Tartalom

Köszönetnyilvánítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
1. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
2. A precíziós növénytermelés és a fenntarthatóság összefüggései . . . . . . . . . 11
2.1. A fenntarthatóság értelmezése a növénytermelésben . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
2.2. A környezetterhelés-csökkentés és a gazdaságos növénytermelés
összefüggése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18
2.3. A növénytermelésben felhasznált kemikália csökkentésének
lehetséges alternatívái; a termesztési technológiák, a rövid és
a hosszú távú célok összefüggései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30
3. A precíziós növénytermelés helye és helyzete a gyakorlatban. . . . . . . . . . . 49
3.1. A precíziós növénytermelés gyakorlata és jelentôsége. . . . . . . . . . . . . . . . 49
3.2. Miért és miben jelent innovációt a mezôgazdaságban
a precíziós növénytermelés? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60
3.3. A precíziós növénytermelés gyakorlati megjelenése, tapasztalatai
Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70
4. Miért van szükség a kemikáliahasználat és kemikáliacsökkentés
költség-haszon elemzésére? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87
4.1. Gazdasági hatások mérése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87
4.2. Növényvédelmi gazdasági döntések modellezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104
4.3. GYOMINFO – internet alapú, számítógépes gyomszabályozási
tanácsadórendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108
5. A birtokstruktúra és a földhasználat alakulása Magyarországon . . . . . . 124
6. Méretgazdaságossági összefüggések, méretbefolyásoló tényezôk . . . . . . . 135
7. Precíziós növénytermelés, üzemi méret (életképesség),
termelési szerkezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138
7.1. Életképes fedezeti méret . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140
7.2. A precíziós technológia okozta változások az optimális
termelésszerkezetben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143
Függelék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147
5
8. A precíziós növénytermelés gazdaságilag indokolt tartománya . . . . . . . . 150
8.1. A precíziós növénytermelés méret, tartomány, termelésszerkezet
szerinti vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152
8.2. A precíziós növénytermelés közgazdasági értelmezése
kukorica esetében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156
Függelék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161
9. A precíziós növénytermelés szerepe a kemikáliafelhasználás
csökkentésében és racionalizálásában nemzetgazdasági szinten. . . . . . . . 174
9.1. A precíziós gazdálkodás kockázatának jellemzése. . . . . . . . . . . . . . . . . . 177
9.2. A precíziós növénytermelés szerepe a kemikáliafelhasználás
csökkentésében, racionalizálásában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179
10. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202
11. Források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207
12. Mellékletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 230
6
Köszönetnyilvánítás
Köszönöm, hogy elkészíthettem ezt a könyvet Mindazoknak, akik az elmúlt évek-
ben szakmai, emberi tanácsaikkal támogattak a hosszú és rögös úton. Édesapámnak,
édesanyámnak, akik elindítottak a mezôgazdaság szeretetével, a munka tiszteletével.
Köszönöm családomnak, lányainknak, hogy elviseltek és mindig megadták azt a
szeretetet, többletet, ami erôt adott a kitartáshoz.
Külön köszönöm férjemnek, aki mindig segített, a közös kutatásainkat, értékes
szakmai tanácsait és azt a támogatást, amit nyújtott, hogy ne adjam fel.
Külön köszönöm Neményi Miklós és Szûcs István professzorok munkám több-
éves figyelemmel kísérését, tanácsaikat, értékes lektori véleményüket, jobbító szán-
dékkal feltett kérdéseiket, amelyek segítették a könyv elkészültét.
Továbbá köszönettel tartozom számos kollégámnak, barátomnak itthon és kül-
földön, akik tanácsaikkal, bátorításukkal segítô szándékú bíráló szavaikkal hozzájá-
rultak a könyv alapját képezô kutatási eredmények megszületéséhez. A lista oly
hosszú lenne, amely meghaladná a rendelkezésre álló terjedelmet.
Gödöllô, 2011
A szerzô
7
1. Bevezetés
Az iparszerû növénytermelés magas fokon gépesített technológiák kialakítását ered-
ményezte, amelyekben – a mûszaki fejlesztés egyik fontos pilléreként – a kemizálás,
a mesterséges tápanyagok, a szintetikus növényvédô szerek használata hozzájárult a
növénynemesítés révén megnövelt biológiai potenciál kihasználásához. Ugyanakkor
a mesterséges anyagok túlzottá váló, s egyben differenciálatlan alkalmazása jelentôs
környezetterheléssel járt, ami már a természeti környezet és az abban élô ember
egészségét veszélyezteti. Az innovációs folyamatok a mezôgazdaságban több irány-
ban folynak. A biotechnológiai kutatások jobb tápanyag hasznosítású, károsítóknak
ellenálló növényfajták kialakítását célozták meg, ugyanakkor a kapott eredmények
szintén új problémákat vetettek fel (lásd a GMO-t környékezô viták). Új, kisebb
mennyiségben kijuttatható, differenciált hatásspektrumú növényvédô szereket fej-
lesztettek ki, a precíziós munkára alkalmas (jól szabályozható, kis mennyiségek tér-
ben vezérelt, differenciált kijuttatására képes stb.) gépek, eszközök fejlesztése folya-
matos, az ûrkutatás melléktermékeként létrejött GPS-technológia felhasználása lehe-
tôvé vált az erô- és munkagépek vezérlésben stb. Ennek a folyamatnak a hajtóereje
elôször elsôsorban az egyre nagyobb átlaghozamokra való törekvés volt. Ez a cél bi-
zonyos szintig indokolt és szükséges is, hiszen az egyes országok és a Föld növekvô
népességének eltartása és élelmezési biztonságának megteremtése elképzelhetetlen
lenne korszerû fajták és a termelési tényezôk – köztük a munkaerô – hatékonyságát
növelô technológiai megoldások nélkül. A precíziós gazdálkodás olyan technológia,
amelynek alkalmazása egyidejûleg hozzájárul a szükséges élelmiszer és ipari alap-
anyagok megtermeléséhez. Az elkövetkezô évtizedben a termelôk világpiacra jutása-
kor azon szereplôk, akik nem alkalmazzák, veszítenek versenyképességükbôl, kiszo-
rulhatnak a piacról. A precíziós technológia alapját jelentô dokumentálás egyidejû-
leg megteremti azt a termék-nyomonkövetést, ami szintén elvárás a mezôgazdasági
és élelmiszer-ipari termékek fogyasztóhoz történô eljuttatásának is.
A világméretekben zajló urbanizáció negatív hatásai szükségszerûen új kérdése-
ket vetnek fel, amelyekre a válaszok rendszerszemléletû megközelítést tesznek
szükségessé. A fejlett országokban megváltozott a mezôgazdaság szerepe, gazdasá-
gi és társadalmi megítélése. Egyre erôsebbé válik a szándék – különösen a mezôgaz-
daságban –, hogy csökkentsék a bevitt mesterséges inputokat, azon belül is a kemi-
káliákat. Mindez együtt jár azzal, hogy a termelôknek is át kell értékelniük korábbi
ismereteiket, változtatniuk kell gazdálkodási stratégiájukon. Ez azonban csak úgy
vihetô végre, hogy a fenntarthatóság hármas követelményének eleget tesz a mezô-
gazdálkodással foglalkozó termelô. A fenntartható mezôgazdaság alapvetô feladatai
közé tartozik, hogy adott ökológiai és társadalmi feltételek mellett megtalálja és al-
kalmazza azokat a technológiákat, eljárásokat, amelyekkel egyidejûleg válik megva-
lósíthatóvá a környezet fenntartása és a gazdaságos termelés.
9
A fenntartható fejlôdésnek azonban nem csak ökológiai, hanem ökonómiai aspek-
tusai is vannak, azaz egy technológia alkalmazhatósága során azt is mérlegelni kell,
hogy milyen közvetlen és közvetett hatások vannak, s ezek számbavételével kell
meghatározni a megfelelô gazdálkodói stratégiát. A könyv a fenntarthatóság ökonó-
miai aspektusából kiindulva vizsgálja – a technológiai válaszok közül a precíziós
gazdálkodásra fókuszálva – a növénytermelés agrokémiai vonatkozásait a XXI. szá-
zad elején. A változó világban minden olyan gazdálkodási módnak helye és szerepe
van, amely elôsegíti az imént vázolt követelményeknek való megfelelést, és hozzá-
járul, elôsegíti a helyes egyéni – termelôi – döntések meghozatalát. A precíziós nö-
vénytermelés megfelel, illetve megfeleltethetô a fenntarthatóság követelményrend-
szerének.
A könyv felépítése és tartalma igazodik a felvázolt komplex kérdéskörhöz, fog-
lalkozik a fenntarthatóság kérdésével a növénytermelésben, rendszerezi a kemikália-
csökkentési alternatívák gazdasági hatásának mérésére szolgáló módszereket – el-
sôdlegesen üzemgazdasági szempontból –, részletesen értékeli a precíziós növény-
termelés közgazdasági értelemben vett alkalmazhatóságát, valamint kísérletet tesz
annak a mérésére, hogy a kemikáliák felhasználásának milyen mértékû csökkentése
lenne elérhetô a technológia minél szélesebb körû elterjesztésével.
10
2. A precíziós növénytermelés és
a fenntarthatóság összefüggései
A mezôgazdasági termelés során mindig is kiemelkedô szereppel bírt a termôföld
mint olyan természeti erôforrás, amelynek tulajdonságai, elhelyezkedése az egyéb
közgazdasági feltételekkel együtt alapvetôen meghatározza a termelôk lehetôségeit,
a jövedelmezô gazdálkodás folytatásának kereteit. Természetesen a korlátokon be-
lül, a lehetôségek ésszerû kihasználásával számos útja, módja van a termelésnek.
Amit azonban teljesíteni kell, az az életképesség, és éppen ezért kiemelt jelentôségû
minden olyan ökonómiai vizsgálat, amely azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy
milyen módon, hogyan fejlôdjék úgy a termelés, hogy egyidejûleg megfeleljen az
ökonómiai, a környezeti és a társadalmi elvárásoknak.
2.1. A fenntarthatóság értelmezése a növénytermelésben
A XX. század közepétôl kezdve rendkívüli mértékben felgyorsult a mezôgazdaság-
ban a természeti és emberi erôforrások (munkaerô) helyettesítése ipari eszközökkel
és ipari ráfordításokkal az ún. „gépesítési és kemizálási” folyamatban. Kialakultak
az iparszerû, intenzív eszköz- és inputhasználatra épülô technológiák és gazdálko-
dási rendszerek. Ennek a folyamatnak a hajtóereje gyakran az egyre nagyobb átlag-
hozamokra való törekvés volt. Ez a cél bizonyos szintig indokolt és szükséges is, hi-
szen az egyes országok és a Föld növekvô népességének eltartása és élelmezési biz-
tonságának megteremtése elképzelhetetlen lenne korszerû fajták és bizonyos mun-
kaerô-hatékonyságot növelô technológiai megoldások nélkül.
A fenntarthatóságot számos fogalmi meghatározás segítségével lehet körbeírni a
mezôgazdaság és a környezetgazdaság vonatkozásában, meghatározva a lehetséges
stratégiákat. „A fenntartható természetvédelmi stratégiának oly módon kellene ma-
gába foglalnia az erôforrásokkal való gazdálkodást, hogy kielégíthesse a jelen gene-
ráció igényeit anélkül, hogy a jövô generáció lehetôségeit csökkentené” (NRC
Board on Agriculture. In: Harnos – Hufnagel, 2007, 175. p.). Pearce és Atkinson
(1995) a fenntarthatóságot úgy értelmezi, hogy mivel a természeti erôforrások és az
ember által elôállított tôke szervesen kiegészíti egymást a termelési folyamatban, a
természeti erôforrások adják a termelés növelésének korlátját, és egyben a termelés
során racionálisan kell azokat felhasználni. Egyes szerzôk értelmezésében a fenn-
tarthatóság azt jelenti, hogy csak annyit „veszünk el a természettôl, ami azt nem ve-
szélyezteti” (Buday-Sántha, 2004; Szabó – Katonáné Kovács, 2008). A fenntartha-
tóság energetikai alapú megközelítése szerint fenntartható létezés az, amikor a létre-
hozott energiát a korábbi szinthez képest nem növekvô energiával hozzuk létre.
(Neményi, 2008)
11
Napjainkra a fenntarthatóság tágabb értelmezést nyert. A mezôgazdasági kutatás
és fejlesztés új paradigmája három tényezô kölcsönhatására épül: az ökológiai fenn-
tarthatóságra, a gazdasági hatékonysággal párosult esélyegyenlôségre, valamint a
kormányzati és nem kormányzati szektorok kölcsönös segítôkészségére, hogy javít-
sák a gazdálkodó rendszerek teljesítményét és jövedelmezôségét (Caffey et al.,
2001; Bongiovanni – Lowenberg-DeBoer, 2004; Láng, 2003; Csete – Láng, 2005;
Marselek, 2006; Várallyay, 2007b; Heszky, 2009).
Ez a paradigma lett az alapja az 1990-es évek és az utána következô évtizedek
fenntartható agrárgazdaságának. A Burtland Jelentés (World Commission on Envi-
ronment and Development, 1987) meghatározása szerint a fenntartható fejlôdés
olyan fejlôdés, amely magában foglalja a mát és a jövôt, találkozik benne a jelen kö-
vetelményrendszere és szükségessége a jövô generációjának késôbbi saját szükség-
letével (Willers, 1994).
A társadalmi fenntarthatóság egyszerre jelenti a szükséges élelmiszer- és ipari
(energetikai célú) alapok elôállítását, a termelô szempontjából vett gazdaságossági
kritériumoknak történô megfelelést, valamint a környezet iránti – felelôsségteljes –
fenntarthatóságot. Annak a kifejtése, hogy milyen módon, milyen eszközökkel tör-
ténik a megfelelés, a megfeleltetés, jelen könyv megírásakor nem volt cél (1. ábra).
1. ábra. A fenntarthatóság gazdasági-társadalmi dimenziói
Forrás: saját szerkesztés
A „fenntartható fejlôdés” kifejezés már eleve magában foglalja a pillanatnyi és a
hosszú távon fenntartható termelés, valamint a következô generációk megfelelô élet-
minôségét is szavatoló környezetvédelem feloldandó ellentmondásait, és nehezen ki-
védhetô, inkább csak tolerálható konfliktusait. A gazdasági fejlôdésnek meg kell
alapoznia a szociális kohéziót is. Megvalósításában komoly regionális, térségi, nem-
zeti, szociális (s így természetesen politikai) érdekek, pillanatnyi, rövid távú és táv-
lati elképzelések ütköznek, gyakran konfrontálódnak. Ezt a gondolatsort – a fejlôdé-
12
si irányok, feladatok meghatározásával – Kiss és munkatársai (2005) részletesen ki-
fejtették tanulmányukban. A fenntartható fejlôdést a továbbiakban ebben az értelme-
zésben használom.
A Föld népességeltartó képessége korlátozott. Az országok közötti eltérô gazda-
sági fejlettség, a lakosság fogyasztása különbözô mérôszámokkal jellemezhetô. Az
ezredforduló tájékán elterjedtté vált az ökológiai lábnyom (ecological footprint),
amely „…az az érték, ami kifejezi, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy
emberi társadalomnak milyen mennyiségû földre és vízre van szüksége önmaga
fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez” (Rees, 1992; Wackernagel –
Rees, 1996). 2010-ben a Föld lakosságát és az ökológiai szempontból termôképes és
hasznos terület nagyságátfigyelembe véve 1,89 ha lenne szükséges egy ember szá-
mára. A másik releváns jellemzô mutató az emberi fejlôdés indexe (Human Deve-
lopment Index = HDI), amely a világ országainak összehasonlítását teszi lehetôvé a
várható élettartam, az írástudás, az oktatás, az életszínvonal alapján (Mahlub, 1995).
2009-ben ezen mutató alapján a legfejlettebb ország Norvégia volt, míg Magyaror-
szág a 43. helyet foglalta el. A legalacsonyabb fejlettségi szinttel jellemezhetô több
mint 20 ország mindegyike afrikai ország volt. A különbségek nem csökkennek a
fejlett és fejlôdô országok között.
A kérdéskör részletesebb elemzése nem tartozik a könyv céljához. Ez a kis kité-
rô inkább azt kívánta hangsúlyozni, hogy meg kell találni azokat a megoldásokat,
amelyek a mezôgazdaságban hozzájárulnak a Föld növekvô lakossága – biztonságos
– élelmiszerrel történô ellátásához úgy, hogy közben a korlátozott természeti erôfor-
rások racionális felhasználásával a mezôgazdaság is hozzájárul a társadalmi fenn-
tarthatósághoz.
A fenntarthatóság értelmezésével kapcsolatban új gondolatot jelent a természeti
és társadalmi folyamatok termodinamikai megközelítése. A fejlôdés korlátai leve-
zethetôk a termodinamika elsô és második fô tételének általánosítása révén, mely
szerint: ha a Föld ökológiai rendszerét zártnak tekintjük, akkor a korlátozottan ren-
delkezésre álló erôforrások felhasználása azok elfogyásán túl a rendszer entrópiájá-
nak növekedését idézik elô. A természeti rendszerek természetes állapota a rende-
zetlenség, amelybe az ember tudatos tevékenysége révén beavatkozik. Az entrópia-
növekedés egyben a rendszer – a Föld – belsô rendezetlenségét idézi elô. Amennyi-
ben ebben a zárt térben zajló folyamatok reverzíbilisek, az entrópia nem csökken, te-
hát a rendszer állapota nem változik. Az irreverzíbilis folyamatok végbemenése –
zárt rendszert feltételezve – az entrópia növekedését idézi elô. Termodinamikai
szempontból az agroökoszisztémák entrópiájának változása a növényekben és a ta-
lajban, valamint a biodiverzitásban lejátszódó irreverzíbilis állapotváltozások, vala-
mint a rendszer és környezete közötti entrópiacserét jelenti. Mivel az élô környeze-
ti folyamatok döntô többsége irreverzíbilis, minden változás a rendezetlenség, az
entrópia növekedésével jár. A fenntartható fejlôdés korlátai tehát visszavezethetôk a
mennyiségi és minôségi korlátokra. Az entrópiát a hasznosság negatív mértékének
tekinti több, a téma ilyen megközelítésével foglalkozó szerzô, megállapítva, hogy az
entrópia csökkenésével jellemezhetô az ökológiai környezet degradálódása
(Georgescu-Roegen, 1979; Ayres, 1995; Kerekes – Szlávik, 2001; Martinás, 2006;
Szigeti, 2009). A XIX. századot követôen az ipari termelés, a közlekedési infrastruk-
túra és eszközrendszer, az intenzív mezôgazdaság, a fogyasztói társadalom nagy
13
mennyiségben juttat a természetbe – ökoszisztémába – olyan káros anyagokat (ne-
gatív externáliákat), amelyek évtizedek, évszázadok alatt bomlanak le, szennyezve
a környezetet, folyamatosan csökkentve az életteret. A természetes élôhelyek – mi-
vel az eredeti állapothoz közeli sokszínûség (rendezetlenség) jellemzi – entrópiája
adott körülmények mellett maximális. Ezzel szemben az agroökoszisztémák entró-
piája a tudatos emberi beavatkozás – mesterséges energiabevitel – következtében a
beavatkozás mértékének megfelelôen csökken. Minél intenzívebb tehát a mezôgaz-
dálkodás, annál inkább csökken az adott agroökoszisztéma entrópiája. A mezôgaz-
daság mûszaki fejlesztése révén a termesztett – nemesített – fajták alkalmazkodóké-
pessége csökken, amiért mind a kemikáliafelhasználás, mind a gépesítés többlet-
energia-bevitelt igényel. A biodiverzitás csökkenése a rendszer „rendezetlenségének
csökkenését” jelenti: annak a valószínûsége, hogy az alkalmazott mezôgazdasági
technikát abbahagyva visszaálljon a közel eredeti állapot is csökken, azaz veszít a
rugalmasságából az agroökoszisztéma.
Az intenzív mezôgazdaságra jellemzô, hogy a kultúrnövény számára „rendezett
körülményeket” biztosítunk magas energiabevitellel, optimális körülményeket te-
remtünk, az antagonista és konkurens szervezetek fennmaradását, szaporodását és
gazdasági értelemben vett kártételük megakadályozását kitûzve célul. A kérdés az,
hogy mindezt meddig szabad folytatni. Alapelvként kell elfogadni, hogy az
agroökoszisztémába a technológiai elemekkel bevitt energia csak addig növelhetô,
ameddig a napenergia-felhasználás hatékonyságát lehet növelni vele (Jørgensen –
Svirezhev, 2004; Neményi, 2009; Neményi – Milics, 2009; Neményi – Milics, 2010).
A növénytermelés energiamérlegével kapcsolatban Neményi (2009) további kérdést
vet fel, miszerint: ki legyen az, aki eldönti, hogy milyen értéken, arányban kell fi-
gyelembe venni a technológia fejlesztések energia igényét, valamint az ökológiai
szisztémák kapcsolatait. Ehhez tekintetbe kell venni azt, hogy a földkéreg 10–12%-
a alkalmas mezôgazdasági termelésre, amelynek közel felén folyik intenzifikált nö-
vénytermelés. Magyarországon a terület 54%-án mezôgazdasági, és közel 20%-án
erdôgazdasági tevékenység folyik, és az intenzitás fokát figyelembe véve a világ fej-
lett országainak csoportjába tartozunk. Éppen ezért fontossá válik a fent felvázolt
kérdéskör.
Mindez igazolja azt a tételt, hogy gazdasági értékeknek van fizikai alapja, a fo-
lyamatokat rendszerszemléletben kell értelmezni, értékelni. A fenntarthatóság kér-
dése értékelésének tehát komplexen kell történnie.
A fenntartható fejlôdés speciális követelményeket támaszt a mezôgazdasággal
szemben is. Olyan fajtákat olyan technológiával kell termeszteni, amelyek lehetôvé
teszik a termésátlagok növelését – vagy legalább is a termôhelyi adottságok kihasz-
nálását ésszerû ráfordítás-felhasználás mellett –, de egyben nem terhelik túl, illetve
védik a környezetet, és megôrzik a biodiverzitást, az alapvetô erôforrásokat. Egyide-
jûleg a megtermelt élelmiszer- és ipari alapanyagoknak ki kell elégíteniük a növekvô
népesség szükségletét, különös tekintettel az alternatív megújuló energiatermelés
kérdésére. Ezt az utóbbi témát terjedelmi korlátok miatt a könyv nem vizsgálja.
A fenntarthatóság hármas értelmezésén belül a közgazdasági és a társadalmi
fenntarthatóság alapját képezô alapvetô mezôgazdasági erôforrások között kiemelt
jelentôséggel bíró termôtalaj és vízkészlet minôségének megôrzésében, javításában,
a romlás megelôzésében minden olyan technológiának, irányzatnak szerepe van,
14
amely elôsegíti az agrokemikáliák racionális felhasználását, a környezetterhelés
csökkentését.
A fenntartható fejlôdésnek gyakorlatilag nincs alternatívája, tehát annak biztosí-
tása a legszélesebb értelemben vett össztársadalmi érdek. Nem túlzás azt állítani,
hogy a ténylegesen közös Európának ez lesz egyik legnehezebb feladata épp az
elôbb említett meglévô, s nap mint nap keletkezô újabb érdekellentétek miatt. Mind-
ez természetesen érvényes Magyarország, valamint a közép- és kelet-európai régió
európai integrálódására is (Várallyay, 2004). A fenntartható mezôgazdaság alapja a
termôföld hosszú távú fenntarthatósága.
Várallyay (1998, 2004) összefoglalta a termôföld alapvetô funkcióit, amelyeknek
a gazdálkodás során nem szabad visszafordíthatatlan károsodást elszenvedniük –
függetlenül attól, hogy az emberi beavatkozás vagy egyéb természeti tényezôk mi-
att következnek-e be negatív hatások. Ezek a funkciók jellegüket, erôsségüket te-
kintve térben és idôben változó társadalmi, gazdasági hatásúak, mert a társadalom
fejlôdése során egyre több talajfunkciót vesz igénybe, s egyre sokoldalúbban hasz-
nálja (ki) a talajt mint természeti erôforrást. A funkciók a következôk:
• feltételesen megújuló természeti erôforrás;
• a többi természeti erôforrás (sugárzó napenergia, légkör, felszíni és felszín alat-
ti vízkészletek, biológiai erôforrások) hatásának integrátora, transzformátora,
reaktora, mely életteret biztosít a talajban zajló élettevékenységnek, termôhelyet
a természetes növényzetnek és termesztett kultúráknak;
• a primer biomassza-termelés alapvetô közege, a bioszféra primer tápanyagfor-
rása;
• a hô, a víz és a növényi tápanyagok (elháríthatatlanul szükséges esetekben és
szigorú feltételek biztosítása mellett hulladékok) természetes raktározója;
• a talajt (és terresztris ökoszisztémákat) érô, természetes vagy emberi tevékeny-
ség hatására bekövetkezô stresszhatások pufferközege;
• a természet hatalmas szûrô- és detoxikálórendszere;
• a bioszféra jelentôs génrezervoárja, a biodiverzitás nélkülözhetetlen eleme;
• a földtörténeti és a történelmi örökségek hordozója.
A fenntartható mezôgazdaság alap termelési eszközérôl lévén szó. Meg kell je-
gyezni, hogy a gazdálkodás során az említettek figyelembevétele mellett azzal is szá-
molni kell, hogy a termôföld közgazdasági értéke hogyan alakul mint korlátozott ter-
melési tényezô értéke. A lehetséges gazdálkodói stratégiák kialakításakor tehát el kell
szakadni attól a korábbi értelmezéstôl, hogy a talaj a termelés eszköze, alapvetô erô-
forrása, sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapnia az egyéb funkciók körének. Mindezt
ki kell egészíteni még azzal, hogy nem kiragadva a környezetbôl a talajt, az iméntiek
mellett az ember – egyéni és társadalmi – rekreációjának feltételrendszeréhez tartozó
elem. Ez a funkció következik a mezôgazdaság multifunkcionalitásából is.
Az elmúlt években felerôsödött a fenntarthatósággal kapcsolatban és az éghajlat-
változás negatív hatásainak mérséklésére – megelôzésére – annak a kérdésnek a
vizsgálata, hogy mi legyen, mi lehet a szerepe a mezôgazdaságnak az alternatív
energia elôállításban. A kérdés részletes kifejtése, értékelése nélkül itt csak annyit
szükséges megemlíteni, hogy a biomassza- és a bioenergia-termelés minden szem-
pontból eleme a fenntarthatóságnak, azonban különösen a fejlett országokban nem
szabad túlzottan ebbe az irányba elmozdulni, ami a termôföld egyre növekvô hánya-
15
dának ilyen célú felhasználása esetén az élelmiszer-kínálat szûküléséhez, az árak
emelkedéséhez vezethet. Több szerzô foglalkozott a kérdés gazdasági, társadalmi
vonatkozásaival, végsô soron megállapítva azt, hogy van létjogosultsága a mezôgaz-
daság feladatai között az alternatív energiatermelésnek, ugyanakkor a biomassza-
termelés és -felhasználás akkor járható út, ha lokális szinten, ésszerû keretek között
történik. Nem véletlen, hogy széles körû nemzetközi vita zajlik a folyékony bioüze-
manyag elôállításának környezetvédelmi és energiabiztonsági elônyeirôl, hátránya-
iról. A bioüzemanyag elôállításának növelése a mai technológiai szint mellett az
olajfüggôség helyett bioüzemanyagtól vagy az élelmiszertôl való függôséget idézhet
elô a fejlett gazdaságokban, elsôsorban az USA-ban és az EU országaiban. A
bioüzemanyag-gyártás adókedvezményeket, beruházási támogatásokat élvez, az
EU-ban a nyersanyagtermelôk energianövény-prémiumot kapnak, a pihentetett terü-
leten is termelhetnek energianövényt. Ugyanakkor az üvegházhatású gázok kibocsá-
tásának csökkentéséhez hozzájáruló bioüzemanyag elôállítási költsége a jelenlegi
közgazdasági feltételek között még túl magas (EUCAR, 2004; Reijnders, 2006;
Marselek, 2006; Dobó et al., 2007; Popp, 2007).
A fenntarthatóság értelmezését 1998-ban Chilinsky és munkatársai terjesztették
ki, miszerint gazdasági értelemben is fenntarthatónak kell lennie gazdálkodásnak.
Egyetértve Jørgensen (2000) azon megfogalmazásával, miszerint ebbe a fenntartha-
tóságba bele kell érteni nemcsak üzemgazdasági szinten, hanem nemzetgazdasági
szinten is az olyan gazdálkodást, amely a termeléshez szükséges eszközök – leg-
alább – egyszerû újratermelését lehetôvé teszi, függetlenül attól, hogy milyen for-
rásból származik a gazdálkodáshoz szükséges tôke. Bongiovanni és Lowenberg-
DeBoer (2004) a fenntarthatóság hármas pillérével indítja cikkét, elhelyezve a me-
zôgazdaság fenntarthatóságában magát a precíziós gazdálkodást. Kiemelik, hogy
amennyiben a mezôgazdasági üzemet (farmot) szerves egységként értelmezzük, a
hosszú távú fenntarthatóságnak nemcsak biológiai, technológiai és környezeti értel-
me van, hanem mint gazdasági egységnek is a mûködése során biztosítania kell a
termelésben résztvevôk – társadalmilag elvárható szintû – megélhetését adó jövede-
lem mellett a gazdaság technikai feltételrendszerének legalább egyszerû újraterme-
lését, a technikai fejlôdésnek megfeleltetve.
Ma a mezôgazdasággal szemben támasztott legfôbb követelmény, hogy gazdasá-
gos és környezetkímélô legyen, vagyis alkalmazkodjék az ökológiai és a ökonómiai
viszonyokhoz. Világszerte célkitûzés a hosszú távon fenntartható gazdálkodás meg-
valósítása. Alapelvként jelenik meg a környezeti alkalmazkodás, vagyis az, hogy a
földet mindenütt arra és olyan intenzitással használjuk, amire az a legalkalmasabb,
illetve amit képes károsodása nélkül elviselni. A fenntartható mezô- és erdôgazda-
sági termelô-szolgáltató tevékenységben a gazdasági cél harmonizál a természeti
erôforrások regenerálódásával és a terhelt környezet asszimilációs készségével. A
gazdálkodó csak olyan minôségû anyagokat, eszközöket, technológiát használ, illet-
ve alkalmaz, melyek nem ártanak a természeti erôforrásoknak, a gazdálkodónak, s
biztonságos végterméket ad fogyasztóknak. Ezzel együtt jár a vegyszerhasználat
csökkentése, a korszerû technika, a technológia eleve megalapozza a minôséget. A
fenntartható agrár- és vidékfejlesztésben a természeti erôforrások védelme és az
élelmiszer-biztonság egymást feltételezve és erôsítve jelenik meg. A kedvezô
agroökológiai adottságú és környezeti szempontból kisebb sérülékenységû területe-
16
ken úgy kell gazdaságos árutermelést folytatni, hogy erôforrás-takarékos, szakszerû
és ellenôrzött termelési technológiákat alkalmazzanak, és megvalósítsák a környe-
zetkímélô agrárgazdaság alapvetô céljait is. Sokkal inkább a környezetnek megfele-
lô intenzitási fok és gazdálkodási forma megtalálása a feladat. Ebbe a gazdálkodási
alternatívába szervesen beleillik és egymás mellett is létezhet az organikus, a kon-
vencionális, az integrált és annak továbbfejlesztett változata, a precíziós gazdálko-
dás. Természetesen nem lehet elválasztani a gazdálkodást – a termelést – a piaci fo-
lyamatoktól, amelybe beletartozik a piaci kereslet mellett a mezôgazdaság támoga-
tottsága, annak iránya, mértéke (Mawapanga – Debertin, 1996; Rigby – Caceres,
2001; Michelsen, 2002; Járási, 2006; Takács, 2006; Takács-György et al., 2008a). A
mezôgazdasággal szembeni elvárások következménye az a szerkezetváltási kény-
szer, amelyre a magyarországi válasznak olyannak kell lennie, hogy a természeti
erôforrások, a meglévô szaktudás és tapasztalat gazdaságosan kihasználható legyen
(Udovecz, 2006). Ez azt is jelenti, hogy a növénytermelésben alkalmazni kell a leg-
fejlettebb technológiát a különbözô intenzitású termelési módok esetén.
Weiss (1996) a precíziós növénytermelés gazdasági elônyei közé sorolta a hozam-
növekedést, a pontosabb és egyben költséghatékonyabb vetést, a csökkentett kemi-
kália- és vízfelhasználás miatti környezetterhelés csökkentést. Kiemelte, hogy ezen
pozitív hatások elérésének az alapja az információ. Az elméletben nevesített környe-
zeti, gazdasági elônyök csak akkor realizálhatók, ha a gazdálkodók rendelkeznek a
szükséges technikai, mûszaki, technológiai ismeretekkel és magával a feltételrend-
szerrel.
A környezetnek megfelelô intenzitási fok és gazdálkodási forma megtalálása során
figyelembe kell vennie azokat a veszteségeket, környezeti és humán-egészségügyi
negatív következményeket, amelyeket a károsító, kórokozó szervezetek idézhetnek
elô. Itt meg kell jegyezni, hogy különbözô számítások alapján a növényi kártevô
(biotikus stressz-) szervezeteknek betudható termésveszteség igen jelentôs lehet, akár
a potenciális termés 40%-a is. Ebbôl a gyomok által elôidézett hozamveszteség
10–12%, a kórokozó szervezetek általi 18–20%, míg a rovarkártevôk 8–10% termés-
veszteségért tehetôk felelôssé. Mindez felfogható úgy is, hogy a szükséges termés-
mennyiség megtermeléséhez 1,67-szer nagyobb területen kellene folytatni növény-
termelést, ami a termôföld korlátozottságából adódóan nem lehetséges, illetve meg-
jelenik a termelési költségek növekedésében. Magyarország esetében – e veszteség-
értékekkel számolva – a növényvédelem potenciális területi egyenértéke 1,2–1,4 mil-
lió hektár szántóföldet jelentene, amennyiben nem történne megelôzô védekezés a
biotikus stresszt elôidézô szervezetek ellen. (Takácsné, 2010) A részben a társadalom
oldaláról is jelentkezô azon igény, hogy a növényvédô szerek használata csökkenjék
(mind a kijuttatott mennyiség, mind a gyakoriság vonatkozásában) részben a mezô-
gazdasági mûszaki fejlesztés – gépesítés, növényvédô szer gyártása stb. –, részben a
gazdálkodó által választ(hat)ott technológia révén is kielégíthetô, de kiemelt szerep-
pel bír a mûszaki fejlesztés másik ága, a fajtanemesítés. A gyom-, betegség- és rovar-
rezisztens fajták alkalmazásával – mint a növényvédelem egyik, indirekt eszközének
a gyakorlatban való alkalmazása – a megfelelô további agrotechnológiai eszközök
kombinációja képezheti az egyik alapját a fent vázolt ellentmondás feloldásának.
A gazdasági növekedés és az ökoszisztéma, a fenntarthatóság és a fogyasztás, a
fejlett és a fejlôdni kívánó gazdaságok (társadalmak) közötti sokszor antagoniszti-
17
kusnak tûnô ellentétek megkövetelik a mezôgazdaság fejlôdése és fejlesztése kérdé-
sének stratégiai kezelését. Az ökológiai forradalom hívei által a mai világgazdasági
rendre adott kritika (Korten, 2002) jogossága vitathatatlan, ugyanakkor – becslésük
szerint – a globális méretben fenntartható rendszerben a jelenlegi földi népesség
mintegy harmada élhetne. Ez olyan antagonizmus, amelyre racionális választ ôk
sem képesek adni. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy a dinamikus gazdasági
fejlôdés következtében a kínai és az indiai népesség fogyasztása növekedik, az élel-
miszerek iránti igény is nô. A várakozások szerint a világ élelmiszer-termelése új
robbanás elôtt áll. A kettôs követelmény (az ökoszisztéma fenntarthatóságára való
törekvés és a társadalmi kereslet) egyidejû kielégítésére – a technológiai fejlôdés ré-
vén – az agrártermelôknek is törekedni kell. A lehetséges válaszok közös eleme a
negatív externáliák csökkentése, ugyanakkor az ápolt, a természeti erôforrások ter-
mékenységét megôrzô, helyreállító megoldások elôtérbe helyezése révén a közjavak
megôrzése, értékük növelése is cél.
Meg kell találni az egyensúlyt a gazdaságosság – a környezetvédelem – és a tár-
sadalmi elvárások között. A környezet szemszögébôl a cél a természeti tôke, a ter-
mészeti környezet megôrzése és javítása, míg a gazdaság szempontjából az anyagi
javakkal való ellátás hatékonyságának növelése a cél. A társadalom szempontjából
biztosítani kell az egyenjogúság megteremtését és fenntartását. Mindez akkor való-
sítható meg, ha a termelés tényezôit minél szélesebb körben sikerül figyelembe ven-
ni, megvalósítva az okszerûséget (Auernhammer, 2001; Takács-György, 2005).
A könyv a növénytermesztés hozambizonytalanságának és kockázatának csök-
kentésében jelentôs szerepet játszó kemikália- (ezen belül is elsôdlegesen a mûtrá-
gya és növényvédô szerek) felhasználás racionalizálását jelentô precíziós növényter-
melés lehetséges gazdasági hatásait vizsgálja.
2.2. A környezetterhelés-csökkentés és a gazdaságos
növénytermelés összefüggése
A környezetterhelés csökkentésének szükségességével számos szerzô foglalkozott,
különbözô aspektusokból. A mezôgazdasági termelés környezetterhelô volta nem
vitatható, azonban megfelelô technológiák és üzemvezetési mód mellett a káros ha-
tások jelentôsen csökkenthetôk, kiküszöbölhetôk.
Az elmúlt évtizedben több fórumon, köztük az OECD által szervezett work-
shopokon volt fô téma a növényvédôszer-használat csökkentése gazdasági hatásai-
nak vizsgálata (Uppsala, 1995; Neushâtel, 1998; Koppenhága, 2001). Ezeken a ren-
dezvényeken az ökonómusok többek között a növényvédôszer-optimalizálás alapel-
veivel foglalkoztak üzemi, ágazati és nemzetgazdasági szinten. Ahhoz, hogy érdemi
peszticid felhasználás csökkentésre kerüljön sor a fejlett országokban, elsôdlegesen
a termelés racionalizálását kell megteremteni, kialakítva ezzel az optimális
kemikáliafelhasználást, a természeti, a humán és társadalmi kockázat csökkentésre.
Egy Dániában lefolytatott, többéves adatgyûjtésen alapuló értékelés megállapította,
hogy nemzetgazdasági szinten az igen magasnak tekinthetô dán kemikáliafel-
használási szint egyharmados csökkentése az ezredforduló elôtti évtizedben lénye-
18
gében nem csökkentette a gazdálkodók jövedelemszintjét, nem volt szükség terme-
lôi jövedelem kiegészítésre (Ørum, 2001). Schmitz és Brockmeier Németországban
elemezte a magas kemikáliahasználatot szankcionáló („zöld”) adók növényvédô-
szer-használatra gyakorolt hatását. Az elsô eredmények szerint össztársadalmi szin-
ten az adó bevezetésének idejében többletköltségekkel kell számolni, elsôdlegesen a
termelôi jövedelemkiesés kompenzálása miatt (Schmitz – Brockmeier, 2001). Ma-
gyarországi körülmények között még nem készültek vizsgálatok a növényvédôszer-
felhasználás megváltoztatásának gazdasági hatásairól, ugyanakkor a nitrogénfel-
használás gazdasági következményeivel kapcsolatos tanulmányok hasonló eredmé-
nyekrôl számoltak be (Illés – Kohlhéb, 1999).
A környezetet terhelô kemikáliák csoportosítása és hatásuk értékelése a növény-
termelésben több szempontból történik. Legáltalánosabban megkülönböztetjük a
tápanyag-utánpótlásban jelentôs szerepet betöltô mûtrágyaféleségeket (makro-,
mezo- és mikroelemeket), a szakszerûtlenül kijuttatott szerves trágyát, a növényvé-
dô szereket (rovar- és gombaölô, gyomirtó szereket, regulátorokat stb.), valamint a
mezôgazdasági tevékenység során környezetbe kerülô egyéb anyagokat (üzem- és
kenôanyagokat, göngyölegeket stb.). A mûszaki fejlesztés és a kutatások egyik irá-
nya a terhelés materiális csökkentésére vonatkozik, míg más esetben a környezeti
károk mérséklésére irányul.
A növénytermelésben számos kockázati elemmel kell számolni, ami nagyban
meghatározza az elérhetô hozam mennyiségét, minôségét és a realizálható jövedel-
met. Alapvetô kockázati elemek a termelési kockázatok, amelyekhez a természetiek
(idôjárás, kártevôk-kórokozók megjelenése) is hozzá tartoznak. Ez a kockázati cso-
port különbözô módon értékelhetô termelési technológiánként. A konvencionális
gazdálkodásban a kórokozók-kártevôk gyérítésére számos (kémiai) eszköz áll ren-
delkezésre, míg a vegyszermentes termelésben a megelôzésen és az indirekt eleme-
ken van elsôdlegesen a hangsúly. A termelési kockázatokon kívül jelentôsek még a
piaci kockázatok, fôleg a piaci árak (erôforrás- és termékárak) bizonytalansága mi-
att. A technológiai kockázat szerepe és hatása az elôzôekhez viszonyítva kisebb,
mégis jelentôs lehet: humán oldalról meg kell különböztetni a technológia betartá-
sával/betartatásával, valamint a menedzsmentfeladatokkal kapcsolatos kockázatot.
Ide sorolhatók a be nem tartott termesztéstechnológiából eredô kockázatok, úgy-
mint a környezetre hatást gyakorló kockázatok: a trágyázás, az öntözés és a talaj-
mûvelés hatásai.
2.2.1. A mezôgazdasági vegyszerhasználat környezetterhelése
Az élelmiszer-ellátás biztonsága érdekében a XX. század második felében világ-
szerte fokozták az agrártermelés intenzitását, részben a gazdasági verseny miatt,
részben a növekvô népesség igényeinek kielégítésére (Láng, 2003). A nagyüzemi
gazdálkodás a korábbi hagyományokkal és tapasztalatokkal szakítva áttért egy uni-
formizált, jól gépesíthetô és vegyszerekkel jól kezelhetô termelésre. Az igények ki-
elégítéséhez technológiai változtatásokra volt szükség, a tömegtermelés egyre több
vegyszer (mûtrágya és növényvédô szer) használatát tette indokolttá, folyamatos
volt a mezôgazdaság fejlesztése, „iparosítása”. A mezôgazdasági kemizálás környe-
zetvédelmi összefüggéseinek vizsgálata fontosságára a kezdetekben már Magyaror-
19
szágon is több szerzô felhívta a figylemet (Jermy, 1975; Virág, 1981) Ebben az idô-
szakban Magyarországon ugrásszerûen nôtt a mûtrágya-felhasználás, amely az
1980-as évek közepétôl fokozatosan csökkent (2. ábra).
2. ábra. Mûtrágya-felhasználás Magyarországon (1931–2008)
Forrás: Környezetstatisztikai évkönyv 2003, KSH, Budapest, 2004. p.173 és Környezetstatisztikai év-
könyv 2004, KSH, Budapest, 2005, p. 171, KSH 2008, A mûtrágya-felhasználás alakulása alapján sa-
ját szerkesztés
A rendszerváltás okozta átalakulási sokk miatti visszazuhanás után, az azt köve-
tô idôszakban Magyarországon a mûtrágya-felhasználás egyenletes növekedést mu-
tat (évente átlagosan 5,67 kg/ha-ral növekszik). A mûtrágya-felhasználás alakulásá-
hoz függvényillesztés végezve a lineáris trend (y = 5,6747x + 17,582) bizonyult a
legjobban illeszkedônek (R
2
= 0,9691). Mindez jelzi a termelôk finanszírozási hely-
zetének javulását, ugyanakkor itt is utalni kell arra, hogy az országos átlag magában
foglalja azokat a területeket is, ahol különbözô okokból korlátozott vagy tiltott a mû-
trágya-felhasználás. Korábbi vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy fontos a
mikroökonómiai összefüggések vizsgálata, ugyanis az országos átlagok eltérô felté-
telek mellett eltérô gazdálkodási stratégiát alkalmazó gazdaságokat takarnak, de
minden esetben meghatározható az a gazdálkodási stratégia, amely mellett biztosít-
ható a közgazdasági fenntarthatóság is (Takácsné, 2008).
Nemzetközi összehasonlításban megállapítható, hogy a mûtrágya-felhasználás a
vizsgált idôszakban relatíve alacsonynak, a környezetterhelés szempontjából elfo-
gadhatónak mondható, a 2000-es évek elején az egy hektár szántó- és ültetvényterü-
letre jutó NPK-felhasználás 60–70 kg közötti volt, míg az OECD-átlag 110 kg/ha fe-
letti, de néhány országban (Belgium, Írország, Új-Zéland) kiugróan magas értékeket
(500 kg/ha-t meghaladó) lehet tapasztalni (1. táblázat).
20
1. táblázat. Egy hektár szántó- és ültetvényterületre jutó
NPK-mûtrágya felhasználásának alakulása (kg/ha)
Forrás: Az OECD-országok környezeti mutatói, 2004. KSH, Budapest. 2005. p. 85 alapján
Összességében a magyarországi nitrátterhelés forrásainak alakulása szempontjá-
ból kedvezô változások zajlottak le az 1980-as évekhez képest. Az összes mezôgaz-
dasági nitrátforrásból itt csak néhány naturális adatot emelünk ki. A 2000 és 2004
közötti idôszakra vonatkozóan a mûtrágyázásból származó nitrát-N 210 kg/ha-ról
lecsökkent 60 kg/ha-ra. Ugyanekkor a szervestrágya-termelô állatlétszám is jelentô-
sen csökkent. 1990-ben a szarvasmarha-állomány 1571 ezer, a sertés 8000 ezer, a
juh 1865 ezer a baromfi 50 011 ezer volt. 2008-ban az állomány létszáma a követ-
kezô volt: 695 ezer szarvasmarha, 3658 ezer sertés, 1306 ezer juh és 37 209 ezer ba-
romfi. A nitrátterhelés értékelése szempontjából ismerni kell az egyes állatfajok át-
lagos szervestrágya-termelését, amely nagyállategységre számolva a szarvasmarha
esetén 10 t/év, sertés esetén 0,6 t/év, juh esetén 0,4 t/év. Az istállótrágyában lévô nit-
rogén átszámítása után hektáronként 8–12 kg/ha nitrogén kijuttatásával lehet szá-
molni a mezôgazdaságilag mûvelt területre. Összességében ez kedvezôen alacsony
nitrátterhelést jelent a fejlett országokhoz képest.
A peszticidek jelentôs szerepet töltöttek be és töltenek be még ma is a mezôgaz-
dasági termelés fejlôdésében. Az elmúlt évtizedekben alkalmazásuk nélkül a koráb-
ban sohasem remélt terméseredményeket felmutató növénytermesztési rendszerek
nem alakulhattak volna ki. Az iparszerû termesztés azonban nem tartozik a környe-
zetkímélô, a fenntarthatóság elvének minden szempontból megfelelô eljárások kö-
zé. Túlságosan magas a termelésbe mesterségesen bevitt inputok aránya és költsége.
Az integrált növényvédelem megvalósítása a kémiai módszerek alkalmazásának
21
Országok a 2001. évi
felhasználás sorrendjében
Év
1980 1990 1995 2000 2001
Ausztrália 25,8 24,3 40,3 45,0 48,7
Kanada 48,1 50,1 62,4 59,4 58,1
Törökország 51,7 69,9 64,1 80,4 64,2
Magyarország 262,4 128,6 73,2 86,8 67,3
Mexikó 50,5 69,4 47,1 67,1 68,5
Szlovákia 387,1 308,5 66,9 75,0 76,1
Portugália 82,4 88,8 84,1 88,6 92,2
Lengyelország 231,3 146,2 103,8 109,5 107,8
USA 112,7 99,0 108,8 105,1 110,7
OECD 129,2 116,8 114,2 111,2 112,7
Németország 412,6 269,9 233,9 228,2 217,3
Japán 332,5 350,6 325,7 300,7 280,3
Belgium 596,5 494,2 354,4 328,1 337,2
Írország 552,3 893,3 822,0 555,5 531,0
egyértelmû csökkenését eredményezi, ugyanakkor a kémiai növényvédelem megha-
tározó jelentôségû elem marad (Gáborjányi et al., 1995; Mortensen et al., 1998).
A növényvédôszer-felhasználás dinamikus fejlôdésérôl az 1960-as évek második
felétôl lehet beszélni a magyar mezôgazdaságban, amikor is a növényvédô szerek
kutatásának és fejlesztésének sikerei a gyakorlatban is megjelentek, túllépve a ko-
rábbi arzén, higany, réz sók, elemi kén és egyes növényi kivonatok (nikotin, piertum
stb.) alkalmazásán (Lehoczky, 2006). Mind a kereskedelmi forgalomban lévô készít-
mények száma, mind az engedélyezett hatóanyagok száma az ezredforduló tájékán
csökkenni kezdett (2., 3. táblázat, 3. ábra). A csökkenés okai között humán-egész-
ségügyi okok is találhatók, ezek részletezésére terjedelmi korlátok miatt nem kerül
sor.
A legnagyobb mértékû növényvédôszer-felhasználást az 1985-ös év mutatja, ek-
kor a különbözô növénykultúrák védelmében 26 316 tonna hatóanyagot használtak
fel. A rendszerváltást követô években az értékesítés erôteljesen visszaesett, és kis-
mértékû ingadozások mellett alacsony szinten maradt.
2. táblázat. A növényvédôszer-készítmények és
-hatóanyagok száma Magyarországon
Forrás: Növényvédô szerek és termésnövelô anyagok I., II. (2007)
Az 1990-es évek elsô felében az összes növényvédôszer-felhasználás meredeken
csökkent, majd az azt követô években csekély ingadozásokkal stagnált. 1995 és
2003 között az egy hektárra jutó összes mennyiség 0,9 és 1,4 között mozgott (KSH,
2004). 2001-ben a felhasznált növényvédô szer mennyisége csupán negyede volt az
1985. évi értéknek (6430 tonna). A mezôgazdasági terület egy hektárjára vetített ha-
tóanyag-mennyiség a gyomirtó szereknél az 1985. évi szint harmadát, a gombaölô
és a rovarölô szerek esetében pedig még kevesebbet, csupán 18–20%-át adta.
Egyidejûleg jelentôsen csökkent a területegységre kijuttatott peszticidek mennyi-
sége. A csökkenés okai között megtalálhatók az 1990-es évek gazdasági, társadalmi
rendszerváltása során bekövetkezett átalakulási folyamatok és ezek hatása. A tulaj-
donviszonyok elhúzódó és sok bizonytalansággal járó átalakulása, a termelôk szinte
általánosnak tekinthetô forráshiánya, az inputok árának jelentôs drágulása, valamint
a mezôgazdasági beszállítói piac radikális átalakulása mellett a mûszaki fejlôdésen
22
Év Készítmény Hatóanyag
1960 50 –
1966 238 –
1974 256 99
1978 334 173
1985 488 227
1990 613 278
1999 750 330
2002 823 337
2006 795 281
belül meghatározó elem volt a rendkívül kis mennyiségben is hatékony növényvédô
szerek (pl. szulfonilkarbamid, herbicidek, piretroidok stb.) kifejlesztése és széles kö-
rû felhasználása. A kijuttató eszközöknek és technológiának a fejlôdése is ilyen ha-
tással bírt. Kisebb hatás tudható be környezetbiztonsági szempontoknak, okoknak.
Ugyanakkor érezhetô a gyártási-technológiai fejlôdés következménye: ugyanaz az
eredmény kisebb dózisokkal is elérhetô.
A magyarországi növényvédôszer-felhasználás mennyiségi mutatói nemzetközi
összehasonlításban is kedvezôek. EUROSTAT adatok alapján 2000-ben a magyar
1,5 kg/ha szermennyiség felhasználáshoz képest Portugáliában 6,3 kg/ha, Belgium-
ban 4,1 kg/ha, Franciaországban 3,4 kg/ha volt a területegységre kijuttatott érték
(EU átlag: 2,3 kg/ha).
3. ábra. Növényvédôszer-felhasználás Magyarországon
Forrás: AKII
A növényvédô szerek közül leggyakrabban alkalmazottak a gyomirtó, majd a
gombaölô és a rovarölô szerek. A 2008-ban engedélyezett növényvédô szerek közül
39,7% gyomirtó, 24,9% gombaölô, 21,0% rovarölô szer, valamint 14,4% az egyéb
szer kategória.
A növényvédôszer-felhasználásból adódó egészségügyi, környezeti kockázat
csökkentése, valamint az erre irányuló fenntartható növényvédôszer-felhasználás
stratégiájának (Thematic Strategy on the Sustainable Use of Pesticides) kidolgozása
az EU 6. akcióprogramjának egyik kiemelt területe volt.
A következôkben a magyarországi mûtrágya- és növényvédôszer-felhasználás
alakulása kerül bemutatásra a környezetterhelés szempontjából. Az EU-15-ök átla-
gához viszonyítva mindez kedvezô képet mutat, hiszen az elmúlt években ezek az
értékek jóval az EU-átlag alatt maradtak. 2004-ben az egy hektár szántóterületre ki-
juttatott nitrogén hatóanyag 62 kg volt Magyarországon, ami megfelelt az EU-15-ök
átlagának (64 kg/ha), Japánban 88 kg, Németországban 105, Hollandiában 146 kg
23
volt ez az érték. A 2006. évi adatok szerint az egy hektár szántóterületre kijuttatott
nitrogén hatóanyag 58 kg volt Magyarországon, az EU-15-ök átlagát megközelítve
(60 kg/ha), míg Japánban az érték 92 kg, Németországban 105, Hollandiában 134
kg volt. Lényegi változás nem mutatható ki, ami arra vezethetô vissza, hogy a ter-
melés intenzitása kiegyenlítettnek tekinthetô a fejlett országokban (OECD in Figu-
res, 2008). Növényvédôszer-használat szempontjából Magyarországon az EU-15-
höz képest közel 25%-kal kevesebb hatóanyagot juttatnak ki egy hektár szántóterü-
letre (1,7 kg/ha a 2,3 kg/ha-ral szemben), Japánban 1,28 kg/ha, Németországban 1,7
kg/ha, míg Hollandiában 4,1 kg/ha ez az érték (4. táblázat). Meg kell jegyezni, hogy
a mezôgazdaság által a környezetbe juttatott mesterséges kemikália relatíve sok em-
lôsállat- és madárfajt veszélyeztet. Magyarországon a veszélyeztetett emlôs fajok
száma 38, míg a madaraké 15.
3. táblázat. A magyarországi növényvédôszer-felhasználás
egy hektár mezôgazdasági területre (hatóanyagkg/ha)
Forrás: Környezetstatisztikai évkönyv 2003, KSH, Budapest, 2004. p.173 és Környezetstatisztikai év-
könyv 2004, KSH, Budapest, 2005. p. 171, AKI közlés
24
Év
Szercsoport
Gyomirtó Gombaölô Rovarölô Egyéb Összesen
1985 1,66 1,40 0,85 0,13 4,04
1990 1,82 1,11 0,74 0,15 3,82
1991 1,52 0,64 0,51 0,10 2,77
1992 1,18 0,52 0,35 0,09 2,13
1993 0,92 0,42 0,25 0,08 1,66
1994 0,76 0,46 0,22 0,12 1,56
1995 0,60 0,33 0,17 0,13 1,25
1996 0,52 0,32 0,17 0,10 1,11
1997 0,40 0,26 0,11 0,09 0,86
1998 0,47 0,31 0,14 0,09 1,01
1999 0,46 0,27 0,13 0,08 0,94
2000 0,46 0,27 0,13 0,07 0,93
2001 0,53 0,29 0,16 0,12 1,10
2002 0,61 0,39 0,22 0,18 1,40
2003 0,61 0,32 0,22 0,12 1,28
2004 0,74 0,48 0,28 0,19 1,69
2005 0,71 0,45 0,26 0,24 1,65
2006 0,85 0,49 0,35 0,30 1,98
2007 0,79 0,45 0,43 0,25 1,92
2008 0,83 0,52 0,44 0,30 2,09
A kedvezônek tûnô magyar értékek ellenére foglalkozni kell a racionális felhasz-
nálás kérdésével, amelynek eszköze lehet a precíziós növényvédelem vagy a sávper-
metezés, ami az esetek egy jelentôs részében a kijuttatott növényvédô szerekben
megtakarítást, csökkenô környezetterhelést eredményez.
Az iparszerû agrártermelés fokozott környezetkárosítással járt, fôként a túlzott
mûtrágya- és növényvédôszer-felhasználás miatt, míg az állattenyésztés hígtrágyá-
val és vegyszerekkel szennyezi a környezetet, de az erôgépek légszennyezése és ta-
lajtömörítése is környezetkárosító. A feleslegesen kijuttatott nitrogén és foszfor mû-
trágya kimosódása vízszennyezést okozott, a növényvédô szerek, regulátorok és
egyéb termésérést gyorsító szerek túlzott vagy helytelen adagolása károsan hat az
ember egészségére és az agrár-ökoszisztéma egyes fajaira is. A peszticid maradvá-
nyok megjelentek az élelmiszerekben és a takarmányokban, és ezzel további humán-
és állat-egészségügyi problémákat okoztak (Bulla, 1993). A növényvédôszer-marad-
ványok termékekben való jelenléte nagyban függ a kezelés és a hozambetakarí-
tás/felhasználás közötti idôtôl. A lebomlás függ a vegyszer jellemzôitôl, hiperboli-
kus összefüggés volt kimutatható a kezeléstôl eltelt idô függvényében ôszi búzában
alkalmazott peszticid maradvány esetében (Tanács et al., 2004; Szentpétery et. al.,
2005; Jolánkai et al., 2006).
A fokozott iparszerû mezôgazdasági termelés egyre inkább szennyezte a környe-
zetet, amire az ENSZ 1972-es stockholmi környezetvédelmi világkonferenciája is
felhívta a figyelmet, ahol az „ökofejlesztés” volt a téma. A vegyipari anyagok fel-
használása hozzájárult a környezet szennyezéséhez, a klimatikus tényezôk megvál-
tozásához és az üvegházhatás kialakulásához.
Már több vegyi anyag esetében kimutatták, hogy azok számos betegség (rák, al-
lergia, asztma, bôrbetegségek) kialakulásának lehetnek komoly kockázati elemei,
továbbá gyengítik az antibiotikumok hatásosságát a betegségek leküzdésében. Az
emberiségnek ezért nagy a felelôssége a vegyi anyagok körültekintô használatát il-
letôen. Az Európai Unió 2001-ben elfogadott Fenntartható Fejlôdés Stratégiája azt a
követelményt fogalmazta meg, hogy az EU-ban 2020-ra el kell érni, hogy csak olyan
vegyi anyagot szabadjon elôállítani, illetve használni, amely nem jelent komolyabb
veszélyt az emberi egészségre és a természeti környezetre. Az USA Élelmiszer és
Gyógyszer Ellenôrzô hatóságának (US Food and Drug Administration = US FDA)
becslése szerint a nyugati országok polgárai évente kb. 2,5 kg vegyszert fogyaszta-
nak el az élelmiszerekkel.
A jóléti társadalmakban élô fogyasztók olyan módon kívánnak nagyobb beltartal-
mi minôséggel rendelkezô, biztonságos élelmiszerekhez jutni, hogy ezek elôállítása
közben a mezôgazdasági termelés által okozott szennyezôdések – azaz a környezet-
terhelés – a minimálisra csökkenjenek.
25
4. táblázat. A mûtrágya- és növényvédôszer-felhasználás
nemzetközi összehasonlításban (2006)
Jelmagyarázat: 1. Utolsó elérhetô évbôl származó adatok. 2. IUCN szerinti kategóriák (I-VI és védett
területek az IUCN-kategória nélkül).
a
Zöld felület nélkül;
b
Beleértve a Great Barrier Reef Marine Park
területét;
c
Svalbard-, Jan Mayen- és Bouvet-szigeteket kivéve;
d
Belgium és Luxemburg;
e
Nagy-Bri-
tannia;
f
Anglia és Wells;
g
További területek
Forrás: OECD in Figures 2008 – OECD © 2008 – ISBN 9789264055636
26
Ország
Teljes kezelt
terület
km
2
Kiemelten védett
terület
2
az összterület
%-ban
Nitrogén ható-
anyag használata
t/km
2
(mezôgazdasági)
Növényvédô szer
használata
t/km
2
(mezôgazdasági)
Ausztrália 7741 13,0
b
0,2 0,01
Ausztria 84 28,0 3,2 0,10
Belgium 31 3,3 10,6
d
0,69
Cseh Köztársaság 79 15,8 6,8 0,10
Dánia 43
a
2,0
a
7,4 0,11
Egyesült Államok 9632 19,5 2,6 0,08
Egyesült királyság 244 18,3 5,9 0,19
e
Finnország 338 8,2 7,0 0,07
Franciaország 552 11,8 7,5 0,28
Görögország 132 2,8 2,7 0,12
Grönland 103 5,6 0,6 0,00
Hollandia 42 15,6 13,4 0,41
Írország 70 0,5 8,1 0,05
Japán 378 8,0 9,2 1,28
Kanada 9985 6,7 2,5 0,06
Korea 99 3,8 18,8 1,23
Lengyelország 313 28,1 6,3 0,07
Luxemburg 3 17,0 –
d
0,33
Magyarország 93 8,9 5,8 0,17
Mexikó 1964 8,6 1,1 0,04
Németország 357 55,7 10,5 0,17
Norvégia 324 4,6
c
10,0 0,08
Olaszország 301 12,5 4,2 0,52
Portugália 92 4,9 2,3 0,42
Spanyolország 505 7,7 3,3 0,14
Svájc 41 28,7 3,6 0,10
Svédország 450 9,2 5,1 0,05
Szlovák Köztársaság 49 25,2 4,6 0,21
Törökország 784 3,9 3,3 0,06
G7 21 448 13,1 3,3 0,12
EU-15 3243 14,3 6,0 0,23
OECD 35 096 12,4 2,2 0,07
2.2.2. A növényvédô szerek környezetterhelése
A növénytermelésben a növényvédô szerek és más, a termés során használt vegy-
szerek (regulátorok, szárerôsítôk stb.) alkalmazásakor negatív következményként
kell számolni a biodiverzitás egyszerûsödése mellett a rezisztencia kialakulásával.
Cousens és Mortimer (1995) kísérleti eredmények alapján modellezte a vegysze-
res kezelés hatására kialakuló herbicid rezisztenciát. Megállapította, hogy egy
adott hatóanyagra rezisztens gén megjelenése után a gyomnövényben a tizenket-
tedik generációtól már szignifikáns a rezisztens gyom elôfordulása az adott gyom-
populációban. Olyan esetben, amikor 3-4 év után más hatóanyaggal végeznek
gyomirtást, ez a folyamat lelassul 20–25 évre. Russel (1995) Botrytis cinerea el-
len benzimidazol hatóanyagú fungiciddel végzett kezelést több éven keresztül egy
franciaországi szôlôültetvényben. Vizsgálta a kórokozó genetikai változását.
Ugyanannak a hatóanyagnak 10 éven keresztüli alkalmazása következtében 10%-
ra növekedett a populáción belül a rezisztens egyedek aránya, ami felvetette újabb
hatóanyag adott kórokozó elleni alkalmazásának szükségességét. Sakai és Upad-
hyaya (2007) például bemutatja és levezeti a japán intenzív farmgazdálkodás mel-
lett létezô – egyben környezetbarátnak tekinthetô – technológiákat, az integrált
növénytermesztést, az organikus gazdálkodást, valamint a környezetvédelmi jel-
legû termesztési rendszereket, felhívva a figyelmet arra, hogy a intenzív (hagyo-
mányos) gazdálkodás egyik legfontosabb negatív környezeti hatása Japánban az
élô vizek herbicid szennyezettsége. Szükséges megtalálni mindazokat az eljáráso-
kat, amelyekkel elôállítható a szükséges élelmiszer-alapanyag, de egyben elkerül-
hetô a környezet felesleges terhelése. Ilyen lehet a precíziós növényvédelem. A
szerzôk is hangsúlyozzák a téma multidiszciplináris voltát, kiemelve, hogy a mû-
szaki, technológiai fejlôdés, a kutatás nagyban elôsegítheti a precíziós gyomsza-
bályozást úgy, hogy egyben a fenntarthatóság követelményeivel is találkozik a fej-
lesztés iránya.
A mesterséges kemikáliák használata során az ökoszisztémában károsodhatnak
olyan élô szervezetek is, amelyek nem képezték a kezelés célját. Egyes kezelések
során a célzott károsító egyedszámának csökkenése más károsító számára teret nyit-
hat, és így megnô egy újfajta kártétel kialakulásának a kockázata (Newman, 2000;
Neményi et al., 2006b). A beavatkozás az egyensúly felbomlásához vezet, új – a bio-
diverzitás szempontjából egyszerûbb – egyensúlyi állapot alakul ki.
2.2.3. A mezôgazdasági mûvelés hatásai a talajszerkezetre
A növénytermelés környezeti kockázatai között meg kell említeni a talajszerkezet
negatív változását, amelyet az egyoldalú talajmûvelés, a vetésváltás hiánya idézhet
elô, de ilyen kockázati tényezô a víz- és szélerózió okozta kár, továbbá a nem meg-
felelô idôben és nem megfelelô módon elvégzett tápanyag-kijuttatás, növényvéde-
lem is. A tömörödött, szerkezetében leromlott, porosodó, elcserepesedett talaj alkal-
matlan az idôjárási szélsôségek okozta károk megelôzésére, mérséklésére, valamint
megváltoztatja a talajba és talajra kijuttatott mûtrágya, növényvédô szer hasznosu-
lását, azok elmosódását idézheti elô (Birkás – Csík, 2002; Várallyay, 2006;
Várallyay, 2007a).
27
Az Európai Unió Tematikus Talaj Stratégiája választ keres azokra a kérdésekre,
amelyek segítségével megvalósítható a talaj olyan használata, amely kielégíti a
fenntarthatóság hármas követelményét. Ennek megfelelôen a talajvédelem és a fenn-
tarthatóság eszközeit keresi, megakadályozva a talajok károsodását, megôrizve
mindazokat a talajjellemzôket (elsôsorban a termôképességet és a megújulás képes-
ségét), amelyek alapját képezik a mezôgazdasági termelésnek és az emberi létnek a
földön, visszaállítva a korábban sérült vagy elveszett funkciókat. Ez csak akkor va-
lósítható meg a gyakorlatban, ha a gazdálkodók rendelkeznek az erre vonatkozó in-
formációval, szakismerettel, és gazdálkodásukat – támogatásokkal, jogszabályok-
kal, gazdálkodási korlátokkal – ebbe az irányba sikerül orientálni. Ugyanakkor nem
szabad elfelejtkezni arról, hogy a termelônek magának – gazdasági értelemben is –
érdekeltnek kell lennie mindebben. Minden olyan váltás, ami a korábbi gazdálko-
dáshoz képest más technológiát tesz szükségessé, megváltoztatja az adott folyamat
ráfordítás-hozam kapcsolatait, a termelô jövedelmi helyzetét, tehát a gazdasági ha-
tások ismerete nem nélkülözhetô. Lazányi és munkatársai (2008) irodalmi források
alapján megállapítják, hogy a talajhasználat szempontjából a precíziós gazdálkodás
megfelelô megnyilvánulási formája a fenntartható talajhasználatnak, de ez az elap-
rózódott magyarországi birtokstruktúra mellett igen szûk termelôi kör részére járha-
tó út. Ez az állítás – a fejlett technológiát, intenzív növénytermelést jelentô precízi-
ós növénytermelés gyakorlati megvalósíthatóságának ismerete nélkül – nem helyt-
álló. A szerzôk egyáltalán nem foglalkoztak a gépi munka szolgáltatásként vagy
együttmûködési formában történô, nagyobb területi egységeken gazdaságos alkal-
mazásának lehetôségével, amit más szerzôk több oldalról vizsgáltak meg, s megál-
lapították, hogy az együttmûködési formák kiszélesítésével ezen ellentmondás fel-
oldható (Takács, 2000; Neményi et al., 2001a; Popp et al., 2002; Pecze – Horváth,
2004; Pecze, 2006b; Takácsné, 2006; Neményi – Milics, 2007).
Kedvezônek tekinthetô a szántóföldön a talajhasználat, ha a növénytermesztés
megfeleltetett (alkalmazkodó) a termôhelyhez és a közgazdasági feltételekhez úgy,
hogy hosszabb idôszak átlagában sem éri újabb kár a talajt és a környezetet. A talaj-
szerkezet állapotának kedvezôtlen irányú változása leginkább a tömörödéssel jelle-
mezhetô. A nem megfelelôen megválasztott mûvelô eszköz mellett minden, a nö-
vényállományban elvégzett kezelés – még a sûrû vetésû növények mûvelô utas ke-
zelése esetén is – elôidézheti a tömörödést. A kijuttatott növényvédô szerek egy ré-
sze a talajfelszínre jutva, ott környezetszennyezô elemként viselkedik, és káros ha-
tása, lebomlása függ a talajszerkezet kedvezô vagy kedvezôtlen állapotától (Soane –
Van Ouwerkerk, 1998). A kedvezôtlen talajszerkezet következtében a fajtapotenciál
kihasználása – az elérhetô hozam – alacsonyabb lesz, illetve csak jelentôs többletrá-
fordítással lehet a növénytermelés színvonalát a fajtának, egyéb környezeti és gaz-
dasági tényezôknek megfeleltetett szinten tartani (Ruzsányi – Pepó, 1999; Németh,
2004). Ez alapvetôen kedvezôtlenül befolyásolja a termelô jövedelemi helyzetét. A
kedvezôtlen talajszerkezet miatti talajmûvelési többleteljárások 15–20%-kal is csök-
kenthetik – változatlan hozamot feltételezve – a területegységen elérhetô jövedelmet
(Takács-György – Gecse, 2001). Sulyok (2005) különbözô talajmûvelési rendszere-
ket vizsgált agronómiai és ökonómiai szempontból. Megállapította, hogy minden
olyan agrotechnológiai mód alkalmazásával, amellyel kialakítható és megôrizhetô
az adott kultúrnövény számára az optimális környezet – az évjárathatást is figyelem-
28
be véve – a kedvezôtlen körülmény melletti alacsonyabb hozamhoz képest nagyobb
hozam érhetô el. További vizsgálatok tárgyát képezik – és kell képezniük – az ég-
hajlatváltozással kapcsolatosan az egyes talajmûvelési technológiák. Birkás és mun-
katársai (2007) megállapították, hogy a klimatikus hatások által elôidézett növényi
stressz és annak a hozam mennyiségében, minôségében, az egyéb biotikus és abio-
tikus tényezôkre adott válaszában bekövetkezett negatív hatások a következô talaj-
mûvelési eljárásokkal csökkenthetôk:
• vízforgalmat gátló tömörödés megelôzése, illetve lazító mûvelés;
• hôségnapokon a sekély vagy sávos bolygatás alkalmazása a mélymûvelés és for-
gatás helyett;
• a talaj klímaérzékenységét fokozó rögképzôdés és porosodás elkerülése;
• a felszín egyenletességének, vagyis a vízvesztô felület minimalizálásának a biz-
tosítása;
• a felszín takarása lehetô leghosszabb ideig (például mulcsmûvelés).
Itt még említést kell tenni a talajszerkezettel összefüggésben a megfelelô
agrotechnológiai elemeknek és a talajmûvelésnek növényvédelmi hatásáról is. Az
integrált, alkalmazkodó növényvédelem eszköztárából az egyes, jól megválasztott
agrotechnológiai elemek olyan környezetet alakítanak ki, amelyben egyes gyomok,
kórokozó és károsító szervezetek térbeli és idôbeli felszaporodása, elterjedése meg-
gátolható, de legalább is annak mértéke csökkenthetô, akár a gazdasági kárküszöb
szintje alá is. A termelés szempontjából mindez azt is jelenti, hogy szükségtelenné
válhat olyan technológiai elemek alkalmazása, amelyek egy adott termelési ciklus-
ban többletráfordítást igényelnek, és ezzel többletköltséget igényelnek (Manniger et
al., 1967; Dierks – Klen, 1976; Takácsné György, 1989).
Az okszerû talajmûvelés biztosítja a talaj nedvességtartalmának minél nagyobb
mértékû megôrzését, a talaj szénforgalmi egyenlegét pozitív irányba változtatja, biz-
tosítva a talaj kedvezô tápanyagfeltáró képességét, egyidejûleg csökkentheti a terme-
lés környezeti kockázatát, valamint javíthatja hosszabb távon a környezet minôségét.
Birkás (2006, 2010) kimutatta, hogy a talajkímélô mûvelés – sekély és mulcshagyó
mûvelés – egyaránt csökkenti a nedvességveszteséget, szemben az elmunkálatlan tár-
csás tarlóhántással vagy az elmunkálatlan szántással. Mindez azt is jelzi, hogy a ked-
vezôbb talajnedvesség mellett hamarabb alakul ki a növényállomány gyomelnyomó
képessége, amely a késôbbiekben befolyásolhatja a gyomszabályozást (Birkás, 2006;
Kalmár et al., 2007). A precíziós gazdálkodás egyik elemeként lehet értelmezni a
precíziós talajmûvelést, amivel egyrészt a felhasznált energia csökkenthetô, másrészt
a kedvezôtlen környezeti hatások mérsékelhetôk például az éppen nem szükséges tár-
csázás, lazítás elhagyásával. A talajtömörödésnek számos káros hatása mutatható ki,
ezek egy része foltszerûen jelentkezik a táblákon. Az olyan talajtérképek, amelyek er-
re vonatkozóan is szolgáltatnak adatot, alapját adhatják a precíziós talajmûvelésnek,
ugyanakkor a ma jellemzô technológiai feltételek és gyakorlat mellett hiányuk a szé-
les körû elterjedés gátját jelenti (Neményi et al., 2008a). Meg kell jegyezni, hogy az
okszerû talajmûvelés és vetésváltás kialakítás fontosságával már jóval korábban tisz-
tában voltak a szakemberek és beszámoltak fontosságáról a gyakorlatnak szóló mun-
káikban, külön részt szánva a témának (Nagyváthy, 1835). Báró Bánffy János már
1859-ben is ennek együttes fontosságára hívta fel a figyelmet, a kis paraszti gazdasá-
gok számára készített mûvében (Bánffy, 1859).
29
Mindehhez hozzá kell még tenni, hogy a talaj – mint szerves biológiai egység –
károsodásának a megelôzése kevesebb gazdasági áldozattal jár, mint egy már elôidé-
zett károsodás negatív következményeinek a felszámolása. Várallyay (2006; 2007a)
vizsgálva a talajdegradációt megállapítja, hogy a magyarországi talajok állapotának
további romlása jelentôs részben megelôzhetô lenne a környezetkímélô talajhaszná-
lat gyakorlatban történô alkalmazásával. Összefüggés mutatható ki a talajok kedve-
zô vagy kedvezôtlen vízháztartása és a növénytermelés hozama – így jövedelmezô-
sége – között. Ezzel a témával számos szerzô, szerzôi csoport foglalkozott, részle-
tes kifejtése azonban jelen könyvnek nem célja (Gyôrffy, 1995; Ruzsányi – Pepó,
1999; Mikulec – Stehlová, 2006).
A talajba bejutott nedvesség megôrzése egyben nemcsak a kijuttatott tápanyagok,
hanem a növényvédô szerek hasznosulását is jelentôsen fokozza, csökkentve azt a
fajta környezetterhelést, amit a kijuttatott, de nem a célszervezetre hatást gyakorló
vegyszermaradványok jelentenek.
2.3. A növénytermelésben felhasznált kemikália
csökkentésének lehetséges alternatívái; a termesztési
technológiák, a rövid és a hosszú távú célok összefüggései
A kemikália csökkentett felhasználására alapozott technológiák alkalmazása eltérô
változatok kialakulását eredményezte a konvencionális gazdálkodáshoz képest.
Ezek nem kizárólag gazdálkodási irányzatot jelentenek, hanem a csökkentett vegy-
szerhasználat megnyilvánulási formájaként foghatók fel, amelyeknek közvetlen
vagy közvetett üzemi szintû gazdasági hatásai vannak. Ezek a következmények két
oldalról hatnak. Egyrészt az eltérô ráfordításfelhasználás megváltoztatja a termelés
költségét – abszolút értékben és a költségszerkezet vonatkozásában is, másrészt a
hozamoldalon mennyiségi, minôségi különbségeket eredményez, ami a potenciális
értékesítési feltételeket is megváltoztathatja (értékesítési cél, ár–felár kérdés stb.). A
hatékonyság kritériumát az egyes stratégiák másként elégítik ki, attól függôen, hogy
mely termelési tényezôk társadalmi hatékonysága nagyobb jelentôségû (Módos,
2006; Marselek et al., 2008; Nábrádi et al., 2008). A ráfordításhatékonyság kérdé-
sének elméleti vizsgálata széles körben ismert, a mezôgazdasági gépesítettség mint
ráfordítás és így az eszközhatékonyság néhány magyarországi vonatkozású vizsgá-
latát késôbb említjük meg, mivel a precíziós növénytermelés gépesítési oldalról
többletberuházást igényel, és fontos a hatékonyság, a megtérülés feltételrendszeré-
nek elemzése.
Baranyai és Takács Magyarországon vizsgálta gazdálkodói körben az erôforrások
hatékonyságát. Megállapították, hogy az általuk elemzett gazdaságok az erôforrásai-
kat meglehetôsen alacsony hatékonysággal mûködtetik nemzetközi összehasonlítás-
ban (Baranyai – Takács, 2006; Takács – Baranyai, 2007; Baranyai et al., 2008). A
termôföld mint alapvetô erôforrás hatékonyságát rontja a gazdaságok alacsony szin-
tû ráfordítása és a kedvezôtlen technikai-technológiai színvonala, valamint az atomi-
zált gazdaságstruktúra, amely alacsony piaci alkuerôt jelent a termelés során felhasz-
nált inputok beszerzésénél és a termékek értékesítésénél. A gépi eszközök és az azok-
30
ban lekötött tôke gyenge hatékonysága az alacsony szintû kihasználással magyaráz-
ható (Takács, 2008a). A termelés során használt gépek, berendezések kihasználtsága
a gazdaságméretek növekedésével biztosítható. Magyarországon a közgazdasági esz-
közökkel motivált birtokkoncentráció túlzottan lassú, nem várható, hogy belátható
idôn belül jelentôs javulás következzék be. Kitörés lehet a különbözô géphasznosítá-
si együttmûködés, a termelési szerkezet megváltoztatása. Az egyéni (gazdasági szin-
ten történô) hatékonyságnövekedésnek társadalmi szinten is hatékonyság növekedés-
sel kell járnia, de ugyanakkor ez nem eredményezheti a kereslet-kínálat egyensúlyá-
nak felborulását (további feleslegek tömeges termelését), sôt a hatékonyságjavulás-
nak hozzá kell járulnia a jelenlegi egyensúlytalansági helyzet megszûnéséhez is (Ta-
kács, 2000; Baranyai – Takács, 2007a). Hasonló megállapításokra jutott Vizdák és
Lakatos magyarországi körülmények között vizsgálva a növénytermelô gazdaságok
versenyképességét különbözô stratégiák esetén a gépesítettség, az eszközellátottság
szempontjából. Megállapították, hogy a nagyobb méretben – területi koncentráció
mellett – mûködô gazdaságok diverzifikált termelési szerkezet mellett képesek az
alapvetô erôgépek magasabb kapacitáskihasználását biztosítani, ezzel költséghatéko-
nyabbak, versenyképesebbek a kisebb méretû, túl egysíkú termelési szerkezetû társa-
iknál (Vizdák, 2004; Vizdák – Lakatos, 2006). Az Európai Unió 2004-es kibôvítése
elôtt az EU-15 országaiban már megfigyelhetô volt egy kismértékû birtokkoncentrá-
ció, ami részben hozzájárult az eszközhatékonyság csekély javulásához, az egy hek-
tár területre lekötött eszközértékkel elôállított érték növekedéshez (Takács, 2008b).
A ráfordítás–hozam kapcsolatokban bekövetkezô minden változás egyenként és
együttesen módosítja a korábbi gazdálkodási eredményt, gyakran újabb stratégiai
döntéseket kikényszerítve a gazdálkodóktól (méret, termelési szerkezet, beruházás,
együttmûködés stb. vonatkozásában). Mindez megköveteli a kérdés összetett, sokol-
dalú vizsgálatát.
A mezôgazdaságban egyszerre kell megjelennie a fenntarthatóság ökológiai és
ökonómiai aspektusának. A környezettudatosság erôsödésének egyre jobban érzé-
kelhetô jele az agrártermelésben megjelenô környezetkímélô technológiák terjedé-
se, a mûtrágya- és növényvédôszer-használat csökkenése és racionalizálódása.
Nemzetgazdasági szinten az okszerû vegyszerhasználat mellett egyidejûleg létezhet
minden olyan gazdálkodási alternatíva, amely valamilyen okból tiltja vagy korlátoz-
za – közvetlenül, adminisztratív úton, vagy közvetve – a mesterséges kemikália
használatát. Ugyanakkor szükséges annak vizsgálata, hogy mindez milyen gazdasá-
gi következménnyel jár termelôi szinten. A gazdálkodói jövedelmi pozíció megvál-
tozása nem mindig jelent kedvezôtlenebb helyzetet, ugyanakkor lehetnek olyan szi-
tuációk, amikor össztársadalmi érdekek miatt szükséges a váltás, és a termelôi
jövedelemkiesés kompenzálására, a technológiaváltásra ösztönzô gazdasági, társa-
dalmi környezet kialakítására van szükség.
Gazdasági szinten a csökkentett vagy a teljesen elhagyott kemikáliafelhasználás
következtében a jövedelemtermelô képesség jelentôsen megváltozik. Változatlan
termeléstechnológia mellett, amennyiben nem áll értékesítési felár a megváltozott
költségnagysággal és költségszerkezettel szemben, akkor a mûtrágya-, a növényvé-
dôszer-használat csökkentése, tiltása:
• megváltoztatja termelés többi elemét, a ráfordításszükségletet, az elérhetô ho-
zamszintet, az ágazatok jövedelmezôségét;
31
• leszûkíti minden kultúrában azt az intervallumot, amely pozitív fedezeti hozzá-
járulás elérését teszi lehetôvé;
• megnöveli az egyes ágazatok termelési küszöb és egyben fedezeti (életképes)
méretét is. Mivel a mezôgazdasági üzemek általában kötött termelési mérettel
gazdálkodnak, ezért nem vagy csak nagy áldozattal tudják szántóföldi termôte-
rületüket – és így gazdálkodási méretüket – növelni, megnô az üzemi méret nö-
velésének szükségessége, erôsödik a birtokkoncentráció;
• növekszik a termelés kockázata, az üzemek rugalmatlansága; nem minden eset-
ben szabad vállalni a kemikáliahasználat-csökkentést, meg kell vizsgálni az
egyes konkrét esetekben kialakítható gazdálkodási alternatívákat.
Ugyanakkor tekintetbe kell venni azt az – üzemi szinten túl – megjelenô követ-
kezményt is, miszerint a csökkentett mûtrágya- és növényvédôszer-használat nem-
zetgazdasági szinten pozitív externáliát eredményez, csökkentve a környezetbe ki-
juttatott kemikália mennyiségét, a humán- és állategészségügyi károkat.
A gazdaságok részére azonban csak azok az alternatívák jelentenek ténylegesen
választható stratégiát, amelyek mellett úgy tudnak gazdálkodni, hogy méretük, esz-
közellátottságuk, termelési szerkezetük, termelési színvonaluk – figyelembe véve az
esetleges támogatásokat is – biztosítja az életképességüket. Életképesség alatt azt
kell érteni, hogy a gazdálkodás biztosítja a benne résztvevôk átlagosnak tekinthetô
jövedelemszintjét, valamint a befektetett tôke megtérülését is, az élô és holt munka
legalább egyszerû újratermelésének feltételeit. Ezek alapján szükséges a lehetséges
stratégiák üzemi szintû ökonómiai elemzése. A növényvédelem vállalati szerepével
kapcsolatban két tényezôt kell kiemelni, mégpedig azt, hogy alapvetô ráfordítás–ho-
zam kapcsolatot alakító technológiai elemrôl van szó, illetve egyben a hozam bi-
zonytalanságot is csökkent(het)i. Így megítélésekor nem mindig alkalmazható kizá-
rólagosan a marginális ökonómia elve (Takácsné, 1994; Takácsné, 1995).
