You are on page 1of 11

Gárdonyi Máté A veszprémi zsidóság sorsa 1938-1944 között – a püspöki rendelkezések és a helyi katolikus sajtó tükrében A zsidóság

Veszprém városában Veszprém városa a Magyar Királyság megalapításától kezdve püspökség és vármegye székhelye. Az újkorban a város a püspök és káptalan földesúri hatalma alatt állt, ahol a zsidóság jelenléte 1716-tól adatolható. A zsidók a legmagasabb létszámot és számarányt 1880-ban érték el, ekkor az 1685 izraelita vallású lakos a népesség 13,5 %-át tette ki. A hitközség a neológ irányzathoz tartozott, reprezentatív zsinagógáját 1865-ben avatták fel, elemi iskolája 1805-től működött. A 19. század végétől a zsidóság száma fokozatosan csökkent, az 1941. évi népszámlálás szerint a 887 izraelita vallású lakos a város népességének 4,1 %-át adta (a zsidótörvények alapján további 27 keresztény minősült zsidó származásúnak). Ugyanekkor a város lakosságának döntő többsége, 21.557 főből 17.870 katolikus volt, 2045 református, 735 evangélikus és 20 egyéb felekezetű mellett. 1944-ben, a gettózás során 577 Veszprémben lakó zsidót vettek lajstromba. A haláltáborokból és a munkaszolgálatból hazatértek száma 1946-ban 106 volt, az 1949. évi népszámlálás Veszprémben 84 izraelita vallásút talált. A korabeli egyházmegyei statisztika (sematizmus) szerint ekkor 14.524 katolikus, valamint megközelítően 1200 református és 600 evangélikus élt a városban.1 1939-ben, az ún. második zsidótörvény rendelkezései miatt felmérték a zsidóknak kiadott iparengedélyek számát, eszerint a városban 1004 keresztény és 262 zsidó iparűző volt, utóbbi az összes iparengedély 20,7 %-a. A zsidóktól ekkor még nem vonták meg iparűzési jogukat, viszont új engedélyeket csak „indokolt esetben” kaphattak. Ennek következtében 1942-ig a zsidó iparűzők száma csak minimálisan csökkent (259), viszont a keresztény iparűzők számának növekedése (1327) számarányukat 16,33 %-ra mérsékelte.2 A helyi katolikus sajtó a zsidóságról az első zsidótörvény évében A vizsgált korszakban kéthetente jelent meg az Egyházmegyei Nyomda kiadásában a Veszprémi Hírlap című „keresztény politikai lap”, melynek főszerkesztője Gludovácz József egyházmegyés pap, nyomdaigazgató, felelős szerkesztője pedig Kecskés Lajos tanító, székesegyházi főkántor volt. A lap célközönségét az egyházmegye papjai, az egyházi iskolák tanítói és a város, valamint a vármegye katolikus lakosai adták. Ennek megfelelően a lap elsősorban helyi jellegű híreket közölt az egyházmegye, a vármegye és a város életéből: az egyházi és a világi hatóságok hivatalos közleményeit, az egyesületi 1
Veress D. Csaba: Adatok a zsidóság Veszprém megyében a II. világháború idején lejátszódott tragédiájához. In Veszprém Megyei Múzeum Közleményei 16(1982) 399-412. (újraközölve In Töredék. Tanulmány és emlékezés a Veszprém városi és megyei zsidóság tragédiájáról. 1944-1945. Veszprém, 2001. 6-44.) – Randolph L. Braham (főszerk): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 3 k. Budapest, 2006-2007. II. 1308-1312.

