You are on page 1of 347

L.

RON HUBBARD
Földi küldetés
6. könyv
Életre-halálra
Alexandra
L. RON HUBBARD
Földi küldetés sorozat:
1. könyv: A megszállók terve
2. könyv: A sötét kezdet
3. könyv: Együtt az ellenséggel
4. könyv: Egy földöntúli kapcsolat
5. könyv: Hazárdjáték
6. könyv: Életre-halálra
7. könyv: Bosszúvágy
8. könyv: Katasztrófa
9. könyv: Gyzedelmes gazság
10. könyv: Az eltörölt bolygó
A voltár cenzor elszava
Hivatali idószakom alatt a Királyi Cenzortanács elnökeként
képet alkothattam a mi nagyszerú Államszövetségünk mind a
száztíz bolygójának ízlésvilágáról.
Ez idáig semmivel sem találkoztam, ami megközelítette volna
ezt a bizarr, félrevezetó beszámolót, amely egy teljességgel kita-
lált bolygóval, a „Föld"-del foglalkozik.
A Korona nem ellenzi, hogy egy múvész képzeletbeli világot
alkosson és hasonlóképpen képzeletbeli szereplókkel népesítse be
azt. A Koronának az sincs ellenére, ha e képzeletbeli világban
olyan viselkedésformák és helyzetek fordulnak eló, melyek pró-
bára teszik az olvasó képzeletét, nem beszélve az erkölcsi érzéké-
ról. Ennek ellenére a leglázasabb képzelet számára is létezik egy
határvonal. Ez a könyv átlépte ezt a bizonyos vonalat.
A Korona határozottan tiltakozik egyes valóságos személyek,
mint például J ettero Heller királyi tiszt és Krak grófnó jogosulat-
lan szerepeltetése, valamint azon állítás ellen, hogy Hellert a
Nagy Tanács a „Föld"-re küldte. A szerzó így próbálja hitelessé
tenni alaptalan állításait. Mivel a „Föld" nem létezik, ezekre az
eseményekre aligha kerülhetett sor.
A szerzó felelótlen beszámolója egy bizonyos „igazságszolgál-
tatásnak" nevezett folyamatról szintén próbára tette a Korona tü-
relmét. Az általunk ismert világokban sehol nem létezik ilyesfajta
„jogi rendszer". E könyvben leírtak nem viselik magukon az ész-
szerúség jegyeit, így lehetetlen a létezésük. Az olvasónak nem
szabad megfeledkeznie erról. A törvény jelenti a habarcsot, amely
összetartja a társadalmat alkotó téglákat. Egy olyan „jogi rend-
szert", amely megengedi, hogy az emberek nagyobb „egyezsé-
gek" kiharcolása érdekében „pereskedjenek", olyannyira megbé-
nítana a rengeteg „per", hogy az embereknek évekig kellene vár-
niuk arra, hogy igazságot szolgáltassanak nekik. És vajon milyen
„igazság" az, amit egy ilyen rendszer szolgáltat? Úgyhogy félre a
fantáziával!
E nem létezó, „Föld"-nek nevezett bolygón uralkodó méltatlan
szexuális szokások már eddig is haragra gerjesztették a Koronát.
Ehhez nincs mit hozzáfúzni.
Ha ez a munka megtanít minket valamire, akkor az az, hogy
mi történik akkor, ha valaki olyan nem létezó világról ír, mint ez
a „Föld".
NEM létezik „Föld" nevú bolygó.
Ez az egyetlen ésszerú hozzáállás a dologhoz.
Lord Invay királyi történész,
a Cenzortanács elnöke, Királyi Palota,
Voltár Államszövetség
Ocsászári Felsége Bölcs Wully parancsára
A voltár fordító bevezetje
Üdv mindenkinek!
Itt az önök fordítója, 54 Charlee Kilenc, a fordítófon robot-
agya.
Lord Invay megjegyzése az amerikai jogrendszerról eszembe
juttatta azokat a problémákat, melyekkel e könyv lefordítása so-
rán szembesültem. Képtelen vagyok belátni, hogyan lehet valaki-
nek álláspontja egy törvényszéki ülésen.
Továbbá ezeket az üléseket, vagy más néven tárgyalásokat a
„bíróságokon" tartják, ahol igen gyakran „bírságokat" szabnak ki
az elítéltekre. A hasonló kiejtés ellenére ez a két dolog nem
ugyanaz, bár szoros kapcsolatban állnak egymással.
Ha már a kiejtésról esett szó, meg kell említenem Crobe dok-
tort, az órült voltár sejtsebészt, aki pszichiáternek adja ki magát
(ami olyan, mintha hülyének tettetné magát) és akinek olyan a ki-
ejtése, mintha egy osztrákot éppen fojtogatnának. De valójában
senki nem érti hogy miról beszél egy pszichiáter, nem sokat szá-
mít, hogy milyen a kiejtése.
Ez az egész tulajdonképpen Soltan Gris Apparátus-tiszt vallo-
mása, melyet börtöncellájában diktált le. Még csak becslésem
sincs arról, hogy hány logikai áramköröm égett ki, miközben e
Földnek nevezett nem létezó bolygó életének leírásán bajlódtam.
Oszintén szólva, ha J ettero Heller flottatiszt és Krak grófnó va-
lóban elmentek a Földre, hogy visszafogják az ottani környezet-
szennyezést, hogy a késóbbi voltár invázió biztonsággal leigáz-
hassa a bolygót, fel nem tudom fogni, hogy ott-tartózkodásuk
alatt hogyan voltak képesek megórizni józanságukat.
Soltan Gris egészen más szerzet. O egyre inkább úgy viselke-
dik, mintha a Földön született volna, és nem a Voltáron. Ez talán
azért van így, mert túl sok idót töltött Sigmund Freud és Bugs
Bunny pszichológiai trükkjeinek tanulmányozásával. De az is le-
het, hogy búnözó lelki alkatának köszönhetóen sokkal inkább ott-
hon érzi magát egy olyan planétán, amely leginkább egy börtön-
bolygóra hasonlít. Egy szó mint száz, Gris feladata az volt, hogy
megállítsa Hellert, valamint meggátolja azt, hogy Heller rájöjjön
Lombar Hisst, az Apparátus vezetójének mesterkedésére, aki a
Földról beszerzett kábítószerekkel árasztja el a Voltár Államszö-
vetséget.
Ne kérjék tólem, hogy mindebben értelmet találjak. Név- és
tárgymutatót azonban ehhez a kötethez is mellékelek. Ez több se-
gítséget jelent, mint amennyit én kaptam Soltan Gristól.
Tisztelettel
54 Charlee Kilenc, a fordítófon robotagya
Név- és tárgymutató az
ÉLETRE-HALÁLRA
cím kötethez
A Voltár Szeme és Füle – Elektronikai üzlet a Voltáron,
ahonnan Soltan Gris több doboznyi kifinomult elektronikai ké-
szüléket lopott el, melyeket aztán a Földre vitt. Krak grófnó átku-
tatta Gris csomagjait, így maga is jól felszerelkezett ezekkel a ké-
szülékekkel, mielótt elindult az Egyesült Államokba.
Afyon – Város Törökországban, ahol az Apparátus titkos bá-
zist múködtet.
Agnes, Miss – Delbert JohnRockecenter személyes segédje.
Aktivátorvev – Lásd Poloskák.
Állami Egyetem – Egyetem New York Cityben, ahol Jettero
Heller hallgató.
Államszövetség – LásdVoltár.
Apparátus, Szervezett Információs – A Voltár titkosrendór-
sége, Lombar Hisst irányításával, búnözók alkalmazásával.
Atalanta – Tartomány a Manco bolygón, Jettero Heller és
Krak grófnó szülóhazája.
Bang-Bang Rimbombo – Néhai tengerészgyalogos, robbantás
szakértó, aCorleone banda tagja. O helyettesíti J ettero Hellert az
Állami Egyetem tartalékos katonatiszti foglalkozásain.
Biggs, Stonewall – Virginia megyei hivatalnok, aki ifjabb
Delbert John Rockecenter néven születési anyakönyvi kivonatot
állított ki J etteroHeller részére. Mikor a törvényszéket felrobban-
tották, Heller megmentett Biggs életét.
Bittlestiffender, Prahd – Cellológus, aki implantátumokat ül-
tetett J ettero Hellerbe, Krak grófnóbe és Dr. Crobe-ba. (Lásd még
Poloskák ésCellológia.)
Blito-P3 – Voltári célbolygó, melyet az ott élók „Föld"-nek
neveznek. A Blitónak nevezett sárga törpecsillag harmadik boly-
gója (P3). Az Inváziós Idorend szerint a galaktika központja felé
irányuló voltár elórenyomulás egyik jövóbeni állomása.
Bury – Delbert JohnRockecenter legbefolyásosabb ügyvédje.
Candy Licorice – MissPinch leszbikus „felesége".
Cellológia – Sejtsebészet. Voltári orvosi tudomány, amely
akár egész testrészeket is képes szövetek celluláris elóállításával
helyreállítani.
Crobe, doktor – Az Apparátus cellológusa, aki imád szörny-
szülötteket létrehozni. Soltan Gris vitette a Földre, hogy megza-
varja vele J etteroHeller küldetését.
Epstein, Izzy – Gazdasági szakértó és anarchista, akit J ettero
Heller vállalatok alapításával és múködtetésével bízott meg, me-
lyek Heller gazdasági ügyeit intézik.
F.F.B.O. – Fatten, Farten, Burstein és Ooze, a világ legna-
gyobb reklám– és PR-cége.
Flotta – A Voltár elit úrhadserege, melyhez J ettero Heller is
tartozik, s melyet az Apparátus megvet.
Grafferty, „Bulldog" – Korrupt New York-i rendórfelügyeló.
Gris, Soltan – A Blito-P3 (Föld) ellenórzésével megbízott
Apparátus-tiszt, J ettero Heller ellensége. Lombar Hisst azzal a
feladattal küldte a Földre, hogy szabotálja Heller küldetését.
Heller, Jettero – A Flotta harcmérnöke és királyi tisztje. A
Nagy Tanács parancsára végre kell hajtania a földi küldetést, va-
gyis meg kell óvnia a Földet a fenyegetó önpusztítástól. A Blito-
P3-ra rendelték, ahol J erome TerranceWister néven tevékenyke-
dik.
Hipnosisak – Szerkezet, amely a fejre helyezve hipnotikus ál-
lapotot idéz eló.
Hisst, Lombar – Az Apparátus vezetóje, aki át akarja venni a
hatalmat az Államszövetségben. Ennek érdekében megbízza
SoltanGrist, hogy szabotálja J etteroHeller küldetését.
Inkswitch – SoltanGris álneve, melyet olyankor használ, mi-
kor amerikai szövetségi vizsgálónak adja ki magát.
Inváziós Idrend – A galaktikus hódítás menetrendje. A
Voltár kormánya minden részlegének, azok költségvetésének és
terveinek alkalmazkodniuk kell hozzá. A voltár ósök több száz-
ezer éves, szent és sérthetetlen öröksége, amely dogmaként irá-
nyítja az Államszövetséget.
Kék villanás – Fényes kék felvillanás, ami eszméletvesztést
okoz. A voltár hajók leszálláskor használják, abban az esetben, ha
a kiválasztott területet lakottnak hiszik.
Képerny – LásdPoloskák
Krak grófn – J ettero Heller kedvese. A Földön Heavenly
Joy Krackle, illetve „Joy kisasszony" néven ismert.
Lee „Üts" Harvey – Tisztességtelen használtautó-kereskedó
Virginiában. J etteroHeller, nem sokkal azután, hogy megérkezett
az Egyesült Államokba, egy Cadillacet vásárolt tóle.
Madison, J. Walter – Az F.F.B.O. public relations-szakértóje,
akit Bury azzal bízott meg, hogy tegye halhatatlanná J etteroHeller
nevét. Heller semmit sem tud a kampányról. Walter
Madidiótaként is ismert.
Mamie Boomp – Néhai bárénekesnó, majd Jettero Heller
Lucky Bonanza Kaszinó Vállalatának elnöke és ügyvezetó igaz-
gatója Atlantic Cityben.
Manco – JetteroHeller ésKrak grófnó szülóbolygója.
Manco ördög – A Mancón élo mitikus szellemek.
Massacurovitch, Mortie – Autógyilkos New York-i taxiso-
Iór, aki megtanította J ettero Hellert arra, hogy hogyan vezessen
autót New York Cityben.
Meeley – SoltanGris Ióbérlóje aVoltáron.
Mudur Zengin – A legnagyobb török bankhálózat pénzügyi
hatalmassága, SoltanGris vagyonának kezelóje.
Multinational – Fedószervezet, amely az Empire State Buil-
dingben múködik, s melyet Izzy Epstein azért hozott létre, hogy
irányítsa J etteroHeller többi vállalatát.
Mutazione, Mike – A J iffy-Spiffy garázs tulajdonosa, aki
J ettero Heller megbízásából átalakította a Cadillacet és az old-
timer taxit.
Nagy Tanács – A Voltár kormányzó testülete, amely elrendel-
te a Blito-P3 önpusztításának megakadályozását célzó küldetést,
hogy az Inváziós Idorend érvényben maradhasson.
Narcotici, Faustino, „a Hurok" – Drogok alvilági értékesíté-
sével foglalkozó maffiacsalád feje.
Octopus Olaj – Delbert John Rockecenter egyik vállalata,
amely ellenórzi a világ benzingyártását.
Pinch, Miss – Szadista leszbikus, Delbert John Rockecenter
alkalmazottja, valamint Candy Licorice élettársa, aki megkaparin-
totta SoltanGris 80000 dollárját.
Pokantickle – Delbert John Rockecenter birtoka
Hairytownban, New Yorkban.
Poloskák – Elektronikus leskelódó és hallgatózó készülékek,
melyeket Soltan Gris ültettetett Jettero Hellerbe, Krak grófnóbe
és Crobe doktorba. Gris egy videoegység segítségével megfi-
gyelhet mindent, amit ók hárman látnak vagy hallanak. A jeleket
aktivátorvevo fogadja, melyet Gris magánál hord. Ha 200 mér-
földnél távolabbra kerülnek Gristól, a831-es relé bekapcsol,
hogy 10000 mérföld hatósugarúra erósítse a jelet.
Pszichiátriai születésszabályozás – Delbert JohnRockecenter
által kidolgozott eljárás, amely a homoszexualitás népszerúsíté-
sével igyekszik csökkenteni a Föld népességét.
Raht – A Földön tevékenykedó Apparátus-ügynök, aki azt az
utasítást kapta Lombar Hissttól, hogy segítsen Soltan Grisnek
szabotálni J ettero Heller küldetését. Társát, Terbet meggyilkol-
ták.
Razza Louseini – Faustino, „a Hurok" Narcotici bandájának
consiglieréje.
Rockecenter, Delbert John – Földlakó, aki ellenórzése alatt
tartja a bolygó energiahordozóit, gazdaságát, kormányait és drog-
kereskedelmét.
Rockecenter, ifjabb Delbert John – Földi álnév, melyet
Lombar Hisst aggatott J ettero Hellerre, hogy ezzel felhívja rá a
figyelmet.
Simmons, Miss – Antinukleáris fanatikus, az Állami Egyetem
tanára. Minden igyekezetével azon volt, hogy J ettero Hellert ki-
rúgassa az egyetemról, egészen addig, mígKrak grófnó „kezelés-
be" nem vette.
Smith, John – Álnév, melyet Soltan Gris használ Delbert
JohnRockecenter alkalmazottjaként.
Spietos – Az Apparátus titkos hegyi eródje és börtöne aVolt-
áron, ahol J etteroHellert ésKrak grófnót is fogva tartották.
Spurk – A Voltár Szeme és Füle elektronikai üzlet tulajdonosa
a Voltáron, akit Soltan Gris azért gyilkolt meg, hogy ellophassa
azokat apoloskákat, melyeket Jettero Hellerbe, Krak grófnóbe és
Crobe doktorba akart beültettetni.
Süvölvény kölyök – Becenév, melyet J. Walter Madison ag-
gatott J ettero Hellerre. Madison, Heller tudta nélkül, megbízott
egy „dublórt", hogy játssza el J erome Terrance Wister szerepét, s
így kihagyhassa Hellert a nyilvános szereplésekból. A „dublór"
lófogú, baltaállú és szemüveges, aki cseppet sem hasonlít
Hellerre. A neve Cerry Wister.
Swindle and Crouch – Jogi cég, mely Delbert John
Rockecenter érdekeit képviseli.
Szervezett Információs Apparátus – LásdApparátus
Szultán bej – SoltanGris török neve.
Torpedo Fiaccoia – Orvlövész, akit azzal bízott meg Bury,
hogy megölje J etteroHellert.
Törvénysértés – Idegen mibenlét felfedése. Az úrtörvény ide-
vonatkozó rendelkezése alapján automatikusan halálbüntetéssel
jár. Az Inváziós Idorend biztonságát szolgálja.
Utanc – Hastáncosnó, akit Soltan Gris azért vásárolt, hogy
ágyas-rabszolgájává tegye.
Voltár – A 125000 éve alapított, 110 bolygóból álló Állam-
szövetség központja és létrehozója. Uralkodója a császár, aki a
Nagy Tanácson keresztül, az Inváziós Idorendet tiszteletben tart-
va irányítja az Államszövetséget.
Wister, Jerome Terrance – JetteroHeller földi neve.
Zanco – Cellológiai felszerelések és alapanyagok forgalmazója
aVoltáron.
831-es relé – LásdPoloskák.
NEGYVENHARMADIK RÉSZ
Turn Lordomnak, a Királyi Törvényszék és Börtön fóbírájá-
nak, Kormányzati fóváros, Voltár bolygó, Voltár Államszövetség.
Olordságod, Uram!
Én, Soltan Gris, az Általános Szolgálat tizenegyes fokozatú
tisztje, a Voltár Államszövetség (az istenek éltessék Ocsászári
felségét, Gógös Clinget) Szervezett Információs Apparátusának
néhai másodigazgatója bátorkodom figyelmébe ajánlani a FÖLDI
KÜLDETÉS-t tárgyaló vallomásom hatodik részét.
Jól tudom, hogy annak, aki börtönben van, mint ahogy én, el
kell töprengenie a tettein, és tanulnia kell a hibáiból. Bizonyára
elégedetten vesz tudomást arról, hogy az Ön nagyszerú börtöné-
ben való raboskodás lehetóséget biztosít e töprengésre.
Búncselekményeim hosszú sorának részletezése közben, me-
lyeket az Apparátus megbízásából a FÖLDI KÜLDETÉS során
követtem el, köztük gyilkosságot, zsarolást és vesztegetést, egy
nagyon fontos leckét megtanultam: a nók gonosz, álnok, alatto-
mos bestiák, akik minden éber pillanatukban szervezkednek
egymás közt, terveket és cseleket szónek arra vonatkozóan, hogy
hogyan pusztítsanak el minden egyes férfit. Oket kellene elpusztí-
tani mind egy szálig.
Vegyük például ezt a két földi leszbikust, Miss Pinchet és
Candyt. Miss Pinch elszedte az összes pénzemet, és bezárta egy
széfbe. Mivel egy vasam sem maradt, vissza akartam szerezni a
pénzt. A földi pszichológia, ami soha nem téved, ismer egy bizo-
nyos „undorterápiát". (Az Apparátusnál mi ezt kínzásnak nevez-
zük.) Így aztán megkötöztem óket, és a tiltakozásuk ellenére
megerószakoltam mindkettójüket. Hogy mit tettek ezután? Hogy
ragaszkodtak-e a pszichológia megkérdójelezhetetlen igazságá-14
hoz? Nem! Felhagytak addigi szokásukkal!
„Inkswitch", mondták (azon a nevemen szólítva, melyet al-
kalmazottként használok az Egyesült Államokban), „csalódtunk a
Rockecenter-féle pszichiátriai születésszabályozásban, ami a ho-
moszexualitás elterjesztésével igyekszik csökkenteni a népessé-
get, úgyhogy fizetni fogunk magának azért, hogy itt maradjon, és
ezt csinálja velünk újra és újra".
Ebból világosan kiderül, hogy mennyire nem lehet megbízni a
nókben. Újra és újra becsapják az embert.
Ha van nó, aki megtestesíti a nói faj gonoszságát, akkor az
Krak grófnó, J ettero Heller barátnóje. A feladatom sokkal egysze-
rúbb volt, míg meg nem érkezett a Földre. Nem volt más dolgom,
mint szabotálni Heller küldetését. Igaz, ó is okozott nekem némi
bonyodalmat, de ez semmi nem volt azokhoz a problémákhoz ké-
pest, melyekkel a nó állított szembe. Egyre csak nógatta és nógatta
Hellert, s közben minden lépésével szabotálta az én szabotálá-
saimat. Mindenfajta felkészültség nélkül. Egyszerúen csak sze-
rencsés volt. Ahogy az összes többi nó. Nem sok eszük van, és
azt is csak arra használják, hogy bajba keverjék a férfiakat. Külö-
nösen engem. Ekkor jöttem rá, mi is az én problémám valójában.
Hiába kreál J . Walter Madison, a public relations mestere hamis
elsóoldalas történeteket Hellerról (akit a Földön J erome Terrance
„Süvölvény kölyök" Wisternek hívnak), ezek nem tudnak kárt
tenni benne. És mindez Kraknak köszönhetó. A nó jelenti a leg-
Ióbb akadályt. Rájöttem, ahhoz, hogy megállítsam Hellert, eló-
ször Krak grófnót kell eltávolítanom az útból.
Az alkalom tökéletesnek ígérkezett. Heller nyakig elmerült
órült tervében, hogy spórákat juttasson a légkörbe, melyek meg-
tisztítják a levegót, így cseppet sem töródött Krak grófnó védel-
mével, igaz, nem is volt rá oka, hogy azt gondolja, a nót bármifé-
le támadás fenyegeti. Hála a vizio- és audiopoloskáknak, melyek
tudtuk nélkül múködtek bennük, nemcsak hogy megfigyelhettem
mindent, amit láttak vagy hallottak, de még a pontos tartózkodási
helyükról is tudomást szerezhettem bármelyik pillanatban. Lehe-
tóségem volt pontosan kiválasztani a támadás helyét, idejét és
15
módját.
Az elhatározás egyszerú volt.
Megoldást találtam a problémámra.
Meg fogom ölni Krak grófnót!
1. fejezet
A tervem nagyon egyszerú volt.
Fel fogok bérelni egy orvlövészt!
Egy szakértó módon belótt, messzire hordó orvlövészfegyver
egy képzett lövész kezében olyan megoldás, ami ellen Krak gróf-
nónek nincs ellenszere.
Az összes rafinált hókuszpókusz hajítófát sem fog érni így,
szemtól szemben. Egy biztos kezú pontlövó ellen, aki kétszáz,
vagy akár ötszáz yard távolságról tüzel, semmire sem fog menni
tüskékkel, hipnosisakokkal vagy színpadi búvészmutatványokkal.
A fickó egyszerúen meghúzza a ravaszt, a nónek pedig abban a
pillanatban vége.
Mennyibe kerülhet egy orvlövész? Tízezer dollár tisztességes
fizetségnek túnt.
Honnan szerezhetnék egy mesterlövészt? A belvárosban,
Faustino Narcotici bandájában biztosan találok jó néhányat.
Mikor tudnám ezt meglépni? Mihelyt meglesz a tízezer dolcsi.
Megszámoltam a pénzemet. Kevesebb volt mint négyezer.
Vasárnap éjszaka volt. A lakást betöltötte a lárma. Candy és
Miss Pinch megpróbáltak rendet rakni a szobákban. Valamikor az
elkövetkezó héten, bár nem sikerült kihallgatnom, hogy pontosan
mikor, lakásavatót fognak tartani, és mivel napközben mindketten
dolgoztak, csak a késó éjszaka maradt arra, hogy valami rendet
próbáljanak teremteni a lakásban. A legfontosabb dolgokat már
elvégezték, a függönyfelcsíptetés és a rendrakás azonban még
hátravolt.
Én egész idó alatt igyekeztem háttérben maradni, nehogy fel-
nyársaljanak egy függönykarnissal, vagy beleborítsanak a szeme-
16
teskukába. A tízezer dollár szüksége azonban felbátorított. Mind-
ketten a hátsó szobában serénykedtek. Darázsfészekbe – ponto-
sabban szólva bolhafészekbe – nyúltam.
Miss Pinch derékig meztelenül, kendóvel a fején, mint valami
kalóz, éppen tépkedett valamit.
– Miss Pinch – kezdtem –, kellemetlen helyzetbe kerültem.
Szükségem lenne tízezer dollárra, hogy felgyorsítsak egy üzletet.
A nó felém fordult. – Szóval itt van! – Elég lett volna egy kést
dugni a fogai közé, hogy tökéletes mintáját adja egy Karib-
tengeri kalóznak, amint az éppen megtámad egy hajót. –
BOLHÁK! Az isten (bíííp)
2
meg Inkswitch, BOLHÁK!
Candy, mint valami puskával, célba vett a seprúnyéllel. – Egy-
folytában azon túnódtünk, hogy vajon miért viszketünk. Már
mindent átkutattunk!
– Aztán megtaláltuk! – dörögte Miss Pinch, mint valami sor-
hajó, melynek egyszerre sütötték el az összes ágyúját. Darabokra
tépték a bóröndömet! Megtalálták a ruhákat, melyeket az öreg-
embertól loptam Limnosz szigetén. Nem volt nehéz rájönni, hogy
a bórönd valódi bolhafészek!
– Ez a magánélethez való jog megsértése! – rikoltottam.
– Pontosan! – mondta Candy tóle szokatlan komorsággal. –
Ezek a dögök beköltöztek a mi legmagánabb területeinkre.
– Candy – szólt Miss Pinch fellépve a sorhajó parancsnoki
2
A hangdiktaíró, amellyel ezt a regényt eredetileg írták, a Monte Pennwell által
jogszerúen gyártott hangíró, valamint a fordító, aki az Ön számára értheto
nyelvre ültette a szöveget, mindannyian tagjai a Géptisztasági Egyletnek, amely
többek között a következo rendelkezést hozta: „Ezen készülékek nagyfokú érzé-
kenysége és fogékonysága miatt, valamint a biztosítékok szétrobbanásának elkerü-
lése érdekében elrendelem, hogy az ilyen és ehhez hasonló készülékekben múködo
robotagyak a szövegekben eloforduló káromkodásokat és buja kifejezéseket
„(bíííp)" hanggal fedjék le. A gépeket még veréssel sem lehet arra kényszeríteni,
hogy a (bíííp) használatától eltekintsenek, és az átkozódásokat vagy káromkodá-
sokat elismételjék. Minden további erofeszítés, ami szabálytalanságra készteti a
készüléket, engedélyt ad a gépnek arra, hogy múködésképtelennek tetesse magát. Ez
az alapszabály szükségszerú következménye a gépekbe ültetett küldetésnek, ami
arra irányul, hogy minden körülmények között megóvják saját biológiai rend-
szerüket." – A fordító
17
hídjára –, rohanj át a sarki üzletbe, és vedd meg az összes DDT-t,
amit a polcon találsz!
A lány elviharzott.
– És mi lesz a tízezer dollárommal? – kérdeztem.
Nem kaptam választ.
Miss Pinch most a kézitáskámat kezdte széttépni. Kétség-
beesetten próbáltam megmenteni a táskában lévó létfontosságú
holmikat és iratokat. Miss Pinch utasítására egy kupacba kellett
hordanom mindent a szoba közepére.
Ezután minden holmimat, az utolsó ruhadarabig, ki kellett
hordanom a hátsó udvarra. Ott menetelt mögöttem, mintha tenge-
résztór lett volna a kezében, majd utasított, hogy mindent gyúrjek
bele a kerti szemétégetóbe. Komor tekintettel faszéngyújtót lo-
csolt a kupacra, majd lángoló gyufát dobott rá.
Úgy égett a holmim, mint egy felgyújtott város.
– Azt hiszem, ez egy kicsit túlzás – mondtam tizedszerre vagy
tizenkettedszerre. – Ekkora húhót csapni néhány bolha miatt!
De ez még nem volt minden. Egyebet is tartogattak a számom-
ra. Candy, a rengeteg rovarirtó súlyától rogyadozva, visszaérke-
zett. Engem is munkába állítottak. Be kellett permeteznem az
egész lakást, miközben ott álltak a hátam mögött, arcuk elé kötött
kendóvel, és olyasmit motyogtak, hogy „Vadonatúj bútorok, erre
ó..." meg olyasmit, hogy „Kidolgozzuk a belünket, hogy szép le-
gyen a lakás, ó meg..." Nem sok jóval kecsegtetett a helyzet, kü-
lönösen ha a tízezer dollárra gondoltam.
Végül még arra is rávettek, hogy bepermetezzem az irataimat
és a bakancsomat, majd miután azt gondoltam, hogy végeztem,
további rettenet következett. Kábult voltam a belélegzett DDT-
tól, s emiatt szóltam, hogy rosszul érzem magam, mire mindket-
ten rám vetették magukat, kikapták a kezemból a rovarirtós fla-
kont, és ENGEM kezdtek permetezni! Még a hajamba is bedör-
zsölték a DDT-t, majd azt válaszolták a tiltakozásomra, hogy „Ha
nincsenek magán bolhák, akkor vajon miért ugrál?"
Belöktek a zuhany alá, majd egymást is bepermetezték. Ezután
bezártak a hátsó szobába, ahol csak a padlón tudtam aludni.
18
Másnap reggel, mielótt elindultak munkába, kiengedtek.
Ahogy ott álltam anyaszült meztelenül, így szóltam: – Kaphatok
tízezer dollárt?
Miss Pinch kabátban és kalapban, táskával a kezében megállt
az ajtóban és rám bámult.
Így folytattam: – Akkor legalább hadd kapjam meg az egy
napra járó ezer dolláromat!
Ajtócsapódás volt a válasz. Elmentek.
Kétségbeesetten megvizsgáltam a képernyóimet, a rádiómat és
a többi holmimat. Alaposan belepte óket a rovarirtó por, így meg
kellett tisztítanom mindegyiket.
Krak grófnó éppen egy csészét emelt a szájához, melyben ba-
jor mokkamenta lehetett, s közben Hellert figyelte, aki buzgón
dolgozott üvegtálkáival.
– Mik ezek, drágám? – kérdezte Krak grófnó a bárpult melletti
székból.
– Spórakultúrák – felelte Heller. – Most ellenórzöm Crobe
képletét. Néhány nap múlva tudni fogom, hogy megfelelóképpen
múködik-e.
– Elóbb nem lehet, drágám? Azt hiszem, ez a bolygó nem túl
alkalmas nekünk.
– Nos, szívem, bizonyos dolgok addig tartanak, ameddig tarta-
nak. Ezek az emberek alaposan elszennyezték a bolygójukat. Ép-
pen ezért kell ennek a küldetésnek sikerrel járnia.
– Igen – mondta a nó. – Sikerrel kell járnia. – Aztán egy ideig
a kávéját nézegette, majd felpillantott és így szólt: – Tehetek va-
lamit az ügy érdekében?
Heller odalépett a nóhöz, átkarolta és így szólt: – Te csak to-
vábbra is legyél szép és mosolyogj a megfeleló alkalmakkor, és
akkor minden a legnagyobb rendben lesz. – Heller megcsókolta a
nót, majd így maradtak egy ideig, összekapaszkodva.
A nó hirtelen elmosolyodott, majd játékos mozdulattal eltolta
magától a férfit. – Szívem, jobban teszed, ha visszatérsz a mun-
kádhoz. Én elmegyek vásárolni, hogy megmentselek a kísértéstól.
Ezen mindketten jót nevettek.
19
Én nem nevettem. A nó nógatta a férfit, egyre csak nógatta.
Mindent tönkre fog tenni! Dühösen lekapcsoltam a képernyóket.
Ez cseppet sem volt nevetséges. Amíg ez a nóstény ördög él és
vele van, Heller egyre vészesebben közeledik végcéljához, tönk-
retéve mindent.
Egy jól célzott lövés ezt könnyedén megváltoztatná. Krak
grófnót sosem kíséri senki. Már-már túl egyszerú feladat.
A holtan heveró Krak grófnó víziója cselekvésre ösztönzött.
2. fejezet
Noha nem én lettem volna az elsó, aki ruhátlanul rohangál
New Yorkban, így azonban mégsem indulhattam orvlövészt bére
lni.
Minden ruhám odaveszett. Ezt azonban nem nehéz pótolni
New Yorkban. Elég csak felugrani egy buszra, amely elviszi az
embert a Hetedik sugárútra, be a bevásárlónegyedbe. Amerre a
szem ellát, üzletek, üzletek és üzletek, végig a Harminchetedik
utcán, ahol ruhákat, ruhákat és ruhákat árulnak.
Az elsó probléma az volt, hogy nem volt ruhám, amiben elin-
dulhattam volna ruhát vásárolni. A katonai bakancsom ugyan
még megvolt, bár egy kissé elszürkült a DDT-tól. A valódi prob-
léma a magasabb régiókkal volt.
Ezek ketten a saját ruháikat is összeporozták, de az újra és újra
rám töró köhögés ellenére végül találtam egy öreg esókabátot,
ami elég nagy volt ahhoz, hogy eltakarjon. Magamra rántottam,
az irataimat és a pénzemet begyúrtem a zsebébe, és utamra indul-
tam.
Szerencsére senki még csak egy pillantást sem vet a másikra
New Yorkban. Kifakult nói esókabátban utazni egy buszon nem
kelt túlzottan nagy feltúnést.
Hamarosan egy olyan üzletben álltam, mely azt hirdette magá-
ról, hogy mindennel rendelkezik, amire egy úriembernek szüksé-
ge lehet. Az üzlet nagyon elegáns volt. Mint valami miniatúr áru-
20
ház. Maga a boltvezetó fogadott. Egy rendkívül tájékozott zsidó
boltos. Ismerte a világ összes divatirányzatának eredetét. Megér-
téssel viseltetett irántam, mikor elmondtam neki, hogy az összes
ruhám elégett. Azonnal munkához látott. Csupán egyetlen dolgot
furcsálltam a viselkedésében. Elkezdte rám aggatni a ruhákat,
majd szólt a feleségének – egy Rebecca nevú elbúvöló hölgynek
–, és kikérte a véleményét. Engem sosem kérdeztek. Vitatkoztak
erról-arról, hogy vajon az én alkatomhoz a négygombos, vagy in-
kább a kétgombos zakó illik-e jobban, vagy hogy a színészgallér
megy-e jobban az arcom formájához, vagy inkább az egyetemi
gallér. De bármiról is vitatkoztak, az asszony végül mindig hátrált
egy lépést, összedörzsölte a kezét és így szólt: – Ó, hát milyen jól
áll rajta ez a ruha! – A boltvezetó erre azt felelte: – Nagyon jó,
ezt elviszi. – Egyszer sem kérdezték meg a véleményemet.
Összecsomagoltak nekem jó néhány öltönyt, felöltót, cipót,
válogatott kalapokat és mindenfajta férfi divatcikket. Jól öltözöt-
ten léptem ki az üzletból, dobozokból rakott tornyokat cipelve.
Csupán egyetlen dolog hibázott: valamilyen titokzatos számítási
módszerrel, amire képtelen voltam rájönni, pontosan felbecsülték
anyagi lehetóségemet, és el is szedték azt tólem az utolsó peny-
nyig. Nem maradt több pénzem, csak egy maréknyi apró, amire
valószínúleg nem volt szükségük. Valamiféle csodálatos számtani
múveletnek voltam szemtanúja.
Így aztán még távolabb kerültem a számomra oly fontos tíz-
ezer dollártól. De a halott és vérzó Krak grófnó víziója nem hagy-
ta, hogy megijedjek ettól a helyzettól. Biztosan lesz valahogy.
Miután új ruhatáramat gondosan a helyére raktam a lakásban,
felszálltam egy belváros felé tartó buszra. Megannyi lökdösódés
és üvöltözés után megérkeztem Bowerybe.
Csak álltam, és bámultam a csupa fekete üveg és króm felhó-
karcolót, rajta a felirattal: Totális Ellenórzés Rt., mely pompás
ívet rajzolt ki az épületre: ez volt a Faustino-banda hivatali épüle-
te. Azt terveztem, hogy hitelbe fogok orvlövészt bérelni.
Grafitszürke, túcsíkos öltönyt viseltem, mályvaszínú makulát-
lan selyeminggel. A nyakkendóm hazafias színekben pompázott,
21
piros, fehér és kék csíkos volt. A felöltóm a legfinomabb fekete
szövetból készült. Gazdagságszagom volt. Nem lesz nehéz hitelt
kapnom.
Elballagtam a falfestmények mellett, melyek a drogok történe-
tén keresztül mutatták be az amerikai történelmet. Fegyver nem
volt nálam. Maga Angelina fogadott a gyönyörú barnaságával.
Emlékezett rám. Hát persze, miért ne emlékezett volna? O maga
lökött bele az állift aknájába!
– Épp itt volt az ideje, hogy elókerüljön, Inkswitch – mondta.
Legalább valaki észrevette, hogy eltúntem.
– A számlái az eget verdesik, mióta meglépett a hotelból.
– Én nem léptem meg sehonnan – feleltem mereven. – Szóljon
Faustinónak, hogy megérkeztem.
– Ezek szerint ma még nem találkozott acapóval. – Számító-
gépének képernyójére meredt. Aztán olvasni kezdett a monitor-
ról. – Már jó néhány hónapja esedékes a találkozója a
consiglierével.
– Biztos vagyok benne, hogy ez valami félreértés – feleltem.
– Nos, ezt beszélje meg vele. – A nó intett az egyik biztonsági
órnek, s én máris az egyik liftben találtam magam. Ez alkalom-
mal egy valódi liftbe tuszkoltak be. Szóval máris sikerült elérnem
némi fejlódést. A lift felrepített minket a tizennegyedik emeletre.
Belöktek egy irodába.
Razza Louseini az íróasztala mögött ült. Hüllószerú tekintetét
rám szegezte. A forradás, mely a szájától a bal füléig futott, kivö-
rösödött.
– Szóval maga az az Inkswitch – kezdte. – Én egy igénytele-
nebb külsejú emberre számítottam.
– Orvlövészt akarok bérelni hitelre – mondtam. Nem akartam,
hogy belekezdjen a már jól ismert olasz mellébeszélésbe.
– Meghiszem azt – felelte Razza. – Ezért akartam találkozni
magával. Hitel. Mikor szándékozik fizetni? – Meglengetett egy
számlát. – Két orvlövészt bérelt fel a múlt ósszel. Mindkettójüket
megölték. Maga pedig még arra sem vette a fáradságot, hogy ide-
dugja a képét és kifizesse a kompenzációt. Ez a számla – és jel-
22
legzetesen túlzó, olaszos mozdulattal meglengette – több hivata-
los levelezésnek volt a tárgya, mint bármely más irat itt az aszta-
lomon! Egyik ügyvédtól a másikig, behajtó cégtól behajtó cégig.
Levelek, levelek, levelek! Nagyon elegem van már belóle! Egy
consiglierének jobb dolga is van annál, mint hogy ki nem egyen-
lített számlákkal bajlódjék.
Kezdtem kényelmetlenül érezni magamat. Ez valami csillagá-
szati összegú számla lehet!
Aztán olasz módra tovább folytatta. – Ismeri a szabályokat.
Likviditás vagy likvidálás. Szóval mikor lesz végre hajlandó a
kezébe venni ezt a (bíííp) számlát és csinálni vele végre valamit?
– Mi a baj vele?
Ezt jó néhányszor elismételte. – A Swindle and Crouch nem
fogja kifizetni, mert náluk nincs meg hozzá a megfeleló elismer-
vény. A szövetségi kormányzat sem fogja kifizetni, mert maga
soha nem írta alá a számlát. Az Octopus Olaj nem fizeti ki, mert a
harmad segédalelnök nem írta alá az engedélyezést. Levelek, le-
velek, levelek! Levéláradat! És hol van maga eközben? Sehol.
Meglép a szállodájából...
– Várjon egy percet – szóltam közbe. – Én nem voltam semmi-
féle szállodában.
– Nos, akármilyen történettel is próbálkozik, Inkswitch, maga
szerepel a szervezet összes komputerében, így egy vagyont fog
fizetni a kiégett biztosítékokért.
– Mekkora összegról szól ez a számla? – kérdeztem.
– Kétezer dollár – felelte Razza Louseini. – De nem ez a kér-
déses összeg. Ezt a hivatali rendszer tönkretétele miatt kell fizet-
nie. Ennyibe került, hogy rendbe tegyék a számítógépeinket.
Annyira megbolondultak ettól az ügytók hogy már csak makogni
tudnak. Éppen tegnap próbáltuk kiszámlázni az orvlövészeket a
CIA-nek, a kinyomtatott számlán meg Cape Canaveral költségei
jelentek meg. Fizesse már ki ezt a (bíííp) számlát!
Meglehetósen ravasz voltam ilyen dolgokkal kapcsolatban. Így
szóltam: – Rendben, consigliere, elmondom mit fogok csinálni.
Kifizetem ezt a számlát, ha ad nekem egy másik orvlövészt. –
23
Ezen elgondolkodott. A szicíliaiak nagyon hamar rá szoktak jön-
ni, hogy kinél van a kezdeményezés. – Mikor? – kérdezte.
– Két-három napon belül. Bele kell nyúlnom egy-két dologba
az ügy érdekében.
Szúkre húzta hüllószerú tekintetét. – Rendben – felelte. – Ré-
szemról áll az alku.
Kisétáltam, s közben úgy éreztem, mint aki a föld felett lebeg.
Nem tízezerrel voltam rövidebb, hanem csak kétezerrel.
Csak kétezer dollárt kell szereznem, és Krak grófnó halott.
3. fejezet
Ez volt az az éjszaka, mikor rám mosolygott a szerencse. Még
mindig kegyvesztett voltam a bolhaügy miatt, ahogy ezt Miss
Pinch és Candy újra és újra a fejemhez vágta. A nók sokszor a
legapróbb dolgok miatt haragszanak meg a legjobban.
Egész este dolgoztak, hogy mindent elrendezzenek az ó kis
„megnyitójukra", ahogy újabban nevezték a lakásavatót. Sikerült
kihallgatnom, hogy a következó éjszakára tervezik.
Igyekeztem elkerülni óket, miközben azon töprengtem, hogy
hogyan szerezhetnék kétezer dollárt. Nem fizették ki az elózó na-
pomat, és kétségeim voltak afelól, hogy vajon kifizetik-e az az-
napot, illetve a következót. A végkimerülésig kidolgozták magu-
kat, engem pedig éjszakára a hátsó szobába számúztek. Még esé-
lyem sem volt arra, hogy szolgáltassak, s ezzel pénzt keressek.
Tizenegy óra felé, miután a csatazaj elcsendesedett, ravasz öt-
letem támadt: érdeklódni fogok az új bútorokról. Az új ülóbútor-
ok kagylókra hasonlítottak, melyek kerek, tömzsi lábakon álltak.
A falra tengeri látképet festettek sárgás égbolttal. A szoba függö-
nyei és térelválasztói tengeri tajtékra hasonlítottak. Mivel gyakran
néztem a televíziós reklámokat, úgy éreztem magam, mintha va-
lami borotvahab-hirdetés díszletei közé csöppentem volna.
Így aztán mikor elrohantak mellettem, így szóltam: – Mire ez a
felhajtás? Ez valami borotvahabreklám?
24
Nos, erre a kérdésemre kaptam választ.
– Aphrodité! – csattant fel Miss Pinch maró gúnnyal. – A sze-
relem istennóje, maga féleszú. A tenger, az érzéki hullámok is-
métlódó mozgása, a habokból nemes mozdulattal kiemelkedó fal-
likus szimbólumok. Soha nem hallott még a görög mitológiáról?
Hol a pokolban járt iskolába?
Már majdnem kifakadtam, hogy én bizony a Voltár Királyi
Akadémiára jártam, és teljesen mindegy, hogy hány évfolyamról
rúgtak ki, mikor Candy érkezett a megmentésemre.
– Nem, nem, Pinchy – mondta Candy. – Nem tudsz uralkodni
az érzelmeiden, mikor Uránusz történetéról esik szó. Neki is el-
mondom.
– Nos, csak tessék – felelte Miss Pinch megnyugodva. – Ezt
mindig is szívesen hallgatom.
– Aphrodité – kezdte magyarázni Candy – a testi szerelem és a
szépség antik görög istennóje. Az eredeti görög szó, az Aphros je-
lentése „hab". Tudja, létezett egy korábbi isten, akit Uránusznak
hívtak, ami „eget" jelent. Neki volt egy Kronosz nevú fia. Nos, ez
a Kronosz igencsak berágott az öregére. Kést rántott és levágta az
apja (bíííp), majd bedobta a tengerbe.
– Hát nem gyönyörú? – kérdezte Miss Pinch álmodozó tekin-
tettel.
– Várjon egy percet – szóltam közbe, mivel nekem cseppet
sem tetszett ez a tekintet. – Mi köze ennek az egésznek a szere-
lemhez?
Miss Pinch válaszra nyitotta a száját, de Candy megelózte, és
sietósen tovább folytatta a történetet, s közben csendre intette
Miss Pinch-et. – Kronosz bedobta az örege (bíííp) a tengerbe, ami
persze habzani kezdett. Szóval ezért habos a tenger. Aphrodité
ebból a habból született, és mindenki imádja.
– Bizonyára feltúnt magának – szólt közbe Miss Pinch –, hogy
mindenki ismeri Aphroditét, viszont azt senki sem tudja és senkit
nem is érdekel, hogy ki az ördög volt az az Uránusz.
Visszatértek a rendrakáshoz. Én magam behúzódtam egy sa-
rokba, hogy végiggondoljam az imént hallottakat. Azt én is tud-
25
tam a görögökról, hogy a bolhatenyésztés mellett különös fontos-
ságot tulajdonítanak az áldozatoknak. Arra nem emlékeztem pon-
tosan, hogy az állat– vagy az emberáldozatoknak. Aztán rettene-
tes érzés kerített hatalmába, mikor rájöttem, hogy itt a Földön ez
egy cseppet sem számít. Ezek azt gondolják a férfiakról, hogy ál-
latok, így valószínúleg mindenfajta lelkiismeret-furdalás nélkül
feláldoznák az embert.
Mi az ördög lehet az a „megnyitó", amire készülnek? Lehet,
hogy valami misztikus áldozat, ami során levágják a heréimet?
Kétségbeestem, különösen azért, mert nem volt egyetlen voltári
sejtsebész sem a közelben, aki képes lett volna újakat növeszteni
a számomra.
Ennek megfelelóen nem eróltettem, hogy együtt bújjak ágyba
velük az elsó szobában, és mikor a lakás kitakarításától kimerülve
végül hajnali kettókor összeroskadtak, még akkor sem kockáztat-
tam meg, hogy lefeküdjek az elsó szobában. Sokkal nagyobb biz-
tonságban éreztem magam az új kanapén, a hátsó szobában.
Ez volt az a pillanat, mikor jelet kaptam. A hangulatom egé-
szen odáig meglehetósen komor volt, ez a bizonyos esemény
azonban meglehetósen felvidított. Az ókori görögök különösen
járatosak voltak az elójelek értelmezésében, ez az elójel pedig
nagyszerúen illett akkori helyzetemhez.
A képernyókön, melyekkel Krakot, Hellert és Crobe-ot figyel-
tem, figyelmeztetó csengók múködtek, melyeket be lehetett kap-
csolni. A takarítás idejére kénytelen voltam bekapcsolni az egyi-
ket. Már majdnem álomra hajtottam a fejemet, mikor az egyik
csengó megszólalt a szekrényben. Ez azt jelentette, hogy hármó-
juk közül valaki ébredés után kinyitotta a szemét.
Benyúltam a szekrénybe, hogy lekapcsoljam a csengót. Aztán
mégsem tettem.
Krak képernyóje riasztott. Az Empire State Buildingben lévó
„töprengószobában" volt, s az ágy szélén ült. Hálóinget viselt és
keservesen sírt.
Heller felébredt. Magához húzta a nót, fejét a mellkasára haj-
totta és simogatni kezdte a haját. – Ejnye-bejnye – mondta. – Mi
26
a baj?
– SZÖRNYU álmom volt. Olyanvalóságosnak túnt.
– Sajnálom. Van kedved elmesélni?
– Egy különös szobában voltam. Hanyatt feküdtem. Mintha
megbénultam volna. Nem tudtam mozdulni. Aztán ez az ijesztó
kinézetú szörnyeteg letérdelt mellém. – Hangos zokogásban tört
ki, s közben belecsimpaszkodott Hellerbe. Némi sírás után így
folytatta. – Aztán hangot hallottam valahonnan. Valaki azt mond-
ta, hogy halott vagy. – Aztán ismét zokogni kezdett.
Heller így szólt gyengéden: – Nincs itt semmiféle szörnyeteg,
aki téged figyelne. És én sem vagyok halott. Itt vagyok melletted.
Krak olyan erósen szorította Heller nyakát, hogy ó már-már
fuldoklott. Aztán így szólt a nó: – Ó, Jettero, félek ettól a bolygó-
tól. Ha bármi történne veled, azt hiszem, azonnal meghalnék.
Nem volnék képes elviselni. Ha nem élhetek veled, egyáltalán
nem akarok élni.
– Jól van, jól van – mondta Heller. – Tudod, hogy szeretlek.
Sikerülni fog, amit elterveztünk.
– J ettero – folytatta a nó ismét csak sírva –, kérlek, siess, minél
elóbb végezz a munkáddal, aztán menjünk haza. Olyan érzésem
van, hogy valami rettenetes dolog fog történni velem, aztán pedig
veled.
Heller ezután megpróbálta megnyugtatni a nót, majd a karjába
vette, hogy elaltassa. Én azonban már eleget láttam.
Az álmok legtöbbször intó jelek, amivel én magam is tisztában
voltam.
Ez sem vo lt más, mint egy elójel.
A nó elóre látta, hogy mindketten meg fognak halni.
Visszatelepedtem a kanapéra és csendesen vigyorogtam a sötét
szobában. Gyönyörú elójelet láttam. Minden más, ami ez idáig
nyomasztott, szertefoszlott.
A leghalványabb kétség sem maradt bennem.
KRAK GRÓFN MEG FOG HALNI!
27
4. fejezet
Az egyetlen dolog, ami hátráltatta tervem végrehajtását, az a
pénz volt. Semmit sem tudtam még akkor arról a pénzlavináról,
ami a zsebeim felé hömpölygött.
Az elójel utáni estén került sor a lakásszentelóre. Egész álló
nap vendéglátósokkal és felszolgálókkal bohóckodtam: munka-
nap lévén Candy és Miss Pinch súlyos fenyegetések kíséretében
rám bízták a különbözó szállítók ki- és beengedését. Kissé szóra-
kozottan láttam el a feladatomat, mivel elsósorban azon járt az
eszem, hogy hogyan szerezhetnék kétezer dollárt, amiból kifizet-
hetném a Faustino-féle tartozást, valamint felbérelhetnék egy orv-
lövészt.
Töprengésemból Miss Pinch zökkentett ki, aki, mikor hazatért
a munkából és látta, hogy nem fejeztem be a takarítást és nem is
vagyok átöltözve, alaposan leteremtett.
– A vendégek bármelyik percben itt lehetnek! – dühöngött, s
közben lecibálta magáról a ruháját, majd belebújt a kisestélyibe. –
Húzzon egy szmokingot, vagy valamit, aztán segítsen nekem ösz-
szeszedni ezeket a csomagolópapírokat a padlóról.
Az öreg zsidó férfiruhaárus alighanem a tavaszra és a nyárra
gondolva ellátott egy fehér szmokinggal, valamint egy hozzá való
fekete nadrággal. A csokornyakkendóvel azonban nem boldogul-
tam, így Miss Pinch majdnem megfojtott, mikor végül megkötöt-
te a nyakamon. Aztán Candy észrevette, hogy még mindig kato-
nai bakancs van a lábamon, amit azonnal lerángattak rólam. Az
ajtócsengó épp akkor jelezte az elsó vendégek érkezését, mikor a
lábamat beledugtam a puha bórból készített férfi félcipóbe.
Mikor végre körülnéztem a lakásban, meglepódtem, hogy mi-
lyen nagyok is valójában a szobák. Most, hogy a kínzóeszközök
kikerültek a lakásból és a folyosón is lehetett már közlekedni, az
elsó szoba úgy festett, mint egy valóságos szalon. A hátsó szoba,
melyre ígéretet kaptam, hogy a dolgozószobám lehet, legalább
ugyanekkora volt. Hatalmas, kertre nézó ablakai voltak. Ezen az
estén mindent elborított a fény, még a frissen ültetett kerti növé-
28
nyeket is. Színes szalagok lógtak a mennyezetról. Ideiglenesen
felállított asztalok roskadoztak a habos süteményhegyek és az
üvegek alatt, melyekból bármelyik pillanatban kifuthatott volna a
habzó pezsgó. Egy klasszikus zenedarab, „A tavasz" hangjai töl-
tötték meg a lakást. Lenyúgözó volt.
Azt gondoltam, olyan vendégeink lesznek, mint a biztonsági
Iónök, vagy más fickók az Octopus Olajtól. Az ajtócsengó fo-
lyamatosan csengett, az egyik pár érkezett a másik után, én azon-
ban egyetlen olyan puha kalapos, felöltós fickót sem láttam kö-
zöttük, mint akikre számítottam. Ezek bizony egytól egyig lesz-
bikus párok voltak. A „férfiak" szmokingot húztak az este tiszte-
letére. Megpróbáltak olyan mély hangon beszélni, ahogy csak
tudtak, és igyekeztek szívélyesen üdvözölni. Rácsaptak a vállam-
ra és „öreg havernak" szólítottak. Az én eszemen azonban nem
jártak túl. A mélyen zengó hangok váratlanul magas rikácsolássá
változtak, a haverkodó hátba veregetések pedig leginkább azt a
célt szolgálták, hogy távol tartsanak a „feleségeiktól".
Még soha nem láttam ilyen gyors lefolyású partit. A harmadik
zeneszám végére az összes sütemény az összes ital kíséretében el-
túnt az asztalokról.
Miss Pinch váratlanul kiverekedte magát a tömegból, majd így
szólt hozzám fojtott hangon. – Inkswitch, rettenetes fejfájás gyö-
tör. Néhány perc múlva úgyis vége ennek az egésznek. Nem kell
elbúcsúznia tólük. Itt van öt dolcsi. Szaladjon el egy éjjel-nappal
nyitva tartó gyógyszertárba és hozzon nekem egy doboz aszpirint.
Mire visszaér, a vendégek már nem lesznek itt, úgyhogy halkan
jöjjön be és a lámpát se kapcsolja fel, mivel nagyon rosszul va-
gyok és azt hiszem, hogy az erós fény bántaná a szememet.
Az éjjel-nappali gyógyszertár öt utcasaroknyira volt a lakástól.
Nyugodt tempóban ballagtam. Ha meginnék egy egész üveg
pezsgót, nekem is fájna a fejem, gondoltam. A tavaszi éjszaka
jólesóen húsítette az arcomat. Megkaptam az aszpirint, vettem
még egy gyomorerósítót, majd elindultam hazafelé.
Valóban, mire visszaértem, a lakás már elcsendesedett és sö-
tétségbe burkolódzott. Lábujjhegyen osontam be a lakásba.
29
Halk horkolás fogadott a nappaliban. Megpróbáltam villanyt
gyújtani, hogy odaadhassam Miss Pinchnek az aszpirint, az izzó
azonban minden bizonnyal kiégett. Az ördögbe az aszpirinnal,
mondtam magamban, hiszen már elaludt. Elindultam a hátsó szo-
ba felé. Az ajtót zárva találtam. Sebaj, gondoltam, úgyis elegem
van már abból, hogy a kanapén aludjak.
Kibújtam a ruháimból. Tapogatóznom kellett, mivel nehezen
tájékozódtam a sötétben. Azt tudtam, hogy az új ágy hatalmas
kagylót formáz, hatalmas fallikus szimbólumokkal a két oldalán.
Napközben kanapéként szolgál, estére pedig megágyaznak rajta.
Miután bevertem a fejem az egyik pillérbe, megtaláltam az ágy
lábát és bemásztam az ágy közepére. Félrehajtottam a takarót és
bebújtam alá. Általában Miss Pinch és Candy között szoktam
aludni. Elhelyezkedtem közöttük, készen arra, hogy a pénzemról
álmodjak.
Egy kéz csúszott felém a takaró alatt és érintette meg nemes
testrészemet. Ujjak csiklandozták a hasamat.
Hirtelen rádöbbentem, ha valaha meg akarom szerezni a két-
ezer dollárt, kénytelen leszek engedékeny lenni.
A jobb oldalra fordultam.
Nekiláttam a feladatomnak.
De hirtelen félbehagytam.
Mi ez?
Valami furcsa. Hogy lehet az, hogy Candy ismét szúz?
Nos, ez nem volt épp a legmegfelelóbb alkalom arra, hogy az
ember ilyesmin töprengjen.
Az ágy minden ízében rázkódott.
Sikítás hasított a fülembe!
Ó igen, Candy sikoltozni szokott.
A nyögések azonban még Candyhez képest is meglehetósen
eltúlzottak voltak.
A lepedó felrepült a levegóbe!
Egy még hangosabb sikítás!
A falakat díszító tengeri kagylók összecsattantak, mint meg-
annyi kasztanyetta.
30
BUMM!
A test elernyedt alattam.
Nos, ha Candy állandóan elájul, az az ó dolga.
Visszamásztam az ágy közepére. Egy pillanatra úgy túnt,
mintha a kagylófüzérek még mindig csörömpölnének. Az utcáról
beszúródó fény némileg megvilágította óket. A kagylók meg sem
moccantak, csak lógtak mozdulatlanul.
Akkor honnan hallatszik ez a csörömpölés?
Fogak? Az ablakon beszúródó fény kissé megvilágította
Pinchet. Csikorgatja a fogát?
Ó, igen, tréfát úzött velem.
Odafordultam és elkaptam.
Rémült, visszafo jtott lélegzet volt a válasz.
Mi a nyavalyára készülhet ez a Pinch?
Mi az ördög? Az meg hogy lehet, hogy Pinch ismét szúz?
Nos, ez is csak egy a nói trükkök közül. Tele vannak ilyenek-
kel.
Sikítás!
Aztán ritmikus zihálás.
Nyögések ritmusra.
BUMM!
A lepedó a magasba repült.
Egy reszketeg kiáltás!
Aztán a teljes elernyedés. A nó erótlen karja lecsúszott az ágy
széléról, bele az utcáról beszúródó fénycsóvába, majd ott lógott
bénultan, mozdulatlanul.
Azon túnódtem, mi az ördögöt múvelt ez a Miss Pinch, hogy
elájult.
KIGYULLADTAK A LÁMPÁK!
Zavartan körülnéztem.
Mikrofonok lógtak a mennyezetról, engem pedig két, állvá-
nyon álló, infravörös keresóvel felszerelt tévékamera bámult me-
redten.
A hátsó szoba ajtaja hirtelen kitárult, s egy kisebb tömeg ron-
tott eló mögüle.
31
Miss Pinch és Candy vezette óket!
Az alattam fekvó valaki arcára bámultam. A szeme fennakadt,
ellazult száját pedig eltátotta. Hidrogénszóke haj!
Nagyokat pislogva az ágy túloldalán fekvó másik lányra me-
redtem. Az ó frizurája férfias volt. Kékesfekete haj, semmi
smink. Egy leszbikus „férj". Az ó szeme is nyitva volt, de neki is
csak a szeme fehérje látszott. Ájultan feküdt az ágy szélén.
Miss Pinch igyekezett visszatartani a tömeget, amely nyálát
csorgatva tülekedett az ágy körül. – Látjátok! Látjátok! – Miss
Pinch megpróbálta túlkiabálni a lármát. – Mondtam nektek, hogy
mire képes a valódi szex. MOST már elhiszitek nekem?
Lemásztam a hidrogénszókéról. A takarót felhúztam egészen a
nyakamig. – Mi az ördög ez az egész? – kiáltottam.
– Drága barátom – szólt egy leszbikus férj, egészen közel ha-
jolva hozzám, megfeledkezve az eróltetett basszus hangról –,
mindent láttam ezen a zárt láncú videón, és azt kell mondanom,
hogy maga megérdemelne egy Oscar-díjat. Ennek a országos té-
vécsatornák músorán lenne a helye!
– (Bíííp) meg! – kiabálta Miss Pinch. – Ez nem tettetés volt,
hanem valóság!
– Ugyan már – felelte a leszbikus feleség. – Ezt bárki el tudja
játszani, Pinchy, ezt te is tudod. Csupán annyi az újdonság, hogy
ez az Inkswitch múmicsodát használ. – S ezzel lerántotta rólam a
takarót.
– Múvér – szólt az egyik leszbikus férj. – De ennek ellenére
élvezetes volt látni.
– Az isten (bíííp) meg – üvöltötte Miss Pinch. – Ha szerintetek
ez az egész csak rászedés, akkor azt mondjátok meg nekem, hogy
ez az önkéntes pár vajon mitól ÁJ ULT EL?
– Nem haragszol, ha megtapogatom a múmicsodádat, haver? –
kérdezte az egyik leszbikus férj, keresztülverekedve magát a tö-
megen, s már nyújtotta is felém a kezét.
Amennyire csak tudtam, felkapaszkodtam az ágy sarkában me-
redezó fallikus oszlopra.
Pinch jelzésére Candy és Pinch odaléptek az eszméletlen pár-
32
hoz, majd masszírozni kezdték a csuklójukat és pofozni az arcu-
kat.
– Hozzon valaki egy vizes törülközót! – üvöltötte Miss Pinch.
Éppen a leszbikus férjet próbálta feléleszteni. Miután a tömegben
állók a kezébe nyomtak egy törülközót, azzal csapkodta az ájult
férfi nó testét.
– Spike, hogy az isten (bíííp) meg – mondta Miss Pinch. – Ülj
már fel végre, aztán beszélj.
Spike, akit elsóként intéztem el, szédelegve felült, aztán így
szólt: – Jézusom!
– Mondd meg nekik! – bömbölte Miss Pinch.
– J ézusom – ismételte Spike.
Miss Pinch otthagyta Spike-ot. Hátrébb terelte a tömeget, hogy
át tudjon menni a kagyló alakú ágy túloldalára, ahol Candy a má-
sik ájultba próbált életet lehelni. Miss Pinch arcon csapta a
hidrogénszókét a vizes törülközóvel. – Szivi, az isten (bíííp) meg!
– kiáltotta Miss Pinch. – Térj már magadhoz, te ribanc!
Szivi szemgolyója visszafordult a helyére. Aztán keresztbe né-
zett. Megpróbált felülni, de feladta és visszahanyatlott.
– Beszélj! – üvöltötte Miss Pinch.
– Ó, ember! – nyögte Szivi, és ismét elájult.
Az egyik leszbikus férj, aki le sem vette a keménykalapját, rá-
támaszkodott a sétapálcájára és vontatottan így szólt: – Azt mon-
dom neked, Pinchy, nagyszerú elóadás volt. De hát nyilvánvaló,
hogy Spike és Szivi benne voltak a buliban. Mi mindannyian tud-
juk, hogy a természetes szexben nincs semmi jó.
– Az isten (bíííp) meg! – sikította Miss Pinch. – A pszichiátriai
születésszabályozás az, amiben nincsen semmi jó! Ezek egyfoly-
tában hazudtak nekünk! Amit láttatok a zárt láncú videón, az a
természetes szex. Hallhattátok a hangszórókból. Itt van egy pár,
akik elájultak. Mi a (bíííp) akartok még?
– Bizonyítékot – felelte a keménykalapos leszbikus férj. –
Bármit el lehet játszani, Pinchy. Bármennyire jól sikerül, akkor is
csak játék.
A tömeg egy emberként bólogatott!
33
Így szólt az egyik barna hajú feleség. – Nagyszerú elóadás,
Pinchy. Mindenkit felizgatott. Úgyhogy ha nem haragszol, mi
most hazamegyünk, és mi is ezt fogjuk csinálni, csakhogy a már
bevált és javasolt módon, hogy fenntartsuk a mi nagyszerú lesz-
bikus hagyományainkat.
– Marlene! – sikoltotta felé Miss Pinch. – Nem mész sehová,
ott maradsz, ahol vagy. Ennek az elóadásnak még nincs vége!
Miss Pinch felkapott egy doboz szívószálat. – Na ide hallgas-
satok mindannyian. J oggal gyaníthatjátok, hogy Spike és Szivi
benne voltak az elóadásban. Azt azonban nem hiszitek, hogy a je-
lenlévók közül mindenki benne van a buliban, igaz?
– Ugyan már – mondta Marlene.
– Ez képtelenség – tette hozzá valaki más.
– Ez lehetetlen, mert akkor nekem is benne kéne lennem ebben
a mókában – toldotta meg a keménykalapos.
– J ó – szólt Miss Pinch. – Akkor ide hallgassatok. Hajlandóak
lesztek ELHINNI annak a valakinek a viselkedését, akit a szeme-
tek láttára fogunk kiválasztani?
Mindannyian úgy vélték, hogy ez bizonyíték lenne. Kényel-
metlenül feszengtek.
Miss Pinch maga elé tartotta a dobozt. – Aki a rövid szívószá-
lat húzza! – mondta. – Beleegyeztek?
Közel negyven nó ácsorgott a szobában, mindannyian leszbi-
kusok. Nyilván mindegyikójük azt gondolta, hogy biztosan nem ó
fogja kihúzni a rövid szívószálat, így mindannyian már elóre mu-
lattak az elóadás folytatásán, valamint Miss Pinch várható kudar-
cán. A résztvevók megkönnyebbülten vették tudomásul, hogy
hosszú szívószálat sikerült kihúzniuk a dobozból.
Aztán a keménykalapos férj így kiáltott: – Ó, nem! – O húzta a
rövid szívószálat!
– Algernon – szólt Miss Pinch –, vedd le a ruháidat!
A férfi nó nem akart kötélnek állni, így a tömeg egyszerúen le-
tépte róla a ruhát. Miss Pinch beleeróltetett valamit a szájába,
alighanem egy fogamzásgátló tablettát.
A rogyadozó Spike-ot és Szivit kirángatták az ágyból, majd
34
nekitámasztották a falnak. A meztelen Algernont rálökték az ágy-
ra, aki nagyot huppanva elterült rajta.
– Inkswitch! – bömbölte Miss Pinch. – Másszon le arról a
(bíííp) oszlopról és lásson munkához!
A homoszexualitástól mindig felkeveredik a gyomrom. Igye-
keztem úgy fordítani a tekintetemet, hogy ne kelljen Algemonra
néznem. Mikor azonban Miss Pinch szemében megláttam a külö-
nös fényt, erót vettem magamon – úgy is mondhatjuk, hogy meg-
ijedtem. A fallikus oszlopon kapaszkodva, addigi menedékemról
lepillantva, végignéztem a meztelen testen, melyet akaratos és
szilaj leszbikusok tartottak hanyatt fekve, mozdulatlanul.
Láttam, hogy valójában egy barna hajú nó. Letépték róla a
mellszorítót, így napvilágra került a melle, mely ha nem is volt
különösebben fejlett, mégiscsak nói kebel volt. A csípóje, mely
kissé keskenyebb volt az átlagosnál, szintén nói csípó volt.
Lemásztam. Algernon vad, rémülettel teli tekintettel figyelte
minden mozdulatomat. Megpróbált összekuporodni.
Az ágy fölé hajoltam, majd az áporodott cigarettaszagtól na-
gyot tüsszentettem. Megráztam a fejemet. Candy hirtelen megér-
tette. Kirohant, majd a következó pillanatban visszatért, kezében
egy flakontavaszi violák WC-illatosítóval, mellyel bepermetezte
Algernont.
Továbbra is vonakodtam. Éreztem, hogy Pinch ujjai ráfonód-
nak a bokámra.
Nagyot puffanva megérkeztem az ágyra.
Kíváncsiskodó arcok gyúrúje vette körül az ágyat.
Munkához láttam.
Algernon arcát eltorzította a félelem.
Leszbikus felesége tágra nyílt szemmel bámult az ágy lábánál.
Az egyik leszbikus férj megfeszítette a testét, majd eltakarta a
szemét.
Algernon felsikított.
Az egyik madonna arcú leszbikus feleség imádkozva elfordult.
Rákiáltottam. – Pofa be! Csak azért, mert ó még szúz, nem kell
idehívnia Szúz Máriát is!
35
– Ó, istenem – szólt az egyik férj –, Algernon elájult!
– Nem, nem ájult el! – kiáltotta valaki más, két társa között
kukucskálva. – Magához tért!
A kagylófüzérek csilingelni kezdtek.
Az Algernonból elótöró nyögések közepette így szólt az egyik
leszbikus férj: – Hé! Odanézzetek! J ó neki! – A hangja döbbenet-
ról árulkodott.
A kagylófüzérek egyre jobban kilengtek.
– Ó, istenem! – nyögte Algernon.
Az ágyat körülvevó arcok megdöbbentek.
BUMM!
Fülsüketító sikítás hagyta el Algernon torkát. A nyitott kagyló
alakú ágy teteje leszakadt és ránk csukódott.
A tömeg azonnal ugrott, hogy felemelje. Félig sikerült kinyit-
niuk a kagylót.
Az egyikük, belesve a hasadékon így sikoltott: – Meghalt!
Egy másik így kiáltott: – Nem, nem! Csak elájult!
A leszbikusokból álló sokadalom egymást méregette döbbent,
hitetlenkedó arccal.
Kimásztam a kagylóágy két héja közti hasadékon és magamra
tekertem a takarót. Elképedve bámultak.
Az ágy hirtelen reszketni kezdett.
– Megint van neki, pedig most egyedül van! – kiabálták a cso-
dálkozó szemú leszbikusok.
Ismét csak egymás felé fordultak, töprengón. A szobában
olyan némaság honolt, hogy fél mérföldról is meg lehetett volna
hallani egy csöpögó csapot.
Ezután Miss Pinch behajolt a félig nyitott ágy sötétjébe. Így
szólt: – Nos, hogy tetszett, Algernon?
Mintha földrengés rázta volna meg az ágyat.
– Megint! – mondta egy kidülledt szemú férj.
Miss Pinch és Candy feltámasztották az ágy tetejét. Beakasz-
tották a rögzító kampókat.
Ott feküdt Algernon, fülig felhúzott takaróval. Boldog mosoly
ült megszépült arcán. – Ó, Pinchy! – mondta. – Csodálatos. Cso-
36
dálatos.
A szobát megtöltó sokadalom hirtelen izgatottá és kíváncsivá
vált. Mi tagadás, csorgott a nyáluk.
Aztán Marlene hirtelen összegörnyedt a padlón. Orgazmusa
volt, csak úgy magától.
Spike a falnak támaszkodva ücsörgött. Így szólt könyörögve: –
Pinchy, nem lehetne még egyszer?
Több se kellett Miss Pinchnek. Így szólt: – Takarodjatok in-
nen, hitetlen (bíííp). – És intett a tömeg felé, hogy szedelózködje-
nek.
Az egyik leszbikus férj letépte magáról a nyakkendójét és az
ingét. – De Pinchy, mi tényleg hiszünk neked.
Egy leszbikus feleség letérdelt és imára kulcsolta a kezét: – Az
isten szerelmére, Pinchy, áruld el nekünk, kérlek, hogy honnan
szerezhetnénk egy FÉRFIT?
– Ot nem adom – felelte Pinch keresztbe font karral. – O ma-
gántulajdont képez, szerzódés tárgya. – Felemelt hanggal szózatot
intézett a tömeghez: – És ezek után mit gondoltok a pszichiátriai
születésszabályozásról, ti (bíííp)?
– Az egy (bíííp)! – felelte Marlene, aki épp ekkor tért magá-
hoz.
– Abból, amit ma este láttam – mondta az egyik leszbikus férj
–, világosan kiderül, hogy a pszichiátriai születésszabályozás nem
más, mint puszta átverés. – Ezzel elóhúzott egy szivardobozt, és
haragos mozdulattal a kandallóba hajította.
– De Pinchy – folytatta Marlene –, rettenetes helyzetbe sodor-
tál minket. (Bíííp) jól tudod, hogy az összes egyedülálló fickó a
cégnél homokos. Egyetlen férfi sem maradt!
– Az a (bíííp) Béke kisasszony az összes liftes fiút kisajátította
magának, és azonnal bemószerol minket Rochie-nál, ha akár csak
egyet is elszedünk tóle – mondta az egyik leszbikus feleség ma-
gába roskadva.
– A házas férfiak annyira rászoktak a gyógyszerekre, hogy
mindannyian impotensek – morogta gyászosan az egyik leszbikus
fér j.
37
– Nincs más választásunk, mint kilépni a cégtól – mondta a
másik.
– De mi az ÖRDÖGÖT fogunk csinálni? – kérdezte a harma-
dik.
– Tennetek kell valamit – szólt a meztelen Szivi a szónyegról.
– Egy ilyen menet után soha nem fogom szexnek nevezni a ha-
rapdálást és a karmolászást. Még mit nem!
Összedugták a fejüket. Pinch kíséretében beözönlöttek a hátsó
szobába.
Meglehetósen álmos voltam. Három menet nem egy kifejezett
hóstett, de lelkileg igencsak megviselt.
Bizonyára elszundítottam. Mikor hirtelen felébredtem, Pinch
fürdóköpenyben állt elóttem. A vendégsereglet már elment.
Candy ledobta magáról a ruháit. Ott állt az italpult elótt, és éppen
a süteményes tálakat nyalta tisztára.
Aggódni kezdtem, mikor észrevettem, hogy Pinch valamit rej-
teget a háta mögött. Zaklatott lelkiállapotom miatt nem tudtam
másra gondolni, mint hogy valami ógörög áldozati szertartásra
készül. Az jutott az eszembe, hogy most, miután túl vagyok a
közönségbemutatón, engem is megszabadítanak a (bíííp), hogy
csatlakozhassak Uránuszhoz.
Cseppet sem lettem nyugodtabb, mikor benyúlt a lábam közé
és megcirógatott.
– Inkswitch – kezdte –, meglepetésem van a maga számára.
Összerezzentem. Cseppet sem szerettem a Miss Pinch-féle
meglepetéseket.
– Hogy tetszett Spike és Szivi? – kérdezte.
– Meglepetést okoztak – feleltem.
– És Algernon?
– Ha leszámítjuk az áporodott cigarettaszagot, akkor elmegy.
– Vannak olyan jók, mint én és Candy? – kérdezte csillogó te-
kintettel.
A félelem sugallta a válaszomat. – Meg sem közelítik magu-
kat! – kiáltottam.
– Nos, rendben, Inkswitch – mondta, majd megkönnyebbülé-
38
semre elengedte a (bíííp). – Azért kérdezem, Inkswitch, mert
egyezségre jutottam az iménti társasággal. Minden este, munka
után, két-két lány fog beugrani magához egy-egy menetre. Mind-
annyian beleegyeztek. Mindannyian ki fogják várni a sorukat.
Nagyot nyeltem. Egyáltalán nem szerettem azt a komor arcki-
fejezést, ami megjelent a nó arcán.
– Ugyan már, az isten (bíííp) meg magát, Inkswitch, ez nem
fogja megzavarni a velem és Candyvel való éjszakai hancúrozá-
sát!
Ismét a (bíííp) felé nyúlt. Sietósen válaszoltam: – Beleegye-
zem. Ó, Miss Pinch, soha ne gondolja, hogy nem teszek eleget a
szerzódésben vállalt kötelezettségemnek. Én becsületes ember
vagyok.
– Ennek igazán örülök – felelte. – Ugyanis ha nem így lenne,
levágnám a (bíííp).
Ezt nagyon jól tudtam!
Aztán elmosolyodott. – De nem csak rossz híreim vannak a
maga számára, Inkswitch. Mindenki beleborította a pénztárcáját
ebbe a szemétkosárba. Én magam további ötezer dollárral jutal-
mazom a maga nagyszerú alakítását. Tízezer dollárt kért tólem a
minap, úgyhogy itt van tizenkétezer dolcsi. – Belebámultam a
szemétkosárba, amit az orrom elé dugott. Tele volt PÉNZZEL!
– És most fejezze be a nyálcsorgatást – folytatta Miss Pinch. –
Ugorjon be a zuhany alá és mossa le magáról a vért, amíg mi ki-
cseréljük az ágynemút. Candy és én már napok óta pihentetjük
magát erre az estére. Úgyhogy majd meghalunk, annyira ki va-
gyunk éhezve, nem is beszélve arról, hogy menynyire feltüzelt
minket a ma esti elóadás!
Énekelve léptem be a zuhany alá.
TIZENKÉT RONGY!
Ki tudom fizetni a tartozásomat Razzának.
Fel tudok bérelni egy orvlövészt.
HALOTT VAGY, KRAK GRÓFN!
39
NEGYVENNEGYEDIK RÉSZ
1. fejezet
Azt a tájékoztatást kaptam telefonon, hogy a délután folyamán
találkozhatok Razza Louseinivel, így maradt idóm arra, hogy el-
lenórizzem a célpontomat, Krak grófnót.
Mikor a hátsó szobában bekapcsoltam a képernyóket, kezdet-
ben kissé értetlenül figyeltem óket. Nem igazán tudtam kivenni,
hogy merre járhat Krak és Heller. Délelótt volt, én pedig semmi
mást nem láttam, mint könyvhalmokat, valamint könyvlapokat,
melyek olyan gyorsan peregtek a szemem elótt, hogy képtelen
voltam kivenni, milyen könyvek is azok valójában.
Vissza kellett csévélnem a felvételeket, hogy rájöjjek, mivel is
foglalkoznak valójában, amiról azt az egyet biztosan tudtam,
hogy nem sok jót tartogat a számomra.
Korán keltek, majd mindketten kék színú sportruhát húztak, és
kiviharzottak az Empire State Buildingból, ki a Fifth Avenue-ra,
majd észak felé indultak a Negyvenkettedik utcán, és nyolc utca-
sarokkal késóbb beléptek a New York-i közkönyvtárba. Ha
Heller nem lett volna vele, bár tulajdonképpen a lényegen nem
sokat változtatott, Krak grófnó háta egész idó alatt tökéletes orv-
lövészcélpont lehetett volna.
Most egy hatalmas olvasóteremben voltak. Heller az asztalnál
ült, Krak grófnó pedig a katalógusban böngészett, majd össze-
szedte a csúszdán érkezó könyveket. Úgy jött-ment a könyves-
polcok között, mintha ó lett volna a könyvtáros. Az, hogy mind-
ketten sportruházatot viseltek annak ellenére, hogy ez általános
divatnak volt tekinthetó, ijedtséggel töltött el. Mintha azt jelezte
40
volna, hogy túlságosan is igyekeznek elvégezni a feladatukat,
amit nagyon nem szerettem volna.
A nó végül annyira körülbástyázta könyvekkel Hellert, hogy
végül már lábujjhegyre kellett állnia ahhoz, hogy átnézhessen a
könyvhalmok felett. Feszülten figyelte a férfi arcát. Heller némi-
leg zavarodottnak látszott, mintha valami megakasztotta volna a
gondolatait. Krak megkerülte a könyvhalmokat, majd leült a
Heller melletti székre.
Heller füléhez hajolva így suttogott voltár nyelven: – Ha el-
árulnád, hogy mit akarsz csinálni, J ettero, talán többet tudnék se-
gíteni.
Heller jókora papírlapot húzott ki egy társadalomelméleti kötet
alól. – Ez – suttogta vissza – egy matematikai elméleti számítás,
amit sokat alkalmazunk harctervezés közben. A neve
„hadvezetésizoláció geometria". Vannak bizonyos tézisek, me-
lyek megfeleló alkalmazás esetén megmondják, hogy nagy való-
színúséggel hol találhatóak egy ellenséges hadtest vagy egy város
hadvezetési pontjai. Ha ezt sikerül kidolgozni, akkor meg lehet
közelíteni a vezetési pontokat, el lehet helyezni a bombákat, és –
bumm, bumm – az ellenség elveszti a központi hadvezetését, s
akkor a Flotta vagy a tengerészgyalogosok, de akár még a hadse-
reg is sokkal sikeresebben lerohanhatja óket.
– Úgy érted, hogy fel fogunk robbantani valamit? – kérdezte
Krak grófnó.
– Nem, nem. Csak azt próbáltam elmagyarázni, hogy mit je-
lent ez esetben a matematika – suttogta vissza Heller. – Végeztem
annak a spórának a kifejlesztésével, mely megtisztítja a légkört.
Egyszerúen csak biztosra akarok menni, hogy senki olyan ne üt-
hesse bele az orrát a dolgomba, aki túlzottan nagy meglepetést
okozna. Ennek a bolygónak meglehetósen különös a társadalmi
felépítése. Ha megpróbálsz javítani valamin, valamelyik érdek-
csoport biztosan rád támad. Egy órült idea szerint a káosz alkal-
masabb a profitszerzésre, mint a rend. Rendkívül rövid távú gon-
dolkodás. Úgyhogy egyszerúen csak biztosra szeretnék menni.
Mikor nekilátok szétszórni a spórákat a sztratoszférában, és vala-
41
ki rám ló, egyszerúen csak tudni szeretném, hogy ki lövöldöz.
– Úgy érted, hogy vannak olyanok, akik ellenzik a légkör meg-
tisztítását? – suttogta Krak meglepetéssel a hangjában.
– Soha nem lehet tudni – felelte Heller.
– Micsoda egy órült bolygó! – motyogta a nó.
– Nos, lehet, hogy az – suttogta Heller –, de az eredmények,
melyeket most kaptam, azok is órültek. Nem egészen értem óket.
– Hadd segítsek! Lehet, hogy nem értek a ti geometriátokhoz,
viszont jó vagyok fejtörókben.
Heller úgy fordította a papírlapot, hogy mindketten jól lássák.
– Ismétlódó eredményt kapok – suttogta. – Ha ilyen eredmények
születnek, az azt jelenti, hogy az eredeti feltevések túl szúkek.
Nekiláttam kidolgozni, hogy kinek vannak kapcsolatai és kom-
munikációs csatornái a citológia – ami nem más, mint a
cellológia földi neve – területével. Így aztán végeztem egy próba-
egyenletet itt a lap sarkában, és igen, arra a meggyózódésre jutot-
tam, hogy túlzottan szúk területet választottam ahhoz, hogy meg-
bízható eredményt kapjak. Bármi vagy bárki is az eredmény,
sokkal több mindent ellenóriz és irányít, mint a citológia. Tudsz
követni?
– Nem.
– Nos, azt képzeld el, hogy már majdnem találtam egy tize-
dest, aki szakaszparancsnok, majd rájöttem, hogy ó nem foghatja
át a területet, így aztán kerestem egy századost, aki zászlóaljpa-
rancsnok, de ó sem irányíthat ekkora célterületet, így aztán kerí-
tettem egy ezredest, aki ezredparancsnok. És így tovább a végte-
lenségig. Még csak megközelítenem sem sikerült semmi olyas-
mit, ami valódi magas szintú hadvezetési pont lehet.
– És hogyan csinálod?
– Nos, ezek a szimbólumok jelzik a logisztikai vonalakat, mint
amilyenek a jármúvek és az utánpótlást szállító teherkocsik. Itt
láthatod az irányukat, s a találkozási pontjaikat. Ez pedig itt a
kommunikáció jele. És így tovább. Ha sikerül megtalálnod ezek-
nek a vonalaknak a metszéspontját, megkapod a parancsnoki te-
rületet.
42
– Ez nagyon egyszerúnek és rendezettnek túnik – suttogta a
grófnó. – Ránézve ezekre a vonalakra nekem úgy túnik, sikerült
megtalálnod a keresztezési pontokat.
– Csakhogy túl sokat találtam – felelte Heller. – Valamint
mindegyik máshol található. Hogy a fene egye meg! – Rácsapott
a papírlapra. Dühödten félrehajította a teleírt lapot, majd egy tiszta
papírt húzott maga elé. – Egy országot vettem alapul. Most
megcsinálom az egészet egy egész kontinenst véve alapul, ami
egyébként abszurdum. Lehet, hogy a bolygót kéne kiindulási
alapnak tekintenem?
– Ez miért abszurd, J ettero? Amióta ismerlek, még soha nem
tapasztaltam, hogy bármit is abszurdnak találtál volna. – Aztán
kissé lehalkítva a hangját hozzátette: – Kivéve persze Miss
Simmonst.
– Ez azért abszurd, mert ennek a bolygónak nincs császára. Az
angliai Buckingham-palotához vagy valami hasonlóhoz fogok ki-
lyukadni.
– Ha így lesz, akkor szépen felrobbantod, mi pedig végre ha-
zamehetünk – mondta Krak grófnó teljes határozottsággal.
Heller csendesen felnevetett. – Micsoda egy vérszomjas ném-
ber! Én nem azt próbálom kideríteni, hogy ki lótt rám, hanem
csak azt, hogy ki lóhet rám abban az esetben, ha szétszórom a
spórákat a sztratoszférában. – Heller tekintete végigszaladt az ót
körülvevó könyvoszlopokon, valamint a könyvek címén. – Ve-
gyük sorra az ellenórzés alatt tartott területeket. – Nekilátott leírni
óket. Kormányzatok. Üzemanyaggyártás. Gazdaságirányítás.
Egészségügy. Hírszerzés. Betegellátás. Gyógyszergyártás. Lelki
gondozás. Médiák. Végrehajtás. Ítélkezés. Élelmiszeripar. Légi
szállítás. Ipar. Társadalom. Népesedéspolitika... Belenézett a már
eddig elkészített jegyzeteibe.
Hatalmas kört rajzolt azokból a szimbólumokból, melyek eze-
ket a dolgokat jelentették, majd rajzolni kezdett a körön belül.
Nehéz volt követni a jeleket, valamint kisilabizálni az írását, mi-
vel rendkívül apró betúkkel írt és nagyon gyorsan.
További fél tucat könyvet hozatott Krakkal, és villámgyorsan
43
átlapozta azokat is.
Piros tintára váltott, majd egy spirálvonalat kezdett rajzolni
vázlatának külsó szélétól befelé. Egyszer csak abbahagyta a raj-
zolást és röviden felnevetett.
Krak ismét odaült mellé. – Ez nagyon szép.
– És abszurd – tette hozzá Heller alig hallható hangon. – Miu-
tán ezekból a könyvekból megtudtam az összes kapcsolódó terü-
letet, majd mindezeket papírra vetettem, az eredmény azt mondja,
hogy a bolygónak VAN császára, és hogy a császár két bolygó
szintú parancsnoki állással, valamint TELJES uralommal rendel-
kezik. Csak az idómet vesztegetem.
– HOL vannak ezek a parancsnoki állások és KI a császár? –
kérdezte Krak grófnó.
– Tudok egy kellemes helyet, ebédeljünk ott – mondta Heller.
– Nem, nem, Jettero. Bizonyos nóket leszámítva még sohasem
láttam, hogy abszurd dolgokkal foglalkoztál volna. Te mindig he-
lyes következtetésekre jutsz. Mondd el!
– Kinevetnél. A bolygónak nincsen császára, a királyi paloták
pedig valójában turistalátványosságok. De ha gondolod, kidolgo-
zom a képletet.
A „parancsnoki állások" alá a grafikon közepére a következó-
ket írta: OCTOPUS OLAJVÁLLALATI KÖZPONT, valamint
POKANTICKLE BIRTOK, HAIRYTQWN, NEW YORK.
Szintén az ábra közepére pirossal odaírta: CSÁSZÁR:
DELBERT JOHN ROCKECENTER.
Ismét felnevetett, majd a jókora lapot, rajta a geometriai szim-
bólumokkal és a nevekkel, Krak grófnó elé fordította. – Itt van.
Ez alapján megtaníthatod a macskát körbe-körbe futni. Na, men-
jünk inkább ebédelni.
A nó ránézett az ábrára. Gondosan összehajtogatta a papírla-
pot, majd betette a retiküljébe.
Segített Hellernek visszahordani a több tonnányi könyvet a
könyvpultra.
A hajam az égnek állt!
Heller beletrafált!
44
És annak ellenére, hogy Heller azt hitte, elszámította magát,
abból, ahogy a nó összehajtogatta és eltette a papírlapot, világo-
san kiderült számomra, hogy Krak grófnó TUDJ A, Heller nem
tévedett!
A nó rendkívül gondterheltnek túnt, miközben lefelé ballagtak
a könyvtár hatalmas antik görög mintájú lépcsójén.
Észak felé kocogtak a Fifth Avenue-n, ügyesen kerülgetve az
ebédidóben tolongó járókelóket. Elérték az Ötvenharmadik utcát,
keresztülszaladtak rajta, majd továbbhaladtak nyugat felé. Egy-
mást követték azok a helyek, melyek mind-mind alkalmasak let-
tek volna arra, hogy egy orvlövész golyója hátba találja a grófnót.
Aztán még meg is torpant egy dupla lengóajtó elótt és mozdulat-
lanul bámulta. Könnyú célpont lett volna!
– A Modern Múvészetek Múzeuma? – kérdezte. – Azt hittem,
ebédelni viszel. Festményeket fogunk enni?
Heller jót nevetett, majd betaszigálta a nót a lengóajtón, s a
következó pillanatban már ott álltak a múzeum elócsarnokában.
Heller kifizette a két jegyért a négy dollárt, majd párjával együtt
végigsétált a fófolyosón. Üveg és márvány csillogott köröskörül,
és különbözó táblácskák hívogatták a látogatókat ebbe a galériá-
ba, meg arra a különleges kiállításra, Heller azonban feltartóztat-
hatatlanul vezette végig Krakot a folyosón, míg el nem érték a
végét és ki nem jutottak egy tágas kertbe. A fák között furcsa ala-
kú szobrok sorakoztak, Heller azonban végigterelte kedvesét a
járdán. A járda egy ajtóhoz vezetett. Heller betuszkolta az ajtón
Krakot. Egy önkiszolgáló étterembe jutottak.
Heller tálcát, kést és villát nyomott Krak grófnó kezébe, majd
mindketten beálltak a sorba. A tálalópult tele volt izgalmasabbnál
izgalmasabb ételekkel, melyek egytól egyig ismeretlenek voltak a
nó számára. Krak öt különbözó salátát, jó néhány fánkot, forró
csokoládét és három különbözó fajta fagylaltot válogatott össze a
tálcájára. Heller menüje sem volt sokkal ésszerúbb.
Heller a kert felé mutatott, így mindketten kimentek, s leültek
az egyik kerti asztalhoz. A tavaszi napsugár, különösen ebben a
déli órában, játékosan tört utat magának a fák frissen kibomlott
45
levelei között. Vízcsobogás hallatszott a közeli szökókút felól.
Gyönyörúséges kert terült el a szemük elótt.
– Nagyon szép – szólt Krak grófnó. Aztán mint aki valamilyen
kísérletbe fog, enni kezdett. Némi óvatossággal fogta a kezébe a
villát.
Heller már tapasztalt volt ezen a téren. Befalta az ebédjét, s
miután végzett, hátradólt. Tekintetét a kertre szegezte, de nem
Rodint és nem is Renoir-t figyelte.
Hirtelen kuncogni kezdett. – Ifjabbik királyi herceg – mondta.
Ismét felnevetett, majd elismételte, amit az imént mondott.
Krak grófnó még a jégkrém elfogyasztásával bajlódott, s köz-
ben így szólt: – Mi van?
Heller így felelt: – Semmi – de még mindig nevetgélt.