Az egyes csökkentett kemikáliafelhasználású irányzatok egymás mellett jelennek
meg a mindennapi gazdálkodásban. A termelés extenzitásának fokozása, számos tör-
vényi szabályozás, a támogatási rendszer bizonyos elemei is a kemikáliahasználat
csökkentésének irányába hatnak. Ide tartoznak azok a gazdálkodási irányok, amelyek
elsôdlegesen rendeletek, elôírások alapján lehatárolják az egyes területeken az alkal-
mazható vegyszerek mennyiségét, féleségét. Mindezzel megszabva azt is, hogy mely
kórokozó, kártevô szervezet ellen megengedett/elôírt a védekezés. A szabályozás tör-
ténhet nemcsak az elôírásokon keresztül, hanem az adóztatás rendszerén belül is. Az
adóreform során beépített – környezetvédelmi hatással is bíró – elemek bôvítik a kör-
nyezetpolitika eszköztárát, és a mezôgazdasági termelésben felhasználásra kerülô
mesterséges kemikáliák mennyiségének csökkenését eredményezik. Ez termelôi
szinten mint alacsonyabb költség jelentkezik, míg az okszerû alkalmazás során vál-
tozatlan maradhat, de legalább is nem növekszik a termelés kockázata. Természete-
sen ez megköveteli a termelôtôl a megfelelô szaktudást (Kerekes – Szlávik, 2001;
BMU, 2002; Kiss, 2002). A környezetvédelmi adóztatás gyakorlata még nem kiala-
kult, vizsgálatokat többen végeztek nemzetgazdasági hatások mérésére is (Schmitz –
Ko, 2001; Tove – Huusom, 2001). A vegyszerhasználat egyharmaddal történô vissza-
szorítása – elsôdlegesen a tápanyagellátás rendszerében – nem csökkentette lényege-
sen a mezôgazdaságon belül a növénytermelés által elôállított jövedelmet egy dániai
körülményekre kidolgozott modellezés eredményei szerint. Ez azt is jelenti egyben,
32
hogy a csökkentett használatot elsôsorban üzemi szinten sikerült megfelelô reagálási
technikákkal – akár a gazdálkodási stratégia teljes váltásával – kompenzálni (Ørum
et al., 2001; Ørum et al., 2002). Az adóztatás vagy a tiltás esetén az üzemi szintû kö-
vetkezmények mérése nem korlátozódhat csak kizárólagosan az üzem jövedelmi
helyzetének alakulására. Itt meg kell találni majd azokat a mérési módszereket, algo-
ritmusokat, amelyekkel azok a társadalmi pozitív hatások is értékelhetôk, amelyek
abból adódnak, hogy a csökkentett vegyszerfelhasználásnak humán-egészségügyi ki-
hatása is van, a biodiverzitás megôrzése – vagy nem károsítása – mellett.
A mezôgazdasági üzemek lehetséges stratégiái közül egyik a fenntartható straté-
gia (Székely et al., 2000). Megvalósításával a gazdaságok meg tudnak felelni a ko-
rábban megfogalmazott elvárásoknak is.
A termesztéstechnológia megválasztását alapvetôen a vállalat rövid és hosszú tá-
vú céljai, valamint a vállalati stratégia határozza meg. Az egyes technológiák közöt-
ti választásnál a rövid és hosszú távú célok változását és annak következményeit kell
felmérni. A rövid távú célt, a profit maximalizálást a konvencionális, intenzív, kemi-
káliára alapozott technológia szolgálja leginkább, hiszen a mesterséges anyagok fel-
használásával rövid idô alatt jelentôs hozamnövekedést lehet elérni. Ugyanakkor
vizsgálni kell az alternatív lehetôségeket, ugyanis a rövid távú profitmaximalizálás-
sal szemben állhat a hosszú idôtávra szóló kiegyenlítettebb, fenntartható gazdálko-
dás. A konvencionális technológiával szemben itt az elérendô célok között a profi-
ton túl megjelenik az egészséges alap- és végtermék-elôállítás, a környezetvédelem
és az indokolatlan terhelésének csökkentése, valamint célként a fenntartható gazdál-
kodás (Mawapanga – Debertin, 1996).
A XX. század második felének végére megjelentek azok a termesztési technoló-
giák, eljárások, amelyek alternatívái lehetnek a kemikáliák nagymértékû felhaszná-
lására alapozott iparszerû növénytermelési rendszereknek. Ezen eljárások célja a
termelés közelítése a természetes rendszerekhez, minél kevesebb mesterséges
kemikáliafelhasználás – esetleg a vegyszerhasználat teljes tiltása – és egészséges, jó
minôségû alapanyagok és élelmiszerek elôállítása. A következôkben részletesen a
precíziós növényvédelem és gazdasági aspektusai képezi a fô témát, de nem lehet el-
tekinteni a lehetséges irányzatok rövid ismertetésétôl sem.
A csökkentett kemikáliafelhasználásra alapozott technológiák eltérô irányzatok
keletkezését jelentette a konvencionális gazdálkodás mellett.
• Az általában vett növényvédôszer-felhasználás csökkentése, aminek egyik útja
olyan vegyszerek felhasználása, amelyek tartós, kuratív hatással rendelkeznek
és így a vegetáció alatt kevesebb kezelésre van szükség, valamint a hatóanyag-
dózisok csökkenése is abba az irányba hat, hogy csökken a területegységre ki-
juttatott szer mennyisége (Lehoczky, 1999; Kuroli – Lantos, 2006). Elsôdleges
feltétele az intenzív (vegy-) ipari K+F.
• Vegyszermentes (mesterséges kemikália felhasználást tiltó) irányzatok (organi-
kus gazdálkodás válfajai), illetve valamely környezetbiztonsági szempontból a
vegyszerek használatának teljes tiltása. Az Európai Unión belül 1991-tôl szabá-
lyozzák az organikus gazdálkodást (2092/91 Council Regulation). Az organikus
gazdálkodás, amely a mesterséges kemikáliák felhasználását alapvetôen tiltja a
technológiákban, az egyik módját jelenti a növényvédôszer-használat csökken-
tésének. Minden irányzata egyidejûleg együtt jár a környezetterhelés csökkené-
33
sével, azonban megváltozik az üzemek termelési szerkezete, erôforrás-szükség-
lete, színvonala, de egyben az értékesítési lehetôségek is. Elsôdleges feltétele a
mezôgazdasági üzemi technológiai K+F.
• Organikus gazdálkodás irányzatai, fejlôdése. Egymástól idôben és térben is el-
különülten alakultak ki azok a gazdálkodási formák, amelyeket ma közös néven
organikus – ökológiai – gazdálkodásnak nevezünk.
– Biodinamikus gazdálkodás. Közvetlenül az elsô világháború után a mezôgazdasá-
gi termékek minôsége leromlott, egyre gyakoribbak voltak a növénybetegségek,
gyengült a talaj termékenysége, a termés mennyisége nem érte el a háború elôtti
szintet. Ezeket a jelenségeket sokan a mezôgazdaságban egyre erôsödô kémiai-
technikai eljárások fejlôdésével magyarázták. 1930-ban jelent meg elôször lapjuk,
a Demeter, 1932-ben megalakult a máig is mûködô Demeter Szövetség, mely cé-
lul tûzte ki a biodinamikus gazdaságokból származó bioélelmiszerek értékesítését.
– Szerves-biológiai gazdálkodás. Ennek céljait Rolf Dierck így foglalta össze:
„Elsôdleges célja nem az volt, hogy csökkentse a mezôgazdaság ökológiai hi-
ányosságait, hanem mentesíteni akarta a kisparaszti gazdaságokat az értékesí-
tési krízisektôl a minôség javításán keresztül. Ettôl az idôtôl kezdve terjedt el
Nyugat-Európában a szerves-biológiai gazdálkodás.”
– Soil Association. 1943-ban jelent meg Angliában Lady Eve Balfour könyve
„Az élô tala” címmel, mely az ökológiai gazdálkodásról, a talaj, a növény és
az ember egészségének összefüggéseirôl szólt. Vizsgálta a termesztéstechno-
lógia és a termék minôségének összefüggéseit, és rájött arra, hogy a táplálko-
zási lánc minden egyes tagja szoros kölcsönhatásban áll egymással, ezért el-
kezdte alaposabban tanulmányozni ezt a kérdést. Ennek hatására megalakult
Londonban a Soil Association, ami mai napig is az ökológiai gazdálkodók leg-
fôbb intézménye Angliában.
– Permakultúra. A permakultúra mint mozgalom 1975/1976-ban kezdôdött
Ausztráliában. A fogalom a Permanent Agriculture angol szavak mozaiksza-
va, mely állandó mezôgazdaságot jelent. A permakultúra kifejezéssel egy in-
tegrált, folyamatosan, szukcesszíven fejlôdô, az ember számára hasznos növé-
nyek és állatok ökológiai kapcsolathálózatán alapuló rendszert neveztük meg.
– Fenntartható gazdálkodás (Sustainable Agriculture). A fenntartható gazdálko-
dás kifejezés a szakirodalomban az 1980-as években vált ismertté, amikor a
Világelemzô Intézet (Worldwatch Institute) publikálta „Irány a fenntartható
társadalom” címû mûvét. „A fenntartható fejlôdésnek találkoznia kell a jelen
generáció igényeivel úgy, hogy ne csökkentse a következô generáció esélye-
it.” Alapja hogy a természetnek önmegújuló képessége van, melynek mûködé-
sét nekünk kell biztosítani.
– Masanobu Fukuoka. A japán mikrobiológus, Masanobu Fukuoka a ,,Ne tégy
semmit” mozgalom élharcosa. 25 évesen kapott súlyos betegsége döbbentette
rá az emberi tudás hiábavalóságára. „Újjászületése” után dolgozta ki rendsze-
rét, amelyben tilos a talajmûvelés, a mûtrágyázás, a gyomirtás, a növényvéde-
lem. A talaj termékenységének fokozására ajánlja a szerves anyag elföldelését,
a talajszellôztetést biztosító növények telepítését. Véleménye szerint a szerve-
zett mezôgazdaság az emberi egoizmus eszköze. Helyette a „Ne tégy semmit,
a természet megtermi a magáét” filozófiát vallja.
34
Ezeknek az irányzatoknak közös jellemzôje a mesterséges kemikáliák (mûtrá-
gya, növényvédô szer, termésfokozók) használatának tiltása mellett mindazon
technológiai elemek és eljárások alkalmazása, amelyek a növényi antagonisták
káros hatásait csökkentik, de egyben elôsegítik a biodiverzitás minél nagyobb
mértékû fenntartását (Lampkin – Padel, 1994; Lampkin et al., 1999; MacRae,
2001; Padel, 2001; Rigby – Caceres, 2001; Schou et al., 2002; Willer – Yuseffi,
2007). Ezek az irányzatok feltételezik, hogy az így elôállított termékek értéke-
sítése biztosított a piacon olyan áron, amely fedezi a másfajta technológia ma-
gasabb – sok szempontból más összetételû – költségeit (Takács, 2006).
• Az okszerû gazdálkodást jelenti az integrált növénytermelési rendszerek alkalma-
zása, amely az indokolt mennyiségû peszticid felhasználásával csökkenti a kör-
nyezet terhelését. Az integrált növényvédelem (Integrated Pest Management =
IPM) hatékony és környezetkímélô megközelítése a növényvédelemnek, ami a
„józan paraszti ész” gyakorlatára támaszkodik. Az integrált növényvédelem bio-
lógiai, biotechnológiai, kémiai, termesztési vagy növénynemesítési intézkedések
ésszerû alkalmazása, amelyek során a kémiai növényvédô szerek használata arra
a szorosan vett legalacsonyabb értékre korlátozódik, amely a károsító populáció-
nak egy gazdaságilag elfogadhatatlan kárt vagy veszteséget okozó szint alatt való
tartásához szükséges (2000. évi XXXV. törvény a növényvédelemrôl). Az integ-
rált növényvédelmi programok építenek a kártevôk tulajdonságaival, populációdi-
namikájukkal és az agroökoszisztéma ismeretével kapcsolatos széles körû infor-
mációkra. Erre alapozva az ismert és minden szempontból hatékony növényvédel-
mi eljárásokkal képesek kontrollálni és meghatározott szint alatt tartani a növény-
védelmi károkat a legkörnyezetkímélôbb módon és a legkevesebb kockázattal az
emberek, a vagyon/birtok/tulajdon és a környezet szempontjából. Az integrált
gyomszabályozás (Integrated Weed Management) magába foglalja a kultúrnövény
megválasztását, a növényápolást, a tápanyagellátást, a növényvédelmet, a környe-
zetvédelmet, a helyspecifikus gyomviszonyok ismeretét, amelyek együttesen fej-
tik ki hatásukat a sikeres gyomszabályozásra, figyelembe véve a gazdaság terme-
lési szerkezetét, a menedzsment színvonalát, a kockázathoz való hozzáállását is
(Smith – Reynolds, 1966). Meg kell jegyezni, hogy a költséghatékony gyomszabá-
lyozás alapvetô eleme lesz a hatékony és fenntartható mezôgazdaságnak, üzemi
szinten gyakran együtt járva a gazdálkodás méretének és a koncentrációjának nö-
vekedésével (Zoschke – Quadranti, 2002). Alapelv a folyamatos monitoring, tech-
nológiai oldalról pedig cél a növényi kártétel keletkezésének meggátlása, korláto-
zása úgy, hogy egyidejûleg teljesüljenek az ökonómiai, ökológiai elvárások, a kör-
nyezet minél kisebb mértékû terhelésével. Ezen szempontokat veszi figyelembe a
növényvédelmi döntések meghozatalakor a kárküszöbelv gyakorlati alkalmazása
(U. S. Environmental Protection Agency, 1999; Polgár, 1999; Takácsné, 2002). El-
sôdleges feltétele a fajta/kemikália/gép együttese és a technológiai K+F.
• A sávpermetezés, kiegészítve egyéb agrotechnológiai eszközökkel (sorköz-kul-
tivátorozás) olyan eljárás, amely révén a területegységre kijuttatott vegyszer
mennyisége 30–70%-kal csökkenthetô, ugyanakkor a terület megmûvelésének
energiaigénye megnô a többlet agrotechnológiai elem beiktatása miatt.
A sávpermetezés a vegyszeres és a mechanikai gyomirtás kombinációját jelen-
ti, amikor is például a kukorica sorainak permetezése során a talajfelületet csak
35
20–25 cm széles sávban permetezik a herbiciddel. A sorközben kultivátorral
mechanikai gyomirtás történik. Míg az 1970-es években igen elterjedt (50%)
volt a vetés elôtti, közvetlenül a talajba bedolgozott kezelés, mára gyakorlatilag
alig alkalmazzák. A vetés utáni technológiákat jelentôs arányban alkalmazzák,
és egyre nagyobb a jelentôsége a kelés utáni technológiáknak. Ugyanakkor to-
vábbra is léteznek olyan megfelelô tartamhatású szerek, szerkombinációk, me-
lyeket a vetéssel egy menetben ki lehet juttatni. Az okszerû herbicidhasználat
alapját a posztemergens szerek adják, amelyek szintén alkalmazhatók sávper-
metezéssel, amit állományban végzett sorköz-kultivátorozással kiegészítve ér-
demi vegyszer-felhasználásbeli csökkentést lehet elérni.
A sávpermetezésre alapvetôen két idôpontban van lehetôség: a vetéssel egy me-
netben és a kultivátorozással egy menetben. Magyarországi körülmények között
szegedi kutatók megállapították, hogy a kukorica 75 cm-es sortávolságát figye-
lembe véve a sávpermetezéskor a területnek csak 27–33%-ára kerül teljes dózi-
sú herbicid, vagyis az általános gyakorlatú teljes felületû permetezéshez viszo-
nyítva a sávpermetezéskor a környezetet 67–73%-kal kevesebb vegyszerterhelés
éri (Széll et al., 2006).
Üzemi kísérleti eredményeik alapján megállapították, hogy a legtöbb termést a
kultivátorozással kiegészített, vetéssel egy menetben sávpermetezett terület nö-
vényállománya adta 2004-es körülmények között. Hektáronként 1,2 tonnával
többet, mint a teljes felületen permetezett terület növényállománya. Gazdasági
számításokkal vizsgálták a költségek alakulását. A költségkalkulációnál figye-
lembe lett véve, hogy a mûveletek kapcsolása rontja az alapmûvelet teljesítmé-
nyét, s ebbôl eredôen növeli (becsülten 30%-kal) annak egy hektárra jutó költ-
ségét. A teljes felületû permetezés költségét 100%-nak véve a kultivátorozással
kiegészített sávpermetezés ehhez viszonyítva a mûveleti költséget úgy csökken-
tette, hogy az terméscsökkenést nem okozott. Ellenkezôleg, 15%-os termésnö-
vekedést eredményezett. A kultivátorozással egy menetben végzett sávpermete-
zés mûveleti költsége az akkor kijuttatható herbicidek ára (anyagköltség) miatt
magasabb, mint a vetéssel egy menetben végzett sávpermetezés mûveleti költ-
sége. Összességében a sorköz-kultivátorozással kiegészített, a kukoricavetéssel
egy menetben végzett sávpermetezéses eljárás költséghatékony eljárás. Fontos
elônye még, hogy a környezetet kevesebb vegyszerterhelés éri, alkalmazása vi-
szont több szaktudást, jobb munkafegyelmet igényel. A sávpermetezéses eljárás
külön gépberuházást nem igényel.
A sávpermetezés és a sorközmûvelés kombinációjának hatásait több szerzô
vizsgálta. Blackshaw és munkatársai (2006) megállapították, hogy észak-ameri-
kai szántóföldi növénytermelési körülmények között, ahol az input költségeinek
20–30%-át teszik ki a herbicid költségei, a kijuttatott herbicid mennyisége
35–72%-kal volt csökkenthetô. Széll és munkatársai (2008) további magyaror-
szági üzemi kísérleti eredményei szerint kukoricában a sávpermetezés kultivá-
torozással kiegészített technológia gyomirtó hatása csak 21–34%-os gyomborí-
tottságot eredményezett a kontrollhoz képest hozamcsökkenés nélkül, míg a tel-
jes felületen történt kezelés gyomborítottsága 28% volt. Ez önmagában nem te-
szi eldönthetôvé, hogy milyen technológiát alkalmazzunk, ugyanakkor meg kell
jegyezni, hogy a vegyszer-megtakarítás mértéke elérte a 70%-ot. Kukoricában
36
nagyüzemi körülmények között alkalmazva a sávpermetezéssel kombinált sor-
közmûvelést mint integrált gyomszabályozási eszközt, a tapasztalatok azt mu-
tatják, hogy a sikeresség szempontjából meghatározó, hogy a gyomnövények
milyen fejlettségi állapota mellett végzik el a gyomirtó szeres kezelést. A 2010.
évi szélsôséges idôjárási körülmények között, ha a gyomnövények a herbicides
kezelések idejére túlfejlettek, a gyomirtó szer már nem volt megfelelô hatékony-
ságú. Ezekben az esetben csak posztemergens vegyszerezésre alapozni nem le-
het a technológiát. Célszerû korai poszt állapotban végezni a kezelést, és ki kell
használni a preemergens technológia adta lehetôségeket. Mindez azonban költ-
ségnövelést jelent a kétféle hatóanyag alkalmazása miatt. (Sinka – Takácsné
György, 2010). A jövedelemre gyakorolt hatás szempontjából tekintetbe kell
venni, hogy a vegyszer-megtakarítással szemben áll a kultivátorozás többlet-
költsége (Széll et al., 2005; Széll et al., 2008; Takácsné et al., 2009).
A költséghatékonyság elérésének elsôdleges feltétele az innováció, az üzemi
technológiai K+F, amely ebben az esetben magába foglalja a technológiai, a fo-
lyamat- és a szervezési innovációt is. Természetesen itt is, mint minden esetben,
meghatározó a szaktudás.
• A precíziós gazdálkodás a foltkezelések révén célzott hatóanyag-kijuttatást tesz
lehetôvé, a kemikáliacsökkentés mellett racionális vegyszerhasználatot eredmé-
nyez. A precíziós gazdálkodás olyan új gazdálkodási stratégiát jelent a növényter-
melésben, amely lehetôvé teszi a termelô számára a mikrotermôhelynek megfelel-
tetett technológia megvalósítását. Mindez, a környezet kisebb mértékû terhelése
mellett, a termelô számára gazdaságosabb termelési lehetôséget is biztosít(hat).
A precíziós gazdálkodás kifejezés mást és mást jelent a szakemberek számára
is. Sokaknak a precíziós gazdálkodás mûholdakat, érzékelôket, térképeket jelent
a munka elvégzéséhez, ahhoz a munkához, amit az üknagyapja éles szemekkel,
az ujjai között elmorzsolt földdel és jó memóriával elvégzett. Mások számára a
mezôgazdaság jövôjét jelenti. E szerint a jövô szerint minden egyes termelési
inputot – mûtrágyát, herbicidet, rovarölô szert, vetômagot stb. – helyspecifikus
alapokra helyeznek a hatékonyság növelése és a környezet minôségének fenn-
tartása céljából. Morgan és Ess (1997) szerint a mezôgazdaság gépesítésével a
gazdálkodók a nagy táblákat kezdték el egységként kezelni azzal a céllal, hogy
a nagyobb teljesítményû gépek megfelelô kapacitáskihasználtsággal üzemeltet-
hetôk legyenek. A nagy területek azonos módon történô mûvelésével nagyobb
területen vált elvégezhetôvé az éppen aktuális feladat. A megnövekedett terme-
lékenység elônyei messze meghaladták a munkaerô-igényes, kisebb területek in-
tenzív gazdálkodásából származó elônyöket. Napjainkban mérhetô és kezelhetô
a táblán belüli változékonyság. A termôhelyi változékonyság ismert volt már ko-
rábban is, de nem igazán tudták kezelni. A termôhely alapos ismerete minden
mezôgazdasági beavatkozás elengedhetetlen feltétele, a differenciált mûvelés-
ben rejlô lehetôség kihasználására a mûszaki-technikai fejlôdés adta meg a ke-
retet (Tamás, 2001).
A precíziós gazdálkodás tárgykörében az elsô konferenciát 1992-ben, az ameri-
kai egyesült államokbeli Minnesotában tartották. A szakirodalomban számos el-
nevezése ismert a precíziós gazdálkodásnak, mint például: „farming by soil”;
„farming soil, not fields”; „spatially prescriptive farming”; „computer aided
37
farming”; „high-tech sustainable agriculture”; „precision farming”; „site specif-
ic crop management”.
Moore és munkatársai (1993) szerint a „site specific crop management” (termô-
hely-specifikus növénykezelési rendszer) olyan információ és technológiai alapú
mezôgazdasági termelési rendszer, amelynek célja meghatározni, analizálni és
„kezelni” a mezôgazdasági táblán belül elôforduló talaj-, tér- és idôbeli variabi-
litást az optimális jövedelmezôségért, a mezôgazdasági termelés fenntarthatósá-
gáért, valamint a környezet megóvásáért” (Moore et al., 1993). A magyarországi
növénytermesztési gyakorlatban a precíziós gazdálkodás fogalma a leginkább el-
terjedt és ismert. Sági [1996] a fenntartható mezôgazdasági fejlôdéstôl elválaszt-
hatatlan termesztési rendszer jelleget emeli ki, hiszen a technológia elektronikai
és számítógépes technikát integrál a „maximális gazdaságosság” érdekében, mi-
közben a környezeti és a természeti forrásoknak is maximális védelmét valósítja
meg. Késôbb a gazdasági elôny melletti környezetvédelmi megfontolás helyezô-
dött a hangsúlyt. Az USA Nemzeti Kutatási Tanácsának (1997) definíciója egy
menedzsmentstratégiának mondja a precíziós gazdálkodást, amely információs
technológiai eszközök alkalmazásával több forrásból összegyûjtött adat felhasz-
nálásával hoz mezôgazdasági termelési döntéseket (NRC 1997).
Morgan és Ess (1997), valamint Reichardt és Jürgens (2009) megfogalmazása
is összecseng. A „precision farming” (precíziós gazdálkodás) holisztikus rend-
szerszemléletû megközelítése alapján magába foglalja a tábla térbeli és idôbeli
változatosságának kezelését, a költségek csökkentésének, a hozamoptimalizálás
és minôségjavítás, illetve a környezeti hatás csökkentése céljából. Napjainkra
már egyértelmûen bebizonyosodott, hogy a precíziós gazdálkodás a fenntartha-
tó fejlôdés egyik alapvetô eszköze. Neményi és munkatársai (2001b) kiemelték,
hogy a helyspecifikus termesztési kutatások messze túlmutatnak a mezôgazda-
sági tevékenység fejlesztésén. Markánsan jelzik azt az általános tendenciát,
amely a mesterséges (mûszaki, informatikai) és a természetes (biológiai, ökoló-
giai stb.) informatikai rendszerek összekapcsolását célozza. A precíziós techno-
lógia megjelenésével a növénytermesztési ágazatok elôtt is megnyílt a
helyspecifikus gazdálkodási döntések ésszerû alapokon történô meghozatala.
Látható, hogy a precíziós gazdálkodás kifejezésnek számos meghatározása is-
mert, valamennyiben közös, hogy a térben változó, heterogén eloszlású, a ter-
melést befolyásoló tényezôk (talaj, kórokozók, kártevôk, gyomnövények)
helyspecifikus kezelését célozza meg (Swinton, 2005; Németh, 2005). Jolánkai
és Németh (2007) mindezt kiegészíti azzal, hogy a precíziós gazdálkodás lénye-
gi eleme a termôhelyi viszonyokhoz való minél pontosabb termesztéstechnoló-
giai adaptációra való törekvés. Az így megvalósított gazdálkodás a környezetbe
jutatott mesterséges kemikália mennyiségének csökkentése mellett kihat az elô-
állított termékek minôségére is. Magyarországi körülmények között Neményi és
Milics (2007) megállapította, hogy a precíziós növénytermelés gyakorlati meg-
valósítása során optimalizálható a tápanyagellátás, javítva az ôszi búza beltartal-
mi paramétereit, pozitív korrelációt mutatva a glutén- és a fehérjetartalom kö-
zött, amely magasabb értékesítési árak realizálását is lehetôvé teszi.
Az okszerû növényvédelem egyidejûleg szolgál(hat)ja az érték-elôállítást, a
közjavak szolgáltatását, a biodiverzitás megôrzését, a természet és egyben a ta-
38
laj védelmét. Ez azonban a technikai háttér megteremtését (pótlólagos beruhá-
zásokat), fenntartását követeli meg a termelôtôl, ami többletköltséget jelent, és
ez nem mindig érvényesíthetô az értékesítés során. A precíziós mûtrágyázás ma
már bizonyította költséghatékonyságát, míg a precíziós növényvédelem költség-
csökkentô hatását még kevésbé vizsgálták a kutatók, azonban a kezelések szá-
mának, terjedelmének csökkenése mellett a talajtulajdonságoktól függô dózis
helyes megválasztásával tovább csökkenthetô a kijuttatott szer mennyisége (Ta-
más, 2001; Tamás – Pechmann, 2002; Székely – Kovács, 2006; Takácsné, 2006;
Takács-György – Takács, 2009).
Wolf és Buttel (1996) szerint a precíziós gazdálkodás az elkövetkezô évtizedek
mezôgazdasági termelésének reformeszköze, egyben a termelés hatékonysága
növelésének kulcsa, ugyanakkor olyan abiotikus tényezô, amely egyidejûleg
mérsékli a környezet szennyezését is. Kiemelik, hogy ennek a technológiának a
jelentôsége kettôs: egyrészt a mezôgazdasági termelés szemléletének megrefor-
málási eszköze, mivel csökkenthetô vele a környezetbe kijuttatott kemikália,
másrészt – meghagyva az iparszerû termelési struktúrát, beruházásokat és bizo-
nyos szervezeti struktúrákat, mûködési mechanizmusokat – a hatékony mezô-
gazdaság egyik alapja. Hozzá kell tenni, hogy a precíziós gazdálkodás valós esz-
köze a környezeti károk csökkentésének, de termelôi szinten egyben a kockázat-
csökkentés eszköze is. A növénytermelés során az egyes technológiai elemek
megfelelô alkalmazásával, kombinálásával csökkenthetô a hozam bizonytalan-
sága, növelhetô a termelôi jövedelem biztonsága (Auernhammer, 2001; Gando-
nou et al., 2004; Takácsné György, 2006; Chavas, 2008).
Történeti fejlôdését tekintve a precíziós gazdálkodás alapjai visszavezethetôk a
fejlett mezôgazdasággal rendelkezô államokban (USA, Anglia, Németország) az
1980-as években megkezdett kutatómunkákra, amelyek a mûszaki technika vív-
mányait felhasználva próbáltak meg alkalmazkodni a mezôgazdasági területek
tér- és idôbeli változatosságához. Az 1980-as évek végére az ezzel a még újnak
számító technológiai módszerrel lehetôség nyílt a helyi igényekhez igazodva el-
sôsorban a mûtrágya differenciált kijuttatására, a mûveletek módjának táblán be-
lüli változtatására. A vetômag- és a növényvédôszer-kijuttatási technikát ebben
az idôben még fejlesztették. A mûholdas helymeghatározó rendszer lehetôvé tet-
te a táblán belül eltérô kezelést igénylô foltok elkülönítését, pontos pozícionálá-
sát, így az egyes táblarészeken a leghatékonyabb gazdálkodást lehet megvalósí-
tani. Egyidejûleg a hozamtérkép digitálisan elôállított és tárolt adatokat szolgál-
tat az adott tábláról. A szükséges adatokat méter alatti pontosságú DGPS-vevôv-
el és hozammérô rendszerrel felszerelt betakarítógép gyûjti össze és tárolja. Így
a tábla bármely pontjára vonatkoztatva rendelkezésre állnak a terméssel kapcso-
latos hozam- és szemnedvesség-információk, valamint a magassági koordináta-
adatok a domborzati térkép készítéséhez. A hozamtérkép és a navigációra is al-
kalmas talajmintavevô DGPS-rendszerrel vett talajminták alapján a DGPS-szel
felszerelt mûtrágya-kijuttató rendszerekkel differenciált kijuttatás vált lehetôvé.
A fejlôdés következô állomását az ezredforduló jelentette. A globális
helyzetmeghatározó navigációs rendszerek (GPS), a mezôgazdasági gépek nagy-
fokú automatizálásának lehetôsége, a gép vagy traktor–munkagép kapcsolat tar-
tózkodási helyének pontos meghatározása, illetve a térinformatikai szoftverek
39
(GIS) megjelenése lehetôvé tette a talajok térbeli változékonyságát is figyelembe
vevô agrotechnológiai beavatkozások megvalósítását. A térinformatikai szoftve-
rek megjelenése az adatok térképszerû ábrázolását, tetszés szerinti manipulálását
és a precíziós gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen, ún. digitális adatbázisok felépí-
tését tette lehetôvé. Az automatizált mezôgazdasági gépek segítségével elvégez-
hetô többek között a hozammérés, a terület adottságai szerint változó mûtrágya-
szórás, a táblán belüli gyomviszonyokhoz igazodó gyomirtás, ±2,5 cm-es pontos-
sággal. Minden olyan agrotechnológia beavatkozás területspecifikusan elvégez-
hetô, ahol figyelembe kell vagy lehet venni a talajok tér- és idôbeli változatossá-
gából adódó eltérô igényeket. A mûszaki háttér fejlôdése az adatfelvételezés,
adatbázis-kezelés és információkommunikáció területén egyre újabb eszközök
alkalmazását teszi lehetôvé. (Lénárt – Tomor, 2007; Milics et. al, 2011)
A precíziós gazdálkodáshoz kapcsolódó részletes tervezési feladatok és a hozzá
kapcsolódó megvalósítások 1:10 000 – 1:1000 méretaránynak megfelelô térbeli
felbontású alapinformációkat kívánnak meg. A mezôgazdasági tábla – mint ter-
melésszervezési alapegység – a továbbiakban csak a vizsgálódás kereteit jelöli ki.
A precíziós gazdálkodás megköveteli a centiméteres pontosságot, ráadásul valós
idôben, nem pedig az adatok utólagos feldolgozásával. A pontos, valós idejû
helymeghatározáshoz a navigációs mûholdrendszereket kiegészítô berendezések
szükségesek (Mezôgazdasági Parcella Azonosító Rendszer, MePAR). Légi fény-
képen (ortofotón) vagy szuperfelbontású ûrfelvételen mérik le a parcellák terüle-
tét. A helyszíni ellenôrzés GPS-szel történik. Az EU és az ESA 2009 júniusában
írt alá megállapodást a saját mûholdas navigációs rendszer négy mûholdjának
mielôbbi üzembe helyezésérôl, a teljes rendszer (Galileó) 30 mûholdból fog áll-
ni. Mindez elôre vetíti, hogy a precíziós gazdálkodás több is, mint egy gazdálko-
dási alternatíva, a késôbbi dokumentálás eszköze is lehet (Cambardella – Karlen,
1999; Neményi et al., 2001b; Németh, 2003; Neményi et al., 2003; Kômíves et al.,
2003a; Szabó et. al., 2007). Magyarországon a gyakorlatban is elterjedôben levô
eljárásról van szó. Elsôdlegesen az IKR Zrt. és a KITE Zrt. vállalata magára ezen
termesztéstechnológia adaptálását, kezdeti idôszakban a precíziós tápanyagellá-
tást helyezve elôtérbe, de napjainkban megjelent a precíziós növényvédelem is a
gyakorlatban (Pecze – Horváth, 2004; Pecze, 2008; Hadászi et al., 2008). A szá-
mítógép vezérelte tápanyag- és növényvédôszer-kijuttatás algoritmusa, az endo-
gén és exogén adatok köre, az alkalmazott fejlesztô szoftver eltérô. Tervezhetô
homogén és heterogén hozam. Ma már megjelenik az a felhasználói igény, hogy
a hatóanyag-féleség és dózis mellett az egyes agrotechnológiai elemek közötti
kölcsönhatások is modellezhetôk legyenek. A végsô cél a racionalizált ráfordítás
felhasználás, az elérhetô jövedelem maximalizálása, valamint ezzel összefüggés-
ben a környezetterhelés csökkentése.
A precíziós gazdálkodás a táblák heterogenitásából indul ki, és a táblákon belüli
mintázathoz köthetô talajmûvelési, trágyázási, növényvédelmi stb. feladatok opti-
mális végrehajtását tekinti céljának. A precíziós gazdálkodás lényege, hogy a nö-
vénytermesztés során az adott tábla tulajdonságaihoz (tápanyagtartalom, tápanyag
feltáró képesség), a növényállomány fejlettségéhez (tôszám, beállottság), valamint
a károsító szervezetek (gyomborítottság, fertôzöttség) és gradációjuknak az idôjá-
rástól is függô várható alakulása (fertôzés dinamikája) ismeretében történik az el-
40
térô táblarészeknek megfelelôen a célzott kezelés. A kijuttatás végrehajtása auto-
matizáltan, számítógép által vezérelt permetezôgéppel valósítható meg, melynek
mezôgépészeti oldalról teljesen kialakított, minden mûveleti elemet lefedô a tech-
nológiája (Auernhammer, 2001; Fekete et al., 2003a; Fekete et al., 2003b; Loghavi
– Mackvandi, 2008). Azonban a technológia teljes adaptálásnak feltétele a szük-
séges többleteszközök beruházása, amelynek gazdasági kihatásairól, lehetséges
alternatíváiról a késôbbiekben esik szó. Mindez azt jelzi, hogy a tényleges hely-
zetnek megfelelôen annyi kemikáliát juttatnak ki, amennyi az elvárt hozam reali-
zálásához szükséges. Ennek alapja a kárküszöb elvének gyakorlati alkalmazása.
Az üzemi szintû elônyök között kiemelhetô például a párhuzamos nyomkövetô
rendszer alkalmazásával a közvetlen üzemanyag-megtakarítás, a nyújtott mûszak
következtében a kapacitáskihasználtság javul (Lénárt et al., 2010).
Mindez azonban inkább jelenti az integrált növénytermelés egyik speciális meg-
valósítási alternatíváját, csökkentve a környezetbe feleslegesen kikerülô kemi-
káliákat, mint a tényleges felhasználás csökkentését. Másik részrôl meg kell je-
gyezni, hogy ez olyan technikai hátteret – a precíziós gazdálkodásra alkalmas
eszközöket és megfelelô szaktudást – követel meg a termelôtôl, amelyet csak
meghatározott gazdasági fejlettség (tôke) és méret mellett lehet hatékonyan
használni. A precíziós növényvédelem megvalósítása esetén nem csökkenthetô
minden esetben a tényleges vegyszerfelhasználás. További gondot jelent, hogy
ma még a gyakorlatban nem állnak rendelkezésre azok az eszközök, illetve be-
szerzésük magas többletköltség vállalását jelentik a gazdaság számára, amelyek
alkalmasak a táblán belüli felvételezéseken alapuló, eltérô dózisú kezelések
végrehajtására. Ebbôl adódik, hogy nincsenek megbízható üzemi szintû adatok
arra vonatkozóan, hogy átlagosan mekkora területen lehet elhagyni a védekezést
egyes kártevôk ellen a kárküszöb elvének figyelembevételével.
• A teljesség igénye megköveteli, hogy megemlítsük a termesztett növények geneti-
kai állományának megváltoztatásával létrehozott olyan tulajdonságú növények
köztermesztésbe vonását, amelyek technológiájából ezáltal kiiktathatóak vagy re-
dukálhatóak a mesterséges növényvédô szerek. A genetikailag módosított szerve-
zetek (Genetically Modified Organization = GMO), illetve más élôszervezet gén-
állománya egy részének átvitele révén kialakított transzgénikus szervezetek
(TransGenetic Organism = TGO) a hagyományos fajtáknál elônyösebb tulajdon-
ságokkal rendelkeznek, nem érzékenyek egyes technológiai elemekre. Gazdasági
értelemben egyrészt beszélni lehet a károsító szervezetek által elôidézett kártétel
nagyságának csökkentésérôl, a termesztéstechnológiában alkalmazott egyes ele-
mek hozamcsökkentô hatásának kivédésérôl, valamint az elôbb említett hozam-
mennyiségi és hozamminôségi kiesések megelôzésére szolgáló egyéb ráfordítások
megtakarításából származó költségcsökkenésbôl. A technológia egyes elemeiben
bekövetkezô költségcsökkentéssel azonban szemben áll a GMO- és a TGO-fajták
magasabb vetômagköltsége mellett számos olyan – a termesztés során fellépô –
többletköltség, mint például az izolációs távolság betartása miatti többletráfordí-
tások vagy az értékesítéshez köthetô többletek. Elsôdleges és szükségesebb felté-
tele a fajta (biotechnológia) K+F, de kell az üzemi szintû technológiai K+F.
Az elsôgenerációs genetikailag módosított (= GMO) növények fôként agronó-
miai és környezetvédelmi célokat (pl. növényvédôszer-felhasználás csökkenté-
41
se) szolgált, közvetlenül a fogyasztók érdekeit nem. E körbe elsôsorban a növé-
nyi kártevôknek (gombák, vírusok, baktériumok vagy rovarok) ellenálló, illetve
növényvédôszer-hatóanyagokkal szemben toleráns növények (rovarrezisztens
és/vagy herbicidtoleráns növények) tartoznak. A második generációs fejleszté-
sek már alapvetôen humán élelmezési célokra irányultak. A megváltoztatott
beltartalommal és érzékszervi tulajdonságokkal rendelkezô, hosszabb ideig el-
tartható gabona- és zöldségfélék elônyei a fogyasztók számára is közvetlenül ér-
zékelhetôk. A módosítások a növények anyagcseréjét érintik. Szintén második
generációs fejlesztés a kedvezôtlen éghajlati vagy környezeti adottságok között
is megbízhatóan teljesítô (szárazság-, hideg-, sótûrô stb.) növényfajták létreho-
zása, amelyek a fejlôdô országokban a növekvô élelmiszerigényt elégíthetik ki.
A harmadik generációs GMO-növényeket már nem elsôsorban élelmiszeripari
célra, hanem pl. szerves molekulák elôállítására és hatóanyag-termelésre (pl.
ehetô vakcinát termelô banán) fejlesztik (Popp, 2007).
2007-ben a köztermesztésben lévô transzgénikus növények 100 millió hektár nagy-
ságú területének megoszlása a következô volt: herbicidtoleráns szójafajták 60%;
rovarrezisztens (kukoricamoly, illetve kukoricabogár), herbicidtoleráns, rovar- és
herbicidtoleráns kukoricahibridek összesen 24%; herbicidtoleráns, rovarrezisztens,
rovar- és herbicidtoleráns gyapot összesen 11%; herbicidtoleráns repcefajták 5%.
A világon hét országban termeltek egymillió hektár felett GMO-növényfajtákat. Je-
lentôségük egyre nô, azonban a jelenleg hatályos európai uniós és magyar szabá-
lyozás értelmében az érdemi köztermesztés nem engedélyezett (Bánáti et al., 2007;
Kiss et al., 2007). Egyes becslések szerint a transzgenikus növények a növényvédô
szerek globális használatát 6%-kal vetették vissza az 1996 és 2004 közötti idôszak-
ban, ami közel 173 ezer tonnával kevesebb vegyszerfelhasználást jelentett. Meg
kell jegyezni, hogy ezek a becslések nincsenek alátámasztva valós gazdasági szá-
mításokkal, fenntartással kezelendôk, hiszen az említett idôszak alatt az engedélye-
zett szerek körében, a kijuttatási dózisokban is jelentôs változások következtek be.
Több forrás számol be a GMO-növények termelése és a termelôi jövedelem alaku-
lása közötti pozitív hatásokról (Demont et al., 2004; Brookes – Barfoot, 2006;
Demont, 2006), azonban további vizsgálatok szükségesek mind üzemgazdasági,
mind nemzetgazdasági szinten. Ugyanakkor számos szerzô hívja fel a figyelmet a
genetikailag módosított növények termesztésének kockázatvizsgálata szükségessé-
gére (Balázs, 2004; Heszky, 2006). A GMO-növények azonban már tíz éve fellel-
hetôk az EU élelmiszer-ellátási láncában. A terjedés gyorsaságát jelzi, hogy 2010.
évi adatok szerint a GMO-növények területe 15 év alatt 1,7 millió hektárról 134
millióra nôtt (a globális szántóterület 9%-a). GMO-növényeket 2009-ben a világ 25
országában, ezen belül az EU hat tagállamában termesztettek mintegy 95 ezer hek-
táron. Az EU-ban meghatározó szereplô Spanyolország, ahol közel 76 000 hektá-
ron termeltek Bt-kukoricát (az ország összes kukoricatermelésének 22%-a). Né-
metország azonban felhagyott a Bt-kukorica termesztésével. A GMO-növények
forgalmazását 57 országban engedélyezik. Magyarázható okok vezettek odáig,
hogy a fejlôdô országok részesedése közel 50%, Argentína, Brazília, India, Kína,
Paraguay és Dél-Afrika (Popp, 2010; Popp – Nábrádi, 2011).
A kockázatelemzés három, egymással szorosan összefüggô elembôl áll, ezek a
kockázatbecslés (risk assessment), a kockázatkezelés (risk management), vala-
42
mint a kockázatkommunikáció (risk communication) (Directive 2001/18/ EC;
EFSA, 2004). A kockázatelemzések mellett szükségesek az élelmiszer-fogyasz-
tók elfogadottsági szintjére, a reakciójukra vonatkozó vizsgálatok. Korábbi fel-
mérések alapján az európai fogyasztók számára az agrártermékek megítélésében
az emberi és környezeti egészségre gyakorolt hatás az egyik legfontosabb szem-
pont. Így az egészségesebb és a kevesebb növényvédô szer felhasználásával ter-
mesztett GMO-növények elfogadási aránya meghaladja az elutasításét, bár jelen-
tôs különbség mutatható ki az unió tagállamai között e téren. A legnagyobb el-
lenérzést Görögország (81%), Olaszország (77%) és Ciprus (76%) lakosai táplál-
ják, míg a legelfogadóbbak a hollandok (42%), valamint a svédek és finnek
(46–46%) (Bánáti, 2007). A GMO-k megítélését és elfogadottságát befolyásol-
hatja a biológiai, a biotechnológiai ismeretek mértéke, a megfelelô tájékozottság.
Széles körû, multidiszciplináris kutatásokkal alátámasztott tudományos és társa-
dalmi konszenzusra van szükség, a termékpálya teljes vertikumában érintett ösz-
szes szereplô között. Nagyon fontos a termelôk tárgyilagos, érzelemmentes tájé-
koztatása, a szakmai ismeretek megfelelô átadása (Dudits, 2009).
A genetikailag módosított növények köztermesztése – megfelelô hosszú távú ha-
tástanulmányok ismeretében és a kockázatok minimalizálása mellett – meghatá-
rozó jelentôséggel bírhat a növényvédôszer-használat csökkentésében. A geneti-
kailag módosított növények termesztésének gazdasági elemzése, valamint a téma
etikai vonatkozásainak a széles körû kifejtése jelen könyvnek nem volt célja.
A kemikáliahasználat csökkentésére az elôbb bemutatott változatokat három fô
csoportba lehet sorolni abból a szempontból, hogy mely elemeiben térnek el alapve-
tôen egymástól, és ezek milyen gazdasági jellemzôvel bírnak (5. táblázat). A cso-
portosítás alapja a vegyszerhasználat mértéke:
• csökkentett vegyszerhasználat (korlátozás, sávpermetezés);
• teljesen vegyszermentes termelés;
• precíziós termelés.
Összehasonlítva az alternatív technológiákat ökonómiai szempontból megállapít-
ható, hogy a vegyszermentes termelés jellemzôen csak akkor lehet jövedelmezô, ha
létezik a piacon realizálható felár, illetve többlettámogatás, azonban vegyszermen-
tes gazdálkodás jövôbeli fejlôdési lehetôségének vizsgálatakor figyelembe kell ven-
ni a piaci telítôdési folyamatok alakulását (Járási – Takács, 2006; Takács, 2006). A
csökkentett vegyszerhasználat egyes alternatívái a konvencionális termeléshez ha-
sonló jövedelem-elôállító képességûek.
A mezôgazdaság multifunkcionalitásának egyik eleme – a termelô funkció mellett –
a Földdel kapcsolatosan a biodiverzitás megôrzése, a mezôgazdasági üzemeknek ezt fi-
gyelembe véve kell kialakítaniuk mûködésük feltételeit. Magyarországon a biodiverz-
itás a természetes vagy félig természetes élôhelyeket tekintve gazdag, de szegény az in-
tenzív, nagyüzemi növénytermesztési területeket illetôen. Az ôshonos állatfajták te-
nyésztése kiemelkedô genetikai értéket hordoz, és Magyarország vadállománya és rit-
ka mezôgazdasági növényfajai is jelentôs genetikai értéket képviselnek, nagy természe-
ti értéket jelentve. Az ország területének jelenleg több mint 9%-a áll természetvédelmi
oltalom alatt. Az országos jelentôségû védett természeti területek nagysága 836,7 ezer
hektár, melybôl 109,7 ezer hektár fokozottan védett (485 ezer ha nemzeti park, 324 ezer
ha tájvédelmi körzet, 27 ezer ha természetvédelmi terület, valamint 1 db természeti em-
43
lék). Alacsonyabb védettségi kategóriába tartoznak, de szintén országos jelentôségûek
a természetvédelmi hatóság joggyakorlását illetôen a Natura 2000 területek, a termé-
szeti területek, az érzékeny természeti területek, az ökológiai folyosók. Az agrárgazdál-
kodásba bevont, védett nemzeti területek mintegy 40%-a sorolható a kevésbé termé-
keny talajok, valamint a gazdálkodásra általában kevésbé alkalmas területek közé. Ez
utóbbi területeken folytatott mezôgazdasági tevékenység átgondolása szükséges.
5. táblázat. Az alternatív technológiák ökonómiai értékelése
Forrás: Takács-György – Kis, 2007.
44
Megnevezés
Technológiai alternatíva
Csökkentett
kemikáliahasználat
Vegyszermentes
termelés
Precíziós gazdálkodás
Elérhetô hozam
konvencionálissal közel
azonos
15–35%
konvencionálissal közel
azonos vagy azt megha-
ladó
Termelési költség
konvencionálissal közel
azonos
a konvencionális
80–110%-a
a többletberuházás miatt
magasabb
(Többlet) Beruházás
igény
nincs nincs jelentôs
Értékesítési ár
konvencionálissal meg-
egyezô
prémium (felár) realizá-
lása lehetséges (0–30%)
konvencionálissal meg-
egyezô
Támogatás
konvencionálissal meg-
egyezô, illetve bizonyos
esetekben céltámogatá-
sok
konvencionálison felül
speciális céltámogatások
konvencionálison felül
speciális céltámogatások
Jövedelmezôség
konvencionálissal közel
azonos
konvencionálisnál ma-
gasabb (kedvezô) felár
és támogatottság esetén
mérettôl függôen;
kisebb üzemekben a
konvencionálisnál ki-
sebb a nagy beruházás
igény miatt;
közepes üzemekben
a konvencionálissal
megegyezô;
nagyobb gazdaságokban
a konvencionális terme-
lést meghaladó
Gyomszabályozás herbicidekre alapozott
fizikai, biológiai,
agrotechnológiai
eszközök
herbicidekre alapozott
helyi/területi (tábla)
adottságoknak meg-
felelôen
Növényvédelem peszticidekre alapozott
fizikai, biológiai,
agrotechnológiai
eszközök
peszticidekre alapozott
helyi/területi (tábla)
adottságoknak meg-
felelôen
Tápanyag-gazdálkodás mûtrágyára alapozott
szerves trágya, szerves
anyagok használata
mûtrágyára alapozott
a helyi/területi (tábla)
adottságoknak megfele-
lôen
Talajmûvelés
forgatáson, szántáson
alapuló
minimális talajmûvelés
forgatáson, szántáson
alapuló
Hollandiában Jongeneel és munkatársai készítettek hatástanulmányt egy, az 1990
és 2018 közötti idôszakban megvalósuló, a biodiverzitás megôrzését célzó földhasz-
nálati programmal (Ecological Main Structure) kapcsolatban, amely a program be-
fejezésének idején Dánia területének 15%-ára terjed majd ki. A program hatásai kö-
zül a föld árára, illetve a tranzakciós költségekre gyakorolt hatást modellezték, költ-
ség-haszon elemzéssel (6. táblázat).
6. táblázat. A környezetgazdálkodási politikához kapcsolódó
társadalmi költségek és hasznok
Forrás: Jongeneel et al., 2008
A költségek és a várható elônyök csoportosításakor megállapították, hogy külön
kell értékelni azokat a valós tranzakciós költségeket, amelyek a természet megôrzé-
sével kapcsolatosak és nem piacosítható elônyöket eredményeznek, mint például a
termôföld fenntartásával és megôrzésével kapcsolatos költségelemek (6. táblázat).
Az átállási idô alatt átlagos tranzakciós költségeként (a pénzáramok jelenértékének
annuitásaként számítva) 250 EUR/ha (65–70 E Ft/ha) értéket kaptak, amely egyben
azt jelzi, hogy a biodiverzitás megôrzését célzó, természethez közeli gazdálkodás
társadalmi értékének (gazdasági hasznának) legalább 250 EUR/ha kell lennie éven-
te. Amennyiben ez teljesül, mai pénzértéken számolva ekkora társadalmi áldozat
vállalható, mint az átállás támogatása (Jongeneel et al., 2008).
Az Európai Unió nagy dilemmája, hogy a közös agrárpolitika célrendszerének
hogyan és mennyiben kell szolgálnia állampolgárai élelmiszer-ellátásának biztonsá-
gát, biztosítva a termelôk jövedelembiztonságát is, s mire ösztönözze a termelôket.
A túltermelési válságok „felszámolása” többé-kevésbé sikeresnek tekinthetô a
decoupling révén, ugyanakkor a jövôt tekintve kérdés, hogy milyen magatartást ta-
núsítson a dinamikus gazdasági növekedést felmutató, nagy népességû térségek vár-
ható élelmiszerigény-növekedésének világpiaci keresletet átrendezô hatása kapcsán,
illetve a fenntartható fejlôdést szolgálni kívánó célok (elsôdlegesen a megújuló
energiafelhasználást szolgáló termelés) keresletnövelô hatására bekövetkezô belsô
piaci egyensúly megteremtésére.
Magyarország 2002-ben elsôként kötelezte el magát az EU agrár-környezetgaz-
dálkodási támogatási rendszerének teljes körû átvételére. Ekkor indult a Nemzeti
Agrár-környezetvédelmi Program, amely megismertette és felkészítette a gazdálko-
dókat, összhangban „A környezet védelmét és a táj megôrzését szolgáló mezôgaz-
dasági termelési módok támogatásáról” szóló 2078/92 sz. EU-tanácsi rendelettel,
valamint az ezt is magába foglaló 1257/1999-es vidékfejlesztési EU-tanácsi rende-
45
Társadalmi költségek Társadalmi hasznok
Korábbi földhasználattal kapcsolatos termeléski-
esés költsége (lehetôségi költség)
Tervezés- és földhasználat-váltás költségei
Fenntartás és megôrzés költségei (mûködési költ-
ségek)
Elvesztett nem piaci hasznok a korábbi földhasz-
nálattal kapcsolatban
Természetmenedzsmenttel kapcsolatos költségek
A természeti területek nem piaci elônyei/hasznai
Természet közeli termelés piacképes hasznai
Korábbi termelési tényezôk (erôforrások) mezô-
gazdaságból történô kivonásából eredô társadalmi
hasznok
EU-forrásból származó nettó hozzájárulás
lettel. 2004-ben a csatlakozást követôen a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben megha-
tározott – öt évre szóló – célprogramokban 1833 ezer hektár területtel 35 855 gaz-
daság vett részt (7. táblázat). 2004-ben és 2005-ben ténylegesen 24 000 gazdaság és
gazdálkodó részesült az agrár-környezetgazdálkodási támogatásból, összesen mint-
egy 1,4 millió hektárt fedtek le, amely a teljes aktív termelésbe bevont agrárterület
25%-a, s amely EU-átlagban is magasnak számít. A program elsô évei azt mutatták,
hogy sikeres volt ez a fajta – a környezettudatos és egyben kevésbé környezetterhe-
lô – gazdálkodástámogatási program. A program fô céljai a környezet állapotának
megôrzése és javítása, a mezôgazdasági eredetû környezeti terhelés csökkentése,
környezetvédelmi szolgáltatások biztosítása, a természeti erôforrások fenntartható
használatán alapuló mezôgazdasági gyakorlat erôsítése, valamint a termôhelyi
adottságoknak megfelelô termelési szerkezet kialakítása, környezettudatos gazdál-
kodás és fenntartható tájhasználat kialakítása. A programban részt vevô gazdálko-
dók által felhasználható mesterséges mûtrágya-hatóanyagot különbözô módon limi-
tálták, amely végsô soron megakadályozza a túl intenzív kijuttatást, egyben környe-
zetterhelést is, valamint a kötelezô talajvizsgálatok alapján ésszerûen tervezhetô a
tápanyagmérleg és tápanyagforgalom. Hasonló korlátokat építettek be a növényvé-
dô és növényápoló szerek alkalmazására is. Mindez hosszabb távon a környezeti ál-
lapot javulását eredményezi.
A vállalások szintjei szerint a célprogramok öt csoportba sorolhatók. Mindegyik
rendelkezik azzal a pozitív externális hatással, hogy csökkenti a környezetbe kijut-
tatandó kemikáliákat. Az agár-környezetgazdálkodási alapprogramok (alapszintû
szántóföldi célprogram, tanyás gazdálkodás célprogram, méhlegelô célú növényter-
mesztési célprogram, alapszintû gyepgazdálkodási célprogram, valamint ôshonos és
magas genetikai értéket képviselô állatok tartásának támogatása célprogram) és
egyéb élôhelyprogramok (vizes élôhelyekhez kapcsolódó célprogramok) az exten-
zív, alacsonyabb mesterséges input – és ezzel kemikália – felhasználású gazdálko-
dási alternatívát jelentô gazdálkodás irányába mutatnak. Ehhez hasonló hatását te-
kintve az Érzékeny Természeti Területek célprogramja (ÉTT), amelyek a speciális,
alacsony ráfordítású, a biológiai sokféleség megôrzését és javítását elôsegítô gazdál-
kodási módszereket (elsôsorban szántóföldi és gyepgazdálkodási mûvelési módo-
kat) támogatja.
Az ökológiai gazdálkodási célprogram (ökológiai szántóföldi növénytermesztési
célprogram, szántóföldi és zöldségnövények termesztése), ökológiai gyepgazdálko-
dási célprogram (ökológiai ültetvény célprogram, ökológiai állattartás célprogra-
mok) – az ökológiai gazdálkodás filozófiájából adódóan – nem engedi a mestersé-
ges vegyszerek alkalmazását. Ezzel ellentétben az integrált növénytermesztési cél-
programok (integrált szántóföldi növénytermesztési célprogram, szántóföldi és
zöldségnövények termesztése), az integrált ültetvény célprogram a racionális kemi-
káliafelhasználást célozza meg, törekedve az intenzív technológiák alkalmazása so-
rán a felesleges környezetterhelés elkerülésére. Az ötödik csoport – a kiegészítô ag-
rár-környezetgazdálkodási intézkedések, amelyek elsôsorban az alapprogramhoz
kapcsolódóan, továbbá az integrált és az ökológiai célprogramok kiegészítésére ve-
hetôk igénybe – alapvetôen nem képez önálló alternatívát.
46
7. táblázat. Igénylések az agrár-környezetgazdálkodási célprogramokra 2004-ben
Forrás: 2004. évi MVH adatok alapján
A kiemelt célprogramok között nevesített Érzékeny Természeti Területeken
(ÉTT) folytatható gazdálkodás szabályozása során 2004-ben 59 523 ha szántóföldi
növénytermesztô terület (1339 gazdaság) mellett 66 232 ha gyepgazdálkodási terü-
letet (1063 gazdaság) vontak be, amelyek döntô többsége természetvédelmi terüle-
ten vagy nemzeti parkokban folytatott gazdálkodást jelent [2/2002 (I.23.) KöM-
FVM együttes rendelet]. E szerint három kategóriát különböztetnek meg:
1. kiemelt területek: ahol nemzetközi viszonylatban is kiemelkedô természeti ér-
tékek jelentôs állománya fordul elô, amelynek fennmaradása már középtávon
(5–10 év) is kétséges, amennyiben a természetkímélô gazdálkodás nem része-
sül támogatásban;
2. fontos területek: ahol országos viszonylatban jelentôs természeti, táji és kultúr-
történeti értékek fordulnak elô, amelyek fennmaradása vagy állapotának javí-
tása érdekében a természetkímélô gazdálkodás támogatása szükséges;
3. lehetséges területek: ahol jelentôs az extenzív mezôgazdasági élôhelyek ará-
nya, de a természeti, táji és kultúrtörténeti értékek jelentôsége kisebb, illetve
olyan területek, ahol az extenzív gazdálkodás ösztönzésével a terület természe-
ti értéke növelhetô lenne.
Ezek tehát olyan – különleges, illetve sérülékeny természeti, környezeti értékeket
tartalmazó – mezôgazdasági mûvelés alatt álló – területek, amelyek megôrzése spe-
ciális gazdálkodási rendszer alkalmazását, rendszabályok, technológiai elôírások
betartását kívánja meg a gazdálkodótól. Mindez korlátozza a termelés intenzitását,
és valójában az így kiesô termelôi jövedelem – egy részének – kompenzálásra szol-
47
Célprogramok Igényelt terület (ha) Igénylôk száma (db)
Alapszintû szántóföldi célprogram 1 092 048 17 232
Méhlegelô célú növénytermesztés 209 41
Tanyás gazdálkodás 5021 773
Integrált szántóföldi növénytermesztés 291 191 4082
Ökológiai szántóföldi növénytermesztés 38 860 737
ÉTT szántóföldi növénytermesztés 59 523 1339
Integrált ültetvény 41 645 5873
Ökológiai ültetvény 2098 238
Füves élôhelyek kezelése 177 683 3804
Ökológiai gyepgazdálkodás 30 603 323
ÉTT gyepgazdálkodási célprogram 66 232 1063
Nádgazdálkodás 8456 187
Extenzív halastavak fenntartása 19 874 154
Füves mezsgye létesítése 262 9
Összesen 1 833 705 35 855
gál a többlettámogatás. Ha a termelô vállalja ezen elôírások betartását, akkor ezért
normatív, földalapú, vissza nem térítendô támogatásban, gazdálkodása kedvezô kör-
nyezeti teljesítményeiért nyújtott kifizetésben részesül. A kifizetés nagysága arányos
az elôíráscsomag várható környezeti hatásával, összetettségével, valamint a terme-
lés gazdasági eredményét befolyásoló hatásával.
2009-ben, a program zárásakor, a kezdeti 24 ezer gazdálkodóból 22 ezer gazdál-
kodó maradt a rendszerben, az általuk – csökkentett és kontrollált kemikáliahaszná-
lat mellett – mûvelt terület 1,4 millió hektár volt.
A program sikerességét jelzi, hogy 2009-ben újra meghirdették, kissé megválto-
zó feltételek mellett. Az alapszintû szántóföldi célprogram megszûnik, a támogatást
átcsoportosították az extenzív gyephasználatra, az integrált ültetvényekre, a talajvé-
delemre, az ökológiai gazdálkodásra és az élôhelyek védelmére. A változó követel-
mények ugyanakkor elôsegítik az állatállomány leépülésének lassulását, mivel a tá-
mogatási jogosultság feltétele a hektáronkénti legalább 0,2 állategység megléte, va-
lamint részvétel a különbözô nyilvántartási rendszerekben (ENAR, TIR).
Az agrár-környezetgazdálkodási támogatások 2009-re meghirdetett pályázata so-
rán közel 25 ezer gazdálkodó nyújtott be pályázatot, az általuk lefedett terület 2,2
millió hektár az MVH szóbeli adat közlése alapján. Mivel a célprogramok változá-
sai alapvetôen nem jelentôsek, az igénylôi kör azonossága várható. Mindez a prog-
ram futamidejét tekintve azt is jelenti, hogy a bevont területeken már hosszú távú
pozitív hatás várható a korlátok közé szorított kemikáliafelhasználás révén a környe-
zet minôségében.
A fejlett gazdaságokban – így az OECD-államokban – alapvetôen bármely gaz-
dálkodási alternatíva alkalmazható, és egy idôben – a termelési céltól, értékesítési
lehetôségektôl, az gazdálkodók egyéni helyzetétôl, tôkeerejétôl, gazdálkodási mére-
tétôl függôen – egymás mellett léteznek, és szerves részét képezik a mezôgazdasá-
gi gazdálkodási struktúrának. Arról, hogy az egyes üzemekben mely gazdálkodást
valósítják meg, nem rendelkezünk pontos információval. Az organikus gazdálkodást
folytató üzemek és az általuk használt terület vonatkozásában rendelkezésre állnak
konkrét adatok. Ezek szerint Magyarországon a mezôgazdasági mûvelés alatt álló
terület 1,93%-án (111 873 ha) folyt ellenôrzött gazdálkodás 2007-ben (Biokontroll
Beszámoló, 2007). Az ökológiai módon mûvelt területek növekedési üteme
2006/2007-re megállt mind világ-, mind magyarországi viszonylatban. További nö-
vekedés több ok miatt nem várható:
• eltûnik a felár, amennyiben a magasabb termelési költségek mellett nincs jöve-
delemkiesés-kompenzáció, az egyénnek nem éri meg termelni;
• világviszonylatban élelmiszerhiány van, csak a kereslet-kínálat vonatkozásában
nem esik egybe a fizetôképes kereslet.
48
3. A precíziós növénytermelés helye
és helyzete a gyakorlatban
3.1. A precíziós növénytermelés gyakorlata és jelentôsége
A precíziós gazdálkodás eszközrendszere
A precíziós gazdálkodás mûszaki feltételrendszere a korszerû mezôgazdasági gépek
kiegészítésével, illetve továbbfejlesztésével alakítható ki. A korszerû erô- és munka-
gépeket alkalmassá kell tenni egyrészt a megfelelô információk rögzítésére, továb-
bítására, másrészt az információk alapján született döntések automatikus megvaló-
sítására.
A precíziós növénytermelés akkor valósul meg teljes spektrumában, ha a követ-
kezô elemek mindegyike kiépül:
• a mûholdas navigációval támogatott talajmintavételre alapozott talajvizsgálat;
• a differenciált tápanyag-visszapótlás (változtatható mértékû) tápanyag-ellátott-
sági térkép vagy N-szenzor segítségével;
• hozamtérképek készítése (ami egyrészt a korábbi idôszak eredményeit segít
meghatározni, másrészt pedig alapja lesz a következô idôszakok hozamszint-op-
timalizálásra történô tápanyag-ellátás tervezésének);
• precíziós vetés;
• a differenciált növényvédelem (a növényvédô szer mennyiségének változtatása
a gyomborítottsági és/illetve más kártevô, károkozó szervezet elôfordulási tér-
képe alapján vagy szenzorok (pl. infrakamera, levélanalizátor stb.) segítségével.
A precíziós növénytermeléshez szükséges teljes géprendszernek a 8. táblázatban
jelzett alapelemeket szükséges magába foglalnia.
A rendszer üzemen belüli kiépítése több lépcsôben történhet. A gyakorlati tapasz-
talatok azt mutatják, hogy elsô lépésként célszerû a differenciált tápanyag-kijuttatás
rendszerét kialakítani. Ehhez szükséges a differenciált mûtrágyaszóró beszerzése.
Egyes növények (elsôsorban búza) esetén a N-szenzor (5,5 M Ft) beruházása, a trak-
tor felszerelése GPS-vevôvel (referenciaszignállal), mely pontosságtól függôen elté-
rô költséget jelent, válik szükségessé. Maga a differenciált mûtrágyaszóró önálló
egység, és nem kell hozzá N-szenzor. A N-szenzor alkalmazása kizárólag olyan nö-
vények esetén bír jelentôséggel, amelyeknél fejtrágyázásra kerül sor, és a növény
nitrogénellátottságából indulnak ki a dózisok meghatározásánál. A tervezett VRA
(Variable Rate Application) tápanyag-utánpótlásnál ezzel ellentétben a talajadatok
alapján (talajkémiai vizsgálatok), valamint a megelôzô gazdálkodási év hozamada-
tai alapján számítható a kijuttatandó mennyiség. A mûtrágyaszóró rendszer költsé-
ge 2–3 M Ft, de ez a nagyságrend függ attól is, hogy a többi rendszerelem már bent
van-e a traktorban, mert az olcsóbbá teheti a kiépítést.
A jelenleg elérhetô legpontosabb rendszer, a valós idejû, kinematikus (RTK) mé-
résen alapuló helymeghatározó rendszer, amely a ±2 cm-es pontosságot biztosítja
(beruházási költsége elérheti a 3 M Ft-ot). A rendszer további fejlesztése a fedélze-
49
ti számítógéppel, automata-kormányzással vagy erre alkalmas traktor megvétele, a
szoftverek megvásárlása (10–15 M Ft). A szükséges szoftverek beszerzési költsége
szintén az egyes rendszerelemek teljesítményének függvényében változhat. Mindezt
meg kell elôznie a GPS-vevôvel felmért talajmintavételnek és talajvizsgálatnak.
(Ennek költsége a mintavételezett terület nagyságától, a mintavételi egységek szá-
mától függ.) Lényegében ezen két elem két évre elosztva is kiépíthetô. A következô
bevezetendô elem a precíziós hozammérés, amely lehet vagy a már meglévô betaka-
rítógépre felszerelhetô hozammérô megvásárlása (a megfelelô informatikai eszkö-
zökkel történô kiegészítése), vagy a hozammérésre alkalmas kombájn beruházása.
Ez utóbbi természetesen megnöveli a fejlesztés tôkeigényét. A megfelelô hozammé-
rô alkalmas a nedvesség-, kiegészítô szenzorok pedig a sikér- vagy az olajtartalom
betakarítás közbeni mérésére. Ez utóbbi (Zeltex AccuHarvest Grain Analyzer) szé-
les körû elterjedése az évtized végére várható, beruházási költsége 2–25 M Ft.
A GPS pontosságáról és annak költségérôl minden esetben a gazda dönt. Az au-
tomata kormányzás bevezetése a ±2 centiméter pontosság betartását követeli meg,
különben a traktor „rángat”, nem tart soron és a csatlakozások is pontatlanok lesz-
nek. Ennek elérésére a gyakorlatban három lehetôség van:
• RTK-bázisállomás, amelynek az egyszeri beruházási költsége 3 M Ft, elônye,
hogy egyszeri beruházást követôen többletköltség nincs;
• a GNSSnet rendszer;
• OmnistarHP
E két utóbbi rendszer esetén számolni kell a kiépítést követôen évi 300 E Ft szol-
gáltatási díjtétellel gazdaságonként.
Az információtechnológia gyakorlati alkalmazásának fejlôdése, a fedélzeti szá-
mítógép fejlesztés integrálja az összes vezérlési feladatra történô felkészítést, illetve
az összes adatrögzítési munka elvégzését. Egyre több munkamûvelet végeztethetô
el. Erre azonban fel kell készülniük a termelôknek, megnô a szaktudás és a menedzs-
ment ismeretek jelentôsége.
50
8. táblázat. A precíziós növénytermelés eszközei
Forrás: forgalmazóai adatok alapján, saját szerkesztés
Talajvizsgálat, tápanyag-ellátottsági térkép
A GPS-vevôvel felmért táblahatáron belül elkészítik a hálószerû talajminta-vételi
tervet. A talajmintákat terv szerint – a jelenlegi gyakorlatnak megfelelôen, de mint
több helyen említésre került, ennél kisebb kezelési egységek szakmailag nagyobb
pontosságot eredményeznének – 3–5 hektáros sûrûséggel veszik (4. ábra). A minta-
vétel történhet kézi talajmintavevôvel, amelyhez nagy pontosságú mûholdvevô
rendszer is szükséges. A következô mintavételnél – amelyet 3-5 év múlva kell elvé-
gezni – pontosan ugyanott vehetô a minta, mint elôtte. Így ellenôrizhetôvé válnak a
talajban végbement folyamatok.
A talajminták – korábbi gyakorlatnak megfelelô – laboratóriumi vizsgálata után
az eredményeket a GPS-koordinátákkal összekapcsolva elkészíthetôk a tápanyag-el-
látottsági térképek. A térképek készítéséhez szükséges szoftverek is megvásárolha-
tók, de az esetek többségében a termelôknek erre nincs szüksége, szolgáltatásként
veszik igénybe. A talaj pH-szintjét vizsgálati egységenként ábrázoló és a kötöttséget
vizsgálati egységenként ábrázoló információs térképen a berajzolt és sorszámmal el-
látott pontok jelentik a talajminta-vételi helyeket (5., 6., 7. ábra). A térképeken a ter-
môhelyi kategóriáknak megfelelôen eltérô és szabványosan egységes színek mutat-
ják a különbözô ellátottsági kategóriákat.
51
Eszköz megnevezése
1
Vételár
Kiegészítô beruházás Teljes beruházás
Traktor 10–15 millió Ft
Precíziós talajmintavétel (5 évre) 6000 Ft/minta 6000 Ft/minta
Térképkészítô szoftver 200 000 Ft 200 000 Ft
Hozammérô 1 500 000 Ft
Kombájn (hozammérôvel, fedélzeti
számítógéppel együtt)
15–20 millió Ft
Differenciált mûtrágyaszóró 5 millió Ft 5 millió Ft
Nitrogénszenzor 500 000 Ft 500 000 Ft
Differenciált permetezôgép 5 millió Ft 5 millió Ft
Légi felvételek 5000 Ft/ha 5000 Ft/ha
Gyomdetektor 500 000 Ft 500 000 Ft
Precíziós vetôgép 2 millió Ft 2 millió Ft
Automatakormányzás (GPS-szel) 1 millió Ft 1 millió Ft
GPS-vevô 500 000 Ft 500 000 Ft
Referenciaszignál 100 000 Ft/év 100 000 Ft/év
Fedélzeti számítógép 1 000 000 Ft 1 000 000 Ft
1
Az eszközök egy feltételezett, 300 hektár, szántóföldi növénytermelô gazdaság szükséges eszközeinek felelnek
meg (2010-es ár)
4. ábra. Talajminta-vételi terv
Milics, 2011
5. ábra. Tápanyag-ellátottsági térkép (humusz)
Milics, 2011
52
6. ábra. Tápanyag-ellátottsági térkép (kálium)
Milics, 2011
7. ábra. Tápanyag-ellátottsági térkép (foszfor)
Milics, 2011
53
A jó mezôgazdasági gyakorlat (Good Agricultural Practice = GAP) szerint 5
évente ajánlott a talajvizsgálatok elvégzése. Javasolt, hogy a legkorszerûbb, legtöbb
információt nyújtó megoldást válasszák.
Differenciált mûtrágya-kijuttatás
A hozamtérkép, a heterogén terméseredmények ismerete nem elégséges az okszerû
tápanyag-visszapótláshoz. Szükség van a talaj tápanyag-szolgáltató képessége isme-
retére is, amelyet a tápanyag-ellátottsági térképek segítségével lehet biztosítani. A
precíziós talaj-mintavételi módszer lehetôséget teremt a táblán belüli heterogenitá-
sok vizsgálatára, rögzítésére. A területi változékonyságnak megfelelôen készülnek a
tápanyag-visszapótlási tervek, melyeknek célja a terméslehetôségek maximális ki-
használása.
A tápanyag-utánpótlási tervek készítésének lényege, hogy a hozam- és tápanyag-
ellátottsági adatokat együttesen vizsgálva határozzák meg az optimális hatóanyag-
mennyiséget az adott egységre (8. ábra).
8. ábra. Adott tábla hozam- és foszforellátottsági térképe
Milics, 2011
A tápanyag-ellátási tervek célja a termesztett növények által kivont tápanyag-
mennyiségnek megfelelô tápanyag kijuttatása mellett a talajtermékenység fenntartá-
sa, a talaj tápanyag-ellátottságának optimális szintû megôrzése, de legalább egy
hosszú távon is fenntartható minimális szint megtartása. A kezelési (mintavételi)
egységenként meghatározott tervezett hozamszint és a hozzá rendelt tápanyagszint
biztosít(hat)ja a talajparamétereket figyelembe véve a növény igényének megfelelô
tápanyagmennyiséget (9. ábra). Kockázati tényezôt jelent a tervezhetô termés meg-
54
állapítása. Minél nagyobb a precíziós tápanyag-gazdálkodás adatbázisa, annál pon-
tosabb lesz a termés – talajvizsgálati adatok – tápanyagmérleg együttes értékelésé-
vel megállapított tervezhetô hozamszint. Ezt támasztják alá a már tartamkísérletnek
tekinthetô, tízéves kísérlet eredményei (Németh et al., 2011).
Amennyiben a mûtrágyázásra fordítható forrás nem elégséges a talaj tápanyag-
szintje növeléséhez (sokszor még a jelenlegi szint fenntartásához sem), gazdasági
szempont a szûkös erôforrás leghatékonyabb felhasználása. A differenciált táp-
anyag-utánpótlás alkalmazásakor lehetôség nyílik arra is, hogy kezelési egységen-
ként lebontva – a hozampotenciál alapján – meghatározásra kerüljenek azon egysé-
gek, ahol az optimális tápanyagszintre történik a tervezés, illetve a talajtulajdonsá-
gok figyelembe vétele alapján az adott évben – nagyobb hozam kiesés nélkül – ki-
hagyható a tápanyag-utánpótlás (10. ábra). Természetesen hosszabb távon ez nem jó
gazdálkodói stratégia. Másik „végletet” jelenti, amikor a tápanyag-utánpótlás során
nem a gazdasági értelmben vett optimumra, sôt nem a hozam maximumra történik
a tervezés és kijuttatás, hanem mintegy „túlbiztosításként” jóval a tervezhetô ho-
zamszint feletti hozamigényre történik mindez. Ez természetesen veszteséget jelent,
közgazdasági értelemben ilyenkor beszélünk a lehetôségi költségrôl.
9. ábra. Tervezett napraforgóhozam
Milics, 2011.
Forrás: www.ikr.hu
55
10. ábra. Trágyázási javaslat (dózis, fontosság)
Forrás: www.ikr.hu
A trágyázási javaslat a következô kérdésekre segít válaszolni:
• mekkora és milyen összetételû alaptrágya adagot kell kijuttatni adott évben a
termesztett növény alá;
• az egyes táblákon és azon belül a kezelési egységekben hol a leghatékonyabb a
mûtrágyázás. (A táblák között preferencia-sorrendet lehet felállítani, így forrás-
szûke esetén (ha a P- és a K-hatóanyagra fordítható pénz nem elégséges) meg-
alapozott döntés hozható meg.
A tápanyag-kijuttatási tervek egy SD-kártyaú segítségével betáplálhatók a kijut-
tatást végzô erôgép/munkagép fedélzeti számítógépébe. Terv szerint oda és annyi
mûtrágya/szerves trágya juttatható ki, amennyi szakmailag indokolt (11., 12. ábra).
Munka közben rögzíthetô a ténylegesen kijuttatott mennyiség, amelyrôl szintén ké-
szíthetô térkép.
56
11. ábra. Trágyázási terv, N-fejtrágya – 1
Forrás: www.ikr.hu
Precíziós gyomszabályozás
A precíziós gyomszabályozás lényege, hogy vagy egy korában készített gyomborí-
tottsági térkép alapján permeteznek (off-line), vagy az aktuális felvételezés (on-line)
során különbözô szenzorokkal feltárják a gyomfoltokat, majd az észlelés után azon-
nal megtörténik a permetezés. Egyre több gyomnövény például az acatfolt (Cirsium
arvense L.) is azonosítható a táblákon szántóföldi körülmények között a traktorra
szerelt szenzor segítségével (Csiba et al., 2009). Mindkét módszer elônye, hogy
csak azokat a területeket permetezik, ahol valóban megtalálhatók a gyomok, ezáltal
jelentôs gyomirtószer-megtakarítás érhetô el. A megtakarítás mértéke természetesen
a gyomborítottság mértékétôl függ. A minél pontosabb munkavégzés érdekében cél-
szerû automata kormányzással is kiegészíteni a traktort.
57
12. ábra. Trágyázási terv, N-fejtrágya –2
Forrás: www.ikr.hu
Precíziós vetés
A precíziós növénytermelés elemei között a helyspecifikus vetés alapvetôen két té-
ren segítség a gazdálkodásban:
• beszegett táblaszélek felülvetésének kiküszöbölése;
• a tôszám táblán belüli változtatása az elôre elkészített vetési terv alapján.
Felhasználva a korábbi években felhalmozott, a táblára vonatkozó tapaszta-
latokat, a hozamtérképeket, valamint a talajállapot jellemzôit (tápanyag-ellá-
tottság, humusztartalom, vízháztartás stb.), elkészíthetô egy vetési térkép, ahol
a táblán belül változó tôszám is elôírható. Ezen térkép alapján a traktor fedél-
zeti számítógép-vezérléssel automatikusan állítja kezelési egységenként a veté-
si paramétereket. A helyspecifikus vetôgéppel együtt célszerû a GPS-vezérelte
robotkormányzást is bevezetni, ebben az esetben a csatlakozó sorok pontossá-
ga nagymértékben javítható. A vetômag-megtakarítás akár 4% is lehet, de nem
mindig érhetô el. (Batte, 1999; Takácsné, 2003; Schellberg et al., 2008; Watson
et al., 2088)
Hozamtérképezés, táblatörzskönyv
A hozamtérképek birtokában ismertté válnak a táblán belüli hozamingadozások,
melyek kiindulópontot adnak a talaj termôképességérôl, a termesztési technológia
vagy a korábbi trágyázási gyakorlat színvonaláról is (13. ábra). A GPS-vevô a ma-
gassági adatokat is rögzíti, így a tábla domborzati viszonyairól is információ nyer-
hetô. Több dologra is ráirányíthatja a hozamtérkép a figyelmet:
58
• a táblaszéleken meddig érvényesül a szegélyhatás;
• milyen összefüggés van táblán belül a domborzati viszonyok és a termésmeny-
nyiségek között;
• szubjektív megfigyelések (gyomfolt, vadkár stb.);
• mekkora veszteséget (hozamkiesés) okoz a gyomos terület.
A betakarítás során gyûjtött precíziós szemnedvességi adat a talaj vízgazdálko-
dására és a talaj tápanyag-szolgáltató képességére enged következtetni abban az
esetben, ha nincsenek súlyos technológiai hiányosságok.
A hozamtérkép elkészítéshez az aratást végzô betakarító gépet fel kell szerelni ki-
egészítô berendezésekkel, amelyek:
• pontosan rögzítik a kombájn helyzetét az adott táblarészen;
• mérik az adott pillanatban a magfelhordón szállított termény mennyiségét;
• dombos területen rögzítik a kombájn vízszintestôl való helyzeteltérését,
• mérik a betakarított termény nedvességtartalmát;
• az adatokat összegezve megjelenítik a fedélzeti számítógép monitorján.
13. ábra. Hozamtérkép
Milics, 2011
Forrás: www.ikr.hu
59
3.2. Miért és miben jelent innovációt a mezôgazdaságban
a precíziós növénytermelés?
A XXI. század folytonos változása az élet és a gazdaság minden területén kialakít-
ja – és egyben megköveteli – az új ismeretek elsajátítását és technológiák alkalma-
zását. Az innovációról ma már úgy beszélünk, mint amely áthatja a mindennapokat,
és egyben a fennmaradás, a versenyképesség záloga. Az innováció a fejlôdés moz-
gatórugója.
Az innováció fogalma, értelmezése
Az innováció értelmezése az elmúlt évszázadban többször változott. A kezdetekben
a közgazdasági elméletben az innováció öt típusát Schumpeter (1939) fogalmazta
meg és értelmezte. Megkülönböztette az új termékek bevezetését, az új gyártási mó-
dok meghonosítását – adaptálását –, az új piacok megnyitását, az új nyersanyagok
vagy a félkész termékek megszerzését, valamint az iparági átszervezéseket. A ké-
sôbbiekben az innováció értelmezése alatt elsôsorban az újdonságra, az újszerûség-
re helyezôdött a hangsúly, amely kiegészült azzal, hogy a szervezeti folyamatok át-
alakításait is megfeleltették az innovációval (Inzelt, 1998; Lengyel – Rechnitzer,
2004). Az 1950-es években az innováció egyedi termék (technológia), fejlôdés ered-
ménye volt, amelynek forrásai az elszigetelten végrehajtott kutatások voltak. Napja-
inkban az innováció a tudás alkalmazásának folyamatát jelenti. Erre jó példa a GPS
polgári alkalmazhatósága, mint egy innováció gyakorlatban történô elterjesztése. A
GPS kifejlesztésének a célja nem a mezôgazdasági alkalmazás volt, az innováció a
hadiiparban jelent meg, és csak akkor vált általánossá, amikor a mûholdak megfele-
lô számban, megfelelô teljesítménnyel álltak rendelkezésre, az ezredfordulót meg-
elôzô évtizedben. Az innovációt gyakran csak mûszaki, technológiai újításként ér-
telmezik, azonban az innováció ennél sokkal több is lehet. Az újdonságnak nem kell
tudományosan új dolognak, korábban egyáltalán nem ismert dolognak lennie. Az in-
nováció az adott területen, az adott piacon képvisel újdonságot. A hagyományos
technológiai innováción kívül egy új üzleti modell, egy új szervezeti forma, egy új
design bevezetése vagy új marketingstratégia is lehet innováció.
Az innováció fogalmához általában a hatékonyság növekedése, az új lehetôségek
feltárulása vagy a lényegesnek érzett társadalmi problémák „megoldása”, vagyis
végsô soron a „hasznosságnövekedés”, a „javulás”, a „jobbítás” képzete asszociáló-
dik. Az értelmezésben gondot jelenthet az is, hogy sokszor és sokan egyenlôségjelet
tesznek az innováció és a kutatásfejlesztés közé. Az innovációs lánc alapja az új öt-
lettôl a széles, a nagy tömegek számára elérhetô piaci bevezetésig tart, akkor, ami-
kor már jövedelmezôen folytatható a gazdálkodás, illetve más megközelítésben a
társadalom széles rétegei számára válik elérhetôvé az adott termék, szolgáltatás. Mi-
vel egyik oldalról – a vállalatiról – a jövedelmezôség, a másik oldalról a széles kö-
rû elérhetôség jelenti az innovációs lánc végét, nagyon fontos annak értelmezése,
hogy ez az állapot mikor, milyen körülmények között áll fenn (Oslo Manual, 2006).