2
Jakab Réka: A zsidótörvények végrehajtása Veszprémben. In Levéltári Szemle 56. 2006/ 4. 49-58.

élet híreit, bűnügyi híreket, anyakönyvi híreket, menetrendeket, hirdetéseket stb. Szerepelnek továbbá érdekességek a világegyház életéből (főleg a missziós területekről), hírek a Szovjetunióban zajló egyházüldözésről, a német egyház helyzetéről, továbbá némi irodalom helyi szerzők tollából. A nagyobb egyházi ünnepeken, illetve jelentős egyházi eseményekhez kapcsolódóan (Eucharisztikus Kongresszus, veszprémi segédpüspök kinevezése stb.) az első oldalak hitbuzgalmi jellegűek. Az országos politika részletes hírek formájában nem játszik szerepet, viszont időről-időre az első oldalon közölt vezércikk közvetíti az olvasók felé a politikai élet fordulataival kapcsolatos „hivatalos álláspontot”. Az 1938-as lapszámokat átnézve az a benyomás alakul ki, hogy a „zsidókérdés” kezelésében a lap „befordult a politikai szélirányba”: míg az év elején a zsidó egyesületek úgy jelennek meg, mint a helyi közélet szerves részei, sőt egy írás szóvá teszi a kormánypárt „nyilas fordulatát”, addig az év közepétől első oldalra kerülnek az állami rendelkezéseket, kormánypárti kezdeményezéseket pozitíven értékelő kommentárok. Rögtön az év első lapszámának „Egyesületi élet” rovatában beszámolót olvashatunk a Veszprémi Izraelita Ifjúsági Egyesület kultúrestjéről. Ugyanekkor boldog újévet kívántak vásárlóiknak a kereskedők, a hirdetést feladó cégek között több vélhetően zsidó családok tulajdonában állt. Jan. 23-án tudósítás jelent meg a Veszprémi Polgári Dalegyesület hangversenyéről és táncmulatságáról, amelyen Neuländer Zoltán, a helybeli izraelita hitközség főkántora „zengzetes lírai tenorján Puccini, Lehár számokat adott elő”. A sok taps után ráadásként szerepelt „egy olasz szerenád, mely műsora legnagyobb sikere volt”.3 A jan. 30-i számban olyan beszámolót olvashatunk a kormánypárt (Nemzeti Egység Pártja, NEP) siófoki gyűléséről egy „tekintélyes helyi személyiségre” hivatkozva , amely ellenérzést mutat a kormánypárt radikalizálódásával szemben: „A nemzeti egység pártjának siófoki szervezete 24-én, hétfőn délután 6 órakor gyűlést tartott. Érdekes, hogy a siófoki zsidók, kik a legutóbbi választások alkalmával még oszlopos tagjai voltak a helybeli NEP-nek, meghívót sem kaptak a gyűlésre. Az egész gyűlés olyan nyilas tónusban folyt le, hogy a hallgató közönség csak ámult-bámult. Egyesek szerint Festetics és Dücsőné féle legutóbbi nyilas gyűlés nem élezte úgy ki a sérelmeket, mint ez. Sokan azt mondják, hogy a nyilasoknak használt legjobban, mert tulajdonképpen az ő elveiket hirdették. Ezt bizonyítja egy kisgazda következő nyilatkozata is, melyet a gyűlés hatása után tett: ’Eddig szidtam a nyilasokat és haragudtam rájuk. Most már azonban nekem is nyilasnak kell lennem, hiszen a kormány is nyilassá változott’. Sok ilyen propaganda gyűlést csináljon még a NEP, s akkor a nyilasok hamarosan kormányra jutnak”.4 Néhány hónapon belül azonban változik az újság hangvétele a kormányzati politikával kapcsolatban. Igaz, április közepén először csak az „Egyesületi élet” rovatban olvashatunk beszámolót a szélsőjobboldali Turul bajtársi szövetség veszprémi csoportjának üléséről („táborozásáról”): „Dr. Priegl László egyesületi vezér megemlékezett a küszöbön álló zsidókérdés törvényes rendezésével kapcsolatban a 3
Veszprémi Hírlap 46. 1938. jan. 1., jan. 23.