A nó így szólt: – Jettero, állandóan azzal vádolsz, hogy titko-
lózó vagyok, közben meg pontosante nem vagy ószinte. Min ne-
vetsz?
Heller ismét nevetgélni kezdett. – Azon a neven, amit egyszer
kaptam – felelte. – Hogy ízlik ez a fagylalt? Ez a Picasso
pisztáció.
– J ettero, könnyen az arcodra kerülhet a Picasso pisztáció, ha
nem árulod el végre, hogy min nevetsz.
– Ez csak egy tréfa. Ifjabbik királyi herceg. – Aztán megint
csak nevetett.
– Ez teljesen értelmetlen, J ettero.
– Ne haragudj! Ez az egész egy kissé bonyolult. Tudod, ha
Delbert J ohn Rockecenter a Föld császára, akkor királyi herceg
vagyok, mivel egyszer rám aggatták az ifjabb Delbert J ohn
Rockecenter nevet. Ami teljes órültség. Szóval csak azért neve-
tek, mert ez egy gyönyörú nap, te is gyönyörú vagy, és én boldog
vagyok, hogy itt lehetek veled a Modern Múvészetek Múzeumá-
nak szoborkertjében, és figyelhetem, ahogy Picasso pisztációt
eszel.
– J ettero – mondta a nó fenyegetó hangon –, te félre akarsz
engem vezetni. Ugyanis ha valaki uralkodói címmel rendelkezik,
azon nincs semmi nevetnivaló. Ha egy császár aláír egy rendele-
46
tet, akkor az azonnal törvénnyé válik az országában. Egy ilyen
rendelet rendkívül komoly dolog lehet. Úgyhogy most maradj itt
szépen ülve és meséld el nekem, hogy ki csinált belóled királyi
herceget vagy micsodát, miután ideérkeztél.
– Rendben – felelte Heller. – Akkor te is maradj itt szépen ül-
ve, edd meg a Picasso pisztációt és az udvari dalnok el fogja re-
gélni neked ifjabbik királyi herceg szívszorító történetét.
– Így már jobb – mondta Krak grófnó mosolyogva.
– Nos, egyszer volt, hol nem volt, a súrú sötét erdón túl egy
vontató úrhajó ereszkedett le egy régi virginiai ültetvény földjére.
– Aztán folytatta. Mesélt a születési anyakönyvi kivonatról, me-
lyet ifjabb Delbert J ohn Rockecenter névre állítottak ki. Nem fe-
ledkezett meg Stonewall Biggsról, a megyei jegyzóról, valamint
beszámolt Stupewitz és Maulin FBI-ügynökök mulatságos köz-
remúködéséról sem. Egy szót sem szólt viszont a néhai Mary
Schmeckról. J ót nevetett a hamis családi komornyikon,
„Buttlesby"-n, majd a Brewster Hotelben történtekkel folytatta,
ahol Bury megvásárolta tóle a születési anyakönyvi kivonatot, s
miután megbizonyosodott róla, hogy Hellernél semmi más olyan
irat nincs, ami az ifjabb Delbert J ohn Rockecenter névre utalna,
elhatározta, hogy megöleti.
– Szóval – vonta le a végkövetkeztetést – nem voltam túl soká-
ig ifjabb királyi herceg. Most már te is tudod, hogy a békából
nem királyfi lett, hanem J erome Terrance Wister. És most itt ül és
fagylaltot eszik egy szépséges udvarhölggyel. Az udvari dalnok
most meghajol, majd arra gondol, hogy jólesne neki még egy csé-
sze forró csokoládé.
Miután Heller elindult befelé az étterembe, Krak grófnó csak
ült, mélyen elgondolkodva.
Heller visszatért, egy ideig fújogatta csokoládéját, majd kor-
tyolgatni kezdte.
Krak grófnó így szólt: – Tenned kellene valamit.
Heller felnevetett. – Drágám, ha egy harcmérnök csak azért,
mert a gyújtószerkezetei nem léptek múködésbe, feladná a felada-
tát, hogy harcoljon az igazságért és megelózze a megtorlást, soha
47
semmit nem tudna véghezvinni.
– Mit is mondott az a Stonewall Biggs? – kérdezósködött a nó.
– Azt mondta, „Ha a jövóben tudok valamiben segíteni, csak
keresse meg a jó öreg Stonewall Biggst."
– Nem, nem, nem. Akkor, amikor odaadta a születési anya-
könyvi kivonatot.
– Azt mondta, „Kíváncsi voltam, hogy megérem-e ezt a pilla-
natot." Aztán közelebbról is szemügyre vett, és így folytatta,
„Szóval te volnál az ifjabb Delbert J ohn Rockecenter".
– És ez a Bury nevú fickó meg akar ölni téged.
– Az biztos, hogy megpróbált – mondta Heller.
– Hm – hümmögött Krak grófnó. – Ez világos bizonyíték.
– Mire?
– Arra, hogy LÉTEZIK egy valódi ifjabb Delbert John
Rockecenter.
Heller megrázta a fejét. – Megnéztem a Ki kicsodában. Nem
szerepel benne ilyen nevú személy. Delbert John Rockecenter so-
sem nósült meg, nincsenek gyerekei, sem törvényes örökösei.
– Ti, férfiak, nem értitek ezeket a dolgokat – mondta Krak. –
Te fóleg nem érted meg a királyi családokat, Jettero. Még az
arisztokraták is ezt csinálják.
– Mit csinálnak? – kérdezte Heller megrökönyödve.
– Megszabadulnak az örököseiktól. Ez az én számomra telje-
sen nyilvánvaló. Létezik egy ifjabb Delbert J ohn Rockecenter, és
ez a Bury nevú ügyvéd igyekszik eltitkolni a létezését. S mivel
még soha nem találkozott vele, azt gondolta rólad, hogy te vagy
az. És mivel nincsenek távoli szigeteik, várbörtönökkel vagy eró-
dítményekkel, ahová számúzhetnék a nem kívánt örökösöket,
Bury megpróbált meggyilkoltatni téged.
Heller felnevetett. – Attól tartok, tényleg nem vagyok szakér-
tóje a királyi családoknak.
– Pedig nem ártana, ha az lennél. Egy gyanútlanul lézengó ifjú
császárt könnyen csapdába ejtenek a lelkiismeretlen asszonyok.
Létezik egy ifjabb Delbert J ohn Rockecenter. Az idósebb Delbert
J ohn nem tud a létezéséról, mivel a Bury nevú ügyvéd rejtegeti
48
elóle. Tudod, én az ügyvédeket is elég jól ismerem. Meglehetósen
álnok népség. Az apám elmesélte nekem, hogy a családunk egy
tisztességtelen jogász miatt vesztette el a birtokait a Mancón, né-
hány generációval ezelótt. Több tonnányi történelmi példa van ar-
ra a fajta búncselekményre, amit most Bury forgat a fejében. Ez a
Bury ügyvéd azt gondolja, hogy saját magának kaparinthatja meg
az egész birodalmat, ha sikerül eltitkolnia az örökös létezését.
Ezzel már korábban is próbálkoztak.
– Szívem, azt hallottam Izzytól, hogy ez a Bury Rockecenter
jobbkeze. Rockecenter tökéletesen megbízik benne.
– Ez nem más, mint bizonyíték – mondta Krak grófnó. – Bury
rejtegeti a Rockecenter birodalom valódi örökösét. Akár logikus-
nak túnik, akár nem, a megérzésem azt súgja, hogy erról van szó.
Mi más oka lenne Burynek arra, hogy megölje az én J etterómat,
ha nem az, hogy azt gondolja, ó az ifjabb Delbert J ohn
Rockecenter? Felforr a vérem, ha csak rágondolok.
– Várj egy kicsit – mondta Heller. – De hát szó sincs semmifé-
le császárról. Így aztán herceg sincsen.
– Hm – hümmögött Krak grófnó.
–Drágaságom – folytatta Jettero –, meg kell hogy mondjam,
rávilágítottál egy nagyon fontos dologra. Ide hallgass! Ezek a fic-
kók NAGYON veszélyesek. Messze kerüld el óket! Megígéred
nekem?
– Hm – hümmögött Krak grófnó.
– Ide hallgass! – folytatta Heller. – Részben azért hoztalak ide
ebédelni, mivel nyílt egy kiállítás a képzeletbeli úrhajó-
ábrázolásokról. Bemutatják a különbözó, úgynevezett „science
fiction" magazinok borítóit. Láthatsz filmforgatásoknál használt
modelleket is, melyek úrhajókat formáznak, illetve olyasmiket,
amit ók úrhajóknak hisznek. Aztán lesz itt néhány ufó is. Biztos
vagyok benne, hogy érdekelni fog. Egyik-másik ábrázolás meg-
lepóen pontosan adja vissza az úrhajók külsejét. Végig akarom
nézni ezeket a képeket, hogy megtudjam, vajon a mi úrhajónkat
észrevették-e valaha is. Biztos vagyok benne, hogy a képek téged
is le fognak nyúgözni. Itt van a földszinten, az idószakos kiállítá-
49
sok között. És ne törd tovább azt a szépséges fejedet nem létezó
császárok örökösein.
– Hm – hümmögött Krak grófnó. Elindult a kiállítás irányába,
de biztos voltam benne, hogy a gondolatai egész máshol járnak.
Nem volt szükségem további bizonyítékra ahhoz, hogy tud-
jam, cselekednem kell, ha meg akarom oldani ezt a helyzetet. A
beszélgetés, ami az imént zajlott kettejük között, világossá tette
számomra, hogy nincs más választásom.
Napnál is világosabb volt számomra, hogy Krak grófnó meg
fogja próbálni megölni Buryt és felrobbantani a Pokantickle bir-
tokot Hairytownban, nem beszélve az Octopus Olaj épületéról a
Rockecenter Plazán. VESZÉLYESSÉ VÁLT!
Ahogy ott lézengett a kiállításon, kiválasztottam azokat a pon-
tokat a nó védtelen hátán, melyek kiváló célpontok lehetnek egy
halálos lövedék számára, mely egyszer s mindenkorra véget vetne
a kialakult helyzetnek.
Az órámra pillantottam.
Majdnem lekéstem a Razzával való találkozót.
MINÉL ELOBB FEL KELL BÉRELNEM AZT AZ
ORVLÖVÉSZT!
2. fejezet
Razza Louseini Faustino, „a Hurok" Narcotici, vagyis aCapo
di Tutti Capi consiglieréje fejedelmi testtartásban ült íróasztala
mögött, mikor beléptem hozzá.
– Nos – kezdte nagy megelégedéssel –, végre gatyába rázhat-
juk azokat a (bíííp) számítógépeket.
Az íróasztal mellett várakozó könyveló kinyújtott kezébe le-
számoltam a kétezer nehezen megkeresett dollárt. Kaptam egy
elismervényt, majd a fickó elrohant, hogy rendet tegyen a szám-
viteli osztály számítógépeinek agyában, mielótt azok visszaadnák
Manhattant az indiánoknak.
– És most – folytatta Razza, miközben a szájától a bal füléig
50
tartó forradás dugóhúzószerúvé változott – íme itt a bérgyilkosa.
– Egy fehér kártyát nyújtott felém, felsó sarkában egy fekete kéz-
zel.
– Várjon – mondtam. – Nem arról volt szó, hogy hívat egy
orvlövészt és elküldi hozzám?
– Nézze meg a kártyát! – felelte Razza.
Megnéztem. A kártyára nyomtatott kéz középsó ujja kimeredt
a többi behajtott ujj közül. Olasz jelzés arra, hogy (bíííp) meg,
vagy hogy (bíííp) be.
Soha ne bízz a maffiában! – Nem tartotta be a megállapodá-
sunkat! – kiáltottam.
– De igen – felelte Rázza. – De mert azok az orvlövészek, aki-
ket maga felbérelt, a fúbe haraptak, senkinek nincs már bizodal-
ma magában. Rosszul tervezte meg az akcióit, vagy egyszerúen
maga lótte le óket, csupán kedvtelésból. Fordítsa meg a kártyát!
A túloldalán talál egy címet. Vigye el a kártyát arra a címre, mu-
tassa fel, és akkor kap egy orvlövészt. Úgy intézi a dolgot, ahogy
magának tetszik, fizethet neki életbiztosítást, meg el is temetheti
kedve szerint.
– Várjon – mondtam. – A szimatom azt súgja, hogy valami
nincs rendjén evvel a fickóval.
– Nos, hogy ószinte legyek – folytatta Razza –, valóban így
van. A fickó egy olyan mocskos romlott (bíííp), hogy soha senki
nem béreli föl, hacsak nem akarnak valami istentelen szörnyúsé-
get múvelni az áldozatokkal. Már az ügyvédek sem szokták felbé-
relni. A fickó ferdehajlamú. Mocskos.
– Miért, mit csinál ez a bérgyilkos? – kérdeztem megrökö-
nyödve. Milyen kegyetlen lehet az az ember, aki még a maffiának
is túl kemény?
– J árjon utána – felelte Razza.
– De nekem olyan valaki kell, aki pontlövó, és képes lelóni va-
lakit.
– Ó, azt ó is meg tudja csinálni. Csak attól fordul föl az ember
gyomra, ahogyan csinálja. De mindegy, itt van a bérgyilkosa,
Inkswitch. Pontosan úgy, ahogyan megegyeztünk. És ha ezt is si-
51
kerül kicsinálnia, akkor maga egy (bíííp) nagy hós lesz. Úgyhogy
viszlát, Inkswitch, viszlát.
A megadott cím valahol Queensben volt, így metróra szálltam,
s végtelennek túnó utazásba kezdtem. Nem mondhatom, hogy a
környék valaha jobb idóket látott: az ott lévó házak már új koruk-
ban is romok lehettek. Egy mellékutcában rátaláltam a házra,
mely nyilvánvalóan bérházként múködött. Végigsétáltam a töre-
dezett járdán, felléptem a néhány kicsorbult lépcsón, és meg-
nyomtam a törött csengógombot.
Látogatásom nem okozott meglepetést. Valaki határozott rán-
tással, amitó l majd lerepült a kalapo m, feltépte az a jtót.
Nagydarab asszonyság állt elóttem. A bajszát még egy huszár
órmester is megirigyelhette volna. Rám meresztette a szemét.
Védekezésképpen átadtam neki a kártyát. Ránézett a kártyára, be-
terelt vele a folyosóra, majd bevágta az ajtót.
– Szóval találkozni akar az én haszontalan, semmirekelló fi-
ammal, igaz? Az alagsorban megtalálja a többi patkánnyal együtt.
Nem szerettem a patkányokat, ezért így szóltam: – Nem tudna
szólni neki, hogy jöjjön fel, és itt beszélhessek vele?
– Krisztus vérére, nem! Bujkál!
– A rendórség elól?
– Ez a mocskos szemétláda arra sem méltó, hogy a rendórök
kutassanak utána. A pénzbehajtók elól bujkál! Nap mint nap a
pénzbehajtók elól! Ha kinézek az ablakon, egyetlen pénzbehajtót
sem látok! De vajon kerített-e magának valami tisztességes mun-
kát? Nem. Támogatja-e szegény öreg édesanyját, aki a mai napig
is szenved attól, hogy a világra hozta? Nem. Semmi mást nem
csinál, csak bujkál odalent az alagsorban! Szóval mit akar tóle
már megint a maffia? Azt gondoltam, már végeztek vele, amire
meg is lenne az okuk.
Egy kicsit megijesztett ez a hatalmas szörnyeteg. Így szóltam
félénken: – Munkát ajánlanék a számára. A pénzból kifizethetné a
számláit.
– Hah! Hiába ad neki pénzt, abból nem fizeti ki a számláit.
Megy és a lányokra költi. Mint az a semmirekelló rohadt apja, aki
52
azóta már az angyalokkal hetyeg, hogy az Isten nyugosztalja azt a
romlott, büdös lelkét! Csak a nók, a nók meg a nók, csak ez ér-
dekli, a mocsok. Hiába vertem és vertem. Alaposan elnáspángol-
tam. Csak hát az a rohadt búzös vére, amit örökölt. Annak a
semmirekelló apjának a kénköves vére! Szóval maga munkát ad
neki. Elszökik és elszórja a pénzt. Habár nem tud elszökni. A
pénzbehajtók!
– Milyen számlákról van szó?
– A (bíííp) kórházi számlákról. Ötszáz dollárt dobtak ki napon-
ta az ablakon, hogy megmentsék azt a semmirekelló életét. Ki-
csaltam onnan, mikor meghallottam, de már elkéstem. Már
négyezerkilencszáz dollárral tartozott! És mindez egy tetves au-
tóbaleset miatt! És vajon volt neki annyi esze, hogy lelövesse
magát, mint az a semmirekelló apja? Nem! Belekeverte magát
egy autóbalesetbe, annyi esze meg nem volt, hogy akkor ott is
hagyja a fogát!
Nagyszerú ötletem támadt. – Magának is odaadhatom a pénzt,
és akkor maga kifizeti a számlákat, s ezután már nem lesz akadá-
lya annak, hogy a fia nekem dolgozzék.
– Nem fogadok el piszkos pénzt! Azt hiszi, hogy én azt aka-
rom, piszkos pénz nyomja a lelkemet a végítélet órájában? Ha
bármi számlát ki akar fizetni, akkor fizesse ki maga.
– Akkor legalább hadd beszéljek vele – mondtam.
– Csak a saját felelósségére, nem az enyémre. Nem akarok be-
lekeveredni azokba a rohadt dolgokba, amikhez köze van. Ha be-
szélni akar vele, menjen be azon az ajtón. Aztán ha le akarja lóni,
én nem fogok meghallani semmit.
A poros, koszos lépcsón lementem a poros, koszos alagsorba.
Egy poros, koszos kazán mögött egy poros, koszos ágyon ott fe-
küdt egy fickó, verésnyomokkal a testén.
Felém fordult, s egy dupla csövú lefúrészelt vadászpuskát sze-
gezett a mellkasomra!
TORPEDO FIACCOLA! Az orvlövész, akit Bury bérelt fel ar-
ra, hogy lelóje Hellert a Brewster Hotelben; az a gengszter, akit
Heller múlt ósszel kocsival együtt lelökött az autópálya felüljáró-
53
ról. Ó, ez nem jó! Túl zaklatott ahhoz, hogy ezt az ügyet elintéz-
ze!
– Hello, Torpedo! – mondtam.
Szürke arca még szürkébbre változott. – Honnan ismer en-
gem? Én nem ismerem magát.
– Láttam, mikor Mr. Burynek dolgoztál – feleltem.
– J ézusom! – nyögte. – Ne mondja meg Burynek, hogy hol ta-
lált rám. O azt gondolja, hogy meghamisítottam a bizonyítékot,
aztán felmarkoltam a bérgyilkosságért járó pénzt anélkül, hogy
elvégeztem volna a vállalt munkát! Pedig nem így van! Az a
(bíííp) csapdába csalt, és biztosan ó maga markolta fel a dohányt.
Higgye el nekem, ha tudnám, hogy hol találom, ingyen is kiló-
ném! Az a (bíííp) még azt a fenyegetését sem váltotta be, hogy el-
intézi az anyámat!
Egyre jobb. – Tedd le a fegyvert, Torpedo. Razza küldött,
hogy munkát ajánljak neked.
– Akkor valami kockázatos üzlet lehet, máskülönben nem ju-
tottam volna Razza eszébe. Az a (bíííp) a halálomat akarja.
– Egyszerú meló – feleltem nyugtatólag. Leültem egy dobozra.
Torpedo, aki lassacskán visszanyerte nyugalmát, lefektette a föld-
re a lefúrészelt csövú puskát, majd leült a poros, koszos ágy szé-
lére. – Hallgatom – mondta.
– Kifizetem helyetted a pénzbehajtókat és adok még ötezer
dollárt, ha elvégzed a munkád.
– Még tízezer, plusz a kiadásaim – mondta. – Még egy ócska
puskám sincs.
– Kifizetem a tartozásodat, kapsz ötezret és állom a kiadáso-
kat. Ennél többet nem fizetek, Torpedo.
Megrázta a fejét. Ez volt minden pénzem – illetve még ennyim
sincs, ha a költségek túl magasra szöknek.
Falba ütköztem.
– Vitába keveredhetek a szakszervezettel, ha engedek a bér-
gyilkolás árából – mondta.
– Kapsz négyezer-kilencszáz dollárt, plusz ötezret, plusz a ki-
adásaid – mondtam. – Mióta kerül többe egy bérgyilkosság tíz-
54
ezer dollárnál?
– A biztosításról van szó. A bérgyilkosokkal csak magas koc-
kázatú életbiztosítást kötnek. Ez napi tízezer. Az én (bíííp) anyám
nem enged ki ebból a házból, hacsak nem kötök biztosítást. Tele-
kiabálja a lépcsóházat azzal, hogy menjek ki és szerezzek ma-
gamnak munkát, de én jól ismerem ót. Alattomos. Feljebb kell
vinnie a díjat.
Megráztam a fejem. Lehetetlen. Ott ültünk egymással szem-
ben. Sosem szerettem a kényelmetlen csöndet. Így szóltam: – Mi-
ért nem szeretnek felbérelni téged, Torpedo?
Megrántotta a vállát. – Ó, ennek nincs különösebb oka. Ostoba
elóítélet az egész. Mr. Bury volt az egyetlen, akit nem érdekelt.
És mióta nem alkalmaz többé, nincs munkám. Tudja, milyen a
pletyka.
– Pletyka? De miról? – kérdeztem.
– Hát ezek azt hiszik, hogy ferde hajlamú vagyok. De ez nem
igaz. Ez teljesen normális dolog, ezt biztos forrásból tudom. Sót,
ami azt illeti, egy komoly szaktekintély kezdte az egészet.
– Mit kezdett?
– Ó, szívesen elmondom, ha eddig még nem mondták el ma-
gának. Ezt a szex dolgot.
Ó! Ezt talán felhasználhatom. – Jobb lesz, ha nem hallgatsz el
semmit – mondtam.
– Nincs rá semmi okom. Ez az egész körülbelül hat évvel ez-
elótt kezdódött, mikor éppen benn rohadtam egy szövetségi bör-
tönben. Viselkedést megváltoztató terápiának vetettek alá. Kiváló
dolog. A börtönpszichológus, akit a tömeges megerószakolások
megszervezésével bíztak meg, nagyszerú fickó volt. Az egyik nap
konzultáción voltam nála, mikor azt mondta, észrevette, hogy so-
ha nem állok be az erószakoskodók közé a zuhanyzókban, és
hogy aggódik miattam.
– Azt kérdezte, hogyan változtassa meg a viselkedésemet és
miként faragjon belólem még nagyobb búnözót, ha nem veszek
részt a csoportterápiában. Azt mondta, hogy a foglyok irányítják
a börtönöket, viszont a pszichológusok irányítják a foglyokat,
55
úgyhogy ha nem vagyok hajlandó együttmúködni, át kell adnia a
fogolybizottságnak mint javíthatatlant. Kedves fickó volt, igazán
megértó. Azt mondta, hogy nem szívesen tenné mindezt. Így az-
tán együttmúködtem vele. Rengeteget dolgozott rajtam – a szoká-
sos börtönpszichológiai kezeléseket végezte: meg(bíííp), aztán
maga is meg(bíííp) a (bíííp). Ekkor jött rá, hogy mi is a baj velem
valójában.
– Egész addigi életemben soha nem volt erekcióm, még akkor
sem, ha vele voltam. Nagyon sajnált emiatt. De tényleg. Az ösz-
szes többi betegét át kellett adnia valaki másnak, sót még egy
(bíííp) is lemondott csak azért, hogy velem beszélgethessen. Iga-
zán kedves fickó volt.
– Bevallottam neki, hogy soha nem voltam képes rá, sem lány-
nyal, sem fiúval, sem mással. Megkérdezte tólem, hogy meg
akartam-e valaha (bíííp) az anyámat, és nagyon megdöbbent, mi-
kor azt feleltem, hogy a verések ellenére ez soha még csak
eszembe sem jutott. El kellett magyaráznom neki, hogy ha valaki
ver téged és üvöltözik veled a csajozás miatt, szinte lehetetlen,
hogy kedved támadjon meg(bíííp) azt az illetót.
– Nos, gondolkodott és gondolkodott, majd végül elóállt a
megoldással. Voltam-e valaha halott nóvel? Hát, ettól kiborultam,
és be kellett vallanom neki, hogy még soha. Erre azt mondta,
hogy jobban tenném, ha kerítenék egy halottat, és magam is meg-
gyózódnék róla, milyen sokáig meleg marad. Azt mondta, hogy
ez csupán alapvetó pszichológia, teljesen normális dolog. Részle-
tekbe menóen elmagyarázta, hogy hogyan csináljam. Csakhogy
volt egy kis bökkenó. Ez egy férfibörtön volt, így aztán egyetlen
halott nó sem volt a környéken. Erre ó lepecsételte a kimenókár-
tyámat, ami azt jelentette, hogy sikerült a viselkedésemet megvál-
toztatnia, így aztán az ó javaslatára ki kéne mennem az emberek
közé. Így aztán kijutottam a börtönból. Tényleg rendes fickó volt.
– Aztán hat hónapig nem is nagyon gondoltam erre az egészre.
Abban az idószakban a bandától sem kaptam semmiféle megbí-
zást bérgyilkosságra, így aztán a személyzeti fónök leküldött Új-
Mexikóba, hogy legyek lövész egy drogszállítmánynál. Az egyik
56
éjszaka rablók támadtak a teherautókonvojra a sivatag közepén.
A nagy lövöldözésben az összes többi fickó elszelelt. Lövedékek
süvítettek a fejem körül. Én meg hallom ám, hogy valaki nyögdé-
csel. Erre odamászok. Hát nem egy mexikói asszony fekszik ott
lótt sebekkel?
– Rángatózott még néhányat, aztán meghalt. Nekem meg hirte-
len eszembe jutott, mi lenne, ha kipróbálnám ezt a bizonyos alap-
vetó pszichológiát. Fogtam magam, felhajtottam a szoknyáját és
láss csodát, erekcióm támadt. Úgyhogy aztán bele a hullába, és
dolgozni kezdtem, tiszta eróból (bíííp), mint valami órült. Volt
abban valami, ahogy bámult a halott tekintetével. És egyetlen
szót sem tudott szólni arról, hogy mennyire gyengén csinálom. A
szájára fagyott a halálsikoly.
– Ember, jól teleraktam. Hatszor egymás után! De aztán kez-
dett kihúlni és megmerevedni, és akkor már nem volt az igazi. A
holttestnek elég melegnek kell lennie ahhoz, hogy élvezetes le-
gyen. De amíg nem húl ki, azt mondhatsz neki, amit csak akarsz,
és egyetlen szót sem fog válaszolni. Csak fekszik, és hagyja,
hogy élvezkedj. Az egészben az a merev tekintet a legjobb.
Szóhoz sem jutottam. Az a mesterpszichológus ott a börtönben
valódi, hamisítatlan nekrofilt faragott ebból a fickóból! – Megírta
valaha ennek a pszichológusnak, hogy végül sikerrel járt? – kér-
deztem.
– Hát, nem. Tudja, van itt valami, amit nem értek. Miután a
többiek elintézték az útonállókat, majd visszatértek, és látták,
hogy ott állok a halott asszony fölött kilógó (bíííp), és rájöttek,
mit múveltem, azok a (bíííp) elóször le akartak lóni, majd utána
soha többet nem szóltak hozzám egyetlen szót sem. Pletykálni
kezdtek rólam, és még a Faustino-banda sem bérelt fel soha töb-
bet. Mr. Bury volt az egyetlen, aki nevetett az egészen és munkát
ajánlott. De most még ó is elfordult tólem.
– Beszéljünk erról a munkáról – mondtam.
– Nincs mit beszélni róla. Ki kell fizetnie a tartozásomat, plusz
tízezer dollárt és a kiadások. Komoly bajba kerülhetek, ha keve-
sebbért elvállalom.
57
Elérkezett a pillanat, hogy bedobjam a legerósebb ütókártyá-
mat. – Az érintett személy – mondtam – egy nó!
Mintha áramütés érte volna a fickót. Kimeresztette a szemét,
az állkapcsa pedig megereszkedett. – Egy fiatal, gyönyörú nó –
tettem hozzá.
A légzése hirtelen szaggatottá vált, a szája széle pedig reszket-
ni kezdett. Aztán így szólt: – Miután megöltem a nót, meg(bíííp)
a hulláját?
– Teljes mértékben – feleltem.
Izgatott fény gyúlt a tekintetében. Miután sikerült úrrá lennie
az érzelmein, így szólt: – Megegyeztünk, uram. Kifizeti a számlá-
imat, fizet még ötezer dollárt és állja a költségeket, én pedig azt
csinálok a holttesttel, amit akarok.
– Addig (bíííp), amíg csak bírod – feleltem.
Ó, milyen mohó és izgatott lett egyszerre!
Ahogy kifelé tartottam a lakásból, az anyja utánam szólt: –
Nem tudná úgy intézni ezt a munkát, hogy ezt a (bíííp) megöljék
közben?
– Szó sem lehet róla – feleltem. – Pótolhatatlan. – Aztán elkér-
tem az asszonytól a kórházi számlákat, hogy kifizethessem óket.
A járda felett lebegtem boldogságomban. Torpedo a legmegfe-
lelóbb bérgyilkos erre a feladatra. A beígért jutalomtól pedig
olyan mohó lett, mint a kígyó, amely nyúl után veti magát.
A gondolat, hogy nemcsak megölik Krak grófnót, hanem még
a hulláját is meggyalázzák, melegséggel öntötte el a lelkemet.
Pontosan azt kapja, amit megérdemel. Nagyon jól tudtam,
hogy kizárólag Heller érhet ehhez a tiszta és nemes testhez. Ha
valaki más próbálna hozzáérni úgy, ahogy azt Heller teszi, halál
fia lenne!
Volt még néhány dolog, amit el kellett intéznem. Meg kellett
tudnom, hogy Krak grófnó az elkövetkezó napokban merre fog
járkálni, hogy felkészülhessek arra a pillanatra, amikor egyedül
lesz. Szereznem kell egy puskát, lehetóleg robbanó lövedékekkel.
Megvolt a bérgyilkosom. És micsoda bérgyilkos! Egy
nekrofil!
58
KRAK GRÓFNO, NEMCSAK HOGY HALOTT LESZEL,
DE MÉG BE IS MOCSKOLNAK!
3. fejezet
Balsikereim és viszontagságaim után a dolgok hirtelen a he-
lyükre kerültek.
Épp csak annyit csináltam, hogy hazamentem és bekapcsoltam
a képernyóket, mikor a jó szerencse ismét rám mosolygott gonosz
vigyorával. Florida térképét láttam magam elótt!
A térkép Heller irodájának padlóját borította. Izzy és Heller a
térképet tanulmányozták, miközben Krak óket figyelte.
– Biztos vagy benne, hogy meg tudod védeni a birtokot? –
kérdezte Heller.
– Mocsarak veszik körül több mérföldes körzetben – felelte
Izzy. – Semmi más, csak érintetlen ingovány. Nyakig ér a ganaj,
ugyanúgy, ahogy egész Floridában. Az ember térdig jár az aligá-
torokban. Nincs ott semmi élólény, kivéve a floridai krékereket,
akik még annyira sincsenek maguknál, hogy számolni tudnának.
– A térképen megmutatta Hellernek az említett területet. Jókora
birtok volt az az állam déli részén, tengeri kijárat nélkül. A térkép
szerint semmi más, csak mocsár, mocsár és mocsár.
Izzy elóhúzott néhány okiratot. – Ezeket a birtokokat valami-
kor nyugalmazott katonatiszteknek adományozták, de az aligáto-
rok felfalták az öregeket, akik odaköltöztek. Ezután a CIA vette
meg, hogy részben ezen a területen képezzen ki egy titkos hadse-
reget, amely lerohanja J amaicát, de néhány kisfiú a tengerpartról
elúzte óket parittyával. Így aztán ók is eladták a fellelt iratok sze-
rint aSaint Petersburg Grimesnak, akik itt bújtatták azokat az új-
ságíróikat, akiket az emberek le akartak lóni. Általában sikerült is
lelóni óket, úgyhogy erre sem sokat használták ezt a területet. Ez-
után aGrimes csódbe ment, én meg bagóért megvettem a terüle-
tet a tizenöt, továbbra is ott bujkáló riporterrel együtt, köztük egy
Betty Horseheinie nevú nói újságíróval.
59
– Egy nó? – kérdezte Krak grófnó.
– Igen – felelte Izzy. – O is problémát jelentett. Az aligátorok
megpróbálták megenni a nót, de annyira megbetegedtek tóle,
hogy a természetvédók az öklüket rázták. Ezután egy Miami mel-
letti bolondokházába küldtük, de annyira megórjítette a páciense-
ket, hogy engedélyt kaptunk a kormánytól az ártalmatlanítására,
mint veszélyes hulladékra. Így aztán most egy mérföld mélyen
van a kontinentális talapzatban, bár azt mondják, hogy a halak
mind kipusztulnak körülötte. De legalább nincs itt a közelünkben.
– Nagyszerú – szólt Krak grófnó.
– Apróbb vitába keveredtünk az állami kormányzattal – foly-
tatta Izzy. – A cégünknek azt a nevet adtuk, hogy „Gyönyörú
Tiszta Kék Eget Mindenkinek Részvénytársaság", ezek meg azt
gondolták, hogy ez valami vallás lehet. Valami érthetetlen okból
azt akarják, hogy csak búnözók éljenek ebben az államban, így
mindenkit, aki valami jót próbál cselekedni, azonnal felkergetnek
a pálmafák tetejére. De aztán felvilágosítottuk óket, hogy a „Kék
Ég" a búnözózsargonban értéktelen részvényt jelent, és be is vet-
ték. Ezután már tárt karokkal fogadtak minket. Akik miatt aggó-
dom, azok az indiánok.
– Indiánok? – kérdezte a grófnó.
– Vad bennszülöttek – felelte Izzy. – Bármikor ha moziba me-
gyek, alig tudok egy helyben megmaradni, ha indiánokat mutat-
nak a filmvásznon. Megkínozzák és megégetik az embereket,
azonkívül szörnyú hangokat hallatnak. Itt, ez a terület: egy Fekete
Láb indián rezervátum! Utánanéztem. Csak néhány évtizeddel
ezelótt írták alá a békemegállapodást, de szerintem azóta sem
tartják be. Tudják, a mai napig is kutyákat esznek. A külsejükból
ítélve azonban lehet, hogy megeszik a vadászokat és a járóröket
is. Ezért nem tudnak rávenni arra, hogy kitegyem a lábam New
York Cityból. Ezt a szigetet tisztességes módon megvásároltuk
tólük egy kosár üveggyöngyért. Úgyhogy vigyen magával néhány
üveggyöngyöt, Mr. J et, arra az esetre, ha ezek a Fekete Lábak
megkérdójeleznék az ön jogállását.
– Bang-Bang – szólt Heller –, tegyél egy kosárnyi üveggyön-
60
gyöt a csomagomba, rendben? – Ez idáig nem vettem észre Bang-
Banget, mivel eddig senki nem nézett rá. A bárpultnál üldögélt és
Scotchot töltött a macskának egy csészealjba. – Vettem, J et. Né-
hány bombát is becsomagolok mellé.
– Annyit nem fizetünk a földért. Szóltál már az építtetóknek? –
kérdezte Heller.
– Ochokeechokee-ban várják magát. Ez egy néhai város, de ta-
lán múködik ott még egy hotel. A kivitelezók teljesen be vannak
sózva. Már kialakították a szállítási útvonalakat és megbecsülték
a bekerülési költségeket. De Mr. J et, nem gondolja, hogy egymil-
liárd dollár túlságosan sok pénz arra, hogy a tiszta levegóre költ-
se? És mindez egy csapat floridai kréker kedvéért?
– Erre nagy szükség van, Izzy. A levegószennyezés miatt a
bolygó hamarosan fel fog melegedni. Azért telepítem a spóra-
elóállító gyárat Floridába, mivel ott meleg van, s így energiát ta-
karítok meg. A spórákat felkapják a helyi szelek, felrepítik a
sztratoszférába, így a spórák be fogják járni mindkét féltekét.
Ezek a spórák oxigénné alakítják a mérges gázokat, viszont rend-
kívül sok kell belólük. Nagyon sajnálom, ha azt gondolod, hogy
ez haszontalan vállalkozás.
– Ó, nem, Mr. Jet – mentegetózött Izzy. – Soha még csak ál-
modni sem mernék arról, hogy kritizáljam önt. Megbántana, ha
ezt gondolná rólam. Apropó, majdnem elfelejtettem szólni, hogy
mikor azt mondta, sárelektrolízissel fog energiához jutni, egy kis-
sé megnöveltem az erómú méreteit, majd szerzódést kötöttem
Miami város Erómú Vállalatával, hogy évi negyedmilliárd dollá-
rért megveszik tólünk az energiafelesleget: rengeteg légkondicio-
nálót használnak arrafelé. Itt a szerzódés. Bocsánat, amiért eddig
nem szóltam!
– Hát örülök, hogy profitot fogunk termelni – mondta Heller.
– Nem, nem innen származik majd a profit – felelte Izzy. – Ez
csak biztosítja a beruházáshoz szükséges pénzt négy éven keresz-
tül. A profitot ez a másik vállalat fogja termelni. Ne haragudjék,
amiért nem említettem, de újból beindítottam az eredeti ado-
mánybirtok céget, így hamarosan kampányt kezdhet „Vonuljon
61
vissza saját aligátorfarmjára!" jelszóval. Most mindenki megpró-
bálja eladni a területét, mielótt mi felparcellázzuk az egészet.
Bang-Bang közbeszólt. – Az egészben az az üzlet, hogy felete-
tik a turistákat az aligátorokkal, aztán eladják az aligátorbórból
készült pénztárcákat, öveket és cipóket az újonnan érkezó turis-
táknak. Ez a tökéletes örökmozgó.
Izzy így szólt rosszallóan: – Ez nem igaz.
– Pedig ezt mondtad nekem – mondta Bang-Bang önnön iga-
zát bizonygatva.
– Ne hallgasson rá, Mr. Jet – szólt Izzy. – Csak el akartam adni
neki az egyik farmot, de hát mi köze az igazságnak a kereskede-
lemhez? A profitot gyakorlatilag hivalkodó nyugdíjasházak építé-
séból szerezhetjük. Ezeket a házakat abból a sárból lenne legcél-
szerúbb felépíteni, ami a csatornák kiásásából származna, amely
csatornákba késóbb turistalátványosság gyanánt beengednénk az
aligátorokat. Úgyhogy ne aggódjék az anyagiak miatt, Mr. J et, az
indiánok miatt azonban fóhet a feje.
– Rendben – mondta Heller, s közben felállt a földról. – Nos,
kisasszony – szólt Krak grófnó felé –, összeválogatta már a ruhá-
it? Szalmakalapokat, bikiniket és egyebeket.
– Micsoda? – horkant fel Izzy. – Nem viheti oda Miss J oyt!
Mr. Jet, az aligátorok, az indiánok meg a sár! Egy ilyen gyönyörú
teremtés, mint Miss Joy egy ilyen rettenetes helyen? Bocsásson
meg, Mr. Jet, de az a véleményem, hogy ön ezt nem gondolta vé-
gig. Florida egyszerúen nem elég civilizált hely ahhoz, hogy oda-
utazzanak.
– Én nem megyek – mondta Krak grófnó.
– Micsoda? – kérdezte Heller döbbenten.
– Nem azért, mintha szívesen lennék távol tóled – mondta
Krak –, de mert azon vagyunk, hogy mielóbb végezzünk, jobbnak
látom, ha én ez idó alatt elintézek néhány más dolgot.
– Mint például? – kérdezte Heller.
Titokzatos mosoly volt a válasz. – Meg akarok találni egy ap-
róságot, ami eddig nem sikerült. Rengeteg keresgélésbe fog ke-
rülni.
62
– Ó, vásárlás – mondta Heller. – Nos, el kell hogy ismerjem,
tényleg nem örültem volna még a gondolatának sem, hogy térdig
járj a sárban és az aligátorokban. Úgysem maradok túl sokáig.
Pontosan kijelölöm mindennek a helyét, aztán az építtetók mun-
kához láthatnak. Hiányozni fogsz, de megértem, ha nem akarsz
velem jönni.
Heller összevonta a szemöldökét, majd hirtelen Bang-Bang fe-
lé fordult. – Ide hallgass, Bang-Bang, de tényleg nyisd ki a füled.
Rajta tartod a szemed. Vigyázol rá, hogy egész idó alatt bizton-
ságban legyen!
– Többet nem is kell mondanod – felelte Bang-Bang. – Én sem
akarom, hogy felvigyél egy repülógéppel tízezer láb magasságba
és kidobj ejtóernyó nélkül.
– A számból vetted ki a szót – mondta Heller.
– Egyébként felesleges fenyegetned – folytatta Bang-Bang. –
Jesszusom – ha megbocsát asszonyom –, de a saját fejemet rob-
bantanám le, ha bármi történne Miss J oyjal. Csak ezt te is mondd
meg neki. O mindig talál kifogást, még a legjobb érveimre is.
– Vésd az eszedbe, amit Bang-Bang mondott – szólt Heller
Krak grófnó felé.
Ismét titokzatos mosoly jelent meg a nó arcán. – Hát persze,
drágám – felelte.
4. fejezet
Elkápráztatott saját határtalannak túnó szerencsém! Na persze, egy
ideje már tudtam, hogy Heller spórákkal ügyködik valamit, hogy
kitisztítsa a bolygó légkörét, azt azonban nem vettem észre, hogy
ilyen közel jár a megvalósításhoz. Ott ültem elképedve. Ennek
ellenére úgy éreztem, hogy az istenek végre elhatározták, hogy
rám mosolyognak! Bang-Bang nem jelent problémát. Heller
irányítása nélkül nem számottevó ellenfél. Nem igazán tartottam
attól, hogy gondot fog jelenteni a számomra. Gyakorlatilag min-
denfajta bonyodalom nélkül el fogom tetetni láb alól Krak gróf-
63
nót! És nemcsak hogy elteszik láb alól, de még meg is gyalázzák
a holttestét!
Olyannyira elmerültem a gondolataimban, hogy Miss
Pinchnek kétszer kellett figyelmeztetnie, hogy az elsó leszbikus
pár megérkezett.
Nagy adag magabiztossággal és nyugalommal léptem be a
nappaliba. Megadtam nekik azt a ritka élvezetet, hogy végignéz-
hették, amint levetettem a ruháimat.
A férjet Ralphnak hívták: rövid haj, keskeny arc. A takaró alatt
feküdt, rám szegezett tekintettel, izgatottan és élénken.
Miss Pinch múértó tekintettel figyelte, ahogy ágyba bújok.
A másik leszbikus összerándult, mikor a férje felsikított.
Candy elvigyorodott és ritmikusan bólogatni kezdett.
Görcsös kiáltás szakadt fel Ralph torkából. Tágra nyitotta a
szemét, szemgolyója pedig fennakadt. Meg sem moccant, csak
bámult a szeme fehérjével.
Rémület hullámzott végig rajtam.
Azt gondoltam, talán meg is halt!
Gyorsan ürítettem, aztán a hátsó szobába siettem.
Különös érzéssel ácsorogtam a szobában, s közben a hátsó ud-
vart bámultam.
Valami bajom lehet? Mintha beteg lettem volna. Nem értettem
az okát.
Tizenöt percet, vagy még többet is álltam ott mozdulatlanul.
Aztán Miss Pinch lépett a szobába. Így szólt: – A másik lány vár-
ja, Inkswitch. Mi az ördögöt csinál?
– Nincs hozzá kedvem – feleltem.
– Jézus Krisztus, Inkswitch. Ne legyen ilyen udvariatlan a
vendégekkel.
– Nem tudom, mi a bajom – feleltem. – Nem hiszem, hogy
menne.
Miss Pinch kiment a szobából, majd hamarosan visszatért. Ke-
zében egy vizes poharat tartott, tele pezsgóvel. – Ez a pezsgó még
a partiról maradt – mondta. – Igya meg. Nagyszerú afrodiziákum.
Szomjas voltam. Az egészet legurítottam a torkomon. A pezs-
64
gó átmelegített, habár nincs benne több alkohol, mint a török
sirában.
Belestem a másik szobába. Ralph éppen felült és a tenyerével
legyezte magát. Rám mosolygott. – Ó, te kis vadóc – mondta. –
Valódi kínszenvedés lesz három hetet várni a következó alkalom-
ra.
Odaléptem hozzá. Megfogtam a karját. A pulzusa szinte kala-
pált. A nó minden porcikáját átjárta az élet!
– Nem az a lány következik, Inkswitch – szólt Miss Pinch. –
Ez itt. Butter.
Megkerültem az ágyat. A leszbikus feleség, Butter, ott feküdt
az ágyon, kissé zihálva, engem méregetve.
A lány így szólt: – Már nem vagyok szúz. Egy kecskének ad-
tam oda magam egy farmon. Nem volt túl jó, de legalább elvette
a szüzességemet. Úgyhogy nyugodtan csinálhatod, bár nem hi-
szem, hogy nekem is annyira tetszeni fog, mint ahogy Ralphnak
tetszett.
Miss Pinch felnevetett.
Candy elvigyorodott.
A minket figyeló Ralph tudálékosan bólogatni kezdett.
Butter felsikított és összerándult. Az ó szeme is fennakadt,
majd az egész teste megfeszült, mint valami dárda.
Egy merev nó rezzenéstelen arcának meredt, kifejezéstelen te-
kintetébe bámultam.
A gyomrom felfordult.
Kihúztam és elrohantam.
Be a fürdószobába. Telehánytam a WC-csészét. Kihánytam
mindent, amit az elmúlt néhány napban ettem, és még utána is
öklendeztem.
Leroskadtam a WC-csésze elé, majd újra és újra hányni pró-
báltam.
Halott tekintet!
Mi lehet a bajom?
Biztosan a pezsgó miatt van! De nem, akkor kezdtem rosszul
lenni, mikor Ralph-fal csináltam.
65
Kezdek megórülni?
Vagy még ennél is rosszabb – Apparátusveterán létemre lelki-
ismeret-furdalás gyötör? Az istenek mentsenek tóle!
Végiggondoltam, mi történt velem a közelmúltban. Prahd ope-
rációjának köszönhetóen komoly méretú szexuális vonzeróvel
rendelkeztem. Ez bizonyára megváltoztatta a gondolkodásomat
is. Freud biztosan azt gondolná, hogy ez az egész teória, mint
ahogy minden, a szexen alapul.
Óvatosan megvizsgáltam önmagamat, hogy rájöjjek, történt-e
valami valódi változás a személyiségemben. Lépésról lépésre vé-
gigkutattam múltbéli emlékeimet.
A motivációim nem valószínú, hogy megváltoztak. Pénz, éne-
kesmadár-vadászat, valamint a semmirekelló népség rendreutasí-
tása.
Titokzatos. Összehasonlítva a múltat a jelennel, azt a követ-
keztetést kellett levonnom, hogy a személyiségem cseppet sem
változott az elmúlt idószakban.
Nem hagyhattam ki Torpedo Fiaccolát sem. A pszichológusa
azt javasolta neki, hogy próbálkozzék a nekrofíliával. Ebból az
esetból s más korábbi olvasmányaimból nyilvánvalóan kiderül,
hogy teljesen normális dolog hullával szeretkezni. Úgyhogy ez
nem lehet az alapja mostani különös reakciómnak.
Képtelen voltam a dolog végére járni.
Órákkal késóbb, legalábbis nekem így túnt, Miss Pinch rám
nyitotta az ajtót. Kívülról hallottam magam, ahogy a következót
motyogom: – Butter életben van?
Rám nevetett. – Annyira azért még maga sem jó, hogy megöl-
je, Inkswitch. Már rég hazamentek mind a ketten.
– Nem tréfál? Nem rejtette el a hulláját valahova, igaz?
A nó látta rajtam, hogy komolyan beszélek. A fürdószobából
sem tudott kicsalogatni. Néhány telefonhívás után sikerült elérnie
Buttert.
– Életben van? – kérdeztem.
– Hármat találhat, Inkswitch! Meg kell hogy mondjam, magá-
val jobb volt, mint a kecskével.
66
– Ezek szerint életben van. Szóval nem halt meg.
– Az ördögbe, csak nem azt akarja, hogy visszamenjek,
Inkswitch?
– Adja ide azt a telefont – szólt Pinch, aki addig is a kagylóra
szorította a fülét.
– Nem, nem – feleltem. – Adja Ralph-ot.
A lány tette, amit kértem tóle, én pedig így szóltam: – Maga is
életben van, Ralph?
– Félholt vagyok – felelte Ralph.
Rossz választ kaptam. Miss Pinch felé nyújtottam a telefon-
kagylót. O néhány szót váltott Ralph-fal, majd letette a kagylót.
Ezután így szólt hozzám: – Zuhanyozzon le, Inkswitch. Teljesen
ki van borulva. Siessen, várjuk.
Lezuhanyoztam. Csak mosakodtam, mosakodtam és mosakod-
tam, ami meglehetósen szokatlan volt tólem.
Miss Pinch végül ismét visszatért a fürdószobába. – Az isten
szerelmére, Inkswitch, jöjjön már!
Kirángatott a zuhany alól, megtörölt, majd be taszigált a szo-
bába.
– Ne – mondtam. – Várjon egy percet. – Éreztem, ahogy resz-
ketni kezd a kezem.
– Nézze – könyörögtem. – Ígérje meg, hogy egyfolytában mo-
zogni fog.
5. fejezet
Mikor derengeni kezdett a hajnali égbolt, egy önvizsgálattal
töltött rettenetes éjszaka után arra a következtetésre jutottam,
hogy ez az egész csak ostobaság. Az égadta világon semmi bajom
sincs.
Bemásztam a gardróbba a képernyóimhez. Krak grófnó látvá-
nya, amit Heller képernyóje közvetített a számomra, felélesztette
eltökéltségemet.
A repülótér felé tartottak a régi, narancsszínú taxival. Krak és
67
Heller hátul ültek, Izzy pedig a jobb elsó ülésen utazott, töpreng-
ve figyelve az elóttük kanyargó utat. Bang-Bang vezetett, mint
mindig – mint valami órült.
Heller és Krak átkarolták egymást. A nó szipogott néhányat,
aztán így szólt: – Még néhány napra is nehéz elválnom tóled. De
össze kell szednem magam. Minél elóbb végre kell hajtanunk ezt
a küldetést, és el kell mennünk erról a bolygóról. Minden porci-
kám ezt kívánja.
Szóval ott utazott a kocsiban, és minden nói praktikát felhasz-
nálva azon mesterkedett, hogy Heller elutazzék és végezze a dol-
gát. Rá se (bíííp), hogy engem kinyírnának, ha Hellernek sikerül-
ne rendbe szednie ezt a bolygót. Az egyet jelentene azzal, hogy
tönkretenne minden egyes ellenórzó pontot, melyre Lombar a
tervét épít i.
Igazam volt. O az, akitól legelóször meg kell szabadulnom. És
gyorsan. Az a kötelességem, hogy lelövessem, s ezen egy pillana-
tig sem szabad gondolkoznom.
Ettól megnyugodtak a gondolataim. Valami más azonban is-
mét felbolygatta óket. Heller 831-es reléje! (Bíííp) meg, Raht!
Enélkül el fogom veszíteni a szemem elól Hellert, mivel nemso-
kára elindul Floridába.
Felkaptam a rádiót. Raht álmos hangon válaszolt. – Ide hall-
gasson, maga lusta (bíííp)! – üvöltöttem. – A változatosság ked-
véért töródjön egy kicsit a kötelességével is! Nem engedhetem
meg, hogy ne kövessem nyomon a fickó mesterkedését. Az illetó
veszélyes! Másszon fel az Empire State Buildingre, és szedje le
azokat a vackokat az antennáról. Az utasításom ellenére fent
hagyta óket! Mivel tudja, hogy hol keressen, maga kutakodó
(bíííp), hozza ide Krakét és Crobe-ét most azonnal, ebbe az
apartmanba. Aztán szerezzen pénzt és repülójegyet az irodából,
és még a mai napon repüljön le Ochokeechokee-ba, Floridába,
tartsa a szemét a fickón, és ne engedje, hogy kétszáz mérföldnél
messzebb távolodjék magától. Mondja vissza, amit hallott, de
gyorsan, hogy megnyugodjam, tényleg felébredt és nem egy alva-
járóval beszéltem.
68
Elismételte, amit mondtam neki. Kikapcsoltam a rádiót.
Visszanéztem a képernyókre. A parkolóban voltak, s éppen
Heller csomagjait emelték ki a taxiból. Heller megpróbált segíte-
ni, de Izzy és Bang-Bang félretolták, majd felmálházták magukat
a jókora csomagokkal.
Nem tudtam, merre járnak. Meglehetósen sokszor jártam már a
JFK reptéren, de nem jöttem rá, hogy ók hol lehetnek, míg észre
nem vettem egy feliratot. La Guardia. Aha, belföldi járat, hát per-
sze.
Beálltak egy pult elótt várakozó sorba. Izzy átadta Hellernek a
jegyet. Heller ránézett a jegyre. – Hé, mi ez? Szépfiú Floyd?
– Bang-Bang azt mondta, hogy ön ezt a nevet használja uta-
záshoz – felelte Izzy. – Hallgasson rám, ne lépjen kapcsolatba
egyik ottani vállalatunkkal sem. A kivitelezók is úgy tudják, hogy
az ön neve Floyd. Ezenkívül azt tanácsolom, kenjen terepszínú
festéket az arcára, hogy az indiánok ha megtámadnák, azt gondol-
ják, maga is közülük való.
– Nagyszerú gondolat, Izzy – mondta Heller. – Így fogok ten-
ni. Ide hallgassatok, nem hiszem, hogy túl sok telefon lenne oda-
lent Ochokeechokee-ban, azonkívül az idóm nagy részét úgyis a
mocsárban fogom tölteni. Úgyhogy ha felhívtok és egy aligátor
válaszol, azonnal tegyétek le.
– Miért? – kérdezte Izzy.
– Miért? – utánozta Heller. – Azt gondoltam, ez magától érte-
tódó. Könnyen a nyakamra küldhetitek az összes aligátort!
Izzy zavarodottan hallgatott.
Bang-Bang így szólt: – Izzy, ez vicc. Érted? VICC.
– Ha aligátorokról és indiánokról van szó, akkor ez egyáltalán
nem vicc – felelte Izzy. – Legyen óvatos, Mr. J et. Továbbra is fe-
lelósséggel tartozom önért.
Átvillant az agyamon egy gondolat. Raht, az az idióta biztosan
szem elól fogja veszteni ezt az embert. Sietósen felkaptam a rá-
diót.
– Igen? – szólt Raht, s közben szélsüvítést hallottam a hang-
szóróból.
69
– Ide hallgasson, az illetó Szépfiú Floyd álnéven utazik, s te-
repszínú festéket fog kenni az arcára.
– Most majdnem leestem erról az antennáról.
– Nehogy leessen és eltörje azokat a reléket! – üvöltöttem rá.
– Várjon, hallgasson ide. Én tényleg nem tudom a maga címét.
Nem tudná megadni?
– Úgysem tud onnan iderepülni! – mordultam rá. Micsoda egy
idióta! Mit gondol, min fog idejönni? Urkatonai csúszdán? Meg-
adtam neki a címemet.
Visszanéztem a képernyókre. Ahogy arra számítottam, Heller
és Krak a kifutópálya szélén várták a gépet. Krak sírt. A nók
mindig sírnak, ha valaki elutazik, vagy ha valaki megházasodik.
Házasság esetén még megértem a sírásukat: rettenetes tragédia.
De miért kell bógni, ha valaki repülógépre száll?
– Még ahhoz is gyengének érzem magam, hogy azok miatt a
nók miatt veszekedjek veled – mondta Krak.
– Nók?
– Akik az ENSZ-ülésen tiltakoztak. Akik felvonultak a képed-
del, amire azt írták „Szépfiú". Ez a név szerepel a repülójegyen is.
– Ó, szívem, megmagyarázom...
– Nem kell. Nem szükséges. Én akkor is szeretlek, J ettero.
Hozzám tartozol, és én szeretlek téged. Ostoba vagyok, hogy itt
maradok és nem megyek veled Floridába. De muszáj mindent
megtennem annak érdekében, hogy felgyorsítsam a történéseket
és hozzásegítsem magunkat ahhoz, hogy minél elóbb hazajus-
sunk. Azután majd összeházasodhatunk és boldogan élhetünk va-
lami civilizált helyen. Gyönyörú meglepetés vár minket odahaza.
Megígértem, hogy nem árulom el, míg itt vagyunk, és nem is fo-
gom elárulni. Siess, hogy minél elóbb végrehajtsd ezt a küldetést,
J ettero. Én mindent megteszek ennek érdekében.
– Légy nyugodt, és várj meg engem – mondta Heller.
– A te gépedet mondja a hangosbeszéló – szólt Krak grófnó.
Megcsókolta Hellert, és sírdogált még egy kicsit.
Aztán elváltak. A kilátóból figyelték, ahogy a gép elemelkedik
a kifutópályáról, majd mind a hárman visszamentek a taxihoz.
70
Krak még mindig sírt.
Ó, semmi kétségem nem maradt afelól, hogy a nónek meg kell
halnia. Egyre jobban noszogatta Hellert, nem beszélve a hamisí-
tott királyi nyilatkozatok emlegetéséról. Csakhogy soha nem fog-
nak rájönni arra, hogy ezek a nyilatkozatok egyszerú hamisítvá-
nyok, mert nem marad idejük arra, hogy rájöjjenek.
Krak grófnó még Heller hazaérkezése elótt halott lesz!
6. fejezet
Körülbelül fél órával azután, hogy Candy és Miss Pinch mun-
kába indultak, megjelent Raht. Beengedtem a lakásba. Átadta a
két készüléket, Crobe-ét és Krakét: vastagon belepte óket a ko-
rom, ami az antennán eltöltött hosszú idó alatt rakódott rájuk; ke-
restem egy rongyot, majd nekiláttam letisztogatni óket.
Raht körbejárta a lakást s megbámulta a kagylókat valamint a
habos hullámokból kiemelkedó fallikus szimbólumokat. – Ki la-
kik itt? – kérdezte. – Valami kurva?
Elegem volt a szemtelenségéból. – Ha maga is úgy végezné a
feladatát, mint ahogy én – förmedtem rá –, már elóbbre tartanánk.
Már rég úton kéne lennie Floridába!
– Délben indul a következó gép – felelte. – Az a hely búzlik a
rengeteg virágtól. Mint valami hatalmas halottasház.
Elegem lett belóle. – Túnés! – kiáltottam rá, majd kirugdostam
az ajtón.
Miután megszabadultam a rosszindulatú ellenségeskedéstól,
már sokkal jobban éreztem magam. Leültem Krak képernyóje elé,
hogy megnézzem, mit csinál. A kép nem volt egészen tökéletes,
mivel az aktivátorvevó kissé mélyen helyezkedett el, de azért
nézhetó volt. Kíváncsi voltam.
Már visszatértek az irodába, Krak pedig a fehér titkárnói író-
asztalnál ült, s a New York-i telefonkönyvet böngészte. Lefelé
húzta az ujját a lapon. Így motyogott: – Rocha... Rochelle...
Rock... Rocket... Rockford... – felnézett és így suttogott: – A-B-
71
C-D-E-F. E-F...
Bang-Bang hangját hallottam. – Miss Joy! – A nó Bang-Bang
felé fordult. A fickó a bárpultnál ült, kezében egy csésze kávéval.
– Ha elárulná, hogy mire készül, talán segíthetnék.
– Delbert John Rockecenter otthoni telefonszámát keresem.
– MICSODA? – kérdezte Bang-Bang kilöttyintve a kávéját.
– Miért csodálkozik ezen? – kérdezte Krak. – Egy civilizált
bolygón szinte mindenki rendelkezik egy kommunikációs hívó-
jellel. Máskülönben hogyan lehetne érintkezésbe lépni velük ab-
ban az esetben, ha valami életbevágóan fontos dolog történne a
családjukkal?
– J esszusom! Bocsásson meg, asszonyom! Delbert J ohn
Rockecenter nagy valószínúséggel a Föld legjelentósebb figurája.
Nem hívhatja föl csak úgy. J obban tenné, ha elmondaná nekem,
hogy mi ez az egész. – Kávéjáról megfeledkezve elindult a nó fe-
lé.
– Rendkívül egyszerú ügy. Nézze ezt a geometriai vázlatot. –
Fogta a jókora rajzot, amit még Heller készített, majd kiterítette
az íróasztalra.
Persze az összes felirat voltárul szerepelt rajta, kivéve a
„Pokantickle birtok, Hairytown, N. Y.", az „Octopus Olaj Válla-
lati Központ" és a „Delbert J ohn Rockecenter" feliratokat. Bang-
Bang jobbra-balra ingatta a fejét és próbált rájönni, hogy mit je-
lenthetnek a papírlapon szerepló spirálok és szavak. Ez a helyzet
mindenképpen törvénysértés lett volna, ha rájön, hogy voltári je-
leket és betúket lát, ó azonban azt hitte ezekról, hogy általa isme-
retlen ábrák. – Talán ha elmagyarázná – szólt Bang-Bang kissé
lehangoltan.
– Nos, Delbert John Rockecenter a császár – felelte Krak gróf-
nó.
– Ó, már értem – mondta Bang-Bang. – Ez valamifajta új já-
tékötlet, olyasmi, mint a Monopoly.
– Nem – felelte Krak türelmesen. – Ez az ábra elárulja, hogy
teljes egészében Rockecenter irányítja ezt a bolygót.
– Hát az ördögbe is – bocsásson meg, asszonyom –, nem kell
72
ilyen flancos ábrát rajzolni ahhoz, hogy erre valaki rájöjjön. Ezt
mindenki tudja. Az utolsó száz évben a Rockecenter család maga
mögé utasította az összes többi bandát, mára pedig Delbert J ohn
birtokolja és irányítja az összes zsíros üzletet és panamát. Azt hi-
szem, a „császár" elnevezés egy kissé túlzás, mint amilyen a
Capo di tutti capi, de ez nem befolyásolja azt a tényt, hogy való-
ban Rockecenter irányít mindent. Beleturkál mindannyiunk zse-
bébe. O ellenórzi az összes olajtársaságot, így aztán nem tudom
megtankolni a taxit anélkül, hogy ne gazdagítanám Rockecentert.
Ha egyetlen szem aszpirint vásárolok, azzal is az ó vagyonát nö-
velem. Még egy kávét sem tudok meginni anélkül, hogy ne töm-
jek még több dohányt a zsebébe. Ezt mindenki tudja. Szóval, mi
az a sürgetó dolog, ami miatt mégis fel kell hívni?
– Van egy fia – felelte Krak gyózedelmesen.
– Hogy az ördögbe – bocsásson meg, asszonyom –, de nincs
neki felesége, és egész biztosan fia sincs. Egyik nap én magam
segítettem J etnek darabokra szedni a könyvtárat, hogy megbizo-
nyosodhassunk erról.
– Pont erról van szó – felelte Krak. – Delbert J ohn
Rockecenter sem tudja, hogy van egy fia.
– MICSODA?
– Jól hallottad! Szóval ezen is csodálkozol – folytatta Krak
grófnó. – De ez is így van. Már mindent kidolgoztam. Delbert
J ohn nem vigyázott, hova dugja – ha megbocsátasz, Bang-Bang –
, és lett egy fia. Csakhogy ezt már nem tudja. Van egy Bury nevú
ügyvédje. Ez a Bury rejtegeti a fiút, valamint titkolja az egészet
Rockecenter elól, hogy a birodalom, örökös híján, majd egyene-
sen az ó ölébe hulljon.
– Jézus Krisztus!
– Jettero most a bolygó energiahordozóival van elfoglalva.
Nincs túl sok ideje. Az összes energiahordozót Rockecenter fel-
ügyeli. Nos, ha most egyszerúen felhívom Delbert John
Rockecentert és elmondom neki, hogy van egy fia, olyan hálás
lesz, hogy azonnal J ettero segítségére siet, és akkor szépen elvé-
gezhetjük a feladatunkat és hazautazhatunk.
73
Bang-Bang fekete, olasz szeme majd kiugrott a helyéról.
Krak grófnó így folytatta: – És ha nem hiszel nekem, egysze-
rúen megyek és megkeresem a fiút, aztán odaviszem az apja elé.
Ó, Bang-Bang, Rockecenter olyan hálás lesz, hogy fel fogja állí-
tani J etterót a központi színpadra, minden lámpát ráirányít és így
szól „Te írod az elóadást, mi pedig úgy játsszunk, ahogy csak
akarod!" Lehetetlen, hogy ne sikerüljön, Bang-Bang. Ezért ma-
radtam itt.
Bang-Bang lassacskán meglelte a saját hangját. – Miss Joy!
Nem hívhatja fel telefonon Rockecentert! Nem kutathat egy osto-
ba kölyök után! Ez a banda farkasokból áll! Ezek még Szúz Má-
riát is felfalnák szóröstül-bóröstül, és még egy Ave Mariát sem
mondanának utána! Hogy rövid legyek – bocsásson meg, asszo-
nyom – ezek (bíííp), Bury és az egész Rockecenter banda! Farka-
sok, Miss Joy. VÉRFARKASOK!
– Ugyan, ez ostobaság, Bang-Bang. Egy csomó útikönyvet és
kalauzt elolvastam New Yorkról, és ezek tele vannak azokkal a
dolgokkal, melyeket Rockecenter adományozott az embereknek:
szökókutak, múzeumok. Ez a város telis-tele van ezekkel az
adományokkal.
– Rockecenter így húti le az indulatokat! -mondta Bang-Bang.
– Rengeteget költ reklámra, máskülönben senki még csak rá se
köpne a nevére!
– Lehet, hogy így van – folytatta Krak grófnó –, de mindjárt
másképpen fog viselkedni, ha megtudja, hogy van egy fia. Ezért
fogom ezt az egészet elmondani neki, vagy elóbb megkeresem a
fiút, s csak utána szólok, és akkor olyan hálás lesz, hogy segíteni
fog, s mi végre hazamehetünk.
– IZZY! – ordította Bang-Bang. Aztán minden bizonnyal rá-
jött, hogy Izzy nem hallhatta a kiáltását egy ajtón és egy hosszú
folyosón keresztül. Bang-Bang kirontott, majd visszatért a riadt,
tágra nyílt szemú Izzyvel. Bang-Bang a titkárnói asztalhoz vezet-
te Izzyt. – Izzy, kérlek, magyarázd el Miss J oynak, hogy ki is va-
lójában Rockecenter és Bury.
Izzy nagyokat nyelt, a nyakkendójével megtörölte a szem-
74
üvegét, majd a nyakkendót az orra elé emelte. – Miss Joy, kérem,
ne csináljon semmi meggondolatlanságot. – Bang-Bang néhány-
szor oldalba lökte, mire Izzy így folytatta: – Ha azoknak a hulláit,
akiket a Rockecenter banda azért tett el láb alól, hogy háborúkat
robbantson ki, vagy véget vessen a piaci versenynek, egymás
mögé raknánk, körbeérnék a Földet. A család nyersolajárusítással
alapozta meg vagyonát, melyról azt állították, hogy gyógyítja a
rákot. A család olyan irányelveket követ, melyekhez képest egy
maffiabéli káromkodás vagy fenyegetés vasárnapi iskolások
imájának túnne. Ezek a rettenetes dolgok nem illenek egy ilyen
finom és gyönyörú hölgyhöz. Hogyan segíthetnénk abban, hogy
gyorsan teljen a várakozás? Színházjegyek? Virágok?
Gyémántgyúrúk? Egy új póráz a macskának? Mit tehetünk önért,
míg Mr. J et vissza nem érkezik és ismét felügyelete alá nem von-
ja? Mivel tudnánk elterelni a gondolatait?
– Azt árulják el, hogy hogyan találok meg egy telefonszámot –
felelte Krak grófnó.
– Ne áruld el neki – szólt Bang-Bang.
– Nem fogom – felelte Izzy. Kezét tördelve félénken tett egy
kört a szobában, majd elment.
Bang-Bang besomfordált a bárpult mögé, majd elfoglalta a he-
lyét, mint valami megfigyelóposztot. Biztonságos távolságból fi-
gyelte a kudarcot vallott Krak grófnót.
A nó maga elé húzta a telefont. Érdeklódve tanulmányozta.
Megtalálta az operátor gombját. Lenyomta, majd a következót
kérdezte: – Hogyan találok meg egy telefonszámot, amely nem
szerepel a telefonkönyvben?
– Helyit vagy távolságit? – kérdezte az operátor.
– Hát ez a probléma – felelte Krak grófnó. – Nem tudom, hogy
hol lakik.
– Kicsoda, asszonyom?
– Delbert John Rockecenter.
– Delbert John Rockecenter?
– Delbert John Rockecenter.
– Úgy érti, Delbert J ohn Rockecenter, a telefontársaság tulaj-
75
donosa?
– És az egész bolygóé – felelte Krak grófnó.
– J ézus Krisztus! – mondta az operátor. – Asszonyom, azt hi-
szem, jobb lesz, ha átkapcsolom az információs fóoperátorhoz.
Kérem, tartsa.
Krak grófnó elkezdett vándorolni a bolygó telefonos tudako-
zóhálózatán, ahogy azt én is tettem néhány hónappal ezelótt.
Konferenciakapcsolás segítségével hamarosan bejárta Londont,
J ohannesburgot, Moszkvát és Párizst. Bekapcsolták a texasi
Dogie-t, miután valakinek eszébe jutott, hogy Texas is
Rockecenteré. Ezután Szaúd-Arábia következett, mivel az ottani
királynak egyszer sikerült Hairytownba telefonálnia.
Krak grófnó egyszer csak így szólt: – Ez az! – Megtalálta a te-
lepülés nevét Heller vázlatán.
Átkapcsolták a hairytowni helyi tudakozóhoz, majd megköny-
nyebbült sóhaj kísértében sikerült végre felhívnia a Pokantickle
birtokot.
A negyedik segédkomornyik vette fel a telefont. – Ne haragud-
jék, de Mr. Rockecenter Miss Agnest leszámítva senkitól nem fo-
gad hívást. Miss Agnesszel beszélek?
Nem azzal beszélt.
Mindannyian letették.
Krak grófnó is helyére tette a telefonkagylót, és hátradólt a
székében. Meglehetósen önelégült lehetett az arca, mivel a bár-
pultnál álldogáló Bang-Bang egyre jobban elsápadt.
– Megtudta a telefonszámát? – kérdezte Bang-Bang rémülettel
a hangjában.
– Találtam valakit, aki közvetlen kapcsolatban áll vele. Miss
Agnesnek hívják és bizonyára Hairytownban lakik, úgyhogy most
elviszel engem oda.
Bang-Bang kilépett a bárpult mögül. Látni lehetett, amint a
magabiztosság visszatér a fickóba. Mosolygott. Így szólt: – Attól
tartok, nem mehetünk. Tudja, a refes rendórtiszt megtiltotta, hogy
elhagyjam New York Cityt. Ha megszegem az elóírást, mehetek
vissza a Sing-Singbe. Megígértem J etnek, hogy ügyelek az ön
76
biztonságára, ó pedig arra kérte magát, hogy fogadjon szót ne-
kem. Úgyhogy láthatja, nem vihetem el és maga sem mehet seho-
vá.
– Refes rendórtiszt? Mi van akkor, ha elintézem, Bang-Bang?
– Hát, a refes rendórök olyan romlottak és gonoszak, hogy
senki nem tud szót érteni velük. De ha sikerülne is, ott vannak az
egyetemi tartalékos tiszti óráim és terepgyakorlataim. Ha nem ve-
szek részt ezeken az órákon, J et nem fogja megkapni a diplomá-
ját. Úgyhogy ez van, Miss J oy. Ez egy áttörhetetlen úttorlasz, az
egyik oldalán zsaruk állnak, a másikon meg a hadsereg.
– Ó, hát ennyi az egész? – szólt Krak grófnó. – Egy olyan fon-
tos ügy, mint ez, nem torpanhat meg ilyen apró és hétköznapi ne-
hézségek miatt. – Céltudatosan felpattant az íróasztal mögül.
Hirtelen elvesztettem az eszem.
Isteneim, nemcsak hogy Heller túnt el a színról, de a nó is arra
készül, hogy céltábla legyen a céllövöldémben.
ÉS ÉN MÉG SEMMIT SEM INTÉZTEM EL!
7. fejezet
Elórántottam Torpedo anyjának telefonszámát. Leütöttem a
számokat. – Ki az? – kérdezte az asszony.
– Torpedo – böktem ki –, beszélnem kell Torpedóval!
– Ó, maga az az ostoba (bíííp), aki felbéreli az én semmirekel-
ló, hitvány (bíííp) fiamat, aki a sírba vitte szegény apját és engem
is odatesz hamarosan, az a szoknyapecér!
– Hívja a telefonhoz, gyorsan.
– Ha tudnám se tenném, de nem is tudom.
– Miért nem?
– Azért nem, mert Dr. Finkelbaumnál van (bíííp) biztosítási
vizsgálaton. – Ezzel letette.
Ismét felhívtam. Nem vette fel a kagylót.
Valamit ki kellett találnom, de gyorsan. Magam elé rántottam
a telefonkönyvet. Aztán rájöttem, hogy az orvos Queensben lehet,
77
nekem azonban csak manhattani telefonkönyvem volt. Hívtam a
tudakozót.
– Gyorsan, élet-halál kérdése. Meg kell találnom Dr.
Finkelbaumot Queensben.
– Több mint harminc Dr. Finkelbaum van Queensben, uram.
Meg tudja mondani a keresett személy foglalkozását?
– Biztosítási orvos szakértó.
– Nincs Finkelbaum nevú biztosítási orvos szakértó az elófize-
tók között, uram.
Holtvágány. Letettem. Kétségbeesetten gondolkodni próbál-
tam. Aztán rájöttem! Nincs olyan amerikai biztosítótársaság,
amely magas kockázat esetén üzletet kötne valakivel. Ezek csak
biztosítási kötvényeket árulnak, melyeknek aztán megtagadják a
kifizetését, vagy hagyják óket elévülni. Bérgyilkos életbiztosítást
csak a Boyd's of Londonnál lehet kötni: ók mindennek vállalják a
biztosítását. Van-e nekik New York-i irodájuk? Felkaptam a tele-
fonkönyvet. Hát persze hogy van!
Tárcsáztam. – Végez az önök számára orvosi vizsgálatokat
egy bizonyos Dr. Finkelbaum?
– Ó, hogyne kérem – felelte a fickó, majd vaskos brit akcen-
tussal megadott egy telefonszámot, valamint egy Wall Street-i
címet, ami Alsó-Manhattan üzleti negyedében lehetett.
Azon nyomban felhívtam. – Nincs ott véletlenül egy Torpedo
Fiaccoia nevú személy, akit orvosi vizsgálatra küldtek magához?
– Most éppen nincs itt. Átküldtem a kórházba injekciókra.
– Melyik kórházba? És ide hallgasson, ha visszamegy, tartsa
ott, ha addig nem találkoznék vele.
– A Bellevue kórházba. És honnan fogom tudni, hogy találko-
zott-e vele, uram?
– Sántítani fog, mert megrugdosom, amiért ilyen lassú!
– Nagyszerú, uram.
Felhívtam a Bellevue kórházat. – Nincs ott véletlenül egy
Fiaccoia nevú személy, aki belövésre vár?
– A lótt sebeket a baleseti sebészet látja el, uram.
– Nem, nem. Ez egy biztosítási ügy. Dr. Finkelbaum küldte az
78
illetót. Kérem, nézzen utána. Élet-halál kérdése.
– Itt minden élet-halál kérdése, uram.
– De ez más. Most inkább halálról van szó. Keresse meg azt az
embert!
Vártam. Hallottam, ahogy újra és újra tovább kapcsolják a hí-
vásomat, majd végül: – Itt a biztonsági elkülönító kórterem,
uram. Igen, itt van Torpedo Fiaccola.
– Hála az isteneknek – mondtam. – Orjöng talán?
– Nem, uram. Akkor a pszichiátriai elkülönító kórteremben
lenne. A biztonsági elkülönító kórterembe azokat a pácienseket
tesszük, akik nem fizetik ki a számláikat.
Szóval erról van szó! Elmulasztottam kifizetni a számláit,
úgyhogy mikor betette a lábát a kórházba, azonnal lekapcsolták!
– Egy szempillantás alatt kikerül onnan – mondtam.
Kapkodva öltöztem. Magamhoz vettem az összes pénzemet,
beleértve azt az ezrest, amit az elózó éjszaka kerestem. A zse-
bembe dugtam még néhány olyan holmit, amire esetleg szüksé-
gem lehet. Felkaptam Krak képernyójét, és kirohantam a lakás-
ból. A Hetedik sugárúton sikerült fognom egy taxit.
Az East River partján van: Elsó sugárút, majd a Harmincadik
utca. A belvárosi csúcsforgalomban csak lassan, lassan, nagyon
lassan araszoltunk elóre.
A képernyót figyeltem. Krak is taxival utazott – az öreg taxi-
val –, melyet Bang-Bang vezetett. Átöltözött. Amennyit a térdé-
ból láttam, abból úgy túnt, hogy egy szürke kosztüm van rajta.
Rengeteg csomag és táska hevert a lábánál. Volt köztük egy mál-
hazsák Bang-Bang Rimbombo felirattal. Mindegyik csomag töm-
ve volt.
Az utcatáblákból, melyeket figyeltek, rájöttem, hogy dél felé
autóznak Manhattanben. Egészen odáig azt gondoltam, hogy
egyenesen Hairytownba mennek, ami észak felé volt.
– Érdekes, hogy a kínai negyedben van a rendóri felügyelet
irodája – szólt át Krak grófnó a taxi utasterének nyitott válaszfa-
lán. – TE nem vagy kínai, Bang-Bang.
– Ez csak azért van, mert New York állam rendórkapitánysága
79
közel van a kínai negyedhez.
– A refes rendór talán kínai? Tudod, azon a nyelven nem be-
szélek.
– Az egy emberszabású majom – szólt hátra Bang-Bang a vál-
la felett. – Ugyanúgy töri az angolt, mint a foglyokat. Ez az egész
csak idópocsékolás, Miss Joy. Egymillió dolcsiért sem adna egy
kis szünetet egy sittesnek. Ha maga megkéri rá, hogy egy rövid
idóre lazítson a felügyeletemen, akkor ó nagy valószínúséggel
visszavág a dutyiba. Már azzal is kockára teszi az életemet, ha
csak beszél vele!
– Ezt hadd döntsem el én – mondta Krak. – ÁLLJ !
Bang-Bang kikerült egy teherkocsit, majd felugratott az útpad-
kára. Egy fickó virágot árult a járdán. Krak a kezébe nyomott egy
ötdollárost, majd felmarkolt egy nagy csokor szegfút. Felborítot-
tak egy jelzótáblát, mely az úton dolgozó munkásokra figyelmez-
tetett, és továbbszáguldottak dél felé.
– Miss J oy! Nem hiszem, hogy helyesen jár el. Az a gorilla
nemcsak hogy a képébe fogja vágni a virágokat, de nagy valószí-
núséggel engem is megpróbál majd bemószerolni vesztegetés és
korrupció miatt.
A saját taxisofóröm boldogan hallgatta taxiórájának ketyegését
a belvárosi csúcsforgalomban. – J ól tette, hogy hozott magával
egy hordozható tv-t, uram – szólt hátra a válla fölött. – Ez a dugó
még eltart egy ideig. Milyen músort néz? Valami régi Humphrey
Bogart- és Lauren Bacall-sorozatot? Hát, most lesz rá ideje, hogy
végignézze.
Elöntött a düh. Még hogy Bang-Bangnek olyan lenne a hangja
mint Bogartnak! Krak is inkább Susan Haywardra hasonlít, de
annak is a leggonoszabb szerepeire! Na mindegy, hamarosan
úgyis halott lesz.
– Mintha valami autós üldözés lenne – folytatta a taxisofór. –
Azok aztán tudták, hogy kell összetörni az autókat.
Ebben az egyben kénytelen voltam egyetérteni vele. Bang-
Bang a kocsi lökhárítójával tört utat maguknak a zsúfolt sávok
között, ahogy a kínai negyed felé igyekeztek. Az öreg taxi jól bír-
80
ta a hajszát, annak ellenére, hogy Bang-Bang ült a kormánykerék
mögött.
Sikoltó fékekkel kanyarodtak be New York állam rendórkapi-
tánysága elé. – Ha azt mondják, hogy visszaküldenek a sittre –
mondta Bang-Bang –, akkor fütyüljön ki azon az ablakon, hogy
én azonnal eltúnhessek innen.
– Nyugi – szólt Krak. – Várj meg az autóban.
– Járni fog a motor, hogy azonnal indulhassunk – mondta
Bang-Bang. – Még egyszer kérem, Miss Joy, ne csinálja!
– Ismerem ezt a filmet – szólt a taxisofór. – Ez az, amelyiknek
a végén meghal Bacall.
– Az bizony – feleltem.
Krak grófnó kilépett az útra, majd a karjába vette a virágokat.
A járdán kinyitotta a retiküljét, s valamit betett a szájába. Nagyot
néztem. Talán drogos?
Krak álldogált egy darabig, tétlenül bámulva a hosszan elnyúló
parkot. Micsoda tökéletes célpont volt ebben a pillanatban! Egy
tágas, nyitott terület közepén, egy helyben állva! Felnyögtem az
elszalasztott lehetóség miatti bánatomban. Nem kéne más, csak
egy orvlövész egy éppen arra haladó autóban, és Krak grófnó ha-
lott lenne. Ki kell szabadítanom Fiaccolát, és munkára kell fog-
nom!
Aztán elóhúzott valamit a retiküljéból, egy kicsinyke fiolát,
szórófejjel a tetején, majd bepermetezte a virágokat. Elmebeteg-
ség. Parfümöt szór a szegfúkre. Csakhogy a szegfúk nem illatos
virágok. Még csak nem is tüsszentek tólük. Azonnal gyanút fog
kelteni!
Végignézett a hatalmas útbaigazító táblán. Ez állt rajta:
OSSINING JAVÍTÓ-NEVELO INTÉZET
Összekötó tiszt
Felment a megjelölt emeletre. Végigment a folyosón, majd
megállt az egyik ajtó elótt, melyen a következó felirat állt:
81
Felügyeló tiszt
Megigazította a kabátját, maga elé tartotta a virágcsokrot, majd
légies léptekkel belibbent az irodába.
Egy vadállat ült az íróasztal mögött. Korábban valószínúleg
börtönór lehetett, aki miután nyugdíjba ment a Sing-Singból, kel-
lemes állást kapott, ahol könnyebben tud kárt tenni az emberek-
ben, mint a börtönben. Felnézett, majd kimeresztette a szemét.
– Az ön felügyelete alá tartozik – szólt Krak grófnó – Bang-
Bang Rimbombo?
– Az a (bíííp) – mondta a rendórtiszt. – Csak nem azt akarja
mondani, hogy azzal a jó hírrel érkezett, hogy az a (bíííp) meg-
halt? Ez lenne életem legszebb napja.
– A nénikéje vagyok – folytatta Krak grófnó csilingeló han-
gon. – Nap mint nap látom, ahogy az én szegény unokaöcsém
fonnyadozik. Ó, jaj, olyan lett szegénykém, mint egy búskomor
állat, akit New York sötét zugaiba zártak, és aki a könnyét hullat-
ja és fájdalmasan sóhajtozik természetes otthona, a mezók és a
vadvirágok után. Ön is szagolja meg ezeket a virágokat, melyek
úgy hiányoznak neki.
Egyenesen a rendórtiszt képébe nyomta a szegfúket! A fickó
eltátotta a száját, hogy üvöltsön. Üvöltés elótt még vett egy nagy
levegót, utána azonban hirtelen visszarogyott a székébe.
A nó így folytatta. – Maga szerint is fel kéne függeszteni a
mozgásával kapcsolatos minden korlátozást?
– Igen – felelte a rendóri felügyeletet ellátó tiszt.
– És maga szerint is szükségtelen, hogy újra és újra jelentkez-
zék itt a rendórségen?
– Igen – felelte a rendórtiszt.
– És maga szerint is kéne adni neki egy érvényes betegbiztosí-
tási kártyát?
– Igen.
– És megvannak a megfeleló nyomtatványai mindehhez?
– Igen.
– És maga is úgy érzi, hogy fel kell kapnia azt a tollat és ki
82
kell töltenie az összes nyomtatványt?
– Igen.
– És maga is úgy érzi, hogy most azonnal neki kell látnia?
– Igen – felelte a felügyeló tiszt. Maga elé húzott egy nyom-
tatványtömböt, és szorgalmasan írni kezdett.
Miután végzett, Krak grófnó így folytatta: – És maga szerint is
ide kell adnia nekem az aláírt másolatokat?
– Igen – felelte.
A nó elvette a másolatokat.
– Élvezte ezt a beszélgetést, igaz? – kérdezte Krak grófnó.
– Igen.
– És ezt az egészet a saját elhatározásából csinálta, igaz?
– Igen.
– Viszontlátásra – köszönt el Krak grófnó, és kisétált az irodá-
bó l.
A virágokat belehajította egy utcai szemetesbe, majd beszállt a
taxiba. Átadta Bang-Bangnek a másolatokat.
A fickó kidülledt szemmel bámulta az iratokat. Kapkodó moz-
dulatokkal ismét végiglapozta a köteget. – J ézusom! – nyögte.
– Induljunk, Bang-Bang – szólt Krak grófnó. – Még más elin-
téznivalónk is van.
Bang-Bang kikanyarodott a Lafayette Streetre, és észak felé
indult. Aztán nem tudta tovább türtóztetni magát. – SZABAD
VAGYOK!
A következó pillanatban tövig nyomta a gázpedált. – J ézus
Krisztus, Miss J oy, el kell ismernem, hogy nagy valószínúséggel
maga a leggyönyörúbb nó egész Amerikában, de az ördög sem
gondolta volna, hogy az a (bíííp) majom belezúg egy
HÖLGYBE!
Krak azonban nem nagyon figyelt rá. A retiküljében kotorá-
szott. Egy szétszakított csomagolópapír akadt a keze ügyébe,
melybe A Voltár Szeme és Füle szokta csomagolni a termékeit. A
papíron a következó szöveg állt: Parfüm, mely segítségével bárkit
rávehetünk bármire. Ellenszer használata szükséges!
– A fenébe – motyogta. – Már csak egy maradt ebból. Jó lesz,
83
ha meghagyom nehezebb idókre.
Veszedelmes nó, nem kétséges!
– Megérkeztünk – szólt a taxisofóröm. – Huszonegy dollár
lesz. Volt már az a rész, mikor Lauren Bacallt megölik?
– Még nem – feleltem mogorván.
– Pedig az a legjobb jelenet – mondta a taxisofór, és elhajtott.
Egy véleményen voltunk.
8. fejezet
Nagyon nem szerettem volna, hogy együtt lássanak egy bér-
gyilkossal. Az emberek megjegyzik az ilyesmit.
Tudva, hogy szorít az idó, elrohantam a kórházba, ahol megke-
restem a könyvelést. A szemembe húztam a kalapomat, hogy a
lehetó legtöbbet takarjak el az arcomból, majd így szóltam a hiva-
talnokhoz: – Grouch vagyok, ügyvéd a Grouch és Grouchtól.
Azért jöttem, hogy kifizessem Torpedo Fiaccola számláit, és ki-
szabadítsam.
A hivatalnok elókereste a számlát. – Ötezer-egyszáz dollár
lesz.
– Várjon egy percet! Tegnap még csak négyezerkilencszáz
volt.
– A fennmaradó összeget a mostani itttartózkodásáért valamint
az injekcióiért kell fizetni.
Mit tehettem volna? Semmit. Kifizettem. Aztán így szóltam: –
Mikor elbocsátják, mondja meg neki, hogy jelentkeznie kell Dr.
Finkelbaumnál.
A fickó feljegyezte, amit mondtam, én pedig elrohantam. Meg
kellett találnom a londoni Boyd's irodáját az üzleti negyedben,
hogy megköthessem a biztosítást a bérgyilkosra. Egyetlen taxit
sem láttam a közelben, metró pedig egyáltalán nem járt a környé-
ken. Végigrohantam a Második sugárúton, majd felugrottam egy
belváros felé tartó buszra, a tizenötösre.
A New York-i buszok ide-oda zötykölik az utasaikat, hol fel-
84
ugratnak az útpadkákra, hol pedig leszökkennek róluk, nem kis
zúrzavart okozva az utastérben. Mindezek ellenére mégsem érik
el túl gyorsan az úti céljukat.
Azt gondoltam, ideje lenne ellenóriznem, mit csinálhat Krak
grófnó. Ha elég gyors leszek, gondoltam, még azelótt eltetetem
láb alól, mielótt a Nap lemegy. A térdemre tettem a képernyót, és
figyeltem.
(Bíííp) meg az a Bang-Bang! Annyira nyomta a gázpedált,
hogy már el is érték az Állami Egyetem tartalékos tiszti elóadó-
termeit! Épp akkor fékeztek a bejárat elótt. Krak grófnó egy jegy-
zettömböt és egy golyóstollat nyújtott át a taxi utasterét kettéosz-
tó válaszfal ablakán.
– És most, Bang-Bang, írj egy hivatalosan megfogalmazott ké-
relmet, melyben engedélyt kérsz arra, hogy néhány hétig távol
maradj az elóadásokról és a terepgyakorlatokról. – Majd figyelte,
ahogy Bang-Bang elmerül a fogalmazásban.
Bang-Bang húzott egy vonalat a lap aljára, de úgy, hogy némi
hely maradjon fölötte. A vonalra bökött. – Itt kell aláírnia Tanc
ezredesnek. Ha nem írja alá, az egész nem ér semmit. Azonkívül
ennek be kell kerülnie az akták közé is. De Tanc nem fogja aláír-
ni, Miss Joy.
– Milyen ember ez a Tanc ezredes? – kérdezte Krak.
– Tipikus katona – felelte Bang-Bang. – Ide helyezték, hogy
vezesse az egyetemi tartalékos tiszti kiképzést. Fafejú katona,
merev, mint a keményító. Imádja a fegyelmet. Rendkívül szak-
szerú. Soha életében semmit nem csinált még szabálytalanul. Az
a véleménye, hogy az itteni hallgatók csak játék katonák, s ezért
meg is veti óket. Wister rangidós lévén tartalékos hadnagyi rang-
gal rendelkezik, de mert nem vagyunk a hadseregben, nem kellett
katonai esküt tennünk, hála az istennek. De miután megkapjuk a
diplománkat és Wister esküt tesz, katonatiszt válik belóle, higgye
el, Miss J oy, az ezredes még (bíííp) közlegénynek sem fogja te-
kinteni – bocsásson meg, asszonyom. Soha nem fogja tisztként
kezelni, sót lehet, hogy inkább megfenyíti. Nem tanácsolnám,
hogy ezt tegye. Leránthatja a leplet erról az egész cirkuszról.
85
Két nagydarab asszonyság ült mögöttem, akik most a vállam
fölött figyelték a képernyót. Az egyikük így szólt: – Nem tudtam,
hogy újra adják a Sophia Loren-sorozatot, de az biztos, hogy ez
Marcello Mastroianni.
– Dehogyis – szólt a másik –, ez Humphry Bogart, ezt még a
vak is látja, asszony. Nem tudtam, hogy együtt játszott Sophia
Lorennel, mert ez az ó hangja, az biztos.