Az innováció ritkán egyszeri, befejezett dolog. A kutatásra az innováció bármely
fázisában szükség lehet, ezért a K+F az innováció állandó velejárója, nem pedig elô-
feltétele (Frascati Kézikönyv, 1963). A Frascati Kézikönyvben megfogalmazása sze-
60
rint „az innováció mindazon tudományos, mûszaki, kereskedelmi és pénzügyi tevé-
kenységek együttese, amelyek új feldolgozóipari termékek sikeres kifejlesztéséhez
és értékesítéséhez, új termelési eljárások vagy berendezések hasznosításához, vagy
valamely társadalmi szolgáltatás új megközelítésének bevezetéséhez szükséges”.
Külön definiálja a mûszaki innovációt mint az új termékek és eljárások, valamint a
termékekben és az eljárásokban bekövetkezett jelentôs technológiai változások
megnyilvánulását.
A technológiai innováció alatt a magyarországi „2004. évi CXXXIV. törvény a
kutatásfejlesztésrôl és a technológiai innovációról” alapján a következôket érti: a
gazdasági tevékenység hatékonyságának, jövedelmezôségének javítása, illetve ked-
vezô társadalmi és környezeti hatások elérése érdekében végzett tudományos, mû-
szaki, szervezési, gazdálkodási, kereskedelmi mûveletek összessége, amelyek ered-
ményeként új vagy lényegesen módosított termékek, eljárások, szolgáltatások jön-
nek létre, új vagy lényegesen módosított eljárások, technológiák alkalmazására, pi-
aci bevezetésére kerül sor, beleértve azokat a változásokat, amelyek csak adott ága-
zatban vagy adott szervezetben minôsülnek újdonságnak. Ennek megfeleltetve tehát
a mezôgazdaságban is folyamatosan megnyilvánuló innovációról lehet beszélni.
Husti (2008a) szerint az innováció a mezôgazdaságban olyan folyamatos, komplex,
következetes és céltudatos innovációs tevékenység, amely mennyiségi és minôségi
változásokat elôidézve kihat a mezôgazdasági termelés alapelemeire (termôföldre,
munkaerôre, termelési eszközökre és információkra), s eredményeként a termelés a
korábbiaknál magasabb színvonalon, egyúttal hatékonyabban folytatható. A mezô-
gazdaságban azonban a gépek száma és összetétele szoros kapcsolatban áll a termô-
terület nagyságával, a talaj- és domborzati viszonyokkal, a termelési célkitûzések-
kel, a vetésszerkezettel, az alkalmazott technológiákkal és további tényezôkkel, tör-
vényszerûen nem növelve a hozamszintet, ugyanakkor jelentôs hatást gyakorolva a
költségekre és magára a költségszerkezetre is (Husti, 2008a).
A magyar mezôgazdaság a gazdasági-társadalmi rendszerváltást megelôzô két
évtizedben – a korábbi mûszaki fejlesztésnek tulajdoníthatóan – impozáns eredmé-
nyeket ért el mind a hozamokban, mind az erôforrások hatékony felhasználásában
versenyképes termékek elôállításával. Az amerikai stílusú, nagyüzemi gazdálkodás
egyrészt lehetôvé tette a világviszonylatban is innovatív fejlesztéseket, másrészt a
méretgazdaságossági elônyök is kihasználhatók voltak. A magyar mezôgazdaságot
ezekben az évtizedekben az innováció juttatta nemzetközileg is ismert, sôt elismert
pozícióba (Szántó, 1990). 1967 és 1980 között a mezôgazdaság a maga értékrendjé-
vel és rendszerszemléletével jelentôsen eltért az iparban alkalmazottól, dinamikus
fejlôdés jellemezte az ágazatot, a magyar mezôgazdasági innováció modellértékû
volt a jelzett idôszakban (Husti, 2008b).
A rendszerváltás során az ágazatban bekövetkezett változások – tulajdonosi és
birtokstruktúra elaprózódottsága, a termelôeszközök gazdaságok közötti „szét-
osztása”, az ipari háttér (beszállítói, feldolgozói) felbomlása – oda vezetettek,
hogy a gazdálkodói kör egy jelentôs része alultôkésítetté vált, mérete alatta ma-
radt az egyszerû újratermelést biztosító életképes méretnek. E folyamatok követ-
keztében – a különbözô támogatási elemek ellenére – csak kevesek számára állt
rendelkezésre elegendô forrás koncepciók mellett végigvitt stratégiai fejleszté-
sekre, innovációra.
61
A mezôgazdaság mûszaki fejlesztése alatt a magyar szakirodalomban a Dimény
által 1975-ben megfogalmazott komplex értelmezést értjük, amely szerint a mezô-
gazdaság mûszaki fejlesztése alapvetôen négy pilléren nyugszik: a biológiai, a ké-
miai, a technikai és az emberi tényezôkön (Dimény, 1975). A technikai tényezôk kö-
zé értendô a gépesítés és az építészet. Ezen meghatározás az európai agrárközgaz-
dászok által korábban (1995-ben) Helsinkiben megfogalmazottakon alapul. (Husti,
2003) A mûszaki-technológiai fejlôdés nem lehet öncélú: meg kell felelnie a gazda-
ságosság kritériumának is (Dimény, 1992; Szántó, 1999). Ilyen értelemben a precí-
ziós gazdálkodás összefüggéseinek vizsgálata is alapja egy-egy új technológia sze-
repe és lehetôségei vizsgálatának a fenntartható mezôgazdaságban (Weiss, 1996;
Lambert – Lowenberg-DeBoer, 2002; Godwin et al., 2003; Takácsné György, 2003;
Székely et al., 2000, Takács-György, 2008; Takács et al., 2008; Schmuk et al., 2009;
Takácsné György, 2010).
A mezôgazdasági innovációs folyamat kiinduló pontja a mûszaki fejlesztés. Alap-
ja a mezôgazdasági termelést megelôzô biológiai, kémiai és technikai innovációk
eredményeként létrejövô termékek, eljárások köztermesztésbe való bevezetése. A
mezôgazdaságban a mûszaki fejlesztés akkor terjedhet el, ha az új terméket/techno-
lógiát/eszközt az ökológiai feltételeknek megfeleltetve alakítják ki (a szárazságtûrô
fajták nemesítésétôl a precíziós tápanyag-utánpótlás és növényvédelmen keresztül
számítógép-vezérléssel támogatott sorkövetô eszközökig). Meg kell teremteni a bi-
ológiai és a mûszaki innováció szerves egységét. Azonban az innovációs folyamat
sikerességének feltétele, hogy a humán tényezô képes legyen és akarja is az újdon-
ság alkalmazását, a menedzsmentnek is a megfelelô szakismerettel és vezetôi képes-
séggel és tudással kell rendelkeznie. A társadalmi, politikai, gazdasági környezet
elemei közül kiemelt hatást gyakorol a mezôgazdaságban végbemenô innovációs fo-
lyamatokra a gazdasági fejlettség, a növekedés, a hitelpiacok, a hazai és a nemzet-
közi versenykörnyezet, annak torzultsága, az agrártámogatási rendszerek.
Egy innováció vagy akkor tekinthetô megvalósítottnak, ha a piacra bevezették
(termékinnováció), vagy ha egy termelési folyamat során alkalmazták (folyamatin-
nováció). Az innovációs folyamat alapmodellje lineáris, az alapvetô tudományos
eredményeket – alapkutatásokat – felhasználva az alkalmazott tudomány – alkalma-
zott kutatások – új ötleteket, termékeket produkál („science push”), majd az innová-
ció piaci bevezetésekor a piaci erôk veszik át az irányító szerepet („market pull”)
(Arnold – Bell, 2001). További innovációs szakirodalomban az innováció szükség-
letteremtô modelljét („technology push”) és a szükségletkövetô („demand pull”)
modellt különböztetik meg (Pakucs – Papanek, 2010).
A precíziós növénytermelés mûszaki-technológiai hátterének kialakítása mint in-
nováció, a szükségletteremtô modell segítségével írható le, a technológiai nyomás a
gyártó-forgalmazó szervezetek részérôl erôs. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy már
megjelent – és várhatóan erôsödni fog a környezettudatos gazdálkodás igényének
növekedésével – az elterjedésben a szükségletkövetô jelleg.
Az innovációs folyamat iménti modelljét nyomon lehet követni a precíziós nö-
vénytermelés kifejlôdésén. A folyamatosan fejlesztett mûholdas helymeghatározás-
ra épülô, a foltkezelést lehetôvé tevô rendszer kifejlesztése mûszaki-technológiai ol-
dalról több mint két évtizede valósult meg. A helyspecifikus termelés megvalósítá-
sához szükséges eszközök a gyártók szempontjából termékinnovációt jelentenek, a
62
termékinnováció egy új vagy megújított áru bevezetését takarja. Egy konvencioná-
lis traktornak GPS-szel, illetve fedélzeti számítógéppel való felszerelése pedig tel-
jes mértékben kimeríti ezt a definíciót.
A gazdálkodó szempontjából mindez mûszaki innovációnak tekinthetô, hiszen
egy új termelési módszert alkalmaz. A korábbi táblaszintre optimalizált termelési el-
gondolás helyett a mikrotermôhelyi adottságokra alapozva történik az inputok
mennyiségének tervezése, kijuttatása és a hatékonyság nyomon követése.
A gazdaság szempontjából mindez környezeti innovációnak is tekinthetô. A pre-
cíziós növénytermelési eljárás során ugyanis elsôdleges szempont a környezet minél
kisebb mértékû károsítása, az inputok talajban való káros felhalmozódásának ki-
küszöbölése. Abban az esetben nem tekinthetô szervezeti innovációnak, ha ezt a fo-
galmat csak a vállalaton belüli szervezeti átalakulásra szûkítjük. Azonban, ha a mun-
kaszervezésben történô változásokat is ide soroljuk, akkor a precíziós növényterme-
lés kimeríti a szervezeti innováció fogalmát is, hiszen a technológiához szükséges
térképek, nyilvántartások elkészítésével változik az elvégzendô feladatok köre, ame-
lyet a munkaszervezés során figyelembe kell venni. Sem a gyártók, sem pedig a gaz-
dálkodók számára nem jelent a precíziós gazdálkodás piaci innovációt, mivel a tech-
nológia eszközeinek elôállítása, illetve azok alkalmazása nem vonja maga után az új
piacon való megjelenést. Az említett innovációs formák közös eleme az újdonságon
kívül az, hogy megvalósítottnak kell lennie. Egy termék akkor tekinthetô megvaló-
sítottnak, amikor bevezetik a piacra. A precíziós növénytermelés az említettek mel-
lett egyben új gazdálkodási filozófiát jelent. Whelan és McBratny (2000) már a pre-
cíziós technológia mezôgazdasági alkalmazásának kezdetekor felhívta a figyelmet
arra, hogy üzemi alkalmazása új, rendszerszemléletû menedzsment ismereteket kö-
vetel meg. Ilyen a hagyományos gondolkodás üzemen belüli megváltoztatása, a táb-
laszintû munkavégzés során is a precizitásra való törekvés elôtérbe kerülése: nem
engedhetô meg eltérés, átfedés például a táblafordulóknál. Mindez a munka közvet-
len végzôjétôl, továbbá az üzem vezetôjétôl is szemléletváltás követel meg. Ebben
az értelemben bevezetése során – a mezôgazdasági üzem mint vállalat szempontjá-
ból – megvalósul a szervezési innováció is.
Ugyanakkor az innováció piaci bevezetésekor a piaci erôk – a termelôk, forgal-
mazók – veszik át az irányító szerepet az innovációs folyamatban, abban az értelem-
ben, hogy iterálva, folyamatosan jelzik a technológia gyakorlati alkalmazása során
felmerült tapasztalatokat és teszik meg korrekciós javaslataikat.
A precíziós technológia jellegét tekintve folyamatos innováció, amely mind az
ipar szereplôitôl, mind a felhasználóktól folyamatos fejlesztést, beruházást és más
megközelítéssel, új feltételek melletti munkavégzést követel meg. A mezôgazdasá-
gi innovációs folyamatokban egyidejûleg jelen van a folyamatos innováció (Porter-
féle megközelítés) (Porter, 1990) és a stratégiai innováció (Kotler, 2004). A mezô-
gazdasági innovációval kapcsolatban ki kell emelni, hogy a diffúzió szakaszában
meghatározó a támogatások szerepe, amely irányulhat magára az innováció mint be-
ruházás támogatására. (Késmárki-Gally, 2008). A bevezetésbarát környezet megte-
remtésének fontosságára is felhívja a figyelmet.
A mûszaki fejlesztés hatékonyságjavító küldetésének elôfeltétele, hogy legyen
mit és hová transzformálni. Azaz: a helyzet akkor igazán kedvezô, ha a kínálati
„nyomás” és a keresleti „szívás” egyidejûleg van jelen (Husti, 2008a).
63
Az innovációt mind makrogazdasági, mind üzemgazdasági szinten szükséges ér-
telmezni. A nemzetgazdaságra gyakorolt hatással részletesen foglalkozik számos
szakirodalom. Pakucs (2003) felhívja arra a figyelmet, hogy a technikai haladás és
a gazdasági növekedés közötti összefüggés számszerûsíthetô. Ez összetett feladat: a
mûszaki technológiai fejlôdés mindazokat a termelés folyamatában, az idô függvé-
nyében bekövetkezô változásokat foglalja magában, amelyek azonos (vagy keve-
sebb) mennyiségû termelési tényezô felhasználásával több (vagy értékesebb) termé-
ket, azonos mennyiségû (vagy értékesebb) terméket kevesebb termelési tényezô fel-
használásával hoznak létre. Az innováció hatására megváltozik a mezôgazdasági
üzem ráfordítás (költség) és a hozam (érték) viszonya. Az, hogy egyidejûleg meg-
nyilvánul-e az innováció azon jellemzôje, hogy a fogyasztói igényeket a korábbinál
magasabb minôségben tudja kielégíteni, nem nyilvánul meg egyértelmûen. A precí-
ziós gazdálkodásra is bizonyított, hogy a technológia alkalmazásával a hozamban
minôségi változás következik be. Lehetôség nyílik a termelés során a gabonafélék
esetén például a termelési célnak – étkezési vagy takarmánygabona – megfeleltetett
tápanyag-utánpótlásra, növényvédelemre, növényápolásra. Mindezzel optimalizál-
ható a termelô jövedelme is. Ugyanakkor társadalmi szinten igaz, hogy a „fogyasz-
tói igények magasabb szintû kielégítésére kerül sor”, hiszen a környezetterhelés
csökkentése, az ökológiai fenntarthatósághoz való hozzájárulás révén már teljesül az
említett elvárás. Az on-line rendszerek használatával a növénytermeléssel kapcsola-
tos döntések során lehetôvé teszik a dinamikus környezethez való alkalmazkodást.
A helyspecifikus optimalizálás révén a termelési tényezôk új kombinációja jön lét-
re az innováció hatására.
Fontos kiemelni, hogy ennek a technológiának az újdonságértéke nemcsak az
elôbb megfogalmazottakban keresendô, hanem a környezetterhelés csökkentésében
további addicionális hatásokkal, pozitív externáliákkal is jellemezhetô. Mindez csak
akkor lesz valóság, ha a technológiát alkalmazók képzettségi szintje is követi azt a
technológiai fejlôdést, amit a precíziós növénytermelés mint számítógépre (is) ala-
pozott termesztéstechnológia jelent. A képzés, az oktatás minden szintjén meg kell
jelennie a technológia gyakorlati alkalmazása oktatásának is. A tudás gazdasági sze-
repével és az agrár-felsôoktatás agrárinnovációban való szerepével kapcsolatban le-
folytatott vita szereplôi azt hangsúlyozták, hogy mind a technikai, a technológiai,
gazdasági ismeretek átadására szükség van, azonban fontos a menedzsmentismere-
tek széles körû mélyítése (Mészáros, 2007; Nábrádi, 2007; Vizi, 2007; Magda et al.,
2008). A menedzsment ismeretek fontosságára Székely már 1992-ben felhívta a fi-
gyelmet mint az átalakuló mezôgazdasági vállalkozások egyik fontos feltételére ah-
hoz, hogy alkalmazkodhassanak a megváltozott körülményekhez, így a mûszaki-
technológiai fejlôdéshez (Székely, 1992).
Az innováció diffúziója, befolyásoló tényezôk
Az innováció akkor lehet sikeres, ha széles körû, gyakorlati elterjedése is megvaló-
sul, ha az elsô alkalmazásától kezdve elterjed a piaci és nem piaci csatornákon ke-
resztül a különbözô fogyasztók, államok, régiók, szektorok, piacok és vállalatok kö-
rében. Ez a folyamat az innováció diffúziója. Diffúzió nélkül az innovációnak nin-
csen gazdasági hatása (OECD, 2005). Az innováció diffúzióját vizsgálva Rogers
(1962) a következô kérdések megválaszolását tartja szükségesnek ahhoz, hogy jel-
64
lemezni lehessen az egyes konkrét innovációs folyamatokat és ezek alapján az elter-
jedésüket is.
1. Relatív elôny: az adott újítás milyen mértékben jobb, mint a már meglévô eljá-
rás, amelyet helyettesíthet?
2. Kompatibilitás: az innováció mennyire fér össze a potenciális alkalmazók értéke-
ivel, szükségleteivel és múltbéli tapasztalataival? Minél nagyobb gondolkodásbe-
li változásra, illetve minél több új tudás elsajátítására van szükség a befogadás-
hoz, használathoz, annál kevésbé lesz sikeres és gyors a diffúziós folyamat. Ál-
talánosítva tehát elmondható, hogy egy újítás elterjedésének sebessége pozitív
kapcsolatban áll a potenciális adaptálók által tapasztalt kompatibilitással.
3. Komplexitás: az adott újítás és annak használata mennyire közérthetô?
4. A kipróbálhatóság mértéke: adott innováció szélesebb körû alkalmazás elôtt
milyen kisebb alapokon kísérletezhetô ki? Minél több lehetôség nyílik a vi-
szonylag kockázatmentes kísérletezésre, annál gyorsabb ütemû az adaptálás.
5. Megfigyelhetôség: az újítás eredményei mennyire átláthatóak, nyilvánvalóak?
A megfigyelhetôség mértéke és az adaptálás sebessége egymással egyenesen
arányos.
A precíziós növénytermelés ezek alapján jellemezhetô, illetve részben a követke-
zôkkel magyarázható lassú gyakorlati elterjedése:
1. bevezetésekor rendelkezett relatív elônnyel a köztermesztésben általános techno-
lógiai elemekkel szemben, amely lehetôvé tette volna a relatív gyors elterjedést;
2. a kompatibilitás szempontjából – mivel a gazdálkodók különbözô ismeretek-
kel, képességekkel, az újjal szembeni affinitással jellemezhetôk, és nem szabad
megfeledkezni eltérô méretüktôl és pénzügyi lehetôségeiktôl – a precíziós gaz-
dálkodás kevésbé tekinthetô kompatibilisnek. Amennyiben hiányzik a techno-
lógia bevezetésének szaktanácsadói támogatása, lassulhat az elterjedés folya-
mata. Ezen a területen a magyarországi gyakorlat számos pozitív elemmel jel-
lemezhetô, mint például az évtizedekkel korábban kiépített termelési rendsze-
rek utódai vagy a szaktanácsadói hálózatok. Elôsegíti az elterjedést például egy
megfelelôen kialakított, a precíziós gazdálkodásra átálló termelôk pozitív
diszkriminációját jelentô támogatási rendszer;
3. a precíziós növénytermelés alkalmazásának közérthetôsége sem ítélhetô meg
egyértelmûen, hiszen a technológia eleminek adaptálása nem túl bonyolult,
azonban sokkal nagyobb odafigyelést, precíz munkavégzést követel meg, szé-
lesebb információs bázison nyugszik;
4. a kipróbálhatóság és a megismerhetôség szempontjából a technológia alkalmazásá-
ban, forgalmazásában érintett iparági szereplôk, a szolgáltatók meghatározóak. (Az
elterjedés érdekében évente több szakmai, tudományos bemutatót szerveznek.);
5. a precíziós technológia bevezetésével elérhetô elônyök egy része közvetlenül
megfigyelhetô (anyagmegtakarítás, költséghatékonyság javulása, hozamnöve-
kedés) a többletráfordításokkal, -költségekkel együtt. Ugyanakkor a közvetett
hatások – környezetterhelés csökkentése, élelmiszer-biztonság javulása – ke-
vésbé nyilvánvalóak. Addig, amíg a gyakorlatban nem egyértelmû a gazdálko-
dó számára is a mérhetô pozitív hozadék, illetve annak kockázata magas, még
megfelelô pénzügyi háttér megléte mellett is lassú a technológia elterjedése.
(Ezt meg is lehet figyelni mind az Egyesült Államokban, mind Európában.)
65
Az innováció elterjedését, a befolyásoló tényezôket az innováció alkalmazási köré-
nek bôvülését elsôsorban az újdonságok kedvezô jövedelmezôsége gyorsíthatja fel
(Samuelson – Nordhaus, 1985). Meg kell jegyezni, hogy bizonyos körülmények kö-
zött a termelôi oldalról indukált innováció a tôkehiányra vezethetô vissza. Számos in-
novatív megoldás létrejötte pontosan arra vezethetô vissza, hogy forráshiány miatt a
termelô saját elképzelését – házilagos módon – kivitelezve éri el az adott funkció meg-
valósítását. Mások a kereslet hatásaira (van Rosenberg, 1976), a K+F meghatározó
szerepére (Freeman, 1974; Szûcs et al., 2010) vagy az állam szerepvállalására (Nelson,
1982; Pakucs – Papanek, 2006; Késmárky-Gally, 2008) helyezik a hangsúlyt. Egyes
közgazdasági elméletek szerint a szükségletteremtô innováció elterjedését alapvetôen
akkor lehet várni a gyakorlatban, amikor a korlátozottan rendelkezésre álló erôforrás-
ok felhasználása az új technológia használata során gazdasági hatékonyságot ered-
ményez. A precíziós növénytermelés széles körû gyakorlati elterjedése olyan gazda-
sági döntés a termelôk részérôl, amely egyben tôkebefektetéssel járó beruházás, ami-
bôl következôen nemcsak a termeléssel kapcsolatos változó költségek alakulását kell
vizsgálni, hanem a termékárak alakulása mellett a hitelkamat nagyságát is ahhoz, hogy
a termelô gazdasági megalapozottságú döntést hozhasson (Swinton – Lowenberg-
DeBoer, 2001). A technológia dinamikus elterjedése azokban az országokban várha-
tó, ahol az élômunka szûkös termelési tényezô, a rendelkezésre álló termôföld nem
korlátozó tényezô, az értékesítési árak magasak, míg a hitelkamat szintje alacsony.
Husti (2008b) megállapítja, hogy a magyar mezôgazdaságban az innováció terje-
dése a termelôk, a felhasználók oldaláról jellemzôen nem generálódik. Ez visszave-
zethetô a polarizálódott és jelentôsen elaprózódott birtokstruktúrára, a tôke- és for-
ráshiányra, a vállalkozói affinitás hiányára is. A mezôgazdasági vállalkozások több-
ségére a túlélési, esetleg a konszolidációs stratégia a jellemzô, amely nem segíti a
termelésbe történô, elôre mutató invesztíciót.
A precíziós növénytermelés – mint innováció – diffúziójának vizsgálata során
több szerzô kereste a választ arra a kérdésre, hogy miért lassú a folyamat, amikor
mind agronómiai, mind közgazdasági oldalról az elmúlt évtized bizonyította létjo-
gosultságát. Ugyanakkor az évezredet megelôzô évtizedben a precíziós talajminta-
vételi eljárások és a változó mértékû mûtrágya-kijutatási rendszerek gyorsan terjed-
tek a gazdálkodók körében. A GPS-alapú talajminta-vételi módszert 1996-ban 29%-
ban, 1997-ben 33%-ban, 1999-ben 43%-ban alkalmazták az amerikai gazdák. Míg a
precíziós mûtrágya-kijutatás sorvezetôvel történô kombinálását 1996-ban a gazdák-
nak csak 13%-a alkalmazta, addig 1999-re ezt az arányt 37%-ra becsülték (Akridge
– Whipker, 1997). Ugyanakkor 1992-ben az amerikai gazdálkodók csak 3%-a készí-
tett hozamtérképeket (Lowenberg-DeBoer, 1999). Öt évvel késôbb (1998) csak alig
5%-uk használt valamilyen más precíziós technológiához tartozó eszközt a termesz-
tés során (McBride – Daberkow, 2003). A precíziós technológia adaptálása a gya-
korlatba lassú folyamat, amely részben magyarázza, hogy 2007-ben csak a kukori-
ca és a szója termôterületének 29%-án alkalmazták a teljesen automatizált GPS-
támogatott, helyspecifikus növénytermelést. Amennyiben az adatfelvételezés, a kar-
bantartás többletköltségei beépülnek a szaktanácsadási költségekbe, a szolgáltatás
igénybevételének gyakorisága növelhetô (Griffin – Lowenberg-DeBoer, 2008). Egy,
az évezred elsô évében folytatott felmérés eredménye szerint Dániában körülbelül
400 gazdálkodó (>1%) sorolható a precíziós gazdálkodók közé (általában több mint
66
200 hektáros területtel), de mindösszesen 10% az, aki közülük több precíziós elemet
is használ (Pedersen et al., 2010).
A precíziós növénytermelés magyarországi elterjedtségének vizsgálatával kap-
csolatban megállapítható – bár nincs tudomásunk arról, hogy készült volna a témá-
ban reprezentatív felmérés – az eddigi tapasztalatok alapján, hogy a precíziós tech-
nológia több elemét alkalmazók aránya Magyarországon sem haladhatja meg a gaz-
daságok 5%-át. A folyamat még valahol a korai alkalmazók/bevezetôk szakasza ele-
jén tart. A kezdetre jellemzô a nagyfokú fogékonyság a technológia iránt: azon gaz-
dák lehetnek fogékonyabbak ez iránt a technológia iránt, akik eddig is intenzív nö-
vénytermesztést folytattak és/vagy résztvevôi az agrárkörnyezet-gazdálkodási prog-
ramoknak, valamint egyetértenek a mezôgazdaság környezetterhelésének csökken-
tési filozófiájával. Vagyis azok, akik hisznek a hatóanyag és ezen keresztül az anyag-
költség csökkentésben jobban el tudják fogadni a technológia nyújtotta megoldáso-
kat. Nem szabad azonban elfelejteni azt sem, hogy mivel a technológia elsôsorban a
számítástechnika vívmányaira alapoz, ezért fontos az informatikai tudás, legalább
alkalmazói szinten. A lassú elterjedés okai között az oktatás és szaktudás hiányát
mint gátló tényezôt is meg kell említeni (Pecze, 2008; Kalmár, 2009).
A precíziós növénytermelés közgazdasági összefüggéseinek vizsgálatának ki-
emelt szerepet kell kapnia a jövôben, elsôdlegesen üzemgazdasági szinten vizsgál-
va a kérdéskört. A makro- és üzemgazdasági összefüggések feltárása elvezethet a
diffúziót befolyásoló tényezôk, valamint az agrárinnovációban érintett ágazati és
kapcsolódó iparágak szereplôi feladatainak tisztázásához. Az említettek mellett az
innovációs folyamat finanszírozási anomáliái is feltárhatók.
Az agrárinnovációval kapcsolatban Husti (2008a) megállapítja, hogy az általános
innováció-elmélet legfôbb összetevôi vonatkoztathatóak az agrárinnovációra is,
azonban van több olyan agrársajátosság, amely külön figyelmet érdemel. Mivel az
ágazat a felhasználói oldalon sokszereplôs, a szereplôk eltérô nagyságúak, jelentô-
sen eltérô a finanszírozási helyzetük, gyakran nem rendelkeznek tôkével, kellô szak-
tudással az innováció adaptáláshoz, az innováció végsô sikere a részfolyamatokban
rejlik. A szûk keresztmetszetet jelentô elem megtalálása és megfelelô korrigálása
összágazati feladat. A mezôgazdaság fejlesztésekor, a támogatási prioritások megfo-
galmazása során úgy kell kialakítani az ösztönzôket, hogy azok a fejlesztési ténye-
zôk harmonikus illesztését segítsék elô. A támogatási rendszer mûszaki fejlesztésre
kifejtett hatását vizsgálva több szerzô kiemelte, hogy a közvetlen támogatások vagy
nem, vagy csak közvetve gyakorolnak hatást a mezôgazdasági beruházásokra, így
szerepük nem meghatározó a mezôgazdasági innovációs folyamatokban (Varga,
2006; Varga, 2008; Vásáry, 2008; Mohamed et al., 2010).
Az innováció diffúziója a gyakorlatban történô széles körû elterjedés, a végfel-
használók szempontjából is vizsgálható. Az innováció mint újdonság a felhasználó
számára együtt jár azzal, hogy a korábban megszokottakat, a munkamûveleteket
másként kell elvégeznie. Az emberek egy jelentôs része vagy averziót táplál az újjal
szemben, vagy legalább is közömbösen viselkedik iránta. Mindez befolyásolja azt,
hogy a diffúzió hogyan zajlik le. A kérdéssel kapcsolatban Rogers (1960) kategori-
zálta a felhasználókat az újdonság bevezetésével, adaptálásával kapcsolatos viselke-
désûk, azaz annak alapján, hogy milyen hamar adaptálják az újítást (in: Kotler,
2004). Kimutatta azt az ellentmondást, hogy általában az utolsóként adaptálók cso-
67
portjába tartozók azok, akik a legtöbbet profitálhatnának az innovációból. A külön-
bözô csoportok más-más okból adaptálnak egy innovációt. A kérdést továbbfejleszt-
ve jellemezhetôk a csoportok (Lengyel – Rechnitzer, 2004; Kotler, 2004).
• Az innovátorok (2,5%) a technika megszállottjai, a technológiát önmagáért szeretik,
nem bánják, ha kezdetben még nem kiforrott az új megoldás. A csoport tagjaira jel-
lemzô a kockázatvállalásra való hajlandóság, valamint a fokozottabb érdeklôdés az
újdonságok iránt. Az újítók csoportján belül gyakori az egymás közti személyes kap-
csolat és kommunikáció még akkor is, ha az egyének földrajzilag távol laknak egy-
mástól. Emellett általában bôséges anyagi és technikai forrásokkal, tudástôkével
rendelkeznek. Az újítók külsô kapcsolataik segítségével behozzák az adott közös-
ségbe az innovációt. Ennek fontosságára Csizmadia (2009) is felhívja a figyelmet.
• A korai elfogadók (13,5%) az innovációkra stratégiai üzleti lehetôségként tekin-
tenek, és emiatt vállalják a bevezetéssel járó kockázatot az elônyökért cserébe.
Jellemzô rájuk, hogy az adott társadalmi rendszer tekintélyes, véleményformá-
ló tagjai. Ezért a potenciális adaptálók számára mintát és jelentôs információfor-
rást jelentenek. A korai alkalmazók közé sorolják az általában magasan képzett
vállalkozókat, akik elsôsorban a forgalmazótól, elsô kézbôl kérik az informáci-
ót. A korai többség kevésbé tart a kockázati tényezôktôl és a magasabb nyere-
ség reményében alkalmaz új technológiát. Az ebbe a csoportba tartozó termelôk
elsô találkozását a precíziós növénytermelési technológiával segítette és segíti
elô a kísérleti eredményeket bemutató szakmai napok sorozata.
• A korai többség (34%) tagjai gyakorlatiasan gondolkodnak, a fokozatos, mérhe-
tô, elôre jelezhetô fejlôdést kedvelik, kis kockázatot vállalnak. A csoport tagjai
ritkán foglalnak el véleményalkotó pozíciókat, nem meghatározóak, de az adott
rendszerben jól integráltak. Jellemzô rájuk, hogy alaposan megfontolva és óva-
tosan döntenek, ezért esetükben az elôzô két csoporthoz képest jóval hosszabb
idôt vesz igénybe az adaptálás procedúrája. A diffúzió folyamatában igen fontos
szerepet tölt be ez a csoport, hiszen ôk képezik az átmenetet a korán és a vi-
szonylag késôn adaptálók közt, teremthetik meg az innovációs lánc kezdeti sze-
replôi tôkebefektetésének megtérülését. Amennyiben a mezôgazdasági innová-
ciós diffúziós folyamatokat vizsgáljuk, meg kell említeni az egyes termékpályák
vonatkozásában az integrátorok szerepét: ez egyrészt az információ átadásban
nyilvánul meg, másrészt gyakran finanszírozási hátteret is jelent.
• A késôi többségbe (34%) tartozók jobban hisznek a tradíciókban, mint a hala-
dásban, kicsit tartanak az új technológiáktól. Az adaptáció számukra már a gaz-
dasági és szociális szükségszerûségbôl fakad. Az innováció gyakorlati alkalma-
zása nélkül kiszorulnak a piacról, vagy azért, mert elveszítik árelônyüket, ver-
senyképességüket, vagy azért, mert a fogyasztók egyéb indíttatásból, filozófiai
megfontolásból állnak el a korábbi termék megvásárolásától. A csoport tagjai
inkább szkeptikusak és óvatosak, különbözô forrásaik viszonylag szerények.
• A lemaradók (16%) a döntéseknél többnyire „lebeszélô” szerepet játszanak,
gyakran hivatkoznak kudarcokra, technológiai paradoxonokra. Általában kon-
zervatívak, gyanakvóak a változásokkal és az újításokkal szemben, de meg kell
jegyezni, hogy igen gyakran komoly pénzügyi nehézségeik vannak. Ilyen eset-
ben nagy jelentôsége lehet a kormányzati környezetnek. Gyakori jellemzôjük,
hogy az adott társadalmi rendszerben kevéssé integráltak. (Norman, 1999)
68
A fenti kategorizálás helytálló, azonban egy adott innováció – felhasználók általi
– adaptálását a mértékeket tekintve számos tényezô módosíthatja.
Havas és Inzelt (1998) korai munkájukban kifejti, hogy az innovációs folyamat
szakaszai: az invenció, maga az innováció (újítás) és a diffúzió szakaszai nem hatá-
rolhatók el mereven. A termékinnovációs láncon belül az ötlet kifejlesztése (az elsô
piaci tesztelés), a fejlesztés (visszajelzések utáni módosítás) és a végsô piaci beveze-
tés szakaszai egymásba kapcsolódnak. Az innováció a terjedésben folyamatosan mó-
dosul, követi a fogyasztói igények változását, reagálva a versenykörnyezet innováci-
ós tevékenységére. Az adaptáció az innováció diffúzióját, terjedését jelenti. Inzelt és
Szerb (2003) az említett folyamatban részt vevô és az innovációt adaptáló, a piaci be-
vezetést magukra vállaló szereplôket három csoportba sorolják. Az élenjárók (pio-
neers, front runners) a tényleges technológiai élvonalat képviselik, a korai követôk
(quick followers) fókuszában a minôségjavítás, a technológiai módosítások és a költ-
ségcsökkenés állnak, míg a kései alkalmazók (late comers) problémamegoldó inno-
vációkat, technológia másolását és adaptációt végeznek (Inzelt – Szerb, 2003).
Az innovációt és annak diffúzióját gátló tényezôk között a tôkehiányt mint alap-
vetô elemet nem szabad figyelmen kívül hagyni (Pakucs – Papanek, 2006). Az in-
novációk terjedésében fontos továbbá a tömegkommunikációs csatornák jelentôsé-
ge, mert a potenciális alkalmazók elsôsorban ezeken a csatornákon keresztül értesül-
nek az újítás létezésérôl és az alapvetô információkról. A kezdeti szakasz után azon-
ban megnövekedik az interperszonális (pl. szakemberek közötti véleménycsere)
kommunikációs csatornák jelentôsége: az egyének leginkább az ezeken a csatorná-
kon érkezô információk alapján döntenek az adaptálás mellett vagy ellen (Csizma-
dia, 2009). A kölcsönös megértés esélyét lényegesen növelik a közös értékek, a ta-
pasztalatok, a hasonló társadalmi helyzet, vagyis bizonyos szempontból a diffúzió
folyamatát elôsegítheti ez a típusú (homofil) kommunikáció. A kommunikáció hiá-
nyosságaira utal a Római Klub jelentése (in: Vizi, 2005). A jelentésben olvasható,
hogy a XX. század utolsó 50 évben tapasztalt hihetetlenül gyors technikai fejlôdés
váltotta ki a korunkra jellemzô pesszimizmust, az emberiség rossz közérzetét, a bi-
zonytalanságot az új iránt, a tudomány iránt. Az elmúlt néhány évtized minden el-
képzelést felülmúló fejlôdése nem járt együtt az emberek tájékoztatásával, ezért nem
tudtak a számukra ismeretlen technikai csodákkal megbarátkozni. Vizi (2005) hang-
súlyozza, hogy az innovációs lánc világszerte lerövidült, azaz a jelentôs tudományos
ötletekbôl nagyon hamar válik szabadalom, know-how és eladható termék.
A XXI. században a precíziós mezôgazdaság új kihívást jelent a termelôk számá-
ra: az üzemi hatékonyság növelésére, az elônye a bizonyított hozamnövekedés, az
élômunka felhasználásban megnyilvánuló idômegtakarítás, a hatékonyság növekedé-
se, a környezetszennyezés csökkenése, alacsonyabb vízfelhasználás és az inputok
precíz kijuttatása. Mindezek realizálásának alapja – mára teljes körûen biztosított
technikai, technológiai háttér mellet – az emberi tényezô. Zahalka (2010) véleménye
szerint az Egyesült Államokban a közeljövôben felgyorsul a technológia széles körû
alkalmazása, mert a termelôk meghatározó hányada eljutott arra a felismerésre, hogy
a versenyképességet befolyásoló tényezôk között meghatározó ezen termesztéstech-
nológia minél több elemének az adaptálása (Zahalka, 2010). Ebben egyrészt a költ-
séghatékonyság jelenik meg, másrészt az, hogy meghatározott piacokról a termelési
folyamat teljes nyomonkövethetôsége hiánya miatt kiszorulnak a termelôk.
69
A precíziós technológia – mint agrárinnováció – akkor fog nagyobb mértékben el-
terjedni, ha a termelôk elfogadják, hogy nem minden esetben kell az „önálló gazda-
ságra” törekedni. A szaktanácsadáson alapuló szolgáltatás igénybevétele vagy a kö-
zös géphasználati formák kialakítása – együttmûködés – feltételezi, hogy a szerep-
lôk között megfelelô mértékû bizalom alakul ki. Mindkét forma – az innováció gya-
korlati elterjesztését magára vállaló nagyvállalat, rendelkezve a megfelelô tudásbá-
zissal, technológiával és a gazdálkodók önkéntes együttmûködésén alapuló virtuális
üzemek – elônye, hogy a termelési és tranzakciós költségek csökkenthetôk, amely-
nek elsôdleges alapja a méretgazdaságossági elônyök kihasználása, továbbá fontos,
hogy megfelelô szaktudás birtokában alkalmazzák a precíziós technológiát (Popp et
al., 2002; Takács, 2008; Pecze, 2009).
A legfontosabb feladat meggyôzni a gazdálkodókat a technológia elônyeirôl, eh-
hez azonban olyan gazdálkodók szükségesek, akik értik a szakmát, emellett nem fél-
nek a „technikától”. Mindez ismételten felhívja a figyelmet egyrészt a szaktudás
fontosságára, másrészt a menedzsmentismeretek és -készségek fontosságára is.
Nagy szükség van arra, hogy a hátteret adó forgalmazók, szaktanácsadók felelôsen
adják a szaktanácsot, együtt gondolkodva a gazdálkodóval. Ismerve a magyar mezô-
gazdaság szereplôinek polarizáltságát méretre, életkorra, végzettségre való tekintet-
tel, a precíziós gazdálkodás termelôkkel történô megismertetésé inkább hosszabb,
mint rövidebb idô alatti feladatot jelent. Sokakat nem is lehet meggyôzni, mert nem
is akarnak hinni benne. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a termelôk kö-
zül sokan még napjainkban is talajminta-vizsgálatok nélkül mûtrágyáznak, nem is-
merve fel azt, hogy hosszabb távon költségelônyre tehetnének szert a talaj tulajdon-
ságait figyelembe vevô, differenciált tápanyagellátással. A szolgáltatók felelôssége
a szolgáltatásukhoz adott szakértelem, az „együtt gondolkodás”, amely nemcsak a
megismertetését, de a termelô gazdasági, környezeti elônyökrôl való meggyôzését is
szolgál(hat)ja, elôsegítve az innováció gyakorlati elterjedését.
Közgazdasági értelemben a technológia lassú elterjedése nem csak a többletberu-
házás-igénnyel magyarázható. További elterjedését részben célzott támogatással
(speciális mûszaki fejlesztést jelentô technológiai beruházáshoz kapcsolt beruházá-
si támogatás), részben a környezettudatos gazdálkodás további kiemelt támogatásá-
val (a csökkentett kemikáliahasználat további preferálása mint az agrárkörnyezet-
gazdálkodási programok szélesítése) lehetne elôsegíteni, de az adózási rendszeren
keresztüli, közvetett mezôgazdasági innovációpreferálás is segíthetne (Vásáry,
2008; Béres, 2008).
3.3. A precíziós növénytermelés gyakorlati megjelenése,
tapasztalatai Magyarországon
A precíziós növénytermelés megjelenése az ezredforduló elôtti évekre esett a ma-
gyar mezôgazdaságban. Az elterjedése szempontjából mind a két szereplôi kör – a
speciális eszközök forgalmazói, az informatikai háttér biztosítói, a szaktudás hordó-
zói mellett az újdonságra nyitott, az innováció bevezetésére fogékony termelôk –
egymásra találására volt szükség.
70
A precíziós növénytermelés egyes elemei megtalálhatók a magyarországi gyakor-
latban több éve, üzemi alkalmazhatóságuk bizonyított. Magyarországon a precíziós
gazdálkodással kapcsolatos kutatások a Magyar Tudományos Akadémia és kutató-
intézetei együttmûködésének révén kezdôdtek meg az 1990-es években. A techno-
lógia megismertetésében, a szükséges feltételek kialakításában úttörô szerepet vál-
laltak kutatókból, gyakorlati szakemberekbôl álló csoportok, intézmények. Gyôrffy
a MTA Agrártudományok Osztályán már 2000-ben felhívta a figyelmet a precíziós
technológia kiemelt jelentôségére, miszerint a precíziós agrárgazdaság minél gyor-
sabb és minél szélesebb körû bevezetése, elindítása mind az agrár-, mind a környe-
zetvédelmi kutatásokban prioritást kell, hogy kapjon. Véleménye szerint ez az
egyetlen olyan megoldás, amely egyidejûleg képes megfelelni az ökonómiai és öko-
lógiai követelményeknek. (Gyôrffy, 2001; in: Németh et al., 2007)
A kezdeti idôszak egyik kiemelt eredménye az NKFP kutatási program által tá-
mogatott konzorciális együttmûködés révén létrejött alapmû, a Németh Tamás,
Neményi Miklós és Harnos Zsolt által szerkesztett „A precíziós mezôgazdaság mód-
szertana” címû szintetizáló könyv. A szerzôgárda a témával foglalkozó magyar el-
méleti tudósokat, gyakorlati szakembereket ültette egy asztalhoz, míg a reprezentált
intézmények között megtalálható volt az MTA Talajtani Kutató Intézete, a Nyugat-
magyarországi Egyetem Biológiai Rendszerek Mûszaki Intézete, a Szent István
Egyetem Növénytermesztési Intézete, a Debreceni Egyetem és számos más, a témá-
val érdemben foglalkozó kutatóhely. Ennek a könyvnek a megjelenése hozzájárult a
precíziós növénytermelés szélesebb körû megismeréséhez és késôbbi terjedéséhez.
A gyakorlat oldaláról – mint a technológiai egyes elemeinek forgalmazója és a
szaktanácsadásban is szerepet vállaló résztvevô – az IKR Termelésfejlesztési és Ke-
reskedelmi Zrt. elôször vállalkozott Magyarországon arra, hogy a magyar viszo-
nyokra adaptálja a technológiát. A vállalat elôremutató innovatív lépése a gazdálko-
dói kör egy meghatározott részének szándékával találkozott, és elkezdôdött a
helyspecifikus növénytermelés üzemi szintû gyakorlatra történô átültetése. Hasonló
szerepet tölt be napjainkra a KITE Zrt. is.
Az elterjedés szempontjából meg kell említeni, hogy elsô lépésként a precíziós
alapokra helyezett tápanyag-visszapótlás rendszerének adaptációja valósult meg,
amelyhez a táblán belüli eltérô talajtulajdonságok, tápanyag-szolgáltató képesség és
a korábbi tenyészidôszakban elért hozam ismeretének (talaj- és hozamtérképek)
alapjaira lehetett helyezni a tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadást.
A precíziós tápanyag-utánpótlás megtervezéséhez a gyakorlatban a 3 hektáros
mintát fogadják el megfelelô mintavételi alapegységként. Meg kell jegyezni, hogy
korábbi vizsgálatok megállapították, hogy a heterogenitás vizsgálata szempontjából
a 0,25–1 hektáros mintavétel eredménye pontosabb lenne (Mesterházi et al., 2003;
Mesterházi, 2004; Neményi et al., 2008b). Néhány esetben valódi heterogén táblaré-
szek is „elsikkadnak” a 3 hektáros mintavétellel. Mivel a talajmintavételezés költsé-
ge a mintavételi pontok számának növekedésével nô, a gyakorlatban elfogadják,
hogy az átlag szerinti értékek eltérése még elfogadható szintû. A jelenlegi költség-
és árviszonyok mellett nem képzôdik – ha egyáltaln várható megtakarítás a mûtrá-
gya felhasználásban és nem a talaj egyes pontjainak hozampotenciál kihasználása a
cél –, olyan értékû megtakarítás a mûtrágya-felhasználásban, amely költség megta-
karítása feltétlenül indokolná a kisebb területegységenkénti talajmintavételt. Ugyan-
71
akkor agromóniai oldalról a 0,25 hektáros talajtani mintavétellel történô tápanyag-
utánpótlás a megfelelô. Erre Németh és munkatársai (2011) közel évtizedes szántó-
földi kísérleti eredményeik alapján is felhívták a figyelmet, kiemelve a növényter-
melés energiamérlege meghatározásának fontosságát.
A kezdeti kísérleti idôszak eredményeirôl szóló publikációkban már hangsúlyoz-
ták, hogy a technológia lassú gyakorlati elterjedését nemcsak a technológia relatíve
magas költségvonzata magyarázza, hanem az akkor még nem ismert megbízhatóság,
valamint annak a sokrétû szakmai ismeretnek a hiánya, amelynek összhangja elôfel-
tétele a gazdaságosságnak (Pecze et al. 2001; Pecze et al., 2002; Neményi et al.,
2001a; McBride – Daberkow, 2003; Heijman – Lazányi, 2007; Németh et al., 2007;
Kutter et al., 2011). A sokrétû szakismeret magába foglal informatikai, mûszaki, nö-
vénytermesztési, agrokémiai, növényvédelmi, térképészeti ismereteket és nem utol-
sósorban megköveteli a technológia alkalmazásakor minden szereplôtôl a precíz
munkavégzést. A megfelelô informatikai és elektronikai háttér, a kijuttatásra alkal-
mas erô- és munkagépek egyrészt megadják az alapot az adatok pontos gyûjtéséhez,
tárolásához és az adott célnak megfelelô elôhívásához, másrészt megváltoztatják a
gazdálkodás folyamatát, más munkavégzést és irányítást igényelve a termelôktôl. A
menedzsmentfeladatok sokrétûbbekké válnak. Ebbôl a megközelítésbôl is vizsgálni
szükséges a precíziós növénytermelést, mint új gazdálkodási stratégiát a mezôgaz-
daságban. Mindehhez még hozzá kell tenni, hogy ez a technológia úgy teszi lehetô-
vé a termelés intenzitásának növelését, hogy egyidejûleg csökkenthetô a környezet-
terhelés, növelhetô az élelmiszerbiztonság és vélelmezhetôen javulhat a termékek
minôsége, azaz a fenntartható gazdálkodás egyik lehetséges gyakorlati megnyilvá-
nulása. Amennyiben egy-egy gazdaságon belül ésszerû a kialakítása, megvalósítha-
tó költséghatékony alkalmazása, a fenntarthatóság tágabb értelemben is teljesül.
A szakmai szervezetek, kutatóhelyek, forgalmazók szervezésében évente több al-
kalommal megrendezett bemutatók során számos szakember megismerkedett már a
technológiával és gyôzôdhetett meg arról, hogy mit jelent a precíziós növényterme-
lés technológiájának gyakorlata. Az elterjedést befolyásolhatja, hogy a termelôk
mennyire „érzik magukénak” az újat, ez pedig a személyes megismeréssel kezdôdik.
Kombájnba beülve láthatóak a fedélzeti számítógépen a menet közbeni változó ho-
zam- és szemnedvességi értékek, nyomon követhetô az utasítás alapján kijuttatott
szuszpenzió mennyiségének változása is a permetezô gépet vezérlô rendszer számí-
tógépén, és mindez a késôbbiek során lekérdezhetô, összevethetô a talajvizsgálati
eredményekkel, illetve majd a betakarítás után a hozamtérkép adataival. A tápanyag-
utánpótlás rendszerének tervezésekor már a kezdeti idôszakban két filozófiát külön-
böztettek meg: optimális és minimum trágyázási szinteket, a tervezés során a kijutta-
tandó mûtrágyaféleség függvényében. Az optimális trágyázási szint a nitrogénigény
mellett a foszfor- és a káliumigény együttes kielégítését célozta meg, míg a trágyázás
minimumszintje a káliumkielégítettségét biztosítja. Ez a megkülönböztetés – optimá-
lis és minimum tárgyázási szint – a klasszikus növényhozam-tápanyagigény és talaj-
tulajdonságok együttesére történô beállítást és tápanyag-kijuttatást jelent, a rendszer
a közgazdasági összefüggéseket még nem kezelte.
2000-es évek elsô felében több gazdaság csatlakozott a precíziós gazdálkodási
programokhoz, mely keretében nagyüzemi körülményekhez adaptálták a talajminta-
vételezésre alapozott differenciált tápanyag-kijuttatási technológiát. A technológiát
72
bevezetô gazdaságokban folytatott nagyüzemi kísérleti eredmények alapján a visz-
szajelzések igazolták, hogy van létjogosultsága a precíziós tápanyag-gazdálkodás-
nak, a termelôk egy része hajlandó a többletráfordítások vállalására, mert perspekti-
vikusnak ítélték meg a technológiát.
A precíziósan mûvelt táblákról a digitális adatállomány magába foglalja a hozam-
térképeket, a táblahatárokat, a talajminta-vételi tervet, a tápanyag-ellátottsági térké-
peket, a talajvizsgálati eredmények és a szaktanács táblázatait, a szaktanácstérképe-
ket, a mûtrágyázási, permetezési terveket, a tôszámterveket, a ténylegesen kijuttatott
mûtrágyamennyiségekrôl készített térképet, a mintaterenként nyilvántartott adatbá-
zis táblázatait. Internetes térinformatikai rendszer – amelynek során a célkitûzés egy
olyan felhasználói felület létrehozása volt, amely a felhasználók számára különleges
elôképzettség nélkül és egyszerûen használható – segítségével a felhasználói felület
központjában minden esetben a térkép és a keresési szempontok, illetve a keresési
eredményeket megjelenítô felület áll. A szaktanácsadói rendszer alapja egy olyan
számítógépes program, amellyel egyidejûleg kezelni lehet az adott táblához tartozó
valamennyi eredménytérképet, köztük elemzések végezhetôk a táblán belül külön-
féle kezelési egységeket létrehozva. A GPS-rendszer felhasználásával, az adott táb-
lán belül, az ún. foltokon ezek után megvalósítható a precíziós tápanyag-utánpótlás.
A technológia elterjedésének további alapját adta egy, az elmúlt években kialakí-
tott, a korábban az IKR rendszerével elkészített humusz- ellátottsági és kötöttségi tér-
képekre alapozott, a széles sortávú növények (kukorica, repce és napraforgó) gyom-
irtásában alkalmazható, a gyomszabályozást precíziós alapokra helyezô új eljárást. A
továbbfejlesztés során növényvédôs szakemberek segítségével meghatározták a keze-
lési egységeket, a Zimányban mûködô Farkas Kft.-nél a gyakorlatban is beállításra
kerültek a precíziós gyomirtási kísérletek. A mintahelyekre vonatkozó talajkötöttség
és humusztartalom alapján kiszámolták a helyspecifikus dózisokat, meghatározták a
mintaterenként kijuttatni kívánt permetszer mennyiségét és milyenségét, kitérve az
egyes technológiák költségvonzataira is. Az információk alapján az elkészített per-
metezési tervek alapján a Farkas Kft.-nél a meglévô precíziós növénytermelésre al-
kalmas eszközök segítségével a permetlét differenciáltan juttatták ki (Reisinger et al.,
2007). A Farkas Kft. nagyságát tekintve egy mikrovállalkozás (az EU-s nómenklatú-
ra szerint), míg a mûvelt terület és a jövedelemtermelô képesség alapján közepes me-
zôgazdasági üzem, amely szántóföldi növénytermesztéssel és mezôgazdasági szol-
gáltatással foglalkozik Somogy megyében. A kft. és az alapítók használatában 410 ha
szántóterület volt a kísérletek beállításának idején. Az összterületbôl 300 ha-on a ter-
mesztést a környezetgazdálkodási programon belül az integrált szántóföldi növény-
termesztéssel valósították meg. A fejlesztések következtében a terület a 600 hektárt
elérte. Amit ki kell emelni és hangsúlyozni kell, az a szakértelem és a megbízható
munkavégzés fontossága, hogy a növénytermelés munkáit változatlanul azon két
megbízható munkatárs segítségével végzik el, akik a kisebb gazdaságban, a precízi-
ós technológiára való áttérés idejében is az üzemben dolgoztak (Pecze, 2008).
A gyakorlat szempontjából fontos elônye a hosszú távú precíziós talajminta-véte-
lezés és tápanyag-utánpótlás együttes alkalmazásának, hogy ez a módszer nagy le-
hetôséget biztosít a talajhibák táblán belüli felderítésére is, hiszen ha a tápanyag nem
terméskorlátozó tényezô, ki lehet deríteni, mi korlátozza a termést. Cél egyben a ter-
mési lehetôségeket kihasználó tápanyag teljes területen történô kijuttatása a termés-
73
korlátozó tényezôk kiküszöbölésével. A precíziós tápanyagellátás módszere az opti-
mális tápanyagellátás biztosítása mellett elôsegíti a környezettudatos gazdálkodást.
A gyakorlatban a közgazdasági feltételeket, a gazdaságok finanszírozási helyze-
tét, lehetôségeit is figyelembe véve éppen ezért nem cél a táblán belül a tápanyag ki-
egyenlítésre való törekvés, a cél inkább annak a biztosítása, hogy a terméslehetôsé-
geknek megfelelô tápanyag mindenhol rendelkezésre álljon. Ha viszont a terméskor-
látozó tényezôket kiküszöbölik, akkor lehetôség van a terméspotenciál kihasználás-
ra a megfelelô tápanyagmennyiség kijuttatásával.
A precíziós tápanyagellátás módszere – az optimális tápanyagellátás biztosítása
mellett (vagy helyette) – arra is lehetôséget ad, hogy három technológiai szerint ké-
szüljenek a tápanyag-utánpótlási javaslatok. Segítségével kialakítható és alkalmaz-
ható a forgóba való – nem minden évben történô – alaptrágyázási technológia is. A
gazdaság pénzügyi helyzetét is figyelembe véve, szûkös források esetén a táblák kö-
zött fontossági sorrend is felállítható, és a sorrend figyelembevételével történô mû-
trágya-kijuttatás biztosíthatja a ráfordítások (a termelésre fordított összeg) leghaté-
konyabb felhasználását a „minimum technológia” szintje alatt is. A nitrogéntrágyá-
zás precíziós megvalósítása szintén nagy lehetôség a terméslehetôségek kihasználá-
sában. Ez a szaktanácsadás szempontjából elsôsorban nem azt jelenti, hogy a talaj
humusztartalmában táblarészenként levô különbségeket jelentôs mértékben figye-
lembe kell venni, hanem éppen az eltérô terméslehetôségek nitrogénigényében levô
különbség adja a szaktanácsolt dózisban – a sokszor jelentôs – különbséget.
A precíziós gyomszabályozásra való áttérés alapját a humusz- ellátottsági-, kö-
töttségi- és pH-térképek képezték kukorica- és a repcenövények kísérleti tábláján. A
gyomirtó szer dózisának meghatározásakor figyelembe vették, hogy a gyomirtó szer
hatóanyagai a talaj eltérô szervesanyag-tartalmához eltérô mennyiségben kötôdnek.
A talaj humusztartalmának ismerete, az Arany-féle kötöttség és a pH-érték is befo-
lyásolja a kijuttatott hatóanyagdózist, annak növény általi felszívódását, végsô soron
a talajban maradó mennyiséget, a vegyszerterhelést. A különbözô gyomirtó szerek
használata esetén a túl magas koncentráció magának a kultúrnövénynek a fejlôdését
veszélyeztetheti (Pecze, 2006a). Mivel a táblák humusztartalma a precíziós mintavé-
telnek köszönhetôen 3 hektáros mintaterenként ismert volt, meghatározhatóvá vált a
kezelési egységeken (cellánként) külön-külön az alkalmazható gyomirtó szer meg-
felelô dózisa. A precíziós gyomszabályozás következô eleme az ismertetett elvek
alapján meghatározott dózisok korrigálása a gyomviszonyok függvényében. A táb-
lán belüli eltérô hatóanyagdózis kijuttatására alkalmas eszközök optimális csepp-
képzésének elérése érdekében (azaz ahhoz, hogy a szóráskép mindegyik tartomány-
ban megfelelô legyen) az optimális vízmennyiséget külön határozták meg. A táblán
belüli kijuttatás szervezése során a digitális permetezési tervek memóriakártyára tör-
tént rögzítése után, azt a GPS-szel és a kijuttatást szabályozó rendszerrel felszerelt
permetezô gép fedélzeti számítógépre kell átolvasni. A szükséges kalibrálások után
terv szerint történhet a herbicid kijuttatása mintaterenként, pontosan az elôre meg-
határozott mennyiségben. Itt is meg kell jegyezni, hogy agronómiai szempontok
alapján a kisebb mnitavételi egységekkel javítani lehetne a precizitást.
A precíziós gyomszabályozással kapcsolatosan dönteni kell, hogy az egyidejû
(real time) vagy az adatbázis építésen alapuló (off-line) módszerre épüljön-e a pre-
cíziós gyomszabályozás. Ez utóbbi mellett szóló érv, hogy ennek a módszernek a ki-
74
fejlesztése olcsóbb és a korábbi, több évtizedes múltra visszatekintô gyomfelvétele-
zések (módszertan, táblák történeti adatai) megbízható tartalommal rendelkezésre
állnak. Lényege, hogy kialakítható az az adatbázis, amely valamilyen módon össze-
függésben állhat a gyomirtási technológia tervezésével. Megfelelô algoritmusok
(döntési logikai rendszerek) segítségével tervezhetô a gyomszabályozás. Az erre vo-
natkozó elvek egyikét a GYOMINFO-t bemutató fejezetben részletezzük. A gyom-
irtás során felhasználható herbicid vagy herbicidek kiválasztása után történik meg a
kijuttatási technológia helyspecikus végrehajtása.
A Farkas Kft.-ben (Zimány, Somogy megye) 2007-ben több mint 300 hektár ku-
koricában, napraforgóban és repcében végzett precíziós gyomszabályozás gyakorlati
megvalósításának néhány eredményét mutatja a 14., a 15., a 16., a 17. és a 18. ábra.
14. ábra. Gyommentes kukoricaállomány
Fotó: Pecze, 2007
75
15. ábra. Gyommentes repceállomány
Fotó: Pecze, 2007
A vegetáció során gyakran szükség lehet gyomirtásra a táblán belül egy-egy ki-
sebb területi egységen. A foltpermetezési technológia is helyezhetô precíziós ala-
pokra, amikor a preemergens gyomirtás után megmaradt évelô gyomok ellen terve-
zett keretszakaszolással juttatják ki a vegyszert.
A mûtrágya táblán belüli optimális kijuttatásával a termelés hatékonyabbá, oksze-
rûbbé válik, a növényvédô szer differenciált kijuttatásával konkrét megtakarítás is
realizálható az anyagköltségen belül. Hangsúlyozni szükséges, hogy a jelentkezô
költségmegtakarítás mellett sokkal jelentôsebb a hozamtöbblet, melyet a pontos táp-
anyag-kijuttatás és a fitotoxicitás csökkentése eredményez.
A differenciált dózisú vegyszerkijuttatás anyagköltség-megtakarítása hektáron-
ként 2500–4500 Ft is lehet (2008. évi árakon), amely a teljes gyomirtószer-költség
30–40%-a (Lencsés – Takács-György, 2009). A költségmegtakarítás nem az egyet-
len pozitív hozadéka a precíziós gyomszabályozási technológiának. Ennek oka töb-
bek között az, hogy a magasabb szervesanyag-tartalmú talajokon az engedélyezett
dózisok közül a magasabb dózist kell alkalmazni. A talaj humusztartalmának, kö-
töttségi és pH-értékeinek ismeretében – az engedélyezett szerdózis-intervallumban
– történô dóziskijuttatás sem a gyomborítottságban, sem a gyomkártételben nem
idézett elô kimutatható eltérést, amely a gyomszabályozási eredményesség szem-
pontjából igazolja a technológia létjogosultságát. Amennyiben a vegyszer kijuttatá-
sa precíziós alapokon a talajvizsgálati eredményeket is figyelembe véve történik, a
magasabb humusztartalmú területeken a talajnak pontosan megfelelô dózis-
meghatározás is a technológia pozitív hozadéka. A táblán belüli humuszeloszlás is-
merete pontosabb eligazodást tesz lehetôvé a dózisok meghatározásában. Mivel
76
adott területre csak a talaj adottságai alapján szükséges hatóanyag-mennyiséget jut-
tatják ki, ezért csökkenthetô a talajok gyomirtószer-terhelése.
16. ábra. Gyommentes napraforgó-állomány
Fotó: Pecze, 2007
17. ábra. Gyommentes napraforgó-állomány
Fotó: Takács, 2007
77
Reisinger és Enzsölné (2008) az ôszi búzában végrehajtott precíziós gyomszabá-
lyozási kísérleteik eredményeirôl számol be, alátámasztva, hogy még a sûrû veté-
sû, magas gyomelnyomó-képességgel rendelkezô kultúrákban is van racionalitása
a precíziós gyomszabályozásnak. Gyakran elôfordulhatnak olyan esetek, amikor a
vegyszeres gyomirtás biztonságos elhagyásának feltételei egy vagy több táblaré-
szen érvényesülnek. Azonban felhívják arra a figyelmet, hogy a kihagyott kezelé-
seknek negatív hatásai lehetnek a tarló gyomnövényzetére. Vizsgálataikat
2007/2008-as vegetációjú ôszi búzában, a korábban már bemutatott Farkas Kft.
(Zimány) területén folytatták le. A tavaszi gyomfelvételezéskor az ôszi búzában azt
tapasztalták, hogy a T4-es életformacsoportba tartozó gyomok a kellôen sûrû búza-
állományban nem tudtak erôs kompetíciós faktorként érvényesülni, és az aratásig a
talajszint közelében maradva, éppen hogy csak vegetáltak. A kiritkult, vetéshibás
vagy alacsony tôszámmal elvetett táblákon a nyárutói egyéves gyomfajok fokoza-
tosan megerôsödtek, és az aratás idejére nagy zöldtömeget fejleszthetnek. A kísér-
letként beállított táblán a precíziós gyomirtó szeres kezelés során a gyommentes
kezelési egységekre nem juttattak ki vegyszert. A tábla 46,6%-án volt mindössze
kezelés. A táblán elôforduló gyomnövények faji összetétele alapján hármas herbi-
cidkombinációt alkalmaztak. A tarló gyomfelvételezésére 11 nappal a betakarítás
után került sor, a tavaszi gyomfelvételezésnek megfelelô pontokon. Megállapítot-
ták, hogy a napraforgó-árvakelés felületborítása és gyakorisága nem növekedett a
tavaszi felvételezéshez képest, ami arra enged következtetni, hogy a márciusban ki-
csírázott napraforgó-árvakelés a kellôen sûrû búzaállományban nem tudott verse-
nyezni a jó kondícióban lévô kultúrnövénnyel. A tavaszi gyomfelvételezés során
regisztrált T1-es és T2-es gyomfajok nyárra oly mértékben elpusztultak, hogy már
maradványaikat sem lehetett megtalálni. A kezelt táblarészekben nem növekedett a
megcélzott gyomok fertôzöttsége, domináltak a nyárutói egyéves gyomfajok, ha-
sonlóan a kezeletlen területekhez. Üzemi szinten igazolták, hogy az ôszi búzater-
mesztés precíziós gyomszabályozása során a tavasszal nem gyomirtott kezelési
egységeken sem alakult ki nagyobb tömegû tarlóvegetáció, mint a gyomirtott terü-
leteken. A gyakorlatilag gyommentességet jelentô borítottság (nem gyomirtott min-
taterületeken 0,755%-os, a gyomirtott területeken pedig 0,688%-os gyomborított-
ság) nagyon alacsony szintet jelentett, és nem mutattak ki lényegi eltérést a gyom-
növények faji összetételében, számában kedvezô kultúrállapot esetén. A vegysze-
res gyomirtás helyspecifikus elhagyása nem hozott semmiféle változást a tarló
gyomflórájában.
A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy érdemes a precíziós növénytermelési
technológia valamennyi elemét alkalmazni, mert ekkor a többletberuházás a komp-
lex alkalmazás miatt gyorsabban megtérül, továbbá – még nem számszerûsítve – a
környezetterhelés csökkentését is elôsegíti.
Itt még meg kell említeni a sorközmûveléssel kombinált sávpermetezéses techno-
lógiát, amely szintén kialakítható precíziós módon, a talajtulajdonságok és gyomvi-
szonyok ismeretében. A legegyszerûbb sorvezetôt a traktor hidraulikakörébe épített
robotpilóta-rendszerré (19. ábra) bôvítésével és egy saját RTK bázisállomás telepí-
tésével maximális, ±2 centiméteres pontosságot lehet elérni a sorcsatlakozásban. A
sorközmûvelésnél a rendszer automatikusan képes hibátlanul végigvezetni a gépet a
nyomvonalon. Lehetôség nyílik az állomány többszöri kultivátorozására eltérô kul-
78
túrnövény-fejlettség mellett, a növények bármiféle károsodása nélkül. A többszöri
kultivátorozás eredményeként további gyomirtó szert lehet megtakarítani, az állo-
mány bármiféle károsodása nélkül.
Az Agárdi Farm Kft.-nél kukoricában alkalmazták a sávpermetezéses gyomsza-
bályozást kultivátorozással egy menetben. Az input-kombináció ezen formájával
táblaszinten 50–60%-kal csökkenthetô a növényvédô szerek felhasználása, ami po-
zitív externáliaként jelenik meg a környezetben. A sorköz-kultivátorozás gyomirtó
hatása révén szellôzteti, lazítja a talajt, és a talajkapillárisok megszüntetésére is al-
kalmas. Ez a tulajdonság különösen aszályos években eredményez további pozitív
hatást, mert megakadályozza az egyébként is szûkösen rendelkezésre álló vízkészlet
elpárolgását. Kapcsolhatósága miatt költséghatékony technológiai elem, amivel
okosan gazdálkodva javítható a termesztés eredményessége. A termelési költségek-
ben a teljes felületen végzett és a sorközmûvelés kombinálva kultivátorozással tech-
nológia között hektáronként közel 10 000 forint mûveleti költséget tudott megtaka-
rítani a gazdaság az utóbbi technológia alkalmazásakor. A hozam alakulását is figye-
lembe véve – nem kiszûrve a fajtahatást – még nem bizonyított a jövedelemalaku-
lásban pozitív kimenet (Sinka, 2009). További ökonómiai vizsgálatokat igényel üze-
mi szinten a sávpermetezés sorközkultivátorral kiegészítve technológia, valamint
annak precíziós változata.
A precíziós növénytermelés mûtrágya- és növényvédôszer-kijuttatása mellett a
továbbiakban kialakították a technológia további elemét, amely a táblán belüli ve-
tômag (tôszám) automatikus terv szerinti kijuttatását és vetés közben a szakaszo-
lást teszi lehetôvé. A precíziós vetés megvalósítása során a rendszer azon kívül,
hogy 2 cm-es sorcsatlakozási pontosságot biztosít, képes a vetômag táblán belüli
tôszámának automatikus változtatására egy hidraulikus motor szabályozásával,
valamint a szakaszolást is automatikusan hajtja végre pneumatikus kuplung segít-
ségével.
A precíziós talajmintavétel és talajvizsgálat tehát a technológia alapja. A talajmin-
ták laboreredményeibôl készített térképek elsô látásra is sokat sejtetnek a vizsgált
tábla heterogenitásáról (20. ábra). Például az IKR szaktanácsadási rendszerénél va-
lamennyi adat egy központi számítógépbe kerül, ahol mintaterenként tartják nyilván
a táblán gyûjtött adatokat. Az IKR szaktanácsadói rendszeréhez saját partnergazda-
ságai férhetnek hozzá. Az utasítási tervek errôl a számítógéprôl kerülnek partner
gazdaságába internetes kapcsolaton keresztül.
79
18. ábra. Robotpilóta-rendszerrel vetett sorok (kukorica)
Fotó: Pecze, 2007
19. ábra. A robotpilóta-rendszerrel vetett sorok (napraforgó)
Fotó: Pecze, 2007
80
20. ábra. Talajvizsgálati eredmények alapján készült
tápanyag-ellátottsági térképek („B-Aranykorona” Kft., Bicsérd)
Forrás: Pecze, 2008
81
A kész terveket ezek után már csak át kell olvasni az erôgép fedélzeti számítógé-
pébe, amely a differenciált kijuttatást szabályozza (21. ábra). A technológiával nyer-
hetô többletbevétel a 3 hektáros sûrûséggel vett talajvizsgálatok költségét jelentôsen
meghaladja. Mivel a gyakorlatban nem terjedt el – a szakmailag indokoltnak tekint-
hetô sûrûbb mintavételezés – az erre vonatkozó megtérülésrôl nem lehet beszámol-
ni. A GPS segítségével megvalósuló visszacsatolási mechanizmuson keresztül a
szaktanácsadás egyre tovább pontosítható. Ahány táblarész van, az annyi „kísérleti
helynek” is felfogható, melynek önálló táblatörzskönyvvel rendelkezô adataiból az
évek során egyre több és pontosabb következtetés vonható le. Az adatbázis bôvülé-
sével az üzemeltetésre és a teljesítményre vonatkozó adatok elemzésében is egyre
több lehetôség rejlik.
21. ábra. Mûtrágyázási (szuszpenziókijuttatási) terv
Milics, 2008
Ugyanakkor ismételten meg kell állapítani, hogy mind a bevezetés idôszakában,
mind azt követôen az elfogadottságban és a sikerességben meghatározó szempont
lesz mind a termelést irányító szakember, mind a gépeket üzemeltetô személyek ki-
választása, hiszen a legprecízebben elôkészített, megtervezett technológiai folyamat
sikere is nagyban azon múlik, hogy milyen a végrehajtó személyzet hozzáállása.
Az ezredfordulót követô években megfogalmazódott a technológia további ele-
meinek – a terület és növényfaj bôvítése mellett a vetômag és a növényvédô szer
helyspecifikus, differenciált kijuttatása, komplett térinformatikai adatbázis létreho-
zása – bevezetése Magyarországon. A térképi megjelenítés lehetôvé teszi a táblán
belüli heterogén eloszlások vizuális szemléltetését. A táblák azonosítása GPS-
vevôvel történô körbejárással valósul meg, amely a digitális térképek készítése mel-
82
lett a GPS-es talajmintavételnek és talajvizsgálatnak az alapja is egyben, hiszen így
pontosan megkapható a táblák nagysága. Az IKR Zrt. a kezdeti idôszakban a kapos-
vári Talajerôgazdálkodási Kkt.-vel együttmûködésben kidolgozott egy olyan mûhol-
das helymeghatározásra alapozott talajminta-vételi módszert, amely során terület-
mintázás történik, azonban a mintavételi helyek mégis könnyen felkereshetôk és
nagy pontossággal reprodukálhatók. 2008 óta saját talajmintavevô autóparkot alakí-
tott ki, és a talajminta-vételezést a vállalat szakemberei végzik, készítik a szaktaná-
csot. Egy mintát minden esetben húsz részminta alkot, egy mintával maximum 3 ha
terület jellemezhetô. Ennél nagyobb mintavételi egységek alkalmazásával a precízi-
ós tápanyag-gazdálkodás elônyeit és lehetôségeit nem lehet kihasználni, sôt mint
már több helyen utalás történt rá, pontosabb eredményt adna az ennél kisebb, 0,25–1
ha-os mintavételi egység (Mesterházi, 2004). A módszerrel a következô mintavétel-
nél (3–5 év múlva) pontosan ugyanonnan vehetô a minta, mint az elsô felvételezés-
kor, megteremtve ezzel a talajban végbement tápanyag-ellátottsági változások pon-
tos nyomon követését (Pecze – Horváth, 2004). Elméletben a precíziós gazdálkodás
ráfordítás- és hozamtérképei alapján meghatározhatók a jövedelemtérképek, ame-
lyek vizuálisan szemléltetik a közgazdasági hatásokat (Smuk et al., 2010).
2008-ban az IKR országos üzleti hálózatának segítségével a gazdálkodók mintegy
160 000 ha területen vették igénybe a precíziós talajmintavételen és hozammérésen
alapuló differenciált tápanyag-kijuttatási rendszert és a hozzá kapcsolódó szakta-
nácsadási szolgáltatásokat. (Pecze, 2009; Pecze et al., 2010). A Földmûvelésügyi és
Vidékfejlesztési Minisztérium 2008. évi Agrár Innovációs Díjában részesült az IKR
Zrt. a „Precíziós gazdálkodási rendszer” c. innovációjával (Anonymus, 2009).
A ténylegesen precíziós tápanyag-kijuttatással mûvelt terület ezt meghaladta Ma-
gyarországon a korábban forgalomba helyezett gépek, eszközök kapacitása alapján.
A precíziós növénytermelés dokumentációja, a jelentési kötelezettségek teljes össz-
hangban vannak például az agrárkörnyezet-gazdálkodási program (AKG) elôírásai-
val is.
Az összesen több mint ötezer hektáron gazdálkodó Agárdi Farm Kft. az ezredfor-
duló elsô évtizedének a végére valószínûleg a legnagyobb olyan agrárüzem Magyar-
országon, ahol a precíziós növénytermelési technológiát alkalmazzák, és már érté-
kelhetô, mérhetô eredményekkel rendelkeznek annak hatékonyságáról. Több mint
5200 hektár szántóterületet – és további közel ezer hektár legelôt, illetve erdôt – mû-
vel a Fejér megyei Zichyújfalu, illetve a környékbeli községek határában az Agárdi
Farm Kft., ahol a növénytermesztési ágazatot ezres létszámú tejtermelô tehenészet
is kiegészíti. A gazdaság Fejér megyében a Velencei-tó 10–20 km-es sávjában he-
lyezkedik el, a nitrátszennyezés szempontjából érzékeny területnek minôsül
[27/2006. (II. 7.) Korm. rendelet]. Az átlaghoz képest diverzifikált termelési szerke-
zettel (kukorica-silókukorica, búza, napraforgó, repce, ôszi és tavaszi árpa, lucerna,
borsó, olaszperje) jellemezhetô növénytermesztési ágazat elsôdleges célja az állatte-
nyésztési ágazat ellátása minôségi tömegtakarmánnyal. A földterületet az államtól
bérli, az AK-értéke 26–34 között változik.
A pontos inputanyag-felhasználást és vegyszerkijuttatást lehetôvé tevô precíziós
gazdálkodási rendszer megfelel az agrár-környezetgazdálkodás alapelveinek is, ami
szintén fontos szempont a cégcsoportnál, hiszen területeik kilencvenöt százalékával
vettek részt a „régi” agrár-környezetgazdálkodási programban (AKG), míg az „új”
83
AKG-ba területeik több mint háromnegyedével pályáztak. A talajmintavétel és talaj-
térképezés nemcsak a precíziós gazdálkodás bevezetésének egyik alapfeltétele, ha-
nem az új AKG-nak is elôírása, mivel azonban az Agárdi Farm Kft. állami földeket
is használ, így ez eddig is kötelezô volt, ez az elem nem jelentett számottevô több-
letköltséget a rendszer kialakításánál.
A precíziós gazdálkodásra történô átállás elsôdleges célja a költséghatékonyság
növelése volt. A szükséges feltételrendszer kialakításához több pályázati lehetôséget
kihasználva bôvítették és egészítették ki a gépparkot. A beruházási költségeket a
gazdaság esetében az is növelte, hogy a nagy területet figyelembe véve a 2,5 cm-es
helymeghatározási pontosság eléréséhez az RTK-rendszer kialakítására is szükség
volt a teljes lefedettség eléréséhez.
A precíziós gazdálkodás sikeres alkalmazásához a szakmai igényesség is elenged-
hetetlen. Ez a technológia nagy fegyelmet követel meg a gazdálkodótól, és az egyik
legfontosabb tanulság, hogy a technológia megfelelô alkalmazásához döntô fontos-
ságú a megfelelô menedzsment, a gépkezelôk felkészültsége és hozzáállása. Arra is
érdemes elôre gondolni, hogy szükség van valakire a gazdaságban, aki felügyeli a
precíziós gazdálkodás eszközeit, a különbözô adatok, illetve a számítástechnikai
háttér kezelését.
A precíziós technológia bevezetésének kezdete 2007 ôsze volt. A vállalat terüle-
teinek felmérését a talajmintavétel követte. 2009-ben már lehetôség nyílt a techno-
lógia teljes körû alkalmazására, annyi kiegészítéssel, hogy a megelôzô évi hozam-
térképek még nem álltak rendelkezésre. 2009 ôszén a mûtrágya-kijuttatás tervezése
nemcsak a talajvizsgálati eredmények, hanem a hozamtérképek adatait is felhasznál-
va készült el.
A beruházás összege (figyelembe véve a talajvizsgálati költségeket is) 90–100
millió forint között volt. A gazdaságvezetés elvárása elsôdlegesen a termelési költ-
ségek csökkentése volt, de szakirodalmi forrásokra és más gazdálkodók tapaszta-
lataira alapozva bíztak a hozamok növekedésében is. A többletberuházás megtérü-
lési idejét három évre tervezték, amelynek megalapozottságát a tapasztalatok alá-
támasztani látszanak annak ellenére, hogy a precíziós növénytermelési technoló-
giát nem minden táblán és nem minden növényi kultúrában alkalmazzák. Összes-
ségben a mûtrágya-felhasználásban 8–10, a vetômag-felhasználásban 3–4% meg-
takarítást értek el, valamint jelentôs az üzemanyag-, illetve munkaidô-megtakarí-
tás is (Bedô, 2009).
A precíziós növénytermelési rendszer bevezetésének pozitív (kedvezô) és nega-
tív (kedvezôtlen) externális hatásait az Agárdi Farm Kft.-nél Sinka (2009) foglalta
össze:
84
A precíziós mezôgazdaság alkalmazásával a túladagolások megszûnésével járó
technológiai, gazdasági és környezetgazdálkodási elônyök egyértelmûek. A gazda-
ság versenyképesség növekedésében a költséghatékonyság növekedése mellett az
extern hatásoknak kiemelkedô szerepük van.
Az integrált növénytermesztés egyik speciális megvalósítási alternatívájaként fo-
galmazható meg a precíziós gazdálkodás. A precíziós gazdálkodás lényege a
helyspecifikus input használata. Ez olyan technikai hátteret igényel, amelyet csak
meghatározott gazdasági fejlettség (tôke) és méret mellett lehet megvalósítani
(Takácsné, 2003; Takács-György et al., 2008a). Erre a mai magyar mezôgazdaság
nem minden szereplôje képes, súlyos gondot jelent az alacsony eszközkihasználás,
tôkehatékonyság és a gazdák közötti alacsony együttmûködési hajlandóság. A pre-
cíziós növénytermelés termesztéstechnológiája – mint új gazdálkodási stratégia –
mai szóhasználattal az úgy nevezett „nagyüzemi technológia” eszközrendszerével
85
Kedvezô hatások Kedvezôtlen hatások·
• Javult a munkagépek munkaszélessé-
gének kihasználása (robotpilótának
köszönhetôen) => csökkent a felesle-
ges átfedés => nôtt a területteljesít-
mény.
• A permetezôgép szakaszvezérlésének
köszönhetôen megszûnt a felesleges
átfedés, a forgó duplán történô kezelé-
se => csak akkor permetezünk, ha
szükséges => csak annyit permete-
zünk, amennyi szükséges (optimális
dózis, kijuttatástechnika) => ezáltal
minimálisra csökkenthetô az
agroökológiai környezet vegyszerter-
helése és a természetes élôvilág veszé-
lyeztetettsége.
• Szemenkénti vetôgépek sorelzárása
=> nincs felesleges átfedés (4%-kal
kevesebb vetômagrendelés forgóterü-
leteken jelentkezô megtakarítás miatt).
• Tôszámszabályozás => táblán belüli
viszonyokhoz igazítható a csíraszám
=> többirányú megtakarítás jelentke-
zik.
• Precíziós mûtrágyaszórás 15%-os
megtakarítást eredményezett az elôzô
évhez képest (tavaszi ammónium-nit-
rát felhasználása alapján, azonos terü-
letnagyságon figyelembe véve: 270
tonna 1200 ha búzatáblákra) => a dif-
ferenciált mûtrágya-kijuttatás által
csökkenthetô a terület nitrátosodása.
• Az új technológia bevezetését fenntar-
tással fogadták a dolgozók => na-
gyobb alkalmazkodóképességre, foko-
zott szellemi teljesítményre lesz szük-
ségük => el kell sajátítaniuk az idevá-
gó számítógépes ismereteket.
• A rendszer mono mûtrágyák kijuttatá-
sára alkalmas => minden egyes ható-
anyag kijuttatás esetén végig kell men-
ni a táblán => nagyobb üzemanyag fel-
használás => több munkaidôt igényel
=> a többszörös talajtaposás nem elô-
nyös.
valósítható meg. Ez azonban nem jelenti egyben azt, hogy kisebb táblákon, kisebb
gazdaságokban nem alkalmazható e technológia.
A precíziós technológia elterjesztése szempontjából pozitív hatású, hogy szolgál-
tatásként igénybe vehetô munkákról van szó (pl. IKR, KITE), illetve megoldást je-
lenthetnek a gépkörök, valamint a gazdaságok együttmûködése is (Takács, 2000;
Baranyai – Takács, 2007b). Az azonban, hogy az együttmûködésben végzett gépi
munkák mennyire terjedhetnek el a magyar mezôgazdaságban, az a szereplôk közöt-
ti együttmûködési hajlandóság, a bizalom és a függôség által determinált. A terme-
lôk együttmûködésének szükségességére több szerzô hívja fel a figyelmet, mint az
agrárágazat hosszú távú versenyképességének elô-követelményére. A megismerte-
tésben, meggyôzésben fontos szerepe van az olyan szakmai rendezvényeknek – mint
például a Farkas Kft. telephelyén évente megrendezésre kerülô Precíziós növényter-
mesztési tanácskozás és bemutató –, ahol a gyakorlati szakemberek, kutatók, forgal-
mazók ismerkednek meg a technológiával, az újdonságokkal.
Több szerzô a hazai zöldség-gyümölcs ágazat szereplôi közötti együttmûködési
hajlandóságról és a kapcsolatokban jelentôs szereppel bíró bizalomról megállapítja,
hogy alacsony, s ez gátját jelenti a termelôi szervezôdések megerôsítésének (Dudás
– Fertô, 2008; Dudás, 2009; Dudás – Takács-György, 2009). Fontos kiemelni, hogy
a képességekbe – a szaktudásba, a szakértelembe – vetett bizalom szerepe meghatá-
rozó az együttmûködésre való hajlandóságban (Tóth, 2004; Larsen, 2008; Takács –
Baranyai, 2010). A növénytermelésben a precíziós gazdálkodás gyakorlati elterjedé-
se lassú folyamat. A felvázolt együttmûködési szükségességgel és hajlandósággal
foglalkozó szerzôk megállapításai annyiban azonban megfontolandók, hogy nem
mindig a közgazdasági racionalitás készteti a termelôket egy – számukra egyben kö-
töttségeket is jelentô – közös munkavégzésre irányuló kapcsolat kialakítására, ha-
nem meghatározó a partnerek szakértelmébe, megbízhatóságába vetett hitt is.