4
Veszprémi Hírlap 46. 1938. jan. 30.

kormány érdemeiről, majd rámutatott a Turul ifjúságnak ebből folyó kötelességeire.” „A táborozásokra minden keresztény magyar érdeklődőt szívesen lát az egyesület”. 5 Május 1-jén viszont már „Végre a cselekedetek terén” címmel közölt vezércikket a lap Dr. Lakner Géza tollából az első zsidótörvény parlamenti benyújtásáról: „Sűrűn hangzik bizonyos oldalról a jogfosztás hangzatos jelszava a parlamentben mostanában tárgyalásra került törvényjavaslat körül… Évek óta látni kellett minden józan szemnek azt, hogy sürgős reformok nélkül csak a mélység kimeríthetetlen erőit korbácsolják fel kiszámíthatatlan társadalmi kitörésekre. A nyugodt evolúcióra elegendő évek meddőn peregtek le az idő határtalan homokóráján. Amíg aztán Németország közelléte és a német nemzeti szocializmus szuggesztív szociális légköre egyszerre felkorbácsolta a tömeg ösztöneiben szunnyadó, társadalmi igazságtalanságok lebéklyózott hangjait és az elemi követelmények elől már nem lehetett kitérni. A Darányi kormánynak be kellett látni azt, hogy vagy szembekerül a közhangulat le nem fojtható nyomásával vagy a cselekedet terére lép. És nagyon helyesen hozzányúlt a társadalmi és gazdasági reformok hosszú sorához. Be kell látni minden oldalról azt, hogy történelmi időkben és a pattanásig feszült szociális villongások idején a meglévő helyzet merev, egyoldalú elvéhez ragaszkodni nem lehet. Nem jogfosztás az, hogyha a közösség a gazdasági javak egyoldalú birtoklásán bizonyos százalékig változtatni akar… Mindenesetre a cselekedet terén megállni nem lehet. Ha a mostani javaslatok révén talán út és mód nyílik arra, hogy a keresztény ifjúság végre megélhetéshez és kenyérhez jusson, még nagyobb horderejű kérdések fogják feszegetni a jövőben a magyar szociális fejlődés sokszor potemkin fallal bélelt útvesztőit… Még egyet. Valahogy nem bírjuk a kivételeket. Miért kellett a Darányi kormánynak a miniszter szakállára kivételek lehetőségét ráaggatni a zsidó törvényjavaslatra?”6 Egy héttel később tudósítás jelent meg Mesterházy Ferencnek, Veszprém vármegye új főispánjának beiktatásáról. Székfoglaló beszédében a főispán többek közt ezt mondta: „Nem hagyhatom említés nélkül az értelmiséghez tartozó keresztény magyar ifjúságunknak a gazdasági pályákon való elhelyezkedési lehetőségét a zsidókérdésnek közmegnyugvást keltő intézményes megoldása által. Ez az immár az országgyűlés előtt fekvő törvényjavaslat sok nyugtalanságot és keresztény magyar társadalmunk egy régi fájó sebét lesz hivatva orvosolni”.7 Az év második felében továbbra is közölt a lap zsidó polgárokkal kapcsolatos, a helyi közvéleményt érdeklő híreket. Így aug. 14-én beszámolt arról, hogy a Győri Kereskedelmi és Iparkamara díszoklevelét vette át a 84 éves Szauer Hermann, aki 70 évet töltött a kereskedelmi pályán, jórészt a Weiss Jakab és Fia fakereskedő cégnél, s hogy az ünnepelt fia, dr. Lantos Andor ügyvéd is megköszönte a kitüntetést. Aug. 20-án kiemelt esküvői hír volt, hogy „Kún Éva és Neuländer Zoltán izr. tanító f. hó 23-án d. u. fél 1 órakor tartják esküvőjüket a veszprémi izr. templomban”. Okt. 30-án beszámoló jelent 5
Veszprémi Hírlap 46. 1938. ápr. 17.

6
Veszprémi Hírlap 46. 1938. máj. 1.

7
Veszprémi Hírlap 46. 1938. máj. 8.

meg a Magyar Nők Szövetségének a visszacsatolt Felvidék megsegítésére indított „Magyar a magyarért” gyűjtési akciójáról, melybe a helyi Zsidó Nőegylet és a Krajcár Egyesület is bekapcsolódott. Végül november eleji gyászhír volt, hogy okt. 29-én elhunyt Tauszig Miksa bőrkereskedő, aki tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, a városi képviselőtestületnek, a kereskedelmi és iparkamarának, elnöke majd díszelnöke a helyi Kereskedők Társulatának, s kinek temetése az izraelita templom udvaráról történt.8 Ugyanakkor az újság pártolólag lépett fel a kormányzati politika radikalizálódása mellett, amikor közölte Dr. Lakner Géza „Kettéhasadt lélek” című vezércikkét Imrédy miniszterelnök kaposvári programbeszéde előtt: „…A reformok útján már megindultak, egyre másra jelennek meg olyan törvények, rendeletek, intézkedések, amelyek nem nélkülözik a reformokra való őszinte törekvést és annak a belátását, hogy a Bethlen-féle úgynevezett ’lassú’ evolúcióra nincs türelem és nincs idő. A tömegekbe ha egyszer beleivódott egy vágy és törekvés radikális változások után, nincs hatalom és akarat, ami megtudná állítani lelki átalakulását népünknek”.9 Zsidó vonatkozású ügyek a veszprémi püspöki hivatal (kancellária) irataiban A püspöki kancellária iratai között 1938-ból két közvetlen veszprémi vonatkozású irat maradt fenn. Az egyikben a veszprémi izraelita hitközség elnöksége a magyar zsidók hazához való hűségére és az alkotmányban biztosított polgári egyenjogúságra hivatkozva kérte Rott Nándor megyéspüspököt (1917-1939) az első zsidótörvény tárgyalásának idején, hogy a Felsőházban szavazzon a javaslat ellen (válasznak nincs nyoma). Idecsatolva található egy névtelen konvertita emlékirata „1938. Nagypéntek” keltezéssel, amely a zsidónak visszaminősített katolikusok helyzetére hívja fel a figyelmet és az Anyaszentegyház közbenjárását kéri.10 A másik irat az 1938. dec. 27-én kelt „zsidóáttérésekkel kapcsolatban püspöki rendelet”, melynek címzettje Serák József veszprémi kanonok-plébános. Ebben a püspök megállapítja: „Mindig sűrűbben, szinte tömegesen jelentkeznek zsidók a szent keresztségre. Vigyáznunk kell, nehogy méltatlan érdekből jelentkező embereket vegyünk fel az Egyházba, amelynek élő tagok kellenek.” A jelentkezőknek 3 havi, heti 2 óra hittant ír elő, azonban a plébános belátása szerint a próbaidő meghosszabbítható vagy a hittanórák száma felemelhető. Ha a plébános helyettesítésre szorul, csak idősebb papot hajlandó megbízni a püspök. A hitújoncok a keresztség előtt vizsgázni tartoznak, vizsgabiztosnak Hoss József kanonok-irodaigazgatót nevezi ki. A rendelet nem visszamenőleges hatályú, nem vonatkozik azokra, akiknek megkeresztelésére a plébános már engedélyt kért.11 8
Veszprémi Hírlap 46. 1938. aug. 14., aug. 20., okt. 30., nov. 6.