– Odanézz – folytatta az elózó asszonyság –, nem mutatják az
arcát, csak azt, amit lát. Láttam egy ilyen Hitchcock-filmet, de az
nem volt színes. Van olyan Hitchcock-film, amelyikben játszik
Sophia Loren?
Rájuk sem hederítettem. Szedett-vedett népség.
– Nos, lehet, hogy ez egy kicsit kockázatos lesz, Bang-Bang –
mondta Krak grófnó. – Állj meg itt, és légy készen arra az esetre,
ha sietósen kell távoznunk.
Így szólt a rémült Bang-Bang: – Legyen nagyon óvatos!
– Ó, hogyne, az leszek. Kénytelen leszek óvatos lenni, mivel
ez igen veszélyesnek ígérkezik.
Bang-Bang felnyögött.
– Nem, ez nem Sophia Loren – folytatta az egyik fekete bórú
asszonyság. – Ez Lauren Bacall és Bogart. Bármikor megismer-
ném a hangjukat.
– Igaza van – felelte a másik. – Keverem a neveket. Én is is-
merem ezt a filmet. Ez az, amelyikben megölik Bacallt, csak úgy
emlékeztem, hogy fekete-fehér.
– J a, Hitchcock rendezte, hát persze. Azt mutatja a kamera,
amit a nó lát. Horrorfilm.
Krak grófnó elóhúzott egy borítékot a retiküljéból. A követke-
zót írta rá: Wister tartalékos fohadnagy hallgató. A kérelmet be-
letette a borítékba. Ezután valahonnan elóvarázsolt egy kicsi
üveggömböt, és azt is beledugta a borítékba. Lezárta a borítékot.
A mesterkedése megriasztott. Mit csinál ez a gonosz nószemély?
Levélbombát? Meg fogja ölni az ezredest?
– Nem szándékozik meggondolni magát? – könyörgött Bang-
Bang.
86
– Ne állítsd le a motort – felelte Krak grófnó. – Lehet, hogy
füstölgó gumikkal menekülünk, ha a dolgok rosszra fordulnak.
A nó kiszállt a taxiból, majd a kocsi ablakát tükörként hasz-
nálva megigazította a haját és a kabátját. Belépett az épület kapu-
ján.
J ókora felirattal találta szemben magát. Ez állt rajta:
EZREDSZINTU TÁNCEST MÁRCIUS 28.
Díszegyenruhában
Belépés csak hölgykísérettel
– Hm – hümmögött Krak grófnó. – Szóval ilyesmivel foglal-
kozik ez a Wister fóhadnagy a tartalékos tiszti kiképzésen.
Egy órmester üldögélt a váróteremben felállított asztalnál. Mi-
kor Krak belépett a kapun, felállt és kimeresztette a szemét, mint
aki székkel akarja kínálni az érkezót.
Krak ügyet sem vetett rá. Elviharzott a fickó orra elótt, egye-
nesen a Marc Q. Tanc ezredes feliratú ajtó felé. Benyitott és belé-
pett.
Tanc ezredes az íróasztala mögött ült különbözó zászlókkal és
ágyúhüvelyekkel körülbástyázva. A tökéletes katonatiszt benyo-
mását keltette – zubbony, ing, nyakkendó, sasok a váll-lapon és
katonai akciókban szerzett kitüntetések, melyek megfeleló össz-
hangban álltak komor és rosszalló arckifejezésével.
Krak grófnó a kezében tartotta a borítékot. Hüvelyk- és muta-
tóujjával összeroppantotta a borítékba zárt kicsiny üveggömböt,
amely halk roppanással összemorzsolódott.
Krak az ezredes felé nyújtotta a borítékot, aki hozzá sem ért
volna, ha a nó nem alkalmazza a kényszerító búvésztrükköt,
melynek hatására mindenki elveszi a felé nyújtott tárgyat.
Az ezredes egy pillanatra levette metszó tekintetét Krak arcá-
ról, és elolvasta a kérelmezó nevét. – Wister? – horkant fel. – Van
nekem Wister nevú emberem? – Aztán szétnyitotta a kérelmet.
– Hát persze, hogy van – felelte Krak grófnó csilingeló han-
gon. – És nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy a nóvére lehe-
87
tek. Sajnos nem tudott eljönni személyesen. Az ó szegény drága
nagyanyja haldoklik Sleepy Hollow-ban, készen arra, hogy egy-
millió dolcsit hagyjon az öcsémre, ha sikerül neki elhessegetni a
farkast és idóben eltalálni hozzá, karján egy uzsonnás kosárral.
Az ezredes némán bámulta Krakot, majd olvasni kezdte a ké-
relmet. Furcsa elégedettség jelent meg az arcán.
Krak grófnó így folytatta. – Ó, biztos vagyok benne, hogy né-
hány hét erejéig nélkülözni tudja ót az elóadásokról és a terep-
gyakorlatokról. Ha nem teszi meg, akkor sajnos nem fogok önnel
táncolni az ezredszintú táncmulatságon március 28-án.
Az ezredes arca elvörösödött. Éhes tekintettel méregette a nót,
majd így szólt: – Ó, istenem, az nem lehet! – Sietósen engedé-
lyezte a távolmaradást.
Krak az engedély felé nyújtotta a kezét, majd a két ujja közé
fogta a papírlapot.
Az ezredes ujjai szerelmesen ráfonódtak Krak csuklójára, majd
túlfútött hangon így szólt a nóhöz: – Gyere velem a szobámba,
kicsi galambom.
Krak szakértó mozdulattal kiszabadította a csuklóját az ezre-
des markából. Eltette a távolmaradást engedélyezó iratot.
Az ezredes kivörösödött arccal, zihálva átvetette magát az író-
asztala fölött.
Krak grófnó kirohant a szobából. Az ezredes utána.
Az engedélyt a szolgálatos órmester felé hajította, s miközben
a fickó elkapta a papírlapot, Krak így kiáltott: – Iktassa!
Krak kirohant a parancsnoki irodából.
Az ezredes a nyomában volt.
Krak hátranézett. Az órmester izgatott ziháló kiáltozás kísére-
tében csatlakozott az üldözéshez.
Krak grófnó a taxi felé iramodott.
Hátrapillantott. A két katona még mindig üldözte, mint két,
kinyújtott karú, levegót markolászó, üvöltözó vadállat.
Krak grófnó, még mielótt elkaphatták volna, beugrott a taxiba.
A motor felbógött.
A gumik felsikítottak.
88
Krak bezárta a kocsi ajtaját, majd hátranézett.
A két fickó most már a taxit üldözte.
Bang-Bang beletaposott a gázba.
Az üldözók belevesztek a taxiból elótöró szürkés füstfelhóbe.
– J ÉZUSOM! – szólt Bang-Bang tekervényes, ám rövid útvo-
nalat választva a menekülésre. – Mi volt ez az egész?
– Megcsinálta! – mondta az egyik fekete bórú asszonyság.
– J a, ráadásul egy laktanyában! – mondta a másik.
– Láttad, hogy nyáladzott az az ezredes? – kérdezte az iménti.
– Jó színész ez a Charlton Heston.
– (Bíííp)! – felelte a másik. – Ezen nem volt mit eljátszani.
Pláne mikor rájött, hogy Lauren Bacallt üldözi!
Krak grófnó így szólt: – Te és J ettero kaptatok két hét szabad-
ságot.
– Milyen áron? – kérdezte Bang-Bang.
– Semmilyen áron – felelte Krak grófnó húvösen.
– Miss Joy – folytatta Bang-Bang szigorúan. – Ezek az itteni
katonák térdig járnak a szebbnél szebb egyetemista lányokban.
Tanc ezredes és az órmester úgy meresztették a szemüket, mint
akik egyben le akarják nyelni magát. Tudom, hogy mit jelent ez a
fajta nézés a katonáknál: még mindig jobb, mintha tengerészgya-
logosok lennének, de ezeket sem lehet félvállról venni!
Krak grófnó elóhúzott egy szakadt csomagolópapír-darabot a
retiküljéból. Ez állt rajta.
A Voltár Szeme és Füle
452-es készítmény: érzelemfokozó parfümkapszula. Törje össze a
kapszulát, a tartalmát folyassa papírra vagy szövetre, majd kerül-
jön tóle biztonságos távolságra. A parfüm olyan heves szerelmet
ébreszt az adott személyben, hogy rövid idón belül letartóztatják
illetlen viselkedés miatt.
Krak így motyogott: – Figyelmeztetniük kellett volna, hogy ez
az anyag ennyire EROS!
89
Bang-Bang így szólt: – Miss Joy, Jet megöl engem, ha történik
magával valami. Én tudom, hogy maga gyönyörú, és hajlandó
vagyok elfogadni a viselkedését egy határig. De meg kell hogy
kérdezzem, CSINÁLT velük valamit?
– Én, Bang-Bang?
– Miss J oy, éppen most végeztem el egy hírszerzó kurzust, így
fel tudom mérni ennek az akciónak a lehetséges veszélyeit. Azt
gondolom, jobban tenném, ha hazavinném.
– Bang-Bang – mondta a nó határozottan –, vigyél
Hairytownba, New Yorkba.
Bang-Bang észak felé fordult. Így motyogott: – Micsoda egy
(bíííp) barom vagyok! Szörnyú, hogy mire képes egy gyönyörú
asszony.
Az egyik néger asszony így szólt a hátam mögött: – Itt kell le-
szállnom! Sietek haza, hogy meg tudjam nézni a film végét. Azt a
részt imádom a legjobban, mikor megölik.
Csendesen elmosolyodtam magamban, és így szóltam: – Én is!
– Továbbutaztam a belváros felé, hogy megszervezzem a végsó
leszámolást.
90
NEGYVENÖTÖDIK RÉSZ
1. fejezet
Beléptem a Boyd's of London amerikai kirendeltségének Wall
Street-i irodájába. Egy fekete öltönyös fickó tárgyalt velem, kor-
pával a zakója vállán. Így szólt: – Én azt mondom, öreg barátom,
ez egy kedvezó díjszabás.
– Egy ötnapos minimum, napi ezer dollárjával, nyamvadt hu-
szonötezer dolláros biztosítási díjért egyáltalán NEM kedvezó
díjszabás – morogtam.
Színpadias mozdulattal meglengette a cigarettatárcáját. – A
bérgyilkosok azok bérgyilkosok – mondta. – És azt sem szabad
elfelejteni, hogy a legfrissebb statisztikák szerint többször lövik
le óket, mint ahogy sikerrel járnának. Erre aztán nem lehet azt
mondani hogy kockázatmentes hivatás. Visszafelé elsüló puska,
elégedetlen megbízó, valamint – és rám emelte vizenyós tekinte-
tét – a mai napig kiderítetlen esetek, melynek során maga a ked-
vezményezett húzta meg a ravaszt, igaz?
Megráztam a fejem.
Más irányból próbálkozott. – Nem arról van szó, hogy a maga
embere tapasztalatlan lenne. Az áll az aktájában, hogy mikor a
Swindle and Crouch-nak dolgozott, kifogástalanul ellátta a mun-
káját. Csakhogy az is szerepel ebben a jelentésben, hogy valami
történt ezzel az illetóvel. Megváltozott a személyisége, mondjuk
úgy, hogy kifordult magából. Megmondom, hogy mit fogok csi-
nálni. Mostanában úgysem megy valami jól az üzlet. Legyen öt-
ezer dollár az öt nap, én meg majd hét napról írom a biztosítási
kötvényt. Ez a legtöbb, amit tehetek, öreg haver.
91
El kellett fogadnom. Ez volt az egyetlen lehetóségem arra,
hogy meggyilkoltathassam Krakot.
Egy díszes papírra megírták a szerzódést, mely a bérgyilkos
anyját jelölte meg kedvezményezettnek. Nehezen megkeresett
vagyonomból kifizettem a biztosítást, majd továbbindultam.
Útban Dr. Finkelbaumhoz, megálltam egy gyors ebédre. Olyan
helyet választottam, ahol a szék kiszélesedó karfája szolgál asztal
gyanánt. Elóhúztam a zsebemból egy papírlapot és egy borítékot,
melyek az Apparátus önpusztító papírjából készültek. Miután az
ember megírja a levelet, vékonyan be kell permetezni a papír,
majd lezárni a borítékot. Tíz órával a boríték felnyitása után a le-
vél egyszerúen elpárolog. Vagyis nem marad bizonyíték.
Szándékosan megmásított kézírással a következót írtam:
A borítékban megtalálja a nyolcszázötven dollárt. A biztosítási
kötvénye szintén a borítékban van, úgyhogy odaadhatja az anyjá-
nak. Szerezzen egy puskát és egy autót, aztán irány Hairytown,
New York. Egy narancsszínú veterán taxival utaznak, eltéveszthe-
tetlen. Mihelyt lesz valami jelenteni valója, hívjon fel a lap alján
található telefonszámon.
X
Megadtam neki Miss Pinch telefonszámát.
Bepermeteztem a papírt. Fogtam egy ötszáz dolláros bankje-
gyet, három darab százast és egy ötvenest, majd a pénzt becso-
magoltam a levélkébe: nem szerettem volna, hogy elvesszen, mi-
vel már csak harminc dollárom maradt. Betettem a papírba gön-
gyölt pénzt a borítékba, melyet lezártam, hogy ne mehessen bele
a levegó.
Még meg sem ittam keserú kávémat, máris továbbindultam
Dr. Finkelbaumhoz.
Ahogy megérkeztem, belestem az ablakon, és láttam, hogy
tényleg ott ül Torpedo.
Gondosan kimunkált véletlenszerúséggel beléptem a váróba.
92
Felvettem az asztalról egy kétéves magazint. Leültem vele. Ész-
revétlenül becsúsztattam a borítékot a magazinba, miközben úgy
tettem, mintha olvastam volna. Aztán mintha mi sem lenne ter-
mészetesebb, felálltam és letettem a magazint a Torpedo melletti
székre és kisétáltam a váróból. Nagyon simán ment. Pont, mint a
tankönyvekben.
Elbújtam egy házsarok mögé, és tekintetemet az egyik túlolda-
li, tükrözódó kirakatüvegre szegeztem. Láttam, ahogy Torpedo
kilép az épületból, kezében a levéllel.
Nagyszerú! Krak grófnó hamarosan halott lesz!
Lerohantam a metróba, s nem sokkal késóbb már úton voltam
hazafelé. Büszkeség töltött el, ha szervezókészségemre gondol-
tam.
Abban a pillanatban, ahogy hazaértem, máris berohantam a
hátsó szobába, magamra zártam a gardróbot és letettem a képer-
nyót.
Arra számítottam, hogy már Hairytownban lesznek, legalább
húszmérföldnyire északra az Állami Egyetemtól, a Hudson men-
tén, a Broadwaynek nevezett utcán vagy autóúton.
Egy kissé elszámítottam magam. Még nem érték el a várost.
Valószínúleg megálltak valahol ebédelni. A grófnó a súrú légi
forgalmat figyelte. A gépek úgy egymérföldnyire tólük, a Hudson
fölött repkedtek.
Krak így szólt: – Ez a taxi meglehetósen zötykölódve közleke-
dik, mikor földi kocsiként használjuk. Miért nem emeled a leve-
góbe ezt az ormótlan szekeret?
– Jesszusom, Miss Joy – felelte a válla felett Bang-Bang –, ezt
nem lehet.
– Talán elromlott? Azok a jármúvek ott repülnek a folyó felett.
– Azok helikopterek, Miss J oy. Ez egy taxi: nem arra készült,
hogy felemelkedjék a levegóbe.
– Talán félsz a rendóröktól?
– Igen, ASSZONYOM!
– Megdöbbentó, Bang-Bang, hogy mennyire túlszabályozott
ez a bolygó. Ráadásul úgy túnik, hogy ez a túlszabályozás csep-
93
pet sem csökkenti a búnözési rátát. Ide hallgass, Bang-Bang, ha
megállítanak minket, én bármelyik rendórt elintézem. Elegem
van ebból a zötykölódésból. Emelkedjünk föl a levegóbe!
Bang-Bang reménytelen hangon válaszolt: – Lejárt a helikop-
tervezetói engedélyem.
– Na, lassan kiderül, hogy miról van szó – mondta Krak gróf-
nó. – Már korábban mondanod kellett volna, és akkor megújítta-
tom a felügyeló tiszttel. Bang-Bang, meg kellene már értened
végre, hogy bíznod kell bennem.
– Igen, asszonyom – felelte Bang-Bang összetörten.
A nó feszülten figyelte az utat. Aztán látva, hogy az öreg taxi
nem emelkedik úgy a levegóbe, ahogy az egy légibusztól elvárha-
tó lenne, így szólt: – Na, emelkedjünk már fel!
– Asszonyom – szólt Bang-Bang megkönnyebbüléssel a hang-
jában –, megérkeztünk. Ez itt már Hairytown.
– Nagyszerú – mondta Krak grófnó. – De visszafelé semmifé-
leképpen sem fogunk ennyit zötykölódni. Itt egy üzlet. Állj meg,
bemegyek.
– J árva hagyom a motort.
– Ó, ez nem annyira veszélyes. Csak megkérdezem, hogy mer-
re találjuk Miss Agnes házát.
Bang-Bang fékezett, a nó pedig kiszállt. A cégtáblán ez állt:
RÉGISÉGKERESKEDÉS
Sleepy Hollow megfizethetetlen mútárgyai
Washington Irving egykori szállása
FEJETLEN LOVASOK VÉGKIÁRUSÍTÁSA
– Hát én nem fogok itt megszállni – szólt Krak grófnó. – Pedig
az útlevelem szerint ez az a hely, ahol születtem.
A kormánykerék mögött üló Bang-Bang kimeresztette a sze-
mét. – Hibás az útlevele?
– A kormányzati dokumentumoknak soha nem szabad hinni.
Várj meg itt! Mindjárt jövök.
Ezzel bement az üzletbe. Egy nagyon öreg, pipaszár lábú em-
94
ber éppen szújáratokra emlékeztetó lyukakat fúrt egy székbe.
Felnézett.
– Valahol errefelé születtem – mondta Krak grófnó –, de most
eltévedtem. Meg tudná mondani, merre találom Miss Ágnes há-
zát?
A férfi Krak grófnóre bámult. A szeme tágra nyílt, majd félre-
fordult és köpött egyet. Ezután kiment a hátsó ajtón és nem jött
vissza az üzletbe.
Krak grófnó visszaballagott a kocsihoz. Beszállt. – Menjünk
tovább.
Bang-Bang rákanyarodott a fóutcára. Krak grófnó szemláto-
mást semmi olyasmit nem látott, amit hívogatónak talált volna.
Úgy háromnegyed mérföldet autózhattak, mikor Bang-Bang be-
fordult jobbra egy Beekman sugárútnak nevezett utcába. Az út-
jelzó tábla Észak-Hairytown felé irányította óket. Mikor odaértek,
Krak grófnó észrevett egy feliratot:
Cégtáblafestés
Házszámok
Szólt Bang-Bangnek, hogy álljanak meg. – Ok biztosan tudják
– mondta. Belépett az üzletbe.
Egy középkorú nó állt a pult mögött. Vevóknek kijáró szoká-
sos mosollyal az arcán fogadta Krakot.
– Sajnos eltévedtem – kezdte Krak grófnó. – Meg tudná mon-
dani, merre találom Miss Agnes házát? – Rosszalló arckifejezés
vette át a barátságos ábrázat helyét. Az asszony közelebbról is
szemügyre vette a grófnót. Aztán megrázta a fejét. – Drágám –
kezdte –, mi az ördögöt akar egy ilyen gyönyörú lány, mint maga,
egy (bíííp) agyzsugorítótól?
– Agyzsugorító? – kérdezte Krak grófnó.
– Pláne egy ilyen (bíííp) agyzsugorítótól! Drágám, ha valaki
óhozzá küldte magát, akkor csak nyugodtan menjen vissza oda,
ahonnan jött, és felejtse el az egészet. Úgy látszik, ezek a (bíííp)
doktorok mindenre képesek, hogy egy kis dohányt keressenek.
95
Még magát is képesek elküldeni ehhez a (bíííp).
– Ezek szerint ismeri ót. Meg tudná adni a címét?
– Szó sem lehet róla – felelte az asszony, majd kisétált az üzlet
hátsó ajtaján, és be is csapta maga után.
Krak grófnó visszaballagott a taxihoz. – J ettero azt mondta,
hogy az óslakosok nem látják szívesen a partraszállókat. Men-
jünk, menjünk, Bang-Bang. Meg kell találnunk Miss Agnest.
Keresztülhajtottak Észak-Hairytownon. Ráakadtak egy
utcanévtáblára:
Sleepy Hollow út,
– Az útlevelem szerint – szólt a grófnó – ebben az utcában
születtem.
– Miss J oy – mondta Bang-Bang –, amióta úton vagyunk, már
biztosan égen-földön keresnek engem. Ott egy Octopus benzin-
kút. Ha valami olyasmit keresünk, aminek köze van
Rockecenterhez, akkor gondoljon arra, hogy ó az Octopus tulaj-
donosa.
– Nézd – szólt a grófnó. – Az az út vezet a pokantickle-i dom-
bokra! Csupán néhány mérföldnyire lehetünk a házától. Mi lenne,
ha egyenesen elindulnánk arra?
– NEM, asszonyom. Most szépen találkozunk a felügyeló
tiszttel. Semmit nem hoztam magammal, amit túzharcban hasz-
nálhatnék. Megállunk annál a benzinkútnál.
Kiszállt és a kalapját bedobta az ülésre. Bement az irodába,
Krak grófnó pedig követte.
Egy zsírfoltos ruhájú, ostoba képú benzinkutast találtak az iro-
dában. Felnézett a könyvelésból.
– A civilizált világból érkeztünk – szólt Bang-Bang. – Miss
Agnest keressük. Hol találjuk?
– Ó, vagyis doktor Morelayt keresik – mondta a férfi. – Bizto-
san a lakóautó ügyében jöttek. Éppen ideje! Itt akarta leállítani
nálam, engem meg a frász kerülgetett volna, ha véletlenül törté-
nik vele valami. Épp tegnap mondta, már nem számít rá, hogy
96
jönni fognak, úgyhogy legyenek tapintatosak. Óvatosnak kell
lennünk vele, tudják, miatta. Hadd adjak egy jó tanácsot: Ne le-
gyenek vele olyan arcátlanok, mint amilyenek maguk, városiak
szoktak lenni. O komoly hatalomnak számít ezen a környéken.
Ha akarná, egyetlen csettintéssel bolondokházába zárathatná ma-
gukat. Nem szeretném, ha udvariatlanul viselkednének és felide-
gesítenék, hogy utána itt sikonyáljon nekem, és engem hibáztas-
son, amiért útba igazítottam magukat, rendben?
– Tisztelettudóan fogunk viselkedni – felelte Bang-Bang egyre
idegesebben, izzadó hónaljjal, mely alól ez alkalommal hiányzott
a fegyver.
– (Bíííp) boldog lennék, ha elrendezódne ez a dolog, úgyhogy
jöjjenek velem, megmutatom, hogyan találnak oda.
A fickó kiállt a járdaszigetre, majd mutogatni kezdett, s ponto-
san elmagyarázta nekik, hogyan jutnak el a Morelay-birtokra,
ahogy ó nevezte.
Motyogva ballagott vissza az irodájába. – Na, egy (bíííp)
gonddal kevesebb.
Krakék elhajtottak.
Tökéletes orvlövészvidék volt: nyílt, építmények nélküli terü-
let. Bang-Bang fegyvertelen. Biztos voltam benne, hogy Torpedo
hamarosan megjelenik a színen.
És ez a gonosz Krak grófnó végét fogja jelenteni.
2. fejezet
Sövénykerítések és fenyegetó, szúrós tetejú acélkapuk között
kanyarogtak felfelé a kacskaringós úton, egyre magasabbra. Egy
biztonsági kapu állt két szürke kóoszlop között, melyek egyikén
makulátlan tábla csillogott:
DR. AGNES P. MORELAY
TILOS A BELÉPÉS!
97
Nem is lehetett volna behajtani a kapun.
A befelé vezetó utat egy akkora lakóbusz állta el, amekkorát
még életemben nem láttam.
– Óóóóóóóóóó! – szólt Krak grófnó. – Mi ez?
Bang-Bang lefékezte a taxit, majd megállt az út szélén, kelló
távolságra a kaputól úgy, hogy bentról ne láthassák óket. Aztán
kiszállt a kocsibó l.
Krak grófnó felkapta a táskáját és ó is kikászálódott a taxiból.
Végigballagtak a hegyes tetejú kerítés mentén egészen a kapuig.
Krak grófnó megállt és a hatalmas jármúre bámult. – Nem tud-
tam, hogy ezen a bolygón is használnak ilyeneket.
– Pedig használnak, asszonyom – felelte Bang-Bang tudáléko-
san. – Ha azt mondja, hogy lenyúgözó, amit látunk, hát én egyet-
értek magával. A szuperméretú Greyhound buszok vázából építik
ezeket a lakóbuszokat, abból a fajtából, amelyiket turistautakhoz
gyártanak, emelt padlólemezzel. Egy ilyen Greyhound busz pad-
lója alatt, végig a busz teljes hosszában, legalább három láb ma-
gas csomagtartó rekeszek vannak. Kiszedik a csomagtartók kö-
zötti válaszfalakat, így rengeteg helyet kapnak. Ezután megeme-
lik a fölsó padlólemezt, és máris kész a kétemeletes busz. Aztán
rászabadítják a buszra a mestereket, akik szalonokat, ebédlóket,
kabinokat és az isten tudja, még mi mást építenek a buszba. En-
nek például, úgy látom, két vezetófülkéje is van, egy lent, egy
pedig a felsó emeleten, mint a tengeri horgászjachtoknak. Mike
Mutazione mesélt nekem ezekról a buszokról, mondván, hátha
egyszer fel kell robbantanom egy ilyet. Csak a multimilliomosok
engedhetik meg maguknak ezt a luxust, mivel egy ilyen busz be-
lekerül legalább háromszáz rongyba. De ahogy ez a busz kinéz,
közel járhat az egymillióhoz!
Krak grófnó a lakóautó elejéhez ballagott. Jókora névtáblát ta-
lált rajta a következó szöveggel:
Lakóautó
Superdeluxe
Drága Egyedi Buszok Gyára
98
Detroit
Aztán Krak végigment a busz oldala mentén, be-belesve a csil-
logásmentes, sötétített ablakokon, le-lenyomva a különbözó ajtók
és bejáratok kilincsét. Az egész buszt fehér lakkzománc borította
krómdíszítésekkel.
– Bang-Bang – szólt Krak. – Ez pont olyan, mint a cirkuszi la-
kókocsik, melyekkel kislány koromban utaztam. Egy ilyen lakó-
kocsival utaztam be egész Atalantát.
– Nem tudtam, hogy cirkusszal járta a déli államokat.
– Bang-Bang, el tudnád ezt vezetni?
– Álljunk meg egy pillanatra, Miss J oy! Az áll azon az engedé-
lyen, amely felment a rendóri felügyelet alól, hogy amennyiben
rajtakapnak, hogy ellopok egy autót, mehetek vissza újra
Ossiningbe, ami alig néhány mérföldnyire van innen északra. Azt
hiszem, már eddig is épp eléggé benne vagyunk a kalamajkában.
Itt jön a komornyik vagy kicsoda.
Egy kimondottan komornyik külsejú férfi közeledett feléjük a
hosszan elnyúló ház irányából. Így szólt meglehetósen rideg han-
gon: – A benzinkút vezetóje értesített minket az önök jöttéról. Ha
követnek, tájékoztatom Dr. Morelayt, hogy megérkeztek.
– Bang-Bang – szólt Krak grófnó –, te maradj itt kint. – Bedu-
gott egy pirulát a szájába, majd felemelte nehéz bevásárlószaty-
rát, és követte a komornyikot.
Beléptek egy hatalmas vaskapun, s egy tágas folyosóra jutot-
tak. A falakat szürke kó borította, és pallosok, csata– meg hóhér-
bárdok díszítették. A komornyik intett Kraknak, hogy várjon,
majd belépett a folyosó végén nyíló ajtón.
Krak grófnó egy teljesen üres kártyát húzott eló a retiküljéból.
Egy kicsinyke fiolából bepermetezte valamivel, ami semmi nyo-
mot nem hagyott a kártyán, majd mindezeket visszadugta a reti-
küljébe.
A komornyik kilépett az ajtón, és odaállt mellé. Mintha királyi
audenciát nyitna meg, így szóit: – Dr. Morelay látni kívánja.
Krak grófnó belépett az ajtón, s egy sötét helyiségbe jutott.
99
Úgy túnt, olyan helyiségben jár, amely rendeló és dolgozószoba
is egyben. A szobát nyomasztóvá tették a mennyezeten sorakozó
sötét gerendák, és ijesztóvé varázsolták az odabent sorakozó
elektromos sokkoló berendezések.
Egy nó állt a szobában. Pontosan úgy volt felöltözve, ahogy
egy környékbeli orvosnak öltöznie kell – fekete zakó, nadrág és
mellény. A negyvenes évei közepén járhatott. Oszes haját szoros
kontyba fogta. Szemüvege fekete selyemszalagon lógott a nyaká-
ban. A szemüveget a szeme elé emelte, és jól látható nemtetszés-
sel vizsgálgatta Krak grófnót. Szóval ez az a Miss Agnes, akiról
azt hazudtam, hogy ismerem, az a Miss Agnes, akit Bury annyira
utál. Rockecenter személyi pszichológusa!
Rögtön a tárgyra tért. – Csakhogy ideért végre! Elóször késtek
a szállítással! Egész idó alatt azzal áltattak, hogy egy gyönyörú,
különleges ajándékot fogok kapni. Meglepetésnek szánták, olyan
meglepetésnek, amiról még csak álmodni sem merek! Aztán vé-
gül mit küldtek? Ezt a szörnyúséges lakóbusz-szörnyet! Felhábo-
rító célzás arra, hogy hordjam el magam! De ki akar odébbállni?
Én nem! Otromba köszönet egy életen át való szolgálatért! Aztán
mi történik? Telefonálok, telefonálok és telefonálok. Nem gyó-
zöm elégszer elmondani magának, hogy vigye el és hagyja itt he-
lyette a pénzt! Erre ostoba mentegetózés a válasz, hogy ez külön-
leges építésú, meg hogy kifejezetten nekem készítették, mivel egy
kicsiny, párnázott cellát is építettek bele!
Elórelépett. Halálos arckifejezés ült ki az arcára. – A maga so-
Iórje hagyta azon a helyen, ahol most is áll! Eltorlaszolja a bejá-
ratot! Senki nem tud tóle sem bejönni, sem kimenni, mivel senki-
nek nem engedek hozzányúlni, míg ide nem adja érte a pénzt és
odébb nem áll vele. Szóval ide a pénzt – és kinyújtotta karmok-
ban végzódó kezét.
Krak grófnó hátrapillantott a válla fölött, hogy lássa, zárva
van-e az ajtó. Benyúlt a retiküljébe és elóhúzta az üres kártyát.
Átnyújtotta Dr. Morelaynak.
A nó egész közel emelte a kártyát az arcához.
Krak grófnó így szólt: – Semmi nincs ezen a kártyán, igaz?
100
– Semmi.
– Nincs ellenére, ha a fejére teszem ezt a sisakot, igaz?
– Nincs.
Krak grófnó elókapott egy hipnosisakot a bevásárlószatyorból,
majd szakavatott mozdulattal rátette Agnes Morelay fejére, és
bekapcsolta.
Krak ezután a kanapéhoz vezette a nót és lefektette rá. Bedug-
ta a sisakba a mikrofon csatlakozódugóját.
– Aludj, aludj, aludj szépen. Hallasz engem?
– Nem.
Krak grófnó kivette Miss Agnes kezéból a kártyát, majd be-
dobta egy hamutartóba, és gyufával meggyújtotta. Ezután vissza-
lépett a kanapé mellé, és meglengette a kezét a sisak szemellen-
zóje elótt.
– Hallasz engem?
– Igen – felelte Dr. Morelay.
Csak ekkor jutott eszembe az A Voltár Szeme és Füle-féle par-
füm, amit Krak grófnó sok más mellett ellopott a raktárból: a par-
füm hatására az adott személy nemet mond mindenre és igyekszik
megvédeni az érintetlenségét. Micsoda egy elvetemült nószemély
ez a Krak grófnó! Arra vetemedik, hogy a saját kanapéjára fektet
egy felszentelt pszichológusés pszichiátert! Micsoda gaztett!
Krak grófnó leült a pszichológus székére, kényelmesen maga
elé emelte a mikrofont, és így szólt: – Mintha bántana valami.
Nem volna kedved beszélni róla?
– Kevés a jutalmam.
– Mi az a jutalom, amit kevesellsz?
– Pénz, pénz, pénz, pénz!
– Mivel érdemelted ki?
– A Rockecenterek szent megbízást kaptak Goebbelstól: te-
gyék az összes népcsoportot alkalmatlanná arra, hogy megvédjék
magukat Hitlerrel szemben. Az, hogy a németek elvesztették a
háborút, még nem semmisítette meg ezt a szent megbízatást.
Pszichiáterként és pszichológusként, tudva, hogy Németország-
101
nak köszönhetem ezeket a fontos tudományágakat, elszántan vé-
geztem a feladatomat. A Rockecenterek már generációk óta ad-
nak különbözó tanácsokat arra, hogyan kéne csökkenteni a világ
népességét. Ez egy szent, családi kötelesség, amit én is felvállal-
tam. Minden lehetséges trükköt bevetettem annak érdekében,
hogy Delbert John Rockecenter tovább növelhesse a család befo-
lyását. Kihasználva, hogy Rockecenter ellenórzi a Lelki Egész-
ségtelenség Világszövetségét, valamint a Lelki Egészségtelenség
Nemzeti Társaságát, sikerült elterjesztenem a pszichiátriai szüle-
tésszabályozás doktrínáját. Ezenkívül maga Delbert J ohn
Rockecenter érdekében rávettem ót, hogy hozzon létre egy ala-
pítványt, amely különbözó belsó elválasztású mirigy mútétekkel
és gyógyszerekkel halhatatlanná tette ót.
– Van még valami, amiért jutalmat vársz?
A kanapén heveró test alig láthatóan megvonaglott. A nó to-
vábbra is fojtott hangon válaszolt, de a hangjából most sem hi-
ányzott a gyúlölet. – Végighallgatom a gyomorforgató ostobasá-
gait, mikor elmeséli, hogyan lesi meg a táncoslányokat a WC-n,
meg hogy megbíz, kérjem meg Béke kisasszonyt arra, vetkózzék
le, én meg közben fojtogassam.
Krak grófnó a vállára eresztette a mikrofont. Így motyogott
voltár nyelven; – Hm. Ahol ilyen hatalmas a gyúlölet, ott szere-
lemnek kell lennie. J obb lesz, ha ennek a végére járok. – Szájához
emelte a mikrofont, és így szólt angolul: – Van neki fia?
A kanapén fekvó test most sokkal látványosabban megrándult.
– Az KATASZTRÓFA lenne! Van egy tízmilliárd dolláros pénz-
alap, ami ebben az esetben a fiúra szállna. Ez tönkretenné Delbert
J ohn irányítói szerepét! NINCS FIA! NEM SZABAD, HOGY
LEGYEN FIA! – A következó pillanatbanegy kissé megnyugo-
dott, majd ördögi nevetés hallatszott a sisak alól. – Ma már nem
is lehetne neki. A gyógyszerek, amiket évek hosszú sora óta szed,
valamint még egy apróság, amit én múveltem vele, teljességgel
impotenssé tették! Azt hiszem, ezt nagyon ügyesen elintéztem. –
Aztán ismét rángatózni kezdett. A fogát csikorgatta. – A mocs-
kos, szemét, kétszínú (bíííp)!
102
Krak grófnó leengedte a mikrofont. – Ó, drágám – mondta –,
ez a gyúlölet csak nehezíti a dolgunkat. – Aztán így folytatta an-
golul, most már a mikrofonba: – Volt olyan idószak, mikor sze-
relmes voltál Delbert J ohn Rockecenterbe?
A kanapén fekvó test mintha szét akart volna robbanni. Resz-
ketett és vonaglott. Szavakba öntött méreg tört eló a sisak alól. –
Meg kéne ölni! Meg kéne ölni!
– Azt hiszem, jobb lenne, ha inkább mesélnél erról – szólt
Krak grófnó.
A nó erre megmerevedett.
– Meséld el – mondta Krak grófnó határozottan.
– Gyerekek voltunk. Ott laktam a szomszédos birtokon. Én is
részt vettem az összes kerti partin, amit rendeztek. És minden
egyes alkalommal, mikor megláttam Delbert J ohnt, arra gondol-
tam, hogy egy szép napon hozzámegyek ahhoz a gyönyörú
Rockecenter-vagyonhoz. Kizárólag annak éltem, hogy egy napon
majd hozzámegyek feleségül. Pszichológiát tanultam, hogy meg-
tudjam, hogyan vetessem el magam vele. Kitanultam a pszichiát-
riát is, azt is azért, hogy hozzámehessek. Nem (bíííp) a velem
egykorú fiúkkal azért, hogy ó vegyen el feleségül. Még az egye-
temen sem (bíííp), mert én az ó felesége akartam lenni. – Aztán
feljajdult. – Erre mit csinált? Mikor hazatértem, büszkén a pszi-
chiáterdiplomámmal, készen a nagy pillanatra, az a mocskos
(bíííp) rászokott a gyógyszerekre, elszökött elólem és elvett egy
(bíííp) a tánckarból! – A nó halálos vonaglással kísérte mondatait,
mintha éppen keresztülszúrták volna. – MEGALÁZOTT!
ELFELEJ TETT! – Sikerült ismét levegóhöz jutnia. – És hova ju-
tott Miss Agnes, az iskolai szerelme? SEHOVÁ! – Aztán csak
feküdt zihálva.
– Ezután mit tettél? – rohanta le Krak grófnó.
– Lenyeltem a (bíííp) büszkeségemet! Szolgáltam, mint egy
rabszolga! A család soha nem szerzett tudomást a házasságáról,
vagy ha igen, akkor elhallgatták. De nem ez volt a probléma. Mi-
kor a fülébe jutott, hogy az a (bíííp) teherbe esett, Delbert J ohn
összeroskadt. Nem tudta, mit tegyen. Ha az újszülött fiú lesz, meg
103
fogja örökölni a tízmilliárd dolcsit. Ez megingatta volna Delbert
John hatalmát.
– Hozzám fordult. A nót addigra elrejtette a catskillsi nyaraló-
jában. Nem volt hozzá elég bátorsága, hogy megölje! És én mit
csináltam? Amilyen bolond vagyok, segítettem neki. És ez a há-
látlan (bíííp) soha nem adta meg ezért azt a fizetséget, ami pedig
megjárt volna érte! Miután a gyerek miatt megszabadult a nótól,
ismét csak nem vett feleségül!
Krak grófnó így szólt: – Mi történt a nóvel?
– Visszaküldtem a szüleihez.
– Hova?
– Egy farmra Hamden megyébe, Virginiába.
– És még mit csináltál?
Fojtott hangon érkezett a válasz: – A szülókkel könnyen meg-
egyeztem. Pénz kellett hozzá és egy mese, hogy senki nem tudja
pontosan, ki a gyerek apja. Az ottani népek amúgy is megtartják
az ilyen titkokat. Meg aztán a lánnyal együtt meg is voltak ré-
mülve. Választhattak, hogy vagy a pénzt akarják, vagy kicsinál-
ják óket. Ok a pénzt választották. Ezenkívül én magam is fel-
használtam a szakmai kapcsolataimat. Megbizonyosodtam róla,
hogy a körzeti orvos is elvégezte a dolgát.
– Hogy hívták?
– Dr. Tremor Graves, egy öreg vidéki orvos, akinek már azt
megelózóen is sokszor felfüggesztették az engedélyét. A terhes-
ség már túlságosan elórehaladott volt az abortuszhoz, úgyhogy
rávettem az orvost, szüléskor ölje meg a gyereket az anyjával
együtt, s az egészet „természetes" halálként állítsa be. Amit nem
más okozott, mint a sokk.
– Milyen sokk?
– A nó szülei autóbaleset áldozatai lettek, ami egyébként ti-
zenötezer dollárba került.
– Hol történt ez az egész?
– Hamden megyében, Virginiában.
– Mikor?
– Tizennyolc évvel ezelótt.
104
Hirtelen megértettem Lombar Hisst briliáns cselszövését. Va-
lahol a földi felderítésekról szóló jelentésekben, melyeket tanul-
mányozás céljából összegyújtött, mivel mérhetetlenül érdekelte
az a lenyúgözó tény, hogy Delbert J ohn Rockecenter, annak elle-
nére hogy nem rendelkezik királyi elójogokkal, mégis képes el-
lenórzése alatt tartani egy egész bolygót – követni való dolog –,
valahol ezekben a jelentésekben az Apparátus fónöke megszagolta
ezt az egészet. Nagyon jól tudta, hogy ha ezt a nevet akasztja
Hellerre, az egyet jelent egy halálos ítélettel. Megértettem, hogy
miért választotta ezt a bizonyos megyét és ezt a bizonyos életkort.
Egyetlen elejtett szó Heller nyakára hozta volna – valójában a
nyakára is hozta – a Rockecenter-féle Halál Angyalait. Ez volt a
valódi oka Madison bevonásának! Okos, nagyon okos ez a
Lombar!
3. fejezet
– Delbert John Rockecenter azonban soha nem köszönte ezt
meg nekem – folytatta Agnes Morelay a hipnosisak alól. – Még a
kisujját sem mozdította. Úgyhogy én megfizettettem vele a tarto-
zását. Egy kicsiny operáció volt, semmi más. Egy aprócska vágás
egy késsel. Mikor egyszer leesett a lováról és elájult, azt mond-
tam neki, hogy megsérültek a (bíííp), valójában azonban sterili-
záltam a (bíííp). Az alapítvány is csak egy másik pszichiátriai
fondorlat. A Rockecenterek mindig is elmebetegek voltak, én
azonban minden lehetséges pszichiátriai technikát felhasználtam,
hogy elhitessem velük, ez krónikus. Tizennyolc éven keresztül
mindent kizsaroltam tóle, amit csak akartam, a pénzére azonban
még a mai napig sem tudtam rátenni a kezemet. Szóval még nem
kaptam meg a jutalmamat, de meg fogom kapni. A (bíííp)! A
pszichiáterprofesszoraim és az összes egyetemi csoporttársam
megveregette a vállamat és mindannyian megdicsértek, hogy mi-
lyen sokat tettem ezért a szakmáért. Valóban sokat tettem, ennek
ellenére Delbert John még mindig nem adta át nekem a
105
Rockecenter-pénzt! Nincs az a jutalom, amely arányban állna az-
zal az önfeláldozással és odaadással, amit eddigi életem során ta-
núsítottam.
– Végighallgattalak – szólt Krak grófnó. – Most jól nyisd ki a
füled. Mikor házassági ajánlatot teszel egy kedves fiatalember-
nek, úgy fogod érezni, hogy megkaptad a megérdemelt jutalma-
dat és megnyugszol. Megértetted?
– Megkapom a megérdemelt jutalmamat és megnyugszom,
mikor házassági ajánlatot teszek egy kedves fiatalembernek.
– J ó. Visszatérve a lakóbuszra, miután felébredsz, írsz egy le-
velet a saját fejléces levélpapírodra, melyben leírod, hogy a lakó-
buszt átadtad egy Heavenly J oy Krackle nevú ügynöknek a New
York-i Sleepy Hollow-ból, hogy kerítsen neki új gazdát, és pró-
bálja meg eladni helyetted. Azonban ha három hónap után sem
sikerül értékesítenie a buszt, nevezett Heavenly J oy Krackle
megvásárolhatja...
Leeresztette a mikrofont. Így motyogott: – Lássuk csak, egy-
millió dollárért nem érné meg túlzottan... Hiszen most már hasz-
nált... Ötvenezer kredit tisztességes ár lenne a Mancón. Aztán a
birtokainkat is vissza akarom vásárolni, mikor hazamegyünk... –
Szája elé emelte a mikrofont és így folytatta. – ...Nevezett
Heavenly Joy Krackle megvásárolhatja ötvenezer kreditért. Meg-
értetted?
– Igen.
– És most elfelejted szépen a sisakot és mindazt, amit az imént
mondtam neked. Miután megírtad a levelet, teljesen felébredsz,
és azt fogod gondolni, hogy csak azért kerestelek fel, hogy elvi-
gyem a lakóbuszt.
Krak lekapcsolta a sisakot, leemelte a nó fejéról és betette a
bevásárlószatyorba.
Dr. Agnes Morelay felkelt a kanapéról, egyenesen az íróaszta-
lához lépett, majd maga elé vett egy fejléces levélpapírt. Krak fi-
gyelte. A pszichiáter a következóket írta:
ANNAK, MIT ÉRINT:
106
Lakóbuszomat értékesítés céljából átadom ügynökömnek, a
Sleepy Hollow-i Heavenly Joy Krackle-nek, hogy próbálja meg
eladni helyettem. Ha három hónapon keresztül nem sikerül érté-
kesítenie, ötvenezer dollárért megvásárolhatja. Bármilyen módon
megszabadulhat ettol a (bíííp) jármútol, mivel én úgysem mennék
vele sehová!
Agnes P. Morelay, Dr.
Krak felkapta a levelet, néhányszor átfutotta, majd a retiküljé-
be tette.
– És most – szólt Miss Agnes – álljon el ezzel a (bíííp) jár-
gánnyal a kocsibejárómról!
Krak grófnó kilépett a házból, majd elindult a járdán az ormót-
lan jármú irányába. Az aggódó Bang-Bang a kapuban várta. Az
egyik lába már az utcán volt.
Krak így szólt: – Pakold át a csomagunkat, Bang-Bang, aztán
állítsd le valahol a taxit. A lakóbusszal megyünk.
Bang-Bang aggodalmasan méregette a házat, aztán Krakot. –
Az nem lehet, hogy maga megvette. Ennek legalább egymillió
dolcsi az ára.
– Elloptam, Bang-Bang. Na, hozd a csomagokat.
– Ó, J ézusom – nyögte Bang-Bang. – Ossining csak néhány
mérföldnyire van innen.
– Siess – szólt Krak grófnó.
Bang-Bang néhányszor megfordult saját tengelye körül, aztán
a taxihoz rohant és három fordulóval áthordta a csomagokat a ha-
talmas lakóbusz vezetófülkéjébe, de úgy, hogy a házból ne lehes-
sen látni, miben mesterkedik. Ezután visszarohant a taxihoz, be-
ugrott a kormánykerék mögé, majd lehajtott a kocsival az útról,
be a bozótosba. Ahogy visszafelé haladt, aggodalmasan figyelte a
házat. – Adja a kulcsokat gyorsan!
– Kulcsok – szólt Krak grófnó. – A mindenit! Elfelejtettem el-
kérni tóle. Bang-Bang, szaladj be és kérd el Dr. Morelaytól a kul-
107
csokat.
– J ézusom – nyögte Bang-Bang. – Még egy pisztoly sincs ná-
lam!
– Menj – mondta Krak grófnó. Figyelte a ház felé tartó Bang-
Banget, aki mintha támolyogva tette volna meg a nem túl hosszú
utat. – Jobb lesz, ha figyelem, nem történik-e valami baj – mo-
tyogta a nó.
A csomagokhoz lépett, és belenyúlt az egyik táskába. Egy táv-
csövet vett eló, pontosan olyat, mint amilyet én is használtam ko-
rábban, mellyel keresztül lehetett látni a falakon, és le lehetett
hallgatni a benti beszélgetéseket. Bekapcsolta a készüléket, majd
a lakóbusz takarásából célba vette vele a bejárati ajtót.
A komornyik beengedte Bang-Banget. Így szólt: – Dr.
Morelaynél vannak a kulcsok, uram. Erre parancsoljon.
Végigvezette Bang-Banget a folyosón, bekísérte az irodába,
majd rácsukta az ajtót és távozott.
Miss Agnes az íróasztala mögött ült és a semmibe bámult.
– A kulcsok, a használati utasítás, meg ilyesmi – szólt Bang-
Bang.
Miss Agnes a férfira nézett. Mintha hirtelen életre kelt volna.
Felpattant az íróasztala mögül, keresztülsétált az irodán és bezárta
az ajtót!
Bang-Bang elé lépett. Így szólt: – Maga egy kedves fiatalem-
ber?
– Jézusom, az vagyok, asszonyom. Mi igazán nem akartunk
semmi rosszat. Ez csak egy...
Dr. Morelay azonban a legkevésbé sem figyelt a férfi szavaira.
Ehelyett megérintette Bang-Bang kabátját, majd nekilátott ki-
gombolni azt. Bang-Bang a kabátján matató kezet bámulta. Miss
Agnes nekilátott kicsatolni Bang-Bang nadrágszíját.
– J ézus Krisztus! – Bang-Bang elkapta lecsúszni készüló nad-
rágját. Az iroda túlsó sarka felé iramodott. Dr. Morelay utána.
Bang-Bang gazella módjára felugrott egy kárpitozott székre. Miss
Agnes utánaugrott. Bang-Bang nem kis ügyességgel átugrotta az
íróasztalt. A pszichiáternó követte a példáját.
108
Bang-Bang egyik lába, szerencsétlenségére, a papírkosárban
landolt. Megtántorodott.
Miss Agnes rávetette magát.
Bang-Bang hanyatt dólt a kanapén. Hangos puffanással elterült
rajta.
Miss Agnes azonnal rajtatermett és két térdével a kanapéhoz
szegezte a férfit. Cibálni kezdte róla a ruhákat.
Múködésbe lépett az egyik elektromos sokkoló készülék.
– Nyugodj meg – sikította Dr. Morelay.
Az egyik bekeretezett diploma félrefordult a falon.
– Feküdj nyugodtan, te kedves fiatalember – sikította Morelay.
– Te fogsz engem megnyugtatni!
A grófnó haragosan motyogott: – O aztán soha! Ezek a primi-
tívek még a legegyszerúbb javaslatokat is képesek félreérteni!
Az elektromos sokkoló szikrákat kezdett hányni magából.
A bekeretezett diploma üvege darabokra tört. – J aj nekem! –
üvöltötte Dr. Morelay.
Az elektromos sokkoló füstölni kezdett. Bang-Bang nyögése
leginkább rémült segélykiáltásra hasonlított.
A diploma kihullott a darabokra tört üveg mögül, majd szépen
lassan levitorlázott a padlóra.
Bang-Bang nagy nehezen eljutott a szoba közepéig. Megpró-
bálta rendbe szedni a ruháit, majd rémülten pislogott a kanapé fe-
lé.
– Szegény Bang-Bang – motyogta Krak grófnó. – Milyen za-
varban lehet. Meg kell szállnunk valamelyik út menti motelban,
hogy összeszedje magát. A fene egye meg! Pedig egyenesen oda
akartam autózni!
Miss Agnes ott feküdt vigyorogva, mint valami démon. – Ó,
fiú, ez nagyon jó volt – mondta. – Negyvennégy éven keresztül
megóriztem a szüzességemet annak a rohadt (bíííp). De most na-
gyon jólesett a bosszú. Hagytam, hogy inkább egy kedves fiatal-
ember nyugtasson meg és ne ó. Sikerült bosszút állnom rajta. Tu-
lajdonképpen a bosszú a legédesebb fizetség. És én végre meg-
kaptam. Elteltem vele!
109
Felkelt a kanapéról és felhúzta a nadrágját. Az íróasztalához
lépett, kihúzott egy fiókot, majd elóvett egy borítékot tele kul-
csokkal, használati utasításokkal és különbözó engedélyekkel. Az
egész csomagot Bang-Bang markába borította. Aztán ment és ki-
nyitotta az ajtót. – Kedves fiatalember – mondta –, jobban tenné,
ha megismerkedne a pszichiátriai születésszabályozással. Ha az
emberek rájönnek, hogy a természetes szex ennyire jó, túlnépesí-
tik a világot!
Bang-Bang eliramodott. Krak grófnó visszadugta a távcsövet a
csomagba.
Bang-Bang rohanva érkezett a kocsibeállóhoz. Mikor észrevet-
te a grófnót, gyors pillantást vetett a saját ruhájára. Aztán idege-
sen matatni kezdett a kulcsok után. Egymás után próbálta bele a
kulcsokat a lakóautó vezetófülkéjének zárjába.
Az arca egyre jobban elvörösödött. – Az isten szerelmére –
mondta magának –, remélem, jó kulcsokat adott! Nem hiszem,
hogy képes lennék még egy menetre.
Sikerült kinyitnia az ajtót. Észrevehetett valamit Krak arcán.
Így szólt: – Mondott rólam valamit ennek a nónek?
– Én, Bang-Bang? – csodálkozott Krak grófnó.
Villámlásszerú gondolat hasított az agyamba. Egészen eddig a
pillanatig megfeledkeztem róla, hogy az öreg taxi, amivel addig
jártak, golyóálló. Mostantól azonban más jármúvel fognak utazni.
Átszállnak ebbe a lakóbuszba, melyet nagy valószínúséggel alu-
míniumból építettek: úgy megy át a puskagolyó az alumíniumle-
mezen, mint a papíron! Ó, ismét kegyeibe fogadott a szerencse!
Krak grófnó, ha lehet, még kiszolgáltatottabbá vált!
4. fejezet
Az izzadó és káromkodó Bang-Bang végül megtalálta azokat a
kezelószerveket a díszes és csillogó vezetófülkében, melyekkel
be tudta indítani a lakóbusz fó dízelmotorját, majd kissé eltúlzott
óvatossággal kerülgetve az oszlopokat, kihajtott a kapun és elin-
110
dult elóre. Mosolyogni való volt, ahogy az az öt láb magas, öt-
venkilós szicíliai megpróbál megbirkózni azzal az ormótlan jár-
múvel.
Krak grófnó a csomagjaikon térdelt és az útjelzó táblákat fi-
gyelte a sofór helyett. Hangosan elolvasta az egyiket: Kingsland
Point Park, mire Bang-Bang, akinek nyilvánvalóan semmi kedve
sem volt továbbmenni, lekanyarodott az útról, majd hamarosan
leállította a szörnyeteget egy parkolóban, ahonnan pompás kilátás
nyílt a Hudsonre. A Nap lefelé ereszkedett, a folyó pedig, amely
két mérföld széles volt ezen a ponton, ott hömpölygött elóttük,
aranyszínben csillogva a lemenó Nap fényében.
– Miért álltunk meg itt? – kérdezte Krak grófnó.
Nekem nagyon is megfelelt a kiválasztott parkolóhely. Jobb
helyet el sem tudtam volna képzelni Torpedo számára. Tökéletes
rendezés.
Bang-Bang nem válaszolt a nó kérdésére. Csillogó karok, kap-
csolótáblák, fogantyúk és múszerek erdeje vette körül. Közvetle-
nül a vezetóülés mellé mobiltelefont építettek. Bang-Bang felkap-
ta a kagylót, a füléhez emelte, majd elégedetten felragyogott az
arca, mikor meghallotta a vonalhangot. Krak grófnó a társalgó fe-
lé araszolt, megpróbálva szétválogatni a csomagokat.
– Központ? – kérdezte Bang-Bang. – Sürgósen hívja fel nekem
Szépfiú Floydot, Ochokeechokee Hotel, Ochokeechokee, Florida.
Krak grófnó abbahagyta a matatást és kimeresztette a szemét.
– J et! – kiáltotta Bang-Bang. – Te vagy az? Hála istennek.
Csupán ötmérföldnyire vagyunk délre a Sing-Singtól, és azt hi-
szem, éppen most loptunk el egy egymillió dollárt éró lakóbuszt!
Bang-Bang hallgatott egy darabig, majd a grófnó felé nyújtotta
a telefonkagylót. – Magával akar beszélni.
Krak elvette a készüléket. Így szólt: – Hogy vagy, drágám? J ól
utaztál?
Heller hangja hallatszott a telefonkagylóból. – Mire készülsz?
– Szép szobát kaptál? Remélem nincsenek benne aligátorok.
Heller így folytatta: – Elég volt! Itt minden rendben. Az a kér-
dés, hogy te mire készülsz?
111
A nó mézesmázos hangon így felelt: – Itt is minden rendben.
– Ide hallgass – mondta Heller. – Minek neked egy egymillió
dolláros lakóbusz? Hova készülsz?
Krak így felelt: – Olyan egyedül vagyok nélküled, drágám.
– HOVA akarsz menni? – kérdezte Heller.
– Valóban tudni akarod, igen, drágám?
– IGEN!
– Nos, most nem mondhatom el neked a hely nevét, tudod a
belsó rendórség figyeli a telefonhívásokat.
– Ezek szerint TÉNYLEG készülsz valahová!
Krak így felelt: – Emlékszel még Stonewallra?
– NE! Ne menj oda! Ne menj a közelébe!
– De muszáj egy kicsit felgyorsítanom a dolgokat.
Egy ideig nem érkezett válasz a vonal túlsó végéról. Aztán vé-
gül: – Rendben. De csak akkor, ha megteszel nekem valamit.
– Bármit, amit mondasz drágám. Tudod, hogy soha nem ten-
nék semmi olyat, amivel te nem értenél egyet.
Heller így folytatta: – Vezess lassan. Van idód. Adj nekem
négy napot, hogy én is odaérjek. Szóval NE érj oda azelótt, mie-
lótt velem találkoznál.
– Rendben, drágám.
– Addigra befejezem a feladatom itteni részét és csatlakozom
hozzád.
– Ó, nagyszerú! Ez azt jelenti, hogy együtt töltünk néhány
csodálatos napot.
– Én is örülnék neki – mondta Heller. – Szeretlek. Most add
vissza Bang-Banget.
Krak átadta a telefonkészüléket. Bang-Bang feszülten hallga-
tott. Aztán így szólt: – Ez egy mobiltelefon. – Aztán megadta
Hellernek a készülék számát. Ezután így szólt: – Igen, URAM,
Mr. J et. Gondom lesz rá. – Ezzel letette.
– Mit mondott? – kérdezte a grófnó.
Bang-Bang nem válaszolt. Buzgón hívott egy másik számot.
Én magam kárörvendve figyeltem az eseményeket. Micsoda sze-
rencse! Heller akaratán kívül késlekedésre bírta rá Krakot, ponto-
112
san arra, amire adott esetben nagy szükségem lehet! Négy nap!
Krak grófnó négy napon keresztül úton lesz egy olyan jármúvel,
melyet gyerekjáték észrevenni és megtalálni.
– J iffy-Spiffy garázs? – kérdezte Bang-Bang. – Mike
Mutazionéval szeretnék beszélni... Hallo, Mike. Itt Bang-Bang.
Ide figyelj, Mike. Emlékszel még arra az öreg taxira?... J a. Nos,
itt parkol a bozótosban, ideát Indiánországban. – Aztán pontosan
elmagyarázta a szerelónek, hogy hol találja a kocsit, valamint
hozzátette, hogy a kulcsok „a szokott helyen" vannak. Aztán a
grófnó felé fordult. – A taxi már nincs a család tulajdonában.
Tudni akarja, hogy ki fogja kifizetni az ó utazását.
A grófnó bedugta a kezét a retiküljébe, majd a Squeeza hitel-
kártyámmal együtt kihúzta. Hát, erre számítanom kellett. Végül is
elszállítani egy taxit harmincmérföldnyire Newarkba, nem kerül-
het olyan sokba. Nem ártott emlékeztetni magamat arra, hogy
félmillió lesz a bírság, ha Krak túllépi a kártya hitelkeretét.
– Van itt egy érvényes hitelkártya – felelte Bang-Bang a tele-
fonba. Aztán megadta Mike-nak a telefonszámokat és a tartózko-
dási helyüket. – Rendben, örülök, hogy sikerült elintéznünk. Fi-
gyelj, Mike, az öreg taxi kapott mostanában néhány horpadást,
úgyhogy amíg ott lesz nálad, rendbe szedhetnéd.
– Mondja meg neki – szól közbe Krak –, úgy csinálja meg,
hogy repülni is lehessen vele.
– J a, Mike – felelte Bang-Bang. – És a hölgy azt szeretné, ha
egy kicsit megpiszkálnád, úgyhogy tegyél bele egy új motort... J a,
felújíthatod az egész masinát új bórkárpitozás. Te tudod... Nagy-
szerú. És még valami, Mike. Egy nagyra nótt, hosszított
Greyhound buszt próbálok vezetni, amit kétemeletes lakóautóvá
építettek. Kerítsél nekem egy nyugdíjas Greyhound-sofórt...
Rendben. Meg egy asszonyságot szakácsnénak és egy másikat,
hogy tisztán tartsa... Rendben... Igen, és feltétlenül küldj egy ud-
varias öreg szerelót, aki múködésbe tudja hozni ezeket a játéksze-
reket... Persze a szakács hozzon magával élelmiszert meg piát...
igen, rendben van... Igen, új egyenruha. Az nagyon szép lenne...
Értem, mire gondolsz, Mike. Egy második kisebb lakóautó, va-
113
lamint egy sofór a személyzet számára... Nahát, micsoda szeren-
cse, hogy éppen van egy ilyened. Mennyiért adod? Csak ötven
rongyért! Hát az nagyon jó, küldd el a személyzettel együtt... Ja,
átmenetileg a Kingsland Point Parkban várakozunk... Könnyú
megtalálni minket, ez a járgány akkora, mint egy ház... Igen, itt
megvárjuk a személyzetet... Ó, hát persze, Mike. Az egészet írd a
Squeeza hitelkártyára. A béreket, a második lakóautót, meg min-
dent... Viszlát.
Majdnem elájultam! Egy legalább nyolcvanezer dolláros
számlát sikerült összehoznia! Ennek, valamint Krak egyéb vásár-
lásainak köszönhetóen jó esély van rá, hogy Mudur Zengin kifus-
son a pénzból és rátegye a kezét a félmilliós letétemre!
Bang-Bang visszaadta a hitelkártyát Krak grófnónek.
– Mit mondott J ettero? – gyötörte tovább Krak grófnó.
– Hogy ügyeljek a maga kényelmére és biztonságára – felelte
Bang-Bang. – Aztán eszembe ötlött, hogy tavaszodik, és ha lenne
egy néhány fós személyzetünk, akkor maga sétával és kirándulás-
sal tölthetné az elkövetkezendó négy napot, miközben dél felé
igyekszünk. Vadvirágokat szedhetne és gyönyörködhetne a táj-
ban. Gyönyörú a vidék az évnek ebben a szakában. Nagyon jól
fogja érezni magát a természet lágy ölén.
Minden aggodalmam elillant. Bang-Bang akarata ellenére eló-
készítette számomra a világ legkönnyebben lelóhetó célpontját!
– Egyre sötétebb van – szólt Krak grófnó. – Nincsenek ennek a
jármúnek izzólemezei?
– Úgy érti, világítása? – kérdezte Bang-Bang. – A generátort
még nem indítottam be. Nézzük csak. Ezek között a kapcsolók
között kell lennie. – Végigböngészte a kapcsolópanelek garma-
dát, melyek körbevették a vezetóülést. Rátalált a keresett gombra,
és megnyomta.
A képernyóm vibrálni kezdett!
Aztán felbógött az önindító.
A KÉPERNYOM ELSÖTÉTEDETT!
Interferencia! A generátor szénkeféi okozhatják! Ezek nagy
valószínúséggel nem zavarják a földi típusú rádiókat, de alaposan
114
összezavarták azt a hullámhosszt, melyet én használtam!
Nem láttam és nem hallottam!
Káromkodtam. De Torpedo akkor is meg fogja találni óket.
Hiába utaznak tovább, könnyú lesz óket nyomon követni, ráadá-
sul még az úti céljukat is tudom: a „Stonewall" csakis Stonewall
Biggst jelentheti, a virginiai Hamden megye jegyzóségét. Csupán
egyetlen jelentós autópálya, valamint néhány alsóbbrendú út ve-
zet Fair Oakes-ba. Gyerekjáték lesz követni, vagy pedig elkapni
óket.
Egy fontos dolgot még el kellett intéznem. Felemeltem a tele-
fonkagylót és felhívtam a telefontársaság szolgáltató részlegét.
– Itt Dr. Agnes Morelay inasa beszél – mondtam. – Van egy
mobiltelefonom – majd megadtam a készülék számát. – Azt az
utasítást kaptam Dr. Morelaytól, hogy kérjem a szolgáltatás szü-
neteltetését, mivel a készüléket mostanában nem használjuk.
– Azonnal, uram – felelte a telefonos kisasszony. – Azonnal
felfüggesztjük a szolgáltatást.
Elmosolyodtam. Heller nem fogja tudni felhívni óket. Ok sem
fognak tudni felhívni senkit. Azonkívül nagy valószínúséggel rá
sem fognak jönni, hogy a készülékük ettól a perctól fogva süket.
Sok idóbe fog telni, mire Mike Mutazionénak sikerül útba in-
dítania a csapatot. Egészen addig olyan könnyú célpontok lesz-
nek, mint a kacsák a tóban.
Véget ért az aznapi robotom. Takaróval leterítettem a képer-
nyóket. Számos akcióm közül ez volt az az akció, amely írd és
mondd, kifogástalanul haladt!
Élvezd a Földön töltött utolsó óráidat, Krak grófnó. Hamaro-
san eltúnsz az utamból, mindörökre!
5. fejezet
Belestem a szobába. A soron következó leszbikus pár már
megérkezett. A férjet – vékony, amerikai indián lány – Malcomb
Iónöknek hívták. A felesége egy Bucket nevú, nagydarab,
115
tejfölszóke lány volt.
Miss Pinch éppen lehúzta az elegáns házikabátot a férjról,
közben így magyarázott: – Imádni fogod, Malcomb. A pszichiát-
riai születésszabályozás nem más, mint (bíííp). Legalább akkora
csalás, mint maga a pszichiátria, ami önmagáért beszél! El sem
tudod KÉPZELNI, hogy milyen elképesztóen jó a természetes
szex!
Malcomb így felelt: – Félholt vagyok a félelemtól.
Ez betett nekem! Berohantam a szobába. Kiáltozni kezdtem: –
Egyetlen halott, kiüvegesedett tekintetet sem akarok látni! Ki
nem állom! KI NEM ÁLLOM!
Kissé ijedten fordultak felém. De nem szálltak vitába velem.
Tudtam, mit kell tennem. Utasítottam Miss Pinchet, hogy tele-
fonon béreljen egy elektrokardiográfot. Csak miután megérkezett
és fölerósítettem az érzékelóket Malcomb csuklójára, valamint a
hordozható készüléket beállítottam az ágy mellé, hogy jól lássam
a lány papírcsíkra kirajzolódó szívverését, nos, csak ezután vol-
tam hajlandó megszabadulni a ruháimtól és eleget tenni a köteles-
ségemnek.
Olyan feszülten figyeltem a papírcsíkon ugráló tút, amely fo-
lyamatosan meggyózött, hogy nem hullával van dolgom, hogy
alig tudtam, mit is csinálok valójában.
Az ajkát lebiggyesztó Miss Pinch cseppet sem helyeselte az
elóvigyázatosságomat. A tú kilendült, mikor a nó felsikított. A
tekintetemet a készülékre szegeztem. Még dobogott a szíve.
Nem sokkal késóbb az ágy szélén ülve törölgettem izzadt
szemöldökömet. Úgy éreztem, az utolsókat rúgom. Lehet, hogy
az én csuklómra is fel kellett volna szerelni egy ilyen készüléket:
meglehetósen gyorsan kalapált a szívem!
Ha lehet, még nehezebben boldogultam Buckettal, a leszbikus
feleséggel. Semmi kétségem nem volt afelól, hogy már korábban
elvesztette a szüzességét, ennek ellenére jó néhányszor meg kel-
lett ütögetnem a tút, mivel úgy túnt, hogy az végérvényesen meg-
állt.
Rettenetes!
116
Hogy ószinte legyek, meglehetósen kiábrándítónak kellett vol-
na találniuk ezt az egészet, habár kijelentették, hogy soha eddig
nem éreztek ehhez fogható gyönyörúséget.
Miután elmentek, Miss Pinch kioktatott a kötelezettségeimról,
valamint arról, hogy hálával tartozom neki a magas fizetségért.
– Majdnem nem sikerült, Inkswitch – mondta szemrehányóan.
– Magának fogalma sincs arról, milyen kritikus helyzetben van ez
a Bucket. Ez a második alkalom, hogy át kell formálnunk a gon-
dolkodását ennek a szerencsétlennek. O eddig egy nagy dánnal
csinálta, méghozzá mindennap, úgyhogy a szex komoly dolog a
számára. Maga most katona egy kemény hadjáratban, ahol nincs
helye az érzelgósségnek!
– Egy nagy dánnal? – kérdeztem. – Úgy érti, egy dán férfival?
– Nem, nem. Egy dán doggal. A kutyáknak különleges a
(bíííp): hatalmasra feldagad a vége, és beszorul. Ez is a pszichiát-
riai születésszabályozás módszerei közé tartozik, és mint ilyen
komoly versenytárs. El sem tudja képzelni, hogy mennyit dolgo-
zott rajta az a pszichiáter. Annyira aggódott a lány sorsa miatt,
hogy megmozgatott mindent, amit csak lehetett. Még egy dán
dogot is szerzett neki, amit kormányzati pénzból, a Lelki Egész-
ségtelenség Nemzeti Intézetének adományából fizetett – ók ko-
molyan segítik a rászorulókat. Szörnyú idóket éltünk meg: a dán
dog mindenkit megharapott, aki csak a lány közelébe merészke-
dett, így aztán fel kellett bérelnünk egy autóst, hogy üsse el. Ez-
után a pszichiátere azonnal szárnyai alá vette és összeboronálta
Malcombbal, aki egy rendórségi gumibotot használt férfiasság
gyanánt. És most a maga ma esti gyenge szereplése, aminek az
lett volna a célja, hogy megszerettesse a lánnyal a természetes
szexet, lehet, hogy visszaveti ezt a szegény nót a kutyák elé. Ez
egy kemény csata, Inkswitch, úgyhogy jobb lesz, ha megkemé-
nyíti magát és felzárkózik!
Rendkívül búnbánóan viselkedtem. Mikor azonban elérkezett
a lefekvés ideje, ragaszkodtam hozzá, hogy Miss Pinch, aztán pe-
dig Candy is viselje a készülék csipeszeit. Mivel egyre szenvedé-
lyesebben rángatóztak és vonaglottak, letépték magukról a rájuk
117
szíjazott érzékelóket. Ettól persze azonnal megállt a szívgörbét
rajzoló tú, én pedig rémülten ugrottam le róluk, attól félve, hogy
hullával szerelmeskedem.
Miss Pinch savanyúan megjegyezte, hogy nem kerestem meg
az aznapi pénzemet, és elzárkózott attól, hogy kifizessen. Még az
ágyba sem engedtek be, hanem egyedül kellett aludnom a kana-
pén a hátsó szobában.
Túnódve hevertem a kanapén, s azon töprengtem, hogy vajon
mi történhetett velem, mikor megcsörrent a telefon.
– Itt Torpedo – mondta.
Csodálatos jó hírekre számítva így szóltam: – Hairytownból
telefonálsz?
– Nem. Itt vagyok Harlemben.
– MICSODA? Ide hallgass, te idióta! A célpont egy hatalmas
lakóbusszal közlekedik, ami papírvékonyságú alumíniumlemez-
ból készült, úgyhogy még egy teniszlabdát sem volna képes meg-
állítani! – Aztán megadtam neki a jármú rendszámát és leírását. –
Ebben a pillanatban a Kingsland Point Parkban várakozik hétti-
zed mérföldre nyugatra Észak-Hairytowntól, nagyszerú kilátással
a Hudsonre. Egyszerúen odasétálsz, nekinyomod a puskacsövet a
nó fejének, és bingó, kész a meló. J obb lesz, ha azonnal indulsz!
Az isten szerelmére, mi tartott vissza?
– Szereznem kellett egy fegyvert. Egy gyönyörúséget találtam.
Egy Holland and Holland dupla csövú, elefántlövó puska .375-ös
Magnum lövedékkel. Egyetlen lövéssel képes lebontani egy istál-
ló oldalát! Van rajta egy Bausch and Lomb szuperérzékeny éj-
szakai keresó, ezer yard távolságig használható. Idóbe telt, mire
elloptam ezeket a holmikat, de most már nagyszerúen múködnek.
– Nagyszerúen múködnek? Honnan tudod?
– Hát csak nem azt akarja, hogy egy ki nem próbált fegyverrel
álljak neki a munkámnak? Mi lenne, ha elszúrnám? Én szakem-
ber vagyok. Én tényleg komolyan veszem a munkámat.
Maró gúnnyal így szóltam: – Remélem, jól vizsgázott a fegy-
ver.
– Mi az hogy! – felelte. – Sötétedés után átugrottam Harlembe.
118
Van itt egy sikátor, közvetlenül az egyik kocsma mellett, ahol a
világ leghangosabb bandája játszik. Úgyhogy megvártam, míg
elmegy elóttem egy fekete bórú lány, aztán gyakoroltam rajta.
Pontosan telibe kaptam. Aztán bevonszoltam az alagsorba, lerán-
gattam róla a ruháit, és magamévá tettem. Nagyon kívánatos volt.
Ahogy ott feküdt mozdulatlanul és bámult azzal a kifejezéstelen
tekintetével, teljesen felizgatott. Hatszor rá kellett másznom. Az-
tán kihúlt, és akkor már túl merev lett, úgyhogy azt gondoltam,
most már felhívom magát.
– Én pénzt fizetek neked azért, hogy a munkádat végezd! –
förmedtem rá.
– Persze, persze! Csak gyakoroltam. Azonkívül még nem akar-
tam nekilátni a valódi feladatnak. Egy órával ezelótt még reszke-
tett a kezem a lövésektól.
– Téged kellett volna lelóni – mondtam keserúen.
– Ó, valóban – felelte. – Szükségem is van a belövésekre. Tud-
ja, ennek a börtönpszichológusnak szifilisze volt, amit elkaptam
tóle. Azt mondta, én is terjesszem. Úgyhogy arzénes injekciókra
van szükségem ahhoz, hogy ne nedvesedjenek a sebeim. Ebben
az esetben azonban csak az idómet vesztegettem, mivel egy hulla
már nem töródik azzal, hogy megfertózódik szifilisszel: csak fek-
szik ott mereven és bámul rád, és egy szót sem szól.
– POFA BE! – üvöltöttem rá. – Munkára!
– Ó, biztos lehet bennem. Éppen csak bemelegítettem azzal a
fekete bórú lánnyal. Most már pontosan tudom, hol van a célsze-
mély. Beugrok egy kocsiba, egyenesen odahajtok, lelövöm, aztán
lefektetem a holttestet, és mikor már túlságosan kihúl ahhoz,
hogy meg(bíííp), felhívom magát és jelentek. Remélem, maga is
jól érzi magát! – Ezzel letette.
Megpróbáltam némi örömöt keresni abban a gondolatban,
hogy Krak grófnó hamarosan nem lesz más, mint egy meggyalá-
zott holttest.
Hirtelen azonban aggódni kezdtem. Az elózó esti lány jutott
eszembe: Butter. Azt mondta, hogy közösült egy kecskével.
Olvastam valahol, hogy a spanyolok, miután megérkeztek
119
Amerikába, szifilisszel fertózódtek, amit aztán visszahurcoltak az
Óvilágba. A mai kutatók rájöttek, hogy ez a fertózés egy amerikai
állattól, a lámától ered, vagy valamelyik hosszú lábú kecskefajtól.
Megfertózte vajon a lányt az a kecske?
Most akkor én is elkaptam a szifiliszt?
Beletúrtam a könyvespolcon sorakozó rongyos könyvekbe.
Találtam egy orvosi tankönyvet. A tankönyv szerint a betegség
enyhe tünetekkel kezdódik. Az elsó jelek a megfertózódés után
tíz nappal jelentkezhetnek, de az is lehet, hogy harminc napot kell
rá várni, mikor is kicsiny dudor jelenik meg a bórön, aztán eltú-
nik. Ekkor jelentkeznek a bórkiütések; ezek aztán teljesen elfer-
tózódnek, a beteg pedig megbolondul. Rémült idegességgel kutat-
tam át a testemet. Semmi ehhez fogható nem létezik a Voltáron.
Minden bizonnyal nem volt orvos a közelemben, aki megvizsgál-
hatott volna. Mindent tudni akartam, amit tudni lehetett, de aztán
rájöttem, legalább tíz napot kell várnom arra, hogy megtudhas-
sam az igazságot. Nagy nehezen megnyugtattam magamat. Nem
volt egyértelmú bizonyítékom arra, hogy bajba kerültem.
Aztán a tekintetem véletlenül rátévedt egy végzetes bekezdés-
re. A fertózés egy versbéli szereplóról kapta a nevét: Syphilusról!
Ez a férfi PÁSZTOR volt!
A pásztorok pedig KECSKÉKET óriznek!
Gondolhatják, micsoda szörnyú és nyugtalan éjszakát éltem át!
Tudtam, arra kárhoztattam, hogy kiütések borítsák el a testemet,
és megbolonduljak.
A fakó hajnal aztán rátapasztotta szennyes kezét az ablakomra.
Megcsörrent a telefon!
Felugrottam, mint akit kergetnek.
Talán jó híreket kapok, mondtam magamnak, hogy visszafojt-
sam azokat az apró sikolyokat, melyek kitörni készültek megfer-
tózött testemból. Lehet, hogy Krak már halott.
– Itt Torpedo – mondta. – Ide figyeljen, rossz híreim vannak a
maga számára. Azt a lakóbuszt már nem találtam itt. Találtam
azonban egy csomó csomagolóanyagot az egyik közeli szemetes-
kukában: newarki boltokból származtak, és mostanában nyitották
120
ki óket. Az egyikre még rá is volt írva „lakóautó steak, tartsa hú-
tószekrényben", meg találtam egy másik zacskót, rajta a rend-
szám, amit megadott nekem, meg egy „szakácsruha" felirat. Szó-
val néhány órával ezelótt még itt voltak. Ez lehetett az a hatalmas
lakóbusz, melyet idefelé jövet láttam. Egy kisebb lakóautó követ-
te, s épp a Tappan Zee-híd autópálya-kapujánál várakoztak a
Hudson-nél. Ez úgy egymérföldnyire lehet délre Hairytown-tól.
Emlékszem is, hogy azt mondtam magamnak, „J ézusom, nézd azt
a hatalmas lakóbuszt, tiszta króm az egész", mikor lehajtottam a
New York felól jövó autópályára, rá a kilences számú fóútra, ami
Hairytownba visz. Szóval most már tudom, hogy hogyan néz ki
ez a lakóbusz. De nem ez a rossz hír, amit mondani akartam.
Ó, istenek, mi jöhet még?
– Emlékszik arra a borítékra, amiben a pénzt adta? Nos, né-
hány órával ezelótt az üzenet egyszerúen elpárolgott. Ez még nem
lenne olyan nagy baj, mivel emlékszem a telefonszámára. Csak-
hogy a borítékban levó pénz is elpárolgott. Semmi nem maradt
belóle, csak némi zöld por.
Ó, hogy (bíííp) meg! Az idózített porlasztópermet rákenódött a
pénzre a borítékban!
– Úgyhogy le vagyok égve.
Ó, az idióta! Ott volt az orra elótt a lakóbusz, és elmulasztotta!
Rögtön tudtam, mit kellene tennem. Túl ostoba volt ahhoz, hogy
bármit is elintézzen, kivéve az ölést.
Ingerülten így szóltam: – Hajts végig a Tizenegyedik sugár-
úton egészen az Ötvenedik utcáig. Indulj most azonnal! Az
északnyugati saroknál találkozunk.
Azt mondta, ott lesz.
Kiosontam az elsó szobából. Felkutattam Miss Pinch pénztár-
cáját. Kétezer dollár lapult benne. Elvettem.
Írtam neki egy üzenetet. Elmondtam benne, hogy mardossa a
lelkemet a bánat, amiért nem tudtam kielégíteni elmúlt éjszaka.
Elindulok, hogy keressek egy megfeleló hegycsúcsot, melyre le-
ülök, hogy rájöjjek, mit csináltam rosszul, de ne aggódjék, mert
egy héten belül, de lehet hogy még hamarabb, visszatérek min-
121
denre készen.
Fogtam a szövetségi nyomozó igazolványomat. Ha esetleg le-
tartóztatnak egy bérgyilkos társaságában, majd azt mondom,
hogy kormányzati megbízásból dolgozom és én magam béreltem
fel az illetót, hogy „nemzeti érdekból" kivégezzen valakit, mint
ahogy kivégezték Martin Luther Kinget, Kennedy elnököt, Lin-
colnt, valamint sok más személyt, akik a kormányzat útjába ke-
rültek.
Felfegyverkeztem.
Fogtam a képernyóimet s még néhány ruhadarabot.
Kiosontam a lakásból.
Személyesen kell gondoskodnom arról, hogy Torpedo megta-
lálja a helyes célpontot, és Krak grófnó meghaljon!
6. fejezet
A következó három napot azzal töltöttem, hogy egy felhúzott
fegyver, valamint egy viszketeg ujjú, fegyverét markoló bérgyil-
kos társaságában túvé tettem az autópályákat Krak grófnó után
kutatva.
Csak néhány olyan útvonal volt, melyen dél felé tarthatott, így
ide-oda cikázva a szóba jöhetó utakon, keresztül-kasul szelve a
vidéket, benzinkutaknál és autópálya-kapuknál kérdezósködve
végigjártuk az összes útvonalat.
A legelsó napon dél körül egy pillantást vetettem a képer-
nyómre. A látvány alapján úgy túnt, Krak egy hegygerincen áll és
a környezó hegyeket bámulja, melyek belevesznek a távoli kék-
ségbe. Semmilyen tábla nem került a látóterébe és hamarosan in-
terferencia zavarta meg az adást. A látvány azonban önmagáért
beszélt: azon a vidéken járhatott, ahol az atlanti partvidék összeér
az Appalach-hegységgel. Ez a látvány kiiktatott néhány, az óceán
közelében futó utat a szóba jöhetó útvonalak közül. Úgy éreztem,
lassan befogjuk a célt.
Személy szerint meglehetósen rosszul éreztem magam, így a
122
további kutatást a kötelességtudatom motiválta, hiszen mégiscsak
Apparátus-tiszt voltam. Képtelen voltam elviselni Torpedo
Fiaccola közelségét.
Nemcsak azért, mert büdös volt, mint az állat, hanem egyfoly-
tában vinnyogott, hogy nem vezetek elég gyorsan. Minél elóbb
puskavégre akarta kapni a nót, így aztán ott vonaglott és görcsölt
mellettem, hogy milyen rosszul is érzi magát és hogy milyen
nagy szüksége lenne erre a gyilkosságra. Egyfolytában simogatta
a fegyvere csövét, majd újra és újra kinyitotta a zárat, ráköpött a
töltényekre, majd felhúzta a fegyvert, s eközben a lövedékekhez
imádkozott, hogy vezessék ót el a következó orgiához. Undorom
hányingerré fokozódott, hacsak a közelében voltam.
A második napon, miközben feszülten figyeltünk az egyik út
szélén, áldoztam egy percet Heller megfigyelésére.
Még mindig Floridában tartózkodott, mit sem sejtve arról a
veszedelemról, ami a kedvesét fenyegette.
Éppen egy cölöpökön álló, pálmák között megbúvó, rogyado-
zó hotel felé tartott. Az erós szél belekapaszkodott a fákba, alapo-
san meghajlítva óket. Aligátorok szaladtak keresztül Heller elótt
az ösvényen.
A kivitelezó, akinek khakiszínú trópusi ruhája feketére válto-
zott a hóna alatt az izzadságtól, így szólt Hellerhez: – Mr. Floyd,
hogy az ÖRDÖGBE tudta kijelölni az alapozás sarkait ilyen pon-
tosan? A legtöbb mérnök szögmérót használ. Még senkit sem lát-
tam, aki karórával csinálta volna.
– Ez csak idómérés kérdése – felelte Heller, gondolatai azon-
ban egész máshol kalandoztak.
Belépett a hotelba. A fekete bórú mixer meglátva a közeledó
Hellert egy Seven Upot tett a pultra. Heller így szólt hozzá: –
Nem keresett senki telefonon?
A bármixer hangos kiáltozással érdeklódött a telefonhívásokat
illetóen. A szemben lévó tükörben megláttam a bárpult mellett
sorakozó kivitelezóket. Ki az ott a sor végén? – álmélkodtam.
Raht! Ott lapult, alig észrevehetóen, a többiekéhez hasonló átiz-
zadt khakiszínú ruhában, összetéveszthetetlen bajusszal: legalább
123
teszi a dolgát, és nagy valószínúséggel még nem leplezte le
Heller, gondoltam.
Egy telefonközpontos lány, külseje alapján mexikói lehetett,
fején fejhallgatóval, kezében telefondugasszal, odalépett Heller
elé. – Nada nada, Mistaire Floyd – mondta. – Én próbálok egész
délelótt, mióta maga elmegy, de nem válaszolnak. A Norte
Amencano telefonista operador dice que – elnézés nem vagyok
régóta ebben az ország –, az operátor mondja, nyaralnak. Nem
válaszolni.
– J ó – felelte Heller. – Tudom, hogy nyaralnak. De azért pró-
bálja. – Majd adott neki egy tízdollárost.
A lány elvigyorodott, majd gondolkodva végigmérte Hellert.
Heller azonban elhessegette a lányt.
Felmerült bennem a gondolat, hogy ha nem kapcsoltatom ki a
telefonjukat, akkor Heller és szerelme érzelgós párbeszédéból
megtudom a nó tartózkodási helyét. De késó volt már ezen töp-
rengeni. Teljesen biztos voltam abban, hogy megtalálom Krakot.
A második napon, miközben átfésültük Pennsylvania hegyeit,
ismét megpillantottam a Krak elé táruló látványt. Egy tó partján
üldögélt, és töprengve figyelte egy sziget vízfelszínen tükrözódó
képét. Rengeteg bokor vette körül, melyeken fehér, bórszerú vi-
rágok nyíltak, valamint egy másik fajta cserje, melyeket bíborszí-
nú rügyek borítottak. Nem értek a virágokhoz, és az évszakhoz
képest túl korainak túnt ez a fajta látvány, bár az is igaz, hogy az
idójárás szokatlanul meleg volt ezen a kora tavaszon.
Tavakat kerestünk az út mentén, majd a vinnyogó, nyáladzó,
töltényeit, valamint a nadrágját simogató Torpedo kíséretében át-
kutattam a tavak partját. Nyomát sem találtam sem a lakóautónak,
sem pedig Krak grófnónek.
A harmadik napon egy eredménytelen délelótt után a marylandi
Hagerstown és a virginiai Winchester között a Nyolcvanegyes
Ióúton haladva szagot fogtam. Észrevettem, hogy olyan területre
érkeztünk, ahol ugyanazok a fajta bokrok nónek, melyek Krak
körül virágoztak, s melyeket én is láttam. Közeledtünk.
Aztán nagyot léptünk elóre! Ebéd után várakozással telve be-
124
kuporodtam a Fordunk hátsó ülésébe, és bekapcsoltam a képer-
nyóket. Ott volt! Egy szúk völgyet figyelt, melynek az alján kes-
keny patak futott. Körös-körül virágzó bokrok. Micsoda célpont
lenne, ha megtalálnánk, gondoltam!
Ügyet sem vetettem az elöl üló Torpedóra: a szokott módon
panaszkodott arról, hogy már nem bírja sokáig, hogy viszket és
ég a teste, és alig várja, hogy beléhatoljon a frissen megölt áldo-
zatba, meg hogy miért nem indulunk már, mielótt teljesen elve-
szíti az eszét.
Motorzúgás hallatszott Krak háta mögül. A nó megfordult.
Bang-Bang ugrott ki egy terepjáróból, majd indult Krak felé. Ez
újabb részlettel gazdagította az ismereteimet: a másik lakóautót
minden bizonnyal terepjáróval vontatják, ami igen gyakori dolog.
Így még könnyebb lesz óket megtalálni.
Bang-Bang izgatottnak túnt. – Miss J oy, telefonáltam, ahogy
mondta. Azt hiszem, sikerült a nyomára akadnom. Miután megsé-
rült, egy szanatóriumba került!
A nó így szólt: – Nagyszerú! Akkor hívd fel az összes szanató-
riumot!
Bang-Bang így folytatta: – Ne haragudjék, asszonyom, de a
három nap telefonálás alaposan levékonyította a zsebünket! Mió-
ta a mobiltelefonunk megnémult, legalább ezer dolcsit költöttünk
el nyilvános telefonfülkékben.
– Ó! Akkor most visszamegyek veled, és leveszek ezer dollárt
a hitelkártyáról.
A fogamat csikorgattam. Elfelejtettem, hogy készpénzt is fel-
vehet a kártyámról. A Squeeza Creditnél elhelyezett félmilliós le-
tétem egyre nagyobb veszélybe került.
Beugrottak a terepjáróba, majd Bang-Bang zabolátlanul végig-
száguldott egy lovasösvényen. Kijutottak egy tisztásra. Egy táb-
lával találták szemben magukat.
Vegyesbolt
Bogg Hollow
125
Egy lakatlan, erdós területen járhattak.
Krak grófnó bement az üzletbe, majd odaadta a hitelkártyát a
mosolygó eladónak, és megkérte, hogy adjon neki készpénzt. Az-
tán vett még egy virginiai füstölt sonkát, ami a gerendáról lógott
alá. Megkérte az eladót, hogy küldje a sonkát a szakácsuknak.
Ezek szerint Virginiában van! Nem tévedtem. Én is Virginiában
voltam, ugyanúgy, ahogy a vinnyogó, izgága Torpedo is.
Bang-Bang bement a közeli nyilvános telefonfülkébe, majd
becsukta maga mögött a fülke ajtaját. Krak grófnó, hogy (bíííp)
meg, nem ment vele, így nem láthattam a fülke számát, ami pedig
tökéletes támpontot nyújtott volna az üldözéshez.
Krak végigsétált egy ösvényen, majd megállt a jármúvek elótt.
A lakóbusz és a másik kisebb lakóautó L alakot formálva parkol-
tak az ösvény mellett. Mindkét jármú elótérsátrát kibontották.
Rendkívül színesek voltak. Az L alak közepében egy
uzsonnázóasztalka állt, mely állandó berendezése lehetett az erdei
tisztásnak. A jármúveket rákapcsolták a vízvezetékekre: valame-
lyik nemzeti parkban lehettek, gyönyörú volt és rendezett.
Egy stewardess-egyenruhát viseló idósödó hölgy, alighanem
olasz lehetett, éppen ebédhez terített az erdei asztalkán. Észrevet-
te a közeledó grófnót, majd felnézett és elmosolyodott. A grófnó
ekkor belépett az interferencia zónába, és a képernyóm elsötétült.
Aggódva kutattam át összegyújtött térképeimet és útikönyve-
imet. Három, egymástól független Bogg nevú helyet találtam!
Egyiket sem hívták közülük Bogg Hollow-nak. Viszont MIND a
három északra volt Lynchburgtól!
Elóvettem minden ravaszságomat. Ahhoz, hogy valaki autópá-
lyán jusson el Fair Oakesba, keresztül kell hajtania Linchburgön.
Lépnem kellett.
Abban a pillanatban félrelöktem a szúköló és szenvedó Torpe-
dót, beindítottam a kocsit, és mint az órült, Linchburgbe szágul-
dottam. Találtam egy motelt a várostól délre a huszonkilences fó-
út mentén. Egy lerobbant, ütött-kopott szálloda volt, második
emeleti szobám azonban ideálisnak bizonyult. Olyan tágas kilátás
nyílt az autópályára, hogy kiválóan meg tudtam figyelni minden
126
arra elhaladó autót. A parkoló pedig a szoba túloldalán a lehetó
leggyorsabb indulással kecsegtetett, arra az esetre, ha üldözésre
kerülne sor.