A hosszú távú okszerû, környezettudatos gazdálkodásra a precíziós növényterme-
lés megfelelô megoldást jelent. A precíziós vetésbôl, tápanyag-kijuttatásból és per-
metezésbôl adódó közvetlen pénzügyi megtakarítások, a hozamtöbbletbôl, kiegyen-
lítettségbôl (a termés mennyiségében és minôségében mutatkozó javulásából) szár-
mazó többletérték mellett nem elhanyagolható, sôt kiemelkedôen fontos elôny a ter-
melés nyomon követhetôsége, amely megfelel a jó mezôgazdasági gyakorlat elvárá-
sainak is. A precíziós növénytermelési technológia egyidejûleg kielégíti a környe-
zetvédelmi, a fenntarthatósággal kapcsolatos és a gazdaságossági elvárásokat.
86
4. Miért van szükség a kemikáliahasználat
és kemikáliacsökkentés költség-haszon elemzésére?
A korábbi problémafelvetésbôl már látható, hogy szükséges azoknak az elemzési
módszereknek a megtalálása, amelyek segítségével a kemikáliahasználat (és kiemel-
ten a növényvédô szer) kockázatcsökkentése ökonómiai hatásainak értékelése lehet-
ségessé válik üzemi, ágazati és nemzetgazdasági szinten is. A megválaszolandó kér-
dések közül ki kell emelni a különbözô kockázatcsökkentési stratégiák hatásának
vizsgálatát
• az üzem jövedelmére,
• a mezôgazdasági foglalkoztatottságra,
• a mezôgazdasági kereskedelemre,
• a GDP alakulására,
• az externáliákra (különös tekintettel a vízminôségre, a biodiverzitásra, az embe-
ri egészségre).
A peszticidek használatának vonatkozásában további kiemelt fontossággal bír an-
nak megvitatása, hogy a különbözô, növényvédôszer-használatot kontrolláló (pest
conrtol system) stratégiák gazdasági költségét és várható hasznát (elônyét) hogyan
lehet becsülni üzemi, ágazati és nemzetgazdasági szinten. Szükséges annak megál-
lapítása, hogy elôsegítik-e ezen becslések a növényvédôszer-kockázatot csökkentô
programokat. Ehhez a következô kérdésekre is meg kell adni a választ:
• milyen üzemi szintû költség-haszon modellek léteznek a probléma megoldásá-
hoz (információigény, becslési módszer, externáliák kezelése, várható outputok)?
• milyen módszerek léteznek ágazati, nemzetgazdasági szintû elemzésekre?
• tudják-e és ha igen, hogyan tudják a politikusok (gazdasági döntéshozók) a
becsléseket, elemzéseket használni a növényvédôszer-használattal kapcsolatos
rövid és hosszú távú döntéseik meghozatalakor?
• milyen módon lehet az externáliákat és azok költségeit becsülni mind üzemi,
mind ágazati és nemzetgazdasági szinten?
4.1. Gazdasági hatások mérése
A növénytermelés kapcsán is szükséges a lehetséges stratégiák üzemi szintû ökonó-
miai elemzése. Erre különbözô módszerek alkalmazhatók, a vizsgálati céloknak
megfeleltetve.
87
4.1.1. Gazdasági hatások mérésére alkalmas eljárások
Az agrokémia a mûtrágyák használata mellett a növényvédô szerek és egyéb kemi-
káliák felhasználásával foglalkozik. A közös vonásokon kívül kiemelten kell kezelni
azt, hogy milyen célból történik alkalmazásuk a növénytermelés során. A mûtrágya-
felhasználás gazdasági célja a jelen és a korábbi termeléssel a talajból kivont táp-
anyagok pótlása, más megközelítésben a folyó termelés tápanyagigényének biztosí-
tása. Ebbôl a szempontból elôre tervezhetô termelési input használatáról van szó. A
környezetre gyakorolt negatív hatás kockázata itt is megjelenik, azonban annak mér-
téke kisebb – a pontosabb tervezhetôség miatt –, mint a növényvédô szerek haszná-
lata esetén. A kockázati elem a tervezés, az idôjárás mellett a kijuttatást végzô ember.
A növényvédelmi tevékenység definiálása során azt is figyelembe kell venni,
hogy az egyes – növényvédelmi hatással is bíró – technológia elemek, eljárások mi-
lyen módon jelennek meg mint jövedelmet befolyásoló tényezôk.
Növényvédelemi tevékenységnek tekintjük a termesztett és más haszonnövények-
re, valamint a tárolt terményekre káros állati és növényi szervezetek kártételének
meggátlását, a veszélyes károsítók behozatali, kiviteli és átmenô forgalom útján va-
ló terjedésének megakadályozását, valamint a növényi termékekben az egészségre
ártalmas anyagok (toxinok, egyéb károsító részek, vegyszermaradványok) keletke-
zésének megakadályozását szolgáló eljárásokat. A növényállomány károsítóinak le-
küzdésére az alkalmazható eljárások, eszközök olyan kombinációját kell használni,
amely a védekezés célját a leggazdaságosabban, az embert és környezetét a legke-
vésbé veszélyeztetve éri el. Az integrált növényvédelem keretében alkalmazott esz-
közök lehetnek közvetlenek, amelyekkel a már folyamatban levô termelô tevékeny-
ség menetébe történik a beavatkozás. A direkt módszerek mindig pótlólagos ener-
giabevitelt jelentenek az adott termelési folyamatba, a termesztési tevékenységek
bármely szintjén is történjék a beavatkozás. A növénytermelés egészét vizsgálva al-
kalmazásuk közvetlenül költségnövekedést eredményez, ugyanakkor az elôállítható
termelési érték szempontjából hatásuk nem mérhetô közvetlenül. Ilyen eszközök a
peszticidek, a fizikai és mechanikai eszközök, a biológiai, biotechnológiai eljárások.
A közvetett eszközök egy adott termelési folyamaton belül pótlólagos energiabevi-
tel nélkül kerülnek felhasználásra. Ebben az esetben valójában a rendszer elemeinek
elôzetes – a célnak megfelelô kombinációjú – megválasztásáról, módosításáról van
szó. A technológiát ebben az esetben úgy választják meg, hogy az egyben a terve-
zett növény védelmét is szolgálja. Például a rezisztens fajták alkalmazása az ellen-
álló képességet javítja, a hasznos állatok védelme pedig a károsító szervezetek fel-
szaporodását, elterjedését gátolja meg. Jellemzôje még, hogy a káros szervezetek
rendszeres védekezéssel való elpusztítása helyett az egyedsûrûségnek egy megadott
érték körüli szabályozását tûzi ki célul.
A növénytermesztés hozamalakító tényezôi között a termelés biztonságának és
kockázatának figyelembevételekor növekszik a növényvédelemmel kapcsolatos te-
vékenységek jelentôsége. A növényvédelmi tevékenységekkel kapcsolatos döntések
meghozatalakor tekintettel kell lenni egyrészt a hozambizonytalanság csökkentésé-
ben betöltött szerepükre, másrészt arra, hogy mind ökonómiai, mind környezetvé-
delmi szempontok alapján el lehessen kerülni a felesleges védekezéseket, a környe-
zet felesleges terhelését.
88
A ráfordításváltozók három csoportba sorolhatók:
• döntési változók: amelyek nagyságát (a ráfordítást) a döntéshozó elôre megha-
tározott módon tudja befolyásolni:
R
1
, R
2
,...,R
k
(például mûtrágya, vetômag, fajta, némely peszticid);
• predeterminált változók; amelyek nagysága a döntéshozó által nem befolyásolha-
tó, de a tervezés, a döntés pillanatában ismert és befolyással vannak a döntésre:
R
k+1
, R
k+2
,...,R
m
(például a termôhelyi jellemzôk közül a talaj tápanyag-szolgáltató képessége, a
talaj nedvességtartalma);
• bizonytalan változók, melyek nagysága a döntéshozó által nem befolyásolható,
a döntés pillanatában nem ismert, de a döntéshozó kockázathoz való hozzáállá-
sa révén hat magára a döntésre, a kockázatkezelésre, illetve a kockázatkezelô
stratégiák megválasztásakor van jelentôségük:
R
m+l
, R
m+2
,...R
n
(például a predeterminált változók idôbeni dinamikája, a kórokozók, a kártevôk
fertôzési dinamikája, az éghajlati elemek) (Dillon, 1971).
A hozam említett tényezôktôl való függését a hozamkiesésbôl származó veszte-
ségeket, a következô ráfordítás-hozam függvény fejezi ki:
H = f(R
1
,...,R
k
; R
k+1
,...,R
k
; R
m+1
,...,R
n
)
A függvény változói közül R
1
,...,R
k
és R
k+1
,...,R
m
értékek a döntés pillanatában
adottak, így látható, hogy a hozam bizonytalansága az R
m+1
,...,R
n
változók hatásai-
ból ered. Annál kisebb ez a bizonytalanság, minél kisebb a bizonytalansági változók
súlya.
A növényvédelmi tevékenységeket még egy fontos sajátosság jellemzi. Hatásuk
nem csak tábla- és gazdaságszintre korlátozódik, nem csak egy termesztési ciklusra
terjed ki. Figyelembe véve a termények, a termékek szállítását, exportálását mind
térben, mind idôben hatnak környezetükre.
A következôkben elsôdlegesen a növényvédelem környezeti terhelésben betöltött
szerepével kapcsolatosan fejtjük ki a problémát. Ebbôl a megközelítésbôl az elvárás
a kémiai növényvédelem (mint technológiai elem) iránt az, hogy egységnyi terüle-
ten minél kevesebbszer, minél kisebb dózissal, elsodródás és kimosódás veszélye
nélkül, csak a szükséges mértékben történjék a kezelés. A növényvédelmi tevékeny-
ségek megítélésekor minden kártevô esetében meg kell határozni a kárküszöböt, azt
a kártételt, amelynek gazdasági értéke meghaladja az adott eljárás költségeit (22. áb-
ra). A hozambizonytalanság csökkentésében betöltött szerepe miatt a tevékenység
megítélésekor nem mindig alkalmazható kizárólagosan a marginális ökonómia elve
(határhaszon – határköltség) (Benedek, 1977; Berzsenyi, 1978; Schmitz – Ko, 2001b;
Wajszczuk, 2002; Kis – Takácsné György, 2006).
89
22. ábra. Az ökonómiai kárküszöb meghatározása
Forrás: saját szerkesztés
A kártevôpopuláció növekedésével (vízszintes tengely) együtt nô, bár csökkenô
rátával a marginális kár értéke (a függôleges tengely mutatja a hozamkiesést a káro-
sító elterjedésének és kártételének függvényében). Ha a lehetséges alapkezelések
árát (költségét) is ábrázoljuk a függôleges tengelyen, meghatározhatók azok a pon-
tok, ahol adott ár- és költségviszonyok mellett megegyezik a kár értéke a kezelés
költségével. S
0
kártevô egyedszintnél még nem keletkezik érdemi gazdasági kár a
hozam (mennyiségi, minôségi) kiesésébôl. A kártevô populációjának növekedésével
a marginális kár költsége csökken. Szélsôséges esetekben (sáskainvázió során) az el-
hárítás költsége a károkozó populációjának növekedése következtében progresszív
növekedést mutat, meghaladva a limitált kárköltséget, aminek következtében a há-
nyados értéke csökkenô lesz, a görbe visszatörik – jelezve, hogy másfajta gondolko-
dásra van szükség a növényvédelmi döntések meghozatalakor.
Az, hogy üzemszinten melyik – korábban ismertetett – gazdálkodási alternatívát
valósítják meg, számos tényezôtôl függ. Elsôdlegesen az egyes technológiákban al-
kalmazható eszközök, anyagok és eljárások költsége – a szükséges beruházás is –
befolyásolja a választást, de vizsgálni kell a megváltozott gazdálkodás jövedelem-
termelô képességét, az életképes gazdálkodás feltételrendszerét. Változatlan módon
nem folytatható minden termelô számára a gazdálkodás a feltételrendszer megválto-
zásakor. Üzemszinten azonban teljesülnie kell azon gazdálkodási követelménynek
is, amely szerint biztosítani kell legalább azt az eredményt, ami megteremti az egy-
szerû újratermeléshez szükséges feltételrendszert. Meg kell találni azokat a lehetsé-
ges módokat, amelyekkel egyidejûleg valósítható meg a szükséges termékmennyi-
ség gazdaságos elôállítása és az imént említett elvárásoknak való megfelelés.
Három korábbi OECD-rendezvényen foglalkoztak a peszticidhasználat ökonómi-
ai hatásai vizsgálatának szükségességével, mindazokkal a tényezôkkel, amelyek kap-
csolatban vannak a növényvédelem kockázatából adódó gazdasági következmények-
kel. 1995-ben Uppsalában „A növényvédôszer-kockázat csökkentése” (Pesticide
Risk Reduction); 1998-ban Neushâtelben „Az integrált növényvédelem- és növény-
védôszer-kockázat csökkentése” (Integrated Pest Management and Pesticide Risk
90
Reduction), majd 2001-ben Koppenhágában „A növényvédôszer-kockázat csökken-
tésének ökonómiája” (Workshop on the Economics of Pesticide Risk Reduction in
Agriculture) témával rendeztek workshopot. Ezeken a résztvevôk felhívták a nemze-
ti kormányok, agrárpolitikusok figyelmét, hogy szükséges az ökonómiai hatások mé-
résére szolgáló módszerek kidolgozása, az ezt szolgáló kutatások folytatása.
Az elmúlt években jó néhány fejlett országban folyt kutatás arról, hogy a növény-
védôszer-használat csökkentésének gazdasági következményeit hogyan lehet szám-
ba venni mind a számításba vehetô módszerek, mind az alkalmazás terén. A kutatá-
sok az ökonómia alapelvére alapozva keresik a választ az optimális vegyszerfelhasz-
nálásra, csökkentve ezzel mind környezet-, mind a humánterhelést. (Természetesen
figyelembe veszik azokat az irányzatokat is, amelyek teljesen elvetik a mesterséges
kemikália alkalmazását.) Az alapösszefüggést a 23. ábra szemlélteti. A növényvédô-
szer-használat marginális költsége többé-kevésbé lineárisnak tekinthetô, és megfelel
az alkalmazott peszticid árának és kijuttatási költségének. A marginális termelési ér-
tékgörbe (a növényvédôszer-használat következtében realizálható többletérték) egy-
re csökkenô meredekségû 1/x (hiperbolikus) függvényt ír le. A csökkenés a kemiká-
lia (mint ráfordítás) csökkenô hatékonyságából adódik
2
.
23. ábra. Az optimális növényvédôszer-használat meghatározása
Forrás: saját szerkesztés
Meg kell vizsgálni, hogy meddig érdemes csökkenteni a kemikáliafelhasználást: a
peszticidek magas alkalmazási szintjén minden egyes kilogramm vegyszerfelhaszná-
lás-csökkentés gazdasági elônnyel jár, többletjövedelmet lehet realizálni. Ökonómiai
értelemben a peszticidhasználat optimális szintje ott van, ahol a következô alkalmazás-
ra kerülô egységnyi növényvédelem többletköltsége meghaladja az alkalmazásából ere-
dô többletértéket (MTÉ = MK). Természetesen ez az alapelv akkor alkalmazható, ha a
növényvédôszer-használattal kapcsolatba szabadon hozható meg a gazdasági döntés.
(Itt most nem fejtjük ki a kötelezôen elôírt védekezések költségeinek témakörét.)
91
2
A csökkenés visszavezethetô a hozamfüggvény telítôdésére.
A növényvédôszer-használat optimalizálása vagy más gazdálkodási stratégia ér-
tékelése megközelíthetô a költség-haszon elvek, a megmentett termés és a többlet-
költségek közötti összefüggés alapján (Berzsenyi, 1978; Mumford – Norton, 1984;
Takácsné, 1991). Meg kell vizsgálni, hogy üzemi szinten melyek azok a hatások,
amelyek befolyásolják a termelôt a – direkt és indirekt – növényvédelmi eszközök
használatával kapcsolatos döntéseiben.
4.1.2. A növényvédôszerhasználat-csökkentés
gazdasági hatásainak mérési módszerei
A növényvédôszer-használat csökkentésének mérésére, modellezésére számos mód-
szer ismert, azonban többségük alapvetôen a költség-haszon elvre vezethetô vissza.
Az egyes módszerek alkalmazhatósága alapvetôen a vizsgálat céljától, a rendelke-
zésre álló vagy kialakítható adatbázistól függ.
A tábla és üzemi szintû elemzéseknél alkalmazható módszer a kárküszöbelv,
amely az ökonómia alapelvét tükrözi és minden, a költség-haszon elven alapuló kal-
kuláció. Az üzemi, nagyobb gazdálkodói egység szintjén alkalmazhatóak a matema-
tikai programozások (egyszerû munkatáblázatos programozás, lineáris és dinamikus
lineáris programozás), valamint egyes ökonometriai modellek. Ágazati és nemzet-
gazdasági szintû elemzésekre szolgálnak az egyensúlyi modellek (9. táblázat).
Magyarország európai uniós csatlakozásával egyre nagyobb hangsúlyt kapott a
mezôgazdaság környezetkímélô szerepének erôsítése és az ennek megfelelô gazdál-
kodási stratégiák kialakítása mind üzemi, mind ágazati szinten. Ennek egyik járható
útja kell, hogy legyen olyan technológiák kidolgozása és elterjesztése a gyakorlatban,
amelyek megfelelô termelési színvonalat és ezzel jövedelmet biztosítanak a gazdál-
kodóknak. Ehhez szükséges azoknak az elemzéseknek, módszereknek a kimunkálá-
sa, amelyek alkalmasak lehetnek a növényvédôszer-használat optimalizálására, az
egyes irányzatok, megoldások hatásainak modellezésére. A bemutatott módszerekre,
a további kutatások irányára vonatkozóan a következô megállapítások tehetôk:
• a költség–haszon elemzések alkalmasak a felvetett problémák megválaszolásá-
nak elôsegítésére, de nem egyedüli eszközét jelentik;
• különös figyelmet kell szentelni az egyes stratégiák hasznának (benefit) becslé-
sére (kérdéses, hogy a negatív hasznot hogyan kell értelmezni);
• makroszinten meg kell vizsgálni a növényvédô szer adóhatását, bevezetésének
esetleges következményeit (lásd nitrogénadó);
• a hatásvizsgálatokhoz szükséges adatbázis kialakítása ott is gondot jelent, ahol
mûködik a mezôgazdasági termelôk kiterjedt adatszolgáltatása (Dánia, Norvé-
gia, Kanada). Kérdésként felmerül, hogy Magyarországon ki lehet-e erre ter-
jeszteni a tesztüzemi adatszolgáltatás kereteit? (Ezen információt egyedileg nem
kérdezik meg.);
• szükséges a növényvédelmi tevékenységgel kapcsolatba hozható externáliák
becslése, ennek az értékekre is ki kell terjednie. Mindehhez megbízható adatok-
ra van szükség, amely kiindulási pontjának az üzemi szintû adatfelvételezésnek
kell lennie. Továbbá fontos a nem piaci hatások elemzése is;
• az adatgyûjtés rendszerének kiépítése, koordinálása – finanszírozása – kor-
mányzati feladat;
92
• a hatékonyabb elemzésekhez elengedhetetlenül szükséges az egyes tudomány-
ágak közötti együttmûködés és az összes érintett közötti koordináció üzemi,
ágazati, nemzeti és OECD-szinten egyaránt. Ez tehát a termelôk, a kereskedôk,
a fogyasztók, a társadalmi szervezetek, a politikusok és az ipari szereplôk
együttmûködését követeli meg, a biológia, az agronómia, az ökonómiai és a po-
litika síkján egyaránt.
9. táblázat. A növényvédôszer-használat csökkentésének
gazdasági modellezésére alkalmas módszerek
Modell
Megközelítési mód
Adat Eljárás Fókuszálás
Az eredmény
típusa
Károsodási
küszöb
Táblakísérletek és
termelési adatok.
A különbözô növények
különbözô kártevôkre
vonatkozó károsodási
küszöbértékeinek meg-
határozása, a gazdál-
kodási eljárások leírá-
sa. Az árakat és a jöve-
delmet állandónak ve-
szi, azaz részleges
megközelítési mód.
Tábla és/vagy
gazdasági szint,
tipikusan viszony-
lag részletezett
szinten, 1 és né-
hány növény kö-
zött változik.
Optimális alkalma-
zás/kezelés, farmme-
nedzsment szoftver a
növényvédô szer fel-
használásával kapcso-
latos döntésekhez, nö-
vényvédôszer-szükség-
let, környezetvédelmi
indikátorok.
Részleges
költségvetés
Táblaadatok,
szakértôi becslé-
sek, áradatok.
Gyakran táblázatkeze-
lôs kalkulációk, me-
lyek feltételezik, hogy
az összes egyéb ténye-
zô változatlan marad,
azaz részleges megkö-
zelítési mód.
Alapvetôen az
egyes növényekre
gyakorolt gazda-
sági hatások fi-
gyelembevétele.
Tábla szintû veszteség-
és költségváltozás.
Matematikai
programozás
Tipikusan terme-
lési, gazdasági és
környezet adatok
tábla, gazdaság és
ágazati szinten.
A célfüggvény értéké-
nek (jövedelemnek)
maximalizálása adott
külsô korlátozó ténye-
zôk esetén. Sokkritéri-
umos elemzést is hasz-
nálnak. Az árakat és a
jövedelmet adottnak
veszik, azaz részleges
megközelítési mód.
Tábla, gazdaság
és ágazat szintje.
A növényvédô szerek
optimális kombináció-
ja, a gazdasági és kör-
nyezetvédelmi célokra
gyakorolt hatások.
Adott korlátozó ténye-
zôk (árnyékár). Nö-
vényvédôszer-szükség-
let.
Ökonometriai
modellek
A választott növé-
nyek termelése, az
input felhasználá-
sa és a kapcsoló-
dó árak idôsorai.
A gazdaságok
könyvelési statisz-
tikái, néha térségi
szinten.
Ökonometriai módsze-
rek, költségminimali-
zálás vagy profitmaxi-
malizálás. Az egyéb
árakat és a jövedelmet
adottnak veszik, azaz
részleges megközelíté-
si mód.
A hozzáigazítás
lehetôségei, az el-
sôdleges mezô-
gazdaság kínálati
reakciói, tipikusan
az elsôdleges me-
zôgazdasági ter-
melés néhány vo-
nala.
Gazdaság vagy szek-
torális szintû helyette-
sítési rugalmasság,
változások a jövede-
lem tényezôiben, a ki-
választott növények
termelése, optimális
földhasználat, növény-
védôszer-használat és
egyéb input tényezôk
használata. Növényvé-
dôszer-szükséglet.
93
A 9. táblázat folytatása az elôzô oldalról.
Forrás: Takácsné György K., 2002 OECD Workshop on Pesticide Risk Reduction (2001) alapján, saját
szerkesztés
4.1.3. A precíziós gazdálkodás (növénytermelés) ökonómiai értékelése
A precíziós gazdálkodás vizsgálatakor szükséges a kemikáliahasználat gazdaságos-
ságát meghatározó elemek – különös tekintettel a precíziós gyomirtás közgazdasági
vonatkozásainak – ismerete.
A precíziós gazdálkodás egyszerre jelenti azt, hogy a termelô magas technikai
színvonalat képviselô eszközöket, fajtát, technológiát alkalmaz, megfelelô informá-
cióval rendelkezik környezetébôl – él a mezôgazdaság mûszaki fejlesztésének min-
den elemével –, másrészt azt, hogy mindez kihat a termelés jövedelmére, a felhasz-
nált erôforrások jövedelmezôségére is. A gazdasági jellemzôk, következmények
vizsgálatára számos szerzô tett kísérletet.
Weiss (1996) már a precíziós gazdálkodás gyakorlati elterjedésének kezdeti sza-
kaszán felhívta a figyelmet a mikroökonómiai elemzések fontosságára, szükséges-
ségére. Kiemelte, hogy a hatások vizsgálatához elengedhetetlen a költségek alaku-
lásának vizsgálata, azonban ez egyidejûleg több tényezô és azok kölcsönhatásainak
a figyelembevételét követeli meg az ökonómusoktól. Mindez a ráfordítások és költ-
ségeik több dimenzióban (kezelési egység szinten) való ábrázolását követeli meg,
szakítva a korábbi – átlagértékeken alapuló – termelési függvények elemzésével. A
számítógépes szimuláció megfelelô eszköz a gazdasági hatások vizsgálatához. A
tábláról rendelkezésre álló információ, a számítógépes szimulációs programok lehe-
tôvé teszik változatok generálását, vizsgálatát, az adatok elemzését, beleértve több
tényezô együttes hatásvizsgálatát. Az említettek vizsgálata mellett más – termelési
és közgazdasági – tényezôk gazdasági számbavétele is elengedhetetlen, valamint
szükségesek a kockázatelemzések is.
Wolf és Buttel (1996) a precíziós gazdálkodást egyrészt a termelés hatékonysága
növelésének eszközeként tekinti, másrészt olyan technológiának, amelyik a gazdasá-
gi hatékonyság biztosítása mellett, azzal egyidejûleg mérsékli a környezet szenynye-
zését. Ugyanakkor megjegyzik, hogy eltérôen a mezôgazdaság mûszaki fejlôdésének
94
Modell
Megközelítési mód
Adat Eljárás Fókuszálás
Az eredmény
típusa
Általános
egyensúlyi
modellek
Nemzeti számlák,
input-output táb-
lázatok, a válasz-
tott mezôgazdasá-
gi szektorok nö-
vényvédôszer-fel-
használása, a me-
zôgazdasági ter-
melés és kereske-
delem helyettesí-
tési rugalmassága.
Makroökonómiai gaz-
daságelmélet, költség-
minimalizálás, profit-
és hasznosság-maxi-
malizálás, helyettesítés
és jövedelmi hatások.
Általános megközelíté-
si mód.
Szektorális és or-
szágos szintû ha-
tások.
A termelés változása,
munkaerô- és területal-
lokáció a mezôgazda-
ságon belül és a szek-
torok között.
Növényvédôszer-szük-
séglet.
Makroökonómiai hatá-
sok, GDP-re, kereske-
delemre, beruházások-
ra, importra, exportra
és a jólétre gyakorolt
hatások.
más elemeitôl (pl. biotechnológiától) lényegesen kevesebb figyelmet kap a társada-
lomtudomány részérôl. Szükségesnek tartják a mikro és makro szintû gazdasági ha-
tások vizsgálatát is. Más szerzôk hangsúlyozzák, hogy az agrárközgazdászok szere-
pe a precíziós gazdálkodás gyakorlati alkalmazhatóságának vizsgálata során azok-
nak a feltételeknek a meghatározása, amelyek mellett jövedelmezôen alkalmazható
a technológia, csökkenthetô a kockázat, amely alapján szükséges, hogy javaslatot te-
gyenek az agrárpolitikusok számára (Lowenberg-DeBoer, 1996). A szerzô az 1990-
es évek közepén az Egyesült Államokban a precíziós gazdálkodás elterjedésének
egyik akadályát a megfelelô döntéstámogató rendszerek, a számítógépes szoftverek
és a szaktanácsadás ilyen irányú hiányában látta. Véleménye szerint a precíziós gaz-
dálkodás nem egyszerûen egy új eszköz, hanem új menedzsmentfilozófia, amely ma-
gában foglalja a technikai, technológiai ismeretekre alapozott, magas szintû tudás-
menedzsmentet is. A szerzô és munkatársa egy késôbbi tanulmányban vizsgálta a
farmerek fizetési hajlandóságát a precíziós növénytermelésben való részvétel több-
letköltségeivel kapcsolatosan (itt elsôdlegesen a szolgáltatás díját vették figyelem-
be). Megállapították, hogy a hektáronkénti 1,2–4 $ (300–760 Ft) területfüggô és a
gazdaságonkénti 500 $ (95 000 Ft) költség olyan nagy összeg, amelyet a gazdák nem
szívesen vállalnak. Okként hivatkoznak egy korábbi felmérésre (1998), mely szerint
a precíziós növénytermelés üzemgazdasági szintû pozitív elônyeirôl csak 68%-ban
számolnak be az ezzel foglalkozó szakirodalomban (Lambert – Lowenberg-DeBoer,
2002). Mindez részben magyarázza, hogy 2007-ben csak a kukorica és szója termô-
területének 29%-án alkalmazták a teljesen automatizált, GPS-támogatott helyspeci-
fikus növénytermelést. Megállapították, hogy amennyiben az adatfelvételezés, a kar-
bantartás többletköltségei beépülnek a szaktanácsadási költségekbe, a szolgáltatás
igénybevételének gyakorisága növelhetô (Griffin – Lowenberg-DeBoer, 2008).
Swinton (1997) összefoglalva a precíziós gazdálkodás elônyeit hangsúlyozza,
hogy ez az intenzív technológia olyan változata, amely egyidejûleg környezetbarát
(„zöld”), másrészt versenyképes lehet a termelôk számára. Ahhoz azonban, hogy
tényleg versenyképes gazdálkodási stratégiát jelentsen, elsôdlegesen a szakpolitiku-
soknak meg kell határozniuk és számszerûsíteniük kell a gazdasági elônyöket (pozi-
tív externáliák). Ezt követôen széles körben ki kell munkálni a precíziós gazdálko-
dásra való áttérés információ- és technológiaszükségességét – az eltelt évtized alatt
erre nagyon sok kutatás történt világszerte, melyek részben meg is valósultak –, va-
lamint ki kell építeni a megfelelô szolgáltatás-igénybevételi háttérrendszert.
E hármas feltételrendszer teljesítése nem csak az Egyesült Államokban szükséges
a precíziós gazdálkodásra történô „tömeges” átállás elôsegítéséhez, hanem bárhol a
világban. A magyarországi helyzetet felmérve megállapítható, hogy az externális
hatások számszerûsítése itt is gyerekcipôben jár, ugyanakkor a technikai háttér és a
gépesítés mûszaki feltételrendszerként elérhetô. Ami az elterjedés gátját jelenti: egy-
részt kereshetô a jelenlegi birtokstruktúrában, másrészt az ismerethiányban, a szak-
értelem és képzettség polarizáltságában. Üzemi szinten gyakran gondot jelent a
többletberuházásokhoz szükséges források hiánya, de méretgazdaságossági kérdé-
sek is felmerülnek. Ez azonban áthidalható a szolgáltató szféra megerôsödésével.
Swinton (1997) a precíziós gazdálkodás versenyképességével kapcsolatban meg-
említi, hogy önmagában a technológia alkalmazása nem jelenti a mûtrágya-felhasz-
nálás egyértelmû csökkentését. Amennyiben egy-egy táblán nem a homogén átlag-
95
hozam elérése a cél, hanem az egyes kezelési egységek potenciális termôképesség-
ének a kihasználása, összességében még magasabb is lehet azon a területen a mûtrá-
gyadózis. A versenyképesség itt úgy jelentkezik, hogy tábla szinten magasabb ho-
zam érhetô el, okszerû, felesleget ki nem juttató tápanyagellátással, ami a fajlagos
jövedelem-elôállítás javulását eredményez(het)i. A termelô számára versenyelônyt
jelent továbbá az egyéb mezôgazdasági inputok kontrollja, amely egyben a me-
nedzsment színvonalát is emeli. Szerzôtársával észak-amerikai körülményekre ki-
dolgozott gazdaságmodellek ökonómiai vizsgálata alapján megállapította, hogy a
precíziós növénytermelés jövedelmezôségének értékelésekor a (marginális) ökonó-
mia alapelvének megfeleltetve kell meghatározni a jövedelmet befolyásoló eleme-
ket, a részleges költségvetés szabályai szerint. Ez megfelel – a nálunk általánosan al-
kalmazott – fedezeti hozzájárulás kalkulálásának azzal a kiegészítéssel, hogy számí-
tásaikban a változó költségek tartalma eltérô, tartalmazza az összes gépi munkával
kapcsolatos elemet (értékcsökkenési leírást is). Javasolják az összes információ
megszerzésével kapcsolatos költségek számszerûsítését. Továbbá figyelembe ve-
szik, hogy a helyspecifikus adatokat és az ebbôl származó információt nem egy gaz-
dasági évben használják fel. Megállapították, hogy közvetlen összefüggés mutatha-
tó ki a helyspecifikus tervezett hozam és a talaj tápanyagtartalma alapján kijuttatott
mûtrágya költségarányos jövedelmezôsége között, azonban szükséges, hogy az
egyes mintavételezés költségét ne egy év változó költségei között szerepeltessék,
hanem kvázi értékcsökkenési leírás módjára – esetükben öt évre – egyenletesen osz-
szák fel. A hozamtérképek elôállítási költsége jövedelmezôségének mérése nehe-
zebb, mint az elôbbi költségelemeké. Itt a hosszú távú elemzéseknek van alapja.
Megállapították, hogy pozitív többlet csak akkor várható, ha kimutatható legalább
10%-os hozamnövekedés a hozamtérképre alapozott tervezésnek betudhatóan. Öko-
nómiai kérdésként merül fel azonban ilyenkor, hogy mekkora futamidôvel történjék
a számolás, illetve hogy a piaci kockázat hogyan vehetô figyelembe (Swinton –
Lowenberg-DeBoer, 1998).
Más megközelítést alkalmazott a precíziós növénytermelés és precíziós állattartás
(tejhasznú szarvasmarha) vonatkozásában végzett gazdasági elemzések során
Dolushitz (2003), amikor a fedezeti hozzájárulás vizsgálata mellett költség–haszon
elemzéseket is végzett németországi adatok alapján. Megállapította, hogy a szántó-
földi növénytermelés esetén a precíziós gazdálkodásra való áttérés akkor ajánlható,
ha relatíve heterogének a talajadottságok, és a hozamokban is jelentôs tábla szintû
eltérés mutatható ki, valamint nagyobb gazdálkodási méret.
Batte (1999) vizsgálta észak-amerikai körülmények között különbözô precíziós
növénytermelési technológiák költségalakulását. Megállapította, hogy a mûvelt te-
rület növekedésének függvényében (40–400 ha) az átlagos állandó költség draszti-
kusan csökken. Amennyiben a precíziós technológia bevezetésével kapcsolatos be-
ruházási többletköltség azonos a vizsgálati mérettartományban, a kis (40 ha) és a
nagy (400 ha) gazdaságméret esetén az egy területegységre jutó állandó költséghá-
nyadban tízszeres különbség mutatható ki. Az átlagos változó költség 150 hektárig
csökken, majd közel szinten marad: nem volt kimutatható további csökkenés a mé-
retnövelés függvényében. Mindez jelzi, hogy a precíziós technológia – saját eszköz-
re alapozott bevezetése – nagyobb gazdaság méret mellett vál(hat) gazdaságossá. A
tápanyagellátás precíziós alapokra helyezésével kapcsolatos költségek változását
96
vizsgálva kiemeli, hogy ebben az esetben megnô a talajminta-vételezéssel kapcsola-
tos költség – amelyet tovább növel, hogy a minták hatodánál szükségessé válik a
mikroelem vizsgálata is –, de ezzel szemben változatlan hozamszint elérését feltéte-
lezve 20–40%-os anyagfelhasználás takarítható meg. Ennek költségcsökkentô hatá-
sa az aktuális tápanyagáraktól függ, a vizsgálati évben a változó költségeken belül
15–17% volt. Ugyanakkor megjegyzi, hogy a kevesebb mûtrágya felhasználása po-
zitív környezeti hatással jár, csökkentve a növénytermelés káros externáliáit. A jö-
vedelem növelésében érdekelt termelô ezeket az externális költségeket nem érzéke-
li közvetlenül, támogatással vagy adóhoz kötött formában azonban hatása megjelen-
het egyéni szinten, befolyásolva ezzel a termelô döntéseit. Hasonló vizsgálatokat
végzett Herring (2001), megállapítva, hogy a precíziós gazdálkodásra való átállás
többletköltségeinek, a várható jövedelemben bekövetkezô változásoknak a mérése
fontos üzemgazdasági szinten, így késôbbi – agrárpolitikai – döntések meghozatala-
kor kiinduló alapot kell jelentenie. Godwin és munkatársai (2003) vizsgálták a pre-
cíziós gazdálkodásra történô átállás gazdasági következményeit. Megállapították,
hogy angliai körülmények között a helyspecifikus nitrogénkijuttatás átlagosan
22 £/ha (8800 Ft/ha) többletjövedelmet eredményezett a homogén kijuttatáshoz ké-
pest. Ugyanakkor az eltérô technológia bevezetésének többletköltsége 5–18 £/ha
(2000–7200 Ft/ha) között mozgott 250 hektáros gazdálkodási méretre vetítve. Az
egyszerûbb technológia bevezethetôségének fedezeti mérete 80 ha, míg a legmaga-
sabb beruházási és üzemeltetési költségû technológia fedezeti mérete 200–300 hek-
tár között mozgott, a precíziós növénytermelésre alkalmas kultúrák termelési szer-
kezeten belüli arányától függôen (Godwin et al., 2003).
Egészen eltérô gazdálkodási körülmények között, Maheswari és munkatársai In-
diában erôforrásban szegény farmok körében végeztek vizsgálatokat a precíziós pa-
radicsomtermesztés gazdasági hatásainak értékelésére 2007-ben. Megállapították,
hogy a konvencionális technológiához képest elérhetô hozamtöbblet 80%-os volt, a
fedezeti hozzájárulás 165%-kal volt több, a hagyományos gazdálkodáshoz képest. A
kiugró többlet okai között kiemelték a precíziós gazdálkodás megkövetelte maga-
sabb technológiai fegyelem mellett a menedzsment színvonalának emelkedését is,
ami a teljes farmgazdálkodásban is megjelent. Ugyanakkor megállapították, hogy a
tôkeszegény gazdálkodók körében csak akkor lehet a precíziós növénytermelés szé-
les körû elterjedésével számolni, ha a technológia többletberuházáshoz kialakítaná-
nak központi támogatási rendszert (Maheswari et al., 2008).
Schnitkey és munkatársai már 1996-ban megállapították kukorica és szója precízi-
ós mûtrágyázásának gazdasági elemzése során, hogy a talajvizsgálati eredmények
alapján történô hozamtervezés és tápanyagellátás 17%-os jövedelemtöbbletet eredmé-
nyezett a konvencionális kijuttatáshoz képest, köszönhetôen a táblaátlagban is kimu-
tatott hozamtöbblet, valamint hatóanyag-megtakarítás együttes hatásaként (Schnitkey
et al., 1996). Watson és munkatársai ennél kisebb mértékû, 8,15%-os jövedelemtöbb-
letet mutattak ki a hozam 7,41%-os növekedése mellett precíziós kukoricatermesztés
során, igazolva azt a hipotézist, hogy ezen technológia gazdasági haszna hosszabb tá-
von elsôdlegesen nem a költségcsökkentés melletti jövedelemnövekedés lesz a kör-
nyezeti pozitív externáliák nagyobb súlyával szemben (Watson et al., 2003).
Swinton és Lowenberg-DeBoer 1998-as tanulmánya szerint a mûtrágyázás költsé-
ge csökkenthetô (~4 $-ral, azaz 660 Ft-tal hektáronként) a precíziós tápanyagpótlás-
97
sal (Swinton – Lowenberg-DeBoer, 1998). Magyarországi körülmények között
Pecze (2006) vizsgálta a precíziós tápanyag-kijuttatás hatásait. Egy 51 ha nagyságú
táblán 483 t kukorica-szemtermést mértek (hozamtérkép alapján), az átlagtermés
9,47 t/ha volt. A tábla 13 kezelési egységében a termésátlag 5 és 13 t/ha között vál-
tozott. Az ôszi alaptrágyát, a tavaszi N-kiegészítôt és a fejtrágyát differenciált mó-
don juttatták ki. A talaj eltérô foszfor- és káliumszolgáltató képességével korrelált a
termés. Megállapította, hogy amennyiben a precíziós tápanyag-kijuttatás az intenzív
termesztésben a potenciális hozam tápanyagkivonó képességének megfelelôen tör-
ténik, pozitív hatás realizálható. Meghatározó szempont lesz mind a termelést irá-
nyító szakember, mind a gépeket üzemeltetô személyek kiválasztása, hiszen a leg-
precízebben elôkészített, megtervezett technológiai folyamat sikere nagyban múlik
a végrehajtó személyzet hozzáállásán. Hozzá kell tenni, hogy mindennek együttesen
kell megteremtenie a jövedelem növelésének a lehetôségét (Pecze, 2006). Pecze ké-
sôbbi tanulmányában arra a megállapításra jutott, hogy a 3 hektárnál kisebb tábla-
foltok figyelembevételének jelentôs költségnövekedése nem jár akkora jövedelem-
növekedéssel, amely indokolná a 3 hektárnál kisebb egységû talajmintavételt (Pecze,
2008). Ezzel szemben áll az a vélemény, amely szerint maga a 3 hektáros mintavé-
teli egység az esetek többségében heterogén, nem lehet kihasználni az eltérô talajtu-
lajdonságoknak megfelelô hozampotenciált. (Neményi et al., 2006b)
Dillon és munkatársa amerikai körülmények között vizsgálta a 2007. évi mûtrá-
gya- és energiaárakban bekövetkezett növekedés hatását a precíziós növényterme-
lésre, illetve annak elterjedésére. Modellszámítások segítségével megállapították,
hogy az inputárak növekedése miatti kockázati kitettség a nitrogén tápanyag kijutta-
tási idejének és gyakoriságának (dózismegosztás) helyes megválasztásával csök-
kenthetô. Annak ellenére, hogy a vizsgálat helyspecifikus tápanyagellátást alkalma-
zó gazdaságaiban nagyobb jövedelmet értek el a kukoricatermesztésben, a techno-
lógiát még be nem vezetett farmerek körében az árak változásával szemben kocká-
zataverzióval vagy közömbösséggel viselkedô termelôk nem mutatnak hajlandósá-
got a precíziós tápanyagellátásra való áttérésre, ami részben indokolhatja is a tech-
nológia gyakorlati elterjedésének lelassulását (Dillon – Gandonou, 2007).
Azonban a precíziós tápanyagellátásban mutatkozó különbségek nem minden
esetben jelentôsek. Amennyiben a terület tápanyag-ellátottsága alapvetôen jó és ke-
vésbé heterogén a táblán belül, nem érhetô el hatóanyag-megtakarítás a precíziós
tápanyagpótlási technológiával a konvencionális technológiához képest. Magyaror-
szági körülmények között Székely és munkatársai (2000) vizsgálták közepes mére-
tû gazdaság esetén a precíziós gazdálkodás gazdasági hatásait. A SZIE Józsefmajori
Kísérleti Tangazdaságában ôszi búzában készített hozamtérképek alapján megálla-
pították, hogy a rétegvonalas (az azonos hozamú mérési egységeket összekötô felü-
letrôl készült) térkép alkalmas a hozamok szóródásának kimutatására, amely alap-
ján – már a részletes talajvizsgálati eredmények és a talajtérkép ismeretének a hiá-
nyában is – pontosabban tervezhetô a következô évi növény tápanyag-utánpótlása.
Jól azonosíthatók a tábla azon egységei, amelyek erodáltság vagy más területi és ta-
lajadottságok miatt eltérô figyelmet igényelnek. Meghatározták azon táblarészeket,
ahol homogén tápanyag-kijuttatás mellett a 3 t/ha alatti hozammal negatív fedezeti
hozzájárulást értek el. Megállapították, hogy mérhetô gazdasági hatása van az ilyen
foltokon az alacsonyabb tápanyagdózis költségmegtakarításának, vállalva ezen fol-
98
tokon az alacsonyabb hozamot vagy esetleg a termelésbôl való kivonást (amennyi-
ben a gépi munkák során ez megoldható). Véleményem szerint további externális
hatás lehet az ilyen táblafoltokon az erózió, a környezeti terhelés (pl. nitrogén) csök-
kentése. Más táblarészeken – a talajvizsgálati eredmények ismeretében – a célzott
tápanyag-kijuttatással magasabb hozam érhetô el. Modellvizsgálattal megállapítot-
ták, hogy a mikrotermôhelyhez igazított ráfordításfelhasználással 10–15%-os fede-
zeti hozzájárulás-többlet érhetô el. Mindkét esetben végsô soron a ráfordítás fel-
használás optimalizálható, ami az adott feltételrendszerrel elérhetô jövedelem maxi-
malizálását is jelenti egyben (Székely et al., 2000).
A jövedelemtérképek meghatározásával vizsgálni lehet a valós összefüggéseket a
precíziós technológiának betudható többlethozam és a jövedelem alakulása között.
Smuk és munkatársai (2009) tartamvizsgálattal kimutatták, hogy a precíziós táp-
anyag-utánpótlásra történô átállást követôen a magasabb hozam ellenére nem kép-
zôdött többletjövedelem az átállás évében, a megnövekedett költségek miatt meg-
nôtt a veszteséges kezelési egységek aránya. A bevezetést követô negyedik évben –
amikor tábla szinten homogenizálódott a hozam – a jövedelem alakulása kiegyenlí-
tettebbé vált, csökkent a jövedelem kezelési egységek közötti szórása. Vizsgálataik-
kal igazolták, hogy a precíziós tápanyag-utánpótlásnak van jövedelemnövelô hatá-
sa, ez azonban csak hosszabb idô alatt realizálható (Smuk et al., 2009).
Korábbi vizsgálatok eredményei azt a feltevést támasztják alá, hogy a tápanyag-
gal jól ellátott talajokon, közel homogén talajadottságok mellett nem várható jelen-
tôs költségmegtakarítás a precíziós gazdálkodásnak betudhatóan, ugyanakkor ilyen
esetben elsôdlegesen a hozampotenciálban meglévô eltérések kihasználásának kell
a célnak lennie. Egy, tápanyagokkal alapvetôen jól ellátott tábla esetében akár a kon-
vencionális (átlagos értékeken alapuló) a tápanyag-kijuttatás, akár a precíziós, a táb-
la egészére vetítve ugyanakkora hatóanyag-mennyiséget kell kijuttatni. Ennek kö-
vetkeztében nem mutatható ki érdemi jövedelemeltérés a vizsgált módok között (he-
terogén illetve homogén hozamot alapul vevô precíziós tápanyagpótlás). A vizsgá-
lat alátámasztja, hogy abban az esetben, amikor a talaj tápanyag-ellátottsága alapve-
tôen jó (nem kell kijuttatni például káliumot és foszfort sem), akkor nem érhetô el
tábla szinten tényleges anyagmegtakarítás a precíziós tápanyagpótlással. Azonban
figyelembe véve a tápanyagpótlás környezetterhelô hatását, már jelentôs eltérések
tapasztalhatók. Ha a tápanyagpótlást precíziós eszközökkel, a heterogén hozamokat
figyelembe véve, kezelési egységenként differenciáltan végzik el, akkor a teljes fe-
lületen, azonos dózis kijuttatásához képest, a környezetterhelô hatás a tábla 54%-án
volt csökkenthetô (Lencsés – Takácsné György, 2008).
A technológia elterjedésével kihasználhatók azok a méretgazdaságossági elô-
nyök, amelyek versenyképessé teszik alkalmazását. Weiss alapfeltételként fogalmaz-
za meg, hogy a technológia bevezetéséhez szükséges többletráfordítások üzemgaz-
dasági megtérülését biztosítania kell az elérhetô jövedelemtöbbletnek (Weiss, 1996).
Lambert és Lowenberg-DeBoer tanulmányukban – irodalom alapján – összegzik a
precíziós növénytermelés gazdaságosságát befolyásoló tényezôket, valamint beveze-
tésének ökonómiai következményeit. A publikációk megjelenésének idôszaka 1991-
tôl 2000-ig terjedt. Érdekes megállapításuk, hogy a vizsgálati idô elején zömmel ag-
ronómusok nyilatkoztak a precíziós technológiával kapcsolatban, míg a vizsgált pe-
riódus végén a cikkek 2/3-ánál a szerzô vagy legalább a szerzôk egyike közgazdász
99
volt. 108, a precíziós növénytermelés gazdasági következményeit vizsgáló tanul-
mányt értékeltek. Az elemzéseknél alkalmazott módszer többségében modellszámí-
tás, költség–haszon elemzés volt. A valós hozamokon alapuló számításokat közlô ta-
nulmányokban a pozitív megtérülésrôl beszámolók aránya alig volt kisebb, mint a
modellezés révén kapott eredményeket közlô tanulmányokban (Lambert –
Lowenberg-DeBoer, 2002). A kutatók megállapították, hogy az – elsôdlegesen ame-
rikai – szerzôk közel 2/3-a (63%) számolt be a precíziós technológia bevezetésének
pozitív megtérülésérôl. Larkin és munkatársai (2005) tanulmányukban arról számol-
tak be, hogy az Amerikai Egyesült Államok déli tagállamainak gazdálkodói körében
2001-ben végzett felmérésük során azt tapasztalták, hogy a precíziós gazdálkodást
bevezetett gazdálkodók 36,2%-a, ugyanakkor a nagyobb méretben és magasabb ter-
melési színvonalon gazdálkodó termelôk nagyobb mértékben (54,8%) hisznek a pre-
cíziós gazdálkodás környezeti minôség javító hatásában (Larkin et al., 2005).
Mindez jelzi, hogy helyes – a valóságot minél pontosabban leképezô – modellek
felállításával kapott eredmények alkalmasak a döntések meghozatalának elôkészíté-
sére. A precíziós növénytermelés ökonómiai kérdéseinek ilyen jellegû összesített
vizsgálatáról az európai szakirodalomban nincs a szerzônek tudomása, de a megis-
mert tanulmányok, cikkek, kutatások alapján megállapítható, hogy a különbözô gaz-
dálkodási feltételeket figyelembe véve hasonló arányban számolnak be a szerzôk a
precíziós növénytermelés gazdasági, környezeti hatásairól, elfogadottságáról.
4.1.4. A precíziós növényvédelem ökonómiai értékelése
A precíziós növényvédelem gazdasági hatásainak vizsgálatával – a tápanyagellátá-
séhoz képest – kevesebb szerzô foglalkozott. Ez magyarázható azzal a ténnyel, hogy
a növényvédô szerek kijuttatásának technikai/mûszaki eszközrendszere a tápanyag-
kijuttatáshoz képest kicsit késôbb terjedt el a gyakorlatban, valamint azzal is, hogy
nem minden kultúrában és nem minden károsító szervezet ellen alkalmazható az el-
járás. Több esetben gondot jelent az adatfelvételezés. Amennyiben a növényi káro-
sítókkal és a növényvédelmi tevékenységekkel kapcsolatos adatok begyûjtésével
egyidejûleg dolgozzák fel és elemzik az adatokat, és erre épül rá az azonos idejû
helyspecifikus, terepi kijuttatás, akkor valósítható meg az on-line védekezés. Egyes
rovarkártevôk on-line észlelésére és azonosítására alkalmas az infraszenzor, amely-
nek magyarországi alkalmazhatóságát a Nyugat-Magyarországi Egyetemen vizsgál-
ták. A szerzôk megállapították, hogy infraszenzorral elhatárolhatók a burgonyabo-
gár-lárvák, a fertôzöttség erôsségétôl függôen detektálhatóak az eltérô hômérsékle-
ti különbségek, amelyek alapján el lehet végezni a táblák foltkezelését. Mindezzel
megvalósítható a környezetkímélô, vegyszertakarékos eljárás (Mesterházi et al.,
2001; Neményi et al., 2006a). Hasonló eredményrôl számolnak be Schellberg és
munkatársai (2008). Gazdasági hatásvizsgálatot azonban nem végeztek. Más szer-
zôk a talaj-gyom és talaj-drótférgek közötti kapcsolatot és annak mérési lehetôsége-
it vizsgálták (Reisinger et al., 2003; Kuroli et al., 2005; Reisinger et al., 2007a).
Megállapították, hogy a talajlakó drótféreglárvák elôfordulása, annak erôssége, va-
lamint a talajellenállás és a víztartalom között kapcsolat van, elôfordulásuk gócsze-
rû, a talajvizsgálatok alapján jól körülhatárolható, kimutatható, tehát a késôbbiekben
alkalmazható lesz ezen a területen is a precíziós növényvédelem.
100
Az egyidejû módszer alkalmazása során az adatfelvételezés rögzítése, feldolgo-
zása és az adatok archiválása után azonnal meghatározzák a védekezés paramétere-
it, majd számítógép-vezérléssel megvalósul a tényleges kezelés (kezelési egységen-
ként egyedi dózisú kijuttatás). A teljes tábla szintû adatfelvételezést, amelynek tech-
nikája a tudomány és a gyakorlat jelenlegi ismeretei szerint nem minden károsító
szervezet esetében valósítható meg, azzal a – késôbbiekben gazdasági – elônnyel is
együtt jár, hogy megteremti az idôsoros adatbázis alapjait.
A precíziós gyomirtás során – a károsító szervezet biológiájából adódóan – rela-
tíve könnyebb a múltbéli adatokra alapozott off-line eljárás. Ennek feltétele, hogy
rendelkezésre álljanak kezelési egységenként a korábbi gyomfelvételezési adatok az
elôvetemény ismeretében. A gazdasági hatásokat figyelembe véve itt is megállapít-
ható, hogy a kezelési egységenkénti eltérô kezelés vagy nem kezelés miatt – tábla
szinten – jelentôs, 30–70%-os anyagfelhasználás és ezzel anyagköltség takarítható
meg, ugyanakkor a kijuttatás mûveleti költsége érdemben nem csökkenthetô. Mind-
ezzel szemben áll a részletes és emiatt költséges gyomfelvételezés többlete.
Barroso (2004) és munkatársai több éves kutatásuk során megállapították, hogy
a helyspecifikus növényvédelem gazdasági elônye függ a gazdasági rendszeren
belül azon növények területi arányától, amelyekben technológiai értelemben al-
kalmazható az eljárás, változékony a károsító szervezetek elôfordulása és egyben
alacsony a fertôzött terület aránya. Ôszi árpában vizsgálták az Avena sterilis ssp.
Ludoviciana elôfordulását. A precíziós gyomszabályozás többletköltségeinek a
megtérülése minden olyan esetben biztosított – spanyolországi körülmények kö-
zött –, ahol a gyommal fertôzött terület 30% alatt volt. A megtérülésre a legna-
gyobb hatást a gyomfelvételezés (a felvételezési cella mérete 12×12 méter és 3×3
méter között változott) és a helyspecifikus kijuttatás költségei gyakorolták (Bar-
roso et al., 2004).
Más szerzôk értékelik és hangsúlyozzák a téma multidiszciplináris jellegét. A
gyomszabályozással foglalkozó kutatóknak, szakembereknek meg kell találniuk a
nem kívánatos gyomok károsításának megelôzésére, mérséklésére az adott közgaz-
dasági feltételek mellett alkalmazható költséghatékony eljárásokat. A gyomszabá-
lyozás ökonómiai alapelve egyszerû: csak akkor alkalmazható, ha a várható elônyök
(bevételtöbblet) meghaladják az adott eljárás költségeit. A kárküszöbelv gyakorlati
alkalmazása megköveteli a döntéstámogató modellek fejlesztését, amivel a szakem-
berek egyben egy kockázatcsökkentô eszközt is kapnak. Gyakran hiányzik azonban
a gyompopuláció és fejlôdési dinamikájuk részletes ismerete. Wilers (2004) kieme-
li annak fontosságát, hogy a termesztôknek, talajmûveléssel, növényvédelemmel
foglalkozó szakembereknek és az agrárközgazdászoknak szorosan együtt kell mû-
ködniük ezen a területen.
Reisinger és Enzsölné (2008) betakarítás utáni gyomfelvételezés (betakarítást kö-
vetô 11. nap) során megállapították, hogy a tarló szinte gyommentesnek bizonyult a
precíziós gyomszabályozás megvalósításakor. Amikor a gyomborítottság alacsony,
ôszi búzában nem várható el érdemi gazdasági elôny a precíziós gyomirtás alkalma-
zásakor. Ugyanakkor – kontroll hiányában – nem vizsgálták, hogy az állományban
milyen eltérések voltak a kezelt és kezeletlen egységek hozamaiban, aminek alapján
össze lehetne mérni a „megmentett termés értékét” a kezelések költségkülönbségé-
vel (Reisinger – Enzsölné, 2008).
101
Más szerzôk vizsgálták a tápanyagtartalom, a gyomborítottság és a hozam közöt-
ti összefüggést, és mindezt vizuálisan, 3D-ábrázolással jelenítették meg. Megállapí-
tották, hogy e hármas kapcsolatnak csak kétdimenziós értékelése és az erre alapo-
zott kárküszöbelven alapuló döntés valós hibaforrás, kockázati tényezô, mivel így a
tényleges gyomeloszlás, az egyes gyomok fejlettsége nem követhetô nyomon. A 3D,
gyomsûrûséget ábrázoló térképekkel ezek a hibaforrások kiküszöbölhetôk (Backes
– Plümmer, 2005).
Amerikai szerzôk 6 éves szántóföldi termelési adatokra alapozva dolgoztak ki
ôszi búzában alkalmazható számítógépes döntéstámogató gyomszabályozó modellt
az eltérô talajtulajdonságokat is figyelembe vevô precíziós növényvédelemre, és
vizsgálták a jövedelmezôségre gyakorolt hatást. Megállapították, hogy szemben a
korábbi – teljes felületre adott – szaktanácsadással megvalósított gyomszabályozás-
sal, 65%-os többletjövedelmezôséget (költségarányos) lehet elérni, hektáronkénti
6 $ (1140 Ft) többletköltséggel. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a gyomborítottsá-
gi mérésének, a mintavételezési egység nagyságának és sûrûségének mint az alkal-
mazhatóságot alapvetôen befolyásoló technológiai elemnek meghatározó a szerepe
(Young et al., 2002).
Német szerzôk 2007. évi herbicid- és gabonaárakon vizsgálták a gyomeloszlás, a
talaj- és hozamtérképek alapján a precíziós gyomszabályozás kárküszöbszintjét, és
gazdasági számításokat is magukba foglaló döntési modellt állítottak fel, amelyet a
szaktanácsadásban lehet felhasználni (Gutjahr et al., 2008). Hasonló logikai össze-
függéseket alkalmaztak Reisinger és munkatársai (2007) magyarországi körülmé-
nyek között kukorica gyomirtását támogató – internet alapú – döntéstámogató mo-
delljükben.
Oriade és munkatársai modellvizsgálatokat végeztek a precíziós gyomszabályo-
zás potenciális gazdasági és környezeti elônyeinek mérésére 1996-ban Min-
nesotában. A kutatócsoport szimulációs modellje alkalmas a helyspecifikus gyom-
szabályozás gazdasági következményeinek modellezésére a gyomborítottság (elô-
forduló gyomfajok száma, a kár-küszöbnek megfeleltetett egyedi sûrûség, adott idô-
pontbeli vegetációs gyomfejlettség) alapján. Megállapították, hogy a gazdasági érte-
lemben vett pozitív hatás legjobban a gyomfoltosság mértékétôl, táblán belüli hete-
rogenitásától függ. Annál nagyobb a haszon, minél magasabb a gyomborítottság és
minél magasabb a gyomfoltok száma. Abból következôen, hogy elég nagy a gyom-
foltosság miatti hozamkiesés kockázata, az olyan gazdálkodók esetében, akiknek
averziója van a kockázattal szemben – alacsonyabb gyomborítottság mellett – szük-
ségessé válik a teljes felületen végzett kezelés (Oriade et al., 1996). A védekezés
szükségessége, a gyomborítottság mértéke és hozamkiesés közötti kapcsolat megha-
tározásakor a kárküszöbelvet alkalmazták, meghatározva a precíziós gyomszabályo-
zás gazdaságosságát. A gyomflóra összetételével és kölcsönhatásainak a hozamra
gyakorolt hatásával számos szerzô foglalkozott. Kim és munkatársai (2006) vizsgá-
lataik során kísérletet tettek a herbiciddózis és a gyomok közötti interferencia ho-
zamra gyakorolt hatásának modellezésére. A gyomfertôzöttség, a herbiciddózis és a
hozam közötti összefüggés felületdiagramokkal jól szemléltethetô. Megállapították,
hogy több elemû gyomfertôzöttség modellezésére a szimuláció alkalmasabb mód-
szer, mint a többváltozós termelési függvények, viszont nem foglalkoztak a gazda-
sági összefüggésekkel (Kim et al., 2006).
102
Johnson és munkatársai a helyspecifikus gyomszabályozás további elônyeként
mutatták ki, hogy lelassult a gyomrezisztencia kialakulása (Johnson et al., 1997).
Németországi körülmények között Timmermann és munkatársai többéves, több kul-
túrában folytatott kísérletek alapján a precíziós gyomszabályozással kapcsolatban
kimutatták, hogy átlagosan 54%-os herbicidmegtakarítást (33 EUR/ha) (8250 Ft/ha)
értek el a helyspecifikus gyomszabályozással. A vegyszerfelhasználásban tapasztalt
megtakarítás jelentôs mértékben függ az adott kultúrától és a gyomfertôzöttség mér-
tékétôl. Az átlagban tapasztalt 54%-os megtakarításhoz képest ôszi búzában 90%-
os, kukoricában 78%-os, cukorrépában 36%-os anyagmegtakarítást értek el. A költ-
ségmegtakarítás függ az adott kultúrában realizálható csökkentett herbiciddózistól,
a herbicidkezelések számától, árától. Csökkenést tapasztaltak a vizsgálati idôszak
alatt a környezeti károkban, a kevesebb elsodródott permetlé miatt (Timmermann et
al., 2001; Timmermann et al., 2003). A helyspecifikus gyomszabályozás gazdasági
hatásait is figyelembe vevô szimulációs modellvizsgálatok alapján Toews (2005)
megállapította, hogy hektáronként –25 és +40 EUR (–6250 és 10 000 Ft/ha) lehet a
jövedelembeli eltérés, amelyet befolyásol a gyomborítottság eloszlása, a vetésváltás,
a vegyszerköltség, a gyomkompetencia. Vizsgálataiban a szükséges technológia ki-
alakításának többletköltségét 10 EUR/ha-ban (2500 Ft/ha) határozta meg. Amennyi-
ben a növényvédôszer-megtakarítást magasabbra értékelik – akár kormányzati több-
lettámogatással –, akkor a precíziós gyomirtás gazdaságossá tehetô.
A precíziós gyomszabályozásnak számos elônye van. Shaner (2004) kiemeli,
hogy a 2003. évi egyesült államokbeli adatok alapján az elérhetô herbicidköltség-
megtakarítás 3–20 $/ha (570–3800 Ft/ha) intervallumban mozgott, ami függött a
herbicid fajtájától (dózis, ár), a gyomborítottságtól és a kezelt terület arányától.
Ugyanakkor megjegyzi, hogy költségtöbblettel is kell számolni (felvételezés és
adatrögzítés költsége, növekvô kockázat), amelyek egy része a technológia beveze-
tésének idején merül fel. Kiemeli további kutatások szükségességét, amelyek elô-
segíthetik a precíziós gyomszabályozás termelôbarátabbá válását, olcsóbbá tehetik
a technológiát.
A precíziós gyomszabályozás alapja a tábla gyomnövényzetének ismerete,
amelyhez elengedhetetlen a minél részletezettebb gyomfelvételezés. Azonban nem
mindegy, hogy maga a gyomfelvételezés milyen részletezettségû, azaz mekkora ke-
zelési egységre bontva történik, mivel magas az élômunkaigénye. Reisinger és Nagy
2002-ben a gyomflóra és a gyomborítottság megismerésére vonatkozóan gabonatar-
lón 0,5 hektáros kezelési egységeken, GPS-koordinátákkal beazonosítva végzett
gyomfelvételezést. A gyomborítottság ismeretében lehetôség nyílt a következô évi
kukorica gyomirtásának kezelési egység szintû megtervezésére. A géprendszer is-
meretében megtervezhetôvé vált a gép fordulónkénti (3,07 ha) eltérô vegyszerrel és
dózissal (tartály) való kukorica pre-poszt gyomirtása a magról kelô gyomok ellen,
míg az évelô gyomok elleni védekezés foltkezeléssel valósítható meg. Vizsgálataik
alapján az évelô gyomok elleni foltkezelés során csak a terület 21, illetve 27%-át
kellett kezelni, ami jelentôs anyagköltség megtakarítással járt. Nem vizsgálták azon-
ban a precíziós gyomszabályozás további gazdasági következményeit (többek kö-
zött a tartályonkénti keverések idô- és költségtöbbletét, a gyomfelvételezési és mon-
itoringköltségeket). Ugyanakkor kimutatták, hogy jelentôs a vegyszer-megtakarítás,
ami a környezetbe kijutó káros hatásokat is csökkenti anélkül, hogy lényegesen elô-
103
segítené a késôbbi idôszakokban az adott tábla elgyomosodását (Reisinger – Nagy,
2002). A jövedelemre gyakorolt hatást nem vizsgálták.
Amerikai szerzôk a precíziós gyomszabályozás gyakorlati kivitelezését vizsgál-
ták a mezei acat (Cirsium arvense) gyomnövény példáján. Hároméves kísérletben
hektáronként 124 felvételezési pontot határoztak meg, és a kárküszöbelv alapján
döntöttek az egyes kezelési egységek herbicides kezelésérôl. Amennyiben azon mé-
rési kezelési egységek száma, ahol elôfordult a vizsgált gyom, nem haladta meg a
20%-ot, a herbicidmegtakarítás elérte a 60%-ot, szemben a teljes felületkezelés
szükségletével. Megjegyzik, hogy további vizsgálatokat igényelnek az egyes gyom-
fajok, mert nem mindegyik esetében volt kimutatható ilyen magas megtakarítás
(Hall – Faechner, 2005).
A precíziós gyomszabályozási technológia bonyolultságát – és alkalmazásának ne-
hézségeit – tovább fokozza, hogy a kijuttatandó dózis függ a talajtulajdonságoktól.
Ebbôl a szempontból meghatározó talajparaméter a humusztartalom és a kötöttség.
Magasabb humusztartalom esetén a gyártók és forgalmazók által ajánlott dózisinter-
vallumban a magasabb dózis kijuttatása javasolt. Reisinger és munkatársai (2007) a
precíziós gyomszabályozás tervezési költségeinek csökkentését vizsgálták. Megálla-
pították, hogy a 3 hektáros mintasûrûséggel vett talajminták kötöttségre és humusz-
tartalomra vonatkozó adatait eredményesen lehet felhasználni a precíziós gyomsza-
bályozás módszereinek fejlesztésében. A kukoricánál Lumax korai posztemergens
szer tervezésével 9%-os herbicidköltség-megtakarítás érhetô el a 3 hektáros mintavé-
teli sûrûségnél, míg az ennél részletesebb – 0,5 hektáros – mintasûrûségnél az elér-
hetô herbicidköltség-megtakarítás ennél kevesebb, 7% volt 2007. évi árakkal számít-
va. A korábban a tápanyag-gazdálkodás tervezéséhez felvett, rögzített, 3 hektáros
mintavételbôl származó talajminták adatainak felhasználása a precíziós gyomszabá-
lyozás tervezésében nem igényel többletköltséget (Reisinger et al., 2007b).
4.2. Növényvédelmi gazdasági döntések modellezése
A döntések modellezése, a döntéstámogató algoritmusok ismerete segít csökkente-
ni a kockázatot. Nem kisebbítve a mezôgazdasági termelés különbözô területein al-
kalmazott döntéstámogató módszerek jelentôségét, a következôkben leszûkítve, ki-
zárólag a növényvédelem szempontjából mutatjuk be a téma elôzménye.
A gazdasági döntések meghozatalakor egyre meghatározóbb az a folyamat, amely-
nek során a döntés-elôkészítés minél szélesebb információbázison megfelelô számú
és mélységû alternatíva kidolgozását teszi lehetôvé. A mezôgazdasági termeléssel
kapcsolatosan az elmúlt évszázad második felében számos gazdaságmatematikai,
operációkutatási módszer terjedt el a gyakorlatban a számítástechnikai háttér fejlôdé-
sével (Bishop – Toussaint 1969;, Bán, 1973; Szabó et al., 1983; Bácskai, 1984; Mé-
száros – Péter, 1985). A könyv terjedelmi korlátai miatt elhagyjuk a döntés-elôkészí-
tés során alkalmazható széles körû operációkutatási módszerek és gyakorlati felhasz-
nálási területeinek ismertetését. A precíziós növényvédelem gazdasági értékelése so-
rán a szimulációs modell segítségével vizsgálhatóak a precíziós növénytermelés gaz-
dasági összefüggései, szükséges a témakör részletesebb ismertetése.
104
A szimulációs modell alapvetôen lehetôvé teszi a problémák olyan eseti vizsgála-
tát, amely során számos befolyásoló tényezô együttes hatása vehetô figyelembe, az is-
mérvek minél szélesebb körû modellbe építése segít megközelíteni a valóságos körül-
ményeket, amelyek a korábban a tervezésben, döntés-elôkészítésben elterjedt analiti-
kus módszerekkel nem volt vizsgálható. A szimulációs modell elméleti kidolgozása a
XX. közepén megtörtént, azonban gyakorlati alkalmazásának kiszélesedése több év-
tizeddel késôbb valósult meg a megfelelô számítástechnikai háttér elterjedésével. Ha
a szimuláció sztochasztikus – például Monte-Carlo-módszer –, akkor modellezni le-
het a véletlen hatásokat, amelyek a növénytermelési folyamatokat figyelembe véve
igen jelentôsek lehetnek, és a determinisztikus vizsgálatokhoz képest a kockázat mér-
tékének megismerésével, segítségével pontosabb alternatívákat kínálhatnak döntése-
inkhez. A szimulációs modellek kialakításakor a megismert – vagy megismerni kívánt
– gazdasági folyamatokat és azok összefüggéseit algoritmizálni szükséges. A szto-
chasztikus szimuláció lényege, hogy a rendszer ismeretlen paramétereit, a rendszert
meghatározó tényezôk és ismérvek összefüggései alapján, azok eloszlásfüggvényei-
nek megfelelô véletlenszám-generátorok segítségével, magas számú futtatás után ka-
pott értékekbôl becsüljük. A módszer mezôgazdasági alkalmazhatóságát az 1970-es
években számos szerzô vizsgálta többek között a nagyüzemi gabonabetakarítás gép-
üzemeltetésére, az állattenyésztésen belül a növekedési folyamatokra, a növényfejlô-
dés optimalizálására a mezôgazdasági vállalatok komplex modellezésére magyaror-
szági körülmények között (Ligeti, 1973; Csáki, 1976; Csáki – Mészáros (szerk.),
1981). A lineáris programozás és a dinamikus programozás ebben az idôben terjedt el
a mezôgazdaságban is (Hazewinkel, 1985; Heady – Candler, 1985; Bublot, 1987).
Nemzetközi kitekintésben a növényi folyamatok és a környezet kapcsolatának
vizsgálatára a szimulációs modellezést az 1990-es években kezdték alkalmazni, és
már ekkor megjelent a gyomszabályozás kérdése is vizsgálati területként (Pannel,
1990; Johnson et al., 1995; Allen et al., 1996; Paice et al., 1998). Az agroökoszisz-
témák modellezése során a precíziós növénytermelés az egyik olyan terület, ahol na-
gyon fontos, hogy modellezhetôk legyenek a növénytermelés kockázati elemei úgy,
mint az idôjárási, a növény-egészségügyi, a termelési és a piaci kockázatok. Harnos
és Hufnagel összefoglalóan írta le a precíziós növénytermelés rendszermodelljét.
Kiemelték a rendszer dinamikus jellegét és a modellezés folyamatszemléletét. A
kockázati tényezôk közül a modelljükbe az idôjárási és a növényvédelmi kockázati
tényezôket építették be. Megállapították, hogy a precíziós növényvédelem szem-
pontjából a táblán belüli heterogenitás meghatározó jelentôségû, és a gyomszabá-
lyozás szempontjából kiemelten kezelendô input a gyomfoltok célra orientált felis-
merése és kezelése. A tér- és idôbeli szimulációs modelleket öt csoportba kategori-
zálták, és felhívják a figyelmet a precíziós növénytermelés informatikai fejlesztésé-
vel kapcsolatban a monitoringcentrikus (múlt és jelen felvételezésen alapuló) és
hipotéziscentrikus (what-if alapú) módszertani lehetôségek együttes, integrált alkal-
mazására (Harnos – Hufnagel, 2007).
A növényvédelemmel, így a gyomszabályozással kapcsolatos gazdasági döntések
meghozatalakor figyelembe kell venni a termelési szerkezetet, a hosszabb távú gazda-
sági hatásokat, a kockázatokat és az idôben kiterjesztve kell vizsgálni a mezôgazdasá-
gi rendszerek változását, amelyre a biodinamikus modellek alkalmasak (Patten et al.,
1988; Acs et al., 2002; Weersink et al., 2002; Monjardino et al., 2003; Just, 2003).
105
A gyomszabályozással kapcsolatos helyes döntések meghozatalában nyújtanak
segítséget a precíziós gyomszabályozási döntéstámogató modellek. A döntéstámo-
gató rendszer egyik kulcspontja a kárküszöbszint meghatározása, a gyomnövény ter-
mésredukáló hatásának becslése, valamint annak ismerete, hogy a károsítók foltsze-
rû elôfordulása – ismerve a terület talajparamétereit – mely herbicidek, milyen dó-
zisú alkalmazhatóságát teszi lehetôvé. A modellekkel vizsgálható a precíziós gyom-
irtás során megtakarítható herbicid mennyisége, költsége, rangsora a gyomborított-
ság függvényében. A téma elméleti összefüggéseivel és gyakorlati alkalmazásával
már a személyi számítógépek elterjedésének kezdeti idôszakában foglalkoztak ma-
gyar szerzôk is, a gyomszabályozás kérdését együtt kezelve a mûtrágyázás optima-
lizálásával. A kezdeti idôszakban alapkérdésként vetôdött fel, hogy a növényvéde-
lemmel kapcsolatos technológiai és gazdasági döntések meghozatalának számítógé-
pes technikával történô támogatása központi számítógépes rendszerre vagy decent-
ralizált rendszerre alapuljon-e. Az elôbbi elônye a kialakítható, szélesebb adatbázis-
ra épülô, bonyolultabb matematikai alapokon nyugvó modell, míg második esetben
elôny a termelôk igényeinek, egyedi jellemzôinek jobb figyelembevétele, és hogy
helyileg kidolgozott több variáció alapozza meg a jobb döntéseket (Tummala, 1979).
Maguk a modellek a kezdeti idôszakban vagy optimalizáló modellek (Katonáné –
Reisinger, 1981; Reisinger, 1988), vagy szimulációs modellek voltak (Adner, 1984;
Gerowitt – Adner, 1994), és elsôdlegesen a gyomirtás területén alkalmazták ôket
(Reisinger, 1982; Takácsné, 1989; Wilkerson et al., 1991). A mûszaki és az informa-
tikai háttér fejlôdésével együtt szétváltak a fejlesztési irányok: külön fejlesztették a
gyomszabályozással kapcsolatos döntéstámogató modelleket, amelyek egy része
analitikus modell, de egyes problémakörök elôrejelzésére alkalmazzák a szimuláci-
ós modelleket is (Rydahl és Thonke, 1993; Lemieux et al., 2003; Reisinger et al.,
2004; Swinton, 2005; Reisinger, 2006; Reisinger et al., 2007c).
A nemzetközi gyakorlatban az 1980-as évek eleje óta használnak olyan döntéstá-
mogató eljárásokat a gyomirtás területén, amelyek jelentôsen megkönnyítik a dön-
téshozó számára a kritikus helyzetben a legmegfelelôbb döntés meghozatalát.
Amerikai szakemberek 1991-ben megalkották a HERB döntéstámogató modellt
(Wilkerson et al., 1991), amelyet Mortensen és munkatársai fejlesztettek tovább
(WeedSOFT) (Mortensen et al., 2004). Megállapítottak az egyes gyomnövényekre
egy ún. „kompetíciós indexet” (CI), mely az adott gyomfaj terméscsökkentô hatását
reprezentálta. Ez 0 és 10 között vehetett fel értékeket, meghatározva a gyomok ve-
szélyességi mértékét és sorrendjét. A továbbfejlesztett döntéstámogató modellbe be-
építették azt a felismerést, hogy a gyomkártételt a gyomnövény kelési ideje megvál-
toztatja, így annak fejlettsége a kultúrnövényhez viszonyítva fontos eleme a hozam-
kiesés becslésének, ezzel a védekezési döntés szükségességének. Teljesen más az
okozott kár mértéke abban az esetben, ha a gyom együtt vagy elôbb csírázik, mint a
kultúrnövény, szemben azzal az esettel, amikor a gyomnövény már egy megerôsö-
dött növényállományban csírázik ki. A Lemieux és munkatársai (2003) által kidol-
gozott modell már figyelembe veszi a termelô által tolerált gyomborítottság szintet
is. A kutatók a modell segítségével 25%-os herbicidmegtakarítást tudtak elérni. A
kidolgozott modell nagy elônye, hogy tartalmaz egy kockázatkezelô modult is,
amely kezeli a helyes döntés választásának a valószínûségét (Lemieux et al., 2003).
A GESTINF döntéstámogató rendszert a búza és szója kezelésére hozták létre
106
Olaszországban. Egy index segítségével a rendszer értékeli a technológiák veszé-
lyességét a környezet és a vízbázis szempontjából (Berti – Zanin, 1997). Rydahl és
Thonke (1993) Dániában azzal a céllal dolgozott ki számítógépre alapozott döntés-
támogató rendszert, hogy teljesítse a kormányzat által célul tûzött 50%-os herbicid-
felhasználás-csökkentést.
A gyomszabályozással kapcsolatosan kifejlesztett döntéstámogató modellek új
irányzatát jelentik azok, amelyek nemcsak egy idôsíkban, hanem a vetésváltást is fi-
gyelembe véve, többéves (múlt és jövô) kitekintést tesznek, s az egyes táblák gyom-
viszonyai, a kultúrnövények egymás közötti és a gyom–kultúrnövény kompetencia
alapján épülnek fel. Egy Angliában kifejlesztett döntéstámogató modell – Weed Ma-
nager – a gabonafélék gyomszabályozásában alkalmazható technológiák és az egyes
– érzékeny területekre – érvényes szabályozások alapján készít technológiai javas-
latokat. Jelenleg folyik a modell továbbfejlesztése más szántóföldi növények gyom-
szabályozására, amivel a rendszerszemléletû tervezés válik lehetôvé (Parson et al.,
2009). A Reisinger és munkatársai által (2007) Magyarországon kifejlesztett, a ku-
korica gyomszabályozásának döntéstámogató modellje annyiban jelent fejlettebb
változatot, hogy magába foglal gazdasági követelményeket is.
A gyomirtástervezés sokváltozós összefüggésrendszere igényli a logikai kapcso-
latok egzakt meghatározását és az algoritmusok létrehozását. Magyarországon az el-
sô modern gyakorlati szolgáltatást és szaktanácsot nyújtó szoftver az ôszi búza és a
kukorica gyomirtására készült el, interdiszciplináris szakterületeken dolgozó szak-
emberek közremûködésével (Reisinger, 1983). Az eredményes mûködés során létre-
jött a HERBIPAN-programcsomag, amely az említett két fônövényen kívül segítsé-
get nyújtott a gyakorlati szakembereknek a szója, a cukorrépa és a napraforgó gyom-
irtási technológiáinak megtervezéséhez is. A búzára és a kukoricára vonatkozó
gyomirtási technológiák algoritmusait publikálták (Reisinger, 1988), és a személyi
számítógépek megjelenésével a tervezôprogram decentralizált változatai is elkészül-
tek. A búzatermesztés optimális mûtrágya- és herbicidfelhasználásának elôsegítésé-
re dolgozott ki Takácsné (1989) egy számítógépes agrokémiai-növényvédelmi
(gyomirtási) döntéstámogató rendszert. Ez a korábbi nagy számítógépes rendszertôl
eltérôen asztali számítógépre készült. Ezáltal lehetôséget teremtett, az ebben az idô-
ben fokozatosan terjedô asztali PC-k segítségével a szakemberek számára a terve-
zésben való közvetlen részvételre, alternatívák gyors futtatására. Az 1990-es évek
gazdasági és társadalmi átalakulásai nem kedveztek az ilyen jellegû fejlesztéseknek,
a korábban kidolgozott rendszerek naprakész karbantartása nem történt meg, és
ezért a korábbi fejlesztések elavultak.
Az ezredfordulón a térinformatikában bekövetkezett nagyarányú fejlôdés új pers-
pektívákat nyitott meg, és körvonalazódtak a precíziós növényvédelem új lehetôsé-
gei is. A korábbi gyomirtási szaktanácsadó programok a táblát homogén egységnek
tekintették, ma már a térinformatikai eszközök segítségével a táblán belüli heteroge-
nitások a gyomfajok elôfordulása tekintetében jól nyomon követhetôk (Reisinger –
Nagy, 2002, Nagy et al., 2003, Nagy et al., 2004a; Marcos et al., 2010).
Az új térinformatikai módszerek és eszközök alkalmazása során a gyomirtás-ter-
vezés inputrendszerét újra kellett gondolni. Ismételten át kellett tekinteni a gyomfel-
vételezések módszereit, a mintasûrûséget, az adatgyûjtés eszközeit, az adatarchivá-
lás és az adatfeldolgozás módjait. Ennek érdekében nagyszámú terepi felvételezést
107
kellett végezni (Nagy et al., 2004b, Reisinger et al., 2006; Barkaszi et al., 2007).
A precíziós növényvédelmi tevékenységek vonatkozásában a technológiai inno-
váció szempontjából a legelôrehaladottabb a gyomszabályozás területe, amelynek
alapját egyrészt a korábbi gyomfelvételezések adatbázisa és a talaj gyommagtartal-
mának ismerete, másrészt az állományban végzett gyomfelvételezések jelentik. Er-
re épülve a precíziós gyomszabályozás modellezése, a kutatások felgyorsulása elô-
segíti a technológia gyakorlati elterjedését. Magyarországi körülmények között több
szerzô foglalkozott a precíziós alapokon nyugvó gyomszabályozás tervezésével,
modellezésével. Kialakultak rendszertervek, publikáltak különbözô megoldásokat
elsôsorban a búza és a kukorica vonatkozásában a gyomirtás tervezésére (Reisinger
et al., 2002b; Reisinger et al., 2002c; Kômíves et al., 2003b).
4.3. GYOMINFO – internet alapú, számítógépes
gyomszabályozási tanácsadórendszer
3
A kémiai gyomirtó szerek nagyarányú gyakorlati elterjedésével párhuzamosan már
az 1970-es évek végén felvetôdött hazánkban a gondolat a számítógépek alkalmazá-
sára a gyomirtás-tervezési folyamatban (Ujvárosi et al., 1979, Reisinger, 1979). Az
említett idôszakban Magyarországon a mai értelemben vett személyi számítógépek
még nem léteztek, egy-egy megyében az egyetemek és a számítógépes szolgáltatá-
sokra szakosodott vállalatok elégítették ki a kutatási igényeket.
A nemzetközi gyakorlatban az 1980-as évek eleje óta alkalmaznak olyan döntés-
támogató eljárásokat a gyomirtás területén, amelyek jelentôsen megkönnyítik a dön-
téshozó számára a kritikus helyzetben a legmegfelelôbb döntés meghozatalát. A
döntéstámogató rendszer egyik sarokköve a gyomnövények és a kultúrnövény kö-
zötti összefüggés, a gyomnövény.
Háttér és indíttatás
A magyar kukoricatermesztôk régóta meglévô igényére adott választ, felhasználva
az eddig összegyûlt tudásanyagot, a kor színvonalának minden szempontból megfe-
lelô, internetre alapozott gyomirtási szaktanácsadó rendszer. A terv megvalósulását
nagyban elôsegítette az anyagi háttér egy részének biztosításával a Nemzeti Kutatá-
si és Technológiai Hivatal (NKTH) „Gazdaságorientált Agrárágazati Kutatások”
(GAK ALAP1-00138/2004) pályázata.
A program célja
A cél egy olyan számítógépes döntéstámogató rendszer (szoftver) megalkotása volt
a kukorica gyomirtásának területén, amelyet a gazdálkodók a felkészültségüknek
megfelelô szinten használhatnak. A legmagasabb technológiai színvonalon termelô
108
3
A fejezet nagymértékben Reisinger, P. – Barkaszi, L. – Csutorás, B. – Takácsné György, K. (2008): A GYOMINFO
program általános ismertetése. In: Gazdaságilag optimális környezetkímélô herbicid alkalmazást célzó folyamat-
szervezési, irányítási és alkalmazási programok kifejlesztése (szerk.: Takácsné György K.). Szent István Egyete-
mi Kiadó, 19–54. pp. címû könyvfejezeten alapul
gazdálkodók esetében – a mûholdas helymeghatározásra alapozott precíziós gyom-
felvételezés segítségével – biztosítja az árunövény-termesztô gazdaságok számára a
szakmailag megalapozott, gazdaságilag optimális és környezetvédelmi szempontból
legkedvezôbb gyomirtási technológia kiválasztását mint a fenntarthatóság igényét
minden szempontból kielégítô rendszer.
