TERMESZTÉS TECHNOLOGIA

PAPRIKA A csucsorfélék családjába tartozó, egyéves, Iágyszárú növény. Bogyó termését fogyasztjuk. Ezermagtömege 5-7 gramm, csírázóképességét 4-5 évig tartja meg. Optimális körülmények között 7-10 nap alatt kicsírázik. Környezeti igénye: Melegigényes, fagyra érzékeny. Sok vizet és nagyon jó minőségű talajt igényel. Az árnyékot nem tűri. A fajták felosztása: Növekedés-típus szerint megkülönböztetünk determinált és folytonnövő fajtákat. A bogyó alakja és a felhasználás alapján: -Magyar erős típus (hegyes paprika). Ide tartoznak a fűszerpaprikák és a korai hajtató fajták. Vannak erős és csípmentes változatok. -Töltenivaló típusok (fehér paprika). Világos, nagybogyójú, hegyes vagy tompa végű fajták. Általában édesek, de vannak csípős fajták is. Konzerv és étkezési célra szabadföldön, üveg és fólia alatt primőrnek termesztik. -Paradicsomalakú fajták. Lapított, erősen gerezdes, nem csípős, szabadföldön termesztik. Hosszú a tenyészidejük. Biológiailag éretten, pirosan szedjük. -Blocky és a Iamuyo (kaliforniai) típusok. Nálunk még kevésbé ismert nagy testű, vastag húsú, vastag héjú étkezési paprikák. Elsősorban hajtatják. -Egyéb fajtatípusok. Alma alakú, cseresznye paprika. Hosszú tenyészidejű, szabadföldi termesztésre alkalmas fajták. Savanyításra, konzervipari feldolgozásra termesztik. Szaporítása: Vethető helyre és palántázható is. Magvetés ideje (helye): április közepe -vége. Palántázás ideje: május közepe. (A palántához a magot 6-8 héttel a kiültetés előtt kell elvetni, négyzetméterenként 600-1500 db-ot. A fólia alá vagy üvegházba.) Javasolt tenyészterület: Étkezési fajták: -palántázott: determinált: 12-15 db/m2 folytonnövő:8-10 db/m2

-helyrevetett determinált: 25-30 db/m2 folytonnövő: 17-20 db/m2 Javasolt sortávolság: 60 cm, vetésmélység 3 cm. Fűszerpaprikák: -palántázott determinált: 40-50 db/m2 folytonnövő: 40-50 db/m2 Javasolt sortávolság 50 cm, vetésmélység 3 cm. Ápolási munkák: A rendszeres öntözésen, fejtrágyázáson és kapáláson kívül más, speciális ápolást nem igényel.

Betakarítás, szedés, tárolás: A fűszerpaprikát, a paradicsom alakút, valamint a blocky és Iamuyo típusok egy részét biológiailag érett állapotban és színesedés után szoktuk betakarítani, egyébként zölden (fehéren) félérett állapotban, amikor a bogyók megkeményednek. Hűvös, párás környezetben a vastaghúsú fajták egy-két hétig eltarthatók. Hajtatás : Április végétől fűtetlen fólia alatt hajtatható. 8-10 db-ot ültetünk ki négyzetméterenként. A palántákat tápkockában (7x7 vagy 8x8 cm-es) neveljük elő. Rendszeres öntözés, fejtrágyázás és permetezés mellett egészen októberig szedhető. Fontosabb kártevői és betegségei : kártevők: - Ievéltetű - atka - gyapottok bagolylepke betegségek: - vírus betegségek - palántadőlés - szürke rothadás - bogyófoltosodás (mészhiány)

TOJÁSGYÜMÖLCS

A paprikával és a paradicsommal rokon növény. Egyéves, Iágyszárú, önmegtermékenyül6. Bogyó termését fogyasztjuk. Ezermagtömege 3,5-4,5 gramm, a mag csírázóképességét 4-5 évig megtartja. Kedvező hőmérséklet és páratartalom esetén 6-8 nap alatt magja kicsírázik. Környezeti igénye: Melegigényes növény, fagyra, erősebb Iehűlésekre nagyon érzékenyen reagál. A jó szerkezetű, humuszban gazdag talajokat szereti. A bogyók kifejlesztéséhez nagyon sok nedvességet igényel, ezért csak öntözhető kertekben érdemes termesztésével foglalkozni. Az árnyékot nem viseli el. A fajták felosztása: A tenyészidő hossza és a termés alakja, színe szerint szoktuk a fajtákat csoportosítani. Nálunk a körte alakú, lila színű bogyók a kedveltek. Szaporítása: Csak palántáról szaporítható. A tápkockában nevelt palánta többet és korábban kezd teremni. legkorábban május közepén lehet kiültetni a 6-8 hetes palántákat. Szálas (tápkocka nélküli palántából) négyzetméterenként 600-1500 db-ot lehet felnevelni. Tápkockás palántázáshoz 7x7 vagy 8x8-as nagyságú tápkockákat használjunk. lehet 8-as vagy 10 cm-es cserepekben is megnevelni. Ilyen esetben a sűrűre vetett palántákat kb. két lombleveles korban - vetés után 3-4 héttel - egyesével áttűzdeljük. A tűzdelés történhet tápkockába is. 60- 70 cm-es sortávolság mellett 30 cm-es tőtávolságot javaslunk (4,8 -5,5 db/m2). Ápolási munkák: A rendszeres öntözésen, fejtrágyázáson és kapáláson kívül más ápolási munkát nem igényel. Betakarítás: A terméseket a bogyó puhulása előtt kell levenni, mert túlérett állapotban keserűek. Hűvös helyen néhány napig eltartható. Hajtatása: Fűtetlen fólia alá április végén ültethető. Tápkockában vagy cserépben előnevelt 8-10 hetes palántákat 70x40 cm-es sor- és tőtávolságra ültetjük ki. Célszerű a paradicsomhoz hasonlóan felkötözni.

Fontosabb kártevők és betegségei: Kártevők: - üvegházi molytetű - levéltetű

UBORKA

Az egyik legrégebben termesztett zöldségfaj, amely Indiából került hozzánk, a kabakosok családjába tartozik. Indának nevezett szára négyszögletes, akár az 1-5 m hosszúságot is eléri. Váltivarú egylaki faj, ami azt jelenti, hogy egy növényen találhatók hím- és nővirágok. Az ún. vegyes virágú fajtákon 14-18 nóduszig csak hím virágok fejlődnek, ezt követően jelentkeznek a nővirágok. A tiszta nővirágú fajták gyakorlatilag " az alsó nóduszt kivéve csak nővirágokat képeznek. Az ún. túlnyomóan nővirágú fajták kevés hímvirágot is fejlesztenek. Beporzása méhek útján történik. Magjának ezermagtömege 23-36 gramm, csírázóképességét 6- 8 évig is megtartja. Környezeti igénye Melegigényes növény, a hidegre, fagyra érzékeny. Humuszban gazdag, laza, levegős talajokat kíván. Jó eredménnyel csak öntözött körülmények között lehet termeszteni. A félárnyékot elviseli. A fajták felosztása: Alapvetően három fajtatípusra osztható, elraknivaló (berakó), saláta vagy félhosszú és kígyó uborka. Az apró, elraknivaló uborkát konzerv célra termesztjük, míg a félhosszú és kígyó uborka fajtákat salátának, friss fogyasztásra. Ez utóbbi két típust hajtatni is szokták. A fajtákat számos egyéb tulajdonságuk alapján is megkülönböztetik egymástól: - a héj színe alapján világos és sötét színű - a tüskék mérete szerint apró tüskés vagy szemölcsös - a tüskék színe alapján világos és sötéttüskés fajták - a tenyészidő hossza szerint hajtató és szabadföldi fajták - az egy nóduszon elhelyezkedő termések száma alapján fürtös és nem fürtös - a termés hossza szerint kígyó, mini kígyó, félhosszú - a termés felülete alapján sima és bordázott Szaporítása: Vethető helyre és palántázható is. Korai szabadföldi termesztés és hajtatás céljára mindig palántáról szaporítjuk. Magvetés ideje: -főnövényként április vége - május eleje -másodnövényként június folyamán Palántázás: május közepén

Palántaneveléshez a magot 6 héttel korábban 10x10 cm-es tápkockába vagy 10-es, illetve 12-es cserépbe vetjük. Nem tűzdeljük. Javasolt tenyészterület: 100-150 cm-es sortávolság és 20-25 cm-es tőtávolság. Vetésmélység Iaza talajon 3-4 cm, kötött talajon 2-3 cm. Támrendszeres termesztés esetén 120-160 cm tőtávolságra helyezzük el. az oszlopsorokat, ezekre két oldalról 30-30 cm-ről egy-egy sort futtatunk fel, a tőtávolság 40-50 cm legyen (2-3 növény/m2). Ápolási munkák: A rendszeres öntözésen, gyomláláson (kapáláson) és fejtrágyázáson kívül a síkműveléses uborka más ápolást nem igényel. A támrendszer mellett nevelt növényeket rendszeresen a zsinegre, illetve a hálóra kell tekergetni, bújtatni, a beteg leveleket eltávolítani. Célszerű az első termések eltávolítása addig, amíg erős, fejlett lombozatot nem fejleszt az uborka. Ez a koraiságot kismértékben rontja, de a termés- mennyiség vonatkozásában nagyon kedvező. Az öntözésen kívül párásítani is kell a nyári forró, száraz napokon. Ilyenkor a talaj felületét napjában egy-két alkalommal nedvesítjük meg.

Hajtatása: Fűtetlen fólia alatt április közepétől hajtatható. A palántaneveléshez a magot 8-as vagy 10 cm-es cserépbe 6 héttel korábban kell elvetni. 100-120 cm x 50-60 cm-re ültetjük érett trágyával vastagon megterített és beforgatott talajba. Ültetést követően a növényeket zsinegre vezetjük. A zsineget ne a növényhez, hanem a talajba szúrt dróthoz kössük. Heti egy alkalommal az uborka hajtását mindig azonos irányba tekerjük a zsinegre, az oldalhajtásokat törjük ki. Kezdetben az első terméskezdeményeket (2-3 db) távolítsuk el. Betakarítás, szedés, tárolás: A felhasználás céljától függően kisebb vagy nagyobb méretben szedjük. Elraknivaló uborkát a szedést követően azonnal hűvös helyre kell tenni, ellenkező esetben az üvegberakás után megpuhul. Fontosabb kártevők és betegségek: - Üvegházi molytetű - Gyökér-fonálféreg - Atka - levéltetű - Lucerna poloska Kártevők betegségei: - peronoszpóra - lisztharmat - baktériumos levél-foltosság - szürkerothadás

SÁRGADINNYE

Erős hajtásrendszert fejlesztő, erősen bordázott szárú növény. Gyökérzete mélyen a talajba hatol. Levelei kerekek. Egy növényen hím- és nővirágok is előfordulnak, beporzásukat méhek és más rovarok végzik. Magja világos, sárga, csírázóképességét 6-8 évig is megtartja. Ezermagtömege 20-35 gramm. Környezeti igénye: Hidegre, fagyra érzékeny, sok meleget, napsütést kíván. Legjobban a humuszban gazdag középkötött talajokon fejlődik. Az árnyékot és a félárnyékot nem tűri. Általában a tenyészidőben lehulló csapadék kevés számára, ezért öntözni is szükséges. A fajták felosztása: A fajtákat a termés nagysága, a termés felülete (gerezdes, paraléces, ráncos) és a hús színe alapján szoktuk csoportosítani. Szaporítása: Helyrevetéssel és palántázással egyaránt szaporítható. A korai sárgadinnyéket mindig palántázzák. Palántaneveléshez a magot az év századik napján, április elején szokták tápkockába vagy cserépbe el- vetni és fűtött fóliában, üvegházban vagy melegágyban nevelik. Helyrevetés: ideje április vége - május közepe. Négyzetméterenként megközelítőleg egy növényt kell felnevelni (100x100 vagy 100x80 cm). Ápolási munkái: A korai kiültetésű dinnyét a májusi talajmenti fagyoktól fóliatakarással szokás védeni. A Iegfontosabb ápolási munkája a kapálás, a lombozat kifejlődése utána gyomlálás. Átlagosan csapadékos évben 2-3 esetben, száraz esztendőben 3-4 esetben, alkalmanként 30-35 Iiter/m2 mennyiségű vízzel öntözzük. Betakarítása: A Iegkorábbi fajták már június végén érnek, és a tenyészidő egészen szeptemberig elhúzódik. Az érett sárgadinnyét könnyen megismerjük, mert a héja kivilágosodik, a bibepont felőli végén a termés megpuhul, és a fajtára jellemző illata lesz. A görögdinnyével ellentétben utóérik, ezért már az érést megelőző napokon is leszedhető a termés. Az ún. téli dinnyéket is csak 80-85 % érettségnél szedjük le úgy, hogy a termésen 15-20 cm hosszú szár is maradjon, 10 °C alatt akár karácsonyig is eltarthatók. Fogyasztás előtt néhány napig szobahőmér- sékleten tartjuk utóérlelés céljából. Szedési idejük szeptember legvége. Hajtatása: Az április végén, május elején kiültetett dinnyékre 0,5 -0,8 cm át- mérőjű fólia alagutat építenek, majd május végén a fóliát eltávolítják róluk. Ezzel kb. két-három hetes koraiság biztosíthat6 a rövid tenyészidejű fajtáknál.