Nem szívesen osztottam meg a szobát Torpedóval. Egyre he-
vesebben szúkölt, és már teljesen az agyamra ment. Viszont
ügyelnem kellett a kiadásaimra, a motelszobák pedig drágák vol-
tak.
Leültem, egyik szememet a képernyókön tartva, másikat pedig
az autópályán. Nem volt más dolgom, mint várni. Heller serény-
kedése felkeltette az érdeklódésemet, ide-oda szaladgált, karókat
verve a homokba, melyeken szalagok libegtek. Mikor kifogyott a
karókból, visszaballagott egy hatalmas karóhalomhoz. Egy köze-
lében álló, pilóta-egyenruhás fickó feljegyzéseket készített egy
könyvecskébe, s közben az árkokat figyelte, melyeket éppen ak-
kor ásott ki néhány markológép. Észrevette Hellert, és odalépett
hozzá.
– Mr. Floyd, mekkora az úrtartalma ezeknek a hútócsöveknek?
– kérdezte a pilóta.
– Tizenhárom egész huszonhárom – felelte Heller. – Továbbra
is az a szándéka, hogy holnap szállítja a csöveket?
– Ez a tervem – felelte a pilóta. – Két teherszállító helikopter
indul a scrantoni, pennsylvaniai öntöde felé holnap délután.
– Elvinnének magukkal? – kérdezte Heller. – A virginiai Fair
Oakes nem esik túl messze a repülési útvonaltól.
– Sose hallottam erról a helyról – mondta a pilóta. – Valószí-
núleg erdók veszik körül. Ha nem zavarja, hogy kötélhágcsón
kell lemásznia, akkor jöhet.
– Halálosan félek a kötélhágcsótól – mondta Heller, amiról
nagyon jól tudtam, hogy szemenszedett hazugság. Képes a fogá-
val megkapaszkodni egy úrhajóról lógó biztosítókötélbe csupán
szórakozásból!
A pilóta azonban keresztüllátott a hazugságon. – Nem hiszem.
Örülök, ha velünk tart.
– Találkozunk holnap délután – mondta Heller.
Aggodalom töltött el. Nem sok idó volt hátra a másnap délutá-
127
nig. Azonnal elküldtem Torpedót, hogy csóre töltött fegyverrel és
parázs tekintettel járja végig az összes Bogg nevú települést, me-
lyet a térképen találtam.
Torpedo késóbb visszatért, de nem találta meg óket. Ehelyett
idegesen sikoltozott.
– Értse meg – vinnyogott Torpedo –, meg kell értenie, hogy mi
a feladatom. Már egy napja biztos vagyok benne, hogy elkaptam
a kankót.
– Micsodát? – kérdeztem rémülten.
– J a, attól a (bíííp) fekete hullától Harlemben. Azon töpreng-
tem, hogy vajon miért volt ennyire nedves. Most már tudom.
Kankója volt. És most már nekem is van. És azt is tudom, hogy
mit kell tennem vele. A börtönpszichológus rengetegszer elmond-
ta nekünk, raboknak, hogy ilyenkor az a legfontosabb dolog,
hogy gyorsan továbbadjuk. Szóval az isten (bíííp) meg, hol van a
célpont? Hol, hol, hol? Most, hogy megkaptam a kankót, meg
kell találnom és el kell intéznem. Szerezzen egy vérebet!
Ez szerencsétlen megjegyzés volt. Hirtelen megijedtem tóle. –
Egy vérebet? – kérdeztem. – Az olyasmi, mint egy dán dog?
– Ugyanolyan a színe. Csak egy kicsit kisebb, ennyi az egész.
Ó, istenek, ez a téma úgy vágott fejbe, mint egy bunkósbot. A
nó, Bucket!
Ha az az orvosi javaslat kankó esetére, hogy keressünk egy
vérebet, akkor az akár dán dog is lehet!
Lehet, hogy kankója volt annak a dán dognak?
Lehet, hogy Bucket elkapta tóle?
Lehet, hogy akkor én is elkaptam?
Próbáltam meggyózni magamat, hogy ez teljességgel lehetet-
len. De nem sikerült, és csak ültem ott az ablaknál a lakóbuszt
várva, megpróbálva nyomorultul elfogadni a tényt, hogy nemcsak
meg fogok bolondulni a kecskék miatt, hanem még el is rohadnak
a csontjaim egy kutyától elkapott kankótól. Szörnyú volt szembe-
nézni mindezzel. Tudtam, hogy az életutam nagy valószínúséggel
a végéhez közeledik. Én azonban a végsókig kitartok a szolgálat
mellett, gondoltam, mert legyek akár órült vagy rothadó, akkor is
128
Apparátus-tiszt maradok.
De legalább felteszem a koronát fényes életpályámra azzal,
hogy megszabadítom a világegyetemet a Krak grófnó néven is-
mert veszedelemtól. De valahogy ez a gondolat sem segített. Ta-
lán valahol, valamikor hibát követtem el eddigi életem során.
Talán volt valaki, akit elmulasztottam megcsonkítani vagy
megölni? Pedig ezt a büntetés valami miatt kaptam, ebben biztos
voltam. De abban is, hogy nem azért kapom, mert nem igyekez-
tem eléggé eleget tenni apparátusbeli kötelességeimnek. Ez az
egész csak az istenek álnoksága miatt van. Ezt az egészet ók zúdí-
tották a nyakamba.
7. fejezet
Annak a végzetes negyedik napnak a délutánján, eredményte-
len és aggodalmakkal teli virrasztás után, az ágyon rángatózó és
nyöszörgó Torpedo társaságában odaléptem a képernyó elé, és
megláttam! Ugyanazokat a kékes ködbe burkolózó hegyeket fi-
gyelte, mint amelyeket az elsó nap delén is bámult!
Tapodtat sem mozdult azóta!
Meghallottam Bang-Bang hangját. – Miss J oy! Miss Joy!
Megtaláltam.
Krak megfordult, és feszülten hallgatott. Ez volt az a nyomra
vezetó jel, melyre oly nagy szükségem volt ahhoz, hogy megöl-
jem, még mielótt Heller megérkezik.
Bang-Bang felfelé kapaszkodott egy köves ösvényen. Kifo-
gyott belóle a szusz. Lerogyott egy Krakhoz közeli sziklára, és
megpróbált úrrá lenni a lihegésén, hogy képes legyen beszélni.
– Ó, Bang-Bang! – szólt a grófnó. – Ez nagyszerú hír. El tud-
juk intézni, még mielótt Jettero megérkezne. Olyan büszke lesz
ránk! Na, gyerünk, mondd.
– Nem kapok levegót – zihálta a fickó. Aztán így folytatta: –
Nem volt sem szanatóriumban, sem pedig öregek otthonában.
Nem csoda, hogy ötszáz telefonhívásomba került. Egy magán-
129
kórházban van, ami egy doktor barátjáé. Tulajdonképpen bujkál.
Sietnünk kell, mivel azt mondják, már nem húzza sokáig.
Elhallgatott, hogy lélegzethez jusson és enyhüljön a szúrás az
oldalában. Fogamat csikorgattam ebben a rövid szünetben. Krak
sem húzná már sokáig, ha tudnám ezt a címet. Ez lenne az a hely,
ahol randevúzna a halállal.
Bang-Bang a zsebében kotorászott egy papírfecni után. Fenn-
hangon elolvasta a papírra írtakat. – A tizenhármas szobában van,
Altaprice Kórház, Redneck, Virginia. Ez csak harmincöt mér-
földnyire van innen, nyugatra!
– Siessünk – mondta a grófnó. – Szaladj hátra, és mondd meg
a személyzetnek, hogy csomagoljanak, mert indulunk! Végre
nyomon vagyunk!
Magam elé rántottam a térképeket.
Megvagy!
DÉLRE volt tólem! Azok a (bíííp) nyugdíjas Greyhound-
sofórök leszáguldottak vele erre a területre, ami nyolcórányira le-
het Hairytowntól! A Smith-hegyi tó üdülóterületén kell lennie,
délkeletre a virginiai Roanoke-tól. És onnan telefonált, telefonált
és telefonált teljes kényelemben, miközben én felforgattam az
összes közép-atlanti államot! Hogy nevetne rajtam!
Megérdemli, hogy megöljék és még meg is gyalázzák a holt-
testét! Egyszerú dolgom lesz! Elegendó idóm marad Heller érke-
zéséig. Redneck csupán húszmérföldnyire volt délkeletre attól a
ponttól, ahol éppen tartózkodtam.
Torpedo felé fordultam, hogy kiadjam neki a parancsokat.
Nem állt szándékomban részt venni az ölésben. De ez enélkül is
menni fog, gondoltam.
Szólásra nyitottam a számat.
Kopogás hallatszott az ajtó felól. A takaró, melyet a képer-
nyókre szoktam teríteni, hogy eltakarjam óket a kíváncsiskodó
tekintetek elól, a padlóra hullott. Lehajoltam érte, hogy felve-
gyem.
Torpedo azonban, mint akibe belecsíptek, felugrott az ágyról,
és kinyitotta az ajtót.
130
Egy rendór állt az ajtóban! Fekete múszálas dzsekiben és fe-
hér, motoros bukósisakban. Farkasszemet nézett Torpedóval. – A
magáé az a fekete Ford odakint? A maguk szobájához írták be a
kocsi rendszámát. Az autópálya szélén állt meg a kocsival. Sza-
bálytalan! Vigye el onnan, mielótt megbüntetem!
A rendór hátat fordított Torpedónak, majd elindult az erkély
felé, hogy megmutassa a szabálytalanul parkoló autót. Ez végze-
tes lépés volt. Még mielótt megmozdulhattam vagy kiálthattam
volna, bár nem sokra mentem volna vele, Torpedo cselekedett.
A bérgyilkos kést rántott eló az öve alól!
Bal kezével hátulról átkarolta a rendór nyakát, elfojtva az eló-
törni készüló kiáltást.
A kést egészen a markolatáig beledöfte a zsaru hátába!
Berángatta a rendórt a szoba közepére. Ledobta, aztán becsukta
az ajtót.
A rendór még rángatózott néhányat, majd meghalt. A hátulról
beledöfött kés minden bizonnyal félbevágta a szívét.
Torpedo a hasára fordította a holttestet, majd borzadó tekinte-
tem elótt kibontotta a halott rendór nadrágszíját, és nekilátott le-
cibálni róla a nadrágot.
– Ne, ne! – kiáltottam.
Torpedo keze belecsúszott a halott rendór pisztolytáskájába, én
pedig a következó pillanatban egy felhúzott fegyverrel voltam
kénytelen szembenézni. – Próbáljon megállítani! – vicsorogta
Torpedo.
Undorral figyeltem, miben mesterkedik. Tettének ostobasága
nem hagyott szó nélkül.
– Te (bíííp) barom! – üvöltöttem rá. – A te célpontod délre van
innen! Már a markodban van! Ot lódd le és vele csináld! Túnj el
innen! Egy-két óra múlva megérkezik az Altaprice Kórházba,
Redneckbe, Virginiába! Indulj!
– Ezt még ki kell próbálnom – lihegte.
Aztán elvégezte, amibe belekezdett.
Már vártam, hogy mikor hallom meg a szirénákat.
– Ó, hogy tetszene ez a börtönpszichológusnak! – viháncolt
131
Torpedo. (Bíííp) egy kefélés! Kankóval még jobb!
– Túnj innen! – rivalltam rá.
Felállt és hátborzongató módon elmosolyodott. – Ez csak
meghozta az étvágyamat. Most már jöhet a valódi gyilkolás!
Felkapta a fegyvertáskát és a töltényeket.
Kiviharzott a szobából.
Egy perccel késóbb meghallottam az induló Ford motorját.
Torpedo úton volt.
Ránéztem a padlón heveró halott rendórre. Fertózöttsége miatt
eszem ágában sem volt hozzáérni a hullához.
Megbénított a gondolat, hogy itt találnak ezzel a hullával.
Résnyire kinyitottam az ajtót. Senkit nem láttam a parkolóban. A
halott rendór motorja ott állt a parkolóban kitámasztva.
Gyors mozdulatokkal kirángattam a zsarut a szobából. A kor-
láttól és a rajta tekergózó kúszónövényektól takarva levonszoltam
egy rövid lépcsón a tetemet, majd ledobtam. Felhúztam a nadrág-
ját, a kést azonban benne hagytam a hátában.
Gondosan, nehogy nyoma maradjon a vérnek, feltakarítottam
azt a néhány vércseppet, amit találtam. Rendbe raktam a szobá-
mat.
Az odakint heveró üveges tekintetú rendórtól a hideg futkosott
a hátamon.
Nem volt semmi, amivel odébbállhattam volna. Motorozni
nem tudtam. A csomagjaimat sem hagyhattam a szállodában.
(Bíííp)! Ilyennek kell történnie egy gyilkosság kellós közepén!
Ötletem támadt! Odamentem a motorkerékpárhoz és a számhoz
emeltem a rádióját. A diszpécsert hívtam.
– Itt Inkswitch. Szövetségi nyomozó vagyok. Úgy néz ki, va-
laki megölte a motoros rendórüket. Jó lenne, ha megpróbálnák
elkapni. A Mucky Motelból hívom.
Néhány perccel késóbb rendórautók fékeztek mellettem. A
zsaruk megnézték az igazolványaimat. – Az a gyanúm, hogy egy
fekete bórú férfi követte el a gyilkosságot – mondtam.
– Ismerjük! – felelte a rendórök fónöke.
– Itt találtam rá erre a szerencsétlenre – mondtam. – Még lát-
132
tam, amint az a fekete fickó rohan az út túloldalán. Elvitte a járór
pisztolyát. Maguknak kell szólni, ha az ember azt akarja, hogy
valaki rendet csináljon?
– Elkapjuk a (bíííp) – mondta a fónök.
– Én magam titkos szövetségi ügyben nyomozok – folytattam.
– Úgyhogy hagyjanak ki az ügyból, ha lehet.
De már nem is hallották, amit mondtam. Rohanni kezdtek ke-
resztül a mezón, fátylat borítva ezzel a lábnyomok hiányára.
Csatlakoztam hozzájuk, hogy jobban nézzen ki a dolog.
Egy óra múlva birtokában voltak a fekete férfi személyleírásá-
nak, amit én adtam nekik, gondosan lefényképezték a holttestet,
majd rendbe szedték a környéket.
Miután ezt elintéztem, visszatértem a nap valódi feladatához:
Krak grófnó meggyilkolásához.
133
NEGYVENHATODIK RÉSZ
1. fejezet
Heller képernyójén csak feketeséget láttam. Sejtettem, hogy
mi történhet. Az a (bíííp) Raht éppen átszállítja a 831-es relét Flo-
ridából Virginiába, ami azt jelenti, hogy Heller minden bizonnyal
elindult.
Krak grófnó képernyóje meg csak villogott az interferenciától.
Ott ültem nyugtalankodva. Az idegrendszerem meglehetósen
rossz állapotban volt a rendór meggyilkolása és megerószakolása
után. Azon túnódtem, vajon miért vannak rám ilyen hatással ezek
a dolgok. A pszichológiaelmélet szerint az ember búncselekmé-
nyek kapcsán nem gondol sem korlátozásra, sem pedig büntetés-
re, hacsak nem vele történnek meg ezek a dolgok. Velem pedig
még egyelóre nem történt semmi. Akkor mitól ez a reakció? A
pszichológia és a pszichiátria egészen biztosan nem tévedhet. Ez
elképzelhetetlen. Az ember nem más, mint egy állat, lelkiismeret
vagy lélek nélkül, nem más, mint egy gyalázatos fenevad, szó
szerint. Így aztán nem volna szabad hogy hassanak rám azok a
rohadt dolgok, amiket elkövettem, bármennyi is volt belólük.
Elterelendó a gondolataimat, azon kezdtem töprengeni,
Torpedo talán elég órült ahhoz, hogy egyenesen hazamenjen, ha
már végzett a bérgyilkossággal. Az ember úgyis csak gyilkolásnál
és erószakolásnál tudja hasznát venni. Talán megfordult a fejé-
ben, hogy a zsaruk már várni fogják a motoros rendórjárór meg-
gyilkolása miatt.
Kimentem, hogy megvizsgáljam az autókat és a motelhez be-
vezetó útszakaszt. Igen. Egy ócska tragacs állt odakint, melyet
134
veszély esetén használhatok. Minden kétséget kizáróan trágya-
szállításra használták. Eredetileg személyautó volt, melyból házi-
lag készítettek furgont.
Tettem még néhány elóvigyázatos óvintézkedést.
Már sokkal nagyobb biztonságban érezve magam, visszaültem
a képernyóim elé.
Krak képernyóje még mindig csak villogott.
De mi ez itt Heller képernyójén? – töprengtem. Elektronikus
zavarás? Feszülten figyeltem. Igen! A képernyó kezdett kivilágo-
sodni. Raht elózó este minden bizonnyal felszállt egy belföldi re-
pülójáratra majd egy távolsági buszra. Biztosan megleste Hellert,
vagy poloskákat szerelt a szállására, s így megtudta, hogy hova
indul.
A kép hirtelen hullámzani kezdett, majd teljesen kitisztult.
Raht bizonyára lekapcsolta a 831-es relét.
A teherszállító helikopter talpai alatt elterüló felszínt láttam
magam elótt. Aszfalt volt, alacsony fákkal körülvéve. Elszédül-
tem a látványtól, amit a képernyón láttam.
Kötélhágcsó ereszkedett a helikopter hasa alá. A hajtómú
üvöltése és a rotorlapátok csapkodásának zaja betöltötte a heli-
kopter utasterét, ahogy Heller kinyitotta a gép ajtaját.
Heller az eget kémlelte: noha a felhóket még megvilágította a
lemenó Nap, odalent a talajon már félhomály uralkodott. Délután
háromnegyed hat lehetett. Heller a pilóta felé lépett és megpas-
kolta a vállát. – Kösz a fuvart! – kiáltotta.
– Szívesen, máskor is, Mr. Floyd – felelte a pilóta.
Heller becsukta az utastér ajtaját. A raktér nyitott vége felé
araszolt. Felkapta kicsiny hátizsákját, és a nyakára akasztotta a
hátizsák egyik pántját. Megrántotta fekete mérnökkesztyúje szá-
rát, és lenézett.
A himbálózó kötélhágcsó vége egyre közelebb került a kicsiny
aszfalttal borított területhez. A helikopter lejjebb ereszkedett.
Heller nem bajlódott azzal, hogy végiglépkedjen a létrafok-
okon. Egy kézzel belekapaszkodott a kábelba, ami a kötélhágcsó
egyik oldalát jelentette, és kivetette magát a semmibe.
135
Hol megszorítva a kábelt, hol pedig kissé lazítva a szorításon
öt-öt lábnyit zuhanva egy-egy fékezés között, Heller lecsúszott a
kötélhágcsón. Ettól elszédültem és még annál is betegebb lettem,
mint amilyen beteg egyébként voltam.
Heller leért a himbálózó kötélhágcsó végére. A pilóta még né-
hány lábbal lejjebb eresztette a helikoptert. Heller egyszerúen el-
engedte a kötélhágcsó végét, és könnyed zuhanással tette meg az
utolsó két yardot.
Miután leérkezett, felnézett a helikopterre, és intett. A helikop-
ter felemelkedett, majd elnyelte az esteledó égbolt.
Heller körülnézett. Már alaposan besötétedett. Hirtelen fények
villantak a közelében. Színes múanyag pörgettyúk. Autók hosszú
sora az útpadka mentén. Egy jókora cégtábla:
HARVEY „ÜTOS" LEE KIVÁLÓ ÁLLAPOTÚ AUTÓI
CSAK AZ IGAZ VIRGINIAIAKNAK
NÉHA MÉG GARANCIÁVAL IS
Ó, ez jó hír volt a számomra. Heller bizonyára elfelejtette,
hogy körözést adtak ki ellene ebben a városban! Vagy lehet, hogy
azt gondolta, az FBI-jelentések nyomán megszüntették a körö-
zést. Vagy talán azt hitte, hogy megbízhat a néhai Mary Schmeck
barátjában, Harvey Lee-ben.
Nem más, mint Lee lépett ki az autókereskedés irodájából.
Harvey Lee, aki tohonyább volt, mint valaha, kilépett a lámpa-
fényre, készen arra, hogy megtudakolja, mi az ördögöt keres a feje
fölött egy helikopter. De nem szólt semmit. Észrevette Hellert.
Kimeresztette a szemét. Petyhüdt arca mintha elsápadt volna. Egy
hajszál választotta el attól, hogy visszarohanjon az irodába.
– Halló, Harvey – szólt Heller. – Van néhány olcsó járgányod?
Ez maradásra bírta Harvey Lee-t. Idegesen közelebb lépett
Hellerhez. – Mary... veled van?
– Senki nincs velem – felelte Heller.
– Ó, értem – mondta Harvey Lee. – Autót akarsz? – Minden
kétséget kizáróan még emlékezett arra, hogy Mary Schmeck ho-
136
gyan kótyavetyéltette el vele a Cadillac Brougham Coupe
d'Elegance-t.
– Valami olcsót – felelte Heller. – Valami olyat, amit használ-
hatok egy darabig, aztán kidobhatom.
Ravaszság jelent meg a használtautó-kereskedó tekintetében.
Egy különös külsejú autóra bökött. Az autó teteje egy idióta hom-
lokára hasonlított. A kocsi alaposan össze volt törve. – Az ott.
Egy szörnyszülött. Túlságosan magára vonja a figyelmet. Ez egy
francia Karin. Egy mérföld távolságból is fel lehet ismerni. Senki
nem akarja megvenni. Viszont múködik. Olcsón megkapod.
Heller belesett az autóba. Széles elsó ülést talált odabent és tá-
gas helyet az elsó ülés mögött.
– A franciák – folytatta Harvey Lee – álomautónak szánták.
Az itteni népek azonban sokkal inkább rémálomnak gondolják.
De jól múködik. Csak olyan furán néz ki.
– Mennyibe kerül? – kérdezte Heller.
– Mennyit adsz érte? – kérdezett vissza Harvey Lee ravasz te-
kintettel.
– Háromszáz dollárt – felelte Heller.
– A tied – vágta rá Harvey Lee azonnal. Nagyot néztem. Le-
het, hogy egy francia Karin egy álnok dög – mint ahogy minden
francia autó az –, de fel nem tudtam fogni, hogy miért ad el
Harvey Lee egy külföldi luxusautót néhány fillérért. Aztán Lee
így folytatta: – Ilyen alacsony ár mellett azonban nem tudok adni
mellé semmiféle forgalmit vagy számlát. A papírmunka pénzbe
kerül.
– Csak néhány órára kellene – mondta Heller.
– Hát, néhány óra múlva szívesen visszavásárolom mondjuk
kétszázhetvenötért – mondta Lee, de közben különös fény csillo-
gott a szemében. – Nincs értelme kétszer elvégezni a papírmun-
kát.
– Rendben – felelte Heller, majd átadta a három darab százdol-
láros bankjegyet.
Heller beszállt a kocsiba és végignézte a furcsán elhelyezett
kezelószerveket és múszereket. Beindította az autót, majd a ben-
137
zinkút elé kanyarodott. Harvey Lee megtöltötte az üzemanyag-
tankot és ellenórizte az olajszintet. Az autó motorja elnyelt egy li-
ter olajat.
Heller miközben leszurkolta a negyven dollárt a szervizért, így
szólt: – Nos, merre találom Stonewall Biggst?
Lee gondolkodott egy darabig. Aztán furán forgatni kezdte a
szemét. Így felelt: – Stonewall Biggs a törvényszéken van.
– Nincs túl késó ahhoz, hogy ott legyen? – kérdezte Heller. –
Az egész város úgy néz ki, mintha még a lámpaoszlopokra is pi-
zsamát húztak volna.
Lee mintha elbizonytalanodott volna. Aztán összeszedte ma-
gát. Így szólt: – Nos, mióta leégett a törvényszék épülete, vissza-
jár esténként és megpróbál dolgozni rajta ezt-azt. Most csak egy
ideiglenes kunyhó áll a helyén. Szóval azon dolgozik.
Hellernek néhány sikertelen próbálkozás után ismét sikerült
beindítania a kocsit, majd végiggurult a fóutcán, el a buszvégál-
lomás mellett, majd elindult felfelé a hegyre a törvényszék épülete
felé.
Nagyon kevés maradt az épületból – csupán egy lecsupaszo-
dott, elszenesedett váz. Egy ideiglenes épületet húztak a törvény-
szék romja mögé, alighanem azért, hogy legyen honnan irányítani
a megye, valamint a város életbe vágó ügyeit. Az est már leszállt,
az ideiglenes épületre pedig sötétség borult.
Heller leállította a motort, melyet már amúgy is a lefulladás
fenyegetett. Kiszállt a kocsiból.
Abban a pillanatban hangos és fenyegetó hang hallatszott egy
közeli kótörmelék mögül. – Fel a kezeket! Egyetlen rossz mozdu-
lat és halott vagy!
Heller sarkon fordult. Az egyetlen dolog, amit a képen láttam,
egy pisztoly volt, ami felhúzva és kibiztosítva Hellerre szegezó-
dött.
Egy másik hang hallatszott az autó orra felól. – Igen, ó az!
Tartsd sakkban, J oe! Letartóztatom Harvey Lee egyik autójának
ellopásáért! – Viháncoltam a kárörömtól. Okos gyerek ez a
Harvey Lee. Bizonyára telefonon riasztotta a zsarukat! Így nem-
138
csak hogy megtarthatja a háromszáz dolcsit, de még a kocsiját is
visszakapja! Micsoda szövetségesem támadt egyszerre! Le fogják
csukni Hellert, aki így védtelenül hagyja Krak grófnót, kiszolgál-
tatva Torpedónak!
– Tegye a kezét a kocsi tetejére! – szólt az autó elótt álló zsaru,
aki eközben beért Heller látóterébe. – Figyelj rá, J oe!
– Nincs idóm erre – szólt Heller. – Nem tehetnénk félre ezt az
ügyet holnap reggelig?
– Szóval rejtegetsz is valamit! Mit loptál még? – A kocsi elótt
álló zsaru fenyegetóen közeledett.
– Feladom – felelte Heller. – Itt van a hátsó ülésen!
A rendór intett Hellernek, hogy lépjen félre, majd ráhajolt a
kocsi motorháztetejére és belesett a szélvédón. Ezután szélesre
tárta a Karin ajtaját és behajolt a kocsiba.
Heller abban a pillanatban cselekedett!
Belerúgott a kitárt ajtóba.
Az becsapódott, becsípve a rendór mindkét lábát! Az ajtó visz-
szapattant és kitárult.
Heller az ajtó mögött termett. J oe a kótörmelék mögül tüzelt!
A lövedék az ajtóba fúródott!
A zúzott lábú rendór felsikított! – Ne lój, Joe!
Heller megmarkolta a zsaru gallérját.
J oe felé hajította a fickót.
A repüló rendór a kótörmeléken landolt.
Heller egyetlen ugrással rajtuk termett. Megmarkolta mindket-
tójük gallérját, és összecsapta a fejüket.
A koponyák tompa koppanása után a rendórök elernyedtek és
elcsendesedtek.
Heller kinyitotta az ideiglenes törvényszék ajtaját. Észrevett
egy szekrényt.
Kiment, majd a két eszméletlen rendórt berángatta az épületbe.
Elvette a bilincseiket, és egymásnak háttal összebilincselte óket.
Rájuk csukta a szekrényajtót. Körülnézett a benti sötétben. –
Hát – kezdte –, azt hiszem, Stonewall még sincs itt.
Kiment az épületból és beült a Karinba. Némi küzdelem után
139
ismét sikerült életet lehelnie a motorba.
Lehajtott a hegyról, el a buszvégállomás mellett, majd végig a
Harvey Lee kereskedéséhez vezetó úton.
Ahogy a Karin bekanyarodott a parkolóba, a kocsi fura alakú
szélvédójének köszönhetóen Harvey minden bizonnyal nem látta
tisztán, hogy ki vezeti az autót. Nevetve rohant ki az irodából. Az
autóhoz érve így szólt: – Nahát, J oe – kezdte behajolva az abla-
kon –, látom, visszaszerezted a kocsit. Gyors vagy!
Heller keze megvillant és megmarkolta Lee ingjének gallérját.
– Én gyorsabb vagyok – mondta.
Harvey Lee fuldoklott.
Heller kinyitotta a kocsi ajtaját, s közben ráfonta az ujjait
Harvey Lee torkára. – Úgy túnik, nem értetted meg, nem azért
jöttem ide, hogy zsarukkal és tolvajokkal szórakozzam. Hol van
egy darab drót?
Harvey Lee-t magával vonszolva keresett egy darab elektro-
mos kábelt. A drótot rácsavarta Lee csuklójára és bokájára. Meg-
találta majd lekapcsolta azt a kapcsolót, mely kioltotta a parkoló
fényeit. – Most szépen bezárjuk a boltot – mondta Heller –, hogy
elejét vegyük a további tisztességtelen üzleteknek. – A Karinhoz
vonszolta Lee-t, majd az elsó ülésen keresztül bedobta hátra.
– Mi történt a rendórökkel? – jajveszékelte Lee.
– Valami halaszthatatlan ügylet a törvényszékhez kötötte óket
– felelte Heller. – Nos, az este folyamán, nem is olyan régen fel-
tettem egy udvarias kérdést. Hol találom Stonewall Biggst?
Csend.
– Ha együttmúködsz velem, elfelejtjük ezt a, mondjuk úgy, üz-
letet. Tégy úgy, mintha nem egy gátlástalan használtautó-
kereskedó lennél, hanem egy idegenvezetó. Irányíts útba. Hol la-
kik Stonewall Biggs? Vagy esetleg szálljak ki és dobjak fáklyát
ezekre az autókra?
Lee különbözó lakóhelyekról kezdett makogni.
Heller ismét elhajtott a buszvégállomás mellett, lekanyarodott
egy mellékutcára, majd az útbaigazításnak megfelelóen fékezett
az egyik ház elótt. A postaládán Stonewall Biggs neve szerepelt.
140
Heller leállította az autót, bement a kertkapun, majd kopogott
a fehérre festett ajtón. Egy öreg, fekete bórú asszony lesett ki eló-
vigyázatosan. – Valami fehér úrfi – kiáltott a válla fölött a ház
belseje felé.
Aztán az ajtó kitárult, és az ajtóban ott állt Stonewall Biggs.
Elképedtem. Egészen addig biztos voltam abban, amit hallot-
tam, hogy az öreg nyugdíjba ment és kórházba került. Erre ott állt
az ajtóban, korosan ugyan, de jó egészségben és eróben.
– Hé, J unior! – kiáltotta. – Micsoda meglepetés! – És ragyogó
ábrázattal szorongatni kezdte Heller kezét. – Gyere be, gyere be
és ülj le egy kicsit! Nahát, milyen boldog vagyok, hogy látlak, fi-
am!
Bevezette Hellert a konyhába és leültette egy székre az asztal
mellé. – Mi most ettünk. Te vacsoráztál már? Marcy, hozz enni-
valót. Hozz abból a sült húsból meg a salátából.
– Nagyon örülök, hogy újra találkoztunk – szólt Heller kibont-
va a szomszéd széken heveró hátizsák száját.
– Nem tudják kinyírni az olyan öreg csontokat, mint amilyen
én vagyok – mondta Stonewall Biggs. – Azt gondolták, hogy el-
patkolok, miután kihúztál abból a túzból, de csak megperzselód-
tem. Marcy, egy kicsit nyúzottnak látszik ez a gyerek. Siess azzal
a vacsorával, hogy aztán beszélgethessünk.
Nagyszerú, mondtam magamban. Tartóztasd csak fel Hellert
amilyen sokáig csak tudod, Stonewall Biggs. Nem tudom, ki lehet
annak a rednecki kórháznak a tizenhármas szobájában, Krak
grófnó azonban hamarosan odaér, és akkor Torpedónak már csak
meg kell húznia a ravaszt.
Marcy felszolgálta a vacsorát, Heller pedig Stonewall Biggs
figyelmes tekintetétól kísérve enni kezdett. Udvarias, királyi tiszti
modorát elószedve, a bolond Heller így szólt: – Jól mennek a
dolgai, Mr. Biggs?
– Ó, nem panaszkodhatom. Habár most nincs törvényszékünk.
A fontosabb dolgokat abban az ideiglenes épületben intézzük. És
veled mi van, Junior?
– Én sem panaszkodhatom – felelte Heller.
141
Látva, hogy vendége a kávéval teli csésze felé nyúl, Stonewall
Biggs így folytatta: – Segíthetek valamiben, J unior?
– Nos, igen. Nem kereste telefonon egy fiatal hölgy?
Stonewall Biggs megrázta a fejét. – Nem.
Ennek megörültem. Krak grófnó teljességgel elkerülte ezt a
szálat. Valami egészen más vonalon dolgozik. Torpedónak ele-
gendó ideje és alkalma lesz feladata végrehajtására.
Heller üldögélt egy darabig. Kiitta a kávéját. – Mr. Biggs –
szólt végül –, miután elváltunk, az a benyomásom támadt, hogy
többet tud erról a bizonyos születési anyakönyvi kivonatról, mint
amennyit nekem elmondott.
– Nos, ez valóban így van, J unior. De nem sokkal tudok töb-
bet. Ha ez segít megnyugtatni a lelkivilágodat, szívesen elmon-
dom, amit tudok, de attól félek, ez nem túl sok.
– Szívesen meghallgatnám – mondta Heller.
– Nos, úgy tizenöt évvel ezelótt egyik este a doktor szokásá-
hoz híven tök részeg volt. Rendszeresen leitta magát, én pedig
azon kezdtem gondolkodni, hogy nekem, mint megyei jegyzónek
talán tudnom kéne ennek az okát. Úgyhogy megpróbáltam ki-
szedni belóle az igazat, mire ezt mondta: „Rengeteg rohadt dolgot
múveltem az életemben, de legalább nem öltem meg azt a kettót."
Csak ennyit válaszolt.
– Azt beszélték, hogy az a csinos lány úgy jött haza, hogy már
Delbert J ohn Rockecenter felesége volt. J ó nagy volt már a hasa,
a férje azonban nem jött vele. Aztán a lány eltúnt, a pletykálkodás
pedig lassan abbamaradt.
– Alighanem azért jöttél vissza, mert azt gondolod, hogy a
nagyszüleidet meggyilkolták. Soha semmit sem fogsz tudni bebi-
zonyítani, Junior. Az itteni rendórfónök, aki megyei seriff is egy-
ben, egy zacskó üveggyöngyért is hajlandó eladni a lelkét. És
még ha ki is derülne, hogy nem volt minden rendben azzal az au-
tóbalesettel és valószínúleg bomba robbant, soha nem tudnád
megszerezni a szükséges bizonyítékokat. Szóval ez minden, amit
tudok, J unior. – Némán ült egy darabig. Aztán hozzátette: – Most
már nagykorú vagy. Talán segíthetnél újjáépíteni a törvényszéket.
142
Rengeteg pénzbe kerül és rengeteg munka van vele.
– Hogy hívták ezt a doktort? – kérdezte Heller.
– Tremor Graves. O volt itt a helyi háziorvos, és saját kórháza
is volt. Csak aztán elitta az eszét. Egy ideig szanatóriumban ápol-
ták, de úgy hallottam, hogy annyira elhatalmasodott a reumája,
hogy az elmúlt hónapban átkerült egy kórházba.
– Hova? – kérdezte Heller.
– Egy Price nevú doktor barátjának a kórházába. A fickónak
van egy magánkórháza Altaprice-ban, odaát Redneckben. Csupa
milliomossal van tele.
– Mr. Biggs, lenne olyan szíves megmutatni az oda vezetó
utat?
– Hát persze, J unior. Itt van tizenöt mérföldnyire. – Aztán
ment, fogta a kabátját és a kalapját.
Heller megköszönte Marcynek a vacsorát, aki ragyogott a bol-
dogságtól.
Heller és az öreg kimentek a házból.
Heller elképedt.
AZ AUTÓ ELTUNT!
Az a furfangos Harvey Lee bizonyára kiszabadította magát és
valószínúleg egy másik kulccsal meglovasította az autót.
Biggs nyilván azt gondolta, hogy valaki épp a ház mellett rakta
ki Hellert, mivel egyenesen a ház melletti garázs felé indult; ki-
tárta a garázsajtót, és kinyitotta a veterán Buickot.
Heller Harvey Lee autókereskedése felé pislogva, feltehetóen
egy késóbbi bosszút fontolgatva, beszállt a Buickba. Biggs kitola-
tott a garázsból, és már úton is voltak.
Sebesen cikáztak a gondolataim.
Egy módon még megállíthatom Hellert, gondoltam, hogy idót
adjak Torpedónak. Felkaptam a telefont. Elmondtam a telefon-
központosnak, hogy egy szövetségi nyomozást érintó vészhely-
zetról van szó, aki így azonnal kapcsolta nekem a Fair Oakes-i
rendórfónököt. Természetesen otthon találtam. A hangja alapján
hajszoltnak túnt.
– Szövetségi nyomozó vagyok – mondtam. – Épp most kap-
143
tunk múholdas információt, hogy az ön fia, Joe és egy másik
rendór a törvényszék egyik szekrényében tartózkodik megkötöz-
ve. Harvey Lee szemtanúja volt az autólopásnak. A keresett sze-
mély egy öreg Buickkal utazik a rednecki Altaprice Kórház ti-
zenhármas szobája felé. Ha azonnal utánaered, még az úton el-
foghatja.
– Jesszusom! – szólt a rendórfónök. – Ez összevág azzal, amit
Harvey Lee az imént jelentett. Indulunk!
Letettem.
Boldogan vigyorogtam. Hellert megállítják.
Torpedó elvégezheti a feladatát!
2. fejezet
Gondoltam, jobb lesz, ha utánanézek Kraknak. Közelebb húz-
tam a nó képernyójét, hogy jobban lássam a képet. Úgy túnt, egy
folyosót bámul. Nem mozdult. Így aztán gyorsan visszacsévéltem
a szalagot. Talán megpillanthatom Torpedót. Krak Bang-Bang
társaságában szállt ki a lakóbuszból, majd mindketten a kórház
lépcsójéhez ballagtak.
– Bang-Bang – kezdte Krak –, te most bemégy, és azt mon-
dod, hogy fájdalmaid vannak, és valahogy ráveszed az asszisz-
tenst, kísérjen az ügyeletes orvos irodájába. Megvizsgáltatod ma-
gad az orvossal, közben nyögdécselsz és nem hagyod, hogy az
orvos kijö jjön az irodájábó l.
Bang-Bang beletöródve sorsába belépett a kórházba, magára
vonta az asszisztens figyelmét, majd megkérte rá, szóljon az or-
vosnak, hogy beteg érkezett. Az asszisztensnó hamarosan vissza-
tért, és arra kérte Bang-Banget, hogy várakozzon, aki erre azt
mondta, biztos benne, hogy bármelyik pillanatban elpusztulhat.
Aztán ücsörgött egy darabig, majd nyögve felborult a székkel. Ez
idó alatt Krak odakint várakozott. Biztos voltam benne, hogy
Torpedónak egyéni tervei vannak arra az esetre, ha Krak bemegy
a kórházba.
144
Végül, miközben Krak a bejárat üvegajtaján keresztül figyelte
az eseményeket, megjelent egy magas, szóke férfi fekete kabát-
ban. Bizonyára ó volt Dr. Price, majd az asszisztensnó segítségé-
vel bevonszolta a rogyadozó Bang-Banget az irodájába.
Krak ekkor beosont, majd beleveszett az egyik folyosó sötét-
jébe.
Ahogy ismét a jelen idejú képet figyeltem, két nóvért láttam
közeledni. Miután eltúntek, Krak végigment a folyosón, megke-
reste a tizenhármas szobát, és besurrant.
Meglehetósen egyszerú szobába jutott. A függöny nélküli ab-
lakokon keresztül látni lehetett a koromfekete égboltot. Fehér
fémasztalka, székek és más kórházi berendezési tárgyak sorakoz-
tak a szobában.
Egy öregember nyögdécselt az ágyon, arcát eltorzította a fáj-
dalom. Szemügyre vette Krak grófnót. A nó a kórlapra nézett,
amely az ágy lábánál lógott. Így szólt: – Dr. Tremor Graves?
– Ismerem magát? – kérdezte Dr. Graves.
– Én vagyok az új terapeuta – felelte Krak grófnó.
Krak benyúlt a bevásárlószatyorba és elóhúzta a sisakot. Egy
szalagot helyezett a nyílásba, majd lenyomta a felvétel gombját.
A sisakot rátette a férfi fejére, bekapcsolta, csatlakoztatta hozzá a
mikrofont, majd leült.
Krak grófnó a fekete ablakokra nézett, az ajtóra pillantott,
hallgatózott egy darabig, majd a tárgyra tért. – Aludj, aludj, aludj
szépen.
Graves, aki addig hánykolódott, most csendesen feküdt.
– Mit tud Delbert J ohn Rockecenter feleségéról és fiáról? –
kérdezte a mikrofonba.
Graves megmerevedett. Félelemmel teli hang hallatszott a si-
sak alól. – Gyilkosság. Gyilkosság. Nem fognak megzsarolni.
– J obb lesz, ha pontosan elmondja nekem, mi történt – folytat-
ta Krak grófnó. – Akkor nem fogják megzsarolni.
Az öreg doktor nyugtalanul hánykolódott. – Ez az ízületi gyul-
ladás a zsarolásnál is rosszabb.
– Figyeljen – mondta Krak grófnó. – A fájdalmai megszúnnek,
145
ha beszél nekem, és soha többé nem fogják kínozni magát.
Dr. Graves fojtott, érzelemmentes hangon, mintha valami mély
sírboltból érkezett volna a hangja, beszélni kezdett.
– A történet javát a lánytól tudom, valamint a nói pszichiáter-
tól. Azt pedig túlságosan is jól tudom, hogy mit tettem velük én
magam. – Elhallgatott és ismét dobálni kezdte magát.
– Mondjon el mindent – szólt Krak grófnó. – Kezdje a bemu-
tatkozással.
– A nevem Dr. Tremor Graves, már jó néhány éve nem prakti-
zálok, egyébként pedig a saját iszákosságom, drogfüggóségem és
ostobaságom áldozata vagyok. Még saját kórházam is volt Fair
Oakesban, de mostanra már az is elment. – Ismét elhallgatott.
– Rockecenter, a felesége és a fia – folytatta Krak grófnó.
– Delbert J ohn Rockecenter titokban tartotta a házasságát. Ez a
lány miatt történt így, mivel Delbert John családja dühöngött vol-
na, ha kiderül, hogy Delbert John olyasvalakit vett feleségül, aki
szegény. A lányt Mary Stylesnak hívták, Den és Charlotte Styles
egyetlen gyermeke volt, kiknek egy farmjuk volt nem messze Fa-
ir Oakestól. A lány megórült azért, hogy színésznó lehessen, így
tizenkilenc éves korában elment északra. A Roxy tánckarában
kapott munkát. Ezt mindenki tudta a környéken és senki sem he-
lyeselte túlzottan.
– Aztán nyilván egy partin találkozott Delbert
J ohn Rockecenterrel, aki akkor körülbelül huszonöt éves lehe-
tett. Egy órült pillanatukban összeházasodtak egy olyan helyen,
ahol ez gyorsan megy. Rockecenter számára ez csak egy tréfa
volt, a lány számára azonban ez volt maga a nagybetús élet.
– Titokban találkozgattak hotelek hátsó szobáiban, mivel
Delbert J ohn attól tartott, hogy valaki, leginkább Timantha néni-
kéje, rájön a dologra.
– Aztán a lány teherbe esett, amit már nem tudott eltitkolni. A
lány hallani sem akart az abortuszról, Delbert J ohn pedig ijedté-
ben visszaküldte ót ide, a szüleihez. Ekkor léptem én színre. – El-
némult és dobálni kezdte magát.
– Mi történt? – faggatta tovább Krak grófnó.
146
– Egy-két napja lehetett még csak a városban, mikor megjelent
egy pszichiáter, egy nó, akit Dr. Agnes P. Morelaynek hívtak, egy
frissen diplomázott kékharisnya. Nem kedveltem.
– Néhány férfi is érkezett ezzel a pszichiáternóvel. Elkapták
ezt a Styles lányt, majd engem is Dr. Morelay elé cipeltek. A
pszichiáternó elhallgattatta a szülóket – fogalmam sincs, hogyan.
Engem arra akart rávenni, hogy öljem meg a lányt és mondjam
azt, hogy öngyilkosság volt. De nem tettem meg, mert attól fél-
tem, hogy ezek után zsarolni tudnak a gyilkossággal. Ezután ez a
Morelay azt akarta, hogy akkor abortuszt hajtsak végre a lányon.
Erról azonban már lekéstünk, ezért azt mondtam neki, hogy tulaj-
donképpen ez is gyilkosság lenne. Úgyhogy megígértem neki,
persze pénzért, hogy egy párnázott cellába fogom bezárni a lányt,
amit gyorsan meg is építek a kórházamban, aztán még több pén-
zért a szüléskor megölöm az anyát és a gyermekét is. – Elnémult,
de közben nagyon feszültnek látszott.
– Folytassa – mondta Krak grófnó.
– Nem sokkal a szülés elótt jött a hír, hogy a lány szülei meg-
haltak egy autóbalesetben. Ez rettenetesen megviselte a lányt. Va-
lódi problémát azonban nem okozott volna, csakhogy a csecsemó
farfekvéses volt és a lány meghalt belsó vérzésben. Nem akartam,
hogy a pszichiáter zsarolhasson a csecsemó meggyilkolásával,
így aztán nem öltem meg a babát, de azt mondtam Dr.
Morelaynak, hogy megtettem. Rengeteg gonosz dolgot múveltem
életemben – aztán siránkozva folytatta –, de nem öltem meg óket
kettejüket.
– Mit csinált a csecsemóvel? – kérdezte Krak grófnó.
– Felismerhetóvé tettem, hogy megzsarolhassam óket, ha va-
laha szükségem lesz rá. Egy fekete dollárjelet tetováltam a fiú bal
talpára, majd beadtam a megyei lelencházba Richard Roe név
alatt. Azt mondtam nekik, hogy a kórház lépcsójén találtam a
csecsemót. Kiállítottam az anya halotti bizonyítványát, és soha
nem tettem említést a gyerekról. Tudom, hogy a pszichiátria a
gazdagok fegyvere, mellyel kordában tarthatják a szegényeket, ha
azonban Morelay valaha is megpróbálna bajba keverni, megfe-
147
nyegetném, hogy elóállok a gyerekkel.
– Ez világos – mondta Krak grófnó. – Most azonban elmon-
dom magának a történet további részleteit, amire mostantól kezd-
ve maga is így fog emlékezni. És akkor megszabadul minden fáj-
dalmától. Rendben van?
– Igen.
– Amit most elmondott, az megfelel a valóságnak, kivéve
egyetlen dolgot: Mary Styles ikreket hozott a világra. Nem egy-
petéjú ikrek voltak. – Belenézett egy jegyzetbe, amit a zsebéból
húzott eló. – Annak, amelyik elsóként született, maga egy dollár-
jelet tetovált a jobb talpára. Ezt a fiút egy doktor barátjához küld-
te Georgiába, akit a szakmai etika miatt nem nevezhet meg. Azt
mondta neki, hogy cserélje ki a csecsemót egy halva született
csecsemóvel, akit J erome Terrance Wisternek, szüleit pedig
Agnes és Gerald Wisternek hívtak. Megkérte rá ezt az orvost,
hogy úgy állítsa ki az iratokat, mintha az elküldött csecsemó a
Macon közkórházban született volna Bibb megyében, Georgiá-
ban. Ez a bizonyos orvos beleegyezett ebbe, azóta pedig már
meghalt. Most már tisztán emlékszik erre.
– Igen.
– Most, hogy tisztáztuk az emlékeit, ébredés után kényszert
fog érezni arra, hogy egy hivatalos vallomással könnyítsen a lel-
kén, melyben leírja ezt a történetet. És azután megszúnnek a fáj-
dalmai.
– Azt is el fogja felejteni, hogy a fejére tettem egy sisakot.
Csak arra a megtörtént eseményre fog emlékezni, amit az imént
mondtam el magának, és ellenállhatatlan kényszert fog érezni ar-
ra, hogy írásos vallomást tegyen. Mikor csettintek az ujjammal,
felébred.
Krak levette a férfiról a sisakot, kikapcsolta és a bevásárlósza-
tyorba tette.
Bang-Bang surrant be a szobába, mutogatva. Krak grófnó pe-
dig csettintett az ujjával.
Graves kinyitotta a szemét, és aggodalmasan körülnézett.
148
3. fejezet
Bang-Bang a következót suttogta Krak grófnó fülébe: – Azt
mondta az orvos, hogy nem tud meggyógyítani. Most kezdte az
esti vizitet. Jó lesz, ha olajra lépünk!
Léptek hallatszottak. Bang-Bang aggodalmas tekintettel for-
dult az ablak felé, nyilván azon gondolkodva, hogy vajon ki le-
het-e ugrani rajta.
Még több cipó kopogott a folyosón.
Dr. Price belépett a kórterembe.
Szigorú tekintettel Bang-Bangre nézett. – Azt gondoltam, már
elment. Talán ismét meg kellene vizsgálnom, hátha találok vala-
mi más betegséget, a szaglászáson kívül. Aha, és mit csinál itt ez
a fiatal hölgy?
– Nem találjuk a kijáratot! – siránkozott Bang-Bang.
Dr. Price megkerülte az ágyat. Szakszerú mozdulattal megiga-
zította fekete zakóját. Szóke haját kifésülte a szeméból. Kissé eló-
rehajolt és kezébe vette Dr. Graves csuklóját. – Ha megzavarták
ezt a beteget...
Az ajtó kinyílt.
Stonewall Biggs lépett be rajta!
– Mi ez? – kérdezte Dr. Price. – Érettségi találkozó?
– Biggs! – kiáltotta Dr. Graves felülve az ágyon, s kiszabadít-
va a csuklóját. – Biggs! Az isten szerelmére, adj egy tollat és egy
darab papírt! Ez az ízületi gyulladás megöl engem!
Biggs riadtan nézett a doktorra. Aztán Krak grófnó felé for-
dult. – Alighanem maga az a fiatal hölgy...
– Itt van – szólt Krak grófnó egy jegyzettömböt és egy tollat
nyomva Biggs kezébe.
– Nem hagyom, hogy zavarják a beteget! – mondta Dr. Price.
– Kérem azt a papírt! – jajgatott Graves.
Biggs már oda is adta neki. Krak grófnó egy kórházi asztalkát
tolt az ágy mellé. Graves elórehajolt és buzgón írni kezdett.
Biggs elolvasta az elsó néhány szót, amit Graves a papírra ve-
tett, aztán kirohant a kórteremból. Egy perccel késóbb visszatért,
149
két nóvért rángatva maga után.
– Mi ez? – kiáltotta Dr. Price, szóke haját tépkedve.
– Pofa be – mondta Stonewall Biggs. – Nagyon úgy túnik,
hogy az öreg Tremor mindenáron vallomást akar tenni. Maguk
pedig mindannyian jól figyeljenek, mivel alá kell írniuk, s ezzel
igazolni fogják, hogy saját akaratából tette ezt a vallomást, min-
denfajta fenyegetés vagy kényszer nélkül.
– Nem zavarhatják meg a magánéletét! – kiáltotta Dr. Price.
– O maga zavarja meg a sajátját – mondta Stonewall Biggs. –
A vallomástétel szörnyen jó hatással van a lélekre. Megyei jegy-
zóként pedig azt zavarok meg, amit akarok. Szóval álljon félre és
figyeljen.
Dr. Graves eközben órült tempóban körmölt.
Hirtelen rádöbbentem, hogy Heller rejtélyes módon hiányzik a
képból. A képernyójén más táj látszott, én pedig túlságosan is el-
foglalt voltam, hogy az ó végzetét figyeljem, mivel azt gondol-
tam, hogy az már megpecsételtetett. A képen az az ostoba francia
autó, a Karin látszott a távoli félhomályban, amiról arra következ-
tettem, hogy a rendórök még útközben elkapták Hellert, aki most
valahol az út mentén ácsorog biztonságosan megbilincselve. Nem
volt rá idóm, hogy visszacsévéljem a szalagot. Majd késóbb kiél-
vezem a történteket, gondoltam.
Abban a pillanatban az volt a legfontosabb kérdés, hogy Krak
grófnó vajon elviszi-e szárazon a bizonyítékszerzés ilyen felhábo-
rító és durva megsértését. Olyan okos fickók, mint Price, nem be-
szélve Biggsról, át fognak látni rajta: ez a kapkodó írás gyanút
fog kelteni bennük. Graves szinte egész testében remegett, olyan
buzgón körmölte vallomását!
Aztán eszembe jutott valami más: Torpedo most elvégezheti a
rábízott feladatot. Krak grófnó pontosan szemben állt az egyik
ablakkal. Az ágy túloldalán álló Dr. Price sem takarta Krak gróf-
nót. Torpedónak nincs más dolga, mint ellóni Dr. Price mellett és
kilyukasztani Krak grófnó bórét! Egy vékony ablaküveg meg sem
kottyan egy .375-ös Magnum Holland and Holland-féle elefánt-
vadász lövedéknek! Gyerünk már, Torpedo!
150
Dr. Graves befejezte az írást. Lendületes mozdulattal aláírta a
vallomását, majd hátrahanyatlott. Boldog mosoly jelent meg rán-
cos arcán. – Ó – mondta –, micsoda megkönnyebbülés! A fájdal-
maim is elmúltak.
Biggs elolvasta a vallomást. Krak grófnó a férfi válla fölött
próbált belelesni az irományba. – Aha! – mondta Biggs. – Azt
mondja, két gyerek volt!
A kórházi nóvérek szintén megpróbáltak beleolvasni abba,
amit Graves leírt. – Nem, nem – szólt Biggs. – Maguknak ezt
nem kell elolvasni. Csak tanúsítaniuk kell, hogy ó írta. Mindany-
nyian írják alá itt a lap alján.
Dr. Price és a két nóvér aláírta a papírlapot, amit Biggs az or-
ruk alá nyomott.
– És most, Tremor – folytatta Biggs –, emeld fel a jobb keze-
det. Eskü alatt vallod, hogy ez az igazság, a teljes igazság és
semmi más, csak az igazság, Isten téged úgy segéljen.
– Ó, igen – felelte Dr. Graves. – Ez az egyetlen tisztességes
dolog, amit eddigi életemben csináltam.
– Rendben – mondta Biggs. – És most én, mint a független
Virginia állam meghatalmazott közjegyzóje, békebírója és
Hamden megye jegyzóje kijelentem, hogy ez a dokumentum ér-
vényes, valamint jogerós, Isten engem úgy segéljen. Ámen! – Ez-
zel elóhúzott egy bélyegzót, és hivatalos záradékot készített a do-
kumentum aljára. Dátumozta és aláírta. Egy domborbélyegzót is
elóhúzott, és dombornyomatot nyomott vele az aláírásokra. Ez-
után egy kisebbfajta könyv következett, melybe bekerült a dátum
és az irat száma, majd ezt a kiskönyvet is mindenki aláírta.
– Mostantól kezdve – mondta Biggs átnyújtva az iratot
Kraknak – ez a leghivatalosabb dokumentum, amit ez a megye
valaha is látott.
– Köszönöm, kisasszony – szólt Dr. Graves. – Olyan nyugodt-
nak érzem magam most, hogy békében halhatok meg!
RECCS!
Az ablak darabokra tört!
Puskalövés hallatszott!
151
Minden a feje tetejére fordult.
Valami eltalálta Krak grófnót!
A nó elterült a padlón!
Bang-Bang gáncsolta el.
A fickó a többiek lábát is elkaszálta. – Lehasalni! Lehasalni! –
Bang-Bang üvöltött. – A földre, zöldfülúek.
Ismét lövések dördültek!
Üvegcserepek töltötték be a szobát!
Azt gondoltam, Torpedo biztosan a halott motoros rendór
fegyverével tüzel.
A lövések abbamaradtak.
– Eltaláltak valakit? – visította Bang-Bang.
– Engem nem – felelte Dr. Price, miközben igyekezett be-
mászni az ágy alá. – Csak a zakómat lyukasztotta ki.
Az egyik nóvér felállt. Felsikított.
Erre a másik nóvér is feltérdelt, hogy körülnézzen. Így kiáltott:
– Dr. Gravest eltalálták!
Valami megvillant Heller képernyójén, ami felkeltette a fi-
gyelmemet. Heller felfelé nézett. Egy kórházablak! Odakint volt!
Épp akkor mászott át a bokrokon!
Dühöngtem! A rohadt kígyót mégsem kapták el! Bizonyára
úgy döntött, hogy óvatos lesz, és odakint maradt, miközben Biggs
bement a kórházba!
Az ágy mellett térdeló nóvér így szólt: – Dr. Graves meghalt!
A padlón kuporgó Biggs így motyogott: – Remélem, J unior jól
van.
Krak grófnó felhúzott szemöldökkel Biggsre nézett. – J unior?
Úgy érti, a kedvesem odakint van?
– Látott egy francia kocsit a bokrok között, amiból arra követ-
keztetett, hogy talán Harvey Lee idejött – felelte Biggs. – O kül-
dött be.
Krak grófnó feltérdelt és az ajtó felé bámult.
De Bang-Bang belekapaszkodott a nóbe és lerántotta a padló-
ra. – Nem megy sehová, Miss J oy. A lövészárkon túl nyüzsögnek
a sárgák, magán pedig nincsen páncélsisak.
152
– Szent ég – jajveszékelte Stonewall Biggs –, mindezektól
függetlenül remélem, nem ölik meg J uniort! Még nincs kész az új
törvényszéki épület!
4. fejezet
A kinti sötétségben felbódült egy hangosbeszéló, hangja a tö-
rött ablakok miatt a szobát is betöltötte. – Jöjjön eló feltartott
kézzel!
– Te jó isten – szólt Stonewall Biggs. – Fawg rendórfónök! –
Aztán dühödt kiabálással folytatta. – Te (bíííp) bolond! Hagyd
abba a lövöldözést!
A hangosbeszéló felbódült: – Az épületet körülvettük. Dobja
ki a fegyverét az ablakon, és jöjjön ki feltartott kézzel!
Biggs üvöltött: – (Bíííp) meg, Fawg! Biggs vagyok! Nincs itt
senki! Épp most lótted le Dr. Gravest!
A nóvér így sikított: – Így van!
Magam felé fordítottam Heller képernyójét, hogy jobban lás-
sam. A bokrok között volt. Három rendór, valamint Harvey Lee
hátát figyelte! Elóttük a kórház. Heller felemelte jókora, díszes
Llama .45-ös automata pisztolyát és egyenesen Fawg rendórfó-
nök lapockája közé célzott!
Biggs így kiáltott odabentról: – Mi az ördögöt csinálsz?
Fawg rendórfónök leeresztette a fegyverét és a szája elé emelte
a hangosbeszélót. – A kötelességünket végezzük. Azt a búnözót
üldözzük, aki ott van veletek!
– Nincs itt semmiféle búnözó! – kiáltotta Biggs.
– Nem versz át minket, Stonewall. Láttuk a hátát az ablakban!
– Te (bíííp) bolond! – kiáltotta Biggs. – Az Dr. Price volt, aki-
nek kilyukasztottátok a zakóját! Túnjetek el innen!
– Nem megyünk sehová, Biggs. Meneküló búnözót bújtatsz
odabent. Az illetó az elmúlt évben megvert két rendórt. Ma éjsza-
ka ismét megvert kettót és ellopott egy autót Harvey Lee-tól.
Szemtanúnk van rá, te pedig ha így folytatod, búntársa leszel!
153
Küldd ki, vagy ismét tüzelünk!
Heller eközben elindult elóre. Kétlábnyira megközelítette a
háttal álló Harvey Lee-t, aki a rendórfónök és a másik két rendór
mögött ácsorgott.
Heller keze hirtelen elórelendült, és megragadta Lee-t. Egyet-
len mozdulattal maga elé rántotta a fickót, mint valami pajzsot. A
használtautó-kereskedó felkiáltott, mivel Heller megnyomhatta
valamelyik idegpontját.
A rendórök megfordultak. Lövésre emelték fegyvereiket.
Heller így szólt: – Gyerünk, lójék le Lee-t. O egy tolvaj, igaz
Lee?
– Tolvaj vagyok! – sikította Lee. – Kérem, engedje el a karo-
mat!
– Halljuk – mondta Heller, nyilván egyre erósebben szorítva
azt a bizonyos pontot, mellyel megbénította a használtautó-
kereskedót.
Lee így motyogott: – Eladtam neki az autót háromszáz dollá-
rért, és nem adtam neki róla számlát.
– Folytasd! – mondta Heller.
Lee felsikított: – Azt gondoltam, vissza tudom szerezni a ko-
csit, és a pénzt is megtarthatom!
– Fónök – szólt Heller, Lee hóna alól célba véve Fawgot –, ez
egy mexikói döntetlen. Mi lenne, ha feldobnánk egy pénzt, hogy
eldöntsük, én lövöm le magát, vagy maga lövi le Lee-t?
Fawg rendórfónök szemlátomást remegett a tehetetlenségtól és
a dühtól. – Te búnözó! Ennek nem sok hasznát veszed! Mi min-
dig elkapjuk azokat, akiket el akarunk kapni!
Biggs jelent meg a rendórfónök háta mögött. – Engedd el, te
kórházi gyilkos! (Bíííp), jól tudod, hogy aki ezeket a búncselek-
ményeket elkövette, az az FBI jelentése szerint tavaly szeptem-
berben meghalt. Soha nem is láttad közelról.
Fawg rendórfónök eközben megfordult, hogy szembenézzen új
támadójával. Biggs toporzékolt dühében.
Biggs nem hagyta ennyiben a dolgot: – Tudod, ki ez a gyerek?
Fawg gúnyosan így felelt: – Még jó, hogy tudom.
154
– Nem, barátocskám! – kiáltotta Biggs. – Nem tudod! O nem
más, mint az ifjabbik Delbert John Rockecenter.
A rendórfónök és a két rendór Heller és Harvey Lee felé for-
dultak. Aztán a rendórfónök így szólt: – Stonewall, megbánod, ha
a bolondját járatod velem!
Krak grófnó is megjelent a színen. Kibukkant a bokrok közül,
könnyú célpontot jelentve Torpedo számára!
Megrázta az ujját a rendórfónök orra elótt. – Nem, nem tréfál.
Ha nem hiszi, jöjjön velem.
Krak grófnó a mutatóujjával, mellyel eddig fenyegetett, most a
rendórfónök két szeme közé mutatott. A rendór a következó pil-
lanatban követni kezdte a nót.
A csoport többi tagja követte óket. Heller zárta a sort, aki ma-
ga elótt tuszkolta Lee-t.
A lakóbusz ott állt nem messze. Krak berontott a lakóbuszba,
mire a képernyó elfehéredett. Egy perccel késóbb rendbejött a
kép, ó pedig ismét ott állt a lakóbusz mellett.
Egy kártya volt a kezében. A rendórfónök, majd a két másik
rendór orra alá nyomta a kártyát. Azok a kártyára bámultak, majd
hirtelen megfordultak és térden állva Heller elé csúsztak.
Krak grófnó is megvizsgálta a kártyát, majd odaadta Biggsnek,
én pedig láttam Heller képernyójén a nó arcára kiüló gonosz vi-
gyort.
A lakóbusz forgalmi engedélye volt. A „Delbert J ohn
Rockecenter" név szerepelt a tulajdonos rovatban!
Biggs a térdeló rendórfónök felé hajolt. – Te idióta! A világ
urának fiára lövöldözöl! – Biggs Heller felé fordult. – Junior, mit
csináljunk ezzel a gyilkos (bíííp), aki megölte szegény Graves
doktort?
– Mi a szokás errefelé? – kérdezte Heller leengedve fegyverét,
s eleresztve Lee-t.
– Bírósági ítélet és lincselés – felelte Biggs. – Engem mint bé-
kebírót illet meg a jog, hogy megírjam az ítéletet, teljesen törvé-
nyesen, a többit meg elintézzük annál a fánál, J unior, persze csak
ha egyetértesz velem.
155
Fawg rendórfónök így jajveszékelt: – Kérem, az istenre kö-
nyörgöm, NE! Kérem, Mr. Junior.
J oe és a másik zsaru térdre esett. Összekulcsolt, könyörgó ke-
züket Heller felé emelték. – Kegyelem! – könyörögtek. – Felesé-
gem van és gyerekeim – könyörgött Joe. – Ne lincseljen meg, Mr.
J unior!
Heller így felelt: – Stonewall, kedves barátom, legyünk könyö-
rületesek. Engedjük meg nekik, hogy tisztességtelen úton szerzett
vagyonukat és szabadidejüket felajánlhassák az új törvényszék
felépítéséhez.
– Rendben van, Junior – mondta Biggs. Aztán Harvey Lee-re
bökött: – És vele mi legyen?
– Ó, J ézus – nyögte Harvey Lee. – Csak most döbbentem rá,
hogy egy olcsó tragacsot próbáltam eladni a világ leggazdagabb
embere fiának. Lójenek le!
Biggs lenézett a térdeló zsarukra. – Fawg – mondta –, tápász-
kodjatok fel, aztán irány haza, de ne feledd, életed végéig zsarolni
tudlak Dr. Graves meggyilkolásával.
Ekkor döbbentem rá, hogy ez az egész lövöldözés minden bi-
zonnyal feltartóztatta Torpedót. Ott kellett lennie valahol a kör-
nyéken. A lehetóség azonban még nem úszott el. Ha egy rövid
idóre felügyelet nélkül hagyják Krak grófnót, Torpedo el tudja
végezni a feladatát. Még mielótt a Nap felkel.
5. fejezet
– Most hova mentek? – kérdezte Stonewall Biggs Hellertól. –
Csak azért, mert akartam még valamit mutatni ma este.
Heller Krak grófnóre bökött. – A parancsokat a felsóbb hadve-
zetés szokta kiadni. Most mihez kezdünk, drágám?
– Még most elindulunk a megyei lelencház felé – felelte Krak
grófnó.
Biggs így szólt: – Kapitány kisasszony, ha meg nem sértem,
ezt ma már Megyei Mezógazdasági Szociális Foglalkoztatónak
156
hívják, de nem fognak odatalálni ezeken a földutakon, hacsak
nem vezetem oda magukat.
– Hát akkor vezessen minket, bátor Stonewall Biggs – mondta
Krak. – Vezessen addig, míg meg nem találjuk a másik fiút.
Stonewall Biggs udvariasan meghajolt, majd az autója felé in-
dult. Bang-Bang rohangálni kezdett, hogy indulásra ösztökélje a
sofóröket.
Krak grófnó a lakóbusz felé terelte Hellert, mire mindkettójük
képernyóje kifehéredett. Már kezdtem beletöródni, hogy egy ide-
ig nem tudom megfigyelni óket, mikor legnagyobb megdöbbené-
semre az adás hirtelen visszajött!
Nem volt olyan jó, mint korábban, a kép vibrált és elmosódott
volt, de azért jól látszott. A lakóbusz legvégében lehettek, a lehe-
tó legnagyobb távolságra a generátortól. Ahogy ki tudtam venni,
ez egy kicsiny orvosi szoba volt.
Minden bizonnyal már túl voltak a csókolózáson és az üdvöz-
lésen, mivel Krak grófnó valami egész mással foglalkozott.
– Ülj ide, drágám – mondta Hellernek a kicsiny mútóasztalra
mutatva, melyet a lakóbusz belsó falára szereltek. – Vedd le a
jobb bakancsodat és a zoknidat.
A lakóbusz eközben száguldott, Krak grófnó, miközben meg-
próbált megtámaszkodni, az orvosi múszerekkel teli fehér fió-
kokban kutatott.
Heller nem ellenkezett, de azért megkérdezte: – Mire készülsz,
drágám?
Krak eközben megtalálta a fiókban, amit keresett. Kinyitott
egy Zanco Sejtsebészeti Anyagok és Felszerelések feliratú cso-
magot, melyekkel alaposan felszerelkezett a bázison. – Egy dol-
lárjelet fogok a jobb talpadra rajzolni. Ha nem sikerül, és nem ha-
sonlít pontosan a mintára, akkor leszedem.
– Minek nekem egy dollárjel, drágám? – kérdezte Heller.
Krak Heller elé tolta a vallomást. – Olvasd el, és akkor megtu-
dod.
Krak kozmetikai szerekkel és egyéb holmikkal kezelésbe vette
Heller talpát. Heller, miközben támaszkodnia kellett az imbolygó
157
lakóbuszban, elolvasta, amit Dr. Graves nem sokkal azelótt leírt.
Aztán csak ült, alighanem gondolataiba merülve, és Krakot fi-
gyelte.
A nó végzett a rajzolással, majd felemelte Heller lábát, hogy
megcsodálja a munkáját. Ezután behajlította a férfi lábát, hogy
Heller is láthassa az eredményt. – Elég réginek túnik?
– Drágám – szólt Heller –, Bury nem egy becsületes ember.
Nem hiszem, hogy rám akasztotta volna a Wister nevet és ideadta
volna a születési anyakönyvi kivonatot, ha valóban én lennék az.
Azt hiszem, valahogyan rávetted Gravest arra, hogy megmásítsa
ezt a történetet.
– Én, J ettero? – kérdezte Krak.
A lakóbusz megállt. Bang-Bang hangja hallatszott: – Partra
szállásra készülj! A géppuskafészkekre tüzeljetek!
A képernyók kifehéredtek, hamarosan azonban ismét megje-
lent rajtuk a kép. Éppen elhagyták a jármúveket, és egy lépcsóso-
ron lépkedtek felfelé egy intézetszerú épülethez, melynek ütött-
kopott téglafala halványan vöröslött a jármúvek lámpáinak fé-
nyében.
Biggs megdöngette az ajtót. – A tyúkokkal együtt fekszenek
errefelé. De én fölzörgetem óket. – Még néhányszor megdöngette
a kaput.
Nadrágját gomboló, álmos férfi nyitott ajtót. – Biggs? Mi ez a
felfordulás? Megint ég a törvényszék?
– Sweeney – szólt Biggs –, vigyázz a nyelvedre. Van itt nála-
tok egy Richard Roe nevú fiú?
– A fiatal Dick? – kérdezte Sweeney. – Azért jöttél, hogy visz-
szacipeld a Mezógazdasági Szakiskolába? Elóre megmondom
neked, Biggs, nem fog visszamenni. Túlságosan hiányoznának
neki a malacai!
– Hol van? – kérdezte Biggs.
– Hol lenne máshol, mint az ólban.
– Mutasd az utat – mondta Biggs.
Végigmentek egy kanyargó járdán néhány betonépület felé.
Sweeney felkapcsolt egy lámpát, mire riadt röfögés és panaszos
158
visítozás hallatszott a fedett ólak felól.
Sweeney felvezette óket egy lépcsón, majd kinyitott egy ajtót.
Felkapcsolta a benti világítást. – Dick! – kiáltott be. – Mégis el-
jöttek, hogy visszacipeljenek. Sajnálom, fiú, de nem állhatok a
törvény útjába. Nekem kellett volna visszaküldenem téged. Krak
belesett Sweeney mellett. Egy kicsiny szobát látott, melynek falait
újságokból kivágott képek borítottak. A képeken a legkülönbö-
zóbb színú és fajtájú malacok voltak. A szúk matracon egy ma-
gas, szóke fiú aludt felöltözve. Csak a cipójét vetette le. A fiú fel-
ébredt, megpróbált felülni, s közben a kezét a szeme elé emelte,
hogy eltakarja az arcába világító erós fényt. Körülbelül tizen-
nyolc földi évet élhetett. Elképesztóen hasonlított Delbert Johnra.
– Nem mék vissza! – mondta. – Ha visszavisznek, Sweeney,
amint tudok, e'szökök és visszagyüvök a malacaimho'. Mondd
meg nekik, hogy menjenek el.
– Fegyver van náluk, Dick – mondta Sweeney.
– Fegyver? – kiáltotta a fiú és azonnal felugrott. – Vigyék in-
nen a fegyverüket! Még a végén lelónek egy malacot!
Krak grófnó könnyeden belépett a szobába. – Bízzák rám –
mondta. – Senki nem fogja lelóni a malacaidat – fordult Dickhez.
– Hú! – mondta a fiú bámuló szemmel. – Ki maga? Angyal,
vagy mi? Hé, ki ez, Sweeney? Még a legszebb malacomnál is
szebb!
– Barát vagyok – szólt Krak grófnó. Ujjával a fiú homlokára
mutatott. Így szólt gyengéden: – Légy szíves, ülj le a matracra.
A fiú hirtelen leült, a tekintetét azonban nem tudta levenni
Krakról.
Krak grófnó lehúzta a fiú bal zokniját, majd felemelte a lábát,
hogy megnézze a talpát.
Semmit nem lehetett látni. Túl mocskos volt.
– Bang-Bang – kiáltotta Krak grófnó. – Hozz, kérlek, egy vö-
dör vizet és egy rongyot.
Sürgés-forgás támadt a lépcsón, majd hangos csörömpölés kí-
séretében hamarosan visszatért Bang-Bang. A grófnó elvette tóle
a vödör vizet, letette a fiú elé, majd megnedvesítette a rongyot.
159
Lemosta a fiú talpát. Nem volt könnyú feladat levakarni az egy-
másra rakódott koszrétegeket. A víz a vödörben egyre barnább
lett, ahogy Krak újra és újra kiöblítette a rongyot. A fiú lenyú-
gözve bámulta Krakot, figyelve minden mozdulatát.
Végül Krak elégedetten a magasba emelte a fiú talpát, hogy a
lámpa rávilágítson.
EGY DOLLÁRJEL!
Kicsiny volt és halvány, de ott volt a sarkán.
– Ott van rajta – mondta Biggs az ajtóban.
A fiú megérezte, hogy történt valami. Kikapta a lábát Krak ke-
zéból, majd némi erófeszítés árán megnézte a talpát.
– Nahát – mondta. – Eztet még sose vettem észre. Olyan, mint
egy dollárjel. Ez valami fertózés? Száj- és körömfájás? Mit jelent
ez? Mondják meg gyorsan!
– Ez azt jelenti – felelte Krak grófnó –, hogy te nem egy névte-
len lelencgyerek vagy, hanem a világ leggazdagabb emberének,
Delbert J ohn Rockecenternek a fia vagy.
A fiú kikerekedett szemmel bámulta Krakot. Látta rajta, hogy
komolyan gondolja, amit mondott. Aztán megértette. Azon
nyomban elájult!
6. fejezet
A grófnó magához intette Hellert. – Drágám, vedd le a jobb
bakancsodat!
Heller ellépett Biggs mellett, én pedig megláttam, hogy miért
mondta Sweeney, hogy fegyver van Helleréknél: a díszes .45-ös
ott csillogott Heller öve alatt. Bíztam benne, hogy elkotródik a
környékról és hagyja Torpedót dolgozni.
Heller lehúzta a bakancsát és a zokniját. A grófnó egymás
mellé emelte Heller, valamint a földi fiú talpát. Szó, ami szó,
szinte egyformák voltak: a valódi dollárjel a Rockecenter fiú tal-
pán, valamint a hamisított Hellerén. Ha különböztek is valameny-
nyire, a maradék kosz a fiú talpán elfedte a különbözóséget.
160
Biggs meglátta a két jelet. – Szóval kettó van belóle. Kétpetéjú
ikrek egymásra találása. – Elóhúzott egy rendórségi Polaroid
fényképezógépet, amit valószínúleg még a rendórfónöktól vett el.
Készített egy képet a két egymás melletti talpról, majd egyet
Hellerról és egyet a fiúról, mit sem töródve azzal, hogy a fiú még
mindig eszméletlenül feküdt a matracán.
– Nos, az eset minden részletében rögzítésre került – mondta
Biggs. – Úgyhogy most jöjjenek velem. Valamit még akarok mu-
tatni. – Integetve lement a lépcsón.
A grófnó követte a jegyzót, majd az utolsó elótti lépcsón meg-
torpant. – Te csak menj drágám, én itt maradok. Mikor a fiú ma-
gához tér, szüksége lesz valakire, aki fogja a kezét.
– Várjunk csak egy percet – szólt Heller. – Nem szívesen
hagynálak itt.
– Ó, miattam ne aggódj. És most hallgassanak ide mindannyi-
an, Mr. Biggs és Mr. Sweeney is. Amit most láttak és hallottak,
tartsák titokban, rendben? Ennek a szerencsétlen fiúnak sok-sok
hétre lesz szüksége ahhoz, hogy a megfeleló képzés és felkészítés
után elfoglalhassa az ót megilletó helyet a világban. Kerülni kell
a nyilvánosságot. Az újságok csak rossz irányba terelnék az ese-
ményeket.
– Amúgy se hinne nekünk senki – mondta Sweeney.
– Szerintem sem – tette hozzá Biggs.
– Bang-Bang – mondta Krak grófnó. – A terepjáróval kísérd
J etterót, hogy eltaláljon a farm túlsó végébe, a lakóbuszhoz.
– Igen, kisasszony – felelte Bang-Bang. – Elintézem.
Otthagyták Krakot a lépcsó aljánál, teljes díszkivilágításban.
Teljesen egyedül maradt a farm egy félreesó pontján. Ha Torpe-
dónak lenne egy kis esze, a fiút is megölné. Az alkalom jobb volt
minden eddiginél! Ráadásul a környék is elég csendes volt a holt-
test megerószakolásához!
A férfiak a fóépület felé tartottak, és már jókora távolságra el-
távolodtak Kraktól. A sofórök addigra lehúzódtak a lakóbusszal
és az autóval a bekötóút szélére. Sweeney visszament az épület-
be, hogy folytassa az alvást. Heller beszállt a Buickba Biggs mel-
161
lé. Elhajtottak, majd hamarosan egy másik fénypár túnt fel az
úton és követte óket.
Biggs hepehupás úton vezetett egy darabig. Aztán befordultak
egy falusi postaláda mellett, és lassítottak. A kocsi fényszórói ke-
resztülvilágítottak egy gyümölcsösön, és ahogy a bekötóút ka-
nyargott, ide-oda cikáztak egy düledezó farmépületen. Biggs fé-
kezett, majd megálltak egy ódivatú, kétemeletes téglaépület elótt.
– Valószínúleg nem emlékszel erre a helyre, J unior. Az adó-
hátralékok miatt Hodgeséké lett. Ez a régi Styles farm, a nagy-
apád birtoka. Ez kora este jutott az eszembe, gondoltam, megnéz-
zük.
Kiszállt az autóból, fellépett a tornácra, majd megdöngette az
öreg rézkopogtatót, melyet már alaposan kikezdett az idó. Nem
érkezett azonnal válasz, végül azonban egy asszony – hálósipká-
ban és hálóköntösben – felkapcsolta a lámpát a tornácon, kilesett
az ablakon, majd kinyitotta az ajtót.
– Mit csinál itt ebben az istentelen órában, Stonewall Biggs? –
kérdezte. – Nem túnt fel, hogy éjszaka van?
– Hodges asszony – mondta Biggs –, ne haragudjék, de meg
kell kérdeznem, hogy szokta-e mostanában takarítani a padlását?
– Biggs, maga nagyon jól tudja, hogy nincs semmiféle jenki
rendelkezés arra, hogy bárkinek is takarítania kellene a padlását.
Ne akarja ezt bemesélni nekem. Soha senki nem takarítja a pad-
lást! És ha azért jött ide az éjszaka kellós közepén, hogy kitakarít-
tassa velem a padlást...
– Nem, nem – felelte Biggs barátságos hangon. – Eszem ágá-
ban sincs megbántani a környék legjobb háziasszonyát! Viszont a
használaton kívüli helyiségek csökkentik a helyi adót. Csak arra
voltam kíváncsi, hogy nem fizetnek-e több adót a kelleténél!
– Ó, ez mindjárt más.
– Szóval megengedi, hogy felnézzek a padlásra?
– Tólem azt csinál, amit akar, csak nekem ne kelljen felmen-
nem a padlásra!
– Nagyon kedves – felelte Biggs.
Biggs bement a házba, Heller pedig leült a tornácra, és várt.
162
Egyszer csak elaludt a villany a tornácon, majd megjelent Biggs,
és becsukta maga mögött a ház ajtaját. Volt valami a kezében,
ami leginkább egy jókora kalapdobozhoz hasonlított.
Beültek a kocsiba, és elhajtottak. A kapuban álló terepjáró ki-
farolt az útjukból. Végighajtottak a házhoz vezetó úton, majd
Biggs megállt. Felkapcsolta az utastér világítását.
– Az itteniek – mondta Biggs – soha semmit nem dobnak el.
Ezt az eresz alá dugták egy csomó J eff Davis szavazócédulával és
egy köteg bankjeggyel együtt, melyeket még a konföderáció ide-
jében nyomtattak. Elrejtették óket, én azonban jól ismerem az
enyéimet itt Hamdenben. Ezek itt kitartanak! – Heller ölébe dobta
a kalapdobozt. Porfelhó szállt a magasba. A dobozt összekötó
madzagot valaki – bizonyára Biggs – már kibogozta.
Heller tüsszentett, majd levette a kalapdoboz tetejét. Levél kö-
tegeket talált a dobozban, kicsiny csomagokba kötve, néhány nyi-
tott borítékot, valamint egy fényképalbumot.
Heller kinyitotta az albumot. Az elsó megsárgult képen egy
gyönyörú szóke lány látszott táncosnóruhában.
– Ez az édesanyád – mondta Biggs. – O volt a leggyönyörúbb
lány ezen a környéken. Én mondom neked, egy valódi szépség!
Rá ütöttél. Ezt az elsó perc óta tudom, ahogy megláttalak.
Ugyanez a haj, ugyanez a szem.
Megsárgult újságkivágás kandikált ki a fénykép alól. Heller
kihúzta.
VÁROSUNK SZÜLÖTTE CSATLAKOZIK A NEW YORK-I
ROXY TÁNCKARHOZ
Mary Styles, Ben és Charlotte Styles egyetlen gyermeke, a
hamdeni Styles farm lakója, a Fair Oakes-i gimnázium végzóse,
valamint a tavalyi állami szépségverseny gyóztese megfogta az
isten lábát Jenkiföldön.
A cikk folytatódott, Heller azonban visszadugta az újságkivá-
gást a fénykép alá. Tovább lapozott a fényképalbumban. A fény-
163
képeken a tánckar szerepelt, valamint volt még néhány reklámfo-
tó az albumban.
Néhány kinagyított fénykép csúszott ki az album lapjai közül,
melyeket különbözó éjszakai klubokban készített a jószemú
fényképész. Az elsó képen Delbert J ohn Rockecenter látszott, a
húszas évei közepén járó, aránylag jóképú fiatalember Mary
Styles társaságában, várakozó pincérekkel és pezsgósüvegekkel
körülvéve. A következó fénykép már párként mutatta óket, egy-
mást átkarolva ültek egy bárban. A következó kép egy strandon
készült, ahol fürdóruhában kortyolgatták a kólájukat, egy pohár-
ból, két szívószállal.
– A fiú a farmon – mondta Biggs – inkább az apátokra hason-
lít, de azt hiszem, ez így szokott lenni a kétpetéjú ikreknél.
Heller becsukta a fényképalbumot. Kezébe vett egy levélköte-
get és felületesen átfutotta. Kézzel írt levelek voltak „Delie"-tól
„Mary Nyam-Nyam"-nak. A levelek titkos randevúk megszerve-
zésével, az alkalmas üdülóhelyek és hotelek kiválasztásával, va-
lamint az óvintézkedésekkel foglalkoztak, melyek mind-mind azt
a célt szolgálták, hogy kapcsolatuk titokban maradjon a nyilvá-
nosság elótt.
A doboz sarkában egy galacsinná gyúrt, félig összetépett levél
rejtózött. Heller széthajtogatta. Dombornyomású fejléc állt a pa-
pírlap tetején. A levelet tizennyolc évvel ezelótt írták. Ez állt
benne:
DR. AGNES P. MORELAY
Kedves Mr. és Mrs. Styles!
Kötelességemnek tekintem tájékoztatni önöket arról, hogy az
önök lánya, Mary elsietett és meggondolatlan házasságkötése
után nem tudta elviselni az életében bekövetkezett hirtelen fel-
emelkedés okozta lelki feszültséget. Komoly pszichés betegség lett
úrrá rajta, melyet Delirium Altaphasisként ismer az orvostudo-
mány. A lányukon olykor jelentkeznek az orület jelei, s ilyenkor
mind önmagára, mind pedig a környezetére komoly veszélyt je-
164
lent.
Tovább tetézi a bajt a terhessége. A gyermek megszületéséig
nem alkalmazhatunk szakszerú kezelést, mint például a sokkterá-
pia, mivel az vetélést idézne elo, amit bizonyára önök sem szeret-
nének.
Azt mondják és azt is suttogják, hogy a házasság olyan vad
lelki állapotba taszította, melyben könnyen kárt tehet testi épsé-
gében.
Miután megszületik a gyermeke, szakszerú pszichiátriai keze-
lésben részesülhet. Kérem önöket, segítsenek abban, hogy lányuk
kollégám, Dr. Tremor Graves hozzáérto kezelését élvezhesse.
Ha házasságának vagy állapotának híre kiszivárogna, akkor
egész életét bolondokházában kellene leélnie, függetlenül attól,
hogy valóban veszélyes önmagára, vagy sem.
A rendkívül drága kezelés költségét, ami messze meghaladja
az önök anyagi lehetoségét, rendszeresen átutaljuk önöknek és
Dr. Gravesnek, de csak addig, míg az ügyrol nem szereznek tu-
domást az állami hivatalok.
Tudom, hogy önök szívükön viselik lányuk sorsát, ugyanúgy,
ahogy szegény, összetört férje is, és bízom benne, felismerik, hogy
mindez az o érdekeit szolgálja.
Miután megszüli gyermekét, a leheto legszakszerúbb ellátás-
ban lesz része, és elfoglalhatja az ot megilleto helyet a világban.
Kérem önöket, ne fosszák meg ettol a lehetoségtol,
Szakmai meggyo:odéssel,
AGNES P. MORELAY
– Szóval így fogták be a szülók száját – mondta Heller.
– Nem kellett túl sokáig hallgatniuk – tette hozzá Biggs. –
Meghaltak egy autóbalesetben. Azt hiszem, ezt keresed, ez az,
amiért idejöttünk.
Egy hivatalos külsejú borítékot húzott eló. Kinyitotta, és oda-
adta Hellernek.
Az irat kijelentette, hogy DELBERT JOHN ROCKECENTER
165
és MARY CHARLOTTE STYLES házasságot kötöttek
Elktonban, Marylandben, egy olyan helyen, ahol néhány perc
alatt megy az ilyesmi, egy évvel a gyermek születése elótt. Meg-
gyózó irat volt, pecsétekkel ellátva.
Stonewall Biggs így szólt: – Szóval mégsem vagy fattyú, J u-
nior.
– Örömmel hallom – felelte Heller.
– Most meg kell írnom a másik fiú születési anyakönyvi kivo-
natát – mondta Biggs. – Második Delbert J ohn Rockecenternek
fogjuk hívni, ha nincs ellene kifogásod, J unior.
– Nagyszerú – mondta Heller.
– Készítek egy másolatot az édesanyád halotti anyakönyvi ki-
vonatáról, és még néhány másolatot a számodra. Szükséged lehet
rájuk. Holnap reggel elhozom óket ide a farmra, ha még itt leszel.
– A kapitány azt mondta, hogy még itt leszünk – felelte Heller.
– Van itt még valami, J unior. Nem hiszem, hogy a rendórfó-
nök nagyon bírná a fizikai munkát. Adományt is elfogadhatok a
törvényszéki épület felépítéséhez?
– Csak akkor, ha garantálja, hogy az eredeti formájában építik
újjá, s olyan lesz, mint mikor George Washington szállt meg itt.
– Ez az én emberem! – kiáltotta Stonewall Biggs. – Az volt
egész életem legokosabb húzása, hogy azon az estén leitattam a
néhai Tremor Gravest!
7. fejezet
Mivel Heller nemsokára visszatérhetett, gyorsan átváltottam
Krak grófnó képernyójére, hogy lássam, vajon talált-e alkalmat
Torpedo, s le tudta-e lóni idóben.
Éppen a disznóól felsó szobájában ült, háttal az ablaknak; ki-
váló cél volt bárki számára odakintról.
Feltúnt a fiatalember. A szalmaágy szélén ült, szóke haja bog-
lyas volt, szeme kábult. – Magának nem illik itt úni velem. Nem
birok aludni, röffentül össze vagyok zavarva. Ki gondóta vóna,
166
hogy van papám meg mamám, pont ahogy a disznóknak!?
– Nos, figyelj ide – mondta Krak grófnó –, tudom, hogy késó
éjszaka van, de ha nem tudsz elaludni, van valami, amivel segít-
hetek. Tudod, mi a futball?
– Hm, hm, persze, asszonyom. J áccottam az agráriskola csapa-
tában.
Krak benyúlt a szatyrába, s kivette a hipnosisakot. – Ez egy új-
fajta futballsisak. Tanítani fog téged.
– Ne hülyéskeggyen má...
– Próbáld ki. – Rátette a fiú fejére, s bekapcsolta.
Torpedo hangja! – MEGVAN!
Feszülten figyeltem a képernyóre. Krak nem hallotta? Nem
fordult hátra.
Aztán hirtelen rájöttem, hogy a hang nem a hangszóróból jött.
ITT SZÓLT A SZOBÁBAN!
Megfordultam.
Torpedo ott állt a nyitott ajtóban!
Sötét, börtönsápadt arcát düh torzította el!
A hatalmas puska lövésre készen a kezében!
Tajtékzott! – Maga átvágott, a (bíííp) anyját! Tudta, hogy a
kocsink lopott volt! Maga feldobott a zsaruknak! Kutattak utánam
a kórházban! Ezért fizetni fog!
– Ott kellett hagynom a kocsit és gyalogolnom kellett egész
éjszaka! Ezért szétlövöm a beleit!
– De maga, (bíííp), maga még véletlenül sem mondta, hogy
annak a nójéról van szó, aki a Brewsternél csapdába ejtett, lelö-
kött az autópályafelüljáróról és felmarkolta a fizetésemet; ami
pedig Buryt illeti, betett a jövómnek! Pont azért küldött oda, hogy
a fickó megölhessen! Ezért most lelövöm magát, aztán megeró-
szakolom a hulláját, és telenyomom szifkóval, trikóval meg min-
dennel!
Lövésre emelte a puskáját!
Mégis szükségessé váltak az intézkedések, amelyeket koráb-
ban tettem! Megmarkoltam a karikát az apparátusi rádiórelén,
amelyet üzembe helyeztem. Aktiváltam a vibrációs beszélót,
167
amelyet az ajtón kívül, az erkély korlátjára telepítettem.
Kiáltás hallatszott mögötte!
Megfordult!
Éppen a futószónyeg ajtó felóli végén állt.
Lehajoltam, megragadtam a szónyeg végét, és megrántottam.
Rövid röppályán elindult.
Kalimpált.
Nekiment az erkélykorlátnak.
Egy csattanással átbukott, s ötvenlábnyit zuhant!
Nem késlekedtem.