A projektben kitûzött cél megvalósítását nagymértékben szükségessé teszi egyrészt
a gyomirtás területén a gazdálkodók részérôl tapasztalható szakmai felkészültség hiá-
nya, a gyomirtási döntések intuíciókon alapuló ad hoc jellege, ezáltal azok megbízha-
tatlansága és korlátozott eredményessége, másrészrôl a nemzetközi gyakorlatban egy-
re szélesebb körben elterjedô számítógépes döntéstámogató eljárások átvételének és
meghonosításának igénye, az elvárható szakmai színvonal megteremtése érdekében.
A gyomirtási döntéstámogató szoftver alkalmazása számos elônnyel jár. A számí-
tógépes döntéstámogatási rendszer a térinformatika adta lehetôségekkel kiegészítve
biztosítja:
• az adott kultúrnövény gyomflórájának és a gyomborítottság mértékének minél
pontosabb feltérképezését;
• a potenciálisan fenyegetô termésveszteség pontosabb becslését;
• az ökonómiai kárküszöb meghatározását;
• a gyomspektrumot minél tökéletesebben lefedô gyomirtási technológia kivá-
lasztását;
• a gazdasági kárral fenyegetô gyomkonkurencia kialakulásának megakadályozását;
• az ésszerûen csökkentett herbiciddózisok következtében alacsonyabb szintû
környezeti vegyszerterhelést.
A szoftver lehetôséget teremt a magas színvonalú termelésszervezés megvalósítá-
sára, a növénytermesztés szintetikus input-felhasználásának (herbicid) csökkentésé-
re, ezáltal a termelési költségek racionalizálására, az elôállított termék önköltség-
ének csökkentésére, és nem utolsósorban a környezet vegyszerterhelésének reduká-
lása által a fenntartható mezôgazdasági termelés megvalósítására.
A szaktanácsadás szintjei a gazdálkodók technikai és szakmai felkészültségé-
nek megfelelôen
A kifejlesztett döntéstámogató rendszer a kukoricatermelôk felkészültségéhez mér-
ten négy különbözô szinten kezeli a gyomproblémát:
1. Interaktív rendszer. Azoknak a termelôknek nyújt segítséget, akik gyomfelvé-
telezés nélkül, szemrevételezés alapján hozzák meg gyomirtási döntéseiket.
2. Elôzetesen felvételezett adatok feldolgozása. A Balázs – Ujvárosi-módszerrel
gyomfelvételezést végzô termelôk számára biztosítja a gyomproblémát legked-
vezôbb (gyomborítottság és ökonómiai szempontból) kezelni képes alternatíva
kiválasztását.
3. Precíziós megoldások. A mûholdas helymeghatározó rendszerrel felszerelt gaz-
dálkodók számára teszi lehetôvé a helyspecifikus, a talaj és a gyomnövények he-
terogenitásához igazított, rendszerint kisebb mennyiségû herbicidhasználatot.
4. Történelmi adatokra alapozott megoldások. A szaktanácsadás a korábbi évek
adataira alapozva készül.
Interaktív rendszer. Az interaktív rendszer azoknak a kukoricatermesztôknek
nyújt segítséget a gyomirtás megtervezésében, akik nem készítenek szabályos
109
gyomfelvételezést, és csak szemrevételezés alapján hozzák meg gyomirtási dön-
téseiket.
A rendszer a szükséges alapadatok megadása után végigvezeti a felhasználót a
kukoricában leggyakoribb 19 egy- és kétszikû gyomnövény képén. Minden egyes
képnél bejelölheti a felhasználó, hogy látta-e az adott gyomfajt a tábláján, és ha igen,
akkor annak fertôzöttségét milyennek ítéli meg (gyenge, közepes, erôs). Ennek alap-
ján a program egy fertôzöttségi diagramot készít, amelyet megjelenít a képernyôn.
Amennyiben a fertôzöttségi diagram alapján a felhasználó úgy érzi, hogy az ott lá-
tott arányok eltérnek a valóságtól, akkor az interaktív felület lehetôséget biztosít a
felhasználó számára, hogy javítsa felvitt adatait a gyomfertôzöttségrôl. Ha elfogad-
ja, akkor a következô fázisban a rendszer elkészíti a megadott adatok alapján a
gyomirtási alternatívákat, és az egy hektárra jutó költség szerint növekvô sorrend-
ben jeleníti meg a képernyôn azokat. A lista alapján a felhasználó dönthet arról,
hogy melyik alternatívát szeretné választani anyagi helyzete, raktárkészlete vagy
egyéb preferenciái alapján. A kiválasztott alternatívához a rendszer mellékeli a szük-
séges információkat a herbicid helyes és biztonságos felhasználására.
Elôzetesen felvételezett adatok feldolgozása. Az elôzetesen Excel formátumban
felvett adatokat feldolgozni képes rendszer azoknak a felhasználóknak készült, akik
szakszerû, Balázs–Ujvárosi-féle gyomfelvételezéseket készítettek, és annak ered-
ményét elôre meghatározott formában (Excel programmal) rögzítették. Az adatokat
ezek után fel tudják tölteni az internetes oldalra, amelyet a rendszer beolvas, feldol-
goz, majd ugyanolyan struktúrájú fertôzöttségi diagramot készít, mint az interaktív
rendszer esetében. Feltételezve, hogy helyes volt a gyomfelvételezés, itt utólagos ja-
vításra nincs szükség. Ezek után az algoritmus ugyanúgy elkészíti a gyomirtási al-
ternatívákat. A továbbiak megegyeznek az interaktív rendszernél ismertetettekkel.
Precíziós megoldások. Azon felhasználók számára, akik rendelkeznek GPS-
koordináták alapján navigáló precíziós eszközökkel (permetezô gép), és lehetôségük
van arra, hogy a teljes felületû permetezés helyett csak a tábla egy meghatározott ré-
szét kezeljék herbicidekkel, illetve a dózist a talaj tulajdonságaihoz igazítsák, a szak-
tanácsadás menete a következôképpen történik. Elôzetes talajvizsgálatok alapján
táblánként rögzítik az Arany-féle kötöttségi értéket és a humusztartalmat. A pre-
emergens gyomirtás esetén nagyon fontos a tábla Arany-féle kötöttsége és humusz-
tartalma a kijuttatandó herbiciddózisok meghatározása szempontjából, amely a tala-
jok heterogenitása miatt igen eltérô is lehet. A felvett talajminták adatai és azok
GPS-koordinátái alapján a program kiszámítja a megfelelô herbiciddózisokat, majd
a precíziós permetezôgépbe táplált utasítások alapján úgy vezérli a permetezôgépet,
hogy a kisebb kötöttségû és/vagy humusztartalmú területeket az annak megfelelô tö-
ménységû permetlével permetezze le. Ezzel egyrészt csökken az összes herbicidfel-
használás, és így a herbicidköltség, kevesebb vegyszer kerül ki a természetbe, csök-
ken a környezetterhelés, valamint kisebb az esélye a gyengébb talajokon a fito-
toxikus tünetek megjelenésének.
Egyes nehezen irtható, évelô gyomnövények megbízható minôségû kezelésére
csak posztemergens technológiával van lehetôség. Ezekre a gyomnövényekre rend-
szerint az egyenetlen, foltszerû kelés és területi elhelyezkedés jellemzô. Éppen ezért
ezeknél a gyomnövényeknél nem feltétlenül szükséges a tábla teljes felületének ke-
zelése, elegendô csak a gyomfoltok permetezése. Ehhez a gyomfoltok térinformati-
110
kai felmérésére és térképi megjelenítésére van szükség. Ezt az információt a perme-
tezôgép számítógépébe táplálva megvalósítható a permetezôgép térképi vezérlése és
a gyomfoltok célirányos permetezése. Így jelentôs mennyiségû, akár 50% fölötti
herbicid takarítható meg. Ez pedig a költségcsökkenésen túl egyszersmind kisebb
környezeti vegyszerterhelést is jelent.
Idôsoros, felvételezési adatokra alapozott megoldások. Tudományosan igazolt
tény, hogy egy adott terület gyomviszonyai nem változnak meg egyik évrôl a másik-
ra számottevôen. A magról kelôk évrôl évre elhullatják magvaikat, így a következô
évben mindig számítani kell rájuk. Még sikeres gyomirtás esetén is várható megje-
lenésük, ami a több éve a talajban felhalmozódott gyommagkészletnek (magbank-
nak) tudható be. Ezzel szemben az évelôk esetében a talajban lévô vegetatív szapo-
rító képletek gondoskodnak a gyomok túlélésérôl.
Ennek ismeretében várható, hogy monokultúrás termesztés esetén kukoricában,
hasonló idôjárási viszonyok mellett, hasonló gyompopuláció fog egy adott táblán
megjelenni. Így egy korábbi évben elvégzett alapos gyomfelvételezés adatai alapján
megtervezhetô a következô év gyomirtási programja.
A program felépítése
A döntéstámogató-szaktanácsadó program beépített adatbázisokból, az ezeket ösz-
szekapcsoló relációs táblákból, adatbeviteli, adatfeldolgozó, tervezô és megjelenítô
modulokból épül fel.
Beépített adatbázisok
A szoftver beépített alapadatbázisokat tartalmaz, amelyek leírják a gyom–környe-
zet–herbicidinterakciót, és meghatározzák a döntéstámogató rendszer kereteit.
Gyomnövények adatbázisa. Tartalmazza a magyarországi szántóterületeken legel-
terjedtebb és leggyakrabban elôforduló 200 gyomnövényt, azok tudományos, ma-
gyar és kódnevét, életformáját és morfoökológiai spektrumát.
A gyomnövényeket életformájuk, tulajdonságaik és ebbôl következô hasonló her-
bicidérzékenységük alapján kisebb csoportokba soroltuk. Ezzel a módszerrel sike-
rült a 200 gyomnövényt 19 csoportba rendezni, amely az interaktív szaktanácsadási
szint szempontjából meghatározó, még kezelhetô elemet jelent.
Herbicidek adatbázisa. Ide bekerült a Magyarországon kukoricában engedélye-
zett összes gyomirtó szer. Ezt az adatbázist évrôl évre aktualizálják annak érdeké-
ben, hogy a program mindig a létezô legfrissebb információk birtokában, aktuális
tervet tudjon készíteni. Az adatbázisban megtalálható az egyes készítmények neve,
hatóanyaga, engedélyezett dózisa és a hatásspektruma. A hatásspektrummátrix a
program „lelke”, amelyet szigorú szempontok és többszörös ellenôrzés után állítot-
tak össze. Ez mutatja meg, hogy az egyes herbicidek a különbözô gyomnövényekre
milyen hatással vannak. Az egyes gyomnövények egy adott herbiciddel szemben le-
hetnek érzékenyek, mérsékelten érzékenyek vagy ellenállóak. E három kategóriának
megfelelôen egy herbicid kiválóan, elfogadható mértékben vagy nem irtja az adott
gyomnövényt. Ennek tükrében a program nem javasol olyan szert, amelyik egy adott
gyompopuláción belül akárcsak egy gyomot is nem irt.
Gyomkép-adatbázis. Az interaktív szaktanácsadási szinten a felhasználó a képer-
nyôn megjelenô gyomképek alapján nyilatkozik arról, hogy az egyes gyomnövé-
111
nyek elôfordulnak-e a tábláján vagy sem. Ennek érdelében a legfontosabb 19 gyom-
növény fotóját építették be a programba. A fotókon a gyomnövényeket természetes
közegükben és korai fejlôdési stádiumban jeleníti meg a program a minél egysze-
rûbb felismerhetôség érdekében.
Herbicidár-adatbázis. A program algoritmusa a technológiai terv készítésének
végén az egyes herbicideket sorba állítja az egy hektárra jutó vegyszerköltség nö-
vekvô sorrendjében. A vegyszerköltséget a program a herbicidár-adatbázisból a ki-
juttatási dózisnak megfelelôen kalkulálja. A herbicidárakat az Agrárgazdasági Kuta-
tó Intézet Statisztika osztályán gyûjtött országos vegyszer-forgalmazási adatok alap-
ján határozzák meg.
Win-Peszti-adatbázis. A Win-Peszti-adatbázis tartalmazza a Magyarországon en-
gedélyezett összes gyomirtó szer engedélyokiratát.
A program által generált adatbázisok
A program a felvitt adatokat adatbázisba rendezi, ahonnan azok visszakereshetôk.
Az egyes felhasználók által rögzített adatok (tábla és terv) számukra a késôbbiek so-
rán is hozzáférhetôek azzal együtt, hogy egy táblához a rendszer csak 10 tervet tud
eltárolni, míg a következô új terv felülírja a legrégebbit.
Felhasználók adatbázisa. A program használatához mindenkinek elôbb regisztrál-
nia kell magát a GYOMINFO-program honlapján. A regisztráció után minden egyes
felhasználó bekerül egy adatbázisba, ahonnan visszakereshetôk az ô alapadati.
Táblaadatbázis. Minden egyes felhasználónak belépés után rögzítenie kell azokat
a táblákat, amelyekre szaktanácsot szeretne kapni. Ezeket a táblákat eltárolják a táb-
laadatbázisba, így késôbb visszakereshetôk, módosíthatók.
Tervadatbázis. A felhasználók a rögzített tábláikra gyomirtási technológiai tervet
készíthetnek, egy táblára akár többet is. Az elkészült terveket (táblánként maximum
tízet) pedig eltárolnak a tervadatbázisba.
Modulok
A program mûködését az egyes részfeladatokra specializált, egymással szorosan
együttmûködô logikai részegységek (modulok) látják el. Ezek a következôk:
• adatbeviteli, táblarögzítési modul;
• adatfeldolgozási modul;
• tervezômodulok:
– interaktív
– exceles
– precíziós;
– eredmény modul.
Az adatbeviteli modulban minden felhasználó belépés után rögzíteni tudja a saját
tábláinak az alapadatait. A szoftver használatához ez nélkülözhetetlen, hiszen a táb-
la képezi a szaktanácsadás alapegységét. A felvitt táblák közül a felhasználó választ-
ja ki, hogy melyik táblájára készítse el a szoftver a szaktanácsot.
A felvitt táblákhoz ezt követôen a felhasználó hozzárendeli az arra a táblára jel-
lemzô gyomfertôzöttségi értékeket, amelyet az adatfeldolgozó modul feldolgoz, ér-
tékel, és a bevitt adatoknak megfelelôen vizuálisan megjelenít.
A tervezômodulok a kiválasztott szaktanácsadási szinteknek megfelelôen elkészí-
112
tik az adott tábla tulajdonságaihoz (kötöttség, humusztartalom) és gyomviszonyai-
hoz leginkább igazodó technológiai javaslatokat.
Az eredménymodul megjeleníti az egyes alternatívákat, és ezen túl további hasz-
nos információkat közöl a felhasználóval a választott herbicid jellemzôirôl és fel-
használásának módjáról.
Információáramlás
A program mûködését sematikusan a 24. ábra szemlélteti. A gazdálkodó, amikor
szaktanácsot szeretne kérni, felkeresi a növényvédôs szakmérnököt és megadja ne-
ki az alapadatait. A szakmérnök az interneten belép a GYOMINFO-programba, fel-
viszi a szükséges adatokat, amit a szoftver feldolgoz, és megjeleníti az eredményt
a szaktanácsadó képernyôjén. Ezt a szakmérnök-szaktanácsadó kinyomtatja, elviszi
a gazdálkodónak, aki ennek alapján el tudja végezni a szakszerû gyomirtást a tábláin.
Felkészült gazdálkodók, amennyiben rendelkeznek internettel, akár maguk is fel-
kereshetik a GYOMINFO honlapját. Az elsô regisztráció után, mikor felvitték a szük-
séges inputokat, közvetlenül a saját számítógépükre kapják meg a szaktanácsot.
A szoftver mûködésének logikáját a 25. ábra szemlélteti. Végigkövethetô rajta
a szükséges adatigény és a tervezés menete.
24. ábra. A GYOMINFO-program mûködése sematikusan
A program használata
A GYOMINFO-program interneten keresztül érhetô el a http://gyominfo.mtk.
nyme.hu/gyominfo/ címen: A program bejelentkezô oldalát a 26. ábra szemlélteti.
A bal oldali menüben a szoftverrel és annak létrehozásával kapcsolatos általános in-
formációk találhatók.
113
A Bemutatkozás menüpont alatt a fejlesztésben részt vevô konzorciumi partnerek
és azok bemutatása, valamint a fejlesztésben vállalt részfeladatok találhatók.
A Küldetés menü a fejlesztés indíttatását taglalja.
Az Események menüpont alatt a fejlesztés egyes fázisait mutatjuk be képekkel do-
kumentálva.
A Publikációk menüpontban a fejlesztésben részt vevô partnerek által a fejlesztés
kapcsán megjelent tudományos publikációi találhatók.
A Szakirodalom menüpont a témába vágó szakirodalmat tartalmazza.
A Partnerek menüpont a fejlesztésben közremûködô nem konzorciumi tagokat is-
merteti.
A Linkek menüpont a témához szûkebben-tágabban köthetô egyéb oldalak elérhe-
tôségét tartalmazza.
A Kapcsolat menüpont alatt pedig a fejlesztôk elérhetôsége és háttere tekinthetô át.
A szoftver használatát a GYOMINFO-program menüpontra kattintva kezdheti
meg a felhasználó.
25. ábra. A szoftver mûködésének részletes folyamatábrája
114
26. ábra. Az internetes indulóoldal
Az alapvetô célkitûzésnek megfelelôen a program bárhonnan elérhetô az inter-
neten. A program a Nyugat-magyarországi Egyetem egyik központi számítógépén
fut, kiszolgálva a különbözô felhasználókat. A használathoz természetesen a fel-
használónak elsôdlegesen regisztrálnia szükséges magát. Regisztráció után a fel-
használó belép a programba, ahol megadhatja a szükséges alapadatokat. (Táblaazo-
nosító, méret, elôélet és tulajdonságok.) Az Európai Uniós követelményeknek meg-
felelôen a program kezelni képes az agrár-környezetvédelmi programokat is, amely
segítséget nyújthat az ezekben a programokban részt vevô gazdáknak a vegyszeres
kezelések dokumentálását illetôen. A bevitt adatok tárolhatók, a késôbbi gyomsza-
bályozási tervvel együtt megjeleníthetôk.
A gyomirtás tervezése a korábban leírt szinteknek megfelelôen, eltérôen történik.
A GYOMINFO elsô szintje: interaktív internetes gyomirtási szaktanácsadás
A szaktanácsadás négy szintje közül az interaktív szint felel meg a szakmailag leg-
kevésbé felkészült felhasználók számára. Ennél a változatnál a felhasználó a kuko-
ricatábláján elôforduló gyomnövényeket a számítógép monitorján megjelenô fény-
képek segítségével választhatja ki, majd megadhatja az elôfordulásuk gyakoriságát
(nincs, gyenge, közepes, erôs). A program a gyomokat négy fô, egymástól jól elkü-
löníthetô csoportba sorolja (magról kelô egyszikû, magról kelô kétszikû, évelô egy-
szikû, évelô kétszikû), amelynek a technológia kiválasztásánál van kiemelt jelentô-
sége. A gyomfotók a lehetôségekhez mérten abban a fejlettségi állapotban és kör-
nyezetben (kukoricavetemény) ábrázolják a gyomnövényeket, amivel a gazda a sa-
ját tábláján nagy valószínûség szerint találkozhat, ezzel is megkönnyítve a választást
a gyomirtásról szóló döntés meghozatalának idején (27. ábra).
115
27. ábra. A gyomnövények kiválasztása
Az 19 gyomfotó áttekintése után a felhasználó által megadott adatokat a program
megjeleníti oszlopdiagramok formájában, ahol a felhasználó vizuálisan ellenôrizhe-
ti az egyes gyomcsoportok egymáshoz viszonyított arányát (28. ábra). Amennyiben
úgy érzi, hogy rosszul adta meg a táblán az általa látott gyomviszonyokat, akkor
visszaléphet és korrigálhatja a megadott értékeket. Ezt követôen a program algorit-
musa a megadott gyomadatok alapján generálja a szaktanácsot.
28. ábra. A gyomnövények elôfordulási arányának szemléltetése
116
Az algoritmus a Magyarországon (és általában a világban) leginkább elterjedt 4
fô (presowing, preemergens, korai post, normál post) gyomirtási technológia alap-
ján állítja össze az adott gyomproblémára alkalmazható herbicidkombinációkat. A
szaktanács meghatározásánál elsôdlegesen azt vizsgálja, hogy a felhasználó által
megadott gyompopuláció mely herbicidek hatásspektrumával fedhetô le. Amennyi-
ben talál a presowing szercsoportban olyan készítményt, illetve kombinációt, amely
képes az adott gyompopuláció 100%-os lefedésére, akkor ezt a „Szerlisták” felirat
alatt listázza az egy hektárra jutó herbicidköltség növekvô sorrendjében (29. ábra).
Ezt követôen a program elvégzi az ellenôrzést a preemergens, a korai poszt és a
normál poszt szercsoportokon is, és a kiválasztott herbicideket az említett logika
szerint listázza. Az így megkapott listából már a felhasználó dönti el, hogy a rendel-
kezésére álló anyagi források, illetve meglévô herbicidkészletei alapján melyik tech-
nológiát választja. A legegyszerûbb szint, amikor a gazdálkodó semmilyen konkrét
információval nem rendelkezik a kukoricatábláján lévô gyomokról azon kívül, amit
a saját szemével látott.
29. ábra. A program által javasolt technológiák adott gyompopuláció leküzdésére
A GYOMINFO második szintje: gyomfelvételezésen alapuló internetes gyom-
irtási szaktanácsadás
A második szint a GYOMINFO-ban azt az esetet jelenti, amikor a felhasználó már
konkrét gyomfelvételezéseket végez a kukoricatáblán, az így összegyûjtött adatokat
egy megfelelô formátumú Excel táblázatba rendezi, majd ezt tölti fel a honlapon in-
putként.
A táblával kapcsolatos alapadatok rögzítése után az elôzetesen felvételezett (Ex-
cel formátumú) adatok feldolgozása következik, amely alapján történik a gyomsza-
bályozás tervezése. A korában elvégzett gyomfelvételezési adatok egy elôre megha-
tározott formátumban történô rögzítés után hívhatók elô.
117
Az elôzetes gyomfelvételezési adatok feldolgozása során további hasznos kiegé-
szítô információkat kap a felhasználó. A program abban az esetben, ha a megadott
táblában szereplô gyomborítottsági értékekbôl számított átlagos gyomborítás nem éri
el az 5%-ot, az figyelmeztetô jelzést ad, hogy vagy rosszul lett elvégezve a gyomfel-
vételezést, vagy egy túl korai idôpontban, amikor még a gyomnövények nem keltek
ki, illetve elôfordulhat, hogy a tábla kezelésére nincs szükség. A helyes adatok feltöl-
tése után a program megjeleníti a már az elôzô szintrôl is ismert Reisinger-féle mor-
foökológiai spektrumot (Reisinger, 2008) (30. ábra) Mindez szemlélteti a különbözô
életformájú gyomnövények egymáshoz viszonyított arányát. Ha a felhasználó meg-
ítélése szerint az arányok megfelelnek az általa a táblán látott gyomviszonyoknak,
kérheti a programtól a technológiai javaslatok elkészítését. Ez gyakorlatilag a már ko-
rábban ismertetett elvek szerint készül, és ugyanabban a formátumban jelenik meg.
30. ábra. A Reisinger-féle morfoökológiai spektrum
A GYOMINFO harmadik szintje: precíziós gyomirtási szaktanácsadás
A GYOMINFO-program lehetôséget ad a gyomszabályozás precíziós alapokon tör-
ténô tervezésére. Az általános táblaadatok mellett speciális adatok megadására is
szükség van. Egyrészt definiálni kell a tábla elhelyezkedését, amit a táblát határoló
poligon sarokpont-koordinátáinak feltöltésével lehet a legegyszerûbben megtenni.
Erre több formátumban is lehetôsége van a felhasználónak. Egyrészt a térinfor-
matikai szempontból leginkább elfogadott módon, Esri Shape
4
formátum segítségé-
118
4
Az ESRI térinformatikai szoftverfejlesztô cég szoftverei által támogatott formátum
vel, vagy MS Word, vagy Excel formátumban lévô adatok beolvasásával, vagy az
egyes pontok koordinátáinak kézi feltöltésével. A táblahatár-koordináták feltöltése
után a rendszer lehetôséget teremt a tábla térképes megjelenítésére, amelynek alap-
ján a felhasználó vizuálisan ellenôrizheti, hogy a tábla elhelyezkedése és körvonalai
megfelelnek-e az általa ismert körvonalaknak (31. ábra).
A kijuttatandó, a táblán elôforduló gyomnövényeket lefedô legolcsóbb gyomirtó
szert az interaktív szintnél megismert módon választhatja ki a felhasználó. Ennek
során, a képernyôn egymás után megjelenô gyomképek alapján jelölheti be a fel-
használó, hogy mely gyomnövények és milyen fertôzöttséggel fordulnak elô a táb-
lán. A gyomképek után a képernyôn megjelenik a megjelölt gyomnövények úgyne-
vezett Reisinger-féle morfoökológiai spektruma, ami a különbözô életformájú
gyomnövények fertôzöttségének egymáshoz viszonyított arányát jeleníti meg. En-
nek alapján a felhasználó meg tudja ítélni, hogy helyesen adta-e meg a táblán elô-
forduló gyomnövények fertôzöttségét. Amennyiben eltérést észlel, itt még lehetôség
van arra, hogy visszalépjen a programban, és újra megadja a gyomnövényeket a he-
lyesebbnek ítélt fertôzöttséggel együtt. Amennyiben viszont elfogadja a gyomspekt-
rum-diagramon megjelenített arányokat, a következô lépésben kérheti a megadott
gyompopuláció irtására legalkalmasabb készítmények listáját, ami az 1 hektárra ju-
tó vegyszerköltség növekvô sorrendjében jelenik meg a képernyôn.
31. ábra. A tábla megjelenítése
A felhasználó a listából egyéni preferenciái szerint választhatja ki a számára leg-
megfelelôbb herbicidet.
A preferált készítményhez a program egy következô tervezési oldalt rendel, ahol
a precíziós kijuttatást megalapozó további szükséges információk megadására van
lehetôség. A preemergens precíziós tervezésnél a kijuttatandó talajherbicidek dózi-
119
sát lehet hozzáigazítani a heterogén talajadottságokhoz. Ez azt jelenti, hogy a maga-
sabb Arany-féle kötöttséggel (K
A
) és humusztartalommal (H%) jellemezhetô talaj-
foltokon az engedélyezett dózisintervallum felsô, az alacsonyabb kötöttséggel és hu-
musszal jellemezhetô területeken pedig az alsó dózis értéknek megfelelô koncentrá-
ciójú permetlékeveréket juttatja ki. Ezzel a módszerrel biztosítható, hogy a hetero-
gén talajszerkezetû táblákon is a tábla talajadottságainak leginkább megfelelô, ezál-
tal leghatékonyabb dózist juttassák ki, egyszersmind az okszerû kijuttatással csök-
kenthetô a környezetterhelés is. Természetesen megelôzôen szükség van a tábla ta-
lajából vett talajminta eredményeire (talaj kötöttsége, humusztartalma). Az egyes ta-
lajminta-vételi helyeket DGPS segítségével be kell mérni, és az egyes mintavételi
helyek koordinátáit, a hozzájuk tartozó talajparaméter-adatokkal együtt rögzíteni
kell. A feltöltött talajminta-vételi pontkoordináták és a hozzájuk tartozó talajpara-
méterek alapján a rendszer algoritmusa az adatok extrapolálásával kijuttatási térké-
pet készít, amelyet a felhasználó ugyancsak megjeleníthet a saját képernyôjén (32.
ábra). A táblatérkép digitális verziója egyszersmind a permetezô traktor utasítás-
készlete is. Ezt az információt megfelelô formátumban a permetezést végzô traktor
számítógépébe töltve valósítható meg a táblán belüli automatikus dózisváltoztatás.
32. ábra. A preemergens precíziós kezelés kijuttatási térképe
Abban az esetben, ha a táblán évelô gyomok is találhatók, amelyek alapvetôen
csak posztemergens úton irthatók, a felhasználó a preemergens szerlista segítségé-
vel tudja megadni azokat a gyomnövényeket, amelyek csak posztemergens kezelés-
sel irthatók. Az évelô gyomnövényekre jellemzô, hogy nehezen és csak posztemer-
gens készítményekkel irthatók hatékonyan. A másik fontos jellemzôjük, hogy nem
elszórtan, hanem foltszerûen találhatók a táblán belül (föld alatti szaporítóké-
pletekkel szaporodnak). Az évelô gyomnövények a leghatékonyabb preemergens ke-
120
zelés után is újrahajtanak, és a termés megvédése érdekében posztemergens felülke-
zelés válik szükségessé. A foltszerû elhelyezkedés miatt viszont nem célszerû a tel-
jes táblát kezelni, elegendô csupán a gyomfoltok kezelése. Ehhez viszont DGPS-
szel körbe kell járni a gyomfoltokat, és rögzíteni kell a foltok elhelyezkedését a táb-
lán belül, amely minden szempontból költségnövekedéssel jár. A precíziós felület-
kezelés megtervezéséhez a foltkoordinátákat fel kell tölteni a rendszerbe. Ezeket a
koordinátákat már csak ESRI Shape formátumban lehet feltölteni.
A feltöltés, majd a feldolgozás után a rendszer lehetôséget biztosít a feltöltött ada-
tok alapján a gyomfoltok térképszerû megjelenítésére (33. ábra).
33. ábra. Gyomfolttérkép
A gyomfolttérkép – hasonlóan a preemergens technológiánál a talajtérképhez – a
kijuttatást végzô traktor számítógépe számára egyúttal a permezôgép-vezérlô algo-
ritmust jelenti. Ennek felhasználásával a permetezôgép a táblán már csak a megha-
tározott gyomfoltok fölött fog bekapcsolni, tehát csak a foltokat fogja kezelni, meg-
takarítva ezzel jelentôs mennyiségû vegyszert. Tehát mindamellett, hogy akár 50%
fölötti vegyszerköltség-megtakarítás érhetô el, egyúttal csökken a környezetbe feles-
legesen kijuttatott vegyszermennyiség is. A tervezési modul a tervezési folyamat vé-
gén a korábban ismertetett, a preemergens technológiához hasonló szerkezetû szer-
listát generál, amely a megadott évelô gyomnövények hatásos kezelését lehetôvé te-
vô készítményeket listázza ki a vegyszerköltség növekvô sorrendjében.
A tervezés befejeztével a rendszerbôl lekérhetôk és kinyomtathatók a tervezés
legfontosabb adatai (34. ábra). Így az eredménylapon megjelennek az érintett tábla
bevitt alapadatai, a kiválasztott gyomnövények és fertôzöttségük mértéke, a
Reisinger-féle morfoökológiai spektrum, a választott herbicid stb.
121
34. ábra. Eredménylap
Ezeknek az információknak a birtokában és figyelembevételével a felhasználó
kellô biztonsággal tud bánni a herbicidekkel ahhoz, hogy elkerülje a humán vagy
környezeti veszélyhelyzetek kialakulását.
Külön lekérdezhetô a használni kívánt/javasolt herbicid leírása, alkalmazási fel-
tételei (engedélyokirat szerint) (35. ábra).
Ennek megfelelôen látható lesz a készítmény:
• neve,
• hatóanyaga,
• gyártója,
• a kultúrnövény, amelyben felhasználható,
• a károsítók, amelyek ellen hatékony a szer,
• a kijuttatási dózis,
• a gyom- és a kultúrnövény fenológiai fázisa,
• a lémennyiség,
• az élelmezés-egészségügyi és munka-egészségügyi várakozási idôk,
• a letális dózis,
• a veszélyességi fokozat,
• a felhasználással kapcsolatos óvintézkedések,
• a potenciális környezeti ártalom,
• a méregfokozat,
• a kijuttatáshoz szükséges védôfelszerelés,
• az elsôsegély mérgezés esetén,
• a tárolási feltételek,
• a csomagolóanyagok biztonságos semlegesítése stb.
122
35. ábra. A választott herbicid engedélyokirata
123
5. A birtokstruktúra és a földhasználat alakulása
Magyarországon
A magyarországi birtokstruktúra és földhasználat alakulásának rövid történeti átte-
kintése azért szükséges, mert a precíziós növénytermelésre való áttéréshez szüksé-
ges mûszaki háttér kialakításával kapcsolatos többletráfordítások csak meghatáro-
zott méretû alkalmazás (megfelelô kapacitáskihasználás, eszközhatékonyság) mel-
lett térülnek meg. Ahhoz, hogy vélelmezni lehessen a precíziós technológia magyar-
országi elterjedését, szükséges a magyarországi birtokstruktúra és földhasználat is-
merete, alakulásának elôrejelzése, valamint a termelôi együttmûködési hajlandóság
vizsgálata is. Mindez a potenciális átállók körének és az általuk használt területnek
a meghatárolásához, ezek alapján modellszámítások végzéséhez szükséges, hogy
vélelmezni lehessen a nemzetgazdasági megtakarításokat a kemikáliára mint ható-
anyagra és költségre, valamint az így kapottak alapján meg lehessen határozni a po-
tenciális területi egyenértéket.
A magyarországi mezôgazdasági hasznosítású földterület aránya nemzetközi ösz-
szehasonlításban is igen magas a 60%-ot maghaladó aránnyal. A földtulajdonviszo-
nyok és a földhasznosítás alakulásának megértéséhez szükséges kis történeti kite-
kintés. Az elmúlt évszázad alatt számos – gyakran egymással ellentétes hatású és
eredményû – változás zajlott, megakadályozva a mezôgazdaság, a földtulajdon, a
földhasználat összehangolt fejlôdését. Ezek következtében egyidejûleg van jelen a
tulajdonformák elegye, és jellemzô a földtulajdon és földhasználat elkülönülése
(Kapronczai, 2003).
Az I. világháború elôtt az akkori Magyarországot alapvetôen az agrárgazdaság
jellemezte, a XX. század elsô évtizedében a mezôgazdaság adta a nemzeti jövede-
lem 58%-át, polarizált birtokszerkezet mellett. A földtulajdonosok 54%-a mûvelte a
szántóterület 5,5%-át – átlagosan 0,5–2,5 hektáros birtokmérettel), míg a 0,2%-ot
kitevô nagygazdaságok – 600 hektárt meghaladó méretûek – a szántó 32,1%-át mû-
velték. Az I. világháborút követô változások sem hoztak jelentôs módosulást a bir-
tokstruktúrában, továbbra is domináns szerepük volt a nagybirtokoknak, ugyanak-
kor egyidejûleg jelen voltak a nagygazdaságok mellett a kis- és középgazdaságok.
Az 1935. évi cenzus kimutatta a törpebirtokok arányának növekedését (10. táblá-
zat).
Az 1945. évi agrárreform és földosztás – a XX. század elsô nagy tulajdonrende-
zése – során megszüntették az 1000 kh (575 hektár) feletti nagybirtokokat, elkoboz-
ták az 1000 kh-nál kisebb úri birtokok 100 kh, a paraszti birtokok 200 kh feletti ré-
szét. 5,6 millió kh cserélt gazdát, közel 100 ezer gazdasági cseléd, több mint 260
ezer mezôgazdasági munkás, majdnem 214 ezer törpebirtokos, 33 ezer kisbirtokos
és kb. 24,5 ezer egyéb – összesen több mint 642 ezer – igényjogosult kapott átlago-
san 5,1 kh földet, akiknek harmada újbirtokos lett. A birtokszerkezetben a 20 kh-nál
124
kisebb birtokok aránya 71%, a 20–50 kh nagyságú birtokoké 18%, az 50–100 kh
nagyságúak aránya 8%, az e fölöttieké mindössze 3% lett. A 200 kh feletti birtokok
száma mindössze 21 volt, amelyet az antifasiszta ellenállásban szerzett érdemek mi-
att hagytak meg tulajdonosaiknak (Gunst – Lôkös, 1982). Meghatározó volt a kis- és
középbirtok, jellemzôen a termelô alapok hiányával (11. táblázat).
10. táblázat. A földbirtokmegoszlás 1895-ben és 1935-ben
Forrás: Gunst – Lôkös, 1982
11. táblázat. A birtokstruktúra alakulása az 1945. évi földreform és
földosztás után (1947. december 31.)
Forrás: Lacka, 1998 (76. p.)
125
Megnevezés
1895 1935
Száma
Összes
területe
Átlag
terület
Száma
Összes
területe
Átlag
terület
E db % M kh % kh E db % M kh % kh
Törpegazdaságok
0–5 kh 1244 53,6 2.155 5,8 1,73 1185 72,6 1631 10,1 1,38
Kisgazdaságok
5–10 kh 459 19,2 3317 9,0 7,23 204 12,5 1477 9,2 7,23
10–20 kh 385 16,1 5396 14,6 14,02 144 8,8 2026 12,6 14,05
20–50 kh 205 8,6 6012 16,3 29,33 73 4,5 2172 13,5 29,39
50–100 kh 36 1,5 2412 6,6 66,93 15 0,9 1036 6,5 67,99
Középgazdaságok
100–200 kh 10 0,4 1403 3,8 136,59 6 0,4 805 5,0 139,01
200–500 kh 6 0,3 2021 5,5 313,50 5 0,3 2125 13,2 408,46
500–1000 kh 3 0,1 2239 6,1 712,12
Nagygazdaságok
1000 kh felett 4 0,2 11 901 32,3 3158,54 1 0,1 4609 29,9 4307,20
Összesen 2388 100,0 36 857 100,0 15,43 1634 100,0 16 082 100,0 9,84
Birtokméret Gazdaság
(db) (%)
0–2,5 ha 991 803 60,1
2,5–55 ha 649 366 39,3
55–550 ha 9550 0,6
550 ha felett 594 0,0
Összes 1 651 313 100,0
A kolhoz típusú nagyüzemek szervezése 1948-ban kezdôdött, több mint 1 millió
hektár mezôgazdasági terület állami tulajdonba került (1953), az egyéni formában
történô gazdálkodás méretét 25 hektárban limitálták. 1950-re közel 2200 szövetkezet
alakult, átlag 200 hektár területtel, majd megkezdôdött az erôszakos szövetkezesítés.
Az erôltetett koncentráció folyamata 1956 után megtört az 1957/59-ben lezajlott a ki-
válások miatt. A magángazdaságok szerepe folyamatosan csökkent (12. táblázat).
12. táblázat. A gazdaságok száma 1950 és 1970 között
Forrás: Mezôgazdasági Statisztikai Évkönyvek, 1950–1970
1961-ben a szántóterület 14%-a az állami gazdaságokhoz, 76%-a a szövetkeze-
tekhez, 3,6%-a magángazdaságokhoz, 5,5%-a háztartásokhoz tartozott. A 1960-as
években elindult a nagyüzemi struktúra újbóli kialakulása. A szükséges mezôgazda-
sági beruházások állami támogatással valósultak meg, megkezdôdött a mezôgazda-
ság mûszaki fejlesztése, aminek egyenes következménye volt a terméshozamok
emelkedése, a hatékonyság növekedése. Az 1967. évi szövetkezeti földtulajdon-sza-
bályozás következtében a föld 56%-a szövetkezeti tulajdonba került: a szövetkezeti
tagok 0,6 hektár háztáji gazdálkodásra szolgáló földet kaptak, kialakult egy jól mû-
ködô együttmûködés a szövetkezetekkel. Az ezek mellett meglévô magángazdasá-
gok viszonylag nagy száma (több mint harmincezer) csak egyes ágazatokban képvi-
selt jelentôsebb arányt (kertészet, állattenyésztés), a termôföld tekintetében az álta-
luk megmûvelt terület aránya kicsi volt. 1968-ban az új gazdasági mechanizmus leg-
inkább az agrárgazdaságban valósult meg. Az 1970-es évek elején mûszaki-techno-
lógiai lépésváltás következett be. A megalakuló termelési rendszerek és a Mezôgaz-
dasági Gépkísérleti Intézet – nyugat-európai és észak-amerikai mércével mérve –
korszerû termesztéstechnológiákat honosított meg, az akkori gazdasági szerkezet-
nek megfelelôen nagyüzemi viszonyok között. Az 1980-as évek végén a terület
31,8%-át állami gazdaságok, gazdasági társaságok, 61,0%-át (mezôgazdasági, halá-
szati, szakszövetkezeti) termelôszövetkezetek, 7,2%-át egyéni és kisegítô (háztáji)
gazdaságok mûvelték (13. táblázat). A vállalati és szövetkezeti koncentráció ered-
ményeként 1988–1989-re 129 állami gazdaság és mezôgazdasági kombinát és 1245
termelôszövetkezet alakult ki. Ezek gazdálkodtak a szántóterület 89%-án. Az átla-
gos gazdasági méret meghaladta a 3000 hektárt. (Mezôgazdasági Statisztikai Év-
könyv, 1989, 1990; Laczka, 1998) A nagyteljesítményû eszközök használata vált
meghatározóvá, az innováció diffúziója gyors volt – a kialakult tulajdoni struktúrák,
és ezek révén létrejött gazdálkodási méretek következtében –. a nagyüzemi techno-
lógiák terjedtek el, magas termelési színvonalat képviselve.
126
Év Állami gazdaság Szövetkezet Egyéni gazdaság Összesen
1950 544 1828 1 604 500 1 606 872
1955 521 4518 1 654 034 1 659 073
1960 365 4430 1 611 937 1 616 732
1965 244 3549 1 076 334 1 008 127
1970 197 2724 1 002 335 1 005 256
13. táblázat. Mezôgazdasági tevékenységet folytató gazdaságok száma
1972 és 2000 között
Forrás: Mezôgazdasági Statisztikai Évkönyvek, 1970–2000
A gazdasági-társadalmi rendszerváltás alapvetôen megváltoztatta a magyaror-
szági birtokstruktúrát, földhasználatot. Következményeként a termôföld 95%-a
magántulajdonba került, 3,5 millió földtulajdonost regisztráltak (1994), közel 1,5
millió ember foglalkozott mezôgazdasági termeléssel. A gazdaságok 93,4%-a 10
hektárnál kisebb méretben mûködött és a termôföld 11,5%-át mûvelte, míg a ko-
rábbi nagyüzemi bázison megmaradt, 100 hektárnál nagyobb területet mûvelô
0,8% gazdaság a terület 67,5%-án mûködött (14. táblázat). Elvált a földtulajdon a
földhasználattól. Az EU-csatlakozást megelôzô idôszakra egy, a mezôgazdaságtól
távol élô birtokosréteg jött létre, amelytôl a gazdálkodók jelentôs részének bérel-
nie kell a földet, és ennek hatása megjelent a termelési költségek oldalán is, ront-
va a versenyképességet (Csáki – Lerman, 1997; Burgerné Gimes, 2001; Burgerné
Gimes, 2003).
A magyar gazdaságtipológiában megjelent a családi gazdaság fogalma, amely
az 1990-es évek végén egyfajta jogi tartalmat is kapott, a személyi jövedelemadó-
zás és többlettámogatás szempontjából. Számuk 2003-ban 35 ezer körül mozgott.
Gazdaságtípus szerint részletesebben megvizsgálva a struktúrát és a használt me-
zôgazdasági terület megoszlását, erre az idôszakra jellemzô már, hogy a gazdasá-
gi szervezetek 17,4%-a mûvelt 300 hektárnál nagyobb területet, ami az általuk
mûvelt terület 85%-a, jellemzôen több (5) éves bérleti szerzôdés formájában. Az
egyéni gazdaságok a közepes gazdaságméret kategóriában (100–300 ha) már mér-
hetô szereppel bírtak, igaz, hogy csak a gazdaságok 1,2%-a tartozott ebbe a kate-
góriába, akik a csoport által lefedett terület 21,3%-át mûvelték (15. táblázat).
127
Év
Egyéni gazdaságok
(ezer)
Gazdasági szervezetek
(ezer)
Összes gazdaság
(ezer)
1972 1841,5 6,1 1847,6
1981 1529,6 1,4 1531,0
1991 1395,8 2,6 1398,3
2000 958,5 8,4 966,9
2003 765,6 7,8 773,0
14. táblázat. A gazdaságok számának és termôterületének megoszlása
a földterület nagyságcsoportja szerint (1981–2003)
Forrás: Mezôgazdasági Statisztikai Évkönyvek, 1981–2004
Nemzetközi összehasonlításban vizsgálva a birtokstruktúra és a földhasználat ala-
kulását megállapítható, hogy a közép-európai országokban a rendszerváltás után to-
vábbra is jellemzô az üzemi struktúra dualitása. A legkisebb (5 hektár alatti) és a leg-
nagyobb (50 hektár) feletti gazdaságok használják a mezôgazdasági terület 76–84%-
át Romániában, Bulgáriában 92–92%-át (2003–2005). Ugyanezen idôszakban Ma-
gyarországon a mezôgazdasági terület háromnegyedét mûvelték a nagy és legna-
gyobb üzemek, míg a kisméretû gazdaságok csak 8–10%-át. A két EUME alatt tel-
jesítô, elsôdlegesen önellátásra (belsô fogyasztásra) termelô üzemek aránya 80–90%
közötti, azonban a SFH 13–15%-át állítva elô. Ez a kategória a legnagyobb arány-
ban (90% felett) Bulgáriában, Romániában jellemzô. 2005-ben az 50 hektár felett
gazdálkodó üzemek mûvelték a mezôgazdasági terület 71%-át Magyarországon.
Megfigyelhetô kismértékû birtokkoncentráció, a földhasználat szempontjából, 2003
és 2005 között 7,1%-os volt az átlagméret növekedése (Csáki – Forgács, 2008).
Gondot jelentett és jelent továbbra is, hogy a mezôgazdasági tevékenységet foly-
tató 765,6 ezer egyéni gazdaság közül kevesebb, mint 10% haladta meg éves szin-
ten a 4000 EUR/gazdaság elôállított értéket, tehát jelentôs részük nem tekinthetô ér-
demi szereplônek (2003). A növénytermesztô gazdaságok részaránya 37,3%, az ál-
lattartó gazdaságok aránya 24,6%, míg a vegyes profilú gazdaságok aránya 38,1%
volt 2003-ban. A gazdaságok valamivel több mint egyharmada csak saját fogyasz-
tásra termelt minden termelési típusban, a saját fogyasztás feletti mennyiséget a nö-
vénytermesztô gazdaságok 31,4%-a, az állattartó gazdaságok 12,2%-a, a vegyes
profilúak 56,3%-a értékesítette (16. táblázat). Mindez alátámasztja az elôbb megfo-
galmazottakat, mely szerint a statisztikában kimutatott gazdaságok jelentôs részének
célja nem elsôdlegesen az árutermelés.
Az Európai Uniós csatlakozást megelôzô idôszakban többen taglalták, hogy a
csatlakozás utáni idôszakban eltérô lesz a magyarországi üzemek – méretbeli és
vállalati forma szerinti különbözôségek szerinti – támogatottsága. Varga (1997)
kelet-németországi példán levezette, hogy nem volt érdemi különbség a támoga-
tottságban a magángazdák és a jogi személyiségû vállalatok átlagos támogatottsá-
ga között az egyesülés utáni idôszakban, nem igazolva a korábbi várakozásokat
(Varga, 1997).
128
Nagyság-
csoport
(hektár)
A gazdaságok számának A termôterület
megoszlása (százalék)
1981 1991 2000 2003 1981 1991 2000 2003
<10 99,8 98,2 94,0 93,4 12,1 14,7 14,2 11,5
10–50 0,1 1,6 4,8 5,0 0,1 5,0 15,2 13,9
50–100 0,0 0,2 0,6 0,8 0,1 3,1 5,9 7,1
100 < 0,1 0,1 0,7 0,8 87,7 77,2 64,7 67,5
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Magyarországon a mezôgazdaságban mûködô gazdaságok közel 1/3-a éri el a te-
rület alapú támogatás jogosultságát. A csatlakozás után az egyéni formában mûkö-
dô gazdaságok összességében kevesebb támogatásban részesültek. Amennyiben
csak a tényleges érték-elôállításban részt vevô gazdaságokat tekintjük, a támogatott-
ságbeli különbség csökken. Kovács és munkatársai (2008) a 2006. évi adatok elem-
zésével meghatározták a SAPS-támogatás piaci szereplôk közötti megoszlását.
Megállapították, hogy ezen támogatás 62%-a a mezôgazdasági termelô üzemek jö-
vedelmét gyarapította, a külsô földtulajdonosok részesedése 31% volt, a termékpá-
lya fogyasztói oldala 5%-kal, az input oldala 1%-kal részesedett a támogatásból,
míg a munkavállalók részesedése és az allokációs veszteség elhanyagolható volt.
Nem foglalkoztak a támogatások vállalkozásforma, méret szerinti megoszlásával
(Kovács et al., 2008). Keszthelyi és munkatársai (2008) kimutatták, hogy a tesztüze-
mi gazdaságok közül a társas gazdaságok egy hektárra jutó támogatása (69,5 E
Ft/ha) 37%-kal haladta meg az egyéni gazdaság támogatását (50,7 E Ft/ha). Ez alap-
vetôen két okra vezethetô vissza: egyrészt a társas gazdaságok egy hektárra vetítve
nagyobb állatlétszámot tartanak, másrészt magasabb az Agrár Környezetvédelmi
Programban való részvételük (Keszthelyi – Pesti, 2008).
15. táblázat. A gazdaságok számának és mezôgazdasági területének megoszlása
a használt mezôgazdasági terület nagyságkategóriái szerint,
gazdaságcsoportonként (2003)
Forrás: Mezôgazdasági Statisztikai Évkönyv, 2004
129
Mezôgazdasági
területnagyság-
csoport, hektár
Az egyéni gazdaságok A gazdasági szervezetek Az összes gazdaság
számának területének számának területének számának területének
megoszlása, százalék
0 (nem használ) 7,7 – 27,9 – 7,9 –
0 < 0,2 36,3 1,3 1,3 0,0 35,9 0,6
0,2–0,5 20,1 2,1 1,3 0,0 19,9 1,1
0,5–1,0 9,3 2,2 1,1 0,0 9,2 1,1
1,0–10,0 21,1 23,8 11,1 0,2 21,0 12,1
10,0–50,0 4,5 32,3 17,6 1,6 4,6 17,0
50,0–100,0 0,6 14,8 6,9 1,8 0,7 8,4
100,0–300,0 0,4 21,3 15,4 11,4 0,5 16,4
300,0 és több 0,0 2,1 17,4 85,0 0,2 43,3
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
16. táblázat. A mezôgazdasági tevékenységet folytató egyéni gazdaságok
megoszlása termelési típusok szerint, gazdálkodási célonként (2003)
Forrás: Mezôgazdasági Statisztikai Évkönyv, 2004
2007-ben 1 hektár alatti területen gazdálkodott az KSH által nyilvántartott gaz-
daságok 72,34%-a (gazdasági szervezetek: 4,27%, egyéni gazdaságok: 73,03%).
A közepes méretûnek tekinthetô 50<500 hektár közötti méretû gazdaságokhoz tar-
tozott a mezôgazdasági terület 1,93%-a (gazdasági szervezetek: 38,21%, egyéni
gazdaságok: 1,56%). 500 hektár feletti mezôgazdasági területtel rendelkezett a
gazdaságok 0,22%-a (gazdasági szervezetek: 20,29%, egyéni gazdaságok: 0,01%)
(17. táblázat).
17. táblázat. Mezôgazdasági területet használó gazdaságok számának megoszlása
a mezôgazdasági terület nagyságkategóriái és területegységei szerint,
2007– Összes gazdaság (százalék)
GSZÖ 2007. Központi Statisztikai Hivatal. Tájékoztatási Adatbázis
130
Területi egység
Mezôgazdasági terület nagyságkategóriája
< 1
1,00–
4,99
5,00–
9,99
10,00–
49,99
50,00–
99,99
100,00–
499,99
500,00–
999,99
1000 s
Össze-
sen
Közép-Magyaro. 81,75 11,11 2,27 3,39 0,56 0,75 0,10 0,09 100,00
Közép-Dunántúl 80,28 9,57 2,53 4,88 1,30 1,16 0,12 0,16 100,00
Nyugat-Dunántúl 80,30 10,09 3,03 4,37 0,95 0,93 0,18 0,14 100,00
Dél-Dunántúl 80,12 10,46 2,86 4,11 1,14 1,03 0,10 0,18 100,00
Dunántúl 80,22 10,09 2,82 4,41 1,13 1,04 0,13 0,16 100,00
Észak-Magyaro. 80,26 11,57 2,88 3,43 0,81 0,88 0,08 0,09 100,00
Észak-Alföld 66,78 19,78 5,34 5,95 1,09 0,90 0,07 0,09 100,00
Dél-Alföld 56,80 25,99 7,34 7,71 1,04 0,93 0,09 0,11 100,00
Alföld és Észak-
Magyarország
66,34 20,09 5,48 6,00 1,01 0,91 0,08 0,09 100,00
Ország összesen 72,34 15,98 4,31 5,23 1,00 0,93 0,10 0,12 100,00
A gazdálkodás célja
Növény-
termesztô
Állattartó Vegyes Összesen
gazdaságok aránya (%)
Csak saját fogyasztásra termel 35,40 34,49 30,12 100,00
Saját fogyasztáson felüli felesleget értékesít 31,43 12,24 56,32 100,00
Elsôsorban értékesítésre termel 61,27 4,58 34,15 100,00
Fôként mezôgazdasági szolgáltatást végez 19,77 47,50 32,73 100,00
Összesen 37,25 24,57 38,18 100,00
A növénytermesztô gazdaságok esetén részletesen megvizsgálva a szántóterület-
használatot regionális megoszlásban megállapítható, hogy a közepes méretûnek te-
kinthetô kategóriában (50–500 ha) a gazdasági szervezetek 39,68%-a mûködik, míg
az egyéni gazdaságoknak csak 2,21%-a. A közép-magyarországi területi egységben
az országos átlag alatt volt a gazdasági társaságok (36,89%), valamint az egyéni gaz-
daságok (1,66%) aránya, míg a legmagasabb a közép-dunántúli területi egységben
volt (gazdasági társaságok: 46,02%, egyéni gazdaságok: 3,38%), jelezve ezen sta-
tisztikai régióban lezajló koncentrációt is (18., 19., 20. táblázat).
Az átalakulási folyamatok azt eredményezték, hogy a XXI. század elsô évtizedé-
re oldódott a birtokstruktúra elôzô évszázadot jellemzô dualizáltsága, megjelentek
és erôsödnek a középüzemek. Mindez szerves folyamatként zajlik, együtt a birtok-
koncentrációval. A szerkezetváltozás egyidejûleg hat a mezôgazdasági termelés ha-
tékonyságára, megköveteli az új technológiák alkalmazását, megváltoztatja az egyes
üzemek és az ágazat jövedelemtermelô képességét. A jelzett fejlôdésnek azonban
sem az üteme, sem mértéke nem – vagy csak nehezen – jelezhetô elôre. Bakucs és
Fertô (2008) a magyar példán, a tesztüzemi gazdaságok adatain (2001–2005) vizs-
gálta a Gibrat-törvény érvényesülését négy méretkategóriát kialakítva. A Gibrat-
törvény az üzemek növekedését vizsgálva kimondja, hogy a vállalatok növekedése
sztochasztikus folyamat, amely számos, nem megfigyelhetô véletlen változó ered-
ménye, amely miatt a vállalatok növekedési rátája független azok kezdeti nagyságá-
tól egy adott periódus esetén. Az alkalmazás nehézségeként a méret kifejezés prob-
lémáját is hangsúlyozzák az ágazatban. A szerzôk megállapították, hogy a magyar-
országi üzemek együttes mintáján nem alkalmazható a módszer a növekedés jellem-
zésére, a kisebb méretkategóriájú üzemek növekedési üteme gyorsabb, mint a nagy-
üzemeké. A vizsgált idôszak alatt a társas gazdaságok átlagos földterülete és a fel-
használt munkaerô mennyisége csökkent. Mindez jelzi, hogy még nem zárult le a
magyarországi üzemstruktúra alakulása, várható az egyéni gazdaságok további meg-
erôsödése, térnyerése (Bakucs – Fertô, 2008).
131
18. táblázat. Szántóterületet használó gazdaságok számának megoszlása
a szántóterület nagyságkategóriái és területegységek szerint,
2007 – Összes gazdaság (százalék)
GSZÖ 2007. Központi Statisztikai Hivatal. Tájékoztatási Adatbázis
Forgács (2008) az átalakulási folyamatot értékelve a kisméretû gazdaságok szá-
mának nagymértékû csökkenése okaként az alacsony szintû jövedelmezôséget eme-
li ki, köszönhetôen az EU-10 országokra alkalmazott alacsony támogatásokkal, amit
nem sikerült ellentételezni a részükre korábban nyújtott kedvezmények fenntartásá-
val. A tesztüzemi adatok alapján sajnos ezen kör SFH-termelése alacsonyabb, mint
a csatlakozás elôtti utolsó évben volt. Véleménye szerint Magyarországon 40–45
ezer azon gazdaságok száma, amelyeknek létüket alapvetôen piaci alapon kell bizo-
nyítaniuk. Ezzel szemben áll a mezôgazdaságban érintett közel 600 ezres gazdaság-
szám, jelezve a problémában rejlô társadalmi és szociális feszültségeket (Forgács,
2008). A továbbiakban nem áll szándékomban a témának ebben a kérdésében elmé-
lyedni, mivel jelen kutatómunkám fô iránya nem magának a birtokstruktúrának a
vizsgálata.
132
Területi egység
Szántóterület nagyságkategóriája
< 1
1,00–
4,99
5,00–
9,99
10,00–
49,99
50,00–
99,99
100,00–
499,99
500,00–
999,99
1000 s
Össze-
sen
Közép-Magyaro. 67,64 19,68 4,19 5,89 1,06 1,21 0,19 0,14 100,00
Közép-Dunántúl 69,10 14,45 4,23 7,81 2,22 1,74 0,20 0,25 100,00
Nyugat-Dunántúl 70,16 15,00 4,72 6,65 1,49 1,47 0,29 0,22 100,00
Dél-Dunántúl 74,16 13,27 3,75 5,58 1,41 1,41 0,16 0,26 100,00
Dunántúl 71,60 14,12 4,18 6,49 1,65 1,52 0,21 0,24 100,00
Észak-Magyaro. 67,54 17,85 5,33 5,87 1,64 1,47 0,14 0,16 100,00
Észak-Alföld 54,29 27,95 7,23 7,95 1,33 1,06 0,10 0,10 100,00
Dél-Alföld 41,88 36,29 9,62 9,41 1,37 1,14 0,13 0,15 100,00
Alföld és Észak-
Magyarország
51,84 29,39 7,81 8,15 1,40 1,16 0,12 0,13 100,00
Ország összesen 59,65 23,56 6,31 7,42 1,45 1,28 0,15 0,17 100,00
19. táblázat. Szántóterületet használó gazdaságok számának megoszlása
a szántóterület nagyságkategóriái és területegységei szerint, gazdaságcsoportonként,
2007– Gazdasági szervezetek (százalék)
GSZÖ 2007. Központi Statisztikai Hivatal. Tájékoztatási Adatbázis
20. táblázat. Szántóterületet használó gazdaságok számának megoszlása
a szántóterület nagyságkategóriái és területegységei szerint, gazdaságcsoportonként,
2007 – Egyéni gazdaságok (százalék)
GSZÖ 2007. Központi Statisztikai Hivatal. Tájékoztatási Adatbázis
133
Területi egység
Szántóterület nagyságkategóriája
< 1
1,00–
4,99
5,00–
9,99
10,00–
49,99
50,00–
99,99
100,00–
499,99
500,00–
999,99
1000 s
Össze-
sen
Közép-Magyaro. 10,27 6,50 4,82 24,74 10,27 26,62 8,60 8,18 100,00
Közép-Dunántúl 4,40 6,08 3,98 18,45 6,92 32,49 12,37 15,30 100,00
Nyugat-Dunántúl 3,46 6,32 4,51 17,44 11,73 34,29 10,53 11,73 100,00
Dél-Dunántúl 2,23 6,09 3,86 17,98 10,70 29,72 11,29 18,13 100,00
Dunántúl 3,25 6,17 4,13 17,91 10,08 32,12 11,29 15,04 100,00
Észak-Magyaro. 2,29 7,92 4,17 21,67 10,21 32,50 9,79 11,46 100,00
Észak-Alföld 2,85 8,44 5,60 26,04 10,48 28,99 8,24 9,36 100,00
Dél-Alföld 5,52 8,96 5,94 22,08 10,31 24,69 10,52 11,98 100,00
Alföld és Észak-
Magyarország
3,80 8,54 5,45 23,61 10,36 27,98 9,45 10,81 100,00
Ország összesen 4,24 7,42 4,88 21,53 10,24 29,44 10,07 12,17 100,00
Területi egység
Szántóterület nagyságkategóriája
< 1
1,00–
4,99
5,00–
9,99
10,00–
49,99
50,00–
99,99
100,00–
499,99
500,00–
999,99
1000 s
Össze-
sen
Közép-Magyaro. 68,65 19,92 4,18 5,56 0,90 0,76 0,04 0,00 100,00
Közép-Dunántúl 70,18 14,59 4,23 7,63 2,15 1,23 0,00 0,00 100,00
Nyugat-Dunántúl 71,46 15,17 4,72 6,44 1,29 0,84 0,09 0,00 100,00
Dél-Dunántúl 75,19 13,37 3,75 5,40 1,28 1,00 0,00 0,00 100,00
Dunántúl 72,73 14,25 4,18 6,30 1,51 1,01 0,03 0,00 100,00
Észak-Magyaro. 68,49 17,99 5,34 5,64 1,52 1,02 0,00 0,00 100,00
Észak-Alföld 54,86 28,16 7,24 7,75 1,22 0,75 0,01 0,00 100,00
Dél-Alföld 42,35 36,64 9,67 9,24 1,26 0,84 0,00 0,00 100,00
Alföld és Észak-
Magyarország
52,43 29,65 7,84 7,96 1,29 0,83 0,00 0,00 100,00
Ország összesen 60,44 23,78 6,33 7,22 1,33 0,88 0,01 0,00 100,00
A következôkben ismertetem az (üzemi) birtokstruktúra alakulását, és azt, hogy a
magas technikai színvonalat képviselô precíziós gazdálkodás gyakorlati alkalmazha-
tóságát mindez mennyiben befolyásolja. Az ökológiai adottságok, a földhasználati
viszonyok, a termelési szerkezet és a termelés intenzitása együtt alkotta azt az ala-
pot, amely a piaci folyamatokat is figyelembe véve, az input és az output árak, va-
lamint változásuk együttes hatásaként befolyásolják a mezôgazdasági termelés jöve-
delemtermelô képességét, az üzemi életképességet jelentô méretet. Ezt jelentôsen
módosítja – és gyakran – torzítja a támogatási rendszer. Ebben az értelmezésben
szerepet játszik a birtokstruktúra változásában a nemzetgazdasági szintû termelési
szerkezet alakulása (szántóföldi növénytermesztés – állattenyésztés – magas élô-
munka igényû kertészeti ágazatok – elsôdleges feldolgozás – nem termelô funkciók
elôtérbe kerülése), az ágazattal szemben támasztott társadalmi, szociális elvárások.
Kisebb hatással van a birtokstruktúra alakulására a termelés intenzitásának megvál-
toztatása (extenzitás, intenzitás), az új földhasznosítási irányzatok és technológiák
elterjedése (precíziós gazdálkodás, energia célú növénytermelés, erdôgazdálkodás).
A magasabb életkorú földtulajdonosok utáni örökösödés a tulajdon szempontjából
az elaprózódás irányába mutat, ugyanakkor megfelelô, hosszú távon is kiszámítha-
tó bérleti jogbiztonság mellett hatása várhatóan nem lesz negatív.
Az üzemméret, a hatékonyság és az érdekeltség összefüggéseit többen vizsgálták
az elmúlt idôszakban. Megállapították, hogy nem lehet a termelési szerkezettôl füg-
getlenül értelmezni a méret és hatékonyság összefüggéseit. A magas szintû gépesí-
tettséggel, magas lekötött eszközértékkel mûködô üzemekben megfigyelhetô a mé-
ret növekedésével összefüggésben a hatékonyság növekedése mind hazai, mind
nemzetközi vonatkozásban (Kozma, 1993; Varga, 2006; Takács, 2008a; Varga,
2008). A tôkeellátottság és az idegen forráshoz jutás lehetôsége, költsége szintén ha-
tással van egyedi szinten az életképes gazdálkodási méretre. Az ezt el nem érô üze-
mek elsorvadása, átalakulása várható, ami a közepes birtokok erôsödésének irányá-
ba hat (Szûcs et al., 2003). A magyar mezôgazdaságban a 2004. évi európai uniós
csatlakozás után háttérbe szorultak a kertészeti és az alapvetô állattenyésztési ága-
zatok. A 2004 és 2006 közötti idôszakban az állattenyésztés bruttó termelési értéke
csak 58%-a volt az 1986-os, 1990-es évek átlagának, míg a növénytermelés kibocsá-
tása (a 2000. évi mélypont után) ismét elérte a rendszerváltás elôtti szintet (Szabó,
2008). Nem tekinthetô egészségesnek a jelenlegi 60%-os növénytermelés melletti
40%-ot alig elérô állattenyésztési részesedés a GDP-bôl.
134
6. Méretgazdaságossági összefüggések,
méretbefolyásoló tényezôk
A mezôgazdasági vállalkozások mint gazdasági rendszerek szoros kölcsönkapcsolat-
ban mûködnek környezetükkel. A rendszer mûködését a környezetébôl jövô hatások
és a rendszer belsô mûködési mechanizmusa kölcsönös egymásra hatása alakítja ki,
szabja meg a hatékonyságát. Mindez felveti a különbözô feltételrendszer mellett mû-
ködô üzemek méretalakulás szempontjából történô vizsgálatának szükségességét.
A mezôgazdasági üzem rendszerkörnyezetét egyrészt a benne zajló termelési fo-
lyamatok (ágazatok) egymással dinamikus kölcsönhatásban lévô, egymással versen-
gô együttese, másrészt a rendszerre ható ökológiai, közgazdasági és társadalmi té-
nyezôk együttese jelenti (Strange, 1990).
A mezôgazdasági üzemekre vonatkoztatva az alapvetô fontosabb rendszerkörnye-
zeti csoportokat Szakál (1985) alapján ismertetem a precíziós növénytermelés haté-
konyságára gyakorolt hatások szempontjából. A piaci folyamatokat minden esetben
meghatározza:
• A természeti környezet, amely elsôdlegesen meghatározza az üzem által folytat-
ható tevékenységek körét, a termelés színvonalán és hatékonyságán keresztül az
üzem jövedelem-elôállító képességét, a gazdálkodás méretét. Az eltérô termé-
szeti környezetben – eltérô termôhelyi adottságok, infrastruktúra és vidékfejlett-
ség – mûködô, mezôgazdasági termelést folytató üzemek hatékonysága gazdál-
kodási stratégiájuktól függ, amit jelentôsen befolyásol a rendelkezésre álló tôke
(fejlesztéshez, mûködéshez), a támogatási rendszer, a gazdaság-menedzsment
színvonala és kockázatvállaló képessége. Maga a természeti környezet továbbá
azzal a sajátossággal bír, hogy mivel a gazdálkodás során meg kell ôrizni a ter-
mészeti környezetet, annak termôképességét, ez számos esetben többlet ráfordí-
tást követel meg a termelôtôl, növelve a termelési költségeket.
• A biológiai környezet, amely a mezôgazdasági termelés alapját jelentô biológi-
ai egyedeket és a környezetben található egyedeket jelenti (biodiverzitás), meg-
szabva az egyes termelési folyamatok hosszát, az alkalmazandó technológiát
stb., és alapvetôen a megismerést és az alkalmazkodást teszi szükségessé a ter-
melô részérôl.
• A gazdasági környezet, amelynek a fejlettsége és fejlôdésének tendenciája alap-
vetôen meghatározza az egyes üzemek lehetséges stratégiáit, a fogyasztók fize-
tôképességét, más részrôl pedig lehetôséget teremt – különbözô okokból – a me-
zôgazdaság támogatására, amelynek a valós folyamatoktól történô eltérítô hatá-
sát számos szerzô mutatta ki.
• Piaci környezet, amelybe beletartoznak az üzem beszállítói és értékesítési kap-
csolatai mellett a többi, mezôgazdasági tevékenységet folytató üzemek (ver-
senytársak és stratégiai partnerek), a horizontális és vertikális kapcsolatok (in-
135
tegrációs partnerek), meghatározva ezzel az értékesítési lehetôségeket, az input
és az output árak alakulása és egymáshoz való viszonyuk, a termelés jövedelme-
zôsége.
• A fogyasztói igények, szokások és azok megváltozása, ugyan nem mint elsôdle-
gesen közvetlenül befolyásoló hatás a mezôgazdasági üzemre, hanem mint a pi-
acon fizetôképes keresletet indukáló hatás, amire jó példa az elmúlt két évtized-
ben az organikus (bio-)termékek iránti keresletnövekedés.
• Jogi környezet, amely a mindenkori gazdasági és politikai szándék kifejezésével
hat az üzemek mûködésére, eredményességüket – pozitív és negatív irányba is
– eltérítheti a ténylegestôl, gazdálkodási forma- és méretpreferenciákat fogal-
mazva meg, de ide kell sorolni a földtulajdon és a földbirtok szabályozását is
mint közvetlenül és közvetetten (a földpiaci folyamatokon keresztül) ténylege-
sen az üzemi méretre hatást gyakorló elemeket, valamint egyes aktuális adózá-
si szabályokat.
• A társadalmi környezet, amelynek hatása a mezôgazdasági üzemekre egyre erô-
teljesebb és egyre többirányú. A különbözô alternatív és környezettudatos gaz-
dálkodás elôtérbe kerülése mellett egyre nagyobb szerepet kell kapnia annak a
szemléletmódnak az elterjesztése, amely szerint „a földet unokáinktól kapjuk
kölcsönbe”.
• A tudományos-technikai környezet, a mezôgazdaság mûszaki fejlesztése folya-
matos innovációt jelent a technológia minden eleme területén, amely egyrészt
változtatási kényszert jelent, másrészt alkalmazkodási kényszer is hosszabb tá-
von a termelôk számára.
• A rendelkezésre álló eszközök mennyisége, színvonala, munkavégzô képessége
a termelési szerkezet függvényében.
• A mezôgazdaságban érintettek szaktudása, a menedzsment színvonala, a mun-
kaerô-ellátottság és a munkanélküliség, s hogy ennek kezelésében milyen
szerepet szán az éppen aktuális gazdaságpolitika a vidéki térségek életében
(Takácsné, 1995).
A mezôgazdasági üzemet számtalan olyan hatás éri rendszerkörnyezetébôl, ame-
lyek különbözô szempontok szerint hatnak a rendszer nagyságának kialakulására. A
tényezôk együttes hatásaként alakul ki egy-egy üzem mérete a számára lehetséges
gazdálkodási tartományon belül (Székely, 1992; Takácsné, 1994; Magda et al.,
1998). Az optimális gazdálkodási méret meghatározásához az adott üzem gazdasá-
gi rendszer által elérhetô nyereségmaximuma vehetô alapul.
Az üzemnagyság növelése irányában ható tényezôk közül az eszközkihasználás
növelésével együtt járó fajlagos költségcsökkenést, termelésszervezési elônyöket és
a homogénebb termékeket lehet megemlíteni, míg a kisebb méret melletti gazdálko-
dás mellett a kedvezôbb környezeti terhelés, a kevesebb irányítással, szállítással
kapcsolatos költség szól.
Hensch (1901) szerint a mezôgazdasági vállalat mérete a földbirtoktól függ, a
földbirtokkal elérhetô jövedelmet pedig a következôk szabják meg:
• természeti viszonyok (éghajlati és klimatikus viszonyok, talaj, a földbirtok ter-
mészetes fekvése);
• földbirtok alkotórészei (telkek, mûvelési ágak, telkesítés vagy állandó talajjaví-
tás, épületek, mint vagyon alkotórészek, földbirtok jogi kapcsolatai);
136
• a földbirtok alaki állapota, nagysága;
• a földbirtok közgazdasági helyzete;
• a földbirtok jogi állapota (azaz a birtokforgalom, tehát piacképesség szempont-
jából kötött vagy szabad forgalmú-e, nagysága, mérete változtatható-e).
A gazdaság, illetve az üzem méretét Gönczi és társai (1967) szerint befolyásoló
tényezôk a következôk:
• technikai felszerelések, beruházások, amelyek magasabb termelôerô színvonalat
képviselve a nagyobb méret irányában hatnak;
• a vezetés színvonalával kapcsolatos tényezôk, mert megfelelô szakmai és szerve-
zési ismeretek kellenek a nagyobb üzemméret mellett folytatott gazdálkodáshoz;
• dolgozókkal összefüggô, szociológiai típusú tényezôk, miszerint a nagyobb, il-
letve a túl nagy üzemméret a szövetkezeti demokrácia ellen hat. (Érdemes len-
ne ezt a nézôpontot az 1990-es évek társadalmi-gazdasági átalakulási folyama-
tainak a szemszögébôl újra vizsgálni.);
• egyéb közgazdasági, közlekedési, tagoltsági, információs és szociológiai tényezôk.
Az iménti, a mezôgazdasági üzem méretét befolyásoló tényezôkkel foglalkozó el-
méletek mindegyikében hangsúlyozzák, hogy a mûszaki feltételrendszer alapvetôen
hat a gazdálkodás méretének mind az alsó, mind a felsô határára.
A termôföld tulajdonsága (termôhelyi adottsága) és intenzitása közötti összefüg-
gés visszavezethetô a ráfordításhozam-kapcsolatokra, amelyet az input és az output
árak, azok egymáshoz viszonyított nagysága, változása jelentôsen befolyásol. Azon-
ban az eszközigényes, magas tôkelekötést jelentô innovatív technológiák a mezô-
gazdaságban abba az irányba hatnak, hogy megfelelô eszközkapacitás kihasználtság
mellett a mûvelt terület vonatkozásában el lehessen érni a méretgazdaságossági kri-
tériumok által kijelölt alsó mérethatárt.
137
7. Precíziós növénytermelés, üzemi méret
(életképesség), termelési szerkezet
Egy új technológiára való átállás megváltoztatja a mûködés feltételrendszerét, hatást
gyakorol az ágazati jövedelemre, megváltoztatja azok egymáshoz viszonyított jöve-
delmezôségi rangsorát, egy adott üzemen belül az egyes ágazatok méretét, egymás-
hoz viszonyított arányát. A precíziós növénytermelés költség- és jövedelemviszo-
nyainak modellezésére alkalmas módszerek egyike a lineáris programozásra (LP-re)
épülô szimulációs modell. A modellezés során az alapvetô ráfordítás-felhasználás-
beli eltérés a mechanikai és a kémiai védelem elemeiben, a szükséges mûszaki át-
alakításokban, a kiegészítésekben rejlik. Egy vegyes termelési szerkezetû, tömegta-
karmány-fogyasztó állatállománnyal rendelkezô gazdaság ráfordítás-felhasználás-
beli eltérései meghatározhatók a konvencionális termeléshez képest (21. táblázat).
A termelési szerkezetben szereplô növények (ôszi búza, kukorica, napraforgó, si-
lókukorica, lucerna) termelési költsége (külön bontásban a mûtrágyázás és a nö-
vényvédelem költsége), a hozam, az értékesítési ár és az aktuális támogatás értéke
meghatározásához az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) tesztüzemi gazdaságok
ágazati költségre vonatkozó és jövedelemadatai szolgáltak alapul. A vetésterület
nagysága és azon belül a vetésszerkezetben szereplô növények aránya az országos
területi arányokat tükrözi. Kiinduló feltételként megfogalmaztam, hogy a precíziós
növénytermelés során az anyagköltség-(mûtrágya-, növényvédôszer-) megtakarítás
max. 10%; a mûvelési többletköltség max. 5%, az elérhetô többlethozam max. 10%
lehet. A precíziós technológia bevezetésével kapcsolatos beruházás (sorvezetô, ho-
zammérô, tápanyag- és növényvédôszer-kijuttató adapter, területmérô és a szüksé-
ges informatikai beruházások) összegét korábban meghatároztam (Takácsné,
2005a). Ágazati és gazdaság szinten meghatározva a konvencionális és precíziós
technológia nettó jövedelmét: vizsgálható a termelési szerkezetváltoztatás jövede-
lemre gyakorolt hatása, optimalizálható a termelési szerkezet és vizsgálható a precí-
ziós technológia többletberuházásának megtérülése.
Ahhoz, hogy az üzemi méret (életképesség) és a precíziós technológiára való át-
állás közgazdasági összefüggései értelmet kapjanak, szükséges a kiinduló feltételek
rögzítése és ismertetése. Az üzemi szintû jövedelem kalkulálásának alapja a fedeze-
ti hozzájárulás és a nettó jövedelem számítása. A fedezeti hozzájárulás (FH) a ter-
melés során elôállított érték (TÉ) és a vizsgálati szempontból változónak tekintett
költségek (K
v
) különbsége, míg a nettó jövedelem (NJ) a termelési érték és az ösz-
szes költségek (K
ö
) közötti különbség.
A példában szereplô, 17 növényt kezelô gazdaságmodell, amelyhez alapvetôen az
AKI tesztüzemi gazdaságok 2007. évi adatai adják a bázist. A technológiából adó-
dóan változó tulajdonságokat a kiinduló adatok módosításával lehet elérni. A precí-
ziós technológia alkalmazásától elvárt a növényvédôszer- és a tápanyag-megtakarí-
138
tás, valamint a hozamtöbblet változásának intervalluma, amelyek növényenként el-
térô módon változnak egy-egy meghatározott sávon belül (lásd a 21. táblázatot).
Arra a kérdésre, hogy mely kultúrában lehet alkalmazni a precíziós növényterme-
lés elemeit, a válasz az, hogy a kultúrák többségében, hiszen a technológiai innová-
ció eredményeként a szántóföldi széles sortávú növényektôl kezdve a sûrû vetésû
kalászosokon keresztül az ültetvénygazdálkodásig terjed az alkalmazhatóság köre.
Gazdasági értelemben azonban a kérdés megítélésében nem egységes a szakma.
A precíziós tápanyagellátás alapvetôen minden kultúrában alkalmazható techno-
lógiai értelemben, azonban a gazdaságossági vizsgálatok nem állnak rendelkezésre
minden növény esetén. A precíziós növényvédelem vonatkozásában még kevesebb
információ áll rendelkezésre. A gyomszabályozással kapcsolatban – figyelembe vé-
ve az egyes kultúrák gyomérzékenységét és gyomelnyomó képességét – azonban ki
lehet jelenteni, hogy a széles sortávolságú növényekben alkalmazásuk jelentôs her-
bicidmegtakarítást eredményezhet.
21. táblázat. A precíziós technológia alkalmazásától várható ráfordításmegtakarítás,
a hozamtöbblet alakulása a modellben szereplô növényeknél
Forrás: saját összeállítás, szakirodalmi adatok alapján
A termelési szerkezetbe bevonható ágazatok részarányának minimum és maxi-
mum értékei korlátozó feltételeket jelentenek (22. táblázat).
139
Sor-
szám
Megnevezés
Növényvédô szer men-
nyiségi csökkentése
Tápanyag mennyiségi
csökkentése
Hozamnövekedés
Minimum Maximum Minimum Maximum Minimum Maximum
1. Búza 0% 35% 0% 15% 0% 15%
2. Durumbúza 0% 35% 0% 15% 0% 10%
3. Ôszi árpa 0% 35% 0% 15% 0% 15%
4. Tavaszi árpa 0% 35% 0% 15% 0% 10%
5. Tritikále 0% 35% 0% 15% 0% 10%
6. Rozs 0% 35% 0% 15% 0% 10%
7. Zab 0% 35% 0% 15% 0% 10%
8. Kukorica 0% 50% 0% 20% 0% 20%
9. Ipari napraforgó 0% 50% 0% 20% 0% 20%
10. Repce 0% 50% 0% 20% 0% 15%
11. Mustár 0% 35% 0% 15% 0% 10%
12. Cukorrépa 0% 60% 0% 20% 0% 0%
13. Szója 0% 50% 0% 20% 0% 10%
14. Borsó 0% 35% 0% 20% 0% 10%
15. Silókukorica 0% 35% 0% 10% 0% 10%
16. Lucerna 0% 20% 0% 10% 0% 10%
17. Rét 0% 20% 0% 10% 0% 10%
22. táblázat. Az egyes növények súlya a vetésszerkezetben
Forrás: saját összeállítás
Az életképességi vizsgálatokhoz a költségek között a precíziós technológia több-
letberuházásával kapcsolatos költségek 2007. évi adatok alapján 8 M Ft beruházási
összeggel szerepelnek, a korábban bemutatott kiegészítô berendezéseket feltételez-
ve. A kalkulációk során a tervezett megtérülési élettartama 5 év.
A költségek közül a konvencionális és precíziós technológia között meghatározó
eltérést jelent a növényvédô szer, a tápanyagellátás és a gépi munka költségei, vala-
mint az értékcsökkenési leírás. A többi költség érdemben nem tér el a két technoló-
giai változatnál, azonos hozamszintet feltételezve (1. melléklet). A 200 hektáros mé-
retben maximális gazdaságszintû jövedelem és a hozzá tartozó termelési szerkezet-
re közöl példát a 4. melléklet.
7.1. Életképes fedezeti méret
Korábbi gazdasági számítások kimutatták, hogy a precíziós növénytermelésre törté-
nô átállás – saját beruházású eszközrendszer esetén – 250 hektáros üzemméretet kö-
vetelt meg ahhoz, hogy biztosítható legyen a többletberuházás tôkemegtérülése.
Mindez azt jelenti, hogy a technológiába – mint a gazdaság szempontjából vett in-
140
Sor-
szám
Megnevezés
Minimum Maximum
(%)
1. Búza 10 35
2. Durumbúza 0 10
3. Ôszi árpa 0 20
4. Tavaszi árpa 0 20
5. Tritikále 0 10
6. Rozs 0 10
7. Zab 0 10
8. Kukorica 10 40
9. Ipari napraforgó 0 20
10. Repce 0 25
11. Mustár 0 10
12. Cukorrépa 0 0
13. Szója 0 5
14. Borsó 0 5
15. Silókukorica 0 30
16. Lucerna 0 15
17. Rét 0 30
novációs tevékenységre fordított befektetés – fektetett pénz megtérüléséhez szántó-
földi növénytermelést folytató gazdaság esetén legalább 250 hektáron kell alkalmaz-
ni a precíziós technológiát. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy 250 hektár saját
vagy bérelt területnek kell a saját gazdaság méretének lennie, hanem arra utal, hogy
ennél kisebb méretû gazdaság számára nem biztos, hogy közgazdaságilag indokol-
hatóak a saját beruházású eszközök. Azonban már itt utalni szükséges arra, hogy a
precíziós technológia elemei – mint bérszolgáltatás vagy gépköri együttmûködés –
„kiajánlhatók” a gazdaságon kívülre is. Így egyrészt gyorsul(hat) a technológia gya-
korlati elterjedése – az innováció diffúziója –, másrészt az eszközök megfelelô ka-
pacitáskihasználtságának biztosítása csökkenti a fajlagos költségeket, javítja a tôke-
hatékonyságot, végsô soron a versenyképességet. Ugyanakkor a precíziós technoló-
gia egyes elemei bérszolgáltatásként igénybe vehetôk, amelyre példa az IKR vagy a
KITE által – mint a forgalmazó által – végzett szolgáltatás mint bérmunka is.
A 2004. évi adatok alapján konvencionális technológia mellett a fedezeti méret
220 ha volt. (Takács-György, 2004a; Takácsné – Kis, 2004). A 2007. évi költség- és
jövedelemviszonyok mellett a négy vezérnövénybôl (ôszi búza, kukorica, naprafor-
gó, lucerna) álló termelési szerkezet mellett szintén 220 hektár az életképes méret
(tôke-visszatérülést biztosító fedezeti méret) a konvencionális gazdálkodást model-
lezve. A fedezeti méret függ a termelési szerkezettôl.
A gazdasági életképességet jelentô terület nagyobb a precíziós növénytermelés
esetén. Ez a precíziós technológia esetén mindkét vizsgálati évben 250 ha volt. En-
nek oka, hogy ugyan megvalósítása növeli a hatékonyságot, költségtakarékosságot
jelent az anyagfelhasználás oldalán, ugyanakkor jelentôs többletköltséget idéz(het)
elô a terület folyamatos monitoringja, a többszöri táblabejárás (illetve kezelés), va-
lamint a szükséges infrastruktúra megteremtése. Az életképes üzemi méret tehát na-
gyobb területet jelent, mint konvencionális termelés esetén.