9
Veszprémi Hírlap 46. 1938. szept. 4.

10
Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, Acta Dioecesana (VÉL AD) 2700/1938.

11
VÉL AD 6789/1938.

További két ügy nem közvetlenül a város zsidóságát érinti, de témánk szempontjából releváns, mert megvilágítja az egyházi vezetésnek a faji kérdéssel kapcsolatos álláspontját. Az első egy papnevelő intézetbe felvételt kérő konvertita ügye. Várkonyi Fidél ciszterci szerzetes, az Emericana Szövetség egyetemi lelkésze és kollégiumigazgatója szemináriumi felvételre ajánlotta Günsberger Miklóst, akit egy évvel korábban ő keresztelt meg. Általában véve kedvező jellemzést adott róla, megjegyezve, hogy „modorában nincs faji vonás”. Rott püspök válaszában (márc. 4.) a következőket írta: „… elvileg nem vagyok a zsidó hivatás ellen. Vannak zsidószármazású növendékeim és papjaim is, akik megállják a helyüket”. Majd lehetővé teszi, hogy az ifjú ápr. 20-ig beadja felvételi kérelmét. Günsberger beérkezett kérvényét a püspök kiadta véleményezésre a szemináriumi elöljáróságnak, amely az ápr. 20-án kelt jegyzőkönyv szerint így nyilatkozott: „…kegyeskedjék eltekinteni Günsberger Miklós felvételétől, minthogy nevezett csak néhány évvel ezelőtt keresztelkedett meg, s ebben, a talán túlzottan is fajelméleten felépülő világban nem lenne tanácsos egy izraelita szülőktől származott ifjú felvétele”. Rottnak a jelentkezőhöz intézett válasza (ápr. 27.) közli az elutasítás tényét, indokát (neofita), s javasolja a szerzetbe lépést: „A világi papok pályáján a mai világban zsidó származású ifjú, bármennyire derék is volna, nehezen működhetik”.12 A másik levélváltás egy, az egyházmegye kötelékébe felvételt kérő pap ügyére vonatkozik. Sándor Lajos, egri származású konvertitát Bécsben szentelték pappá 3 évvel korábban a burgenlandi apostoli adminisztratúra szolgálatára, ahol Nagyfalva (Mogersdorf) káplánja volt, ám nem-árja származása miatt kiutasították az Anschluss után. Szüleihez ment Egerbe, onnan kérte felvételét a veszprémi egyházmegyébe 1938. jún. 18-i levelében. Júl. 2-i kelettel az egri szeminárium rektora bizalmas információt küldött róla, mely szerint Egerbe nem tanácsos felvenni, mert az összes rokona izraelita felekezetű maradt: „Az egri főegyházmegyében köztudomású, hogy szülei és összes rokonai zsidók, s így kívánatos, hogy nálunk ne sokat szerepeljen. Gyenge tehetségű, de igen buzgó, imádságos lélek. Külső megjelenése azonban nagyon nem kedvező, kiállóan magán viseli a faji jelleget.” Az egri rektor ugyan felvételre ajánlotta őt, de Rott püspök júl. 11-én kelt levelével elutasította. Végül azonban okt. 6-án az alsópáhoki plébános ajánlásával egy évre joghatóságot kapott arra, hogy a hévízi kápolnában misézzen.13 A püspökség hivatalos utasításai a zsidókkal kapcsolatos ügyekben A zsidó tulajdonban lévő földbirtokok kisajátításának folyományaként a törvény az esetleges kegyúri terhek megváltását rendelte el, azon a módon, hogy a plébániát a birtokból kihasított földterülettel kárpótolják. Ennek kapcsán Czapik Gyula püspök (1939-1944) 1943. szept. 26-án így rendelkezett: „Ezen rendelettel kapcsolatban felhívom az összes plébániavezetőket, hogy ahol zsidóbirtokot a királyi kincstár átvett vagy zsidóbirtokot átengedésre kötelezett, azonnal tegyenek jelentést arról, hogy ezen zsidóbirtokot minő kegyúri vagy egyéb, egyházlátogatási okmányon, jogszokáson alapuló szolgáltatások, kötelezettségek, járandóságok terhelik…. Számítsák ki, hogy földben való 12
VÉL AD 1206/1938, 2407/1938.