Fontosabb kártevői és betegségei: - Fuzárium - Levéltetű

GÖRÖGDINNYE

Rendkívűl erős, fejlett gyökérrendszerű növény. Fajtától függően a hajtások 1-3 méterre nőnek meg. Egy növényen hím- és nővirágok is fejIődnek. A termékenyítését méhek is rovarok végzik. Csírázóképességét 6-8 évig is megtartja, ezermagtömege 20-150g. Környezeti igénye: Melegigényes növény, lehűlésre, fagyra érzékeny. Öntözés nélkül is termeszthet6. A középkötött humuszban gazdag talajokat kedveli. Önmaga után a betegségek miatt ne termesszük. Az árnyékot a és fél- árnyékot nem tűri. A fajták felosztása: Általában a termés alakja, nagysága, a tenyészidő hossza és a hús színe alapján szokták csoportosítani. Nálunk a 4-5 kg nagyságú, vörös húsú, vékony héjú fajták a kedveltek. Míg korábban kizárárólag a gömbölyű terméseket termesztették, újabban egyre nagyobb felületen ültetik az elnyúlt, ovális alakú dinnyefajtákat. Szaporítása: Helyrevetéssel és palántáról is szaporítható. A magvetés ideje április második fele, május eleje, a palántázásé május közepe. A palántaneveléshez a magot április elején kell 10x10-es tápkockába vagy 10- es, illetve 12-es cserépbe elvetni. 150x100, illetve 150x150 cm-es sor- és tőtávolságra vetjük vagy ültetjük (0,5~0,7 db növény négyzetméterenként). Ápolási munkák Május közepén a lehűlésektől fóliatakarással védjük (síkfóIia, fátyol fólia, fólia alagút) . Legfontosabb ápolási munkája a rendszeres kapálás és gyomlálás. Nagy szárazság esetén három alkalommal nagy vízadaggal öntözzük. Indáit szokás eligazítani, ha nagyon összenőnek. Betakarítása: A virágok megtermékenyítésétől számított 30-35 napon érik. Az érésnek több jele van: - kopogtatáskor kongó hangot ad - a héja fényes és sötét - erősebb a termésen a harmat kicsapódás

- a földdel érintkező oldala nem fehér, hanem sárga - a termés melletti kacs elszárad. Hajnali, kora reggeli órákban érdemes szedni, mert a felmelegedetten leszedett dinnye kevésbé jól tárolható. Július elejétől szeptember közepéig tart a görögdinnye szezon. Hajtatása: Nálunk nem hajtatják. Fontosabb kártevői és betegségei - Levéltetű - Fuzáriumos-fertőzés

FEJESKÁPOSZTA

A keresztes virágúak családjába tartozó kétéves növény, az első évben a gazdasági értelemben vett termést, a fejet, a második évben a magszárat, illetve becőtermését képezi. 1000 szem tömege 3-6 gramm, csírázóképességét 4-5 évig tartja meg. Környezeti igénye: A hideget jól tűri, a fejlődése számára optimális hőmérséklet 13 °C. Vannak az ún. áttelelő fajták, amelyek a -4, -5 °C -nál alacsonyabb hőmérsékletet is elviselik, de a fajták döntő többségének az ennél alacsonyabb hőmérséklet maradandó károsodást okoz. Az árnyékot, félárnyékot nem tűri. Vízigénye nagy, de fejlett, mélyre hatoló gyökerei miatt nem kell annyit öntözni, mint például a paprikát. Víz iránt a hibridfajták támasztanak nagyobb igényt, ezek termesztését kizárólag öntözhető területen javasoljuk. Nagy termés és jó minőség csak tápanyagban gazdag, jó szerkezetű talajon képzelhető el. A korai fajtákat a lazább szerkezetű, gyorsan melegedő talajokon, a tárolásiakat középkötött vályog talajon javasoljuk termeszteni. A fajták felosztása: A fejes káposzta fajtákat a felhasználási cél szerint, illetve a tenyészidő hossza alapján szoktuk felosztani. Megkülönböztetünk: - rövid tenyészidejű (55-70 nap) korai, friss fogyasztásra termeszthető fajtákat, - nyári, középhosszú tenyészidejű (70-120 nap) fajtákat, amelyeket szintén friss fogyasztásra termesztünk, - őszi és téli fajtákat, amelyeket ipari feldolgozásra és téli tárolásra termesztünk, - valamint áttelelő fajtákat, amelyeket ősszel ültetünk ki és tavasszal takarítunk be.

Szaporítás: Vethető helyre és palántáról is szaporítható. A koraiság, a biztosabb és nagyobb termés miatt a palántázás az elterjedtebb. A termesztési céltól és a fajtától függően a következő fontosabb palántázási időpontokat különböztetjük meg: - korai szabadföldi termesztés - rövid tenyészidejű fajtákat március végén, április elején, - nyári-őszi szedésre, középhosszú tenyészidejű fajtákat április elejétől június végéig, - őszi .szedésre, savanyítás céljából hosszú tenyészidejű fajtákat május június hónapokban, - késő őszi szedésre, tárolás céljából hosszú tenyészidejű .fajtákat május végén június elején lehet ültetni. A korai termesztéshez célszerű a 4x4 vagy 5x5 cm-es tápkockában előnevelt palántákat használni, későbbi ültetésre a tápkocka nélküli szálas palánták is alkalmasak. Szálas palántaneveléshez a magot a kiültetés előtt 5-6 héttel kell elvetni, ha tűzdelünk: akkor a palántanevelési idő egy héttel meghoszszabbodik. 1 m2-en 500-600 palánta nevelhető fel. Míg a korai termesztéshez a palántákat fólia alatt vagy üvegházban neveljük elő, addig a későbbi kiültetésekhez a növényeknek szabadágyakat készítünk elő. Vagyis nem árnyékos területen, ahol nem gyűlik össze a víz, a talajt érett szerves trágyával (20-30 kg/m2} megszórjuk, gondosan elmunkáljuk. Egyenletes kiszórás után a magot rostált tőzeggel 1-2 cm vastagon letakarjuk, és folyamatosan, naponta öntözzük. Javasolt tenyészterület: - Korai fajták esetében: 40x30-40 cm - Nyári fajták esetében: 50x40-50 cm - Késő őszi fajták (hosszú tenyészidejűek) esetében: 60- 70x50-60 cm. Ápolási munkák: Középkötött és kötött talajon kéthetenkénti, homok talajon heti öntözést igényel. A tenyészidő vége felé az egyenletes öntözésre és nedvességtartásra a fejek felrepedése miatt ügyelni kell. A rövidebb tenyészidejű fajtákat legfeljebb egyszer, a hosszabb tenyészidejűeket 2-3 alkalommal kell fejtrágyázni 2-3 dkg/m2 mennyiségben mészammon-salétrom és kénsavas káli, illetve komplex műtrá- gyák esetében alkalmanként 3 dkg műtrágyával (pl.: Buvifer vagy Volldünger, illetve FERTICARE műtrágyák). A túl későn adott nitrogén műtrágya rontja a káposzta tárolhatóságát. A gyomláláson és kapáláson kívül más ápolási munkát nem igényel. Betakarítás, szedés, tárolás: A tárolás eredményességét a szedés körülményei nagyban befolyásolják. A túlöntözött, túltrágyázott, kórokozóktól fertőzött káposzta rosszul tárolható. Legtöbb gondot az öntözés és a szállítás során szerzett mechanikai sérülések

jelentik, amik a tárolást követően rohamos rothadásnak indulnak. A káposzta számára a 3-4 °C körüli hőmérséklet és a85 % levegő páratartalom a legjobb. Hajtatása: A korai fajtákat fűtetlen fólia alatt március elejétől hajtatni is lehet. Erre a célra a palántákat tápkockában neveljük elő. Különösebb ápolást nem igényel. Április végén szedhető. Április elejétől sokat kell szellőztetni, ellenkező esetben nagyon laza fejeket képez. Fontosabb kártevői és betegségei: kártevők: betegségek: - tavaszi káposztalégy - káposzta fuzáriumos sárgasága - keresztesvirágúak földibolhája - káposzta xantomonászos feketeerűsége - káposzta Ievéltetű - káposztaperonoszpóra - káposztalepke - káposzta plazmodiofórás gyökérgolyvája - káposztapoloska - káposzta botrítiszes betegsége - dohánytripsz - káposztaszkelrotíniás betegsége - káposztamoly

KELKÁPOSZTA

A fejes káposztához hasonlóan a keresztesvirágúak családjába tartozó kétéves növény. A fogyasztható termés az első évben, a szaporodást szolgáló becőtermést és magszárat a második évben a jarovizáció után fejleszt. 1000 szem mag tömege 3-6 gramm, csírázóképességét 4-5 évig tartja meg. Környezeti igénye A hideget jól túri, a fejes káposztához hasonlóan a termésképzés időszakában 13 °C az optimális hőmérséklet számára. A szélsőséges hidegeket jobban túri a fejes káposztánál. Az árnyékot és félárnyékot nem viseli el. Vízigénye hasonló, mint a fejes káposztáé, az ún. hibrid fajtákat öntözés nélkül nem javasoljuk termeszteni. Nagy termést és jó minőségű fejeket csak kiváló szerkezetű, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag talajon képes fejleszteni. A gyökérgolyvás betegség miatt célszerű semleges vagy meszes (max. 5 % CaCO3) talajon termeszteni. A korai fajtákat lazább szerkezetű, gyorsan melegedő talajokon, a tárolási fajtákat középkötött vályog talajon javasoljuk ültetni. A fajták felosztása A fajták felosztása a tenyészidejük, illetve felhasználásuk alapján történik. Ennek megfelelően megkülönböztetünk: - rövid tenyészidejű fajtákat, amelyeket friss fogyasztásra termesztönk, ezek tenyészideje 50-70 nap. - közép kései fajtákat, amelyeket nyári termesztésre és fogyasztásra nevelünk,