A precíziós gyomszabályozás elsôsorban azon kultúráknál javasolható (kukorica,
napraforgó, szója), ahol a hektáronkénti vegyszerköltség nagyobb, és ezáltal még ala-
csonyabb (pl. 10%-os) megtakarítási szintek is fedezik a felmerülô többletköltsége-
ket (gyomfelvételezés, többszöri táblabejárás stb.). A precíziós gyomszabályozás lé-
nyegre törôen fejezi ki, hogy a cél elsôdlegesen a kártétel meghatározott szint alatt
tartása, nem pedig a teljes gyommentesség biztosítása. A precíziós gazdálkodásra va-
ló áttérés azonban nem minden esetben eredményez többletjövedelmet. Megnöveli
ágazati szinten is a kritikus hozamot, és egyben az ágazati kritikus fedezeti méretet
is. Mindez egyrészt a nagyobb méretben való gazdálkodás kialakítását teszi szüksé-
gessé, másrészt magában foglalja a termelésintenzitás fokozásának szükségességét is.
A termelési szerkezet – életképesség közötti összefüggések részletezett vizsgála-
ti eredményei tudományos munkákban megtalálhatók, terjedelmi korlátok miatt
azok ismertetésére nem kerül sor (Takács-György, 2004a; Takácsné, 2004b; Takác-
sné, 2004c; Takácsné, 2005a; Takácsné, 2005b; Kis – Takácsné, 2006).
A növényvédôszer-használat intenzitásának megváltoztatása vagy teljes tiltása ér-
zékelhetôen befolyásolja az egyes üzemek jövedelemtermelô képességét és ez által
rugalmasságukat. Egyrészt leszûkül maga a tartomány, amelyen belül jövedelem ér-
hetô el, másrészt csökken az elérhetô jövedelem abszolút nagysága is. Ezzel egy-
részrôl megnô a kritikus hozamszint, a kritikus termelési méret, másrészrôl kisebb
lesz az üzem rugalmassága. A költség- és árérzékenységet szemlélteti az ôszi búza
141
példája, amelynek precíziós gazdálkodásban történô termeszthetôsége a mûszaki-
technológiai oldalról adott (23. táblázat). A precíziós növényvédelemre modellezve
az értékesítési ár, a növényvédelem költsége és az így bekövetkezô hozamszintvál-
tozást meghatározható hozamnagyság az, amely mellett a termelés változó költségei
éppen megtérülnek. 30%-os árcsökkenés esetén a kritikus hozam 38%-kal megnö-
vekszik, míg a költségek 30%-os növekedése 48%-os növekedést eredményez. Az
ôszibúza-ágazat kritikus hozamai elsôsorban árérzékenyek. Vagyis a technológiából
adódó költségváltozás kisebb mértékben gyakorol hatást az adott ágazat jövedelme-
zôségére, mint a piacon elérhetô értékesítési egységár.
23. táblázat. Az ôszibúza-ágazat kritikus hozamainak alakulása
a költség- és árváltozás függvényében
Forrás: saját számítás
A precíziós gazdálkodásra történô átállás üzemi szinten felmerülô többletköltsé-
ge (beruházás) nem minden esetben térül meg. Minden olyan esetben, amikor a ko-
rábbi gazdálkodásban alapvetô változtatásokat hajtunk végre, fel kell mérni, hogy
milyen következményekkel kell számolni. A növényvédôszer-használat csökkentése
a növénytermelésben a következô területeken mutathatja elôdlegesen hatását:
• ráfordítás összetétel (technológiai elemek, szükséges beruházások): az alapvetô
ráfordításeltérés a szükséges mûszaki átalakításokban, kiegészítésekben rejlik;
• költségek nagysága és a költségszerkezet: a precíziós gazdálkodás a foltkezelés
révén eredményez megtakarítást az anyagköltségen belül, amivel azonban szem-
ben áll a folyamatos monitoring és a többszöri bejárás költsége, valamint a mû-
szaki technika beszerzésébôl és fenntartásából adódó többletköltségek (érték-
csökkenési leírás, szoftver stb.);
• elérhetô hozam nagysága, minôsége, értékesítési ára: a várható hozam értékelé-
sekor figyelembe kell venni a növényvédelem hozambizonytalanságot csökken-
tô szerepét, azt, hogy megfelelô elvégzése segíti az eredetileg tervezett hozam-
szinteltérést, mintegy biztosítva a többi ráfordítás hatékonyságát is. A precíziós
gazdálkodás során mindez úgy valósul meg, hogy közben csökken a környezet
felesleges terhelése, a termékekben a vegyszermaradék;
• alapvetô erôforrások jövedelmezôsége: a megváltozó termelés az alapvetô erô-
források – elsôdlegesen a termôföld – jövedelmezôségét is befolyásolják. A pre-
142
Árváltozás
Költségváltozás
70% 80% 90% 100% 110% 120% 130%
130% 2,62 2,66 2,69 2,72 2,75 2,78 2,81
120% 2,84 2,88 2,91 2,95 2,98 3,01 3,05
110% 3,10 3,14 3,18 3,21 3,25 3,29 3,32
100% 3,41 3,45 3,49 3,53 3,58 3,62 3,66
90% 3,79 3,84 3,88 3,93 3,97 4,02 4,06
80% 4,26 4,32 4,37 4,42 4,47 4,52 4,57
70% 4,87 4,93 4,99 5,05 5,11 5,17 5,22
cíziós gazdálkodás nagyobb valószínûséggel javítja, mint rontja az egy hektáron
elérhetô jövedelmet (–15 és +65%);
• termelési szerkezet: a precíziós növényvédelemre való áttérés során meghatáro-
zó, hogy a termelési szerkezetben milyen széles sortávú növények fordulnak elô
és mekkora azok szerkezeten belüli aránya (mivel a jelenlegi gyakorlatban is al-
kalmazható technológia a gyomszabályozás terén, ezen kultúrák esetében való-
sítható meg gazdaságosan);
• fedezeti méret: a precíziós gazdálkodásra alapozott stratégiaváltás megnöveli a
fedezeti méretet. Mivel a mezôgazdasági üzemek általában kötött termelési mé-
rettel gazdálkodnak, nem (vagy csak nagy áldozattal) tudják szántóföldi termô-
területüket – és így gazdálkodási méretüket – növelni;
• a gazdaság által megmûvelhetô méret felsô korlátja (másként maximális méret):
mindez alapvetôen a gazdaság mûvelésére rendelkezésre álló (tulajdonolt vagy
bérelt) terület nagyságából vezethetô le, azzal a kiegészítéssel, hogy például
pontosan a precíziós gazdálkodás esetén lehet és kell is megtalálni azokat az
együttmûködési formákat – gépkörök-, bérmunka-igénybevétele –, amelyekkel
egyidejûleg biztosítható a termelôk számára az optimális idôben történô munka-
végzés és a mûszaki eszközök méretgazdaságosságát is biztosító kihasználása.
A számítások szerint a precíziós eszközök üzemeltetéséhez legalább 250–280
hektár – precíziós termelésre alkalmas növényekkel bevetett – terület szükséges.
A növényvédelmi tevékenységek átállítás precíziós alapokra reális gazdálkodói
stratégia, azonban szükséges nemcsak a technikai (gépi, érzékelési) háttér megléte
elôfeltételként, hanem az is, hogy a technológia kidolgozója és az alkalmazója is fi-
gyelembe vegye, hogy a károsító szervezetek biológiai szervezetek, ismerni kell fej-
lôdésük és kártételük változásának tendenciáját, gyorsaságát és a különbözô fejlô-
dési fázisokban alkalmazható peszticideket is. Ennek hiányában, a gyakorlatban
több kárt, mint hasznot lehet „elérni” a precíziós gazdálkodás során. Mindez a szak-
értelem fontosságára hívja fel a figyelmet.
A növényvédôszer-használat intenzitásának megváltoztatása érzékelhetôen befo-
lyásolja az egyes üzemek jövedelemtermelô képességét és (ezáltal) rugalmasságu-
kat. Leszûkül az a tartomány, amelyen belül jövedelem érhetô el. A precíziós tech-
nológia a változó költségoldalon bekövetkezô hatásokat figyelembe véve akkor ne-
vezhetô életképesnek, ha a fejlettebb technológia magasabb hozamot eredményez
és/vagy mûködtetési költségeit sikerül elismertetni a fogyasztói körrel. Ez utóbbi
megállapítást támogathatja az a pozitív externális költség, amely a környezet kisebb
mértékû kemikáliaterheltségébôl fakad.
7.2. A precíziós technológia okozta változások
az optimális termelésszerkezetben
A termelési szerkezet optimalizálás vizsgálata választ ad az olyan kérdésekre, mint
pl. hogy figyelembe véve a precíziós technológia alkalmazhatóságát a különbözô
növényi kultúrákban mely növények, milyen gyakorisággal jelenjenek meg a terme-
lési szerkezetben, amelyek meghatározott feltételek mellett a legnagyobb jövedel-
143
met adták, valamint mennyire lehet megvalósítani a termelési szerkezet diverzifiká-
cióját (21. táblázat alapján).
A mezôgazdasági termékek értékesítési lehetôsége nagymértékben függ a piaci
árviszonyoktól, így egyes évek között jelentôsek lehetnek a jövedelemkülönbségek
az egyes ágazatok között. Ezt a hatást az input és az output árak változtatásával le-
het modellezni (1. függelék, lásd a 7.2. fejezet végén).
A precíziós technológiára való áttérés után az optimális termelési szerkezet ala-
csony diverzifikáltságot mutat. Ez – sajnos – hasonló az országos vetésszerkezethez.
A termelési szerkezetben 3–6 növényfajból álló vetésszerkezetek alakultak ki. A
leggyakoribb a 4 növényt tartalmazó vetésszerkezet, melyben minden esetben van
ôszi búza, kukorica. A napraforgó és a silókukorica az esetek 73 és 59%-ában van
jelen (24. táblázat).
A futtatások eredménye alapján megállapítható, hogy a bevont leggyakoribb nö-
vények számának emelésével az elôfordulási gyakoriság alapján a vetésszerkezet le-
fedettsége növelhetô, 7 növényfaj esetében egészen 95%-os szintig (lásd a 24. táb-
lázatot; 5. melléklet).
24. táblázat. Területi lefedettség a termelési szerkezetben a leggyakrabban szereplô
növények szerint (100 futtatás, 17 növény)
Forrás: saját szerkesztés
A vetésszerkezetben szereplô növények közül a leggyakrabban elôforduló nö-
vényszám 4 volt (57%), 5 növény 24%-ban, 3 növény 13%-ban, míg 6 növény csak
6%-ban fordult elô (36. ábra).
144
Növényfaj Gyakoriság
Leggyakoribb elôfordulású növényfajok
Top 4 Top 5 Top 6 Top 7
Búza 100 + + + +
Kukorica 100 + + + +
Ipari napraforgó 73 + + + +
Silókukorica 59 + + + +
Durum 33 + + +
Repce 23 + +
Ôszi árpa 15 +
Összes elôfordulás 403 332 365 388 403
Lefedési arány: 95,27% 78,49% 86,29% 91,73% 95,27%
36. ábra. Termelési szerkezetgyakoriság a növényféleségek száma alapján
Forrás: saját szerkesztés
A termelési szerkezetben legvalószínûbb területi arány szerint a búza (10%), a ku-
korica (40%), az ipari napraforgó (20%), valamint a silókukorica (30%) szerepelt
(16 esetben). További 10 esetben szerepeltek ugyanezek a növények, csak eltérô
arányban (35–40–20–5%). Az esetek többségében 4 növény alkotta a vetésszerkeze-
tet, 32 esetben szerepelt 5, két esetben pedig 6 növény (25. táblázat).
17 növénybôl – a jövedelemtermelô képesség alapján – 9 növény fordult elô (ôszi
búza, durum, ôszi árpa, kukorica, ipari napraforgó, repce, mustár, borsó, silókukori-
ca) a precíziós gazdálkodásra átállt optimális termelési szerkezetben. A leggyakrab-
ban elôforduló négy növény átlagosan 90%-os súllyal szerepel, jelezve az egyszerû
termelési szerkezetet.
25. táblázat. A termelési szerkezetben leggyakrabban szereplô növények súlya
(100 futtatás, 17 növény)
Forrás: saját szerkesztés
145
Növényfaj Súly (%)
Legnagyobb elôfordulási gyakoriságú növényfajok
Top 4 Top 5 Top 6 Top 7
Búza 40,00 + + + +
Kukorica 24,32 + + + +
Ipari napraforgó 13,30 + + + +
Silókukorica 12,62 + + + +
Durum 3,85 + + +
Repce 2,80 + +
Ôszi árpa 2,25 +
...
Összesen: 100,00 90,25 94,10 96,90 99,15
A gyakoriságot tekintve a durum többször került bele a vetésszerkezetbe, de ala-
csonyabb súllyal, mint a repce, azonban érdemi eltérés nem mutatható ki a termelé-
si szerkezet kialakítással kapcsolatban a gyakoriság, illetve az elôfordulás súlya
alapján, valamint jelzi, hogy a precíziós technológia ezen kultúrákban is eredmé-
nyezhet többletjövedelmet. 3 év átlagköltségének és jövedelmi viszonyainak alapján
– érdekes módon – a repce elôfordulási arányát tekintve (23%) relatíve gyakran ke-
rült be az optimális termelési szerkezetbe, ugyanakkor a súlya alapján megelôzi a
durumbúzát, ami utal magasabb jövedelmezôségére. (Takács-György, 2008). Ennek
oka a vizsgált évben a durumbúza relatíve magas jövedelmezôsége volt. Természe-
tesen ebbôl az eredménybôl nem lehet messzemenô következtetést levonni arra vo-
natkozóan, hogy a durumbúza termôterületét jelentôs mértékben érdemes növelni. A
vizsgált idôszakban kiugróan magas értékesítési árak is elôfordultak, ha csak azt az
évet vizsgáljuk, a repce és a napraforgó nagyobb arányban kerül be a termelési szer-
kezetbe (lásd a 25. táblázatot).
Mindez jelzi, hogy a termelési szerkezet kialakítása során a precíziós technológia
alkalmazásától nem várható el olyan lényeges szerkezetbeli eltolódás, amely jelen-
tôsen különbözne az országos átlagos vetésszerkezeti arányoktól.
A termelési szerkezetváltozatokkal elérhetô maximális nettó jövedelem a 200
hektáros modell esetében 31 és 49,5 millió forint között mozgott (37. ábra). A leg-
nagyobb jövedelem 58%-kal haladta meg a legkisebb értéket. Ezt 35% ôszi búza,
40% kukorica, 20% ipari napraforgó és 5% silókukorica mellett lehetett elérni, míg
a legkisebb nettó jövedelem 10% ôszi búza, 40% kukorica, 20% ipari napraforgó és
30% silókukorica esetén adódott.
37. ábra. Precíziós technológiai változatokkal optimalizált termelési szerkezetekkel
elérhetô nettó jövedelem alakulása (futtatások száma: 100)
Forrás: saját szerkesztés
146
Függelék
A precíziós növénytermelés, az üzemi méret (életképesség) és a termelési szer-
kezet összefüggése vizsgálatához kialakított modell összefüggései
Az ágazati jövedelmet befolyásolja az alkalmazott technológia, minden váltás – így a
precíziós növénytermelésre történô átállás – megváltoztatja a mûködés feltételrendsze-
rét, hatást gyakorol az ágazati jövedelemre, megváltoztatja azok egymáshoz viszonyított
jövedelmezôségi rangsorát, egy adott üzemen belül az egyes ágazatok méretét, egymás-
hoz viszonyított arányát. Ezen hatások vizsgálatára kidolgoztam egy, a precíziós növény-
termelés költség- és jövedelemviszonyait leképezô LP alapú szimulációs modellt.
Kiindulásként meghatároztam egy vegyes termelési szerkezetû, tömegtakarmány-
fogyasztó állatállománnyal rendelkezô gazdaságot, amelyre meghatároztam a kon-
vencionális termeléshez képest vett ráfordítás felhasználásbeli eltéréseit, illetve azok
lehetséges tartományait szakirodalmi források alapján Az alapvetô ráfordításeltérés
a mechanikai és kémiai védelem elemeiben, a szükséges mûszaki átalakításokban, a
kiegészítésekben rejlik.
A jövedelemösszefüggéseket a jövedelemfüggvények írják le.
Konvencionális gazdálkodás jövedelme:
i = 1, 2, n
NJ
k
= konvencionális modell nettó jövedelme (Ft/gazdaság)
H
i
= hozam (t/ha)
Ár
hi
= hozamár (Ft/t)
Tá = támogatás (Ft/ha)
K
ö
= összes költség (Ft/ha)
T
i
= vetésterület (ha)
n = növénytermelési ágazatok száma
Precíziós gazdálkodás jövedelme:
NJ
P
= precíziós modell nettó jövedelme (Ft/gazdaság)
H
i
= hozam (t/ha)
ì = 1,1 (hozamtöbblet)
Ár
hi
= hozamár (Ft/t)
Tá = támogatás (Ft/ha)
K
öP
= összes költség (Ft/ha),
K
öP
= K
ö
– anyagmegtakarítás (10%) x (mûtrágya és növényvédô szer költsége)
+ (termelési költség–anyagköltség) x mûvelési költségnövekedés (1,05) +
beruházás többletköltsége/5 (amortizációs idôszak)
T
i
= vetésterület (ha)
n = növénytermelési ágazatok száma
( ) ( )
n
k i hi öp i
i
NJ H Ár Tá K T ì = · · + ÷ ·
¿
( ) ( )
n
k i hi ö i
i
NJ H Ár Tá K T = · + ÷ ·
¿
147
Az optimalizációs modellek lényege, hogy a kiinduló feltételek és a korlátozó té-
nyezôk együttes figyelembevételével keresi azt a legjobb megoldást, amely a célként
megfogalmazott érték szempontjából maximalizálandó cél esetén a legnagyobb ér-
téket, míg minimalizálandó cél esetén a legkisebb értéket veszi fel.
A vetésszerkezet optimalizálás célja a vállalati jövedelem maximalizálása eltérô
technológiai változatok mellett. A korlátozó feltételek (Fi) lehetnek a következôk:
F
1
= minden terület nagysága pozitív,
F
2
= az összes terület adott, csak ennyit lehet szétosztani,
F
3
= az ugar nem megengedett,
F
4
= esetleg ágazati arányok rögzítése (pl. vetésváltás, takarmányszükséglet) mint
exogén változó.
Az optimális termelési szerkezet a korlátozó feltételek figyelembevételével hatá-
rozható meg. A modellezés során minden egyes változó tételhez futtatásonként hoz-
zárendelt egy véletlen szám a sávszélességgel megszorozva módosította a kiinduló
költség-, hozam- és áradatokat (AKI). A növényenként és változónként generált vé-
letlen szám táblázatára mutat példát a 2. és a 3. melléklet. A modellezés során a ko-
rábban bemutatott korlátozó tényezôkkel 100 futtatást végezve a maximális gazda-
ság szintû jövedelem és a hozzá tartozó termelési szerkezet meg lett határozva, 200
hektár méretben (4. melléklet).
A termelési szerkezet optimalizálása során figyelembe vehetô, hogy a mezôgaz-
dasági termékek értékesítési lehetôsége nagymértékben függ a piaci árviszonyoktól,
így egyes évek között jelentôsek lehetnek a jövedelemkülönbségek az egyes ágaza-
tok között. Ezt a hatást az input és az output árai változtatásával lehet modellezni.
Mivel a termelési szerkezetet optimalizáló modell célfüggvényében az összes gaz-
daság szintû nettó jövedelem maximalizálva lett, a futtatások során azok a növények
kerülhettek be jó eséllyel a szerkezetbe, amelyek megfelelô jövedelemtermelô ké-
pességgel rendelkeztek. (A jövedelemadatok alapja az AKI tesztüzemi gazdaságok
ágazati költségadatainak idôsoros átlagából származtak.) Az optimális termelési
szerkezet meghatározásakor 100 futtatás eredményeként a termelési szerkezet – ala-
csony – diverzifikáltságot mutatott. Ezek az eredmények hasonlóságot mutattak az
országos vetésszerkezettel. A futtatások eredményeként 3-6 növényfajból álló vetés-
szerkezetek alakultak ki. A leggyakoribb a 4 növényt tartalmazó vetésszerkezet: a
100 futtatásból minden esetben bekerült a termelési szerkezetbe az ôszi búza, a ku-
korica. A búza és kukorica minden alkalommal komponens, a napraforgó és a siló-
kukorica az esetek 73 és 59%-ában. A 4 növényfaj az összes gyakoriság (423 db)
78,48%-át fedi le (26. táblázat).
148
26. táblázat. A vetésszerkezet diverzifikáltsága (100 futtatás, 17 növény)
Forrás: saját szerkesztés
A kalászos növények közül 48 futtatásnál került be a termelési szerkezetbe vagy
a durum, vagy az ôszi árpa. 73 esetben szerepelt a napraforgó, négy eset kivételével
a vetésváltási kritériumok miatti maximális 20%-os részarányban. A takarmánynö-
vények közül a silókukorica 59-szer fordult elô, 23 esetben került be a repce, 5 al-
kalommal a mustár, 9 alkalommal a borsó.
149
Megnevezés Érték
A vetésszerkezet átlagos diverzifikáltsága 4,23 kultúra
Szórása 0,750151 kultúra
Min. 3 kultúra
Max. 6 kultúra
Módusz 4
A módusz gyakorisága 57
8. A precíziós növénytermelés
gazdaságilag indokolt tartománya
A precíziós növénytermelés gazdasági hatásainak vizsgálata feltételezi a technoló-
gia azon elemeinek meghatározását, amelyek érdemi hatást gyakorolnak a jövede-
lemre; azon kultúrákat, amelyek esetében ezek egyes elemei agronómiai és ökonó-
miai szempontból is alkalmazhatók, illetve a vizsgálat tárgyát képezik a technológia
beruházás- és méretgazdaságossági összefüggései.
A korábban bemutatottak alapján a precíziós technológia elemei közül a talajvizs-
gálati eredményekre alapuló precíziós tápanyagellátás minden szántóföldi kultúrá-
ban alkalmazható elem. Ugyanez igaz a hozamtérképek készítésére is. A precíziós
gyomszabályozás a növényvédelem azon területe, amelyik esetében a korábbi adat-
felvételezéseken vagy az úgy nevezett real-time (gyomfelvételezéssel egy idôben
történô kezelés) változat a gyakorlatban is alkalmazható, elsôdlegesen a széles sor-
távolságú növényi kultúrákban, de meghatározott gyomviszonyok mellett a sûrû ve-
tésû gabonaféléknél is alkalmazható. A gyakorlati elterjeszthetôség szempontjából a
fungicid- és az inszekticidkezelések precíziós technológiával történô kijuttatása – a
mûszaki, a térinformatikai háttér szempontjából – már kidolgozott és folyamatos
fejlesztés alatt álló elem, azonban ebben az esetben még több fejlesztésre és számos
gazdasági vizsgálatra szükség van.
A gyakorlati jelentôséget is figyelembe véve, a fontosabb szántóföldi növények-
ben az egyes precíziós technológiai elemek alkalmazhatósága sem agronómiai, sem
ökonómiai szempontok szerint nem egységes (27. táblázat).
A precíziós technológia indokoltsága üzemgazdasági szempontból visszavezethe-
tô arra az egyszerû alapkérdésre, hogy a gyakorlatban „megéri-e a termelônek” vagy
sem az átállás, bevezetés. Mint korábban már volt róla szó, a technológia többletbe-
ruházással jár, nagy odafigyelést igényel, és nem minden esetben lehet közvetlen rá-
fordítás- (költség-) megtakarítást realizálni. A hozamok értékesítési ára és annak
változékonysága (piaci kockázat) is jelentôsen befolyásolhatja azt a jövedelmet, ami
a korábbi technológiával elérhetô jövedelemhez képest többletet jelent.
A növénytermesztés a mezôgazdaság egyik legkockázatosabb ága. Az idôjárási, a
növény-egészségügyi és a piaci kockázat minden, az ágazattal foglalkozó szakem-
ber számára ismert, azonban a precíziós gazdálkodásra való áttéréssel kapcsolatban
még a következô négy kockázati tényezô meg kell említeni:
1. humánkockázat:
• a mezôgazdasági üzem vezetésének, tulajdonosának a technológiához való vi-
szonya (mennyire fogadják el, hogy ez sokkal nagyobb odafigyelést, precizitást
és rendszerszemléletû megközelítést igényel);
• az erô- és munkagépek vezetôi megbízható, precíz munkavégzésével kapcsola-
tos viszonya;
150
2. szaktanácsadói és szolgáltatói háttér kockázata (informáltság szintje és mély-
sége, az információs csatornák mûködése, az optimális idôben történô munka-
végzés);
3. munkaszervezési kockázatok (Különösen a növényvédelmi elemek alkalmazá-
sa esetén, az optimális idôben történô munkavégzésre való törekvés és a maga-
sabb eszközértéket képviselô technika kapacitáskihasználtságának kérdése. Itt
csak röviden kerül megemlítésre, hogy az idôjárási kockázat és munkaszerve-
zési kockázatok csökkentésére irányuló szándék egyik következménye a „túl-
gépesítettség” a növényvédelmi eszközök, vetôgépek, betakarítógépek vonat-
kozásában.);
4. a precíziós növénytermelésre történô átállással kapcsolatos beruházás-
megtérülés kockázata.
A környezet-egészségügyi és a humán-egészségügyi kockázatokat is meg kell
említeni azzal a megjegyzéssel, hogy összességében csökkenô mértékük várható el
a precíziós növénytermelés széles(ebb) körû elterjedésével.
A fenntarthatóság kritériumai között korábban már említettük – a mezôgazdasági
mûvelésre alkalmas földterület, mint korlátozott és egyben csökkenô természeti erô-
forrás vonatkozásában –, hogy a növekvô számú lakosság élelmiszerrel történô biz-
tonságos ellátása a társadalom egyik kiemelt faladata lesz. Már rövid távon is para-
digmaváltásra van szükség a mezôgazdaság szerepével kapcsolatban.
151
27. táblázat. A precíziós technológia egyes elemeinek alkalmazhatósága
Forrás: saját összeállítás
Sorszám Megnevezés
Precíziós tápanyag-
ellátás
Precíziós gyomsza-
bályozás
Precíziós hozam-
térkép- felvételezés
1. Búza + -/+ +
2. Durumbúza + -/+ +
3. Ôszi árpa + -/+ +
4. Tavaszi árpa + -/+ +
5. Tritikále + -/+ +
6. Rozs + -/+ +
7. Zab + -/+ +
8. Kukorica + + +
9. Ipari napraforgó + + +
10. Repce + + +
11. Mustár + + +
12. Cukorrépa + + +
13. Szója + + +
14. Borsó + + +
15. Silókukorica + + -
16. Lucerna + -/+ -
17. Rét + -/+ -
8.1. A precíziós növénytermelés méret, tartomány,
termelésszerkezet szerinti vizsgálata
A termelô szempontjából fontos lehet annak meghatározása, hogy a precíziós nö-
vénytermelésre való átállás után milyen termelési szerkezettel érhetô el a legna-
gyobb jövedelem, mekkora az az üzemi méret, amely ahhoz szükséges, hogy a tech-
nológiára való átállással kapcsolatos többletköltségeket is fedezze – biztosítva a
szükséges tôketöbblet megtérülését is. Ezen vizsgálatok elvégzésére alkalmas esz-
köz a dinamikus lineáris programozás. A további vizsgálatokhoz azonban figyelem-
be kell venni számos technológiai összefüggést, és kezelni kell a kockázatokat is. A
valóság leképezésére alkalmas eszközök a szimulációs modellek. A precíziós nö-
vénytermelés gazdaságilag indokolható alkalmazhatósága vizsgálatához ismertek a
különbözô termelési módok, technológiák révén kialakult eltérô ráfordítás – hozam
összefüggésrendszerek, az azokat leképzô termelési függvények (hozamgörbék és
költséggörbék). A termelési függvények kísérleti eredmények alapján meghatároz-
hatók, amelyhez az alapot a Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Korlátolt Felelôs-
ségû Társaság (Szeged, volt Gabonakutató Kft.), a Magyar Tudományos Akadémia
Mezôgazdasági Kutatóintézete (Martonvásár), Talajtani és Agrokémiai Kutatóinté-
zete és Mezôgazdasági Kutatóintézete (Martonvásár), a Debreceni Egyetem AMTC
MTK Növénytudományi Intézete, Szent István Egyetem (Gödöllô) kutatói, valamint
további gyomkutató szakemberek által publikált összefüggések szolgáltathatják.
Így: Mészáros, 1972; Szôke Molnár, 1977; Bajai – Koltai, 1985; Barabás, 1987;
Gyôrffy – Berzsenyi, 1994; Pepó et al., 2003; Pepó, 2004; Szentpétery, 2004a; Szent-
pétery, 2004b; Debreczeniné, 2004; Debreczeni et al., 2004; Debreczeniné, 2005;
Széll, 2005; Balogh – Pepó, 2006; Kádár – Márton, 2007a; Kádár – Márton, 2007b;
Csathó et al., 2008; Debreczeniné – Német, 2009; Jolánkai et al., 2004; Benécsné,
2005; Zsombik – Szabó, 2008; Petróczi, 2009; Radványi, 2009.
A következôkben a precíziós növénytermelésre történô átállás közgazdasági in-
dokoltságának vizsgálatához kidolgozott modell elvét ismertetem, míg a részletes
leírás a fejezethez kapcsolt Függelékben található meg.
Az összefüggések leírására a termelési függvények alkalmasak, amelyekre építve
meghatározhatók a technológiai változatok jövedelemfüggvényei, és vizsgálhatók
az egyes technológiai változatok közötti eltérések. A precíziós növénytermelésre
történô átállás gazdasági hatásainak, kockázatának vizsgálatára alkalmas gazdaság-
matematikai módszer a szimuláció.
Az összefüggések gazdasági értékelését a precíziós gyomszabályozást is magába
foglaló technológia példáján mutatom be. A precíziós gyomszabályozást a gyomvi-
szonyok, a gyomborítottság és a talajtulajdonságok, azok heterogenitása, a termelés
intenzitása függvényében lehet alkalmazni. Közgazdasági megközelítéssel két ese-
tet lehet megkülönböztetni az alkalmazhatóságával kapcsolatban: vagy megéri, vagy
nem éri meg az alkalmazása. Ez utóbbi egyben azt is jelenti, hogy a gazdasági cél a
ráfordítások minimalizálása. Másként megfogalmazva az alapkérdést, azt kell vizs-
gálni, mikor ér el a termelô – az adott természeti, közgazdasági feltételek mellett –
nagyobb jövedelmet. A precíziós technológia jövedelmének alakulása a ráfordítások
változásától, a képzôdô hozam és annak változásától az input- és a hozamárak vál-
152
153
38. ábra. A precíziós gazdálkodás közgazdaságilag indokolt tartományának kijelölése
a kárküszöb (belépési küszöb) és felsô korlátja (felhagyási küszöb) alapján
Forrás: saját szerkesztés
tozásától függ. A jövedelem alakulását leképezô jövedelemfüggvényen két határ-
pont kijelölésével lehet e kérdést megválaszolni:
• a kárküszöb az a pont, ahol a precíziós gazdálkodás és a gyomszabályozás szem-
pontjából a ráfordításminimalizáló termelési stratégia („ne tégy semmit”) nye-
resége megegyezik;
• a precíziós gazdálkodással való felhagyásküszöb az a pont, ahol a precíziós gaz-
dálkodás és a teljes felület kezelési stratégiájának nyeresége megegyezik.
A jövedelemkülönbségek alapján három tartomány határozható meg a precíziós
növénytermelés gazdasági alkalmazhatóságával kapcsolatban. A megkülönböztetés
alapját a kezelési egység szintû tápanyagellátás és gyomszabályozás során elérhetô
nyereség, illetve nyereségtöbblet képezi.
A precíziós növénytermelés során a táblán belül, meghatározott mintaegységen-
ként (kezelési egységkénti) hozam- és költségfüggvény együttesével felírható a nye-
reségfüggvény, amely a precíziós technológia alkalmazásának határeseteit (kritériu-
mait) kijelöli, és meghatározhatóvá válik a precíziós gazdálkodás közgazdaságilag
indokolt tartományának kijelölésére szolgáló kárküszöb (belépési küszöb) és a felsô
korlát (felhagyási küszöb), illetve a velük lehatárolt tartományok (38. ábra).
Természetesen a közgazdasági indokoltság nem jelenti az alkalmazhatóság szû-
ken vett kritériumát. Minden olyan esetben, amikor a tábla tápanyag-ellátottsága és
az ez alapján hozzárendelt tápanyagszint alacsonyabb, a gyomborítottság alacsony
és relatíve homogénnek tekinthetô a kezelési egységekben, gazdasági értelemben a
precíziós technológia olyan mértékû többletköltséggel jár, amely nem térül meg a
hozamértékbôl, illetve a hozamértéktöbbletbôl. Ezt a szakirodalomban bemutatott
tapasztalatok alátámasztják. Javasolt stratégia a ráfordításminimalizáló stratégia
(M). A precíziós gazdálkodási stratégia (P) bevezetésének kritériuma:
B
P
> B
M
A heterogenitás erôsödésével változik a precíziós technológia közgazdasági megíté-
lése. A precíziós gazdálkodás felhagyási küszöbét az a pont jelenti, amelynél a tábla
szintû nyereségkülönbözet negatívvá válik. Ettôl kezdve nem lehet ökonómiai elônyt
kimutatni a precíziós technológia alkalmazásakor, ugyanakkor meg kell jegyezni,
hogy termelôi döntés során más preferenciák figyelembevétele is lehetséges. Ez után
javasolt stratégia a teljes felületkezelés kárminimalizáló stratégiája (T), amelynek
meghatározási alapja – felhagyási küszöb – a következô összefüggéssel írható le:
B
P
s B
T
A küszöbértékek meghatározására szolgáló determinisztikus összefüggésekre ala-
pozva a továbbfejlesztett sztochasztikus szimulációs modellben a küszöbértékek el-
térô gyakorisággal fordulnak elô. Ezek egy futtatási eredményét mutatja be a 39. áb-
ra. A modellfuttatások tapasztalata szerint az eloszlási görbe középértékének helyét,
az eloszlási görbe csúcsosságát a tápanyagszint és a terület gyomborítottsága (a 24.
táblázatban közöltek szerint) befolyásolja (28. táblázat).
154
28. táblázat. Az eloszlási görbék változási iránya a termelési érték (hozamár),
a tápanyagszint és a gyomborítottság függvényében
Megjegyzés: mozgásirányok: ¦‹: fel, ›: jobbra, ¡fi: le, ¢fl: balra
mozgás: sötét jel által jelölt irányba történik az elmozdulás
Forrás: saját szerkesztés
A hozamérték, a tápanyag-ellátottság és a gyomborítottság változásának (növeke-
désének) hatása befolyásolja az iménti eloszlásfüggvény karakterisztikáit, amelybôl
következtetni lehet a kárküszöb, illetve a felhagyási küszöb várható helyére. Az el-
oszlási görbék várható értéke közötti távolság változik a terület tápanyag-ellátottsá-
ga, valamint a gyomborítottsága függvényében. Ezen várható értékek távolsága ad-
ja meg a precíziós gazdálkodás tartományát. Ha a tartomány kicsi, akkor technoló-
gia bevezetésének kockázata nagy (40. ábra).
39. ábra. A precíziós gazdálkodás gazdaságilag indokolt alkalmazhatósági
tartománya és az eloszlási csúcsok lehetséges mozgási irányai
Forrás: saját szerkesztés
155
Mozgásirány Kárküszöb Felhagyási küszöb
Termelôi ár nô ‹¡fl ‹¡fl
Gyomborítottság nô ‹¡fl ‹›¡¢
Tápanyag szint nô ‹¡fl ‹›¡¢
Tápanyagszint a tápanyag-hasznosítási
függvény optimuma fölé nô
¦›fi¢ ¦›fi¢
Hozamfüggvény csúcsossága nô ¦›fi¢ ¦›fi¢
( )
2
i
x x
n
o
÷
=
40. ábra. A precíziós gazdálkodás gazdaságilag indokolt
alkalmazhatósági tartománya
5
Forrás: saját szerkesztés
8.2. A precíziós növénytermelés közgazdasági értelmezése
kukorica esetében
A precíziós növénytermelés vonatkozásában három alapstratégiát lehet megkülön-
böztetni, amelyek a következôk:
1. a ráfordításminimalizáló stratégia (M), amely a kemikáliafelhasználás szem-
pontjából a növényvédelmi tevékenységekkel kapcsolatosan azt jelenti, hogy
az adott idôpontban feltételezhetô, hogy a késôbb bekövetkezô kártétel (ho-
zamkiesés) gazdasági értéke kisebb, mint a védekezés költsége lenne. (Koráb-
ban már volt szó a megmentett termés értékének meghatározásáról.);
2. a precíziós technológia (P);
3. a teljes felületkezelés kárminimalizáló stratégiája (T), amely valójában mind a
tápanyagellátás, mind a gyomszabályozás esetében differenciálatlan kezelést
valósít meg. Ez utóbbi esetben tehát azzal a feltételezéssel lehet élni, hogy a
precíziós technológia alkalmazhatóságát a termelô egyéni döntése, preferenci-
ája határozza meg, közgazdasági megalapozottsága tehát nincs a precíziós
technológia alkalmazásának, nem mutatható ki jövedelemtöbblet táblaszinten,
sôt az ilyen esetek többségében a precíziós technológia többletköltségét nem
tudja az elérhetô többlethozam értéke fedezni.
156
5
A jelölések magyarázata megtalálható a fejezethez kapcsolódó Függelékben.
A precíziós technológia gazdaságilag indokolt alkalmazhatóságán belül megkü-
lönböztethetô egy olyan tartomány, amelyben van gazdasági elônye a két másik gaz-
dálkodási stratégiával szemben, azonban magas a kockázata a precíziós technológi-
ának (P
*
).
A precíziós technológiára történô átállás kárküszöb-, illetve felhagyásiküszöb-
értéke a termelés intenzitása, a gyomborítottság, valamint azok táblán belüli hetero-
genitása függvényében változik. A tápanyag-utánpótlás szintje, a gyomborítottság
mértéke, a hozam értékesítési ára együtt alakítja ki végsô soron a területen elérhetô
jövedelmet. Ahol a precíziós gyomszabályozást bevezetik, ott a tápanyag-ellátás
precíziós alapokon nyugszik, gyakran azt korábban bevezették és a gazdaságon be-
lül rendelkeznek a megfelelô szakértelemmel, tapasztalattal, természetesen a szük-
séges eszközrendszer mellett.
A továbbiakban a kukoricaágazat példáján szemléltetem a precíziós növényter-
melésre történô átállás gazdasági hatását. A választás azért esett a kukoricára, mert
ebben a széles sortávolságú kultúrában mind a precíziós alapokon nyugvó teljes fe-
lületkezelésnek, mind a sávpermetezésnek van létjogosultsága. Az eredmények érté-
kelésekor azonban figyelembe kell venni, hogy a precíziós tápanyagellátást techno-
lógiai értelemben a talajtulajdonságok heterogenitásának függvényében alkalmaz-
zák, minden növény esetében. A precíziós gyomszabályozás gyakorlati alkalmazha-
tósága és annak gazdaságossági kérdései eltérôek az egyes kultúrákban. A különbö-
zôség okai között megtalálható a sûrû és a széles sortávolság, a gyomelnyomó ké-
pesség és a potenciális gyomok miatti veszteség mértékében mutatkozó eltérés.
Hosszabb távon azonban alkalmazása nem választás kérdése, hanem a versenyké-
pesség alaptechnológiája lesz.
Az alacsony tápanyag-ellátottság és alacsony gyomborítottság esetén – a jelenle-
gi közgazdasági viszonyok között – nem éri meg a precíziós technológia alkalmazá-
sa, mivel a tápanyag kijuttatásban és gyomirtásban történô differenciálás többlet-
költségével nem állítható szembe hasonló nagyságú többletérték. A tápanyag-után-
pótlás szintjének növekedése, valamint a gyomborítottság mértékének emelkedése
együtt jár a foltkezelések gazdasági értelemben vett létjogosultságával. A magas táp-
anyagutánpótlási-szint mellett a differenciált kijuttatás költségével szembeállítva a
hozamtöbblet értékét érhetô el gazdasági elôny (magasabb jövedelem), míg a gyom-
borítottság növekedésekor a foltkezelések révén megmentett termés értéke fedezi a
precíziós gyomszabályozás többletköltségét. Abban az esetben, amelyben magas
tápanyag-utánpótlási szint párosul magas gyomborítottsággal, a precíziós technoló-
gia gazdasági elônye akkor jelentkezik, ha a terület heterogenitása nagy, míg homo-
gén terület (kiegyenlített talaj tápanyag-ellátottság, gyomborítottság) esetén a teljes
felületen történô, differenciálatlan kezelés gazdaságosabb. Ennek oka lehet egyrészt,
hogy ilyen esetekben lecsökken azon kezelési egységek száma, amelyeken nem kell
gyomirtást végezni, de az is oka lehet, hogy kevés egységen kell a kezelést elvégez-
ni. A lehetséges stratégiák „hüvelykujjszabályát” a 41. ábra szemlélteti.
157
41. ábra. A növényvédelmi stratégiák „hüvelykujjszabálya”
Jelmagyarázat:
M = ráfordítás-minimalizáló stratégia
P = precíziós gazdálkodás bevezetése
P* = precíziós gazdálkodás bevezetése magas megtérülési kockázattal
T = a teljes felületkezelés kárminimalizáló stratégiája
Forrás: saját szerkesztés
A magas kockázatú sávban a precíziós technológiát a gazdálkodó korábbi tapasz-
talata befolyásolja, és ez függ a döntéshozó kockázattûrô képességétôl. A precíziós
növénytermelés gyakorlati alkalmazhatósága gazdaságossági szempontokat is figye-
lembe véve jól lehatárolható, és egyrészt a termelés intenzitási szintjének, másrészt
a táblák talajparaméterei és a gyomborítottság heterogenitásának függvénye.
Kukoricánál alacsony értékesítési ár (30 E Ft/t) mellett alacsony gyomborított-
ság és a gyomszabályozási ráfordítások minimalizálása esetén csak a legmagasabb
tápanyag-utánpótlási szinten éri meg közgazdaságilag a precíziós technológia. Kö-
zepes és magas tápanyag-ellátottság, magas vagy igen magas gyomborítottság ese-
tén ekkor nagyobb jövedelem keletkezik, mint a teljes felületen történô kezelésnél.
Alacsony tápanyagszint melletti magas gyomborítottság esetén ökonómiailag nem
éri meg, mert az így megmentett termés értéke nem képes fedezni a technológia al-
kalmazásához szükséges többletköltségeket. Alacsony tápanyagszintnél magas
gyomborítottságkor a közgazdaságilag indokolható stratégia a teljes felületen tör-
ténô differenciálatlan kezelés, illetve a ráfordításminimalizálás (Függelék, 31., 32.
táblázat).
A kukoricaértékesítési ár növekedésével az intenzív tápanyag-utánpótláskor már
alacsony és közepes gyomborítottság esetén is közgazdasági értelemben alkalmaz-
158
ható a precíziós növénytermelés, de magas kockázat mellett, hasonlóan a magas
(20–30%-os) gyomborítottsághoz. Ennek a stratégiának a vállalása a termelô egyé-
ni preferenciájától, kockázathoz való viszonyától és környezettudatos gondolkodás
módjától is függ – természetesen a szükséges technikai háttér meglétekor –, magát
a precíziós gazdálkodás eszközrendszerét a kockázatosság miatt ilyen esetekben
nem javasolt kialakítani (Függelék, 33., 34. táblázat).
Magas értékesítési árat feltételezve magas tápanyag-utánpótlási szinten a közepes
és magas gyomborítottságnál a precíziós növénytermelés közgazdaságilag létjogo-
sult, ugyanakkor a tápanyagellátás szintjének csökkenésével már nem ad magasabb
eredményt a precíziós technológia, csak nagyon magas gyomborítottság esetén.
Az értékesítési ár növekedésével a teljes felületû differenciálatlan kezelés anyag-
többlet-költsége megtérül, és összességében nagyobb jövedelmet ad, mint a precízi-
ós technológia jövedelme (42., 43. ábra, Függelék 35., 36. táblázat).
A termelés intenzitásának növelésekor kizárólag közgazdasági szempontok alap-
ján nem érdemes alkalmazni a precíziós növénytermelést. Minél magasabb az érté-
kesítési ár, annál inkább leszûkül az a tartomány, amelyben van közgazdasági létjo-
gosultsága ennek a technológiának.
42. ábra. A kárküszöb (Kk) és a felhagyásküszöb (Fk) távolsága (D)
a tápanyag-ellátási szint és a gyomborítottság függvényében: kukorica
(gyomborítottság 0–40%, tápanyag ellátási szint 0–400 kg/ha) (3D felületábra)
Forrás: saját szerkesztés
159
43. ábra. A kárküszöb (Kk) és a felhagyásküszöb (Fk) távolsága (D) a tápanyag-ellá-
tási szint és a gyomborítottság függvényében: kukorica (gyomborítottság 0–40%, táp-
anyag ellátási szint 0–400 kg/ha) (felülnézeti ábra)
Forrás: saját szerkesztés
A különbözô kultúrnövényekben a precíziós technológia gazdaságos alkalmaz-
hatósága függ a talaj tápanyag-ellátottsági szintjétôl, a növény adott ellátottság
melletti tápanyag-reakciójától (ráfordítás–hozam kapcsolat), a gyomborítottság-
tól, a kompetenciától, a technológia többletköltségétôl és/vagy a költség megtaka-
rításától.
Ökonómiai értelemben a precíziós gazdálkodási stratégia vállalhatósága (az, hogy
többletjövedelmet ad) függ a tápanyagellátás (intenzitás) szintjétôl és a gyomborí-
tottság (gyomosság) szintjétôl. A termelés intenzitásának növekedése melletti köze-
pes és/vagy erôs gyomborítottság esetén a precíziós növénytermelés csak egy hatá-
rig eredményez nagyobb jövedelmet, mint a teljes felületkezelés jövedelme. Itt meg-
határozó szerepe van a talaj tápanyag-ellátottság heterogenitása mellett a gyomborí-
tottság heterogenitásának (a foltosságnak). A precíziós technológia gazdasági elô-
nye akkor jelentkezik a gyomszabályozást is magában foglaló technológia esetén, ha
a terület heterogenitása nagy, amely azzal van szoros kapcsolatban, hogy ilyenkor
jelentôs lehet azon kezelési egységek száma, ahol nem kell gyomirtást végezni,
amely által az elérhetô anyagmegtakarítás értéke jelentôs lehet. Homogén területen
(kiegyenlített talajtápanyag-ellátottság, gyomborítottság) lecsökken azon kezelési
egységek száma, amelyeken nem kell vagy a táblajellemzôtôl eltérô módon kell
160
(vagy nem kell) gyomirtást végezni, ekkor a teljes felületen történô, differenciálat-
lan kezelés gazdaságosabb.
Mindez természetesen nem zárja ki a precíziós technológia ilyen esetekben törté-
nô alkalmazását – tekintettel annak számos, ma még nem mindenkor mérhetô pozi-
tív elônyeire, a környezetterhelés csökkentésében betöltött szerepére –, azonban
ilyenkor el kell fogadni, hogy nem eredményez többletjövedelmet üzemi szinten.
Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet a precíziós technológia azon – hosszú távú –
elônyére, amely a helyspecifikus kijuttatás környezetterhelés csökkentô hatásából
adódik.
Függelék
• A precíziós növénytermelés jövedelemfüggvényeinek meghatározása
A növénytermelési ráfordítás – hozamkapcsolatok leírására alkalmasak az egyválto-
zós termelés függvények (44. ábra). A termelési függvény (hozam) függ a termelô
ráfordításoktól:
• a talaj tápanyag-ellátottságától (x
1
),
• a mûtrágya-felhasználástól (x
2
),
• a növényfaj tápanyag-hasznosítási függvényétôl (x
3
),
• a tábla gyomborítottságától (x
4
),
• a gyomkezelés (gyomirtás) módjától (x
5
),
• a gyomosság hozamcsökkentô hatásától (x
6
).
X = f(x
i
),
ami a késôbbiekben termelési érték függvénnyé alakítható.
A termelés változó költségei (z
v
i
)
• ráfordításfüggô változó költségek:
– mûtrágya költsége,
– növényvédô szer költsége;
• hozamcélfüggô változó költségek:
– vetômag költsége
• technológiafüggô költségek:
– mûtrágya kijuttatásának technológiai költségei,
– növényvédô szer kijuttatásának technológiai költségei;
• realizált hozamtól függô költségek:
– szárítási költségek,
– szállítási költségek;
• területtôl függô költségek:
– betakarítási költségek.
161
A termelés állandó költségösszetevôi (z
á
i
)
• technológiafüggô állandó költségek:
– technológiai eszközök amortizációja,
– technológiai alkalmazást segítô/lehetôvé tevô idegen szolgáltatások;
• mûködéssel kapcsolatos állandó költségek:
– bérköltség,
– termeléssel összefüggésben felmerülô üzemi általános költségek (szakta-
nácsadás, talajvizsgálat stb.).
Z=f(z
á
i
,z
v
i
)
A nyereség függ a hozamártól és a költségtôl:
N=f(x
i
) – f(z
á
i
,z
v
i
)
Egyváltozós termelési függvények általános alakja:
ahol:
x = ráfordítás: naturális termelési anyagfelhasználás (kg), vagy az azt kifejezô ér-
ték (Ft),
A = termésmaximum állandója (Ft),
a = logisztikus függvénytag konstansa,
e = 2,7184...,
b = logisztikus függvénytag alaktényezô együtthatója,
k = másodfokú tag együtthatója,
l = elsôfokú tag együtthatója,
m = konstans (Ft).
Az összefüggésre igaz, hogy:
A költségfüggvény általános alakja:
ahol:
x = ráfordítás (Ft),
G
0
= állandó költség komponens (Ft),
c = változó költség együttható (Ft/Ft),
ahol:
c
i
= i-dik változó költség komponens (Ft/Ft),
n = változó költség komponens fajták száma.
1
n
i
i
c c
=
=
¿
( )
0
g x G c x = + ·
( ) 0 0 f x = =
( )
2
1
b x
A
f x k x x m
a e
·
= + · + · +
+
162
Az összefüggésre igaz, hogy:
Eredményfüggvény általános alakja:
Jelölje felsô index a függvénytípusokat a következôk szerint:
a = alapszintû kezelés („Ne tégy semmit”),
p = precíziós gazdálkodás,
t = teljes, differenciálatlan felületkezelés.
Kialakított tartományok:
I.: Alapszintû kezelés: „Ne tégy semmit”
Határa a kárküszöb:
II.: Precíziós technológia alkalmazás tartománya
III.: Teljes felületre differenciálatlan kezelés technológiájának alkalmazási tarto-
mánya
( ) és ( ) ( )
a p t
y x y x y x <
( ) ( ) ( )
a p t
y x y x y x < >
( ) ( ) vagy ( )
a p t
y x y x y x =
( ) ( ) és ( )
a p t
y x y x y x >
( ) ( ) ( ) y x f x g x = ÷
0
( 0) g x G = =
163
44. ábra. A termelési függvénytípusok alakulása (A–K–N-struktúra)
Megjegyzés: a szürke terület = az adott technológia pozitív jövedelmû tartományában elérhetô jövede-
lem
Forrás: saját szerkesztés
• A precíziós növénytermelés kár- és felhagyásküszöb-meghatározására szolgá-
ló szimulációs modellje
A szimulációs modell:
• a termelés intenzitása, a
• gyomborítottság, valamint
• azok táblán belüli heterogenitása
függvényében, a termelési intenzitás és a gyomborítottság normatív kategorizálásá-
val, a kategóriákhoz tartozó tartományokban véletlenszám-generálással (Monte-
Carlo-szimuláció) létrehozott kombinációkkal vizsgálja a várható eloszlásokat (elô-
fordulási gyakoriságokat) a kárküszöbre, illetve a felhagyási küszöbre (a precíziós
gazdálkodás gazdaságilag indokolt alkalmazhatósági tartományára), illetve azok
változására a különbözô tényezôk változtatásának a hatására.
164
A szimulációs modell egy futtatásának eredményét a Descartes-féle koordináta
rendszerben ábrázolva, a heterogenitás függvényében (vízszintes tengely),
• a kárküszöböt az a pont jelöli ki, ahol a precíziós gazdálkodás és a ráfordítás-
minimalizáló termelési stratégia nyereségei különbségének egyenese (függvé-
nye) metszi a vízszintes tengelyt.
• a precíziós gazdálkodással való felhagyásküszöböt az a pont jelöli ki, ahol a pre-
cíziós gazdálkodás és a lokálisan azonosított tényezôérték alapján, a teljes felü-
leten történô kezelés stratégiájának nyereségei különbségének egyenese (függ-
vénye) metszi a vízszintes tengelyt.
Az egyváltozós termelési függvény, a költségfüggvény és a képezhetô eredmény-
függvények alapján három tartomány határozható meg a precíziós növénytermelés
gazdasági alkalmazhatóságával kapcsolatban (lásd 38. ábrát). A függvénykarakte-
risztikák kísérleti eredmények alapján, függvényillesztéssel határozhatók meg.
A függvénykapcsolatok összefüggéseinek leírása
A területegységen realizált bevétel/termelési érték:
ahol:
I = területegységen realizált árbevétel (Ft),
I
i
= i-dik cellán realizált árbevétel (Ft/cella),
p = értékesítési egységár (kapuár) (Ft/t),
n = cellák száma a táblában (db cella),
x
i
= i-dik cella tápanyagszintje tápanyag-kijuttatás után nitrogén hatóanyagban
(kg/ha)
x
i
= x
0
i
+ x
a
i
ahol:
x
0
i
= talaj tápanyag feltöltöttsége nitrogén hatóanyagban (kg/ha),
x
a
i
= cellára kijuttatott tápanyag nitrogén hatóanyagban (kg/ha).
o = a hozamfüggvény másodfokú tagjának paramétere (t/kg
2
),
| = a hozamfüggvény elsôfokú tagjának paramétere (t/kg),
¸ = a hozamfüggvény konstansa (t/ha),
w
i
= i-dik cella gyomborítottsága (%),
k = a gyomborítottság hozamhatás-függvénye másodfokú tagjának paramétere
(t/ha/%2),
l = a gyomborítottság hozamhatás-függvénye elsôfokú tagjának paramétere
(t/ha/%),
m = a gyomborítottság hozamhatás-függvényének konstansa (t/ha); alapbeállítás-
ban m=0,
T
i
= i-dik cella területe (ha/cella).
( )
1
n
i i
i
I p I T
=
= · ·
¿
( ) ( )
2 2
i i i i i
i
I x x w w o | ¸ k ì µ = · + · + + · + · +
165
Az árbevétel függvények kalkulálásának alapját hozamfüggvények képezték
(45., 46. ábra), kiegészítve a gyomborítottság függvényében a hozamkieséssel (47.,
48. ábra.)
45. ábra. Az ôszi búza és a kukorica hozamfüggvénye (N-tápanyag)
Forrás: saját szerkesztés
46. ábra. A napraforgó hozamfüggvénye (N-tápanyag)
Forrás: saját szerkesztés
166
47. ábra. Az ôszi búza gyomborítottságának hozamra gyakorolt hatása
Forrás: saját szerkesztés
48. ábra. Hozamcsökkenés a gyomborítottság függvényében kukoricában
és napraforgóban
Forrás: saját szerkesztés
167
A vizsgált növényekre meghatározott hozamfüggvények paramétereit a 29. táblá-
zat mutatja.
29. táblázat. A hozamfüggvények paraméterei
Forrás: saját szerkesztés
A termelési költségek kalkulálásakor figyelembe kell venni a kezelésiegység-
szint miatti eltéréseket, elkülönítve a területfüggô, valamint a hozamfüggô költség-
elemeket.
Területegység termelési költségei:
ahol:
n = cellák száma (db),
m = területfüggô költségelemek száma (db),
o = hozamfüggô költségelemek száma (db),
T
i
= i-dik cella területe (ha/cella),
I
i
= i-dik cella átlagos hozama (t/ha),
c
vT
1
= vetômagköltség (Ft/ha),
c
vT
2
= gépköltségek (változó) (Ft/ha),
c
vT
3
= idegen gépi szolgáltatások változó költsége (Ft/ha),
c
vI
1
= szárítási költség (Ft/t),
c
vI
2
= idegen gépi szolgáltatások változó költsége (Ft/t),
C
0
= technológiai változat felosztott állandó költsége (Ft),
c
f
i
(x
i
(ç)) = mûtrágyaköltség cellaszinten a kijuttatott tápanyag függvényében
(Ft/cella),
c
w
i
(wi(ç)) = növényvédôszer-költség cella szinten a gyomborítottság és a kijutta-
tott növényvédôszer-mennyiség függvényében (Ft/cella),
( ) ( ) | | ( )
min max
, ,
w vI
i i w w i i
c w m w w w T , µ , = · ·
( ) ( ) | | ( )
0
min max
, , ,
f vI
i i f f i i i
c x m x x x x T , µ , = · ·
( ) ( ) ( )
0
1 1 1
,
n m
vT vI
i k i i k
i j k
C x w T c T I c ç ç
= = =
| |
= · + · ·
|
\ .
¿ ¿ ¿
168
Növényfaj Változat
Paraméter
o | ¸ k ì µ
Ôszi búza
Módosított -0,000030 0,022 3,4 -0,0517 -2,2420 0
Eredeti -0,000014 0,011 3,4 -0,0517 -2,2420 0
Kukorica
Módosított -0,000110 0,055 3,5 -0,0766 0,1416 0
Eredeti -0,000130 0,070 1,26 -0,0766 0,1416 0
Módosított -0,000125 0,058 4 -0,0766 0,1416 0
Napraforgó -0,000050 0,016 2,1983 -0,0766 0,1416 0
µf = mûtrágya egységára hatóanyagra vetítve (Ft/kg),
µw = 1% gyomborítottság megszüntetésének átlagos szerköltsége (Ft/ha),
i-dik cellában kijuttatandó mûtrágya hatóanyagdózisa
hektárra vetítve, x
0
i
talaj tápanyag ellátottsági szinten, [x
min
, x
max
] tápanyag ráfor-
dítási tartományban x véletlen értékkel meghatározott tápanyag szinten (kg/ha),
= i-dik cellában kijuttatandó növényvédô szer dózisa
hektárra vetítve, [w
min
, w
max
] kezelési tartományban x véletlen értékkel meghatáro-
zott tápanyagszinten (kg/ha),
x = normál eloszlású véletlenszám- [0,1] tartományban.
A költségkalkuláció alapjául szolgáló értékeket a 30. táblázat mutatja.
A kezelési egységenkénti hozam- és költségfüggvény együttesével felírható a
nyereségfüggvény, amely a precíziós technológia alkalmazásának határeseteit (kri-
tériumait) kijelöli, és meghatározhatóvá válik a precíziós gazdálkodás közgazdasá-
gilag indokolt tartományának kijelölésére szolgáló kárküszöb (belépési küszöb) és a
felsô korlát (felhagyási küszöb), illetve a velük lehatárolt tartományok.
A technológiai változat nyereségfüggvénye
ahol:
¢ = a heterogenitás mérôszáma, a referencia cellaértéktôl eltérô értékû cellák ará-
nya [0,1] tartományban,
B(x(î),w(î),ö) = táblaszinten realizált nyereség x(î) tápanyag-ráfordítás, w(î) gyo-
mosság, ö területi heterogenitás mellett (Ft).
Közgazdasági szempontból a precíziós gazdálkodás alkalmazhatóságára négy ka-
tegória különböztethetô meg, mint lehetséges gazdálkodói stratégia:
1. ráfordításminimalizáló stratégia,
2. precíziós gazdálkodási stratégia,
3. magas kockázatú precíziós gazdálkodási stratégia,
4. teljes felületkezeléssel kárminimalizáló stratégia.
( ( ), ( ), ) ( ( ), ( ), ) ( ( ), ( ), ) B x w I x w C x w , , ¢ , , ¢ , , ¢ = ÷
| | ( )
min max
, ,
vI
w i
m w w w ,
| | ( )
0
min max
, , ,
vI
f i i
m x x x x ,
169
30. táblázat. Technológiai változatok kiinduló paraméterei, kezelési egységenként
Forrás: saját szerkesztés
170
Megnevezés
Mérték
egység
Növényfaj
Ôszi búza Kukorica Napraforgó
Eladási ár (minimum) (Ft/t) 15 000 20 000 60 000
Eladási ár (alapár) (Ft/t) 20 000 30 000 60 000
Eladási ár (maximum) (Ft/t) 60 000 60 000 120 000
Cellaméret (ha) 0,01 0.01 0,01
Mûtrágya egységára Ft/kg 120 120 120
1% gyomborítottság szerköltsége Ft/ha 800 1500 2000
Vetômagköltség Ft/cella 130 233 164
Gépköltségek (változó) Ft/cella 284 304 323
Idegen gépi szolgáltatás változó költsége Ft/cella 38 35 36
Szárítási költség Ft/t 368 2 014 889
Idegen gépi szolgáltatások változó költsége Ft/t 1032 898 1563
Hagyományos technológia állandó költsége Ft/cella 606 728 647
Precíziós technológia állandó költsége Ft/cella 702 846 747
Hagyományos technológia állandó költségének együtthatója % 0 0 0
Precíziós technológia állandó költségének együtthatója % 0 0 0
Hozamfüggvény-paraméterek
o -0,00003 -0,00011 -0,00005
| 0,022 0,055 0,016
¸ 3,4 3,5 2,1983
Gyomhatásfüggvény paraméterei
k -0,0517 -0,0766 -0,0766
ì -2,242 0,1416 0,1416
µ 0 0 0
Cella alapbeállításai
Tápanyag-feltöltöttség (C1) kg/ha 20 20 20
Tápanyag-feltöltöttség (C2) kg/ha 70 70 70
Tápanyag-kijuttatás bázisérték (min.) kg/ha 0 0 0
Tápanyag-kijuttatás bázisérték (max.) kg/ha 300 300 300
Szimulációs lépésköz kg/ha 100 50 100
Gyomborítottság kezelés elôtt (min.) (C1) % 0 0 0
Gyomborítottság kezelés elôtt (max.) (C1) % 30 40 30
Szimulációs lépésköz % 10 10 10
Gyomborítottság kezelés elôtt (min./max.) (C2) % 0 0 0
Gyomborítottság kezelés után (min./max.) (C1 & C2) % 0 0 0
• A kár- és a felhagyásküszöbök meghatározása kukorica esetében, különbözô
értékesítési árak esetén
31. táblázat. A kár- és a felhagyásküszöb eloszlási görbéinek középértéke
és szórása kukorica esetén (30 E Ft/ha)
Jelmagyarázat: DT = kárküszöb, M = középérték, GuP = felhagyásküszöb, SD = szórás
Forrás: saját szerkesztés
32. táblázat. A precíziós technológia ökonómiai vállalhatósági határai
és az alkalmazható stratégia kukorica esetén (30 E Ft/ha)
Jelmagyarázat: M = ráfordításminimalizáló stratégia; P
*
= precíziós gazdálkodás magas kockázatú; P
= precíziós gazdálkodási stratégia, T = teljes felületkezelés kárminimalizáló stratégiája
Forrás: saját szerkesztés
171
Megnevezés
Gyomborítottság
Alacsony Közepes Magas Nagyon magas
0–10% 10–20% 20–30% 30–40%
Táv. Strat. Táv. Strat. Táv. Strat. Táv. Strat.
Alacsony
(0–100 kg/ha)
Középérték 1 M –81 M –53 M/T –5 M/T
Konf. perem –16 –106 –82 –28
Közepes
(100–200 kg/ha)
Középérték –91 M –64 M 11 P/T 39 P
Konf. perem –97 –99 –4 29
Magas
(200–300 kg/ha)
Középérték –26 M –4 M 78 P 87 P
Konf. perem –165 –65 65 78
Nagyon magas
(300–400 kg/ha)
Középérték 36 P 2 P* 0 P/T –1 P/T
Konf. perem 9 –44 –3 –5
Megnevezés
Gyomborítottság
Alacsony Közepes Magas Nagyon magas
0–10% 10–20% 20–30% 30–40%
M SD M SD M SD M SD
Alacsony
(0–100 kg/ha)
DT 96 15 808 96 20 681 80 24 843 45 14 498
GuP 97 1 485 15 4 263 27 4 038 40 8 786
Közepes
(100–200 kg/ha)
DT 97 1 511 95 29 935 35 9 801 16 4 794
GuP 6 4 582 31 5 411 46 5 137 55 5 111
Magas
(200–300 kg/ha)
DT 96 84 416 80 50 146 7 3 917 3 2 339
GuP 70 54 183 76 10 648 85 8 601 90 6 995
Nagyon magas
(300–400 kg/ha)
DT 61 25 247 95 44 882 97 1 642 98 1 708
GuP 97 1 567 97 1 596 97 1 596 97 1 642
T
á
p
a
n
y
a
g
-
e
l
l
á
t
á
s
i

s
z
i
n
t
T
á
p
a
n
y
a
g
-
e
l
l
á
t
á
s
i

s
z
i
n
t
33. táblázat. A kár- és a felhagyásküszöb eloszlási görbéinek középértéke
és szórása kukorica esetén (40 E Ft/ha)
Jelmagyarázat: DT = kárküszöb; M = középérték; GuP = felhagyásküszöb; SD = szórás
Forrás: saját szerkesztés
34. táblázat. A precíziós technológia ökonómiai vállalhatósági határai
és az alkalmazható stratégia kukorica esetén (40 E Ft/ha)
Jelmagyarázat: M = ráfordításminimalizáló stratégia; P* = precíziós gazdálkodás (magas kockázatú);
P = precíziós gazdálkodási stratégia; T = teljes felületkezelés kárminimalizáló stratégiája
Forrás: saját szerkesztés
172
Megnevezés
Gyomborítottság
Alacsony Közepes Magas Nagyon magas
0–10% 10–20% 20–30% 30–40%
Táv. Strat. Táv. Strat. Táv. Strat. Táv. Strat.
Alacsony
(0–100 kg/ha)
Középérték 1 M –84 M –43 M –9 M/P
Konf. perem –11 –103 –62 –28
Közepes
(100–200 kg/ha)
Középérték –91 M –65 M/P 9 P* 37 T
Konf. perem –97 –100 –4 27
Magas
(200–300 kg/ha)
Középérték –10 M/P 5 P* 84 P 89 P/T
Konf. perem –140 –67 65 78
Nagyon magas
(300–400 kg/ha)
Középérték 17 P* 1 P* 0 P* 0 P/T
Konf. perem –10 –21 –3 –3
Megnevezés
Gyomborítottság
Alacsony Közepes Magas Nagyon magas
0–10% 10–20% 20–30% 30–40%
M SD M SD M SD M SD
Alacsony
(0–100 kg/ha)
DT 96 10 688 95 15 356 65 14 897 40 13 009
GuP 97 1 567 11 3 406 22 3 768 31 5 584
Közepes
(100–200 kg/ha)
DT 97 1 498 90 29 589 31 6 373 13 2 668
GuP 6 4 597 25 5 729 40 6 805 50 7 763
Magas
(200–300 kg/ha)
DT 95 79 844 75 54 042 6 4 940 2 2 067
GuP 85 50 026 80 18 228 90 14 408 91 9 028
Nagyon magas
(300–400 kg/ha)
DT 80 25 148 96 20 040 97 1 674 97 1 674
GuP 97 1 642 97 1 642 97 1 658 97 1 674
T
á
p
a
n
y
a
g
-
e
l
l
á
t
á
s
i

s
z
i
n
t
T
á
p
a
n
y
a
g
-
e
l
l
á
t
á
s
i

s
z
i
n
t
35. táblázat. A kár- és a felhagyásküszöb eloszlási görbéinek középértéke
és szórása kukorica esetén (60 E Ft/ha)
Jelmagyarázat: DT = kárküszöb; M = középérték; GuP = felhagyásküszöb; SD = szórás
Forrás: saját szerkesztés
36. táblázat. A precíziós technológia ökonómiai vállalhatósági határai
és az alkalmazható stratégia kukorica esetén (60 E Ft/ha)
Jelmagyarázat: M = ráfordításminimalizáló stratégia; P
*
= precíziós gazdálkodás (magas kockázatú);
P = precíziós gazdálkodási stratégia; T = teljes felületkezelés kárminimalizáló stratégiája
Forrás: saját szerkesztés
173
Megnevezés
Gyomborítottság
Alacsony Közepes Magas Nagyon magas
0–10% 10–20% 20–30% 30–40%
Táv. Strat. Táv. Strat. Táv. Strat. Táv. Strat.
Alacsony
(0–100 kg/ha)
Középérték 1 M –87 M –39 M/T –15 M/T
Konf. perem –25 –124 –57 –28
Közepes
(100–200 kg/ha)
Középérték –90 M –45 M 4 P* 29 P
Konf. perem –120 –70 –6 17
Magas
(200–300 kg/ha)
Középérték 0 M/ P* 65 P 85 P –4 T/M
Konf. perem –159 21 66 –110
Nagyon magas
(300–400 kg/ha)
Középérték 17 P* 0 P* 0 T/M –1 T/M
Konf. perem –24 –3 –3 –4
Megnevezés
Gyomborítottság
Alacsony Közepes Magas Nagyon magas
0–10% 10–20% 20–30% 30–40%
M SD M SD M SD M SD
Alacsony
(0–100 kg/ha)
DT 96 24 827 95 34 521 55 14 630 36 9718
GuP 97 1552 8 2307 16 3759 21 3364
Közepes
(100–200 kg/ha)
DT 96 25 122 65 20 027 26 5536 11 4484
GuP 6 4 585 20 4700 30 4837 40 7996
Magas
(200–300 kg/ha)
DT 95 79 930 25 19 107 5 4532 95 95 319
GuP 95 79 404 90 24 937 90 14 620 91 10 306
Nagyon magas
(300–400 kg/ha)
DT 80 39 243 97 1511 97 1691 98 1708
GuP 97 1642 97 1658 97 1674 97 1691
T
á
p
a
n
y
a
g
-
e
l
l
á
t
á
s
i

s
z
i
n
t
T
á
p
a
n
y
a
g
-
e
l
l
á
t
á
s
i

s
z
i
n
t
9. A precíziós növénytermelés szerepe
a kemikáliafelhasználás csökkentésében
és racionalizálásában nemzetgazdasági szinten
A precíziós növénytermelés bizonyítottan csökkenti a konvencionális termelés során
felhasznált kemikáliák szintjét, amennyiben a korábbi hozamszint elérése a cél. A
hozampotenciál kezelési egységenkénti minél jobb kihasználására történô precíziós
kemikáliakijuttatás – elsôdlegesen a mûtrágya felhasználása során – nem minden
esetben eredményez közvetlenül anyagmegtakarítást, azonban a célzott kijuttatás so-
rán csökken az elmosódás, a környezetterhelés. Ennek megfeleltetve vizsgálni lehet,
hogy a precíziós növénytermelésre történô átállás során mennyi mûtrágya és nö-
vényvédô szer „takarítható meg”, másként fogalmazva az üzemek meghatározott
arányának áttérése esetén mennyivel csökkenthetô egyben a környezetterhelés is.
A következôkben ismertetem különbözô szcenáriókra kidolgozva, hogy az euró-
pai uniós tagállamok növénytermelô és vegyes gazdálkodási profilú gazdaságainak
mekkora hányada esetében vállalható közgazdasági megalapozottsággal a precíziós
technológiára történô átállás, és ezzel mekkora megtakarítás érhetô el egyrészt a mû-
trágya, másrészt a növényvédô szer felhasználásában. A birtokstruktúrára vonatko-
zó statisztikai adatok az EUROSTAT, valamint a KSH adatbázisából, a vegyszer-
használatra vonatkozó adatok az OECD adatbázisából származnak (37. táblázat).
Magyarországon az egy hektár szántóterületen felhasznált mûtrágya az 1980-as
évekbeli 220–260 kg hatóanyagról drasztikusan lecsökkent, a gazdasági-társadalmi
rendszerváltás idejére (1990–1995) 30–40 kg/ha-ra. 2002-ben értéke 62 kg/ha, míg
2007-ben 81 kg/ha volt. Magyarországon – a rendelkezésre álló 2002. évi adatok
alapján – a növényvédôszer-felhasználás vonatkozásában az egy hektár szántóterü-
letre kijuttatott 1,4 kg/ha peszticid 44%-a gyomirtó, 28%-a gombaölô, 16%-a rovar-
ölô szer és 12%-a egyéb hatóanyag volt (Környezetstatisztikai évkönyv, 2003).
37. táblázat. Mûtrágya- és növényvédôszer-használat (hatóanyag), 2007
Forrás: OECD in Figures 2008
174
Ország Teljes terület (ezer ha)
Mûtrágya Növényvédô szer
szántóterület (kg/ha)
OECD 350 960 22 0,70
EU-15 324 300 60 2,3
Magyarország 9 300 58 1,7
Hollandia 4 200 134 4,1
Németország 35 700 105 1,7
A kiinduló feltételezések a következôk:
• a precíziós gazdálkodás kialakításához szükséges többletberuházás megtérülését
biztosító gazdálkodási méret alapja az európai méretegység, ami jövedelemter-
melô képesség szerint sorolja be a gazdaságokat (SFH-kibocsátás) és 6 kategó-
riát különböztet meg. A gazdaságméret alapján a 100 ESU feletti gazdaságok
esetében feltételezhetô, hogy a növénytermelô üzemek (gabonafélék, egyéb
szántóföldi növények és takarmány termelése terén) gazdálkodási méretük és
színvonaluk alapján saját beruházásra alapozva képesek átállni a precíziós gaz-
dálkodásra, míg a 16–40 és 40–100 ESU-méretû gazdaságok esetében feltéte-
lezhetô, hogy közös együttmûködési formák segítségével állhatnak át a precízi-
ós növényvédelemre. A magyarországi feltételeket figyelembe véve ez úgy is
megfogalmazható, hogy a 300 hektárnál nagyobb területen gazdálkodó növény-
termelô és vegyes profilú gazdaságok esetében reális alternatíva a saját beruhá-
zással történô átállás. A méretkiválasztás alapját korábbi számítások adják, ame-
lyek szerint magyarországi körülmények között a többletberuházás megtérülé-
sét biztosító fedezeti méret 250 ha (Takácsné, 2004; Takács-György, 2009; Len-
csés 2009a; Lencsés, 2009b).
E feltételeknek az EU-ban 240 ezer 16–40 ESU-méretû üzem felel meg, ame-
lyek 4,2 millió hektárt fednek le. A 40–100 ESU-méretû üzemek száma 139
ezer, amelyek 5,9 millió hektárt mûvelnek, míg a 100 ESU feletti üzemek szá-
ma 77 ezer, amelyek 11,3 millió hektárt fednek le. A nemzetgazdasági szintû
számítások alapját e csoportképzés adta (49., 50. ábra);
• az áttérést választó üzemek aránya 15–25–40%, pesszimista, közömbös és opti-
mista szcenáriók esetén;
• a megtakarítás mûtrágya esetében 5–10–20%, növényvédô szer esetében
25–35–50% anyag megtakarítást jelent. A kijuttatott mûtrágya-és növényvédô-
szer-mennyiség meghatározási alapja a 2008. évi OECD-jelentés, feltételezve,
hogy az EU-15-ök értéke a bázis, míg Magyarország esetén a tényleges 2006.
évi adatok;
• meghatározva azon területet a magyarországi szántóföldi területhasználat alap-
ján, amelyet azon növénytermelô gazdaságok fednek le, amelyeknek méretük
alapján saját beruházású precíziós technológia kialakítására van lehetôségük, ez
a terület 2030 ezer hektárt jelent, ami a szántóterület 45,1%-a mint átállítható te-
rület. Korábbi magyar számítások alapján a legalább 300 hektáron gazdálkodó
üzemek sorolhatók ebbe a körbe.
175
49. ábra. A mezôgazdasági terület alakulása a közgazdasági üzemméret
függvényében az EU tagországaiban (2006)
Forrás: saját szerkesztés
50. ábra. Az üzemszám alakulása a közgazdasági üzemméret függvényében
az EU tagországaiban (2006)
Forrás: saját szerkesztés
176
A precíziós növénytermelés vonatkozásában lehetséges három – közgazdaságilag
indokolt – alapstratégia: a ráfordításminimalizáló stratégia (M); a precíziós techno-
lógia (P) és a teljes felületkezelés kárminimalizáló stratégia (T) (lásd a 40. ábrát). Az
FADN-adatok alapján a növénytermelô és vegyes gazdaságok kemikáliafel-
használását jellemzi a mûtrágya és a növényvédô szer költségének nagysága. A
pénzérték alkalmas arra, hogy változásával jellemezhetô legyen maga a hatóanyag-
felhasználás változása a tényleges naturális adatok ismeretének hiányában. A FADN
adatbázisában szereplô üzemek mûtrágya- és növényvédôszer-költsége az alap. A
teljes reprezentált területre vonatkoztatva és feltételezve, hogy a 16 és 100 ESU kö-
zötti, illetve 100 ESU-méret feletti üzemekben alkalmazható a precíziós növényter-
melés, 5–10–20% megtakarítás érhetô el az anyagköltségekben. Mindezzel jelle-
mezhetô a hatóanyag-felhasználásban vélelmezhetô megtakarítás is.
9.1. A precíziós gazdálkodás kockázatának jellemzése
A precíziós gazdálkodás bevezetése (kárküszöb) és közgazdasági értelemben vett
felhagyása (felhagyási küszöb) a precíziós növénytermelés bevezetésének kockáza-
ta függ a termelési érték, a tápanyagszint és a gyomborítottság összefüggésétôl. Az
összefüggések közül a fontosabbak a következôk:
a) a területegységen megtermelt termelési érték növekedése csökkenti a kárkü-
szöböt, azaz a termelési érték növekedése (növekvô hozamárak) hamarabb
eredményezi azt a helyzetet, amikor már „megéri” a termelônek a precíziós
technológiára átállni. (Kisebb gyomborítottság, kevésbé heterogén talajtu-
lajdonságok és gyomborítottság mellett is keletkezik többletjövedelem. A
magas termelési érték esetén a felhagyási küszöböt is „korábbra helyezi”,
ami azt jelenti, hogy a talajtulajdonságok kiegyenlítettsége, a gyomborított-
ság erôsödése a tábla nagyobb hányadán teszi szükségessé a gyomirtó szer
kijuttatását, és így nem lehet az anyagköltségekben olyan mértékû megtaka-
rítást elérni, amely kompenzálná a technológiával kapcsolatos többletköltsé-
geket. A precíziós gyomszabályozás helyetti, teljes felületkezelés helyének
becslési kockázata megnô, nehezebb helyét elôre jelezni;
b) a tápanyagdózis növelése kétirányú mozgást idéz elô. A magasabb tápanyag
szint – a termelés intenzitásának növekedése – azt eredményezi, hogy hama-
rabb éri meg bevezetni és alkalmazni a precíziós növénytermelés egyes ele-
meit. A többlethozam értéke meghatározóvá válik. Már alacsony és kevésbé
heterogén gyomborítottság mellett is többletjövedelmet eredményez a tech-
nológia ahhoz az esethez képest, amikor az alacsony gyomborítottság ese-
tén nem végeznek gyomirtást a táblán. Ugyanakkor az intenzitás növelése
magasabb gyomborítottságot – és nagyobb potenciális gyomkártételt – fel-
tételezve a felhagyási küszöböt kitolja, azaz a precíziós technológiával
többletjövedelmet lehet realizálni a teljes felületen végzett kezelésekhez ké-
pest. Összességében a kárküszöb és a felhagyási küszöb közötti távolság nô,
szélesedik a precíziós gazdálkodás tartománya. Mindez azt jelenti, hogy a
talajtulajdonságokat figyelembe véve a termelés intenzitásának tápanyag-el-
177
látási oldalról történô növelése során csökken a precíziós technológia átál-
lási kockázata. (Meg kell jegyezni, hogy ez az eredmény igazolja és magya-
rázza azt a gyakorlatban megfigyelhetô folyamatot, mely szerint a precíziós
növénytermelést választó üzemek rendre magas termelési színvonalon mû-
ködnek, az egyes évek közötti hozamingadozásuk kisebb, mint az országos
átlag.);
c) alacsony gyomborítottság esetén a kárküszöb és a felhagyási küszöb értéke kö-
zött lecsökken a távolság. Kicsi az a tartomány, ahol a precíziós technológia
többletjövedelmet eredményez egyrészt az alacsonyabb tápanyag-ellátottság, a
kiegyenlített talajtulajdonságok és a gyomelôfordulás mellett a „ne tégy sem-
mit”, ráfordításminimalizáló technológia, illetve másrészrôl a tápanyagszint
növekedésével a teljes felület kezelés jövedelmével szemben;
d) a gyomborítottság növekedésével hamarabb éri meg áttérni a precíziós tech-
nológiára, és ezzel végezni a gyomszabályozást, míg késôbb éri meg felvál-
tani a precíziós technológiát a teljes felületkezeléssel. A gyomborítottság
növekedés szélesíti azon intervallumot, ahol gazdasági elôny származik a
precíziós gazdálkodásból, egyben csökkenti annak megtérülési kockázatát.
Alacsony vagy közepes hozamárak mellett a precíziós technológia gyom-
szabályozással kapcsolatos elemeinek bevezetése magas kockázatú, és ala-
csony gyomborítottságnál közgazdasági értelemben nincs indokoltsága.
A precíziós gazdálkodás közgazdasági indokoltsága függ az elérhetô hozamérték-
tôl, a termôterület adottságaitól, annak heterogenitásától és a tápanyagellátás szint-
jétôl, a terület gyomborítottságától és heterogenitásától. Magasabb elérhetô termelé-
si érték, tápanyag-ellátási szint (intenzitás) indokolja a precíziós növénytermelést
(szélesíti az alkalmazhatóságot), csökkenti a kockázatát. A gyomborítottság növeke-
dése – amely a termelô számára kedvezôtlen esetet jelent – hasonló hatást gyakorol,
csökkentve a precíziós technológia kockázatát.
A precíziós gazdálkodásra való áttérés megtérülésének vizsgálataival kapcsolat-
ban korábban megállapítottuk, hogy annak kockázatossága függ a talaj- és a gyom-
borítottság heterogenitásától. A kockázati mátrix megmutatja az átállás megtérülési
kockázatát (Takács-György – Takács, 2009).
Alacsony gyomborítottság esetén a gyomszabályozás nem válik szükségessé a
kárküszöbszint eléréséig. Ennek helye, nagysága nagymértékben függ az aktuális
értékesítési áraktól, a precíziós növénytermelés alapegységeire meg lehet határoz-
ni azt az adott kezelési egység termésveszteségének értéke és a kezeléssel kapcso-
latos költségek összefüggése alapján. (A gyakorlatban azonban alacsony gyombo-
rítottság esetén is alkalmazzák a teljes felületkezelést, ami nem szolgálja sem a ra-
cionális vegyszerhasználatot, sem a környezetterhelés csökkentésének való meg-
felelést.) Ha a gyomborítottság magas, azon kezelési egységek száma alacsony,
amelyeken elhagyható a kezelés, a teljes terület kezelése javasolt. Ilyen esetben
vizsgálni kell a precíziós gyomszabályozás többletberuházásához köthetô többlet-
költségeket is. Amennyiben az élettartam alatti precíziós növényvédelemnek be-
tudható „megmentett termésérték” ezt nem fedezi, nem térül meg a beruházás.
Természetesen nem kizárólagos közgazdasági megfontolások alapján ilyen eset-
ben is ki lehet építeni ezt a technológiát, azonban érdemi hatóanyag-felhasználás-
beli megtakarítás ekkor nem várható el. Amennyiben az említett két eset nem áll
178
fenn, a precíziós növényvédelem közgazdasági értelemben is megtérül, nem is ejt-
ve szót a precíziós technológia környezetterhelés csökkentésében betöltött szere-
pérôl (38. táblázat).
38. táblázat. A precíziós gazdálkodásra való áttérés megtérülési kockázata a talajtulaj-
donságok és gyomborítottság függvényében
Jelmagyarázat: +++ nagy kockázat, nincs megtérülés; ++ közepes kockázat, bizonytalan megtérülés;
+ alacsony kockázat, valószínûsített megtérülés
Forrás: saját szerkesztés
9.2. A precíziós növénytermelés szerepe
a kemikáliafelhasználás csökkentésében, racionalizálásában
Az Európai Unió tesztüzemi adatbázisa (FADN) 2006-ban 1 897 900 mezôgazdasá-
gi üzemet reprezentált, amelyek 82 787 ezer ha mezôgazdasági területet használtak.