Felmarkoltam a holmimat, és belegyömöszöltem a bóröndbe.
Felkaptam a képernyóimet.
Körbekutattam. Nem találtam a fegyveremet! Az a (bíííp) biz-
tos ellopta, vagy én hagytam el aznap korábban.
Nincs idó kutatni.
Elhúztam a csíkot a szobából.
Rohantam, mint az órült, a trágyáskocsihoz.
Beleszórtam a dolgaimat. Bevágódtam a kormányhoz. Meg-
bütyköltem a gyújtást. Indult.
Tovatéptem, miközben lócitromok röpködtek mögöttem a lég-
ben!
Ha kéznél lett volna a puskám, lelóhettem volna. De az biztos,
hogy amihez ó hozzáért, azt én nem érintem meg, a puska tehát
szóba sem jöhet. Visszagondolva, amint vezettem, úgy véltem,
okosabb lett volna átgázolni rajta az úton, és behorpasztani a fe-
jét. De semmilyen módon nem akartam érintkezni vele. Igen, jól
csináltam. Csak túnés innen, s hamar!
Úgy gondoltam, biztonságban vagyok. A moteltulajdonos so-
sem gondolná, hogy valaki ellopja a trágyáskocsiját. Valószínú-
leg nem is venné észre, hogy eltúnt, legfeljebb sokkal késóbb a
nap folyamán, hiszen sohasem mutatkozott. S ha a rendórség
megállít, mondhatom, hogy ez szövetségi katonai szállítmány.
Úgyhogy biztonságban éreztem magam, amint behajtottam
egy éjjel-nappali teherkocsi-benzinkútra Lynchburgtól északra, és
benzint meg olajat tankoltam.
168
Éppen kigurultam a beállóból, amikor hátra találtam nézni.
Ott jött Torpedo! Vadul meredezó hajjal és szemmel, órült
bosszúvággyal hajtott egy öreg Toyotát!
Ráléptem a gázra!
Sikító gumikkal ráfordultam a 29-es útra.
Megelóztem!
Charlottesville, Culpeper, Warrenton, Arlington. Hajnalra Wa-
shington D. C. fó körgyúrújén száguldottam.
Nyugtalanul álltam meg ismét tankolni; hátranéztem. Azt hit-
tem, elhagytam. A következó órában óvatosabban vezettem. A
John F. Kennedy autópályán éppen elhagytam a marylandi
Elktont, amikor – BAMM! KLTSCHRRR! – egy elefántöló löve-
dék rázta meg a kocsi tetejét, s pattant le róla!
Ó, ezért vezettem ennyit?
Elóre látván, hogy nemcsak meghalok, hanem még meg is eró-
szakolnak, s nemcsak megerószakolnak, hanem még meg is fer-
tóznek, beletapostam a gázpedálba. A New J ersey-i autópálya-
csomópont általában gyors, de ezen a szörnyú napon számomra
túl lassú volt.
Már majdnem elértem Staten Islandet, amikor arra a rettenetes
felismerésre jutottam, hogy nincs hová menjek!
Torpedo tudta a telefonszámomat, vagyis Miss Pinchét. Ezen-
kívül odahaza igen zordan fogadtak volna.
Miközben a búzló kocsit vezettem, a fejemben kavarogtak a
gondok. Aztán úrrá lett rajtam az apparátusi képzettség. Menj ar-
ra a helyre, ahol megvédheted magad!
AZ ANYJ A!
O meg fog védeni, ez biztos volt! Gyúlölte a fiát.
Éppen a Goethals-híd elótt voltam. A New Jersey-i csomópont
után arra kanyarodtam. Mint egy tüzes ágyúgolyó, hajtottam vé-
gig a Staten Island-i gyorsforgalmi úton. Átjutottam a Verrazano-
szoros hídjának szédító csúcsain, s nemsokára már a queensi úton
gyorsítottam.
Két keréken vettem be a kanyarokat, úgy száguldottam a biz-
tonság felé. Beletapostam a fékbe a ház elótt, s kiugrottam a füs-
169
tölgó kocsiból. Fölrohantam a lépcsón, és verni kezdtem az ajtót.
A nagydarab asszonyszörny felismert. Befurakodtam mellette
az elószobába. Gondosan ügyelve, nehogy a hangom hisztérikus
legyen, közöltem vele, hogy a fia a nyomomban van, és meg akar
ölni.
Bólintott, úgy láttam, megértette. Felment a lépcsón, és egy
idóre eltúnt. Aztán áthajolt a lépcsókorláton, és intett. Felmentem.
A lépcsó végén nyíló szoba minden bizonnyal Torpedóé volt
egykoron. Rácsokat festett az ablaküvegre. Rideg vaságy. A falon
egy arckép, egy fénykép lógott. A képen egy romlott, ravasz áb-
rázatú férfi vigyorgott. Autogram volt a képen:
Torpedónak,
legjobb elítéltemnek
Dr. J. Q. Cortikul
A börtönpszichológusa!
Mrs. Fiaccola a vécére mutatott, s jelezte, hogy menjek be.
SÚLYOS LÉPÉSEK A LÉPCSON!
TORPEDO!
– Hol van az a (bíííp)? – üvöltötte, s én rájöttem, hogy meglát-
ta a kocsit.
– Torpedo! – mondta az asszony. – Gyilkosságra vágyol. Meg
fogod kapni!
Intett, hogy jöjjön be a szobába. Jobb kezét szoknyája ráncai
takarták.
Torpedo mogorva és ingerlékeny volt. De engedelmeskedett.
Anyja határozottan betuszkolta a szobába, és leültette az ágyra.
Bal kezével csendre intette, majd a vécé felé mutatott. – Itt van
bent – mondta. A hajam az égnek meredt!
Anyja felemelte a jobb kezét. Fia leopárdját tartotta a kezében,
a lefúrészelt csövú vadászpuskát!
Függóleges tartásban a fia mellkasához nyomta, mintha kény-
szerítené, hogy vegye el.
O odanyúlt, hogy elvegye tóle.
170
Anyja gyors mozdulattal lejjebb engedte, úgy, hogy a csó alul-
ról az állának szegezódött.
MINDKÉT RAVASZT MEGHÚZTA!
Fülsiketító robaj!
Torpedo egész álla és feje a plafonnak csapódott!
Az anyja letörölte a ravaszt szoknyája szélével. Fia halott ujjait
a markolatra görbítette.
Aztán kinyitott egy fiókot, néhány fegyvertisztító eszközt vett
ki belóle, s letette óket az ágyra.
Azután hátrébb állt.
– Amióta csak kikerültél a szövetségi sittról – mondta a hullá-
nak –, csak a pszichológiáról, a pszichológiáról meg a pszicholó-
giáról beszélsz. Úgyhogy utánaolvastam. Most kaptál egy kis
pszichológiát, te haszontalan, mocskos, rohadt hullacsábász! Re-
mélem, az ördög pszichológiát olvastat veled az idók végezetéig!
Felém fordult, s kiintett a vécéról.
– Maga tanúja volt. Tisztította a fegyverét, az meg elsült,
ugye?
Zsibbadtan bólintottam.
– Hát ez a vége az én haszontalan, hulla(bíííp)ó, (bíííp) fiam-
nak. Élvezet látni, amint holtan fekszik itt, különösen hogy a hu-
szonötezres életbiztosítása engem illet.
Csak ekkor, ebben a szent pillanatban derült ki számomra a
nyers valóság.
Torpedo hibázott.
Most nekem személyesen kell kezelnem az egész helyzetet.
A Föld, Rockecenter, Lombar és az egész Voltár Államszövet-
ség sorsa egy elvadult, elnyútt és törékeny nádszálon, Soltan Gris
Apparátus-tiszten múlott.
És soha nem volt még ilyen életbevágó, hogy végezzek a go-
nosz Krak grófnóvel.
Amint kiléptem az éjszakába, öklömet az égre emeltem.
– Valamennyi csillagra, valamennyi istenre és démonra a
mennybolton – kiáltottam –, dacára mindannak, amit múveltek
velem, felül fogok kerekedni! Csináljatok, amit akartok, akkor is
171
végzek ezzel a szörnyú nóvel!
Halálos eskü! Annak
szántam!
172
NEGYVENHETEDIK RÉSZ
1. fejezet
Nem volt túl sok pénzem. Nem tehettem meg, hogy visszame-
gyek Miss Pinchékhez, és megpróbálom elviselni óket.
Manhattan peremére hajtottam, és otthagytam a trágyáskocsit
egy mellékutcában. Útitáskámat és a képernyóket cipelve tettem
meg az utat egy hotelhez, amelyet a régi idókból ismertem. Piá-
sok tanyája volt, kopott és mocskos, az elócsarnokban szanaszét
hevertek a kidólt emberroncsok. Igazi búvóhely, hiszen itt még
azzal sem bajlódtak, hogy az élóket a holtaktól elválasszák.
Kaptam egy szobát repedt ablakkal, repedt mosdóval és repedt
padlóval. Nyüzsögtek a csótányok, amelyek a piszkos szónyeg-
maradékban tenyésztek.
Kimerültnek kellett volna lennem, de nem voltam az. Túl sok
tennivalóm volt.
A kései óra dacára mappát és tollat ragadtam, és a rozoga asz-
talhoz ültem. Ha valaki rendszeres akar lenni, a kézikönyv szerint
kell tennie a dolgát. Gondosnak és pontosnak kell lennem, mivel
csakis így tudom elóidézni Krak grófnó halálát.
Leírtam az Apparátus alapkövetelményeit:
1. KÉSZÍTSD ELO A BÁZIST, MIELOTT TÁMADSZ!
2. TARTSD KÉZBEN A HADSEREGED, MIELOTT
TÁMADSZ!
3. TERVEZZ, MIELOTT TÁMADSZ!
4. GYUJTS FEGYVEREKET, MIELOTT TÁMADSZ!
5. PONTOSAN JELÖLD KI A CÉLOKAT, MIELOTT
173
TÁMADSZ! 6.
IDOZÍTS MINDENT!
Tudtam, hogy mindezeket pontos rendben kell követnem. Zse-
nik dolgozták ki ezeket a pontokat, réges-régen. Ha egy olyan
szervezetnek, mint az Apparátus, az az elsórendú kötelessége,
hogy aláaknázzon egy civilizációt, akkor annak teljesnek kell
lennie. A legnagyobb mértékú bajt kell okozni a legnagyobb
számú embernek a legkisebb számú ok miatt. Ez a szabály
ugyanúgy érvényes a jó kormányokra, a kormányzati szervekre, a
kormány tisztviselóire és ügynökeire. Még a Földön is, amely az
ilyen dolgokban kezdetleges, az FBI és mások teljes mértékben
ragaszkodnak az ilyen elvekhez. Szóval tudtam, hogy bölcs va-
gyok.
Így hát elóször az ötödik követelménnyel foglalkoztam. Ez
volt a legkönnyebb közülük. A fó cél Krak grófnó volt. Régi és
keserves tapasztalataimból ezt igazán jól tudtam.
Ami az egyes számot illeti, bázisom a hotelszoba volt.
Ami a hatost: órámra tekintettem, gondosan megjegyeztem,
majd papírra vetettem az órát, a percet és a másodpercet.
Hirtelen rájöttem, hogy nem a tökéletes rendben tettem mind-
ezt. Úrrá lettem magamon. A második követelményen kell dol-
goznom, a katonák kézben tartásán.
Az egyetlen katona én magam voltam. Tökéletesen tudatában
voltam annak, hogy mostanra Bury, Torpedo és még Madison is
cserbenhagyott. Teljesen magamra maradtam.
Mi a baj a katonákkal?
A nemi betegség. Ugyanaz, ami a kecskékkel, a kutyákkal és
Torpedóval. Bár semmi jelét nem észleltem, ez jellemzó problé-
ma valamennyi katonai szervezetben. Helyes.
Eltökéltem magam, hogy legott nekilátok a dolognak, hadd le-
gyen az elsó dolog az elsó. Még akkor is, ha a listán második.
A hadsereg kézben tartása nyugalmat igényel. Gondosan leje-
gyeztem az idópontot, ahogy a hatodik pont megkövetelte, és le-
feküdtem.
174
Frissen és korán keltem, lesöpörtem a csótányokat a ruhámról,
és felöltöztem.
Keserú elszántsággal menetelve tettem meg az utat egy tele-
fonfülkéhez az elócsarnokban, és kikerestem a nemibeteg-
gondozókat. Volt egy a közelben. Kértem egy idópontot, s ponto-
san megjelentem.
Én voltam az elsó, és gyors kiszolgálásban részesültem. Szor-
galmasan kitöltöttem egy úrlapot. Egy fiatal orvos anélkül, hogy
rám nézett volna, leült velem a vizsgálószobában, ahová bevezet-
tek.
– Mindez bizalmas. Szabadon beszélhet. Milyen tüneteket ész-
lelt?
– Semmilyent – mondtam –, de nem kerülhetem el.
– Milyen kapcsolatai... voltak... tudomása szerint?
Erról aztán igazán tudtam mesélni.
– Egy rettenetes szóke nóvel voltam kapcsolatban, egy ember-
bórbe bújt ördöggel, aki számára a másik ember élete fabatkát
sem ér. Mindez az ó vétke. Magassága öt láb kilenc és fél hü-
velyk. Mindenkit hipnotizál!
– Meddig tartott ez a kapcsolat? – kérdezte aggodalmasan.
Gyorsan kiszámoltam az ujjaimon. Elóször a Spietosban üt-
köztem bele Krak grófnóbe, körülbelül fél évvel Heller indulása
elótt. Megölt egy ügynököt, aki zaklatni akarta szexuálisan.
– Tizenhárom hónapja – mondtam.
– Honnan tudja, hogy tóle kapta? – kérdezte.
– Belekényszerített – mondtam –, ha ó nincs, soha nem kerü-
lök érintkezésbe kutyákkal, kecskékkel vagy perui lámákkal.
Akárhogy is, megdöbbent. Felemelte a kezét.
– Ó, szerintem jobb, ha nem is húzzuk az idót a vizsgálattal.
Ez elég reménytelenül hangzik. Nóvér! Hozza gyorsan a nagy
tálcát!
S ekképpen elkezdódött egy kezeléssorozat, amely legalább tíz
napig tartott.
Kibírtam, mivel ez sem volt kegyetlenebb, mint amit a grófnó-
tól elszenvedtem.
175
Elóször antibiotikum-injekciók jöttek, hétféle. Mindegyikük
gyötrelem volt. Gyúlölöm a túket!
Aztán sztoikus nyugalommal kiálltam egy gyötrelmes kísérle-
tet, amely során gyógyszeres kezelés mellett felvitték a lázamat
41 fokra.
Azután, amikor ismét lábra kaptam, neoarsphenamin-606-ot
kaptam. A doktor elmondta, hogy tízezerból egy embert megöl,
és én félig reméltem, hogy én leszek az az egy. Megmutattam
volna az embereknek, hogy mit tett velem a grófnó.
Végre felvirradt a napom. Alig maradt pénzem. Rengeteget
fogytam. A doktor ellenórizte az utolsó laboreredményeket.
– Semmi – mondta –, a legenyhébb jelét sem mutatja semmi-
nek. A kezelés sikerrel járt. Magának nagy szerencséje van, tény-
leg, hiszen manapság olyan baktériumtörzsek vannak, amelyek
semmiféle kezelésre nem reagálnak. Hadd adjak most Önnek egy
apró hasznos tanácsot: soha többé ne lépjen semmiféle testi kap-
csolatba azzal a nóvel. Vessen véget a vele való kapcsolatnak,
amint csak lehet!
Komolyan megígértem neki, hogy tartom magam a tanácsá-
hoz. Ha be tudnám fejezni, amit terveztem, legott belekezdenék
abba, hogy véget vessek Krak grófnónek.
Istenek, mi mindenen kellett keresztülmennem emiatt a nó mi-
att!
2. fejezet
A hadjárat 3. pontja következett: „TERVEZZ, MIELOTT
TÁMADSZ!"
A pontos tervezéshez adatok szükségesek. Ennek megfelelóen
lesöpörtem a csótányokat a képernyóimról, hogy lássam, mire ké-
szül az univerzum legrettenetesebb szörnyetege.
Még mindig Virginiában voltak!
Heller és a két nyugdíjas Greyhound-sofór a tavaszi napfény-
ben üldögéltek. Heller sortban volt, és egy nyugágyon napozott.
176
A két buszsofór kigombolt gallérral és tarkóra tolt sapkával ivott
valami mentolos szörpfélét, és kártyázott egy közeli ponyva alatt.
Lebzselés az én rovásomra!
A lakóbusz és a lakókocsik L alakban parkoltak, egy füves te-
repen, kibontott ponyvákkal. A kéken derengó hegyek jól látszot-
tak Heller szemszögéból.
Heller egy közeledó autó hangjára lett figyelmes. A terepjáró
volt az, amely Bang-Banggel a kormánya mögött bukdácsolt az
úton. Krak grófnó ott ült mellette.
Hirtelen rájöttem, hogy az ó képernyóje üres. (Bíííp)!
Az aktivátorvevóje és a 831-es relé nálam volt, és valószínúleg
négyezer mérföldre voltam tóle, vagy még messzebb!
A terepjáró farolva megállt. Heller felkelt és odament. Kisegí-
tette Krak grófnót. A grófnó fáradtnak látszott. Heller egy hátra-
döntött nyugágyhoz vezette. Egy pincérnó tálcán hideg italokat
hordott körbe.
Krak grófnó zsebkendóvel legyezgette izzadt arcát, és hálásan
elvette az italt.
Heller leült.
– Hogy haladt az ifjú Rockecenter nevelése?
– Jól – mondta a grófnó. – Haladok. Rávettem, hogy pocsolya
helyett vízben fürödjön. Felhagyott a röfögó hangokkal, s azzal,
hogy mindennek nekidörgölózzék.
– Akárhogy is, ez már valami – mondta Heller –, de miért nem
használod a hipnosisakot? Szerintem azzal hamarabb végeznél.
–Úgy akarom nevelni, hogy ne váljék robottá – mondta a gróf-
nó –, úgyhogy meg kell óriznem az alaptermészetét. Egyelóre
mindent elutasít, amit egy disznó elutasít. Egyszerúen nem haj-
landó asztalhoz ülni, és nem hagyja a többi vacsorázót, hogy azok
is egyenek: állandóan eltúrja óket az orrával. Elóször arra gondol-
tam, hogy a korábbi környezet befolyásolta a viselkedését, de
most már attól tartok, hogy valami örökletessel, családi vonással
állok szemben.
– Nos, azért elóbbre jutottál. Nemsokára távozhatunk.
Krak grófnó a homlokát ráncolta.
177
– Tényleg ez a baj. Nem fogja elhagyni a disznait.
– Ó, mindössze ennyi? – mondta Heller. – Bang-Bang, gyere
ide.
Bang-Bang odament, és leguggolt a fúbe, kezében egy jeges
Scotchot dajkálva; biztos a pincérnó adta neki.
– Mi volna akkor, ha megkérném Bang-Banget, hívja fel Izzyt,
és kérje meg, hogy béreljen fél tucat disznószállító kocsit?
– Attól tartok, ezek vidéki disznók – mondta a grófnó.
– J ó, azt is megüzenhetnénk Izzynek, hogy vásároljon egy
disznófarmot New York közelében, talán New J erseyben, a fo-
lyón túl. Ha arra járok, úgyis mindig disznószagot érzek.
A grófnó így szólt: – Kedvesem, ez nagyszerú megoldás. De
ne zavarjuk szegény Izzyt; annyira felkavarja, ha nem tudja elin-
tézni a dolgokat pont úgy, ahogy elvárod. A telefon ismét múkö-
dik, úgyhogy miért ne tudná Bang-Bang elintézni ezt a dolgot?
– J ó, rendben – mondta Heller –, te vagy a parancsnok ezen az
utazáson. De ha kizárjuk Izzyt, hogyan fizetünk?
– Miért? – kérdezte Krak grófnó élénken –, a Squeeza hitelkár-
tyámmal fizess a disznószállító kocsikért és a farmért.
Bang-Bang felugrott.
– Csodálatos, hogy ez a kártya megvan. Mire mennénk nélkü-
le? Hamarosan telefonálok.
Dühösen löktem félre a képernyót. Ez a nó! Ez az ördög!
Mudur Zengin fel fogja használja az utolsó pennyt is, ami a kezé-
ben maradt, és akkor a félmillió dolláros svájci letét elmegy bün-
tetésre. Talán már meg is történt.
A grófnó romlásba dönt.
Nemsokára elindulnak észak felé.
Késlekedés nélkül bele kell kezdeni a program következó sza-
kaszába!
TERVEZZ, MIELOTT TÁMADSZ!
Nyitott, harapásra kész acél állkapcsom kell hogy legyen. És
ebbe az állkapocsba fogak kellenek!
178
3. fejezet
Átfutottam alaptervemet. Láthatóan kissé elrontottam a sor-
rendet. Aki támadni akar, annál kell lennie valaminek, amivel tá-
madhat. Nem jó, fedeztem fel, ha azt tervezzük, hogy tankot
használunk, aztán mégsem tudunk szert tenni egy tankra. Tehát
jobb, ha némi figyelmet szentelek a 4. pontnak: „GYUJ TS
FEGYVEREKET, MIELOTT TÁMADSZ!"
Rendben, de milyen fegyvereket gyújthetnék? Körülnéztem.
Nem volt tankom. Így aztán össze kellett szednem az eszemet.
Pillantásom egy régi, szakadt újságpapír-szeletre esett, amelyet
néhány csótány hurcolt megszállottan ide-oda a padlón. Elvettem
tólük. Ez állt rajta: – ...ERKÖLCSE MEGKÉRDOJELEZHETO.
Ez eló jel vo lt.
ERKÖLCS!
Tisztában voltam vele, hogy a voltári szokások mások, mint a
földiek. Az élettel kapcsolatos félelmetes elvárások ott csak any-
nyit jelentenek, hogy elég biztosnak kell lennünk abban, hogy ki-
vel házasodunk össze: különben másfél száz évre ránk ragadhat
egy elviselhetetlen társ. Tehát igen hasznos, ha egy férfi és egy
nó együtt él akár két évig is, a végleges kötés elótt. A „válás"
egyetlen módja az államszövetségben az, hogy valaki bigámián
vagy házasságtörésen kapja a házastársát, s kivégezteti, minthogy
ezekért halálbüntetés jár. Úgyhogy a házasság meglehetósen halá-
los lépés a Voltáron.
A földi szokások viszont tudtommal egészen mások. Bárki be-
leugorhat egy házasságba anélkül, hogy bármit is tudna a másik
személyról. Súlyosan elítélik a laza életmódot, függetlenül attól,
hogy maguk is folytatják.
Ez lesz a fegyverem.
Azonnal lesöpörtem a csótányokat a ruhámról, felöltöztem, és
rohantam a Mess Street 42-be.
Madison az asztalánál ült. Nyílt és komoly arca kissé elborult.
Rájöttem, hogy épp jókor érkeztem.
– Mi a helyzet? – kérdeztem.
179
– Smith – mondta komoran Madison –, nem szerzünk olyan
arculatot, amilyet kéne. A „Süvölvény kölyök Kansasban rejtóz-
ködik" fordulat hiba volt.
– Mi ez a Kansas-rögeszme?
– Ez Jesse James hazája. Még mindig a Jesse James-arculatot
követjük, persze.
– Milyen az erkölcs Kansasban? – kérdeztem.
– Erkölcs? Az a Biblia-övezet. Egy rakás álszent. Tüzes
erénycsószök.
– J ó – mondtam. – Most jól nyissa ki a fülét, Madison. Süvöl-
vény kölyök erkölcstelen életmódot folytat. Olyan nóvel él
együtt, akit nem vett el!
Madison bámult rám és pislogott. Aztán a tenyerébe támasztott
állal gondolkozott. Hirtelen elmosolyodott, mint amikor a vihar
után a Nap kisüt a felhók közül.
– Azt hiszem, talált egy ötletet, Smith. Nem túl profi. Nem
igazán csiszolt, persze. De csírának határozottan jó.
Hallani sem akartam többé csírákról meg tenyészetekról.
Gyorsan távoztam.
Visszamentem a piásszállóba. Biztos vagyok benne, hogy
minden öntudatos pók kárörvendóen szövi a hálóját, hogy elkapja
az arra járó legyeket. Bekapcsoltam a képernyóimet.
Heller képernyójén egy ideig csak fehérséget láttam. Aztán a
fehérség hirtelen elmúlt. Heller kiszállt a lakóbuszbó l.
Észak felé mentek!
A kép pont azt a benzinkutat mutatta, ahol az a vidéki surmó
gyerek a kocsikról magyarázott Hellernek, amikor ó Washington
felé tartott.
És ott volt a vidéki surmó is; vadul bámulta a hatalmas lakó-
buszt.
Aztán hirtelen a surmó közelebb lépett, és farkasszemet nézett
Hellerrel. – MAGA! – kiáltotta, majd leesett az álla s földbe gyö-
kerezett a lába.
– Üdv – mondta Heller. – Hogy megy az üzlet?
– A kutyafáját! Honnan szerezte ezt a nagy lakóbuszt? Ez a
180
legvagányabb járgány, amit valaha is láttam!
– Azt hiszem, a nóm lopta – mondta Heller.
– A francba! – mondta a surmó tisztelettel. – Asszem, maga
tényleg beletrafált! – Aztán a lakóbusz mögé nézett, s végigpász-
tázott a hosszú kocsisoron, amely most lehajtott az autópályáról,
és láthatóan arra várt, hogy rákerüljön a sor a kútnál. – Ki ez a
többi ember?
– Mondjuk hogy a bandám – így Heller.
– A szentségit! Maga most egy nagymenó gengszter, bandával
meg mindennel?
– Van dízeled az összes kocsihoz?
– Naná.
– És egy kis víz a disznóknak?
– DISZNÓKNAK? – kiáltotta a surmó, a kocsisorra meredve.
– Persze – mondta Heller. – Megkocsikáztatjuk óket. Ezek a
disznók besúgók, mind egy szálig.
Bang-Bang hangja, közeledóben: – Mi ez a gengszterekkel?
Heller a fiúhoz: – Hadd mutassam be Bang-Bang Rimbombót,
a legeszelósebb autótörót New Yorkból.
– A teremtésit! – mondta a fiú, Bang-Bang kezét szorongatva.
A bérelt teherkocsik a sor végén dudálni kezdtek. A fiú sietve el-
kezdte feltankolni a lakóbuszt. Bang-Bang segített neki. Heller ál-
tal alig hallhatóan, Bang-Bang megkérdezte a fiút: – Mikor talál-
kozott a fónökkel?
– Évekkel ezelótt – monda a fiú. – Én indítottam el. S nézze
meg most!
Krak grófnó került Heller látóterébe. Erszényében kutatott.
Rémülten vettem észre, mire készül: a Squeeza kártyámat akarta
használni, hogy mind kifizesse a száz meg száz gallon üzem-
anyagot!
Sürgósen lekapcsoltam a képernyót.
Na nem baj, legyen! A háló szétterül, ti pedig egyenesen bele-
repültök.
A támadás talán lassú, de biztosan halálos lesz. Ismertem
Madisont. Láttam a csillogást a szemében. Ez gyilkos lesz!
181
4. fejezet
És tényleg, már a következó reggelen Madison a címlapon je-
lent meg:
A SÜVÖLVÉNY KÖLYÖK
MEGADTA MAGÁT
A KANSASI RENDORSÉGNEK
A KIADATÁSI ELJ ÁRÁS
ELHALASZTVA
SÜVÖLVÉNY KÖLYÖK A
NEW JERSEY-I
BÍRÓSÁG ELOTT
Hetekig tartó izgalmas bujkálás után Wister ma megadta ma-
gát...
Tudtam, hogy Madison még csak berendezte a színteret. Mivel
nem voltam biztos abban, mit akar, visszaigazolásra volt szüksé-
gem.
Heller és Krak képernyóje is múködött most, hogy kétszáz
mérföld távolságon belül voltak.
A farm körül sétáltak, láthatóan New J erseyben, mert a kör-
nyék elég lapos volt. Igen! Krak átnézett egy víztükör felett, me-
lyen jól látszottak New York City körvonalai!
Rockecenter fia, II. Delbert John a bérelt teherkocsik körül ro-
hangált, bekiabálva a disznóknak: – Halló! – És: – Megjöttetek! –
És: – Itt az új otthonotok! – Tölcsért formált a kezéból, majd visí-
tó hangot hallatott. J elzett a sofóröknek.
A sofórök nyilván leengedték a rámpákat, mert valóságos
disznózuhatag indult meg a teherautókról!
Mint egy közlekedési rendór, a fiú beterelte a disznókat a ka-
rámokba. Végül bezárt néhány kaput, beintegetett a disznóknak,
182
és ragyogó arccal Hellerhez és Krak grófnóhöz rohant.
– J aj – mondta II. Delbert –, imádni fogom ezt a helyet.
Szagújják csak ezt a szellüót a többi farmruo. Micsoda juóó
disznyuószag!
– Hé, Bang-Bang! – mondta Heller, arra fordulva, ahol Bang-
Bang támasztotta a falat. – Nem látok semmilyen házat.
– Ezért tudtuk megvenni ezt a helyet – mondta Bang-Bang. –
A ház leégett. Röfivel vettük át a helyet. Azt mondta, ót nem za-
varja. Majd alszik az ólban.
– Nem – mondta Heller. – Nem teheti.
– E' nekem pont juó – mondta a fiú. – Ezek itt ketten, akik ide-
jöttek velem, meg én, remekül elleszünk itt.
Heller ránézett a két igen koszos emberre, akik a közelben
ácsorogtak; nyilván örmények voltak. Élénken bólogattak.
– Kedvesem – mondta Krak halkan. – Úgy vélem, jobb, ha
itthagyjuk nekik a lakóbuszt.
– Szét fogják szedni – mondta Heller.
– Nem – mondta a grófnó. – Idónként visszatérek majd, és
folytatom a nevelését. Nem dolgozhatok egy disznóólban: épp az
volt a baj, hogy ezzel próbálkoztam. Itt ez a jó kis csapat: nagy a
munkanélküliség, és éppen nincs mit dolgozniuk. Tehát hagyjuk
csak itt a sofóröket, a szerelóket meg a pincérnóket, hogy gondját
viseljék a jármúnek meg a fiúnak. Semmibe sem kerül az egész,
épp most szóltam Bang-Bangnek, hogy hívja fel Mike
Mutazionét, és beszélje meg vele, hogy folyósítsa a bérüket és a
farm minden költségét a Squeeza-kártyám terhére. Mi pedig egy-
szerúen visszamegyünk a terepjáróval az irodába.
– J ó, rendben – mondta Heller. – De kell nekik a terepjáró,
hogy mozogni tudjanak.
A grófnó rápillantott, majd derúsen elmosolyodott. Intett
Bang-Bangnek, és bementek a lakóautóba.
Miután befejezték a munkát, a bérelt teherkocsik elmentek.
Heller leadott néhány karjelzést, s a két nyugdíjas Greyhound-
sofór, a szereló meg a két idós pincérnó azonnal köré gyúltek.
Epésen figyeltem. Mint flottatisztnek elképzelése sem volt ar-
183
ról, hogyan rúgja ki az embereket úgy, ahogy az az üzleti életben
szokásos.
– Remek munkát végeztek – mondta Heller.
Mind mosolygott.
– Van-e kedvük ittmaradni, hogy gondoskodjanak a jármúvek-
ról meg a fiúról?
Éljeneztek.
– Valamennyien kapnak egy-egy ezres jutalmat az utazásért.
Még hangosabban éljeneztek.
Kíváncsi voltam, bírom-e még.
Krak grófnó, Bang-Bang kíséretében, kiszállt a lakóbuszból. –
Képzeld csak! – kiáltotta. – Micsoda szerencsénk van! Mike
Mutazione épp ma kapott egy szinte új Rolls-Royce Silver
Spiritet. Van hozzá egy igazi angol sofór, aki korábban egy lord-
nál szolgált. O fog engem ideszállítani, hogy befejezzem a neve-
lést. Csak néhány mérföldre vagyunk Newark-tól, s még ma este
átküldi. Alkalmi vétel, csak tizenötezer dollár. De ez nem számít,
a hitelkártyámmal fizetem.
Tudtam! Túl soká hagytam bekapcsolva a képernyót!
Fel-alá járkáltam. Mudur Zengin órjöngeni fog, ha ezek a
számlák mind megérkeznek. Biztonsági tartalékom füstté vált.
Ó, több okom is van rá, hogy kezeljem a helyzetet!
A csapdának, amelyet felállítottam, feltétlenül múködnie
KELL!
5. fejezet
Mivel késóre járt, az éjszakát a farmon töltötték, s beköltöztet-
ték a fiút.
Madison címlapja a következó volt:
A SÜVÖLVÉNY KÖLYÖK MEGJAVUL.
CSATLAKOZIK A FEHÉR ANGOLSZÁSZ
PROTESTÁNS TISZTASÁG LIGÁJÁHOZ
184
„Elég a búnból" ez volt az elsó nyilatkozata a megrögzött
útonállónak, Wisternek, amikor megbilincselve kiszállt a repüló-
gépból a New Jersey-i Trentonban. (L. a fotót a 8. oldalon.)
„Mialatt rejtózködtem" mondta, „az erény mintaképévé vál-
tam. Rájöttem, hogy a bún nem kifizetódó. S mikor a Fehér An-
golszász Protestáns Tisztaság Ligájának egyik tisztje megkörnyé-
kezett a repülógépen, azonnal jelentkeztem a tagok közé."
Kansas és New Jersey bírái egyaránt megnyugodva lélegeztek
fel. A Legfelsóbb Bíróság részéról Hanger bíró kijelentette: „Ha
egy olyan útonálló, mint Wister, megtisztul és megnemesül, s
ilyen esküt esküszik, az új reménység Amerika ifjúsága számára."
Wister, aki négy évszázad után elóször lopott el egy amerikai
várost...
Nem voltam teljesen tisztában a dolog kimenetele felól. De
mostanra megismertem Madisont. Valamin nagyon rajta volt.
Éberen figyeltem a képernyóket, abban a reményben, hogy
Heller vagy Krak vesz egy újságot, vagy valaki felhívja a figyel-
müket a cikkre.
Azon a reggelen az Empire State Buildingbe hajtattak a Rolls-
Royce Silver Spirittel. Egy szertartásos angol sofór nyitotta ki
elóttük udvariasan az ajtót, és kulturált akcentussal közölte velük,
hogy felküldené a poggyászukat.
Heller és Krak fellifteztek, s beléptek az elócsarnokba. Heller
kinyitotta az ajtót, melyen a sugárhajtású gép díszelgett. Egy pil-
lanatra azt hittem, hogy valaki lesben állt és rájuk támad.
A legfurcsább sivító zajokat hallottam!
A macska volt!
Nyivákolva Heller karjába ugrott, leugrott, Krak karjába ug-
rott, a szoba közepére szökkent, körbe-körbe rohangált, s mind-
eközben rettenetes hangokat adott! Micsoda húhó! Percekbe telt,
míg engedte, hogy Krak felvegye és simogassa. Milyen furcsa vi-
selkedés egy macskától: olyan zárkózottak és megvetóek. Hiá-
nyoztak volna neki?
185
De nem volt idóm ezt mérlegelni. J ött Izzy! Ritkán figyeltem
ilyen vad izgalommal.
Izzy minden bevezetés vagy üdvözlet nélkül így kiáltott: – Hí-
reim vannak! – Okmányokat lengetett zászlók módjára. – Üljenek
le. Nem fogják állva kibírni.
Leültek. Izzy büszkén járt fel-alá elóttük. – Mamie Boomp el-
adta Atlantic Cityt! Kiárusította a szaúdi-jemeni trónörökösnek!
Régóta csorgott a nyála a fickónak, hogy rátehesse a kezét Ame-
rika Szépeire. Most felszedheti óket évról évre. Ó, mik derülnek
ki, micsoda üzletasszony ez a Mamie Boomp! Készpénzért adta
el, egy rakás üzemeltetési költséggel és néhány más tulajdonnal
együtt, amelyeket a trónörökös már birtokolt. A vevó állja a sze-
mélyzet korábban kialkudott fizetését, és megtartja Mamie
Boompot mint elnököt és általános igazgatót.
– Ó, ez csodálatos! – mondta Heller.
– Mamie Boomp okos nó – mondta Krak.
– Nem, nem, nem ez a jó hír. Jöjjenek velem!
Rohanvást indult el. Ok követték. Heller rávette, hogy taxi he-
lyett a Silver Spiritbe szálljon, s bógó motorral indultak neki a vá-
rosnak, Izzy izgatott irányítása szerint.
A Central Park nyugati részén voltak. Izzy egy föld alatti bejá-
róra mutatott; egy tágas garázsba hajtottak. Kiszállt, és intett ne-
kik. Egy liftbe tuszkolta óket.
Amikor a lift megállt, Izzy nem nyitotta ki az ajtót. Így szólt: –
Nos hát, emlékezek arra, amikor mondtam, hogy Miss J oy sok-
kal-sokkal szebb, minthogy egy hivatalban lakjék? Az árban,
amelyet a trónörökös fizetett, benne volt nyolc pazar lakás Man-
hattanben. Hát NÉZZÉK!
Feltépte a liftajtót.
Pillantásuk egy tetótérre esett. Végeláthatatlan, ápolt ösvé-
nyek, kertek meg üvegházak.
Izzy a kert szélére vezette óket, s kitárta karját. Alattuk, meg-
annyi emelettel lejjebb, a Central Park zöldellt.
Nem hagyott nekik idót a bámészkodásra. Egy kulcskarikát
csörgetett. Egy magas üvegajtóhoz rohant, s kinyitotta.
186
Egy oszlopcsarnokos belsó tér tárult fel elóttük. Az oszlopok
világosbarnák voltak, köröttük tekervényes díszek csillámló kó-
ból, aranyszegéllyel és aranysávokkal. A padló színes márvány-
kockákból. A bútorokon rokokó csigavonalak. Pazar hely. Mint
egy palota!
– Tizenöt szoba! – mondta Izzy. – Akkora tetókert veszi körül,
hogy három kertészt igényel a gondozása. S egy teljes emelet a
szolgák és a raktár számára. Tetszik?
– Gyönyörú! – mondta Krak grófnó.
– Az Önök otthona – mondta Izzy.
6. fejezet
A következó napon lesöpörtem a csótányokat az asztalról, és
leraktam az újsághalmot. Madison ismét a címlapon jelent meg:
A TISZTASÁG LIGÁJA
NEW JERSEY
KORMÁNYZÓJ ÁHOZ FOLYAMODIK.
A SÜVÖLVÉNY KÖLYÖK ÜGYE
A KORMÁNYZÓ ELOTT
Tömegdemonstrációkkal (l. a fotót a 12. oldalon) és táviratok
lavináival kérlelték ma New J ersey kormányzóját, hogy kegyel-
mezzen meg a hírhedt útonállónak, a Süvölvény kölyök néven
ismert Wisternek.
A történet különféle változatokban valamennyi újságban meg-
jelent. Országos sajtóesemény volt.
Tudtam, hogy benne lesz a tévében és a rádióban. A Fehér
Angolszász Protestáns Tisztaság Ligája igazi pofozógép volt.
Figyeltem a képernyón, mivel reagál Heller és Krak.
Igencsak szorgosan költözködtek kerti lakjukba. A garázsba a
Porsche került, a sofór kezelésében. Heller megpróbálta elmagya-
187
rázni neki, hogy lehet az, hogy ez a Porsche nem benzint fo-
gyaszt, hanem aszfalttömböket, és hogy havonta csak egyszer kell
újratölteni. A sofór kételkedett, de ha az uraság ezt mondta a
Porschéról, akkor az úgy van jól, végül is német gyártmány, és
azoknál sohase lehessen tudni. De mikor Heller javasolta, hogy a
Silver Spirit motorját is cseréljék ki, a sofór megmakacsolta ma-
gát: miután angol kocsiról van szó, a javasolt motorcserét, annak
elvégzése elótt, engedélyeztetni kell a canterburyi érsekkel. És
tudja-e az uraság, hogy az elsó Rolls-kocsik motorházán lakat
volt, és csak a cégnek volt hozzá kulcsa? Nem? Nos, ó gondolta,
hogy Heller mint amerikai nem tudhatja. Szóval jobb, ha a Rollst
meghagyjuk Rollsnak, akár falja a benzint, akár nem, a hagyo-
mány az hagyomány, ugyebár. Nem lebecsülendó.
Krak grófnónek nagyobb szerencséje volt. Izzy rajtakapta ót
seprúvel a kezében; némi tisztelettel elvette tóle, és az „etruszk
szalonba" irányította, ahol a házicselédek hordájával került szem-
be; közülük kellett kiválasztania a személyzetet. Izzy elmagyaráz-
ta, hogy szükség van három kertészre, egy inasra, egy konyhafó-
nökre, egy kuktára, két háziszolgára, egy szobalányra, két bizton-
sági órre, és utoljára, de nem utolsósorban egy komornyikra.
Mentegetózött, amiért nem merészelte maga kiválasztani a
személyzetet.
Úgyhogy a grófnó részt vett a kiválasztásukban, csupán azért,
hogy rájöjjön: már elózetesen megrostálták óket, úgyhogy éppen
tizenkét ember volt ott, akik éppen megfeleltek a nevezett állá-
sokra. Így hát „kiválasztotta" óket, Izzy pedig azonnal átadta a
seprút az egyik háziszolgának, s a személyzet haladéktalanul
munkához látott, a komornyik sasszemétól kísérve.
Még mindig figyeltem óket, hátha kezükbe akad egy újság.
A grófnó elhajtatott New J erseybe, hogy kicsit nevelje a
Rockecenter fiút.
Heller éppen próbálta elrendezni „dolgozószobáját", vagy in-
kább barlangját, s elrakni a holmiját.
Ezenkívül csak annyi történt, hogy megérkezett a szabója,
hogy méretet vegyen az egyenruháihoz. Néhány nap múlva ez-
188
redbál lesz; Heller ugyan a ROTC, a tartalékos tisztképzó egység
tagja volt, de eddig nem szerzett semmiféle uniformist.
Bang-Bang jelent meg a képernyón, amint néhány tippet adott
a szabónak. Úgy látszott, hogy a tartalékos tisztképzó tisztjei –
Wister mint felsóbb éves hallgató hadnagyi ranggal rendelkezett
– és a hadsereg tisztjei ugyanolyan egyenruhát viselnek, kivéve a
váll-lapot, amely zöld volt piros csíkkal, aranyfáklyával és fehér
ARMY ROTC betúkkel.
– Nem azért nótt vízhólyag az agyamra meg bütyök a lábamra,
hogy lézengó ritter legyen belóled – magyarázta Bang-Bang, és
tovább adogatta a szabónak a finom ötleteket; melyek anélkül,
hogy az egyenruha színe megváltozott volna, valamiképpen az
„önmagára valamit adó tengerészgyalogos" egyenruhájára for-
málták a katonai egyenruhát.
Nos, gondoltam, ma sok a dolguk. Talán holnap megnézik az
újságokat.
Eljött a holnap. Madison fócíme terebélyesebb lett:
A SÜVÖLVÉNY KÖLYÖK
KEGYELMET KAPOTT.
A KORMÁNYZÓ ENGEDETT
A NEMZET KÖNYÖRGÉSÉNEK
Az éljenzó tömegek ma kapták a hírt, hogy Wister, vagyis Sü-
völvény kölyök feltétel nélkül kegyelmet kapott New Jersey kor-
mányzójától.
Az örömteli hírt fáklyásmenettel ünnepelték (lásd a fotókat,
középsó nagy kép).
„Nem pusztán arról van szó, hogy engedtem a Fehér Angol-
szász Protestáns Tisztaság Ligája nyomásának", mondta a kor-
mányzó. „Nyilvánvaló, hogy az ifjú ember megjavult, és most – a
maga módján – igazi szent. Ezenkívül Atlantic City nem került
Nevadához, hanem visszatért New J ersey igazgatása alá új tulaj-
donosa, a szaúdi-jemeni trónörökös révén, miután egy különleges
szerzódés megengedi, hogy a New J ersey-i adószedók is belép-
189
hetnek, feltéve hogy megígérik, a vesztegetési összegeket a sze-
rencsejátékra fordítják."
Az igazat megvallva, a történet nem túlságosan érdekelt. Egy
csomó újság némiképp túllótt a célon, mikor arról írt, hogy a Sü-
völvény kölyök pusztán a környezetvédelem hátrányos helyzeté-
nek áldozata, és lényegében az erkölcsi érintetlenség makulátlan
példája. Néhányuk említette a felmentó tényt, miszerint a szexuá-
lis erkölcstelenségnek még az árnyéka sem szennyezte múltját.
Sóváran figyeltem a képernyót, hátha látok valamilyen reakci-
ót minderre. Egész este ott ültem a képernyóhöz tapadva, abban a
reményben, hogy egy óvatlan pillanatban valaki szóba hozza,
hogy Heller kegyelmet kapott.
Az ezredbálon voltak. Igazán színpompás esemény volt. A
New York-i Fegyverraktár lobogói alatt egy katonazenekar pró-
bált vérforraló popzenét játszani.
Heller tündökölt az egyenruhájában. Láthatóan senki sem is-
merte, ami nem csoda, hiszen életében elóször került személyes
kapcsolatba a tartalékos tiszteket képzó egységgel. Valószínúleg
azt hitték, hogy valami tartalékos hadnagy Bostonból; az egyik
tiszt meg is kérdezte tóle, hogy állnak ott a dolgok, s így tovább.
Krak grófnó tündökölt ezüstös fehér estélyi ruhájában, ami ne-
kem tízezer dolcsiba került, hogy (bíííp) meg. Látszott, hogy tö-
kéletesen lehengerelte a férfiakat, akikkel táncolt s akik bámulták,
a hülyék. A nók okosabbak voltak: kinyílt a bicska a szemükben.
Tanc ezredes, akinek vérmes reményeim szerint le kellett vol-
na tartóztatnia a grófnót, vagy másképpen kellett volna leteríte-
nie, mindössze meghajolt elótte, meglehetósen vörös arccal, akár
az illem mintaképe.
A történtek meglehetósen kiborítottak. Ezek az egyenruhás
papagájok, meg az üresfejú szépségek, akik fóhadnagyaikkal
együtt az ezred báltermében nyüzsögtek, egyszerúen túl hülyék
voltak ahhoz, hogy rájöjjenek: éppen egy földönkívüli pár táncol
közöttük. Hogy állnak a dolgok Bostonban? Nahát! Hogy állnak a
dolgok a Voltáron – ez helyénvalóbb lett volna. Megszerezte-e
190
mostanára az ellenórzést Lombar a Nagy Tanács felett? Megkap-
tam-e a parancsot arra, hogy megöljem óket?
Egy szó nem sok, annyit sem szóltak a kegyelemról!
Másnap reggel Madison ismét címlapra került. Igazán nagy
dobás volt!
SÜVÖLVÉNY KÖLYÖK TISZTSÉGET VÁLLALT
A FEHÉR ANGOLSZÁSZ PROTESTÁNS
TISZTASÁG LIGÁJÁBAN.
MAGAS TISZTSÉGRE JELÖLTÉK A
KEGYELMET ÜNNEPLO ESTÉLYEN
Tegnap éjjel egy adománygyújtó vacsorán egyhangúlag meg-
szakították a Fehér Angolszász Protestáns Tisztaság Ligájának
ósrégi hagyományát.
Wister, vagyis Süvölvény kölyök személyében egy útonálló
kapott fótiszti kinevezést.
A kinevezési beszédben a Fehér Angolszász Protestáns Tiszta-
ság Ligája elnöke, Agatha Prim a következóket jelentette ki:
„Megtiszteltetésnek tartom, hogy Gerry Wistert az intoleranciáért
felelós alelnöknek nevezhetem ki. Miután minden oldalról meg-
vizsgáltuk, egyetlen halvány utalást sem találtunk valódi erkölcs-
telenségre a múltjában. Makulátlan lovag ó, aki sohasem alacso-
nyodott le oda, hogy engedjen a szemérmetlen buja vágyaknak.
Az, hogy ellopta Atlantic Cityt, tiltakozó gesztusnak tekinthetó a
bún, a hazárdjáték és a rossz ellen."
A vacsorán, amelyen jelen volt mindenki, aki számított a
Négyszázak között, adománygyújtés folyt A Puerto Ricói-ak el-
nyomásáért kampány számára, akiket szexuális szabadosságuk
miatt régóta támad a Liga.
Süvölvény kölyök, aki elfogadta a megbízatást, így szólt:
„Egész életem során fikarcnyira sem becsültem a kéjvágyat. Ha-
ladéktalanul latba fogom vetni befolyásomat, hogy a Simmons
Matrac Vállalat számára megtiltsák a franciaágyak gyártását."
191
A lélegzetem elállt. Gyanította-e egyáltalán Heller és a grófnó,
hogy míg az ezredbálon mulatnak, mi folyik a média valódi vilá-
gában?
Rákapcsolódtam a képernyókre. A grófnó és Heller ráérósen
reggeliztek a kéjlak kertre nézó teraszán, a tavaszi napsütésben.
Feltúnt az inas, aki bajor mokkamentát szolgált fel Hellernek. A
tálcán egy újság hevert!
A grófnó sóhajtott. – Ma megint át kell mennem New Jersey-
be. Akárhányszor odamegyek, mindig hajat kell mosnom, hogy
kimenjen belóle a disznószag.
– Hogyan haladsz? – kérdezte Heller, mokkáját kortyolgatva.
– Nos, egyvalami kissé aggaszt. Röfivel többnyire minden
rendben van, de van valami rejtett gonoszság a fizimiskájában,
amiról csak gyanítani tudom, hogy örökletes.
– Vagyis?
– Ha valaki az útjába kerül, morogni kezd arról, hogy az em-
bereket vágóhídra kéne küldeni.
– Ajaj, ez nagyon is a Rockecenter családra hasonlít – mondta
Heller. – Veszedelmes lenne rábízni a Föld sorsát.
– Igen, de van egy mentó körülmény, kedvesem. Azt hiszi,
hogy még a Nap is a testvére, J et kívánságára kel és nyugszik.
Mindent megtesz, amit csak mondasz.
– Várj csak – így Heller. – Tudom, hogy kedvel, de nem gon-
doltam, hogy ennyire.
– Ó, igen. Tudod, milyen elragadó vagy. És emellett, ami elég
furcsa, amióta Röfi találkozott Izzyvel, retteg attól, hogy olyat te-
gyen, amit Izzy nem szeret.
– Nahát! – mondta Heller. – Bármennyire is csodálom Izzy
Epsteint, elóször hallok olyat, hogy valaki retteg tóle.
– Nos, ez a helyzet – mondta a grófnó meglehetós mesterkélt-
séggel.
Heller gyanakodva nézett rá: – Kedvesem, biztos vagy abban,
hogy nem rontod el alapvetóen Röfi személyiségét?
– Én, Jettero? – mondta.
192
Ó, bolonddá teheti Hellert. Elvakíthatja az egész világot ártat-
lan arcával és rendkívüli szépségével. De engem nem tett bolond-
dá. Hirtelen keresztülláttam a tervén! Most készíti fel a Föld báb-
császárát, hogy haza– és férjhez mehessen! Mire nem vetemed-
nek a nók, csak hogy elérhessék mocskos és megvetendó céljai-
kat! Még a disznószagot is képes elviselni, hogy végül az legyen,
amit akar!
Amikor felkeltek az asztaltól, az újságot észre sem vették. Is-
mertem Madisont. Valójában olyan jó volt, hogy nem is sejtették
a csalétket, amelyre Hellernek rá kell harapnia.
Éppen a következó napon fogytam ki a pénzból, így nem tud-
tam megvenni az összes újságot. Szégyelltem, hogy nem láthatom
az összes címlapot New Yorkból és széles e világból. Mert ez a
kitúnó, felbecsülhetetlen Madison, aki mindent megtett, hogy a
címlapon maradhasson, s jól tudtam, hogy végül el is érte ezt, fel-
állította a csapdát.
A sztori abszolút pompás volt!
Címsorok! Hatalmasak! Ragyogók!
SÜVÖLVÉNY KÖLYÖK NEVE
APASÁGI PERBEN!
A FARMER LÁNYA
KÉTMILLIÁRD
DOLLÁRRA PERLI!
Dingaling, Chase és Ambo ügyvédek ma kétmilliárd dollárért
indítottak pert Wister avagy Süvölvény kölyök ellen, a Kansas ál-
lambeli Comhole-ban éló Maizie Spread nevében, aki azt állítja,
hogy Wister házasságon kívül, búnös módon, anyává tette ót.
Állítása szerint a hírhedt útonálló állandóan bedöntötte ót a
szénába, amíg apja birtokán rejtózködött, ahova egy évvel ezelótt
állított be. Az ártatlan lány zokogva közölte egy sajtókonferenci-
án, a média jelenlétében: „Nem tudtam ellenállni a ravaszságá-
nak. Ártatlanságomban nem értettem, hogy nem tejfehér arcszí-
193
nemet próbálja megóvni a Naptól, amikor rajtam feküdt. Öt hó-
napig nem csinált fel, de most, a legnagyobb meglepetésemre,
egészen dagadt vagyok a gyerektól."
Magyarázatot akartunk kérni Süvölvény kölyöktól, de nem
tudtuk elérni. Ügyvédei, Boggle, Gouge és Hound szerint ók nem
illetékesek a magyarázatra.
A szóbeszéd szerint Süvölvény kölyök Kanadába menekült;
jogi szakértók ezt a tényt mint a bún hallgatólagos beismerését ér-
tékelik.
Ó, micsoda sztori! S a többi újság, különösen a bulvár jellegú-
ek, vad orgiákba csaptak át, ahogy a történteket leírták. Az egyik
még azt is lehozta, amint Süvölvény kölyök a holdfényben táncol,
körülötte megannyi nyúl, ó meg kiabál nekik: – Gyertek! Gyer-
tek! Hadd védjelek meg benneteket a Naptól! Ötvenes faktor!
BOTRÁNY!
A csapda nyitva tátongott!
7. fejezet
Mohón csüngtem a képernyóimen, hogy tanúja legyek az elke-
rülhetetlen dührohamnak. Krak grófnó hajlamos volt a féltékeny-
ségre. Egy pillantás erre az apasági sztorira, és kiborul. Egyszerú-
en elhagyja Hellert!
Figyeltem, amint reggeliztek. Figyeltem, amint a pincér leteszi
az újságot az asztalra. Figyeltem, ahogy felkelnek, és felsegítik
rájuk a kabátjukat. Láttam, hogy elhagyják közös kéjlakukat,
anélkül hogy akár csak egy pillantást is vetettek volna az újságra.
Hát jól van. A Rolls-Royce Silver Spiritben néha szólt a rádió.
Ezen a reggelen minden negyedórában szóltak a hírek a perról:
Madison mesterien keltette a sajtóvisszhangot.
Ám ezen a reggelen Krak grófnó kérte Bang-Banget, aki elöl
ült, hogy „tegyen be egy jó kazettát", aki, mivel ráhagyták a vá-
lasztást, természetesen egy olasz operát tett a magnóba, a
194
Rigolettót, amelyben mindenki mindenkit megöl, és még a fojto-
gatás közben is énekelnek. De én nem ilyen vért kívántam.
A hivatalban Heller nagy fehér íróasztalához ült, és felhívta
Floridát. Éppen elótte hevertek összehajtva a reggeli lapok.
Krak grófnó egy karosszék karfájára ült, s türelmesen figyelte
ót. Épp a szeme elótt voltak a végzetes újságok, összehajtva
ugyan, de a keze ügyében.
Hellernek láthatóan bérelt vonala volt Ochokeechokee-ba, s
hosszú fecsegésbe kezdett valamiféle nehézségekról, amik oda-
lent merültek fel, s akadályozták a mocsári magaslatok megfeleló
kialakítását. Úgy túnt, hogy egy „meghajtási magaslatnak" leg-
alább ötszáz láb magasnak kell lennie ahhoz, hogy meglegyen a
„löket".
– Gyúrúket kell kilövellniük – mondta. – Nagy, zöld spóragyú-
rúket. Ha nem hajtjuk óket elég magasra, nem érik el a sztrato-
szféra áramlatait. Percenként egy gyúrú indul el, s ha a magasla-
tok alacsonyabbak, a gyúrú nem lesz tökéletes, és az ebból szár-
mazó szétzilálódás megakadályozza a kilövellések folyamatossá-
gát. Muszáj ötszáz láb magasnak lenniük.
A kivitelezó a vonal másik végén fölöttébb sajnálkozott a flo-
ridai akadályok miatt, de mondta, amit neki mondtak.
– Azok odalenn napfényt adnak el – mondta Heller. – Ha az
összes korom meg füst az atmoszférába kerül, igencsak beborul
fölöttük. Gyakoroljon rájuk némi nyomást. Láttassa be velük,
hogy a józan ész a világ levegójének megtisztítását kívánja.
– A józan ésszel semmire sem megyünk – mondta a kivitelezó.
– Csak az számít, mi áll a könyvecskében, amit a floridai állami
felügyelók hordanak magukkal. De elmondom magának, mit csi-
nálok: elküldök egy jogászt Tallahassee-be, hogy beszéljen a
kormányzóval. Talán elérjük, hogy enged a megszorításokból.
Hellernek be kellett érnie ezzel. Letette a telefont, és felpillan-
tott. Látta, hogy a grófnó még mindig ott ül. – Kész van az osztá-
lyod? – kérdezte.
– Igen, drágám – felelte. – Mind az ötven, néhányan köztük a
legjobb villamosmérnökök az országban. Nem adtad ide a fel-
195
jegyzéseidet, amelyeket tegnap készítettél.
– Ó, bocsáss meg – mondta Heller. Éppen az újságok fölött
nyúlt át egy aktatáskáért, kinyitotta, és egy csomó jegyzetet vett
ki belóle. Átadta óket Kraknak.
A grófnó rájuk pillantott, megcsókolta Hellert, és kisétált az
ajtón.
Lement a hallba, és megállt egy táblánál:
Energia, Energia, Energia Rt.
Igazított a kabátján, kinyitotta az ajtót, és bement.
A tágas hivatali szoba ideiglenes osztályteremmé alakult át. A
padsorokat különbözó korú férfiak töltötték meg. Mindannyian
tisztelettudóan felálltak. Krak grófnó a katedrára, a táblához lé-
pett.
Egy idósebb férfi üdvözölte, aztán lelépett a katedráról, s így
szólt a csoporthoz: – Most átadom az osztályt Miss Krackle-nek.
Valamennyi férfi udvariasan tapsolt.
A grófnó letette a jegyzethalmot egy asztalra. – Uraim! –
mondta –, önöket az Energia, Energia, Energia Rt. alkalmazza
mint mérnököket. Megtiszteltetés számomra, hogy a bolygó leg-
kiválóbb mérnökeihez szólhatok. Néhányukat egyszersmind kivá-
ló idegennyelv-ismeretük miatt választottuk ki.
– Távol álljon tólem, hogy önöknek, a téma szakértóinek,
megmondjam, miként végezzék munkájukat. Pusztán azért va-
gyok itt, hogy ismertessek önökkel egy bizonyos technológiát,
azt, amellyel dolgozni fognak.
Jegyzeteibe tekintett. – Az energia központi gyújtóállomások-
ról elosztási egységekbe és aztán fogyasztási elnyeló egységekbe
való sugárzása, mikrohullámú felhalmozó– és szóróegységek se-
gítségével, vélhetóleg bizonyos mértékig új az önök számára.
Krétával a kezében a táblához lépett. – Ha az energiát mint va-
lami vízáramot szemléljük, amelyet mindazonáltal lehetséges su-
gárba terelni és összpontosítani, láthatjuk, hogy egy országban
egy központi gyújtóállomás fogadhatja az energiát valamely for-
196
rásból, majd áttérítheti és összpontosíthatja azt alárendelt fogadó-
központok felé, amelyek azután a fogyasztó egységek felé össz-
pontosítják.
Hullámvonalas ábrát kezdett rajzolni a táblára.
Megdöbbentem: Heller jegyzeteivel a kezében szabályszerú,
az egész bolygóra kiterjedó mikrohullámú energiagyújtó és -
elosztó rendszert vázolt fel.
Az, hogy Krak grófnó ilyen szakértó módon magyarázott, nem
volt nagy meglepetés számomra, hiszen egyszerúen leadta a tan-
anyagot.
Ami megdöbbentett: a teljesen új, ármányos összeesküvés,
amelyról tudomásom sem volt. Nem kérdeztem meg magamtól,
hogy mit fognak energiaforrásnak használni, ez rejtély volt. Csak
annyit tudtam, hogy ha a grófnó szakértóket tanít ki a mikrohul-
lámú szórás technológiájára, akkor Rockecenter birodalma jócs-
kán benne lesz a lekvárban! J ó pár milliárdja függött az ásványi
üzemanyagok – olaj és szén – eltüzelésétól, melyek révén helyi és
kis hatékonyságú energiával látta el a vállalatokat és a lakásokat,
drága pénzért, nagy haszonnal. Úgyhogy mit számít, ha
Rockecenter múködése, ahogy a környezetvédók mondják, rom-
bolja a légkört? A környezetvédók egyszerúen célt tévesztettek!
Amit csinált, J ÖVEDELMEZO volt, és kész!
A Krak grófnó pártolta ármányos összeesküvés célja az
Octopus tönkretétele volt! És az összeesküvés igencsak elóreha-
ladt, elannyira, hogy mérnököket szerzódtettek és képeztek ki a
berendezések felépítésére és üzembe helyezésére!
Nem kréta volt az, amit tartott, amikor Heller rajzait másolta a
táblára. Egyenesen Rockecenter, s rajta keresztül Lombard Hisst
szívének szegzett tór volt! Ha enyhül Rockecenter szorítása a
bolygó körül, többé nem tudjuk a Voltárra szállítani a kábítószer-
muníciót!
(Bíííp) meg!
Ezt meg kell állítani!
Ismét Heller képernyójére néztem. Éppen az asztalánál ült, s
újabb jegyzeteket készített, amelyekben a voltári technológia ki-
197
fejezéseit földi szavakra fordította.
Az újságokat a végzetes sztorikkal teljességgel figyelmen kí-
vül hagyta!
Fél óra múlva Krak grófnó visszatért az irodába. Megfeszült
nyakkal szuggeráltam, hogy vegye fel az újságot.
Heller fölnézett. – Jól ment?
– Persze, drágám – mondta a grófnó. – A jegyzeteid kitértek
minden kérdésükre. Átadtam az osztályt Gen professzornak. Sze-
rintem egy-két hónap képzés után átnézik saját tankönyveiket, és
összehangolják a rendszereket. Néhány elóítélettel fel kell hagy-
niuk, de meg fogják tenni.
– Nos, biztos vagyok benne, hogy ezt rád bízhatom – mondta
Heller. – Ez csak annyit jelent, hogy elhagynak néhány babonát
az energiával kapcsolatban.
A grófnó átnyúlt az asztalon egy újságért. Felvette. Igazán el-
állt a lélegzetem!
Átment a bárhoz, s kivett egy konzervdobozt. Kinyitotta.
Kiterítette a bárpulton az újságot. Kiszórta rajta a konzervdo-
boz tartalmát.
A macska felugrott, azt mondta, miau – és enni kezdett.
Krak grófnó felkapta a táskáját. – Átmegyek New J erseybe.
Arcon csókolta Hellert, s kisétált.
Az egyetlen, aki olvasta az újságot, a macska volt!
A fogamat csikorgattam!
Aztán rájöttem, miról van szó. Valamiért óvatosaknak kell
lenniük. Konspiráció! Ezen a bolygón csak akkor lehetsz boldog,
ha sohasem olvasol újságot és nem hallgatsz híreket. S mivel ez
tökéletesen igaz volt, ez egyáltalán nem jogosította fel óket, hogy
szövetkezzenek ellenem.
Egy ilyen gyönyörú történet, és befuccsol!
Miközben Hellernek próbált segíteni, aláaknázta azt, ami érté-
kes: a PÉNZT!
Ketten együtt meg akarták menteni az életet ezen a bolygón!
Ó, micsoda gazság!
Tudtam, hogy cselekednem kell!
198
8. fejezet
Némi járkálás után visszamentem, és ismét tanulmányoztam a
történetet.
INSPIRÁCIÓ!
Elóbb végrehajtani, aztán gondolkodni. Támadnom kell!
Lesöpörtem a kabátomról a csótányok nagyját, és határozott
lépésekkel megtettem az utat az aluljáróig.
Tizenöt perc múlva egy ócska épület elótt álltam. Az elsó eme-
letén pornóbolt volt. A másodikon masszázsszalon. A Szellemi
Titkosítás Nemzeti Szövetségének helyi csoportja a harmadikon.
Én a negyedikre tartottam.
Felmentem a lépcsókön.
Félelmetesen elóremeresztettem az államat.
Beléptem Dingaling, Chase és Ambo hivatalába.
El akartam szabadítani a legrettenetesebb fegyvert, amelyet
valaha is kitaláltak: az amerikai igazságszolgáltatást!
Titkárnó nem volt. Egyenesen keresztülmentem az üres váró-
szobán, és a következó irodán.
Egy kopasz, ravasz, fürkészó tekintetú férfi nézett fel egy ösz-
szekarcolt asztal mögül. Kezét dörzsölte. – Kiborult? Valaki be-
tett magának? Mi vagyunk, akikre szüksége van.
Felemelte a hangját: – Chase! Ambo! Ügyfelünk jött!
Újabb két ajtó nyílt ki. Újabb két kopasz, ravasz, fürkészó te-
kintetú férfi viharzott be.
– A Wister-ügy miatt vagyok itt – mondtam.
Igen éberen figyeltek. Aztán Chase megközelített, és végigta-
pogatott; meg akart bizonyosodni arról, hogy nincs nálam magnó
vagy puska.
– Mellette vagy ellene? – kérdezte Dingaling, az elsó férfi.
– Ellene – jelentettem ki határozottan.
Azonnal széket hoztak, s mindhárman segítettek helyet foglal-
ni.
– Az ön hovatartozása...?
– Biztos vagyok abban – mondtam határozottan –, hogy
199
Madison Maizie Spread nevében fogadta fel önöket.
Bizalmatlanul néztek.
– Madison fónöke vagyok – mondtam. – Nevem Smith. Ellen-
órizhetik nála, de ne mondják meg neki, hogy itt vagyok.
Chase eltúnt. Hallottam, hogy telefonál. Visszajött, és bólintott
a másik kettó felé.
– Valódi perról van szó – mondtam.
– Ó, ugyan, ugyan – mondta Dingaling. – Ez csak reklámmeg-
bízás, Mr. Smith. A legsúlyosabb zaklatás a médiában. Megszo-
kott dolog. Egy ügyvédi iroda, mint a miénk, állandóan csinál
ilyet.
– Ezen keresni lehet – mondtam.
– Ó, ugyan, ugyan, Mr. Smith – mondta Ambo.
– Ön tökéletesen tudja, hogy ennek a Wisternek egy fityingje
sincs.
– Van itt valami, aminek a közlését Madison mellózte – mond-
tam. – Létezik egy igazi J erome Terrance Wister.
Meghökkent képet vágtak.
– Milliókkal, sót, milliárdokkal rendelkezik – mondtam.
Mereven bámultak.
– Az ember, akivel Madison átverte magukat, dublór. Az
IGAZI Wister egy tízmilliós luxuslakásban él a Central Park
nyugati részén, húszfós személyzete van, és egy Rolls-Royce
Silver Spirittel fuvarozzák a pazar irodájába, az Empire State Bu-
ildingbe.
Tökéletesen hanyatt vágódtak. Kérdésekkel halmoztak el, én
pedig feleltem.
– Egy igazi ügy! Egy védtelen milliomos! – dünnyögték ma-
gukban.
– Ha átadják az idézést az igazi J erome Terrance Wisternek a
luxuslakásában ma délután öt óráig, megcsinálják a szerencséjü-
ket!
További részleteket adtam meg nekik.
Amikor távoztam, körbeálltak, és körbe-körbe táncoltak az
irodájukban, hisztérikus örömükben kiabálva.
200
9. fejezet
A délután öt óra a képernyóhöz tapadva köszöntött rám.
Krak grófnó a Silver Spirittel felszedte Hellert az irodánál.
A garázsba hajtottak.
Felmentek a lifttel.
Heller kinyitotta az ajtót a tetón, és belépett az elószobába.
Nyomában Krak grófnó.
Egy piszkos férfi piszkos felöltóben, szemébe húzott piszkos
kalappal lépett ki egy szobanövény mögül.
– J erome Terrance Wister? – kérdezte.
Heller megállt.
A férfi bírósági idézést nyomott a kezébe. – Önt szabályszerú-
en megidézték a Spread kontra Wister ügyben – mondta, azután
eltúnt a vészkijáraton.
– Mi ez, drágám? – kérdezte Krak grófnó.
– Nem tudom – mondta Heller – , de majdnem lelövette ma-
gát.
Félre akarta dobni a papírt.
Krak grófnó elvette tóle.
Beleolvasott.
Elfehéredett.
Aztán hirtelen bevonult a szalonba, azon keresztül a szobájába,
és bevágta az ajtót!
Kapcsoltam!
Heller földbe gyökerezett lábbal állt.
Aztán a nó ajtajához ment. Zárva volt.
– Drágám – mondta a csukott ajtón át –, megmondanád, mi ez
az egész?
A nó arcra borulva feküdt az ágyon, kezében az összegyúrt bí-
rósági papír. Zokogott!
– Drágám – szólította Heller. – Valami baj van?
A nó folytatta; fél óra is eltelt, míg abbahagyta a zokogást.
– Túnj innen – kiáltotta végül.
Heller jó sokáig mászkált a lakásban és a kertben. Újra és újra
201
megpróbált szóba elegyedni a nóvel, és mindannyiszor hiába.
Végül a nó a csukott ajtón keresztül ezt felelte: – Túnj el! Ha-
zudtál nekem. Mégis volt egy nód! – Azután jajveszékelve: – Te-
herbe ejtetted!
Többet aztán nem szólt.
Ó, valósággal fetrengtem a boldogságban. Micsoda találat! Ez
mindennek véget vet.
Minden önbizalom visszaszállt belém. Nem kelt fel hiába a
Nap! Rockecenter nyugodtan szennyezhet tovább kedve szerint.
A Föld mehet a pokolba, ahogy kell, felhevül és kibuggyan. Ó,
igazán ujjonghattam. Hirtelen támadt derúlátásomban úgy döntöt-
tem, hogy ha itt sikeres voltam, most még nagyobb sikerek felé
szárnyalhatok.
Kifogytam a pénzból. Ha jön a reggel, lehet hogy kirúgnak a
piásszállóról az elmaradt fizetés miatt.
Úgy döntöttem, megkockáztatom. Ha úgy akarja a szerencse,
visszamehetek Miss Pinch-hez és Candyhez, anélkül hogy bever-
nék a fejemet.
A gondolatot tett követte. Összecsomagoltam. Pakkokkal meg-
terhelve osontam végig az elócsarnokon. A portás nem volt a
pultnál. Ledobtam a kulcsot, és kisétáltam az utcára.
Nem volt hosszú túra kijutni a városból Miss Pinchékhez.
Megpakolva mentem le az alagsori lépcsón, és csengettem.
Kigyulladt a villany a világítóudvarban. Miss Pinch kinyitotta az
ajtót.
Csak állt ott, bámulva, teljesen kifejezéstelen arccal.
Rövidesen megjelent mögötte Candy, kíváncsian. O is mered-
ten nézett rám.
A válla fölött Miss Pinch hátraszólt Candynek: – Hozd a ro-
varirtót! A halálosat.
Hátrahóköltem. Azt hittem, meg akar ölni. Bámult, bámult és
bámult.
Candy hozta a flakont.
Miss Pinch így szólt hozzám: – Maradjon ott, ahol van, és ves-
se le az összes ruháját.
202
Lepillantottam. Csak néhány csótány mászkált a mellkasomon.
Vetkóztem. Az összes ruhámat egy szemeteszsákba rakták, s
mindet befújták rovarirtóval.
Kipakoltatták velem az eszközeimet és az irataimat. Minden
mást a zsákba raktak.
Tetótól talpig lefújtak.
Lefújták minden holmimat és iratomat.
Mindenütt döglött csótányok hevertek.
Agyoncsaptak néhányat, mikor azok a házba akartak menekül-
ni.
Fogták az összes ruhát, ami a táskámban volt, valamint a kézi-
táskámat, bevitték a kerti szemétégetóbe, leöntötték faszéngyúj-
tóval, és gyufát dobtak rá.
Belöktek a zuhanyzóba egy fertótlenító szappannal.
Végül kijöttem, gyulladt szemmel, de rovartalanítva.
Kinyitottam a szekrényt, és kivettem egy fürdóköpenyt a bó-
séges ruhatárból, amit hátrahagytam.
Hirtelen rádöbbentem, hogy egyikük sem szólt hozzám egy
szót se!
Lehet, hogy ennyi még nem volt elég.
Az elülsó szoba ajtaja zárva volt. Hallottam, hogy pusmognak
egymás közt. Csak nem ellenem forralnak valami rosszat?
Leültem a hátsó szobában, aggodalmak közt.
Bejött Miss Pinch és Candy. Hálóing és fürdóköpeny volt raj-
tuk. Hátrahóköltem.
– Nem érzem rá késznek magam – mondtam.
– Helyes is – mondta Miss Pinch –, amúgy sem engednénk
meg.
Ó, istenek, talán azt gondolták, összeszedtem valami betegsé-
get. Jobbnak láttam nem közölni velük, hogy tiszta vagyok. De
tudnom kellett, honnan ez a különös változás. – Miért? – kérdez-
tem.
– Elvetélhetnénk – mondta Miss Pinch.
– Elvetélni? – kérdeztem pislogva.
– Igen, mind a ketten terhesek vagyunk – közölte Miss Pinch.
203
Dermedt rémület szorította össze a torkomat!
Forgott velem az egész szoba! Teljesen megzavarodtam! Meg
akartam mondani nekik, hogy nem, nem, maguk teljesen elkeve-
redtek! Heller az, aki teherbe ejti a lányokat.
– Sohasem voltam Kansasban! – nyögtem fel.
De mindketten távoztak. Én meg egész éjszaka a sötétben fe-
küdtem és forgolódtam.
Idóról idóre elmondtam a falnak: én Gris Apparátus-tiszt va-
gyok. Én nem vagyok harcmérnök. Az én nevem nem Heller. Én
Gris Apparátus-tiszt vagyok. Miss Pinch nem Maizie Spread. Ez
itt New York. Az én nevem nem Heller...
Fölöttébb rémisztó és hátborzongató élmény volt.
10. fejezet
Kétségtelen: amióta a média ráharapott a szexre meg a bot-
rányra, Madison hátradólt és malmozott. Loptam Pinch táskájából
annyi negyeddollárost, hogy megvehessem a reggeli lapokat.
A SÜVÖLVÉNY KÖLYKÖT
KIUZTÉK A TISZTASÁG LIGÁJÁBÓL
NYILVÁNOSAN MEGVÁDOLTÁK
Pszichiátriai klinikájának gumiszobájából Agatha Prim ma
közhírré tette, hogy Wister, Süvölvény kölyök mint a Türelmet-
lenségért Felelós ALJ AS elnök ki van rúgva a Fehér Angolszász
Protestáns Tisztaság Ligájából.
A szabados kéjt csak a hivatásos pszichiáterek túrhetik el – je-
lentette ki.
Az ügy folytatódott. Benne volt a többi lapban is. A tévéhírek-
ben vágóképeket mutattak Süvölvény kölyök jelöléséról a poszt-
ra, a kegyelmet kiváltó tüntetésekról, s más apróságokat; végül
204
Agatha Prim következett, amint hordágyon begördítik a követke-
zó elektrosokkra.
A rádiómúsorokat minden órában hirdetések szakították félbe;
ezek tömeggyúlésre hívták a hallgatókat a Liga fóhadiszállása
elé, hogy lincseló csócseléket alkossanak.
Hasonló reklámban hívta az embereket egy lelkész a prédiká-
ciójára, amit arról tartott, hogy „milyen mélyre zuhannak a búnö-
sök".
A kormány kijelentette, hogy vizsgálja, van-e adóhátraléka
Süvölvény kölyöknek.
Az Egyesült Királyság teljes órületbe hozta az esti lapokat,
miután kijelentette, hogy morális okokból megakadályozta Sü-
völvény kölyök beutazását, beleértve Kanadát is. Az, hogy ó so-
hasem volt ott, szerintük nem tartozott az ügyhöz!
Bekapcsoltam a képernyóimet, hogy lássam, miként viseli
mindezt Krak és Heller.
Krak képernyóje nem sokat árult el. Mintha vízben ázott vol-
na. Nyilván még mindig a szobájában volt, és a szeme könnybe
lábadt a sírástól.
Hellerrel más volt a helyzet.
Éppen belépett a Multinational irodájába. Izzy felállt az asztal-
tól, kitessékelte a többieket, és becsukta az ajtót. Heller leült. Ki-
simította az összegyúrt idézést Izzy asztalán: úgy nézett ki, mint-
ha a kukából halászta volna ki.
– Mi a fene ez? – kérdezte Heller.
Izzy elolvasta. – Ez egy polgári per. Önt nyilvánvalóan meg-
vádolták.
– Micsoda? – fakadt ki Heller. – Polgári per? Nekem borzasz-
tóan polgáriatlannak túnik.
– Ez azt jelenti, hogy meg kell jelennie és részt kell vennie egy
bírósági tárgyaláson – mondta Izzy.
– De ez egy rakás hazugság! – mondta Heller. – Még csak nem
is hallottam soha semmiféle Maizie Spreadról. Még azt sem tu-
dom, hol van a kansasi Cornhole.
Izzy felnyitott egyet az asztalán tornyosuló újságok közül. Egy
205
egész oldalas fotót mutatott Maizie Speadról, amint szétvetett
lábbal fekszik a szénakazalban. Izzy úgy fordította a képet, hogy
Heller egész közelról láthassa. A lány kövér volt és csúnya. –
Még sohasem látta?
– Egyáltalán nem – mondta Heller.
– Nos – mondta Izzy – eszerint az igazságszolgáltatásban szo-
kásos trükkról van szó. Ebben az országban bárki beperelhet bár-
kit bármiért, és általában meg is teszi. A népesség egy csoportja
él abból, hogy beperel valakit valamiért, amit csak kiagyal. Ez
elég durva dolog. Sokkal korábban egy Howard Hughes nevú
milliomos – egy igen híres pilóta – bujkálva fejezte be az életét,
pusztán azért, mert az emberek folyton beperelték. Odakint ezrek
élnek, akik nem mernek közterületen mutatkozni, mert olyan em-
berek, akikról nem is hallottak, arra törekednek, hogy bepereljék
óket, és arra kényszerítsék, hogy életüket és pénzüket arra áldoz-
zák, hogy a bíróságokon üldögéljenek. A sajtó pedig természete-
sen mindig támogatja ezt, mert tele van hazugsággal meg ilyesfé-
lével, s az ilyesmi jó példányszámot produkál.
– Nézd – mondta Heller –, azt akarom, hogy gyorsan intézzék
el az egészet.
– Ó, egek! Ez az, ami nem fog megtörténni. Ez a per több évig
el fog húzódni. Ilyen az igazságszolgáltatás.
– Nekem éppen igazságtalannak túnik – mondta Heller.
– Meg kell értenie, hogy megy ez – mondta Izzy. – A jogászok
lassítani akarják a tárgyalásokat, amennyire csak tudják. Így tud-
nak milliókat húzni belólük.
– Egy becsületes jogász véget vethetne ennek – mondta Heller.
Izzy eróltetetten nevetett. – Ön egyszerúen nem érti ezt az
igazságszolgáltatást. A kulcsszó a PÉNZ. Egy jogász csak úgy
tud vagyont gyújteni, ha milliókra perel be embereket, és meg-
osztja a kártérítést az ügyfelével. A bíróságok is milliókra tesznek
szert ebból, persze. Mármost a védóügyvéd egy ilyen perben csak
akkor tud pénzt csinálni, ha elnyújtja a pert, és a honoráriumok
révén az ügyfél utolsó csepp vérét is kiszívja.
– Bármely becsületes kormány egy pillanat alatt megszakítaná
206
ezt a képtelenséget – mondta Heller.
– Hallgasson ide. A törvényhozók és a kongresszusi tagok
többnyire jogászok. Ok hozzák a törvényeket, amelyek a bírósági
gyakorlatot szabályozzák. Tehát természetesen nem engedik,
hogy olyan valódi törvényhozás legyen, amely megfosztaná a
kollégáikat a kártérítésektól és a tiszteletdíjaktól; amikor lejár a
hivatali idejük, ugyanezek a törvényhozók rögvest visszatérnek a
jog gyakorlásához, és nem tudnának máról holnapra milliomosok
lenni az eszelós perek és az órült nagy kártérítések révén. Nem,
Mr. J et, ön belekerült a jogi pácba. Olyan ez, mint az iszap a New
York-i szennyvízhálózatban. Megvádolják. Meg kell jelennie. S
míg a sajtó romba dönti a hírnevét, akkor is, ha nyer, addig évek
telnek el, és kifogy a millióiból, talán csódbe is megy.
– Hé! – mondta Heller. – Egy ilyen társadalomban senki sem
tud élni.
– Hallgasson ide, Mr. J et, egy ilyen társadalomban csak a
semmittevók boldogulnak. A magafajta mutatós, rátermett fic-
kóknak semmi esélye.
– Ismerek egy másik helyet – mondta Heller –, ahol bárki, aki
ilyen szélhámossággal próbálkozna, mint ez a per, börtönbe ke-
rülne az ügyvédeivel együtt.
– Nos, az valahol máshol lehet, Mr. Jet. Ezért nem engedtem
soha, hogy az ön neve összekapcsolódjék bármelyik vállalatéval.
Maga rendes fickó. Ezért van, hogy már a kezdet kezdetén vásá-
roltam önnek egy jegyet Brazíliába, s beszéltem önnek arról a
helyról, ahol csak hangyák vannak, és nem egy hangyabolynyi
jogász. De most benne vagyunk a jogi slamasztikában, és ügyvé-
det kell fogadnunk.
– Tennünk kell valamit – mondta Heller.
– Átadom ezt a papírt Philup Bleedumnak a Bleedum,
Bleedum és Drayne-tól; ó az egyik vállalati ügyvédünk – mondta
Izzy. – O elintézi a megjelenést a bíróság elótt, a sérelmeket, az
idézéseket, az ilyen vackokat. Nem hagyom, hogy beszéljen vele,
mert nem akarom, hogy még jobban elcsüggedjen. A piaci elóre-
jelzó eszközeimet feltétlenül beindítom, mint az órült, mert milli-
207
ókra van szükségünk csak ahhoz, hogy védekezzünk. És mostan-
tól talán öt vagy hat éven belül vége lesz.
– Ilyen sokáig nem tudok várni.
– Ó, valószínúleg nem tart ilyen sokáig – mondta Izzy. – Az
ilyen perekben, különösen ha hamisak, bosszantóak és zaklatóak,
az alperesnek személyi csódöt kell bejelentenie jóval a vége elótt,
mivel valószínúleg nem tudja kifizetni az ügyvédi tiszteletdíjakat.
– Izzy – mondta Heller. – Ez most csak a szokásos pesszimiz-
musod?
– Ajaj, Mr. J et! Én az igazságszolgáltatásról beszélek. Tudva,
amit tudok a vele járó rombolásról, azt hiszem, inkább optimista
voltam. Nem is említem az eljárás semmibe vétele miatti börtön-
büntetést, s azt, hogy az egészet elveszítheti, ha nem jelenik meg
a bíróságon.
– Ez teljesen tönkreteheti a küldetésemet – mondta Heller le-
verten.
– Erre találták ki az igazságszolgáltatást – mondta Izzy. –
Gazdaggá teszi a jogászokat meg az ingyenélóket, és tönkretesz
mindenki mást. De fel a fejjel! Közbejöhet egy atomháború, és el-
intézhet mindent.
– Megérdemlik, ha ilyen elmebeteg igazságszolgáltatásuk van
– mondta Heller, és távozott.
Ettól kissé megriadtam. Aztán rájöttem, hogy Heller tudtom-
mal egyetlen atombombát sem rakott be a táskájába.
De a beszélgetés gondolkodóba ejtett.
Igen, tudom, hogy ezen a bolygón bárki beperelhet bárkit bár-
miért, és gyakran meg is teszi.
Talán Miss Pinch és Candy azt vette a fejébe, hogy beperelnek
a terhesség miatt?Kettos kockázat.
Láttam magamat, amint menekülök, piásszállókon rejtózkö-
döm évekig, s próbálom kikerülni a peridézéseket, dohos tárgya-
lótermekben ücsörgök hónapokig, s közben olyan ügyvédek dol-
goznak meg, mint Dingaling, Chase és Ambo.
Pokolian vétkes voltam. Ez kissé felvidított. Ha tényleg búnös
vagyok, természetesen ártatlannak fognak találni. Csakis az ártat-
208
lanok találtattak búnösnek.
Aztán láttam, hogy Krak grófnó még mindig a szobájában van,
s zokog, mint akinek a szíve szakadt meg.
Ez roppantul felvidított.
Nem sokat tudtam a rám leselkedó iszonyatról.
Hamarosan az ülló szemszögéból fogom figyelni a kalapácsot.
209
NEGYVENNYOLCADIK RÉSZ
1. fejezet
Madison három napig hagyta, hogy az apasági per kiforrja
magát. A szex és az útonálló téma tényleg bejött. A farmer lánya,
Maizie Spread, az országos tévék fómúsoridejében jelent meg;
ábrákkal szemléltette, hol, miként, s kábé mennyi ideig, és fel-
ajánlotta a szemléltetést. Ez NÉPSZERU volt!
Heller zavarodottan járkált föl-alá. Krak grófnó a szobájában
maradt. A földi küldetés ELAKADT!
Fennállt a veszélye, hogy ismét mozgalom támad mellettük.
Hívtam Madisont.
– Elértük a csúcsot – mondta Madison. – A Rockecenter-
kapcsolatokat használjuk arra, hogy a szerkesztóket kirúgassuk.
– De mi lesz, ha a többi lap leveszi a sztorit a címlapról? –
mondtam. Megtanultam, hogyan kell beszélni Madisonnal.
– Kirúgunk egy csomó szerkesztót – mondta.
– De várjon, nem rúghatja ki az ország összes szerkesztójét.
– Dehogynem! – mondta.
– Dehogyis! – mondtam.
– Dehogynem! – mondta.
– Nézze – mondtam –, ha megteszi, nem lesz egyetlen lapja
sem.
– Igen, így van – mondta.
– Hát akkor mérjen már rá egy halálos csapást – mondtam.
– Halálos csapást? Ezt kikérem magamnak, Smith. Mindent
azért teszünk, hogy segítsük a fickót: hogy halhatatlanná tegyük.
Semmi szükségünk nincs HALÁLOS csapásokra! Amire a végére
210
érünk, ó lesz minden idók leghíresebb útonállója. Örökké fog él-
ni, dalokban és történetekben. Úgyhogy szó se legyen semmiról,
ami HALÁLOS! – Egész ingerült volt.
– Az egyik szerkesztóvel levetette a címlapról – mondtam.
– Igen, így van – mondta. – Maga, Smith, ugyan nem profi, de
sebaj! Azt gondolta, csúcsra akartam járatni az egészet?
– A szénában tekerés fordulatszámából, ahogy a tévében lát-
tam meg a rádióban hallottam, azt kell gondolnom, hogy lassan
túljut a csúcsokon.
– Ó, ugyan, ugyan, nana, nana, Smith. Úgy látom, nemcsak
amatór az egész ügyben, hanem azt sem tudja, milyen mélyre le-
het lenyomni az ügyet az igazságszolgáltatásban. Azt hittem, ott
volt a ma reggeli sajtókonferencián. Nem vettem észre, hogy nem
volt ott. Már most látom, hogy telefonálgatással vesztegeti az
idómet, amit fontos emberekre szánhattam volna. Át kell mennem
az értekezletre. Csak figyelje a holnapi lapokat. Viszlát!
Mikor újra hívtam, senki sem vette fel. Valószínúleg a tele-
fonnál üldögélt, bámulta, és hagyta, hadd csörögjön. Vagy hívott
egy bírót, hogy megmondja neki, hogyan ítéljen valamelyik per-
ben.
Mindkét sejtésem hamis volt. Másnap reggelre kiderült, hogy
Madison valóban csúcsra került. Szalagcímek! Olyan beállítás-
ban, amelyhez képest az apasági per egyházközségi felhívásnak
túnt csupán. A sztori:
SÜVÖLVÉNY KÖLYKÖT BEVÁDOLTA ELHAGYOTT
FELESÉGE!
ÁLLÍTÓLAGOS HÁZASSÁGTÖRÉS!
ELRENDELTÉK SÜVÖLVÉNY KÖLYÖK
VAGYONÁNAK ELKOBZÁSÁT!
Dingaling, Chase és Ambo ma reggel keresetet adtak be
Wister, avagy Süvölvény kölyök ellen, Mrs. Toots Wister, szüle-
211
tett Switch képviseletében, azt állítva, hogy házasságtörést köve-
tett el Maizie Spreaddel.
Kansas és New York vagyonmegosztási törvényeire hivatkoz-
va Dingaling, Chase és Ambo elrendelik, hogy zárolják Süvöl-
vény kölyök vagyonát a válóperes megállapodás megszületéséig.
Mikor lecsendesítették a teljes számban megjelent médiát, az
özvegyi gyászba öltözött Mrs. Wister könnyek között zokogta el
megindító történetét. „Magamra hagyott", mondta. „Egy éven át
arról se tudtam, merre jár. S most azzal kell szembesülnöm, hogy
a szénában tekert azzal a Maizie Spreaddel."
Annyira el voltam ragadtatva, hogy hangosan felnyerítettem,
és végigvágtattam a lakáson. Biztos voltam abban, hogy ez meg-
teszi a magáét.
Figyeltem a képernyóket. Krak még mindig a szobájában volt.
Heller vigasztalanul járkált a Central Parkban. Egyikük sem mu-
tatta a legkisebb jelét sem annak, hogy olvasták volna a sztorit,
vagy hogy tudnának az iszonyú beszámolókról, amelyek a rádió-
ban meg a tévében mentek.
J ött a délután. S Madison nem várta be a másnapot. Addig ver-
te a vasat, amíg meleg volt. Az esti kiadások egész lapos fényké-
pes sztorikat közöltek a házasság hátteréról.
A lány, Toots Switch, egy kalauz unokahúga volt. Együtt uta-
zott a vonaton a nagybátyjával. Süvölvény kölyök és bandája ki-
rabolta a vonatot. Ám amikor végigjárták a vonatot, s gazdag em-
berek után kutattak, hogy kirabolják óket, s a vagyont a szegény
kansasi farmereknek juttassák, Süvölvény kölyök szeme meg-
akadt Toots Switch-en. Meglátni és megszeretni egy pillanat mú-
ve volt. Miután a lány nagybátyja figyelmeztette, hogy ha átlépi
az államhatárt, s úgy erószakolja meg a lányt, megsérti a Mann-
féle törvényt, Süvölvény kölyök felhúzott coltjával hadonászva
követelte, hogy szerezzenek egy papot. Éppen találtak egyet a
büfékocsiban, így a banda felemelt puskái alatt a házasság meg-
köttetett. A házasság elhálásának buja részleteit (a missouri határ
átlépése közben) holnap teszik közzé.
212
Ez valóban mesterfogás volt.
Ám Madison valószínúleg figyelmen kívül hagyott egy dolgot:
az igazi Süvölvény kölyköt!
Miután láttam, hogy sem Krak, sem Heller – aki közben be-
ment az irodájába – nem adja jelét annak, hogy tudnak az új fej-
leményekról, felhívtam Dingaling, Chase és Ambo irodáját.
– Az igazi Wistert perelték be? – kérdeztem.
Maga Dingaling volt ott. Közölte: – A kézbesítónk begyulladt.
Amikor a legutolsó idézést kézbesítette Wisternek, látta, hogy a
fickónál fegyver van, és majdnem kibiztosította. Így hát arra vá-
runk, hogy kíséretet szerezzünk „Bulldog" Grafferty felügyelótól.
– Hallgasson ide – mondtam. – Azt hittem, hogy az idézést
csak levélben vagy ilyesmiben szokás átadni.
– Sokféle módszer van – mondta Dingaling. – Legtöbbször a
háztartásból szerzódtetünk valakit. Ez teljesen törvényes, és a
háztartási alkalmazott néha elfelejti átadni az alperesnek az értesí-
tést, és megnyerjük a pert, mivel nem tett eleget az idézésnek. De
a lakás zárva van, az inas nem nyit ajtót, úgyhogy Grafferty segít-
ségét kell igénybe vennünk.
– Nincs szüksége Graffertyre – mondtam. S néhány tömör és
pontos utasítást adtam Dingalingnek.
A képernyóhöz szögezve mohón figyeltem.
Úgy egy óra múlva kopogtak Krak grófnó ajtaján.
A nó felemelte könnyes arcát az ágytakaróról. – Túnj el –
mondta.
– Én vagyok, asszonyom – hallatszott az inas hangja. – Itt áll
egy ember az ajtónál, és azt mondja, személyesen kell találkoznia
Önnel.
– Mondja meg neki, hogy túnjön el – mondta Krak grófnó.
Az inas hangja: – Mondtam neki a kaputelefonon, de ragasz-
kodik ahhoz, hogy személyesen találkozzék Önnel. Hisstnek hív-
ják, azt állítja.
Krak grófnó felült, mintha szügyön lótték volna.
– Lombar Hisst? – kérdezte.
– Úgy vélem, ez volt a név, amit mondott – hallatszott az inas
213
hangja. – Beengedjem, asszonyom?
– Te jó ég – mondta Krak grófnó, és csak a J óisten tudja, mi
kavaroghatott a fejében. Aztán olyan bágyadtan, ahogy elóre sej-
tettem, így szólt: – Jól van, engedje be.
Szünet. Aztán ellentmondást nem túró kopogás az ajtón. Krak
grófnó kinyitotta.
Ott állt a piszkos férfi piszkos felöltóben, szemébe húzott
piszkos kalappal. Krak grófnó orra alá tolt egy papírt.
– Maga nem Hisst – mondta a nó.
– Asszonyom, mint Wister személyzetének tagja, átadom ezt
Önnek. Idézés. – A nó kezébe nyomta a papírt, s elmenekült.
Még zavarodottan a hamis bejelentéstól, Krak széthajtotta a
papírt.
Bámuló pillantása a Toots Wister, született Switch-per hivata-
losan megfogalmazott, véres részleteire esett.
Az ajtó szélébe kapaszkodott. A papír remegni kezdett a kezé-
ben.
A sebzett vad sikolya hagyta el ajkát.
Újból elolvasta a papírt.
Visszatántorgott a szobájába.
Egy ideig állt, lehorgasztott fejjel, a csalódás és az elhervadt
remény szobraként.
Leejtette a papírt a padlóra.
Fürdószobájához ment, ott megállt, az ajtónak dólve, kezével
takarva arcát.
Aztán visszafordult, és a telefonhoz botladozott. Tárcsázott.
Elrontotta, és újra tárcsázott.
– Halló, itt Mamie Boomp elnök – hallatszott.
– Mamie – mondta a grófnó megtörten –, már nós volt.
– Uramisten! – mondta Mamie. – Szegény drága kicsikém!
Hát, istenem, így jár az ember a tengerészekkel.
– Mamie, mit tegyek?
– Tegyél? – kérdezte Mamie. – Nos, szivi, ne tedd tönkre ma-
gad emiatt. A férfiak hazudnak. Összepakolsz, szivi, és eljössz
ide, ahol a te barátnód, Mamie, gondot visel rád. Itt térdig járunk
214
a milliomosokban. Arab hercegekben is. Csak eljössz, kisírod
magad Mamie vállán, s én valahogy elintézem, hogy túltedd ma-
gad az egészen.
– J ó – zokogta Krak grófnó.
Letette. Egy fiatal nó lépett be szobalányruhában. – Hívott,
asszonyom?
A személyzet többi tagja is az ajtóban állt.
– Nem – mondta a grófnó. – Igen. Csomagold be a ruháimat.
Hosszú ideig a telefonra meredt.
Ó, ez igazi halálos csapás volt. Magamon kívül voltam az
örömtól. Tudtam, azon vívódik, hogy felhívja-e Hellert az irodá-
jában, hogy elbúcsúzzon tóle, vagy sem.
Ellene kell döntenie. Kedvetlenül lenyomott egy gombot,
amely kinyitott egy telefonkönyvet. Megnyomott egy automati-
kus hívógombot.
– Bonbucks Teller Központi Ügyfélszolgálat – hangzott.
Krak grófnó tompa hangon megadta a Squeeza-hitelkártya
számát. Aztán így szólt: – Atlantic Citybe kell mennem.
– Gyorsan vagy kényelmesen?
– Mindegy.
– Sokáig marad? Körutazást tesz?
– Mindegy.
– Busszal akar menni? Vonattal? Limuzinnal? Helikopterrel?
A nó fojtott, sírós hangon így szólt: – Bárcsak megvolna a ha-
jóm, hogy hazamenjek.
– Nos, asszonyom, megnéztem a hitelbesorolását. Korlátozat-
lan, mint mindig. Épp ma reggel kaptam egy hírt... Igen, itt van.
A Morgan-féle jachtot éppen most dobták piacra. Kétszáz láb
hosszú, kétcsavaros, teljesen üzembe helyezett, kész a tengerre
futni. Dólés– és imbolygásszabályzóval rendelkezik, öt szalon,
két úszómedence és aranyozott berendezés a tulajdonos kabinjá-
ban. Atlantic Citynél kiköthet a Gardner-féle hajókikötóben, elég
közel a kaszinókhoz, vagy cirkálhat különbözó kikötóhelyek kö-
zött, a számos öböl valamelyikében. Ezzel megmenekül attól a
fáradságtól, hogy valamelyik kaszinószállóban kelljen élnie. A
215
kapitány és a legénység állandóan követelte a fizetését. A segé-
dem a másik telefonnál azt mondja, aGolden Sunset – ez a hajó
neve – beállhat a Hudson-öböl elejére, a 79. utcai kikötóhöz, egy
órán belül, ha ez megfelel.
– Mindegy – mondta Krak grófnó.
– Akkor nagyszerú, asszonyom. Feladom a rendelést az áru-
szállítóknak, s átadok mindent, ami a jegyzókönyvhöz kell, a jogi
osztálynak, kijelölök egy megfeleló járadékot a hitelkártyája ter-
hére, hogy biztosítva legyenek a költségek, és a hajó a rendelke-
zésére áll. Boldogan állunk a rendelkezésére, asszonyom. S remé-
lem, hogy a szép tengeri utazás elúzi az unalmát. – Letette a tele-
font.
Közel voltam az ájuláshoz. Mennyibe kerül egy jacht? Mintha
Morgan egyszer azt mondta volna: ha töródnöd kell azzal, hogy
mennyibe kerül egy ilyen csónak fenntartása, ne is foglalkozz a
gondolattal.
Biztos voltam benne, hogy félmilliós hitelkártya-garanciámat,
amelyet a Squeeza biztosított, épp most láttam füstbe meni.
Haboztam, hogy örüljek-e, amiért Krak grófnót megsemmi-
sülve látom, vagy rettegjek, tudva, hogy Mudur Zengin valószí-
núleg meg fogja tenni mindazt a gazságot, amire csak képes!
Figyeltem a képernyót, de nem sok néznivalót találtam rajta.
Krak grófnó ott üldögélt, a padlót bámulva. Csak a szeme sarká-
ból tudtam felfedezni a szobalányt, aki becsomagolta a ruháit, és
a végzetes bírósági papírt, amint a szónyeg közepén hevert, s
közben néha átmentek rajta.
De a végzet nem elégelt meg játszani velem aznap. Pontosab-
ban, megtiporni engem. Amint az órák múltak, a végzet felkészült
arra, hogy ördögi tánclépést tegyen.
Krak grófnó csomagját taxi vitte a 79. utcai kikötóhöz. A fé-
nyes jacht fehérlón, drágán nyújtózkodott a folyón; motorcsónak
kanyarodott a jachttól a part felé, lobogó zászlókkal, legyezószerú
hullámokat vetve, készen arra, hogy felvegye a grófnót, a pogy-
gyászát, a szobalányát, és elvigye óket.
Hirtelen beugrott, hogy rövidesen kívül kerül az aktivátorvevó
216
hatókörén. Egy jachton lesz, bármerre mehet, amerre csak kedve
tartja, és sehogyan sem tudom rajta tartani a szememet. Nos, nem
baj. A jacht talán majd felrobban és elsüllyed. Mindig az élet na-
pos oldalát kell nézni.
Épp amikor az öreg, ósz hajú, aranyzsinórba borult kapitány
udvariasan segített belépni a levert grófnónek a csónakba, hallot-
tam, hogy nyílik az utcai ajtó.
Letakartam a képernyóket. A szobában maradtam.
Folyamatosan volt bennem egy kicsi félsz, mióta visszatértem
a lakásba. Miss Pinch és Candy nem szóltak hozzám, de pusmo-
gásuk nem sok jót sejtetett, efelól biztos voltam.
S igazam volt.
Miss Pinch és Candy nem vetette le a kabátját. Bejöttek. Miss
Pinch lehúzta a kesztyújét.
Mindketten leültek.
– Figyeljen ide – mondta ridegen Miss Pinch –, beszélnünk ke
ll.
– Miról? – kérdeztem ijedten.
– A születendó gyerekekról – mondta.
– Ne, várjon – mondtam. – Rockecenter mindenkit, aki terhes,
elküld az abortuszklinikájára. Egyikük számára sincs értelme,
hogy ne menjenek el. Ha nem teszik, ki vannak rúgva.
– Épp ez az – mondta Miss Pinch. – A pszichiátriai születés-
szabályozást a (bíííp)ok számára találták ki. Úgyhogy amit a gye-
rekszülésról mondanak, annak úgy is kell lennie. Mi viszont elha-
tároztuk, hogy átéljük az anyaság örömeit. Csak egy módja van
annak, hogy ne rúgjanak ki.
A hátamon fölállt a szór. Mindig ez történt, ha így szögezte
rám a tekintetét.
– Megegyeztünk Candyvel – mondta Miss Pinch –, hogy csak
egy lehetóség jöhet számításba.
A legrosszabb történt.
– El kell vennie bennünket – mondta Miss Pinch.
217
2. fejezet
Miután Miss Pinch felélesztett azzal, hogy arcon loccsantott
egy pohár vízzel, kóvé dermedve, érzéketlen, merev tekintettel
ültem.
Próbáltam megszólalni. Próbáltam elmondani magamnak: nem
Hellernek hívnak. Próbáltam elmondani Miss Pinch-nek: nem ó
Krak grófnó.
Úgy túnt, egy árva hang sem hagyta el a torkomat.
Candy így szólt Miss Pinch-hez: – Úgy látszik, megkukult,
Pinchy. Vacsorázzunk meg, s hagyjuk, hogy kicsit összeszedje
magát, aztán elmondhatod neki a többit.
Otthagytak.
Ültem.
Mintegy fél óra múlva Miss Pinch visszajött. Nyilvánvalóan
befejezték a vacsorát, de még mindig villa volt a kezében. Arra
használta, hogy a nappaliba taszigáljon. Védekezóen lekuporod-
tam a pamlagra. Nem sokáig álltam meg a lábamon. Tudtam,
hogy a java még hátravan.
– Derítsük jobb kedvre – mondta Candy. A lemezjátszó-
szekrényhez lépett, és feltett egy lemezt. – Biztos vagyok benne,
hogy emlékszik erre a dalra – mondta. – Akkor játszotta le, ami-
kor elóször megerószakolt bennünket.
Elkezdódött a dal, igen érzelmesen zümmögve:
Szép kicsi asszonyka
légy a feleségem.
Nem lesz nálunk boldogabb
a földön és az égen.
Szeretnék majd gyereket
kettot avagy hármat,
Hát itt a gyúrú, ott a templom.
Ó, csókolom a szádat!
Megjött a hangom. – Vegye le! – könyörögtem. Már éreztem,
218
tudtam, hogy mi ez az egész. Szadista és gonosz bosszú mind-
azért a szívességért, amit tettem nekik.
Levette a lemezt, de közben bekapcsolt egy rövidhullámú rá-
dióadást. Elektronikus popzenét nyomtak. Nem lehetett érteni,
miró l szó lt, de jobb is volt így.
– Bizonyára azt gondolja – mondta Pinch –, hogy megpróbál-
juk kicsinálni, Inkswitch. Nem ez a helyzet. Egyszerú megegye-
zésról van szó. Maga elvesz minket, így nem rúgnak ki, ha meg-
szüljük ezeket a bébiket. Be tudjuk mutatni, hogy tényleg háza-
sok vagyunk. Legyen esze, Inkswitch.
Ott ültem, még mindig lesújtva.
– Elmondom, mit fogunk tenni – mondta Miss Pinch. – Maga
aláírt jó néhány kitöltetlen számlát. Úgyhogy a pénz, amely ere-
detileg a magáé volt, szinte érintetlenül itt van ebben a széfben. –
Odamutatott, ahol a széf állt, úgy takargatva a páncélszekrényt,
ahogy a hullámok mossák körül a sziklákat. – Maga mindig a
pénz miatt mekeg.
Ezen a kecske utaláson meghóköltem.
Miss Pinch halványan elmosolyodott. – Ha szavát adja, hogy
végigcsinálja ezt velünk anélkül, hogy bármiféle bajba keverne
bennünket, akkor megadom a széf kombinációját, és attól kezdve
annyit vesz fel a járulékából, amennyit csak akar. Az ölébe hull
az egész: mintegy hatvanötezer a széfból, és korlátlan hitel attól
fogva. Mit veszíthet, Inkswitch?
Inkswitch! Ez nem az igazi földi nevem volt. Belekapaszkod-
tam egy szalmaszálba, s egyben a pénzbe, ami szükséges volt ah-
hoz, hogy elmenekülhessek, amint lehet. Mégis: házasság? A lel-
kem mélyéig megborzongtam. Elengedtem a szalmaszálat.
Látta, hogy habozom. Így szólt: – Nem szeretnénk azt a meg-
oldást választani, hogy bepereljük magát – ezt mondta.
Izzy szavai jutottak eszembe az igazságszolgáltatásról; a rémü-
lettól elszorult a torkom.
Szavak szurkálták a légcsövemet. Valahogyan kieróltettem
óket: – Jól van.
– Micsoda? – mondta Miss Pinch.
219
Rájöttem, hogy voltári nyelven szóltam, valamint a flotta kiej-
tésével! Fulladoztam, s végül angolul is kiejtettem óket: – J ól
van.
Kegyetlenül mosolygott. Candy tapsolt.
Az egyetlen gond az volt, hogy Candy annak a dalnak a ritmu-
sára tapsolt, amely éppen a rádióból hallatszott. Egyike volt a ke-
vés modern dalnak, amelyben érthetó volt a szöveg. Így szólt:
Meghalok,
Meghalok
Meghalok,
Pörgök, pörgök a föld fölött.
Meghalok,
Meghalok,
Meghalok,
Megöltél egy szegény ördögöt.
Meghalok,
Meghalok,
Meghalok,
Jól belehúztál, micsoda pác!
Meghalok,
Meghalok,
Meghalok,
És soha nem lesz folytatás!
Betegen és kóvályogva jutottam ki az elsó szobából, vissza a
hátsóba. Becsuktam az ajtót, hogy kizárjam a szörnyú elektroni-
kus zenét. De a dobszó még mindig áthallatszott, mint a végzet
dörömbölése.
3. fejezet
Inkább a szerencsén, mint a szándékon múlt, hogy megláttam,
mi történt Hellerék lakásán. Hellert hallottam: – Drágám? – A
220
pokróc lecsúszott a képernyóról, és én, amint kitágult pupillákkal
ültem ott, észrevettem, hogy Heller Krak szobájába tekint.
A szerteszórt dobozokat nem számítva a szoba teljesen kiürült.
Az ajtóban az inas állt, igencsak boldogtalan ábrázattal.
– Mit mondott, hova megy? – kérdezte Heller.
– Nem közölte, uram. A szobalány összecsomagolt neki, és
elment vele. De a kocsit nem vitte el. Hívott egy sereg taxit, be-
rakták a poggyászát, és távoztak.
– Nem hagyott semmilyen üzenetet? – kérdezte Heller.
– Nem, uram. Senkihez nem szólt, uram. Még a taxikat is a
szobalány hívta.
– Melyik taxitársaságot?
– Nem tudom, uram. Rettenetesen sajnálom, uram. Telefonált,
és akkor azt hittem, önt hívja. Máskülönben magam hívtam volna
önt. Roppantul lesújtottnak túnt, uram. Azt hittem, talán valaki
meghalt a családban.
– Telefonált – mondta Heller. Aztán csettintett ujjával. –
Mamie Boomp!
A telefonhoz nyúlt. Lenyomta az automatikus hívógombot.
– Halló, itt Mamie Boomp elnök – hallatszott.
– Wister vagyok. Joyt keresem. Elment.
Mamie fanyalgó hangon: – Nem vagyok meglepve.
– Nézze kérem – kérlelte Heller –, mondja meg, hol van, vagy
hova készül. Nagyon aggódom.
– Fiatalember, engem fárasztanak az olyan bulibélák, mint
maga. Maga mindig a rövidebb végét fogja meg a dolognak. Azt
hiszem, eleget ugráltatta ezt a szegény lányt. Most túnjön el, ke-
ressen magának egy magához való utolsó cafkát, s hagyja békén a
rendes nóket!
– Nem tudom, miról beszél – mondta Heller.
– Az ilyenek sosem tudják – mondta Mamie. – Mindegyik
csak vesz, és nem ad. Ajándékozott-e neki valaha gyémántot?
– Nem – mondta Heller. – Miss B...
– Tudtam, hogy nem – mondta Mamie. – Azt hitte, ha megígér
egy kis aranygyúrút, az elég lesz. Pedig tudta, hogy nem tudja
221
felhúzni az ujjára, hogy két legyet üssön egy csapásra, (bíííp) jól
tudta. A szokásos történet!
– Miss Boomp – mondta Heller –, ha tudja, hol van, az isten
szerelmére, mondja meg. Magamon kívül vagyok az aggodalom-
tó l.
– Magánkívül volt, amikor azt hitte, el tudja húzni a csíkot, s
nem törik el a kanyarban, matróz. J obb, ha a lány leválik magá-
ról. S csak hogy megkíméljem attól, hogy felszökjön a telefon-
számlája – mert egyáltalán nem nagy gyönyör egy olyan hazug,
dupla fenekú csalóval beszélgetni, mint amilyen maga –, nem tu-
dom, hol van, csak azt, hogy otthagyta magát. És ezzel vége.
Többet ne hívjon, maga majdnem bigámista!
Heller csak állt. Az inashoz fordult: – Ennek egy csepp értel-
me sincs. Halvány fogalma sincs arról, melyik taxitársaság volt?
– Nem, uram. Nem gondoltam, hogy fontos. A személyzet azt
hitte, hogy a családjához utazik valahová. Mostanában sokat sírt.
Azt gondoltuk, valaki meghalt.
Heller a telefonhoz nyúlt. Hívta a központi repülótéri pénztá-
rat. Tudakolta, volt-e valamilyen repülógépre helyfoglalás Miss
Heavenly J oy Krackle részére. Egy járaton sem volt ilyen név.
Hívta Röfit New Jerseyben. Nem, Röfi semmit nem tudott,
csak annyit, hogy újabban nem jött ót tanítani, úgyhogy most ó
tudna többet tanítani neki a disznókról.
Heller hívta Izzyt. Semmi. Kérte Izzyt, hívja Bang-Banget.
Semmi.
Így szólt az inashoz: – A közelébe se menne egy vonatnak,
gyúlöli óket, s ennyi poggyásszal nem szállhatott buszra. Szállo-
dába mehetett, itt valahol a városban. Most figyeljen ide, eróltes-
se meg az agyát. Történt-e valami, mielótt távozott?
– Nos, igen. Egy ember jött, s ragaszkodott hozzá, hogy talál-
kozzék vele. Aztán ez az ember elrohant. Nem valami papír az
ott, uram? A doboz alatt?
Az inas felvette, és Heller megragadta.
Rámeredt a hivatalos iratra. Elolvasta. Még egyszer rámeredt.
Aztán vadul összeszoruló marokkal összegyúrte.
222
– A dögvész beléjük! Most már értem – mondta. Az ágy mé-
lyébe süppedt. Aztán így szólt: – Szegény kicsikém. Meg kell öl-
ni az ilyen embereket, akik hagyják ezt a rohadt igazságszolgálta-
tást múködni. Ó, szegény kicsikém! – És sírva fakadt.
4. fejezet
Egy rettenetes éjszaka után újabb rettenetre ébredtem.
Végig rémálmaim voltak, amelyekben én voltam Heller, akit
Meeley, öreg voltári fóbérlóm beperelt, mert színleg megháza-
sodtam a Halálbrigád ezredesének halott szeretójével, akit
Torpedo megfojtott.
Miss Pinch állt elóttem. Tóle szokatlanul muszlinruhát viselt.
Kivett a szekrényból egy fekete öltönyt, olyat, amiben ezen a
bolygón az embereket temetik. Az öreg zsidó elórelátó boltos le-
het, ha ezt a szerelést is bevette a ruhatáramba.
Felöltöztem, mint egy automata. Valahonnan a távolból ropo-
gást hallottam: úgy hangzott, mint egy sortúz, mint egy sortúz
egy sírnál. Miss Pinch szerint csak Candy volt, ó nyitotta és csukta
a hútót. Nem hittem neki.
Kimentünk. Egy bérelt kocsi, egy Datsun állt a járda mellett.
Miss Pinch a kormány mögé ült. Candy is megjelent egy fekete
köpenyben. Nem láttam, mikor vette fel. Miss Pinch is fekete kö-
penyt viselt.
– Ó, mindannyian túl ünnepélyesek vagyunk egy esküvóhöz –
mondta Candy, és bekapcsolta az autórádiót. Megint azt a haláli
dalt hallottam.
Miss Pinch gyakorlottan és gyorsan vezetett. Úgy túnt, ponto-
san tudja, merre tart, s láthatóan járt már ott korábban is. Az au-
tópályák mentén mentünk, és hamar kijutottunk a felhókarcolók
és a zsúfolt utcák közül, rá a Merritt gyorsforgalmi útra.
Határozottan az volt a benyomásom, hogy megkocsikáztatnak.
De a Datsun nem egy hosszú, fekete limuzin: összevissza ránga-
tózott és imbolygott. Kissé felbátorodtam, ahogy egy zökkenés
223
tudtomra adta, hogy még életben vagyok.
– Hová megyünk? – kérdeztem félénken a hátsó ülésról.
Nem válaszoltak.
New Yorktól másfél órányi távolságra parkolóhelyet keres-
tünk. A táblák azt mutatták, hogy ahol vagyunk, az
Hartford
Connecticut
Lakosság: 819 432½
A colt hazája
Különleges lófegyverek
Most már tudtam, miért jöttünk ide. Le fognak lóni.
Szempillantás alatt bemasíroztunk a városházára, követve a
jelzéseket: Vigyázat, veszély, és: Házasság. Nem szolgált viga-
szul, hogy a Vigyázat, veszély! tábla a közlekedési osztályra
utalt. Tudtam, mire utalnak. Egy csomó rémült férfi és boldog nó
állt egy sorban.
Halálosan nyugodt hangon Miss Pinch így szólt: – Már min-
dent elintéztettünk elóre egy magánnyomozóval.
– Azt hittem, a magándetektívek a házasság után következnek
– mondtam.
– Legyen nyugodt. Minden papír rendben van. Mindössze any-
nyit kell mondania: igen.
– Igen – mondtam.
– Nem itt, maga bunkó. Akkor, mikor az anyakönyvvezetó
elótt állunk. A párok sora veszedelmesen haladt elóre.
Candy és Miss Pinch levetették fekete köpenyüket. Candyn
menyasszonyi ruha volt! Miss Pinch nyoszolyólánynak öltözött.
A természeti kataklizmák hirtelenségével értünk az asztalhoz.
Az ószes hajú írnok fel sem nézett. Miss Pinch az orra alá tolta a
papírokat.
Kerestem, merre futhatok el.
Nem volt hová.
224
A hivatalnok így szólt: - Akarj aeSzultánbejelvennieztanót-
hogyamagaszörnyúfeleségelegyen?
Pinch egy éles szerszámmal belém döfött. Jaj! - mondtam.
A hivatalnok felemelt egy kalapácsot, és kemény koppanással
az asztalra ejtette. Hadarva így szólt: - Aconnecticutállamáltal-
rámruházotthatalmamnálfogvaezennelházastársaknaknyilvánítom
önöket. Írjákaláakönyvet. Fizessenekapénztárban.
Candy aláírta. Miss Pinch megragadta az öklömet. Minden
erótlennek és távolinak túnt. Valamit odafirkantottam.
Két, láthatóan hivatali kötelességét teljesító tanú aláírta a
könyvet. Nyomdagépek csattogtak. Másológépek zúgtak.
Miss Pinch bekattantotta zsebkönyvét.
Kint voltunk az utcán.
Beszálltunk a Datsunba.
- Fordítson hátat - mondta Candy.
- És ne próbáljon meg elmenekülni - mondta Miss Pinch.
Nagy kavarodás támadt a Datsunban.
- Befelé - mondta Miss Pinch.
Megfordultam. A lányok, pont a parkoló mellett, mindenki
szeme láttára, kivéve az enyémet, ruhát cseréltek.
Miss Pinch, most menyasszonyi ruhában, zord arccal észak felé
hajtott.
Valami zavart. Nem tudtam kitalálni, mi. Volt valami furcsa
ebben a ceremóniában.
Harmincöt mérföldet utaztunk. Egy tábla szerint itt voltunk:
Springfield
Massachusetts
Lakosság: 167 500%
Egy másik tábla szerint:
Az Egyesült Államok Fegyvergyára
Kézifegyverek A
Springfield és a Garand karabélyok
225
hazája
Most már egészen biztos voltam abban, hogy le fognak lóni.
Rövidesen a portás elótt álltunk a városházán. Elborulhatott az
agyam, mert megesküdtem volna, hogy ugyanezt az embert lát-
tam Hartfordban is, és kíváncsi voltam, hogyan tudta megtenni az
utat nálunk is gyorsabban. Végül is a Datsun nem valami gyors
kocsi.
Miss Pinch esküvói ruhában volt; egyik kezében virágcsokor,
a másik pedig bilincs módjára szorította a karomat.
A hivatalnok eldarálta: AkareAdoraPinchhozzámenniehheza-
férfihozhogyóamagaszörnyúférjelegyen? AkarjaeSzultánbejel-
vennieztanóthogyamagaszörnyúfeleségelegyen? Írjákaláaköny-
vet. Fizessenekapénztárban. Következó.
Valaki odanyomta a kezemet, hogy írjak alá. Hirtelen meglát-
tam, mit írok: Szultán bej!
Nem azt írtam, hogy Inkswitch! A valódi földi nevemet írtam!
– Várjanak! – üvöltöttem.
Hogy lehet ez? Pinch nem ismert ezen a néven. Úgy tudta,
Inkswitch-nek hívnak.
A hivatalnok és a többiek is rám bámultak.
– Ez rossz név! – üvöltöttem.
Rám meredtek.
– Azt hitte, Bostonban van – mondta Pinch.
Mindenki nevetett.
A virágcsokor drótozott vége a húsomba mélyedt, miközben
visszavezettek az utcára.
– Azt hittem, Inkswitch néven fogok nósülni – nyöszörögtem.
– Valami nincs rendben magával – mondta Pinch. – Ha azt
akarta volna, hogy a szövetségi fedónevét tartsuk az igazi nevé-
nek, akkor nem kellett volna valami idegen nyelven, törökül vagy
hogy, makognia alvás közben, és nem kellett volna szanaszét
hagynia a legtöbbet használt útlevelét és a születési anyakönyvi
kivonatát. Kényelmi okokból továbbra is Inkswitch-nek fogjuk
hívni. De ne próbálkozzék többet ilyesmivel! Maga törvényes há-
226
zas, Szultán bej.
Valami eltört bennem. Makogni kezdtem. Hallottam, amint
beszélek: – Az igazi nevem J ettero Heller.
– Badarság – mondta nevetve Candy. – Legközelebb azt fogja
mondani, hogy az a másik név a magáé, amit álmában szokott
üvöltözni: „Gris Apparátus-tiszt".
– Nem, Szultán bej – mondta Mrs. Szultán bej, született Pinch.
– Szokjon hozzá. Maga a mi törvényes férjünk, akár tetszik, akár
nem, s még ha nem is több ennél, akkor is elfogadjuk ezt, és ma-
ga is ezt fogja tenni. Békéljen meg a ténnyel, hogy maga most va-
lószínúleg a legházasabb ember az egész keleti parton. A kötés
megmásíthatatlanul megköttetett. Együnk valami hamburgert, és
gyerünk haza.
5. fejezet
A tavaszi alkonyatban végre megálltunk a lakás elótt, amelyet
hajnalban még mint szabad ember hagytam el.
Bementünk. Készen várt egy új meglepetés. Le voltam sújtva
már, nem voltam felkészülve, hogy bármi újdonságot elviseljek.
Az egész lakást virágfüzérek borították. Aphrodité jelképei –
galambok, hattyúk, mirtusz, gránátalma, kagylóhéjak és a tenger
habjai – s mindezek mellett még virágzó gyümölcsfalugasok.
S két vendég: egy Curly nevú, barna szemú és barna hajú lány,
formás harmincas, bomberdzsekiben; a másik, Sippy, egy igen
sápadt karcsú jószág szép arccal és lágy ajakkal, teljesen átlátszó
fátyolba öltözve.
A lemezjátszó a házassági indulót játszotta, rizst szórtak ránk,
meglehetósen negédes táncot lejtettek, és mindenkit megcsókol-
tak, azt kiabálva: – Boldog házasságot!
Zavarba jöttem. Mit múvelnek itt?
Elfáradtam a hosszú utazástól, és a feszültség jeleit éreztem
magamon. Mrs. Szultán bejhez, született Pinchhez fordultam: –
Adja a pénzemet azonnal – mondtam.
227
– Ó, drága férjem – mondta Mrs. Szultán bej, született Pinch. –
Itt a torta, meg mindenféle.
– Ide, ide – mondta Sippy, felém tartva egy poharat –, kóstolja
meg ezt a pezsgót.
A hajdani Pinch és a korábbi Miss Licorice, a jelenlegi Mrs.
Candy bej levetette köpenyét. Curly esküvói tortát tolt be egy
zsúrkocsin. Kimunkált mozdulatokkal, mintha szexuálisan köze-
ledne, egy késsel gesztikulált.
Kezemet a nyélre tette, Candyét az enyémre. Mrs. Szultán bej,
született Pinch ujjait kettónkére fonta, és mindhárman belevág-
tunk a tortába. KÉT menyasszony volt rajta! A vólegény a legelsó
késszúrásra eldó lt. Eló jel?
Aztán feltettek egy kis popzenét, mindenki tortát evett, s tán-
coltak egymással. Szomjas voltam, s elég sok pezsgót ittam. A
torta megakadt a torkomon, s állandóan le kellett öblítenem.
Óhatatlanul elókerült a marihuána. A cigaretták körbejártak.
Kék füstbe borult a levegó. Ez egyáltalán nem segített a torko-
mon.
Eléggé berúgtak és el is szálltak. Curly eljátszotta, milyen volt
Rockecenter, amikor legutóbb személyesen vizsgálta meg, hogy
Sippy szúz-e még, s azt is eljátszotta, milyen volt Curly, mikor
teljesen berúgott. Valamiért mindannyian vidáman fetrengeni
kezdtek a padlón, s az oldalukat fogták.
Még egyet szívtam a cigarettából. Füstöltem, és a homlokomat
ráncoltam. Nem bírtam felfogni, mi o lyan vicces. De végül is,
bölcselkedtem magamban, a részegek mindenen röhögnek, külö-
nösen amikor be vannak tépve.
Miközben boldogan kacagva, dülöngve matatott a lemezszek-
rényben, Candy elmondta a poént Curlynek és Sippynek, majd
feltette a „Szép kicsi asszonyka, légy a feleségem"-et. Hallgatni is
kínszenvedés volt.
Félrevontam Mrs. Szultán bejt, született Pinchet. – Miss Pinch,
azonnal adja ide a pénzem.
– Adora – mondta ittasan. – Azonnal meg kell tanulnod, hogy
Adorának szólíts, drága férjem. Már nem vagyok Pinch kisasz-
228
szony.
– Akárhogy is hívják – mondtam –, azonnal adja ide a pénzem.
– Ó, drága férjem – mondta –, a házasság nem törvényes, amíg
az elhálás nem történt meg. Nem akarod elhálni a házasságot?
– Nem – mondtam.
– Aha! – kiáltotta Mrs. Szultán bej, született Pinch, s láttam
rajta, hogy nem teljesen józan. – Próbálsz törvényes kibúvót ke-
resni, mi? – Arcát az enyémhez dörgölte. – Nagyon jól tudod,
hogy az elhálatlan házasság semmissé válik. – Hátrafordult. – Hé,
lányok, figyeljétek ezt a (bíííp)! Arra akarja használni a törvényt,
hogy megszüntesse a házasságait!
Négy arc fixírozott közvetlen közelról.
– Nem, nem! – kiáltottam, meglehetósen riadtan. – Azt mond-
ta, hogy ha lefekszünk, elvetélhet!
– Azt gondolta, nem gondoltam erre? – vicsorgott Mrs. Szul-
tán bej, született Pinch. – Tudtam, hogy ki akar csúszni! Idehoz-
tunk két szüzet, kifejezetten az elhálás végett!
– Várjon egy pillanatra – könyörögtem –, ez órültség!
– Most azzal próbálja semmissé tenni, hogy elmebetegséggel
vádol! – ordította Mrs. Szultán bej, született Pinch.
Candy megrázta a fejét: – A bíróságok ezt nem fogják elfo-
gadni, drága férjem – csuklott.
– Ez a fickó nem ismeri a kötelességeit – mondta Curly.
– Nem, nem – kiáltottam órjöngve. – Nem akarom, hogy bár-
mitól elessenek. Csak a pénzemet akarom.
– Ó – mondta Sippy, megdöbbenten pislogva. – Lányok, csak
a pénzetekért vett el benneteket?
– S hogy fog EZ megjelenni az újságokban? – kiabálta Mrs.
Szultán bej, született Pinch.
– J átszott az érzelmeitekkel – gyalázott Curly. – Szörnyeteg!
Crobe cellológiai szeszélyeinek eredményei kezdtek kavarogni
elóttem. – Elegem van a szörnyekból! – ordítottam.
– Micsoda, te hívsz minket szörnyeknek? – ordította Mrs.
Szultán bej, született Pinch. – Te GÖRÉNY! – S arcomba locs-
csantott egy pohár pezsgót.
229
– Nem, nem – kiáltottam köpködve –, mindez félreértés!
– Ó, igen? – mondta Mrs. Szultán bej, született Pinch. – Nos,
vállalod, hogy házas vagy, vagy nem?
Olyan dühödten bámult, ahogy elóttem imbolygott, hogy térd-
re rogytam, összefont kezemmel arcom elótt, és így szóltam: –
Kérem! Kérem! Kérem, higgyen nekem. Vállalom, úgy segítse-
nek az istenek, haljak meg, ha nem vagyok házas!
– Jó – mondta Mrs. Szultán bej, született Pinch. – Hallottátok,
lányok. Beismerte, hogy tökéletesen házas. Fenékig, aztán kezd-
hetjük ezt az „elhalást"!
Pezsgó zúdult a poharakba, a habja kifolyt.
Azok négyen felálltak, s felemelték poharukat; felemelt ke-
zükben egy csúcsban koccantak össze.
– A boldog házaséletre! – üvöltötte Mrs. Szultán bej, született
Pinch.
Színültig kiitták az italukat, glug, glug, glug, glug, glug!
Aztán hozzám vágták az üres poharakat!
Összekuporodtam a szilánkesóben.
Mikor fel mertem pillantani a padlóról, ahová a fejemet véde-
kezésül lehajtottam, Curly bomberdzsekije csattant rajtam.
Egy nadrág suhant el, súrolva a hajamat.
Egy cipó koppant a fejemen.
A pamlag alá kúsztam, hogy jobban védjem magamat.
Egy másik házassági induló morajlott fel:
Jo a mátka már, Esküvore
vár. Mennyi, mennyi
szépfiút Fektetett ki már?
Ím a volegény, Síremlék,
szegény, Kuncog mind a
násznép, Néki nincs
remény.
Megkockáztattam, hogy kukucskáljak.
230
Megláttam az ágy végét.
Négy pár láb tekergett és kavargott.
– Ó, drágám – hallatszott Candy hangja.
– Mi folyik ott? – kérdeztem ámulva. – Én vagyok a férj!
– Húzz el, hapsikám – hallatszott Mrs. Szultán bej, született
Pinch hangja. – E...ez itt a MI el...hálásunk, nnnem a tiéd!
Habzuhatag: egy pezsgósüveg kidurrant.
Az ágy alatt bámultam. A következó hangok jutottak el hoz-
zám: – Csókolj, csókolj, CSÓKOLJ!
A hab elárasztotta a szétrombolt tortát. A tortán a felbukott vó-
legény oldalára fordult, aztán eltúnt a szem elól a tajtékban, láb-
bal lefele.
Homályosan eszembe jutott, hogy valami, nem tudom, mi,
visszavetette ezeket a lányokat a leszboszi szerelembe. Talán a
pszichiátriai beállítás maradványa. Tudtam, hogy semmit sem tu-
dok kezdeni ezzel.
Valami zavart. Valahogy nem éreztem, hogy a házasságaimat
elhálták volna. Inkább úgy éreztem, pótkerék vagyok.
Üres szobámba vonultam, és elaludtam; rémálmok rontottak
rám, amelyekben én voltam Heller, aki úgy tesz, mintha ó lenne a
városházi hivatalnok, aki csodálatos gyorsasággal utazik fel-alá,
miközben mindenkit összead. Soltan Gris koporsóban feküdt,
amelyet Heller, a hivatalnok, asztalként használt a szertartások
során. A Manco ördög még Lombar Hisstet is megházasította,
miközben Rockecenter röhögógörcsök közepette bátorította, mint
a legjobb emberét.
Akkor aztán tényleg felriadtam, izzadságban fetrengve, amikor
a Manco ördög kilépett a koporsóból, s ujjával a homlokomra
mutatott. Az ördög – vagy ördögnó talán? – így szólt: Magadat
kérdezd. Nem azért történik-e mindez veled, mert Hellerrel ezt
tetted?
Ekkor ébredtem rá igazán, mikor a körülöttem forgó sötétbe
bámultam, hogy lesz ez még ROSSZABB is!
231
6. fejezet
Sohase fogyassz alkoholt és kábítószert egyszerre. Az ered-
mény majdnem végzetes; erre jöttem rá, amikor a következó
szörnyú nap rám virradt.
Hallottam, hogy Mrs. Pinch és Mrs. Candy munkába indulnak.
Épp idóben kúsztam eló, hogy elkapjam Adorát, mielótt kilép az
ajtón.
– A pénzt – hörögtem rekedten.
Amint rám pillantott, szeméból kiderült, milyen borzasztóan
nézhetek ki, amint anyaszült meztelen állok a huzatban. – Nem
késhetünk el a munkából azután, hogy tegnap ellógtuk – mondta.
– Most nincs idó arra, hogy visszamenjünk. – Táskájába nyúlt, és
néhány bankjegyet húzott eló. A padlóra dobta óket. – Csak hogy
ne kelljen bankot rabolnod. A többit elrendezzük este. – Távozott.
Idegesen bámultam utána. Aztán felvettem a hét dollárt a pad-
lóról, és visszamentem a szobámba.
Egy hideg zuhany igencsak jól jött. Találtam néhány aszpirint.
Bevettem. Mintha megszédültem volna tóle. Aztán ismét totál ré-
szegnek éreztem magam: állítólag a pezsgó így hat, ha másnap
reggel valaki vizet iszik. Nem vízzel kellett volna bevennem az
aszpirint.
Nem tudtam lefeküdni. Túlságosan szédültem és túl nyugtalan
voltam.
Bekapcsoltam a képernyóket. Crobe a laboratóriumában pisz-
mogott, egy kígyóval csinált valamit. Krak grófnó képernyóje
üres volt: ez jó hír volt számomra, azt jelentette, hogy nem tar-
tózkodik kétezer mérföldön belül. Heller üldögélt, és érintetlen
reggelijét nézte: legalább betegesen nyugtalanná tettem.
Az inas hangja. – Néhány ember, uram. Azt hiszem, a bíróság-
ról jöttek.
– Hát rúgja ki óket – mondta Heller.
– Nem tehetem, uram. Fegyveres rendórök vannak velük.
A piszkos férfi piszkos felöltóben, szemébe húzott piszkos ka-
lappal, ami lehetetlenné tette, hogy bárkinek is a szemébe nézzen,
232
jelent meg az inas után. Egy idézést nyomott Heller kezébe.
– Ki van értesítve! – szólt a piszkos férfi az ajtó felé. – Jöhet-
nek.
Heller elolvasta a papírt. Ez állt rajta:
FELLEBBVITELI BÍRÓSÁG
Wister kontra Wister
LEFOGLALÁSI PARANCS:
Megórzendó a FELPERES, Toots Wister minden vagyonát, tu-
lajdonjogát és ingóságát, és megelózendó a jelenlegi ingóságok
hamis vagy tettetett személyazonosság vagy jogcím örve alatti el-
rejtését, az állami vagyonmegosztási törvény alapján a mondott
javakat zárolni kell jelen bíróság határozata alapján, amíg a tény-
leges jogcímek megállapítást nyernek.
Az ALPERESNEK ennélfogva, ellenben és haladéktalanul ki
kell szolgáltatnia valamennyi bankszámláját, ingóságát, tárgyi és
személyi vagyonát, és minden használati tárgyát, amelyról nem
állítja, hogy másé.
Fellebbviteli bíróság
Hammer Twist
bíró
Dingaling, Chase és Ambo
– Mi a fene ez? – mondta Heller.
Egy mély hang szólalt meg: – Bírósági határozat, én pedig
azért jöttem, hogy biztosítsam zavartalan végrehajtását. Egy ko-
rábbi alkalommal fegyvert emelt a kézbesítóre. – Grafferty rend-
órfelügyeló vo lt!
Emberek sorjáztak be a lakásba, mindent összeszedtek és be-
lajstromoztak.
– S mi lesz, bolondok, ha kiszórom magukat? – kérdezte
Heller.
– Kilencven napot kap a bíróság semmibe vételéért – mondta
Grafferty. – Mondja, nem láttam már magát valahol? Minden ar-
233
cot megjegyzek.
– Mit tegyek? – kérdezte az inas.
– Kísérje végig óket, és ellenórizze, nem lopnak-e el valamit –
mondta Heller. – De elóbb mondja meg a sofórnek, hogy álljon ki
a kocsival.
– Nincs kocsija, amit használhatna – mondta Grafferty. – S
maga sem maradhat itt. Lelakatoljuk a helyet.
– Mi történik a személyzettel? – kérdezte Heller.
– Ok is lakat alá kerülnek – mondta Grafferty. – Biztos benne,
hogy nem találkoztunk korábban?
Heller felvette a kalapját.
Két rendór állította meg, elvették a pénztárcáját, és kivették
belóle a pénzt.
Heller visszavette az üres tárcát. A szobájába ment néhány ru-
háért.
– Nem nyúlhat hozzájuk – mondta egy bírósági tisztviseló. –
Örüljön, hogy nem szedjük le magáról, amit visel. Egyedül a köz-
szeméremsértés törvénye tart vissza ettól.
Heller kisétált. Éppen mikor elindult a lift felé, a rendórfel-
ügyelóbe ütközött. – Tudom, hol találkoztunk – mondta Grafferty
–, rendórségi azonosítás, szexuális zaklatási ügyben, három éve.
Maga megúszta, de legközelebb nem fogja. Magam gondosko-
dom róla.
Heller kilépett a fóbejáraton. Az ajtónálló nem üdvözölte.
Heller odalépett hozzá. – Telefonálnom kell. Tudna kölcsönözni
egy negyeddollárost?
– Sajnálom, uram – mondta az ajtónálló –, de akik magához
jöttek, törvényszolgák. Nem tudom, mi a baj, de a bíróságot senki
nem ússza meg élve. Egy tízcentest sem kockáztatnék. J ó napot,
uram!
Heller gyalog indult a belvárosba. Végig kellett mennie az
egész Central Parkon.
Túljutott rajta, és elérte a Columbus Circle-t. Végigment a
Broadwayen, át az 59. utcán a Times Square-re, egészen a 39. ut-
cáig. Aztán egy hosszú háztömb mentén a Fifth Avenue-ig, majd
234
az Empire State Building árnyékába került.
Megállt. Egy papírdarabot vett eló, körülnézett, az épület falá-
hoz tette, és valamit felírt rá. Olyan gyorsan írt, hogy nem tudtam
követni.
Figyelte az épület bejáratát. Egy ideig ott álldogált. Kijött egy
fiatalember, valószínúleg valamelyik bróker kifutófiúja. Heller a
nyomába eredt. A sarkon, a jelzólámpánál Heller közel lépett
hozzá, és a kezébe nyomta a papírt.
– Ne nézzen rám – mondta Heller. – Forduljon vissza, s adja
ezt oda Izzynek azonnal.
A fiatalember bizonyára Izzy irodájában dolgozott. Heller ki-
várta a zöld lámpát. Átment az úton. Hátrapillantott. A fiatalem-
ber nem követte. Eltúnt.
Heller végigment az utcán a Sukiyaki bár és grillig. Belépett.
Egy japán fogadta.
– Adjon egy pohár vizet – mondta Heller.
– Nem rendel ételt? Nem rendel italt?
– Adjon egy pohár vizet – mondta Heller.
– A legnagyobb sajnálatomra nem szolgálhatunk fel vizet. Ha
leégett, menjen az Üdvhadsereg ingyen konyhájára.
– Szereti ezt a helyet? – mondta Heller.
– Igen.
– Nem akarja, hogy romokban heverjen?
– NEM, uram!
– Akkor hozzon egy pohár vizet!
– Nem tehetem, uram. Leülhet, de ha nincs pénz, nincs víz.
Heller fél órát várt. A személyzet más japán tagjai jelentek
meg, rosszallóan méregetve ót. New York nem a pénz nélküliek
helye. Egyszer hallottam valakit, aki szerint ez a hely olyan kó-
kemény, mint egy kurva szíve. Tapasztalataim szerint ez valóban
így van.
Kezdtem némi elégedettséget érezni Heller jelen állapota fe-
lett. Ó, nem volt kétségem afelól, hogy vége van Hellernek. Ez
még a fejfájásomnak is jót tett. Krak eltúnt. A kocsik eltúntek. A
lakások eltúntek. Körötte csupa szerencsétlenség. Elmosolyod-
235
tam. Ez megért mindent, amin az utóbbi idóben keresztülmentem.
Hirtelen Izzy huppant le a vele szemközti székre. Meglehetó-
sen zavart volt, haja ápolatlan, csontkeretes szemüvege félre-
csúszva, horgas orra vörösre dörzsölve.
Heller átadta neki a bírósági határozatot. – Senkinek sem akar-
tam esélyt adni arra, hogy kövessen az irodához. Tudomást sze-
rezhetnek a létezéséról. Korábban is észrevettem már: láthatóan
tudják, hol vagyok, és hová megyek.
Izzy bólintott. Elolvasta a bírósági határozatot.
– Ez nem lehet igazán törvényes – mondta Heller.
– Nos, minden törvényes, amit a jogászok annak mondanak.
Bármire képesek, Mr. J et. S rendesen sikerül is nekik. Átadom ezt
Philup Bleedumnak: hónapokba telik, míg sikerül tisztáznia,
évekbe, míg le tudja csendesíteni az ügyet. O az egyik leggyor-
sabb ügyvéd a városban.
– Térjünk a lényegre – mondta Heller. – Mit mondott a detek-
tívügynökség?
– Nos, átnéztek minden szállodát. Senki sem jelentkezett be
ezen a néven, vagy ezzel a személyleírással. Átnézték a kórháza-
kat és a hullaházat. Nyoma sincs sehol.
– A fenébe! – mondta Heller. – Ez a szegény kislány alaposan
elrejtózött. A semmi miatt. Ezek a perek hamisak egytól egyig.
– A legtöbb per hamis – mondta Izzy. – Az egész jogi rend-
szert arra találták ki, hogy tönkretegye az emberek életét azért,
hogy a jogászok meggazdagodjanak. Az a baj, hogy ennek a ha-
mis Toots Switchnek egy centje sincs. A jogászok csak azért vál-
lalják az ilyen ügyeket, mert minden kártérítés 50 százaléka óket
illeti. Nem tudna annyi kártérítést kapni ezektól az emberektól,
ami minden kárt jóvátenne, amit okoztak. Egyébként reggel jártak
az irodában.
– Micsoda?
– Igen. A bírósági határozat a fizetését is lefoglalta. De miután
nem kap semmit, semmire nem mentek. Bármire képesek. Még
nincs is kezükben az ítélet. Ön viszont igen bölcsen tette, hogy
nem jött be. Miután erre jártam, felkaptam ezt. Látta már?
236
A SÜVÖLVÉNY KÖLYÖK BIGÁMISTA
VÁLÓPERT INDÍTOTT A
MÁSODIK FELESÉG
Dingaling, Chase és Ambo ma pert indítottak a Fellebbviteli
Bíróságon bizonyos Dolores Wister, született Pubiano de Cópula
képviseletében.
Állítván, hogy egy falusi pap elótt hozzáment a hírhedt útonál-
lóhoz, Wisterhez, akit másképpen Süvölvény kölyök néven is-
mernek, mikor az éppen Mexikóba menekült, a pompás mexikói
virágszál elótárta hányattatásainak történetét az összegyúlt média
elótt. Igen csinos történet.
Forradalmárnak tettetve magát, Süvölvény kölyök a vád sze-
rint belopózott a faluba és a nó ágyába a romantikus mexikói éj
leple alatt, és alaposan meg(bíííp).
Hála annak, hogy a nó féltékeny szamara elordította magát a
szomszéd szobában, a falu papja felfedezte és azonnal összeadta
óket, még mikor a fertóben dagonyáztak.
Miután a nó hiába kereste útonálló szeretójét/férjét két re-
ménytelen, magányos és szívszaggató éven át, s most megtalálta
már mint egy másik, kansasi nó férjét, a szánalomra méltó, a bá-
nattól hervadt szépség úgy döntött, elindítja a válópert.
A végkielégítés milliárdokra rúghat.
Heller visszadobta az újságot az asztalra. – Börtönbe lehet va-
lahogy juttatni a nót...?
– Ebben az igazságszolgáltatásban? – mondta Izzy. – Az az
igazság, hogy a rendórök, akik a lakására jöttek, még nem kaptak
elfogatási parancsot. De még le sem megy a Nap, és valamelyik
lány a kettó közül fel fogja jelenteni, és akkor börtönbe csukják
bigámiáért. Ez búncselekmény. Én eltúnnék.
– Nézd – mondta Heller. – A francot sem érdekelnek ezek.
Csak az érdekel, hol van a grófnó! Meg kell találnom ót!
Izzy a kabátjában turkált. Több ujjnyi vastagságú bankjegyte-
237
kercset vett eló. Heller elé csúsztatta az asztalon.
Azonnal megjelent egy japán pincér két pohár vízzel. Távo-
zott.
Heller megszámolta a pénzt.
– Sajnálom – mondta Izzy. – A saját kasszámban mindig csak
ezerdolláros bankjegyeket tartok. Remélem, nem zavarja, hogy
fel kell váltania óket. A maga helyében egyetlen bankba sem
mennék be. Dingaling, Chase és Ambo mindent figyeltetni fog-
nak. Van itt még valami. – Egy borítékot csúsztatott Heller elé.
Heller belenézett. Hamis CIA-útlevelei egyike, és egy jegy
volt.
– Még mindig azt gondolom, hogy Brazíliába kellene mennie
– mondta Izzy. – A jegy oda szól. Szerzek detektíveket, akik még
alaposabban kutatnak Miss Joy után, és elküldöm ót önhöz.
– Nem jön el, csak ha beszéltem vele.
Izzy úgy festett, mint aki mindjárt sírva fakad. – Ó, Mr. Jet,
nem jött rá, mibe került! Most majd teljesen behálózzák az igaz-
ságszolgáltatás segítségével. Maga az ördög sem tudna kibújni
belóle. És maga az ördög is részt vesz benne. Senki, aki egyszer
belekerült, nem szabadul ki belóle. Kérem, menjen, Mr. Jet.
– Meg kell találnom a barátnómet – mondta Heller.
Izzy megcsóválta a fejét. Felkelt, és szomorúan távozott.
Megjelent a japán. – Most rendel?
– Szeretném elrendelni valaki elporlasztását, még mielótt ez az
egész véget ér – mondta Heller. Kisétált. J obbra, majd balra né-
zett az utcán, mintha ezzel megállapíthatná, hol van Krak grófnó.
Összerázkódtam. Sohasem hallottam ilyen rejtélyesnek. Rám
gondolt?
Idegesen ráhúztam a takarót a képernyóre. Oktalanul azt gon-
doltam, hogy átnézhet rajta, és megláthat.
Ismét fájt a fejem.
Siralmas állapotomban megpróbáltam kicsit aludni. Nem tud-
tam. Úgy éreztem, nem állnak jól a dolgok. Igazán boldognak ké-
ne lennem. Biztos voltam abban, hogy Heller lába alól kicsúszott
a talaj, s ez történt Krak grófnóvel is.
238
Ám valami még mindig bökte a csórömet.
Rossz nap volt ez.
A korábbi Miss Pinch, a jelenlegi Mrs. Szultán bej öt óra táj-
ban ért haza. Bejött hozzám, lehúzta a kesztyújét.
– Beszélni akartál velem? – kérdezte.
– Igen – mondtam. – Megígérted, hogy kinyitod a széfet.
– Rendben – mondta Adora. Láthatóan várt valamire. Hamaro-
san nyílt az utcai ajtó, és megérkezett Candy. – Idebenn vagyunk
– kiáltotta Adora.
Candy bejött; hozott egy sört Adorának. Magának is hozott
egyet. Nekem nem. Figyelmesen leült.
– Most, hogy mindannyian együtt vagyunk – mondta Adora –
jobb, ha feltárom az élet tényeit.
– Már túl sok feltárulást láttam – mondtam. – Mindössze a
pénzem kell.
– Nos hát, megkapod a pénzed – mondta Adora összeszúkült
szemmel. – De van itt valami, amit nem árt megtudnod.
Candy kacagott. Nem szerettem az efféle kacajt.
Adora mosolygott. Nem szerettem az efféle mosolyt.
– Semmit sem akarok tudni – mondtam. – Csak add ide a pén-
zem.
Mindketten kacagásban törtek ki. Ezt kétségtelenül nem sze-
rettem.
– Semmi jót nem tartogatok a számodra – mondta Adora.
– Add neki oda a pénzt, Pinchy. Mondd meg neki utána.
Mindegy, hogy mikor üvölt.
– Rendben – mondta Adora. Bement az elsó szobába. Kinyi-
totta a széfet. Csomagról csomagra kivette a pénzemet, és egy
szemeteszsákba rakta.
– Add oda neki a kitöltetlen számlákat is – mondta kacagva
Candy.
Adora kivett egy csomóval. – Rajta, tölts ki és írj alá annyit,
amennyit csak akarsz.
Azt hittem, viccelnek velem. Szememet a kezében himbálózó
zsákon tartottam.
239
Gondoltam, kipróbálom. Kitöltöttem egy számlát csekély 40
000 dollárra. Aláírtam, George Washington.
Átvette. Így szólt: – Holnap megkapod.
Ölembe pottyantotta a zsák pénzt. Beletúrtam. Csodálatos
bankjegyek! 65 000 dollár, vagy még több lehet benne!
– Mondd meg neki, Pinchy – szólt Candy.
Bizonytalanul megálltam a számolásban. Nem volt kedvemre,
ahogy Adora nézett.
– A pénzt akartad, úgyhogy most szaladhatsz, ugye? – mondta
a korábbi Miss Pinch. – Azt tervezted, hogy lelépsz, amint a mar-
kodban van a dohány. Ó, igen, most megvan. Csakhogy a do-
hány, drága férjem, (bíííp)ul nem segít rajtad.
Elórehajolt, fagyos tekintettel. – Ugyanis, a (bíííp) anyádat,
épp tegnap követtél el BIGÁMIÁT!
Forgott körülöttem a szoba. A szemem elótt táncolt a sztori,
amelyet az imént láttam. „Süvölvény kölyök bigámista." EZ volt,
ami bökte a csórömet!
– Ha bármelyik feleség – mondta a korábbi Miss Pinch – érde-
kében áll, hogy vádat emeljen, börtönbe csuknak a hátralevó éle-
tedre. Az államok között automatikus a kiadatás. Futhatsz bárho-
vá, ahová mész, elkapnak, visszahoznak és egy életre eltemetnek.
– Kirántotta a házassági szerzódést a táskájából. – A birtokunk-
ban vagy. Úgyhogy rajta, (bíííp). Próbálj meg elmenekülni. Ez a
pénz egyáltalán nem segít rajtad. Az igazságszolgáltatás hazahoz,
és sittre vág. Mindegyikünk azt színleli, hogy nem tudott a másik-
ról. Úgyhogy szórd a dohányodat, bigámista. Nem mégy te seho-
vá, itt maradsz, és kész.
Hirtelen ismét kacajra fakadtak. Eléggé leforrázott lehettem.
A korábbi Miss Pinch felkelt. – Most, hogy ezt elrendeztük,
drága férjem, zuhanyozz le.
– Miért? – kérdeztem. Elég iszonyatban volt részem aznapra.
– Miért? – majmolt. Majd összeszúkült a szeme, s egészen kö-
zelról farkasszemet nézett velem, teljesen úgy, mint Lombar. A
hangja halálosan fenyegetó lett. – Semmi haszna a henye, sovi-
niszta trükkjeidnek! Elhalmozunk étellel-itallal a nászéjszakán-
240
kon, aztán megtagadod a kötelességedet, s azt gondolod, hogy ez-
zel visszataszítasz minket a leszbikus szerelembe! Arra próbáltál
rávenni, hogy megszegjem szent eskümet, miszerint örökre szakí-
tok a pszichiátriai születésszabályozással! Hát, hapsikám, ez
NEM jött be!
Megveregette a vállam, pont úgy, mint Lombar. – Ez NEM
volt nyeró! Csak megszilárdítottál az elhatározásomban! A kö-
vetkezó félórában két leszbikus érkezik, és miután túllesznek raj-
ta, már csak exleszbikus lesznek. És semmi trükk, amivel tönkre-
teszed a programot! Semmi nyafogás, hogy halottak, meg ilyes-
mi!
Hátralépett, és végigmért. – Tanulj meg engedelmeskedni,
drága férjem, vagy lóttek neked! Tisztálkodj, és készülj fel!
Kisétáltak. Az ajtóból Adora még visszanézett. – Bigámista –
mondta.
Nyilvánvalóan legyózve, kezdtem lehuzigálni a ruháimat. Ret-
tenetes zavarban voltam. Egyre csak arra gondoltam, hogy nem
akarok lefeküdni Dolores Wister, született Pubiano de Cópula
szamarával. De semmit sem tudtam tenni ez ellen.
Megkésve bár, de üvölteni kezdtem. Gyúlölöm a szamarakat!
241
NEGYVENKILENCEDIK RÉSZ
1. fejezet
A következó reggelen, elnyútten és kimerülten, ami részben a
túlzott kötelességteljesítésnek, részben pedig az alvásnak volt be-
tudható, ami inkább rémálomparádé volt, mint pihenés, szemre-
vételeztem magam a fürdószoba tükrében.
Az arcomat összevissza karmolászták.
A szexuális átnevelés egyik jelöltje egy sovány, csont és bór
jószág volt. A teste teljesen éretlen volt, ráadásul még a mellei
sem fejlódtek ki. Próbáltam kitalálni, milyen id ós lehet: tizen-
négy, legfeljebb tizenöt. Valamikor jól fog kinézni, de most túl
nagy és guvadt volt a szeme, és nagyra nótt szája igencsak kirítt
az arcából. Világosbarna haját lófarokban hordta. Rágózott, igen
hangos elégedettséggel.
Teenie-nek hívták, és bélyegeket nyalt a Rockecenter Orvos-
szövetség Ellenórzési Osztályán. Úgy hallottam, hogy nem régóta
dolgozik ebben a munkakörben, éppen most került ki valami ele-
mi szintú csoportos szexuális képzésról, és még nem alakították
át teljesen a pszichiátriai születésszabályozás elvárásai szerint.
Ezért Adora azt mondta, fontos, hogy figyelmet szenteljünk neki:
az én figyelmemet, természetesen!
Az elmúlt éjjel Teenie határozottan kifejezésre juttatta, meny-
nyire lelkes az átnevelést illetóen! A „lelkesedés" azonban túl
enyhe kifejezés minderre. Egészen odavolt értem! AKTÍVAN! A
többiek csak elnézóen mosolyogtak, de nem szedték volna le ró-
lam!
Nem lett volna olyan rossz, ha nem a körmei segítségével feje-
242
zi ki a szenvedélyét újra és újra!
Viszont rádöbbentett, hogy a saját neveltetésem is fogyatékos.
Nem jöttem rá, mint jelent az, hogy „nyeregbe, cowboy!" Nekünk
a Voltáron nincsenek teheneink, s ha volnának, nem csapkodnánk
óket kalappal! Illetve nem karmolnánk óket! Embertelen!
Igen, mindent egybevéve, ez a nagyon is aktív Teenie megle-
hetósen fárasztó élményt nyújtott. Reméltem, ritkán lesz részem
ilyen élményben! Túl kimerító!
Néhány sebtapaszt raktam az arcomra, hogy eltakarjam a kar-
molások nyomait. Reméltem, nem maradok sebhelyes.
Úgy gondoltam, felvidítom magam, ha megnézem, megszámo-
lom és dédelgetem a pénzt. A ruhásszekrényem legfelsó polcán
volt. Leszedtem. Aztán csak ültem ott, és bámultam. Megérte?
Alig lepett meg a gondolat, s rémülten felültem. Elvette volna
valami a kedvemet a pénztól? Mi van, ha a túlzott lemondás álla-
potába kerültem?
Gondoljuk át a helyzetet, amibe Hellernek és Krak grófnónek
köszönhetóen kerültem!
Újabb rémületbe estem. Heller gyanakodhat rám. És Krak
grófnó most, hogy eltúnt a szemem elól, kutathat utánam. Amikor
arra gondoltam, hogy azért vette a fejébe, hogy Crobe-hoz fordul-
jon, mert utánam kajtatott, majd megórültem!
Nem néztem túl sokat Crobe képernyójét. Nagyon nehézzé tet-
te a megfigyelést az egyetlen, átható röntgenszem. De ma a kép-
ernyó egészen világos volt.
Crobe egy csoport elótt állt; nyilvánvalóan pszichiáterek vol-
tak. Valószínúleg az operációs nagyelóadó volt Bellevue-ben. A
hallgatóság feszülten figyelt.
Egy páciens ült elótte egy székben, leszíjazva. Felsóhajtottam:
Crobe éppen valamelyik régi átültetési trükkjét adja eló.
A beteg koponyájából egy csúszómászó emelkedett ki! A hul-
lamerev kígyófej jobbra-balra ingott.
Crobe hangja harsant fel: – Ez bizonyítja az elméletet, hogy az
ember kígyóaggyal is múködik. Egyszerúen Drug 32-vel tápláltuk
a pácienst, s ezzel a kígyó agykérgét újra növekedésre ösztönöz-
243
tük! És nóttön-nótt. S végül itt a bizonyíték!
Az összegyúlt pszichiáterek izgatottan jegyzeteltek. Egy orvos
fényképész villogtatta a vakuját.
A csaló! Mindenkiból majmot csinált az átültetéseivel. Így
csinálta a tréfáit, s ezért ítélték halálra, mielótt Lombar a szárnyai
alá vette, és munkát adott neki a Spietosban. Éppen meggyalázta
a pszichiátria tudományának szentségét!
– Így! – kiáltotta hadonászva Crobe. – Önöknek, uraim, töké-
letesen igazuk van! Íme, egy csúszómászóagy. Az ember csú-
szómászóaggyal múködik. Íme, ezért múvel az ember annyi rosz-
szat! A pszichiátria tudományának igaza van!
Taps hallatszott az összegyúlt tudósok felól. Valamint egy-két
éljen! kiáltás.
Felállt egy szóvivó. – Dr. Crobe, most, hogy a magunk szemé-
vel is láttuk, amit láttunk, szeretném közölni az egybegyúltekkel,
hogy önt jelölték az Év Pszichiátriai Géniusza díjára.
– Nem, nem – kiáltotta Crobe türelmetlenül. – Üljön le! Nem
fejeztem be! További bizonyítékok vannak!
A terem elcsendesedett.
– Mikor ez a páciens megérkezett, órület gyötörte. Azzal, hogy
Drug 32-vel tápláltuk, napvilágra került az ok! Most egyenesen
az önök szeme láttára MEGGYÓGYÍTOM a pácienst!
A képernyó érzelmiskála-méróje az alábbit közölte:
ÖRÖM
A terem csöndbe borult. Crobe felvett egy hatalmas kést az
asztalról. Hadonászott vele. A kés sziszegett a levegóben.
NYISSZ!
Levágta a kígyót a koponyáról! Vér
fröcskölt be mindent! A páciens halotti
görcsbe merevedett. Meghalt. Crobe
képernyójén villogtak a betúk:
244
KÉJ
Crobe diadalmas hangja csendült fel a teremben: – Látják? A
pszichiátria megvalósult végterméke! A BETEG BÉKÉBEN
NYUGSZIK!
Mennydörgó taps tört ki. A pszichiáterek talpra szökkentek, s
állva éljeneztek!
Az ünnepló tömegból hirtelen kirajzott egy csomó médiasze-
mélyiség, élükön egy riporterrel, a Slime Magazin sajtóigazolvá-
nyával a kalapszalagján. Hangja alig szárnyalta túl a zajt. – Dr.
Crobe! A címlapon akarjuk szerepeltetni önt! Az Év Tudósa!
Egy tévés csapat félrelökte. – Felvettük az egészet, de szeret-
nénk néhány közelképet.
A pszichiáterek visszaszorították a sajtó embereit, miközben
próbáltak kezet szorítani Crobe-bal.
Micsoda felfordulás!
Elfordítottam a tekintetemet, s lekapcsoltam a képernyót.
Ott ültem. A pszichológia és a pszichiátria szárnyakat adott
Crobe-nak. Heller miatt kellett Crobe-ot a Földre rendelni.
Kezdett eluralkodni rajtam a rosszindulat. Fel tudom-e hasz-
nálni mindezt valahogy? Talán még most is Crobe kezébe adha-
tom Hellert vagy Krak grófnót. A bíróságok küldtek már gonosz-
tevóket a Bellevue-be. Vagy inkább: a bíróságok kifejezetten
azért küldték az embereket oda, hogy megvizsgálják óket. Egy
vizsgálat, amelyet Crobe végez, végzetes lehet!
Felvidultam.
Úgy gondoltam, jobb, ha Heller nyomában maradok. Amilyen
mélyre csúszott, adódhat alkalom arra, hogy bírósági határozattal
Bellevue-be juttassam kivizsgálásra. Éreztem, valahogy úrrá tu-
dok lenni Krak befolyásán. Igen, jobb, ha figyelem Hellert, és
utánanézek, megtalálta-e Krak grófnót. Aztán kidolgozhatok va-
lamit. A világ minden anyagi forrása a rendelkezésemre állt.
Rockecenter befolyása mindent áthatott, s a kisujjamban volt,
hogy kedvem szerint kihasználjam.
Vissza fogok vágni!
245
2. fejezet
Felhívtam Dingaling, Chase és Ambo irodáját. Ambo vette fel
a telefont.
– Smith vagyok – mondtam. – Hogy állnak a dolgaink?
– Csodálatosan – mondta Ambo. – Összecsomózva tartjuk az
egész vagyonát. Most is az utcán kóborol, de nem sokáig.
– Hogyhogy?
– Van már elfogatási parancsunk bigámia miatt. Polgári ügy-
ból búnügy lett. Ha ezzel a búnváddal börtönben tartjuk, nyomás
alatt tarthatjuk, aztán elszedhetjük mindenét, amije van, s amire
csak szert tesz. Csodálatos ügy. Esélye sincs.
– Gondjai lehetnek a letartóztatáskor.
– Ó, ne gondolja – mondta Ambo. – Vannak kapcsolataink a
rendórséggel, és figyeltetünk minden repülóteret, busz- és vasút-
állomást. Mikor rájönnek, hogy komoly az ügy, megpróbálnak
megugrani. Mi pedig megfogjuk óket, bedobjuk egy dobozba, s
hagyjuk, hadd ficeregjenek. Szabályos jogi eljárás. Régi rutinraz-
zia. Indíts ellenük polgári pert, játssz ki ellenük valami búnt, az-
tán véreztesd el óket. Rutinmunka.
– Van még valami, amit felhasználhat – mondtam.
– Micsoda? – kérdezte mohón. – Mindig nyitottak vagyunk az
újításokra, amik még nyomorultabbá teszik az embereket.
– Azt akarom, hogy írjon egy bírósági határozatot, s iktassa,
mikor letartóztatják; küldesse elmekórtani kivizsgálásra
Bellevue-be.
– Ó, csodálatos! Ez azt vonja maga után, hogy mivel bigámiát
követett el, vagyis felelótlen és elmebajos, végrehajtókat nevez-
tethetünk ki a vagyonára, feloszthatjuk azt egymás közt, és meg-
gazdagodhatunk! Ez csodálatos.
– A határozatban – mondtam – kösse ki, hogy mivel az arca túl
megnyeró, elcsavarhatja a nóvérek fejét, ezért fekete álarcot kell
húzni a fejére.
– Mi sem egyszerúbb. Egy bírósági határozatba mindent bele-
írhat. Aztán csak egy bírót kell szereznie, aki aláírja, és sohasem
246
olvassa el, hogy mit írt alá. Egészen regényes gondolat. Emellett
jó sajtója lesz. Az egész ügynek baljós kicsengést ad. Tudja, nem
lehet megnyerni az ilyen ügyeket egészen addig, míg ki nem pró-
bálja óket a sajtóban.
– Még egy határozatot kell írnia. Van egy babája, Heavenly
J oy Krackle-nek hívják. Köztudott, hogy segített neki. Mit tudunk
kezdeni vele?
– Ó, mi sem könnyebb. Csak együttmúködéssel és az ügyfele-
inkre hátrányos illetéktelen befolyással kell vádolni, korlátozó ha-
tározatot kell kiadni, amely börtönbe juttatja, ha megszegi, kiadni
egy másik határozatot, hogy mint fontos tanút le kell csukni, és
börtönben tartani, amíg egy követ nem fúj velünk. Ez a szokásos
eljárás. Van róla leírása?
– Magassága öt láb kilenc és fél hüvelyk, szóke hajú, kékes-
szürke szemú. Egészen ördögi megjelenésú. Könnyen dühbe gu-
rul. Elektronikus korbácsot használ. A keze mint a karom. Halálra
tiporja a férfiakat alvadt vérból készült bíbor cipósarkával.
– Ó, uramisten – mondta Ambo. – Ez fenyegetés az ügyre néz-
ve, igen, azonnal kiállítom a végzéseket! Ó, mennyire örülök,
hogy elmondta mindezt!
– Gondoskodjék róla, hogy a nót is a Bellevue-be küldjék,
szintén álarcban. Ismeretes, hogy az arca láttán a férfiak kóvé
dermednek!
– Megteszem! – mondta Ambo. – J ó tudni, hogy a bíróságok
és a rendórség mindig teljesíti a kötelességét. Ezt a Wistert meg
ezt a Krackle-t be kell csukni!
– A Bellevue-be – ismételtem.
– Ó, ezzel semmi gond. A fennálló törvények szerint bárme-
lyik polgárt a Bellevue-be küldhetjük. Szerzek aláírást az orvosi
hozzájárulásról a határozatra.
Egy pillanatra kétségeim támadtak. Ha a Bellevue-be kerül-
nek, minden óvintézkedés ellenére Crobe még mindig felismerheti
óket. Ez alááshatja az egész tervet. Nem lenne elég a hagyomá-
nyos pszichiátria? Ez is képes arra, hogy mindörökre veszélyte-
lenné tegye óket.
247
– Kösse ki a határozatban – mondtam –, hogy Dr. Phetus P.
Crobe-nak, egy ottani vezetó pszichiáternek kifejezetten tilos
vizsgálnia óket. Egy másik pszichiátertól szerezze meg az aláírást
a határozatra. Végül is csak a szokásos jogi ügy.
– Ahogy mondja – mondta Ambo. – Csak rutinhatározat. Jóis-
ten, Mr. Smith, csodálatos, hogy a segítségünkre van. Ön pont
úgy gondolkodik, mint egy jogász, szabatosan, körülményesen.
Nagyban támogatta ezt az ügyet. – Letette.
Elpirultam a bókra. Mennyire más, mint Madison fitymálása!
Méltányolták a tehetségemet.
Visszaültem, igazán nagyszerú hangulatban. Aztán vihogni
kezdtem. Még ha Crobe ki is szúrná, nem ismerné fel óket. Nem
tudott a Wister és a Krackle névról. Valószínúleg begyógyszere-
zik, elektrosokkal kezelik, s egy életre tönkreteszik óket. A ha-
gyományos pszichiátria épp elég lesz a számukra.
A bíróságok, a törvény és a pszichiátria felbecsülhetetlen csa-
patot formálnak. Minek nyúglódjek azzal, hogy bérgyilkost foga-
dok, amikor itt vannak ók, s csak egy intésre várnak?
Hogy is nem jutott ez eddig eszembe? Ha nem kapják el
Hellert azonnal, megtalálhatják Krakot, és ha megtalálták Krakot,
ó rögvest lehúzza magával az ingoványba, amelyet a jogászok a
maguk meggazdagodására kitaláltak. Feneketlen verem volt ez,
mindkettejüket elnyelheti! Vigyorogva, egy slukkra! Áldassék a
földi jogi-pszichiátriai összefonódás! Lehet, hogy teljesen órült ez
a kapcsolat, de, jó istenek, hasznos az elit csapatok számára!
3. fejezet
Amikor ismét Hellert figyeltem, a vízparton állt, s a tengerre
tartó hajók parádéját bámulta. Lábánál felhós, szinte
szmogmentes kék eget tükrözött a víz. Fényes, tavaszi reggel
volt. Semmi szél: amikor jobbra nézett, friss és zöld füvet látott.
Aztán egy emlékmúre siklott a tekintete.
A Battery Park! Heller éppen Verrazano, Manhattan felfedezó-
248
je szobra közelében állt, aki a felirat szerint e pont közelében ért
partot a sziget déli csücskén.
Voltár nyelven így szólt a szoborhoz: – Veled is rossz tréfákat
úztek a bennszülöttek? – Aztán egy nemrég felállított, még na-
gyobb emléktáblát olvasott. Az állt rajta, hogy Verrazanót négy
évvel késóbb megették a kannibálok. – Egyáltalán nem lep meg.
– Ez láthatóan nyugtalanította, miközben a park sétányait für-
készte. – Izzy, hol van?
Múködésbe léptem!
Most, hogy bizonyosan tudtam az ellene kiadott elfogatópa-
rancsról, azt is tudtam, hogy Grafferty felügyeló, ez a díjnyertes
kopó halálra keresi.
Hívtam Grafferty irodáját: – Adják gyorsan a felügyelót. Pus-
kavégen a zsákmánya!
– A felügyeló kinn van egy ügy miatt – mondta a beosztottja.
– Biztos vagyok benne, hogy a Wister-ügy miatt – rivalltam
rá. – Mondja meg neki, hogy az ember, akit keres, éppen a
Battery Parkban van a Verrazano-szobornál. A búntársát várja.
KAPJ ÁK EL!
– Nagyszerú, uram. – Letette.
Heller egy kanyargós ösvényen északnak tartott; a Castle Clin-
ton komor, vörös homokkó falai mögül kibukkantak az üzleti ne-
gyed felhókarcolói. Egy ágyúcsóbe nézett, amikor egy hang meg-
szólalt mögötte.
– Mr. Jet? – Izzy volt.
– Rátalált? – kérdezte Heller aggodalmas hangon.
– Nem, Mr. J et. Három magándetektívet küldtünk ki. Semmi
nyoma.
– A fenébe! – mondta Heller.
– Mr. J et, szörnyen néz ki – mondta Izzy. – Biztos a parkban
aludt. Ó, el nem tudom mondani, mennyire sajnálom, hogy vé-
gighajtják ennek a szörnyú igazságszolgáltatásnak a facsarógé-
pén. A törvény a búnös, Mr. Jet.
– Megszerezted a holmikat, amiket kértem?
Izzy egy terjedelmes csomagot adott át Hellernek. – Ezek vol-
249
tak az utolsó dolgok, amelyeket kihoztam. Egy percre rá, hogy
összeszedtem ezeket, lezárták az irodáját. Két járór várja a folyo-
són, hátha felbukkan. Elfogatóparancsot adtak ki, Mr. J et. Bún-
vád: bigámia. Nézze, Mr. J et, Bang-Bang azt mondja, hogy fi-
gyelni fogják a repülótereket, a busz– és vasútállomásokat, de tud
lopni egy helikoptert, és felszedi ott, ahol csak akarja. Le tudunk
szállni egy Brazíliába tartó teherhajóra. Mennie kell, Mr. J et.
Nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy börtönbe kerül valami
svindli vád miatt!
– Meg kell találnom a barátnómet – mondta Heller.
Izzy nagyot sóhajtott: – Akkor tessék – mondta, és újabb vas-
tag, ezerdolláros tekercset nyomott a kezébe. – Kérem, ne lójön le
senkit. Hosszú távon érdemesebb megvásárolni óket.
– Köszönöm – mondta Heller. – Igaz barát vagy, Izzy.
– Valójában ez a maga pénze – mondta Izzy. – Ezt a csomót
épp ma reggel szereztem a jövónézó berendezés révén. Fölment a
gyapot ára. Bárcsak többet segíthetnék!
– Tartsd múködésben a programot – mondta Heller. – Ki fo-
gunk mászni ebból az egészból.
– Ajvé, bárcsak én is ennyire bizakodó volnék. Ezt az igazság-
szolgáltatást a rosszindulatú embereknek találták ki, úgyhogy at-
tól tartok, semmi esélyünk. Kérem, vigyázzon magára, Mr. Jet!
Izzy gyorsan továbbállt.
Heller az üzleti negyed felé indult. Rövidesen elvegyült a tö-
megben. Sietni kezdett.
Egy görénytanya, a Stockbroker bár elé ért. Bement. A helyet
régen kibocsátott részvények plakátjaival tapétázták ki. A pénztár
úgy festett, mint egy telexgép. Leült a bárban. Hatalmas táblákon
a következó szövegek álltak:
Krash szívdöglesztó Különleges
Öngyilok Dow-J ones levertség ellen
Minek ugranál ki az ablakon? Egy
korty nálunk gyorsabban hat!
250
Az ablakban meglátta saját arcát. Szörnyen nézett ki beesett
szemével.
– Adjon egy Seven Up-ot – mondta Heller.
– Zuhant a tózsde ma reggel, uram – mondta a csapos. – In-
kább igyon egy Különleges Öngyilkot.
– Fel tud váltani egy ezerdollárost?
– Itt a Seven Up, uram; gyorsan túladhatott a papírjain.
– Van valaki, aki ugyanilyen gyorsan fog túladni a papírjain,
ha összetalálkozik velem – mondta Heller. – Bemehetek a mos-
dóba?
– Parancsoljon, uram. Egy ezerdollárossal bármit belefektet-
het.
Heller bement a mosdóba. Piszkos klotyó volt. A tükörból egy
darab sem maradt. Heller egy kampóra akasztotta a kalapját. Ki-
nyitotta az Izzytól kapott hatalmas zsákot. Nem tudom, mi volt
benne.
– Mi a fene ez? – mormogta Heller. Egy hárompengéjú borot-
vát tartott; biztosan Izzy vette neki.
Aztán ismét a zsákba lesett, és láthatóan úgy döntött, hogy ezt
használja saját villanyborotvája helyett.
Borotválkozni próbált. Megvágta magát. Megint próbálkozott,
és megint megvágta magát. Valahogy befejezte.
Talált egy fiola voltári arcszeszt. Arcára locsolta. Aztán kivett
egy kis lámpát, amelyet cellológiai mútétekkor szoktak használni.
Arcára világított vele. Aztán kivett valami kötszert, és az arcára
tette.
Fogat mosott egy motoros fogkefével.
Eleget láttam belóle.
Ismét hívtam Grafferty irodáját.
– Az ember, akit keresnek, a Stockbroker bárban van! – s
megadtam neki a Curch Street-i számot.
– Átadtam az adatot Graffertynek – mondta a beosztott. – Kinn
dolgozik az ügyön, de gondot visel rá. A búnügyekben mindig
méltányoljuk a polgárok együttmúködését, uram.
251
Elégedetten tettem le a telefont. New York nagyágyúja dolgo-
zott a kezemre.
Heller összehajtotta a kabátját, betette a zsákba, majd kivett
egy sötétkék kezeslábas munkaruhát. Felvette. Aztán feltett egy
egyszerú kék munkássapkát. A zsák mélyére nézett. – A fenébe!
– mondta voltár nyelven. – Nincs munkáskesztyú. Csak ezek a
pamutmicsodák. – De felhúzta óket. Aztán talált egy vörös, csil-
lag alakú mérnökkendót, s a farzsebébe dugta.
Összepakolt, és visszament a bárba.
A hely, a csapost leszámítva, még mindig üres volt. A fickó
egy félreesó asztalra tette a Seven Up-ot egy szendviccsel együtt.
– Ez a Seven Up iszonyú vacak – mondta a csapos. – Semmi al-
kohol nincs benne. Adtam hozzá egy marhahúsos szendvicset.
Mit tehetek még önért?
– Megmutathatja, hol a telefon.
A csapos elvonszolt egy hosszú zsinórú telefont az asztalig. –
Látom, van valami módszere, amellyel magasabbra kúszik a
tózsdén. Újabb ezrest készül szerezni?
– Van egy ötletem, amellyel megütöm a fónyereményt –
mondta Heller.
– Igenis, URAM! Megígérem, nem figyelek oda nagyon.
Heller tárcsázott. Aztán a válasz: – Igazi Piros Taxitársaság.
– Figyeljen – mondta Heller. – Ott dolgozik még Mortie
Massacurovitch?
– Ó, nem ajánlanám, uram. A doktor szerint...
– Mindent tudok a szembajáról – mondta Heller. – Két napja
másról sem hallok! Tudja kapcsolni?
– Közvetlenül nem. De hamarosan visszaér.
– Mondja meg neki, hogy ejtse az összes fuvarját, és húzzon
ide a Stockbroker bárba a Curch Streetre. Mondja meg neki, hogy
Clyde Barrow-nak szüksége van rá, piszokul és azonnal!
A diszpécser megígérte, és letette a kagylót.
Clyde Barrow? Az egy hírhedt gengszter volt a harmincas
években! Aztán eszembe jutott, hogy ez volt a név, amelyen
Mortie Massacurovitch-nak bemutatkozott.
252
– Megvan – mondta a csapos. – Maga arra készül, hogy vala-
mit elszállítson egy bróker irodájába, hogy belsó információkhoz
jusson. Ügyes.
– Igen – mondta Heller. – Gyilkosságra készülök.
Megdermedtem. Már harmadszor fenyegetózött bosszúval. Ez
nem volt rá jellemzó. Nagyon is tudatossá vált, amit végig érez-
tem. Heller arra készül, hogy lelójön ENGEM!
Siess, Grafferty!
Heller megitta a Seven Up-ját, és megette a szendvicsét.
Az ajtó berobbant, s Mortie Massacurovitch rontott be rajta;
nekiment egy asztalnak, visszapattant, majd nekiment a bárpult-
nak.
– Itt vagyok – mondta Heller.
Mortie kötést viselt a szemén, csak egy résen keresztül látott ki
rajta. – Halló, fiú – mondta a másik irányba nézve.
Heller felváltotta a pénzt, s húsz dollárt adott a csaposnak a kár
fejében. Kivezette Mortie-t. A taxi két kerékkel a járdán állt.
Heller berakta a sofórt az elsó utasülésre.
– Mortie, bajban vagyok – mondta Heller, a kormány mögé
ülve.
– Mint mindannyian – mondta Mortie. – Lerobbantam. Egy
barom dél-amerikai pofán vágott egy ólmosbottal, s kidóltem egy
hétre.
– Tudom. Két napja próbállak elérni.
– Kikapcsolták a telefonomat, mert nem fizettem – mondta
Mortie. – A (bíííp) cég ma reggel még azt sem engedte, hogy ta-
xizzak, míg nem adtam a diszpécsernek egy monoklit. Annyira
vak sosem vagyok, hogy ne találjam el, amire célzok! Nos, mi a
pálya, kölyök?
– Nem mi, hanem ki. Te – mondta Heller. Kilótt a taxival a
járdáról. Káromkodtam. Nem nézett a taxi azonosító számára, a
városban pedig nyüzsögtek a piros taxik. Erósen figyeltem, hátha
kitalálo m az útirányt.
Heller megállt. Csak sarkokat és járdaszegélyt láttam. Hol a
pokolban van?
253
– Nos, Mortie – mondta Heller. – Egy sor taxit rendelt. – Majd
pontosan megadta, mikor és honnan érkezett a rendelés. – Meg
kell tudnom, melyik társaság volt, és hová mentek a taxik.
– A pokolba is, kölyök, mi sem egyszerúbb. – Mortie a mú-
szerfal alatt kezdett kotorászni. – Mindig magammal viszem ezt a
kis készüléket. Hozzákapcsolom a társaság CB-jéhez. Minden ta-
xis cég minden diszpécserét elérem New Yorkban. Így tudom
felvenni a szaftos, hosszú fuvarokat, mielótt a saját taxijaik oda-
érnek.
Diszpécserekkel kezdett beszélni, saját állományukba tartozó
taxik kitalált rendszámait megadva. Mindig ugyanazt a sztorit
mondta: „Most tettem ki egy öreg hölgyet, aki korábban nagyon
elégedett volt az egyik társaság szolgáltatásával, de nem emlék-
szik, hogy melyik cég volt az. A mienk volt?" S megadta az idó-
pontot és a kiindulópontot, a diszpécserek pedig utánanéztek a
naplójukban.
Az ötödik híváskor Mortie hirtelen megmerevedett, s bólintott
Heller felé. – KÖSZ! – mondta, és kikapcsolt. – Smeller Taxi.
Egy csomó poggyász. Öt taxit kértek. A 79. utcai öbölhöz mentek
a Hudson-kikötóbe.
– Hudson-kikötó? – mondta Heller. – Onnan semmi sem indul.
Még egy komp sem.
– Nem t'om – mondta Mortie.
– Mindegy, nyomon vagyunk – mondta Heller. S kilótt a piros
taxival a nemrég befejezett West Side-i autópályára, s rövidesen
észak felé röpült nagy sebességgel.
Megtudtam a céljukat.
Felhívtam Grafferty irodáját. – Az emberük útban van észak
felé, a 79. utcai kikötóhöz!
– Nos, holtbiztos vagyok abban, hogy igaza van, ugyanis
Grafferty épp ebben a percben fejezte be a (bíííp) szétrúgását. A
fickó nem volt sem a szobornál, sem a Stockbroker bárban, s a
(bíííp)ott csapos még az idópontot sem adta meg. Biztos benne,
hogy ezúttal az igazat mondja?
– Magas, szóke férfi, kék szemú. Mondja meg Graffertynek,
254
hogy ezt a tippet egy FBI-ügynöktól kapta, és mondja meg neki,
hogy igyekezzék! A szövetségi múholdas felügyelettel beszél,
maga barom!
– Az más – mondta a beosztott. – Igen, uram. Azonnal! De mi
dolga van ezzel a szövetségieknek? Tudni akarja.
– A New York-i Szövetségi Legfelsóbb Bíróság adta ki a vád-
indítványt – hazudtam. – Azt akarjuk, hogy Grafferty kapja el,
úgyhogy nem avatkozunk be nyíltan.
– Á, a szokásos FBI-hadmúvelet! Kapd el a fickót bármiért,
bármi áron. S Grafferty szabad kezet kap?
– Mondja meg neki, hogy MENJ EN MÁR! – Szinte üvöltöt-
tem. Letettem a kagylót. Nyugtalanul fordultam a képernyó felé.
Heller, az a búnözó, nem túnhet el csak úgy. Végül is minden ba-
jomat ó okozta! S fizetnie kell érte!
4. fejezet
A 79. utcai öböl tavaszi vajúdását élte. Az apró luxuscsóna-
kok, télire kiemelve, úgy sorakoztak a parton, mint megannyi
lombja fosztott fa. Más, kiválasztott jachtok a stég mellett himbá-
lóztak. Mindenfelé munkások nyüzsögtek, láthatóan ezeket a mil-
liomos-játékszereket készítették fel a nyári szezonra.
Ez a kép fogadta Hellert, amint elsiklott a piros taxival a hajó-
sorok mellett, kis sebességgel, cölöpöket és embereket kerülget-
ve.
Egy „Dokkmester" feliratú táblánál Heller megállt. Bement a
bódéba. Kicsi, gömbölyded ember nézett fel az asztal mögül.
Heller megadta a napot és az órát. – Öt Smeller taxi – fejezte
be. – Látta óket?
– Cimbora – mondta a dokkmester –, ezek jönnek-mennek,
nemigen figyelem óket.
– Pedig fontos lett volna – mondta Heller. – Ki kell találnom,
merre mentek.
– Várjon egy percet – mondta a dokkmester. – A csinibaba!
255
Igazi cukorfalat volt a nó?
– Mondhatjuk így is.
A dokkmester a naplójába tekintett. – Igen, már emlékszem.
Egy szervizhajót rendeltek, hogy kivigye a poggyászukat. Túl sok
volt a motorcsónakjaiknak. Egy Squeeza hitelkártyát használtak,
Szultán bej és ágyasa néven. Emlékszem, a fiúk azt mondták:
„J ézusom, nézzétek ezt a (bíííp) ágyast, azok a külföldi (bíííp)
biztos, hogy lenyúlják. Micsoda csinibaba!" Biztos, hogy szomo-
rú volt, ámbár szerintem mindenki szomorú volna, ha eladnák
egy (bíííp) töröknek.