tenyészidejük 70-90 nap, - kései fajtákat, amelyeket ősszel szedünk és tárolunk, ezek hosszabb tenyészidejűek, 120-140 nap, - és az ún. áttelelő fajtákat, amelyeket október elején ültetünk és kora tavasszal szedünk, tenyészidejük 180-220 nap. Szaporítása: Vethető helyre és szaporítható palántázás útján is. A jobb terméseredmények miatt a hazai gyakorlatban döntő többségben a palántázást alkalmazzák. A szaporítási időpontok lényegében megegyeznek a Fejes káposztáéval. - korai szabadföldi termesztés, rövid tenyészidejű fajtákkal március közepétől, - nyári-őszi szedésre középhosszú tenyészidejű fajták április-júniusi kiültetéssel, - késő őszi szedésre és tárolásra hosszú tenyészidejű fajták kiültetése május végén, június elején. Korai termesztés esetén lehet 4x4 vagy 5x5 cm-es tápkockába tűzdelni vagy vetni, a későbbi kiültetésekhez a szálas palánta használta célszerűbb. Egy m2-en 500600 db szálas palánta nevelhető fel. Míg a korai termesztéshez a palántákat fólia alatt vagy üvegházban neveljük elő, addig a későbbi kiültetésekhez a növényeknek szabadágyakat készítünk elő. Vagyis nem árnyékos területen, ahol nem gyűlik össze a víz, a talajt érett szervestrágyával (20-30 kg/m2) megszórjuk, gondosan elmunkáljuk. Egyenletes és kiszórás után a magot rostált. tőzeggel 1-2 cm vastagon letakarjuk és folyamatosan, naponta öntözzük. Javasolt tenyészterület: - Korai fajták esetében: 50-60x40 cm - Nyárifajtáknál: 60x50 vagy 60x60 cm - Késő őszi fajták esetében: 65x60 vagy 65x65 cm Ápolási munkák: A fejes káposztához hasonló gyakorisággal öntözzük. Vagyis középkötött talajon két hetenként, homok talajon hetenkénti öntözést igényel. A fejesedés kezdetétől különösen a tenyészidő vége felé az egyenletes vízkijuttatásra a fejesedés miatt nagy gondot fordítsunk. A rövid tenyészidejű fajtákat. a tenyészidő folyamán egyszer, a hosszabb tenyészidejűeket. 2-3 alkalommal, a talaj tápanyag- ellátottságától függően kell fejtrágyázni. Egyedi trágyák mellett, (ammon-sarétrom, mészammon-salétrom, kénsavas káli) különösen ajánljuk a FERTICARE műtrágyákat, amelyek vízben gyorsan oldódnak, a növények jól tudják hasznosítani őket. A gyomláláson és kapáláson kívül más ápolási munkát nem igényelnek. Betakarítás, szedés és tárolás: A túlöntözött, nitrogénnel túltrágyázott káposzta rosszul tárolható. Ügyeljünk a szedésnél, szállításnál és a betárolásnál arra, hogy a fejek ne ütődjenek, ne sérüljenek, mert a károsodott termést nem lehet eredményesen tárolni. A kelkáposzta számára a 3-4 °C körüli hőmérséklet. és a 85 % körüli légnedvesség a legalkalmasabb. Hajtatatása: A kelkáposztát. szokás fólia alatt. hajtatni. Fűtetlen körülmények között. március

elején ültethető 40x40 cm-re. Április végén az uborka és a paprika ültetése előtt szedjük. Fontosabb kárlevői és betegségei : kártevők - tavaszi káposztalégy - földibolha - káposzta-levéltetű - káposztalepke - káposztapoloska - káposztamoly betegségek - fuzáriumos sárgaság - káposzta xantomonászos betegsége - botrítiszes betegség - káposzta peronoszpóra - gyökérgolyva - káposzta alternáriás betegsége - káposzta szklerotíniás betegsége

VÖRÖSKÁPOSZTA

A keresztesvirágúak családjába tartozó kétéves növény, amely első évben hozza a fogyasztásra alkalmas, gazdasági értelemben vett termést, a második évben, jarovizálás utána magszárat és a becőtermésben a 4-5 évig csírázó 3-6 gramm ezermagtömegű magokat. Környezeti igénye: Környezeti igénye megközelítően azonos a fejes és a kelkáposztáéval. Kisebb fagyokat károsodás nélkül elvisel, a termésképzés idején az optimális hőmérséklet számára a 13 °C: A talaj szerkezete iránt kisebb igényeket támaszt, de nagyon sok tápanyagot, elsősorban káliumot igényel. Elsősorban középkötött talajokat javasoljuk a termesztéséhez. Árnyékot nem tűri. Eredményesen csak öntözött körülmények között termeszthető. A fajták felosztása: A fajtákat tenyészidejük alapján osztályozzuk: - rövid tenyészidejűek: 70-90 napos tenyészidő - középhosszú tenyészidejűek: 90-120 naposak - hosszú tenyészidejű, tárolási fajták: 120-140 naposak.

Szaporítása: Elsősorban palántáról szaporítják. A palántákat szabadágyakban (Iásd fejes és kelkáposzta) nevelik meg. Négyzetméterenként 500-600 növény nevelhető fel a kiültetésig. Tápkockázni nem szoktuk. A palántanevelés időtartama 5-6 hét.

Javasolt tenyészterület : - korai, kisfejű fajták (1-2 kg): 40x40 cm - középkorai fajták (2-3 kg): 50x50 cm - kései, nagyfejű fajták (3-4 kg): 60x60 cm. Ápolási munkák: Középkötött és kötött talajon kéthetenkénti, lazább talajon hetenkénti öntözést igényel. 2-3 alkalommal, komplex műtrágyával (pl.: FERTICARE) fejtrágyázzuk. A gyomosodás ellen kapálással és gyomlálással védekezzünk. Betakarítás, szedés, tárolás: Tárolásra a kis hőmérséklet-ingadozású, hideg pincék a legjobbak. Ideális a 4 °C körüli hőmérséklet és a 85 % körüli páratartalom. Hajtatás: Nem hajtatjuk. Betegségek és kárlevők: Azonosak a fejes és kelkáposztáéval.

KARALÁBÉ

A káposztafélékhez, a keresztesvirágúak családjába tartozik. Kétéves növény, magszárát a második évben hozza. Ezermagtömege 3-6 gramm, csírázóképességét 4-5 évig tartja meg. A föld felett megvastagodott szárát -ún. szárgumóját - fogyasztjuk. Környezeti igénye: A hideget a káposztákhoz hasonlóan jól tűri, de ha palántakorban tartósan hideg éri (7 °C alatti hőmérséklet), akkor jarovizálódik és magszárat fejleszt. A gumóképzés idején 10-20 °C körüli hőmérsékleten érzi legjobban magát. Az egészen gyenge árnyékot elviseli, de igazán szépen árnyékmentes helyen fejlődik. Tápanyagigénye közepes, a talajokban nem válogat, gyengébb szerkezetű közegben is megterem. A szikesedést, a túltrágyázást a zöldségfélék közül legjobban tűri. Vízigénye közepes. Kiegyenlített, vízellátást igényel. A fajták felosztása A fajtákat a tenyészidő hossza, illetve a gumóméret alapján osztályozzuk. E szerint megkülönböztetünk:

- rövid tenyészidejű (40-60 napos) fajtákat - középhosszú tenyészidejűeket (60-70 nap) és - hosszú tenyészidejű, tárolási karalábét (90-100 nap }. A gumó színe alapján vannak fehér és kék termésű fajták, az ízlések megoszlanak, vannak, akik a kék karalábét, vannak, akik a fehér- halványzöld fajtákat kedvelik. Szaporítása: A palántáról történő szaporítása az általános, de vethető helyre is. A korai fajtákat 4x4 vagy 5x5-ös tápkockával rakják ki, a későbbi fajtáknál a földlabdának nincs jelentősége. A következő ültetési időpontok vannak: - a korai szabadföldi termesztésre a rövid tenyészidejű fajtákat március második felében rakják ki. - a nyári fajtákat április - május folyamán ültetjük. - a hosszú tenyészidejűek kirakásának ideje június. Szálas palántaneveléshez a magot a kiültetés előtt 5-6 héttel kell elvetni, ha tűzdelünk, akkor a palántanevelési idő egy héttel meghosszabbodik. 1 m2-en 500-600 palánta nevelhető fel. Míg a korai termesztéshez a palántákat fólia alatt vagy üvegházban neveljük elő, addig a későbbi kiültetésekhez a növényeknek szabadágyakat készítünk elő. Vagyis nem árnyékos területen, ahol nem gyűlik össze a víz, a talajt érett szervestrágyával (20-30 kg/m2) megszórjuk, gondosan elmunkáljuk. Egyenletes kiszórás után a magot rostált tőzeggel 1-2 cm vastagon letakarjuk, és folyamatosan, naponta öntözzük. Javasolt tenyészterület: - Korai fajták esetében: 30x25 vagy 30x30cm - Nyári fajtáknál: 40350 vagy 40x40 cm - Kései: 50x40-50 cm Ápolási munkák: Sekélyen elhelyezkedő gyökérzete miatt nem kapáljuk, csak gyomláljuk és sekélyen horoljuk. Kiegyenlített vízellátást igényel, nem szabad hagynia talajt kiszáradni, mert a száradás a fásodást elősegíti. Az egyenetlen öntözés a gumók felrepedéséhez vezet. A rövid tenyészidejű fajtákat legfeljebb egy alkalommal, a középhosszú és hosszú tenyészidejűeket legfeljebb két alkalommal kell fejtrágyázni. Erre a célra kiválóan alkalmas a vízben jól oldódó, gyorsan hasznosuló FERTICARE műtrágya. Betakarítása, szedése és tárolása: Miután a fajtára jellemző nagyságot elérte a gumó, felszedjük. 3-4 levelet meghagyva ötösével csomózzuk, a nagygumójúakat levél nélkül szedjük és a káposztához hasonló pincében tároljuk. A repedt, sérült terméseket ne rakjuk tárolóba. A későn szedett karalábé megfásodik. Hajtatása: A korai, kisgumójú fajtákat eredményesen lehet hajtatni fólia alatt, a paprika, a paradicsom vagy az uborka előnövényeként. Túl korán ne rakjuk ki, mert a hidegben megfázik és felmagzik, elég, ha március 5-1 0 között ültetjük.

Tenyészterület-igénye: 25x25 vagy 30x25 cm. Mély ültetés esetén a gumó megnyúlik, párás melegben, túlöntözés esetén felrepedezik. Április közepétől április végéig szedhető. Kártevők és betegségei kártevők - talajlakó kártevők (pl.: lótetű) betegségek - káposzta peronoszpóra - gyökérgolyva

KARFIOL

A keresztesvirágúak családjába tartozó egyéves növény, amelynek húsosan megvastagodott virágzatát fogyasztjuk. Ezermagtömege 3-6 gramm, csírázóképességét 4-5 évig tartja meg. Egyik legfiatalabb zöldségnövényünk, fogyasztása a századforduló után terjedt el Magyarországon. Környezeti igénye: A termésképzés idején az optimális hőmérséklet számára a 13C. Inkább a meleget, mint az ennél alacsonyabb hőmérsékletet kedveli. A fagyot, a nagy hideget kevésbé tűri a káposztához képest. Nyáron a nagy meleg - főleg a meleg éjszakák - a virágképzést hátráltatják. A talaj szerkezete és tápanyagtartalma tekintetében támasztott magas igényével kiemelkedik a káposztafélék közül. Termesztésével csak szervestrágyázott, kiváló szerkezetű, jó vízgazdálkodású, táp- anyagban jól ellátott talajon szabad foglalkozni, ahol biztosítva van a rendszeres vízellátás. Legjobbak a középkötött vályogtalajok. Az árnyékot nem tűri, ezért gyümölcsfák közé, szőlősorokba ne ültessük! A fajták felosztása: A fajtákat elsősorban tenyészidejük alapján szokták csoportosítani. A rövidebb tenyészidejűek kisebb, a hosszabb tenyészidejű fajták nagyobb rózsákat teremnek. - A rövid tenyészidejű fajták tenyészideje: 45-70nap - Középhosszú tenyészidejű fajták tenyészideje: 70-90 nap - Hosszú tenyészidejű fajták tenyészideje: 90-130 nap. A fogyasztók a hófehér színű, tömör rózsákat kedvelik. Vannak fajták, amelyek termésüket a nap barnító hatásától saját leveleinek összeborulásával védik.

Szaporítás Szinte kizárólag a palántáról történő termesztése terjedt el. Fólia alatti hajtatásához és korai szabadföldi termesztésre a 4x4 vagy 5x5 cm-es tápkockába tűzdelt vagy vetett palántákat használjuk. Fontosabb ültetési időpontok - korai ültetés: április eleje - közepe - nyári szedésre: április vége - május - késő nyári - őszi szedésre: június eleje - közepe Javasolt sor- és tőtávolság - rövid tenyészidejű fajták esetében: 35-40x35-40 cm - középhosszú tenyészidejű fajták: 50x50 cm - hosszú tenyészidejűek: 60-70x60-70 cm. A karfiolpalánták esetében különösen nagy gondot kell arra fordítani, hogy a növény a kiültetéskor növekedésben legyen. A túlfejlett, elöregedett karfiol palántából nem lesz fogyasztható termés. Kedvezőtlen hatású a kiültetéskori nagy forróság és szárazság. Szálas palántaneveléshez a magot a kiültetés előtt 5-6 héttel kell elvetni, ha tűzdelünk, akkor a palántanevelési idő egy héttel meghosz- szabbodik. 1 m2-en 500-600 palánta nevelhető fel. Míg a korai termesztéshez a palántákat fólia alatt vagy üvegházban neveljük elő, addig a későbbi kiültetésekhez a növényeknek szabadágyakat készítünk elő. Vagyis nem árnyékos területen, ahol nem gyűlik össze a víz, a talajt érett szervestrágyával (20-30 kg/m2) megszórjuk, gondosan elmunkáljuk. Egyenletes kiszórás után a magot rostált tőzeggel 1-2 cm vastagon letakarjuk, és folyamatosan, naponta öntözzük. Ápolási munkák: Rendszeresen kell gyomlálni és kapálni, a kapálással gátoljuk meg a talaj összetömörödését. Sok vizet igényel, ezért Iaza talajon általában a hetenkénti, közép- kötött talajon a 7 -1 0 naponkénti vízutánpótlás szükséges a mi száraz éghajlati viszonyaink mellett. Különösen fontos termésképzés idején a párásítás. Nyáron a nagy melegek idején, amikor éjszaka sem csökken a h6mérséklet 18-20 °C alá, erős öntözéssel lehűthetjük a talajt, ami a rózsaképződést elősegíti. 2-3 alkalommal vízben jól oldódó, mikroelemeket is tartalmazó komplex műtrágyákkal fejtrágyázzuk. Érzékeny a túltrágyázásra, egy- egy alkalommal 2-3 dkg/m2-es adagnál nagyobbat ne használjunk. A virágképződés megindulásakor - ha a talaj nem képes magát beárnyékolni - levelek rákötésével, két-három levél összekötésével óvjuk a rózsát a barnulástól. Betakarítás, szedés és tárolás: Ha a rózsák a fajtára jellemző nagyságot elérték, kezdjük meg a szedést. A túlfejlett termések "grízesednek", szétesnek, elszínesednek. A levágott terméseket óvjuk a naptál, hűvös helyen akár két hétig is tárolható. Hajtatása: A karalábéhoz hasonlóan március elejétől - közepétől fűtetlen fólia alatt, üvegházban, fűtött fóliában február végétől hajtatható. Erre a célra csak a rövid

tenyészidejű fajták alkalmasak, amelyek apró fejeket nevelnek. Tápkockás palánta formájában 40x40 cm-re szoktuk kiültetni, ügyelve arra, hogy nem fázzon meg. Április végén szedhető, utána még paprika, saláta, uborka eredményesen termeszthető. Fontosabb kártevői és betegségei kártevők - földibolhák - bagolypille lárvák - káposztalégy betegségek - peronoszpóra - botritiszes betegség

BROKKOLI

A brokkoli vagy más néven spárgakel a karfiol közeli rokona, a keresztesvirágúakhoz tartozik. Termése -meghúsosodott virágja - sötétzöld színű, kevésbé érzékeny a napfényre, mint a karfiol. A főrózsa eltávolítása után szárat fejleszt, amelyen a levelek hónaljából újabb, de lényegesen kisebb rózsák fejlődnek. Egyéves növény, ezermagtömege 3-6 gramm, csírázóképességét 4-5 év után elveszti. Környezeti igénye: A termésképzés idején az optimális hőmérséklet a brokkoli számára a 13 °C, de a szélsőségesen meleg vagy hideg időjárást jobban elviseli, mint a karfiol. Napfényre a termése nem érzékeny. Tápanyagban gazdag, jó szerkezetű talajon kell termeszteni, számottevő tápanyagot - elsősorban nitrogént - igényel a főrózsa eltávolítása után, az oldalrózsák fejlesztése idején. Csak rendszeres öntözés mellett javasoljuk termesztését. A fajták felosztása: A fajtákat két csoportra osztjuk, vannak, amelyek csak fő rózsát fejlesztenek, mint a karfiol és vannak fajták, amelyek a főrózsa után oldalrózsákat is növesztenek. Ezenkívül szokás a rózsa színe alapján, a lombozat nagysága, a rózsa felületének szemcsézettsége, a rózsák átmérője és a tenyészidő hossza szerint osztályozni a fajtákat. Szaporítás: A korai fajtákat palántáról, a kései fajtákat helyrevetés útján szaporítjuk. A legkorábbi ültetés március vége - április eleje. Ezt követően a kései (hosszú tenyészidejű) fajtákat egészen augusztus elejéig vethetjük. A rövidebb tenyészidejű, kisebb lombú fajtákat valamivel sűrűbbre, 50-60 cm-es sortávolság mellett 40 cm-es tőtávolságra, a hosszabb tenyészidejűeket 60x60 cm-re helyezzük el. A rövid tenyészidejű fajták a vetést követő második hónapban, a hosszú tenyészidejűek a harmadik hónapban kezdenek teremni.

Ápolási munkák: Különösebb ápolást a gyomlálás, a kapálás és az öntözés mellett nem igényel, rózsáit nem kell a naptól védeni, mint a karfiolét. Betakarítás, szedés, tárolás: A brokkolit akkor kezdjük szedni, amikor a rózsa már kifejlődött, de a bimbók még zártak, tömörek. Az oldalrózsák vágása általában 2-3 héttel a főrózsa eltávolítása után kezdődik. Vigyázat! A nagy melegben a brokkoli gyorsan kinyílik, ami után fogyaszthatatlanná válik. Hajtatása: Fűtetlen fólia alatt, március eleji kiültetéssel hajtatható. Ilyenkor 6-7 hetes palántákat 60x40 cm-re Ültetjük ki. Fontosabb kárlevők és betegségek : Megegyeznek a karfiolnál leírtakkal.

KÍNAI KEL

A keresztesvirágúak családjához tartozik, egyéves növény. Nagy zöldtömeget terem. 1000 szem mag súlya 3-6 gramm, csírázóképességét 4-5 évig tartja meg. Környezeti igénye: Optimális hőmérséklet igénye 16 °C. A csírázáshoz és a palántaneveléshez több meleget, 20-24 °C-ot igényel, éjjel 18 °C-ig csökkenthető a hőmérséklet. Sok fényt kíván. Víz- és tápanyagigénye nagy, ezért öntözhető, frissen szervestrágyázott területen termesszük! Fajták csoportosítása : A fej alakja, a levél színe, tömörsége alapján szoktuk a fajtákat minősíteni. Nagyon fontos szempont ezen kívül a termesztési cél, hogy szabadföldi vagy hajtatott körülmények közé szánjuk. A fajtákat felcserélve idő előtti magszárképződés vagy gyenge fejesedés léphet fel. Szaporítása: Helyrevetéssel és palántázással is szaporítható. Őszi, szabadföldi termesztéshez előnyösebb a helyrevetés, ezt július végén, augusztus elején kell elvégezni. Kora tavasszal április közepétől. Szabadföldön termeszthető palántázással. Mindkét esetben megközelítően 40x40 cm-es tenyész- területet alkalmazzunk. Palántázásra előnyösebb a 4x4 vagy 5x5 cm-es tápkockában nevelt 5-6 hetes növény. Ápolási munkák: Gyorsan fejlődő növény, a fejlődő gyomokat hamar elnyomja, ezért csak az ültetés (vetés) kezdetén kell gyomlálni vagy kapálni. Rendszeres öntözést igényel, ez száraz

idő esetén hetenkénti gyakoriságot is jelenthet. A kiültetés utáni 3-4. héten 2 dkg/m mennyiségű mészammonsalétrom műtrágyával fejtrágyázzuk. Hajtatása: Március közepétől fűtetlen fólia alatt jól hajtatható. A 6x6 vagy 7x7 cm-es tápkockában előnevelt 6- 7 hetes palántákat 35x35 vagy 40x40 cm-re kell kiültetni. Rendszeres szellőztetéssel a gyakori élettani betegsége a belső levélbarnulás megelőzhető. A kifejlett, 0,6 -0,8 kg-os fejeket április végén lehet vágni. Betakarítása, szedése, tárolása: Friss fogyasztásra akkor kezdjük el szedni, ha a fejek csúcsi részének a tapintása is kemény. Az őszi kínai kelt jól lehet tárolni, ehhez azonban csak teljesen bekeményedett, felszáradt fejek szedhetők. Tárolása a külső borítólevelekkel együtt pincében, hűvös kamrában október végétől lehetséges. Fontosabb kártevői és betegségei: Legtöbb gondot a levéltetvek és a meztelen csigák jelentik.

SÁRGARÉPA Az ernyősvirágúak családjába tartozó kétéves növény .Az első évben fejleszti a gazdasági értelemben vett vastag, húsos gyökerét (gyökértermés), a második évben a magszárat és a magot. Egyik Iegrégebben -3-4 ezer éve - termesztett növényünk, mindenütt a világon ismerik. Ezermagtömege 1,2-1,5 gramm, csírázóképességét 3-4 évig tartja meg. Környezeti igénye : A termésképzés idején a legjobban 16 °C körüli hőmérsékleten fejlődik. Csírázása már nem sokkal fagypont felett megindul {2-4 °C). Hideget, kisebb fagyot károsodás nélkül elviseli. A nagy meleg, 23-26 °C feletti hőmérséklet még a lombozat növekedését fokozza, de a gyökérképződésre káros. Az árnyékos, félárnyékos helyet elviseli, ezért gyakran szőlősorok közé, de még gyümölcsfák alá is vetik. Vízigénye közepes, az ország nyugati megyéiben, de csapadékos esztendőben a keleti részen is öntözés nélkül megtermeszthető. Száraz, kötött talajon elágazó terméseket fejleszt. Kevésbé humuszos, sokkal inkább mélyrétegű talajt igényel. A talaj cserepesedése a kelési százalékot csökkenti. Sok nitrogént és a tárolási répák jelentős mennyiségű káliumot igényelnek. A fajták felosztása : A sárgarépa fajtákat alakjuk, tenyészidejük és a felhasználás; célja szerint szoktuk felosztani. Megkülönböztetünk: a/ tenyészidő alapján:

- rövid(80-100nap) - középhosszú (120-180 nap) - hosszú (180-220 nap) b/ a répatest alakja szerint: - gömbölyűeket, - hengereseket, - lefelé keskenyedőket, - tompa végűeket, - megnyúlt hegyes alakúakat c/ a felhasználás célja szerint: - friss fogyasztásra alkalmas, - tárolási répákat, - és Ipari feldolgozásra termesztetteket.

Szaporítás : Nálunk kizárólag helyrevetéssel termesztik. A vetés mélysége laza talajon, illetve a nyári vetések alkalmával 3 cm, kötött talajon kora tavaszi vetéseknél 2 cm. A mélyebben vetett répa nehezebben csírázik, a túl sekély vetés - különösen laza talajon - könnyen kiszárad. A termesztési gyakorlatban a felhasználás céljától és a fajták tenyészidejétől függően több szaporítási időpont terjedt el Sárgarépa fajtacsoportok termesztési adatai:

Fajtacsoport Rövid tenyészidejűek (80-120 nap)

Vetésidő Március Április Május eleje

Betakarítási idő Június Június közepe - augusztus közepe Augusztus közepe szeptember közepe

Június közepe - július közepe Október - november Középhosszú tenyészidejűek (120-180 nap) Március eleje Április eleje Június eleje Hosszú tenyészidejűek Március eleje (180-220 nap) Március vége- április eleje Július - augusztus Szeptember Október - november Szeptember Október - november

Javasolt tenyészterület: Kisüzemben a 30-40 cm-es sortávolság, vagy az ún, ikersoros elrendezés (szélesebb sor után egy keskenyebb) 40+10 cm terjedt el. A vetőmagot 3-4 cm tőtávolságra helyezzük el a soron belül. Ismert az ún. dombágyásos termesztés, amikor nem a sík talajra, hanem 30 cm magas és alul megközelítőleg 30-40 cm széles bakhátak tetejére vetik a magot, Ezt a művelést elsősorban ott javasoljuk, ahol kötött és sekélyrétegű a talaj. A csírázás 2-3 hetet is igénybe vesz. Ápolási munkák: A vetést, illetve a kelést követő legfontosabb ápolási munka a tőszám beállítása. A répatest nagyságától függően ez folyóméterenként 25-33 növényt jelent. Vetéskor valamivel mindig több magot szórjunk el a kelésnél látjuk, hol sűrűbb az állomány, ott kézzel a kívánt távolságra kiritkítjuk. Rendszeres kapálást és gyomlálást igényel. A tenyészidő folyamán a rövid tenyészidejűeket egy alkalommal, a hosszabb tenyészidejű fajtákat a talaj tápanyag-ellátottságától függően 2-3 alkalommal 2-3 dkg/m2 mennyiségű FERTICARE (Voldünger, illetve Buvifer) műtrágyával szórjuk meg. A fejtrágyázást mindig alapos beöntözés kövesse. A korai fajták esetében nem, a hosszú tenyészidejűeknél tanácsos az öntözés. A talaj kötöttségétől függően (illetve a természetes csapadéktól) 2-3 hetenként öntözzünk. Óvakodjuk - különösen a csírázáskor - az erős vízsugárral történő öntözéstől, az apró magvakat, a gyenge növényeket könnyen kiverhetjük vele. Amennyiben bakháton termesztünk, úgy két-három alkalommal tanácsos a bakhát oldalát felhúzni, megigazítani. Betakarítás, szedés, tárolás : Miután a répa elérte a fajtára jellemző nagyságot, megkezdhetjük a felszedését. Első menetben a talajt ásóval (ekével) meglazítjuk, majd alulról a répát kissé megemeljük. Csak ezt követően húzzuk ki lombjánál fogva a talajból. A felszedést mindig alapos válogatás kövesse. A repedt, sérült, beteg répák alkalmatlanok tárolásra, az egészséges termést is megfertőzik azáltal, hogy hamar romlásnak indulnak. A betárolt répáról a leveleket távolítsuk el. Legeredményesebben a répát nedves homokban 4-5 °C körüli hőmérsékleten pincében, veremben vagy kiegyenlített hőmérsékletű kamrában lehet tárolni. Hajtatása : A sárgarépát hajtatni is szokták. Fűtetlen fólia alá január - február folyamán vetik el 30 cm-es sortávolságra. Erre a célra rövid tenyészidejű, kis testű répák az alkalmasak. Felszedése április-május folyamán történik. Jelentősebb betegségei és kártevői : betegségek - alternáriás betegség - xantomonászos betegség - sztemfíliumos betegség - sárgarépa lisztharmat - sárgarépa rozsda kártevők - cserebogarak Iárvái - gyökérfonálféreg - sárgarépa levéltetű

PETREZSELYEM Az ernyősvirágúak családjába tartozó kétéves növény. A sárgarépához hasonlóan első évben hossza a fogyasztható növényi részt, a megvastagodott gyökeret, a másodikban a magszárat, a virágot és a magot. Ezermagtömege 1,2-1,8 gramm, csírázóképességét 2-3 év után elveszti. Környezeti igénye: A kifejlődéséhez, növekedéséhez az optimális hőmérséklet 16 °C, de a csírázása már2-3 °C-on megindul. Kifejezetten hidegtűrő, a -10-20 °C-ot is elviseli, télen gyakran kihajt. Fényigénye közepes, az árnyékot is tűri, gyümölcsfák között, szőlősorokban is ezért termeszthető, és télen is hajtatható. Vízigénye közepes, a tenyészidő kezdetén igényel több öntözést, nedvesebb talajt. Később mélyre nyúló gyökerei a talaj vízkészletét jól hasznosítják. A talajok közül a középkötött mélyrétegű, nem cserepesedő, rögöktől, kövektől mentes, kiegyenlített szerkezetű talajokat igényli. Tápanyagigénye közepes. A fajták felosztása: A termesztésben lévő fajtákat a termesztési cél és a tenyészidő alapján szokás felosztani. Ennek megfelelően megkülönböztetünk: - rövid tenyészidejű, friss fogyasztásra alkalmas, - középhosszú tenyészidejű, friss fogyasztásra és tárolásra alkalmas, - és hosszú tenyészidejű tárolási fajtákat. A tenyészidő függvényében a gyökértermés nagysága is változik. Szaporítása: Két fő szaporítási időpontot alkalmaznak, a március eleji vetést, főnövényként és a június végi - július eleji vetést másodnövényként termesztéskor. Másod- vagy utónövényként csak a rövid tenyészidejű fajtákat vetik. Javasolt sortávolság 35-40 cm, ikersoros elrendezés esetén 40+5 cm. A magvakat kb. 3-4 cm-re helyezzük el a soron belül 2-3 cm mélyen. Lazább talajon mélyebbre, sekélyen csak kötöttebb talajon vessünk. Nagyon lassan csírázik, előfordulhat, hogy csak 3-4 hét után jelennek meg az első szívlevelek. Vethető a sárgarépánál említett mádon bakhátra is. Ápolási munkák: A kelést követően a legfontosabb ápolási munka a tőszámbeállítás, folyóméterenként 25-33 növény. Ezt ún. egyeléssel érhetjük el, amikor a sűrűn kelt helyeken a növényeket kihúzgáljuk, kiritkítjuk. Rendszeres kapálást, gyomlálást igényel. A tenyészidő során a rövid tenyészidejű fajtákat egyszer, a középhosszú tenyészidejűeket 2-3 alkalommal kell FERTICARE vagy más gyorsan oldódó, komplex műtrágyával (pl. Buvifer vagy Volldünger) megtrágyázni. Alkalmanként 2-3 dkg/m2 mennyiségű műtrágyát szórjunk ki, azt követően alaposan öntözzünk. A nyári hónapokban 2-3 hetenként 25-30 mm vízzel (25-30 Iiter/m2) adjunk, a betakarítást megelőző hetekben ne öntözzünk. Főleg laza talajon, de vályogon is két-három alkalommal tanácsos a bakhátakat utána igazítani.

Betakarítása, szedése, tárolása: A korai fajtákat június-július folyamán, a késeieket októberben - novemberben szedjük fel. Először a talajt ásóval meglazítjuk, majd levelénél fogva a petrezselymet kihúzzuk a talajból. Az olyan állománynak, amelynek levélzetét valamilyen gombás betegség elpusztította, sokkal nehezebb a betakarítása. A felszedést követően a gyökereket válogassuk át, csak az ép, egészséges termést szabad betárolni. Legeredményesebben a petrezselymet - a sárgarépához hasonlóan - nedves homokban 4-5 °C körüli hőmérsékleten pincében, veremben vagy kiegyenlített hőmérsékletű kamrában lehet tárolni. Hajtatása: Télen és tavasszal eredményesen hajtatható a fűtetlen fóliás sátrak alá a tél folyamán (késő ősszel) szokták elvetni. Legkésőbbi idő: március első napjai. 25-30 cm-es sortávolságra és 2-3 cm-es tőtávolságra célszerű vetni. Jelentősebb betegségei és kárlevői: betegségek - szeptóriás Ievélfoltosság - petrezselyem Iisztharmat - petrezselyem szklerotíniás betegsége kártevők - cserebogár Iárvái - Ievéltetű - gyökérfonálféreg

PASZTINÁK A sárgarépával és a petrezselyemmel rokon növény, az ernyősök családjába tartozik. Kétéves növény, első évben a vastag, húsos gyökerét fejleszti ki, amit fogyasztunk, a második évben hozza a magszá- rat, a virágot és a magot. A gyökere elágazásra kevésbé hajlamos, erős illata van és édeskés íze. Termése ikerkaszat, magjának ezermagtömege 3-5 gramm, csírázóképességét gyorsan (már egy év után) elveszti. Környezeti igénye: Nem csak a származását, de környezeti igényét tekintve is rokon, közel áll a sárgarépához és a petrezselyemhez. Jól tűri a hideget, 2.3 °C-on már megindul a csírázása és a fejlődéséhez, növekedéséhez az optimális hőmérséklet 16 °C. Az árnyékot, félárnyékot elviseli, ezért köztesként is jól termeszthető. Tápanyagigénye közepes, mélyrétegű, rögmentes talajt igényel, de a petrezselyemhez képest kevésbé igényes, olyan talajon, ahol a petrezselyem torz gyökereket fejleszt, ott még a pasztinák jó minőséget is képes teremni. Vízigénye valamivel nagyobb mint a sárgarépáé és a petrezselyemé, ezért termesztését csak öntözött körülmények között javasoljuk. A fajták felosztása: A fajták csoportosítása a petrezselyemhez hasonlóan a tenyészidő hossza és a répatest tömege alapján történik. Vannak:

- rövid - kerek répatestű, rövid tenyészidejű, - középhosszú termésű, középhosszú tenyészidejű és - nagy testű, hosszú tenyészidejű fajták. Szaporítása : Kora tavasszal, amint a talajra lehet menni, megkezdhető a vetése. A termesztett fajták tenyészideje 150-180 nap, ezért a túl kései vetés a beérést veszélyezteti. 30-40 cm-es soron belül a magvakat 5-6 cm-re helyezzük el, tanácsos valamivel sűrűbbre vetni és inkább a kelés után az állományt kissé kiritkítani. 5 gramm mag - egy tasak súlya - megközelítőleg 40-50 folyóméterre elegendő. Vetésmélysége kötött talajon 2 cm, homokon a kiszáradás veszélye miatt 3 cm. Lassan csírázik, mire az első sziklevelek megjelennek, 2,5-4 hét is eltelik, könnyen elgyomosodik a talaj, és a gyorsabban fejlődő gyomok a csírázó pasztinákot elnyomják. Ezért tanácsos vetéskor a sorokat pálcikával megjelölni, vagy a mag közé gyorsabban csírázó salátamagot keverni. Ápolási munkák: A kelést követően, de legkésőbb a 4-5. lombleveles korig az állományt annyira kiritkítjuk, hogy folyóméterenként 18-20 növénynél több ne maradjon. A talajt rendszeresen kell kapálni, gyomlálni. A tenyészidő során a középhosszú és hosszú tenyészidejű, nagy gyökereket fejlesztő fajtákat két-három alkalommal, a rövid tenyészidejűeket egy-két alkalommal 3 dkg/m2 mennyiségben FERTICARE, vagy annak hiányában Volldünger, illetve Buvifer műtrágyákkal fejtrágyázzunk. A műtrágyázást minden alkalommal alapos beöntözés kövesse! A nyári hónapokban 2-3 hetenként 25-30 mm-es vízadaggal öntözzünk, a későn, a betakarítást közvetlen megelőző hetekben adott víz rontja az eltarthatóságot, Betakarítás, szedés és tárolás: A kifejlett répákat a tenyészidőtől függően - augusztustól októberig takaríthatjuk be, Első menetben a: talajt ásóval (ekével) meglazítjuk, majd alulról a termést kissé megemeljük. Ezt követően lombjánál fogva a gyökereket kihúzzuk a talajból. A felszedést mindig alapos válogatás kövesse, beteg, sérült termést nem szabad betárolni. A sárgarépával és a petrezselyemmel együtt, nedves homokban 4-5 °C-on 85-90 %-os levegő páratartalom mellett pincében, veremben vagy kiegyenlített hőmérsékletű kamrában lehet tárolni. Hajtatása: Hosszú tenyészideje miatt nem szoktuk. Fontosabb betegségei és kárlevői: betegsége - pasztinák lisztharmat (Általában a betegségekkel szemben elIenállóbb, mint a sárgarépa vagy a petrezselyem.) kártevők - talajlakó kártevők Iárvái - Ievéltetű - fonálféreg

ZELLER A korábban ismertetett sárgarépával, petrezselyemmel és pasztinákkal rokon növény, az ernyősök családjába tartozik. Kétéves, első évben a szárgumót - a tulajdonképpeni gazdasági értelemben vett termést -, a második évben a magszárat, a virágot és magvakat fejleszti ki. Magja nagyon apró, ezer szem mag tömege mindössze 0,4-0,5 gramm, csírázóképességét 4-5 évig is megtartja. Környezeti igénye: Míg származását illetően rokona a sárgarépának és a petrezselyemnek, környezeti igényét, de a termesztés módját illetően is azoktól jelentősen eltér. A fejlődése számára az optimális hőmérséklet 19 °C szükséges, de kelése a legjobb 26 °C körüli hőmérsékleten. Kezdetben érzékeny a hidegre, de később kifejlett állapotban, gumós korban a kisebb fagyokat is elviseli. Az árnyékot, félárnyékot kevésbé tűri, levelei, termése megnyúlik, ezért a köztesként történő termesztését nem javasoljuk. Sok vizet, rendszeres öntözést igényel. Száraz éghajlatunkon csak olyan kertben javasoljuk a termesztését. ahol mód nyílik a rendszeres öntözésre. A gyökérzöldségfélék közül a legtöbb vizet igényli. Tápanyagok tekintetében is eltér a sárgarépától és a petrezselyemtől, frissen szervestrágyázott, műtrágyákkal kiegészített talajba ültetjük. Jelentős a káliumigénye, ami tárolhatóságát, fagytűrő képességét és betegség ellenálóságát javítja. A fajták felosztása: A nálunk közismert gum6s zelleren kívül, úgynevezett levél zellert is termesztenek, amelynek levelét (általában szárítás után) fogyasztják és a halványító zellert, amelynek megnyúlt, etiolált húsos, lédús levélnyelét eszik. A gumós zeller fajtákat a tenyészidő hossza, a gumó mérete és színe alapján szokták csoportosítani. - rövid tenyészidejű fajták 180-220 naposak - hosszú tenyészidejű fajták 200-240 naposak. Szaporítás: Apró magja miatt szaporítása palántázással történik. A palántákat fűtött fólia alatt, üvegházban, melegágyban az ültetést megelőzően 10-12 héttel korábban kell elvetni. A vetés jó minőségű közegbe, szaporító ládába történjen, egy ládába 0,3-0,4 g mag vethető el, amelyből 600- 800 db palánta nevelhető fel a tűzdelésig. A kétlombleveles korú palántákat lehet 4x4 vagy 5x5 cm-es tápkockába áttűzdelni, de lehet egészen 4-5 lombleveles korig nevelni, és mint szálas palántát közvetlen a ládából végleges helyére, a szabadba ültetni. Május 15-25. között 40x40 cm-es tőtávolságra ültethető. Ültetést követően a talajt alaposan be kell öntözni. Ápolási munkák: Az ültetést követően két-három hetenként kell öntözni. Kezdetben különösen óvatosan, ne erős vízsugárral öntözzünk, ami a fiatal növényeket könnyen kiveri, károsítja. A talajt folyamatos gyomlálással és kapálással állandóan tartsuk tisztán és lazán. A talaj tápanyagtartalmától függően 2-3 alkalommal 3-3 dkg/m2 mennyiségű FERTICARE műtrágyával trágyázzuk. Betakarítás, szedés és tárolás: A fajtáktól függően július vége - október közötti időszakban takarítsuk be. A nyár

folyamán levelével együtt értékesítik, ősszel már csak a gumóját szedik fel és levél nélkül tárolják. Csak ép, egészséges, levélzettől, gyökereitől megtisztított gumót szabad betárolni. Pincében, veremben, kiegyenlített hőmérsékletű kamrában +4 °C körüli hőmérsékleten 85-90 % relatív páratartalom mellett tavaszig tárolható. A tárolás eredményét jelentősen befolyásolják a fajta tulajdonságai. Hajtatása: Újabban fűtött és fűtetlen fóliák alatt hajtatják is, ehhez a palántákat március folyamán, április elején ültetik ki 30x30, illetve 35x35 cm-es sor- és tőtávolságra. Júniusban levelével együtt szedik és értékesítik. Fontosabb betegségei és kártevői: betegségek - zeller fómás betegsége - zeller szeptóriás betegsége kártevői - talajban élő cserebogarak lárvái - levéltetű

CÉKLA A libatopfélék családjába tartozó kétéves növény, amely közeli rokona a cukorrépának. Erős karógyökeret fejleszt, fogyasztható része a megvastagodott gyökér, második évben szárat, virágot és magot fejleszt. Ezermagtömege 13-22 gramm, csírázóképességét 3-4 évig tartja meg. Környezeti igénye: Meleget kedvelő növény, a fagyra érzékeny, legjobban 19 °C-on fejlődik a gyökere. Csírázása 5-6 °C-on indul meg. Gyengébb fényviszonyok mellett is jól fejlődik, ezért gyümölcsfák közé, szőlősorokba is ültethető. Vízigénye közepes, csapadékosabb években öntözés nélkül is termeszthető. Kései vetés esetén a kelesztő öntözést biztosítani kell számára. Tápanyagigénye közepes, az átlagosnál a káliumból igényel többet, talajban nem válogat. A fajták felosztása : Általában a felhasználás célja a gumó alakja alapján szoktuk csoportosítani, mivel tenyészideje szinte valamennyi fajtának megközelítően azonos - 90-100 nap. Házikerti termesztésre a megközelítően gömb alakú, sötétvörös színű fajtákat javasoljuk. Szaporítása: Helyrevetéssel szaporítjuk. 30-40 cm-es sortávolságra és megközelítően 10-15 cm-es tőtávolságra kell vetni. Április közepénél korábban, magas hőmérsékleti igénye miatt nem célszerű vetni. Jól hasznosítható másodnövény, a lekerülő korai káposztafélék, korai burgonya, borsó, hónapos retek stb. után, június 15. július 15. között vethető. Ápolási munkák : Minimális ápolási munkát igényel, gyakorlatilag csak gyomlálni és kapálni szükséges.

Szedés, betakarítás és tárolás : A felhasználó igényének megfelelően már tojás nagyságban. is szedhető, de ilyen esetben az apró céklát gyorsan fel kell dolgozni, mert nem tárolható. Az igazán jól tárolható céklát szeptember-október ben a fagyok előtt takarítják be. Hűvös pincében, veremben. 4-5 °C,.on és 85-90 % relatív nedvességtartalom mellett tavaszig is tárolható. Fontosabb betegségei és kártevői : betegségek - cerkospórás levélfoltosság - cékla rozsda - cékla lisztharmat - cékla peronoszpóra kártevők - Ievéltetűk

RETEK A keresztesvirágúak családjába tartozó egyéves növény, amely a szárgumót, a gazdasági értelemben vett termést a hónapos retkek esetében a szik alatti szárból, a nyári és őszi fajtáknál a szik alatti részből és a gyökérből képezik. Virágját és magját a 80-1 00 cm hosszú szárán fejleszti. Ezer szem mag súlya 6-8 gramm, csírázóképességét 4-5 évig tartja meg. Környezeti igénye: Hidegtűrő zöldségnövény, hőmérsékleti optimuma 13 °C. A fagyot tűri, a csírázása már 1-2 °C-kal a fagypont felett megindul. Az árnyékot nem tűri, hosszú nappalok hatására magszárat fejleszt. Elsősorban a laza, középkötött talajokon termeszthető eredményesen, tápanyagigénye közepes. Kezdetben - csírázáskor - több, később kevesebb nedvességet igényel. A jégcsap és a hosszúra növő japán retek mélyrétegű talajt igényel. Fajták csoportosítása: A fajtákat alapvetően három nagy csoportra osztjuk: - hónapos retek, amelyet leginkább kora tavasszal, de ősszel is lehet termeszteni, valamint hajtatható is, termése kisebb, lédúsabb. - nyári retek, amelyet nyár elején szabadföldön termesztenek, valamennyivel nagyobb a gumója, - őszi-téli retkek, nagy testű, hosszabb tenyészidejű, tárolható fajták.

Ezen túl osztályozzák a retket a gumó alakja (gömb, megnyúlt, hengeres), a héja színe (piros, fehér, fekete) szerint is. Szaporítása: Csak állandó helyre vetéssel szaporítjuk. A fajtától függően kisebb vagy nagyobb térállásba helyezzük a magot. Hónapos retkek esetében 8x8 vagy 10x10 cm. Nyári retkeknél 12x12 cm. Az őszi és a téli retekfajtákat nem négyzetesen, hanem 2530 cm- es sorokba és 1 0-15 cm-es tőtávolságra vetik. A hónapos retek is vethető sorba (15-20 cm), azonban az ilyen elhelyezés kevésbé gazdaságos. Tekintettel arra, hogy a gumó átmérő a tenyészterületet alapvetően meghatározza, érdemes a zacskón feltüntetett sor- és tőtávolság javaslatot a vetésnél figyelembe venni. A hónapos retket március elején, illetve szeptember elején, a nyári fajtákat áprilisban, illetve július - augusztusban, az őszi-téli retket augusztusban lehet vetni. Ápolási munkák: Sokat kell gyomlálni és kapálni. Gyakran és kis vízadagokkal öntözzük, erre különösen a hónapos retek érzékeny. Hajtatása: A hónapos retek február végétől, március elejétől fűtetlen fólia alatt jól hajtatható. Az uborka, paprika és a paradicsom kiültetésig betakarítható. 8x8 -10x10 cm-es tenyészterületre kb. 2cm mélyre vethető. Betakarítás, szedés, tárolás: Amikor a fajtára jellemző nagyságot eléri, kezdhető a felszedése. A nyári és a hónapos retek pincében, veremben, hideg kamrában jól tárolható. A kései szedés üregesedést és pudvásodást okoz. Fontosabb kártevők és betegségei: kártevők - a talajban élő kártevők lárvái ketegségek - retek peronoszpóra

FEJES SALÁTA A keresztesvirágúak családjába tartozó, történelmi korok óta ismert zöldségnövény, melynek őse nálunk Vadon is előfordul. Egyéves növény, a megközelítőleg 0,8-1,0 m hosszú virágszárat a hosszú nappalok hatására fejleszti. Apró magja (0,8-1 ,.2 gramm /ezer szem) 4-5 évig tartja meg a csírázáképességét. Környezeti igénye: Hőmérsékleti optimuma 16 °C, a nagy meleget kevésbé, a fagyot jobban elviseli. Vannak fajták (ún. áttelelők), amelyek még a -5-10 °C-os hőmérséklet hatására sem károsodnak. Egyes fajták a huzamosabb hideg következtében antociánosodnak (meglilulnak), de a felmelegedéssel újbál visszanyerik eredeti zöld színüket. Az árnyékot, félárnyékot nem tűri . A talaj szerkezete iránt kevésbé igényes, gyengébb

szerkezetű talajon is eredményesen termeszthető, viszont a szikesedésre, gyomirtószer maradékra rendkívül érzékenyen reagál. Vízigénye közepes, csapadékos esztendőben öntözés nélkül is megtermeszthető. A fajták csoportosítása: A termesztés időpontja szerint megkülönböztetünk: - hajtató fajtákat (téliek és tavasziak), - nyári salátákat, - áttelelő fajtákat. A Ievél vastagsága, alakja szerint: - közönséges fejes saláta, - jégsaIáta A levél színe alapján: - zöld (világos, sötét), - és barna. Az endívia saláta környezeti igényében, termesztési módjában megegyezik a fejes salátával, annál színesebb, fodrosabb levelű, íze valamivel kesernyésebb. Tálak díszítésére is kiválóan alkalmas. Szaporítása: Lehet helyre vetni és palántáról ültetni. A helyrevetést a nyári fajtáknál, a palántázást a korai és az áttelelő salátánál alkalmazzák. Vetéshez és tűzdeléshez a 25-30 cm-es tőtávolságot és a 30 cm- es sortávolságot javasoljuk, hajtató fajtákat lehet sűrűbbre, 20x20 vagy 25x25 cm-re ültetni; Helyrevetés esetén is a kelés után a tőszámot egyeléssel úgy állítjuk be, hogy négyzetméterenként 10-14 növény maradjon. A nyári fajtákat áprilistól júniusig lehet vetni, a korai salátát március közepén, végén lehet kiültetni, az őszi salátát augusztus végén - szeptember elején, az áttelelőt október elején palántázzuk. Szabadföldi körülmények között 4-6 hetes szálas (tápkocka nélküli) palántát szoktunk ültetni. Ápolási munkák: A tenyészidő elején amíg a levelek a talajt nem takarják, gyomlálni kell, esetleg kapálni. Kis vízadaggal (15-20 mm) kell öntözni. Fejtrágyázni csak sovány talaj esetén 2 dkg/m2 mennyiségben mészammon-salétrommal szükséges. Hajtatása: Jól hajtatható a melegigényes paprika, paradicsom és uborka elé könnyen elhelyezhető a fűtött és fűtés nélküli fóliasátrakban. 4x4 vagy 5x5 cm-es tápkockás palántákat szoktunk kiültetni, amelyekbe a mag (drazsírozott) vethető, vagy 2 szikleveles - 2 lombleveles kor közötti palánta tűzdelhető. Fűtött fóliák alá január és február hónap folyamán, fűtetlen körülmények között március elején rakható ki.

A kórokozók miatt nem szabad a tápkockát mélyre ültetni Sokat kell a fóliát szellőztetni, amivel számos fertőző és élettan betegséget meg lehet előzni. Nagy melegben a saláta rosszul fejesedik.! Szedés, betakarítás, tárolás: Szedése akkor történik, amikor a fejek keménysége kitapintható. Gyorsan meghervad, ezért a szedés után azonnal hűvös, árnyékos helyre kell vinni. Kései szedés esetén megindulhat a magszár képződés. Jelentősebb betegségei és kártevői : betegségek - botrítisz - peronoszpóra kártevő - levéltetű

SPENÓT Perzsa fű néven már a VIII.-IX. században ismert volt Ázsiában Európába az araboktól került. Az ún. Iibatopfélékhez tartozik, ilyen vonatkozásban rokona a cukorrépának és a cikóriának. Egyéves növény, magszárat a hosszú nappalok hatására fejleszt. Magja kerek vagy apró tüskés is lehet, ezermagtömege 8-10 gramm, csírázóképességét 4-5 évig tartja meg. Környezeti igénye: A fejlődéséhez optimális körülmények között 16 °C-ot igényel, de csírázása már néhány fokkal a fagypont felett megindul. Vannak fajták, amelyek a hideget (-5 °C) jól elviselik. A nagy meleget nem bírja, gyorsan felmagzik. Az árnyékot és a félárnyékot nem tűri. Talajban nem válogat, tápanyagigénye közepes. Vízigénye közepes, csak szárazság esetén szoktuk öntözni. A fajták felosztása: Leggyakrabban a termesztési idő alapján csoportosítják, ennek megfelelően megkülönböztetnek téli és nyári fajtákat. A téli fajták gyengébb fényviszonyok mellett is jól hajtanak, de nyáron gyorsan magszárba mennek. A nyári fajták kevésbé hajlamosak a magszárképzésre, de télen nem fejesednek, könnyen kifagynak. Szaporítása: Kizárólag helyrevetéssel szaporítjuk. 25-30 cm-es sortávolságra, 4-5 cm-es tőtávolságra vetjük, nagy- üzemben, ahol kaszálják, szokás gabona sortávolságra 12 cm-re is vetni. A korai fajták már február végén vethetők, a talaj kötöttségétől függően 2-3 cm mélyre. Az áttelelő fajtákat szeptember elején vetjük el. Ápolási munkák: A gyomláláson és kapáláson kívül más ápolási munkát nem igényel, ha a talajt a vetés előtt legalább jó közepes szintig tápanyaggal feltöltöttük. Öntözni csak

szárazság esetén szoktuk április végétől, májustól. Egyszerre csak 15-20 mm vízadagot adjunk. Hajtatása: Ősszel és tavasszal fűtetlen fólia alatt - megfelelő fajta esetén - jól hajtatható. Célszerű sávosan vetni , négy 12-15 cm-es sor után egy szélesebb művelő utat hagyni. Sokat kell szellőztetni a betegségek miatt. A paprika, a paradicsom vagy az uborka jó elővetemény . Fontosabb kártevők és betegségei: Legveszedelmesebb betegsége a spenót peronoszpóra, a leggyakoribb kártevője a levéltetű.

SÓSKA A keserűfűfélék családjába tartozó évelő levélzöldség növény. Magja apró, ezer szem mag súlya 0,7-1,2 gramm, csírázóképességél 3-4 évig tartja meg. Környezeti igénye: Környezeti igénye sok vonatkozásban hasonlít a fejes salátáéhoz és a spenóthoz. Legjobban 16 °C körüli hőmérsékleten fejlődik, tűri a hideget, a fagyot, a meleget kevésbé bírja. A félárnyékos körülményeket elviseli, termeszthető szőlősorok és gyümölcsfák között. Erős gyökérzete jól hasznosítja a talaj nedvességét, de az öntözést terméstöbblettel hálálja meg. Talajban nem válogat, de mint évelőt szervestrágyázott talajba kell ültetni. A fajták csoportosítása: A termesztett néhány fajta között elsősorban a télállóságban és a levél színében és nagyságában van különbség. Szaporítása: Vethető helyre, de tőosztással is szaporítható. 30-40 cm-es sortávolságra kell vetni ősszel szeptember folyamán vagy korán tavasszal. Tőosztás esetén egy tő 4-5 részre szedhető szét. Apró magja rendkívül nehezen csírázik, a gyorsabban kelő gyomok elnyomják. Legjobb 1,5-2,0 cm mélyre vetni, ekkor még nem kell tartani a gyors kiszáradástól és a csírázás is viszonylag gyorsan meg történik. Folyóméterenként 40-50 szem maggal számoljunk. Tanácsos sorjelzőt használni. Ápolási munkák: Gyomláláson, kapáláson és nagy szárazságban az öntözésen kívül ápolási munkát nem igényel. Évente egy-két alkalommal kevés nitrogén műtrágyával (2 dkg/m ) fejtrágyázzuk, hogy több levelet adjon. Betakarítása, szedése: A tenyészidőben folyamatosan szedhető. A magszárak eltávolításával biztosítható a nagyobb levélhozam. Levelét csak hűtött körülmények között tároljuk. Kaszálással

a szívlevelek is megsérülnek, így kevesebbet terem, lassúbb kézi szedéssel nagyobb terméseredményt érhetünk el. Hajtatása: Van, ahol a sóskát hajtatják. Az őszi vetésre fóliát húznak és késő tavaszig a paradicsom, a paprika vagy az uborka ültetéséig bent hagyják. Télen is szedhető. A hajtatott sóska szaporítása megegyezik az őszi termesztéssel. Kártevői, betegségei: Viszonylag kevés ellensége van. A legnagyobb kárt a földibolha szokott benne tenni.

BORSÓ A világon mindenütt ismert, takarmánynak és zöldtrágyának is termesztett növény az ún. Pillangósvirágúak családjába tartozik. Egyéves növény, termését a nyári hosszú nappalok idején hozza. Magja 3-1 0 mm átmér6jű 1 00-150 gramm/1 000 szem súlyú. Csírázóképességét 3-5 évig tartja meg. Környezeti igénye: Hőmérsékleti optimuma 16 °C, a hideget jól bírja, vannak fajták; amelyek a -10 °C-ot is károsodás nélkül elviselik. Nagy melegben a szemek megszorulnak, aprók maradnak. Fényigényes növény .Rövid nappalok alkalmával a lombozatát fejleszti ki, a hosszú nappalokon hozza a virágot. Ha nyáron a hosszú nappalok idején vetjük, akkor kevés levele, rövid szára fejlődik, hamar köt és keveset terem. Fényszegény körülmények között ugyan erős lombozatot fejleszt, de rosszul köt. Ezért legjobb március, április folyamán elvetni. Talajban nem válogat, tápanyagigénye közepes. Minden kertben megtermeszthető. Vízigénye közepes, ha a téli csapadék bőséges volt, akkor öntözni sem kell. A fajták csoportosítása: Alapvetően három fajtacsoportot különböztetünk meg: - cukorborsó - kifejtő borsó -.velő borsó A cukorborsó fajták nálunk kevésbé ismertek. Nem sokat teremnek, de nagy előnyük, hogy nem csak a magjuk, hanem az egész hüvelytermés fogyasztható, mivel a nehezen emészthető belső pergamenszerű hártya hiányzik belőle. A kifejtő borsók kevésbé igényesek, korábban teremnek, de zsengeségüket a szedés alkalmával hamar elvesztik, a szemben Iévő cukor gyorsan keményítővé alakul át. A velőborsók magja - ellentétben a kifejtő borsókkal - nem sima, hanem ráncos. Valamivel több meleget igényelnek, ezért később kezdenek el teremni. Előnyük, hogy zsengeségüket sokáig megtartják.

Szokás még a borsót a szem színe és nagysága alapján is osztályozni, nálunk a nagyobb, világosabb szeműek a kedveltebbek. Szaporítása: Célszerű február végétől április közepéig - maximum végéig - szakaszosan vetni kb. 10-14 naponként. EIőször a kifejtő fajtákat vessük. 30-40 cm-es sortávolság mellett a magokat 4-5 cm-enként helyezzük a talajba. A vetés mélysége a talaj kötöttségétől és a szem nagyságtál függően 5-8 cm között van. Tekintettel arra, hogy a mag tömege nagyon változó, célszerű a zacskókon feltüntetett vetőmag mennyiséget alapul venni. Ápolási munkák: A kapáláson és gyomláláson kívül más ápolási munkát nem igényel. Hajtatása: Nálunk nem terjedt el a hajtatása. Betakarítás, szedés, tárolás: A termésmennyiség és a minőség miatt nagyon fontos a legmegfelelőbb betakarítási időpont kiválasztása. Túl korai szedésnél alacsony lesz a termésátlag, kései szedésnél a minőség lesz rossz, kemények lesznek a szemek. A szedést követően azonnal vigyük hűvös helyre, és törekedjünk arra, hogy egy-két napon belül fel tudjuk dolgozni. Fontosabb kárlevői és betegségei: betegségek - fuzárium - borsó peronoszpóra - borsó rozsda - borsó baktériumos betegség kártevők - borsó zsizsik - borsó tripsz

BAB A borsóhoz hasonlóan a pillangós virágúak családjába tartozik. Az egész világon termesztett és fogyasztott növény, termése rendkívűl formagazdag. Ebből adódóan magjának is a tömege eltérő. Ezermagtömege: 100-600 gramm, csírázóképességét 4-5 évig tartja meg. Környezeti igénye: Melegigényes növény, a legjobban 22 °C körüli hőmérsékleten fejlődik. A hideget, fagyot nem bírja. Az árnyékot, a félárnyékot elviseli, köztesként is termeszthető. Vízigénye közepes, de ha virágzás idején megöntözzük, jelentős terméstöbblettel reagál. Talajban nem válogat, de mindenképpen tápanyagban jól ellátott területen célszerű termeszteni. Szervestrágyázni nem szoktuk.

A fajták felosztása: A babot a felhasználás célja szerint száraz, kifejtő és zöldbab csoportba soroljuk, ezen belül megkülönböztetjük a hüvely színe, nagysága, a szem színe és nagysága, valamint a növekedés típusa szerint (bokorbab és futó vagy karós bab). Nálunk a közép-vastag hüvelyű, sárga termésű fajták a kedveltek, míg más országokban a zöld termésű fajtákat részesítik előnyben. Szaporítása: Helyrevetéssel szaporítjuk, ha a talaj felmelegedett és elérte a 10 °C-ot, ami nálunk április végén - május elején szokott bekövetkezni. Másodnövényként június végéig július közepéig vethető biztonsággal. Ilyenkor öntözni kell. 35-40 cm-es sortávolságra és 5 cm tőtávolságra vessük, a vetés mélység a nagyobb szemű fajták esetében 5-6cm, a kisebb szeműeknél, kötött talajon elegendő a 3-4 cm. Ápolási munkák: A gyomláláson és kapáláson kívül más ápolási munkát nem igényel, csak szárazság esetén kell öntözni. Betakarítás, szedés és tárolás Fajtán belül is nagyon különböző lehet a szedés időpontja, attól függően, hogy milyen célra kívánjuk felhasználni (gyenge hüvely, kifejtett hüvely, kifejtő bab). A szedést követő 2.-3. napon belül célszerű feldolgozni. Hajtatása: Nincs különösebb jelentősége. Fontosabb kártevői és betegségei: Betegségek - baktériumos betegség - bab rozsda - bab kolletotrihumos betegsége

VÖRÖSHAGYMA Már az Időszámításunk előtt is ismert növényt az egész világon termesztik és fogyasztják. Botanikai szempontból évelő, termesztési szempontból kétéves növény, az első évben hozza a fogyasztásra alkalmas hagymáját - rövid szártagú hajtást a második évben a szárat, a virágot és a magot. Magja apró, ezermagtömege 2,7-4,0 gramm, csírázóképességét 3-4 évig tartja meg. Környezeti igénye: A növekedéséhez az optimális hőmérséklet 19 °C, csírázása más nem sokkal 0 °C felett - 4-5 °C felett megindul. 10 °C-on kb. egy hét alatt kicsírázik. A hideget, a fagyot, de a meleget is jól tűri. Sok fényt igényel, köztesnek nem jó termeszteni. Talajban nem válogat, szinte minden kertben megtermeszthető, igazán jó termést azonban a középkötött vályog talajon ad. Tápanyagigénye közepes. A magról vetett hagymát -

eltérően a dughagymáról termesztettől - célszerű öntözött körülmények között termeszteni. A fajták csoportosítása: Az alakja, a színe és az eltarthatósága alapján szokás a fajtákat csoportosítani. A keményebb, magasabb szárazanyagtartalmú fajták jobban tárolhatók, a puha, lédús hagymák csak friss fogyasztásra alkalmasak (pl. sonkahagyma). Más fajok nem fejlesztenek hagymafejet, csak hosszú szárat, ezeknek zöldhagymaként a szárát vagy a levelét esszük. Szaporítás: Helyrevetéssel szaporítjuk kora tavasszal, vagy tél alá vetéssel késő ősszel. Az ún. áttelelő fajtákat augusztusban lehet vetni, ezek jó télállak, kikelve (kb. ceruza vastagság) telelnek át és viszonylag korán, a nyár elején szedhetők. Vethető ágyásos elrendezésben, 4-5 sor után, amelynek távolsága 18-22 cm, egy szélesebb szedő-ápoló utat hagyunk. Általánosabb a 25-30 cm-es széles soros művelés. Folyóméterenként 50-60 szem magot vessünk el, vetésmélység 3 cm. Ápolási munkák: Rendszeres kapálást és gyomlálást igényel. A tenyészidő folyamán egy közepes tápanyag ellátottságú talajon kétszer kell fejtrágyázni. Ilyen célra legjobb a vízben gyorsan oldódó, könnyen felvehető komplex műtrágya, pl. FERTICARE. Alkalmanként 2- 2 dkg-ot adjunk négyzetméterenként. A túl későn, a betakarítás előtt adott fejtrágya a hagyma tárolhatóságát rontja. A vegetációs időben lehulló, többéves csapadékmennyiséget figyelembe véve két-három alkalommal 20-20 mm vízadaggal kell öntözni. A későn adott öntözővíz lassítja a szár visszahúzódását, a hagyma érését, de rontja a tárolhatóságot is. A nyári vetésű, áttelelő hagymát a tenyészidő kezdetén intenzíven, kis vízadagokkal kell öntözni. A jobb áttelelést elősegíthetjük azzal, hogy a növényeket szeptember végén újból fejtrágyázzuk. Betakarítás, szedés és tárolás: A vöröshagymát lehet zöldhagymának szedni és lehet főzőhagymának betakarítani, amikor az átmérője még nem érte el a teljes nagyságot és a külső buroklevelek még nem alakultak ki. De szedhető augusztus végétől szeptember folyamán tárolásra, erre az időre a külső, páncéllevelek már kialakultak. Első menetben a szártalanítást kell elvégezni és a hagymát a földből kiemelni. Néhány nap, egy hét után, ha megszáradt, véglegesen felszedjük, betárolás előtt a külső leveleket, hosszú gyökereket, esetleg az elszáradt szárat kell róla még eltávolítani. Sérült, beteg hagyma nem tárolható. A tárolásra legjobb a száraz apadás, a hagyma fagypont alatti hőmérsékleten még nem károsodik. Hajtatása: A zöldhagymát szokás hajtatni is, erre a célra jobb a dughagymás szaporítás. Fontosabb kárlevők és betegségek: kártevő - hagymalégy betegségek - fuzáriumos betegség

- hagyma peronoszpóra - hagyma botrítiszes betegsége

PÓRÉHAGYMA Nálunk kevésbé ismert, de más országokban széles körben fogyasztott zöldségnövény .A vöröshagymával szemben nagy előnye, hogy fogyasztása nem okoz gyomorégést, erős szaga nincs. Az egyszikűekhez, a liliomfélékhez tartozik. Magja 2,2-3,7 gramm/1000 szem, csírázóképességét 2-4 év után elveszti. Hőmérsékleti igénye: Hőigénye abban különbözik a vöröshagymától, hogy a hideget még jobban bírja, egyes fajták -15-20 °C-on sem károsodnak. A fejlődéséhez optimális h6mérséklet 19 °C. Fényigényes növény, az árnyékot nem viseli el. Talajban nem válogat. Tápanyagigénye közepes. Az öntözést meghálálja. A fajták csoportosítása: Tenyészidejük és hidegtűrő képességük alapján nyári és téli fajtacsoportot különböztetünk meg. Eltérés van még a lomb színében, vannak kékeszöld és sárgászöld levelű fajták. Szaporítása: Lehet palántázni is, nálunk a helyrevetéses termesztés terjedt jobban el. Március elején vetjük, széles sortávolságra, legalább 50 cm-re, hogy könnyen lehessen töltögetni. Tőtávolság 8-10 cm. Ápolási munkák: Rendszeresen kell gyomlálni és kapálni. A kapálások alkalmával a töveket is töltögetni kell, ettől az ehető, fehér része a hagymának hosszabb Iesz. Két-három hetenként 20-25 mm-es vízadaggal májustól kezdve öntözzük. Két alkalommal legalább komplex műtrágyával fejtrágyázzuk (pl. FERTICARE). Hajtatása: Hajtatni nem szoktuk Betakarítása, szedése, tárolása: A hideget nem bíró fajtákat a fagyokig kell betakarítani, majd felhasználásig talajjal, szalmával letakarni. A télálló fajták felszedésével egészen tavaszig lehet várni. Felhasználás (értékesítés) előtt a külső szennyezett Ievelet eltávolítjuk. Fontosabb kárlevői és betegségei: kártevő - hagymalégy betegségek - hagyma peronoszpóra - fuzáriumos betegség

CSEMEGEKUKORICA A takarmánykukoricától abban különbözik, hogy levele vékonyabb, a szemek cukortartalma sokkal magasabb és lassabban alakul át keményítővé. Egyszikű növény, ezermagtömege fajtánként nagyban változó, 250-320 gramm, csírázóképességét 4-5 évig képes megtartani. Környezeti igénye: Melegkedvelő növény, a fejlődéshez optimális hőmérséklet 22 °C. A fagyot nem, a meleget jól tűri. Csírázása akkor indul meg, ha a ta1aj a 10-12 °C-ot eléri. Sok fényt igényel. Legjobban a középkötött, humuszos vályog talajon fejlődik, tápanyagigénye nagy. Száraz éghajlatunk szükségessé teszi az öntözését. A fajták csoportosítása: A fajtákat tenyészidejük, a szem színe és a cső hossza alapján szokták leggyakrabban csoportosítani. Szaporítása: Április végétől június végéig helyrevetéssel szaporítjuk. 70 cm-es sortávolság mellett 25-30 cm-es tőtávolságra, 3-6 cm mélyre vessük. Ápolási munkák A legtöbb munkát az ápolása során a kapálás jelenti. A talaj felületét mindig lazán kell tartani. Vízigénye a címerhányás idején a legnagyobb, ebben az időszakban mindenképpen tanácsos öntözni. Fattyazása - alulról a feltörő hajtások eltávolítása akárcsak a töltögetés, terméstöbbletet nem eredményez, ezért elhagyható. Betakarítása, szedése, tárolása: Úgynevezett teljes érésben takarítjuk be, amikor még íze kellemes, édeskés, a szemek zsengék. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy törés után is a szemekben a cukor gyorsan átalakul keményítővé, a kukorica megöregszik. Ezért csak egy-két napig lehet hűvös helyen a minőség romlása nélkül tárolni. Csuhélevelekkel együtt szedjük ki, és csak közvetlen a felhasználás előtt távolítsuk el őket. Hajtatása: Nem hajtatjuk. Jelentősebb betegségei és kárlevői betegségek - golyvás üszög - fuzáriumos betegség kártevők - gyapottok bagolylepke - kukoricamoly

SPÁRGA

Jól ismert, de nálunk kevesek által fogyasztott zöldségnövény a spárga. Egyszikű évelő növény , a zsenge hajtásait fogyasztjuk. A föld alatt nevelkedő, etiolált spárgát halványító, a napon fejlődő zöld hajtást zöldspárgának nevezzük. A botanikai értelemben vett termését, illetve magját a nyár végén fejleszti. Ezermagtömege 18-20 gramm, csírázóképességét 3-4 évig tartja meg. Egy jól gondozott spárga ültetvény 20-30 évig is képes teremni. Környezeti igénye: A fejlődéséhez optimális hőmérséklet a 19 °C, a sípok fejlődése 5 °C felett indul meg. A meleget jól tűri, de a termések, a sípok fagyérzékenyek. Nagyon fényigényes növény. A szárazságot jól tűri, ennek ellenére a nagyobb termés érdekében az öntözését javasoljuk. Laza szerkezetű talajon termeszthető, tápanyagigénye közepes. Fajták csoportosítása: A fajtákat koraiságuk és termeszthetőségük alapján (halványító spárga, zöldspárga) szoktuk csoportosítani. Szaporítása: Úgynevezett magoncokról szaporítjuk, ami lényegében egy szabadföli palántanevelésnek felel meg. Ilyenkor 40-50 cm-es sortávolságra, 3-4 cm mélyen és megközelítőleg a soron belül 5 cm-re vetjük el tavasszal a magot. 6 hónappal később, szeptemberben szedjük fel a kész magoncokat (palántákat), amelyeket még ültethetünk szeptemberben, de pincébe tavaszig tárolva végleges helyre márciusban is kirakhatjuk. Az ültetés esetén 140-150 cm-es sortávolságot és 30-40 cm- es tőtávolságot alkalmazzunk. Ápolási munkák: Az első két évben a telepítés után a spárgatöveket a kihajtás után 10 cm vastagon talajjal betakarjuk. A tenyészidő folyamán a talaj gyomosságától függően 3-5 alkalommal, megkapáljuk, Június folyamán nitrogénnel vagy nitrogén túlsúlyos komplex műtrágyával (2-3 dkg/m2) megszórjuk. A letermett leszáradt Szárakat a tenyészidő végén ősszel összegyűjtjük, és a kártevők miatt elégetjük. A termőre fordulás első évétől kezdve március elején a sorokra 30 cm magas bakhátakat készítünk, amelyeknek koronaszélessége megközelítőleg 50 cm legyen. Júniusig, a spárga szedéséig, a bakhátakat mindig visszaigazítjuk, ezt követően a sorokat kinyitjuk, a tövekről a talajt elhúzzuk, Ilyenkor kell öntözni, műtrágyázni az állományt. A gondos kezelést az ültetvény mindig a következő év tavaszán hálája meg, Betakarítás, szedés, tárolás: A spárgát június közepéig szedjük, a hőmérséklettől függően akár napjában - reggel és este kétszer is. A sípok helyét a repedezett bakhát jelzi. A szedés alkalmával a bakhátakat kibontjuk, a spárgasípot a tövénél kitörjük, majd a földet gondosan visszaigazítjuk. A leszedett termést azonnal vízbe vagy nedves papír, illetve rongy közé hűvösre helyezzük, mert a rendkívül lédús, zsenge termés egy óra alatt megfonnyad. A zöld spárgánál a szedés egyszerűbb, mivel ott nincs bakhátkészítés, a sípok jól láthatóak. Nem szabad megvárni a szedéssel, hogy a hajtás vége kinyíljon. A zöld spárga ugyan valamivel lassabban fonnyad, - de azt is célszerű gyorsan hűvös, párás helyre szállítani.

Hajtatása: Nálunk nem hajtatják. Fontosabb kárlevői és betegségei: betegsége - spárgarozsda kártevője - spárgalégy - spárgabogár