13
VÉL AD 3721/1938, 5413/1938.

kártalanítás esetén – ismerve az illető ingatlannak termőképességét, fekvését, minőségét – hány kataszteri hold volna szükséges a kegyúri terhekért való kártalanításra és ezek az ingatlanok hol volnának kijelölendők”.14 A korabeli közhangulatot tükrözi az a tájékoztatás, miszerint a Keszthely melletti (Alsóés Felső) Zsid község neve hatósági intézkedés folytán Várvölgyre változott.15 Mivel a plébánosok felnőttet csak püspöki engedéllyel keresztelhettek meg, az egyházmegyei levéltárban nyomon követhető a zsidók áttérésére vonatkozó kérelmek számának változása. Az 1944. márc. 19-i német megszállás és a következő hetek antiszemita rendeletei miatt megnőtt a keresztségre jelentkezők száma, ami állásfoglalásra késztette az egyházmegye új főpásztorát, Mindszenty Józsefet (19441945). Az 1944. ápr. 27-i dátummal kiadott körirat tartalmazza az ezzel kapcsolatos latin nyelvű instrukciót (a kényes ügyeket latinul közölte az egyházi hatóság), valószínű azonban, hogy az érdekelt plébánosok már előbb értesültek a püspöki rendeletről, amely így kezdődik: „Ezekben a napokban zsidók nagy számban kérik a keresztséget”. Majd leszögezi, hogy nem lehet bizalmatlanul elutasítani a jelentkezőket, de kellő vizsgálat és előkészítés nélkül sem lehet kiszolgáltatni a szentséget. Ezért szeretetteljes bánásmódot vár el papjaitól, ugyanakkor előírja a hat hónapon át tartó, heti két órás oktatást. Az instrukció második fele az esetleges házasságjogi problémákkal foglalkozik, majd felhívja a papságot, hogy a keresztelés után folytassák a megtérők speciális gondozását.16 Április folyamán nagy ütemben folyt a zsidók javainak leltározása, zárolása, illetve 5 kataszteri hold alatti birtokaik elárverezése. Ezzel kapcsolatban egyes papjaihoz ápr. 28án intézett levelében a püspök világossá tette, hogy nem lát kivetnivalót a zsidókeresztény tulajdonosváltásban, sőt kívánatosnak minősítette a „birtoktalan katolikus magyarság” ingatlanszerzését, s annak akár banki, akár hitelszövetkezeti kölcsönnel való segítését.17 Ebben az időben Longauer Imre darányi szervező lelkész kérte a püspököt, járjon közben Endre László államtitkárnál nagykanizsai, illetve darányi „elhagyott” zsidó ingatlanoknak az egyházközségek részére történő átadása érdekében. Mindszenty nem utasította el a kérést, de saját fellépést csak az éppen alakulófélben lévő darányi lelkészség ügyében ígért máj. 15-én: „Én magam nem léphetek fel igénylőként ennyi helyen. A nagykanizsai házat illetőleg jó volna, ha az egyházközség mozogna. A darányi ház megszerzése ügyében én tennék lépéseket”.18 Veszprémben a zsidóság gettóba zárása 1944. jún. 1-én történt. A város zsidóságát a zsinagóga körül kijelölt gettóba tömörítették, míg a veszprémi járás zsidóságát a 14
Litterae Circulares (Egyházmegyei Körirat, Litt. Circ). 1943/VIII/50.

15
Litt. Circ. 1944/IV/26.

16
Litt. Circ. 1944/VII/36.

17
VÉL AD 1971/1944.

18
VÉL AD 2130/1944.

komakúti laktanyába szállították. A fennmaradt gettónévsorok szerint az előbbi helyen 577-en, az utóbbiban 437-en zsúfolódtak össze. A helyi múzeum őriz ebből az időből egy fotót a zsinagóga bútorokkal telezsúfolt belső teréről. A zsidók deportálásának időszakában némileg módosult Mindszenty püspök álláspontja a keresztelési oktatás ügyében. A pápai apátplébánosnak jún. 17-én írott levelében, bár elvileg továbbra is megkövetelte a várakozási időt és a hitben való jártasságot, tett némi engedményt: „Lehet azonban olyan helyzet is, hogy a hitújoncokat az államhatalom bizonytalan helyre viszi úgy, hogy Nagyságod, illetve megbízottja nem folytathatja az oktatást. Ez esetben, ha erről (!) komolyan tartani kell, megengedem, hogy a szent keresztségben részesíthesse őket, hiszen a szent keresztség feltétlen szükséges, és annak elhalasztása nagy hiba volna”.19 Hasonló szellemben nyilatkozott július folyamán a keresztséget kérő munkaszolgálatosok ügyében is.20 Az egyházmegyei levéltárban fennmaradtak olyan iratok, amelyek szerint a püspök egyes személyek érdekében interveniált a hatóságoknál. Így máj. 25-én a pápai illetőségű Pátkai család mentesítését kérte a gettóba zárás alól, júl. 6-án pedig Pető Ernő orvos számára adott pártoló levelet.21 A veszprémi zsidóság deportálásnak napján pedig Horthy kormányzóhoz fordult egy alázatos hangú levélben, azt kérve tőle, hogy legalább a megkeresztelt zsidó származású gyerekek elszállítását akadályozza meg.22 A püspöki kar jún. 29-i, a zsidók helyzetét taglaló körlevelével kapcsolatban Mindszenty a legtöbb püspökhöz hasonlóan járt el: előbb megküldte a plébánosoknak azzal a meghagyással, hogy a következő vasárnap felolvasandó a hívek előtt, majd közölte, hogy a körlevél csak bizalmas tájékoztatásul szolgál. Helyette a következő nyilatkozatot kellett felolvasni a szószékről: „Serédi Jusztinián bíbornok, Magyarország hercegprímása a maga és a Nagyméltóságú Püspöki Kar nevében közli a katolikus hívekkel, hogy a zsidókra, különösen a megkereszteltekre vonatkozó rendeletek tárgyában ismételten fordult a magyar királyi kormányhoz, és ily irányú tárgyalásait továbbra is folytatja”.23 Idővel változott a püspök álláspontja a zsidó javak kiigénylésének tekintetében is. Amikor szept. folyamán megkezdődött a gazdátlanná vált lakások kiutalása, az egyházmegyei köriratban, latin nyelven közölt utasításban tiltotta meg, hogy az egyházi intézmények ilyen irányú igénylést beadjanak: „A zsidók javainak elkobzása után könnyen lehet ingó és ingatlan javaikhoz jutni. Felhívom a papokat, egyházközségeket,

19
VÉL AD 2886/1944.

20
VÉL AD 3445, 3503/1944.

21
VÉL AD 2716, 3172/1944.

22
VÉL AD 2895/1944.

23
Litt. Circ. 1944/IX/49, X/53.

katolikus iskolákat tartózkodjanak”.24

és

társulatokat

stb.,

hogy

ilyen

javak

megszerzésétől

A veszprémi „nyilas mise” A veszprémi zsidók deportálása után tartott hálaadó mise a szakirodalomban többször tárgyalt, a részleteket illetően vitatott esemény. A hiányos forrásadottságok, valamint az eltérő interpretációk nem teszik könnyűvé a körülmények tisztázását. Maga Mindszenty emlékirataiban úgy emlékszik, hogy a misét az ő tiltása után végül nem tartották meg. Ugyanakkor 1948 nyarán, a bíboros elleni kampány részeként azt állította a kommunista propaganda, hogy egyenesen Mindszenty adott utasítást a hálaadó misére. A levéltári források és a szemtanúk beszámolója szerint egyik állítás sem állja meg a helyét. További kérdés a püspök felelősségének mértéke, itt az interpretációs skála a felmentéstől a részleges elmarasztalásig terjed. A történet, ahogy az lenni szokott, bonyolultabb, mint ahogy első pillantásra látszik.25 A veszprémi gettók kiürítésére jún. 19-én került sor. Erről a tényről a Veszprémi Hírlap „El a gettóból” című írásában tudósított. Az újságíró szemlét tartott a kiürített gettóban, amelyről az együttérzés legkisebb jele nélkül így számolt be: „Az ágyak rendetlenek, sok ruha kiszórva a földre. Bőröndök, ruhák gátolják a továbbjutást. A női kézitáskák igen nagy tömege hever szépítőszerekkel telítve. Míg a gettóban voltak a zsidók, nem lehetett panaszuk az élelmezésre sem, mert külön kóser, diétás és tréfli konyha gondoskodott róluk. De amint láttuk, a hétfői ebéd már nem készült el, félig kész állapotban maradt a nagy zománcos fazekakban”.26 A veszprémi zsidóság 1944. jún. 19-i deportálásának másnapján dr. Schiberna Ferenc első államügyész, a nyilasok helyi vezetője (később a vármegye nyilas főispánja) felkereste Pulyai Lambert ferences házfőnököt, s 25-ére, vasárnapra hálaadó misét rendelt a deportálás „örömére”. A felhívást a két helyi lapban közzé akarta tenni, de elutasításra talált. Ezek után megfelelő engedély birtokában röplapokon és falragaszokon tájékoztatta a lakosságot. A felhívás szövege a következő: „Testvérek és Nemzettestvérek! Az isteni gondviselés kegyelméből ősi városunk és vármegyénk megszabadult a nemzetrontó zsidóságtól. Nemzetünk évezredes történelmében sokszor volt már felszabadulás, de egyik sem volt ilyen nagyjelentőségű a nemzet életére, mert semilyen (!) fegyveres vagy politikai idegen hatalom nem tudott annyira erőt venni rajtunk, mint amennyire a 24
Litt. Circ. 1944/XI/61.

25
Gergely Jenő: Mindszenty József veszprémi püspök és a nyilasok. In Hagyomány, közösség, művelődés. Tanulmányok a hatvanéves Kósa László születésnapjára. Szerk. Ablonczy Balázs et al. Budapest, 2002. 177-200. – Holtzer Lóránt: Mindszenty vitatott hónapjai Veszprémben. In Beszélő 9. 2004/7. – Balogh Margit: Mindszenty József veszprémi püspök nyilas fogságban. In Újragondolt negyedszázad. Tanulmányok a Horthy-korszakról. Szerk. Miklós Péter. Szeged, 2010. 233-248. – Mózessy Gergely: Katolikus püspökök a nyilasok fogságában (Mindszenty József és Shvoy Lajos elhurcolása). In Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a Veszprémi Püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére. Szerk. Hermann István, Karlinszky Balázs. Veszprém, 2010. 257-274.

26
Veszprémi Hírlap 52. 1944. jún. 21.

zsidóság mérgező gyökerei elburjánoztak nemzetünk testében-lelkében. – Őseink példájára a felszabadulásért köszönetünkkel ahhoz járulunk, aki nemzetünket a mélységből sokszor kiszabadította: Istenünkhöz. Jöjjetek el június 25.-én fél 11 órakor a Ferencrendiek templomában tartandó hálaadó szentmisére. A Nyilaskeresztespárt veszprémi szervezete.” Minderről értesülve Mindszenty püspök magához hívatta a ferences házfőnököt, és megpróbálta lebeszélni a miséről, végül azonban két feltétellel hozzájárult ahhoz: a nyilasok nem lehetnek egyenruhában és a mise végén nem énekelhetik el a Te Deum hálaadó himnuszt. Edmund Veesenmayer magyarországi német birodalmi biztos júl. 20-i jelentése szerint ez a kompromisszum a nyilas vezető fenyegető fellépése után alakult ki. Végül aztán a misét megtartották, rajta a nyilasok testületileg, egyenruhában jelentek meg. Maga a püspök azon a napon vidéken tartózkodott lelkipásztori látogatáson. A mise megtartásának tényét igazolja az is, hogy később, már a nyilasok fogságából visszatérve, Mindszenty eljárást kezdeményezett a házfőnök ellen a ferences tartományfőnöknél. A szakirodalomban felbukkanó azon vélemény, hogy a püspök nem tilthatta volna le a misét, mert a ferencesek nem tartoztak joghatósága alá, nem állja meg a helyét, mivel lelkipásztori ügyekben – s ide tartozik mindenféle nyilvános istentisztelet is – éppenséggel volt joghatósága felettük. Az egyházi magatartás ideológiai háttere A vizsgált időszakban a magyar katolikusok zsidóságról alkotott képét, zsidósággal kapcsolatos érzelmeit egyházi részről a következő tényezők befolyásolták: 1. Az újabb szakirodalomban antijudaizmusnak nevezett, vallási hátterű zsidóellenesség, melynek gyökerei a II. század első felének keresztény-zsidó polémiájáig nyúlnak vissza. A prédikációs és a „sekrestyeponyva” irodalomban a zsidók együttesen és megkülönböztetés nélkül ellenségei Jézusnak és az egyháznak, a velük kapcsolatos jelzők pejoratívak.27 2. A modern politikai antiszemitizmus, amely a zsidók gazdasági és társadalmi befolyása ellen hirdetett harcot. A XIX. század végén kibontakozó politikai katolicizmus és az 1919 utáni keresztény kurzus hol kifejezetten, hol látensen a magyar társadalom problémáinak gyökerét a „zsidó elem” túlsúlyában, a keresztény erkölccsel szembeszegülő „zsidó szellemben” jelölte meg. Ez a szemlélet tükröződik az egyházi irányítás alatt álló sajtóban, országos és helyi szinten egyaránt.28 3. A náci fajelmélet elleni polémia, az ószövetség és a keresztség védelme egyházi részről. A pápai enciklikák magyar nyelvű megjelentetése mellett hazai szerző is vállalkozott a fajelmélet teológiai alapokon nyugvó cáfolatára. 29 Az egyházi sajtó 27
Endreffy Zoltán: Az antijudaizmustól az antiszemitizmusig. in A holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Szerk. Molnár Judit. Budapest, 2005. 205-215.

28
Gárdonyi Máté: Az antiszemitizmus funkciója Prohászka Ottokár és Bangha Béla társadalom- és egyházképében. in A holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Szerk. Molnár Judit. Budapest, 2005. 193-204.

29

publicistái megkülönböztették a náci fajelmélet túlzásaitól a keresztény társadalom és kultúra védelme érdekében jogosnak mondott „elvi vagy erkölcsi” antiszemitizmust (ezt főleg Bangha Béla képviselte a Magyar Kultúrában és a Katolikus Lexikonban). A „birodalmi keresztény” nézetekkel szemben úgy védték az ószövetség érvényét, hogy az nem a zsidó nép, hanem Isten műve, továbbá az ószövetségi választott nép vallásgyakorlatát és erkölcsi normáit pozitívan, a kortárs zsidóságét ezzel szemben negatívan értékelték. Már a zsidótörvények idején jelentek meg püspöki állásfoglalások a keresztség kegyelmi hatásának, egyúttal a kikeresztelkedett zsidók és leszármazottaik teljes értékű keresztény voltának védelmében. 4. Az a körülmény, hogy a magyar püspökök és rendfőnökök a politikai és gazdasági elithez tartoztak, ami jelentősen befolyásolta hivatalos állásfoglalásaikat és felsőházi szereplésüket. A zsidótörvényekkel kapcsolatos álláspontjukat meghatározta, hogy az elit más szereplőihez hasonlóan a nagyobb rossz (kommunizmus, szélsőjobb) elkerülése érdekében a kormányzat el tudta velük fogadtatni a jogkorlátozó lépéseket.30 5. A papság körében is létező rasszista előítélet, vagy legalábbis a rasszista korszellemhez való alkalmazkodás, ami nem a nyilvánosságnak szánt megnyilatkozásokban érhető tetten. 6. Az a tapasztalat, hogy a zsidótörvények faji rendelkezései jelentős számú keresztényt érintettek. Ez életre hívta érdekvédelmi szervezetüket, bizonyos egyházi körökben együttérzést váltott ki, s 1944/45-ben püspöki tiltakozásokhoz és zsidómentő akciókhoz vezetett. Ez utóbbiak, amennyiben nem korlátozódtak a megkereszteltekre és az ismerősökre, a keresztény felebaráti szeretet megnyilvánulásai voltak. Források Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, Acta Dioecesana 1938, 1944. Litterae circulares ad venerabilem clerum dioecesis Wesprimiensis (Veszprémi egyházmegyei köriratok) 1943, 1944 Veszprémi Hírlap 46. évfolyam (1938), 52. évfolyam (1944)

Klemm Kálmán: Kereszténység vagy faji vallás? Hitvédelmi tanulmány Rosenberg mítoszvallásáról. Budapest, 1937.

30
Gárdonyi Máté: Üldöztetés és felelősség. A magyar holokausztról egyházi szemmel. in Szétosztott teljesség. A hetvenöt éves Boór János köszöntése. Szerk. Mártonffy Marcell, Petrás Éva. Budapest, 2007. 262-269. – K. Farkas Claudia: Jogok nélkül. a zsidó lét Magyarországon 1920-1944. Budapest, 2010.

Felhasznált irodalom Balogh Margit: Mindszenty József veszprémi püspök nyilas fogságban. In Újragondolt negyedszázad. Tanulmányok a Horthy-korszakról. Szerk. Miklós Péter. Szeged, 2010. 233-248. Gergely Jenő: Mindszenty József veszprémi püspök és a nyilasok. In Hagyomány, közösség, művelődés. Tanulmányok a hatvanéves Kósa László születésnapjára. Szerk. Ablonczy Balázs et al. Budapest, 2002. 177-200. Holtzer Lóránt: Mindszenty vitatott hónapjai Veszprémben. In Beszélő 9. 2004/7. Jakab Réka: A zsidótörvények végrehajtása Veszprémben. In Levéltári Szemle 56. 2006/ 4. 49-58. A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. Főszerk. Randolph L. Braham. 3 k. Budapest, 2006-2007. II. 1308-1312. Mózessy Gergely: Katolikus püspökök a nyilasok fogságában (Mindszenty József és Shvoy Lajos elhurcolása). In Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a Veszprémi Püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére. Szerk. Hermann István, Karlinszky Balázs. Veszprém, 2010. 257-274. Veress D. Csaba: Adatok a zsidóság Veszprém megyében a II. világháború idején lejátszódott tragédiájához. In Veszprém Megyei Múzeum Közleményei 16(1982) 399412. (újraközölve In Töredék. Tanulmány és emlékezés a Veszprém városi és megyei zsidóság tragédiájáról. 1944-1945. Veszprém, 2001. 6-44.)