You are on page 1of 377

L.

Ron Hubbard
Földi küldetés
7. könyv
Bosszúvágy
Alexandra
L. RON HUBBARD
Földi küldetés sorozat:
1. könyv: A megszállók terve
2. könyv: A sötét kezdet
3. könyv: Együtt az ellenséggel
4. könyv: Egy földöntúli kapcsolat
5. könyv: Hazárdjáték
6. könyv: Életre-halálra
7. könyv: Bosszúvágy
8. könyv: Katasztrófa
9. könyv: Gyzedelmes gazság
10. könyv: Az eltörölt bolygó
A voltár cenzor nyilatkozata
Az olvasó jobb ha tudja, semmi értelme továbblapoznia és to-
vábbolvasnia ezt a könyvet.
A Korona talán még sosem volt ilyen elnézó mint most, ezzel
a gyomorforgató szenzációhajhászással. E munka nyomtatásban
való megjelenése minden kétséget kizáróan bizonyítja a Korona
azon meggyózódését, miszerint az olvasóközönség el fogja utasí-
tani ezt az ostoba agyszüleményt, és inkább a vitathatatlan tények
felé fog fordulni.
E hiteltelen fantazmagória megjelenésének engedélyezésével a
Korona azon reményét is kifejezésre juttatja, hogy a könyv buká-
sa bizonyságul szolgál majd az írónak és mindenki másnak, aki
hasonló regény írását fontolgatja, hogy nincs piaca az efféle fan-
tazmagóriáknak és jobban teszik, ha valami olyan feladat után
néznek, ami szorosabb kapcsolatban áll a valósággal.
Száztíz bolygó tartozik a mi hatalmas Államszövetségünkbe és
további bolygókat készülünk meghódítani. Szinte végtelen a je-
lentós, megírásra méltó témák száma, melyek közül bármelyik
érdemesebb és hitelesebb lenne ennél a teljességgel alaptalan tör-
ténetnél, amely erról az úgynevezett „Föld" bolygóról szól.
Semmiféle „Föld" vagy „Blito-P3" nem létezik, hiszen nem je-
lölik a csillagászati térképeink. Egyszerúen nem létezik ilyen
bolygó.
Ebból adódóan felesleges az olvasónak továbblapoznia.
Semmi lényeges dolgot nem fog találni e könyv soron követ-
kezó lapjain. Az egész történet semmi másból nem áll, csak az
úgynevezett földlakók fajának kitalált történeteiból.
Szerencsére nem léteznek „földlakók", mivel csak ók lennének
olyan naivak, hogy elolvassák ezt az irományt.
Úgyhogy felesleges továbblapozniuk.
15
16
Lord Invay
királyi történész,
a Cenzortanács elnöke,
Királyi Palota,
Voltár Államszövetség
Ocsászári Felsége
Bölcs Wully parancsára
A voltár fordító bemutatkozása
Mégis továbblapoztak!
Hála az égnek!!
Már kezdtem aggódni Lord Invay szavai miatt.
Hadd mutatkozzak be: én vagyok az önök kötelességtudó for-
dítója, 54 Charlee Kilenc, a fordítofon robotagya, az önök szolgá-
latára.
Én voltam az, aki lefordította ezt az egészet voltárról az önök
nyelvére. Önök hogy éreznék magukat ha kiderülne, hogy renge-
ted bitjüket pazarolták egy munkára, amelyet egy fickó méltat-
lannak talál az elolvasásra, és azt mondja „ne lapozzanak to-
vább"?
Egyébként semmi bajom Lord Invayjal. Lehet hogy egy kicsit
pedánsabb a kelleténél, de ez elkerülhetetlen, ha valaki cenzor.
Az áramköreim füstölnének, ha valamit másképpen fordítanék le
mint ahogy az az eredetiben szerepel.
Mindenesetre továbblapoztak. Gratulálok.
Üdv mindenkinek!
Minél elóbb essünk túl ezen a bevezetón, még mielótt meg-
gondolnák magukat. Ami felkeltette az önök érdeklódését az egy
vallomás, melyet egy bizonyos Soltan Gris diktált egy
hangdiktaíró segítségével kéziratba, miközben a Kormányzati
Fóváros Királyi Börtönében raboskodott. Gris maga meséli el a
Föld bolygón tett utazásának történetét. Azért küldték a Földre,
hogy szabotálja J ettero Heller királyi tiszt küldetését, akinek az
volt a feladata, hogy megállítsa a bolygó elszennyezódését, hogy
az továbbra is leigázásra érdemes maradjon.
A probléma az, hogy képtelen vagyok megtalálni ezt a bolygót a
térképeken, pedig nagyon jó csillagászati feljegyzésekkel ren-
delkezünk. Az elmúlt százhuszonhatezer év alatt kiküldött felde-
rítócsapatok és szondák részletesen feltérképeztek jó néhány mil-
17
liárd fényévnyi világúrt. Sem az ó jelentéseikben, sem pedig az
adatbankokban nem találtam semmit, ami erre a Föld nevú helyre
vonatkozott volna.
Ha Grisnek igaza van, alig több mint huszonkét fényévnyire
vagyok az önök bolygójától (habár nem létezik), ami azt, jelenti
hogy tulajdonképpen szomszédok vagyunk.
Eközben önök úgy tudják hogy egyedül vannak az univerzum-
ban. Ez szomorúan hangzik. Itt van ez a jó tágas játszótér, önök
pedig úgy tudják, hogy senki sincs, aki játszana magukkal. Nos
ez nem igaz.
Ez az elképzelés azoktól a földi „tudósoktól" származik, akik-
nek a világképe leginkább egy galacsinhajtó bogár világképére
hasonlít.
Azt mondják, megpróbálnak rájönni a világegyetem keletkezé-
sének rejtélyére, s ezzel bárkit el lehet kápráztatni egy
koktélpartin („Mivel foglalkozik?" „Megpróbálok rájönni, ho-
gyan keletkezett a világegyetem" „J ééé")
És hogy hogyan akarnak rájönni a megoldásra? Millió és mil-
lió kicsiny antennával hallgatóznak, valamint millió és millió ki-
csiny távcsóvel leskelódnek. Aztán millió és millió kicsiny
egyenletet írnak millió és millió kicsiny papírfecnire, hogy meg-
kapják a millió és millió dolláros kormányzati támogatást, hogy
aztán elölról kezdjék az egészet.
Azt mondják, ha sikerülne rájönni, hogy honnan származik a
világegyetem, akkor azt is meg lehetne érteni, hogy honnan
származik az ÉLET – vagyis honnan származol TE. Más szóval,
csak azért mert k nem találják a választ, azt feltételezik hogy
más sem találja. Hmmm.
Nem akarok túlságosan felhasználóbarátnak túnni, de had
ajánljak valami használható megközelítést.
A kérdés „Honnan jöttem?" magától értetódónek túnik. Olyan,
mintha valaki azt kérdezné, honnan esik az esó. Csakhogy ez he-
lyénvaló kérdés az esóvel kapcsolatban, de helytelen veled kap-
csolatban, mivel te nem jöttél sehonnan. Ilyen út nincsen. Az ösz-
szes út, és minden ami körülvesz, belóled indul ki, belóled szár-
18
mazik.
Rágódjanak ezen egy darabig.
Aztán ha kíváncsiak rá hová vezet az a másik út, kövessék
Soltan Grist.
Szokásomhoz híven név és tárgymutatót ajánlok ehhez a kö-
tethez, melyet a következó oldalakon olvashatnak.
Köszönöm, hogy továbblapoztak
Örülök, hogy ismét találkoztunk!
Tisztelettel
54 Charlee Kilenc A
fordítofon robotagya
19
Név- és tárgymutató
a BOSSZÚVÁGY cím
kötethez
A Voltár Szeme és Füle – Elektronikai üzlet a Voltáron,
ahonnan Soltan Gris több doboznyi kifinomult elektronikai ké-
szüléket lopott el, melyeket aztán a Földre hozott. Krak grófnó
átkutattaGris csomagjait, így maga is jól felszerelkezett ezekkel
a készülékekkel, mielótt elindult az Egyesült Államokba.
Afyon – Város Törökországban, ahol az Apparátus titkos bá-
zist múködtet.
Ahmed – SoltanGris taxisofóreAfyonban.
Aktivátor-vev – LásdPoloskák.
Állami Egyetem – Egyetem New York Cityben, ahol Jettero
Heller hallgató.
Ambo – LásdDingaling, Chase and Ambo.
Antimanco – Faj, melyet rituális gyilkosságok elkövetése mi-
att elúztek aMancóról.
Apparátus, Szervezett Információs – A Voltár titkosrendór-
sége, Lombar Hisst irányításával, búnözók alkalmazásával.
Atalanta – Tartomány a Manco bolygón, Jettero Heller és
Krak grófnó szülóhazája.
Babe Corleone – Hat láb hat hüvelyk magas özvegyasszony, a
Corleone banda vezére. O fogadta be Jettero Hellert a „maffia-
családba."
Balmor – Komornyik J etteroHeller ésKrak grófnó New 20
York-i lakásában.
Bang-Bang Rimbombo – Néhai tengerészgyalogos-
robbantószakértó, a Corleone banda tagja. O helyettesíti J ettero
Hellert az Állami Egyetem tartalékos katonatiszti foglalkozásain.
Barben, I. G. – Delbert JohnRockecenter irányítása alá tarto-
zó gyógyszervállalat.
Bildirjin nvér – Tizenéves török lány, PrahdBittlestiffender
segédje.
Bittlestiffender, Prahd – Voltári cellológus, akit Soltan Gris
hozatta a Földre, hogy irányítsa az afyoni kórházat. Prahd ültette
az implantátumokat Jettero Hellerbe, Krak grófnóbe és Dr.
Crobe-ba. (Lásd mégPoloskák ésCellológia.)
Bitts – A Golden Sunset nevú jacht kapitánya.
Blito-P3 – Voltári célbolygó, melyet az ott élók „Föld"-nek
neveznek. A Blitónak nevezett sárga törpecsillag harmadik boly-
gója (P3). Az Inváziós Idrend szerint a galaktika központja felé
irányuló voltár elórenyomulás egyik, jövóbeni állomása.
Blixo – Az Apparátus teher-úrhajója, parancsnoka Bolz kapi-
tány. A hajó rendszeresen közlekedik a Föld és a Voltár között.
Az út körülbelül hat hétig tart.
Bolz – A Blixo teher-úrhajó kapitánya.
Bury – Delbert JohnRockecenter legbefolyásosabb ügyvédje.
Candy Licorice – Miss. Finch leszbikus „felesége".
Cellológia – Sejtsebészet. Voltári orvosi tudomány, amely
akár egész testrészeket is képes szövetek celluláris elóállításával
helyreállítani.
Crobe doktor – Az Apparátus cellológusa, aki szörnyszülöt-
tek létrehozásában leli örömét. SoltanGris hozatta a Földre, hogy
megzavarja vele JetteroHeller küldetését.
Dingaling, Chase and Ambo – Jogi cég, amely olyan perekre
21
szakosodott, melyeket kizárólag azért indítanak, hogy megszerez-
zék a peres összeg óket megilletó százalékát. SoltanGris (Smith)
megbízta óket J ettero Heller (Wister) beperlésével. A pert Maizie
Spread, TootsSwitch és DoloresPubiano de Cópula indította.
Epstein, Izzy – Gazdasági szakértó és anarchista, akit J ettero
Heller vállalatok alapításával és múködtetésével bízott meg, mely
vállalatok Heller gazdasági ügyeit intézik.
F.F.B.O. – Fatten, Farten, Burstein és Ooze, a világ legna-
gyobb reklám– és PR-cége. J. Walter Madison munkahelye.
Faht bej – A törökországi Afyonban múködó titkos Appará-
tus-bázis voltár parancsnokának török neve.
Flotta – A Voltár elit úrhadserege, melyhez J ettero Heller is
tartozik, s melyet az Apparátus megvet.
Forró lé – Népszerú vo ltári ital.
Golden Sunset – Fényúzó jacht, melyet Krak grófnó azzal a
hitelkártyával vásárolt, amit SoltanGris véletlenül odaadott neki.
Grafferty, „Bulldog" – Korrupt New York-i rendórfelügyeló.
Gris, Soltan – A Blito-P3 (Föld) ellenórzésével megbízott
Apparátus-tiszt, Jettero Heller ellensége. Lombar Hisst azzal a
feladattal küldte a Földre, hogy az szabotáljaHeller küldetését.
Haggarty, H. Hider – A J ettero Heller által szerzett és néha
használt CIA-s útlevélben szerepló név.
Heller, Hightee – A Voltár Államszövetség legszebb és leg-
népszerúbb elóadómúvésze, J etteroHeller húga.
Heller, Jettero – A Flotta harcmérnöke és királyi tisztje. A
Nagy Tanács ót bízta meg a Földi küldetés végrehajtásával, va-
gyis azzal, hogy óvja meg a Földet a fenyegetó önpusztítástól,
amit a környezetszennyezés és egy nukleáris holocaust okozna. A
Földön J erome Terrance Wister néven tevékenykedik. J. Walter
Madison a „Süvölvény kölyök" nevet akasztotta rá.
22
Hipnosisak – Szerkezet, amely a fejre helyezve hipnotikus ál-
lapotot idéz eló.
Hisst, Lombar – Az Apparátus vezetóje, aki át akarja venni a
hatalmat az Államszövetségben. Ennek érdekében azzal bízta
meg SoltanGrist, hogy szabotálja J etteroHeller küldetését.
Inkswitch – SoltanGris álneve, melyet olyankor használ, mi-
kor amerikai, szövetségi vizsgálónak adja ki magát.
Inváziós Idrend – A galaktikus hódítás menetrendje. A
Voltár kormánya minden részlegének, azok költségvetésének és
terveinek alkalmazkodniuk kell hozzá. A voltár ósök több száz-
ezer éves, szent és sérthetetlen öröksége, amely dogmaként irá-
nyítja az Államszövetséget.
Irányító csillag – Csillag alakú medálnak álcázott elektroni-
kus készülék, amit Lombar Hisst adott SoltanGrisnek. A készü-
lék alkalmas arra, hogy megbénítsa az Apparátushoz tartozó
Antimanco kalózokat, akik a Földre hozták Jettero Hellert és
Grist.
Joy, Miss. – LásdKrak grófnó.
Kaliko – Macska, melyet Jettero Heller talált, és Krak grófnó
idomít.
Karagoz – Török földmúves, Soltan Gris házvezetóje
Afyonban, Törökországban.
Kaukalsia herceg – A legenda szerint elmenekült
Atalantából, aMancóról, és kolóniát alapított a Földön.
Kecses Pálmák – Elegáns bordély, J ettero Heller elsó New
York-i szálláshelye. A bordély tulajdonosa Babe Corleone. A
vendégkör ENSZ-diplomatákból áll.
Kékvillanás – Fényes kék felvillanás, ami eszméletvesztést
okoz. A voltár hajók leszálláskor használják abban az esetben, ha
a kiválasztott területet lakottnak vélik.
Képerny – LásdPoloskák
23
Krak grófn – J ettero Heller kedvese. A Földön Heavenly
J oy Krackle, illetveMiss. Joy néven ismert.
Madison, J. Walter – Az F.F.B.O. public relations szakértóje,
akit Bury azzal bízott meg, hogy tegye halhatatlanná J ettero
Heller nevét. Heller semmit sem tud a kampányról. Walter
Madidiótaként is ismert.
Madison, J. Walter – P.R.-szakértó, akit kirúgtak az
F.F.B.O.-tól, miután sajátos stílusú public relations tevékenysé-
gének köszönhetóen Patagónia elnöke öngyilkos lett, majd Bury
felkérte, hogy a média segítségével tegye halhatatlanná J ettero
Hellert. J . Walter Madidiótaként is ismert.
Mágikus küldemény – Az Apparátus egyik fortélya, mely so-
rán egy már elküldött levél egészen addig nem érkezik meg a
címzetthez, míg a megzsarolt személy rendszeresen elküldi a kí-
vánt küldeményt.
Manco – JetteroHeller ésKrak grófnó szülóbolygója.
Manco ördög – A Mamcón éló mitikus szellem.
Maysabongo – Kicsiny afrikai nép, mely J ettero Hellert tette
meg képviselójévé. Izzy Epstein maysabongói vállalatokon ke-
resztül intézi Heller gazdasági ügyeinek egy részét.
Moam, Lissus – Krak grófnó eredeti neve.
Mudur Zengin – A legnagyobb török bankhálózat pénzügyi
hatalmassága, SoltanGris vagyonának kezelóje.
Musef – Török birkózóbajnok, kinek barátjával, Torguttal
együtt az volt a feladata, hogy megverje J ettero Hellert, mikor az
megérkezik Afyonba, ehelyett azonban óket verte meg Heller.
Nagy Tanács – A Voltár kormányzó testülete, amely elrendel-
te a Blito-P3 önpusztításának megakadályozását célzó küldetést,
hogy az Inváziós Idrend érvényben maradhasson.
Narcotici, Faustino „a Hurok" – Drogok alvilági értékesíté-
sével foglalkozó maffiacsalád feje.
24
Octopus Olaj – Delbert John Rockecenter egyik vállalata,
amely a világ benzingyártását ellenórzi.
Orgyilkos pilóták – Urpilóták, akiknek az a feladatuk, hogy
kivégezzék azokat az Apparátushoz tartozó személyeket, akik
megpróbálnak elmenekülni a csaták helyszínéról.
Pengerészleg – Az Apparátus egyik részlege, nevét kedvenc
fegyveréról kapta.
Piások – Gúnynév, melyet aFlotta aggatott az Apparátus tag-
jaira. Az elnevezés mögött az Apparátus emblémája, a szárával
felfelé álló evezó rejlik, ami leginkább egy üvegre hasonlít.
Pinch, Miss. – Szadista leszbikus, Delbert J ohn Rockecenter
alkalmazottja, valamint Candy Licorice élettársa.
Poloskák – Elektronikus leskelódó és hallgatózó készülékek,
melyeket Soltan Gris ültettetett Jettero Hellerbe, Krak grófnóbe
és Crobe doktorba. Gris egy videoegység segítségével megfi-
gyelhet mindent, amit ók hárman látnak vagy hallanak. A jeleket
aktivátor-vev fogadja, melyet Gris magánál hord. Ha 200 mér-
földnél távolabbra kerülnek Gristól, a 831-es relé bekapcsol,
hogy 10.000 mérföld hatósugarúra erósítse a jelet.
Pszichiátriai Születésszabályozás – Delbert J ohn
Rockecenter által kidolgozott eljárás, amely a homoszexualitás
népszerúsítésével igyekszik csökkenteni a Föld népességét.
Pubiano de Cópula, Dolores – J etteroHeller állítólagos fele-
sége, aki válókeresetet adott be Heller (vagyis J erome Terrance
Wister, avagySüvölvény kölyök) ellen, azt állítva, hogy Wister fe-
leségül vette ót Mexikóban. A nót aDingaling, Chase and Ambo
ügyvédi iroda képviseli.
Raht – A Földön tevékenykedó Apparátus-ügynök, aki azt az
utasítást kapta Lombar Hissttól, hogy segítsen Soltan Grisnek
szabotálni J etteroHeller küldetését. Társát Terbét meggyilkolták.
Rockecenter, Delbert John – Földlakó, aki ellenórzése alatt
tartja a bolygó energiahordozóit, gazdaságát, kormányait és drog-
25
kereskedelmét.
Röfi – Az ifjabb Delbert JohnRockecenter csúfneve.
Simmons, Miss. – Antinukleáris fanatikus, az Állami Egyetem
tanára.
Smith, John – Álnév, melyet SoltanGris használ.
Spietos – Az Apparátus titkos hegyi eródje és börtöne aVolt-
áron.
Spread, Maizie – Nó, aki apasági pert indított Jettero Heller
(vagyis J erome Terrance Wister, avagy Süvölvény kölyök) ellen,
azt állítva hogy terhes Wistertól, aki elhagyta ót. A nót a
Dingaling, Chase, and Ambo ügyvédi iroda képviseli.
Stabb kapitány – Az Antimanco legénység parancsnoka az
afyoni bázison.
Süvölvény kölyök – Becenév, melyet J. Walter Madison ag-
gatott J ettero Hellerre. Madison, Heller tudta nélkül, megbízott
egy „dublórt", hogy játssza el J erome TerranceWister szerepét, s
így kihagyhassa Hellert a nyilvános szereplésekból. A „dublór"
lófogú, baltaállú és szemüveges, aki cseppet sem hasonlít
Hellerre. A neve Gerry Wister.
Swindle and Crouch – Jogi cég, mely Delbert John
Rockecenter érdekeit képviseli.
Switch, Toots – Nó, aki azzal vádolja J ettero Hellert, (vagyis
J erome Terrance Wistert, avagy Süvölvény kölyköt) hogy meg-
csalta Maizie Spreaddel. A nót a Dingaling, Chase and Ambo
ügyvédi iroda képviseli.
Szervezett Információs Apparátus – LásdApparátus
Szultán bej – Soltan Gris török neve, melyet Afyonban, Tö-
rökországban használ.
Tayl özvegy – Nimfomániás nó aVoltáron.
Teenie – LásdWhooper
26
Terb – Raht meggyilkolt társa,
Torgut – Török birkózóbajnok. (LásdMusef)
Törvénysértés – Idegen mibenlét felfedése. Az Urtörvény ide
vonatkozó rendelkezése alapján halálbüntetés vár az elköve-
tó(k)re ha az óslakók gyanút fognak. Az Inváziós Idrend bizton-
ságát szolgálja.
Twiddle szenátor – Delbert JohnRockecenter amerikai kong-
resszusi támogatója.
Utanc – Hastáncosnó, akit Soltan Gris azért vásárolt, hogy
ágyas-rabszolgájává tegye.
Voltár – A 125.000 éve alapított, 110 bolygóból álló Állam-
szövetség központja és létrehozója. Uralkodója a Császár, aki a
Nagy Tanácson keresztül, az Inváziós Idrendet tiszteletben tart-
va irányítja az Államszövetséget.
Vonalugró – Kicsiny úrhajó, mellyel a Voltár Hadsereg akár
száztonnás eszközöket is képes átjuttatni az ellenséges vonalakon.
Whopper, Tennie – Tizenéves lány, aki egyfolytában elcsá-
bítja SoltanGrist.
Wister, Jerome Terrance – J ettero Heller földi neve. Süvöl-
vény kölyök néven is ismert.
831-es relé – LásdPoloskák
27
ÖTVENKETTEDIK RÉSZ
Turn Lordomnak, a Királyi Törvényszék és Börtön fóbírájá-
nak, Kormányzati fóváros, Voltár bolygó, Voltár Államszövetség.
Olordságod, Uram!
Én, Soltan Gris az Általános Szolgálat tizenegyes fokozatú
tisztje, a Voltár Államszövetség (az istenek éltessék Ocsászári
felségét, Gógös Clinget) Szervezet Információs Apparátusának
néhai másodigazgatója, bátorkodom figyelmébe ajánlani a
FÖLDI KÜLDETÉS-t tárgyaló vallomásom hetedik részét.
Most érkeztem el ahhoz a ponthoz, hogy részleteznem kell
legszörnyúségesebb búncselekményeimet, amiket a FÖLDI
KÜLDETÉS során elkövettem.
Nem feltételezem hogy hivatalos büntetés jár egy nemlétezó
személy, mint amilyen Krak grófnó, meggyilkolásának megszer-
vezéséért, vagy azért, mert földlakók tömegének halálát néztem
végig bosszúm végzetes napján. Ezzel ellentétben, noha nem néz-
tem utána a Királyi Törvénykönyvben, biztos vagyok benne,
hogy kíméletlen büntetés jár egy királyi tiszt, mint amilyen
J ettero Heller, meggyilkolásának elósegítéséért.
A legfontosabbnak azt tartom, hogy beszámoljak az esemé-
nyekról, hogy Ön is megbizonyosodhasson afelól, hogy a dönté-
se, miszerint fogva tart nagyszerú börtönében, teljességgel meg-
alapozott és indokolt.
Aljas cselt eszeltek ki ellenem, s így többnejú házasságra lép-
tem Adora Pinchcsel valamint „feleségével" Candyvel. Ez már
önmagában elég lenne ahhoz, hogy bárkit erószakos tettekre sar-
kalljon. Újdonsült feleségem ráadásul megtudta az egyik álneve-
met – amit Törökországban használtam, ahol Szultán bejként is-
mertek – és így házasodott össze velem. Aztán arra kényszerített,
28
hogy más leszbikus párokkal háljak, hogy kizökkentsem óket
pszichiátriai módszerekkel eltorzított szexuális szokásaikból.
Csupán azt nem értettem, hogy ez az egész rettenet miért éppen
velem történik. Hellerrel kellett volna történnie, nem velem!
J. Walter Madison, az elvetemült public relations-szakember a
PR-tankönyvekben szerepló összes trükköt bevetette annak érde-
kében, hogy a címlapra kerüljön „Süvölvény kölyök" Wister
(Heller) története, aki poligám módon házasodott össze Maizie
Spreaddel, Toots Switchcsel és Dolores Pubíano de Cópulával.
Madison egy hamis dublórt szerepeltetett mindenfelé
Heller/Wister helyett hogy híreket kreáljon, és még sajtófotósokat
is beszervezett, akiknek lencsevégre kellett kapniuk Maizie-t és
nagyra nótt hasát, mint Heller erkölcstelen szexuális viselkedésé-
nek végsó bizonyítékát.
De miért rajtam csattant az ostor?
Én voltam az, aki azzal bízta meg a Dingaling, Chase and
Ambo ügyvédi irodát, hogy hamis vádakkal pereljék be Hellert,
és intézzék el hogy tartóztassák le, és zárják óket a Bellevue Kór-
házba – erre mi történt? Engem húzott csóbe Adóra Pinch mikor
feleségül kellett vennem ót és Candyt, így aztánnekem kellett ret-
tegnem attól hogy kiderül a poligámiám! Ez tisztességtelen!
Miért velem történt mindez?
Okos, józan tudományos nyilatkozatokból, melyeket okos, jó-
zan, tudományos szaktekintélyek (különösen azok, melyek orvosi
diplomával rendelkeznek) tesznek, világosan kiderül a számomra
hogy nem létezhet semmiféle kapcsolat aközött ami velem törté-
nik és aközött amit Hellerrel teszek. Persze hogy nem létezhet.
Nevetséges gondolat.
Nem, a rossz dolgokat, melyek velem estek meg, a sorsnak kö-
szönhetem. Vagy Hellernek. Egyértelmú hogy egyiket sem én
okoztam! Mindenki tudja hogy az embereket nem másból, mint
sárból gyúrták. Az összes földi iskolában ezt tanítják, te pedig
vagy elfogadod, vagy kidobnak az évfolyamról.
Így aztán mindenki megtanulja hogy az ember nem más mint
ostoba kémiai vegyületek összessége. Nem tud elóidézni semmit
29
és nem is oka semminek. Az embernek nincs öntudata, nincs er-
kölcsi érzéke, nincs értéke és nincs fontossága, hacsak a hatósá-
gok számára nem fontos valami miatt.
De mi történne ha valakinek az a gondolata támadna, hogy ó
maga felelós a saját helyzetéért.
Mi történne ha valaki elhinné (akár csak egy pillanatra is)
hogy ó nem csak kémiai vegyületek halmaza?
A következó lépés az lenne, hogy az emberek tettekre szánnák
el magukat! Soha többé nem kérnék ki a pszichiáterek vélemé-
nyét. Azt képzelnék hogy képesek megalkotni a saját gondolatai-
kat! A hatóságok elvesztenék kormányzati támogatásukat és dol-
gozniuk kellene, mint mindenki másnak. Az emberek soha többé
nem olvasnák Madison napilapjait.
Mindannyian rájönnének hogy egy hatalmas átverés áldozatai
voltak.
Isteneim, ez veszedelmes!
Elmebetegnek kell nyilvánítani óket! Meg kell bélyegezni
óket! Össze kell roppantani óket! Meg kell ölni ket! Meg kell öl-
ni mindannyiukat! MEGÖLNI! MEGÖLNI!! MEGÖLNI!!!
Hú a mindenit.
Már jobban érzem magam.
Hol is tartottam?
Ó, igen már emlékszem. Éppen arról meséltem milyen ostoba
is vagyok, mivel nagyon jól tudom a pszichiáter elöljáróktól,
hogy egy nagy halom vegyület vagyok, így nem lehetek felelós
semmi rosszért ami velem történik.
Azonkívül Adora Pinch bej volt az, aki odahozta nekem a
leszbikusokat, hogy térítsem vissza óket szexuális teljesítmé-
nyemmel.
Egy valakire sokkal jobban emlékszem, mint bárki másra –
Teenie Whopperre, a tizenöt éves, rágógumin kéródzó ördögre,
neo-punk-rock lemezeire és a kábszereire. Aki állandóan fényké-
peket akart készíteni. Állandóan kábszereket tömött belém, egyi-
ket a másik után. „Itt van Inky, szippantsál ebból egy kicsit,"
mondta. Mit tehettem volna?
30
Rávett, hogy adjak neki ötezer dollárt, hogy órákat vehessen
valami Hong Kong-i kurvától. Bármennyit hajlandó voltam fizet-
ni neki, hogy eltúnjön az életemból.
Egyébként az a cél vezérelt hogy elpusztítsam Krakot és
Hellert, hogy a Rockecenter-féle kábítószerek zavartalanul eljus-
sanak a Voltárra, hogy Lombar Hisst átvehesse a birodalom irá-
nyítását és az utolsó szálig lemészárolhassa a csócseléket. Ez lo-
gikus, igaz?
Nekem csak azt kellett kitalálnom, hogy hogyan vigyem végbe
mindezt.
Hála az audio-optikai poloskáknak, melyeket Heller és Krak
koponyájába implantáltattam, minden eljutott hozzám amit láttak
és hallottak. Nem volt könnyú végignéznem, ahogy Krak a
Squeeza kártyámmal megvásárolta aGolden Sunset jachtot. Kiha-
józott valahová az Atlanti-óceánra, majd otthagyta Hellert mint
valami foglyot Bitts kapitány és legénysége társaságában.
És hogy mit csinált Krak? Vajon valami ártatlan dolgot mú-
velt? Talán új trükkökre tanította Kaliko nevú macskáját? Nem!
J ól láttam a képernyómön, hogy e három ártatlan lány, Maizie
Spread, Toots Switch és Dolores Pubiano de Cópula nyomába
ered. Színpadi jártasságát kihasználva Krak álruhát öltött és kide-
rítette a három lány címét, majd elindult hogy megölje óket! Ó
micsoda egy ördögfajzat. Ezek a szegény lányok pedig nem csi-
náltak mást, csak hazudtak a bíróságnak majd a sajtónak, akik az-
tán oly módon tálalták a történetet, hogy azt a hírekre éhes közvé-
lemény elhiggye. Mi rossz van ebben?
Mikor láttam, hogy Krak a nók nyomába ered, azonnal értesí-
tettem a Dingaling, Chase and Ambo ügyvédi irodát, hogy az a
gyúrött férfi a gyúrött kabátjában kézbesítse a megfeleló iratokat,
és a nó végre rács mögé kerüljön. Ambo riadóztatta a fegyveres
Sasszem Szolgálatot, s azzal bízta meg óket, hogy amint megpil-
lantják Krakot, akinek ötvenezer dolláros vérdíjat túztek a fejére,
azonnal lójék le.
Azt gondoltam, most már lazíthatok, mivel volt még egy adu
ász a kezemben: Dr. Phetus P. Crobe.
31
Crobe sejtsebészként képes volt bármilyen, addig csak képze-
letben létezó szörnyszülött létrehozására, ember és állat kereszte-
zésére. Odahaza a Voltáron különösen csorgott a nyála, ha szóba
került Heller sejtstruktúrájának esetleges manipulálása.
Crobe miután megérkezett a Földre, egy másik tudomány elsa-
játításával kezdett foglalkozni: nagy becsben tartották a Bellevue-
ben, ahol a legjelesebb pszichiátriai elméletekkel gazdagodott a
tudása. Mivel ó is rendelkezett optikai és audio poloskákkal, ké-
pes voltam figyelemmel kísérni a fejlódését, ami nagyszerú pél-
dája annak a hiteles gondolatnak, hogy az ember tulajdonképpen
sárból vétetett.
Krak volt az, aki miatt komolyan aggódtam. Közelebb húztam
magamhoz a képernyójét hogy megpróbáljak rájönni, merre jár-
hat.
Nem volt más dolgom, mint megtudni Krak tartózkodási he-
lyét. Ha sikerül rájönnöm, akkor befellegzett neki.
1. fejezet
Aggodalmasan figyeltem Krak képernyójét, de az nem sok
mindenról árulkodott. Rejtélyes módon éppen egy hálófülkét és
egy halom ruhát nézegetett. El nem tudtam képezni, hogy kerül-
hetett ebbe a szúk szobácskába! Egy perccel ezelótt még egy si-
kátorban járt, a következó percben pedig már odabent volt a szo-
bában. Fura! Idegtépó.
Nem láttam, hogy csinált volna valamit.
Crobe képernyóje felé fordultam. Igen, Crobe éppen akkor lé-
pett be az elóadóterembe hogy megtartsa az elóadását.
Népes társaság gyúlt össze nagyszámú Rockecenter-
alkalmazottal és biztonsági emberekkel. Igen! Maga Rockecenter
is ott volt! Az egyik páholyban üldögélt, melyet különbözó nem-
zetek lobogói borítottak.
A ceremóniamester így szólt – És most Rockecenter-
alkalmazott hölgyek és urak, bemutatom önöknek napjaink ra-32
gyogó képességú tudósát, aki szédító magasságba juttatta a pszi-
chiátria tudományát, bemutatom önöknek a nemesek legneme-
sebbikét, a pszichiáterek pszichiáterét Dr. Phetus P. Crobe-ot.
Rockecenter tapsolni kezdett.
Crobe azonnal munkához látott. Most is mint mindig, komoly
szakember benyomását keltette. J elt adott, mire egy hordágyat
gurítottak fel a katedrára. Egy nó feküdt a hordágyon leszíjazva.
Hatalmas kerek hasa volt. Rémülten bámult a hallgatóság felé,
megpróbálva kiszabadítani leszíjazott végtagjait, hogy elmene-
külhessen.
– Elraboltak! – sikította. – Engedjenek el! A férjem egy szaj-
hával akar élni. Odaadott...
Crobe durván rátenyerelt a nó szájára. Rámordult az asszisz-
tensére. – Be kell tömnöm neki szája. Zavarja tudományos eló-
adás!
Szabadon maradt kezével ismét jelt adott. Egy gépet gurítottak
a katedrára. Az asszisztensek azonnal elektródákat erósítettek a
nó fejére. Crobe megmarkolta a gép fogantyúját, majd miközben
elkapta a kezét a nó szájáról, lenyomta a fogantyút. Felirat jelent
meg a képernyójén:
ÖRÖM
Elektromos szikrák és ívek sisteregtek a levegóben. A nó teste
megfeszült. Csikorgás és ropogás hallatszott, ahogy összeszorítot-
ta a fogait. Aztán már csak mozdulatlanul feküdt. Crobe az elózó
állásba tolta a fogantyút, intett a kezével, mire az asszisztensei le-
vették a gép elektródáit a nóról és elviharzottak vele.
Crobe kuncogni kezdett. A képernyójén a következó szó jelent
meg:
VIDÁMSÁG
– És most – mondta –, hogy kigyógyítottuk miénk paciens az
ellenkezés nevú elmebetegségból, kezdhetünk. Ezt a lányt az el-
33
meorvosi szakértó küldte Bellevue-be. Mikor megvizsgálok – s
ekkor a hangja rémült és felháborodott hangsúlyt kapott –, úgy ta-
lálok, hogy TEHER-ÁLLAPOTOS!
Undorral teli káromkodás hallatszott a zászlókkal díszített
Rockecenter páholyból.
Crobe biccentett a páholy felé majd folytatta. – A terhesség az
elmebetegségból származó legszörnyúbb búncselekmény, mely a
nói evolúcióból származik, amit a fekete özvegy génelmélet írja
le!
– Halljuk, halljuk! – kiáltott Rockecenter a páholyból.
– Én nem merem állítani, hogy ez a legcsodálatosabb elmélet
megállja a helyét a pszichiátria minden területében. Ez lenni dok-
tor Kutzbrain tanult kollégám szakterülete. DE ez szolgáltat ne-
kem bizonyíték. A magzat az evolúciós fejlódésének kritikus stá-
diumában AZ ELMÉLET HELYESSÉGÉT IGAZOLJ A!
Hatalmas kést húzott eló, majd egy eróteljes mozdulattal vé-
gighúzta a nó hasán.
A bór és a hús kettévált!
Vér tört eló a hasítékból!
Crobe hatalmas kampókat fogott, melyekkel kitágította a nyí-
lást és félrehúzta a beleket.
Hatalmas csipeszt fogott a kezébe és benyúlt vele a nó hasába.
EGY TARANTULAPÓKOT HÚZOTT EL A
HASÜREGBL!
Egy hatalmas szórös pók kapálózott a csipesz végén!
Kirántotta magát a csipeszból majd a legalább nyolc hüvelyk
átmérójú pók keresztülszaladt a katedrán!
A hallgatóság felsikított.
Crobe elóhúzott egy házi készítésú lézersugárpisztolyt, melyet
minden bizonnyal ó maga fabrikált Célba vette az óriáspókot és
tüzelt. A pók, mint valami pattogó szórös labda, felbukott.
Crobe odalépett az állathoz és csipeszekkel felemelte. J ó ma-
gasra tartotta. – Látják? Dr. Kutzbrainnek lenni igaza! Az egyik
nóben fejlódik ki a másik!
Az egyik asszisztens így suttogott – Ez a nó meghalt.
34
– Rászolgált! – üvöltötte Crobe. – Egy hímnemúvel közösült!
– Aztán így üvöltött a hallgatóság felé – A pszichiátriai születés-
szabályozás a legéletbevágóbb program, amit az emberiség vala-
ha kitalált! TÁMOGASSÁK!
Rockecenter talpra ugrott és hisztérikusan tapsolni kezdett.
Hogy-hogynem, senki nem csatlakozott hozzá a zsúfolásig meg-
telt elóadóteremben.
A biztonsági fónök jelt adott.
Körben a hatalmas elóadóteremben a biztonsági emberek az
alkalmazottakra emelték automata fegyvereiket.
– TAPSOLNI! – üvöltötte a biztonsági fónök.
Az alkalmazottak azonnal tapsviharban törtek ki.
Crobe meghajolt. Büszkén leballagott a katedráról hogy visz-
szamenjen a Bellevue-be, ahová reményem szerint, és ha az iste-
nek is úgy akarják, hamarosan elküldhetem Krak grófnót! Ha
megéri.
Lehet hogy nem jut Crobe kezére, de akkor egy másik pszichi-
áter fogja megkaparintani, aki ugyanolyan hatékony munkát fog
végezni rajta.
Ó, micsoda élvezet lesz látni a hulláját ugyanúgy szétmarcan-
golva, ahogy ez a nó végezte a katedrán!
(Bíííp) meg!
2
2
*A hangdiktaíró, amellyel ezt a regényt eredetileg írták, a Monte
Pennwell által jogszerúen gyártott hangíró, valamint a fordító, aki az Ön szá-
mára érthetó nyelvre ültette a szöveget, mindannyian tagjai a Géptisztasági
Egyletnek, amely többek között a következó rendelkezést hozta: „ Ezen készü-
lékek nagyfokú érzékenysége és fogékonysága miatt, valamint a biztosítékok
szétrobbanásának elkerülése érdekében elrendelem, hogy az ilyen és ehhez ha-
sonló készülékekben múködó robotagyak a szövegekben elóforduló káromko-
dásokat és buja kifejezéseket „(bíííp)" hanggal fedjék le. A gépeket még verés-
sel sem lehet arra kényszeríteni, hogy a (bíííp) használatától eltekintsenek, és
az átkozódásokat vagy káromkodásokat elismételjék. Minden további erófeszí-
tés, ami szabálytalanságra készteti a készüléket, engedélyt ad a gépnek arra,
hogy múködésképtelennek tetesse magát. Ez az alapszabály szükségszerú kö-
vetkezménye a gépekbe ültetett küldetésnek, ami arra irányul, hogy minden
körülmények között megóvják saját biológiai rendszerüket." – A fordító
35
2. fejezet
Krak grófnó képernyóje továbbra is rejtély maradt. Vajon mire
készül? Hirtelen egy hatalmas kivilágított valami elé érkezett.
Aha! Egy diszkó! Harlot Haven, világította a neonfelirat.
Bement!
Hangos neo-punk-rock vágta mellbe, ahogy kinyitotta az ajtót
hogy befurakodjon a tömegbe.
Rávetettem magam a telefonra. Ambo válaszolt.
– A prédája épp most lépett be a Harlot Haven nevú diszkóba
– üvöltöttem.
– Azt gondoltam hogy a lányok lakására fog menni.
– Hát persze hogy oda megy. Csak most beugrott egy diszkó-
ba. Küldje ide gyorsan a hivatalsegédjét! És tartsák megfigyelés
alatt a lakást!
– Azonnal! – mondta Ambo.
Letettem.
Krak grófnó keresztülfurakodott a vadul rángatózó tömegen
egészen egy asztalig, ahol egy pincér éppen papírpénzt gyömö-
szölt a zsebébe. Az asztal közel volt a falhoz, és egy kissé a tán-
colók fölé emelkedett. Kiváló helyszín volt ahhoz, hogy csapdába
ejtsenek valakit.
Krak leült. Tekintete a terem túloldalát pásztázta. Mind a há-
rom lány ott ücsörgött! Nem mentek haza! A grófnó a diszkóig
követte óket!
A szegény ártatlan teremtések koktélokat vedeltek és vihogtak.
Toots Switch ismét behúzott egyet Maizie nagy kerek hasába, mi-
re Dolores visító nevetésben tört ki.
A táncolók körbe-körbe forogtak. Színes fények pásztázták
óket. A neo-punk-rock banda tagjai, hatalmas tolldísszel kopaszra
borotvált fejükön, hangszereikkel ugrabugráltak a színpadon, fül-
süketító lármát csapva.
Három fiatal férfi lépett a lányok asztalához. Nyilvánvalóan
nem ismerték a lányokat, mivel gyors bemutatkozás következett.
Az egyik fiatal férfi fehér, a másik latin, a harmadik fekete bórú
36
volt. Mindhárman neo-punk-rock divat szerúit öltöztek – tolldíszt
viseltek és flítteres ágyékkötót. Bármit is mondtak a lányoknak,
az beleveszett a lármába. A lányok hellyel kínálták óket, majd
itatni kezdték a srácokat a saját poharaikból. A fehér fickó felhúz-
ta Dolores blúzát és benyúlt alá. Dolores sikítva felnevetett.
– Ringyók – motyogta Krak grófnó és megvetó módon bele-
kortyolt a 7Up-ba, amit nem sokkal azelótt rendelt.
Hirtelen két srác lépett Krak grófnó, asztala felé. – J össz tán-
colni? – kérdezte az egyik felemelve neo-punk-rock ágyékkötójét.
A két fickó a következó pillanatban versenyt sikítozott egy-
mással, majd mind a ketten elmenekültek. Nem értettem mi tör-
ténhetett. A grófnó még csak le sem vette az ajkáról a 7Up-pal teli
poharat. Még csak meg sem rezdült. Minden bizonnyal sípcsonton
rúgta a két fickót az asztal alatt. Azok ott hárman a terem túlsó
végén tánchoz készülódtek. Új nóta kezdódött, vad, szexuális
töltetú dobütésekkel, miközben színes fények kavalkádja lüktetett
a zene ritmusára. A három lány, köztük Maizie hatalmas hasával
befurakodott a táncolók közé, majd tülekedni és dörgölózni kezd-
tek a partnereikkel. Az énekes is belekezdett:
Sikáld, sikáld fényesítsd
dörzsöld újra meg újra ha
nem jó velem édesem
lógasd inkább kútba!
Százhuszonnégy szajha
ugrándozik nevetve Vedd
el a botodat és tanítsd
ket móresre! Sikáld,
sikáld, fényesítsd dörzsöld
újra meg újra.
– Undorító – motyogta Krak grófnó. A megjegyzés azonban
nyilvánvalóan a két neo-punk-rock fickónak szólt, akik Toots
Switch partneréül szegódtek, és akik ágyékkötójüket emelgették,
miközben a lány sikongatott a boldogságtól.
37
Krak grófnó mozgolódásra lett figyelmes, ami az ajtó körül
támadt. A gyúrött fickó a gyúrött kabátjában, fején gyúrött kalap-
pal éppen átpréselte gyúrött arcát az ajtóban várakozó tömegen.
Sikerült bejutnia a terembe. Kihasználta a két szám közti nyu-
galmat, és igyekezett mindenkit végignézni a rendelkezésre álló
idó alatt.
Krak grófnó tekintete visszatért a bejárathoz. Grafferty fel-
ügyeló jelent meg az ajtóban két járór társaságában, mintha a hi-
vatalsegéd kísérói lennének. Aha! Akcióba léptem! A Dingaling,
Chase and Ambo ügyvédi iroda mozgásba lendült!
Ahogy a rendórök megjelentek a teremben, a tömeg nyugta-
lankodni kezdett.
A hivatalsegéd keresztül-kasul átkutatta a termet. Mindenkit jó
alaposan megnézett magának. Felbódült a következó zeneszám, a
küldöncöt pedig taszigálni kezdték.
A fickó felrohant az emelvényre, az asztalok közé.
Belebámult Krak grófnó arcába.
Aztán TOVÁBBROHANT ÉS MÁSOK KÉPÉBE BÁMULT
BELE!
Elámultam.
Hogy nem ismerte fel? Aha, mégis felismerte. Visszatért és
most ismét Krak grófnót méregette, mivel megláttam a fickót
Krak látómezejének szélén.
Krak grófnó az ajkához emelte a tenyerét. Mi lehet a kezében?
Grafferty felügyelóre szegezte a tekintetét, aki az ajtó mellett állt.
Aztán a tenyerébe lesett. Egy kicsiny csó. Megnyomott rajta egy
aprócska gombot. Aztán a csó egyik végét a szájába vette, a csö-
vet Grafferty felé irányította és belefújt.
Döbbenet jelent meg Grafferty arcán. Hirtelen a zenét is túlki-
abálva elordította magát – JEGESMEDVÉK! EMBEREK!
TARTÓZTASSÁK LE EZEKET A JEGESMEDVÉKET!
Az emberei berontottak a terembe, majd gumibotjaikat lóbálva
és nagyokat sózva azokra, akik az útjukba kerültek, üvöltözni
kezdtek – Le vannak tartóztatva!
Grafferty folyamatosan ordított – J EGESMEDVÉK!
38
A diszkó vendégei a kijáratok felé iramodtak.
A banda egy emberként vetódött a színpad mögé. Menekülé-
süket a felboruló hangszerek csörömpölése kísérte.
Az emelvényen is rohangálni kezdtek a vendégek. A gyúrött
fickó bepréselte magát a tülekedó tömegbe.
Krak grófnó felállt, kiitta a 7Up-ját és fogta a retiküljét. Ekkor
vettem csak észre, hogy a karja, s valószínúleg az egész teste is
sötétbarna!
Óvatosan lépkedett. A gyúrött fickó már a padlóra került. Tud-
tam, hogy meg fogja tenni!
Rendkívüli pontossággal rátaposott a fickó arcának kellós kö-
zepére. Aztán csavarintott egyet a lábával!
A felfordulás lassan lecsillapodott.
Az egyik zsaru így kiáltott – Egyetlen jegesmedvét sem talál-
tunk, felügyeló.
– J EGESMEDVÉK! – üvöltötte Grafferty. – Tartóztassák le
óket valahogy!
Az egyik zsaru Krak grófnó mellé keveredett. Szinte már min-
denki elszelelt. – Jöjjön velem! – mondta a rendór a gumibotjával
hadonászva.
– Én nem vagyok jegesmedve – felelte Krak grófnó.
– J a, bocsásson meg – szólt zavarodottan a rendór.
Krak ellépett Grafferty mellett, aki még mindig az ajtóban állva
üvöltözött. Krak grófnó kihúzott valamit a rendórfelügyeló
nyakából, de oly gyorsan tette mindezt, hogy a mozdulat elmosó-
dott a képernyómön. Ekkor jöttem rá, hogy mit múvel ez a (bíííp).
Egy Voltár Szeme és Füle-féle tüskét használt, amit ha beleszúr-
nak valakibe, az olyasmit lát és hall, ami azt sugallja neki, hogy
megórült. Csakhogy Grafferty soha nem gondolta volna magáról,
hogy megbolondult, ehelyett saját interpretációjával egészítette ki
az általa látott látványt.
Hirtelen elfeketedett a grófnó képernyóje. Fogalmam sem volt
mi történhetett. Egy hang – Bang-Bangé! Tompán hallatszott,
mintha a taxi válaszfalán szúródött volna keresztül. – J ézusom,
Miss Joy. Azt hiszem valaki csóbe húzott minket. Megvannak a
39
képek?
– Azt hiszem sokkal jobbakat is tudunk szerezni – felelte Krak
grófnó. – Öt fiatal férfival távoztak. Gyerünk a lakáshoz. Kevés
az idónk.
Motorbógés. Aha, valamilyen jármúvel utazik.
– Bang-Bang – szólt Krak – összezavarodtam. Hogy hívják a
primitívek ezt az idótöltést?
– Neo-punk-rock – felelte Bang-Bang – nagyon felkapták
mostanában.
– Hmmm – hümmögött Krak grófnó, csakúgy magában. – De
miért állva csinálják?
Hátradóltem. Én már megtettem a magamét. A nó egyenesen a
felállított csapda felé rohant, szembe a rászegezódó puskacsóvel!
3. fejezet
Krak képernyójén már jó ideje csak feketeség látszott. Csupán
a városi forgalom zaja, valamint autójuk motorjának zümmögése
hallatszott. Bárcsak tudtam volna milyen jármúvel közlekednek:
nagyon különösnek túnt, hogy nincsenek rajta ablakok. Ébernek
kell lennem, gondoltam. Elóbb vagy utóbb a nó rá fog nézni az
autójukra egy világosabb helyen, és lehet, hogy még a rendszám-
táblára is vet egy pillantást. A rendszámok életbevágóan fontosak
bármilyen rendórségi akció esetén, hiszen csak akkor lehet igazán
zaklatni a polgárokat, ha a jármúveiket rendszámmal látják el. Ez
a morfondírozás azonban csak arra szolgált, hogy elüssem vele az
idót. Ti jó istenek, Bronx nagyon messze van Manhattantól autó-
val.
Aztán a jármú lassított. Alacsony sebességgel haladt egy dara-
big, majd ismét felgyorsult. Bang-Bang hangja hallatszott: – Miss
Joy. Azt hiszem valaki ismét csóbe húzott minket. Négy bizton-
sági embert számoltam meg, miközben bementünk abba a bér-
házba. Géppisztolyuk volt. Már vártak minket. Azt hiszem jobban
teszem, ha visszaviszem a hotelba.
40
Csend. Aztán – Bang-Bang, van itt a közelben rendórórs?
– Megnézem. De a Jesszusát, asszonyom – már megbocsásson
– ha rendóröket hoz a nyakunkra, azok egy-két szóból elkapnak
minket. A rendórök soha nem fognak nekimenni ezeknek a biz-
tonsági embereknek. Ezek KEMÉNYEKNEK látszanak!
– Menjünk a rendórórsre.
– Ez nekem nem tetszik, Miss Joy. És azt sem tudom hogy
merre van. Egy büszke ember, mint amilyen én is vagyok, ritkán
süllyed odáig, hogy alvilági rendórökkel komázzon.
Fény gyúlt. Krak egy szúk fülkében ült. Keskeny fekhely volt
elótte egy halom ruhával, valamint egy kicsiny ajtó, ami valószí-
núleg a sofórüléshez vezetett. Mi lehet ez a jármú? Krak most ép-
pen egy telefonkönyvet lapozott fel arendrség fejezetnél.
– 435 Grassy Meadows Lane – mondta. – Menjünk oda.
– Mi van ott?
– A Metropolitan Szervezett Búnözés Elleni Osztag, bronxi
alosztály.
– Szervezett búnözés? – kérdezte Bang-Bang.
– Azzal van dolgunk – felelte a grófnó. – Gyerünk!
A motyogó Bang-Bang áthajtott néhány keresztezódésen, majd
ismét megálltak. – Rendben, Miss Joy. De ne felejtse el amit
mondok. Rendórökkel cimborálni még annál is alávalóbb, mint
összeszúrni a levet a hadsereggel.
– Gyere ide hátra.
Az ajtó kinyílt, majd az apró termetú Bang-Bang kimászott a
kormánykerék mögül. Lekuporodott és a grófnót figyelte. Krak
grófnó kicsiny csomagot tartott a kezében. Ez állt rajta:
Voltár Szeme és Füle
Követés kényszerító: helyezze az A egységet a végrehajtó
személyre, a B egységet pedig helyezze az alanyra vagy az
alanyba. A B egység kényszeríteni fogja az alanyt hogy kövesse a
végrehajtó személyt, ha nem teszi, elviselhetetlenül fogja érezni
magát. Ezen eszköz használatával zavarba ejtó helyzetekbe lehet
41
kényszeríteni az alanyokat, és be lehet szerezni a szükséges bizo-
nyítékot a váláshoz vagy a kivégzéshez.
A grófnó aktiválta az A egységet, majd rátúzte Bang-Bangra.
Olyan volt mint egy kitúzó – mint valami klubtagsági jelvény.
Aztán Krak átadta neki a B egységet is.
Bang-Bang a szerkezetre meredt. Leginkább egy kis darab sö-
tét ragasztószalagra hasonlított.
– És most, Bang-Bang – mondta Krak grófnó – bemész ide,
körülnézel, keresel egy rendórnót, ezt ráragasztod, és visszajössz
ide. A nyomodban lesz.
– Azt már nem – felelte Bang-Bang. – Ezt akkor csináltuk,
mikor gyerekek voltunk, és mindig elkaptak minket. Én nem do-
bálok meg egyetlen zsarut sem csak azért hogy megkergessen.
Krak grófnó türelmes szavakkal elmagyarázott néhány részle-
tet.
Nem vártam meg hogy befejezze. Új lehetóség adódott!
Felkaptam a telefont. Fellapoztam a telefonkönyvet. Felhívtam
a szervezett búnözés elleni osztag bronxi alegységét.
Az ügyeletes órmester válaszolt.
Sürgetóen így szóltam – Egy földönkívüli ördögfajzat áll a
maguk rendórórse elótt! Éppen most küld be egy démont, hogy az
elragadja és megerószakolja az egyik rendórnót az órsról!
– Sok sikert hozzá – felelte az ügyeletes órmester. – Mással
szórakozzon! – Ezzel letette.
Ez nem sikerült. Ott ültem tehetetlenül. Na mindegy, azok a
biztonsági emberek ott a bérháznál tudják a dolgukat.
Bang-Bang elhúzott egy jókora oldalajtót. Az utca túloldalán
álló rendórórs megjelent a képernyómön. Bang-Bang kilépett a
kocsiból és kissé ideges léptekkel átment az utcán, fel a lépcsón,
majd eltúnt az épületben. A grófnó figyelt. Bang-Bang nem jött.
Teljesen világos volt, mit forgat a fejében a grófnó. A bigámiát, a
házasságtörést és más hasonló búncselekményeket halállal bünte-
tik az Államszövetségben. Az az egyetlen módja a válásnak, hogy
a válni szándékozó ilyen búncselekménybe keveri a házastársát,
akit aztán kivégez az állam. Most Krak el fogja rabolni a rendór-
42
osztag egyik tagját, megerószakoltatja Bang-Banggal, fotókat ké-
szít az aktusról, melyekkel aztán megzsarolja a rendórnót, hogy
az tartóztassa le a három szegény szerencsétlen lányt! Mi ezt így
csinálnánk az Apparátusnál. A grófnó nagyon jól tudta hogy mi-
lyen módszereket használ az Apparátus: ó maga is az Apparátus
áldozata volt.
Bang-Bang elókerült. Óvatos léptekkel ballagott le a rendórórs
bejáratához vezetó lépcsón. Kivágódott az ajtó a háta mögött.
Egy magas rendórnó futtában húzta magára sötétkék rendórkabát-
ját.
Bang-Bang átsétált az utcán a kocsijuk felé. A magas rendórnó
megigazította a sapkáját és követte Bang-Bangot.
Bang-Bang megállt a nyitott ajtó mellett és a körmeit vizsgál-
gatta. A rendórnó átvágott az utcán egyenesen Bang-Bang felé.
Atlétikus termetú, barna hajú nó volt, aki zord arcvonásai ellenére
nem volt csúnya.
Bang-Bang beugrott az ajtón és besurrant Krak mögé. A gróf-
nó ott bujkált a sötétben.
Szerettem volna figyelmeztetni a rendórnót, „Ne, ne! Ne száll-
jon be abba a kocsiba. Szégyen vagy halál leselkedik magára
odabent." Csakhogy mérföldekre voltam a jelenet helyszínétól,
így csak nézhettem a lassan kibontakozó tragédiát.
A nó belépett a szélesre tárt oldalajtón.
Sziszegés hallatszott.
Gáz! A grófnó gázkapszulát használt! Ó, mintha az Apparátus
dolgozna! (Bíííp) meg, miért nem akadályoztam meg, hogy ellop-
ja azt a Zanco-féle készletet! A jármú ajtaja becsukódott.
Mozgolódás támadt a kocsi sötét belsejében. Bang-Bang visz-
szamászott a vezetófülkébe. Egy pillanatra világosság támadt a
kocsi hátsó terében, mikor Bang-Bang kinyitotta a vezetófülkéhez
vezetó ajtót.
A jármú elindult.
Katt. Krak felkapcsolta a kocsi belsó világítását. Ott feküdt a
rendórnó ájultan. A grófnó fürge mozdulatokkal lehámozta az ál-
dozatról az egyenruháját. A nót a hálóhelyre fektette. Spárgával
43
összekötötte a lábát és a kezét.
Már vártam hogy mikor áll meg a kocsi, hogy Bang-Bang
megerószakolja a nót.
A grófnó most levetette a saját ruháját.
Milyen szörnyúségnek leszek a szemtanúja, rémüldöztem. Mi-
lyen perverzíónak? A grófnó talán leszbikus? Ezt sosem feltéte-
leztem. Nincsenek leszbikusok az Államszövetségben. Ha bármi
ilyesmire fény derül, az érintetteket azonnal kivégzik. Ott feküdt
a rendórnó anyaszült meztelenül. A voltári törvényeket felhasz-
nálva talán most ráhúzhatom a vizes lepedót a grófnóre, gondol-
tam. De a földi törvények is használhatók, mivel a rendórnó a
New York-i rendórség szervezett búnözés elleni osztagának a tag-
ja, és nem fog késlekedni a válaszlépéssel mikor tudatára ébred
hogy megerószakolták.
De valami nem volt rendjén. A grófnó hozzá sem ért a nóhöz.
Krak egyszerúen csak felhúzta a nó ruháit. Még egy takarót is
ráterített a rendórnóre.
Micsoda pocsékolás, gondoltam. Ha Krak helyében lettem
volna, megerószakoltam volna az áldozatot pont úgy, ahogy a
tankönyvek leírják. Lehet hogy nem értem egészen tisztán Krak
grófnó indítékait és normáit, túnódtem. (Bíííp) meg, képtelen va-
gyok kiismerni, mérgelódtem.
Krak most a saját arcával múvelt valamit. Lekapcsolta az autó
belsó világítását. A jármú megállt.
– Itt vagyunk – szólt Bang-Bang.
Mi az istenek szerelmére készülhet Krak grófnó? A rendórnó
csak öt-tíz percig lesz öntudatlan állapotban. Kraknak lassan nem
marad ideje arra, hogy megerószakolja és elkészítse a fényképe-
ket.
Krak grófnó meg csak egyszerúen kinyitotta az ajtót.
Ó, ez a Manco ördög próbára teszi a türelmemet.
4. fejezet
44
Mikor Krak grófnó kilépett a jármúból nem tette meg nekem
azt a szívességet hogy hátrapillantson. Egy repedezett járdán bal-
lagott, roskatag fák alatt, törött üvegú kandeláberek gyatra fényé-
ben. Egy táskát cipelt.
Elérte a következó utcasarkot.
A bérház!
Két biztonsági ór strázsált a kapu elótt. Géppisztolyuk vagy
puskájuk volt. Éberen kémlelték az utcát.
Krak grófnó egyenesen eléjük lépett. A fickók gyanakodva
méregették.
Krak egy igazolványtokot lengetett meg az orruk elótt. –
Maude Trick nyomozó – mondta nem a saját hangján. –
Metropolitan rendóri egység. Az a három (bíííp) és a kanjaik
megérkeztek már?
– J a – felelte az egyik nagy darab biztonsági ember.
– Némi bonyodalom támadt a diszkóban. Az egyikük nem fi-
zette ki a marihuánáját, és meglépett. Ki kell vizsgálnom az
ügyet.
– Az lehet – mondta a keménykötésú biztonsági ember –, de
elótte le kell ellenóriznem magát. Támadás fenyegeti az épületet,
nekünk pedig túzparancsunk van. Maradjon itt.
A fickó bement a házba.
Hirtelen összeállt elóttem a nó terve! Felkaptam a telefont és
tárcsáztam. A következó válasz érkezett. – Dingaling, Chase and
Ambo. Ha be akar perelni valakit amiért elcsúszott az illetó járdá-
ján, vagy más nagy horderejú dolog miatt, a sípszó után mondja
el a részleteket és adja meg a címét.
Üzenetrögzító! Már bezártak!
Hogy tudnám felhívni ezt a két biztonsági embert?
Ismertem a címet. Ha tudod a címet, megtudhatod a telefon-
számot. Kapkodva tárcsáztam a tudakozót. Szövetségi nyomozó-
nak adtam ki magam és a telefonszám után érdeklódtem. A sze-
memet eközben a képernyón tartottam.
A biztonsági ember visszajött. – J a – mondta Krak grófnónek
– a fónöke azt mondta, hogy maga dolgozik az ügyön. De azt hi-
45
szem jobb lesz ha én is fölmegyek magával. Ennek az öt fickónak
már eléggé elborult az agya.
– Milyen támadás fenyegeti az épületet? – kérdezte Krak gróf-
nó az iménti zaklatott hangon.
– Egy virágárusnak öltözött ördögfajzat réz cipósarokkal – fe-
lelte a biztonsági ór. Ahogy észrevesszük, tüzelni fogunk. De
mindenki mást is szemmel tartunk aki gyanús. A cégünk a haté-
konyságáról híres.
– El is hiszem – mondta Krak grófnó. – Én biztos nem kockáz-
tatnám meg hogy megzavarjam magukat. Felugrok pár percre.
Ezek a marihuánaszívók soha nem válaszolnak világosan.
– Az egyszer biztos – felelte a biztonsági ór. – Ha furcsa zajo-
kat hallanék odafentról, azonnal ott vagyok.
Krak belépett az épületbe. Beszállt a liftbe. Felment majd kilé-
pett a folyosóra.
Még egy biztonsági ór!
Az ór az ajtó elótt ácsorgott. – Nem mehet be – mondta.
Krak meglengette az igazolványt – A társai odalent a kapuban
már leellenóriztek. Menjen be aztán kérdezze meg ha nem hiszi.
– Minden a feje tetején van odabent – mondta a fickó.
Szexorgia. De rendben, megkérdezem. – Felemelte a fegyverét és
kinyitotta az ajtót.
Hangzavar tört eló a szobából. Neo-punk-rock! Szenvedélyes
kiáltozások!
A biztonsági ór belépett. Krak követte. Egy folyosóra jutottak.
A nyitott ajtón keresztül be lehetett látni a nappaliba.
A tudakozó eközben megadta a telefonszámot. Kapkodva tár-
csáztam. Ha még azelótt megcsörrenne a telefon mielótt az ór
felhívja a társát, akkor gyózelmet aratok, Krak grófnó pedig el-
bukik!
Az ór keresztülbotorkált a nappalin. Vigyáznia kellett hova
lép.
A padlót elborították a vonagló, egymásba gabalyodott testek.
Kiáltások és nyögések vegyültek az üvöltó neo-punk-rockkal. Az
ór zavarodottan lépkedett a vonagló testek között. A telefon né-
46
mán, érintetlenül állt az asztalon. Ujjaim a számokat keresték.
Krak grófnó a zsebébe lesett majd elóhúzott valamit. Eközben
nem láthattam hogy mit csinál a biztonsági ór.
Tárcsáztam a telefonszámot!
Krak grófnó a szobaajtó felé nyúlt. Bedobott valamit a nappa-
liba, ó maga azonban a folyosón maradt, majd rázárta az ajtót a
bent lévókre.
Hallottam ahogy odabent csörög a telefon!
Még idóben. Az ór még nem hívta fel a társát. Az ór felvette a
telefont. A telefonkagylóban is meghallottam a kiáltásokkal és
nyögésekkel kevert neo-punk-rockot. -Sasszem Security – mond-
ta az ór a telefonba.
– Szövetségi nyomozó vagyok. Az istenek szerelmére az a
rendórnó...
VONK!
Tisztán hallatszott a telefonban.
Kék fénycsík jelent meg a szoba és a folyosó közti ajtó hasa-
dékában.
KÉKVILLANÁS!
– Halló! – sikítottam a telefonba.
Csupán a neo-punk-rock zene válaszolt.
– ÁÁÁÁÁÁÁÁUUUUUUUUUU!
5. fejezet
Krak grófnó kinyitotta a nappali ajtaját.
A lemezjátszó túje már kifutott a barázdákból s a lemez köze-
pét karcolta.
Összeszámolta a padlón fekvó elernyedt testeket, s közben un-
dorral fintorgott.
A biztonsági ór a telefonasztalkára rogyva feküdt. Lelógó ke-
zéból kiesett a telefonkészülék. Félelem suhant át rajtam. Krak
grófnó még odakint a folyosón hallotta a telefoncsörgést!
A készülékhez lépett. Felemelte a kagylót a padlóról és a fülé-
47
hez tartotta!
– Ki az? – kérdezte.
Teljesen ledermedtem!
Közvetlen kapcsolatban álltam Krak grófnóvel.
Hozzám beszélt!
Ó, Istenek, a vérnyomásom a mennyezetig szökött.
Egy hajszál választott el attól, hogy leleplezzen ez a veszedel-
mes grófnó!
– Ki az? – ismételte. – Hallom hogy lélegzik.
J ézusom! Gyorsan visszafojtottam a lélegzetemet!
Lehet hogy a szívverésemet is hallja?
Lehet hogy le tudja nyomozni a hívást! Hiszen rendórnónek
adja ki magát. Talán még le is tartóztathat szervezett búnözés mi-
att!
Higgyék el, halálosan rettegtem. A képernyón is jól láttam
hogy velem beszélt!
Abban a pillanatban belém hasított a félelem. Mi lesz hogyha
elszólom magam.
Nagyszerú ötletem támadt! Le fogom tenni a telefont.
Csakhogy nem tudtam parancsolni az izmaimnak.
Keserves koncentrálással, ami az életösztönömból fakadt,
munkára fogtam az izmaimat.
Rátettem a telefonkagylót a készülékre, majd emberfeletti eró-
feszítéssel lefejtettem róla az ujjaimat.
Leroskadtam és üveges tekintettel bámultam a képernyót.
Majdnem elkapott.
Vajon mit tenne, ha rájönne, hogy New Yorkban vagyok! Mit
csinálna ha megtudná hogy én koslatok utána?
MEGÖLNE!
A kezem reszketni kezdett. A sárga ember hullája, akit Krak a
szemem láttára gyilkolt meg a Voltáron, ott hevert a szobában,
azon a helyen, ahol addig a képernyó állt. Kifejezéstelen tekintet-
tel bámult rám. Így szólt... Nem, Torpedó volt az. Az ó hangját
hallottam...
– Várjon egy percet Gris – mondtam. – Ez az idópont nem a
48
legalkalmasabb arra hogy megórüljön.
– Ki az? – kérdeztem.
– Gris vagyok a Voltár Szervezett Információs Apparátusából,
a 451-es részleg, a Blito P3 részlegigazgatója. Hogy mennek a
dolgok?
– Rettenetesen, – feleltem. – Hogy van Lombar Hisst mosta-
nában?
– Ó, nagyszerúen – feleltem. – Jól sikerült a vadászat a Blike-
hegységben?
– Túrhetóen. Most hogy Hellerré változtam...
– POFA BE! – sikítottam.
Ennek nem sok hasznát vettem. Egy másik hang szólalt meg a
szobában!
– Mi az isten haragját ordítozik Inkswitch? – Adora volt az. –
Nem volna szabad erószakos tévémúsorokat néznie ha így sikol-
tozik tólük.
Rendszerint utáltam ha piszkáltak, most azonban örültem neki.
Hazaértek.
Adora becsukta az ajtót.
Nagyon kevés józanság maradt körülöttem, amit segítségül
hívhattam.
A képernyóre pillantottam.
Krak grófnó a lakásban kutatott, a szekrényajtókat nyitogatta –
leveleket keresett? Papírokat? Boldog voltam, mivel semmi olyat
nem fog találni, gondoltam, aminek közvetlen hasznát veheti a
három nóvel szemben. Minden bizonnyal semmi olyasmit nem
fog találni amit találni szeretne.
Észrevettem valami rettenetes dolgot. Kesztyk! Egy pár
Zanco-féle MUTÉTI KESZTYUT húzott a kezére. Magasabbra
húzta a kesztyú szárát, miközben az összefonódott testek felé kö-
zelített. Fel akarja darabolni óket? A szegény szerencsétlen áldo-
zatok eközben ájultan hevertek a padlón, az ördögfajzat Krak kö-
nyörtelen tekintete elótt! Visszatartottam a lélegzetemet. Krak
megszólalt.
– J óságos istenek – motyogta – ezek a primitívek biztosan
49
szex közben gabalyodtak így össze. – Úgy túnt, fogalma sincs ró-
la, hogyan válassza szét óket. Aztán mégis nekilátott. Megmar-
kolta a dél-amerikai fickó bokáját, kirángatta az emberhalomból
és nekitámasztotta a falnak. A fekete bórú fickót a csuklójánál
fogva vonszolta el a falig. Szépen egymás mellé ültette óket.
Toots Switch lába között megtalálta Dolores fejét majd óket is
beültette a sorba.
– Fúj – mondta az utolsó, szónyegen heveró nó, Maizie Spread
láttán. – Ti primitívek, még fürdeni sem szoktatok! – Maizie-t is a
falhoz vonszolta majd odaültette a többiek mellé. Ezután a há-
rom, falnak támasztott nót méregette. – Ó, milyen igazságtalan
voltam Jetteróval! Egy ujjal sem nyúlna ilyen dögökhöz.
Szék után nyúlt. Valami hevert a széken. Már majdnem félre-
hajította, aztán mégis inkább megnézte közelebbról.
Furcsa alakú párna volt szíjakkal. Krak tekintete a fal mellett
kókadozó Maizie Spread-re esett.
– Te becstelen ringyó! Még csak nem is vagy terhes.
És tényleg, Maizie Spread hasa lapos volt mint a deszka!
– Nos, hamarosan megtudjuk – mondta Krak grófnó – hogy
kinek is köszönhetjük ezt az egészet.
Benyúlt a táskába, amit magával hozott. Valamit elóhúzott.
A HIPNOSISAK!
Ó Istenek, most aztán befellegzett nekem.
Mit tudnak ezek a lányok?
Ha legalább gyanítottam volna mindezt, akkor két mérföldnyire
megközelítem a lakást, ahonnan a koponyámba ültetett meg-
szakító-kapcsoló múködésképtelenné teszi a hipnosisakot. Csak-
hogy már túl késó volt elindulni Bronxból, sok-sok mérföldes tá-
volságról. Ráadásul biztos voltam benne hogy sokkal idegesebb
vagyok annál, minthogy ilyen közel merjek menni a veszedelmes
Krak grófnóhöz!
Bekapcsolta a sisakot. A sor elején üló elsó fiatalemberhez lé-
pett, majd közömbösen ráhúzta a sisakot kókadozó fejére. Elké-
pedtem. Nem tudtam, hogy a hipnosisak kékvillanás okozta ájulás
esetén is használható. Az öntudatlan állapot nyilvánvalóan nem
50
akadály. Aztán csatlakoztatta a mikrofont. – Nem fogsz emlékez-
ni arra, hogy találkoztál egy rendórnóvel ezen az estén. Mindent
elfelejtesz, ami a látogatásommal kapcsolatos. Csak akkor éb-
redsz fel, mikor háromszor csettintek az ujjammal.
Leemelte a fickó fejéról a hipnosisakot majd rárakta a fekete
bórú fiatalemberre. Elismételte az imént mondottakat. Addig meg
sem állt, míg nem végzett mind az ötükkel. Mikor Doloresre ke-
rült a sor, egy széket húzott a kókadozó mexikói lány elé. Valami
csorgott kifelé a szerencsétlen teremtés szájából. – Fúj – mondta
a grófnó, majd egy Zanco-féle mútéti kendóvel letörölte a lány
arcát. Krak ezután az összehajtogatott törlókendót a lány mezte-
len hasára dobta megvetóen. – Még azt sem tudják, hogy hova
kell dugni. De lássuk csak mennyire tájékozott más dolgokkal
kapcsolatban.
Gondosan ráillesztette a sisakot a fekete hajú lány fejére.
– Aludj, aludj, aludj szépen – mondta a grófnó a mikrofonba. –
Most el fogod mondani nekem az igazságot, a teljes igazságot és
csakis az igazságot, az istenek úgy segéljenek.
– Hol hallottad elóször a Wister nevet?
A lány fojtott hangon válaszolt, tompa egyhangúsággal. – A
sajtóban. A tévében láttam mint versenyzót.
– Találkoztál valaha Wisterrel?
– Nem.
– Ki készített fel erre a pereskedésre és a hazugságokra?
– A Dingaling, Chase and Ambo ügyvédi iroda bérelt fel. Fel-
kerestek otthon, és azt mondták, hogy lenne egy munka a szá-
momra, meg kellene hamisítani néhány papírt, és hogy gazdag le-
szek ha azt teszem amit mondanak.
– Mi volt a munkád?
– Csak egy kis kurva voltam.
– Ki fizetett?
– A Dingaling, Chase and Ambo ügyvédi iroda.
– Ismersz még valakit, aki részt vett a hamisításban és a csa-
lásban? Mástól is kaptál pénzt vagy utasításokat?
– Nem.
51
– Most pontosan azt fogod tenni amit mondok. Holnap reggel
az lesz az elsó dolgod hogy elmész a Dingaling, Chase and Ambo
ügyvédi irodába, és azt mondod nekik, hogy be kell vallanod a bí-
róság elótt hogy ez az egész csak egy csalás, és hogy hamisan es-
küdtél, nekik pedig vissza kell vonniuk a vádakat, melyekkel per-
be fogták Wistert. Megfenyegeted óket, hogy amennyiben nem
engedelmeskednek, panaszt teszel az Ügyvédi Kamaránál és el-
mész akár az Atyaúristenig is. Megértetted?
– Igen.
– Elfelejted hogy valaha is itt jártam, és arra sem fogsz emlé-
kezni hogy ezek az én utasításaim. Azt fogod gondolni hogy ez az
egész a te ötleted volt.
– Egész addig alszol, míg hármat nem csettintek az ujjammal.
Sietósen odakuporodott Toots Switchhez, majd Maizie
Spreadhez, majd velük is megismételte az iménti párbeszédet.
Csak az utolsó, Maizie Spreaddel folytatott párbeszéd végzódött
másképpen. Krak grófnó még hozzátette – Fogod ezt az átkozott
párnát, megmutatod, és azt mondod hogy nem is vagy terhes és
csak hazudtál.
Ahogy Krak befejezte a Maizie-nek szánt mondandóját, a
szeme sarkából látta hogy a biztonsági ór mocorogni kezd. A fic-
kó a fegyvere után nyúlkált.
A grófnó most az ór fejére rakta a sisakot. – Aludj, aludj, aludj
szépen. Mikor felébredsz, úgy fogod érezni hogy tenned kell va-
lamit az orgia ügyében. Ha megkérdeznek a társaid odalent, azt
mondod nekik, hogy a rendórnó aki idejött, valami kifizetetlen
marihuánáról faggatta az egyik fickót, de nem emlékszel rá hogy
melyiket. Arra sem fogsz emlékezni, hogy hogyan néztem ki.
Nem emlékszel majd a telefonhívásra sem. Egész addig alszol,
míg hármat nem csettintek az ujjammal. Lekapcsolta a
hipnosisakot és eltette a táskába.
Körülnézett. Felkapta a törlókendót, amit Doloresre dobott.
Kinyitotta a bejárati ajtót és kilesett a folyosóra. Ezután lehúz-
ta a mútóskesztyút a kezéról, majd a törlókendóvel együtt egy
hamutartóba dobta és meggyújtotta. A kendó és a kesztyú elfüs-
52
tölt.
Három hangosat csettintett az ujjával.
A grófnó undorodva összerezzent, ahogy meghallotta a három
lány kiáltozását, ami belevegyült az öt férfi szenvedélyes hörgé-
sébe. Testek csapódtak egymáshoz. A jelenet folytatódott.
A biztonsági ór felállt és a szónyegen vonagló emberhalomra
nézett.
– Mozgás! – parancsolt rá a mexikói srácra. – Tennem kell va-
lamit ez ügyben! – aztán nekilátott kioldani a nadrágszíját.
– Sose fogom megérteni ezeket a primitíveket – mondta Krak
grófnó. – Képesek a legegyszerúbb utasítást is félreérteni!
Kilépett a lakásból és becsukta az ajtót maga mögött.
Elérte a fóbejáratot. – Na, járt itt a virágárus rézsarkú cipóben?
– kérdezte.
– Ez idáig szerencsénk volt – felelte az ór. – Rendben mentek
a dolgok odafent?
– Nagyszerúen – felelte Krak grófnó. – Sikerült kiszednem be-
lóle a pénzt.
Krak végigment a gyatrán kivilágított, repedezett járdán. Egy
sötét, árnyékos területhez ért. (Bíííp) meg, semmi sem láttam a
kocsiból.
Oldalajtó hangja. Nem gyújtottak lámpát. Aztán az ajtó becsu-
kódott.
Öltözködés zaja. Bizonyára vetkózik, gondoltam. Aztán to-
vábbi ruhasuhogás. Most öltözik? Az egész nagyon gyorsan tör-
tént.
Egy kattanás. Világosság támadt.
A zsaru nem is volt megkötözve!
Ott hevert a szúk fekhelyen. Még csak nyomát sem láttam kö-
télnek vagy szíjnak.
Békés mosoly ült a rendórnó arcán. Felnézett, de még csak
észre sem vette Krak grófnót.
A motor felbógött, majd a jármú mozgásba lendült.
A rendórnó a ruhája után nyúlt és öltözködni kezdett.
Mire a rendórnó teljesen felöltözött, a kocsi ismét megállt.
53
A nó a kilincs után nyúlt, majd kinyitotta és elhúzta a kocsi ol-
dalajtaját. Az utca túloldalán ott virított a Metropolitan Rendór-
ség bronxi kapitányságának kivilágított homlokzata.
A nó egy dalocskát dúdolt magában, miközben kikászálódott a
kocsiból és elindult az irodája felé.
Krak becsukta az ajtót. A jármú elindult.
A grófnó lenézett. Egy Voltár Szeme és Füle-féle boríték he-
vert a kocsi padlóján. A B egység nevú holmi ott hevert benne.
– Bang-Bang – szólt a grófnó – nem vitted magaddal a fekete
tapaszt?
– Hát nem – hallatszott Bang-Bang válasza a vezetóülés felól.
– Nem igazán bízok ezekben a játékszerekben.
– És az a rendórnó mégis követett téged?
– Igen.
– Mi a csudát mondtál neki?
Bang-Bang tompa hangon válaszolt. – Semmi különöset.
– Bang-Bang, te készülsz valamire.
– Én, Miss Joy?
6. fejezet
Mikor az álnok optimizmus azt gondoltatja veled, hogy a dol-
gok már nem fordulhatnak rosszabbra, jobban teszed ha felké-
szülsz a még rosszabbra.
A következó reggelen sokáig aludtam, így próbálva felépülni
az adrenalintúltengés okozta sokkból, amit a Krak grófnóvel való
közvetlen telefonbeszélgetés okozott.
Azt terveztem, hogy visszanézem a szalagokra rögzített koráb-
bi eseményeket. De mikor úgy egy óra körül felkeltem, vérfa-
gyasztó felfedezést tettem. Teljesen kifogytam a felvételi szala-
gokból. Hacsak nem tapadok folyamatosan a képernyóhöz, élet-
bevágó fontosságú információkról fogok lemaradni, amik nélkül
képtelenség lesz csapdába csalni ezt a vértól csöpögó kezú búnö-
zót.
54
De ha csak ez lett volna az egyetlen dolog, amit a délután és az
este a számomra tartogat, nem panaszkodtam volna. Ez a rémes
nap azonban további szörnyúségekkel lepett meg.
Krak grófnó egy elegáns és drága hotelban töltötte az éjszakát.
Sehogyan sem sikerült megpillantanom a hotel nevét, mivel
semmire nem volt ráírva vagy ráhímezve amit a grófnó a kezébe
vett.
Éppen befejezte a vacsoráját a szobájában. A fehér abrosz, az
ezüst tálak s rajta az ínycsiklandozó ételek kevéssé kötötték le a
figyelmét. Egy vastag törvénykönyv feküdt kinyitva az asztalon.
Krak grófnó egyszerre olvasta a könyv két oldalát.
Kopogás hallatszott az ajtó felól, majd Krak grófnó hívó sza-
vára Bang-Bang lépett be rajta, kalapját a kezében tartva. – A
hátsó kapuhoz álltam a szekérrel – mondta. – Mennünk kell, ha
nem akarunk elkésni, Miss Joy.
Kapkodva összecsomagolt, majd a könyvvel és egy táskával a
kezében Krak grófnó távozott a szobából.
Most jövök én, gondoltam.
A hátsó lépcsón keresztül kijutott egy sikátorba. Néhány lépés-
re tóle ott parkolt egy FEHÉR FURGON!
Bang-Bang már kinyitotta az oldalajtót. A nó belépett a kocsi-
ba. A furgon elhajtott.
Aha! Egy fehér furgon! Egy ablak nélküli áruszállító, amit úgy
alakítottak át, hogy aludni lehessen benne!
Ha meg tudnám figyelni hogy merre haladnak, nyomra vezet-
hetném Dingalingot, Chase-t és Ambót, akik átadhatnák neki a
bírói végzést, és akkor Krak grófnó egy-két szóból a Bellevue-
ben találná magát, és ott vége lenne neki! Egy olyan cég, mint a
Dingaling, sosem adja fel! A pokolba a többi ügyféllel, most a
hajszára kell összpontosítaniuk!
Hívtam a közlekedésrendészetet. Azt mondtam nekik hogy
szövetségi nyomozó vagyok és hogy mindent tudni akarok egy
fehér furgonról.
– Típusa? – kérdezte az ügyintézó.
Nem tudtam.
55
– Rendszáma?
Azt sem tudtam.
– Nos, (bíííp) szövetségi nyomozó úr, több tízezer fehér furgon
lehet New Yorkban. Legközelebb tudjon meg néhány részletet ró-
la. – Ezzel letette.
De nem ijedtem meg. Továbbra is figyelemmel tartottam
Krakot. Közben nem ártana beszélnem a Dingaling, Chase and
Ambo ügyvédi irodával, gondoltam. Tárcsáztam.
– A bíróságon vannak – felelte egy nói hang az irodából.
– Valamilyen módon érje el óket! – mondtam.
– Nagyon sajnálom Mac. Én nem itt dolgozom. Ügyfél va-
gyok. Bepereltem egy milliomost, aki három évvel ezelótt rosszul
gombolta be a ruhámat, miután Coney Islandnél, két mérföldról
észrevette, hogy meztelen (bíííp) úszok a tengerben. Szaftos ügy.
Nincs kedve szemtanúnak lenni? Lehet hogy még órákig kell
várnom. Lezavarunk egy-két menetet aztán közben megbeszéljük
a részleteket.
Letettem.
Bíróság!
Ez csakis a legfelsóbb bíróság lehet, Hammer Twist bíró tár-
gyalása!
Azonnal hívtam a tudakozót és megtudtam a számot. Egy tele-
fonközpontos vette fel, aki átkapcsolt a bíróság telefonközpontjá-
ba, ahonnan ismét egy másik telefonközpontba irányították a hí-
vásomat és így tovább hosszú idón keresztül. Kibogozhatatlanul
összegubancolódtak a telefonvonalak. Egy fél órás próbálkozás
után valamelyik hivatalnok azt mondta, hogy szerinte Twist bíró
éppen tárgyalást vezet.
Istenek, hát tényleg nem lehet zöld ágra vergódni ebben a jogi
rendszerben? Még telefonon keresztül sem?
Aha! Még nem fogytam ki a lehetóségekból. Felhívtam a Sas-
szem Biztonsági Szolgálatot.
– J ól rászedték magukat tegnap este – mondtam a fónöknek.
– Hogyan? – kérdezte egy dohányzástól rekedt hang.
– Az az ördögfajzat egyenesen odament, és ráeróltette az aka-
56
ratát azokra a szerencsétlen lányokra, akikre maguk vigyáztak. A
Dingaling-ügyfelekról beszélek.
– Ó, azok – mondta. – Az embereim azt mondták hogy rendkí-
vül kielégítóen telt az este a lakásban.
– Ezt nem is vonom kétségbe – mondtam. – Csakhogy az a fe-
nevad még mindig szabadon kószál.
– Így van – felelte. – Éppen ezért tíz rongyot kapunk ha nya-
kon csípjük. Bármi információ ami elvezetne minket hozzá, hogy
aztán beutalhassuk a Bellevue-be, igen bókezúvé tenne minket
önnel kapcsolatban.
– Keresni fogom magukat – feleltem.
Visszafordultam a képernyó felé.
Majdnem hanyatt estem. Egy bírósági tárgyalótermet láttam.
Krak az érdeklódók között tolongott! Hogy pontosan hol lehetett,
azt nem tudtam kivenni, mivel csak fejeket láttam a képernyón,
valamint a bírót az emelvényen. Hammer Twist bíró!
Ismét felkaptam a telefont. Bent van a tárgyalóteremben Twist
bíróval! Most, ebben a pillanatban! KAPJ ÁK EL!
Lecsaptam a telefonkagylót.
Aha! Rajta vannak a dolgon! Tízezer dollár jutalom magáért
beszél!
A tárgyalóteremben zajló események felkeltették az érdekló-
désemet.
Dolores, Toots és Maizie a bírói pulpitus elótti asztalnál ültek.
Dingaling, Chase és Ambo mind a hárman a bíró elótt álltak.
– De hát ez teljességgel szabálytalan – mondta Hammer Twist
bíró. – Úgy értik hogy ejtik a vádat? Ezzel megzavarják az egész
jogi rendszert! Ezzel veszélyeztetik azok megélhetését akik a
joggal foglalkoznak, és attól függ a kenyerük, hogy minél TÖBB
ügy kerüljön bíróság elé! Ez TELJESEN szabálytalan! – Tekinte-
téból ítélve komolyan gondolta amit mondott, majd fenyegetóen
hozzátette – Emiatt kizárják magukat az ügyvédi kamarából! Ezt
az ügyfelektól is hallanom kell, hogy képes legyek elhinni! Tit-
kár, eskesse fel Toots Switch Wistert.
A lányt feltaszigálták a dobogóra és feleskették. Azt mondta –
57
Igen, valóban azt szeretném hogy ejtsék a Wister elleni vádakat.
Soha nem házasodtunk össze. Valójában az történt, hogy egy vo-
naton utaztam, ó pedig ellopta a ruhámat és a szalmakalapomat
hogy álruhát öltsön. Egész idó alatt, míg vetkóztetett, ott zokog-
tam és könyörögtem neki hogy (bíííp) meg, de ó nem tette. Úgy-
hogy új keresetet szeretnék benyújtani. Azzal vádolom hogy érin-
tetlenül hagyott.
A bíró boldogan koppantott a kalapácsával. – Egy másik vád.
Így már jobb. Üljön vissza a helyére, Miss Switch. Szólítom Miss
Maizie Spread Wistert.
A titkár feleskette a lányt, majd Maizie is felállt a dobogóra.
Így szólt – Minden bizonyíték, amivel Wisterrel való kapcsola-
tomat igyekeztem alátámasztani, alaptalan. Visszalépek az eddigi
vádaktól. – A magasba tartotta a párnát. – Ez volt a ruhám alatt,
hogy terhesnek látszódjak, de valójában nem vagyok terhes,
ahogy azt önök is láthatják. – Ezzel felemelte a szoknyáját és
közszemlére tette lapos hasát és egyéb bájait.
– Nekem úgy túnik, hogy itt nincs miról tárgyalni – szólt
Twist bíró.
– Csakhogy – folytatta Maizie – Mivel NEM nyúlt hozzám és
én NEM vagyok terhes, új keresetet nyújtok be ellene. Kétmilli-
árd dollárra perelem Kansas összes nóje és felesége nevében, aki-
ket NEM (bíííp) meg és nem ejtett teherbe ez a Wister. Ez me-
rénylet a nók természetes jogai ellen, mivel hátrányos helyzetbe
hozta óket. Azt állítjuk, hogy minden idók legvisszataszítóbb
búncselekményének lettünk áldozatai. Megtorló intézkedéseket és
jogorvoslatot követelünk.
– Na, még a végén lesz belóle valami – szólt a bíró. – Menjen
a helyére. Most szólítom Dolores Pubiano de Cópula Wistert.
A titkár ót is feleskette. A mexikói szépség helyet foglalt az
emelvényen, keresztbe tette a lábát és felhúzta a szoknyáját. A bí-
róra mosolygott. Iskolás angolsággal így szólt – Annak ellenére,
hogy egy szegény lelencgyerek vagyok egy aprócska mexikói fa-
luból, a határon túlról, mégis visszavonom a Wister elleni váda-
kat. Soha nem házasodtunk össze. Azonban amikor Mexikóban
58
járt, betért a birtokunkra. Gyermek voltam akkortájt, úgy tizenkét
éves lehettem. Ott álltam a forró sivatagban a perzseló napon, fe-
kete hajjal, tejfehér bórrel és elragadtatva bámultam ahogy lová-
val elvágtat az útonállók elótt. A lova felbukott és pont a lábam
elótt lehelte ki a lelkét.
– Így szóltam„Caballero, kinek olyan a haja mint a napfény
és olyan a szeme mint az égbolt, kérlek fogadd el ajándékba és
vidd magaddal a szamaramat, hogy tovább tudj repülni a szabad-
ság felé, nehogy üldözóid beérjenek és lemészároljanak." – A
lány kicsit várt és közben Dingalingra nézett. A fickó sürgetóen a
papírra bökött, amit a lány a kezében tartott.
Dolores belenézett a jegyzetbe. – Ó, igen – mondta, s ismét a
bíróra pillantott. Most jön a legjobb rész. Noha az útonállók pus-
káikból golyózáport zúdítottak Wisterre, ó leugrott a lováról, mi-
közben ezüst sarkantyúja csillogott a napfényben. – Ismét a jegy-
zetébe lesett, majd felnézett. – Így szólt, „Ah, én büszke szépsé-
gem, végre az enyém vagy." Ekkor megragadott és bevonszolt
egy kaktusz árnyékába, felhúzta a szoknyámat és jól (bíííp). Ez-
után elvitte a szamaramat és elügetett vele. Én felugrottam az ó
lovára hogy üldözóbe vegyem, de már nem tudtam utolérni.
Twist bíró szeme felcsillant. Megnyalta a szája szélét. – Foly-
tassa – mondta.
A lány Dingalingra nézett, aki ismét a jegyzetre bökött sürge-
tóen. A lány tovább olvasott. – Ebból következóen beperelem
Wistert. Azzal vádolom, hogy ellopta a szamaramat. De nem ez
az elsórendú vád. Beperelem nemi erószakért. Csupán tizenkét
éves voltam akkoriban. Ez már nagyon régen történt, de mivel
akkor kiskorú voltam, a búncselekmény nem évül el. Ebból kö-
vetkezóen búnvádi eljárást kezdeményezek Wister ellen
KISKORÚ MEGEROSZAKOLÁSA miatt!
– Nagyszerú – szólt Twist bíró és koppantott a kalapácsával. –
Tudtam, hogy azért lesz valami ebból az ügyból.
Egy férfi lépett fel a pulpitusra mellényes öltönyben, és kez-
dett sugdolózni izgatottan. A bíró ismét koppantott a kalapácsá-
val. – Az ügyész úr emlékeztetett rá, hogy szeretné adatokkal is
59
kiegészíteni a vádiratot. Úgyhogy kérem a három alpe-
res/felperest, hogy álljanak a dobogóra.
Dingaling, Chase és Ambo nyilvánvalóan már a tárgyalás
megkezdése elótt egyeztettek a bíróval és jó elóre mindent meg-
beszéltek. Odatuszkolták a három lányt.
A bíró így szólt – Hamis tanúzással és rágalmazással vádolom
mindhármójukat. Búnösnek érzik magukat?
– Igen – kiáltotta kórusban Dingaling, Chase és Ambo ügyfe-
leik helyett.
– Búnösnek találtattak az említett vádakban – mondta a bíró.
Koppantott a kalapácsával. – Ezennel tíz perc börtönbüntetésre
ítélem mindhármójukat, mindegyik vádpont alapján, mely bünte-
tést most kell letölteniük. – A bíró az ügyészre nézett, aki bólin-
tott, majd ismét koppantott a kalapácsával.
– És most – folytatta Hammer Twist bíró, a bíróság természe-
tesen elfogadja ezeket az új, polgári pereket és bízik benne, hogy
kényelmesen meg fogja tudni tárgyalni óket. Ez a vád azonban
némi nehézséggel jár. A kiskorú megerószakolása Mexikóban
történt. Át fogom kérni az ügy aktáit erre a bíróságra. Legalább öt
nap kell hozzá, hogy az akták ideérjenek, így a bíróság csak azu-
tán adhatja ki a letartóztatási parancsot. Ez kielégító az önök
számára, Dingaling?
– Teljes mértékben – felelte Dingaling.
– És az ügyészség számára?
– Teljességgel elfogadható – felelete az ügyész. – Emlékeztet-
ném a bíró urat, hogy holnapután hivatalosak vagyunk a Miami
Golf Classic versenyre. Az azt követó napon haza kell érnünk,
mert részt veszünk egy meghívásos szörfversenyen.
– Igen, valóban – mondta a bíró. Következó mondatait a bíró-
ság felé intézte. – Kiskorú megerószakolása rendkívül súlyos
búncselekménynek számít, ami akár életfogytiglan tartó börtön-
büntetést is eredményezhet. A nemrégiben elfogadott törvény
azonban azt is elóírja, hogy az elkövetót sterilizálni kell. Ezt
semmiképpen sem volna szabad kihagynunk, mivel egy felnótt
férfi könnyedén belehalhat a sterilizálásba. A bíróságnak nem
60
szabad azt a látszatot keltenie, mintha nem tenne eleget a köteles-
ségének, így aztán öt napon belül vádat emelünk Wister ellen
kiskorú megerószakolása miatt. Azt hiszem nyugodtan eltekinthe-
tünk mindenféle esküdtszéki formalitástól, mivel már kora reggel
nyilvánvalóvá vált elóttem, hogy ez egy egyszerúen megtárgyal-
ható ügy. Az ülést berekesztem. – Lesújtott a kalapácsával, majd
felállt. Mindenki követte a példáját. A bíró méltóságteljes mozdu-
lattal intett a munkatársai felé.
Krak grófnó elvegyülve a hallgatóság között, és visszafojtott
dühvel motyogott magával. – O, a ribancok! A ringyók! Alaposan
kiszínezték a mondókájukat.
Tíz perccel késóbb a fehér furgonban elmesélte Bang-
Bangnak, mi történt a bíróságon. – Valaki felkészítette óket! –
vonta le a végkövetkeztetést. – Van valaki a dolog mögött!
– Lehet hogy az a lófogú bolond, aki J et szerepében tetszeleg –
szólt hátra Bang-Bang a válla fölött, az utasteret elválasztó ajtón
keresztül, miközben a furgonjuk éppen lepattant egy teherautóról.
– Lehet hogy az ó keze van a dologban.
Krak grófnó így szólt – Bang-Bang, azt hiszem igazad van. De
hogy fogjuk megtalálni a fickót?
– Egy kis lábmunkával – felelte Bang-Bang. – Lehet hogy nem
vagyok túl magas, de a lelket is ki tudom rugdosni az emberek-
ból. Ezt bízza rám. Ki fogjuk szabadítani J etet ebból a jogi kala-
majkából!
7. fejezet
Máris hívtam a Sasszem Biztonsági Szolgálatot. – Elmentek –
mondtam. – Hogy lehet hogy elszalasztották óket?
– Nem voltunk felkészülve rá – felelte a dohányzástól rekedt
hang. – Ha az ember búnözóket keres, legkevésbé sem a bírósá-
gon fogja megtalálni óket, hacsak nem a bírókra gondolunk.
Meglehetósen nehéz volt megtalálni a tárgyalótermet. Aztán mire
az embereim rájöttek hogy melyik tárgyalóteremben lehet az em-
61
berünk, az ülést már berekesztették. De nem számít. Dingaling,
Chase és Ambo arra gyanakszanak, hogy valaki beleköpött a le-
vesükbe. Ma reggel mondták, hogy még sohasem fordult eló,
hogy egy ügyfelük hirtelen visszakozott volna, úgyhogy alaposan
meg kellett dolgozniuk a három lány agyát, hogy valahogy moz-
gásban tartsák a pereket. Ez az új fordulat, a kiskorú megerósza-
kolása, mindenkit állásfoglalásra fog sarkalni. A fejpénzt is fel-
emelték, most már ötven rongyot adnak ha bedugjuk a nót a
Bellevue-be.
– Ez nagyszerú – mondtam, miközben némileg visszatért az
életkedvem.
– J a. Ide hallgasson. Nekem úgy túnik, hogy maguk szövetsé-
giek elég sokat tudnak erról az ügyról. Nincsen véletlenül egy
fényképük a célszemélyról.
Ohó! Volt egy képem Krakkról! Az útlevélképének egy máso-
lata! – Azonnal eljuttatom önökhöz – mondtam.
Letettem. Hívtam Rahtot a rádió adó-vevón, és utasítottam
hogy jöjjön, vegye át a képet és kézbesítse.
– Azt hiszem, most végre elkaptuk az a (bíííp) királyi tisztet –
mondtam. – Megerószakolt egy kiskorút.
– Ez biztos? – kérdezte Raht a bajszát tekergetve.
– Megkérdójelezi egy bíróság ítéletét? – kérdeztem hitetlen-
kedve.
– Egy földi bíróságét? – kérdezte Raht. – Igen.
– Kiskorú megerószakolása RENDKÍVÜL komoly búncse-
lekmény – mondtam. – Büntetésból sterilizálják a férfiakat, a pá-
ciens pedig könnyen belehalhat a mútétbe. Ha életben marad, ak-
kor élete végéig börtönbe zárják. J ól ellátják a baját a (bíííp).
– De miért? – kérdezte Raht.
– Maga (bíííp) bolond! – rivalltam rá. – O a Nagy Tanács pa-
rancsát hajtja végre. Nem az Apparátushoz tartozik. A flottához!
O is megöletne engem, ha az én helyemben lenne! J obb ha odafi-
gyel, Raht. Egyetlen elhibázott lépés, és én fogom elporlasztani
magát!
– Most akkor megerószakolta azt a kiskorút, vagy nem? – kér-
62
dezte Raht. – Nem olyannak túnik, mint aki ilyesmire vetemedne.
Az elmúlt idószak alatt, miközben megfigyeltem, normális fickó-
nak ismertem meg. Nem az ó hibája volt, hogy laposra vertek
minket a Kecses Pálmákban. Magának kellett volna alaposabban
megterveznie az akciót.
– Azok ott kurvák voltak a Kecses Pálmákban! – dühöngtem
azzal az idiótával.
– Kurvák, kurvák – mondta Raht. – A fickó a flottánál szolgál.
Mire számított? Mondok én magának valamit, egy kiskorú sem
volt azok között a nók között! Az ütések, amiket kaptunk, ezt bi-
zonyítják. Na meg a törések!
– Szó szerint csorog a nyála a kiskorúak után! – üvöltöttem. –
És most maga (bíííp), vigye el ezt a fényképet a Sasszem Szolgá-
lathoz.
Raht kezébe vette a képet. Ránézett. – Ohó – mondta. – Ez a
barátnóje. Egyszer már láttam. A kép nem adja vissza élethúen. O
a leggyönyörúbb nó, akit valaha láttam. Egyetlen nó sincs a
Modon bolygón, aki megközelítené a szépségét. Az egyetlen nó,
aki méltó vetélytársa lehetne, az Hightee Heller. Szegény Terb
órizgetett néhány újságkivágást Hightee-ról. Miután meghalt, át-
néztem Terb holmiját, és akkor találtam rá ezekre a képekre. En-
nek a lánynak is ugyanolyan a szeme. Nagyon hasonlít a Manco
arisztokratáira. Azok közül kerülnek ki a leghíresebb szépségek...
– Az istenek (bíííp) meg magát, Raht! – üvöltöttem rá. – Fogja
már be a pofáját. Vigye el ezt a fényképet a Sasszem Biztonsági
Szolgálathoz.
Raht a táskájába tette a képet, majd az ajtóból még visszaszólt
–, soha nem fog meggyózni arról, hogy egy királyi tiszt, akinek
ilyen gyönyörú a barátnóje, valaha is megkörnyékez egy kiskorút,
pláne azért hogy megerószakolja!
Gyorsan kisurrant a szobából, még mielótt az elhajított szék
összetört az ajtón. Micsoda egy bugris! Még szerencse hogy ap-
parátusi vasszigorral bántam vele. Hogy mer kételkedni abban
hogy Heller megerószakolt egy kiskorút, dühöngtem. Én azt
mondtam hogy így történt, és ez legyen elég neki.
63
Teljesen kiborultam.
Belerúgtam Heller képernyójébe. Kár, hogy nincs rajta egy
nyomógombrelé, gondoltam, amely képes lenne közvetíteni a rú-
gást. Erról megfeledkezett a gyártó. Meg kellett volna bütyköl-
nöm Hellert, mint ahogy Lombar megbütykölte az Antimancókat.
Még mindig rajtam volt az irányítócsillag, habár az Antimancók
már messze jártak.
A képernyó a rúgásnak köszönhetóen felém fordult. Heller épp
a szalonban ült, és Bitts kapitánnyal, a sportfelelóssel és egy ten-
gerésszel pókerezett.
– Nem tudtam hogy öt ász van egy pakliban – mondta Heller.
– Nálam volt három, magánál pedig kettó.
– Ez különleges pakli – felelte Bitts kapitány. – De ahogy lát-
hatja, nálam van az összes treff, úgyhogy én viszem ezt a tétet. A
flöss üti a fullhouse-t. – Ezzel bekaszálta a nyereményt.
– Nagyon kedves magától, hogy hitelben tanít kártyázni –
mondta Heller. – Mennyivel tartozom már magának?
– Pontosan tízezer-harminchárommal – felelte Bitts kapitány.
– Azt hiszem futnunk kéne egyet a fedélzeten – mondta Heller
a sportfelelósnek. – Ameddig még van cipóm amiben futhatok. –
Heller felállt és a sportfelelós is felállt vele. – Ma este, ha már
nem leszek ennyire összezavarodva, játsszunk még egy partit.
Elfordultam a képernyótól. Boldogan hallottam hogy össze
van zavarodva az a szoknyapecér. Akkor mennyire össze lesz za-
varodva, mikor elkapom.
Hó, milyen gyönyörú látvány lesz, ahogy ott áll a bíróság elótt,
amely kiskorú megerószakolásával vádolja!
Lármát hallottam a folyosó felól. Meglepódtem. A lányok ha-
zaértek a munkából. Már ilyen késó van?
Beléptek a szobába, ledobálták a holmijukat, s közben eszeve-
szett tempóban fecsegtek. Kimondottan bosszúsnak látszottak.
A pszichiáterekról beszéltek, úgy általában, hölgyekhez nem
illó trágár szavakat használva. Sikerült végre kivennem a szava-
ikból, hogy az abortusz elleni demonstráción fáradtak el. Aztán a
pszichiátriai születésszabályozásról kezdtek beszélni, mire a trá-
64
gár szavak száma megduplázódott.
– Körömszakadtáig kell harcolnunk – mondta Adora bej szüle-
tett Pinch. – Ugyanilyen keményen kell megterveznünk a kam-
pányt.
Ahogy Adora felém fordította vizenyós tekintetét, kifejezetten
tompának akartam látszani, ahogy ott állok a szobám ajtajában,
fürdóköpenyben. A tekintete rosszat sugallt. A székre mutatott. –
Leülni, férj – parancsolta.
Leültem.
– Semmire sem megyünk a finomkodással – mondta. – Már
mindent elterveztünk. A jövó héten nekilátunk átnevelni a homo-
kosokat.
– A férfiakat? – kérdeztem.
– Azokat – felelte mesterkélten. – Ha nem végezzük el a mun-
ka másik felét, nem jutunk sehova. Ezeket a (bíííp) fajtalankodás-
ra és szodómiára tanították a pszichiáterek. Az egész bagázs nem
más mint soviniszta (bíííp) gyülekezete! Na, itt lép be maga a
képbe.
– Álljunk meg! – mondtam. – Semmi dolgom a homokosok-
kal! Felkeveredik tólük a gyomrom. Szó szerint beteg leszek, ha-
csak rájuk gondolok.
– Ugyan, menj már. Csak annyi a dolga, hogy ezt az egészet
összevegyítjük az antileszbikus kampánnyal: hagyja, hogy a ho-
mokosok körülállják magukat és figyeljenek, hogy lássák hogy
mennyire jó.
– Szó sem lehet róla! – kiáltottam. – Mi van ha kedvet kapnak
hozzám, elkapnak és jól (bíííp). Nem, Pinch bej asszonyság. Vá-
laszom, NEM! És ez végleges. Engem hagyjon ki ebból. És ezzel
lezártnak tekintem az ügyet. Felesleges további minden szó. Ke-
rítsen egy fegyvert. Lójön le. J elentsen fel bigámiáért. De ha a
homokosokról van szó, én inkább pokolra megyek.
Résnyire húzott szemmel, halálos tekintettel méregetett. Soha
nem túrte, ha valaki ellentmondott neki. – Gondoltam hogy ide
fogunk kilyukadni. Már korábban is hallottam így beszélni. Úgy-
hogy tettem néhány óvintézkedést. Mutatok valamit ami érdekel-
65
ni fogja. – Csettintett az ujjával: – A nagy borítékot, Candy.
Candy átadta. Adora, miközben kinyitotta a borítékot így szólt.
– Ezek épp most érkeztek egy privát laborból. – A magasba tar-
totta óket.
Tízszer tizenkét hüvelykes színes fényképek voltak.
– Ezeket – folytatta Adóra – a fényképeket Teenie készítette,
mikor maga Mike-kal, valamint Mildreddel volt. Gyönyörúek a
színek. Igazán élethúek, igaz? A bórnek is olyan természetes a
színe!
– Mire kellenek ezek? – kérdeztem gyanakodva. – Homoko-
sokról beszéltünk, ezek viszont egyértelmúen nók! Ezt bárki lát-
hatja ezen a képen, és az is jól látszik hogy mit csinálunk. Mit bi-
zonyít ez?
– Nem sokat. Csak azt hogy maga egy kéjenc. – Aztán boldog,
örömteli kifejezés jelent meg az arcán, ami persze csak álnokság
volt. – De nézze meg ezeket!
ÉN ÉS TEENIE!
Az elsó képen éppen lábra állít, de ahogy a köntöse hullámzik
a levegóben, az azt sugallja, mintha éppen rátámadnék.
– Nézze meg, a kettes képet – ragyogott Adora.
A képen éppen megpróbáltam lerázni magamról a lány kezét.
De az is úgy nézett ki, mintha én szorongatnám ót.
– Állj! – kiáltottam. – Ezek a képek megtévesztóek!
– Ó, igen? – lelkendezett Adora. – Nos, akkor vizsgálja meg a
hármas számú képet.
A rémült tekintetú Teenie mintha egy szexuális támadás ellen
védekezne. Valójában én próbáltam lerázni magamról ót!
– Tetszenek, mi? – kérdezte Adora, döbbent ábrázatomat bá-
mulva. – Azt hiszem imádni fogja a négyes számú képet. Olyan
valósághú.
A képre bámultam. Elcsukló hangon így szóltam – De hát ó
maga ereszkedett négykézlábra. Nem én nyomtam le a padlóra!
Azon igyekeztem hogy valahogy felállítsam!
– Ez nagyon szaftos pornó – vigyorgott Candy, a vállam fölött
a képekre lesve.
66
– Ó, de még nem értünk a végére – szólt Adora. – Nézze meg
az ötöst!
A képen az ágyra döntött Teenie látszott! Félelem látszott az
arcán. Pedig egyáltalán nem félt.
– Hé! – kiáltottam. – Csak fegyelmezni próbáltam!
– A kép nem erról árulkodik! – mosolygott Adora ördögien. –
De nézze csak meg a hatos számú képet!
Mintha lenyomtam volna a lányt az ágyra. A copfjánál fogva
próbáltam leszorítani. – Próbálja megmagyarázni valakinek –
folytatta Adóra – hogy ez nem szodómia.
– Várjon! – kiáltottam. – A fényképezógép hazudik.
– A fényképezógépek sohasem hazudnak – felelte Adora. – A
világ hisz a fényképeknek.
– Patkányok! – mondtam. – Maguk mindannyian látták. Na-
gyon jól tudják, hogy semmi ilyesmi nem történt! Nem csináltam
mást csak próbáltam fegyelmezni!
Adora a maga halálos módján elmosolyodott. – Nos, egyér-
telmúen látszik ezeken a képeken, hogy mit csinált, kishaver.
Bárki, aki megnézi ezeket a képeket, hiteles bizonyítéknak fogja
tekinteni óket. Ezért használ az FBI rendszeresen fényképeket. A
közvélemény és a bíróságok hisznek és mindig is hittek abban,
hogy a fényképezógépek és a kamerák elárulják az igazságot.
Úgyhogy nézze meg ezeket újra – majd meglegyezett a szétterí
tett képekkel. – Ez itt egyértelmú bizonyíték a bíróság és az FBI
számára a szexuális erószakra, a fajtalankodásra, a szodómiára,
valamint általában véve EGY KISKORÚ
MEGEROSZAKOLÁSÁRA!
A döbbenet úgy vert fejbe, mint a légnyomás. Úgy ájultam el
mint a gyertyaláng, amit elfújnak.
Adora életet pofozott belém. Mintha valahonnan messziról
hallottam volna a szavait, melyek még mindig záporoztak rám. –
A negatívok biztos helyen vannak. Az új törvény szerint magát
sterilizálják és valószínúleg belehal a mútétbe, de ha mégsem,
akkor jó sok évre sittre vágják, ahol mindennap meg fogják eró-
szakolni a búnözók ahogy ez lenni szokott a szövetségi börtönök-
67
ben. Esély sincs arra, hogy ne lehessen magára bizonyítani akis-
korú megerszakolása vádját.
Az agyam zakatolt. Ennek Hellerrel kellett volna megtörtén-
nie. NEM velem! Hogy volt képes a sors erre az égbekiáltó igaz-
ságtalanságra?
A szoba végre megszúnt forogni körülöttem. Újonnan támadt
félelem markolt a torkomba. Így dadogtam – Még nem... még
nem jelentett fel, igaz?
– Még nem. De mivel van némi elképzelésem arról, hogy ho-
gyan múködik a maga mogyorónyi agya, tettem néhány óvintéz-
kedést. Próbálja kiegyenesíteni a tekintetét és olvassa el ezt. –
Odadugott valamit az orrom elé. Hivatalos irat volt:
LEGFELSOBB BÍRÓSÁGI VÉGZÉS
Mivel az elsósorban érintett személy, TEENIE WHOPPER bí-
rósági gyámság alatt áll, és mivel a másodsorban érintett sze-
mélynek, SZULTÁN BEJ nek, más néven INKSWTTCHnek,
vagy használjon bármilyen ál-vagy valódi nevet, alapos oka van
arra, hogy a fent nevezett, elsósorban érintett személy
HALÁLÁT kívánja, így a bíróság ezennel kibocsát egy bírói vég-
zést, melyben az elsósorban érintett személy
MEGGYILKOLÁSÁVAL vádolja fent nevezett másodsorban
érintett személyt.
Mostantól fogva ha fent nevezett TEENIE WHOPPER a bíró
ság rendelkezése ellenére nem kerül eló, vagy ha fent nevezett
SZULTÁN BEJ, más néven INKSWITCH, vagy használjon bár
milyen ál, vagy valódi nevet, nem tudja ót elfogadható idón belül
élve és épen elóállítani, akkor a bíróság automatikusan vádat
emel a másodsorban érintett személy, vagyis SZULTÁN BEJ el
len az elsósorban érintett személy, vagyis TEENIE WHOPPER
meggyilkolása miatt, és búnösnek fogja ót találni fent nevezett
ELSOSORBAN ÉRINTETT SZEMÉLY
MEGGYILKOLÁSÁBAN.
HAMMER TWIST
68
BÍRÓ LEGFELSOBB
BÍRÓSÁG
Ott ültem remegve, s képtelen voltam levenni a szemem a ret-
tenetes irományról. A legkézenfekvóbb megoldás, amit az appa-
rátusi tankönyvek javasoltak volna, hasznavehetetlenné vált!
TÚL KÉSO VOLT MÁR MEGÖLNI TEENIE-T! Az utolsó
lehetóséget is elszalasztottam.
– Ne felejtse el – mondta Adóra – hogy az iratot a maga kezé-
be adtam, úgyhogy hivatalosan is kézbesítésre került, ami be fog
kerülni a bírósági jegyzókönyvbe. Ez végérvényesen megszünteti
a maga választási lehetóségét az üggyel kapcsolatban. EGYÜTT
FOG múködni velünk a homokosok de-homoszexualizálásában.
A jövó héten kezdjük a programot. Vagy részt vesz benne, vagy
pedig bevágják egy szövetségi börtönbe, ahol mindennap meg
fogják erószakolni a férfirabok. Úgyhogy hét nap múlva kezdjük,
és nem szeretnék olyasmit hallani hogy „ha" meg „de".
– És most zuhanyozzon le és készüljön a ma esti lányokra.
Úgy túnik megizzasztottam. J ellegzetes szag terjeng maga körül.
Ez a jellegzetes szag a rémület savas, fanyar búze volt.
Abban a pillanatban világossá vált elóttem, nem számít hogy
hogyan, de menekülnöm kell. És már csak egy hetem maradt rá.
MIT fogok csinálni ez alatt az egy hét alatt?
MAXIMÁLIS EROFESZÍTÉSRE lesz szükségem!
69
ÖTVENHARMADIK RÉSZ
1. fejezet
Rettenetes, álmatlan éjszakám volt. Forogtam, dobáltam ma-
gam és káromkodtam. Újra és újra kezem közé kaparintottam azt
a (bíííp) gyereket. Úgy szorítottam ki belóle a szuszt, mintha csak
egy marék gyurmát nyomtam volna szét a kezemben.
De már késó volt. Már nem emelhettem kezet arra a (bíííp)!
Karikás szemmel és beesett arccal keltem fel. Elózó este mari-
huánára volt szükségem ahhoz – szó sem lehetett alkoholról –
hogy teljesíteni tudjak. Sokat segített a mennyezetre szerelt tükör,
mivel így folyamatosan figyelni tudtam, nem ólálkodik-e az
ágyam körül egy homokos, miközben én ott fekszem anyaszült
meztelenül. Ahogy az agyamat átjárta a marihuána bágyadt füstje,
valahogy sikerült kielégítenem a lányokat. Én magam nem sok
mindent éreztem. A „szex élvezete" meglehetósen távolivá vált a
számomra ezekben a napokban.
Az egyetlen örömteli dolog az volt ezen a reggelen, hogy nem
gyötört a fejfájás. De ahogy az elózó este elszívott fú kitisztult a
fejemból, rettenetes rémület szorította össze a gyomromat.
Reszketó kézzel megtömtem a pipát, és legalább fél tucatszor
leszippantottam a füstöt. Ahelyett hogy megnyugtatott volna,
csak fokozta a pánikhangulatomat.
Rettenetes fél óra következett és csak ezután tudtam megállí-
tani a kezem reszketését, majd fóztem egy erós kávét. Megittam.
A kezem ettól még erósebben reszketetett.
Csilingeló hang döfött a lelkembe. – Hello, Inky. Csak beug-
rottam iskolába menet. Ember, megtanultam ám hogy hogyan kell
70
(bíííp)!
Ott állt összegumizott hajjal, lapos sarkú cipóben és bokazok-
niban. Mikiegeres karórájára pillantott. – Csak néhány percem
van, de azért tarthatok egy bemutatót.
– Nem tudtam hogy „Whopper" a családneved – mondtam idi-
ótán. – Szívem szerint valami olyasmit mondtam volna neki,
hogy „J ól elintéztél te mocskos zsaroló (bíííp)!" De óvatosnak
kellett lennem.
– Ó, igen – felelte. – A szüleim nagyon híresek voltak. De nem
szeretnék a családnevemmel felvágni, még azt képzelnék hogy
beképzelt vagyok. Folyamatosan rohangáltak a keleti partról a
nyugatira és vissza, a különbözó maffiák megbízásából. Ok vol-
tak a legfrankóbb bérgyilkos-pár a szakmában, míg Kaliforniában
gázkamrába nem küldték óket a kormányzó meggyilkolása miatt.
Igazán méltók voltak a nevükre. És most, hogy hivatalosan is
bemutatkoztunk, mit szólna hozzá, ha hanyatt feküdne és hagyná,
hogy megmutassam magának ezt az új izmocskát. Kezdd a sar-
kaddal. Aztán tedd a lábadat a fickó... ide, mindjárt levetem a ci-
pómet és a zoknimat.
– Teenie, az istenek szerelmére, nagyon ideges vagyok és
rosszkedvú. Jobban tennéd ha iskolába mennél, Teenie. – Legszí-
vesebben azonban azt mondtam volna hogy „J ól elintéztél te
mocskos zsaroló (bíííp)!"
– Ó, nem szabadul meg tólem ilyen egyszerúen. Korán van
még. Itt van, kapjon be egy rágógumit. Néha enyhíti a feszültsé-
get. Olyan ez mint egy pótszer, ami helyettesíti a fiúknak azt,
hogy lerendezzem óket, ahogy a pszichológus nap mint nap kérni
szokta tólem. Tudja, elszalasztottam az alkalmat hogy az asszisz-
tense legyek.
Rágtam a rágógumit. Múanyag íze volt.
– Ha már elég nyúlós, nyomja ki a fogai között, aztán fújjon
belóle lufit. J ézusom, ne így. Megesküdtem Pete-nek, Inky, hogy
maga úgy viselkedik mintha nem civilizált helyen nótt volna fel.
– Ujjaival beleturkált a számba, majd rám parancsolt hogy fújjak.
A lufi most jó nagyra sikerült.
71
Aztán hirtelen szétpukkadt.
Rágógumicsíkok ragadtak az arcomra.
A lány vidáman felnevetett.
– El fogsz késni az iskolából, Teenie – mondtam. Valójában
azt szerettem volna mondani neki, hogy „Rászedtél te rohadt zsa-
roló (bíííp), és a fél életemet odaadnám – ami már nem túl sok, és
ezt is neked köszönhetem – ha megölhetnélek ott ahol most
állsz." De nem mondtam.
– Hát akkor megyek – mondta. – Ó, erról jut eszembe, azt kér-
dezte tólem az egyik nap, hogy csináltam-e a kínai hapsikkal.
Meg akarom nyugtatni magát, Inky. Elhiszi nekem ha azt mon-
dom, hogy mind a hárman homokosok voltak? Ha tíz láb hosszú
lenne a botjuk akkor sem érnének nóhöz. Egymásba gabalyodva
találtam óket tegnap este, mire szóltam a Hong Kong-i kurvának,
aki erre azt mondta, hogy „Igazán?" aztán ment hogy megnézze
óket. Szóval nem vagyok veszélyben, Inky. Csak arra tartogatom
magam hogy magával (bíííp). Köszike. – Ezzel elment.
A homokosok említése lövedékként fúródott bele rémült
gyomrom kellós közepébe. Ott ültem mozdulatlanul.
Az ablakon beszúródó tavaszi napsütés rácsos mintát rajzolt a
padlóra.
Rácsok.
Crobe képernyóje felvillant. Két másik pszichiáterrel tanács-
kozott éppen. Egy fiatal fiú, körülbelül tizenkét éves lehetett, le-
szíjazva feküdt egy mútóasztalon. Szemét tágra nyitotta a rémü-
let. Száját gézbe tekert fakockával tömték be.
Az egyik pszichiáter így szólt. – Nem megyünk semmire.
Nemcsak hogy továbbra is elutasítja a lopást, de még csatlakozni
sem hajlandó egyetlen olyan bandához sem amelyik lopkodni jár.
– A pszichiáter bekötött kezét babusgatta.
– Teljesen antiszociális – mondta a másik pszichiáter. – Devi-
áns. Egy kis okos tojás, aki nem ismeri fel a saját hasznát.
– Reménytelen – folytatta az elsó pszichiáter. A szülei ötéves
korában küldték el hozzám elóször, és az elmúlt hét év alatt
semmiféle fejlódésre nem volt hajlandó. Nem fog vásárolni kábí-
72
tószereket a tanáraitól, valamint az ismételt elektrosokkok ellenére
is elutasítja hogy neurotikus tüneteket mutasson.
– Soha nem fog sikerülni, kolléga – mondta a másik pszichiá-
ter szomorúan rázva a fejét.
– Az azonban még véletlenül sem jut eszébe – folytatta az elsó
pszichiáter – hogy megtagadja a beszédet! Ha kiveszem a szájá-
ból a tömedéket, üvöltözni kezd, hogy fél tólünk.
– Mé' nem ezzel kezdte? – kérdezte Crobe. – Ez a gonferencia
má' így is túl soká' dartott.
– Nos, pontosan azzal kezdtem – mondta az elsóként szóló
pszichiáter – hogy ez a rémület szindróma. Azért hoztam ide
hogy ön megmúthesse. Én nem tudom megoperálni. Felsértettem
a kezemet, miközben a fiút vertem.
A fiú kétségbeesetten küzdött hogy kiszabaduljon a szíjak alól.
J obbra-balra dobálta magát, s közben szavakat próbált kipréselni
betömött szájából.
A második pszichiáter így szólt – Csönd legyen – majd szakér-
tó mozdulattal állon vágta a fiút. A fiúcska elernyedt.
Crobe intett, mire két nagy darab ápoló rohant hozzá. Az egyik
injekciós túket és gyógyszereket hozott, a másik pedig begurított
egy elektrosokk-gépet.
A gyógyszereket hozó ápoló egy injekció teljes tartalmát bele-
pumpálta a fiú vénájába. A másik felerósítette a készüléket a fiú
fejének két oldalára.
Szikrák repültek a magasba és füst szállt fel az elektródák vé-
géról.
A két pszichiáter mosolygott és Crobe felé bólintott.
Az elsó így szólt. – Biztos vagyok benne, hogy meg tudja csi-
nálni, pontosan úgy, ahogy azon a nón megmutattam magának.
Igazán egyszerú mútét: pusztán csak el kell vágni a nervus vagust
– a bolygóideget.
– Az majd meggyógyítja. Soha többé nem fog félni semmitól.
A vagotómia csodálatos kezelés – mondta a második pszichiáter.
Crobe szikét ragadott s felnyitotta a fiú hasát. Vér fröcskölt
szanaszét. A körmével megkereste a kérdéses ideget. Fogott egy
73
körömvágó ollót és kivágott egy darabot az idegból.
Az elsó pszichiáter elvette az idegszálat Crobe-tól és megnéz-
te. – A nervus vagus, valóban – mondta. – De ezek alattomosak
tudnak lenni. Képesek újranóni. Adja ide azt a fúrót.
Az elsó pszichiáter szakértó módon lyukat fúrt az eszméletlen
fiú koponyájára. Benyúlt a lyukon a körömvágó ollóval és elmet-
szett valamit. – Ezzel elvágtam az ideget a nyúltveló és a test kö-
zött. Alaposnak kell lennünk.
A második pszichiáter így szólt. – Várjon egy percet. Elófor-
dulhat, hogy ez is összekapcsolódik véletlenszerúen. Adja ide azt
a szikét.
A fiú torkát vizsgálta. – Olvastam valahol hogy a bolygóideg a
nyaki ütóér mellett halad el. Itt a jó alkalom hogy utánanézzek.
Bemetszést ejtett a fiú nyakán.
A szike minden bizonnyal megcsúszott. Levegó tört eló a vá-
gásból piros hab kíséretében.
– Ó (bíííp) – mondta a második pszichiáter. – Alighanem elvé-
tettem. De akkor is megtalálom. A szike ismét belevágott a fiúba.
A fiú nyakából elótöró vér összespriccelte óket.
– (Bíííp)! – kiáltotta a második pszichiáter. – Megyek és a ma-
ga számlájára írom a pácienst.
– Annyi baj legyen – felelte az elsó pszichiáter – A szülók már
úgyis tönkrementek abba, hogy fizették a tiszteletdíjamat. Nincs
veszteség, öreghaver.
– Köszönöm hogy megmutatták hogyan kell csinálni – mondta
Crobe.
– Tartozik nekünk – szólt a második pszichiáter, miközben
kollégájával együtt kisétált a mútóból. – Találkozzunk az ebéd-
nél, Crobe, öreg cimbora.
Érthetetlen volt a számomra Crobe viselkedése. Olyan volt
mint bármely más hétköznapi pszichiáter. Még a holttestet sem
darabolt fel, hogy mint vérbeli sejtsebész felhasználja a tökéletes
testrészeket.
Gondolataim visszaterelódtek Teenie-re. Épp egy másik válto-
zatban mesélte el a szülei történetét. Azt is kétkedve fogadtam
74
amit a Hong Kong-i kurváról mondott, mintha az valami tiszte-
letben álló üzletasszony lett volna.
Várjunk egy percet. Ez a viselkedés nem teljesen ismeretlen.
Egy pszichológiában járatos embernek, mint amilyen én is va-
gyok, rá kell jönnie a dolog nyitjára. Aztán leesett: Teenie kóros
hazudozó!
NAGYSZERU ÖTLETEM TÁMADT!
Már tudtam hogyan keveredjek ki a slamasztikából.
Bezáratom a Bellevue-be.
Valamelyik pszichiáter, aki úgy tesz mintha kezelné a lány be-
tegségét, elteszi láb alól!
A bíróságnak egy szava sem lehet!
Isteneim, nem csoda hogy engem tartottak az Apparátus Ki-
képzóiskola legtehetségesebb diákjának.
MEG TUDOM OLDANI A TEENIE JELENTETTE
PROBLÉMÁT.
Nem csoda hogy hatalmas költségei ellenére használják a pszi-
chiátriát itt a Földön. Micsoda istenáldása! Az ember bárkitól
megszabadulhat akitól csak akar. Egyetlen tollvonás képes szét-
marcangolni és megölni az illetót.
Hellertól, Kraktól és most Teenie-tól is megszabadulhatok. És
mindezt a pszichiátria jótéteményének köszönhetem!
2. fejezet
Mire jók a civilizáció adományai ha nem arra, hogy használjuk
óket?
A terv, ami elintézi Teenie-t, anélkül hogy bajba keverednék,
alighogy megfogant az agyamban már útjára is indult.
Felhívtam a Rockecenter vállalatok húséges és rendíthetetlen
biztonsági fónökét. Így szóltam. – Itt Inkswitch. Szükségem lenne
a Teenie Whoopperrel kapcsolatos akták kivonatára. O az a tizen-
éves lány, akit maga ledobott a lépcsón. Egy bajkeveró.
– Ez már régi históriának számít – felelte. – De utánanézek a
75
számítógépben, ha még benne vannak az adatok. Várjon egy per-
cet... Igen, itt van. Nem bánja, ha összefoglalom a maga számára?
Meglehetósen terjedelmes.
– Csak nyugodtan – feleltem.
– Sioux Fallsban született, Dél-Dakota államban, tizenöt évvel
ezelótt. A szülei az ide csatolt bírósági jelentések szerint valódi
múvészei voltak a búnözó szakmának, Hazel és Shaker Wopper.
Bejárták az egész Egyesült Államokat – számtalan letartóztatás
megannyi városban. Megkímélem a felsorolástól.
– Még nem haltak meg?
– A irat szerint még nem. Még mindig dolgoznak Kanadában.
Na mindegy, nem róluk kérdezett. Ezt a Teenie-t négy és tizenegy
éves kora között maceráláshoz használták.
– Mi az a „macerálás?" – kérdeztem.
– Ágyba csalnak valakit egy nóvel, fényképeket készítenek róla
aktus közben, aztán megzsarolják. Ezek egy kicsit másképpen
csinálták. Gyereket használtak. Összezárták egy hotelszobába va-
lami fickóval. A lány rávette a fickót hogy hadd rendezze le, az-
tán mikor pont a legszaftosabb részhez érkeztek, a szülók vakuk-
kal és fényképezógépekkel felszerelkezve besétáltak a hotelszo-
bába és megzsarolták a madarat. Épp most olvasom ezeket az
eseteket. Rengetegszer tartóztatták le ez miatt.
– Körülbelül öt évvel ezelótt New Yorkba jöttek. Itt aztán iga-
zán dólni kezdett a lé. Aztán olyasvalakibe futottak bele, akibe
nem kellett volna – Hammer Twist legfelsóbb bírósági bíróba. A
bíró csapdát állított nekik, azok meg belesétáltak. Mikor fényké-
pezógéppel a kézben beléptek a hotelszobába, a zsaruk már vár-
ták óket.
– Azt mondják, alkalmatlanság miatt elvették tólük a fiatal
Teenie-t és gyámság alá helyezték. A lány azóta nem látta a szü-
leit.
– A bíró gyámot nevezett ki mellé: valami öreg fickót, gondo-
lom, mivel ez a jelentés itt azt írja hogy az illetó meghalt alkoho-
lizmusban. Ez három évvel ezelótt történt. A lassú bírósági ügy-
menetnek köszönhetóen azóta sem neveztek ki új gyámot. Van itt
76
egy feljegyzés valami lelki problémáról.
– Aha! – mondtam mohón. – Folytassa!
– Csak ennyi az egész, nem több. Azt mondja, körülbelül hat
hónappal ezelótt kirúgták az iskolából. Az Octopus személyzetise
részmunkaidóre javasolta, mint nehéz sorsút.
– Személyesen a nagyfónök rúgta ki mikor rutinellenórzést tar-
tott a nói alkalmazottak között. Hát ennyi adat van róla, hacsak
nem kíváncsi a rengeteg (bíííp) kapcsolatos ügyre.
– Nem, ez éppen elegendó! – tiltakoztam. – Elég, ha megadja
az iskola nevét, ahonnan a lányt kirúgták, valamint ha mond egy
pszichiáter vagy pszichológus nevet, akit a lelki probléma kap-
csán említ a feljegyzés.
Elmondta a kért neveket és letette.
Ó, istenek, hát mégis megütöttem a fónyereményt? Gyereksze-
repló egy felnótteknek való zsarolós játékban. Valamint egy men-
tális probléma! Megvan!
Felhívtam Hammer Twist bírót, emlékezve rá, hogy csak hol-
nap utazik Miamiba, golfversenyre. Kikerülve a bírósági ügyme-
netet, közvetlenül a lakása számát tárcsáztam. Szerencsém volt.
– Szövetségi nyomozó vagyok – mondtam, szándékosan nem
említve a nevemet. – Elmondaná nekem mit tud Teenie
Whoopperról?
– Teenie Whooper? Teenie Whooper? Teenie Whooper? Ó,
igen, már emlékszem erre a névre. Azt hiszem a mi bíróságunk
helyezte gyámság alá. Épp most írtam alá egy bírósági végzést
nehogy valami bolond török meggyilkolja. Külföldi (bíííp). Tudja
ezek megerószakolják az egész országot.
– Csinált magával ez a lány valaha valami szokatlant?
– Úgy érti szexuálisan? Nem, persze hogy nem. Az egyetlen
szabálytalanság, ami eszembe jut az ügy kapcsán, az a bírósági
titkárral kapcsolatos. Minden egyes alkalommal, mikor a lány
megjelent a bíróságon, mivel havonta jelentkeznie kellett, a titkár
mindig megpuszilta. De én véget vetettem ennek. Megszüntettem
a jelentkezési kötelezettségét. A fickó ettól teljesen kibukott! –
Felnevetett. – Igen, most majd visszajön hozzám. De ha nem ha-
77
ragszik, csomagolnom kell, úgyhogy viszlát.
Letette. Micsoda egy hazudozó ez a kis (bíííp) fattyú! A bíró
közelébe férkózik, hogy alkalomadtán lerendezze. Ez tényleg kó-
ros eset! És VESZÉLYES!
Felhívtam a pszichológust. Így szólt – Teenie? ... Teenie? ... Ó,
arra a lányra gondol, akit hat hónappal ezelótt rúgtak ki az iskolá-
ból?
– Elmondaná nekem hogy miért rúgták ki?
– Hogyne – mondta. – Remélem nagy bajban van a kis (bíííp).
Bement az öltözóbe az idény legfontosabb mérkózése elótt és le-
rendezte az egész focicsapatot. Lefárasztotta óket. A srácok per-
sze kikaptak. Tudná, mennyire berágtak rá. Én magam is egy
csomó dohányt vesztettem a meccsen.
– Nem használta ót asszisztensként, igaz?
– Asszisztens! Eszem ágában sem volt! A páciensem volt egy
ideig, majd a pszichiátere javaslatára folytattam a kezelést. Ez
mindennapos dolog az iskolás gyerekek esetében.
– Mi volt a pszichózisa? – kérdeztem.
– Erról a lány pszichiáterét kellene megkérdeznie. Bocsásson
meg nekem, de ki sem látszom a munkából, annyi a kezelésre
szoruló gyerek.
Letettem. Na ezzel is megvolnánk. Mese volt az, hogy a lány
segített a pszichológusnak. Nem segített az neki hanem rendsze-
resen lerendezte, a pácienseivel együtt. Istenek, micsoda egy ha-
zug! És milyen veszélyes ha valaki ilyen hazugságokkal áltatja a
tisztességes, keményen dolgozó szakembereket, akik azért robo-
tolnak, hogy alkalmas állampolgárokat faragjanak az iskolás gye-
rekekból.
A szerencsém kitartott. A pszichiátert bent találtam az irodájá-
ban, ráadásul éppen két terápiás beszélgetés közt volt.
– Mindig szívesen állok a szövetségiek rendelkezésére –
mondta. – Hol lenne a pszichiátria a kormányzat támogatása nél-
kül. Teenie Whooper? (Bíííp), olyan sok páciensem van, (bíííp)
kölykök... Megnézem a kartonjaimat. Várjunk csak... Nóvér, hol
vannak a kartonok?... Aha, itt van. Teenie Whooper. Súlyos eset.
78
Mohón vigyorogtam a telefonvonal túlsó végén. – Mi volt a
diagnózis?
– Hiperaktivitás. Én magam vettem észre mikor éppen gör-
deszkázott. Botrányos eset.
– Kezelte?
– Hát hogyne. Ne gondolja hogy megfeledkezem az iskolás
gyerekekról.
Tudtam hogy most elkaptam Teenie-t. Satuba fogtam! – Miból
állt a kezelés – kérdeztem.
– Hiperaktív gyerek? Tankönyvi eset. Mi itt a tankönyvekre
hagyatkozunk. Elkezdtem a kezelést majd átadtam az iskolapszi-
chológusnak hogy folytassa és fejezze be. Igen itt van a bejegyzés
az elbocsátásról.
– Soha nem rendezte le magát?
– Persze hogy nem! Na persze a hiperaktivitást szexuális úton
lehet a legmegfelelóbben kezelni. Fölfekteti a pácienst az asztal-
ra, leszíjazza és kézi vibrátort használ. Lányok esetében termé-
szetesen elófordulhat hogy puszilgatnia kell óket, vagyis orális
ingerlésre van szükség ahhoz, hogy beinduljanak. De biztosítha-
tom róla, a vibrátor teljesen elfogadható orgazmust vagy
ejakulációt okoz bármelyik gyereknél. Talán a lány azt mondta,
rávettem hogy rendezzen le?
– Szó sincs róla.
– Ez abszurdum. Miért akarnám hogy kislányok rendezzenek
le, mikor itt van körülöttem az a rengeteg kisfiú, akiket mind ho-
mokosokká kell átnevelnem? Miért használnék lányokat, mikor
itt van ennyi fiú, akik ugyanezt megcsinálják nekem? Semmi ér-
telme!
– Szóval hazudott – mondtam.
– Hát persze – felelte.
– Akkor biztosan aláírna egy orvosszakértói véleményt, ami a
Bellevue-be utalja a lányt.
– MICSODA? Szó sem lehet róla! Ezt rossz néven veszem!
Higgye el nekem, hogy tökéletesen ismerem a szakterületemet.
Maga nem fog itt nekem feketepontokat írni a személyi lapomra,
79
hogy aztán lecsökkentsék a járandóságomat. A diagnózisom
„hiperaktivitás" volt. Ez helyesnek bizonyult. A páciens a szoká-
sos kezelésben részesült, amit én kezdtem el és egy hozzáértó
pszichológus fejezett be. Itt az áll, hogy „A tünetek tartósan el-
múltak, ritkán látni ilyen karikás szemú, csont és bór gyereket".
Uram, Ön talán arra akar utalni, hogy a pszichiátria nem sikeres
tudományág?
– Nem, nem – feleltem. – Csak...
– Lehet hogy maga egy szövetségi nyomozó, de nem érti az
agy múködését. Keményen fogok harcolni minden olyan erófeszí-
tés ellen, amely el akar távolítani egy fenyegetést a társadalom-
ból! Viszontlátásra uram!
Lecsapta a telefont.
Ott ültem, és csak bámultam magam elé.
Hála az isteneknek, nem fogok ilyen akadályokba ütközni
Heller és Krak elintézése során. Kettejük bírósági végzését már
aláírták és már csak a kézbesítésre várnak.
És mi lesz Teenie Whooperrel?
Szakértóktól már gyerekkorában megtanulta a macerálást.
Megrögzött fúszívó. Kóros hazudozó, aki közöttünk rohangál és
tönkreteszi mindenki jó hírét.
Még azt is el tudná érni, hogy sterilizáljanak és börtönbe zár-
janak, hogy ott jól (bíííp) a homokos rabok.
VESZÉLYES! Hasfelmetszó Jack hozzá képest szoptatós daj-
ka!
Elmulasztottam az utolsó lehetóségemet is hogy megöljem.
Már nem tudom megfojtani anélkül, hogy én magam ne kerüljek
börtönbe.
De az is lehetetlen, hogy életben hagyjam, hogy aztán tönkre-
tegyen a hazugságaival és a fényképeivel. És nem ölhetem meg.
Egyetlen megoldás sem maradt.
Kezdtem úgy érezni hogy megbolondulok.
Képtelen lettem volna maradni, hogy homokosok tapogassa-
nak.
Képtelen voltam elmenni.
80
Pedig mennem kellett.
Ha elmennék, gondoltam, Teenie és az elfogatóparancs bárhol
utolérne.
Hirtelen és merészen rádöbbentem, hogy nem ülhetek ott, és
nem bolondulhatok meg.
Ki kell eszelnem valamit. Ki kell eszelnem valamit. Ki kell
eszelnem valamit!
3. fejezet
Heller képernyóje mintha ki akart volna gúnyolni engem. Az
idójárás, bármerre is járt, gyönyörú volt és kellemes, a nyugalmat
csak a tovahömpölygó hullámok zavarták egy kicsit, melyek
egymást követve vándoroltak a kék vízfelszínen. A felhók, mint
valami képeskönyvben, várkastélyok módjára magasodtak egy-
más fölé a látóhatáron.
Heller a hajó korlátjánál állt és feltehetóen nyugat felé, New
York felé bámult, amely ott húzódhatott valahol a horizont mö-
gött. A tenger egyébként kihalt volt körülöttük.
Bitts kapitány lépett oda hozzá. – A legeslegjobb reggelt kívá-
nok, Mr. Haggarty – köszöntötte Hellert. – Örömmel látom, hogy
kitúnó formában van és felépült a sebesüléseiból.
– A pókernek köszönhetem – felelte Heller. – Igazán figyelem-
re méltó játék. Kimondottan gyógyhatású, és egyben neveló cél-
zatú. Arra gondoltam, Bitts kapitány, hogy csak úgy tudna hozzá-
jutni a nyereményéhez, a tizennyolcezer-öt dollárhoz, hogy kitesz
New Yorkban, hogy elmehessek egy bankba.
Hirtelen átláttam a fickó alattomosságán. Rájött, hogy hogyan
tudja csóbe húzni Bitts kapitányt! Hagyta, hogy nyerjen a póke-
ren! Na, Heller, gyerünk, ügyeskedj: Ha sikerül partra vergódnöd,
a bíróság azonnal elfogat, és hála Dingalingnak, Chase-nek és
Ambónak, valamint a saját zsenialitásomnak, bezárat a Bellevue
Kórházba.
Lélekben sürgettem Bitts kapitányt, hogy csússzon el a banán-
81
héjon. Egyenesen a kezem közé irányítaná Hellert.
– Mr. Haggarty – szólt Bitts kapitány. – Ez rendkívül csábító
ajánlat. De hadd emlékeztessem a helyzetére: török ellenségei a
nyomában vannak; valószínúleg orosz ügynökkutyák is üldözik;
parancsom van a tulajdonos ágyasától, hogy ne engedjem önt
partra szállni. Nagyon sajnálom, különös tekintettel az engem éró
anyagi veszteségre, de a válaszom, nem.
(Bíííp) meg! Ez meg azt hiszi hogy Krak az ágyasom, mivel a
nó az én Squeeza-hitelkártyámmal vásárolta a jachtot. A kapitány
a saját fónöke ellen dolgozik! Ellenem.
– Nos, hát – szólt Heller. – Ha nem, akkor nem. Viszont hogy-
hogynem, de egy kicsit unatkozom. Hallottam egy „kocka" nevú
játékról. Meg tudna tanítani rá?
Bitts kapitány biztosította róla Hellert, hogy szívesen megta-
nítja rá, és ez lesz az elsó dolga ebéd után.
Végiggondoltam ezt az egészet. Olyan fogódzó után kutattam,
amire tervet alapozhattam volna.
Valami átvillant az agyamon. Felkaptam a telefont és felhív-
tam a Külügyminisztériumot Washingtonban, és kértem a minisz-
ter irodáját. Úgy döntöttem, Rockecenter ügyvédi irodájának ne-
vét fogom használni.
– Itt a Swindle and Crouch ügyvédi iroda – mondtam a hiva-
talnoknak.
– Igen uram! – felelte teljes alázattal és odafigyeléssel.
– Van egy jacht odakint a nyílt tengeren, aGolden Sunset. Egy
elszánt és visszaesó búnözó van a fedélzetén. Amerikai az illetó.
A tanácsára lenne szükségem, ugyanis fel akarom hívni a hadi-
tengerészetet, hogy szálljanak vízre és kapják el a búnözót.
– Hol körözik az illetót, uram?
– Van egy kiadott, de még nem kézbesített elfogatóparancs,
amit a New York-i Legfelsóbb Bíróság bocsátott ki. Néhány na-
pon belül kiadnak egy másik elfogatóparancsot is ellene.
– Milyen zászló alatt hajózik a jacht, uram?
– Török – feleltem.
– Ki kell kérnem a Polgárzaklatási Részlegünk véleményét.
82
Kérem tartsa.
Aggodalmasan várakoztam.
Aztán újra megszólalt a telefon. – Szörnyen sajnálom, de rossz
hírem van, uram. Mi természetesen mindent megteszünk annak a
verítékes feladatnak az érdekében, hogy minden lehetséges mó-
don zaklassuk az Egyesült Államok polgárait, legyenek éppen
akárhol a világban. Általában sikerrel végezzük a munkákat: ép-
pen ma történt, hogy egy amerikai anyát és két gyermekét elfog-
ták a kínaiak, mivel csempészárut dugtunk a gyerekek cumisüve-
gébe, úgyhogy ne gondolja, hogy híján vagyunk a lelkesedésnek.
De az igazságügyi kormányzat felületessége miatt a Törökország
és az Egyesült Államok közti kiadatási megállapodás lejárt, és jó
néhány évbe beletelik, mire a papírok átkerülnek az egyik papír-
kosárból a másikba, hogy aztán a megállapodás újra életbe lép-
hessen. Úgyhogy nincs rá jogi lehetóség, hogy felmenjünk a jacht
fedélzetére, és letartóztassuk az illetó amerikai állampolgárt.
– Ó, de kár! – mondtam.
– Nem tud esetleg valami búncselekményról, amit az illetó
amerikai állampolgár követett el Törökországban? Ha igen, akkor
megfenyegethetjük a török hadsereget, hogy lecsökkentjük a ne-
kik nyújtott támogatást – Törökország a hadseregétól függ, mivel
a katonák tartják elnyomás alatt az ország népét – ha nem tartóz-
tatják le és nem börtönzik be az emberünket.
– Attól tartok, semmilyen törökországi búncselekményt nem
tudnánk rábizonyítani.
– Nagy kár – felelte a miniszteri hivatal tisztviselóje. – Kelle-
metlen a számunkra, hogy itt van ez az amerikai állampolgár és
nem tudjuk zaklatni, sem pedig letartóztattatni. Általában ki szok-
tunk találni valami megoldást, persze csak ha az illetó nem egy
ismert terrorista: ezekre a személyekre vigyáznunk kell, hogy fo-
lyamatosan kavarhassanak és boldoggá tegyék a médiát. Ha az il-
letó nem közismert terrorista, vagy drogfutár, akkor kell legyen
valami megoldás arra, hogy a Külügyminisztérium segítséget
nyújtson a nemzetközi bajkeveréshez.
– Nem tartozik egyik ilyen csoportba sem – mondtam.
83
– Ah, váljon egy percet. Ahogy fogadtuk a hívását, és szétkür-
töltük a minisztérium hivatalaiban, hogy a Swindle and Crouch
van a vonalban, a Külügyminisztérium hírszerzó fónöke azonnal
egy feljegyzést csúsztatott az íróasztalomra. Azt javasolja, hogy
ön hívja fel az elnököt és kérje meg rá hogy adjon utasítást a
CIA-nak, hogy az egyszerúen lóje szét a jachtot a nyílt vízen.
Ilyen esetekben ez rutineljárás, és remélem hogy ön is támogatja
ezt a megoldást. Nem hagyhatjuk, hogy amerikai állampolgárok,
távol az országtól, zaklatás nélkül maradjanak, úgyhogy rendkí-
vül boldogok vagyunk hogy segít nekünk abban, hogy szolgáljuk
a nemzeti érdekeket.
– Számíthatnak Rockecenterékre – mondtam és letettem.
(BÍÍÍP)!
Két nyomós okom is volt rá, hogy ne támogassam ezt a meg-
oldást: Heller CIA útlevéllel utazott, mint H. Hider Haggarty.
Ahogy a CIA tudomást szerez erról, azt fogják gondolni, hogy
Heller az ó emberük, és nem fognak cselekedni. A másik ok sok-
kal személyesebb jellegú volt. Eszem ágában sem volt szétlövetni
egy jachtot ami az enyém!
Kicsit elmerengtem azon a megoldáson, hogy fogom a rádiót,
és egyszerúen közlöm a kapitánnyal hogy hol és mikor kössön ki,
ahol a bíróság emberei már várni fogják Hellert hogy letartóztas-
sák. De ez túl egyszerúnek túnt. Az Apparátusnál mindig óvtak
minket az egyszerú megoldásoktól. Azonkívül a kapitány is azt
gondolta volna hogy a rádióüzenet nem más mint csalás. Úgy
tudta, hogy a valódi tulajdonos Törökországban van, nem pedig
New Yorkban. Biztos voltam benne, hogy míg fel nem tárom a
kilétemet Bitts kapitány elótt, azt fogja hinni a rádióüzenetemr ó l,
hogy az Törökország ellenségeinek csele. Megmutatná Hellernek,
Heller pedig gyanút fogna, hogy az én kezem van a dologban.
Heller ezután szólna Kraknak, Krak pedig a nyomomba eredne.
De mi van akkor, ha Krak grófnó már most is nyomoz, és a
nyomozás szálai hozzám fogják elvezetni ót!
Rémisztó fenyegetés. Ez a nap is azok közé a rettenetes napok
közé a tartozott, mikor az ember azt gondolja, hogy a dolgok már
84
nem fordulhatnak rosszabbra!
4. fejezet
Krak grófnó valami hotelszobában lehetett, ahol éppen késói
reggelijét fogyasztotta. Felvillanyozott a gondolat, hogy ha rájön-
nék, melyik szállodában lehet, odaküldhetném a végzést, és akkor
eltakarítanám az útból, mielótt ó végez velem!
Az ezüst evóeszközök azonban nem vezettek nyomra. Éberen
figyeltem egy ideig, bízva benne, hogy a tekintete talán megakad
valamin ami felfedi a hollétét.
Kopogás hallatszott az ajtó felól, majd Bang-Bang lépett be a
szobába. Nagy rakás napilapot hozott.
– Nem szívesen adom oda ezeket magának, Miss J oy. Mégpe-
dig azért nem, mert ha odaadom, órjöngeni fog.
Krak kézbe vette a legfelsó újságot. Fócím!
BUNVÁDI ELJ ÁRÁS FENYEGETI
SÜVÖLVÉNY KÖLYKÖT
ÚJ PEREKRE SZÁMÍTHAT
A MEGRÖGZÖTT BUNÖZO
Bombaként hatott a Legfelsóbb Bíróság tegnapi döntése, mi-
szerint Hammer Twist bíró elindítja azt a nemzetközi eljárást,
mely sterilizálással és életfogytig tartó börtönbüntetéssel fenyegeti
Whistert, más néven Süvölvény kölyköt.
Kiskorú megerószakolásának veszedelmes vádja Damoklész
kardjaként lebeg a több oldalról is szorongatott búnözó fölött.
Az újkeletú perek, melyeket Maizie Spread, Toots Switch és
Dolores Pubiano de Cópula indítottak, minden bizonnyal romlást
és pusztulást hoznak a régóta üldözött búnözóre...
Krak grófnó felkapott egy másik napilapot. Aztán fogta a har-
85
madikat. Aztán a negyediket.
– A FRANCBA! – mondta. – Még csak meg sem említik a ko-
rábbi vádak ejtését, vagy a hamis bigámiavád érvénytelenítését!
A rádió vagy a tévé bemondta ezeket?
Bang-Bang megrázta a fejét.
– Nem értem! – jajveszékelte a grófnó. – Az olvasók abban a
hitben maradnak hogy ezek a vádak továbbra is életben vannak!
– Nos, így múködik a média – mondta Bang-Bang. – Az egész
médiabiznisz a rossz hírekre alapul. Csak azokat nyomtatják ki.
Egyetlen jó hír sem hír egészen addig, míg számít. Csak nézze
meg a többi történetet ezekben a lapokban. Csak rossz hírek, halál
és katasztrófa. Az az ostoba elképzelésük van, hogy csak rossz hí-
rekkel lehet eladni az újságokat.
– De még azt sem írták le, hogy azok a ribancok hamisan ta-
núztak és börtönbe küldik óket! – mondta Krak grófnó.
– Lehet hogy ez jó hír – felelte Bang-Bang. – Most maga is
megismerte ezeket, Miss. J oy. A médiának annyi esze sincs, mint
egy marék lepkének.
– Nem hiszem hogy ennyi lenne a magyarázat – mondta Krak
grófnó. – Nekem úgy túnik mintha irányítanák a híreket.
– Nem, ez szükségtelen. Találkoztam egyszer néhány riporter-
rel. Tudja, én is egyszer összezördültem a sajtóval: nekem tulaj-
donítottak egy autórobbantást a fócímben, aztán a lap alján apró
betúvel szedve megemlítették, hogy börtönben ülök. Úgyhogy
megkérdeztem az egyik riportert, hogy honnan szedték ezt az
egészet, mire azt mondta, hogy ha egy riporter hitelesen írja meg
a híreket, akkor a fószerkesztó újraíratja vele, másképpen. A
szenzáció adja el az újságot, azt mondják. Nemtájékoztatnak ha-
nem szórakoztatnak. Ezt is ó mondta nekem. Látva hogy mit ir-
kálnak összevissza Jetról, és látva hogy milyen galibába sodorták,
az a gondolatom támadt, hogy kéne produkálni valami igazán
szórakoztatót: meg kéne bütykölni néhány kiadó és fószerkesztó
autóját. Maga még nem gondolt erre? – kérdezte Bang-Bang re-
ménykedve.
– Nos, el kell hogy ismerjem – mondta Krak grófnó, miközben
86
összegyúrte az újságot – hogy ez egy rendkívül szórakoztató terv
lett volna. Csakhogy azt hiszem, hogy erre most nincs idónk. Vé-
get kell hogy vessünk ennek az egésznek és biztonságba kell jut-
tatnom J etterót. O bizonyos tekintetben nagyon érzékeny.
– Még nem vettem észre – mondta Bang-Bang.
– De az. O úriember, aki tudja mi fán terem az illem.
– Ezt már észrevettem – szólt Bang-Bang.
– Szóval valakinek meg kell védenie ót a nóktól – folytatta
Krak grófnó meggyózódéssel a hangjában. – Gondolom érted
amit mondok.
– Nem – felelte Bang-Bang.
– Nos, ó nem emelhet robbantófegyvert egy nóre, még akkor
sem, ha olyan mint ezek a ribancok.
– Hé – kiáltotta Bang-Bang élénken. – Úgy érti hogy elme-
gyünk az M-1-esemért aztán gyakoroljuk a célba lövést?
– Nem, nem – felelte a grófnó – Annak nem lenne semmi ér-
telme. Ha holtan hevernének még akkor is valami gonoszságot
forgatnának a fejükben.
– Ez elég hihetetlennek hangzik – mondta Bang-Bang.
– Nem az. Ismerem az ilyen nóket. Búnözó típusok. Hiányoz-
nak belólük a nói érzékek. Azon kívül ha lelónénk óket, amit
egyébként tényleg megérdemelnének, akkor J ettero megsajnálná
óket. Ismerem ót. Nem, nem engedhetjük meg magunknak azt az
élvezetet, hogy lelójük ezeket a ringyókat. Mindig neked vannak
a legjobb ötleteid. Sikerült-e megtalálnod a dublórt?
– Annyira ideges voltam, hogy mit fog szólni az újságok miatt,
hogy el sem mondtam amit egyébként el akartam mondani. Most
én titkoltam el a jó híreket. A fickó elókerült.
– Aha.
– J a. Az a riporter, akit ismerek, az szólt nekem, hogy a lányok
nagy szabású sajtótájékoztatót fognak tartani arról, hogy ez a Sü-
völvény kölyök milyen módon mellózi a nóket. Ez be fog kerülni
a délutáni és a holnap reggeli kiadásokba. Aztán holnap délután
három óra harminckor a háziasszony-fómúsoridóben a dublór lesz
az ABC „Fura Világ" címú músorának a vendége.
87
– Bang-Bang! Ez nagyon jó hír!
– J a. Abba fogom hagyni az újságolvasást. Még a végén meg-
szeretem óket! Egyébként a fickó most kihasználhatja a haladé-
kot, amit Twist bírótól kapott, hogy elókerüljön, s így most el
tudja mondani a háziasszonyoknak, hogy milyen nagyszerú is ó
valójában, gondolom, vagy azt, hogy honnan terjedt el a hír, hogy
mellózi a nóket. Mindenesetre ott lesz. Élóben.
– Pont amire szükségünk van! És ez idót is ad nekünk arra,
hogy felkészüljünk. Nem sok idót, de eleget. Gyorsan, gyorsan,
Bang-Bang, van néhány dolog, amire szükségem lesz. Menj és
hozd a furgont, most azonnal. Ó, ez nagyszerú lesz.
Bang-Bang kirohant, a nó pedig magára öltött egy világos ka-
bátot.
Én sem vártam tovább.
Felhívtam a Sasszem Biztonsági Szolgálatot.
– Megtaláltuk a nót! – mondtam. – A „Fura Világ" címú
talkshow környékén lesz, ABC, holnap délután három óra har-
minckor, hogy elrabolja Süvölvény kölyköt.
– Hé, hé! – mondta a cigarettázástól rekedt hang. – Az embe-
reim azonnal ráugranak az ügyre. A különlegesek is. Most már
pontosan tudjuk, hogy hogyan néz ki, úgyhogy még álcázni sem
tudja magát! Ötven rongy van a táskájában. A legkönnyebb pénz,
amit valaha valaki megkeresett. Maga is megkapja a részét.
Már majdnem megfeledkeztem a részemról. Bármi is történjék
velem, meg kell szabadulnom Krak grófnótól, gondoltam.
Aztán elintézhetem Hellert.
És akkor kitalálhatok valamit, hogy mentsem meg az irhámat.
A világ most már sokkal fényesebbnek látszott körülöttem.
5. fejezet
Elképesztó, hogy a szélsóséges helyzetek mekkora bátorságot
képesek kicsikarni az emberból: elhatároztam, hogy én is ott le-
szek ezen a bizonyos talkshow-n, hogy segítsem a veszedelmes
88
Krak grófnó elfogását.
Az ötlet még azon az estén összeállt a fejemben, miközben
már a második vízipipámat szívtam el, hogy megnyugtassam az
idegeimet és felkészüljek a soron következó két lányra.
Teenie, úton hazafelé az iskolából váratlanul beugrott hoz-
zánk, hogy epret és kolbászos pizzát hozzon Adorának és Candy-
nek.
Ott ültek és ettek mind a hárman, miközben Teenie arról me-
sélt, hogy a Hong Kong-i kurva mennyire megveti a homokoso-
kat, hogy egyet sem túrne meg közülük a csapatában és még a
látványukat sem tudja elviselni – ez teljes ellentéte volt annak a
mesének, amit egy-két nappal azelótt adott eló nekem. A homo-
kosok említésétól azonban reszketni kezdett a kezem és leejtettem
a pizzaszeletemet.
– Nézd azt a (bíííp) – mondta Adora. – Reszket, mint a kutya
(bíííp).
– Ó, ezen tudok segíteni – nyugtatta meg Teenie, majd azonnal
elóhúzta a vízipipát, megtömte, majd azt játszatta velünk hogy ki
mennyi ideig tudja bent tartani a füstöt. Ki tudja miért, nem estem
pánikba, ehelyett belesüllyedtem egy puha szürkés ködbe. Aztán
a lány ismét megtöltötte a pipát, és látni akarta, ahogy nagyon
mélyre leszívom és nagyon sokáig bent tartom a füstöt.
Elmúlt a reszketésem. Furcsán bátornak kezdtem érezni ma-
gam.
Visszatértek a pizzaevéshez, Teenie pedig tömni kezdte a fe-
jüket azzal, amit nemrég tanult az iskolában, miszerint hogyan
kell elkerülni hogy az embert „elkapják". Azt mondta, „Rettentó-
en mókás, de el sem hiszitek hogy milyen könnyú elkapni egy
nót."
Ki tudja miért, minden más zagyvasággá fakult a fejemben, ez
a mondat azonban szíven ütött. A talk-show!
Ha öregasszonynak álcáznám magam, magammal vinném
Krak képernyójét és a Sasszem Szolgálat védelme alatt dolgoz-
nék, két dolgot is el tudnék intézni: egyrészt Krak grófnó nem
tudna kicsúszni a markukból; másrészt a fejembe épített
89
megszakítókapcsolónak köszönhetóen
MUKÖDÉSKÉPTELENNÉ TENNÉM A HIPNOSISAKOT,
MIVEL KÉT MÉRFÖLDNÉL KÖZELEBB LENNÉK HOZZÁ!
Ha megpróbálja a talk-show alatt rátenni a sisakot Süvölvény kö-
lyök fejére, az erófeszítései kudarcba fognak fulladni. Ha Krak
grófnó már a Bellevue-ben fog kuksolni, akkor valahogy végezni
tudok Hellerrel, és akkor már Teenie-t is el tudom intézni. Aha!
Most nyeró leszek!
Megérkezett a két lány, két barnaság. Meglehetósen buzgók
voltak. Annyira lenyúgözött saját sikerem kecsegtetó reménysé-
ge, hogy még azt sem bántam, hogy Teenie ott állt mellettünk és
tippeket adott. Azért az nagy megkönnyebbülés volt a számomra,
mikor már nem várta meg a második menet végét, mondván visz-
sza kell mennie az esti órákra, melyek tárgya a „Nyílt és titkolt
csábítás". Rácsapott a meztelen hátsómra, majd egy „Csak így to-
vább, Inky" kiáltás kíséretében, rágógumi-pukkanással megfúsze-
rezve, összeszíjazott tankönyveit a levegóben forgatva elrohant.
Miután elment, a dolgok hamarosan kielégító véget értek.
Adora megtartotta szokásos kalmár beszédjét, könyörgött hogy a
lány verje ki a fejéból a pszichiátriai születésszabályozást, majd a
lány ragyogó arccal távozott.
– Hát nem kedves lány ez a Teenie? – kérdezte Adora. – Mi-
lyen sokat is jelent, ha valaki megfeleló oktatásban részesül deré-
kon alul.
– Valóban – mondta Candy. – Olyan megfontolt és olyan fi-
gyelmes másokkal szemben.
A falak mintha eltávolodtak volna tólem, aztán közelebb ke-
rültek hozzám és az idó megállt. Bizonytalan léptekkel elindul-
tam a hátsó szoba irányába, mikor egyszer csak
ZUUUM!
A lábam a magasba emelkedett, tettem egy fél fordulatot a le-
vegóben, majd lezuhantam.
RECCS!
Csillagok repkedtek a fekete égbolton.
Nem emlékeztem rá, hogy a marihuána valaha is ilyen hihetet-
90
len módon eltorzította volna a teret. Azt gondoltam, hogy ezt a
töményebb változatának, a hasisnak köszönhetem.
Semmit sem láttam.
Nyilvánvalóan teljesen megvakultam.
Ott feküdtem és a drogok számomra eddig ismeretlen kelepcé-
in túnódtem. A marihuána, amit lágy drognak titulálnak, felrepíti
a használóját a levegóbe, aki megtapasztalja, milyenek is a han-
gok valójában, javítja a térlátást, majd teljes vakságot okoz,
ugyanúgy, ahogy nálam.
A messzi távolból érkezett hozzám Adora hangja. – Te kétbal-
kezes (bíííp)! Összevérzed az egész szónyeget! Ülj fel hogy
(bíííp) meg! Candy, hozzál valami kárpittisztítót és nézd meg,
hogy ki tudod-e szedni belóle, mielótt végképp beleivódik a fehér
szónyegbe.
A lány a mosogatószivaccsal sikálta az arcomat. Az egyik
szememmel egy pillanatra ismét láttam.
Az orrom elótt, az oldalára dólve, ott volt TEENIE
GÖRDESZKÁJ A.
Az érzelmeim összekeveredtek. Megkönnyebbültem, hogy
nem vakultam meg a marihuánától, csak nem láttam a vértól és a
Teenie iránt érzett rettenetes gyúlölettól. A lány olyan figyelmes
másokkal szemben, amit Candy ékesszólóan dicsért, hogy meg-
fontolt módon, rendkívül elózékenyen, pont a szobámhoz vezetó
sötét folyosó kellós közepén helyezte el gördeszkáját.
Folyamatos károgó okoskodás kíséretében, hogy miért nem
nézek a lábam elé ha elindulok valahová, és hogy jobban kéne vi-
gyáznom a szónyegekre, valamint hogy abba kéne hagynom a
próbálkozásokat, hogy megpróbáljam megnyomorítani magam,
hogy aztán megmeneküljek házastársi kötelezettségem alól,
Adora bevitt egy kórház baleseti sebészetére és összevarratta a
homlokomat. Szerencsére a marihuána még dolgozott bennem,
így nem nagyon érdekelt a tú.
Az igazság az, hogy ezt az éjszakát meglehetósen nyugodtan
aludtam végig. Az egyéb dolgok ellenére tudtam, hogy ragyogó
esély kínálkozik a gyózelemre. A következó napon biztosan el
91
fogom kapni azt alattomos Krak grófnót!
6. fejezet
Furcsán égve a vágytól, hogy találkozzak a sorssal, a követke-
zó délutánon korán felöltöztem és elindultam a ABC Televízió
csarnokába.
Nem jelentett problémát belépót szereznem a „Fura Világ"
show felvételére. Telefonon felhívtam a Sasszem Biztonsági
Szolgálat vezetójét, aki elmondta nekem, hogy már lefoglaltak
egy széket a számomra a nézótéren. A fickó nagyon égett a vágy-
tól hogy segítséget kapjon tólem. – A hely tömve lesz az embere-
inkkel – mondta –, de a nó már máskor is kicsúszott a kezúnk kö-
zül, így nagy segítség lenne, ha kéznél lenne valaki, aki beazono-
sítja. A hivatalsegédünk ott lesz. A nó ez alkalommal nem szök-
het el eló lünk.
Az álcázás nem jelentett túl nagy problémát: az ábrázatom úgy
be volt pólyálva, hogy csak egy keskeny hasadékon lestem ki.
A fény fájdalmas volt a szememnek, így nem sok idót pazarol-
tam arra, hogy Krak képernyójét figyeljem. A nó meg fog jelenni
a stúdióban, ez biztos volt. A pokolba a részletekkel: még ó sem
tud kiszabadulni egy ilyen hálóból.
Miután megérkeztem a helyszínre, gyorsan megkerestem a
Sasszem Szolgálat parancsnokát. Hatalmas darab ember volt,
keki színú ruhában, fegyverekkel teleaggatva. Az elócsarnokban
állt, személyes instrukciókat osztogatva a tucatnyi biztonsági em-
bernek, majd elküldte óket az órhelyükre.
Megrángattam a ruhája ujját. Mint akit felbosszantottak, hátra-
lökött. – Lassan a testtel, vén boszorka – mondta. – Nem látod
hogy dolgom van?
Elégedetten felnevettem. Öregasszonynak álcáztam magam
lógó karimájú kalappal. Bekötött képemet befeketítettem cipó-
pasztával, így a fickó azt gondolta, hogy valami néger öregasz-
szony vagyok! – Maga a vén boszorka – mondtam. – Mert hogy
92
nem sokat lát, az egyszer biztos. Smith vagyok, maga idióta.
Dingaling, meg a többiek embere, akiktól maga a parancsokat
kapja.
– J ézus Krisztus – nyögte a biztonsági tiszt.
– Nem, Smith – javítottam ki. – Beavatna a részletekbe?
– Ó, igen uram! Az ABC emberei mindig szívesen múködnek
együtt az éppen aktuális hatalommal. Az egész televíziós csarno-
kot körülvettük. A „Fura Világ" músorvezetójét, Tom Snide-ot
feldobta a gondolat, hogy talán valami akció történik a músorá-
ban. További kamerákat állítottak a legkülönbözóbb szögekbe.
Még mozgó kamerájuk is van odakint. Süvölvény kölyköt egy
Blinks páncélozott teherkocsi fogja ideszállítani. Mit hozott ma-
gával?
– Egy hordozható tévét – csaptam be a fickót. Krak képernyóje
volt a kezemben. – Látni akarom hogy hogyan kerül adásba a
show, és közben hogyan zajlik a teremben.
– Rendben. A széke a sor közepén van fent a nézótéren. Itt egy
rádió adó-vevó, ezen keresztül figyelmeztethet minket ha esetleg
észrevenne valamit, amit mi nem.
– Jó gondolat – feleltem, s közben elvettem a rádiót. – De azért
maga is tartsa nyitva a szemét. Ma nem látok valami jól. Számí-
tok magára.
– Számíthat is – felelte, megtapogatva hatalmas automata
fegyverének táskáját. – Gyakorlatilag már elköltöttem a kitúzött
vérdíj rám esó részét. Ó, még valami: az ABC emberei figyel-
meztettek minket, hogy miután a piros lámpa kigyullad, csendben
kell maradnunk és nem szabad felmennünk a színpadra, hacsak
nem jelenik meg a nó. Ekkor Snide majd jelt ad, mert ók is rögzí-
teni akarják az elfogást.
– Nagyszerú – mondtam, s ezzel elindultam a székem felé. A
terem tömve volt nókkel, így senkinek nem túnt fel egy újabb
szoknyás vendég.
Elhelyezkedtem. Jó helyen volt, ahonnan mindent láthattam. A
terem úgy nézett ki, mint bármelyik másik elóadóterem, kivéve
hogy itt több kamera volt, valamint több lámpa irányult a szín-
93
padra. Nem volt könnyú mindezt szemmel tartani az arcomat bo-
rító kötésen keresztül. Mintha minden rózsaszín lett volna körü-
löttem, amiból arra gyanakodtam, hogy ismét vérzik a homlo-
kom. Ilyen kicsinységek azonban nem állhatják útját egy Appará-
tus-tisztnek. Lombar Hisst és a Voltár Államszövetség sorsa füg-
gött tólem, nem beszélve a Föld sorsáról!
Lassan kezdetét vette a show: egy jókora óra visszaszámlálásá-
ra felgördült a függöny. Zene hallatszott, aminek el kellett volna
csendesítenie a közönséget, de a termet betöltó izgatott zsivaj
nem halkult. A legkülönbözóbb alkatú és bórszínú háziasszonyok
töltötték meg a nézóteret, hogy saját szemükkel láthassák Süvöl-
vény kölyköt.
Krak képernyójére figyeltem. Nem sokat láttam belóle.
A nó egy kicsiny szobában ücsörgött. Halvány félelem futott
át rajtam. Azzal kellett volna foglalatoskodnia, hogy milyen álru-
hát öltsön magára, hogy bejusson a televíziós csarnokba. De nem
ezt tette. Egy kisméretú tévékészülék állt elótte, ó pedig néhány
mikrofont tartott a kezében.
Hol lehet ez a szoba?
Ebben az épületben? Mérföldekre innen? Mivel híján voltam a
korábbi felvételeknek, melyeket visszanézhettem volna, fogal-
mam sem volt, hogyan juthatott ebbe a szobába.
Ez az egész rendkívül szabálytalannak túnt. A músor készen
állt a kezdéshez.
De aztán megnyugodtam. Nem lesz képes ellenállni a Süvöl-
vény kölyök dublóre jelentette csapdának. Krak azt gondolta,
hogy a fickón keresztül megtudhatja ki áll a jogi tüzérségi túz
mögött, ami Hellerre zúdul.
Bang-Bang hangját hallottam a képernyó hangszórójából. –
Bemutattam ót.
Krak így szólt a tévékészülék mögötti félhomály felé – És tudja
az útvonalat?
– Kétszer megmutattam neki – felelte Bang-Bang.
Egy kissé meghökkentem. Hogy tudott Bang-Bang bemutatni
valakit valakinek? A show még el sem kezdódött! Gondoltam,
94
Kraknak mindenképpen el kell indulnia, máskülönben lekési a ma
esti músort.
A függöny szétnyílt. Csengók szólaltak meg. Piros lámpák vil-
lantak. Adás felirat jelent meg egy jókora kijelzón. Egy kosztü-
möt viseló lány jókora táblát emelt a magasba. Ez állt rajta:
TAPS
Zene harsant. Aztán maga Tom Snide táncolt ki a színpadra
csókokat dobálva a közönség felé. Tom Snide idósebb férfi volt
göndör hajjal és hamis mosollyal. – Kellemes délutánt kívánok
Amerika háziasszonyainak, legkedvesebb barátaimnak, akik a
magasban tartják a népszerúségi indexemet a keleti parttól egé-
szen a nyugatiig.
A kosztümös lány most egy másik táblát emelt a magasba:
NEVETÉS
– Csak aztán nehogy leejtsék. – Tette hozzá Snide. A
lány ismét táblát emelt a magasba:
HANGOSABB NEVETÉS
– Üdvözlöm önöket a „Fura Világ" músorában! – folytatta
Snide. – Biztos vagyok benne, hogy mindannyian jól érzik magu-
kat odahaza.
A következó tábla emelkedett a magasba:
NEVETÉSSEL KEVERT OVÁCIÓ
– A mai napon szerencsénk lesz találkozni azzal a fiatalember-
rel, aki megbolygatta Amerika és az egész világ szíveit és szok-
nyáit. És már itt is van az a hátborzongató figura, akire oly régóta
várnak, a megrögzött törvényen kívüli, WISTER, MÁS NÉVEN
SÜVÖLVÉNY KÖLYÖK.
95
A lány ismét táblát emelt a magasba:
SIKÍTÁS
A Wister-dublór kikandikált egy ládában álló pálmafa mögül,
beszaladt egy íróasztal fedezéke mögé, majd elbújt a zongora
mögött.
– Miért bujkál? – kérdezte Snide.
– Attól félek hogy a rivaldafény idecsalja a közönséget, aztán
megerószakolnak – felelte a dublór.
A lány felemelte a soron következó táblát:
ELÉGEDETT „ÓÓÓ"
– Nem, nem – mondta Snide. – Teletömtük a termet biztonsági
órökkel, hogy a közönség ne tudjon kárt tenni önben. Jöjjön eló,
hadd lássuk.
– És nincs több bírósági kézbesító? – kérdezte a dublór.
Tábla emelkedett a magasba:
NEVETÉSSEL KEVERT SIKÍTÁS
A közönség sikított, Tom Snide azonban hazudott. A gyúrött
férfi gyúrött kabátjában éppen kilesett gyúrött kalapja karimája
alól, alig két székre tólem. Az ó arca is teljesen be volt kötözve!
Krak grófnóre várt, bírósági végzéssel a kezében. Aztán meg-
akadt a szemem a fickó mögötti széksoron. Két ápoló a Bellevue-
ból! Minden bizonnyal a bolondszállító is itt várakozik valahol.
A képernyóre pillantottam. Krak grófnó ugyanott ült, ahol ko-
rábban, és tévén nézte a músort. A kamera most a sikítozó házi-
asszonyokat mutatta. Ezt Krak grófnó képernyójén láttam. Aztán
a kamera másokkal együtt ENGEM IS MEGMUTATOTT!
Összekuporodtam. Ó, Istenek, csak nehogy észrevegyen!
Aztán a nó tévéjén, amit a képernyón keresztül láttam, ismét a
színpad látszott.
96
Süvölvény kölyök peckesen kisétált a színre. Törvényen kívüli
westernhósnek öltözött talpig feketében, a pisztolytáskák helyén
azonban szívek piroslottak. Lófoga és csontkeretes szemüvege
nem igazán illett ehhez az öltözékhez.
Leült az interjúalany székébe.
– Hogy csinálja? – kérdezte Snide. – Annyira megórjíti a nó-
ket, hogy azok milliárdokra perelik magát?
– Azt hiszem ez természetes módon alakult ki így – felelte a
dublór.
A lány táblát emelt a magasba:
NEVETÉS ÉS NÉHÁNY „ÓÓÓ"
– Ha igazán ismerné a dolgot, akkor sokkal könnyebben meg-
értené – mondta Süvölvény kölyök. Tábla:
HANGOSABB NEVETÉS, HANGOSABB „ÓÓÓ"
– Az ország összes nóje mintha teljesen meg lenne órülve ma-
gáért – mondta Snide. – Ezt nem tartja némileg furcsának?
– Ez kemény életforma – felelete a dublór. – És minél régebb
óta csinálom, annál keményebb lesz.
Tábla:
NEVETÉSSEL KEVERT SIKÍTÁS,
SIKÍTÁSSAL KEVERT „ÓÓÓ"
– A legtöbb férfi – folytatta a dublór – képtelen szembenézni
ezzel a dologgal, én azonban alaposan nekifeküdtem a munkának.
Tábla:
NEVETÉSSEL KEVERT SIKÍTÁS
– Most már értem hogy miért akarják letartóztatni magát kis-
97
korú megerószakolásáért – mondta Snide. – Na persze nem gon-
dolom, hogy ennyivel beérte.
– Hát elég kicsi volt még – felelte Süvölvény kölyök.
Tábla:
NEVETÉSSEL KEVERT ÜVÖLTÉS
– Emiatt az egész jogi bonyodalom miatt – folytatta Snide –
Meglehetósen nagy summát fizethetett ki ügyvédi munkadíjakra.
– Megérte – felelte e Süvölvény kölyök-dublór. – A valódi ki-
adást azonban az alsónadrágok pótlása okozta, melyeket a hely-
színen kellett hagynom, mikor a férjek váratlanul hazaértek.
Tábla:
ESZEVESZETT NEVETÉS
Snide így folytatta. – Nos, ha minden szabadidejét, ami vona-
tok kirablása és városok ellopása között marad, ágyakból való ki-
be ugrálásnak szenteli, akkor azt hiszem, hogy az ügyvédi mun-
kadíjak hamarosan felemésztik mindazt, amit a Wells Fargo
pénzszállító ládákban talál. A jog meglehetósen drága szórako-
zás. Mit szándékozik tenni abban az esetben, ha ez az ágyra járás
csódbe viszi?
– Önmagam ügyvéde leszek – felelte a dublór. – Semmi nem
tud visszatartani attól az élvezettól, hogy megkóstoljam a friss
húst. Az ország telis-tele van gyönyörú nókkel, akiknek semmi
dolguk nincs, miután a férjük reggel elmegy dolgozni. – Aztán
közel hajolt Tomhoz és suttogva, hogy ne lehessen hallani a köz-
vetítésben, így szólt. – Hé, eltér a forgatókönyvtól.
– Nos – folytatta Snide, ügyet sem vetve a dublór szavaira –
látni fogjuk, hogy ön milyen járatos a jog útvesztóiben. Van itt
egy jogászunk, aki ki fogja kérdezni önt a jog különbözó területe-
iró l.
Aztán másféle beszédet hallottam. Voltárit! Azt hittem elvesz-
tettem a józan eszem. Aztán rájöttem honnan származik a hang. A
98
képernyóból. Krak grófnó a szájához emelte a bal kezében tartott
mikrofont és így szólt – Végszó. Sétálj a színpad közepére. – Ezt
mondta VOLTÁRUL!
Snide már állva várta a macskát, majd széles, túlzó mozdula-
tokkal meghajolt.
A SZÍNPAD KÖZEPÉRE KISÉTÁLT MR. KALIKÓ!
Snide tényleg eltért a forgatókönyvtól. A macskán fekete
nyakörv volt, valamint egy jókora fekete csokornyakkendó. A
közönséget méregette.
– A jobbra lévó szék – mondta Krak grófnó voltárul a bal ke-
zében tartott mikrofonba.
A macska felugrott a második interjúalany székébe. Leült, s
közben a Süvölvény kölyök-dublórt méregette.
– Mi az ördög ez? – kérdezte a dublór. Ez nem ügyvéd, ez egy
macska!
A macska szólásra nyitotta a száját. – Jogászmacska vagyok.
Á táblákat emelgetó lány csak állt és bámult. A közönség tátott
szájjal figyelt.
Beszéló macska!
Ó, ez az ördögfajzat Krak. Már pontosan tudtam, hogy mit
múvelt. Egy Voltár Szeme és Füle-féle készüléket használt. Egy
hangszórót rejtett el a macska fülében, melyen keresztül irányít-
hatta az állatot, valamint egy másik hangszórót dugott a macska
nyakkendójébe, melyen keresztül beszélhetett. Még arra is be-
idomította a macskát, hogy az mozgassa a száját, miközben a
hangját hallja a hangszóróból. (Bíííp) meg!
Snide benne volt a mókában! Ez a bolond bedólt a dolognak,
mint soha nem látott újdonságnak! Snide így szólt a macskához. –
Süvölvény kölyök mintha kételkedne az ön végzettségében,
Kaliko ügyvéd úr. Talán hasznos lenne ha megnyugtatná ót.
A macska, vagyis Krak, a jobb kezében tartott mikrofonon ke-
resztül így szólt. – Meg kéne értenie a jogrendszer célját.
A táblákat emelgetó lány magához tért. Felemelte a soron kö-
vetkezót:
99
NEVETÉS
A közönség nem olvasta el a táblát. Egymással beszélgettek,
„Egy beszéló macska." „Tényleg beszél." „Milyen szép macska."
„Hallgasd, BESZÉL!"
– Snide – folytatta a macska – önnek meglehetósen fegyelme-
zetlen a közönsége. A macska a széksorok felé fordult. – Csendet
vagy kiüríttetem a termet.
Snide koppantott egy kalapáccsal. – Ne haragudjon Kaliko
ügyvéd úr. Kérem folytassa felkészültségének bizonyítását.
Krak a tévéközvetítést figyelve szájához emelte a jobb kezé-
ben tartott mikrofont. A macska erre mintha azt mondta volna. –
A macskák jelentik a jogrendszer alapzatát. A búnözés és a bún-
üldözés olyan, mint a MACSKA-egér harc.
A lány táblát emelt a feje fölé:
NEVETÉS
Nem volt rá szükség. A közönség hahotázott.
Honnan a pokolból irányíthatja Krak ezt a macskát? Felkaptam
a rádió adó-vevót. Így szóltam. – O az, aki beszélteti a macskát!
– Elintézzük – felelte a biztonsági fónök.
– Folytassa – mondta Snide a macskának.
A macska mintha ezt mondta volna – A törvény szigorúan el-
lenez mindenféle törvénySERTÉST. A rendórség macska-egér
harcot vív a búnOZEKKEL. A hajsza eredménye azonban LÓRA
sem érdemes. Minden jogi igyekezet PATÁStalan!
A közönség fékevesztetten sikoltozva nevetett.
– De Snide – mintha a macska így folytatta volna – Íme a vég-
só bizonyíték, hogy valóban jogász macska vagyok.
Krak most utasításokat suttogott a bal kezében tartott mikro-
fonba.
A macska leugrott a székról, hogy aztán felugorjon a Süvöl-
vény kölyök-dublór térdére. Mintha kihúzott volna valamit a
nyakörve alól. Aztán Süvölvény Kölyök zsebei körül szaglászott.
100
Berakott volna valamit a zsebébe?
– Mit csinál? – kérdezte Snide.
– Azt teszem, amit minden jogász csinál – felelte a macska.
Hirtelen kirántotta a dublór farzsebéból a tárcáját.
A fogai közé szorította a tárcát.
Lerohant a színpadról.
A DUBLOR UTÁNAVETETTE MAGÁT!
A közönség falrengetóen nevetett.
Belesikítottam a rádió adó-vevóbe. – KÖVESSÉK AZT A
MACSKÁT!
Ügyet sem vetve a piros lámpákra, biztonsági emberek hada
özönlötte el a színpadot, majd a macska után vetették magukat.
Felugrottam, és én is utánuk rohantam.
Az üldözés közben kirontottam a fókapun és még láttam,
ahogy a macska végigrohan egy hosszú lépcsósoron. A dublór ott
loholt a nyomában.
Egy furgon állt a lépcsósor aljánál, de nem az, amit korábban
használtak!
Világos! A macska elhelyezte a B egységet a dublórön, mi-
közben az A egység ott volt rajta! A követéskényszerító!
Á macska már majdnem elérte a furgont!
HOPPÁ!
A dublór, miközben lefelé viharzott a lépcsón, mintha egy lá-
bakból és karokból álló kavargó kupaccá változott volna. Így szá-
guldott tovább a lépcsó alja felé.
Elérte!
A biztonsági órök is lefelé özönlöttek a lépcsón.
– HOPPÁ! HOPPÁ! HOPPÁ!
Úgy csúsztak el egytól egyig mintha szánkópályára léptek vol-
na.
Továbbrohantam.
Rohantam lefelé a lépcsón.
Bang-Bang eközben megragadta a dublórt a gallérjánál fogva
és behajította a furgonba.
A biztonsági órök egymásra zuhanva megérkeztek a lépcsó al-
101
jára.
HOPPÁ!
A két lábam egyszerre hat irányban indult el, én pedig mintha
fejest ugrottam volna a lépcsó aljára.
A fejemen landoltam.
Egymáson heveró biztonsági emberek vettek körül.
A biztonsági fónök a lépcsó tetején így kiáltott. – A KOCSI
RENDSZÁMÁT! – Aztán elindult lefelé.
A távozó furgon után néztem. A kocsi egy sikátorban robogott.
NEM VOLT RENDSZÁMTÁBLÁJ A!
A biztonsági fónök hangos puffanással érkezett mellém.
Semmiféle magyarázatom nem volt a történtekre.
Mi okozta ezt a katasztrófát?
Aztán felnéztem a lépcsóre.
A macska le tudott szaladni rajta, rajta kívül azonban senki
sem.
A LÉPCSOT ELBORÍTOTTÁK A BANÁNHÉJ AK!
102
ÖTVENNEGYEDIK RÉSZ
1. fejezet
A Sasszem Biztonsági szolgálat fónöke összekotorta magát a
kövezetról. Az öklét rázta a sikátor felé, amerre a furgon elhajtott.
– Elkaplak, ha addig élek is! – sikította. Sarkon fordult. – Milyen
márkájú volt ez a furgon? – bömbölte az emberei felé.
Az órök is éppen akkor tápászkodtak fel a járdáról, banánhéja-
kat szedegetve összekent egyenruhájukról.
– Transvan! – mondta az egyik.
– Econoline – felelte a másik.
– Quicklay – mondta a harmadik.
Abban azonban mindannyian egyetértettek, hogy nem volt raj-
ta rendszámtábla, és hogy egy fehér színú teherszállító furgon
volt. Azt már akkor is tudtam, hogy több tízezer ilyen furgon le-
het New Yorkban.
– Elszúrták! – sikítottam. – Hagyták elszökni!
– Az isten szerelmére! – jajgatott a biztonsági fónök – Adjon
még egy lehetóséget nekünk. – A bírósági kézbesítóre és a két
Bellevue-ápolóra mutatott, akik épp akkor értek oda kényszer-
zubbonnyal a kezükben. – Kézbesítem a határozatot és beszállí-
tom ezt az ördögfajzatot, még ha nekem kell is megcsinálni, ak-
kor is.
– Gyerünk! – mondtam. A fickó elrohant, hogy felhívja a
rendórséget, hogy azok útakadályokat emeljenek, helikoptereket
küldjenek ki és mindent megtegyenek, amit ilyenkor meg szoktak
tenni.
Visszatértem a „Fura Világ" show nézóterére. A színpadon
103
Tom Snide éppen akkor fejezte be félórás músorát, melyet a tör-
ténelem híres búnözóinek szerelmi történeteivel színesített. Úgy
túnt, eléggé zavarja, hogy a gondosan kiválogatott nói közönség
nem ót hallgatja, hanem egymással beszélget a macskáról. – Ösz-
szefoglalva – mondta – ha szemügyre vesznek néhányat ezek kö-
zül csont és bór krapekok közül, és összehasonlítják óket egy
olyan férfias típussal, mint amilyen én vagyok, elgondolkozhat-
nak azon, hogy mit ettek a nók ezeken a férfiakon.
– Milyen MACSKÁS a fantáziája! – kiáltotta az egyik szóke
az elsó sorból, elég hangosan ahhoz hogy belehallatszódjon a
mikrofonokba.
Visongó nevetés hullámzott végig a televíziós csarnokon. A
táblát emelgetó lány hiába tartotta a magasba a soron következó
táblát:
TISZTELETTELJES ÁHÍTOZÁS
– MACSKA visszaél a türelmünkkel! – kiáltotta egy másik,
hogy ó se maradjon le az elóbb szólótól.
Aztán mindannyian bekapcsolódtak, és azon versenyeztek,
hogy ki tudja a leggonoszabb szóviccet kitalálni a macskával
kapcsolatban.
Snide tud magára vigyázni. Felkaptam a padlóról a képernyó-
met, ahova az korábban leesett, és elhúztam a csíkot.
Tudtam, hogy ezt nekem kell elintéznem.
Csakhogy nem voltam túl jó állapotban. A fejem sajgott a fejre
eséstól, a szemem vérezni kezdett, és szó szerint vörösben forgott
elóttem a világ. Csakhogy egy Apparátus-tisztnek kell hogy le-
gyen állóképessége és tudnia kell megfeledkezni a fájdalmáról.
Bátorságra is szüksége van.
Ennek ellenére attól féltem, hogy lekésem a délutáni találko-
zómat a leszbikusokkal. Nem szabad, hogy Adora gyanút fogjon,
nekem pedig ki kell találnom, hogyan tegyek be Kraknak és
Hellernek, és hogyan érjek haza még mielótt a homokosok átkép-
zése megkezdódik. Így vagy úgy Teenie-t is el fogom kapni.
104
Egész úton a lakásig a képernyót figyeltem a taxiban.
Egy rendórautó szirénája hallatszott a képernyó hangszórójá-
ból, és erósödött fel egyre jobban.
A grófnó az ölében tartotta a macskát. Már levette róla a cso-
kornyakkendót és a nyakörvet. A grófnó a macska fülét dörzsöl-
gette és simogatta, amitól a macska szó szerint vigyorgott! Hal-
lottam már korábban hogy a földi boszorkányok tartanak macs-
kákat, azok a macskák azonban rendszerint feketék, ennek a jó-
szágnak azonban csak néhány fekete foltja volt a narancs színú és
fehér foltok között.
Azon kívül a grófnó sem seprún lovagolt. Egy elegáns utasterú
furgonnal utazott. A függönyöket behúzták és felkapcsolták az
utastér világítását. – Ez a rendórautó mintha érdeklódne utánunk
– hallatszott Bang-Bang hangja a függönyön túlról, minden bi-
zonnyal a vezetóülésból. – Leellenórzik a rendszámtáblát.
– Nem lopott, ugye? – kérdezte a grófnó.
– Dehogy lopott – már megbocsásson asszonyom. Mike
Mutazionénak saját rendszámtáblanyomó gépe van. Még New
York állam kormányzója sem tudná lenyomozni ezt a rendszá-
mot, amit felraktam a kocsira!
A szirénázás elhalkult.
– Elmennek – mondta Bang-Bang.
– A legjobb lenne, ha elvinnél minket arra a titkos helyre, amit
annak idején a szeszcsempészek használtak – mondta Krak gróf-
nó. – Nincs most idónk arra, hogy bújócskát játsszunk a rend-
órökkel. Dolgunk van.
Ha csak legalább kinézett volna a kocsiból, vagy megemlítette
volna a címet, akkor elkapom! De ehelyett csak azt a (bíííp)
macskát bámulta. Az istenek sem láttak még ilyet, a macska do-
rombolása olyan hangosan hallatszott a hangszóróból, hogy néha
már azt gondoltam, hogy a kocsijuk motorját hallom! Micsoda
egy kiállhatatlan macskaféle.
Továbbhajtottak. Esélyem sem volt rá, hogy megtudjam az út-
vonalukat, vagy az úti céljukat, hacsak nem követnek el hibát és
nem kotyogják ki.
105
A képernyóre tapadó vörös szemmel kifizettem a taxit a lakás
elótt, majd bebotorkáltam. Továbbra is a képernyót bámulva ki-
bújtam az álruhámból.
Megálltak!
Mr. Kaliko kiugrott a grófnó karjából és keresztülmászott az
utasteret elválasztó függönyön. Bang-Bang keze jelent meg a ké-
pen és félrehúzta a válaszfüggönyt. Egy az egyben kiláttam a ko-
csi szélvédójén.
Egy raktárház!
De hol?
Több százezer raktárház lehet Manhattanben. Talán elpottyan-
tanak még valami segítséget.
Krak grófnó minden bizonnyal egy forgó karosszékben ült.
Mikor Bang-Bang belépett a kocsi hátsó terébe, Krak grófnó szé-
kestül együtt felé fordult.
A raktérben, a keresztbe fektetett kanapén ott feküdt a Süvöl-
vény kölyök-dublór.
Keze-lába összekötözve.
A szája betömve.
Fekete vadnyugati jelmezének nem sok hasznát vette. A szeme
tágra nyílt a félelemt ó l.
Hirtelen eddig nem hallott zajra lettem figyelmes. Felhangosí-
tottam a képernyót. Csapkodó víz! A raktárház egy patak vagy
egy folyó partján lehet! Egy régi raktárépület még a szeszcsem-
pészés idejéból! Kell hogy legyen olyan padlóba vágott ajtaja,
melyen keresztül ki-be rakhatják a padló alá beúszó kisebb hajó-
kat, valamint bedobhatják a hullákat a vízbe!
Az istenek segítsék a Süvölvény kölyök-dublórt, gondoltam. A
halálos Krak grófnó, miután megtudja, amire kíváncsi, véget vet a
fickó napjainak! Ó, ez a szerencsétlen dublór. Ha tudná, hogy mi-
lyen gyilkos kedvú szörnyeteg kezébe került! Összerázkódtam.
De inkább ó, mint én.
– Bang-Bang, ha kiugranál és megnéznéd, hogy nem zavar-e
minket senki, azt hiszem rá tudnám venni a fickót, hogy beszél-
jen.
106
– Vérrel jár, mi? – kérdezte Bang-Bang. – Ebben az esetben
elviszem magammal a macskát: túl fiatal ahhoz, hogy erószakot
lásson, még akkor is, ha már szerepel a búnügyi nyilvántartásban.
Krak grófnó kivette a tömést a dublór szájából.
– Ez a macska szerepel a búnügyi nyilvántartásban? – köpköd-
te a dublór. – Azt gondoltam, hogy jogász!
– Mi a különbség a kettó között? – kérdezte Bang-Bang. – A
rengeteg gyilkosság közé most felkerül egy emberrablás. De ami
most fog történni, az még neki is erós lenne. Két egeret sem ad-
nék az életedért, haver, úgyhogy udvariasan válaszolj a hölgy
kérdéseire. A macska és én itt leszünk kint, és újra elengedem a
jószágot, ha nem énekelsz. – Ez már követhetetlen volt a dublór
számára. – Ártatlan vagyok. Nem tudok semmit.
– Gyerünk, Bang-Bang – mondta a grófnó.
Bang-Bang szélesre tárta a kocsi oldalajtaját és megállt. Sem-
mi mást nem láttam, csak egy raktárépület falát. – Kinyitom az
egyik régi süllyesztóajtót – mondta. – Arra az esetre, ha esetleg
nem beszélne. A macska kiugrott a kocsiból, Bang-Bang pedig
becsukta maga mögött az ajtót.
– Semmit sem tudok – mondta a dublór. – Azt csinálom, amit
mondanak nekem.
– Ah – szólt Krak grófnó – De ki az, aki mondja?
A hajam a fejemet borító kötés alatt is égnek állt. Ahogy el-
uralkodott rajtam a rettegés, egyre világosabbá vált számomra,
hogy ha ez a dublór ismeri a Madison nevet, akkor hamarosan
Krak grófnó is ismerni fogja. És ha Madisont megkérdezik, akkor
az el fogja árulni azt az embert, akit Smith néven ismer, vagyis
engem. És akkor Krak grófnó egyértelmúen tudni fogja, hogy én
állok az egész mögött. És akkor HALOTT leszek! A sárga ember
élettelen tekintetének emléke ékelódött közém és a képernyó kö-
zé. A szemembe csorgó vér vörösre színezte az emlékképet. Le
kellett ülnöm, mert a térdem reszketni kezdett.
– Nem árulom el, hogy ki irányít – mondta a dublór, merészen
elóreugró lófogakkal.
– Nos, jó – mondta Krak grófnó. – Ez esetben nincs választá-
107
som.
Benyúlt a bevásárlószatyorba és elóhúzta a hipnosisakot. A si-
sakot rátette a rémült Süvölvény kölyök-dublór fejére, majd be-
kapcsolta. A fickó abban a pillanatban elernyedt.
Krak a kezébe fogta a sisak mikrofonját. – Aludj, aludj, aludj
szépen. Most el fogod mondani nekem az igazságot, a teljes igaz-
ságot, csak az igazságot, máskülönben bíróság elé állítanak hamis
tanúzásért. Kitól kapod az utasításokat?
– Egy férfitól.
– Milyen férfitól?
– Nem ismerem.
Krak fogott egy rögzítószalagot, bedugta a sisak nyílásába,
majd felvételre állította a gombot. – És most – folytatta – Elmon-
dasz nekem mindent arról, hogy hogyan lettél a valódi Wister
dublóre.
A dublór belekezdett a mesébe. Árva gyerek volt, Georgia-ban
született. A kormány tanulmányi ösztöndíján bejutott a
Massachusettsi Roncsológiai Intézetbe. Tanult, tanult, aztán egy-
szer csak hívatták, mivel valaki találkozni akart vele. Az illetó
munkát ajánlott neki. Pénzt és nóket. Nem volt más tennivalója,
mint követni az utasításokat, megjelenni itt-ott, ahol kérték, és
mondani, amit mondtak neki.
Tudni akarta, hogy mi lesz így az iskolával, a férfi azonban azt
mondta neki, hogy minden el lesz intézve és ne féljen, nem fog
elhasalni a vizsgákon.
Az illetó azt is elmondta neki, hogy újra és újra úgy fog túnni,
mintha börtönbe akarnák zárni, de nincs miért aggódnia, mivel
van egy VALÓDI J erome Terrance Wister, és ha a dolgok vélet-
lenül rosszra fordulnának, O lesz az, akit végül lecsuknak.
Azt is tudni szerette volna, hogy ki is az a Wister valójában.
Hallotta, hogy van neki egy testvére, de soha nem tudta, hogy
merre lehet. Ot magát Gerry Wisternek hívják, és homályosan
ugyan, de úgy emlékezett, hogy a testvérének a Jerome nevet ad-
ták. A férfi azonban azt mondta hogy nem kell aggódnia emiatt, a
dolog teljesen lényegtelen.
108
– Úgy érted – szólt közbe Krak grófnó – Te azt hitted, hogy az
illetó, akit segítesz tönkretenni, a saját testvéred?
– Hát, valahogy úgy – válaszolta a dublór. – A megbízó azon-
ban elmagyarázta nekem, hogy mi azon fáradozunk, hogy híressé
tegyük a testvéremet.
– Azzal hogy börtönbe zárják?
– Hát, ott volt az a rengeteg pénz, amit ajánlottak, meg a nók
akiket megígértek.
Krak grófnó a melléhez szorította a mikrofont. – Micsoda pri-
mitívek! A szikrája sincs meg bennük a becsületnek! – Aztán így
szólt a fickó felé. – Folytasd.
A dublór teljes hipnózisban, tompa hangon tovább darálta a
történetet.
Krak grófnó kezdte elveszíteni a türelmét. Dobolni kezdett a
lábával. Már rengeteget tudott az autóversenyról, Atlantic Cityról,
valamint Kansasról, csakhogy most azt is megtudta, hogy van va-
laki a háttérben.
Ez nagyon, nagyon idegesító volt.
A dublór végül végére ért a meséjének.
– Szóval, hogy hívják ezt az embert? – kérdezte Krak grófnó.
– Én Ednek hívom.
Kezdtem könnyebben lélegezni. A dublór nem tárgyalt közvet-
lenül Madisonnal.
Mikor azonban meghallottam a következó kérdést, a szívem
kihagyott egy ütemet.
– Ki fizet téged? – kérdezte Krak grófnó.
Ezzel most beletrafálhat, gondoltam.
– Készpénzt kapok borítékban.
– Mi van a borítékon?
– Semmi.
Ahogy nótt Krak türelmetlensége, egyre gyorsabban dobolt a
lábával. – Van valami a borítékban a készpénzen kívül?
– Csupán a nyugta, amit aláírok és visszaadok Ednek.
– És mi van a nyugtán?
– Az összeg. És az aláírásom, miután átvettem a pénzt.
109
– Még valami?
– Csak négy betú. F.F.B.O.
– Mit jelentenek ezek a betúk?
– Nem tudom – hallatszott tompán a válasz.
– F.F.B.O. Ez minden?
– Ez minden.
A hajam az égnek állt. Az F.F.B.O. a Fatten, Farten, Burstein
és Ooze nevek rövidítése, a reklám és PR-óriás, amely a
Rockecenter-számlákat kezeli, valamint J . Walter Madisont al-
kalmazza ebben a különösen sötét PR-kampányban. Ó, ezek a fi-
gyelmetlen ostoba bolondok! A számlaosztályt nem védték le.
Aztán jócskán felbátorodtam. Eszembe jutott amit egyszer
Bury mondott nekem. Benne kell lenni a reklámvilágban ahhoz,
hogy az ember megtudja, mit is jelent valójában az F.F.B.O.
A grófnó tovább vájkált, többet azonban már nem tudott meg.
Megelégedve végül a megszerzett információkkal, rátért a má-
sik feladatra. – Most meg fogsz tenni nekem valamit – mondta. –
Elmész a Legfelsóbb Bíróságra, odaállsz a bíró elé és elmondod
neki, hogy az összes búncselekményt, amit Jerome Terrance
Wister nyakába varrtak, valójában te követted el. Ennyivel tarto-
zol a saját családodnak. Ezt fogod csinálni, anélkül hogy elronta-
nád. Úgy igyekszel, hogy J erome Terrance Wistert felmentsék az
összes korábbi és jelenlegi vád alól. A TE arcodat ismerik a tele-
vízióból és az újságokból, és meg fogod gyózni a bírót az állítása-
id igazáról. Ebbe bele tartoznak a házasságok, a házasságtörés és
a kiskorú megerószakolása is. Ha bárki mást mondana neked,
nem hallgatsz rá. Megértetted?
– Igen.
– Írsz egy részletes vallomást arról, hogy erre az egészre felbé-
reltek téged. Ahogy felébredsz, kapsz tólem papírt és azonnal ne-
kilátsz megírni a vallomásodat. Megértetted?
– Igen.
– El fogod felejteni, hogy elraboltak, vagy hogy hipnotizáltak,
és azt fogod gondolni, hogy saját jó szántadból jöttél ide, és nem
is szöksz el addig, míg meg nem jelensz a bíróság elótt. Megértet-
110
ted?
– Igen.
Krak kikapcsolta a sisakot és levette a fickó fejéról. A dublór
kábultan nézegetett jobbra-balra, mint aki keres valamit.
Krak grófnó eloldozta a fickót. Tollat és papírt nyomott a ke-
zébe, majd leültette a furgonban egy kis asztalhoz, a fickó pedig
írni kezdett.
Krak a bevásárlószatyorba tette a sisakot, majd kilépett a ko-
csibó l.
Hideg verejtékben úsztam. Mit tehetnék, túnódtem, hogy a vi-
lágom ne roppanjon össze, mint a tojáshéj.
Bang-Bang egy öreg ládán ücsörgött a macskával.
– Bang-Bang – szólt Krak grófnó. – Mi az az F.F.B.O?
– A franc se tudja – felelte Bang-Bang. – Talán valami dezo-
dor?
– Van olyan maffiabanda, amelyiknek ez a rövidítése? – kér-
dezte a grófnó.
– Nincs – felelte Bang-Bang.
– Mit csináltál a tárcájával?
– Itt van – mondta Bang-Bang. – Nincs benne semmi. Csak
néhány dolcsi és diákigazolványok.
A grófnó átnézte a papírokat. Megrázta a fejét. – Nos – mond-
ta – törnünk kell a fejünket, míg ki nem találjuk. Muszáj hogy je-
lentsenvalamit.
– Van itt egy kis Peegrams V.O.Scotch – mondta Bang-Bang.
– A macska és én talán hasznát vennénk.
– Még ne – mondta Krak grófnó. Átült egy másik dobozra és
egy jegyzettömböt húzott eló a retiküljéból. – Szegény J ettero,
biztosan megórül odakint a töprengéstól. Írok egy rádióüzenetet
és visszahívom a jachtot. Elkaptuk a dublórt, aki holnap megjele-
nik a bíróság elótt. A jacht csak ezután fog ideérni biztonságos
idópontban. Szóval küldd el ezt a rádióüzenetet Bitts kapitánynak
és mondd meg neki, hogy kössön ki New Yorkban. Melyik mólót
mondta? Ó, igen. A hatvannyolcas móló, Nyugati Harmincadik
utca. Holnap este lesz mire ideérnek. Hamis Süvölvény kölyök
111
akkor már úton lesz a börtön felé.
Megírta az üzenetet. Átadta Bang-Bangnak, aki elballagott ve-
le.
Nem akartam elhinni, hogy ekkora szerencsém van!
A nónek nem jutott eszébe, hogy Hammer Twist bíró nem lesz
benn a bíróságon holnap. Az Aqueduct golfpályán fog játszani!
De lehet, hogy Krak bolond módon azt gondolta, hogy a bíró egy
fontos ügy miatt vissza fog térni a munkahelyére, ahogy az a
Voltáron szokás. Csakhogy nincs olyan földi bíró aki a kötelessé-
gét a szórakozása elé helyezné.
Ó, hála az isteneknek, ezért a lassú, felületes igazságszolgálta-
tásért. Hellert nemcsak hogy elkapják, de még be is szállítják a
Bellevue-be, és még az is elófordulhat, hogy halott lesz, mire a
vallomás a bíróság elé kerül!
Heller fogságba ejtése el fogja venni Krak eszét! És ha meg-
ölik, a nó olyan búskomorrá válik, hogy többé nem jelent már fe-
nyegetést senkire!
Lehet hogy nem sikerült megtudnom, hogy merre van Krak, de
mindenesetre megmenekültem!
A telefon után nyúltam, hogy felhívjam Graffertyt.
Találkozni fogunk azzal a jachttal!
2. fejezet
Másnap reggel fájt a szemem, így csak egy gyors pillantást ve-
tettem Heller képernyójére. A jelek szerint még mindig a kabin-
jában volt és a mennyezetet bámulta, én pedig azt gondoltam, ál-
modozz csak Heller, még mielótt a nap lemegy úgyis rémálommá
válik az álmod.
Még mielótt a jacht befut a kikötóbe, el kell intéznem valamit,
gondoltam. Olyankor jó játszani, ha biztos hogy mi nyerünk.
Ha a grófnó elóbb ér oda Madisonhoz, mielótt én érek oda
Hellerhez, J . W. Madidióta kétségkívül be fog mószerolni engem,
és akkor végem.
112
Új kötés került a fejemre: Adora elózó este biztos volt benne,
hogy elriasztom a leszbikusokat. Keki színú ruhát húztam abban
reménykedve, hogy az emberek azt gondolják, hogy háborús ve-
terán vagyok, vagy esetleg valamelyik utcai csata túlélóje.
Taxit fogtam.
Madison 42 Mess utcai irodájában a szokásos felfordulás fo-
gadott.
Nem ez volt a legjobb alkalom arra, hogy meggyózzem
Madisont az elrejtózés fontosságáról. Madison teljes eufóriában
vibrált. J ókora nagyítás virított a falon. Ez állt rajta:
A SZEXÉHES SZÉPSÉG
ELRABOLTA SÜVÖLVÉNY KÖLYKÖT
A ZSEBTOLVAJOK ÜGYESSÉGÉVEL
VETEKEDO MACSKA
A javíthatatlan szexbúnözó, Wister, ötvenmillió amerikai házi-
asszony szeme láttára...
– Mad – mondtam, megpróbálva felkelteni a figyelmét – be-
szélnem kell magával valami fontosról.
– Ne zavarjon, Smith. Ez a legtökösebb sztori, mióta J ulius
Cézar megerószakolta Kleopátrát egy szónyegen. Birodalmak
omolhatnak össze a cikk hatására.
– Ebben biztos vagyok – mondtam.
– Mi lenne ha kiderülne, hogy ez az elnök felesége! – mondta
magán kívül az izgalomtól. – Hé Hacky! Támadt egy ötletem! –
Ezzel elviharzott, hogy felkeverje a dolgokat a már így is szét-
robbanni készüló szerkesztóségben.
Nem tudtam mást tenni, mint lódörögni. Megírták a másnapi
Iócímeket, melyek arról szóltak, hogy az összes washingtoni fele-
ség csatlakozott a kansasi feleségekhez azt követelve, hogy Sü-
völvény kölyök diplomáciai elójogokat kapjon az ágyaikban, az-
tán elvetették az ötletet, hogy inkább a kaliforniai kisebbségiek-
113
ból összeveródött tömegeknek kedvezzenek, akik abban bíztak,
hogy megerószakolja óket Süvölvény kölyök, aztán ezt is elvetet-
ték, és teljesen új fócímekkel próbálkoztak abban a reményben,
hogy országos macskavadászatot indítanak, megtalálják a macs-
kát és szóra bírják. Végül emellett döntöttek.
– Az állatvonal mindig megteszi a magáét – mondta Madison
leroskadva az íróasztala mögé, teljesen kiborulva, de azért boldo-
gan. – A következó napon a macska el fogja mondani a legpikán-
sabb részleteket, olyanokat, amiket maga még elképzelni sem tu-
dott!
– Madison – kezdtem – Figyelmeztetnem kell a magára lesel-
kedó veszedelemról. Az F.F.B.O. hajlandó elárulni bárkinek is
hogy ki kezeli a Süvölvény kölyök-féle ügyet?
– Ó, kétlem hogy megtennék – felelte Madison. – Szakmai fél-
tékenység. Lökést adna a karrieremnek, de ezek túlságosan is át
vannak itatva irigységgel, hogy ezt megtegyék. A válaszom tehát,
tizennyolcas betúmérettel, az hogy NEM
– Ennek ellenére – folytattam – mégis kiszivároghat, hogy
maga volt az összekötó. Mad, van néhány dolog, amit nem tud az
igazi Wisterról. Ötvenöt embert gyilkolt meg, mióta errefelé kó-
szál.
– Micsoda?
– Ez így van. Összeszámoltam óket. Mikor felrobbantotta a
dokkokat Atlantic Cityben, egyetlen nap alatt tizenöttel nótt ez a
szám. Ötvenöt halott ember, Madison. És maga lehet az ötvenha-
todik.
– Szent lóporfüst! – mondta Madison. – Billy, a kölyök csak
huszonegyet gyilkolt meg! Mondja, magának is feltúnt, hogy ez a
valódi Wister megirigyelte Vad Bill Hickock hetvenhat hulláját?
Uram Atyám, ez a Wister tényleg egy potenciális törvényen kívü-
li! Azt gondoltam, eltúlzom a képességeit. Erre haladja meg az
én képzeletemet! Ötvenöt ember. Az anyja! Smith, azt hiszem ezt
az embert tényleg halhatatlanná lehet tenni. Ez most már nem
kétséges!
– Mad – mondtam – Kérem hallgasson meg. Kimondom ha
114
akarja. Veszélyben forog az élete!
Ezen elgondolkodott. Aztán így szólt – Ez lenne az elsó alka-
lom, hogy az életem veszélyben forog. Ez tulajdonképpen a PR-
munkával jár.
– Mad – folytattam – ez nem csak egy fenyegetés. – A fickóra
néztem. Csüggesztó érzésem támadt. Úgy túnt, nem jutok vele
semmire. Aztán a csüggedést felcserélte egy briliáns ötlet. – Tud-
ni akarja milyen veszélyes ez a fickó?
– Hát persze! J ó anyag lehetne belóle.
– Rendben – mondtam. – Hívja fel Narcotici személyzeti osz-
tályát és próbáljon megállapodást kötni a valódi Wisterrel.
– Hé, ebból jó fócím lenne: tizennyolcas betúmérettel, Megál-
lapodás Süvölvény kölyökkel...
– Mad, ez nem kamu fócím. Ez valóság. Egyszer legalább még
valóságalapja is lesz a híreinek. Telefonáljon.
– Újszerú elképzelés – mondta Madison. – Meg fogom csinál-
ni. – A telefon után nyúlt, majd hívta a személyzeti osztályt. –
Személyzet? – kezdte – Itt az F.F.B.O. Van egy kiemelt ajánla-
tom J erome Terrance Wister számára... Igen, várok. – Felém for-
dult – Valamiért várakoztatják a hívást. – Aztán ismét a telefonba
beszélt. Igen. Rendben. Megállapodás J erome Terrance Wisterrel.
Nem hallottam mit beszélnek a vonal túlsó végén. Madison
hallgatott. Aztán a szeme elkerekedett. Az arca elfehéredett. Le-
tette a telefont és a semmibe bámult.
Így szóltam. – Nos, mit mondtak?
Nehéz volt felkeltenem a figyelmét. Háromszor meg kellett
ismételnem a kérdést.
Végül így felelt. – Bajban vagyunk. Razza Louseinihez kap-
csoltak aconsiglieréhez. Arra volt kíváncsi, hogy én voltam-e az,
aki ráállította az embereit Wisterre múlt ósszel. Nem tudtam hogy
tizenkilenc bandatagot és egymillió dolcsit vesztettek. Szétveti
óket a düh. Remélem nem ismerték fel a hangomat.
– Micsoda? – kérdeztem, lelkem mélyén örülve megroppant
lelkiállapotának.
– Razza Louseini azt mondta, ha rájönnek, hogy ki keverte be-
115
le óket ebbe a moslékba, akkor az illetó bórére fognak megálla-
podást kötni.
– Látja? – kérdeztem gyózedelemittasan. – Wister veszélyes.
– Ó, azt hiszem kezelni tudom a valódi Wistert – mondta
Madison. – Találkoztam és beszéltem is már vele. Igazán kedves
fickó. Ami miatt aggódok, az a Narcotici-banda. – Összekapta
magát és célba vett a tekintetével. – Nézze Smith. Ígérje meg ne-
kem, hogy titokban tartja, hogy én álltam az egész ügy mögött.
Senki nem élhet New Yorkban, de még az Egyesült Államokban
sem akkor, ha a maffia a bórére pályázik.
Hát persze hogy megígértem neki, hogy a titka biztonságban
lesz nálam. De csak az arcomat borító kötés tudta elrejteni gú-
nyos vigyoromat. Már tudtam, hogyan kényszerítsem Madisont
arra, hogy elhúzza a csíkot, ha erre szükségem lesz. Ott ült sápad-
tan, és feszengve leskelódött kifelé az ablakon. Aztán meglazítot-
ta a gallérját, mintha az túl szoros lett volna. A keze reszketett.
3. fejezet
Felhívtam Grafferty irodáját és kicsaltam belólük a szükséges
információt, miszerint – ha a kikötóparancsnokság értesülései he-
lyesek – aGolden Sunset 16.00-kor fog kikötni a hatvannyolcas
mólónál, egyébként pedig minden a legnagyobb rendben halad.
Nagyon vágytam rá, hogy ott legyek és lássam Heller bukását,
ahogy kilép a partra, egyenesen az ott várakozó rendórök karmai
közé. Látni akartam az arcát, miközben belökik a bolondszállító
kocsiba, aztán bevágják a Bellevue-be, ahol kigyomlálják belóle a
lelkivilágát.
Ennek érdekében mindent jó elóre megszerveztem.
A két rendórautó és a bolondszállító bent várakoztak a raktár-
házban, hogy ne lehessen óket észrevenni. A zsaruk rakományok
mögött rejtóztek, fegyverrel a kézben. A szokásos szövetségi be-
vándorlási és vámhivatalnokok a mólón ácsorogtak, és noha a
jacht nem járt külföldi kikötóben és nem volt elvámolnivalója
116
sem, a fickók kéznél voltak, hogy biztosítsák a maximális zakla-
tást, ami ebben az esetben a fedó hadmúvelet szerepét töltötte be.
Észrevettem Graffertyt.
– El akarom kapni ezt a (bíííp) – mondta Grafferty rendórfel-
ügyeló. – Három évvel ezelótt láttam elóször a szexperverzek fel-
vonulásán, és azóta várom, hogy elkövesse az elsó hibáját. És
most elkövette: magára vonta egy pszichiáter figyelmét. Végzetes
hiba. De ha már pszichiáterekról esett szó, mi történt az arcával?
– Gördeszkával találkozott, közvetlen közelról – feleltem.
– Ó, igen. Most már emlékszem. Maga az a szövetségi, aki fi-
gyelmeztetett minket a gördeszkás banditákra. Soha nem felejtek
el egyetlen arcot sem. Biztosan tudja, hogy azóta sem kaptuk el
óket. Azért kösz a tippet. Remélem, hogy ez a jacht tényleg az
ölünkbe pottyan.
– Zsúfolt volt a napjuk? – kérdeztem.
– J a, rendóri kíséretet kellett szerveznem a polgármester fele-
sége mellé. Beszédet fog tartani ma este a lelki egészségról és
mindig megórjíti a hallgatóságát. Ott jön a jacht.
A Golden Sunset felfelé hajózott a Hudsonon. Egy vontatóról
kötelet dobtak a hajó fedélzetére, így a jacht vontatva tette meg az
utolsó negyed mérföldet. Csodaszép hajó volt, hófehér hajótest
arany díszítésekkel. Sokkal inkább hasonlított egy utasszállítóra,
mint egy jachtra. A vörös török lobogó sárga csillagjával és fél-
holdjával ott lobogott a hajó tatján a Hudson-folyót borzoló szél-
ben. Sirályok köröztek a hajó körül. Helikopterek emelkedtek fel
a közeli reptérról, hogy még mozgalmasabbá tegyék a jelenetet. A
vontató megannyi tülkölés kíséretében, melyeket a jacht hajó-
hídja és a vontató pilótakabinja küldözgetett egymásnak, végül a
helyére tuszkolta aGolden Sunsetet. Ti jó istenek, szép nagy da-
rab. Egész addig fel sem fogtam, milyen hatalmas tud lenni egy
kétszáz láb hosszú és kétezer tonna súlyú hajó.
Átjárót fektettek a hajó kinyitott korlátja és a móló közé, majd
a szövetségiekból álló sokadalom felnyomult a fedélzetre, hogy
gyanakodjon és zaklassa az utasokat. Ok nem ismerték a szándé-
kainkat. Nem sokkal késóbb keserú csalódottsággal elhagyták a
117
fedélzetet, mivel nem találtak egyetlen kínait sem, aki be akart
volna szökni az országba, valamint meghiúsította az erófeszítése-
iket az éber legénység, akik nem hagyták, hogy csempészárut he-
lyezzenek el a hajójukon.
Elérkezett a mi idónk. Az utasok elhagyhatták a fedélzetet.
Ehelyett azonban még két ember felment a hajóra. A komor-
nyik volt Heller otthonából, valamint Krak házvezetónóje.
Figyeltük az átjárót és a kötélhágcsókat. Senki nem léphetett le
a hajóról anélkül, hogy mi észre ne vettük volna. Több eszünk
volt annál, minthogy felmenjünk a fedélzetre, csupán ki kellett
hogy várjuk, hogy a zsákmányunk kiosonjon a partra.
A komornyik és a házvezetónó néhány matrózzal kiegészülve
kihordták Krak grófnó csomagjait a mólóra, majd taxikat hívtak.
– Hol ez a fickó? – kérdezte Grafferty egyre növekvó aggoda-
lommal.
Ekkor jelent meg Bitts kapitány.
Az átjáró alján Grafferty megállította a kapitányt. – Van egy
utasa. Jobban teszi, ha megmondja hol van, és csendben kihívja.
– Egy utas? – kérdezte Bitts. – Ó, bizonyára a CIA emberére
gondol.
A mólón sorakozó konténerek mögött bujkáltam. Nem akar-
tam hogy észrevegyenek. Azonkívül szerettem volna kikerülni a
lövések útjából. Ismertem Heller szokásait.
– Erre az emberre gondolok! – mondta Grafferty egy Wistert
ábrázoló képre mutatva.
– Ja – felelte Bitts kapitány. – O az. – Visszabámult a hajóra. –
Meg akartuk tanítani a kockadobásra. Nem tudtam, hogy nem is-
meri ezt a játékot. De visszanyerte a tétjét. Aztán elnyerte az ösz-
szes készpénzemet. Ezután elnyerte a legénység összes pénzét.
Végezetül felajánlotta, hogy felteszi az összes pénzt, amit addig
nyert, annak ellenében, hogy mi kitesszük a partra ha öt hetest
gurít egymás után. Persze ez lehetetlen, úgyhogy álltuk a foga-
dást.
Grafferty türelmetlenné vált. – És, MI TÖRTÉNT?
Bitts felsóhajtott. – A legrosszabb. Utána szétfúrészeltük a
118
kockákat és még csak nem is voltak cinkeltek. Úgyhogy tegnap
éjjel partra tettük a jerseyi tengerparton. Erról jut eszembe, mivel
maga rendór, nem tudna adni nekem egy kis aprót, hogy felhív-
hassam a hiteltársaságot és pénzt szerezzek? Egy fillér nem ma-
radt a hajón. Teljesen kipucolt minket.
Csendesen elhátráltam. Grafferty dühöngött az illegális partra-
szállás miatt, erre Bitts újra és újra elmondta, hogy New J ersey
nem New York, és hogy lenne egy CIA-ember partraszállása ille-
gális? Alaposan összezagyvált mindent. Elhúztam a csíkot.
A mocskos alattomos kígyófajzat! Ilyen ez a Heller.
A mennyezet, amit korán reggel láttam hogy bámul, minden
bizonnyal egy hotelban lehetett! De az istenek tudják, hogy hol.
Hát ez rosszul alakult!
Miközben beugrottam a legközelebb várakozó taxiba, a nyugati
harmincadik utcai helikopterleszállónál visszanéztem a jachtra.
Ahogy ezt tettem, hirtelen rettenetes TERV fogant meg a fe-
jemben!
Ha körülöttem rosszul is alakulnak a dolgok, én még egyálta-
lán nem veszítettem!
A terv egyszerúen zseniális volt.
4. fejezet
Az esti penzumot csak az tette elviselhetóvé, hogy hamar túl
voltam rajta.
Teenie érkezett, hogy azzal hencegjen, milyen jól ment neki az
iskolában, és milyen csodálatos is az, ha az ember végre hozzáértó
tanárokat kap.
– Nincs fontosabb, mint a megfeleló oktatás – mondta az az-
nap esti két leszbikusnak, akiknek segített levetkózni. – Néhány
férfi kihívónak találja a passzív viselkedést. Ha meztelenül látjá-
tok csak dobjátok el magatokat, és csináljatok úgy, mintha halot-
tak lennétek. Te...
– TUNÉS INNEN! – üvöltöttem.
119
Adora azonnal lehordott. – Maga érzéketlen állat. A fiatalokat
bátorítani kell az iskolai munkájukban! Nem üvöltözni velük!
Nahát, nahát Teenie. Megbántotta az érzéseidet?
– Semmi olyat nem tett, amit egy új gördeszka ne tudna meg-
gyógyítani – felelte Teenie. – Elrepesztette a régit, és elhajlította
az egyik kerekét. Indulnom kell az esti órámra, a haladó
orgiasztikára. Van arrafelé egy nyitva tartó sportbolt, és ha most
elindulok, még lesz rá idóm, hogy vegyek egy új gördeszkát.
Csak kétszáz dollárba kerül.
Bármit megtettem volna, hogy megszabaduljak tóle. Elórántot-
tam kétszáz dollárt és hozzávágtam. Mielótt még visszadughat-
tam volna a zsebembe a pénzkötegemet, kirántott belóle még egy
húszast. – Ez taxira kell – mondta, ezzel elviharzott, a feje fölött
forgatva összekötözött könyveit, és vidáman nevetve valamin,
amiról sejtésem sem volt.
– Milyen kis drága – sóhajtott Adora. – És milyen lehetóségek
tárulnak fel elótte. Mielótt hazajöttél, Candy drágám, Teenie épp
akkor mesélte el, hogy ajánlatot kapott Hollywoodból, játssza el
saját filmjének a fószerepét. Tizenéves pornókirályn voltam.
Éppen azt akartam mondani, hogy eddig is jó néhány hazugsá-
got hallottam tóle, de alighanem ez a legnagyobb, de aztán még
idóben meggondoltam magam.
A két leszbikus már meztelenre vetkózött és ott feküdtek az
ágyon. Az egyikük így szólt – Passzív viselkedés? Nézzük meg
tudom-e csinálni. – Aztán elterült, mintha halott lett volna.
Ez használt. Két pipát el kellett szívnom, hogy képes legyek
végezni az elsóvel, majd még egy harmadikat is, hogy egyáltalán
hozzá tudjak érni a második leszbikushoz.
Végül elintéztem a dolgot. Kábult voltam, de nyugodt. A falak
megereszkedtek, majd eltúntek, miközben Adora kalmárkodott a
két, most már volt leszbikussal. Kellemesen távoli volt az egész.
Aztán hirtelen nagyon is közelivé vált.
Aki addig a feleség szerepét játszotta, így szólt. – Ó, ez a va-
lódi szex ez tényleg nagyon jó. Soha életemben nem gondoltam,
hogy valaki ekkora durranást tud kihozni egy durrantásból. De
120
egy pillanatig sem hiszem, hogy három-hetente egyszer elég len-
ne.
Adora így felelt. – Ne félj. Három nap múlva nekilátunk át-
szoktatni azokat a soviniszta homokos disznókat. Hidd el kicsim,
hogy a férjem bemutatója után, itt ezen a helyen, mindegyikójük
állva fog tapsolni. Már látom, ahogyan lepattannak a gombjaik,
ahogy megismerik a valódi érzést. Képtelenek lesznek türtóztetni
magukat!
J éggé dermedtem. Az én lelki szemeim elótt egész más jelenet
játszódott le!
Beleütközve az ajtófélfába, berontottam a szobámba. Bezártam
az ajtót. Lerogytam a kanapéra. Ott feküdtem reszketve. Lázas-
nak éreztem magam. Múködni fog a tervem?
Meg tudom csinálni idóben?
Ha a végzet mindkét kérdésemre nemmel felel, akkor akár fej-
be is lóhetem magam, mivel az életem egyszerúen elviselhetet-
lenné fog válni.
Túl kábult és túl vak voltam ahhoz, hogy a képernyóket figyel-
jem, így betakaróztam, és rettenetes rémálmok közé zuhantam,
majd a Manco ördögök poklába kerültem, ahol az örökkévalósá-
gig erószakoltak a homokos démonok, pedig naponta fóbe lóttem
magam!
5. fejezet
Késón ébredtem. Az órámra néztem. Döbbenet futott végig
rajtam. Már elmúlt tíz óra. A tárgyalás már biztosan megkezdó-
dött.
Félretolva a szemem elól a kötést, a képernyóre meredtem.
Igen! A bírósági tárgyalóterem képe!
Kapkodva felhívtam a Sasszem Szolgálatot. A cigarettázástól
rekedt hangú férfi válaszolt. – Még mindig meg akarja szerezni
az ötven rongyot? – kérdeztem.
– A nóért járó jutalmat? A nó akit köröznek? Akit a biztonsági
121
Iónökünk meg akar nyúzni? IGEN, HÁT PERSZE!
– A nó Hammer Twist bíró tárgyalótermében van ebben a pil-
lanatban. A tárgyalás szerintem még nem kezdódött el. Ha gyor-
san odaérnek még elkaphatják.
– Megyünk! – felelte és letette a telefont.
Aggódva néztem a képernyóre. Nem, a tárgyalás még nem
kezdódött el. A pulpitus még üres volt. Viszont rengeteg embert
láttam a tárgyalóteremben, akik a terem elsó részében jöttek-
mentek. Próbáltam pontosan megállapítani, hogy melyik sorban
ülhet Krak, de képtelen voltam rá, mivel szinte soha nem nézett
balra, ahol egy idósebb férfi ült, hanem mindig csak jobbra. A
dublór! A Süvölvény kölyök-dublór ott ült mellette.
A nó ravasz volt és alattomos, de egyben ostoba is. A letartóz-
tatási parancs még érvényben volt, Krakot pedig mintha semmi
más nem érdekelte volna, csak ez a dublór. Aktatáskát tartott az
ölében. Hamarosan akkorát fog zuhanni, mint egy sárkány, ami-
nek elvágták a madzagját.
A másik két képernyóre pillantottam. Crobe valami agysejtek-
ból álló szörnyúséges kotyvalékkal pepecselt és boldogan dudo-
rászott.
Heller képernyóje egy furgon belsejét mutatta. Aha, szóval
megtalálta óket. És most bujkál, vontam le a megfeleló következ-
tetést, míg a Süvölvény kölyök-dublór elóadja a történetét a bíró-
ságon.
A fények bántották a szememet. Túl sok napfény jutott be a
szobába. Megigazítottam a kötést a fejemen, hogy árnyékot ves-
sen a szememre.
Egy valami bizton állítható a bíróságokról: rend szerint rend-
kívül lassúak és az érintettek idejük nagy részét várakozással töl-
tik. Ez most nekem kedvezett.
Kerítettem egy kis kávét. A torkom nagyon kiszáradt, és a ká-
vé mintha nem sokat használt volna neki. Úgyhogy kerestem va-
lami süteményt – csokoládécsúcsok krémmel töltve. Megettem az
egész dobozzal. Aztán megittam rá a kávét.
Visszatértem a képernyó elé.
122
Aha! Akció! A biztonsági fónök ott állt az oldalajtóban, és egy
bírósági hivatalnokkal beszélgetett. A tárgyalóterem felé pislog-
tak. Aztán a bírósági hivatalnok megrántotta a vállát, mintha azt
mondta volna „csinálják," habár a hangja beleveszett a tárgyalóte-
rem zsivajába.
Két további biztonsági ember jelent meg a teremben. A negye-
dik beállt az ajtóba, mint valami ór. A másik három járkálni kez-
dett a széksorok között, az ott ülók orra elótt, le-lehajoltak, és
mindenkinek alaposan belebámultak a képébe. Mindenkivel el-
idóztek, aki a tárgyalóteremben tartózkodott.
A grófnó csinálta amit elkezdett. Én azonban lélekben vigyo-
rogtam! Nem juthat ki a teremból. Még ha álcázta is magát, nem
megy vele semmire, mivel a biztonsági emberek a púdert és a fes-
téket is megvizsgálták az arcokon.
Hammer Twist bíró lépett ki szobájának ajtaján, mire valaki
elkiáltotta magát – Felállni!
A teremben tartózkodók felálltak. A biztonságiak azonban to-
vább kutattak.
Twist bíró elfoglalta a székét a pulpituson. Az arca piros volt a
napsütéstól, de semmi jel nem utalt arra, hogy kiesett volna a
munkából: tettrekésznek látszott. Koppantott a kalapácsával.
Ítélkezniük kellett valaki felett, aki az elsó volt az ügylistán. A
férfi elhagyta a feleségét és nem tartotta el. A pulpitus elé cibál-
ták a nyomorultat, a bíró pedig hét év kényszermunkát sózott a
nyakába.
A következó egy betöró volt, aki úgy fosztotta ki az irodákat,
hogy megfojtotta a titkárnóket. A bíró egy év felfüggesztett bör-
tönbüntetésre ítélte.
A következó egy bigámista volt, aki beismerte búnösségét. A
bíró életfogytiglanig tartó börtönbüntetésre ítélte. Az utolsó bírói
döntést egy öregasszonyról kellett meghozni, aki éppen a
Baltman elótt csúszott el a járdán. A bíró bejelentette, hogy az
esküdtszék tizenötmillió dollárt ítélt a felperesnek. – Nos, Becky
– szólt Twist bíró barátságos hangon a felpereshez, aki épp akkor
fogta fel hirtelen meggazdagodásának hírét. – Nagyon jól dolgo-
123
zott ebben az évben. Ez a harmadik megnyert pere.
– Köszönöm bíró úr – felelte az öreg boszorka. – Nem feled-
kezem el a bírói nyugdíjalapítványról, ahogy azt megbeszéltük az
ön szobájában.
A bíró mintha szerette volna másra terelni a szót, úgyhogy
kapkodva végignézte az íróasztalán heveró iratokat.
Ebben a pillanatban megjelent a képernyómön az egyik biz-
tonsági ember, majd elórehajolt.
– Wister – szólt a bíró. – Van itt egy kérelem, egy különleges
meghallgatás ügyében. Hivatalnok, szólítsa Wistert.
Egy kéz nyúlt ki és lökte félre a biztonsági embert.
A Süvölvény kölyök-dublór és az idósebb férfi, aki a nó bal
oldalán ült mind elóreléptek, Krak grófnóvel együtt.
Nos, ez idáig rendben van. Biztos voltam benne, hogy fel fog-
ják ismerni Krakot, ha másból nem, akkor a biztonsági ember
rosszalló tekintetéból. Igen, a fickó gyorsan oda is ment a bizton-
sági fónökhöz és magyarázni kezdett neki.
A dublór megállt a pulpitus elótt.
– Ez szabálytalan eljárás – mondta a bíró. – Hol vannak az
ügyvédei? Boggle, Gouge és Hound szokták képviselni önt.
– Elbocsátottam óket – felelte a dublór. – Önmagamat képvise-
lem.
– Ó ég! – mondta a bíró. – Rosszul csinálja. Hogy várhatja el a
jogászoktól, hogy kellóképpen meggazdagodjanak, ha nem kapa-
rinthatják meg az olyan zsíros falatokat, mint amilyen maga? Ön
meglehetósen elutasítóan viselkedik.
– Épp az ellenkezójéról van szó – felelte a dublór. – Láthatja
bíró úr, hogy minden vádpontban elismerem a búnösségemet.
– Nos, ez esetben nincs szüksége további védelemre. Úgyhogy
elfogadom hogy önmagát képviseli. Búnös. Ezek szerint beismeri
a búnösségét.
– Igen bíró úr.
– Rendben. De mi az amit bevall? Valaminek szerepelnie kell
a bírósági nyilvántartásban ahhoz, hogy beismerhesse a búnössé-
gét, mielótt búnösnek kiáltjuk ki. Mivel önmagát képviseli, ma-
124
gam fogom felvilágosítani a törvény adta jogairól. Szóval mit kö-
vetett el Wister? Mi?
– Minden vád, ami Wister ellen irányul, ellenem irányul és
nem Wister ellen.
– Teljesen összezavar – mondta a bíró.
– Volt egy Wister nevú testvérem. Akit összezavartak, az én
voltam és a testvérem. Hogy megmentsem a családom becsületét,
elfogadtam, hogy felvállalom mindazokat a dolgokat, amikkel
Wistert vádolják.
A bíró az íróasztalán matatott. Aztán hívatta a hivatalnokát és
együtt matattak az íróasztalon. Találtak valamit.
– Aha – mondta a bíró egy okiratot olvasva – itt az áll, hogy a
nói felperesek visszavonták a vádjaikat. Valahogyan kiszagolták,
hogy maga erre készül, és hogy nincs is pénze.
Az ügyész sietósen a pulpitushoz lépett és a bíró fülébe súgott
valamit.
– Ah – mondta Twist bíró. – Egy kiskorú megerószakolásának
vádja Mexikóban. Komoly, nagyon komoly. Hivatalnok, nézze
meg, hogy történt-e valami ez ügyben. Még nem néztem át a reg-
geli leveleket. Köszönöm ügyész úr, hogy felhívta a figyelmemet
erre a dologra. Nem erószakolgathatunk meg csak úgy kiskorúa-
kat, még Mexikóban sem.
A hivatalnok bevetódött a szobájába, majd visszatért egy táv-
irattal. Átadta a bírónak.
Twist elolvasta és gondterhelten ráncolni kezdte a homlokát. –
Ez meglehetósen rossz hír. Az elfogatóparancs iránti kérelem
technikai nehézségekbe ütközött a tartalom miatt. Beszéljünk vi-
lágosan. A Külügyminisztérium és az Igazságügy Minisztérium
már kapcsolatba léptek a mexikói hatóságokkal.... Hm. Az ösz-
vérlopás már nem búncselekmény, amióta a mexikóiak Volkswa-
geneket szerelnek össze, ugyanúgy, ahogy nem lehet öszvért el-
ajándékozni... Hm. Rossz hírek. Ah, igen, a technikai nehézség: a
kérelemben az áll, hogy a megtámadott lány szúz volt, a mexikói
hatóságok azonban nem hajlandók elhinni, hogy akár egyetlen
szúz lány is van Mexikóban, különösen nem Barrio Cópulában.
125
Úgyhogy nem adnak ki letartóztatási... Az Egyesült Államok
Igazságügy Minisztériuma arra kíváncsi, hogy lopott-e ön
Volkswagent? Ellopott ön egy Volkswagent, Twister?
– Nem – felelte a dublór. – Soha nem is jártam Mexikóban.
– Ó, szóval nem. A lényeg az, hogy nem hajlandók kiadni el-
fogatóparancsot, így aztán nem tartóztathatjuk le emiatt. – Twist
meglehetósen haragossá vált. Leégett arca egyre vörösebbé válto-
zott. – Hivatalnok, ügyész úr, van valami, ami miatt letartóztat-
hatjuk ezt a fiatalembert? Nem szeretném ilyesmire pazarolni a
bíróság idejét. Itt van egy lehetséges jogi áldozat, itt áll elóttünk,
és semmivel nem tudjuk vádolni! Ez elfogadhatatlan! Pazaroljuk
az adófizetók pénzét! Ez elképesztó!
A hivatalnok a papírjai között kutatott. Elóhúzott egy okiratot.
– Itt van egy a Dingaling, Chase and Ambo ügyvédi irodától,
amit nem érvénytelenítettünk. Ez egy idézés Heavenly J oy
Krackle számára, aki Wister társaként vált ismertté.
A bíró a kezébe vette az iratot. A dublórre nézett. – Ez az ok-
irat említi az ön nevét. – Elolvasta az idézést. – Aha! A Bellevue-
be utalja a fiatalasszonyt! Elmeállapot-kivizsgálásra! Itt azonban
az áll, hogy a hölgyet nem vizsgálta meg doktor Phetus P.Crobe.
Ez tarthatatlan. Crobe az egyik legmegbízhatóbb pszichiáterünk.
Mindig számíthatunk rá, ha meg akarunk szabadulni a nem kívánt
személyektól! Nos! Azt utalok és oda, akit és ahová akarok.
Mindamellett, hogy ennek a Wisternek volt a szövetségese, hol
van most ez a Krackle?
Az idósebb férfi, akit korábban láttam, most elórelépett. – Én
képviselem a hölgyet.
– Ki maga?
– Philup Bleedum vagyok a Bleedum, Bleedum and Trayne
irodától. Én vagyok Krackle kisasszony ügyvédje. – Már az ó ke-
zében volt az idézés.
– Nos uram, ez rendben is lenne, csakhogy nekem be kell utal-
nom Krackle kisasszonyt az elmegyógymtézetbe! – mondta a bí-
ró. – Úgyhogy állítsa eló! Át fogjuk küldeni Crobe-hoz a
Bellevue-be. Nem hagyhatunk kézbesítetlenül egy idézést!
126
– Elnézést kérek uram – mondta Philup Bleedum – de Krackle
kisasszonyt Lissus Moam néven halálra ítélték Atlantában. Nem
kaphatnánk haladékot ezzel az idézéssel, míg a korábbi ítéletet
végrehajtják?
Törvénysértés! Philup Bleedum igazat beszélt és még néhány
iratot és fényképet is tartott a kezében. A bírónak csak annyit kel-
lett volna mondania, „Aha! Egy földönkívüli," és máris húvösre
tehettem volna Krakot.
– Haladékot? – kérdezte a bíró. – Persze hogy kaphat haladé-
kot. Hivatalnok, jegyezze be a jegyzókönyvbe, hogy az elme-
gyógyintézeti beutaló egész addig felfüggesztésre kerül, míg
Heavenly J oy Krackle-t, más néven Lissus Moamot ki nem vég-
zik. J ó munkát szoktak végezni az atlantai büntetés-végrehajtók.
A villamosszékkel végzett kivégzések mindig elsóbbséget élvez-
nek a pszichiátriai elektrosokkos kivégzésekkel szemben. Meg-
örökítheti az üggyel kapcsolatos jogi megállapításaimat a történe-
lemkönyvek számára. És most térjünk vissza Wisterre.
De mit látnak szemeim? Philup Bleedumnak vissza kellett
volna raknia a Krackle kényszerbeutalásáról szóló határozatot a
hivatalnok iratkupacára. Ehelyett egy elmosódott mozdulatot lát-
tam. Egy fekete ruhás kar villant eló, betett valamit Bleedum ke-
zébe és elvette a Krackle-határozatot. Csak papírzizegés hallat-
szott. Búvészi mozdulat volt! A papír, amit Bleedum visszatett a
hivatalnok iratai közé, teljesen üres volt! Még egy halk neszezés,
és a valódi határozat elsüllyedt egy zsebben és eltúnt a szemem
eló.
– Itt egy másik határozat! – mondta a hivatalnok gyózelemitta-
san. – Az itatóstömb alatt találtam! A határozat szerint ennek a
Wisternek a Bellevue-ben a helye. Ezt még nem érvénytelenítet-
tük.
A bíró mohón kikapta a hivatalnok kezéból az iratot. Elolvas-
ta. – Ugyanaz a hiba itt is. Megpróbálják befeketíteni Crobe ne-
vét. Rendórbíró! Figyeljen oda rá, hogy ezt a Wistert mindenkép-
pen átadják doktor Phetus P. Crobe-nak a Bellevue-be elmeálla-
pot-vizsgálatra. – A bíró a dublórre nézett. – Tudtam hogy azért
127
találunk valamit. – Aztán így szólt a hivatalnokhoz. – Következó
ügy!
A rendórbírók, hogy eleget tegyenek kötelességüknek, megra-
gadták a dublórt és kivezették az oldalajtón.
Levegóhöz sem jutottam. Annyira felzaklatott ennek a szegény
dublórnek a sorsa, hogy majdnem elmulasztottam a soron követ-
kezó eseményeket. Pedig még rosszabb következett.
Bleedum háta jelent meg a képernyón, ahogy megfordult és el-
indult a bejárat i ajtó felé.
A biztonsági fónök már ott is termett. Elállta az utat. Önelégül-
ten bámult Bleedumra, majd egyenesen a képernyómre. Kinyúj-
totta a hüvelykujját. Megérintett egy pontot valahol a képernyóm
jobb oldalán. A hüvelykujj visszahúzódott. A biztonsági fónök
most a sminket vizsgálta, amit, a hüvelykujján maradt. AHA!
Aztán valami nagyon különös dolog történt.
Kinyúlt egy fekete ruhás kar. Egy kéz ragadta meg a biztonsá-
gi fónök könyökét.
Csodálkozó arckifejezés jelent meg a biztonsági fónök arcán.
Aztán megfordult és elindult az üres folyosó felé. Egy hosszú
lépcsósor tetején megtorpant.
A tárgyalóterem ajtaja bezárult mögöttük, elválasztva óket a
lármás tömegtól.
– Nem hiszem hogy hallotta amit a bíró mondott. Sem
Heavenly J oy Krackle-t, sem pedig J erome Terrance Wistert nem
keresik semmilyen ügyból kifolyólag.
A biztonsági fónök tágra nyílt szemmel, támolyogva hallga-
tott.
– Azt hiszem, mikor be fogja hajtani a fizetséget, üres telket
fog találni azon a helyen, ahol egykoron Dingaling Chase és
Ambo irodája állt. Úgyhogy ne olyan hevesen miszter. Ez az
egyetlen fizetség, ami megilleti magát. – A biztonsági fónök tipe-
gett-topogott, aztán elbotlott.
BUMM, BUMM, BUMM, BUMM!
A biztonsági fónök cigánykerekeket hányva legurult a lépcsón.
PUFF!
128
Elérte a lépcsó alját.
Philup Bleedum szemrehányó arccal jelent meg a képernyón. –
Ez szükséges volt?
– Talán nem, de mindenképpen élvezetes volt.
Várjunk csak! Várjunk csak! Valami nem tetszett nekem. Tel-
jesen összezavarodtam. Eltévesztettem volna valamit?
Bleedum hátát láttam, miközben beszálltak a liftbe.
Aztán ott volt elóttem a bíróság bejáratához vezetó lépcsósor.
Aztán egy integetó kart láttam.
Láttam egy FEKETE furgont, ahogy gyorsít, majd megáll a
járdaszegélynél.
Láttam, amint egy kéz kinyitja a furgon oldalajtaját. ÉS A
FURGONBAN OTT ÜLT KRAK GRÓFNO.
– Szabadok vagyunk, mint a madár – mondta Heller, miköz-
ben beszállt a kocsiba.
Ó, Istenek! Megromlott látásomnak köszönhetóen egész nap
ROSSZ KÉPERNYOT FIGYELTEM!
Heller volt a tárgyalóteremben NEM pedig Krak grófnó!
6. fejezet
A vészhelyzetek további vészhelyzeteket idéznek eló, gyorsan
és kivédhetetlenül. J ól tudtam hogy fogytán az idóm, és hogy a
gonosz hatalmak már fenik rám a fogukat. De még cselekedhet-
tem.
Ha Madison elveszti a Süvölvény kölyök-dublórt, és rájön
hogy az az egész az én hibám volt, a PR-szakértó ellenem fordul,
hogy aztán ENGEM tegyen híressé. Ezt senki nem élné túl.
Hívtam Rahtot a rádió adó-vevón. – Crobe – mondtam türel-
metlenül – létszámfelettivé vált. Milyen lehetóségei vannak?
Gyorsan beszéljen, nincs sok idónk.
– A két ór, akik idehozták a bázisról, itthagyták a Zanco-féle
kényszerkabátot. Van néhány órünk itt a New York-i irodában.
– Nagyon jó! – mondtam. – Száguldjon el most azonnal a
129
Bellevue Kórházba, rabolja el Crobe-ot és küldje vissza a bázisra
azzal a paranccsal, hogy tartsák ott.
– Most azonnal! – mondta Raht.
Szétkapcsoltam. Ez volt az egyetlen dolog, amit tenni tudtam.
Azon túnódtem, tehetnék-e ennél többet annak érdekében, hogy
megmentsem a dublórt. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem
éreztem magam elég jól ahhoz, hogy személyesen menjek át a
Bellevue-be – és azt is el kell ismernem, hogy ebben az ott-
tartástól való félelem is komoly szerepet játszott. Függetlenül at-
tól, hogy ki mennyire szerelmes a pszichiátria tudományába,
mindenki jobban teszi, ha távol tartja magát a pszichiáterektól.
Csak azért, mert a királynak szüksége van hóhérra, még nem hív-
ja meg a csuklyást vacsorára.
A szemem fájt és nem is láttam vele túl jól. Leeresztettem a
redónyöket és lefeküdtem. De képtelen voltam pihenni. Valami
hatodik érzék azt súgta nekem, hogy a bonyodalom, amibe keve-
redtem, a kríziséhez közeledik.
Egy idó óta – már késó délután lehetett – nyaggatott a köteles-
ségtudat. Legalább egy pillantást kéne vetnem a képernyókre,
gondoltam.
Megvizsgálva óket világossá vált, hogy a képernyók összeté-
vesztése elóbb-utóbb mindenképpen bekövetkezett volna. Egyik-
re sem írtam rá, hogy „Krak" vagy „Heller" csak annyit hogyK és
H, melyek eléggé hasonlítottak egymásra ahhoz, hogy bárki ösz-
szetévessze óket.
Az ellenségeim már pimasz módon visszatértek a lakásukba.
Krak grófnó házvezetónóje segítségével épp a ruháit rakta a szek-
rénybe. Heller a dolgozószobájában éppen Floridával beszélt tele-
fonon. Izzy kényelmetlenül feszengett egy karosszékben a kan-
dalló mellett, Heller jobbján, és bagolyszerúen bámulta gazdáját.
– Elég jó – mondta Heller. – A pluszcsatorna elég vizet fog
szállítani nektek az erjesztókádakba, úgyhogy ez rendben van. –
Letette. Izzy felé fordult. – Figyelembe véve a körülményeket,
elég jól haladnak. Az építkezés néhány héten belül be fog feje-
zódni. Veled mi a helyzet, Izzy?
130
– Idegösszeroppanás – felelte Izzy. – De nem panaszkodom.
Azt tanulmányoztam, hogyan tudná a maysabongói cégünk meg-
vásárolni az Egyesült Államok teljes olajtartalékát. De ennek utá-
nanézhet, mikor bejön az irodába. Most mégis csak otthon van. Itt
azért mégse kéne dolgoznia.
Krak grófnó lépett be az ajtón. – Ó, egek. A komornyik nem
hozta be a kávéját, Izzy. – Kikiáltott – Balmor! Kérem intézked-
jen, hogy Mr. Epstein kapjon abból az új borsmenta kávéból,
most azonnal.
– Ó, nem kéne velem foglalkoznia – mondta Izzy most már
állva, isteneknek kijáró tisztelettel bámulva a nót.
– Ostobaság – mondta a grófnó. – Egyébként is maga a leg-
jobb barátunk. Valakinek gondját kell viselnie a gyomorfekélyé-
re! Üljön le. Amúgy kérdeznék magától valamit. Hallotta már va-
laha az F.F.B.O. rövidítést?
– Miért? – kérdezte Izzy óvatosan, s közben idegesen feszen-
gett a karosszék szélén.
Heller így felelt. – Krak azt gondolja, hogy el kéne takaríta-
nunk ezt a rengeteg szemetet. Ha nem vigyázunk, az egész boly-
gó megváltozik.
– Nos, tényleg ki kéne takarítanunk – mondta a grófnó. – Va-
laki fizeti ezt a dublórt és utasításokat ad neki. Csak annyit tud,
hogy a levélen a „F.F.B.O." rövidítés szerepel.
– Én békén hagynám óket – mondta Izzy. – Lehet, hogy egy
titkos föld alatti szervezet, mint amilyen a K.K.K. Ez a Ku Klux
Klán. Feketéket és zsidókat égetnek. Nem túl egészséges ilyen fi-
gurákkal összevegyülni. Majdnem olyan rosszak, mint az indiá-
nok.
– Ezek szerint nem ismeri – mondta Krak grófnó. – Nos,
mindegy, majd én kiderítem. Itt jön a kávéja.
Összerándultam. Nyomul és nyomul és nyomul! Ha követi ezt
a nyomot, akkor eljuthat Madisonhoz, aztán pedig HOZZÁM!
A fejfájásom erósödött. Ismét lefeküdtem. Valahogy formába
kell hoznom magam estére. Nem szabad, hogy Adora és Candy
arra gyanakodjanak, hogy valami tervet eszeltem ki.
131
Zizegó hangot hallottam. A rádió adó-vevó volt az. Fáradtan a
fülemhez emeltem.
– Elnézést, hogy ilyen késón jelentkezem. El kell, hogy mond-
jam, hogy mi történt ma dél körül.
– További katasztrófa – mondtam.
– Nos, úgy is mondhatjuk – felelte Raht. – Kezdek aggódni.
– Az istenek szerelmére, beszéljen világosan! Jelentsen már!
– Nos, az utasításának megfelelóen hívtam a két órt az irodá-
ból, fogtam a Zanco-féle kényszerkabátot, valamint egy gázbom-
bát, beugrottam a reptérre a jegyekért, aztán irány a Bellevue
Kórház.
– Mikor hívattuk Crobe-ot, a portás azt mondta, hogy minden
bizonnyal odabent van, mivel valami ügyészségi nyomozó a bíró-
ságról nem sokkal ezelótt egy Wister nevú pácienst hozott Crobe-
nak, hogy vizsgálja meg, így aztán a doktor minden bizonnyal a
vizsgálattal van elfoglalva.
– Bementünk. Besétáltunk Crobe szobájába. Egy lófogú kö-
lyök feküdt az asztalon és egy elektrosokk-készülék volt félig rá-
csatlakoztatva. A kölyök ájultan feküdt. Egy injekciós tú állt ki a
vénájából. Úgy nézett ki, mintha teletömték volna gyógyszerek-
kel, hogy aztán jöhessen az elektrosokk, de mintha valaki megza-
varta volna a dolgot.
– Nem Crobe volt az. A belsó iroda ajtaja résnyire nyitva volt.
Azt gondoltuk Crobe talán odabent van. De az irodába már nem
jutottunk be.
– MICSODA?
– Így van. Hirtelen elájultunk, mint akiket fejbe vertek. Mind a
hárman. Mintha a kékvillanás ért volna minket.
– Maga álmodik! Hogy az ördögbe kerülhetne egy voltári kék-
villantó a Bellevue Kórházba?
– Nos, ezt én sem tudom – felelte Raht – de mikor magunkhoz
tértünk, a kölyök eltúnt és hála az égnek, hogy Crobe ott volt
azon a mútóasztalon, amelyiken addig a kölyök feküdt. És Crobe-
on rajta volt a kényszerkabát.
Rémület szorította össze a torkomat, ahogy ráébredtem, mi is
132
történt valójában. Ha ez nem sokkal tizenkettó után történt, akkor
Hellernek és Krakknak elegendó ideje volt arra, hogy visszatérje-
nek az otthonukba, ahol láttam óket. A BÍRÓSÁGRÓL A
KÓRHÁZBA MENTEK! De nem ez váltotta ki a rémületet ben-
nem.
– Raht – kérdeztem aggódva – van a zsebeiben valami, amit
tólem kapott? Ami alapján kiderülhet a nevem vagy a címem?
– Csak a saját pénztárcám és persze a személyazonosító lapom
van nálam.
– Semmi nincs a nevemmel, vagy a telefonszámommal?
– Semmi. Miért, kellene? Egyébként ez az egész nagyon külö-
nös volt. Gondoltam jobban teszem, ha elmondom magának, mi-
vel ez akár törvénysértés is lehet. Ez egy voltári kényszerkabát
volt: rajta van a Zanco-címke.
Ekkor egy következó fenyegetó gondolatom támadt. – A New
York-i iroda órei nem tartanak valamit a zsebükben, ami elvezet-
het hozzám?
– Náluk van a személyazonosító lapjuk. Crobe lapja is ott van
náluk, valamint az Afyonba, Törökországba szóló repülójegyek,
de ennek semmi köze ahhoz az üzenethez, amit Crobe-on talál-
tunk, mikor felébredtünk. Ez állt rajta, „Vigyék haza ezt a gyil-
kost és tartsák lakat alatt." Voltárul írták, méghozzá hibátlan volt-
ár nyelven. Nem gondolja, hogy ez is valamiféle törvénysértés?
Kifogytam az adrenalinból, ami addig a sokkot okozta. Fárad-
tan így szóltam. – Most akkor hol van Crobe?
– Útban Törökország felé, hol máshol. De rá nem jövök, hogy
tudott az a lófogú kölyök elszökni az asztalról az ó állapotában,
elsütni egy kékvillantót és...
– Raht! Hagyja abba a zagyválást!
– De mikor a becsomagolt Crobe-bal távoztunk a kórházból, a
Bellevue ügyeletese azt kérdezte tólünk, hogy miért visszük el
Wistert egy kényszerkabátban, mikor az ó papírján az áll, hogy a
bíróság elmeállapot-kivizsgálást rendelt el nála, és elmebetegnek
nyilvánította. Ez tiszta órület.
Félbeszakítottam. Túlságosan fájt a fejem ahhoz, hogy tovább
133
hallgassam. – Ezt is elbaltázta, ahogy szokta! Ha fel akarom rob-
bantani a Bellevue-t egy törvénysértés miatt, akkor majd én fel-
robbantom. Ehhez magának semmi köze!
– Felrobbantani a Bellevue-t? – kérdezte Raht. – Ó, kérem ne
tegye. Lehet, hogy emlékezne rám az ügyeletes! Nem hiszem
hogy...
Reménytelen volt. Kikapcsoltam a rádiót.
Ott ültem és izzadtam. Lehet hogy Crobe-nak már eljárt a szá-
ja, mióta Heller és Krak fogságba ejtette. Crobe tudja, hogy miért
küldtem ót New Yorkba – hogy elintézze Hellert.
Mindkét tenyeremet elöntötte az izzadság. Hallottam valamit
odakintról, mire majdnem kiugrottam a bórömból.
Krak és Heller bárhol megjelenhetnek. Bármelyik pillanatban!
De csak a lányok értek haza a munkából.
Jó dolog volt, hogy az istenek kegyelméból még megvolt a
tervem és múködött is. A két nó megjelent a szobában, s tovább
fokozták az idegességemet a fecsegésükkel, hogy milyen szép is
lesz, mikor az összes homokost sikerül visszaszoktatni a normális
szexre.
A legtöbb amit tehettem az volt, hogy ültem nyugodtam és
nem rohantam ki az ajtón sikítva.
Az élet gyakran túl sok nehézséget tartogat egyetlen ember
számára.
7. fejezet
Kimerült fásultsággal ébredtem másnap reggel. Rendkívül ne-
héz volt az elózó éjszakám. Négy marihuánás pipát kellett elszív-
nom ahhoz, hogy képes legyek produkálni. A torkom kiszáradt.
Gondjaim voltak a látással. A homokosoknak szánt bemutató fe-
nyegetése rémálomként kísértett.
Szinte levegóvétel nélkül megittam egy liter narancslevet. Az-
tán befaltam egy csomag Oreo kekszet. De még mindig szörnyen
éreztem magam. Szükségem volt valamire, ami lendületbe hoz.
134
Ahogy a szememet borító kötésen keresztül ránéztem a képer-
nyókre, megkaptam, amit akartam. A jeges rémületet!
Crobe képernyóje üres volt, mivel ó már kívül esett a készülék
hatósugarán. Krak és Heller képernyóje azonban élénken villo-
gott.
A tetóterasz zöld növényei közt ültek és reggeliztek, miközben
az áprilisi napfény szemkápráztatóan csillogott a hófehér asztalte-
rítón és az evóeszközökön.
Heller jól festett háromrészes szürke flanellöltönyében. A haját
gondosan megfésülte és szemlátomást készen állt a reá váró nap-
ra. Krak grófnó virágmintás reggeli köntöst viselt. A szikrázó fe-
hérség bántotta a szememet. Krak nagy élvezettel ette a narancs-
fagylaltot egy kristály– és ezüstkehelyból, a figyelmét azonban a
napilapok kötötték le. Felnézett, és némileg feszült hangon így
szólt. – Hát én soha! Egyetlen árva sor sincs a vádak elejtéséról
vagy a perekról. Egy szóval sem említik a dublór vallomását.
Csak valami ostobaság, egy országos macskavadászatról.
Heller oldalra nézett. A macska tejszínt nyalogatott a teraszon.
– Mr. Kaliko – szólt Heller. – Jobban teszi ha elrejtózik. Most
már tényleg a nyomában vannak.
– Jettero – szólt a grófnó. – Te ezt nem veszed komolyan.
– Hogy lehet komolyan venni az újságokat. – kérdezte Heller.
– Én komolyan veszem óket. Ez az agyonhallgatás nem más
mint ellenpropaganda. Egyetlen dolgot sem említenek, amivel el-
oszlatnák azt a képet, amit ók kreáltak korábban. Ezek sajtóban-
diták, nem mások. És ezt még orvosolni sem lehet ezeken a hamis
bíróságokon. Mikor arra gondolok, hogy mit írtak rólad, felforr a
vérem! És most, hogy mindent elrendeztünk, nem vonják vissza
az állításaikat. J ettero, ez egyrendkívül befolyásolt sajtó.
– Ezek ilyenek – mondta Heller. – Túl elfoglalt vagyok ahhoz,
hogy belebonyolódjak egy „Tiszta híreket a tiszta embereknek"
kampányba.
– Nos, akkor egy okkal több, hogy én bonyolódjak bele –
mondta Krak grófnó.
Csengettek.
135
– Mire készülsz?
– Elküldtem Bang-Bangot egy, ahogy ó nevezi, „titkos felderí-
tésre".
– A legjobb reggelt mindkettójüknek – köszönt Bang-Bang.
Kijött a teraszra. Hatalmas könyvrakományt cipelt. – Itt van min-
den szótár, amit csak találtam az üzletekben.
Krak grófnó kikapta a kezéból a könyveket.
A komornyik széket tolt Bang-Bang alá, a pincér kávét nyo-
mott a kezébe, Bang-Bang pedig figyelte, ahogy a grófnó szélse-
besen lapozza a szótárakat.
– F. F. A. – mondta Krak grófnó. – Fehér Farmerek Ameri-
kai... F. F. V. Feltalálók Feleségeinek Virginiai...
Heller így szólt. – Nem hiszem hogy a feltalálók feleségei bár-
kinek is pénzt fizetnének azért, hogy megrögzött búnözó legyen.
Bang-Bang hozzátette. – Soha nem tudhatod, J et. A családom
tagjai az elsó szicíliaiak közé tartoztak New Yorkban, és most
nézz rám!
A grófnó az utolsó szótárat is félretette. – Ó, jaj. Egyikben
sincs benne. Mit jelenthet az F.F.B.O?
– Várj egy percet – mondta Heller. – Eszembe jutott valami.
Tavaly ósszel a dokkokhoz hívatott Babe Corleone.
– Az kicsoda? – kérdezte a grófnó.
– Babe Corleone a Corleone-banda feje.
– Ó, J ettero – mondta Krak grófnó. – Megint egy nó! El kell
hogy vigyelek erról a bolygóról, még mielótt elevenen felfalnak.
A nók veszélyesek, Jettero. Tudom, hogy nem hiszel nekem, de
azok után, amiken mostanában keresztülmentél, hinned kéne...
– Ide hallgass! – szólt Heller. – Babe Corleone egy igazán
nagyszerú asszony. Egymaga vezeti az egész családot. O ellenór-
zi a szakszervezeteket és az összes hajótársaságot. O az egyetlen
fenyegetés, akivel Faustino Narcoticinek számolnia kell.
– Ó, drágám – mondta Krak grófnó.
– Nem, nem – felelte Heller. – Földi számítás szerint középko-
rú. Olyan mintha az anyám lenne. És nagyon szomorú vagyok
amiatt, hogy azt gondolja, traditore lettem. A fiaként bánt velem.
136
De nem erról akartam beszélni. Eszembe jutott valami, amit egy
képernyón láttam.
– Vezetóket válogatott a Punard Hajótársaság számára, amit
akkor vett át, és ez a fickó kilépett a sorból. Most már emlék-
szem. J . P. Flagrantnak hívták és a képernyó szerint az F.F.B.O.
néhai alkalmazottja volt.
– Ó! – szólt Krak grófnó. – Akkor mi lenne, ha felhívnám a
Punard...
– Nem, nem – mondta Heller. – Nem vették fel. Pont ezért ma-
radt meg az emlékezetemben. Babe Corleone azt mondta, hogy a
fickótraditore és bedobatta ót a folyóba. Nem alkalmazta.
– Akkor munkanélküli – szólt Bang-Bang. – Ha Babe kirúg
valakit, akkor az nem kap munkát egyhamar.
– J . P. Flagrant – mondta a grófnó. – Bang-Bang, hogy lehet
megtalálni valakit itt New Yorkban, ha az illetó munkanélküli?
– New York-i munkaeró-közvetító iroda – felelte Bang-Bang
azonnal. – Be kell jelentkezniük a munkanélkülieknek, máskü-
lönben nem kapnak segélyt. Már hívom is óket.
– Azt hiszem nyomon vagyunk – mondta Krak grófnó.
Én meg azt hiszem hogy kifutok az idóból, gondoltam. Mintha
a vérem lüktetve folyt volna ki az ütóeremból.
Bang-Bang visszatért. Vidáman így szólt. – Na, mit akartok
tudni? Ismerik. J. P. Flagrant az F.F.B.O. néhai igazgatója. De
nem ez a meglepó, hanem az, hogy találtak neki munkát. Rettene-
tesen büszkék rá, mivel ez ritkán szokott megtörténni. A fickó
most kukás Yonkersben! Rengeteg a szemét arrafelé.
– Hát akkor hívjuk fel Yonkerst – mondta Krak grófnó.
– Ó, már megtettem – felelte Bang-Bang. – Már meg is talál-
ták. O vezeti a 2183-as kukásautót és most éppen úton van.
– Kihozatom a Rollst – szólt Heller.
– Ne, ne a Rollst – felelte Krak grófnó. – Fogalmad sincs,
mennyi fegyver van ezeknél a nóknél. Egy valóságos háborúba
csöppentünk. Valami golyóállóra van szükségünk. Bármennyire
is nem szeretem, de azt hiszem az öreg taxival kéne mennünk.
– Az jobb lesz – mondta Bang-Bang. – El sem tudom képzelni,
137
hogy üldöznénk egy kukásautót egy puccos limuzinnal. Ez vala-
hogy nem illik össze.
Yonkers! Magam elé kaptam a térképet. Legalább tizennégy
mérföldre volt tólem, ráadásul forgalmas utak vezettek arrafelé.
J . P. Flagrant, ha megtalálják köpni fog. Egyenesen elvezeti
óket Madisonhoz, Madison pedig egyenes utat jelent hozzám.
Tizennégy mérföldet kellett autózniuk. Aztán tizenöt vagy
húsz mérföldet vissza Madison tartózkodási helyéig. Mennyi idóre
lesz szükségük?
Kiszámoltam!
Ha sietek és a szerencse is mellém szegódik, elmenekülhetek
elólük.
A TERVNEK most aztán múködnie kell.
Rengeteg dolgot kellett elintéznem GYORSAN!
Az idóm végérvényesen elfogyott New Yorkban.
138
ÖTVENÖTÖDIK RÉSZ
1. fejezet
Értékes perceket vesztegettem arra, hogy elérjem J. Walter
Madisont 42 Mess utcai irodájában. Titokzatoskodva elmondták,
amit amúgy is tudtam. Az anyjánál találom.
Az anyja vette fel a telefont. – A maffiával beszélek?
– Nem, nem – feleltem. – Madison fónöke vagyok, Smith.
– Ó, Mr. Smith – mondta az asszony. – Úgy aggódom Walter
miatt. Annyira szárnyaszegett az elmúlt néhány napban. Egyfoly-
tában azt mondogatja, lehet, hogy ismét szomorúvá teszi Mr.
Buryt. Walter rendkívül érzékeny fiú, tudja már gyerekkora óta
ilyen. Retteg attól, hogy megbántja más emberek érzéseit. És
olyan lelkiismeretes. Azt mondja, a jobb karját odaadná azért,
hogy Mr. Bury sikerrel járjon. Egyszer még megöli magát a mun-
kával, ma reggel azonban azt mondta, hogy holtan nem lehetne
Mr. Bury hasznára. Folyamatosan próbálom Waltert rábeszélni
arra, hogy menjen el nyaralni. Remélem, hogy ön jobban tudja a
módját annak, hogy hogyan gyózze meg erról. – Minden bizony-
nyal elfordította a fejét a telefonkagylótól és énekló hangon így
szólt, – Walter drágám, az a kedves Mr. Smith van a telefonban. –
Aztán halkabban hozzátette. – Nem, nem a maffia. Mr. Smith
az... Igen. Felismertem a hangját.
Madison hangja óvatos volt. – Halló?
– Ó, hála az isteneknek, hogy még idókóben elértem! – mond-
tam. – Van egy besúgóm a Narcotici-bandában. A dolog kiszi-
várgott. Razza felismerte a hangját. De ó egy okos kígyó. Nem
akarta megsérteni Rockecentert, így aztán a Corleone-bandát bé-
139
relte fel, hogy megtalálják és kicsinálják magát.
– Walter – hallatszott az anyja hangja a háttérból. – Ülj le erre
a székre. Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott. Rossz hírt kap-
tál?
Madison így szólt rekedten. – Mit gondol, mit csináljak?
– Nézze – mondtam. – Én a barátja vagyok. Általában ha vala-
kit úgy kiszemelnek, mint ahogy most magát, akkor az illetót leír-
juk. De én kitartok maga mellett. Van egy rejtekhelyem, ahol
senki nem fogja keresni. Jól nyissa ki a fülét. Orvlövészek rejtóz-
nek mindenütt. Nem akarom, hogy meglássák az utcán. Másszon
fel a házuk tetejére. Helikopterrel megyek magáért.
– Hála az istennek, hogy figyelmeztetett – mondta. – Fönt le-
szek.
Letettem. A szerencsém egyelóre kitartott. Azonkívül a pilla-
natnyi vészhelyzetben a zsenialitásom is visszanyerte régi fényét.
Az ihletett pillanatban a Corleone-bandát belekevertem az ügybe,
mivel eszembe jutott, hogy az öreg tragacsnak „Corleone Taxi
Társaság" felirat áll az ajtaján. De nem volt idóm a kárörömre.
A képernyókre pillantottam. Bang-Bang hangját hallottam.
– Hamarabb odaérünk, ha végigmegyünk a Hudson River sé-
tányon, a Kétszázötvennegyedik utcától délre rákanyarodunk a
Broadwayre, majd Yonkersben a Nepperhan Avenue-nál lekanya-
rodunk róla. Azt mondták, hogy valahol ott lehet, vagy az
Ashburton, esetleg a Lake Avenue-nál, valahol ott abban a kör-
zetben.
Közelebbról is megnéztem a képernyót. Az öreg taxi mintha
gyorsabban száguldott volna, mint bármikor a felújítása óta.
(Bíííp) meg, Heller vezette! De úgy, mint a szél! Sietnem kellett.
Felkaptam a rádió adó-vevót, és hívtam Rahtot, aki azonnal
válaszolt.
– Menjen ki a Keleti Harmincnegyedik utcai
helikopterkikötóbe, ami ott van az East River partján – mondtam.
– Béreljen helikoptert, de csakis olyat, aminek van kötélhágcsója.
Háztetóról fogunk összeszedni valakit.
– Várjon egy pillanatot, Gris tiszt úr – mondta Raht. – Erre
140
nincs pénzem. Be kéne jönnie az irodába és adnia egy lepecsételt
igénylólapot. A szokatlan kiadások szabályainak megfelelóen...
A terveim egy pillanatra ijesztóen lelassultak. Sokkal olcsóbb
lenne, ha fognék egy puskát, és mikor Madison megjelenik a te-
tón, egyszerúen lelóném. De nem, ó sokkal fontosabb annál,
minthogy valaki, követve az Apparátus tankönyveinek utasítását,
egyszerúen lelóje. Az egész PR és annak múködése Madison kis-
ujjában van. Kitúnóen képzett. Bárki életét tönkre tudja tenni tet-
szés szerint. Döntó lépésre szántam el magam, bármennyire is
fájdalmas volt.
– Én magam fizetem – mondtam. – Menjen oda, béreljen egyet
és legyen készenlétben. Én is magával megyek.
– Biztos hogy nem fog bombázni valamit? – kérdezte Raht.
– Próbálja magába fojtani a pimaszságát, és tegye amit mond-
tam, máskülönben magát fogom lebombázni! – ripakodtam rá.
Micsoda egy senkiházival kell egyezkednem.
Kikapcsoltam a rádiót.
A tervem következó lépéseként üzenetet írtam a lányoknak.
Idegesen pislogtam a képernyó felé, miközben tollat, papírt és bo-
rítékot kerestem. A következóket írtam:
Kedves Bejnék!
Rájöttem, hogy nem tudok megfelelni a velem szemben támasz-
tott magas követelményeknek. Öngyilkosságot fogok elkövetni,
hogy hasznára legyek a gyermekeinknek.
Viszlát kegyetlen világ.
Az Önök férje
Borítékba raktam a levelet, néhány búcsúszót írtam a boríték-
ra, majd bedugtam az elsó szobában álló Aphrodité-szobor alá,
amitól az egész olyan lett, mint valami emberáldozat.
A képernyóre pillantottam. Már Yonkersben jártak! Sietnem
kellett!
Csomagolni kezdtem. Amim volt, kartondobozokba gyömö-
szöltem, arra gondolva, bárcsak eszembe jutott volna vásárolni
141
néhány bóröndöt. A csomagolás eltartott egy ideig és közben el-
fogyott a spárgám. Valahogy idót kellett nyernem, mivel útban a
helikopterfelszálló felé még Teenie-hez is be kellett ugranom. Ar-
ra számítottam, hogy iskolában lesz, így elöl hagytam egy gáz-
bombát. Folyamatosan káromkodtam, ahogy ezt a rengeteg hol-
mit összecsomagoltam.
Éppen felemeltem a képernyót, hogy képcsóvel felfelé bete-
gyem az egyik dobozba, hogy a dobozt felnyitva menet közben is
figyelhessem a képernyót, mikor hirtelen hangot hallottam vala-
honnan. – Mondhatsz egy hip-hip-hurrát a tiszteletemre! – Azt
gondoltam, hogy a hang a képernyóból érkezett. Összezavart. Mit
csinál EZ a hang Heller száguldó taxijában?
– Nézd mit szereztem! – Sarkon fordultam és kilestem a köté-
sen. Teenie volt az! Ó, micsoda szerencsém volt! Egyenesen be-
lesétált a hálóba.
Ott állt lapos sarkú cipójében, kockás szoknyában, tarkójáról
lecsüngó lófarokkal. – Megkaptam a bizonyítványomat – mondta
szokásos túl széles mosolyával. – És még ajándékokat is kaptam!
Ide nézz! Egy eredeti Hong Kong-i vibrátor. Egy egész tucat óv-
szer. Egy csomag szerencsét hozó Jade rudacska. És most figyelj!
Kisimított egy diplomát. Az oklevél szerint Teenie hitelesített
hivatásos volt.
– Végre – károgott – befejeztem az iskolát!
Egy szót sem szóltam. A lánynak megakadt a szeme a dobo-
zokon. – Hé, meg akarsz lógni, vagy mi?
Határozatlan pillanatomban ért a kérdés. Szándékomban állt
meglóni a lányt egy gázbombával, beledobni egy zsákba és hoz-
zácsapni a többi csomag közé. Másrészról viszont talán rá tudom
beszélni, hogy segítsen cipelni ezeket a nehéz holmikat.
– Teenie – mondtam. – Én mindig kedveltelek téged.
– Ó, igen?
A tizenévesek nehezen értenek. Talán másképpen kellene fo-
galmaznom. – Teenie, mit szólnál hozzá, ha elvinnélek egy kör-
re?
– Egy körre? – kérdezte. – Úgy érted mint a régi filmekben? A
142
gengszterfilmekben?
Úgy döntöttem hogy vidám leszek. – J a, kölyök, úgy ahogy
mondod.
– Várj egy percet – mondta Teenie. – J ól értem amit mondasz?
Te most csomagolsz. Arra próbálsz rávenni, hogy szökjek el ve-
led?
Nos, nos. Talán ez vonzó a számára. – Így van – feleltem.
– Ohó! – mondta. – Most már mindent értek! Ez a titok nyitja.
Kitaníttattál, hogy aztán jó árat kapj értem a fehér rabszolgapia-
con.
Elképedtem.
– Elmondom, mit fogok csinálni – folytatta Teenie. – Ha elfe-
lezed velem azt a pénzt, amit kapsz értem, akkor elmegyek veled.
Még jobban elképedtem.
– Rendben – mondta. – Az üzlet, az üzlet, a bombaüzlet pedig
bombaüzlet. – Kinyújtotta a kezét. Valami okból kifolyólag kezet
akart rázni velem. Kezet ráztam vele.
A Teenie-vel kapcsolatos tervem kissé kidolgozatlan volt. Az
volt az egyetlen biztos pontja, hogy elkapom és fogva tartom,
hogy aztán ha a bíróság a bírói végzés alapján a lány meggyilko-
lásával vádolna, akkor elóhozom és így szólók, „Tessék, életben
van". Ebben az esetben nem ugrándozna körülöttem, hogy hazu-
dozzon rólam és hogy bajba keverjen. Ez egy alapvetó és haté-
kony megoldás lenne, ami része az általános tervemnek. Ilyen
szintú együttmúködésre azonban nem készültem.
– Egy feltétele van a dolognak – mondta. – Méghozzá az, hogy
hazaengedsz, hogy összecsomagoljak.
Idegesen a képernyóre pillantottam. Maradt még idóm, vagy
használjam inkább a gázbombát?
Tudor City útba esett a légikikötó felé. Amúgy sincs túl sok
holmija.
Megkockáztattam. – Rendben – mondtam.
Azonnal nekilátott összekötözni a dobozokat. – Hé – mondta –
látom tévéfüggóségben szenvedsz. Én soha sem nézem. Én job-
ban szeretem az élet komor valóságát. Bekapcsolva hagytad ezt a
143
hordozható tévét.
– Ne piszkáld – mondtam. – Elromlott a kapcsolója.
A lány megrántotta a vállát, majd összekötözte a maradék do-
bozokat. Kezébe fogott egy jegyzettömböt és egy tollat, hogy
ezeket is elcsomagolja.
– Azt hiszem Adora aggódni fog, ha eltúnsz – mondtam. – Mi-
ért nem hagysz neki egy üzenetet?
– J ó gondolat, Inky. Utánunk küldené a zsarukat, akik szétza-
varnák a fehér rabszolga-kereskedó cimboráidat. – Kezébe fogta
a tollat. Megrágta a végét. – Elmondhatnám neki, hogy megkeres-
tek a Miss. Amerika szépségverseny szervezói, de az igazság az
veszélyes lehet. Semmi nem jut az eszembe.
– Valamit – mondtam, s közben idegesen pislogtam a képer-
nyó felé.
A lány végül, mint aki nehéz munkát végez, írni kezdett. Az-
tán megmutatta nekem a levelet. A következó állt az ügyetlenül
megformált levélben:
Kedves Pinchy!
Jó vagyok. Te hogy
vagy? Jó mennek a
dogok. Majd
talákszunk.
Teenie
– Ez nagyszerú – mondtam.
– Nem – felelte. – Nem elég kedves. – Félredobta a levelet.
Ismét nekilátott.
Kedves drága Pinchy és Candy!
Kitüntetéssel befejeztem az iskolát. Megjutalmaztak egy
tanfolyammal, ami Hong Kongban folyik. Minden jót nektek.
144
Teenie
– Ez tökéletesen megteszi – mondtam sürgetóen. – El kell ér-
nünk a gépünket.
– Ez így elég kedves? – kérdezte.
– Igen, igen – feleltem, és felmarkoltam a levelet. Aztán ravasz
módon felmarkoltam az elsó levelet is. A zsebembe gyúrtem óket.
A másodikat postázom, az elózót pedig megtartom, hogy
bebizonyíthassam vele, hogy a lány még mindig életben van.
A képernyóre pillantottam. A taxi éppen végigrobogott egy ut-
cán, alighanem a kukásautó útvonalát követve. Ideje volt indulni!
Taxit hívtam, s közben a dobozaimat kihordtuk az ajtó elé.
Csodák csodájára a szerencsém még mindig kitartott mellettem!
Egy percet sem kellett várni a taxira.
Berakodtunk a kocsiba és elszáguldottunk. Még búcsúpillan-
tást sem vetettem szenvedéseim és vajúdásaim helyszínére. Úgy-
sem fogom elfelejteni.
Belestem a képernyót rejtó nyitott dobozba. Azok ott a
kukáskocsit üldözték. Úgy éreztem rázós lesz, de azért épségben
megmenekülhetek. Ha a szerencsém továbbra is kitart mellettem.
2. fejezet
Tudor City tulajdonképpen nem is város. Csupán tizenkét tég-
laépület együttese, melyek flamboyant vagy tudor gótikus-angol
stílusban épültek az 1920-as években. Az épületeket járdák és
zöld gyep veszi körül, amit valamikor rendben tarthattak, most
azonban úgy túnt, hogy kizárólag marihuánatermesztésre hasz-
nálnak. Az épületekben a fecsegó Teenie szerint háromezer
apartman volt, melyek tizenkétezer embernek adtak otthont, de ez
a szám mára már lecsökkent.
A keleti Negyvenegyedik utca felól érkeztünk. Ahogy a taxi
megállt velünk az egyik hatalmas épület elótt, a hangulat hirtelen
145
húvös és csendes lett. Nem úgy az idegeim.
– Siess, szedd össze a holmidat – mondtam Teenie-nek.
– Te csak ülj itt és várj – mondta. – Tizennégy emeletet kell
másznom a túzlétrán hogy feljussak a tetótéri padlásszobámba.
Nem akarom hogy a házinéni lássa, hogy elmegyek.
Kiugrott a kocsiból és elindult felfelé. A magasságtól elszédül-
tem. A taxisofór a taxiórára pillantott, majd kinyitotta aSportfo-
gadást. Én aggódva nyitottam fel a kartondoboz tetejét, hogy
megnézzem Heller képernyójét.
Már észrevették a kukásautót! Ó, ezt mindjárt megcsípik, gon-
doltam és akkor engem is meg fognak csípni.
Ahogy a kukásautó mellé hajtottak egy szúk utcában, nem
akartam hinni a fülemnek. Valóban egy dalt hallok? Egy dalocs-
kát? Nem Tudor City felól hallatszott – csakis a képernyómból
szólhatott!
A kukásautó nem a modern gépesített hulladékgyújtó kocsik
közé tartozott. Egyszerúen egy nagy nyitott teherkocsi volt, sze-
métheggyel a platóján. Hatalmas zászlók lobogtak és transzparen-
sek virítottak rajta.
A MA SZEMETÉBOL LESZ
A HOLNAP AMERIKÁJ A
Aztán a többi:
NEVEZZENEK BE A VERSENYBE!
NYERJENEK EGY KÖRUTAZÁST
A SZEMÉTHEGYEK KÖRÜL
TELJES ELLÁTÁS
Az öreg taxi egyre közelebb ért a teherkocsihoz, majd egészen
mellé állt. Ott is volt egy felirat:
2183-AS TEHERKOCSI
MR. J. P. FLAGRANT
146
SZEMÉTIGAZGATÓ
Igen, a dalocska a teherkocsiból hallatszott. Két hangszórót
szereltek a fülke tetejére. Ez a dalocska hallatszott:
Boldog szemét napot
Boldog szemét napot. Ez
a nagy nap most eljött, Itt
a kukásautó.
Az öreg taxi most már a teherkocsi fülkéje mellett haladt.
Bang-Bang kihajolt és így kiáltott. – Húzódjon le!
A kukássofór zöld derbykalapot viselt. Igen, Flagrant volt az!
Kidülledt szemmel bámulta a taxit, mint aki le sem akarja venni a
tekintetét a taxi ajtaján álló szövegról.
– Corleone! – sikította. Azonnal gyorsított.
Megkönnyebbülten sóhajtottam. Ezek szerint Flagrant tisztán
emlékszik a jeges folyóban való téli fürdésre, ami azután követ-
kezett, hogy Babe Corleone oldalra fordította a hüvelykujját! Azt
gondolta, hogy a nyomában vannak, hogy ismét vízbe dobják! Ez
az! Az én fékeim rendben voltak! Reméltem hogy az övéi nincse-
nek.
De (bíííp) meg ez a Heller! Ott száguldott a szemeteskocsi
mellett!
Aztán az öreg taxi vad üvöltéssel elóreugrott. Végigvágtatott
az úton a teherkocsi elótt. Heller behúzta a féket és elfordította a
kormányt.
A kocsi csikorgó gumikkal oldalt fordult. Imbolyogva megállt.
Elállta az utat!
A szemeteskocsi tovább dübörgött az utcában, mint valami
kamion!
Imádkoztam, hogy rohanjon bele a taxiba! Akkor aztán annyi
lenne Hellernek.
Flagrant azonban beletaposott a fékbe. A nehéz jármú rázkód-
va lassított. Ó, istenek, meg fog állni. Sikítani szerettem volna.
147
„Bele a taxiba!" Ó istenek, ha megáll, elkapják.
Megállt.
De nem kapták el.
Flagrant hátramenetbe kapcsolta a teherkocsit. Lassan tolatni
kezdett, majd gyorsított. Nem tudott megfordulni a szúk utcában.
De így is el fog menekülni.
Hamarosan már vagy negyvenmérföldes sebességgel szágul-
dott! Hátrafelé!
Bang-Bang így kiáltott. – Lódd ki a gumijait!
– Nem – kiáltotta vissza Heller. – Nem akarjuk bántani, csak
meg akarjuk állítani. Ülj át a kormány mögé!
Heller kiugrott a taxiból. Bang-Bang átcsúszott a vezetóülésbe.
Heller bevágta a taxi ajtaját, Bang-Bang ölébe dobott egy csoma-
got és fellépett a taxi küszöbére.
Bang-Bang indított, majd üldözóbe vette a veszettül tolató
szemeteskocsit. – Gyerünk Flagrant! – kiáltottam. – Nyerj nekem
idót!
Az öreg taxi végigszáguldott az utcán a sebesen tolató szeme-
teskocsit üldözve.
Heller benyúlt a taxi ablakán és egy kézzel kotorászott a cso-
magba, amit az imént Bang-Bang ölébe dobott. Valamit elóhúzott
belóle.
– Közelebb a teherkocsihoz! – kiáltotta Heller.
Útkeresztezódés következett. A lámpa zöldet mutatott.
Flagrant egyre gyorsabban tolatott. A hatalmas teherautó ide-oda
támolygott, ahogy a motorja egyre hangosabban bömbölt.
A taxi már majdnem beleütközött a teherautó hútórácsába.
Heller a teherautót méregette. A zászlók ott csapkodtak az arca
elótt.
Heller hátralendítette a kezét.
Aztán eldobott valamit!
Az a valami átrepült a teherkocsi vezetófülkéje felett, majd a
szemétben landolt.
– Bang-Bang! Fék! Állj!
Az öreg taxi gumijai sikítottak, ahogy a kocsi fékezett. A taxi
148
farolva megállt.
A szemeteskocsi tovább száguldott! Ó, istenek. Flagrant el fog
szökni elólük! Meg tudja csinálni.
BUUUUMMM!
A teherkocsi platójáról szemétoszlop emelkedett a magasba!
Több tonnányi szemeteszsák szóródott szét az utcán a teherko-
csi MÖGÖTT.
Lökógránát! A párját még én adtam Silvának!
A taxit megbillentette a lökéshullám.
A szemétszállítmányból egy pillanat alatt utat elzáró barikád
emelkedett.
A teherautó hátulja belefúródott a szemétakadályba!
A kocsi összetúrta a szemeteszsákokat, majd megállt!
– Elóre! – kiáltotta Heller.
Bang-Bang nekiiramodott.
Az öreg taxi megtorpant a feltartóztatott teherautó elótt.
Aggodalmasan pislogtam az épületre, amely elótt várakoztunk.
Hol lehet Teenie? Az idó gyorsan fogyott.
3. fejezet
J. P. Flagrant, félrecsúszott zöld derbykalapjával a fején, eló-
mászott a teherautó vezetófülkéjéból. Heller odalépett hozzá.
Flagrant térdre rogyott, majd segélykéróen a feje fölé emelte
összekulcsolt kezét. – Kérem ne öljön meg! Megtanultam a lec-
két, amire megtanítottak. Már nem vagyok áruló. Nem fogom el-
árulni az F.F.B.O.-t!
Ó, micsoda megkönnyebbülés hullámzott végig rajtam. Babe
Corleone túlságosan is jó munkát végzett. Mikor korábban meg-
ígérte, hogy mindent kitálal, a nó mint traditorét a jeges folyóba
dobatta. Okos ember! Nem akarta, hogy az ismét megtörténjen,
még akkor sem, ha ez alkalommal a tavaszi folyóba dobták vol-
na!
– Nem, nem – szólt Heller. – Nem azért jöttünk hogy megöl-
149
jük. Csak információra lenne szükségünk.
– A Rockecenter érdekeltségek szentek és sérthetetlenek! –
szúkölte Flagrant. – Maguk Corleonék. Hibát követtem el, mikor
kémnek ajánlottam magam. Hadd menjek vissza a szemetemhez.
– Csak azt mondja meg, hogy mit jelentenek az F.F.B.O. betúk
– mondta Heller.
– Ezek szerint nem a reklámvilágból jöttek, máskülönben tud-
nák – felelte Flagrant. – Kérem engedjenek vissza a szemetem-
hez.
Heller a teherautón lévó zászlókra és transzparensekre nézett.
A dalocskának már vége szakadt. Aztán a zöld derbykalapra pil-
lantott. Benyúlt a zsebébe. Flagrant nyilvánvalóan azt gondolta,
hogy Heller fegyvert ránt, így aztán zokogni kezdett.
De Heller egy pénztárcát húzott eló és átnézte a tartalmát. Ta-
lált benne egy kártyát, amit elóvett. Ez állt rajta:
LEGYEN SAJÁT
ALIGÁTORFARMJ A RT.
Ochokeechokee, Florida
Képviselet: Empire State Building
– Reklám? – kérdezte Heller. Éppen most találkoztam egy ha-
marosan nyíló floridai aligátorfarm hirdetésével. – Átadta J . P.
Flagrantnak a kártyát.
Flagrant szemügyre vette. Abbahagyta a zokogást. Felállt és
igazított egyet zöld derbykalapján. Így szólt – Ötvenezer dollár
egy évre, az eladások bruttó árának egy százaléka, ötéves szerzó-
dés kilencven napos meghosszabbítási lehetóséggel, saját titkár-
nóvel – barna hajú, huszonöt alatti, jó alakú, szép (bíííp), szép ar-
cú?
Heller így felelt. – Remélem megéri az információ. A vála-
szom, igen.
Flagrant kihúzta magát. Ismét lökött egyet zöld derby kalap-
ján. Így szólt. – Nos, ebben az esetben a szolgálatába állok. Mivel
mostantól kezdve az ön fizetési listáján szerepelek, senkinek nem
150
lehetek az árulója, csakis az öné. Igaz?
– Így van – felelte Heller.
– Így aztán nem vagyok áruló. Az F.F.B.O. rövidítés Fatten,
Farten, Burstein és Ooze neveket jelenti. Ez a világ legnagyobb
PR és hirdetési cége. Ez a cég kezeli többek között a
Rockecenter-érdekeltségek számláit és míg igazságtalanul ki nem
rúgtak, én voltam Rockecenter fókönyvelóje és én intéztem a
Rockecenter érdekeltségi körébe tartozó I. G. Barben Gyógyszer-
vállalat reklámügyeit is. Meg az Octopus Olajét is. Meg a
Grabbe-Manhattan Bankét. És, és, és, és így tovább. Több milli-
árd dolláros évi költségvetéssel.
Megborzongtam. A fickó énekel mint egy madár, pont úgy,
ahogy attól féltem. Istenek, mi tart ilyen sokáig Teenie-nek?
– Ez esetben – kérdezte Heller – ki felelós Süvölvény kölyö-
kért?
– Aha – mondta Flagrant. – Aki elvette a munkámat. Könyö-
rögtem nekik, hogy ne bízzák meg ót, mire kirúgtak. J. Walter
Madisonnak hívják ezt a kutyát, egy PR-múvész, akit a szakmá-
ban csak J . Walter Madidiótaként emlegetnek.
– Várjon egy percet – szólt közbe Heller. – Én már találkoztam
vele.
– És még életben van? – kérdezte Flagrant. – Ez kész csoda.
– Oszinte, komoly tekintetú fiatalember?
– Az egy kígyó – felelte Flagrant. – Bury határozott kérésére
bízták meg ót, tudják, a Swindle and Crouchtól, Rockecenter
ügyvédi irodájától azzal a határozott feladattal, hogy tegyen tönk-
re egy Wister nevú férfit.
Krak grófnó hangja hallatszott Heller mellól. – Aha! Ismerem!
Az a korrupt ügyvéd, aki meg akarja kaparintani a birodalmat!
– Micsoda? – kérdezte Flagrant.
– Nem érdekes – felelte Heller. – Azt mondja, hogy ez a
Madison kavarta ezt az egész szörnyú, órületes Süvölvény kö-
lyök-reklámhadjáratot?
– Igen, pontosan – felelete Flagrant. – A szemeteskukák között
én magam is követtem a kampányt. Bárhol és bármikor felisme-
151
rem Madison túlfútött stílusát.
– A kép összeállt – mondta Heller. Aztán halálos hangon hoz-
zátette. – Hol találjuk ezt a Madisont?
– Nem tudom hogy hol van a kampányiroda, azt azonban tu-
dom, hogy Madison az anyjával él, aki szerepel a telefonkönyv-
ben. Mrs. Dorothy Jekyll Madison.
Ó egek, most aztán tényleg eljött az ideje az imádkozásnak.
Mivel szöszmötöl még az a (bíííp) Teenie!
– Tud még valamit az üggyel kapcsolatban? – kérdezte Heller.
Flagrant gondolkodott egy darabig. – Ott voltam, mikor Bury
megjelent. Fegyver volt nála és a társánál is – barna hajú, barna
bórú fickó.
Úgy éreztem, hogy a feszültség szétrepeszti a koponyámat. ÉN
voltam az, akiról Flagrant éppen személyleírást adott! Igyekez-
nem kell!
Heller így szólt – Bang-Bang, ott egy telefonfülke. Hívd fel a
tudakozót és tudd meg a címet. – Visszafordult a férfi felé, aki
épp az imént mószerolt be. – Rengeteget segített Mr. Flagrant.
– Örülök neki – felelte Flagrant. – Sok szerencsét kívánok
Madison és mindenki más lelövéséhez, aki csak kapcsolatban állt
vele.
Megborzongtam.
Flagrant a kártyára pillantott. – Empire State Building, mi?
Vonzó cím. Holnap felveszem a munkát és nekilátok hirdetni az
aligátorok eladását.
– Aligátorfarmok – mondta Heller.
– Igen uram! – szólt Flagrant túláradó lelkesedéssel. – Majd
csak figyeljen! Olyan reklámkampányt csinálok, amitól még az
aligátoroknak is összefut a nyál a szájában. Már meg is van az öt-
let! Már látom! „Elege van az anyósából vagy a feleségéból? Vá-
sároljon aligátorfarmot!". – Talált egy kartonlapot az utcán szét-
szóródott szemétben, elóhúzott egy filctollat és írni kezdett.
Bang-Bang visszatért. – Megvan a cím!
Krak grófnó és Bang-Bang beugrottak az öreg taxiba. Heller a
kormánykerék mögé ült.
152
Bang-Bang így kiáltott. – Viszlát, Mr. Flagrant!
A taxi elszáguldott.
Krak grófnó így szólt. – Olcsóbb lett volna sisakot használni.
– Hát nem tudom – kiáltott hátra Heller a válla fölött. – Ezek-
nek a farmoknak az eladása mostanában lelassult. Ez a férfi pedig
isten áldotta tehetségnek túnik. Láttátok a feliratot, amit készített?
Ahelyett, hogy ó maga takarította volna össze az utcát, kincsva-
dászatot szervezett és a teherautót ajánlotta fel fódíjként!
Ó istenek, csak körülbelül tizennyolc mérföldet kell autózniuk.
Ki kell érnem a légikikötóbe, hogy megmenthessem Madisont.
Mert Madison KÖPNE! Beköpne ENGEM!
NINCS IDO VÁRAKOZNI!
Kezdtem kétségbeesni amiatt, hogy mégis azt csinálom.
Hol, hol, hol van már Teenie?
4. fejezet
A mi taxióránk kitartóan kattogott. – Valami showmúsor lehet,
amit ezen a hordozható tévén néz – mondta a taxisofór. – Aprókat
sikítozik közben.
– Mi történhetett az utasunkkal? – siránkoztam.
– Ó, manapság már nem bízhat meg ezekben a kölykökben –
felelte a taxisofóröm. – De ha már a showmúsorokról esett szó,
inkább azokat nézze az ember. Az erószak káros a szívre.
– Különösen ha lökófegyverrel követik el – mondtam.
– Ó, szóval valami StarTrek ismétlést néz – mondta. – Az a
sorozat egy nagy rakás szemét.
– Kérem ne beszéljen nekem szemétról – könyörögtem.
– Akkor is az. Ugyanúgy, mint a reklámok. Hazudnak, mint a
vízfolyás. Különbözó trükkökkel a képernyók elé láncolják a né-
zóket.
– Kérem olvassa inkább a Sportfogadást – könyörögtem. A
láncolás szótól jeges latyakká változott a vérem. Heller vezette az
öreg taxit! Még a szememet eltakaró kötésen keresztül is jól lát-
153
tam, hogy két keréken száguldva veszi be a kanyarokat! Bárcsak
összeütközne valakivel, könyörögtem magamban. Ó, bárcsak bal-
esetet okozna!
És Teenie? Lehet, hogy egyszerúen csak tele lett a nadrágja.
Ez új riadalmat keltett bennem. Ha magam mögött hagyom a
lányt, Adora vérdíjat túzet a fejemre kiskorú megerószakolása
miatt. Nem kell hozzá mást tennie, mint ezzel a hazudós
Teenievel elmondatni valami mesét a bíróságon. A letartóztatási
parancshoz szükség van a lány vallomására, ahogy azt már meg-
tanultam, mivel a fényképek csak arra jók, hogy felcsigázzák a
törvénykezés étvágyát. Ha nem eresztem ki Teenie-t a karmaim
közül, akkor biztos lehetek benne hogy nem születik meg egy
ilyen vallomás. Azon kívül egy-két tanú igazolni tudja, hogy a
lány él, és akkor nem fognak vadászni rám és nem akasztanak fel
Teenie meggyilkolása miatt. Ó, milyen jól kidolgoztam ezt az
egészet. De hol lehet Teenie?
Heller taxija csikorogva kanyarodott be egy utcasarkon. A taxi
a végzetem felé robogott. Csupán tizenöt mérföldet kell autózni-
uk ahhoz, hogy elérjék Madison anyjának házát, ami pár utcányi-
ra északra volt tólem az East Side-on.
Ott jött Teenie!
Semmit nem hozott a kezében! Egyetlen csomagot sem. És
nem is a túzlétrán mászott le, melyen korábban elindult felfelé.
– Inky, bajban vagyunk – mondta. – Nem tudom lecipelni a
csomagomat a túzlétrán.
– Ide hallgass – mondtam. – Borravalót adok a taxisofórnek,
hogy felmásszon veled és segítsen! De az istenek szerelmére, si-
ess már!
– Nos, erre én is gondoltam – mondta Teenie. – De nem erról
van szó. Hanem a házinéniról. Meghallotta, hogy pakolászok a
szobában, és most követeli az elmaradt lakbért. Mikor elkezdtem
lecipelni a holmimat, elreteszelte a liftajtót és csak akkor engedett
ki, mikor megígértem neki, hogy kisegítesz kétszáz dollárral.
Kerekek csikorgása hallatszott a képernyóból, amint Heller
ismét befordult egy utcasarkon.
154
Fogtam a pénzkötegemet, s átadtam neki kétszáz dollárt.
Aggódva várakoztam tovább.
A lány ismét megjelent, zsákoktól és dobozoktól roskadozva.
– Szállj be, szállj be – sikítottam felé.
– Még nem – felelte. – Csak ha szólsz ennek a taxisofórnek,
hogy jöjjön vissza velem és segítsen lehozni a másik adagot.
Ó istenek! Mit tehettem volna? Kiadtam az utasítást, mire a
taxisofór a lány után csoszogott.
Dobozok és csomagok alatt roskadozva tértek vissza. Ennyi
szemét! Még egy elnyútt plüssmajom is utazott Teenie csomagja-
inak legtetején.
– Beszállás! – vonyítottam.
– Nem tudok – mondta a taxisofór. – Ez túl sok csomag ennek
a kocsinak. Nem akarom megszegni a vállalati szabályzatot. Hív-
nom kell még egy kocsit.
Hívta az erósítést. Máskülönben meg sem mozdult volna. Én
meg ott ültem, kínok közt vergódve.
Heller addigra már felhajtott egy gyorsforgalmi útra. Úgy ci-
kázott keresztül a teherautók súrújén, mintha azok ott sem lettek
volna!
Kétségbeesetten méregettem a rengeteg csomagot. – Mi ez a
sok nyavalya? – jajveszékeltem azt remélve, hogy a lány talán rá-
legyint a csomagokra és otthagyhatjuk az egészet.
– Egy élet munkája – felelte Teenie. – Látod ott azt a nagy
zsákot? Az telis-tele van a legjobb minóségú kolumbiai vadken-
dermagokkal. Abban a második zsákban válogatott Acapulco
Gold magok vannak. Abban a piros zsákban vannak a válogatott
Panama Red magok.
– De hát ez a tizedét sem teszi ki az egésznek! – zokogtam.
– Hát nem. Vannak dolgok, amikhez érzelmileg kötódöm, ezt
be kell ismernem. Az a nagy doboz egy fényképezógép, gyer-
mekkorom játékszereinek egy darabja. Lehet, hogy már tönkre-
ment, de micsoda képeket készített! Ahogy kényszerítenek, hogy
egyszerre két férfit rendezzek le. Aztán ahogy nyalogat egy per-
verz, aki késóbb húsz rongyot köhögött ki a képért. A gyermek-
155
korom emlékei. Nem kívánhatod, hogy ezt mind itthagyjam!
Ezek múzeumba való holmik. Aztán van itt két vagy három gör-
deszka, amiket még meg lehet javítani, nem beszélve arról a két
újról, amiket tóled kaptam.
Elfordítottam az arcomat, hogy ne is lássam e fájdalmas
csendéletet.
– Aztán itt van az autogramokkal ellátott tangagyújteményem.
– MICSODA? – kérdeztem szorongásom ellenére döbbenten.
– Jól hallottad. A legcsodálatosabb zsarolási módszer, amivel
valaha is találkoztam. Kérsz rá egy autogramot egy érzelmes pil-
lanatban, aztán késóbb célozgatsz rá, hogy megmutatod a fickó
barátnójének. Minden kapu megnyílik elótted.
Hála az isteneknek, megérkezett a másik taxi. Még én is segí-
tettem berakodni a csomagokat.
– A keleti Harmincnegyedik utcai helikopterleszállóhoz! – ki-
áltottam. Ezzel elindultunk.
Keveselltem a sebességet, amivel haladtunk. Heller ahogy a
képernyómön figyeltem, még a piros lámpákon is átszáguldott!
Hála az isteneknek a helikopterleszálló csak néhány utcasa-
roknyira volt délre Tudor Citytól. Már láttam a fel– és leszálló
helikoptereket, melyek kirándulókat vittek városnézésre.
Átszáguldottunk egy autópálya alatt, majd keresztülvágtunk a
parkolón a Manhattan Charter Szolgálat felé.
Ott volt Raht, aki egyre csak integetett felém. Megálltunk egy
jókora helikopter árnyékában.
– Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte Raht. Várakozási idót kell
fizetnünk. Azt hittem hogy siet!
– Hordja fel a csomagokat a fedélzetre! – vakkantottam rá.
– Miután már kifizette a gépet – mondta Raht.
Berohantam az irodába és elókaptam a százdollárosaimat.
Utána visszarohantam a taxikhoz és elókaptam a húszasaimat.
A csomagok elindultak felfelé a helikopter fedélzetére. Még én
is segítettem.
A tolongásban elvesztettem szem elól a dobozt, melybe Heller
képernyójét tettem.
156
Ó, isteneim, lehet, hogy már elkéstem?
5. fejezet
Berakodtunk.
Teenie így szólt – Hé! Szóval így megy manapság a fehér rab-
szolga-kereskedelem. Helikopterek! Milyen menó!
– Mi van? – kérdezte a helikopterpilóta hátrafordulva az ülé-
sében.
– Ne foglalkozzon ezzel a (bíííp) kölyökkel! – órjöngtem.
– Ha valami törvénytelen dologban utazik – folytatta a pilóta –
akkor menjen vissza az irodába és fizessen felárat.
– Nem, nem – siránkoztam. – Megpróbáljuk megmenteni va-
lakinek az életét. Ez még New Yorkban sem törvénybe ütközó.
– Az nem olyan biztos – mondta a másodpilóta elgondolkod-
va. – Ismerek néhány fickót, akit törvénytelen lenne nem megöl-
ni. Van köztük nó is. Hallott már a polgármester feleségéról?
– Ó istenek, kérem indítsanak már – zokogtam. – Száz dollár
borravalót fizetek maguknak fejenként.
– És hova megyünk? – kérdezte a pilóta.
Na végre! Már korábban felírtam a címet egy darab papírra. A
pilóta kezébe nyomtam a fecnit. – És legyenek készen a kötél-
hágcsóval! Egy háztetóról kell felkapnunk a fickót.
Indítottak. A magasba emelkedtünk. Manhattan felhókarcolói
magasodtak tólünk balra, jobbra pedig az East River csillogott.
Alattunk ott kanyargott a Franklin D. Roosevelt gyorsforgalmi út
soksávos szürke szalagja, tömve autókkal.
Feltúnt az ENSZ épülete. Az ENSZ-palotától északra a pilóta a
felhókarcolók fölé emelkedett. Aggódva figyeltem.
Hatalmas toronyépületek suhantak el alattunk.
A pilóta elóre mutatott. – Ott a cím, amit megadott – kiabálta
túl a rotorlapátok csapkodását.
Odanéztem.
Elámultam.
157
Senki nem volt a tetón!
Egyhelyben lebegtünk.
– Lefogadom, hogy azt gondolta, nem jövünk – mondta Raht.
Teeniere meredtem. Az ó hibája volt.
Aztán rávetettem magam a kabin hátuljában magasodó
csomaghalomra. Idegesen kutattam át a dobozaimat.
A képernyó kiesett a papírdobozból. Összeszedtem. Teljesen
felcsavartam a hangerót.
HELLER ODALENT PARKOLT ÉS ÉPPEN FELNÉZETT A
FELHOKARCOLÓRA!
– Felmegyek és becsöngetek, – mondta Heller. – Fedezz,
Bang-Bang. Ha itthon van, lehet hogy tüzet nyit ránk, ha rájön
hogy kik vagyunk.
– NEM! – szól közbe Krak grófnó a taxi hátsó üléséról. –
Semmi értelme hogy lövöldözéssé fajuljon az egész. Valószínú-
leg nincs is itthon, mivel most munkaidó van. Szépen fogom a
bevásárlószatyromat, felmegyek és meglátogatom az anyját.
– Ez nekem nem tetszik, – mondta Heller. – Neked nem kell
háborúskodnod. Ez nem nóies.
– Egész idáig nagyon jól ment – felelte Krak grófnó.
– Idáig igen – folytatta Heller – és minden elismerésem a tied
és Bang-Bangé, csakhogy ez a fickó a legalattomosabb patkány,
akiról valaha is hallottam. A barátomnak tetette magát. És egész
idó alatt azon járt az esze, hogy hogyan késeljen meg. Olyan alá-
való gazember, mint egy „piás" az Apparátusból. Jobb, ha me-
gyek.
– Inky – szólt Teenie. – Ha ennyire (bíííp) sietsz, akkor most
miért nézel krimit a tévében. Fura vagy!
– Ez a krimi arról szól, hogy leégetik a (bíííp) copfodat és be-
leteszik az iratmegsemmisítóbe – mondtam. – Pofa be, és hagyj
gondolkodni. – Kétségbeesetten megpróbálkoztam vele, miköz-
ben a sikításaimat elnyomta a rotorlapátok csapkodása.
– Nahát, nahát – szólt Raht a vállam fölött a képernyóre pil-
lantva. – Szóval ezt erósíti a 831-es relé! Egy szempoloska!
– Pofa be, maga ostoba (bíííp) – sziszegtem rá. – Mindkettón-
158
ket elporlasztanak törvénysértés miatt!
– Inkább magát, mint engem – mondta Raht. – Hé, odanézzen!
– A csomagjaimban turkált. – Még egy! – Bekapcsolta. Az
enyémre pillantott, majd az övére nézett. – A hölgybe is poloskát
tetetett!
– Most akkor mit csináljunk? – kiáltotta hátra a pilóta. – Men-
jünk haza?
– Krisztusom, dehogyis! – kiáltottam visszafelé. – Lebegjünk
tovább. Hadd gondolkozzak.
Az életem abban a pillanatban nem a helikopter-rotoron, ha-
nem egy cérnaszálon függött. Heller és Krak – de különösen Krak
– túvé fogja tenni utánam ezt a bolygót, ha rájönnek, hogy én va-
gyok a nyomorúságuk okozója.
Kinéztem az ablakon és megpróbáltam legyúrni a tériszonyt,
amit a magasság váltott ki belólem.
Ott volt a narancsszínú taxi. Még a Corleone Taxi Társaság
feliratot is el tudtam olvasni az ajtaján. AZ EGYIK AJTÓ
ÉPPEN KINYÍLT! HELLER MÁSZOTT KI RAJ TA!
Olaszul kezdtem imádkozni, hogy elfojtsam magamban a
késztetést, hogy voltárul sikítozzak. J ézus Krisztus talán szemet
huny rengeteg búnöm felett és jó haver módjára a segítségemre
siet. Heller rendszeresen imádkozik és rendszeresen nyer. Lehet
hogy tényleg van valami haszna! Amúgy is teljesen kifogytam az
ötletekbó l.
– Mit csinál ott az a helikopter? – kérdezte Heller.
– Valószínúleg egy rendórségi járórgép – felelte Bang-Bang
kikászálódva a kocsiból. – Állandóan az East Side fölött cirkál-
nak, hogy zavarják az itt élóket.
– Akkor ez kizárja a lövöldözést, J ettero. Hadd menjek fel ez-
zel a bevásárlószatyorral és hadd mutassam meg az anyjának a
legújabb kalapdivatot. Mégiscsak nó. Itt jövök én.
KINYÍLT A HÁTSÓ AJTÓ! KRAK LÉPETT KI A
KOCSIBÓL!
– Ó, J ézus Krisztus – imádkoztam olaszul. J ó ember leszek.
Elégetem Teenie jáde-rudacskáit az oltárodon. Abbahagyom a ká-
159
romkodást! – Aztán abbahagytam és magamba roskadtam. Nem
volt sem remény, sem megoldás. Krak grófnó már a járdán lépke-
dett és a felhókarcolók kapuja felé tartott. Bang-Bang és Heller,
mint valami oldalfedezet, követték a nót. Mindennek vége volt.
Akár nekiállhattam volna megírni a végrendeletemet.
DE MADISON MEGMENTETTE A HELYZETET!
A nyitott tetejú veterán Excalibur, hatvanmérföldes sebesség-
gel, lángoló kipufogócsövekkel kirontott a mélygarázs kijáratán!
Madison nyilvánvalóan lemondott arról, hogy megmentik a te-
tóról, így aztán mikor meglátta a „Corleone" feliratot a taxin, pá-
nikba esett és úgy döntött, hogy a saját autójával menekül.
Majdnem ledöntötte Bang-Bangot a lábáról!
– O az! – kiáltotta Heller. – Vissza a taxiba!
Egymásra zsúfolódtak az öreg járgányban.
Még be sem csukták maguk mögött a kocsi ajtaját, mikor
Heller már elindult.
Heller helyben megfordult a kocsival, majd csikorgó gumikkal
Madison után iramodtak.
– Az a mi emberünk! – sikítottam a pilóta felé. – Abban a nyi-
tott autóban! Kövesse!
A helikopter megfordult a rotor tengelye körül és a nyitott tete-
jú veteránautó után repült.
Madison veszett tempóban kelet felé tartott. El akarta érni a
Franklin D. Roosevelt gyorsforgalmi utat, ahol elónyhöz juthat
gyors autója révén.
Nyomában ott száguldott a taxi. Újkeletú probléma perzselte
az agyamat. Ez az Excalibur különálló kipufogócsöveivel, hosszú
motorházával és hatalmas krómozott lámpáival hiába néz ki úgy,
mint a harmincas évek autói, tisztában voltam vele, hogy milyen
sebességre képes. A veterán kocsiszekrény a lehetó legmoder-
nebb fejlesztéseket rejtette, melyeket valaha is autóba építettek.
Félelmetes sebességekre volt képes. Madison pedig a kormányke-
rék mögött, alattunk kuporogva, most aztán tényleg nekieresztette
az autót. Barna haja csak úgy csapkodott a levegóben.
Mögötte azonban ott vágtatott az öreg taxi. Igaz hogy lassabb
160
volt, igaz hogy a fordulékonysága meg sem közelítette az
Excaliburét, a kormánykereke mögött azonban egy bajnok úrpiló-
ta ült.
Ó istenek, a helyzet egyáltalán nem oldódott meg. Madison
egy pillantást sem vetett felfelé. Pánikba esett. Az a soksávos út
volt az egyetlen esélye, ami felé tartott.
– MENJ CONNECTICUTBA! – sikítottam felé, amiból persze
semmit sem hallott. Ó, bárcsak észak felé fordulna, mert akkor
esélye lenne arra, hogy lehagyja a taxit, és akkor hangosbeszélón
keresztül megállítanám és felvennénk. Ez volt az egyetlen esélye
a menekülésre.
Egyre közelebb ért a Franklin D Roosevelt gyorsforgalmi út-
hoz. Felrohant egy felhajtóágra, miközben a rengeteg króm
szemkápráztatóan csillogott a napfényben.
DÉL FELÉ FORDULT! Ó, istenek, most aztán vége van. El
fog fogyni az út elóle! A jeges rémület vezérli, nem más!
A feje fölött repülve követtük.
A narancs színú taxi végigszáguldott a felhajtóágon, majd dél
felé vette az irányt és üldözni kezdte Madisont.
Madison jobbról-balról kerülgette a megriadt autósokat, leg-
alább százmérföldes sebességgel.
Nem tartottam valószínúnek, hogy a taxi nyolcvannál többet
tudna.
Madisonnak talán mégis van esélye.
Ettól az esélytól függött az én életem alakulása is. Ha elkapják,
nekem is befellegzik végérvényesen. Krak grófnó sisakjával a fe-
jén úgy fog beszélni mint a vízfolyás.
Villámként hasított belém egy új gondolat. Madison rávilágít-
hat Bury szerepére, és akkor a grófnó a fejébe veheti, hogy fel-
göngyölíti az egész szálat. Ha ezt megteszi és eljut hozzám, akkor
Lombarig is eljuthat. És akkor Lombarnak is lesz egy-két szava
hozzám!
Két túz közé kerültem!
Mintha démonok sikító örvényében kavarognék. Ezt kaptam
cserébe, hogy J ézus Krisztushoz imádkoztam! Madison két teher-
161
autót lehúzódásra kényszerített. Az egyik, egy nyerges-vontató,
keresztbe fordult és elzárta az utat. Madisonnak azonban még si-
került keresztüljutnia! Úgy száguldott, mint a szélvihar!
AZ AUTÓPÁLYA BEDUGULT!
Heller a fékre taposott. A kocsija lassított. Közben felmérte a
helyzetet.
Aztán hirtelen nekivágta a taxit az autópálya közepén futó kor-
látnak, felugrott rá, a kocsi alváza csikorogva csúszott a korláton,
majd nemsokára visszaugratott az úttestre. Megkerülte az útaka-
dályt. Tövig nyomott gázpedállal az Excalibur után száguldott!
Madison azonban megtartotta az elónyét, sót növelte is. Egy
útkanyarulatnak, na meg Heller képernyójének köszönhetóen jól
láttam, hogy Madison eltúnt Heller szeme elól.
A magasból az is jól látszott, hogy Madison tovább növeli eló-
nyét. Épp a Bellevue Kórház mellett száguldott el. Ilyen sebes-
séggel haladva egy-két szóból el fogja érni a keleti Tizennegye-
dik utcát.
Volt még remény!
A Roosevelt gyorsforgalmi út minden lehetséges ágára felhaj-
tott, de kevesebb mint három perc múlva így is el fogja érni az
autópálya végét! Zsákutcába jut Manhattan alsó csücskén a
kompkikötóben!
Némileg lemaradva tóle, ám rendíthetetlenül ott száguldott a t
axi.
– Raht – mondtam. – Eressze le a kötélhágcsót. Ki fogjuk
emelni Madisont abból az autóból.
– Maga megbolondult! – felelte Raht. – Ki fogja törni a nya-
kát!
– Nem, maga fogja kitörni a nyakát – mondtam – mivel maga
fog leereszkedni érte.
– NEM!
– Ez parancs – mondtam pisztolyt rántva. – Egy csomó kórház
van a környéken, ha esetleg lezuhanna.
– Ezt én is jól tudom – felelte mogorván, de aztán intett a má-
sodpilótának és a kötélhágcsó ereszkedni kezdett.
162
– Ez baromság – szólt a pilóta.
– Ezért fizetem magukat – mondtam.
– De nem volt szó száguldó autóról.
– Ötszázzal többet kapnak – mondtam. Vészhelyzetbe kerül-
tem.
– Hát akkor kapaszkodjanak – felelte a pilóta.
Madisonnal azonban más ötlete támadt, még mielótt megis-
merte volna a miénket.
Átszáguldott a Williamsburg-hídon, az East River fölött. Át-
hajtott a Manhattan-hídon is. Most épp az autópálya-felüljárón
hajtotta a Brooklyn-híd irányába.
Hátranézett. Bizonyára nem látta a narancsszínú taxit, mivel az
jócskán lemaradt mögötte.
Fékezett!
J obbra kanyarodott!
Csikorgó gumikkal lehajtott a magasban futó autópályáról.
Nagyot rántva a kormányon, vadul megperdítette az
Excaliburt, amely szembefordult addigi haladási irányával.
Madison bevetette magát a magasban futó autópálya alatti utca
forgalmába.
Hirtelen rájöttem mire készül. El akar bújni az egyik dokkban,
ahogy azt korábban is tette!
Számtalan hosszú móló nyúlt bele a folyó vizébe.
Idegesen megböktem a pilótát, majd Madison felé mutattam.
És valóban, az Excalibur orra az egyik hosszú móló felé for-
dult!
A pilóta megfordította a helikopterünket. A fegyveremmel in-
tettem Rahtnak, aki lemászott a kötélhágcsón.
Pontosan az Excalibur elé kerültünk és ugyanakkora sebesség-
gel repültünk. A kötélhágcsó alján kapaszkodó Raht egy magas-
ságban volt a kocsival. Megpróbált jelezni Madisonak hogy álljon
meg.
Madison olyannyira pánikba eshetett, hogy ügyet sem vetett
Rahtra.
Kihajoltam a helikopter ajtaján, a rotorlapátok keltette szélbe,
163
hogy lekiabáljak Madisonnak.
O azonban kiüvegesedett tekintettel meredt maga elé. Még
csak nem is lassított!
Elsütöttem a fegyveremet, hogy magamra vonjam a figyelmét.
Ez segített!
Madison észrevett minket!
Már csak körülbelül ezer láb választotta el a dokktól, ami felé
igyekezett.
A pilóta remek munkát végzett.
Madison mellé emelte Rahtot.
Raht a karjánál fogva elkapta a fickót.
Madison, az az ostoba órült, még megmarkolta a hátsó ülésen
fekvó bóröndjét!
A pilóta felemelte a gépet!
Madison a bórönddel együtt kiemelkedett az autóból!
A kocsi tovább száguldott.
LEREPÜLT A MÓLÓ VÉGÉROL!
Hatalmas csobbanás hallatszott.
A másodpilóta felhúzta a kötélhágcsót.
Raht, majd Madison mászott be a helikopter kabinjának padló-
jára.
Autók fékeztek a magasban futó autópályán. Sofórök szálltak
ki a kocsijaikból és ballagtak a korláthoz, hogy megbámulják az
elmerüló autót.
Az összetorlódott kocsisor végén észrevettem a narancsszínú
taxit. A képernyóre néztem.
– Belezuhant! – mondta Bang-Bang. – Láttam a kocsi farát,
ahogy belezuhant a folyóba.
– Az az autó? – kérdezte Heller.
– Az az autó – felelte Bang-Bang.
– Benne ült? – kérdezte Heller.
– Nem tudom – felelte Bang-Bang. – A raktárépület eltakarta.
Gondolom, hogy az a helikopter meg akarta állítani gyorshajtás
miatt, de ehelyett belehajszolta a folyóba. Nem láttam pontosan
mi történt.
164
– Legjobb lesz, ha odamegyek – mondta Heller. Vedd át a
kormányt. – Kiugrott a taxiból és elrohant.
– Valószínúleg megtalálják a holttestet – mondta Krak grófnó.
– A francokat – már megbocsásson asszonyom – mondta
Bang-Bang. – Az East Riverban annyi a gengszter, akiket egyszer
elvittek kocsikázni, aztán eltúntek, hogy soha nem jönnének rá,
hogy melyik volt a mi emberünk.
– Hát akkor megszabadultunk tóle – mondta Krak grófnó. –
Alaposan megfizetett azért, amiért besározta az én J etterómat!
– Így van, asszonyom – mondta Bang-Bang. – Már én is ész-
revettem, hogy nem egészséges dolog ujjat húzni vele. J et integet
odalentról. Ez azt jelenti katonai nyelven, hogy észrevett valamit
és hogy továbbmegy.
Levert a víz. Lehet hogy egy járókeló szemtanúja volt a heli-
kopteres akciónak.
– Menjen a nyugati Harmincadik utcai helikopter-leszállóhoz
– sikítottam a pilóta fülébe. – Szívódjunk fel Manhattan másik
oldalán.
Némi szerencsével meg tudjuk csinálni, gondoltam.
Talán a földiek Jézus Krisztusa mégis meghallgatott engem.
Aztán Krak grófnó hangját hallottam a képernyóból. – Talán
ha átmennénk és felszállnánk a jachtra, akkor átkutathatnánk az
East Rivert, és megbizonyosodhatnánk róla, hogy ez a Madison
meghalt.
Majdnem összecsináltam magam.
Mostantól kezdve a jacht volt a célpontom. Nekem kellett
elóbb odaérnem!
Ha nem sikerül, az összes tervem váratlan és rettenetes véget
fog érni!
6. fejezet
Miközben egyre magasabbra emelkedtünk, J. Walter Madison
feltápászkodott a fülke padlójáról.
165
A rotorlapátok csapkodását túlkiabálva így szólt. – Mire lö-
völdözik? – A tekintete tényleg riadt volt.
– Nem látta az orvlövészt a tetón? – kérdeztem idegesen. –
Majdnem lelótte magát, de én kilyukasztottam a bórét.
– Láttam lezuhanni – mondta Teenie. – Fejjel lefelé.
Elképedtem. Egyszerúen csak hazudik, vagy azt hiszi, hogy lá-
tott dolgokat, amik meg sem történtek. Lehet hogy nem csak be-
teges hazudozó, hanem még beteges képzelgó is! Ó, nagyon jó
hogy elraboltam!
– Talán azt gondolják hogy megfulladtam – mondta Madison
reménykedve.
– Attól félek, hogy nem gondolják ezt – feleltem. – Három
Corleone-gengszter mutogatott a helikopter felé, ahogy elrepül-
tünk. Az öklüket rázták utánunk.
– A saját szememmel láttam óket – mondta Teenie, kimereszt-
ve saját, túlságosan nagy szemét.
– Ki ez? – kérdezte Madison Teenie-re bámulva.
– Miss. Teenie Whopper, J . Walter Madison – mondtam. Az-
tán egy ravasz terv állt össze a fejemben. Ha érdeklódést ébresz-
tek bennük egymás iránt, akkor Teenie talán békén hagy engem.
Tulajdonképpen nagyon jóképú fiatalember ez a Madison.
– Most fejeztem be az iskolát – mondta Teenie. – Azt mondja
az embereknek, hogy az unokahúga vagyok. De nincs értelme
összemelegednünk Mr. Madison, ha a Corleone-banda a nyomá-
ban van. Nem lesz már köztünk annyi ideig, hogy érdemes legyen
bajlódni.
– Mi fog történni velem? – kérdezte Madison meglehetósen
sápadtan.
– Még nincs biztonságban – mondtam. – El kell vinnünk in-
nen, Mad.
Madison meglehetósen izgatottá vált. – Igen – mondta. – A
Corleonék nagyon kemények. Mindent tudok róluk az újságok-
ból. Még a pénznél is jobban szomjazzák a vért.
– Ha szerencsénk lesz – mondtam – el tudjuk vinni innen. Úgy
eltüntetem, hogy soha senki, még csak hallani sem fog magáról.
166
Úgyhogy ne aggódjon.
– Nahát! – szólt Teenie. – Valódi fehér rabszolgaság.
Madison igencsak zavartan pislogott. J ó hangosan így szóltam
a pilótához. – Olyan gyorsan tegye le a gépet, ahogy csak tudja.
Nem volna jó, ha ránk lónének a levegóben!
Dübörögve leereszkedtünk a nyugati Harmincadik utcai
helikopterkikötóbe. Pontosan ott, a hatvannyolcas mólónál, né-
hány száz yardra tólünk ott volt, amit kerestem. A Golden Sunset!
Ha a szerencse kitart mellettem, el fogom lopni a saját jachto-
mat. Mivel eszembe jutott, hogy valójában az enyém. Az én hi-
telkártyámmal vásárolták.
Kifizettem a pilótákat. Raht és Teenie kirakodták a csomago-
kat, majd bepakolták két taxiba, melyekre a rövid távolság ellené-
re is szükség volt.
Végigautóztunk a dokkok mentén. Idegesen kémleltem jobbra-
balra, hogy Krak és Heller nincsenek a nyomomban.
– Várjanak – mondtam a taxisofóröknek.
Felrohantam a fedélzetre.
Bitts kapitány a tiszti társalgóban kávézott. Most következik a
valódi próbatétel, gondoltam. Vajon hinni fog-e nekem.
Elóhúztam az útlevelemet és a kapitány elé dobtam. Bitts bá-
gyadt mozdulattal kézbe vette. Aztán meglátta a Szultán bej ne-
vet. Felpattant, mintha rajzszögbe ült volna.
– Ön a tulajdonos! – mondta hitetlenkedve. – Azt gondoltam,
hogy Törökországban van.
– Az embereknek továbbra is ezt kell hinniük. Az a CIA-s
Haggarty elrabolta az ágyasomat. Ezt titokban kell tartanunk,
hogy elkerüljük a botrányt. Még a Squeezának se árulja el, hogy a
fedélzeten vagyok. Senkinek egy szót se. Ki fogok hajózni a nyílt
tengerre és megpróbálom meggyógyítani összetört szívemet.
– Szóval így megy ez ezeknél a gazdag családoknál – mondta
Bitts kapitány. – Meg kell hogy mondjam, az a CIA-ember ször-
nyen jóképú, az ágyas pedig igazán gyönyörú. Ha magára nézek
nem csodálkozom, hogy ez történt.
Meggyózó voltam. Nem kérdójelezte meg Krak grófnó visel-
167
kedését. Most az egyszer hasznát vettem elónytelen külsómnek!
Idegesen pislogtam a dokkok közötti járatok felé. Nyoma sem
volt Hellernek vagy Kraknak.
– Induljunk már – utasítottam Bitts kapitányt.
– Nos, az üzemanyag és a víz már rendben van – mondta. – De
még nem szereztünk be friss élelmiszereket. Eltart egy ideig, mire
a beszállító berakodja az élelmiszereket.
– Annyira sajog a szívem – mondtam – hogy egy percig sem
bírom látni már ezt a várost. Induljunk utánpótlás nélkül.
– Hányan vannak még? – kérdezte. – Csak maga? Ki kell töl-
tenem az utaslistát.
– Hagyja a csudába – mondtam.
– Hova megyünk? – kérdezte.
– Akárhová, csak távol az Egyesült Államoktól.
– Bermuda. Saint George-ban, Bermudán, tudok felvenni
élelmiszert.
– Nagyszerú – mondtam a kikötó felé pislogva. – Induljunk.
– Még mindig nem mondta meg, hogy hányan jönnek magá-
val. – Az unokahúgom és a barátja. Induljon.
– Van csomagja?
– Kint van a dokkban. Küldje ki a legénységet, hogy szedjék
össze, aztán fusson ki a nyílt tengerre. A szívem nem bírja ezt
már sokáig. INDULJUNK!
– Maga a tulajdonos – mondta.
Végre!
Lerohantam a hajóról. Végignéztem a dokkon. Még mindig
nem láttam senkit, aki üldözött volna. Észrevettem egy telefonká-
belt, amely felfutott a hajóra. Ó, istenek, Krak grófnó felhívhatja
a kapitányt.
Négy tengerész jött le a hajófeljárón, akiket a hajó fópincére
követett. Nekiláttak felhordani a fedélzetre az ütött-kopott cso-
magokat.
– Hé, mi ez? – kérdezte Teenie, magára vonva a figyelmemet.
A Golden Sunset felé mutatott.
– A jachtom – feleltem.
168
– Jézus Krisztus – mondta. – Ekkora (bíííp) jachtot még éle-
temben nem láttam. Ember, te aztán tudod hogy kell csinálni ezt a
fehérrabszolga-kereskedelmet!
– Gyerünk a fedélzetre – könyörögtem neki. És Madison is
menjen veled.
A hajó fópincére így szólt. – A fiatal hö lgy, uram? Ot a tulaj-
donos lakosztályában szállásoljuk el?
– Szó sem lehet róla! – feleltem. – Adjanak neki másik szobát.
És ennek a fiatalembernek is adjanak egyet. A tekintetem rátapadt
a telefonkábelre, amely felfutott a hajó fedélzetére. Még mindig
összekötötte a hajót a szárazfölddel. Krak még mindig telefonál-
hat, ha akar. Elkaptam Rahtot. Kivettem Krak aktivátorvevójét és
a 831-es relét az egyik dobozból. A holmikat Raht kezébe nyom-
tam.
– A nó szempoloskája – mondta. – A férfiéval együtt visszate-
szem az Empire State antennájára. Crobe-ét megtarthatja. Ot
mostanra már visszavitték a bázisra.
– Itt én adom ki a parancsokat – mordultam rá. – Fogja ezt. –
A kezébe nyomtam Teenie Adorának és Candy-nek írt levelét. –
Ezt két napon belül legyen a lakásban: ez magyarázattal fog szol-
gálni a lány eltúnésére.
– Ah – mondta. – Szóval elrabolta. Komolyan mondom Gris
tiszt úr, hogy a legnagyobb órültségeket múveli. Mi hasznát tudja
venni egy tizenéves földi lánynak. Vékony, mint egy vasúti sín,
ugrándozik összevissza. Nagy bajba kerülhet az elrablása miatt.
– Fogalma sincs róla, mekkora bajba kerülhettem volna ha
NEM rabolom el – mondtam. – Világosan látszik hogy maga
cseppet sem mestere a szakmájának. Hogy kiegészítsem a lányról
alkotott képét, elmondom, hogy beteges hazudozó, ráadásul el is
hiszi mindazt, amit hazudik. Az el NEM rablása okozott volna
komoly bonyodalmat. Szóval, ha majd szükségem lesz rá, hogy
megtanítson a szakmámra, akkor majd szólok. – Bunkó. Mindig
túlló a célon.
Kapkodva írtam egy üzenetet. – Ezt juttassa el a Fatten,
Farten, Burstein és Ooze nevú reklámcéghez még ma, hiba nél-
169
kül.
Elvette és elolvasta. Ez állt benne:
F. F. B. O.
A végzet elérte Madisont. Épp most gyilkolták meg, a kocsija
pedig a Brooklyn-híd alatti dokk végében van egy öl mélységben.
Biztosan állíthatom, hogy az ellenség fel fogja robbantani a 42
Mess utcát. Fejezzék már be ezt az akciót.
Smith
– Mire jó ez? – kérdezte Raht.
– Eltüntetni a nyomokat – feleltem.
– Értem, de ez nem fogja még jobban felfújni az egész Süvöl-
vény kölyök-kampányt?
– Maga tudott erról?
– Van egy poloskám a királyi tiszten – felelte Raht.
– Nos, a Süvölvény kölyök-dublór a kezükben van – mond-
tam. – Tudják, hogy ki lövöldözött rájuk. El kell tüntetnünk a
nyomokat.
– Értem – mondta Raht. – Ezek szerint letett róla, hogy teljesíti
a Lombar Hissttól kapott parancsokat.
Végigmértem. Hirtelen rádöbbentem, hogy akár ó is lehet az
az ismeretlen merényló, aki megöl ha kudarcot vallok. Rámordul-
tam. – Nem, szó sincs róla! Ez csupán egy stratégiai visszavonu-
lás, hogy rendezzem a soraimat. Úgy értem az ellentámadáshoz.
– Úgy fest a dolog, mintha épp' magát támadták volna meg –
mondta Raht. – Ha elviszi ezt a jachtot, amit a nó vásárolt, akkor
a nó követni fogja magát!
Rátapintott! Sietósen írtam még egy üzenetet. – Küldje ezt el
rádióüzenetként – mondtam. – A nó otthonába.
Elolvasta. Ez állt benne:
ASSZONYOM.
SAJNÁLATTAL KÖZLÖM ÖNNEL, HOGY A J ACHTOT
170
HADRENDBE ÁLLÍTOTTA A TÖRÖK
HADITENGERÉSZET.
SENKI NEM TUD TENNI EZ ELLEN.
ELHAJÓZTUNK TÖRÖKORSZÁG FELÉ.
SAJNÁLATTAL,
BITTS KAPITÁNY.
Úgy éreztem meglehetósen okos üzenetet írtam. Az egyetlen
hely, ahova biztosan nem megyek, az Törökország.
Maga Bitts kapitány már az én oldalamon állt. – Uram, a rév-
kalauz a fedélzeten van, a vontató pedig mindjárt ideér. Elkötjük
a kikötóköteleket és akár indulhatunk is. – Tisztelgett, majd fel-
ment a hajófeljárón és várta, hogy én is felmenjek a fedélzetre.
Így szóltam Rahthoz. – Most elhajózok. Nem jövök vissza az
Egyesült Államokba.
– Ezt komolyan vehetem? – kérdezte Raht.
Ügyet sem vetettem a faragatlanságára. – Inkább a királyi
tisztnek meg annak a (bíííp) nónek a likvidálását vegye komolyan
– mondtam.
Végignéztem a dokkon. Nyomát sem láttam Hellernek vagy
Kraknak. Aztán megakadt a tekintetem valamit. A dokk telefon-
munkása leválasztotta a telefonkábelt a hajóról.
Meg tudom csinálni!
Felrohantam a hajófeljárón, melyet felhúztak utánam.
A vontató megérkezett.
A kikötóköteleket leakasztották a kikötóbakokról.
A hajótörzs és a móló között nóttön nótt a távolság.
Még mindig nem láttam Hellert vagy Krakot.
Megcsináltam!
A propellerek habossá kavarták a vizet a hajófar mögött.
Elindultunk a tenger felé!
Ott álltam és néztem a távolba veszó Manhattant.
Hetek óta ez volt az elsó alkalom, hogy a szívem normális rit-
musban vert.
ÉLETBEN VOLTAM! SZABAD VOLTAM!
171
Igen, túljártam az eszükön.
Nemcsak hogy túljártam az eszükön, de még azoknak a volt
leszbikusoknak az aljas csapdájából is megmenekültem, akik eró-
szakkal a férjükké tettek.
Amit korábban Rahtnak mondtam, nem volt hazugság. Most
már lesz idóm arra, hogy rendezzem a soraimat, hogy aztán ismét
támadásba lendülhessek.
Más dolog is felvidított azon túl, hogy a hajó fedélzetére lép-
tem – az elóérzetem különösen aktívan múködött – élvezettel íz-
lelgettem a gondolatot, hogy eljön az az idó, mikor a gonosz Krak
grófnó gyámoltalanul és reménytelenül fog vergódni bosszú ve-
zérelte kezeim között.
Még mindig én voltam a Föld sorsának irányítója.
Lombar és Rockecenter továbbra is a mennyekben uralkodtak.
Jót vihogtam. Ezt a kört én nyertem. És mivel én nyertem, mil-
liók fognak szenvedni.
Gyönyörú tavaszi délután volt.
Az idójárás csillogó jövót ígért a számomra. És nagyon sötétet
Heller, Krak grófnó és az egész Föld számára.
172
ÖTVENHATODIK RÉSZ
1. fejezet
A Golden Sunset magabiztosan tört elóre a gyenge hullámzás-
ban, mint fehér álomhajó a kék óceánon, melyet sirályok csapko-
dása és rikoltozása kísér. Bermuda felé tartottunk, délkeleti
irányba, és már magunk mögött hagytuk Sandy Hookot.
Egy ember számára, aki most szabadult ki a rabságból, pom-
pás érzés volt egy hajó fedélzetén állni, habár általában utáltam a
tengert.
Mikor a part már elég messzinek túnt ahhoz, hogy senki ne
tudjon megállítani minket, végigmentem a lambériával borított
folyosón, s beléptem a tulajdonosi lakosztályba.
Úgy túnt, mintha enyhe parfümillatot éreztem volna, amitól
összerezzentem. Krak grófnóre emlékeztetett.
A hajópincér már várt.
– A parfüm! – mondtam. – Nem takarították ki ezt a hajót, mi-
után az ágyasom távozott.
– Elbúvöló asszony, uram. De ez nem a hölgy parfümje. Für-
dót készítettem az úr számára. A fürdósó illatát érzi.
– Nincs szükségem fürdóre! – mondtam felháborodva. Leg-
jobb, ha az ember még az elején móresre tanítja a csócseléket.
– Ó, persze, hogy nincs. – De milyen jó lenne lemosni a távo-
lodó part utolsó maradványait is.
Nem mondott butaságot.
Bementem a gyönyörúen díszített fürdóbe: a fürdókád a pere-
méig megtelt habbal. Mielótt még ellenkezhettem volna, a fickó
lerántotta rólam a ruháimat, s én pedig már benn is ültem a kád-
173
ban.
Lefejtettem a kötést az arcomról. – Nagyon csúnya ez a sebe-
sülés, uram. Mr. Haggarty okozta ezt önnek?
– Elestem gördeszkával.
– Ahogy az ágyasa Mr. Haggartyról beszélt, az nyilvánvalóvá
tette, hogy szerelmes belé.
– Ne beszéljen róla! – mondtam.
– Ahogy kívánja, uram. Meglehetósen nehéz lehet valaki szá-
mára, akit csak a pénze miatt kedvelnek, hogy megórizze a mél-
tóságát egy olyan ragyogó egyéniséggel szemben, mint Mr.
Haggarty.
– Róla se beszéljen! – üvöltöttem.
– Ó, igen – mondta. – Látom, hogy ez egy nagyon fájdalmas
téma. Mivel ütötte fejbe?
– Befogná végre? – kiáltottam.
– Ahogy kívánja, uram. Nem akarok tolakodó lenni. De ne ló-
gassa az orrát. A világ tele van nókkel.
– Túlságosan is tele! – vicsorogtam. – Ezért vagyok most a
tengeren.
– Akkor isten hozta a klubban, uram. A legtöbb tengerész ezért
száll hajóra. És ha most egy kicsit nyugton marad, megborotvá-
lom, aztán átkötöm a sebét, amit tóle kapott. Öt öltés! Te jó ég!
Feküdjön itt, aztán áztassa magát, hátha kiderül, hogy több sebe-
sülése is van. Epson fürdósót is teszek a vízbe a habfürdó mellé,
biztos ami biztos.
Nem tudtam megállítani ezt a mániást. Attól féltem, hogy to-
vábbi megjegyzésekre fogja ragadtatni magát. Azon túnódtem,
hogy vajon honnan szedte hogy veszekedésbe keveredtem egy nó
miatt, meg hogy ellátták a bajomat, de aztán hirtelen eszembe ju-
tott, hogy én magam mondtam ezt a kapitánynak. A hírek félel-
metesen gyorsan terjednek a hajón. Ezt nem árt ha megjegyzem.
Végül ott álltam a ruhásszekrény elótt egy jókora fürdólepedó-
be csavarva. – Kicsomagoltam a holmiját – mondta a hajópincér.
– A jelekból ítélve ön kapkodva csomagolt, mivel egyetlen hajós-
öltözéket sem találtam a ruhái között. Ezt orvosolhatjuk Bermu-
174
dán. Megkönnyebbültem, mikor láttam, hogy legalább szmokin-
got hozott magával. De ezt csak késóbb húzzuk fel. Most sortot
javaslok önnek. Kénytelen lesz ezzel beérni.
Az öreg zsidó, aki eladta nekem azt a hatalmas ruhatárat, nem
is sejtette, hogy tengerre fogok szállni. A tiroli bórnadrág hímzett
kantárral tényleg nem illett a képbe.
Kilépve a folyosóra összeütköztem a hajó fópincérével. – Ó,
kedves uram – mondta. – Be kell szereznünk az ön számára né-
hány megfeleló ruhadarabot Bermudán. De ne aggódjon Mr. Bej,
mindent megteszünk annak érdekében, hogy az út kellemes le-
gyen, és meggyógyítsa az ön összetört szívét. Ilyen gyönyörú
ágyast. Meg tudom önt érteni, amiért mindent maga mögött ha-
gyott és tengerre szállt. De ne aggódjon, minden tudásommal se-
gíteni fogom a konyhafónököt. Nincs túl sok friss élelmiszerünk,
de azért vannak dolgok a mélyhútóben. A fószakács vacsorára
orosz tojást, montanai szivárványos pisztrángot, szarvas hátszínt,
perzsa borsót, gourmand sajtot és bajor mokkát ajánl. Tudom,
hogy ez egy kissé szerény vacsora, de híján vagyunk néhány
alapanyagnak. Megfelel?
– Igen – feleltem, hirtelen ráébredve, hogy jóformán nem is et-
tem, mióta elhagytam Törökországot.
– Ami a bort illeti...
– Nem kell bor! – mondtam. – Absztinens vagyok!
– Ah – szólt a fópincér. – Tiltja a vallása.
– És minden más – mondtam határozottan.
– Ez az ön unokahúgára és az ó vólegényére is vonatkozik?
– Ok belefulladhatnak, ha akarnak – feleltem.
– Ahogy kívánja, uram. Itt jön a sportfelelós. Most elköszö-
nök, hogy ön tovább élvezhesse az utazást.
– Egy teljesen kidolgozott programom van az ön számára –
mondta a sportfelelós, mellém lépve, ahogy a fedélzeten sétáltam.
– Tépje szét – mondtam. – Engem csak mint nézót érdekel a
sport.
– Nos – folytatta – ez igencsak meglepó. Én azt gondoltam
volna, hogy a sebesülés miatt, amit tóle kapott, ön alig várja hogy
175
formába lendüljön és elégtételt vegyen azon a CIA-s fickón.
A gondolattól, hogy szemtól-szemben megküzdjek Hellerrel,
rémület futott végig rajtam!
– Én békés természetú vagyok – mondtam. – Élni és élni
hagyni.
– Nos, túl azon hogy elrabolta az ön asszonyát, uram, az illetó
az összes pénzünket is elnyerte. Bizonyos mértékig reményked-
tem benne, hogy meg tudunk szervezni egy visszavágót.
– De nem rajtam keresztül! – mondtam. – Magának fogalma
sincs róla, hogy mennyire békés természetú vagyok. Valóságos
galamb. Olajággal a fogaim között. Azonkívül keresztény. Oda-
fordítom a másik arcomat is.
– Azt hittem, hogy ön muzulmán – mondta. – Azt mondta a
Iópincérnek, hogy a vallása miatt nem iszik alkoholt. Nem, Mr.
Bej, önnek be kell látnia, hogy a tengeren én felelek a tulajdono-
sunk fizikai kondíciójáért. És ha meglátom a petyhüdés jeleit...
– Miféle petyhüdés?
– Az úszógumi a dereka körül.
– Hol?
– Ott.
– Ó.
– Látja? Az irodai élet petyhüdtté tette magát – mondta. – Túl
fiatal még ehhez. Kezdésnek tíz kör futást javasolok a sétafedél-
zeten, most azonnal, holnap reggel pedig komoly munkába kez-
dünk a tornateremben. Mit szólna kilenc órához?
Ott jött mellettem, ahogy körbe-körbe futottam a sétafedélze-
ten. Öt kör után annyira ziháltam, hogy bele kellett kapaszkod-
nom a korlátba, s úgy tettem, mintha rettenetesen érdekelne a
tenger.
– Mitól ennyire stabil ez a hajó? – ziháltam.
– A stabilizátoroktól, melyek mind a hosszirányú, mind a ke-
resztirányú billegést megakadályozzák. Olyan mint egy biliárd-
asztal, kivéve ha vihar van. És most fussuk le a visszalévó öt
kört...
Szó szerint levegó után kapkodtam.
176
A végén már két kézzel lökódte a hátamat, de végül megcsi-
náltuk. Rázuhantam a korlátra és a húsz lábnyira alattam sistergó
tengert bámultam. – Nem hiszem, hogy kibírom – lihegtem.
– Nem hagyhatjuk, hogy a tulajdonos a túlzásba vitt irodai
munkának köszönhetóen szívinfarktusban elhalálozzon – mondta.
– Szívinfarktus? – kérdeztem.
– Pontosan. Az ön állapotában ez bármikor bekövetkezhet.
– Az biztos – mondtam, hallgatva ahogy a vér püföli a dobhár-
tyáimat.
– De ne aggódjon – mondta. – Gózfürdó, vitaminokkal kiegé-
szített megfeleló étrend, valamint egy mindennapos kemény
edzésprogram és máris nem kell a tengerbe vetnünk a holttestét.
Szóval holnap reggel kezdünk, amikor is tényleg beindítjuk az
edzésprogramot. Biztosan szívesen csatlakozna az unokahúgához
és az ó vólegényéhez egy vacsora elótti úszásra.
– Hol vannak? – kérdeztem.
– Nos, lehet, hogy még mindig lent vannak a pályán. Még so-
ha nem láttam senkit úgy gördeszkázni, mint az ön unokahúgát. A
vólegénye pedig tökéletes órültként vezeti a gokartot.
– Ez nála általános állapot – mondtam.
– Úgy üldözi az ifjú hölgyet gokarttal, hogy odavezényeltem
egy tengerészt, arra az esetre, ha össze kell szednünk a roncsokat.
– Na ne! – mondtam. – Bármit csinálhat, csak ne hagyja hogy
meghaljon. Az végzetes lenne!
– Említeni fogom neki, hogy ön aggódik – mondta a sportfele-
lós. – Most azt javaslom önnek, hogy menjen fel az úszómeden-
céhez és lazítson egy kicsit. Én lemegyek a versenypályára és
felküldöm óket.
Némi nehézség árán felmásztam az úszómedence fedélzetére
vezetó létrán. Megérte az erófeszítést. Mélykék víz nyaldosta a
római mintájú dombormúveket, melyek körülvették a medencét.
Nyugágyak és napernyók sorakoztak a medence szélén. Lerogy-
tam az egyikre. Lágy zeneszó nyugtatta az idegeimet. A végtelen
tenger gyönyörú látványt nyújtott a délutáni napsütésben.
Hónapok óta ez volt az elsó alkalom, hogy istenigazából pi-
177
henhettem. Napoztam. Ez aztán az élet! Távol az órült tolongás-
tól. Jó messze az idegórló forgatagtól. A békesség szinte tapintha-
tó volt, úgy borult rám, mint egy takaró. Még a gépek morajlása
is kellemes háttérzenének túnt.
Sikítás!
Teenie kapaszkodott fel a létrán, majd futott körbe az úszóme-
dence körül, mint valami felhúzott játékegér.
Csak egy bikinibugyit viselt, mást nem. Még a haját sem fogta
össze lófarokba.
Kész röhej volt!
Madison rohant utána rövidnadrágban!
– Az utolsó egy záptojás! – sikította Teenie. Végigrohant az
ugródeszkán és PLACCS! A felcsapó víz beterített. PLACCS! Is-
mét beterített a víz, ahogy Madison is a medencébe vetette magát.
Teenie még nem jött fel a felszínre.
Elkapta Madison lábát és lehúzta a víz alá.
Aztán felbukkantak. Egymást fröcsölték. Meg engem!
– AZ ISTENEK SZERELMÉRE! – kiáltottam. – Még a végén
megfulladok!
Hirtelen elcsöndesedtek és mind a ketten bólintottak. Egymás-
ra néztek. Aztán a medence széléhez úsztak és kimásztak.
Felkaptak, egyik az egyik oldalamon, másik a másik oldala-
mon és BEHAJÍTOTTAK!
Még tiltakozni sem tudtam. A szám telement vízzel. Minden
egyes alkalommal, mikor megpróbáltam beszélni, Teenie lenyo-
mott a víz alá.
Valószínúleg a többszólamú harangjáték mentett meg a meg-
fulladástól, amit a hajópincér kongatott meg.
– A vacsora fél óra múlva tálalva – mondta. – Ez a harangjáték
arra hívja fel a figyelmüket, hogy kezdjenek öltözni.
– Öltözni? – kérdezte Teenie.
– Öltözni! – mordultam rá. – Nem rohangálhatsz itt a hajón
meztelen (bíííp)!
– Ez szokás kérdése – mondta Madison. – A dolgok máskép-
pen mennek a tengeren.
178
– Mit húzzak? – kérdezte Teenie a vízben ugrándozva.
– Estélyi ruhát! – üvöltöttem rá.
A lány felnézett az égre, melyet vörösre kezdett festeni a le-
menó nap. – Végül is este van – mondta. – De ilyenkor szokta az
ember LEVETNI a ruháit, nem pedig felhúzni óket!
– Majd én segítek – mondta Madison.
Ó, hogy megörültem ennek! A szerencsém továbbra is kitar-
tott. Madison és Teenie összemelegedtek, és így Madison távol
tarthatja a lányt az ágyamtól.
A legénység eltökéltsége ellenére, hogy megszervezzék az éle-
temet, egyáltalán nem fordultak rosszra a dolgok.
Abba a gondolatba ringattam magam, hogy mérföldekre va-
gyok az ellenségeimtól és a rám leselkedó veszélyektól.
Még csak nem is gyanítva, mit tartogat számomra a jövó, elin-
dultam lefelé, hogy vacsorához öltözzek.
2. fejezet
A díszes étkezószalonban Teenie és Madison egész vacsora
alatt röhögtek.
Madison segített a lánynak felöltözni. Madison talált egy ajtó-
függönyt tengeri mintákkal, amit Teenie magára csavart, ami
máris úgy nézett ki, mint egy váll nélküli estélyi ruha.
Madison megmutatta Teenienek, hogy melyik kanál és melyik
villa mire való, miközben a fópincér elnézóen mosolygott és fel-
ügyelte a felszolgálást.
Végül felhajtották a kávét, de akkorra már annyira tele voltak,
hogy nevetni sem tudtak. Ez megkönnyebbülés volt a számomra.
– Banditákról beszéltél ma délután – mondta Teenie
Madisonnak. – Emlékszem rá, hogy ahol lakom New Yorkban,
Tudor City valamikor rablótanya volt. „Corcoran leshelye". Így
hívták akkoriban. Paddy Corcoran a megrögzött búnözó lakott ott
egész addig, míg el nem kapták.
– Valóban? – kérdezte Madison.
179
– Így ahogy mondom. És minden szombat éjszaka megjelenik
a szelleme és egy kosarat vonszol keresztül a parkon, telis-tele fe-
jekkel, amiket még ó vágott le egykoron. Én magam is belebotlot-
tam egyszer.
– Elképesztó – mondta Madison. – Tudod, mégsem tehetem
teljesen félre a munkámat, annak ellenére, hogy anyám ragaszko-
dik hozzá, hogy menjek el nyaralni. Folytatnom kellene a búnö-
zókkel kapcsolatos kutatásomat. Azon gondolkozom, hogy van-
nak-e vajon búnözók Bermudán? Partra kéne szállnunk és emlé-
kek meg nyomok után kéne kutatnunk.
– Ó, az jó móka lenne – mondta Teenie. – Én is imádom a bú-
nözóket. Én mindenfélében a segítségedre leszek, szóra bírom a
helyieket, benézek a kövek alá, meg ilyesmi.
Ó, ez igazán szívmelengetóen hangzott a számomra. Tényleg
nagyon jól összemelegedtek, és ez kiutat jelentett a számomra.
Hála az isteneknek!
Vacsora után a zeneszalonba mentünk, ahol Teenie feltette az
egyik neo-punk-rock lemezét és táncoltak.
Korán visszavonultam. Meglehetósen mozgalmas nap állt mö-
göttem.
Három gyönyörú napon keresztül hajóztunk Bermuda felé, fe-
hér hajó az azúrkék tengeren, mintha az elégedettség és a nyuga-
lom képeskönyvéból léptünk volna eló.
Az elmaradt szexnek, és az elmaradt marihuánának, a rengeteg
mozgásnak és a szigorú hajcsárnak – a sportfelelósnek – köszön-
hetóen tényleg kezdtem magam visszatornázni az élók világába.
Olyan értékesnek ítéltem Madisont, hogy pánikba estem a gondo-
lattól, hogy esetleg elveszítem. Ö és Teenie szemlátomást semmi
másra nem vágytak, mint hogy egész nap hancúrozzanak. Noha
nem lehettem benne biztos, de alapos volt a gyanúm, hogy éjsza-
kánként is hancúroznak Madison vagy Teenie kabinjában. A kö-
rülményeim pompásak voltak. Hajóút, az egészségem visszaszer-
zése, valamint a legcsodálatosabb dolog: NOK HIÁNYA! Az
ágyam teljesen üres volt, az idómmel kizárólag én rendelkeztem,
a mosoly az arcomon pedig egyre csak nótt.
180
Az idósebb pincérnó, aki Teenie szobáját takarította, a harma-
dik nap délutánján értékes információval ajándékozott meg. Így
szólt: – Az ön unokahúga nagyon kedves teremtés. Azt hiszem
magányos lesz, miután a barátja elhagyja a hajót.
– Elhagyja a hajót? – krákogtam a hirtelen támadt rémülettól.
– Ezt meg honnan szedi? – Istenek, micsoda katasztrófa lenne:
Teenie azonnal visszaugrana az ölembe és az ágyamba!
– Nem tehetek róla, de hallottam, ahogyan a gózfürdóben be-
szélgetnek – mondta. – A fiú egy kissé szárnyaszegett, mert cser-
ben hagyott valami Bury nevút és azon túnódött, hogy vajon nem
túlozza-e el a veszélyeket. Megkérdezte a hajó pénztárosától,
hogy mikor megy repülógép Bermudáról New Yorkba.
– Hála az isteneknek, hogy elmondta – mondtam.
– A tulajdonosnak dolgozunk – felelte, alighanem borravaló
reményében. Ritkán fordul eló hogy bárkinek is borravalót adjak,
ez alkalommal azonban kivételt tettem.
Micsoda katasztrófa lenne! Madison távol tartja Teeniet az
ágyamtól, azonkívül ha Madison Krak vérengzó kezei közé ke-
rülne, mindent elfecsegne! Ha Madison elmegy, kívülról és belül-
ról is támadás fog érni.
Képzettségemnek köszönhetóen nem tartott hosszú ideig meg-
oldani a helyzetet. A rádióskabinban volt egy telexgép. A hajnali
órákban a gép automatikusan, felügyelet nélkül kinyomtatta a
szolgáltatótól érkezó legfrissebb híreket, és készített néhány má-
solatot a tulajdonos és vendégei számára. Morgan valószínúleg
másra is felhasználta a gépet, például arra, hogy befolyásolja a
család üzleti birodalmát. Nekem is volt egy ötletem.
Azon a bizonyos éjszakán gondosan bekészítettem a papírsza-
lagot, majd miután a gép végzett a hírekkel, ügyesen megtoldot-
tam azokat egy szöveggel, még mielótt a gép kikapcsolt volna. A
szöveg a következó volt:
A MAFFIA MEGGYILKOLT EGY ÁRTATLAN EMBERT,
MIVEL ÖSSZETÉVESZTETTÉK J. WALTER
MADISONNAL. AZ ÁLDOZAT FELESÉGE A KÖVETKEZO
ÜZENETET KAPTA „ELNÉZÉST KÉRÜNK. A FÉRJÉT
181
ÖSSZETÉVESZTETTÜK AZZAL A SZEMÉTLÁDA (BÍÍÍP) J.
WALTER MADISONNAL, AKINEK VÉRDÍJ AT TUZTEK A
FEJÉRE. HA SZERETNE EGY KIS PÉNZT ÖREG ÉVEIRE,
SEGÍTSEN NEKÜNK MEGTALÁLNI AZT A TETUT, HOGY
MEGKÍNOZHASSUK, ÉS KILYUGGATHASSUK A BORÉT."
A RENDORSÉGNEK FOGALMA SINCS MADISON
HOLLÉTÉROL. A MAI NAPON KIJ ELENTETTÉK, HOGY
SEGÍTENEK A CORLEONE-BANDÁNAK MEGTALÁLNI
MADISONT, HOGY EZZEL ELEJ ÉT VEGYÉK A TOVÁBBI
TÉVEDÉSEKNEK.
Másnap reggel reggeli közben Madison orra alá dugtam a tele-
xet. – Hát most maga került bele a hírekbe – mondtam.
Elolvasta. Elsápadt. Meg sem ette a lágy tojását.
Pont úgy reagált, ahogy azt vártam. Mindez az utolsó pillanat-
ban történt. Bermuda már feltúnt a horizonton.
3. fejezet
Bermuda gyönyörú hely. Szikrázóan tiszta, azúrkék tenger ve-
szi körül, az öblei pedig olyan kékek, hogy szinte fáj tólük az
ember szeme. A tengerpart homokja rózsaszínú. A furcsa alakú
házakat, melyek a legkülönbözóbb pasztell árnyalatokban pom-
páznak, úgy építették, hogy a tetókön összegyúljön az esóvíz, így
bóvítve a szúkös édesvíz forrásokat.
Nem hajóztunk végig a hosszú csatornán Hamiltonig, hanem a
nyílt tengerhez legközelebb esó kikötónél St. George-nál lehor-
gonyoztunk.
A dombok hívogatóak voltak. Nem sokat teketóriáztam, partra
szálltam. Fel-le mászkáltam a fóutcán – mondhatni az egyetlen
utcán – abban reménykedve, hogy vásárolni tudok valami hajós-
öltözéket. Némi kérdezósködés után magam is megbizonyosod-
tam arról, amit már korábban hallottam: Bermuda a világ legdrá-
gább helyei közé tartozik. Semmiféle hajósöltözéket nem vettem.
182
Történt azonban valami más. A kikötó közelében ácsorogtam,
és a történelmi ismertetót olvasgattam, valamint az eredeti kikö-
tóépület másolatát nézegettem, mikor megéreztem, hogy valaki
figyel.
Lesve végigmértem az illetót. Grafitszürke öltönyt viselt mel-
lénnyel, ami igen furcsa öltözéknek számított a fehér ingek és rö-
vidnadrágok szigetén. A fickó álla a közeli borotválkozás ellenére
is kékes-feketén sötétlett. Erós testfelépítésú volt. Ki lehet ez?
Zsaru? Nem tudtam rájönni. Csak abban lehettem biztos, hogy az
illetó nem bermudai.
Végigsétáltam az utcán, majd kerestem egy padot és leültem.
Úgy tettem, mintha nagyon érdekelne a látvány. A szemem sar-
kából azonban a fickót figyeltem. Az Apparátusnál berögzódött
szokások soha nem vesznek ki az emberból. Úgy túnt, a fickó túl-
ságosan is érdeklódik irántam. Bement egy közeli bárba, én pedig
nagyon jól tudtam, hogy az üvegen keresztül figyel. Úgy tettem,
mintha semmit sem vettem volna észre.
Teenie és Madison nem szálltak velem partra. Madison reszke-
tett a félelemtól. Azt hitte akkor cselekszik helyesen, ha lent kuk-
sol a hajófenékben, míg újra ki nem futunk a nyílt tengerre. Azt
mondogatta, „A Corlenonék felhasználhatják az Interpolt, hogy
megtaláljanak – az Interpol pedig náci háborús búnösökból áll,
Olaszország pedig szövetségese volt a náciknak, így a Corleonék
szagot foghatnak – még akkor is, ha rendkívül méltatlan lenne a
maffia számára az Interpollal együttmúködni." Teenie,
Madisonnal vitatkozva a hajón maradt.
Késóbb nyilvánvalóan megunta, hogy sikertelenül próbálja ki-
rángatni a fickót a rejtekhelyéról. Teenie ott állt bikiniben és lófa-
rokkal egy versenymotorcsónak orrán, amely épp akkor ért vele
partra.
Teenie kiugrott a dokkra, majd elindult az utcán és kerékpár-
kölcsönzót keresett, legalábbis ezután érdeklódött egy fiatal feke-
te fiútól. A fiú körülbelül hat irányba mutatott egyszerre, majd
kinyújtotta a tenyerét, és miután nem kapott pénzt, a gyúrúsujjá-
val felfelé mutatott.
183
Teenie a jelek szerint nem látta hogy a padon ücsörgök, ó szik-
rázó napsütésben sétált, én pedig árnyékban üldögéltem; amúgy
is messze voltam tóle. Végigment az utcán, el a bár elótt, melybe
az imént ment be a fekete pofájú fickó.
A férfi most kijött és felzárkózott Teenie mellé. A lány kerék-
párokról fecsegett, a fickó pedig bólogatott.
Eltávolodtak tólem, így már nem hallottam, hogy miról be-
szélgetnek. A fejüket azonban igencsak összedugták.
Elmentek egy hotel elótt. Megálltak. A férfi mondott valamit.
Erre megfordultak és bementek a hotelba. Ez kíváncsivá tett, mi-
vel a hotel nem foglalkozott kerékpárkölcsönzéssel.
Körülbelül egy órát töltöttek odabent. Igyekeztem még jobban
kikerülni a látóterükból. Az ajtót figyeltem. Kiléptek rajta. Teenie
nagyon vidámnak látszott. Elindultak az utcán, majd bementek
egy lemezboltba. Elidóztek odabent, majd mikor kijöttek, Teenie
egy, egyláb magas lemezköteget cipelt.
Tovább sétáltak az utcán, aztán be egy divatüzletbe. Szörnyen
sokáig voltak odabent. Aztán kijöttek. Teenie
kerékpárosöltözéket viselt, egy fekete bórú férfi pedig ruhásdo-
bozokkal és a lemezekkel a kezében követte.
Továbbsétáltak az utcán, majd beléptek egy kerékpárüzletbe.
Mikor kijöttek, egy második fekete is követte óket, aki némi ne-
hézség árán HÁROM kerékpárt tolt utánuk.
Teenie elkérte az egyik bringát, egy versenybiciklit, felpattant
rá, majd intett a fekete pofájú fickónak, és elkerekezett a sziget
belseje felé.
A fekete pofájú férfi alaposan körülnézett, majd a két hordárt
terheikkel együtt lekísérte a dokkhoz, intett a jachtnak, hogy
küldjenek ki egy csónakot, majd a vásárolt holmikat elküldte a
hajóra.
Visszasétált az utcára, elnézett abba az irányba, amelyre
Teenie eltúnt, röviden ugatva felnevetett, majd visszament a bár-
ba. A felületes szemléló számára ez rendkívül jelentéktelen ese-
ménynek túnhetett. Az elsó következtetésem az volt, hogy a fekete
pofájú fickó kedveli a fiatal húst, ajánlatot tett, ami elfogadásra
184
került, majd kifizette az ezért járó magas árat. Próbáltam kiszá-
molni milyen magas lehetett ez az ár, figyelembe véve a Bermu-
dán uralkodó rendkívül magas megélhetési költségeket. Nagy ár
lehetett. Nos, lehet hogy Teenie, frissen szerzett ismereteivel ki-
egészítve, megérte az árát. A fekete pofájú férfi szemlátomást jól
érezte magát.
Ezen az estén Teenie ezüst színú esti köntösben ült le vacso-
rázni, ezüst papucsban és ezüst karikával a copfján. Madison egy
idó után kényelmetlennek találta a hajófeneket, így ó is odaült az
asztalhoz, de közben komoran motyogott, hogy bárcsak kint len-
nénk a tengeren, ahol végre biztonságban lenne.
– Ó, Maddie – szólt Teenie a vacsoráját turkálva. – Ne aggódj
már. A maffia itt nem fog megtalálni. Ezen a helyen nincs szük-
ség maffiára: az egész gazdaság rablásra épül. Bermuda az elsó
idóktól kezdve, legalábbis a nyomok erról árulkodnak, kalózok,
csempészek és még ki tudja mifélék búvóhelye volt. Ma délután
úsztam egyet a legszebb tengerparton, amit valaha láttam, ahol
egy öreg ósz hajú ember mesélt nekem erról. Na persze nem so-
kat értettem belóle, mivel olaszul...
– Olaszul? – kérdezte Madison, kiejtve az ételt a szájából. – Itt
nincsenek olaszok. Ezek angolok! Néhányan portugál anyanyel-
vúek, de itt nincs olasz! Biztos vagy benne?
– Persze hogy biztos – válaszolta Teenie. – Biztos lehetsz ben-
ne, hogy egy óslakos New York-i, mint amilyen én is vagyok,
ismeri az assassino és amano nera szavakat.
Madison arca krétafehérré változott. – Ki volt az az ember?
– Ó, egy kedves öreg fickó. Arra volt kíváncsi, hogy erról a
gyönyörú jachtról jöttem-e, és én mondtam neki, hogy igen. Az-
tán mikor megmutatta nekem, hogy milyen jól tud úszni, meg-
kérdezte tólem, hogy van-e egy barna hajú, jóképú fiatalember a
fedélzeten. Aztán mutatott egy kagylót és azt kérdezte, hogy sze-
rintem is úgy néz-e ki, mint egy mano nera, fekete kéz, az
assasino jelképe... Várjatok. Itt van a pénztárcámban. Azt mondta
neked adhatom, ha kéred.
Madison csak bámult. Nagyon sápadt volt. Így szólt hozzám. –
185
Meddig maradunk ebben a kikötóben?
Megrántottam a vállam. – Végül is csak hajókázunk. El tudom
képzelni, hogy miután beszereztük a friss élelmiszert, továbbál-
lunk.
– Egész úton a búnözókkel kapcsolatos kutatásodról beszéltél
– mondta Teenie. – Halottam, hogy Marokkó királya az összes
bandita legrosszabbika. Miért nem megyünk oda?
– Az pont az Atlanti-óceán túloldalán van – feleltem.
– Smith – szólt Madison reszketó kézzel tartva a kagylót. –
Tudom hogy sokkal tartozom magának, amiért kimentett New
Yorkból. De tegyen meg nekem még egy szívességet, és hajóz-
zunk el innen.
– Marokkóba? – kérdezte Teenie. – Az a világ legnagyobb
marihuánakertje.
– Tájékoztatom a kapitányt – mondtam. Nagyon elégedett vol-
tam. Rengeteg idót fogunk a tengeren tölteni, Madison pedig tel-
jesen biztos volt abban, hogy velünk kell jönnie.
Éjfélkor kihajóztunk, keresztül a hosszú, szúk kivilágított csa-
tornán.
A hajócsavar keltette hullámok foszforeszkáltak a csillagok
fényében. Bermuda fényei elmaradtak mögöttünk, elóttünk pedig
ott nyújtózott a széles Atlanti-óceán, Bitts kapitány szerint a leg-
kevésbé forgalmas szélességi fokával. Pihentetó és kellemes ha-
jóútra számítottam.
Visszaszerzem az egészségemet és az életerómet. Micsoda ál-
dás, hogy nem kell nókkel bajlódnom! A napi robot, amellyel ko-
rábban gyötörtek, teljesen tönkretett. Micsoda nagyszerú életem
lenne, ha soha többé nem érnék nóhöz!
E kellemes gondolat búvöletében elindultam a hálókabinom
felé. Ledobtam a köntösömet és ágyba bújtam. Fényúzó magá-
nyomban zavartalanul kinyújtóztam.
Kinyílott egy ajtó!
Észre sem vettem, hogy ajtó van azon a helyen.
A szomszédos lakosztály ajtaja lehetett.
TEENIE LÉPETT BE A SZOBÁMBA!
186
– Hé! – mondtam rémülten. – Mit csinálsz itt?
– Ó – felelte – a fópincér azt mondja, hogy ó jól ismeri a világ
dolgait. Már az elején rájött, hogy nem vagyok az unokahúgod.
Ma este idekísért a szomszédos szobába, hogy elérhetó közelség-
ben legyek hozzád. Egy pillanatra sem feledkeznek meg a tulaj-
donos kényelméról.
Pongyola volt rajta. Kikötötte a derekát, majd odaállt a szoba
közepére.
– Nana! – mondtam rémülten. – Nem lehetsz ilyen kiéhezett.
Ma délután láttam, ahogy egy férfival bementél egy hotelba.
– Ó, vele – mondta élénk nevetéssel. – Micsoda egy mulatsá-
gos kéjenc. Tudod az övé az összes hotel Bermudán. Én csak rá-
feküdtem, ó pedig rettenetesen küszködött, hogy (bíííp). Neki na-
gyon tetszett, mivel igazi szakértó vagyok, engem azonban az
egész csak feltüzelt.
Ledobta magáról a pongyoláját.
Aztán kivette a csatot a copfjából és megrázta a haját. Az ágy-
hoz lépett. – Menj odébb – mondta. – Csak nem gondolod, hogy
egyedül fogok aludni, mi?
Bebújt mellém az ágyba.
– Várj egy percet – mondtam. – És mi van Madisonnal?
Vidáman felnevetett. – Ó, Madison egy nagyon kedves fiú. A
baj az, hogy nagyon imádja az anyját és még csak gondolni sem
akar arra, hogy hútlen legyen hozzá. Már csak a gondolattól is,
hogy közösüljön egy másik nóvel, a falra mászik.
– Hazudsz.
– Kérdezd meg tóle – mondta. – Csupán azért visel el maga
körül, mert gyereknek tart. Ha Madison nem ilyen lenne, akkor
mit keresnék itt az ágyadban, Inky?
Nagyot néztem. Logikus volt, amit mondott. Aztán megtalál-
tam az érvelés gyenge pontját. – A hajó tele van férfiakkal. Miért
velem foglalkozol?
Rám nézett azokkal a túl nagy szemeivel. – Inky, ószinte le-
szek hozzád. A te szerszámod túl nagy ahhoz, hogy az ember fi-
gyelmen kívül hagyja. Elszántam magam arra, hogy húséges le-
187
gyek hozzád. Csak azért megyek végig a legénység tagjain, hogy
ne jöjjek ki a gyakorlatból. De te kapsz meg engem villásreggeli-
re, három fogásos ebédre és állófogadásos vacsorára. Hogy tet-
szik?
– NEM! – kiáltottam.
– Inky, a sportfelelós ma este azt mondta nekem, hogy ag-
gódsz, nehogy megöljem magam. Úgyhogy ha nem tetszik a
számodra összeállított programom, nem lesz más lehetóségem,
minthogy a fedélzetról a tengerbe vetem magam.
Megborzongtam. Akkor letartóztatnának gyilkosság miatt.
– Ne – mondtam.
– Mit ne? – akadékoskodott. – Ne vessem magam a vízbe?
– Ne – feleltem.
– Így már jobb. Most, hogy megbeszéltük a dolgokat, térjünk a
tárgyra. Egy kicsit petyhüdtnek túnsz. Átugrok a szomszéd szo-
bába, van ott egy bekészített vízipipa, áthozom, meggyújtom...
Elszédültem. Mit tettem, hogy így kellett búnhódnöm? A nói
parádék után, amit nap mint nap végig kellett csinálnom a lakás-
ban, soha többé nem akartam nóvel lenni.
Teenie a fogaim közé dugta a pipa végét. – Szívd le jó mélyen,
öregfiú – mondta. – Most tartsd bent ahogy tanítottam. Most még
egy szippantást. Ez Panama Vörös. Ez jól meg fog rúgni. Azt hi-
szem én is szippantok egyet.
Az arcomba fújta a füstöt.
Nemsokára felemelte a takarót és benézett alá. – Ó, így már
mindjárt más, Inky.
Marihuánafelhó gomolygott felfelé. A lány hangját tisztán ki-
hallottam a tenger sustorgásából. – Most feküdj le szépen. Muta-
tok valamit amit tanultam.
A függöny a hajóablakon finoman imbolygott. – Van egy bi-
zonyos izmocska, amivel körbe-körbe...
A függöny hullámzani kezdett. – Ó, ez a fehér rabszolgaság
nagyszerú...
A következó füstfelhó kiszállt a kerek hajóablakon. – Ó!
Inky!!!
188
Hónapokkal késóbb, mikor rengeteg idóm volt gondolkodni,
olykor-olykor visszagondoltam erre az éjszakára és kétségbeeset-
ten azt kívántam, bárcsak éberebb lettem volna ezen a bizonyos
estén, mikor, és ebben biztos vagyok, kinyílott elóttem a pokolba
vezetó kapu, melyen nem sokkal azután beléptem.
Ha legalább hangosabban mondtam volna, hogy NEM! De
nem tettem.
A marihuána elveszi az ember eszét!
4. fejezet
Kétségbeesetten ültem a tulajdonosi szalonban és a két képer-
nyót bámultam.
Kipurcantam. A sportfelelós magából kikelve dühöngött. –
Tisztában van vele – mondta – hogyha füvet szív egész éjszaka,
akkor másnap délelótt kétszer olyan hosszú ideig és kétszer olyan
keményen kell edzenie ahhoz, hogy megszabaduljon a kábulattól?
Na gyerünk futni, mielótt saját kezúleg tornáztatom halálra. –
Félholtra kínzott. Délutánra már ülni is alig tudtam a puhára tö-
mött karosszékben.
Teenie éppen betörte az új bringáit, Mad pedig ki tudja miért,
bezárkózott a könyvtárba, ahol szemét állandóan az ajtón tartva, a
maffiáról motyogott, akik szerinte fellopózhatnak a fedélzetre.
Megrémített a gondolat, hogy talán nekem kell bemennem a me-
dencébe a lánnyal: az izmaim annyira merevek voltak, hogy bele-
fulladtam volna a vízbe!
Heller az irodájában volt az Empire State Buildingben. Izzyvel
együtt éppen átnézték a floridai terveket.
– Nem értem, hogy miért van szükség ekkora aligátortartá-
lyokra – mondta Izzy.
– Ezek nem aligátortartályok, hanem spóratartályok – felelte
Heller. – A spórák nagyon gyorsan nónek és rengeteg kell beló-
lük. Ezért ilyen nagyok ezek a tartályok.
– Nos, az aligátorok be fognak mászni a tartályokba – mondta
189
Izzy. – Egyetlen aligátorszúrót sem látok.
– Ezek az oszlopok – mondta Heller – Lézersugarakat bocsá-
tanak ki magukból. Láthatatlan függönyöket vonnak a tartályok
köré. Semmi nem tud keresztüljutni rajtuk. Ezek a futószalagok
viszik fel a spórákat erre a rámpára, ahol kiszáradnak, ahonnan
belekerülnek ebbe a kosárba. Meghatározott idóközönként kiló-
jük a csomagokat, melyek elérik a sztratoszférát, ahol a felsó lég-
áramlatok széthordják óket. A spórák kivonják a levegóból a
szennyezó anyagokat, oxigénné alakítják és miután elfogy a táp-
lálékuk, eltúnnek.
– Nem látom az eródítményt – mondta Izzy.
– Eródítményt? Ki ellen? – kérdezte Heller.
– Az indiánok ellen – válaszolta Izzy. – Szükség lesz valami-
féle eródítményre, ahová a telepesek bemenekülhetnek, ha az in-
diánok felégetik a telepeiket.
– Ó, nincs szükségünk eródítményre – mondta Heller. – Aligá-
toros lovassággal fogjuk megoldani ezt a problémát.
Izzy megigazította a szemüvegét. Egészen közelról Hellerre
nézett. Aztán rendkívül határozottan így szólt. – Maga ismét tré-
fál velem, Mr. Jet.
– Nem – mondta Heller. – Hát bolondot csinálok én belóled,
Izzy?
– Néha azt csinál. Ez rendkívül fárasztó Mr. J et. Éjszakánként
álmatlanul azon túnódök, hogy vajon jókor nevettem-e valame-
lyik viccén. Ettól aztán elalszok.
– Ide hallgass, Izzy. Ez alkalommal nem ugratlak. Idenézz. –
Heller kihajtogatott egy jókora nyomtatványt. – J . P. Flagrant fel-
vázolta a szórólaptervezetet és elküldte.
A plakáton ez állt:
TENYÉSSZEN TELIVÉR
VERSENY ALIGÁTOROKAT
Húzzon hasznot a legújabb hóbortból. Miért maradna ki beló-
le, mikor mások megcsinálják a szerencséjüket?
190
A sokszoros gyóztes versenylovat Bikabógést százötezer dol-
lárért árverezték el a múlt héten Delmondtban!
NE TÉTOVÁZZON!
HÍVJA DÍJMENTESEN AZ
A-L-I-G-Á-T-O-R-
SZÁMOT
Legyen Önnek Is Saját Aligátor Farmja Rt.
Ochokeechokee, Florida
– El kell ismernem, hogy az eladások az égbe szöktek amióta
Flagrant dolgozni kezdett. De ki adott ennyi pénzt Bikabógésért?
– Ez ismét csak Flagrant zsenialitását dicséri – felelte Heller. –
Károly királynak adta el Angliába, mivel a lónak rohamosan
csökkent az értéke.
– Ezért hívják most úgy a céget, hogy „Találkozó Ofelségé-
vel"? – kérdezte Izzy. – Azt gondoltam, azon dolgozok, hogy
megdöntsem a kormányokat.
– Ó, azon is – felelte Heller. – Szóval, most már hiszel az ali-
gátoros lovasságban?
Félrelöktem a képernyót. Felesleges volt összezavarodnom
azon, hogy Heller vajon mikor tréfál, és mikor beszél komolyan.
Azt nagyon jól tudtam, hogy a spóra-dolog nem tréfa. Ez azonban
nem fog kárt okozni Rockecenternek: mentségül fog szolgálni az
iparnak arra, hogy egyáltalán ne ellenórizzék a levegóbe jutó
szennyezó anyagot. Így el lehet majd adni a még szennyezóbb
üzemanyagot is, Rockecenter pedig még gazdagabb lehet.
A másik képernyó felé fordultam.
Krak grófnó egy bérház folyosóján lépdelt, kezében egy nejlon
bevásárlószatyorral.
Kilépett a fókapun.
Elszörnyülködtem! Annyira belefeledkeztem Hellerbe, hogy
nem láttam, mit múvelt a nó! A környék félreismerhetetlen volt!
191
Madison anyja lakott ebben a házban!
Bang-Bang nyitotta ki az öreg taxi ajtaját, Krak grófnó pedig
beszállt a kocsiba. Bang-Bang indított, majd elhajtottak.
– Szerencsével járt? – kérdezte Bang-Bang.
– Tényleg ó volt az. De az asszony túl naiv az élethez, Bang-
Bang. Azt gondolja a fiáról, hogy egy érzékeny gyerek. Úgy tud-
ja, hogy a fiú halott.
– J et tényleg talált egy üres töltényhüvelyt a dokkon, melyet
percekkel azelótt lóttek ki. Azt hiszem azok a helikopteresek le
akarták tartóztatni gyorshajtás miatt, de belehajszolták a folyóba.
És lehet hogy még keresztül is lótték. Vagy talán eltalálták, és ó
ugrott bele a vízbe.
– Nos, ennél többet nem tudunk kiszedni Mrs. Madisonból.
Összerezzentem. Krak grófnó talán megölte az asszonyt?
– Azt hiszem, J etnek igaza van – mondta Bang-Bang. – A szá-
lak egyenesen Buryhez vezetnek.
– Az asszony említette – folytatta Krak grófnó – hogy nem
sokkal azelótt, hogy a fia elment, telefonált egy bizonyos Mr.
Smith.
A vérem jéggé fagyott. Hála az isteneknek, Mrs. Madison so-
sem találkozott velem személyesen. Ez azonban meleg helyzet
volt!
– Egymillió Mr. Smith lehet New Yorkban – mondta Bang-
Bang.
– Ez a valaki Bury irodájából telefonált – tette hozzá Krak
grófnó. – Remélem Jettero komolyan veszi már végre ezt a Buryt.
– Az frontális támadást jelentene az egész Rockecenter-
alakulat ellen, beleértve a kormányt is, – mondta Bang-Bang. – A
halottak és a sebesültek száma elfogadhatatlan lenne.
– Bang-Bang – szólt Krak grófnó – állj meg az elsó telefonfül-
ke mellett. Felhívon a Swindle and Crouch ügyvédi irodát és be-
szélek ezzel a Mr. Smithszel.
Bang-Bang megállt a keleti 45. utca egyik csemegeüzlete mel-
lett, Krak pedig bement, hogy telefonáljon.
– Smith? – kérdezett vissza a Swindle and Crouch iroda titkár-
192
nóje. – Nálunk nem dolgozik egyetlen Smith sem.
Krak grófnó visszaült a taxiba. – A másik cím amit megtudtam
a 42 Mess utca. Menjünk oda, Bang-Bang.
Ez már tényleg sok volt túlfeszített idegeimnek.
Bang-Bang, jó néhány autónak nekivágódva, végül bekanya-
rodott a 42 Mess utcába.
Már senkit sem találtak az elhagyott padlásszobában. Krak
grófnó a padlón heveró papírfecnik között kotorászott. Süvölvény
kölyökkel foglalkozó újságcikkek darabjai voltak. A bútorok, a
telefonok és a távírók mind eltúntek. Az irodából elhagyott rom-
halmaz maradt.
Ahogy visszafelé autóztak a belváros irányába, Krak grófnó
így szólt. – Nos, elmondhatjuk, hogy J. Walter Madison halott, mi
pedig lezárhatjuk az akciót, legalábbis ezen a területen. Egy
valamit azonban egészen biztosan tudunk.
– Mit? – kérdezte Bang-Bang.
– Madison anyja azt állítja, hogy a fia egy bizonyos Mr. Smith
utasításait követte a Swindle and Crouch irodából. Ebben az iro-
dában azonban nem dolgozik Smith nevú alkalmazott. Valaki
megtudta hogy Madison meghalt vagy eltúnt, és bezárta a 42
Mess utcát, még mielótt mások is rájöttek volna Madison eltúné-
sére. Percre pontosan tudom, hogy mikor adták ki az utolsó sajtó-
közleményüket. Ezt valószínúleg ugyanaz a Smith intézte, aki
felhívta Madison anyját. Szóval, az egyetlen dolog amit
biztosan tudunk az, hogy van valaki ebben a zúrzavarban, aki
Smith álnéven tevékenykedik.
Bang-Bang így szólt – Ez nem túl sok. – Én ezzel egy cseppet
sem értettem egyet. Szerintem ez RETTENETESEN sok volt.
– Ahhoz elég, hogy tovább kutassak – mondta Krak grófnó.
Ó, istenek, de boldog voltam, hogy épp' a tengeren jártam.
De várjunk csak. Nem maradhatok mindörökre a tengereken,
gondoltam. Még akkor is ha nincs hova mennem, elóbb vagy
utóbb meg kell vetnem a lábam a szárazföldön.
Ha Krak grófnó továbbra is szabadon kószálhat, el fog követ-
kezni az a pillanat, mikor rájön, hogy én állok az egész ügy hátte-
193
rében, és akkor teljesen mindegy hogy éppen merre járok, végem
lesz.
Egyébként miatta kényszerültem tengerre szállni.
És csak a szakszerútlen segítség az oka annak, hogy ez idáig
nem sikerült kicsinálnom.
Ha sikerül kikeverednem ebból az egészból, felül kell emel-
kednem a nehézségeken, el kell felejtenem a múlt hibáit és vé-
geznem kell Krak grófnóvel.
Ez olyan egyértelmú volt a számomra, mint a fájdalom, ami a
csontjaimat hasogatta.
Nem ülhetek itt szerencsétlenül.
A rádió adó-vevóre bámultam. Rádión keresztül utasíthatnám
Rahtot.
De ha rossz parancsot adok neki és elvéti, akkor Krak megöli
Rahtot, és akkor tényleg szerencsétlen leszek. Úgyhogy nagyon
óvatosnak kell lennem ha utasítást adok Rahtnak.
A kérdés megmaradt: Milyen parancsot adhatnék Rahtnak, ami
GARANTÁLNÁ a nó halálát? Ki kellett találnom valamit.
5. fejezet
Múltak a napok, mi pedig hajóztunk a nyugodt és festói szép-
ségú tengeren. Április vége, az év legnyugodtabb idószaka köze-
ledett, ráadásul az Atlanti-óceán legnyugodtabb részén hajóztunk.
A víz és az ég kék volt, a hajónk és a felhók pedig fehérek. Bitts
kapitány, mikor megemlítettem neki hogy nem látok hajókat, fel-
világosított, hogy az óceán legkevésbé forgalmas útvonalán hala-
dunk. Még akár bálnákat is láthatunk, mondta, és tényleg, az ötö-
dik napon megpillantottunk egyet – egy óriást – Teenie legna-
gyobb örömére.
De nem csak ez vidította fel Teenie-t. Ennek a napnak az éj-
szakáján Teenie azzal a kérdéssel nyaggatott, hogy vajon hogyan
csinálják a bálnák. Hogy a szerszámuk mérete arányos-e a test-
méretükkel.
194
– Tojásokat raknak – feleltem.
– Ugyan már – mondta Teenie. – A bálnák emlósök. Úgy csi-
nálják mint mi.
– Nem, Teenie – mondtam – kimerült vagyok. Menj a szobád-
ba és aludj, legalább ma éjszaka. Már azt sem tudom, hogy mikor
hagyod abba te, és mikor kezdi a sportfelelós.
– Nos, rendben – mondta a lány. – Csak hadd kapjak választ
egy zoológiai kérdésre. Ezt a könyvet a könyvtárban találtam, de
ez egyszerúen nem mutatja meg a létfontosságú szerveket. Pedig
nekem ez a szakterületem: ez volt a szakom Bassarban. Bóvíteni
akarom az ismereteimet, és ehhez meg kell becsülnöm a bálnák
testméreteit.
– Ó, istenek – nyögtem. – Mi jön még? Tennie, lennél SZÍVES
lefeküdni, és végre békén hagyni?
Ott állt, és egy fehér szélú vonalzóval elgondolkodva cirógatta
az alsó ajkát. – Ha meg tudnám mérni a TE testméreteidet, akkor
már el tudnám képzelni a bálnák méretét. Úgyhogy ha hagyod
hogy megmérjelek, megígérem hogy utána elmegyek lefeküdni.
Ó, istenek. – Na jó, (bíííp) meg, akkor csináld – mondtam – de
ne egész éjjel.
Teenie így szólt, miközben a köntöse a padlóra hullott. – Ó, mi
ez, Inky? Így nem tudom megmérni. Ez nem lenne tisztességes a
bálnákkal szemben. Úgy lóg mint egy mosogatórongy.
A kristálycsillár halványan derengett a mennyezeten. – Ahhoz,
hogy meg tudjam tartani az ígéretemet, és elmenjek aludni –
mondta – együtt kell múködnöd velem. Szippants néhányat ebból
a hawaiból. Nem fog fájni.
Marihuánafüst emelkedett a magasba.
A vonalzó a padlón hevert. Így szóltam. – Várj! Várj! Meg
kell tartanod az ígéretedet!
A csillagok beragyogtak a nyitott hajóablakon. – Óóóóóóóóó!
– nyögte Teenie reszketó hangon, miközben kifújta a
marihuánafüstöt.
A függöny mozdulatlanul lógott. Így szóltam elfúló hangon. –
Nem tartottad meg az ígéretedet!
195
A vonalzó a padlón hevert. – Ó, megtartom – mondta, és a vo-
nalzó után nyúlt.
Gyümölcsökkel teli ezüstkosár csillogott az éjjelilámpa fényé-
ben. – Ó, a pokolba, Inky. Te nem segítesz nekem egyáltalán!
Olyan mint egy kiszúrt léggömb.
A kezem a padlóra hanyatlott. – Teenie, kérlek menj aludni.
A vízipipa ott állt az asztalon. Teenie ujjai égó gyufát érintet-
tek a marihuánához. – Még egy-két szippantás, Inky, és el tudom
végezni amibe belekezdtem, és akkor állni tudom a szavamat.
Sustorogva rohant a víz a hajó mellett. – Ó, Inky,
aaaaaaaaahhhhhhh! – hallatszott Teenie reszketó nyögése.
A fürdószobámban állt, a tükörrel szemben, és a copfját fésül-
te. – Nem vagyok jó kislány mostanában, Inky? Még az arcodat
sem karmolászom, ahogy korábban csináltam. – Megcsodálta
magát a tükörben. – Egy kicsit kikerekedtem amióta nem gyorsét-
termekben eszek. – Megigazította a gumit a hajában. – Nem is
okoztam neked sérüléseket mostanában. Ezt értékelned kellene,
Inky.
A mennyezet felé kiáltottam. – (Bíííp) meg, MENJ MÁR
ALUDNI!
A kosár, amelyból már hiányzott a fele gyümölcs, csillogott a
félhomályban. – Ó, Inky! – mondta megrovóan. – Már megint
mosogatórongy vagy.
A vízipipa megbillent az asztalkán. Teenie egyik kezével meg-
állította a billegést, a másikkal pedig meggyújtott egy gyufát. –
Ezt tudjuk orvosolni. Még néhány szippantás, Inky, aztán jöhet a
vonalzó, és utána megyek aludni.
Vízszintes fénysugár tört be a hajóablakon, és sütött át a
szemhéjamon. Felriadtam.
Az ébresztóóra reggel 7 órát mutatott!
Teenie feje mozdulatlanul feküdt a másik párnán. Az oldalán
fekve aludt, háttal nekem, mosollyal a száján.
Dühödten megráztam a vállát. – Ébredj, hogy (bíííp) meg!
Felém fordította a fejét. Túlméretezett vigyor húzta szét túlmé-
retezett száját.
196
– Ó, te (bíííp)! – vicsorogtam.
A nap megpördült a horizont felett.
A gyümölcskosár szétrobbant.
Teenie felkapta a padlóról a köntösét és a vonalzóját. – Hogy
tudja egy lány megtartani az ígéretét, ha te állandóan letámadod?
Megigazgatta a copfját. – Befejeztem volna a méréseket és el-
mentem volna aludni, de te nem segítettél nekem ebben.
A kezét rátette a szobája ajtajának kilincsére. – Sosem fogom
megtudni hogy a bálnák megfeleló testméretekkel rendelkeznek-
e. – Kiment és becsapta az ajtót.
– J ól aludt? – kérdezte a hajópincér néhány perccel késóbb,
mikor szokásos reggeli programként kinyitotta az összes hajóab-
lakot, hogy kiszellóztesse a marihuánafüstöt.
Megfürödtem, megreggeliztem, és nem túl jó hangulatban
felmentem a fedélzetre. Madisont a fallabda-pályán találtam.
Egymagában ütögette a gumiszalagra kötött labdát. Madison
puszta látványától is ideges lettem.
A sportfelelós még nem jelentkezett hogy széttépje az izmai-
mat és a végtagjaimat. Madisonhoz ballagtam.
A fickó kipihentnek és jóképúnek látszott, mintha egy férfirek-
lámból lépett volna eló, aki után lihegnek és sikítoznak a lányok.
Teenie, amilyen hazudós, biztosan csak be akarta feketíteni elót-
tem Madisont.
– Miért nem csinál valamit Teenie-vel! – mordultam rá.
Rám nézett azzal az ószinte és becsületes barna szemével. –
De szoktam vele csinálni ezt-azt. Versenyzünk, ó megy az új
bringájával, én pedig az egyik miniautóval. Még gördeszkázni is
megpróbált megtanítani, le is horzsoltam a térdemet. Úszok vele.
Táncolni is szoktunk, megpróbál megtanítani a legújabb lépések-
re. Kikérem magamnak a megjegyzését, Smith. Minden tólem
telhetót megteszek annak érdekében, hogy felhozzam, és hogy
segítsek magának úrinót faragni belóle.
– (Bíííp) jól tudja hogy mire gondolok – morogtam. –
Madison, maga tényleg a saját anyjába szerelmes?
– Smith, újra és újra rá kell jönnöm, hogy magának fogalma
197
sincs a PR-ról.
– A fenébe, Madison – mondtam – most ne másról beszéljen.
– Én nem másról beszélek. Ez az egész azt bizonyítja, hogy
maga járatlan ezen a szakterületen. Tudnia kell, hogy Sigmund
Freud népszerúsége abból származott, hogy benósült egy New
York-i reklámcégbe.
– A Krisztusát, Madison! Mi köze ennek ehhez?
– Rengeteg – felelte Madison. – A reklám és a PR, mint szak-
ma, tehetetlen lenne Sigmund Freud nélkül. Ha szembeszállnék a
tanításaival, kitaszítanának a szakmából – kiközösítenének!
– Ezt értem – mondtam. – Én magam is mélyen tisztelem
Sigmund Freudot. Azt azonban nem vagyok képes felfogni...
– Smith, akkor még egyszer. Fel kell hogy hívjam rá a figyel-
mét, hogy maga nem egy PR-szakember. Ha elterjedne a híre a
szakmában, hogy nem követtem a freudi pszichoanalízis szabá-
lyait, teljesen tönkretennének – anyagilag, társadalmilag, min-
denhogyan.
– Madison...
– Smith – vágott közbe – ez nem tisztességes magával szem-
ben, mivel maga tájékozatlan. J ó körülmények között nóttem fel.
Az anyám meglehetósen gazdag, a gazdag gyerekeket pedig mu-
száj egytól egyig analizálni. Ez rangot ad nekik, hogy így mond-
jam. Ötéves koromban rémálmaim voltak. Az analitikusom azt
javasolta, hogy aludjak az anyámmal. Ez még sok évvel azelótt
történt, hogy az apám öngyilkos lett, így nem volt dologban
semmi. Egyszerúen csak végrehajtottam az orvos javaslatát.
– Úgy érti, szeretkezett az anyjával? – kérdeztem döbbenten.
– Ejnye, ejnye – mondta Madison. – Minden kisfiú szerelmes
az anyjába. A pszichoanalitikus egyszerúen csak a legtermészete-
sebb gyógymódot javasolta.
Már megint másra terelte a szót. – (Bíííp) meg, Madison! Most
Teenie-ról van szó. Fog vele szeretkezni vagy sem, hogy végre
leszálljon rólam? Ne mondja hogy allergiás a lányokkal való
szexre!
Rám nézett. Az ütó kihullott az ujjai közül. Az álla leesett. –
198
Lányokkal? Szex lányokkal? Szent ég, Smith, ez gusztustalan! –
Falfehér lett. A korláthoz támolygott.
A sportfelelós mikor megjelent hogy megkínozzon, adott
Madisonnak egy Dramamine-t, és leküldte a kabinjába. – Nem ér-
tem – mondta. – Olyan sima a tenger mint az üveglap, ráadásul a
hajó olyan stabil, mint egy biliárdasztal, erre itt egy tengeribeteg
utas, aki lehányja a cipójét. Ebból látszik milyen bajt tud okozni
egy lelki probléma. Ennek a fickónak pszichoanalitikusra lenne
szüksége.
– Járt már nála – mondtam keserúen. – Pont ez a baj. – Azután
órákra rátelepedtem a testedzó gépekre, hogy megszabaduljak a
belém ivódott marihuánától.
6. fejezet
Tizenkét nappal azután, hogy elindultunk Bermudáról, megpil-
lantottuk Casablanca sekély, homokos partvidékét, dombjait és
fehér mecseteit. Az utazás utolsó napjaiban láttunk néhány hajót
északra és délre, melyek a forgalmasabb útvonalakon hajóztak. A
tenger valahogy hullámosabbá vált, így nagyon boldog voltam,
hogy egyre közelebb kerültem a partra szállás lehetóségéhez.
Bevontattak minket egy üzemanyagdokkba, én pedig körül-
néztem. Mi az ördögöt csinálunk itt? A városnév romantikusan
csengett, Casablanca, a hely azonban egy mocskos és lepusztult
város képét mutatta. Madison azonnal elókerült. – Tanulmányoz-
nom kell az itteni királyt – mondta. – Úgy hírlik, hogy egy igazi
elsó osztályú búnözó. A neve Hasszán-Hasszán. Azt mondják,
hogy miután az apja kivívta a függetlenséget a franciáktól, Hasz-
szán-Hasszán megölte ót. Azt az embert is meggyilkolta, aki el-
indította a valódi forradalmat, s ezáltal népszerúvé vált. Az Egye-
sült Államok tartja ót hatalmon, valamint az országa összes-
nyersanyag eladásból származó bevétele az ó svájci bankszámlá-
ját gyarapítja. A népesség túlnyomó többségét, a berbereket teljes
elnyomásban tartja és túzzel-vassal fenntartja a kisebbségben lé-
199
vó arabok hatalmát. Itt sokkal keményebb a faji megkülönbözte-
tés mint Dél-Afrikában, és a fickó fent tudja tartani ezt az állapo-
tot. Mindent elolvastam róla, amit csak találtam a könyvtárunk-
ban. Ki kell derítenem, hogy tényleg egy valódi törvényen kívüli-
e, és ha tényleg akkor tanulmányoznom kell a módszereit. Úgy-
hogy el leszek foglalva egy ideig.
Taxit hívott és elszáguldott.
Teenie csattogott végig a folyosón copffal, szandálban és rö-
vidnadrágban. A kikötói rendór küldte vissza, hogy húzzon mell-
tartót. Újra végigcsattogott a folyosón és eltúnt.
Le-föl sétáltam a mólón. A város tényleg nem volt túl csábító.
Por és poros arabok, akik kiabálva és kéregetve próbálták átvere-
kedni magukat a porfelhón. Mindent el akartak adni nekem a
szamaraiktól kezdve a húgaikig.
Végeztünk az üzemanyag-felvétellel s áthajóztunk egy másik
dokkba. Ugyanolyan mocskos volt, mint az elózó. Reménykedó
arabok terítették ki eladásra szánt holmijaikat a mólóra, azt gon-
dolva, hogy utasszállító hajó vagyunk. Mikor látták, hogy senki
nem megy le a fedélzetról, akit kirabolhatnának, észrevettek en-
gem a fedélzeten egy nyugágyban. Megrázták felém az öklüket és
elkotródtak.
Azon túnódtem, vajon merre járhatott Charles Boyer. Vagy
Humphrey Bogart. Nem úgy nézett ki ez a hely, mint amit bárme-
lyikük is szívesen látogatott volna.
Hirtelen egy taxi száguldott a hajó felé a móló vasúti sínjén.
Teenie ugrott ki a taxiból, majd felrohant a hajófeljárón. Felka-
paszkodott a hajóhídhoz vezetó lépcsón, majd hamarosan vissza-
rohant ugyanazon az útvonalon.
Észrevett. Egy sárga kártyát tartott a kezében.
– Ó, Inky! – mondta. – Gyönyörú dolog történt. Vissza kellett
jönnöm, hogy elmondjam neked. Elrepülök Marrakesbe. Azonkí-
vül kérnem kellett egy kiszállási kártyát, mintha tengerész lennék,
mivel nincs semmiféle útlevelem.
– Hova? – kérdeztem – Marrakesbe?
– Csak körülbelül száznegyven mérföldre van délre az ország
200
belsejében. Gyönyörú látnivalók vannak arrafelé, a viseletek, a
tevék, meg minden. Valódi sejkek. Egy különgéppel repülök és
holnap reggelre visszaérek.
– Hé! – mondtam. – Nem utazhatsz a sivatagba szandálban és
rövidnadrágban. Legalább vigyél magaddal ruhát!
De már rohant is lefelé a hajófeljárón. Még pénztárca sem volt
nála! Hát ez nagyon jó, mondtam magamban. Legalább ezen az
egy éjszakán pihenhetek a gyötródés helyett.
Aztán hirtelen megakadt a szemem a taxin. A sötét figura oda-
bent. Igen, a fekete ábrázatú férfi volt Bermudáról! Mi az ördög
ez az egész? Hogy került ide?
Teenie beszállt, a fekete pofájú férfi becsukta a taxi ajtaját és a
kocsi elviharzott.
Bementem a városba és ettem valami kusz-kusz nevú ételt,
amit gabonából készítenek. Meglehetósen ízetlen volt, annak el-
lenére, hogy nemzeti ételnek számít. A törökök igazán megtanít-
hatnák ezeket az arabokat fózni.
Madison tíz óra felé kiábrándultan vánszorgott fel a fedélzetre.
A szalonban talált, ahol valami neo-punk-rockot hallgattam.
– Nem is igazi törvényen kívüli – mondta Madison. Nem a
gazdagoktól rabol, hogy a szegényeknek adja. A szegényektól lop
és megtartja magának. Egy piti csaló, nem más. És a PR-munkája
is csapnivaló. Minden egyes alkalommal, mikor szóba hoztam a
nevét, az emberek leköptek. Hasszán-Hasszánon még segíteni
sem érdemes. Megyek lefeküdni.
Hamarosan követtem a példáját. Gyönyörú, zavartalan álmom
volt. Korán reggel jókedvúen ébredtem. Hogy még több okom le-
gyen örülni, a sportfelelós nem engedte hogy fussak, mivel sze-
rinte túl sok por került a tüdómbe.
Teenie nem ért vissza reggelre. Úgy délután kettó felé került
eló. Egy taxi fékezett a mólón, a sofór pedig intett a fedélzeten ál-
ló tengerészeknek, akik aztán lementek és nekiláttak kirakni a
csomagokat a taxiból.
Volt ott néhány kosár meg rengeteg doboz.
Megérkezett a második taxi és kiszállt belóle Teenie. Egy vö-
201
rös fez volt a fején, hosszú lelógó bojttal. Arannyal hímzett rövid
kabátot viselt egy vörös selyeming felett. Vörös színú sortban
volt, sót, szintén vörös, marokkói bórcsizmában. Számtalan
aranylánc futott körbe a nyakán.
Behajolt a taxiba, amelyból az imént szállt ki és valaki odabent
átadott neki egy kézitáskát.
A fekete ábrázatú fickó!
A férfi felpillantott a jacht fedélzetére, észrevett és hátradólt.
A taxi elhajtott. Teenie peckesen fellépett a fedélzetre, megszá-
molta a kosarakat és a bálákat, melyeket addigra már felhordtak a
fedélzetre, majd megpillantott engem. Odatáncikált elém és köz-
ben úgy vigyorgott, hogy a feje akár ketté is repedhetett volna tó-
le.
– Na, hogy tetszik? – kérdezte tólem körbefordulva.
– Finoman szólva is cifra – feleltem. – Ide figyelj, ki az ördög
ez a fekete képú férfi?
– Ó, ó – nevetett. – Az övé az összes légitársaság, melyek Ma-
rokkóban, vagy Marokkón kívül repülnek. Észrevette a jachtot
amikor megérkeztünk és eljött értem, hogy elvigyen Marrakesbe
hogy ott újra lerendezzem. Teljesen meg van órülve értem. Imád-
ja nézni az ottani hegyeket, miközben valaki azt csinálja neki.
– És ezt mind ó vette neked? – kérdeztem ügyet sem vetve ar-
ra, hogy immár a második változatot hallottam a férfi kilétére vo-
natkozóan. Soha nem mondott igazat.
– Persze – felelte. – Mindenféle csecsebecse. De várj csak.
Rád is gondoltam.
Mikor este visszavonultam, szavát megtartva, egy új, átlátszó
hálóköntösben belibegett a szobámba, kezében egy dobozzal. Ki-
nyitotta a dobozt, nekem pedig ki kellett nyitnom a számat, majd
beledobott a számba egy zöld cukrot, ami puha volt mint a zselé.
Nagyon ízlett.
– J ó, mi? – kérdezte.
El kellett ismernem, hogy nagyon finom cukrot hozott aján-
dékba.
– Van még egy – mondta.
202
Megettem a második cukrot is.
Aztán valami nagyon különös dolgot múvelt. Visszament a
szobájába, majd kezében egy új rádióval ismét megjelent a háló-
kabinomban. A rádiót letette a padló közepére, megkereste a he-
lyi rádióadót, aztán egyszerúen csak ült ott és hallgatta a disszo-
náns nyivákolást, amit az arabok zenének tartanak.
– Mit csinálsz? – kérdeztem. A zene kínozta a fülemet. A lány
nem válaszolt. Csak hintázott elóre-hátra az órült zene ritmusára.
Így szóltam – Akkor legalább adj még egy cukorkát.
Ez használt. – Az isten szerelmére, Inky. Meg akarod ölni ma-
gad? – A karórájára pillantott. – Öt perc, aztán hat.
– Mi hat? – kérdeztem riadtan.
– Mit gondolsz, miért mentem Marrakesbe? Hast szerezni,
azért. S mindezt miattad.
– Hast?
– Hasist, idióta. Tömörített marihuána. A marokkói hegyekben
készítik a legjobb hasist a világon. Egy fejlövés van beletömörít-
ve minden grammjába. Még egy ilyen cukorka és túladagolod
magad, aztán pánikba esel. Úgyhogy nyugi, Inky. Legalább egy
órába telik, mire igazán utazni kezdesz vele, úgyhogy légy türe-
lemmel és hallgasd ezt a jó kis zenét.
– Te (bíííp)! – Elindultam az ágy széle felé.
A falak hirtelen ötven lábnyira távolodtak tólem. A mennyezet
keresztülzuhant a padlón. 1492-ben találtam magam és éppen fel-
fedeztem Kolumbuszt.
Vihogni kezdtem.
– Na, így már sokkal jobb – mondta Teenie. – És most figyelj,
mutatok neked egy vízesést. Nézd a hasizmaimat, ahogy mozga-
tom óket. Mikor tegnap éjjel ezt megmutattam egy éjszakai klub-
ban Marrakesben, annyira felizgattam óket, hogy az egész zene-
karon végig kellett mennem.
A lány ötven lábnyira volt tólem, aztán két lábnyira. A hangját
mérföldekról hallottam, aztán a fülemben szólt.
Nevetgéltem, mint egy félbolond. Nem tudtam abbahagyni.
– Nos, tényleg örülök, hogy te is örülsz – mondta Teenie. –
203
Rengeteg nehézségen mentem keresztül, de nagyon úgy néz ki,
hogy megérte. Az az igazság, hogy én is vihorászni kezdek, pedig
én csak egy darabot ettem.
Három egész órán keresztül nevetgéltem.
Az arab zenészek kiléptek a rádióból és sztepptáncot jártak.
Egy teve lépett be a szobába és azt mondta „Helló".
Minden szörnyen mulatságos volt.
Nem felejtettem, mert nem felejthettem el ezt az estét. Ezek a
vihogások csak álcái voltak annak a komor tragédiának, ami ab-
ban a pillanatban is ott ólálkodott körülöttem. Ez teszi az emléket
oly' szörnyúvé. Mikor késóbb rájöttem, hogy mi is történet velem
valójában, elképzelni sem tudtam, hogyan nevethettem abban a
helyzetben, még akkor is, ha hasis hatása alatt álltam!
7. fejezet
Mikor felébredtem, már a nyílt tengeren jártunk. Azon túnód-
tem, vajon hová mehetünk.
– Boldog lennék, ha úgy döntene, hogy leteszi a füvet – mond-
ta a hajópincér, miközben megborotvált. – Alig lehet kiszellóztet-
ni a kabint.
Hacsak ez lett volna a baj a hasissal!
Miután felálltam a reggeli melló l, felsétáltam a hajóhidra. Bitts
kapitány a kapitányi székben ült, napozott a reggeli napsütésben,
miközben a másodtiszt és a kormányos irányították a hajót. Vé-
gigsétáltam a hajóhídon és megnéztem az összes múszert és gi-
roszkópot. Az olyan szavak, mint fathometer és repeater, meg
ehhez hasonlók, nem sokat mondtak a számomra. Az összes króm
és réz múszer, meg a számlapok csak növelték a zúrzavart.
Bitts felállt, ahogy közeledtem hozzá. – Hová megyünk? –
kérdeztem.
– Nem tudja? – kérdezett vissza, némileg meglepetten. – Haj-
nali négykor adta ki a parancsot.
(Bíííp) meg az a hasis! – Mit parancsoltam?
204
– Ó – folytatta a kapitány. – Maga most leellenóriz minket. Ne
aggódjon, oda megyünk, ahová mondta.
Az alacsony, homokos partvidéket néztem a hajótól jobbra. A
partvidék mögött hegyek húzódtak. Az Atlasz? Ebból azonban
nem jöttem rá, hogy merre járunk. Csak annyit láttam, hogy egy
elég különös partvidék elótt hajózunk.
– Elég lakatlan – mondtam abban bízva, hogy talán a kapitány
akarata ellenére is elkotyog valamit.
– Ó, hamarosan sokkal nyüzsgóbb lesz – mondta. – A világ
hajóútvonalainak a fele áthalad azon a ponton, ahová igyekszünk.
Nem akartam, hogy azt gondolja, hogy nem tudom mit csinál-
tam az éjszaka. Ez aláásná a tekintélyemet. – És mikor érünk
oda? – kérdeztem.
– 8:00-kor, csütörtökön – felelte.
– Köszönöm.
– Bármikor szívesen segítek.
Teenie talán tudja. Lementem a lépcsókön a hajó tatjába, a
versenypályához. A pálya nem volt igazán nagy. Alaposan körül-
párnázták. Teenie egy versenybringát hajtott, elóre dólve, órült
módra pedálozva, miközben a copfja zászlóként lobogott a me-
netszélben. Elszédültem, ahogy huss, huss, huss, körbe-körbe
száguldott. Csak mikor a fejemet kapkodtam, akkor vettem észre,
hogy fejfájás gyötör.
Nem úgy nézett ki, hogy Teenie meg akarna állni. Így kiáltot-
tam – Teenie, hová megyünk?
Huss, huss, huss. – Ne zavarj – suhant el a hangja mellettem. –
Most húsz mérföldet mérek.
– Teenie – kiáltottam. – Hova megy a hajó?
Huss, huss. – Kérdezd meg Madisont. Megzavarod a ritmuso-
mat.
Otthagytam. Madisont a fallabdapályán találtam. Kesztyú volt
rajta és kézzel ütögette a kicsiny gumilabdát a falhoz.
– Madison – mondtam.
Megijedt. Ettól túl erósen ütötte meg a labdát, ami nekirepült
egy ventillátornak, az felrepítette a levegóbe, majd a labda bele-
205
pottyant a tengerbe.
– Ezt ne csinálja! – mondta. – Egy pillanatig azt gondoltam,
hogy itt a maffia.
– Madison – folytattam – két hely van, ahová nem mehetünk:
az egyik az Egyesült Államok, a másik pedig Törökország.
Madison törölközóvel letörölte az arcáról az izzadságot. – Tö-
rökország? – kérdezte. – De hát ez egy török jacht.
– Az nem ugyanaz – mondtam. – Engem ugyanúgy keresnek
Törökországban, mint ahogyan magát keresik az Egyesült Álla-
mokban. Szóval hová megyünk?
Madison leült az egyik nyugágyra, mire a fedélzeti pincér egy
hosszú pohárban vizet szolgált fel neki, majd egy fürdóköpenyt
borított a hátára. – Hát – mondta Madison – Így megy ez. Fél
kézzel elfoglalta az egész országot, miután a király elúzte ót. És
olyan halhatatlanná vált, hogy az utolsó csatájában, mikor meg-
halt, a holttestét felkötözték egy lóra és az ellenség a puszta lát-
ványától megfutamodott.
– Kicsoda? – kérdeztem.
– Tudja, hasznossá kell tennem ezt a kirándulást – felelte
Madison. – Amit csak lehet, mindent meg kell tudnom a megrög-
zött törvényen kívüliekról, akik halhatatlanná váltak. Tudja ez
hasznos lehet a PR-munkában. És most lehetóségem van rá, hogy
közelebbról is megismerhessem az egyikójüket. Hasszán-Hasszán
kudarc volt. Úgyhogy be kell hoznom az elvesztegetett idót.
– Madison – mondtam türelmesen. – Hová megyünk?
Rám nézett némi riadalommal a szemében. – J ól érzi magát
Smith? Talán többet kellene tornáznia.
– Kérem, Madison. Minek köszönhetóen indultunk el arra,
ahová most megyünk?
– Egek ura – mondta Madison az ég felé. – Emlékezet-
kiesésben szenved. Ó, ez szörnyú, Smith. Emlékeznie kellene,
hogy milyen parancsot adott ki tegnap, amit aztán ma megváltoz-
tatott. Ebból világosan látszik, hogy maga soha nem lesz igazi
PR-szakember.
– Madison – mondtam halálos hangsúllyal.
206
– Ó, rendben, rendben. Felfrissítem az emlékezetét, ha maga
erre nem képes. Hajnali háromkor Teenie rontott be a kabinomba,
amitól majdnem összecsináltam magam: azt hittem, hogy a maf-
fia már itt van a fedélzeten. De csak annyit mondott, hogy maga
mindenképpen tudni akarja, hogy kit akarok legközelebb tanul-
mányozni, mire én megmondtam neki. O visszament, elmondta
magának, és most oda megyünk.
– Hová megyünk most? – kérdeztem.
– Ó, drága barátom, maga még azután sem emlékszik, hogy
felfrissítettem az emlékezetét? Rendben. El Cid. Rodrigo Díaz de
Vivar, tizenegyedik század. Nemzeti hós.
– Melyik országban? – kérdeztem.
– Spanyolországban – felelte.
– Spanyolország nagy ország – mondtam. – MELYIK
KIKÖTOBE?
– Ó, maga azt akarja tudni, hogy melyik KIKÖTOBE me-
gyünk. Hát akkor miért nem ezt kérdezi. Habár ha az életem
függne tóle, akkor sem tudnám megérteni, hogyan felejthette el
mindezt. Teenie abban az istenverte hajnali órában végigrohanta
az egész hajót és elmondta mindenkinek, hogy magának teljesen
elege van már Casablancából és egyetlen órát sem hajlandó már
itt tölteni. Istentelen lárma közepette elrohantunk onnan. Szóval
most megyünk, hogy tanulmányozzuk Charlton Hestont – úgy ér-
tem El Cidet.
– ...?
– Valencia, Spanyolország – mondta felbószülten. – Soha nem
jár moziba? Ide hallgasson, ha vége lesz ennek az egésznek és
hazamegyünk, be fogom mutatni az analitikusomnak. Magának
segítségre van szüksége, Smith.
Megjelent a sportfelelós és elrángatott onnan. – Nincs valami
jó formában – mondta. – Ez furcsa, mivel a hajópincér azt mondta,
hogy tegnap éjjel nem szívott füvet. Futnia kéne néhány kört.
– Pont ettól nézek ki ilyen rosszul – mondtam. De azért kocog-
tam. A dolog eléggé idegesített. Igaz hogy nem tetszett Casablan-
ca, de az istenek szerelmére, óvatosabbnak kellett volna lennem
207
azzal a hasissal.
Ha akkor egy kicsit is körülnéztem volna, biztosan észreve-
szem a Sorsot, aki ott kocogott mellettem, és ha észrevettem vol-
na, akkor azt is meglátom, hogy már feni rám rettenetes agyarait.
208
ÖTVENHETEDIK RÉSZ
1. fejezet
Keresztülhajóztunk a szúk és forgalmas Gibraltáriszoroson és
bejutottunk a Földközi-tengerre. A víz kékebb, a nap ragyogóbb,
a felhók pedig fehérebbek lettek. Északkelet felé fordultunk és
habos tajtékot húzva magunk után, elindultunk a spanyolországi
Costa del Sol felé.
A túl sok hasis utáni túl sok testedzéstól meggyötörten, vala-
mint menedéket keresve a túl erós napsütés elól, késó délután
bemenekültem a szalonomba.
Elóvettem a képernyóket a szekrényból, majd bekapcsoltam
óket.
Hirtelen rájöttem, hogy más idózónában járunk. Még csak kora
délelótt volt New Yorkban.
Krak grófnó egy széken ült, szemben a Süvölvény kölyök-
dublórrel. Hála az isteneknek, a fickó nem ismert engem. Ez azért
volt különösen fontos, mivel hipnosisak volt a dublór fején. A há-
ta mögött, az ablakon keresztül látni lehetett Dél-Manhattan sár-
gás látképét, így minden bizonnyal az Empire State Buildingben
lehettek.
Megannyi tankönyv hevert körülöttük kiterítve. Az egyik
könyv közepe alaposan le volt nyomkodva. Ha jól láttam Krak
perifériás látómezejében, akkor a Massachusettsi Roncsológiai
Intézet tankönyve volt.
Megriadtam. Krak ez alkalommal arra használta a
hipnosisakot, amire azt tervezték: gyorstanításra.
Krak kikapcsolta a sisakot és leemelte a dublór fejéról. Cset-
209
tintett az ujjával, mire a fiatalember felébredt.
– Nos, mit gondol, átmegy a záróvizsgán? – kérdezte Krak.
– Nem tudom – felelte a dublór. – Túl sok idót vesztegettem el
ezzel az ostoba munkával. Nagyon jó osztályzatokat kell szerez-
nem ahhoz, hogy ne vegyék figyelembe az órai hiányzásokat.
– Mit gondol, sikerül diplomát szereznie? – kérdezte Krak.
– Ó, ebben biztos vagyok – válaszolta a dublór. – Röfi-nek új
tervezésú disznóólakra lenne szüksége, úgyhogy minden este az-
zal piszkál, hogy végezzek már végre az iskolával, hogy a hasz-
nomat vehesse a farmon. Egyfolytában azon jár az agya, hogy
hogyan javíthatná a disznók életminóségét. Lesz dolgom, az egy-
szer biztos. Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen sok mérnöki
munka kapcsolódik a disznókhoz. Egy teljesen új világot nyitott
meg elóttem.
– Mit fog csinálni, ha a média elcsípi, mikor visszamegy az is-
kolába vizsgázni?
– Behúzom a nyakam – felelte a dublór. – De ha Jetterónak
bármikor szüksége lenne rám nyilvános szereplésekre, vagy bár-
mi másra, akkor csak nyugodtan szóljon. Nem felejtem el, hogy
megmentett attól az órült pszichiátertól. Az egyik percben még
úgy volt, hogy zöldség lesz belólem, a következó pillanatban pe-
dig már egy furgonban voltam, és J etterót láttam magam elótt. J é-
zusom, hogy szégyelltem magam ott abban a furgonban, hogy va-
laha is azt mertem hinni, hogy el tudom játszani az szerepét. És
nagyon jól tudom, hogy ezt nem maga beszélte be nekem, mikor
a fejemen volt a sisak.
– Nem, erre tényleg nincs szükség – felelte Krak grófnó. –
J etterót nem kell megvédeni.
– Hát tényleg nem – mondta a dublór. – Micsoda fickó!
Hirtelen felfortyantam. Ez az állandó (bíííp) hízelgés
Hellernek! Hát nem látják az emberek, hogy micsoda egy alatto-
mos, rohadt (bíííp) valójában? A királyi tiszti modorával együtt.
A hányinger kerülget ettól, dühöngtem.
– Nos, rendben – szólt Krak grófnó. – Most megyek és szólok
a mikrohullám-mérnökök osztályának, hogy induljanak ebédelni
210
és magának is azt javaslom, hogy kövesse óket.
– Igazán hálás vagyok önnek – mondta a dublór. – Ha az éle-
tem során bármit tehetek önért, Vagy J etteróért, akkor csak szól-
janak.
A fogaimat csikorgattam. A rádió adó-vevó ott feküdt mellet-
tem. Nincs valami parancs, amit kiadhatnék Rahtnak? Valami,
ami szenvedést hozna ezekre az emberekre, mindazokért a ször-
nyúségekért, amiket velem múveltek?
Semmi sem jutott az eszembe.
Felcsendült az „Öltözzenek vacsorához" harang. A szobapin-
cér fehér zakót adott rám fekete nyakkendóvel. Be nem állt a szá-
ja.
– Spanyolországban – mondta – nagyon jók a ruhák és egyál-
talán nem drágák. Igaz, Valencia nem Madrid, de azért itt is biz-
tos találunk valami megfeleló hajósruházatot. Szóval miután be-
hajózunk, reggel kimegyek a partra. Hajóra illó ruhadarabokkal
fogom feltölteni a ruhatárát.
– És akkor nem kell tornáznom? – kérdeztem.
– Beszélhetek a sportfelelóssel – mondta.
Egy meglehetósen professzorosra sikerült vacsora után, mialatt
mindent elmondtak nekem El Cidról, majd egy zaklatott éjszakát
követóen, mikoris arabok táncoltak tevékkel egy gombostú fején,
másnap reggel Valencia zsúfolt utcáin találtam magam, bebetérve
üzletekbe, ahol ruhákat vásároltam, annak érdekében, hogy
tényleg úgy nézzek ki, mint egy jachttulajdonos.
Gyanítottam, hogy a hajópincér százalékot kap a boltosoktól,
de az eladók olyan komolyan mondták, hogy milyen magnifico
meg terrifico meg fantastico vagyok ebben vagy abban a ruhá-
ban, meg hogy le vannak nyúgözve attól, hogy én vagyok a tulaj-
donosa annak a yate grandissimo-nak, ami most érkezett, hogy
nem tudtam visszautasítani a kínált ruhadarabokat. Nem fizettem
túl sokat, ennek ellenére egy taxira való dobozzal tértem vissza a
hajó fedélzetére.
Meg akarta mutatni Teenienek, hogy nem ó az egyetlen, aki
elmegy és ruhákkal tér vissza, de se ót, sem Madisont nem talál-
211
tam sehol. Elmentek egy könyvtárba.
Ezen az estén, rögtön vacsora után lerohant minket egy fla-
menco-csoport. A fópincér elmagyarázta, hogy noha ez itt nem
Andalúzia, az Délnyugat-Spanyolországban van, de a flamenco
itt is nagyon jó. És tényleg, ahogy ott ültem a jacht zeneszalonjá-
ban, a kopogó sarkak, a pörgó szoknyák, a kasztanyetták és a gi-
tárok hatására hamarosan én is együtt kiáltoztam és tapsoltam ve-
lük. Az ottani lányok feketék és szépek, a férfiak pedig, akik úgy
festenek, mint akik kést hordanak az övük alatt, nem tiltakoztak
mikor a lányok a hajó tisztjeit és Madisont bevonták a táncba.
Teenie topogó versenybe kezdett egy fiatal spanyol táncossal és
úgy túnt hogy gyózött, vagy legalábbis azt mondták. A végén
még én is beálltam közéjük.
Késóbb teljesen kimerülve feküdtem a hálókabinomban,
Teenie azonban csupa élet volt. Ott ugrabugrált a szobában. – Ó –
mondta – szereznem kell egy mantillát, meg egy fésút, meg kasz-
tanyettát, meg egy ilyen szoknyát fodrokkal. Mikor pörögsz,
mindent megmutat, egészen a nyakadig.
– Te magamutogató vagy – mondtam.
– Hát persze – felelte. – Majd meglátod, hogy mi lesz, ha sike-
rül végre annyit ennem, hogy legyen rajtam egy kis hús is. Hé, ha
már evésról esett szó, mit szólnál egy kis cukorkához.
Küzdöttünk. Vesztettem.
Hajnalban a szobapincér ébresztett.
– El fog késni! – mondta rohanás közben, ahogy kikészítette az
új ruháimat. Megborotvált, belökött a hideg zuhany alá, majd rám
adta a ruháimat, de mindezt olyan gyorsan csinálta, én pedig
annyira kába voltam, hogy meg sem tudtam kérdezni tóle, hogy
honnan fogok elkésni.
Valaki a számba tömött egy zsemlét, majd belém öntött egy
csésze kávét, miközben beszálltunk egy autóba. Elrobogtunk.
Végül megkérdeztem. – Hová megyünk?
Madison szeme csillogott. – Úton vagyunk El Cid búvóhelye
felé! – mondta.
Észak felé autóztunk a tengerpart mentén. Hirtelen egy párat-
212
lan nagyságú kastélyeródítmény jelent meg elóttünk, tólünk jobb-
ra. Balra néztem. Végig a hegycsúcsokon a legnagyobb eródít-
mények sorakoztak, amiket valaha is láttam. Már csak romok vol-
tak, de a fehér kövek, az oszlopok és a lépcsósorok, melyek a kó-
szirtek csúcsain magasodtak, lenygözek voltak! Úgy túnt, a ro-
mok mérföldeken keresztül követik egymást.
– Ez magának „búvóhely"? – kérdeztem.
– Igen, igen! – kiáltotta Madison. – El Cid titkos lakhelye!
Szálljunk ki a kocsiból!
– Meg akarja mászatni velem ezt a hegyet? – hüledeztem.
Ügyet sem vetettek rám. Eliszkoltak felfelé. Engem az egyik
kísérónk tuszkolt hátulró l.
Egész álló nap, leszámítva az ebédidót, mikor attól kellett tar-
tani, hogy sasok fogják kiragadni a kezünkból az elemózsiát, szé-
dülve próbáltam felfelé kapaszkodni becsukott szemmel, nehogy
még jobban elszédüljek és lezuhanjak. Az egyik kísérónk végül a
biztonság kedvéért egy kötelet kötött a nyakamra.
Vacsorakor, amit már a fedélzeten költöttünk el, alig tudtam
felemelni a villámat. Kétségbeesetten vágyakoztam az ágy után,
hogy ólmos alvással megnyugtassam lüktetó izmaimat.
Egy folklórcsapat jelent meg hirtelen a hajón, hogy elóadást
tartson nekünk a napozófedélzeten. A hajópincér hosszú ideig éb-
resztgetett. – Ezek igazi táncosok Valenciából. Az ottani nép so-
káig muzulmán volt, ez ma is kiérzódik a kultúrájukból. Hallja az
arab skálát a zenéjükben?
Teenienek és Madisonnak meg kellett tanulniuk néhányat a
csoport táncai közül. Aztán mikor észrevették hogy Teenie a ref-
rének alatt táncoltatja a hasizmait, teljesen befogadták óket.
Teenie késóbb ismét felébresztett. – Ó, kell nekem is néhány
ilyen karperec! Láttad azokat a fátyolszövet-nadrágokat? Nem?
Pedig nem semmi; olyan vékonyak, hogy a közönség tisztán látja,
hogy mit múvelsz azzal amid van. Ó, szereznem kell egyet. Inky,
az isten szerelmére, most aludni akarsz? Legyél jó fiú és edd meg
szépen a cukorkádat.
Ez minden amire emlékszem abból az éjszakából.
213
Másnap reggel a hajópincér nem kapkodott semmi miatt, én
pedig áldottam a szerencsémet.
Madison társaságában reggeliztem a szalonban.
– Tudja mire jöttem rá? – lelkendezett, miközben a szalonnás
tojást pusztította. – Ez az El Cid egy tökéletes PR-mestermunka!
– Ne beszéljen ilyen hangosan, Mad. Fáj a fejem.
– Ó, ezt imádni fogja – mondta. – Maga annyira amatór, ha a
PR-ról van szó, hogy egyszerúen el sem fogja hinni. El Cid PR-
szakemberek teremtménye volt. A tizenegyedik században! Tud-
ja, mikor szembeszállt Kasztília királyával, megpróbált egy ki-
rályságot alapítani magának, pont itt Valenciában, teljesen füg-
getlenül Spanyolországtól. De a PR-szakembere rájött, hogy hé,
ez nem jó a hallhatatlansága számára, így aztán átírták az egész
forgatókönyvet. Átszabták a fickót, hogy úgy nézzen ki, mint egy
spanyol nemzeti hós és azóta az is! Ember, bárcsak tudnám, a
PR-ese nevét. Micsoda szakértó lehetett!
Ez a fajta lelkesültség nem illett a hangulatomhoz. Igyekeztem
úgy tartani a fejemet, hogy ne fájjon és ne is essen le a nyakam-
ról, majd óvatos léptekkel kimentem a dokkra, azzal a szándék-
kal, hogy elbotorkálok valamerre, túl a sportfelelós hatókörén, ta-
lán egy csendes, húvös parkba.
Teenie egy fagylaltoskocsi elótt állt, feltehetóen azért, hogy
megkoronázza a reggelijét egy heladóval. Gyorsan beugrottam
két épület közé, hogy ne vegyen észre. Biztos lenne egy-két ötle-
te, hogy mivel kínozzon.
Hirtelen egy taxi rohant el mellettem. A hátsó utas a következó
pillanatban Teeniere mutatott. A taxi csikorogva megállt a lány
mellett.
Egy nagy darab fickó ugrott eló a kocsiból. A fekete ábrázatú
férfi! Egyenesen odalépett Teeniehez. Kiabált, de a kikötói zajok
miatt nem hallottam hogy mit mond. De mérges volt, az biztos!
Teenie harapott egyet a fagylaltból és nem nézett a férfira. A
férfi lökött egyet a fagylaltoskocsin.
Elképedtem. Honnan került eló ez a fickó? És miért haragszik
annyira amiatt, hogy Teenie fagylaltot eszik. A férfi halkabbra
214
fogta magát, én pedig még annyira sem hallottam, hogy miról be-
szél. Az öklét rázta a lány felé! Teenie meg csak ette a fagylaltot.
A férfi csak mondta a magáét. Teenie megkínálta fagylalttal. A
férfi félrelökte a fagylaltot. Teenie átkarolta a férfi vállát. A férfi
lerázta magáról a lány kezét. Teenie puszit nyomott a fickó arcá-
ra, mire ó elókapott egy zsebkendót és letörölte az arcáról az oda-
kenódött fagylaltot.
Teenie nyugtatni próbálta. A jelek szerint Teenie még nem fi-
zette ki a fagylaltot. A fagylaltos ott állt kinyújtott tenyérrel. Ha-
ragosnak látszott, amiért odébblökték a fagylaltoskocsiját. Teenie
ismét átkarolta a fekete ábrázatú fickót. Valamit súgott a fülébe.
A fekete képú hirtelen benyúlt a zsebébe, elóhúzott néhánype-
setát és kifizette a fagylaltost. Teenie elkérte a fekete képútól a
zsebkendójét és letörölte a fagylalt maradékát a kezéról. Miköz-
ben a kezét törölgette, tovább beszélt.
A férfi reménykedve körülnézett. Aztán kinyitotta a taxi ajta-
ját. Teenie beszállt, majd elhajtottak.
Rossz érzésem támadt. Aztán megrántottam a vállam. Nem
kellett volna. Ostoba fejemmel úgy véltem, hogy egyszerúen csak
egy tizenéves lány meg nem értésének voltam tanúja. Vagy egy
középkorú férfit láttam, aki keresztül-kasul repked a világban,
csak azért, hogy újra és újra beleharaphasson egy még éretlen
gyümölcsbe.
Keveset tudtam még akkor arról, hogy mit forral számomra a
Sors. Hacsak sejtettem volna, rohanok, míg egy csepp levegó is
marad a tüdómben.
Visszagondolva a történtekre megdöbbentónek tartom, hogy
soha nem láttam a dolgok mélyére, nem láttam hogy mi is törté-
nik valójában!
VESZÉLYBEN voltam!
2. fejezet
Ezen a délutánon, a tulajdonosi szalonban üldögélve, riadtan
215
ébredtem rövid szendergésemból.
Azt gondoltam, hogy látok valamit.
A képernyón egy zöld gyúrú látszott. Csak ennyi volt a képen:
egy zöld gyúrú. Mint egy füstkarika, amit valaki kifújt a száján,
azzal a különbséggel, hogy ez zöld volt.
A másik képernyóre pillantottam.
Egy zöld karika!
Tudtam, hogy a hasis dolgozni kezdett bennem. Már halluci-
náltam! Pedig nem ettem semmit, csak ebédet.
Visszanéztem az elsó képernyóre.
Még egy zöld karika.
Aztán a második képernyóre pillantottam.
Ugyanaz.
Figyelmes lettem valamire. Nem vihogtam.
A kezembe fogtam a fejemet. Lehet, hogy ez nem is a hasis
miatt van. Talán a homlokomat ért ütés tönkretette a látásomat.
Lehet, hogy ez a megvakulás kezdeti stádiuma.
Rettenetes látvány jelent meg lelki szemeim elótt. Teeniet lát-
tam, aki pórázon vezetett és közben egy fehér bottal püfölt, hogy
még jobban gyötörjön. Amúgy is az ó hibája volt, hogy ráléptem
a gördeszkájára.
Visszanéztem a képernyókre. Heller arcát láttam az egyiken,
Krakét a másikon. Ezek után biztos voltam benne, hogy vízióim
vannak. Mindketten napsisakot viseltek.
Szorosan becsuktam a szemem.
Krak hangját hallottam. – Kész! – ujjongva mondta. Tudtam,
hogy rám gondol. Semmi másnak nem örülne ennyire.
– Teljesen kész! – mondta Heller. Olyan boldogan mondta,
hogy csakis a megvakulásomra célozhatott.
Kísérletképpen, hogy meghazudtoljam Hellert, óvatosan kinyi-
tottam az egyik szememet. Bang-Bang ábrázata töltötte meg a
képernyót. Egy régi tengerészgyalogos-sapkát viselt, rajta a fel-
irat RIMBOMBO HDGY. Elhagyott az idóérzékem. Bang-Bang
már évekkel ezelótt elhagyta a tengerészgyalogságot. – Ez majd
agyonvágja óket – mondta.
216
Másvalaki hangját hallottam. Izzy arca jelent meg a képer-
nyón. Katonai rohamsisakot viselt. LÁTTAM, nem csak halluci-
náltam. – Megtorlástól tartok. – Becsuktam a szemem. Nem vol-
tam abban az állapotban, hogy bármit is meg tudjak torolni. De
nem csuktam be a szemem elég gyorsan. J .P. Flagrant arca. Indi-
án harci fejdíszt viselt! Ebból már tudtam, hogy a látásom tönk-
rement. – Milyen megtorlásra gondol, sápadtarcú barátom? Réz-
bórú testvérek füstölnek sok dohány. J árni béketáncot. Uff.
Izzy hangja hallatszott. – Kedves magától, hogy megpróbál
megnyugtatni, de ettól még azt gondolhatják az indiánok, hogy ez
egy füstjel, ami arra szólítja fel óket, hogy mészároljanak le min-
denkit és lépjenek a harci ösvényre.
Valami nem stimmelt a hallottakkal kapcsolatban. Hirtelen fe-
lültem, kihúztam magam és a képernyókre néztem. Hol a pokol-
ban vannak ezek?
Most egy másik arcot láttam Heller képernyójén. Valami üz-
letember? – Ha tényleg beleegyezik, Mr. Floyd, akkor szólok az
embereimnek. Nagyon keményen dolgoznak.
– Nagyszerú – mondta Heller. – Magával megyek és én ma-
gam beszélek velük.
– Nem, nem – szólt J. P. Flagrant. – Kérem ne hamarkodjon el
semmit. – Hátrahúzta gyöngyökkel kivarrt bór vadászkabátjának
az ujját, kivillantva drága karóráját. – Az ünnepség legkorábban
egy óra múlva kezdódik. Egy üveg pezsgóvel kell az útjára bo-
csátanunk ezt az adagot. Nem indíthatja el a Gyönyörú Kék Eget
Mindenkinek Rt-t egy egyszerú köszönömmel. Ötven aligátor-
farm-vásárló lesz jelen az alvállalkozók és a munkások mellett.
Busszal hozatom ide a sajtót, valamint kétszáz indián érkezik,
hogy rekedtre kiabálják magukat a törzsi énekeikkel és táncaik-
kal. – Egy lóporoszacskóval babrált. – Megírtam a beszédét. Ír-
tam egyet Mr. Epsteinnek...
– Jaj! – szólt Izzy. – Én nem!
– Csak az elsó felét? – kérdezte Flagrant.
– Nem! – felelte Izzy kétségbeesetten.
– Pedig nagyszerú beszéd – mondta Flagrant kihajtogatva a la-
217
pot. Így kezdódik, „Azért gyúlt ma össze ez a komoly gyülekezet,
hogy megünnepelje napjaink legnagyobb mérnöki csodáját. Öt-
venmillió spóra – percenként ötvenmillió spóra emelkedik nemes
bolygónk bemocskolt sztratoszférájába..." Biztos benne, hogy
nem akarja elmondani?
– BIZTOS! – felelte Izzy.
– Rendben. Akkor oda fogom adni Dühös Tolldísz fónöknek,
aztán majd ó elóadja. Senki nem fogja észrevenni a különbséget.
Megkönnyebbülve fellélegeztem. Floridában voltak, hogy út-
jára indítsák a spóratervet. A gyúrúk spórák voltak, melyeket öt-
száz láb magas kéményekból lóttek a magasba.
Mindannyian egy ösvényen gyalogoltak. Krak hátranézett.
Igen, kádak és futószalagok végtelen sora. És ott volt a kémény.
A gyúrúk szabályos idóközönként repültek ki a kémény tetején.
– Igazán büszke vagyok rád – mondta a grófnó, átkarolva
Hellert. – Ezt most már kihúzhatjuk a listáról. Ennyivel is köze-
lebb vagyunk a hazamenetelhez. Ha keresztül tudjuk vinni az
üzemanyag-ügyeket, akkor egy-két szóból végzünk.
Felnyögtem. Ha tényleg sikerrel járnak, akkor rendesen tönk-
reteszik Rockecentert. És akkor Lombar az utolsó fúszálig átfésüli
a bolygót, hogy megtaláljon és megöljön.
A rádió adó-vevóre néztem. Semmi nem jutott az eszembe,
amivel megbízhattam volna Rahtot.
A fal felé fordítottam a képernyóket. Képtelen lettem volna
végignézni az ünneplést.
3. fejezet
Körülbelül hajnali háromkor Teenie keringózött be a hálóka-
binomba. Nagyot néztem. Fekete kalapot viselt, arannyal kivarrt
piros zakóval és nadrággal, fehér harisnyával és fekete cipóvel.
Torreádoröltözék!
– Inky, Inky, ébredj! – Rám csapott egy szúrós végú, tollal dí-
szített bottal. – Nem hiszed el mit kaptam!
218
Visszarohant a hálókabinjába, ahol dobozokat rángatott eló és
kinyitogatta óket. Fátyolszövet-nadrágok, fátylak, kunkorodó orrú
papucsok, Iókötók, karperecek. Flamencoszoknya,
flamencokiskabát, mantillák, fésúk, kasztanyetták, elefántcsont
legyezók, flamencocipók és így tovább. Aztán kinyitott egy
ékszeresdobozt. Egy arany nyaklánc!
– Teenie – mondtam. – Mi az ördög ez az egész? Mondd meg
ószintén. Ki ez a fekete képú férfi?
– El kellett repülnünk Madridba, hogy megvehessük ezeket –
mondta Teenie. – Magángéppel. Most értünk vissza.
– Ki az a fickó? – faggattam Teeniet. – Miért haragudott rád
annyira?
– Valójában ó egy spanyol nemes. Egy herceg. Fél Spanyolor-
szág az övé. Azért volt annyira mérges rám, mert elszöktem elóle
Casablancában.
– Teenie, elmondod már végre az igazat? Mit csinál egy spa-
nyol nemes Bermudán és Casablancában?
– Hát utazgat a világban és véletlenül meglátta a jachtunkat a
kikötóben, mikor éppen hazafelé repült Marokkóból, ahol felesé-
gül vette Hasszán-Hasszán húgát, a hercegnót.
– Ó, istenek. Azt akarod nekem bemesélni, hogy egy férfi, aki
épp most nósült, azzal foglalkozik, hogy ledöntsön a lábadról.
– Hát, tudod ígéretet tettem a feleségének Marrakesben és szé-
gyellem is magam, amiért nem tartottam meg az ígéretemet, de
most már mindegy.
– Teenie, hagyd már abba a rohangálást, meg a ruhapróbálga-
tást, és a változatosság kedvéért mondd el végre az igazat. Kezd-
jük az elején.
– Pont ott kezdem. Tudod, elmondta a feleségének, hogy mi-
lyen jó érzés volt neki, mikor lerendeztem, és azt követelte tólem,
hogy tanítsam meg erre a nejét. Nem hagyhatom, hogy miattam
menjen tönkre a házasságuk, nem igaz? De ezen most már túl va-
gyunk. A nó ott volt Madridban, én pedig az egész estét azzal töl-
töttem, hogy megmutattam neki pontosan, hogyan is kell csinálni,
és akkor ó is csinálta. Láttad volna a férjét, milyen boldog volt.
219
Még a szeme is fennakadt. Szóval a dolog el van intézve, úgy-
hogy továbbhajózhatunk. Ó, nézd ezt a nadrágot. – Levetette ami
rajta volt és belebújt az átlátszó szövetból varrt pantallóba. – Si-
mán át lehet látni rajta. Idenézz Inky!
Elég hülyén festett torreádorkalapban és -kabátban, alul pedig
egy arab, láthatatlan fátyolszövet-nadrágban. Nevetnem kellett.
– Így már sokkal jobb – mondta a lány. – És most jutalomkép-
pen szippants néhányat a pipából és gyerünk vissza az ágyba.
– Nem.
– Ugyan már, Inky. Ne legyél már ilyen mogorva. – Elrohant,
majd visszatért a pipával.
Beleszippantottam. Egy kicsit más volt az íze, mint máskor.
Teenie nekilátott vetkózni. – Várj egy percet – mondtam. – Ha
egész éjszaka malackodtál, akkor igazán nem kéne nyaggatnod
engem.
– Ó, az csak a bemelegítés volt – felelte. – Egy cseppet sem
volt szórakoztató, igazán. Csak azért csináltam, hogy kiegyensú-
lyozott legyen a házaséletük. Menj odébb.
– Várj egy percet – folytattam. – Ennek a fúnek az íze... – Hir-
telen támadt vidámság kerített a hatalmába. A következó pilla-
natban minden nagyszerúnek túnt.
– Hát persze, hogy más az íze. A fele marihuána, a fele pedig
hasis. Hadd szippantsak egyet.
Egy két évig tartó éjszaka következett. Felébredtem. A tenge-
ren jártunk. Teenie eltúnt. Ahogy ott feküdtem, rájöttem, hogy
gondjaim vannak a dátumokkal. Vagy július volt, vagy szeptem-
ber, vagy 1492-ben jártunk, vagy 2186-ban. A hajópincér már ki-
nyitotta a kabinablakokat, hogy kiszellóztesse a helyiséget.
– Mi a mai dátum? – kérdeztem szédelegve.
– Május elseje. Ha kinyitna egy ablakot, még mielótt elalszik,
akkor éjjel kapna levegót, uram.
– Hová megyünk? – kérdeztem.
– Oda ahová parancsolta, uram – felelte.
– Ne kezdje ezt már megint – mondtam. – Kérem árulja el.
– Ahová a fiatal hölgy vólegénye menni akart, uram –
220
Marseilles-be. Azt kell hogy mondjam, ön nagyon elnézó a fiatal-
emberrel. Nekem az a személyes véleményem, hogy a franciák
egytól-egyig disznók.
– Hullámosabbnak túnik – mondtam felfigyelve a hajó enyhe
billegésére.
– Hullámosabb is, uram. A Földközi-tenger északi részén
mindig (bíííp) az idójárás!
Kilestem a hajóablakon. Elég barátságtalannak túnt a tenger. A
puszta látványától is émelyegni kezdtem. Felöltöztem és felmen-
tem a fedélzetre. Nem kívántam reggelizni. Jó kis szél volt oda-
kint.
Madison az egyik nyugágyon kuporgott, a szellózókürtó szél-
árnyékában. Felnézett egy régi könyvból. – Helló, Smith. Igazán
hálás vagyok ezért a lehetóségért.
– Milyen lehetóségért? – kérdeztem mogorván.
Felemelte a könyvet, hogy megmutassa a címét. – Monte
Christo grófja vagány törvényen kívüli volt. Gyakran túnódtem
rajta, hogy vajon tényleg létezett, vagy csak valamelyik
szakmabelim mestermunkájáról van szó. Az embernek el kell
tudnia választani az igazságot a fikciótól.
– Mióta van egyáltalán PR? – kérdeztem.
– Ez tulajdonképpen csak most jutott az eszembe – felelte
Madison. – De most a végére fogunk járni.
Semminek nem akartam a végére járni azon a reggelen. A sta-
bilizátorok nem váltották be teljesen a hozzájuk fúzött reménye-
ket. A hajó jól érezhetóen billegett.
– A Marseilles-i kikötóben – folytatta Madison – van egy bör-
tön. Úgy hívják, Chateau d' If. Monte Christo grófját az író,
Alexandre Dumas szerint ide zárták be fiatal tengerészként. A
gróf a szökése után nemzetek feletti hatalmassággá, és így ahogy
mondom, kivételes törvényen kívülivé vált. Hallhatatlan lett. Látni
akarom, hogy tényleg ott van-e a cella az alagúttal, ahogy az író
leírta. Végtelenül kedves volt magától, hogy leküldte hozzám
Teenie-t, hogy kérdezze meg tólem, hogy merre menjünk. Ez a
Teenie igazán egy kedves, ártatlan gyerek. Nem igaz?
221
Ez betette a kaput. Rohantam a hajókorláthoz.
– Sose széllel szembe – mondta a sportfelelós, miközben tö-
rölgetett. – Szólnia kellett volna a hajópincérnek, hogy rosszul
érzi magát. Ha tényleg tengeri beteg, akkor a Dramamine (büíp)
sem ér. Hagyja a csudába. Néhány kör futás a fedélzeten, és máris
sokkal jobban fogja érezni magát.
Nem sikerült túl jól a marseilles-i kirándulás. A franciák,
amellett, hogy boldogan legombolták rólunk a legkülönbözóbb
kikötói díjakat, képtelenek voltak megérteni, hogy miért akarjuk
megnézni If várát.
Mivel egyikünk sem beszélt franciául, a kikötóparancsnok
tolmács segítségével elmagyarázta, hogyha nem vagyunk terroris-
ták, akkor nem engedélyezheti, hogy a jacht utasai szabadon kó-
száljanak a városban vagy a kikötóben. Ha be tudjuk bizonyítani
neki, hogy heroincsempészek vagyunk, a kikötó tárva-nyitva áll
elóttünk.
Madison csüggedten rugdosta az íróasztal lábát. Teenie azt
mondta, akár vissza is mehetünk a fedélzetre. Azt mondta, van
neki néhány új lemeze, amiket még Madridban vett, és hogy ágy-
ban fekve zenét hallgathatnánk. Ettól elkeseredtem. Behívtam a
kikötóparancsnokot a szomszédos szobába. A tolmács segítségé-
vel kértem egy ultraibolya-lámpát. Mikor megkaptam, szétnyitot-
tam az inget a mellkasomon és bekapcsoltam a lámpát. Elképedve
bámulták a derengó betúket, Rockecenter Családi Kem.
A tolmács lefordította a szavakat.
A kikötóparancsnok abban a pillanatban térdre rogyott és a
nadrágom szegélyét kezdte csókolgatni. Motyogott és nyögdé-
cselt.
– Azt mondja – fordított a tolmács – hogy azonnal szólnia kel-
lett volna. Fogalma sem volt róla, hogy ön annak az embernek
dolgozik, aki a világ illegális kábítószer-kereskedelmét irányítja.
A Rockecenter név elleni legkisebb engedetlenség is megbocsát-
hatatlan bún. Most le kell mondania a tisztségéról és szégyenben
kell leélnie élete hátralévó napjait.
A franciák rettenetesen érzelgósek! – Nem, nem – mondtam. –
222
Bóven elég lesz ha partra szállhatunk, sétálhatunk és meglátogat-
hatjuk If várát.
A kikötóparancsnok zokogni kezdett a megkönnyebbüléstól.
Motyogott valamit.
– Biztosítani akarja önt – mondta a tolmács – hogy az illegális
heroinkereskedelem a legnagyobb intenzitással folyik és bízik
benne, hogy ön is így fog erról nyilatkozni a jelentésében.
– Szó szerint fogom ót idézni – mondtam.
A kikötóparancsnok, miután meghallotta a fordítást, elkapta a
kezemet és csókolgatni kezdte. Mondott még valamit könyörög-
ve.
A tolmács így szólt, – Azt szeretné, ha ma este ellátogatna a
házába vacsorára. Gyönyörú felesége és lánya van, és ragaszko-
dik hozzá, hogy ön velük kettejükkel töltse az éjszakát.
Tiltakozásra nyitottam a számat, a tolmács azonban
figyelmeztetóleg megrázta a fejét. – Kérem, ne utasítsa vissza.
Ezzel megsértené a francia nemzeti büszkeséget. Rettenetes hely-
zetbe hozná a kikötóparancsnokot. Idegösszeomlást kapna.
Bele kellett töródnöm, hogy miközben Teenie és Madison
meglátogatják a várbörtönt, én vacsorázok.
Mindent egybevetve Marseilles szörnyú élményt jelentett a
számomra. A történtek után tiszta szívemból osztottam a hajópin-
cér franciákról alkotott véleményét.
A feleség dagadt volt, a lány pedig nyúlajkú.
Az ilyen dolgok képesek arra, hogy befolyásolják az ember vé-
leményalkotását.
4. fejezet
A következó reggelen kihajóztunk. A tenger viharos volt, én
pedig megtörten feküdtem a kabinomban. Egyszer csak megjelent
a kapitány és a sportfelelós.
– Hajószemlét tartok – mondta Bitts kapitány – hogy megnézzem
nem lopták-e ki a franciák a szemünket. – Megakadt a tekin-223
tete gyúrött arcvonásaimon. – A hajó fópincére azt mondja, hogy
ön az este meglátogatta a kikötóparancsnokot. Megvan a pénztár-
cája?
Megtörten matattam a párnám alatt. Aztán bólintottam, igen.
– Nos, akkor rendben – mondta. – Csak négy túzoltófecsken-
dót vesztettünk. Szerencsénk van. – Már indulni készült, mikor
rosszalló arckifejezéssel visszafordult.
– Nem ivott francia bort, ugye? Mezítláb tapossák a szólót, és
gyakran van lábgombájuk. Nem szeretném, ha a tulajdonosunkat
gyomorban szaporodó lábgomba döntené le a lábáról.
– A kikötóparancsnok megkínált borral, de én nem ittam beló-
le – mondtam.
– A kikötóparancsnok! – mondta riadtan a kapitány. – J ézu-
som, ugye nem feküdt le a feleségével és a lányával?
Megtörten bólintottam.
– Ó, hogy nem szúrja ki a szemem! – kiáltott Bitts kapitány. –
Sportos, rohanjon a kabinomba és hozza ide az orvosi készletet.
Hajópincér, megfürdette már?
A hajópincér meglehetósen izgatottnak látszott. A fó hajópin-
cér rosszallóan nézett rá. Ezek ketten aztán kirángattak az ágyból,
betuszkoltak a zuhany alá, majd nekem estek baktériumöló szap-
pannal.
– Égessék el az ágynemút, és a ruhákat, amiket viselt – utasí-
totta óket Bitts. – A fertózésnek még a kockázatát is el kell kerül-
nünk. Semmi nem pusztítja el a francia terút, csak a túz. A francia
tetú tífuszt terjeszt.
Az orvosi készlet megérkezett. A kapitány injekciókat és in-
jekciós túket vett eló, melyek akkorák voltak, mintha hajópumpá-
nak tervezték volna óket. Megtöltötte az injekciókat. A többiek
lefogtak. Három különbözó fajta antibiotikumot és egy nagy adag
gyulladáscsökkentót fecskendezett a hátsó felembe. Fájt!
Mivel émelyegtem, kaptam még egy Dramamine-kúpot is. –
Ha néhány perc múlva nem lesz jobban – mondta a kapitány, –
adhatok egy Marezine-injekciót is tengeribetegség ellen.
Még egy injekció? – Most azonnal felkelek! – mondtam.
224
Magamra húztam néhányat az új ruháim közül, majd sápadtan
elvánszorogtam a reggelizószalonig. Meglepetésemre Teeniet és
Madisont az asztalnál találtam, amint éppen omlettet zabáltak.
Úgy tettem, mintha ennék, nehogy a pincér beadasson nekem
még egy injekciót. A (bíííp) legénység mindenról tudott, ami a
hajón történt.
Az omlettzabálás látványa kikészített. Úgy döntöttem, megza-
varom óket. – Hogy tetszett a börtön? – kérdeztem.
– Csodálatos volt – felelte Madison. – Az összes ajtót kinyitot-
ták a kedvünkért. Szinte nekünk ajándékozták a börtönt. Mit
mondott a kikötóparancsnoknak, Smith?
– Államtitok – feleltem.
– Nos, nem lehetett akármi – mondta. – Olyan csontvázakat
láttunk, akiket Napóleon idejében vetettek börtönbe. Na persze a
hely most tele van turistákkal, akik nem tudták kifizetni a hotel-
számláikat, de mi ennek ellenére megtaláltuk azt, amiért odamen-
tünk.
– Miért, mit talált? – kérdeztem attól félve, hogy nekikezd a
következó omlettnek.
– Semmit! – felelte. – Egyáltalán semmit. Azt gondoltuk, hogy
megtaláltuk a járatot a két cella között, de valójában egy olyan já-
ratra bukkantunk, amit egy Des Moines-i házaspár fúrt, akiknek
ellopták az útlevelét. Szóval megdönthetetlen negatív bizonyíté-
kunk van. Soha nem létezett Monte Christo grófja!
– Ez nem hangzik túl sikeresnek – mondtam, hogy eltereljem a
figyelmet arról, hogy valójában egy falatot sem eszem.
– Pedig AZ, valójában AZ! – mondta Madison. – Itt van ez a
nemzetközileg ismert törvényen kívüli, teljes halhatatlanságban, a
nevét mindenki ismeri a kisdiákoktól a filmrendezókig, pedig az
illetó soha nem létezett! Hát nem érti? Ez minden idók legna-
gyobb PR-diadala! A teljes ismertség a legkisebb szenny, vagy
mocsok nélkül. Ez azt jelenti, hogy valódi hús-vér hírnevet lehet
kreálni a valóság legkisebb jelenléte nélkül. Micsoda PR-munkát
produkált ez a Alexandre Dumas! Istenem, ezt még soha senki
nem csinálta utána.
225
– Mondd el neki a másik tervünket – szólt Teenie.
– Ó, igen – mondta Madison. – Minden tiszt és börtönór, ha
szóba került a halhatatlan francia neve, megcsókolta az ujja he-
gyét és áhítattal így szólt, „Napóleon!" Annyira el vannak ragad-
tatva tóle, hogy ha nem bánja, Smith, kiugranánk Korzikán és
meglátogatnánk Napóleon otthonát. Ez pont útba esik.
Bármibe hajlandó voltam beleegyezni annak érdekében, hogy
ne kelljen ennem. Egy másik kikötó és a nyugodt tenger ígérete
pedig amúgy is ellenállhatatlan volt a számomra. Gyorsan a hajó-
hídra siettem.
Bitts kapitányt a pilótaülésben találtam. Az eget és a zsúfolt
tengert figyelte. Így szóltam. – Ki tudunk kötni Korzikán?
– Azon túnódtem, hogy vajon merre folytatjuk az utunkat –
mondta. – Nem sokat mondd a kapitánynak az, ha a tulajdonos
feltámolyog a fedélzetre és így szól, „Az isten szerelmére, men-
jünk!" Melyik kikötóról lenne szó?
– Napóleon otthonáról.
– Ha az emlékezetem nem csal, az Ajaccio. Korzika nyugati
partvidékén van, a közepétól egy kicsit lejjebb. De várjon egy ki-
csit. Az francia vidék. Azt hiszem rosszul tenné, ha partra szállna.
Nem szeretném elveszteni a tulajdonost valami (bíííp) francia
kurva miatt. Így is már elvesztettem négy túzoltófecskendót.
Megígértem, hogy a hajón fogok maradni. A kapitány a tér-
képszobába ment, hogy megtervezze az útvonalat, én pedig gyor-
san otthagytam, még mielótt észrevette volna, hogy olyan rosszul
nézek ki, mint amilyen rosszul érzem magam. Még a végén be-
adott volna nekem egy Marezine-injekciót.
Cseppet sem lettem jobban. A sportfelelós hamarosan köröket
futtatott velem.
Másnap lehorgonyoztunk Ajaccio kikötójében. Hálásan álltam
a mozdulatlan fedélzeten, és a hegyek lenyúgözó körvonalait bá-
multam, melyek hegyes fogakként meredeztek az ég felé. Rózsa-
színú, vörös és lila gránitsziklák tarkították a dús növényzet zöld-
jét.
Nem szállhattunk partra a saját csónakjainkkal, mivel ez meg-
226
fosztotta volna az óslakosokat pénzkereseti forrásuktól, így aztán
Teenie és Madison egy pöfögó vontatóval hajóztak ki a partra.
Engedelmesen lefutottam a köreimet és elvégeztem a torna-
gyakorlataimat, majd ebéd után lementem a tulajdonosi szalonba.
Elég erósnek éreztem magam arra, hogy bekapcsoljam a képer-
nyóket.
Még kora reggel volt New Yorkban, Heller azonban már tan-
könyveket olvasott az irodájában, de túlságosan gyorsan forgatta
a lapokat ahhoz, hogy lássam milyen könyveket olvas.
Krak grófnó lépett be az irodába, komor fekete kosztümben.
Szóke haját szoros kontyba kötötte a tarkóján. Úgy nézett ki mint
egy tanárnó, csak sokkal tanárnósebben.
– A mikrohullám-mérnökeim remek munkát végeznek –
mondta. Aztán megkerülte az íróasztalt, rátette a kezét Heller vál-
lára, majd beleolvasott a férfi könyvébe. O tudta követni; én nem.
– Ugyan már, J ettero – mondta. – Mi a csudának olvasol primitív
elektronikával foglalkozó tankönyvet?
– Úgy gondolják, hogy így múködnek a dolgok – felelte. – Ha
a vizsgán valóban helyes választ adsz a kérdésre, akkor kirúgnak.
– Vizsgán? Egyetlen egyetemi vizsgát sem kell letenned. Izzy
ezt elintézte. Meg fogod kapni az egyetemról a vizsgaeredmé-
nyeket.
– Ó, nem – mondta Heller. – Az rendben van, hogy valaki
részt vesz helyettem az órákon, vagy megírja a dolgozatokat, de
nem fogadhatok el egy diplomát úgy, hogy nem vizsgáztam érte
és nem mentem át a vizsgákon. Három nap múlva kezdódik a
vizsgaidószak. Össze kell szednem magam.
– Ó, J ettero. Te túlságosan becsületes vagy! A tudomány búz-
lik a helytelen feltételezésektól. Nap mint nap küzdök ezek ellen,
ezekkel a mikrohullám-szakemberekkel. Annyira ostobák a hi-
bák, hogy még én is észreveszem óket, pedig én keveset értek
ezekhez a dolgokhoz.
– Azt kell mondanod, amit a professzorod mond – felelte
Heller. – Kirúgnak, ha nem azt teszem. Szükségem van erre a
diplomára, máskülönben senki nem fog hinni nekem.
227
– Helló, helló – hallatszott egy másik hang. – Van itthon vala-
ki? – Bang-Bang volt az. – Gyere, Jet. Megvan az M-1-es.
Krak grófnó a fickóra nézett. Bang-Bang ott állt, fegyverrel a
kezében. – Kit akartok lelóni? – kérdezte Krak.
– Nem, nem – felelte Bang-Bang. – J ó pár jelöltünk lenne, de
most erre nincs idónk. J etnek vizsgáznia kell, mint tartalékos
tisztnek, és ehhez képest még egyszer sem volt kiképzésen. Azt
sem tudja, hogy kell forgatni a fegyvert.
– Tanítsd meg neki – mondta J et – ó meg majd megtanítja ne-
kem. Be kell fejeznem ezt a másodfokú egyenletekkel foglalkozó
ostoba tankönyvet.
Bang-Bang Krak grófnóre bámult. A fickónak leesett az álla.
– Gyerünk – szólt Heller. – Hamar meg fogja tanulni. Amúgy
is tud már egy-két fogást.
– MICSODA? – kérdezte Bang-Bang.
– Van néhány percem – mondta Krak grófnó. – Mutasd hogy
kell csinálni.
Bang-Bang rendkívül visszafogottan kifeszítette a fegyver szí-
ját, majd nekilátott a katonai fegyverfogások bemutatásának.
Fegyvert vállra, fegyvert kézbe, fegyvert szemlére, fegyverrel va-
ló tisztelgés. Bang-Bang fennhangon mondta a parancsszavakat s
közben számolt a mozdulatokhoz.
– Megvan – mondta Krak grófnó.
– Megvan? – kérdezte Bang-Bang hitetlenkedve. – De még
csak hozzá sem ért a fegyverhez!
– Miért? – kérdezte Krak grófnó. – Elég egyszerúnek túnik.
– Na ja – mondta Bang-Bang. – Így csinálják a hadseregben,
és ez tényleg elég primitív. Most megmutatom, hogy csinálják a
tengerészgyalogságnál.
Határozott csapkodásokkal végigment a fegyverfogásokon.
– Megvan – szólt Krak grófnó.
– Ugyan már, Miss. J oy. Ne akarjon rászedni. Ma még meg
sem ittam az elsó Scotchomat.
Krak grófnó kivette a kezéból a M-1-est. Közelebbról is meg-
nézte. – Egy kicsit könnyúnek túnik – mondta. Megvizsgálta a
228
mozgó alkatrészeit. Aztán megnézte a fegyver súlyeloszlását.
Hirtelen villámgyors mozdulatokkal végigcsinálta a katonai
fegyverfogásokat. Aztán szünet nélkül végigment a tengerészgya-
logsági fegyverfogásokon.
Bang-Bang csak állt, tágra nyílt szemmel.
– És most jöjjenek a valódi fegyverfogások – mondta Krak
grófnó. – Valahogy így.
Az iroda szúkössége dacára olyan fegyverforgatást mutatott
be, olyan pörgót és olyan cifrát, hogy a fegyver elmosódott a
képernyómön, kivéve azokat a pillanatokat, mikor egy-egy töre-
dék másodpercre mozdulatlanul megállt. Aztán belekezdett a flot-
tagyalogsági díszszemle fegyverfogásaiba. A forgó-pörgó fegyver
hangosan suhogott a levegóben, a fegyverre mért csapkodások
pedig akkorákat szóltak, mintha pisztolyt sütöttek volna el az iro-
dában. Aztán befejezte a bemutatót.
– J ézus Krisztus! – szólt Bang-Bang. – Soha életemben nem
láttam még ehhez foghatót senkitól, nemhogy egy ilyen gyönyörú
nótól!
– Egy Snelz nevú százados tanította neki – mondta Heller. –
Arra is megtanította, hogy hogyan kell beszökni egy hajóra és ki-
szökni onnan.
– Snelz? – kérdezte Bang-Bang.
– Igen – felelte Heller. – Flottagyalogos volt valamikor.
– Ó, akkor már értem – mondta Bang-Bang. – Miss. Joy,
megmutatná nekem, hogy csinálta ezt az utolsó gyakorlatot?
Ez az egész dolog nagyon elkedvetlenített engem. Már elfelej-
tettem, hogy Krakot korábban kiképezték fegyverhasználatra. Én
sem tudnám túlszárnyalni Snelz századost lókiképzésben. Istenek,
csak nem azt vette a fejébe, hogy vadászni fog rám? Fegyver nél-
kül is éppen elég veszedelmes ellenfél.
Cseppet sem tetszett a dolgok alakulása. Miss. Simmons ki-
esett a képból. A spóraprojekt befejezódött. Heller le fogja tenni a
vizsgáit és megkapja a diplomáját. Krak grófnó mikrohullám-
mérnököket tanított valamire, de fogalmam sem volt róla, hogy
mire.
229
Ha nem vagyok ott a pályán, hogy elgáncsoljam óket, még a
végén befutnak a célba!
Szinte éreztem, ahogy a bérgyilkos pengéje belemélyed a há-
tamba. Ez lesz a jutalmam, ha sikerrel járnak.
A rádió adó-vevót bámultam. Lázasan kívántam, bárcsak ad-
hatnék valami utasítást Rahtnak. Semmi nem jutott az eszembe,
pedig nagy szükségem lett volna rá.
Nem volt más választásom, minthogy biztonságos távolságban
maradok Törökországtól és az Egyesült Államoktól és reményke-
dem benne, hogy a kiképzésem és a zsenialitásom a felszínre hoz
valamit, amivel megállíthatom ezt a pusztító eróvel közelgó ka-
tasztrófát. Nem tétlenkedhetek sokáig. Összezúznak.
Nem is sejtettem, hogy ekkor már az a rosszindulatú földi is-
ten, az a könyörtelen eró már rátette a lábát a nyakamra, készen
arra, hogy teljes súlyával rátaposson!
5. fejezet
Teenie és Madison a rózsaszín esti derengésben értek vissza.
Vacsora közbeni fecsegésükból kivettem, hogy jártak a Maison
Bonaparte és aMusée Napoleonienben, valamint, hogy egy árva
kukkot nem tudtak meg Napóleonról, kivéve, hogy a sziget a tu-
rizmusból él, viszont a szigetlakók nem szeretik a turistákat.
– Mit árulnak el egy törvényen kívüliról a gyerekkori ruhái? –
kérdezte Madison. – Hanyatlásnak indultak a dolgok. A korzikai
egykoron a bandita szinonimája volt, de ezek a banditák ma már
éttermekkel és hotelekkel foglalkoznak. A betyárbecsület azon-
ban ma is nagyon szoros közöttük.
– Te is azt gondoltad volna, hogy rendórök vagyunk – szólt
Teenie, maga elé húzva a második adag fácánt. – Minden egyes
alkalommal, mikor Maddie megkérte a tolmácsot hogy kérdezze
meg „hol volt a fó búvóhelye ennek a nagyszerú törvényen kívü-
linek, Napóleonnak?" ezek megkukultak és csak bámultak.
Ahogy végzek a két-három adag fagylalttal, beülök a könyvtárba.
230
Elképedtem. Teenie könyvtárban? Alig tud olvasni. De tényleg
felkapta a rádióját, teljes hangeróre állította a Rádió Luxemburg
popzenéjét, berontott a könyvtárba és befúrta magát a könyvek
közé. Megbámultam ezt az ijesztóen újszerú látványt, hogy
Teenie olvasni próbált. A lába ütemesen mozgott a popzene rit-
musára, ajkát pedig fájdalmasan mozgatta, ahogy az ujját lassan
húzta a sorok mentén. Rájött, hogy A Hajótest javítása címú
könyvet olvassa.
Hamarosan a hajópincér után kiáltott, aki, miután látta, hogy
melyik könyvet nézte ki magának Teenie, lesajnáló mosollyal ki-
nyitotta az üvegesszekrényt, amit talán akkor nyitottak ki elóször
a hajó vízre bocsátása óta. Teenie aEncyclopaeida Britannica kö-
teteire bámult, majd elcsüggedve a kötetek méretétól, meghátrált.
Aztán bátorságot gyújtve mégis a könyvek elé lépett. – Melyik
betú van az N elótt és az után, Inky?
Készségesen kikerestem neki a „Napóleon" címszót. Teenie
beleizzadt az olvasásba. Kemény munka volt a számára. Kétszer
kellett szünetet tartania, mikor is fagylalttal és epres rágógumival
szerzett erót a további olvasáshoz. Izzadságcseppek jelentek meg
összeráncolt homlokán.
Végül rám nézett. – Mit jelent az hogy „számkivetett", Inky?
– Számúzött – feleltem.
– Számúzött? – kérdezte. – Aha! Megtaláltam a rejtekhelyet!
Hol van Bitts kapitány? – A hajópincér felemelte a telefonkagy-
lót.
Az ósz hajú tengerész hamarosan megjelent. – Ismét elvesztél
a ködben, Teenie? – kérdezte nevetve.
– Bittie – mondta a lány – nekem nincs ködkürtöm, és a térké-
pen sem tudok eligazodni.
A kapitány leült a lánnyal szemben az egyik szék karfájára. –
Nem értem hogy ez hogy lehetséges, Teenie kisasszony. Abból
ahogy leszidtad nekem a térképrajzolókat, még mielótt elindul-
tunk Bermudáról, arra következtettem, hogy fejból ismered a vi-
lág minden kikötójét.
Ez újdonság volt a számomra. Feltételeztem, hogy Teenie zak-
231
latja a kapitányt a hálószobájában, de nem gondoltam, hogy a tér-
képszobában is. Mióta érdeklódik Teenie a földrajz után?
– Így is van – mondta. – Ezek a (bíííp) nem említenek meg egy
kikötót. Itt az áll, hogy ezt a Napóleon nevú törvényen kívülit... –
Belenézett a kötetbe. – „Isola d' Elba"-ra számúzték.
– Isola olaszul azt jelent i, sziget – mondta Bitts.
– Ó – szólt Teenie.
Bitts most egy jókora földgömbre mutatott, mely a könyvtár
mennyezetéról lógott alá. – Ott van – mondta.
– Az meg micsoda? – kérdezte Teenie.
– Földgömb – felelte Bitts.
– Na ne (bíííp) velem – mondta Teenie. – Nem akarsz átverni
ugye? Az összes térkép, amit mutattál nekem, lapos.
– A Föld gömbölyú, Teenie – mondta Bitts. Ezt már Kolum-
busz is bebizonyította.
– Most ne beszélj másról – szólt Teenie és figyelmeztetóleg
megrázta az ujját a kapitány felé. – (Bíííp) jól tudom, hogy hol
van az ohioi Columbus. Hétéves koromban egyszer letartóztattak
ott.
Bitts jelzett a hajópincérnek, mire az a pocakos derék ember
megnyomott egy gombot. Lámpa gyulladt a hatalmas földgömb-
ben. Bitts megfogta a lány kinyújtott ujját és a színes földgömb-
felszínhez húzta. – Ez itt a Földközi-tenger. Most itt vagyunk. Ez
itt Korzika és itt van Ajaccio, ahol most horgonyzunk. Namost –
és tolni kezdte Teenie ujját a földgömbön – ha végigmegyünk a
Bonifacio-szoroson, Korzika keleti partja mentén, északi irányba,
akkor megérkezünk...
– Isola d' Elbához – mondta Teenie diadalittasan. – Ez pont
Korzika túloldalán van. Nem hiszem el! Hé, Bittie, miért nem
mondtad nekem, hogy ez az egész rajta van ezen a nagy labdán.
Ide nézz. Bermuda. Marokkó. Olaszország. Róma. Szicília. Gö-
rögország. Törökország. Az isten szerelmére Bittie. Miért hagy-
tad hogy fárasszam a szememet azokkal a lapos térképekkel, mi-
kor itt van ez az izé, ami sokkal érthetóbb. Mintha rágógumiból
fújták volna!
232
– Nem vagyok a legjobb formámban hajnali négykor – neve-
tett Bitts kapitány.
Megdöbbentem. Azután, amit velem múvelt a Bermudáról va-
ló indulás éjszakáján, még Bitts kapitányra is rászállt! Elóttem
pedig azzal a fekete képú kéjenccel hetyegett! Egyszerúen nem
csillapodik az étvágya! Elképesztó!
– Hagyd égve a labdát – mondta Teenie a hajópincérnek. – És
ezeket a szekrényeket se zárd be. Összezavartatok a lapos térké-
peitekkel és útikönyveitekkel. Kit érdekel, hogy Antone éttermé-
ben könnyen ételmérgezést kaphat az ember. Én nem ilyen fajta
tudásra vágyom. – Egészen közel hajolt a hatalmas földgömbhöz.
Aztán felkapta az enciklopédiát és kiáltozva lapozni kezdte. – Hé,
Maddie! Megtaláltam azt a (bíííp) rejtekhelyet!
– Édes egy gyerek – mondta Bitts kapitány kedvesen.
– Hát igen, Mr. Bej – szólt a hajópincér. – Igazán szerencsés
ember, hogy ilyen kedves és elbúvöló unokahúga van. Imádom a
kislányos lelkesedését. Olyan frissító.
Azt gondoltam, biztosan egy másik Teenieról beszél és nem
arról, akit én ismerek. Énnek a Teenienek a lelkesedése túl sok
bárki halandó számára.
Visszagondolva a történtekre, felfoghatatlannak tartom, hogy
minden képességem és tapasztalatom ellenére még csak nem is
kapizsgáltam, hogy mire is irányul valójában a lány lelkesedése.
Ha megsejtettem volna, talán megmenekülök. Ehelyett, mikor a
lány visszajött, engedelmesen beleegyeztem, hogy elhajózzunk
Elbára.
– Egyébként azok nem franciák – mondta Bitts kapitány. – Az
egy olasz sziget. Civilizáltak, így aztán nekem és a legénységnek
is lehetósége lesz partra szállni. A többi európai nép azt mondo-
gatta egykoron, hogy „Halál a franciákra". Most a franciák mond-
ják azt, hogy „Halál mindenkire". Ha nem bánják, most azonnal
elindulunk és elhúzunk ebból a békanyálas vízból.
6. fejezet
233
Csodálatosan nyugodt tenger fogadott minket, ahogy áthajóz-
tunk Korzika és Szardínia között a Bonifacio-szoroson.
Bitts, még mielótt átértünk volna a szoroson, a következóket
mondta. – Észre fogják venni, hogy mennyire megváltozik a ten-
ger, mikor bekerülünk Korzika takarásába és nem érnek el minket
az uralkodó nyugati szelek. – Tényleg így történt. Olasz vizeken
hajóztunk, és ez volt az elsó alkalom, hogy nyugodtságot tapasz-
taltam olyasvalamivel kapcsolatban, ami olasz.
A legnagyobb város, Portoferraio, gyönyörú hely. Piros tetejú
fehér házak emelkednek a kék vizú kikötó fölé. Teenie és
Madison elrohantak, én pedig boldogan sétáltam a szárazföldön,
és gyakoroltam az olasz tudásomat.
Az ósi etruszkok vasércet bányásztak ezen a helyen, így a te-
lepülés neve is valószínúleg innen származik. Azt hiszem az az
angol fickó, aki ide számúzte Napóleont, azért választotta ezt a
helyet, mert azt gondolta, hogy így tudja a lehetó legközelebb
küldeni a pokolhoz. Ez az elóítélet mára már a múlté, mivel a szi-
get kellemes nyaralóhellyé változott: a turizmus és Napóleon biz-
tosítja a jövedelmet a szigetlakók számára.
Európa számúzött rémének rezidenciája a város tengerparti ré-
szén áll: a Palazzina di Mulinin. Körülnéztem odabent: szép hely,
egy cseppet sem olyan mint egy börtön. A börtönról alkotott el-
képzeléseim közelebb állnak a Spietoshoz, mint ehhez a palotá-
hoz. Nem csoda, hogy Napóleon megszökött innen! Nem hasz-
náltak elektromos ketreceket.
Teenie és Madison már jártak a palotában. Mikor felólük kér-
dezósködtem, az egyik ór így szólt, – Ah, la bellina fanciulletta
Americana! L'innocente. – Azt gondoltam, hogy a fickónak el-
ment az esze. „Szép kis amerikai lány"-nak, valamint ártatlannak
nevezte Teeniet. Két füves cigarettát tartott a kezében, amit min-
den bizonnyal borravaló gyanánt kapott Teenie-tól. Nem gyóztem
ámuldozni azon, hogy az emberek mennyire nem látnak keresztül
ennek a kis (bíííp) a szitáján.
Teenie és Madison elmentek Napóleon nyári rezidenciájához,
a Villa San Martinoba, a várostól négy mérföldnyire délnyugatra,
234
ahol Napóleonnal kapcsolatos múalkotásokból és festményekból
rendeztek kiállítást. Micsoda egy számúzött! Palota meg nyári re-
zidencia! A fickó minden bizonnyal komplett elmebeteg lehetett,
hogy meg akart szökni innen. A Spietost kellett volna kipróbál-
nia!
A nyári rezidencia túl messze volt ahhoz, hogy elgyalogoljak
odáig, és nem szerettem volna egy vagyont költeni taxira, így az-
tán a városban sétálgattam és eszpresszókávét iszogattam. Milyen
megnyugtató volt ott ülni a járdára kitett asztalka mellett, a kora
májusi napsütésben, messze a Hellerek, Krakok, Hisstek és Buryk
világától.
– Hello, Inkswitch.
Tudtam, hogy nem kellett volna hasist szívnom elózó éjszaka.
Nyilván visszatért a szer hallucinogén hatása, gondoltam. Meges-
küdtem volna, hogy Bury hangját hallottam.
– Nem bánja ha leülök ide maga mellé?
Bury hangja VOLT az.
Megkockáztattam hogy felnézzek, hogy lássam, társul-e lát-
vány a hallucinációhoz. Ott volt mellényben, öltönyben, csapott
karimájú kalapban, és épp' egy széket húzott maga alá.
Rám nézett. – Hogy mennek a dolgok? – kérdezte.
– Maga meg mit keres itt? – kérdeztem. Gondoltam talán meg-
szúnik a hallucináció.
– Ó, én csak rejtekhelyet keresek Hatchetheimer fegyverei
számára. Azt forgatja a fejében, hogy felrobbantja a Vatikánt, ah-
hoz viszont utánpótlásra lesz szüksége. Szárnyas hajóval jöttem.
– A kikötó felé intett.
Próbára tettem magam. Könnyen hallucinálhatom Buryt, de
olyan jármúvet nem tudok hallucinálni, amilyet még sosem lát-
tam. A nyakamat nyújtogattam. Igen, ott imbolygott egy furcsa
alakú hajó a kikötóben: úgy nézett ki, mint egy repülógéptörzs
szárnyak nélkül. Octopus Olaj felirat virított az oldalán.
– Szóval hogy van mindig? – kérdezte Bury.
– Ó, nagyszerúen, nagyszerúen – feleltem megpróbálva kiver-
gódni a hallucinációból.
235
– A fickót, aki azzal az üzemanyag-dologgal fenyeget, elintéz-
te? – kérdezte Bury.
– Ó, igen! – feleltem. – Teljesen.
– Nagyon szép a jachtja – mondta Bury a lehorgonyzott,
arannyal díszített fehér hajó felé pislogva. Egy konferencia al-
kalmával láttam utoljára aGolden Sunsetet. A Morganek vendé-
geként jártam a hajó fedélzetén. Hogy van Madison?
– Ó, jól van, nagyon jól – feleltem. – Soha nem volt jobban.
Amerre csak járunk, rontja az emberek jó hírét. Kellemes ember.
– És maga elintézte az üzemanyagos fickót? – kérdezte Bury.
Alighanem belém akart kötni.
– Teljesen – feleltem. – Összeroppantottam, széttéptem és fel-
daraboltam. Arra is képtelen hogy a kisujját megmozdítsa.
– Értem – mondta Bury. Felállt. – Nos, szólít a kötelesség. Az
idó, a dagály és a bírósági napirend senkit nem vár meg.
Megbökte csapott karimájú kalapja szélét, rám nézett, majd el-
indult a szárnyas hajó irányába. A hajó motorjai pillanatok alatt
múködésbe léptek. A hajó elaraszolt a kikötó mellett, majd fehér
vízpermetbe burkolózva hirtelen nekilódult. A siklótalpai kiemel-
ték a vízból, majd száz mérföld per órás sebességgel kisiklott az
öbölból.
A hajó motorjainak dübörgése lassan elhalt, a város pedig
visszazuhant az álmos hétköznapba.
Ott ültem kavargó aggyal, s a rég kihúlt eszpresszókávéval.
Képtelen voltam rájönni. Bury vajon tudta hogy itt vagyok, vagy
véletlenül futottunk össze? Lehet, hogy a kikötó-
parancsnokságon igazították útba – az olaszok túl sokat beszél-
nek. Nem volt túl sok külföldi a városban, a nyaralószezon még
nagyon az elején járt.
Marseilles! Úgy mutatkoztam be az ottani kikötóparancsnok-
nak, mint Rockecenter Családi Kém. Elfecseghette, hogy ott jár-
tam aGolden Sunsettel!
A forró napsütés jeges szellóvé változott. Csak ekkor döbben-
tem rá, hogy szörnyú dolgot hazudtam Burynek. Szó sem volt ar-
ról, hogy megszabadultunk volna az új üzemanyag-jelentette fe-
236
nyegetéstól, sót Heller nagyobb veszedelmet jelentett, mint addig
bármikor!
(Bíííp) meg ez a Heller! Állandóan bajba sodor. Szándékosan
és elóre megfontolt módon!
Többé már nemcsak a kötelességtudat diktálta a számomra
hogy meg kell szabadulnom Hellertól. Az univerzum túl szúknek
bizonyult kettónk számára.
Azzal nyugtattam magam, hogy Bury nem fogja megtudni,
hogy Heller szabad mint a madár, és készen áll arra, hogy gonosz
tervével tönkretegye a bolygót. Bury valószínúleg azt gondolja,
hogy Madison és én csak a jól megérdemelt pihenésünket...
Aztán rájöttem. Ha kérdóre vonnak minket, majd azt mondjuk,
hogy éppen új megoldásokat keresünk arra, hogy megállítsuk
Hellert, ha esetleg újból felütné azt a randa fejét.
Igen, ez jó lesz. Majd azt mondjuk, hogy miközben elkönyvel-
tük magunkban, hogy a legjobb tudomásunk szerint kicsináltuk a
fickót, rá kellett döbbennünk, hogy képes lábra állni és ha ez így
van, biztosan van még fegyver a tarsolyában.
Azt kívántam, bárcsak eszembe jutott volna ez, miközben egy
asztalnál ültem Buryvel. Csakhogy akkor túlságosan zavart vol-
tam. Senki nem képes józanul gondolkodni, miközben a szíve öt
lábnyira a feje fölött kalapál.
Esetleg küldhetnék Burynek egy rádióüzenetet, és abban azt
mondhatnám, hogy, „Hitünk és legjobb tudomásunk szerint az
üzemanyagos fickó kikerült a képból, de oly' erós a kötelességtu-
datunk, hogy szorgalmasan kutatjuk a további lehetóségét, hogy
hogyan feketíthetjük be még jobban a nevét és hogyan akadá-
lyozhatjuk még inkább a haladását..."
Nem, ezt Bury félreértené. Ebben a helyzetben a következóket
kell tenni: (a) adatokat találni, melyek segítenek abban, hogy bú-
nözónek állítsuk be Hellert és (b) kitalálni, kitalálni, kitalálni,
hogy hogyan dobhatnánk egy idózített bombát Heller ügyködése-
inek középpontjába. Aztán ha egy Buryvel kapcsolatos beszélge-
tés során szóba kerül az ügy, képesnek kell lenni nyájasan ezt
mondani, „Ó, nincs oka aggodalomra: az ügy a kezünkben van."
237
Igen, ez a legjobb terv.
Már sokkal jobban éreztem magam. Néhány nyugtalanító két-
séget a tudatom legmélyére számúztem és visszatértem a hajóra.
Még jobban megkönnyebbültem, mikor, egy pillantást vetve a
képernyóre, láttam hogy Heller a vizsgákra való felkészülésével
bajlódik: a hadsereg G-2-es tankönyvét, „A hírszerzó tiszt pszi-
chológiai hadviselése" címút forgatta. Krak grófnó éppen vásá-
rolni volt – Balmor a komornyik társaságában. Minden bizonnyal
diplomaajándékot keresett Hellernek. Kevés sikerrel válogatott a
felkínált holmik között, melyeket „primitív mútárgyak"-nak tar-
tott. A vásárlókörút nem jelentett számomra fenyegetést.
Teenie és Madison vacsoraidóben értek vissza a fedélzetre. A
sétától alaposan megéheztek, megdöbbentó tempóban pusztították
a philadelphiai módra elkészített sült pulykát, de ez nem gátolta
meg óket abban, hogy megosszák velem az élményeiket.
– Végül is – mondta Madison – Napóleon nem jutott túl mesz-
szire. Elbáról, ahova számúzték, át lehet látni Korzikára, ahol
született. Jó pár millió embert meggyilkolt és csak ilyen kis távol-
ságra jutott.
– Nem is volt igazi törvényen kívüli – mondta Teenie tudálé-
kosan, pulykahússal teli szájjal. – Nem is akasztották fel.
– Igazán nem értem, hogy mitól lett ó francia nemzeti hós –
mondta Madison. – Nem is volt francia. Toszkán volt, Itáliai. De
van valami, amit mindenképpen a javára kell írni. Az biztos, hogy
nagyon értett a PR-hez. Francia tábornoki egyenruhát viselt, de
tulajdonképpen idegenként, belülról támadta Franciaországot,
több millió franciát legyilkolt, majd a császárukká tették. Ez az
akció elég magasra emeli Napóleont a PR-ranglistán. Micsoda
egy zseni, aki ilyesmire képes. Tényleg örülök, hogy eljöttünk
ide. Rengeteg apróságot tudtam meg arról, hogy mire buknak az
emberek.
Teenie megkapta a banánturmixát, és nekiesett. – Szóval úgy
gondolod, Maddie, hogy sikeres volt ez a kirándulás? Rendben.
Akkor add ide a listádat a törvényen kívüliekról és azonnal mun-
kához látok a kutatócsoportommal.
238
Azt gondoltam, jobban teszem, ha én magam veszem kézbe a
dolgot. Ez jól fog jönni, ha legközelebb találkozom Buryvel. –
Segítek – mondtam.
– Persze hogy segítesz – mondta Teenie. – Tulajdonképpen te
vagy a kutatócsoport. Ki az ördög ismer rajtad kívül olyan szava-
kat, mint „számkiúzetett"?
7. fejezet
A következó személy, akit Teenie kiválasztott, Spartacus volt.
A római gladiátor rabszolgafelkelés vezetójeként vált ismertté és
csak egy hajszálon múlott, hogy a lázadás nem roppantotta össze
az egész birodalmat. Teenie úgy ítélte meg, hogy nincsen elegen-
dó információ Spartacusról az enciklopédiában így el kellene
mennünk Rómába. A felkelés leverése után állítólag hatezer élet-
ben maradt rabszolgát feszítettek keresztre, végig az Appius út
mentén.
Teenie hívatta a kapitányt. – Bittie – mondta – mit szólnál, ha
végighajóznánk az Appius út mentén, hogy meg tudjuk nézni a
keresztre feszített rabszolgákat.
Bitts kapitány elmosolyodott. – Az Appius út egy szekérút
volt. Ha Rómába szeretne menni, akkor a város kikötójében,
Civittavecchiában kell kikötnünk, ami itt van a part mentén. Ró-
ma nincs annyira közel a kikötóhöz, de van villamosjárat, meg
ilyesmi.
– Nem adja meg Spartacus címét – mondta Teenie. – De talán
ez a fickó, Crassus, aki legyózte ót, még itt van a környéken. Van
Rómában adatnyilvántartó, ahol...
– Teenie – mondtam – itt az áll, hogy Spartacus idószámítá-
sunk elótt 71-ben meghalt. Vagyis kétezer évvel ezelótt. Még an-
nál is régebben. Azonkívül Crassust is csak egyszer említik.
Teenie, ez ókori történelem.
– Ó, hogy (bíííp) meg – mondta Teenie. – Ahogy összevissza
költözgetnek az emberek, hát isten bizony senkit nem lehet meg-
239
találni. Egyszer kerestem az egyik nénikémet Chicagóban. (Bíííp)
meg, ha nem költözött el legalább ötször, akkor egyszer sem.
Egyáltalán nem tudtam volna lelájmolni, ha nem olvasom vélet-
lenül az újságban, hogy börtönbe zárták.
Teenie a földgömbre nézett, végighúzta rajta az ujját, majd így
szólt. – Rendben. Elmegyünk Civittavecchiába és onnan tovább-
megyünk Rómába.
– Hajnalra ott leszünk – mondta Bitts. – Olaszország itt van az
orrunk elótt, úgyhogy nem kell mást tennünk, mint felhúzni a
horgonyt és odahajózni. Aludjanak jól, pihenjék ki magukat. Ha
meglátják a római forgalmat, szükségük lesz a jó idegekre!
Hát én nem aludtam valami jól azon az éjszakán. Bárki azt
gondolta volna, hogy az egész napos sétafikálás kifárasztotta vol-
na Teeniet. De két hasiscukorka és néhány más dolog után ismét
csak vihogtam és eszetlenkedtem, míg el nem múlt éjfél.
Mikor felébredtem, láttam, hogy Bitts kapitány, ígéretéhez hí-
ven már kikötötte a hajót Civittavecchia egyik dokkjában. Korán
volt még. A hajópincér még lefekvés elótt kinyitotta a hálókabi-
nom egyik kerek ablakát. A lárma ébresztett fel. Kinéztem. Kikö-
tói forgatag tárult a szemem elé, hajódaruk és kémények erdeje,
valamint egy gózmozdony, amely nem messze állt meg a hajónk-
tól, és épp akkor fütyült egy olyan éleset, hogy majdnem besza-
kadt a dobhártyám. Az olaszok szorgalmas emberek, különösen
akkor, ha a munkájuk zajjal jár.
Éppen vissza akartam húzni a fejemet az ablakból, mikor meg-
akadt a szemem valami színesen. Teenie volt az bordó sportnad-
rágban és bikinifelsóben. Egy házaló árus útikönyveit nézegette.
Teenie szemlátomást vitába keveredett az árussal, aki lottószel-
vényeket akart eladni neki.
Már tényleg be akartam húzódni az ablakból, mikor észrevet-
tem egy árnyékban álló figurát Teenie mögött. Az árnyékfoltból
kinyúlt egy kéz és megragadta a lány karját.
A fekete képú férfi!
O volt az, szokásos mellényes öltönyében!
A férfi a hajó felé pillantott, majd berántotta Teeniet a bódé
240
mögötti félhomályba. Mintha vitatkoztak volna. A férfi egészen
közel hajolt Teeniehez, az arcuk majdnem összeért és miközben
beszélt, rosszallóan csóválta a fejét.
Aztán Teenie is mondott valamit.
A férfi Teeniere nézett. Aztán valami nagyon meglepó dolgot
múvelt! Letérdelt és mint aki könyörög, a feje fölé emelte a kezét.
Teenie tovább rázta a fejét. Aztán figyelmeztetóleg megrázta
az ujját. A férfi csüggedten lehorgasztotta a fejét és a földet bá-
multa.
Teenie tovább beszélt. Aztán el akart menni.
A fekete pofájú férfi elkapta a lány csuklóját. Teenie megállt.
Mondott valamit.
A férfi ismét lehorgasztotta a fejét, majd lassan bólintott.
Teenie visszasétált a hajóra. A fekete képú férfi felállt és a
lány után bámult. Aztán leporolta a térdét.
Teenie odakiáltott valamit a kikötói órnek, aki visszakiabált
valamit a fedélzetre. Aztán megjelent az egyik tengerészünk és
Teenie annak is odakiáltott valamit.
A lány megfordult és visszament a fekete képú férfihez, majd
mindketten elhagyták a dokkot és eltúntek a szemem elól.
Reggelinél meglepódve találkoztam Madisonnal. Azt gondol-
tam, hogy már elindult Róma felé. Ezt mondtam is neki.
– Ó, Teenie már elment – mondta Madison. – Azt az üzenetet
hagyta, hogy egy-két napig távol lesz. Egyébként sem hiszem
hogy túl sok mindent talál Spartacusról Rómában. Innen délre
Lucaniában gyózték le, mikor megpróbált átkelni Szicíliába. Kü-
lönben is össze kell gyújtenem a Napóleonnal kapcsolatos jegyze-
teimet. Micsoda férfi. Olyan alapos munkát végzett, hogy Fran-
ciaország azóta sem heverte ki. És csak egy külföldi kis tökmag
volt. Micsoda PR-diadal!
Két napig nyomát sem láttuk Teenie-nek. Egy kisteherautóval
tért vissza, tele csillogó-villogó utazóládákkal és csomagokkal.
Ezüsttel kivert vadászöltözékben és tollas kalapban csattogott fel
a hajófeljárón.
A fedélzeten álltam, így belém botlott. – Mit szólsz az ezüst
241
csizmáimhoz? – kérdezte félrefordítva az egyik lábát, hogy job-
ban lássam a csizmát. – Hát nem a legórületesebbek?
– Teenie, mi az ördög ez a rengeteg bórönd és csomag?
– Ó, azok? – mondta lepillantva a csomagokra, melyeket a le-
génység épp akkor hordott fel a fedélzetre. – A legtöbbje üres.
Nem volt semmim, amibe a holmimat rakhattam volna. Néhány
azért tele van. Emiatt késtem egy kicsit: annak a (bíííp)
modistének. egyetlen modellje sem volt az én méretemben, így
ott kellett ácsorognom, amíg méregettek meg méregettek, aztán
próbálgatták meg túzögették. Minden szegést szélesre csinált,
mondván, hogy még nóhetek. Lehet hogy tényleg növök még.
Ember, milyen jó kaják vannak azokban a luxushotelekben! Azt
gondoltam, hogy a digók állandóan csak spagettit zabálnak, de én
egy szál spagettit sem láttam! A legjobb kaja, amit csak el tudsz
képzelni. Nem késtem le a vacsoráról? Meghalok éhen! – Már
rohant is. Aztán megtorpant. – Azok a fekete táskák a tieid. Ne-
ked sincsen semmilyen bóröndöd. – Ezzel elrohant.
Teenie fekete selyemruhában jelent meg a vacsoránál. A ruha-
költeményt nyilvánvalóan Róma egyik legkiválóbb divatházában
kreálták. A hatást némileg lerontotta a Teenie hajában virító haj-
gumi.
– Mi a helyzet Spartacusszal? – kérdezte Madison.
– Kivel? J a igen Spartacus – mondta Teenie. – Úgy néz ki, el
kell mennünk Nápolyba, hogy kiderítsük.
Így aztán szóltam a kapitánynak, hogy irány Nápoly, de
Teenie-nek mintha máshol járt volna az esze. Egy teljesen átlát-
szó, tengerzöld hálóköntösben jelent meg a kabinomban, letett
egy új lemezjátszót a szónyeg közepére és leült elé.
– Ez a legklasszabb lemezjátszó, Inky. – Elemról múködik.
Függólegesen, vagy akár fejjel lefelé is lejátssza a lemezt egy lé-
zersugárral. Itt aztán nem tud kicsúszni a tú a barázdából. És most
már nem fogom megkarcolni a lemezeimet lejátszás közben.
Teenie elhelyezte a két levehetó hangszórót. – Van egy-két új
lemezem is. Mindjárt meghallod!
Teljes hangeróre állította a lemezjátszót. A dobok pufogtak. A
242
gitárok jajveszékeltek. A basszus dummogott. Egy tenorhang és
egy kórus énekelt:
Becserkészlek, letámadlak
elharapom a tarkódat.
A karmaim közt találod majd magad!
Nézd meg ezeket a karmokat, karmokat, karmokat!
Je, je a csapda készen áll
dugd csak bele a lábad, lábad, lábad
Dugd csak bele a nyakad, nyakad, nyakad!
Dugd csak bele, dugd csak bele
a meztelen nyakad, nyakad, nyakad!
Bújjál bele egészen! Egészen! Egészen!
Elfoglak kapni, fel foglak falni!
Becserkészlek, megtámadlak
Tééééééged!
VIGYÁZZ!
A nóta utolsó soraitól majdnem kiugrottam a bórömból.
– Hát nem dögös? – kérdezte Teenie álmodozó tekintettel.
– Szörnyú – feleltem. – Még csak nem is rímel.
– De hát az érzelmek – mondta Teenie. – Egyszerúen imádom
az érzelmes dalokat. Itt van egy pipa, neked tömtem. Szippants
egyet.
Szippantottam.
A következó pillanatban a szoba élénk rózsaszínú örvénnyé
változott. Tetótól-talpig végigbizsergett a testem, de még össze-
gyújtöttem maradék józanságomat, hogy megkérdezzem. – Mi
van a pipában?
– Hasisolaj – felelte Teenie. – Totális repülés. A legjobb cucc
Rómában. Ötven (bíííp) dolcsit kérnek grammjáért. Vettem egy
egész üveggel!
A tengerzöld hálóköntös a padlóra hullott. Annyi eszem még
volt, hogy tudjam, mi fog történni. De csak vihogni tudtam.
És ami a legrettenetesebb, a zene kezdett tetszeni, különösen,
243
mikor azt üvöltötték, hogy „VIGYÁZZ!" Ó,
istenek, bárcsak vigyáztam volna!
8. fejezet
Nápolyban, ahol ismét belecsöppentünk a hajódaruk erdejébe,
valamint a daruk alatt vadállatokként rohangáló vontatók és moz-
donyok forgatagába, nyomát sem találtuk Spartacusnak. Teenie
azonban nyomára akadt egy Garibaldi nevú illetónek, aki renge-
teget küzdött azért, hogy Olaszország lerázza magáról a hosszú
ideig tartó osztrák befolyást, és aki aztán golyót kapott a fárado-
zásaiért. Így aztán ellátogattunk oda, ahol ez a Garibaldi egyszer
partra szállt – Palermóba, Szicíliába.
Ha az ember partra száll Palermóban, akkor olyan szigetre jut,
amely tele van banditákkal és búnözókkel, akikkel még az olasz
kormány sem tud megbirkózni. Szicília a maffia bölcsóje.
Madison, Teenie és jómagam egy bérelt autóval bejártuk ezt a
meglehetósen nagy szigetet. E terméketlen és barátságtalan vidék
láttán bárki megértheti, hogy miért terem ez a sziget ennyi bér-
gyilkost. Azt mondják, hogy kalózok népesítették be a szigetet és
ez egyáltalán nem meglepó. Még a sziget keleti végébe is elláto-
gattunk, ahol az Etna túzhányó füstölög az ég felé. A név maga
azt jelenti „égek". A vulkánkitörések és a kioltott életek alapján
azt gondolom, a helyiek találó nevet adtak a hegynek.
A gondolattól, hogy a hegy lábánál fekvó városból, Cataniából
huszonegy mérföldet autózunk felfelé a hegytetóre, igencsak el-
szédültem. Teenie-nek jó pár megjegyzést kellett tennie ahhoz,
hogy „ne legyek ünneprontó" és én is velük tartsak.
Teenie odafent nagyon izgatottá vált. Az ég szikrázóan tiszta
volt, Teenie pedig ott állt az élénk, kissé füstszagú szélben, ami a
copfját cibálta, és Madison, valamint egy térkép segítségével
északkelet felé megkereste az olasz szárazföldet, déli irányban
meglátta Máltát, valamint délnyugat felé megtalálta azt a halvány
derengést a látóhatáron, ami nem más volt mint Tunézia. Hiába
244
kereste Korzikát a horizonton, nem találta. Kelet felé fordult és
kimeresztette a szemét, hátha meglátja Görögországot. Aztán táv-
csövet formált a kezéból, a szeme elé emelte, és hunyorogva ku-
tatott Törökország után. De persze hiába voltunk ezer láb maga-
san, ezek az országok a látóhatár alatt maradtak, mivel Görögor-
szág több mint háromszáz, Törökország pedig hatszáz mérföldre
volt tólünk.
– A (bíííp) nénikéjét – mondta Teenie. – Az öreg Bittie még-
sem hazudott. A földtényleg gömbölyú.
Egész úton, ahogy lefelé autóztunk a lávafolyamok, bükkfaer-
dók és szólólugasok mentén, vissza Cataniába, Teenie egyfolytá-
ban ezen álmélkodott. – Miért nem esünk le? – kérdezte. – Mi van
ha megcsúszunk vagy valami? Hogyhogy nem ömlik ki a víz az
óceánokból?
Madison néhány narancs segítségével, melyeket útközben
szedtünk, megpróbálta elmagyarázni neki a gravitációt. Teenie a
kezébe fogta a narancsokat. Még a sofórt is megkérte, hogy álljon
meg az autóval. De a narancsok nem vonzották egymást úgy,
ahogy azt Madison állította. Teenie azt gondolta, hogy Madison
hazudik.
Negyven mérföldet autóztunk vissza Palermóba, vacsoraidó-
ben értünk vissza a fedélzetre, de ha bárki azt gondolná, hogy a
kirándulás kimerítette Teeniet, az téved. Elmagyarázta nekem,
hogy a hasisolaj mindenféle betegségre jó. Ennél többre nem em-
lékszem.
Másnap, reggeli közben, ahogy Teenie a térképet nézegette,
szerencsétlen módon ráakadt egy tólünk délre fekvó városra,
Corleonéra. – Hé – mondta – nincs olyan hogy Corleone-banda?
Láthatóan összerezzentem.
Madison biztosította róla, hogy tényleg létezik egy Corleone-
banda. Az ó kezükben vannak a szakszervezetek, a hajótársasá-
gok, valamint minden amerikai kikötó, ók ellenórzik a szerencse-
játékokat és a prostitúciót. Ha ez mind nem az ó kezükben lenne,
Faustino „a hurok" Narcotici, Capo di Tutti Capi boldog ember
lenne. A Corleonék alaposan keresztbe tesznek a drogkereskede-
245
lemnek.
– Prostitúció? – kérdezte Teenie. – Nem tudtam, hogy létezik
kurvaszakszervezet. Hé Inky, hogy illik ez bele a te fehér rab-
szolga-bizniszedbe?
– A Corleonékat – mondtam határozottan – nagyon messze ke-
rüld el.
– Hé – mondta a lány – ez izgalmasan hangzik. Talán jobban
tennénk, ha elhúznánk innen a csíkot, míg a fejünkön van a skal-
punk. Hol a listád, Maddie? Fel kéne pörgetni egy kicsit a dolgo-
kat.
Fogta a listát és azonnal bevonult vele a hajó könyvtárába. A
sportfelelós nem hitt nekem, mikor azt mondtam, hogy elózó éj-
szaka egyetlen szál füvet sem szívtam, és úgy megdolgoztatott,
hogy az izmaim majd szétszakadtak.
Minden reggeli figyelmeztetés és sürgetés ellenére, miután ki-
vánszorogtam a tornateremból, hogy megebédeljek, még mindig
Palermóban voltunk, és nyomát sem láttuk Teenie-nek.
– Kilenc óra körül kiment a partra – mondta a hajópincér. –
Feltett egy lencse nélküli csontkeretes szemüveget és azt mondta,
hogy bemegy a palermói egyetemre. A vólegénye is vele ment.
A délutánt semmittevéssel töltöttem. Még mindig a kikötóben
álltunk. Nem volt kedvem kimenni a partra: a Corleonék emlege-
tése egy kissé idegessé tett.
A képernyókre néztem. Heller szorgosan vizsgázott az Állami
Egyetemen. Kajánul azt gondoltam, ha Teenie most ilyen hirtelen
érdeklódni kezdett az egyetemek után, talán rá tudnám ugrasztani
Hellerre. Vágyakozva piszkálgattam a rádió adó-vevót. Képtelen
voltam kitalálni, hogyan küldjem vissza Teenie-t New Yorkba
úgy, hogy engem mégsem kapjanak el kiskorú megerószakolása
miatt.
Krak grófnó, akit Balmor és Bang-Bang is elkísért vásárolni,
még mindig diplomaajándékot keresett. Krak bement egy üzletbe,
a figyelmem pedig egy kissé alábbhagyott. Aztán hirtelen azon
vettem észre magam, hogy egy marék, puskába való lövedéket
bámulok!
246
– Igen, asszonyom – hallatszott az eladó hangja. Ezek Holland
& Holland-féle 375-ös Magnum töltények.
– Ezek egy elefántot is leterítenek – mondta Bang-Bang. – Egy
lövés, egy döglött elefánt.
– Én más prédára gondoltam – mondta Krak grófnó.
Mindaz a letargia, ami addig összegyúlt bennem, hirtelen féle-
lemmé dermedt az ereimben.
Azok a csillogó rézhüvelyek halálos lövedékeikkel egyetlen
üzenetet tartogattak a számomra.
BUMM! BUMM!
Majdnem felsikítottam. Aztán rájöttem, hogy kopogást hallot-
tam az ajtó felól. Magamhoz tértem a rettenetból.
Túlságosan megkönnyebbült voltam ahhoz, hogy lehalkítsam a
készülékeket és egy takarót dobjak rájuk.
– Teenie kisasszony visszajött – hallottam a hajópincér hang-
ját. Azt hiszem szüksége lesz az ön segítségére.
Azonnal indultam. Örültem, hogy otthagyhatom azokat az át-
kozott képernyóket.
Teenie és Madison a könyvtárban voltak. Teenie félrecsúszott,
lencse nélküli szemüvegben egy könyvoszlopra mutatott, melyet
a teljesen kifulladt Madison cipelt utána.
– Azok a (bíííp) professzorok – mondta Teenie – teljesen el
vannak ájulva maguktól, közben a nagy részük még angolul sem
tud. Egy könyvesboltban kellett megvennünk ezeket a könyveket.
J ó sok kép van bennük, de már félúton voltunk vissza a hajóra,
mikor észrevettem, hogy az összes könyv olaszul van! Úgyhogy
most te jössz, Inky. Te vagy itt az egyetlen, aki érti ezeket a spa-
gettiket. Kezdj el fordítani. – Ezzel lerogyott egy székre és szür-
csölni kezdte a fagylaltot, amit a hajópincér hozott neki. – Hú! –
mondta. – Ez jól kimossa a katakombákat a torkomból.
– Útban az egyetem felé megálltunk a katakombáknál – mond-
ta Madison. – Van ott egy néhai amerikai konzul, aki még ismerte
Garibaldit.
– Hullák, hullák, hullák – mondta Teenie. – J esszusom, kam-
pók vannak a falon s arra vannak felakasztva a hullák! Hideg és
247
hátborzongató. Hullák bámulnak az emberre mindenfelól azzal az
élettelen tekintetükkel.
Megborzongtam.
– Na gyerünk azzal a fordítással, tudományos csapat – mondta
Teenie. – Tekerd fel ezt a spagettit, aztán add eló úgy, mintha
Brooklynban lennénk.
A legfelsó kötet a Corleone család történetével foglalkozott!
Félénken kinyitottam a könyvet és „Jámbor J oe" fényképével ta-
láltam magam szemben. Silva emléke! Igen, a kép alatt ott állt
„J ámbor J oe" meggyilkolásának dátuma! Hoppá! Még Silváról is
volt egy fénykép.
Gyorsan félretettem a könyvet. A kezembe vettem a követke-
zót. Feltúnó borító, rajta egy sisakot viseló férfi mellszobra.
– Ez a könyv érdekel minket igazándiból – mondta Teenie. –
Nagy Sándor.
– Igazi törvényen kívüli – mondta Madison. – Az anyja,
Olympia, megmérgezte az apát, így aztán a fiú maga alá gyúrte az
egész akkor ismert világot. Ez pszichoanalitikai probléma, de en-
nek ellenére minden idók egyik legnagyobb törvényen kívülije
volt. Valójában egy macedón barbár, de mégis keresztül tudta
vinni ezt az egészet.
– De hát ismered a történetet – mondtam.
– Nem, nem – felelte Teenie. – Még egyáltalán nem ástuk bele
magunkat a magánéletébe. Elképzelésünk sincs róla hogyan tu-
dott ilyen jó PR-munkát végezni, mikor valójában csak egy bun-
kó volt. És órült. De azért jól csinálta. Meg kell tudnunk még né-
hány részletet, aztán akkor húzhatunk Macedóniába.
– Álljon meg a menet – mondtam. – Macedónia rettenetesen
közel van Törökországhoz. Ha a törököknek sikerül nyakon csíp-
niük engem, kebabot csinálnak belólem.
– Ezért kell a végére járnunk a könyveknek – mondta Teenie.
– Miután végzünk Nagy Sándorral, megnézzük „Kínai" Gordont.
– Kínában? – kérdeztem.
– Nem, nem, Inky. J esszusom, milyen tájékozatlan vagy. „Kí-
nai" Gordon kormányzó volt Egyiptomban. Láthatod ott a föld-
248
gömbön, hogy Törökország érintése nélkül is át lehet menni Ma-
cedóniából Egyiptomba. Már elóre örülök, hogy tevegelni fogok
a piramisok körül. Úgyhogy rágd végig magad a Nagy Sándorról
szóló könyvön, hogy indulhassunk végre. Egyébként is egy durva
külsejú, maffiózó kinézetú alak érdeklódött utánad a kikötóben,
mi pedig nem szeretnénk ha a katakombákban kötnél ki, ahol ha-
lott tekintetek bámulnának rád az idók végezetéig.
Ahogy megjött a révkalauz és a vontató, már indultunk is.
Azon az estén, ahogy a messinai szoros felé hajóztunk, amely
elválasztja egymástól Szicíliát és Olaszországot, nem vártam
meg, hogy meglássam az örvényeket, melyek majdnem elnyelték
Odüsszeuszt. A hálókabinomba mentem, ahol a lemezjátszó már
teljes hangeróvel bömbölt.
Teenie megosztott velem egy jointot. Az egyik új lemezének
lüktetésére imbolygott, közben pedig vihogott. Így szólt az egy-
szerú ritmusú dal:
Gyerünk haza!
Be az ágyba.
Gyerünk haza!
Be az ágyba. Ne
várjak hiába.
Gyerünk haza!
Be az ágyba. Ne
várjak hiába. Ó,
fiú!
Lépj a gázra! Ne
várjak hiába. Ó,
fiú! Lépj a
gázra.
Ostoba (bíííp) módjára azt gondoltam, hogy Teenie azért vi-
hog, mert teleszívta magát fúvel!
249
ÖTVENNYOLCADIK RÉSZ
1. fejezet
A gyanúsan nyugodt tengeren kényelmes tempóban hajóztam
a végzetem felé.
A sors néha úgy viselkedik, mint egy ráérós hóhér: felkíséri az
áldozatot az emelvényre, eligazgatja az elítélt nyakát, múvész
módjára kiélesíti a bárdját és elküldi a segédjét egy pofa sörért,
hogy még jobban élvezze a jelenetet, még mielótt suhogva lesújt
a bárdjával, mely örökre megszünteti a kívánatos kapcsolatot test
és fej között.
Nem kétséges, hogy a jelenet díszlete gyönyörú volt. Megke-
rültük Görögország déli csücskét, áthajóztunk a Cikládok között,
be a legendás Égei-tengerre. A húsító késó tavaszi szelló hullá-
mokat hajtott maga elótt az azúrkék vízen, miközben a fehér pa-
mutgombolyag-felhók méltóságteljesen vonultak a dalokban és
történetekben megörökített szigetek fölött. A fehér jacht lágy taj-
tékot húzott maga után, ez azonban végzetes nyom volt az éle-
temben.
Keletre tólünk ott volt Törökország, de több mint száz mérföld
választott el minket a szárazföldtól, így nem látszott, és szeren-
csétlen módon én sem foglalkoztam vele. Az utunk két kontinens,
Európa és Ázsia találkozása mentén futott. Mivel éjszakánként
alaposan teleszívtam magam marihuánával, nappal pedig test-
edzéssel gyötörtek, cseppet sem töródtem Ázsiával – mintha egy
másik bolygón lett volna – pedig katasztrófa várt rám odaát.
Négy napot emésztett fel az utazás, négy napot, melyek úgy
folytak el észrevétlenül, mint sebesültból az éltetó vér. A jacht
250
alacsony sebesség mellett még akkor sem imbolygott, ha a tenger
egyébként hullámzott, Bitts kapitányt pedig nem kellett rábeszél-
ni arra, hogy a pilótaülésben ülve és sört iszogatva, a tisztjeivel
együtt mesedélutánokat rendezzen az Arany Gyapjúról, vagy ép-
pen saját élményeikról, melyek ivászatokról és lányokról szóltak,
és azokról a szigetekról származtak, melyek mellett elhajóztunk.
Teenie nagyon tanulságosnak találhatta ezeket a történeteket, mi-
vel naponta kétszer-háromszor felment a hajóhídra hogy a mesé-
ket hallgassa.
A saját kötelességemnek is eleget tettem. Mindennap leellen-
óriztem Hellert és Krakot. Hét óra volt az idóeltolódás köztünk,
így a jachton már kora délután volt, mire Hellerék ébredezni
kezdtek New Yorkban. Csupán egyszer hallottam, hogy említést
tettek a jachtról. Éppen a rezidenciájuk napszobájában reggeliz-
tek, mivel odakint ömlött az esó.
– Sajnálom hogy elvesztetted a hajót – mondta Heller. – Na-
gyon szép volt.
– A török haditengerészet több hasznát veszi mint én – felelte
a grófnó. – Végre teljesen kigyógyultál a más nókkel kapcsolatos
butaságaidból, nekem pedig soha többé eszem ágában sem lesz
egyedül hagyni téged. Egyébként pedig most már egy-két szóból
végezni fogunk és hamarosan hazamegyünk. Úgyhogy kinek kell
az a hajó?
Nekem. A hajó nélkül a török hatóságok karmai közé kerül-
nék, vagy ami még rosszabb, Bildirjin nóvér apja kilyukasztaná a
bórömet a vadászpuskájával. Akkor még nem sejtettem, hogy en-
nél szörnyúbb dolog is történhet velem.
Macedónia, ahol Nagy Sándor apja Philiposz uralkodott, Gö-
rögország északi területén található. Behajóztunk a Szalonika-
öbölbe. Az Olymposz, a görög istenek otthonának hófödte csúcsa
méltóságteljesen magasodott a kikötónk fölé. Keresztülvereked-
tük magunkat Katerini városának halászbárkáin, majd északkelet
felé fordulva méltóságteljesen behajóztunk Theszalonikibe, Gö-
rögország második legnagyobb kikötójébe. Kellemes és tiszta
horgonyzóhelyet kaptunk és csak úgy záporozott ránk a rengeteg
251
üdvözlés és jókívánság. Teenie és Madison felgyúrték az ingujju-
kat, hogy Nagy Sándor szelleme után kutassanak.
Rávettek hogy én is velük menjek, így aztán egy lelkét kile-
helni készüló autóban, ami a második világháborúból maradhatott
itt, eldöcögtünk Philiposz néhai fóvárosának romjaihoz Pellába,
ami huszonnégy mérföldnyire északnyugatra fekszik a mai város-
tó l.
Az archeológusok alapos munkát végeztek és ennél többet
nem is igen lehet elmondani a helyról. Csupasz alapzatokat és
néhány padlót sikerült feltárniuk. Szó ami szó, a korabeli rezi-
denciák padlói igen érdekesek voltak: a földi otthonokban általá-
ban a falakra kerülnek a festmények, Nagy Sándor korában azon-
ban a padlót díszítették a képek! A legkülönbözóbb színú kövek-
ból kirakott mozaikok oroszlánfejeket vagy éppen vadászjelene-
teket ábrázolnak, az akkoriak pedig EZEKEN sétáltak.
Azonnal elmagyaráztam Teenie-nek és Madisonnak a dolog
pszichológiai jelentóségét, ami nyilvánvaló volt a számomra. Azt
akartam, hogy ók is megértsék. – A görög istenek – kezdtem – az
égben laknak. Nos, ha a gyerek Nagy Sándor itt mászkál ezen a
padlón pelenkában, és a lábaalatt látja ezeket a földi jeleneteket,
akkor persze hogy azt gondolja, hogy ó egy isten, aki az égben
lakik. Egyszerú dolog. Ez a nyúltagy pszichológiai míszpozicio-
nálásának tipikus esete, ami nem hagy más lehetóséget a számára,
minthogy leigázza a világot.
Nem értették.
– Ez nem ad magyarázatot arra, hogy az anyja miért mérgezte
meg az apját – mondta Teenie és közben egy fényképezógéppel
kattogtatott, ami titokzatos módon került eló valahonnan, és
fényképeket készített egy különösön ostoba tekintetú nóstény
oroszlánról, amely éppen egy szerencsétlen embert marcangolt
szét, és még nevetett is rajta.
– Hát pont ez az – mondtam. – Én elolvastam az ezzel foglal-
kozó könyveket, Teenie viszont nem. Philiposzt egy fiatal férfi
gyilkolta meg orvul, aki úgy gondolta, hogy Philiposz igazságta-
lan volt vele szemben. Ezt beleírtam a jegyzetekbe, melyeket ma-
252
gának készítettem, Madison.
– Olvastam óket – mondta Madison. – Csak hát az természete-
sebbnek hat, hogy Olympia megmérgezi a férjét. És jobb fócím is
lenne belóle. Már látom is magam elótt az Athens Times címlap-
ján, tizennyolcas betúmérettel, „A meggyalázott királynó arzén-
nal mérgezte meg a férjét".
– De hát ez nem tényszerú – tiltakoztam.
– Tényszerú? – mondta Madison az ókori város romjai felé
mutatva. – Mi közük van mindehhez a TÉNYEKNEK? Nagy
Sándor 99 százalékban a PR teremtménye. Az életéról szóló le-
gendáknak nem sok közük van a tényekhez. O volt a történelem
egyik legregényesebb életú törvényen kívülije. A PR-szakma sa-
ját jegyzeteim szerint évszázadokon keresztül azon kínlódott,
hogy megálmodja Nagy Sándor méltó mását és utódját. És ami a
mérgezós történetet illeti, elég közel van az igazság ahhoz, hogy
jó újságcikk legyen belóle. A királynónek rengeteg oka lett volna
rá.
– Ugyan, menjen már – mondtam.
– Nyissa ki a könyveit – mondta Madison. – Minden egyes al-
kalommal, ahogy Philiposz kitette a lábát a házából, elvett felesé-
gül egy új asszonyt. Már felfekvések voltak a testén a kanapéktól
és díványoktól, melyeken a nászéjszakáit töltötte. És mikor végül
elvett egy Cleopátra nevú fehérszemélyt – nem az egyiptomit – a
felesége Olympia torkig lett vele, felkapta a kicsi Sándort, felug-
rott a lovaskocsijára és lócitromot hagyva maga után elhagyta a
királyságot. Ez történik ha valaki túl sok nóvel házasodik össze.
Azt a férfit, aki egyáltalán megházasodik, gumiszobába kellene
zárni, aki pedig bigámiát követ el, azt le kéne kötözni és a létezó
legördögibb pszichiátriával kellene megkínozni.
Ez elrontotta a napomat. Mentem és leültem egy olajfa alá.
Madison túlságosan is jól megfogalmazta a saját helyzetemet és
érzéseimet.
Ez volt az a pillanat, mikor átéreztem a Törökország jelentette
valódi veszélyt. Már kétszer megházasodtam New Yorkban. Még
a gondolatát sem tudtam elviselni annak, hogy Törökországban
253
ismét megházasodjak, s mikor eszembe jutott a szadista Bildirjin
nóvér, aki rátérdel a páciens mellkasára miközben annak a kopo-
nyáját fúrják, reszketni kezdtem. És mikor az a tény is berágta
magát lelki kínjaim közé, hogy Bildirjin még kiskorú, kimondot-
tan beteg lettem.
Miután visszatértünk a hajóra hogy megebédeljünk, alig ettem
valamit, majd könyörögtem, hogy hagyjanak ki a délutáni kirán-
dulásból. Nélkülem indultak el.
Magamba roskadva ültem a tulajdonosi szalonban és cseppet
sem lettem boldogabb, mikor a kicsi, kopasz Mr. Twaddle-tól, a
hallgatói dékántól azt hallottam, hogy Heller kitúnó osztályzatok-
kal átment az összes vizsgáján.
– Wister – szólt Twaddle felállva és a kezébe véve a pipáját –
azért kértem hogy személyesen találkozzunk, mert teljesen meg
vagyok döbbenve! Ön nagyon közel áll ahhoz, hogy minden idók
legkiválóbb hallgatója legyen. Százszázlékos eredménnyel teljesí-
tette a vizsgákat ebból a rengeteg tantárgyból. Igazán megdöb-
bentó, hogy itt az Államin mennyit ki tudunk hozni egy hallgató-
ból. Nézem ezeket az osztályzatokat, melyeket a katonai középis-
kolában kapott és összehasonlítom az itteni negyedéves osztály-
zataival és nem hiszek a szememnek. Micsoda egy szorgalmas
diák! Istenemre mondom, nagyon megváltozott! Ez a változás jól
mutatja, hogy mire képes a folyamatos szorgalom, a mi felülmúl-
hatatlan egyetemünkkel ötvözve. És ami szintén elképesztó, ön
kivétel nélkül megjelent az összes elóadáson.
– Ez némileg engem is meglep – mondta Heller. A kutya! Az
elsó néhány nap után még csak be sem tette a lábát az elóadóter-
mekbe! Izzy mindent megszervezett!
– Így aztán a vizsgaátlaga mellett a gyakorlati jegyeinek az át-
laga is a lehetó legmagasabb. Úgyhogy örömmel mondom, és ezt
személyesen akartam megtenni, hogy a jövó héten megkapja a
diplomáját, mint a nukleáris tudományok és tervezés mérnöke.
Magna Cum Laude.
– Hálás vagyok érte – mondta Heller.
– Ó, nem kell megköszönnie. Van itt még egy üzenet Miss.
254
Simmonstól. O általában tüzet szokott okádni a hallgatókra. Nem
igazán értem. Most ó maga hívta fel a kar figyelmét arra, hogy ön
a lehetó legmagasabb elismerésben részesüljön. Itt az üzenete. Ez
áll benne, „Örökké hálás leszek ennek a hallgatónak azért, amiért
közelebb vitt a saját diákjaimhoz. Az ó közremúködése nélkül a
körülöttem lévó világ örömtelen maradt volna." Még egy beszé-
det is írt a kari tanácsülésre, melyben elmondta, hogy soha nem
volt még ennyire elégedett.
– Örömmel hallom – mondta Heller. – Egy ideig nehéz volt
vele szót érteni. Aztán kezdett megváltozni.
Meggyászoltam elveszett szövetségesemet.
– Van itt még valami – mondta Mr. Twaddle. – Ön tartalékos
hadnagyként fejezte be az utolsó egyetemi évét. Ahhoz hogy tar-
talékos állományba kerüljön, önnek fel kell esküdnie az Egyesült
Államok hadseregére és aktív szolgálatot kell vállalnia.
– Felesküdni? – kérdezte Heller.
– Húségesküt kell tennie, ennyi az egész – mondta Mr.
Twaddle.
– Ez... – Heller elhallgatott. Tisztában voltam a szorult helyze-
tével. A Voltár Flotta tízes fokozatú királyi tisztjeként a halálbün-
tetést kockáztatja ha húségesküt tesz egy idegen hadseregben.
Nagyon éber lettem. Ha ezt megteszi, elkapom!
Mr. Twaddle felemelte az egyik kezét, hogy elcsendesítse
Hellert. – Az ön tartalékos tiszti kiképzése G-2-es, vagyis a kato-
nai hírszerzésre irányult. A diplomája szerint ön atomtudós.
– Tanc ezredes átküldött egy új katonai rendeletet. Itt van a
kezemben. Mivel jelen pillanatban nem veszünk részt háborúban,
a hadseregnek egyenlóre nincs szüksége további hírszerzó tisz-
tekre. Míg nem lépünk hadba, a nukleáris mérnököknek engedé-
lyezett, hogy a polgári életben kamatoztassák megszerzett tudá-
sukat. Szóval a lényeg az, hogy az ön aktív katonai szolgálata ha-
lasztást nyert. Elfogadhatja az összes magas fizetéssel járó állás-
ajánlatot, melyekkel az ipar el fogja árasztani a hallgatóinkat a
diplomaosztás napján.
– Csodálatos – mondta Heller.
255
Összeszorult a szívem. Odalett az utolsó lehetóségem. Heller
olyan gyorsan fog végezni az új üzemanyaggal, ahogy csak tud,
és hurrikán módjára le fogja söpörni a színról Rockecentert és
Lombart. Ez nagy BAJ !
Szomorúság vett erót rajtam.
Teljes valójában kibontakozott elóttem a zúrzavar, amibe ke-
rültem.
Hirtelen belém hasított a gondolat, hogy Bury a nyomomban
lesz, mihelyt a fülébe jut Heller aljas szándéka, hogy megmentse
a bolygót. Egy jobb, tisztább üzemanyag istenáldása lenne az öt-
milliárd földlakó számára, de halált hozna Rockecenterre, és ez
az ami számít.
Ezt már nem bírtam tovább. Bevonszoltam magam a hálókabi-
nomba és lefeküdtem.
Elszundíthattam. Arra ébredtem, hogy Teenie a szekrényeim-
ben turkál.
Észrevette, hogy felébredtem. – Inky, van neked hegymászó
botod?
– Mi az a hegymászóbot – kérdeztem.
– Egy izé, amivel hegyet lehet mászni. Összeszedek mindent
holnapra. Maddie és én elmegyünk és megmásszuk az
Olymposzt, ha sikerül.
– Az istenek szerelmére, de miért – kérdeztem.
– Az istenek szerelméért – felelte. – Azt mondják, hogy ott
laknak a görög istenek. Zeusz meg a többiek. Ha Nagy Sándor azt
gondolta magáról, hogy ó egy isten, akkor lehet hogy ó is felmá-
szott oda.
– Azt már nem – mondtam. Ekkora erófeszítésnek még a gon-
dolatától is kimerültem. – Kilenc vagy tízezer láb magas hófödte
hegy egy csomó hegycsúccsal. Veszélyes. Elszédülhetsz és leesel.
Az istenek szerelmére, ne öld meg magad! – Már csak ez kellett
volna ahhoz, hogy belefojtsam magam egy kanál levesbe. –
Azonkívül szerintem az összes isten összecsomagolt, mikor az
emberek úgy döntöttek, hogy többé nem áldozzák fel a kecskéiket
nekik, hanem inkább megeszik ók maguk. – Kétlem, hogy akár
256
egy rongyos babérkoszorút is találnátok odafent.
– Ó, nem csak ezért mászok fel. Odafentról is meg akarom
nézni a tengert és a szigeteket. Meg akarom látni Törökországot.
Csak körülbelül kétszázhúsz mérföldre van innen kelet felé, és
semmi nincs köztünk csak víz. Hé mi történt veled Inky? – A lány
nagyot kiáltott. Hajópincér, jobb lenne ha behozna egy vödröt!
Inky tengeribeteg lett a kikötóben.
2. fejezet
Másnap délután gondoltam elóször arra, hogy komoly bajban
lehetek.
Már egy napja fel sem keltem az ágyamból. Kopogás hallat-
szott az ajtó felól. A rádióstiszt lesett be rajta. – Teenie kisasz-
szonyt keresem.
– Mit akar tóle? – dörmögtem ki az ágyamból.
– Már hegyben állnak a rádióüzenetei, én pedig egész nap nem
láttam a kisasszonyt.
– Rádióüzenetek? – csodálkoztam. Mi az ördöggel foglalkozik
Teenie, hogy rádióüzeneteket kap. Kitól és miért? – Átveszem
óket – mondtam dörzsölten.
– Nem, nem – felelete a rádiós. – A kisasszony üzenetei mind
bizalmas minósítésúek.
Az idósödó szobaasszony meghallotta a párbeszédünket.
Szennyeszsákot cipelve végigjött a folyosón. – Teenie kisasszony
csak vacsorára jön vissza – mondta a rádiós, tisztnek. – Magának
meg több esze is lehetne annál, minthogy idejön és zaklatja Mr.
Bejt. Rosszul érzi magát.
A tengerész tisztelgett és elvonult, kezében a titokzatos üzene-
tek kötegével, melyeket nem sikerült elolvasnom. A következó
esemény nem volt ennyire titokzatos, de sokkal jobban megrázott.
Négy óra körül lármát hallottam a hajó mellól a dokkról. Feltá-
maszkodtam reszketó könyökömre s kilestem a hajóablakon.
TÜNTETOK!
257
Tüntetók meneteltek körbe-körbe a hajó mellett. Táblákat ci-
peltek és az öklüket rázták.
TÖRÖKÖK HAZA!
A JENKI IMPERIALIZMUS SZEKÉRTOLÓI
LE A TÖRÖKÖKKEL
Tisztában voltam vele, hogy rossz a viszony a törökök és a gö-
rögök között. Az ellenségeskedés a perzsa háborúk idején kezdó-
dött. Nagy Sándor hiába igázta le Kis-Ázsiát, ahogy teltek az év-
századok, az ázsiaiak visszaszerezték a területeiket, a szeldzsuk
törökök pedig leigázták egész Görögországot és megszállás alatt
tartották egészen a legújabb korig. Úgy túnt, a török zászló látvá-
nyától elborítja a vér a görögök agyát.
Ettól függetlenül érthetetlen volt ez az egész. Kimondottan
szívélyesen fogadtak minket és vörös szónyeget terítettek elénk.
Aztán most meg ez!
A kikötói órök csak álltak és nem csináltak semmit.
Aztán érkezett egy autó. Keresztülaraszolt a tüntetó tömegen,
majd megállt a hajófeljáró elótt.
A tüntetók hirtelen rájöttek, hogy az autó a jachthoz érkezett.
Körbevették a kocsit!
Teenie, Madison és egy tolmács ugrott ki az autóból.
Kövek repültek.
Teenie és Madison a hajófeljáró felé verekedték magukat. A
tolmács lelécelt. A sofór kiugrott a kocsiból és elrohant.
Hirtelen fehér sugarak érkeztek a jachtról. Túzoltófecskendók!
A tengerészeink az erós vízsugárral jobbra-balra verték a tüntetó-
ket.
Teenie és Madison felértek a fedélzetre.
A tüntetók feltápászkodtak és menekülésre fogták a dolgot,
miközben harcias vízsugarak püfölték a hátukat.
Bitts kapitány kiáltása hallatszott, mire a tengerészek elzárták
258
a túzoltófecskendóket. Az eláztatott és most már kihalt dokkot
bámultam.
Teenie és Madison jelent meg az ajtómban. Ázottak voltak.
Madison még meg is sebesült.
– Ellen PR-munka – mondta Madison. – Valaki kieresztette a
szellemet a palackból. Egy szakértó, mint amilyen én is vagyok,
ismeri a jeleket. Ki gondolta volna, hogy valaha is egy ellen PR-
kampány szenvedó oldalán fogok állni.
Bitts kapitány jelent meg az ajtóban. – Remélem ez nem ijesz-
tette meg önöket – mondta. – Ez rengeteg jachttal megesik, külö-
nösen akkor, ha amerikaiak vannak a fedélzetén. Általában akkor
történik ilyesmi, mikor valaki a hajóról meglátogatja az amerikai
konzulátust, közülünk azonban senki sem járt ott, hogy megújítsa
az útlevelét. Nem esett baja, Mr. Madison?
– Csak vizes lettem – felelte Madison.
– Még mindig jobb, mintha kórházba került volna – mondta
Bitts. – Örülök, hogy nem voltak fegyverek a tüntetóknél.
A rádióstiszt odalépett a kapitány mögé és egy üzenetet nyo-
mott a kezébe. Bitts elolvasta. – Helyi nagyfrekvenciás rádióüze-
net – mondta. – A kikötóparancsnoktól. Az a kérése, hogy hajóz-
zunk el amilyen gyorsan csak lehet, hogy elkerüljék a kikötót éró
további károkat.
– Ellen PR-kampány – mondta Madison. – Az egyetlen csapat,
amely ennyire szakértó, az az Egyesült Államok külügyminiszté-
riuma. Felesleges azon túnódni, hogy vajon a kikötóparancsnok
az amerikai konzul parancsára tette-e mindezt. Én tudom, mivel
ismerem a munkamódszereiket.
– Egy kormány nem támad a saját polgáraira – mondtam. – Ez
elmezavar!
– Persze hogy elmezavar – mondta Madison – de mondta azt
valaki, hogy az amerikai kormány épelméjú? Figyeljen arra amit
mondok, az amerikai konzul ebben a szent pillanatban sajtónyi-
latkozatot juttat el a görög napilapokhoz, amiben az áll, hogy tö-
rök szabotórök vagyunk. Én profi vagyok, Smith. Maga nem az.
– Honnan tudja mindezt? – hitetlenkedtem.
259
Madison egy elázott, összeszakadt transzparenst emelt a ma-
gasba. Az egyik felén ez állt görögül, A JENKI
IMPERIALIZMUS SZEKÉRTOLÓI a másik felére pedig nagyon
apró betúkkel ezt nyomtatták, Printed in the USA.
– Ez mindenki számára világossá teszi – ismételte Madison a
fejét rázva – hogy egy ellen PR-kampány célpontja lettem. Én, a
szakértó. Hadd használjam a rádiótávíróját, Bitts kapitány. Feliz-
zítom a géppuskákat. Ha háborút akarnak, hát kapják meg.
– Mit szándékozik csinálni? – hápogtam rémülten a gondolat-
tól, hogy talán engem is eltalálnak a golyózáporban.
– Mit? – kérdezte Madison. – Poklot, Smith. Látszik hogy ma-
ga nem profi. Sajtónyilatkozatok tömegével árasztom el a Tass
orosz hírügynökséget, melyben leleplezek egy jenki cselszövést,
ami arra irányult, hogy háborúba sodorja Törökországot és Gö-
rögországot, hogy aztán hadianyagot lehessen eladni mindkét fél-
nek, majd felbérelek egy orvlövészt, hogy lóje le a görög minisz-
terelnököt, de úgy, hogy török zászló lógjon a fegyvere csövéról
és CIA-igazolvány legyen a zsebében. Aztán mikor a második
bérgyilkossal lelövetem az elsót a Tasszon keresztül...
– Állj! – jajveszékeltem. – Még a végén atomháborút robbant
ki Oroszország és az Egyesült Államok között.
– Mi rossz van abban? – kérdezte Madison.
– A kellós közepén lennénk! – sikítottam.
– Ó, azt kell hogy mondjam, hogy maga tényleg nem profi,
Smith. Én vagyok az, akin az ütések csattantak. Ha balhét akar-
nak, tólem megkaphatják. Számíthat rám, Smith. És most, kapi-
tány...
Hú de veszélyes ez a fickó!
Teenie megfogta Madison ruhájának az ujját. -Maddie, telje-
sen kiborultál, amiért nem mászhattuk meg az Olymposzt. Ne
nyomd már a pánikgombot. Nem kell mást tennünk, mint elha-
józni. Szó sincs róla, hogy az összes kikötó ellenséges lenne a tö-
rökökkel szemben. Egyiptomot hosszú idón keresztül török tisz-
tek kormányozták, ezt te magad mondtad nekem. Aztán ha Ale-
xandriában, Egyiptomban is civakodni kezdenek, akkor kirob-
260
banthatod az atomháborúdat, oké?
– Rendben – felelte Madison rosszindulatúan. – Csak nem sze-
retem ha valamelyik bunkó a külügyminisztériumban azt hiszi,
hogy túl tud szárnyalni engem a PR-ben. Ez szakmai büszkeség
kérdése. Azért küldök egy rádiótáviratot a görög lapoknak és át-
küldöm nekik ennek a transzparensnek a képét. A lapok értesíteni
fogják az amerikai konzult, hogy megszerezték ezt a plakátot, mi-
re a konzul utasítani fogja óket, hogy állítsák le a lapok nyomta-
tását, valakit pedig ki fognak rúgni a külügyminisztériumból. Az
amerikai kormány túl ostoba az élethez. Engem próbálnak PR-
munkával befeketíteni. Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam.
– Akkor szólok a kikötóparancsnoknak, hogy indulunk –
mondta Bitts kapitány.
– Hajózzunk Egyiptom felé, ahogy megbeszéltük – mondta
Teenie.
– J a, ja – helyeselt Bitts kapitány.
Teenie és én magunkra maradtunk.
A gondolataim egymást kergették. Volt a történetben néhány
elvarratlan szál, melyeket nem értettem. Aztán leesett. Ha innen
most Egyiptomba, Alexandriába hajózunk, keresztül az Égei-
tengeren, akkor szörnyen közel fogunk elhajózni Törökország
mellett. Hangos kiáltozással elóadtam a félelmemet.
– Marhaság – mondta Teenie. – Én magam fogok segíteni a
kapitánynak megrajzolni az útvonalunkat. Már szakértó vagyok
ebben, te is tudod. Chios szigeténél, Homérosz szülóföldjénél le-
szünk a legközelebb Törökországhoz. Ha néhány órán belül elin-
dulunk, akkor holnap éjszaka teljes sötétségben fogunk elhajózni
a sziget mellett.
– Az istenek szerelmére – könyörögtem. – Ne hagyd, hogy tö-
rök kezekbe kerüljek.
A lány titokzatosan elmosolyodott. Aztán így szólt. – Hát ak-
kor idefigyelj. Még ha úgy is túnik, hogy török kezekbe fogsz ke-
rülni, Inky, ne aggódj, majd én elintézem. Bízz bennem.
Visszazuhantam a párnámra. Úgy tettem, mintha megnyugod-
tam volna. Csakhogy nagyon jól ismertem én az élet bizonytalan-
261
ságát. Rettenetesen ébernek kell lennem a jövóben, ha ezt most
megúszom, gondoltam.
Nagy veszedelem volt a levegóben!
3. fejezet
Az éjszaka leple alatt elmenekültünk, és mire felderengett a
hajnal, mi már messze kint jártunk az Égei-tengeren. Görögor-
szágból már csak egy sziklás zátony látszott a hajótól jobbra, me-
lyet el-elborítottak a tajtékos hullámok, ahogy elhajóztunk mellet-
te.
Hullámok rohantak el mellettünk, elóttünk pedig esót perme-
teztek az alacsonyan szálló felhók.
Elszántan kapaszkodtam a kabinomban, ahogy délkelet felé
bukdácsoltunk. A billegó fedélzet látványa fenyegetést jelentett a
számomra: a hajó bármelyik pillanatban felborulhat.
Fürdóköpenyben kimerészkedtem a fedélzetre. Különös volt:
senki nem lihegett a nyomomban, hogy megfuttasson. Aprócska
változás történt a hajón: a tengerész, aki éppen a fedélzetet mosta,
nem szólt hozzám és nem is mosolygott rám.
Az ég kupolája üres horizontot rajzolt körénk a tengerre. Fel-
másztam a hajóhídra vezetó létrán s közben rettegve kémleltem
menetirányba, hogy nincs-e mégis nyoma Törökországnak. Nem
mentem be a zárt pilótafülkébe, csak álltam ez erós szélben.
Egy mozdulatra lettem figyelmes: lófarok lendült.
Teenie. A kapitány pilótaülésében ült és nézett kifelé a hajóhíd
ablakán. Nyomát sem láttam Bitts kapitánynak. Különös: Teenie
talán átvette a hajó irányítását?
A kormányos felém pillantott, mire én visszaereszkedtem a
lépcsón.
Tudtam, hogy éjszakánál elóbb úgysem közelítjük meg Tö-
rökországot, de ennek ellenére idegessé tett az érzés, hogy ott hú-
zódik tólünk keletre, és mint valami tengeri szörnyeteg rám vár,
hogy lerántson a mélybe. Hátborzongató. A fenyegetés szinte ta-
262
pintható volt. Lelki füleimmel már hallottam a szörny fogainak
csattogását, majd a recsegó hangot, ahogy a szörnyeteg szétmar-
cangolt.
Visszamentem a hálókabinomba. A halálfélelem a csontomig
hatolt.
Ellenségek.
Ellenségek vesznek körül, az egyszer biztos.
Kételkedni kezdtem Madison magyarázatában, hogy miért is
kellett elhagynunk a kikötót. A lelkem legmélyén tudtam, hogy
csakis az én egyik bosszúszomjas ellenségem állhat a dolog mö-
gött.
A semmittevés ellenséges árnyakkal népesíti be tétlen ember
világát. Hirtelen elhatározással úgy döntöttem, hogy végiggondo-
lom ezt az egészet. J ózan megközelítésre van szükségem ahhoz,
hogy eloszlassam magamban ezt az émelygó félelmet. Fogtam
egy darab papírt, egy tollat, és az ágyon a sarkamra ülve listát
kezdtem el írni.
Ki lehetett a thesszaloniki támadás mögött? Írni kezdtem.
Az ismeretlen orgyilkos? Lombar azzal az utasítással küldte
utánam a merénylót, hogy öljön meg ha kudarcot vallok. Talán az
illetó átjött Görögországba, hogy elvégezze a feladatát? Krak
grófnó? Kétség nem fér hozzá, hogy a lehetó legfájdalmasabb
módon gyilkolna meg ha megtudná hogy elloptam a jachtját és
minden mesterkedésem mögött az áll, hogy kicsináljam Hellert.
Az a nó bármire képes!
Heller? Lehetnek olyan kapcsolatai, amikról nem tudok? Noha
ó és Babe Corleone összerúgták a port, lehet hogy Heller állított
rám egymaffiosot Palermóban.
Torpedo Fiaccola? Nem, a beteg nekrofil már halott.
Gunsalmo Silva? Nem. O is meghalt. Úgyhogy ezt a kettót ki-
húzhattam az ellenségeim listájáról. Meeley? Öreg házvezetónóm
a Voltárról? Ske, a vén légibusz-sofór? Bawtch, a 451-es részleg
hivatalvezetóje? Nem. Teletömtem a zsebüket hamis pénzzel,
úgyhogy mostanra már elkapták és kivégezték óket. A két hamisí-
tó, akik elkészítették a „királyi nyilatkozatokat", melyekre Krak
263
grófnó olyan nagyon számít, és amelyeket rejteget valahol? Nem.
Ok is halottak már, az én utasításomnak köszönhetóen.
Krak grófnó? O szervezte meg valahogy a jacht elleni táma-
dást?
A bolhás öregember szelleme, akit megöltem Limnoszon? A
sziget nem messze volt tólünk és közismert dolog, hogy a bosz-
szúállás a szellemek létezésének az értelme. Majd ha szellem lesz
belólem, ha nem kerülök azonnal valamelyik pokolba, én is bosz-
szút fogok állni jó néhány emberen. Igen, az a bolhás öregember
elképzelhetó jelölt erre a szerepre. Görög volt török kapcsolatok-
kal, és valamennyire már bosszút állt rajtam azzal, hogy megfer-
tózött a bolháival. J ó vastagon aláhúztam a nevét az ellenségek
listáján.
Adora Pinch bej és Candy Licorice bej, két New York-i bigá-
mista feleségem? Nem, ók képtelenek lennének megszervezni
egy ilyen tüntetést Thesszalonikiben, mivel zseniális szervezó-
készségük kizárólag a szexualitás területére korlátozódik. Azon-
kívül egyikük sem beszél görögül.
Mudur Zengin, az isztambuli Piaszter Nemzeti Bank fónöke?
Rendkívül ellenségesen viselkedett mikor utoljára találkoztunk,
mostanra pedig a jachtkiadásoknak köszönhetóen már nagyon
megcsappanhatott a vagyonom. Az ó bankja rendezi a Squeeza
hitelkártya-számlákat, és lehet hogy már nem tudják ezeket fizet-
ni. Lehet hogy ó tette, hogy bosszút álljon. Megvan a hatalma és
az összeköttetése ahhoz, hogy tüntetést szervezzen
Thesszalonikiben.
Aha! Bildirjin nóvér apja! Hónapok óta rohangálhat fel-alá va-
dászpuskával a kezében, hogy kilyuggassa a bórét annak az em-
bernek, aki meggyalázta a lányát!
O köztiszteletben álló orvosnak számít Törökországban. Ezek
az orvosfélék összetartanak és bóven lehet az apának görög kap-
csolata! Biztosan meghallotta hogy Thesszalonikiben vagyok!
Ó igen! Milyen egyszerú lenne Ahmednak a taxisnak és
Tersnek az öreg sofórnek megszervezni egy összeesküvést elle-
nem a megerószakolt nókkel, akik persze az egészért engem hi-
264
báztatnak. Ezt a két búnözót persze már korábban felrobbantot-
tam, a nók azonban nagyon is életben vannak.
Lehet, hogy valamelyik megerószakolt nó teherbe esett!
Bildirin nóvér apja közismert és befolyásos afyoni orvosként tud-
hat a dologról.
Arra gondoltam, hogy nem is néztem meg közelebbról ezeket
a görög tüntetóket. Lehet hogy török nók voltak álruhában? Úgy
csinálták, hogy ne vegyem észre.
Hirtelen világosság támadt a fejemben és azt gondoltam, rájöt-
tem mire megy ki ez az egész.
MEGPRÓBÁLNAK HAZATERELNI!
A listán bekarikáztam Bildirjin nóvér apját. A dolog összeállt.
Megegyezett a nókkel és a görögökkel, hogy zavarjanak el
Thesszalonikiból. Abban reménykedik, hogy visszamegyek Tö-
rökországba, ahol aztán azt csinálhat velem amit akar.
EZ AZ!
Megborzongtam. Nem csak hogy agyonlónének, de a Korán
törvénye szerint péppé köveznének házasságtörés miatt!
A listára bámultam. Tekintetem a bekarikázott névre fókuszált.
Ó istenek, nagyon kell vigyáznom!
A nap hátralévó részét imádkozással töltöttem, hogy soha töb-
bé ne kelljen Törökország földjére lépnem.
Ez lenne a legfájdalmasabb módja az öngyilkosságnak, amit
valaha is kitaláltak!
4. fejezet
Ott rettegtem a kabinomban és úzött vadként lestem ki a hajó-
ablakon. Már leszállt az este.
Különös volt a hangulat a hajón. Senki nem jött le a kabinom-
ba, hogy vacsorázni hívjon. Senki nem jött, aki ételt hozott volna.
Végül is nem bántam. A hajó alig érezhetó imbolygással haladt
az egyre magasabbra tornyosuló hullámok hátán.
Ahogy beértünk a vihar sávjába eleredt az esó. A fekete esó-
265
cseppek könnycseppekként csillogtak a fekete ablaküvegen.
Megpróbáltam kinézni a hajóablakon, de csak a kiszúródó fényt
láttam csillogni a hajó mellett elsuhanó háborgó hullámokon.
Benéztem a tükörbe. Az arcom nyúzott volt és szürke. Ez volt
az elsó alkalom, hogy szemügyre vettem a forradást: a begyógy-
ult seb agresszívvé tette az arckifejezésemet. Nagyon messze vol-
tam attól, hogy agresszív legyek. Uzöttnek éreztem magam és
szánalmasnak. Odakint a sötétben, kéznyújtásnyira tólünk ott hú-
zódott Törökország, mint valami elkerülhetetlen végzet. Szinte
hallottam a vadászpuska dörrenését és a gyilkos kövek halálos
puffanását. Ez a forradás semmi ahhoz képest, ami a török kezek
között várna rám!
Visszafordultam a hajóablak felé és kilestem rajta. Hangot hal-
lottam a hátam mögül!
Megfordultam elfojtva magamban a sikítást.
Teenie volt az.
Egy öreg viharkabát volt rajta, melyen esócseppek csillogtak.
Az ütött-kopott tengerészsapka elrejtette a copfját és árnyékot ve-
tett túlságosan nagy szemére. Engem nézett, de egy szót sem
szólt.
Elindult felém. Kinyújtotta a kezét és lassan tolni kezdte a
mellkasomat. Az ágyhoz hátráltam és leültem rá.
– Szörnyen nézel ki, Inky.
– Aggódom Törökország miatt – mondtam nagyot nyelve.
A lány megrázta a fejét. – Néhány óra múlva túlleszünk az
egészen. Nincs rá okod, hogy ideges légy. Minden a legnagyobb
rendben van. Meg kellene tanulnod bízni az emberekben, Inky.
És legfóképpen bízni bennem. Nagyon könnyen lehet, hogy én
vagyok az egyetlen barátod.
Összerezzentem. A legjobb apparátusi tankönyvek szerint pon-
tosan ezt kell mondanod, mielótt egy pengerészleg-féle kést döfsz
valakinek a bordái közé. De nem látszott rajtam, hogy mi jár a fe-
jemben.
A lány a zsebébe nyúlt. – A legjobb lesz ha most szépen elal-
szol és holnap egy szebb napra ébredsz, mikor már Egyiptom kö-
266
zelében fogunk hajózni, teljes biztonságban. – Felém nyújtott va-
lamit.
Tudtam mi az. Hasiscukorka!
Valami oknál fogva Teenie azt akarta hogy magatehetetlen le-
gyek.
– Vedd el – sürgetett, mikor látta, hogy nem nyúlok a cukorka
után.
A tenyerére néztem. HÁROM darab! Úgy ütne ki ez a három
hasiscukorka, mint egy tiszta eróvel meglengetett bunkósbot.
Hálás voltam önmagamnak, amiért óvatosságra és éberségre
figyelmeztettem magamat.
Fürdóköpeny volt rajtam, melynek hosszúra sikerült ujja ráló-
gott a kezemre. Ügyesen kihasználtam ezt a dolgot. Fogtam az el-
só cukorkát és úgy tettem, mintha a számba vettem volna. Meg-
rágtam és lenyeltem. Csakhogy a cukorkát valójában nem tettem
a számba, hanem egyszerúen belepottyantottam a fürdóköpenyem
ujjába. Az arcom persze kidagadt: a nyelvemmel csináltam.
Fogtam a második szemet. Úgy tettem, mintha a számba tet-
tem volna és rágnám.
– Mmmm – mondtam. – Finom. – Csakhogy a második szem
is a köpenyem ujjába került.
A harmadik szem hasiscukorkával ugyanezt csináltam.
– Így már sokkal jobb – mondta Teenie. – Nemsokára szépen
elalszol és az egésznek vége lesz. Még hatszáz mérföldre va-
gyunk Alexandriától, de hajnalra már magunk mögött hagyjuk
Törökországot. Most legyél jó fiú és aludj.
Az ajtóhoz lépett és visszafordult. – A hajóhídon töltöm az éj-
szakát, hogy jó kezekben legyen a hajó. Cseppet se aggódj. – Ez-
zel kiment.
Az ajtóhoz mentem. Igen, a hajtómú morajlásán keresztül is
hallottam a távolodó léptek hangját.
A fürdószobába mentem és a köpenyem ujjában lapuló három
szem hasiscukorkát lehúztam a WC-n.
Visszamentem és lefeküdtem az ágyamba. A tekintet azokban
a túlságosan tágra nyílt szemekben, a kifejezés azon a túlságosan
267
nagy szájon – igen, a lány készül valamire. Az Apparátusnál ka-
pott kiképzés nem hazudik.
A hajó imbolyogva haladt elóre. Két órán keresztül feküdtem
az ágyon a fekete, esó áztatta hajóablakot bámulva. Újra és újra
az órámra néztem. Ezen az éjszakán nem hunyom le a szemem.
Ezt megfogadtam.
Hirtelen feltúnt valami: valami változás! Az elmúlt néhány
percben a hajó nem bukdácsolt. A hajó úgy úszott a vízen, mintha
biliárdasztalon gurult volna. Nem volt elég tengeri tapasztalatom
ahhoz, hogy tudjam mit jelenthet mindez, abban azonban biztos
voltam, hogy jelent valamit. Az esó nem állt el, mivel az esó-
cseppek továbbra is lefelé szaladtak a fekete ablaküvegen. Mit je-
lentsen ez?
A hajó egy távoli pontjáról halk kongatást hallottam.
A vibrálás megszúnt.
LEÁLLÍTOTTÁK A MOTOROKAT!
5. fejezet
Az esó áztatta hajóablakon keresztül láttam hogy valami ki-
bukkan az éjszakából.
Egy hajó vagy valami hasonló.
Láttam a fehér fényt az orrán. A bal oldali pilotfény vörösen
ragyogott, mint a vér. A fehér farfény elárulta, hogy a hajó har-
mad olyan hosszú sincs, mint aGolden Sunset.
Közelített. A tengerészek, akiket csak a hajónk ablakain kiszú-
ródó fény világított meg, sötét démonok módjára ütközóket kötöt-
tek a hajójuk korlátjához. A hajó egészen odasimult a mi hajónk
mellé! Igen! Valaki már át is dobott egy kötelet!
Mi lehet ez? Járórhajó? Nem tudtam volna megmondani.
Egy homályos árnyék állt a hajó pilótafülkéjében. Éppen egy
szintben volt a hálókabinom fedélzetével.
Az egyik hajóablak fénye megvilágította az arcát.
A FEKETE KÉPU FÉRFI!
268
Ó, istenek! Mi ez az egész? A gondolataim cikáztak.
Gyorsan megkötöttem a derekamon a fürdóköpenyemet. Kiro-
hantam a kabinomból. Mezítláb felcsattogtam a fedélzetre. Mint-
ha én is egy árnyék lettem volna, behúzódtam egy jókora, men-
tómellényeket rejtó láda mögé.
A zuhogó esó rám támadott. Kilestem a láda mögül.
A hajó döngve nekiütódött a jacht törzséhez.
A fekete állú férfi a hajókorláthoz lépett.
A mi fedélzetünkön is kilépett valaki az egyik ajtó mögül és a
sötétben odament a hajókorláthoz, szembe a fekete képú férfival.
Csupán öt láb választotta el egymástól óket.
Elemlámpa hunyorgott a fekete pofájú fickó kezében. A lámpa
fénye a mi hajónk korlátjánál álló figura arcára esett.
A vér megfagyott az ereimben.
TEENIE! Azok a szemek és azok a száj, az ütött-kopott sapka
és az esó ellenére is összetéveszthetetlenek voltak.
– Nem kellett volna lázadást szítanod te (bíííp)! – mondta
Teenie. – Ha eltaláltak volna egy kóvel, akkor mi lenne veled? A
következó reggelen úgyis elhajóztunk volna. Nagyon dühös va-
gyok rád!
– Nem vagy egyedül! – vicsorogta a fekete állú férfi. – Egyál-
talán nem kellett volna Thesszalonikibe mennetek. Ideje volt lát-
nod, hogy a társaság el is durvulhat! Össze-vissza utazgatsz a vi-
lágban! Megy az idó! Mivel magyarázod ezt?
– Azzal, hogy máskülönben soha nem láttam volna bikaviadalt
és nem lennének ruháim, te fukar gazember. Tudod mit gondo-
lok? Azt gondolom, hogy megpróbálsz átverni. Nem hiszem hogy
szándékodban állna megadni nekem azt, amit megérdemlek.
– Megy az idó! Megy az idó! Puskagolyót érdemelsz! Nem
kellett volna mindenáron sétahajókázásra menned. Az a felada-
tod, hogy átadd nekünk az illetót!
A szívem megállt dobogni. Szörnyú felismerés émelyító hul-
láma futott végig rajtam. Azok a dalok! A marihuánából hasis
lett, a hasisból pedig hasisolaj. A térképek iránti érdeklódése és
az erófeszítései, hogy a hegytetókról megpillantsa Törökországot.
269
A törvényen kívüliek utáni kutatás, ami egyre közelebb vitt min-
ket Törökországhoz! Álnok módon felcsalt a saját jachtom fedél-
zetére, hogy visszavigyen oda, ahol meggyilkolnak!
A férfi káromkodni kezdett. Teenie nem hagyta – Csak ne na-
gyon hangoskodj. Korábban megfenyegetted a kapitányt, hogy
fejezze be ezt az egészet. Mondok én neked valamit, haver. Bitts
és én egy húron pendülünk. Így vagyunk egymással! – és egymás
mellé tette a két mutatóujját. – Ez a jacht csak akkor megy vala-
hová, ha én mondom. És tudod mit gondolok te (bíííp)? Azt gon-
dolom, hogy meg fogsz próbálni belekeverni, aztán integetni
fogsz a mocskos kezeddel, azt fogod mondani, hogy kopjak le.
Azt gondolom, hogy ezt fogod csinálni.
– Félreismersz – mondta a fekete állú férfi. – Megtartom a
szavam.
– Az ördögöt. Emlékszel arra a római ékszerüzletre? Azt
mondtad, visszamegyünk és elhozzuk azt a nyakláncot. Erre mit
csináltál? Egyszerúen elfelejtetted.
– Szó sincs róla! – mondta a fekete állú férfi. – Miután elha-
józtál, másnap elmentem érte. Itt van.
A férfi a zsebébe nyúlt és elóhúzott egy dobozt.
– Ennek most már semmi haszna – mondta Teenie, elhárítva a
felé nyújtott dobozt. – Biztosan hamis köveket tetettél bele és ab-
ban reménykedtél hogy itt a sötétben nem fogom észrevenni.
Nem, uram. Egyetlen (bíííp) szavadat sem hiszem.
A férfi haragos mozdulattal visszadugta a dobozt a zsebébe.
Teenie megrázta felé az ujját. – Nyisd ki jól a füledet, haver.
Nem viszem ezt a jachtot török vizekre egészen addig, míg meg
nem kapom a tíz rongyomat.
– J esszusom – mondta a fekete állú férfi.
Fortyogtam dühömben. Kezdett eluralkodni rajtam a düh. Ez a
jutalma vajon? Tíz rongyot kap azért hogy a halálba küldjön!
Teenie ellépett a korláttól. Az esó kopogásán keresztül is tisz-
tán lehetett érteni a szavait. – Tíz rongy ide a kis kezembe, haver,
és akkor, de csakis akkor állom a szavamat.
– J esszusom – nyögte a fekete képú férfi. – Nincs most nálam
270
tíz rongy it t a hajón.
– Látod? – kérdezte Teenie. – Most is megpróbálsz átverni.
Egyáltalán nem akarsz engem kifizetni! Ó, szoktam én ilyen fic-
kókkal üzletelni.
– Idehallgass – szólt a fekete állú férfi. – Izmir itt van nem
messze. Az ügynökünk megszerzi a pénzt. Két órán belül itt lesz.
Ha kifizetlek, Isztambulba irányítod ezt a jachtot? (Bíííp) jól tu-
dod, hogy meg kell csípnünk a fickót.
– Rendben – mondta Teenie. – Itt fogunk állni, nem messze
Chio stól.
– Nem, nincs rendben – folytatta a fekete állú. – Mi a biztosí-
ték arra, hogy nem fogsz elhajózni abban a pillanatban, ahogy
elmegyek? Azt hiszem jobb lenne, ha átmásznál a hajómra és ve-
lem jönnél.
– Rendben – mondta Teenie. – Szólok Bittsnek.
Háromlábnyira ballagott el mellettem a sötétben. A hajóhídra
vezetó lépcsósor aljához lépett. Felkiáltott! – Maradjatok itt
Chios partjai mentén. Elmegyünk Izmirbe. Néhány óra múlva itt
vagyok.
– Jó, jó – hallatszott a sötétból.
A lány visszafelé is elrohant mellettem.
– Biztos vagy benne, hogy biztos helyen van? – kérdezte a fe-
kete állú, mielótt kinyújtotta a kezét hogy átsegítse a lányt a kor-
láton.
– Nyugodt lehetsz – felelte Teenie. – Telenyomtam kábszerrel
és folyamatosan kábítom. Azt hiszi hogy Egyiptomba megyünk.
Le akarsz menni megnézni?
– Már így is elég idót vesztegettünk. Ugorj.
Teenie átugrott a másik hajó fedélzetére. A köteleket elenged-
ték. A bárka hajócsavarjai kavarni kezdték a vizet. A hajót nem-
sokára elnyelte az esó és a sötétség.
Ó, a nói álnokság!
Torkig lettem Teenie hitszegésével.
CSELEKEDNEM KELLETT!
271
6. fejezet
KÉT ÓRA!
De két óra sem több két percnél, ha az ember nem siet.
Egy rövid idóre elállt az esó. A felhók mögül kibukkanó hold
ijesztó zöldes fénnyel világította be a környéket.
Egy-két mérföldre tólünk szárazföld emelkedett ki a tengerból.
Ez Chios lehetett, a görög sziget, amely szinte összeért a török
parttal.
Sóvárogtam a szárazföld után. Ó, istenek, ha kijutnék a sziget-
re, elmenekülhetnék rosszakaróim csápjai elól.
Az esó újra összezárta a függönyét körülöttünk. Én azonban
már megkaptam a jelet. Valamelyik isten, hacsak egy pillanatra
is, de félrehúzta az esófüggönyt.
CSELEKEDNI! Azonnal cselekednem kellett! A kiskorú meg-
erószakolásáért járó kövek már repültek felém. Hirtelen rájöttem
hogy a tüntetók kövei szintén az istenek figyelmeztetései voltak.
Ez is elójel volt, amit nem ismertem fel!
Most azonban már nem fogom nem észrevenni!
Egy macska fürgeségével lerohantam a hajóba. Van még idóm
összecsomagolni? A táskák, melyeket Teenie vásárolt nekem
Rómában a gardrób padlóján sorakoztak. Bármi, ami kapcsolatos
Teenie-vel balszerencsét jelenthet a számomra. Visszarántottam a
kezem a táskákról. Nem, nincs idóm csomagolni. Itt hagyom a
dolgaimat.
Találomra felkaptam néhány ruhát és kezdtem felhúzni óket:
futónadrág, zakó, szalmakalap, búvárpapucs.
Várjunk, várjunk. Ésszel kéne csinálni mindezt. Nem mehetek
el a rádió adó-vevóm, a pénzem, vagy az útlevelem nélkül. A
szemeteszsák, amit a hajókon használnak! Vízálló. A zsákba do-
báltam a nélkülözhetetlen holmikat, bekötöttem a zsák száját,
majd szorosan a derékszíjamhoz erósítettem.
Készen álltam arra, hogy kiússzak.
Várjunk, várjunk. Nem volt fegyverem.
Kihúztam a fiókot, ahol a fegyvereket tartottam, melyeket ma-
272
gammal hoztam, vagy a kikötókben vásároltam. A kezem önkén-
telenül is a legnagyobb kaliberú fegyvert markolta meg. Aztán el-
eresztettem. Ha le kell lónöm a legénység tagjait, a lövések mér-
földekre el fognak hallatszani. Hangtompítós fegyver. Arra volt
szükségem. Csakhogy az egyetlen pisztoly, amelyiknek volt
hangtompítója, egy öreg American International 180-as volt.
Szokásomhoz hívem lófrálás közben vásároltam egy kapkodó ut-
cai árustól Palermóban, aki úgy igyekezett, hogy csak késóbb ve-
gyem észre, hogy a fegyver csupán .22-es kaliberú. Viszont telje-
sen automata géppisztoly volt. A fickó eladta nekem az ütött-
kopott pisztolytáskát is, amiben a fegyver lapult. Aggódva lestem
bele a négyes tárakba. Töltve voltak.
A fegyver teljesen szét volt szedve. Reszketó kézzel és meg-
annyi rossz mozdulattal összeszereltem a ronda, rövid kis jószá-
got. A helyére csavartam a hangtompítót. Ennek a fegyvernek
nem túl nagy a túzereje, de a percenkénti ezerkétszázas lövés-
számmal jó sok embert sakkban lehet tartani. Felkaptam a tárakat.
Helyet kerestem a számukra. Egy mentómellény! Sietósen fel-
metszettem az egyik mellényt, kitéptem belóle a belsejét és bele-
gyömöszöltem a tárakat.
A vállamra kanyarítottam a fegyvert és felhúztam a mentómel-
lényt. Aztán levetettem a mellényt, mert az nehezítette volna a
fegyverhasználatot. Visszahúztam a mentómellényt és a fegyver
pántját... ez az egész túl nehéz! Elmerülök, mint egy darab kó.
Mit csináljak? Hirtelen eszembe jutott Madison. Nem hagyhatom
itt a fedélzeten. Ha megkaparintják a jachtot, az belekerül az új-
ságokba. Lehet hogy ót is megemlítik. Krak meghallhatja, hogy
Madison a hajón volt, idejön, kifaggatja, aztán végez velem. Nem
hagyhattam itt. Lehet hogy vízbe fullad ha két mérföldet kell úsz-
nia.
A motorcsónak. Ráveszem Bitts kapitányt, hogy tegyen partra
a motorcsónakkal.
Madison kabinjába rohantam.
Madison az igazak álmát aludta.
Rászorítottam a kezemet a szájára, hogy ne tudjon kiabálni.
273
Lázasan gondolkoztam. Mondanom kellett neki valamit.
– Madison – mondtam rekedten suttogva – ne sikítson. Mente-
nünk kell az irhánkat. Most derült ki, hogy a maffia lefizette a
kapitányt, hogy csináljon belólünk eunuchot és adjon el minket
rabszolgának.
Rémület villant Madison szemében. Ezt akartam elérni.
– Öltözzön! Meg kell szereznem a motorcsónakot és partra
kell szállnunk egy görög szigeten. Gyorsan! Gyorsan!
– Ó, már értem – zokogta Madison. – Palermo óta egyfolytá-
ban nevet a hátam mögött, mikor megver pókerban.
– Siessen, siessen. A rabszolga-kereskedók bármelyik percben
itt lehetnek.
Madison felkapott néhány ruhát és egy táskába kezdte gyömö-
szölni óket.
– Nincs idó csomagolni – suttogtam.
– Nem mehetek meztelenül!
– Akkor húzzon valami ruhát!
– Azt csinálom.
– Maga csomagol.
– Muszáj csomagolnom. Senki nem tarthat sajtótájékoztatót,
ha úgy néz ki mint egy csavargó. Még rabszolga-kereskedóknek
sem.
Tudtam, hogy soha nem fog megváltozni. Leeresztettem a
fegyvert és odaálltam az ajtóba. Az ijedtségtól félholtan füleltem,
hogy nem hallom-e már a közeledó léptek zaját.
Madison végzett a csomagolással. Kint hagyott egy szabadidó-
ruhát amit felhúzott. Észrevette hogy mentómellény van rajtam,
mire ó is elóhúzott egyet az ágy alól. Kilesett a hajóablakon. Csak
feketeséget látott, meg az üvegen végigcsorgó esócseppeket. Ki-
kapott néhány esókabátot a szekrényból. Az egyikkel becsoma-
golta a táskáját, majd szorosan bekötötte. A másikat magára húz-
ta, majd az esókabátra rákerült a mentómellény is. De még min-
dig keresett valamit.
– Ne húzza az idót – suttogtam türelmetlenül. – Mit keres?
– Valami golyóállót, hogy épp bórrel megússzam ezt az egé-
274
szet – felelte.
Kituszkoltam Madisont az ajtón. Visszarohant és felmarkolta a
csomagját.
Feltaszigáltam a fedélzetre. A fülébe suttogtam. – Bármi is tör-
ténjen, ne mozduljon innen.
Eleredt az esó.
Zsákmányra éhes macska módjára géppisztollyal a kezemben
elindultam felfelé a hajóhídra vezetó lépcsón.
Senki nem volt odafent.
Hangokat hallottam felülról.
A rádiós híd!
Felmásztam a következó létrán.
Bitts kapitány és két tengerésze viharkabátban álltak a rádió
árboc tövénél. Lámpákat próbáltak felhúzni az árbocra.
J elek! Gyanút fogtak, hogy megpróbálok elszökni! Lámpák
lógtak a dróton meghatározott távolságokra – mondta Bitts az
egyik tengerésznek. – Nézd meg hogy ki tudod-e szabadítani a
másik felhúzó kötelet. Nem sodródhatunk itt egész éjszaka jelzó-
fények nélkül. – Aztán így szólt a másikhoz. – Biztosan mondtad
a szerelónek, hogy melyik panel égett ki?
– Azt mondta, hogy rövidzárlatot okozott az esó. Reggelig
nem szívesen mászna fel oda.
– Akkor segíts kiszabadítani ezt a (bíííp) felhúzó kötelet –
mondta Bitts.
Elrontottam a kis játékukat. Rájuk szegeztem a géppisztolyt. –
Állj! – mondtam. – Maradjanak ott ahol vannak, vagy szitává lö-
vöm magukat.
– Jesszusom! – kiáltotta Bitts felém fordulva.
– Minden oka megvan rá, hogy meglepódjön – mondtam halá-
los hangon. – Nem tudta hogy kivel van dolga! Most azonnal
eresszenek vízre egy motorcsónakot, máskülönben telepumpálom
magukat ólommal. Kivisznek a partra, most azonnal! – Arrafelé
mutattam, ahol a sziget sötét körvonalát láttam.
A kapitány csak állt a két tengerésszel. Még mindig a
felhúzókötelet markolták. A lámpácskák a fejük felett himbálóz-
275
tak furcsa, színes fényfoltokat vetítve köréjük. Bitts mintha feléb-
redt volna.
– NEM! – mondta. – Itt lehet hogy nyugodtnak látszik a ten-
ger, de egy motorcsónak nem jutna keresztül a partnál megtöró
hullámokon! Maga belefulladna a vízbe.
Azt gondolta, hogy ezzel megfogott. Azt hitte, hogy ott tud
tartani a hajón. Csakhogy én rengeteg tudást szívtam magamba a
hajón eltöltött idó alatt. – Ez nem fog menni – mordultam rá. –
Gumicsónakkal fog kivinni a partra, ami keresztüljut a hullámve-
résen. Eresszenek le egyet a vízre és dobjanak le egy kötélhág-
csót!
– Hallgasson meg... – folytatta Bitts.
– Pofa be! Ne vitatkozzon! Még egy szó és lövök! – felhúztam
a géppisztolyt.
– Várjon – mondta Bitts. – Azt hiszem tudnia kéne...
A fejük fölé céloztam.
Elhúztam a ravaszt.
A 22-es fekete lópora narancsszínú legyezóként csapott ki a
csóból! A lángnyelv bevilágította a fedélzetet.
A hangtompítós fegyver szaggatott sorozatát alig lehetett hal-
lani az esó kopogásától.
CSATT!
RECCS!
A felfelé repüló lövedékek félbevágták a navigációs árbocot!
Az üvegburába dugott lámpák a hajósokra zuhantak.
Az egyik eltalálta Bitts kapitányt!
Miközben elesett, egy második, majd egy harmadik lámpa is
rázuhant. Az egyik lámpa lángra lobbant.
A két tengerész félreugrott és elcsúszott a fedélzeten.
Tudtam, ha elmenekülnek, akkor riasztják az egész hajót.
– Ne mozdulj! – kiáltottam és célba vettem óket.
Ezek ketten megdermedtek és tágra nyílt szemmel bámultak
rám a lángoló olaj fényében.
Zuhogó esó vágott végig a drámai jeleneten.
Az égó olajpatakocska kialudt.
276
– Vigyetek egy gumicsónakot a korláthoz! – vakkantottam rá-
juk. – Mozgás, vagy máskülönben telenyomlak benneteket
ólommal.
Elindultak, de az egyikük Bitts kapitány láttán megtorpant.
Tudtam hogy fegyvert keres nála.
Leadtam egy második sorozatot! A narancsszínú lángnyelv a
fejük fölé csapott. Az elülsó létrához szaladtak és elindultak lefe-
lé. Én utánuk. Az egyikük eloldozott egy kötéllétrát és leeresztet-
te a hajó oldalán. Ez idó alatt a másik egy ládából elószedett egy
önmagától felfúvódó gumicsónakot.
Aggódva kémleltem az esófüggönyt. J ön vissza a hajó? Sem-
mit nem láttam, csak esót.
A tengerész egy kötelet kötött a gumicsónakra.
– Nem fogsz átverni – mondtam halálos hangon. – Tedd be az
evezóket.
– Nem akarja inkább a motort? – kérdezte bután.
Nagyon jól tudtam, hogy a motor nem indulna el. Mindenáron
a hajón akartak tartani. És ha el is indult volna, a hang alapján
követni lehetett volna a gumicsónakot. – Evezóket! – vakkantot-
tam.
– Azok bele vannak szíjazva a csónakba – felelte a tengerész.
Átemelte a gumicsónakot a korláton és leeresztette a messze alat-
tunk csillogó vízre.
A másik tengerész egy elemlámpát hozott. Kikaptam a kezéból
és levilágítottam vele. A mentócsónak leért, a víz pedig beindította
a gázkapszuláit. A felfúvódó mentócsónak sziszegve kidagadt,
amit egyébként alig lehetett hallani az esó sustorgásától.
Egész addig nem is tudatosult bennem, hogy tengeren vagyok.
A stabilizátorok mozdulatlanul tartották a jachtot. A mentócsónak
viszont le-föl bukdácsolt a hullámzó vízen.
Bátornak kellett lennem. Már majdnem átmásztam a hajókor-
láton, mikor ismét eszembe jutott Madison. Ot küldtem le elóbb.
Lefelé ereszkedett, becsomagolt táskával a kezében. Az egyik
lábával a hajó oldalához szorította a mentócsónakot. A gumitutaj
le-föl bukdácsolt. Madison beszállt, és a hajóhoz húzta magát.
277
Ledobtam neki az elemlámpát.
A géppisztollyal megfenyegettem a két tengerészt.
Leereszkedtem a kötéllétrán.
A gumicsónak mintha le-föl ugrált volna, öt lábat emelkedett
felfelé, aztán ugyanannyit zuhant lefelé.
A saját kezemben volt az életem.
Ugrottam.
Puffanva megérkeztem a csónak aljára.
A tengerész a fedélzeten utánunk dobta a kötélvéget.
Ellöktük magunkat a hajó oldalától és hánykolódva távolodni
kezdtünk. A szakadó esó végigvágott rajtunk, még távolabbra úz-
ve minket a jachttól.
Hátranéztem.
Már csak egy ködösen derengó hajótestet láttam az éjszaká-
ban.
Megmenekültem!
Már csak el kellett érnem Görögország partját!
7. fejezet
A tenger fekete volt, az esó is fekete volt és az ég is fekete
volt. Úgy éreztem, mindjárt belefulladok ebbe a tintahurrikánba.
Elvesztettem minden tájékozódási képességemet, elvesztettem
az egyensúly-érzékemet és néhány perccel azután, hogy beszáll-
tam a mentócsónakba, kijött belólem minden, amit az elózó há-
rom nap alatt ettem.
Émelyító volt a tény, hogy tengeribeteg lettem.
– Evezzen! – kiáltottam két öklendezés között.
– Hova evezzek? – kérdezte Madison.
– Bárhova, csak az istenek szerelmére, vigyen ki a partra.
Meghalok!
A viharos idójárásnak az volt az egyetlen elónye, hogy olyan
súrún zuhogott az esó, hogy tisztára mosta az arcomat. Úgy érez-
tem, mintha az egész Égei-tenger az égbolttal együtt egy hatalmas
278
fürdókáddá vált volna.
– J obban tenné, ha merné a csónakot – mondta Madison. –
Már térdig ér a víz.
Talán az lett volna a legjobb ha ott és akkor megfulladok, és
véget ér ez az egész. Úgy éreztem magam, mintha egy automata
mosógépbe kerültem volna, ahol ráadásul koromsötét van. Vagy
lehet hogy már rég lefolytam a lefolyón.
Halvány holdfény derengett át a rövid idóre szétnyíló felhók
között. Madison megpróbált kezdeni valamit az evezókkel. A víz,
ami ide-oda lötyögött a hajó aljában, már a mellkasomig ért.
Ugyanis a csónak alján feküdtem.
– Merjen! – mondta Madison sürgetóleg.
Csakhogy nem volt mivel vizet merni. Hacsak nem a szalma-
kalapommal. Azt használtam. Amennyi vizet sikerült kimernem a
csónakból, ugyanannyit vissza is kaptunk esó formájában.
– Van itt egy gyors áramlat – mondta Madison a felhószakadás
sistergését túlkiabálva. – Látja hogy milyen gyorsan távolodunk a
hajótól? De lehet hogy a szél visz minket. Nem, egyáltalán nem
fúj a szél. Vagy mégis, azt hiszem fúj egy kicsit... – Feltartotta az
ujját, hogy megtudja, fúj-e valójában a szél. Egy hullám csapta
hátra a karját. – Nem, egyáltalán nem fúj. Ezek a hullámok. De
mégis, azt hiszem, hogy a szél...
– Ó, istenek, döntse már el! – kiáltottam, miközben a szalma-
kalapommal próbáltam vizet merni.
– Írógéppel sokkal jobb vagyok – mondta Madison. – Adjon
egy nem billegó íróasztalt, és elintézem ezt a dolgot.
Úgy éreztem, hogy a gumicsónak azonnal felrepül a levegóbe,
megfordul mint a palacsinta és visszazuhan a vízre. A csónak le-
csúszott a hatalmas hullám tarajáról, át a következó hullámra,
ahol a változatosság kedvéért ismét megpróbált palacsinta módjá-
ra felrepülni.
– Várjon – szólt Madison. – Azt hiszem hallom a megtöró hul-
lámokat.
Abbahagytam a vízmerést. A víz a szalmakalapom lyukain ke-
resztül úgyis visszafolyt a csónakba. Most, hogy alkalmam nyílott
279
rá, gyorsan öklendeztem egyet.
A halvány derengés, amit a hold vetett erre a pokoli jelenetre,
egy pillanatra erósebbé vált.
– Ott a szárazföld! – mondta Madison.
Azonnal hátat fordított a szigetnek és noha túl mélyre merítette
az evezóket és jó párszor teljesen körbefordult a csónak, úgy túnt,
hogy haladunk.
J obbra tólem vicsorgást hallottam. Azonnal tudtam mi az. A
szörnyeteg, aki már napok óta várja hogy teljes dühével rám ves-
se magát és végül lenyeljen.
Halvány, de közeli fehér derengést láttam. Nem lehet más,
csak egy fogsor, gondoltam.
– Kapaszkodjon! – kiáltotta Madison. – Megpróbálunk a hul-
lámokon belovagolni!
Felemelkedtünk. Aztán a csónak orra elórebillent. A követke-
zó pillanatban hatvanmérföldes sebességgel száguldottunk. Ke-
resztül a tajtékos feketeségen!
Aztán megbillentünk.
A bukóhullám dühödt kegyetlenséggel elnyelt minket!
Mentem lefelé a sistergó örvényben.
Hirtelen rádöbbentem, hogy a rajtam lévó mentómellény már
nem mentómellény. Veszejtómellény lett belóle. Mivel tele van
pisztolytárakkal, le fog húzni a tenger fenekére!
Próbáltam letépni magamról a mellényt. A keresztbe átvetett
géppisztolyszíj nem engedte!
Éreztem ahogy süllyedek le a mélységbe.
Valami még fojtogatott is!
A lábam beleütközött valamibe. Egy szikla!
Valami húzni kezdett!
Ó istenek, a tenger úgy döntött, hogy mégis kienged a barlang-
jából, ahol pedig kényelmesen felfalhatott volna.
Ez már túl sok volt nekem.
Elájultam.
Kicsivel késóbb kinyitottam a szememet. Zúgott a fülem.
Valami fölém hajolt, aminek csak a körvonala rajzolódott ki a
280
holdfényben. Most fog a tenger elevenen megfózni és apránként
megeszegetni.
– Hála az égnek – mondta egy hang. – Örülök, hogy életben
maradt.
A tenger nem beszél emberi nyelven, azonkívül az emberek
halálát kívánja. Megkönnyebbültem.
Felemeltem a fejemet. Nem a fülem zúgott. A holdfény hal-
vány derengésében láttam a partra kifutó hullámokat. A hullámok
dübörögve zuhantak a fövenyre, én azonban legalább tíz lábnyira
voltam a víztól.
Valami még mindig fojtogatott. Megpróbáltam leszedni a nya-
kamról. A csónak kötele! A nyakamra tekeredett. Mikor türelmet-
lenül megrántottam, a közelben fekvó gumicsónak megrándult.
– Hála az égnek, hogy nem kellett lemerülnöm magáért –
mondta Madison. – Mikor kihúztam a csónakot a fövenyre, hogy
ki tudjam venni belóle a táskámat, a csónakkal együtt magát is
kihúztam a vízból. Szerencsés ember.
– Ne beszéljen nekem szerencséról! – mondtam. Lebogoztam
a nyakamról a kötelet. Aztán tudatára ébredtem annak, hogy szi-
lárd talaj van a lábam alatt. Csak egy kicsit mozgott a kezem
alatt. Ismét megtapogattam. Most már annyira sem mozgott.
Mindkét kezemet letettem a fövenyre. Már egyáltalán nem moz-
gott. Lehet hogytényleg szerencsém volt.
– Nem tudom, hogy követtek-e minket – mondta Madison.
Ettól nagyon hamar magamhoz tértem. A felhók mostanra el-
vékonyodtak, de még mindig esett az esó. Nem láttam sem a
jachtot, sem más fényeket, de valójában azt sem tudtam, hogy mi-
lyen irányba kémleljem a tengert. Hátha találunk egy magasabban
fekvó pontot.
Hátranéztem. Egy hegy magasodott mögöttünk.
– Menjünk! – mondtam. – Búvóhelyet kell találnunk! Ha vala-
kit utánunk küldenek, ne találjon itt minket a parton.
Felálltam és elindultam elóre. Áááá! Mezítláb voltam! Elhagy-
tam a búváruszonyba való papucsot.
Hiába, menni kellett!
281
Botladozva mentem Madison elótt felfelé a hegyre, keresztül-
gázolva a cserjéken. Másztunk és másztunk. Végül sántikálva fel-
értem egy fennsíkra. Elóször azt gondoltam, hogy kiértünk egy
útra, mivel köveket láttam magam elótt. Az esófüggönyön keresz-
tülszúródó holdfény egy pillanatra bevilágította a környéket. Nem
út volt. Mintha egy széles padló lett volna, legalább fél hektárnyi.
Aha! Egy ósi város, illetve a maradványai. Görögország tele
van ilyenekkel. Azt gondoltam, már tudom merre járunk. Ez egy
kiásott bronzkori város Chios szigetének délkeleti csücskén, a
sziget Törökországtól legtávolabb esó részén. Emboriós, úgy em-
lékszem így hívják. Felbátorodtam. Biztos voltam benne, hogy
arra a szigetre ékeztem, ahol Homérosz híres költeményeit írta.
Az Odüsszeia, amibe belekeveredtem talán nem elégítette volna
ki Odüsszeuszt, de sokkal több borzalom volt benne, mint ameny-
nyit én kívántam.
Másztam tovább, felfelé a hegyre, Madison pedig mögöttem
kullogott. Egy sziklás csúcshoz érkeztem. Az esó ellenére
hegyikecskék szagát éreztem. Talán van valami búvóhely ezek
között a sziklák között, gondoltam.
Fogtam az elemlámpát, ami Madison csomagjának köszönhe-
tóen használható maradt, és óvatosan magam elé világítottam.
Egy alig kijárt ösvényt találtam. Az ösvény egy alacsony bar-
langba futott.
A barlang nagyon lapos volt, és látszott rajta, hogy kecskék
laknak benne, de arra jó volt, hogy megvédjen minket az esótól.
Bemásztam, Madison pedig követett.
A lábamra világítottam a zseblámpával. Vér! Tudtam, hogy
nem bírtam volna már tovább gyalogolni: nem volt rajtam cipó.
Összeszoruló torokkal kilestem a sötétbe, amerre a tengert sej-
tettem. Utánunk jönnek, efelól nem volt kétségem. Fekete Pofa
komolyan veszi az üzletet. Egy másodpercig sem gondolkodna
azon, hogy szemtanúk nélkül elraboljon-e valakit görög földról.
Elkomorodtam. Lehet, hogy egyáltalán nem vagyok bizton-
ságban!
282
ÖTVENKILENCEDIK RÉSZ
1. fejezet
Ahogy ott feküdtem a kecskeszagú barlangban és olykorolykor
végigvágott rajtam a barlangba beveró esó, eltúnódtem azon,
hogy vajon mit tartogat számomra a jövó. Valami szörnyú-séget,
efelól nem volt kétségem. És igazam is lett.
Zene!
Otthon, otthon a bércek ormán, hol
szarvas legel s antilop jár, hol
ritkán hallik bátorító szó hol tiszta
az ég és szikrázik a hó!
J esszusom! Hogy kerülhetett egy westernballada ide Chios esó
áztatta szigetére, ahol Homérosz kísért éjjelente?
Madison volt az. Egy hordozható rádiót varázsolt eló a táská-
jából és megkereste rajta a Rádió Luxemburg músorát.
– Kapcsolja ki azt az izét! – jajveszékeltem.
– Csak megpróbáltam felvidítani magunkat – mondta. – Olyan
lehangoló itt.
– Ahogy kivilágosodik – mordultam rá – már nem fogja le-
hangolónak találni. Olyan drágán fogom adni az életünket, ami-
lyen drágán csak tudom!
– Hátha találok valami bluest – mondta. – De szerintem a wes-
tern muzsika sokkal jobb zenei aláfestés egy lövöldözéshez.
A rádióbemondó így szólt. – Érkezett egy kívánság a katoná-
inktól Törökországból „Állj be az égiek közé".
283
– Ó, az istenekért, kapcsolja ki – könyörögtem.
Kikapcsolta.
Várjunk egy percet. Rádió! Hirtelen nagyszerú ötletem támadt.
Leoldottam a zsákot a nadrágszíjamról és kiborítottam min-
dent ami benne volt. Felkaptam a rádió adó-vevót.
Ó, hála az isteneknek! Raht válaszolt!
Pergó katonai voltár nyelven így szóltam. – Vésse jól az eszé-
be amit hall. Küldjön egy üzenetet a bázisra. Utasítsa Stabb kapi-
tányt, hogy minél elóbb szálljon fel a vontatóval és vegyen föl
engem! – Remény gyúlt a szívemben. A fennsík akár leszálló-
helyként is szolgálhat. Stabb elrepíthetne engem valahová Afrika
mélyére, vagy akárhova, ahol nagyobb biztonságban lennék.
Raht így szólt. – Vettem az üzenetet. De maga hol van?
– Azt hiszem hogy a Chios nevú görög sziget délkeleti csücs-
kén vagyok.
– Azt hiszi – mondta Raht. – Ha úrhajó megy magáért, hogy
felvegye, akkor jobban tenné ha pontosan megmondaná, hogy hol
van. Nem fognak a terület felett cirkálni hogy megtalálják magát.
Ha hibáznak és helyiekbe botlanak, akkor meg kell hogy öljék
óket. Maga most törvénysértést kockáztat.
– Ide figyeljen – mondtam – nincs túl sok idóm. Hajnalban ül-
dözóbe vesznek. A rádió alapján megtalál az úrhajó.
– Ez nem elég pontos ekkora távolságban. Tudja mit. Most
nem vagyok az irodában de beszaladok. Ha elküldi a követósuga-
rát, akkor rávetíttetem a rácsanalizátorra. Mindjárt ott leszek. –
Szétkapcsolt.
– Milyen nyelven beszél? – kérdezte Madison. – Nem hasonlít
egyik nyelvjárásra sem, amit eddig hallottam.
Letakartam az elemlámpát és Madisonra néztem. Túl sokat tu-
dott. Ha Krak grófnó egyszer a karmai közé kaparintja Madisont,
akkor nekem végem!
Mielótt még megállíthattam volna, Madison kivette a kezem-
ból az elemlámpát és matatni kezdett a földre borított iratok kö-
zött. – Nézzük csak ezeket az útleveleket! – mondta. – Inkswitch
szövetségi nyomozó; Achmed Ben Nutti, Egyesült Arab Liga;
284
Szultán bej... egyet sem látok itt Smith névre kiállítva. Felnézett.
– Amúgy mi a valódi neve? – Ismét az iratokra nézett. – És mi ez
az írás? – Egy kitöltetlen apparátusi kapujegyet tartott a kezében,
amelyre különbözó összegeket firkáltam: a nyomtatás persze há-
romdimenziós volt. Mi más lett volna ráírva, mint Szervezett In-
formációs Apparátus, Voltár Államszövetség. Az embléma is rajta
volt, ami miatt az úrtengerészek „piások"-nak hívják az Appará-
tus tagjait. – Háromdimenziós nyomtatás? – kérdezte. – Ez nem
földi dolog, ember.
Elóször azért nem állítottam le Madisont, mert felmerült ben-
nem a kérdés: mire használhatnám. Aztán azért nem állítottam le,
mert ezzel ráébresztettem volna arra, hogy valami titokzatos do-
lognak volt a részese. De mikor kiszúrta magának a kitöltetlen
kapujegyet, túlment azon a ponton, hogy egyszerúen csak leállít-
sam. Ez törvénysértés. Madisont le kell lónöm.
Aztán bármennyire is szokatlan volt ez tólem, a kezem meg-
dermedt, ahogy ösztönösen a géppisztoly felé nyúltam. Madison
túlságosan értékes. Madison emberek életét képes tönkretenni és
háborúkat tud kirobbantani olyan módszerrel, amiról a Voltáron
még csak nem is hallottak: a PR-rel. Lombar világéletében azt
kutatta, hogy milyen módszerekkel lehet tönkretenni az embere-
ket és most itt volt egy módszer, amiról garantáltam soha nem
hallott.
Sanyarú helyzetem dacára hamar megszületett bennem az el-
határozás. Mikor a vontató felszed minket, egyszerúen utasítom
Stabb kapitányt, hogy vigye Madisont a bázisra, dugja egy cellá-
ba, majd egy üzenet társaságában szállítsa le Lombarnak. Talán
Lombar kevésbé lesz kegyetlen velem, ha ilyen ajándékkal lepem
meg. Így Madison nemcsak hogy megmenekülne Krak esetleges
vallatásától – ami végzetes lenne rám nézve, mivel Madison már
tudja az egyéb neveimet – de én is szereznék egy jó pontot
Lombar Hisstnél.
Színlelnem kellett. De erre képeztek ki. Kuncogást színleltem.
– Az ön oknyomozó riporteri megszállottsága egyszer még bajba
keveri magát Madison – mondtam. – Ne terjessze amit látott, és
285
egy szép napon mindent meg fog tudni erról az egészról.
– Ohó! – mondta. – Sztorit szimatolok! Tizennyolcas betúmé-
rettel, „A titokzatos férfi kitálal".
Ott és akkor megpecsételte a saját sorsát.
2. fejezet
Óráknak túnó feszült várakozás után megszólalt a rádióm.
Raht hangját hallottam: – Beértem a New York-i irodába.
– Mi az ördög tartott ilyen sokáig?
– Ezt az analizátort már évek óta nem használták – felelte
Raht. – Nem találtam hozzá energiatelepet. De most már múkö-
dik. Vegye kézbe a jeladó-lemezét és máris betáplálom a számí-
tógépbe.
Így tettem. Szünet következett. Aztán Raht újra megszólalt. –
Jó hogy leellenóriztem, mielótt még felhívtam volna a bázist.
Maga nem Chioson van.
– Biztosan elrontott valamit – mondtam. – Pontosan hogy
Chioson vagyok, Emboriós romjai mellett. Nézze meg újra, maga
idióta!
Ismét szünet következett. – Még egyszer leellenóriztem. Maga
nem Chioson van. Itt van a keresón a voltári rácstérkép erról a
bolygóról. Maga pontosan 43-17-4.1052-nél van.
– Ez nekem nem mond semmit. A földi földrajzi nevét mond-
ja.
– Hadd vegyek eló egy kiterített Föld térképet, felnagyítom a
megfeleló méretarányra... Itt van. Maga 340,2 jardra van a part-
tól, 9,1 mérföldre délnyugatra Karaburumtól.
– MICSODA?
– Egy tengerszoros választja el Chios szigetétól. Maga Török-
ország területén van.
Ó ISTENEK! Rossz irányba fordultunk az esóben és a sötét-
ségben! Romváros pedig annyi van ezen a környéken, mint a
pelyva.
286
A talaj hirtelen forróvá vált a talpam alatt.
– Raht – könyörögtem. – Kérem, kérem, szóljon a bázisnak,
hogy azonnal küldjék azt a vontatót. El KELL túnnöm Törökor-
szágból!
– Rendben – mondta. – Továbbítom az üzenetet. De ne moz-
duljon onnan. A fejemet veszik, ha potyára mennek oda magáért.
Most megyek.
Madison így szólt. – Kivel beszélget?
Teljesen dermedt voltam a sokktól, hogy hol is vagyok valójá-
ban. – New Yorkkal – feleltem.
– Ezzel a kis izével? – kérdezte Mad. – Nem sokkal nagyobb,
mint egy öngyújtó.
Nem válaszoltam. Hamarosan úgyis mindent meg fog tudni a
valódi elektronikáról. A Voltáron. Engem sokkal jobban érdekelt
a kinti sötétség. Szinte semmit sem láttam, de figyelnem kellett
nem közeledik-e a vontató.
Bíztam benne, hogy nem irányítják erre a kékvillantójukat mi-
kor majd leszállnak arra a széles kövezetre. El kell takarnom a
szememet a kezemmel. Az cseppet sem érdekelt, hogy
Madisonnak kiveri a szemét a kékvillanás. Amúgy is hamarosan
el fogják kábítani az úrutazás miatt, gondoltam.
Úgy túnt, mintha máris megláttam volna a várva várt deren-
gést. De várjunk csak, valami hibádzott. Az egész környék szür-
külni kezdett.
HAJ NALODOTT!
Gyötró érzés volt rádöbbenni, hogy elkéstem! Nem tudták
megcsinálni a sötétség alatt, aminek most vége szakadt.
Halkan felnyögtem.
A hajnali derengés egyre erósödött. Lassan láthatókká váltak a
bokrok. A partot csapkodó hullámok többé már nem csak fehér
csíkoknak látszottak.
Az esó is elállt. A felhók még nem szakadoztak fel, de már vé-
konyodtak.
A hajó!
Egyre tisztábban ki lehetett venni a két-három mérföldre álló
287
Golden Sunsetet. Szinte teljesen eltakarta a mellette billegó bár-
kát. Nem tudtam rájönni milyen hajó lehet az a másik. Halászha-
jó? J acht? J árórhajó? Csak egy dolgot tudtam biztosan erról a ha-
jóról, hogy rám vadászik! Én pedig olyan helyre vetódtem, török
földre, ahol nem szabadott volna lennem.
Tólem balra három szigetecske emelkedett ki a vízból s vált
láthatóvá a hajnali derengésben. Közvetlenül elóttünk néhány
mérföldre mintha szárazföld rajzolódott volna ki a látóhatárra.
Hirtelen fénysugár tört eló a rohanó felhók közül. A nap pon-
tosan a hátunk mögül világított.
A nap keleten kel fel, mondtam magamnak. A sziklabarlan-
gom szája ezek szerint nyugat felé néz. A török szárazföldet és
Chios szigetét elválasztó tengerszorost láttam magam elótt. Az
utolsó reményem is szertefoszlott, hogy talán Raht tévedett. Még
a nap is azt mondta, hogy Törökországban vagyok.
Van valami riasztó abban, ha az embernek menekülnie kell tar-
tózkodási helyéról. Chios csupán néhány mérföldnyire volt tó-
lünk. A merész terv, hogy átússzak oda, papírzacskóként pukkadt
szét.
EMBEREK!
A tengerpart egy kiugró pontja felól érkeztek. Egy, kettó, há-
rom, négy, öt, hat... FEKETE ÁLL!
Észak felé haladtak a parton. Bizonyára egy nyugodt öbölben
szálltak partra délebbre, mert nem merték megkockáztatni, hogy
keresztülcsónakáznak a bukóhullámokon, ahogy azt mi tettük.
UTÁNUNK KUTATTAK!
Szétszéledtek, hogy halálos pillantásaikkal átkutassák a partot,
majd a part fölé emelkedó domboldalt.
Fekete Pofának rádió volt a kezében. Idóról-idóre megállt és a
szájához emelte a rádiót, miközben a hajók felé pislogott. Ó iste-
nek, a hajó rádióin keresztül akár az egész világgal kommunikál-
hat. Vajon milyen parancsokat osztogat? Törökország fegyveres
eróinek általános mozgósítását? Lehet, hogy bármelyik pillanat-
ban üvöltó vadászgépek jelennek meg a derengó égbolton: he-
gyeztem a fülemet, nem hallom-e a harckocsik dübörgését és a
288
gyalogság zaját. A látóhatárt kémleltem: lehet, hogy megjelenik a
török haditengerészet. Tulajdonképpen illegálisan léptem be az
országukba: Ezt akár búncselekményként is értékelhetik és okot
szolgáltathat nekik arra, hogy átadjanak Fekete Pofának, hogy az-
tán nevetve végignézzék ahogy halálra kövezzenek. Na persze
csak akkor, ha nem ölnek meg az elsó frontális támadás alkalmá-
val. A géppisztolyomra pillantottam. Lefelé fordítottam a csövét.
Víz folyt ki belóle. Nem számít, ettól még múködik, gondoltam.
Felkönyököltem és célba vettem Fekete Pofát. Aztán vártam. A
géppisztoly csupán
.22-es kaliberú volt és noha úgy tudtam, hogy egy .22-es egy
mérföldre is elhord, nem tartottam valószínúnek, hogy halálos ta-
lálatra képes ilyen nagy távolságból. J obban teszem, ha várok,
gondoltam.
Kiáltás hallatszott a partot verdesó hullámok távoli morajlásán
keresztül. A fickók rohanni kezdtek. Az egyikük mutogatott.
A mentócsónakunk!
Ó, miért nem löktem vissza a tengerbe.
Fekete Pofa megállt a mentócsónak elótt. A hajó felé nézett és
mondott valamit a rádiójába.
Honnan tudták, hogy itt ért partot a gumicsónak? Aztán rájöt-
tem, hogy biztosan követtek minket radarral elózó éjszaka. Való-
színúleg ráraktak valamit a csónakra, ami megkönnyítette a radar
számára a követést!
A fickók szétszéledtek. Tudtam, mit keresnek: lábnyomokat!
Megtalálták a nyomunkat! Alighanem észrevették a vért, ami
felsebzett talpamból folyt ki elózó éjszaka. De mintha valami
mást követtek volna.
Felhúztam a géppisztolyt.
A fekete képú férfi hirtelen odakiáltott valamit a többieknek.
Megtorpantak.
A fekete képú most beleszólt a rádiójába. A tenger morajlása
és sistergése miatt nem hallottam mit beszél. Ó, bárcsak lenne
egy hallgatózó készülékem. Aztán kiderült, hogy mégsincs rá
szükségem. A gesztusaiból világosan kiderült, tudja hogy odafent
289
vagyok a sziklán.
Meglepó módon viselkedtek. Nem indultak a keresésemre.
Csak álltak háromszáz jardnyira tólem és a sziklát méregették, az-
tán a fekete állú férfi felé fordultak.
Úgy túnt, hosszasan egyezkednek. Ki tudtam találni miról. A
fickó elrendelte a NATO egyesített eróinek frontális támadását! A
nók fogják végezni a tisztogató hadmúveletet a kövekkel.
Aztán valami nagyon különös dolog történt. Fekete Pofa elvet-
te a szájától a rádiót és intett az emberei felé.
Azok felkapták a gumicsónakot, kinyomták belóle a maradék
gázt és összehajtogatták. Fekete Pofa biztos akart lenni abban,
hogy nem szökök el a tengeren.
A gumicsónakkal a kezükben dél felé vonultak. A tengerpart
kanyarulata után eltúntek a szemem elól. Nem sokkal ezután
megláttam két távolodó csónakot.
A hajó felé tartottak.
Figyeltem, ahogy szelik a vizet. Felnéztem az égre harci gépek
után kutatva.
Aztán felmásztak a hajókra.
Némi várakozás után a jacht, továbbra is takarva a másik hajót,
útnak indult. Mindkét hajó észak felé fordult. Talán Isztambulba
mennek?
Megszólalt a rádióm. Ki más lett volna az, mint Raht. Senki
másnak nincs illesztóegysége ehhez a frekvenciához. – Gris tiszt
úr?
– Igen.
– Üzenetem van a maga számára. Ne mozduljon arról a hely-
ról. Naplemente körül felszedik magát.
– Hála az isteneknek.
Szétkapcsolt.
– Még egy név? – kérdezte Madison. – Valami Gris? Fura egy
nyelv, az egyszer biztos. Úgy hangzik, mintha kínai volna, de
nem az, hiába olyanok a hangsúlyai. Kínaiul kellett utasításokat
adni a mosodában, ahová jártam. Biztosan nem orosz. Olyan fo-
lyékony és énekló. Nem hiszem, hogy valaha is hallottam ezeket
290
a hangzókat. És az „s" nem is „s" valójában. Mintha az ember ki-
fújná magából a szuszt. Inkább úgy hangzik, mintha az ember azt
mondanáHIST.
– Pofa be! – mordultam rá.
De mindegy, a szerencsétlen flótás hamarosan személyesen is
találkozni fog Lombar Hissttel.
Valami aggasztott. Naplemente? Késó tavasszal nem lesz
azonnal sötét naplemente után. Sokáig félhomály marad ezen a
szélességi fokon. Raht biztosan úgy értette, hogy naplemente
UTÁN. Igen, olyan (bíííp) pontatlan: alighanem elfelejtette hoz-
zátenni, hogyután.
Nos, ha túlélem ezt a napot és nem találnak rám, akkor minden
rendben lesz, gondoltam.
Milyen keveset tudtam a gonosz erókról, melyek abban a
percben is a világot forgatták körülöttem. És mennyire nem tud-
tam arról, hogy az örvény kellós közepében vagyok!
3. fejezet
Végigszenvedtem egy hosszú és aggodalmakkal teli napot.
A kecskebarlang büdösebb volt annál, mint amit el tudtam vi-
selni. Sokat elárul a búzról, hogy ezt egy Apparátus-tiszt mondja.
Többszáz négyzetmérföldnyi vizet voltunk kénytelenek bá-
mulni, részben a szorost, részben pedig magát az Égei-tengert,
amely jól látszott északon, viszont egyetlen csepp víz sem folyt le
kiszáradt torkunkon.
Dél körül az esófelhók elvonultak, a nyugat felé vándorló nap
pedig kezdett besütni a barlangba. Ettól a dolgok még rosszabbra
fordultak.
Madison egyfolytában csavargatta a rádióját és rockzenét ke-
resett. Felismertem a Hoochy-Hoochy Boyst, akiket Bildirjin nó-
vér imádott. A fiúk törökül énekeltek angol szlenggel fúszerezve.
Kábulj el velem,
291
el kell kábulnod velem,
nem látod, meghalok nélküled.
Itt egy joint,
én mar sosem szívom,
fogd a pipám...
– KAPCSOLJ A KI! – sikítottam.
– Elnézést – mondta. – Csak azt gondoltam, hogy meg kéne
ismerünk egy-két itteni népdalt. Kulturális lemaradásban vagyok.
Az egyik pillanatban maga olyan nyelven beszél, amit elóttem
még soha senki nem hallott, aztán meg idegesíti az angol és török
nyelvú popzene. Mit jelentettek ezek a török szavak?
– Ó, fogja már be! – könyörögtem. Kezdtem belázasodni. Ha
az ember folyamatosan marihuánát szív, ahogy én azt heteken ke-
resztül csináltam, akkor a torka rendkívül hajlamos lesz a kiszá-
radásra. Mit nem adtam volna egy jéghideg Seven Up-ért. Szinte
azonnal megjelent elóttem, szó szerint LÁTTAM a zöld dobozt,
nyolcszor akkorát, mint a valóságban, harmatos cseppekkel az ol-
dalán. De megacéloztam magam. Nem nyúltam a doboz után. El
is túnt.
Ahogy telt-múlt a délután, a napfény, ami visszatükrözódött a
vízról, égetni kezdte a szememet és a búvóhely hómérsékletét –
és a búzét – az elviselhetetlenségig fokozta. Most már egyfolytá-
ban nyúlkáltam a Seven Up-os doboz után, de az újra és újra el-
túnt a szemem elól.
A nap végsó elszántsággal alacsonyra ereszkedett és besütött a
barlangba, hogy kicsináljon. Sikerült neki. Ájulásba zuhantam.
Valaki rázott. – Azt hiszem valaki azt a furcsa nevet kiáltozza
– Gris, Gris.
Félholtan kinyitottam a szemem. Madison volt az. Felbosszan-
tott. – Az istenek szerelmére, ha mondja, akkor legalább mondja
helyesen. Maga egy „g"-t próbál itt kiejteni úgy, mintha a „h" és a
„t" között a torkát köszörülné.
– Nem, nem figyeljen! – szólt Madison. – Valaki kiabálja.
Felültem. Igen! A távolból hallatszott, – Gris tiszt úr! Gris tiszt
292
úr!
Feltápászkodtam. Még világos volt. Ezek az ostobák nappal
repültek ide a vontatóval. Mindannyiunkat kivégeznek törvény-
sértés miatt!
Nekiiramodtam. Madison hozzám vágott valamit. A zsák a
pénzemmel és az irataimmal. Elkaptam.
Szinte repültem, ahogy kirohantam a barlangból. De nem re-
pültem túl messzire. Ráléptem egy kóre. Agónia!
Végigsántikáltam a kecskeösvényen. Megkerültem a sziklát.
Kiértem a fennsíkra. Megálltam.
Ott állt a hatalmas golyóálló 1962-es Daimler Benz a vörös
sassal az oldalán!
Ahmed volt az a taxis.
És Ters a sofór.
DE HÁT OK HALOTTAK!
Mindkettójüket megöltem egy bombával!
A szomjúság és az egymást éró sokkok megtették a magukét!
Már nemcsak hogy látomásaim vannak, gondoltam, hanem
szellemek is üldöznek.
Ters eleresztett egy ördögi kacajt.
Azon nyomban elájultam.
4. fejezet
Mikor magamhoz tértem már sötét volt.
A végzetes kocsi hátsó ülésén feküdtem.
A kocsi szaladt alattam.
– Magához tért. – Ez Madison hangja volt. Ott ült hátul velem.
Ahmed elöl utazott Ters mellett, aki vezetett.
A halvány fényben láttam ahogy Madison benyúl egy papír-
zacskóba. Kinyitott egy kólát és a kezembe nyomta. Feltámasz-
kodtam a könyökömre és mohón inni kezdtem.
– Szép ez a kocsi – mondta Madison. – Igazi régiség. Mit je-
lent a sas az oldalán?
293
– Ostobaság – feleltem.
Az elöl üló Ahmed hátrafordult. – Örülök hogy felébredt. Be-
teg talán?
Ezek szerint él, gondoltam. Hallottam a hangját. – Sokkot kap-
tam – feleltem.
– Lesz rá ideje hogy kiheverje – mondta Ahmed. – Majdnem
kétszázhuszonöt mérföldre vagyunk Afyontól. Ters és én majd
felváltva vezetünk és szépen biztonságban hazavisszük.
– Ó, ne! – kiáltottam. Ne vigyenek oda!
– Miért ne? – kérdezte Ahmed. – Ó, erról jut eszembe, van egy
üzenet az ön számára Muhammed Atatürk doktortól.
Minden izmom megfeszült. Prahd Bittlestiffenderre gondolt, a
fiatal sejtsebészre, akit a Voltárról raboltam el. – O is a nyomom-
ban van? – kérdeztem.
– Nem – felelte Ahmed. – Persze hogy nem. Mi mindannyian
a maga barátai vagyunk, nem emlékszik? A fiatal doktor küldött
minket maga után, miután Faht bej elutasította a maga kérését.
Szóval erról van szó. Idegessé váltam. – Mi az üzenet? – kér-
deztem rettegve.
– Nos, Bildirjin nóvérról van szó, a fiatal török lányról a kór-
házban. A doktor azt mondja, hogy egy pillanatig sem kell ag-
gódnia. Azt mondta, mondjuk meg magának, hogy mindent elin-
tézett.
Ters eleresztett egy ördögi kacajt.
Az üzenetre összpontosítottam. Madison egy szendvicset nyúj-
tott felém, amit egy második kólával leöblítettem.
Az agyam múködni kezdett. Prahd nyilván abortuszt végzett
Bildirjin nóvéren. Lehet hogy a lány apja soha nem fog rájönni.
Optimista hangulatba kerültem és még meg is nyugodtam. Le-
het, hogy ez az egész végül jóra fordul.
Álomba merültem.
Már jócskán benne jártunk az éjszakában, mikor felébredtem.
Bizonyára jó néhányszor megálltunk, mivel még több kólát lát-
tam a kocsiban. Ahogy kibontottam egyet, láttam, hogy éppen
beérünk Afyonba.
294
Végigmentünk néhány kisutcán, majd kiértünk egy szélesebb
útra.
– Hé – mondtam. – Nem a villához visznek. Hová megyünk?
Ters, aki a kormánynál ült, ördögien felnevetett.
Hirtelen fékezett egy mecset elótt.
Dudált.
A következó pillanatban tömeg vette körül az autót.
Rémült tekintettel megláttam Bildirjin nóvért. Nagy kerek ha-
sa volt.
AZ APJ A! A kocsi felé tülekedett a tömegben. PUSKA VOLT
A KEZÉBEN!
Sikoly tört eló a torkomból és tapogatni kezdtem a kocsiban,
hogy megtaláljam a pisztolyomat.
ELTUNT!
Ott volt Prahd, szalmasárga boglyaként meredezó hajával. Ki-
nyitotta a kocsi ajtaját, mire én a kocsi ellenkezó oldalára húzód-
tam. Beült. Rám nézett azzal a világoszöld szemével.
– Maga átvert engem! – kiáltottam. – Idecsalt, hogy végezze-
nek velem!
Prahd becsukta maga mögött a kocsi ajtaját, kirekesztve ezzel
a tömeg fenyegetó morajlását. – Indokolatlan az aggodalma –
mondta. – Hónapok óta próbálom megtalálni magát. Hála az iste-
neknek, idóben visszaérkezett. Rettenetes botrány lett volna ha a
csecsemó születik meg elóbb.
– ELOBB? Mi elótt?
– Üzletet kötöttem a maga számára. Már minden készen áll.
Az üzlet elsó része az, hogy elkezdi folyósítani a fizetésemet.
Egyetért vele?
Ó, hogy (bíííp) meg, nem adhatok neked hivatalosan fizetést,
gondoltam. Úgy intéztem, hogy Prahdot hivatalosan halottnak te-
kintsék a Voltáron. De most megfogott. – Rendben – mondtam.
Késóbb tovább húzhatom az idót, de most vészhelyzetbe kerül-
tem.
– Másodsorban – folytatta – beleegyezik, hogy ne kelljen min-
den idómet búnözók személyazonosságának megváltoztatásával
295
töltenem, és engedélyezi hogy kampányt kezdjek a gyakori tö-
rökországi járványok megfékezésére, amit maga finanszíroz.
Kit érdekelnek a bugrisok? Majd ez alól is kibújok. – Rendben
– mondtam.
– Az általam kötött megállapodás harmadik pontjának megfe-
lelóen – folytatta – gondját viseli az összes feleségnek, akiket
megbecstelenített. Tudja a többségük teherbe esett. A büntetés
halálra kövezés.
Összerezzentem. Rettegve lestem ki az autó ablakán. Igen, fel-
ismertem néhány nót a tömegben! Követ tartottak a kezükben!
– Tanulmányoztam a Korán – mondta Prahd. – Tudja a Ko-
ránból ered az összes törvényük. Szerepel benne valami, amit úgy
hívnak kaffarah. Ez azt jelenti, hogy valaki a hivatalos büntetés
helyett a saját vezeklést választja. Úgyhogy én elintéztem, hogy
ön létrehoz egy alapítványt, amely a következó évszázadban éle-
lemmel látja el azoknak a falvaknak a szegényeit, ahonnan ezek a
nók érkeztek. Ez bizonyos értelemben szentekké fogja tenni a
megszületó gyermekeket és vigyázni fognak rájuk.
A következó évszázadban! Istenek! Valahogy ki kell bújnom
ez alól. – Rendben – mondtam. – És mi lesz Bildirjin nóvérrel és
az apjával?
– Ó, ezt volt a legkönnyebb elintézni – felelte Prahd. – Nincs
más dolga, mint elvenni ót feleségül.
Tudtam, hogy újra el fogok ájulni. Csakhogy erre nem volt
idóm. Túl élénken emlékeztem a fejmútétemre és Bildirjin nóvér
csontos térdére! Lázasan próbáltam kiötleni valamit amivel elme-
nekülhetek ez elól az egyre fenyegetóbb katasztrófa elól. Sike-
rült!
– Mi van, ha már házas vagyok? – kiáltottam.
– Nos, én tanulmányoztam a Koránt. Négy feleséget engedé-
lyez az igaz hitúeknek. És ugyanennyi ágyast. – Diadalittasan
mosolygott. – Úgyhogy nem számít, ha már megházasodott.
A világ mintha megbillent volna elóttem, aztán újra vízszintbe
került. Villámként hasított belém a gondolat. Adora Pinch bej és
Candy Licorice bej nem perelhetnek be egy muzulmánt bigámiá-
296
ért. Biztonságban voltam tólük!
Persze ettól még pokol lehet az életem emellett a Bildirjin bo-
szorka mellett. De azért bólintottam.
Az ajtókilincs után nyúltam. Aztán észrevettem, milyen ron-
gyos vagyok. Kitérdelt szabadidóalsóban, tengeráztatta zakóban,
mezítláb, vérzó talppal. Egy kis haladékban reménykedtem. –
Elóször haza kell mennem, hogy felöltözzek.
– Nem, nem – mondta Prahd. – A muzulmán esküvó nem
olyan nagyon ünnepélyes. Ritkán tartják mecsetben, de Bildirjin
nóvér különösen erósre akarja ezt a köteléket. A ruhája nem szá-
mít. Már csak magára várnak.
Kinyitotta az ajtót és kilökött rajta. Az elnémult tömeg indula-
tosan méregetett. Várták, hogy Prahd azt mondja nekik, minden-
be beleegyeztem. Hallottam ahogy néhány kó lehuppan a földre,
az emberek pedig összesúgnak. Bildirjin nóvér apja kivette a töl-
tényt a puskájából.
Véres lábbal bevánszorogtam a mecsetbe, mint az apparátusi
szolgálat szenvedó áldozata.
5. fejezet
A muzulmán menyegzó meglehetósen gyakorlatias. A muzul-
mánok nem feltételezik, hogy a nóknek lenne lelkük, így a vallá-
sos tartalom szinte teljes egészében hiányzik.
Bildirjin nóvér fehér selyemköpenyt és kámzsát viselt. A ruha
segített eltakarni hatalmas hasát, de ennek ellenére nyilvánvaló
volt, hogy terhes. Közönyösen nézett végig rajtam fekete szemé-
vel. Megjelent egy török vallási vezetó egykhoja. Csak azért jött,
hogy megnézze, nem koszolta-e valaki össze a mecsetét.
Bildirjin nóvér apja egy két példányos szerzódést tartott a ke-
zében. A szerzódés a húségre és hasonlókra vonatkozó ígéreteket
tartalmazott. Valaki egy tollat nyomott a kezembe. Már emeltem,
hogy aláírjam vele a szerzódést. Aztán észrevettem az összeget!
A mahri, vagyis a hozomány összegét a szerzódés pontosan kikö-
297
tötte.
– SZÁZMILLIÓLÍRA! – sikítottam. Ez egymillió dolcsi!
– Természetesen maga azt akarja, hogy a gyermeke a lehetó
legjobb körülmények között nójön fel – mondta Prahd. – Vala-
mint megajándékozza Bildirjin nóvért egy szép villával, ahol pi-
henhet. Ne felejtse el, maga most családot alapít.
– Ami azt illeti – szólt Bildirjin nóvér apja másik kezébe fogva
a puskáját – itt van nálam a banki megbízás. Tudja a hozományt a
házasságkötéskor kell kifizetni.
Tétováztam.
A tömeg szétszaladt, hogy ismét köveket gyújtsön.
Aláírtam az isztambuli Piaszter Nemzeti Banknak szóló meg-
bízást, valamint a szerzódést. Istenek, mit fog most gondolni és
Ióleg mit fog tenni Mudur Zengin?
Észrevettem a mellettem álló Terst és Ahmedet. Ok is aláírták
a házassági szerzódést, mint tanúk!
– Nos, egyszerú volt, igaz? – kérdezte Prahd. – Ennyi volt az
egész.
Lehet, hogy ó azt gondolta, hogy ez semmi nem volt én azon-
ban úgy éreztem magam, mintha nehéz láncokkal csavartak volna
körbe.
– És most szálljon be a mennyasszonyával az ajtóba – mondta
Prahd.
Nem volt kedvem hozzáérni Bildirjin nóvérhez. Attól féltem,
hogy megharap. Kiballagtam a mecsetból. Ahogy hátranéztem
láttam, hogy Bildirjin követ. A khoja kifelé terelte a tömeget a
mecsetból. A csócselék ismét körbevette az autót.
Majd meghaltam, annyira fájt a talpam. Mintha láz égette vol-
na a testemet. De kitartottam. Beültem a kocsiba.
Madison az autóban ült és egy noteszba jegyzetelt. Bildirjin
nóvér a nagy hasának köszönhetóen nem fért volna be hátra, így a
hátsó ülést, ami fekhellyé volt alakítva, vissza kellett csuknom a
helyére.
A hátsó ülés felét már felhajtottam. Fogtam az ülórészt, hogy
hátratoljam. Az ujjaim hozzáértek valamihez.
298
A testemet égetó láz a következó pillanatban jeges rémületté
változott. Az ülés alatt, pontosan ott, ahová hónapokkal azelótt
dugtam, ott volt a BOMBA!
Felemeltem az ülést.
Ott lapult.
Az ütószeg, melynek az idózítés lejárta után rá kellett volna
csapnia a detonátorra, a helyén maradt és nem hozta múködésbe a
bombát.
Valami megakasztotta az ütószeget, amely így nem tudott le-
csapni. Egy darab rongy, vagy egy sárcsomó lehetett.
Úttalan utakon zötykölódtem egész éjszaka egy fel nem rob-
bant bomba társaságában, amely bármelyik pillanatban a levegó-
be röpíthetett volna! Vékonyka sikoly hagyta el a torkomat.
Felkaptam a bombát.
Nem dobhattam ki az ablakon. Elég robbanószer volt benne
ahhoz, hogy darabokra tépje az autót.
Lassan kihátráltam a kocsiból, kezemben a bombával, miköz-
ben arra gondoltam, lehet hogy ennek a bombának a villanása
lesz az utolsó dolog, amit az életemben látok.
– EGY BOMBA! – kiáltotta Prahd. – Fusson ki merre lát!
Mindannyiunkat felrobbant!
Szél támadt, ahogy a tömeg eliszkolt. A lábak dübörgése las-
san elhalt.
Tovább hátráltam. Ó istenek, csak nehogy megbotoljak. Az
idózítés már rég lejárt. Csak annak a kicsi emeltyúnek kellett vol-
na a helyére esnie ahhoz, hogy a bomba múködésbe lépjen. A fo-
lyamat visszafordíthatatlan volt.
Nem tudtam mit kezdjek a bombával. A bevett gyakorlat sze-
rint be kellett volna hajítanom a bombát egy bunkerbe és elro-
hanni.
De nem volt bunker a közelemben.
Vagy mégis?
A mecset ajtaja tárva-nyitva állt. A falai vastagok voltak.
Az ajtó felé hátráltam.
Óvatosan megfordultam.
299
Megpróbáltam megsaccolni az ajtó szélességét.
Teljes erómból elhajítottam a bombát!
A bomba berepült a mecset ajtaján.
Megfordultam, hogy elrohanjak onnan.
Felhasogatott lábam cserben hagyott. Csak tíz lépést tudtam
megtenni, aztán elhasaltam.
BUMMM!
A mecset falai kidagadtak, mint valami hirtelen felfújt lég-
gömb!
A minaret oldalra bicsaklott és leomlott.
Törmelék potyogott a levegóból, miközben füstoszlop szállt
felfelé.
A légnyomás még húsz lábnyit tolt elóre.
Végül egy hangot hallottam. Prahdét. Lábra állított. – Nem tu-
dom hogy miért csinálta ezt, Még jó hogy senki nem volt oda-
bent. Meghaltak volna. Mikor új szerszámot csináltam magának,
azt gondoltam, hogy túlságosan is érdekelni fogja az újfajta szó-
rakozás és nem lesz ideje robbantgatni. De látom, hogy tévedtem.
Az emberek kezdtek visszaszállingózni. A romokat bámulták,
aztán engem méregettek. Ekkor valami nagyon furcsát vettem
észre. A khoja szélesen mosolygott. Ez megriasztott.
– Minek örül ennyire? – kérdeztem. – Most robbantottam fel a
mecsetét!
Prahd az autóhoz taszigált, mellyel Ahmed mintha egy kicsit
odébb gurult volna még a robbanás elótt. – Tudja – mondta
Prahd. – Ezek itt ismerik magát. Mikor megszerveztem a me-
nyegzót és elmondtam, hogy ki lesz a férj akhoja nem akarta en-
gedni, hogy maga belépjen ebbe a szent épületbe. Azt mondta be-
omlik a tetó, ha maga mégis bemegy. De én meggyóztem róla,
hogy ha mégis beomlana a tetó, maga építtet neki egy új mecse-
tet. És tényleg leomlott a tetó. Most nagyon boldog, mivel már
évek óta szeretett volna egy sokkal díszesebb mecsetet építtetni.
A világ forogni kezdett körülöttem. Mennyibe kerülhet egy
mecset?
Beültem az autóba. Bildirjin nóvér maga elé húzta a fehér se-
300
lyemkámzsáját, hogy ne is lásson. Nem értettem az okát. Aztán
lenéztem. A lábam!
– Vérzek – mondtam Prahdnak. – Be kell vinnie a kórházba.
– Pont oda megyünk – felelte Prahd.
Elindultunk, s nem sokkal késóbb meg is érkeztünk az Egyesí-
tett Jótékonysági Irgalmas Közkórházhoz. Meglepóen gondozott
volt a kórház környéke: a talajt szépen elrendezték és önként je-
lentkezó földmúvesek nyírták a füvet asaját kórházuk körül. Mi-
kor meglátták hogy ki érkezett a kórház elé, abbahagyták a mun-
kát és bámulták, ahogy kiszállok a kocsiból és felbicegek a lép-
csón. Némaságba burkolóztak. Milyen hálátlanok! Ha nekem
nem támadt volna az a briliáns ötletem, hogy búnözók személy-
azonosságának megváltoztatásával kezdjek foglalkozni, ezeknek
a parasztoknak még most sem lenne kórházuk! Bugrisok!
Keresztülcsattogtam az elócsarnokon arra számítva, hogy az
egyik mútóbe megyünk. De Prahd ehelyett az irodájába irányított.
Lerogytam egy székre. – Nagyon rossz állapotban vagyok –
mondta. – Ezt a vízszintes vágást is el kell látnia a homlokomon.
Megnézte. Elóvett egy üveg fertótlenítót és lemosta vele a lá-
bamat. Csípett, mint a nyavalya! Fogott valami földi kötszert, vö-
röses színú port szórt rá, majd bekötötte vele a sebeimet. Látszott,
hogy sokkal többet nem várhatok tóle. Miután végzett a lábam-
mal egy lépést hátralépett.
– Hé – mondtam. – Mi lesz ezzel a sebbel a homlokomon?
– Olyan vérengzó lett tóle az arckifejezése – mondta.
– Tudom – feleltem.
– Nos, az embereknek szükségük van figyelmeztetésre. Azt hi-
szem így hagyjuk.
Tiltakozni akartam. Minden nehézség nélkül megszabadítha-
tott volna a forradástól. Az ajtó kinyílt. Bildirjin nóvér lépett be
rajta. Nagyot néztem.
A szokásos kórházi öltözékét viselte, amit egy kicsit kigom-
bolt, hogy elférjen benne hatalmas hasa.
– Most vettem feleségül – mondtam. – Nem jön velem haza?
– Adjam fel azt a gyönyörú kapcsolatot, ami Muhammed dok-
301
torhoz fúz? – kérdezte. – Ne legyen ostoba. Csak azt akartuk,
hogy törvényes apja legyen a gyereknek.
– Meg egymillió dolcsit – csikorgattam a fogamat.
– Na persze – felelte Bildirjin nóvér édesen mosolyogva.
Ettól a pillanattól kezdve gyanítottam, hogy a fiatal Prahd
Bittlestiffender doktor egész idó alatt a markában tartott.
– Hazamegyek – mondtam.
Mit sem tudtam akkor arról, hogy a kínjaim még el sem kez-
dódtek!
6. fejezet
Ott állt a villa a tavaszi napsütésben, háttérben a hegyekkel.
Szinte megdöbbentó volt látni, hogy milyen nyugodt és békés.
Pedig a villa háromezer évnyi történelme során rengeteg emberi
szenvedésnek volt szemtanúja. A frígektól kezdve a római biro-
dalmon keresztül egészen napjainkig nem egy véres láb lépett be
a villa kapuján.
Madison és én kiszálltunk a kocsiból. Körülnéztem. Láttam,
hogy Utancnak új autója van: egy lenyúgözó Ferrari, egy autó,
amely azt sugallja, hogy rengeteg pénze volt a gazdájának, leg-
alább százezer dollárja.
A személyzet félénken és nagyon idegesen leskelódött a ház
sarkai mögül.
Musef elósomfordált. Istenek, milyen kövér lett a jó ellátástól
– lehetett vagy háromszázötven font! Torgut, nehéz bunkósbotját
lóbálva ott termett mellette. Vigyorogtak, mint két majom.
– Isten hozta itthon! – kiáltották mindketten.
Legalább a testóreim örülnek, hogy látnak. Lehet, hogy nem
voltak kimondottan versenyformában, de biztosan a körmére tud-
tak nézni a személyzetnek. Torgut csak a kocsira bökött a bun-
kósbotjával, mire három inas azonnal Madison csomagjaira vetette
magát.
Nahát! Így már sokkal jobban tetszik.
302
Keresztülbicegtem az udvaron, be a patióba. A szökókútban
csordogált a víz.
Utanc ajtaját nyitva találtam.
Egy szempár jelent meg az ajtó hasadékában.
A két kisfiú minden bizonnyal a szabadban játszott, mikor ha-
zaértem. Most hanyatt-homlok rohantak az ajtó felé. Utanc been-
gedte óket, majd becsukta az ajtót.
– Ha szüksége van valamire, csak kiáltson – mondta Musef. –
Semmi perc alatt kiverjük ezekból az emberekból. Van már benne
gyakorlatunk.
– O kicsoda? – kérdezte Torgut Madisonra bökve a bunkósbot-
t al.
– A fickó nem marad itt túl sokáig – feleltem. – De ó ezt nem
tudhatja. Késóbb fogom elintézni. Ne engedjék, hogy tekeregjen,
meg hogy beleüsse az orrát dolgokba, és ne hagyják, hogy telefo-
náljon.
– Kérése parancs – mondta Musef vigyorogva.
– Miról beszélnek? – kérdezte Madison. – Nem értem a dumá-
jukat.
– Azt mondják, hogy a maffia itt kószál a környéken – felel-
tem angolul. – Rengetegen vannak itt a völgyben. Hallhatja,
ahogy éjszakánként vonyítanak.
– Nem úgy fest mintha nagyon aggódnának emiatt – mondta
Madison.
– Ez azért van így, mert élvezik, hogy lelóhetik óket. Ezek itt
ketten a testóreim. Ennek a tartománynak a birkózó bajnokai.
Mondtam nekik, hogy ügyeljenek a maga biztonságára és ne
hagyják, hogy maga elkószáljon, hogy aztán lelóje valaki. – A
vendégszobára mutattam. – Miért nem megy be a szobájába? Fü-
rödjön meg és aludjon egyet. A személyzet gondoskodni fog az
ön kiváló ellátásáról. És ne rémüljön meg, ha zárva találja az aj-
tót. Nem szeretnénk ha a maffia elkapná magát.
– Értem – mondta Madison. Bement a szobába. A személyzet
két tagja bevitte utána a csomagjait. Musefre kacsintottam, aki er-
re bezárta az ajtót.
303
Nos, a dolgok kezdtek jobbra fordulni. Még a végén ki tudok
mászni ebból az egészból, gondoltam. Az már biztos, hogy nem
fognak halálra kövezni és talán még a meggyalázott feleségeknek
járókaffarah kifizetése alól is ki tudok bújni.
A szobámba mentem. Átadtam American International márkájú
géppisztolyomat Musefnek és mondtam neki, hogy tisztítsa meg a
tárakkal együtt, még mielótt megeszi a rozsda. Kibújtam a
ruháimból és Karagoz kezébe nyomtam óket azzal, hogy égesse
el az összeset. Megborotválkoztam egy kifogástalan villanybo-
rotvával.
Beálltam a zuhany alá és ledörzsöltem magamról a kecskesza-
got.
A hitvány kötés, amit Prahd tett a lábamra átázott, így leszed-
tem. Szappannal megmostam a sebeket a talpamon. Arra gondol-
tam, nehogy vérmérgezést kapjak a kecskék ürülékétól. Itt volt az
ideje, hogy elóvegyem a saját orvosi készletemet. Miután meg-
szárítottam magam, megfeleló voltári gyulladáscsökkentót szór-
tam a sebekbe – mennyire csípett! Hamis bórrel beborítottam a
nyitott sebeket.
Fekete nadrágot húztam és egy csillagmintás, sportos inget.
Nem tudtam elviselni a bakancsom szorítását, így átléptem egy jó
bó, felfelé kunkorodó orrú papucsba.
A felszolgáló jéghidegsirát tett elém. Az erjesztett szólólé volt
hetek óta az elsó ital, amely lemosta a port kiszáradt torkomról.
Iskembe corbasi következett, a pacalból és tojásból fózött leves.
Kezdtem magam jobban érezni.
De ahogy kezdtem azt hinni, hogy a dolgok rendezódnek, be-
csapott a mennykó.
Karagoz lépett be az étkezóbe. – Egy nagyon udvarias fickó áll
a kapuban. Azt mondja, mondani akar magának valamit, amitól
maga nagyon boldog lesz.
Abban a hitben, hogy a dolgok tényleg jobbra fordultak, elóvi-
gyázatlanul így szóltam – Rendben. Megyek és megnézem. –
Még fegyvert sem vettem magamhoz.
Kunkori orrú papucsomban kibicegtem a két kapuoszlop kö-
304
zött. Senkit sem láttam. Elindultam az úton a fejemet forgatva.
Senki.
Megfordultam és elindultam vissza a kapu felé.
Ott állt a bal oldali oszlop mellett.
A FEKETE KÉPU FÉRFI!
Csak álltam és bámultam, fegyvertelenül és meglepetten. Az-
tán így szóltam. – Honnan tudta, hogy itt vagyok?
O elindult elóre, elállva a visszavezetó utat. – Ó, gyakran
kommunikálok a barátaival. Tegnap hajnal felé kaptam egy rá-
dióüzenetet Muhammed Attatürk doktortól, hogy maga ma bizto-
san itt lesz. Ezért gondoltuk, hogy okosabb, ha nem kutatjuk át
maga után azt a bozótost. Azonkívül géppisztoly is volt magánál.
Prahd! Segített ezeknek az embereknek, hogy megtaláljanak!
– Tudom hogy ki maga – mondtam. – Mudur Zenginnek dol-
gozik, az isztambuli Piaszter Nemzeti Banknak!
– Nem, nem – mondta. – Mudur Zengin jó barátja magának,
bár nem értem, hogy miért. Mikor az ön ágyasa megvette a jach-
tot New Yorkban, Mudur Zengin finanszírozta a vásárlást egy
jelzálogkölcsönnel. Azonkívül megelólegezett pénzt, hogy ki tud-
ja fizetni a Squeeza Credittól érkezó számlákat. Na persze mi
most lefoglaltuk a jachtot és Isztambulba vittük, Mudur Zengin
pedig eléggé ideges emiatt.
– De ki az ördög MAGA? – kérdeztem.
– Talán jobb lesz, ha bemutatkozom – felelte és egy névjegy-
kártyát húzott eló a tárcájából.
Elolvastam.
FORREST COLOSURE
Nemzetközi jelzálog osztály
GRABBE-MANHATTAN
BANK
– Álljon meg – mondtam. – Én nem tartozom maguknak sem-
mivel. Semmire sincs jelzálogom maguknál. Maga megórült. – Ó,
attól félek maga órült meg – felelte.
305
Úgy döntöttem hadd tudja meg. – A Grabbe-Manhattan Bank
Rockecenter tulajdonában van! Nem hiszem hogy tudja, kivel be-
szél! – Gógös arckifejezést öltöttem. – Én egy Rockecenter csalá-
di Kem vagyok!
Elmosolyodott. – Mondjuk inkább, hogy volt. Miami város
hirtelen abbahagyta a fútóolajrendelést. Az Octopus azonnal
nyomozni kezdett és rájöttek, hogy a város korlátlan mennyiségú
elektromos áramot kap Ochokeechokee-ból, Floridából. A kezük-
be került néhány fénykép, melyeken fel lehetett ismerni Whistert,
amint mérnökként dolgozik a helyszínen. Mr. Rockecenter nem
akart hinni a szemének! Nem lehet, hogy egy mindenki számára
elérhetó, olcsó energia tönkretegye a dolgokat! Elküldte Mr.
Buryt, hogy nézze meg, mért kavar még mindig az az olcsó
üzemanyagos fickó, Bury pedig kiderítette, hogy maga elrabolta
Madisont, bezárta az irodáját, majd egy vidám hajókirándulásra
vitte. Mr. Bury személyesen utazott el Elba szigetére, hogy a saját
szemével lássa mindezt és meggyózódjön erról. És tényleg ott ta-
lálta magát és Madisont, több ezer mérföldre a feladatuktól. Tel-
jesen nyilvánvaló, hogy magukat mindkettejüket megvásárolták:
egy ilyen jacht egy vagyonba kerül. Úgyhogy nem, Mr.
Inkswitch/Szultán bej, maga többé már nem Rockecenter családi
kém. Ki van rúgva, és attól tartok, hogy nincs is túl nagy bizton-
ságban. Sót. Ha valaha újra beteszi a lábát Amerikába, csúszó-
pénz elfogadásával fogják vádolni.
Megtántorodtam ezektól az ütésektól. A titkos tetoválás a
mellkasomon értéktelenné vált. De erót gyújtöttem: – Ez még
mindig nem magyarázza meg ezt az ostobaságot a jelzálogról!
– Nos, elég furcsa – folytatta Closure – hogy mikor elókerült
ez a jelzálogdolog, nem tudtuk, hogy Szultán bej és Inkswitch
ugyanaz a személy. Csupán arról volt tudomásunk, hogy ezé a bi-
zonyos Szultán bejé ez az egész villa, az egész hegy és a több
száz hektár kiváló minóségú máktermóföld. És mikor maga puszta
kétmillió dollár fejében felkínálta ezt jelzálognak, mi persze
azonnal ráugrottunk. Szóval végigfuttattuk az ügyet és érvényesí-
tettük a jelzálogot.
306
– Álljon csak meg! – mondtam. – Én semmiféle jelzálogköl-
csönt nem vettem fel erre a földre.
– Attól tartok, felvett – mondta Closure. S ezzel elémrakta a
papírjait.
Felkaptam óket. Istenek, a területbe nemcsak a több száz hek-
tárnyi kiváló minóségú ópiumföld tartozott bele, ami egyébként
voltár tulajdonban volt, de AZ EGÉSZ FÖLDI BÁZIS is!
És a lap alján ott állt az ALÁÍRÁSOM.
Ó, istenek, ezért elporlasztanak!
Fekete Pofa tovább mondta. – Van az egésznek egy különösen
kellemetlen részlete. Mármint a maga számára. Az összeg olyan
csekély volt, a kockázat pedig oly kicsi, hogy megbíztunk magá-
ban és nem is gondolkodtunk a dolgon, aztán rájöttünk, hogy nem
is maga a tulajdonos.
Persze hogy nem én voltam a tulajdonos. A terület a voltár
kormány tulajdonába tartozott!
– Úgyhogy – folytatta Closure. – Igazán nagyon rendesek vol-
tunk magához. Ha nyilvánosságra hoztuk volna ezt a búncselek-
ményt, elkaphattuk volna magát a jachtjával együtt bárhol is jár-
jon a nyílt tengeren, mivel török lobogó alatt hajóztak. Az állam
börtönbe vetette volna magát, és azt hiszem nem kell elmagya-
ráznom, hogy egy török börtöncella egyenló a halálbüntetéssel.
Ezzel nagyon is tisztában voltam.
– Mi tényleg egy nagyon humánus pénzintézet vagyunk és
nem akartuk, hogy önnek szenvednie kelljen emiatt.
Nagyot néztem. Még soha senkitól nem hallottam, hogy a
Grabbe-Manhattan humánus lenne! Egyre bizalmatlanabb lettem.
– Mi megelégedtünk volna azzal, ha sikerül önt egyszerúen
hazaterelni. A fiatal hölgy együttmúködött velünk, már amennyi-
re a saját kapzsisága ezt lehetóvé tette.
– Várjon egy percet – mondtam. – A jacht több mint kétmilliót
ér! Ha lefoglalja, akkor azzal rendezheti a tartozást.
– Attól félek ez nem így van. A hajót jelzálog terheli és az ér-
tékének már csak egy nagyon kicsiny része az öné. És ennek a
földnek is esedékes már az elzálogosítása. Maga semennyit nem
307
törlesztett ebból a jelzáloghitelból. Maga valamit nem vesz tudo-
másul. Ha ebbe bevonjuk a török kormányt, akkor ók a vádeme-
lést fogják szorgalmazni. Akkor pedig nem történhet más, mint-
hogy lecsukják magát, mivel olyan földterületre vett fel jelzálog-
hitelt, amely nem az öné. De ne ijedjen meg. Van egy tökéletes
megoldásunk az ön számára. Most hogy hazaért és a közelében
van az anyagi javainak és a barátainak, kimászhat ebból az
egészból.
– Hogyan? – kérdeztem kétségbeesetten.
– Nem kell mást tennie, minthogy a saját pénzéból megveszi
ezeket a földeket, a villát és a hegyet, és átadja ezeket nekünk, mi
pedig ráütjük a pecsétet erre a dokumentumra hogy rendezte, és
maga máris tisztázódott.
Szóval ezért úztek haza. Nem merték megkockáztatni a bot-
rányt, mert attól féltek, hogy esetleg elvesztik ezeket a birtokokat.
A helyzetem teljességgel tarthatatlanná vált. Nem árulhattam el
ezeknek a vérszívóknak, hogy a kérdéses birtokok a Voltár Ál-
lamszövetség tulajdonába tartoznak. Ez lenne minden törvénysér-
tések legdurvábbika. Semmilyen módon nem tudtam volna átru-
házni rájuk, még akkor sem, ha a szándékomban állt volna. Már
hallottam a török börtönajtók nyikorgását.
Csakhogy a fickó egy Apparátus-tiszttel tárgyalt. Minden idók
legsúlyosabb törvénysértésével fenyegetett! Ha valaha rájönnek,
hogy mi van a hegy gyomrában... Ajaj! Kivégeznének. Még egy
ideiglenes megoldás is jobb a semminél.
A kapunak arra a titkos pontjára néztem, ahová egy riasztó-
csengót szereltettem, hogy riasztani tudjam a személyzetet.
Nyugodt hangon így szóltam. – Tudom, hogy mikor kell meg-
hátrálnom. J öjjön, intézzük el a hivatalos dolgokat.
Saját testemmel takarva a gombot, megnyomtam a riasztó-
csengót.
Fekete Pofa széles mosollyal átballagott a kapun.
Keresztülkísértem az udvaron a patio felé.
Musef és Torgut macskaléptekkel a nyomunkba szegódtek.
Egy zizzenés.
308
TONK! Nagyot koppant Torgut ólomcsöve.
Fekete Pofa nyikkanás nélkül összerogyott.
Suttogva szóltam Musefhez. – Van egy régi fríg sír a hálószo-
bám padlója alatt. Dobják be a hálószobámba, kötözzék meg és
hagyják ott. A többit majd én elintézem.
Becipelték a fickót a hálóba és megkötözték. Aztán távoztak.
Milyen elóvigyázatlan voltam, hogy fegyver nélkül kószáltam
odakint! Egy Berettát és egy gázbombát dugtam a zsebembe. Az-
tán közelebb léptem a fickóhoz.
Átkutattam a zsebeit. Megtaláltam az irodai telefonszámát.
Keresztülvonszoltam a szekrényen, be a titkos szobámba.
Kinyitottam az alagút ajtaját és a lábánál fogva végigvonszol-
tam a folyosón egészen a hangárig.
Megjelent egy biztonsági tiszt. – Dobja az egyik elkülönító
cellába – mondtam. – És ne hagyja hogy bárkivel is beszéljen.
A tiszt odaintett két órt. Elvonszolták Fekete Pofát. Hallottam
ahogy becsapódik a cella ajtaja.
Visszamentem az alagútba, át a titkos szobámon, majd kisétál-
tam az udvarra.
Átadtam a névjegykártyát Musefnek. – Hívja fel ezt a számot
– mondtam. – Mondja nekik, hogy üzenete van Mr. Forrest
Closure-tól. Mondja, hogy a dolgok nagyszerúen haladnak, de be-
letelik még egy, de az is lehet hogy két hétbe, míg sikerül a dol-
gokat elrendezni.
Musef megérintette a vállát, majd az orrát, így jelezve az en-
gedelmességet. Elment. Hamarosan visszajött. – Tudomásul vet-
ték az üzenetet – mondta.
Idót nyertem. Azt még nem tudtam pontosan, hogy mit fogok
csinálni. Volt rá egy hetem vagy kettó, hogy elrendezzem ezt a
dolgot. Ki kell találnom valamit, gondoltam.
Ekkor már félúton jártam a pokol legsötétebb bugyraiba vivó
csúszdán, csakhogy akkor erról még mit sem tudtam.
7. fejezet
309
A tavasz szépségei betöltötték a villa kertjét: csalfa és megté-
vesztó külsóségek. A bokrok és a virágágyások mind-mind virág-
ba borultak, énekesmadarak csicsergése töltötte meg a levegót,
amihez a szökókút csobogása nyújtott békés aláfestó zenét.
Egy terepjáró érdes kerregése törte darabokra ezt a nyugalmat.
Faht bej a bázisparancsnok hajtott át dübörögve a kapun. Kiugrott
a kocsiból. A testét borító háj legutolsó morzsája is reszketett a
dühtól. Észrevett.
– Felrobbantott mecset! – üvöltötte. – Börtönbe vetett idegen!
MI A KÖVETKEZO?
Odaért elém. Az ég felé emelte a kezét, mint aki könyörög. –
Ó, istenek olyan jól mentek a dolgok nélküle!
Ez zavart engem. Azt se mondta „helló" és meg sem kérdezte
hogy hogy utaztam. Nem voltam a felettese, de én voltam az ó
részlegigazgatója, valamint a Voltár afyoni földi bázisának álta-
lános ellenórzó lordja. Úgy döntöttem, helyre teszem a fickót.
Azon a nevén szólítottam, ahogy a rendórség ismerte ót a Flisten
bolygón. -Maga sosem változik, Timyjo Faht. Elfelejti kivel be-
szél! Vigyázzon a szájára!
– Idehallgasson – mondta – A Blixo teherúrhajó holnap éjsza-
ka érkezik. Van arra lehetóség, hogy maga hazamegy vele?
A kérdése új keletú rémületet ébresztett bennem. Mi lenne ha
visszatérnék a Voltárra, aztán észrevennék, hogy a földi bázist el-
zálogosították az én aláírásom következtében? Faht bej nyilván-
valóan még nem tudott a dologról, de ha nem kezeltem volna a
dolgot kelló körültekintéssel, hamarosan megtudta volna. És
minden lehetséges fegyver a kezében volt ahhoz, hogy hirtelen
derékba törje a karrieremet. Úgy döntöttem, udvarias leszek. –
Elnézést kérek a felfordulásért. Ez az egész a szolgálatvégzést se-
g ít i.
Rám meredt. – A maga szolgálatról alkotott elképzelése (bíííp)
összefonódott a személyes érdekeivel! Egy évi fizetésemben fo-
gadnék arra, hogy valami olyasmivel foglalkozik, ami mindörök-
re véget vetne a karrierjének, Gris tiszt úr. A legközelebbi órült
ötletét, ami veszélyezteti a küldetés sikerét, a legkönyörtelenebb
310
részletességgel fogom jelenteni Lombar Histnek. Egyetlen ember
sincs a környéken, aki maga mellé állna. Nekem pedig már rég
elegem van magából.
A terepjárója felé csattogott, majd elhajtott.
Ha tudta volna, hogy már így is elegendó alapja van ahhoz,
hogy lecsukasson, biztos megteszi. A megjegyzése, hogy nincse-
nek barátaim, egy kicsit övön alul ért.
Gyászos hangulatban sétáltam vissza a patióba. Egyre elkese-
redettebb lettem.
Utanc ajtaját nyitva találtam. Papucsba bújt lábak neszezését
hallottam. Ahogy a szobám felé menet megkerültem a szökóku-
tat, valaki elállta az utat.
Utanc térdelt elóttem.
Rám emelte gyönyörú fekete szemét. – Vétkeztem gazdám.
Ott álltam a kapunál és akaratom ellenére hallottam amit az a fér-
fi mondott. Mikor aláírtam a nevedet arra a papírra, fogalmam
sem volt, hogy valójában mit csinálok.
– Te hamisítottad a jelzálogszerzódést? – üvöltöttem.
Utanc bólintott. – Mikor letiltottad a hitelkártyáimat, nem tud-
tam, mitévó legyek. Volt néhány kisebb kiadásom, amit nem tud-
tam kifizetni. Mikor tanácsot kértem a Grabbe-Manhattan Bank
fiókjától Isztambulban, azt mondták nekem, kérjelek meg téged,
írj alá egy jelzálogpapírt. De én túl rémült voltam ahhoz, hogy
ilyesmire kérjelek, így aztán én írtam alá a nevedet a papírra.
Nem gondoltam volna hogy ez katasztrófát hoz a fejedre.
Hirtelen rádöbbentem, hogy a Grabbe-Manhattan kihasználta
ezt az oroszországi, Kara Kum-i félénk sivatagi lányt.
Elóhúzott egy hajlított pengéjú kést. Felemelte és felém nyúj-
totta a kés markolatát. – Ölj meg.
Döbbenten néztem rá. A gondolattól, hogy megöljem ennek a
gyönyörú szempárnak a gazdáját, az én saját vérem fagyott jéggé.
Felkiáltottam! – NEM! – és félrelöktem a kést.
A kés a patio kövezetére koppant. Utanc két kézzel megragadta
az enyémet. – Ó gazdám, meg tudsz bocsátani a rabszolgádnak?
311
Lenéztem rá. Hirtelen minden szerelem, amit valaha is éreztem
iránta, elótört belólem. Eszembe jutottak a táncai és az öröm,
amiben részem volt vele. – Igen – feleltem.
– Ó, gazdám, nem érdemlem meg. Meggondolatlan voltam és
könnyelmú. Megbecsülöm a szerelmedet. Esküszöm, hogy meg
fogok javulni és megpróbálok méltó lenni hozzád.
Gyengéden felemeltem.
Egy autó ajtaja csapódott be odakint, de ebben a gyengéd pil-
lanatban csak gyönyörú Utancomra figyeltem.
Valaki belépett a patio ajtaján. Egy hang. – Ki ez?
Megfordultam.
TEENIE!
Mögötte az udvaron a személyzet csomagokat rakodott le egy
alaposan megrakott kisteherautóról.
Teenie két táskával a kézben állt az ajtóban. Túlságosan nagy
szeme még nagyobbra nyílt a meglepetéstól, túlságosan nagy szá-
ját pedig eltátotta.
Elejtette az egyik csomagot.
Utancra mutatott. – KI ez? – kérdezte újra.
Kihúztam magam. – Ez, – feleltem – az a nó, akit szeretek. Az
egyetlen igaz szerelmem. Az egyetlen nó, akit örökké szeretni fo-
gok.
Teenie szeme kikerekedett Hol engem, hol pedig Utancot bá-
multa. – Úgy érted...Úgy érted, egy kicsit sem szerettél engem?
Teeniere néztem, erre a kis vézna árulóra azzal az ostoba copf-
jával. Olyan megvetóen, amennyire csak tudtam a kövezetre köp-
tem!
Teenie mintha leeresztett volna. A másik csomagot is elejtette.
Elóre csoszogott és megkapaszkodott a szökókút szélében, hogy
el ne essen. Lerogyott rá. Rejtélyes módon sírni kezdett.
Teeniet bámultam. A könnyei belepotyogtak a szökókút me-
dencéjébe. Megtörten így szólt. – Azt hiszem, hibáztam.
Most aztán tényleg elfogyott a türelmem. – (Bíííp) jól mondod,
hogy hibáztál, te kis (bíííp)! Elárultál!
Zavarodottan nézett rám. Aztán megrázta a fejét. – Ó te sze-
312
gény ostoba balfácán. Te voltál az, aki elszúrta. Pont akkor me-
nekültél el, mikor már az egészet a kezemben tartottam.
– Te adtál ki nekik! – dühöngtem. – A saját fülemmel hallot-
tam.
– Ó, te ostoba (bíííp) – mondta Teenie. – Az a baj veled, hogy
senki nem mer elmondani neked semmit. Ha beszélnek neked,
biztosan megtalálod a módját, hogy hogyan tegyed tönkre az egé-
szet!
– Mikor a Grabbe-Manhattan megkeresett Bermudán, elmond-
ták hogy ók a tulajdonosai a Squeeza hitelkártya-cégnek is és no-
ha a Piaszter Nemzeti Bank fizeti a számlákat, a Grabbe-
Manhattan bármikor befagyaszthatja a pénzeinket a kikötókben
és hoppon maradunk, hacsak nem terellek haza Törökországba.
– Azzal töltöttem a rendelkezésemre álló idót, hogy megpró-
báljam eladni a jachtot. Szaudi-J emen koronahercege látta a hajót
Atlantic Cityben, és mikor sikerült rádión keresztül kapcsolatba
lépnem vele, beleegyezett abba, hogy megvásárolja. Alexandriába
vittük neki a hajót. A vételár ötször annyi volt, mint amit te fi-
zettél érte. Az összes adósságodat rendezhetted volna Mudur
Zengin felé. Bitts kapitány bolondnak hisz. Megpróbált beszélni
neked az üzletról és azt is megpróbálta elmondani, hogy éppen
török vizeken járunk és a vihar nem görög Chiosra fog kisodorni
téged, hanem egyenesen Izmirbe. Te meg fejbe verted! Szörnyú
vágás van a fején.
– Mikor ráébredt, hogy már nincs a tulajdonos a fedélzeten,
aki aláírja a papírokat, rádión értesítette Mudur Zengint. Zengin
semmit sem tudott a Grabbe-Manhattan-féle jelzálogról és attól
félt, hogy elfognak minket, mint kalózokat, ha te nem vagy a fe-
délzeten, így azt mondta, hogy menjünk egyenesen Isztambulba.
– A Grabbe-Manhattan érvényesítette a zálogjogát a hajóra, le-
foglalták, és ók maguk eladták a koronahercegnek, a profitot pe-
dig bezsebelték. Te ostoba balfácán! Elszúrtad!
Tudtam, hogy hazudik. Rámordultam. – Te vagy az aki elszúr-
ta! Nem is kellett volna megközelítened Törökországot.
– Ó, Jézusom! – mondta. – Semmit sem értesz! A jacht eladá-
313
sából csak az adósságaidat tudtad volna rendezni Mudur Zengin
felé. Egyetlen centünk sem maradt volna arra, hogy belekezdjük
valamibe. Ha partra szállunk Alexandriában, tókére lett volna
szükségünk ahhoz, hogy vegyünk egy bordélyt és új életet kezd-
hessünk.
– Closure vacak halászhajója csak fele olyan gyors volt, mint a
jacht. Mihelyt visszaértem volna a dohánnyal elküldhettük volna
a pokolba a Grabbe-Manhattant és húsz csomó sebességgel eltúz-
hettünk volna.
– Azt várod tólem, hogy ezt elhiggyem! – vicsorogtam rá egy-
re vadabbul.
– J obban tennéd, ha elhinnéd – mondta. – Egyformák va-
gyunk, te ostoba balfácán. Mind a ketten romlottak vagyunk a
lelkünk legmélyéig. Annyira kifordított minket a pszichológia és
a búnözés, hogy már azt sem tudjuk, hol fejezódik be az egyik és
hol kezdódik a másik. De legalább összetarthatnánk! Nincs más
esélyünk. Erre te elszúrod!
– Vért izzadtam, mire kialkudtam a vételárat. És nem szúrtam
el. Érted jöttem vissza!
Utanc váratlanul megszólalt. – Nem viheted el! O az enyém!
Teenie hirtelen Utancra nézett. Megvetóen felhúzta az ajkát és
felém fordult. – Hol a pokolban találtad ezt, Inky? Valamelyik
kukában?
Utanc kihúzta magát. Utálkozva felmordult. Elindult a szobája
felé, bement és becsapta maga után az ajtót.
Teeniere meredtem, egyre gyúló haraggal. – Most látod mit
csináltál te (bíííp)? Miért nem túnsz már el az életemból? Megöl-
nélek, méghozzá lassan, hogy szenvedj, ha tehetném. Az elsó pil-
lanattól kezdve, hogy megláttalak utállak! Már réges-régen el kel-
lett volna vágnom a torkodat. Tönkretetted az életemet és rongyos
tízezer dollárért elárultál. Utállak!
A lány elfehéredett. Benyúlt a retiküljébe és elóhúzott egy
pénzköteget. – Miattad tettem! Vedd el te (bíííp)! – És tiszta ere-
jéból hozzám vágta a pénzköteget.
Ez már túl sok volt. Elhajoltam és tiszta erómból pofon vág-
314
tam.
Teenie lába fölemelkedett a kövezetról. A lány nekicsapódott a
falnak, majd lecsúszott a tövébe. Mozdulatlanul feküdt egy pilla-
natig, majd felemelte a fejét. Vér csorgott ki a szája sarkából.
Tiszta gyúlölet égett a szemében.
– Meg fogod még ezt bánni te (bíííp) – mondta. – Most elme-
gyek és mikor visszaérek New Yorkba te azt is megbánod, hogy
valaha is megszülettél!
Megijedtem. Teenie érvényesíteni tudja a kiskorú megerósza-
kolásának vádját. Ezt kiadatás követné.
Meg kellett szabadulnom tóle. Nem mertem megölni. Ha nem
tudom bemutatni ót a megfeleló idópontban, a bírói végzésnek
megfelelóen gyilkosságért fognak lecsukni.
Mentó ötlet! Egy módja van annak, hogy jégre tegyem, de
mégis eló tudjam szedni, ha megpróbálnak sarokba szorítani az-
zal, hogy megöltem. Nem beszéli a nyelvet, így nem tud kárt
okozni nekem.
ELKÜLDÖM TEENIE-T A VOLTÁRRA!
A Blixo hamarosan megérkezik. Madison megy.
Körülnéztem. Egyedül voltunk.
– Ha szeretnéd kisírni magadat valaki vállán – mondtam. –
Akkor ott van bent Madison – és a saját hálószobámra mutattam.
Teenie a szoba felé nézett. Bizonytalanul felállt és bement az
ajtón.
A nyomában voltam. A sarkammal berúgtam az ajtót. Ugyan-
abban a pillanatban elóhúztam a gázbombát a zsebemból.
Teenie nem látta Madisont. Megfordult.
Az arcába nyomtam a gázbombát.
A lány összerogyott.
Gyors mozdulatokkal és egy erós zsineggel összekötöztem a
kezét és a lábát.
Kimentem a patióba. A teherautó már elment és otthagyta
Teenie csomagját az ajtó mellett. Kapkodva bevonszoltam a cso-
magokat a szobámba, hogy senki se lássa óket.
Két jókora fekete bóröndöt ismerósnek találtam. Úgy emlékez-
315
tem a szekrényemben voltak a hajón. Kinyitottam óket. A ruháim,
a fegyvereim és a képernyók! Összecsomagolta és utánam hozta a
holmijaimat. A bóröndömben hagytam óket.
Felkaptam a lányt és a titkos szobámon keresztül levittem az
alagútba. Ledobtam és még négyet kellett fordulnom, hogy az
összes csomagját utána vigyem, hogy nyoma se maradjon.
Hívtam a biztonsági fónököt.
– Tegyék ezt a lányt elkülönító cellába a csomagjával együtt.
Ne engedjék kommunikálni. O is aBlixo utasa lesz.
Elvonszolták a lányt, végig a folyosón, majd hallottam a be-
csapódó cellaajtó csattanását.
Visszamentem a patióba.
A pénz még mindig a kövezeten hevert. Összegyújtöttem és a
tárcámba tettem.
Nem lévén kristálygömböm, sem más eszközöm, hogy lássam
a rettenetes jövót, elégedetten azt gondoltam, hogy végeztem
Teenie-vel.
316
HATVANADIK RÉSZ
1. fejezet
Órákon keresztül járkáltam fel-alá az afyoni villa udvarán, s
megpróbáltam átgondolni a helyzetemet.
Tulajdonképpen kétségbeesett helyzetbe kerültem. Egy-két hét
múlva a Grabbe-Manhattan Bank rá fog ébredni, hogy már jó ide-
je nem hallott Forrest Closure-ról, alias Fekete Pofáról, a nemzet-
közi jelzálog osztály vezetójéról.
Mivel már nem voltam Rockecenter családi kém, ebból az
irányból nem számíthattam segítségre. Még ók is azzal vádoltak,
hogy hagytam magam megvesztegetni.
A jelzálogpapírok, melyek a fickónál voltak nem az eredetiek.
Azok továbbra is a bankban voltak. Továbbra is jogalapot biztosí-
tottak a török kormánynak ahhoz, hogy vádat emeljenek ellenem
olyan földterület elzálogosításáért, amely nem is az enyém.
Rockecenter esélyt látott arra, hogy hatalmas, kiváló minóségú
máktermóföldeket szerezzen, melyeket a bázis rendszerint török
parasztoknak adott bérbe. Sejtelme sem volt róla, hogy ezzel a
szokásos banktaktikával a voltár bázisra is rátette a kezét.
Ha Faht bej erre rájön, azonnal letartóztattat és hazaküldet,
hogy kivégezzenek, mint minden idók legkomolyabb törvénysér-
tésének elkövetójét.
Lombar soha nem bocsátaná meg nekem, ha tönkretenném
Rockecentert, mivel ezzel megakasztanám az I. G. Barben
Gyógyszervállalattól érkezó drogszállítmányokat, melyek kulcs-
fontosságúak Lombarnak ahhoz, hogy aláássa a voltár kormány-
zatot.
317
Ó, istenek, hogy fogok kikeveredni ebból az egészból?
A professzoraim az Apparátus iskolájában mindig azt mond-
ták, „Ügyeljen a kis részletekre, a nagy problémák pedig ügyelni
fognak önmagukra." – J ó tanácsnak túnt.
Ügyelni fogok a részletekre.
Csak ekkor túnt fel hogy esteledik. Húvös szél kezdett fújni.
Musef közeledett. – Gazdám, az az ember, akit a vendégszo-
bába tett, azt kérdezi, hogy biztonságos-e a számára ha sétál
egyet. Azt hiszem hogy kezd gyanakodni, hogy maga ki akarja ót
nyírni.
Ez egy olyan részlet, amire tudok ügyelni, gondoltam.
A szobámba mentem és megkerestem egy kicsiny üveget. A
házitelefonon hívtam a konyhát és hozattam magamnak egy nagy
kancsó sirat tálcán két pohárral. Az egyik pohárba jó nagy adagot
öntöttem az üvegból. Folyékony klórhidrát volt, a csaposok jól
bevált szere, amiból pár csepp is elég, hogy kiüssenek valakit.
Megtöltöttem a poharakat.
Madison ajtajához mentem, kinyitottam és tálcával a kézben
beléptem rajta.
Madison a rácsos ablak elótt állt, amely a szoba saját kertjére
nézett. – Ó, helló Smith – mondta. – Milyenek az esélyeim ha
kimegyek innen és járok egyet? Elég depresszív lettem, úgyhogy
egy kis testmozgás jót tenne.
– Nos, nos – mondtam szívélyesen. – Én magam is ugyanerre
gondoltam. Ez a bezártság nem tesz jót senkinek. Mondok magá-
nak valamit. Rendeltem magunknak vacsorát és miután megettük,
kiviszem innen, s maga olyan tájat fog látni, hogy hanyatt esik.
Úgyhogy üljön szépen le míg elkészítik a vacsorát és igya meg
ezt étvágygerjesztónek.
Odaadtam neki a pohár sirát. Madison leült az egyik kényel-
mes székre és belekortyolt az egyik pohárba. – Mi ez az izé?
Olyan keserú.
– Erjesztett szólólé – feleltem. – A valódi bor elódje. Nem
okoz részegséget, úgyhogy igya csak meg. Egy hajtásra. – Példát
mutattam és kiittam a poharamat.
318
Madison fölhajtotta a felét. – Tudja Smith vagy Gris, vagy
akárhogy is hívják, sokat gondolkodtam. Talán nem tettem meg
mindent, amit megtehettem volna. Igazán sajnálom hogy cserben
hagytam Mr. Buryt. O egy nagyszerú ember én pedig nagyon
sokkal tartozom neki. Tudja, erós az alkalmazotti lojalitásom.
Soha nem adok fel egyetlen munkát sem míg ki nem rúgnak. És
tudja, ó nem rúgott ki engem. Nem mondtam magának hogy ki-
rúgott, igaz?
– Azért kellett elhoznom magát, hogy megmentsem az életét –
emlékeztettem rá szigorúan.
– Nos, valóban – mondta Madison és kiitta asira maradékát. –
De egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy minden lehetséges
dolgot megtettem azért a Wister nevú ügyfélért. Például volt egy
nagyszabású ötletem, amit soha nem valósítottam meg. Ki akar-
tam raboltatni vele az amerikai államkincstárat Washingtonban,
hogy aztán az egész FBI a nyomába eredjen. Lépésról lépésre
megszerveztem volna a menekülését. De nem volt már rá idóm.
Aztán volt egy olyan ötletem, hogy ellopja Alaszkát és visszaadja
az orosz...
A feje félrebicsaklott. A pohár kihullott elernyedt ujjai közül.
Úgy mozogtam mint egy macska. Összecsomagoltam az ösz-
szes ruháját és a dolgait.
Madisont feldobtam a vállamra, a bóröndjét pedig a másik ke-
zembe fogtam.
Átszáguldottam a titkos szobámon, le az alagútba. Hívattam az
órparancsnokot.
– Ezt is áthajózzuk – mondtam.
– Nem tétlenkedik – mondta az órparancsnok.
Ügyet sem vetettem a megjegyzésére. – Zárja elkülönító cellá-
ba. Ot és a lányt vigye aBlixo a Voltárra. – Ledobtam Madisont.
Visszarohantam a szobámba.
Kerítettem egy sürgönypapírt. Ezt írtam rá:
Lorubar Hisst
az Apparátus figazgatója részére
319
Egy különösen értékes embert küldök önnek. Fogadja szemé-
lyes ajándékként. A neve J. Walter Madison. Lenygöznek fogja
t találni ha meglátja mire képes.
Soltan Gris A 451-es részleg
igazgatója
SÜRGOSnek és FONTOSnak minósítettem a sürgönyt és be-
tettem a kimenó küldemények közé.
Mit sem tudtam még akkor arról, hogy mikor lepecsételtem ezt
a borítékot, egyben a saját végzetemet is megpecsételtem.
Ostoba módon azt gondoltam, hogy akkor látom utoljára J.
Walter Madisont.
2. fejezet
Részletek. Egész jól ügyeltem a részletekre. A következó dél-
utánon azonban nem tudtam megbirkózni a valódi problémával,
amivel szembekerültem.
Az ezt megelózó éjszakán addig ügyeskedtem míg Musef és
Torgut el nem hitték, hogy azt a három embert, akik nem sokkal
azelótt felkerestek engem, elástam valahol a földeken. Késó éj-
szaka utasítottam óket, hogy tolassanak az öreg Ford kombival a
patio ajtajához, én pedig jó nagyokat nyögve és szuszogva, mint
aki erólködik, felraktam a kocsira három hatalmas, levegóvel teli
zsákot. Aztán egy óra múlva visszatértem a leeresztett zsákokkal
és azt mondtam nekik. – Olyan helyen ástam el a hulláikat, ahol
soha senki nem fogja megtalálni óket. Úgyhogy felejtsétek el,
hogy valaha is láttátok ezeket az embereket.
Ezek ketten elégedetten vigyorogtak. – Hallgatunk és enge-
delmeskedünk, gazdám. Maga aztán egy okos fónök.
De ahogy ott ültem a következó délutánon, mégsem éreztem
magam olyan okosnak. Hogy az istenek nevében fogok valaha is
320
kikeveredni ebból a felfordulásból?
Az órámra pillantottam. New Yorkban kora reggel volt. Való-
színú, hogy Heller és Krak grófnó készülnek valamire, gondol-
tam, amit kihasználhatnék azzal, ha sikerülne megakadályoznom.
Elóvettem a képernyóket, melyeket Teenie hozott vissza ne-
kem. Igencsak meglepódtem, hogy a képernyókre száradt sirát és
más maszatokat letisztították róluk.
Az akkumulátoraikat feltöltötték.
Crobe képernyójére néztem. Nem csinált mást, mint ücsörgött
az elkülönító cellájában, arra várva hogy behajózzák aBlixóra.
Heller képernyóje semmit sem mutatott. Heller még aludt.
Csupán Krak grófnó képernyójén láttam érdekes dolgokat. A
nó bajor mokka kávéport és forró vizet öntött össze. Aztán hideg
paradicsomlevet egy kevés Worcestershire szószt és Tabascót ön-
tött hozzá.
Az egészet tálcára rakta és elindult a hálószoba felé. Letette a
tálcát és felhúzta a redónyöket. A felkeló nap sugarai vízszintesen
törtek be a szobába, majdnem kiégetve a képernyómet.
Krak grófnó megfordult és elindult a hatalmas, oszlopos et-
ruszkágy felé. – Ébresztó, lustaság – mondta. – Azt mondtad,
hogy ma kiránduláshoz öltözzek és még virradat elótt keljek fel,
te meg még mindig itt horkolsz.
– J aj – mondta Heller karjával takarva el a szemét. – Még azt
sem hagyod, hogy kigyógyuljak a másnaposságból?
– A diplomaosztó partidnak már vége. A vendégek mind egy
szálig hazamentek. Dolgozó ember vagy, nem emlékszel?
Heller elvette a paradicsomlevet és megitta.
– Megmondtam neked, ne hagyd, hogy Bang-Bang rábeszéljen
a Scotchra.
– A macska jól bírta – mondta Heller.
– Nos, Mr. Kaliko nagyon szorgalmas macska. De ha már a
szorgalomról esett szó, mikor látunk munkához és túnünk el vég-
re erról a bolygóról?
– Most szereztem meg a jogot arra, hogy ez könnyen menjen.
Különben is, ez az év az egyetemen teljesen kifárasztott!
321
– Ugyan már. Még csak be sem mentél az elóadásokra. És
most, hogy eszerint a becses diploma szerint atomtudós és nukle-
áris mérnök lettél, mihez fogsz kezdeni? Otthon ki fognak ezzel
nevetni. Sosem láttam még ennyi hibát, mint amennyi az itteni
tudományban van. Tényleg nem fogják tudni elérni a fénysebes-
séget. Kéne menniük egy kört egy valódi úrhajóval.
– Egy kicsit harapós kedvedben vagy ma reggel.
– Nos, te is így lennél ezzel. Éjfélkor itt hagytalak, miközben
tizenöt egyetemistával énekeltél, akikkel itt a partin találkoztál
elóször. Azt mondtad nekem, hogy hajnalra álljak készenlétben
kirándulóruhában, de mindenképpen, ehhez képest ha nem csaló-
dom te le sem feküdtél!
– Ezt mondtam volna? – kérdezte Heller.
– Ezt bizony. És még ki is hangsúlyoztad. „Mindenképpen",
ezt mondtad.
– Biztosan részeg voltam – mondta Heller.
– Azok a lányok is elég részegek voltak – tette hozzá a grófnó.
– Ó, szóval erról van szó – mondta Heller a kávéját iszogatva.
– Nem, egyáltalán nem erról van szó. Nem vagyok már félté-
keny, csak néha. Egyszerúen fel vagyok háborodva azon, hogy
ilyen sok idót elpazaroltál egy diploma megszerzésére, amire
nincs is szükséged. A Voltár Flotta legjobb kiállású és legképzet-
tebb harcmérnöke mint végzett atomtudós és mérnök. Ez egysze-
rúen nevetséges.
– Szükségem van a diplomára ahhoz, hogy üzemanyagokkal
kapcsolatos cikkeket írjak szakfolyóiratok számára. Nem hallgat-
nak rád, hacsak nincs egy diplomád.
– És mikor fogsz idót szakítani arra, hogy megírd ezeket a cik-
keket, ha fejjel lefelé lógsz a csillárról és úgy vezényled a zene-
kart.
– Már nem kell hozzájuk több idó – mondta Heller. Befejez-
tem óket.
– Mikor? – kérdezte a nó.
– Most éjszaka a parti után – Heller elóre mutatott.
Krak grófnó az asztalra nézett. Legalább fél tucat kéziratköteg
322
magasodott rajta.
– Ó! – mondta nagyon bosszús hangon.
Krak grófnó kiment a szobából.
Heller lezuhanyozott és ó is kirándulóruhát húzott. Becsoma-
golt egy kistáskába kulcsokat, papírokat és egy könyvet. Kiment
a teraszra és átkarolta Krakot.
– Ne haragudj – mondta.
– Rászedtél, hogy megharagudjak rád. Az orromnál fogva ve-
zettél.
– Csak vicceltem – mondta Heller. – Bocsáss meg.
– Itt lenni ezen a bolygón egyáltalán NEM vicces – mondta
Krak grófnó. – Itt elmebajos lesz az ember. Ez a hely a frászt
hozza rám.
– Mindamellett szép bolygó – mondta Heller. – És most legyél
jó kislány és gyere velem. Van valamim a számodra, amit elbúvö-
lónek fogsz találni.
Heller elindult a lift felé. Krak felkapta a macskát és követte
Hellert.
Beültek a Porschéba. Heller leszáguldott a lehajtón. Cikázni
kezdett a városi forgalomban.
Krak egy kissé szomorkásan ült mellette. Így szólt. – Ne hara-
gudj, hogy veszekedtem veled, J ettero. De te az orromnál fogva
vezettél. Egyszerúen csak minél elóbb haza szeretnék menni.
Olyan csodálatos híreim vannak a számodra.
Ez a nó csak hajtotta, hajtotta, hajtotta Hellert. Pontosan azt
csinálta, amit nem lett volna szabad csinálnia. Ha sikerrel járnak,
gondoltam, egészen biztosan kivégeznek miatta.
Heller az autókat kerülgette a kora reggeli forgalomban. Be-
nyúlt a táskájába és átadott a nónek egy könyvet.
– Az én hibám volt – mondta. Korán van még a viccekhez. De
fátylat rá. Ez a könyv érdekelni fog. Kaukalsia hercegról szól.
Krak a könyvre nézett. A Bermuda-háromszög cím állt a borí-
tóján. Átnézte a tartalomjegyzéket. – Ez megint valami tréfa?
Nem látom itt a herceg nevét.
– Nincs is benne – mondta Heller. – A történelmük valójában
323
nem néz vissza tizenkétezer évre. De ha fellapozod a térképet ott
a könyv elején, akkor találsz néhány szigetet nem messze a flori-
dai partoktól. Ezek a Bahamák. Elektronikus és rádiójelenségek
vannak arrafelé. Valamint elektromágneses zavarok. A mélység-
méróik egy piramist érzékelnek a tengerfenéken.
– És ez furcsa? – kérdezte Krak grófnó.
Heller felvágtatott a kocsival a Bruckner gyorsforgalmi útra. –
Nem olyan nagyon. De van még valami, ami gyakran megesik az
arra járó hajókkal és repülógépekkel: idókimaradásba és idótorzu-
lásba szoktak kerülni. Hajók túnnek el ezen a területen. Repüló-
gépek kerülnek át más idóbe, vagy zavarodnak össze a múszere-
ik. Az egyetlen dolog, amit biztosan tudok, az az, hogy egy kicsi
fekete lyuk képes ezt elóidézni. A voltáriak néha piramisokban
tárolják ezeket.
– Igen? – kérdezte Krak grófnó egyre érdeklódóbben.
– Szóval azt hiszem, hogy ezen a helyen süllyedt el a konti-
nens. Azt gondolom, hogy Kaukalsia herceg erómúvei a konti-
nenssel együtt elsüllyedtek és még mindig múködnek a tengerfe-
néken.
– És ezek okozzák ezt az egészet?
– Csak annyit tudok, hogy okozhatják – felelte Heller. Rögzí-
tett fekete lyukak által okozott idótorzulások.
– De te nem odaküldted a parti órség hajóját?
Heller felnevetett. – Jóval keletebbre hajóztak. És rendben ha-
zaértek. Az egyetlen veszély ami rájuk leselkedik, az az, hogy
pszichiáterhez küldik óket, amit senkinek nem kívánok.
– Szóval úgy gondolod, hogy Kaukarsia herceg ezen a helyen
alapított kolóniát – mondta Krak.
– Ezidáig ez túnik a legvalószínúbbnek – felelte Heller. Írnék
erról egy újságcikket ha nem ez lenne az évszázad legsúlyosabb
törvénysértése.
Heller a nóre pillantott. Krak komoran nézett kifelé a szélvé-
dón.
Heller énekelni kezdett egy altatódalt:
324
Ha életedet veszélyben érzed,
ha egy király azt mondja, véged,
kerekedj fel,
szállj hajóra,
és meglátod,
új otthonra lelsz az égen.
Krak is bekapcsolódott:
Bátor Kaukalsia herceg, te
már új hazára leltél, ma is
látjuk szemed fényét, ma is
halljuk hangodat, kérünk
téged, ne feledd el néped!
Mindketten felnevettek.
– Na végre, újra vidám a barátnóm – mondta Heller.
– Egy öreg zsémbes öregasszony vagyok – mondta a nó Heller
vállára hajtva a fejét. – Nem is tudom mit akar egy ilyen jóképú
fiatalember, mint amilyen te vagy egy ilyen házsártos banyától,
mint amilyen én vagyok.
– Nem is vagy banya – mondta Heller.
– De igen – felelte a grófnó.
– Vesszünk össze rajta – mondta Heller.
Mindketten nevettek, de ha az életem múlna rajta, akkor sem
tudnék rájönni, hogy mi volt ebben annyira vicces.
Krak kinézett a szélvédón. – Egyébként hova megyünk?
– Elviszlek téged egy régi búvóhelyre – felelte Heller. – És ne
aggódj. Minden szempontból alkalmas arra, hogy a hazatérésün-
ket segítse. Ez egy régi elhagyatott fogadó Connecticutban.
(Bíííp) meg mindketten! Noha fogalmam sem volt róla, hogy
mire készül Heller, tudtam hogy nem sok jóval kecsegtet. Biztos
voltam benne, hogy rajta kell tartanom a szememet a képernyón.
Istenek, mennyire hiányzott egy ötlet, hogy hogyan tegyem
325
tönkre óket.
3. fejezet
Végigkocsikáztak a New England gyorsforgalmi úton New
Rochelle, Portchester és Stamford mentén, majd Heller lekanya-
rodott az útról és behajtott Norwalkba. Megálltak egy szupermar-
ket elótt, ahol Heller vett néhány hot-dogot, pehelycukrot, fánkot
és még néhány apróságot.
Továbbhajtottak a fóúton.
– Nézz csak körül – szólt Heller a dimbes-dombos tájra mutat-
va, melyet zöld pázsit borított. – Azok a bíborszínú virágok ott a
bokrokon rododendronok. A fák juharfák és örökzöldek, és ezek
a mindenféle vadvirágok amiknek nem tudom a nevét. Hamaro-
san beköszönt a nyár és ez a látvány az elóhírnöke. Tetszik?
– Ó, nagyon szép – felelte Krak grófnó. – Na persze közel
sincs olyan gyönyörú, mint a Manco, de azért nagyon szép.
– Akkor te is úgy gondolod, hogy a bolygó érdemes arra, hogy
megmentsék – mondta Heller.
– De nem a mi házasságunk árán – felelte Krak grófnó. – Ezek
a primitívek az órületbe kergetnek. A legegyszerúbb dolgokat is
elrontják.
– Ó, azért nem ennyire rosszak – mondta Heller.
– De hát akkor miért nem tudnak vigyázni a saját bolygójukra?
Hogy lehet az, hogy az én J etterómnak kell idejönnie és körme
szakadtáig dolgoznia? Ez nem a mi bolygónk. Ez az övék. Miért
nem tesznek valamit?
– Egy kicsit elmaradott a technológiájuk, ennyi az egész – fe-
lelte Heller.
– Egy kicsit órült, úgy érted. Azok a mérnökök a mikrohullám-
órámon elóször semmi kivetnivalót nem találtak abban, hogy
valaki, például Rockecenter elfojtja az új fejlesztések bevezetését,
hogy még több pénzt keressen és továbbra is hatalmon maradjon.
És itt van a pszichológia. Miért hagyják, hogy a gyerekeket arra
326
tanítsák, hogy nincsen lelkük és csak a saját érzelmeik áldozatai,
melyek fölött nem tudnak uralkodni? Elfogadom, hogy rossz ke-
zekbe kerültek, de miért ragaszkodnak mindehhez?
– A képzésük során beléjük nevelik – magyarázta Heller –
hogy ne tegyenek semmit ez ellen. Látva a hatalmon lévók fegy-
vereinek csövét, megértem, hogy miért gondolkodnak így ezek az
emberek. Sarokba vannak szorítva. „Egyetértesz vagy lelövünk".
– És mi meg fogjuk hódítani ezt a bolygót? – kérdezte a gróf-
nó.
– Ó, majd csak száznyolcvan év múlva, ha ez a küldetés siker-
rel jár. Akkorra már rendben fognak menni itt a dolgok. Nem iga-
zán olyan lesz, mint egy invázió. Inkább olyasmi, mint egy szö-
vetség. Egyszerúen csatlakoznak az Államszövetséghez. A ve-
szély az, hogy lakhatatlanná teszik a bolygót és akkor a Nagy Ta-
nács egy katonai inváziót indítana, hogy megmentse ezt a helyet.
Nem akarom, hogy ez történjen velük. Azt hiszem, hogy soha
nem kellett volna kapcsolatba lépni velük.
– Gondoltál már arra, hogy egy primitív kultúra, mint például
ez, visszaüthet egy magasabb rendú civilizációra? Megronthatja a
Voltárt.
– Ó, azt hiszem ez túlzás – mondta Heller. – Mivel tudnának
kárt tenni ezek az emberek a Voltár Államszövetségben?
– Rengeteg mindennel – felelte Krak grófnó. – Szexuális per-
verzióval, a sajtó mocskolódásával, korrupt bíróságokkal, órült
perekkel, néhány gazdasági szerepló túlzott befolyásával, pszi-
chológiával, pszichiátriával, drogokkal és további drogokkal.
Ezek veszélyesek, J ettero. Nekem az a véleményem, hogy egy-
szerúen magukra kéne hagyni óket. Karanténba kéne zárni óket.
– Ó, drágám – mondta Heller. – Tényleg rosszkedvú vagy ma
reggel.
– Aggódok. Szörnyú érzésem van. Úgy érzem valami rettene-
tes dolog leselkedik ránk. Az a rémisztó érzésem van, mintha va-
laki rosszat akarna nekünk, állandóan figyelne minket.
Gyorsan elfordítottam a tekintetemet a képernyóról. Amit
mondott, attól égnek állt a hajam. Miból gondolhatta, hogy pon-
327
tosan ez a helyzet? Ez a nó valami boszorkány, vagy micsoda?
Az istenek szerelmére, el kell takarítanom ezt a nót az útból, gon-
doltam, még mielótt súlyosabb dolgok történnek.
– Nézd – mondta Heller. – Nagyon jól haladunk. A spórapro-
jekt kitúnóen múködik és tisztítja a légkört. Pontosan két nappal
ezelótt Izzy beindította a Chrysternél a benzin nélküli autók gyár-
tását. Egy kis szerencsével nagyon hamar végezni fogunk min-
dennel, amit a bolygó felszínével tehetünk. Aztán fogom a vonta-
tót és befejezzük a feladatot.
Elállt a lélegzetem. Benzin nélküli autók? Ez teljesen tönkre-
tenné Rockecentert.
És vajon mire kell neki a Vontató-Egy? Ó istenek, ez rosszabb,
mint amire számítottam.
Lázasan imádkoztam valami ötletért, amivel mindörökre tönk-
retehetem ezt a párt.
– Sajnálom, ha rosszkedvúnek látszom – mondta Krak grófnó.
– Csodaszép ez a mai nap, én pedig nem szeretném elrontani.
– Nem érdekes – mondta Heller. – Egyébként van valaki, aki-
vel szívesen fogsz találkozni. Vannak jó emberek is az ittélók kö-
zött.
Hirtelen lekanyarodott a fóútról, majd egy olyan úton autóztak
tovább, amely alig volt több, mint egy ösvény. Nemsokára feltúnt
az elhagyatott autószerviz. Csirkék repültek el kotkodácsolva a
Porsche útjából, majd Heller az épület elé kanyarodott és megállt.
Az öreg vak asszony lépett ki a házból. Ott állt és a kötényébe
törölgette a kezét. – És hogy van kedveském? – kérdezte. – Lá-
tom ma elhozta a kedvesét.
Honnan tudta? Krak lépteinek zajából? A parfümje illatából?
Be kellett menniük a házba, hogy megigyanak egy csésze ká-
vét.
– Rendszeresen fizetik a bérleti díjat? – kérdezte Heller.
– Ó, igen – felelte az öreg vak asszony. – Nagyon nagy segít-
ség ez nekem. Nem látta, hogy háromszor annyi csirkém van
most mint annak idején? Elég jól megy.
Az asszony és Krak grófnó jelentéktelen dolgokról kezdtek fe-
328
csegni, ahogy azt a nók szokták. Heller kis idó múltán kiment és
kinyitotta a garázsajtót. Egy ütött-kopott terepjáró állt a garázs-
ban!
Hirtelen rádöbbentem, hogy az idó alatt, míg nem figyeltem a
képernyóimet, Heller biztosan kijárt ide. Ideges lettem a gondo-
lattól, hogy Heller mindenfelé kószálhatott anélkül, hogy szem-
mel tartottam volna. Mire készülhet még?
A Porschét beállította a garázsba, majd a grófnóvel és a macs-
kával együtt beült a terepjáróba, búcsút intettek a vak asszonynak
és visszahajtottak a fóútra.
Autóztak egy darabig, majd Heller lassított. A szemét me-
resztgette. A helyettes serif kocsija ott állt a traffipax mellett.
Heller az autó mellé kanyarodott.
– Nézd csak, az a fehér mérnök – szólt Ralf.
– HÉ, nézd má ezt a hölgyet! – mondta George.
– Drágám – szólt Heller a grófnóhöz. – Hadd mutassalak be
Ralfnak és George-nak. Ok a maysabongói tengerészgyalogság
helyettes serifjei.
– Nahát! – nyögte George.
– Húha! – mondta Ralf sietósen lekapva cowboy kalapját.
– Csak azért ugrottunk le, hogy leellenórizzük a helyet –
mondta Heller. – Ne ijedjenek meg ha egy kis füstöt látnak.
– Istenem, bárcsak olyan munkám lenne, mint a maguké –
mondta Ralf.
Heller visszahajtott a terepjáróval az útra, majd lekanyarodott
róla, rá egy alig észrevehetó ösvényre.
– Lehengerelted óket – mondta Heller.
Krak nevetett. – De mi ez a maysabongói tengerész-
gyalogság-izé?
– Kapnak havonta egy százast azért, hogy rajta tartsák a sze-
müket a területen. George nagybátyja, a serif, kétszázat kap ezért.
Plussz szolgálati pénz. Senki nem kockáztatja meg hogy betéved-
jen erre a területre.
Évszázados fákat kerülgettek, majd egyszercsak felértek egy
emelkedó tetejére, majd lehajtottak a völgybe. Heller keresztülau-
329
tózott azon a lapos területen, melyet a vontató használt egykoron,
majd körülnézett, nyilvánvalóan nem kívánt látogatók után kutat-
va.
– Hol van ez a búvóhely? – kérdezte a grófnó.
– Ott van azok között a fák között. – Heller odahajtott a kocsi-
val.
– Egy ház! – mondta a grófnó.
– Egy fogadó – javította ki Heller. Aztán mesélt Kraknak az
alkoholtilalom idószakáról és arról, hogy a csempészek hogyan
hajózták fel a csempészett piát a patakon, egészen addig míg két
autópálya és egy duzzasztógát véget nem vetett a pályafutásuk-
nak.
Kiszálltak az autóból, a macska a következó pillanatban pedig
már el is indult felfedezni a környéket. Heller fellépkedett a kó-
lépcsókön és kinyitotta az ajtót. – Ez a ház egy valóságos eród –
mondta. – Kófalak, páncélozott ajtók, golyóálló üvegek. Annyi
gengszter lehet itt elföldelve a környéken, amennyiból még egy
szellemezredet is fel lehetne állítani. – Krak grófnó besétált a
táncterembe a megsárgult papírlampionokat nézegetve. – Itt hideg
van.
– Kinyitom az összes ajtót, hogy a szél egy kissé átjárja a há-
zat – mondta Heller. Nekilátott.
– Miért volt szükséged erre a helyre? – kérdezte a grófnó.
– Leszállópályának – felelte Heller. – És még valami másnak.
– Intett a nónek, majd bementek a bárpult mögé. Heller megnyo-
mott egy kallantyút, mire a bárpult vége kinyílott. Heller elindult
lefelé a létrán Krak pedig követte.
Heller az elemlámpa fényével végigpásztázta a cirkalmas be-
túket – Issiah Slocum bányája 1689. Aztán végigvilágított a fo-
lyosókon.
– Elóször arra gondoltam – mondta – hogy megkeresem ezt az
elveszett bányát, és úgy teszek mintha újra megnyitnám. De attól
féltem, nem lenne hozzá elég tókém. Úgyhogy úgy döntöttem,
hogy aranyat csinálok, és úgy teszek, mintha innen bányásztam
volna ki. – Végigment a folyosón és felemelt egy takaróponyvát.
330
Ott hevertek alatta azoka a dobozok, melyeket a vontató szállított
ide rakományként.
– És miért nem kezdtél bele? – kérdezte a grófnó.
– Nos, az egyik oka az, hogy van pénzünk ha költekezni aka-
runk. A fó ok azonban az, hogy az egyik doboz eltúnt. Valami
oknál fogva az ötös számú doboz induláskor eltúnt a Voltáron.
Abban voltak azok az edények, melyek szükségesek a fémöntés-
hez. Ezen a bolygón semmi sincs, ami kellóen erós lenne. Egy-
szerúen elolvadna a fémbombázástól.
– Megtaláltad késóbb a dobozt?
– Két vagy három feljegyzést küldtem Soltannak. Arra kértem,
hogy rendeljen egy másikat.
– Továbbra is szükséged van rá?
– Hát, igen. De nem az arany miatt. El akarok készíteni egy
szerkezetet az üzemanyagrudak számára. Ugyanaz a fajta edény
kell hozzá. Oda akartam adni a szerkezetet Izzynek és akkor let-
tek volna rudaik, melyeket azonnal be tudtak volna táplálni a vá-
rosi vezetékekbe, többmilliárd megawattnyi közvetlen energiát
adva a városoknak.
– Soltannak meg kellett volna rendelnie az új edényeket, s el
kellett volna küldenie neked – mondta a grófnó.
– Ülj le oda, ha találsz egy tiszta helyet – mondta Heller. – Át
akarom nézni ezeket a holmikat.
Matatni kezdett. Mérómúszereket tett fémlemezekre. Végül
így szólt. – Van itt mindenféle csecsebecse, de semmi olyasmi,
ami a segítségünkre lenne. Apropó, van itt valami, amit tetszeni
fog neked.
Heller felemelt a padlóról egy deszkát, majd kinyitotta a desz-
ka alatt rejtózó kicsiny zsák száját. Benyúlt a zsákba és kihúzott
egy maréknyi valamit amivel Krakhoz lépett.
– Néhány héttel ezelótt, mikor utoljára itt jártam, egy kisebb
zsáknyit találtam ebból. – Kinyitotta a tenyerét és az elemlámpá-
val megvilágította a tenyerében tartott valamit. Ragyogott!
– Ó, mik ezek? – kérdezte a grófnó.
– Gyémántok – felelte Heller.
331
Krak kivett egy gyémántot Heller tenyeréból és egészen közel
vitte az elemlámpához. – Óóóóóóóó! – álmélkodott. – Ez gyö-
nyörú!
– Gondoltam, hogy tetszeni fog – mondta Heller.
Azonnal elórecsúsztam a székemben. Csorgott a nyálam. Amit
Krak nézegetett, az legalább egy tízkarátos kék-fehér lehetett!
Heller a tenyeréból a nó pénztárcájába borította a többi gyé-
mántot. – Vidd el ezeket. A gyémánt tulajdonképpen szén. Szén-
tömböket nyomtam össze és így vizsgáltam olvasztóedény-
keménységet. Nem áll rendelkezésre akármennyi ebból az anyag-
ból. Evvel eláraszthatod a piacot, ami ezen a bolygón szigorúan
ellenórzött.
Krak még mindig a gyémántot nézte, miközben felmentek a
földszintre.
Heller tüzet rakott a konyhai kandallóban, és készített néhány
hot-dogot. Megették óket. Aztán Heller megmutatta Kraknak,
hogy hogyan süssön sütótököt úgy, hogy drótra fúzi a darabokat
és a nyitott kandallóajtó elé lógatja óket.
Felkurblizott egy Victrola gramofont. A húszas évek jazzmu-
zsikája szólalt meg a gramofon tölcséréból. Táncolni kezdtek.
Késóbb Heller bezárta a házat. Visszamentek a garázshoz és
átültek a Porschéba.
Útban visszafelé a városba a grófnó a macskát simogatta, aki
szemmel láthatóan egy eltúlzott hot-dog adagot próbált kipihenni.
– Megtaláltuk, amit kerestünk? – kérdezte a grófnó.
– Nem – felelte Heller. – Azt gondoltam, hogy találok valamit,
amit használni tudok, ezért néztem körül újra. De nincs ott sem-
mi, amivel helyettesíteni tudnám a rendkívül kemény olvasztó-
edényeket, hogy aztán üzemanyagrudakat készítsek bennük. Az
összes az ötös számú dobozban volt.
– Hogyan tartod a kapcsolatot Soltannal? – kérdezte a grófnó.
– Megadta az afyoni címét – felelte Heller. – Ahogy hazaé-
rünk, újra küldök neki egy táviratot. Tényleg nagyon kell az az
ötös számú doboz.
Halványan elmosolyodtam. Jobb munkát végeztem, mint
332
ahogy gondoltam. Tényleg sikerült lelassítanom a fickót!
De ez nem oldotta meg a saját problémáimat. Ennél többet kel-
lett tennem. ÉS GYORSAN!
4. fejezet
Az éjszaka hangos bömböléssel megérkezett aBlixo.
Abban a pillanatban, ahogy leengedték a hágcsót, felmásztam
a fedélzetére.
– Nos, nos – szólt Bolz kapitány. – És hogy van a mocskosul
gazdag Gris tiszt úr?
– Problémákkal küszködik – feleltem.
A kapitány megmasszírozta szórös mellkasát. -Mindannyian
problémákkal küszködünk. J ó, hogy más teherhajók fognak ide-
járni. Egy teljes nagyjavítást kellett végigcsinálnom a Voltáron.
Hetekkel el vagyok csúszva. Az özvegy itt Isztambulban teljesen
meg fog vadulni. De van valami, amivel majd felvidítom. – Neki-
látott felhúzni kimenóruháját.
– Hogy mennek a dolgok a Voltáron? – kérdeztem.
– Az ördögbe is, hát honnan tudjam. Én csak a kapitánya va-
gyok az Apparátus egyik teherúrhajójának. Ofelsége semmit sem
mond el nekem. – J ót nevetett a saját tréfáján. – Inkább kérdezze
meg azt a ferdehajlamú Twolah-t. Biztosan rábízták a kormányzat
titkait, ezért jött fel olyan szomorúan a fedélzetre. Ez alkalommal
semmi gondunk nem volt vele. Egész úton a kabinjában rejtózkö-
dött.
– Van három utasom a maga számára – mondtam.
– Most megmondja hogy kik azok, vagy lebegteti még egy da-
rabig?
– Crobe, akit maga szállított ide annak idején. Én a maga he-
lyében bezárva szállítanám vissza. A másik kettó nem érdekes.
Egyikük sem beszél voltárul. Viszont a lányt, Teenie Whoppert
távol tartanám a legénységtól. Rosszabb mint Twolah.
Abbahagyta a cipóje befúzését és egy köteg üres nyomtatványt
333
vágott hozzám. Visszakértem a személyazonosító lapomat Faht
bejtól s nekiláttam pecsételni.
Bolz eltette a nyomtatványokat. – Ez egy nagyon gyors fordu-
ló lesz – mondta. – Szorít az idó. Úgyhogy intézze el a dolgát
Twolah-val, aztán vigye fel ót és a többi utasát a fedélzetre. El-
megyek Isztambulba egy nagyon gyors körre, aztán ahogy visz-
szaérek már indulok is.
Követtem Bolz kapitányt lefelé a hágcsón, majd az órparancs-
nokhoz léptem, kiadtam neki az utasokra való parancsokat és
megkapta tólem a szükséges pecséteket.
– Örülök, hogy látom azt a lányt elmenni – mondta az órpa-
rancsnok. – Ott ül a cellájában és úgy káromkodik, mint egy ka-
lóz. Azt követeli, hogy engedjük telefonálni. Olyan jelzókkel illeti
magát, amibe még én is belepirulok! Akar vele találkozni, hogy
lehútse?
– Az istenekért, dehogy! Mondja meg neki, hogy nyissa ki az
egyik bóröndjét és szippantson egy jót! Mi a helyzet a férfival?
– A Madison-fickóval? Nincs vele gond. Csak ül és egyfolytá-
ban arról magyaráz, hogy tudta, hogy ez lesz a vége. Az az órült
Crobe pedig nem szól egy szót sem.
– Hát akkor csak hajózzák be óket – mondtam. – Találkám van
egy futárral.
– Ott van bent. Ez alkalommal nem bilincsben érkezett.
Twolah, becenevén Tutu lefelé araszolt a hágcsón. Egy zsák
volt a kezében. Intettem, hogy kövessen és bevezettem egy üres
cellába.
Tutut mégsem nyomasztotta olyan nagyon, hogy telis-tele volt
titkokkal, melyeket arra illetéktelen személyek esetleg kicsikar-
hattak volna belóle.
A fülemhez hajolt. Hullámként borult rám a parfümje illata.
– Megcsinálta – mondta Tutu.
– Ki csinált meg és mit? – kérdeztem türelmetlenül.
– Lombar. Teljesen szétzilálta a Nagy Tanácsot drogokkal. Az
udvari orvosok segítettek neki. A dokik mindenkit rászoktattak a
drogokra, viszont Lombar ellenórzi a készleteket. – Tutu hátraha-
334
jolt és körülnézett, hogy nem hallgatózik-e valaki. Aztán újra kö-
zelhajolt: – Még ófelségét Gógös Clinget is rászoktatta!
A tekintetem felcsillant. Micsoda újság volt ez!
– Most azon van, hogy a köznépet is rászoktassa a drogokra –
suttogta Tutu. – Hivatalosan nem, de minden más szempontból
Lombar Hisst irányítja az egész Voltárt.
Ez áramütésként ért. Hirtelen rádöbbentem, hogy hamarosan
én leszek az Apparátus fónöke!
– Azt mondta, hogy adjam át ezt magának – mondta Tutu.
Egy papírdarabot csúsztatott a kezembe. Széthajtogattam. Az
üzenet újságpapírból kivágott betúkból állt, melyeket a papírlapra
ragasztottak.
Így szólt:
ÖLJE MEG (A ROHADÉKOT)!
Tutura néztem! – És mi van Tars Roke kapitánnyal. Heller fo-
lyamatosan tájékoztatja ót.
– Tars Roke kapitányt elbocsátották, mint királyi csillagtérké-
pészt. Parancs alapján csatlakoznia kell a flottához a távoli
Calabáron. Felejtse el ót.
Öröm hullámzott át a lelkemen!
– Az üzenet többi része – folytatta Tutu – úgy szól, hogy biz-
tosítsa az ópium a heroin és az amfetaminok folyamatos szállítá-
sát, ami azt jelenti, hogy semmi nem zavarhatja meg az I.G.
Barben vállalatot.
Ez valójában azt jelentette, hogy semmi nem zökkentheti ki
Rockecentert!
Az örömöm egy kissé megfakult. Akkori viszonyrendszeremre
gondoltam. A problémáim egy cseppet sem oldódtak meg.
A helyzet egyre melegebbé fog válni, gondoltam.
Lepecsételtem a papírokat melyeket Tutu magával hozott.
Az eszem más dolgokon járt.
– Nem kapom meg a jutalmamat? – kérdezte. – Tudja az a
nagy darab ór és az a kövér asszony...
335
Eltoltam magamtól ezt az utálatos ferdehajlamút. – Majd ha én
leszek az Apparátus fónöke, akkor megkapja a jutalmát – mordul-
tam rá.
Más dolgokat kellett végiggondolnom.
Ki kellett találnom, hogyan rendezzem le ezeket az ügyeket.
Meg kellett oldanom a rám záporozó problémákat. Méghozzá
gyorsan.
5. fejezet
A titkos szobámban feszülten görnyedtem egy darab papír fö-
lé. Tervet kellett készítenem. Nagyon is tisztában voltam vele,
hogy a döntésem milliárdok életét változtathatja meg. Nem hi-
bázhattam: nekik kellett veszteniük, nem nekem.
Fekete Pofa.
Leírtam a nevét.
Mire megyek vele?
Aztán összeállt a dolog!
Megölöm Hellert. Aztán felrobbantom a Chryster Motorst
Detroitban. Aztán a levegóbe repítem Ochokeechokee-t Floridá-
ban, letörlöm a térképról s ezzel megoldom azt a problémát, hogy
Miami nem vásárol energiát. Aztán felrobbantom az Empire State
Buildinget és ezzel megölöm Izzy Epsteint és Bang-Bang
Rimbombót. Leírtam a neveket. Senkit nem akartam kifelejteni.
Aztán felhívnám Buryt és azt mondanám, „Látja? Madison túl
lassú volt. De én leradíroztam a porondról az üzemanyagos fickót
és az egész hóbelevancát" Aztán szerényen hozzátenném, „Biztos
vagyok benne, hogy olvasta a lapokban." Aztán így folytatnám,
„Úgyhogy kérem helyezzenek vissza Rockecenter családi kém ál-
lásomba, mivel elvégeztem a rám bízott munkát és még túl is tel-
jesítettem." Erre ezt felelné, „Inkswitch, milyen büszkék vagyunk
magára. Természetesen visszahelyezzük a beosztásába".
Ezután felkeresném Fekete Pofát a cellájában és így szólnék,
„Felállni, bunkókám. Egy Rockecenter családi kémmel állsz
336
szemben. Elég csak felemelned a telefont és az irodád meg fogja
erósíteni, amit most mondtam." Erre ó reszketó kézzel széttépné a
fö ldi bázist terheló jelzálogpapírt.
Hagynám egy kicsit reszketni mielótt kirugdosnám a birtokról.
Igen, ez gyönyörú lenne, gondoltam, így ezt is hozzáírtam a listá-
hoz.
Büszkén hátradóltem, hogy távolabbról is megszemléljem a
mestermúvemet.
Aztán egy mozdulatra lettem figyelmes a képernyón. Egy kés
vágott bele egy darab húsba.
KRAK GRÓFNO.
Megborzongtam.
Visszanéztem az elóttem heveró tervre. Eltakartam mintha a
grófnó a képernyón keresztül el tudta volna olvasni. Volt egy re-
pedés mesteri tervemben.
Abban a pillanatban, ahogy bárki célkeresztbe veszi Hellert, ó
maga is belekerül a Krak grófnó kezében lévó mesterlövész fegy-
ver célgömbjébe!
Ezen elgondolkodtam egy darabig. Igen, ez egy egyértelmú
repedés volt.
Ahhoz, hogy le lehessen vadászni Hellert, mindenképpen meg
kell szabadulni ettól a boszorkánytól.
Gondolkodtam és gondolkodtam. Le-föl járkáltam. Korábban
sikertelen voltam ez ügyben. Most sikerrel kell járnom, gondol-
tam.
Hirtelen egy kosár vonta magára a figyelmemet. Rengeteg
üzenet volt benne kibontatlanul, olvasatlanul, melyek hosszú tá-
vollétem alatt gyúltek össze. Egy ötlet csírája kezdte befészkelni
magát az agyamba.
A kosárhoz léptem. Egy képeslap volt a kupac tetején, amely
Tayl özvegytól érkezett.
Huhu, bárhol is vagy.
Miért nem írsz?
337
Érzem, ahogy rugdos. Bármelyik percben megérkezhet. Elre
örülök a boldog házasságnak.
Pratia
Az ördögbe vele. Ki kellett volna végeztetnem, mikor Appará-
tus-fónök voltam. A padlóra dobtam a levelezólapot.
Volt ott néhány megkésett voltári számla. Azokat is a padlóra
hajítottam.
A következó üzenettól égnek állt a hajam. A lap a levélkupac
alján volt, pedig két óra sem múlt el azóta, hogy ráütötték a pe-
csétet! Az üzenet az ismeretlen merénylótól érkezett, akit Lombar
azzal bízott meg, hogy öljön meg engem ha kudarcot vallok! Így
szólt az üzenet:
ÖLJ , VAGY TÉGED ÖLNEK MEG
EZ A TÖRVÉNY
Egy vértól csöpögó tór volt az aláírás.
Ettól nagyon ideges lettem. Már rég felhagytam azzal, hogy
megpróbáljam kitalálni ki lehet ez az ember. Nagyon úgy túnt,
hogy az illetó szoros kapcsolatban áll aBlixóval, mivel az üzene-
tet egy órával teherhajó érkezése utánra datálták.
Milyen kegyetlen is lenne ha a teljes siker felé vezetó úton,
mikor már csak egy lépés választ el attól, hogy én legyek a feje
ennek a halálos szervezetnek, ez a merényló valami buta hiba
folytán, tévedésból megölne!
Tényleg jobban teszem, ha igyekvónek látszom.
Amit kerestem, nem találtam. A tekintetem az üzeneteket
pásztázta.
MEGTALÁLTAM.
A futár valószínúleg néhány perccel ezelótt csúsztatta be az aj-
tó alatt. HELLER TÁVIRATA!
Mondta hogy elküldte. Igen, találtam még két táviratot, koráb-
biakat, melyeket már belepett a por.
Kinyitottam az utolsót:
338
SZULTÁN BEJ, RÓMAI VILLA
AFYON, TÖRÖKORSZÁG
KÉREM SIETTESSE MEG AZ ÖTÖS SZÁMÚ DOBOZ
PÓTLÁSÁT. A DOBOZ HIÁNYA HÁTRÁLTATJA A KÜLDETÉS
VÉGREHAJTÁSÁT. JH.
A két másik régebbi táviratban ugyanez állt. Engem azonban
nem nagyon érdekelt, mi áll a táviratokban; biztos akartam lenni
benne, hogy Heller és Krak úgy hiszik, hogy a kérést továbbítot-
tam.
Tudtam, hogy késlekedés nélkül meg kell oldanom ezt a prob-
lémát.
Csupán egyetlen dologra volt szükségem. Ez a bizonyos dolog
még nem volt a birtokomban.
Lefeküdtem és nyugtalanul hánykolódtam. Korán ébredtem és
fegyvertisztítással múlattam az idót.
Mikor Hellerék felkeltek New Yorkban, feszülten a képernyók
elé ültem és várakozással telve figyeltem és hallgattam óket.
Szerencséért imádkoztam. Már jó ideje nem volt részem ben-
ne.
Mindkét képernyót feltöltöttem rögzítószalaggal, melyekból
kifogytam New Yorkban. Fontos volt, hogy vissza tudjam nézni a
felvételeket, abban az esetben, ha éppen akkor mondják ki a vár-
va várt szót, amikor éppen nem ülök a képernyók elótt.
Elérkezett az este. A Blixo elindult.
Újabb lázas éjszaka várt rám. Ismét járkálással töltöttem a haj-
nalt. Egy hét múlva biztosan fel fog túnni valakinek Fekete Pofa
eltúnése. Heller és Krak meg csak húzták az idót, hogy bosszant-
sanak. Pedig csak néhány varázslatos szót akartam hallani.
Rám köszöntött a délután, ók pedig felkeltek.
Aztán miközben reggeliztek MEGKAPTAM A
KULCSFONTOSSÁGÚ ÜZENETET.
Heller és Krak a reggelizó asztalnál ültek a lakás teraszán, zöld
339
növényekkel körülvéve.
– Drágám – szólt Heller – ne haragudj, amiért annyit kell ro-
hangálnom, de ma délután Izzy el akar menni velem Washing-
tonba. Maysabongó Csodálatos Olaja opciót fog kötni az Egye-
sült Államok minden csepp olajára az olajtartalékokkal együtt.
Izzy nem tudja hogyan kell kiszámolni a mennyiségeket, én pedig
múlt ósz óta meglehetósen jóba vagyok Maysabongó nagyköve-
tével.
– Az ÖSSZES üzemanyagra? – kérdezte Krak grófnó. – Hova
fogjátok tenni?
– Sehova sem kell tennünk – felelte Heller. – Bármi megvásár-
lásának megvásárolhatod az opcióját. Ha megvan az opciónk arra,
hogy egy bizonyos áron megvásároljuk az olajat, akkor a kialku-
dott áron kell eladniuk nekünk, ha tényleg megvásároljuk. Úgy-
hogy most megveszünk egy hat hónapos opciót. A cégek olyan
pénzéhesek, az opció eladók pedig olyan mohók, hogy semmi
trükk nincs a dologban. Nem hiszik, hogy valaha is ki tudjuk fi-
zetni a teljes árat, így most bezsebelik a félmilliárdot az opcióért
és megtartják az olajukat. Egyébként most elmegyünk és tájékoz-
tatjuk a nagykövetet. Aztán holnap délután átrepülünk Detroitba,
ahol ki fogom próbálni az egyik új benzin nélküli autót, hogy be-
indíthassák a gyártósort. Holnap éjszaka éjfél felé megpróbálok
hazaérni, de ha ez nem sikerülne, másnap reggel biztosan itthon
leszek.
– Semmi nózés Washingtonban – mondta Krak grófnó.
Mindketten nevettek.
– Az egyórás géppel repülök – mondta Heller.
Az imáim meghallgatásra találtak. Ez alkalommal nem hibá-
zok, gondoltam.
A rádió adó-vevó után nyúltam. Hívtam Rahtot. A New York-i
irodában találtam.
– Ma délután 2.30-kor – kezdtem – fel fog hívni valakit. –
Megadtam neki a telefonszámot.
– Ez a királyi tiszt lakása – mondta.
– Pontosan – feleltem. – De a fickó nem lesz ott. A nóje ekkor-
340
ra már visszaér a reptérról. Mondja azt neki, hogy sürgós üzenete
van Gris tiszt úrtól. Aztán mondja el neki a következó üzenetet:
„Nincs rá mód, hogy elküldjem az ötös számú doboz pótlását,
mivel attól tartok, hogy Jettero kárt tenne magában vele."
– Ez minden?
– Ez minden – feleltem.
– Várjon egy percet – szólt Raht. – Ez az üzenet zavarosnak
túnik nekem.
– A nó érteni fogja. Csinálja amit mondtam!
– Idehallgasson – folytatta. – Tudom, hogy maga hogyan gon-
dolkodik. Láttam már azt a nót. Alighanem ó az egyik legszebb
nó az Államszövetségben. Csak Hightee Heller, szegény Terb
álmainak asszonya fogható hozzá. Biztos benne, hogy semmiféle
bántódása nem esik ennek a nónek?
– Nem, nem – mondtam nyugtatólag. – Persze hogy nem. Ez
egyfajta kódolt üzenet, ó pedig örülni fog, mikor meghallja.
– Remélem is – mondta Raht. Aztán szétkapcsolt.
Cseppet sem érdekelt, hogy mit gondol Raht. Azért fizették,
hogy teljesítse a kötelességét ugyanúgy ahogy én.
Török idó szerint este 9.30-kor a képernyóre tapasztottam a te-
kintetemet. Krak látta, ahogy Heller ottani idó szerint délután
2.00-kor elindul a La Guardia Reptérról majd visszatért a lakásba.
2.30-kor Balmor a komornyik lépett be a nó dolgozószobájá-
ba, ahol Krak egyetemi papírokat rakosgatott, és így szólt. – Asz-
szonyom, sürgós telefonhívása van. Átkapcsoltam a hívást az ön
vonalára.
Krak kétségbeesetten kapta fel a készüléket azt gondolván,
hogy valami történt Hellerrel.
Raht hibátlanul átadta neki az üzenetet.
– Ki beszél? – kérdezte Krak.
De Raht már letette.
Krak felállt. Aztán kimondta azt a bizonyos dolgot, amit tud-
tam hogy ki fog mondani. – Egek, mit tettem?
Vidáman felnevettem. A dolog múködött. Azt hitte, hogy a
hipnotikus szuggesztió, amit belém plántált még mindig él és
341
meggátolja hogy elküldjem az ötös számú doboz pótlását.
J ó ideig le-föl járkált a lakásban. Aztán a telefon után nyúlt.
Nem akartam hinni a szerencsémnek. Krak belesétált a csapdába.
Azt hitte, mi mást is hihetett volna, hogy csak egy másik hipnó-
zissal tudja rendbe rakni ezt a dolgot. Ezt pedig csak úgy tudja
összehozni...
– Repülójegyet szeretnék foglaltatni – mondta. Kapcsolták. –
Melyik a legközelebbi közvetlen járat Isztambulba? – Azt a vá-
laszt kapta, hogy nincs közvetlen járat. A menetrend változás mi-
att akkor jár a legjobban, ha foglal egy jegyet az este tízkor indu-
ló gépre, majd hat órát várakozik Rómában.
– Szükségem van a jegyre – mondta. – Foglaljon repülójegyet
egészen Afyonig, Törökországig. A nevem Heavenly J oy
Krackle.
Megadták neki a járat számát. Én is gyorsan leírtam.
Most már igazán nevettem. Még a Squeeza hitelkártyát sem
használta. Azt mondta, készpénzzel fizet.
Aztán hozzátette. – Retúrjegyet foglaljon, kérem.
Fülig ért a szám, úgy vigyorogtam. A visszaútra szóló jegyet
már nem fogja felhasználni.
Krak grófnó soha nem fog visszautazni Amerikába!
6. fejezet
Krak írt egy rövid üzenetet Hellernek, melyet átadott
Balmornak, majd utasításokat adott a macskára vonatkozóan. Az-
tán csomagolni kezdett.
Hirtelen aggódni kezdtem. MI lesz, ha a merényló elvéti
Hellert?
Ha a grófnót tényleg megölik, nem marad semmim, amit alku-
ba bocsáthatnék.
ÖTLET.
Pontosan tudtam mit kell tennem és azt is tudtam, hogy nincs
rá sok idóm.
342
Végigvágtattam az alagúton, keresztülrohantam a hangáron és
berontottam Stabb kapitány szobájába.
– Mennyi idó kell, hogy a levegóbe emelkedjen a vonalugró? –
kérdeztem.
– Tíz perc – felelte. – Mi az ábra?
Tudtam, hogy nagyon okosnak kell lennem ahhoz, hogy
együttmúködésre bírjam ezt az úrkalózt.
– Elindítottuk egy bankhálózat kirablását – feleltem.
– Épp' ideje volt – mondta Stabb kapitány.
– Nos, ezen a bolygón a bankrablóknak túszokat kell ejteniük.
– Igazán? – kérdezte.
– Bizony – mondtam. – Muszáj túszokat ejteni. Csakhogy én
új oldalról közelítem meg a dolgot. Elóre meg fogjuk szerezni a
túszunkat.
– Hé – mondta. – Így nem kell a bank kipakolása után olyan
valaki után kutatni, aki életben maradt.
– Pontosan – mondtam. – Úgyhogy olyan túszt fogunk elra-
bolni, akinek milliárdjai vannak. És ezután megcsinálunk jó né-
hány balhét, és hihetetlenül gazdagok leszünk.
– Ez frankó – mondta. – Már nagyon untam magam. A maga
parancsa nélkül az a Faht bej nem engedélyezi, hogy a levegóbe
emelkedjünk.
– Majd most engedélyezi. Mondja meg nekem gyorsan, me-
lyik embere tudná eljátszani a legjobban egy földi ember szere-
pét?
– J eeb, a másodgépész.
– És nem lenne lelkiismeret-furdalása, ha hátba kellene szúrnia
valakit?
– Ne vicceljen velem – mondta Stabb kapitány. – A kalózko-
dás nem gyerekjáték. Persze hogy képes ilyen apróságokra.
– Akkor szálljanak fel – mondtam. – Tegyék le az emberünket
Rómában a nemzetközi repülótértól északra, a fickó vegyen egy
jegyet és minden feltúnés nélkül szálljon fel erre a járatra.
Elmondtam Stabbnak az utasításokat. Átadtam neki a szüksé-
ges pénzt és felszerelést, amire a fickónak szüksége lesz.
343
– Miután végeztek ezzel – folytattam – jöjjenek vissza értem.
Holnap éjszaka ismét felszállunk. Most induljanak!
Felhívtam Faht bejt és azt mondtam neki, hogy a felszállás
Lombar Hisst parancsára történik. Kiszabadították a vonalugrót,
amely nem sokkal késóbb kirepült a hegycsúcs-illúzión és bele-
veszett az éjszakai égboltba.
Visszaültem a képernyó elé.
Nem történhet hiba!
Figyeltem, ahogy Krak befejezi a csomagolást.
KRAK GRÓFN, MOST TÉNYLEG ELKAPLAK!
És Heller nem fog szembe fordulni velem, ha esetleg elvétem
ót.
De véletlenül sem fogom elvéteni Hellert.
Mindketten meg fognak fizetni, méghozzá drágán mindazokért
a kínokért, amiket nekem okoztak!
Egy pohár sirával felköszöntöttem magamat, mint az Appará-
tus újdonsült fónökét.
Részegító érzés, mikor az ember biztosan tudja, hogy nyerni
fog!
7. fejezet
Átnéztem a bázis táblázatait és tájékoztatóit.
Mindent nagyon pontosan kiszámítottam.
Krak keleti parti idó szerint ma este 22:00-kor fog elindulni
New Yorkból. Ez a török idó szerint holnap 05:00. Krak francia
idó szerint másnap 11:00-kor ér a párizsi Charles de Gaulle rep-
térre. Az déli tizenkettó az én idóm szerint.
Római idó szerint 15:10-re ér Rómába a Leonardo da Vinci
reptérre, ami 16:10 az én idóm szerint.
Holnap este 21:00-kor fog elindulni Rómából. Nálam 22:00
lesz akkor.
De soha nem fog megérkezni Isztambulba.
A Mediterranean Airlines gépével repül el Rómából. A 931-es
344
járattal. A gép egy tízes sorozatú DC-9-es. 89,4 láb a fesztávolsá-
ga, 27,5 láb a magassága, a hossza pedig 104,4 láb. Két Pratt and
Whitney sugárhajtómú hajtja, melyek hátul vannak a törzs két ol-
dalán, a farok alatt.
A gép maximális sebessége 560 mérföld per óra. A gép súlya
98500 font, plusz a 12.200 fontnyi rakomány.
Minden bizonnyal lesz rajta pilóta, egy másodpilóta, s valószí-
núleg egy navigátor is, mivel tenger felett fognak repülni. Való-
színúleg három légiutas-kíséró lesz rajta. A gép maximum ki-
lencven utast szállíthat.
Stabb kapitány és a vonalugró még pirkadat elótt visszaért, én
pedig rohantam a hangárba a számításaimmal.
Stabb éppen lefelé mászott a harang alakú hajó pilótafülkéjé-
ból. Fülig ért a szája. Elindult felém. – Kiraktuk az emberünket.
És kapcsolatban vagyunk vele ezen a rádió adó-vevón és ezen a
képernyón keresztül. Egy Mark V-ös kamerát hord a kabátja haj-
tókáján. – Átadta a képernyót.
Igen, a római Leonardo da Vinci repülótér elócsarnokát láttam.
Függólegesen. J eeb minden bizonnyal elszundított a váróterem
széksorán.
Átadtam Stabbnak a számításaimat. – Ezek a sugárhajtómúvek
egyenként tizennégyezer font tolóeróre képesek. Az összesen öt-
venhatezer lóeró. Egy kicsit soknak túnik.
– Nem probléma – mondta.
– Rendben – mondtam. – Aludjon egyet. Ma éjszaka, ahogy
besötétedik, elindulunk.
– Alig várom – mondta vigyorogva.
Visszarohantam a szobámba. Biztos akartam lenni benne,
hogy Krak grófnó felszáll arra a New Yorkból induló gépre.
Igen, ott volt, épp akkor adta át a jegyét be. És bizony-bizony
nála volt a bevásárlószatyra. J ól tudtam mi van a szatyorban.
– Fél óra múlva szólítják önöket, asszonyom – mondta a jegy-
kezeló. – Kellemes utazást kívánok.
Vigyorogtam. Ó, ez csodálatos. Újra és újra megpróbálkoztam
kicsinálni ezt a veszedelmes Krak grófnót és minden egyes alka-
345
lommal kicsúszott a markomból. De most nem fogok hibázni!
Néhány lurkó rohangált a várócsarnokban. Az egyikük beleüt-
között Krakba. Krak megsimogatta a fiúcska fejét, aki felnézett rá
és elmosolyodott.
Ott ültem feszülten és figyeltem. Biztosnak kellett lennem ab-
ban, hogy tényleg felül arra a gépre és nem próbálja meg felhívni
Hellert Washingtonban, aki biztos hogy eltérítette volna Krakot
az utazástól.
A nó vett egy kevés édességet és néhány magazint.
Aztán bemondták a járata számát.
Mohón figyeltem, ahogy a gép fedélzetére lép.
Befészkelte magát az állítható támlájú ülésbe, majd becsatolta
az övet.
A hajtómúvek felzúgtak. A gép kigurult a kifutópályára.
A gép fülsüketító bömböléssel a kifutópálya futófényei mentén
a levegóbe emelkedett.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
De azért tovább figyeltem, hogy még biztosabb lehessek a
dolgomban.
Húsz perc múlva a képernyóm homályosodni kezdett. Aztán
eltúnt róla a kép.
Krak kikerült az aktivátor-válaszadó kétszáz mérföldes ható-
sugarából, mely ottmaradt az Empire State Building tetején.
Mostanra az összes képernyóm elsötétült. Crobe úton volt a
Voltár felé, Heller Washingtonban volt és kívül esett a készülék
hatósugarán, Krak grófnó pedig az Atlanti-óceán fölött repült,
ahonnan szintén nem érkezett meg hozzám sem a kép, sem a
hang.
Krak nyolc órát és ötvenöt percet fog a levegóben tölteni, mie-
lótt megérkezik Párizsba. Két és negyed órát kell majd várakoz-
nia a francia fóvárosban. Tizenegy órával és tíz perccel a New
York-i indulás után megérkezik Rómába. Öt órával és ötven
perccel ezután fel fog szállni a Meditteranean Airlines Rómából
induló 931-es járatával. Nos, mielótt elindul Rómából, én elindu-
lok Afyonból.
346
Tizenkét óra múlva, mikor körülbelül ezer mérföldnyire lesz-
nek tólem, J eeb kameráján keresztül láthatom, ahogy Krak meg-
érkezik Rómába. Közel tizenhat órám maradt az indulásig.
Ágyba bújtam és aludni próbáltam. Nem tudtam. Az összes
álmom valóra vált.
Krak grófnó egyenesen a pókhálóm felé repült. Hamarosan
eggyel kevesebb ostoba pillangó lesz a világegyetemben.
És hamarosan minden problémám megoldódik.
8. fejezet
Törökországi idó szerint este hat óra körül Krak grófnó megje-
lent a J eeb kabáthajtókájára túzött kamera képernyójén.
Vacsoránál ültem, de túl ideges voltam ahhoz, hogy egyek. Ott
állt elóttem az asztalon a képernyó, mellette pedig ott hevert a rá-
dió adó-vevó.
Krak éppen a kirakatok elótt járkált a római reptér árkádsorán.
Sötétkék jól szabott kosztümöt viselt. Aranyszóke fürtjei kikandi-
káltak a széles, lelógó karimájú kalap alól. Olasz fiatalemberek
egy csoportja földbe gyökerezett lábbal figyelte Krakot, ahogy az
elsétált mellettük.
Krak imádott nézelódni, az olasz kereskedók pedig mindig is
nagyon ügyeltek az üzletek berendezésére: próbababák, selyem-
sálak, elegáns tapéták.
Jeeb feltúnés nélkül lódörgött az elócsarnokban. Észrevette
Krakot, mikor az elment mellette, majd megfordult, és igyekezett
a kamera látóterében tartani a nót. Küldtem neki egy útlevélképet
a nóról, amely aprócska volt, így aggódtam, hogy talán nem fogja
felismerni Krakkot, de az aggodalmam felesleges volt. Ügyes
gyerek ez a J eeb, gondoltam.
Két fiatal fiú rohant Krak grófnóhöz. Kinyitották a noteszeiket.
Autogramot kértek Kraktól, azt gondolván, hogy valami filmcsil-
lag. Krak felnevetett és aláírta a noteszüket.
A két fiú elsétált J eeb mellett és közben csodálkozva nézeget-
347
ték a noteszüket. – Cristo – mondta az egyikük olaszul. – Azt
gondoltam Lauren Bacall már meghalt.
– Ugyan már. O a lánya.
Az elózó fiú visszanézett. – Aha. Most már emlékszem. De ó
szebb, mint az anyja.
A rádió megszólalt. – Gris tiszt úr?
– Itt vagyok – feleltem.
– A megfeleló nót figyelem? Szebb, mint a fényképen és va-
lami furcsa nevet írt alá ezeknek a kölyköknek.
– O az a nó – mondtam.
– Rendben. Egy percig káprázott a szemem.
– Folytassa – mondtam. – De legyen nagyon óvatos. A nó ve-
szélyes és nagyon megtévesztó.
– Vigyázok minden lépésemre – mondta. Aztán szétkapcsolt.
Krak bement az egyik üzletbe, J eeb pedig igyekezett úgy elhe-
lyezkedni, hogy az ajtón keresztül képben tartsa a nót.
Alig hallhatóan meghallottam Krak hangját a várócsarnok zsi-
vajgásán keresztül. Felhangosítottam a készüléket.
Krak selyemsálakat vásárolt. Ekkor hallottam elóször olaszul
beszélni. Minden bizonnyal Heller segített neki a nyelvtanulás-
ban.
Krak egy zöld színú sálat tartott a fény felé. Nagyon elegáns
sál volt. – Ezt megveszem – mondta. – Ez illik a szeme színéhez.
Tegye egy szép dobozba. Ajándék lesz az egyik orvos barátom-
nak.
Prahd. Neki vásárolt ajándékot.
A többi sálat is megnézte. Talált egy világosbarna hosszú
nyakkendót. Antik fegyverek adták a mintáját. Elókötött nyak-
kendó volt. – Ezt elviszem egy másik barátomnak, úgyhogy ezt is
csomagolja be, ez is ajándék lesz.
Rám gondolt. Megborzongtam. Fegyverek, melyekkel lelóhet
és hurok, mellyel felakaszthatom magam. Ó, az utalás nagyon is
világos volt. J ól tettem hogy cselekedtem!
Miután becsomagoltatta az ajándékokat leült az étteremben,
rendelt és megvacsorázott.
348
J eeb szemben a reptéri kávézóban szintén elfogyasztotta a va-
csoráját, miközben folyamatosan szemmel tartotta Krakot. Egy
kicsit zavart, hogy milyen flancos vacsorát rendelt magának a
pénzemból. Beszélni fogok vele a dologról, gondoltam, miután
túlleszünk rajta.
Ekkor érkezett el a saját indulásom idópontja.
A szobámba mentem és meleg, elektromosan fúthetó síruhát
húztam bakanccsal és kapucnival. Elég hideg tud lenni harminc-
ezer láb magasságban.
Megnéztem magamat a tükörben. A ruházat fekete színe nehéz
célponttá fog tenni abban az esetben ha lövöldözésre kerül sor.
Felcsatoltam magamra néhány fegyvert. Néhány további szük-
séges holmit a zsebeimbe dugtam. Ez alkalommal nem feledkez-
tem el az irányító csillagról, amely megzabolázza az
antimancókat ha azok fegyelmezetlenek lesznek.
Felkaptam a rádiót és a képernyót.
Lementem a föld alatti hangárba.
A vonalugró legénysége az utolsó emberig készen állt. Türel-
metlenül várták az indulást.
Felkapaszkodtam a hágcsón a kabinba.
KRAK GRÓFN, MOST ELKAPLAK!
9. fejezet
A vonalugró átrepült a hegycsúcs-illúzión és a tintakék égbolt
felé emelkedett.
A két antimanco pilótának csak a körvonala látszott, ahogy a
képernyóik és múszereik fényében kuporogtak.
Stabb kapitány leült mellém a legénységi padra. Mögöttünk a
másik gépész kuporgott.
Hamarosan már hetvenezer láb magasságban jártunk és két-
ezer mérföld per órás sebességgel száguldottunk az éjszakában
nyugat felé, Róma irányába.
J eeb kameraképernyójén keresztül meghallottam a hangosbe-
349
szélót – Mediterranean Airlines 931-es isztambuli járatainak uta-
sai gyülekezzenek az ötös kapunál.
Stabb kapitány rám nézett. Malacszemében tükrözódött a kép-
ernyó villogása. – Azon túnódök, hogy lehet-e valami a gép cso-
magterében.
– A nó kell nekünk – mondtam. – A bankok csak ezután jön-
nek.
– Lehet hogy szerencsénk lesz – mondta.
– Az ott a túsz – mondtam a beszállásra váró Krak grófnóre
mutatva. – Az akinek két aranyszínú csomag van a hóna alatt.
– Van valami étékes a csomagokban? – kérdezte.
– Meghagyom magának, hogy kiderítse – feleltem. – De most
a túsz megszerzése a legfontosabb.
– Ne aggódjon – mondta. – Ebben szakértók vagyunk. Tudnék
mesélni magának néhány történetet, amitól begöndörödne a haja.
Nem izgatott különösebben, hogy begöndörödjön a hajam.
Nem akartam mást, mint rátenni a kezemet Krakra!
Repültünk, és hamarosan a keresóernyó segítségével meglát-
tam az alattunk elterüló Róma fényeit.
Stabb az órájára nézett. Felállt a székére, hogy átlásson a pilóta
válla fölött. – A reptér kifutópályáját hozd be a keresóre.
Visszanézett a képernyóre. Az utasok éppen beszálltak a gép-
be. Most kiderül, gondoltam, hogy kitart-e a szerencsém.
Az utasok elfoglalták az üléseiket. J eeb hátramaradt. Krak
grófnó a feje fölötti rakodópolcra tette az ajándékokat, majd lero-
gyott az egyik bal oldali, ablak melletti ülésre. Körülbelül a gép
közepén ülhetett. A gép nem telt meg utasokkal. Próbáltam meg-
számolni óket. Negyvenre becsültem az utaslétszámot. Ez az éj-
szakai járat, ami a menetrend szerint hajnalra ér Isztambulba,
nem túnt túl népszerúnek. Üzletemberek, turisták, asszonyok és
gyerekek voltak az utasok között.
SZERENCSE!
A Krak mögötti ülés üresen maradt!
A kabáthajtókára túzött kamera megmozdult. J eeb elfoglalta a
Krak grófnó mögötti ülést.
350
– Ez csodálatos! – mondtam.
– Ügyes gyerek ez a J eeb – tette hozzá Stabb. – Nem látta
ahogy lefizette a jegykezelót?
Alig hallhatóan felmordultam. Már megint az én pénzemet
költötte!
Az egyik antimanco pilóta a válla fölött hátraszólt Stabbnak. –
Szóljon ha a gép kigurul a felszállópályára, hogy be tudjuk azo-
nosítani.
Stabb a képernyót figyelte. A készüléken keresztül hallani le-
hetett, ahogy a gép hajtómúvei felzúgnak.
– Most! – mondta.
– Megvan – felelte az antimanco. – Látom az ernyómön.
A képernyót figyeló Stabb azonnal hozzátette. – Felemelkedik!
– Megerósítem – mondta az antimanco pilóta.
A másik pilóta is megszólalt. – Kelet felé fordul. Ez az!
Stabb kapitány elóhúzta a térképét és egy letompított fényú
elemlámpával rávilágított. – Keresztben át kell szelnie Olaszor-
szágot. Aztán következik az Adriai-tenger. Aztán a Scutari-tónál,
J ugoszlávia és Albánia határánál ismét eléri a partot és átrepül a
Dinári hegység felett. Én a tengert választom. A gép több mint fél
órán keresztül fog víz fölött repülni. J ó lesz így?
– Tökéletes – helyeseltem.
Stabb elórekacsázott, a pilóták fölé hajolt és megmutatta nekik
a térképet.
Visszanéztem a képernyóre. Csak Krak grófnó feje búbját lát-
tam.
Az antimancók a saját képernyóiket figyelték. Stabb kapitány
visszajött. – Körülbelül százötven mérföldet fognak repülni szá-
razföld fölött – mondta. – Aztán kezdódik a tenger. – A mögöt-
tünk üló gépészhez fordult. – Ha jelt adok, némítsd el a rádióju-
kat.
A gépész bólintott és lenézett a padlóba épített készülékre.
Feszült percek következtek.
– Három perc múlva a tenger fölé érnek –, mondta az egyik
antimanco pilóta.
351
– Kezdj ereszkedni – szólt Stabb. – Némítsd el a rádiójukat –
mondta a gépésznek.
A vonalugró olyan gyorsan süllyedt, hogy a képernyó majd-
nem felemelkedett a padlóról.
– Két mérföldre vagyunk tólük és tovább közeledünk – mond-
ta az antimanco pilóta.
– Támadáskor vedd föl pontosan a gép sebességét – mondta
Stabb kapitány. – Nem lenne jó, ha a parti radar valami furcsát
észlelne. – A gépészhez fordult. – Legyenek készenlétben a vo-
nósugarak.
– Kétszáz jardra vagyunk a géptól és közeledünk – mondta az
egyik antimanco pilóta.
A képernyóre néztem. Minden a legnagyobb rendben folyt a
repülógép fedélzetén. Az egyik légiutas-kíséró éppen párnát ho-
zott az egyik gyerek számára.
Stabb kapitány elkapta J eeb rádióját. – MOST! – vakkantotta.
A képernyón látszott, ahogy a J eeb kabáthajtókájára túzött
kamera felemelkedik.
J eeb átnyúlt az üléstámla fölött. Bal kezével elórelökte Krak
grófnó fejét.
J obb kezét felemelte és dühödten belevágott egy bénító tórt
Krak vállába.
Krak grófnó megpróbált felállni.
A légiutas-kíséró felsikított.
– Megközelítve! – vakkantotta az antimanco pilóta.
– Vonósugarak! – üvöltötte Stabb.
Az utasszállító gép végét megragadta valami és berántotta a
vonalugró alá.
Lenéztem. A gépész felrántotta a padlóba vágott ajtót. Meglát-
tam az utasszállító törzsének végét, melyet fogva tartott a vonal-
ugró harangja.
– Tartsd a gép sebességét – üvöltötte Stabb.
A képernyóre néztem.
FELFORDULÁS!
Az emberek megpróbáltak kiszabadulni az üléseikból. A gye-
352
rekek bömböltek.
J eeb a széksorok között hátrált.
– A vágókat! – üvöltötte Stabb.
A gépész kimászott a padlóajtón.
Megjelent az egyik pilóta a gép utasfedélzetének ajtajában.
– Lelóhetem? – kiabálta J eeb a rádiójába.
– Lóje ki! – üvöltöttem vissza.
J eeb felemelt egy gázrobbantót és eleresztette. A pilóta J eeb
felé verekedte magát, majd három emberrel együtt elolvadt az
elektromos túzben!
– Megvan! – kiáltotta a gépészünk.
Lenéztem. J ókora kerek lyukat vágott az utasszállító tetejében.
Stabb kapitány azonnal lemászott a hágcsón, a gépész után. Stabb
beugrott a lyukon és eltúnt a szemem elól. A képernyó tanúsága
szerint egyre nagyobb lett a felfordulás a gépen. A gépre vágott
lyukon keresztül is hallani lehetett a zsivajgást.
Stabb beért a képernyó látóterébe. Két hatalmas karja csépha-
daróként vagdalkozott jobbra-balra, visszaverve az utasok roha-
mát. Egy gyerek került az útjába. Az utastér ajtajához vágta a si-
koltozó kölyköt.
Stabb a kezébe fogott valamit. Betörte a pilótafülke ajtaját.
A másodpilóta rávetette magát. Stabb kapitány husángja véres
péppé zúzta a támadó arcát.
Stabb egy hosszú percet töltött az elófedélzeten, miközben az
utasok tovább sikoltoztak. Egy üzletember megpróbálta leteperni
J eebet, mire J eeb ismét tüzelt.
A kép kit isztult.
Stabb visszajött az elófedélzetról. Magával hozta a gép fekete
dobozát, amely rögzítette a támadás elótti néhány perc eseménye-
it.
Most egy másik gyerek állta el Stabb útját. A kapitány a kezé-
ben tartott dobozzal bezúzta a gyerek fejét.
Stabb megállt Krak ülésével szemben. Egy férfi ragadta meg
Stabbot, akit a kapitány leütött a dobozzal. Stabb az aranyszínú
csomagok után kutatott a rakodópolcon. Megtalálta óket és letép-
353
te az egyikról a csomagolópapírt. A selyemsálra meredt, majd el-
hajította. Széttépte a másik csomagot és megtalálta a nyakkendót.
Undorral félrehajította.
Néhány utas még mindig mozgott. Stabb szisztematikusan
agyonütötte óket. Aztán Jeebbel együtt nekiláttak letépni róluk a
karórákat és elvenni tólük a tárcáikat. Kiborítottak egy gyerekru-
hákkal teli táskát, majd abba dobálták a zsákmányt.
Aztán Stabb visszament Krak grófnóhöz és felemelte. Átdobta
Krakot a vállán és visszaballagott J eebhez. A leomló hajzuhatag
eltakarta a grófnó arcát. Két karja ernyedten himbálózott.
Stabb intett, mire J eeb felmászott a hágcsón.
J eeb megérkezett a vonalugró fedélzetére. A zsákmánnyal teli
táskát letette maga mellé és lenyújtotta a kezét. Leemelte Krakot
a kapitány válláról és a vonalugró padlójára dobta.
Stabb is bemászott.
– Még a tenger felett járunk? – kiáltotta.
– Mérföldekre vagyunk még a parttól – kiabálta vissza az
antimanco pilóta.
– Elengedjük! – üvöltötte Stabb. – Gépész, állítsd le a vonósu-
garakat!
Kinéztem a padlóajtón, miközben behúzták a hágcsót.
Az utasszállító hirtelen eltávolodott tólünk.
A gép oldalra billent, majd dugóhúzóba esett és zuhanni kez-
dett.
Nagyon nehéznek éreztem magamat és csak ekkor vettem ész-
re, hogy gyors tempóban emelkedünk.
Így kiáltott az egyik antimanco pilóta. – Van alattunk egy szi-
get. A térkép szerint Palagruzának hívják.
Ez rossz hír volt. Nem szerettem volna ha a repülógép egy szi-
getre zuhan. – Óvatosan húzzák odébb az utasszállítót – utasítot-
tam a pilótákat.
Kinéztem a nyitott padlóajtón keresztül. Feketeséget láttam.
Semmi mást. Az ajtó hirtelen becsukódott. Felálltam és a keresó-
ernyóre néztem.
Az ernyók tisztán látták a repülógépet a nem látható fény tar-
354
tományában. Az utasszállító járó hajtómúvekkel zuhant lefelé.
– Nem lehet kihúzni a zuhanásból – mondta Stabb. – Össze-
roncsoltam a kezelószerveket.
Úgy túnt mintha a gép, bizonytalanul ugyan de mégis a sziget
felé tartana.
Visszatartottam a lélegzetemet. A tengerbe kell zuhannia,
gondolta, hogy ne maradjon nyom utána.
A gép hirtelen függóleges zuhanásba kezdett, amiból már nem
jö t t ki.
Hatalmas vízoszlop tört a magasba, ahogy a gép a jókora szi-
gettól nem messze belevágódott a tengerbe.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
A vonalugró padlója felé fordítottam a figyelmemet.
Ott hevert elóttem Krak grófnó. Legalább még három órán ke-
resztül nem fog magához térni, gondoltam.
Nem akartam hozzáérni. Magamhoz intettem Stabb kapitányt.
– Kötözzék össze a kezét meg a lábát, de jó alaposan.
Krak grófnó többé már nem jelent számomra veszélyt. A ke-
zemben tartottam!
355
HATVANEGYEDIK RÉSZ
1. fejezet
Még jóval pirkadat elótt visszaértünk a hegybe ágyazott földi
bázisra, Afyonba.
Keresztülereszkedtünk az elektronikus illúzión, melyet még a
radarsugarak is hegycsúcsként érzékeltek.
Leereszkedtünk a hangár padlójára.
Nem akartam hozzáérni Krak grófnóhöz. Intettem Stabbnak,
hogy kapja föl a nót.
Stabb a vállára dobta Krakot és lemászott vele a hágcsón. –
Megvan a túszunk – mondta nekem. – Mikor kezdjük kirabolni a
bankokat?
– Utána kell néznem, hogy biztosan van-e aranykészletük –
mondtam. – Elindítom a szálakat. Magát fogom elsóként tájékoz-
tatni.
– Hova tegyem a túszt? – kérdezte Stabb. – Biztonságos helyet
akarok neki.
– Ó, én már kitaláltam – mondtam. – Kövessen.
Végigsétáltam a cellasoron, egészen a végéig. Ott volt az a tá-
gas cella, melyet még Crobe számára alakíttattam át
szökésbiztosra. Ebból a cellából még Krak grófnó sem fog tudni
megszökni.
Megbirkóztam a számzáras zárral a külsó ajtón. Aztán kinyi-
tottam a belsó ajtót. Felkapcsoltam a világítást. A cella mocskos
volt: soha nem takarították ki, Crobe-ot pedig nem érdekelte,
hogy hova csinálja azt amit csinál.
Volt egy elárasztócsap, amellyel ki lehetett mosni az egész cel-
356
lát. A csap után nyúltam, aztán visszahúztam a kezemet. Megér-
demli a (bíííp).
Beléptem. Rettenetes búz fogadott. Az ágyra mutattam.
Stabb belépett és az ágyra dobta Krakot.
Kihátráltunk a cellából. Gondosan bezártam a belsó ajtót. Be-
csuktam a külsót és beállítottam a számzárat.
Belestem a kicsiny, szögletes kémlelóablakon. Micsoda gyö-
nyörúség. Ott feküdt kócosan, legyózve. Az én foglyomként.
Legalább már nem jelent fenyegetést a számomra!
Mikor végiggondoltam az ellenem elkövetett gaztetteit, arra a
döbbenetes következtetésre jutottam, hogy túl sokáig hagytam él-
ni. Micsoda meggondolatlanság!
Pajkos ötletem támadt. Le nem köphetem, gondoltam, de azt el
tudom neki intézni, hogy a csontjáig átfagyjon.
Megnyitottam az elárasztócsapot.
Vízsugarak törtek eló a falakból és árasztották el a cellát. A
vízsugarak nyomása letisztította a mocskot a falakról és a padló-
ról, majd az egész lefolyt a csatornába. Nem ezt akartam. Csak
azt szerettem volna, ha a cella lucskosra ázik.
Megpróbáltam elzárni az elárasztócsapot, de az automatikusan
múködött. Az a (bííííp) kivitelezó fónök túlságosan jó munkát
végzett, mikor átépítette a cellát. A vízsugarak végigjárták az út-
jukat. Vízpermet töltötte meg a cellát. Aztán sziszegó hang hal-
latszott. A vizet légbefúvás követte, ami kiszárította a cellát! Nem
így akartam! Nekifeszültem a csapnak, de az a saját tempójában
forgott visszafelé.
Szomorúan ismét benéztem a kémlelóablakon. Nem hittem a
szememnek! Amúgy is kezdett lejárni a bénítótór hatásának ideje,
a hideg víz pedig felgyorsította Krak ébredését.
Krak a kötelékeire nézett.
Aztán csinált valamit a csuklójával. Elforgatta óket.
Kiszabadította a kezét!
A bokájához nyúlt és követhetetlen gyorsasággal azt is elol-
dozta!
Elkésetten nyúltam a szorítópántok kapcsolója felé. Bekap-
357
csoltam. Benéztem a cellába.
A szorítópántok ráfeszültek az ágyra, csakhogy már senki nem
volt a pántok alatt!
Krak ott állt ziláltan a cella közepén.
Meglátta az arcomat a kémlelóablakban.
Láttam, hogy megmozdul az ajka. – Maga! – Rám mutatott.
Egyenesen rám!
Hátrahóköltem. Gondolni sem mertem rá, mit tenne velem ez
az ujj.
A folyosó túlsó végénél jártam már, mikor visszanéztem a cel-
laajtóra.
De nagyon veszélyes ez a nó. Cirkuszi kiképzése során bizto-
san betanítottak neki néhány meneküló számot. Meg sem kottyant
neki az a kötél.
El kell intéznem azt a kémlelóablakot, gondoltam. Valaki be-
leshet rajta. Senki nem tudta a cella kombinációját, csak én. Sen-
kinek nem volt kulcsa a belsó ajtóhoz, csak nekem. Ennek ellené-
re semmit sem akartam a véletlenre bízni.
Bementem a hangárba és kerestem egy négyzet alakú rongyot,
és egy tekercs ragasztószalagot.
Görnyedten visszalopóztam a cellasoron, nehogy észrevegyen.
Egyetlen mozdulattal ráragasztottam a rongyot a
kémlelóablakra.
Biztonságos távolságra hátráltam. A cella hangszigetelt volt és
szökésbiztos. Mindenkinek megtiltom, hogy a nó közelébe men-
jen, vagy hogy ételt adjon neki. Ez az! Lehet, hogy halálra éhez-
tetem.
Aztán eszembe jutott, hogy egy egész láda túléló úrételt dob-
tam be a cellába még Crobe számára. Ez egy-két évig biztosan ki-
tart.
A szellózónyílás.
A gondolataim kitisztultak. Mikor elérkezik annak az ideje,
hogy megöljem, minden rendben lesz. A ravasz tervezés során er-
re is ügyeltem. Senki nem tud kijutni a szellózójáraton, de köny-
nyen be lehet dobni rajta egy mérgesgáz-kapszulát.
358
Megkönnyebbültem.
Miután megöltem Hellert és többé már nem lesz szükségem a
nóre, mint alkudozás tárgyára, egy-két kapszulát bedobok a szel-
lózójáratba, Krak grófnó pedig kileheli a lelkét.
Csak ekkor engedtem meg magamnak, hogy elégedett legyek a
munkámmal.
Az út kiszélesedett elóttem.
Nem maradt más dolgom, mint megölni Hellert. És az összes
problémám megoldódik, gondoltam.
Lefeküdtem aludni, s közben gratuláltam magamnak, hogy mi-
lyen okos is vagyok.
Álmomban egy banketten voltam, melyen ezer Lord vendé-
geskedett. Ez volt a beiktatási bankettem, melyet az Apparátus
Iónökeként, valamint a Voltár új irányítója, a rettegett Lombar
Hisst húséges szolgájaként tartottam.
2. fejezet
Másnap reggel mikor felébredtem, nagyszerú ötletem támadt.
Rájöttem, hogy nem kell a cella közelébe mennem ahhoz, hogy
szemmel tartsam Krak grófnót. Nem kell mást tennem, mint fel-
hívni Rahtot, hogy küldje el a Krak poloskáihoz tartozó
aktivátorvevót.
A gondolatot tett követte. Felkaptam a rádió adó-vevót az éjje-
liszekrényról és hívtam Rahtot.
– Az ördögök szerelmére, Gris tiszt úr – mondta – senki másra
nem tud gondolni csak magára? Itt hajnali egy óra van.
– Nem számít hogy hány óra van, ha szólít a kötelesség –
mondtam. – Másszon fel az Empire State Buildingre és küldje el
nekem a nó aktivátorvevójét.
– Miért? Nem New Yorkban van?
– Többé már nincs szükségünk a készülékekre – mondtam. –
Úgyhogy mozogjon és küldje el óket az International Spurt Exp-
resszel. Nem akarom, hogy ott kallódjanak. Törvénysértést koc-
359
káztatunk velük.
Raht felsóhajtott. Szétkapcsolt.
Boldog napom volt. Csak lódörögtem. Megnéztem Fekete Po-
fát. A cellájában szomorkodott. Nem vett észre. Krak celláját el-
kerültem. Elég volt tudnom, hogy odabent van. Szigorú rendelke-
zést hoztam: senki nem emelhette fel a rongyot az ablakról.
Arra vártam, hogy lássam Hellert visszaérni New Yorkba. A
képernyóje egyenlóre még üres volt. De mikor hazaér és elolvas-
sa Krak üzenetét, érdeklódni fog a repülógép után, és mikor meg-
tudja, hogy a gép lezuhant, összeroppan.
Ekkor megparancsolom Rahtnak, hogy ölje meg. Az összerop-
pant Heller könnyú célpont lesz.
A halála után könnyedén lesöpröm az asztalról a Chrystert,
Ochokeechokee-t és az Empire State Buildinget. Rockecenter ün-
nepelni fog. Ezután már elereszthetem Fekete Pofát. Megmon-
dom neki, hogy túnjön el. Aztán megölöm Krak grófnót.
Helyrebillentem Faht bejt azzal az információval, hogy hama-
rosan én leszek a fónöke. Életveszélyesen megfenyegetem, hogy
ügyeljen az ópium, a heroin és az amphetamin-származékok fo-
lyamatos szállítására. Aztán hazamegyek. Milyen büszke lesz
rám Lombar.
Heller képernyóje sötét maradt.
Megebédeltem.
A képernyó még mindig nem mutatott semmit. Hellernek már
rég vissza kellett volna érnie New Yorkba. Lehet, hogy az az os-
toba Raht rossz készüléket küldött el nekem.
Felhívtam rádión. – Sötét a képernyóm! – mondtam mérgesen.
– Semmit nem tud rendesen elvégezni? A rossz készüléket küldte
el nekem!
– Azt küldtem el magának, amin a K betú szerepelt. Hajnali
háromkor vitte el az International Spurt. Holnap meg kell hogy
kapja. A férfié még mindig az antennán van.
– Akkor lekapcsolta a 831-es relét. A képernyóm olyan üres,
mint egy darab üvegtábla!
– Ha le van kapcsolva a férfi reléje, akkor maga nem lát képet?
360
– Így van. Szóval lekapcsolta. Akkor gyerünk, kapcsolja visz-
sza!
Félredobtam a rádiót. Ó, ha én leszek az Apparátus igazgatója,
kirúgom a semmirekellót!
Egy óra múltán visszahívott. – A 831-es relé múködik. Ha az
illetó New Yorkban van, akkor magának látnia kell a képet.
A képernyóm sötét volt. Halvány émelygés futott végig raj-
tam. Hol lehet Heller?
Aztán eszembe jutott valami. – Maga azt mondta nekem egy-
szer, hogy maga is felszerelte poloskával.
– Így van. De az csak egy helyzetjelzó poloska, nem audio,
vagy vízi készülék.
– Az ördögök (bíííp) meg magát, ha van egy poloskája az em-
berünkön, akkor miért nem tájékoztat arról, hogy merre jár az il-
letó?
– A poloskavevóm minden bizonnyal elromlott.
Felsóhajtottam. Ó, istenek, miért ilyen ütódöttek dolgoznak
velem? – Honnan tudja hogy elromlott, maga idióta? – kérdez-
tem. – Megpróbálta már megjavítani néhány alapos ütéssel? Kap-
csolgatta a gombjait? Hát mindenki helyett nekem kell gondol-
kodnom?
– Tudom, hogy elromlott, mivel a készülék szerint az illetó
néhány perccel ezelótt az Északi-sarkon volt, nem sokkal azelótt
meg Chicagóban.
– Az lehetetlen! – mordultam rá. – J ól figyeljen ide és csinálja
végre azt, amit mondok. Menjen el a lakására, vagy az irodájába
az Empire State Buildingbe és haverkodjon össze valakivel, vagy
fizessen le valakit a személyzet tagjai közül, és tudja meg nekem
hogy hol van Heller! Az életem függ tóle. Induljon!
Mikor letettem a rádiót, észrevettem, hogy kivert a víz. Nem
lenne meglepó Hellertól, ha a fejébe venné, hogy idótöltés gya-
nánt egyszerúen idejön és megöl.
Két rettenetes óra telt el így. Aztán hirtelen megszólalt a rádió.
– Hé – mondta Raht – A pokol összes ördöge ott van az irodá-
jában. Senkit nem tudtam megvesztegetni. A személyzet sorban
361
áll a folyosókon. A kezüket tördelve zokognak. A légitársaság
felhívta a lakást, Balmort a komornyikot és Epsteint. Maga azt
mondta nekem, hogy nem fogja bántani a nót. Meghalt!
Megóriztem a hidegvéremet. – Hogyan? – kérdeztem.
– Róma és Isztambul között lezuhant a 931-es járat. Mindenki
odaveszett. A lapok is megírták. Ez a maga múve?
– Mi közöm lehetne egy utasszállító gép lezuhanásához? Nem
én építettem ezeket a megbízhatatlan lélekvesztóket, amiket ezek
használnak. Honnan tudtam volna hogy lezuhan?
– Biztos hogy nem robbantotta fel, vagy valami?
– Micsoda ostobaságot kérdez – mondtam. – Egy ilyen sugár-
hajtású gépnek a lezuhanása mindennapos dolog ezen a bolygón.
Úgy hullanak az égból, mint az esócseppek.
– Nos, rendben – mondta.
– És most idehallgasson. Nem a maga dolga azon töprengeni,
hogy mi történt az egyik ilyen repüló koporsóval. Meg KELL ta-
lálnia azt az embert. Parancsom van a maga számára.
– Micsoda? – kérdezte.
– Megöli.
– MICSODA? Egy királyi tisztet? Magának elment az esze!
Még a halálos fenyegetését is halállal büntetik, nemhogy a meg-
ölését!
– Magának nincs más választása – mondtam. – Megöli, vagy
én ölöm meg magát. Még akkor is ha egész New York Cityt fel
kell robbantanom miatta!
– Istenek! – nyögte Raht döbbenten.
– Hülyén fog kinézni, ha fej nélkül fog imádkozni az istenek-
hez – mondtam. – Úgyhogy találja meg azt az embert! Hol van
most a maga poloskája szerint?
– Mondtam hogy elromlott.
– Nézze meg, hogy (bíííp) meg!
– Mondom. Teljesen megbolondult. A készülék szerint most
Skóciában van.
A vér megfagyott az ereimben. Chicago, Északi-sark, Skócia...
Heller a levegóben van. Útban lehet Törökország felé!
362
A szívem a torkomban dobogott. Aztán igyekeztem megnyu-
godni annyira, hogy képes legyek gondolkodni és beszélni. –
Meg kell környékeznie valamelyik emberét. Tudja meg, hogy
melyik repülójáraton utazik. Fel kell tartóztatnunk. Minden órá-
ban jelentkezzen.
Szétkapcsoltam. Az izzadság szó szerint csöpögött a tenyerem-
ró l.
Egy halálos óra elteltével a rádióm ismét megszólalt.
– Megvan – mondta Raht. – A komornyikja, Balmor felhívta a
tisztet Chicagóban, mielótt az felhívta volna az irodát. A királyi
tiszt kibérelt egy kisgépet a chicagói O'Hare reptéren és azonnal
elindult Olaszországba, hogy megszervezze a mentóakciót az Ad-
rián, a
Palagruza-szigeteknél. A gép az egyik sziget mellett zuhant a
tengerbe. A királyi tiszt ki akarja emelni a barátnóje testét a ten-
gerbó l.
A hajam az égnek állt. Mire fog vajon rájönni?
– Idehallgasson – mondtam, megpróbálva nyugodt hangon be-
szélni. – Most azonnal üljön repülóre. Menjen maga is a szeren-
csétlenség helyszínére. Az elsó alkalommal ölje meg a fickót!
Raht szétkapcsolt.
Már csak Heller halála választott el a teljes gyózelemtól, gon-
doltam.
Nem maradt túl sok idóm. Fekete Pofát hamarosan keresni
fogják. Legjobb esetben is öt napom maradt.
Imádkoztam, hogy az imáim meghallgatásra találjanak.
Hellernek meg kell halnia!
3. fejezet
Lefeküdtem. Aludni próbáltam. Hiába. Valami nem hagyott
nyugodni. Aztán rájöttem!
Felkaptam a rádió adó-vevót. Jeleztem vele.
– Mi van már megint? – kérdezte Raht ingerülten.
363
– Ha elindul a mentési terület felé, vigye magával a királyi
tiszt aktivátor-vevójét és a 831-es relét.
– Tudja hogy hol vagyok most?
– Honnan a pokolból tudnám hogy merre van? Maga is tudja,
hogy nem értek ehhez a nyavalyás lokátorhoz itt a rádió tetején.
– Azt akarja, hogy forduljak vissza?
– Igen!
– Akkor beszélnie kell ennek az utasszállítónak a pilótájával.
Az Atlanti-óceán felett repülök, félúton vagyok Olaszország felé.
– Maga szemtelenkedik velem.
– Megpróbálom végrehajtani a magától kapott parancsot. Ide-
hallgasson, nem kéne inkább szétkapcsolnunk? A mellettem üló
kisfiú minden szavamat hallja.
Szétkapcsoltam. Nos, legalább úton van, hogy megölje Hellert.
Valahogy végigszenvedtem az éjszakát. Valahogy túléltem a
következó napot. Idegesség és aggodalom jutott osztályrészemül.
Éjszakára teljesen kikészültem.
Megszólalt a rádióm, amitól majdnem kiugrott a szívem a he-
lyéró l.
– A tarantói olasz haditengerészeti bázisnál járok – mondta
Raht.
– Megcsinálta? – kérdeztem.
– Hogy csináltam volna meg? Nincs is itt.
– Akkor mit csinál ott, maga idióta?
– Magát hívom, hogy jelentést tegyek. Nem érdeklik a jelenté-
sek? Biztosíthatom, hogy nagy örömömre szolgálna, ha egyálta-
lán nem kéne magával beszélnem, Gris tiszt úr.
– Beszéljen velem tisztességesen. Ha az illetó nincs ott, akkor
maga mit csinál?
Raht így felelt. – Rómából egész idáig követtem. Itt elvesztet-
tem szem elól. Együtt dolgozik a légitársasággal és az olasz kor-
mánnyal. Azért jött ide, hogy egy haditengerészeti vontatót, egy
darut és egy csapat búvárt útnak indítson a szerencsétlenség hely-
színére. Meg kell kerülniük az olasz csizma sarkát majd észak felé
fel kell hajózniuk az Adrián. Ez legalább háromszáz mérföld.
364
De most elvesztettem óket a szemem elól.
– Hát akkor menjen utánuk!
– Ezt próbálom elintézni. Vissza kell mennem a Termoli nevú
városba az adriai partra, ami közel van a Palagruza szigetekhez.
Bérelek egy halászhajót, hogy kijussak a helyszínre.
– Milyen fegyverei vannak?
– Nem lehet fegyvert felvinni a repülóre, de azért van egy
robbantórudam.
– Annak jó hasznát veszi. Induljon!
– Százhatvan mérföldre van innen Termoli. Egész éjjel vezet-
nem kell.
– Akkor egész éjjel vezetni fog! – mondtam mérgesen. – Hív-
jon rádión, mikor végzett.
Szétkapcsolt.
Aludni próbáltam. Heller körülbelül hétszáz mérföldre volt tó-
lem. Vagyis túl közel. Dobáltam magam, forgolódtam és izzad-
tam.
Végigszenvedtem a következó napot. Nem jött hívás Rahttól.
Krak aktivátor-vevóje megérkezett a reggeli géppel, de ki tud-
ja miért, majdnem este volt már mire átvehettem. Idegesen felállí-
tottam majd bekapcsoltam a készüléket.
Egy pillanatra nem tudtam mit látok. Egy egyszerú nyomtatott
lap volt a képernyón. Aztán eszembe jutott, hogy vízhatlan pol-
cokkal és egy könyvtárnyi könyvvel láttam el Crobe-ot, hogy fel-
keltsem az érdeklódését a pszichológia és a pszichiátria iránt. Ka-
pott még tólem egy negyven kötetból álló gyújteményt, mely nem
más volt, mint A Voltár Államszövetség Törvényeinek Egységes
Teljes Összefoglalása, mely tartalmazza Az rtörvények könyvét,
a Büntet törvénykönyvet, A bels törvények könyvét, a Királyi
nyilatkozatokat, a Királyi parancsokat, a Királyi eljárásokat, a
Királyi kiváltságokat, a Teljes királyi családfát táblázatokkal és
életrajzokkal kiegészítve, Az udvari szokások könyvét, Az udvar
történetét, A királyi birtokadományozások könyvét, Az arisztokrá-
cia jogait, A száztíz bolygó csillagászati kerületeit, a Helyi törvé-
nyek könyvét, a Helyi szokások könyvét, Az arisztokrácia kivált-
365
ságainak könyvét, és számos más rendelkezést.
A jelek szerint Krak grófnó megtalálta ezeket a könyveket.
Magamhoz tértem a kábulatból. Nagyon jól tudtam, hogy Krak
hasznát fogja venni a pszichológia és a pszichiátria tanulmányo-
zásának. Rá fog jönni arra, hogy mennyire csodálatosak is ezek a
tudományok.
A képernyó életlen volt. Állítottam a képen. Olvasni kezdtem,
amit Krak olvasott.
835-932-N BEKEZDÉS
AZ ÁLTALÁNOS SZOLGÁLAT TISZTJEIRE
VONATKOZÓ FEGYELMI TÁRGYALÁSOK ÉS
KIVÉGZÉSEK RENDJE
Sikítás készült elótörni a torkomból. Visszanyeltem. Krak ujja
megjelent a papíron. Lefelé csúszott az apró betúvel írt sorok
mentén.
(1) Kivégzés bázison kívül
(a) A tisztek megfontolt döntése alapján.
(b) A rangidós tiszt döntése alapján, ha bázison lefolytatott bí-
rósági tárgyalásra nincs lehetóség.
(c) ...
A képernyó hintázni kezdett a szemem elótt. Krak ujja vissza-
tért az (a) pontra. Eddig még sose gondoltam rá, hogy a bázis
tisztjei bíróság elé állíthatnak. Mindig is egy kicsit hadilábon áll-
tam ezekkel a szabályzatokkal, legfóképpen azért, mert más sem
ismerte óket különösebben. Ha Faht bej és az itteni tisztek úgy
döntenének, hogy bíróság elé állítanak, akkor akár ki is végezhet-
nének néhány égbekiáltó törvénysértés miatt.
Krak most egy másik bekezdést olvasott.
HALÁLLAL BÜNTETENDO VÉTSÉGEK
366
(a) Fóbenjáró búncselekmények hadiállapot idején:
(1) Gyilkossággal fenyegetni, meggyilkoltatni vagy meggyil-
kolni egy királyi tisztet
(2) ...
A szoba megfordult körülöttem. Raht említette ezt, de azt gon-
doltam, hogy csak a szája jár. Erre ott áll a büntetó törvény-
könyvben!
Krak ujja tovább csúszott a sorokon:
(34) Emberrablás...
Sikítás szakadt fel a torkomból.
Eltántorodtam a képernyótól.
Istenek, ez a nó veszedelmes! Ott ült a cellában és megpróbált
törvényes módot találni arra, hogy halált hozzon rám.
Lerohantam a hangárba. Megtaláltam az órparancsnokot. – Ne
menjen a különleges cellában lévó fogoly közelébe! Még csak ne
is nézze meg! Rettenetes fertózése van. Maga megvakul, hacsak
egy pillantást is vet rá.
– Ó, bezárt oda valakit? Nem írta be az illetót az elkülönító
cellák nyilvántartásába. Mikor néhány éjszakával ezelótt vissza-
tért, akkor sem ment be az órség irodájába. Ez szabálytalan, Gris
tiszt úr. Hogy hívják az illetót?
– Inkognitó – böktem ki.
Leírta. – Férjezett, vagy hajadon? Azt szeretném, ha nem za-
varná állandóan össze a munkánkat. Nem tudjuk rendben tartani
az aktáinkat, ha maga állandóan ismeretleneket zár be a cellába,
anélkül, hogy bejegyezné óket.
Eszembe jutott valami. – A személyt, akit bezártam oda, nem
lehet bejegyezni. Nem létezó személy, évekkel ezelótt kivégez-
ték. Semmiféle törvényes joggal nem rendelkezik.
– Ó, szóval azok közül való – mondta az órparancsnok. Ez már
nem érdekelte annyira. De azért tudtam, hogy jelenteni fogja az
ügyet Faht bejnek.
367
Sziszegtem, mivel megsérült lábam ellátatlan maradt. Zokon
vettem, hogy járkálnom kell.
Végigmentem a hosszú alagutakon és végül megérkeztem Faht
bej irodájához. Faht bej felnézett az íróasztala mögül. Megrándult
az arca, mikor megismert. Ezt zokon vettem.
– Tegnap éjszaka, mikor visszaérkeztem a vonalugróval –
mondtam – egy foglyot zártam a különleges cellába. Senki nem
nézheti meg és senki nem kommunikálhat vele. O egy jogok nél-
küli nem létezó személy. Ráadásul fenyegetést jelent az Államra
nézve.
Faht bej röffentett egyet és leírt valamit. – És mi van azzal a
másikkal, akit szintén bezárt? Ne mondja, hogy ó is egy nem lé-
tezó személy. Itt van a névjegykártyája. Forrest Closure-nak hív-
ják és a Grabbe-Manhattan Bank alkalmazottja.
A szívem kihagyott néhány ütemet. – Beszélt már vele?
– Nem. Kellene?
– NEM! – feleltem. Ó, istenek, ha Faht bej rájönne, hogy az
egész bázist jelzálog terheli, azonnal tiszti gyúlést hívna össze az
ügyemben.
– Miért tartja fogva? – kérdezte Faht bej.
– Államérdekból! – feleltem nyomatékosan. – Ennél többet
nem mondhatok magának.
– Biztos benne? – kérdezte Faht bej.
– Persze hogy biztos vagyok benne!
– Azt hiszem, hogy maga készül valamire, Gris tiszt úr. Meg-
erószakolt asszonyok, felrobbantott mecsetek. Nekünk csendben
meg kéne lapulnunk itt és tennünk, amiért ideküldtek minket.
Természetesen maga is tudja, hogy a heroinszállítmányokat to-
vábbra is megdézsmálják. Két nappal azelótt csináltunk leltárt,
hogy maga visszajött, úgyhogy legyen óvatos. Sok kilónyi a hiá-
nyunk. Ha bármiféle bizonyítékom lenne, Gris tiszt úr, tiszti gyú-
lést hívnék össze a gyanúsított személy ügyében.
– Mit kezdenék a heroinnal? – kiáltottam.
– Mondjuk eladná házon kívül – felelte Faht bej. – A jelek sze-
rint tele van pénzzel, pedig tólünk nem kapott.
368
– Rendkívüli pénzsegély érkezett aBlixóval, hazudtam.
Faht bej felhúzta a szemöldökét és felállt a székéból. – Ez a
Forrest Closure – mondta – zúrös ügybe keverhet minket. A
Grabbe-Manhattan kapcsolatban áll az I.G. Barben Gyógyszer-
vállalattal. Elvághatják az amphetamin-utánpótlásunkat. Halvány
lila gózöm sincs arról, hogy miért záratta cellába a fickót. Még
elképzelésünk sincs arról, hogy maga mit forgat a fejében. Én fe-
lelek ezért a bázisért, úgyhogy hadd mondjak magának valamit:
ha bármi bizonyítékát találom annak, hogy maga ismét katasztró-
fát készül a nyakunkba zúdítani, tiszti gyúlést hívok össze a maga
ügyében és tájékoztatom a voltári elöljárókat. Megkockáztatom,
hogy nekik is elegük van magából, ugyanúgy, ahogy nekünk.
Érthetó voltam?
Kivonszoltam magam az irodájából. A dolgok meglehetósen
kényessé váltak körülöttem.
Három-négy nap múlva a Grabbe-Manhattan rá fog jönni,
hogy Forrest Closure-nak jelentkeznie kellett volna. Ki fognak
küldeni valakit ide és persze az illetó beszélni fog Faht bejjel, a
bázisparancsnok pedig megtudja, hogy az elképzelhetó legna-
gyobb veszély fenyegeti a bázist.
Mit fog tenni Faht bej? Elmondja nekik, hogy nem rendelke-
zem a bázis felett, majd hagyja, hogy felfaljanak a török hatósá-
gok. Ráadásképpen még egy tiszti gyúlést is összehív az ügyem-
ben, mely halálra ítél.
Heller meggyilkolása maradt az egyetlen reménységem.
És Hellert minél elóbb meg kell gyilkolni.
Csak azután tudom rendbe szedni a dolgaimat.
4. fejezet
A következó napon meglehetósen úzöttnek éreztem magamat.
Némi biztonságot nyújtott az a tény, hogy megkaptam Lombar
parancsát, hogy öljem meg Hellert, így ezen már nem kellett rá-
gódnom. De minden egyéb körülmény fenyegetó volt rám nézve
369
és ha Heller kicsinálásával is kudarcot vallok, akkor Lombar is
felkerül az ellenségeim listájára.
Ráadásul a lábam sem gyógyult be. Sebes lábbal beletaposni a
kecskepiszokba nem éppen a legmegfelelóbb módja a gyógyítás-
nak. A sebek elfertózódtek.
Elvitettem magam a kórházba. Bildirjin nóvér, harmadik fele-
ségem pillantásra sem méltatott, ahogy ott várakoztam az eló-
csarnokban. Beleuntam a várakozásba. Prahdot éppen mútét utáni
kézmosás közben találtam.
– Az ingyenklinika mára már bezárt – mondta.
– Hé, várjon egy percet – mondtam. – Meghalhatok vérfertó-
zésben. Még bakancsot sem tudok húzni.
– Legalább senkit nem tud rugdosni – felelte. És már ment is
volna ki a mosdóból.
Elálltam az útját. – Nem kezelhet engem ilyen hanyagul.
– Sehogyan sem kezelem magát, Gris tiszt úr. Tartozik nekem
a fizetésem folyósításának elrendelésével. Nem intézkedett arról a
pénzról, ami a gyakori járványok felszámolásához kell. És nem
fizette ki a kaffarahot azoknak a falvaknak, ahol a maga által
megbecstelenített feleségek élnek. Azonkívül a bank is megtagad-
ta a maga hozományának kifizetését. Ha rendbejön annyira, hogy
elmenjen Isztambulba, és tisztázza a dolgait Mudur Zenginnel,
valamint megtartja az ígéreteit, akkor talán szakítok idót arra,
hogy szóba álljak magával.
– Hogy menjek el Isztambulba, ha lerohad a lábam? – kérdez-
tem.
– Lopjon egy pár mankót – felelte. – Kölcsönkapni úgysem
fog senkitól. – Ezzel egyszerúen otthagyott.
NEM fogok elmenni Isztambulba, a Piaszter Bankba, hogy
szembenézzek Mudur Zengin haragjával. Most, hogy a szerencse
kicsúszott alólam, Mudur Zengin biztosan letartóztattatna, amiért
besároztam valamelyik szónyegét.
Hazafelé ezen túnódtem. Teljesen logikusnak túnt, hogy ha
már megöltem Hellert és visszakerültem Rockecenter kegyeibe,
akkor már el tudom intézni az ügyemet a Grabbe-Manhattannel.
370
Ezen kell igyekeznem. Egyébként is kit érdekelnek azok a (bíííp)
feleségek. És ki töródik azzal, hogy a csócseléket járványok tize-
delik.
A fürdószobában Epson sót tettem gennyedzó lábamra. Bíztam
benne, hogy ez majd segít rajta.
Megszólalt a rádióm. RAHT!
– Megölte? – üvöltöttem.
– Pont ezt akarom mondani – felelte Raht.
– Akkor mondja!
– Ezen igyekszem. Akarja hallani a jelentést, vagy nem?
Visszafojtottam a dühömet. – J elentsen!
– Így mindjárt más. Egy ügynök jelentésének pontosnak, nem
kapkodónak és összefüggónek kell lennie. Erre maga majdnem
leszedi a fülemet. Nos, lássuk merre is voltam. Igen. Megérkez-
tem Termoliba, de egyetlen halászhajót sem találtam. Az összes
alkalmas bárka kint volt a szerencsétlenség helyszínén. Így aztán
felmentem Pescaráig, ami egy nagyobb város, és szereztem egy
hajót.
– Pescara körülbelül százhúsz mérföldre van Palagruzától,
ahol a gép lezuhant, így idóbe telt, mire elértem oda. Az Adria
meglehetósen viharos, magasak a hullámok.
– A repülógép körülbelül száz láb mélységbe süllyedt. Az
olasz haditengerészet egy vontatóval és egy daruval próbálta ki-
emelni a gépet a vízból. A gép alját sárga iszap és homok borítja,
mivel fejjel lefelé fekszik a tengerfenéken.
– Egy ilyen repülógép negyven vagy ötven tonnát is nyom, az
odavitt daru viszont nem tudott ekkora súlyt felemelni.
– A királyi tiszt segített nekik. Az olaszok megpróbáltak va-
lamiféle habot pumpálni a gépbe, de az annyira összeroncsoló-
dott, hogy a hab egyszerúen feljött a felszínre. Ekkor a királyi
tiszt lemerült könnyúbúvár-felszereléssel és elkezdték felhozni a
holttesteket.
– Tudta, hogy rengeteg gyerek utazott ezen a gépen? Na mind-
egy, szóval még egy hajót oda kellett hívni, hogy elvigye a halot-
takat. Volt ott egy pap, aki minden egyes alkalommal keresztet
371
rajzolt a levegóbe, mikor egy holttestet a felszínre hozták. Har-
mincötöt számoltam meg. A légitársaság emberei azt mondták,
hogy a személyzet tagjaival együtt negyvenkilencen voltak a fe-
délzeten. Csakhogy a szerencsétlenségkor felszakadt a repülógép
oldala, így a számításuk szerint tizennégy holttest elsodródott a
roncstól. Sokáig keresték óket, de egyet sem találtak közülük.
– A királyi tiszt helikopterekkel kutatta át a tengert és a part-
szakaszokat, de csak valami roncsdarabot talált. Úgyhogy újra
lemerült, és nekilátott felhozni az utastérben lévó kézipoggyászo-
kat. Talált néhány sálat, melyekról azt mondta, hogy a nó vehette
óket a római reptéren. Azt hiszem ekkor kezdte igazán elhinni,
hogy a nó tényleg a repülógép fedélzetén volt. Kezdett összerop-
panni.
– Végül a haditengerészet hozott valami vágószerszámot
Tarantóból és fölvágták a csomagteret, ahol megtalálták a nó bó-
röndjét. A királyi tiszt ezután mintha már nem akart volna tovább
kutatni.
– A hatóságok megpróbálják kideríteni a lezuhanás okát. A fe-
kete doboz eltúnt...
– (Bíííp) meg Raht – mordultam rá. – Megölte vagy sem?
– Most már tudom, hogy miért kellett szenvednie és meghalnia
szegény Terbnek. A hely nyüzsgött az olasz haditengerészektól.
Ha tüzeltem volna, százhúsz mérföldet kellett volna megtennem a
tengeren egy lassú hajóval, járórmotorosokkal a sarkamban. Ha
ilyen feladatot ad, akkor olyan félreesó helyen kell találkoznom
az illetóvel, ahol senki nem lehet szemtanú és könnyen el tudok
menekülni a helyszínról.
– Szóval nem ölte meg?
– Még nem. Most csak jelentettem magának.
Tudtam, hogy határozottabb parancsokat kell kiadnom. – Hol
van most?
– Elment. Ezért jelentek most magának.
– Raht, ha nem végzi el ezt a feladatot, magának vége. Saját
kezúleg fogom megölni magát! Elszalasztotta a lehetóséget!
– Nem volt rá lehetóség! – csattant fel Raht.
372
– Megöli vagy sem?
– Persze hogy megölöm. Azt hiszem, hogy elindult vissza
New Yorkba, én pedig a nyomába eredek. Ahogy egyedül talá-
lom valahol, végzek vele. De segítségre van szükségem.
– Mifélére? – kérdeztem gyanakodva.
– Miután visszaér New Yorkba ismét megjelenik a maga kép-
ernyójén, igaz?
– Így van – mondtam.
– Az elsó alkalommal ahogy meglátja, szólnia kell nekem. És
tájékoztatnia kell róla, hogy merre jár az illetó. Csak néhány perc-
re van szükségem egy elhagyatottabb helyen. Én lövök, ó meghal.
És el tudok menekülni.
Késlekedés, késlekedés. Nem várhatok tovább. De a dolog ígé-
retes volt. – Segítek magának – mondtam.
Szétkapcsolt.
Egy kicsit felvidultam. Jónéhányszor megpróbáltam már el-
kapni Krak grófnót és mindannyiszor kudarcot vallottam. De
most már a foglyom, és akár meg is ölhetem néhány gázkapszu-
lával.
Úgy döntöttem, ugyanígy lesz Hellerrel. Még ó sem élheti túl,
ha a nyomában járó merényló a jól megtervezett rejtekhelyról el-
süti a végzetes lövést.
5. fejezet
Nem lehettem benne teljesen biztos, hogy Heller tényleg visz-
szament New Yorkba. Raht egy szót sem szólt arról, hogy Heller
felszállt volna valamelyik New York-i gépre. Akár ide Törökor-
szágba is elindulhatott, gondoltam.
Idegesen azon túnódtem, hogy mivel tudnám megelózni a ka-
tasztrófát.
Kimentem és leellenóriztem a riasztócsengót a kapunál. Musef
és Torgut éberek voltak, készen arra, hogy lelójenek bármilyen
betolakodót.
373
Titkos szobámban leteszteltem a padlólapot, melyet ha lábbal
lenyomtam, általános riadót jelzett a hangárban és a bázis teljes
személyzete csatasorba rendezódött. A szerkezet jól múködött.
Megnéztem Krak képernyójét. Éppen egy adag úrételt evett és
az A Voltár Államszövetség Törvényeinek Egységes Teljes Össze-
foglalásából a „Királyi nyilatkozatok" címú kötetet olvasta. Tud-
tam, hogy a két hamisított királyi dokumentumon gondolkodik,
melyeket a nyakába varrtam. De nem számít, gondoltam, ha
megpróbálná bemutatni óket, azonnal kivégeznék.
Azt gondoltam, mégiscsak jobban tenném, ha megnézném,
hogy biztosan be van-e zárva a cellája ajtaja. Lementem a han-
gárba, végig az alagúton, egészen az elkülönító cellákig. Messzi-
ról megnéztem a cella külsó ajtaját.
Ha Heller még be is jutna ide, soha nem gyanítaná, hogy fogva
tartom Krakot. Be sem írták a nó nevét a nyilvántartásba.
Azon túnódtem, hagytam-e magam körül valami nyomraveze-
tó jelet.
Stabb kapitányba botlottam. – Már nagyon várjuk azokat a
bankrablásokat – mondta. – Ha Európában csináljuk vagy Afri-
kában, akkor használhatjuk a vonalugrót, ha azonban át akar
menni Amerikába, akkor inkább a vontatót kéne használnunk. Ma
megnéztük a víz– és a levegó tartályait. Annyi üzemanyag van
benne, hogy abból hússzor elmehetnénk a tizenötödik pokolba és
vissza.
– Ha felszállunk a Vontató Eggyel – mondtam – az orgyilkos
pilóták két repülóágyúval fogják elállni az utunkat.
– Nem nyúlnak hozzánk, hacsak nem próbáljuk meg elhagyni
a bolygót. Erról jut eszembe, maga is megkapja a részét a pénz-
tárcákból. Itt vannak.
Követtem a kapitányt a kófalú körletbe. Döbbenten láttam,
hogy az asztalon szétszórva hevernek az utasok és a személyzet
értékei. Bizonyítékok!
Voltak ott karórák, gyúrúk, utazási csekkek, pénz és személyi
igazolványok!
– Ördögök – mondtam. – Ne hagyják így szerteszét ezeket a
374
holmikat. Ezek kapcsolatba hozhatnak minket a szerencsétlen-
séggel!
– Csak arra vártunk, hogy lejöjjön ide. Ki fogjuk feszíteni a
köveket a gyúrúkból, beolvasztjuk az aranyat...
– És eldobják a karórákat – mondtam.
A kapitány megvonta a vállát.
– És ne próbálják meg aláírni azokat az utazási csekkeket – fi-
gyelmeztettem.
Összehúzta a szemöldökét.
Folytattam volna, a szemem azonban megakadt valamin.
Krak erszénye!
Pont arról beszéltem, hogy ne hagyjuk szerteszét a bizonyíté-
kokat! Felkaptam.
– Ide, ide – szólt Stabb. – Azt nem viheti el. Rengeteg pénz
van benne.
– Ha az a királyi tiszt idejön és ezt itt találja, akkor szitává ló
mindannyiunkat!
– Ide fog jönni?
– Lehet.
– Szerintem inkább ó fog kinyiffanni.
Így szóltam – Ez akár ebben a percben is megtörténhet.
– És akkor mi van? Miért aggódik?
– Idejöhet legelóször.
– Ohó! – mondta Stabb kapitány. – Ebben az esetben utasítom
az embereimet, hogy legyen náluk fegyver még akkor is, ha a
hangárban tartózkodnak. Nincs miért aggódnia, Gris tiszt úr.
Ahogy meglátjuk lelójük. Rendben?
Némileg megnyugodtam.
Lemondtam a zsákmányból rám esó részról valamint a pénz-
ról, és így beleegyeztek a bizonyíték megsemmisítésébe és hagy-
ták hogy elvigyem Krak pénztárcáját.
Visszatérve a szobámba átkutattam az erszényt.
A SQUEEZA-HITELKÁRTYÁM!
A rengeteg bonyodalom után, amit ez a kártya nekem okozott,
most végre visszakaptam.
375
Ez órákra felvidított.
J elként értékeltem a dolgot, a jószerencse elóhírnökeként. Úgy
túnt a számomra, mintha a dolgok tényleg kezdtek volna a he-
lyükre billenni.
6. fejezet
Mikor az idegeim túlfeszített drótok módjára már tényleg szét
akartak pattanni, múködni kezdett Heller képernyóje.
Micsoda megkönnyebbülés!
Épp akkor szállt ki egy Pan Am gépból a John F. Kennedy
reptéren New Yorkban. Nagyon korán volt még odaát.
Heller lassan lépkedett. Az útlevél-ellenórzésnél kétszer kellett
szólni neki, hogy adja át az útlevelét. A vámnál magának a rezze-
néstelen arcú vámtisztnek kellett kinyitnia Heller csomagját.
Heller kiballagott a várócsarnokból. A hangosbeszéló a nevét
mondta, mire ó az pulthoz lépett.
Ott várta a sofórje.
– Berakta a csomagot? – kérdezte Heller.
– Igen uram – felelte a sofór. – A Porsche itt áll a parkolóban.
Heller a zsebébe nyúlt és elóhúzott egy bankjegyet. Odaadta a
sofórnek. – Jobb lenne, ha áttenné egy taxi csomagtartójába. Nem
megyek haza.
– Uram, nem szeretnék beleszólni, de okos dolognak tartja
ezt? Mindannyian azt gondoljuk, hogy ön sokkal jobban érezné
magát családias környezetben.
– Pont ez a baj – mondta Heller fakó hangon. – Túlságosan
családias.
– Uram, Mr. Epstein azt mondta...
– Tudom, felhívtam a repülógépról, nem sokkal azután, hogy
önnel beszéltem. Tudom, hogy mindannyian kedvesek akarnak
lenni. De én most egyedül szeretnék maradni egy darabig és
megpróbálni túltenni magam a dolgon.
A szerencsém kitartott! Pontosan erre volt szükségem!
376
Kapkodva hívtam Rahtot. – Hol van most?
– Körülbelül egy óra múlva a J.F.K reptéren leszek. Egy
TWA-járattal jövök Rómából, Brüsszelen keresztül. – Hallottam
a háttérben a repülógép hajtómúveinek zúgását.
– Egyedül akar lenni. Azonnal hívjon fel, ha leszállt.
– Hívom – mondta Raht. Szétkapcsolt.
Ismét Heller felé fordult a figyelmem. Követte a sofórt keresz-
tül a parkolón. Ott állt a Porsche.
A macska!
Ott ült az ablakban.
A sofór kinyitotta a kocsi ajtaját, mire a macska Heller mell-
kasára ugrott. Heller megsimogatta az állatot és felültette a vállá-
ra.
– Legalább nem lesz egyedül – mondta a sofór. – Csak lódör-
gött a házban. A macska eledelét és a holmiját betettem ide hátra,
ahogy kérte.
Heller beült a kocsiba, fogta a kulcsokat és beindította a mo-
tort. A sofór tisztelgett, Heller pedig elhajtott.
– Na, te macska – mondta Heller. – Azt hiszem meg kell szok-
nunk hogy elment. – Elcsuklott a hangja. A képernyóm elhomá-
lyosodott.
Ó, ez ideális. Heller egyáltalán nem lesz éber! A tetejére lassan
és ügyetlenül vezetett. J obban sikerült a tervem, mint ahogyan ar-
ra számítottam. Várakozáson felül sikerült összeroppantanom.
Heller mostantól kezdve kacsa a puskacsó elótt, gondoltam.
Észak felé autózott a Van Wyck gyorsforgalmi úton. Egyenló-
re még nem tudtam, hogy hova megy.
Elhaladt a lehajtóág mellett, amely bevitte volna New Yorkba.
Egyenesen továbbautózott.
Elérte a Whitestone gyorsforgalmi utat, majd hamarosan átkelt
a Bronx Whitestone hídon. Tovább folytatta az útját észak felé a
Hutchinson River fóúton. A hatos kijáratnál rákanyarodott a New
England autóútra.
Hirtelen megértettem. Nem akartam elhinni, hogy ekkora sze-
rencsém van! A connecticuti fogadó felé autózott! Biztos voltam
377
benne!
Vak öregasszonyok és helyettes seriffek ellenére oda fogom
irányítani Rahtot, gondoltam.
Meg tudom csinálni.
Magam elé rántottam egy térképet. A hely csupán körülbelül
negyvenöt mérföldre lehetett a J .F.K. reptértól.
Heller lekanyarodott a gyorsforgalmi útról és keresztülhajtott
egy városon. Ment egy darabig a fóúton, majd lehajtott róla, rá az
ösvényre. Elérte az elhagyatott szervizmúhelyt. Az öreg hölgy ki-
lépett a házból.
– Hol hagyta ma a kedvesét? – kérdezte.
Heller nem tudott válaszolni. A képernyóm elhomályosodott.
Kiállt a garázsból a terepjáróval és beállt a helyére a
Porschéval. Átrakta a csomagjait és elhajtott.
Már korábban rájöttem, hogy ez az öreg autóút, melyet már
rég benótt a gaz, ugyanaz, amely mellé a fogadót építették. És
tényleg, Heller bokrok és fák között hajtott keresztül, majd elérte
a patakot a leszakadt fahíddal. Négykerékhajtásra kapcsolta a te-
repjárót, áthajtott a patakmedren, felkapaszkodott a patak partjára
és hamarosan fékezett a hatalmas juharfák alatt.
Kinyitotta az ajtót, bevitte a csomagját, majd rá cseppet sem
jellemzó lassú mozdulatokkal nekilátott kitakarítani az egyik régi
hálószobát, hogy ismét használni lehessen.
Megszólalt a rádióm. – Megjöttem – mondta Raht.
– Ó, micsoda szerencséje van – mondtam. – Figyeljen jól. –
Majd pontos utasításokat adtam neki arra vonatkozóan, hogy ho-
gyan béreljen autót és hogy hova menjen. – És mikor meglátja az
elhagyatott szervizmúhelyt, hagyja ott a kocsit és gyalog menjen
tovább. Az öreg hölgy ki fog jönni. Puskával fogadja a betolako-
dókat. Lóje le. Aztán menjen tovább. – Elmagyaráztam neki,
hogy merre találja a fogadót. – Miután átkelt a patakon, bújjon el
a bokrok közé és hívja ki az emberünket. Biztosan ki fog jönni az
ajtóba, mivel azt fogja gondolni, hogy az egyik helyettes seriff
keresi. Mikor kijön, lóje le.
– Megértettem – mondta Raht. – Van még valami. Azt aka-
378
rom, hogy pontosan megfogalmazott közvetlen parancsot adjon
arra, hogy öljek meg egy nevén nevezett királyi tisztet. Vettem
egy kismagnót itt a reptéren. Ha ez a dolog valaha bíróság elé ke-
rül, akkor a dolog a maga felelóssége lesz.
Majdnem felnevettem. A parancs Lombar Histtól érkezett. O
irányítja az egész Voltárt, magát a császárt is beleértve. Így szól-
tam. – Én Gris tiszt utasítom magát Raht ügynököt, hogy ölje
meg J ettero Hellert, a Flotta tízes fokozatú harcmérnökét. – Hoz-
zátettem az idót és a dátumot.
– És még valami – mondta Raht. – Ha ezt megcsinálom, ad
nekem tízezer dollárt készpénzben. Nem szerelemból csinálom
ezt a szakmát. Csökkentett járadékkal és fizetéssel dolgoztat már
hónapok óta. Meg akarom kapni a jussomat.
Majdnem felnevettem. Nekem megért tízezret, hogy lelójem a
következó alkalommal, mikor összetalálkozok vele. – Hát persze
– mondtam. – Mondok valamit. Fölemelem húszezerre. Mit szól
hozzá?
Csend támadt a vonal túlsó végén. Aztán jött az izgatott vá-
lasz. – Áll az alku! De nem fogok autót bérelni. Elóször beme-
gyek a városba ahol lopok egyet és szerzek egy hangtompítós
fegyvert. Ez csak egy órával fogja kitolni az idózítésemet. Na-
gyon biztosra akarok menni. Rendben?
– Remélem talál nagy kaliberú fegyvert – mondtam.
– Találni fogok. Szép nap ez a mai, Gris tiszt úr.
Szétkapcsolt.
Összedörzsöltem a két tenyeremet.
Hellernek vége!
Ezt ÉLVEZNI fogom!
7. fejezet
Heller a connecticuti régi szeszcsempészfogadó rozoga nappa-
lijában üldögélt. Az ajtó nyitva volt, de csak kevés fény szúródött
be rajta.
379
Egy zsebkendót tartott a kezében, melybe bele volt hímezve
egy K betú. Lehajtotta a fejét. Biztosan nagyon rosszul érezte
magát.
A macska mintha megérezte volna Heller szomorúságát. Csak
ült a padlón és Hellert figyelte.
Eltelt két óra és Heller még mindig nem mozdult.
Megszólalt a rádióm. Raht eltompított hangját hallottam. – A
patak túloldalán vagyok. Látom a fogadót.
– Legyen nagyon halk – mondtam. – J ó a füle. A nappaliban
ül, az ajtó nyitva van. Milyen fegyvert szerzett?
– Sako Safari. 300-as Winchester Magnum. A lövedék három-
ezer-kétszáz láb per szekundum kezdósebességgel hagyja el a
csövet és több mint másfél tonna a becsapódási energiája.
– Nagyszerú – mondtam. – Ez leröpíti a fejét.
– Le. És hogy biztosra menjek, különleges robbanó lövedéke-
ket szereztem hozzá. A puska hangtompítós.
– Elkapta a vak öregasszonyt?
– J ól elláttam a baját – felelte. – Becsületére mondta azt a hú-
szezret, igaz?
– Igaz – feleltem. – Na idehallgasson, induljon el a ház körül,
míg be nem lát a nyitott ajtón és kapja el. Egy lövéssel lóje le.
– Világos. Figyelje és azonnal szóljon ha az emberünk meghal,
vagy meglát valamit.
– Szólni fogok – mondtam.
Feszülten figyeltem a képernyót. Heller még mindig ugyanott
ült. Tökéletes célpont volt.
Percek teltek el. Aztán a rádióm ismét megszólalt. Raht hangja
már csak egy alig hallható suttogás volt. – Egy bokor alatt vagyok
körülbelül huszonöt jardra a háztól. De nem látok be az ajtón. Fák
vannak az utamban. J ó az ha kihívom a házból és a tornácon lö-
vöm le? Abban a pillanatban, hogy meglátom a fejét, tüzelek.
– Csinálja – mondtam türelmetlenül.
Feszülten figyeltem a képernyómet.
Aztán halk hangot hallottam a képernyó hangszórójából: – Hé,
fehér mérnök! – Nagyon jó. Heller azt gondolja, hogy az egyik
380
helyettes seriff keresi.
Heller feje felemelkedett. A nyitott ajtó felé pillantott.
A kiáltás megismétlódött: – Fehér mérnök!
Heller a zsebébe dugta a zsebkendót. Hátranyúlt a derekához
és elóhúzta .45-ös Llama automatát. Egész addig nem túnt fel,
hogy fegyver van nála, vagy hogy gyanakszik.
Felállt.
Az ajtóhoz lépett.
Semmit sem látott, így kilépett a tornácra.
BLAM!
Egy robbanólövedék vágódott a kóbe tóle balra.
Raht elhibázta!
Heller letérdelt. A bokrot figyelte.
Felemelte a .45-ösét és célzás nélkül tüzelt!
Fájdalmas kiáltás hallatszott.
Aztán ismét lövés dördült a bokorból.
BLAM!
Eltúnt a kép a képernyómról!
Aztán egy fémes hang. A pisztoly ráesett a kóre. Aztán az elte-
rüló test puffanása.
BLAM!
A hangszóróm elnémult.
Ott ültem egy hátborzongató percig.
Nem volt kép.
Nem volt hang.
Csak lassan jutott el az agyamig, hogy Hellert a halántékán érte
a lövés, ami tönkretette a víziópoloskát. Aztán leejtette a pisz-
tolyát és ó maga is elterült. És Raht semmit nem bízva a véletlenre
ismét tüzelt, fejen lótte Hellert és így szétroncsolta az
audiopoloskát is.
Rettentó nyugodtan ültem a képernyó elótt.
Nem akartam elhinni, hogy ekkora szerencsém van.
HELLER MEGHALT!
381
8. fejezet
Ott ültem kábultan.
Hosszú hónapokon keresztül a poklok poklává tette az élete-
met.
És most vége.
Arra számítottam, hogy ujjongani fogok. Ehelyett valamifajta
bénultság kerített hatalmába.
Átcikázott az agyamon a gondolat, hogy eljöhet a szelleme
hogy kísértsen.
Kivertem a fejemból. A pszichológusok és a pszichiáterek
mindannyian egyetértenek abban, hogy az embernek nincs lelke.
Az emberek egyszerúen csak állatok. Nagy halom sejt. Nincs élet
a halál után. Hála az isteneknek érte. Ez némi biztonságot adott.
Talán ha másokkal is megosztom ezt a hírt, akkor a várva várt
öröm is elérkezik.
Felálltam gennyes és fájó lábamra. Magamhoz vettem a rádiót
és végigbicegtem a folyosón egészen a hangárig. Megtaláltam
Stabbot.
– J ó hírem van a maga számára – mondtam. – A királyi tisztet
éppen most intézték el. Meghalt!
Stabb malacszeme felvillant. – Nem mondja komolyan!
– Ez tény – mondtam. – Szétlótték a fejét.
Stabb vakkantva felnevetett. Összecsódítette az embereit. El-
mondta nekik a hírt, amin mindannyian jót derültek.
– Ó, istenek – mondta Stabb – minden egyes átkozott flotta-
tiszttel ez kéne hogy történjen! Adnék nekik az arrogáns modoru-
kért. Hogyan tudja egy tisztességes kalóz elvégezni a munkáját,
ha ilyen (bíííp) veszik körül? Szóval meghalt? Nos, akkor térjünk
rá a bankrablásokra, mert úgy látom, hogy magának már kiment a
fejébó l.
Megszólalt a rádióm. – Gris tiszt úr! Sikerült elállítanom a
vérzést. Eltalálta a lábamat. Rossz állapotban vagyok, Gris tiszt
úr. Nem tudok járni. Ki kell, hogy mentsen innen.
– Ó, azt hiszem ezt maga is el tudja intézni. Más dolgunk is
382
van, mint hogy helyrehozzuk a maga ügyetlenségét.
– Gris tiszt úr – folytatta Raht. – Nem hiszem, hogy megértett.
Mikor kötszerek után kutattam, lenéztem egy járatba és minden-
féle múszereket találtam odalent. Az istenek szerelmére jöjjenek
ide a vontatóval, mielótt elkövetjük a törvénysértések legdurváb-
bikát. Voltár feliratokkal vannak teleirkálva ezek a ládák.
– Hát akkor gyújtsa fel az épületet – mondtam. – Égesse fel az
egészet és jöjjön el onnan, ahogy tud.
– Nem hiszem, hogy a gyémántok elégnének.
Stabb felkapta a fejét. – Gyémántok? – kérdezte.
Én is hirtelen éber lettem. – Mennyi gyémánt van ott? – kér-
deztem.
– Nem tudom elvinni innen a gyémántokat. A tornácig jutot-
tam velük, de már egy lépést sem tudok tenni. Szétszóródtak a
lépcsón.
Stabbra néztem, aki visszanézett rám. Egyszerre bólintottunk.
– Abban a pillanatban, ahogy itt besötétedik – mondtam – fel-
szállunk a vontatóval. Maradjon ott ahol van és várjon meg min-
ket. Mindent elintézünk. – Téged is Raht, tettem hozzá magam-
ban.
Délután 5:00 volt helyi idó szerint. 8:00-kor tudunk felszállni,
mikor már tényleg besötétedett. Követjük az éjszakai sötétséget a
földfelszínen, majd leszállunk Connecticutban.
– Megpróbálok kitartani még öt órán keresztül – mondta Raht
elhaló fájdalmas hangon. – Ígérje meg hogy nem hagynak itt, ha
elájulnék és nem válaszolnék.
– Ne aggódjon – mondtam. – Hamarosan úton leszünk!
Stabb emberei összegyúltek hogy elókészítsék aVontató Egyet
a felszálláshoz.
Az alagút felé bicegtem.
Egy fekete egyenruhás orgyilkos pilóta vörös kesztyús ujjával
a vontatóra mutatott. – Azzal akar felszállni?
Szükségtelen kérdés volt. Antimancók nyüzsögtek a hajó kö-
rü l.
– Ne feledkezzen meg arról – mondta az orgyilkos pilóta a
383
hangár túloldalán álló két repülóágyúra mutatva – hogyha meg-
próbálják elhagyni ezt a bolygót, úgy szétlójük magukat, hogy
szétszóródnak a világegyetemben. Ez a parancsunk. Ez most is
érvényben van. A helymeghatározó poloska ott van a hajójukon,
így nem tudnak elszökni elólünk.
– Lassan a testtel – mondtam a fenyegetó orgyilkos úrhajókat
méregetve. – Nehogy az a bolond gondolatuk támadjon, hogy
megpróbáljuk kicselezni magukat, miközben nem is forgatunk
ilyesmit a fejünkben. Vigyázzanak ezekkel a micsodákkal.
– Maga nem az elöljárónk – mondta az orgyilkos pilóta. – Ma-
ga ügyeljen rá, hogy semmi olyasmit ne csináljanak, amitól ne-
künk „bolond gondolatunk" támadna. A maguk vontatója teljesen
fegyvertelen. Egyetlen lövés valamelyik hajónkról és maguknak
végük. Már hónapok óta nem gyilkoltunk. Ki vagyunk rá éhezve.
Ment, hogy riassza a három másik pilótát és készülódjenek a
felszálláshoz.
Faht bej állta el az utamat. – Miben mesterkedik?
– Csak parancsokat hajtok végre – feleltem.
Faht bej az orgyilkos hajókra nézett. A négy pilóta már meg-
beszélést tartott a hajók alatt. – Ha okot találnak arra, hogy vé-
gezzenek magával, mit csináljak Forrest Closure-ral? Nem tart-
hatja örökre itt a Grabbe-Manhattan egyik alkalmazottját.
– Ki ne merje engedni, míg vissza nem érek! – mondtam hirte-
len támadt rémülettel. – Sikerült mostanra az egész ügyet megol-
danom, úgyhogy nehogy elszúrja nekem.
– MAGA mondja NEKEM hogy ne szúrjam el? – kérdezte. –
Gris tiszt úr, ha a legcsekélyebb indokom lenne arra, hogy tiszti
gyúlést hívjak össze a maga ügyében, azonnal megtenném.
– Megbánná – mondtam. – Nagy hasznára vagyok ennek a bá-
zisnak. Nem sokkal ezelótt távolítottam el a helyéról a Korona
vizsgálóját, aki ki akarta végeztetni mindannyiukat!
Faht bej otthagyott.
A szobámba mentem.
Istenek, hogy fájt a lábam.
Lehet, hogy elüszkösödik. Vagy merevgörcsöm lesz. Kísérlet-
384
képpen megmozgattam az állkapcsomat. Egyenlóre még lazán
mozgott. Felhúztam a fekete síruhát.
Musef és Torgut jelent meg az ajtóban. – Van valami utasítás?
– kérdezte Musef.
Hirtelen rájöttem, hogy velük is megoszthatom a jó hírt. – Em-
lékeznek arra a DEA-emberre, akivel tavaly ósszel verekedtek? –
kérdeztem. – Meghalt.
Úgy ragyogott az ábráztuk, mint a telihold. Egymás nyakába
estek és körtáncot kezdtek járni. A táncospár hétszáz fonttal dü-
börgött a padlón. A kurjongatásaiktól majd' beszakadt a dobhár-
tyám.
Utancot az ajtóhoz csalta a lárma. Riadtan látta, hogy felcsato-
lom a fegyvereimet.
Odarohant hozzám és átkarolta a nyakamat. – Ó gazdám. Ve-
szély leselkedik rád.
– Semmiség – mondtam.
Kedvesen megcsókolt. – Ó gazdám, belehalnék ha bármi tör-
ténne veled. Térj vissza épségben!
Ettól meghatódtam.
Végül magamra hagytak. Maradt egy megoldatlan kérdés.
Még indulás elótt megöljem Krak grófnót, vagy majd hazatérés
után?
Volt még egy kis idóm. Két darab mérgesgáz-gránátom volt.
Nem volt más dolgom, mint felsétálni a hegyre, és a szila mögé
bújtatott szellózóaknába bedobni az egyik gránátot, vagy mind a
kettót.
Csak egyetlen egy baj volt ezzel a dologgal. Még a gondolatát
sem bírtam annak, hogy sebes lábbal járkáljak a hegyoldal durva
kövein.
A szobámba mentem és a nó képernyójére néztem. Nem volt
rajta kép. Bizonyára elvesztette az idóérzékét és aludt. Rossz ér-
zés vett erót rajtam. Mi lesz, ha miközben távol vagyok, a nó ki-
szabadul: visszajövök a bázisra és itt találom ahogy arra vár,
hogy beletaposhasson a padlóba.
Felkaptam egy mérgesgáz-gránátot. Kibicegtem az udvarra.
385
Rettenetesen sajgott a lábam. Nem hittem, hogy fel tudok mászni
a hegyre.
Ahmed az autóban ült és Terssel beszélgetett. Intettem Ah-
mednek, hogy jöjjön oda hozzám.
– Ide figyelj, Ahmed – mondtam. – Van ott fenn a hegyen egy
szürke szikla. Közvetlenül a szikla mögött találsz egy járatot. Egy
borz lakik benne. A neszezése zavarja az álmomat. Itt van egy
gázgránát. Kihúzod belóle a szeget és bedobod a járatba. Megcsi-
nálod ezt nekem?
– Persze – felelte.
Elvette a gránátot és elrohant vele.
Kimentem az udvar közepére, ahonnan figyelemmel kísérhet-
tem Ahmedet.
Ahmed kiment a múútra, majd felvágtatott a hegyre. A szürke
sziklához lépett és rámutatott, majd lenézett az udvarra, ahol áll-
tam. Bólintottam.
Láttam ahogy kihúzza a szeget.
Kinyújtotta a kezét és beledobta a mérgesgáz-gránátot a szel-
lózójáratba, aztán eliszkolt.
A gránát azonnal felrobbant. Fehér permet szállt az ég felé.
Ahmed leért a hegyról.
– Köszönöm – mondtam hevesen.
Visszamentem a titkos szobámba.
Krak képernyóje sötét volt.
Vártam a diadalmámort.
De nem jött.
Fennhangon jó hangosan így kiáltottam. – KRAK GRÓFNO,
HALOTT VAGY!
Nekivágtam a képernyót a falnak. Összetört. Végre nem volt
már rá szükségem. Az üvegszilánkokra néztem, melyek szétszó-
ródtak a padlón. Odaléptem a képernyó roncsához és rátapostam
a hangszóróra.
Ettól megfájdult a lábam.
Elöntötte az agyamat a düh. Még halálában is képes fájdalmat
okozni nekem!
386
Még jobban rátapostam.
Még jobban fájt.
Mindkét lábammal ráugrottam.
Észrevettem hogy már jajgatok.
Nem érdekelt. Én vagyok a gyóztes, nem igaz?
Azon kaptam magam, hogy köhögök és ég a torkom. Ez sem
számított. O az akit elgázosítottak, nem én!
Összeszedtem magam. Csinálnom kell valamit, ami eltereli a
figyelmemet.
Egyébként is, el kellett még intéznem néhány dolgot. A nónek
befellegzett!
További terveket szóttem. Felszedjük a gyémántokat és a többi
holmit Connecticutban. Aztán leugrunk Ochokeechokee-ba, Flo-
ridába és lebombázzuk a spóraüzemet. Aztán átröppenünk Detro-
itba és eltöröljük a föld színéról a Chrystert. És ezután, a levegó-
be röpítjük az Empire State Buildinget.
Aztán meg fogom keresni Peeksnoopot, a Nemzetbiztonsági
Hivatalnál és kapcsolatba lépek Buryvel vagy Rockecenterrel, az-
tán elmondom nekik, hogy az üzemanyagos fickó a próbálkozása-
ival együtt többé már nem jelent fenyegetést rájuk nézve, és így
visszakerülök Bury és Rockecenter kegyeibe. Aztán végül meg-
mondom Fekete Pofának, hogy bontsa fel a jelzálogszerzódést.
Aztán hazamegyek, hogy az Apparátus fónökeként dicsósége-
sen uralkodjak.
Magabiztosan lementem a hangár lószerraktárába, hogy fegy-
vereket és robbanószereket vegyek magamhoz. Úgy terveztem,
hogy jó nagy durranással fejezem be életem azon szakaszát, amit
a földön töltöttem!
387