Az üzemstruktúra az EU tagállamaiban jelentôs változatosságot mutat (51. ábra). A
16 ESU-t meghaladó méretû üzemek által használt szántóterület kiugróan magas
(90% feletti) Szlovákiában, Belgiumban, Hollandiában, Németországban, ugyanak-
kor Litvániában, Lettországban, Szlovéniában és Portugáliában alacsony (5% alat-
ti). Az EU átlagában ezen üzemek mûvelik a terület több mint 60%-át, Magyaror-
szágon pedig a 65%-át. Ehhez a közgazdasági mérettartományhoz tartozó üzemek
aránya az EU átlagában 18%, míg Magyarországon 9% (52. ábra). A két szélsô ér-
ték 1% és 74%.
179
Gyomborítottság hete-
rogenitása
Talajtulajdonságok heterogenitása
Kicsi Közepes Nagy
Kicsi +++ ++ +
Közepes ++ ++ +
Nagy ++ + +
51. ábra. Mezôgazdasági területmegoszlás a közgazdasági üzemméret
függvényében az EU tagországaiban (2006)
Forrás: saját szerkesztés
52. ábra. Üzemszámmegoszlás a közgazdasági üzemméret függvényében
az EU tagországaiban (2006)
Forrás: saját szerkesztés
180
A terület 51,4%-án gabonaféléket, 16,7%-án egyéb szántóföldi növényt, 20,5%-án
takarmánynövényeket termesztettek. A gabonafélék részaránya lényegesen nem válto-
zik a gazdaságméret kategóriáiként (48–53% közötti), ugyanakkor a gazdaságméret nö-
vekedésével nô az egyéb szántóföldi növények aránya, a takarmánynövények rovására.
Ennek az aránynak jelentôsége van a precíziós technológia kemikáliafel-
használásának csökkentésében betöltött szerepe vizsgálatakor. Technológiai oldalról
a tápanyagellátás gyakorlatát tekintve elvileg is, gyakorlatilag is minden szántóföl-
di növény esetén alkalmazható eljárásról van szó, ugyanakkor a növényvédelem te-
rületén – elsôdlegesen a gyomszabályozásban – a széles sortávolságú kultúrákban
van értelme alkalmazásának. Minél magasabb a széles sortávú kultúrák aránya, an-
nál nagyobb a lehetôség a precíziós növényvédelem gyakorlati megvalósítására,
amely érdemi vegyszer-megtakarítást eredményezhet a terület heterogenitásának a
függvényében. Mindez utal arra, hogy a nagyobb méretû gazdaságokban, arányai-
ban nagyobb területen alkalmazható a precíziós növénytermelés a termelési szerke-
zetbeli változások miatt (39. táblázat).
39. táblázat. A reprezentált gazdaságszám és a szántóterület-hasznosítás
megoszlása az Európai Unióban, 2006
Forrás: FADN adatbázis alapján, saját szerkesztés
A precíziós növénytermelés során a kemikáliafelhasználásban érhetô el megtaka-
rítás abban az esetben, amikor a precíziós technológia bevezetésének alsó határa
a 16 ESU-méretkategória, amely a nagy-közepes méretkategória alsó határa. A
16–100 ESU közötti kibocsátású üzemek elsôdlegesen nem saját eszközrendszerre
alapulva térhetnek át a precíziós gazdálkodásra. A 100 ESU feletti – igen nagymé-
retû – üzemek többsége saját beruházásra alapozhatja a technológia feltételrendsze-
rének kiépítését. Az elsô esetben idegen szolgáltatásként, termelôi együttmûködés
révén, például gépköri formában történhet ennek kialakítása.
Az üzemek teljes körének áttérése nem várható, a hatóanyag-felhasználás csök-
kenése különbözô mértékû lehet. A megtakarítás mértéke természetesen több ténye-
zôtôl függ – a termelés intenzitásától, a táblán belüli heterogén vagy homogén ho-
zamszintre történô tervezéstôl, a talajadottságok heterogenitásától stb. –, együttes
hatásukat tekintve 5–10–20% közé tehetô.
181
Megnevezés
Reprezentált
gazdaság-szám
Összes használt
mezôgazdasági
terület
Gabonafélék
Egyéb szántóföldi
növény
Takarmány-
növény
Mértékegység db ha ha % ha % ha %
0<4 ESU 292 430 2 675 558 1 292 069 48,3 210 070,7 7,9 8 08 644,6 30,2
4<8 ESU 569 770 6 528 542 3 463 584 53,1 564 111,5 8,6 1 436 500 22,0
8<16 ESU 361 330 7 550 018 4 136 706 54,8 836 458,4 11,1 1 638 650 21,7
16<40 ESU 339 540 14 642 742 7 692 267 52,5 1 913 621 13,1 3 058 418 20,9
40<100 ESU 211 970 19 266 127 9 911 176 51,4 3 167 148 16,4 3 882 972 20,2
> 100 ESU 122 860 32 123 988 16 024 500 49,9 7 136 114 22,2 6 157 000 19,2
Összesen 1 897 900 82 786 975 42 520 301 51,4 13 827 523 16,7 16 982 184 20,5
9.2.1. A precíziós technológiára való áttéréstôl várható
kemikáliafelhasználás-csökkentés mértéke (EU-25 és Magyarország)
Megtakarítás mûtrágya-felhasználásban
A precíziós tápanyagellátás EU-25-ök szintjén történô bevezetése a korábbi hozam
eléréséhez a precíziós tápanyagellátás során összességében 32 ezer tonna ható-
anyaggal kevesebb mennyiség kijuttatását jelenti, amennyiben a megtakarítás 5%, és
az átálló terület a reprezentált terület 15%-a áll át; míg 127 ezer tonnával kevesebb
mûtrágya hatóanyag kijuttatása várható, ha a vélelmezett megtakarítás 20%. Az üze-
mek 25%-a átállását feltételezve a megtakarítható mennyiség 53 ezer tonna az 5%-
os megtakarítási szintet feltételezve. Ebben az esetben várható a hozamok növeke-
dése: a precíziós tápanyagellátás célja a táblán belüli kezelési egységekre történô
optimális dózis kijuttatása. Amennyiben az üzemek 25%-a tér át a precíziós táp-
anyagellátásra a hozamszint optimalizálása mellett, akkor a megtakarítás 211 ezer
tonna, 40%-os átállás esetén 85–338 ezer tonna (40. táblázat).
Ha változatlan hozamszint mellett érhetô el ekkora mûtrágyahatóanyag-megtaka-
rítás, gazdasági értelemben mindez jelentôs költségmegtakarítást eredményez. Ter-
melôi szinten a gabonafélék költségei között 8–15%-ot tesz ki a tápanyagellátás
anyagköltsége. Az anyagköltségeken belüli megtakarítás 0,6–6,2%-ot jelenthet, ja-
vítva a növénytermelés jövedelmi helyzetét is.
A másik, nem elhanyagolható eredmény a környezetbe kijuttatott és felhasználás-
ra nem kerülô mesterséges kemikáliában bekövetkezô csökkenés. Harmadrészt, mi-
vel csökken az input-kereslet, a keresletcsökkenés árcsökkentô hatást is eredmé-
nyezhet.
40. táblázat. Precíziós gazdálkodást bevezetô üzemek várható megtakarítás
a mûtrágya felhasználásában
Forrás: saját számítás
182
Megnevezés
Átállást választó üzem
15% 25% 40%
16–100 ESU
Átálló terület (ha) 5 086 330 8 477 217 13 563 547
Mûtrágyahatóanyag-
megtakarítás (t)
5% 16 276 27 127 43 403
10% 32 553 54 254 86 807
20% 65 105 108 508 173 613
>100
Átálló terület (ha) 4 818 598 8 030 997 12 849 595
Mûtrágyahatóanyag-
megtakarítás (t)
5% 15 420 25 699 41 119
10% 30 839 51 398 82 237
20% 61 678 102 797 164 475
Mindösszesen
Átálló terület összesen (ha) 9 904 928 16 508 214 26 413 142
Mûtrágyahatóanyag-
megtakarítás összesen
(t)
5% 31 696 52 826 84 522
10% 63 392 105 653 169 044
20% 126 783 211 305 338 088
A precíziós technológia bevezetésével a mûtrágya felhasználásában az EU-25 ál-
tal reprezentált területre vonatkozóan elérhetô megtakarítás 5–10–20% lehet. Ez a
megtakarítás azonban feltételesen kezelendô megtakarítást jelent, amennyiben a pre-
cíziós tápanyag-utánpótlás célja a heterogén hozamszint melletti okszerû termelés
megvalósítása, táblaszinten nem érhetô el a 20%-os hatóanyag megtakarítás.
Magyarország vonatkozásában a precíziós gazdálkodásra való áttérés ágazati
szinten – változatlan kibocsátást feltételezve – a mûtrágya felhasználásában
964–3780 t hatóanyag-megtakarítást jelent az üzemek 15%-os átállása esetén, a
25%-os átállás mellett 2025–8110 tonnát, a 40%-os átállásnál pedig 2520–10 090
tonnát (41. táblázat).
41. táblázat. A precíziós gazdálkodást bevezetô üzemek várható megtakarítása
a mûtrágya felhasználásában (Magyarország)
Forrás: saját számítás
Megtakarítás növényvédôszer-felhasználásban
A növényvédôszer-felhasználás csökkentésében nagyobb jelentôsége van a precízi-
ós gazdálkodásra való átállásnak. Egyrészt azon terület aránya magasabb, ahol el-
hagyható a növényvédelmi kezelés – függôen a terület adott kártevô szervezettel va-
ló fertôzöttségétôl és annak heterogenitásától –, másrészt a foltkezelések valós
anyagmegtakarítást eredményeznek növényvédô szerekben.
Az EU-25-ök esetében azon szántóföldi terület nagysága, ahol potenciálisan át-
áll(hat)nak a precíziós növényvédelemre 9905 ezer hektár, ha az üzemek 15%-a áll
át, 16 508 ezer hektár az üzemek egy negyedének áttérése esetén, míg kedvezô eset-
ben az üzemek 40%-a alkalmazza a precíziós növényvédelmi elemet, amely 26 413
ezer hektáros alkalmazást jelenthet.
Az EU-25 esetében a peszticid hatóanyag megtakarítás becsült mértéke az üze-
mek 5%-os áttérése mellett várhatóan 5,7 ezer tonna, ha a megtakarítás mértéke
183
Megnevezés
Átállást választó üzem
15% 25% 40%
16–100 ESU
Átálló terület (ha) 103 559 172 598 276 157
Mûtrágyahatóanyag-
megtakarítás (t)
5% 535 892 1426
10% 1070 1783 2853
20% 2140 3566 5706
>100
Átálló terület (ha) 132 353 220 588 352 941
Mûtrágyahatóanyag-
megtakarítás (t)
5% 424 1136 1094
10% 821 2272 2188
20% 1641 4543 4376
Mindösszesen
Átálló terület összesen (ha) 235 912 393 186 629 098
Mûtrágyahatóanyag-
megtakarítás összesen
(t)
5% 959 2027 2521
10% 1890 4055 5041
20% 3781 8109 10 082
25%. 30%-os megtakarítás esetén 8,9 ezer tonna, és amennyiben a hatóanyag-meg-
takarítás mértéke 50%, akkor 11,4 ezer tonnával kevesebb peszticid hatóanyagot jut-
tatnak ki, amennyiben az üzemek 15%-a áll át. 25%-os átállás esetén 25% megtaka-
rítást feltételezve 8,2 ezer, 30%-os megtakarításnál 10,4 ezer, 50%-os megtakarítást
feltételezve pedig 14,1 ezer tonnával kevesebb a kijuttatott vegyszer. Amennyiben az
átálló gazdaságok aránya 40%, a legkisebb megtakarítás (25%) mellett 15,2 ezer
tonna, 30%-os megtakarításnál 21,3 ezer, míg a legkedvezôbb, 50%-os megtakarítás
mellett 30,4 ezer tonna a megtakarítás (42. táblázat).
Figyelembe véve a mezôgazdasági termelés szerepét az élelmiszer-biztonság
megteremtésében, ez a mennyiség nem elhanyagolható akkor, amikor magának a
precíziós technológiának az összetett hatását értékeljük.
42. táblázat. A precíziós gazdálkodást bevezetô üzemek várható megtakarítása
a növényvédôszer-felhasználásban (EU-25)
Forrás: saját számítás
Magyarország vonatkozásában a precíziós növényvédelemre átálló gazdaságok
által lefedett terület várhatóan 235 ezer hektár az üzemek 15%-a átállása esetén, kö-
zel 400 ezer hektár 25%-os átálláskor, míg az optimista szcenárióban 630 ezer hek-
tár bevonása várható. Mindez ágazati szinten a növényvédôszer-felhasználásban
üzemek 15%-os átállása esetén 140 tonna hatóanyag-megtakarítás várható, a 25%-
os megtakarítási szinten, 30%-os megtakarításnál a várható mennyiség 192 tonna,
míg a legkedvezôbb (50%) esetben 275 tonnával kevesebb növényvédô szer jutna ki.
Amennyiben a 16 ESU feletti üzemek negyede átáll, 25%-os vegyszer-megtakarítás-
kor 230 tonna, 30%-os megtakarításkor 411 tonna, 50%-kal csökkentett növényvé-
dôszer-kijuttatáskor pedig 585 tonna a megtakarítás. Az optimista, 40%-os átállás
során 470, 658 és 940 tonnával kevesebb a várható vegyszerfelhasználás (43. táblá-
zat). Mindez azért jelentôs, mert változatlan növényvédelmi hatás mellett jóval ki-
184
Megnevezés
Átállást választó üzem
15% 25% 40%
16–100 ESU
Átálló terület (ha) 5 086 330 8 477 217 13 563 547
Növényvédôszer-meg-
takarítás (t)
25% 2925 3574 7799
30% 4095 3950 10 919
50% 5849 4900 15 598
>100
Átálló terület (ha) 4 818 598 8 030 997 12 849 595
Növényvédôszer-meg-
takarítás (t)
25% 2771 4618 7389
30% 4095 6465 10 344
50% 8190 9235 14 777
Mindösszesen
Átálló terület összesen (ha) 9 904 928 16 508 214 26 413 142
Növényvédôszer-meg-
takarítás összesen (t)
25% 5695 8192 15 188
30% 8190 10 415 21 263
50% 11 391 14 135 30 375
sebb környezetterhelést jelent a precíziós növényvédelem alkalmazása, csak a szán-
tófölsi növénytermelésben.
A foltkezelések valós anyagmegtakarítást eredményeznek, mint a tapasztalatok is
mutatják. Azon területek aránya, ahol elhagyható a növényvédelmi kezelés 30–70%
is lehet (Mortensen et al., 2004; Wiles, 2004; Reisinger et al., 2007a; Schellberg et
al., 2008; Takács-György, 2009; Takácsné, 2010). Ugyanakkor például a kijuttatan-
dó gyomirtó szer dózisában is lehet megtakarítást elérni, amennyiben a talajparamé-
terek ismeretében zajlik a kijuttatás, természetesen a gyártó/forgalmazó által meg-
adott intervallumon belül (Timmermann et al., 2003; Blackshaw et al., 2006; Kuroli
et al., 2007; Reisinger et al., 2007b).
Az EU-25-re vonatkoztatva optimista szcenáriót feltételezve a peszticidmeg-
takarítás 30 ezer tonna.
43. táblázat. A precíziós gazdálkodást bevezetô üzemek várható megtakarítása
a növényvédôszer-felhasználásban (Magyarország)
Forrás: saját számítás
Az Európai Unió területére vetített modellszámítások bizonyítják, hogy éves szin-
ten jelentôs vegyszerfelhasználás-csökkentést lehet(ne) elérni a precíziós növényter-
melés szélesebb körû elterjesztésével.
Az elterjedésnek gátat szab, hogy a szükséges többletberuházás megtérülését is
biztosító fedezeti méretet az üzemek többsége nem képes elérni, gyakran a szaktu-
dás sincs meg a technológia megfelelô minôségû adaptálásához. Ez utóbbi esetben
minden olyan kezdeményezés, amely akár termelôi szintrôl szervezôdik (gépkörök),
akár a szolgáltató oldaláról jön, segítheti a precíziós növénytermelés széles körû al-
kalmazását. Magyarországon, nem rendelkezünk pontos adatokkal a precíziós nö-
vénytermelés egyes elemeinek alkalmazásáról, becslések szerint már közel 1 millió
hektáron alkalmazták a precíziós technológia egyes elemeit, közel 500 ezer hektá-
185
Megnevezés
Átállást választó üzem
15% 25% 40%
16–100 ESU
Átálló terület (ha) 103 559 172 598 276 157
Növényvédôszer-meg-
takarítás (t)
25% 60 101 265
30% 85 232 370
50% 121 331 529
>100
Átálló terület (ha) 132 353 220 588 352 941
Növényvédôszer-meg-
takarítás (t)
25% 77 128 205
30% 108 180 287
50% 154 257 410
Mindösszesen
Átálló terület összesen (ha) 235 912 393 186 629 098
Növényvédôszer-meg-
takarítás összesen (t)
25% 137 229 470
30% 192 411 658
50% 275 587 940
ron folyik a differenciált, talajvizsgálati eredményekre alapozott precíziós tápanyag-
ellátás, a precíziós növényvédelem gyakorlati alkalmazására is tettek kezdeti lépé-
seket. Amennyiben figyelembe vesszük a technológiának a környezetterhelés csök-
kentésében betöltött vagy a késôbbiekben betöltendô szerepét, megfontolandó olyan
támogatási konstrukciók kidolgozása, amelyek követelményeinek betartásával egy-
részt elérhetôek a kemikáliacsökkentésre vonatkozó célok, másrészt a többletköltsé-
gek miatti esetleges jövedelemkiesés termelôi szinten kompenzálható lenne.
9.2.2. Becslések a precíziós növénytermelés kemikáliafelhasználásának
csökkentésére az átállás és a területi heterogenitás függvényében
A növénytermelô és a vegyes profilú üzemek közül országosan és a kemikáliafel-
használás eltérô szintjei alapján képezett csoportokban is vizsgálható a potenciális
kemikáliamegtakarítás. Az EU-25-ök közül a csoportosítás alapja a kemikália átla-
gos felhasználásának mértéke, a szántóföldi növénytermelés aránya.
Belgium, Hollandia és Németország csoportjára jellemzô a kimagasló kemikáli-
afelhasználás. Átlagosnak tekinthetô a következô tagállamokban: Cseh Köztársaság,
Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Írország és Lengyelország. A magyaror-
szági kemikáliafelhasználás mértékét tekintve megközelíti ez utóbbi csoport tagjai-
nak felhasználási szintjét, ami részben utal a termelés intenzitására is. (A csoport-
képzés alapját a 4. táblázatban közöltek képezték.)
A precíziós technológiára történô átállás költségmegtakarításának modellezése
A 16–100 ESU-méretegység között teljesítô üzemek száma 2006-ban 378 ezer üzem
volt (EU-25), az általuk lefedett mezôgazdasági terület 24,2 millió ha, átlagos gaz-
daságméretük 63,9 ha. Az egy hektárra jutó mûtrágya költsége 98,9 EUR, míg a nö-
vényvédô szer költsége 73,9 EUR/ha volt. A vizsgált évben a jellemzôk szerint 7280
magyar üzem esett ebbe a kategóriába, az általuk mûvelt mezôgazdasági terület
1 058 533 ha, 145,4 ha átlagmérettel. Az egy hektárra jutó mûtrágya költsége 65,6
EUR, az EU-25 átlagának 66,3%-a, míg a növényvédô szer költsége 49,4 EUR/ha,
az EU-25 átlagának 66,8%-a volt (6. melléklet).
Az ôszi búza átlaghozama 5,76 t/ha volt az EU-25-ben a 16–100 ESU-méretû gaz-
daságokban, míg a magyar érték 4,07 t/ha volt, jellemzôen alatta maradva a magas
kemikáliafelhasználással jellemezhetô országok átlaghozamánál (Belgium: 7,58 t/ha,
Hollandia: 7,97 t/ha Németország: 7,17 t/ha). A másik vizsgált csoport országai kö-
zül is mindegyik termelôi magasabb átlaghozamot értek el, mint a magyar átlag.
A kukorica átlaghozama 9,07 t/ha volt az EU-25-ben a 16–100 ESU-méretû gaz-
daságokban, míg a magyar érték 7,47 t/ha volt, alatta maradva a magas kemikáliafel-
használással jellemezhetô országok közül Belgium (10,24 t/ha) és Hollandia (9,35
t/ha) átlaghozamánál. Ugyanakkor Németország átlaghozama (7,98 t/ha) hasonló
nagyságrendû ebben a méretkategóriában. A másik vizsgált csoport országai közül
a Cseh Köztársaság, az Egyesült Királyság átlaghozama hasonló nagyságú volt,
Franciaország átlaghozama kukoricából a magas mûtrágyaköltséggel jellemezhetô
csoportéhoz közelít, míg Lengyelország nem érte el az 5 t/ha átlagot.
A 100 ESU feletti kategóriához tartozó üzemek száma az EU-25-ökben 77 ezer,
az általuk mûvelt mezôgazdasági terület 21,3 millió ha, átlagos gazdaságméretük
186
276,2 ha. Az egy hektárra jutó mûtrágya költség 116,4 EUR, míg a növényvédôszer-
költség 116,6 EUR/ha volt.
A magyar jellemzôk szerint 940 üzem esett ebbe a kategóriába, az általuk mûvelt
mezôgazdasági terület 1 080 784 ha, 1149,8 ha átlag mérettel. Az egy hektárra jutó
mûtrágyaköltség 72,4 EUR, az EU-25 átlagának 62,2%-a, míg a növényvédôszer-
költség 64,8 EUR/ha, az EU-25 átlagának 55,2%-a volt. Az ôszi búza átlaghozama
6,87 t/ha volt az EU-25-ben a 100 ESU-kibocsátás feletti üzemekben, míg a magyar
érték 4,08 t/ha volt, jellemzôen alatta maradva a magas kemikáliafelhasználással jel-
lemezhetô országok átlaghozamánál (Belgium: 8,26 t/ha, Hollandia: 8,88 t/ha, Né-
metország: 6,78 t/ha). A két méretkategória átlaghozamában mutatkozó különbség
jelentôs (~13%), míg ezzel szemben a magyarországi kategóriáknál nem volt ho-
zambeli különbség a nagyobb méretû üzemek javára. A másik vizsgált csoport or-
szágai közül is mindegyik termelôi magasabb átlaghozamot értek el, mint a magyar
átlag.
A 100 ESU-méretet meghaladó gazdaságokban a kukorica átlaghozama közel
egy tonnával kevesebb (8,28 t/ha) volt az EU-25-ben a vizsgált évben, mint a nagy-
közepes és nagy üzemekben. A magyarországi kukorica átlaghozama ebben a gaz-
dálkodási kategóriában 7,27 t/ha volt, alig maradva alatta az elôzô kategória értéké-
nél. Mindez részben visszavezethetô a kukoricatermesztés teljes gépesítettsége mel-
lett a fajtahasználatra, valamint arra, hogy Magyarország területe a kukoricater-
mesztés agroökológiai szempontjából megfelelô vagy kedvezô területen helyezke-
dik el. A magas kemikáliahasználattal jellemezhetô országok a kukorica termeszt-
hetôségének vagy északi határán, vagy felette találhatók. A belgiumi kukorica átlag-
hozam igen magas volt (10,74 t/ha): hozzá kell tenni, hogy ezt a hozamot a magyar
felhasználási szintnél négyszer magasabb nitrogénfelhasználás mellett érték el.
Ugyanakkor a német (6,93 t/ha) és a holland (6,77 t/ha) átlaghozam alacsonyabb rá-
fordítási hatékonyságot jelez, mint a magyarországi érték. Ebben a méretkategóriá-
ban a másik vizsgált országcsoporton belül is a 16–100 ESU-kategóriában megfi-
gyeltek a jellemzôk: a Cseh Köztársaság, az Egyesült Királyság átlaghozama ha-
sonló nagyságú volt, míg Franciaország átlaghozama kukoricából a magas mûtrá-
gyaköltséggel jellemezhetô csoportéhoz közelít (9,15 t/ha), ugyanakkor Lengyelor-
szág nem érte el az 5 t/ha átlagot. A mûtrágya-felhasználás hatékonysága Lengyel-
országban igen alacsony.
100 ESU feletti üzemek magasabb mûtrágya- és növényvédôszer-költséggel jel-
lemezhetôk, ami a magasabb hatóanyag-felhasználásra vezethetô vissza. Mindez
utal arra is, hogy a precíziós növénytermelésre való átállás ebben a méretkategóriá-
ban arányaiban nagyobb költségmegtakarítást tehet lehetôvé, ami tovább erôsítheti
ezt a gazdálkodói kört.
A magyarországi helyzetre jellemzô, hogy a 100 ESU feletti üzemek jóval na-
gyobb mezôgazdasági területet mûvelnek – az EU-25 átlagának közel 8-szorosát –,
az EU-25-ök átlagánál kevesebb mûtrágyaköltség (62,2%-a), és növényvédôszer-
költség (55,6%-a) felhasználás mellett. Ha együttesen szemléljük a 16 ESU feletti
méretû üzemek által lefedett területet (2,1 millió ha, a mezôgazdasági terület közel
40%-a), és figyelembe vesszük a precíziós technológiára történô átállás lehetséges
megtakarításait, akkor mindez nemzetgazdasági szinten is jelentôs anyagköltség-
megtakarítást jelent.
187
Az anyagköltség alakulása – részben – alkalmas a hatóanyag felhasználási szint-
jeinek jellemzésére: megállapítható, hogy a precíziós növénytermelésre történô átál-
lás esetén a magyarországi mezôgazdasági terület közel 40%-án a környezetterhelés
is kisebbé válhat. Természetesen ez abban az esetben igaz, amikor a precíziós tech-
nológia alkalmazásának célja nem elsôdlegesen a táblafoltoknak megfeleltetett ho-
zammaximumra való törekvés. A 2008/2009-ben jellemzô gabona- és fehérjenö-
vény-értékesítési lehetôségeket, felvásárlási árakat figyelembe véve ez utóbbi nem
is lehet közgazdaságilag is alátámasztott cél.
A precíziós növénytermelés széles körû elterjedése az EU-25-ök szintjén a mûtrá-
gyaköltségekben 327,1–1308,3 M euró megtakarítást eredményezhet, míg a növény-
védôszer-költségekben ez a megtakarítás 1674,1–3348,1 M euró (44., 45. táblázat).
A különbözô mûtrágya- és növényvédôszer-használattal jellemezhetô fontosabb
csoportok eltérô részesedéssel jellemezhetôk a vélelmezett megtakarításokból. En-
nek vizsgálata azért figyelemkeltô, mert a költségekben mutatkozó megtakarítások
eltérô mértéke az egyes országok versenyképességére is hatást gyakorol. A koráb-
ban bemutatott hatóanyag-megtakarításokat 100%-nak feltételezve Magyarországon
a 16–100 ESU-méretkategóriát tekintve a megtakarítás mûtrágyából 2,3%, míg a
növényvédô szerbôl 2,9%. A lefedett terület 4,38%-a az EU-25-ök teljes területének.
A vélelmezett kisebb megtakarítás adódik a magyarországi átlagos kemikáliafel-
használás EU-25-ök átlagánál alacsonyabb mértékébôl. Ebben a méretkategóriában
a magas kemikáliafelhasználással jellemezhetô országcsoport (Belgium, Hollandia
és Németország) a mûtrágya-megtakarítás 14,3%-át, a növényvédôszer-megtakarí-
tás 28,4%-át adja, míg a területi lefedettséget tekintve az arány 9,8%. A magyaror-
szágihoz hasonló kemikáliafelhasználással jellemezhetô országcsoport (Csehország,
Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Írország és Lengyelország) a mûtrágya-
megtakarítás 49,3%-át, a növényvédôszer-megtakarítás 57,1%-át adja, míg a terüle-
ti lefedettség 34,8%.
A 100 ESU feletti üzemek mûtrágyaköltség-megtakarítása 2,9%-át adja Magyar-
ország, míg a növényvédôszer-költségekbôl ez 2,7%. Ebben a méretkategóriában a
magas kemikáliafelhasználással jellemezhetô országcsoport (Belgium, Hollandia és
Németország) a mûtrágya-megtakarítás 26,0%-át, a növényvédôszer-megtakarítás
28,4%-át adja. A magyarországihoz hasonló kemikáliafelhasználással jellemezhetô
országcsoport a mûtrágya-megtakarítás 57,1%-át, a növényvédôszer-megtakarítás
57,6%-át adja (46., 47. táblázat).
A termelés intenzitását is jellemzô kemikáliahasználatban – az új technológiai
vívmányok gyakorlati elterjedése miatt – bekövetkezô megtakarítás kihat a költsé-
gekre is. A költségekben mutatkozó csökkenés termelôi szinten a versenyképesség
javulását eredményezheti.
A fenti országcsoportok termelési költségei között eltérô részesedést jelent a mû-
trágya és növényvédô szer költség (48., 49., 50. táblázat). Ennek alapján – tekintet-
tel arra, hogy a mûtrágya- és a növényvédôszer-költség 18,1% az összes költségen
belül az EU-25-ökben – vizsgálható a potenciális termelési költségcsökkenés, amely
áttételesen javítja a versenyképességet.
Az EU-25-ökben a 16 ESU-méretet meghaladó üzemek összes költsége 30 479
millió euró. Az összes költségen belül 21,5% a mûtrágyaköltség és 18,1% a növény-
védôszer-költség. Méretkategória szerint a 16–100 ESU közötti üzemek költségein
188
belül 26,1% a mûtrágya, míg 18,7% a növényvédô szer költségének aránya. Az igen
nagy méretû üzemekben (100 ESU feletti) az összes költségen belül azonban csak
18,5% a mûtrágyaköltség. A növényvédô szerek aránya a költségszerkezeten belül
17,7%, lényegében nem tér el a nagy-közepes és nagyméretû üzemekétôl.
Magyarországon, az összes költségen (642 millió EUR) belül 26,6% a mûtrágya-
költség és 22,2% a növényvédô szer költségének aránya, amely magasabb, mint az
EU-25-ök átlaga. Méretkategória szerint a 16–100 ESU közötti üzemek költségein
belül 25,7% a mûtrágya, míg 21,7% a növényvédô szer költségének aránya.
189
44. táblázat. Mûtrágyaköltség-megtakarítás (millió euró)
FADN-adatbázis alapján, saját szerkesztés
Ország
16–100 ESU-üzemcsoport >100 ESU-üzemcsoport
5% 10% 20% 5% 10% 20%
Ausztria 2,806 5,611 11,222 0,205 0,409 0,819
Belgium 1,589 3,177 6,355 2,302 4,604 9,207
Ciprus 0,247 0,494 0,988 .. .. ..
Csehország 1,201 2,403 4,805 8,596 17,193 34,385
Dánia 2,398 4,796 9,592 3,654 7,309 14,617
Egyesült Királyság 9,982 19,964 39,928 25,585 51,169 102,338
Észtország 0,453 0,905 1,811 0,184 0,369 0,738
Finnország 3,895 7,790 15,580 .. .. ..
Franciaország 48,870 97,739 195,478 50,547 101,094 202,189
Görögország 6,311 12,621 25,243 .. .. ..
Hollandia 1,349 2,698 5,397 2,052 4,105 8,210
Írország 1,645 3,290 6,580 .. .. ..
Lengyelország 12,927 25,855 51,709 9,185 18,369 36,738
Lettország 0,664 1,328 2,657 0,829 1,657 3,315
Litvánia 1,182 2,364 4,728 0,936 1,872 3,743
Luxemburg 0,054 0,108 0,217 0,039 0,078 0,157
Magyarország 3,641 7,282 14,563 4,913 9,826 19,652
Málta 0,010 0,021 0,042 .. .. ..
Németország 19,362 38,724 77,448 40,025 80,049 160,099
Olaszország 13,737 27,473 54,947 7,513 15,025 30,050
Portugália 0,483 0,966 1,931 0,710 1,420 2,839
Spanyolország 17,670 35,341 70,681 5,782 11,563 23,126
Svédország 4,183 8,367 16,734 2,658 5,317 10,634
Szlovákia 0,557 1,114 2,229 2,950 5,900 11,800
Szlovénia 0,092 0,184 0,369 .. .. ..
EU-25 156,259 312,519 625,037 170,815 341,629 683,258
Az igen nagy méretû (100 ESU feletti) üzemekben az összes költségen belül
azonban csak 19,2% a mûtrágyaköltség. A növényvédô szerek aránya a költségszer-
kezeten belül 17,2%, lényegesen eltérve a nagy-közepes és nagyméretû üzemekétôl.
A két csoporton belül jelentôs eltérés mutatható ki a mûtrágya és a növényvédô szer
költségszerkezetbeli részesedését tekintve. Ez azonban nem egyedi. Megvizsgálva
az EU-25-ök országonkénti értékeit, hasonlóan nagy eltérés mutatkozik a Cseh Köz-
társaság, Észtország, Litvánia esetén, de határozott különbség figyelhetô meg Spa-
nyolország, Franciaország és az Egyesült Királyság esetében is.
45. táblázat. Növényvédôszer-költségmegtakarítás (millió euró)
FADN-adatbázis alapján, saját szerkesztés
190
Ország
16–100 ESU-üzemcsoport >100 ESU-üzemcsoport
25% 35% 50% 25% 35% 50%
Ausztria 1,024 1,433 2,047 0,970 1,358 1,940
Belgium 11,509 16,112 23,018 14,448 20,227 28,896
Ciprus .. .. .. .. .. ..
Csehország 42,981 60,174 85,963 43,158 60,421 86,316
Dánia 18,272 25,580 36,543 19,127 26,778 38,254
Egyesült Királyság 127,923 179,092 255,845 139,921 195,889 279,841
Észtország 0,922 1,291 1,844 0,300 0,420 0,600
Finnország .. .. .. .. .. ..
Franciaország 252,736 353,830 505,471 239,276 334,987 478,552
Görögország .. .. .. .. .. ..
Hollandia 10,262 14,367 20,524 26,884 37,637 53,767
Írország .. .. .. .. .. ..
Lengyelország 45,923 64,292 91,846 31,010 43,414 62,020
Lettország 4,143 5,800 8,286 2,128 2,980 4,257
Litvánia 4,679 6,551 9,359 2,231 3,124 4,463
Luxemburg 0,196 0,274 0,392 0,145 0,203 0,290
Magyarország 24,565 34,392 49,131 22,043 30,860 44,085
Málta .. .. .. .. .. ..
Németország 200,123 280,173 400,247 191,189 267,665 382,379
Olaszország 37,563 52,588 75,125 36,573 51,202 73,146
Portugália 3,549 4,969 7,098 3,104 4,346 6,209
Spanyolország 28,908 40,471 57,816 18,297 25,616 36,595
Svédország 13,292 18,609 26,584 6,452 9,033 12,904
Szlovákia 14,749 20,649 29,499 17,079 23,910 34,157
Szlovénia .. .. .. .. .. ..
EU-25 854,073 1 195,702 1 708,146 820,023 1 148,032 1 640,046
Mivel az átlaghozamban méretkategóriánként nem mutatkozik ennyire jelentôs
különbség az egyes országokban, mindez utal arra, hogy a szántóföldi növényt ter-
melô és a vegyes profilú üzemek az igen nagy méretû kategóriában hatékonyabb
ráfordításfelhasználással képesek mûködni.
46. táblázat. Mûtrágyaköltség-megtakarítás országcsoportok (EU-25) szerint
(millió euró). Szántóföldi növényt termelô és vegyes profilú gazdaságok
FADN-adatbázis alapján, saját szerkesztés
47. táblázat. Növényvédôszer-költségmegtakarítás országcsoportok (EU-25) szerint
(millió euró). Szántóföldi növényt termelô és vegyes profilú gazdaságok
FADN-adatbázis alapján, saját szerkesztés
A magas kemikáliahasználattal jellemezhetô országcsoportban az összes költség
9318 millió euró. A költségszerkezeten belül 14,3% a mûtrágya, 14,8% a növényvé-
dô szer költségének aránya, jellemzôen alatta maradva az EU-25-ök átlagának. Ezen
országcsoportot (Belgium, Hollandia, Németország) kiemelkedô átlaghozam jel-
lemzi, amihez viszont minden szempontból magas ráfordításfelhasználási szint
szükséges, megnövelve az összes költségen belül pl. a vetômag, az egyes gépi mun-
kák, a szolgáltatások arányát. Méretkategória szerint a 16–100 ESU közötti üzemek
191
Országcsoport
16–100 ESU-üzemcsoport >100 ESU-üzemcsoport
Átlagos megtakarítás Átlagos megtakarítás
5% 10% 20%
Megosz-
lás (%)
5% 10% 20%
Megosz-
lás (%)
EU-25 156,3 312,5 625,0 100,0 170,8 341,6 683,3 100,0
Magyarország 3,6 7,3 14,6 2,3 4,9 9,8 19,7 2,9
Belgium + Hollandia +
Németország
22,3 44,6 89,2 14,3 44,4 88,8 177,5 26,0
Csehország + Dá-
nia+Egyesült Királyság
+ Franciaország + Íror-
szág + Lengyelország
77,0 154,0 308,1 49,3 97,6 195,1 390,3 57,1
Országcsoport
16–100 ESU-üzemcsoport >100 ESU-üzemcsoport
Átlagos megtakarítás Átlagos megtakarítás
25% 30% 50%
Megosz-
lás (%)
25% 30% 50%
Megosz-
lás (%)
EU-25 854,1 1195,7 1708,1 100,0 820,0 1148,0 1640,0 100,0
Magyarország 24,6 34,4 49,1 2,9 22,0 30,9 44,1 2,7
Belgium + Hollandia +
Németország
221,9 310,7 443,8 26,0 232,5 325,5 465,0 28,4
Csehország + Dá-
nia+Egyesült Királyság
+ Franciaország + Íror-
szág + Lengyelország
487,8 683,0 975,7 57,1 472,5 661,5 945,0 57,6
költségein belül 13,1% a mûtrágya, míg 13,07% a növényvédô szer költségének ará-
nya. Az igen nagy méretû üzemekben (100 ESU feletti) az összes költségen belül
15,0% a mûtrágyaköltség, a növényvédô szerek aránya a költségszerkezeten belül
15,7%. A magyarországihoz hasonló kemikáliafelhasználással jellemezhetô orszá-
192
48. táblázat. A mûtrágya és a növényvédô szer költségaránya az összes költségbôl (%)
FADN-adatbázis alapján, saját szerkesztés
Ország
16–100 ESU-üzem-
csoport
>100 ESU-üzemcsoport
Összes 16 ESU feletti
üzem
Összes
költség
(M
EUR)
Mû-
trágya
költsége
rész-
aránya
(%)
Növény
védô
szer
rész-
aránya
(%)
Összes
költség
(M
EUR)
Mû-
trágya
költsége
rész-
aránya
(%)
Növény
védô
szer
rész-
aránya
(%)
Összes
költség
(M
EUR)
Mû-
trágya
költsége
rész-
aránya
(%)
Növény
védô
szer
rész-
aránya
(%)
Ausztria 309 18,2 11,6 22 19,0 18,0 330 18,2 12,1
Belgium 296 10,7 11,5 505 9,1 11,4 801 9,7 11,4
Ciprus 7 73,6 40,0 .. .. .. 7 73,6 40,0
Csehország 76 31,4 32,8 1256 13,7 13,7 1333 14,7 14,8
Dánia 440 10,9 8,0 1237 5,9 6,2 1677 7,2 6,7
Egyesült Királyság 551 36,2 31,4 2225 23,0 25,2 2776 25,6 26,4
Észtország 15 61,2 27,0 28 13,4 4,4 42 30,1 12,3
Finnország 266 29,3 12,4 .. .. .. 266 29,3 12,4
Franciaország 2756 35,5 28,7 4098 24,7 23,4 6854 29,0 25,5
Görögország 376 33,6 24,1 .. .. .. 376 33,6 24,1
Hollandia 259 10,4 20,3 727 5,6 14,8 986 6,9 16,2
Írország 100 32,8 16,7 .. .. .. 100 32,8 16,7
Lengyelország 944 27,4 13,5 607 30,3 20,4 1551 28,5 16,2
Lettország 29 46,0 20,6 48 34,6 17,8 77 38,9 18,8
Litvánia 39 60,0 26,5 47 40,1 19,1 86 49,2 22,5
Luxemburg 10 11,4 7,4 9 8,3 6,2 19 9,9 6,8
Magyarország 131 25,7 21,7 512 19,2 17,2 642 26,6 22,2
Málta 1 23,4 19,5 .. .. .. 1 23,4 19,5
Németország 2840 13,6 12,6 4.691 17,1 16,3 7531 15,8 14,9
Olaszország 1076 25,5 18,4 915 16,4 16,0 1991 21,4 17,3
Portugália 32 30,6 19,8 56 25,2 22,0 88 27,1 21,2
Spanyolország 1095 32,3 11,8 533 21,7 13,7 1628 28,8 12,4
Svédország 279 30,0 11,5 260 20,5 9,9 539 25,4 10,7
Szlovákia 22 51,8 43,1 464 12,7 14,7 485 14,4 16,0
Szlovénia 13 14,5 6,0 .. .. .. 13 14,5 6,0
EU-25 11 963 26,1 18,7 18 .16 18,5 17,7 30 479 21,5 18,1
gok csoportjában 14 291 millió euró volt az összes költség. Ezen belül 24,4% a mû-
trágyaköltség és 21,4% a növényvédô szer költsége. Méretkategória szerinti bontás-
ban a 16–100 ESU közötti üzemek költségein belül 31,6% a mûtrágya, míg 24,0%
a növényvédô szer költségének aránya. Az igen nagy méretû üzemekben (100 ESU
feletti) az összes költségen belül azonban csak 20,7% a mûtrágyaköltség, a növény-
védô szerek aránya a költségszerkezeten belül 20,1%.
A mûtrágyaköltségekben jelentkezô megtakarítás az EU-25-ökben összességében
327,1–1308,3 millió euró a két méretkategória által reprezentált területen, míg a
növényvédô szerek költségében mutatkozó megtakarítás együttes értéke
1674,1–3348,1 millió euró között mozog, a korábban jelzett megtakarítás és átállás
függvényében.
Magyarországon mindez 8,5–34,3 millió eurót (2125 és 8575 millió HUF) jelent
a mûtrágyázás költségeiben, míg a növényvédelemben a megtakarítás 46,6–93,2
millió euró (11 650–23 300 millió HUF) éves szinten.
49. táblázat. A mûtrágya és a növényvédô szer költségaránya az összes költségbôl (%)
FADN-adatbázis alapján, saját szerkesztés
193
Országcsoport
16–100 ESU-üzem-
csoport
>100 ESU-üzemcsoport
Összes 16 ESU feletti
üzem
Összes
költség
Mû-
trágya
költség
rész-
aránya
Növény
védô-
szer
költsé-
gének
rész-
aránya
Összes
költség
Mû-
trágya
költsé-
gének
rész-
aránya
Növény
védô-
szer
költség
rész-
aránya
Összes
költség
Mû-
trágya-
költség
rész-
aránya
Növény
védô-
szer
költsé-
gének
rész-
aránya
(M
EUR)
(%) (%)
(M
EUR)
(%) (%)
(M
EUR)
(%) (%)
EU-25 11 963 26,1 18,7 18.516 18,5 17,7 30.479 21,5 18,1
Magyarország 131 55,7 41,7 512 19,2 17,2 642 26,6 22,2
Belgium + Hollan-
dia + Németország
3395 13,1 13,1 5.923 15,0 15,7 9.318 14,3 14,8
Csehország + Dá-
nia + Egyesült Ki-
rályság + Francia-
ország + Írország
+ Lengyelország
4868 31,6 24,0 9.423 20,7 20,1 14.291 24,4 21,4
50. táblázat. A mûtrágya és a növényvédô szer költségaránya az összes költségbôl (%)
FADN- adatbázis alapján, saját szerkesztés
9.2.3. A precíziós technológia stratégiáinak értékelése,
a potenciális területi egyenérték meghatározása
A precíziós növénytermelés vonatkozásában három – közgazdaságilag indokolt –
alapstratégiát lehet meghatározni:
1. a ráfordításminimalizáló stratégiát („ne tégy semmit”);
2. a precíziós technológiát;
3. a teljes felületkezelés kárminimalizáló stratégiáját.
A gazdálkodói stratégia megválasztását a termelôi döntések meghozatalakor
más szándék, megfontolás felülír(hat)ja. A tôke hiánya, a nem megfelelô szaktu-
dás és szakértelem, a termelôi averzió meggátolhatja a közgazdasági racionalitás
alapján történô döntés meghozatalát. Ilyenkor természetesen a költségekben nem
várható a vázolt mértékû megtakarítás, romlik a hatékonyság a környezet felesle-
ges terhelése mellett. Ugyanis a konvencionális kezelések során a teljes területre
kijuttatott hatóanyag egy részét – elsôdlegesen a növényvédô szereket – feleslege-
sen juttatják ki, a kultúrnövény tervezett hozama a kezeléstôl függetlenül is elér-
hetô lenne. Amennyiben viszont a „ne tégy semmit” stratégiát alkalmazzák, akkor
költségoldali megtakarításról ugyan lehet beszélni, de a tervezhetô hozam szintje
alacsonyabb lesz. Számolni kell a lehetôségi költséggel, az elmaradó hozam miat-
ti termelésiérték-kieséssel. (Korábban szó volt a növényvédelmi tevékenységek
hozambizonytalanságot csökkentô szerepérôl, illetve a megmentett termés értéké-
nek kérdésérérôl.)
A potenciális veszteség területi egyenértéke kifejezi, hogy mekkora területen lett
volna szükséges – adott hozamszintet feltételezve – a kiesô termésmennyiség meg-
termeléséhez vetni az adott kultúrát (Nagy, 1974; Takácsné, 1991).
194
Országcsoport
16–100 ESU- üzem-
csoport
>100 ESU- üzemcsoport
Összes 16 ESU feletti
üzem
Mûtrágya
költségének
részaránya
Növényvédô
szer költsé-
gének rész-
aránya
Mûtrágya
költségének
részaránya
Növényvédô
szer költsé-
gének rész-
aránya
Mûtrágya
költségének
részaránya
Növényvédô
szer költsé-
gének rész-
aránya
(%) (%) (%) (%) (%) (%)
EU-25 26,1 18,7 18,5 17,7 21,5 18,1
Magyarország 55,7 41,7 19,2 17,2 26,6 22,2
Belgium +
Hollandia +
Németország
13,1 13,1 15,0 15,7 14,3 14,8
Csehország +
Dánia + Egye-
sült Királyság +
Franciaország
+ Írország +
Lengyelország
31,6 24,0 20,7 20,1 24,4 21,4
Az elmaradó, illetve helytelenül megvalósított növényvédelmi kezelések várható
terméskiesése 5 és 10% lehet. 2006. évi adatok alapján az EU-25-ben a nem megfe-
lelô növényvédelem („ne tégy semmit” stratégia) miatt – a veszteséget 5%-os mér-
tékûnek tekintve – 728 662 ha többlet terület ôszi búzával történô bevetésével lehe-
tett volna a kiesô termést megtermelni. 10%-os veszteséget feltételezve a többlette-
rület 1 457 324 ha. Magyarország esetében 5% veszteség mellett 34 149 ha, míg
10%-os veszteségnél 68 298 ha lett volna a szükséges többletterület (51., 52. táblá-
zat).
Kukorica esetében 5%-os veszteségnél az EU-25-ökben a szükséges többlet terü-
let 180 128 ha, míg 10%-os veszteséget feltételezve a többlet terület 360 257 ha.
Magyarország esetében 5% veszteség mellett 31 736 ha, míg 10%-os veszteségnél
63 472 ha lett volna a szükséges többlet terület.
Ezek az eredmények fenntartással kezelendôk. A növénytermelésben számos to-
vábbi hozambizonytalanságot elôidézô olyan tényezô van, amely egyrészt a tervez-
hetô hozam nagyságára hat, másrészt hatása van a várható jövedelemre. Ennek elle-
nére minden olyan elôrejelzésnek, amely elôsegíti a gazdasági folyamatok tervezhe-
tôségét, figyelmet kell érdemelnie. Ebben a vonatkozásban van jelentôsége a poten-
ciális veszteség területi egyenértékének.
A helyesen megvalósított növényvédelem hozambizonytalanságra gyakorolt
csökkentô hatása az elôbbiek alapján tehát azt jelenti a precíziós növényvédelem al-
kalmazása során, hogy nem csak üzemgazdasági szinten, de ágazati szinten is ter-
vezhetôbbé válik a terméshozam, illetve más megközelítésben az egy meghatározott
élelmiszer-mennyiség megtermeléséhez szükséges terület meghatározása.
A lehetséges gazdálkodói stratégiák gyakorlati alkalmazásakor a kijuttatott ható-
anyag mennyiségében az elérhetô megtakarítás, illetve a feleslegesen kijuttatott
mennyiség meghatározható (lásd a 28. táblázatot, valamint a 39. és a 40. ábrát a 8.1.
fejezetben). Ezzel összefüggésben a környezetterhelés is jelezhetô (53. ábra).
A „ne tégy semmit” technológia esetén azt a hatóanyag-mennyiséget juttatják ki,
amelyik akkor szükséges, ha a terület homogén, és a kezelési egységek tápanyag-
ellátottsága az optimum szintjének megfelelô. Az optimum szintje az, ahol annyi
tápanyagot juttatnak ki, amennyi a termelési ciklus során teljes mértékben haszno-
sul, így a betakarítás utáni tápanyagegyenleg megegyezik a tábla szintjén a ciklus
elôttivel.
Az A pont – precíziós technológiára való áttérés határa, belépési küszöb – meg-
mutatja, hogy a „ne tégy semmit” stratégia esetén mekkora tápanyaghiány (Y
A
) ke-
letkezik, ha viszont a teljes felületkezelés stratégiáját alkalmazzák, akkor megmutat-
ja a feleslegesen kijuttatott hatóanyag mennyiségét (100-Y
A
).
A B pont – felhagyási küszöb – megmutatja, hogy a teljes felületkezelésre törté-
nô átállás után mekkora hatóanyag mennyiség jutna ki feleslegesen (ökonómiai ér-
telemben) többletként (100-Y
B
). Amennyiben ezen pont elôtt a precíziós technoló-
gia helyett a „ne tégy semmit” stratégia mentén mûködne a gazdálkodó, Y
B
-tábla
szintû tápanyaghiány keletkezne.
Meghatározható a gazdálkodó által vállalható tápanyagszintre vonatkozóan há-
rom érték. A T
0
jelenti a korábban jelzett bázis-tápanyagszintet. Ehhez képest az op-
timális szint (T
opt
) esetén minden kezelési egységre igaz, hogy legalább az optimá-
lisnak megfelelô tápanyag jut ki kezelési egységenként, táblaszinten azonos a dózis.
195
1
9
6
51. táblázat. Potenciális veszteség területi egyenértékben kifejezve (EU-25)
az ôszi búza termôterületére vetítve (16 ESU-méret feletti üzemek)
FADN-adatbázis alapján, saját szerkesztés
1
9
7
52. táblázat. Potenciális veszteség területi egyenértékben kifejezve (EU-25)
a kukorica termôterületére vetítve (16 ESU-méret feletti üzemek)
FADN-adatbázis alapján, saját szerkesztés
Ez egyben azt is jelenti, hogy a kezelési egységek egy részén többlet jut ki („feles-
legesen kijuttatott mennyiség). A racionális tápanyagszint (T
R
) olyan, a gazdálkodói
döntés által választott optimum alatti tápanyagszintet határoz meg, amelynek a cél-
ja, hogy csökkentse a feleslegesen kijuttatott tápanyagot, de egyben vállalja azt is,
hogy egyes kezelési egységeken a tápanyagszint nem éri el az optimálist.
A metszéspontok esetén a „ne tégy semmit” stratégiánál nincs többlethatóanyag-
kijuttatás – az alapmennyiség a legjobb tápanyag szintû kezelési egység szükségle-
tének felel meg –, ahol viszont ehhez képest kiegészítésre lenne szükség, nincs táp-
anyagpótlás. Mindez egyfajta környezetkímélô gazdálkodói stratégiának felel meg,
kevesebb hozam mellett, tudva azt, hogy egyben a terület potenciális termôképes-
ségét nem használják ki. Ha mégis teljes felületkezelésre kerül sor – ami megfelel a
mai intenzív, nem helyspecifikus tápanyagellátásnak –, akkor meghatározható a kör-
nyezetterhelés mértéke (100 – Y
0
).
Y
0
az a hatóanyag-mennyiség, amellyel a gazdálkodó a maximális dózisszinthez
képest kevesebb hatóanyagot juttat ki. Ennek oka lehet:
• közgazdasági, amikor is alapvetôen a hatóanyagár és a hozam értékesítési ára
közötti összefüggés alapján történik az „optimális” ráfordításfelhasználás terve-
zése;
• környezettudatosság miatti megfontolás;
• kényszerhelyzet, termelôi forráshiány (alulfinanszírozottság).
A C pont utáni tartományban a precíziós technológia megvalósítása esetén a ki-
juttatott hatóanyag meghaladja a racionális (T
R
) tápanyagszintnek megfelelôen ki-
juttatott mennyiséget, ami többlethozamban hasznosulhat. (Itt vissza kell utalni a
precíziós tápanyagellátás két tervezési céljára, miszerint az elérendô cél lehet tábla-
szinten homogén hozam, illetve heterogén hozam, amikor is a kezelési egységek po-
tenciális hozamtermelô képességének a lehetô legmagasabb szintû kihasználása a
cél. Ez utóbbi akkor valós, ha az adott hozam értékesítési lehetôsége biztosnak te-
kinthetô, valamint magas hozamárral párosul.)
A precíziós technológiára történô átállást választó üzemek arányának és az üzem
átlagos hatóanyag-megtakarításának függvényében meghatározható, hogy nemzet-
gazdasági szinten milyen mértékû megtakarítás várható (53. táblázat). Mint koráb-
ban levezettem, adott területen a bázisellátottsági szinthez (T
0
) képest meghatároz-
ható a megtakarítás várható értéke, ami üzemi szinten akár 50% is lehet az átálló
gazdaságok esetében. Az átlagos megtakarítás (%) és az átálló üzemek arányának
(%) függvényében becsülhetô nemzetgazdasági szinten a hatóanyag felhasználásá-
ban történô megtakarítás.
198
199
53. ábra. Gazdálkodói stratégiák értékelése a hatóanyag-kijuttatás
és a környezetterhelés alapján
Forrás: saját szerkesztés a 40. ábra alapján
2
0
0
53. táblázat. Országos potenciális hatóanyag-megtakarítás alakulása az átállást
választó üzemek és az üzemi szintû átlagos megtakarítás függvényében
Forrás: saját szerkesztés
Abból a feltételezésbôl kiindulva, hogy az átálló gazdaságok aránya 30–60% kö-
zött várható, valamint az üzemenkénti átlagos megtakarítás szintén 30–60% közöt-
tire becsülhetô, a megtakarítás aránya 10–35% lehet. Ez üzemi szinten közvetlen
költségmegtakarítást jelent a termelô számára, amit gazdasági elônyként él meg, és
végsô soron a termelôi versenyképesség is javul.
Ha a precíziós növénytermelésre történô átállás során a 10–35%-os hatóanyag-
csökkentés változatlan hozam mellett valósul meg, az nemzetgazdasági szinten
10–35%-kal csökkenti a környezet terhelését az intenzív gazdálkodással kijuttatott
többlethatóanyag-felhasználáshoz képest.
Ebben az esetben az egyéni hasznosság és a társadalmi hasznosság egybeesik. Itt
vissza kell utalni a fenntarthatóság hármas értelmezéséhez. A mezôgazdaságban
minden olyan technológiai eljárás széles körû elterjedése, amely pozitív hatást gya-
korol az ökológiai fenntarthatóságra (a helyspecifikus precíziós technológia alkal-
mazása során ésszerû a kemikáliafelhasználás), üzemi szinten jövedelmezôen való-
sítható meg, biztosítva a technológiához szükséges fejlesztések megtérülését (gaz-
dasági hatékonyság), ebbe az irányba hat. Ugyanakkor ki kell emelni a precíziós nö-
vénytermelés kapcsán, hogy annak a társadalmi fenntarthatóság vonatkozásában
kettôs pozitív hatása van. Az egyik a környezetterhelés csökkentésében betöltött sze-
repébôl adódik, a másik hozzájárulása a szükséges élelmiszer- és ipari (energetikai
célú) alapok elôállításához.
201
10. Összegzés
A mezôgazdasági termelés olyan része a nemzetgazdaságnak, amelyre minden kö-
rülmények között szükség van. Jelentôsége nem csökken a világ népességének nö-
vekedésével, multifunkcionalitásának erôsödésével inkább növekedni fog, még ak-
kor is, ha a különbözô gazdasági teljesítménymutatókban aránya már nem csak a fej-
lett gazdaságokban csökken. A mezôgazdasági üzemek állandóan változó környe-
zetben mûködnek, ami szükségessé teszi az alkalmazkodást, a folyamatos fejlôdést.
Ehhez az üzemekben – mint vállalatokban – ki kell alakulnia az elôre gondolkodás
képességének, az újra való nyitottságnak, s valós gyakorlattá kell válnia az innova-
tivitásnak. Egy-egy új technológia bevezetése változást idéz elô az üzem mûködésé-
ben, környezeti kapcsolataiban. Mivel a mezôgazdasági üzemek biológiai rendsze-
rekre, természeti erôforrásokra alapozva mûködnek a közgazdasági és társadalmi
környezetben, így ahhoz, hogy a változtatási folyamat sikeres legyen, ismerni kell a
lehetséges gazdálkodási stratégiákat, azoknak a környezetre, az üzemek mûködôké-
pességi feltételeire gyakorolt hatását több szempontból is.
A fenntartható mezôgazdaság alapja, hogy úgy folytassuk a gazdálkodást a termé-
szeti erôforrásokkal, a természeti környezetben, hogy egyidejûleg csökkenteni le-
hessen a környezetbe jutó – felesleges és káros – kemikáliák mennyiségét, de bizto-
sítani kell üzemi szinten a gazdaságok hosszú távú életképességét biztosító megfe-
lelô jövedelem elérését, valamint meg kell ôrizni a környezetet mint társadalmi
funkciókkal is bíró életteret.
A precíziós növénytermelés egy olyan technológia, amellyel lehetôvé válik a ta-
laj, az ökoszisztéma, a fajta, a mûszaki technológia együttese révén a kemikáliák
kezelésiegység-szintû kijuttatása, a ráfordítás- és a hozamárak ismeretében. Meg-
valósítható a környezettudatos gazdálkodás, a racionális vegyszerhasználat úgy,
hogy a környezetbe feleslegesen kijuttatott mesterséges kemikália mennyisége
csökkenthetô. Alkalmazásakor az elvárt élelmiszer- és ipari alapanyagok elôállítá-
sa során csökkenthetô a hozambizonytalanság, elôsegíti az élelmiszerlánc
nyomonkövethetôségét, mind üzemi szinten, mind nemzetgazdasági szinten javul a
tervezhetôség. Az elkövetkezô évtizedben a termelôk világpiacra jutásakor azon
szereplôk, akik nem alkalmazzák, veszítenek versenyképességükbôl, kiszorulhat-
nak a piacról.
A mezôgazdasági mûszaki fejlôdés lehetôvé teszi a legkorszerûbb technológiák
széles körû alkalmazását. Üzemgazdasági szempontból az életképesség egyben azt
is jelenti, hogy a technológia adaptálásával együtt járó költségek megtérülnek az ár-
bevételben, valamint képzôdik akkora jövedelem a gazdaságban, amely biztosítja a
beruházásokba fektetett tôke megtérülését, legalább az egyszerû újratermelés felté-
telét. A precíziós technológiára történô átállással kapcsolatban is elvárás az ökonó-
miai fenntarthatóság teljesítése, amely szerint a gazdálkodás során képzôdjék akko-
202
ra jövedelem (hosszabb idôtávolság átlagában), amely a társadalmi átlagnak megfe-
lelô gazdálkodói, személyes jövedelem mellett biztosítja a termelési tényezôk leg-
alább egyszerû újratermelését.
A precíziós növénytermelés gyakorlati elterjedése nemzetközi kitekintésben is
lassú. Az elterjedés felgyorsításában nagy szerepe van már ma is azoknak a szol-
gáltató vállalatoknak, amelyek egyrészt a szükséges mûszaki eszközök forgalma-
zásában, másrészt – s ez a fontosabb – a technológia újdonságának a megismerte-
tésében, a termelôk meggyôzésében vállalnak részt. Továbbá ki kell emelni szere-
püket a szaktanácsadási háttér és/vagy magának a gépi munka szolgáltatásának
megteremtésében. Hasonló jelentôséggel bírhatnak a jövôben – a magyarországi
körülmények között sajnos még nem elterjedt – közös gépüzemeltetési formák, a
virtuális üzemek.
Arra azonban nem lehet számítani, hogy a precíziós növénytermelés a teljes szán-
tóterületen alkalmazható technológia lesz a közeljövôben. Ugyanakkor hosszabb tá-
von a fejlett mezôgazdasággal bíró országok esetében a termelôk és az élelmiszer-
lánc többi szereplôje számára is a versenyképesség növelésének egyik eszköze le-
het. Ugyanakkor a precíziós növénytermelésre történô átállás az EU-25-ökben a
kemikáliafelhasználásban optimista szcenáriót és változatlan hozamszint elérését
feltételezve 340 ezer tonnával kevesebb mûtrágya, míg növényvédô szerbôl 30 ezer
tonnával kevesebb hatóanyag-kijuttatással lenne elérhetô éves szinten. A növényvé-
dôszer-felhasználás csökkentésében nagyobb jelentôsége van a precíziós gazdálko-
dásra való átállásnak. A foltkezelések valós anyagmegtakarítást eredményeznek,
mint a tapasztalatok is mutatják. Azon terület aránya, ahol elhagyható a növényvé-
delmi kezelés 30–70% is lehet. A kijuttatandó gyomirtó szer dózisában az által is le-
het megtakarítást elérni, hogyha a talajparaméterek ismeretében történik a kijuttatás,
természetesen a gyártó/forgalmazó által megadott intervallumon belül. Üzemi szin-
ten a célzott kijuttatásnak betudhatóan, változatlan hozamot feltételezve, a realizált
anyagmegtakarítás az anyagköltség csökkenését eredményezi. Ez a korábban kijut-
tatott mennyiség 3-5%-a a mûtrágya esetében, míg 8–10%-a növényvédô szer (ak-
tív hatóanyagban mért) mennyiségnek. A növényvédô szerek alkalmazásával össze-
függésben a csökkenô használatra tett megállapítások kapcsán természetesen nem
szabad figyelmen kívül hagyni a hatóanyagok elôállításkori és a kijuttatási technikai
fejlesztések ilyen irányú hatását sem. A költségszerkezetben a kemikáliák aránya
35–50% között mozog (SFH szerint) ágazattól, méretkategóriától, termelési színvo-
naltól (intenzitástól) függôen, nem elhanyagolható a precíziós növénytermelésre va-
ló átállás termelési költségek alakulására gyakorolt hatása sem (0,6–6,2%). Ameny-
nyiben a költségmegtakarítások meghaladják a precíziós növénytermelésre történô
átállás többletköltségeit, javul az átálló termelôi kör versenyképessége. Továbbá
nemzetgazdasági szinten 10–35%-kal csökkenthetô a környezet terhelése differenci-
ált kemikáliakijuttatás során az intenzív, teljes felületkezeléshez képest.
A fenntartható mezôgazdaságban a fejlett mezôgazdaságú országokban kiemelt
helyet kell kapnia a precíziós gazdálkodásnak. Azonban ezzel kapcsolatban is meg
kell vizsgálni, milyen feltételrendszer mellett jelent közgazdasági értelemben is va-
lós alternatívát. A precíziós gyomszabályozás (technológia) közgazdasági indokolt-
ságát és kockázatát befolyásolja az eltérô növényi kultúrákban a talajparaméterek és
a gyomborítottság heterogenitása, valamint az értékesítési ár változása. A precíziós
203
tápanyag-utánpótlás megvalósításakor – a céltól függôen – várható hatóanyagbeli
megtakarítás. Amikor a cél a tábla szintû homogén hozam elérése, érdemi ható-
anyag- és költségmegtakarítást lehet elérni a talaj tápanyagtartalmán alapuló
helyspecifikus kijuttatás révén, ezzel javítva a növénytermelés jövedelmi pozícióját
a pozitív környezeti hatások mellett. Azokban az esetekben, amikor a helyspecifikus
tápanyag-kijuttatás eltérô kezelésiegység-szintû hozam tervezésével mozog együtt,
a mûtrágya racionális felhasználása egyben a jövedelem optimalizálását is jelenti.
Ha az értékesítési feltételek kedvezôek, az árak emelkedése prognosztizálható, to-
vábbi gazdasági elôny várható a technológia ilyen célú alkalmazásakor. Kedvezôt-
len értékesítési feltételek, alacsony output-árak mellett közgazdasági értelemben
nem vállalható a precíziós technológiára való átállás. Ugyanakkor meg kell jegyez-
ni, hogy a precíziós gazdálkodás feltételrendszeréhez tartozó mûszaki megoldások
már alapfelszereltségként kerülnek beépítésre az új eszközökbe, tehát nem termelôi
döntés, hogy kiegészítô beruházásként vásárolja meg a termelô. Ez abba az irányba
hat, hogy a technológia többi szükséges feltétele is kialakításra (beruházásra) és
alkalmazásra kerüljön.
A precíziós növényvédelem gyakorlati alkalmazása érdemi vegyszer-megtakarí-
tást eredményez. A gyomszabályozást is magában foglaló technológia esetén gazda-
sági elôny akkor jelentkezik, ha a terület heterogenitása nagy, amely azzal van szo-
ros kapcsolatban, hogy ilyenkor jelentôs lehet azon kezelési egységek száma, ahol
nem kell gyomirtást végezni, ami által az elérhetô anyagmegtakarítás értéke jelen-
tôs lehet. Homogén (kiegyenlített gyomborítottságú) területen lecsökken azon keze-
lési egységek száma, amelyeken nem kell vagy kell gyomirtást végezni, ekkor a tel-
jes felületen történô, differenciálatlan kezelés eredményez magasabb jövedelmet,
alacsony fertôzöttség és/illetve sûrû sortávú növények (kalászos gabonafélék) ese-
tén az úgynevezett „ne tégy semmit” stratégia a közgazdaságilag javallott. Értelem-
szerûen ekkor számolni kell hozamkieséssel. Jövedelembeli elôny a precíziós tech-
nológia javára különösen alacsony terményértékesítési árral jellemezhetô környezet-
ben mutatható ki.
További elônye a precíziós technológiának, hogy az idôjárási kockázatok csök-
kentésére is fel lehet használni. Meteorológiai tapasztalat, hogy éjszaka kevésbé fúj
a szél. Az éjszakai pontos mûveletvégzésre alkalmas rendszer segítségével az opti-
mális idôben történô munkavégzés kitolható egy munkanapon belül, így rövidebb
idô alatt lehet elvégezni adott területen a munkát.
E tényezôk együttes hatásának figyelembevételével meghatározható a precíziós
gazdálkodás gazdaságilag indokolt alkalmazhatósági tartománya, a belépési küszöb
(kárküszöb) és a felhagyási küszöb segítségével. A precíziós gazdálkodással kapcso-
latos gazdálkodói stratégiára kialakított négy kategória – ráfordításminimalizáló,
precíziós gazdálkodási, magas kockázatú precíziós gazdálkodási és teljes felületke-
zelés kárminimalizáló stratégia – azonban nem minden esetben jelenthet választási
alternatívát a termelôknek. A termelô számára kedvezô közgazdasági feltételek kö-
zött (magasabb hozamérték) alacsonyabb a belépési küszöb, kisebb területi hetero-
genitás, alacsonyabb gyomborítottság mellett is megéri az átállás, ugyanakkor elmo-
sódik a felhagyási határ. Ez is a precíziós technológia átállási kockázatának csökke-
nését eredményezi, hasonlóan ahhoz, amikor a termelés intenzitását a tápanyag-el-
látási oldalról emeli a termelô.
204
Ez az eredmény igazolja és magyarázza azt a gyakorlatban megfigyelhetô folya-
matot, hogy a precíziós növénytermelést választó üzemek rendre magas színvonalon
mûködnek, az egyes évek közötti hozamingadozásuk kisebb, mint az országos átlag.
A gyomborítottság-növekedés szélesíti azon intervallumot, ahol gazdasági elôny
származik a precíziós gazdálkodásból, csökkentve ezzel megtérülésének kockázatát.
Alacsony vagy közepes hozamárak mellett a precíziós technológia gyomszabályo-
zással kapcsolatos elemeinek a bevezetése magas kockázatú, és alacsony gyomborí-
tottságnál közgazdasági értelemben nincs indokoltsága. Mind a gyomborítottság,
mind a talajtulajdonságok heterogenitásának növekedésével csökken a precíziós
technológiára való átállás megtérülésének kockázata. A gyomborítottság növekedé-
sével azonban csökken azon területek aránya, ahol elhagyható a gyomirtás, nincs ér-
demi költségmegtakarítás, nô a megtérülés kockázata, és elôtérbe kerül a teljes felü-
letkezelés gazdasági elônye, amely nem esik egybe a környezeti elônyökkel.
A precíziós növénytermelés megfelelô méret, termelési intenzitás mellett olyan
valós, környezettudatos gazdálkodói stratégia, amellyel megtermelhetô az a jövede-
lem, amely legalább az egyszerû újratermelés közgazdasági feltételeit biztosítja.
Kockázatát eltérô mértékben befolyásolja az input és az output ára, azok egymáshoz
képest bekövetkezô változása, a gazdálkodói méret (saját beruházású eszközök vagy
idegen szolgáltatás igénybevétele), a termelési szerkezet (növényfajok, azok ará-
nya), a precíziós gazdálkodás célja, a területek heterogenitása (tápanyag ellátottság,
gyomborítottság) és a humántôke szakértelme (precizitás és hajlandóság).
Éves szinten jelentôs vegyszerfelhasználás-csökkentést lehet(ne) elérni a precízi-
ós növénytermelés szélesebb körû elterjesztésével az EU-25-ök szintjén. A precízi-
ós technológia alkalmazását a közgazdasági érvek mellett más tényezôk is indokol-
hatják, elsôdlegesen a környezetterhelés csökkentésében betöltött szerepére kell itt
utalni. A termelôi motivációk között ez a szempont kevésbé jelenik meg, mint
mondjuk az ökológiai gazdálkodásra való átállás esetében. Mivel a kapcsolódó több-
letberuházás, az alapvetôen magas intenzitású termelés magas szakértelmet és pre-
cizitást követel meg, és kockázata – a korábban ismertetetteknek megfelelôen – szá-
mos, a termelô által közvetlenül nem ismert és nem befolyásoló tényezôtôl függ,
csak és kizárólag „filozófiai” indíttatásból nem térnek át a precíziós gazdálkodásra
a termelôk.
Az elterjedésnek gátat szab, hogy a szükséges többletberuházás megtérülését is
biztosító fedezeti méretet az üzemek többsége nem képes elérni, gyakran a szaktu-
dás sincs meg a technológia megfelelô minôségû adaptálásához. Ez utóbbi esetben
minden olyan kezdeményezés, amely akár termelôi szintrôl szervezôdik (gépkörök),
akár szolgáltató oldaláról jön, segítheti a precíziós növénytermelés szélesebb elter-
jedését a gyakorlatban. Figyelembe véve a technológia környezetterhelés csökken-
tésben betöltött, vagy a késôbbiekben betöltendô szerepét, megfontolandó olyan tá-
mogatási konstrukciók kidolgozása, amelyek követelményeinek betartásával egy-
részt elérhetôek a kemikáliacsökkentésre vonatkozó célok, másrészt a többletköltsé-
gek miatti esetleges jövedelemkiesés termelôi szinten kompenzálható lenne. Mivel
technológiafejlesztésrôl van szó, keresni kell és meg kell találni azokat az EU-kon-
form támogatási formákat, amelyek a technológiailag biztosított megfelelô kapaci-
táskihasználás esetén a saját eszközrendszer kialakítását szolgálják, vagy géptársu-
lás esetén az ökonómiailag életképes egységek válnak támogathatóvá (virtuális
205
üzem). A szolgáltatói háttér kiépítésének közvetlen támogatása nem lehetséges, de
a közvetett elôsegítés alternatívája lehet az igénybe vett szaktanácsadói díjak egy ré-
szének támogatásként történô visszajuttatása a termelôhöz. Hasonlóképpen pozitív
hatása lehet(ne) a termelôk önszervezôdésén alapuló közös géphasználati formák
gyakorlati megerôsödésének, elterjedésének. Erre jó példa a gépkör, a gépszövetke-
zet. Esetükben azonban nem elegendô az alapítás különbözô formájú támogatása –
amelyre korábban több konstrukció is szolgált a magyar agrártámogatási rendszer-
ben –, hanem szükséges a folyamatos mûködés feltételeinek kialakítása, elôsegíté-
se. Továbbá minden olyan közvetlen vagy közvetett eleme a gazdasági, politikai,
pénzügyi környezetnek, amely a mezôgazdasági innovációs folyamatok irányába
pozitív hatású, elôsegítheti a precíziós technológia szélesebb körû gyakorlati elter-
jedését.
Az egyéni hasznosság és a társadalmi hasznosság között megteremve az összhan-
got, hosszabb távon teljesülhet a fenntarthatóság hármas követelménye a növényter-
melésen belül ezen gazdálkodói stratégiával. A precíziós technológia pozitív hatást
gyakorol az ökológiai fenntarthatóságra (az ésszerû kemikáliafelhasználással), üze-
mi szinten jövedelmezôen valósítható meg, biztosítva a technológiához szükséges
fejlesztések megtérülését (a gazdasági hatékonyságot). Ugyanakkor ki kell emelni a
precíziós növénytermelés kapcsán, hogy a társadalmi fenntarthatóság vonatkozásá-
ban kettôs pozitív hatása van. Az egyik a környezetterhelés csökkentésében betöltött
szerepébôl adódik, a másik pedig hozzájárulása a szükséges élelmiszer- és ipari
nyersanyagok, valamint energetikai célú alapok elôállításához.
206
11. Források
1. Adner, A. (1984): Ein Simulationsmodell zur Unterstützung von Pflanzenschutz –
Eintscheidung im Agroökosystem Winterweisen. Justus Liebig Universitäte, Giessen.
PhD Thesis. 178 p.
2. Akridge J., Whipker L. (1998): Sharper look at the leding edge; Farm chemicals, June
12–15. pp In: Lowenberg-DeBoer J. (1999): Risk management potential of precision farm-
ing technologies; Journal of Agricultural and Applied Economics. 32. (2) 275–285. pp.
https://ageconsearch.umn.edu/bitstream/15366/1/31020275.pdf Letöltve: 2010. 09. 23.
3. Allen, L. J. S. – Allen, E. J. – Ponweera, S. (1996): A mathematical model for weed dis-
persal and control. Bulletin of Mathematical Biology. 58. 815 – 834 pp.
4. Anonymus (2009): A XVII., 2008. évi Magyar Innovációs Nagydíj Pályázat értékelése.
Budapest. 2009. Március. Magyar Innovációs Alapítvány. 55 p. http://www.innova-
cio.hu/nagydij_pdf/kiadvany_2008.pdf Letöltve: 2011. 01. 29.
5. Anonymus (2010): Mérhetô elônyök a precíziós gazdálkodással. http://www.agroin-
form.com/aktualis/Agroinform-Hirszolgalat-Merheto-elonyok-a-precizios-gazdalko-
dassal/20100212–11136/ Letöltve: 2011. jan. 21.
6. Arnold, E. – Bell, M. (2001): Some new ideas about research for development. In: Part-
nerships at the Leading Edge: A Danish Vision for Knowledge, Copenhagen. Ministry
of Foreign Affairs/Danida, 279–319 pp.
7. Auernhammer, H. (2001): Precision farming – the environmental challenge. Computer
and Electronics in Agriculture. 30. 31–43. pp.
8. Ayres, R. U. (1995): Life cycle analysis: A critique. Resources, Conservation and Recy-
cling. 14. 199–223 pp.
9. Ács, Sz. – Berentsen, P. – Takács-György, K. – Huirne, R. (2002): Economic modeling
of Hungarian farms incorporating nature conservation. In: 13
t
h International Farm Man-
agement Congress, Wageningen, Congress CD. www.ifma.nl/files/papersandposters/
Word/Papers/Acs.doc 11 p.
10. Backes, M. – Plümmer, L. (2005): Potential of 3D-weed density maps in precision
farming. In: Proceeding of the 10
th
Scandinavian Research Conference on Geographi-
cal Information Sciences. Stockholm, Schweden S. 147–152 pp.
11. Bajai J. – Koltai A. (szerk.) (1985): Búzatermesztési kísérletek 1970–1980. Bp., Aka-
démiai K. 521 p.
12. Bakucs L. – Fertô I. (2008): Érvényes-e a Gibrat-törvény a magyar mezôgazdaságban?
Közgazdasági Szemle. LV. Január. 25–38 pp.
13. Balázs E. (2004): A GM növények termesztésének lehetôségei és az ökológiai gazdál-
kodás. Agrofórum. 15. (12) Melléklet 1. 5-6 pp.
14. Balogh Á. – Pepó Péter. (2006): A tápanyagellátás és a fajta hatása az ôszi búza termés-
mennyiségére, betegség-ellenállóságára és sütôipari minôségére tartamkísérletekben.
Növénytermelés. 55. (6) 357–370 pp.
207
15. Barabás Z. (szerk.) (1987): A búzatermesztés kézikönyve. Mezôgazdasági K. Bp. 538 p.
16. Baranyai Zs. – Takács I. (2006): A technikai és az ökonómiai hatékonyság dilemmái a
magyar mezôgazdaságban. In: V. Alföldi Tájgazdálkodási Tudományos Napok. Konfe-
rencia CD/eloadas_okonomia/ Baranyai_Takacs_A technikai. pdf. 6 p.
17. Baranyai Zs. – Takács I. (2007a): Családi gazdaságok versenyképessége Békésben. =
Gazdálkodás. LI. 20. számú különkiadása. 139–145. p.
18. Baranyai Zs. – Takács I. (2007b): Factors of cooperation in technical development of
farms in Hungary. Annals of The Polish Association of Agricultural and Agribusiness
Economists. IX. (1) 18–22 p.
19. Baranyai Zs. – Sipos N. – Takács I. (2008): Examination of main factors of producers’
willingness to cooperate in Hungarian agriculture. Cereal Research Communications.
36, Suppl. 723–726 pp.
20. Barroso, J. – Fernandez-Quintanilla, C. – Maxwell, B. D. – Rew, L. J. (2004): Simulat-
ing the effects of weed spatial pattern and resolution of mapping and spraying on eco-
nomics of site-specific management. Weed Research. 44. (6) 460–468 pp.
21. Barkaszi L. – Arutyunjan A. –. Takácsné György K. (2007): Optimisation of the weed
sampling system from an economic point of view on wheat (Triticum aestivum) stable
with sunflower (Helianthus annuus) forecrop. Akadémia K. Cereal Research Commu-
nications 35. (3) 1527–1537 pp.
22. Batte, M. T. (1999): Precision Farming – Factors Influencing Profitability. The Ohio
State University. http://aede.osu.edu/Programs/VanBuren/pdf/PrecisionFarming.pdf
Letöltve: 2007. ápr. 25. 13 p.
23. Bácskai Z. (1984): Ökonómiai elemzési módszerek a mezôgazdaságban. Mezôgazda-
sági K. Bp. 244 p.
24. Bán I. (1973): Új utak a növényvédelmi vizsgálatokban. Mezôgazdasági K. Bp. 275 p.
25. Bánáti D. (2007): A genetikailag módosított élelmiszerek megítélése Magyarországon
és az Európai Unióban. Magyar Tudomány. 4. 437–444 pp.
26. Bánáti D. – Popp J. – Potori N. (2007): A GM növények egyes szabályozási és közgaz-
dasági kérdései. Agrárgazdasági Tanulmányok. Agrárgazdasági Kutató Intézet. Buda-
pest. 3. 1–88 pp.
27. Bánffy J. báró (1859): Rövid utasítás egy húsz hold területû váltógazdaság rendezésé-
re kis birtokosok számára. Erdélyi Gazdasági Egylet. Második kiadás. Kolozsvár.47 p.
28. Bedô P. (2009): Mérhetô elônyök. IKR Magazin. 2009 Tél. 6-7. pp.
29. Benedek P. (1977): A kártételi veszélyhelyzet tényezôi és kidolgozásának alapelvei.
Növényvédelem. 13. (11) 481–488 pp.
30. Benécsné Bárdi G. (2005): A napraforgó gyomirtásáról összefoglalóan. Gyakorlati
Agrofórum. 16. (11) 24–25 pp.
31. Berti, A. – Zanin, G. (2007): GESTINF: a decision model for post-emergence weed
management in soybean. Crop Protection. 16 (2) 109–116 pp.
32. Berzsenyi Z. (1978): A növényvédelem ökonómiai effektivitása és jelentôsége a véde-
kezési rendszer optimalizálásában. Budapest. Növényvédelem, XV.(1) 1-8 pp.
33. Béládi K. – Kertész R. (2008): A fôbb mezôgazdasági ágazatok költség és jövedelemhely-
zete 2007-ben a tesztüzemek adatai alapján. Agrárgazdasági információk. Aki. Bp. 206 p.
34. Béres K. (2008): Az ösztönzés néhány eleme az innováció serkentésére. In: Mûszaki
fejlesztési támogatások közgazdasági hatékonyságának mérése. (Szerk.: Takács I.):
Szent István Egyetemi K. 2008. Gödöllô. 135–144 p.
208
35. Birkás M. (Szerk.) (2006): Környezetkímélô, alkalmazkodó talajmûvelés. Akaprint Kft.
365 p.
36. Birkás M. – Csík L. (2002): A környezeti károk megelôzése és javítása mûveléssel. In:
Környezetkímélô és energiatakarékos talajmûvelés (Szerk.: Birkás M.). SZIE MKK
Földmûveléstani Tanszék kiadása. 160–172 pp.
37. Birkás M. – Jolánkai M. – Stingli A. – Bottlik L. (2007): Az alkalmazkodó mûvelés je-
lentôsége a talaj- és klímavédelemben. In: Klíma-21 Füzetek. 51. 34–47 pp.
38. Birkás M. (2010): Talajmûvelôk zsebkönyve. Mezôgazda K. 282 p.
39. Bishop, C. E. – Toussaint, W. D. (1969): Bevezetés a mezôgazdasági üzemek elemzé-
sébe. Budapest. Mezôgazdasági K. 248 p.
40. Blackshaw, R. E. – O’Donovan, J. T. – Harker, K. N. – Clayton, G. W. – Stougaard, R.
N. (2006): Reduced herbicide doses in field crops: A review. Weed Biology and Man-
agement 6. 10–17 pp.
41. BMU (2002): The ecological tax reform – Initiation and Continuation. Berlin. Working
paper.
42. Bongiovanni, R. – Lowengerg-DeBoer, J. (2004): Precision agriculture and sustainabil-
ity. Kluver Academic Publisher. Precision Agriculture. 5. 359–387 pp.
43. Brookes, G. – Barfoot, P. (2006): Global impact of biotech crops: Socio-economic and
environmental effects in the first ten years of commercial use. AgBioForum. 9. (3)
139–151 pp.
44. Bublot, G. (1987): A mezôgazdasági termelés gazdaságtana. Budapest. Mezôgazdasá-
gi K. 207 p.
45. Buday-Sántha A. (2004): Development of the Hungarian economy and its impact on the
environment. Studies in Agricultural Economics 100. 55–70 pp.
46. Bulla M. (szerk) (1993): Feladatok a XXI. századra. Föld Napja Alapítvány. Bp., 433 p.
47. Burgerné Gimes A. (2001): A közép-európai országok gazdaságának és mezôgazdasá-
gának összehasonlító elemzése. Századvég K. Bp. 196 p.
48. Burgerné Gimes A. (2003): Földhasználati és földbirtok-politika az Európai Unióban és
néhány csatlakozó országban. Közgazdasági Szemle. L. (4) 819–832 pp.
49. Caffey, R. H. – Kazmierczak, R. F. – Avault, J. W. (2001): Incorporating multiple stake-
holder goals into the development and use of sustainable index: Consensus indicators
of aquaculture sustainability. Department of AgEcon and Agribusiness of Louisiana
State University. USA. Staff Paper. 8. 40 p.
