You are on page 1of 0

1

1. Bevezetés
1.1. Témaválasztás
Amikor azon gondolkodom, hogyan is kapcsolódom ehhez a témához, mi közöm is
hozzá, akkor legelőször is az jut eszembe, hogy hogyan gondolkodtam a kábítószerről és
annak használóiról. Kárpátalján, abban a községben, ahol éltem ott is megjelent a kábítószer,
mint probléma. Akkor úgy gondolkodtam róla, mint a nagy átlag: félelemmel, megvetéssel.
Tudatlanul az volt a véleményem használóiról, hogy bűnözők, veleig megromlott emberek,
akik kis közösségünket meg akarják bomlasztani.
Majd Magyarországra kerülve a főiskolán, tanulmányaim során szociális munka tantárgy
kapcsán találkoztam újra ezzel a témával, de számomra már teljesen új megfogalmazásban,
amely e problémáról úgy beszél, mint betegség.
Aztán intézménylátogatás (Magyar Református Egyház – KIMM, Emberbarát
Alapítvány, ) során találkozhattam kábítószerfüggő fiatalokkal, akik nem látszottak betegnek,
mint ahogy azt vártam, mivel ők már rehabilitáción vettek részt, nem fogyasztottak
kábítószert. Már akkor felmerült bennem a kérdés, hogy ez nem a hétköznapi értelemben vett
betegség.
Később a gyakorlati évem kapcsán a Válaszút Misszió Szenvedélybetegek Nappali
Közösségi Ellátását végző intézményben eltöltött egy hónap alatt találkozhattam aktív
kábítószerfüggő személyekkel. Belelátásom nyílt a szenvedélybetegség felépülésének
fázisaiba: kórházi megkeresés, kapcsolatfelvétel, rehabilitációra való felvétel, előgondozás,
rehabilitációról kijáró, utógondozást látogató, stabilan felépült szenvedélybetegek, illetve
visszaesett szenvedélybetegek.
Mivel több emberrel megmaradt a kapcsolatom gyakorlatomat követően, több esetben is
láthattam meglepő, és hihetetlen változásokat, szenvedélybetegségük kapcsán. Ott töltött
gyakorlatom alatt tanúja voltam egyes személyek felvételének, kórházi megkeresésének, így
láthattam, hogy milyen szörnyű lehet, azaz állapotot, melyet a kábítószer-használattal járó
függőség okoz. Ezt követően pár hónappal később, amikor újra találkoztam velük némelyek
nem olyanok voltak- „mintha nem ugyanaz a személy lenne…”, -mint akiket megismertem,
most hatalmas személyiség változás volt tapasztalható rajtuk.
Magánéletem során találkoztam egy felépült szenvedélybeteg fiúval, aki már két éve a
párom, és jelenleg ugyanabba a főiskolára jár, mint én szociális munkás szakra. Az ő esetében
2
a felépült szenvedélybeteget ismerhettem meg, és sokszor nehéz is elképzelnem milyen volt,
mielőtt idáig eljutott 10 év drogkarrier után.
Ezeknek a dolgoknak a megtapasztalása, és összessége vezetett oda, hogy
szakdolgozatom témájának a szenvedélybetegség kutatását válasszam, és azon belül, hogyan
történik a kábítószerfüggő fiatalok felépülésének folyamata.

1.2. A dolgozat célja

Szakdolgozatom megírása során azt szeretném kutatni, hogy milyen mentálhigiénés
módszerek vezetnek, vagy segítik a szenvedélybetegség felépülését, a változást.
Kutatásom során elsősorban 14 hónapos rehabilitációt végzett szenvedélybetegeket
szeretnék meginterjúvolni, akik jelenleg utógondozásban vesznek részt, illetve néhány esetben
olyanokat, akik a terápia után visszaestek. Ezek az interjúk vizsgálati módszerem gerincét
fogják képezni.
Kérdéseim a mentálhigiénés módszerekre illetve azok hiányára koncentrálódnak.


1.3. Hipotézisek

• Azt gondolom, hogy a sérült személyiséget teljesen, újra fel kell építeni.
• Feltételemezem, a felépülés során alapozhatunk meglévő kompetenciára.
• A kábítószer használat során a személyiség mindenkép sérül, és kezelésre szorul.
• Azt is feltételezem, hogy a rehabilitáció során, akik mentálhigiénés módszer
használatával épültek fel, személyiség változáson mentek keresztül illetve, akik nem,
csak a drogfogyasztó magatartástól szabadultak meg.
• Azt gondolom, hogy a dependens személyiség helyreállításában a mentálhigiénés
módszerekre feltétlenül szükség van.



3
2. Kémiai jellegű függőség
A következőkben a kémiai jellegű anyagok bemutatásával, csoportosításával,
hatásmechanizmusaival szeretnék foglalkozni, mert fontosnak tartom leírni azt, hogy milyen
anyagok okozzák a szenvedélybetegség tüneteit. Melyek azok az anyagok, amelyek egy
emberi élet folyamatát változtatják meg használatuk során.

2.1. Függőséget okozó kémiai anyagok meghatározásai
A „drog” meghatározás tágan értelmezett fogalom, mivel egyre újabb és újabb anyagokat
állítanak elő. A drog, drogfogyasztás napjainkra gyűjtőfogalommá lett: ide sorolják
mindazokat az anyagokat, illetve módszereket, amelyek kábult állapot előidézésére, illetve a
tudat egyéb befolyásolására képesek.
1

• Bármely olyan anyag, amely a szervezetbe kerülve megváltoztatja a hangulatot, az
érzékelés minőségét vagy az agy működését.
2

• WHO (1977) megfogalmazása szerint: minden olyan anyag, amely az élő szervezetbe
jutva, annak egy vagy több funkcióját módosíthatja.
• Az Egészségügy Világszervezet (WHO) által kiadott definíció szerint a drog:
„fogékony biológiai struktúrák ingerléséhez vezet, melynek fogyasztása veszélyes,
visszaélésre alkalmas vagy deviáns.
3

• Ferenci szerint (2001) „a drog növényi hatóanyagot jelent, de nem minden drog
kábítószer! Azokat a drogokat nevezzük kábítószernek, amelyek fogyasztását, tartását,
megszerzését, továbbadását. Szállítását a törvény szankcionálja.”
4


Mit nevezünk kábítószernek (drognak), azt bővíthetjük még orvosi és jogi értelemben is.
2.1.1. Orvosi értelemben vett meghatározás- kábítószernek nevezzük az olyan élettani
hatással rendelkező anyagokat, amelyek amellett, hogy kellemes érzetet (eufóriát), esetleg
hallucinációkat váltanak ki a fogyasztóban, pszichikai és / vagy fizikai függőség kialakulását
idézik elő.
5


1
Fekete Sándor: Deviancia és társadalom, Comenius Bt., Pécs, 2001. 214. o (továbbiakban: Fekete S.:
Deviancia és társadalom, 2001.)
2
Drogcsapda; Dr. Bozzay Krisztina: A kábítószer-fogyasztás hatása, veszélyei, tünetei. 120. o.
3
Internet: http://www.drogambulancia.hu/drol.htlm
4
Ferenczi Zoltán: Drog és vallás; Kálvin kiadó, Bp.2001. 35.o. (továbbiakban: Ferenczi Z.: Drog és vallás.
2001.)
5
Dr. Nagy Júlia: A kábítószerek fajtái, megjelenési formái; 198-199.o.
4

2.1.2. Jogi meghatározás
Dr. Bozzay Krisztina szerint a kábítószer egyben jogi fogalom is. Az ENSZ nemzetközi
egyezményeket hozott létre, melyek mellékletében (listáin) felsorolja azokat az ismert
kábítószereket és pszichotrop anyagokat, amelyeket az orvosok a gyógyításban alkalmaznak,
ill. receptre felírható gyógyszer-kategóriába tartoznak: altatók, nyugtatók, antidepresszáns
szerek, szorongásoldók.
6

A második kategóriába tartoznak tehát, a nem orvosi rendelvényre és gyógyítási céllal
történő kábítószerek használata. Ezeket a kábítószereket, melyeket csakis azért termelnek,
gyártanak, hogy az emberek visszaéljenek velük, ezekkel kábítsák, bódítsák, sőt, őrületbe
kergessék saját magukat. E szerek használatát minden ország szigorúan tiltja biológiai,
pszichológiai és társadalmi veszélyességük miatt.
7


2.1.3. Drog jellemzői
8

• Kémiai anyag, mely megváltoztatja a központi idegrendszer mőködését.
• Fogyasztása pozitív és negatív megerősítést nyerhet, különböző
• biológiai mechanizmusok révén.
• Rendszeres fogyasztás dependenciát (függőséget), toleranciát (hozzászokást),
• és szenzitizációt (droghatás felerősödése) okozhat, ami addikcióhoz
(kényszeres viselkedésminta) vezethet.
• Averzív hatása révén előidézi a tolerancia kialakulását.
• Az uralkodó társadalmi, gyógyászati normáktól eltérő módon abúzus szerűen
• (visszaélés) fogyasztható.
• Saját magán kívül a természetes megerősítőket (pl. örömhormon, dopamin) kiválóan
• helyettesíti, illetve azok jutalmazó, megerősítő hatását megszünteti (a szervezet
nem termel, leáll).

2.1.4. Függőséget okozó kémiai anyagok csoportosítása
Tanulmányaim alatt arról is kaptam ismeretet órai előadások során, hogy a kábítószernek
minősülő anyagok többféle módon is csoportosíthatók. A kémiai jellegű anyagok különböző

6
Drogcsapda; Dr. Bozzay Krisztina: A kábítószer-fogyasztás hatása, veszélyei, tünetei. 120-121. o
(továbbiakban: Dr. Bozzay K.: A kábítószer-fogyasztás hatása, veszélyei, tünetei.)
7
Dr. Bozzay K.: A kábítószer-fogyasztás hatása, veszélyei, tünetei. 120-121. o.
8
Fekete S.: Deviancia és társadalom. 2001. 214. o.
5
csoportosításával több irodalomban is találkoztam, ezért most néhányat szeretnék leírni ahhoz,
hogy egy átfogó kép alakuljon ki, milyen ismert és ismeretlen anyagok tartoznak e megnevezés
alá.
Terence Gorski szerint a függőséget okozó kábítószerek négy fő csoportba sorolhatók,
ún. idegnyugtatószerek (depresszánsok), stimuláló szerek (stimulánsok), fájdalomcsillapító
szerek (narkotikumok) és tudatmódosító szerek (hallucinogének). Az egyes csoportokon belül
az alábbi szereket különböztetjük meg:
Idegnyugtatószerek:
- Alkohol,
- Altatók (barbiturát és hasonló hatásmechanizmusú nyugtató hatású hipnotikumok),
- Enyhébb idegcsillapító szerek (librium, válium).

Stimuláló szerek:
- Amfetaminok,
- Kokain,
- Nikotin (dohány),
- Koffein.

Fájdalomcsillapító szerek:
- Narkotikumok,
- Narkotikum származékok.

Tudatmódosító szerek:
- Hallucinogének,
- Phencyclidine (PCP),
- Kannabisz (marihuána, hasis stb.).
9


Azokat a kémiai anyagokat nevezik hangulatmódosító szereknek, amelyek az agy
kémiájának módosításával változást idéznek elő az agyműködésben,. A hangulatmódosító
szerek által okozott változás közvetlen eredményeként az egyén olyan testi, pszichés és
magatartásbeli változásokat tapasztal, amelyek társas kapcsolataira is hatást gyakorolnak.
A hangulatmódosító szerek mindegyike kivétel nélkül képes gondolkodásbeli
változásokat előidézni, az ember agyát és szervezetét károsítani, valamint magatartását és
társas kapcsolatait befolyásolni attól függetlenül, hogy a szerek fogyasztása kivált-e
függőséget vagy sem. A fogyasztás következményeinek súlyossága, pedig a használt szertől, a
használótól, illetve bizonyos esetekben, a fogyasztás körülményeitől függ.
Eredetük szerint pedig, beszélhetünk növényi eredetű és szintetikus kábítószerekről is.
10


9
Terence T. Gorski: Józannak maradni. 23.-24. o.
10
Dr. Nagy Júlia: A kábítószerek fajtái, megjelenési formái; 201. o.
6

2.2. Szenvedélybetegség, kialakúlása
Mit értünk szenvedély alatt?
A szenvedély, a német nyelvben a betegség („siech”- krank) szóból származik, tehát valamilye
gyengeségre utal. A mai szóhasználatban olyan viselkedés minta, amely abnormálisnak vagy
zavarónak hat, és a droghasználat folyamatos megismétlődésére irányul.
11

Ferenczi Zoltán (Drog és vallás; 2001) szerint, „akik szenvedélykeltő szereket
fogyasztanak, azok megoldásokat keresnek életük nagy problémáira”.
Tehát az addiktív drogfogyasztás öngyógyítási célból történik, valamilyen pszichés-
kellemetlen tünetet (szorongást, nyomott hangulatot, alvászavart, indulatkitörést, agressziót,
üresség érzést, hallucinációt) próbál a „beteg” kezelni a drogfogyasztással.

Tudomásul kell
venni, hogy a drogoknak általában, a fogyasztás első időszakában pozitív-kellemes hatásuk van.

2.2.1. Addikció fogalma
12

Az „addikció” fogalma a latin „addicere” kifejezésre vezethető vissza, amely szó szerint
odaáldozást, elkötelezettséget, kötődést jelent illetve egy személyt hozzáadni, hozzákötni egy
dologhoz vagy egy másik személyhez.
Dávid Tamás szerint (IFJÚ- KÓR, 28-33. o.) az addiktív folyamat sajátossága, az acting
aut viselkedésnek az állandósulása, amellyel az egyén tudattalanul enyhíti a belső
feszültségeket, a mindennapi élet stressz hatásai elől addiktív tevékenységbe vagy helyzetbe
menekül.
Az addikcióba belemerülő személy egyre inkább elfordul az emocionális és intim
szükségletek kielégítő természetes kapcsolatoktól. Ugyanakkor az addikció tárgyát képező
dolog vagy helyzet iránt a bizalma rendkívüli mértékűvé fokozódik.
Az addiktív magatartás kivitelezésének keresése mindinkább előnyt élvez, fölénybe
kerül más alapvető szükségletek kielégítésével szemben. A káros következmények és az
abbahagyás kísérlete, vágya ellenére az egyén tovább folytatja önkárosító tevékenységét,
viselkedését. A személyiség működése egyre degradálódik, egyes szükségletek beszűkülnek,
illetve erőteljesebben jelentkező addiktív késztetés elnyom számos szociális, szükséges
motivációt. Lehet, hogy tudatosítja ezeket az egyén, mégsem képes ellene tenni, nagyobb
vágyat érez a pillanatnyi kielégülés elérésére.

11
Ralf Schneider: Szenvedély- Betegség; Katolikus Karitász – Caritas Hungarica, Bp. 2oo4, 11. o.
12
IFJÚ-KÓR; Dávid Tamás: Az addiktív drogfogyasztás pszichés háttere, 28-33.o.
7

2.2.2. Visszaélés (abúzus) kábítószerrel
13

Fekete Sándor szerint (Deviancia és társadalom, 215.o.) „…a visszaélés a
drogfogyasztó magatartás kulcsfogalma. Önmagában valamely szer bevitele nem feltétlenül
minősül kábítószer fogyasztásnak. Erről csak akkor indokolt beszélni, ha kérdéses
alkalmazási mód egyúttal a visszaélés valamilyen formája is. A visszaélés jelenti bármiféle
olyan-, tehát nem feltétlenül kábítószernek minősített- anyag orvosilag indokolatlan, túlzó
mértékű használatát, ami a szervezet egy vagy több funkcióját módosítja, megszokást, és ez
által az adag növelésének igényét valamint viselkedésváltozást okoz”.

2.2.3. A szenvedélybetegség pszichológiai háttere
A szenvedélybetegség Ferenczi szerint „jóval a látható tünetek előtt kezdődik, olyan sokrétű
probléma, amelyet átsző az egyén, a család, a környezet, a társadalom „betegsége”, amelyben
mindenki szenved. Egy rendszer problematikájának kell tekintenünk, amelynek minden tagja
hatással van egymásra: az egyén a társadalomra, ugyanúgy, mint a család az egyénre, és
fordítva”.
14

A különféle addikciók mögött betegségek (pl.: depresszió, viselkedészavar, feldolgozatlan gyász,
csalódás, sérelem) tömkelege állhat.
15

Tézisek:
• A káros szenvedélyek gyökere gyermekkorba nyúlik vissza; hátterében traumák
illetve állandósult hiányállapot húzódik meg.
• A tartós hiányállapot okozta kellemetlen, elviselhetetlen feszültségek
feldolgozására az egyén nem képes.
• A gyermek fejlődése során tapasztalatot szerez abban, hogy a feszültség - ha
átmenetileg is, de- csökkenthető (tapasztalati tanulás modellkövetéssel, pl. családi minta;
kortáscsoport stb.)
• Az egyén állandósult stressz helyzetben él.
• A kellemetlen feszültséget- egyre gyakrabban enyhíti, - szándék szerint
átmenetileg – a megtanult módon => lassan függővé válik.
• Bármilyen tárgy, jelenség, cselekvési forma állhat káros szenvedélyek
központjában.

13
Fekete S.: Deviancia és társadalom. 2001. 215.o.
14
Ferenczi Z.: Drog és vallás. Budapest, 2001. 19-21. o.
15
dr. Fruttus István Levente: Személyiségfejlődés- órai előadás, 2005
8

2.2.4. Drogfüggőséget magyarázó elméletek
16

A drogfogyasztás bio-pszicho-szociális megközelítését a probléma sokrétűsége teszi
indokolttá. Ma már széles körben elfogadott, hogy csak ebben a szemlétben gondolkodva
lehet megközelíteni a drogfogyasztás kérdését. A biológia, pszichológiai és szociális tényezők
együttes hatása nem csak a drog fogyasztás kialakulásáért, de annak fennmaradásáért is
felelnek.
Az ismertetésre kerülő elméletek mindegyike a következő kérdésekre keresi a választ:
• Miért fogyasztanak az emberek drogokat?
• Miért tartják fenn az emberek drogfogyasztási szokásaikat?
• Hogyan válik a kipróbálás függőséggé?
• Miért vagy hogyan szoknak le az emberek a drogokról?
• Ha valaki már egyszer abba hagyta a használatot, akkor miért következik be a
visszaesés?
• Betegség (orvosi) modell
Az elmélet szerint egyesek biológiailag hajlamosabbak a kémiai addikcióra. Azt feltételezik,
hogy olyan örökletességről van szó, ami a szerhasználat során egyre súlyosbodó állapotot
eredményez. A használóra, mint betegre tekintenek.

• A „reward” elmélet
A pszichoaktív szerek mindegyikére jellemző, hogy hatásuk a fogyasztó számára
kellemes örömérzést okoznak. Mint jutalom (reward) vagy ajándék élik, meg a szer okozta
eufóriát. Ennek eredményeket a használóban megerősödik (reinforcing) a szerhasználó
magatartás. Összességben elmondható, hogy a különböző szerek végső soron a dopaminerg-
rendszer izgatásával fejtik ki jutalmazó „reward” hatásukat.

• Pszichológia elméletek
A pszichológia teóriák az egyén viselkedésének tanulmányozásán keresztül próbálják
megérteni a drog függőség jelenségét. A drog használat olyan vizsgálható viselkedésbeli
megnyilvánulásaira koncentrálnak, mint az, hogy hogyan tanulja meg az adott egyén ezt a
viselkedésformát és az, hogyan módosul ill., kerül megerősítésre.

16
Dudits Dénes: Pszichoaktív drogfüggőséget magyarázó elméletek. KIMM jegyzetek, 2002 (a továbbiakban:
Dudits D.: Pszichoaktív drogfüggőséget magyarázó elméletek. 2oo2.)

9

• Tanulás elmélet
A tanulás olyan viselkedésbeli változás, ami valamilyen pozitív vagy negatív hatás
eredményeként jön létre. A modern tanulás elméletek szerint, a drog fogyasztás azzal
magyarázható, hogy az emberek fenntartják azon viselkedés formáikat, melyek hatására
kellemes élményeket élhetnek át, azokkal pedig, melyek kellemtelenséget vagy büntetést
vonnak maguk után felhagynak. Ha egy drog kellemes élményeket nyújt, oldja a feszültséget,
elűzi a félelmeket, vagy éppen megnöveli az önbizalmat akkor használata állandósuló
magatartás formává válhat.
A drogok negatív megerősítő hatása a megvonás során fellépő tünetek formájában
jelenik meg ezek, pedig fenntartják a használatot. Ha valaki nem rendelkezik megfelelő
megküzdési stratégiákkal a fellépő stresszes helyzetek kezeléséhez, akkor a drogokba való
menekülés nagyon könnyen válik megtanult magatartásformává. A témát kutatók
egyértelműen megegyeznek abban, hogy a megerősítésnek rendkívül fontos szerepe van a
kémiai függőség megértésében (Lewis és Lockmuller, 1990).

• Humanisztikus elmélet

Az egyik legismertebb humanisztikus irányzat megalkotója Maslow (1954) az emberi
szükségleteteket a következő hierarchikus sorrendbe állította:
- Önmegvalósítás; elérni a bennünk rejlő lehetőséget -------------
- Ego; presztízs, hírnév, becsvágy,---------------------------------
- Társas; valahová tartozás és szertetettség ------------------
- Biztonsági; fizikai védettség, otthon ---------------------
- Fiziológiai; élelem, ital, oxigén, hőmérséklet, stb.--

A humanisztikus irányzat a drogfüggőséget ennek megfelelően az unalommal,
frusztrációval és az egyénben rejlő lehetőség kibontakozása elé kerülő gátak meglétével
magyarázza. Ha egy adott személynek nincs lehetőség a szükségletei kielégítésére vagy
akadályoztatva, van akkor a drogot, mint kompenzálási eszközt használja a kudarcok
feldolgozására.



10
• Személyiség elmélet
Az a felvetés, hogy létezik drogos személyiség, már több mint hatvan éve rendkívül
népszerű. Ez azonban több ponton is megkérdőjelezhető. Demetrovics (2002) szerint, ilyen
személyiség nem létezik. Már önmagában az is nehézséget okoz, hogy magának a
személyiségnek sem létezik konkrét definíciója. A személyiséget tekinthetjük egy adott
egyén sajátos viselkedés és érzelmi mintázatának mely mindenki mástól, megkülönbözteti
(Cox, 1988).
A szakirodalom abban egységes, hogy a személyiségből nem lehet egy betegség
kialakulását előre megjósolni. A kutatások továbbra is azt vizsgálják, hogy vajon bizonyos
személyiségű emberek válnak e szerhasználókká, vagy pedig a szerhasználat
következményeként alakul e ki egy bizonyos fajta személyiség.

• Racionális elmélet
A teória szerint azok nagy része, akik alkoholt isznak, vagy drogokat fogyasztanak
nincsenek tisztában azok potenciális veszélyeivel. Csak a rövid távú kielégülésre figyelnek és
nem tőrödnek az esetleges negatív következményekkel vagy éppen nem is hisznek azok
létezésesben. Következésképpen, ha több információ birtokába kerülnének a használók,
akkor csökkenne a szerhasználat mértéke. Ezen elmélet alaposan megvitatott teoretikai
vitákon és empirikus vizsgálati eredményeken nyugszik (Rick Csiernik, 2003). Az oktatás
egyaránt részét kell, hogy képezze mind a prevenciós és klinikai munkának.

• Deviánsviselkedés teória
Ezen elmélet azt hangsúlyozza, hogy a szerhasználók csoportjának nagy részét olyan
emberek alkotják, akiket a társadalom kivetett magából. A deviáns viselkedés annak
következménye, hogy az adott személy nem képes az adott társadalom konvencionális
értékeivel azonosulni.
A konvencionális értékek a család az iskola a barátokkal való kapcsolat mind olyan
faktorok melyek védenek a drogfogyasztás kialakulásával szemben (Demetrovics, 2002).
17


17
Dudits D.: Pszichoaktív drogfüggőséget magyarázó elméletek. 2oo2.
11

2.2.5. Drogfogyasztók típusai
18

A csoportosítás alapjául a szerhasználat funkciói, hozzászokás intenzitása és a fogyasztás
gyakorisága szolgálnak.
• Kísérletezők (Egyszeri vagy néhány alkalmat jelentő fogyasztás, amit a kíváncsiság,
kalandvágy és\ vagy a csoport elvárásainak megfelelni akarás motivál.)
• Alkalmi vagy hétvégi fogyasztók (Bizonyos eseményekhez kötődő alkalomszerű
fogyasztás, esetleg pszichés függés kialakulása.)
• Rendszeres vagy kényszeres fogyasztók (Huzamosabb ideig tartó, rendszeres
drogfogyasztás, dependencia.)

Vannak, akiknél rendszeres fogyasztás ellenére csak a lelki függőség alakul ki.
A kezdetben orvosilag indokolt gyógyszer mennyiségének, alkalmazási gyakoriságának
önkényes, fokozatos növelése, ami hosszabbtávon dependenciát okozhat, ezt hozzászokásnak
nevezik. Szenvedélyjelzővel azt a fogyasztást illetik, amikor a szerhasználat igénye eredendően a
tudatállapot befolyásolásának szándékával jelentkezik.

2.2.6. Kábítószer fogyasztás kialakulását elősegítő veszélyeztető tényezők
19

2.2.6.1. A család, mint veszélyeztető tényező (diszfunkcionális család):
A család az a közeg (elsődleges szocializációs szintér), amely folyamatosan és
csecsemőkortól jelen van az egyén életében. Vannak esetek, amelyekben a család negatív
hatással van a benne felnövekvő gyermekre, fiatalkorúra.
- a szülők túl szigorú vagy túl engedékeny nevelési stílusa,
- a szülők agresszív viselkedése (fizikailag vagy pszichikailag). Bántalmazzák a
gyereket, esetleg gyakori az egymással való veszekedés, ellenségeskedés,
- „érzelemszegény” családi légkör,
- csonka családok, nagyszülők általi nevelés,
- a család szociális izolációja (elszigetelődés) környezetében,
- a szülők addiktív magatartása: dohányzás, alkoholfogyasztás, drogfogyasztás,
gyógyszerfüggőség,
- a szülők pszichés betegsége.


19
IFJÚ – KÓR. Dr. Csorba József: A drogfüggőség jelei és kockázati tényezői. Kiadja: Pax Vobis Alapítvány 15-
17.o.
12
2.2.7. A szenvedélybetegség kialakulásának folyamata
20

Korai stádium:
• nem érzi a veszélyt,
• nincs külső, árulkodó jel a használatra,
• elsődleges tünet a tolerancia megemelkedése.
A szerhasználat korai szakaszában nagyon nehéz különbséget tenni a függőséget okozó
és a függőséget nem okozó használat között. Ebben a stádiumban a szerhasználat elsődleges
jellemzői: a rendszeresebb használat és a tolerancia szint emelkedése. Jellemzően rekreációs
céllal használ. Élvezi a drog pozitív hatásait, mindemellett emeli a bevitt szer mennyiségét, és
sűrűsödnek a szerhasználat napjainak számai. Szociális kapcsolatai épek, rendezettek.
A tagadás alapja: semmilyen káros, kóros jel nem mutat a droghasználat ártalmaira, sőt
a drog jó.

Középső stádium:
• Még mindig nem érzi a veszélyt,
• Örömérzésként, örömforrásként használ szereket,
• A szer iránti vágyakozást felváltja a szükséglet,
• Egyre több anyagot kell használni,
• Túladagolások és érzelmi viszályok jelentkeznek,
• E stádiumot a fokozatos kontrollvesztés jellemzi,
• Ha nem használ, fájdalmai lesznek, szer nélkül nem képes funkcionálni,
• A család, a barátok, a közösség észreveszi a problémákat.

A függőség középső fázisát a fokozatos kontrollvesztés jellemzi. A szerhasználat
fokozatosan elvonja a családjától, az iskolájától, a munkájától, a párkapcsolatától. Minden
idejét a szer megszerzésére fordítja. A szabadidős, rekreációs tevékenységei gyakorlatilag
megszűnnek. Toxikus állapotok, túladagolások jelentkeznek. Anyag nélkül képtelen
funkcionálni. Akarat ereje nem elegendő ahhoz, hogy ne használjon. A család észleli a bajt.
A tagadás alapja: a jelentkező problémák, nem a szerhasználattal hozhatók összefüggésbe.


20
T. T. Gorski – M. Miller: Józannak maradni. Útmutató a visszaesés megelőzéséhez. 1986. (továbbiakban:
Terence T. Gorski: Józannak maradni)

13
Krónikus szakasz:
• biológiai, pszichés és szociális szinten nagymértékű állapotromlás jelentkezik,
• pánik és hangulatváltás jelentkezik,
• élete a szer körül forog, minden más tevékenységet felhagy,
• kapcsolatai megszakadnak,
• a szerkereső magatartás életvitellé alakul.

A függőség krónikus szakaszát testi, lelki, magatartásbéli, szociális állapotromlás
jellemzi. A drog, hatással van szinte minden élet funkcióra. Befolyásolja a gondolkodást és a
szervek működését. Többek között hatással van az emésztőrendszerre is. Gyakoriak a
hangulatváltások. A probléma megoldását mindig a droghasználat jelenti. Fokozatosan
elveszti a kontrollt a magatartása felett. Illegális tevékenységekbe bonyolódik. Többnyire
bűnözésből fedezi a használathoz elegendő drogmennyiséget. Élete egyre inkább a szer körül
kezd forogni. Megszegi ígéreteit, hazudik, lop, becsap másokat. Épp ezért eltávolodnak
mellőle az ismerősök, a barátok, a rokonok. Életét a fogyasztás iránti szükséglet irányítja, és
élete szerkereső életvitellé alakul át.
A tagadás alapja: a racionális gondolkodást kizárja az előrehaladt betegség.

2. 3. Függőség (dependencia)
21

Az élvezeti szerek használatánál az egyik veszélyes szempont az, hogy a felhasználó
nagyon hamar függővé válhat a szertől.

A „szenvedélynek” és a „függőségnek” a mai nyelvhasználatban közel azonos jelentése
van, mondhatjuk, hogy a két fogalom fedi egymást. Mivel a szenvedély szóhoz a közelmúltban
sok negatív dolog kapcsolódott, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) közleményeiben
hivatalosan a „függőség” szóval helyettesítette.
A függőség más néven dependencia esetében különbséget kell tennünk a testi és pszichés
függőség között. Néhány drog rendszeres használata pszichés függőséget okoz (pl. kannabisz)
másoké, pedig pszichés és fizikai függőséget (pl. heroin).

21
Ralf Sneider: Szenvedély – betegség. Katolikus Karitász – Caritas Hungarica, 2oo4.
14

2.3.1. Dependencia fogalma, meghatározása
22


Walter Kindermann (Szenvedély betegség, 2005) könyvében a dependencia három
meghatározása szerepel:

Pszichológiai dependencia: olyan vágyról vagy kényszerről van szó, amikor a
drogfogyasztó azért, hogy a drog lelki kielégüléshez vagy jólét-érzéshez juttassa, folyamatosan
folytatja a megkezdett drogfogyasztást. Az enyhe kedvteléstől az erős sóvárgásig vagy
kényszerig intenzitásában változó.


Fizikai dependencia: a drogokhoz történő alkalmazkodás élettani stádiuma. Olyan
állapot, amely normális esetben a tolerancia kifejlődését követi, és jellegzetes elvonási
szindrómát eredményez a drog-absztinenciát követően. Nem mindig lehet különbséget tenni a
fizikai és a pszichológiai dependencia között.


A dependenciáról akkor beszélünk, amikor a szerhasználat annak ellenére áll fönn,
hogy az problémát okoz, gondolkodásbéli és viselkedés zavarok jelentkeznek. Folyamatos
használatkor ezek a zavarok elmélyülnek, megemelkedik a toleranciaszint, és megjelenik az
elvonás a drog éhség.
Az aktív kábítószer használat során egy sajátos életforma alakul ki az egyén életében. A
kábítószerfüggő ember teljes életét eluralja a drog megszerzésére irányuló igyekezete, illetve a
megszerzett anyag használata. Ez egy olyan végeérhetetlen körforgás, amelynek során a „beteg”
elveszíti családját, korábbi barátait, munkatársait, ismerőseit, s teljesen izolálódik, illetve olyan
új társaságot talál, amely hasonló fiatalokból áll.

2.3.2. A dependens személyiség ismérvei
23

• A realitás világában örömszerzésre való képtelenség
• Önértékelési problémák
• Pólusokban való gondolkodás, vagy nagyon pozitív, vagy nagyon negatív, melyek
között könnyen vált.
• Empátiára való képtelenség, mások igényeinek figyelembe vétele hiányzik
• Öngyilkossági kísérletek
• Saját- ösztönös kielégítése, mint legfontosabb cél

22
Walter Kindermann: Drogveszély és drogfüggőség; Drogszótár, Katolikus Karitász Szenvedélybeteg-segítő
Szolgálat, Bp., 2005. 37.o.
23
KIMM: Szakmai program része, 2002.
15
• Közösségi normák figyelembe vételének képtelensége
• Bűnözéshez való jellegzetes viszony, bűnözőszerep felvállalása
• Zárkózottság, kommunikációs problémák, elmagányosodás
• Üldözési mánia, (figyelnek), szorongás
• Boldogságot külső forrásból várja
• Irányítás igénye, döntésképtelenség
• Depresszióra való hajlam
• Indokolatlan hangulatváltások
• Nárcisztikus igények, (legyek középpontban, foglalkozzanak velem)
• Zsarolós helyzetek teremtésére való hajlam
• Fizikai, sexuális bántalmazottság, kapcsolódó pszichés sérülések
• Önismeret hiánya
• Betegszerep, mint identitás
• Identitásváltozásból származó deviáns önértelmezés
• A drog, mint egyedüli kielégülés forrása
• Torz hiearchia kialakulása
• A teljesítmény ismeretlen volta
• Beszűkült személyiség, (egyetlen cél a kielégülés, más értékrend el nem fogadása)
• Torz családkép
Véleményem szerint ezek a jellemzők, tulajdonságok, gondolkodásmódok a droghasználat
előtt is fennállhatnak, mint a személyiség meglévő jegyei (pl. depresszív személyiség), illetve a
drogfogyasztás következményei is lehetnek. Az interjú alanyaival való beszélgetések is
alátámasztják az általam említett lehetőségeket és ezek együttesen is előfordulhatnak.

2.3.3. A dependencia kritériumai
24

• Tolerancia (megemelkedik a mennyiség, vagy ugyanaz a mennyiség nem hozza a várt
hatást),
• Megvonás (jellemző megvonási tünetek jelentkeznek, vagy más típusú szerhasználat
a jelentkező tünetek csökkentésére),
• Tervezetnél nagyobb mennyiségű vagy hosszabb idejű használat (kezd kicsúszni a
kontroll),

24
dr. Rácz József: Addiktológia. Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar, Budapest. 2004, 16-17. o.
16

• Folyamatos vágy a szer kontrollálására, abbahagyására,
• Jelentős időt tölt az anyag megszerzéséért,
• Szociális viszonyai csökkennek, rekreációs tevékenységek elmaradnak,
• folytatódik a szerhasználat, pedig tudja, hogy abba kellene hagyni.

Az aktív szerhasználat során a szervezetben tolerancia alakul ki. A szervezet
alkalmazkodik a szer egyre nagyobb adagban való bevitelével szemben, azaz egyre nagyobb
adagokra van szüksége a kívánt hatás elérése érdekében.

2. 3.4. A droghasználat tünetei, jelei
Dr. Csorba József szerint „a tünetek felismerése kezdetben nagyon nehéz, ugyanakkor a
legkisebb viselkedésbeli változás is árulkodó lehet. Ilyen jellegű probléma állhat fönn, ha a
következőket tapasztaljuk:
• Pszichés tünetek- Hangulati labilitás, feledékenység, koncentrációs zavar, ingerlékenység,
aluszékonyság, álmatlanság, szorongás, érzékcsalódások, orientációs zavar, a megszokottnál
feszültebbek, nyugtalanabbak esetleg többet vagy kevesebbet alszanak.
• Szomatikus tünetek- Az első időszakban fizikai változás nem kifejezetten észlelhető,
mégis említsünk meg párat, amelyek utalhatnak drogfogyasztásra: tágabb- szűkebb pupillák,
fokozott sápadtság, különös szagú lehelet, gyakori köhögés, orrfolyás, esetleg tűszúrás nyomok,
testsúlyváltozás, étvágy megváltozása.
• Magatartásbeli tünetek- Többször hiányoznak az iskolából, csökken az iskolai, vagy
munkahelyi teljesítményük, beszűkül érdeklődési körük, megváltozik öltözködési stílusuk, baráti
társaságuk, néhány új szórakozási lehetőség felé fordulnak, gyakrabban maradnak kint éjszaka
otthonról stb.”
25


Az interjúk során a megkérdezettek többsége beszélt ezekről a tünetekről, sőt még ki is
egészítették a következőkkel: „akkor ritkán fürödtem, nem érdekelt”, „agresszív lettem,
kiszámíthatatlan, megbízhatatlan”, „lenéztem a normális embereket”, „bizalmatlan lettem, nem
bíztam senkiben”.


25
Ifjú - Kór, Dr. Csorba József: A drogfogyasztás előjelei és kockázati tényezői; Pax Vobis Alapítvány, 18.o
17
2.3.4.1. A tolerancia kialakulásának szakaszai (három szakaszra osztható)
26

• Az első fázis néhány hétig tart, jellemzője, hogy a kezdeti adag kiváltja az eufóriát,
majd elmúlik a szer hatása, különösebb súlyos rosszullét nélkül.
• A második fázisban növelni kell az adagot a hatás kiváltásához. Itt a szer hatásának
elmúltakor már megjelennek az elvonási tünetek, ezt csak újabb adag bevitelével lehet
megszüntetni. Az újabb anyag bevitele azonban már nem váltja ki az eredeti intenzitású eufóriát-
ehhez az adagot tovább kell növelni a drogosnak, ez a fázis 1-2 évig tarthat.
• A harmadik fázisban a hatás elmúltakor súlyos rosszullét lép fel, a következő adag
(ilyenkor már többszöröse a kezdeti adagnak, amely egy nem drogos embert megölne, azaz
halálos adag többszöröse), már csak a megvonási tünetet szünteti meg. Ehhez társul a szervezet
általános legyengülése, az illető lefogy, bőrének színe sárgás színűvé válik, a belső szervek
károsodnak, az immunrendszer legyengülése folytán fokozottan védtelen a fertőzésekkel (TBC,
Hepatitis, Aids, stb.) szemben.
Ezt a folyamatot Ferenci Z. (Drog és vallás, 2001) a drogfogyasztás szakaszainak nevezi.
Az utolsó stádiumhoz hozzáfűzi azt, hogy „minden érték, anyagi, emberi, erkölcsi háttér a drog
martalékává válik”. A szakemberek azt is megfogalmazták, hogy egy-egy drogos akár hosszú
éveken át is keresheti azt a drogot, amely az „övé” lesz, amely azt a hatást biztosítja, amely neki
hiányzik.
27


2.3.5. Elvonás (megvonás), mint a szerhasználat velejárója
28


A függőségben szenvedő ember számára az alkohol- vagy drogfogyasztással való
felhagyás fájdalommal jár. Ez az elvonásból eredő fájdalom bio-pszicho-szociális természetű.
Egy részét testi károsodás okozza, illetve az, hogy a testnek szüksége van a függőséget kiváltó
szerre. Ehhez társul a fájdalomnak az a része, amely az élettel való megbirkózás elsődleges
eszközének tekintetett kábítószer elvesztése által kiváltott pszichés reakcióból, fakad. Emellett
a fájdalomnak van egy szociális tényezője is, ami a függőség köré szerveződő életvitel
felszámolásából ered.
A fizikai elvonás kialakulásának két szakasza van. Az első az akut elvonás, melynek
időtartama három és tíz nap közé tehető. Az elvonás által kiváltott fájdalom tehát néhány nap
alatt elmúlik. Ugyanakkor az újabb kutatások azt mutatják, hogy az elvonás az első szakaszt
követően józan állapotban még hónapokig, sőt évekig is elhúzódhat. Ezzel a második

26
Terence T. Gorski: Józannak maradni. 28. o.
27
Ferenczi Z.: Drog és vallás. 2001. 34. o.
28

18
szakasszal, vagyis a hosszú távon jellemző elvonás (vagy posztakut elvonás – PAE)
kérdésével egy későbbi fejezetben részletesen is foglalkozunk.

2.3. Felépülés, változás
29


A fent leírt részekben tárgyalt fogalmak alá tartozó hatások megkövetelik, véleményem
szerint, hogy a felépülésről is beszéljünk arról, hogy hogyan lehet ezeket az egyén életében
kezelni, milyen feltételei vannak.
Gorski szerint „a szenvedélybetegségből való felépülés folyamata sok időt vesz igénybe.
Egy közelmúltban végzett kutatás szerint a felépülőben lévő alkoholistáknak átlagosan nyolc-
tíz évre van szüksége a teljes felépüléshez. Ezen belül a függőség által okozott legsúlyosabb
problémák felszámolásához két-három év szükséges, míg a hosszabb ideig fennálló,
életvitellel összefüggő problémák orvoslása nyolc-tíz évet is igénybe vehet”.
A felépülés tehát tulajdonképpen egy fejlődési folyamat, mely bizonyos alapvető
feladatok végrehajtásától különböző összetettebb felépülési feladatok teljesítéséig terjed.
A fejlődés folyamata ennek megfelelően a következő – egymásra épülő – szakaszokra
tagolható: absztinencia (az alkohol- vagy drogfogyasztás beszüntetésére való képesség
elsajátítása), józanság (az alkohol- és drogmentes élettel való megbirkózás képességének
elsajátítása), kiegyensúlyozott élet (az absztinencia melletti kiegyensúlyozott élet kialakítására
való képesség elsajátítása) és termékeny élet (az értelemmel teli józan életvitel kialakítására
való képesség).
30

A felépülés megértésének segítése érdekében, Terence T. Gorski és munkatársa, a
folyamatot gondolatban hat fejlődési szakaszra tagolják, ahol minden szakaszhoz külön
célkitűzést fűztek. Az egyes szakaszok és a hozzájuk kapcsolódó fő célok a következők:
Fejlődési szakasz Célkitűzés
• Kezelés előtti Függőség felismerése,
• Stabilizációs Elvonás és kríziskezelés,
• Korai Elfogadás és szermentes boldogulás,
• Középső Kiegyensúlyozott életvitel,
• Kései Személyiségváltozás,
• Fenntartási Személyes fejlődés.

29
T. Terence Gorski: Józannak maradni. Útmutató a visszaesés megelőzéshez.

19
Kezelés előtti szakasz - ember saját magatartásának következményei árán tanulja meg,
hogy számára a függőséget okozó kémiai anyagok fogyasztásának nincs biztonságos módja
Stabilizáció - a mentális és érzelmi folyamatok, az ítélőképesség és a magatartás feletti
kontroll helyreállítása.
Korai szakasz - a szenvedélybetegség elfogadása, valamint a kábítószer és alkohol
nélküli élettel való megbirkózás képességének elsajátítása
Középső szakasz - kiegyensúlyozott életvitel kialakítása
Kései szakasz - egészséges önbecsülés kifejlesztése, spirituális fejlődés, egészséges
intimitás és jelentőségteljes élet
Fenntartási szakasz - józannak maradni, és termékeny életet élni.

2.5. A visszaesés folyamata
31


A témaválasztásomban említettem, hogy gyakorlatom alatt több kábítószerfüggő
fiatallal találkoztam, akik első alaklommal kezdtek neki terápiájuknak, de olyanok is voltak
közöttük, akik sajnos többszöri nekifutással indultak egy újabb terápiának, mivel a
kutatásomban visszaesési tapasztalattal rendelkező alanyokat is megkérdezek (akik, a terápia
kiléptető fázisában voltak kutatásom alatt) szeretném a visszaesés folyamatát is ismertetni
Gorski és munkatársa szerint (némi eltéréssel).
• Változás- Ebben a szakaszban úgy tűnik kívülről, mintha minden rendben lenne a
klienssel, miközben fokozatosan kezd úgy gondolkodni, illetve a számára kellemetlen
érzésekkel úgy megbirkózni, mint ahogyan azt régen tette. Ezt a belső változást általában
külső események váltják ki.
• Stressz- Stresszesebbnek érzi magát, mint általában. A stressz néha kézzelfogható
problémákból vagy szituációkból fakad, néha viszont olyan kisebb gondok következménye,
amelyek csak lassan és fokozatosan idézik azt elő.
• Tagadás- Ebben a szakaszban a kliens már nem fordít kellő figyelmet saját
gondolataira és érzéseire, már nem képes azokról másokkal őszintén beszélni.
• Posztakut elvonás, tünetek- Tiszta gondolkodásra való képesség hiánya,
memóriazavarok, túlzott érzelmi reakciók, alvászavar, mozgáskoordinációs zavar, stressz
érzékenység.

31
T. T. Gorski – M. Miller: Staying Sober Guide for Relapse Prevention, Herald House/Independence Press
1986. 87-92. o

20
• Magatartásbeli változás- Ebben a szakaszban a kliens próbálja kerülni azokat az
embereket és helyzeteket, akik, és amik arra késztetnék, hogy őszintén belássa
gondolkodásmódja, viselkedései, érzései megváltoztak. Ha valaki szembesíti ezzel a ténnyel,
védekezni kezd, és agresszív is lehet.
• Társas kapcsolatok összeomlása- A fenti tünetekből adódóan, mivel másképp
viselkedik környezetével, másként kommunikál, hanyagolja környezetét, ily módon a társas
kapcsolatok fokozatosan leépülnek. Kialakul a magányosságra való hajlam.
• Ítélőképesség feletti kontroll elvesztése- Napi rutin felborul, és olyan döntéseket hoz,
amelyeket kiegyensúlyozott lelki állapotban sosem hozott volna.
• Viselkedéskontroll elvesztése- a fenti döntéshelyzetekből adódóan hibákat követ el,
amelyekkel krízishelyzetet teremt maga számára, és élete egyre inkább irányíthatatlanná
válik.
• Választási lehetőségek csökkenése- tisztába van helyzetével, de úgy érzi nincs más
választása, mint a drogfogyasztás, amivel csillapítható.
• Heveny degeneráció- Kliens élete szétesőben van, öngyilkossági gondolatok, idegi és
érzelmi összeomlás
• Függőséggel összefüggő szerhasználat- Fájdalom enyhítésének egyetlen módja a
drogfogyasztás
21

3. Mentálhigiéné bemutatása

Már az ókori bölcsek, a keresztyénvallás – Jézus tanításai, a középkori tudósok is
foglalkoztak a lélek nyugalmával, annak megszervezésével, megtartásával.
32


3.1. A mentálhigiéné fogalmának kialakulása
Az, hogy milyen az egészséges lélek, milyen a mentális épség, nem lehet egyértelműen
válaszolni, hiszen az egészségi állapot többdimenziójú fogalom. Az egészséges személyiség
megnyilatkozhat egy-egy esemény (haláleset, szeretet személy elvesztése) hatására kórosnak
hatóan és egy sérült lelkű ember viselkedése lehet egészen „megfelelő”- környezete szerint.
33
,
34

3.2. A lelki egészség meghatározásai
Pszichológiai értelmező szótár alapján a „Mentálhigiéné: a lelki egészség megőrzésének
és elősegítésének a tudománya. Tartalmazza mindazokat az ismereteket és szükséges
intézkedéseket, amelyek arra irányulnak, hogy megelőzzék a lelki rendellenességeket, és
javítsák az egyén pszichológiai beilleszkedését a társadalomba, illetve képességeit a
harmonikus szociális kapcsolatok kialakítására”.
Bagdy Emőke, (1993) megfogalmazása szerint: „a mentálhigiéné mindent átható elv,
törekvés, szemlélet és gyakorlat, segít megőrizni az egészséges biológiai- pszichológiai
állapotot a kóros környezeti ártalmak elhárításával, a deviáns viselkedési formák
helyreállításával”.
WHO egészségdefiníciója értelmében „… az egészség a teljes fokú testi, lelki és
szociális jó - lét állapota, tehát lényegesen több mint a betegség hiánya”, „… az egészség
egyfajta egyensúlyi állapot, harmónia az egyén és a környezete között, amely pozitív
forrásokat mobilizál az egészség fenntartásához”.
35

Tomcsányi Teodóra (2oo1) pozitív életérzéssel jellemzi a lelki egészséget, amely
biztosítja a belső stabilitást.
36


32
Segítő kapcsolat; Szociális gondozó és ápoló szakképzés könyve. 1997. 87-90. o.
33
Segítő kapcsolat: Szociális gondozó ápoló szakképzés kézikönyve. 1997. 84-85.o.
34
IFJÚ- KÓR 3. Dr. Pikó Bettina: A mentálhigiénés szemlélet jelentősége az ifjúkori krízisek megelőzésében.
OKKER Kereskedelmi Kft., Bp. 2004, 191.o.
35
Ifjú- Kór 3. Dr. Pikó Bettina: A mentálhigiénés szemlélet jelentősége az ifjúkori krízisek megelőzésében. 191.o.

36
Dr. Buda Béla: A lélek egészsége, A mentálhigiéné alapkérdései. Szombathely: Nemzeti Tankönyvkiadó,
2003. 7.o. (továbbiakban: Dr. Buda B.: A lélek egészsége. 2003)
22
Dr. Buda Béla és Veér (1989); Buda (1995). „… a mentálhigiéné nem csupán a pszichés
megbetegedések és magatartászavarok megelőzése, hanem a lelki egészségvédelem is,
mégpedig pozitív értelemben, mindazoknak a folyamatoknak és intézkedéseknek,
tevékenységeknek összessége, amelynek az emberi személyiséget és közösségi kapcsolatot
erősebbé, fejlettebbé, magasabb szervezettségűvé teszik. A mentálhigiéné fogalmával
kifejezhető egy –egy ország, régió, társadalmi réteg, vagy közösség lelki egészségének
állapota, de az az intézményrendszer és programrendszer is, amely ennek javítására hivatott.
Egész tág értelemben a mentálhigiéné területére sorolható a pszichés betegségek kezelésének
hatékonysága (a korai kezelésbevétel, illetve a másodlagos és harmadlagos prevenció is), de a
rehabilitáció hatékonysága is, továbbá a lelki funkciók szempontjából a fogyatékosok,
károsodottak, teljesítmény- ill. adaptációképtelenek rehabilitációja, ellátása is. Így a
mentálhigiéné értelmezése akár a szociálpolitika és a szociális gondoskodás területére is
terjedhet.”
37

„ A mentálhigiéné tehát leginkább a lelki egészségpromóció értelmében használt
összetett, nehezen meghatározható fogalom, amely egyszerre vonatkozik célokra,
módszerekre, megközelítésmódokra, szemléletre és konkrét tevékenységi területre. Magában
foglalhat mindent, ami a lelki egészséget javítja, annak minden vetületében és szintjén, az
egyén és környezet viszonyának hagyományos megelőzési viszonyától a személyiség
fejlődésének elősegítésén át azokig a szociális képességekig és kapcsolatokig,
együttműködésig, amelyek a nehéz élethelyzetek stresszek leküzdését segítik, amelyek a
személyiséget és a szociális segítő hálózatokat aktivizálják”.
38


3.3. Mentálhigiéné összetevői, módszerei
A mentálhigiéné a különböző tudományokat hív segítségül, hatékonysága céljából:
pszichológia, pedagógia, szociológia. Ezen kívül minden humán tudományból merít, a
művészetekből is. Specialitása a mentálhigiénének, hogy ráépül arra a tudományra, ahol
működtetik, ily módon azzal együtt teljes, így hatékony.
Feladatköre:
• a lelki egészség megőrzése (promóció), fenntartása
• a lelki probléma megelőzése (prevenció)
• lelki egészség, harmónia visszaállítása (rehabilitáció).
39


37
Dr. Buda B.: A lélek egészsége. 2003. 7.o.
38
Dr. Buda B.: A lélek egészsége. 2003. 24.o.
39
Segítő kapcsolat: Szociális gondozó ápoló szakképzés kézikönyve; INTER TECHNO-H Kft. Budapest, 1997.
23

86. o.
24

3.3.1. Egészségre nevelés jelentősége
Az egészségnevelés, az egészségügyi felvilágosításnál lényegesen több: cselekvésre
ösztönöz, magatartást befolyásol. Szoros kölcsönhatásban áll az értelmi képességek
fejlődésével, az erkölcsi neveléssel, az akarat a kitartás, az önuralom fejlesztésével. Az
egészségnevelés tehát a személyiségformálás része.

A következőkben a mentálhigiéné feladatköreit bővebben szeretném taglalni.

3.3.2. Az egészségpromóció szó megőrzést, azaz egészségmegőrzést jelent.
A WHO az ún. Ottawa Charter elnevezésű állásfoglalásában (1987) a következőképpen
határozza meg az egészségpromóciót:
„… az egészségpromóció olyan folyamat, amely képessé teszi az embereket, hogy fokozzák
kontrolljukat egészségük felett, ill. javítsák azt. A teljes testi, lelki és szociális jólét
állapotának elérése érdekében az egyén vagy a csoport képes kell legyen azonosítani, és
megvalósítani célkitűzéseit, kielégíteni szükségleteit, és vagy megváltoztatni környezetét,
vagy megküzdeni azzal… az egészségpromóció nem csupán az egészségügy felelősége,
hanem az egészséges életmódon át terjed ki a jólétig.”
40


3.3.3. Mi a prevenció
41


A kábítószerre-szokottak kezelésének nehézségei és a kábítószerek által okozott
egészségügyi és társadalmi károk, a megelőzés felé irányították a szakemberek figyelmét. A
megelőzésnek három lépcsője fogalmazódott meg:
• Kínálatcsökkentés - a hozzáférésnek a korlátozását,
• Keresletcsökkentés - az igény csökkentését más irányú igények felkeltése,
• Ártalomcsökkentés (harm reduction) - pedig a kábítószer-használat folyamán a
már kialakult ártalmas következmények, károk (egészségügyi, szociális, lélektani, stb.)
csökkentését jelenti.
Drogok esetében az elsődleges megelőzés tere a kínálatcsökkentés és részben a
keresletcsökkentés. A másodlagos prevenció tere a keresletcsökkentés, és a harmadlagosé,
pedig az ártalomcsökkentés.

40
Dr. Buda B.: A lélek egészsége.2003. 20. o.
41
Dr. Buda Béla: A drogmegelőzés elméleti alapjai. Budapest, 2002. Nemzeti Drogmegelőzési Intézet. 9. o.
25


A WHO három szinten fogalmazza meg a prevenciót: elsődleges, másodlagos, és
harmadlagos.
42


3.3.4. Elsődleges prevenció - Az elsődleges megelőzés valamilyen káros, kóros állapot
kialakulását igyekszik megakadályozni.
3.3.5. Másodlagos prevenció - Másodlagos megelőzésre azoknak van szüksége, akik
valamilyen káros, kóros betegség felé haladnak.
Buda Béla szerint „ennek jellegzetes példája a korai kezelésbevétel vagy kockázati tényezők
kezelése”.
43

3.3.6. Harmadlagos prevenció - Harmadlagos megelőzésben már megbetegedettek
állapotának a stabilizálása, a romlás megakadályozása a cél. (A testi, lelki, szociális jólét
helyre állítása.)
Buda (2003) megfogalmazása szerint: „harmadlagos a megelőzés, ha a kórfolyamat adekvát
kezelése, gondozása és rehabilitációja elhárítja a szövődményeket, és a lehetőségekhez képest
maximálisan helyreállítja a funkcióképességet, és javítja az életminőséget, ill. megelőzi a
visszaesést”.

3.4. A mentálhigiéné területei
A drogfüggőséget még 3o évvel ezelőtt is gyakorlatilag gyógyíthatatlannak tartották.
98%- os sikertelenségi arányról beszéltek, a terápiával szemben ellenállásról, ellenséges
magatartásról, betegségtudat hiányáról. Az akkori tapasztalatok ma is hatással vannak a
drogfüggőség megítélésére, bár ma már többet tudunk. Többet tudunk arról, miként változott
a drogfogyasztás és a drogfüggőség. Ma már működik egy, a különböző probléma típusokra
kiépült segélyhálózat. Maga a függőség nem kisebb probléma, mint régen. Kezelése ma is a
legnehezebb feladatok közzé tartozik, óriási türelmet igényel, sok kudarccal jár együtt. Ma
sincs „azonnali segítség”. A siker csak az összes érdekelt türelmes együttműködésével
érhetjük el - de a siker (felépülés) elérhető.
A vizsgálatok régóta azt mutatják, hogy a heroinfüggők több mint 1\ 3- a megtalálja a
kiutat szenvedélyéből. Azok között, akik hosszabb ideig intézeti terápián vettek részt
(rehabilitáción), a drogtól való elszakadás esélye még nagyobb. Továbbá minden olyan

42
Jelentés a Magyarországi Kábítószer-helyzetről. Budapest, 1999. ISM. 159. o.
43
Dr. Buda B.: A lélek egészsége. 2003, 17. o.
26
esetben, amikor a drogról való lemondás még nem várható el, fennáll a metadon- kezelés
lehetősége. A drogfüggőség nem feltétlenül egyirányú utca, van kiút belőle, sok fiatal
végigjárta ezt az utat az utóbbi években, sokan elfogadták ezt a segítséget, és új perspektívák
jelentek meg életükben.
44


3.4.1. A rehabilitáció, és szerepe a lelki egészség helyreállításában

Harmadlagos prevenció területe a rehabilitáció, és azt folytató intézmények, amelyek
hosszabb távú kezelésben gondolkodnak.
Kutatásom terephelye a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Rehabilitációs Otthon a
(továbbiakban KIMM), amely 1986-ban jött létre kábítószeres fiatalok gyógyítására,
kezelésére, érdekképviseletére és segítésére. A Drogterápiás Otthon bentlakásos, hosszú távú
terápiás kezelést nyújt azoknak a kábítószer-fogyasztó fiataloknak, akik motiváltak a
változásra és önként vállalják a kezelést. Ezt a követelményt a terápián részt venni kívánók
felé, Ferenczi a következőképpen indokolja könyvében „… rehabilitációs intézménybe való
bekerülés feltétele általában kórházi elvonókúra (detoxikáló) és megfelelő motiváció. Ez
utóbit egy felvételi beszélgetésen vizsgálják (szakdolgozatom esetében a terápiát végzett
szenvedélybetegek számára itt történik az utógondozás, azaz a Válaszút Missziós
Drogkonzultációs Irodában, amely felvételi irodája a KIMM Rehabilitációs Otthonnak, és az
ott terápiát végzett szenvedélybetegek utógondozói ellátását biztosítja), ahol valamelyik
terapeuta, más esetekben az otthon lakói és a felvételt kérő személy van jelen.
A megfelelő motiváció nélkül rendelkező személyt nem veszik fel az otthonba. Ennek
oka, általános tapasztalat alapján, aki nem akar mindent megtenni gyógyulása érdekében (nem
élet- halál kérdése a gyógyulás), nem sok eredménnyel jár az ott töltött időszak”.
45


Véleményem szerint a kezdeti motiváció hiánya (több esetben nem önszántából, hanem
rendőrség elől, szülői hatásra kerülnek terápiára) nem feltétlenül eredménytelen, hasztalan
akkor sem, ha a kliens újra drogot fogyaszt, és a terápiát otthagyja. Ha ezek után képes
segítséget kérni és egy újabb terápián részt venni, tehát folytatja a felépülését, már eredményt
ért el, hiszen megtanulta a segítségkérés kompetenciát. Remélem, hogy ez elképzelésem az
interjúk, alátámasszák a későbbiekben.

44
Walter Kindermann: Drogveszély és drogfüggőség. 2005. 8- 9. o.
45
Ferenczi Z.: Drog és vallás. 2001. IV. fejezet 147.o.


27
A KIMM munkatársai hosszú évek tapasztalatával alátámasztották azt, hogy az első
kompetencia, amit el kell sajátítania egy új kliensnek a segítségkérés képessége, ez több
esetben életet mentett, és menthet. Tehát, ha a kliens képessé válik arra, hogy segítséget
kérjen, ezzel elismeri önmaga számára is, hogy segítségre van szüksége, azaz nem tud
megbirkózni betegségével egyedül. Vannak olyan betegek, akiknek hosszú évek kellettek
ahhoz, hogy idáig eljussanak.

A rehabilitációs program ˙(KIMM tevékenységén belül) a következő kompetenciák,
elsajátítását célozza:
46

kezdeményezőkészség, empátiás készség,
megfelelő önkifejezés, programokon való aktív részvétel,
mások bátorítása, tervezőképesség,
következetesség, objektivitás,
megbízhatóság, szavahihetőség, energikusság, lelkesedés,
problémamegoldó (döntéshozó képesség), társas érintkezés,
csapatmunka, napi tevékenység strukturálása,
strukturált tevékenység végrehajtása, konfliktuskezelés képessége,
segítségkérés képessége, pontos énkép,
tanultak átadásának képessége,
visszajelzés elfogadása:
(az érzelmek kezelésének képessége),
hatékony kommunikációs képesség,
az utókezeléshez reális célok kitűzése
pozitív, tisztelet tükröző kommunikáció.


Ezek a kompetenciák fázisokhoz vannak csatolva, azaz nem egyszerre sajátítják el,
hanem a terápia 14 hónapja alatt, azaz fokozatosan, illetve még azt követően is.
A KIMM terápiás programjának struktúrája fázisokra és 14 hónapra lebontva. (3. sz.
mellékletben található).

3.4.2. A KIMM rehabilitációs módszerei
47


A következőkben, szeretném bemutatni azokat a módszereket terápián belül, amelyek
segítenek a szenvedélybetegek hiányosságainak felépítésében, egyben lelki egészségük
helyreállításában, és annak megtartásában. Ezeket a módszereket két intézmény keretén belül
vizsgáltam. Elsőként a KIMM Rehabilitációs otthonában, ahol az ott felépülőben lévő, és
visszaesett (többször) lakókkal készítettem interjúkat, ill. a lelki egészségük megőrzésében,

46
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika: 7. kötet, Akadémiai Kiadó, 2006. 62. o.
47
Victorné Erdős Eszter: A Portage drogfüggők kezelési programja. Kezelési manuál. Ráckeresztúr, 2002
28
fenntartásában segítő Válaszút Misszió Drogkonzultációs Iroda keretén belül, ahol
utógondozásban részesülnek a már terápiát végzett felépülőben lévő szenvedélybetegek.
Hogyan vélekedik a KIMM rehabilitációs otthon a drogbetegségről: A drogprobléma
nem egyetlen meghatározója a drogos személyiségének, hanem jelzést ad arról, hogy a
személyiség beteg. Ha csupán „leszoktatjuk”, méregtelenítjük, de nem tanul teljesen új
életvitelt, akkor csak időlegesen segítettünk. Egy ember élete több mint, hogy drogokat
használ, a test és lélek gyógyulása, így gyógyítása is elválaszthatatlan egymástól.

A terápiás rendszer:
Cél: nemcsak drogmentes, de önhordozó, teljes értékű, szermentes életvezetés kialakítása.
Alapja: az élethez szükséges készségeket megtanulják életük során.
„ A pszichés problémáink abból is adódnak, hogy nem sajátítottunk el bizonyos
készségeket. Az otthonban folyó terápia többek között tanulási folyamat, ami megtanít olyan
kompetenciákat, készségeket, amelyekkel képes lesz szermentes és függőségmentes
életformát kialakítani és megtartani”.
A lakók a készségek, kompetenciák elsajátításával lépnek előre a négy terápiás
szakaszban és kapnak egyre összetettebb és felelősségteljesebb feladatot. A terápia végén lévő
lakók feladata a napi munkák, terápiás összejövetelek szervezése, a folyamatok megfigyelése,
irányítása, döntéshozatal a rájuk háruló feladatokban és a hatékony kommunikáció biztosítása.
Mintegy terapeutaként működnek:
• másoknak mindig könnyebb segíteni először,
• miközben másnak magyaráz, önmaga gondolkodása is megváltozik (= magát is
meggyőzi),
• javul a beleérző képessége,
• megtanul mások szemével látni, stb.

A KIMM terápiájának alappillérei:
- Keresztyén program. Az Otthon keresztyén programja a munkatársak
természetes életvitelét és értékrendjét tükrözi. A keresztyén hit nem követelmény a terápia
során, hanem egy nagy lehetőség.
- Önsegítő elemek hangsúlyosak. Véleményük szerint a szenvedélybeteg,
akkor gyógyul meg, ha önmagát sikerül meggyőznie. Önmagukat és egymást egész jó
eredménnyel tudják meggyógyítani, ezért a drogosok kezelésében törekedni kell az önsegítő
29
elemek minél hangsúlyosabb alkalmazására. Különbséget tesznek a terápia során a motiváció
és konformitás között:
• a motivált kliens a változásáért fog tenni valamit,
• ám, ha nem kedvező a pszichológiai környezet, akkor motiváció helyett csupán
konformitást ér el a terápia (konformitást, mint azonosulást a terápiában, megfelelésnek
hívnak, amikor a kliens, hogy elkerülje a konfrontációt, megfelelésből egyetért a közösséggel,
de nem fejlődésre koncentrál, hanem hogy elkerülje a fájdalmat). Hogy ezt elkerüljék,
folyamatosan figyelnek arra, hogy ne döntsenek helyettük. Ehelyett segítsék dönteni őket a
saját életükre nézve, és ne tekintsék őket bajkeverőknek, ha nem követik a mi
elképzeléseinket. A valódi feladat, segíteni abban, hogy a saját problémájukat és a saját
megoldásukat találják meg. Rugalmasság – stabilitás kialakítása.
- Foglalkoztatás, munkaterápia. Elsősorban a házi-és háztáji munkában, a
kert művelésében és asztalosműhelyben valósítják meg. Úgynevezett technikai személyzet
nincs.
- Erősen strukturált közösségi élet, mint életforma-műhely. Beszélgetések
egyénileg és csoportosan a közösségi programok keretében - Egyéni beszélgetés
négyszemközti beszélgetéseket jelent, melyet elsősorban a mentora, az intézeti lelkész, az
otthonvezető, a pszichiáter folytat a lakóval. A beszélgetések, illetve a kapcsolat célja a
feltárás, érzelmi támogatás, önismeret elmélyítése és természetesen a gyógyulás segítése.


3.4.3. Az utógondozás jelentősége a lelki egészség megőrzése, fenntartása
Célja: az új életminőség megőrzése.
Berecki Sándor (Tudatos önépítkezés, 2002) szerint az intézetben (rehabilitáción
megszerzett értelmi, érzelmi, lelki készségeiket, ismereteiket optimális esetben be is
gyakorolják a felépülőben lévő szenvedélybeteg. Azonban a társdalomban való
visszailleszkedésük során, kikerülve a védett környezetből a kudarcok, régi kapcsolataik, a
környezet kiváltotta beidegződéseik miatt az elért állapotban romlás, visszaesés következhet
be. A kliens a megszerzett színvonalat, a jó állapotot csak folyamatos karbantartással tudja
megtartani.
48

Az interjú alanyai esetében az utógondozás a Válaszút Misszióban történik.

48
Berecki Sándor: A tudatos önépítkezés fokozatai; A szenvedélybeteg tennivalói felépülése és
társadalomképessége érdekében. Emberbarát Alapítvány; 2002. 144-145. o. (továbbiakban Berecki S. A tudatos
önépítkezés fokozatai, 2002.).
30
A Válaszút Misszió utógondozás céljai: a terápiás otthonokból frissen kikerült, vagy
korában terápiás kezelés alatt álló, továbbá korábban kábítószert használó, de egy ideje
absztinenciát tartó, és ehhez segítséget kérő és váró kliensek részére lehetőséget, biztosítson
egyéni konzultációra, valamint önsegítő és visszaesés megelőzési csoporton való részvételre,
pályaválasztási tanácsadási és egészségnevelési tanácsadásra, és ez által az absztinencia
tartásukban segítse őket.
49


3.5. A kompetenciák mentálhigiénés szerepe, kompetenciafejlesztés
A különböző kompetenciák, képességek jelentősége, azok fejlesztése mentálhigiénés
szempontból a dependens személy lelki egészségének helyreállításában a rehabilitáció során.
Az Értelmező Kéziszótár szerint a kompetencia – „illetékességet, hozzáértést,
szakértelmet, „képessé tévő adottságot” jelent.
50

A következőkben a kompetencia szót nem a fenti értelemben fogom használni, mivel a KIMM
terápiás Otthon a kompetencia szó alatt: képességet és készséget ért. Azaz, olyan
képességeket, amelyek elsajátításával az egyén képessé válik, a tiszta élet fenntartására.
Éppen ezért az interjúm alatt ebben az értelemben használom a kompetencia szót, hiszen a
lakók is ezt használják és tanulják terápia alatt.
Berecki Sándor szerint a szocializációs folyamat, hatást gyakorol a kompetenciák
alakítására. A felépülő, szocializálódó szenvedélybeteg akkor tudja a kompetenciákat
megszerezni, akkor válik kompetensé a társadalomban, ha olyan képességekre tud szert tenni,
amely a környezete által támasztott elvárásoknak megfelelő. A kompetencia fontos
összetevője, hogy tudatában legyen képességeinek, készségeinek, tudásának.

Véleményem szerint az elsődleges szocializációs szintér a család az, ahol az egyén a
legtöbb kompetenciát elsajátítja, és amelyek később meghatározzák azok különböző
élethelyzetekben való megfelelő vagy helytelen alkalmazását.
Ezt támasztja alá: Antony Giddens (Szociológia, 2oo3) könyvében leírtak alapján; „a család
fontossága a szocializációban nyilvánvaló, mivel a gyerek jó ideig családi légkörben szerez
tapasztalatokat.
51


49
M.R.E. Válaszút Misszió Drogkonzultációs Iroda: Szakmai program, 2005
50
Magyar értelmező kéziszótár; Akadémia Kiadó
51
Antony Giddens: Szociológia, 2oo3. 1o2.o. III. fejezet: Kortáscsoportok.
31

Berecki Sándor azt írja könyvében (Tudatos önépítkezés fokozatai, 2oo2), hogy az adott
kompetenciák befolyásolják viselkedést és a teljesítményt. Mindig magukban hordják az
eredményes cselekvésre való szándékot is. Vannak olyan szenvedélybetegek, akiknek
meglévő képességeik elvesztek, vagy háttérbe szorultak. Ezért sok esetben elég ezeket ismét
működésbe hozni. Másoknak pedig, nem bontakoztak ki képességeik pszichés zavaraik vagy
gyermekkori nevelési problémák miatt. A hiányt nehéz pótolni. Az új képességeket kialakítani
sokkal nehezebb felnőtt korban, mint a meglévőket helyreállítani.
Bizonyos készségek, kialakításának megvan a maga ideje fejlődésünkben, amire a továbbiak
során már visszalépni nem lehetséges, csak elégséges korrekcióra van lehetőség. Akiknek
vannak megfelelő képességeik, hamarabb felépülnek, akiknek pedig nincsenek, lépten-
nyomon megcsúsznak, sőt visszaesnek.
A kompetenciák megszerzési folyamatának alapja tehát a szocializációs és képzési
folyamat, amely az egyén egész élete során végigvonul. Szocializációs folyamat nélkül a
kompetenciák kialakítása nem következik be. A szocializáció révén tehető az egyén
kompetenssé, aki maga is kompetencia része azzal, hogy alakítja érzelmi intelligenciájának
szintjét, az önmagával és másokkal bánni tudás, a kommunikációs képességét, az értékrendet
és az igény szintet, melyek a személyiség meghatározó jegyei. (csoport- egyéni elsajátítás,
csoporttagoknak átadása).
52


A teljes és optimális vagy maximális lelki egészséget (Tudor 1996), nyolc ismérv szerint
jellemzi:
• megküzdési (coping) képesség;
• feszültségek és stresszek uralásának képessége;
• megfelelő énkép és önazonosság érzés;
• önértékelés;
• önfejlesztés, a fejlődés képessége;
• autonómia;
• változási képesség;
• szociális támogatások igénybevétele, társadalmi mozgalmakban való
részvétel.
53


52
Berecki S.: A tudatos önépítkezés fokozatai; 2002. 85-91. o.
53
Dr. Buda B.: A lélek egészsége. A mentálhigiéné alapkérdései. Szombathely: Nemzeti Tankönyvkiadó,
2003.21.o.
32
Kutatásom során több modellel (Jahoda; Becker; Doku (1997)) is találkoztam, amelyek
tartalmazzák (néhány eltéréssel) a Tudor féle lelki egészség felépítésének elemeit,
amelyekben jól látható a különböző képességek, készségek fontossága az egyén életében,
fejlődése és változni tudása szempontjából, (Buda, 2003).
54
Például a mindenki által használt,
a munkahelyek által igényelt kompetenciák megszerzése feltétele az egyén
társadalomképességének (a munkához való viszony).

Berecki Sándor (Tudatos önépítkezés.., 2oo2), szerint vannak olyan harmadlagos
prevenciós módszerrel működő intézmények rehabilitációk, amelyek a fent említett munkához
szükséges általános kompetencia elsajátítására törekednek a terápia során, az egyén
felépülésének és társadalomba való helytállása véget, ami persze elősegíti a visszaesés
lehetőségének csökkentését. Láthatjuk, hogy már ez az egy kompetencia is mennyire nagy
jelentőséggel bír az egyén életében. Éppen ezért fontos, hogy minél több, szükséges
kompetenciákkal, képességekkel rendelkezzen a dependens személy, amelyek segítik őt
abban, hogy meg tudjon birkózni felépülése és élethosszig tartó szenvedélybetegsége során
fellépő, visszaesést produkáló helyzetekkel.
Ezek elsajátítása, az ismeretek, készségek, képességek kifejlesztése általában az
óvodától az általános iskola befejezéséig megtörténik, eddig megszerezhető az általános
kompetencia.
A szenvedélybetegek általában inkompetensek, akik deviáns életvitelük következtében
nem jutottak el a szükséges általános kompetencia szintjére. Az általános kompetenciák
pótlása megszerzése elengedhetetlen a felépülő szenvedélybetegnél a társadalomba való
visszailleszkedés szempontjából ennek eszközei azok a tanulási folyamatok, amelyek a
képességek, az értelmi, érzelmi és magatartási) készségek, kreativitás, a szakmai tudás, a
munkavégzés fejlesztését segítik elő, amely megfelelő alap a funkcionális kompetenciák
megszerzésére.
A hiányos szocializáció pótlásának megvannak a sajátos terepei: a rehabilitációs intézet,
a benne lévő terápiás közösség, a csoportok kreatív-, munkaterápia. A szenvedélybetegnek
először is fel kell ismerniük azt a fontos lehetőséget, és élniük is kell azzal. Aki nem hajlandó
együtt működni, annak továbbra is megmaradnak hiányosságai. Felelősséget kell vállalnia a
rehabilitáción eltöltött időért, mire akarja használni, csak él egy védett környezetben, vagy
ezen túlmenően megragad minden alkalmat, hogy fejlődhessen személyiségében.

54
Dr. Buda B. : A lélek egészsége. A mentálhigiéné alapkérdései. 2003. 21-22.o.
33
Ha nem akar alkalmazkodni a közösségi élethez, akkor elhagyja az intézményt azzal a
hátsó szándékkal, hátha talál egy olyan helyet, ahol nem fordítanak figyelmet szocializációs
hiányosságaira.
55


Valószínűnek tartom, hogy azokat a kábítószerfüggő fiatalokat érinti leginkább ez a
probléma, akik már 13-14 éves korban (serdülőkorban) elkezdték használni a kémiai jellegű
függőséget, okozó drogokat. Ahogyan a függőség kialakul, a személyiségfejlődés leáll, és a
képességek is ezzel párhuzamban, illetve kiesik az érési folyamat.
Ezt támasztja alá: KIMM tapasztalatai azt mondják, hogy a fiatal kliensekkel nehezebb
dolgozni, nehezen tudják elfogadni a szabályokat, hiszen hiányoznak az általános
kompetenciáik. Sok esetben egy olyan kliens, aki később kezd el drogozni, viszonylag egy
kifejlett személyiséggel, annak könnyebb a rehabilitálása. Itt gondolok arra, hogy vannak
olyan kliensek, akik 17 évesen kerülnek rehabilitációra 5 év drogkarrierrel hátuk mögött,
illetve van, aki 35 évesen 8 éves drogkarrierrel. Ebben az esetben, nem ugyanazokkal a
kompetenciák, elsajátításával kell megküzdeniük a terápia során.

55
Berecki Sándor: A tudatos önépítkezés fokozatai; A szenvedélybeteg tennivalói felépülése és
társadalomképessége érdekében. Emberbarát Alapítvány; 2002. 85-91. o.

34

4. Az interjú
4.1. Az interjú, mint kutatási módszer, célja
Az interjúkészítés módszerével történő kutatás mélyén a másik története iránti érdeklődés áll,
mert az egyének elbeszélései értékesek.
Cél: Az interjú témájának meghatározása egyúttal a tanulmány céljának (azaz a miértjének)
tisztázását is jelenti.
56

Az interjúkészítés betekintést enged az emberek tevékenységi rendszerébe
(gondolkodásába) így utat nyit a kutatónak, hogy megértse ezt a tevékenységet
(gondolkodást).
57

A rehabilitációs módszerek vizsgálata, ill. valamilyen szintű mérése véleményem szerint
a kliensek által elmondott válaszokban és változásukban fogalmazható meg.

4.2. Az interjú alanyai
Az interjúim célja behatárolja az alanyok kiválasztását. Mivel a kutatásom harmadlagos
prevención (rehabilitáción) lévő módszerekkel kapcsolatos, ezért jelenleg rehabilitáción
kiléptető fázisban lévő, illetve végzett, és visszaesési tapasztalattal, rendelkező
szenvedélybetegekkel készítettem interjút.
Életkoruk 22-és 36 év között van, (aktív drogfogyasztási időtartam különböző 4 - 14
évig). Saját bevallásuk szerint, attól függetlenül, hogy mindegyikük kanabisszal és
amfetaminnal kezdte drogkarrierjét, 7-en heroinfüggőnek vallják magukat. Az interjú alanyai
közül 3-an soha nem fogyasztottak heroint, és amfetaminfüggőnek vallják magukat.
Van, aki első terápiás és van, akinek többszöri nekifutásra sikerült terápiát végeznie.
Akik a terápiát sikeresen elvégezték, azok a Válaszút Misszió utógondozói csoportjában
vesznek részt, de az otthonban élnek, és onnan intézik ügyeiket.
Az otthon befogadó képessége 3o fő, átlagban a lemorzsolódást figyelembe véve 22-25 fő.
Kutatásomhoz 1o fővel készítettem interjút, akik rehabilitációt végeztek, ill. a terápia
kiléptető szakaszában vannak. Kiválasztásukhoz a KIMM munkatársait kértem segítségül,
illetve személyes felkéréseket tettem. Gyakorlatom során kerültem kapcsoltba az otthonnal.
Ezt a kapcsolatot, azóta is igyekszem ápolni, és ehhez tőlük minden segítséget megkaptam.


56
Steinar Kvale: Az interjú. Jószöveg Műhely Kiadó; Bp. 2oo5, 1o4. o.
57
Irving Seidman: Az interjú, mint kvalitatív kutatási módszer. Műszaki Könyvkiadó; Bp. 2oo2, 2o-21. o.
35
4.3. Interjúelemzés
Kutatásom célja, hipotézisemben feltett kérdések tisztázása a megkérdezett alanyok válaszai
alapján.
4.3.1. Kutatási és elemzési módszer

A kutatást az interjú készítés módszerével végzem, melynek egyik fele egy személyes
beszélgetés a lent leírt módon, és kiegészítettem egy direkt kérdéseket tartalmazó kifejtős
kérdőívvel, amely a beszélgetés alatt elhangzó kérdéseimet foglalja össze a kliens saját
szavaival. Ennek szükségességét abban láttam, hogy az alanyok nagyon szeretnek
önmagukról beszélni és szívesen számolnak be drogkarrierjükről és egyéb színes
történetekről, melyeket fontosnak tartanak életükben.
Az interjú alanyainak feltett kérdések tartalmaznak zárt, és kimondottan direkt
kérdéseket, ill. nyitott feltáró jellegű részeket is. A zárt kérdések kimondottan kompetenciákra
kérdeznek rá, mivel az alanyok a terápiájuk során kompetencia vizsgák által tudnak egyik
fázisból a másikba átlépni, felépülésükben előrébb lépni. Tisztában vannak a kompetenciák
közti különbségekkel, megtanulták terápiájuk során melyik mit jelent, melyik mire való.
Mivel az interjú alanyai egytől egyig a KIMM Rehabilitációs Otthon terápiás programjában
vettek részt, ill. utógondozásra járnak, ezért figyelembe kellett vennem a KIMM által
használt, fázisokra bontott kompetenciafejlesztő programot. Ez a program, amely 14 hónapból
áll (melléklet) erősen támaszkodik véleményem szerint az Erikson féle személyiségfejődés
szakaszaira.
58

A rehabilitáción belül egy reszocializáziós folyamat
59
történik. A kábítószerfüggők
személyiségfejlődésében és szocializációs folyamatában, és a drogfogyasztás alatt számos
kompetencia sérül, ill. nem alakul ki. Ezért a 14 hónapos program, ezeket a kompetenciákat,
ha nem is egészen (pl. ősbizalmat), legalább is részben próbálja meg fejleszteni és
megtanítani.
4.3.2. Az interjúk elemzése
Az interjúkat kérdéskörönként fogom elemezni, és az így kapott eredményeket
összefoglalom és vizsgálom a hipotéziseimet. Úgy gondolom ezzel a módszerrel átfogó képet
kapok kutatásom céljához. Ez egy szűkebb környezetben (KIMM) vizsgált probléma és nem
össztársadalmi kép, de azt gondolom segíthet megérteni a társadalmi problémát.

58
Charles S. Carver – Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia; 11. fejezet Pszichoszociális elméletek,
Erikson elmélete a pszichoszociális fejlődésről. Második, átdolgozott kiadás. Budapest: Osiris kiadó, 2006. 297-
299.o.
59
Antony Giddens: Szociológia. Budapest: Osiris Kiadó, 2oo3. IV. rész, Társadalmi intézmények, 397.o.
36

Kezdésnek szeretnék egy interjút részletesen elemezni, hogy láthatóvá váljék a módszer,
hogy milyen gondolatmenet alapján elemeztem az interjúkat, és amely alapján a továbbiakban
kérdéskörönként kutatom a választ kérdéseimre.
Elemzéshez fölhasználom az Erikson féle személyiségfejlődés, illetve a mentális
egészséget védő és gátló faktorok táblázatát. A táblázatok azon elemeit veszem figyelembe
elemzés során, amelyekre az interjú alanyainak válaszai visszavezethetőek. Nem pontról
pontra szeretnék haladni a táblázat alapján, hanem az alanyok válaszait veszem figyelembe.

I. interjú – Attila első benyomásra magabiztosnak tűnt és tettre késznek. Úgy tűnt, hogy ez a
feladat nem fog problémát okozni számára, metakommunikációja is ezt tükrözte. Amikor túl
voltunk az udvariassági részeken, feltettem első zárt kérdésemet. Milyen kompetenciáid,
képességeid sérültek illetve nem alakultak ki szerhasználat és előzményei alatt? Rögtön arról
kezdett beszélni, hogy gyerekkorában „ amit nem tudtam megoldani, arról inkább hallgattam”
illetve „ matekból nagyon el voltam maradva, nem vállaltam be, hogy nem értettem a
feladatot, inkább ellenkeztem, lázadtam ellene, mással csináltattam meg a dolgozatomat”.
Saját bevallása szerint ez a példa gyermekkorára jellemző volt, és gyakori megoldási eszköz.
Attila beszámolt arról is, hogy „ezt a palástolást” azaz, hogy nem mutatja ki valójában a
zavarodottságát és hiányosságait bizonyos szituációban a terápiája alatt is gyakran alkalmazta.
Ezt nehezen ismerte be magának.
A mentális egészséget védő faktorok táblázatán belül, belső faktorként megjelenik a
tanulási képesség fontossága. Attila esetében nehézség volt számára a tanulás. Ezek a
kudarcok arra késztették, hogy a problémamegoldó képességét, ami ugyancsak belső
faktornak számít, negatív irányba használja és a gyengeségeit takargatni, illetve palástolni
kezdje. Ez egy tanulási folyamat volt, ami arra irányult, hogy elfedje azt, hogy valójában
miben szorul segítségre. Az első kérdésre, amit feltettem az egyik felelete a segítségkérés
kompetenciája. Mivel szégyellt segítséget kérni, ezért ez a kompetencia a későbbiekben
sem alakult ki, büszkesége miatt mindig takargatta gyengeségeit.
Az interjúból az is kiderül, hogy édesanyával nevelkedett, két nagyobb testvérrel együtt.
Így valószínűnek tartom, hogy az apa hiánya miatt érzelmi teherbíró képessége labilis volt.
Saját elmondása szerint agresszív gyerek volt „a gyengeségemet, kissebségemet próbáltam
meg így kompenzálni”. Az iskolában próbálta kiélni mindazt a feszültséget, amit a családból
hozott. Ez a mentális egészséget károsító faktorokon belüli jelenik meg, mint családi
37
probléma, azaz külső hatás. Elmondta azt is, hogy „a konfliktuskezelésem keretek nélküli volt,
rangsoroltam”.
Tehát elmondható, hogy egy dependens személyiségre jellemző torz hierarchiával
szemlélte környezetét és a konfliktuskezelésre való képessége nem alakult ki. Beszámolt
arról, hogy sérült a megfelelő önkifejezése, nem értették meg, zavaros volt a mondanivalója
(ez az interjú alatt is észlelhető volt, csapongott és zavaros volt válaszaiban).
Második kérdésem az, hogy milyen kompetenciával, képességgel rendelkezett
szerhasználat és azt megelőző időszak alatt? Úgy érzem először elnagyolt választ adott, hogy
sok képessége megvolt csak „helytelen – torz üzemmódban” használta. Elmondásából
kiderült, hogy a megfelelő önkifejezése sérült, tehát nem értették, hogy ő mit érez és gondol a
világról, de mégis a beszédével érte el, hogy megszerezze a kábítószert, „abból éltem, hogy
manipuláltam, kihasználtam az embereket”. Az önigazolásra utal az a kijelentése, hogy
„mindig be tudtam csapni magamat”, mivel ezt még akkor nem tudta terápiája alatt tárta fel
ezt a tulajdonságát, és egyéb negatív tulajdonságát is, melyekről addig nem volt tudomása. A
megfelelő önismeret hiányzott akkori életéből.
Megkérdeztem, hogy milyen mentálhigiénés, terápiás módszerek segítettek a
kompetenciái újratanulásában és elsajátításában? Válasza „a tükör: minden szituban kaptam
visszajelzést több embertől is, ami segített elhinni, hogy nem nekem van igazam mindenben,
illetve mi helyes és mi nem”. A KIMM rehabilitációs programjában nagy hangsúlyt helyeznek
az önsegítő elemekre „önmagukat és egymást egész jó eredménnyel tudják meggyógyítani”.
Mint módszer megjelenik a csoportnyomás, ezen belül a pozitív – szerepmodellek, mint a
mentális egészséget védő külső faktor. Ezek hatására kialakul egy új identitás és megvalósul a
resszocializáció folyamata, azaz Erikson féle személyiségfejlődés modellben a serdülőkorra
jellemző identitás, vagy szerepkonfúzió felülíródik.
Utolsó kérdésem: Minek köszönheted a változást? „Nem a zárt kapuk tartottak bent,
hanem a nyitott kapuk”. A terápia önkéntes, bármikor el lehet hagyni. Attilának meg kellett
találnia a saját motivációját, amely a nyitott kapuk ellenére bent tartja a programban. Az
önsegítő program lehetőséget ad arra, hogy saját maga találjon rá a maga megoldásaira, de
ehhez minden segítséget megkap, és a terápiás közösségben kipróbálhatja és ellenőrizheti
magát. Az önelfogadás is hangsúlyt kap Attila esetében, amit saját szavaival így mond el:
„ha benézek egy tükörbe önmagamat lássam, nem pedig, akit elképzeltem”.


38
I. Teljes terápiát végzettek
Első körben 5 olyan interjú alany válaszait elemzem, akik először voltak terápián. A terápia
végén, illetve utógondozásban vannak jelenleg.

Milyen kompetenciáid sérültek, illetve nem alakultak ki a szerhasználat és előzményei
alatt?
• Segítségkérés képessége: Ezt a kompetenciát, a terápiát végzett interjú alanyai
mindannyian, azaz 5-en neveztek meg, mint sérült képesség. Volt, aki azt mondta rá „a
gyengeség jele”. Azaz attól félt, hogy sebezhetővé válik, ha felfedi, hogy segítségre van
szüksége. Ez a probléma többeknél egyfajta kisebbségi érzésből generálódik. Többen
megjegyezték azt, hogy abban a közegben, amelyben éltek, sokszor a családon belül is, azzal,
hogy valaki segítségre szorul negatív megítélés alá kerül. Ezt legtöbben a családból hozzák,
mint minta azt tanulták meg, hogy takargatni kell a problémát. Ennek a kompetenciának a
hiánya, elmondásuk szerint, jelentősen befolyásolta a drogkarrierben eltöltött évek számát.
Nem ismerték fel időben, hogy segítségre szorulnak, mikor rájöttek, hogy erre szükségük van
szégyellték, és mikor szertettek volna segítséget kérni, nem tudták hogyan kell. Az 5 alany
közül mindegyikük egy hosszabb időtartamú drogkarriert futott be, években 6-13 évig tartó
időszakot jelent. Nyilván a betegségükből adódóan, és ennek a kompetenciának a hiányából
következően utcára kerültek. Ketten nyilatkoztak erről, e kompetencia összefüggésében Az 5-
ből 3-om számára ugyanolyan nehézséget okozott a segítséget elfogadni, mint kérni. „a
segítségkérés több részből áll: segítségkérésből és elfogadásból; hiába kérek én segítséget, ha
nem fogadom el”. Terápia alatt megfelelésből kezdenek el segítséget kérni és hosszú idő telik
el, amíg a tanácsokat elfogadják személyválogatás nélkül, illetve egyáltalán elgondolkodnak
rajta. A KIMM munkatársai szerint az első és legfontosabb kompetencia a segítségkérés,
hiszen ez életet menthet.
• Konfliktuskezelés képessége: Elmondásuk szerint, gyerekkorukban inkább
elszenvedői voltak a konfliktusoknak, mint résztvevői. Sokszor kerültek konfliktusba
önhibájukon kívül. Különböző élethelyzetek sodorták őket konfliktusba. Itt nem csak ember-
ember közti konfliktusról van szó, hanem belső konfliktusról, pl.: egyikük édesanyja zavaros
élete miatt városról-városra költöztek, országból- országba, iskolából- iskolába, nem tudott
egy állandó baráti társaságot kialakítani ebből adódóan, illetve mostoha apák váltották
egymást. Köztük volt olyan, ahol a szülők hiánya „csak egy nagynéni”, vagy az apa szerep
hiánya vezetett elkallódáshoz. Három esetben apa nem volt, ezek közül egy esetben anya sem
39
volt, és két esetben pedig teljes volt a család, de diszfunkcionálisan működő. Ezek a
körülmények és minták megnyilvánultak a konfliktuskezelési metódusaikban.
Hárman közülük elmondták, hogy agresszív gyerekek voltak, sokat verekedtek. A másik két
fiatal esetében sértődékenység és makacsság jellemezte a konfliktusaikat.
A kábítószerfüggés, mint betegség még inkább súlyosbította ezt a sérült kompetenciát
„mindenember kerül konfliktusba, de egy anyagos, amikor jön le az anyagról (elvonás),
nagyon ingerült”, „vagy megvertek, vagy én vertem meg másokat,…ilyen volt a
konfliktuskezelésem, „ha te harapsz, nem harapnak meg”..
A kábítószerfüggés véleményük szerint „egy állandó konfliktus önmagammal, a
világgal, az emberekkel. Napi szinten kerültünk konfliktusba, ami legtöbbször verekedésbe
fulladt, állandó volt a félelem és megfélemlítettség. Egy harc jellemzi a mindennapokat,
állandó feszültségben való életvitel”.
• Önismeret: A dependens személyiség egyik ismérve az önismeret hiánya.
Elmondásuk szerint, mikor bekerültek a rehabilitációra, azt az álarcot vették fel, amit
kint is használtak, hogy erősek, és tisztában vannak magukkal, őket ne irányítsa senki, tudják
mit - miért tesznek. Ez egy álarc, amit védekezésből vesznek föl, de mögötte egy kétségbe
esett, zavaros énkép húzódik meg. A beszűkült személyiségük, ami ugyancsak dependens
személyiség vonás majdnem a halálba kergette őket, mert minden gondolatuk mögött a
kábítószer megszerzése húzódott meg, és az a mondat „majd én tudom mi jó nekem, bármikor
le tudok állni”. Elmondásuk szerint nem voltak tisztában azzal, hogy melyek a határaik,
melyek a gyengeségeik. Hibákat nem ismerték föl, és nem ismerték be maguknak. Többen
eljutottak arra a pontra kábítószerfüggésük folyamán, hogy „azt sem tudom, ki vagyok?”, de
ezt leplezni kellett, hogy életben tudjanak maradni. Terápia során viszont eljutottak oda, hogy
mindannyian megemlítették mennyire fontos az önismeret és az, hogy „fel tudjam vállalni a
valós énemet”, „ha benézek egy tükörbe, önmagamat lássam, nem pedig, akit elképzeltem”.
Ez az eltorzult énkép és önismeret elmondásuk szerint abból adódik, hogy meg kellett
felelni a környezet adta elvárásoknak. Ez kezdődött a családban, hogy nem olyan a gyerek,
mint azt elvárnák, később a kortárs csoportokban a beilleszkedési folyamat alatt felvett
szerepekkel folytatódott. A drogkarrier alatt, mivel a kábítószerfüggés magával hozza a
bűnözői szerepet, és az identitásváltozásból származó deviáns önértelmezést, ezért az interjú
alanyai közül 2-en erőszakosan viselkedtek, annak ellenére, hogy ők maguk nem szeretik,
elítélik az erőszakot. Erre a terápia alatt, az önismerettel való foglalkozás során jöttek rá,
holott előtte agresszív embernek ismerték magukat. Jellemző rájuk az eufémizálás (szépítés),
bagaterizálás (a probléma súlyosságának lealacsonyítása).
40
Beszámolójukból kiderült, hogy az önismeret hiánya vezet az effajta gondolkodáshoz.
A legtöbb fiatal arról számolt be, hogy önismeret hiányában nincsenek tisztában saját
érzéseikkel, de érzéseik befolyásolták cselekedeteiket. Sokszor kerültek olyan szituációba,
hogy a kábítószerfüggés miatt olyat tettek, amit egyáltalán nem akartak megtenni, illetve távol
állt tőlük. Mivel a kábítószerfüggés személyiség változással jár „a kábítószer teljesen
befolyásolta személyiségemet”, ezért nagy szükség van arra, hogy a felépülőben lévő
szenvedélybeteg újra megismerje önmagát, helyre tegye önismeretét, felismerje érzéseit. Ha
tisztába kerül képességeivel és hiányosságaival, akkor tudja, mit kell terápiája során
elsajátítani. Fontos tudniuk, hogy miben erősek, és miben gyengék ez alapján pedig azokra
koncentrálni terápia során.
Az egyén helyes önértékelését Rosenberg szerint azt tükrözi legjobban, hogy olyan
állításokat tesz, mint pl. „értékesnek tartom magamat”, illetve ezzel az állítással egyet nem
értés esetén problémája van önmagával.
60

Elmondták, hogy legtöbben önértékelési problémával küzdöttek, terápiájuk elején jó
tulajdonságot nem tudtak megnevezni magukról. A társadalom és a környezetük, és önmaguk
is értéktelen szereplőnek értelmezik a kábítószerfüggőket. „emberek vagyunk és nem
szemetek”.
• Következetesség képessége: Elmondták, hogy egyfajta következetességre volt
szükségük a kábítószer megszerzéséhez. A következetesség tudatosságból és tervezésből áll
és átgondoltan meg kellett tervezni napról-napra hogyan, honnan, kitől, és milyen módon
szereznek pénzt a kábítószerre. A kábítószert elég nagy motivációt adott, ahhoz, hogy
következetesen és céltudatosan tudjanak gondolkodni ezzel kapcsolatosan, de minden más
területen érdektelenek és következetlenek voltak, „semmiféle tervem, célom nem volt az
elmúlt 15 évben, illetve nagyon szépen meg tudtam tervezni, hogy honnan szerzek pénzt,
ebben következetes voltam”. Tehát a betegségből adódóan minden egyéb területet az
életükben hanyagoltak (barátok, család, munka, iskola, párkapcsolat, alapszükségletek).
„Ugyanakkor addikció tárgyát képező dolog (pl.: kábítószer) iránti bizalma rendkívüli
mértékűvé fokozódik”.
61

• Megbízhatóság és szavahihetőség kompetenciája: A hazugság az én-védő
mechanizmus egy része, amely a szenvedélybetegség tünetei közzé tartozik. A
szenvedélybetegség tagadással járó betegség (T.T. Gorski), megtagadja önmagát, nem ismeri

60
Eliot R. Smith – Diane M. Macke: Szociálpszichológia. Budapest: Osiris Kiadó, 2oo4. 2o8.o. (továbbiakban:
Eliot R. Smith: Szociálpszichológia. 2oo4.)
61
IFJÚ- KÓR, 28-33. o
41
be a saját betegségét. Nem áll érdekében, illetve nem tudja, hogy szüksége van arra, hogy
meggyógyuljon. Mind az öt ember beszámolt arról, hogy hazudozott gyermekkorában, azért,
hogy felhívja a figyelmet önmagára, hogy törődjenek velük, de ez a függőség alatt öltött nagy
mértékeket. „már azt sem tudtam, kinek mit hazudtam, állandó ellentmondásba kerültem
környezetemmel”, „magam sem tudtam mi az igaz és mi nem”, „a megbízhatósággal,
szavahihetőséggel is nagy problémáim voltak: sunyulás, játszmák”. Ezzel a módszerrel
jutottak pénzhez, legtöbb esetben kicsalták barátoktól, szülőktől, vadidegenektől, más
kábítószerfüggőktől. „Saját magamban sem bíztam, hogy amit mondok, azt meg tudom
csinálni”. „A szenvedélybeteg, amit sokszor megígér komolyan is gondolja, de képtelen
betartani, (Droginfo)”. Az 5 fiatal abszolút megbízhatatlannak tartotta magát a szerhasználat
ideje alatt.
• Objektív önreflexióra való képesség: A terápián belül ezt úgy értelmezik, hogy
önmagukra objektíven tudjanak nézni, és egy adott szituációban képesek legyenek a saját
viselkedésükre reflektálni. Ez a kompetencia szinte elengedhetetlen konfliktusok esetén,
vitákban, egyéb problémás helyzetekben. Hogy valaki belátó tudjon lenni önmagával
szemben, szükség van erre a kompetenciára. „makacs vagyok, mint egy öszvér”, „fontos,
hogy tudjam mi zajlik le bennem, ehhez kell az objektív önreflexió”, „gondolati síkon tudjak
reflektálni saját magamra, mit, miért, és hogyan csinálok”.
A felépülés fejlődési szakaszain belül a stabilizációs szakaszban fontos ez a kompetencia,
azaz a mentális és érzelmi folyamatok, az ítélőképesség és a magatartásfeletti kontroll
helyreállítása, (T. T. Gorski).
• Munkához való hozzáállás: A megkérdezett 5 fiatalból szerhasználatot megelőzően,
és az alatt, 2 fiatal 3o éves koruk ellenére nem rendelkezett semmiféle munkaviszonnyal.
Másik 2 fiatal ugyan dolgozott szerhasználat előtt, de nem volt folyamatos munkaviszonya, és
szerhasználat alatt elmondásuk szerint munkához való hozzáállásuk rohamosan romlott. A
munkahely csak akadályozta a szerhasználatukat, ellenben egyre több pénzre volt szükségük,
így többet kellett volna dolgozniuk. Mivel ez nem sikerült, ezért elbocsátás lett a vége.
Munkahelyi élményeik többnyire kudarcot tartalmaznak.
A fent elmondottakat heroin fogyasztók élték át. Egy esetben, egy amfetamin függő
fiatal az ellenkezőjéről számol be, de a végeredmény ugyanaz lett, elveszítette munkahelyét
„2oo%-on dolgoztam”, de mivel munkahelyi kapcsolatai megromlottak, idegállapota
súlyosbodott, egyre inkább kimerült elbocsátották.


42
• Objektivitás: Az interjú alanyai többször említették önzőségüket, saját önös érdekük
előtérbe helyezését. „csak az számított, hogy én jól érezzem magamat, minden más nem
érdekelt”. Az embereket úgy szemlélték, hogy aki hasznos lehet számukra, az kedvezőbb
megítélés alá esett, aki ellenkezőleg azt nem számított (lehetett az családtag, barátnő…stb.). A
kábítószer függőség úgy, mint a bűnözői szerep esetében, inkább cinkosokat keres, mint
barátokat, vagy ész érveket. Ugyanebből adódóan elmondásuk szerint mindenkiben
potenciális áldozatot láttak a pénz és a kábítószer megszerzéséhez. „Bárhonnan, bárkitől
tudtam pénzt szerezni, mindig a balekok elvárásaihoz igazodva, mindig azt mondtam, amit
hallani akartak”.
• Empátia: Mint a dependens személyiség ismérve empátiára való képtelenség, mások
igényeinek figyelmen kívül hagyása. A fiatalok közül 3-an beszéltek arról, hogy csak úgy
voltak képesek meglopni szüleiket, ha az empátia érzéküket, és együttérzésüket elnyomták a
kábítószerrel, illetve pszichésen. A szerhasználat alatt, ami évekig tartott esetükben egyre
inkább visszafejlődött ez a képesség, percről percre megbántottak, illetve megkárosítottak
valakit, fagy fájdalmat okoztak valakinek, aki legtöbb esetben közeli hozzátartozó is volt. Az
5-ből egyiküknek olyan mértékben leromlott ez a képessége, hogy a terápia alatt hosszú ideig
nem vezethetett csoportot. A későbbiekben, kitartó empátiafejlesztéssel és ehhez tartozó
feladatokkal sikerült ebben növekednie.
Az empátiás úton szerzett ismeretek segítségével alkalmazkodni tudunk a másik emberhez, el
tudjuk kerülni vele a konfliktusokat. (Segítő kapcsolat, 93. o.). Az agresszió egyik
kezelésének módja az empátiafejlesztésben gyökerezik. (Dr. Grezsa Ferenc).
• Döntéshozatali képesség: Ismét csak egy dependens személyiség jellemzője az
irányítás igénye, illetve a döntés képtelenség. Az 5 meginterjúvolt fiatal közül mindegyik
valamilyen kényszer vagy reménytelen helyzetükből adódóan kerültek terápiára (szülők,
rendőrségi ügy, felelőségre vonás). Ezért az első döntésüket, a terápián belül, próbaidős
szakasz után egy un. véglegesítési ceremónián kell meghozniuk, mégpedig úgy, hogy aláírnak
egy 14 hónapos terápiás szerződést. Ez egy nagy döntés számukra, mivel alacsony a
motivációjuk a leállásra ezért a döntésüket a terápia számos pontján megkérdőjeleződik. „van
értelme, hogy leálljak?”. A döntéshozatali képtelenség egyéb szituációkban is kiütközik,
adódik bizonytalanságukból, alacsony önértékelésükből. A hosszú éveken kersztül fennálló
bizonytalanság, amit a kábítószerfüggő életmód alakít ki, a szerhasználat abbahagyása után is
fenn áll. Bizonytalanok önmagukban, döntésük helyességében, és a jövőben. „honnan tudjam,
mit kell csinálnom, vagy mi jó nekem, hiszen eddig mindig mindent elrontottam”.

43

• Kezdeményező készség: A kábítószer megszerzésével kapcsolatosan mindig aktívnak
vallották magukat, ellenben életükért semmit sem tettek, érdektelenné váltak önmaguk és a
világgal szemben. A terápia elején ugyanúgy fennáll ez a helyzet, a motiválatlanság miatt
(passzívak, érdektelenek (apátiába esnek) közönyösek, ilyenkor még a közösség hordozza,
illetve próbálja motiválni).

Milyen kompetenciákkal rendelkeztél szerhasználatod és azt megelőző időszak alatt?
• Nem megfelelően voltak alkalmazva a kompetenciák: Az 5 megkérdezett fiatalból 2-
en azt állították, hogy egy-két kompetenciától eltekintve, rendelkezetek a felsorolt
kompetenciákkal, csak negatív előjellel alkalmazták azokat „helytelen, torz
üzemmódban”.
• Munkához való hozzáállás (abnormális módon): Az 5 fiatal közül 4 az előző
kérdésben feltárt módon ált a munkához. Az 5. fiatal az amfetamin adta extra tetterőséggel és
lelkesedéssel viszonyult munkájához. Túlhajtotta magát. Viszont a lényeg mindegyiküknél
ugyanaz, amíg volt munkahelyük „munkahely = bevétel, =drog”.
• Tetterősség, lelkesedés: Mind az 5-en, mondhatom azt, hogy egybehangzó választ
adtak erre a kompetenciára alkalmazásával kapcsolatban, azaz csak egyetlen dologra
használták, arra, amire motiváltak voltak, a kábítószer megszerzésére. Ha nem volt kábítószer,
illetve, ha volt is egyéb dolgokat oly annyira elhanyagolták, hogy az alapszükségletük
kielégítésére sem éreztek indítatást (fürdés, evés, lakhatás).
• Tanultak alkalmazása: A kábítószer függőséget magyarázó tanulási elmélet alapján:
a kábítószer fogyasztás azzal magyarázható, hogy az emberek fenntartják azon viselkedési
formáikat, melyek hatására kellemes élményeket élhetnek át, azokkal pedig, amelyek
kellemetlenséget vagy büntetést vonnak maguk után, felhagynak. Ez a megtanult
magatartásforma, magával hozza a bűnözői attitűdöt.
Szinte mind az 5 interjú alanyom beszámolt arról, hogy milyen sokféle módszert ismernek a
pénzszerzésre és hányféle gyógyszert ismertek meg, melyek különböző kombinációkban
hasonló hatást érnek el, mint a kábítószer.
• Alkalmazkodó képesség: Itt megemlítenék egy nem tudatos alkalmazkodást a
tolerancia szint megemelkedését, melyről a dolgozatom 2.3. részében írok részletesen. ”0,5 gr
heroint szúrtam egyszerre”.
44
Válaszaikból kiderül, hogy a kábítószerfüggés egy életforma, teljes embert kíván, egész
napos elfoglaltság, ehhez az életvitelhez alkalmazkodni kellett. Hiszen ebből az életvitelből
adódóan számtalan váratlan szituáció fordul elő, ami egy normális ember szemében igen
stresszes és veszélyes: hajléktalanság, törvénysértő helyzetek, félelem, bujkálás,
számkivetettség, kitaszítottság, megvetettség.
• Kezdeményező készség: Itt is azt kell megemlítenem válaszaik alapján, hogy a
kábítószerért, a napi adagért bárkivel kapcsolatba léptek, bármilyen új, és vagy veszélyes
dologba belevágtak. Ketten beszámoltak arról, hogy a kábítószer hatásának köszönhetően
gátlásaik nagymértékben oldódtak. Dolgozatom első felében írok arról, hogy a kémiai
függőséget okozó anyagok milyen hatással vannak a használójára, fizikai és lelki értelemben
véve.
Némelyeknek nagy problémát okoz terápia után, azaz a kiléptető fázis során, amikor új
kapcsolatokat kell kiépíteniük, hogy gátlásosságukat kábítószermentesen kell megélniük.
• Megfelelő önkifejezés: Az interjú során kiderült számomra, hogy ezt a képességet is
negatív irányban használták. Mindegyikük elmondta, hogy nagyon értettek a manipulációhoz,
amely szükséges volt a csalásokhoz, és a befolyásoláshoz: érvelni, hazudni, félrevezetni
nagyon jól tudtak, de saját magukról, érzéseikről beszélni nem tudtak.
• Következetesség: A kábítószer megszerzésére irányult, de ez nem egy tanult
következetesség, elmondásuk szerint inkább ösztönszerű. Azt is elmondták, hogy a terápián
tanulták meg mit jelent ez a szó.
„sosem gondoltam a jövőre, nem láttam be a cselekedeteim következményeit, de nem is
érdekelt”.
• Megbízhatóság, szavahihetőség: Az interjúkból kiderült, hogy 2-en 13-14 éves
korig vonatkoztatják magukra ezt a kompetenciát. Ahogy a kortáscsoport felé kezdtek
fordulni, elkezdtek hazudni szüleiknek vagy társaiknak.
• Fegyelmezettség: Ugyancsak elmondható, hogy kisgyermekkorukban volt ez jelen, a
kortáscsoport megjelenéséig. Illetve egyikük beszámolt arról, hogy otthon tisztelettudó gyerek
volt, az iskolában abszolút deviáns. Kábítószerfüggésük alatt nem voltak önmaguk urai.
Terápia kezdetén mindegyikük beszámolt fegyelmezettségi nehézségről „egy 45 perces
csoportot sem tudtam végig ülni”.
• Segítségkérés: A terápia előtt, szerhasználat alatt ez nem működött, ha igen, akkor is
inkább technikai dolgokra irányult, és az anyag megszerzésért.

45
• Csoportos tevékenységre való készség: A megkérdezett fiatalból 2-en elmondták,
hogy fiatalabb korukban fociztak, kitűnően tudtak csapatban dolgozni, hiszen fontosnak
érezték magukat. Viszont, amint abba hagyták a sportot, sikeresen elkallódtak és ez a
képesség elhalványult, anyagozás alatt teljesen eltompult, olyannyira, hogy terápia alatt is
nehézsége volt ebből csoportos tevékenység során.
• Empátia: Ha meg is volt, elnyomták, mert akadályozta a kábítószer tisztességtelen
megszerzésének útját. Lelkiismeret furdalást okozott, ezért el kellett nyomni jó mélyre,
„eléggé önző voltam ilyen téren,.., sokat fejlődött, függ a lelkiállapotomtól”.
• Kreativitás: Már említettem, hogy interjú alanyaim hányféle módszert alkalmaztak
pénzszerzésre illetve, hogyan károsítottak meg másokat, vagy hogyan bújtak ki felelősségek
alól. Ami nagy kreativitást igényelt elmondásuk alapján, a napi minimum 2o-4o.ooo forintnyi
kábítószer szükségletük megszerzése. Ezt tisztességes úton nehéz lett volna megszerezni,
érdekes módon ezt a fajta kreativitást csak egy ilyen magas szintű motiváció tudott kiváltani
belőlük.
Beszámoltak arról, hogy ezt a kreativitást a terápia folyamán sok esetben pozitív irányba
tudták fordítani.
• Emberismeret: Csalás, manipulálás. Önmagukat nem ismerték, de elmondásuk
alapján az embereket nagyon is jól ismerték, főleg a gyengeségeiket. Az állandó feszültség és
a biztonság hiánya, amennyire lehetett egyfajta állandó figyelmet követelt a környezettel
szemben. Volt, aki arról számolt be, hogy ez nála paranoid módon jelentkezet.

Milyen mentálhigiénés, terápiás módszerek segítettek kompetenciáid újratanulásában és
elsajátításában?
• Csoportnyomás: A megkérdezettek közül 3-an nehezen illeszkedtek be a terápiás
közösségbe. Ez adódott abból, hogy még nem voltak intézményben, ez volt az első terápiájuk.
A csoportnyomást úgy emlegették, mint egyfajta erőt, ami arra terelgeti őket, hogy ők is
kezdjék el használni, alkalmazni a terápiás eszközöket. Ha be akarnak illeszkedni, akkor meg
kell érteniük azt, hogy a többiek mit csinálnak terápiás foglalkozásokon, „az idősebb lakókról
azt gondoltam, ugyanolyan drogos, mint én és mégsem tudom, miről beszélnek”. A másik 2
fiatal könnyebben kapcsolódott be a terápiába. Elmondásuk szerint, hamar megértették mi
történik ott, és szerettek volna bekapcsolódni, „nyilván itt egy közösség van terápiás csoport,
önsegítő csoport és ahhoz is kell alkalmazkodni és ez is egy képesség, hogy elfogadtassam
46
magam. Nekem ezzel nem volt gondom. Keretek, szabályok, én úgy emlékszem vissza, hogy
hamar át tudtam állni erre a dologra”.
Terence T. Gorski alapján: önsegítő elemeket tartalmazó pszichoterápiához bizonyos
szintű intelligencia szükséges, hogy önerőből tiszta tudjon maradni a kliens. Ezt az interjú
alanyai megcáfolták, hogy vannak olyan lakók, akik „nem egy zseni és mégis talpon van,
tiszta”.
• Önsegítő elemek: Az 5 fiatal egyöntetűen arról számolt be, hogy könnyebb volt neki
úgy dolgozni önmagán, hogy ugyanolyan problémájú emberekkel megoszthatta, de mindig
neki kellett megoldania a saját problémáit, „egyedül nem megy, de csak egyedül megy”, „a
kaput megmutatták, de belépni nekem kellett”.
„Úgy tarthatjuk meg amink van, hogy tovább adjuk”, (Narcotik Anonymus, Basic Test).
• Közösség, mint terápiás eszköz: A fiatalok beszéltek arról, hogy mivel ez egy
bentlakásos intézmény, ahol gyógyultak, ezért együtt vannak a nap 24 órájában különböző
szituációkban. A 14 hónap alatt igencsak kiismerik egymást. Mivel az otthon értékrendje azt
közvetíti, hogy a terápia alapja „nyitottság, őszinteség, hajlandóság”, ezért elbújni nem igen
lehet. „Rengeteg visszajelzést kaptam”. A fiatalok egyfajta tükröt tartanak egymásnak. Az
egyikük elmondta, neki úgy magyarázták el ezt az elvet, hogy „ha egy mond rólad valamit,
lehet butaság, de ha öten mondják, akik veled élnek szinte biztos, hogy igaz”. Egyikük
beszámolt arról, hogy megkönnyebbült, amikor a közösséggel megosztotta problémáit, terheit
és szembesült azzal, hogy nincs egyedül ilyen jellegű problémával.
Ady Endre” hiába fürösztöd tenmagad, csak másban moshatod meg arcodat”.
• Terápiás hiearchia: A KIMM-ben egyfajta hiearchia van a fázisokban (melléklet)
lévők között. Szerintük ez nem olyan, mint régen a katonaságban, hogy minél öregebb, annál
kevesebb feladata van, hanem ellenkezőleg, minél idősebb egy lakó a terápiában, annál több
felelőssége és feladata van az otthon mindennapjaiban. Az otthont „idősebb lakók viszik”. Itt
is át kell adniuk a tanult kompetenciákat, és egyebeket a ház fiatalabb lakóinak „mert nem
csak alanyai a terápiának, hanem átadói, közvetítői is”.
• Terápiás szolgálati út: A KIMM- ben a szolgálati út azt jelenti, hogyha problémája
van egy lakónak, egy felelősség területen, amin éppen dolgozik, és valamire szüksége van,
ebben az esetben ne a munkatárshoz menjen, hanem a kijelölt felelősség területet vezetőhöz.
Ha egyéb problémája van, ha első fázisos, vagy második fázisos mindig a fölötte lévő
fázisban lévőkhöz kell fordulnia problémáival, és ahhoz segítséget kérni. Ennek a lakónak
pedig ugyanezt kell tennie. Ez a szolgálati út kétirányú. Egyrészt az alacsonyabb fázisban
47
lévők megtanulnak előre gondolkodni, nem azonnal vágy kielégíteni, megtanulnak segítséget
kérni. Másrészt az idősebb lakók pedig, alkalmazzák a tanultakat, fejlődik az empátia
készségük, „fontosnak éreztem magamat, hogy tudok valamit”, nő az önértékelősük.

• Munkaterápia: A terápiájuknak nem ez a gerince véleményük szerint, de fontosnak
tartják, főleg a konyha szolgálatot, vezetetői felelősség területet. Elmondták, hogy ez a
legnehezebb felelősség terület, illetve szolgálat. Egész napos elfoglaltság, 25 főre főzni, és
takarítani, „ott nem lehet linkesedni, lógni, mert elúszol a konyhával”. Rengetek konfliktussal
jár, nyomás van rajtuk a pontos időkeretek miatt, illetve a lakók reklamációja miatt.
Elmondták, hogy amennyire nehéznek tartották, olyan sokat lehetett kivenni belőle.
Mivel van köztük olyan, aki életében nem dolgozott egy napot sem, ezért ez nagyon
nagy haladásnak számít helytállni benne, „egymás keze alá kell dolgozni, különben nem megy,
még akkor is, ha nem kedvelem azt, akivel be vagyok osztva”.
A munka által fejlődik: kitartás, következetesség, fegyelmezettség, azért mert ezen a területen
a van a legtöbb szabály és előírás. Gazdaságosan kell üzemeltetni a konyhát, nem lehet
pazarolni, és oda kell figyelni. „az sem utolsó, hogy mindenki megtanul férfi létére főzni”.
Azt gondolom mindannyiuk számára hasznos terület volt a munka, terápián belül. A.
Giddens szerint (Szociológia, 2oo3.) a munka minden kultúrában fontos része volta
szocializációja, folyamatoknak. Azt mondja, hogy „a munkakörnyezet különböző
követelményeket állít az ember felé, akinek esetleg még a gondolkodásmódján is kell
változtatnia”.
62
Tehát mindenképp hozzájárul a felépülőben lévő fiatalok
résszocializációjához, személyiség változáshoz.
• Felelősség: A KIMM - ben minden területnek van felelős vezetője a lakók közül. Ez
fázishoz illetve képességhez van rendelve. Pl.: takarító, konyha, asztalos, karbantartó, sofőr,
rekreáció, sport, öregfiúk irodavezető, heti csoportvezető, munkakoordinátor…stb. „soha nem
vállaltam régen semmiért felelősséget, önmagamért sem, nemhogy másért”.
Elmondták, hogy nagyon fontosnak érezték, hogy bizonyos feladatok elvégzésére felkérték.
Nekik kellett lekoordinálniuk, a megvalósítást megtervezni, és a kezük alatt lévő lakókat
irányítani, „rengeteg sikerélményem volt ezekből”.
• Konfliktuskezelő csoport: Elmondásuk szerint ez a legnehezebb történet,
mindegyikük problémás, nehéz eset, komoly bűnözői múlttal. A KIMM 2o éves története alatt
mégsem csattant el egy pofon sem a lakók között. Ez a ház értékrendjének és a

62
Antony Giddens: Szociológia. 2oo3, III. fejezet 1o4.o.
48
konfliktuskezelő csoportoknak köszönhető. A fiatalok elmondták, hogy ezekben a
konfliktusokban érezték leginkább hiányosságaikat, eszköztelenségüket.
A konfliktuskezelő csoport nem megoldani akarja a konfliktust, hanem föltárni a mögötte
húzódó mechanizmusokat. „nagy tanulság volt számomra, mikor rájöttem, hogy nem is a
másikkal van bajom, hanem az anyámmal, aki felhívott telefonon”.
• Reggeli találkozó: Elmondásuk szerint, nekik abban segített ez a csoport, hogy
egyáltalán meg tudják fogalmazni a problémájukat, el tudják mondani, kibeszéljék magukból,
különböző alternatívákat találjanak mások segítségével megoldásnak „hiszen hasonlóak a
problémáink”, miután sikerült megoldani visszaellenőrzik, és haladásnak élik meg. „Fontos,
hogy az a probléma csomag, amivel jöttem, azzal napi szinten történjen valami”.
Ez a csoport problémamegoldó csoport, terheiket is megosztják a többiekkel, és reflektálnak
rá. Ez sokat segíthet a probléma feldolgozásában. Segít feldolgozni a múltat és az aktuális
problémákat.
• Egyéni beszélgetések (mentor, lakók): A mentor feladata terelgetni a lakót, nem
megoldást adva a kezébe, hanem megtanítani önállóan dolgozni a terápiában, megadja a
kezdő lökést, érzelmileg támogat, segít elintézni minden hivatalos ügyet.” Feltárni segített a
dolgokat”, „adott egy útirányt”, „ 4 – 5 hónapig szükségem volt rá szorosabban, míg nem
lettem önálló a terápiában”.
A lakók, mivel nincs TV és egyéb figyelem elterelő eszköz, ezért rengeteget
beszélgetnek egymással. Fejlődik szociális érzékenységük és empátia készségük, megismerik
egymás problémáit, tapasztalatot cserélnek. Átadják egymásnak a tudást, és gyakorolják a
tanultakat az együttélés nehézségeivel szemben.
• Önismereti csoport: Az önismeret fontosságáról az első kérdésben írtam, ezt hivatott
segíteni ez a csoport. Van úgy, hogy ők vezetik ezt a csoportot, segítséggel kell felkészülni, és
ők tartják meg ezt a szemináriumot. Ezek a csoportok mindig interaktívak.
„nagyon nagy felismeréseim, és aha - élményeim voltak ezeken a csoportokon”.
• Pozitív megerősítés: Mivel többször beszéltek az alacsony önértékelésről a fiatalok,
mondhatom azt, egyöntetűen válaszolták, hogy a rövid távú célok megvalósítása, az apró
sikerélmények, ezek után járó pozitív megerősítések nagyon fontosak voltak számukra.
Számtalan olyan helyzet van a terápiában direkt módon, ahol nyilvánosan, minden lakó és
munkatárs által el van ismerve egy bizonyos feladat elvégzése. Ez mindig attól függ, hogy ki
végzi a saját képességeihez képpest a feladatot. „Mikor fázist váltottam nem értettem, hogy
49
miért tapsol mindenki, és furcsálltam, hogy mindenki megölel, de nagyon jól esett, be is
könnyeztem”.
• Biztonság, nyugalom: „az első, ami nagyon tetszett ebben a házban, hogy itt
nyugalom van, hogy itt le lehet ereszteni. Túljutsz az elvonáson, a friss élményeken és utána
hátradőlhetsz és elgondolkodhatsz”. A mindennapos stressz, ahonnan a fiatalok a terápiára
érkeztek igen kimerültté tette őket. Rengetek álarcot kellet hordaniuk, hiszen sosem voltak
biztonságba életvitelükből adódóan. Mind az 5-en beszéltek arról, hogy a terápia elején
ugyanúgy viselkedtek, mint az utcán keménynek próbáltak továbbra is látszani, belülről
azonban kimerültek és kétségbe esettek voltak mindannyian.
Ez a biztonság és nyugalom, illetve a közösség egy idő után segített abban, hogy letegyék
ezeket az álarcokat, és fel merjék vállalni valódi személyiségüket. Nem kellett megharcolni a
mindennapokért, nem számított előnynek ki az erősebb. Az 5-ből 1 fiatal hosszabb időt töltött
börtönben és beszámolt arról, hogy mennyire jó volt, hogy terápia alatt nem kell keménynek
látszani, és lehet az az érzékeny ember, aki a börtönben is volt legbelül.
• Elfogadás: ”nekem nehéz volt, hogy elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok,
mert nekem nagy probléma volt a cigányságom. Apu roma -anyu nem, ebből kifolyólag
identitászavarom volt, ezen sokat dolgoztunk. Sokat segített az is, hogy bátorítottak, hogy nem
kellett itt állarcokat viselnem”.
Mindannyian küzdünk elfogadási problémával többé – kevésbé. A fiatalokból 2-en félig
romák, egyikük a terápia alatt tudta elfogadni ezt. Fent idézek tőle.
Elmondásuk szerint, az elfogadás többrétű. Van úgy, hogy szembesülnek visszajelzések
által, azzal milyenek ők valójában és ez a kép nem mindig tetszik nekik. Elmondták, hogy
nagyon nehéz volt beismerni és elfogadni hibáikat. Másrészt helyzetük is olyan, hogy nehéz
szembe nézni vele és azonosulni, mivel 2-en halmozottan hátrányos helyzetben vannak (sem
család, sem lakás, sem rokonok, roma, büntetett előélet,…stb.). Olyan is van interjú alanyaim
között, aki a terápia alatt döbbent rá, hogy hiába van családja, de számára abszolút nem
támogató jellegűek (alkoholizmus, szeretetlen közeg, autoriter apa,…stb.). El kell fogadni
különböző viselkedésű embereket, mert azelőtt elmondásuk szerint pólusokba gondolkodtak,
ami ugyancsak jellemző a dependens személyiségre.
A legfontosabb elmondásuk alapján, hogy őket is el lehet fogadni, azt itt élték meg. Azt,
hogy szerethetőek, értékesek, fontosak, és ők is tudnak szeretni. Volt köztük, akivel ilyen
emberségesen, ahogy a terápián még soha nem bántak. Az elfogadás hatására az álarcok
összetörnek.

50
• Szeretet:” megfelelő segítséget kaptam, nem a katonás rendet. Amire egy kiéget
drogosnak szűksége van, az a szeretet”, „itt úgy érzem, azt kaptam, ami nekem kell”,
„mindent megkaptam a családomtól, kivéve a szeretetet”, „nem engem szertettek, hanem amit
megcsináltam”. A KIMM munkatársai úgy gondolják, hogy a büntetésre, a leszidásra, és e
féle módszerekre ezek a fiatalok be vannak rendezkedve. Mindegyikük ült már igazgatói
irodában, mint rossz diák, ült a konyhaasztal mögött, mint rossz gyerek, illetve rendőrségi
kihallgatáson, mint bűnöző.
Ezek az élmények az interjú alanyok elmondása alapján végigkísérték életüket és
alkalmazkodtak hozzá. Itt szeretném idézni egyikük mondatát, ami szinte egy önbeteljesítő
jóslat: „Sokszor elhangoztak olyan mondatok, hogy: „a te kezedben minden ( sz…) válik,
egész életedben börtöntöltelék leszel” „és voltam ekkor 15 éves”. Megtanultak hazudni,
önigazolásokat gyártani, sunyulni, visszatámadni. A szeretetre viszont nem voltak
berendezkedve, nem volt fegyverük ellene, és egyöntetűen válaszolták azt, hogy ekkor
kezdték érezni, hogy érdemes új életet kezdeni. Nem véletlenül érzik családjuknak az otthont
és járnak vissza többen is terápiájuk után hétvégenként látogatóba.
Szakdolgozatom kutatásához többször tartózkodtam az otthonban, és én is tapasztaltam az
elfogadó légkört, illetve az egymás iránt szeretetet a munkatársak és lakók részéről.
Kutatás….Szeretetről….meggyógyulás
• Bizalom: „újra kaptam bizalmat, ami azelőtt elszállt”. Életmódúkból adódóan a
bizalmat környezetük megvonta tőlük. Szűkebb családjuk is elzárta értéktárgyait, hogy ne
tudják ellopni, és éreztették, hogy semmilyen téren nem bíznak bennük. Ez az állapot hosszú
éveken keresztült fennállt, ők sem bíztak, bennük sem bízott senki, ez nem meglepő.
Elmondták, hogy a terápia folyamán, illetve most már kinti életükben is, fokozatosan
elkezdtek bízni bennük, „most már a családom is nyit felém”.
A terápia előrehaladtával éreztették velük, feladatuk által, hogy megbíznak bennük. Az
is egy bizalmat előlegez meg, hogy nyitva vannak a kapuk, bármikor el lehet hagyni a terápiás
otthont. A munkatársak és a lakók egymás értékeikhez hozzáférhetnek, és mégsem történik
lopás az otthonban.
A bizalmat úgy is megkapják, hogy ők kísérik a fiatal lakókat, és intézik a bevásárlást,
az otthon gépjárműveit is ők vezetik, és egyéb értékeket is úgy bíznak rájuk, mintha onnantól
a sajátjuk lenne.
Megosztásaik által tapasztalták, hogy amit elmondanak egymásnak nem élnek vissza
vele, és ha bizalmat előlegeznek, bizalmat kapnak cserébe, „a bizalmat meg kell előlegezni,
51
bátorság kell ahhoz, hogy elmondjak egy komoly problémámat, de jól esett, hogy nem
nevettek ki, és nem halottam vissza mástól”.
• Hit: „én jól álltam vele, de ellaposodott, itt sokat segítettek ezen”. Ők hitnek
nevezték, de ez több dolgot foglal magába. Egyrészt a KIMM egy keresztyén otthon, a
felvételnél nem feltétel, hogy keresztyén legyen valaki. Viszont a munkatársak keresztyének.
A programban ez olyannyira mutatkozik meg, hogy vasárnaponként van istentisztelet, heti
alaklommal bibliaóra. Az értékrend, amit a ház képvisel, az Ige fényében történik,
zsinórmértéknek használják. Ettől függetlenül az 5 alanyom közül 4–en keresztyénnek vallják
magukat és saját bevallásuk szerint, a szerint szeretnének élni.
Másrészt, azt is kiemelték, hogy sokat segített nekik az, hogy mind a munkatársak, mind
a többi lakók jobban hittek az ő gyógyulásukban, mint saját maguk. „itt éreztem először, hogy
hisznek bennem”.
Istennek nagyon nagy jelentőséget tulajdonítanak.


Minek köszönheted a változást? (módszer vagy egyéb választ mondjon!)
• Tanultak tudatos alkalmazása (akarat, magamnak): A megkérdezet fiatalok
egyöntetűen arról beszéltek, hogy teljesen másképp viselkednek, és másképp viszonyulnak
szituációkhoz, mint annak előtte. A problémamegoldó képességük önmaguk számára is
érzékelhetően megváltozott. Az emberekhez való viszonyulásuk, konfliktusban való
megnyilvánulásuk, és még számos viselkedési formájuk teljes mértékben megváltozott. Ez a
személyiség változás olyannyira érzékelhető, hogy amikor régi önmagukról beszélnek, mintha
nem magukról, hanem egy teljesen idegen emberről beszélnének.
Ötből 5 észreveszi, hogy alkalmazza a tanultakat jelenlegi helyzeteiben, mindennapjaiban.
• Tanultak átadása (segítésadás, nyújtás): „a kompetenciákat nem csak megtanulni
kell, hanem tovább is kell adni”. Mind az 5 fiatal arról számolt be, hogy igazán akkor értettek
meg kompetenciákat, amikor a második fázisban nekik kellett a megszerzett tudást átadni.
Ezzel a módszerrel lehet ösztönössé, reflexszerűvé tenni a kompetenciák használatát.
„tudatosan használom, kell, hogy állandósuljon nap-mint nap”.
A KIMM munkatársai azt mondják, hogy a tudás visszaadása az egyik legfontosabb része a
terápiának, így lesznek a megtanult módszerek az egyén eszköztárának része.


52
• Hit (az Úr): „azelőtt nem kaptam semmi ilyesmit, nem volt soha vallási ünnep
megtartva, egyáltalán nem volt fontos”. Arról számoltak be, hogy az első, ami megérintette
őket, egyrészt az otthonban megtartott ünnepek (karácsony, húsvét…stb.) minősége, másrészt
az a reményteljesség, bizakodás, hit, amit a munkatársak és az öregebb lakók közvetítettek a
mindennapokban, nehéz helyzetekben.
„Hiszem, hogy a kegyelem által”. Utólag ők is megértették, hogy kell lennie valami
nagy erőnek, amire rá lehet hagyatkozni, azzal a múlttal, amivel jöttek, és azzal a jövővel, ami
vár rájuk. Egyikük szavait szeretném idézni: „úgy tudtam elhinni, hogy nekem sikerülhet,
hogyha elhiszem, hogy Istentől új életet kapok, és tiszta lapot”. Ez az új ember bizakodva
tekinthet a jövőre, hiszen múltja terheit maga mögött hagyta.
„Fontos, hogy a terápiába be van építve a hit, illetve a keresztyén életvitel, erkölcs, a
munkatársak egymáshoz való viszonyulása,... Nem csak azokat szeretik, akik keresztyének,
hanem azokat is, aki nem”.
• Felelősség területek: Ezt a módszert azért emelték ki, mert itt más lakókkal kellett
interakcióban lenni problémás helyzetekben. Olyan embereket kellett motiválniuk bizonyos
feladatok elvégzésére, akik apátiában, depresszióban, illetve elfogadás zavarban szenvedtek.
Rengeteg konfliktust kellett megoldaniuk, megfelelően kommunikálniuk, pozitívan érvelni
csupán csak azért, mert ők felelnek azért a területért, maiért őt kérik később számon.
Elmondták, hogy mindenki fejlődik e módszer során.
• Pozitív szerepmodell: „az a szemlélet, szemüveg, amit hordanak, az úgy hívogatott
mindig”. Elmondták, hogy az első időszakban az adott reményt, hogy voltak előttük olyan
lakók, öregfiúk, munkatársak, akik hasonló múlttal indulva a terápiát végig csinálták, és
működik az életük. Itt szintén képbe került a keresztyénség, mint pozitív szerep.
Amikor második fázisban nekik kellett pozitív szerepmodellnek lenniük, akkor azonosultak
példaképeikkel, és kialakult a felépült szenvedélybeteg identitás.
Azt gondolom, ez segíthet önismeretükben való fejlődésében. Eliot R. Smith könyvében
olvasható ehhez a gondolathoz kapcsolódva, hogy „az önismeret forrása egyrészt abból
táplálkozik, hogy az emberek másokhoz hasonlítják magukat (ebben az esetben pozitív
szerepmodellhez), hogy megtudják, melyek azok a jellemvonások, amelyek egyéniséggé
teszik őket.
63

• Pozitív életvezetés (minta, túrák, család): A pozitív szerepmodellek elmondásuk

63
Eliot R. Smith: Szociálpszichológia. 2oo4. 191.o.
53
szerint bemutatták számukra, hogy lehet tisztán élni, vannak örömteli pillanatok az életben, ki
lehet jönni a munkával megkeresett fizetésből, szeretetben lehet élni egy családban, és az
életben felmerülő problémákat meg lehet oldani. Rekreálódni (feltöltődni) lehet túrázással,
kirándulással, ami fontos része a lelki egészségnek, és lehet tisztán is szórakozni,
kikapcsolódni.
Többen elmondták, hogy ezeken az alkalmak pótolták a gyermekkorukból kimaradt családi
élményeket. „életemben nem voltam bicikli túrán”, „nem gondoltam volna, hogy körbe tudom
tekerni a Balatont”, „jó volt, hogy a munkatársak gyerekeivel játszhattam”, „most már
tudom, milyen lehet egy család”.
• Konfliktuskezelő csoport: Ketten mondták azt, hogy számukra fontos volt a
konfliktuskezelést megtanulni, mivel ebből adódott a legtöbb problémájuk-életük folyamán.
De úgy gondolták, hogy a szüleiknek is. Önmagukat is meg kellett érteniük, mert állandó
konfliktus volt önmagukban is, ami kihatott egész viselkedésükre. Érdekes módon ez a
csoport segített nekik az önmagukban lévő konfliktusokat megérteni, kezelni. Ez a változás
kihatott életük többi részére is.
Véleményem szerint, a konfliktuskezelő csoport, mint módszer önmagában nem
elegendő a probléma komplexitását tekintve.
• Önsegítő program: A program úgy épül fel, hogy az idősebb lakók üzemeltetik a
házat, ők vezetik a csoportokat, ők menedzselik az otthon belső ügyeit, a napi programokat
(munka, felelősség területek, kimenők leszervezése és felügyelete, a lakók ügyeinek
(orvoshoz bejelenteni…stb.) menedzselése). Fokozatosan felelősséget vállalnak magukért és
másokért. Segítik és támogatják egymást. „Amennyit beletettem, annyit vetem ki a
terápiából”. Egyikük azt mondta, „voltaképpen magamnak köszönhetem a változást”.
Voltaképpen a lakó önmagát gyógyítja meg a társai és program adta lehetőségek segítségével.
• Önismereti szemináriumok: Ezt a módszert szintén mindegyikük megnevezte, mint
változást segítő módszer. Említettem az önismeret fontosságát a felépüléshez, és ők is arról
számoltak be, hogy sokkal könnyebb a helyzetüket, és problémáikat megélni annak tudatában,
hogy átlátják mit - miért tesznek, hogyan működnek. Életükben először nem csak úgy
történnek meg velük a dolgok.
• Közösség, mint módszer (visszajelzések): Az első, amit megjegyeztek ezzel
kapcsolatosan, hogy éveken keresztül magányosak voltak, életmódjukból adódóan „utáltam
magányosnak lenni, és most is félek tőle”. Ebből adódóan elmondták, hogy nagyon jól érezték
magukat az otthonban, miután beilleszkedtek és megszokták a társaságot. Mivel nem voltak
54
egyedül és volt kihez szólni, és volt, aki meghallgatta őket, már ez önmagában segítette a
gyógyulást.
A közösség visszajelzése által kaptak tiszta képet magukról, tudták meg milyen emberek
ők valójában. Hozzátették, hogy ez nem volt mindig kellemes, sőt nagyon bosszantó és
sokszor fájdalmasnak hatott. Egyikük elmondta, hogy hosszú ideig nehéz volt számár a
közösség részéről elfogadni a pozitív visszajelzéseket is. Sokszor önmagukról rosszabb
képpel rendelkeztek, és nem vették észre a változást.
Visszajelzések által javult az értékrendjük, az erkölcsi moráljuk, azok által alakult ki mi
a helyes, és mi a helytelen, „nem értettem akkor, miért baj, ha sex újságot hozatok be”,
(szabályzat tiltja). „nem vettem észre, ha megbántok valakit, vagy éppen önző vagyok”.
A visszajelzéseket 14 hónapon keresztül működnek, egy értékrend mentén csiszolva a
személyiséget.
• Hitelesség: A hitelességet több oldalról közelített meg. Egyrészt fontosnak tartották,
hogy olyan mentorok, személyes segítők vannak köztük, akik felépült szenvedélybetegek.
Amiről beszélnek, és amit tanítnak abban nem csak hisznek, hanem maguk is végigjárták, és a
szerint is élnek. Elmondták, hogy ez a terápia elején volt számukra fontos, aztán tapasztalták,
hogy ugyanolyan hiteles lehet egy másik munkatárs is, aki nem volt kábítószerfüggő. Ebből is
látszik már, hogy ez egy fejlődési folyamat, hiszen a későbbiekben, egy idősebb lakó is
ugyanolyan hiteles tud lenni számukra. A lényeg az, hogy amit mond, az összhangban legyen
tetteivel. Végeredményben ez arról szól, hogy egy pozitív modell legyen hiteles is.
• Elfogadás, a múlt feldolgozása (mortalitás): Mivel már az elfogadásról beszéltem,
mint kompetencia (mások, önmagam elfogadása) itt az elfogadásról, mint módszerről, a múlt
feltárás és feldolgozás kapcsán szeretnék beszélni, illetve az interjú alanyainak szavait idézni.
Elmondták, hogy nagy problémát okozott nekik a bűntudattal és fájdalmakkal teli
múltjuk. Nyomasztotta őket, őrlődtek rajta, hogy változtathatatlan és visszafordíthatatlan.
Emlékeik között szerepelnek rengeteg haláleset, kábítószer túladagolásokból adódóan (5-8
esetről is beszámolnak). Veszítettek el közeli hozzátartozót, amit szerhasználat alatt fel sem
fogtak, és a terápia alatt tisztán kellett ráeszmélni, hogy nincs édesanyjuk, nincs édesapjuk,
családjuk. Sokan a terápia alatt eszmélnek rá, milyen problémákat halmoztak fel.
Amit a terápia alatt nem tudtak rendbe hozni, azt föl kell dolgozni, és el kell fogadni,
„nem elfelejteni kell e múltat, hanem fel kell dolgozni, és nem rágódni rajta”. Ez egy
módszer, amit el lehet sajátítani és a jövőben is szűkség lesz rá, hogy ne ragadjunk le a
problémáinkban. (KIMM Békesség ima----melléklet…old)
• Egyéni lelkigondozás (mentori): Mindegyikük talán egy kivételével nagyon fontosnak
55
tartotta a mentori kapcsolatot. Egyfajta kemény szeretetről, terelgetésről, útmutatásról
beszéltek ennek kapcsán. Segített nekik elindulni a terápiában, a nehézségeiket, holtpontokat
áthidalni. Fontos, hogy megvalósuljon a lelkigondozás, elmondásuk szerint egyfajta érzelmi
támogatást éltek át. „a mentorom megtanította, hogy a legfontosabb a terápiában az
őszinteség, nyitottság,…ami árt a közömbösség és a lázadás”. Az alázattal is foglalkoztak,
azaz alázatosnak lenni a helyzetekhez. „Én azt hittem, hogy az alázat az ugyan az, mint a
megalázkodás”.
• Szakmai program (keretek, szabályok, rendszer): Hárman beszéltek arról, hogy
semmiféle keret és szabály nem volt az életükben terápia előtt. Nehezen fogadták el az otthon
belső szabályait. Egyikük pedig elmondta, hogy semmilyen nehézséget nem okoztak számára
a szabályok, sőt biztonságot adtak neki. A többiek is arról számoltak be a terápia végeztével,
hogy mai napig is a keretek és a szabályok rendszer, amiket az otthonban megtanultak
határozzák meg az életüket (mit szabad, és mit nem).
A KIMM munkatársai azt mondják, hogy a keretek és a szabályok, csak a feltételeit
biztosítják a programnak. Nyílván a KIMM szakmai programja, amit dolgozatomban
részletesen is tárgyalok sokkal bonyolultabb és összetettebb, de az interjú alanyaim ezekben
az összefüggésekben beszéltek róla.
• Támogató kapcsolatok: Első körben úgy beszéltek erről, hogy a terápia alatt
kialakultak kapcsolatok, lakó-lakó között, mentor-lakó között, melyekre lehetett támaszkodni
és biztonságot nyújtottak. Második körben megtanulták, hogy a terápián kívül is
elengedhetetlenek lesznek számukra a támogató kapcsolatok (említettem a magányhoz való
viszonyukat).
A terápia végére beszámoltak arról, hogy kimenők során sikerült kialakítani néhány támogató
kapcsolatot gyülekezettel, iskolatársakkal. „anyag nélkül nagyon nehéz volt ismerkedni, mert
nagyon gátlásos vagyok”, „most mit mondjak egy lánynak: 13 évet anyagoztam, nincs
semmim”. Hárman azt is megemlítették, hogy a legnehezebb a terápián kívüli kapcsolatépítés,
„tiszta emberekkel”.
• Szeretet és megbecsülés: Mint módszert a fiatalok úgy fogalmazták meg, hogy ilyen
türelemmel és odafigyeléssel, szeretettel soha nem viszonyultak hozzájuk. Az ilyenfajta
közeledéssel bármilyen döntést el tudtak fogadni, megkönnyítette átvészelni a nehéz
időszakokat, holtpontokat.
Más szavakkal ugyan, de elmondták, hogy az évek alatt megkeményedett jellemüket e nélkül
nem tudták volna formálni. Ezt olyan mondta, aki előzőleg más terápiás programban is részt
vett, és pontosan annak keménysége miatt szakított meg.
56
Itt fontosnak tartom megemlíteni, amit a KIMM intézményvezetője Victorné Erdős Eszter
mondott egy szakmai napon: „..a terápiás program a tégla, a szeretet pedig a habarcs..”

I. Terápiát megszakítottak (visszaesettek)
A második körben 1o elkészített interjúból 5-en vannak azok, akik visszaestek, illetve
többszörös terápiások. Mind a 1o interjú alany a terápiája utolsó szakaszában, illetve
utógondozásban van, de a következőkben elemzett interjúk szereplői az ezt megelőző időkből
rendelkeznek tapasztalattal a visszaesésről.
Szenvedélybetegségből adódóan, mind a 1o interjú alany esetében vannak hasonlóságok
a sérült kompetenciák terén, amit az előző nagy kérdéskörben vizsgáltam. A következő
eseteknél a különbségeket szeretném kiemelni, ezért nem szeretnék újra kitérni az összes
kompetenciára.

Szerinted milyen kompetenciáid, képességeid hiánya (tulajdonságaid, érzéseid), juttatott
odáig, hogy megszakítsd a terápiád?
• Önismeret hiánya: A Gorski féle visszaesés megelőzésből kiderül, hogy a visszaesés
jóval a szerhasználat előtt elkezdődik, ez egy folyamat. Az interjú alanyok közül 2-en
elmondták, miután a terápián feldolgozták visszaesésüket, úgy gondolják a terápia
megszakítása ennek a folyamatnak része volt. (lásd, visszaesés folyamata old.).
A helyes önismeret abban segített volna, hogy ezt a folyamatot időben észrevegyék.
• Segítségkérés felismerése, hiánya: Mivel hiányzik az önismeret ezzel kapcsolatosan
mondták el, hogy nem mindig vették észre, hogy bajban vannak, illetve segítségre szorulnak.
Azt vettem észre az interjúk során, hogy ezt azok is megemlítették, mint problémát, akik nem
szakították meg terápiájukat, és nem estek vissza.
Ezekben az esetekben, amelyet most tárgyalok, azt mondták el az alanyok, hogy mikor
megszakították terápiájukat ez a kompetencia még nem alakult ki. Tudták mit jelent, de nem
használták, mivel nem sajátították el mélységében.
• A többszörös terápia problémája (kudarcok): Alanyaim közt 1 kivételével
mindegyikük többször kezdett neki terápiának, más intézményekben. Van köztük olyan,
akinek ez volt a második terápiája és az első, amit sikeresnek mond. És olyan is van köztük,
akinek ez volt az 5. terápiája, és az első, amit be is fejezett.
Kiderül a válaszaikból, hogy ez egy sarkalatos probléma. Nagyon nehéznek élték meg,
hogy újra rehabilitáción vannak, és ez a tudat, hogy számos sikertelen terápia van mögöttük,
57
erősítette azt a reménytelen gondolatot, hogy „miért pont most sikerülne”. A sikere terápiájuk
elején ezekkel a gondolatokkal kezdték el a munkát.
Nehezítette életüket az is, hogy rengeteg dolgot már hallottak és láttak különböző
terápiákon. Volt már múltfeltárásuk, nem volt számukra idegen az intézmény, a közösség és
még sem tudták mi a probléma, miért ismétlődnek meg a kudarcok.
• Önbizalom hiánya: (Józsi) „nem igazán tudtam elhinni, hogy nekem ez sikerülhet”,
„nem tudtam elképzelni, hogy én tudok tisztán is élni”. Elmondták, hogy az önbizalom hiány
gyerekkorukból, illetve kábítószerfüggő életmódjukból adódott. Ezt az előző nagy
kérdéskörben tárgyaltam. Itt most a beszélgetések azon részeit emelném ki, amelyek a
többszörös terápia problémájához kapcsolódnak, és a visszaesésekhez.
Elmondásuk szerint, a már amúgy is meglévő önbizalomhiányt és sérült énképet csak
rombolta a többszöri terápiás kudarc.
• Bizalom hiánya: Életmódjukból adódóan olyan szintű bizalmatlanság alakult ki az
emberek felé, amit sokszor terápia alatt sem tudtak levetkőzni, illetve nem tartózkodtak annyit
a programban, hogy sikerüljön jelentősebb változást elérni a bizalom területén. Azt is
elmondták, hogy mivel nem tudtak megnyílni a bizalmatlanság miatt egyre inkább nőt bennük
a feszültség, és emiatt elmagányosodtak a terápiás közösségben.
• Őszinteség hiánya: Ez visszavezethető a bizalmatlanságra és a kisebbségi érzésre. A
bizalmatlanság miatt véleményük szerint, nehezen ment az őszinteség a közösség felé és a
személyes segítője felé. A kisebbségi érzés miatt pedig, sokszor hazudtak, jobb színben
tüntették fel magukat, nem merték fölvállalni magukat. Ez a fajta hozzáállás teljesen
ellentétes a terápia alapkövetelményeivel (őszinteség, nyitottság, hajlandóság).
• Megfelelés, bizonyítás: (álarc, nem önmagamért) Volt, aki elmondta, hogy nem
önmaga miatt ment terápiára, vagy csak részben. Általában motivációik közzé tartozott a
család, barátnő, testvér, rendőrség és egyéb rajta kívülálló okok.
A KIMM munkatársai szerint gyakran megesik ez, mint motivációs tényező, de bizonyos
idő elteltével a terápia elő tudja hozni az egyénből a saját motivációt, mint hajtó erőt a
felépülésre. A program rá tudja vezetni, ébreszteni az egyént, hogy miért jó fölhagyni e káros
szenvedéllyel. Némelyik interjúból az derül ki, hogy hamarabb elhagyták a terápiát, minthogy
ez megtörtént volna bennük.
A külső motiváció csak arra volt elég, hogy megfelelésből egy álarcot vegyen fel és úgy
csináljon, mintha fontos lenne számára a terápia, a felépülés.

58
• A tanultak alkalmazásának hiánya: Említették már azt az előzőekben, hogy „nem
elég tudni, hanem a mindennapokban is meg kell tanulni, alkalmazni”. Mivel a terápiás
program úgy épül fel, hogy az első fázisban csak tanulnak a kompetenciákról, majd a 2. és a
3.-ban gyakorolják és átadják egymásnak, így válva eszközzé a megtanult kompetencia.
Ezekből adódóan, ha valaki megszakítja folyamatában terápiáját, és nem gyakorolja be a
kompetenciák használatát akkor, mint elmondták „elfúj az első szél odakint”.
• Céltalanság: Egyöntetű választ kaptam elmondásaik alapján azzal kapcsolatban, hogy
egytől - egyig céltalanul érkezetek, „annyit tudtam, hogy nyugalomra vágyok, és elegem
van”. A céltalansággal kapcsolatban azt is elmondták, hogy akik velük egy időben érkeztek
terápiára, azok némelyike ki tudott rövid és hosszú távú célokat tűzni a terápiában, persze
segítséggel, „én meg úgy éreztem, mit keresek itt, …semmilyen célom nem volt hónapok után
sem, persze hamarosan feladtam”.
• Elhatározás hiánya (drogkarrier eleje): A kábítószerfüggés kialakulásának
folyamatának elején (lásd dolgozatom …old) elmondásuk szerint, a szerhasználatnak nem
annyira érezhetőek a negatív hatásai, illetve következményei. Sokkal inkább a pozitív oldala
mutatkozik a szer használója számára. Egyikük elmondta, hogy 21 évesen szülői nyomásra
ment Pécsváradra (rehabilitációs otthon), és „persze eszem ágába sem volt leállni”, „nem
tudtam elfogadni, hogy ezután teljesen absztinensnek kell lennem”, „ezt a döntést magamnak
kellett meghozni, nem másnak”.
Egy másik alany arról beszélt, hogy mindennap meg kell hozni ezt a döntést, elhatározást, „a
lényeg az, hogy eldöntsd, …vagy anyagozok és elmegyek, vagy maradok és csinálom a
terápiát”.

Milyen kompetenciáid, képességeid hiánya (okok, tulajdonságaid, érzéseid) vezetett a
visszaesésedhez?
• A fokozatosság hiánya: A tanultak alkalmazásával kapcsolatban a megkérdezett
fiatalok beszámoltak egyfajta fokozatosságról a terápia során (ezt az előző kérdésnél
tárgyaltam). Egyikük elmondta, hogy az volta legrosszabb számára, és azért nem volt esélye
tisztának maradni, mert megszakította a terápiát és kudarccal indult az első terápián kívül
töltött napnak „már az állomáson megbántam,… már aznap be voltam állva”.
Arról is beszéltek, hogy volt, aki 3 hét, 3 hónap, vagy 5 hónap után szakította meg a
terápiáját, „végül is semmi nem változott, csak felszedtem pár kilót”.
59
A terápia teljes keresztmetszetét fokozatosság jellemzi, ami jól látható a KIMM 14 hónapos
struktúrájában (előgondozás, orientáció, próbaidő, fázisok I, II, III, kiléptető szakasz,
utógondozás). Aki visszaesett mind arról számolt be, hogy hirtelen kikerülni az életbe a
terápiáról nagyon nagy stresszel jár (munkakeresés, pénztelenség, lakhatás, támogató
kapcsolatok hiánya, bizalmatlanság, felkészületlenség).
• Problémamegoldó képesség hiánya: A hétköznapi problémákat említették meg,
illetve a fel nem dolgozott múltbeli események következményeit. Elmondásuk szerint, mivel a
terápiát megszakították és problémáikat, bűnügyeiket, múltbeli eseményeket nem dolgozták
fel segítséggel (terápián), most egyedül kellett szembe nézni ezekkel. Ezekre jöttek a
hétköznapi problémák. Mivel a problémamegoldó képességük nem alakult ki, nem bírták az
ezzel járó feszültséget, visszaestek, „egy- kettőre széthulltam”.
• Érzések kontrollálásának hiánya: Egyikük elmondta, hogy ez „soha nem ment
nekem”, „most, hogy túl vagyok egy sikeres terápián, így is gondjaim vannak vele, de már
megtanultam kezelni az érzéseimet”.
Elmondásuk szerint, mivel a problémáikat, konfliktusaikat és szinte mindent kábítószerrel
oldottak meg, ezért nem lepődtem meg azon, hogy sokszor a negatív érzéseik, akár egy
rosszabb nap is elég volt ahhoz, hogy a felkészületlen és feldolgozatlan érzésekkel rendelkező
fiatal ismét szerhez nyúljon vissza.
• Makacsság, önfejűség: Szakmailag nem tudom megmagyarázni, de valószínűnek
tartom, hogy elég nagy személyiség változás kell ahhoz, hogy ezt a tulajdonságot
megváltoztassa. Azért írtam le mégis, mert mind a 1o interjú alany azt vallotta magáról, hogy
nagyon makacs volt és önfejű, és a visszaesés tapasztalatával rendelkező 5 fiatal ezzel is
indokolja szerhasználatát, és visszaesését.
• Felületesség: Interjú alanyaim között volt olyan, aki elvégezte a teljes terápiát és azt
követően 1,5 hónapra visszaesett. Olyan esetben is szóba került a felületesség, ahol 8 hónap
után szakította meg a fiatal a terápiát és azt követően esett vissza. Mind a ketten elmondták,
hogy nem mentek eléggé mélyre problémáik feldolgozásában, felületesek voltak. Bizonyos
dolgokról azt gondolták nem olyan fontos: „nekem az nem probléma, azt már tudom”, „azt
hittem már mindent tudok”.
Arról is beszámoltak, hogy bizonyos problémákba, amik fájdalmat okoztak volna, inkább bele
sem kezdtek a feltárásába, és persze így nem is oldódott meg.
• Szégyen és bűntudat: A visszaesett fiatalok mind kapcsolatba hozták ezt az érzést az
újbóli szerfogyasztással.
60
A szerfogyasztás után mindig egyfajta szégyen és bűntudat lép föl, ami legtöbb esetben újbóli
fogyasztást generálja.
Akik megszakították a terápiájukat elmondásuk szerint, sokszor azért nyúltak vissza a
szerhez, mert valakinek, illetve maguknak csalódást okoztak és ezzel párhuzamosan szégyent,
ill. bűntudatot éreztek.
• Kudarc: Amikor a kiléptető fázisban, illetve terápia után elkezdenek munkát, iskolát,
új kapcsolatokat keresni számos kudarc éri őket, amit ha nem tudnak feldolgozni, több
válaszból levonva a következtetést, ez is visszaeséshez vezethet.
Számos olyan történetet említettek meg, amit nem ők éltek meg, hogy a párkapcsolati kudarc
is sok esetben visszaeséshez vezetett.
• Bizalmatlanság (mások felől): Elmondták, hogy nagyon nehezen viselik a terápiás
kimenőkön, illetve utána a bizalmatlanságot: a családtól, a környezettől. A terápián megbíztak
bennük, fontosak voltak, felelőségeket bíztak rájuk, akár egy autót (sofőr), embereket (kísérés
kimenőkre), de a fent említett család illetve környezet nem volt tanúja a változásnak, ily
módon bennük megmaradt továbbra is a bizalmatlanság, „sajnos, nekik nem volt 14 hónapjuk
feldolgozni a problémáikat…”.
• Alacsony önértékelés: Előző részekben említettem a kábítószerfüggő önértékelési
problémáját. Elmondásuk szerint, emiatt nem mernek például képességük szerinti munkát
vállalni és persze nem érzik jól magukat abban a munkakörben.
Elmondták azt is, hogy alacsony önértékelésükből fakadóan szorongásaik vannak. Sokszor
játszik szerepet a visszaesésük terén.
• Gátlásosság: Az egyikük elmondta, hogy emiatt a tulajdonsága miatt, soha nem volt
párkapcsolata, pedig már 25 éves ( mindig prostituálthoz járt). Ez a tulajdonság nehezíti a
kapcsolatteremtést, és elmondásuk szerint a beilleszkedést is. Egyikük úgy próbálta ezt a
nehézséget áthidalni, hogy egy gyülekezettel vette fel a kapcsolatot, ahol elfogadó
közösségből adódóan könnyebben be tudott illeszkedni.
• Magány: A 1o megkérdezett fiatal közül, mindegyikük a legfélelmetesebb érzésnek
titulálta, és az 5 visszaesett mindegyike szerint a magány minden esettben közre játszott
visszaesésükben. „ha magányos vagyok, végem van”, „..magány a halálom..”, „…végig
magányos drogos voltam”, „anyagozásom alatt teljesen elmagányosodtam, …halálosan félek
ettől az érzéstől”.


61
• Következetlenség: A következetességről, mint kompetenciáról már írtam. Most ennek
hiányáról beszélnék. Mivel a következetlenség tervezés és tudatosság hiányából áll, ez
veszélyes helyzeteket vonhat maga után. A fiatalok elmondták, hogy a terápiájuk alatt jöttek
rá, hogy egy felépült szenvedélybetegnek nem mindegy hová megy, kivel tart kapcsolatot,
főleg a terápia befejezése után. Megtörtént velük, hogy eltértek az aznapi tervüktől, olyannal
találkoztak, akiről tudták, hogy nem kellene, és ez visszaeséshez vezetett.
• Támogató kapcsolatok hiánya: Már beszéltek a magányról, mint visszaeséshez vezető
érzésről, illetve a nem támogató (veszélyes) kapcsolatokról is. Itt inkább arról tennék említést
válaszaik alapján, hogy többen hanyagolták az utógondozó csoportot és egyéb más támogató
csoporttal való kapcsolattartást, ahol megértik őket, és ventilálni lehet a
szenvedélybetegséggel, és a kinti élettel kapcsolatos nehézségeiket.
• Céltalanság: Egyikük beszámolt arról, mivel a terápiáját megszakította és nem jött rá
mi az, amit szeretne csinálni, egyáltalán mi érdekli (önismeret), nem tűzött ki semmi célt,
ezért nem volt egy út, ami felé haladjon és újra elkallódott. Most, hogy sikeres terápiát végzett
már úgy hagyta el az otthont, hogy volt munkahelye, és tudta mit akar.
• Bizonytalanság: Szeretnék itt a Maslow féle szükséglet piramisra hivatkozni: mivel
elmondták, hogy „voltam olyan hülye, hogy a semmire jöttem ki”, azaz nem volt meg a
lakhatása, az alapszükségleteihez szükséges anyagi forrása, vagy a rendezetlen családba ment
vissza (alkoholizmus), ezért nem sok esélye volt arra, hogy tiszta maradhasson.
Véleményem szerint attól függetlenül, hogy sikeres terápiát végez valaki, könnyen
elbizonytalaníthatják ezek a körülmények, hiányosságok (a biztonság hiánya).
• Türelmetlenség: Mivel egy kábítószerfüggő fiatal felépülése után is egyfajta
hátránnyal indul, válaszaik alapján, sok alázat és türelem szükségeltetik ahhoz, hogy ne
essenek vissza attól a ténytől, hogy a velük egykorúaknak esetleg már családjuk van, vagy
egzisztenciálisan előrébb tartanak az életben.
• Túlvállalás: Arról számolt be egyikük, hogy nagyfokú bizonyítási vágya oda vezetett,
hogy túlhajszolta magát új munkahelyén, amiben nagyon hamar széthullott. Szeretette volna
rövid időn belül felépíteni, amit hosszú éveken keresztül rombolt le.
• Vágyak (irreálisak): A rosszul meghatározott célokról beszéltek és irreális vágyakról.
„realitásérzékem csúszott nagyon el”. Fontosnak tartják, hogy vágyaik legyenek összhangban
lehetőségeikkel, különben kudarcok és csalódások érhetik őket, ami visszaeséshez vezethet.
62

A folyamatban tudatában voltál ezeknek a hiányosságoknak?
„Nem mindig, de sokszor éreztem, hogy valami nem megy, vagy ha tudatában voltam, nem
akartam vele foglalkozni”.
„Nagyjából igen, de a bizalmatlanságom akadályozott”.
„Észrevettem, hogy rossz úton haladok…, beleuntam a tisztaságba, az állandó
küzdelmekbe”.
„Csak a végén vettem észre, hogy nem stimmel valami, és azt, hogy hol követtem el hibát”.
„Nem vettem észre, túl hamar elkezdtem lefelé csúszni. Nagyon nehéz ezt megfogni, egyedül”
szinte” lehetetlen”.
A fenti mondatok mögött húzódó történetek arra mutatnak rá, hogy többek között attól függ a
visszaesés folyamatára való rálátás, illetve az ahhoz vezető hiányosságok felismerése, hogy
felépülőben lévő szenvedélybeteg milyen szinten sajátította el az eddig tanultakat.

Szükségesnek tartod, illetve miért a mentálhigiénés, terápiás módszereket?
„Azt gondolom, egy szenvedélybetegnek nemcsak a különböző szerekkel van
problémája, mivel ezeknek még sok hozadéka van. Mindenképpen szűksége van
csoportterápiára és lelkigondozásra, egyéni esetkezelésre”.
„Igen, mert szerintem a lelki dolgokat kell helyre rakni, mert hiába tudjuk fejben, ha
belül romokban heverünk”.„Azt gondolom kint eleget bántottak minket, így a legfontosabb,
hogy szeretettel, megértéssel, elfogadással álljunk egymáshoz”.
„Igen. Úgy gondolom, mindenkire ráférne egy jó önismereti csoport vagy játék”.
„Igen, mert mások segítségével rálátok a saját problémáimra”.
Válaszaik meggyőzőek a kérdést tekintve. Egyértelmű igennel feleltek. Ezt a kérdést
feltettem a teljes terápiát végzett fiataloknak is, akik szintén megerősítették a felépüléshez
szükséges módszerek fontosságát. Azt, hogy miért gondolják így, valahol az lehet a válasz,
hogy ez a probléma nagyon komplex és egyedül lehetetlen megoldani.

Visszagondolva, milyen mentálhigiénés, terápiás módszerek segítettek volna
kompetencia hiányosságaidnak elsajátításában, újratanulásában?
Az első dolog, amit kiemelnék a visszaesési tapasztalattal rendelkezők válaszaiból (mivel nem
szakemberek a megkérdezettek módszereket nem igazán mondtak, inkább olyan dolgokat,
amelyek elengedhetetlenek):
63
„Hit; Mentori kapcsolat (őszinteség, nyitottság); Csoport, közösség (őszinteség, nyitottság);
Szeretet és elfogadás; Odafigyelés és tudatosság; Utógondozó csoport”.
• legfontosabb, hogy el kell határozni magát, és végig kell csinálni a teljes terápiát,
• az egészet a spiritualitás köré kell építeni,
• a személyes segítő felé és a közösség felé őszintének és nyitottnak lenni,
• törekedni kell a szeretetre, és az elfogadására, továbbadására,
• törekedni kell a tanultak tudatos alkalmazására,
• elengedhetetlenek a támogató kapcsolatok, az utógondozó csoport.
Ezek nem hiányoztak a terápiából, csak úgy gondolták, ezekre kell helyezni a legnagyobb
hangsúlyt! „Egy módszer, ahová a fájdalmaimat le tudom tenni”




4.3.3. A 1o interjú elemzése a mentális egészséget védő és arra
ártalmas faktorok alapján:

I. Mentális egészséget védő faktorok
64

- Belső faktorok:
1. Érzelmi teherbíró képesség:
- Pozitív önkép – Az 1o interjúból kiderült, hogy a kivétel nélkül,
mindegyikük alacsony önértékeléssel és kisebbségi érzéssel küzdöttek gyermekkoruktól
fogva. Ennek okai különbözőek. Volt, aki az apa hideg, és leuraló magatartása váltotta ki
fejlődése során az alacsony önértékelést. Míg mások a csonka család, illetve a szülők nélkül,
intézetben való élés miatt váltak alacsony önértékelésű, kissebségi őrzésű emberré.
- Problémamegoldó képesség – Az interjú alanyaim szenvedélybetegnek
vallják magukat, és válaszaikból kiderül, hogy a kémiai szereket egyfajta probléma
megoldásnak használták eszközként. Azt gondolom ez nem nevezhető semmilyen esetben jó
problémamegoldó képességnek.

64
dr. Grezsa Ferenc: Bevezetés a mentálhigiénébe. Budapest: Testnevelési Egyetem, 1998 (továbbiakban Grezsa
F. :Bevezetés a mentálhigiénébe. 1998)
64

- Tanulási képesség – A 1o interjú alany mindegyike 8 általános iskolai
végzettséggel rendelkeznek. Elmondták, hogy mindig is nehézségük volta a tanulással éppen
ezért, volt, aki több iskolát próbálttanulmányi eredménye és magatartása miatt. A 1o alany
közül 4 voltak, akik 7.-8. osztályban már drogoztak, de azt megelőzően is problémáik volt a
tanulással.

2. Polgári mivolt:
- Kapcsolatok kialakításának, fenntartásának és megvalósításának
képessége – Volt 3 olyan válaszadó, akiknek ezzel nem volt problémájuk, és jó
kapcsolatokkal rendelkeztek, amelyeket ápolni is tudtak. Ez csak a szerhasználat
következtében romlott le nagymértékben. 6 - an pedig, már a szerhasználat előtt is kapcsolati,
illetve párkapcsolati problémával küzdöttek.
- Az elfogadottság érzése – 3-an elmondták, hogy életük egy bizonyos
szakaszában (szerhasználat előtti időszak) volt olyan közeg, illetve személy, aki részéről
érezték az elfogadottság érzését.

- Külső faktorok:
1. Érzelmi teherbíró képesség:
- Kielégített szükségletek, pl.: lakhatás élelem, ruházat, fűtés, stb…
Egyikük sem számolt be arról, hogy ilyen jellegü problémájuk lett volna gyermekkorukban,
viszont amint egyre fontosabb és nélkülözhetetlennek érezték a szerhasználatot úgy romlottak
a szociális körülményeik.
2. Polgári mivolt:
- Pozitív szerep-modellek – Ennek is a hiányát kell, hogy megemlítsem.
Mindegyikük megemlítette, hogy szükségük lett volna egy pozitív apa képre, de sajnos
válás, apa alkoholizmusa, fizikai agressziója, mostohaszülő elfogadásának hiánya, illetve a
szülők teljes hiánya során ez hiányzott gyermekkorukból. Rövid időre bukkantak fel pozitív
szerepmodellek életükben (tanár, barát).
Viszont elmondták azt is, hogy nagy jelentősége volt felépülésük során a rehabilitáción
megismert személyek: munkatársak, öreg lakók. Sok esetben tőlük látták és tanulták meg
milyen egy felelősség teljes apa, illetve férfi szerep.


65
II. Mentális egészségre ártalmas faktorok
65

- Belső faktorok:
1. Érzelmi teherbíró képesség:
• Tehetetlenség érzése –.Antony Giddens szerint „a család sokféle
formában válhat nyomasztó közösségé, tehát igen gyakran mutatja meg árnyoldalát”. Arról
számoltak be, hogy gyermekkorban a szüleik közötti konfliktusokkal szemben tehetetlennek
érezték magukat. Voltak olyan alanyok, akik esetében ez napi rendszeres volt. A
későbbiekben a már kialakult függőséggel szemben (többszöri leállási kísérlet) érezték
magukat tehetetlennek.
A terápia alatt a szülőkkel való kapcsolat rendezése során ütköztek nehézségbe, és
éreztek tehetetlenséget ez irányban, mivel a család nem változott meg működésében.
• Gátolt önmegvalósítás és előmenetel – Az alacsony önértékelésről
már írtam, ami gátolja az önmegvalósítást. A szenvedélybetegségből adódóan, ami a saját
életükre destruktív (romboló) hatással bír teljesen megakadályozta ni minden problémát az
önmegvalósítást és az előmenetelt. Arról is beszámoltak, hogy felépülésük során néhányan
ütköztek olyan akadályba, hogy a szülők helyettük akartak megold, azaz ugyanúgy kezelték
őket mint gyermekkorban.
• Sexuális problémák – Megemlítették, hogy szerfogysztás alatt,
főleg az ópiát használóknak csökken a sexuális aktivitása, illetve időszakosan impotenciát
váltott ki.

2. Polgári mivolt:
• Szegényes kapcsolatok – Elmondták, hogy szerfogyasztás alatt
kapcsolataik szinte teljes mértékben megromlottak vagy megszűntek. Kapcsolataik kizárólag
a kábítószer napi megszerzésére irányult.
• Intézményesedés érzete – Egyikük elmondta, hogy félelmei voltak a
hospitalizálódással kapcsolatban, mivel intézetben nevelkedett és más rehabilitációkon is
megfordult, többször volt kórházban.
• Izoláltság érzése – Néhányuk szerhasználatuk miatt még csak a
kerületet, amelyben akkor éltek sem hagyhatták el, mivel a kábítószer beszerzése arra a
kerületre korlátozódott. Az elvonási tünetek miatt 6-7 óránként szükségük volta z újabb
adagra.

65
dr. Grezsa F. : Bevezetés a mentálhigiénébe. 1998
66
• Elidegenedettségre, konfliktusokra, disszonanciára utaló
tapasztalatok - mind gyermekkorukra és szerhasználat idejére jellemző volt.

Külső faktorok:
1. Érzelmi teherbíró képesség:
• Kielégítettetlen szükségletek, Pl.: éhezés, hajléktalanság –
Említettem már, hogy gyerekkorukban nem voltak ilyen tapasztalataik, ellenben
szerhasználatuk során hosszabb- rövidebb időre 6 interjú alanyom volt hajléktalan, és éhezett.
• Veszteség érzése – 3 interjú alany számolt be arról, hogy
elveszítették édesanyjukat, amelyet csak terápia alatt sikerült feldolgozni.
A szenvedélybetegség során elmondásuk szerint elég furcsa viszonyulásuk alakult ki
ahhoz a tényhez, hogy a kábítószerfüggésből adódóan több társukat elveszítették, és volt,
hogy ennek szemtanúi is voltak.
• Magányosság érzése – Jellemzően beszámoltak
elmagányosodásukról szerhasználatuk alatt.
• Erőszak elszenvedése – Elmondták 5-en, hogy gyermekkorukban az
agresszió fizikai és verbális formája jelen volt a családi konfliktusok során.
Szenvedélybetegségük alatt pedig, mind a 1o voltak erőszakos cselekmények elkövetői és
elszenvedői.
• Visszaélés élvezeti szerekkel – Egyértelmű, illetve jelen volt a
családban is valamilyen formában (alkohol, illetve gyógyszer) 6 alany esetében.
• Pszichiátriai betegség – Mindegyikük számos pszichiátriai
intézményt meglátogattak, de csak szerhasználatukból kifolyólag (elvonás során- detoxikációs
szakasz).
• Családi problémák – Többször említettem az ilyen jelleg problémát
az alanyok esetében: konfliktusok, agresszió, alkoholizmus, válás, mostohaszülő elutasítása.

2. Polgári mivolt:
• Diszkrimináció – Volt ilyen jellegű problémájuk, mivel ketten roma
származásúak, ezt az iskolában éreztették velük leginkább.
• Stigmatizáltság – Szenvedélybetegből adódóan a társadalom illetve
a környezet elmondásuk szerint kirekesztette őket és diszkriminálta.

67

• Az autonómia hiánya – Ezt egyik fő problémának nevezték meg
mindannyian, múltjukból kifolyólag és jelenben terápiájuk után is küzdenek ilyen jellegű
problémával.
• Munkanélküliség – Életük nagy részét munkanélküliségben
töltötték el, illetve amikor ideiglenesen munkában voltak viszonyulásuk miatt a
betegségükből kifolyólag hamar elveszítették munkájukat.

3. Egészséges struktúrák:
• Az értékrendszer zavara – Az előző nagy elemzésekből teljes
mértékben látható, hogy értékrendszerük életmódjukból adódóan sérült, de terápiájuk alatt ez
sokat javult a keresztyén értékrendnek köszönhetően.



5. Szociális munkás feladata a kábítószerfüggés (kábítószerfüggők
körében) megelőzésben.
66

A szociális munka, és a szociális munkások szerepe véleményem szerint,
nélkülözhetetlen feladat a szenvedélybetegség kialakulásának megelőzésében. Ez a feladat
Váriné Feró Mária tanulmánya szerint öt szinten történik:
I. szint az utca: Az utcai szociális munka feladatai közé tartozik, a hajléktalanná vált,
„érdekképviseleti egyletbe” (bandákba) szerveződött drogosok ellátása. Ezen a szinten a
feladat elsősorban a legalapvetőbb szomatikus szükségletek kezelése, valamint a krízis-
intervenció. A hajléktalanságból és a drog okozta testi-lelki-szellemi leépülésből
következő károk akár életveszélyes állapotot is eredményezhetnek. Ilyen esetben a gyors
beavatkozás, a rászoruló hozzájuttatása egészségügyi ellátáshoz létfontosságú és életet ment
het.
II. szint a drogambulancia: A drogambulanciákon dolgozó szociális munkás feladata
sokrétű lehet. Ilyen feladatok például: a metadonbevétel ellenőrzése, családi kapcsolatok
felkutatása, kapcsolatok rendezése, lelkisegély, -gondozás, segítség álláskeresésben,

66
Váriné Feró Mária: Szociális munka szenvedélybetegekkel. KRE-TFK, honlapja:
http:\\www.reftkn.hu\weblap\intezetek\diakonia\Szocialis.doc, Internet
68
lakáskeresésben, hivatali és hatósági ügyintézés segítése, terápiás csoportok moderálása,
önsegítő klub működtetése valamint más, a kialakult helyzettől függő segítség nyújtása.
III. szint a kórház: A kórházi szociális munkás feladata a családdal való megromlott
kapcsolat helyreállításában a közvetít szerepe, valamint az, hogy a hosszabb terápiás
idejű , bentlakásos ellátóhelyek (rehabilitációs otthonok) elérésében segítséget nyújtson,
és megszervezze az odajutást, esetleg elkísérje a klienst.
IV. szint az a rehabilitáció: Az itt szolgáló szociális munkás feladata komplex, a
szakma sok területét öleli fel. Jellegzetessége, hogy kevés klienssel dolgozik (2-3 fő ), a
hatékonyság növelése végett, valamint hogy hosszú távú, nagyon közeli (az ellátott
intim szféráit is érint ) segít kapcsolatot tart fent a bentlakó terápiással (mentor szerep).
V. szint az utógondozás: Bármilyen jól működik a drogos a terápiában, az otthonból
kikerülve még jó időnek kell eltelnie, hogy a „lelki immunrendszere” annyira megerősödjön,
hogy egy-egy stresszel teli krízishelyzet ne jelentsen számára erős kísértést a
drogfogyasztásra. Ha ezeket a negatív töltés lelki történések feldolgozatlanul maradnak, az
előbb-utóbb a drogos újbóli drogfogyasztását eredményezheti („megcsúszás” vagy
visszaesés). A fent már említett poszt-akut vagy józanság-alapú elvonási tünetek az
absztinencia első 6 hónapjától két évig is elhúzódhatnak, egyéntől függően. Ez fokozott
stresszérzékenységet jelent. A szociális munkás feladata ebben az időszakban elsősorban az
utánkövetés, a problémás helyzetekben a drogos mellé állás, valamint az, hogy technikai
hátteret és kereteket biztosítson az utógondozottak önsegítő csoportjának.
Összesítve:
• Lelkigondozás – Bizonyos terheket nehéz megosztani sok ember előtt terápián belül,
illetve vannak olyan problémák, amelyen csak szakember tud segíteni.
• Krízis-intervenció – A szenvedélybetegséggel járó életmód egyenesen a halál vagy a
börtön felé tart a betegség progresszív (haladó, fejlődő) volta miatt. Ezért bizonyos esetekben
azonnal ki kell emelni a klienst.
• Érdekképviselet – A szerhasználó életvitel magával hozza a kriminalitást, ezért
szüksége van jogi képviseletre, hivatalos ügyek intézésére, ehhez szükséges tanácsadásra.
• Közvetítés az egyén és környezete között – Életvitelükből származó megromlott
kapcsolatok esetében sokszor szükség van mediálásra.
• Értékek hiteles képviselése, átadása – Kongruens jelenlét a segítő kapcsolat során.
• Életperspektíva nyújtása – Célok megfogalmazásában való segítségnyújtás.
69

5.1. A diakónia, diakónus szerepe a szenvedélybetegek integrációjában
Mivel a szociális munka mellett diakónus szakot is végzek, megköveteli tőlem, hogy leírjam
azt hogyan látom egy diakónus szerepét a szenvedélybetegek körében. Személy szerint, a
felépült szenvedélybetegekkel való foglakozást tartom szem előtt.
Mivel a kábítószerfüggők aktív szerhasználatuk során szinte minden támogató
kapcsolatukat véglegesen leromboltak, ezért az egyik fő feladatuk az új kapcsolatrendszer
kiépítése. Mivel csakis kizárólag támogató és elfogadó közösségek jöhetnek számításba
speciális problémáik miatt, (faji hovatartozásuk, előítéletek, aluliskolázottság, büntetett
előélet, viselkedészavar… stb.) ezért azt gondolom, hogy egy keresztyén gyülekezet
megfelelő közeg lehet számukra.
Kutatásomból is kiderült, hogy a szenvedélybetegek többségük alulértékeli magát, így
szükségük van egy segítő támogató és világos keretekkel körülhatárolt speciális csoportra
gyülekezeti közösségen belül. Szakdolgozatom témájában az utógondozásra is kitérek, és ez
egy alternatíva lehet támogató közösségekbe való integráció kialakításában. Azt gondolom, a
diakóniai széleskörű szolgálatához, a szenvedélybeteggel való szolgálat is hozzá kell
tartozzon gyülekezeten belül. Az egyház, diakónia feladata befogadni őket, és erre megfelelő
közegek biztosítani.
Fontosnak tartanám, hogy gyülekezeten belül legyenek olyan re-integrációra alkalmas
csoportok, felépülőben lévő szenvedély betegek (elsősorban rehabilitációról kikerült) részére,
amely alkalmas első körben gyülekezetbe való integrációra, lelki-fejlődésre, másodsorban
társadalomba való beilleszkedésre, illetve és nem utolsó sorban a Biblia, evangélium, mint
zsinórmérték átadására.
Ha én diakónusként dolgoznék, ennek a megvalósítására törekednék, illetve arra, hogy a
gyülekezeti tagok megismerjék ennek a problémának a hátterét. Feladatomnak látnám ezen
belül, hogy rehabilitációs intézményekkel, és a lakóikkal tartsam a kapcsolatot, hogy érezzék
azt vannak olyan közösségek, amelyek várják őket szeretettel, érdeklődéssel, ahol hasznos
tagjai lehetnek a közösségnek.
Az utógondozás egyfajta alternatíváját látom ezen elképzelésem mögött.
70


6. Összegzés, hipotézisek ellenőrzése
Összegzésemet két részben szeretném tárgyalni. Először a teljes terápiát végzett és
terápiát megszakítottak összehasonlításával kezdeném. Azt követően pedig, a hipotéziseim
vizsgálatával szeretnék foglalkozni.

I. Teljes terápiát végzett és terápiát megszakítottak összehasonlítása:
Első körben, ami szembetűnő volt számomra az, hogy mind a 1o interjú alany azonos
háttérrel (családi körülmények, kamaszkori nehézségek, gátlásosság, alacsony önértékelés,
szeretet hiány) rendelkeznek, illetve azok a kompetenciák, amit felsorolásban elemeztem a
visszaesetteknél is sérültnek bizonyultak.
Számomra egyértelművé vált, hogy a sérült képességek, illetve képességek hiánya, ami
elvezetett a szenvedélybetegség kialakulásáig, ugyanezek a hiányosságok akadályozták a
terápiás folyamatot.
Összefüggést véltem felfedezni a terápia megszakítása és a segítségkérés képessége
között, azaz sok esetben ez az, ami meggátolta őket abban, hogy idejében segítséget kapjanak,
hiszen elmondásuk szerint nem hogy nem kértek segítséget, de el is titkolták a problémát.
Az interjúkból az is kiderült, hogy míg a teljes terápiát végzettek közül néhányan azt
mondták, hogy nincs mit takargatniuk, mert mindenüket elvesztették, ezért könnyebben
elfogadták, hogy a bizalmat meg kell előlegezni, hiszen nincs mi veszíteni. Addig a
visszaesettek bizalom hányáról beszéltek, és nagy problémának élték meg, hiszen nem tudtak
megnyílni.
Mivel a szenvedélybetegség egyfajta kényszeres viselkedéssel párosul (2.3.függőség,
2.3.1.dependencia ), viselkedés és gondolkodásbeli zavarral, ezért valamilyen szinten el kell
érni az együtt működést a terápiás közösséggel. Ez az idő, amíg idáig eljut a
szenvedélybeteg, egyénenként változhat. Azok az interjú alanyok, akik visszaesési
tapasztalattal rendelkeztek és több terápiát megszakítottak, azok beszámoltak arról most, hogy
túl vannak egy sikeresnek mondható terápián, visszatekintve úgy érzik, meg kellett érniük az
önmagukkal való komoly munkára.
Nem tudtam elmenni a motiváció problémája mellet, hiszen az interjúk
összehasonlításakor kiderült számomra az, hogy azok, akik visszaesetek bizonyos
problémákkal nem akartak szembenézni, meg akarták spórolni, és ez gyengítette
motivációjukat, és így nem tudtak tovább lépni a terápiában.
71
Dr. Hézser Gábor órai előadása (Téma: Szenvedés és segítés, 2oo7) alapján a
szenvedélybetegség egyik jellemzője a motiválatlanság és így egyben a felépülésben való
motiváció hiánya.
Mivel a dependens személyiség arra összpontosít, hogy csak abban a pillanatban legyen jó
élménye, ez nem egyezik a felépülés során feltárt problémákból adódó szenvedéssel,
feszültséggel, és fájdalommal.
T. Gorski szerint (Felépülés, változás részben tárgyalom) a felépülés során személyiség
változás történik.
67
És amint Freud is leírja, „az ember pszichológiai fejlődése jelentős
feszültségekkel járó folyamat, így tehát a felépülés is egy feszültséget von maga után terápia
alatt, amellyel nem mindenkinek sikerül azonnal megküzdenie”.
68

Ők saját maguk is alátámasztják ezeket a tényeket és beszámolnak arról, hogy hosszabb
folyamatra volt szükségük, hogy végre eljussanak egy terápia végére.

II. Hipotéziseim ellenőrzése:
A sérült személyiséget teljesen, újra fel kell építeni. Ezt a feltételezésemet rögtön egy
kritikával kell illetnem. Azt gondolom ez a feltételezésem, állításom ebben a formában nem
állja meg a helyét. Mivel a kutatásom során kiderült, hogy ugyan a problémáik, hátterük
nagyon hasonlóak, szinte ugyan azok, de sérüléseik mélysége nem egyformák. Velük való
munkában (szakdolgozatomhoz) megtapasztaltam, hogy rengeteg érték van bennük és így az a
megfogalmazásom, hogy tejesen sérült a személyiség, az ember, nem csak rájuk nem igaz,
hanem egyetlen egy emberre sem. Saját elmondásuk is alátámasztotta (önismereti csoportok
hatása), hogy terápiájuk során, rengetek értéket fedeztek fel egymásban és önmagukban.
Ugyan a sérült személyiségnek szüksége van a terápiára, de azt állítani, hogy teljesen sérült
megalapozatlan részemről.
A felépülés során alapozhatunk meglévő kompetenciára. Az előző feltételezésem is
arra mutat, hogy ez a hipotézis helyén való, hiszen maga a terápia is arra épül, hogy a
szenvedélybeteg értékeit, képességeit felszínre hozza és kiegészítse. Azt gondolom, hogy a
fiatalok interjúiból kitűnik az, hogy míg a drogos szubkultúrában a negatív előjelű képességek
az életben maradáshoz szükségesek, ugyanez a társadalom szemében elfogadhatatlannak és
negatív előjelűnek hat. Válaszaikból az is kiderül, hogy vannak olyan képességeik, amelyek
egyrészt megvoltak és nem volt különösebb nehézségük, munkájuk a terápia alatt velük.

67
Terence. Gorski: Józannak maradni.
68
Antony Giddens: Szociológia. V. rész
72
Másrészt voltak olyan negatív irányban használt képességeik, melyeket terápiájuk alatt pozitív
irányba tudtak fordítani. Egyikük elmondta, hogy ő a kábítószer megszerzése érdekében
besimulós, simulékony magatartást mutatott, viszont ugyanezt pozitív irányban használva,
hátsó szándék nélkül kedves és előzékeny tulajdonságnak tartja.
Ezt az állításomat azért tartom helytállónak, mert nem lehet egyértelműen kijelenteni
valakiről, hogy például teljes mértékben hiányzik nála az empátiára való készség, mert
vannak olyan szituációk, amelyben empatikus a másik emberrel, ha máshoz nem ahhoz, aki
közel áll hozzá. Szintúgy nem gondolom azt, például, hogy ki lehet jelenteni a 1o interjú
alany egyikére is azt, hogy teljesen hiányzik náluk a problémamegoldó képesség. Hiszen úgy
gondolom, az interjúkból az is kiderül, hogy problémamegoldó képességük a terápia során
fokozatos fejlődésen ment keresztül, technikai és lelki értelemben véve is. A meglévő
kompetenciákra alapoznak akkor, amikor gyakorolnak, fejlesztenek egy kompetenciát, hogy
ne szerre legyen szükségük a problémáik megoldáshoz.
Dr. Hézser Gábor (órai előadás, 2oo7) szavaira támaszkodva nagyobb esély van arra,
hogy el lehet jutni a felépülésig, ha a egy mélyre került pozitív képességet vesznek elő.
A lényeg azt gondolom, hogy a meglévő értékeket kell előhozni, és rá támaszkodni.
A kábítószer használat során a személység mindenkép sérül, és kezelésre szorul. Azt
gondolom, az interjúk alapján, hogy ez a feltételezésem is helytálló. Hiszen az elméleti
részhez való kutatásom során a szakirodalmak is alátámasztják azt, hogy a hosszas kábítószer
fogyasztás és ezzel járó életmód megváltoztatja a személyiséget úgy, hogy a kábítószer
használat felülírja a használója szükséglet (Maslow- piramis) hierarchiáját. Elsődleges
szükségletté válik a kábítószer, ami jelentős sérülést okoz a személyiségben, hiszen
megszűnnek a lelki - egészséghez szükséges (külső és belső) támaszok. Azt állították, hogy
egyedül nem tudták megváltoztatni az életmódjukat a kábítószerhez való viszonyukat.
Elmondták, hogy az egyedül való leállás kudarcai is azt erősítik meg bennük, hogy nem
urai helyzetüknek, egyedül nem megy.
A rehabilitáció során, akik mentálhigiénés módszer használatával épültek fel,
személyiség változáson mentek keresztül illetve, akik nem, csak a drogfogyasztó
magatartástól szabadultak meg. Azt gondolom, hogy önmagában az is választ ad erre az
állításra, hogy felépült, illetve felépülőben lévő szenvedélybetegekkel készítettem az
interjúimat. Közülük többen munkába, iskolába járnak, párkapcsolatban élnek, mint egy
normális ember élik az életüket, és nincs szükségük kábítószerre, mint eszközre, hogy a
felmerülő problémáikat megoldják. Mindannyian hosszú éveket töltöttek el aktív
drogfogyasztással, de mivel, a munkát, az iskolát, a párkapcsolatot és egyéb kapcsolatokat
73
fontosnak és nélkülözhetetlennek tartanak, és helyt tudnak állni ez önmagában is egy merőben
más személyiségről, személyiség változásról árulkodik. Itt hangzott el egyikük válaszaként,
hogy „MINTHA NEM UGYANAZ AZ EMBER LENNÉK”, amit a dolgozatom
címeként használok, hiszen ez tükrözi azt, hogy mit kutattam szakdolgozatom elkészülése
során. Mivel rehabilitációt végeztek, ami mentálhigiénés módszereket alkalmaz, ezért a
feltételezésem első része interjúim alanyai esetében helyt állnak.
A feltételezésem második részét vizsgálva arra jöttem rá az interjú alanyok válaszai
alapján, hogy a mentálhigiénés terápiás módszerek eszközöket adnak a terápián részt
vevőknek, még abban az esetben is, ha a terápia esetleg megszakad, maximum nem elegendő
hosszú távú szermentes élethez. Volt olyan alanyom, aki 1,5 évig tiszta volt önerejéből, de ez
annak is köszönhető volt, hogy külföldön egy teljesen más környezetben élt, viszont a
kábítószert felváltotta az alkohol, mint eszköz. Más esetben egy hosszabb börtönbüntetés alatt
volt szermentes egyik interjú alanyom, de mindkét esetben, amint problémáik jelentkeztek
szermentes életükben, és lehetőség volt kábítószerhez jutni újra felvették problémamegoldó
eszköztárukba. Újra aktív szerhasználók lettek. Később rájöttek terápiájuk során, hogy
ezekben az időszakokban ugyanúgy viselkedtek, mint egy dependens személyiség csak vagy
nem volt lehetőségük kábítószerhez jutni, vagy más szer váltotta fel, illetve csak rövid ideig
tudtak szermentesen élni, hiszen hiányoztak olyan eszközök, amelyekkel nem csak
absztinenciát, hanem termékeny életet is tudtak volna elérni.
Azt nem merem állítani, hogy csak terápiával lehet tiszta életet élni, de azt igen, hogy
minőségében mélyebb változást terápiával lehet elérni.
A dependens személyiség helyreállításában a mentálhigiénés módszerekre feltétlenül
szükség van. Az utolsó mondatomhoz kapcsolódva, mélyebb változást azt gondolom, csak
mentálhigiénés módszerekkel lehet elérni. Interjú alanyaim azt válaszolták nekik szükségük
volt rá, hiszen a nélkül több próbálkozásra sikerült hosszantartó szermentességet, illetve
termékeny életet élni. A feltétlenül szó számomra igaz, de sok esetről tudok, hogy más
módszerek, illetve spontán gyógyulások is eredményeket, és tiszta életet értek el.

7. Zárógondolatok
Nagyon jó érzés számomra az utolsó sorokat írni egyrészt azért, mert fáradt vagyok
kissé, másrészt, mert életem első szakdolgozatát lassan kézben tarthatom. Először egy erőm
feletti munkát láttam benne, de visszagondolva erőt kaptam belőle.
74
Fontos volt számomra ez a kutatás, mert ahogyan a témaválasztásomban is leírtam
sokszor találkoztam felépült szenvedélybetegekkel, akiket még aktív drogfogyasztás alatt,
vagy a leállás előtt ismertem meg. Nagyon kíváncsi voltam mi az, ami segít nekik,
minőségibb életet élni, változni, teljesen más embernek lenni. Szerettem volna egy átfogó
képet kapni a probléma elindulásától, kiváltójáról a változás folyamatáig, a felépülésig. Ebből
kifolyólag, sokszor nehéz volt eldöntenem mi az, amit kihagyhatok kutatásomból, hiszen
fontos, hogy a kábítószerekről is beszéljünk a téma kapcsán. Ezért sokkal nagyobb
terjedelműre készült dolgozatom, mint azt kezdeti nekifutásomkor gondoltam. És még így is
azt gondolom fontos dolgokról nem ejtettem szót, hiányosságokat észlelek. Talán egy kicsit
sok!
A kutatásom alatt, a gyakorlati részben nagyon jól éreztem magam. Az interjú
alanyainak, és az otthon összes lakójának segítő készsége, őszintesége a témáról egyre inkább
felkeltette érdeklődésemet. Szerintem egy átfogó képet kaptam tőlük, hogy hogyan
gondolkodnak önmagukról, a változásukról. Pozitívan éltem meg a velük való munkát!
Kutatásom ebben a részében kaptam a legtöbb erőt, és azt az érzést, hogy érdemes kitartanom.
Azt gondolom, minden emberre ráférne egy ilyen komoly munka, amit egy szenvedélybeteg
tesz gyógyulása érdekében. Fontosnak tartom önismeretünkkel, gyengeségeinkkel,
erősségeinkkel foglalkozni, tisztában lenni ezekkel. Véleményem szerint nem lenne annyi
feszültség bennünk. Sokkal kiegyensúlyozottabb, teljesebb életet élhetnénk a rohanó világban,
ami bizonytalanná tesz, kibillent bennünket önmagunkból. Lennének eszközeink arra, hogy
képesek legyünk megbirkózni a különböző negatív hatásokkal.
Azt gondolom mindegyik feltételezésre, kaptam választ. Amit másként tennék, az időben való
nekikezdés, az interjú kérdéseit kicsit nyitottabbá tenni. Amit jól csináltam, véleményem
szerint az elemzés, a kutatás, és a belefektetett energia.

Amit javasolnék laikusként, hogy a mentálhigiéné szerepét ne csak akkor lássuk, amikor
már baj (a terápián). Azt gondolom, még nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a mentálhigiéné
szerepére, a megelőzésben legyen része: a családoknál, a gyereknevelésnél, az iskolában, a
munkahelyeken, hogy ne keljen családoknak, gyermekeknek, életeknek tönkre menni.