Felkelt az asztal mellól, és kinézett a folyóra. Aztán átkiabált a
dokk másik oldalára valakinek, aki egy apró vontatóhajó fedélze-
tén bajlódott valami kötéllel. – Emlékszel a csinibabára a minap?
Melyik jachtra vitted a poggyászát?
– A Morgan-féle jachtra – kiáltott vissza az ember. – A Golden
Sunsetre.
– Ó, igen, tudtam – mondta a dokkmester – Túl sok cuccot ho-
zott ide. Túl nagyokat.
– Hogy tudja kideríteni, hogy merre mennek a jachtok?
– Ó, nem t'om – mondta a dokkmester. – Senki sem követi
nyomon a bejegyzett jachtokat. Nem kell be- és kijelentkezniük,
csak ha külföldiek. Megpróbálhatja Londonban, a Boyd's-nál, a
biztosító embereinél. Ok nyomon követik a hajókat.
– Köszönöm – mondta Heller.
– Örülök, hogy segíthettem. Az biztos, hogy egy szomorú cu-
korfalat volt.
A távolból rendórsziréna hallatszott, egyre hangosabban. Aha!
„Bulldog" Grafferty nyomon van!
Heller a dokkmester irodájához közeli telefonfülkéhez ment.
Hívta Mortie-t, aki a piros taxiban üldögélt: – Azt hiszem, meg-
van.
Átlapozta a telefonkönyvet, és megtalálta a számot. Egy brit
csengésú „halló" fogadta. – Tudni akarom, merre jár a Morgan-
féle jacht, aGolden Sunset – mondta Heller.
– Adom a hajózási tájékoztatást, öregfiú.
256
Újabb hang; Heller megismételte a kérdést.
– A Morgan-féle jacht? – mondta a hajózási tájékoztató. –
Csak egyetlen Golden Sunset szerepel az Amerikai J achtlajst-
romban, de az ki van húzva. Ó, igen. Egy Morgan-féle jacht volt,
de attól tartok, öregfiú, hogy nincs többé.
– Úgy érti, ELTUNT?
– Hadd ellenórizzem hivatalosan, öreg cimbora. Tartsa csak a
vonalat.
A telefonfülke üvegén rendórségi szirénázás hatolt át. Heller a
dokk felé pillantott. Három rendórkocsi rohant teljes sebességgel
a dokkmester irodája felé. Boldogan szorítottam, ujjongtam.
– Itt van? – hallatszott a brit kiejtésú hang. – Attól tartok,
öregfiú, nehezet kérdezett. A jacht eltúnt két jegyzék között. Most
a Külföldi J achtlajstromban kellene lennie. Megvette egy barbár
török, és török lobogó alatt hajózik vele. Egyszerúen nem jegyez-
tük be újra.
– Meg tudná mondani, hol van most a hajó? – kérlelte Heller.
– Nos, hát nem lehetséges, hogy efféle adatokat adjunk ki. Bi-
zalmas, ha nem tudná.
– Próbálok megtalálni valamit – mondta Heller.
– Ó, egy pénzbehajtó. Az más. Fél pilla'. Megnézem, van-e va-
lami a fedélzeten.
Heller kilesett. Fél tucat zsaru szállt ki a kocsikból, és futko-
sott fel-alá; embereket fogdostak össze, kikérdezték óket.
Zsaruk rohantak el a fülke elótt.
Csak pislogtam! Be se néztek a fülkébe!
Heller kissé kinyitotta az ajtót. Az egyik zsaru elkapta a
dokkmestert az öbölnél. – Süvölvény kölyköt keressük! Ha látta,
jobb, ha jelenti, (bíííp), vagy elkapjuk mint búntársat!
A dokkmester a fejét rázta. A rendór fellökte, és továbbment,
hogy elkapjon valaki mást.
– Itt van? Igen, megtaláltuk aGolden Sunsetet. A Gardner ki-
kötóben horgonyoz, Atlantic Cityben.
Heller köszönetet mondott, és letette a kagylót. Aztán csak pis-
logtam!
257
Heller kisétált a fülkéból, s a dokkmesterhez lépett. Rámutatott
a szárazföldön kiékelt hajók sorára. – Eladó valamelyik?
– A legtöbb – mondta a dokkmester. – Ahogy az üzemanyag
ára nó, úgy csökken a használat. Ámde tavasz van, és egy csomó
tulajdonos azt gondolja, itt az áremelés ideje. Ismeri a hajókat?
– Nos, nem túl jól – mondta Heller –, jóllehet a Flottánál szol-
gáltam.
– Igen, hát akkor ne akarjon vitorlást. Csak gondot okoz, ha
nincs gyakorlata. – A kisebb motorosok elótt kezdett sétálni. –
Van egy halászhajóféle, amelyról tudom, hogy tényleg eladó. Dí-
zel. Tengerálló. Olyan, mint a valódi halászoké. – Egy negyven
láb hosszú, kisebb motoros jachtra néztek.
– Gyors? – kérdezte Heller.
– Ó, az ördögöt – mondta a dokkmester. – Kinek kell egy
gyors hajó? Azért veszik óket, hogy kikapcsolódjanak. De maga
nem úgy néz ki, mint egy jachtvásárló. Másvalakit képvisel?
– Egy társaságot – mondta Heller.
– Ó, igen. Miért kell, hogy gyors legyen?
Egy zsaru rohant el mellettük.
– Legyen elég annyi, hogy gyorsan ki akarok kapcsolódni –
mondta Heller. – Az ott milyen?
– Hiszen az egy Sea Skiff.
– Skiff? – kérdezte Heller. – Azt hittem, a szkiff evezós csó-
nakot jelent.
– Nos, az ördög vigye, nem tudom, hogy Chriscraft miért ne-
vezte így el. Tudja, a legtöbb verseny motorcsónakot tavakon és
nyugodt vízen használják. De az ott egy óceánjáró versenycsó-
nak. Harminchat láb hosszú, elég nehéz felépítésú ahhoz, hogy
állja a hullámokat. De nézze meg jobban. Semmi kabin, csak egy
nyitott pilótafülke. A hálófülkék, ha annak nevezhetjük óket, az
elófedélzet alatt vannak.
– Gyors? – kérdezte Heller.
– Ó, az ördögbe is, hát persze. Negyven csomóval megy erós
hullámzásban, ha maga állja a hullámverést. De a társasága bizto-
san nem ilyet akar.
258
Heller felnézett az állványon álló motorcsónakra. Ponyva borí-
totta, de látni lehetett agresszív, már-már gonosz körvonalait. –
Miért ne? – mondta Heller, miközben egy zsaru elrohant elótte.
– Miért ne? Nézze, benzinnel megy, azért ne. Két Chrysler
Crown motor, hatalmas jószágok. A hajó felágaskodik, s röpül,
mint egy rakéta. Egy vagyonba kerül a múködtetése.
– Azt hiszem, a társaságomat érdekelné – mondta Heller.
– Minden percben megszületünk – mondta a dokkmester. –
Hé, Barney! Eladó ez a Sea Skiff?
Egy faragatlan tengeri medve jelent meg a színen. – Ez a Sea
Skiff? Az ördögbe is, persze, eladó. A Faustino-banda tavaly óta
próbálja elpasszolni. A Corleonék, mondjuk úgy, lezavarták óket
a tengerról, tudja. Korábban arra használták, hogy kifutottak vele
a kontinentális talapzat fölé, és átpakolták a drogszállítmányt a
teherhajókról. Van rajta radar, robotkormány, még rádióvevó is.
Egy zsaru benézett a parton álló hajó ponyvája alá, s benézett a
pilótafülkébe is.
– Mennyibe kerül? – kérdezte Heller.
– Ó, J ézusom! Nem tudom – mondta Barney. – A könyvelé-
sükben húszezerrel szerepeltetik, azt mondták. De szerintem öt-
ezer is megteszi.
– Fel tudják tölteni vízzel, üzemanyaggal, s üzembe tudják he-
lyezni? – kérdezte Heller.
– Megveszi? – kérdezte hitetlenkedve Barney.
Heller ezerdollárosokat hámozott le a tekercsról.
– J ézusom – mondta Barney. Megfordult, és odakiáltott egy
munkásnak: – Hé, Fitz! Gyere ide a hajólifttel, s bocsásd vízre ezt
a Sea Skiffet, mielótt ez a fickó meggondolja magát!
Heller átadott öt darab ezerdollárost Barneynak, s egy újabb
ezrest a kiszolgálásért, az üzemanyagért és a vízért.
Mintha mi sem történt volna, Heller a telefonfülkéhez ment.
Tárcsázott. Egy lány vette fel. Heller hangja: – Mondja meg
Izzynek, hogy Atlantic Cityben van, aGolden Sunset jacht fedél-
zetén. Intézkedem. – Letette a kagylót. Már majdnem kilépett a
fülkéból, amikor megállt, s félig nyitva hagyta az ajtót. Visszatet-
259
te a kezét a kagylóra.
Egy rendór ment oda a piros taxihoz. Az elöl üló Mortie-t für-
készte: – Wistert keressük – morogta a zsaru –, s maga a nyomra-
vezetó! Mondja meg, kit fuvarozott ide, vagy egy telefon, és visz-
szavonatom az engedélyét a városházán. Valakit biztosan ideho-
zott!
– Rendben, rendben – mondta Mortie. – Az a kölyök vezet ma
helyettem. Egy fuvar reményében hozott ide. Évek óta ismerem.
Tulajdonképpen én tanítottam meg taxizni.
– Mi a neve? – morogta a rendór, a fülkét fürkészve.
– Clyde Barrow.
A zsaru gyorsan a rendórkocsihoz lépett, és hívott valakit.
Visszajött. – Valamikor az elsó helyen volt a listánkon, de sze-
rencséjére most nincs ellene elfogatóparancs. Most jól figyeljen
ide: Wister után nyomozunk. Tartsa nyitva a szemét. Bármit meg-
tud vele kapcsolatban, jelentse!
– Süvölvény kölyökre gondol? – mondta Mortie. – J ézusom,
mit múvelt már megint?
– Bigámiát, azt múvelte! – mondta a zsaru. – Városokat már
lopott, vonatokat már rabolt. De most tényleg vége. KÉT nót vett
el feleségül!
– Jézusom – mondta Mortie. – Ez KERESI a bajt. Ez a Süvöl-
vény kölyök nem tudja, MIBE nyúlt!
– Látszik, hogy megórült – mondta a zsaru. – Letartóztatási
parancsunk is van. Úgyhogy tartsa nyitva a szemét!
Grafferty jelent meg a színen. – Maga, meg Sloan – mondta a
zsarunak –, maradjanak itt arra az esetre, ha feltúnik. Lehet, hogy
elóbb érkeztünk, mint ó. – Odább ment, és beült a kocsijába.
Egyedül én gondoltam, hogy megórült. Ott szerencsétlenked-
nek, miközben belebotlanak Hellerbe!
Hívtam Grafferty irodáját. – Isten (bíííp), hülyék! – mondtam.
– Ott van a telefonfülkében!
A beosztott letette a kagylót.
Kétségbeesett agóniában tapadtam a képernyóre.
Heller a Sea Skiff vízre bocsátását figyelte. A hajólift hatal-
260
mas, kerekeken járó szerkezet volt; beemelte a terebélyes hajót
saját gyomrába, és elgurult vele a dokk széléig, majd leeresztette
a hajót a vízre.
Munkások lepték el az óceánjáró versenycsónakot. Felnyitot-
ták a motorházat, és beállítottak egykét dolgot. Új akkumulátoro-
kat tettek bele. Beindították a motorokat, és ellenórizték, cirkulál-
e a hútóvíz. Aztán átfutottak vele az Octopus Tengerészet tankha-
jójához, és benzint, olajat meg vizet tankoltak.
Heller Mortie-hoz sétált. – Mennyi a tartozásod?
– Két rongy. Sosem fogom tudni kifizetni.
– Itt van két rongy – mondta Heller –, s még egy a mai segít-
ségért.
– J ézusom! Bankot raboltál?
– Azt hiszik – mondta Heller. – Most vegyél ki szabadságot, és
tedd rendbe a szemedet. Viszlát.
– Várj egy percet. Annyira azért látok, hogy észrevegyem,
hogy egy gyilkos hajót tesznek vízre a számodra. Ugye nem ezzel
akarsz menni?
– Megpróbálom – mondta Heller.
– Jézusom! – mondta Mortie. – Várj meg itt! – Orült sebes-
séggel elhajtott.
Barney jelent meg. – Ellenóriztem a biztonsági kapcsolót. Ha a
Parti Orség megállítja, kapcsolja be a jobb oldali ködszirénát,
ennyi az egész.
– Van néhány térképük? – mondta Heller.
– Ó, egy csomó régi térkép van az elülsó hálótérben, az északi
és a déli partvidékról. Milyen messze megy?
– Csak cirkálok a környéken – mondta Heller.
– J ól van. Ha ezer mérföldnél távolabbra megy, jobb, ha átszó-
lok a tankhajóra, s megmondom neki, hogy tankoljanak még több
üzemanyagot.
– Tegye azt – mondta Heller.
Egy zsaru sétált arra, szemét Helleren tartva; ugyanaz a rendór
volt, aki Mortie-val beszélt. – Jöjjön ide – mondta hadonászva.
Heller odament hozzá.
261
– Tudja-e, hogy jutalmat túztek ki Süvölvény kölyök fejére? –
kérdezte a zsaru. – Tíz rongyot.
– Az nem túl sok – mondta Heller.
– Szerintem se – mondta a zsaru –, ha tekintetbe vesszük, hogy
egy hírhedt útonálló, de mégiscsak pénz. Hát ide figyeljen, ez a
sok (bíííp) itt körülöttünk játssza a hülyét. Ide süssön! Maga itt
volt, mikor megérkeztünk. Látott valakit érkezni vagy távozni?
– Egy lelket sem – mondta Heller.
A zsaru zavartan csóválta a fejét, s végigmérte a dokkot.
Mortie taxijának fékje csikorgott a dokkmester irodájával
szemben. Heller odament.
– Itt van – mondta Mortie. – Tólem neked. Tíz sonkás szend-
vics, és egy speciális óriásszendvics, akkora, mint egy tenger-
alattjáró, tele fokhagymával. S egy rekesz alkoholmentes sör. De
nem ezért mentem el. Ember, erre szükséged lesz! – Egy dobozt
nyomott Heller kezébe. – Dramamin. Tengeribetegség-tabletták,
kölyök. Te egy nagy kalóz vagy, de nem tudod, mibe keveredsz.
Hadd mondjam el, hogy a tenger veszélyes! Olyan magasak a
hullámok, mint az Empire State Building!
– Nahát, ezer köszönet – mondta Heller.
– Viszlát, kölyök. Keress inkább valami egészségesebb foglal-
kozást a kalózkodásnál. – Mortie belerohant az egyik
rendórkocsiba, majd tovaszáguldott.
Barney ismét megjelent. – Kinek a nevére állítsuk ki a szám-
lát? A Parti Orség látni akarja majd.
– Borotvaél Rt. – mondta Heller.
Egészen kiakadtam! Ezek a hülye zsaruk a markukban tartot-
ták, csak nem vették észre!
Heller papírokat gyömöszölt a zsebébe, s leereszkedett az óce-
áni motorcsónakra; az imbolyogni kezdett, ahogy a fedélzetre lé-
pett. Megtanulta, hogyan kell irányítani. Egy dokkmunkás kivon-
tatta a kikötóból.
Heller a szélvédó mögött állt; a krómozott múszerek szinte
lángoltak a napfényben. Egyik kezét a kormányon tartotta, a má-
sik kezével pedig Barney-nak és a dokkmesternek integetett, azok
262
pedig visszaintegettek neki.
Heller adott egy kis gázt, s a Sea Skiff megugrott, mintha
megsarkantyúzták volna. Két hatalmas hullámtarajt vert fel, a
Hudson közepére száguldott, és élesen bedólve, délnek kanyaro-
dott!
A dübörgó motorok hatalmas morajjal, magasan a víz fölé
emelték a hajót. Egyre növekvó sebességgel tovaszáguldott.
HELLER MEGSZÖKÖTT!
5. fejezet
A Parti Orség!
Kétszer is említették.
Ó, igen! Pontosan tudtam, hogyan állítsam meg, de azonnal.
De kellett még néhány adat.
A rohanó hajóból nézve a fehér hullámtarajon átsejló felhókar-
colók leginkább egy deszkakerítésre hasonlítottak.
Szélcsendes, derús tavaszi nap volt, csak néha borzolta a vizet
a szél. A felhók is tisztán látszottak a Hudson kék víztükrén.
Heller az egyik múszerrel babrált, amelyet egy drót kötött ösz-
sze az iránytúvel. Láthatóan ki akarta tapasztalni, hogy mi az, és
hogyan múködik. Nem sok idóbe telt neki.
Heller a szélvédó elótti tengelyvonalra függesztette a tekinte-
tét, s észrevette a Szabadságszobrot, ami néhány mérföldnyire
magasodott a motorcsónak elótt. Átkapcsolt a robotkormányra, és
tökéletesen fittyet hányva a forgalomra, kinyitotta az elófedélzet
alá vezetó ajtót.
Két kis hálófülkét, egy mellékhelyiséget, egy apró túzhelyet és
egy vízcsapot talált odalent. Kinyitott egy szekrényt, és egy ha-
lom térképet talált. Gyorsan átnézte óket, kivette azt a kettót,
amelyre szüksége volt, és visszatért a pilótafülkébe.
Ellenórizte a robotkormányt. A Sea Skiff egyenesen a Szabad-
ság-szobor felé rohant, amely még mindig több mérföldnyi távol-
ságra volt. Heller elhúzott közvetlenül egy nagy uszály tatja alatt,
263
anélkül hogy odanézett volna.
Önmagához híven letelepedett a kormányülés karfájára, egyik
lábát a lábtartóba akasztotta, és anélkül, hogy ügyet vetett volna a
forgalomra, kényelmesen üldögélt a napsütésben, s tanulmányozni
kezdte a térképet.
Egyben megadta számomra a szükséges adatokat.
Ujja a jerseyi partvidék mentén futott, elhaladt a Verrazano-
csatorna hídja mellett, irányt változtatott Fort Hancock és Sandy-
fok felé, követte a part menti hajóút pontozott vonalát az
Atlantióceán partja mentén, megtalálta a pontot, ahol bejuthat a
Manasque-szoros zátonyos vizeire, végig a Silver-öböl mellett,
délre a Barnegat-öböl tágas, elnyúló öblén, majd a Barnegat-
világítótorony következett, aztán a többi part menti hajóútvonalon
a Beach Haven-bejáratig, végül, kört rajzolva, Atlantic Citybe ért.
– J ó, rendben – mondta Heller. – Odamegyünk. Mintegy száz-
nyolc tengeri mérföld, körülbelül annyi. Egyenesen a Gardner ki-
kötóbe. És szívem hölgye, tetszik vagy nem, ott leszek!
És nem leszel ott! – mondtam zordan. Mindent tudtam, amit
kellett. A térképen megláttam – éppen a Szabadság-szoborral
szemben – Fort Jayt, a Parti Orség székhelyét! Pont mellettük fog
elmenni!
Felhívtam az Egyesült Államok Parti Orségét. – Adja azt, aki a
New York-i öbölért felelós, de gyorsan! – mordultam rá az ügye-
letesre.
Kapcsolások hallatszottak. Aztán derús hang: – Öbölforgalmi
Irányítótorony, Fort J ay. Dicey Bergsom, másodosztályú tenge-
rész, Egyesült Államok Parti Orsége, órségben. Miben állhatunk
szolgálatára?
– Elfoghat egy búnözót! – förmedtem rá, mert felhúzott a de-
rús hangjával. – Látja azt a versenymotorcsónakot, amely a
Hudsonon száguld?
– Megnézem. Ó, igen. Már megvan. Épp most változtatott
irányt, egy kissé áthúzott egy nagy cirkáló orra elótt. Igen, látom,
mire gondol. Hadd nézzem meg távcsóvel... Petey, van ott egy
versenymotorcsónak odakint, kettó-nyolc-négyes irányban a rada-
264
rodon. Mérd be... Próbálom leolvasni a lajstromszámát, uram.
Olyan gyorsan halad, hogy nehéz a látómezómben tartani... Meg-
van! Sea Skiff 329-478A? Ez az, uram?
– Igen, (bíííp) meg!
– J ézusom, ez igaz, Petey? Uram, Petey szerint 42.3 csomós
sebességgel halad. Ember, figyeld, hogy megy!... Hé, várj csak.
Ez a rendszám ismerós. Petey, nem az öreg Faustino-féle Sea
Skiff az?... Igen, gondoltam. Ember, figyeld, hogy MEGY! Petey,
dugd ki az orrod a radar mögül, és kukkolj oda... Láttál már ennél
gyönyörúbb látványt?
Egy másik hang: – J uhééé! Ember, hát nem volna jó rajta lenni
egy ilyen szép napon, mint a mai, mi, Dicey?
– (Bíííp) meg! – ordítottam. – CSINÁLJ ANAK már valamit!
– Sajnálom, uram – mondta Dicey másodosztályú tengerész. –
Ez csak egy fickó a Narcotici-bandából, aki most fog felvenni
egy drogszállítmányt egy teherhajóról Sandy-foknál. Miért érde-
kelné ez a Parti Orséget?
– Tartóztassák le! – üvöltöttem.
– Ahol tartózkodik, nincs sebességkorlátozás. Nem tartóztat-
hatjuk le, csak ha nincs ködszirénája, és nem látok semmit, amit
kidobált a fedélzetról, hogy szennyezze a kikötót.
Üveges szemmel meredtem a képernyóre. Heller épp a Sza-
badság-szobor mellett dübörgött el. Felemelte a kezét, mintha vi-
szonozná a fáklyát tartó nóalak üdvözlését. Célba vette a
Verrazano-hidat, ami néhány mérföldre volt csak tóle, készen ar-
ra, hogy Brooklyn nyugati végpontjának érintésével kijusson a
szoroson.
Megszállt az ihlet. – Ez egy lopott hajó!
– Tartsa, kérem, a vonalat – mondta New York-öböl parti óre.
Heller átállította a robotkormányt. Balra nézett, Fort J ay felé,
azok felé, akikkel éppen beszéltem.
Dicey másodosztályú tengerész újból a telefonnál volt: – Bo-
csánat, uram. Épp most hívtam a Hudson-kikötó dokkmesterét, és
azt mondta, hogy az imént adta el a motorost a Borotvaél Rt.-nek.
Úgyhogy nem lopott, uram.
265
– (Bíííp) meg! – üvöltöttem. – Hadd beszéljek az elöljárójával!
Egy csomó kattanás a telefonban. Aztán egy igen mogorva,
öreg hang: – Mi ez az egész?
Halálosan komoly hangon ezt mondtam: – Egy elszánt búnözó
menekül aSea Skiff 329-478A-n.
– Szövetségi ügy?
– IGEN!
– Kivel beszélek?
Itt volt az idó, hogy levegyem a kesztyút, elógurítsam a hajó-
ágyúkat, és az oldalukba pörköljek. Bölccsé váltam. És halálossá.
– Swindle és Crouch, Rockecenter ügyvédei – mondtam.
– Jézusom! – Ó, milyen megnyugtató is a megdöbbent hang! –
Még egyszer, mi a lajstromszám?
– Sea Skiff 329-478A. Atlantic Citybe tart, a part menti hajó-
úton!
– S le akarja tartóztatni?
– Tegyen béklyót a lábára – mondtam –, és adja át a New
York-i városi rendórségnek!
– Nos, akkor nem volna jó, ha helikoptert küldenénk utána.
Nekik nincs lábbilincsük.
– Akcióba lép – mordultam rá –, vagy hadbíróság elé állíttas-
sam?
– Ó, igen, igen, uram, akcióba lépünk. Csak egy pillanat. Tartsa
a vonalat! – Szünet. Aztán: – A 81-es számú járórhajó éppen a
Barnegat-világítótoronynál járórözik. Északra siethet, és feltar-
tóztathatja. J óval azelótt találkozhat vele, mielótt bemegy a
Manasque-öbölbe. Még kinn lesz a nyílt óceánon, és nem a védett
parti vizeken.
– Fel van fegyverezve az a járórhajó?
– Ó, igen, uram. Van egy fedélzeti ágyújuk, amivel forgáccsá
lóhetik a Sea Skiffet. A 81-es még gyorsabb is, mint a meneküló
hajó. Biztos vagyok benne, hogy el tudja végezni ezt a feladatot.
– (Bíííp), remélem, hogy elvégzi!
Csikorgattam a fogaimat.
– Ó, igen, uram! Nyugodtan rábízhatja magát a Parti Orségre,
266
ha Rockecenter-érdekekról van szó. A nevem Grumper. George
C. Grumper kapitány, az Egyesült Államok Parti Orségétól...
– Adja ki a parancsot!
– Ó, igen, uram. Írom az üzenetet azonnal! „Sea Skiff 329-
4787A New Yorktól déli menetirányban, 42,3 csomó sebességgel
halad. Tartóztassák fel, mielótt beér a Manasque-öböl biztonságos
vizeire. Fogják el a rajta levó férfit. Verjék bilincsekbe. Adják át
a New york-i rendórségnek. Bármi áron. Ne valljanak kudarcot."
Most azonnal elküldöm ezt a 81-esnek, a legmagasabb
hadmúveleti elsóbbséggel kiegészítve. Teljesen rendben van így?
– Igen – mondtam. – De most már küldje el, Grumper kapi-
tány!
Letettem.
Csak ekkor engedtem meg magamnak egy mosolyt, egy igazi
apparátusi mosolyt. Heller éppen elhaladt a Verrazano-csatorna
hídja alatt, fehér tajtékcsík, kékló víz, s derús tavaszi napfény kö-
zepette. Aligha tudott a csapdáról, amelyet állítottam neki.
Nem tudom, hogyan tudná kikerülni a Parti Orség hajóját.
Viszont nem említettem semmilyen nevet a Parti Orségnek.
Azt fogják elkapni, akit a motorcsónakban találnak! Biztos vol-
tam abban, hogy így kell elkapni, ha valóban le akarunk csapni
rá!
Heller, csak csodáld a sirályokat, miközben menekülsz. Ez
NEM az a nap, amikor viszontlátod szíved hölgyét!
6. fejezet
Úgy egy óra múlva Heller már jócskán elhagyta a Sandy-
fokot, és New J ersey partjai felé száguldott, háta mögött a nyílt
óceánnal. Enyhe, csillogó hullámok tükrözték vissza az elszórt
fehér felhóket. Miután a tenger nyugodt volt, aSea Skiff alig-alig
emelkedett és süllyedt siklás közben. Valóban úgy túnt, úgy ro-
han, mintha csak a motor és a kormányfelület lenne a vízben.
Heller robotkormányzásra kapcsolta a motorost, s a hosszú ve-
267
zetékre eresztett távirányítót a zsebébe dugta. A pilótafülkében
járkált, alkoholmentes sört ivott, sonkás szendvicset evett, és bá-
multa a távoli partot. Minden kétséget kizáróan élvezte a napsü-
tést.
Mennyire jellemzó ez Hellerre, gondoltam. Én tengeribeteg
lettem volna, mint egy kutya; még a látványtól is émelyegtem.
Kíváncsi lettem, mi történt a Parti Orséggel. Aztán egyszer
csak megjelent egy folt a vízen, néhány mérföldnyire a motorcsó-
naktól, amint veszett tempóban rohan szembe.
Heller más hajókat is látott arrafelé, nagy teherhajókat és tan-
kereket, amint a parttal párhuzamosan hajóznak. Heller azonban
észrevette, hogy az valamiben eltér a többitól. Én a képernyón
nem láttam a különbséget, de ó szabad szemmel nyilvánvalóan
igen.
Kiitta a sörét, és bedobta a dobozt egy szemétvödörbe. Fellé-
pett a jármú legtetejére, a szélvédó elé, az elófedélzetre, hogy né-
hány lábbal még magasabbra kerüljön. Nekidólt a szélnek. Fi-
gyelmesen nézett.
– Hello, hello – mondta. – Te úgy nézel ki, mint egy hadihajó.
S igen sebesen haladsz. – Visszalépett a szélvédón át, s leugrott a
pilótafülkébe. A kormányülés karfájára ült. – S most lássuk, Ha-
dihajó úr, akarsz-e tólem valamit.
Kikapcsolta a robotkormány távirányítóját, s az óceáni ver-
senymotorcsónakkal élesen kelet felé kanyarodott, el a parttól,
derékszögnél is jobban eltérve az eredeti iránytól.
Figyelte a foltot.
– Aha! – mondta. – Feltartóztatás!
Zavarba jöttem; kíváncsi voltam, honnan jött rá, aztán én is
láttam, hogy a Parti Orség hajója is azonnal irányt változtatott.
– Nos, milyen gyors vagy? – mondta Heller. Feszülten figyelt.
Aztán valahogy kiszámolta, és így szólt: – 3 százalékkal gyor-
sabb, mint én. Ez rossz.
Még inkább dél felé fordult. A foltból árboc lett és parancsno-
ki híd. Már én is jól láttam. A hajó orrán egyetlen hatalmas ágyú
meredezett. Mögötte a tüzérek!
268
– Nos, nincs mit tenni – mondta Heller.
Éles kanyart tett a motorcsónakkal, fehér tajtékcsíkot verve.
Az irányjelzóre pillantott, és csökkenteni kezdte a távolságot.
Lenyúlt a fedélzet alá, és bekapcsolta a rádiót. Elfordított egy
gombot.
– Sea Skiff 329-478A! – A rádió túl recsegte a motorzajt – Ma-
radjon ott, ahol van! Maga mellé állunk! – Az üzenet újra és újra
megismétlódött.
Lassítottak, s a két hajó közötti távolság csökkent.
Heller bekapcsolta a távirányítót. A Sea Skiff a habokon rö-
pülve 180 fokos fordulatot vett. Heller tartotta az új útirányt, s
tüstént eltávolodott az órhajótól.
Villanás a hajó orrán!
VÍZOSZLOP ÉPPEN HELLER ORRA ELOTT!
BANG!
A lövés döreje úgy visszhangzott, mint egy dobütés.
A Sea Skiff áttört a lövedék nyomán feltöró vízoszlopon.
– Csak ennyit akartam tudni – mondta Heller.
Levette a gázt, miközben újra hozzájuk közelített. A Sea Skiff
lejjebb ereszkedve siklott.
Heller benyúlt a táskába, amelyet Izzy adott neki. Egy voltári
kézifegyvert húzott eló!
Hüvelykujjával elfordította a vezérlótárcsát.
Ó, istenek! – gondoltam, nem tudtam, hogy felfegyverkezett!
Keresztülnézett a kézifegyver célkeresztjén. Most egy másik
kapcsolót forgatott.
Az órhajó mintegy kétszáz yardra lehetett tóle. Teljesen lelas-
sult. A célkereszt átpásztázott a parancsnoki hídon, aztán az eló-
fedélzet ágyújának sötét, üres torkolatára szegezódött. Amint ez a
kör a célkeresztbe ért, Heller lenyomott egy újabb gombot. A ké-
zifegyver hátralökódött.
BUMM!
Heller tüzelt!
Egy pillanatig abban reménykedtem, hogy talán eltévesztette.
Semmi sem repült szanaszét az órhajón. Nem robbant fel. Délre
269
kanyarodott, s közben tovább lassult.
Aztán a két tüzér hirtelen ordítozva elugrott az ágyú mellól!
AZ ÁGYÚ SZÉTREPEDT ÉS SZÉTOLVADT!
Heller egy gyújtórakétát lótt ki, s a kézifegyver számítógépe az
ágyúcsó közepébe irányította!
– Most, hogy az esélyek egyenlók – mondta Heller –, vissza-
térhetünk a tárgyra. – S teljes gázt adott!
A part felé irányította a Sea Skiffet, miközben visszanézett,
mit csinál az órhajó.
Heller továbbra is bekapcsolva tartotta a rádiót. A készülék
megreccsent: az órhajó a bázist hívta.
– Ez nem fog menni – mondta Heller.
Felemelkedett, s célra tartotta a kézifegyvert. Elfordított egy
gombot.
BUMM!
A fegyver tüzelt.
Az órhajó hatalmas antennája lángba borult és elolvadt!
Heller az órhajó parancsnoki hídja felé irányította a fegyvert.
Az órhajó üldözésbe fogott.
– A fenébe – mondta Heller. – Nem akarlak benneteket meg-
ölni, fiúk. Ti is a Flottához tartoztok.
Ez az a fajta elmebeteg lovagiasság volt, amire számítani lehe-
tett Hellernél. Úgy éreztem, még mindig van esélyünk elfogni ót.
Övére akasztotta a fegyvert. Fogta az Izzytól kapott táskát, és
kivett belóle valamit. Aztán az elófedélzet alá nyúlt, és megraga-
dott egy Aldis-féle jelzólámpát.
Az órhajó tajtékot verve közeledett. Heller felemelte az Aldis-
lámpát. A 81-es parancsnoki hídjára irányította. Egyetlen betút
küldött, újra és újra. Egy pont és egy egyenes. Ahá, nemzetközi
kód. Ez a betú valami ilyesmit jelent: „a vesztükbe rohannak".
Az órhajó nem hagyott fel az üldözéssel. Fehér tajtékkal a fara
mögött, Heller után dübörgött. Az Aldis-lámpa fényében látni le-
hetett, amint valaki felmegy a parancsnoki hídra, és távcsövét
Hellerre irányítva fürkészi ót. Aztán néhány fegyveres rohant ki a
hajó orrába. Egyikük tüzelt!
270
Heller tagoltan jelezte: A G-É-P-E-I-K M-I-N-D-J-Á-R-T F-E-
L-R-O-B-B-A-N-N-A-K.
Izgatott futkosás a másik hajón!
Három ember ugrott ki a hátsó fedélzeti nyíláson, és rohant
elóre.
– Most, hogy mindannyian szem elótt vagytok... – mormogta
Heller. És egy apró, dobozszerú készüléket tett az Aldis-lámpa te-
tejére, majd megnyomta az indítógombját.
Semmi hang. Semmi villanás.
MINDEN EMBER ÖSSZEESETT AZ ORHAJÓ
FEDÉLZETÉN!
Azt mondta, nem akarja megölni óket, s most úgy túnt, mégis
megtette!
Heller rápillantott a készülékre, amint becsukta. Hirtelen rájöt-
tem: egy idegbénító rádiósugárzó!
Elórefordult.
New J ersey partjai elótt jártak. A part rohamosan közeledett!
– Ó, ti átkozott hülyék! – mormogta. – J árni hagytátok a haj-
tómúveiteket! Mindjárt tengeri katasztrófa történik!
Ledobta az Aldis-lámpát.
Néhány zsinórt vett ki a csomagjából. A gázfogantyú köré kö-
tözte óket.
Mindkét hajó egyenesen a part felé rohant!
Heller gyorsan lelökte a fedélzetról az ütközópárnákat, ame-
lyek a habléchez voltak kötözve. Megragadta a gázfogantyúkhoz
kötözött madzagokat.
Átvette a robotkormánytól az irányítást. A csónak nagy ka-
nyarba kezdett.
Az órhajó negyvencsomós sebességgel rohant a part felé!
Heller kivárt. Éppen a rohanó órhajó bal oldalával került
szembe. Utolérte.
Óvatosan odakanyarodott a Sea Skiff-fel.
A szívó hatás roppanva rántotta egymáshoz a két hajót.
Heller felugrott, és megragadta az órhajó korlátját. Bekapcsol-
ta a robotkormányt, és megrántotta a zsinórokat.
271
A Sea Skiff elkanyarodott, a motorja hirtelen leállt.
Heller átugrott a korláton. Átugrált a heveró testeken.
Elórenézett.
Már majdnem a parton voltak!
Beugrott a kormányfülkébe. A múszerfalra nézett. Néhány fo-
gantyút hátrahúzott.
A gép sikító hangja, és egy roppanás.
Fordított a kormányon.
Teljes sebességnél hátramenetbe kapcsolta a hajócsavarokat!
A hajó elórefelé sodródott, az átlátszó, sekély zöld vízbe.
Felkavarodott a homok.
Egy ütódés, egy súrlódó hang.
És aztán az órhajó visszahátrált a sötétebb, mélyebb tengervíz-
be.
Heller kinézett a fedélzetre, ahol egy férfi egy kötélbak mellé
omolva feküdt, zakóján egy csomó rangjelzéssel. Heller kedvet-
lenül odaszólt neki: – Magának MENTENIE kéne az embereket,
nem mentésre SZORULNIA.
7. fejezet
Kíváncsi voltam, mit fog csinálni. Egy Apparátusalkalmazott
soha nem cselekedett volna így, ezért teljesen összezavarodtam.
Hagynia kellett volna, hogy a 81-es darabokra robbanjon szét a
parton, és mehetett volna az útjára boldogan. Képtelenség megér-
teni a Flotta embereit!
A következó sejtésem az volt, hogy kivezeti a hajót a mélyebb
vízre, és legott elsüllyeszti. Talán azt gondolta, hogy elsüllyeszti
a bizonyítékot. A jerseyi parton azonban házak állnak. Talán nem
akart tanúkat.
Ahogy kitalálom, mire készül, hívom Grumper kapitányt, és
más, hatékonyabb lépéseket foganatosíttatok vele a helyzet meg-
oldására, gondoltam.
Heller úrrá lett a81-es fölött, aztán alacsony sebességgel visz-
272
szament a sodródó Sea Skiffhez. Odakormányozta az órhajót. Fo-
gott egy kötelet, s a Sea Skiff elófedélzetének kötélbakjához kö-
tötte, aztán az órhajó végéhez vezette, s a vontatóbakhoz kötötte.
Aztán visszament a81-es hátsó fedélzetére.
Egyenként az ebédlóbe vonszolta az eszméletlen legénységet.
Visszament, összegyújtötte a fegyvereket és néhány sapkát, s utá-
nuk hajította óket.
A szétrepedt ágyúra nézett. Egészen szétolvadt. Még mindig
forró volt, és füstölgött. Talált egy szén-dioxidos túzoltópalackot,
s ráfújta, valószínúleg azért, hogy lehútse. Aztán felvette a pony-
vatakaróját, és visszaterítette rá, valószínúleg azért, hogy eltakar-
ja a furcsa rongálást.
Aztán megnézte, mi maradt az antennákból: csak olvadt fém-
tócsák. Módszeresen összesöpörte az ezüstös cseppeket, és kidob-
ta óket a hajóbó l.
Fogta a zsákját, kivett belóle egy fémvágót, és kiigazította az
antenna csonkját úgy, hogy ne olvadtnak, hanem nyírottnak néz-
zen ki.
Ezután egy rövid drótdarabot erósített az egyik csonkra, s ott-
hagyta lógni.
Bement a hajóirodába, és elkezdte átnézni a könyvszekrénye-
ket. Talált egy kézikönyvet, amely tartalmazta a Parti Orség
egyenruháit és hajóállományát.
Visszament az ebédlóbe, és a padlón heveró, falnak támasztott
testeket figyelte.
Látható elégedettséggel lement, hogy átkutassa a szállásokat és
a szekrényeket. Azonosította a hajó legmagasabb rangú tisztjének
egyenruháját, és átöltözött.
Visszament a parancsnoki hídra.
Elóremenetbe kapcsolt, és a Sea Skiffet vontató 81-es nemso-
kára a part mentén haladt, kényelmes tempóban. Átállt robotirá-
nyításra.
A rádióhoz lépett, és felhangosította. Valóban, állandóan fe-
csegtek rajta, de alig hallhatóan, mivel jórészt hiányzott az anten-
na; hívták a81-est, hogy jelentkezzék. Heller felvette a mikro-
273
font. Nyugtázta a hívást.
A hangszóróból egy hang: – Mi a baj? Sokáig nem válaszolt!
– Egy kis balesetünk volt – mondta Heller.
– Csak a hármas csatornán jönnek be. Alig halljuk önöket.
Heller üvöltött a mikrofonba, jól kivehetóen, szünetet tartva a
szavak között: – Volt egy kis balesetünk a rádióval meg a motor-
ral. Semmi komoly. Ki vagyunk purcanva. A feltartóztatás sikeres
volt. Csökkentett sebességgel haladunk a part mentén.
Hangjával utánozta, amint a rádió elromlik: – Leáll a rádió.
Viszlát holnap délután...
– Ismételje meg a hívást, kérem.
Heller letette a mikrofont, és visszament, hogy bámulja a cso-
dás idót.
Ilyen volt a hozzáállása; valószínúleg ezért támasztotta könyö-
két a radarhoz, s fektette az állát a tenyerébe. Heller ezekkel a
dolgokkal bárkit ki tudott hozni a sodrából! Begurultam. Hívtam
Grumper kapitányt.
– Most meg mi a baj? – mondta.
A nyelvem hegyén volt, hogy elkiabáljam: egy földönkívüli
most rabolta el az ó gyors járórhajóját. Idóben visszafogtam ma-
gamat. Ez igen furcsán hangzott volna.
– A férfi – mondtam –, akiról azt hiszi, hogy elfogta,
BIRTOKÁBA KERÍTETTE A 81-est!
– Ó, azt hiszem, ön téved – mondta Grumper. – Épp most kap-
tunk egy üzenetet, hogy egy nagyszerú tengeri csatában, amely
teljesen megfelelt a Parti Orség szigorú elóírásainak, az elfogás
megtörtént.
– Magának fogalma sincs az egészról! – hörögtem.
– Valami kis gondjuk volt. A motor meg a rádió. De a kezük-
ben tartják az ügyet.
– Maga nem tud érintkezni azzal a hajóval!
– Igen, ahogy mondtam, gondjaik vannak a rádióval.
– Miért tart délre észak helyett?
– Ó, arra tart? – mondta Grumper. Aztán egy pillanat múlva: –
De hiszen a bázisa délen van.
274
– Figyeljen ide, Grumper, ha kedves a kinevezése, jobb, ha ha-
jókat meg repülóket küld oda, és visszaszerzi a hajóját!
– Igenis, uram! Azonnal, uram!
Letettem. Kizökkentettem óket a nagy elégedettségükból. Mi-
csoda népség! Hagyják, hogy egy földönkívüli királyi tiszt besé-
táljon, és elragadja az egyik hajójukat!
Alaposan feldühített, hogy ott kellett ülnöm és figyelnem
Heller képernyójét.
Úgy túnt, érdekesnek találja a sirályokat.
Aztán ÁSÍTOTT.
Végül szorgoskodni kezdett. Ellenórizte a térképet és néhány
tájékozódási pontot. Egyenesen elment a Manasque-öböl mellett.
Nem követte a part menti hajóutat! Egyszerúen folytatta az útját a
part mentén a nyílt óceánon! Ráadásul egyre jobban eltávolodott
a partvidéktól. Most már tényleg nem lehetett eligazodni rajta.
A rádiónapló keltette fel az érdeklódését. Megtalálta a paran-
csot, amely a feltartóztatására irányult.
– Hmmm – mondta. – Súlyos szavak.
Átnézte a hajónaplót; észrevette az idópontot, amikor elóször
észrevették ót, aztán a vázlatos bejegyzéseket a vadászatról. A
bejegyzések az Aldis-lámpával leadott üzenetek beírásakor sza-
kadtak félbe.
Heller vette a zsákját, és átnézte. Kivett egy kis fiolát. Nagy
gonddal kitörölte az összes bejegyzést attól a pillanattól fogva,
amikor elóször észrevették.
Fogott egy papírszeletet, és gyakorolta az írásformát a korábbi
bejegyzések alapján.
Aztán az „Észrevettük a Sea Skiff 329-478A-t" helyett beírta:
„Észrevettünk egy rémisztó tengeri szörnyeteget – narancsszín
szárnyak, bíborszarv, tüzes lehelet, 300 láb hossz. Skandinávul
beszél."
Beírta a következó bejegyzést: „Üldözés. A tengeri szörny 48
csomóval halad."
Aztán folytatta, „A tengeri szörny a hajóra támad. Kávét köve-
tel." Aztán a megfeleló idópontbejegyzéssel: „Rátelepedett a ha-
275
jóorra." „Tüzes lehelettel olvasztja az ágyút." „Antennát eszik."
„A legénység elalélt, engem kivéve. Viszlát, kegyetlen világ."
Motorzaj hangzott az égen.
Heller kinézett.
Három helikopter érte utol csakhamar a lassan haladó járórha-
jót.
Az egyik, a legelsó, közel jött.
Heller kidugta a kezét a kormányfülkéból, és integetett.
A HÁROM HELIKOPTER TÁVOZOTT!
Dühöngve hívtam Grumpert. – Magát az orránál fogva veze-
tik! – üvöltöttem. – Az a járórhajó az ellenség kezében van!
– Ugyan már – mondta Grumper, – Úgy van, ahogy mondták.
A Sea Skiffet vontatókötélre vettük. Az egyik pilóta látta is a pa-
rancsnokot, vagyis a hajó kapitányát. J ive parancsnok az egyik
legjobb fekete a szolgálatban. Kérem, Mr. Swindle és Crouch,
hagyná, hogy visszatérjünk a szokásos feladatainkhoz? A Parti
Orség munkája kifogástalan.
A kagyló kiesett a kezemból.
Lesújtva ültem ott.
Elóször azt gondoltam, hogy a zsaruk azért nem vették észre
Hellert a Hudson-kikötóben, mert mindannyian látták Süvölvény
kölyköt a tévében, és úgy tudták, lófogakat és szemüveget kell
keresniük. Aztán derengeni kezdett az igazság. A Stockbroker
bárban csinálta az egészet!
Az a (bíííp) Spurk! Heller láthatatlanná tette saját arcvonásait!
Ugyanazt a trükköt használta, amit Connecticutban! Miután fekete
pamutkesztyút viselt, nem láttam a kezét, és nem látta senki más
sem.
Igen gondosan figyeltem. Aztán a kormányfülke tükrében vé-
gül megbizonyosodtam felóle: Heller arca fekete volt! S a fehérek
számára minden fekete ugyanúgy néz ki! Nem csoda, hogy
mindennek olyan gyönyörúségesen telt színe volt! Barnás kon-
taktlencsét viselt!
(Bíííp) meg, Heller! Hogy lehet felvenni a versenyt egy ilyen
emberrel?
276
Aztán megtettem az egyetlen dolgot, amit tehettem. Felhívtam
Atlantic Cityben a révkapitányt. – Szövetségi nyomozó vagyok –
mondtam neki. – Figyelmeztetnem kell, hogy valamikor ma késó
este vagy éjszaka valaki megpróbál feljutni aGolden Sunsetre, s
megpróbálja felrobbantani.
– J ézus Isten! – mondta. – Ha egy ekkora hajó felrobban, mú-
ködésképtelenné teszi a kikötót! – Megrettent.
– Pontosan – mondtam. – Úgyhogy riassza a hajót, s helyezze
fegyveres órizet alá. Ne hagyja, hogy bármilyen hajó megközelít-
se, különösen, ha a Parti Orséghez tartozik.
– Parti Orség? – mondta. – Miért ne?
– Nem mindenki érdemli meg, hogy az egekig magasztalják –
mondtam. – Olykor-olykor elveszítenek egy-egy hajót, s észre
sem veszik. De ami a legfontosabb: a szabotór egy fekete férfi, a
leggonoszabb és legszélhámosabb (bíííp), akivel valaha is talál-
koztak. Ha feltúnik, ne is szólítsa fel. Csak tüzeljen, amint meg-
látja.
Húségesen megígérte, hogy ezt fogja tenni.
277
ÖTVENEDIK RÉSZ
1. fejezet
Lassan véget ért a délután, s ahogy Heller a térképre nézett, én
is megláttam a pozícióját, amely szerint még órákba fog telni, mi-
re Atlantic City mellé ér.
Ez éppen megfelelt nekem. A lányok hazaértek, amint hallot-
tam. Elég nagy hangzavar kerekedett. Nem voltak egyedül.
Nemsokára Pinchy vagy Adora vagy Mrs. Szultán bej – vagy
mi az ördög volt a neve – az ajtómhoz lépett, és belesett. – Ké-
sóbb is nézheted a tévét – mondta. – Gyere, a (bíííp) anyádat, és
teljesítsd házastársi kötelességedet!
Nem volt szabad megfeledkeznem róla, hogy feljelenthetnek
bigámiáért, és sittre vágathatnak, ha nem tetszem nekik; felvettem
egy köntöst, megigazítottam a sebtapaszt, hogy ne jöjjön fel a
széle, és kimentem.
Két leszbikus várt odakint. Mike, egy meglehetósen sápadt
harmincötös nó, igencsak férfias öltözetben, éppen egy jointot
szívott hosszú szipkában, és lábát lóbálva ült a szék karfáján.
Nem nézett ki rosszul, bár szörnyen magas volt. Mildred, a má-
sik, huszonöt éves lehetett; rózsás arcú, puha, gömbölyded és
igen csinos. Fürkészó mosollyal emelte rám a tekintetét. Egyi-
kükkel sem ígérkezett rossznak a szexuális átnevelés, így kezd-
tem jobban érezni magam.
S akkor megláttam még valakit. Candy háta mögött álldogált
egy sarokban. TEENIE! Mi az ördögöt múvel már megint itt?
– Ml AZ ÖRDÖGÖT MUVEL MÁR MEGINT ITT? – mond-
tam Adorának.
278
– Ó, ugyan, ugyan, nana, nana – mondta Adora. – Úgy érezte,
nem járt jól. Felnóttként, drága férjem, bizonyos felelósséggel
tartozol mások iránt, ezt meg kell tanulnod. Ebbe az is beletarto-
zik, hogy megbizonyosodj arról, hogy megfeleló nevelést kap-e
ez a lány. Hogy éreznéd magad, ha ez a lány úgy válna nóvé,
hogy közben teljesen hibás elképzelései és beállítódásai lennének
a szexról?
– Pompásan érezném magam! – mondtam, miközben szemre-
vételeztem ezt a csontos, ványadt példányt, akinek erós hajlama
volt arra, hogy a legenyhébb (bíííp) az ember arcába mélyessze a
körmét.
– Nos, lehetséges, drága férjem – mondta Adora –, de Teenie
egy lehetóség a számunkra. Miközben bélyegnyalással tölti az
idejét Rockecenter irodájában, ki tudja, lehet, hogy Rockecenter
kiszúrja magának, és meg(bíííp) az asztalán, mikor Béke kisasz-
szony nem néz oda. És ha Teenie tudja a dolgát, és Rockie (bíííp)
egy jót, talán kigyógyul ebból a (bíííp) csökönyösségéból, amivel
a pszichiátriai születésszabályozást erólteti. Tehát életbe vágóan
szükséges, hogy kitanítsuk a kicsikét, akármit is gondolsz. Ezen-
kívül csak azért van itt, hogy fényképeket készítsen, hogy ezzel is
fejlessze a tudományát.
– Ne töródj velem – mondta Teenie, tágra nyílt, esdekló, mo-
gyoróbarna szemmel. – Megígérem, hogy nagyon csöndes és na-
gyon jó leszek. Imádom a kukkolást, és még csak nem is tapso-
lok. Ígérem.
Nem volt mivel érvelnem öt nóvel szemben. Kitártam a köntö-
sömet, mire Mike, a magas lány, még fehérebb lett. – J ézusom! –
mondta.
A többiek azonnal észrevették, hogy Mike meg akar hátrálni
az utolsó pillanatban. Megragadták. Lehúzták a cipójét. Megfor-
dították, és kihámozták a nadrágjából. Az inge szárnyra kelt,
nyomában roppant férfias nyakkendójével. Mell-leszorítója a
szemétládában puffant. – A mai éjszaka után – mondta neki
Adora – soha többé nem kell.
Adora mögém került, s hatalmasat lökött rajtam. – Hegyibe,
279
drága férjem!
Az ágy kagylóteteje remegett; Candy gyorsan megragadta, ne-
hogy leessen.
Mike arca elragadtatásról árulkodott, miközben így szólt: – Ó,
ez egészen kellemes! Ó, csodálatos vagy!
Ez aztán az elismerés! A nó...
VILLANÁS!
Egy pillanatra azt hittem, hogy egy leszállásra készüló úrhajó
kék villanása világított meg, s mindjárt mindannyian elveszítjük
az eszméletünket. Nem ez történt. Körülnéztem.
Teenie! Ez a (bíííp) jószág vakuzott! Éppen egy képet csinált.
Az ördögbe vele! Elszántan visszatértem a tárgyra.
Adora elnézóen mosolygott, amint Mike azt zümmögte: – Ó,
te cukibébi!
Mildred sóváran, ritmikusan ingatta a fejét, amint Mike a
szenvedélytól lázasan, lüktetó hangon kiabált: – Én még sose, so-
se, sose éreztem ilyen csodát. Egy igazi FÉÉÉRFI!
Vigyorogtam a bókon, és összpontosítottam, miközben Mike
nyögdécselt.
Megint! Az isten (bíííp) meg, teljesen eltéríti a figyelmemet!
A fogamat csikorgattam. Ismét nekiláttam.
Teenie a fényképezógépével küszködött.
Egyik szememet rajta tartottam. Meg kell elóznöm, mielótt
felhúzza!
Az egész ágy rázkódott, és a kagylótetó majdnem lezuhant, de
Candy megfogta, és tartotta.
Egy pillanatra megpihentem, lihegve, aztán gúnyosan Teenie-
re vigyorogtam. Megelóztem!
Ahogy Mike magához tért, Adora is megjelent, szokott buz-
galmával. Mike elmondta, hogy igen, ó, tényleg, igen! Nyomaté-
kosan! Vége a harapdálásnak és a karmolászásnak, s hogy lengyel
kolbászt használjanak múmicsoda gyanánt.
Mildred következett. Oszintén szólva némi feszültséget érez-
tem. Idegfeszültséget.
Candy nagyon kedves volt. Bevitt a zuhanyzóba, megnyitotta,
280
s ez egy kicsit segített. Néhány perc múlva visszatértem. Mildred
az ágyon feküdt, álláig húzott lepedó alatt, kérdón nézve rám.
Teenie még mindig a fényképezógépével bajlódott. Adora
megjavította neki. Feléledt buzgalmam alábbhagyott.
– Ebból elég! – mondtam dühösen. – Küldjék haza, most,
azonnal!
– De a képzése – mondta Adora.
– A (bíííp) se érdekli, ha lemorzsolódik – mondtam. – Tüntes-
sék el innen!
– Ó, ugyan, ugyan, nana, nana – mondta Adora. – Semmi jóér-
zés nincs benned a kicsike iránt.
Még mindig bajban voltam. Adora sodort egy jointot. A szám-
ba nyomta, és meggyújtotta. Szívtam egy slukkot. Kiköptem.
Gyomorba vágott, s én levegóért kapkodtam. Begyúrte a jointot a
számba, és mikor újból levegóhöz jutottam, egy egész városra va-
ló füstöt letüdóztem. Köhögtem, de az anyag már a tüdómben
volt. A falak hullámzani kezdtek.
Adora leültetett, s hagyta, hogy nyugodtan szívjak.
Mike botorkált oda, és leült mellém. Csodáló pillantásokat ve-
tett rám, mialatt a vállamat simogatta. Ez csodákat múvelt a han-
gulatommal, s újból visszanyertem önbizalmamat.
Adora az ágy felé ösztökélt.
Mildred várakozóan figyelte, amint közeledtem.
Candy szilárdabban akarta a falhoz erósíteni a kagylóhéjat, de
az máris elkezdett mozogni. Elismeróen pillantott le az ágyra.
Mike a beavatottak elragadtatott mosolyával figyelte a kezdó-
dó nyögdécselést.
VILLANÁS!
Közvetlenül az ágy mellett.
Ismét egy percbe telt, míg rájöttem, hogy nem egy úrhajó
szállt le.
Teenie túlméretezett ajka édesen mosolygott. – Ez remek volt
– mondta. – Úgy nézett ki, mintha haldokolna.
– Ölje meg – mondtam elkeseredetten Adorának.
– J aj, miért kell kiborulnod egy ilyen csekélység miatt? Végül
281
is ez csak múvészhajlam. A nevelés és a múvészet kart karba ölt-
ve jár. Látott valamit, amit megkívánt, és lekapta.
– Meg fogom ölni – mondtam.
Adora visszanyomott a pamlagra. Meggyújtott még egy
jointot. Candy kerített egy kis pezsgót. Kiittam, közben pöfékel-
tem, és kezdtem megnyugodni.
Mildred nyögve vonaglott az ágyon.
– Nincs több fénykép! – mondtam.
– Többet nem csinálok – mondta Teenie.
Miközben nyugtatott, Adora visszavezetett az ágyhoz.
Candy a kagylóhéj mellett állt készenlétben, mivel az ismét
mozogni kezdett.
Mike, még mindig elragadtatott elismeréssel, ütemesen moz-
gatni kezdte a fejét, míg figyelt.
Fogcsikorgatva erólködtem.
Candy gyorsan megragadta a kagylóhéj tetót, mivel az, mintha
földrengés lett volna, majdnem az ágyra zuhant.
Diadalmasan fölemelkedtem, és Teenie-re vigyorogtam. Bár-
hogy is próbálkozott, megcsináltam!
Mikor Mildred eszméletére tért, Adora, mint valami készséges
eladó, azonnal mellette termett. A vevó egyáltalán nem tiltako-
zott. – Férfit, férfit, férfit! – suttogta Mildred. – Férfit akarok,
csak férfit! – Elég jó visszajelzés volt. Álmatag szemmel feküdt,
dorombolva, mint egy cica.
Candy újabb üveg pezsgót adott nekem; felemeltem, mintha
tósztot mondanék magamra. Nyeltem a habzó italt; a felénél jár-
tam, amikor egy hangot hallottam.
– Teenie szeretne még néhány képet készíteni.
Mikor már nem köhögtem, harákoltam és kikerült a pezsgó a
tüdómból, rekedten kiabálni kezdtem: – Hova tették a párbajpisz-
tolyokat? Megölöm ezt a kölyköt!
Mire Adora: – Nézd ezt a szegény kicsikét! Majdnem halálra
rémítetted! – Aztán arcát a fülemhez közelítette, és halálosan fe-
nyegetó hangon így szólt: – Tedd, amit mondanak neked, bigá-
mista.
282
– De hiszen – mondtam erótlenül – nincs már mit fényképezni!
A két lány már kielégült.
– Demonstrációs felvételekre van szükségem – mondta Teenie.
– Hogyan csináljam meg a házi feladatomat pontos és részletes
példák nélkül? Ha nincs mit tanulnom, hagyom az egészet!
– Hallod? – mondta nekem Adora. – Csak mondd meg, mit kí-
vánsz, Teenie.
– Nos, a gyorskorcsolyázók saját magukról csináltatnak képe-
ket, hogy tökéletesítsék a technikájukat. Magad is mondtad,
Pinchy. Még nincsenek ilyen képeim.
– Természetesen – mondta engedékenyen Adora.
– Csinálnád a képeket? – mondta Teenie, miközben az Aphro-
dité-szoborra nyomta a rágógumiját.
– Persze – mondta Adora, s átvette a gépet. – Akkor hát mit
akarsz pontosan?
Teenie ruhája azonnal a levegóbe repült.
Még mindig a pamlagon ültem.
Teenie odajött, és megállt velem szemben. Bíráló tekintettel
végigmért, és megrázta a fejét. – Nem fog menni – mondta.
Adorához fordult.
– Valami zenére lenne szükségem – mondta Teenie. – Épp
most vettem meg a Naughty Boys legújabb neo-punk-rock leme-
zét. Itt is van a táskámban. Nem baj, ha felteszem?
Rögtön fel akarta tenni a 45-ös fordulatszámú lemezt, de kivet-
tem a kezéból. Bármi, amihez Teenie-nek köze van, halálos lehet.
Vigyázni kell. A címkén ez állt:
NEO-PUNK-ROCK
TANULSÁG
Elemi iskolás kölyköknek
A Nemzetközi Pszichológiai
Társaság Jóváhagyásával
Tandalok
A Naughty Boys:
Biffer, Poker, Slider és Wowie.
283
Ó, a pokolba is, ez csak valami gyerekes blabla, és ha a pszi-
chológusok jóváhagyták, nem lehet vele semmi baj. – Csak rajta
– mondtam.
Gyakorlott mozdulattal beállította a sztereo-lemezjátszót 45-ös
fordulatszámra, és végtelenítette a lejátszást. Feltekerte a hang-
erót, és indított. A tú leereszkedett.
Hat tamtamdobütés puffant, majd három üstdob dördült rá.
PAM, PAM, PAM, PAM, PAM, PAM! BOMM, BOMM, BOMM!
Aztán megint. Majd megint és megint! Hatalmasan, erószakosan,
vadul, primitíven!
A szobában mindenki ritmikusan rángatózni kezdett a dobszó-
ra. Teenie szeme kitágult, csípóje és sarka a ritmusra mozgott.
Aztán az elektronikus hangszerek jajgatása és nyöszörgése.
Aztán egy kórus, mint egy törzsi szertartás:
Freddie, a kis rúdugró,
Hopsz, hopsz, hopsz!
Freddie, a kis rúdugró,
Hopsz, hopsz, hopsz!
Megugrotta a tanárt!
Zsupsz, zsupsz, zsupsz!
Megugrotta a húgát!
Zsupsz, zsupsz, zsupsz!
Megugrotta az öccsét!
Zsupsz, zsupsz, zsupsz!
Megugrotta az apját!
Zsupsz, zsupsz, zsupsz!
Megugrotta az anyját!
Zsupsz, zsupsz, zsupsz!
Megugrotta ROBOTJÁT!
Zsupsz, zsupsz, zsupsz!
Jajjaj, istenem! Szegény,
szegény Freddie! Eltörte a
rúdját!
284
Aztán egy teljesen normális hang a végén így szólt: Hát, gye-
rekek, ez a tanulság. Soha, soha ne (bíííp) meg a robotokat!
A nók a szobában majdnem (bíííp) a ritmusra. Azt hittem, fél-
reolvastam a címkét. Felugrottam, és lekaptam a lemezjátszóról,
mielótt újrakezdte volna. Igen, jóváhagyta a Nemzetközi Pszicho-
lógiai Társaság, és a címe az volt: „Tanulság".
Teenie kikapta a kezemból. Visszatette a lemezjátszóra. Újra-
kezdte: PAM, PAM, PAM, PAM, PAM, PAM! BOMM, BOMM,
BOMM!
Rámozdult a ritmusra. – Hát nem csodás? – mondta üdvözült
mosollyal, amelytól túlméretezett szája olyan lett, mint egy táton-
gó barlang. Adorára pillantott, készen áll-e. Aztán felém fordult:
– Rajta, cowboy, vegyük fel az elsó pózt!
Felágaskodott, és ledöntött a lábamról, olyan gyorsan, hogy a
köntösöm lehullott rólam.
Hátradólt, és arcán döbbenetes kifejezéssel rám nézett. Kime-
resztette körmeit.
VILLANÁS!
Adora elsütötte a gépet.
Teenie megragadott.
Próbáltam elhárítani a kezét, és kiszabadulni.
VILLANÁS!
Különös volt: a retinámra mintha ráégettek volna egy rémült
arcot.
Csakhogy most minden volt Teenie-ben, csak félelem nem.
Sarkával dobolt a zenére. Bíztam benne, hogy a zene talán elvon-
ja a figyelmét.
De nem!
Hirtelen megragadta a köntösöm szegélyét, s szélesre tárta.
Próbáltam megragadni a kezét, hogy távol tartsam magamtól.
De a tenyerét a mellemnek feszítette, és ó lökött el ENGEM!
VILLANÁS!
Rémületes arckifejezés káprázott a szemem elótt. De már el is
túnt.
285
A zene szólt és dübörgött. A teste vonaglott elóttem, s hozzám
dörgölózött. A marihuána és zene pörgött a fejemben.
Teenie hirtelen térdre esett.
Gyorsan megragadtam a vállát, hogy felállítsam.
VILLANÁS!
Aztán felállt, és meglepó dolgot múvelt!
Bevert egyet.
Egyenesen a képembe!
Halálosan komoly sértés! Kihívás párbajra!
Ó, ez túl sok volt, hogy eltúrjem egy tizenéves gyerektól!
Meg akartam ölni!
Próbált elmenekülni elólem, de hátulról belebotlott az ágyba.
VILLANÁS!
A rémült kifejezés, amely a szemem elótt káprázott, nem ha-
tott rám – ebben biztos voltam.
Élvezet lesz megölni!
Megpördült, és az ágyon mászva próbált elmenekülni.
Megragadtam a lófarkát.
Megfordult! Szembekerültünk!
VILLANÁS!
Felemeltem a kezemet, hogy egy hatalmas ütéssel agyoncsap-
jam. – Majd adok én neked! – vicsorogtam.
De Teenie felkacagott!
Teenie hátradólt, és az oldalát fogta.
Adora kacagott.
Candy kacagott.
Mike és Mildred is kacagott.
Ha elpusztulok, se tudom kitalálni, min kacagtak.
Berontottam a szobámba, és bevágtam az ajtót.
Lefeküdtem, és dühödten néztem a sötétbe.
Rohadt tizenéves gonoszság!
A POKOLBA a nevelésükkel!
Még mindig hallottam, amint röhögnek a másik szobában.
Ó, mondtam magamban, amint a párnámat rágtam, ha Lombar
végre végez a dolgával ezen a bolygón, és nem lesz már rá szük-
286
sége, micsoda élvezet lesz felrobbantani! Különösen Teenie-vel a
pusztulás kellós közepén. Nem kell erre már olyan sokat várni!
2. fejezet
Az esti fáradozástól és dühöngéstól kimerülten, valamint a ma-
rihuána és a pezsgó hatásától nyugtalan álomba merültem, s csak
egy rémálom keltett fel, amelyben, bármennyire is próbáltam,
nem tudtam meggyújtani a gyújtózsinórt, ami felrobbantotta vol-
na a Földet.
Megpróbáltam az órámra pillantani; két dolog derült ki: iszo-
nyú fájdalom lüktet a koponyámban, valamint hogy este 8 óra
van.
Az elsó szobából semmi hang. Nyilván kimentek vacsorázni és
mulatni, ahogy gyakran tették.
Hideg zuhanyt vettem, hogy megpróbáljak megszabadulni a
fejfájástól. De hirtelen felélénkültem, ahogy rájöttem, hogy szem
elól tévesztettem mindezen kínok valódi okozóját: Hellert!
Szidalmazva ót, aki miatt most még tizenévesekkel is dühíte-
nem kell magamat, gyorsan megtörülköztem, s elószedtem a kép-
ernyóket. Kraké még mindig üres volt, Crobe-é pedig nem érde-
kelt. De Hellerrel másképp állt a helyzet. Homályosan, de félre-
érthetetlenül látszott: még mindig a tengeren jár.
Megkönnyebbült sóhajra fakadtam. Itt az ideje, hogy megnéz-
zem, amint cafatokra robban szét, amint megpróbál kikötni
Atlantic Cityben. Micsoda öröm lesz EZ a számomra, mindama
szenvedés után, amit nekem okozott!
Az éjszaka nyugodt és szélcsendes volt. Az ég alján egy izzó
folt, bizonyára Atlantic City. A járórhajó a nyílt vízen vesztegelt.
Éppen felkészült a behajózásra!
Ó, tudtam, nem bízhatok a révkapitányban: nem szeretik, ha
felrobbant hajóktól tömódik el a csatornájuk. Heller, gondoltam,
ezúttal jól megkapod, és bízom az istenekben, hogy Lombar fel-
számolta a kapcsolatodat a Nagy Tanáccsal, mert ma éjjel, végre,
287
szétrobbantják a fejedet. S öröm lesz látni, amint megteszik!
Heller megnézte, hogy a járórhajó jelzólámpája elég fényesen
világít-e. Aztán egy térképasztalhoz ment, s kiterített egy térké-
pet, amely az Egyesült Államok keleti partját mutatta, s az Atlan-
ti-óceánt a Bermudákon túl. A keleti parti kézikönyvbe pillantott,
s megtalálta a Bermuda-háromszöget. A könyv szerint ezen a te-
rületen, a Bermudáktól délre, több hajó is elt únt már nyomtalanul.
Egy tollal pontot tett erre a területre a térképen, egy vonalat hú-
zott oda, s megrajzolta az útvonalat Atlantic Citytól egészen a
Bermuda-háromszögig. Láthatóan nem csinálta elég pontosan,
mert egy csomó kérdójelet tett a térképre.
Aztán a kormányfülke múszerfalához lépett, és levette a gázt,
hogy lassan haladjon elóre. Rákormányozta a hajót arra az útvo-
nalra, amelyet az imént megtalált, aztán bekapcsolta a robotkor-
mányt.
Heller a naplóhoz lépett, s a kézírást utánozva beírta: „20.12
óra. A tengeri szörny elmondta, hol tárul fel a Bermuda-
háromszög titka. Felvettük az ó szokásos cirkáló sebességét, s
követtük. Útirány 152°. Kinyilatkoztatásokat fog tenni, ha kap
kávét."
Aztán bement az ebédlóbe, szemrevételezte az ott heveró ten-
gerészeket, s az eszméletlen testeket úgy rendezte el, hogy ké-
nyelmesen feküdjenek.
Heller így szólt valamennyiükhöz: – Amikor felébredtek, fiúk,
s ott találjátok magatokat, ahol lesztek, veletek együtt remélem,
hogy elmagyarázzátok a holléteteket a Parti Orség-beli felettesei-
teknek. Én hagytam egy magyarázatot, s ki tudja, ha következete-
sek lesztek, lehet, hogy még be is veszik. Most távozom. Csak
fújjátok a magatok nótáját. – Lekapcsolta a villanyt, s becsukta az
ajtót.
A korláthoz ment, átmászott rajta, s beugrott a Sea Skiffbe,
amelyet az órhajó az oldalán vontatott. Elindította a motort, el-
lenórizte a hútóvíz-szivattyút, s aztán egy késsuhintással elvágta a
feszes vontatókötelet, s egy pillanat múlva már az órhajó nyom-
dokvizén imbolygott.
288
Atlantic City fényei felé tekintett; olyan volt, mint homályos,
fehér ködkupola a koromsötétben. – Akkor hát – mondta – még
egyszer megpróbálunk kikötni ezen az ellenséges parton, s meg-
látjuk, mit tartogatnak számunkra a bennszülöttek. Remélem,
nem kannibálok.
Pislogtam. Észrevette a csapdát, amit állítottam neki? Aztán
megnyugodtam. Igazán Heller. A Verrazano-emléktáblára utalt,
amelyet reggel olvasott. Sosem tudni, mikor tréfál. Zavarba ejt ó
tulajdonság volt ez, jellemzó a gazemberre. Megtévesztó. Vala-
mikor az övé volt a hely: nagyon jól tudta, hogy a szövetségi
adóhatóságot leszámítva egyetlen kannibál sincs Atlantic City-
ben.
Gázt adott a Sea Skiffnek, amely az éjszakai fények északi vé-
ge felé indult. Ahogy fokozta a sebességet, a Sea Skiff siklani
kezdett, s a hullámtaraj fényleni kezdett – foszforeszkált.
Térképet ragadtam. Ahogy a hajó orrától balra esó Atlantic
City fényeinek helyzetéból megítélhettem, nem az Absecon-öböl,
vagyis a kikötó bejárata felé tartott. Inkább a Little Egg-öböl felé
hajózott, ami tíz mérfölddel északabbra nyílott. Aztán rájöttem,
hogy nem szemból közelíti meg a kikötót. Arra készült, hogy a
part menti hajóútra csatlakozzék, s a Brigantine-part mögött, a
Little-öböl és a Reed's-öböl mentén haladjon! Az Absecon-
öbölnél akar bemenni, a hátsó bejárón!
Alattomban! Ó, sohasem lehet bízni Hellerben! (Bíííp) meg!
Micsoda elkeseredéssel emlékeztem vissza mindarra, amin ke-
resztülmentem miatta, amikor tengeren kellett távoznom Isztam-
bulból!
Felhívtam a révkapitányt Atlantic Cityben. – FBI. A maga
embere a Sea Skiffen van, 42,3 csomóval halad. A part menti ha-
jóúton halad, és az Absecon-öböl felól fog közelíteni.
– Aha! – mondta a révkapitány. – Vagyis az Absecon-
csatornán át jön majd, hogy a jachtra jusson! A Farley állami ki-
kötónél fogunk gyülekezni.
– Kapják el feltétlenül! – mondtam a révkapitánynak. – Igen
elszánt fekete terrorista, a PFSZ-tól kapott kiképzést.
289
– Félelemre semmi ok – mondta a révkapitány. – Kiegészítet-
tük eróinket a New J ersey-i Nemzeti Gárda egy csapatával. Gép-
puskákkal fogadjuk.
– Riasztotta a jachtot?
– Rombolókkal vettük körül, arra az esetre, ha az a (bíííp)
kamikazeakcióval próbálkozna.
– Jó gondolat – mondtam. – Megítélésem szerint fél órán belül
ott lesz.
– Fél órán belül – mondta a révkapitány – cafatokra lójük a
maguk emberét!
– Tudtam, hogy számíthatok magára – mondtam. – A nemzet
javát kell szolgálnunk. – Letettem.
Heller a fekete, tükörsima víz felett repült. Egy kis radarernyó
volt az iránytú mögött, minden bizonnyal annak segítségével
kormányzott. A szárazföld alakja igen világosan látszott rajta, s
egyenesen egy fekete lyuk felé száguldott. Bonyolult navigáció
igen nagy sebesség mellett: ezek a part menti csatornák igen te-
kervényesek.
Valamit csinált! Nem igazán tudtam kivenni a körülötte levó
halvány fényben. Bombát tartott a kezében? Figyeltem.
Egy sörösdoboz!
Sört ivott!
Hohó, gondoltam. Gyanútlan vagy. Nagyon is bízol magad-
ban, Heller, túlságosan is laza vagy.
Figyeltem, amint bekanyarodott egy szúküló csatornába, s dél
felé rohant. Néhány jelzófény látszott. Nem figyelt rájuk túlságo-
san. Aztán rájöttem, hogy ennek a Sea Skiffnek, miután csak a
propellerek meg a kormánylapátok vannak a vízben, nem jelent
gondot, ha sekély a csatorna. Levágta az utat! Nem a jelzóbóják,
hanem a partvonal szerint haladt!
Aggodalmasan tanulmányoztam a térképemet. Bárcsak olvasni
tudtam volna a radarernyóról! Egy szúk helyet láttam vele szem-
ben. Afelé dübörgött. Megnyugodtam: ez csak az a nyílás, amely
az Absecon-csatornába vezeti ót – a szigetek jobbra is, balra is
olyan hosszúak voltak, hogy nem tudta volna megkerülni óket.
290
Körülbelül egy mérföld, és eléri a Brigantine-hidat. Ott voltak
elótte a fényei! Ott vártak rá láthatatlanul, géppuskákkal!
Most valami mást múvelt. Valamit a vezetóülésnek támasztott.
– Csak ülj itt – mondta –, és tartsd nyitva a szemed.
Egy alak! Egy emberi alak! J ó isten, csak nem ejtett rabul
egyet a szerencsétlen parti órök közül? Hogy vele kormányoztas-
sa a hajót?
Aztán Heller rátette az alak kezét a kormányra, és hozzáerósí-
tette egy darab kötéllel. A kéz túl puha volt ahhoz, hogy emberé
legyen.
Egy bábu! Munkásruha, párnákkal kitömve, párnaarccal.
Heller a Sea Skiff végébe ment. Felkapott egy nagy zsákot.
Valamit ráhúzott az arcára.
Lebukott a tatról!
Egyenest a habzó nyomdokvízbe!
PLACCS!
Kibukkant.
Valami volt a kezében, nem tudni, micsoda; a körvonalai lát-
szottak a távoli város fényében. Múanyagba volt burkolva.
Megnyomta.
A Sea Skiff elkanyarodott!
Még egyszer megnyomta, miközben figyelte a dübörgó hajó
verte hullámokat.
A Sea Skiff a másik irányba kanyarodott!
Egy rádióirányító! (Bíííp) meg! A hajórádióra kötötte a robot-
kormányt, amint hátat fordítottam. Valami kioldógombszerút tar-
tott a kezében!
A Sea Skiff most már igen gyorsan közeledett a híd felé.
Heller cikcakkban futtatta.
GÉPPUSKATZ KELEPEL ZAJ A!
– Gondoltam – mormogta Heller.
Megnyomta a távirányítót. A Sea Skiff élesen elkanyarodott.
Megszólaltak a puskák!
Egy lepattant lövedék pattogott a hullámokon, s fütyült el
Heller feje mellett.
291
A Sea Skiff Heller felé fordult.
– Sajnálom – mondta Heller. – J ó hajó voltál.
A Sea Skiff ismét megfordult. Átment a híd alatt, és egy közeli
kikötómedence bejárata felé tartott.
A géppuskák éles, szaggatott döreje túlszárnyalta a motordü-
börgést.
Egy szétzúzott szélvédó roppanása!
Egyfolytában lepattanó lövedékek vészes fütyülése!
Egy nagyobb túzgolyó!
Mialatt még mindig a medence bejárata felé rohant, a Sea
Skiff láthatóan dülöngélni kezdett. Aztán kettéhasadt!
Lángcsóva!
A felrobbanó benzin kékesfehér lángoszlopa!
Az egész benzintartalék felrobbant!
ROBBBANÁÁÁS!
A száguldó versenycsónak maradéka a móló végének ütközött!
CSATTANÁÁÁÁS!
Fa- és fémdarabok röpültek a lángba borult levegóbe!
A testnek látszó baba egy pillanatra feltúnt, aztán megsemmi-
sült!
Lángoló törmelékdarabok potyogtak mindenfelé, és sziszeg-
tek, amint becsapódtak.
A dokk vége kigyulladt, és megvilágította a színteret.
Egy fényszóró vetült Heller felé, és a vizet pásztázta.
O alámerült.
Azonnal a telefonnál teremtem. A révkapitányt kértem. Rövid
szünet. Aztán a vonalban volt.
– Eltévesztette! – kiáltottam. – Leugrott a tatról, mielótt tüzel-
tek!
– Képtelenség – mondta a révkapitány. – A hajót irányították,
és megpróbált kikerülni bennünket.
– Rádióval irányította! – ordítottam. – Még mindig kint van a
kikötóben.
– Persze hogy ott van – mondta a révkapitány. – Darabokban
és cafatokban. Magam láttam, amint a levegóbe repült és szétrob-
292
bant!
– Az egy bábu volt!
– Csak tudom, hogy éló ember volt, amikor láttam, hogy meg-
halt! – mondta a révkapitány. – Elkaptuk! Maguk, szövetségiek el
akarják veszíteni a bizalmunkat?
– Nem, nem. Minden bizalmunk önökben van! De figyeljen
arra, amit mondok. Még mindig él. Még mindig próbálkozik. Ku-
tassa át azt a kikötót, s ha rátalál, ölje meg. Ez szövetségi pa-
rancs!
– Rendben – mondta, s letette a kagylót.
Füstölögtem a méregtól. Honnan tudhatta Heller? Aztán
eszembe jutott, hogy elolvasta Grumper kapitány üzenetét a Parti
Orséghez, és talán gyanította, hogy az üzenetet mindenki meg-
kapta.
(Bíííp) meg, Heller! Magadat is, meg a sörösdobozodat is!
3. fejezet
Vadul figyeltem, hogy lássam, mi történik ezután. Két álló
órán át mindössze egy véletlen vízcsobbanást hallottam, és egy
halszemképet láttam a kikötóról.
Kiküldtek egy munkahajót, amely fényszórók segítségével
összeszedte a roncsokat. Volt egy járórmotorosuk is, ami körbe-
körbe cirkált, s hosszú fénycsóvákkal pásztázta a vizet.
Igazán nem tudtam kivenni, hol van Heller. Végre, amikor fel-
emelte a karját, megláttam, hogy gumiruhát visel. Káromkodtam.
Egy teljes délután állt rendelkezésére, és valamennyi segélyfor-
rás, amelyet el tudott rabolni a Parti Orség hajójáról, hogy felké-
szüljön a bejutásra. Begyakorlott módon dolgozott, a Flotta
harcmérnöke, az ötven önkéntes bevetési csillag kitüntetettje.
Csakhogy ellenséges vizeken járt, én pedig kétségtelenül minden
eddiginél pontosabb kémberendezéssel rendelkeztem: magával a
képernyórendszerrel.
Még kétszer hívtam a révkapitányt, s megmondtam neki: bizo-
293
nyosan tudom, hogy a férfi a vízben van, és fel akar jutni a jacht-
ra. Azt mondta, megtett minden óvintézkedést.
Aztán hirtelen világos képet láttam a hajóról. A Golden Sunset
lehorgonyozva pihent, jó messze mindentól. Szavamra, jó nagy-
nak látszott – akár egy óceánjáró.
Kábellel hozzákötött úszó stégek vették körül mindenfelól.
J obb oldalán a saját hajólépcsóje és fehér oldala fürdött saját ref-
lektorai fényében.
A kép eltúnt, és csak feketeséget láttam.
Aztán hirtelen egy más kép: az orra emelkedett ki, mint egy
kés. Aztán eltúnt.
Bárcsak meg tudnám határozni pontosan, merre tart, akkor ri-
asztani tudnám az óröket!
Újabb kép. A hajó távolinak túnt. Az oldala látszott, és az úszó
stég. Reflektorfény ragyogott a nagy fekete tömeg fölött.
Izgatottan hívtam a révkapitányt. – Mintegy száz yardra van a
hajó jobb oldalától!
– Elkapom – mondta, és lecsapta a kagylót.
És tényleg ezt tette! Szinte azonnal hallottam a motorok köze-
ledó dübörgését. A révkapitány, áldassék a neve, biztos rádiókap-
csolatban volt a járórmotorosával.
Rövid kép a motorosról, amint szemból rohan Heller felé!
Aztán sötétség a képernyón.
Lélegzet-visszafojtva vártam. Egy perc, két perc, három perc...
Újabb kép! Közvetlenül a hajó mögött volt! Mintegy ötven
yardra a jachttól! A felirat „Golden Sunset, New York" tisztán lát-
szott a kikötó reszketó fényeiben.
Ismét a révkapitányhoz fordultam. – Mintegy ötven yarddal a
jacht mögött van! KAPJ ÁK EL!
– Rendben! – vakkantotta a révkapitány.
A kép eltúnt. De a motorok kavarása jól hallatszott a hangszó-
róból, sót, egyre hangosabban.
Egy pillanatra megláttam a motoros vízmosta képét. Egyene-
sen felé tartott!
Feketeség. Egy perc, két perc, három perc. Visszatartottam a
294
lélegzetemet. Négy perc, öt perc... Mi az ördög történik?
Szédülten és kábán a levegóhiánytól, megráztam a fejem, hogy
kitisztuljon. A képernyóm még mindig sötét volt!
Oxigénpalack! Palackot használ, a81-esról hozta el! Igen, hal-
latszott a tompa, ritmikus hang, amellyel eddig nem töródtem. De
hol volt?
Telt az idó.
Aztán úgy véltem, látok valamit. Nem voltam benne biztos.
Csak sötétség volt a sötétség hátterében.
Felerósítettem a képernyó fényerejét, amennyire csak tudtam.
Igen! Víz alatti cölöpök! Heller a dokk alatt volt!
Kép!
Egy dízel/benzin ellátóhajót nézett, melyen hatalmas felirat
állt. A Marina!
Megragadtam a telefont. – Most kapják el – kiáltottam. – Me-
lyik dokk van a maga üzemanyaguszályával átellenben?
– Az az én irodám! – mondta a révkapitány.
– Ott van alatta a vízben – mondtam. – LOJÉK LE!
Sietósen csapta le a telefont.
Hangok! Hangokat hallottam a hangszóróból.
– Ez a (bíííp) FBI-os azt mondja a telefonba, hogy itt van a
dokk alatt! – A révkapitány hangja volt!
– Honnan a (bíííp) tudhatja?
– A pokolba az egésszel! Gyorsan le az uszályra, puskával. Te,
Hyper, menj le a létrán, és lój a dokk alá!
Sötétség.
A golyó rövid csobbanása, és sivítása a víz alatt! Még egy lö-
vés. Még egy!
A motorcsónak motorjának kavarása.
Kép!
A csatorna közepéról, a dokk felé visszanézve.
BAAAANG!
Lángoszlop az égen!
Rázkódás a vízben!
Mint egy lassított felvételen, az egész iroda a levegóbe repül,
295
megfordul, és lángoló darabokra esik szét.
BAANG!
A járórmotoros lángba borul, és darabokra szakad.
BAAAAAAAAAAAANG
Az egész üzemanyaguszály felrobbant! Gomolygó, dörgó
lánggomba bomlott ki az égen.
A közelben szétrobbant darabok csapódtak a vízbe sisteregve,
nagy csobbanással.
Körbepillantás a víz színéról.
Mindenütt a túzvész fénye.
– Nos, mindenesetre nem víz alatti detektor volt – mormogta
Heller. Aztán megakadt a szeme egy távoli, lebegó hullán. – Bo-
csánat, fiúk – mondta. – Talán a ti uratok, Jézus Krisztus megkö-
nyörül a lelketeken. – Hallhatóan szomorú volt.
Káromkodtam. Nem volt kit felhívnom.
De a remény nem halt ki belólem. A jachtot riasztották, és ez a
kihívás még mindig elótte volt. Ezt a fényszórós stéget nem lehet
megközelíteni. Lehet, hogy ók elkapják Hellert!
4. fejezet
Mintegy tíz perccel késóbb újabb képet kaptam. Egy drótkötél
képét, amely világosabb fekete volt az éjszaka sötétebb feketéjé-
hez képest.
Heller felnézett. A jacht árnyékos oldalán volt. A kikötött üt-
közóstég szélén kapaszkodott, amely a hajó oldalának feszült. A
stégról induló drótkötél több mint húszlábnyit húzódott felfelé az
elsó fedélzetig.
Még két fedélzet volt odafönn, valamint egy embert láttam,
mögötte a csillagok és a bágyadtan derengó ég. Egy órszem. Pus-
kával. A hajó vége felé, a vízre nézett, arra, ahol a robbanások
történtek az imént. Egy újból feltöró lángcsóva fénye megvillant
fehér egyenruháján.
Heller kiemelkedett, és belekapaszkodott a drótkötélbe. Másik
296
kezével ellenórizte, hogy a félig a vízben úszó zsák biztosan az
oxigénpalack szíjához van-e erósítve.
Aztán elkezdett mászni a dróton.
– Au! – mondta suttogva. J obb kezére nézett, mialatt a másik-
kal tartotta magát. Nyilván megsértette a tenyerét a drótkötél egy
kiálló szálával.
Ettól kicsit jobban lettem, bármennyi gondot is okozott ne-
kem! Nem volt munkáskesztyúje, és egy drótkötélen mindig van-
nak levált szálak, amelyek szúrnak, mint a tú, és feltépik a bórt.
J ó szolgálatot tettek, pont a kedvemre!
De ez nem állította meg. Felpillantva az órszemre, Heller to-
vább kapaszkodott felfelé a kötélen.
Nem bírtam megérteni, miért nem látja ót az ór! Mást sem csi-
nált, csak lefelé nézett!
Heller még kétszer megállt. A drótkötél belemart a tenyerébe,
darabokra tépve az olcsó pamutkesztyút!
Kapaszkodott tovább. Még egyszer, utoljára az órre pillantott,
aztán a korláton át a fedélzetre lépett.
Miért nem látta meg az a hülye? Aztán kissé megkésve rájöt-
tem, hogy az ór szeme, mivel idóról idóre a part menti túzre né-
zett, folyamatosan káprázott, az ostoba baromé! A sötét vízben
nem láthatott meg semmiféle sötétet.
Heller talált egy fedélzeti szekrényt, valószínúleg mentómellé-
nyekkel. Kinyitotta. Mindent kiszórt belóle, ami benne volt, majd
levette az oxigénpalackjait, búvárszemüvegét, ólomövét, uszo-
nyait, és belerakta.
Felvette a zsákját, és egy fedélzeti ajtóhoz ment. Fülét
rátapasztva hallgatózott. Aztán kinyitotta, s belépett egy átjáróba.
A lámpák égtek, de éjszakára csökkentették a fényüket.
Körülnézett, tájékozódott.
Lábdobogás egy lépcsón lefelé.
Heller kinyitott egy ajtót, s belépett, becsukta maga mögött.
Kitapogatott egy kapcsolót, s felgyújtotta a villanyt!
A legénység egyik tagja aludt a hálókabinban!
A hajó legénységi körletében volt!
297
Egy szögön szakácssapka volt.
Heller lekapcsolta a villanyt.
A szakács mormogva az oldalára fordult.
Heller kinyitotta az ajtót, és hallgatózott. Csak valami beren-
dezés múködött.
Kiment, megállapította, hol vannak lépcsók, és felment a fe-
délzetre. Hirtelen talált valami hasznosat: a hajó riadógyakorlatá-
nak kifüggesztett tervét. Sárgaréz keretben függött a diófa falbur-
kolaton. Rajta volt a hajó alaprajza, fedélzetról fedélzetre, az ösz-
szes mentócsónakkal, túzcsappal, s az egyszerúen megrajzolt he-
lyiségekkel együtt.
Nem volt elóttem világos, mekkora is ez a jacht, de egy két-
száz láb hosszú, többfedélzetes hajó legalább kétezer tonnára rúg.
Zeneszalon. Bár. Színház. Gózfürdók. Reggelizószoba. Ebédló.
Nagyterem az estélyeknek. Tornacsarnok. Fedett medencék. Sza-
badtéri medencék. Fallabdapálya. Versenypálya... Versenypálya?
Igen, ott volt a felirat, mellette pedig: Miniatúr autók garázsa.
Kabinok, kabinok, kabinok. A hajóban ötven, vagy annál is
több vendég számára volt hely. Méghozzá lakosztályokban! Mi-
csoda jacht! Inkább óceánjáró! És láthatóan eléggé új, a modern
berendezésból ítélve. Egy vagyonba került a megépítése, és egy
másikba a fenntartása.
Heller megtalálta, amit keresett: Tulajdonosi Nagylakosztály.
Kikövetkeztette az odavezetó utat.
Felment egy másik fedélzetre. Megállt, fülelt, mielótt belépett
egy átjáróba. Óvatosan körülnézett.
Csiszolt diófa, mahagóni és réz, valamint mozaikpadló a fe-
délzeten.
Átsietett egy másik keresztátjáróhoz, megállt és fülelt. Fenn a
lépcsón léptek zaja. Megdermedt. Aztán elcsendesedtek odafent.
Kivett valamit a zsákjából. Elállt bennem a lélegzet. Szét fogja
lóni ezt a hajót? Fel akarja robbantani?
Ismét behúzódott az átjáróba. Egy hatalmas, lenyúgözó, rézve-
retes ajtó elótt állt. Tulajdonosi Nagylakosztály, Társalgó. To-
vábblépett. A következó ajtó: Tulajdonosi Nagylakosztály, Für-
298
dószoba. Továbblépett. A következó ajtó, Tulajdonosi Nagylak-
osztály, Öltözó. Elhagyta. Aztán: Tulajdonosi Nagylakosztály,
Hálószoba. Megállt.
Ki sem próbálta a kilincset. Csendben kinyitotta egy tolvaj-
kulccsal.
5. fejezet
Olyan gyorsan jutott be az ajtón, s olyan halkan csukta be ma-
ga mögött, hogy a meglepetés teljes volt. Krak grófnó könyökére
támaszkodva feküdt az ágyon; kék pongyolát viselt. Behajlított
lábán selyemtakaró, rajta félbehagyott magazin. Egy négyszögle-
tes, rézkeretes hajóablakon nézett kifelé, a parti túzvész felé. De
testtartása nem mutatott semmiféle érdeklódést.
Valami ráébresztette, hogy másvalaki is van a szobában.
Hirtelen oldalt pillantott. Elfehéredett!
– EGY FEKETE! – kiáltotta.
Teljes eróvel elhajította a magazint, keresztül a szobán!
Az tompa puffanással Heller mellének vágódott.
– Nem, nem – mondta Heller. – Én vagyok. Bocsánat, hogy
megijesztettelek.
A nó rámeredt, most már feltérdelve az ágyon. Aztán; –
J ettero, túnj elólem! A búneidtól fekete az arcod.
– Drágám – mondta a férfi –, meg kell hallgatnod.
– Nincs mit meghallgatnom! – mondta a nó szenvedélyesen. –
Hazudtál nekem más nókkel kapcsolatban! Elvettél valami olcsó
szajhát! Aztán elvettél egy másikat is! Leromboltad a reményei-
met és az álmaimat! Túnj el! Soha többé nem akarlak látni!
– Drágám, figyelsz rám, vagy inkább rád üljek?
– Ne nyúlj hozzám, te nócsábász, elvetemült állat! – Körbeku-
tatott. Megragadott egy naptejes üveget, és teljes erejéból hozzá-
vágta!
Leugrott az ágyról, megragadott egy széket, hogy nekihajítsa.
Feltámadt bennem a remény! Képes embert ölni!
299
Heller hirtelen lebukott. Megtaszította a nó lábát éppen a térde
fölött.
A nó puffanva a perzsaszónyegre zuhant.
Egy pillanat, s ismét a férfira támadt, karmolt, s próbálta meg-
harapni.
A férfi megfogta a karját, aztán gyorsan megragadta mindkét
csuklóját az egyik kezével. Ránehezedett a nóre, és egyik comb-
jával a padlóra szegezte Krak rugdalózó lábát.
– Te vadállat! – sikított a nó.
Próbálta megharapni a csuklóját tartó kezet. A férfi a feje fölé
rántotta a nó csuklójával együtt, s a padlón tartotta.
– Most – mondta Heller – egy kicsit figyelned kell rám!
– Nem fogok!
A férfi szabad kezével magához húzta a zsákját. Beletúrt, ki-
vett egy csomó újságot, és a padlóra rakta óket.
A nó vitézül küzdött, hogy kiszabaduljon. Aztán hátrahanyat-
lott, lihegve, villámló szemmel. – Gondolom, most engem is meg
fogsz erószakolni, ahogy a többi nóvel tetted!
Heller kivett egy újságot a halomból. Kinyitotta, és a nó arca
elé tolta. – Nézd meg ezt!
– Nem! – A nó elfordította a fejét.
A nó csuklóját tartó karjának könyökével könyörtelenül felfe-
szítette a nó fejét, abba az irányba, ahol az újságot tartotta. A nó
becsukta a szemét, szorosan és erószakosan.
– NÉZD MEG EZT A CIKKET! Miról szól? – mondta Heller.
– Semmit sem tudsz bebizonyítani nekem! – mondta a nó.
– Felelj nekem. Mi ez?
– Fáj. Au! – A nó odanézett. Szeme felvillant! – Ez az az un-
dorító per azzal a szörnyú mexikói (bíííp)! – Küszködve próbált
szabadulni.
Elcsúsztatta a lapot a kezében, és a nó arcához nyomta. – Ol-
vasd el ezt a bekezdést! Milyen dátum szerepel benne?
A nó sziszegett és vicsorgott. Aztán: – Au! Eltöröd a karomat!
RENDBEN! Azt mondja, hogy huszonhat hónapja vetted el a nót!
Heller félredobta a lapot, s vett egy másikat. A nó vadul pró-
300
bált kiszabadulni.
– Nézd ezt az újságot! Mi áll itt?
– Kitöröd a nyakamat. Ez annak a lotyónak, Toots Switchnek
a pere!
Odébb csúsztatta a lapot. – Olvasd ezt a bekezdést! Mi az állí-
tólagos dátum?
– Állítólag tizennégy hónapja vetted el! Miért kínzol? Gyúlö-
löm óket. Gyúlölöm óket! Gyúlölöm óket!
Heller az újság címoldalát tartotta oda. – Nézd meg ezt az új-
sághírt. Mi ez?
– Eltöröd a lábam! Ez az az undok Maizie Spread.
– Mi áll ebben a sorban?
– Hogy egy éve bukkantál fel az apja farmján. Fogadok, hogy
jót mulattál, te vadállat! Gyúlölöm ót!
Heller most egy könyvecskét vett kézbe. – Most nézd meg
EZT. Mi ez?
A nó megpróbált megszabadulni tóle. Behunyta a szemét. A
férfi szorított rajta. – Ez a te Flottaharcmérnöki naplód! – vágta rá
a nó.
A férfi kinyitotta. – Nézz ide. Nézd ezeket az oldalakat. Látod
rajtuk a Földet, a Blito-P3-at?
A nó küzdött vele, de figyelte az oldalakat. – Nem!
– Most nézd ezt az utolsó oldalt.
A nó hirtelen kiszabadította a csuklóját, s elragadta a naplót.
Heller bizonyára elengedte Krak csuklóját, mivel a nó most már
fel tudott ülni. Felült, szemét a naplóra szegezve.
Megfordította, hogy megbizonyosodjék róla, valóban a naplót
tartja a kezében. Aztán átlapozta újra. Aztán rámeredt a férfira. S
így szólt: – Még csak nem is láttad ezt a bolygót egy évvel
ezelóttig! Soha nem szálltál le rá! – Szeme tágra nyílt a döbbenet-
tó l.
Hirtelen sírva fakadt. Felemelkedett, a férfi nyakába borult, s
szenvedélyesen, zokogva ölelte.
Kopogtak az ajtón. Mogorva hang szólalt meg: – Asszonyom,
minden rendben odabent? Egy órszem jelentette, hogy valami
301
széttört a hajónak ezen a végén.
A nó felemelte a fejét, nagyot nyelt, és nagy erófeszítéssel
megszólalt.
– Nem, semmi sem tört el – kiáltotta –, hál' isten, éppen most
gyógyult meg!
A léptek távolodtak.
6. fejezet
Kisvártatva Krak grófnó felállt, és mezítláb, hálóingben jár-
kálni kezdett föl és alá a jacht hálószobájában. Igen feldúltnak
látszott.
Heller a perzsaszónyeg közepén ült, még mindig fekete búvár-
ruhájában, figyelte a nót, én pedig figyeltem a képernyójét. A nóé
továbbra sem múködött.
A nó hirtelen megállt, kezét tördelve. – Ó, mennyi rosszat tet-
tem veled! – jajveszékelte.
– Nem, nem – mondta Heller –, felejtsük már el ezt az egészet,
s kezdjük újra, mintha mi sem történt volna.
– NEM! Nem fogadtam el a becsületszavadat. Nem bíztam
benned. A képedbe vágtam, hogy hazug vagy. Ó, milyen
SZÖRNYU! Ráadásul bemocskoltam egy királyi flottatiszt be-
csületszavát. Sohasem bocsátasz meg nekem!
– De igenis megbocsátok.
– Ó, nem! Ez túl iszonyú! – Térdre hullott a férfi elótt. – Soha-
sem tudom jóvátenni! Teljesen megbocsáthatatlan, amit tettem! –
Ismét felugrott, és járkálni kezdett. – Ó, drágám! Ó, drágám! Mi-
vel tudlak ezért valaha is kárpótolni téged?
– Pusztán azzal, hogy ilyen gyönyörú vagy – mondta Heller.
– Ó, nem – mondta ó, fejét csóválva. – Hittem ezeknek a ha-
mis pereknek. Hittem az újságoknak. Hittem mindannak, amit
ezek a gonosz lelkek mondtak, de nem hittem az én drága
J etterómnak!
Még egyszer térdre hullott a férfi elótt. – Ez egyszerúen
302
ISZONYÚ! – A férfi arcába nézett. – Ó, egek! Még az arcodat is
összekaszaboltam az üveggel, amit eldobtam!
Heller megérintette az arcát, s ránézett az ujjaira, hogy lássa,
véresek-e. Aztán megérintett egy tapaszt. – Ó, ezekre gondolsz.
Ezek csak borotvavágások. Semmiség.
A nó tapogatózva megérintette a férfi mellkasát. – Eltört vala-
mid? Egy bordád? Ó, drágám – jajdult fel –, szétzúztam a mellka-
sodat ezzel a magazinnal!
– Magazinnal? – mondta Heller. – Ó, ezzel? Nem is volt ér-
demes elugranom elóle.
A nó aggodalmasan megtapogatta a fejét és a vállát.
Aztán lenézett, és felsikoltott. – A kezed! Darabokra hasadt!
Felemelte a férfi tenyerét, és a szétszakadt kesztyúkre bámult.
Néhány apró vérfolt volt rajtuk.
– Semmiség – mondta Heller. – Akkor szereztem, amikor fel-
másztam a drótkötélen.
– Ó, J AJ ! – jajdult fel a nó. – Csak meg akarod kímélni az ér-
zelmeimet, s el akarod hitetni velem, hogy nem én okoztam eze-
ket a SZÖRNYU sebeket. De én tettem! – Hirtelen a mellére tette
a kezét. – Megsebeztem az én drága J etterómat! Ó, meg kéne,
hogy korbácsoljanak! – Hátralökte a férfit, és aggodalmasan né-
zett arcába. – Iszonyúan fájnak? – Majd megrázta a fejét. – Nem
mondanád meg, hogy fájnak-e. Olyan gyöngéd leszek, amilyen
csak tudok. Kibírod?
– Persze hogy kibírom – mondta Heller, miközben talpra állt.
– Gyere, támaszkodj rám. Odavezetlek az ágyhoz. – Gyöngé-
den lefektette a férfit. – Meleg vizet eresztek, és áztatom benne a
kezedet, hogy le tudjuk venni ezeket az alvadt véres kesztyúket
rólad.
Elviharzott, és egy lavór melegvízzel tért vissza. Beletette a
férfi kezét. Apránként lehúzta róluk a kesztyút. Miközben a lavór
fölé hajolt, könnyei belepotyogtak a vízbe. – Megsebeztem az én
drága J etterómat! S közben mindvégig ártatlan volt!
– Figyelj – mondta a férfi –, ezen már túl vagyunk.
A nó ránézett. – Nem vagyunk. Bármikor, ha rám tekintesz a
303
következó százötven évben, a lelked egy szeglete megszólal ben-
ned, és azt mondja, „Nem hitt nekem, és megtámadott, s emiatt
megcsonkultam és megbénultam".
– Ó, nem – mondta Heller –, dehogy teszek ilyet.
– Ó, dehogynem. De ami még rosszabb, magam is tudni fo-
gom. – Hirtelen felállt, föl-alá járkált, kezét tördelve. – J óvá kell
tennem! Tennem kell valamit, hogy helyrehozzam. Nem tudok
együtt élni a gondolattal, ha nem teszem meg! – Aztán följajdult.
– És éppen akkor hagytalak el, amikor szükséged volt rám! –
Megtorpant, és könyörögve térdre rogyott a férfi elótt. – Mondd,
hogy megbocsátasz!
– Egyszer s mindenkorra megbocsátok – mondta a férfi.
A nó újra felállt. – Nem. Ennyi nem elég. Nem engedem, hogy
megbocsáss. Ez túl szörnyú! – Aztán hirtelen igen feszesen ki-
húzta magát. Határozott hangon közölte: – Semmi jogom, hogy a
nyakadba varrjam a gondomat, amikor ilyen fájdalom gyötör.
Nincs szükséged egy érzelgós nóre a karodban. Hát ne aggódj to-
vább! Hatékony és hathatós leszek.
Ismét letérdelt, és lehámozta a férfi kesztyújét; leöblítette a ke-
zét a lavórban, s a lavór mellé tette. Kihámozta a búvárruhából.
Kivette a lámpát a zsákjából, és addig világított vele Heller arcá-
ra, míg az láthatóan visszanyerte eredeti színét.
Vette a Zanco-féle orvosi készletet, amelyet összegyújtött. A
kelleténél sokkal-sokkal több azonnal ható gyógyszerrel, és sok-
kal-sokkal több hintóporral ellátta ezeket a nagyon is könnyú se-
beket.
Aztán az ágy melletti telefonhoz lépett, hívott valakit. Kis idó
múlva egy tálca érkezett, amit behozott a szobába. Lefektette a
férfit az ágyba, felkelt, a férfi ölébe tette a húsleveses és kekszes
tálat, a kekszeket a húslevesbe áztatta, és a férfi szájába dugta.
Ezt elvégezvén ellenórizte, hogy kényelmesen fekszik-e a pár-
nákon. – Elég erósnek érzed magad, hogy beszélj? – kérdezte.
– Figyelj – mondta Heller –, nem vagyok beteg. Rendben va-
gyok.
– Kérlek, hagyd a színlelést – mondta a nó. – Szembe tudok
304
nézni mindazzal, amit tettem. Undorító és SZÖRNYU. Úgyhogy
nem kell kímélned az érzéseimet. Mondj csak el mindent, ami
történt veled, és ne tekints el egyetlen részlettól sem.
Így hát Heller beszélt neki a hajszáról, a sajtóról, a perekról, a
Sea Skiffról, a Parti Orségról, és a nó kérdéseinek kereszttüzében
mindarról, amire emlékezett, beleértve azt a tényt, hogy letartóz-
tatási parancsokat adtak ki ellene.
A nó megköszönte neki, és visszaült a fotelba. – A nók –
mondta. – Ok okozták a bajt. S mivel az én Jetteróm olyan csinos
és olyan drága, én bolondul féltékeny vagyok. Igen. A nók voltak
azok.
– Izzy azt mondja... – kezdett bele Heller.
– Nem, nem. Izzy férfi. Nem érti az ilyen dolgokat – mondta a
grófnó. – Egy nó – bármelyik nó – megmozgatná az eget és a
bolygókat, csak hogy a kezébe kaparinthassa az én J etterómat.
Ezt tökéletesen megértem. Ez mind felfogható.
– Úgy gondolom, itt többról van szó, mint...
De a nó nem figyelt oda. Felkelt, és átment egy másik szobába.
Egy idóre ott maradt, miközben némi jövés-menés meg mormolás
hallatszott.
Visszatért. Egy pohár víz és két kapszula volt nála. – Most fáj-
dalmaid vannak, és feszültség alatt vagy. A kapitány azt mondta,
ha bármi gondom van az alvással, szóljak neki. Úgyhogy most
szóltam. Ezeket Nembutalnak hívják. J ót fogsz tólük aludni. Tel-
jes biztonságban vagy. Senki sem tudja, hogy itt vagy. Úgyhogy
vedd be óket, és pihenj egy kicsit.
– Nem gondolom, hogy be kéne...
– Vedd be – mondta a nó, és a férfi szájába dugta óket. Adott
neki egy kis vizet, hogy könnyebben lenyelhesse.
– Most dólj hátra, és engedd el magad – mondta a nó. – Min-
den jóra fordul. – Fölé hajolt, és gyöngéden megcsókolta valahol
a túlméretezett kötések között. Lekapcsolta a villanyt.
A képernyóm elsötétült. Az audio-válaszadó a hajómotorok
enyhe mormolását közvetítette. Aztán Heller könnyú lélegzését.
Beállítottam a képernyóriasztót akkorra, amikor fölébred. Ez
305
nyilvánvalóan nem mostanában fog bekövetkezni, gondoltam.
Legalább pontosan tudtam, merre van. S pillanatnyilag sem-
mivel nem fenyegetett. Legalábbis úgy gondoltam.
Én is lefeküdtem.
Amilyen hülye voltam, egyáltalán nem láttam elóre semmit a
csapások órült áradatából, amely éppen elszabadulóban volt! En-
gem szemelt ki magának a leggonoszabb katasztrófasorozat,
amely a pokolból valaha is elszabadult.
A megrázkódtatástól, a pezsgótól és a marihuánától elbambul-
va nem is sejtettem, mint készülnek lecsapni rám a Földön töltött
utolsó napjaim.
Ha visszatekintek erre a pillanatra, nem is értem, hogy tudtam
olyan készületlen és nyugodt lenni.
Sötét, ördögi katasztrófa indult pusztító útjára.
306
ÖTVENEGYEDIK RÉSZ
1. fejezet
Amikor a következó napon fölébredtem, majdnem dél volt.
Képtelen voltam gondolkodni. A marihuána és az alkohol kombi-
nációja a szokottnál sokkal szörnyúbb másnaposságot okozott.
Úgy döntöttem, ez a Teenie-vel meg a (bíííp) vakujával átélt él-
mény miatt van. Valakinek meg kell ölnie azt a gyereket, döntöt-
tem el, de a fejem annyira zavaros volt, és annyira rosszul lettem
a gondolkodástól, hogy még csak el sem tudtam merengeni e kel-
lemes eshetóség felett.
Föl-alá kószálva, miközben arra vágytam, bárcsak itt volna
Prahd, hogy egy új fejet növesszen nekem, a hátsó kertbe jutot-
tam. Gyönyörú tavaszi nap volt némelyek számára, számomra
azonban nem. A meleg napsütés mindazonáltal érezhetóen meg-
nyugtatta az idegeimet; nagyokat nyújtóztam, egy zavartalan
órácskában reménykedve.
Nem így történt. Valahonnan berregés hallatszott. Végül rájöt-
tem, hogy a szobámból jön. A képernyó volt. Tompán leültem,
hogy megnézzem.
Heller felébredt. Éppen felült az ágyban. A hálókabin függö-
nyei mind be voltak húzva. Egy apró feliratot figyelt, amely egy
kék szalagon függött egy csóról. Ez állt rajta:
Kérem, nyomja meg az S gombot!
Az elmúlt éjszaka miatt olyan bamba voltam, hogy még a ha-
todik érzékem sem figyelmeztetett a katasztrófára, amely ezzel
307
vette kezdetét.
Körülnézett. Egy kapcsolótáblát talált. Az egyik gombon S be-
tú állt, s mellette egy apró rajz egy inasról. Megnyomta.
Legott, akár egy tündérmesében, egy sovány arcú, fehér ka-
bátba és fekete nadrágba öltözött inas lépett a kabinba. Megha-
jolt. – Asszonyom határozott utasításokat adott arra az esetre,
uram, ha ön kialussza magát és felkel.
– S hol van az úrhölgy? – kérdezte Heller.
– Ha teljesen elkészül, uram, jöjjön a reggelizókabinba. Siet-
ségre semmi ok. – Egy kis üveget tartott elé. – Bízom abban,
hogy sérülései nem fájnak nagyon, uram. Ha igen, vegyen be
egyet ebból az aszpirinból.
– Jól vagyok! – mondta Heller, elhárítva az üveget. – Nagysze-
rúen vagyok.
– Ha figyelembe vesszük az asszonyom elmeséléséból ismert
hatalmas sebeket, ez nagyon derék öntól, uram. – Egy fehér kön-
töst tartott elé. – Ha ki tudja nyújtani a karját, uram, ezt feladom
önre.
Heller elvette tóle, és felöltötte.
Az inas a fürdószobába invitálta. A mozaikpadló közepén egy
kis szék állt, s az inas arra ültette Hellert. Az inas egy borotvakést
és egy tálka szappanhabot vett a kezébe. – Mindent megteszek,
uram, hogy megfelelóen megborotváljam sebesült arcát.
Heller láthatóan megadta magát. A kötések túl hatalmasaknak
túntek.
– Az éjjel félelmetes ricsaj volt a parton, uram. Attól tartok, a
nagy felfordulásban nem láttam, hogy mikor érkezett a fedélzetre.
– Eléggé sötét volt – mondta Heller. S a tükörben láttam,
amint a kötésektól szabadon hagyott részen az arca mosolyra hú-
zódik.
Az inas befejezte a borotválást. – Most mindössze be kell ülnie
a kádba, uram, s én megmosom a hátát. Nem kell megnedvesíte-
nie a kezét. Megígérem, hogy nagyon vigyázok a mellkasi sebek-
re.
Heller végigszenvedte a fürdetést. Amikor befejezte és megtö-
308
rölközött, az inas visszatessékelte a hálószobába, derekán a törül-
közóvel.
A fényúzó szobában ott állt egy idósebb férfi, szintén fehér
kabátban, de aranyozott vállrojttal, zsebén pedigelso inas felirat-t
al.
– Kikészítettem az öltözetét, uram. Attól tartok, nincsenek mé-
retre szabva, de a legjobb minóség, amelyet asszonyom szobalá-
nya a raktárban talált. Nagyon remélem, hogy megfelelnek.
Egész sor öltözet volt ott, s cipók kikészítve; többé-kevésbé
mindegyik tengerészruha, kivéve egy fehér bársony szmokingot.
– Bátorkodtam valami alkalmit elókészíteni – mondta az elsó
inas, és a széken heveró felszerelésre mutatott. Tengerészzub-
bony volt, fehér, vízszintes piros csíkokkal, fehér nadrág, piros
öv, tengerészcipó és egy tengerészsapka. – Most, ha nem okoz
önnek a leülés túl nagy fájdalmat, fel tudjuk segíteni önre. Ha
mégis, ön természetesen ismét lepihenhet.
Heller felsóhajtott. Belebújt a ruhákba.
Nem kis szertartásossággal lekísérték egy széles lépcsón, be
egy derús reggelizóbe; a falakon vitorláshajó-képek, a mozaik-
padlón hajórajzok. Középen fényúzó asztal állt. Rajta hófehér
damaszt, ezüst étkészlet és a középpontban egyetlen hatalmas pi-
ros rózsa hosszú, fehér vázában. A tányéron metszetutánzatú,
nyomtatott étlap hevert.
Az elsó inas, az inas és egy pincér hellyel kínálta Hellert. O az
asztal másik felére nézett. Sem széket, sem étkészletet nem látott.
– Várjon egy percet! – mondta Heller kissé megrémülve. – Hol
az úrhölgy?
Az elsó inas meghajolt, s rámutatott valamire: -Igen határozott
utasításokat kaptam arra nézve, hogy ön mindenképpen megkapja
ezt, uram.
Egy boríték volt a vázának támasztva. Egyetlen szó volt rajta:
Drágám.
Heller kissé megrémülve felnyitotta. Ezt olvasta:
Drágaságom,
309
Egyedül az én hibám volt, hogy nem hittem neked. Az egyetlen
mód, hogy elnyerjem bocsánatodat az, hogy tisztázom ezt az
ügyet.
Ha te is velem jönnél, letartóztatnának. Ezek csak nók, s a nó-
ket legjobb ha nók veszik kezelésbe. Nem fog sokáig tartani. Rá-
dióüzenetet küldök, ha mindent elintéztem.
Szeretlek, szeretlek, szeretlek! K
Ui. Azt mondtam nekik, H. Hider Haggartynak hívnak téged,
mivel ez áll a CIA– útleveleden.
Uui. Minden pénzed elvettem, hogy ne tudd megvesztegetni a
legénységet.
– Hol vagyunk? – kiáltotta Heller, felugorva.
Kirohant egy elócsarnokba, s kirontott a nyílt fedélzetre.
A kapitány nyilván már számított erre. Épp ott állt. Osz férfiú
volt, igencsak barázdált arccal. Fehér ruhát viselt. Tisztelgett.
– Bitts kapitány vagyok, uram. J ó reggelt önnek! A tulajdonos
ágyasától kifejezett parancsom van arra, hogy a legjobban bánjak
önnel, de semmilyen körülmények között ne engedjem, hogy
partra szálljon, míg további személyes parancsot nem kapok tóle.
Heller rábámult, aztán körülpillantott, meglátott egy másik
lépcsót, s felrohant rajta. A legmagasabb, mindenütt fedetlen fe-
délzetre jutott.
Körülnézett. Gyönyörú tavaszi nap volt, bárányfelhókkel és
kék vízzel. Szárazföld sehol! Még hajó sem, amerre a szem ellá-
tott!
Bitts kapitány bukkant fel.
– HOL VAGYUNK? – ordította Heller.
– Uram, javaslom, hogy térjen vissza, és fejezze be a reggeli-
jét. Azt hiszem, angol lazacot tartogatnak az ön számára. Ezután,
ahogy asszonyunk meghagyta, elkezdheti a fizikoterápiás prog-
ramot, amelyet a sportigazgató dolgozott ki, hogy visszanyerje az
erejét hatalmas sérülései után.
310
– Ki kell tenniük a partra! – üvöltötte Heller.
– Sajnálom, Mr. Haggarty. A tulajdonos ágyasa gondosan el-
magyarázta, az Egyesült Államokban Törökország nemzeti érde-
kei ellen munkálkodó elemek törnének az ön vesztére.
– Törökország? – kérdezte Heller.
– Hát igen. Most török lobogó alatt hajózunk, és a tulajdonos
érdekei a mi érdekeink, és a tulajdonos hazája, természetesen, a
mi hazánk. A múlt éjszaka eseményei kétségtelenül bizonyították,
hogy valaki az ön vesztére tör, ez bizonyos. Úgyhogy jobb, ha el-
rejtózik; a hajón védve van. Mindent megteszünk, amit tudunk,
hogy kellemes hajóútja legyen. DE határozott parancsaim vannak
arra, hogy az Egyesült Államok felségvizein kívül tartózkodjam,
és semmilyen körülmények között ne menjek a szárazföld vagy
más hajók közelébe, s ne engedjem Önt partra szállni, valamint
ne engedelmeskedjem senki más parancsának, származzék bárki-
tól is, amíg a rádióüzenet meg nem érkezik.
Heller egy kéménynek dólt. Belepillantott a levélbe, amely
még mindig a kezében volt, majd körülnézett a teljesen üres ten-
geren.
– Hát, a fenébe is! – mondta. – Rab vagyok.
2. fejezet
A hiba teljességgel és tökéletesen a drog és a pezsgó keveré-
kéból eredt. Szégyellem bevallani, hogy egyáltalán nem számol-
tam azzal, milyen kihatásai lehetnek a történteknek rám nézve.
Nyíltan megvallom, hogy ez volt egész pályafutásom legnagyobb
mulasztása. Ez jól mutatja, milyen hatása lehet a drognak és az
alkoholnak: az embereknek tartózkodniuk kell, a gyerekeket pe-
dig óvni kell tóle. Nemzetek és birodalmak sorsa táncolt borotva-
élen ebben a pillanatban, és én mindössze egy dologra, az én
SZÖRNYU fejfájásomra tudtam gondolni.
Megszólalt a csengó, s megkezdódött a nap második katasztró-
fája, minden baljóslatú következményével, s én ismét nem vettem
311
észre.
Fásultan, azt gondolva, hogy valami (bíííp) újsághordó gyerek,
aki alá akar írattatni velem egy elójegyzést egy újságra, amit már
elójegyeztem, hogy ingyen társasutazást nyerjen a javítóintézet
számára, magam köré tekertem a hálóköntösömet, mezítláb oda-
mentem a bejárati ajtóhoz, s kinyitottam.
TEENIE!
Sietve bevágtam az ajtót. Föltettem a biztonsági láncot. A he-
lyére toltam a legvastagabb hevederzárat. Az elülsó szobába men-
tem, lehúztam a redónyöket, és elhúztam a kovácsoltvas reteszt.
Mikor ez kész volt, lihegve nekitámaszkodtam a lehúzott redóny-
nek. Visszamentem a bejárati ajtóhoz, és ellenóriztem. Szorosan
be volt zárva.
J ó istenek, mit akar ez a Teenie, hogy idejön munkaidóben,
különösen akkor, mikor egyedül vagyok itthon? El kell hogy
mondjam, a fejfájásom addig a pontig fokozódott, hogy már szin-
te semmit sem láttam.
A hútóhöz támolyogtam, s kivettem némi jeget. Homlokom-
hoz tartottam. Jobb lett, de nem sokkal.
A megrázkódtatás következtében kissé szédelegve kitapogat-
tam az utat hátsó szobámba.
Halálos rémületben torpantam meg.
Azt hittem, hallucinálok. Mondják, a marihuánának van ilyen
hatása?
Napnál világosabb, hogy egy Teenie-hez megszólalásig hason-
ló kísértetet láttám, amint átmászik a kert kerítésén, letiporja a ve-
teményt, bejön a hátsó ajtón, leveti a kabátját, és leül egy könnyú
székre.
Nem hittem a szememnek, pedig LÁTTAM mindezt!
Ott ült, szétvetett lábbal. Nem viselt alsónemút. Ekkor pszi-
chológiai ismereteim visszahoztak a valós világba. Egy
szexhibicionistával kerültem szembe. Ha felnótt lesz – amiben
kételkedtem, abból kiindulva, mennyire felbószített – valószínú-
leg nem létezó nói ruhák modellje lesz. Nem. Nói fotoriporter!
Igen, ez egy szexhibicionista, és nem hallucináció. Áldassék a
312
pszichológia!
Túlméretezett szemével engem nézett. Keze fejével végigsimí-
tott túl nagy száján.
– Be KELL fejeznem a képzésemet – mondta könyörögve.
Istenek, nem vette észre, hogy egyedül vagyunk a házban?
Hogy nem volt ott senki, aki megvédett vagy megóvott volna a
körmeitól?
– NEM! – kiáltottam. – Mit múvelsz itt munkaidóben?
– Kirúgtak. S csupán azért, mert nem voltam elég múvelt.
– Nem rúghattak ki emiatt.
– Ó, dehogynem, Rockecenter megtette. És Pinchy a velem
kapcsolatos terveit tökéletesen lerombolta. S mindez amiatt tör-
tént, mert hiányos a képzésem.
– Nem lehet.
– Dehogynem. Kifogytam a nyalandó bélyegekból, és bemen-
tem Rockecenter irodájába. Ott volt, térdre rogyva egy liftesfiúval
szemben, és megszállottan dolgozott rajta. S én így szóltam: –
Nem! Nem! Nem így kell helyesen csinálni! – S ráfeküdtem az
asztalra, felhúztam a szoknyámat, s a liftesfiú után nyúltam, hogy
megmutassam neki, mit tanultam itt.
Hangosan szipákolt, és elmorzsolt egy könnycseppet. – De va-
lószínúleg nem csináltam megfelelóen, mert Rockecenter rám
üvöltött, hogy ostoba kölyök vagyok, s kidobatott a biztonsági
órökkel az épületból. Látod? Lenyúztam a bórt a könyökömról, és
elveszítettem a kalapomat. Még a bugyimat sem adták vissza.
Úgyhogy eljöttem hozzád, hogy megkérjelek... Nem is figyelsz
rám!
– ISZONYÚAN FÁJ A FEJ EM, ELEGEM VAN EBBOL!
– Ó, a marihuána. Kíváncsi voltam, mi lesz ebból, mikor lát-
tam, hogy pezsgót iszol rá. Tudnod kell, mi a pálya az ilyen dol-
gokban. Fáj a torkod?
– Alig tudok beszélni.
– Ez az. Látod, mit tesz a képzetlenség? Tudom, hogy a mari-
huána ezzel jár, mint minden iskolás gyerek. Ülj le oda.
Nem akartam leülni sehová. Ha csak pislogtam egyet, úgy
313
éreztem, szétrobban a fejem. Az ó búne volt. Tegnap is, és hirte-
len úgy túnt, ma is.
Az elsó szobában sürgölódött. Hirtelen visszatért: – A marihu-
ánával zenét kell együtt fogyasztanod. Összeillenek. Úgyhogy
feltettem egy új neo-punk-rock lemezt. Azonnal jobban fogod
érezni magad.
Az elsó szobában a hatalmas sztereo hangfalak bekattantak,
amint a tú leereszkedett. Dobok kezdtek dübörögni. Minden dob-
ütés kilökte a szemgolyómat! Felvonyítottak a gitárok, s harsogni
kezdett egy kórus:
A tudat alatt, a tudat alatt.
Egy játék autó,
S egy játék lány
Felmászott a fára!
PUFF!
Egy játék ház,
S egy játék fiú
Leesett a fáról
PUFF!
A játék autó
S a játék baba
Leugrott a fáról!
PUFF!
Hol volt a NASA?
Hol volt a NASA?
Hol volt a NASA?
PUFF!
– Nos, nem érzed jobban magad? – kérdezte Teenie.
– Ó, J ézusom, nem! – ordítottam.
– Aha! – mondta Teenie. – Egyensúlyba kell hozni óket. Túl
sok zene, nem elég marihuána. Csak ülj ott, ahol vagy.
Hallottam, amint kotorászik az elsó szoba szekrényeiben. Az-
tán újabb – Aha! –, s visszajött egy múzeumi szoborra hasonlító
314
valamivel. Zöld leveleket és rügyeket gyömöszölt be a tetején.
Volt rajta egy csó. – Ennek a neve – mondta tudálékosan – vízi-
pipa vagy vízhútó. Mivel a füst elóször keresztülmegy a vízen,
lehúl, és nem ingerli a torkot. – Meggyújtotta, s hagyta égni. – A
felnóttek néha igen tudatlanok – mondta. – Nem kellene szé-
gyellniük megkérdezni azokat, akik tájékozottabbak. Én IGENIS
tanultam néhány dolgot. A gond az, hogy az élethez szükséges
dolgokat NEM tanították meg. Most fogd ezt a szopókát, és hosz-
szan, lassan szívd. Tartsd a tüdódben a füstöt, ameddig csak tu-
dod, s aztán fújd ki.
Próbáltam elkerülni a szopókát, de túlságosan fájt volna elfor-
dítani a fejem. Hagytam, hogy a számba tegye. Mit volt mit ten-
nem, csináltam, amit mondott.
– Most megint – utasított.
Megint megtettem.
– Most megint – ismételte.
Megtettem. Enyhe köd kezdett körülvenni. Úgy éreztem,
mintha lebegnék.
– J obban van már a fejfájásod?
Aggodalmasan ugyan, de úgy találtam, hogy kissé meg tudom
mozdítani a fejem anélkül, hogy belehalnék.
– Ez az – mondta. – Látod, milyen jó, ha valakit kioktatnak va-
lamiról. – Néhányat szippantott, aztán félretette a pipát. – Nem
akarom, hogy elszállj – mondta –, mert beszélni szeretnék veled.
– Nem akarok hálátlannak látszani – mondtam, miközben fur-
csamód úgy éreztem, mintha szétesnék –, de jobb, ha elmégy. –
Biztos voltam abban, hogy az enyhülés ideiglenes, és a fejfájás
talán még súlyosbodni is fog.
– Nem, nem tudok eleget – mondta.
– Úgy látom, (bíííp) sokat tudsz a korodhoz képest – mond-
tam.
– Igen – mondta Teenie –, nem vagyok olyan, mint a többi ti-
nédzser, akit ismersz. Én más vagyok. Lelki problémám van.
– Lefogadtam volna – mondtam.
– Tudod – mondta –, én elveszítettem a szüleimet nyolcéves
315
koromban. Villamosszékbe küldték óket, mert megölték a nagy-
szülóket, hogy ne kelljen tovább fizetniük az öregek otthonát. A
bíróság felügyelete alá kerültem, s ók megtettek gyámnak egy pi-
ást, aki állandóan vert, és bezárt a vécébe, ha nem tudtam elég
ennivalót találni a kukákban. De nem ebból származik a lelki
problémám.
– Az istenek szerelmére – mondtam –, akkor mi a lelki prob-
lémád?
– Hiperaktivitás. Tudod, rajongtam a sportokért, és mindegyi-
ket kitanultam. Benne voltam minden iskolai csapatban, amelyik-
ben csak tudtam, és még bajnokságot is nyertem gördeszkában.
Az iskolai pszichiáter egy nap észrevette ezt, s igen megriadt.
Gyorsan felállította a diagnózist, épp idóben. Azt mondta, sok
szex segítségével meg tudom órizni a nyugalmamat. Megmondta
nekik, hogy nem tudom folytatni az iskolát, ha nem részesülök
szakavatott gondozásban. O részesített az elsó kezelésben. Meg-
mutatta, hogyan kell rábukni, és én megcsináltam neki.
– Várj egy percet – mondtam. – Ez kiskorúak megrontása. Ezt
a törvény bünteti.
– Ó, dehogy. Nem érted. A gyámom – ó halálra itta magát há-
rom éve, és sohasem neveztek ki újat – elmondta a bírónak, hogy
a kezelés annyira kifárasztott, hogy nem tudtam belenézni a ku-
kákba. Ott voltam. A bíró elmagyarázta, hogy a pszichiáterek és a
pszichológusok hivatásosak, és nem köti óket a szokásos törvény:
még meg is gyilkolhatnak embereket minden következmény nél-
kül, mivel valójában együttmúködnek a kormánnyal és a bírósá-
gokkal, és akárcsak azok, a törvény felett állnak. Bárkivel, akit a
gondjaikra bíztak, azt tehetnek, amit akarnak. Még meg is gyil-
kolhatják óket. Meglepett, hogy a gyámom ilyet kérdezett, mivel
az iskolában folyamatosan azt tanultuk, hogy a pszichiáterek és a
pszichológusok afféle szentek. De ez csak egy rakás (bíííp). Most
már tudom.
– Hé, hohó – mondtam. – Túl fiatal vagy ahhoz, hogy ilyene-
ket mondj.
– Nem vagyok az! Pontosan úgy van, ahogy Pinchy mondja.
316
Egy rakás soviniszta disznó. Hazudnak!
– Mivel kapcsolatban? – mondtam fensóbbségesen. Az a gon-
dolat, hogy ez a kis tinédzser a számomra legszentebb dolgokról
beszél, felforralta a vérem, marihuána ide vagy oda. – Ok az igaz-
ság hamisítatlan foglalata! Te ezt nem érted: ók a TUDOMÁNYT
múvelik! Ok sohasem hazudnak.
– Hogy a pokolba ne hazudnának! – mondta Teenie. – Hall-
gass ide: az a pszichiáter átadott az iskolapszichológusnak, hogy
folytassa a kezelést, és a pszichiáter elismételte ugyanazt, amit az
elejétól fogva mondott, hogy le ne nyeljem, mert akkor terhes le-
szek. De néha nem sikerült. Aztán az iskolai pszichológus, ami-
kor kezelt, ugyanezt mondta, de én nem tudtam megállni, hogy ne
nyeljem le. És nem lettem terhes.
– Most figyelj – mondtam szigorúan, elfeledkezve a tényról,
hogy valószínúleg a marihuána beszél belólem –, az ilyen férfiak
általában sterilek. Megoperálták óket, hogy ne hozzák zavarba
azokat a férjeket, akiknek a feleségét kezelik. Úgyhogy nem bi-
zonyítottál be semmit!
– Ó, igen? – mondta, s most ó volt igen fensóbbséges. – Akkor
ezt add össze, bunkókám. Az iskolapszichológus egy csomó
igencsak lelki beteg fiút talált az iskolában. Fokozott szexualitá-
súnak diagnosztizálta óket. És sorba állította óket az irodájában,
és végigment rajtuk, hogy lehútse óket. És minden vagy minden
második napon túlterhelte magát az esetekkel, és elküldött értem,
és kikért az osztályból, hogy segítsek neki. Állt és figyelt. Néha
annyi fiú volt ott, hogy alig tudtam levegót venni az egyik után,
mielótt a másiknak nekiláttam volna. Hadd mondjam el, nagyon
gyorsan haladt a rendelés. És néhány fiú közülük tizenöt meg ti-
zenhat éves volt, és igencsak tajtékzott. Egyszerúen nem tudtad
elkerülni, hogy ne nyeld le! És soha, egyszer sem lettem terhes,
na, tessék!
Meghökkentem, beláttam, hogy van benne valami.
– De nem ezt utáltam ebben a (bíííp) pszichológusban – mond-
ta. – Amikor végeztem a fiúkkal, akkor megcsókolt, és elmondta,
milyen jó kislány vagyok, és ó is kezelésben részesített, vagyis
317
neki is meg kellett csinálnom. DE soha, egyetlenegy (bíííp) alka-
lomkor sem kaptam tóle egyetlen bíráló szót, tanácsot, vagy bár-
mit. Csak állt ott, figyelte és tartotta a micsodáját. Úgyhogy soha-
sem kaptam valódi elsó osztályú oktatást. Valami olyat, amihez
külön felkészítés kell... Megint nem figyelsz rám.
A marihuána nem vált be. Vagy ha bevált, ez a karattyoló
(bíííp) lerontotta a hatást. – Rettenetesen érzem magam – mond-
tam. – Menj el, kérlek.
– Hé – mondta – van más is, amitól jobban érzed magad. Eb-
ból sohasem kaptam speciális képzést, de gyakorlatban megtanul-
tam.
Mielótt rájöttem volna, mire készül, odalépett hozzám, letér-
delt velem szemben, és kezdte levenni a köntösömet. Túlmérete-
zett szemével végigmért, és így szólt: – Ez a kezelés segíteni fog.
Lenéztem rá; nem jöttem rá rögtön, mit is múvel valójában.
Aztán hirtelen iszonyú gondolatom támadt. – Na ne! – kiáltot-
tam. – Nem akarom, hogy ráfaragj!
Felugrottam a székról, mintha katapult lótt volna ki.
Teenie hátrazuhant a (bíííp), szörnyú nagy puffanással.
Megsebzetten nézett rám. – Látod – mondta –, még arra sem
vagyok kitanítva, hogy azt megcsináljam!
– TUNJ EL INNEN! – üvöltöttem rá.
Csak ült ott, rám meredve.
Zavarba estem és meg is rémültem. Semmi sem árulta el, mit
fog tenni ez a tizenéves nószörny.
Hátráltam. Fölbuktam egy zsámolyban, és a hátraestem a ge-
rincemre.
Felpattant a padlóról, mint egy zsákmányára ugró párduc!
Lovaglóülésben rám zuhant!
Letaszítottam magamról!
Átrepült a szobán, a falnak csapódott, és üló helyzetbe csú-
szott.
Felkelt. Igen idegesen kerülgetett. Kissé dühösen rám nézett,
aztán átment az elsó szobába, és feltett egy újabb lemezt.
A dobok olyan eróvel dübörögtek, hogy minden ütéstól égnek
318
meredt minden hajszálam!
J ajongó, éles hang hallatszott. Férfi? Nó? Ki tudná megmon-
dani? A pufogással gitárvonyítással és a kórustól kísérve megszó-
lalt az ének:
(Bíííp) csak, ne várj!
Csore töltve már! Nem
kell, hogy dumálj! Hogyha
loni kell, Csípobol tüzelj!
Tudom, lassú vagyok,
Tudom, lemaradok, De
holtra zsibbadok, hogyha
abbahagyod!
A szám pisztolylövéssel s egy lezuhanó test puffanásával ért
véget. S egy rekedt hang ezt mondta: „Úgy kellett neki!" A ron-
csoló hatás után, amelyet a dobok gyakoroltak az agyamra, úgy
éreztem, mintha a lövés egyenesen az én elkínzott koponyámon
ment volna keresztül.
Teenie visszajött, lófarkát csavargatva. – Na, milyen most?
Nem fáj már a fejed?
Túlságosan megeróltetó lett volna felkelni a padlóról, találni
egy fegyvert, és agyonlóni. – Az isten (bíííp) meg – mondtam
fogcsikorgatva –, túnj innen a pokolba, most, rögtön, azonnal!
– Hát nekem jó volt – mondta megbántva. – Csak segíteni
próbálok neked. – Halálos pillantást vetett rám. Toporzékolt. –
Tudom jól, hogy mi a bajom veled, te (bíííp)! Egy SEGGFEJ
vagy, az! Próbálok segíteni neked, és mit csinálsz? Köpsz rám!
Nem tudod, mi a tisztesség! Hova a pokolba lett a jó modorod?
Ide figyelj, a (bíííp) anyádat, neked van a legjobb szerszámod,
amit valaha láttam, és elhiheted, hogy én csak tudom! És tudod,
hogy mit csinálj vele? NEM! Kegyetlen vagy, mocskos, önzó, ro-
hadt, aljas, perverz, szadista, gonosz és HÜLYE! – Abbahagyta.
Kifogyott a jelzókból. Hatalmas szeme izzott, mint egy párducé.
319
– S ezenkívül – fejezte be – nem vagy úriember!
Próbáltam kitalálni valami választ. Minden szó úgy érte az
agyamat, mint egy pörölycsapás. Próbáltam torkára forrasztani a
szót. De a szoba forgott körülöttem.
– Tehát nincs mit mondanod! – mondta. – Jól van, nem baj,
mert nekem van! Idejöttem, mert azt hittem, segíteni tudsz a baj-
ban. Te gazdag vagy. Nekem még munkám sincsen. Nincs mun-
kám, mert képzetlen vagyok. Idejöttem, mert azt hittem, hogy
tisztességból adsz majd annyi pénzt, hogy iskolába járhassak. De
te teljesen rohadt vagy, semmi (bíííp) fogalmad sincs semmiról,
csak a más idegeit tudod tönkretenni. Úgyhogy csak egyvalamit
tehetek.
Megrémültem; lehet, hogy még egy lemezt feltesz. Sokkal
rosszabb következett.
– Tudod, mit fogok csinálni? – kérdezte. – Itt fogok maradni,
és addig úzöm belóled az ördögöt, amíg legalább annyira tisztes-
ségtudó nem leszel, mint egy rühes kutya! Addig gyötörlek, gyö-
törlek és gyötörlek, amíg belenyugszol, hogy más is van a világon
rajtad kívül. Addig, addig...
– Várj – könyörögtem, mert nem bírtam tovább. – Mennyibe
kerül, hogy elmenj, és soha ne térj vissza, és soha ne is lássalak?
– Ötezer dollárba – mondta. – Be kell fejeznem a képzésemet.
Egyedül lakom egy padlásszobában, tehát a megélhetés nem ke-
rül sokba, de a tandíj igen. Van egy hongkongi utcalány, aki spe-
ciális iskolát vezet, ahol minden csínját-bínját megtanítják a
szexnek. Be tudok fizetni egy gyorstalpalóra. Aztán tudom, mi-
hez kezdjek! Ki kell tanulnom mindent, amit a pszichiáter és a
pszichológus meg az általános iskolai szextankönyv tanított. Kell
valami valódi képzés! Gyorsan tanulok: gyorsan kell tanulnod, ha
New York utcáin élsz, és életben akarsz maradni. Úgyhogy sie-
tek. A nó tanítványának fogad, függetlenül a koromtól. De kell
ötezer dollár. Aztán megnyugvásra és boldogságra találok az
életben. Felnóhetek, és vihetem valamire. Boldoggá tehetem az
embereket, és...
A hangja szó szerint szétpasszírozta a maradék agysejtjeimet,
320
hogy csak valami csomós, cafatos kása maradt belólük. – Ha
megteszem – mondtam –, megesküszöl-e igaz lelkedre, megígé-
red-e, elhatározod-e, a szavadat adod-e, hogy soha, amíg csak
élek, soha, soha nem kerülsz a szemem elé?
– Megesküszöm a szívemre tett kézzel, úgy haljak meg! –
mondta.
Ó, istenek, megérte! A pénzemhez vonszoltam magam. Ki-
számoltam ötezer dollárt.
Elvette. Megszámolta. Aztán posztókabátja zsebébe tette, és
odatúzte egy biztosítótúvel.
Mielótt megállíthattam volna, adott egy nedves puszit. Hátra-
lépett. Boldogan mosolygott. – Bocsáss meg, hogy meg kellett
mondanom az igazat rólad – mondta. – De az igazság néha kifize-
tódik. Biztos vagy benne, hogy semmit sem tudok tenni érted?
Készítsek egy másik vízipipát? Feltegyek néhány újabb lemezt?
Bekapjam, hogy nyugodt délutánod legyen?
– Túnj innen – mondtam sírva.
– Jól van – mondta –, nem vagyok olyan hálátlan, mint te. Ha
bármikor meggondolod magad, és látni akarsz, egy öreg ház
manzárdjában lakom Tudor Cityben. – S megadta a pontos ház-
számot. – Csak fel kell jönnöd a túzlépcsón, és fel kell húznod az
ablakot. Mindig el van húzva a retesz. Tudor City az ENSZ-
palotától délre van, a 42. utcából nyíló hídon át tudsz odajutni. Az
épületet korábban rendben tartották, saját kis kertje volt ösvé-
nyekkel, de az utóbbi néhány évben tönkrement az egész, és a
kertekben fóleg marihuánát termesztenek. Legalábbis én arra
használom óket. Kérlek, ne felejtsd el a számot. – S még kétszer
megadta. – Ha nem gond, hogy a túzlépcsón kell felkapaszkod-
nod, s ha nem töródsz a porral meg az öreg fatuskókkal, egysze-
rúen heverészhetünk ott, és csinálhatjuk órákon és órákon át ren-
desen, vagy ha megfájdul a hátad, csinálhatom szájjal, míg kipi-
hened magad. Korábban sokat csináltam, tudod, és tényleg egy
cseppet sem bánom. S ha a hátad kipiheni magát, csinálhatjuk
megint a rendes módon. S aztán pihenhetsz, s közben én...
– TUNJ EL innen! – jajdultam fel.
321
– Megyek már – mondta. – Betartom az alkut. De ne feledd a
házszámot – s ismét megadta. – Arra az esetre, ha meggondolod
magad. Akkor viszlát, bár szégyellem, hogy itt vagyunk magunk-
ban, s nem használjuk ki, ami a délutánból maradt...
Fülemre tapasztottam a kezemet.
Fogta a kabátját, és felöltötte. Kiment a hátsó kapun, s átmá-
szott a kert kerítésén. A tetejéról integetett. S végre magamra ma-
radtam kába nyomoromban.
Milyen gyakori az életben, hogy valaki átesik az elsó kataszt-
rofális rémületen, és sohasem jön rá, hogy ez csak egy meg nem
hallgatott figyelmeztetés volt! Ó, bárcsak valaki meg tudná vál-
toztatni az elmúlt év elsuhanó pillanatait! Mennyire más volna az
élet! Akkor kellett volna megölnöm, amikor alkalmam volt rá!
3. fejezet
Másnap reggel kétszer akkora volt a fejem, mint egy nappal
azelótt.
Nem volt nehéz kitalálni az okot. Miközben felkészített végre-
hajtandó feladataimra, Adora sajnos meghallgatta a kifogásomat,
miszerint muszáj innom valamit. A torkom ismét csontszáraz
volt. Megtalálta az összeszerelt vízipipát.
– Acapulco Goldot szívtál – mondta. – Ettól vagy olyan szom-
jas. – Egy teli pohár gyönyörú, tiszta, hideg folyadékkal tért visz-
sza. Olyan volt, mint a víz. Hálásan kiittam, glugy, glugy, glugy.
VODKA!
A hatás szinte azonnali volt. Nem csak hogy eltúnt a fejfájá-
som, de a fejem is eltúnt. Szétrobbant!
Következésképpen a leghalványabb emlékem sincs arról, mi
történt ezen az estén. Hogy volt-e ott két leszbikus, akik aztán
exleszbikusok lettek ezen a napon, nem tudom megmondani. Mi-
kor felkeltem, sem karcolások nem voltak rajtam, sem pedig tó-
rök nem fúródtak belém, és senki nem tartóztatott le bigámiáért;
csak sejteni tudtam, mit vittem véghez.
322
Annyira rosszul éreztem magam, hogy még az emlékezetkiha-
gyás sem zavart.
Piszmogással töltöttem a késó délelóttöt az üres lakásban. Be-
vettem egy aszpirint. Kimentem a kertbe, és utálattal bámultam a
ragyogó Napot. Visszamentem, hogy egy pillantást vessek a kép-
ernyókre.
Crobe éppen az elektrosokk körül buzgólkodott. A digitális ér-
zelemmutató a képernyón minden alkalommal felvillant:
KIELÉGÜLÉS,
mikor egy pácienst, lepedóvel az arcán, eltoltak a hullaház fe-
lé. Szokványos földi pszichiátermunka. Soha senki nem gyanítot-
ta volna, hogy a doktor földönkívüli. Nem is igazán képzett. Egy
idó után kikapcsoltam.
Krak képernyóje teljesen üres volt, így egyáltalán nem zavar-
tattam magam miatta. Ez nyilvánvalóan arról árulkodott, hogy
sok-sok mérföld távolságra van tólem, talán egyenesen az Északi-
sarkon.
Heller képernyójén a tenger látszott. Egy korlátnak támaszko-
dott, és fújtatott. – Ajaj – mondta –, az úrhölgynek igaza volt. Ki-
estem a formámból.
– Ó, ezt nem mondanám, Mr. Haggarty. Aki megállás nélkül
tízszer felrohan a fóárbocra és vissza, arról nem mondhatni, hogy
rossz formában van – szólalt meg egy reszelós hang, mire Heller
oldalt pillantott. Egy betört orrú ember volt, pólójánSportigazgató
felirattal. – Szerintem figyelemre méltó gyorsasággal épült fel
számos sérüléséból. A CIA-ügynökökre nem jellemzó ez a kiváló
fizikum.
Heller a tenger felé lendítette a karját. – Hol vagyunk egyálta-
lán?
– Látja azokat a magasra tornyosuló felhóket? Amelyek olya-
nok, mint egy kastély? Most nézzen a vízbe. Látja a tengeri mo-
szatok darabkáit? S nézzen a színére: indigókék. A Golf-
áramlatban vagyunk. Ezért van ez a balzsamos idójárás.
323
– Mennyi idó alatt lehet partra úszni? – kérdezte Heller.
A sportigazgató nevetett. – Szörnyú sebesen kéne úsznia, hogy
lehagyja a trópusi cápákat. Nem megy sehová, Mr. Haggarty. Az
edzéstervének következó tétele száz hossz az úszómedencében.
Most töltöttük fel a Golf-áramlat meleg vizével. Úgyhogy gye-
rünk.
Eltöprengtem ezen. A Golf-áramlat. A jachtnak valahol a Ka-
rib-tengeren kell lennie. Hogyan ért oda ilyen hamar? Még egy
jacht sem tud ilyen gyorsan haladni. A problémától még jobban
megfájdult a fejem.
Mit sem sejtve arról, hogy a teljes katasztrófa minden jele kö-
rülvett, lefeküdtem.
Néhány óra múlva nyilvánvalóan rémekkel álmodtam. Erós
dobpergés volt, aztán ritmikus dobszó. Az elektronikus gitárok
vonyítása és csaholása közben felsikoltott és csöpögött a szex.
Egy kórus ütött rajtam:
Csináld velem ma reggel,
Csináld ha az éj leszáll.
Csináld velem ma, bébi,
Csináld, ahogy dukál. Csináld
velem a vízben, Csináld felhok
felett. Csináld gyöngéden,
hosszan, Add, hogy büszke
legyek. Csináld, csináld,
csináld! S csináld még, újra,
még. Vedd drága íróvesszod,
És írj egy új mesét. Csináld,
csináld, csináld! El ne pirulj
ezért! Csináld, csináld,
csináld! Csak nézz fel, itt az
ég. A mennyország ez, semmi
más, Sok angyal hallod, hogy
kiált:
324
- Csináld, csináld, csináld! -
Röpülj ki, slicc, ki hát!
Milyen különös zene ez egy rémálomban! Biztos, hogy rém-
álom volt, mert minden sötétbe borult. De az álom valami nedves,
pompás érzéssel társult. Ott feküdtem. A zene megszakadt, de az
érzés nem. Aztán ugyanez a szám kezdódött megint, s az érzés
fokozódott. A zenét éreztem volna?
Hirtelen rájöttem, hogy valami rajtam van. A zene ütemére
mozgott.
Hé, ez túl valóságos volt egy rémálomhoz, még akkor is, ha
minden SÖTÉT volt.
Szememhez kaptam. Valami volt a szememen!
Letéptem.
TEENIE!
Rajtam ült, lovaglóülésben!
Abbahagyta az elóre-hátra himbálózást, és rám nézett nagy
szemével. – Most aztán elrontottad – mondta.
– Elrontottam? Mit? – órjöngtem, s próbáltam eltávolítani ma-
gamról.
Ott maradt, egy ujjnyit sem mozdult. – Én tartottam magam az
alkuhoz. Azt mondtad, soha többé nem akarsz látni, úgyhogy le-
takartam a szemedet. Most leszedted, és megszegted az egyezsé-
get.
– Hogyan jutottál be ide? – mondtam órjöngve.
– Nyitva hagytad a hátsó kaput – mondta. – S ne zsémbelj. Én
NEM bliccelek. Tegnap egyenesen az utcára mentem, és beirat-
koztam a hongkongi utcalány iskolájába. Nappali és esti tagoza-
ton végzem. Az elsó leckére csillagos ötöst kaptam, és most csi-
nálom a házi feladatomat.
– Túnj le rólam, és túnj innen! – mondtam fogcsikorgatva.
Szilárdan a nyereghez tapadt. – Tanultam egypár jó dolgot.
Sohasem gondoltam volna, hogy annyi dolgot tudsz múvelni az
izmokkal kinn és benn. És tudtam, hogy el fog búvölni, mennyit
haladt a pártfogoltad. Érezd csak.
325
Láthatóan teljesen mozdulatlanul ült, de a belsejében gyengéd
lüktetést éreztem.
– Ez csak egy mozgó belsó izom – mondta –, ez a nyam-nyam
izom. Minden izomnak van neve. Ellenkezó mozgásba hozhatnék
egy másikat, (bíííp), de nem akarjuk, hogy ilyen gyorsan megle-
gyen. Nem semmi egy utcagyerektól, mi? Látom, hogy tetszik.
Most éppen a „hohó, fiacskám" helyzetben tartalak, amely meg-
elózi a „túl hamar" helyzetet. Ó, úgy érzem, most már vittem va-
lamire. Még a szüleim is büszkék lesznek rám.
– Hé, úgy tudtam, a szüleid halottak.
– Ó, nem. Egy szuperbiztos szövetségi börtönben töltik napja-
ikat. Egy sikertelen elnökgyilkossági kísérletet terveltek ki, és
amikor börtönbe kerültek, a bíróság helyezett gyámság alá. De a
bíró nem akart gyámot kinevezni: a dolgozószobájában tartott,
hogy a kézzelfogható tanúbizonyságát számba vegyem, és meg-
nyugtassam a nehéz ügyek közepette.
Rámeredtem. Ez teljesen más élettörténet volt, mint az, amit
tegnap elmesélt. Mihez kezdjek ezzel a nószörnnyel?
– Túnj el innen – mondtam –, megszegted az alkut.
– Nem. Te szegted meg. Te voltál, aki levetted a takarót a
szemedról. Ne kárhoztass másokat a saját búneidért!
– Teenie – mondtam –, húzz le rólam, vedd vissza a ruhádat,
és túnj el innen a pokolba. És vidd magaddal a (bíííp) kínai pozí-
cióidat meg az izmaidat!
– Ezt is? – mondta.
Kezem az ágy szélébe markolt. Aztán kezdett elernyedni. Ujja-
im mereven, remegve elóremeredtek.
Egy eltévedt méh kószált be a kertból, zümmögve kerülgette
az ablakot.
Egy cserepes virág pörögni kezdett.
A méhzümmögés hangja erósödött és gyengült.
– Ez a „riksafiú, reccs, reccs!" – mondta Teenie fojtott hangon.
A cserepes virág sebesebben pörgött. – Most elengedlek! – ki-
áltotta Teenie.
A cserepes virág felrobbant.
326
A méh felszárnyalt a magasba, de nem az ó zümmögését hal-
lottam, hanem Teenie zümmögó zihálását. Diadalmasan emelte
rám tekintetét. – Ó, kisfiam – mondta –, azt hiszem, most te is
egyetértesz azzal, hogy vinni fogom valamire, ha teljesen beleta-
nulok.
Nem löktem el. Túl gyöngének éreztem magam.
Kisvártatva így szólt: – Most csókolj meg. – A szája az
enyémre tapadt; nem tudtam kikerülni. Kissé felemelte a fejét. –
Nem, ne így! Az igazi csók ilyen. Nyisd ki kicsit a szád, de úgy,
mintha a Q betút ejtenéd ki. Most nyújtsd a nyelved...
Felnyögtem, amint egy következó cserép kezdett el pörögni.
Aztán egy harmadik pördült meg. Aztán egy negyedik kezdett
forgásba.
A második felrobbant. A harmadik felrobbant. A negyedik fel-
robbant.
Aléltan kipurcantam.
Hosszú idó múlva egy hang így szólt: – Az isten szerelmére!
Öt óra van, s te még mindig az ágyban vagy! – Adora volt.
Vadul körülnéztem. Az erófeszítéstól úgy éreztem, mintha bal-
tával vágtak volna fejbe. Teenie sehol. Egyedül voltam az ágy-
ban.
– Hol van a lány? – hebegtem.
– A másik szobában – mondta Adóra. – Mindketten ott van-
nak. Az egyik szóke, a másik barna, s égnek a vágytól, mint egy
dzsungeltúz, hogy megtudják, milyen az igazi szex. Ne álmodban
durranj el, amikor ott a zsákmány az elsó szobában. Hát hajrá!
Farokra fel!
– Nem megy – mondtam. – Teljesen kimerültem, és megöl a
fejfájás.
– Ó, már megint! – mondta Adora. Az asztalhoz ment, megtöl-
tötte és meggyújtotta a vízipipát. Hiába kutattam magamban egy
kis energiát, hogy ellenálljak, visszajött, és betette a csutorát a
számba. – Bohóckodni akartál a pipával, hát most hagyd abba a
bohóckodást. Ahogy számolok, lélegezd be erósen hatszor. Egy...
tartsd benn, tartsd benn, tartsd benn. Fújd ki. Kettó...
327
Eljutottunk a hatodikig. Minden elszürkült és ellágyult. Lebeg-
tem. Kezdett elhomályosulni az emlékezetem. Ilyen lehet a túl-
élési ösztön.
– Úgy látszik, fejlódött a zenei ízlésed – mondta Adora. – J ó
elójel. Kimegyek, és elindítom a lemezt, amit a lejátszón hagytál.
Nemsokára megszólalt, végigdübörögve a szobán: Csináld,
csináld, csináld!
Adora ismét ott volt. Egy tabletta és egy pohár volt nála. Bead-
ta a tablettát. Nem tudtam ellenállni, látva a halálos és elszánt ki-
fejezést az arcán. – Ez Benzedrin – mondta. – Közönséges stimu-
láló. Ugyan, ne tartogasd a szádban, te idióta. A kapszula elolvad,
és az anyag keserú. Zavard le ezzel.
A tablettaigen keserú volt. Görcsösen nyeltem magamba a fo-
lyadékot.
GIN!
Egy teljes pohár tiszta gin! S már leküldtem, mielótt rájöttem
volna!
Elkínzottan lihegtem a torkomat ért támadás miatt. Aztán láng-
ra lobbant a gyomrom.
Adora szemében megcsillant a halál. – Most ki az ágyból –
mondta –, és nyomás az elsó szobába. És csináld, csináld, csi-
náld!
Semmi emlékem nincs arról az estéról. Adora azt mondta, egy
szóke és egy barna volt, de attól, amennyit tudtam róluk, akár lo-
vak is lehettek.
Hajnal három lehetett, amikor halálosan fenyegetó hangot hal-
lottam: – Krisztus szerelmére, ne üvölts már! – Adora volt. Az
ágyam mellett állt. Kissé kócos volt, álmából ébreszthettem fel.
– A nyomomban vannak – közöltem vele.
– Ki van a nyomodban?
– A Végzeteim – hebegtem. – Minden sarokban ók állnak, tab-
lettával és vízipipával a kezükben.
– Ó, csak káprázik a szemed. Én vagyok az, én állok itt, próbá-
lok beadni egy altatót. Hagyd abba a képtelenségeidet, és vedd be
ezt.
328
Bevettem, de Mrs. Szultán bej, született Pinch tévedett. A
Végzet istennói igenis a nyomomban voltak, s ezt rövidesen meg
is tapasztaltam! Megrendültem!
Ezen a délutánon kihagytam a második lehetóséget arra, hogy
megöljem Teenie-t. És az a legborzasztóbb, hogy még csak nem
is ébredtem rá erre, csak jóval késóbb – VÉGZETESEN sokkal
késóbb.
Ha eszemnél lettem volna, talán megláttam volna egy másik
Végzet-arcot, amint kísértetiesen rám vigyorog.
Még csak nem is gondoltam Freudra és tévedhetetlen álom-
elemzéseire. Oszintén megmondva, becsületemre, ez a mulasztás
volt az egyetlen hiba, amit egész hivatásos pályafutásom alatt el-
követtem. Ó, vérkönnyeket sírnék legszívesebben, most, hogy
visszaidézem. Sohasem szabad annyira elhagyni az isteneinket,
ahogy azon az éjszakán elhagytam Freudot. Ha csak két percet
rászántam volna az álomelemzésre, értesültem volna ama bor-
zalmak eljöveteléról, amelyekkel még most is nehezen tudok
szembenézni.
4. fejezet
Adora egyetlen, célirányos gyomorba rúgással ébresztett. Reg-
gel volt, nyilván kiestem az ágyból. Munkaruhában állt ott.
– Figyelj rám, te (bíííp) – mondta –, túl sokat alszol. Kelj fel,
foglald el magad, csinálj valamit. Járj egyet. Pokolian nézel ki
mint férj. Sápadtabb vagy, mint egy börtönlakó. Figyelsz?
– Igen – mondtam elfogódottan, ügyelve a lábára, amely egy
magasságban volt az arcommal. Léggömbnek éreztem a fejemet,
s attól féltem, belerúg és kipukkasztja.
– Azért keltettelek fel, hogy elmondjak néhány jó hírt – mond-
ta. – Kötelezó személyzeti gyúlést hívtak össze az Octopusnál.
Elóadás lesz az abortuszról, helyszíni bemutatással egybekötve.
Dr. Crobe csinálja, egy új csillag a pszichiátria világában. Éppen
olyan (bíííp) szélhámos, mint az összes többi, de tudom, hogy ez
329
az egész azzal fog telni, hogy Rockecenter jártatja a száját. Tudsz
valamit a szegény, kirúgott (bíííp) Teenie-ról?
Óvatosan figyeltem a lábát.
– A rohadt majom személyesen vizsgálta ki a személyzetet,
ahogy minden hónapban szokta, és kiszúrta, hogy a lány tele van
spermával. Egyszerúen lerúgta a lépcsón.
Valami nem stimmelt. – O nem ezt mondta.
– Teenie itt volt?
– Telefonon mondta – hazudtam gyorsan. Még valami baj ér,
ha elmondom az igazat, és mindig biztosabb mellébeszélni az
ilyen pillanatokban.
– Nos hát, a hír a biztonsági fónöktól származik, és ó éppen ott
volt. Lehet, hogy egy (bíííp), de nem hazudik. A szegény gyerek
annyira képzetlen, hogy még annyit sem tudott, hogy elég, ha
utána kiöblíti odalent. Ide jutottak a terveim. De nem baj, másra
is fel tudom használni. Egyébként ez nem tartozik a tárgyhoz. Az
elmúlt éjjel az egyik lány azt mondta, úgy nézel ki, mint egy fel-
melegített hulla. Úgyhogy menj ki, járkálj, és szívj egy kis leve-
gót. S akkor holnap talán jobb benyomást keltesz.
Távozott, és igen megörültem, hogy már nem lóbálja a lábát
közvetlenül a fejem elótt. Megkésve bár, de a hulla említése
meghökkentett. Van valaki, aki hullát akar csinálni belólem?
Kissé megzavarodtam. Talán jobb, ha megnézem a képernyó-
ket.
Crobe az elóadás-jegyzetek és a szikék elókészítésén szorgos-
kodott. Heller éppen akkor nézett körbe a láthatáron egy magas
pontról. Semmi nem látszott – még egy hajó sem. Az istenekre, jó
messze lehet.
Krak képernyóje üres volt.
Úgy éreztem, mintha leragadtam volna a képernyóknél. Volt
ebben valami helytelen. Ami elkerülte a figyelmemet. Igen erósen
koncentráltam. Ha Heller igen messze volt, és mégis megjelent a
képernyón, akkor Kraknak még messzebb kellett lennie... Mintha
kihagytam volna valamit. Valami furcsa volt.
Egy harsány hang; majdnem elvesztettem az eszemet: – Ezek-
330
ben a reggeli programokban semmilyen jó rockegyüttes nincs. Ha
rendes szexet akarsz látni, nézd a szappanoperákat délután. Úgy-
hogy minek nézel tévét ilyenkor? Úristen, NEKED kellene tanul-
nod!
Teenie.
– Hogy a pokolba jutottál be ide?
– Tegnap elvittem a kulcsodat. Lemásoltattam. Itt a tiéd, visz-
szaadom. Megyek az iskolába. Nem maradhatok sokáig.
– Jó! Tegnap pokolian lerongyoltál.
– Jól kiképeztek, mi? – mondta vigyorogva, mint egy kísértet.
– Látod, ennyit tesz az oktatás. Olyan boldog vagyok, hogy jó
volt neked. Azért ugrottam be, hogy megmondjam, nem tudok itt
lenni ma délután.
– Nagyszerú. Remélem, Kínába mégy egy tízéves doktorkép-
zésre!
– Nem, nem. A gyorstalpaló nem olyan hosszú. Csak néhány
hétig tart. Ezért kell túlóráznom ma délután. Találkozóm van: kü-
lönórát veszek higiéniából és kórmegelózésból. Speciális bemuta-
tás lesz.
Hátrahóköltem. – Kór? – Hirtelen szellemeket láttam leeresz-
kedni, mindenféle keleti kórokozókkal. – Nézd – mondtam nyug-
talanul –, tegnap, mielótt idejöttél, ugye nem csináltad egy csomó
kínaival?
Szomorúan csóválta lófarkát. – Éppen ez az, ami elkeserító. Ez
nem a régi kínai módszer. Ez az új, tudományos kínai módszer.
Szondákat és mérómúszereket használnak. Beállítanak egy szon-
dát egyetlen izom figyelésére, és beléd helyezik. Egy nagy méró-
skálával van összekötve, s te figyeled a skálát. Aztán meg kell ta-
nulnod, hogy magad is megtaláld az izmot, és ha megtaláltad, az
látszik a skálán. Olyan ez, mint amikor megtanulod mozgatni a
füledet. Ha egyszer magad is megtalálod az izmot, tudod mozgat-
ni. Eljutsz oda, hogy minden izmodat meg tudod találni, és egy-
mástól függetlenül mozgatni tudod óket. – Sóhajtott. – Csakhát
több tucat különbözó izom van. Nagyon nehéz mindet elkülöníteni
úgy, hogy csak egy szonda van benned. De figyelj csak.
331
Mielótt megállíthattam volna, kitárta a kabátját, és felhúzta a
szoknyáját sima, sovány hasán. Egyetlen izmot mozgatott az al-
testén. – (Bíííp) sok idóbe telt, míg ezt megtaláltam. – Leült, szét-
tárta a lábát, és belsó combjára mutatott. – De a legrosszabbak az
izomgerjesztó gyakorlatok. Látod a ragtapasz nyomát? Egy elekt-
ródát raknak rád, egyszerre csak egy helyre. Ezt is egy nagy ská-
lára kötik. El kell jutnod oda, hogy áramot tudj küldeni mintegy
tizenöt helyre, s AZTÁN kell megtanulnod, hogyan állítsd le
óket. Ezután kicsit érdekesebbé válik a dolog. Képesnek kell len-
ned arra, hogy saját magadból eljuttasd egymásik testbe.
– Hajtsd vissza a ruhád – mondtam. – Borzasztóan érzem ma-
gam.
– Ami igazán érdekel – mondta, mintha meg sem szólaltam
volna – az a szexuális koreográfia óra. Figyelj! – Felugrott, fel-
húzta a kabátját és a szoknyáját a hónaljáig, és a csípójét szédító
gyorsasággal riszálni kezdte. – Ez a siva-siva. A kínaiak szerint
ók tanították meg a tahitiaknak réges-régen. Hát nem vadító? Ké-
pes vagyok itt állni teljes nyugalomban, és órákig pörgetni. És
egy tucat ilyen van. – A magasba szökkent, s egy székkel szem-
ben ért vissza, újfajta riszálással.
Az ugrálásnak és a rá jellemzó hirtelen mozdulatoknak már a
látványa is megfájdította a szememet. – Kérlek, menj el – könyö-
rögtem –, szörnyen érzem magamat.
Megállt. – J ézus Krisztus, Inky. Múélvezet sincs benned? –
Hozzám lépett, és nagy szemét túlságosan is közelról rám me-
resztette. Homlokomra tette a kezét. – Hé, Inky! Fáj a fejed?
– Kitaláltad – mondtam.
– S mindez azután, hogy olyan jól kikúráltalak – mondta. – Et-
tél vagy it tál valamit ?
– Gint – mondtam megborzongva.
– GINT? Fúvel? Ó, J ézus Krisztus, Inky, ki kéne menned egy
idóre az életbe. SOHA ne keverd az alkoholt meg a kábítószert, te
ostoba (bíííp)! Megölheted magadat. S tegnap, vagy talán azelótt
éjjel, ittál valamit ?
– Vodkát.
332
– Nahát, J ézus Krisztus, Inky. Nem csoda, hogy a jó öreg fú
nem hatott tegnap. Szent Péterre, Inky, dada kéne melléd.
– De nem te – hóköltem hátra.
– Végig azt hittem, hogy biztos valami baj van az Acapulco
Golddal. Jézusom, Inky! Hát figyelj ide! Hagyj fel az alkohollal!
Gyilkos dolog. Maradj a fú mellett.
Elrohant, és a konyhában kutatott, majd két üveggel és egy
pohár folyadékkal tért vissza. – B
1
-vitamin. És aszpirin. – Próbál-
tam eltolni a poharat. – Ez csak víz – mondta. – Most légy jó fiú,
és nyisd ki a szádat. – Szó szerint beleöntött egy üveg B
1
-vitamint
a számba, s leöblíttette velem. Aztán adott két aszpirint, és azt is
le kellett nyelnem. Az órájára nézett: új darab volt, egy Miki egér
keze mutatta rajta az idót. – J ézus Krisztus! Elkések az iskolából,
hacsak nem rohanom végig az utat. Miután elmentem, csinálj
magadnak egy erós kávét. És legközelebb ne igyál fúre alkoholt!
Te túl hülye vagy az élethez!
Olyan mogorván bámultam rá, ahogy csak tudtam. – (Bíííp)! –
mondtam.
Felkapta a táskáját, s az ajtóhoz ment. Megtorpant. – Nagy baj
– mondta –, hogy egy rosszindulatú, érzéketlen seggfej vagy,
Inky. Állandóan cserélni kell a pelenkádat.
– Túnj a pokolba innen! – üvöltöttem. Harmadszor is elmu-
lasztottam megölni! És ez volt az utolsó alkalom. Erre azóta is
vágyakozva gondolok vissza.
5. fejezet
Késó délután keltem fel.
Bámulatos! Ha nem ráztam erószakosan, nem fájt a fejem.
Bármilyen hihetetlen is, ennek a (bíííp) kölyöknek valamiben
igaza volt: az alkohol miatt lehetett ez az egész!
Csináltam magamnak egy erós kávét, és csodák csodája, képes
voltam gondolkodni. S a gondolkodás felhívta a figyelmemet a
képernyókre. Kitakartam és bekapcsoltam óket.
333
Bitts kapitány éppen valamilyen kártyajátékra tanította Hellert.
Úgy túnt, a jacht nagy társalgójában vannak, egy borostyán– és
bézs színú szónyegekkel és rézveretekkel díszített szobában. Pó-
ker. Bitts magyarázta, mi a kézból kontrázás, s Heller erósen fi-
gyelte. J obb, ha odafigyelsz, Bitts kapitány, gondoltam, ez a csú-
szómászó Heller valószínúleg el fogja nyerni az egész évi fizeté-
sedet. De kit érdekelt, mi történik Bitts kapitánnyal?
Crobe útban volt az elóadás helyszínére.
Krak grófnó képernyóje üres volt.
Visszanéztem a Hellerére. A nyitott ajtón keresztül a végtelen,
üres tengert láthatta. Gondolkodtam: Raht átalakításokat végezhe-
tett. Ott a jacht, láthatóan messze, a Karib-tengeren, s Heller kép-
ernyóje mégis múködik. Tehát Rahtnak is a Karib-tengeren kell
lennie. S ó pontosan el tudja mondani, hol van a jacht.
Vettem az adóvevó rádiót, és bezizzentettem.
– Igen? – Raht hangja.
– Hol van?
– A New York-i irodában – mondta.
Ahá, máshová telepítette az aktivátorvevót. – Mikor tért visz-
sza?
– El se mentem – mondta Raht.
– Várjon egy percet – mondtam. – Nem követte azt a királyi
tiszt i (bíííp) At lant ic Cit ybe?
– Nahát, oda ment? – mondta Raht.
Kezdtem összezavarodni. – Most kinn van egy jachton. Nem is
követte Atlantic Citybe? Szorosan a nyomában kell lennie. A
képernyóje még mindig múködik.
– A 831-es relé továbbra is ki van kapcsolva – mondta Raht. –
Valójában még mindig az antennán van az Empire State Building
tetején.
A szorongás jeges marka a nyakamra fonódott. – Nézze, vilá-
gosan láttam a képernyón, hogy Atlantic City felé tartott, tehát
magának követnie KELLETT ót. Azt hiszem, valami összegu-
bancolódott a maga fejében. Vagy talán ez is egy a többmint-
rendszeres akciók közül, melyekkel a hatékony munkavégzést
334
támadja?
– Nos – mondta Raht –, ÉN nem gubancolódtam össze, de azt
nem mondom, hogy más sem. Ön szerint a szerkentyú kétszáz
mérföldes távolságig jó. Atlantic City légvonalban mintegy száz
mérföldre van. A fickó tehát még kétszáz mérföldes távolságon
belül van öntól.
– Annál távolabb kell lennie. A Golf-áramlatnál jár, s köztu-
domású, hogy az lenn található a Karib-tengeren.
– Bocsánatot kérek, Gris parancsnok. A Golfáramlat Kuba és
Florida között halad, végigfolyik az amerikai part mentén, egé-
szen közel New J ersey mellett, túlmegy New Yorkon, átszeli az
Atlantióceánt egészen Angliáig, majd visszatér a Karib-tengerre.
Tehát a fickó kétszáz mérföld távolságon belül van New Yorktól,
máskülönben nem látszana a képernyójén.
– Várjon egy percet – mondtam. – Valami baj van. A maga
számításai nem lehetnek helyesek. A nó felszállt a jachtra, elment
Atlantic Citybe, aztán eltúnt a képernyómról.
– Nos, önnél van a nó elektronikus doboza, Gris parancsnok,
nem nálam. Nem ejtette le véletlenül?
– Azt feltételezi, hogy rosszul bánok a felszereléssel?
– Nos, ha a királyi tiszt képernyón volt Atlantic Cityben, akkor
nem kéne inkább azt gondolnia, hogy a nónek is képernyón kel-
lett volna lennie abban az idószakban? J obb, ha ellenórzi a dobo-
zait, Gris parancsnok. Én vigyáztam rájuk, mikor én voltam fele-
lós értük.
Elég volt ebból az arcátlanságból. Kikapcsoltam.
Visszaültem, meglehetósen felpaprikázva a vádjaitól. Aztán
beugrott, mi van ha Krak grófnó aktivátorvevóje vált múködés-
képtelenné? Spurk nem volt csalhatatlan. Talán ha megrázom
vagy belerúgok, ismét bekapcsol.
Próbáltam felidézni, hová raktam. Körbekutattam. Homályo-
san megjelent elóttem, hogy felemelek egy párnát, és aláteszem a
dobozt. De ez nem a díványon történt, és a doboz nem is esett
mögé. Aztán egy emlékhullám révén eszembe jutott, hogy a vécé
legfelsó polcára tettem.
335
Egy párna volt ott. Felugrottam, s megragadtam a csücskét. A
szerkezet lerepült a polcról, és a padlón csattant.
Felkaptam, és a tervnek megfelelóen megráztam. Semmi nem
zörgött. Megfordítottam. A hátán egy nyomógombos kapcsoló
volt. Le volt kapcsolva. Szórakozottan rácsaptam. Talán azzal
kapcsoltam ki, hogy a párnát rátettem.
Villódzásra lettem figyelmes. A képernyó bekapcsolódott.
Néhány másodpercbe telt, mire a dolog fontossága belém ha-
tolt. Aztán fagyos rémület járta át a csontjaimat.
KRAK GRÓFNO A HATÓKÖRÖMÖN BELÜL VOLT!
Négy napja nem figyeltem!
Talán éppen ebben a pillanatban töri fel a bejárati ajtó zárját,
hogy bejöjjön és megöljön!
A rémületnél is rosszabb volt, ami a torkomat összeszorította.
A bejárati ajtóhoz rohantam, és kinéztem. Nem. Nem volt ott.
Visszaszáguldottam a kertbe, és körülnéztem.
Nem. Nem volt ott.
Rendkívül zaklatottan tördeltem a kezemet.
HOL VAN KRAK GRÓFNO?
6. fejezet
Az ilyen megrázkódtatások igen súlyosan hatnak az emberre.
Megrövidíthetik az élettartamot. S ebben az esetben bizonyosan
éreztem, hogy csak másodperceim maradtak az életból.
Teenie hibája volt, hogy nem figyeltem oda. Adora hibája is
volt. Lehet, hogy szövetségben állnak Krak grófnóvel? Lefizette
volna óket Krak grófnó, hogy másfelé tereljék a figyelmemet,
amíg ó idelopakodik, hogy kinyírjon?
Arra kényszerítettem magam, hogy nyugodtan megálljak a
padló közepén. Hangosan így szóltam: – Nyugalom! Higgadj le!
A szíved még mindig ver. Van még remény. Nyugalom. Higgadj
le.
A KÉPERNYO!
336
Ha belenéznék a képernyóbe, meg tudnám mondani, hol van.
Félig-meddig arra számítva, hogy a saját arcomat fogom meg-
látni, a képernyóre meredtem.
Egy koszos épületet láttam. Aztán a grófnó megfordult. Az el-
haladó kocsikat nézte. Egy sarkon kellett állnia. Csúcsforgalom
volt. Az emberek hazafelé tartottak.
Még egy kép a koszos épületról. A földszinten egy pornóüzlet
volt. A másodikon masszázsszalon. A Szellemi Titkosítás Nem-
zeti Szövetségének helyi csoportja a harmadikon. A nó hátrapil-
lantott a forgalomra.
Törni kezdtem a fejem. Nem láttam én már ezt az épületet?
Krak megfordult, és ismét az épületet nézte. Ezúttal a negye-
dik emeletre tévedt a szeme. Igen!
DINGALING, CHASE ÉS AMBO ÜGYVÉDI IRODÁJ A!
A grófnó megfigyelés alatt tartotta óket!
Valami mozgás támadt a felsó emeletekhez vezetó ajtónál.
Három lány lépett ki az ajtón. Honnan ismerem óket? Isme-
rósnek néztek ki! Az egyiküknek hatalmas hasa volt. Maizie
Spread!
A másik kettó Toots Switch és Dolores Pubiano de Cópula
volt, az állítólagos Mrs. Wisterek! Eleget szerepelt a képük az új-
ságokban ahhoz, hogy teljesen bizonyos legyek. Vihorásztak és
fecserésztek egymás közt. Végigmentek az utcán.
Krak grófnó, akit a csúcsforgalom eltakart ezektól a szegény,
gyanútlan, ártatlan ifjú hölgyektól, A NYOMUKBA EREDT!
Egyból rájöttem, mi készül. Krak grófnó rájuk fog rontani, és
az aszfaltba döngöli óket. Egy készüló gyilkosságot figyeltem.
Ó, hála az isteneknek, végül is még idóben voltam. Megragad-
tam a telefont. Hívtam Dingaling, Chase és Ambo irodáját.
– Megszerezték a bírósági határozatot és a letartóztatási paran-
csot az ellen az ördögi nószemély ellen? – üvöltöttem a telefonba.
– Ó, igen, minden bizonnyal. A kézbesító éppen ebben a perc-
ben jött meg. Dingaling vagyok. Ön az, Smith? Hisztérikusnak
túnik a hangja.
– Hisztérikus is! Az a démon követi a három ügyfelüket. Kéz-
337
besítse az idézést! Ítéltesse el gyorsan! NÉZZEN KI AZ
ABLAKÁN!
– Azonnal – mondta Dingaling.
Letettem.
Két kézzel markoltam a képernyót.
Ó, hála az isteneknek, végül is nem késtem el nagyon.
A grófnó követte a három lányt. Alig húszlábnyi távolságra.
Még át is hallatszott a vihogásuk és nevetésük a forgalom zaján.
Úgy túnt, a sötét bórú Doloresnek különösen jó kedve van.
Valami különösen vidámat mondott, aztán rácsapott egy nagyot
Maizie Spread dagadt hasára. Erre Toots Switch olyan harsányat
nevetett, mint egy vonatfütty.
Ó, szegény drágáim. Nagyon hamar elcsendesülhet vidám és
ártatlan nevetésetek! Rajta, kézbesító!
OTT VOLT!
A piszkos férfi a piszkos felöltóben, a szemébe húzott piszkos
kalappal. Ismerte a grófnót. Személyesen látta a lakásában. Egye-
nesen felé tartott. Vártam, hogy megkötözi a nót, és átnyújtja az
idézést.
A férfi hátranézett. Talán rendórségi támogatásra várt, vagy a
bellevue-i bolondszállító érkezésére.
Igen ravasz lehet, gondoltam. Egy bírósági kézbesítónek annak
kell lennie. Most egy yarddal a grófnó elótt járt.
Megfordult!
Rohanvást visszament az utcán, s minden arra járót végigné-
zett.
A kézbesító ismét elszáguldott Krak grófnó mellett. Elszaladt
a lányok mellett.
Megfordult, és visszasietett. Elment a grófnó mellett.
Döbbenten jöttem rá, hogy a nó láthatatlan a számára. Micsoda
órült varázslat ez?
A lányok három háztömbnyit haladtak ezalatt.
Egy lépcsónél befordultak, és lesétáltak egy étterembe vagy
bárba, még mindig hangosan kacagva.
Krak grófnó az utcán maradt. A járda széléhez lépett. Körül-
338
nézett.
Aztán megfordult, és besétált az étterembe.
A három nó leült egy szélsó asztalhoz. Toots Switch felkiál-
tott: – Hol a (bíííp) van ennek a szakadt lebujnak a tulaja?
– Csapos! – sikított Maizie Spread. – Emeld fel a (bíííp), és
hozz három kupica rozspálinkát!
Krak grófnó egyenesen hozzájuk lépett. – Virágot? Virágot? –
mondta olyan reszketeg hangon, amilyet még soha nem hallottam
tóle.
Belenyúlt a kosárba, amit cipelt, és kivett három csokor ibo-
lyát. Az asztal fölé hajolt, és – egy, kettó, három – a lányok ka-
bátjára túzte óket.
A kézbesító félrelökte a grófnót, és a három lányhoz hajolt: –
Láttak egy hatalmas nót? Egy démont?
Azok nevettek rajta, a szegény ártatlan jószágok. – Lecsúszott
a parókád, Shover? – mondta Dolores. Ó, istenek, micsoda bátor-
ság így szembenézni a halállal!
– Maga! – mondta a kézbesító, a grófnó felé pördülve –, látott
valami órült démont idebent?
A grófnó egy vörös szegfút túzött a kabátja gomblyukába. A
férfi a padlóra dobta. Toporzékolt dühében. – Elszalasztottam! –
üvöltötte. Vadul fürkészve elrohant.
A grófnó kinyújtotta a kezét, és felvette Toots Switch táskáját.
Kinyitotta. – Öt dollár a csokor – mondta.
Toots felvisított. Visszahúzta a táskát. – Húzz el innen, te vén
szatyor! – sikította.
A grófnó felkapta Maizie táskáját, kinyitotta és beletúrt. – A
magáé is öt dollár – mondta.
– Nehogymá, (bíííp) meg! – üvöltött rá Maizie, és magához
ragadta a táskát.
Dolores éberebb volt. Magasra tartotta a táskát, hogy Krak ne
érhesse el. A grófnó utánanyúlt. Megragadta és kinyitotta.
Nyers hang hallatszott: – Mi ez a lárma?
Krak megfordult. A tulaj volt az. – Nem akarnak fizetni a vi-
rágért, amit megvettek – mondta neki.
339
A tulaj felmordult. – Túnj el innen, te vén (bíííp)! – S megra-
gadta a táskát, hogy visszaszerezze.
A táska a szíjánál fogva megpördült.
A tulaj feje búbján csattant.
Az lerogyott, mintha egy ház szakadt volna rá.
Krak grófnó kiment.
Valaki megállította az utcán. – Veszek egyet ebból, mami. – S
vett egy csokor szegfút öt dollárért!
Döbbenten jöttem rá, hogy a grófnó, összeszedve minden
színpadi tudományát, virágárusnak álcázta magát! Nem csoda,
hogy a kézbesító nem ismerte fel! Ezen a sugárúton annyi volt
belólük, mint a szemét! Véges-végig ott álltak az utcán meg a
sarkokon, és árulták a virágokat az autósoknak.
Ó, most el tudom intézni!
A telefon felé nyúltam, hogy tárcsázzak, hogy aztán elkapják,
és vigyék a Bellevue-be.
De várjunk csak. Mit csinál a grófnó? Belépett egy sikátorba.
Egy bejárati lámpa világított fölötte homályosan.
Három névkártyát olvasott! Ó, (bíííp), mindegyik táskából ki-
lopott valamit!
CÍMEK!
Megszerezte a három szegény, védtelen ártatlanság címét.
Mind a három ugyanaz volt! A lányok együtt éltek!
Egy lakás, jó messze Bronxban, több mérföldre onnan, ahol én
laktam.
Ó, istenek, ez RETTENETES!
Telefont ragadtam.
– Tessék, itt Chase.
– A nó, akit ki akarnak értesíteni, és le akarnak csukatni, vi-
rágárusnak álcázza magát! – üvöltöttem. – Le akarja mészárolni
mind a három ügyfelüket a hatalmas réz cipósarkával!
TEGYENEK VALAMIT! TEGYENEK VALAMIT!
TEGYENEK VALAMIT!
– De ez lehetetlen. Még a sajtó sem tud erról. Pedig ez egészen
rendkívüli védóórizet a számukra, ugyanis a riporterek velük al-
340
szanak, hátha valami jó sztorihoz jutnak. Azt hiszem, maga bizto-
san...
– Az információm pontos! A kémeim szerezték. Besúgók!
HÍVJ A A RENDORSÉGET!
– Nem, nem – mondta Chase. – Az olyan ügyek, mint a mienk,
sokkal, sokkal kényesebbek annál, minthogy bevonjuk a rendór-
séget. Nem így járunk el. Van egy kemény órzó-védó vállalat, az-
zal dolgozunk. Igazi gyilkosok. Rögtön kivezényeljük óket a la-
kás köré, azzal a paranccsal, hogy lójenek mindenre, amit közel
és távol meglátnak. Kieszközöljük azt is, hogy szabályos letartóz-
tatási parancsot kapjon mindenki, akit akár csak megsebesítenek.
Csak ne féljen, Smith. Ezeket a dolgokat mindig rendesen és tör-
vényesen intézzük. Bárki is próbálja elérni óket, semmi esélye.
Köszönjük, hogy idóben figyelmeztetett.
Letettem. Nagyon megkönnyebbültem.
Hála az isteneknek, Dingaling, Chase és Ambo valamint jó-
magam megtettük a magunkét.
A csapda készen állt.
Krak grófnónek esélye sem maradt.
341