50. Cambardella, C. A. – Karlen, D. L. (1999): Spatial analysis of soil fertility parameters.
Precision Agriculture 1. 5–14 pp.
51. Chavas, J. P. (2008): A cost approach to economic analysis under state-contingent pro-
duction uncertainty. American Journal of Agricultural Economics. 90 (2). Blackwell
Publishing Co. 43–446 pp.
52. Chilinsky, G. – Heal, G. – Vercelli, A. (1998): Sustainability: Dynamics and Uncertain-
ity. Kluwe Academic Publication. Drodrecht – Boston – London. 249 p.
53. Cousens, R. – Mortimer, M. (1995): Dynamics of weed population. Cambridge Univer-
sity Press. Cambridge. 327 p.
54. Csathó P. – Fodor N. – Németh T. – Árendás T. (2008): A jövedelmezôség alapja: szak-
szerû talajmintavétel + megbízható trágyázási rendszer. Agrofórum. 19. (8) 32–5 pp.
55. Csáki Cs. (1976): Szimuláció alkalmazása a mezôgazdaságban. Mezôgazdasági K. Bp.
170 p.
209
56. Csáki Cs. – Mészáros S. (1981): Operációkutatási módszerek alkalmazása a mezôgaz-
daságban. Mezôgazdasági K. Bp. 542 p.
57. Csáki Cs. – Lerman Z. (1997): Land reform and farm restructuring in East Central
Europe and CIS in the 1990’s: Expectations and achievements after the first five years.
European Review of Agricultural Economics. 24. (3–4) 428–452 pp.
58. Csáki Cs. – Forgács Cs. (2008): Observations at regional level. In: A successful
Case of Linking Small Farmers to Markets for Horticultural Produce. Regional
Outcome. Central and Eastern Europe. Resructurings market relations in food and
agriculture in Central and Eastern Europe: Impacts upon small farmers. (Ed: Csá-
ki Cs. – Forgács Cs. – Milczarek-Andrzejewska, D. – Wilkin, J.) AGROINFORM.
29–51 pp.
59. Csete L. – Láng I. (2005): A fenntartható agrárgazdaság és vidékfejlesztés. MTA Tár-
sadalomkutató központ. Bp. 313 p.
60. Csiba M. – Reisinger P. – Neményi M. – Kômíves T. (2009): Szenzoros vizsgálatok a
gyomnövények valós idejû detektálására. Magyar Gyomkutatás és Technológia X. (2)
63–70 pp.
61. Csizmadia Z. (2009): Együttmûködés és újítóképesség. Napvilág K. 255 pp.
62. Debreczeni B-né (2004): Tápanyag-gazdálkodási tapasztalatok és javaslatok az ôszi bú-
za termesztésében. Gyakorlati Agrofórum. 15. (9). 27–31 pp.
63. Debreczeni B-né (2005): Tápanyag-gazdálkodási tapasztalatok és javaslatok a kukori-
ca termesztésében. Gyakorlati Agrofórum. 16. (3). 4–13 pp.
64. Debreczeni K. – Berecz K. – Kismányoki T. (2004): Relationship between rainfall and
fertilization in long-term field experiments. In: Proceedings of the III. Alps-Adria Sci-
entific Workshops. Dubrovnik. 249–253 pp.
65. Debreczeni B-né – Németh T. (Szerk.) (2009): Az Országos Mûtrágyázási Tartamkísér-
letek (OMTK) kutatási eredményei (1967–2001). Akadémiai K. Bp. 478 p.
66. Demont, M. (2006): Economic impact of agricultural biotechnology in the European
Union: Transgenic sugar beet and maize. PhD dissertation. No. 713. Katholieke Uni-
versiteit Leuven, 152 p.
67. Demont, M. – Wesseler, J. – Tollens, E. (2004): Biodiversity versus transgenic sugar
beet: the one euro question. European Review of Agricultural Economics. 31. (1) 1–18
pp.
68. Dierks, R. – Klen, W. (1976): Allgemeiner Pflanzenschutz. In: Die Landwirschaft,
Band 1. Pflanzliche Erzeugung, Teil A. BLV. Verlag. München. 321 p.
69. Dimény I. (1975): A gépesítésfejlesztés ökonómiája a mezôgazdaságban. Budapest.
Akadémiai K. 508 p.
70. Dimény I. (1992): A mûszaki-fejlesztés ökonómiai összefüggései a mezôgazdaságban.
Budapest. Akadémiai K., 30 p.
71. Dillon, J. L. (1971): Termelés és kockázat. – An expository review of Bernoullian deci-
sion theory. The analysis of response in crop and livestock production. In: Döntés és
döntéselemzés a mezôgazdasági nagyüzemekben. (Szerk: Tóth M.) Mezôgazdasági K.
1981. 282 p.
72. Dillon, C. R. – Gandonou, J. M. (2007): Precision timing and spatial allocation of eco-
nomic fertilizer application. Southern Agricultural Economics Association. Annual
meeting. ageconsearch.umn.edu/bitstream/34955/1/sp07ga06. pdf Letöltve: 2008.
11.15. 15 p.
210
73. Dobó E. – Singh, M. K. – Szûcs I. (2007): Global environmental change solutions from
biomass, bioenergy and biomaterials: a global overview for sustainable development.
Ceral Research Communications. 35. (2) 349–352 p.
74. Doluschitz, R. (2003): Precision agriculture – applications, economic considerations,
experiences and perspectives. In: EFITA 2003 Conference, Debrecen.
http://www.date.hu/efita2003/centre/pdf/1001.pdf Letöltve: 2008. okt. 10. 9 p.
75. Dudits D. (2009): Zöld géntechnológia és agrárinnováció. Agrárhaszon Kommunikáci-
ós Kft. 200 p.
76. Dudás Gy. (2009): A TÉSZ-en keresztüli értékesítést motiváló tényezôk és körülmé-
nyek. Gazdálkodás. 53 (1). 404–412. pp.
77. Dudás Gy. – Fertô I. (2008): A bizalom hatása a szövetkezeti tagok teljesítményére és
elégedettségére a ZÖLD-TERMÉK termelôi értékesítô szövetkezetnél. Gazdálkodás.
52. (23. különszám). 49–55. pp.
78. Dudás Gy. – Takács-György K. (2009): Motivation factors for joining fruit and ve-
getable producer organizations (POs) from growers’ viewpoint. Hungarian Agricultur-
al Research. 18. (6) 10–15 pp.
79. Fekete A. – Földesi I. – Kovács L. (2003a): Traktoros gépcsoport navigációja GPS-szel.
MTA AMB Kutatási és Fejlesztési Tanácskozás Kiadványa. Gödöllô. 19–23 pp.
80. Fekete A. – Földesi I. – Kovács L. (2003b): Feasibility of GPS-based vehicle naviga-
tion aid. Proceedings of 4th European Conference of Precision Agriculture. 397–398
pp.
81. Forgács Cs. (2008): Csak azért mert kicsi, még hasznos a társadalomnak. A mezôgaz-
dasági kistermelôk versenyképességérôl. Falu. XXIII. (1) 17–39 pp.
82. Freeman, C. (1974): The Economics of Industrial Innovations. Penguin. London. 409 p.
83. Gandonou, J. M. – Dillon, C. – Harman, W. – Williams, J. (2004): Precision farming as
a tool in reducing environmental damages in developing countries: a case study of cot-
ton production in Benin. American Agricultural Economics Association. Annual Meet-
ing. http://ageconsearch.umn.edu/bitstream/20086/1/sp04ga02.pdf Letöltve: 2008.
11.15. 22 p.
84. Gáborjányi R. – Kômíves T. – Király Z. (1995): A fenntartható mezôgazdaság növény-
védelme. Növényvédelem. 31 (2) 49–56 pp.
85. Georgescu-Roegen, N. (1979): Energy Analysis and Economic Valuation. Southern
Economic Journal. 45. 1023–1058 pp.
86. Gerowitt, B. – Adner, A. (1994): Beispiele für computergestützte Entscheidungshilfen.
In Diercks und Heitefuss: Integrierter Landbau. BLV Verlag. München. 215–230 pp.
87. Godwin, R. J. – Richards, T. E. – Wood, G. A. – Welsh, J. P. – Knight, S. M. (2003):
An Economic Analysis of the Potential for Precision Farming in UK Cereal Production.
https://de.scientificcommons.org/8488665 Letöltve: 2008. okt. 31. 29 p.
88. Gönczi I. – Kádár B. – Vadász L. (1967): Mezôgazdasági vállalatok és üzemek gazda-
ságtana. Budapest. Közgazdasági és Jogi K. 551 p.
89. Griffin, T. W. – Lowenberg-DeBoer, J. (2008): Spatial analysis of precision agricul-
ture date: role of extension. Southern Agricultural Economics Association Annual
Meeting. http://ageconsearch.umn.edu/bitstream/6804/2/sp08gr01.pdf Letöltve:
2008. 11.15. 15 p.
90. Gunst P. – Lôkös L. (1982): A mezôgazdaság története. Budapest. Mezôgazdasági K.
270 p.
211
91. Gutjahr, C. – Weiss, M. – Sökfeld, M. – Ritter, C. – Möhring, J. – Büsche, A. – Piepho,
H. P. – Gerhards, R. (2008): Erarbeitung von Entscheidungsalgorithmen für die Teil-
flächenspezifische Unkrautbekämpfung. Journal of Plant Diseases and Protection. Spe-
cial Issue XXI. 143–148 pp.
92. Gyôrffy B. (1995): Különbözô nézetek a talajmûvelés céljáról és hatásairól.
Agrofórum. 6. (10) 1-4 pp.
93. Gyôrffy B. (2001): Javaslat a precíziós agrárgazdaság kutatási programjának indításá-
ra. A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztályának 2000. évi Tájé-
koztatója. Budapest. 17–22 pp.
94. Gyôrffy B. – Berzsenyi Z. (1994): Növénytermesztési tényezôk hatása a kukorica ter-
mésére tartamkísérletekben. In: Trágyázási kutatások 1960–1990. (Szerk.: Debreczeni
B. – Debreczeni B-né). Akadémiai K. Bp. 311–312 pp.
95. Hall, L. – Faechner, T. (2005): Weed management with precision farming. Working
paper. Saskatchewan Soil Conservation Association. (Alberta Agriculture, Food and
Rural Development.) 5 p.
96. Harnos Zs. – Hufnagel L. (2007): Adatértékelési módszerek és a precíziós gazdál-
kodás döntéstámogató rendszerei. In: A precíziós mezôgazdaság módszertana
(Szerk.: Németh T. – Neményi M. – Harnos Zs.) JATE Press – MTA TAKI 2007.
159–204 pp.
97. Hazewinkel, M. (1985): Experimental mathematics. Mathematical Modeling. 6. (3)
175–211 pp.
98. Heady, E. O. – Candler, W. (1985): Linear programming Methods. Iowa State Univer-
sity Press. Ames. Iowa. 186 pp.
99. Heijman, W. - Lazányi, J. (2007): Economics of precision agriculture in Hungary. Inter-
national Conference on Agricultural Economics, Rural Development and Informatics.
University of Debrecen Faculty of Agricultural Economics and Rural Development,
Debrecen. 372–379 p.
100. Hensch Á. (1901): Mezôgazdasági üzemtan. 1. kötet. Magyar-Óvár. Czéh Sándor-féle
Könyvnyomda. 43 p.
101. Herring, D. (2001): Precision farming. Earth Observatory On-line: http://eobglos-
sary.gsfc.nasa.gov/Study/PrecisionFarming/index.html. Letöltve: 2007. máj. 21. 2 p.
102. Heszky L. (2006): Transzgénikus növények - az emberiség diadala vagy félelme? A
Mindentudás Egyeteme 2006. október 30-i elôadása. http://www.mindentudas.hu/ hes-
zkylaszlo/20061031heszky.html Letöltve: 2007. nov. 28. 16 p.
103. Heszky L. (2009): A növénytermesztés és növénynemesítés kihívásai a XXI. század
elején. Agrofórum. 20. (3) 7–12 pp.
104. Husti I. (2003): Az agrár-mûszaki fejlesztés elméleti alapjai. In: Fenyvesi et al. (szerk.):
Fejezetek a mezôgazdaság mûszaki fejlesztésébôl Dimény Imre akadémikus 80. szüle-
tésnapjára. Gödöllô, FVMMI. 12–15 pp.
105. Husti I. (2008a): A hazai agrárinnováció lehetôségei és feladatai. Bulletin of the Szent
István University Special Issue. Part I. Gödöllô. 605–616 pp.
106. Husti I. (2008b): Az innováció és a mûszaki fejlesztés kapcsolatrendszere a mezôgaz-
daságban. In: Takács I. (szerk.): Mûszaki fejlesztési támogatások közgazdasági haté-
konyságának mérése. Szent István Egyetemi K. Gödöllô. 51–64 pp.
107. Illés B. Cs. – Kohlheb N. (1999): Az adók szerepe a környezetpolitikában. Budapest.
Gazdálkodás. XLIII. (2) 55–64 pp.
212
108. Inzelt A. (1998): Nemzeti innovációs rendszerek. In Inzelt A. (szerk.) Bevezetés az inno-
váció-menedzsmentbe. Mûszaki Könyvkiadó – Magyar Minôség Társaság. Bp. 33–57 pp.
109. Inzelt A. – Szerb, L. (2003): Innovációs aktivitás vizsgálata ökonometriai módszerek-
kel. Közgazdasági Szemle 11. sz. 1002–1021 pp.
110. Járási É. (2006): Az ökológiai gazdálkodás jelenlegi helyzete és jövôbeni perspektívái
Európában és Európán kívül. In:: Növényvédô szer használat csökkentés gazdasági ha-
tásai. (Szerk.: Takácsné György K.) Szent István Egyetemi K. 107–113 pp.
111. Járási É. Zs. – Takács I. (2006): The future prospects of organic farming in Europe. X.
Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok. Agráralkalmazkodás a változó gaz-
dasághoz. Természeti erôforrások és környezetgazdálkodás szekció. Gyöngyös.
CD:/natn2006/Természeti erôforrások és környezetgazdálkodás/krf11.doc. 3 p.
112. Jermy T. (1975): Az integrált védekezés fogalma és hazai alkalmazása. Növényvéde-
lem. XI. (8) 337–352 pp.
113. Johnson, G. – Cardina, J. – Mortensen, D. (1997): Site-specific weed management?
Current and future directions. In: The state of site-specific management for agriculture.
Edited by Pierce, F. – Sadler, E. (ASA-CSSA-SSSA, Madison, WI, USA.) Chapter: 7,
131–147 pp.
114. Johnson, G. A. – Mortensen, D. A. – Martin, A. R. (1995): A simulation of herbicide
use based on weed spatial distribution. Weed Research. 35. 197–205 pp.
115. Jolánkai M. – Berzsenyi Z. – Kismányoky T. – Nagy J. (2004): Precíziós módszerek a
növénytermelésben. www.prec.taki.iif.hu/file/Jolankai_prec_modszerek.pdf Letöltve:
2009. jan. 3. 27 p.
116. Jolánkai M. – Németh T. (2007): Agronómiai és környezetvédelmi elvárások. In: A pre-
cíziós mezôgazdaság módszertana (Szerk.: Németh T. – Neményi M. – Harnos Zs.)
JATE Press – MTA TAKI. 63–75 pp.
117. Jolánkai M. – Szentpétery Zs. – Hegedûs Z. (2006): Pesticide residuces discharging
dynamics in wheat grain. Cereal Research Communications. 34. (1) 505–509 pp.
118. Jongeneel, R. – Polman, N. – Slangen, L. (2008): Cost-benefit analysis of the Dutch
Nature Conservation Policy: direct, indirect effects and transaction costs of the ecolo-
gical main structure in Netherlends. In: 12th Congress of the European Association of
Agricultural Economists. Ghent. Congress CD\papers\289.pdf 9 p.
119. Jørgensen, S. E. (2000): Principles of Pollution Abatement. Elsevier Science. Amster-
dam – Lausanne – New York – Oxford – Shannon – Singapore – Tokyo. 520 p.
120. Jørgensen, S. E. – Svirezhev, Y. M. (2004): Towards a thermodynamic theory for eco-
logical systems. Elsevier Science. Amsterdam – Lausanne – New York – Oxford –
Shannon – Singapore – Tokyo. 366 pp.
121. Just, R. E. (2003): Risk research in agricultural economics: opportunities and chal-
lenges for next twenty-five years. Agricultural Systems. 75. 123–159 pp.
122. Kádár I. – Márton L. (2007a): Búza utáni kukorica trágyareakciója a mezôföldi OMTK
kísérletben 1969-2005 között. Növénytermelés. 56. (3) 147–59 pp.
123. Kádár I. – Márton L. (2007b): Kukorica utáni kukorica trágyareakciója a mezôföldi
OMTK kísérletben 1970-2006 között. Növénytermelés. 56. (5-6) 307–319 pp.
124. Kalmár T. – Birkás M. – Stingli A. – Bencsik K. (2007): Tarlómûvelési módszerek ha-
tékonysága szélsôséges idényekben. Növénytermelés. 56. (5-6) 263–278 pp.
125. Kalmár S. (2009): A precíziós gazdálkodás terjedésének vizsgálata. Gazdálkodás. 53.
(6) 609–611 p.
213
126. Kapronczai I. (2003): A magyar agrárgazdaság a rendszerváltástól az Európai Unióig.
Szaktudás Kiadó Ház. Bp. 147 p.
127. Kerekes S. – Szlávik J. (2001): A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. KJK
– Kerszöv. Környezetvédelmi Kiskönyvtár. 294 p.
128. Keszthelyi K. – Pesti Cs. (2008): A tesztüzemi információs rendszer 2007. évi eredmé-
nyei. Budapest. Agrárgazdasági Információk. 4. 145 p.
129. Késmárki-Gally Sz. (2008): A mûszaki fejlesztést segítô kutatás-fejlesztési eredmények
sorsa és haszna. In: Mûszaki fejlesztési támogatások közgazdasági hatékonyságának
mérése. (Szerk.: Takács I.): Szent István Egyetemi K. 2008. Gödöllô. 65–78 p.
130. Kim, D. S. – Marschall, E. J. P. – Caseley, J. C. – Brains, P. (2006): Modeling interac-
tions between herbicide dose and multiple weed species interference in crop-weed com-
petition. Weed research. 46. 175–184 pp.
131. Kis S. – Takácsné György K. (2006): Kemikáliák csökkentésének gazdasági hatásai a
mezôgazdasági vállalkozások döntéseiben. Gazdálkodás. 50. (4) 52–60 pp.
132. Kiss K. (szerk.) (2005): A fenntartható fejlôdés fogalmának hazai értelmezése és ága-
zati koncepciói. Budapesti Corvinus Egyetem. Környezetgazdaságtani és Technológiai
Tanszék. Kutatási jelentés. http://kisskaroly.freeweb.hu/korny/ff-kotet.pdf. Letöltve:
2011. június 20. 193 pp.
133. Kiss J. – Szekeres D. – Tóth F. – Szénási Á. – Kádár F. (2007): Genetikailag módosí-
tott növények és környezeti kockázatok: A „Bt-kukorica” példája. Magyar Tudomány.
4. 428–436 pp.
134. Knuston R. D. (1999): Economic impacts of reduced pesticide use in the United States:
measurement of costs and benefits. AFPC Policy Issues Paper 99-2. 26 p. Letöltve:
2011. augusztus 2.
135. Kotler, P. (2004): Marketing menedzsment. Mûszaki Kiadó. Bp. 543 p.
136. Kovács G. – Czárl A. – Kürthy Gy. – Varga T. (2008): Az agrártámogatások hasznosu-
lása. Agrárgazdasági Tanulmányok. 2. 82 p.
137. Kozma A. (1993): Az üzemméret, a hatékonyság és az érdekeltség összefüggései a me-
zôgazdaságban. Gazdálkodás. 37. (11) 35–36 pp.
138. Kômíves T. – Lehoczky É. – Nagy S. – Reisinger P. – Pálmai O. (2003a): A kukorica
preemergens gyomirtásának térinformatikával támogatott módszere. III. Növényter-
mesztési Tudományos Napok. Proceedings. Akaprint. Bp. 109–112 pp.
139. Kômíves T. – Lehoczky É. – Reisinger P. – Nagy S. (2003b): Precíziós módszerek al-
kalmazása a talaj-gyomnövény kapcsolat vizuális ábrázolására. XIII. Keszthelyi Nö-
vényvédelmi Fórum. Kiadvány 28. p.
140. Kuroli G. – Németh L. – Pomsár P. – Páli O. – Kovács T. – Kuroli M. (2005): A drót-
férgek és a pajorok lokalizációja, szezonális elhelyezkedése a talajokban. 10. Tiszántú-
li Növényvédelmi Fórum. Debrecen. 36–52. pp.
141. Kuroli G. – Lantos Zs. (2006): Long-term study of activity and abundance of wheat co-
lonizing aphid species. Cereal Research Communications. 34 (2-3) 1093–1099 pp.
142. Kuroli G. – Lehoczky É. – Pálmai O. – Reisinger P. (2007): A precíziós növényvéde-
lem. In: Németh, T. – Neményi, M. – Harnos, Zs. (szerk.): A precíziós mezôgazdaság
módszertana. JATE Press – MTA TAKI. Szeged. 77–137 pp.
143. Kutter, T. – Tiemann, S. – Siebert, R. – Fountas, M. (2011): The role of communication
and co-operation in the adoption of precision farming. Precision Agriculture. 12 (1) 2-
17 pp.
214
144. Laczka É. (1998): Land use between 1945 and 1994. Statistical Review. 76. 117–129 pp.
145. Lambert, D. – Lowenberg-DeBoer, J. (2002): Precision Agriculture Profitability
Review. Executive summary. http://www.agriculture.purdue.edu/ssmc/Frames/
newsoilsX.pdf Letöltve: 2008. okt. 31. 154 p.
146. Lampkin, N. – Padel, S. (1994): Organic farming – sustainable agriculture in practice.
In: The economics of organic farming: an international perspective. Wallingford. CAB
International. 454 p.
147. Lampkin, N. – Foster, C. – Padel, S. – Midmore, P. (1999): The policy and regulatory
environment for organic farming in Europe. Organic farming in Europe: Economics and
policy. Stuttgart. University of Hohenheim 1. http://orgprints.org/8397/ Letöltve: 2009.
júl. 26. 165 p.
148. Larkin, S. L. – Perruso, L. – Marra, M. C. – Roberts, R. K. – English, B. C. – Larson,
J. A. – Cochran, R. L. – Martin, S. W. (2005): Factors affecting perceived improvements
in environmental quality from precision farming. Journal of Agricultural and Applied
Economics. 37. (3) 577–588 pp.
149. Larsen, K. (2008): Economic consequences of collaborative arrangements in the agri-
cultural firm. Doctoral Thesis. No. 2008:28. Swedish University of Agricultural Sci-
ences. Uppsala.
150. Láng I. (2003): Agrártermelés és globális környezetvédelem. Mezôgazda K. Bp. 215 p.
151. Lehoczky É. (1999): A növényvédelem szerepe a fenntartható mezôgazdaságban. 167-
207 pp. In: Talajhasználat, környezetkímélô tápanyag-gazdálkodás és növényvédelem a
fenntartható mezôgazdasági fejlôdés tükrében (Szerk.: Németh T.). Jegyzet. Tempus
JEP (13321–98) GATE 207 pp.
152. Lehoczky É. (2006): A növényvédô szer felhasználás mennyiségi és minôségi jellem-
zôi. In: Növényvédô szer használat csökkentés gazdasági hatásai. (Szerk.: Takácsné
György K.). Szent István Egyetemi K. 31–39 pp.
153. Lencsés E. – Takácsné György K. (2008): A precíziós tápanyagellátás jövedelemre gyako-
rolt hatása. 50. Jubileumi Georgikon Napok. Tudományos Konferencia. Proceeding:
CD:\50GeorgikonNapok\gn2008\GN2008\Teljes anyagok 2008\lencses_takacsne.pdf. 6 p.
154. Lencsés E. (2009a): Advantages and disadvantages of precision farming technology
from economic aspect. Annals of the Polish Association of Agricultural and Agribusi-
ness Economists. X. (6) 83–87 pp.
155. Lencsés E. (2009b): A tápanyagpótlás és gyomirtás értékelése a helyspecifikus növény-
termesztési technológiában. Gazdálkodás 53. (6) 614-617 pp.
156. Lencsés E. – Takács-György K. (2009): Changes in costs of precision nutrition depend-
ing on crop rotation. Applied Studies in Agribusiness and Commerce (APSTRACT). 3.
(3-4) 59–64 pp.
157. Lengyel I. – Rechnitzer J. (2004): Regionális gazdaságtan. Dialog-Campus K. Buda-
pest-Pécs. 257–267 pp.
158. Lénárt Cs. – Tomor T. (2007): A mûholdas helymeghatározás (GPS) és a térinformati-
ka (GIS) alkalmazása a mezôgazdaságban. In: Magyar Gazda Európában. RAABE Ki-
adó. Budapest. 2007. 13 p.
159. Lénárt Cs. – Ambrus A. – Burai P. (2010): GPS technológiák alkalmazási lehetôségei
és vállalatirányítási rendszerben való szerepe a Havas ’92 Növénytermesztô Gazdaszö-
vetkezetnél. In: Magda S. – Dinya L. (szerk.) XII. Nemzetközi Agrárökonómai Tudo-
mányos Napok. Konferencia CD. 137–142 pp.
215
160. Ligeti Cs. (1973): A sztochasztikus szimuláció és alkalmazásának lehetôsége a me-
zôgazdaságban. Gödöllôi Agrártudományi Egyetem Közleményei. Gödöllô.
431–439 pp.
161. Lemieux, C. – Vallée, L. – Vanasse, A. (2003): Predicting yield loss in maize fields and
developing decision support for post-emergens herbicide applications. Department of
Agriculture and Agri-Food, Government of Canada. Weed Research 43. 323–332 p.
162. Loghavi, M. – Mackvandi, B. (2008): Development of a target oriented weed control
system. Computers and Electronics in Agriculture. 63. (2) 112–118 pp.
163. Lowenberg-DeBoer, J. (1996): Precision farming and the new information technology:
Implications for farm management, policy and research: Discussion. American Journal
of Agricultural Economics. 78. (5) 1281–1284 pp.
164. Lowenberg-DeBoer, J. – Boehlje, M. (1997): „Revolution, Evaluation, or Deadend:
Economic perspectives on precision agriculture.” In: Robert P. C., Rust R. H., Larson
W. E. (eds): Precision Agriculture, Proceedings of the 3rd International Conference on
Precision Agriculture, Madision, Wisconsin.
165. Lowenberg-DeBoer J. (1999): Risk management potential of precision farming tech-
nologies; Journal of Agricultural and Applied Economics. 32. (2) 275–285. pp
https://ageconsearch.umn.edu/bitstream/15366/1/31020275.pdf Letöltve: 2010.09.23)
166. MacRae, R. – Hill, S. – Mehuys, G. – Hennig, J. (1990): Farm-scale agronomic and
economic conversion from conventional to sustainable agriculture. Advances in Agro-
nomy. 43. 155–198 pp.
167. Magda S. – Helgertné Szabó I. – Liebmann L. – Salamon L. (1998): Mezôgazdasági
üzemek gazdálkodásának alapjai. In: Mezôgazdasági vállalkozások szervezése és öko-
nómiája. (Szerk.: Magda S.) Mezôgazdasági Szaktudás Kiadó. Bp. 17–60 pp.
168. Magda S. – Dinya L.– Magda R. (2008): Innováció és kutatás-fejlesztés. Magyar Tudo-
mány 169. (2) 192–203. p.
169. Magda S. – Gergely S. (2010): Termelôi értékesítô szervezetek jelene és jövôje a hazai
zöldség-gyümölcs termelésben. Gazdálkodás. 54. (1) 48–60 pp.
170. Maheswari, R. – Ashok, K. R. – Prahadeeswaran, M. (2008): Precision Farming Tech-
nology, Adoption Decisions and Productivity of Vegetables in Resource-Poor Environ-
ments. Agricultural Economics Research Review. 21. 415–424 pp.
171. Mahbub ul Haq (1995): Reflections on Human Development. Oxford Universtiy Press.
288 p.
172. Manniger G. A. – Kacsó A. – Kerekes Gy. (1967): Üzemi növényvédelem. Mezôgazda-
sági K. Bp. 269 p.
173. Marcos, A. L. – Feitosa de Vasconcelos A. C. – Reining, E. – Eulenstein, F. – Tschen-
ning, K. – Fantini, A. C. – Schlindwein, S. – L. – Werner, A. B. – Guevara, E. – Meira, S.
– Hoffmann, A. F. (2010): Use of Geographical Information Systems and Crop Simula-
tor Models for Agriculture. „World Food System – A Contribution from Europe”. Zurich.
Conference abstract. http://www.tropentag.de/2010/abstracts/links/Lana_jOupqhHb.pdf.
Letöltve: 2011. aug. 3.
174. Marselek S. (2006): Environmental conditions, agricultural production, sustainable
development. Gazdálkodás 50. 15. Special Issue. 13–28 p.
175. Marselek S. – Tégla Zs. – Kovács E. – Miller Gy. – Deme P. (2008): Alkalmazkodó
technológiai rendszerek. In: Hatékonyság a mezôgazdaságban. (Szerk: Szûcs I. –
Farkasné Fekete M.) Budapest. Agroinform K. 357 p. 147–199 pp.
216
176. Martinás K. (2006): Non-equilibrium Economics. Interdisciplinary Description of
Complex Systems (INDECS). 4. (2) 63–79 pp.
177. Mawapanga, M. N. – Debertin, D. L. (1996.): Choosing between alternative farming
systems: An application of the analytic hierarchy Process. Review of Agricultural Eco-
nomics. 18. (3). 385–401 pp.
178. McBride, W. D., Daberkow, S. G. (2003): Information and the Adoption of Precision
Farming Technologies. Journal of Agribusiness 21. (1) 21–38 pp.
179. Mesterházi P. Á. – Pecze Zs. – Neményi M. (2001): A precíziós növényvédelmi eljárá-
sok mûszaki-térinformatikai feltételrendszere. Növényvédelem. 37 (6) 273–281 pp.
180. Mesterházi P. Á. – Maniak, S. – Neményi M. – Stépán Zs. (2003): Site-specific Soil
Draft Measurement and Weed Monitoring. Conference paper for the ISTRO Confer-
ence. Brisbane. 743-748 pp.
181. Mesterházi P. Á. (2004): Development of measurement technique for GPS-aided plant
production. PhD Thesis. Mosonmyagyaróvár. 203 p.
182. Mészáros S. (1972): A mûtrágyázás hatékonysága és optimumai. Akadémiai K. Bp. 145 p.
183. Mészáros S. – Péter B.: (1985): A növénytermesztés számítógépes elemzô-tanácsadó
rendszere. Szervezés és vezetés az élelmiszergazdaságban. 4. 5–57 pp.
184. Mészáros S. (2007): A felsôoktatás a tudásgazdaság felé. Gazdálkodás. 51. (3) 67–71.
pp.
185. Michelsen, J. (2002): Organic farming development in Europe: Impacts of regulation
and institutional diversity. In: Hall, D. C. – Moffitt, L. J. (eds.) Economics of Pesticides,
Sustainable Food Production and Organic Food Markets. Oxford: Elsevier Science Ltd.
4. 101–138 pp.
186. Mikulec, V. – Stehlová, K. (2006): Application of the climate change scenarios on
selected meteorological characteristics for the purposes of water content course prog-
nosis in time horizons 2010, 2030 and 2075. Cereal Research Communications. 34. (2)
45–48. pp.
187. Milics G. – Deákvári J. – Morschhauser, T. (2011). On-Site and Hyperspectral Airborne
measurements of precision crop production site characteristics. Növénytermelés. 60
(Suppl.1) 145–148 pp.
188. Mohamed Zs. – Takács Sz. – Szûcs I. – Bede-Szôke É. (2010): Effects of agricultural
research & development on the GDP of EU member states. Gazdálkodás. 54. 24. Spe-
cial Issue 2–15 p.
189. Morgan, M. – Ess, D. (1997): The Precision Farming Guide for Agriculturist. Deere &
Company, John Deere Publishing, 1–124 pp.
190. Monjardino, M. – Pennel, D. J. – Powles, S. B. (2003): A multi-species bio-economic
model for integrated weed management. Weed Science. 51. (5) 798–809 pp.
191. Moore, I. D. – Gessler, E. – Nielsen, G. A. – Peterson, G. A. (1993): Terrain analysis
for soil specific crop management. Second International Conference on Site-Specific
Management for Agricultural Systems. Conference publication. 27–51 pp.
192. Mortensen, D. A. – Higley, L. G. – Dieleman, J. A. – Lindquist, J. L. – Holchouser, D.
L. (1998): Ecological principles underlying integrated weed management systems. Pro-
ceedings Weed Science Society of America. 38. 62 p.
193. Mortensen, D. A. – Neeser, C. – Dille, J. A. – Krishnan, G. – Rawlinson, J. T. – Mar-
tin, A. R. – Bills, L. B (2004): WeedSOFT®: a weed management decision support sys-
tem. Weed Science. 52. (1) 115–122 pp.
217
194. Módos Gy. (2006): Versenyképesség és hatékonyság összefüggései. In: X. Nemzetközi
Agrárökonómiai Tudományos Napok. Konferencia CD./Agrárközgazdaság és ágaz…/
krf271.pdf 6 p.
195. Mumford, J. D. – Norton, G. A. (1984): Economics of Decision Making in Pest Ma-
nagement. Ann. Rev Entmol. 29. Special Issue. 157–174 pp.
196. Nábrádi A. – Petô K. – Balogh V. – Szabó E. (2008): Különbözô szintû hatékonysági
mutatók In: Hatékonyság a mezôgazdaságban. (Szerk: Szûcs I. – Farkasné Fekete M.)
Budapest. Agroinform K. 357 p. 23–51 pp.
197. Nábrádi A. (2007): Tudomány és felsôoktatás. Gazdálkodás. 51. (2) 68–77 pp.
198. Nagy B. (1974): A növényvédelem fejlesztésének ökonómiai alapjai. Mezôgazdasági
Kiadó. Bp. 137 pp.
199. Nagy, S. – Reisinger, P. – Antal, K. (2003): Mapping the distribution of perennial weed
species for planning precision weed control, 3
rd
International Plant protection Synpo-
sium (3
rd
IPPS) at Debrecen University. Proceedings. 300–306 pp.
200. Nagy, S. – Reisinger, P. – Antal, K. (2004a): Mapping of perennial weed species distri-
bution in maize. Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz. Sonderheft.
XIX. 467-472 pp.
201. Nagy, S. – Reisinger, P. – Tamás, J. (2004b): Möglichkeiten der Anwendung von
multispektralen Aufnahmen zur Planung teilflächenspezifische Unkrautregu-
lierung Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz. Sonderheft. XIX.
454–458 pp.
202. Nagyváthy J. nemes (1835): Magyar gazdatiszt. Második kiadás. Pest. 210 p.
203. National Research Council (NRC) (1997): Precision agriculture in the 21st century:
geospatial and information technologies in crop management. Washington D.C.,
National Academy Press. 149 p.
204. Nelson, R. (1982): Governments and Technical Progress. Pergamon. New York.
205. Neményi M. – Pecze Zs. – Mesterházi P. Á. – Németh T. (2001a): A precíziós –
helyspecifikus növénytermesztés mûszaki és térinformatikai feltételrendszere. Növény-
termelés. 50. (4) 419–430 pp.
206. Neményi M. – Pecze Zs. – Stépán Zs. – Saxon A. (2001b): A precíziós növénytermesz-
tés mûszaki tapasztalatai. MTA AMB XXV. Kutatási és Fejlesztési Tanácskozás. Kon-
ferencia Kiadvány. 47–51 pp.
207. Neményi M. – Mesterházi P. Á. – Pecze Zs. – Stépán Zs. (2003): The role of GIS and
GPS in precision farming. Computers and Electronics in Agriculture 40. (1-3) 45–55 pp.
208. Neményi M. – Mesterházi P. Á. – Milics G. (2006a): Növényi kártevôk helyspecifikus
érzékelése infraszenzorral. In: Növényvédô szer használat csökkentés gazdasági hatá-
sai. (szerk.: Takácsné György K.). Szent István Egyetemi K. 41–45 pp.
209. Neményi M. – Mesterházi P. Á. – Milics G. (2006b): An Application of Tillage Force
Mapping as a Cropping Management Tool. Biosystem Engineering. 94. (3) 351–357 pp.
210. Neményi M. – Milics G. (2007): Precision agriculture technology and diversity. Cereal
Research Communacations. 35. (2) 829–832 pp.
211. Neményi M. (2008): Egy agro-ökológiai alrendszer (növénytermesztés) termodinami-
kai modellezésének elemei, avagy hol a határa az ésszerû beavatkozásnak. MTA Regi-
onális Kutatások Központja (szerk.) A fenntarható fejlôdés és a megújuló természeti
erôforrások környezetvédelmi összefüggései a Kárpát-medencében c. Nemzetközi
Konferencia. Pécs. 249–256 pp.
218
212. Neményi, M. – Nagy, V. – Stekaeurová, V. (2008a): Limiting factors of precision farm-
ing – soil compaction and precipitation. Cereal Research Communications. 36. Supple-
ment. 1859–1862 pp.
213. Neményi M. – Milics G. – Mesterházi P. Á. (2008b): The role of the frequency of soil
parameter database collection with spetial regard to on-line soil compaction measure-
ment. Advance in Soil & Tillage Research. (Ed: Formato A.) 125–140 pp.
214. Neményi M. (2009): Thermodinamic modeling of agro-ecological systems especially
regarding the plant production. Cereal Research Communications. 37. Supplement.
529–532 pp.
215. Neményi M. – Milics G. (2009): Thermodynamic modelling of agro-ecological systems
especially regarding the costs and efficiency of the technological energy input. In: Haas,
R. – Redl, C. – Auer, H. – Glatz, M.: 10th IAAE European Conference. Energy, Poli-
cies and Technologies for Sustainable Economies. Vienna. 37–38 pp.
216. Neményi M. – Milics G. (2010): Optimization of biomass production by thermodynam-
ic approach. In: International Conference on Agricultural Engineering (AgEng):
Towards Environmental Technologies. Clermont-Ferrand. Paper REF473. 1–7 pp.
217. Newman, E. I. (2000): Applied ecology environmental management. Blackwell Sci-
ence. Second edition. 396 p.
218. Németh I. (2002): A napraforgó gyomirtásának általános alapelvei és lehetôségei. Olaj,
szappan, kozmetika. 51. (4) 137–139 pp.
219. Németh T. (2003): Importance of agricultural chemistry in multifunctional crop produc-
tion. Acta Agronomica Hungarica. 51. 101–107 pp.
220. Németh T. (2004): Tápanyag-gazdálkodás és talaj a precíziós mezôgazdaságban. Ezred-
forduló. 3-4. 15–18 pp.
221. Németh T. (2005): Tápanyag-gazdálkodás és talaj a precíziós mezôgazdaságban. In:
Stefanovits P, Micheli E (szerk.): A talajok jelentôsége a 21. században. (Magyarország
az ezredfordulón. II., Az agrárium helyzete és jövôje) Budapest: MTA Társadalomku-
tató Központ. 77 p.
222. Németh T. – Neményi M. – Harnos Zs. (2007): A precíziós mezôgazdaság módszerta-
na JATE Press – MTA TAKI. 239 pp.
223. Német T. – Árendás T. – Fodor N. – Koós S. – Milics G. – Neményi M. (2011): Devel-
opment of RISSAC-RIA fertilizen recommendation on system based on ten years expe-
riences. 12th International Symposium on Soil and Plant Analysis. June 6 - 10, 2011,
Mediterranean Agronomic Institute of Chania, Crete, Greece. Conference abstract.
http://isspaonline.org/abstractdirectory/
224. Norman, D. A. (1998): The life cycle of a technology: Why it is so difficult for large
companies to innovate; http://nngroup.com/reports/life_cicle_of_techn.html letöltési
idô: 2010.11.10. 9:28
225. Oriade, C. – King, R. – Forcella, F. – Gunsolus, J. (1996): A bioeconomic analyses of
site-specific management for weed control. Review of Agricultural Economy. 18.
523–535 pp.
226. Oslo Manual (2006): Guidelines for collecting and interpreting innovation data: The
measurement of scientific and technological activities; European Communities Statisti-
cal Office, Organisation for Economic Co-operation and Development. 192. p.
219
227. Ørum, J. E. – Jorgensen, L. N. – Jensen, P. K. (2001): Farm economic consequences of
a reduced use of pesticides in Danish Agriculture OECD Report on Pesticide risk reduc-
tion. 2001. Copenhagen: Working paper. 41 p.
228. Ørum, J. E. – Jorgensen, L. N. – Jensen, P. K. (2002): Farm economic consequences of
a reduced use of pesticides in Danish agriculture In: 13
th
International Farm Manage-
ment Congress. Wageningen. http://www.ifma.nl/files/papersandposters/PDF/Papers/
Orum.pdf 12 p.
229. Padel, S. (2001): Conversion to organic farming: A typical example of the diffusion of
an innovation. Sociologia Ruralis. 41. (1) 40–61 pp.
230. Paice, M. E. R. – Day, W. – Rew, L. J. – Howard, A. (1998): A stochastic simulation
model for evaluating the concept of patch spraying. Weed Research. 38. 373–388 pp.
231. Pakucs J. (szerk.) (2003): Az innováció hatása a nemzeti jövedelem növekedésére. Bu-
dapest. MISZ. 125 p.
232. Pakucs J. – Papanek G. (szerk.) (2010): Innovációs menedzsment kézikönyv
http://www.innovacio.hu/tanulmanyok_pdf/innovacio_menedzsment_kezikonyv.pdf
Letöltve: 2010.11.27.
233. Pannel, D. J. (1990): An economic response model of herbicide application for weed
control. Australian Journal of Agricultural Economics. 34. 223 – 241 pp.
234. Parsons, D. J. – Benjamin, L. R. – Clarke, J. – Ginsburg, D. – Mayes, A. – Milne, A. E. –
Wilkinson, D. J. (2009): Weed Manager—A model-based decision support system for weed
management in arable crops. Computers and Electronics in Agriculture. 65. 155–167 pp.
235. Patten, L. H. – Hardaker, J. B. – Pannel, D. J. (1988): Utility-efficient programming for
whole-farm planning. Australian Journal of Agricultural Economics. 32. 122–136 pp.
236. Pearce, D. – Atkinson, G. (1995): Measuring of sustainable development. In: The Hand-
book of Environmental Economics (Ed.: Bromly, D.). 166–181 pp.
237. Pecze, Zs. (2001): A precíziós (helyspecifkus) növénytermesztés feltételrendszere. PhD
értekezés. 161 pp.
238. Pecze Zs. – Neményi M. – Mesterházi P. (2001): A helyspecifikus tápanyagvisszapótlás
mûszaki háttere. Mezôgazdasági Technika. 42. (2) 5-6 pp.
239. Pecze Zs. – Nagy L. – Horváth J. – Neményi M. – Németh T. (2002): A precíziós nö-
vénytermesztés gyakorlati tapasztalatai. In: Jávor A. – Tamás J. (szerk.) Innováció – A
tudomány és gyakorlat egysége az ezredforduló agráriumában. Debrecen. Környezetvé-
delem és természetvédelem. Debreceni Egyetem. Agrártudományi Centrum. 49–55. pp.
240. Pecze Zs. – Horváth J. (2004): A precíziós tápanyag-gazdálkodás gyakorlati rendszere
az IKR-nél Agrofórum 15. (8). 44–46 pp.
241. Pecze Zs. (2006a): Precíziós gazdálkodás – csökkenô költségek. IKR Magazin, ôsz, 9.
p. http://www.ikr.hu/cikkek/cikk3495.htm Letöltve: 2008. augusztus 10.
242. Pecze Zs. (2006b): Mûholdas technológia a növényvédelemben. IKR Tudástár.
http://www.ikr.hu/tudastar_muholdtech.php. XVI. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum.
Poszter. Letöltve: 2010. jan. 21.
243. Pecze Zs. (2007):A precíziós gazdálkodás eredményeirôl az IKR-ben. IKR Tudástár.
http://www.ikr.hu/tudastar_preciziosgazdalkodas.php Letöltve: 2010. jan. 21.
244. Pecze Zs. (2008): Az IKR Zrt. Precíziós gazdálkodási rendszere. In: Gazdaságilag op-
timális környezetkímélô herbicid alkalmazást célzó folyamatszervezési, -irányítási és
alkalmazási programok kifejlesztése. (szerk.: Takácsné György K.). Szent István Egye-
temi K. Gödöllô. 2008. 103–118. pp.
220
245. Pecze Zs. (2009): Precíziós gazdálkodási rendszer. IKR Magazin, Bábolna, 2009 nyár,
29. p.
246. Pecze Zs. –– Rózsa E. – Lukács R. – Mesterházi P. Á. (2010): Precíziós gazdálkodás
lehetôségei az IKR fejlesztések tükrében. XX. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum.
Poszter.
247. Pecze Zs. – Mesterházi P. Á. (2010): Precizitás magas fokon. Magyar Mezôgazdaság.
65. (19) 15. p.
248. Pedersen, S. M. – Fountas, S. – Blackmore, B. S. – Gylling, M. – Pedersen, J. L. (2010):
Adoption and perspectives of precision farming in Denmark; Acta Agriculturae Scandi-
navica, Section B. Plant Soil Science, 54. (1) 2-8 pp.
249. Pepó Péter – Bíró J. – Zsombik L. (2003): Az évjárat, a trágyázás és a genotípus hatá-
sa a napraforgó néhány agronómiai tulajdonságára. Növénytermelés. 52. (1) 87–101 pp.
250. Pepó Péter (2004): Ôszi búza fajtaspecifikus tápanyag-reakciójának vizsgálata tartam-
kísérletben. Növénytermelés. 53. (4) 329–338. pp.
251. Petróczi I. M. (2009): Mérlegen a napraforgó takarékos trágyázása. Gyakorlati
Agrofórum. 20. (3) 56–57. pp.
252. Polgár A. L. (1999): A biológiai növényvédelem és helyzete Magyarországon. In: A bi-
ológiai növényvédelem környezete. Budapest: MTA. Növényvédelmi Kutató Intézete.
53 p.
253. Popp, J. – Griffin, T. – Pendergrass E. (2002): How Cooperation May Lead to Consen-
sus Assessing the Realities and Perceptions of Precision Farming in Your State. Journal
of American Society of Farm Managers and Rural Appraisers. 65. (1) 26-31 pp.
254. Popp J. (2010): A GM növények gazdasági hatásai az Európai Unióban. zold-
biotech.uw.hu/hirlevelek/1008-1.pdf. 6. (8) 9 p.
255. Popp J. – Nábrádi A. (2011): Economics of GM cultivation. APSTRACT. Applied Stud-
ies in Agricultural Economics. 5. (3-4) 7–19 pp.
256. Radványi B. (2009): A napraforgó gyomirtás. Gyakorlati Agrofórum. 20. (3) 14–16. pp.
257. Rees, W. (1992). Ecological footprints and appropriated carrying capacity: What urban
economics leaves out. Environment and Urbanization. 4. (2) 121–130. pp.
258. Reichardt, M. – Jürgens, C. (2009): Adoption and future perspective of precision
farming in Germany: results of several surveys among different agricultural target
groups Precision Agriculture 10. (1) 73–94 pp.
259. Reijnders, L. (2006): Conditions for the sustainability of biomass based fuel use. Ener-
gy Policy. 34. 863–876 pp.
260. Reisinger P.(1979): Gyomvizsgálatok számítógéppel. XXI. Georgikon Napok. Keszt-
hely. 124–127. pp.
261. Reisinger P. (1982): Gyomosságot és gyomirtási technológiát értékelô gépi programok.
Növényvédelem. XVIII. (12) 566–568. pp.
262. Reisinger P. (1988): Cönológiai felvételezésekre alapozott gyomirtás tervezés logikai
rendszere búzában és kukoricában. Kandidátusi értekezés. MTA. Bp. 158 p.
263. Reisinger P. – Lajos K. – Lajos M. – Nagy S. (2002a): Die Erweiterung unkrautzönol-
ogischer Aufnahmen durch GPS-Koordinaten. Zeitschrift für Pflanzenkrankenheiten
und Pflanzenschutz. Stuttgart.Sonderheft. XVIII. 451–457 pp.
264. Reisinger P. – Nagy S. (2002): Helyspecifikus gyomirtási technológia tervezése kuko-
ricában GPS-el megjelölt gyomfelvételezési mintaterek alapján. Magyar Gyomkutatás
és Technológia 2002. 1. sz.
221
265. Reisinger P. – Lehoczky É. – Kômíves T. – Pálmai O. (2002b): Vizsgálatok és megol-
dások a kukorica precíziós gyomszabályozásában. EU konform mezôgazdaság és élel-
miszerbiztonság Konferencia. Debrecen. 2002.09. 23. ea.
266. Reisinger P. – Lehoczky É. – Kômíves T. – Nagy S. (2002c): Az ôszi búza gyomirtásának
tervezése térinformatikai módszerekkel. Óvári Tudományos Napok. 2002. 10. 03. ea.
267. Reisinger P. – Kômûves T. – Nagy S. (2003): A gyomfelvételezés mintasûrûségére vo-
natkozó vizsgálatok a precíziós gyomszabályozás tervezéséhez. Növényvédelem. 39.
(9) 413–419 pp.
268. Reisinger P. – Lehoczky É. – Nagy S. – Kômíves T. (2004): Date-based precision weed
management. Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz. Sonderheft.
XIX. 467–472 pp.
269. Reisinger P. – Németh L. – Pomsár P. – Páli O. – Kuroli M. – Ôsz F. (2006): Model
experiment for optimising the number of weed survey sample areas. Zeitschrift für
Pflanzenkrankenheiten und Pflanzenschutz Sonderheft. Eugen Ulmer KG. Stuttgart.
XX. 249–254 pp.
270. Reisinger P. – Kuroli G. – Lehoczky É. – Pálmai O. (2007a): A precíziós növényvéde-
lem. In: A precíziós mezôgazdaság módszertana (Szerk.: Németh, T. – Neményi M. –
Harnos Zs.) JATE Press – MTA TAKI. 77–137 pp.
271. Reisinger P. – Pecze Zs. – Pálmai O. (2007b): A talaj kötöttségének és humusztartalmá-
nak figyelembevétele a precíziós gyomszabályozási technológiák tervezésénél. Magyar
Gyomkutatás és Technológia. VII. (1) 59–66 pp.
272. Reisinger P. – Széll E. – Takácsné György K. – Barkaszi L. (2007c): A „GYOMINFO”
– Internetes gyomirtási szaktanácsadási rendszer mûködési elve. Magyar Gyomkutatás
és technológia. VIII. (2) 3–44 pp.
273. Reisinger P. – Enzsölné Gerencsér E. (2008): Az ôszi búzában elvégzett precíziós
gyomirtás hatása a tarló gyomnövényzetére. Magyar Gyomkutatás és Technológia. IX.
(1) 31–37 pp.
274. Reisinger P. (2008): Gyomfelvételezési alapok és a gyomnövények morfológiai-ökoló-
giai spektrum szerinti csoportosítása. In: Gazdaságilag optimális környezetkímélô her-
bicid alkalmazást célzó folyamatszervezési, -irányítási és alkalmazási programok kifej-
lesztése. (szerk.: Takácsné György K.). Szent István Egyetemi K. 7–18 p.
275. Rigby, D. – Caceres, D. (2001): Organic farming and the sustainability of agricultural
systems. Agricultural Systems. 68. 21–40 pp.
276. Rogers, E. M. (1962): Diffusion of Innovation. New York, NY. Free Press.
277. van Rosenberg, N. (1976): Perspectives on Technology. Cambridge UP.
278. Russel, P. E. (1995): Fungicide resistance: occuarence and management. Journal of
Agricultural Sciences. 124. 317–323 pp.
279. Ruzsányi L. – Pepó P. (1999): A növénytermesztés és környezet minôségének az össze-
függései. In: Növénytermesztés és környezetvédelem (Szerk.: Ruzsányi L. – Pepó P.)
MTA Agrártudományok Osztálya. Bp. 10–18 pp.
280. Rydahl, P. – Thonke, E. (1993): PC-Plant Protection: optimizing chemical weed cont-
rol. Bulletin OEPP/EPPO 23. 589–594 pp.
281. Sakai, K. – Upadhyaya, S. (2007): Advanced engineering approach to weed manage-
ment. (Weed Science Society of Japan) Weed Biology and Management 7. (1) 23–30 pp.
282. Samuelson, P. A. – Nordhaus, W. D. (1985): Ecomomics. McGraw-Hill Inc. New York.
12th ed. 1380 p.
222
283. Schumpeter, J. A. (1939): Business Cycles. McGraw-Hill. NewYork. 1–461 pp.
284. Shaner, D. (2004): Precision weed management: the wave of future or just a passing
fad? Phytoparasitica. (USDA Agricultural Research Service) 32. 107–110 pp.
285. Schellberg, J. – Hill, M. J. – Gerhards, R. – Rothmund, M. – Braun, M. (2008): Preci-
sion agriculture on grassland: Applications, perspectives and constraints. European Jo-
urnal of Agronomy. 29. (2-3) 59–71 pp.
286. Schmitz, P. – Brockmeier, M. (2001): Sectoral and economy-wide effect of a ban or a
tax on chemical inputs in German and European agriculture. OECD Workshop on Pes-
ticide Use Risk Reduction. Coppenhague. Workshop-report. Working paper. 41 p.
287. Schmitz, P. – Ko, J. H. (2001): Economic costs of a ban or a tax on pesticides in Ger-
man Agriculture – A CGE Approach. German contribution, contact persons P. M.
Schmitz & Jong-Hwan Ko. Working paper. 39 p.
288. Schnitkey, G. – Hopkins, J. – Tweeten, L. (1996): An economic evaluation of precision
fertilizer applications on corn and soybean fields. Paper presented at AAEA Annual
Meeting. San Antonio. www.bae.uky.edu/precag/PrecisionAg/Development
and_Assessment/Phase3 Letöltve: 2008. okt. 10. 13 p.
289. Schou, J. S. – Hasler, B. – Kaltoft, P. (2002): Valuing biodiversity effects of pesticide
use. What does preception of uncertainty mean for survey design? Risk and uncertain-
ty in environmental resource economics. International Conference. Wageningen. Con-
ference CD. 13 p.
290. Sinka A. (2009): A precíziós növénytermelés externális hatásai az Agárdi Farm Kft. ese-
tében. Gazdálkodás. 53. (5.) 429–432 p.
291. Sinka A.– Takácsné György K. (2010): A sávpermetezés jelentôsége a kukorica gyom-
szabályozásában. LII. Georgikon Tudományos Napok. Gazdaságosság és / vagy biodi-
verzitás? Keszthely. 6 p. ./upload/publications/2010-08-23_09-18-08__a-savperme-
tezes-jelentosege-a-kukorica-gyomszabalyozasaban.zip
292. Smith, R. F. – Reynolds, H. T. (1966): Principal definitions and scope of integrated pest
control. In: Proceedings FAO Symposium of Integrated Pest Control. 11–17 pp.
293. Smuk N. – Milics G. – Neményi M. (2009): Jövedelemtérképek a precíziós növényter-
melésben. Gazdálkodás. 54. (2). 176–181 p.
294. Soane, B. D. – Van Ouwerkerk, C. (1998): Soil compaction: A global threat to susta-
inable land use. Advances in GeoEcology. 31. 517–525 pp.
295. Strange, M. (1990): Family farming: a new economic vision. University of Nebraska
Press. Lincoln and London. 2nd Edition. 311 p.
296. Sulyok D. (2005): Különbözô talajmûvelési rendszerek agronómiai és ökonómiai érté-
kelése. Agrártudományi Közlemények, 2005/16. különszám. 255–258 pp.
297. Swinton, S. M. (1997): Precision farming as green and comptetive. Michigan State Uni-
versity. Working paper. On-line: http://www.aec.msu.edu/agecon/Smith_Endowment/
documents/swinton.htm Letöltve: 2007. máj. 12. 9 p.
298. Swinton, S. M. (2005): Economics of site specific weed management. Weed Science 53.
(2) 259–263 pp.
299. Swinton, S. M. – Lowenberg-DeBoer, J. (1998): Profitability of site-specific farming.
In: Site-specific management guidelines. SSMG-3 On-line: http://www.inpofos.org; le-
töltve: 2008. február 25. 4 p.
223
300. Swinton, S. M. – Lowenberg-DeBoer, J. (2001): Global Adoption of Precision Agriculture
Technologies: Who, When and Why? In G. Grenier and S. Blackmore, eds., Third Euro-
pean Conference on Precision Agriculture, Montpellier, France: Agro Montpellier
(ENSAM), pp. 557–562. https://www.msu.edu/user/swintons/D7_8_SwintonECPA01.pdf
Letöltve: 2010. dec. 27.
301. Szabó G. (2008): Changes in the structure of agricultural production, farm structure and
income in Hungary in the period of 2004-2006. Studies on the Agricultural and Food
Sector in Central and Eastern Europe. IAMO. 44. 73–81 pp.
302. Szabó G. – Katonáné Kovács J. (2008): A fenntarthatóság, környezetvédelem, haté-
konyság. In: Szûcs I. – Farkasné Fekete M. (szerk.) Hatékonyság a mezôgazdaságban:
elmélet és gyakorlat. Budapest: Agroinform Kiadó. 319–337 pp.
303. Szabó J. – Dinya L. – Ertsey I. – Iványi L. – Szelényi L. (1983): Ágazattársítási model-
lek a szántóföldi növénytermesztésben. Mezôgazdasági K. Bp. 198 p.
304. Szabó J. – Milics G. – Tamás J. – Pásztor L. (2007): Térinformatika a precíziós mezô-
gazdaságban (GIS). In: A precíziós mezôgazdaság módszertana (Szerk.: Németh T. –
Neményi M. – Harnos Zs.) JATE Press – MTA TAKI. 39–62 pp.
305. Szakál F. (1985): A mezôgazdasági rendszerek rugalmassága. Mezôgazdasági Kiadó.
Bp. 202 p.
306. Szántó B. (1999): Váltunk-e paradigmát a mûszaki fejlesztésben? Társadalmi Szemle.
11. 67–77. pp.
307. Szentpétery Zs. (2004a): A nitrogén-fejtrágyázás hatása a búza termésmennyiségére és
a minôségére nagygombosi kísérletekben. Növénytermelés. 53. (6) 547–558. pp.
308. Szentpétery Zs. (2004b): A gyomflóra alakulása búzakísérletben, valamint a késôi
gyomirtás hatása a búza gyomosodására. Növénytermelés. 53. (4) 351–363. pp.
309. Szentpétery Zs. – Hegedûs Z. – Jolánkai M. (2005): Impact of agrochemicals on yield
quality and pesticide residues in winter wheat varieties. Cereal Research Communica-
tions 33. (2-3) 635–640 pp.
310. Székely Cs. (1992): Az üzemi forma és méret megválasztása az átalakuló mezôgazda-
ságban. Gazdálkodás. 36. (2) 13–21 pp.
311. Székely Cs. – Kovács A. (2006): A precíziós gazdálkodás hatása a növényvédelem költ-
ségeire. In: Növényvédô szer használat csökkentés gazdasági hatásai. (Szerk.: Takácsné
György K.). Szent István Egyetemi K. 63–70 pp.
312. Székely Cs. – Kovács A. – Györök B. (2000): The practice of precision farming from
an economic point of view. Gazdálkodás. English Special Edition. 1. 56–65 pp.
313. Széll E. (2005): Kukoricatermesztésünk a mezôgazdasági korszakváltás idôszakában.
In: Korszakváltás a hazai mezôgazdaságban: a modern növénytermesztés alapjai.
(Szerk.: Pepó, Péter.). Debrecen. DE ATC. 231–236 pp.
314. Széll E. – Streb P. – Földi I. – Jankó L. (2006): A kukorica vegyszeres gyomirtása sáv-
permetezéssel. In Növényvédô szer használat csökkentés gazdasági hatásai. (szerk.:
Takácsné György K.). Szent István Egyetemi Kiadó. 7–30 pp.
315. Széll E. – Streb P. – Földi I. – Jankó L. (2005): A kukorica gyomirtása sávpermetezés-
sel. Gyakorlati Agrofórum. Extra 9. Kukoricatermesztôknek. 49–52 pp.
316. Széll E. – Búza L-né – Dévényi K-né (2008): Kukoricában alkalmazott sávpermetezé-
si kísérletek értékelése. In: Gazdaságilag optimális környezetkímélô herbicid alkalma-
zást célzó folyamatszervezési, –irányítási és alkalmazási programok fejlesztése (Szerk.:
Takácsné György K.) Szent István Egyetemi K. Gödöllô. 40–48 pp.
224
317. Szôke Molnár L. (1977): Az öntözéses kukoricatermelés gazdaságosságának kérdései.
Akadémiai Kiadó. Budapest. 110 p.
318. Szûcs I. – Bedéné Szôke É. – Vas J. (2003): Birtokpolitika, üzemi struktúra a Magyar
mezôgazdaságban. 29-97 pp. In: Birtokviszonyok és a mérethatékonyság. (Szerk: Szûcs
I.) Agroinform K. Bp. 224 p.
319. Szûcs I. – Mohamed Zs. – Takács Sz. (2010): Az agrárkutatások helyzete és a fontosabb
tennivalók. Gazdálkodás. 54. (1) 71–80 p.
320. Takács I. (2000): Gépkör – jó alternatíva? Gazdálkodás 44. (4) 44–55 pp.
321. Takács I. (2006): Az organikus termelés növekedésének modellezése a kereslet-kínálat
és jövedelmezôség változás függvényében. In: Növényvédô szer használat csökkentés
gazdasági hatásai. (Szerk.: Takácsné György K.). Szent István Egyetemi K., Gödöllô.
135–148. pp.
322. Takács I. (2008a): Szempontok a mûszaki-fejlesztési támogatások közgazdasági
hatékonyságának méréséhez. In: Mûszaki fejlesztési támogatások közgazdasági
hatékonyságának mérése. (Szerk.: Takács I.) Szent István Egyetemi K. Gödöllô.
9–48 pp.
323. Takács I. (2008b): Change of asset efficiency in EU agriculture: challenges for new
members. XIIth Congress of the European Association of Agricultural Economists.
Ghent (Belgium). August 26-29, 2008. Full paper: CD. /papers/536.pdf. 5 p.
324. Takács I. – Baranyai Zs. – Takács E. (2008): Factors of Efficiency Change of Assets on
the EU-15 and Hungarian Farms from 1990s. Studies on the Agricultural and Food Sec-
tor in Central and Eastern Europe. Agricultural economics and transition: What was
expected, what we observed, the lessons learned. (Ed. by Csáki Cs. – Forgács Cs.)
IAMO. 44. II. 581–590 pp.
325. Takács I. – Baranyai Zs. (2010): A bizalom és függôség szerepe a családi gazdaságok
együttmûködésében végzett gépi munkákban. Gazdálkodás 54. (7) 740–749 p.
326. Takácsné György K. (1989): Az ôszi búza agrokémiai – növényvédelmi döntéseit támo-
gató számítógépes rendszer. Egyetemi doktori értekezés. Gödöllôi Agrártudományi
Egyetem. 96 p.
327. Takácsné György K. (1991): Néhány gondolat a növényvédelemmel kapcsolatos tevé-
kenységek ökonómiai értékelésérôl és értékelhetôségérôl. Budapest. Növényvédelem.
XXVII. (1). 1-7 p.
328. Takácsné György K. (1994): A családi gazdálkodás méretére ható tényezôk modellvizs-
gálata I., II. Gazdálkodás. 38. (4) 65-69 pp.; 38. (5) 54–60 pp.
329. Takácsné György K. (1995): A családi gazdaságokra ható tényezôk vizsgálata, különös
tekintettel a növénytermesztés gépesítésére. Kandidátusi értekezés. Gödöllô. MTA
TMB 148+31 p.
330. Takács-György K. – Gecse M. (2001): Some agricultural and economic aspects of ener-
gy saving production technologies of maize. Journal of Central European Agriculture.
2. (3-4). 183–190 pp.
331. Takácsné György K. (2002): Növényvédô szer használat kockázatcsökkentés ökonómi-
ai vizsgálata – kihívás a termelô, az ágazat számára. In: VIII. Nemzetközi Agrárökonó-
mai Tudományos Napok. SZIE Gazdálkodási és Mezôgazdasági Fôiskolai Kar. Gyön-
gyös. Konferencia kiadvány. 3. kötet. 372–377 pp.
332. Takácsné György K. (2003): Precíziós növényvédelem, mint alternatív gazdálkodási
stratégia. Gazdálkodás. 2003. XLVII. (3) 18–24 pp.
225
333. Takács-György K. (2004a): Effects of Pesticide Use Reduction on Farm Level in Rural
Areas. Annals of the Polish Association of Agricultural and Agribusiness Economists
(SERiA). VI. (6) 74–78 pp.
334. Takácsné György K.(2004b): Precíziós gazdálkodásra történô átállás üzemgazdasági ér-
tékelése. IX. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok. Gyöngyös. CD/Kon-
ferencia_2004/Üzemtan és Üzemgazdaság/Takácsné György Katalin.pdf 6 p.
335. Takácsné György K. (2004c): Alternatív gazdálkodási stratégiák és gazdasági értékelé-
sük lehetôsége a növényvédô szer alkalmazás szempontjából. XLV. Georgikon Napok.
Keszthely. Proceeding: CD: \GN2003\Vidék- és területfejlesztés, ökogazdálkodás\
ea\Takácsné. pdf. 5 p.
336. Takács-György K. (2005a): Considerations of environmental aspects in changing strate-
gies of agricultural farms. „The Impact of European Integration on the National Econ-
omy” Section Management. Cluj-Napoca. Ed. Risoprint 408–417 pp.
337. Takácsné György K. (2005b): Gazdaságilag optimális növényvédô szer használat mo-
dellezése. „Agrárgazdaság, Vidékfejlesztés, Agrárinformatika” Nemzetközi konferen-
cia. AVA 2. Konferencia CD/presentations/vallalatgazdasagtan_2/1. pdf. 10 p.
338. Takácsné György K. (2006): A növényvédô szer használat csökkentés gazdasági hatá-
sainak vizsgálata – milyen irányok lehetségesek? In: Növényvédô szer használat csök-
kentés gazdasági hatásai. (szerk.: Takácsné György K.). Szent István Egyetemi K. Gö-
döllô. 7–29 pp.
339. Takács-György K. (2008): Economic aspects of chemical reduction on farming: role of
precision farming – will the production structure change? Cereals Res. Commun. 36,
Suppl. 2008. 19–22 pp.
340. Takács-György K. – Takács E. – Takács I. (2008a): Micro and macroeconomic dilem-
mas of sustainability in agricultural economy. South Asian Business Review. Birla Insti-
tute of Management Technology, Greater Noida. 1. (1) 79–92 pp.
341. Takács-György K. – Reisinger P. – Takács E. – Takács I. (2008b): Economic analysis
of precision plant protection by stochastic simulation based on finite elements
method. Journal of Plant Diseases and Protection. Stuttgart. Special Issue XXI.
181–186 pp.
342. Takács-György K. (2009): Importance of Precision farming in improving the environ-
ment. Zemes Ûkio Mokslai. Lietuvos mokslø akademija. Vilnius. 16. (3-4) 220–226 p.
343. Takácsné György K. – Széll E. – Lencsés E. (2009): Kukorica gyomirtási technológiák
gazdasági értékelése. Agrófórum. Extra 27. 72–75 pp.
344. Takács-György K – Takács I. (2009): Analysis of farm-level decision criteria of intro-
ducing precision plant protection. Cereal. Res. Commun. 37 (Suppl). 573–576 pp.
345. Takácsné György K. (2010): Precíziós növénytermelés növényvédôszer használatának
gazdasági hatásai. Gazdálkodás. 54. (4) 368–376 pp.
346. Tamás, J. (1999): Precíziós mezôgazdaság kiépítésének feltételrendszere. Debreceni
Agrártudományi Egyetem, Tudományos közlemények. Szaktanácsadás és Vidékfejlesz-
tés, Debrecen. 67–74 pp.
347. Tamás J. (2001): Precíziós mezôgazdaság elmélete és gyakorlata. Mezôgazdasági Szak-
tudás Kiadó. Bp. 144 p.
348. Tamás J. – Pechmann I. (2002): A precíziós mezôgazdaság szerepe a környezeti vál-
lalatirányításban. In: Csapó, J., Kovách, Á. (szerk.) Acta Agraria Kaposvariensis.
49–68 pp.
226
349. Tanács L. – Gerô L. – Soós J. – Petróczi I. M. (2004): Növekvô adagú mûtrágya, gom-
baölô és gyomirtószer kezelések, valamint évjárat hatása egyes lisztminôségi jellem-
zôkre. Új kihívások, új lehetôségek a mezôgazdaságban. LXVI. Georgikon Napok.
Keszthely. Konferencia absztrakt kötet. 45. p.
350. Timmermann, C. – Gerhards, R. – Krohmann, P. – Sokefeld, M. – Kuchbauch, W.
(2001): The economical and ecological impacts of the site-specific weed control. In:
Proceedings of the 3rd European Conference on Precision Agriculture. Ed. by Black-
more, S. – Grenier, G. (AGRO Montpellier). 563–568 pp.
351. Timmermann, C. – Gerhards, R. – Kuchbauch, W. (2003): The economic impact of site-
specific weed control. Precision Agriculture. 4. (3) 249–260 pp.
352. Toews, T. (2005) Ökonomik teilflächenorientierter Unkrautbekämpfung. Dissertation
zur Erlangung des Doktorgrades der Justus-Liebig Universität Giessen. 198 p.
353. Tóth L. (2004): A bizalom szerepe a helyi gazdasági kapcsolatokban. Szociológiai
Szemle. 2004/4. 95–128 p.
354. Tove, C. – Huusom, H. (2001): Survey of Economic Analyses of Pesticide Use. Agri-
culture in OECD Countries. A background paper for the November 2001 OECD Work-
shop on the Economics of Pesticide Risk Reduction in Agriculture. On-line: link-
inghub.elsevier.com/retrieve/pii/ S0921800904003647 Letöltve: 2009. júl. 26. 143 p.
355. Tummala, R. L. (1979): Distributed computing for plant protection. Proceedings of
Symposia IX. International Congress of Plant Protection. Washington. 408–409 pp.
356. Udovecz G. (2006): Szerkezetváltási kényszerben a magyarországi agrárgazdaság. Gaz-
dálkodás. Budapest. 50. (2) 4–17 pp.
357. Ujvárosi M. – Fekete A. – Reisinger P. – Pfeifer D. (1979): A gyomfelvételezések fel-
dolgozásának számítógépes módszere. MÉM-NAK. Kiadvány. 70 p.
358. Varga Gy. (Szerk.) (1997): Az EU-csatlakozás agrárgazdasági kilátásai, elônyök és hát-
rányok. Magyarország az ezredfordulón – Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos
Akadémián. Az MTA és az ISM közös kiadványa. Bp. 94 p.
359. Varga, T. (2006): Ráfordítások és hozamok az EU-ban és Magyarországon. Gazdálko-
dás 50. (4) 7–17 pp.
360. Varga. T. (2008): A beruházási támogatások gazdasági hatásai az EU-tagságunkat meg-
elôzô idôszakban. In: Mûszaki fejlesztési támogatások közgazdasági hatékonyságának
mérése. (Szerk.: Takács I.) Szent István Egyetemi K. Gödöllô. 89–102 pp.
361. Várallyay Gy. (1998): Multifunctional soil management for sustainable development in
Hungary. Agrokémia és Talajtan. 47. 7–22. pp.
362. Várallyay Gy. (2004): Talajhasználat – harmóniában a természettel. In: XXX. Óvári Tu-
dományos Napok. Mosonmagyaróvár. Konferencia CD./amuszaki/Varallyay.pdf 6 p.
363. Várallyay Gy. (2006): Soil degradation processes and extreme soil moisture regime as envi-
ronmental problems in the Carpathian Basin. Agrokémia és Talajtan. 55. (1-2) 9–18 pp.
364. Várallyay Gy. (2007a): Soil resilience (Is soil a renewable natural resource?) Cereal
Research Communications. 35. (2) 1277–1280 pp.
365. Várallyay Gy. (2007b): A globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok. (Szerk: Láng I.
– Csete L. – Jolánkai M.) (VAHAVA Jelentés). Agrokémia és Talajtan. 56. (1) 199–202 pp.
366. Vásáry M. (2008): A közvetlen támogatások mûszaki fejlesztésre gyakorolt hatásának
értékelése a hazai tapasztalatok alapján. In: Takács I. (szerk.): Mûszaki fejlesztési támo-
gatások közgazdasági hatékonyságának mérése. Szent István Egyetemi K. Gödöllô.
103–117 pp.
227
367. Virág A. (1981): A mezôgazdasági kemizálás környezetvédelmi összefüggései. Mezô-
gazdasági Kiadó. Budapest. 175 pp.
368. Vizdák K. (2004): Supply of technical resources at private farms in the region of North-
ern Plain. Studies in Agricultural Economics. 101. 125–142 pp.
369. Vizdák K. – Lakatos V. (2006): Comparative analysis of plant production farms. In: V.
Alföldi Tájgazdálkodási Tudományos Napok. Konferencia CD/eloadas_okonomia/ Viz-
dak Karoly_Lakatos Vilmos_Comparative.pdf 6 p.
370. Vizi E. Sz. (2005): A tudás hídjai. Kossuth K. 45-67 p.
371. Wackernagel, M. – Rees, W. E. (1996): Our Ecological Footprint: Reducing Human
Impact on the Earth. New Society Publisher. 160 p.
372. Wajszczuk, K. (2002): The economic analysis of agricultural enterprises in sustainable
development aspects. In: 13
th
International Farm Management Congress, 2002
Wageningen. On-line: http://www.ifma.nl/files/papersandposters/PDF/Papers/
Wajszczuk.pdf Letöltve: 2005. 10.10. 7 p.
373. Watson, S. – Segarra, E. – Machado, S. – Bynum, E. – Archer, T. – Bronson, K. (2003):
Precision farming in irrigated corn production: an economic perspective. Southern
Agricultural Economics Association. Annual Meeting. On-lnie: http://ageconsearch.
umn.edu/bitstream/35053/1/sp02wa01.pdf Letöltve: 2008. 11. 15. 21 p.
374. Weiss, M. D. (1996): Precision farming and spatial economic analysis: Research chal-
langes and opportunities. American Journal of Agricultural Economics. 78. (5)
1275–1280 pp.
375. Weersink, A. – Jeffrey, S. – Pannel, D. (2002): Farm-level modeling for bigger issues.
Review of Agricultural Economics. 24. 123–140 pp.
376. Whelan, B. M. – McBratney, A. B. (2000): The “Null Hypothesis” of Precision Agri-
culture Management. Precision Agriculture. 2. (3) 265–279 pp.
377. Wiles, L. (2004): Economics of weed management: principles and practices. Weed Sci-
ence. Weed Technology. (USDA Agricultural Research Service) 18. 1403–1407 pp.
378. Wilkerson, G. G. – Modena, S. A. – Coble, H. D. (1991): HERB: Decision Model for
Postemergence Weed Control in Soybean. Agronomy Journal 83. 413–417 pp. On-line:
http://www.hadss.com/Model.htm Letöltve: 2008. okt. 28.
379. Willers, B. (1994): Sustainable development: A new world deception. Conservation
Biology 8. 1146–1148 pp.
380. Willer, H. – Yussefi, M. (2007.): The world of organic agriculture. Statistics and emerg-
ing trends 2007. IFOAM, Bonn. 251 p.
381. Wolf, S. A. – Buttel, F. H. (1996): The political economy of precision farming. Ameri-
can Journal of Agricultural Economics. 78. (5) 1269–1274 pp.
382. Young, D. L. – Know, T. J. – Smith, E. G. – Young, F. L. (2002): Evaluating a precision
agriculture herbicide decision model for winter wheat. American Agricultural Econo-
mists Association. Annual Meeting. On-line: http://ageconsearch.umn.edu/ hjan-
dle/19819 26 p. Letöltve: 2008. 11.15.
383. Zahalka A. (2010): Precision Agriculture – The future is here (and the journey is just
beginning)! Topcon Precision Agriculture. 18, February 2010. http://www.topconposi-
tioning.com/news-events/single/item/precision-agriculture-the-future-is-here-and-the-
journey-is-just-beginning/
384. Zoschke, A. – Quadranti, M. (2002): Integrated weed management: Quo vadis? Weed
Biology and Management. 2. 1–10 pp.
228
385. Zsombik L. – Szabó A. (2008): A napraforgó-termesztés agrotechnikai fejlesztési lehe-
tôségei. Agrárágazat. 9. (2) 52–53. pp.
Egyéb források
1. EC, 2001. Directive 2001/18/EC of the European Parliament and of the Council of 12
March 2001 on the Deliberate Release into the Environment of Genetically Modified
Organisms and Repealing Council Directive 90/220/EEC. Official Journal of the Euro-
pean Communities. L 106, 1–39.
2. EFSA (2004): Guidance Document of the Scientific Panel on Genetically Modified
Organisms for the Risk Assessment of Genetically Modified Plants and Derived Food
and Feed. The EFSA Journal. 99, 1–94.
3. European Council for Automotive R&D (EUCAR) – Conservation of Clean Air and
Water in Europe (CONCAWE) – European Joint Research Centre: JRC: Well-towheels
analysis of future automotive fuels and power trains in the European context, report,
2004
4. EUROSTAT Yearbook, 2004. The statistical guide to Eurpoe. General statistic. Theme1.
European Commission. The environment. 167–178 pp.
5. GSZÖ 2007. Központi Statisztikai Hivatal Tájékoztatási Adatbázis. http://por-
tal.ksh.hu/portal/
6. Környezetstatisztikai évkönyv 2003. KSH. 2004. Budapest. P.211
7. Környezetstatisztikai évkönyv 2004. KSH. 2005. Budapest.
8. KSH 2008. A mûtrágya felhasználás alakulása. On-line: www.ksh.hu/stadat/4.1.5, Le-
töltve 2009. nov. 5.
9. Mezôgazdasági Statisztikai Évkönyvek, KSH. 1950–1970; 1970–2000
10. Növényvédô szerek és termésnövelô anyagok I., II. 2007. (Szerk.: Ocskó Z. – Molnár J.
– Erdôs Gy.) Agrinex Bt.
11. OECD országok környezeti mutatói, 2004. KSH. Budapest. 2005.
12. OECD in Figures 2008–OECD © 2008–ISBN 9789264055636. StatLink:
http://dx.doi.org/10.1787/467844512702
13. Szektorális környezeti indikátorok. 2004. KSH. 17–18 p.
14. 2000. évi XXXV. törvény a növényvédelemrôl
15. World Commission on Environment and Development (WCED) (1987). Burtland Report.
United Nations. New York.
229
12. Mellékletek
2
3
1
1. melléklet. A kiindulásként felhasznált AKI-adatok
2
3
2
1. melléklet. A kiindulásként felhasznált AKI-adatok (folytatás)
2
3
3
2. melléklet. Véletlen szám generálása
3. melléklet. A búzaágazat jövedelmezôségének vizsgálata
véletlen tényezôk figyelembevételével
Forrás: saját összeállítás Kertész – Béládi, 2008 alapján
234
Megnevezés Mértékegység Búza
Vetésterület részaránya % 35
Vetésterület (hektár) ha 70,00
Értékesítési átlagár Ft/t 45 194
Közvetlen állami támogatás Ft/ha 45 772
Az ágazat egyéb bevételei Ft/ha 597
Melléktermék értéke Ft/ha 2 043
Vetômag költsége Ft/ha 13 023
Öntözési költség Ft/ha 307
Közvetlen marketingköltség Ft/ha 382
Szárítási költség Ft/ha 1 073
Közvetlen fûtési költség Ft/ha –
Közvetlen biztosítási költség Ft/ha 1028
Egyéb közvetlen változó költség Ft/ha 386
Növényvédôszer költsége
konvencionális Ft/ha 11 771
korrekciós tényezô 0,76
egységnyi költség korrekció után Ft/ha 8982
Mû- és szerves trágya költsége
konvencionális Ft/ha 20 942
korrekciós tényezô 0,87
egységnyi költség korrekció után Ft/ha 18 128
Gépköltségek (változó)
konvencionális Ft/ha 25 842
korrekciós tényezô 1,03
egységnyi költség korrekció után Ft/ha 26 557
Fenntartó tevékenység költsége Ft/ha 246
Idegen gépi szolgáltatások költsége Ft/ha 9899
Munkabér Ft/ha 8 865
Munkabér közterhei Ft/ha 2 950
Földbérleti díj Ft/ha 14 700
Értékcsökkenési leírás Ft/ha 13 478
korrigált Ft/ha 21 478
Egyéb költség Ft/ha 149
Tevékenység általános költsége Ft/ha 3166
Gazdasági általános költség Ft/ha 5359
Átlaghozam
konvencionális t/ha 3,61
korrekciós tényezô 1,10
egységnyi hozam korrekció után t/ha 3,99
Jövedelem (eredmény) Ft/ha 92 151
Jövedelem (eredmény) ágazat Ft 6 450 583
2
3
5
4. melléklet. Termelési szerkezetváltozatokkal elérhetô nettó jövedelem alakulása, futtatásonként
2
3
6
4. melléklet. Termelési szerkezetváltozatokkal elérhetô nettó jövedelem alakulása, futtatásonként (folytatás)
2
3
7
4. melléklet. Termelési szerkezetváltozatokkal elérhetô nettó jövedelem alakulása, futtatásonként (folytatás)
2
3
8
4. melléklet. Termelési szerkezetváltozatokkal elérhetô nettó jövedelem alakulása, futtatásonként (folytatás)
2
3
9
5. melléklet. Termelési szerkezetváltozat-elôfordulási gyakoriságok
2
4
0
6. melléklet. A növénytermelô és a vegyes gazdaságok által mûvelt terület, valamint a mûtrágya-
és a növényvédôszer-költségek alapadatai, EU-25 (2006)
Forrás: saját szerkesztés, FADN-adatbázis alapján
2
4
1
6. melléklet. A növénytermelô és a vegyes gazdaságok által mûvelt terület, valamint a mûtrágya-
és a növényvédôszer-költségek alapadatai, EU-25 (2006)
Forrás: saját szerkesztés, FADN-adatbázis alapján
4. ábra. Talajminta-vételi terv 5. ábra. Tápanyag-ellátottsági térkép
(humusz)
6. ábra. Tápanyag-ellátottsági térkép
(kálium)
7. ábra. Tápanyag-ellátottsági térkép
(foszfor)
8. ábra. Adott tábla hozam- és foszforellátottsági térképe
9. ábra. Tervezett napraforgóhozam
10. ábra. Trágyázási javaslat (dózis, fontosság)
11. ábra. Trágyázási terv, N-fejtrágya – 1
Foszfordózis (kg/ha)
0
30
50 (11,0%)
75 (37,8%)
100 (51,2%)
125
150
150 felett
Foszfordózis-fontosság
Elhagyható
Nem alapvetô
Célszerû
FONTOS
Alapvetô
Kritikus állapot
Tábla neve: Bemutató
Kezelési egységek száma: 25 db
Vetésterv: napraforgó
12. ábra. Trágyázási terv, N-fejtrágya –2
13. ábra. Hozamtérkép
20. ábra. Talajvizsgálati eredmények alapján készült
tápanyag-ellátottsági térképek („B-Aranykorona” Kft., Bicsérd)
43. ábra. A kárküszöb (Kk) és a fel-
hagyásküszöb (Fk) távolsága (D) a táp-
anyag-ellátási szint és a gyomborítottság
függvényében: kukorica (gyomborítottság
0–40%, tápanyag ellátási szint 0–400 kg/ha)
(felülnézeti ábra)
21. ábra. Mûtrágyázási
(szuszpenziókijuttatási) terv
42. ábra. A kárküszöb (Kk) és a fel-
hagyásküszöb (Fk) távolsága (D)
a tápanyag-ellátási szint és a gyom-
borítottság függvényében: kukorica
(gyomborítottság 0–40%, tápanyag
ellátási szint 0–400 kg/ha)
(3D felületábra)
49. ábra. A mezôgazdasági terület alakulása a közgazdasági üzemméret
függvényében az EU tagországaiban (2006)
50. ábra. Az üzemszám alakulása a közgazdasági üzemméret függvényében
az EU tagországaiban (2006)
51. ábra. Mezôgazdasági területmegoszlás a közgazdasági üzemméret
függvényében az EU tagországaiban (2006)
52. ábra. Üzemszámmegoszlás a közgazdasági üzemméret függvényében
az EU tagországaiban (2006)

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful