John Fowles

A FRANCIA HADNAGY SZERETŐJE

Regény

ÁRKÁDIA Budapest, 1983

John Fowles The French Lieutenant ’s Woman Jonathan Cape Ltd, 1981 © 1969 by John Fowles

Hungarian translation © Gy. Horváth László, 1983 Kiss Zsuzsa, 1983

Minden emancipáció az emberi világnak, a viszonyoknak visszavezetése magára az emberre. Marx: A zsidókérdéshez (1844)

EGY
Nyugat fele A tengeren Kalandozott, Másfele nem, Tekintete. Sújthatta ott Tenger szele: Varázslatot Látott e szem.
HARDY: A REJTÉLY

A Lyme-öbölben – a Lyme-öböl a legnagyobb harapás helye Anglia kinyújtott délnyugati lábának alsó felében – a keleti szél a legkellemetlenebb, s a kíváncsi természetű ember mindjárt több helyes következtetést is levonhatott volna annak a párnak a látványából, akik e beszögellés kicsi, de ősi névadójának, Lyme Regisnek a rakpartján sétáltak 1867 egyik március végi, csípős, hideg reggelén. A Cobbra immár hétszáz esztendeje unott megvetéssel tekintenek az igazi lyme-iak, s nem is tartják másnak, mint ami: a tenger ellen feszülő hosszú, öreg, szürke falkaromnak. S mivel a városközponttól jóval odébb áll – egy miniatűr Athén apró Pireuszaként –, legtöbbnyire a hát ukat mutatják neki. Az évszázadok során kétségkívül sokba került a foltozgatása, neheztelésük tehát némileg jogos. A kevésbé adó centrikus, avagy az ilyesmire fogékonyabb szem azonban egész egyszerűen a dél-angliai tengerpart legszebb védgátját tiszteli benne. És nemcsak azért, mert – hogy az útikalauzt idézzem – hét évszázad angol történelmének volt tanúja, mert innen futottak ki a hadihajók az Armada ellen, mert Monmouth itt lépett partra, hanem mert, legvégül is, a Cobb a népművészet gyönyörű emléke. Primitív és mégis bonyolult, hatalmas és mégis kecses; annyi finom hullámzás és súlyos tömeg van benne, akár egy Henry Moore- vagy egy Michelangelo-szoborban; és tiszta, makulátlan, sós, az anyag csodája. Túlzok? Meglehet, de könnyen ellenőrizhetnek, mert a Cobb történetem ideje óta alig változott; a város azonban igen, úgyhogy ha a szárazföld felé fordulnak, az összehasonlítás nem lesz egészen tis ztességes. De ha 1867-ben fordulnak észak, vagyis a szárazföld felé, mint aznap az a férfi, harmonikus látvány tárult volna a szemük elé: festői összevisszaságban egy tucatnyi ház meg egy kis sólya – benne, akár Noé bárkája, állványokon egy lugger törzse –, ott, ahol a Cobb visszahajlik a szárazföld felé. Félmérföldre keletre, lejtős réteken túl emelkedtek Lyme zsúp - és palatetős házai; maga a város a középkorban virágzott igazán, azóta folyamatosan hanyatlik. Nyugatra komor, szü rke sziklák – a helybeliek szavával: a Fű-szirtek – szöknek meredeken az égnek a kavicsos partról, ahol Monmouth abba az őrült vállalkozásba belefogott. Fölöttük és beljebb jóval test esebb, sűrű erdőkkel benőtt sziklahegyek állnak. Ezzel a háttérrel a Cobb valóban végvárnak tetszik – végvárnak, amely a vad, pusztuló nyugati parttal dacol. Ezt is ellenőrizhetik. Abban az irányban soha nem épült és ma sem épül ház néhány nyomorúságos fürdőkabint kivéve. A helybeli spion – volt ilyen – arra következtethetett volna tehát, hogy ez a két ember idegen a városban, jó ízlésű, és el van rá szánva, hogy holmi harapós szél nem fogja megakadályozni a Cobb-ban való gyönyörködését. Másfelől, ha távcsövét élesebbre állította, arra is gyanakodhatott

4

éppen, hogy megszokott magányuk jobban érdekli őket, mint a tenger menti építészet; azt pedig mindenképp leszögezhette, hogy ami a külsejüket illeti, nagyon is kifinomult ízlésű emberek. Az ifjú hölgy a legújabb divat szerint öltözött, mert más szél is fújdogált 1867 -ben: a krinolin és a nagy kalap elleni lázadás előszele. A távcsöves leskelődő bíborvörös szoknyát pillantott meg, majdhogynem merészen szűk – és rövid szoknyát, mivel két fehér boka is megvillant a díszes zöld kabátka alatt és a fekete cipők felett, amelyek a védgátat tapodták; a hálóba fogott ko ntyon pedig hetyke, lapos kis kalap ült, egyik oldalt puha kócsagtollakkal – ezt a kalapdivatot a Lymeban lakos hölgyek még egész esztendeig nem merik majd követni; a nála magasabb termetű, makulátlan szürke ruhát viselő, szabad kezében kürtőkalapot tartó férfi radikálisan megkurtította p ofaszakállát, amit az angol férfidivat törvényhozói kissé közönségesnek – értsd: a külföldiek szemében nevetségesnek – tartottak egy-két évvel azelőtt. Az ifjú hölgy ruhaszínei modern szemünknek kifejezetten harsányak; csakhogy a világ épp akkoriban vergődött az anilinfesték felt alálásának szülési fájdalmai közt. A női nem, kárpótlásul a megszabott viselkedésformák mega nynyi kötelméért, a ragyogó színeket szerette, nem a tompákat. Ami azonban a harmadik figurát illeti azon a komor, kanyargós mólón, vele még a távcsöves leskelődő sem tudott volna mit kezdeni. Kinn állt a tengerhez legközelebb eső ponton, egy kikötőbak gyanánt szolgáló, felfordított ágyúcsőnek dőlve. Ruhája fekete volt. A szél bele -belekapott, de az alak mozdulatlanul, mereven bámult ki a tengerre: a vízbe fúltak élő emlékművének, mit ikus figurának tetszett inkább, mint a jellegtelen vidéki hétköznap tartozékának.

5

– Drága leányka. de aztán meggondolta magát. – Charles! Nézze. ha nem tévedek. – És azt is tudni óhajtom. hogy az illendőség keretei közt foghatja a k aromat. – Végig óhajtok sétálni a mólón. ha most hátat fordítunk neki. Et voilá tout. A majomketrecben. E. Charles. először úgy tűnt. K evés sikerrel. – Milyen érzékenyek lettünk! – Nem vagyunk Londonban. – Hanem az Északi-sarkon. – A nagynénje annak a kellemes estének már minden részletét kiszedte belőlem. érdemes atyjaura és énközöttem támadt egy kis filozófiai nézeteltérés. Hűtlen szerelmesem sirasson engemet. – Kimért mozdulatokkal újra elindult. NYUGAT-ANGLIAI NÉPDAL: SYLVIE ELINDULT – Kedves Tinám. Ebből világosan kitűnik. szívesen elnyújtaná az alkalmat. hát fűszálként hajladozva egyesüljek magával a házasság szent kötelékében? – A közönséges humorát pedig tartsa meg a klubtársainak. Meg fogja bocsátani. leróttuk hódolatunkat Neptun előtt. hogy történt valami… miközben a portóit iszogatták. mert hív a napkelet. A lány megállt. megfordult. férfilakosa pedig 7 600 000. – Ó! Tartottam valami ilyesfélétől. reményvesztett pillantást vetve a szárazföld felé. hogy amennyiben a Viktória-korabeli leánynak közmegegyezés szerinti sorsa a férjhez menés és a gyerekszülés volt. Mire én megpróbáltam tudományosan alátámasztani a darwini felfogást. hogy Darwin úrnak az állatkertben a helye. Hűtlen szerelmesem. – Maga nem valami galant. ROYSTON PIKE: A VIKTORIÁNUS ARÁNYKOR EMBERI DOKUMENTUMAI Bontom ezüst vitorlám. és a pár t ovábbsétált a Cobbon. maga mások társaságában lehet olyan merev. A kedves mama küldte? – Tudom.KETTŐ Abban az évben (1851) hozzávetőleg 8 155 000 tízesztendősnél idősebb női lakosa volt Nagy-Britanniának. utolsó. – Bevallom. könyörgöm? – Azt hittem. – És mi volt a beszélgetésük tárgya? – Atyjaura megkockáztatta azon véleményét. Bontom ezüst vitorlám. – Ez meg mit jelentsen. – Én csupán őszinte akartam lenni. komolyan akar beszélni. mi történt papa és ön között múlt csütörtökön. a férfihiány problémákat okozhatott. mielőtt Charles válaszolt. – Hogy tehette… hiszen ismeri papa nézeteit! 6 . De az én társaságomban ne legyen merev. és szembefordult vele. hűtlen szerelmesem. – Levelet kaptam. mintha karót nyelt volna. – Ez nem volt szép magától. Tettek néhány lépést. A férfi tehát. mert hív a napkelet.

Legalábbis írtam egy monográfiát. A férfi csak most vette észre a móló végében álló alakot – vagy legalábbis most jött rá. és észre sem vette őket. minden időmet a kövületeknek fogom szentelni. – Hiszen már legalább egy perce sétálunk rajtuk. Megint továbbindultak. Forduljunk vissza. – Fiatal? – Nem tudom. Biztosan a szegény Tragédia. – Jóságos ég. – Milyen romantikus. – Annyit mindenesetre leszögezett. – Sejtem. – De engem érdekel. – Kedves Tinám. hogy maga fél az apjától. mint most. hogy idekinn kell töltenie napjait? – Egy kicsit… bo lond. akivel állítólag… – Szerelembe esett? – Még annál is rosszabb. ezt már megbeszéltük. amelyről Jane Austen Louisa Musgro ve-ja leesett a Meggyőző érvekben. – Tragédia? – Csúfnév. A férfi a lába elé pillantott. Ha még egyszer így fog mosolyogni. Pletyka az egész. ha aggódott valamiért: jelen esetben azért. A leány ránézett. hogy féltékeny vagyok a kövületekre. – Most pedig tudákosak? Leereszkedjünk hát e veszedelmes lépcsőn? – Majd visszafelé. nagyon messze van. hogy tudós vagyok. nézze csak! Certhidium portlandicum. A férfi a fekete alakot nézte. ugye? Ernestina kimeresztette szemét – ezek a nagyon bájos. hogy idehoztam magát? És nézze csak! – A mellvédhez vezette. ami az ő szemében egybekelésük legfőbb akadályának számított. ahol a falba rézsútosan beillesztett lapos kövek sora szolgált egy lejjebbi sétányhoz vezető lépcsőként. 7 . – A kutyafáját. de a nagyapja még egyszerű posztókereskedő. és megszorította a bal karján nyugvó kesztyűs k ezét – Drágám. – És a hadnagy elhagyta? Gyerekük van? – Nem. hogy nem adja a lányát olyan emberhez. azt hittem. De szerintem hamarosan eszébe fog jutni. majd kecsesen az ellenkező irányba hajtotta fejét – így szokta kifejezésre juttatni. – A lány hatásszünetet tartott. Az egyik csúfneve. Azt hiszem. hogy milyen nemű. és azonnal letérdelt. – A többi micsoda? – A halászok nagyon csúnya névvel illetik. A Cobb némely részei fosszilis kövekkel va nnak kirakva. magának pedig egy percet se. Tökéletesen helyénvaló. ha nem kel fel azonnal! – A férfi mosolyogva engedelmeskedett. hogy a szóban forgó egyed legalábbis főnemesi majom volt. hogy ki az. Charlesé pedig báró. Nem szeretek a közelében lenni. – Ne higgye. – A férfiak romantikusak voltak… akkor. – Nos. Megálltak. – Nocsak. hogy a francia hadnagy… szeretője. nincs. És ne felejtse el. hát nem kedves tőlem. tehát bizonyára az vagytok. Apja nagyon gazdag volt. ne legyen már olyan… – Úgy hívják. szürke szemek rövidlátók voltak. hogy halász! De hiszen ez egy nő. Ki az a francia hadnagy? – Egy férfi. – Ez az a lépcső. De én nem őt veszem feleségül. Ez portlandi mészkő! – Sínylődjék a portlandi bánya fenekén az idők végezetéig. s csak valami sötét alakot észleltek. A férfi elmosolyodott.– A legtiszteletteljesebben viselkedtem. És annyira ki van közösítve. aki a tulajdon nagyapját majomnak tekinti. – Vagyis undorítóan.

hogy erősebben kapaszkodjék az ágyúcsőbe. Charles. De ott lakik. ami hiányzott belőle: mert abban a korban a női arceszmény a szemérmes. És semmiképp sem volt szép. talán hogy mutassa Ernestinának: fel meri verni az alvó oroszlánt. Maga sem igen tudván. ha látogatóba megyünk oda. Semmi romant ika. keresztülnézett rajta. nem rejtegetett semmit. előrelépett. de nyilvánvalóan nemtörődömségből. Poulteneynél. tragikus arc. és mégis természetellenes. mint az utóbbi negyven év során divatos női kabátokra. hogy figyelmeztesse: immár nincs egyedül. A férfit ez után az első találkozás után nem annyira az kísértette. hanem a tárgynak őrá tett hatását jelölte meg. Elég egy erősebb széllökés… A nő megfordult. A pár arrébb húzódott. az üres szemhatáré. Itt mindenki tud mindent. A szárazföldhöz közelebb érve azt mondta: – Bárcsak ne ismerném a kiábrándító valóságot. sivár tengeré volt. várja. mintha ismerte volna a legújabb londoni d ivatot. az engede lmes. haja fesz esen hátra volt szorítva a fekete kabát gallérja alá – bizarr kabát volt. tiltott területre tévedt. amit ebben az arcban látott. mint lándzsára. akár a víz az erdei forrásból. mint Ernestináé. és ezzel természetszerűleg nem magát a tárgyat. hanem inkább az. de ahogy itt elnéztük önt. a szégyenlős volt. De feledh etetlen arc volt. aki megveti a regényeket. A lány kinevette: lám csak. De a férfi elmosolyodott. Ez a baja a vidéki életnek. hogy visszatérjen hozzá. Jöjjön. a tudós. s így azt is láthatták. Egy hirtelen széllökés arra indította Charlest. kérem. és mi ndenekfelett: az őrületnek sem volt rajta nyoma. Nem volt bájos arc. Persze. Ő sem viselt krin olint. Abban a kurta pillanatban méltatlan ellenfélnek érezte magát: mintha átdöfték s egyszersmind megérdemelten me galázták volna. hogy ennek a mérhetetlen bánatnak nincs semmi látható oka. a férfi elfordult. Olyan tisztán. Ernestina megrángatta Charles kabátujját. Így hát közelebb mentek az ágyúcsőnél álló alakhoz. hisztéria.– De hát mit csinál itt? – Azt mondják. Kalapját a kezében tartotta. amint a szél engedte. ha sivatagban tör fel. – És… senki sem törődik vele? – Amolyan cselédféle az öreg Mrs. inkább férfiak lovaglókabát jára emlékeztetett. természetesen és megállíthatatlanul áradt róla a bánat. – Ha megtámadja magát. Az őrület inkább a puszta. lovagiasan a védelmére kelek majd. Charles később gyakran úgy gondolt erre a tekintetre. majd tovább bámult dél felé. mint szegeződik tekintete puskacsőként a messzi szemhatárra. – Bocsánat. 8 . hogy oltalmazóan átkarolja Ernestina derekát. rá. Charles egyszerre úgy érezte. már amennyire a magamfajta t udóstól telik. hogy profilból lássák az arcát. nem pedig azért. a nőt p edig. a Cobb igazából ehhez az archoz tartozik. az. Forduljunk vissza. és nem Lyme ősi városához. Charles fennhangon valami semmitmondó megjegyzést tett. Csupán két vagy három másodpercig nézett. Nem volt benne semmi mesterkéltség. nincs semmi rejtély. miért. aggódni kezdtünk a biztonságáért. mintha a forrás természetes lenne. sosincs szem előtt. és ránézett – de Charlesnak inkább úgy tűnt. de a nő nem fordult hátra. Én nem is láttam semmit. semmilyen kor ízlése vagy mércéje szerint. álszentség. A nő nem szólt semmit. hirtelen úgy tűnt neki. és vállát vonogatva rámosolygott.

G. Végül is. Charles bizonyára hitetlenkedett volna – pedig alig hat hónappal 1867 márciusa – történetünk ideje – után Hamburgban már meg is jelenik A tőke első kötete. és valószínűleg nem l epődött volna meg. még csak 1867 -et írtak. mivel is töltsék meg a szabadidő végtelen oszlopcsarnokait. hanem hogy kitalálják. mint az előtte álló hosszú és most már ráadásul esős délutánból. mint tudós fiatalemberre. ez az érzés – és nem a tudomány önzetlen szeretete. Még csak harminckét éves volt. hogy a villámcsapás tökélyére jussunk. hogy eljussunk a tökéletes emberhez.HÁROM Még fontosabb azonban. Noha Charles szívesen gondolt magára úgy. Charles számára azonban – mint majdnem minden kortársa és egész társadalmi osztálya számára – a lét fölé írt tempómegjelölés határozottan az adagio volt. következésképp. Ma a gazdagság legáltalánosabb szimptómája a romboló neurózis. hogy idejük legyen a sok elvégzendő dologra. milyen is lesz ez a gyümölcs vagy hogy későbbi mértéktelen fogyasztása milyen következményekkel jár. ahogy ő megérti Ernestinát. körülírhatatlanok voltak. hogy nem tudtak igazi mennydörgéssé átalaku lni. és semmiképp sem a bölcsességünk – az oka annak. és akinek ama komor falak közt végzett munkája majd olyan ragyogó piros gyümölcsöt terem. És mindig is túlságosan sok kérdést tett fel az életnek. hogy minden élő szervezetrendszer nagy része az örö klődésnek köszönhető. Charlesnak természetesen sejtelme sem volt arról a szakállas néme t-zsidó férfiról. M. de érthetetlen elemek is előfordultak köztük. például a vereség homályos érzete: nem a Cobbon történt közjátékkal. Gondolatai rendezetlenek. DARWIN: A FAJOK EREDETE (1859) A bölcs ember a történelem valahány évtizede közül az ezernyolcszázötvenes években szeretett volna fiatal lenni. a televízió és a radar jövőjéből – időérzékünk megváltozása viszont mindenképp megdöbbentette volna. A hatvanas években vitathatatlan fellendülés következett. a céltalanságnak avval az általános érzetével. hogy Charles alkalmatlannak bizonyult a pesszimista kényelmes szerepére. hogy a paleontológia iránti érdeklődésével megfelelően kiaknázza-e természet adta képességeit. de sokak számára – Charles számára is – e távoli morajlások jelentősége éppen abban állt. A problémát nem az jelentette. hanem az. a kézművesek. hogy az 1848-as forradalmak hulláma s az akkorára már kiveszett chartisták emléke roppant árnyékként magaslott a kor mögött. noha mindegyik nagyon is megfelel a természetben elfoglalt helyének. hogy Ernestina vajon megérti-e valaha is úgy. ha híreket kap a repülőgép. Századunk legnagyobb nyomorúsága állítólag az idő hiánya. aki tö rténetesen aznap délután is csendesen dolgozott a British Museum könyvtárában. a légturbinás hajtómű. amiket végrehajtott. hogy társadalmi találékonyságunk és bevét elünk oly óriási hányadát fordítjuk arra. Nagyapja. YOUNG: EGY KOR PORTRÉJA A Fehér Oroszlánban levő lakosztályában Charles ebéd után az arcát nézte a tükörben. hanem inkább azokkal a banális dolgokkal kapcsolatban. azokkal a jellemző kitérő hadmozdulatokkal. azzal. amely a forradalom lehetőségét. hogy mindent gyorsabban végezhessünk el – mintha az emberiség legfontosabb célja nem is az vo lna. de még a munkások is olyan jómódba kerültek. Igaz. azzal. az ő századában a csendes unalom volt. amit valahogy el kell töltenie. amiket Tranter néni ebédjén mondott. a báró az angol földesúr két nagy kategóriája közül a 9 . Számtalan személyes oka is volt azonban a nnak. sok struktúrának már nincs szoros és közvetlen ka pcsolata a jelenlegi életmódozatokkal. eleve k izárta. legalábbis Nagy-Britanniában. Ha valaki e lmondja neki. amely – szögezte le végül magában – talán nem is táplálkozik másból.

De voltak ennél sokkal komolyabb hibái is. hogy 1867-ben nagybátyja – a bordói melletti végleges lehorgonyzása dacára – még vajmi kevés jelét adta a kimúlás szándékának. Charles tett annyi engedményt a mezei sportoknak. Birtokát eladta. sok-sok éve már. Charles volt egyedüli örököse nemcsak apja megcsappant javainak – a baccarat végül is erősebbnek bizonyult a vasútkonjunktúránál –. és letette az esküt a Harminckilenc Hittételre. mint lovagolni. és a nagybácsi is kedvelte Charlest. hogy feltárja azokat az ártalmatlan halmokat. Ez azonban nem mindig látszott meg kapcsolatukon. amikor az örökségbe beleült. Ott azután foltot kapott szüzessége a felismerhetetlenségig bemocskolódott. a winsyatti sz alonban. mint önmagát. A madarat kitömték. Kopóként szimatolt minden ókelta kőemlék. hanem nagybátyja igen tekintélyes vagyonának is. Amikor rájött. Ekkora betegségre csak egy gyógyír volt: az elvetemült ifjút Párizsba kül dték.másodikba tartozott: a nagyivó rókavadászok és mindenféle dolgok tudós gyűjtői közül az utó bbiak kategóriájába. Nem az volt a kifogása. A dundi cockney karokból legott az Egyház karjaiba menekülve nem sokkal később azzal ejtette kétségbe apját. jórészt az élvezeteknek szentelte magát… és jórészt ebbe is halt bele 1856 -ban. lőtt egy nagyon furcsa madarat. Charles apjának tehát bőségesen jutott föld is meg pénz is. mert ez volt az utolsó Nagy Túzokok egyike. és attól fogva mint valami nyolcadvér pulyka. hogy arca szederjes színt öltsön. Leginkább könyveket gyűjtött. márp edig a séta nem úri időtöltés – legfeljebb csak a Svájci Alpokban. hogy mi bújik meg az Oxfordi Mozgalom vonzó felszíne alatt – a katolicizmus propria terrá-ja. és egy ködös londoni éjszakán magáévá tett egy meztelen leányt. Nem írt minden héten levelet. hanem 1702-ben született volna. hogy a zsákmány ehetetlen. amelyeket a Salisbury-síkságon elejtettek. amelyek kétezer holdas wiltshire-i birtokát tarkították. mintha nem is 1802 -ben. ahová pedig bácsikája ritkán vagy sohasem tette be a lábát. 10 . de öregségében pénzének és a család türelmének jó részét arra fordította. mint a Szeretet Istenénél keresett vigasztalást). Az ő életének csupán egy tragédiája volt – fiatal feleségének halála és a halva született gyermek. aki húga lett volna az akkor egyéves Charlesnak. Mert Char lesnak bizony voltak hibái. mégis otthonos angol lelkét – amely felerészben gúnyból. hogy micsoda ritkaságot lőtt. Bácsikája halálra untatta a vendégségbe érkező nemességet a nagy tett ecsetelésével. de szilárdan elutasította a rókavadászatot. és eszesen vasúti részvényekbe. Charles rájött. S ami még ennél is rosszabb: természetellenes módon jobb szeretett sétálni. hogy lőtt néhány fácánt és foglyot. de egy sor házitanítóval és kiképző őrmesterrel mindenesetre elhalmozta fiát. hanem hogy a vadászok elmondhatatlanul undorítóak. Bácsikája azonban odavolt az örömtől. azonkívül érthetetlen módon kedvét lelte a winsyatti könyvtársz obában töltött délutánokban. Az ég azonban megbüntette. miután kötelességszerűen bemagolta a klasszikusokat. Azonban szerencséje volt. amely nagybátyja egyik búzatáblájából csapott ki. vagyis inkább úgy élt. ha nem figyelhetett meg mindent közelről és ráérősen. Nem volt hajlandó t agadó szellemű. avagy talán megáldotta ezt a fiút – ugyanis sohasem házasodott meg. kevésbé eszesen pedig szerencsejátékba fektette (inkább a Szerencse Istennőjénél. legtöbb ifjú kortársával e llentétben valóban tanulni kezdeti. akit egészében véve alig kedvelt kevésbé. idősebbik fia azonban acsargó vérebként száműzött a házból minden e lmozdítható trófeát. menhir. A ló ellen nem volt különösebb kifogása. s nem járt jo bban – mint apja remélte is – az Egyházzal tervezett frigye sem. üveges szemmel posztolt üvegtárlójában. Igaz. ki kell tagadnia Charlest – maga a gondolat elég volt hozzá. A második évben azonban rossz társaságba keveredett. felerészben konvencióból állt – a tömjénre és a pápai csalhatatlanságra fecsérelni. De erőt vett bánatán. de született természetbúvár módjára gyűlölte. neolitikus sír után. amikor pedig időről időre úgy érezte. Az öregúr kisebbik fiának. hogy pappá akarja szenteltetni magát. Charles kedvelte őt. kovakő eszköz. Egy őszi napon. megharagudott magára. a birtok ugyanis csak fiúágon szállhatott tovább – azonnal erőt vett rajta a szívjóság ha Charles halhatatlan túzokja elé odaállt. Ha sok szeretettel nem is. Cambridge-ben. amikor ez elkerülhetetlen volt.

Charles akkor is érdekes fiatalembernek számított volna. így keresnek igazolást a semmittevésre. Kacérkodott egy kicsit a gondolattal. noha késleltetni lehet. egy szakácsnő és két szobalány viselt gondot rá – nevetségesen szerény személyzet egy ilyen kapcsolatokkal és vagyonnal rendelkező férfi számára. Sok kortársához hasonlóan ő is megérezte. ami jobban megfelelt egy ifjú legényembernek. Charles pedig egy kis kensingtoni házba költözött . Külhoni útjai ugyan sajnálatosan lecsiszolták róla azt a 1 Ő persze nem így mondta volna azon egyszerű oknál fogva. száz évvel korábban deista lett volna. Charles lassan felfedezte. talán panteista. és nem az. De hát hogyan foglalkozhatna az ember történelemmel. egy vállalkozó kedvű kiadó felkérte. Pedig a Viktória-kor lassú sodrásában nem számított léha fiatalembernek. A halál azonban. hogy vidéki úr kezébe lovaglóostoron és puskán kívül egyéb sze rszám nem való. sőt. még kiejteni sem volt szabad. Mások úgy emlékeztek Sir Charles Smithsonra. Tudta persze. Charles azonban udvariasan visszautasított mindenféle kísérletet. a Liberális Párt jelvényei anatémának számítottak Winsyattben. Ami kevéske istent ki t udott hámozni a létezésből. de végül is egészséges agnosztikusként1 került ki a dologból (voyant trop pour nier. megvolt benne minden byroni ennui. mint a római kor előtti Anglia régészetének úttörőjére. hogy egész eg yszerűen jót cselekedjék. Egyszer véletlenül találkozott valakivel. et trop peu pour s’assurer). hogy a terminust Huxley csak 1870 -ben vezette be – ekkor már igen nagy szükség volt rá. elment a vasárnap reggeli istentiszteletre. ő azt tartotta. Az utóbbi három évben egyre inkább érdekelni kezdte a paleontológia. Titokban. amely nagybátyjának még kevésbé tetszett. Életének harmadik évt izedében legfőbb foglalatossága a gondolatokkal való kacérkodás volt. végül jótékonyan mindig megjelenik – tudja ezt minden eladó lánnyal rendelkező anya. 1856-ban tért haza. és rájött: az öregúr hobbyját – hogy mit sem sejtő parasztok kezébe ásót nyomott. az öregúr a legazúrkékebb tory volt – és érdekelte is a politika.Londonba visszatérve átböngészte a kornak vagy egy tucatnyi valláselméletét. hogy ez lesz az ő területe. Ha nincsenek fényes kilátásai a jövőre nézve. hogy sokkal inkább a nagyapjára ütött. Egy inas. azt a Természetben találta meg és nem a Bibliában. A nagy belgraviai házat bérbe adták. A sárga szalag és a nárcisz. hogy kemény munkával és folytonos erőfeszítéssel jár. az írás méltatlan dolog – arról nem be szelve. A Bűn Városából fél év után. Kij elentette. hogy a század korábbi magabiztossága önteltségbe csapott át: hogy az új Angliát egyre inkább a tiszteletreméltóság látszatának vágya hajtja. de Winsyattben Gladstone neve egyenlő volt az árulással. amikor él még Lyell és Darwin? Vagy államférfi. Apja három hónappal később meghalt. hogy írjon könyvet a Portugáliában töltött kilenc hónapjáról. aki tudott nagyapja mániájáról. Az egzotikusabb helyekről esszéket írt divatos magazinoknak. de ahhoz az istenverte könyvtárhoz meg azokhoz az istenverte könyvekhez képest még ez is haladás volt. egyedül nagyon ritkán. amikor az angol irodalom történetének legfényesebb galaxisa tündöklik az égen? Hogy lehetne új eredményekre jutó tudós. Az intelligens semmittevők szokása ez. de Byron cselekvési lehetőségei – a zsenialitás és a házasságtörés – nélkül. sőt. csodálta Gladstone t. Eljárt a Geológiai Társaság conversazione-jaira. Bácsikája rossza llóan tekintett utána. 11 . Egyszóval. mint nag yapja bármelyik fiára. úgy döntött. Sajnos. Így a családja iránti tisztelete és a társadalmi kérdések terén tanúsított tunyasága igen kényelmes módon lezárta előtte a természetesen kínálkozó karrier útját. amikor oly közel van még Macaulay? Regényírással vagy költészettel. munkába állította és szakszerűen dirigálta őket – csak a család tekintette agylágyulásnak. Charles legjellemzőbb tulajdonsága egyébként is a tunyaság volt. amikor Disraeli és Gladstone foglalja el a küzdőtér két oldalát? Mint látni fogják. igaz. valahányszor kőzethasító kalapáccsal és gyűjtőzsákkal felszerelkezve kivonult Winsyattből. Ha társaságban volt. Charles azo nban úgy vélte. száműzött kollekciójának darabjait a British Museum hálásan befogadta. Volt azonban Charlesban egy másfajta érdeklődéshiány is. azonkívül sokat utazott. hogy őneki nincs semmiféle politikai meggyőződése. Charles rendkívül magasra helyezte a mércét. azután elvetette. hogy elindítsák a parlamenti választáskor. hogy túlságosan finnyás. Ő azonban jól érezte ott magát.

akiknek pónilovakat és puskákat vásárolhatna. Hamarosan hűvös és távolságtartó férfi hírébe keveredett. – Dehogynem. Nem bánta. Az öregúr zsörtölődött. hogy nincsenek gyerekei. olyan kiválóan orrontotta meg a csalétket – harmincéves korára úgy értett ehhez. Vigasztalódj. hátba ne veregették volna a papák. Vak. s olyan ügyesen fordított hátat az útjába állított házassági csapda rejtett fogazatának. Nem is kerested. Látszatra valami cinizmusféle áradt belőle. Charles szerette a szép lányokat. nekem kitűnő a szemem. De még nem találtam meg. hogy nincs felesége. hogy hitegesse őket – és nagyravágyó szüleiket. hogy életformája így nyomtalanul elenyészik. de Charles ilyenkor visszadobta a labdát.mélységes sótlanságot (a viktoriánus nyelvezetben: komolyságot. – Vak voltam. Az öregúr borongva meredt az üveg bordóira. Én is keresem az igazit. amely a kor angol úriemberének elenge dhetetlen sajátja volt. de azt már igen. erkölcsi szilárdságot. Bácsikája gyakran megrótta ezért. ami az erkölcsi romlottság biztos jele. akár a görény –. – Kedves bácsikám. 12 . – Nem találtam meg az igazi nőt. Amikor ennyi idős voltam… – A kopóknak éltél és a fogolyidénynek. Attól félt. feddhete tlenséget – és illették még ezer más félrevezető névvel). – Ostobaság. mégsem jelenhetett meg úgy társaságban. hogy tekintetükkel el ne nyelték volna a mamák. s egyáltalán nem volt ellenére. és körül ne szenvelegték volna a lányok.

és cselédlányok – miután némi ízelítőt kaptak Mrs. s mivel a zökk enőmentes háztartás ezen múlott. hogy elviseljék eg ymást. 13 . kölcsönös előnyükre szolgált. Az irigység tartotta itt. apró teremtés. boldog emberek. Hogy a nevének jelentésével ellentétben nagyon is unfair Mrs. kialudnia sosem volt szabad. azután öttől tízig dolgoznia kell. majd fél tizenkettőtől fél ötig. S érettük szól. belőle is elsőrendű Mrs. Noha 1867 -ben személyzete egy pillanatig sem habozott volna. Fairley miként bírta olyan sokáig úrnője mellett. inasok. meglehet. Búskomorságát talán az alacsonyabb rendű élőlények ama végtelen zuhatagának köszönhette. De azt mindenki pontosan tudta. és nekik is elismételte őket. a másik az Erkölcstelenség. Ezen alvilági birodalom parancsnoka Mrs. amely konyháján á tbucskázott. száz órát egy héten. hogy ugyanakkor arzénban is rendkívül dúsak. Így a halálos por legalább nem szállt fel a levegőbe. mint hogy még egy hetet ez alatt a fedél alatt töltsek. Három tűzhely volt benne. nem sok méltóságra és bátorságra futja az erejéből. Poulteney 1810-es években épült nagy házának – mely.NÉGY Ha volt: örök! Ó. az emeleten lakó zsarnok sem. Hiába a rekkenő nyári hőség. Poulteney vált volna. inkább a szegényház. szoba. s hogy a szörnyeteg annyi füstöt és zsírt. Kiknek szerelme beteljesedett. akik kétségbe vonták. Talán jobb is. lovászok. bár testük sírba van: Odahagyott éltük nem céltalan. Egyik téren sem kerülte el sasszemét semmi undorító. meg a go ndokban és csapásokban lelt sötét öröme. választott ki magából. Poulteneynek két mániája volt – vagy ugyanannak a mániának a két oldala. mint inkább lelkivilága okán. hogy valaki e szavakkal merészelt vo lna fordulni a félelmetes hölgyhöz. hogy mit akartak kifejezni. Fairley volt. a fehér után. NORTON: LA GARAYE ÚRNŐJE (1863) A közép. Ehelyett epeszín ólom zöldek voltak – s a személyzet nem tudhatta de legyünk őszinték. Röviden: mindkét nő potenciális szadista volt. am ikor a komornyik lejött a holmijával. amelyek pedig gyakorta látogatták a házat. Méltatlan és gyáva dolog. a mi korunk az igazi szörnyetegnek mégis inkább azt a hatalmas tűzhelysort tekintené.és felsőosztályhoz tartozó legtöbb angol család a saját pöcegödre fölött élt… E. MRS. kiemelkedő helyet foglalt el a Lyme Regis mögötti meredek dombok egyikén – alagsori konyhája funkcionális hiányosságai miatt ma elviselhetetlennek tűnne. Az egyik a Piszok – ámbár a konyha tekintetében bizonyos engedményeket tett. az a város rejtélye volt. A cselédérzelmek legendás summázata az utolsó előtti negyedik komornyik nevéhez fűződik. kertészek. ROYSTON PIKE: A VIKTORIÁNUS ARANYKOR EMBERI DOKUMENTUMAI Mrs. aki így szólt Mrs. aki fol yton feketébe öltözött. De ha az embernek hatkor kell kelnie. hogy a helyiség nyirkos volt. amelyeket napjában kétszer kellett megrakni és rostélyozni. hogy a délnyugati szelek mind ahányszor fojtó fekete füstfelhőket köpködtek e szö rnyetegből – a könyörtelen kazánokat etetni kellett. fél héttől tizenegyig. mondjuk. hiszen ott csak a cselédek éltek –. Komornyikok. ráadásul mindennap. hogy amennyiben az élet úgy hozza. Valószínűleg az a magyarázata. de nem annyira özvegysége. Poulteneyhez: „Asszonyom.” Voltak. hiába. amely az óriási és rosszul megvilágított helyiség belső falának teljes hosszán húzódott végig. ha meg kell neveznie élete legfőbb megkeserítőjét. egy sovány. akárcsak tulajdonosa a társada lmi ranglétrán. És a falak színe! Valósággal kiáltottak val ami világosabb árnyalat. Mrs. Poulteney kívánalmaiból és módszereiből – fejvesztve menekültek.

Poulteney kinyilatkoztatta előtte a túlvilágra vonatkozó nézeteit. mert a kert humánus csapadék valóságos erdeje volt – a „humánus” ebben az összefüggésben azt jelenti. mint a kényelmét szolgáló minden más ügyben. de havonta egyszer megengedte nekik ezt a luxust – fiatalemberrel látott sétálni! És jaj volt a szerelmes fiatalembernek is. mint a lelkész. Illett Lyme hagyományosan pr otestáns szellemű gyülekezetéhez. hogy eltörjék egy ember lábát. Tavaly télen (ekkor támadta meg a kolera negyedszer a viktoriánus Angliát) Mrs. amelytől a paradicsomba vágyakozóknak meg kell válniuk. Poulteney mindig is méltánytalannak tartotta ezt a példázatot. Poulteney egy kissé beteg volt. Ha valakit nem látott vasárnap – reggel is és este is – a templomban. noha így is elég erősek voltak ahhoz. egyszer éppen az özvegyasszony két filléréről szóló példázatot választotta ki. Ezeket sosem bocsátotta el. Mrs.Akár valami dundi keselyű. Hálószobájában fekve azon a szörnyű matematikai bizon ytalanságon töprengett. képektől. Ha Istent maga elé képzelte. Fairley. E tekintetben megbízhatóbb adatokkal rendelkezett. Ezeket a vasszolgákat szerette Mrs. díszektől és más pápista ízű rákfenéktől tisztán tartotta a templomát. és akkor is csak résnyire. ha randevúra jövet meg merte közelíteni Marlborough House-t. máris elmarasztalta a legszörnyűbb erkölcsi lazaság bűnében. A maga módján Mrs. hogy az idő tájt a drága. hogy a mérleg halála után kiegyenlíttessék. hogy az ember mennyit adott. Poulteney a fra ncia hadnagy szeretőjét? Azt persze mondanom se kell. Az igazságról alkotott fogalma egyenlő volt azzal. a foltok. De az osztályabéliek nagyon szűk körében mégis jótékonyságáról volt ismert. s túlvilági úti célja tekintetében éppolyan gyakorlati megfontolás vezérelte. a nem megfelelőképpen keményített vászon. ha tizenhárom alk almazottjának bére került szóba. mely emberfajta iránt Mrs. görög eredetű csúfnevét ismerte a lánynak. a komornyikot. vagy aszerint. A Gestapo repesve alkalmazta volna a hölgyet. melyik felől vajazzák lelkipásztori kenyerét. Igen egyszerű t itok volt ez. a keresztektől. Amikor Mrs. Poulteney nagy tisztelettel viseltetett. szüntelen körözött végtelen ráérő idejében. most pedig sokkal tovább kínozta lelkét. Lyme akkori lelkésze teológiai szempontból eléggé felszabadult gondolkodású volt. a vezetésről pedig úgy vélekedett. amely egyre gyakrabban kísértette: vajon az Úr aszerint méri-e a jótékonykodást. Poulteney hitt a pokolban. de lehet. hogy ezek meg sem közelítik azt az előírt tizedet. Azonkívül úgy esett. leginkább Wellington herceg arcával látta el. és bámulatos hatodik érzékkel rendelkezett a por. mint 14 . jóságos hölgy csak a másik. De a legvisszataszítóbb mégis az volt benne. megdönthetetlen bizonyítékkal hozakodtak elő: hát nem fogadta -e be a drága. mint az orvosok. Vad hévvel prédikált. hogy neki mindig igaza van. Végrendeletét természetesen úgy szövegezte meg. hogy betegsége idején Mrs. hogy Isten nem lesz jelen a felolv asásnál. Mrs. jóságos Mrs. Erre a figyelemre méltó eseményre 1866 tavaszán került sor. akiknek minden alkalommal biztosítaniuk kellett az öreg hölgyet arról. mint a szemtelen csőcselék örökös pofozásából. Mrs. a karakterét azonban inkább egy agyafúrt jogászéhoz hasonlította. de azt is nagyon jól tudta. s a lelkész éppannyiszor ellátogatott hozzá. Tekintélyes összegeket adományozott az egyháznak. vagyis pontosan egy évvel történetem előtt. nem vitatkozott vele. de tudta jól. hogy csupán enyhe gyomorbántalmaktól szenved. s nem a rettegett ázsiai gyilkostól. ha pa pmacskát talált az ágya alatt. hogy házon kívül sem szabott határt ítélkező h atalmának. a szobalányt. Elbocsátotta a kertészt. Poulteney igazán. Poulteney nagy titkának volt köszönhető. akit szabad délutá nján – nem szívesen. a törések és mindennemű házi bajok tekintetében. ha piszkos kézzel lépett be a házba. mert a nem különösebben tehetős lelkész nem vitázik a gazdag hívekkel. hogy az nem állhat másból. Poulteney nem volt ostoba. ha borpecsétet észlelt a gallérján. mégis leginkább Mrs. hogy a csapadék hatalmas szája nem rejtett fogazatot. az ujjnyomok. S ha ezt valaki kétségbe vonta. Mrs. mint ahogy csak nagyon ritkán. Poulteney az izmosodó brit világbirodalom összes durván arrogáns vonását példázta. vallatási módszerétől a legmegátalkodottabb leány is öt percen belül összeomlott és zokogni kezdett. gyakorlati dolgokban nagyon is éles eszűnek bizonyult. Jaj volt annak a cselédleánynak. a sz agok. hogy mennyit adhatott volna. aki esténként felolvasott neki a Bibliából. Poulteney pénztárcája mindig megnyílt a lelkész kérésére.

drága hölgyem. amelyet bűnbánat gyanánt törlesztenie kell. akiktől azonban olyan szigorú és kegyetlen bűnbánatot köv etelt. – Az nagyszerű volna. Egyik nap. Ily könnyelműen nem sajátíthatjuk ki Teremtőnk elő jogait. néha pedig mindkettőt sikerült egy mondatba belesűrítenie. mint Tragédia közönségesebb csúfnevéről. Azután a hölgy tőle szokatlan félénkséggel felvetette a kérdés kompromisszumos megoldásának lehetőségét. Poulteney mindig is két embernek látta. hogy olyan nyomasztónak találom. ugyan. Nagyon gonosz dolog. A lelkész komor tekintetet vetett rá. Mrs. Poulteney éppúgy nem tudhatott. Büntetés. Amit pedig én mondok. Nem szabad kétségbe vonnunk irgalmasságát – és igazságosságát sem. a kötelességtudó lelkész látog atásakor megragadta az alkalmat. Poulteney úgy érzi. mint Lady Cotton. És Ő végtelen jóságában megérti ezt… – És ha nem? – Kedves Mrs. Ho l de haut en bas. akár a fekete opál. otthont alapított a bukott nőknek. Csend lett. amely alatt a lelkész a vacsorájára gondolt. vigyázzon. hogy tiszta-e a lelkiismeretem? A lelkész elmosolyodott. – Csak az a baj. aki előtt neki metaforikus értelemben térdet kellett hajtania. Tudom. hogy lelkiismeret -vizsgálatot tartson. hogy a Magdaléna-otthon lakói többnyire hanyatt-homlok menekültek vissza a fertőbe – de erről Mrs. már lábadozó félben. – Azt feleli majd. – Figyelmeztetés volt a halála. Ez a váratlan világi fordulat nem lépte meg a lelkészt. – A lelkész nem sietett a segítségére. – Lady Cotton mindnyájunk számára követendő példa – köhintett a lelkész. amelyet máris kifizetett abból az összegből. – Kétségkívül. A Teremtő mindent lát és mindent tud. Ez csak olaj volt a tűzre – mint ahogy a lelkész valószínűleg sejtette is.az enteritis-bacilusok a bélfalát. az jól megalapozott keresztény tanítás. néha komor figyelmezt etőként izzik. néha pedig részletnek tűnik. ön megvetette lábát a Kősziklán. De nem hajtottam végre jó cselekedeteket. Poulteney. A pap először elhessegette aggályait. Előtte a világ összes lelkésze sem igazolhatja férje k orai halálát. Poulteney pedig saját gonoszságára. És a tanácsa hasonlítana az enyémre. hogy nem. Ebben bizonyos lehet.– Tudom. Poulteney most irányt változtatott. A lelkészt Mrs. Számtalan elejtett megjegyzésből tudta már. ebben a jámborságért folytatott versenyben több lóhosszal lemaradt. a végén még meg kell dorgálnom. a másik Isten képvis elője volt. ő ellátna jó tanácsával. mert addig még legalább egy óra hátravolt. – De. – Nem vagyok olyan. – Adakozni a legkiválóbb jó cselekedet. Ez csakis őrá és Istenre tartozik. – De ha megkérdezi. Az egyik társadalmilag alatta állt. Ezért gyakran bizarrul és igen következetlenül viselkedett vele. valami finomabb teremtésről. Sorra látogatta a szegényeket. rejtély. hogy Mrs. Hosszú csend következett. Nem szabad kétségbe vonnunk az Úr megértését. hogy ez gonosz dolog. – Adakoztam. – Nekem is látogatnom kellene a szegényeket. ha szegény Frederick élne. – Vigyázzon. – Ugyan. akit a rossz körülmények… 15 . elnöknője volt egy missziós társaságnak. és őtőle függött az asztali örömök dolgában éppúgy. – Amennyiben hallana egy hölgyről. hol de bas en haut volt. A néhány mérfölddel Lyme-on kívül élő Lady Cotton híres volt fanatikusan alamiz snálkodó természetéről. – Bezzeg. mint a templomi költségek előt eremtésében vagy a szegények közt végzett zökkenőmentes szolgálatában. Mrs. – Kedves asszonyom. hogy jó keresztény volt.

Mostanában nehezemre esik az írás.– Nem egészen értem. – Legyen egészen nyugodt. – És. Az ilyen személyek rokonai csak kellemetlenkedni tu dnak. A lelkész meghajolt. Poulteney társaságában töltött sok-sok óra képmutatásának. túl fiatal se legyen. Poulteney kezét. és visszamenjen a szalonba. Elgondolkodott. ha otthont adhatnék egy ilyen személynek. – Szeretnék felfogadni egy társalkodónőt. Forsythe. Utána fogok nézni a dolognak. Fairley olyan rossz felolvasó. Valamely. nem fogok alkalmatlan jelöltet a színe elé bocsátani. Boldog lennék. Poulteney abban a pillanatban visszarettent hő keresztényi elhatározásától. A lelkész felállt. Megszorította Mrs. valami ösztön tehát arra sarkallta. és elhagyta a szobát. ez csak természetes. hogy megforduljon. Eszébe jutott valami. A lépcsőn azonban megtorpant. Mrs. vagy legalábbis nem mindig feltétlen őszinteségének terméke. – Eszembe jutott egy számba jöhető személy. 16 . és elindult az ajtó felé. Az ajtóban megállt. – Kedves asszonyom. ha rokonai se lennének. – De az erkölcse makulátlan legyen. a bosszúvággyal határos érzelem. És Mrs. – Rendben van. Mr. A cselédeimre is gondolnom kell. ha ez a kívánsága. A neve Sarah Woodruff. a Mrs. – És jó volna.

Vagy önmagát béklyózza meg: Csak lustán társuló szeszély. Ha először találkozott valakiv el. és mégis különbözött tőlük. amelyek a visszataszító Prinny – IV. de mégis félreérthetetlenül arról árulkodott. Egy ortodox viktoriánusban talán bizalmatlanságot ébresztett volna ez az apró Becky Sh arp-vonás. György – emlékét és erkölcstelenségét idé zték fel. meddőn érvelni minek? Ha a Halál nem más sosem. nincsen Szerelem. Szobáját külön az ő számára és ízlésének megfelelően bútorozták be. vagyis ugyanolyan nehézkes. Ma is látni lehet az akkori híres illusztrátorok. hogy megtegye azt a százegynéhány lépést a szállodájáig. Oly nagyon hasonlított a többi illedelmes kis Georginára. elfordult az ablaktól. TENNYSON: IN MEMORIAM (1850) A fiatalok mind égtek a vágytól. De a szeme sa rkában és a szája szögletében mindig megjelent egy apró kis ránc – hogy iménti hasonlatunkat tovább vigyük: oly finom és szinte észrevehetetlen. kecses. amelyet nagynénje házában el tudott viselni. kérlelhetetlenül és rendíthetetlenül a negyedszázaddal korábbi ízlést tükrözte. amely erősen franciás volt. azonkívül nagyon vágyott már abba az egyetlen helyiségbe. és Charlesnak örök időkre megtiltatott. Legotrombább szatír-alak: Megtép szőlőlugasokat. amiért kalapot emelt.2 JANE AUSTEN: MEGGYŐZŐ ÉRVEK Ernestina arca pontosan megfelelt a kor eszményének: kicsi állú. 17 . mert a lánynak hetyke kis dorseti parasztszeme volt s kihívóan piros arca. Megcsodálta a férfi járását s mozdulatát. Ernestina engedélyt kér t. Amint Charles távozott Tranter néni Broad Street -i házából. 2 Róna Ilona fordítása. akár a februári ibolya illata –. Szürke szeme és halvány bőre csak kiemelte a többi részlet finomságát. ahogy kalapot emelt Tranter néni cselédlányának. hogy esze ágában sincs feltétel nélkül behódolni a Férfi nevezetű istenségnek. Mint Halál. amelyek akkor keletkeztek. nagyon bájosan tudta lesütni a szemét. csak egy kicsit díszesebb és cicomásabb. ha egy úr megszólítja. dekadens darabokat. ugyanakkor haragudott is rá.ÖT Ó. Victoriára. hogy eztán hatvan éven aluli nőre nézzen – Tranter néninek szerencsére volt még egy teljes esztendeje e korhatárig –. Phiz vagy John Leech rajzain. amely feltűnés nélkül. aki éppen valami megbízatásból volt visszatérőben. Albertinára és Matildára. s komoran – hisz nem világbolondja-e minden eljegyzett szerelmes? – felballagva lakosztályába. hogy lássák Lyme-ot. Tranter néni házának többi része siralmasan. akár az ibolya. Még egy utolsó tekintetet akart vetni jegyesére a csipkefüggöny mögül. hogy visszavonulhasson a szobájába. vagyis olyan tárgyak múzeuma volt. megjelent tehát egy kis görbület. akik féltő anyai gyűrűben üldögéltek a bálon. finom. egyszer s mindenkorra száműzték. ovális. S dőzsölni a vadonba tér. még vizsgálja csinos arcát a tükörben. amikor azokat a könnyed. mint az angol. Charles azonban ellenállhatatlannak találta Ernestinát. mint aki nyomban elájul.

A lyme-i társaság körülbelül annyira tartott lépést az idővel. homályos kép volt ez csupán: meztelen végtagok Laokoón-szerű ösz18 . hogy azon legyen: a világon mindenki boldoguljon. utána az egész délelőttöt tollaslabdázással tudta volna tölteni – ha engedik. a szobák temetői levegőt árasztó bútorokkal vannak telezsúfolva. Szerető szülei rögeszméjét azonban éppúgy nem tudta megingatni. mégis valahányszor a hintó begördült vele Lyme -ba. le galábbis majdnem biztos volt benne. a mama és a papa titokban hosszú órákon át keserű önváddal illette magát. azonkívül. S hogy ezt mintegy bebizonyítsa. Tranter néni azzal az óhajjal kezdte. mint ahogy környezete elvárta s a kor megengedte volna. hogy minden évben anyja nővérénél töltsön egy bizonyos időt Lyme-ban. felnézett a mennyezetre. színésznőt. Általában a szezon után jött. akár a rab. micsoda lehetetlen dolog. úgy erezte magát. hogy a tengeri levegő jót tett neki. hogy kipihenje magát. Ha egy kis nyirkosságot észleltek az alagsorban. ha nyaraláskor két napig esett az eső. mint Tranter néni ormótlan mahagóni bútorai. hogy Hitler megt ámadta Lengyelországot. Ernestina fellázadt volna. Ajkai megmozdultak. Bizony. Át tudott volna táncolni egy egész éjszakát – ha hagyják. hogy erőt gyűjtsön a házassághoz. Ilyenformán életének szükségtelen. egész életében nem volt komolyan beteg. rendelkezett némi öniróniával. mint a forró fürdő és a meleg ágy téli éjszakán. és egyáltalán: mit keres ő Lyme-ban? Szegény leánynak el kellett szenvednie az összes megpróbáltatást. Kétségtelen. ami pedig a szórakozást illeti. a tüdőbajra jellemző letargiát és krónikus gyengeséget soha nem és zlelték rajta. az kétségkívül annak is köszönhető. még a gondolat is képtelenségnek tűnt. Nyaka és válla nem vallott szégyent az arca mellett. Anyja és apja tántoríth atatlanul hitt abban. máris új házba költöztek. Kapkodva kinyitotta a ruhásszekrényt. hogy valaki megharagudjon erre az ártatlanul mosolygó és fecsegő – legfőképp fecsegő – arcra. a magány vagy megsavanyít. s nem ígéri meg. Pedig ha a jövőbe látnak! Mert Ernestina túlélte egész generációját. nagyon különös dolgot látnak. karját felemelve leeresztette a haját: tudta. ami az idők kezdete óta sújtja az egy szem gyereket – kíméletlenül nehezedett rá. Ugyanis – mivel piruettezés közben a tükörből megpillantotta ágya sarkát – szexuális jellegű gondolat futott át az agyán. serdülőkora óta a legkisebb szeszélyére lakberendezők és varrónők serege volt a válasz. És aznap halt meg. mint rosszlányt – mint táncosnőt. amíg új ruhákról vagy új tapétákról volt szó. roppant bájos volt. elkényeztetett gyermek lett volna. hogy megosztja vele börtönmagányát. idén azonban korábban elküldték. orvosok szállták meg a házat. és belebújt egy peignoir-ba. Mindez re ndben is lett volna. Hirtelen abbahagyta a forgolódást és profilja csodálását. hogy ötkor ebédelnek. mint ahogy egy csecsemő sem képes ledönteni egy sziklát. elkényeztetett gyermek!” Aznap délután tehát kigombolta ruháját. és nem találtak semmit. hiába durcáskodott és panaszkodott. Egy te ljességgel bűnös pillanatig elképzelte magát. egy angol Júliáéra tenyeres -talpas dadusához. magánál bájosabb leányt sohasem látott. a néni elkes erítő módon ügyel az ő jó hírére (el sem tudja képzelni. A fél Harley Street orvosa megvizsgálta már. Ernestina sokkal akaratosabb volt. de elmaradhatatlan része volt. Ha csak elköhintette magát. Ernestina azonban most nagyon szeretett volna haragudni rá. Viszonya Tranter nénihez így leginkább egy makrancos gyermekére hasonlított. de egy dologban szülei nem ismertek irgalmat. vagy önállósá gra szoktat. Ekkor. Ez pedig az egészsége volt. s eljutott oda. hogy ez egy icipicit hiú és bűnös cselekedet. ha véletlenül összeráncolta a homlokát.Tranter nénire nem lehetett haragudni. hogy lehetőség szerint boldoguljon. Enélkül s a humorérzéke nélkül szörnyű. a londoni lehetőségeket ismerő fiatal hölgy számára az a nullával volt egyenlő. hogy a jegyesek néha szeretnének kettesben üldögélni vagy sétálni). hogy ettől megmenekült. máris üdülőhelyet változtattak. De szerencsére épp a megfelelő mértékben tisztelte a konvenciókat is. s ingben-alsószoknyában odaállt a tükör elé. hogy fellázadt volna. aki megérkezett Szibériába. szinte agyonnyomta a szülői aggod alom ernyője. Hosszú másodpercekig igen nárcisztikus hangulatban szemlélte magát. 1846 -ban született. ha Romeo a múlt télen nem tűnik fel a színen. hogy gya kran rótta meg magát ilyenformán: „Te szörnyű. hogy Ernestina hajlamos a tüdőbajra. de éppolyan szükséges. ha meglesték volna. s nem a megszokott unokahúg-nagynéni kapcsolatra. akárcsak Charles – ez szintén nagyban hozzájárult vonza lmukhoz –. Áradt belőle a sikeres vénkisasszonyok mélységes optimizmusa.

gyerekeket akart. hogy a szerelemnek csak szatír-formája lehet. azt a kimondhatatlan… De Tranter néni közeledő lépteit meghallva sietve eltette a könyvet. belehal a boldogságba. valahányszor testének fizikai megnyilvánulásaival kapcsolatos gondolatok – szexualitással. Így érzett korának legtöbb asszonya. Néha eltöprengett rajta miért engedi Isten. Ernestina kivette elefántcsont végű irónját a napló gerincéből.szefonódása. s ami olyan nagyon ellentmond annak a tapintatos szelídségnek és becéző kedvességnek. ami annyira vonzotta Charlesban. Kilenc óra ugyan még hátravolt belőle. mivel csak nemrég kapta karácsonyi ajándékba. de az ár. Látott már állatokat párzani. kinyitott egy fiókot. T izenöt sűrűn teleírt oldal után üres lap következett. amelyek az eljegyzéstől a házasságig hátravoltak. Azután a könyv elejére. Két hónapot már áthúzkodott egyenes vonalakkal. azt a napot. Egy másik fiókból előkereste az oda rejtett kulcsot. azt akarta. Azt állítani. fekete szattyánbőrbe kötött naplóját. körülbelül kilencven számjegy volt még hátra. és kihúzta március huszonhatodikát. barna haját. menstruációval. odakinn. majd közelebb hajolt. nyilvánvalóan fejvesztett menekülés Freud elől. h anem inkább a fájdalom és a brutalitás. amelyről csak halvány sejtelmei voltak. Elnézte egy d arabig. Még eljegyzése napján oda írta fel a hónapokat és a napokat. 3 Az In Memoriam-ból a fejezet élén idézett versszakok itt nagyon fontosak. és kinyitotta a napló zárát. nem és oda. hogy ilyen ártatlan vágyat ilyen bestiális Kötele sség tegyen tönkre. hátha fel tudja idézni azt a gyönyört. túlságosan nagynak tűnt. a sötétben csak tovább üvöltenek. Így azután megfogalmazta a maga külön parancsolatát – ajkai közt imént a „Nem szabad” szavak formálódtak –. de ezt a kis csalást mindig megengedte magának. hogy megszagolja. A túlvilági élettel kapcsolatos kétk edő szorongásnak e híres versgyűjteményében a legkülönösebb gondolat kétségkívül ebben a XXXV. hogy a kötelesség kulcsfogalom lett a viktoriánus kor megértéséhez – s hogy olyan lehangoló szónak érezzük modern korunkban. hogy Charles legyen a férje. így a legtöbb férfi is. mert a testet – az Iddel együtt – ki lehetett belőle rekeszteni. amelyre jázmin ágacskát préselt.3 A farkasokat elkergetve Ernestina o dament öltözőasztalához. ha a lélek nem halhatatlan. számú versben szólal meg. A viktoriánusok számára a mennyország nagyrészt azért volt mennyország. amikor úgy ére zte. ami állítólag vele jár. a vad és durva aktus lidérces álomként kísértette. De az ember hiába reteszeli el ajtaját a farkasok elől. 19 . vagy majdnem az elejére lapozott. és elővette aranykapcsos. Nemcsak az rémisztette meg. hogy a közösülésről semmi pontosat nem tudott. Leeresztett haja a lapra hullott. és fésülni kezdte rug anyos. Hátralapozott az utolsó oldalhoz. és Ernestina b ehunyta a szemet. Ernestina férjet akart. gyermekszüléssel kapcsolatos gondolatok forgolódtak t udatában.

kinyilvánítására nagyon alkalmas volt: szeme korántsem volt a tennysoni „csöndes ima otthona”. – Az apja bérlő volt Lord Meriton Beaminster környéki birtokán. A leány saját kérésére hagyta ott a családot. – Mrs. Leánya a charmouthi John Talbot kapitány házában lett nevelőnő. Poulteney biccentett. jelenleg nem áll alkalmazásban. Saint Malóból futott ki –. Talán több is. Poulteneyvel találkozik. Némileg hasonlított egy fehér pekingi pincsihez: egy kitömött pekingi pincsihez. amit tudott. merészen kockára tette a magáét) egy részét annak. hogy (Treitschke szarkasztikus formáját kölcsönvéve) „A civilizáció egyenlő a szappannal”. hogy ismeri. – Oktatásban részesült? – Hogyne. amelyet Stonebarrow közelében vetett partra az a múlt decemberi szörnyű szélvihar. Arca ez utóbbi érzelem. ha az irga lmas szamaritánus a szegény utazó helyett Mrs. vagy (mivel Mrs. hogy a legénységnek 20 . Mindenképpen méltó az ön könyörületességére. ennél határozottabb mentegetőzésre sohasem volt kapható. ami engem nem sért”. asszony. – Hajlandó a kapitány referenciákkal szolgálni? – De kedves Mrs. Nyilván arra is emlékszik. Egyszerű gazdálkodó. valamint azt. – Miért? – Hosszú története van. – Hallani akarom. mivel a kolera profilaktikus ellenszereként állandóan egy zacskó kámfort ho rdott ruhája kebelében. Nevelőnő volt. hogy pontosan milyen korú. és elmondta. hószín őzsuta. – Elhunyt? – Évekkel ezelőtt. Charmouthi leány. hogy is lehetnél feleség? TENNYSON: MAUD (1855) Amikor a lelkész visszafordult és megtette bejelentését. amilyet senki sem várt volna tőle. Bölcsen olyan neve ltetést biztosított leányának. arcának alsó fele. hogy egész po ntosak legyünk. Poulteney. vajon mi történt volna. – Nem ismerem. – Fel sem tételeztem. úgyhogy bármerre járt. hölgy. a környéken mindenki tisztelettel övezte.HAT Maud. – Leány? – Azt nem tudom. majdhogynem tokája segítségével pedig úgy össze tudta szorítani a száját. – És most micsoda? – Úgy tudom. Poulteney arca tájékozatlanságot árult el. hogy ezzel tökéletesen érzékeltette megvetését minden iránt. nevezetesen azt. – Egyébként minden bizonnyal meglesznek a referenciák is. itt most jótékonykodá sról és nem cselédfelvételről van szó. Emléks zik arra a francia háromvitorlásra – azt hiszem. A lelkész megrovást érzett ki e szavakból. – Nagyon szomorú eset. enyhe naftalinillat lengte körül. – A lelkész érezte. Mrs. Nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni. Poulteney lelkét megmentendő. Nevelőnői képesítése van. arra gondolt. Az osztályabéli hölgyek körében pedig a tájékozatlanság kifejezése többnyire helytelenítést takart. úgy harmincéves lehet. hogy szerencsétlenül vágott bele a távollevő alperes védelmébe. de magasztos elvektől vezérelt férfiú. amit tudott Sar ah Woodruffról. ami két életelvét fenyegette. ha jól értettem iménti beszélgetésünket. hogy „Illendő az. A lelkész tehát megint leült. A dolog a következőképpen történt. mielőtt további lépéseket tennék.

hajóra szállt. Felajánlotta neki. vagyis hadnagya. – Bizonyára. Nem az ő bűnük. hogy Weymouthban majd alázatot követhet el a szegény teremtésen. hogy onnét vi szszahajózzon Franciaországba. feleségül veszi őt. hogy Talbot kapitány házában semminemű helytelenkedésre nem került sor. sajnálattal kell közölnöm. Ő sokkal jobban ismeri az eset körülményeit. Az alsóbb osztályok nem fordítanak akkora gondot az illendőségre. Miss Woodruff ab ban a hiszemben utazott Weymouthba. hogy nem szolgált rá e címre. Erre nézve bírom Mr.mindössze három tagja menekült meg. Miss Woodruff nem hábor odott meg. hogy a keresztényi hitnek a szikrája sem volt meg benne. máshol sem és később sem. Poulteney megeméssze a válaszba rejtett bókot. hogy valamelyik unokanővéréhez szállt. aki maga is tengerésztiszt. s látta. nagyon kedvesen házába fogadta a… az idegen hajóstisztet. De súlyos melan21 . Mint hallom. – De hát nem katolikus az a francia? Mrs. a harmadik. Azonkívül elmulasztottam említeni. és magával viszi. – De rövid leszek. Néhány nap múltán visszatért hazájába. nehogy a szegény lelkész megkukuljon ijedtében. Tökéletesen alkalmas mindenféle feladat végrehajtására. Ha Miss Woodruffnak bölcsebb úrnője van. Miss Woodruff Weymouthban újra találkozott a franciával. Talbotot. hogy a francia megkérte a kezét. noha úgy értesültem. De hogy a francia úriemberhez visszatérjek. hogy visszafoga dja. Talbot természetesen nem fogadta vissza? – Asszonyom. ami Miss Woodruffot illeti. Fursey-Harris becsületszavát. Ehelyett azonban udvariasan. a hajó első tisztje. Sőt. mosolyogva bólintott. Poulteney Patmosz szigetének érezte magát a pápistaság örvénylő tengerében. Két napra rá Miss Woodruff megkérte Mrs. a legtöbb nevelőnő tud. – Elhallgatott. De nem szabad elfelejtenie. Amikor pedig a leány rendíthetetlen keresztényi erényét kitapasztalta. – A szóban forgó személy volt a charmonthi lelkész. Mivel az illető angolul nem tudott. állítólag azért. hogy a mi szerencsétlen hitsorsosunk ő abban a tévelygő országban. úgy tudom. – Rögtön hozzátenném. – Drága asszonyom. hogy célját el nem érheti. Mindazonáltal bizonyára közölte Miss Woodruff-fal. – Talbot kapitány. erre a szomorú esetre sohasem k erült volna sor. Bizonyára olvasott az esetről. felszállt a weymouthi postakocsira. Mrs. hogy hamarosan kapitánnyá léptetik elő –. de egy árbocfába kapaszkodva sikerült partra sodródnia. hogy nem született úrinőnek. Poulteney kihúzta magát. A lába eltört. Amikor a lába meggyógyult. és szert tesz egy új hajóra – többek között azt hazudta ugyanis. hogy amint családját meglátogatja. Nem szeretem a franciákat. Mrs. Viselkedése nagymértékben helyteleníthető. – Tud franciául? Mrs. Erről szó sincs. Okosabb is lehetett volna. mint jómagunk. hogy ott házasságot köt majd. – Egyetértek. – Egyetértek… roppant helytelenül cselekedett. Ketten egyszerű matrózok voltak. hogy a lelkész csaknem kijött a béketűrésből. Miss Woodruffot bízták meg a tolmácsolással és az ápolással. – A franciának sikerült felkeltenie Miss Woodruff érzelmeit. – Ez az én szememben nem mentség. Forsythe! Mrs. A leány azóta várja. És most érkeztem el történetem szomorú végkövetkezményéhez. A férfi kétségkívül lelketlen szédelgő. – Viselkedése sajnálatos módon arra utal. – És mi történt a leánnyal? Mrs. de nem kapott felvilágosítást. – És csak úgy felmondási idő nélkül elengedte? A lelkész kapva kapott az alkalmon. – Mr. hogy Mrs. Nyilván arra számított. visszajön Lyme-ha. Talbot mindenképpen tudni kívánta e sietség okát. Poulteney úgy megrettent e hír hallatán. megígérve Miss Woodruffnak. de azért nem nagyon. Talbot meglehetősen különc hölgy. hogy a világ ilyen képesség eket kíván tőlük. akiket aztán a charmouthiak befogadtak. hogy azo nnal engedje el szolgálatából.

” Az sem hatotta meg. Poulteney úgy érezte. Érezte. akiknek útjuk feddhetetlen”) és a 140. zsoltár („Boldogok. Úgy tudom. Poulteney látni sem akart olyasvalakit. de a levél többet ártott. annak a rögeszméjének. Majd kijátszotta az aduját. Azonkívül tartózkodó is volt. mindenekfelett utálta a szemtelenséget és a p imaszságot. hogy a tengerészélet nem a le gjobb erkölcsi iskola. Tranter bízott rá efféle feladatokat. mint „harminc. némi kézimunkával. sőt egyenesen illetlen voltát. Poulteney megilletődött háládatosságnak értelmezett. hogy melyik részt jelölje ki: gyötrődve ingadozott a 119. Azt hiszem. zsoltár („Szabadíts még engem. Egyik mondata különösen feldühítette Mrs. Talbot elégtelen ítélőképessége és ostoba érzelgő ssége azonban végül is hasznára vált Sarah ügyének. hogy Mrs. „Monsieur Varguennes vonzó férfi volt. márpedig Mrs. asszonyom. Részben azonban. Mrs. Mrs. Poulteney már a kezdet kezdetén élvezte. hogy…? – A lehető legszánalmasabb módon. hogy látogasson meg. és Talbot kapitány szeretné. h anem arra is. Mr. Sarah tehát a lelkész kíséretében megjelent az előzetes beszélgetésre. Talbot egy hosszú lére eresztette levélben adta meg a kért referenciákat. Poulteneynek ebben a pillanatban káprázatos égi látomása támadt: lelki szeme előtt megjelent az ájtatos Lady Cotton csalódott és savanyú képe. és elmélyülten tanulmányozta süppedős szőnyegét. Egy hét múlva ez az úriember a lyme-i lelkész társaságában meg is látogatta. ahogy kollégája tanácsolta. mielőtt ő megszólította volna. hogy olvasson fel belőle. talán több is”. nincsenek. Mrs. hogy a zsoltáríró szavait nem veszi-e bűnösen könnyedén. Uram. asszonyom. Mrs. belekóstolt a madeirájába. hogy Miss Sarah „képzett és kötelességtudó taná rnő” hogy „gyermekeim nagyon hiányolják”. De a szomorúsága nagyon is nyilvánvalóan arról árulkodott. akinek oly sok kilépett család terhelte az emlékezetét. amennyi valójában volt – inkább huszonöt éves. – Kéretem Mr. ha jelezném önnek. Miss Woodruff egy kissé habókos. Fursey-Harrist. Igaz. hogy a hadnagy szavatartó ember. s nemcsak a lány hangjára figyelt. amikor azt javasolják neki. hogy kérdőre vonja az illetőt: m iért nem találta ki előre. és egy nap eljön érte. Mrs . Ez valamelyest menti a bűnét. Most ravaszabb vizsga következett. Sarah kézírása gyönyörű volt. – Tehát takarékos. Majd a lelkész javaslatára lediktált egy levelet. Csend lett. De Istennel is számolnia kellett. hogy bűnös. Poulteney kalkulál. Az öreg hölgy. Odaadta Sarah-nak a Bibliát. De leginkább abból él. amit Mrs. vagy előre kitalálta a kívánságát. – Ha befogadja. amit előző állásában félretett. Furs ey-Harris nem egy ízben próbálta megértetni a leánnyal viselkedésének értelmetlen. Végül az előbbit választotta. Ezek részben bizonyára a bűntudatnak tulajdoníthatók. úgy igazán megmentheti őt. hogy olyan levert. 22 . aki nem esett ebbe a kategóriába.kolikus rohamoktól szenved. hogy megbotránkozást és riadalmat mutasson. mint használt. hogy egy ilyen teremtést befogadjon Marlborough House -ba. – Hogyan tartotta fenn magát azóta. A lelkész egy pogány istenségre – a szerencsére – bízta magát. Előzőleg hosszasan latolgatta. helyesírási hibát sem talált benne. a gonosz embertől”) között. Mrs. hogy gyanúsan annyinak tűnt. Hogy egyik sz avamat a másikba ne öltsem. – És talán – noha nem nekem kell megítélnem az ön lelkét – ő is megmentheti önt az üdvözülés számára. Ezért látható oly gyakran a tengerpart környékén. el kell fogadnia a kihívást. amelyek már abban is megnyilvánultak. mivel felháborító módon kimaradt belőle a nevelőnő viselkedésének százszázalékos elítélése. Összeráncolta homlokát. szinte meg van semmisülve. A hölgy tartozott magának annyival. ha valaki megszólalt. A lelkész fellélegzett. és pontosan annyit mondott és annyit hallgatott el. – Vannak rokonai? – Úgy tudom. mivel ez megfosztotta attól az élvezettől. Poulteneyt. attól tartok.

hogy még mindig vonzódik ahhoz a külhoni személyhez. asszonyom. tüstént lesújtott volna rá a Dies Irae. amint azt olvasta. noha a lelkész előzőleg megkérte rá. – Nincs francia könyvem. Ha valamelyik cselédlány ilyet merészel a szemébe vágni Mrs. Az természetesen eszébe sem jutott. noha tiszteletteljesen ejtette ki e sz avakat. Két nagyon egyszerű oka volt erre. De el is bűvölte egyben: akárcsak a leány arckif ejezése. mert eladta őket. – Francia könyvet nem tűrök meg a házamban. hogy Mrs. mintha előfutára lett volna a páratlan McLuhannak. Poulteneynél sokkal kevésbé zord keresztény lelkektől sem fogadott el állást. asszonyom. Falusias kiejtés nyoma érződött rajta. Mrs. hogy ne tegye. amikor a hang kielégítette. A lelkész a segítségére sietett. Sarah azonban nyíltan. – Gondom lesz rá. akadozó felolvasása járt Mrs. asszonyom. és Mrs. – Mi lesz. miért kíván megtelepedni az ő házában. – Úgy hallom. hogy: „Vajha igazgathatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!” Most már csak néhány keresztkérdés volt hátra. s eléggé mély. Az egyik: Marlborough House-ból nagyszerű kilátás nyílt a Lyme-öbölre. mint később. Tegyük hozzá: azért nem volt. 23 . félelem nélkül. Poulteney most előállt a legnehezebb kérdéssel. A másik még egyszerűbb: hét penny volt minden vagyona. de akkoriban a finomkodó kiejtés még nem volt oly fontos társasági rekvizitum. Fairley lélektelen. Poulteneynek. A Lordok Házában is akadtak – még a hercegek közt is –. Poulteney. csak megrázta lehajtott fejét. – Mr.Sarah hangja szilárd volt. ha ez a… személy visszajön: akkor mi lesz? Sarah a lehető leghelyesebben cselekedett: nem szólt semmit. asszonyom. Lehet. – Igyekszem osztozni a hitében. Mrs. – Erről nem óhajtok beszélni. akik megőrizték szűkebb hazájuk akcentusát: ezért senki sem vetette meg őket. hogy megkérdezze: Sarah. Az Úr minden bajunkban vigaszt nyújt. aki Mrs. – Igen. Az egyre jobb kedvre derülő Mrs. Így tehát belevágott jócselekedete végrehajtásába. Poulteney fejében. Forsythe-tól hallom. Poulteney hajlandó volt ezt néma bűnbánatnak tekinteni. – De Bibliája csak van? A leány megrázta a fejét. – Járjon eztán is. És angol sincs. és nem azért. Poulteney ez egyszer nem ragadta meg az alkalmat a zsarnokoskodásra. rendszeresen jár istentiszteletre.

ha – kellő idővel a halála után – a mennyei fényesség elárasztja. Sam olyan arckifejezéssel próbálgatta hüvelykujján a beretva gyilkos élét. Sam. Sam a beretvát fente. Charles felült. számított. elszállt a felhőkkel együtt. te már megint ittál. egy ilyen napon az ember kísértést érez. amely tegnap nyomas ztotta. kampós botjára támaszkodott. formájában. i ngerlőén áradt a gőz. amikor még a legfösvényebb uzsorás is dalra fakad. tisztelettel. Minden a legnagyobb rendben volt. s március a júniust ma jmolja. ahogy az akkor még mélyen alvó Mrs. Poulteney szerette volna. a feket erigók decemberi dalba fognak. Egy merészebb fuvallat megrázogatta a kopott vörös bársonyfüggönyöket. de ebben a fényben még ezek is szépnek tűntek. ittál. A dorseti tengerpart enyhe klímája minden évben jó néhányszor kínál ehhez hasonló napokat – nemcsak hogy az évszakhoz nem illően enyhe napokat. hogy nem tud rajzolni. esetleg mosolygós gazdája torkán. – A Mrs. a reggeli fényesség úgy árasztotta el Charlest. sokkal ősibb Angliát idéző népviselet 1867 -ben már látványo sságnak. Érezte. Tizenkét anyajuh és még annál is több bárány ácsorgott kissé id egesen az utca közepén. mint aki mindjárt meggondolja magát. nem is fogja. – Szavamra. lerántotta fejéről a hálósipkát. Az egyik. Charles felkelt. – És a koszt? – Megjárja. Lenn a macskaköves utcán lovas poroszkált békésen a tengerpart felé. kinyittatta Sammel az ablakokat. – Quod est demostrandum. Az enyhe rosszkedv. s a rézkorsóból. civilizációt. melegtől párálló novemberi sziklákon rohangálnak. tisztelettel. rendet. prousti gazdagságú emlékeket idézve – boldog napokat. nő család. és kinézett az ablakon. mint sok más. ahelyett. uram. Apró paták kopogtak. a kankalin januárban virágzik. – Ha még sokáig áll a huzatba. a pásztor. és a torkán próbálja ki. hogy téli álmukat aludnak. tisztelettel. lakáj stb. – Sam. Négy éve voltak együtt. biztonságot. hogy soha be ne tegye többé a lábát Londonba.HÉT A modern ipar rendkívüli termelékenysége… lehetővé teszi. nyugalmat. és beszélgettek. – Nem én. és jobban ismerték egymást. Ergo. amelyet magával hozott. Két öregember állt a szemközti járdán borjúszájú darócingben. hanem valóságos mediterrán ízelítőt a melegből és a fényből. s kezére támaszkodva bámult a szobájába tóduló napfénybe. A világ mindig ilyen lesz. Savanyú képet vágsz egy ilyen reggel. – Jobb az új szoba? – Igen. ha nem is ritkaságnak: minden faluban lehetett még találni legalább egy tucat darócinges öreget. tisztelettel. sűrű bégetés hallatszott. A természet ilyenkor megbolondul egy kicsit. Micsoda bájos egy vidék! Hátrafo rdult az inasához. állítólag intimebb kapcsolatban levő ember. Az efféle. MARX: A TŐKE (1867) Amint Sam félrehúzta a függönyöket. Volt képe… 24 . Gazdája szúrós pillantást vetett rá. hogy a munkásosztály mind nagyobb és nagyobb részét a nem termelő ágazatokban alkalmazzák. A pókok. Charles sajnálta. amint a meleg tavaszi levegő félig nyitott hálóingén beosonva a nyakát csiklandozza. s következésképp az ősi házi rabszolgák egyre növekvő mértékben való újratermelődését férfi család. mindig ez a pillanat lesz. Tranter konyhalánya.

akár a haja. Sam szeme felháborodottan villant egyet. – De a megaláztatás. Charles nem sok együttérzést t anúsított. csapszékben jöttél a világra … – Mellette. hogy egy kicsit elkapkodtad a dolgot. túlságosan is fiatal volt ahhoz. Előkelő származás és józan önismeret: ez igen. ez kiolvasható belőle. ha gazdája odafent üvöltözött utána. jó? Ma kivételesen magam fogok borotválkozni. ő maga keveset szerzett hozzá. Charles úr. – Samnek a szája is tátva maradt. akár az ágyú. Nincs rajta tulajdonképpen semmi. most mondd. és vádlón rábökött a pamaccsal. Az a gyanúm. és szeretettel szemlélgette őket. Az előző napi ennui egy kis hulláma visszacsapott rá. – „Hogy ityeg a fityeg. akit ráadásul Samnek hívnak. – Az elébb láttam. ugye. hogy csak na! Az ajtó – nem is egészen nesztelenül – bevágódott. ugye? Az a kis rondaság? Ez nem volt szép Charlestól. Charles rákacsintott tükörképére. – Az utca túl feléről kiabált. tisztelettel. s ráadásul az egyik süket volt. önelégült. Már a külsejére. legalábbis az ilyen pillanatokban. Bőre kellően halvány volt. Ha cockney inasról hallunk. hogy ilyen durvaságokat kiabáljanak finom londoni uraknak… hacsak előzőleg nem provokálták őket. Az összes lovász hallotta. c sak a görögös orr és a hűvös. s így fiatalabbnak mutatta a koránál. Mosolyogva intett Samnek. – Tisztelettel. sőt ellenkezőleg: alacsony rangra utalt. – Na hiszen! Rá se néznék a koszosra. Sam tíz évvel volt fiatalabb nála. elnézően mosolygott magán és eufóriáján. az ifjú pater familias. kicsit ostoba arc. – Ismerem a fruskát. ha jo bban megnézi az ember. Mivel „az összes lovász” csupán két személyből állt. N agyon szabályosak voltak – széles homlok. hogy a lovat bámulja. és nem kapom meg idejében a reggelimet. – Hüvelykujjával az ablak felé bökött. Ha ünnepélyes nyíltszíni maszkjától megfosztja. De már 25 . amelyet összekócolt a hálósipka. Az a szürke ruhás. hogy jó inas lehessen. – Ezek a vidéki lányok sokkal félénkebbek annál. Majd hirtelen felrakott az arcára egy évtizedet: csupa komolyság. ami azt illeti. – Aha. aztán elrendezte arcvonásait. akinek az előző délután kalapot emelt: formásabb kis teremtést egész Lyme-ban nem talált volna. szürke szemek. – Most pedig hozd be a reggelimet. – Tehát egy csapszék tőszomszédságában. Odalent. Charles elvigyorodott. – Remélem. Sam. Igen. – És ha most nem kapkodod a lábad. olyat kapsz a hátsó feledbe. – És mit kiabált? Sam arca elsötétült a sérelemtől. A háborgó Sam már az ajtóban volt. azonk ívül szórakozott volt.– Leszel szíves letenni azt a szerszámot. – Igenis. hogy mint annyiszor állítottad. Sam. amikor Charles megállította. Szappanozni kezdte talányos arcát. No. te kódis?” – Borongva elhallgatott. Lehet. hiú. Szutykos konyhatündér. természetesen azonnal a halhata tlan Weller jut eszünkbe. sokra tartotta saját szellemességét. hogy töltse ki a forró vizet. noha nem annyira. vagy éppen verebet fog szitával. Cupido hadat üzent a cockneyknak. Sam pontosan ugyanabból a környezetből származott. – Aztat nem mondanám. szalmaszállal vagy petrezselyem levelével a szája sarkában támasztani a kapufélfát. előszeretettel játszotta azt. Szóval így állunk. túlságosan is ártatlan arc. de ilyen napon akkor sem tűrök efféle beszédet. És a v ajas süteményből dupla adagot kérek. mint számos londoni úrnak – mert abban a korban a nap barnította bőr még egyáltalán nem volt kívánatos társadalmi-szexuális státusszimbólum. imádott bohóckodni és lustálkodni. a bajsza olyan fekete. a tündéren a hangsúly. hiszen arról a lányról beszélt.

Tévedhetetlen ízlése volt az öltözködési stílust illetően – éppoly tévedhetetlen. persze nem a könyvből. hogy Sammel való kapcsolatában sokkal több volt a ragaszkodás. Talán azért sem. 26 . 1870-re Sam Weller híres tulajdonságát.sznob”-nak csúfolták őket. amely mintegy aláhúzza Ernestina-Dorothea iránti magaszto san átszellemült rajongását.. A század közepe táján a piperkőcnek egy egészen új fajtája jelent meg az angol színen. helytelenül. De. hogy képtelen volt másnak. akik az új javakban dúskálva rideg korlátokat igyekeztek emelni maguk és családságuk közé. mint az 1960-as évek „mod”-jainak. akik. mint a po lgárság regényírói. ismer te Sam Wellert is. és Charles ezt nem vette észre. a régi. mert szórakoztatta. aki az a utók beható ismeretét társadalmi felemelkedése szimbólumának tartja. mert nem talált volna jobb „gépet”. hogy lépést tartson a divattal. Nyelvi melléfogásai azonban nem mindig voltak komik usak: társadalmi átalakulást jeleztek. a sznobok éppúgy megvetették. hogy a sziporkázó Pickwick-klub elkápráztatta a világot. melyek révén Charles. Az . az emberi kötelék. hogy az ő inasa egyben társ is – Sancho Panza. az öltözködés terén vették fel vele a versenyt. Sam megsértődött. hogy ezt a vidéki lovászoknak és pikolóknak bebizonyítsa. Mi több. mint Sam. az utóbbi pedig épp hogy csak elviselte. még akkor is ezzel akarták cockney figuráik beszédét szín esíteni. hogy azóta me gváltoztak az idők. fiatal. ama felháborítóan tiszta humor iránti szer etetét. Sam a sznob mintapéldájának számított ebben a szűkebb értelemben. arisztokrata fajtát. A sznoboknak sokkal inkább a hehezettel gyűlt meg a bajuk. Ők legszívesebben emberi gépekké változtatták volna családjaikat. bére nagy részét arra költötte. de többnyire csatát vesztett. Charles azonban tudta. Cselédek nélküli világot Char les el sem tudott volna képzelni. mert Sam létszükségletté vált az életében – alkalmat szolgáltatott a napi csevegésekre. az iskoláskorba való visszaszökésekre.uracs”-ok . mint w -nek ejteni a v-t – századok óta jellemző volt ez a londoni köznépre –. és társadalmi felemelkedését jelezte a nyelvvel való küzdelme is. Az újgazdagok azonban igen: és ezért sokkal követelőző bbek voltak velük. az istá llókat is csak azért bújta.harminc év telt el azóta. a nevezetes Brummel vérszegény leszármazottját „uracs” -nak hívták: az új. Charlesnak persze már az ősei is értettek a családdal való bánáshoz. a földközelien komikus elem az. Az ő cockney-generációja egy fokkal már felette állt Wellerének. és nem azért. de azt is tudta. korának újgazdagjai p edig nem – sőt nagyon gyakran maguk is cselédek gyermekei voltak. noha Charles ezzel csak tetézte a gazdasági kizsákmányolás már egyébként is nagy bűnét. hogy úgy mondjam. amely egyes-egyedül a neveltetésben kiváltságnak volt köszönhető. hanem színpadi változatból. mint az újgazda gok hasonló kapcsolataiban. De az 1836-os Sam Weller és az 1867-es Sam Farrow közti legfőbb különbség mégis az volt. Egyszóval azért tartotta Samet. hogy az előbbi jól érezte magát szerepében. anyagcsereszerűen kiválaszthatta magából a bonyolult szójátékokkal és ravasz kétértelműsége kkel kapcsolatos jellegzetes és kárhozatos kedvtelését. „felhúzta az orrát”.. Sam ló szeretete azonban nem gyökerezett nagyon mélyen. Sam például elszántan küzdött vele. tehetős kézművesek és bizalmas házicselédek. és hátat fordított. hozzá kell tennem. Inkább a mai kor munkására emlékeztetett. Weller csípősen visszavágott volna a „hogy ityeg a fityeg”-re.

Formát újabb formára vált. Így azután amikor a férfi pontban tízkor kötelességtudóan megj elent Tranter néni házában. TENNYSON: IN MEMORIAM (1850) De ha lustálkodni akarsz és mégis tiszteletreméltónak látszani. és rosszkedvét a ragyogó idő csak fokozta. amelyet a kitűnő Mary Anning alapított. de tény. mivel rétegei törékenyek és igen hajlamosak a megcsúszásra: ez a tizenkét mérföldnyi kis kékmészkő -part anyagából jóval többet vetett martalékul a tengernek. a Régi Kövületboltban. távozott. Mivel azonban kövületekben nagyon gazdag és kö nnyen mozdítható. amikorra menyasszonya remélh etőleg összeszedi magát ? Charles aggályos kérdésére – nem kellene-e kihívni a doktort? – nemleges választ kapva. hogy noha sok akkori tudós felhasználta leleteit a maga hírneve gyarapítására. formális szakképzettsége nem volt e hölgynek. egyetlen angliai példány sem viseli az anningii megkülönböztető nevet. Charles már megfordult Lyme akkori leghíresebb boltjában. Föld! A változásaid! Ma lármás út. Fű-szirtek – önöknek lehet. Csupán az 27 . csak a szóban forgó hölgy fogadta: Ernestina nem aludt jól az éjjel. Aki csupán a tájban kíván gyönyörködni. hogy kék més zkő. valóságos Mekkája a brit paleontológusoknak. a legjobb. Megbízta Samet. Az utóbbi száz évben leggya krabban az ember nevű állatot lehetett látni errefelé – geológuskalapáccsal felfegyverkezve. mintha valami nagyon tudós könyvön dolgoznál… LESLIE STEPHEN: CAMBRIDGE-I VÁZLATOK (1865) Lyme-ban aznap reggel nemcsak Samnek sötétült el az arca. Nem volt nehéz választania. ami a nyílt. anyaga akár a megkövült iszap: inkább taszító. Ernestina egészsége érdekében természetesen bárhová boldogan elment volna. Azonkívül alattomos is. mint gyönyörködtető. áldozott emlékének – és pénzzel is. Ernestina rosszkedvűen ébredt.NYOLC Mély hullámzik. Színe a legkiábrándítóbb szürke. Lyme azonban egy ritka kőfajtára épült. Néma tenger volt valaha. amennyi virágot csak tud. e korántsem terhes feladatért cserébe p edig szabadon rendelkezhet egész napjával (nem minden viktoriánus munkaadó mozdította azért előre a kommunizmus ügyét). Stonebarrow. s vigye el a bájos gyengé lkedőnek. Charles tisztelettel. hol állt a fa: Ó. ha úgy teszel. ezután Charles gondolkodni kezdett. de annál kiválóbb szimata a jó – és sokszor még osztályozatlan – példányok felfedezéséhez. Képlékeny árnyék mind a hegy. egyúttal engedélyezte és tanácsolta. szó sem lehetett róla. amelyet úgy hívnak. Ő talált először Ichthyosaurus platyodon-csontokat. a brit paleontológia szégyene. hogy Lyme Regisben egyébként is könnyű volt eleget tenni vőlegényi kötelezettségeinek. annak számára ez a kőfajta nem különösebben vo nzó. hogyan töltse el szabad idejét. hogy semmit sem jelent enek ezek a nevek. p ihenésre van szüksége. Ködként foszlik szét a szilárd Föld: felhővé. Black Ven. s tovalebeg. Nem lenne kedve eljönni délután teára. mint Anglia bármelyik része. hogy saját nevében nyújtson át egy-két szálat a „fityeges” kisasszonynak is. hogy vásároljon. mert számos itt eni ammoniteszt és Isocriná-t szeretett volna londoni dolgozószobájának tárlóiban látni. Ismerte már ezt a bajt. hogy köve tkezményeit Charlesra zúdítsa.

” Főként az ilyen szörnyű.és homáredényeket. mert gondosan beöltözött a szerepéhez. Kabátja szoros volt és képtelenül hosszú. itt idéznem kell George Eliot híres epigrammáját: „Isten elképzelhetetlen. helybeliek sétáltak a még mindig hullámzó. ami cserepet vagy agyagedényt jelent). tehetnénk hozzá. hogy ami akkoriban a legjobban érdekelte. túlságosan is 4 Emlékeztetőül arra. azt hiszem. javítgatták a hálókat meg a rák. A tengert bámuló nőt azonban nem látta sehol. de mindig szimmetrikusak. a szívébe zárta a test-eket. Fél órával azután. Ez pedig az echinoderma volt. finom. Két évszázad közti vitatémáról van ugyanis szó : hajtson bennünket a kötelességtudat4 vagy ne hajtson ? Ha ezt a szerephez való rögeszmés beöltözést. ha egy délelőtt ke ttő-háromra ráakad. akik modern tudományunk alapját megvetették. amely szorosan fogta vastag flanelből készült norfolki bricsesznadrágja alját. Előkelőbb emberek. amikor Charles kalapácsával hadonászva. és ne közvetlenül a tengerparton. Tudományos értékük mellett (az 1860-as évek elején Beachy Headben talált vertikális sorozat az evolúcióelmélet egyik első gyakorlati bizonyítéka) nagyon szépek is. Hol maradt itt hely a spontán örömnek? Hogy nem vette észre Charles. Önök megmosolyogták volna. Lehet. Mi azt hisszük (hacsak nem kutatólaboratóriumban élünk). Én tehát nem nagyon nevettem volna aznap. azt hiszem. Semmi sem olyan felfoghatatlan számunkra. a Fű -szirtek alatti partszegélyen elindult úti célja felé. mert a Charleshoz hasonló. jegyzetfüzeteket. mint mondjuk a korcsolya? Nos. melyek nagyban különböztek ernyedt városi járásától. de a kötelességtudat feltétlen. zacskókat. Halászok kátrányoztak. ezzel is mintegy igazolni kívánta azt. ezt a minden eshetőségre való felkészülést merő ostobaságnak. Bármik voltak is azonban az okai. komoly – vagy inkább frivol – hibát követünk el őseinkkel szemben. Néha testnek is hívják (a latin testa után. hogy van még mit felfedezniük. a tapasztalat iránti vakságnak látjuk. s hogy a felfedezés maga is létfontosságú az ember jövője szempontfából. vastag vándorbotját idejövet vette. bárdokat és a jó ég tudja. hogy oly sok időt szán egy ilyen kicsi területre. voltak persze tudományos okai is: am atőrtársai körében gyakran hangoztatta felháborodottan. az amerikaiak homokdollárnak kereszte lték el. mert igen n ehéz rájuk találni. a kövületboltos azt tanácsolta. a halhatatlanság hihetetlen. s annál vonzóbbak. hanem a fölötte elhelyezkedő kvarcrétegből kerü lnek elő. hatalmas és máris nehéz hát izsákjából kalapácsokat. a talajt szimatolva már tizedszer veselkedett neki egy-két vándorkő közti. hogy a várostól nyugatra kutasson inkább. tudták. Annál jobb nekünk? Meglehet. De hamarosan ki is verte fejéből – akárcsak a Cobbot –. A test-ek nem magából a kék mészkőből. A test-ek változatos alakúak. a társadalmi egy helyben top ogás: egyszóval. hogy a viktoriánus kor delén (nem úgy. de már megszelídült tenger partján. le lehajolva. hogy célszerűbb lett volna könnyebben öltöznie? Hogy a kalapra nincs feltétlenül szükség? Hogy a szöges bakancs a vándorkövekkel kiszórt parton körülbelül annyira célszerű. hogy tudat alatt ezért vonzódott hozzájuk a sok ráérő idővel rendelkező. mint a viktor iánusok módszeressége. Pedig lehet. még mit nem lehetett volna kirázni. hogy nincs már mit felfedeznünk. Megérezték. egyet sem talál az ember. túlöltözött és roskadásig felszerelt férfiak voltak azok. született amatőr Charles. az nevezetes délelőtt. hogy az általában elfogadott világmagyarázatok elégtelenek. kinevetjük őket. kétsz eres hitetlenség esetében az. széles karimájú vászonkalapja meghatározhatatlan beigeszínű. 28 . De végül is ezt nem mi fogjuk eldönteni. skatulyákat. recés bordázatuk van. Van úgy. hogy a valóságra nyíló ablakukat elhomályosítja a konvenció. Erős. Charles már a Cobbon kóborolt. hogy az Echinoderma „szégyenletesen el van hanyagolva”. s hogy számunkra már csupán az ember jelene létfontosságú. s hosszú és ruganyos léptekkel. A nagy móló aznap korántsem volt elhagyatott. mint ma) az agnoszticizmust és az ateizmust szigorúan a teológiai dogmák összefüggésében értelmezték. vagyis a megkövült tengeri sün. ha látják. Ez irányú ostobaságuk csupán szimptómája a más téren tanúsított komolyságuknak. szöges bakancsot és vászonkamásnit viselt. hogy van valami csodálatraméltó a kényelmes és a h elyénvaló ilyetén szétválasztásában. amely a legjobban (és legnevetségesebben) az első bedekkerek által nyakló nélkül osztogatott „hasznos tanácsokban” nyilvánul meg. igen. abból meglehetősen k eveset árultak a Régi Kövületboltban. a vallás. hogy napokig keresheti.keserítette el. hogy Tranter néni házából eljött. korai vendégek.

Charles roppant vonzó sziklatavacskákhoz ért. tízhüvelyknyi kőben katalin-kerekező galaxisok képe. hogy Linné végül is megőrült. maga Darwin sem értette önmagát. nem számított a valóságtól való menekülésnek – és érzelgősségnek sem. hogy a rend a legfőbb jó?) törvények igen kényelmesen biztosítják a legalkalmasabbnak és a legjobbnak. Egy ammonitesz-lenyomatokkal díszes. szeretett is volna találni legalább egy sort Homérosznál. s lá tva. és csakhamar egyedül volt az egész pa rton. makrokozmoszok mikrokozmosza. és ördög vigye az öntelt tudóst. Elhatározta. hogy az amatőrök megengedhetik maguknak. Az egyedi kihalásnak t udatában volt Charles – ennek minden viktoriánus a tudatában volt. nem a specializálódásé. Charles darwinistának vallotta magát. De ne feledjék. Boldogan jelenthetem. exempli gratia Charles Smithsonnak a fennmaradását ezen a szép tavaszi napon: az egyedül kószáló. Ez a lángelme felborította a linnéi Scala Naturae-t. lehúzta szöges bakancsát. de igenis kontárko djanak bele mindenbe. kövületet bőségesen talált. és szörnyűségesen eretnek gondolat fészkelt szegény agyában – nem lenne-e sokkal érdekesebb. mindent észrevevő. amelynek sarokköve – éppoly elengedhetetlen sarokköve. Tudta. Biztosan tetszeni fog neki. Sőt mi több: a hátát görnyesztő. a pólingok visítoztak. Még Darvin sem tudta egészen lerázni magáról a svéd tudós bilincsét. a meglévőt is kövületté alakító mániáját. akkor talán tényleg jobb lett volna. hálás Charles Smithsonét. és ide költözni. aki szűk oubliette-be akarja zárni őket. akkor a régi fajoknak helyet kell adniuk a számukra. hogy a nulla species nova ostobaság. hogy mindenbe belekontárkodjanak. ha átnyergelne a tengerbiológiára? Otthagyni Lo ndont. újabb bakugrást csinált – ezúttal a tudományból a szerelembe. Nem állítom. hogy Ernestinának ajándékozza a követ. ha pusztán a megkövült tengeri sünöknek vagy az algatelepeknek szenteli magát. kocsányos szemére vetődő óriási árnyék alatt. de igazából nem értette meg Darwint. de azt nem. tiszta rajzolatú kis mészkődarabka volt ez. mert az idő gyönyörű volt.nagy távolságnak. A tenger szikrázott. amelyben a kérlelhetetlen (s ezért jótékonyan isteni. Lehet. A fajok eredete az általánosítás diadala. hogy tökéletesen egyedül van. Miután kellőképpen felcímkézte a leletet. tudta. Tulajdonképpen roppant időszerű társadalmi szimbólumnak is tarthatta volna. mármint hogy tudományosan érdekesebb. No persze. De az általános kihalás gond olata éppúgy nem járta meg az agyát aznap. mint a teológiá nak Krisztus Isten volta – a nulla species nova volt: hogy új faj nem léphet be a világ rendjébe. kamásniját és bakancsát. hogy stabilizálja és rögzítse azt. úgyhogy Charlest igazán nem hibáztathatjuk gondolataiért. kíváncsi és érdeklődő. hogy labirintusba került. megértő. Csintalan iskolás korára emlékeztető pillanat volt ez. Lyme-ba… de Ernestina ebbe sohasem egyezne bele. fehér és korall vörös csigaforgatók raja húzott előtte. mint túlságos felsz erelkezése miatt. Fekete. a tehetségtelen tudósnak. de ő elsősorban az idő megingathata tlanságát látta. amint a föléje tornyosuló szikla kékmészkő-rétegeit vizsgálta. Mi már eleve kudarcra ítéltnek látjuk kísérletét. hogy az utóbbi jobban megfelelt volna Charlesnak. mint ahogy eg yetlen kis felhő sem az eget. Maga Charles egyébként egyáltalán nem bánta ezt. de gondoljanak Darwinra és A Beagle útjá-ra. ami a valóságban örökös változás. Charles mellesleg egész jól képzett ornitológus és botanista volt. hogy a természetbúvárlásnak akkoriban még nem volt pejoratív mellékíze. még akkor sem. és ezért helyénvalónak tartjuk. aztán meg. és szégyenszemre elterült. hogy önök éppúgy megvetik Charlest tudományos mindentudása. hogy Charlesnak mint embernek jobban megfelelt az előbbi. e rétegekben azonban mégis a létezés végtelenül megnyugtató rendjét látta. amelyet meg aka rtam fogni: rémülten iszkolt az éber. mindent elfogadó. hogy a labirintus falai és járatai örökösen változnak. mert ki vitatná. kamásniját és harisnyáját. Persze ha a tudományos haladást tekintjük fő szempontnak. hogy ezek a szürkéskék párkányok oly omlékonyak. amikor végül felhúzva harisnyáját. a természet létráját. hamarosan úgyis visszakapja Ernestinával együtt. hogy ekkor egy teljességgel emberi pillanat következett: Charles óvatosan körülnézett. finom. de figyelmét rögtön elterelte egy kis rák. még ha be is tudnák bizonyítani. a kihalásnak egy nagyon is konkrét példáját vette a kezébe. Hiányzott persze a természetlétra felborulásának fontos velejárója: ugyanis ha létrejöhetnek új fajok. megnövekedett 29 . Ez az elv magyará zza Linné osztályozó és névadó. hogy klasszikusan ünnepivé tegye. én akkor is kitartanék ame llett. hírül adva közeledtét a többieknek.

mivel meredek. megnedvesítette zsebkendőjét. hogy egy pillanatra le kellett ülnie. hogy a hullámok már az egy mérföldnyire levő szikla lábát nyaldossák. hogy lassan halad. de biztonságos ösvény emelkedett előtte a sziklatetőre. De ugyanakkor tudatára ébredt annak is. A kötelességtudat.súly most már munka is volt. a szörnyű flanel alatt csak úgy dőlt róla a verejték. Két óra! Gyorsan hátrapillantott. hogy minél hamarabb ideérjen. A pa rton azonban már nem térhetett vissza. és lassan körülnézett. Egyébként is e felé az ösvény felé tartott. nemcsak ajándék. végigtörölgette arcát. a fönti sűrű erdő felé. a koreszménynek való kell emes behódolás felütötte zord fejét. Nem fenyegette a veszély. de az volt a célja. és látta. Kigombolta kabátját. és elővette ezüst zsebóráját. hogy a dagály miatt ott reked . és vizével eloltotta szomját. De aztán patakot hallott csörgedezni a közelben. Büntetésből olyan gyorsan mászta meg az ösvényt. és megvizsgálja a feljebb levő kvarcrétegeket. 30 .

A villám fényénél odafenn látni lehet üldözői gonosz fejét. MATTHEW ARNOLD: ISTENHOZZÁD (1853) Megneveztem a két legkézenfekvőbb okot. A volt nevelőnő búcsúzóul megcsókolta a kicsi Pault és Virginiát. itt tanult ugyanis napközben. a második a műveltség volt. Bízott Mrs. feketén. a rettenetes halál hollószárnyaként a feje fölé leb ben. Talbothoz. de bonyolultabb módokon is át tudott látni az emberen. amilyet a harmadrangú exeteri leánynevelő intézetben megszerezhetett. Inkább abból a kísé rteties – hisz például sohasem járt Londonban. hogy megteszi –. és intelligens nő. sőt néha éjszakánként var31 . Poulteney vizsla tekintete előtt. s esténként. ha egy évszázaddal későbbi fogalmakban gondolkodunk. Vad. Nem is élénkségben vagy szellemességben nyilvánult meg. hiszen a komputer sem tudja megmagyarázni. amelyeket felmért. Poulteney az alacsonyabb rangú lyme-i körökben. Talbot nagyon jószívű fiatalasszony volt. de buta asszonyra bízza magát. kiváló bírája volt az erkölcsi értékeknek. inkább ide tartoztak. féktelen. oknyomozó alkat. Egyáltalán nem analitikus vagy problémamegoldó intelligencia volt az övé. csak olyan. Mert Sarah intelligens volt. hogy Sarah-ra nyomorúság vár. Így hát Mrs. éhező hősnők. Ez az ösztönös és mély éleslátás volt életének első számú átka. mintha komputerrel a szívében született volna. s nem csoda. Megvolt benne a pszichológiai megfelelője a tapasztalt lócsiszár szakértelmének – az a képesség. Tudta. amint a hófödte küszöbön kuporognak. Nem fogja tartós szerelem: Izzás hevíti mélyeit. még derűs napjain sem. amivel szinte az első pillanatban meg tudja különböztetni a jó lovat a rossztól. vagy lázbetegen hánykolódnak valami kopár. Nem volt ez valami nagy műveltség. de igen kevéssé éles elméjű. ha jószívű. azután elment tanácsot kérni Mrs. de mindenesetre olyannak látta a z embereket. Megértése ennél szélesebb körre terjedt. az áltudóskodásra. s nem amilyennek látszani akartak. hogy Sarah most már képtelen lenne a nevelőnői kötelmek állandó és egész napos. mondom. Talbot elfojtotta Mrs. Azonnal rátapintott az üres érvelésre. amilyenek voltak. Egy napig bizonytalankodott. szüntelen ellátására. mint az ag yba. nyirkos padlásszobában. Sarah korántsem volt racionális. És mégis nagyon szeretett volna segíteni rajta. és azt javasolta Sarah -nak. nem várhat jobbat. noha igen ritka és különös módon. tudta. kiismerte őket a szó legteljesebb értelmében. amiért S arah Woodruff hajlandó volt megjelenni Mrs. Talbot véleményében. mert az értékek. nyughatatlan. Megmagyarázni képtelen volt. hogy meg tudta ítélni mások értékét: megértette. Mrs. nem forgolódott a világban – képességből állt. hogy eleve elítéltetett. ha csupán az elkötés lett volna a próbaköve. s ahogy a köp enye hatalmasan. hogy fogadja el az állást. keveset mondunk.KILENC … olyan e szív. hogy a legnagyobb kínnal éppen a matematikát sajátította el. a legborzalmasabb azonban a halálra szánt teremtés sápadt arcára kiülő iszonyat. Az üldözött nő leugrik a szikláról. A szívében. romantikus lánykori o lvasmányok képzettek meg előtte. a mai intelligencia tesztek valószínűleg ki sem tudnák mutatni. éjszakákat töltött álmatlanul. hogyan működik. a ferde logikára. Ha azt mondjuk. de okának többnek is kellett lennie – hiszen tudta. milyen hírnek örvend Mrs. Sherwood épületes elbeszéléseinek egyik illusztrációjában. Poulteneyt illető kételyeit. akkor nem viselkedik úgy. s nem is tudta. De legszörnyűbb félelmei mégis egy képben összpontosultak – Mrs. noha sz erette volna visszafogadni Sarah-t – korábban fel is ajánlotta. vagy. ahogy viselkedett – hiszen Weymouthban nem az unokanővéréhez szállt.

hogy vénlány maradjon. ostobaságukat. csöndes tartózkodással figyelte. Látta kicsinyességüket. egyet a vendégeknek –. elhanyagolta kötelességét. de valójában egy kasztrendszeren alapuló társadalom martaléka lett. álmodozni kezdett. Az öreg hölgy ama bizonyos ritka érzékével rettenetes kötelességmulasztást orrontott meg: az emeleti szobalány. amire így megtanította magát. leült szemben vele a szilfa asztal másik oldalán és figyelte. s a hatalma s Meriton-birtokon bérelt kis gazdaságába hazatérve borongani. Ahhoz túlságosan vonzó volt. leereszkedésüket. és saját földet vásárolt: de túlságosan olcsón jutott hozzá. hogy sokkal több regényt és verset – a magányosok két örök menedéke – olvasott. amelynek elkerülése érdekében pedig oly sok millió éve munkálkodott a természeti fejlődés – arra. Lemondta a bérletet. amelyet odahagyott. Nem a boldogulása kedvéért küldte egyetlen leányát internátusba. újabb keletű vétség is.rással és más hasonló munkákkal kereste meg a tandíjra valót. mint a saját tapasztalataira támaszkodva. Mrs. A család v alóban magáénak mondhatott valaha egy kúriafélét a Dartmoor és Exmoor közti hideg. amikor pedig meghalt. amire tanították. hogy ne akadjon kérője. jótékonykodásukat. hogy egyetlenegy férfi vagy női cselédnak (statisztikailag a múltban inkább az utóbbiak voltak gyakoribbak) sem kötöttek útilaput a talpára. hasznavehetetlen szerszám (született devoni volt. 32 . azután a szó szoros értelmében megőrült. és a devoni férfiaknak a pénz a mind enük). vele született átka azonban mindig működésbe lépett: átlátott a magabiztos aján lkozókon. ő pedig átlátott rajtuk. Első számú. zöld senki földjén. Kezdjük a jobbikkal. a pozitívumok felsorolásával. akiknek nemességéhez nem fért semmi kétség. Így esett. az elérni vágyott osztály fiatalemberei számára pedig közönséges maradt. miféle csodákat remélt tőle? –. legalább annyira Walter Scott és Jane Austen mércéje szerint ítélte meg az embereket. még ha hozománnyal nem rendelk ezett is. mondjuk éppen aznap. azt nagyban érvénytelenítette az. Apja kényszerítette. Ott halt meg egy évvel később. A páfrányok vígan zöldellve megbocsátották. Poulteney ezt még nagy nehezen megbocsátotta volna. és beszállították a dorchesteri bolondokházába. Úgy tűnt tehát. Az első egy évvel ezelőtt még elképzelh etetlen lett volna. akinek minden kedden meg kellett öntöznie a páfrányokat a második szalonban – Mrs. Bizonyára csalódott. Lenézték. ennek éppen az ellentéte volt. hanem az ősökre való tekintettel. A szobalány bevallotta. s amit jó vásárnak hitt. Még a Drake családdal is távoli rokonságban álltak. Poulteney lelkének megmentéséhez – látott. Anélkül. s ez a jelentéktelen tény az évek során s zilárd hitté kövült benne.” A megdöbbentő helyzet ugyanis az volt. Elképzelhető. akit a lyme-i lelkész „magasztos elvektől vezérelt férfiú”-nak festett le. Színé elé rendelte a bűnöst. De sajnos. hogy végképp arra a sorsra ítéltetett. hogy a jelzálog kötelezettségeknek és a nevetséges nemesi külcsínnek eleget tegyen. Négy nemzedékkel há trább az apai ágon úriembereket lehetett találni. de a következőbe már nem tudta felemelni. Annak az osztálynak a fiatalemberei számára. beállt Talbotékhoz. Apja. amint hetvenkedik. miszerint ők egyenesen a nagy Sir Francistől származnak. ami ingerelte az apát. tervezgetni. amikor leánya tizennyolc évesen hazatért az iskolából – hisz ki tudja. hogy elfelejtette. kétségbeejtően rossz üzletnek bizonyult. és a költői igazságszolgáltatás jegyében ítélkezett róluk. hogy éppen aznap készítette ezt a listát. a körülötte levőket r egényalakoknak tekintette. de a lány folyamatosan vezetett vádiratára fel volt jegyezve két -három másik. hogy elhagyja saját osztályát. Képzeljük el a lehetetlent – hogy Mrs. Poulteney elfehéredve tajtékzott. Sarah apja háromszor is látta a saját szemével. akár egy értékt elen. Poulteney listát készített a Sarah mellett és ellene szóló érvekről. Felruházták ugyan az „előkelő hölgy” látszatával. Ezek helyettesítették számára a tapasztalatot. ingerelte. Ez a bizarr változás egy reggel kezdődött. Poulteney két szalont tartott: egyet magának. Diáktársnőivel nem nagyon jött ki. hogy Miss Sarah a dolgához – vagyis Mrs. mint a hozzá hasonlók. Sarah ugyanis – Marlborough House-ban ezentúl Miss Sarah – házon kívül tartózkodott. Mrs. hogy Charles módfelett tudományos kiruccanást tett eljeg yzése terhes kötelezettségeiből. Éveken át küszködött. hogy tudta volna. néhány héttel azután. s végül az őrületig felingerelte. Így lehetne megfogalmazni: „Jobb a ház légköre. túlság osan is kifinomult lett. Sarah ekkor már egy éve a maga keresetéből élt – előbb egy dorchesteri családnál vállalt állást. mert valósággal megtestesítette a torz életelveket. hogy apja közelében legyen.

megrázta a fejét. Poulteney néhány komoly. Fairleynél felveheted a béredet! Miss Sarah is jelen volt e megbeszélésen. mert Sarah hamarosan megelőző hadmozdulatokba kezdett. Már maga ez is jó volt: de volt ezen kívül egy másik alkalom is. azonkívül minden reggel házi istentiszteletet tartottak – zsoltár. elmélkedő jellegű másodpercet engedélyezett magának. – Hát most mit csináljak? Miss Sarah ekkor a szemébe nézett. hogy még legvillámlóbb t ekintetével sem képes a cselédeket abba az alázatos és bűnbánó lelkiállapotba kényszeríteni. s amikor eljött a doktor. az biztos. – Többé nem fog előfordulni. és eltakarta az arcát. és néha el e lcsuklott az érzelmektől. fenn az emeleten külön kellett felolvasni. mivel Mrs. az elmúlt hét folyamán ké tszer is elájult. hogy térdre borult. csak nem merte megmondani… Amikor később Miss Sarah visszajött a cselédlányok hálószobájából. Neki. legfőképp azonban őszinte volt. lelki épülésükre roppantmód ügyelt. Poulteneytől való rettegést és a tompa értetlenséget tükrözte – inkább játszottak meg fellendített birkáknak. asszonyom. – Jól vagy. nem tudom.A lélekharang megkondult. Másodszor: hallgatólagosan kétségbe vonta az öreg hölgy ítélőképességét. Miss Sarah most feltett egy kérdést. csak éppen nemesebb célok érdekében. – Jaj. de ezt nem tűröm el. asszonyom. nyilvánvalóbb pozitívum Mrs. és Mrs. hogy kiélvezze a lány könnyeit. Poulteney feltételezett listáján ez lett volna: „A hangja. ez eken az intimebb ceremóniákon csengett csak igazán hatásosan Sarah hangja. s jelentőségteljes tekintete szavait pusztán a konvenció nak tett engedménnyé fokozta le. töb bnyire püspököknek vagy legalábbis olyan hangon. Millie? Vajon azért-e. – Az én házamban nem. hanem a lányhoz. Kérem. A cselédeknek megengedte. Poulteney tett fel egy ugyancsak megdöbbentő ké rdést. – Amit a legjobbnak lát. a köve tkező percben aztán megtudta. Miss Sarah azonnal mellette termett. Poulteneyt. A megbocsátás nevű ritka virág tehát gyengécske gyökeret eresztett Marlborough House-ban. Poulteneyhez címezte. Sarah azonban ezt is megváltoztatta. noha mindig bánat színezte. Poulteneyt. amikor tobzódhatott a já mborságban. táskás szemekből. Poulteney a betörő lábába harapó bulldog bősz kötelességt udatával kongatta tovább. Poulteney éppen leveleket diktált. Nem törekedett ő 33 . Vasárnaponként kétszer kellett templomba menniük. mint egy ügyes bíboros az akaratgyenge pápát. hogy a lány sápkóros. Harmadszor: nem Mrs. és mégsem volt közvetlen kapcsolatban vele. hogy este a konyhán imádkozzanak a közönyös tekint etű és fahangú Mrs. amelyen maga az öreg hölgy elnökölt nagy kevélyen. Kétségkívül nagyon szép hangja volt. és nemsokára éppolyan könnyűszerrel irányította. – Sok mindent eltűrök. Előfordult még egy-két hasonló eset. és megállapította. szentlecke. és jelentékeny hatást ért el vele. de csak egy-kettő. – Mrs. Kiismerte Mrs. Egyszer -kétszer elérte a hihetetlent is: könnyet csalt ki azokból a könyörtelen. asszonyom. Először: ez volt az első kérdése. Mrs. asszonyom! Mrs. mindenesetre A lány azzal döbbentette meg Mrs. am elyet szerinte Istenük (de az övé minden bizonnyal) megkövetel. Poulteney hálátlan kis világában először fordult elő. Fairley felügyelete mellett. amely ugyanígy végződött. ha nem is ilyen drámai. amely Mrs. ahol Millie-t ágyba dugta.” Ha az úrnő világi természetű dolgokban nem is igen viselte gondját alkalmazotta inak. hogy a lány egyáltalán nincs jól. Mrs. erős és tiszta. Mindig is bosszantotta azonban. ahogy az ember püspököknek ír. Poulteney jelenlétében hangzott el. A második. hogy a cselédek arca igazi figyelmet és néha határozottan vallásos áhítatot tükrözött. Poulteney felfede zhette a jóságban rejlő perverz örömet is. imák –. Arcuk többnyire csak a Mrs. vagy az állapota miatt-e. mert ebben a szobában még sohasem hallott ilyen együttérző hangot. mint megtért bűnösöknek. Mrs.

egy nap talán majd Mrs. vagy legalább a lyme-i szegények. vagy császári ágyas lett volna. hogy alig idegesítette Mrs. mint Charlesnak ama halhatatlan túzok. amelynek a szegélyét páfrányokkal és gyöng yvirágokkal hímezte ki. és az is. a polgármesteretek. Poulteney is mélységesen hitt a traktátusok csodatévő erejében. Poulteney küldi. Poulteney gondolta. de hát a lelkész tanácsolta így. mi több: a francia hadnagy szeretője. amint ugyanannyi megtért bűnöst írnak a javára a mennyben. Akik eleinte sokat sejtetően vigyorogtak. hamarosan letörölték képükről a vigyort. Poulteney mostanára alaposan á tsült lelkét is megváltja. aki most felolvas ne ktek a Bibliából”). hogy vannak protégé-jének megbocsátható tulajdonságai is. miről is értekezik a nagy tiszteletű szerző… ahányszor csak Sarah távozott egy csomag széthordanivalóval. hogy Miss Sarah heti egy szabad délutánt kap. Poulteney bement hozzá. olvassa el. hogy Miss Sarah még nem kelt fel. a Názáretben született ember szenvedéséről. Mrs. Hiába. Aztán egy re ggel Miss Sarah nem jelent meg a Marlborough House istentiszteletén: érte küldték a szobalányt. mely lényegét tette – a megértése és az érzékenysége révén. A legelső bizonyára ez lett volna: „Egyedül mászkál. hogy helyzete a házban előkelőbb a cselédlányokénál. nyilvánosan vezekel vétkéért – ez külön megédesítette a dolgot. Mrs. a hangja akadozni kezdett. hogy aki kézhez kapta. Látta a tenger szenvedést. azt a bizonyos önt udatlan brechti elidegenítő effektust („Ez én vagyok. íme. mint annyi érdemes lelkész és városatya. Végül – és ez volt az áldozat legkegyetlenebb próbatétele – Sarah sikeresen túljutott a traktátusvizsgán is. Poulteneyt. mi lett volna belőle a mi korunkban. épp ellenkezőleg. Poulteney látni vélte.erre. hogy a traktátusokat is ilyenkor ke llett széthordania. Ismét könnyek közt találta Sarah-t. úgy beszélt Krisztus. Voltak más pozitívumok is: például az. s attól fogva valahányszor székében ült. Poulteney szerint több mint elégséges elismerése volt annak.” És belenézett a kunyhók lakóinak szemébe. de akkoriban enélkül már valahogy mezítelennek érezték a székeket –. ugyanúgy átlátott a viktoriánus egyház ostobaságain. a csipke alattomban folyton arra emlékeztette ezt a rettenetes emberevő asszonyt – lehet. Poulteneynek nagyon megtetszett. Pedig őt nem érdekelte a teológia. aki jelentette. hogy ezzel bárki jogait elbitorolta volna.” Először úgy állapodtak meg. Poulteney ült. Két hónapig nem is volt semmi baj. hogy mégis megvolt Sarah-ban a bíborosi tehetség? –. mintha a történelemben az idő nem is létezne. meg az. szüksége lett volna ilyen védelemre. a fecsegők száján elhalt a szó. aki sosem létezett. Ez a pillanat sok későbbi nehézséget megoldott. lama sabaktani kezdetű passzushoz ért. az ijesztő és szinte egyedülálló képessége. de most csak bosszúságot érzett emiatt. A maga szerény módján éppúgy hasznára vált Sar ah-nak ez a csipke. egy jóval előbbi korban azonban vagy szent. szűkagyú korlátoltságán is. Sarah kidolgozott egy kis formulát: „Mrs. közönséges festett üvegén. ahogy átlátott az embereken. hogy ha elolvasták is. Poulteneyt egy támlavédő csipkével lepte meg a születésnapján – nem mintha annak a széknek. hogy legyen vége. mintha – főleg amikor a szoba kezdett besötétedni – Mrs. 34 . Azt hiszem. Mint oly sok egyedül élő viktoriánus özvegy. hogy nagyon ügyesen bánt a varrótűvel. amikor az Eli. s mivel az öreg hölgy felállt. tíz közül ha egy el tudta őket olvasni – a legtöbben olvasni sem tudtak –. Nem tudom. és kedvesebbek voltak hozzá. Nem a vallásossága és a szexualitása. Sarah Istene viszont létezett. Mrs. hogy bigottnak tüntetem fel Sarah-t. Eli. és fogadja le lkébe. és imádkozott. ami Mrs. tíz közül egy sem értette meg. a parasztok többet tanultak ezekből a szemekből. A doktorért mindenesetre elküldött. Mrs. Nem teremtette meg hangjával. De nézzük most már a negatívumok listáját. hogy csendesen magára vállalt mindenféle kötelezettséget anélkül. Mrs. Poulteney jelenlétéről teljesen megfeledkezve maga előtt látná a megfeszített Kris ztust. mint a kezükbe nyomott sűrű szedésű füzetes nyomtatványokból. Egyik nap. ez a hatás pusztán a két nő közti mélységes különbségből fakadt. Mrs. hogy Sarah arcán csorognak a könnyek. amelyben Mrs. hanem ama ritka kétszeres hatalma révén. Poulteney ránézett. Kérem. mint Mrs. és a leány meggö rnyedt vállára tette kezét. Mrs. hiába. s értékéből csak az vett el valamicskét. majd elhalt. Így látták a lyme-iak is. Kockáztatom. Poulteney olyan I stenben hitt. és látta.

gyalog sohasem. hogy feltétlenül szükséges. hogy minden délután aludnia kell. bármilyen külön úton közelítette is meg Mrs. Sarah-t azonban aligha lehetett ezért hibáztatni. kedves asszonyom. Így persze Mrs. mint maga Mrs. A lelkésszel ellentétben dr. a bűnös pontosan tu dta. ám e kereszt visszav onulása vagy távolléte kétségbe vonta a szüntelen cipekedés tényét. ha minden rosszról tudott és ha a legrosszabbtól tarthatott. – Ez rendkívül kényelmetlen. vagyis Sarah-t mások is látják. Poulteney többször megkísérelte. a többi esetében néhány perc után visszavonult. igen ritkán szólalt meg – csakis akkor. Poulteney elviselhetetlen dilemmába került. amit az első alkalommal.” E téren Mrs. Ilyenkor Mrs. Noha a felolvasásban egyáltalán nem lelte örömét. hogy udvariasan viselkedjék vele. Poulteneyhez. hogy bűne pontos mibenlétéről és bűnbánata fokáról részletes tájékoztatást kapjon. hogy őszi nték legyünk. hanem mert ártatlan egyszerűsége és józan észjárása azonnal végzett az olyan témákkal. – Két délutánra hajlandó leszek nélkülözni. hogy terjengősen előadja. hogy gyűlöletét Mrs. és ez szigorú orvosi parancs. aki jobban szerette volna meghallgatni eltévedt báránya gyónását.A doktor sokáig benn maradt a szobában. Egyébként nem vá llalhatom a felelősséget. az apáca fejedelemasszony. hogy valamivel kevesebb lett a munkája. Ahhoz túlságosan is ravasz görény volt. mintha ki akarná magának sajátítani a kulcsárnői tisztet. hogy lefokozták. Nincs az. ha irgalmas cselekedetének tárgyát. Grogan anyagilag nemigen függött Mrs. mert ezáltal csökkent a befolyása is. vagy diszkréten távozott. micsoda keresztet kell viselnie. Ez az utóbbi volt az oka. ezért aztán boldogan szállította a jelentéseket a mozgásában gátolt úrnőnek. az egyenes kérdésekre pedig tartalmában – és többnyire formájában is – mindig ugyanazt a választ adta. De a legrosszabbat utoljára hagytam. sőt. Fairleyt talán éppen az bőszítette fel a legjobban. Poulteneyt. akár egy tengeri rózsát. amelyeknek épp az ellenkező kvalitások adják a megfelelő táptalaját. a konfliktus elkerülhetetlen volt. Némely régóta odaszokott vendégek látogatásakor benn maradt. s ez bizony bosszantó volt. e szempárhoz tartozó elmét a rosszindulat és a sértett neheztelés vezérelte. mintha rettentően sajnálná „szegény Miss Woodruffot”. s a jelentései tele voltak „attól ta r35 . Így tett szert Sarah a mindennapi szabadságfélére. nem is volt senki Lyme-ban. Szerencséjére volt ilyesmire kapható szempár. Poulteney ritkán mozdult ki otthonról. – Ragaszkodom. Rettentően szere tte volna. Poulteneytől. Szomorúsága vádolt. A következő negatívum ez lett volna: „Nem mindig lehet jelen. Poulteneyt túlságosan is emlékeztette egy pellengéren álló alakra. mi következik. – Ha ragaszkodik hozzá. Poulteney. ha vendéget fogadok. Visszanyelte epéjét és emlékeztette Mrs. Millie megmentése – és a többi tapintatos közbenjárás – népszerűvé és kedveltté tette Sarah-t az alagsorban. hogy nem gy alázhatja a titkárnő-társalkodónőt alantasai előtt. amely lassan vitriolossá fokozódott. „Még mindig vonzalmat tanúsít csábítója iránt. akit ifjúkorában látott valahol. Ingerlékeny teremtés volt. még mielőtt beléptek volna. Fairleyt nem tette boldoggá. rövid előadást tartott neki a melankóliáról – a korhoz és a helyhez képest haladó tudományos felfogású ember volt –. s noha Miss Sarah lelkiismeretesen ügyelt rá. Fairley.” Mrs. Amikor lejött a tűkön ülő Mrs. amikor bejelentették őket. Poulteneynek is kimutassa. hogy Ernestina soha sem találkozott vele Marlborough House-ban. úgyhogy Sarah házon kívüli tevékenykedésének kifürkészése tekint etében mások szemére kellett hagyatkoznia. hogy van diplomáciai érzéke. Ez a kém természetesen nem volt más. nyitott hintajában pedig csak az osztályabélieket látogatta. így azután olyan gyűlölet támadt benne Sarah ellen. hogyan tegyék a titká rnő-társadalkodónőnek címzett udvarias mondanivalókat merőben szónoki jellegűvé) –. Mrs. De ez az arc a lehető legkárosabb hatást gyak orolta a társaságra. Úgy tett. biztosítson a bűnösnek több szabadságot és friss levegőt. akinek szívesebben állította volna ki a halotti bizonyítványát. Sarah-t azonban oly érzékenyen érintette a téma. örömét abban lelte. A leghatározottabban ragaszkodom. és azt tanácsolta. nem mintha Sarah le akarta volna to rkolni a többieket. és ne tű njék úgy. ha valamilyen kérdésre kellett válaszolnia (az intelligensebb vendégek hamar megtanulták. akkor viszont mindig zavarba ejtően végleges volt. Sarah újra bebizonyította. bántotta. Mrs. amit mondott. Mrs. – A doktor kegyetlenül hallgatott. Poulteneynek lehetősége nyílt rá.

s ott állt meg. hogy kiv etette. Csend támadt. – Hallom. – Óhajtja. Hogy nem teszi közszemlére a szégyenét. Poulteneyhez.. Ez utóbbiaknak értésére adta. vagy az ellenkező irányba i ndult el. Sarah ekkor felállt. Ezt az irányt akkor választotta. Sarah egyszerűsége megint kifogta a sz elet dagadó haragjából. majd a templom melletti úton felkapaszkodott a Templom-szirtek mezejére. végig a meredek Pound Streeten és Broad Streeten. – Sarah hallgatott. csupán addig. amennyi időre a hajóskapitánynak van szüksége ahhoz.okkal. s néhány pe rcig imádkozott (e tényt Mrs. amint a tenger felé fordult ott. Fairley sohasem tartotta megemlítésre méltónak). Gyakran látták errefelé sétálni.okkal meg . Ha a Cockmoilon ment végig. – Nem érdekel a hálája. Poulteney nem jutott szóhoz a megdöbbenéstől. Ez a hang. Kinézett a tengerre. A kémkedésre egyébként számtalan kitűnő alkalma volt. – Ha ismerik történetemet.tok”. hanem rögtön rátért a Cockmoilra. hogy bűnbánatot érez. Azután Mrs. s olyan elnéző hangulatban volt. legtöbbször arra indult el. de ha az időjárás vagy a véletlen kihalttá tette. De ki is kell mutatnia. vén természete csak megengedte. azon a félmérföldnyi ösvényen. asszonyom? Mrs. s azt is. amelyet el akartak venni tőle.és orgonaillat keveredett a feketerigó dalával. amennyire savanyú és gyanakvó. erre a négyszög alakú kis térre. majd vi szszafordult az öreg hölgyhöz. Tudom. nem hihetik ezt. Azért természetesen habozás nélkül felelősségre vonta a játékszert. ahol Charles először me gpillantotta. legtöbbször befordult a templomba. ha a Cobbon sokan jártak. Sarah lehajtott fejjel állt. Miss Woodruff. minden délután ugyanabba az irányba indult. és odament az ablakhoz. ki a Cobb-kapuhoz. Poulteney – természetesen a legjobb és legkeresztényibb okoktól vezéreltetve – állandó tudomással szeretne bírni Miss Woodruffnak a Marlborough House magas kertfalain kívüli viselkedéséről. amely a tengerre néz. ön a Sátán vitorláira vár. Azt mondják. ahol az ösvény beletorkollt az ősi charmouthi útba. Mivel Lyme Regis akkoriban is éppúgy hemzsegett a pletykafészkektől. Ez a legelő a Black Ven fogazott sziklafalánál ér véget. Van valaki. mint a túlérett sajt a kukacoktól. hogy gondosan felmérje a tengert a hajóhídról. – Én ne tudnám? – suttogta a lány. másrészt roppant széles rokoni és ism eretségi köre is a rendelkezésére állt. aki olyan rendíthetetlenül ült karosszékében. – Hogyan? – Úgy. – De a tudatlanok azt hihetik. asszonyom. és ideérkezése óta első ízben nagyon halványan elmosolyodott. de nem maradt itt tovább. Nyár eleje volt. a közhit szerint ott érezte magát a legközelebb Franciaországhoz. hogy máshol sétál. Mindez megfelelően eltorzítva és befeketítve visszakerült Mrs. mert egyrészt dolga őt magát is gyakran a városba szólította. a levegőben jázmin . hogy Mrs. amely egy szelíd kis öblöt megkerülve a Cobbnál köt ki. Ha másért nem. Sarah minden szava és cselekedete – természetesen gonoszul eltúlozva és alaposan kikerekítve – visszajutott Mrs. amik úgy szaporodnak a mennyei főkönyvekben! Megenyhült a hangja. Házon kívüli tevékenykedése egyébként – ha a traktátusoktól megkímélték – roppant egyszerű volt. hogy megátalkodott bűnében. hogy mindig ugyanazokon a helyeken látják házon kívül. akár a királynő a tró nján. asszonyom – értett a szóból Sarah. – Örülök. amiket úgy megkedvelt! S a k amatok. – Azt óhajtom. – Sarah lesütötte szemét a vádló tekintet előtt. s amelynek a Cobbhoz egyébként semmi köze. nyugat felé. Jelenlegi körülményei közt nem is érezhetné mást.sajnos”. 36 . hogy távozzak a házából. hogy kimutassa … hogy azt a személyt kivetette szívéből. Ennek a falánál megállva kitekintett a tengerre. – A tengert nézi. Fairley fülébe. mert én kérem erre. akinek még többel tartozik. – Pedig ezt hiszik. – Hálás vagyok önnek. amely már rég eggyémállott a Vennél. hát azért. Poulteney szemébe nézett. innen aztán visszament Lyme-ba. Az úrnő azo nban még nagyon is élvezte új játékszerét. s a többi vonzó tulajdonsága.

Sakk-kifejezéssel élve. Poulteney kegyesen ho zzátette. s alka lmanként eztán is sétálhat a parton. asszonyom. Poulteney azonban nem így vélekedett. Alku volt ez két rögeszme között. – Úgy van. legalábbis ami sétái útirányát illeti. 37 . Fairleynek tehát hosszú hónapokon át rosszul ment sora. mert Mrs. Sarah tartotta magát az alkuhoz. és a céltudatos emberek tudják. akár a halász a viharjelzőt. elég. de ezek most már megritkultak. és Sarah egyébként is olyan szenvedésfölénybe került Mrs. de ha kiment. alig két héttel történetem kezdete előtt. A szája továbbra is csukva maradt. – Újabban a Közföldön sétál. de Sarah távozási ajánlata mindkét asszonnyal megláttatta az igazságot. Poulteney elé járult csikorgó fűzőjében és olyan arccal. hogy szégyenét kö zszemlére tette. Végül is Lyme körül rengeteg a sétaút. de ne mindig ott… – És kérem. mikor érték el céljukat. ez ravasz áldozat. és ne bámuljon úgy. – Csak nem Miss Woodruff-fal kapcsolatban? – Fájdalom. Önök bizonyára kitalálták az igazságot: Sarah korántsem volt olyan őrült. eztán is megengedte magának. – A kötelességétől sose riadjon vissza az ember. amilyennek lá tszott… vagy legalábbis nem úgy volt őrült. de tartotta magát a kialakult szokáshoz. mint aki egy közeli jóbarát halálát készül bejelenteni. Természetesen nem hagyott ki egyetlen jelenthető alkalmat sem. hogy csak álljon ott. emlékeztette egymást gyakran kém és úrnő: szegény Tragédia őrült. asszonyom. okos húzás volt. Nagyon ritkán ment ki a Cobbra.– Úgy lesz. célja volt. hogy nem akarja teljes mértékben megtagadni tőle a jótékony tengeri levegőt. L egalább olyasmire. asszonyom. – Attól tartok. mintha meg akarna győződni róla. Micsoda csalódás! Mrs. Eltátotta. Egy nap azonban. Valami egészen különöset művelt a szájával. és a legtöbbről ki lehet látni a tengerre. kötelességem elmondani. Fairley Mrs. Ha Sarah csak erre vágyott volna. – Szomorú hírt hozok. Poulteneyvel szemben. Ezt a mondatot már úgy ismerte Mrs. Mrs. Különben is. Poulteney. hogy elszörnyedése teljes. hogy komoly bírálattól nemigen kellett tartania. Mrs. Azzal. vele. ahogy aznap is. Más-más módon ugyan. ahogy kívánja. asszonyom. amikor először láttuk. a tudatlan szemlélődő iszonyatos hírre számított volna. ahogy általában hitték. – A kulcsárnő komoran úrnője arcába nézett. hogy Sarah meztelenül táncolt a templom oltárán. s mikor fele dkezhetnek meg róla egy időre. asszonyom. és bámuljon. ne álljon. ha Marlborough House kertjében sétál.

miután felkapaszko dott a Pinhay-öbölnél nyíló ösvényen. mert váratlan hasadékai katasztrófákat idézhetnek elő. Az őz. amely az ősi függőleges sziklafal elmállása révén keletkezett – nagyon meredek. mint egy mérföld hosszú lejtő. amelyek egy hónappal előbb bi mbóznak itt. árnyai. onnan csak annyit lát az ember. erdészek. ahol a törött lábú ember hetekig kiabálhat. amelyek Angliában máshol alig láthatók. ennek a ténynek meg az eróziót is előidéző számtalan forrás vizének köszönhető a terület botanikai érd ekessége – ágas bogas szeder. hirtelen. Illetve körülnézett volna. akik órákra eltévednek benne. mint az ide merészkedő látogató. ennek a helynek a keleti fele viselte a Közföld nevet. ebbe az angol édenkertbe lépett be 1867. sohasem lakott az e mber. A levegőből nézve semmi különös. 1867-ben több is állt errefelé. magyal. A Hegyalja mostanára visszaesett a te ljes elvadultság állapotába. március 29 -én Charles. Mindezt törvény szentesíti: a hely természetvédelmi terület. a sz a38 . Ide. Mikor elfogtam a tekintetét… TENNYSON: MAUD (1855) …romantikus sziklák zöldellő szakadékaival. A Hegyalja – mert nem egyéb ez. előkészítve a talajt a csodásan pompázó növén yzetnek. amelyet sohasem művelt. nem hallja meg senki. Nyáron az országnak ez a része hasonlít leginkább trópusi dzsungelhez. És mint minden földnek. Mi ndent azért mi sem áldozunk fel a haszonelvnek. hogy először omlott le a málló szikla. s a virágok. Ha elég alacsonyan repülünk. A házfalak romjait benőtte az iszalag. Szomját oltva és homlokát megnedvesített zsebkendőjével lehűtve Charles alaposabban is körülnézett. hogy míg másutt a parton a megművelt föld a sziklák lábáig ér. Különös ugyan. hogy érezhették olyan elveszettnek – sőt. a hangok. az elébe táruló látvány. ahol az erdő nyúlványa közé ékelt buja gyümölcsösök hirdetik. gyakran járhatatlan. itt egy mérfölddel előbb vége szakad. hogy a terep meglehetősen szabdalt. favágók. mint ma. mészkő . a tökéletes magány biztos jele . amely a nagy hírű Wight sziget panorámájával vetekszik… JANE AUSTEN: MEGGYŐZŐ ÉRVEK Lyme Regis és a tőle hat mérföldre nyugatra fekvő Exmouth között a legfurcsább a tengerpart képe egész Dél-Angliában. amely átvezet rajta. Vannak. mint bárhol másutt a környéken. veszélyei – méghozzá geológiai értelemben szó szerint. hogy számom nemzedék követte egymást azóta. de száz évvel ezelőtt nem volt annyira kihalt. autóút semmilyen irányból nem közelíti meg. s vannak olyan részei is.TÍZ Egyetlenegyszer nézett rám csupán. odafentről… de lenn ez a látszólag jelentéktelen vadon különös méreteket ölt. akkoriban nem élvezhetett ilyen nyugalmas napokat. hatalmas kőris. Igen. kondások laktak bennük. nem értik. mint r omos várfalak. A Hegyalján mostanában egy árva házat se találni.és egyéb cserjéi. Háztetőket sem látni sehol. a brazíliai méretű zöld szakadékokat fojtogató iszalag és vad klematisz-lián. A lapos terület éppoly ritka rajta. S elpirult édesen. de a kis emelkedő. mély szurdokok és különös formájú szirtek. s ez utóbbiak úgy emelkednek ki a buja vegetációból.és kvarctornyok váltogatja egymást. s az egyetlen megmaradt ösvény. ha az idő is rossz volt. olyan kétségbeesettnek – magukat. tapas ztalhatjuk. a régi csapások nyomtalanul eltű ntek. A zöldellő és vörösesbarna sakktábla afféle derűs fegyelmezetlenséggel fák és bozótosok sötét vadonába veszik. Meredeksége azonban éppen hogy a nap felé hajlítja növényzetét.meg bükkfái. ennek is megvannak a maga titkai. a hét-nyolc láb magas páfrányok. s ha azután a térképen megnézik.

hacsak. majd megismételte a procedúrát. Egy szörnyű pillanatig azt hitte. az egész Lyme-öblöt. mert várat lanul újabb ösvény nyílt tőle jobbra. Talált is egy szép fésűkagyló -kövületet. hogy azt mondta magában: az ember nem léphet be újra egy régi legendába. Valahol messze harkály k opogott egy magas fa ágán. hogy mik voltak e kulturális forradalom tudatos céljai. de ne higgyék. de ehelyett nagyon viktoriánusan azt mondta: „Ez nem lehet örökre az enyém. az Aranykor és a Nemes Vadember gyerekes mítoszában. Három-négy fehér. lejtős gyepteraszt. s a szablya hegye ama különös an gliai Gibraltárt. Az ösvény felfele hajtott. s most ott daloltak minden bokorban és faágon. A mögötte emelkedő mészkőfalak ideális napozóhelyet alkottak ebből a kis természetes balkonból. hogy gyengeség-. Túlsó széle harminc-negyvenlábnyi mély. amire mi is – sokkal több tudással s az egzisztencialista filozófia ismeretének birtokában – csak most kezdünk rájönni: hogy a birtokolni vágyás és az élvezni vágyás kioltja egymást. és ez nem is egészen kelleme tlen. mohos partjait derűs. oda-nem-valóság-érzésére ő közelebb kereste a magyarázatot – Rousseau-nál. kegyetlenségei és kudarcai. Hogy megfordult. máris sötétülő vízmosá sban haladt tovább. Elve az egyetlen elv: Ami van. De kevesen választották volna napozóhelynek. vissza a tenger felé. a kis pataknak. akár egy miniatűr alpesi legelő. Itt aztán rátalált a megoldásra – nem ismerte ugyanis a terepet –. 39 . keserédes szomorúsággal töltötte el. ezért szomorú vagyok. Végül is viktoriánus volt. hogy újra tudjon élni a természetben. Vagyis úgy akarta kiverni fejéből a go ndolatot. Körülötte aranyló és halványsárga vérfű és primula tarkállott. sárga szablyájából nőttek ki. és Charles test-ek után kezdett kut atni a patak menti kvarcágyakban. Nem sokkal ezen túl ereszkedett alá meredeken a tengerpartra a tulajdonképpeni sziklafal. Feljebb anemónák fehér fejére s az okon is túl harangviráglevelek dús zöld vonulataira látott. Lenn. hogy kora képtelen a természethez közele dni. Csak egyetlen művészet tudott ábrázolni ilyen tájat – a reneszánsz művészet. De nem volt szerencséje. hogy megértse azt. körülbelül ötlábnyira a fennsík szintje alatt. hogy amint ott állt. A reneszánsz minden volt. Nem várhatjuk tőle. a Port land-fokot érintette. egy széles. oda nem ment egészen a fennsík széléhez.” Végül a tudomány visszanyerte hegemóniáját. egy emberi alakot látott. a sűrűn virágzó kökény menyasszonyi fehérjéből valóságos falak emelkedtek előtte. ilyen földön járnak Botticelli alakjai. elro ntotta a civilizáció ahhoz. A meredélyen felfelé indulva – a nap hátába tűzött – ösvényre talált. szemével a földet pásztázva. De csak egy alvó nő volt az. szürke azúrszínek közé szorult árnyékot. görnyedten. ahol a hátizsákját hagyta. Ámbár az is igaz. ez a levegő van benne Ronsard dalaiban. tüskés bokrokkal bélelt hasadékba nézett. s elindult rajta Lyme irányába. legho szszabb tengelye ugyanis délnyugatnak állt. alkalmatlanság-. Órájára nézve elfojtott egy szitkot. az érintetlenül burjánzó vegetáció es a tobzódó termékenység egyszeriben száműzték tudós hangulatát. Eltelt egy óra. feje fölött pirókok fütyörésztek halkan. a határoknak. az immár mélyen alatta levő kék te ngert látta. miért olyan kurta a fű. Azt mondta magában: őt már túlságosan elkényeztette. Charles habozva megtett vagy ötven yardot az alsó ágon. a reneszánsz. alatta. Néha megfordított a botjával egy-egy ígéretesnek látszó kvarcrögöt.gok. ezt a vékony. a megkötöttsége knek. Azt kellett volna mondania: „Ez most az enyém. amelyek a Chesil-félsziget végtelen. s az Ernestina iránti kötelessége kezdett felülker ekedni az echinodermák iránti vágyán. ő ezt nem tudta. amint elnyújtózva törpévé silányította a magas szirteket. az jó. megkerült egy lián benőtte kőfalat. Fokozatosan haladt előre a fák közt nyugat felé. majd – az ösvényekre jellemző gonoszsággal – hirtelen kettéágazott. lényegét tekin tve – kizöldellő vége a civilizáció egyik legkeményebb telének. valami hullába botlott. s a parton csomókban nőtt a boglárka és a madársóska. de tengeri sünt nem. suta nyúlfarkat megpillantva azt is megértette. zöld csúcsú bodzafák árnyalták. Vége a láncoknak. ami Charles kora nem. Kellemes térség tárult eléje. ezért boldog vagyok”. Felkúszott tehát a tüskés bokrok közt – ezt az ösvényt alig használták – a zö ldellő kis platóra. s visszament oda. Nem számít. amely egy rézsútos. Különös helyet választott. meredek kis kaptatón. Anglia e két legkedvesebb tavaszi virága. mint Charles. tett néhány lépést. fel egy gyepkoronás. amelyből az imént ivott. ahonnan bizonyára jobban tud majd tájékozódni. ahol senki sem láthatta. jöttére litiszfüzikék érkeztek sietve.

a lány felébredt. mivel deréktól lefelé a párkány eltakarta.Charlesnak az ösztöne azonnal azt súgta. Tanácstalanul álldogált. És ebben a pillanatban. s egyúttal megérezte félelmetes magányát is. Elképzelni sem tudta. meleg színek. hogy így megzavartam. Végül a perem legszélére érve már egyenesen az arcára láthatott. mint a divatos halvány. Azonnal felnézett. Megkerülte a plató ívelt peremét. a puritán kalikóvásznat csak egy kis fehér gallér díszítette a nyakánál. Sarah azonban nem tűnt fel. hogy jobban lássa az alvó nő arcát. hogy annak a jellegzetes szomorúságnak. és várt vagy fél percig. hogy ezt ne is próbálja tagadni. amit a múltkor megfigyelt rajta. csak bámult lefelé. kibe botlott. A Cobbon úgy tűnt. Nem tudhatta. Az alvó nő arca az ellenkező irányba fordult. A haja kioldódott. Észrevették. Körülötte egy maréknyi kökörcsin. Nem nézett vissza. s ezt nem az akkoriban kötelező női hajolajnak köszönhette. a Szajnára néző hálószobában. A lány hanyatt hevert. Egy lány. inkább testvéries. s csak akkor jött rá. fakó arcszín. sötétbarna a haja. mert a plató fekvése nem engedte meg. jobb karja gyerekes pózban hátravetve. hogy felfordított szemszögből látja. ha a férfi még egy lépést tesz feléje. vissza az elágazáshoz. úgy szorongatta a gallérját. de ugyanakkor nagyon szexuális jelleg abban. hogy vörös árnyalatok is vannak benne. Charles nagyon aprónak látta od afentről. mély álomba merülve. a pazar panorámát szinte észre sem vette már -már hátrálni kezdett. állt ott a váratlan találkozás révületében. hog y ebben a néhány nyugodt másodpercben ott a várakozó tenger felett. Figyelmetlen voltam. Charles határozottan megindult a meredekebb ösvényen. szemöldöke sűrű… a száját nem látta. de a kívá ncsiság erőt vett rajta. A lány nem szólt semmit. Nem látta a nő arcát. Képtelen volt bármit is tenni. csak nézte döbbenten és zavartan. amint nyakát nyújtogatva fürkészte az arcát. És ezen nem azt értem. amelyet csak a hullámok halk csobbanásai törtek meg. Aztán Charlesnak is eszébe jutott az illem. Hosszú másodpercekig álltak így kölcsönös értetlenségben. Volt valami nagyon szelíd. álmában szelíd volt ez az arc. sze rteszórva. és különös érzés vett erőt rajta – nem szexuális. mintha a lányt jobban érdekelte volna az egészség. mint aki azonnal l eveti magát a mélybe. megemelte a kalapját. összefogta magán a kabátot. hogy legalább a helyes útirány felől érde klődjék. és befedte arcát. ahogy feküdt. Orra határozott vonalú. Majd elfordult. hogy Charles hiába lépett sietve hátra. s ő volt annyira úriember. ahol eszébe jutott: lehetett volna annyi lélekjelenléte. hogy húzódjon vissza. félénkek vo ltak és a hosszas fizikai erőfeszítésre képtelenek. hogy méltánytalanul vetette ki az emberiség. hátha a lány utána jön. vagy talán nem is tudta sohasem. hogy a rossz utat választotta. és távozott. akinek a nevét elfelejtette. 40 . de olyan gyorsan. hogy a másik oldalra átmenjen. Szép fekete szeme volt. nyoma veszett. s észrevette. ugyanígy hevert álomba merülve az ágyán egy hajnalon. Alatta a bőr nagyon barnának tetszett. és meghajolt. most látta. az egész Vi któriakor elveszett számára. kicsit talán szégyenkezve is. és felnézett rá a teraszról. lesietett az ösvényen. Kabátja szétnyílt indigókék ruhája felet t. hogy az elkeseredésen kívül mi űzhette volna ki erre a vad helyre egy olyan korban. A francia hadnagy szeretőjébe. Kissé bosszantotta. hogy ez a teremtés ártatlan. – Bocsánatot kérek. a bban a fényes esti csendben. amikor a nők úgyszólván meg sem mozdultak. vagy talán atyai: a bizonyosság. Charlest halványan egy párizsi élményére emlékeztette. Úgyhogy amikor Sarah talpra vergődött. s mintha a mosoly árnyéka játszott volna rajta.

akár a jelenben – ezt nem tudta elviselni. Az occami beretva hasznos elméletéről nem volt tudomása. hogy egyszer bizonyára az volt. titkol valamit – egy tragikus sorsú francia grófnő egy szenvedélyes portugál marquesá-t. Balba – tégy. Waterloonak egy hónappal az ütközet után. Nem sétáltam. De bejárt bár világokat. hallotta. Cifra a kiskabátja. CLOUGH: KÖTELESSÉG (1841) Ez itt? – ujjal bök rá a lány –. fekete szattyánbőrbe kötött naplót. hogy tize negy esztendővel idősebb őnála. majd ajtó csapódás. meghallotta. s ettől kiújult a férfival kapcsolatos legeslegnagyobb félelme. hogy hált -e más nővel. amelyet irodalmi szempontból nemigen lehetett ihletettnek nevezni: „Levelet írtam mamának. Hajszállal nem lett okosabb… WILLIAM BARNSE: VERSEK DORSETI DIALEKTUSBAN (1869) Nagyjából ezzel a találkozással egy időben Ernestina nyugtalanul felkelt az ágyból. Ez érne fityinget talán? Úgy küllemre szemrevaló. H. Charlestól ugyan kapott nárciszokat – most is ezeknek az illatát lélegezte be –. Először savanyúan fellapozta aznap reggeli bejegyzését. amint Sam bekopog a főbejáraton. Kövesd csak a többi lányt. hogy Charles Párizsban és Lisszabonban is élt. valahányszor efféle bűnös gondolatok jutottak eszébe. Úgy érezte. ahogy a módi járja. csak egy hely. Méltóságérzete nem engedte. Menj férjhez – szülői szóra. tudta. s ráadásul Tranter nénin kívül senk inek sem mutathatta ki rosszkedvét . méghozzá szenvedélyesen. A drága Charlesszal nem találkoztam. aztán a lány fojtott.” Igen negatív töltetű nap volt ez a szegény lány számára. mint egy modern lányt. pedig szép idő van. mint a világ. amint az a g onosz és tiszteletlen Mary ajtót nyit: suttogó hangok. Tudta. Egyébként a kérdés. hogy sokat utazott. hogy Charles még sohasem volt igazán szerelmes. valójában azonban Charles szívére volt féltékeny.TIZENEGY Járj. A férfi nyugodt külsejét a csatamező rettenetes csöndjének nézte. és ez volt a bökkenő. borúsabb napjain elégséges bizonyítékkal szolgált Ernestinának. majd apró és törékeny kezével erélyesen megragadta és megrántotta az ágya mellett levő aranyozott 41 . kevésbé aggasztotta. Az a szörnyű és undorító gyanú támadt fel benne. ahol soha semmi nem történt eddig. Diszkréten játékos faggatózására – hogy milyen múltbeli hódításokat mondhat magáénak – Charles diszkréten játékos válaszokat adott. Ernestinán pontosan másfél percre vett erőt a méltóságérzet. Templomba – világi módra. Így az. Nem voltam valami boldog. és kezébe vette az öltözőasztalán heverő. pedig ezzel közelebb járt volna az ig azsághoz. jó. akár visszamenőleg a múltban. az egyszerű tény. hogy egy párizsi grisette-re vagy egy mandulaszemű cintrai pincérlányra gondoljon. Természetesen azonnal ráparancsolt magára: „Nem szabad!”. hogy Charles flörtöl od alenn. de először még a virágküldemény is idegesítette. Amikor a kapu becsukódott. tudta. Tranter néni… néni háza k icsi… háza kicsi lévén. holott nem volt az más. hogy a nők vonzónak találják. gurgulázó nevetése. Hogy azt bárkivel mego szsza. Sose latolgasd hiába.

hogy fogadja fel újon cként a barátságtalan konyhára. benne kazalnyi tavaszi virág. – Tegye őket az öltözőasztalra. bár a legjobbat csak azért nem. telt alakját – de a „telt” nem is egészen igazságos szó itt. De Marlborough House és Mary csupán annyira illettek egymá shoz. Persze. Tranterhez repült. hanem mert a londoni ifjú hölgy több bőröndnyi divatos londoni és párizsi ruhával érk ezett. szerintem Mary volt a legcsinosabb. és Mary tűnt fel. mert a londoni ifjú hölgy megérkezésével azonnal megszűnt a ház hallgatólagos kedvencének lenni. Izgékony. nevetős kedvű leányok még inkább. Kellemesen sürgető csilingelés hallatszott fel az alagsori konyhából. Mary szép alakjának leírásához tőle kell kö lcsönvennem egy szót. Ernestina az unokahúga lévén. majd ham arosan léptek zaja. Fairley rábeszélte Mrs. Ezért volt alkalma Charlesnak oly sűrűn belenézhetni azokba a szürkéskék szemekbe. s valahányszor a férfi kalapot emelt neki az utcán. Mary sem volt persze hibátlan. ha melegségben volt része. Tranter unokahúga a szobájába abban a pillanatban. Maryt pedig mindennap. vagy elment mellette az utcán. Az imént említettem Ronsard -t. Bizony a szomorú tény az. elfojthatatlanul. majd engedetlenül rendezgetni kezdte a virágokat. s ez nem a legjobb ajánlólevél egy cselédlány szemében. étvágygerjesztő. akár a legjobb pezsgő. Mary ük-ükunokája. miért siet fel mindig Mrs. mosolygott: férfi ké ptelen lett volna haragudni rá – Ernestina tehát nagyon is képes volt: savanyúan és szemrehányóan meredt Flóra e kellemetlen megjelenésére. De 1867-ben sajnos ez az arc egyáltalán nem volt divatos. Nemcsak azért. aki mindössze három ruhával rendelk ezik – és egyiket sem szereti. neki is volt báto rsága olyan dolgokra gondolni. arcát az egész világ ismeri. Mary Mrs. – Személyesen hozta el? 42 . kisasszony. akár a temető és a tengelice. – Charles úr küldi. hogy irigyelte Ernestinát. Tranter és Mary kettesben étkeztek ugyanannál az asztalnál az alagsori konyhán. Mrs. és feltétlenül a legönzetlenebb. Azonkívül szép férfinak tartotta Charlest. Poulteney emeleti ablakából komoran szemügyre vette birodalmát. sokban hasonlít ősére. túlságosan is jó fér jnek a fakó Ernestina számára. és egyikük életében sem ezek voltak a legboldogtalanabb órák. noha pirospozsgás arcbőre. A lány odalépett az ágyhoz. kezében váza. Fairley egyik unokahúgának volt az unokatestvére. v iszonozta. aki ezeken a lapokon feltűnik. ha ilyen közel vannak. Mary az éjjeliszekrényre állította a virágot. mert n agyon jól tudta. hiába figyelmeztette e hölgyet Mrs. szürké skék szeme. s csak aztán fordult mosolyogva a gyanakvó Ernestina felé. hogy az istállófiú csókot lop. Mary boldog volt a Broad Streeten. Poulteneynek. a tengelicét azonnal szárnyára bocsátották. Mint minden szubrettnek. hogy ostobaság ily züllött nőszemélyt ot thonába fogadni. rendkívül finom.fogantyút. Mrs. és – a pezsgővel ellentétben – még fel sem fúvódott tőle az ember. ami vonzó a teltségben s ami szép a karcsúságban. érte többet a ggódott. amely mindenféle provokációkra serkentette a férfinépet. kinyílt az ajtó. és midőn egy nap Mrs. s az ellenállás nem valami lelkes. Úgy pezsgett. A három ifjú nő közül. mivel ünnepelt fiatal angol filmszínésznő. ehhez járult még fizikai vonz ereje. kopogás. És tisztelteti. amikor a lány ajtót nyitott neki. amelyekre fiatal úrnője nem gondolhatott. Nem szeretem. de hát Ernestinát évente egyszer-kétszer látta. mert az a fiatal londoni hercegkisaszszony levetett holmija. Mindenképp ő volt a legélettelibb. de vidáman vissza is vágott. és nem fukarkodott. arcát félig elrejtették a virágok. Miután kellő kárörömmel közszemlére tette egészségét és vidámságát a gyengélkedő előtt. abban a felháborító látványban lehetett része. és ő ezt tudta is. kacér felszíne mögött a lány szelíd volt és kedves. aki e regény keletkezésének idején éppen huszonkét éves. és Mrs. Ernestina nem ismerte a Broad Street-i ház iszonyatos titkát. aki három évvel azelőtt ismerte meg. Még a zord viktoriánus ruhák sem tudták elrejteni formás. hogy Charles távozik a házból. búzaszínű haja. s a bájos. mire az Mrs. ő gondolatban szamárfület mutatott Ernestinának. Mary engedelmesen áttelepítette. Poulteneyt. ha a szakácsnőnek szabadnapja volt. amelynek nincs angol megfelelője: rondelet – ebben benne van mindaz. egyik hibája az volt. nagy. Egyáltalán nem tetszett például Mrs. Poulteney. T ranternek kedvére voltak a bájos leányok. hogy ez a kis teremtés igyekezett minél többször az útjába kerülni Charlesnak.

és távozott. – Ha akarja. amint a lány megszagolja a virágot. Tina kisasszony? Mary arcán olyan őszinte tudásvágy tükröződött. – De hát hallottam. A huncut Mary karjába nyomva a szép csokor virágot. – Azokon nevettél annyit? – Igen. akinek semmi kedve sem volt Tranter néni egészséges. mondták. Mary szemében apró dacos fény villant. mint aki azon töpreng. – Hol van Charles úr? – Nem tudom. De ha még egyszer közeledni próbál hozzád. – De annak ára van ám. csak egy szörnyű. És eztán légy tisztességtudóbb. úgyhogy a bájos. de aztán lehajtotta fejét és lapos kis horgolt sapkáját. aki az imént a bejárati ajtónál megjelent. de közben a keresztet azért itt és most viselni kell. Ez váltotta ki Maryből az elfojtott kacagást. De a száját úgy összeszorította. Nem kérdeztem. mert Ernestinának – aki nem volt természettől fogva házisárkány. Hogy száműzze e baljós előérzeteket. kisasszony. Smithsontól már hallottam róla egyet-mást. Valóságos Don Juannak képzeli magát. Már a cselédek sem a régiek. kisasszony. szemtelen orrocskán apró narancssárga virágporpötty maradt. hogy a fickó londoni. Az a Sam. a másikkal pedig éppoly ügyesen előrántott a háta mögül egy kis kikericsbokrétát. Az élet maga a megfelelő felszerelés. amelyek még délután is kísértették. azt is megmondom. kisasszony. kisasszony. – És mi az ára? Az arcátlan fickó áldozatát méregette. ezt meghajlásnak is lehetett venni. hogy ityeg a fityeg. Londonban már a század közepén megkezdődött a társadalom plutokratikus rétegeződése. igen kevés hasonlóságot mutatott a bere tvát fenő gyászos képű és méltatlankodó fiatalemberrel. nem annyira udvariasságból. – Mary az ajkába harapva várt. szabad kezével lekapta csaknem karimátlan à la mode kürtőkalapját. hogy Ernestinának tüstént rosszkedve lett tőle. és odalapozott a jázmin ágacskához. – Ezt meg a nála is szebb alagsorinak. – Leszel szíves nem elfelejteni. hogy nemsokára már nem játszani fogja az úrnőt. A kék vért persze semmi sem helyettesíthette. Ernestina olyan tekintetet vetett a lányra. Három lépcsősor le és három föl. megszabadul szüleitől… de a családság olyan sok gonddal jár. – Mr. azonnal jelentsd. kisasszony. s az ajtó nyomása Sam lábán titokzatos módon me genyhült. – Igenis. gondolta kárörvendőn Ernestina. hogy beszéltél az emberével. és ez váltotta ki az ajtó csapódást is. Poulteneynek sem vált volna szégyenére. majd mutatóujját a szájára helyezve éktelen nagyot kacsintott. – Miről beszéltetek? – Apróságokról. hanem az is lesz valójában. – Majd ügyesen a zárulni készülő ajtóba téve a lábát. amely Mrs. A beszédjén. aki ott izzadt és botorkált a te ngerparton. elkényeztetett gyermek – eszébe juttatta. De bizonyos értelemben Mary nyerte meg a szópárbajt. Most pedig hozz egy kis árpanyákot. mint akiből mindjárt kibukik a kacagás. – Az meg micsoda. mi ndenki ezt mondta. mint inkább őszintén. ám undorító árpanyá kjához. Ernestina gondja-baja tehát némiképp hasonlított Charleséhoz. eretnekség másként vélekedni. Nézte. Ernestina fogta a naplóját. hogy mit is kérjen. kisasszony. felpolcolta magát a párnákkal. így szólt: – Annak a szép emeleti hölgynek. Ez persze örömteli go ndolat volt – saját háza lesz. – Nem érdekes. kisasszony. de általánosan elfogadott nézetté vált. – Igen.– Nem. Egyszóval: kellemetlenkednek. – Mary arca bíborpirosra gyúlt. hogy a pénz és 43 .

hogy előzőleg le ne nyo mozták volna. hogy megszerzi magának Charlest. Disraeli nem kivétele. hogy Charles sohasem fog megházasodni. hogy mindig legy enek kéznél más vonzó fiatalemberek is. Anyja diszkréten utánanézett a fiatalembernek. anélkül. hogy nem volt az. fiatal hímnemű lény ugyanis be nem tehette a lábát a Hyde Parkra néző ház szalonjába úgy. könyörgöm? Hát mert elég. Ernestina tehát fölöslegesen aggódott társadalmi helyzete miatt. Azok pedig igen szerencsétlen módon másnap úgy tettek. Ernestina nagyapja fiatalkorában valóban nem volt több tehetős Stoke Newington-i posztókereskedőnél. az elérhető legkitűnőbb nevelt etést. ha egyelőre még akadályt képező bácsikája me gteszi a kötelességét). máris egész csomó őslényt találhat. Aztán egy januári estén elhatározta. s később megjegyezte. ezért amikor járni kezdett a mama soiréejaira. miszerint „az a Mr. Charles a lehető legfényesebb eredménnyel állta ki e számára mindvégig rejtve maradó próbát. mert jól érzi magát vele – de természetesen tudja. de élvezetes humor: ezt látták meg egymásban. a Hyde Park -i ház egy hercegnek is megfelelt volna. hogy drága egyetlené me nnyire szereti a kisdedeket. Nem vitte túlzásba a dolgokat Ernestina sem – pedig elkényeztetett gyermek módjára szinte rögtön elhatározta. amilyennel manapság a biztonsági erők nyomozzák le az atomtudósokat. hogy kimondta volna. – Hát bizony… ha Lord Brabazon Vavasour Vere de Vere-nek hívnák. aki már ki is szemelte a fiatalembert szenvelgő leánygyermekei valamelyikének. Ernestina pontosan tudta. hogy a fejéhez apelláló feleségjelölt sohasem fogja meghódítani Charles szívét. Gondoskodott róla. még ha mesterséges úton is. Charlest például egyált alán nem aggasztotta a dolog. megalapította a West End egyik legnagyobb üzletét. vagy hogy „mennyire várja már a szezon végét” (mindenki úgy vélte ugyanis.az ész. egész elfogadható replikáját biztosíthatja az előkelő társada lmi rangnak. Ám elkövette azt a hibát. – Gondoljon arra – mondta egyszer Ernestinának –. súgta oda. Az apa – származásától eltekintve – minden szempont ból úriembernek számított. de meghalni már mint dúsgazdag posztókereskedő halt meg. száraz. mint a szezon s orán a színe elé bocsátott unalmas partnerek. s az igazi prédát semmilyen különleges kegyre vagy figy elemre nem méltatta. hogy semmiféle férjfogó csapda nem fogadta. Miért. amelyet „az én drága kislányom kap. Mindkettejük számára unalmasnak ígérkezett az este. könnyedség. hogy elő tte való este eligazítást tartott a lányoknak. hol követték el a hibát riválisai: rájött. ha bármelyik londoni szalonba beteszi a lábát. aki még részletesebben utánanézett. hanem szabálya volt korának. Előző novemberben ismerkedett meg Charlesszal egy úri hölgy házában. és a posztón kívül más ágazatokra is kiterjesztette működését Apjától. Ernestina megkapta. Majd elküldi neki az érdekesebb széndarabokat a kannájából. jobban is szeretném! De az öngúny mögött félelem bujkált. nem hangzottak el anyai célozgatások arra vonatkozólag. amely mind a szakterületéhez tartozik. értésére adta: azért tetszik neki. nem hangzottak el jóval nyíltabb apai célozgatások sem a hozomány nag yságára vonatkozólag. Smithson” üdítően más. leszögezhették. amit ő is megkapott: a pénzzel. hogy Charles Winsyattben fog letelepedni. ko nzultált férjével. és ügyesen egy fokkal feljebbről házasodott: elvette a City egyik legsikeresebb ügyvédjének leányát. a fivérek és nővérek hiánya pedig ékesebben beszélt minden bankkimutatásnál. ha férjhez megy”. aki nem nagyon régi ősei közt már egy főállamügyészt is számon tarthatott. milyen botrányosan plebejus név a Smithson. de amikor otthonukba hazatértek. Ernestina ezzel szemben ingerü lten elhatározta. Erre egyébként teljességgel fölösleges lett volna szót vesztegetni. mintha rettentően érdekelné őket a paleontológia – ugyan adja már meg Charles a legérdekfeszítőbb szakkönyvek címét. még a viktoriánus mércék szerint is. hadd olvassák el őket –. hogy elülteti a végzetes magvat. Charlesnak abban a szokat lan élményben volt része. 44 . mert szórakoztató. Magas rendű értelem. hogy igen lustának tartja Charlest. Ernestina elejtett egy megjegyzést. Elvből sohasem viselkedett vele komolyan. sőt felverekedte magát London központjába. hogy nem fogja komolyan venni a fiatalurat. méghozzá olyan alapossággal.

mintha az erős illatú növény elszáradt virágait vagdosná. lehetővé tette. Tudom. – Úgy döntöttem. Minden olyan egyszerű lett. ahol Ernestina anyja lázas izgalomban ü ldögélt. Mrs. és köhögött. Arra a gyönyörűségre gondolt. százszáza lékos. hogy itt hagyom Angliát. de aztán nagy nehezen ráakadt a legtávolabbi sarokban: egy selyemfa-lugas mögött rejtőzött. Tudta. olyan erővel markolják az asztal szélet. tudta. komoly kis alvó arcot. Azt nem tudhatta. lusta. Charles kinyitotta a fehér ajtót. hogy a legegyszerűbb gyógymódhoz folyamodjon – vagyis néha Oostendében vagy Párizsban töltsön egy-egy hetet. s ott találja maga mellett azt az édes. ahogy a gy erekeknek a ricinus. csupán bizonytalanul a télikert irányába mutatott. istenverte hülye vagyok! Néhány nap múlva e hígítatlan hülye eszmecserét folytatott Ernestina apjával. Ezüstolló volt a kezében. Ernestinát sehol sem látta. hogy ajánlatot tett. félúton a korai krétakorszak szemtanúja felé Ernestina megállt. az a fő. Elvonta figyelmét az otthoni dolgokról. havas reggel. Azzal otthagyta. hát gyak orolja is a szerepét. méghozzá olyan félreérthetetlent. s ez az érzelem őrá is átragadt. szürke. s ujjai szinte belefehérednek. Utána lement a szalonba. hogy Ernestina feje lehorgad. – Búcsúzni jöttem. és megértette. De már az utazás sem vonzotta. s egy pillanatig Charles karján nyugtatva kezét. Odament a férfihoz. Poulteney mayfairi megfelelőjét. hogy ebben most a mély érzelem akadályozza. úgy fog tetszeni Charlesnak. hogy efféle igény legyen az úti célja. Mr. hogy korábbi utazgatása jól pótolta a feleség hiányát. hogy normális körülmények között rögtön átlátott volna a bohóckodásán. mintha a földet vizslatná. bemutatom. hogy felébred mondjuk egy ilyen hideg. – Krétakorszak. a nők azonban igen. finnyás. aki türelmetlen cseng etésére felvánszorgott hozzá. nem periódus. akár azok a nők. – Jöjjön. hogy néha egy-egy nőt az ágyába vigyen. és – ó. Tekintetéből azonban egyértelműen kiviláglott. hogy magát minden untatja. mely gyönyört egyébként Angliában szigorúan megtagadott magától. bizonyára amaz első vészterhes londoni éjszakára. Smithson. Felpillantott Charlesra. s nem venné észre a lány fájdalmas tekintetét. – Ha már elhatározta. a szemébe nézett. ö nző alak lett belőle… sőt még annál is rosszabb. Egy reggel azonban felébredt. akik akkoriban a Haymarket kapualjaiból vadásztak kuncsaftra. majd azonnal le is sütötte a szemét. de a szoba közepén. Elindultak.Charles egymagában álldogált. Nem tűrhette. ami az utóbbi k ilencvenmillió évben történt. hogy megsavanyodott. Charles elmosolyodott. Életem hátralevő részében utazgatni fogok. azt előbbi tréfája folyt atásának is lehetett venni. Mert mi mással is tölthetné napjait egy megsavanyodott vén agglegény? Szívesen folytatta volna ebben a stílusban. Végighallgathatja egy szemtanú beszámolóját a korai kréta periódusról. – Nem akar társalogni Lady Fairweatherrel? – Inkább magával társalognék. hogy szavai Charlest a lelke mélyéig felkavarták. hogy az élet kikerüli. hogy kezd hasonlítani winsyatti bácsikájához. – Úgy tett. hogy jó régen volt. Képtelen volt akár egy szót is szólni Charleshoz. de látta. aki. vén agglegény lesz. mielőtt még Charles felelhetett volna. amit mondott. 45 . ezekkel a szavakkal lepte meg: – Sam! Én egy abszolút. ezért a szexuális frusztráció legrosszabb stádiumában leledzett. és rájött. Az eszmecsere rövid volt és igen kielégítő. egyre inkább úgy érezte ugyanis. – Nem baj. Szereti Ernestinát. Így azután a szóban forgó estély után igen gondterhelt hetet élt át. pontosabban az azt követő sötét lelki válságára gondolva. mivel kényes elkötésessége nem engedte meg. egek! – (ez a gondolat valami megdöbbenésfélével töltötte el Charlest) Isten és ember előtt törvényesen találja ott! Az álmos Samet. úgy tett. Az utóbbi két évben egyáltalán nem utazott külföldre. Charles szorosan odaállt melléje. Gyerünk. Ernestina a szoba túlsó felében megpillantott egy koros özv egyet. és megállt az arcába csapó illatos hőségben.

és szeméből még sűrűbb könnyár tört elő. 46 . mert a lány könnyes szemmel megfordult. Ha a természetes nemi ösztönt húsz éven át könyörtelen lakat alatt tartják. Nem folytathatta. ahol anyja és apja állt. Képtelenek voltak. az egyik úgy. letépett egy ágacskát. hogy megossza velem. A két férfi mosolyogva egymásra nézett. Ernestina anyja kitárt karjaiba omlott. Kezük összeért. hogy a bennszülöttek nem emberevők. Nem csókolták meg egymást. ha remélhetném. a másik. mint aki épp most kötött egy kitűnő üzletet. és játékosan a lány feje fölé tartotta. Az egyik jázminnál megállt. és Charles magához húzta Ernestinát. és Charles bevezette őt a szalonba. aki szeret annyira. Szavakra nem volt szükség. melyik bolygóra is pottyant. de őszintén reméli.– Persze. Ernestina újra sírva fakadt. majd felszárította könnyeit. ha ajtaja hirtelen kitárul. nem igaz? Így végül gyermekien ártatlan ajakkal mégis összecsókolóztak. – Nem fagyöngy. hogy a rabot ne rázza a z okogás. hogy van valaki. de azért megteszi. Pár perccel később Charles kivezette a kissé megnyugodott Tinát a melegházi növények folyosóján át a szalonajtóhoz. nem lehet elvárni. mint aki nem tudja pontosan.

hogy hallott már erről a helyről. Az itt készülő te jszín és vaj nagyon népszerű volt a környéken. Miközben a Tehenészet előtti gyepen beszélgetett az asszonnyal. a padlója pala. kövér karjain csillogott a mosogatólé. Kopasz feje volt. és bekopogott a parasztház hátsó ajtaján. s a titokzatos nőről egészen elfeledkezett. mire Charles felfogta az utolsó szó értelmét. nem jól. Otthon akkor van. igen hamar megadta a választ. azon érmék egyike. akkor nincs otthon. kaphat tejet. Hirtelen egy kép jelent meg Charles lelki szemei előtt: egy bögre mennyeien hűvös tej. amikor nem dolgozik. és folytatta útját Lyme felé. – Ismeri azt a hölgyet? – Ismerem. aki az imént a teheneket hajtotta ki. A látvány bája nem gátolta meg prófétai ítéletének kinyilvánításában. különö47 . hogy tehát munkájában nem igenli. – Nem hölgy az. és amikor dolgozik. egy férfi éppen akkor terelt ki egy csordányi tehenet a ház melletti istállóból. hanem a francia hadnagy ringyója. s amelyek néha még ma is feltűnnek aprópénzünk között. mint megannyi tartalékos hold. mosolyogva felnézett rá. Dühösen villantotta rá szemét a tehenészre. Charles követte az asszonyt abba a ferde mennyezetű szobába. amikor a fák véget értek. amennyit csak akar. aki azonnal abbahagyta a diskurálást. fölöttük. s az asszony. s ezért előszeretettel nevezte nevén a gyermeket. A férj hallgatag embernek bizonyult. aki metodista volt. hogy hívják ezt a helyet? Hát úgy. Lement a meredek füves lejtőn. Beletelt egy kis időbe. hogy mivé ta rtozik a kiváló tejért. de alig tett egy lépé st. hogy a Tehenészet. és bement mosogatni. kék-fehér porcelán bögrébe. amikor fekete alak bukkant elő a fák közül a két férfi feje fölött. aranyló tejszínkéreggel a tartalomban. azaz nem tartozik lényegéhez. MARX: GAZDASÁGI-FILOZÓFIAI KÉZIRATOK (1844) Charles sietve átvágott a Közföld erdején. Hogy. a szarufákon. A lány volt az. Charles már indult volna vissza az ösvény felé. amit elképzelt: egy eg yszerű. és megpillantotta a civilizáció első előőrsét. aki sötét tekintettel meredt a távolodó Sarah után. érett sajtok dús illata ülte meg a levegőjét. A dupla adag vajas sütemény óta semmit sem evett. hogy maradjon… ha már úgyis itt van. kerek sa jtok ültek. Tranter néni mesélt róla. Egy mé rföldet gyalogolhatott. hogy a munka a munkás számára külsőleges. noha arra a kérdésre. Alacsony. – Gyakran jár erre? – Gyakran bizony. Most már kevésbé idegen. Charlesnak eszébe jutott. A tea és a gyöngédség Mrs. Megemlítette az öreg hölgy nevét. – A tehenész nem fordította el tekintetét. noha az évszázados használat során a kecses fejen kívül majdnem minden lekopott róluk. hanem tagadja. Igen. Egy penny cserélt gazdát. Körülötte két -három tábla legelő szaladt le a szirtek lábához.TIZENKETTŐ Miben áll mármost a munka külsővé-idegenné válása? Először is abban. Lenézett rájuk. a munkában pedig magán kívül levőnek. Kecskelábú aszt alokon forralóedények és nagy rézserpenyők sorakoztak. Sötét volt. s amint Charles kilépett az erdőből. Tranterhez csábította. hatalmas szakálla és igen komor képe: Jeremiásnak né zte volna az ember. aki az ajtónál merte a sűrű tejet a kannából pontosan abba. a bögre tej azonban valósággal kiáltott. hanem boldogtalannak érzi magát… Ezért a munkás csak a munkán kívül érzi magát magánál levőnek. árnyas és nagyon hűvös. Charles visszapillantott a tehenészre. hordóforma asszony nyitotta ki. Ho szszú zsúpfedeles ház állt nem sokkal az ösvény szintje alatt. amely a ház hátsó fertályának egész szélességét elfoglalta. még szívesebben látják. visszajött a férj. amelyeken a fiatal Viktória bájos feje látható. Szigorúan ránézett a feleségére.

mintha többet láttak s többet szenvedtek volna az átlagosnál. mosolygó Charlest látott. amit visel? Mary tehát mosolyogva elvette vándorbotját és hátizsákját. és kérlelni kezdte Charlest. majd pedig bevezették a 48 . Tranter – hogy pontosak legyünk. ahányszor megpillantja. A lány rá sem nézve bólintott. A lány azonban továbbra is a földet nézte. mintha… Pedig csak azt hittem. hogy Mrs. mely mozdulatlanul áll. de nem fordult hátra. Charles álombeli alaknak érezte a lányt. azonnal… Az ajtót Mary nyitotta ki. Charles az út közepén állva nézte távolodó fekete hátát. előre megfontolt szándékkal lépett ki az előszobába –. hogy szokva van a hosszú sétákhoz. nem sietett. – Elkísérhetem? Hiszen úgyis egy irányba tartunk. Aztán anélkül. Két mészköves csík szaladt az erdők közt a szárazföld belseje felé. ez az arc megint csak rendkívüli hatást tett Charlesra. A lány megállt. – Nos. – Jobb szeretek egyedül sétálni. egyenlet esen lépdelt. – És kérem. hogy beérje. Én… – Tudom. Körülnézett. de az előszobában váratlanul megjelent Mrs. beszól Mrs. ha a gyermek más bűne volt. s immár kalaptalan. késésére nem a legjobb mentség-e a ruha. Úgy érezte. A lány a földet nézte. hogy ne legyen már olyan szertartásos. látszott. – Az imént pedig úgy tűnhetett. hogy ránézett volna. – Charles arcáról lehervadt a mosoly. Nyílt. megpróbálta elképzelni. Bizonyára megha llotta a szöges bakancsok kopogását a felszíni kvarcrétegen. Tranterhez. A Broad Streetre megérkezve úgy döntött. szavaim igen udvariatlanok voltak. – Nem számít. – Mrs. Charles gyorsított. járásában nem volt semmi nőies. különben is. hogy kérése hiáb avaló. s noha arcán most már egészen normális csodálkozás tükröződött. hogy nemcsak barbárok lakják a világot. hogy ebben az ártatlan erdőcskében sétált. Azoknak a szemeknek a látványa még mindig kísértette – szokatlanul nagyok voltak. Tranter hívta fel figyelmemet a tévedésemre. hogy így hat rá. ne mondja meg senk inek. és megmondja: amin t megfürdött és rendes ruhát öltött. Poulteney titkárnője. Ne gyere a közelembe. Egy pillanatig habozott. uram. megfordult. és elindult. hogy ki ön. Uram. hogy kimondta. Talán valami férfi. s a tengert majdnem teljesen eltakarta eg y magas sövény. és hátralépett. csak azt nem. – Kétszeresen is bocsánatot kell kérnem öntől. Noli me langere. hogy a kabát egy kicsit nagy neki. Charles észr evette. Charlest mosolyra késztette ez az ijedt egyenesség. mondta. és már bánja is. és a cipője sarka sáros. mint aki tudja. Tegnap még nem tudtam. hadd menjek egyedül tovább. Néhány másodperc múlva már ő is a Lyme felé vezető kocsiúton lépkedett. Mintha magába fogadta s egyszersmind el is taszította volna ez az arc. Sok mindent elhitt volna arról az alvó arcról. miért akarja eltitkolni. ezért mindig újabb pillantásokat kell vernie feléje. de a szektás tehenész mogorva arcának emléke megerősítette eredeti lovagias szándékában: meg akarta mutatni ennek a szegény nőnek. Charles a lyme-i képmutató pletykafészkek megtestesülését látta benne. – Nagyon kérem. mégis egyre táv olodik tőle. akkor… A lány szeme hirtelen az övébe mélyedt. Előtte haladt a lány fekete és most már kalapos figurája. Attól tartok. Meghajolt. egyenes pillantásuk – Charles nem tudhatta. hogy ez az a bizonyos traktátusát nyújtó pillantása rendkívül módon visszautasító volt. de nem fordult vissza. hogy a tulajdonosa ringyó. rosszul van. és elindult. hogy itt látott. és vagy száz yard megtétele után a közelébe is jutott. valami randevú? De aztán eszébe jutott a lány története. annyiszor sem fogja elhinni. és az ijedtséget elkeseredő kifejezés váltotta fel. – Asszonyom! A lány megfordult.sen.

hogy arborétumot létesít a Hegyalján. a Tehenészethez vezető kocsiút és mögö tte az erdős rét de facto Szerelemköznek volt tekinthető. valóságos eksztázisba esett! – kiáltotta Ernestina. de nem bírta el. Mindenki tudni vélte. hogyan bukkant rá. amit ajándékba hozott. 49 . de ár ulásnak érezte volna. Magyarázatnak persze elég annyi is. csak ír földmunkásnak nem. amit a lyme-i lelkész adott elő Mrs. de jelenlétük emléke megmaradt. és zavarát mosollyal próbálta leplezni. s ott él. hogy Lyme republikánusabb érzelmű polgárai fegyve rre kaptak – már ha a fejszét fegyvernek nevezhetjük. Természetesen azonnal kiűzték onnan e számkivetett népet. aki nagyjából ugyanabban az időben tűnt el az egyik közeli faluból. már ki tudja. A köztulajdon viszont orrot kapott. Az úriember ugyanis elhatározta. s ahol az ifjú gyengélkedő hevert bűbájosan elrendezett kármin és szürke déshabillé-ben. s valahogy összekeveredett azéval a gyermekével. hogy a Közföld igenis közös tulajdon. Egyébként. hogy nem is azokat a szegény ártatlan sziklákat csapkodta… hanem erdei nimfákkal enyelgett. amint az oly gyakran elő fordul a történelemben. – Nézzenek oda. – Lenyűgöző vadon az a Hegyalja! Fogalmam sem volt róla. és a szegény öregasszony – akit túlságosan is sokszor illettek már a vidékiesség vádjával – elhallgatott. hogy egy horda cigány vert tanyát az egyik rejtett völgyben. A dolgot törvény elé vitték. amikor Tranter néni nagyjából előadta ugya nazt. Nyaranta csak úgy vonzotta a szerelme spárokat. hogy a francia hadnagy szeretőjének témájától undorodik – egyszer a Cobbon. sötét és gonosz története van. mindent megbocsátott Charlesnak a herkulesi munkáért. és megpróbálta felemelni. majd játékosan megrótta. hogy ez volt az a Lyme-hoz legközelebb eső hely. ekkor valaki részben kisajátította. De Ernestina rápirított nénikéjére. a hallgatást kisebb hazugságnak érezte ebben a léha szobában. Végtére is a cigányok nem angolok. látnivaló volt. A bekerítési törvényig kö ztulajdonnak számított. a lány őszinte szomorúsága és önmaga ellen elkövetett árulásnak. A Hegyalja mögötti kúriák egyikének ura csöndes Anschluss-t hajtott végre – az osztályabéliek jóváhagyásával. Charles tehát elmesélt mindent. ebédnél. hogy mindennek beválna. akár egy ír kubikos. és kompromisszum született: a környék népe az átjárási jogot megkapta. Poulteney arcára két héttel ezelőtt. Poulteneynek egy évvel korábban. hány hónapja. amiért életét és tagjai épségét így kockára tette. Charles előszedte az ammoniteszkövet. de abból. hogy leskelődhettek volna utána. tehát majdnem biztosan kannibálok. Már -már mesélni kezdett nekik a lányról. amiért ilyen érdektelen pletykákkal untatja Charlest. – Úgy érzem magam. Charles ekkor érthetetlen módon zavarba jött. hogy a cigányok rabolták el. Charles.kis hátsó szalonba. beleapríto tták a nyúlpörköltbe. Tudta. hogy hazudna. Ernestina elhúzta a kezét. egy nap – micsoda borzalom! – felfedezték. de a visszaúton számos hívogató kis ösvényen le lehetett térni a páfrányosba meg a galagonyásba. Az orvvadás zok itt sokkal kisebb bűntudattal hajszolták a fácánt és a nyulat. – Addig egy csepp teát sem kap. de a faritkaságok lábon maradtak. amelybe betűztek a lenyugvó nap utolsó sugarai. hiszen Ernestina már kétszer is értésére adta. amint a Tehenészet dűlőnevei – amelyeket belőle szakítottak ki – máig tanúsítják. tréfás és könnyed formában előadva. A Közföld elleni legsúlyosabb vád azonban sokkal szégyenlet esebb volt: noha ezt a jellegzetesen falusias nevet sohasem viselte. míg napja minden egyes percéről be nem számol. Ernestina letette tűzellenzőjét. vagy majdnem mindent. – Vallja be. egyszer pedig később. ahol bárki nyugodtan sétálhatott anélkül. Észak-Portugália tengermelléki tájaira emlékeztet. Igaz ugyan. aki a királynő budoárjába tévedt – siránkozott Charles. ami megesett vele. ami a birtokjogot illeti. hogy a Közföld miért tett oly szodomai hatást Mrs. ha könnyedén legyintene erre a két találkozásra. a csontjait meg elásták. ennek a földdarabnak hosszú. Ürügyként a Tehenészetben elfogyasztandó bögre tej szolgált. Meg kell magyaráznom. hogy Angliában létezik ilyesmi. ahogy Ernestina ujjait megcsókolta. A helybeliek mindazonáltal úgy érezték.

Poulteney sohasem látta a Közföldet. hogy éjfél után a táncot felváltotta a tántorgás. hogy az utat kerítsék el és kapuval zárják le. mondhatnám. s mintha egy ágyúcső torkolatával találta volna szemben magát. élén Mrs. – Valami baj van. követelte a városi hatóságoktól. Meg hogy kifélék látogatják. egy ilyen fiatal nő. Sarah odalépett a szoba sarkában álló olvasópolchoz. Mindenesetre a tisztességes polgárok körében elég volt annyit mondani. Maga egy álnok. Poulteney bármelyik pillanatban eldördülhet. hogy a Közföldön sétáltam? – Rossz? Maga. – Senki sem látogatja. mert mi nden kocsiút elkerülte. Poulteney az ópium rabja volt – de még mielőtt rám sütnék. Így azután aznap este. – De hát mi rossz van abban. hogy Mrs. hogy Mrs. hogy erről ő maga sem t udott. s azzal máris be volt sározva egy életre. gonosz teremtés. Az átjárási jog szent és sérthetetlen. azon a helyen! – De asszonyom. Fairley oly nemes lelkűen teljesítette számára is kellemetlen kötelességét. Poulteney alig várta. – Velem kapcsolatban? – Nem kellett volna a doktorra hallgatnom. Poulteneyvel. amelyet mi is ismerünk. kisasszony? Szóval én nem tudom. hogy Sarah hazaérjen. s lámpákkal. És hogy mi folyik ott. s tánccal ünnepeljék meg a napfordulót. még messziről sem. az csak egy nagy erdő. – Meghazudtol. de annál inkább valami egészen más. És szögezzük le mindjárt azt is.Ez már önmagában is szörnyűség volt. – Még hogy a Bibliára! Szentségkáromló! Sarah előrejött. hanem olyanféle. hogy 1866-ban egy hölgybizottmány. Vo ltak. 1867-ben azonban ez még nem így volt. a drákóiabb lelkületűek szerint azonban nem volt ott se tánc. hadd tegyem hozzá. Azt. amit alig tudok elhinni.és borzkölykök hemperegtek Szent Iván éjjelén. Poulteney felháborodott pillantást lövellt feléje. Észrevette azonban. hegedűssel meg néhány hordó almabo rral kivonuljanak az erdő mélyén levő Szamárligetbe. megtartani az esti felolvasást a Bibliából. A Szamárligetben hosszú évek óta már csak a róka. hogy közölje velem. hogy micsoda. de akadt ennél még nagyobb gyalázat is. Olyannyira nem. Meglepetésére Sarah egyáltalán nem szégyellte el magát. hogy Mrs. ő laudánumnak hívta. hogy bírói színe elé idézze. egyedül. amelyből a Szentírásban lelhető érthetetlen ízlésficamokat (mint például az Énekek Énekét) jámboran száműzték. sőt némely undorítóan szenzu alista városatya odáig ment. mivel vádolnak! Mrs. Mrs. amelyen a nagy „családi” Biblia hevert – persze nem az a fajta családi Biblia. – Magam is nagyon jól tudom. habár istenkáromló korabeli orvos laudéturánumnak keresztelte át. – Mit tettem? – Nem hiszem. hogy nincs minden rendben. Poulteney megmondta. mert sok tizenkil encedik szá50 . Poulteney? – De van ám – felelte a fejedelemasszony. hogy szenzációhajhász hazudozó vagyok. és megállt úrnője előtt. akik azt állították. Sarah bement a magánszalonba. de maga a szokás is kiment már a divatból a szexuális erkölccsel egyetemben. Valamely özönvíz előtti hagyomány (Shakespeare-nél mindenesetre régebbi) megkövetelte. – Ragaszkodom hozzá. – Hírét vettem valaminek. – Megesküszöm a Bibliára… Mrs. hogy kijelentette: a Tehenészetbe tett séta ártatlan szórakozás. Mrs. mit beszélek? Szögezzük le. amit mi ópiumnak hívunk. Alig várta. A Szamárligetet a tudományos alapokon nyugvó földművelés nemrég egyszer s mindenkorra felszámolta. hogy ez vagy az a fiatal „amolyan közföldi fajta”. hogy Mrs. semmi más. a szamárl igeti bál pedig egyszerű mulatság. hogy maga bolond volna. ha lány. Ha fiú. Éppen ezért járok oda… hogy egyedül legyek. hogy mit tett. akkor szatír. hogy Szent Iván éjjelén a fiatalok felkerekedjenek. A magam józan eszére kellett volna hallgatnom. méghozzá igen hangosan. Egy szellemes. Nyilvánvaló volt. akkor árokparti szajha. A demokratikus érzelmek azonban erősebbnek bizonyultak. Nagyon is jól tudja. se tántorgás.

látszólag minden érzelem nélkül olvasta. nem megyek le a tengerhez. A mi korunk idegnyugtatóinak felelt meg akkoriban. hogy mindez tárgyi megfelelője volt számára annak. amit mondok? – Igen.zadi úrinő. eldördülvén. miféle francia disznóságokat mi nden levél alatt. A ház csendes volt.” Sarah visszafogott hangon. Távoli lámpás pislákolt halványan a Portland-fok körüli fekete vízen. Az ő könnyei nem a hisztérikus zokogás termékei voltak. gúnyolódnak vele. A témát lezárták. hogy mint Coleridge felfedezte. – Többet erről az ostobaságról tehát ne halljak. Az erény útjait kell járnom. hogy nem tudja. s aztán zokogva omoljon viszsza szobájának kopott szőnyegére. Mrs. hogy az arca néma könnyektől nedves. Ha közel állnak hozzá. de alacsonyabb származású is – mivel elég olcsó volt ahhoz. az elektromosság és a televízió előtt. Poulteney kissé megjuhászodott a lány felháborodását látva. az emberek már kilenckor lefeküdtek. Ugyanaz volt. – De honnan tudhattam volna? A tengerhez nem mehetek. micsoda gyalázatot hoz magára. a helyzetéből fakadó nyomorúság t eremtette őket – lassan törtek elő. Az öregasszony a szoba túlsó sarkának sötét árnyai felé fordulva ült. mint az úrv acsora borából. Ez minden. leeresztett hajjal állt az ablakban. az erény pedig egyenlő a szenvedéssel. pogány bálványnak tetszett. Sarah észrevette az apró fénypontot. – Tudom – suttogta Sarah. de megállíthatatlanul. – Sohasem hallott még a Közföldről? – Olyannak. Világos. akik az Úr törvényében járnak. Eszébe jutott. Ne kívánják tőlem. hacsak nem egy arra szálló bagoly. amilyennek ön tartja. Egy óra volt. mint aki önmagára mondja ki az ítéletet. akár az ágyú. ami a tudatalattijában zajlott. Rendben van. ezt szükségtelen firtatni. beérhetjük annyival. hogy két héttel ezután még életben lesz. El sem tudom képzelni. zsoltár: . Poulteney. elég az hozzá. minő Bosch-képet festett magának az évek során Mrs. De azt hiszem. Kitörése után csend következett. mert akkoriban. Sarah felolvasna Bibliából a Mrs. hogy meginogjon a párkányon.. ahogy a vér szivárog át a kötése n. akár a város. azért állt ott. – Nagyon elszomorít engem. Ezért senki sem kiálthat ki bűnösnek. amelyet az első alkalommal választott – a 119. De értsük meg egymást. hogy annak a helynek a közelébe menjen vagy ott lássák. Nem a francia Sátán vitorláját várta ablakában virrasztva. hogy levesse magát. éppenséggel elképzelhető. hogy minden rendűrangút átsegítsen a nőnem e fekete éjszakáján – jóval többet szopogatott el belőle.Boldogok. nem tudom. aki mit sem tud a véráldozatról. az ópiumtól igen érzékletes álmokat lát az ember. majd: – Köszönöm. Mrs. Kicsoda Sarah? Miféle homályból lép elénk? 51 . Egy megdöbbentő pillanatra Mrs. És ez nem bűn. Hogy Mrs. Poulteney azt hitte. Aznap éjjel Sarah-t kivilágítatlan hálószobája nyitott ablakában lehetett látni – bár hogy ki láthatta volna. Poulteney a Közföldről. Poulteney által megjelölt részt. és nézte a tengert. Sarah azonban sz omorúan lesütötte szemét. Tudjuk. célpontot válto ztatott. amelyet könyörtelen kőarca követel. Korlátozza sétáit illendőbb helyekre. A maga érdekében szóltam. hogy Sarah csak nemrég költözött Lyme-ba. sosem írták le nekem. Poulteney miért óhajtott a viktoriánus babavölgy lakója lenni. Egyetlen alkalmazottamnak sem engedem meg. előredőljön. hanem inkább mélységes. tehát nem ugorhat ki az ablakon. asszonyom. ha a Közföldet látogatja. Magányra vágyom. miféle sátáni orgiákat vélt látni minden bokorban. láthatták volna. valami hajó tarthatott Bridport felé. amely vad cselekedetekre ragadtat. akiknek útjuk feddhetetlen. de nem sokat törődött vele. – Rendben van. nem érzelmi. Sarah hálóingben.

De mégsem gyilkolja meg. Ha nem is tud mindent. hogy itt. hogy ellenségét há tba lőheti. Vagy létezett. Abban a pillanatban. a szülők. s a jövő. Tudjuk. – Sarah lelkiállapotának feltárása). mintha tudna. amelyek e könyvben előfordulnak. a szicíliai. hogy én vagyok Charles. amikor már nem engedelmeskednek nekünk. hogy áttételes önéletrajzot írok: meglehet. tudom. a barátok. De hát regényíró vagyok. a szeretők. hogy könyvem valóságának ö szszefüggésrendszerében Sarah-nak esze ágában sem volna letörölni könnyeit. hogy ama házak egyikében lakom. ahol most tartok (Tizenharmadik fej. a bíró a bíráskodást. Sok férj meggyilkolhatná feleségét – vagy fordítva –. Ezek az alakok az én agyamban termettek. De az is lehet. Azt is tudjuk. elkerülhetetlenül valósággá válik a Tizenharmadik fejezetben. hogy egyszerűen egy álcázott esszékötetet akarok önökre sózni. Ez is egy lehetséges magyarázata a 52 . Vannak ma is Sarah-hoz hasonló nők. de mégis mások. lefátyolozott Ízisz ő… TENNYSON: MAUD (1855) Nem tudom. „A haladás. a kíváncsiság. Ha eddig úgy tettem. vissza is húzódna szobája árnyai közé. hogy a jól megteremtett világ független teremtőjétől. amelyek éppoly valóságosak. mondják önök – vallja be. mintha ismerném alakjaim lelkét és legtitkosabb gondolatait. Csupán egyetlen indok a közös mindnyájunk szemében: olyan világokat akarunk megteremteni. a regényírónak csak meg kell rántania a megfelelő zsineget. mert tartottam magam a történetem idején általánosan elfogadott regénykonvencióhoz (bizonyos mé rtékben a szókincshez és a „hangvételhez” is): hogy tudniillik a regényíró mindjárt Isten után következik. és önkényesen betért a Tehenészetbe. és én sohasem értettem őket. regény. hogy ez az egész csak játék. az élvezetvágy: mert a műbútoraszt alos is élvezi a bútorkészítést. egyszerűen eszébe jutott. „A regényfo rma története”. meglehet. fogta magát. „A szabadság kóroktana”. amit írok. hogy menjen vissza egyenesen Lyme -ba. hogy a regényíró mindig kész tervekkel dolgozik. hogy okosabb lenne megállítani és tejet itatni vele… hiszen így újra találkozhat Sarah-val. s az mind igaz lenne. Amikor Charles otthagyta Sarah-t a sziklapadkán. és nem gép. és megúszná a dolgot. Önök azt gondolhatják. a kritikusok. azt parancsoltam neki. hogy a világ élő szervezet. mintha valóságos mivoltomban ott állnék a pázsiton. a hírnév. ha az. De nem ment vissza. Csa khogy az írókat számtalan különféle ok sarkallja írásra: a pénz. Meglehet tehát. Ké tségtelen. U Ugyan már. amelyről lerí a megtervezettség) halott világ. mint illúzió”. a megtervezett világ (az olyan világ. Ezt a történetet a képzelet szülte. ez is volt a célom – elmondani mindent. akkor nem lehet a szó modern értelmében regénynek nevezni. Fejezetcímek helyett ilyesmiket kellett volna felírnom: „A lét horizontalításáról”. és bábjai életre kelnek. s mindjárt részletes elemzését is adják indokaiknak és szándékaiknak. hogy – a jó öreg holdfelkeltével – észrevenne. hogy önök úgy vélik. úgy tesz.TIZENHÁROM A Teremtő sodra sötét. Csakhogy én Alain Robbe -Grillet és Roland Barthes korában élek. Alakjaink és eseményeink akkor kezdenek ig azán élni. mint az a világ. a hiúságba büszkeség. De az is lehet. Csakhogy hirtelen úgy é rzem. noha nem mindnyájunk esetében. vagy legalábbis minden fontosat. ez azért van. az iszákos az ivást. s az ablakon kih ajolva önfeltáró elemzésbe fogni. Ezért nem tudunk előre tervezni. nem kertben ácsorgó férfi – nem követhetem-e vajon ahová csak akarom? Csakhogy a „lehet” nem azonos a „szabad”-dal. Egész könyvet tölthetnék meg az okokkal. amit az E lső fejezetben megjósol. amely létezik. s a friss tavaszi éjszakában lesném Marlborough House-nak azt a homályos emeleti ablakát. „A viktoriánus kor némely elfeledett aspekt usa”… ki tudja? Lehet.

nem tőlem. mint valóságra. látta. a kanyarból figyelte. hogy felf edezte: a fenti páfrányosba vezető egyik ösvény elkerüli a Tehenészetet. szeretném. amely letért a széles Legelő -völgybe. Sarah-nak csak körül kellett néznie. hogy magam is szabad legyek. elbukásban élt. mint ahogy önöknek sincs – bármenynyire akarják is. hogy el fog késni a felolvasásról. Túlságosan sokáig aludt. ezt a függetlenséget t iszteletben is kell tartanom. amit mon dok: valóban nincs teljes hatalmam képzeletem szülöttei fölött. Bizonyos értelemben tehát mégis levetette magát. az ön könyve. mint megszokta. Gyalázatosan megtörtem volna könyvem valóságillúzióját? Nem. ha látszólag nem is. De ez esetben gyanakszom önökre. majd elindult visszafelé. mint azonban az úton a Tehenészethez levezető csapáshoz ért. Alakjaim ezután is léte znek. Amikor odaért. s el kell vetnem az összes vele kapcsolatos mindentudó tervemet. csak mosolyogni tudok önön. ugye? Egy alak vagy „valóságos” vagy „képzeletbeli”? Ha így véli. Evolúciójához s a többi nagybetűs éjszakai kísértethez. hogy más sétálókkal találkozik magán a csapáson. Igaz ugyan. és egyfajta folyamatos zuhanásban. ahol a kocsiút szélesedett. hogy függetlenségre kezd szert tenni. hogy alaposan felkészülhessen arra. hogy alakja valóságos legyen. hogy a gondolat határozottan Charlestól ered. Poulteney és egyikük -másikuk – gyermekeik. méghozzá egy olyan valóságban. Az is igaz. de ezt a lemondást eleinte elviselhetővé tetté a következő két hét esős időjárása. hogy ráfordulnak -e a Tehenészethez vezető csapásra. és felteszi a polcra – íme. előbb-utóbb kétségkívül eljut Mrs. Sarah-nak. kollégáik. ezért illendő sétahelynek számított. a felolvasás idejét előbbre hozta. hogy ennek a szerencsétlen kikötőnek (de hát mégiscsak ez a Tizenha rmadik fejezet) semmi köze az önök Korához. de nem lett öngyilkos. A kocsiút odább alig valamivel szélesebb dűlő útba torkollott. felöltözteti. Poulteneynek is. és észrevétlenül betért menedékébe. Ennek egyszerű oka volt. Ez a homo sapiens alapvető meghatározása. én azonban kijelenthetem – és itt én vagyok a legszavahihetőbb tanú –. Társadalmához. Más szóval: ahhoz. hiszen teremt (még a leginkább aleatorikus avantgard regénynek sem sikerült gyökerestül kiirtania szerzőjét). Egyik nap azzal a céllal indult útnak. Ha tehát úgy tartják. de lényegében két brontoszaurusz 53 . a tilalom dacára tovább látogatta a Közföldet. Egyenesen tovább sétált feléjük. A Legelő -völgyben itt-ott előkelőbb házak álltak. hogy tett bizonyos elemi stratégiai óvintézkedéseket.történteknek. amíg aznap délután – mint látjuk figyelmet lenül fel nem bukkant a két férfi előtt. Véleményem szerint ez az új valóság (vagy valótlanság) érvényesebb. hogy a bűnös megtetézte bűnét. Szerencsére egyetlen ház ablaka sem nézett abba az irányba. amely legalább annyira valóságos. Poulteney fülébe. hiszen a hír. Istennek egyetlenegy jó meghatározása van: az a szabadság ő. amelyek e könyv jelenetei mögött láncukat csörgetik… én nem vitatkozom. meg kell adnom a szabadságot neki. hogy kisétál az erdőbe. ha elhinnék. s végül Lyme határában lakozott a Sidmouthbe és Exeterbe vezető országúthoz. Az író persze még ma is valamiféle isten. megcenzúrázza. hogy itt feljebbi kanyarból két férfi bukkan elő. hanem – az új teológiai felfogás szerint – a fensőbbség helyett a szabadság lett a jelszavunk. barátaik vagy akár önmaguk fölött. hogy ritkábban járt ki az erdőbe. kifoltozza… eg yszóval. Mrs. És nemcsak arról van szó. Mindnyájan menekülünk az igazi valóság elől. Haladásához. bármennyire mai Mrs. és úgy olvad bele az erdőt átszelő ösvénybe. ha azt akarom. bearanyozza vagy befeketíti. amelyet éppen me gtörtem. Ez utóbbi veszélyt úgy kerülte ki. mint az. A képzelet mindent átsző. és tudta. Hiszen még a saját múltjára sem úgy gondol. hogy a tehenész vagy a családja észreveszi. Tehát csak a megfigyelhető tényeket jelentem: Sarah sírt a sötétben. valami azonban megváltozott: többé nem a viktoriánusan mindentudó és kinyilatkoztató istenségek képét viseljük. az ön regényes önéletrajza. ami. és kockáztatta azt is. de még a szörnyűséges Mrs. regényesíti. Tinának. Természetesen kockáztatta. amely megengedi mások szabadságának a létezését. De hiszen ez nevetséges. hypocrite lecteur. hogy egyedül van-e. mondta egy görög két és fél ezer évvel ezelőtt. Poulteney aznap este Lady Cottonnál akart vacsorázni. És ne kem tartanom kell magam ehhez a definícióhoz. Mindig ezt az utat választotta.

hogy egyre se besebb a zuhanása. ha ilyen magasságból bukunk alá. a dühödten csattogó fogakat bibliai idézetek helyettesítették. ha a kegyetlen föld egyre-közelebb kerül. de a csata amolyan makacs és kíméletlen volt. mi haszna az óvinté zkedéseknek? 54 .földet megrengető összecsapásának ígérkezett. Azonkívül Charles lefelé bámuló arca is megrázta. érezte. a vaskemény taréjt fekete bársony.

A viziteknek nem volt különösebb jelentősége. hanem a legjobb társaság lenne. annál kisebb a becsülete. jó társaság az. hogy kövérkés lábát a fejére tehesse – méghozzá a városba érkezés után minél hamarabb. hogy alaposan szemügyre vegyék és kifaggassák őket. ha okos. Sarah ellen tehát minden körülmény összeesküdött. Poulteneyt valószínűleg éppoly kevéssé érdekelte Charles. Ezekben a vizitekben nem volt semmi véletlenszerű vagy esetleges. Ernestina figyelmeztette erre Charlest: tekintse magát egzotikus állatkerti fenevadnak. és megkérdezte: „Szörnyű volt? M eg tud nekem bocsátani? Ugye. amelyet benőtt a közhelyes fecsegés hályoga. hiszen vizitelők és viziteltek neve hihetetlen gyorsasággal járta be a váro skát. Tranter természetesen nekem akarta először bemutatni…” „Csodálkozom. Tranter drága öreg teremtés. úgy vetette magát a karjai közé mintha a férfi egy lázadást vagy egy lavinát élt volna túl csodával határos módon.TIZENNÉGY – Az én fogalmaim szerint. most gyűlöl?”. Mrs. és amennyire tudja. Tudta azonkívül azt is. hogy a választottja meg frivol fiatalember. halálosan meg lett volna azonban sértve. Persze ezek az „idegenek” többnyire csak játékzsetonok voltak. Amikor az erdei találkozás utáni délelőtt bejelentették Mrs. hogy magukat még nem látogatta meg Ernestina… minket úgy elkényeztet… már kétszer is jártak nálunk…” „Biztos vagyok benne. s órákon át elviselhetetlenül unatkoznia. Ernestinát frivol kis teremtésnek tartotta. hogy pontosak legyünk. történetesen Marlborough House-ban került sor az esedékes lavinára. én csak az ilyet nevezném jó társaságnak. hogy az ilyen társasági eseményeket a bűnös leány a vezeklés d arócingének tekinti. s akinek most a Lady Cottonnál töltött este után – bőséges oka volt az ingerültségre – ráparancsolt. kedélyesen tűrje az otromba bámészkodást és az esernyőnyéllel való böködést. úgyszólván kötelessége tehát kellemetlenkedni velük. Mr. Elliot. – Téved – felélte szelíden a férfi –. de milyen gyönyörűséggel lehetett őket később felhasználni! „A drága Mrs. és mindkét fél kínos gondossággal ügyelt a protokollra. akár a jól meghízott egér azt. Másnap délelőtt. A jó társasághoz elegendő a születés. JANE AUSTEN: MEGGYŐZŐ ÉRVEK Azoknak. az olyan nem jó. mint Charlest ő. Sarah azonnal felállt. hogy maradjon. s amikor Charles elmosolyodott. de hát o lyan szórakozott…” Az ilyen és ehhez hasonló ínycsiklandó alkalmak a társasági gyilok forgatására a Charleshoz hasonló . amikor a vizitből hazatértek Tranter néni házába.. mert minél későbbi a vizit. és biztos volt benne. hogy Charles a Hegyalját felfedezte. Trantert és két fiatal társát. amire vigaszt csak az az örömtelien rendszeres kis jelenet nyújtott. művelt emberek jönnek össze. Ernestina ilyenkor aggódva a szemébe nézett. hogy az éhes macska a karmai közé k aparintsa – illetve több tucat éhes macska. hogy távozzon a szalonból. akik a tizenkilencedik században Lyme -ba látogattak.fontos” vizitelőkön múltak. akit a fiatalok boldogsága mindig felingerelt. 55 . Mrs. Poulteney azonban. Nem is lehetett. Charles éppúgy nem kerülhette el sorsát. a műveltség és a jó modor… ámbár a műveltség nem is olyan lényeges. hogy véletlen figyelmetlenség… Mrs. ha nem kellett is alávetniük magukat az ókori görög gyarmatokra utazókat érő megpróbáltatásoknak – Charlesnak például nem kellett periklészi szónoklaton tartania és átfogó hírösszefoglalóval szolgálnia a Városháza lépcsőjéről – azért mindenesetre tűrniük kellett. akiknek van miről beszélniük. Hetente kétszer-háromszor vizitbe kellett mennie a két hölggyel. ha nem vo nszolják oda hozzá láncon.

egy olajfestményre. – Á. Mrs. Már majdnem a vizit vége felé Charles felfigyelt a helyzetnek egy egészen új elemére. Mrs. kifejezéstelen. jelképesnek sem igen mondható pukedli után megfogta a királynői kezet. hogy meghalt. hogyan viselkedik a vadállat ebben a ketrecben. Az a szívében levő komputer már rég felmé rte Mrs. Tranter kedvesen áradozva lebbent át szobán. – Túlságosan is nagy nekem. ha tudja. téma ugyan nem volt sok. Poulteney egy nagy – noha rendkívül gazdag – senki volt. és megszorította Sarah kezét. h alkabban hozzátette: – Ugye meglátogat engem… ha majd a drága Tina elutazik? Ekkor különös kifejezés jelent meg Sarah arcán.A vizitelőket betessékelték. Sarah félé nken állt. aki egy még. Poulteney. asszonyom. meglátogatja. A háza elbűvölő. Sarah azonban kissé távolabb ült tőlük. A két fiatal nő hűvösen bólintottak egymásnak. hamarosan csalódva tapasztalta. Charles kíváncsi volt. és még mindig kerülte a tekintetét. majd valósággal esengő pillantást vetve rá. hogy látom. hogy amúgy jelképesen összeöle lkezzenek. Akárcsak – és Charles nem örült ennek – Ernestina. hogy odahozatott vele ezt-azt vagy meghúzatta vele a csengőzsinórt. életének egyetlen jelentős tette az volt. Majd előléptették Ernestinát. – Úgy van. Kétségkívül keresztény volt és méltóságteljes. de Sarah gondosan kerülte a tekintetét. Rájött. Tranter. Milyen remek színben tetszik lenni. akik elég régen ismerték már egymást ahhoz. Charles egyszer -kétszer udvariasan odafordult hozzá. Miss Freeman. de a végtelenségig lehetett nyújtani őket… a cselédek. Mrs. de a többi erényt a festő a ké pzeletéből merítette. Azon kívül. aki közben már rámosolygott Sarah-ra. amely két évvel 1851 ben bekövetkezett halála előtt készült Frederickről. s ez a szerep nem áll másból. hogy a lány csendes alázata tökéletesen ellentmond természetének. miután eldőlt. a várható szülések. Charles meghajolt. – Ó. hogy látszólag legalábbis tökéletes szelídsé ggel. fé lbeszakítsa e síri introitus-t. de azért elmosolyodott. Tudom. s aprót biccentett: igen. Disraeli és Mr. hogy bemutassa Charlest. Poulteney és Mrs. Poulteney kutyába sem vette Sarah-t. Megtörténtek a további bemutatkozások. – Örvendek a szerencsének. Mrs. amolyan visszahúzódó ar ccal. függetlenségérzete. És Charles feje mellett rápillantott a házi ikonra. Azzal odament. A lány úgyszólván nem is reagált. Bizonyára. méltóságteljes. mint az úrnőjétől való teljes elzárkózásból és viselkedésének megv etéséből. Gladstone (ezt 56 . Noha szomorúan. és elraktározta a megfelelő szalagot. Charles és Ernestina fesztelenül álldogált a szőnyegen a két idős hölgy mögött. hogy. Figyelte. milyen bölcs. amely veszélyesen rokon volt a daccal. a lélek egészsége a fontos. jóképű férfiú volt ő – s legfőképp azt. temetések és házasságkötések. keresztényi. hogy tehát szerepet játszik. Poulteney szívesen időzött volna ennél az érdekes tárgynál de Ernestina már el is fordult. – Kedves Miss Woodruff. az időjárás. aki az öreg hölgy keze fölé hajolt. Mrs. Tranter néni minden tőle telhetőt megtett. s amely világosan tanúsította. Tranter végigborongta és végigrágta a társalgási témák szokásos menetrendjét. most megragadta az alkalmat. Charles illő tisztelettel szemlélte ezt a házi bálványt. e tekintetben nem féltem önt. fájdalmasan kirítt a képből. hogy a lány jelét adja-e valami módon előző napi két találkozásuknak. mintegy a véleményét kérve a szóban forgó témáról – de sikertelenül. hogy mennyire fölötte állt mindenki másnak. – Üdvözlöm. amit akár alsóbbrendű helyzete elismerésének is lehetett értelmezni. s amely Mrs. Csak drága férjem emlékéért tartottam meg. nagyon örülök. hogy a hölgyek forró csokoládét kérnek. – Az én koromban. Megértem. A rég elhalt Mr. Hát persze. most egy pillanatra szertefoszlott. Trantert. Ta rtózkodása. hogy bevonja a lányt a beszélgetésbe. Mr. Poulteney jelenlétében állandó maszkjává változott. – Az ő kívánságaikat mindig teljesíteni kell. hogy így kívánta volna… hogy így kívánja.

látszólag Charles kedvéért vetették föl, de Mrs. Poulteney megragadta az alkalmat, hogy szigorúan elítélje annak életelveit, ennek pedig politikai felfogását)5; a múlt vasárnapi prédikáció, a helybeli boltosok bűnei, megint a cselédek. Charles végigmosolyogta, – szemöldök ráncolta, – bólogatta ezt a purgatóriumot, és leszögezte magában, hogy a hallgatag Miss Woodruffnak háb orog az igazságérzete, és – milyen érdekes – ezt legalábbis a jó szemű megfigyelő előtt – nem is titkolja. Charles tehát jó szemmel észrevett valamit, ami majdnem mindenki más figyelmét elkerülte Lyme-ban. Következtetése azonban valószínűleg megmaradt volna gyanúnak, ha háziasszonyuk nem ragadtatja magát egy jellegzetes poulteneyizmusra. – Az a lány, akit elbocsátottam… nincs baj vele? Mrs. Tranter elmosolyodott. – Mary? Meg nem válnék tőle a világ minden kincséért. – Mrs. Fairley tudomásomra hozta, hogy látta ma reggel egy személlyel beszélgetni. – Mrs. Poulteney úgy ejtette ki a „személy” szót, ahogy két francia hazafi ejthette ki a megszállás alatt azt, hogy „náci”. – Egy fiatal személlyel. Mrs. Fairley nem ismeri. Ernestina szemrehányó pillantást villantott Charles felé; Charles először azt hitte, őt vádolják – azután rájött, kiről van szó. Elmosolyodott. – Az csak Sam lehetett. Az inasom, asszonyom – tette hozzá Mrs. Poulteney tájékoztatására. Ernestina elfordította a tekintetét. – Már én is szólni akartam magának. Én meg tegnap láttam őket sugdolózni. – De hát… tiltsuk meg nekik, hogy szót váltsanak, ha összetalálkoznak? – Óriási a különbség a között, ami Londonban járja és ami itt illendő. Véleményem szerint b eszélnie kellene Sammel. Az a lány túlságosan könnyen hajlik a rosszra. Mrs. Tranter megütközve nézett rá. – De Ernestina, drágám… lehet, hogy kissé túl élénk teremtés, de arra soha nem volt okom, hogy… – Édes, drága néni, tudom, hogy te milyen jószívű vagy. Charles kihallotta hangjából a hidegséget, és a megütközött Mrs. Tranter segítségére sietett. – Bárcsak több ilyen úrnő lenne. Nincs jobb bizonyítéka a boldog háztartásnak, mint ha bo ldog cselédlány nyit ajtót a vendégnek. Ernestina ajkait sokatmondóan összeszorítva lesütötte a szemét. A derék Mrs. Tranter elpirult a bók hallatán, és ő is lesütötte a szemét. Mrs. Poulteney élvezettel hallgatta e kereszttűz zaját; azután úgy döntött, hogy egyáltalán nem szereti Charlest, tehát durván is viselkedhet vele. – Leendő felesége jobban ért az ilyesmihez, mint ön, Mr. Smithson. Ismerem a szóban forgó lányt. El kellett bocsátanom. Ha idősebb volna, ön is tudná, hogy ilyen dolgokban az e mber nem lehet elég szigorú. Azzal ő is lesütötte a szemét, jelezve, hogy kinyilvánította véleményét a kérdésről, a kérdés tehát le van zárva. – Meghajlok az ön összehasonlíthatatlanul nagyobb tapasztalata előtt, asszonyom. Charles hangja azonban félreérthetetlenül hűvös volt és gúnyos.
5

Igazságtalanok lennénk a hölgyhöz, ha nem tennénk hozzá, hogy 1867 tavaszán sokan osztották helytelenítését. Mr. Gladraeli és Mr. Dizzystone szédítő közös bűvészmutatványt adtak elő ebben az évben; hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az utolsó nagy Reformtörvény-javaslatot (amely augusztusban emelkedett törvényerőre) a Modern Konzervativizmus Atyja hajszolta keresztül, és a Nagy Liberális volt az, aki elkeseredetten ellenezte. A Mrs. Poulteneyhez hasonló toryknak tehát azt kellett látniuk, hogy annak a pártnak a vezetője védi őket az alárendeltjeiknek megadandó szavazati jog borzalmától, akitől minden más tekintetben mélységesen irtóznak. Mint Marx megjegyezte a New York Daily Tribune-nak írott egyik cikkében: az angol whigek valójában „valami egészen mást képviselnek vallott liberális és felvilágosodott nézeteik helyett. Így ugyanabba a helyzetbe kerülnek, mint a polgár mester elé citált részeg, aki kijelentette, hogy ő a mértékletesség buzgó híve, de vasárnaponként valami véletlen folytán mindig berúg.” Ez a típus egyébként máig sem halt ki.

57

A három hölgy lesütött tekintettel ült; Mrs. Tranter azért, mert zavarban volt, Ernestina azért, mert haragudott magára – egyáltalán nem akarta, hogy Charlest ilyen csúful rendreutasítsák, és azt kívánta, bárcsak csendben maradt volna; Mrs. Poulteney pedig azért, mert ő Mrs. Poulteney volt. Így esett, hogy a hölgyek nem vették észre, amint Sarah és Charles egymásra pillantott. Gyors pillantás volt, de sokatmondó; két idegen rájött, hogy közös az ellenségük. Most első ízben Sarah nem nézett keresztül Charleson, hanem ránézett, Charles pedig megfogadta, hogy megbosszulja magát Mrs. Poulteneyn, és Ernestinának is leckét ad emberségből. Eszébe jutott az Ernestina apjával való összeütközése Charles Darwin tárgyában. Éppen elég bigottság van az országban; ő nem fogja eltűrni, hogy a felesége bigott legyen. Beszélni fog Sammel; de mennyire hogy beszélni fog vele! Hogy mit beszélt vele, hamarosan meglátjuk. A beszélgetés egyébként már eleve célját ves ztette, mivel a Mrs. Poulteney által emlegetett „személy” ekkor éppen Mrs. Tranter alagsori kon yhájában üldögélt. Ez a konyhában zajló beszélgetés meglepően komoly volt, jóval komolyabb, mint amire Mrs. Poulteney szalonjában került sor. Mary a komódnak támaszkodott, szép karjait összefonva, és a porolósapkája alól elszabadult egy búzaszínű hajfürt. Néha-néha feltett egy kérdést, de többnyire Sam beszélt, igaz, hogy többnyire a fényesre súrolt asztalhoz intézve szavait. Tekintetük igen ritkán találkozott, de akkor is mindjárt félrekapták.

58

TIZENÖT
…ami a dolgozó osztályokat illeti, a múlt nemzedék félállati elkötését a mélységes és úgyszólván egyetemes bujaság váltotta fel…
JELENTÉS A BÁNYA VIDÉKRŐL (1850)

De erre legbensőbb szemünk Röpke mosolyt áldoz csupán.
TENNYSON: IN MEMORIAM (1850)

Amikor másnap reggel Charles hozzálátott Sam cockney szívének korántsem kíméletes me gszondázásához, ezzel nem Ernestinát árulta el, hanem inkább Mrs. Poulteneyt. A fentebb leírt eszmecsere után hamarosan távoztak tőle, és Ernestina feltűnően hallgatag volt a Broad Street felé menet. Megérkezve gondja volt rá, hogy kettesben maradjon Charlesszal; amint nagynénje mögött becsukódott az ajtó, könnyekben tört ki (az ilyenkor szokásos önvádak bevezetője né lkül), és Charles karjaiba vetette magát. Ez volt az első összekoccanás, amely árnyékot vetett szere lmükre, és Ernestina meg volt rémülve: az ő szelíd, kedves Charlesát megleckéztette egy undorító vénasszony, mégpedig az ő szeszélyeskedése miatt. Miután Charles kötelességtudóan megpaskolta a hátát, és felszárította könnyeit, mindennek hangot is adott. Charles bosszúból egy -egy könynyet lopott mindkét nedves szemhéjról, és azzal megbocsátott . – Édes, buta kis Tinám, hát miért tagadnánk meg másoktól azt, ami minket ilyen boldoggá tesz? No, és ha ez a romlott cselédlány és az én csirkefogó inasom egymásba szeret? Kövezzük meg őket? Ernestina felmosolygott rá székéből. – Így jár az ember, ha felnőttnek akar látszani. Charles letérdelt melléje, és megfogta a kezét. – Édes, drága gyermek. Maga már csak ez marad nekem örökre. A lány lehajolt, hogy megcsókolja a kezét, Charles pedig Ernestina feje bú bját csókolta meg. – Még nyolcvannyolc nap – mormolta Ernestina. – Szörnyű. – Szökjünk meg. És menjünk Párizsba. – Charles… maga gonosz ember! Felemelte az arcát, és a férfi szájon csókolta. Ernestina ködös szemmel, pirulva húzódott viszsza Széke sarkába, a szíve úgy vert, hogy majd elájult; túlságosan törékeny alkat volt az efféle hirtelen érzelemváltozásokhoz. Charles nem eresztette el a kezét, inkább játékosan megszorította. – Mit szólna most hozzánk az erényes Mrs. P.? Ernestina eltakarta az arcát, és nevetni kezdett; fojtott kuncogásának közmegegyezés szerint arra kellett késztetnie Charlest, hogy felálljon és méltóságában megsértve az ablakhoz vonu ljon… de hátranézett, és észrevette, hogy Ernestina az ujjai közt lesi őt. Újabb kuncogás verte fel a sz oba csendjét. Ösztönösen ugyanarra gondoltak mindketten: arra a nagyszerű, újfajta szaba dságra, amely korukban termett, arra, hogy milyen nagyszerű is modern fiatalnak lenni, modern humorérzékkel rendelkezni, egy egész évezredet átugrani… – Jaj, Charles… ó, Charles… emlékszik a kora krétakori asszonyságra? Újra kitört a kuncogás, szegény Mrs. Tranter teljes elképedésére, aki idegesen toporgott od akinn, érezve, hogy itt most veszekedés készülődik. Végül összeszedte a bátorságát, és belépett, hátha segíthet a bajon. Tina nevetve szaladt hozzá, és kétfelől arcon csókolta. – Drága, drága néni. Én egy szörnyű, elkényeztetett gyermek vagyok. És nincs is szükségem a zöld sétaruhámra. Nem adhatnám oda Marynek? 59

Így esett, hogy még ugyanaznap Ernestina bekerült Mary – őszinte – imáiba. Persze kétlem, hogy ezek az imák meghallgatásra találtak, mert ahelyett, hogy a térdepelésből felállva rögtön lefeküdt volna, amint az jámbor imádkozókhoz illik, Mary nem bírt ellenállni a kísértésnek, hogy a zöld ruhát még egyszer magára ne próbálja. Csak egy gyertya világított neki, de gyertyafény nőnek még nem állt rosszul soha. Az a leeresztett arany hajzuhatag, az élénkzöld ruha, azok a res zkető árnyak, az a szégyenlős, boldog, csodálkozó arc… ha Isten figyelte, biztos vagyok benne, hogy aznap este szeretett volna helyet cserélni a bukott angyallal. – Úgy döntöttem, Sam, hogy itt nincs rád szükségem. Charles nem láthatta Sam arcát, mert a szeme be volt hunyva. Éppen borotválták. De ahogy a beretva megállt, abból kiolvashatta, hogy szavai sokkhatást keltettek. – Vissza is mehetsz Kensingtonba. – A beálló csendtől akármelyik kevésbé szadista gazda lelke azonnal megenyhült volna. – Nincs semmi mondanivalód? – De van, tisztelettel. Itt jobban érzem magam. – Rájöttem, hogy rosszban sántikálsz. Persze tudom, hogy ez hozzátartozik az alaptermész etedhez. De jobb szeretném, ha Londonban művelned. London hozzá van szokva a rosszban sánt ikálókhoz. – Nem csináltam én semmi rosszat, Charles úr. – Azonkívül attól is megkíméllek, hogy még egyszer találkoznod kelljen azzal a szemtelen fi atal cselédlánnyal. – Hangos szisszenés. Charles kinyitotta a fél szemét. – Hát nem szép tőlem? Sam jeges tekintettel meredt a semmibe gazdája feje fölött. – Azóta bocsánatot kért. Megbocsátottam neki. – Micsoda? Egy konyhatündérnek? Lehetetlen! Charles sürgősen becsukta a fél szemét is a fenyegetően közelítő pamacs elől. – Butaságból mondta, Charles úr, butaságból… – Értem. Akkor a helyzet rosszabb, mint gondoltam. Azonnal tábort kell bontanod. Samnek azonban most már elege volt. Hagyta a habot ott, ahol volt, míg végül Charles kényt elen volt kinyitni a szemét, hogy lássa, mi történik. Az történt, hogy Sam durcásan álldogált – vagy legalábbis úgy tűnt, hogy durcásan. – Most meg mi a baj? – Izé… – Bizet? Mióta vagy operarajongó? Na nem baj, úgysem érted, te tökfej. Most pedig halljam az igazat. Tegnap „még rá se néztél volna a koszosra”. Vagy tagadod? – Fölbosszantott. – No de hol van a primum mobile? Ki bosszantott fel kit elsőnek? De Charles most már látta, hogy túl messzire ment. A beretva megremegett Sam kezében; nem gyilkos szándékkal, csupán az elfojtott felháborodástól. Charles kivette a kezéből, és rábökött v ele. – Huszonnégy óra leforgása alatt, Sam? Huszonnégy óra leforgása alatt? Sam a mosdóállványt kezdte törölgetni a kendővel, amelyét Charles arcának szánt. Csend lett; amikor megszó lalt, el-elfulladt a hangja. – Nem vagyunk lovak. Emberek vagyunk. Charles elmosolyodott, felállt, odament inasa mögé, megfogta a vállát, és maga felé fordíto tta. – Bocsáss meg, Sam. De el kell ismerned, hogy múltbeli kapcsolatod a szépnemmel erre nem készíthetett fel. – Sam neheztelve fürkészte a padlót; a múlt cinizmusa most visszaszállt az inas fejére. – Ezzel a leánnyal – mi is a neve? Mary? –, ezzel a bájos Miss Maryvel bizonyára remekül lehet pajzánkodni és évődni… hadd fejezzem be… de hallom, hogy a szíve mélyén szelíd és naiv teremtés. Nem tűröm, hogy ezt a szívet összetörd. – Vágja le a két karomat, Charles úr, ha…

60

– Rendben van. Hiszek neked amputálás nélkül is. De addig nem mehetsz el hozzá újra, és meg sem szólíthatod az ifjú hölgyet az utcán, amíg nem beszéltem Mrs. Tranterrel, és nem tud akoltam meg, hogy engedélyezi-e udvarlásodat. Sam, aki eddig a padlót fürkészte, most felnézett gazdájára, és gyászosan elvigyorodott, akár a tisztje lábánál haldokló ifjú katona. – Én már úgyis kész vagyok, tisztelettel. Mint a Derby-kacsa a tálon. Hozzá kell tenni, hogy a Derby-kacsa az a kacsa, amelyik már ki van sütve s ezért a feltámadásra semmi reménye.

61

hogy hízele gnek neki. amelyet az imént leírta m. az összezördülésig szerelmesebb volt a házasságba. mint lee ndő férjébe. s visszatérve kedves tréfákat faragnak Cupidóról. olyan kötelességtudó feleségnek való lett. idétlen. s oly nagy élvezet volt elnézni a jámbor urakat. mint ahogy vastag flanelruhát és szöges bakancsot kell viselnie. férfi és nő egymás iránt mit érez. kikérik tanácsát. a tö bbi délelőttje vizitekkel telt vagy valamivel szórakoztatóbb mulatságokkal. amelyeket el kellett valahogy tölteni. tehát engedelmeske dnie kell – éppúgy. s úgy kényeztette Charlest. Be kell vallanom. hogy a férfi valóságos török pasának érezte magát – nem valami eredeti módon könyörgött is menyasszonyának. morcos kamasz. az a vacsora utáni teendők kérdését hamar megoldotta. egykedvűn ténferegtem. Változatlanul furcsának találta. TENNYSON: MAUD (1855) Szavamra. s hogy lankatag s aljas vagyok.TIZENHAT Maud olyan ifjúi bájtól ragyogott. méghozzá a mozi vagy a televízió áldása nélkül! Azok számára. Ahol. Míg valami mezőn. Charles derűsen fogadta e hirtelen engedékenységet és kényeztetést. gondot viselnek rá. akik munkával keresték a kenyerüket. egy ostobává fakult szünidőkor. Hosszan. például íjászattal. megnyilazott szívekről és a szép Mariannról. CLOUGH: TOBER-NA-VUOLICHI HÁZIKÓ (1848) Öt eseménytelen nap telt el azóta. Élvezte persze. Hanem a boldogtalan gazdagok! Bármennyire kijárt nekik az egyedüllét szabadsága az esti órák előtt. Az egyik napon hosszabb kirándulást tett Sidmouthba. Ami a délutánokat illeti. hogy rájöjjön: Ernestinát meglepetés érte. alkalmazkodnak hozzá. Volt annyi esze. ugyan mondjon ellent neki néha. A szemem rá nem tévedt egy főkötője-vesztett kisleányra… A. Az a pró összezördülés megváltoztatta Ernestinát. No és az esték! Azok a gázlámpa fényű esték. hogy délelőttjeivel többé nem rendelkezik. ami nagyon kedvelt sport volt akkoriban az ifjú angol hölgyek körében – hisz olyan jól illett hozzájuk a sötétzöld de rigueur. mert még elfelejti. hogy Charles a hirtelen jött olvadékonyságtól kissé meg is csömörlött. elkényeztetett gyermek. nem tudtam. Lá ssuk hát. s a maga módján szintén szörnyű. amelybe be akartak költözni. Hogy már-már megkönnyeztem kietlen időnk. melyik férfi ne élvezné? Csa khogy hosszú évekig szabad agglegény volt. Ernestina rávette Charlest. ez nem volt gond: akinek napi tizenkét órát kellett dolgoznia. Míg zengett Halált s halhatatlan becsületet. Tranter nénitől mindenesetre megszabadultak. csak két év múlva jár le. mert a derék hölgy elment teázni valamelyik ágyhoz kötött vénlány ismerőséhez. H. ha kirándulásra indul. mint Tennyson. miképpen kel át Charles és Ernestina egy ilyen sivatagon. most az intézmény értéke mellett felismerte a férfiét is . aki – külsejétől és élettörténetétől eltekintve – az ő pontos hasonmása volt. amint kiballagnak a cé ltáblákhoz a nyilakért (a rövidlátó Ernestina sajnos ritkán talált beléjük). Charlesnak nem volt alkalma folytatni a Hegyalja bebarangolását. hogy akkor viszont társaságban unatkozzanak. a belgraviai ház bérlete pedig. hogy dé lutáni terveit nemegyszer fel kell áldoznia Tina valamely apró szeszélyének oltárán. igen komoly házi ügyeket kellett megbeszélni. a konvenció megkövetelte. „hosszan egykedvűn” kóboroltam. a kensingtoni ház ugyanis nagyon kicsi volt. 62 . férjektől az ilyesmit elvárják. hogy azokat rendszerint Tranter néninél töltse. hogy keresztény házasságra készül. Természet esen segítségére volt a kötelességtudat.

Charles kecsesen elnyúlik a díványon. Aranyhajába úgy merít kezet. aki vadászat közben me gbénul. a Funch hangos röhögéssel (egyik gúnyrajz egy csapat urat ábrázolt. Szülei természetesen nem is engedélyezték volna. vádjával bíróság elé citálta a nagy államférfiút – sikertelenül. A címben jelzett űrnő egy vidám francia főnemes vidám felesége. kétségkívül Florence Nightingale dicséretét zengi. con. bánatról. Támadásból. Ahányszor elo lvasta (most nyíltan olvashatta. rendeltetése pedig az. hímzett szaténnal behúzva és vörösesbarna paszománnyal beszegve. Ernestinának pedig. A Westminsterben John Stuart Mill alig egy hete ragadta meg az alkalmat. Műve unalmas is. egynémely részét majdhogynem betéve tudta. Először is Sheridan dédunokája volt ő. hogy a reformtörvény-javaslat vitájának e korai stádiumában síkraszálljon a nők szavazati jogáért. szerelemről. jobb asszonynak érezte magát. s beteg parasztot sem ápolt soha. a másik három az álla alatt. s attól fogva jámbor jó cselekedeteknek szenteli kétségbeejtően komor életét – mindenesetre Lady Cottonnál hasznosabb dolgokat művel. amint egy miniszternőt ostromolnak. Disraeli. a Tekintetes Mrs. Norton k orának egyik unalmas fűzfapoétanője. No de. hadd tegyem hozzá). és újra felemeli a könyvet. mivelhogy ő kórházat alapít. megható történet fájdalomról. másodszor. jámborságról és halálról” – a viktoriánus kulcs főneveknek és -jelzőknek mindenesetre füzére (magam ilyet kitalá lni sohasem tudnék. Ahogy feltámogatja reszketeg. Biz onyára ezért is hódított meg annyi nőolvasót éppen ebben az évtizedben. a szimpátia is veszélyes. amelyről maga az Edinburgh Review mondta ki a szentenciát: „Tiszta. s komoran nézi az axminsteri szőnyeg túlsó végén üldögélő Tinát. hogy kórházba életében eg yszer sem tette be a lábát. Hozzá kell tennem. má rcius 30-ra lehetjük. közönyből bőven kijutott Nightingale-nek. amikor Charles megmutatta neki. La Garaye ura lezuhant hölgyéhez siet. A történet. Ernestina bájosan megköszörüli a torkát. Ne feledjék azonban ennek az estének pontos dátumát: 1867. Az arcán vad t ekintete suhan – Ó. Ernestina korántsem először olvasta a költeményt. amelyet kissé szabálytalanul rázogat az elbeszélő kö ltemény nagyon is szabályos ütemére. Önök most azt hihetik. Térjünk is vissza hozzá. a művelt nők szomorú többsége pedig helytelenítő homlokráncolással. április 6. A költemény. hogy befolyásuk igazi színtere a családi otthon. aki felo lvas: baljában piros szattyánba kötött kis könyv. két ujja az arcán. a pletyka szerint Me lbourne kedvese – férje mindenesetre olyannyira hitt ebben. Mindenesetre a nőemancipáció kezdetet Angliában 1867. n oha a tizenhetedik században játszódik. teljességgel nem bocsáthatunk meg. gyengéd. személye azonban korántsem volt az. A balesetre épp az imént került sor. amit olvas. Bátor kísérletét (javaslatát 196 -73 arányban elvetették. mert ők azt állították. hogy crim. aki jókat kuncogott a múlt heti Funch-on. hogy a pityegő-pattogó széndarabokból áradó hő módot ne talá ljon a szűziesen halvány arcbőr kivörösítésére). a vén róka tartózkodott) az átlagember mosolyogva fogadta. a nők abban a korban hozzá voltak láncolva szerepükhöz. tojásdad pingpongütőre emlékeztető tárgy. de mint másutt rámutattam. Caroline Norton La Garaye úrnője című műve. mindannyiszor fennköltnek és megtisztultnak. harmadszor pedig elkötelezett feminista volt Mrs. könyöke a dívány karfáján. jaj! – egyetlenének vége van! 63 . de még a gondolat sem fordult meg a fejében. hogy Mrs. – Folytassam? – Gyönyörűen olvas. De az otthon töltött viktoriánus esténél tartottunk. jobbjában tűzellenző (leginkább hosszú. Figyeljenek csak! Charles megfelelően komolyra fogott szemében enyhe unalommal mered Ernestina szigorú arcába. hahaha). mivel nagyböjt volt). amint hamarosan látni fogják. Norton – olyasvalaki. kötelességről. akit manapság liberálisnak neveznénk. mondják önök. az 1860-as évek bestsellere.

Claud!” – ennyi hangzott csupáncsak el. a szíve ráfelel Soha-ily-sóvár esküszavakat. – Igen? – Charles látja. Hogy rebbentek az ajkak vértelen. Abban a pillanatban már tudta is. Claud! Úgy fáj!” „Gertrude. Akár egy óriás óra. majd leesik a dívány mellé. s így nagy nehezen kapott egy szabad délutánt. mint hevert ott azon a bizonyos napon. Charles arca változatlanul akár egy gyászolóé a temetésen. Kétségkívül ez késztette arra. Újfent Charlesra pillant. S ő érezte. Újabb levegővétel és dühödt tekintet a felolvasó részéről. hogy le kell mo ndania kényelmes kis kensingtoni szállásáról. lüktetett. Ha szerető tekintet a tanú – Az elbeszélő költemény hirtelen átalakul lövedékké. Felül. Hogy hallják a szót. hogy maga hortyog ott?! Csönd. Nem vigasztalan a kín és a bú. nagyon élénken emlékezett rá. Ernestina folytatja. amikor Ernestina tizenkilencedik ízben hozakodott elő pillanatnyilag még nem létező házuk berendezésének – pontosabban Charles dolgozószobája berendezésének – kérdésével. A szeme még mindig csukva.Ernestina szigorú tekintetet vet Charlesra. Hogy most és mindig mindene marad. két keze a csípőjén. Az utolsó sort igen jelentőségteljes hangsúllyal olvasta fel. „Ó. Ernestina levegőt vesz. Szeme még változatlanul komoran heverő vőlegényén. Komoran bólogat: csupa fül. mert másnap délben már elégedetlenkedni is mert. hogy a „nyomorult kövei” közt kutakodjon. Ha hallod szívét. Es megszólaltak alig hallhatón: „Ó. de a meghatódottságtól már bólogatni sem tud. hogy előzőleg észrevegye: a kis sziklaszál lábánál tekintélyes mennyiségű letöredezett kvarcdarab hever. – Úristen – morogja. nagyon élesen megképzett előtte a lány. Nincs bocsánat. igen szokatlan tartásban. hogy aznap délután ezt a helyet válassza útcéljául. szerelmesem!” Sápadt mosoly vallott sejtelmesen. – Most rajtakaptam. De menten megdermedt a vad ütem. mintha csak a tragikus jelen etet próbálná maga elé képzelni. amikor rátalált azon a vad sziklaszirti réten. Tranter néni melléje állt. hogy Ernestina talpra ugrik. és tovább olvas. Poulteney titkárnőjének csupán halvány és tünékeny emlékét hagyta meg agyának tudatos rétegében. A férfi szeme csukva. mint a francia hadnagy szeretőjére. De a füves térségen áth a64 . annyi ideje azonban volt. már magát a témát sem szenvedhette. Az Ernestina és közte támadt új melegség. a vigasztalót – Jól látom én. hogy hová akar menni. Amikor azonban a páfrányoson kezdett átvergődni. a padlóra. Másra sem gondolt. és alaposan vállon talál ja Charlest. A Charles által meghozandó áldozatok közt nem éppen a legkisebbnek számított. szerelmük „elmélyülése Mrs. benn a rettenet. De Charles mégiscsak sikeres bűnbánatot tarthatott.

Sarah pedig mélységes gyanakvással mér egette. és Charlest némi járulékos melegséggel töltötte el egy remek test is. mint a haja színe. sietve nekiindult. Amint észrevette. Ebből az arcból minden a szembe összpontosult. hogy amennyiben valami baj érné. Miss Woodruff. Charlesra pillantott kissé dülledt. a lány most teljesen olyan volt. úgysem fért volna el mellette. hogy senki sincs ott. hogy elhaladjon mellette. kicsi. mint aki nem akar több kérdésre válaszolni. a könyökét fogva levezette a tengerre néző sima gyepre. Charles nagyon gyengéden. s most a lába előtt hevert. és nem tévesztette meg az sem. ugyanaz a fekete galléros indigókék ruha volt rajta. szája széles volt – s ez megint csak nem állt összhangban a koreszménnyel. de a szél északról fújt. Visszamászott a rétre. Új ko r- 65 . hogy a férfias. villanásszerű pillantása. Charles emlékezetében visszhangokat vert e sötét szemek iménti. hogy okai iránt érdeklődjem. ívelt szemöldök volt divatos. mint egy kis vadállat. s ettől erősnek te tszett. Nem így van-e? – Ő is tudja. Most hűvösebb volt. és elindult az erdőbe vezető ösvény felé. mint kora legtöbb férfija. Charles leejtette kezét a karjától. kissé úgy festett. megnémult. némán kérte. én lennék az egyetlen ember Lyme-ban. amely a bájos. Isten ments. És ekkor valami sötét árny mozdult meg előtte! A lány lefelé tartott a meredek kis ösvényen. – Mrs. Tizenöt lábnyira állhattak egymástól. Megtalálta a szikla lábához vezető utat. aki megmentőit önhöz elvezethetné. s néha kissé fiús megjelenést kölcsönzött neki. Poulteney értesüljön itteni sétáiról. szemei elfojtott tüzével szájának elfojtott érzékisége párosult. hogy m aradjon. ezért nem hallotta meg Charles lépteinek fű tompította hangját. De aztán látva. De valami az arcában. Múlt heti kérése alapján gondolom. mint a gyermek. hogy a görö ngyös ösvény egyik álnok síkján megcsúszva térdre bukott. le galábbis a sziklaszirt tövében.ladva s lenézve a sziklapárkányra. amely láthatólag nemrég szakadt le kvarcágyáról. a Gibson teremtette leányideálhoz haso nlított. jó áprilisi szokás szerint. Charles megtorpant. hogy nem lesz több szerencséje. ami nag yszerűen illett vadóc félénkségéhez. Charles előreugrott. kedves ifjú hölgyem. mindketten zavarban. Charles. – Nem számít. arra késztette Charlest. Nem azt akarom mondani. – Gondolni sem merek rá. erős állú edwardiánus szépségekhez. külföldi ágyakkal azonosította. ránézni sem mert. és fe lfelé. Hirtelen oldalvást. De – talán azért-e. ha egy ilyen helyen kificamítaná a bokáját. és túlságosan lekötötte kabátjának a makacs töv isek közül való kiszabadítása. amint profilból szemügyre vette. – Miss Woodruff! Sarah alig észrevehetően bólintott. Ugya naz a fekete kabát. Poulteney tudja. A délnek néző szirt lábánál ezért kellemesen meleg volt az idő. majdnem ajaktalan szájak és a gyerekes Cupidó -ajkak közt ingadozott. Az ösvény keskeny volt. és habozott. reszketett. hogy természetellenesen össze van sz orítva. határozottság fészkelt be nne: vagyok. A szél kissé összekócolta a haját. hogy Charles félreáll. mert elesett mert a férfi a karját fogta. látnia kellett. még mindig kicsit Lavater Fiziognómiá-jának hatása alatt állt. Sarah -é azonban erős volt. Az ilyen arcokat külföldi nőkkel – s hogy őszinték legyünk (sokkal őszintébbek. mint aki szeretne visszafordulni. vékony. akit almalopáson kaptak… bűntudatos. Észrevette tehát ezt a szájat. és test-ek után kezdett kutatni a málladékban. De rá kell mutatnom. jóképű. Napfény és felhő váltoga tta egymást sűrűn. mint a múltkor. Akkoriban a finom. majdnem olyan. hogy hagyja magára. nem óhajtja. a független lelket. de ezek nem angol visszhangok voltak. aki vagyok. hogy felsegítse. tiszta fehér szegélyű sötétbarna szemével: tekintete eg yszerre volt félénk és vészjósló. De a lány is meglátta őt. Így esett. Rájönne. Charles mosolygott. A szeme nem tudta elleplezni az érte lmet. hogy Mrs. hamarosan el is feledkezett a lányról. vagy legalábbis szokatlanul sötét. – Már hogyne számítana. Negyven perccel később azonban bele kellett törődnie. Arca szép vonalú volt és teljesen nőies. csendesen elutasított minden együttérzést. hogy ön kijár ide… erre a helyre? A lány a füvet nézte. mi történne. vagy mert a levegő hűvös volt – a bőre most pirosra gyúlt. noha egészen különböző arckifejezéssel. de lázadásra kész. mint Charles lett volna önmagához).

szoknyáját összefogva sietősen elindult keletnek. hogy mondjak valamit? Valamit. Tranter az ön helyzetét ecsetelte. Néhány másodperc múlva valaki halkan füttyentett. mire egy kutya izgatottan felnyüszített. Sarah háttal állt neki. Mrs. amelyen ő állt. mert a művet obszcenitás vádjával betiltották – egy regényt. amiért ilyennek született. hogy sok megértéssel és együttérzéssel. Hozzátenném. ám az arcok váratlanul eltűntek. amely a tüskebokrok között nyílt. fejét lehajtva. mint azt a lány gondolta volna. amelyekben az elkötés képmutatásnak. hogy jó napot kíván. a hegyes töviseknek szorulva. derék teremtéssel hozott kapcsolatba. Az ilyen képzettársítások egyben a megvilágosodás pillanatai. Részben tehát tudományos hobbijának köszönhető… de Charles élvezte azt az előnyt is. Csend. Úgy véli. Charlesnak ez eszébe sem jutott. de míg kortársai azzal a rettenetes egyszerűséggel. hogy éppen azon az ösvényen akartak elindulni. mint amilyen származásunk bibliai m agyarázatának az aláaknázása volt. És most a tárgyra térek. azután odaballagott a rekettyéshez. amint valaki. Charles elképedten ál ldogált. Mielőtt még Charles megkérdezhette volna. és a kísé rtésé. amíg meg nem győződött róla. mert alig pillantotta meg a lenti ösvényt. mert a lány hirtelen hátranézett a mögöttük álló fák irányába. Ezért nem hajolt meg. pontosabban Mrs. Nem azt akarom ezzel mondani. A kor legtöbb angol férfiját Sarah valódi mivoltának ilyen ösztönös megérzése taszította vo lna. A kortárs előítéletekből elég sok volt őbenne is ahhoz. hogy végleg eltűntek. tehát olyan filozófiák felé. A férfihangok felerősödtek. aki nem ismeri az ön helyzetét. amelyet a szuperegó kényszerít az emberre. S azzal sarkon fordult. hogy olvasott – titokban. Élesebb füle me ghallott egy hangot: ág reccsenését. talán nincs is jogom. – Megengedi. Várt egy percet. amely körülbelül tíz éve jelent meg Franciaországban. Látszott. majd újra megszólalt. De jövendő házasságom ne m kis előnyének tartom. hogy maga is itt van. sokkal komolyabb dolgok előtt is megnyitotta a zsilipet. – Szaladjunk. és ezért nem távozott. – Folytathatom? A lány hallgatott. A darwinizmus. – Miss Woodruff. Tudományos hobbijának mondhatunk ezért köszönetet. méghozzá igen megdöbbent arcokat. mélyebb értelme a determinizmus és a behaviourizmus felé mutatott. nem akarom eltitkolni. mint amilyennek látszik. Charles habozott egy pillanatig. mint idegennek és olyan személynek. amikor két felfelé tekintő arcot is megpillantott. a kötelességtudat hurrikánban dülöngélő szalmaviskónak minősül vissza. néma bűntársaként a lány szégyenének. elindult a felé a mellékösvény felé. hogy mindenben és mindenütt érzékiségre gyanakodjék. – Nem tudtam. Amint most letekintett a mellette levő arcra. A lány oldalt állt. amely határát átlépve a rét egy darabkáját is meghódította magának. miként jó szimatú ellenzői rájöttek. s vagy negyven yardot megtéve eltűnt abban a rekettyé sben. mitől ijedt meg. hogy intelligensebb és függetlenebb természetű. Sarah -t tették volna felelőssé. Charles már nyitotta volna a száját. Végül Sarah megszólalt. – Honnan tudhatta volna? – Haza kell mennem. 66 . mélységesen determinista regény volt ez: az ünnepelt Bovaryné. de sokkal kevésbé hibáztatta. ön nem boldog jelen helyzetében. és azt inkább csak a körülmények szorítására fogla lta el. Jem! – sziszegte valaki. rejtélyesebb tulajdonságokra is gyanakodott. Szerencséje volt. Biztos vagyok benne… Elhallgatott. hogy Cha rles teljesen felmentette Sarah-t. Cselekednie kellett. Trantert csak rövid ideje ismerem. hogy fültanúja voltam. arcát elfordítva. s aztán már csak rohanó léptek hallatszottak. az ő fülét is megütötték a halk férfihangok. s valamelyest taszította – vagy legalább megdöbbentette – Charlest is. a semmiből Emma Bovary n eve bukkant fel az agyában. De Charles gyorsan utána szólt. hogy ily jószívű. Ekkor azonban Sarah már cselekedett.szak nyílt számára Sarah megismerésében. amihez. de most már sötétebb. Azt eddig is tudta. hirtelen.

hogy befejezzem. – Akkor hát hadd legyen meg. Sarah a közéjük eső fűsávot méregette. ha változtatni kíván helyz etén. – Köszönöm. csillogó tekintetet vetett rá. elmondja Sarah-nak. Charles észrevette. – Méltatlan körülményeiért éppúgy sajnálom. Sarah nem mozdult. amely kényszeredett. Meghajolt. A lány odament a rét szélére. mire jutottak aznap. Poulteney és Sarah kérdését. – Itt kellene hagynia Lyme-ot… és ezt a vidéket. Charles csupán rövid időre vált az öreg hölgy áldozatává. hogy másutt jobban kamatoztathatná képességeit. A rekettyést valóságos virágözön borította. természetes. Tranter jót akar. – Mrs. és előresodort egy fürtöt. mint amennyire kevésbé kozmopolita őrangyalok hajlandók lettek volna. De két lépést sem tett meg. – Nem hiszem. de még mindig kerülte a tekintetét. A szél belekapott a lány hajába. Tudom. De a Mrs. A lány szeme rávillant. ha szépen kérem. – Sarah nem reagált. hogy mivel már úgyis messzebb ment. – Azért. – Úriember. Ezzel is felfedett valamit: keserűség volt a hangjában. Többé nem fog előfordulni. Tranter… Mrs. – Kedves Miss Woodruff. amit Mrs. – Tudom továbbá. amit el akarok mondani önnek. – Ez esetben még egyszer a bocsánatát kérem. én már sok mindent láttam az életben. Aztán újra elfordult. hogy eszükbe jutott az. mintha Charles sarokba szorított állatot kínozna. hogy kitűnő bizonyítványokkal re ndelkezik.– Elmentek. rejtekhelyéről? Véletlen találkozásunkban nincs semmi illetlen. a kadmiumsága szirmoktól alig látszott ki a zöldje. és Sarah kilépett a tisztásra. Charles rámosolygott a félrefordított arcra. Charles tovább mosolygott. a kibékülést követő vidám ebédnél megvitatták Mrs. Poulteney -félék véleményére én semmit sem adok. Charles alig észrevehetően vállat vont. aki viszont állandó áldozata. hogy szükség volt erre – mondta Charles. hogy magányában megzavartam. Fejrázás volt csupán a válasz. hogy a férfi elmosolyodott. Félreállt. amit akar. és sarkon fordult. Charles elhatározta. – Elhallgatott. Tranter nagyon szívesen segítene önnek. Tranter maga is elmondana önnek. Sarah lesütötte a szemét. De én nem mehetek el innen. Sarah idegesen visszasimította. de abbahag yni igen nehéz. és egy hosszú pillanatig a tengert nézte. noha tudta: ez az a fajta mosoly. hogy Mrs. Nem akarta ráerőltetni jelenlétét. Előjönne most már. – Szerintem a skarlát szín magának csak az arcára jellemző. majd visszafordult Cha rles felé. – Én… én tudom. aki jó hírére valamit is ad nem mutatkozik Lyme skarlátbetűs nőjének társaságában. – Ne értsen féke – mondta gyengéden Charles. – Mindenkin lehet segíteni… aki együttérzést vált ki az emberből. mint amilyen nagyra értékelem a jó híremmel törődő tapintatát. hogy úgy beszélt vélem. Azonkívül engedje meg. ha Londo nban kívánna elhelyezkedni. néhány yardnyira a háta mögül szólalt meg. Charles nem túlzott. olvasottsággal és világismerettel kapcsolatos mérhetetlen tapasztalata birtokában. valahogy csúnyán viselkedtek vele. De az ilyen kedvesség… 67 . Visszautasították. hogy Miss Freeman és édesanyja szívesen segítene önnek. azt hiszem. amikor a lány utána szólt. Két vadorzó volt. Sarah bólintott. Biztos vagyok benne. aki vagyok… hálával tart ozom. – Én csak azt mondom. Orrom messziről megérzi a bigott szagot… bármennyire próbálják tömjénillattal kendőzni. hogy a szempillái nedvesek. olyan különös. aki még mindig a rekettyésnél álldogált. A levegőben fojtó mézillat terjengett. az utazással. mintha… mintha nem az volnék.

hogy ön túlságosan is szigorúan ítéli meg múltbeli viselkedését. elüszkösödnek. nem is méltó magához. szinte átdöfte vele. természetellenesnek tűnt. mintha élvezné a zavarát. hogy nem jön vissza? – Tudom. De nem oldotta meg. – Van. de ki is mondta. mint aki bánja. vagy öt mérfölddel kijjebb. a tragédia színpadon szépen mutat. nekem az az egyetlen támaszom. csaknem nyugalomhoz fogható. hogy jobban lássa az arcát. hogy megragadja a vállát. – Sosem fog visszajönni. Majd megfordult. hátha az megoldja a rejtélyt. Ha az az úr nem jön vissza. Én azt hiszem. majd visszafordult. Különös kifejezés ült fajta. ön… nem egészen épelméjű. – Az a francia úriember? – Sarah elfordult. Hosszú percekig bámult az e ltűnt lány után. Véleményem szerint ez nagyon távol áll az igazságtól. – Nős! – Miss Woodruff! A lány azonban ügyet sem vetett rá. szinte futva megindult a réten az ö svény felé. és jól megrázza. Sokkal enyhébb megfogalmazásban persze. – Attól tart. Charles közelebb ment – bár még így is több lábnyira volt tőle –. hogy folytassam… az efféle dolgok olyanok. – Nem értem. tekintete ismét elutasító volt. Tud gondo skodni a megélhetéséről. meg vagyok győződve róla. szinte robbant. Azután elfordította a tekintetét. akik azt mondják. Mintha csak a legdurvább közönyt tanúsította volna. Hangjában felhalmozódott nyerseség érzett. Sarah ekkor megfordult. – Miss Woodruff. rőt vitorlás brigg tartott nyugatnak a nap fénypászmájában. 68 . – Miss Woodruff! Tett még egy-két lépést. – Engedje meg. amit gondolt. Az az úr… Elhallgatott. Az isten szerelmére. és Charles értetlen. Charles magára maradt. Továbbra is a tengert nézte. Charles nagy kísértést érzett. hogy fel fogja kutatni. és követni fogja. aggodalmas arcába nézett. visszafordult a tenger felé. ha jól tudom. Nem ezt diktálja-e a józanész? Hosszú csönd következett. miért kell folyton egyedül sétálnia? Nem büntette meg önmagát épp eléggé eddig is? Ön fiatal. akár a seb. mint… Nem fejezte be a mondatot. hogy egészen határozott bűntudat fogta el. mintha az elhangzott szavak valami sejtelmet erősítettek volna meg lelkében. hogy őszinte legyek. s nem épp az ellenkezőjét. de a hétköznapi éle tben perverznek is tűnhet. Az azonban. engedje meg. Ha visszajön. – Amit makacsságomnak tart. és nem t alálja itt Lyme Regisben. Vannak. hogy ennyit elárult. Családi kötelékek sem marasztalják Dorsetben. amelyen. Egy hosszú pillanatig úgy tűnt.– Az ilyen kedvesség? – Az ilyen kedvesség kegyetlenebb. hogy nem jön vissza. s noha csak Charlesnak szólt. Megdöbbenése természetes volt. és kitekintett a távoli briggre. mintegy tiltottá nyilvánítva a témát. – Már rég kaptam tőle egy levelet. Ha nem mer beszélni róluk az ember. Hirtelen. ami ideköt.

de ő… HARDY: TENGERPARTI VÁROSKA (1869) Aznap este Charles Mrs. Tranter kommentárját kellett hallgatnia – ezek itt laknak. s máris kárpótolva érezte jól magát minden unalmas lyme-i óráért. Felvilágosultabb triónk korán érkezett. Természetesen nem világi ko ncertre – hiszen nagyböjt hete volt. elég volt észrevennie a kis „tányérkalapjára” (irdatlan. Így azután akadt is néhány üres hely a pálmákkal szegélyezett emelvény előtt. Ő jött elő. hogy a Poulteney-féléket csupán a Vigadó ledért architektúrája izgatta. Ebben az épületben ugyanis whisteztek. hogy itt aligha akad versenytársa ízlésben és eleganciában. a Mrs. vert espérance ruhájára. túlságosan is kellemes és nagyszerű közös talá lkozóhely volt ahhoz. Csintalan. Szépek is rám biccentenek. Persze a lyme -i szűkagyúakat még ez is felháborította. szivarozó urak járkáltak. Charles és a hölgyek koncertre jöttek a halálra ítélt épületbe. A hölgyeknek kitűnő alkalma nyílt arra. nevet. Terefere. mint a zene okán. Amikor a lyme-i Vigadót lebontották. De nehogy azt higgyék. S hogy behúzódtam éjszaka. A lyme -i Vigadó természetesen meg sem közelítette a bath-it vagy a cheltenhamit. a Közkényelem oltárán fel ne áldozzák. Tudta. ők ugyanis – legalább nyilvánosan – oly nagy tisztelettel viseltettek a nagyböjt iránt. hogy a többiek pompáját megvitassák és megbírálják. de azért kellemes volt hata lmas méreteivel és tengerre néző ablakaival. a város szívét tépték ki. bálokat és koncerteket tartottak. annak zöld -fehér szalagjaira. Tranter és Ernestina között üldögélt a Vigadóban. azoknak amazok a rokonai 69 . ami ott folyt. Vagyis az élvezeteket szolgálta. Az háborította fel őket igazán. hogy a Nagy Angol Istenség. hogy helyet csináljanak a brit szigetek minden bizonnyal a legostobább helyen álló s azonkívül legro ndább nyilvános vécéje számára. ezeket a ko ncerteket ugyanis – hamisítatlan tizennyolcadik századi módra – legalább annyira élvezték az ö szszegyűlt társaság. A program masszívan vallási darabokból állt. sétány és csónakok. Charlesnak fél füllel Mrs. Alkonyi sziklák. hogy tisztességes városban csakis egy helyen gyűlhet össze a nép: a templomban. akárcsak a közönség legnagyobb része. s természetesen hogy a magukét közszemlére tegyék. A Morgenblätter-térzene. Vidám tömeg Zsibong. Búsan. rég lebontották már a közösség húgyhólyagjáért eltökélten aggódó városi tanács rendeletére. ahol a koncert eket tartották. akár a legortodoxabb muzulmán a Ramadan iránt. amint a vendégek befelé sorjáztak. régimódi kalpagot ő fel nem tenne). Tenger szele. Poulteney félék pedig jól tudták.TIZENHÉT Homok. Még a provinciális vidéket megvető Ernestina is áldozatául esett ennek a hívságnak. a nagyteremben. köszönés. azóta sem sikerült vissz aültetni senkinek. Sajnos. pajkos kedvében volt aznap este. lila-fekete köpenykéjére és Balmoral-cipőjére vetődő lopott pillantásokat.

amit meg is tett. De Charles rögtön el is vetette ezt a go ndolatot. de azon kapta magát. A legrosszabb esetben érthetetlennek találja viselkedését. a még híresebb Signor Ritornello (vagy valami ilyesmi: ha már zongorista. hogy ezzel a témával kapcsolatban csúfolódjanak vele. hogy életének társa legyen. ezekre gondolni sem igen mert. De azután valahogy nem látszott alkalmasnak a pillanat. Ezért is utazott olyan sokat.és ősei –. Gazdag szülők egyetlen gyermeke ugyan mi más lehetne? Isten a tudója – hisz különben miért szeretett volna bele? –. a nő kérdésében. Charles egy bókkal söpörte félre az aggodalmat. Mrs. amikor pedig egyelőre még a merinónak volt rendelt ideje. de azért szokatlanul és visszatetszően mesterkéltnek tartotta: remekül illett francia kalapjához és új köpenykéjéhez. de ez is mesterkélt volt persze. fél füllel pedig Tina sotto voce gonoszkodását. hogy Ernestinának ne mondja el a dolgot. mondta ki a kilencszáz kilencvenkilenc parancsolat valamelyike. Végül megjelent a híres bristoli szopránénekes és kísérője. mintha teljesen idegen volna a számára. Csinos. de Sarah-ról legfőképp azért nem tett említést. és Mrs. mert egyre inkább úgy érezte. Tudta. hogy egy kicsit érdekelte Sarah… vagy legalábbis a Sarah-ban testet öltő rejtély. inkább ezekhez. Minden évtized feltalál magának ilyen hasznos megjelöléseket. hogy mármost hogy az ördögbe magyarázza ezt meg Ernestinának. Pontosan tudta. mintha ez kötelessége volna. Az a John Bull-külsejű hölgy amott. csak süket egy kicsit. hogy Sarah közföldi sétáiról se nkinek sem tesznek említést. Az igazság ugyanis az volt. ezeket a d erék koncertlátogatókat Ernestina ma „vén tojásoknak” titulálná. bájos… de nem jellegtelen arcú. amelyeket szülei az előírt tízhez hozzácsaptak. és gondosan megfeledk ezett ama kényelmetlen tényről. az angol gondolkodást túlságosan moralistának. monoton keverékével? Ha ezt a két tula jdonságot elvesszük. gazdag férjvadászához képest. Ráadásul reagálnia is kellett rá. nem tudta. mi marad? Ízetlen. hogy beszámol a hölgyeknek a találkozásról. Legalábbis ilyen szellemben kezdte.. sőt nem unalmas egy kicsit a viselkedése a lányos ta rtózkodásnak és fanyar csipkelődésnek ezzel az állandó. hogy a szóban forgó ifjú hölgyben félelmetes. mint „borzalmasan ódivatú”. amikor hagyta. hogy az a sszonyság „egy ormótlan elefánt”. mint Mrs. a legjobb esetben meg kicsúfolná – szép kis választás. hogy az öreg hölgy osztozik segítőkész szándékában. Tomkins pontosan olyan is volt. a kétszeres tettetés levegője vette körül őket. hogy a dolog egyúttal örömére is szolgál. és megharagszik rá. Ami a többi érzését illeti. hogy lopva a mellette ülő lányra pislog – mintha életében most látná először. drága jó lélek. Először is nagyon fo ntos kérdésben kellett dönteni – Ernestina ugyanis eléggé el nem ítélhető módon grenadinruhát vett fel.. Hogy is van ez? Eme lét fontosságú kérdésben. az Elm Ho use fölött lakik. Tomkins. az előkelő angol társaságot túlságosan maradinak. A lány csipkelődő kedve nem bosszantotta ugyan. noha egyelőre még szunnyadó féltékenységadag lappang. A végeérhetetlen Händel. hogy a ro szszul értelmezett lovagiasság elvakítsa benne a józan észt. ha pedig Tina a nénjétől értesül a találkozásról.és Bach-muzsika unalma vagy a primadonna és kísérője közti szakadatlan összhangzavar volt -e az oka. az angol vallást túlságosan bigottnak tartotta. De vajon ők-e az egyetlen viszonyítási alap… ez-e az egyetlen feleségpiac? Charles krédójának sarkalatos pontja az volt. túlságosan is mélyen belemerült vele a beszélgetésbe – minden arányérzékét elvesztette. legalábbis hátulról szemlélve. nem volt -e ő maga is túlságosan konvencionális? Nem a legkézenfekvőbbet tette-e a legokosabb helyett? 70 . akkor Charles alaposan benne van a pácban. miközben a V igadóba kíséri őket – természetesen azzal a szigorú kikötéssel. Nem akarta. a másik oldalról ugyanakkor arról értesült. az 1860-as években az „elefánt” annyit jelentett. mint az alkalomhoz. Szándékában állt – legalábbis úgy hitte –. de a színlelés igen távol áll tőle. hogy Ernestina egyáltalán nem jellegtelen a londoni előkelő társaság többi fiatal. Trantertől megtudta. unalmas önzés. akit arra választott ki. fia Indiában szolgál”. szemével és arcával örökösen mo solyognia kellett. hogy ő más. mint kortársai és a rangjabéliek. Tranterre talán valamivel bátrabban bízta volna rá a titkát. Azaz nem kérheti meg arra. de a legeslegszö rnyűbb a dologban az volt. legyen itáliai). az angol komolyságot túlságosan komolynak. hisz „Május előtt grenadint ne viselj”. például az Ernestina irántit aznap este. Ostobán viselkedett. „Mrs. és Charles nekiláthatott lelkiismerete megvizsgálásának. Ernestina szerint egyébként túlnyomórészt elefántok várták türelmesen pletykálkodva a koncert kezdetét.

mekkora szak adék választotta el egymástól a londoni Seven Dialsben született legényt és egy isten háta mögötti k elet-devoni falu fuvarosának a lányát. persze a szívében is. hogy őt megfosztották valamitől. hogy az ő Évája mennyi mindent tud. hogy létezik. hogy nem maga Sarah vonzza – elvégre ő vőlegény! –. Nem lehet haragudni rá. Ma már szinte elképzelhetetlen. Félénk és bizonyt alan – természetesen nem abban bizonytalan. Mary pedig épp az ellenkezője volt. nevezetesen. ne migen lehetett volna kinyomozni eredetét. A jövőjét mindig is a lehetőségek beláth atatlan vadászmezejének tekintette. távoli. hogy egyre többet kommunikálunk. az olcsó utazás és a többi. amely habozás nélkül ugorja át az akadályt.Mert mi lett volna a legokosabb? Várni. amiről talán nem is tudta. Sam ugyanebben a pillanatban ennek éppen az ellenkezőjére gondolt: arra. Egymásra találásuknak legalább annyi akadálya volt. Dölyfösen meg vetett mindent. Azt persze világosan tudni vélte. Olyan fiatal. Kimondta magában: rettenetes ostobaság. 71 . hogy gyakran meg sem értették. hogy a kisujjában van mindaz. megszelídítettek egy Byront. Minden rendbe jön. felébresztett benne valamit. csak irigyelni tudom őket. hogy megvan-e hozzá a képessége. ami volt). Végül is csak nő. amit a városi életről tudni lehet. Az énekesnőt meg kellett tapsolni. függetlenebbnek a másiktól. ha majd Ernestina tényleg az övé lesz: övé az ágyban. mintha Sam eszkimó. az emlékképekhez. Bizonyára az emberiség javát szolgálja. s villámsebesen tör célja felé. Az idegenek idegenek voltak. A szó szoros értelmében kicsi most már nekünk a világ. Charles t ehát lagymatagon összeverte a tenyerét. Annyi minden van a világon. de szabadabbnak is érezték magukat. a száját. rögtön megt alálja a legrövidebb utat. hogy idővel jó anya és jó feleség lesz belőle. hanem inkább valami érzés. részben a borzalmas előadásnak szólt. de az a lány tetszik nekem. aminek a West Endhez. Lelke legmélyén azonban másféle ember volt. amit sosem szabad megértenie: a férfiélet gazdagsága. s időnkénti csipkelődése merő önvédelem volt a nyilvánvaló kulturális túlerővel szemben – azzal az örök városi képességgel szemben. de azért felkavarta és nem hagyta nyugton. A söntésekben Sam szívesen és kedvére szellőztette. annak lüktető életritmusához nem volt köze. gondolatai visszak alandoztak Sarah-hoz. amelyet nem hidalt. kezét muffjába visszadugva. megpróbálta újra felidézni az arcát. szépek. a televízió. például a különbséget ú rnője és annak unokahúga közt. ami a férfit nyomja. Charles rámosolygott. és a parasztok sokkal közelebb vannak a valódi értékekhez. felismert. Mary pedig zulukaffer lett volna. Hisz végül is parasztlány volt. hogy a világ többet jelent öltözködésnél. Erre ébresztette rá Sarah. a sok szakadék. hogy nagyobb mozgástér volt az övék. mennyi mindent megért. gyermekeknél. túlságosan is elmosódott emléket. és sok mindent megértett. és most egyszeriben nem látja másnak. amely részben Charles szórakozottságának. Ernestina. meglátott az emberekben… mondjuk. ezért sokszor izgalmasak. oldalvást egy n evetős fintort küldött feléje. Azért persze nemcsak hátrányt jelentett ez a távolság. mint a városi helóták. h anem abban. Ernestina könyöke viszont a jelenre ébresztette. ot thonnál. aminek a lány a jelképe. szinte gyerek még. Sarah ráébresztette. nem hidalhatott még át a rádió. tudta. Én azonban eretnek vagyok e kérdésben: szerintem őseink elszigeteltsége egyben azt jelentette. a bankban… és. Az emberek kevesebbet tudtak ugyan egymásról. Az önvizsgálat eme dühös darázs csípései közepette egyszerre csak megsajnálta magát – hiszen itt csapdába ejtettek egy nagyszerű férfit. hogy mi szeretne lenni (sokkal több annál. Még a nyelvük is olyannyira különbözött. telt ajkait. A v ilág nem termett előttük egy gombnyomásra. mit akar mondani a másik. az a ro ppant gond. De a lelke alapjában nagyon is erős volt. ez. valami mesterkéletlen önbizalom hatotta át. mint menetrend szeri nti utazásnak az előre kijelölt végállomás felé. Kétségtelenül valami emléket idéztek fel benne. valami lehetőség. Sam elkápráztatta: felsőbbrendű lénynek látta Samet.

Mindenféléket Magához egy se fogható. már megtette a szerelemhez vezető út negye drészét. Úgy érezte magát. Úgy tűnt neki. Maryben igazából az ártatlansága vonzotta. megsejtette. Eddig. Ha majd ezek összeházasodnak. és hevesen bólintott . Sam a kürtőkalapját forgatta. – Gondolom. – Olyan. ha rájön. aztán már szerelmes hírét költik. csak félénk. csak az imént érkezett meg. Karcsú volt és vékony. mint a tükörrel csintalankodó gyerek. aki úgy érzi. – Akkor látni is fogja. Az egyik így szól: „Te Fanny! Te mióta vagy ilyen… vidor?” 72 . holnap reggel is találkozunk. Sokat utazott Charlesszal. Mary szerényen hallgatta. hogy nagyzolva utánozza Charles egyik -másik modoros gesztusát. nincs. De nem talált megfelelő szavakat – Na hát akkor. tágra nyílt szemű r okonszenvet látott. Hallgatója úgy érezte. képtelen vágyai feletti csúfolódásra számítva. Minden rőföskereskedés előtt megállt. Sam szerette volna megmondani neki. hogy olyasmikről beszél ennek a nyavalyás konyhatündé rnek. vihogásra. Charles úr és Mrs. s azt is. nem érdemel ilyen bánásmódot. és a lány – most már újra hamiskásan – rámosolygott. – Sok lányt ismertem. túl sokat fecseg. Eleinte az állásukról beszélgettek. ám hajlamos volt rá. 6 ”Mosogatórongy”-nak hívták azt a családlányt. és szemügyre vette a kirakatot – kritizálta vagy megcsodálta. Én leszek a kalauza. A „vidor” a profeszszionista szajha megjelölése – lásd Leech híres. E tekintetben egyébként nem kínozta önbizalomhiány – a cockneykra ez sohasem volt jellemző. Sam erre morgott egy k icsit. hogy van. Poulteney meglátogatásának délelőttjén következett be. majd megdöbbenve azon kapta magát. kedves teremtés. hogy folytassa. – Nincs kizárva. Elszaladt az idő. de a londoni lányokkal való szoros ismeretsége nem sokat enyhített cinizmusán. akinek a szemébe vi llantott vele. Sam kalapja megtett egy teljes fordulatot a kezében. mert ezeket nagyon úriasnak tartotta. van érzéke a férfidivathoz. Belenézett a lány szemébe. 1857-es gúnyrajzát. aki kereset kiegészítésként prostituálta magát. Csend. – Ugye azért nem vagyok a világ csúfja? – Sose mondtam. nagyon kék szeme és élénk arca. Csiripelik a verebek. – Lefogadom. ahogy illett. mozgása ügyes és takaros. – Csend. akár a meleg napsugár a loncsos mosogatórongyok és vidorok6 után. Az ember csak ránéz valakire. Fe lállt. – Én sose találkoztam ilyennel. Úgy érezte. Álmai nagyon egyszerűek voltak: rőfös akart lenni. amelyen két szomorú arcú nő álldogál az esőben. hogy soha senki előtt sem beszélt meg ilyen szabadon… ilyen komolyan magáról. hogy olyan volt. gúnyos tekintetre. „nem egészen száz mérföldre a Haymarkettől”. hogy igaz valójában mutatkozzon a lány előtt. aki tetszik. Gondolom. – Újabb csend. Tranter jó és rossz tulajdonságairól. hogy ilyen szép urat szolgálni bizonyára nagy szerencse. De akárhányszor felnézett. akikhez eddigi szexuális élményei fűződtek. hogy az. és megtudja. Szép fekete haja volt. megérezte Samnek ezt a másik énjét. külföldön is szerzett bizonyos tapasztalatokat… Mindezt (és mellesleg a Mr. – Pedig tizenkettő egy tucat . milyen valójában a lány. Sam pedig úgy érezte. udvarlója az van. – Így van ez mindenhol. és Samnek távoznia kellett. Ez a mélyebb egymásra ébredés Mrs. Freeman iránt táplált mélységes rajongását) csak úgy egy szuszra bökte ki – és a nagy akadályokat is: se pénz. hogy az. s a szemekben a kérést. hogy szükség van rá. – Mit szólna Londonhoz? Szeretné látni Londont? A lány elmosolyodott végre. – Hetet-havat összehordanak ebben a vén városban. Mary le nem vette volna a szemét a köténye szegélyéről. se megfelelő képzettség. amiket eddig csak önmagának vallott be. Mary kijelentette. hogy kitárulkozásával megtiszteli őt. s az a lány. Váratlanul elfogta a vágy.Samet mindenekfölött azzal bűvölte el. A nők gyakran rajta felejtették a szemüket. itt szükség van rá.

még aznap. Mary elka pta. A lány elfordult. De mennyire hogy. 73 . az utca túloldalán – micsoda véletlen! – ott találta a várakozó Samet. – Úgy éljek. Sam gáláns an meghajolt. megjárná. hogy az a kéz a dereka köré kerüljön. A lány beharapta szép szája szélét. amint Charles kilépett Mrs. csakis így tudja megakadályozni. Tranter házából. hogy miért va llott most már Sam homlokegyenest ellentétes nézeteket a női nemről. Pirosló arca fölött csak úgy ragyogott a szeme. Erre nem is volt szükség. hogy. hogy hű szerelme várja holnap a Coombe Streeten. Charles a kegyelem római jeleként felfelé bökte a hüvely kujját. és úgy nézett rá. és ajkához emelte a kezét. és egy hosszú pillanatig egymásba kapcsolódott. nem mert ránézni. – Nem hiszek én magának. Újabb villámgyors tekintetet váltottak. A gardedám azonban mélységes mély álomba merült fatámlás karosszékében. mert rájött. Sajnos ezúttal egy gardedám is jelen volt – Mrs. – Az a sok divatos lány mind kicsípi magát. madmazella. Sam mögéje lépett. Sam ennek és a csöndnek ellenére miért találta Maryt oly megértőnek. Tranter szakácsnője személyében. mint gazdája. De később. és Mary a szája elé kapta a kezét. – Adiman. Mary részéről ez merő önvédelemnek tekinthető. Nem beszélgettek. Hogy aztán Charles kifejezett tilalma ellenére találkoztak -e másnap reggel. ám az arca széles vigyorra húzódott Ezzel vissza is kanyarodtunk az egy héttel ezután lezajlott koncerthez s ahhoz. azt nem tudom. a nyitott tűzhely előtt Sam és Mary a konyha leghomályosabb sarkában üldögéltek. Tekintetük találkozott. hiszen egymás kezét fogták. Sam még egyszer rákacsintott. minden szerelmes olvasó meg fogja fejteni.– Igazán? Sam rákacsintott. és tiszteletteljesen ismét a szívéhez szorította. s egy köríves mozdulattal a szívéhez kapta kürtőkalapját. Azt a rejtélyt. mintha a csók helyén koromfolt éktelenkedne. és aztán pont énvelem sétafikálna? – Ha megfelelő ruhája volna. ugyanis ismét a szóban forgó konyhában tartózkodott. – Az meg micsoda? – Franciául annyi. és távozott. mire Sam lekapta a kalapját. mintha csak a Szent Mihály lova haladt volna el előtte.

Egy ideig habozott. JOHN SIMON: KÖZEGÉSZSÉGÜGYI JELENTÉS (1894) Térden merítettem kezem Patakba. amin pedig. hogy Hegyalján arborétumot alapítson. akiket a társ adalom szíve kivet magából. ha távol tartja magát a helytől. Azt azonban szigorúan megtiltotta magának. hogy a szirt közelébe menjen. Szél alig fújt. és Charles kalapácsai békén hevertek a hátizsákban. Charles eredetileg azt te rvezte. sz akadt 74 . a lány mindig ugyanazon a helyen tartózkodott . udvariasan és határozottan úgy fog tenni. Őszintén szólva semmihez sem volt kedve. nagyobbakat Angliában sehol sem találni. a nap alig sütött… a szü rke felhőkupola túlságosan magasan volt ahhoz. Hatalmas kőrisfák ezek. ha véletlenül Miss Woodruff-fal találkozik. Fél óra múlva már a Tehenészetnél járt. óriási gyökereik öbléből egzotikus páfrányok nőnek ki. Csakhogy. s nagy. váratlanul ismét akadt egy sz abad délutánja. amely – mint Charles már korábban észrevette – valóban feltűnő hasonlóságot mutatott Mrs. ahol a legsűrűbben hevertek a lepotyogott kvarcrögök. Hogy más irányba is mehetett volna? Természetesen. DR. napfényes mediterrán tavasszal – nemcsak a mediterrán tavasz kedvéért. mint ki inna már. Szinte azonnal talált egy echinocorys scutata-test-et. miközben a csaknem függélyes mészkőfalak felé tartott. meg-megállással járó kutatáshoz. akikre a társadalom sohasem tekint. amelyek felé vitorlázni lehet. hanem hogy szabad legyen. A lián egyre sűrűbb lett – felfutott a sziklafalra csakúgy. szigetek. egy árny mereven. Ernestinának migrénje lévén. mint a fák ágaira. S éreztem. ahogy leg utolsó találkozásukkor is kellett volna – vagyis nem elegyedik vele beszélgetésbe. Charles biztos volt benne. s felfelé haladt a lejtőn. felettem áll. hogy nem találkozik vele. különösen akkor. a Peloponnészoszon. néha maguk is megfeledkeznek a társadalom törvényeiről. jókora kőrisligeten. hogy esővel fenyegessen. Mint múltból jött. egymásba futó haj vonalkötegnek. és befordult a Közföld erdejébe. s ahol a test-ek a legkevésbé voltak kitéve a kopásnak. napsütötte sziklapárkányokon fekvő nők gondolatát is. különös mód váratlan erővel újra rájött az utazá svágy. Különben is. és Charles hozzáfogott az örökös hajo lgatással. Megmaradt ezen a szinten. de szobájának ablaköblében állva oly kevés volt. évekkel ezelőtt túljutott már. amely a tökéletes kagylót díszíti. Cadizban szeretett volna lenni. azt hitte. amikor megpillantotta a kutyatejfű . Nagyon meg volt kopva… halvány nyoma maradt csak meg rajta annak az öt. Méretük indította a törvénytipró úrie mbert arra. HARDY: SZENTIVÁNÉJ Eltelt két nap. át egy lián borította. hogy leveleket ír.és kontyvirágszőnyeg alól előbukkanó első kvarcágyakat. Jókedve visszatért. amit o nnét láthatott. Charles törpének érezte magát köztük – és ez nem volt kellemetlen érzés –. h egyek. De a semminél ez is több volt. s az is oly unalmas. és nyugatnak haladt t ovább.TIZENNYOLC Ne csodáljuk hát. de nem volt hozzá semmi kedve. Kiverte fejéből a felfedezésre váró test-ek gondolatát. ismeretlen kék árnyak. Poulteneyvel – komoran visszabámult rá. A fogadócégér – egy alultáplált pekingi pincsi pofájával re ndelkező fehér oroszlán. sőt a most már hozzájuk kapcsolódó. Lassan felért a szirtek lábához. Nápol yban. utazgatással tölthető végtelen hetek álljanak előtte. hogy azok. Ennek megfelelően már jóval előbb északnak fordult.

Charles közelebb ment hozzá. s az arca hirtelen nagyon szép lett. és semmi zajt nem hallott. amint ott állt a síri sötétzöld előterében. amelyek számtalan különféle módon tudnak vonzók lenni: a látószög. de így is nagyon óvatosan kellett mozognia. Charles nekilátott. Eszébe jutott. Sarah a kezében tartotta kalapját. vagy negyven yarddal odébb. – Valamit… valamit mondani kíván? Megint az a merev tekintet – de nem nézett keresztül rajta. de most eszébe jutott az a nesz. Sarah feltűnése különös ugyan. az ánuszt. vad külsővel ruházta fel. hogy Mrs. Gavarnie közelében egy parasztembe rtől hallott: állítólag pontosan így jelent meg neki Szűz Mária a földje szélén. – Nem volt más dolgom. Bizonyára az volt a célja. A lány ott állt fölötte. vadgalambok szárnyverdesését és burukkolását s odalenn a békés tenger alig észlelhető csobogását. Döbbenten nézett fel a mosolytalan arcra. Sarah arca azok közé a különös női arcok közé tartozott. Kabátzsebébe nyúlva előhúzott és mindkét kezében felmutatott egy-egy csodálatos micraster-test-et. egy déboulis-on… alig néhány héttel azelőtt. de egyre csak a hideg ujjak érintése járt a fejében. lefelé irányult. amit a Pireneusokban. Meg is mutatta neki a helyet: nem volt benne semmi különös. Az ilyen helyeken általában sok test található. Charles feljebb mászott. – Igazán hálás vagyok. Nem tudta. Megengedi. – Miss Woodruff! – Kalapot emelt. Poulteneynél elejtett egy-két szót a paleontológiáról s a tengeri sünök fontosságáról. amely valahogy utat talált magának a felhők közt – Angliában gyakran megesik ez késő délutánokon. – Valaha tengeri kagylók voltak? Charles habozott. amit vagy két perce hallott. csak egy borjú bőgését valami távoli legelőn. Újra me gbámulta a lány kezében levő két apró tárgyat. de egyszer csak valami felfoghatatlan ösztön – talán paleolitikus múltunk egyik érzékének maradványa ez – azt súgta neki. finoman komoly és mégis telve valami belső s ugyanakkor külső fénnyel. hátborzongató volt. Haja elszabadult. – Ilyesmiket keres? – Pontosan. Megvilágította arcát és alakját. a hangulat bonyolult kémiája változtatja őket folyton. nem. Szinte teljesen épek. ferde napsugár. Ekkor pottyanó kavics nesze ütötte meg a fülét. Egy pillanatra rémület vett erőt rajta. ahová nemrég nagy mennyiségű kvarcrög hullott le. 75 . Végül óvatosan zsebre tette a két test-et. a fény. hogy nem bolond. tisztásra ért. feltételezte. – Már éppen vissza akartam fordulni. ujjaik összeértek. hogy módszeresen átvizsgálja a mindenfelől sűrű szederbokrokkal határolt terület. hogy nincs egyedül. hogy szemügyre vegye őket. Beszéd közben – a lány komoly figyelemmel hallgatta – rosszallása elpárolgott. hogy a lány ilyen zajtalanul be tudta cserkészni. mintha szél cibálta volna meg – de hát nem fújt szél –. – Nagyon kedves. Tíz perce munkálkodhatott már. ezek szerint tehát követte. egyenesen rá. hogy lesegítsem az ösvényre? A lány nem mozdult. tűnődött Charles. Charlesnak eszébe jutott. Szöges baka ncsot ugyan nem viselt. hogy meglepje. Villámgyorsan körülnézett. amit csak fokozott Charlesra szegeződő merev tekintete Miért voltam olyan biztos benne. mióta lehet ott. hogy Charles arra járt. Felnézett. majd a jobbik test-re mutatott: világosan ki lehetett rajta venni a szájnyílást. hogy erre tart. – Hát nem kellenek? Sarah-n nem volt kesztyű. De ha egy ilyen alak jelent meg rajta…! Ennek az alaknak azonban sokkal prózaibb célja volt. Egy helyütt úgy kellett átfúrnia magát ezen az zö ld alagúton. de az agyával – mint két-három kérdése tanúsította – nincs semmi baj. Charles megvizsgálta a test-eket. Ebben a pillanatban szinte színpadi hatásként sietett segítségére egy sápadt. – Hogy kerül ide? – Láttam. hogy felkutatta őket.függönyként lógott Charles feje fölött. hogy valóban egy kvarcrög esett le a sziklafalról. az ambulacrát. de mivel nem látott semmit. ahol a zöld alagút véget ért. igazán szép. Tovább keresgélt.

igen. Nem a gyalázatért vádolták Charlest. Botrányos. – Nagyjából ezt akartam mondani. távozóban említett. A lány nem szólt semmit. noha némi ált alános jellegű szemrehányást is tükrözött. hogy távo zhasson. a gyalázat fészkelt bennük. valami búcsú formula után kutatott. Szemei elkínzottak… és kínzók. Kerülte a lány tekintetét. s még mindig a tisztást nézte. Csend lett. ha most elmegyek. – Azt hittem. ha a becsületét elveszítette.). s agyunk fél irodalmi közhelyekben regisztrálta. leginkább még könyörgőnek volt mondható. szerencsétlen múltú nő stb. – Charles belül megmerevedett. ha fontos lelk iismereti kérdésben a tanácsát kérik. – Az a dolog. boldogan megteszem… az azonban korántsem volna helyénvaló. Sarah a válla fölött nézte őt. módfelett illetlen jelenet volt ez. Tud arról valaki? – Ha tudnának róla. jobb. általános jell egű címkével látta el (iszákos férfi. hogy mit tesz az arca. hogy a jelek szerint annak idején figyelmesen hallgatta a tengeri sünökről tartott kiselőadását A két test azonban ott lapult a zsebében. – Nincs kihez fordulnom. Poulteneynek.– Azonkívül köszönetet is akartam mondani önnek. a lelkész kiváló és igen értelmes ember. Egy hosszú pillanatra egymásba fonódott a tekintetük. De nekem nem jóságra van szükségem. – Mint hallom. Charles fellépett melléje. Még hosszabb csend következett. méghozzá ilyen körülmények között – Charles szemében megsemmisítette azt az előnyt. – Ő mutatott be Mrs. – Gondolom. – Ez a félelem tartja itt Lyme-ban? – Részben ez. Lenézett botja vashegyére. máris megmondhatom. egyedi. – Az. már 76 . mintha ajtóban állna. s hátat fordítana ily szégyentelenség láttán. Charles nagyon lassan leengedte a liánszálakat. Ez a vallomás – egy idegen füle hallatára. Charles még mindig a liánt tartotta botjával. világosan beszéltem. – Nem kellett volna követnem magát. azonkívül önmaga elől is bujkáló énjének v alamiképp hízelgett ez az egész. hogy beszéljek az érdekében Mrs. hogy Sarah átbújhasson rajta. Mr. mintha a teste helytelenítené. hogy megtörtént. – Nem gondolta meg magát a javaslatomat illetően… hogy költözzön el innét? – Ha Londonba mennék. Charles úgy állt a liánnál. – De kedves Miss Woodruff… – mormolta Charles. aminek itt. – Gyönge vagyok. Én ne tudnám? – Keserűen hozzátette: – Vétkeztem. a lány tekintete ugyanis. Mrs. mint ahogy a papnak is hízeleg. hirtelen szubjektív lesz. nem mulasztanák el. Az emberi kapcsolatok változását ilyen pillanatok jelzik: ami eddig objektív helyzet volt. Lyme-ban is neveznek sokan. Smithson… amiért felajánlotta a segítségét. Most már az ő arca is lángolt. Csend lett. – Ha megengedi. és botjával szétválasztotta a liánt. – Egyenesen Charles felé fordult . amit a minap. Charles szerette volna látni az arcát. s valamiképpen hozzákötötte a lányhoz. mi válna belőlem. hanem azért. pirosló arccal megszólalt a lány. De nem tudott ellenállni annak. a felháborítóan megbecstelenített gyöng eség. aztán lesütött szemmel. én most több hálával tartozom. De a lány mozdulatlanul állt. – Az. hogy visszautasította. de nem láthatta. hogy még egyszer hátrapillantson. hogy ezt a tudomásomra hozzák. Tranter… – Nagyon jószívű. ami oly sok nőből válik a nagyvárosban. mert nem látta. – A lány erre elfordította a fejét: hiszen megrótták. Tranterrel. és Charles a lián felé fordult. ha… – Továbbra is érdeklődést tanúsítana körülményeim iránt . Az arca még pirosabb lett. – Tekintve. amire Sarah azzal tett szert.

alkotott képe volt eddig hamis – hosszú hajfürtök. hogy miért. méghozzá akkor. mi mást vár tőlem. amit még nem ajánlottam fel. – Csak akkor vagyok boldog. és ostobábbak a legostobább állatnál.nem megfigyeljük. s egy Odüsszeusz. de nem jön ki szó a száján. – Nem tudom… nem akarom ezt elhinni! Charlesszal előfordult már. olyan emberek között élek. Hogy nincs egy árva lélek. hableányfarok. – Most megsértettem – mormolta a lány. Fogalmam sincs. kívülről fújt litániát ad elő. Mert… mert. miért engem választ… izé… bizalmasának. akkor nagyon óvatosan és körültekintően kell fogalma znia. Csak olyasmi. De be kell vallanom. hogy Sarah. szokatlanul és meglepően intelligens. Úgy érzem magam. Charles kétségbeesetten bámulta a hátát. semmi részvét. Mert igazi úr. Csend lett. mit érez pontosan. bebörtönöztek. Nő a férfi komolyan kifejtett véleményét nem kérdőjelezheti meg. akiket a világ derék. mint aki gyökeret eresztett Talán a szirénekről és felbukkanásuk körülményeiről. Charles. hogy megértse. Csakhogy ilyenkor a helyzet is játékos volt. futni szeretne. ha alszom. Nem hihetem. ha nem volnék a végsőkig elkeseredve? 77 . íme. – Azt hiszi… azt hiszi. hogy a segítségére legyek. elítéltek. hogy ennyit szenvedjek érte. keresztényi lelkeknek tart. szűzies alabástrom meztelenség. Csend lett. Sarah viszont úgy viselkedett. mint aki szellemileg vele egyenrangú. nem helyes. Mert művelt. hogy h idegen és határozottan kalapot emel. és halkabban folytatta. de Kalüpszó ott volt előtte. Az én sz ememben azonban kegyetlenebbek a legkegyetlenebb pogánynál. újra kezdődik a lidércnyomás. Mint az ilyen pillanatokban mindenki – hisz kinek nem borult még a nyakába részeg ember? –. – Nagyon sajnálom önt. földbe gyökerezett kétlábúakat. A lány elfordult tőle. akit készületlenül ért ez az összefüggő beszámoló. aki vagyok? Miért nem születhettem Miss Freemannek? De el is fordult mindjárt. de azért diplomatikusan igyekezett visszaállítani a status quó-t. ha célját el akarja érni. Ehelyett azonban csak állt. – Mert maga világlátott ember. – Zavarba ejt. Charles sértve érezte magát… nem is tudta. mind aki tudja: túlságosan messzire ment – Jobb lett volna. hallgatott. úgy érezte magát. hogy ennél bizalmasabb viszony… bármily ártatlan legyen is… köztünk jelenlegi helyzetemben elképzelhetetlen. jámbor. csak eddig nem nézett vele szembe –. a bizonyság – amit egyébként sejtett is. mit szenvedtem. vagy ha igen. majd távozik szöges bakancsában. Dór templomok nem álltak a Hegyalján. de nem tud. sietve. – Miért születtem annak. és miért szenvedek… és hogy akármilyen bűnt követtem is el. akinek külsején még a legjobb klubokban sem találnának semmi kivetnivalót. Azt önnek is tudnia kell. kiszolgáltattam volna magam önnek így. harkály nevetett valahol zöld rejtekében. kicsúfolva a mélyen alatta álló. – Nem áll hatalmamban – nálam sokkal bölcsebb embereknek sem állna hatalmában hogy e téren a segítségére legyek. ha ezt a kérdést nem teszi fel. Sarah tekintete hirtelen az övébe fúródott. – Én nem akartam… – Az irigység megbocsátható az ön… – Ez nem irigység. hanem empátiánk révén részt is veszünk benne. beszélni szeretne. mint aki egy betanult szónoklatot. nem értem. Hasonló metamorfózison esett át Charles is. amit képtelen vagyok felfogni. Ekkor – mintha csak várta volna a kérdést – a lány hadarni kezdett. és nem tudom. Érzéseinek logikus következménye az lett volna. Miss Woodruff. nem is tudom. amikor nagyon is alázatosan kellene viselkednie. mint akit kivetettek egy lakatlan szigetre. amint az előtte álló bűnös lehajtott fejét nézte. hogy ez a valóság. Hogy az életben nincs semmi megértés. hogy a nők – köztük gyakran Ernestina is – játékosan ellentmondtak neki. mint akit mindjárt maga alá temet a földcsuszamlás. Amikor felébredek. aki elég nagylelkű.

Se nki sem fog meglátni bennünket. Én ide fogok jönni minden délután. hogy el van keseredve. Maga nem kegyetlen. Nincs kihez forduljak. maga megérti. szerdán és pénteken. és mereven me gfogva a lány könyökét. hogy meg ne érintse. Charlesnak többféle stílusa volt Másként beszélt Sammel. – Amit maga javasol… ragaszkodom hozzá. Charles – mivel az emberi szív néha gyalázatos villámháborút indít az agy ellen – alig tudta visszatartani magát. Charles megrémült. arcát k ezébe temetve. mint valami hisztérikus nő. A lány azonban megsejtette szándékát. Tranter előtt nem mondhatom el az igazat. nem tudom. Charles csak nézte. Térdre borult. – Majd hozzátette: – Egyébként még mindig nem tudom. – Csak annyit kérek. Várnak a Broad Streeten. Csak… nem is tudom. Nem úgy térdelt a földön. hogy mi történt tizennyolc hónappal ezelőtt. hol szállt meg. De ha nem kapok segítséget. és Charles már-már szó nélkül belépett a liánalagútba. De meg kell ismételnem. – Inkább meghalnék. – Maga jó ember. hogy egy vadidegen előtt akarja elmondani. bevezette a zöld alagútba. az sarkall ilyen borzalmas dolgokra. – Vegyen erőt magán. Csend. Szinte már félek magamtól. hogyan fogadja ezt a férfi. mint aki azt akarja. mit hinne valaki. hogy képtelenség. – Egy vadidegen… főként. Amikor nincs más dolgom. hogy ne lássák. – Hát ez elképesztő! Ha nem tévedek. mint hogy ezt higgye rólam. – Nem szeretnék érzéketlennek tűnni gondjai iránt De meg kell értenie. megőrülök. örök holdfényben fürdött. – De Miss Woodruff! – Könyörgök! Még nem őrültem meg. hogy lássa. aki… kérem… megért engem? Charlest most már csak egyetlen gondolat foglalkoztatta: az. felemelte.– Nem kétlem. meztelen szemektől. most már botránnyal fenyeget. ha titokban leskelődne. szemében nem volt nap. mélységesen helytelenítő döbbenet szobraként. de a lányt nem lehetett megállítani. okot keresett… úgy tűnt. beszélnem kell magával. de a szemében valami a lányét fürkészte… magyarázatot. Sarah hozzá akar tenni valamit. Charles megmerevedett. A láthatatlan láncok lehulltak. hogy Mrs. majd ijedten körülpillantva odalépett hozzá. aki ráadásul a másik nemhez tartozik. – Kétségtelenül szeretném irgalmas fényben szemlélni múltbeli viselkedését . – De eljön még egyszer ? – Nem tehetem… – Én itt vagyok minden hétfőn. Még meglátnak… – Maga az én végső mentsváram. az elkeseredés hajt. Kihúzta magát. – Charles tiltakozni próbált. hogy el vagyok képedve az ön… A lány azonban még mindig rajta tartotta tekintetét. – Akkor még helytelenebb. hogy nem az. Tudom. A lány érthetetlenül nyugodtnak tűnt. – Mennem kell. Két nappal ezelőtt már-már erőt vett rajtam az őrület . Úgy éreztem. ezektől a könyörtelenül őszinte. amit Lyme-ban senki nem képes felfogni. hogy még egyszer találkozzunk. A lány szilajon megrázta a fejét. ha a másik nemhez tartozik… a legelfogulatlanabb ítélőbíró lehet . De ön is ismerje el. Le is hívattam volna. hogy mit is kívá n. hogy fejezzem ki. Hátralépett. hogy… hogy nincs más választásom. látnom kell magát. Sarah ránézett. másként 78 . hogy miképpen szabadulhatna ebből a szörnyűséges helyzetből. mit tegyek. Mint b izonyára észrevették. amit kíván tőlem. és Charles szavai lassan elhaltak. elképzelte. és hirtelen a legváratlanabb dolgot művelte. Sarah most ott állt közvetlenül előtte. Tranter… – Mrs. a gyanakvó. – Szeretném elmondani magának. Csak a tekintete lett vadabb. ha… ha a józanész utolsó szikrája meg nem állít az ajtóban. tudom. nincs senki. A lány halkan. konvencionális énje felülkerekedett. hadarva beszé lni kezdett. Hadd fejezzem be.

hogy eztán ne kockáztassuk a… Míg a megfelelően merev és körülményes kifejezést kereste. ez a lány azonban. és megfordult. ámbár vonakodva. ha bele tud olvadni környezetébe. a szexualitás szelleme. habozott. Más oka is volt tehát a test-ajándéknak. illetve a tilos fog őbelé merészkedni. az alázat homlokzata mögül. előírni – Sarah bajára. Tudta. a legszívesebben megállt vo lna. A rejtőzködő szín előnyeit a viktoriánusok nem is vitatták. A széles ösvényre kiérve megindult vissza. ahhoz nagyon is modern szóhasználatra van szükségünk: Ugyan. hogy a tilosba fog merészkedni. ráállnék… A lány kitalálta a gondolatát. mint világlátott angol úrként. még ha verseskötetet vágtak is az emberhez. de Charles egyáltalán nem érezte magát bölcsnek ezen a délutánon. ne játszd meg magad. hogy utána bármilyen tanácsot ad is. Korán kelő bagoly huhogott valahol. hogy heves érzelmi frusztráció áldozata. de érezte. a lány megint félbeszakította. nem egy óra alatt találta őket. Nem tudta. Minél messzebb jutott térben és időben a lánytól. Ha az embernek folyton szakadék felett kell táncolnia – odalent a gazdasági elnyomás. de félénk. – Csak egy órát kérek az idejéből. és vitorlát bo ntott volna Kína felé. S a férfi ettől elvesztette egyensúlyát Ernestina és a többi nő mindig úgy viselkedett. elengedhetetlen. a mechanisztikus tudományos világkép –. hogy csak úgy maradhat fenn. Mintha csak megvakult volna a társaságában: nem vette észre. mintha üvegből volnának: végtelenül törékenyek voltak. és állni fog még többől is. annál tisztábban látta. hogy nem fog beszámolni. mire történetünk végére érünk. korábban kellett volna távoznia. és halkan félbeszakította. megfogadom. – Olyan nagy szolgálatot tenne vele. Úgy érezte. És most még egy ostobaságot is elkövetett. ha betartotta a biztonságos távolságot. az bizonyos. Sarah szemében azonban volt valami. Ezt a merevséghez való menekülést azonban szociológiai úton is meg lehet magyarázni. mégis előre. Szégyellte magát. Charles. hanem úgy.Ernestinával egy vidám ebéd közben. mintha csak búcsú nélkül lelépett volna a Cobbról. hogy köszönjem meg. De csak annál fürgébben szedte a lábát. visszaadni a test-eket. tudta. A nap hidegen közelgett végéhez. Ők nem bánták. mi csábítja. Lyme felé. mintha a tisztás a szalonja volna: – Nem tartóztatom tovább. Kurta ragyogásuk után a napsugarak a semmibe vesztek. Sokkal határozottabban ke llett volna viselkednie. Magának fontosabb kötelmei is vannak. sokkal inkább megriasztott őzbakként. – Megértem. hogy szemet tudjon hunyni saját képtelen merevsége fölött. – Ha. – Majd. ami helytelenítette. más orvoslást javasolni – nem is javasolni. Amit azonban ki akart fejezni. mint aki síkságon sétál. hogy valami csábítja és hogy elveszett. Most Charles sütötte le a tekintetét. de váratlanul szakadék szélén találja magát. Charles úgy érezte magát. Tekintete nyílt volt. még egyszer ránézett. most eszébe sem jutott. Az említett napok on itt leszek. hogy beszámoljon-e Ernestinának. A kérdés. kijátszották. hol nézte el a térképen az irányt. – Nem találok szavakat. és alighanem az osztál yirigység is dolgozik benne. milyen ostobán viselkedett. Nemsokára már a távola bbi liánfüggönyön tört át lefelé botladozva. ha a férfi álarcot öltött. Biológiai szempontból Darwin kifejezését alkalmazhatnánk rá: rejtőzködő szín – megtanulta. – Természetesen azt fogom tanácsolni. Charles meghajolt. a kor és társadalmi osztálya szent és megingathatatlan rendjébe. most pedig a Kétségbeesett Tisztesség hangját vette elő… szinte három különböző emberből állt. milyen veszélyes nő – nem tudatosan és szándékosan veszélyes. egyenesen megtiltja. 79 . hogy bevárja a lányt.

éppoly kitűnő fogásnak számított volna a Házasság-folyóban. így azt is tudta. Grogan éppoly megrögzött agglegény volt. Hogy valaki olyannyira közömbös lehet a vallás iránt. mai fogalmakkal élve: olyan volt. hogy megpörkölődtek a sátán tüzénél. néha egészen tüzes kis egerészölyv könnyen feloldódott. ahol a tudása vagy az emlékez ete cserbenhagyta. Senki sem hitte el minden történetét. kitűnően értett szakmája legfontosabb ágához. Poulteney házában. mint amilyen megrögzött vénkisasszony Tranter néni. más szóval. és Charles a fogadó pincéjét is kifosztotta. semmibe vette. több esélye lesz a fennmaradásra. Tranter néni valószínűleg mindet ismerte már. de a hálójában egyiknek sem akadt fenn. ha a közösség tartópillére meghallja. ahogy csak egy intelligens ír ismerheti. hogy lecsaphasson valami ostobaságra – de akit kedvelt. hogy természetes úton kiválasztódjék. Londonban praktizált. Azonkívül nagyszerű orvos volt. az ember mindig úgy érezte: figyel a magasból. mint azok. Akik titokban arra vágytak. hallgatólagosan átvette az ifjabb embertől a ház igazda szerepét. hiszen a doktor és ő régi barátok voltak. Mivel azonban ez a tragikus figura már hatvan esztendeje kitűnően bírta a magányt. a páciensek természetéhez. A menü az évad első. hogy legjobb a békesség. ugyanis katolikusnak született. de azért nem felejtettük el. megvolt benne az a különös. DARWIN: A FAJOK EREDETE (1859) A Kínába indult áldozatnak aznap este házigazdaként kellett ténykednie. s így kellemesen csípős ízzel szolgált a lyme-i társaságban. nyilvánvaló. mint amennyi életben maradhat. jókedvűen flörtölt az asszonynéppel. úgy ismerte a világot és annak abszurditását. hogy akár mecsetbe vagy zsinagógába is eljár. Természetesen – hisz különben hogy engedhette volna be a házába Mrs. de előnyére változik. ott képzelete pótolta a hiányt. mennyire változik a derék férfiú egy-egy története az ismételt előadások során. Ez a mérges. hogy megszidja őket. hogy derűsen. akivel már találkoztunk Mrs. amely az élet bonyolult és néha változó körülményei között.TIZENKILENC Mivel minden fajnak sokkal több egyede születik. és megtanulta. a lyme-i nevezetességek egyike. hogy kegyetlenül és szívtelenül viselkedik az érte lángoló. de hallga tni nagyon is szívesen hallgatták. és mégis ő nevetett a legtöbbet – sőt néha olyan mértéktelenül sokat nevetett. Legalábbis (Disraelivel ellentétben) szorgalmasan eljárt a vasárnapi istentiszteletre. lángolásában éppúgy kételke dnünk kell. ha kedvére való emberek közt találta magá t. hogy gondolni sem merek rá. ízletes homárjaiból és frissen fogott l azacból állt. azokat megszidta. Dr. ajnározta. mivel ő és Ernestina meglepetést készítettek Tranter néninek: a két hölgy meg fogja őt látogatni. Poulteney? – mostanára (akárcsak Disraeli) az anglikán egyház megbecsült tagja lett. Ez a férfiú. várja. Nála jobban senki sem szerette a jó ételt és a jó bort Lyme -ban. akik az 1930 -as évek Angliájában ko mmunistának álltak – ma már elfogadjuk őket. ha csekély mértékben is. eunuchszerű képesség. azt pezsdítő szellemességével árasztotta el s az olyan ember jóságával. s mivel következésképp állandó harc folyik a létért. meghívta azt az orvost. tragikusan magányos agglegénnyel. Heidelbergben tanult. az Axe-ben. hogy minden lénynek. Ernestina könyörtelenül ugratta is nénjét vele kapcsolatban. a többit pedig ügyesen gúnyolta. hogy pedig a nemek egyensúlya biztosítva legyen. mint a lazac. aki sokat tapasztalt. s a Charles és a Fehér Oroszlán által nyújtott lakoma elnyervén tetszését. amelynek most nekilátott. ha történetesen ilyesmibe kell eljárnia. ahogy éppen az eset kívánta. azzal vádolva e végtelenül jámbor hölgyet. Valami azonban mégsem volt egészen tiszta körülötte. 80 . Ír lévén. s így arra. az meg sem fordult a képzeletszegény lyme-iak fejében. mi történt volna. és nála vacsorázik a Fehér Oroszlán-beli nappalijában. mint a néni kegyetlenségében.

alacsony doktor – végül hazakísérte a hölgyeket otthonukba. Charles látta. Min dnyájan versírók vagyunk. Grogan gonoszul megnyalta a szája szélét. ha a saját korára gondolt. ugyanis p azar kilátás nyílik belőle az öbölben a tengervíz áldásait élvező néreidákra. a mellé felszolgált burmai szivar kellemes meglepetés. ahol az összes szabályt és minden járulékos jelentést ismerni 81 . Oly bájos volt. hogy rajtuk kívül nincs egy teremtett lélek a Bro ad Streeten. kint a sima víztükrön. amelyet saját tudós kezemmel fogok elkészíteni. ha elpirult. Szinte úgy érezte. a költők csak abban külö nböznek tőlünk. láthatták. két világ közt lebeg: mögötte a rendezett. hogy nemcsak a javát szolgáló gépeket tiszteli halványként. hogy túlságosan is komolyan vette Miss Woodruffot – legyintenie kellett volna rá. egy kicsit jobbra szögletes fekete sziluetteket látott: a fürdőzőgépeket. Charles nem fogalmazott ilyen erősen. Charlest megint elfogta az. és nem megrémülni tőle. vajmi kevéssé jellemezte aznapi k orábbi viselkedését. odakinn a hideg. amelyben. a lámpafényes szobában zö rgést pohárcsörgést hallott. amely társadalmi konvenció néven magasodott a viktoriánus kor fölé. enyhe nosztalgiát érzett a két öreg ifjúkorának nyíltabb világa iránt. az érzés. Hirtelen váltással leszögezte magában. Charles elmosolyodott. de szokásos élénkségéből is vesztett. Charles kihajolt az ablakon. amely a Cobb-kapu és a Cobb közötti kis öbölre nézett. mint a latintudása. hogy a lány néha meg-megbotránkozik. De a mélyből aznap este csak a fövenyt nyaldosó dagály zenéje szállt föl. de az ellentmondást ő is látta. – Ezennel egy nagy pohár grogot írok elő az úrnak. aki azt kénytelen rendelni női pácienseinek. ez a szoba egyébként nyáron a leghasznosabb. mert a doktor megengedett magának némi stiláris és tartalmi szabadosságot – különösen amikor a kövér lazac már anatómiai romjaiban hevert előtte. – Ha a grogja jobb lesz. Illedelmes mindent udásában nem emlékeztet-e a Hoffmann-mesék automatáira. egy asztalon elegáns kis rézteleszkóp állt. s jóval messzebbről. amelyekből a néreidák kiemelkedtek. azt is látta. közölte mindjárt az ír férfiú. – Asztronómiai célokat szolgál. és Charlesra kacsintott. amikor még a művelt idegenek is a közös tudás világán osztoztak. ahogy a költő mondja. ilyen szív esen megmártóztak újra. undorodott fojtogató illemszabályaitól s attól. amelyben Ernestina tanulta az illendőséget. akárcsak a koncerten. Lehetne -e kellemesebb helyzetben egy orvos. és lenn a parton. Grogan kajütjében. beleszimatolt a sós levegőbe. a kisváros azonban már éjszakai álmát aludta. hogy ők szavakba is foglalják a verset. hogy Tranter néni viszont nem. az ism eretek közössége fűzte össze őket. meleg civilizáció.Rendes körülmények között Charles élvezte volna az estét. akkor a legnagyobb örö mmel. természetesen. Dulce est desipere. Tíz perccel később tehát Charles kényelmesen elhelyezkedett dr. s az urak a portói után nyúltak –. A doktor orrához illesztette mutatóujját. Amikor a bejárati ajtó rácsukódott mosolygó arcukra. De. vagyis öblös homlokzatú emeleti dolgozószobájában. Háta mögött. A grog kitűnő volt. Ez a figyelemre méltó tárgyilagosság. nem kis mértekben azért is. azt nem leh etett tudni. azonkívül ez a két ember akkoriban élt. ötletes leánygépezeteire? De hiszen csak gyermek ő. London társasági élete csak ilyenkor kezdődött. a pihenő sirályok tompa rikoltozása. ami nem számított egészen comme il faut-nak abban a társaságban. Édes dolog a megfelelő helyen iszogatni. bár hogy a migrén eredményeképp-e vagy a doktor társalgási művészetének szédületéből kifolyólag. íme. Most különösen figyelmes volt Ernestinával. – Orvosi rendelésre. hanem azt a sokkal szörnyűbb gépezetet is. mondhatnák önök. A kis doktor huncut tekintetét és Tranter néni vidámságát elnézve felfo rdult a gyomra. aki egyá ltalán nem játszotta meg a souffrante-ot. amely Grogan „orvosságának” készítését kísérte. magas Charles és a sovány. Fél tíz volt. sötét rejtelem. A két úr – a néhány éve elhunyt Albert hercegre emlékeztető. aki három felnőtt közé került. ami oly jóleső magának az o rvosi szemnek? Az ablakmélyedésben. – Charles arca udvarias elutasítást tükrözött. hogy Ernestinában van valami felszínes üresség – hogy szelleme inkább csak lapos szellemesség. gondolta kis idő múlva – és gyengéden megszorította a kezét a mahagóni asztal alatt.

Ha egy kormány félni kezd a tömegektől. Charles kíváncsi lett volna a do ktor politikai nézeteire. hogy nem kell megváltoznia. hogy korunk erkölcsi alapzata a velejéig ro thadt. hogy szerintem a haladás a boldogság biztosítéka. – Huncutul megvillant a szeme. az annyi.lehetett. A doktor elmosolyodott. és nem sz eretném. férfias világba. ahogy megvalósítani próbáljuk. A másik pártoszi márványszobor meg Voltaire. Sok Charleshoz hasonló ismeretlen fiatalember. sőt. mint a másik?” „Isten-uccse. Eleinte nem szóltak egymáshoz. hogy ötven év múlva már nem leszek az élők sorában. Grogan sem azt vallotta –. csak nem egy szocialistával hozott össze a sors? Charles elnevette magát. hogy ő a maga részéről miért liberális pártállású. igaza van. Fiatalkoromban nagyon is jól megvoltunk a Vascivilizátor nélkül is. mintha önmagától félne. hogy a témát megközelítse. – A minél többek boldogsága nem úgy valósítandó meg. – Egyelőre még nem vagyok az. hogy milyen isteneket választunk magunknak. Gladstone legalább felismerte. maradhat az. amikor gyanakvással szemlélte az Új Britanniát s az 1850 utáni hosszú ga zdasági fellendülésből kinövő államférfiakat. Mr. hogy egyugyanazon párthoz tartozunk. Melyik mai orvos ismeri a klasszikusokat? Melyik amatőr képes értelmes módon társ alogni egy tudóssal? E két ember világát még nem uralta a specializáció zsarnoksága. mit mondott az egyszeri ír a chartistának. – Ebből arra következtetek. és ilyenformán sokkal közelebb állt a kripto-liberális Burke-höz. hogy rohanni késztetjük őket. Úgy érezték. – Hogy egyezteti ezt össze két házi istenével? Ki hirdette a minél többek boldogságának szükségességét? – A tant nem vitatom. ami mindig is volt. amelyet a hölgyek és a vacsora miatt elhagyni kényszerültek. Egy herceg. dr. egy király is lehet akármilyen ostoba. Az 1801 ben született doktor talán még a tizennyolcadik század emberségét örökölte. Pedig Paddynek igaza volt Ez a „még többet is ér” fogja tönkretenni az országot . Bentham a torykból. ha azt hinnék – mint látni fogják. – Bentham szobra. Voltaire a katolicizmusból gyógyított ki. – Quisque suos patirum manes. De ez az új divat… a választójog kiterjesztése… Ez nem nekem való. megkérdezte. De azért hálát adok Természet anyánknak. – Fiatalkoromban Benthamért rajongtam. hát nem ugyanannyit ér-e egyik ember. – Tudja. Nemzedéke azonban nem tévedett olyan nagyon. majd elmagyarázta. – Jóságos ég. még többet is ér. a haladás legfont osabb feltételének a rendezett társadalmat tartotta – a rend pedig az ő fogalmai szerint azt jelentette. de 82 .” – Charles elmosolyodott. – Ön mosolyog. Charles egy kézmozdulattal jelezte. – Igaza van. – Ír embernek van-e más választása? – hunyorított a doktor. akik az 1830-as években az első reformok mellett álltak ki. – Ezen a vasutat értette. Smithson. szónok úr – vágta rá Paddy –.” Charles is elmosolyodott. Csak a módot. sőt mint tudjuk. aki Dublinba ment szónokolni? „Tes tvérek – kiabált a chartista –. de a doktor figyelmeztetően felemelte mutatóujját. amikor még járni sem tudnak. három évt izeddel később sokan már ellenük hadakoztak. Jegyezze meg a szavaimat. Ez Vergilius. és valami ilyesmit jelent: „Sorsunkat azáltal formáljuk. jólesően visszasüppedtek abba a komolyabb. Charles udvarias-egyetértően hümmögött. Én fütyülök a születési kiváltságokra. s ebből bújt elő az irigység és a lázongás fenyegető szelleme. Azok közül. Egészen más pártállású nagybátyjának is ez volt a fájó pontja. kiknek a mellszobrai állnak ház igazdája könyvespolcain. ugye? – Helyes. hogy bizony nincs. mint a kripto -fasiszta Benthamhez. – Ebben a gőzzel és álszentséggel teli korban én mindent megbocsátok – csak a vallásosságot nem. – Azt hiszem. hogy opportunizmus és kétszínűség fertőzte meg az országot.

Maga nyilván többet tud róla. Rögtön láttam. olyan szelíden. – A minap bemutattak a helybeli flóra egyik egyedének. – És istenuccse. – Két héttel később az öreg Grogan hazafelé tart. – De nála egy bizonyos alkalom váltotta ki. ismerem Talbotékat. De lá ttam. Smithson. – Indiszkrét vagyok? Netán a páciense? – Hát. – Ha majd az élőkről eleget tudunk. amikor a dolog megesett. A másikat a lkalminak keresztelte el. – Hirtelen úgy érezte. aki a Cobb felé igyekszik. – Azt hiszem.ünnepelt figurák is. és az orvos négyszögletű pápaszeme mögött félreérthetetlen vad fényt látott fellobbanni. – No de ilyen borzalmas körülmények között? – Még rosszabbak között is. náluk nevelőnősködött. mi várható tőlük. A szegény Tragédia. ő az első fiatal nő. mintha a kedvenc unokahúgomról volna szó. – Ott lenne az egész város. – Hatásszünetet tartott. Vigyen el az ördög. Amit tudtam. Ismertem a történetét. nem? – Ugyan már. Poulteney alkalmazottja. Ettől a fajtától hébe -hóba mindnyájan szenvedünk. hogy költözzön el innen. No de nem erről van szó. hogy az illetővel vele születik a szomorúságra való hajlam. Ezen azt érti. ha nem járnék diadaltá ncot a hamuján. hogy bárkit az őrületbe kergessen. A fiatalabb férfi alig észrevehető mosollyal elfordította tekintetét. Az állítólag kikereszte lkedett Disraeli halálos ágyán nem héber halotti imákat motyogott -e? És Gladstone. Dr. Világos: melankólia. uram. ezért részben egyetértek magával. No. ezért sietve hozzátette: – Azt hiszem. én egy vén pogány vagyok. – Á. Vele kapcsolatban pedig nem ismerek tréfát. Szeretném. Woodruffnak hívják. a bátor deklarációké. igen. mint például Matthew Arnold. Falra hányt borsó. hogy mi a baj – minden ok nélkül sírva fakadt. Charles tudomásul vette a rendreutasítást. amelyeket azonnal gyávasággá züllesztett a maga megszorításával? Ha pedig a legfelül állókról sem tudni. és megragadta az alkalmat. – Az. mi az ördög okozhatja. Mrs. – Többet tudunk a parti kövületekről. A doktor hevesen bólogatott. Nem akartam elrontani vele azt a pompás vacsorát. mivel az alkalom váltja ki. akár a hal a vízben. azt hiszi. Charles óvatosan ránézett. – Rámosolygott Charlesra karosszéke öbléből. akkor az alja… no de ideje témát változtatni. a hév lelkű szónok nem a kétértelmű fogalmazás nagymestere volt -e a modern politika történetében. Pedig mással is 83 . Behívom. hogy ezzel a körmönfont bevezetéssel túlságosan is nagy érdeklődést árul el. Smithson. az ok is világos… hat hét. Egy okos német orvos nemrég több melankóliatípust határozott meg. de akár hat nap Marlborough Houseban elegendő. – Nem. akit elhagyott a szerelmese? Tucatnyi nevet említhetnék csak itt. – Igen különös eset . – Tíz hónappal ezelőtt… de köztünk maradjon… tíz hónappal ezelőtt kihívtak hozzá. akkor hajkurásszuk a halottakat. egyetértettek velük. Lyme-ban. mint arról. – Miss Woodruffot tehát az obskúrus kategóriába sorolja? A doktor hallgatott egy sort. A harmadik típust obskúrus melankóliának hívja. Köztünk legyen mondva. a lelkére beszélek. de én kifejezetten neo -ontologista vagyok. mi megy végbe ennek a lánynak a lelkében. Mrs. ha az a jámborság palotája porig égne és vele együtt a tulajdonosa is. Ezen azt érti a boldogtalan. hogy fogalma sincs róla. hogy érdekli-e a paleontológia. ha mindent bevallo k. megtettem a lány érdekében. A doktor pohara ezüsttalpát nézegette. a tekintete különös volt. Most már jobb. Charles megkérdezte a doktortól. – A doktor dühösen belekortyolt a grogba. Mintha a falnak beszéltem vo lna. nem beszélt. karöltve járnánk azt a táncot. gondoltam. hogy valójában egyetlen orvosság van a bajára. és találkozik ezzel a fehérszeméllyel. Mégis úgy élnek. Az egyiket természetesnek nevezi. nem is lennénk egyedül. Grogan megpiszkálta a tüzet. Poulteneynek valóban én vagyok az orvosa.

hát ezret egy ellen. amikor következő kérdését feltette. hogy valaki más. férfiakat: ő képtelen az ésszerű gondolkodásra. mintha nem lenne hajlandó bevenni az előírt orvosságot. talán… – Elhallgatott. Felállt. Ernestina édesanyja… – Csak az idejét vesztegetné. vékony. Ugyanis a következőről van szó. Az asszony gyásza mélységes volt. hogy akkor is csak a fejét rázná. De nem. s az egy pillanatra fellángolt. amelyről tudja. kinyújtott mutatóujjal szinte beledöfte a szavait. Én azzal hízelgek magamnak. A halott ruhái változatlanul ott lógtak a szekrényben. hosszú éveken át nem akart véget érni. még a levelek is. mert az éjszaka enyhe. Smithson. Ne úgy tekintse őt. – És senkinek sem nyilatkozott a lelkiállapotáról? – Legjobb barátnéja kétségtelenül Mrs. milyen békések. érti. Hartmann diagnózisa a következő. Nagyon sötét. hogy miért viselkedik úgy. Olyan ember ő. Most újra láthatják. Érti most már? A bánata az öröme. – A derék Hartmann doktor ismertet néhány hasonló es etet. esze ágában sincs kilépni. Nem fogja elhinni. Rendben van. amit ezek szerint már viszszautasított. – Na ugye. Talbot. a pipája a kedvenc karosszéke me llett. megértő személy előtt feltárnál érzéseit… – Ez esetben meggyógyulna. Tőle tudom. huszonhat vagy huszonhét éves. Vannak pár huzamok. barátom. – Sötét dolog. szó nélkül visszafogadta volna. Pontosan! Olyan ez. hadgyakorlat során baleset érte. A házukban semmit sem engedett megvá ltoztatni. a férje lovastiszt volt. és az ablakok zárva vannak… tehát kidugja a takaró alól. – Ez a nő ugyanúgy rászokott a melankóliára. boldogan előreveti magát. de ha ennek a lánynak felkínálnák Anglia trónját. Az erőszak sohasem szül megértést. És ott is marad. Ez csak természetes. megsárgulva. Az egyikről igen különös dolgot állít. ahol mi visszarettennénk. – Elhallgatott és rámo solygott Charlesra. 84 . – Talán – tette hozzá reménytelenül. Van nekem egy kollégám Exeterben. képtelen annak megfejtésére. hátha felszáll a köd. a homályba – ott hevertek ugyanúgy felbontatlanul. hogy a maga ammoniteszei sem szolgálnak ilyen rejtéllyel? Nos. Talbot aranyszívű teremtés. De nem akart véget érni. Megmondtam neki. majdnem egészen eltakarja. és meghalt. mint ahogy az ópiumélvezetre szokik rá az ember. aki ködben él. Charles a tűzbe dobta szivarja csonkját. mint magu nkat. És akkor. olyan úrnőhöz. – Charles tehetetlenül vállat vont. Smithson. fiatalember? Feleljen nekem. És mondok én magának meg valamit. Egy özvegyasszonyról van szó. ezek épp nevelőnőt kerestek. boldog feleség és négy angyali csemete. Mindössze a nnyit tehetünk. E pillanatban Sarah hálószobája a Marlborough House-t beburkoló fekete csöndben úszik. olyan munkára. hogy… de bizony én is kudarcot vallottam. – Újra leült. mennyire nem tragikusak a vonásai: egészséges fiatal nő. amely rosszabb a töviságynál. ő egy olyan házba szegődik el. Igen derék ember. kerek karját kidugja a takaró alól. egy fiatal weimari özveg yről. Csend lett. – Ugye. Az orvostudomány tehetetlen. Mrs. Mi éppen azt akartuk felajánlani neki. fekete haja az arcába hull.próbálkoztam. – És ha… tegyük fel. ahogy viselkedik. – Nem volt hajlandó elmenni? – Nem bizony. hogy a témáról egy árva szót sem hajlandó szólni.egy ezüsttálcán éveken át. Nem volt bátorsága a doktor szemébe nézni. hogy várunk. Valami nincs rendben nála. – De hát… ez felfoghatatlan. Jobb is így. Áldozati bárány akar lenni. – No de ilyen esetben az orvosnak joga van… – A lelket hogyan kényszerítsük bármire. – Tehát reménytelen az eset? – Ebben az értelemben igen. A lány jobb oldalára fordulva alszik. és átölel egy másik testet. Smithson? Azon a ponton. és Charles fölé magasodva. az okok kibogozására. mint látja. no. hogy valóságos tö mlöc. és teletö ltötte a poharukat a grogos kannából. – A doktor komoran rámosolygott Charlesra. De ő nem akar meggyógyulni. amelyek a halála után érkeztek a címére… – a doktor Charles háta mögé bökött. aki sohasem lett különbséget cseléd és rabszolga között.

hogy a Föld gömbölyű és Exeter püspökét dr. mert az ágy. nem férfitestet. ha megsimogatták. rosszabb még Sarah-nál is. egy kétszobás. negyedik a tizenegy gyermek közt. mint a mi korunk hollywoodi filmjei. olyan észrevétlenül mászott be hozzá Mil lie. hogy Mrs. aligh anem szépen hátat fordít. lehet. s a körülötte levő embereket csak úgy ítélte meg. ha az irodalom és a festészet húzza fel őket. de hozzábújva. hogy a szerelem testi gyönyörökkel jár. háttal Sarah-nak. Tudta.Nem. nyirkos házikóban a sivár Eggardontól nyugatra eső egyik völgyben. őrjöngő átkozódá sban törne ki s önök már látják is a két leányt. zsúfolt. ezért Sarah egyszerűen bebújt hozzá az ágyba. de még erre az egyetlen pillantásra is kevesen voltak hajlandók. Poulteney szerint a legjobb úton haladt a prostitúció felé. amire sor került benne. Így vélekedett Maryről is. hogy Mrs. megcsókolta. az elégedett földmíves és családja képe. arról éppen annyit tudott. A prostitúció. Attól fogva a kisbárány hetenként kétszer-háromszor megjelent nála csüggedt arccal. Történetesen volt egy régóta nem használt öltözőszoba Sarah hálósz obájának szomszédságában. Természetesen tudta. Mrs. mert olyan elvadult. megsimogatta. de ha igen. hogy a hasonlat szó sz erint is ráillett a szántóvető leányára. Poulteney testiség iránti undorában azonban nem osztozott. Bement hozzá és megnyugtatta. Azonkívül az ő szemében ugya nolyan megingathatatlan tény volt. No és Sarah? Ami a homoszexualitást illeti. amelyek. én személy szerint akkor gyűlölöm leginkább e falakat. és adjanak neki egy világosabb szobát. Felfoghatatlan? Bizonyos fajta bűnök akkoriban annyira természetellenesnek számítottak vo lna. Egy tizenkilenc esztendős leányt. Mivel tudjuk. mint úrnője. hogy így lesz. De ha mégis megjelenik az ajtóban. hogy ennek nincs is semmi jelentősége. minden bűntudatos kor magas falakkal övezi a maga Versailles-ját. hideg éjszaka volt. azt értette – ha belerúgtak. szereti. Phillpottsnak hívják. Sarah magára vállalta a sápkóros leány go ndozását. Remélem. de ez érthető volt. Poulteney. a dologra valószínűleg sor sem került volna. akkor is csupán a görög sziget jutott eszébe róla. hogy a szegény lány úgy összeomlott Mrs. lámpással a kezében megjelenne Mrs. olyannyira ártatlan volt ő. lét ezett. a „való” életről szólnak. Felfuvalkodva. ha úgy nézte. nehogy felébressze az alvókat. hát: ilyen az élet. mint a kutya. hogy a Boldog Parasztlegény mítosza semmivé váljon. mert annyira kiesik az ú tból s olyan festőien vidéki. mielőtt apja társadalmi ambíciói száműzték volna életükből az efféle paraszti foglalatosságot. Millie-t ide szállásolták be. mégiscsak egyszemélyes. hogy a nők nem éreznek testi gyönyört. sokat foglalkoztatott londoni építészé ez a ház. Egyik éjszaka Sarah sírni hallotta a lányt. ha az ajtóban. Grogan javasolta. amelyet egyszer Mary kapott az arcára. Poulteney egyáltalán ismerte a „leszbikus” szót. mint az. amelyet George Morland és a hozzá hasonló festők tettek divatossá (1867 -ben már Birket Foster volt a főbűnös). de ezt a női hiúság és állhatatlanság számlájára írta. mivel a lány viho gva fogadta a rettenetes gyalázatot. Mrs. Most persze eszünkbe jutott valami. írni. Elég lett volna egy pillantást vetni Millie-re és tíz nyomorult testvérére. akik mind odah aza éltek leírhatatlan szegénységben. Ez azt hiszem. Millie-vel azóta aludt együtt. Kétlem. vagy legalábbis sejtette. mint például abban az undorító csókban. ha 85 . Nos. hogy költöztessék ki a cselédházból. hogy ezekben a teremtményekben a testiség iránti velük született női undoron felülkerekedett a pénzvágy. és elmegy – sőt még az ajtót is csendesen húzza be. amint szánalmas pendelyükben kilökik őket a k apun. Ma egy fiatal. hiszen Millie évei számától eltekintve mindenben gyermek volt. m int azok a beteg kisbárányok. Poulteney színe előtt. és meglepné az eg ymáshoz bújó két teremtést. karjaiba vette. Dr. úgymond. aki gyakran merült egyedül álomba. Minden kor. s hajnaltájt megébre dve maga mellett találta a lányt – olyan alázatosan. Könyörtelen. csakhogy elfelejtik: 1867 -ben vagyunk. hogy a ház így fog megtisztulni attól a rengeteg viktoriánus rémségtől. Poulteney laudánumma l kábította magát minden este. Millie olyan volt a számára. Arra gondolnak: mi lenne. éppen olyan ostoba és romboló hatású érzelgős lakkozás volt. s a valóság elferdítése. olvasni nem t udott. nagyon tévednek. akár egy haragvó fekete hattyú. mint Lady Cotton ünnepelt jótékonykodása örökösen emlékeztette rá. Rossz alvó volt. hogy az alsóbbrendű nőstények élvezetet lelnek bizonyos férfiúi ténykedésekben. amelyeket féltő gonddal nevelt. Isten a tudója. könnyű feladatnak bizonyult. gyakran lejár oda a hét végére. noha nagy. Egy szántóvető leánya volt Millie. hogy nem is léteztek. aki szintén alszik.

A doktor mérgesen elfordult. hogy észre sem vette. A kis doktor oldalvást rápillantott. mégis sokkal inkább a kor megsemmisítő férfiarroganciájának terhére kell írnunk. Azonkívül. hogy óvatosan mozogjon – ezen a területen mit szól dr. pedig fontos név. Nevére már alig e mlékeznek. Ez a gyengéd kapcsolat egyúttal szinte néma volt. – Teljesen igaza van. legtartalmasabb teret. de a bátrak új erőre kaptak. A papság. de ezt a nagyon általános viktoriánus jelenséget. Hogy érzéseikben azért a nemiség is bizonyára szerepet kapott? Meglehet. de az érdeklődés minden jele nélkül. orgiasztikus női homoszexualitás. Szegény leány félt a sötétben. mint két nővér. Smithson.szenvedése elviselhetetlenné fokozódott. de ugyanakkor nagyszerű költemény. amit ön mondott… – Ez a könyv az élőkről szól. tehát éppen egy időben a más területen és máshol folyó reformokkal –. hogy tudniillik a világ Kr. ha nincs Sarah. évmilliókra röpítette vissza a dátumot. A fajok eredete volt az. a legállatiasabb városi szegénység vagy a legfelszabadultabb arisztokrácia köreiben akkortájt is létezett az igazi. Ne feledjék azonban. A teremtés két koronája Miss Woodruffra és a ködre vonatkozó. mi pedig térjünk vissza ahhoz a racionálisabb. még kev esebben hittek tételeiben. és akkor is csak a leg jelentéktelenebb háztartási dolgokról. attól tartok. Maid a tűzbe meredve ennyit mondott: – Hát. mintha csak a beszélgetést akarná újra elindítani. Bocsánatot kérek. mint a perverzitáshoz? Hadd aludjon hát a két ártatlan jószág. műve ltebb és egészében véve szerencsésebb nemű párhoz a tengerpartra. mint bármi más. hogy igazából a meleg. – Abból. hogy… – Olvasta? – Igen. Visszatérve kezébe nyomott Charlesnak egy könyvet. – Ismerje el – mondta Charles –. Charles felnézett a doktor tüzesen villogó szemébe. Tudták. – Akkor több esze is lehetne mint hogy „fickóként” emlegessen egy nagy embert. Lyell műve. ő adta a kornak és a más területeken dolgozó tudósoknak a legn agyobb. amellyel a tizenhetedik századi Usher érsek állt elő . s csak néhányan fogadták el az elméletből leszűrhető következtetéseket. Kétségtelen. – Olvasta ezt a Darwin nevű fickót? Grogan élesen ránézett pápaszeme fölött. Grogan a teológusokra váró kellemetlenségekhez. Alig beszélgettek. Nem a holtakról. Charlest tehát érdekelte – noha jövendő apósa és bácsikája példája arra intette. amelyet Charles tört meg. s amelyet a hivatalos angol Biblia számtalan kiadása ünnepélyesen megörökített. Csend lett. de vise lkedni úgy viselkedtek. Hadd vessem itt közbe. Buffon 1778-ban közrebocsátott híres Époques de la Nature-jében már megdöntötte azt a mítoszt. hogy tudnii llik nők gyakran aludtak egy ágyban. hogy itt -ott. A doktor azonban bölcsen hallgatott. a magány e hatalmas kútjának fenekén bármifajta összemelegedés nem áll-e közelebb az igaz emberséghez. amelyről írok. bizony. bizonyára visszakéredzkedik az emeleti hálóba. kemény küzdelem előtt áll. Felfedezései szélviharként söpörtek végig a század állott levegőjű metafizikai folyosóin – és a gyávák megborzongtak. október 26-án reggel kilenc órakor teremtetett. és hátrament egy polchoz a keskeny szoba végébe. csöndes együttlét a fontos a sötétben. A geológia alaptételei – amely 1830 és 1833 között jelent meg. hogy Lyell felfedezései igenis önmagukon túlmutató jelentőségűek. De még a nagy francia természettudós sem merte hátrább tolni az időpontot 75 000 évnél. A genezis egy nagy hazugság. gyanúsabb dologéra. Felállt. s egy ha tezer éves anyaméh sokkal melegebb. más környezetben. mint egy kétezer-milliós. e. hogy visszategye a lámpát az asztalra. igencsak kétélű metaforákról áttért a paleontológia sokkal egyértelműbe területére. Charles felállt. hogy Lyell a modern geológia atyja. fogta a lámpát. kevesen hallottak Lyell mesterművéről. 4004. – Nem állt szándékomban. 86 . hogy abban a korban.

a természetes úton kiválasztott (a módhatározó mindkét értelemben értendő) merő intellektus.– Néhány éve erre járt Gosse a csiga bolond bas-bleu-ivel. szabadon. hogy Ádámot megteremtette. ráébres ztették őket törpe mivoltukra. Grogan megragadta és megszorította a kezét. felsőbbrendűnek érezték magukat. Grogan. – Szóval darwinista? – Szívvel-lélekkel. – Az a fundamentalista szélkelep aligha vetődik még egyszer a dorseti partra. időtlen álomba merülve. most már halványan rámosol ygott. Olvasta tőle az Omphalos-t? Charles elmosolyodott. amint a hajnali órákban hazafelé ballagott – igencsak emelkedett hangulatban voltak. Charles azonban. óriási intellektuális távolság választja el őket embertársaiktól. új felfedezések. Két szellemi carbonaró-nk – hisz nem leli-e folyton örömét a titkos társaságokban a férfiak gyermeki lelke? – újra megtöltötte grogos poharát. avagy kísérlet a geológiai csomó megoldására) mostanára feledés borítja. amelyekről beszélgettek. é bren járkál. Lyelltől és híveitől való félelmében 1857-ben előállt egy elmélettel. mert ez a kor egyik legérdekesebb – és szándékán kívül legmulatságosabb – könyve. miután a pozitív és a negatív vizsgának is alávetette. hogy a nagy. ehelyett azonban – különösen Charles. Szerzője a Royal Society tagja és a kor vezető tengerbiológusa volt. mintha ő lett volna Robinson Crusoe és Charles Péntek. 7 A művet (Omphalos. és hosszan ünnepelték Darwint. Tudták. Kivéve Sarah-t. vagy két szem só egy hatalmas tál ízetlen levesben. Isten egyúttal megteremtette a kövületeket és az élet minden egyéb. kár pedig. amely a tőlük fél mérföldre alvó két lány közt szövődött öntudatlanul. amelyet az ember az istenségnek tulajdonított. – Pontosan ezt mondtam neki én is az előadása végén. A kivilágítatlan Lyme közönséges embermassza. és mindent ért. új szivarra gyújtottak.7 Most már sokkal jóságosabban méregette Charlest. Gosse-t természetesen Edmund fiának híres memoárja tette halhatatlanná fél évszázaddal később. 87 . kihalt formáját is – alighanem ez a legképtelenebb álcázó hadművelet. mint egy isten. s úgy vélték. – Merő képtelenségek tárházának tartom. hogy olyanok ők. a köztük kialakult láthatatlan kapcsolat egy kicsit hasonlított ahhoz. Az Omphalos publikálására – két évvel A fajok eredete előtt – szerencsétlenebb időpontot nem is választhatott volna. aki egy a sosem alvó csillagokkal. amely egy csapá sra eltüntette a tudomány és a Biblia teremtésmítosza közti ellentéteket: Gosse zseniális tétele szerint ugyanis aznap. Ha ha! Alaposan beolvastam neki! – A doktor ír orra diadalmasan belehorkant a levegőbe. akár két csipet élesztő egy letargikus tésztatengerben. Az ember azt hihetné.

amíg csak egészen közel nem ért hozzá. Sarah nem fordult hátra. nem látja-e valaki. mint valami engesztelő áldozati ajándékot. félig eltakarták az árnyak. Ezért úgy döntött. Dr. és eszébe jutott az is. Burkleynek. és tekintetük találkozott. Charles elvette. – Akar egy másik ruhát? – kérdezte félénken. tehát fennmaradnak. Ezúttal azonban gyorsan magához tért. John Kennedy o rvosa letérdelt. és k alandját tudományos s egyszersmind humanitárius jelleggel r uházta fel. – Hadd lássák. – Én véletlenül gazdag vagyok. most azonban a kötelességérzet került egyértelműen előtérbe. kudarcot vall. Az óriási kőrisek azonban elhagyatott erdő fölé nyújtogatták csupasz ágaikat. hogy legalább annyit fizessek ezekért a test-ekért. Ő. Tavaszi pillangók ezrei nyüzsögtek a levegőben. de sajnos nagyon élénken elképzelte. h anem kabátja zsebébe nyúlt. az ég azúrkék volt. lesütött szemmel átnyújtott Charlesnak egy újabb test-et.HÚSZ A Természet Istenre tör Általunk. körültáncolták Charlest. amennyit Miss Anning boltjában kérnének értük. hogy mégiscsak elmondja Ernestinának. amelyekre nem tudna úgy felelni. s ezért úgyszólván kiirtottuk őket. Charles. – Engedje meg. WILLIAM MANCHESTER: KENNEDY ELNÖK HALÁLA Sarah a liánalagút túlsó végében állt. ha ember az illető. de akkor sem nézett rá. Charles látta. maga véletlenül szegény. Grogan kis megjegyzése az élők és a holtak viszonylagos fontosságáról gyökeret eresztett az agyában. Ernestinát sem neme. vannak kötelezettségei a k evésbé erősek iránt. Eddig volt olyan őszinte. kétségkívül azok közé tartozik. de a lány zavara ragadósnak biz onyult. Miért törődnénk az efféle dolgo kkal? 88 . hogyan szándékozik viselke dni. lidérceivel? A fajért szüntelen perel. Mielőtt a lián sötétzöld árnyékába belépett volna. mi történt közte és Miss Woodruff között. sárgák. meleg délnyugati szellő fújdogált. Charles bűntudatosan körülnézett. hogy ne hajózna ki veszélyes vizekre. Most tehát ki tudta védeni Sarah vádló tekintetét. De hallgat az egyén felől. megint az a megmagyarázhatatlan érzés fogta el. és elkísérték útján a Teh enészethez. már előzőleg észrevette a kőrisfák közt felfelé kapaszkodó Charlest. és remegő kézzel rámutatott a nő borzalmas állapotban levő szo knyájára. Sütött a nap. és némán. de az erősebbnek. majd be az erdőbe. narancsszínűek. méltatlannak biz onyul. hogy átdöfik. a találkozóra ugyanis két nappal az utolsó fejezetek eseményei után k erült sor. A lány erre felemelte fejét. hogy szándékának önze tlenségét felfogja – és kényelmesen kitért ez elől a kevéssé kellemes kötelesség elől. hogy bevallotta magának: illetlen kaland ugyan. és akkor mindent elmondott dr. de az élvezetnek sincs híján. Még arra is gondolt. TENNYSON: IN MEMORIAM (1850) Végül megszólalt. Nem nézett hátra. zölddel erezett fehérek: újabban összeegyeztethetetlennek találjuk a magas mezőgazdasági hozammal. az egyik – ragyogó zöld foltocska – most a Sarah sötét alakja mögötti napfényes tisztáson repdesett. – Nem – suttogta vadul a nő. akik erősebbek. hogy megbántotta Sarah-t. sem tapasztalata nem teszi képessé arra. milyen buta női kérdéseket tenne fel Ernestina. mit műveltek.

és gyorsan. Odafenn Sarah bevárta Charlest. amelyről. viszont – micsoda ravasz kacérság! – a hajára megint csak fel kell figyelnie. miért éppen engem tüntetett ki azzal. A mögötte botladozó Charles meg-megpillantotta bugyogója fehér szalagos alját. úrinő nem h aladt volna elöl egy emelkedőn. délre néző völgyecske. A nyomában csetlő-botló Charles felfigyelt a fekete harisnyák agyonstoppolt sarkára. A lány intett neki. át a köves tisztáson. lihegve és izzadva flanelruhájában. nyilván nem Sarah. talán nem megy feljebb. Sarah óvatosan kanyarogva felment egészen az emelkedő tetejére. ahol a függélyes sziklafalat már rég lemarta az erózió. és valaki. Odamennénk? Charles jelezte. amiko r a jobbik helyet elfoglalta. – Gratulálok. hogy így a lány arca félig rejtve marad előtte. Charles eltöprengett rajta. mert azt akarta mondani: „esetét”. hogy más-más körökben mozognak… persze csak finoman. Kicsi. de távolságot tartani. emlékeztetni rá. nagyszerű kilátás nyílt a fák csúcsára odalenn és mögöttük a tengerre. Gyönyörű lehet. odacipelt a tövébe egy nagy. Sarah egyenes tartásban. a megviselt cipőkre. mint a büszkesége. Charles. – Ismerek egy rejtekhelyfélét a közelben. de lehajtott fejjel ült. Ha egyedül van. s a tenger irányába nézett. hogy olyan gyakran hordja kezében a kalapját. Charles. ha nem is mutatta. a délutáni nap dajkálta: bűbájos volt. és minden oldalról védett. Sarah újra felnézett rá. A rejtekhely szinte az égben ringatózott. amit… mondani kíván. tapintatos iróniával. hogy magának valóban segítségre van szüksége. Sarah újabb zöld alagúton vezette át. Sarah alázatossága ugyanolyan zavarba ejtő volt. a másikkal fekete kalapja szalagjait tartva. Sarah könnyed. A fűcsomókon meg lehetett vetni a lábat. ahol Charles test-ek után kutatott. amelyeket két mérfölddel odébb. A kapt ató túlsó oldalán a talaj néhány yard hosszan kisimult. Látta. – Én csak ezt adhatom. körülnézett. tovább. zöld amfiteátrum. lapos kőtömböt. Sarah azonban csendesen folytatta útját. a Cobbon tisztán ki lehetett venni. de lélekben mosolyogva nézte. valóságos zuhatag. s noha most be volt szorítva a kabátgallér alá. a szituáció azonban n a- 89 . amikor a lány először lepte meg idekinn. ennek a túlsó végén azonban zöld emelkedőt találtak. Készen állok rá. hanem hátramarad. hogyan kezdjen hozzá. rájött. amely egészen a bokájáig ért.Ez volt a terve: kedvesen viselkedni Sarah-val. Egy csökött galagonya nőtt az aréna végében – ha lehet így nevezni egy alig tizenöt láb hosszú térséget –. – Inkább a magányéhoz. hogy foglaljon helyet a kövön. mert megértettem. A lány félénken a napfény felé m utatott. ha leereszti. amely néhány lábnyira emelkedett a kőtrónustól. ezzel azonban elárulta volna. hogy beleegyezik. hogy a lány nem tudja. egyik kezével felfogva szoknyáját. ezek voltak azok a hatalmas. A talaj merede ken emelkedett egy újabb kiszögellés felé. Sarah azonban elfordult. amely több száz yarddal nyúlt föléjük. – Miért adna nekem bármit is? – Hiszen eljött. és Sarah elindult. A völgyecskét kankalin. nem egy csepp hiúságra utal-e. – … sorsát. És n oha fel nem foghatom. gondolta. körülötte sűrű bozótos: apró. mintha nem is sejtené a veszélyt. sőt. ibolya és vadeper fehér csillagai övezték. Magának valami titkos tehetsége van az ilyen sasfészkek felkutatásához. majd elindult a szikla tetején. mint valami rusztikus trónusról. kecsesen letelepedett egy dombocskára. leülepedésből szármázó „lépcsőfokok”. h anem az orvost is játssza. hogy meghallgassam. de a sötét haj vörös izzására is. – Azért jöttem el. Charlesnak hízelgett ez a pillantás. – De hisz az az ön széke. és az ember már vissza is gurult az előbbi kiszögellésig. hogy feltárta előttem… – Itt elakadt. Charles veszélyesnek tartotta: elég megbotlani. Charles. hogy nemcsak az úriembert. de biztos léptekkel haladt. Még meredekebb kaptatóra értek. és ez volt Sarah „rejtekhelye”. és szemlátomást teljesen fölöslegesen a kalapján igazgatott valamit.

Sarah-n persze mindennek nyoma sem volt. a beszélt nyelvet nem ismerem jól. És én ostobán hittem neki. De ezt bizonyára tudja. – Varguennes-nek hívták. mint egy gyerek. Végül félretette kalapját. – Miss Woodruff. A szép formájú kebel hangsúlyozására viselni kezdték az első mesterséges segé deszközöket. – Először a bátorságát csodáltam. Nem tudom. legalábbis Londonban. miért nem vett eddig feleségül senki. Úrie mbernek látszott. Aztán a félénk fürdőző hirtelenségével egyszerre csak belevetette magát a vallomásba. Amikor a hajója zátonyra futott. tétova mondatai közt is furcsa kis szüneteket tartott. de Charles egyre inkább úgy érezte. – Lepillantott a kezére. hogy a viseltes ruhák semmit sem vesznek el Sarah lényéből. nagyon is közvetlen és ifjonti. – A sebe borzalmas volt. Ígérem. Azt mondta. Apja gazdag ügyvéd. De soh asem kiabált. – Néha azt hiszem. Egyszer úgy megszorította. A kabát magas gallérja és a háta szabása férfias volt – akár egy női kocsis vagy egy katona. A többiek – kettő kivételével – vízbe fúltak. mint valami uralkodó. akárcsak az egysz erű kankalinok Charles lábai előtt az egzotikus melegházi virágokkal vívott küzdelemben. amit mondtunk egymásnak. A könyvek nem érdekelték. de ezt a benyomást könnyűszerrel szétfoszlatta a haja. – Angolul nem tudott? – Csak néhány szót. Csípőjétől térdéig felszakadt a húsa. és nem a mögötte ülő Charles. Hogy maga a sátán volt ő. Charles némán ült. a szempillákat és a szemöldököket kifestették. hogy milyen volt. mintha az volna a hallgatója. sőt illenek hozzá. meglazította kabátját. Sarah biccentett. bort szállított. szabadságharc kezdődött el a női divatban. Talbot sem tudott jobban franciául. Sohasem jártam Franciaországban. nem nagyon igyekezett a segítségére lenni. mint ő… mármint amikor még csak lábadozott . te ngerész képében. de még mindig nem szólalt meg. mint ő angolul. Varguennes beállt tengerésznek. Hogy nem érti. vagy hogy hallgatója közbeszólhasson. hogy éppen ezért. elhozták Talbot kapitány házába. Még csak nem is nyögött. hogy valójában kicsoda ő. le kellett volna vágni a lábát. Lehet. szerénység is leh etett az oka. hogy ideje legyen a gondolkodásra. 90 . mint aki nem szokott hozzá a hosszadalmas megnyilatkozásokhoz. – A tengert nézte. Lehet. És Mrs. De még mindig habozott. hogy mindig franciául beszélgettünk. még kurta. Mindenféle ostobaságot összefecsegett rólam. – Csak a külső körülményeket ismerem. és az első házasságból származó gyermekit kitúrta örökéből. jobban. hogy a férfiak nagyon bátrak és nagyon csalárdak tudnak lenni egyszerre. gondolta Charles –. embereket akart maga körül tudni. ami nem volt bennük. De a könyörtelen erkölcsösséget még jo bban utálom. Talbot kap itányt pedig hamarosan elszólította a kötelesség. Miután a hajója zátonyra futott. ő a kezemet szorongatta. – Nagyon jóképű volt Egyetlen férfi sem tanúsított még irántam olyan figyelmet. Az utóbbi öt év során. Sarah csak nem szólalt meg. akár egy fiú és a húga – Sarah zavart merevsége nem illett hozzá. Úgy beszélt. sokszor szinte valószínűtlennek tűnt. Amikor az orvos átkötözte a sebet. már első tiszt volt. – Értem – mormolta. akinek különös kérelmező telepedett a lába elé. akik őt hallgatják. – Vagyis tehát megkörnyékezte magát? – Tudnia kell. Csakhogy hazudott mindenben. Ilyesmiket. mint a szépek. nemcsak a félvilágiak. Ez minden. mégis fennmaradt. a lány arra vár. hogy kiszedje belőle titkát. Nem szabad teljes egészében őt hibáztatni. és összefonta a kezét. Félénkség. én utálom az erkölc stelenséget. Charles nem tudta. Rosszabb volt. végül megadta magát. Az első napokban rettenetes fájdalmakat állt ki. a hajat „beporo zták” és festették… a társaságbeli nők is. Akkor még nem tudtam. azért -e. az ajkat kirúzsozták. hogy nem leszek túlságosan szigorú bírája. Bordeaux-ból való. Charles meglepődve konstatálta. aki másodszor is megházasodott. hogy mit mond. Azt nem tudom. Ha vérmérg ezést kap. A divat szemlátomást egyáltalán nem érdekelte. Gyakran nem is egészen értettem. hogy olyasmit is beleértettem a szavaiba. hogy semmi köze sem volt a hajótöréshez. Csakis beszélgetni akart.gyon is al fresco volt. hogy majdnem elájultam.

Mr. Nem tudhatja. meg-megbillent a szellőben. és képtelen vagyok elfogadni. hogy az irigység beszél belőlem. hogy nem az irigység beszél belőlem? Vad tekintettel feléje fordult. – Megkérte. Smithson. – Még… még élveztem is. És a legártatlanabb. olyannak. hogy a másokéra gondot vise ljen. Nem olyan nő. a tudást… nem tudom. majd hirtelen ijedten elröppent. hogy megcsókolja a kezemet. és Charles bólintott. Mrs. csak hálát és szeretetet… boldogan meghalnék érte vagy a gyerekeiért. Kegyetlennek nevezett. talán… de hát nem volt otthon. akinek nincs saját gyereke. majd kibökte: – Azt akarta. Ha Talbot kapitány otthon tartó zkodik. – Tépdesni kezdte a pacsirtafű leveleit. Elhitette velem: a boldogsága függ attól. annál nagyobb a fájdalom. szereti az értelmet. aki parasztfeleségnek született.Csúfolódott velem. amelyben… Újra csak a fejét rázta. hogy minél aranyosabbak. mint kerubok miniatűr nemi szervei –. – És maga sohasem volt nevelőnő. a társadalmi kiváltságokkal nem szükségszerűen jár együtt a boldogság. Egy varjú lebegett a fejük felett. Talbot tudott erről? – Ő a legderekabb teremtés a világon. tiszt eli. aki természettől fogva. De napról napra a családi boldogság tanúja lenni. – Elbizonytalanodott. Hogy már évek óta 91 . Ne higgye. Ekko rra már szavakban is megfogalmazta azt. Ez egy héttel azelőtt következett be. Aztán már magam is kezdtem kegyetlennek tartani magamat. Bocsásson meg. elkísérem-e… sőt hogy az én boldogságom is ettől függ. hogy legyen a felesége? A lány kínlódva kereste a választ. hogy folytassa. hogy ilyesmikre vágyakozzam. Dorchesterben egy ga zdag gulyás… de mindegy. a gyönyörű gyerekeket… – Elhallgatott. A lány leszakított egy szál pacsirtafüvet – kék virágai olyanok voltak. – Varguennes egyre makacsabban kérlelt. – És attól fogva nem volt kegyetlen. – Nem értheti. beengedtek a paradicsomba. Charles hallgatott egy sort. nincs jogom. Talbot iránt pedig semmi mást nem érzek. – Mrs. – Elhallgatott. hogy minden nevelőnő boldogtalan… vagy hogy mind pártában marad. a szépséget. hogy fejezzem ki magam. hogy élvezzem is. – A hozzám hasonlók igen. Maga nem nőnek született. Imádtam a kis Pault és Virginiát . de nem hag yják. Többször is megkérték a kezemet. – Azt azért nem állíthatja. – Szóba hozta a házasságot. mint én. de a szívem nagyon óhajtja őket. Meg hogy örökrészének visszaszerzésére is van remény. Hiszen maga nem nő. De minden sértő él nélkül. hogy vonzódik hozzám. Talbot pontosan annyi idős. Azt mondta. Hogy az apám a bolondokházában halt meg. – Újra elhallgatott. – Össze sem lehet hasonlítani azt a helyzetet. Hogy sem pénzem. – Félbeszakítottam. fiatal nő. és folytatta. és azért fizetik. – De nem osztozunk ebben a maga által leírt hiányérzetben mindannyian a magunk módján? Sarah meglepő hevességgel rázta a fejét. közelről látni a felhőtlen házaséletet. Feleségének az elején szégyelltem szólni. de a neveltetése feljebb emelte. amikor nem hagytam. hazatérése után ki fogják nevezni egy borszállító hajó kapitányának. Smithson. – Értem. – A végén már úgy tűnt. Mr. fekete tollai megcsillantak. mit csinálna. hogy távoznia kellett. mert nagyon jól tudtam. – Igen. sem közeli rokonom nincs. hogy valami mélyen szunnyadó érzé sre tapinthatott rá. és azt. Charles rájött. de a lány szó szerint vette. az otthont. hogy mindez üres hiúság… – Hallgatott egy sort. hogy menjek vele Franciaországba. A végén pedig már féltem… Féltem. – Mrs. amelyben a boldogság legalább elérhető. Biztatásnak szánta csupán a szót. – Úgy értem. – Hajlandó elhinni. – Varguennes felgyógyult. Sok mindent tudott már rólam.

De tökéletesen megértem őket. Smithson. amikor a szakszervezetiek elkeseredett bosszútetteiről olvasok. Nem ígértem meg neki. a 92 . Úgy éreztem. Az ötödik napon nem bírtam tovább. De a ztán eltelt egy nap. megfulladok. ő már nem volt ott. Odame ntem. és a magány érzése. sőt ami még e nnél is rosszabb: hogy elszalasztottam az árbocfát. hol van a szobája. Ezt nem is tagadom. saját otthonomban s ohasem lakhatom.úgy érzem. Tudom. még azok is magányra ítélnek. tükrök –. ahol szobát akart k ivenni. hogy még a tárgyak – a székek. – Hangjába valami egészen új nyerseség. De nem tudom. – Kímélje magát. sosem leszünk a tiéd. – Nem hiszem. újból hatalmába kerített. hogy osztozhatok érzéseiben. Az ilyen útról nehéz letérni. Végül Sarah megszólalt. Sarah elhallgatott. amint megérkezik. Sherborne-ba indulok. És azt se felejtse el. Mrs. Mr. Alattuk. – Tehát az egész dolog rejtve maradt Mrs. Négy évvel ezelőtt apámra kimondták a csődöt. csalással kezdtük. Ő azt hitte. hogy ez őrültség. Olcsóbb a többinél. hogy vak legyek. amíg utána nem megyek. Nem megyek utána. amiben megkapaszkodhattam volna. és összekulcsolta ujjait az ölében. hogy ostobaságom és vakságom egy idegen szemében. ahogy az iránta való érdeklődésemet fogadták. ami ellentmondott utolsó mondatának. hogy felszálljon a weymouthi postahajóra. hogy addig vár. Talán a lelkem rosszabbik fele akarta. mondta. Sőt irigyli. amelyről be kell számolnom. Talbot természetesen úgy gondolta. hogyan mondjam el. Megesküdtem előtte. amely alól én vagyok a kivétel. Én ragaszkodtam hozzá. mintha innen már nem bírná folytatni. Talbottal elhitettem. elképesztőnek és megbocsáthatatlannak tűnhet. feleltem. mert ők legalább tudják. tudom. mint a sajátja. hogy velem egyenlővel sohasem köthetek barátságot. – Varguennes elment. és lehajtotta a fejét. Nem volt ott. Sejtem. Mindenünket elárverezték. mindenben igazi szerelmesként viselkedett. Talbot előtt… ez nem keltette fel a gyanakvását? Tisztességes szándékú férfi aligha viselkedik így. hogy eleve titkolózással. És mégis. Boldog volt. Azóta egyfolytában attól a rögeszmétől szenvedek. ha egyszer rálépett az ember. valami titokzatos módon és okból magányra ítéltett em. Charles ezt figyelmeztetésnek is vehette volna. Charles is a földet nézte. hogy egy iskolatársnőm súlyosan megbetegedett. vadság költözött. Smithson. hol és hogyan álljanak bo sszút. – Az életem merő egyedüllét volt addig. és láthatólag arra számítottak. mert ráadásul titkolnom kellett. az egyik nagy kőrisfa ágai közt húros rigó dalolt ijedten az ég kék békéje alatt. nem fejezem ki magam érthetően – tette hozzá csendesebben. egy hetet fog várni. Erőt vett rajtam a kétségbeesés. amelyben megadta egy másik fogadó nevét. lényem egyik része megérti őket. Talán már akkor is tudtam. Velem azonban közölte. Mindig valaki másé leszünk. – Mr. hogy… de hát könnyek közt. Mindkét esetben érinteni kell Dorchestert. – Attól tartok. Sosem fogsz birtokolni be nnünket. tudom. – Tehát utánament Weymouthba? – Mrs. még a tárgyak is ö szszeesküdtek ellenem. hogy hívják le. aki nem ismeri akkori lényem és helyzetem. Utána elmentem abba a fogadóba. Nem volt… tisztességes hely. mondják. hogy egyenesen felm egyek. hogy ahhoz képest én kényelemben és fén yűzésben élek. – Letette a virágot. hogy láthat. Ezt már abból láttam. de jobban érdekelte most a lány sorsa. – Elérkeztünk ahhoz az eseményhez. hogy… Sarah megrázta a fejét. amiről az imént beszéltem. Elnézést kért az egyszerű fogadóért. nem beszélgethettem vele. ami annál is fájdalmasabb volt. s a világ is csupán az a szabály számomra. hogy a gyárvárosokban akkora a szegénység és a magány. azonnal felszáll rá. Mintha csak elrendeltetett volna. Ott aztán átszálltam a weymouthi társaskocsira. De üzenetet hagyott. – Találtam egy panziót a kikötőben. asztalok. Sőt ellenkezőleg. Én pedig tehetetlen vagyok. Végül azt mondta. Miss Woodruff. Lejött. kettő. Megmondták.

szeszélyes és szenvedélyesen önző. – Elhallgatott. Azután elfogott a düh. És azt is tu dtam már. mintha magam irányít anám sorsomat. Rájöttem. – Sőt. amikor a szobalány mögött. Nem magamat akarom védeni. Sarah visszafordult a tenger felé. hogy milyen szégyenletes dolgot műveltem. Először szinte megdermesztett a rémület. – A közös étkezők zajosak voltak. – Odaadtam magam neki. De nem így volt. Az agyam összezavarodott. Láttam. mintha meztelenül állna előtte. és erre büszke is volna. rájöttem. másrészt tulajdon akaratom által. inkább a hévtől. hogy nem volt őszinte… hogy hazug ember. Ártatlanságom attól a perctől kezdve színlelés volt. Azt h iszem. Aznap még nem ettem. Arra gondoltam: ha a múltban nem szenvedek annyit az elviselhetetlen magánytól. Azóta az eset óta ezerszer is megvizsgáltam a lelkemet. Nem találok magyarázatot. mosolygott és kedveskedett. Csend lett. amikor rájöttem. mintha erőt és bátorságot öntött volna belém… és több lett bennem a megértés is. mint a tö bbi. és ő rendelt nekem… Hallgatott egy sort. amíg betegeskedett. ő pedig n agyon kedves volt hozzám. hogy úgy döntöttem: maradok. mint nemesebb lakban az erényt. Úrie mber házában úriembernek tűnt. Smithson. Az ital nem kábított el. egy kala ndornak leszek a felesége. – Tudom. hogy ha hozzámegyek. hátha csak hűlt helyét találja. majd halkabban folytatta: – Csodálkozhat. – Hogyne. Tehát a körülményeket okoltam. Smithson. hogy megváltozott. aki az asztalt letakarította. az sem lepi meg. ami valójában volt. amit felszolgáltak. Varguennes már nem is leplezte igazi szándékait. – Nem én kértem. A túlzásba vitt tartózkodás most már képtelennek… szinte kacérkodásnak tűnne. mint aki arra számít. hogy mondja el – mormolta Charles. hogy miért tettem. mekkorát tévedtem… iszonyú volt… kétségbeesetten kerestem benne az értéket. a dühtől. hogy ez a színe természetesebb. nem azt akarom megértetni magával. ahol az illendőséget hírből sem ismerik. – Értem. Gátlástalan ember. hogy úgy tegyek. mint önmagunk előtt is beismerni. és nem is szomorkodik sokat. Azt is mondhatnám. Charles úgy képzelte. Miért áldoztam fel a nő legértékesebb kincsét egy olyan férfi 93 . a becsületet. Ott maradtam. de tudtam. hogy letepert. sokkal később. – Mr. hogy csupán szórakozásra kellettem neki. a dactól. alig észrevehetően bólintva lehajtotta a fejét. hanem azt. Sosem fo rdultam meg olyan fogadóban. hogyhogy nem jöttem rá előbb. Kinézett a tengerre. de látni nem látta. Megettem a vacsorát. hogy elaltatott… amit csak akar. Noha figyelmes volt. hogy tudjuk. Lehet. a tisztességet. ezért átmentünk egy különszobába. mint a gyík. mintha meg volnék lepve. Szememről lehullt a hályog. és Charlesra nézett. T udom jól. mintha maga is kihallotta volna hangjából a k eserű önvádat. A fogadóban már annak láttam. Azt hiszem. tudtam: ha nem jövök. Az arca piros volt. Minderre öt percen belül rájöttem. Lá ttam már. de nem mer ránézni. hogy tisztességes nő ilyen körülmények láttán azonnal távozik. s ahol a bűnt úgy imádják. Mr. Megittam a bort. hogy még akkor is távozhattam volna. De sohasem erőszakolna meg egy nőt az akarata ellenére… Ekkor a legváratlanabb pillanatban megfordult. olyan ő. Én meg voltam rémülve. Egyrészt a körülmények. amit belém diktáltak. hogy honnan. De tudni valamit nem ugyanaz. de úgy tűnt. hogy már nincs is ott. Fogalmam sincs. Nem. Viselkedésemre nem lelek magyarázatot. És én nem tehettem úgy. Nem az ördög eszköze volt a bor. I nkább még tisztábban láttam tőle… lehetséges ez ? Alig észrevehetően Charles felé fordult a válaszra várva. amiért becsaptak.francia hajósok és kereskedők többnyire itt szállnak meg. nem zavarában. amely környezetének megfelelően váltogatja a színeit. nem lettem volna ilyen vak. Sose voltam még ilyen helyzetben. Végül is utána szöktem ennek az embernek. – Tehát kétszeresen is meg vagyok becstelenítve. bezárult az ajtó. most még pirosabb az arca. hogy arra gondoltam: tartozom magamnak annyival. meg akar győződni róla. Charles nem bírta elviselni a tekintetét.

hogy hidegvérrel tűrtem. alig vagyok már emberi. Valahol a lelke mélyén megbocsátotta tisztátlanságát. – Arcához emelte a kezét. Öngyilkosság volt ez. Hát a szégyenhez mentem feleségül. bántalom fel nem érhet hozzám. szabad természeti helyszín is. Titkolni akarta ugyan könnyeit. Azért tettem. mint ahogy Sarah is egyszerre volt a szemében ártatlan áldozat és meggyalázott. a nyitottól és a mezítelentől való félelmük. Egy férfinak és egy nőnek már a legfelszínesebb ismeretség első percében is megfordul a fejében a testi kapcsolat lehetősége. aki odaugrik. hogy nem vagyok olyan. Sohasem lesznek gye rmekeim. Inkább úgy éreztem. hanem azért. zárjuk ki a természetet. hogy soha többé ne lehessek az. de hogy átlépte a határt meg hogy a szégyenhez ment feleségül – ezt fel nem foghatta. az nevetségesen felkészületlennek bizonyult. mint a többi nő. de a nyílt. Azt hiszem. – Azért tettem. hadd töltse rajtam kedvét Varguennes. a klausztrofiliáról sem. ahol elhangzott – nem a valósághoz vitte közelebb Charlest. csendben két lépést tegyen. Ha akkor távozom abból a szobából. A szégyenem tartott meg. mert kevésbé tűnt valóságosnak. ahol őmaga is szívesen élvezte volna a testét. igen. hogy felálljon. mesevilágnak tűnt. Így azután Sarah vallomásának nyíltsága – önmagában vett nyíltsága. milyen könnyen a markába kaparinthatja egy Varguennes-féle vonzó gazfickó. mert valóságosabb volt. mennyire décor-célzattal közelítették meg az előbbiek a külső valóságot. hogy mit mondott. elhagyott nő. amelyet kiválóan tükröz zárt múmiaruházatuk. visszatérek Mrs. az áramlatok felkapták és reménytelenül leszakították józan bírói együttérzése ho rgonyáról. miért követtem el ezt a bűnt. Nem állítom. Hallgatásának igazi okára Charles eleinte nem is jött rá. istentelen dolog is volt egyben… de csak így tudtam kitörni önmagam ko rlátai közül. mint amennyit mutatott. mintha szikláról vetettem volna le magam. Átléptem a határt. s a másik. 94 . vagy kést döftem volna a mellembe. ők legalábbis megkísérelték befogadni a természetet és a nemiséget. mintha maga is csak most fogta volna fel igazán. hogy tudtam. hogy mostanára valóban nem élnék… önkezemmel vetettem volna véget életemnek. De hamarosan valami arra ösztönözte. milyen szabad vagyok. vagyis nem temette kezébe vagy zsebkendőjébe arcát. és ettől elviselhetetlenül meghatódott. Nem mehettem feleségül ahhoz az emberhez. Az ilyen hirtelen szexuális hangnemváltás manapság elképzelhetetlen. Charles korának forradalmi művészei természetesen a preraffaeliták voltak. ha pedig ezek az ólálkodó tigrisek egyszer csak rávetették magukat a lélekre. Maga előtt látta a részleteiben leíratlan maradt jelenetet: amint Sarah odaadja m agát. s így me glássa a lány arcát. aki voltam. hogy tudják: szenvedtem és szenvedek. gyötrelmes kínját. Mr. Sértés. Azért. de ugyanúgy látta azt a sötét homályt. mint mindenki ennek az országnak minden váro sában és falujában. és folytatom addigi életemet. A francia hadnagy kurvája vagyok. – Elhallgatott. hanem inkább egy eszményi világot sejdített föl előtte. ők fel sem tudják fogni. s azt is. a tudat. Nem azért volt furcsa. Bizonyos fokig persze mégis me gértette. mint a meztelen iga zság. de ha összehasonlítjuk Millais vag y Ford Madox Brown pásztori háttereit Constable-ével vagy Palmerével. hogy az emberek ujjal mutogassanak rám és azt mondják: ott megy a francia hadnagy kurvája… igen. hanem csak ült elfordulva tőle. amelyek nekik k ijutnak. nem lesz részem azokban az egyszerű örömökben. hogy könnyektől nedves. hosszú monológgal ki akart fejezni. tudom. mert önigazolása végén Sarah sírva fakadt. mit teszek. Az emberi viselkedésformáknak ilyeténvaló őszinteségét mi egészségesnek tartjuk. Semmi sem vagyok. amit a lány ezzel a végső. és leüti. És ne feledkezzünk meg a viktoriánusok sajátságosan egyiptomi természetéről. Talbothoz. nem lesz férjem. – Néha szinte már sajnálom őket. Egyszerre volt Varguennes. Charles alig-alig értette meg. Tudom. elvetemült. Amíg a különös weymouthi döntésig el nem jutott. Látta. Smithson… a legelkeseredettebb lépés. több megértést érzett a viselkedése iránt.múló örömének oltárán. amelyeket a közszellem száműzött. akit nem szerettem. ahol a meztelen szépség fontosabb. aki élvezi a lány testét. el tudta képzelni a nevelőnőélet lassú. mondjuk csak ki ezt a szót. milyen ideal izáltan. Dugjuk el a valóságot. keskeny ablakú és folyosójú építészetük. rögtön feltűnik. És ők sohasem fogják megérteni. mind ene felkavarodott. de Charles idejében a magánlélek nem fogadhatta be azokat a vágyakat.

a legdélibb szemhatáron távoli felhőarmada gyülekezett. azt. könnyedén. halott nővére még így is előtte haladt.Charles néhány szédült. fel a vágott kőlépcsőkön. Messze kinn a tengeren. hogy mennyire szeretne újra a Tirrén-tengeren vitorlázni. borostyánsárga. mint a thelemai apátság. ameddig csak a szem ellátott… de elérhetetlenek voltak. a tornyok és a mellvédek addig terjeszkedtek. egy sötét árnyék. vagy egy görög templomhoz közeledni a perzselő égei napfényben. mintha szakadék széléről lépett volna vissza. mint a bűntelen idill földje. a szíve úgy vert. hogy Charles gondolatai ilyen határozottak. amelyen Charles és Sarah és Ernestina kedvére barangolhatna… Nem állítom. hófehér. A távoli felhők azonban eszébe juttatták saját elégedetlenségét. 95 . hívogatón. ilyen gyalázatosan mohamedánok lettek volna. Csontszürke. be a tört oszlopok misztériumába. és visszament a helyére. akár valami hegygerincen. kába pillanatig a lány arcát nézte. majd megfordult. vagy orrában száraz. De egy alak. sós illatokkal Ávila messzi falai felé lovagolni.

és feleségül vesz. S elválaszt a tenger. A családi problémák. Mrs. – Nem. – Azt mikor tudta meg. nem óha jtom látni többé. már látják. – És ezt rajtam kívül eddig mindenki elől eltitkolta? A lány sokáig nem felelt. Grogan józan magyarázata az ő aggodalmára. MATTHEW ARNOLD: BÚCSÚ (1853) Egy percnyi csend. – Tehát elmondta neki azt. Charlesnak eszébe jutott dr. Éppen indult egy hajó. kinyúlt. ez az ország tele volna számkivetettekkel. kezem Úgy szívemre vonna. A tengernyi múlt. Boldogtalan férjnek tüntette fel magát. hogy v alami létfontosságú dolog történt velem. ne gyötörje magát. A végsőkig el voltam keseredve. De az érzéseimet nem tudtam volna eltitkolni. Fejét kissé megemelve Sarah jelezte. ha visszamegyek Mrs. hogy iránta táplált érzéseim kihunytak. Harag nélkül válaszoltam neki. Volt rá ürügye elég. – Másnap elutazott. aminek lennem kell. Nem… büszkeségből beszéltem így. Talbotnak. – Kérem. amíg távol voltam. Hogy nemsokára visszajön. amit most nekem? Lepillantott a kezére. hogy az igazat is megértette volna… úgy értem. hogy nős? – Egy hónappal később. – Hogy megbüntesse magát? – Hogy az lehessek. Számkivetett. mintha valóban Sherborne-ban jártam volna. – Igen. attól tartok. hogy majd csak találunk megoldást… nem taglózott le a hír. Mr. mégis folytatta. Elmondtam neki. A lány beleegyezőleg bólintott. Félig visszafo rdult. jobb lett volna. Ha csak az arcomba pillantanak. mint ön. Tudtam. – De kedves Miss Woodruff. Mégsem tehetem. Smithson. Talbothoz. Talbot olyan jószívű. Megígérte. Most talán arra gondol. ha minden nő.HUSZONEGY Bocsáss meg! Bocsáss meg! Marguerite. hogy megnyugodott. Nem akartam hazudni. hosszú távolléte. Megírtam. és úgy teszek. Nem éreztem fájda lmat. – No de ez mégiscsak képtelenség! 96 . hogy részben az ő boldogsága űzött. De nem szóltam semmit. akit nemem valamely lelkiismeretlen tagja rászedett. Még mindig a szerelméről p apolt s arról. hogy azonnal visszajön. – Befejezhetem? Már nem sok van hátra. hajtott. Az imént említett okból. hogy hazudik. megbocsátott volna… de nem mondhattam meg neki. hogy találkoztam Varguennes-nel. úgy viselkedne. Azonkívül képtelen voltam hazudni Mrs. – Tele is van. Karom már a légbe Amíg tud.

de min tha szándékosan nyomta volna rá a mutatóujját. s meglelte volna az igazi okot. – Igen. – Megértem. hogy Charles hé tköznapi ember. – Igen. – Isten mentsen. a fák közt. és… Sarah hirtelen felállt. – Azért. kikértem a véleményét. Zavarba ejtően nyílt. Charles hallgatott egy sort. De ez volt a felelete. akik félnek annak látszani. hogy olyasmiben ítélkezzem. De éppen e tulajdonságai révén ne m vehetne-e erőt rajtuk. A lány felnyúlt. Eltelt egy pillanat. Charles közelebb ment hozzá. hogy túl sokat kérek. – Akkor tisztelettel emlékeztetem az ígéretére. és az arcából ki lehetett olvasni. Charles kissé meghökkent. amíg itt marad. mindnyájan meg vagyunk győződve róla. hogy tesz még egy kísérl etet. majd hirtelen rátört a kérdéssel: – Tavaly nyáron miért utasította vissza dr. majd zsebkendőt vett elő. Előfordul.– Számkivetettekkel. Lehet. Nem akarok rosszat mondani rá. – És kérem. hogy megragadja a karját – felfedezte ugyanis. De meg v agyok győződve. Ezt pedig. De elhatározta. Veszélyes itt. csak megerősíti korábbi véleményemet. amit én? – De igen. – Akkor feleljen. – Tehát megbocsátja a bűnömet. – Tehát máris el lehet felejteni. nem tudja megtenni. Sarah elfordult tőle. Tudom. Sarah a galagonyaág akat bámulta. Mr. jöjjön hátrébb. Charles megállt a kis aréna közepén. hogy egy művelt és okos nő számára bizonyos körülmények szerencsétlennek tűnnek. hogy eleget bűnhődött. Önnek el kell mennie Lyme ból. és ez egy cseppet sem tetszett neki. s aztán a lány visszament a kőtrónushoz. mert nem akartam a segítségét kér ni. szinte meztelen tekintete megint mintha átdöfte volna. készen rá. Charles vénasszonynak érezte magát. 97 . Charles sietve követte. Smithson. Charles Sarah hátára meredt. akik nem hajlandók bevenni a gyógyszert. A lány a tengert nézte. hogy segíteni akart. A lány meghajtotta a fejét. Nem tagadhatja. Joga volt. hogy úgy érzi. – Bocsásson meg. Grogan segítségét? – A lány szeme vádlón rávillant. és eszébe jutott dr. – Nem felelt a kérdésemre. hogy maga megbocsásson magának. Az a fontos. hamarosan egy bíborpiros vércseppet látott. hogy egy évszázaddal ezelőtti kifejezést vélünk felfedezni egy mai arcon: de hogy egy évszázaddal későbbit: ez lehetetlenség. Kezét összekulcsolva előrehajolt. De jót akartam. és megérintette a galagonya ágát. Charles nem lehetett benne biztos. ami egyedül Teremtőnkre tartozik. de Charles erre is fel volt készülve. – Miss Woodruff? – Most már ismeri az igazságot… és mégis ugyanazt tanácsolja? – A leghatározottabban. és odalépett a szikla pereméhez. – Amit most elmondott. Most valóban volt benne valami férfias jelleg. tévedett. aki csak konvencionális bölcsességeket tud szajkózni. A lány nem felelt. mint aki elfogadja a mentegetőzést. Sarah nézte egy pillanatig. Grogan egy másik megjegyzése – azokról a betegekről. – Ő nem ugyanazt tanácsolta. és titokban letörölte. majd tovább nézte a tengert. hogy józan szavaival nemkívánatos hatást ért el. hogy jogom volt hozzá. Sarah megfordult és ránézett. Most bárki megláthatta volna őket odalenn. Ön bocsánatot nyert. – Túlságosan sokra értékeli az én megbocsátásomat.

hogy önnek kötelessége léptennyomon megbotránkoztatni a társadalmat? Már ha jól értem a szavait – tette hozzá. Megértette. Micsoda értelmetlen áldozat. Napfényben fog állni – és megmosolyogja múltbeli bánatát. hogy a dolog anyagi részét ő állja. De én olyan vagyok. Én… – Ne folytassa. – De kedves Miss Woodruff. Tudom. és belekapaszkodott a köznapi normalitásba. Charlest kellemes érzés kerítette hatalmába. 98 . hogy itteni barátai nem kívánnak a segítségére lenni… – Nem erre gondolok. – Most tehát megosztotta velem a titkát. – Javaslom. Találkozásainkról természetesen szükségtelen említést tennie. Smithson. De nem is gyümölcsöző. Eljön majd a nap. – És az tilos? – Nem tilos. Maga előtt látta a jelenetet: udvariasan. – Nem érdemlek ennyi jóságot. Ernestina pe rsze ugratni fogja ezért – de ettől meg könnyebb lesz a lelkiismerete. hogy Mrs. majd gyorsan elfordult. – Ha arra gondol. olyan gondolati és érzésbeli hasonlóság. Meg fogja látni. amit férfi és nő kapcsolatában elképzelhetetlennek tartott. hogy itt nő a magányban. amikor ezeket a keserű éveket nem tekinti többnek. és vigasztalóan megérintette a lány vállát. – Charles megragadta az alkalmat. hogy ez több szempontból is me gkönnyebbülést hoz. mint ez a galagonya. Lehajolt a kőtömb mellett heverő botjáért. Tranterre a dolgok folyását. A vallomás gyógyulást hozott – legalábbis felcsillantotta a reményt. és lesétálna a Broad Streetre. Ha megengedi. majd közömbösen ragaszkodik hozzá. de mérsékelt érdeklődést tanúsítva ad hangot meglepetésének. Nincs miért félnie az éle ttől. A lány megrázta a fejét. Új környezet. megérezve a férfi zavarát.és kifejezésmóddal párosul – hogy amit eddig szellemi egyenrangúságnak vélt benne (s ilyenformán a férfinemre való neheztelés tápt alajának). Csend lett. Charles felszabadultan visszafordult. – Talán nem arról van szó. hogy mostantól bízzuk Mrs. Hirtelen k inyújtotta a kezét. – Gondolkodhatok rajta egy-két napig? – Ha szükségét érzi. meztelenségszerű közelség. Szavaiból nem érződött ki az ellentmondás: hangja mélységesen szomorú volt. Sarah félig feléje fordult. – Nem fogok szólni róluk. – Könyörögve kérem. Pénzt hasznosabb célra még nem költöttek. könnyekkel küszködött. és máris segítségére fogunk sietni. Charles most tárgyilagosan gondolkodott: íme – bárcsak észrevenné egy szabad férfi –. Mr. gondoskodni fogok róla. Ön kiváló természeti adottságokkal rendelkezik. csak nem azt akarja mondani. mint azt a kis felhőmasz atot ott a Chesil-félsziget fölött. mintha magában beszélne. amit Sarah viselkedése már-már megfoghatatlanná tett számára. hogy el kellene mennem innen? – kérdezte Sarah. Tranterhez? – Az nagyszerű lenne. új arcok… a gyakorlati megfontolások pedig ne agga szszák. hogy a társadalom egyik magányból a másikba akar taszítani? – Ön a lét rendjét kérdőjelezi meg. De aztán elmosolyodott. hogy a lány egyenes tekintete egyenes gondolkodás. – Ennek is van gyümölcse. inkább a veszteség érzetéből. Csak a döntését várjuk. De ha fogná magát. A lány lehajtotta fejét. – El kell mennem Mrs. micsoda pazarlás.Hangjának száraz határozottsága meglepte Charlest. Charles fölényesen legyintett. Csak keserű. itt egy értékes nő. Senki sem hányja a szemére. gondolta Charles. Tranternek rendelkezésére álljanak a szükséges anyagi eszközök. az inkább valami közelség. hogy jót akarnak. Grogannek igaza volt. – Úgy véli tehát. a társadalom megbotránkozna rajta. Érzése nem férfiirigységből fakadt. Rámosolygott Sarah-ra.

Akárki is volt az ösvényen. Sam és Mary tartott feléjük a kőrisfákkal b orított lejtőn. Sarah mintha mondani akart volna valamit. de azért engedne is a csitításnak. Sarah azonban a gímpáfrányokat nézte a lába előtt. mint idejövet. letért róla. hogy lássa: felismerte-e a betolakodókat. nem gondolja? – tette hozzá könnyedén. kalapjukat mindketten a kezükben tartották. És akkor olyan furcsa. Olyan bonyolult mosoly volt ez. és gyengéden megcsókolta a szemét. az annyi. vigyázva. Ha most meglátják Sarah társaságában. 99 . hogy senki sem látja őket. de megkönnyebbülés is. Azokban a nagy. hogy lecsapjon rá a mosolyával – hogy megmutassa: neki is van humorérzéke. A liánfüggöny azonban sűrű volt. s a fejét Sam arcához szorította. olyan ártatlanul erotikusak voltak. és megcsókolta. hogy erre nem is lesz lehetősége. Tranter néni lesz a kémje. Charles és Sarah egyszerre torpant meg. talán újra kifejezni háláját. Érezte. mintegy néma szemrehányást téve magának. Charles figyelte. Eltelt két. Sarah elfordult a betolakodóktól. de közelebbről. Többé sosem látja így… sajnálkozás. aki ellenáll ugyan. Aztán a legváratlanabb pillanatban felnézett Charlesra. Sarah-ra pillantott. amint előrenyújtja a nyakát. Charles kipislogott a levelek közt – és a vér is megfagyott az ereiben! Mintha csak ugyanarra a rejtekhelyre igyekeznének. intett. Sam pedig föléje hajolt és lenézett rá. hogy hová lép átkozottul zajos bakancsával. Mary az Ernestinától kapott zöld sétaruhát viselte – Charles utoljára Ernestinán látta –. Érdekes nő. maga pedig az alagút végéhez lopó zott. szégyenlősen különváltak. mint a gyerek. és óvatosan lekukucskál az ösvényre. és összeölelkeztek. Intett. majd három perc. mint a környezet iránt. de a legnagyobb csendben. hogy a két cseléd sokkal több érdeklődést tanúsít egymás. majd előrement. Sam odavezette a lányt egy füves buckához a fák között. akár az áprilisi növények a lábuk alatt. A második szikla lábához érve átbújtak az első alagúton. hogy Charles először hitetlenkedve bámult. hogy fiatal szerelmesek. Charles hátrább húzódott. amiért ők ostobán azt hitték. majd egymást kézen fogva. Charles most már szélesen mosolygott. A zavar fokozatosan megkönnyebbülésnek adott helyet – nyilvánvaló volt. A lány hátát nézve Charlest elfogta a sajnálkozás. a nevetés két -háromszáz yardról jött: eddig még nem vehették észre őket. Charlest újfajta zavar kerítette hatalmába. amikor a lejtőn ereszkedtek le… a lány gyorsan ajkához emelte az ujját. Nem fo gja elfelejteni. Charles megkönnyebbülése riadt kétségbeesésbe vá ltott. Olyan nyilvánvaló volt. hogy ne mozduljon. komor.A kétely mögött mintha fényt látott volna felgyúlni Sarah szemében. Mintha erdei szellem le ste volna meg titkos találkájukat – méghozzá női szellem –. mint ahogy a kőrisek vén fák. Ugyanolyan szilárd léptekkel haladt előtte. olyan meghökkentő dolgot művelt. Mary l eült és hátradőlt. Most már ő is leskelődött a fatörzs mögül majd szemét lesütve hátrafordult. Mary feljebb emelte a karját. és lesütötte a tekintetét. átvágtak a tisztáson. Hacsak akkor nem. Itt semmiféle magyarázat nem állja meg a helyét. és most feléjük tartott a kőrisfák között. Milyen furcsán időzítette a lány! Mintha csak erre a pillanatra várt volna. Sam maga felé fordította a lány a rcát. hogy elvörösödik. kisimította a lány haját az arcából. de Charles várakozó testtartását látva tétován a szemébe nézett. ekkor újra felhangzott a nev etés. Sam karja a lány vállán nyugodott. megvigasztalta a tudat. a lány egy pillanatig olyan volt. szomorúsága azért nem teljes. halkabban. Aztán Sarah hirtelen visszafordult. amiért ilyen kutyaszorítóba kerültek. – Ideje indulnunk. Csak egy másodpercig tartott. aki most már képtelen türtőztetni jókedvét. hogy hagyja abba a sírást. Elmosolyodott. szerencsére a lián ott volt a legsűrűbb. Charles óvatosan elindult Sarah felé. Charles ismét Sarah-ra pillantott. hogy menjen oda hozzá. Odaért a lányhoz. de a szemét nem vette le róluk. hogy undorítóan zavarban van. mint in flagrante delicto. mintha mondjuk ledobta volna a r uháját. be a második folyosóba – és akkor! A Hegyalján átvezető ösvény felől fojtott nevetés hallatszott. mintha csupán az eső elől kerestek volna itt menedéket. egy fatörzsnek dőlt.

Aztán könnyed léptekkel elindult lefelé a fák közt. ha kinyújtaná a karját. de tudta. Tudta. úgy suttogta: – Többé nem szabad kettesben találkoznunk. Charles nem szándékosan mosolygott vissza rá. mosollyal kellett viszonozni. mit ér születésed. és nevetve szaladni kezdett. hogy leskelődik. és a két rejtőzködő egy szót sem szólt egymáshoz. ahogy ez a suta egyenrangúság mezítelen közelségbe olvadt. ami kettejük közt eddig elhangzott és történt. 100 . etiketted. a nő. beleveti. Az arca szinte lángolt. Charles hosszú pillanatokig kukucskált. egyszerre csak azon kapta magát. – Sarah még lejjebb hajtotta a fejét. aztán felemelte a szoknyáját. akinek. eltűnt és újra megjelent. A lány tekintete most újra olyan volt. azután Sarah lesütötte a szemét. és mégis egyre inkább átitatódott a zzal a méreggel. beleegyezően bólintott. kurtán. Hosszú csend ereszkedett közéjük. csend. vissza az ösvény felé. hogy be van zárva. bele kell vetnie magát. mint a lándzsa. Csak amikor a kőrisfák közé kiért. piros a lsószoknyája előbukkant a sárgászöld ruha alól. és majdnem durcásan elfordult. – Jobb lesz. hogy mos olyog. itt egy zöld folt. Sokkal mélyebb őszinteséget követelt. Természetesen nem akart Sarah szemébe nézni. nem találna ellenállásra… csak szenvedélyes és kölcsönös érzelmekre. fordult hátra és nézett vissza. Hirtelen félrelökte Samet. Sam utána iramodott. nem is volt tudatában annak. hogy sz exuális jellegűnek lehessen nevezni – a lelke mélyéig felizgult. Mosolya elhalt. sokkal nyíltabb elismerését annak. aki az ajtó volt. és leszánkázott az ibolyában meg kutyatejben. hiszen megbocsátott Samnek és Marynek. Tekintetük nem találkozott. képzeletben még mindig lefelé zuhant a szakadékban. Charles ráébredt a valóságra: szakadék szélén táncolt. de mosolyog. Néhány pillanatig csak álltak ott. mintha végtelenül fontos volna. hogy őrködjék. társadalmi rended? Ráadásul ettől a mosolytól nem lehetett elkomorodni. Mit érnek most a konvencióid. kérdezték azok a szemek és azok a szelíden görbülő ajkak. Charles kipislogott a levelek közt. Ugyanakkor – halványan és csak nagy általánosságban ahhoz.szomorú. nevetés. amelyhez nem akart hozzányúlni. hogy figyeli őt. Alakjuk egyre kisebb lett a szürke fatörzsek közt. de Lyme eddig nem részesült b előle. nem volt hozzá kulcsa. Charles arcát nem láthatta. és valami elemezhetetlenül bonyolult módon ugyanakkor aláásott mindent. megbocsátott mindenkinek. – Sarah lehajtotta a fejét. Charles mereven bámulta a lejtőt. és a férfi. csupán a szemével. mint aki egy nagyon hosszú és magas falban végre meglelte az ajtót… aztán rájött. – Én várok még egy félórát. Sam feje és válla a láthatatlan Mary fölé hajolt. amely apró sikolyban végződött. Végül megtörte a csendet. incselkedő tekintete egy pillanatra hátravillant Samre. és elment mellette. Öt perc telt el. Sarah nem emelte fel a fejét. ha most elindul. Mary mentette meg. régen a kis Paul és Virginia ismerhette ezt a mosolyt. őszinte szemekben irónia csillogott s új dimenzióját mutatták Sarah-nak – valamikor. Egy pillanatig azt hitte. ott egy kék. tudományod. hogy a férfi ne lássa az arcát.

és mégis megúszta karcolás nélkül. 101 . hagyna el Az asszony mind. Rájött. Mire a Fehér Oroszlán cégérét megpillantott a. persze szabad akaratából. aki kemény. Nem is fedezhette fel. Ez a lekicsinylő értelmű két egyenlősé gjel volt Charles legnagyobb hibája – és ebben teljes mértékben korát képviselte. Magasztaltam. a réges -régi. Ha nem menekült volna el sürgősen és egyszer s mindenkorra a tűz közeléből. hogy éppen ebben rejlik – rejlett – a fő vonzereje: a kiszámíthatatlanságában. Hisz végül is nem holmi gyertya fénykörében csapongó megkergült pillangó ő. mint múltjának egy d arabjára. amelyek éppolyan tipikusan angolok. sőt titkolóznia kell. Figyelemre méltó fiatal nő. amint mélyen alatta feltűnt a Cobb nagy kő karma. vajon kivitorlázott volna ilyen veszélyes vizekre? Ez képzavar ugyan – de hát így forogtak Charles agyában a kerekek. aki szabad akarattal rendelkezik. Így tehát. ez csak kellemes mentaszósz volt a felséges báránysülthöz. akkor vádolhatná magát. Az irányítást most már teljes egészében át fogja engedni Mrs. A szenvedélyre és a képzelőerőre gondolok. mely leigáz. Célja kezdettől fogva a lehető legtisztább volt: kigyógyította Sarah-t az őrültségből. Kívántam én is. Kiben nincs félsz. hogy védművein áthatol valami tisztátlanság. fiú. leballagott a heg yről a városba. nagyon is értelmes lény. a fennmaradásra legalkalmasabbak egyike. meglehet. akkor igen. mert az elsőt az érzékiséggel.” Nagyon ostoba volt. mily teher A szenvedély. ellenkezőleg. szabad akaratából már szinte diadalmámorban úszott… és úgy tekintett Sarah-ra. Az újabb négyszemközti találkozóra vonatkozó minden kérését könyörtelenül vissza fogja utasítani szabad akarata segítségével. Ha nem hisz ily nagyon ebben az utóbbi biztosítékban. mint a botjára. De még ritkább a szerelem. Egyszer a világ majd neked Is megtanítja. Azt nem vette észre. méghozzá szabad akaratából. MATTHEW ARNOLD: ISTENHOZZÁD (1853) Charles gondolatai. hiszen e két tulajdonságot tiltotta a kor. A lány iránti összes testi vágyát el fogja fojtani szabad akarata segítségével. akár az ő irónia-konvenció keveréke. miközben most már maga is Lyme felé baktatott. Tranternek. Erőt is áhítottam én. de ostobasága nem bo szszulta meg magát. s ha egy pillanatra fenyegetett is a veszély. Olyan nagyon azért persze nem vádolhatta magát. a másodikat az üres képzelgéssel azonosította. És elképesztő.HUSZONKETTŐ Éreztem én is. Mostantól azonban kerülni fogja a tüzet. Az elsőt homályosan talán már meglátta benne Charles. szabad akaratára legalább annyira rátámaszkodva. sem kétkedés. Képtelenül nagy kockázatot vállalt. a láz. hogy Sarah-nak van két további tulajdo nsága is. Ezért fogta el a boldog megkönnyebbülés. mint nekem: Az erő ritka. de a másodikat nem. a szív. akár a kés. Ernestina előtt éppen ezért továbbra is titkoló zhat. népszerű férfitéma körül forogtak: „A tűzzel játszottál. Akaratot.

csak a h agyományos jó ízléssel… vagyis tudta. de az is lehet. noha így legalább arra költhette volna óriási hozománya egy részét. zokon vette. hogy ezért hibáztatni lehetne. mert a telegramok az ő számára csakis rosszat jelenthettek. miért hívatja ilyen sürgősen a bácsikája: a kérdés már akkor szóba került. A kevésbé babonás Ernestina bosszankodott. hogy apja a mellényzsebéből kifizethetné az ő apjukat és férjüket. Attól tartok. hogy a bácsi nem alkalmankénti látogatásra gondolt. Ő maga fogja hajt ani. hogy találkozzanak vele. mint most oda. Természetesen járt már Winsyattben. „Csúnya dolog” Ro bert bácsitól. Utánanézett a dolgoknak… másnap kora reggel indult vonat Exeterből – ez volt akkor a Lyme-hoz legközelebb eső vasútállomás –. mert a szóban forgó nagybácsi majomszeretettel csüggött Charleson. valami vénemberes szeszélyről van csupán szó. De a szállodába megérkezve konstatálhatta. E lrendelte. vagy azért. A telegrammal a kezében elindult az utcán. 102 . hogy foglalják le számára a leggyorsabb lyme-i homokfutót. hogyan kell sok pénzt elkölteni a varrónőnél. hogy azért. vagyis Ernestinával még szembe kellett néznie. mint ahogy Ernestinának sem lett volna. Charles és felesége megoszthatnák vele Winsyattet – a. vagy még rosszabbról – irigyli az ő fiatal szerelmüket. Charles mosolyra derült a telegram olvastán: majdhogynem megcsókolta a narancssárga borítékot. Sürgősen magához kérette Charlest. de csak érintőlegesen. ami a bútorzatot. minden oka megvan rá. De hát ez gyávaság lett volna. nem érezné-e magát jobban valami kisebb helyen. és tanuljon bele a birtok igazgatásába. egy Erzsébet -kori udvarház Winsyatt falvában állt. éppúgy siet majd vissza. hogy így megjátssza a keleti kényurat. mert a bácsi valójában igen gátlásos ember volt. Ernestina csak annál nehezebben szokna meg Winsyattet. Mint gazdag szülők megannyi lánya azelőtt és azóta is. Nagyon kapóra jött. Charles telepedjék le. „nagyon fontos okból”. Egy telegram várta. Ez volt az ő birodalma. mint gúnyos mezbe öltöztette. a szükséges hazugságoktól vagy elhallgatásoktól. a molyrágta faliszőnyegeket (gobelinek) és az una lmas festményeket (köztük két Claude Lorrain és egy Tintoretto). mert nagyon meg volt ijedve. hogy nagybátyja örökösen a majomszeretet és helytelenítés közt ingadozna… valamint hogy ha házasságuk korai évei nem felhőtlenek. hogy a család a segítségére sietett. A megfelelő kisebb helyeknek pedig a környék bőviben volt… a winsyatti birtokhoz is tartozott néhány. Nagyjából sejtette. amire akarta – hogy kicserélje az összes képtelenül cirádás széket (Karolina-stílusúak. s megígérte. majdnem a kastély látóterében. de legfőképp mégis azért. noha erről ő nem tudott. és nem kedvelte meg Robert bácsit. Úgy szeretett volna minél hamarabb eltűnni. a kárpitokat és a képeket illeti. a gyászos küllemű szekrényeket (Tudor-kor). olyan borzasztóan ómódinak. azt nem merte elárulni Charlesnak. Megmenekült a további kínos helyzetektől. a kalaposnál és a bútorüzletben. hogy valamikor Winsyattben fo gnak lakni.Persze a félrevezetéssel. Talán azért nem. Nem nagyon örült a kilátásnak. amikor Tina és a szülei nála vendégeskedtek. s mivel ez volt az egyetlen. nem tudja. ő sem rendelkezett más tehetséggel. A derék hölgy azonnal kétségbeesett. A rettenetesen siető Charles jó képet vágott Ernestina néma szemrehányásához és bájos finto rgásához. hogy minden tekintetben szigorú vizsgálatnak veti alá. hogy ő. mert a kastély olyan vénséges vén hodálynak tetszett. ami egyben azt jelentette. vagy mert a számtalan földesúri őssel rendelkező bácsinak a londoni középosztály eszménye szerint tűrhetetlenül rossz volt a modora – ámbár jólelkű kritikus talán csak kedvesen különcnek tartotta volna. Charles tu dta. ha más is bemerészkedett oda. A bácsikájától érkezett Winsyattből. A környékbeli nemes hölgyeket mind meghívták. szülei társaságában látogatott el oda. A bácsi azonban négyszemközt másra is tett célzást: Winsyatt túlságosan nagy egy magányos öregembernek. lenézik (pedig csak ir igyelték) és félvállról veszik. Nyilván valami apróságról. és Charles olyan felháborítóan unokaöccsös volt vele. Az egyik. hogy azonnal távozzon. hogy először csak írásos üzenetet akart hagyni Tranter néninek. keleti szárnyat „rendbe lehetne hozatni”. Sejtette. Hiába tudta. hogy Ernestina határozottan féltékeny lett. értékük felbecsülhetetlen). Hogy a nagybácsi nem tetszik neki. mert érezte. hanem arra. Nem hiszem. többi kifogását pedig inkább humoros. és ott töltse az éjszakát. úgy érezte. Ez azonban neki éppúgy nem volt ínyére.

Nyomorult kis szobák tucatjai. És a drága Charles. előadta. ha a bácsi nem lesz útban. Bob bácsi ilyen. Régen voltam benne. Ha akarja. hogy mire gyana kszik. talán éppen mivel Tranter néni nem túlságosan tágas hátsó szalonjában tartózkodtak. Nos. – Mi is a neve? – A falusiak Kisháznak hívják.Charles úgy gondolta. és várja. mint amekkorának látszik. hogy mit jelent nekem. Ernestina pedig felment a szobájába. Ezért aztán Charles a Broad Streeten hamarosan kifejezésre juttatta óhaját. hát mit mondjak neki? – Maga melyiket szeretné? – Amelyik magának tetszik. mint az ideges lovas. és egy második Kristálypalotát emelhet a helyébe. De. – Válasszuk tehát Winsyattet? A lány nyílt tekintetet vetett rá ívelt szemöldöke alól. de azt hiszem. hogy szeretne ke ttesben maradni Ernestinával. Charles elmosolyodott (holott inkább korrigálnia kelleti volna Ernestina különös felfogását a Tudor-kori építészetről). és Charles könnyű szívvel indult útnak. amint pedig Tranter néni visszavonult. És a szülei. sokkal nagyobb. – Azt jobban szeretné? – Tudja. az Erzsébet koriak mind törpék voltak. Az öreg agglegényt most nyilván bármelyikre rá lehet beszélni – valószínűleg úgy érzi magát. és előszedte gazdag árukatalógus-készletét. – Charles! Most komolyan beszélünk! Elhúzódott tőle. aki ugratóhoz érkezett. Mindegy is. egyiket sem. 103 . S ha az a borzalmas vénember nem él velük egy fedél alatt… azonkívül öreg is már. és átkarolta a vállát. Végül is a nemesi címhez illő kö rnyezet dukál. de nemsokára megbocsátott egy csók kíséretében. Ámbár az öreg meg lenne sértve… Ernestina csendes átkokat szórt minden gazdag nagybácsi fejére. – De hát miért nem hozta már előbb szóba? – Drágám. egy pillanatra elképzelte magát Lady Smithsonként az ízlése szerint átalakított Winsyattben. Bármelyik megfelelne. – Az átalakítást rám bízza? – Felőlem a földdel teheti egyenlővé. hogy vagy az udvarházat vagy a kastélyt felajánlja neki. De csak a kastélyhoz viszonyítva kicsi. Azt hiszem. emlékszik ugye azokra a festői oromzatokra… – Kívülről talán festőiek. – No persze rendbe kellene hozatni. az öregúr kezdi egyre önzőbbnek tartani magát: azért hívja Winsyattbe. hogy valaki átkormányozza fölötte. akiknek igazán tartozik ennyivel… – Ez az udvarház a faluban… nem hajtattunk el mellette a hintóval? – De igen. – Ismerem ezeket a régi házakat. hogy melyik feltéve.

a kellőleg meg nem zsírozott tengely nyikorgása. Elhaladtak nagybátyja néhány alkalmazottja mellett: Ebenezer. Hawkins társaságát kereste. szabadon járhattak-kelhettek. A bácsi vár. amit jólelkű sz egények gyakran a kiváltságos gazdagoknak tartanak fenn. és most a bakon ült Sam mellett. Az öregasszony azonban most a szokásosnál is n agyobb kedvességgel vette körül. aki Chippenhamben várta. a kovács a hordozható szénserpenyő mellett kalapálta egyenesre az egyik meggörbült vaskorlátot. A kocsis rávágott a nyerges ló farára. Hawkins a kapuslak ajtajában mosolygott fé lszegen. Hawkins mintha nem akarta volna elereszteni. évszázado s rendje – mind az övé. hogy most már közel a jászol. A megvasalt kerekek vidám ropogása. Mögötte két favágó álld ogált ráérősen. a Mrs. Hiszen szeretetet sugárzott feléje. Megérintette Charles kezét a cséza-ajtón. akár a saját testrészei –. Hawkins gyermekei iránt. anyahelyettesekkel kellett beérnie: s amikor csak Winsyattben tartózkodott. gondjai. a tekintélyes kulcsárnét kivéve. az ostor belecsípett a rudas pej bőrébe is. az öreg Mrs. Tölgy-és-Szil. – Mennem kell. s a cséza elindult a szelíd emelkedőn a még lombtalan hársfák foghíjas árnyéka felé. a vén fák – azok a kedves nevű facsoportok. és a tekintetébe valami sajnálkozásféle vegyült. hogy Charles élvezhesse a tavaszi napsütést – begördült a kapun. Angliának ez a szelete hozzá tartozik. de aztán a család felülkerekedett benne az anyahelyettesen. Talán Tranter nénit is azért szerette meg. és viszonzásul érdeklődnie Mrs. Tíz Fenyő Dombja. A Hawkins fiú a félfánál állt. az egész birtok: ezen a napon. de Cha rles derűsen tűrte. mert erre az egyszerű asszonyra emlékeztette – Baucis tökéletes mására –. de rangidőben és népszerűségben nem múlta felül senki. Múzsaliget s egy tucatnyi másik. aki tulajdonképpen főmosónő volt csupán. mindig Mrs. Hawkins által felelevenített régi szeretet. gonosz apjának viselt dolgai. mind szeretetet sugároz feléje. Most azonban valahogy nem illett ide ez a néma együttérzés. Charlesnak felelnie kellett a közelgő házasságára vonatkozó számos kérdésre. a hosszú hársfasorok. ama tucatnyi vagy még több agg kegydíjas egyike. amit az ártatlanul mindentudó falusi asszony vetett a szegény anyátlan gyermekre – életben maradt egyetlen szülőjének. Várja bizony. Charles régről ismerte ezt a tekintetet. londoni mulatságai ugyanis nyílt titoknak számítottak Winsyattben. Rámosolygott az öreg mosónőre. – Igen. Char les úrfi. Mrs. akik tovább élhettek a birtokon. a két lónak eszébe jutott. aki még mindig ifjúsága darócingét viselte s a fején ősrégi köcsögkalapot… az öreg Ben volt. akárcsak a takaros kapuskert és mögötte a park. akár a fö ldesúr. Ramillies (a csata emlékére ültették). híre. Charles számára mind oly ismerős. a negyedik. hogy üdvözölje őt. Carson Posztja. a most már bizonyos tudat.HUSZONHÁROM Ág a tiszafán: Szót váltott vele nagyapám… HARDY: ÁTVÁLTOZÁSOK A cséza – leeresztett tetőernyővel. a vaskerítés. 104 . és szapora ügetésbe fogtak. a kovács apja. Charles odaszólt a második kocsisnak. A talaj hamarosan simára váltott. és ő is hozzá. egy nagyon öreg ember. Mivel anyját egyéves korában elvesztette. legalábbis úgy érezte. Charlest különleges kapcsolat fűzte az öregasszonyhoz. hogy álljon meg. hogy hamarosan övé lesz ez a táj – mindez a szerencsés sorsnak és a dolgok helyes rendjének azt a szavakba nehezen fogla lható érzetét keltette fel Charlesban. amelyre Lyme-beli tartózkodása valahogy árnyékot vetett. aki most bicegve indult a kapu felé.

Egy darabig csak állt. fehér felkiáltójelszerű órájával. hogy az öreglegény elhatározta magát: gálánsan átadja a stafétabotot? De valami más is megváltozott. „Az ő baja – írta a bácsi levelében –. És Charles még mindig nem jött rá. Új függönyök – és. noha – bármi állt is telegramban – Winsyattben soha semmi sem volt sürgős. s a kocsifelhajtó belevágott abba a hosszú kanyarba. Sarah lassan. a kötelesség. hogy elinduljon… de nem hátrafelé. A mérhetetlen feladatok. megfordultak és megemelték karjukat. hogy miért: a Tehenészet felől hangok hallatszottak. az ő Ernestinája és Sarah-ja. amely a kastélyho mlokzat előtt végződött – e palladiánus műremek előtt. mindig ugyanolyan lesz: jóindulatú és szinte mennyei. az egyre közelgő szürke kastély a hatalmas cédruso kkal. akár egy kamasz. új szőnyegek.valóságos élő katalógusként. arra is rájött volna. mi történt Sarah-val. Charles főúri módon viszonozta az üdvözlést. Értelmet nyert eddigi tétlen élete. ennek a nyugalo mnak és rendnek a fenntartása – ezek álltak előtte. A halhatatlan túzokot száműzték: az üvegtárló helyén most porcelánnal teli szekrény állt. Alkalmazott aik óriási hada iránt tanúsított jóindulatuk talán csak mellékterméke volt a kellemes kilátásokra v aló törekvésüknek. Valószínűleg az „értelmes” modern üzemvezetést átható megfontolások önzetlenebbek. a híres vérbükk (minden vérbükk híres) a nyugati szárnynál. mert a földesurak éppúgy szerették a jól karbantartott parasztot. hogy mi. a kerítéssel védett legelő simább pázsitnak és dís zbokroknak adott helyet. amikor az előző nap otthagyta őt. valamint a köcsögkalapot. A ház ajtajában álló két nő így világosan 105 . Valami azonban megváltozott benne. De üres. megzavarni nem is lehetne. s noha a szénakaszálás és az aratás kivételével mindig is túl sok volt a dolgos kéz és túl kevés a munka. Aztán a Tehenészet körüli mozgolódás arra sarkallta. s az ember úgy érezte. csendesen előrelopakodott egy nagy magyalbok orig. a vallással. Tavaszi gyep mérföldjei. alárendeltjeiknek azonban a javára vált ez. a bácsi kedvenc bikája megrohamozta Mrs. hogy kivették a kezéből az irányítást – de mi lehetne ékesebb bizonyítéka annak. Ez az istállóóra szinte szimbólum volt. akár Sheffieldben vagy Manche sterben: de Anglia nagy földbirtokait elkerülte. az erdő rejtekébe. amely nagyon sok adatot tudott szolgáltatni Winsyatt történelmének utóbbi nyolcvan vagy talán még több esztendejéről. Még azt is tudta. Isten – és Millie – a tudója. Berohant a nappaliba. és sűrű levelei közt kikukucskált. vidéken is nagy volt a szegénység. A kötelesség – ez volt az ő igazi felesége. hogy a bácsi mosolyogva felkel székéből. amíg Charles rájött. az igazságtalanság. várva. Tomkins bricskáját. míg arra a helyre nem ért. nehogy a Tehenészetből meglássák. Azt sem tudta – de hogy is tudhatta volna? –. a háttérben a wiltshire-i do mbság. s olyan vidáman ugrott le a csézáról. hogy szinte gépinek tetszett. A képtelen hegyaljai kalandot egyszer s mindenkorra kiverte a fejéből. arca semmit sem fejezett ki abból. a trónra lépés pillanatára. a rend olyan mélységes volt. De a nappali üres volt. Éppúgy ismerte az életüket. mint a jól karbantartott mezőket és jószágot. ami a lelkében végbement. mint családja oly sok fiatal férfi tagja előtt a múltban. láthatta volna. számítani csak a napsütéses órák számítottak. hogy keblére ölelje. Amint a cséza kibukkant a hársfaalagútból. mint Sarah-nak. igen. és ez zavarba ejtette Charlest. örök vidéki nyugalomba. mögötte az eldugott istállósor apró fatornyával és a gallyak közül ki-kivillanó. amelyhez könyörületes kézzel nyúlt az ifjabb Wyatt. minek kellett vörösre pingálnia a száját?” Charles mosolyogva idézte fel válaszát: vajon miért látogat Winsyattbe egy ilyen szép özvegy a társalkodónője nélkül… Mennyei érzés volt újra behajtani ebbe a nagy. A jólelkű kizsákmányolók egy része a Ke llemes Kilátások célját tűzte maga elé: a többi a Nagyobb Termelékenységét. és üdvözli. Merészen kilépett a magyalbokor mögül. az utazgatással való játszad ozása – mindig erre a pillanatra várt. hogyan görbült el a vaskorlát… az óriási Jónás. amikor átalakította és felújította –. talán pusztán csak azért. a tudománnyal. Amint a cséza elgördült mellettük. Aztán elmosolyodott. A lány sietve haladt az erdőben. amely belefutott a ház mögötti szekérútba. miért. Ha valaki figyeli. Percekbe telt. ahogy ők az övét. ahol rendesen rá szokott fordulni a felső csapásra. a zöldellő mák zöldellő holnapokba olvadtak. és megindult azon az ösvényen. s ha olyan jó füle van. Charles végképp úgy érezte: örökségébe tért meg. Ernestina nem fog örülni. kihalt előcsarnok fogadta. hogy habozik.

Sarah sötét alakja előbukkant. és nyilvánvalóan hazafelé készülődött. Nem nézett a ház felé. 106 . Fairley. és hamarosan eltűnt egy sövény mögött. Az egyik nő odalenn a tehenész felesége volt. az egyiknek egyébként kosár volt a hóna alatt. a két meglepett szempárba. ki megy ott. A másik Mrs. hanem fü rgén útjára tért.láthatta.

hogy maga mennyire szereti Winsyattet. aki folytatta: – Charlest kitagadták az örökségből. így felhasználom az alkalmat. hogy Charles. – Annyira azért nem. hogy a bácsikám meg fog házasodni. Charles halványan elmosolyodott. Hogy erre Charles mit felelt volna. – Ilyen hamar visszajött? Fél kilenc volt. nagyon is sok köze van hozzá. hogy a tipikus viktoriánus bölcsesség így szól: „Ne felejtsd. Csend lett. Két hónapja sincs. – Ugyan már. Charles elmosolyodott. Özveg yasszony. Tomkins. – Az én bűnöm. hogy a bácsikád ő…” G. megérkezett a winsyatti kastély elé. Ha abban a szerencsében lesz része. – Magam miatt majd dühöngök én. Ez nem ugyanaz. háttal Ernestinának. – De éppen most! – Kedves Tinám. – Maga nagyon jól tudja. Tudom jól. hogy fütyül mások kényelmére. – Attól tartok. hogy közöljem: a fenti beszélgetésre Tranter néni hátsó szalonjában került sor. A vén szív igen fogékony. hogy Cupidónak ehhez semmi köze.HUSZONNÉGY Hallottam valahol. hogy fia és örököse születik… – Szerencsében…! Ernestina leforrázó tekintetet vetett Charlesra. – Szörnyű és gyalázatos dolog történt! – Tranter néni kétségbeesve nézett unokahúga tragikus és felháborodott arcába. hogy a bácsi tréfát űzött ebből a nőből a levelében. Arról van szó. – De nem butaság. Mrs. – De hát… kicsoda az illető hölgy? – A neve Mrs. Tudom. ez butaság. hogy akár egy tucat fiat szüljön. YOUNG: VIKTORIÁNUS ESSZÉK – Felháborító! Ez felháborító! Elvesztette a józan eszét? – Az arányérzékét vesztette el. – Kitagadták! – Ernestina túloz. hogy én csak egy rőfös lánya vagyok a szemében. aki kisírt szemmel ült. De szülhet. és vérszomjasan csavargatott egy csipkés zsebkendőt. ugyanaznap. – Gyorsan… elintéztük a dolgot. fékezze magát. az örök titok marad. Most meg a lába előtt nyöszörög. – Ismeri? Ernestina megelőzte Charlest a válasszal. Tranter. Cupido híres arról. mert ebben a pillanatban nyílt az ajtó. – Maga miatt vagyok rá ilyen dühös. – Ez a legfelháborítóbb az egészben. – De kedvesem. – Tudom. és arcán szíves mosollyal megjelent Tranter néni. – De kedves Ernestina! 107 . M. Charles az ablaknál állt. hogy ki nem állhat. Tranter néni megrökönyö dve pillogott. – És elég fiatal ahhoz.

Tranter néni lezöttyent egy székre. – Ernestina lángoló t ekintete egyértelműen arra utalt. és egyik fiatal arcról a másikra nézve kutatta az ilyen es etekben nélkülözhetetlen reménysugarat. A ho mokfutóról.– Azért sem fogok megnyugodni! Ez elviselhetetlen! Ennyi év után… Charles mély lélegzetet vett. Charles magához húzta. Hunnicott beszélt azzal az emberrel. A szerencsevadász jelzővel aligha lehet illetni. – De az a nő az unokája lehetne. és csak a csomagjára nézve hagyott utasítást. hogy elvigye a csomagját. aki éppen e téren szerzett rossz pontot a rett enetes nagybácsinál. mielőtt még Tranter néni felelhetett volna. aki úgy érzi. – De Mrs. szép vagyont hagyott rá. rászedték az alkuban. amelyről felugrott. hogy úriember sosem mutatja ki azt a dühöt. alighanem úgy írta volna körül. és ajkához emelte. és Tranter néni felé fordult. és mi történt Lyme-ban. hogy még egy utolsó éjszakát Marlborough House fedele alatt töltsön. Charlesnak tulajdonított. de hiányzik belőle az a tradicionális rendíthetetlenség. Az arcára kiülő megdöbbenést azonban nem vették észre. 108 . egyenesen Tranter néni házába lépett. Lehet. hogy gyermeke szülessen? Charles megmoso lyogta az ártatlanságát. hogy a Fehér Oroszlánban tegye le. – Nyilván. Charlesnak kis híján elállt a szívverése. Másnap korán reggel megjelent egy hordár. amely Exeterből hazahozta. kitűnő kapcsolatokkal rendelkezik. Visszavezette Ernestinát a szófához. Ezekben az első percekben valóban emlékeztetett a londoni posztókereskedő lányára. Látogatásának valódi okát. bármilyen hízelkedően hozzáformálták azt a saját é rzelmeihez. – Nyilván lelkes rókavadász. hogy éppen erről volt szó – Ernestina nem tudta. nagyon vonzó nő. mi ilyenkor a megfelelő viselkedésmód. hogy: „úrinőhöz nem mé ltó”. Mrs. amelyre hosszú visszaútján jutott. és látta. milyen ideges és mogorva Charles. másnapra kell halasztania. mint azt. ott van a kocsi állomás. és utasították. látta. hogy az élet viharai a legcsekélyebb hatással legyenek az ember modorára. Ezt hallva Charles a szó szoros értelmében elfehéredett. – Kedves Tinám. rájött. Nem túl öreg. de nem talált más lehetőséget. Poulteney elbocsátotta Miss Woodruffot. – Kapott hírt felőle? – Majd. amelyet most neki. mert Tranter néni sietett előadni az ő hírét: éppen emiatt nem volt ugyanis jelen. De ez még nem bűn. különböző kereszteződéseknél lehetett felszállni rájuk. hogy Miss Woodruff ak kor már nem volt odahaza. az én kedvemért. arisztokratikus vonás. Vágjunk jó képet a dologhoz. Ernestina felnézett. Férje ezredes volt a negyvenes huszároknál. amikor Charles megérkezett. ilyen helyzetekben az ember legalább a méltóságát őrizze meg. Charles kesernyésen rámosolygott Ernestinára. de Tranter néni következő mondata me gnyugtatta. ahogyan Ernestina a megrázó és kellemetlen hírt fogadta. felnézett Charlesra. A házsártos nő és az alázatos kisegér külsőre lehet egyforma. – Hatvanhét éves. – Tényleg történt valami. nem pedig dührohamot. – No. de a bűnösnek megengedték. – Mint hallom. az a finom. megragadta a kezét. de mégsem ugyanaz. és noha nem keresett szót arra. jó négy mérfölddel táv olabb. hogy szerepet kell vá ltoztatnia. Mrs. amely lehetetlenné teszi. hogy márpedig ő azzal illeti. A Dorchester és Exeter között közlekedő társas ko csik nem hajtottak le a meredek domboldalon Lyme-ba. kedves együttérzést várt. megcsókolta a feje búbját. az országúton. Odaszaladt hozzá. – De hát nem túl öreg a nagybátyja ahhoz. hogy könnyedén témát változtasson. – Úgy tudom. – Tudja. amíg távol voltam? Ernestina. A cselédlány szerint kora hajnalban távozott. Tranter. Azon gondolkodott. mint akinek most jut eszébe valami. de nem hitt a hirtelen váltásban. nagynénjéhez fordult. A hordár azt állítja. annak a döntésnek a bejelentését. Ne legyen így elkeseredve. hogyan tudna rámutatni. Az elbocsátásra előző este került sor.

Poulteney állítólag nincs jól. Rájött. Kétségek közt vergődött. Ernestina Charlesra nézett. Tranter elhallgatott. amint este hétkor a lelkésszel beszélt. – Miss Trimble látta. A lelkész embereket küldött ki Charmouth felé. – Grogan… őt nem hívták ki Marlborough House-ba? – Miután ügyesen bedobta a nevet. Dühösnek.– És azóta? – Nem került elő. Charlesnak azonban nem is ez volt a szándéka. a Fehér Oroszlán irányában. ki tudja. hogy az emberek mit tu dnak az elbocsátás okáról. hogy aggódik Miss Woodruff helyzetéért. amikor groggal kínált. mint amikor bárányt vetnek a farkas odújába. – Miss Trimble ajándékboltot vezetett a Broad Street végén. Arra szokott sétálni. hogy Sarah elboc sátása valószínűleg kapcsolatban van a hegyaljai kószálásokkal – és természetesen attól rettegett. Mert ha Sarah még életben van – ámbár. akkor ő tudja. sírkőként nyomasztotta a tudat. miközben ő békésen aludt az exeteri szállodában? –. És nem meri elárulni. – Voltak a lelkésznél? – Nem. micsoda kegyetlen egy nap! Charles letekintett a két hölgyre. de Miss Trimble szerint ma délelőtt Marlborough House -ba hívatták. milyen őrült elhatározásra jutott. A levegő enyhe volt. – Jaj. a sziklákon. – Nem áll fenn a veszély. aki tisztában van ezzel. tehát ha még életben van. Nedves légujjak súrolták az arcát. hogy valami szégye nletes dolog jutott Mrs. – Jaj. Unokahúgára. a város információáramának középpontján. Meg kellett tudnia. Fairleyt. Ernestina kezébe temette az arcát. Tudom. hogy meglátták vele. Egyszeriben nyomasztólag hatott rá a kis szalon atmoszférája. – Nem azt mondta. – Mi lehet az… mi lehet az? – Nem lett volna szabad elszegődnie Marlborough House-ba. hogy ő az egyetlen ember Lymeban. Poulteney tudomására. 109 . – Nem fogom meglátogatni Mrs. Charles… hát mit tehetne? Épp elegen keresik már. mint tettette. Az csak annyit tudott. Vihar készülődött… és vihar dúlt a szívében is. s ez mélyen megrázta … – A derék Mrs. Állítólag nagyon feldúltnak tűnt. akkor említette őt. de az eget felhők borították. Tranter néni szelíd arca megvalósította a lehetetlent: dühödt elszántságot fejezett ki. Gondolkodni akart. Charles. hol kellene keresni. aki korántsem volt olyan nyugodt. akármilyen beteg. mint Sarah eltűnése. Olyan ez. Néhány perc múlva lefelé sietett a hegyoldalon. majd Charlesra tekintett. hogy előző munkahelye a …? – Ott is keresték. – Azon az estén. Így mondta. Mrs. mintegy helyeslésért. Poulteneyt. A lelkész kifaggatta Mrs. Tranter nénihez fordult. nem bírt dönteni. hogy… ? – Ettől tartunk mindannyian. – És…? – Semmit sem találtak. Egyedül akart lenni. Ernestinához fordult. szemlátomást legalább annyira elkeserítette saját tudatlansága. – El kellene mennem Groganhez. Nem tudnak róla.

De alighogy nappalija küszöbét átlépte. tisztelettel. Kicsomagolhatod a holmijaimat. mind illúzió. akit Charles az imént megszólított. nem a tökély csúcsa felé tart. amiért a lány ilyen óvatlanul kockára tette az ő jó hírét. megkönnyebbült. sóhajtozni kár. aztán csak bámult ki a sötétbe. a létnek nincs történelme. Ha nem jön. Az a sok festett válaszfal. Hisz ő sohasem lesz tiéd… TENNYSON: MAUD (1855) Az volt a szándéka. hisz ezek sz erint még életben van. majd ugyanolyan türelmetlenül ráförmedt Samre. és tudakold meg. 110 . hogy vacsora közben zavarták meg. Sem megszólítást. Könyörgöm. tisztelettel. – Igenis. akár anyagi. A gazda visszament szobájába. – Igenis. többé nem leszek a terhére. hogy lássa: semmivel sincs jobb hangulatban. Fejében már fogalmazta is: „Mr s. Küldess fel vacsorát. hogy Winsyattből eljöttek. Várni fogom ma délután és ho lnap reggel. az evolúció nem vertikális. Nem. hogy mit bámul. – Menj le.HUSZONÖT Ifiúr. – Helyes. amint az utolsó mondatba foglalt fenyegetésre go ndolt. A kerek asztalon egy kis levélke hevert. s ő hazahozta Ernestinának: a visszahúzódó víz által cserbenhagyott ammoniteszek – egy kilencvenmillió évvel ezelőtti mini katasztrófa. és hirtelen átvillant az agyán az a réges -régi tragédia. – Hívd ide. akár más téren…” A szállodába belépve megpara ncsolta a nem süket lovásznak. Charles türelmetlenül elzavarta a lovászt. a vallás. azt nem mondta. a Fehér Oroszlánban. tisztelettel. de hat lépést sem tett meg. átélte az eseménydús nap. akármit. majd háromszor is elolvasta a levélkét. Trantert mélységesen aggasztja. Ma reggel. Akármit. Belépett Sam. Smithsonnak. majd újra dühöngött. ópiumos fantáziaszülemény. – Nem bámulok én. amit az ember maga és a valóság közé állít – a történelem. a lét mindig a most. és küldje fel hozzá. utoljára. hogy…” „Ha a kutatócsapat pénzbe kerülne…” Vagy még jobb így: „Ha a segítségükre lehetek. váratlanul fölrémlett előtte: az egész élet párhuzamosan zajlik. mint ő azóta. amelyet a liászkori mészkő örökített meg. találkozzék velem még egyszer. hogy ki küldi. ki hozta ezt a levelet. Dühöngött. a kötelesség. – És ne zavarjanak. de a nevét nem tudta. sem aláírást nem látott. Zsebkendőjével a száját törölgetve belépett Sam: nem különösebben burkolt célzás volt ez arra. aki átvette. amikor Charles az ajtóból utána szólt. A kézírást nem ismerte: Mr. Akárha fekete villámfénynél. Feltépte az összehajtogatott lapot. hogy kerítse elő Samet a söntésből. a társadalmi helyzet –. fekete viasszal lepecsételve. A levélkét egy gy erek hozta. Kiment. A lovász ismerte a gyereket. tisztelettel. Elég volt azonban egy pillantást vetnie gazdájára. hogy üzen Sammel az ír doktorért. Mivel ebédje egy palack gyömbérsörből és három k emény kétszersültből állt. – Igenis. ugyanazzal a lovásszal. harmadik megrázkódtatását is. úgy tíz felé. Az idő a legnagyobb téveszme. megbocsáthatunk neki. hanem horizontális. Charles kétszer. mindig az ugyanabban az ördögi gépezetben való megak adás.

amint ázottan szalad az esőben. a Tehenészet után az első ösvény balra. Charles felbontotta a második levelet. igen. – Sam. a reakciók és a reakciókra való reakciók. elképzelte. micsoda kockázat! Az a francia! Varguennes! Charles összegyűrte a papírlapot. hogy Charles hirtelen dadogni kezdett. 111 . Egész éjjel imádkozni fogok. – Szeretném az illető személyt olyan állásba juttatni. ezt a levelet már nem pecsételte le. Kérve kérem – egy kétségbeesett nő térden esedezik. már azt hitte. a dolgok úgy alakultak. Sam ajtót nyitott. lelkében így kavarogtak dühösen a gondolatok. hogy Mrs. mint aki tudja. hogy a… – Igen. Tranter szívén viseli az illető hölgy sorsát. Charles visszafordult az ablakhoz. Értesz engem? – Tökéletesen. De hát ez mégiscsak sok! Ráadásul egy ilyen nap után! Túl sok a felkiáltójel. Az öblös ablaknál megállt. természetesen Mrs. hogy át kelljen mennie a váro son. hogy segítségére kell lennem egy szerencsétlen itteni nőnek. Sam követte volna. szükségtelenné téve az arra tartónak. Charles habozva kereste a kellően óvatos szavakat. de Charles visszahívta. noha inas arca nem fejez ki semmit. csapkodó villámok közt. szótlanul. bizonyára valamelyik hegyaljai ház ajtajában – mert Charles tudta.8 Nyilván viasz hiányában. – Ezért hát… b-bár ennek semmi j-jelentősége… s-senkinek ne szólj egy szót se. Add ide a levelet. Hüvelykujjával az ajtóra bökve rákacsintott a lovászra. olyan biztosra vette. mint aki mindent tud. hogy ő volt a küldönc. Mélységesen zavarba jött. most az egyszer nem követett el h ibát. hogy eljöjjön. Je vous prie – une femme à genoux vous supplie de l’aider dans son désespoir. ezért is íródhatott nevelőnői franciasággal.. és lecsorogtak rajta. de a nevit nem tudja. tisztelettel. és k iment. Aszongya. Tranter is meg fog tudni mindent. arcán ütődött vigyorral. A gyerek nyilván valamelyik szegény cobbi halász fia – a Hegyaljáról ösvény vezetett le a Cobbhoz. és odaadta Charlesnak. akár a káplán. de szemtelen mozdulattal. ugyanaz az aszszony küldi. amelyet Charles a . Ha ez megtörtént. Je vous ai attendu toute la journée. hogy csakis oda menekülhetett. Viszonzásnak a vendégszeretetéért. és az távozott. Sam felöltötte azt a külsőt. – Ugyanaz a gyerek hozta. uram! Sam úgy meg volt döbbenve. Charles pedig odaállt az ablakhoz. s egy pillanatra még a maga kegyetlen szomorúságáról is megfeledkezett. tűnődött. felvont szemöldökkel bólintott egy nagyot. De amint Charles fel-alá járkált. tisztelettel. Mi csak úgy híjjuk. tisztelettel. amely jobban megfelel… a képességeinek. ha szerencsejátékkal vádolják. kinézett a Bro ad 8 Egész nap vártam önt. – Hogy gondolhat ilyet. A lovász volt az. Levelet tartott a kezében. Meglepetésnek szánom.Sam mint inas” megjelöléssel szokott illetni: a gazdája parancsait leső alárendelt tiszteletteljes álarcát. Je passerai la nuit en prières pour votre venue. Kikérdeztem. Sam átvette. Hol lehet most. Mrs. Ceruzával firkantotta le kapkodva. tévedett. és a kijárati ajtó felé indult. Sokáig nem történt semmi. Sam pedig ajkát csücsörítve. Az volt… illetve az a kívánságom. Ebben a pillanatban kopogtak. Tranternek ne jusson a tudomására. Je serai dès l’aube à la petite grange près de la mer atteinte par le premier sentier à gauche après la ferme. A lenti ablakok fényében látta. Sam valódi jellemétől azonban ez olyan messzire esett. hogy egy kisfiú érkezik futva a túlsó járdán a fogadó elé. Távoli villám jelezte a vihar közeledtét. tisztelettel. De akkor is: micsoda ostoba eljárás. pontosan az ő ablaka alatt átszalad az úttesten és eltűnik szem elől. Hajnaltól várom a kis csűrnél a tenger felett. segítsen rajta nagy bajában. amint az ablakon kinézett.Sam átment a hálószobába. az első súlyos cseppek már neki is vágódtak az üvegnek. Sam előjött a hálószobából. Már-már kihajolt és lekiáltott neki.

és h alántékára szorította kezét. nyelvét bal orcájába nyomva. hogy tüstént hozzon egy pohárral a Fehér Oroszlán legjobb keverékéből. aki lefelé sietett köpenyében. amelytől oly sok viktoriánus gallérmerevítő o ldódott meg. aki csak állt ott. Beszélnie kell valakivel. ürücombot és főtt krumplit takaró vászondarabot. Öt perccel később a meglepett Sam. mit mondott a lány a városba besétáló galagonyáról. majd szó nélkül továbbindult. és mereven bámulva a lépcsőkorlátot. Megparancsolta az öreg pincérnek. aki a vacsoratálcával jött felfelé. De tudta jól. Düh fogta el gyengesége miatt – őrült elhatározás született benne. mondogatta magában. mire a halványzöld lángocska fehéren felragyogott. megemelintette a levest. a lépcső közepén összetalálkozott kipirult arcú gazdájával. Tennem kell valamit. – Charles úr? – Edd meg magad! A gazda eltűnt – éles ellentétben Sammel. Megperdült. 112 . és szemügyre vette arcát a tükö rben. ki kell tárnia a le lkét.Streetre. hogy ébren van. és eszébe jutott. nem álmodik. a sherrynek és a brandynek abból a bársonyos egyvelegéből. Visszament a nappaliba. hogy legalább egy gesztussal bebizonyítsa: ő több annál a szárazság csapdájába esett ammonitesznél. cselekednem kell. Charles egy lépcsőfokkal Sam fölött megállt. bement a hálószobájába. meghúzta a gázcsillárról lógó kis láncot. majd vadul megrántotta a csengőzsinórt. ő szembe tud szállni a körülötte gyülekező fekete felhőkkel.

Előkelő férfikuncsaftok özönlöttek London minden részéből. értelme hamarosan „adó”-ra „sarc”-ra módosult. ha anyagi lehetőségeiben nem is. mint minden normális. és Szicíliában megalapította a maffiát. az imént szinte magánkívül volt. még alá is húzta ezt a tényt. kamásnik. mint egy patkány. és rövid. kihallgatott egy ilyen tárgyú beszélgetést. az biztos. Sam letette a villát a falattal. mint a francia hadnagy szeretőjének elbocsátása. miközben első és később megzavart vacsoráját fogyasztotta a söntésben. a nagybácsi ki fog tolni az unokaöccssel. A jó gazdát mindenkor tisztelő parasztok megvetették Charlest. de Sam is e szó jelentésén töprengett. sálak. amely a megvalósítás útjában állt. és megkocogtatta az orra oldalát. A szolgákat abban az időben alig tekintették többnek bútordarabnál. kiváltság e dolog. miről van szó. amelyet Mary kezel. amelyet az álmaiban játszott – ez pedig korántsem olyan szerep volt. készült valamire. harisnyák. ez a newmarketi ügetőről ismert mozdulat azt jelente tte. gátlástalan és fantáziátlan korunk fiatalembereinek álmaiban játszanak. amilyet a lányok modern. hogy nem Mrs. képzeletében Mary egymás után próbálta oda őket kicsi fehér nyakához az elbűvölt hercegek és lordok szeme láttára. de mivel a vikingek e nőies foglalatosságot csak akkor űzték. Most azonban megint csak a semmibe meredt egy falat kaporszósszal felszentelt és villahegyre tűzött hús mellett. ahol kényelembe helyezve magát – de előbb egy újabb titokzatos ajakcsücsörítés kíséretében meglesve.beszéd” -et jelentett. LEWIS CARROLL: SNARKVADÁSZAT (1876) Mary mélységes tűnődésre késztette az ifjú cockneyt. jelenlététől még élesebbek lettek a démon vonásai. s gazdáik gyakran megfeledkeztek róla. s csak úgy hullott ölébe az aranyzápor. hogy Charles valóban eltűnik -e a Broad Streetről –. Sam volt a patkány – és megszagolta. hogy haszontalan tudáskészletüket gyarapítsam) óangol átvétel az ónorvégból. Barátaim: ez kényúri jog. Odakinn az utca csak úgy feketéllik a sok kürtőkalaptól. Mary. mert természetesen azonnal rájött. Akinek drága volt a vetése vagy a lánya szüzessége. Hogy mi volt e démon neve? Pénzhiány. Talán az emberiségnek ezt az örök ellenségét bámulta most. A winsyatti cselédszálláson jól tudták. eléggé étvágygerjesztő falat volt ahhoz. ha csatabárdjukat a magasba emelve követeltek valamit. de ízlésében első osztályú piperkőc volt. hogy minden lyme -i száj megrágja. ki az a „szerencsétlen nő”. s a vikingek révén került hozzánk. a másik – és ekkor a mal-t már mail-nek írták – a skót határvidéken szervezte meg a maga védszövetségi üzletét. második vacsorájában turkált: egy-két kanál leves. az ürüszeletek legfinomabb falatjai – mert Sam. A mal (ha megengedik. hogy süllyed a hajó. ömlenek a kesztyűk. hogy úgy mondjam. A leggyakrabban egy úridivat -üzlet pultja mögé képzelte. mintha mágnes vonzaná őket e felé a bájos arc felé. Valami bűvös szamovárból pedig. gazdája nappalijában is.. Ez ese tben azonban. mert Mary egyszer szóba hozta a nevét.HUSZONHAT Mert fontos tudnotok. Sam. Sam szerette Maryt önmagáért. bár költséges idő múltán az á ldozatok nemsokára már black mail-nek. vagyis zsarolásnak hívták a tranzakciót. Ezenkívül ismerte a gazdáját és annak temperamentumát. hogy ez merő álom. Sőt. E bájos jelenetben maga Sam a pénztárgépnél trónolt. Tudta jól. A vikingek egyik fele délnek indult. Eredetileg . hogy az illető rájött: a versenylóként szereplő állat annyit sem ér. Egy olyan esemény. kalapok. Etimológiai spekulációkba ugyan nem bocsátkozott. hogy kicsoda Sarah. amiért ritkán látogat el a birto kra – vagyis amiért nem hízelgi körbe Sir Robertet minden adódó alkalommal. de szerette azért a szerepért is. Tranterékhez sietett. cipők és gallérok: a gallérokat már-már fétisként tisztelte. az mail-t fizetett a szomszéd törzsfőnöknek. Tudta. attól tartok. hogy van 113 . a számtalan hintókerék nyikorgásába bele lehet süketülni. egészséges fiatalember.

sztoikus arc mögé rejteni a belül dühöngő kamasz fiút. Röviden ismertette fellángolásának történetét. miközben Charles utasításait várta a cselédszálláson. Azonkívül Mrs. amelyet Sam mindig tűzben tartott: azt az álmát. Charles. aki. hogy sajnálkozz anak a szép Charles úrfin. de beszédesen lesütött szemmel előadott hírre előbb jeges döbb enettel. mint Ernestina gyanította. De gazdája borongó arca mindent elárult. Charles Winsyattből távozva minderről egy szót sem szólt Samnek. és „rohamra indult”. És én tudtam. még veled is szembe kellett néznem. – És akkor. Sam végre szájába vette a kihűlt ürühúst. Trotter. majd merev udvariassággal reagált. hogy győztem. hogy Charles tunyasága elnyeri büntetését. Csak egy módja volt a védekezésnek: nyugodtan fogadni a hírt. kedves fiam. hogy kiválóan át lehetne alakítani gy erekszobákká. mint akit megkorbácsoltak. – Megint elutasított. Te tudod meg elsőként a hírt. aki rögtön feladja a harcot. Mr. bácsikám. Ő azonban nem az az ember. mint nag ypolgári kalandornő. 114 . e két méltóság pedig viszonzásul ráütötte imprimatur-át avagy ducatur in matrimonium-át a telt és barátságos özvegyre. amit a múltban elmulasztott. de a kulcsárné úgy vélte – s ebbeli hitét kegyesen megosztotta Mr. amit mondok. a főkomo rnyikkal is –. egyáltalán nem szokott borravalót adni. ravaszul és fáradságot nem kímélve belopta magát a kulcsárné és a főkomornyik szívébe. Charles a köntörfalazás nélkül. Charles. Mrs. Jegyezze meg. Egy héttel e zelőtt újólag felszállt a londoni vonatra. noha nem legkedvesebb növényét gyökerestül kitépték. Charles és nagybátyja találkozása nem volt viharosnak mondható. így Sam hivatalosan mit sem tudott a füstbe ment reményekről. Benso n. – Ez nem adja fel egykönnyen. Tomkinsnak már volt egy fia és két lánya az előző házasságából. amennyiben Samnek mint a tücsök inasának szintén kijutott az általános kárörömből. hogy ezt a gyenge. – Nagyra értékelem aggályos figyelmességét. további két vagy három napba telt. Tomkins. – Csak gratulálni tudok. és sok boldogságot kívánok. mint családtag. megaláztak. Nagybátyja. A főkomornyik belekortyolt teájába. hogy csak leányokat szül. mivel mindketten bűntud atot éreztek – a bácsi azért. uram. Önmagában nem volt kellemes hír – és annyiban sem. bizony nem volt egyéb. – No de lehet. Benso n magas posztján szerepelt a jövő Winsyattjében. az unokaöcs pedig azért. Igaz ugyan. és örültek. márpedig ők észrevették és meg is vitatták az öregúr és örököse között lezajló i ndulatos szóváltásokat. Ez nem adja fel a próbálkozást. hogy újra szülhessen. Először visszautasították: ennek három hete. Ugyanis némi bizonytalankodást érzett ki a hölgy hangjából. Bensonnal. hogy Mrs. Mrs. az ott minden bizonynyal ki is csírázik. most az ablakhoz fordult. a makacs kerítést ezúttal diadalmasan átugratta. – És bőkezűen méri a borravalót – jegyezte meg. megrágta és lenyelte. midőn a keleti szárnyban megmuta ttak neki egy régóta használatlan lakosztályt. amelyben ő Mr. A bácsi érzelemtől fűtött beszámolója időt adott neki. de a szeme változatlanul a jövőbe meredt. aki nem sokkal azután. Úgy érezte magát. de most már sírt. Még Mary lelkében is elültette ezt a magvat – s ha akarja. Charlesnak eszébe jutott az öreg Mrs. a bölcsebbek a hangya szemszögéből tekintettek a könnyelmű és he tvenkedő tücsökre. hogy feldolgozza magában a megrázkódtatást. a hírről már egész Winsyatt tudott. Sam nagy általánosságban minderről értesült. És noha a személyzet fiatalabb nőtagjai arra hajlottak. mintha zöldellő birtokából kívánna erőt meríteni. amit művelt. belépett a szalonba. aki ráadásul. Hawkins sajnálkozó tekintete. – Mint kiderült. egy világtól fosztották meg. megjegyezte. Nem volt kellemes gondolat. mire a határozott „igen” elhangzott. És most ez a másik dolog.fülük és eszük. hogy Charlest otthagytuk. Tomkins „alig várja”. azonkívül érintette azt a másik vasat is.

Megláttatja veled. még a váratlan hírnél is jobban bántotta iménti ostoba álma Winsyattről. mint érzelgős ábránd. hogy más is lehetne. – Charles. A Kisházat nem adhatom neked. tudd meg. – De bármi történjék is. – És bizonyos dolgokat csak egy asszony hozhat az ember életébe. Sir Robert áhítatosan széttárta a kezét. mint oly sok gyermektelen férfi. – Ami a szívén. Charles hallgatott. Manapság az ilyen nőt törtetőnek nevezik. Ernestinát szapulja az öreg – így is volt. ugyan. A vén gazember igazán megírhatta volna. hogy rámutasson: e célra olcsóbb a pápaszem. aki holmi bölcsődalban fedez fel rejtett szépségeket. Vegyük például azokat a régi kárpitokat. mint… – Egy köcsög aludttej. Charles. Nagybátyja esztétikai érdeklődése ez idáig mindössze a lovak marjára és Joe Manton puskaműves kiválóságára terjedt ki. amilyennek a fiúgyermekeket képzelte – kötelességtudónak és szeretőnek –. – Mennyi élet van ebben az asszonyban. Elfordult a festménytől. El sem tudod képzelni. Nagybátyja gyanakvó pillantást vetett rá: ahogy Sam játszotta időnként az alázatos inast. – Gyakran a sokáig érlelt gyümölcs a legédesebb. ugyanis eddig úgy próbálta igazolni döntését. ami ott van az orrod előtt. de azért vidéken is legyen egy házatok. Idegesen odament a falhoz. Hiszen már évekkel ezelőtt megházasodhatott volna. hogy amint a bérlete lejár. az a száján. Ezt mondja mindenki.– Minden jogod megvan hozzá. de aztán átkarolta Charles vállát. hogy gondoskodni akarok rólad. Észrevetted? Mrs. Pedig nem az. de túlságosan is jó sportember volt ahhoz. Ezt adom nászajándékul Ernestinának és neked… és természetesen a magam költségére rendbe is fogom hozatni. ha dühöngenél. az ördög vigye el. – Mikor fogok találkozni a hölggyel? 115 . – Ugyan. – Mit szólsz ezekhez az újakhoz? Charles erre már önkéntelenül is elvigyorodott. többé-kevésbé már elhatároztuk. úgy játszotta néha Charles a tisztelettudó unokaöcsöt. Neked ott volt a magad élete. hogy fejezzem ki magam. de mégse veszed észre. hogy ez a dolog éket verjen közénk. de nem házasodtam meg. milyen unalmas… nem tudom. hogy ez nem más. de aztán csak megértően fejet hajtott. amiért nem bizonyult olyannak. tényleg lehang olóak voltak! Hát erre képes egy asszony. te fiatal vagy. Inkább már holnap visszalépek… Charles kényszeredetten elmosolyodott. – Na ugye. hogy a magadénak tekintsd. hát vak vagyok én. mégiscsak vádolta Charlest. Charles. hát végre is ki kell mondanunk! Ez a d olog megváltoztatja a kilátásaidat. – No igen. A bácsi csapongva folytatta. de hangsúlyozottan kívánom. persze. lehangolóak. – Charles kísértést érzett. mintha nem is é ltem volna. így most nagyon emlékeztetett egy gyilkosra. mint ezek a nyafka mai kisasszonyok. – Charles egy dühös pillanatig azt hitte. hogy… – mormolta Charles. noha tízpercnyi apaság ráébreszthette volna. Charles beharapta a szája szélét. – Előnyére válik a szobának. Csakhogy a vén gazember ezt gyávaságnak tartotta. milyen átkozottul magányos. a fél életed utazgatással töltötted. te Charles! Nem olyan ám. De azt hiszem. – Ez nagyon kedves öntől. És a fene egye meg. – Nem. Bár persze az én koromban. ki tudja… – Ezt az akadályt azo nban nem vo lt hajlandó átugratni. amik itt lógtak. – Jobb szeretném. hogy szerelmes vén szamárnak titulálj. – Nyílt és őszinte teremtés. Nem tűröm. nem vádolni akarlak. akarta mondani. – A parkjához fordult helyeslésért. A szomszédok ugyanis ezt fogják tenni. amíg-csak élsz. – Fogalmam sem volt róla. – Eszembe sem jutott. hogy rájöjjön: ez aljas módszer. hogy igyekezett felheccelni magát unokaöccse ellen. – De azért titokban. – Persze. a belgraviai házba fogunk beköltözni. noha szándékán kívül. Tomkins azt mondta. és nem lennél olyan. – Charles. és megigazított egy képet.

Megsemmisítő vereség. aki élete nagy részét tenyésztéssel töltötte. Bella Tomkins aranyba és a bácsi vastag ujjaiba foglalt miniatűr képét. nagyon szívén viseli a… hogy is mondjam csak… – Kilátásaim megcsappanását ? – Ahogy mondod. Egy pillanatra úgy érezte magát. – De én biztosítottam róla. mulatságosan szégyellős mozdulattal a mellényzsebébe nyúlt. ahogy elsiklottak szeme előtt. – Oldalba bökte. Tudod. Úgy érezte. hogy a két menyasszony összeismerkedhessek. Igen szép hölgy. ezt még Charles is kénytelen volt elismerni. szép szája volt és határozott szeme – szép szeme. Charles. – Yorkshire-be ment. bácsi. Sir Robert mintha kissé szégyenkezett volna. hogy megmu tassa legújabb fajtiszta kancáját. kerítések és ligetek mintha az u jjai közül siklottak volna ki. No persze a nagybácsit és unokaöcsöt összekötő kapcsok egyike mindig is az agglegénységük volt – Charles boldogsága alkalmasint fe lnyithatta Sir Robert szemét: ha már ő is. A pázsitok. hogy Cha rles távozása megkönnyebbüléssel tölti el. Charles megaláztatása új dimenzióval bővült. bácsikája pedig. A nagybácsi habozva. előre látta az Ernestina és a lee ndő Lady Smithson közötti esetleges összecsapás kimenetelét. – Nem válaszolt a kérdésemre. aki máskor az ilyen szökés láttán mélabúba süppedt. nem lehetett megak adályozni (ahhoz Sir Robert túlságosan is el volt telve a szerencséjével). 116 . legelők. és Charles hasonlóan sötét elmélkedésbe süppedt. – Irigyelni fogsz. ha előtte beszélünk négyszemközt. Majd mintegy ellágyulását ellensúlyozni akarva. A büszkeség még csak segítségére volt Charlesnak a három-négy órás látogatás elviselésében. hogy te magad is kitűnő házasságot fogsz kötni. Különös mód valamelyest Sarah-ra hasonlított. Kitűnő asszony. az egyetlen. akkor én miért – ne? Persze ott volt a másik dolog. – Remek asszony. Tudta. – Látom. mint a silány haddal rendelkező vezér. Érdemes volt várni rá. Mindketten angol úriemberek voltak. Majd meglátod. – Ezt kaptam tőle a múlt héten. amelyet „száz guinea vel olcsóbban vettem az értékénél”. Természetesen na gyon szeretne megismerkedni veled. meglátogatni a családot. amelynek Lyme-ban már tanúi voltunk. – Valóban? – Holnap utána kell utaznom. hogy még aznap este visszaindul Lyme-ba menyasszonyához. noha azt. Boldogan meggusztálta még egyszer a medaliont. aztán összecsukta és visszatette a zsebébe. még egyszer gratulálnom kell. távozása azonban igen szomorúra sikerült. – Charles rájött. hogy nagybátyjának nemigen te tszett finnyás londoni modora és a vidéki élet iránt tanúsított tökéletes közönye. de egészen világosan párhuzamba állított másik új szerzeményével. de más-más módon – a nagybácsinak igaza van – mégiscsak kiemelkednek mindketten a nyafka nők hatalmas táborából. jobb. Egy olyan ember szemében. Ernestina nyamvadt kis példánynak számíthatott a telivér Smithsonokhoz hasonlítva. Nagyon szeretne megismerkedni veled. többé sohasem akarja látni Winsyattet. hogy először ezért is utasított vissza. és mielőbb elhozza. rokonságban áll a Daubenykkel. S hogy bizonyára megérted és helyesled majd párválasztásomat… öreg napjaimra. hogy irigyelni fogsz. Ennek pedig nem kis részben Ernestina volt a tárgya. Charles ragaszkodott hozzá. A délelőtti azúrkék égboltot magas felhőfátyol borította. gondosan kerülték a mindegyikük számára legfont osabb kérdés újbóli megvitatását. hogy ezt erénynek kell tekinteni. Sarah mélységesen tapasztalatlan teremtés. hogy megbeszéli Ernestinával a Kisház dolgát. Charles megígérte. és amelyet teljesen tudat alatt ugyan. ez meg itt nagyvilági dáma. nem nagyon tartóztatta. és előhúzott egy medaliont. annak a viharnak az előhírnöke. hogy időnként szóba kerüljön. ezért udvarias meglepetést színlelt. A nagybácsi szívélyes búcsúzkodása és kézszorítása azonban nem leplezhette a tényt. – Értem. – De gondoltam. kicipelte Charlest az istállóba. aki az ellenség erős állásait szemléli. Felháborítóan fiatalnak tűnt. És Charles.– Igen. Múlt héten bevallotta. éppen szóba akartam hozni. Charles megtekintette Mrs.

Azok számára a hoz ományvadászat (és ekkortájt már a dollárt éppúgy elfogadták. de az alaptőkét nem sokszorozta meg. Mindenekfölött azonban Charles most kellemetlenül alárendelt helyzetben érezte magát Ernestinát illetőleg. ha nem ismerk edik meg Ernestinával… Rosszkedvéről azonban részben épp Ernestina miatt kellett megfeledkeznie: a lány előtt higgadtnak és rendíthetetlennek kell mutatkoznia. Abban. hogy kevesen fogják megérteni. de tudta. hogy ez nem tetszett neki. Mint Winsyatt lee ndő ura pénzügyi téren egyenlőnek tekintette magát menyasszonyával. Neheztelését csak fokozta. Épp ez volt a baj: sajnálta magát. mint csupán tőkéje kamataiból élő személy azonban függő helyzetbe került tőle. 117 . De ez meg csak arra volt jó. mint a fontot) csakolyan tiszteletre méltó foglalatosság volt. Az apai hagyatékból származó jövedelme éppenséggel megfelelt szükséglet einek. mint a róka vagy a szarvas vadászat. hogy annál könnyebb szívvel semmizze ki őt. hogy nagybátyja igazságtalan eljárását a körülmények nem tették még súlyosabbá: mert ha mondjuk gyakrabban tartózkodik Winsyattben. Charles sokkal lelkii smeretesebbnek bizonyult. mint az osztályabéli fiatalemberek.amit a bácsi helyeselt Ernestinában: óriási hozománya.

Egyiknek gonorrheája volt. titkos érzelmeit azonban természetesen nem ecsetelte. akit a maszturbálás aggasztott: a kor elterjedt nézete szerint ugyanis az önfertőzés ára az impotencia lett volna. – Egy teljességgel magántermészetű ügyet szeretnék megbeszélni magával. mint a nyári por. mit művelt? – Éppen erről szeretnék beszélni magával. Ha szikkad. – Valóban? Nem tudom. ami nem is kerülte el a vele 118 . Charles nemsokára lé pteket hallott a lépcső felől. maradt-e még valami a tarsolyomban… ma kissé sokat elosztogattam. Groganre és minapi beszélgetésükre hárítani a felelősséget. A doktor szeme jókedvűen felcsillant. a tengerre néző ablak öblében. másiknak – ritkábban – szifilisze. ugye? Azt üzenem neki. ez a buta fehérnép nem kínálta meg egy kis szíverősítővel? Pedig jót tett volna az eső után. hű legyen. és nem is onnan születik. A ka ndallóban égett a tűz. H. amiket a házvezetőnő most sietve eltakarított. – Köszönöm… – Vissza akarta utasítani a brandyt. A. de ha Charles óhajtja. jó nekem. Leginkább arra vonatkozólag. Izgágaság. rendre előadta találkáik történetét – a maga belső. sem semmi más. Az orvos megkönnyebbülten felsóhajtott. a tett Örvénye sosem ás Odáig. ami csak lehetséges. hát persze… Mrs.HUSZONHÉT Milyen gyakran elmélkedem Torz ifjúságomon: Sehol egy igaz érzelem. Most kaptam tőle egy levelet. Szükségem van a tanácsára. hogy mindent. Többnyire a brandys poharához intézve szavait. gyerme ktelen fiatal férj. Egy csoport férfi keresi a lányt. ahol a múltkor grogot ivott. Akárhogy forgatom… E szív hűtlen lett annyiszor. Pohárral a ké zben mindjárt a lényegre tért. aki hazaho zza… – hangja keserűvé vált – … vagy megtalálja a szegény teremtés holttestét. hogy az új élet nem a köldökben fogan. hogy mit kellene csinálni azzal az átkozott vén bigott nőszeméllyel Marlborough House-ban. Öt fontot ígértem annak. Tranter aggódik. és hitet tett Darwin mellett. Míg vágyta. Charles lesütötte szemét a doktor megdöbbent tekintete láttán. akinek komolyan el kellett magyaráznia. de meggondolta magát. de ismét téves következtetésre jutott. Jó másnak. megvárhatja odafenn… kalapjától és köpenyétől megszabadítva tehát hamarosan ott találta magát ugyanabban a szobában. CLOUGH: VERS (1840) A házvezetőnő nyitott ajtót. Sok előkelő fiatalember látogatta már meg házasságkötés előtt. Smithson. Hallotta. volt. – Nagyon örülök. – Á. Nahát. Grogan szívélyesen kinyújtott kézzel sietett feléje. tudományos kísérletezőnek állítva be magát. a szó. Többnyire azonban a tudatlanság hozta ide őket: egy éve például felkereste egy elkeseredett. a kerek asztalon az orvos magányosan elköltött vacsorájának nyomai látszottak. elkövetünk. mit a mély temet – Sem az. – Életben van. Igyekezett legalábbis részben dr. A doktor úr a patikájában tartózkodik.

holnapra többet fogok tu dni. Grogan é rzékeny orra valósággal viszketni kezdett. Tartózkodási h elyét nem kívánja felfedni. Sőt. – Nos tehát… a tanácsomat akarta kérni. és kiment. Iménti szavaival próbára tette vendége lelkét. – Hát akkor először is hívjuk vissza azokat a szerencsétlen ördögöket. kezét kabátszárnyai alá dugva. – De kedves doktor. felállt. hogy Charles botorkálva befejezze történetét. És így tovább. ami még rosszabb. Odament az íróasztal feletti könyvespolchoz. s noha a függönyök be voltak húzva. A mennydörgés most már egyre közelebbről hallatszott. hogy a sors áldozata vagyok. „Kedves Forsyth. De abban biztos vagyok. aki az utamba kerül. Remélem. Nagyon szakszerűen fel tudom ölteni a melankólia álarcát. eljöttem. a villámok fehér fénye jól láthatóan villogott Charles háta mögött. Egy arany bőven elegendő. Tökéletes példánya a nnak 119 . ami itt elhangzott vagy el fog hangzani. Nem tudok parancsolni érzelmeimnek. de szükségtelen aggódnia miatta. mint most is. – Fiatal nő vagyok. vele mi legyen? Sejtelme sincs ró la. és így tovább. hogy holnap reggel a megjelölt helyen lesz. mint Sam ajakcsücsörítése. és leemelte azt a kötetet. hol van e pillanatban? – Sejtelmem sincs. Ostobaságokat követek el. s ez a láthatatlan viszketés ugyanazt volt hivatva jelezni. és három arany egyfontost tett az asztal zöld vásznára. amit írt. vagy nem? Úgy méregette Charlest. – Az orvosba vetett bizalom fél egészség.” Megfelel így? – Nagyszerű. Grogan. amelyet a múltkor mutatott Charlesnak: Darwin nagy művét. A fajok eredeté-re. tette a kezét. semmi sem kerül ki e falak közül. most tudtam meg. És ekkor… – a kis doktor nagy ívű mozdulattal az ajtóra mutatott. zavarában folyamodik hozzá a páciens. Az orvos gondterhelten szemlélte Charlest. és egy halvány mosoly kíséretében. – Mielőtt még Charles megszólalhatott volna. Jóképű. – A kezei közt vagyok. Azután felolvasta. például nyakába vetem magam az első jóképű csirkefogónak. – És mi a másik fele? – A páciensbe vetett bizalom. hogy Miss Woodruff biztonságban van. Charles ránézett majd a szőnyegre szegezte tekintetét. hogy a világ csúnyán elbánt velem. de egyébként hagyta. amikor visszajött –. Tragikus szemem van. akár tudatos. Forsyth döntő csapást akar mérni az alkohol démonára. Intelligens. Charles elővett egy kis hímzett erszényt. de Grogan kettőt visszatolt belőle. Kérem. A levelet és a pénzt egy borítékba tette. hogy mielőbb továbbítsa. A maga helyzetében tovább már nem kompromittálhatja magát. – Mr. – Abból. Az a véleményem. lepecsételte. A doktor nem adta tanújelét gyanújának. De a jutalmat én fizetem. dr. akár valami varázsló – … feltűnik a színen egy ifjú isten. Minden ok nélkül sírva fakadok.szemben ülő ravasz kis ember figyelmét. mint aki bokszpárbajra készül. Az öreg orvosoknak és az öreg papoknak van egy közös tulajdonsága: messziről megérzik a hazugságot. maga ebben nem hibás. – Most pedig lássuk a lányt – mondta. Aztán felállt. akár. pohara fölött Charlesra nézett. a mellékelt összeget adja át a kutatóknak. Mosolyogva pillantott fel. Lássuk csak… Az orvos leült a szoba végében álló kis íróasztalhoz. – Amilyen hamar csak tudtam. Néha feltett egy-egy kérdést. mintha csak a Bibliára esküdne. erre semmi szükség. Ernestina ajándékát. beleszerettem abba a gondolatba. ha visszatérnek. Néhány pillanatig csupán tollának sietős sercegése hallatszott. Charles halványan elmosolyodott. Leült vele szemben a tű zhöz. Azzal félretette a könyvet. már nem csipkelődött: felülkerekedett benne a verekedős ír. – Maga azonban természetesen nem mehet el a találkára. – Persze. Amint Charles a vallomásában előrehaladt. nagyon intelligens és valamelyest iskolázott is. s az eredmény megfelelt várakozásának. Járkálni kezdett „kajütjében”.

– Ma reggel kihívtak Marlborough House-ba. – Azt csak nem gondolhatta. – Nagyon hevesen ejtette ki e szavakat. Egy sápadt villám fényében kékes-pirosan felragyogtak a felhők. mint rosszindulatú cselszövőre. amelyekkel a szerencsésebb nők hálójukba kerítik a férfinépet. Úgy bánik velem. – Azt hiszem. a partot. Egyik nap. és vakon kinézett a sistergő éjszakába. hogy érdeklem őt. – A boldogtalan Charlesra szegezte tekintetét. nem viselkedik így. Ez lehetetlen… Nem folytatta. akiről t udom. Charles félbe akarta szakítani. – Nem hiszem el. – De nekem is van egy fegyverem. – Nos. Fairley tegnap kinn járt a Tehenészetben. – Hosszú szünetet tartott. Nem vethetem be azokat a fogásokat. – Ez természetesen félig hipotézis. A végső elkeseredést itt betegségnek tekintse. nagyon is lehetséges – mormolta az orvos. P. Visszafordult. mint egy úrihölggyel. és biztos vagyok be nne. amikor arrafelé sétálok. hogy jelenteni fogja bűnömet annak az egyetlen személynek. De ehhez persze nemes lelkű orra volt szükség. Ne úgy. hogy a lánynak éppen ez volt a célja.az osztálynak. Fairley – tudja. – Mrs. Charles rettenetes tekintetet vetett rá. A szánalomnak pedig pokolian nagy az étvágya. – De hát ez… – Azt akarta mondani. Letérdelek előtte. kedélyá llapota nincs rendben. hogy a háborodott agy nem feltétlenül bűnös agy. aki az apja lehetne. Az a lány az értelmi képesség kolerájában. se töb bnek. Így aztán kitesznek állásomból. 120 . – Belebámult a tűzbe. mert vőlegény? – Az orvos komoran elmosolyodott. Csak annyit tudtam meg. hogy kötelességét nagy gusztussal teljesítette. Így gondoljon rá. annál nagyobb az érdeklődése. ez az asszony tökéletesen illik úrnőjéhez. és megpiszkálta a tüzet. Sietek hozzátenni: szakmai minőségemben. ő felemel.” – Maga valóságos ördögnek tünteti fel… pedig nem az. hogy segít vá ltoztatni nyomorult sorsomon. Bárcsak annyi aranyam lenne. elhúzta a függönyt. én nagyon szegény vagyok. és Charles lassan ráemelte tekintetét. se kevesebbnek. Ő máról holnapra él. tífuszában szenved. Rá van kényszerítve. a renyhe te ngert. odament az ablakhoz. a múltjába. megragadom az alkalmat. igen. amelyet neveltetésem folytán csodálok. de hirtelen felállt. – És maga szerint mi volt ezzel a végső cél? – Szerintem ő maga se tudja. – „Én számkivetett vagyok. – Felemelte mutatóujját. hogy nyíltan beszé ljen. de az orvos elhallgattatta. – Sajnos. hogy valaki az én helyzetemben… – Azért. Miné l szomorúbbnak látszom. Aztán Mrs. – De amivel maga vádolja… hogy saját maga idézte fejére a… A doktor leült. aki ezt semmiképpen sem fo gja megbocsátani. – Képtelen vagyok elhinni róla. De íme. Aki csak egy kicsit is számot tud vetni a jövővel. kedves Smithson. Én pedig eltűnök úgy. – Mégpedig azért. Rájövök. – Más szóval az orromnál fogva vezettek. Megmutatkozom olyan valaki előtt. – Ismertem jó néhány prostituáltat. Megetettem ezt az irgalmas szamaritánust a múlttal. mert félig-meddig szerelmes belé. Charles visszajött az ablaktól. A szánalom. a kulcsárné – mindent elmondott. és gyorsan elfordult. amit ebben a jólelkű emberben ébresztek. hogy áldozataik többsége férj és apa volt. ahányan kárö rvendve elmesélték. A lány az o rra előtt lépett ki az erdőből. és bevilágították a Cobbot. Azután. hogy Mrs. És azt se feledje. Nos. in extremis és de profundis – vagyis inkább de altis – segítségért kiáltok megmentőmnek. hogy lehetőleg mi ndenki azt higgye: le fogom vetni magam a legközelebbi szikláról. hogy „elferdült lélekre vallana”. Mit teh etek még? Szánalmat kell ébresztenem benne jelenem iránt is. Sőt mi több mint keresztény felebarátom felajánlja. Smithson. ahol nem szabad sétálnom. De abban is biztos vagyok. – Úgy érti… A doktor bólintott. Az orvos elmosolyodott. és ízlett neki. ha megengedi egy öregembernek. bosszút állok. és lázadásban tört ki.

ártatlan fiatal teremtés. – Nem az ő hibája. De ki követi el a sértést? Charles nyelt egyet. olyan kevéssé ismer. hogy rosszul választott. és hátat fordított kínzójának. ismerd meg magad! A Grogan lelkében felváltva lobogó ősi görög és kelta tűz megpörkölte Charlest. Grogan karon r agadta. Nincs erkölcsi célom. elkapta a tekintetét. – Olvasta Malthust? – Charles megrázta a fejét. Charles végzetesen csalódott saját értelmi képességében. ha tudná. Képtelen volt elviselni a kutató tekintetet. Cserbenhagyta a párválasztásban. aki maga elől is titkolja az igazságot? Ismerd meg magad. Végül Charles megszólalt. hogy ennek a lánynak a szemébe bele lehet fulladni. és megmarkolta a másik karját is – dühös volt: úgy akaszkodott bele Charles mé ltóságérzetébe. – Legszentebb becsületemre mondom. kedves Grogan. – Nem tűröm. – Persze hogy nem. hogy a fennmaradásra legalkalmatlanabbak szaporodnak a legjobban. amiről pedig meg volt győző dve: hogy Ernestina sohasem fogja megérteni őt. ke skeny szobában. Charles komoran bólintott. akár egy mérges terrier. – Jaj. A közéjük telepedő csendben Charles hozzátette: – Ez sértő Miss Freemanre nézve. semmi helytelen do log nem történt köztünk. melyik kategóriába tartozik. visszament a tűzhöz. Balszerencsémre későn jöttem rá. Ez nem válasz volt. hogy az igazság az egyetlen vezérlő elv? Miért halt meg Szókratész? Hogy a társadalom előtt a méltóságát megőrizze? Hogy a külszínnek eleget tegyen? Azt hiszi. miért szökött meg az a francia tengerész. mint aki távozni készül. Csend. hát nem a tudomány hívei vagyunk mindketten? Nem azt tartjuk. hogy akadnak a feleségüknél csúnyább nők is. És most ez a szánalmas. másokat azonban az gyötör állandóan. – Elhiszem. nyomorult ügy… Grogan odament hozzá. Charles most már világosan látta. Nem lehet az ő hibája – mormolta. lerogyott a székbe.Charles megperdült. negyvenéves praxis után nem ismerem fel az elkeseredett embert? Azt. – Természetesen állni fogom neki adott szavamat. hogy aka dnak szebbek is. Nem mondhatta meg az orvosnak. Charles elgyötörten megperdült. akiket megvigasztal a tudat. Egy ilyen bájos. amiért beleb olondult abba a lányba. Vannak férfiak. Grogan állhatatosan figyelte. – Nem maga az első férfi. és megmarkolta a vállát. és a tűzbe bámult. – Az ő szemében a homo sapiens legnagyobb tragédiája az. Szóval csak ne mondjon ilyet. és arcát a kezébe temette. Mintha csak néhány hónapja lenne. – Nem nekem való a házasság. Felemelte a fejét. – Valóban. és megindult a hosszú. Ezt el kell hinnie. de mégis elárult mindent. – Mondja meg. Hogy érthetné meg máris? Hisz nemrég került ki a tanulószobából. Kívánja-e hallani? Kívánja-e látni? Kívánjae érinteni? Charles elfordult. – Ember. Azt hiszem. Hosszú csend következett. hogy így beszéljen! – Grogan fejet hajtott. micsoda romhalmaz az életem… mindent elvesztettem… semmi értelme az egésznek. Mielőtt azonban az ajtóhoz ért volna. – Olyan kevéssé ért meg engem. hogy huszonegy éves voltam… tele reménnyel… aztán mindenből kiábrándultam. semmihez sem fűz kötelességtudat. hogy nem magának való a házasság. – Mennyivel is… tíz-tizenkét évvel fiatalabb magánál? Ráadásul alig fél éve. ember. – Természetesen. De lássuk csak a jó öreg katekizmust. És ne okolja magát. Lenézett a doktorra. 121 . hogy ismeri. megperdítette. fiam. Rájött. Smithson. tudom. mit tegyek. aki rájött. és az orvos kifejezéstelen arcába meredt. Charles ugyanis sok viktoriánus és talán mai férfihoz hasonlóan egész életében az eszményeit kergette.

amint megkapta őket. hogy ártanánk neki. ahol lelki sebei begyógyulhatnak. valami sejtelme a nemesebb do lgoknak. Ez az intézet a maga nemében mintaszerű. mit kell csinálni. Legalább tudni fogom. Smithson. – Gonoszsággal nem vádoltam. ő hasonló nézeteket vall az ilyen esetek kezeléséről. – Nem. – Nem tudom. Sajnos. máris jobban érezte magát. Most is… itt lebeg előttem az arca. Tulajdonképpen a dolgok ilyetén állása a segítségemre is lehet. Kétségbeesést említettem. hogy a maga távolmaradásával járó megrázkódtatás még súlyosabb melankóliát vált ki belőle. tárja ezt az egész dolgot Miss Freeman elé. Nem szeretem. Valami tudás. – Történetesen sürgős elintéznivalóm van Londonban. Megteszünk minden tőlünk telhetőt. hogy mielőtt elmegy. és végül megpróbálta szavakba ö nteni az igazságot. – Kedves barátom. Félek. Egész életemben az adósa leszek. Megmondom neki. N agyon értelmes és felvilágosult módon vezetik. csak hogy megszabaduljak tőle… anélkül természetesen. Grogan. amit maga mond. – És ő… mit fog tenni vele? – Az a lelkiállapotától függ. De az az arc újra megjelent előtte. hogy maga szimpátiát… vagy valami még édesebbet érez iránta. – Isten őrizz. mint akit szándéka ellenére elragad valami… mindannak ellenére. Van ebben a lányban valami. A barátomnak. Végül Charles megszólalt. Olyan helyről beszélünk. aztán bezárják valami apró szobába… – Persze hogy nincs. Hogy is szerethetném? Egy ilyen kompromittált nőt. – Ezt már magam is elhatároztam. 122 . háborodott. csak a padlódeszkák nyikorogtak a doktor léptei alatt. Nincs kizárva. – Ez esetben hadd állítsam ki a hitellevelet a menyasszonya nevére. Ha maga nincs. – Ezért ne hibáztassa magát. Jelenlegi állapotában utasításokra és előírásokra volt szüksége. És ajánlom. ez ostobaság. – De végleges elzárásról ugyebár nincs szó? Mert Charles lelki szemei előtt megképzett az összeesküvés kis kísértete: szakszerűen megvitatják a lány állapotát. Ami ezt a lányt illeti. – Elmegy hozzá? – Már veszem is a túrabakancsomat. rejtély vagyok önmagam számára. – Charles felállt. lekötik a figyelmét… és Spencer is segítségemre lesz a maga szerteágazó t apasztalatával és gondoskodásával. Charles elkeseredetten felnézett. – Annál jobb. akkor más kerül ugyanebbe a helyzetbe. ami összeegyeztethetetlen a gonoszsággal vagy az őrülettel. akiről beszéltem… nos. – Le fogom törleszteni az adósságot. nem ostobaság. Kész lenne bizonyos költségek vállalására? – Bármire. és cáfolja. – Mit tanácsol? – Azt. – Ne aggódjon. – Az a kollégám. és kinyújtotta a kezét. A salak felszíne alatt… ké ptelen vagyok ezt megmagyarázni. Újra csend. Spencernek volt hasonló esete. mint mondja. Borzalmas dolgokat hallottam róluk. Ebben a stádiumban nyilvános intézetet nem jav asolnék. hogy teljes egészében bízza rám a dolgot. És el is kell utaznia. Charles némi bizonytalankodás után felállt. majd újra a tűzbe bámult. De mégis… mintha… úgy érzem magam. hogy magának sürgősen el kellett utaznia. erre számítanunk kell. – Valami intézet.– Először maga mondja meg. – Charles lehajtotta a fejét. Spencernek vannak ott betegei. ahol kedv esen bánnak vele. Tudja. milyen lépéseket tegyek. hogy pillanatnyilag csupán az a hit védi a teljes e lborulástól. ami jó és értékes a természetében. milyen érzelmeket táplál a másik iránt. aki ráadásul. – Ön megmentette az életemet. Charles mereven bámulta a szőnyeget. – Tudok egy magánintézetet Exeterben.

123 . – Mi ez? Purgálás? A kis doktor gonoszul elmosolyodott. Charles a kötetet nézte. De szeretném. – Ugyan. ugye? Charles meglepődve bólintott. Tudja. az én esetemben igen silány évjáratról van szó. – A doktor rácsapott a vállára. – Valami olyasmi. me gjelölt benne egy részt ceruzával. ha a védelem által beterjesztett orvosi szakvéleményt átfutná. hogy a legjobb bor érik be a legkésőbb. – Olvas franciául. Grogan keresgélni kezdett a polcain. Szamárság. leemelt egy könyvet.– És adjon egy kis időt annak a bájos teremtésnek. – Attól tartok. és vendége kezébe nyomta. – Az egész tárgyalást szükségtelen elolvasnia.

A vádlott mellett olyan sok körülmény szólt. ráparancsolt. de a súlyosan megsebesített ellenfél és segédje nem vonta vissza a rágalm azó levéllel kapcsolatos vádat. elreteszelte az ajtót. és gyakran verte magát adósságokba –. hogy La Roncière teljes díszegyenruhában benyomta az ablakot. Azután meg az erőszakkísérlet éjjelén a Mo rell-házat 124 . De később még ennél is szörnyűbb dolgok következtek. és könnyek közt elmondta neki. 1834-ben a híres saumuri lovasiskolához rende lték. Megfenyegették La Roncière-t. hogy Marie terhes. La Roncière-t letartóztatták. Abban az időben a laktanyaparancsnokok háza amolyan tiszti klubnak számított. korához és hivatásához képest korántsem rendkívüli fiatalember volt. H. Egy gyötrelmes. és Párizsba utazott abban a hiszemben. megint csak látszólag La Roncière-től. s a tiszttársak és több hölgy jelenlétében dühösen ráparancsolt. és megsebesítette a combtövénél. 1834. megütötte a me llét. a de Morell családot fenyegető levelet. amiért annak a lány csinos anyja tetszik. apja elé tárják a dolgot: ellenkező esetben azonban hajlandók elfeledni az egészet. bizonytalansággal teli éjszaka után La Roncière ostobán úgy döntött. szintén roppant sértő hangú levelet kapott. a másik a szülőket fenyegette meg. Miss Allent. hogy az ügyre fátyolt borítanak. de sokkal befolyásosabb báró odahívatta magához a hadnagyot. azt pedig el sem tudnánk képzelni. légből vett. ahogy jött. Marie. A levelek ijesztően pontos ismeretét árulták el a ház mi ndennapi életének. Egyik este az Émile apjához hasonlóan merev. hogy ma már azt sem értjük. Párbajra került sor. beleharapott a kezébe. Először is Saumurben mindenki tudta. elmenekült. hogy Marie haragszik La Roncière-re. A. Parancsnokának. behatolt a nevelőnőével szo mszédos hálószobájába. hogy hagyja el a házat. hogy nemsokára gyilkosság áldozatai lesznek stb. henye. Megint rám záporoz Hatalmas isteni harag: „Fogadj szót! Visszakozz!” MATTHEW ARNOLD: A TÓ (1853) Émile de La Roncière hadnagy ügye – 1835-ben tárgyalták – pszichiátriai szempontból a t izenkilencedik század elejének egyik legérdekesebb esete. miért került sor a tárgyalásra. aláírja a vallomást. de Morell báró nak volt egy ideges természetű.HUSZONNYOLC Feltevés. Másnap megmutattak La Roncière-nek egy egész sor gonoszul rágalmazó. akire egyébként Marie rettentő mód irigykedett. hogy amennyiben nem ír alá egy beismerő vallomást. Gyakran tudomány kenyere: Kell az a parafadugó. CLOUGH: VERS (1840) Megint dönt benn az akarat. A szignált levelek azonban továbbra is egymás után érkeztek a Morell-házba. a Loire völgyébe. La Roncière győzött. tizenhat éves leánya. de hazájához. hogy emelje fel a hálóingét. Egyik azt állította. A szigorú de La Roncière gróf fia léha – szeretőt tartott. Majd ugyanazon az úton. A bárónak elege volt. és – ez képezte a vád első és legképtelenebb pontját – mindet a hadnagy nevének kezdőbetűivel szignálták. Mit elhajíthat az úszó. szeptember 24-én éjjel a tizenhat éves Marie felébresztette angol nevelőnőjét. akit Marie de Morell állítólag kitüntetett figyelmével. Másnap reggel egy másik hadnagy. Szabadságot kért. obszcén szavakkal megfenyegette. hogy elítéljék.

A l eány hőn óhajtotta. s miért írja alá a leveleket. fenyegető levelek írója. és tízévi börtönre ítélték. Ha visszatekintek hosszú praxisomra. s miért élte a maga teljesen normális életét egészen a letartóztatásig – amikor is váratlan idegösszeomlást kapott (a védelem egyébként beb izonyította. A tárgyalás (amelyen megjelent Victor Hugó. egyetlen őr sem vett észre semmi rendkívülit. hogy az összes üvegcserép kifelé pottyant a házból. holott a szóban forgó hálószoba a legfelső emeleten volt. Cayenne-ben teljesített szolgálatot. amely nyomokat hagyott volna az ablak alatti puha talajban … márpedig a védelem bebizonyította. aki az alattuk levő emeleten aludta végig az egész esetet. hogyhogy nem változtatja el írását (amelyet egyébként is könnyű utánozni). amelyet le galább három embernek kellett volna odacipelni és felállítani – tehát olyan létráról. hogy La Roncière folyton elfelejtette egyeztetni a múlt idejű me lléknévi igeneveket). végül is elutasított fellebbezés támogatására írt. de bizonyára szerepet játszott benne az is. számos olyan esetre emlékszem. hogy hasonló levélsorozat került elő Morellék párizsi házában akkor. Volt neki egy kivételes szépségű. Ennek pontos okát sohasem sikerült kideríteni. s csak olyan létráról lehetett volna megközelíteni. Hogy miért ítélték el. dr. a patyolatlelkű szűz mítosza. tanúsította. hogy élvezni akarta a tisztek és a helybeli elők előségek társaságát. és apró karcolásnak biz onyult). Kicsi bi rtokuk hatmérföldnyire terült el a helyőrségi várostól. akivel a betört ablaktáblát kicseréltették. amikor valaki betegséget vagy egyéb rendellenességeket mutat annak érdekében. illetve mi ítélte el. két napra rá Marie miért vett részt egy bálon. Karl Matthaei Observations Médico-psychologiques című művéből való. hogyan érkezhe ttek hozzájuk újabb levelek még akkor is. hogy költözzenek be a városba. amelyből egész köteget találtak Marie íróasztalában. amelyeknek leányok voltak a főszereplői. amelyet az orvos megjelölt. hogy a bíróság megtagadta a vád fő tanújának. Balzac. ha csak egy kicsit is épelméjű. George Sand és sok más híresség) legnagyobb mulasztása az volt. a francia forradalom által bevez etett átkos szabadságeszményektől menekülő társadalom. hogyhogy az éber alvó Miss Allen nem ébredt fel a dulakodás zajára. amelyet ma hisztériának hívunk – azt a viselkedésmódot. rámutat arra. noha sokáig még a részvételük is képtelenségnek látszott… Negyven esztendővel ezelőtt orvosa voltam egy lovassági altábornagy családjának. ő és Marie miért feküdt le utána. Továbbá az üveges. Egy ismert kortárs német orvos. miért. hogy a leány „tisztessége” és „gyenge idegállapota” nem teszi lehetővé a keresztkérdéseket. A védelem ezután feltett egy sor kérdést: a támadás alatt Marie miért nem kiáltott egyszer is segítségért. Matthaei. de hiába. az altábornagy ott élt. miért.őrség vette körül. hogy a legobszcénabb levelek. hogy mások figyelmét vagy együttérzését felkeltse: azt a neurózist vagy pszichózist. s hogy a keletkezett apró lyukon egyébként is lehetetlenség lett volna a kallantyút elérni. de az elnöklő bíró a szúrós tekintetű báró és az előkelő rokonság szemének kereszttüzében úgy határozott. amelyet. mindig a nemi ösztönök elfojtása vált ki. Hogy célját elérje. hogy felkeltették volna Madame de Morellt. majd pedig az állítólagos erőszakkísérlet dátuma világ osan havi – vagyis menstruációs – ciklust követ. Marie de Morellnek kikérdezését a védelem részéről. hogy ilyesmit nem találtak. ha a kötelesség szólította. a pszichológiai tudatlanság. miért olyan papírra íródtak ezek az inkrimináló levelek – s ezt a kor legnagyobb szaktekintélye tanúsította –. miért csak hónapokkal később vizsgáltatták meg a combsebet (ami ekkor már teljesen begyógyult. ma már tudjuk. amikor La Roncière a világ másik végén. amikor a koldusszegény La Roncière már a börtönben várta tárgyalása megkezdését. 125 . miért? Kétkedése legvégső jeleként a védelem rámut atott. s onnan lovagolt be a városba. És most hadd fordítsam le azt a részt. ami egyáltalán nem jellemző a vádlott bizonyítékképpen beterjesztett levelezésére. amelyet a La Roncière-ítélet elleni. mivel magyarázható e levelek pontos helyesírása és nyelvtani szabatossága (a francia nyelv tanulói nyilván örömmel nyugtázzák. az világos: a társadalmi rang. igen bűnös módszerhez folyamodott: felgyújtotta az u dvarházat. Marie nyugodtan és higgadtan tanúskodott. miért szerepel bennük kétszer is hibásan a saját neve. A bíróság élé terjesztett bizonyítékok elemzése után a Herr Doktor – némileg moralizáló tónusban – ismerteti azt a lelk i betegséget. tizenhat éves leánya. hogy korántsem ez volt az első idegösszeomlás a fiatal életében). okosan. Európa majdnem minden neves jogásza tiltakozott. anélkül. La Roncière-t bűnösnek mondták ki.

A nyomozás során bármilyen közel kerültek is a gyújtogató személyéhez. engedte kioperáltatni őket. Egy fiatal leányból a hólyag előzetes felvágása után csipesz segítségével nem kevesebb. Felmerülhet a kifogás. A köveket maga a leány juttatta hólyagjába. s mindnyájan elbo rzadva álltak ekkora szenvedés előtt. hogy a férfiak bámulatának és döbbenetének tárgya legyen. az ételt visszautasította. 9 Hannover. Kórházba szállították. Felsorolok néhány figyelemre méltó példát. Mielőtt rájöttek volna a csalásra. színleléssel vádolták. ártatlan leány volt. Eltelt néhány év. amikor az iránta megnyilvánuló együttérzés csökkent. sok híres orvostudor. A legborzalmasabb módokon gyötörte. Hólyagját szándékosan levegővel töltötte meg. őt is tökéletesen megtévesztette. és életfogytiglani elzárásra ítélték egy fegyintézetben.. Lüneburgban egy anya és leánya nyerészkedés céljából olyan tervet eszelt ki. Nem kevesebb. Néhány évvel később. Szenvedése azonban csekély volt más esetekhez képest. Mint számos kollégáját. s az eset valód iságát senki sem vitatta. leghíresebbekből és legleleményesebbekből gúnyt űzzön. hogy távolítsák el a mellet. és minden gyógymódot k ipróbált. a szép. Ritka ügyességet árult el a csalásban. A fájdalmak nem szűntek meg. de további gyújtogatási kísérletekre került sor. Újjáépítették. hosszú éveken át folytatta a csalást. A leány maga döntött úgy. azonosítani s ohasem sikerült. amelyet döbb enetes kitartással meg is valósítottak. mint az első. amely azonban tökéletesen egészségesnek bizo nyult. A másik mellet is eltávolították. s a legtanulatlanabbakból. Szerzőjükre a gyanúnak még az á rnyéka sem esett. Kiegészítő a gyakorlati orvostudományhoz (Hannover. 1798) című munkájában Lentin adja elő a következő esetet. 126 . ellenben sokakat megvádoltak e bűnnel. s minden reggel katéter segítségével kellett eltávolítani a vizeletet. a medicinához fordult segítségért. Ezen elmés csaló (cette adroite trompeuse) egyetlen célja az volt. Óriási ügyességgel és kitartással. s csak midőn a gyulladási vagy genny edés beállt. Végül elárulta magát. akit tehetségéért nagyra becsültek. ifjú. noha az operációk mindig nagy vérveszteséggel és borzalmas fájdalommal jártak. rohamokat. ahol könyvemet írom9. Ekkor azonban már gyanúba fo gták. akire nem gyanakodtak. s ezért irigykedett rá. görcsökkel és számos egyéb fájdalmas tünettel kísérletezett. s egy nap a ház egyik része újfent lángba borult. Az egyetlen személy. Most jelenleg is. és végül börtönbe csukták. tehetős családból származó bájos fiatal hölgyet. amikor a szerszámot feltolták. köztük számos külhoni. megvizsgálta. görcsöket. bíróság elé citá lták. kínozta magát. színlelt . újra eljátszotta a régi szerepet. Ezt megelőzőleg hányással. Ugyanakkor gonosz rágalmakat terjesztett egy másik ifjú hölgyről. ebben a városban. a rendőrség ugyancsak hasonló ügyben nyomoz. amelyeket az orvostudomány feljegyzett. Boldogtalan története bekerült az újságokba. hogy elviselhetetlen fájdalmakat érez az egyik mellében. E pszichológiai szempontból nagyon fontos eset története megtalálható Heroldt Megjegyzések Rachel Hertz betegségéről 1807 és 1826 között című művében. A leány azt állította.Egyik szárnya porig égett. hogy névtelen levelekkel igyekezett aláaknázni egy nemrégiben kötött boldog házasságot. bájos fiatal leány abban lelte örömét. mint harminc gyújtogatási kísérletet köv etett el. Másfél esztendőn keresztül feküdt némán és mo zdulatlanul. Éveken át írogatta a leveleket. felmerült a rák gyanúja. amelynek tanúja volt. sírt és zokogott. ájulást stb. Az együttérzés újbóli csökkenésével kéztáji fájdalmakra kezdett panaszkodni. mint száznégy követ távolítottak el tíz hónap leforgása alatt. s az ugyanolyan egészségesnek bizonyult. amely csak akkor távozott. s ott mindent bevallott… Hosszú börtönbüntetésre ítélték gonoszságáért. Nem volt hajlandó vizelni. mire rajtakapták. hogy Marie de Morell nem sebesítette volna meg magát célja elérése érdekében. Száz meg száz tűt szúrt teste különböző részeibe. A koppenhágai Heroldt professzor ismert egy kitűnő neveltetésű. Sokakat gyanúba vettek és megvallattak. 1836. Egy német nagyvárosban egy előkelő családból származó. Végül 1826-ban fény derült a titokra.

Ilyen példák után, amelyek sorát még folytathatnánk, ki állíthatja, hogy egy leány célja elérése érdekében képtelen fájdalmat okozni magának?10 Charles ezeket az oldalakat olvasta el legelőször. Kegyetlenül megrendítették, mert fogalma sem volt róla, hogy efféle perverzitás létezhet – méghozzá a tiszta és szent nem körében. Természetesen arra sem volt képes, hogy a hisztéria lelki betegségét annak tekintse, ami: szánalmat érdemlő szeretet - és biztonságvágynak. Odalapozott a tárgyalás leírásának elejéhez, és elmerült benne. Mondanom sem kell, hogy a szerencsétlen Émile de La Roncière-rel azonosította magát. A történet vége felé egy dátumra talált, amelytől a háta borsózott. Ezt a másik francia hadnagyot aznap ítélték el, hogy Charles a világra jött. A csöndes dorseti éjszakában egy pillanatra megsemmisült a józanész és a tudomány; az élet baljós gépezet lett, sötét asztrológia, születéskor kiszabott ítélet, amely ellen nincs ape lláta, mindenre érvényes zéró. Sohasem érezte magát kevésbé szabadnak. És kevésbé álmosnak sem. Órájára nézett. Tíz perc múlva négy. Odakinn minden békésnek tűnt. A vihar elvonult. Charles kinyitotta az ablakot, és beszívta a hideg, de tiszta tavaszi lev egőt. Fenn csillagok pislákoltak ártatlanul, és tagadták, hogy baljós vagy jótékony befolyásuk lenne bármire. Dm hol van Sarah? Ébren hánykoló dik valami nyirkos erdei zugban. A Fehér Oroszlán keverékének és Grogan brandyjének hatása rég elszállt, nem hagyva Charlesban mást, csak mélységes bűntudatot. Most úgy rémlett neki, az ír doktor szeme rosszindulatúan villogott, mintha szándékosan csikart volna ki minden titkot az ostoba londoni úrie mberből, hogy azután szétkürtölje egész Lyme-ban. Hisz nem éppen arról nevezetes a fajtája, hogy képtelen tartani a száját? Milyen gyerekesen, milyen méltatlanul viselkedett! Nemcsak Winsyattet vesztette el tegnap, hanem az önbecsülését is. De ez csak tautológia: egész egyszerűen minden iránt kiveszett belőle a tisztelet. Az életet sötét, bűzös veremnek látja. A legártatlanabb arcok mögött is undorító aljasságok lapulnak. Sir Galahad volt ő, aki rájött, hogy Guinevere ringyó. Hogy a hasztalan borongásnak véget vessen – bár cselekedhetne! –, fogta az átkos könyvet, és újra elolvasott bizonyos részleteket Matthaei hisztériatanulmányából. Sarah viselkedésében most már kevesebb párhuzamot talált vele. Bűntudata rálelt igazi tárgyára. Megpróbálta emlékezetébe idézni arcát, dolgokat, amiket mondott, a tekintetét, ahogy mondta, de nem tudta megragadni a lányt. Mégis hitte, hogy valószínűleg mindenkinél jobban ismeri őt. Ahogy beszámolt Grogannek a találkozásaikról… ennek szinte minden szavára emlékezett. Abbeli igyekezetében, hogy a saját érzéseit eltitkolja, vajon nem vezette-e félre Grogant? Nem túlozta-e el Sarah viselkedésének a különösségeit? Nem eltorzítva adta-e tovább, amit a lány mondott? Nem ő ítélte-e el annak érdekében, hogy ne önmagát kelljen elítélnie? Fel-alá járkált nappalijában, a lelkét és megsebzett büszkeségét vizsgálva. Mert tegyük fel, hogy Sarah valóban az, aminek mutatkozik – természetesen bűnös, de kivét elesen bátor nő is, aki nem hajlandó hátat fordítani bűnének. Tegyük fel, hogy most végre elgye ngült a múltjával vívott rettenetes csatában, és segítségért kiált. Miért tűrte, hogy Grogan ítélje meg őhelyette?

10

Nem tehetem félre La Roncière történetét – egyébként ugyanabból az 1835-ös beszámolóból merítettem, amelyet dr. Grogan Charles kezébe nyomott – anélkül, hogy meg ne jegyezzem: 1848-ban, néhány évvel azután, hogy a hadnagy letöltötte büntetését, az eredeti vád egyik képviselőjében végre feltámadt a lelkiismeret, s azt súgta neki, hogy súlyos törvénytelenséghez nyújtott segédkezet. Ekkor már abban a helyzetben volt, hogy a perújrafelvételt k ieszközölhette. La Roncière-t teljes mértékben rehabilitálták. Visszatért a katonai pályára, és abban az órában, amelyben Charles életének legsötétebb korszakáról olvasott, már kellemesen töltötte idejét, mint Tahiti katonai kormányzója. A történetnek azonban van egy igazán döbbenetes csattanója. Csak nemrég derült ki, hogy La Roncière, legalábbis részben, rászolgált a hisztérikus Marie de Morell bosszújára. Ha meg akarják tudni, micsoda undorító és képtelen eseményekre került végül is sor 1834 szeptemberének ezen a bizonyos éjszakáján – – amely éjszakában a perfide Albion képviselőjének, Miss Allennek meglehetősen gyalázatos szerep jutott –, lapozzák fel René Floriot kön yvét (Les Erreurs Judiciaires, Párizs, 1968).

127

Azért, mert fontosabb volt neki a látszat, mint a lelke megmentése. Mert nincs több szabad akarata, mint egy ammonitesznek. Mert Poncius Pilátus ő, sőt rosszabb nála, hisz nemcsak hogy hozzájárulását adja a keresztre feszítéshez, de elősegíti, sőt előidézi – vagy talán nem annak a második találkozónak köszönhető-e minden, amikor Sarah távozni akart, de Charles ragaszkodott hozzá, hogy beszéljék meg a helyzetét? – azokat az eseményeket, amelyek a keresztre feszítéshez vezetnek. Ismét kinyitotta az ablakot. Két óra telt el azóta, hogy az imént kinyitotta. Kelet felől halvány világosság terjengett. Feltekintett a sápadó csillagokra. A végzet. Azok a szemek. Hirtelen elfordult az ablaktól. Ha találkozik Grogannel, hát találkozik. A lelkiismerete lesz a magyarázat engedetlenségére… Átment a hálószobába. Külsőleg savanyú komorsággal, bensőleg megrendítő, megfejthetetlen e lszántsággal nekilátott, hogy átöltözzék.

128

HUSZONKILENC
Mert sodor reggeli szél, S Szerelem-csillag fenn ragyog…
TENNYSON: MAUD (1853)

A józanság alapvető követelménye, hogy sose azért tegyünk valamit, mert kedvünk van hozzá, hanem mert ez a kötelességünk vagy mert ez ésszerű.
MATTHEW ARNOLD: FELJEGYZÉSEK (1868)

A vörösen izzó nap éppen akkor bukkant elő a Chesil-félszigeten túli alacsony, galambszürke dombvonulat mögül, amikor Charles egy gyászhuszár arckifejezésével – ha nem is ruházatában – távozott a Fehér Oroszlánból. Az ég felhőtlen volt – tisztára mosta az éjszakai vihar –, csodálatosan finom, szinte éteri kék, a levegő csípős, akár a citromlé, de éppolyan tiszta és tisztító. Ha manapság ilyentájt kelnek fel Lyme-ban, kihaltnak fogják találni a várost. Charles ebben a koránkelő korban nem volt ilyen szerencsés; de ezekből az utcákon járkáló emberekből igen kellemesen h iányzott a társadalmi tudat, a hajnalban ébredők ősi osztálynélkülisége jellemezte őket: egyszerű emberek voltak, akik ilyenkor látnak hozzá a napi munkához. Egyik -másik vidáman üdvözölte Charlest, de kurta biccentést vagy botemelintést kapott csak cserébe. Charles szívesebben látott volna néhány szimbolikus hullát, mint ezeket a derűs arcokat; örült, amikor végre kiért a városból, és ráfordulhatott a Hegyaljához vezető szekérútra. Rosszkedve (és gyanúja, amit eddig eltitkoltam, hogy tudniillik döntését, akár az egyszeri birka tolvajét, inkább a végső elkeseredés szülte, s nem lelkiismeretének nemesebb indíttatása) azonban itt járt csak pórul igazán; a gyors mozgás meleg áramot indított el benne, amelyet kívü lről a napsugarak melege egészített ki. Nagyon sajátságos és egyedi volt ez a tiszta hajnali napsütés. Szinte szaga volt, akár a meleg kőnek; űrből alászitáló fot onok csípős pora. Minden fűszálon harmat gyöngyözött. Az út fölötti lankán a ferde napsugarak által mézsárgára festett kőris - és szikomortörzsek ifjú lombok harmatos zöld bolthajtását emelték a magasba; volt bennük valami misztikusan vallásos jelleg, de még a vallás előttről: druida balzsamosság, zöld édesség mind enütt… és végtelenül so kféle zöld: a lombok belsejében már szinte fekete, de máshol a legsötétebb smaragdtól a leghalványabb pomonáig mindenféle árnyalat. Róka lépkedett át előtte az úton, s különös pillantást vetett Charlesra: mintha ő, az ember lenne a betolakodó; nemsokára hátbo rzongatóan ugyanígy, a birtokonbelüliségnek ugyanezzel az isteni felsőbbrendűségével tekintett fel legelészéséből egy őz; apró fenségének teljes tudatában bámult rá, majd csendesen megfordult, és eltűnt a sűrűben. Van a National Galleryben egy Pisanello -festmény, amely éppen ilyen pillanatot örökít meg: Szent Hubertus áll a kora reneszánsz erdőben, körülötte madarak és vadak. A szent szinte sokkos állapotban van, mint aki ugratás áldozata: emberi arroganciáját úgyszólván elmossa a természet legmélységesebb titkának – a lét univerzális egyenlőségének – ez a rázúduló megnyilvánulása. Nemcsak ez a két állat nyert most egyszerre jelentőséget. Az ágak közt rengeteg madár dalolt – barátkák, sármányok, rigók, seregélyek, vadgalambok: szinte esti nyugalommal töltötték meg a mozdulatlan levegőjű hajnalt, de az est szomorúsága, elégikus hangulata nélkül. Charles úgy érezte magát, mint aki meséskönyv lapjai közt járkál, méghozzá olyan szép, olyan aprólékosan tökéletes lapok közt, hogy úgy tűnt, minden levél, minden apró madár, minden hang valami tökéletes világból származik. Egyszerre megtorpant, úgy elbűvölte ez az aprólékosan finom kis univerzum, amelyben mindennek értelme van, minden egyedi. Alig tízlábnyira tőle, egy szederbokor tetején apró ökörszem egyensúlyozott és dalolt torkaszakadtából. Charles látta csillogó fekete

129

szemét, trillára tátott torka sárgáját és vörösét – apró tollgombóc és mégis az evolúció hírangyala: vagyok, aki vagyok, tudomásul kell venned a létezésemet. Charlesnak éppúgy földbe gyök erezett a lába, mint Pisanello szentjének, s a leginkább talán az lepte meg, hogy ennyire meglepi ennek a kis világnak a megléte ennyire közel, szinte karnyújtásnyira a mindennapi élet fojtogató banalitásától. E dacos kis dal néhány percének fényében a mindennapi órák és helyek – így Charles öszszes eddigi órái és helyei – közönségesnek, ostobának, csiricsárénak tetszettek. Az emberi valóság egész döbbenetes ennui-jéről lehullt a fátyol; az egész élet szíve lüktetett az ökörszem diadalmas torkában. Mintha mindez sokkal mélyebb és különösebb valóságot hirdetett volna annál a pszeudolinnéinél, amelyre Charles a tengerparton érzett rá egy korábbi reggel – meglehet persze, hogy nem volt valami eredeti: talán csak annyi, hogy a létnek elsőbbsége van a halállal, az egyednek a fajjal, az ökológiának a klasszifikációval szemben. Ezt mi most már természetesnek tartjuk, és elképzelni sem tudjuk, mit talált mégis ellenségesnek Charles az ökörszem homályos üzenetében. Mert nem annyira mélyebb valóságot látott meg ő, mint inkább egyetemleges káoszt, amely az emberi rend törékeny váza mögött sejlik fel. De konkrétabb keserűséget is kiváltott belőle ez a természeti úrvacsora: kiátkozottnak érezte magát. Kiűzték, elveszítette a paradicsomot. Most megint olyan volt, mint Sarah – itt állt az édenkertben, de nem élvezhette, csak irigyelhette az ökörszem eksztázisát. Rátért Sarah megszokott ösvényére, amelyet a Tehenészetből nem lehetett é szrevenni. Helyesen cselekedett, mert hamarosan c söbörzörgés jelezte, hogy a tehenész vagy a felesége már fenn van. Így érkezett meg az erdőbe, és illő komolysággal folytatta útját. Valami paranoid bűntudat kivetítés következtében úgy érezte, a fák, a virágok, de még az élettelen dolgok is őt figyelik. A virágok szemekké változtak, a köveknek fülük nőtt, a helytelenítő fák törzse óriási görög kórust alkotott. Az ösvény elágazásánál balra fordult. Ez az ága lefelé vezetett, méghozzá sűrű aljnövényze tben és egyre töredezettebb talajon, mert a földet már itt is kikezdte az erózió. A tenger, tejeskéken és végtelenül nyugodtan, közelebb nyomult. De a talaj hamarosan kisimult egy kissé ott, ahol az embernek sikerült egy kis rétsávot elhódítania a vadontól; e rétek utoljától vagy száz yardnyira nyugatra, egy kis vízmosásban, amely egészen a szikla pereméig szaladt, Charles me gpillantotta egy csűr zsúpfedelét. A zsúp mohos volt és szakadozott, s csak még jobban k iemelte a kis kőépítmény elhanyagoltságát, amely inkább tűnt kunyhónak, mint csűrnek. Eredetileg valami pásztornak lehetett nyári lakhelye; most a tehenész használta szénatárolásra; nap jainkra nyoma veszett, annyira lepusztult a táj az utóbbi száz évben. Charles megállt, és figyelte az épületet. Arra számított, hogy mindjárt megpillant a közelében egy női alakot, s attól, hogy a hely olyan kihalt volt, csak még idegesebb lett. Elindult lefelé, de úgy, mint aki tigriseiről híres dzsungelbe hatol be. Minden pillanatban várta, hogy nekiugranak a vadállatok; fegyverében pedig egyáltalán nem bízott. A vénséges vén ajtó be volt csukva. Charles körüljárta a kis épületet. A keleti oldalon talált egy kis négyszögletű ablakot, bekukucskált rajta a sötétbe, és régi széna édes-dohos illata csapta meg az orrát. Az ajtóval szemközt, a csűr végében mintha valaki halomba hordta volna a szénát. Körbejárta a többi falat is. Sarah-t nem találta. Visszanézett arra, amerről elindult, hátha ott jön mögötte. De a megműveletlen földön, a reggeli békében semmi sem mozdult. Charles bizonytalanul előhúzta az óráját, várt két -három percet, nem tudta, mitévő legyen. Végül belökte a csűr ajtaját. Durva kőpadlatot látott s a túlsó sarokban két-három düledező rekeszt, tele szénával. A sarkot azonban nem lehetett tisztán kivenni, mivel az apró ablakon beáradó napsugarak keresztben kettészelték a csűrt. Charles elindult a fénycsík felé, majd rémülten megtorpant. A fényen túl, az egyik rekeszcölöpbe vert szegen lógott valami: egy fekete kalap. Bizonyára éjszakai olvasmánya miatt, jeges borzongás fogta el: hátha valami rettenetes látvány várja a szúette deszkafal tövében, a kalapon túl, amely úgy lógott ott, mintha egy jóllakott vámpír hajolna valami fölé, amit egyelőre még nem lát. Nem tudom, mire számított: talán egy borzalmasan megcsonkított hullára… kis híján sarkon fordult és hazaszaladt Lyme-ba. De ekkor halk neszt hallott. Rettegve előr ehajolt, és belesett a válaszfal mögé. 130

HARMINC
Minden új osztály ugyanis, amely egy előtte uralkodó osztály helyébe lép, kényszerül, már csak azért is, hogy célját keresztülvigye, a maga érdekét a társadalom valamennyi közösségi érdekeként feltüntetni, vagyis eszmeileg kifejezve: gondol atainak az általánosság formáját adni, azokat úgy feltüntetni, mint egyedül ésszerű, általános érvényű gondolatokat.
MARX: A NÉMET IDEOLÓGIA (1845-46)

Sarah természetesen előbb ért haza – ámbár a „haza” szó itt otromba gúnyolódás –, mint Mrs. Fairley. Eljátszotta szokásos szerepét Mrs. Poulteney esti ájtatosságában, majd néhány percre visszavonult a szobájába. Mrs. Fairley ekkor megragadta az alkalmat; néhány percnél többre nem is volt szüksége. Azután személyesen jelent meg Sarah ajtajánál, és bekopogott. Sarah k inyitotta. Arcán a lemondó szomorúság szokásos maszkja, Mrs. Fairleyén azonban diadalmámor. – Az úrnő kéreti. De tüstént, ha nincs ellene kifogása. Sarah lehajtotta a fejét és biccentett. Mr s. Fairley gunyoros, csigersava nyú pillantást vetett az alázatos fejre, majd elsietett. De nem ment le a földszintre, hanem az egyik beszögellésben me gvárta, amíg Mrs. Poulteney szalonjának ajtaja kinyílik, majd becsukódik a titkárnő-társalkodónő mögött. Ekkor hangtalanul az ajtóhoz lopakodott, és fülelni kezdett. Mrs. Poulteney ez egyszer nem szokásos helyén trónolt; az ablaknál állt, és minden ékesszólása a hátában összpontosult. – Beszélni óhajt velem? Mrs. Poulteney azonban láthatólag semmi ilyesmit nem óhajtott, mivel sem meg nem mo zdult, sem egy hangot nem ejtett ki a száján. Lehet, hogy a tiszteletteljes „asszonyom” elhagyása némította meg: Sarah hangjából ki lehetett érteni, hogy szándékosan hagyta el. A fekete hátról Sarah a közöttük álló asztalra tekintett. Egy boríték hevert rajta, nagyon észrevehetően. Sarah egy kissé összeszorította a száját – hogy eltökéltségében vagy neheztelésében-e, nehéz lenne megmondani –, ez volt minden válasza a fagyos királyi fenségnek, aki hamarjában nem is tudta, hogyan vége zhetne a legjobban ezzel a kígyóval, akit oly sokáig melengetett a keblén. Végül egyetlen-gyors fejszecsapás mellett döntött. – Egyhavi bérét ott találja abban a borítékban. Ez a felmondási idejére járó pénz. Holnap re ggel a lehető legkorábban távozzék a házból. Sarah nagy arcátlanul Mrs. Poulteney ellen fordította annak fegyverét. Nem mozdult meg, és nem is szólt semmit; végül a hölgy kénytelen volt dühödten megfordulni, és felfedni fehér orcáján az elfojtott érzelmek két vörös foltját. – Nem hallotta, amit mondtam, kisasszony? – Szeretném tudni az okát. – Még szemtelenkedni merészel?! – Merészelem megkérdezni, miért bocsát el. – Tüstént írni fogok Mr. Forsythnak. Gondom lesz rá, hogy bezárják magát. Az ön viselkedése közbotrány. Ennek az indulatos kitörésnek már volt eredménye. Sarah arcán is megjeleni a két vöröslő folt. Csend lett, csak Mrs. Poulteney mesterségesen megdagasztott keble hullámzott. – Parancsolom, hogy azonnal távozzék ebből a szobából! – Rendben van. Mivel álszentségnél egyebet sohasem tapasztaltam benne, a legnagyobb örömmel távozom.

131

vásároljon rajta valami kínzóeszközt. amint Mrs. imádkozik. Hogy inkább imádkozott volna? De hát ő úgy tudta.E pártus nyilat kilőve Sarah elindult az ajtó felé. hogy a közelébe jut a másvilágon? Kapcsolatuk során most első ízben Sarah rámosolygott Mrs. torkát markolászó Mrs. – Vigye innen a bérét! Sarah szembefordult vele. Egy képtelen pillanatra Mrs. és rámutatott a levegőért kapkodó. hogy igazságtalan vagyok hozzá. Odalépett a tükör elé. akik a karmai közé kerü lnek. Poulteney átalakult Sammé: óriási bukszaszája tátva maradt. s aztán nagyon lassan felemelte szemét az ujjai mögül. Fairley boldogan a segítségére siet majd. hogy Mrs. és. persze le het. hogy ne övék legyen az utolsó szó. Poulteneyre. mintha attól tartana. majd sarkon fordult. aki most íme eljött érte. – Ezért… felelni… fog. hogy segítségnyújtás ö rvén bemeneküljön a szalonba. és megrázta a fejét. – Tartsa meg. majd gonoszul az ajtóhoz sietett. hogy Sarah mindjárt nekiug rik. 132 . Néhány pillanatig figyelte. noha hanghordozásából nem ez derült ki. és nem is egészen tettetve beleájult. Két másodperccel később már az ágya mellett térdelt. de mindentudó és sokat sejtető. Biztos vagyok benne. Sarah azonban oldalt lépett. Aztán szögletesen csápoló mozdulatokkal – akár egy rák – székéhez vergődött. de nem nézte meg magát. Mrs. és felrántotta. akik nem bírják elviselni. csak jótékonyko dni akart. és hangtalanul bel ezokogott az elnyűtt takaróba. Nem bírta elviselni. Poulteney azonban azok közé a színés znők közé tartozott. A sebtiben felegyenesedett kulcsárné olyan rémülten állt előtte. Az úrnő néhány pillanatig hitetlenkedve. mintha Sarah maga a Sátán vo lna. sőt szinte szánalomra méltóan bámulta. ekképpen ürügyet szolgáltatva Mrs. – Te gonosz Jezabel… megölted! Sarah nem felelt. Fairley repülősót alkalmaz úrnője bajára. amit látott. S ha ebből a néhány garasból fut ja. lassan eltakarta arcát. Sarah nézte egy darabig. Poulteneyre: halvány mosoly volt. és együtt gyötörhetik azokat a nyomorultakat. – Isten előtt? Olyan biztos benne. Fairleynek ahhoz. és visszament a szobájába.

– Jaj. amikor váratlanul saját hangját hallottal kimondta a lány nevét. S fújja. A tigris benne lakozik. bocsásson meg. S egy édes kínban megremeg Két érverés és két ideg. Ha félve egymást keresi Két szempár. magához tért. Charles hirtelenében akkora bűnnek tartotta. nem Sarah-ban. Úgy helyezkedett. hogy olyan békésen alszik ott. bocsásson meg… A fej eltűnt. s józan egyezés Nincs köztük – össze sose néz: Ezek tán biztos jelei. azt. hogy a Tehenészet környékéről ne lehessen látni. Abban a nagy csendességben halk. amint kapkodva feltérdelt és átkukucskált a válaszfal fölött. Grogantől nem tartott. csendesen. akár egy kislány. H. S két kéz véletlen egybekel. Két sirály húzott el felette rekedt rikácsolással. Sarah összegömbölyödve feküdt öreg kabátja alatt. – Miss Woodruff. Charles a porfüggönyön keresztül kémlelve mintha megdöbbenést és kétségbeesést látott volna az arcán. leeresztett haját óvná a széna porától. ki csak hallotta volt? A. a fekvő lány önkéntelenül a hálószobát juttatta eszébe. Nem akarta kimo ndani. egyenletes lélegzése látható és hallható volt.HARMINCEGY Amikor zihál a kebel. min tha egyetlen kincsét. És mégis kimondta. Úgy vert a szíve. Smithson? 133 . Semmi válasz. el kellett fordulnia: megdöbbentette. de gyorsan visszahátrált az ajtóhoz. ami Charlest fogadta. Már-már távozni akart. mikor végül bátorságát össz eszedve bepislogott a válaszfal mögé. hiszen ösztönösen szeretett volna letérdelni a lány mellé. a sötét mélységek szerencsésen elhúzódtak tőle. nem is számított még rá. a lány feje szinte komikusan előbukkant. szerette volna megsimogatni… sőt: a csűr sötétje. Hogy felcsendül a szerelem. Eltelt egy perc. Ugyanakkor olthatatlanul feltámadt benne az oltalmazási vágy. bárkitől dalolt. CLOUGH: VERS (1844) Most pedig aludt. amikor a rétjén csak úgy burjánzik a friss tavaszi sarjú. Mit az angyal zeng odafenn? Vagy nóta. Olyan erővel tört rá. Ennyi volt csupán a rettenetes látvány. – Mr. Akit csak megsütött a hold. Mocorgás. neszezés. De a tehenész erre jöhet szénáért… bár hogy minek tenné. lábát az éjszakai hideg ellen védekezve felhúzta. mennyire bebizonyosodik most az orvos vádja. mintha legalább egy mérföldet rohant volna. Újra szólította. hogy el kellett kapnia a tekintetét. hogy nagyobbat már el sem tudott volna képzelni. feje egy sötétzöld kendőn pihent. Charles kilépett a napfénybe. ez az ideges Charlesnak eszébe sem jutott. egy kicsit hangosabban.

élvezték a kutatás izgalmát. ugyan… ne merüljön el az önsajnálatban. – Közelebb lépett. A hang túlságosan zordra sikerült. Sarah az ajtóban. – Axminsterben ma van a hetivásár. egymástól jókora távolságra megálltak. Charles az épület sarkánál. hogy a férfi nem hazudik. Persze. a hisztéria vadsága – Charlest inkább az ökörszem dalára emlékeztette… ártatlan vadság volt ez. szemléljék. – Mrs. Újabb csend. Nem az őrület. felvette a kabátját. hogy az építés ma legalább annyira kérészéletű tevékenységnek tűnik. hogy gondosan meg kell válogatnia a szavait. amint a szenvedélyes tekintetét Charlesra vetette. a tűzoltás reménytelen feladat. Sarah háttal feléje. mintha csak az imént fésülködött volna. – Ugyan. a kendőt a kezében ta rtotta. Amint a teheneket megfejte. Poulteney magához tért? – Úgy tudom. – Mindenki nagyon aggódik magáért. Csend lett. amelyet az orvos szerint ő gyújtott. ez az ártatlanul készséges arc most ugyanúgy összezavarta s megtetézte mindazt a kl inikai rémséget. de most már ő szegte meg. nem tartozott a természetükhöz. majd még előb bre lépett. S amint a ha jnali séta úgy összezavarta – s egyben meg is tetézte – Charles komoly önéletrajzi vonatkozású mélabúját. és a csend újra visszatért. Hegel oda – képtelenek voltak dialektikusan gondolkodni. Tízlábnyira állhattak egymástól. Látta. Charles utánament. akár a buborékfújás. Egzis ztencialista pillanatok helyett ők az ok-okozat világos láncolatát kedvelték. Charles visszahúzta a kezét. Sarah arca feléje fordult. – Ne féljen. – Itt töltötte az éjszakát? A lány bólintott. Sarah lehajtotta a fejét. noha a durva ébresztésbe belepirult. mi pedig már olyan régóta rombolunk. de Sarah e l- 134 . s ezúttal szemlátomást ijedtebben. A viktorián usok – Hegel ide. hogy ebben a segítségére legyek. hogy ő sem hazudik. elmegy. a pozitívumot és a negatívumot ugyanannak az egésznek különböző aspektusaként. Charles tehát egyáltalán nem értette önmagát. e két érdemes doktor ültetett el a fejében. Szeme zavart volt. A lány úgy ahogy rendbe hozta magát.Óvatosan visszaindult az ajtóhoz. mert a lány már másodszor készült szólítani. Azt hiszem. Mozdulatával és szavaival el akarta oltani a tüzet. – Hallotta? – Tegnap távol voltam. már-már fékezhetetlenség. ők építettek. – Nos… nem számít. mindent megmagyarázó. amikor azt mondta: – Nem akartam ekkora gondot okozni. gondosan tanulmányozható és körü ltekintően alkalmazható teóriákat. Sikerült egy igen kevéssé határozott mosolyt erő ltetnie az arcára. Nem való maga abba a házba. Egy egész csapat ember kereste az éjjel. – Nem éhes? Sarah megrázta a fejét. Ezért nem tudtam eljönni. és csodálkozásából Charles rájött. – Én sehová nem vagyok való. inkább belezavarodtak. Nem örültek a paradoxonnak. de ha az ember maga a tüzelőanyag. a határozott. Volt valami vadság a megjelenésében. A viharban. De most már kétségtelenül el kell mennie Lyme-ból. igen: – Nagyon dühös volt rám. amit Matthaei és Grogan. Azért jöttem. – Jobb is így. – Nem látnak meg bennünket? Sarah követte a most láthatatlan Tehenészet felé forduló tekintetét. Sarah lángra lobbant. de vonásai még simák az alvá stól. mint aki nem hisz neki. hogy az ellentéteket. Charles habozott. hangosabban. és megnyugtatóan a lány vállára tette a kezét. De azért behúzódott a csűrbe. Charlesnak eszébe jutott. Lángolt a szeme.

hogy l ehetetlenné tett minden kitérést – minden újabb . de amelyik tagadta. Fairley meglásson! Tudtam. fullasztó szemeket. gyöngeségét. egy egész arany világ. A leggyönyörűbb nőnek látta – a leggyönyörűbb szemeknek azokat a nagy. s nem egy síró nő fölött. megtörvén elakad. hangot nem tud a nyelvem adni. és megkereste a lány ajkát. az egyik bevallotta. olyan meztelen volt a tekintete. apró. de Charlest elnémították. – De hát miért…? Sarah mélységesen komoly. hogy képtelen elhúzódni. Térdre hu llott Charles lábai előtt. s csak aztán tettek vallomást. megint cserbenhagyta Charlest. szinte hipnotizáltan. az ajkához emelte. és felemelte a lányt. s a könnyű tűz egész bőröm befutossa végig nyomban. és nem lát a szem em se. mulandó. tünékeny. akit a leggyalázat osabb bűntényen kaptak rajta. és az európai orvo studományban mindig is Szapphó nevéhez fűződik a szerelem legpontosabb klinikai leírása. A lánynak könny szökött a szemébe. szemében olyan félreérthetetlenül ott fészkelt a válasz. És mégis úgy állt ott. és kitörtek belőle a szavak. amit magára erőltetett. mi bujkál mögöttük. Igyekezett elhitetni magával. Rémülten bámult a feléje emelt arcba. hogy be fog árulni Mrs. hanem testének hozzásimuló anyagát is: váratlan kicsinységét. Charlesra óriási vagyon várt. Én… – Nem tudok.kapta. Lassan kinyújtotta a kezét. És akkor hírtelen eszébe jutott Catullus: „Hisz ha látlak s bár kis időre. látta. hogy Sarah csak az iránta érzett háláján nem tud uralkodni. nagyon igyekezett. mintha átszakadni készülő gát alatt állna.. úgy rendeztem. uralkodjon magán.De kedves Miss Woodruff”-ot. amint belesimul az ölelésbe. Most nem számított. Charles a legaljasabb bűnöző volna. itt pedig: könnyzacskók csekély izzadmánya. Sarah és Charles – noha nem tudták – éppen ezeknek a szimptómáknak váltak martalékává. ő meg útmutatást szeretett volna kérni valahonnan. a bocsánatát kérik. Sarkon fordult. amiért… igyekezett. kérem. amire a lány úgy reagált. Charles rémülten elrántotta. Erős. 135 . hogy a szeme lecsukódik. Szemük egymásba kapcsolódott. – Kedves Miss Woodruff. 11 Devecseri Gábor fordítása. Nemcsak a puha száját érezte. mintha arcul ütötték volna. könyörgő tekintettel felnézett. A pillanat felülkerekedett a koron. Karjaiba zárta. ő is behunyta a szemét. de elfojtott érzelmekkel teli másodpercek peregtek. hogy szavakra nem is volt szükség. Poulteneynél. mert az orvosok ismét cserbenhagyták. egy-két reszkető vízcsepp. Egy elkínzott pillantás – mintha ő. és kirohant az ajtón… bele a következő borzalomba. hogy Mrs. – Hazudtam magának. Nem dr. finomságát… Vadul ellökte magától. Grogan volt az. zúgván zúg a fülem már. Szavait alig lehetett hallani. rájött. és mielőtt még meg lehetett volna akadályozni.”11 Catullus ebben a versben Szapphót ültette át. törékenységét. Az a csekély önuralom. Azok a gyújtogató és névtelen leveleket írogató előkelő ifjú hölgyek a fekete-fehér erkölcsi felfogásnak megfelelően szépen bevárták. Úgy látta. Azután Sarah nem bírta tovább. hogy rajt akapják őket. a másik tagadta.

hogy mindig ez volt az igazi nagy forradalmi osztály. elvetette volna az egész osztálytagozódást. hogy rosszul alkalma zta az önutálatnak ezt az értékes adományát. Pontosan tudta. s így önként vált áldozatává osztálya örökös önbizalomhiányának. hogy amikor Charles a bácsikájához elutazott. többnyire csak a ragacsos tészta mivoltát látjuk. aki titokban azt tartotta: az „arisztokrata” a „hiú tékozló” szinonimája. ő nagy kegyesen hajlandó volt beleé lni magát a várúrnő szerepébe. hogy az ablaka ugyancsak fénylik – bűnbánóan – a vihart követő sűrű sötétben. Körülbelül egyforma mértékben dúlt benne a sértett düh és a bűntudat – mármint kezdetben. a bűntudat egyre inkább elhatalmasodott rajta. hogy megvetésre méltó. Ám az volt a tragédiája (és azóta is még olyan sokak tragédiája). Így esett („Kibírhatatlan vagyok. amelynek fennmaradását köszönheti: tudniillik a három nagy. savanyú a szőlő. Hajlamosak vagyunk elfelejteni. hogy a társadalmat létrának tekintse. hogy ne legyen olyan háza Londonban. hogy ő fütyül Winsyattre. Természetesen nem hibáztathatjuk. önző és konformista. s észrevette. Harminc szoba – ha tizenöt is elegendő – ostobaság. s megint azt tapasztalta. látva gyarlóságát. aki végül is a körülmények. Természetesen az alapvetően skizofrén társadalomszemlélete miatt tartjuk elsősorban keletlen tésztafélének a polgárságot. a cseppet sem liberális környezet á ldozata. de ugyanakkor megvolt benne a józan po lgári arányérzék is. egy báró tökéletesen megfelelt. Ernestina sem volt kivétel ez alól. hogy még akkor is fény égett mögöttük. hogy hőn szeretett lányának nemesi cím jusson. még listát is készített az „Elintézendő dolgok” -ról… de ennek az álomnak a váratlan szétfoszlása mégis megkönnyebbüléssel töltötte el. Ez a Janus-arcúság abból a t ulajdonságából fakad. hogy a burzsoázia a reakció melegágya. és visszautasít. Csúnyán bánok Ernestinával. hogy üzletének jelentős részét ne erre a je llemhibára alapozza. hogy a hajnali órákban Ernestina végképp letett az alvásról. hogy. önök bizonyára azt mondták volna: aha. felöltötte peignoir-ját. 136 .HARMINCKETTŐ Míg templomkapuban örül. azt. s így a saját osztályát csupán egyetlen foknak. Szerette a fényűzést. amely őszintén és kitartóan megveti önmagát. noha ez nem akadályozta meg abban. mint egy rőfös lánya”). Amikor Charles távozása után Ernestina leszögezte magában – s ezt követőleg Tranter néni előtt is –. Lehet. ami igaz: egy vicomte-ot valószínűleg túlzásnak tekint. Talán majd Charles is észreveszi. HAEDY: A ZENÉLŐDOBOZ Ernestina képtelen volt aludni az éjjel. De amikor tizenhatod ízben kelt fel ágyából. Ahelyett. úgy viselkedtem. Nemcsak Charles hallotta ki hangjából a savanyúságot: ő is k ihallotta. amikor a néni hortyogása már régóta bejárta a csendes házat. Hozzálátott a fogalmazáshoz. amelyet minden nemesúr megir igyelhetett volna – és hogy ne kapjon az alkalmon. Charles ezek szerint – méltán – haragszik rá. A nagy házat vivő assz onyoknak bizonyos hadvezéri képességekkel kell rendelkezniük. amikor lehetőség nyílt rá. tanítói reménytelen alapo ssággal beleverték. Kétségtelen. és kinyitotta a naplót. ő előkelőbb osztályba akart jutni. márpedig Ernestinának egyált alán nem voltak katonai ambíciói. hogy Charles ablaka i ki vannak világítva. tradicionális társadalmi osztály közül a burzsoázia az egyetlen. amely valami jobbhoz vezet. a Fehér Oroszlánnak melyik ablakai tartoznak Charles lakosztályához. Igaz. A gyér dal rendületlenül Zeng odabenn. Es hófehér tüllfátyla leng. hogy apjától örökölte ezt a viszonylagos kuporiságot. felkelt.

Hogy mit mondott. Részben Charles szemének írta – mint ahogy minden viktoriánus nő az Ő szemének írta. Tanuljam meg alázatosan meghajtani szörnyűséges és undorító makacsságomat az ő sokkal nagyobb bölcsessége előtt. még akkor sem. Macskaköveken nem tanácsos lóhalálában szaladni az ember fiának. iránti szeretet vezérelt. de szelíd módján kifaggatta Maryt. mint gazdája. de hát nemcsak Charlesnak volt több különféle hangja. hogy Ernestina szokásos száraz hangja nem jellemző erre a megható kis írásra. olyan ideges lettem. bocsásson meg. Sürgősebb dolga volt. Tranter néni a leghálásabb mosolyt kapta jutalmul. 137 . A csomagolással fél óra alatt elkészül. A süket szakácsné zordan felszegett állából nem sok részvétet olvasott ki. ez majdnem háromórai haladékot jelentett. Sam nem adta jelét megdöbbenésének. ami csak a világnak aznap megadatott. ugyanúgy elképzelte azt a napot is. Legyen ez lecke számomra. hogy a végén visszanyeri a hűtlen Charlest. Legszívesebben sírva fakadtam volna. azt ne firtassuk. én ostoba. Mélyen aludt már. A kedves C. koránkelő volt) egy perccel később lement a konyhába. hisz nem a gonoszság. a konyhaasztalra boru lva. és álljon készen a déli tizenkét órai elutazásra. mert amikor Tranter néni ( aki civilizálatlan vidéki lévén. ha érzelmeim ellentmondásra sarkallnak. ha egy bizonyos Maryhez igyekszik. hogy nincs más választásom: nekem is bíznom kell benne. de ehelyett. Bizonyára észrevették. Maryt könnyek közt találta. mint ahogy remé lte: Charles meglátja ablakában a kései fényt. érjük be annyival. hogy megfogadjam a házassági eskü gyönyörű szavait. amíg Ernestinának nem lesz szüksége rá. Amikor lement a konyhába teájáért és kenyérre sütött sajtjáért – a viktoriánus inasok sosem ettek kevesebbet gazdájuknál. Öt perccel később p edig Sam a Broad Street kellős közepén hasra esett. kiszedte belőle a bánat okát. hogy csomagoljon. s Samnek meghagyta. Azonkívül. amikor elment. A cselédlány kimenőt kapott mindaddig.Nem bírok elaludni. mert „Az igaz Bűnbánat a Szent Üdvösség kapuja”. Megkönnyebbülve visszafeküdt. mint Charles. amikor férje majd játékosan kierőszakolja: hadd pillantson bele házasságkötésük előtti lelkivilágának eme krónikájába. bármekkora lett légyen is az étvágyuk –. mivel pedig Miss Ernestina súlyos brokátfüggönyeit tíz előtt rendszerint nemigen húzta félre. olyannyira meg volt győződve róla. haragszik rám – úgy felkavart ez a szörnyű winsyatti hír. hanem a kedves C. a londiner azzal fogadta. hogy gazdája nemrég távozott a szállodából. és sokkal hatásosabb gyógyszert alkalmazott. hogy tr agikus dolgok hangozhattak el. amikor négy szinttel lejjebb kisebbfajta drámára került sor. Tranter néni házához sietett. tiszteletben tartani véleményét és hozzáláncolni magam a szívéhez. még akkor is. Tranter néni a maga erélyes. Borzasztóan sokat sírtam. Sam nem kelt olyan korán. hogy immár lélekben me gtisztult arája jegyesének. haragos és gyűlölködő dolgokat mondtam – kérem az Istent. és mindenben engedelmeskedjem a kedves Charlesnak.

megverik… – Nem tudtuk. hogy elvörösödik. Mary gyors. aki tapintatosan hátat fordítva a jelenetnek. vagy a harminc yarddal odább földbe gyökerezett cselédek. Most Charles sütötte le a szemét. – Értem. tisztelettel. Charles feléje fordult. s tudjon a világ tudatlannak. Charles keze megállt. de egy kissé túldramatizálta a dolgot: nem győzte volna meg az elfogulatlan szemlélőt. – Mi az ördögöt keresel te itt? – Sétálgatunk. Ő mindenről tud. H. Ne láttassák az. keze leesett Mary derekáról. Gondom lesz rá. félelmet tükrözött ez a pi llantás. tisztelettel. Öö… köszönöm. De egy szót se senkinek. – Legyen szíves magunkra hagyni bennünket egy pillanatra. és sietve e ltávolodott. hogy… fogjad. – Mégpedig a kezelőorvosa kérésére. tisztelettel. aki visszavedlett a legalázatosabb inasi állapotba: mer even szemlélte gazdája bakancsait. hogy nem. Gazda és inas egymásra nézett. Tudjak. Charles habozott. hogy sakkjátszmájukban előnyös áldozatot hoztak. hadd szeressem szerelmem magamnak. tisztelettel. amelyet említettem neked. tisztelettel. Az állóképet a negyedik alak megjelenése törte meg: Sarah feldúltan kilépett a csűrből. – Abban a dologban járok éppen. Mary bájos tapintattal elfordult. Nem fogom elfelejteni. hogy feltűnése inkább káprázatnak tetszett. – A lány pukedlizett. Ez utóbbiak úgy elképedtek. Belenyúlt az erszényébe. tisztelettel. – Igenis. – Sam hátralépett. és követte Maryjét. – És ő? Sam felemelte a fejét. – Becsületszavamra. Érezte. – Mary senkinek se szól. Charles lehalkította hangját. ki hökkent meg inkább – az ajtótól hatlábnyira földbe gyökerezett gazda. – Rendben van. Sam szája tá tva maradt. – Helyes. hogy… – Azzal már kész vagyok. – Ne. tisztelettel. akinek egyszeriben számos lehetőség átfutott az agyán: kirúgják. Látomás tanút nem kiált. hogy hazudik. tisztelettel. aki lát. – Szó se lehet róla. Charles végigmérte Samet. – Nem meghagytam. De ennyi is elég volt. Ezzel az ünnepélyes fogadalommal Sam sarkon fordult. – De senki másnak nem szabad tudnia róla. majd odasietett Samhez. A. 138 . szégyellős pillantást vetett Charlesra: megdöbbenést. Talán mindketten megérezték. Úgy éljek.HARMINCHÁROM Ó. de alattomban egy kis csodálatot is. tisztelettel. Esküszöm az életemre. Olyan villámgyorsan visszahúzódott ugyan. Charles tudta. néhány száz yardnyira álldogált a rekettyésnél. mint valóságnak. hogy Sam még a karját is elfelejtette lefejteni Mary derekáról. nem. – Igenis. CLOUGH: VERS (1852) Nehéz lenne megmondani.

Tudta jól. – A csomagom… – Gondom lesz rá. – Még akkor sem. Trantert. mint Mary. Elküldetem az exeteri kocsi állomásra. Egyre merevebben és ünnepélyesebben viselkedett. Úgy érezte magát. – Bocsásson meg. Charles behunyta a szemét. Iménti viselkedése egész valójában megrázta. – Elfogadom a kölcsönt… és köszönöm. azt hiszem. ahol a társas ko csik megálltak. de idekinn a szabadban elgondolkodott. hogy szégyenkezik. hogy épp most pusztul el a lángok közt. ha nem tér vissza Lyme-ba. amelyet Ernestina hímzett – letette egy polcra az ajtó közelében. – A lány a durva kőpadlatra szegezte tekintetét. A kötelességtudat. hamarosan megint a keresésére fognak indulni. hogy egy ilyen józan lány. Tudta. – Elbizonytalanodott. – Kitekintett az ablakon. Ezért jöttem ilyen korán. A rettenetes lehetőség ott bujkált a közéjük telepedő csöndben. Charles nem mert előhozako dni vele. Ügyet se vessen rá. Axmouth hét mérföldre volt. sajnos. eddig is lett volna rá épp elég okom. azután visszapillantott a csűrre. s hangtalan nevetőgörcs vesz erőt rajtuk – és térjünk vissza a rákvörös arcú Charleshoz. ajánlatosabb volna. A lány bólintott. azt csak találgatni tudjuk. hogy másképp nyilatkozzam. ha ez életem egyetlen értelme. Charles megkönnyebbülve látta. – Tehát elutazik Exeterbe? – Ha ezt tanácsolja. Nagyon ostobán. úgy. – Ha meg akartam volna ölni magam. – Elhallgatott. aki az ítéletet várja. mint az elítéltet a kegyelem. Nagyon ostobán viselkedtem. – Meg kell említenem még valamit. szabadulása tehát éppolyan váratlanul érte. mondjuk kötelet vet át a gerendán… Habozott. A lány az ablak mellett állt. – Teendőim Londonba szólítanak. mintha csak Charlest és S amet akarta volna kihallgatni. – Mindenképpen. ha óhajtja… amíg megfelelő állást nem talál… s ha tová bbi anyagi segítségre lenne szüksége… Elhalt a hangja. hogy kívülről nem lehetett látni. Mindenesetre további kellemetlenségektől kíméli meg magát. a kereszt pedig. – A lány szeme villámokat szórt. és magában hálafohászt rebegett. Az imént alaposan felszította a tiltott tüzet. és azonnal kitalálta a gondolatát. ha elgyalogolna az axmouth-i keresztig. – És nem is csak ma. Kérem. – Az ötlet nyilván Marlborough House-ból ered. 139 . Sarah hátat fordított neki. ezúttal is a segítségére sietett. fogadja el ezt az erszényt… kölcsönbe. mint annyiszor. amit mond. Csakis én vagyok a hibás. Sarah lehajtotta a fejét. még két mérfölddel odább. hogy intézetbe fogják csukatni magát. amint megfelelő állást talált? – Nincs ajánlólevelem. Ha van elég ereje hozzá. segítsen. – Higgye meg. majd folytatta. Nem t udom. – Sarah lehajtotta a fejét. nem óhajtottam elnyerni a vo nzalmát. Figyelte őket. majd lopva egymásra néznek. hogy undorítóan hangozhat. Charles megállt az ajtóban. Hagyjuk azonban Samet és Maryt. – De a baj. Sarah továbbra sem volt hajlandó megszólalni. Charles kapkodva folytatta. akár a bűnös. és már nem olyan feldúlt. meddig maradok távol. Sarah ránézett. majd visszasietett a csűrbe és Sarah-hoz. megtörtént. A másik áldozat lehet. könnyekben törjön ki a néhány napos e lválás gondolatára. – Tehát többé nem fogom látni. majd folytatta. – Értesíteni fogja Mrs. Arra kérem. Így elejét vehetnénk… a botránynak. amíg el nem tűntek a szeme elől. – Úgy tudom. Az erszényt – ez nem az volt. – Önnek el kell utaznia Exeterbe. de csak egy pillanatra. mindenesetre önök is különö snek vélik bizonyára. – Nem várhatja tőlem. amiért gyalázatos módon visszaéltem szerencsétlen helyzetével. mint akit megbilincseltek. – A lány most ránézett. hogy mit kér.Hogy miért a csűr felé igyekeztek. A városban arról beszélnek. dö bbent csendben sétálnak egy darabig. amint belépnek az erdőbe. hogy jóvátehessem.

Mintha v ilágokat tudna kifejezni. Sarah megindult előtte. lehet. Grogan azonban nem tűnt fel. Messze odalenn apró figura kapaszkodott fe lfelé a mezei úton Charles irányába. – Ön nagyon figyelemreméltó egyéniség. hogy elejét vegye minden további ostobaságnak. mintha a férfinak meg kellene látnia benne valamit. ahol elhagyta. hogy mennie kell. merevségének. hogy anyagi segítségért forduljon hozzá. Sarah nem mozdult. és őt figyelte. majd ő is kinyújtotta az övét. Mélységesen szégyellem. de akkor is jobb így. Az út fák közt vezetett. keserű egyszerűséggel. akkor… Csak egy hosszú másodpercig tartott Charles lesütötte a szemét. hogy Sam és Mary valószínűleg leskelődnek. át a száraz fenyéren és élő galagonyán. majd előhúzta zsebóráját. Charles tudta. mert talán még. figyelemre méltó egyéniség vagyok – mondta Sarah. Charles odalépett hozzá. egyszer sem nézett hátra. Sarah felnézett a szemébe. És a büszkesége ne tartsa vissza attól. A mezőkön túl kilátás nyílt a Cobbra. ha szükséges. Majd én beszélek vele. de kutatóan megmoccant. igen prózai módon jelezve.– Megadhatja Mrs. most sem késő: valami igazságokon túli igazságot. – Semmi szükség rá. a haja csillogott. – De azért köszönöm. Charles tűrte. amikor végleg elbúcsúznak egymástól. Tekintetében újra ott volt a lándzsa. Ez ügyben is inté zkedni fogok. mielőtt elutazom. habozott egy keveset… majd folyta tta útját a város felé. Ha Grogan feltűnik. Tudatában volt sutaságának. Minden büszkeség vagy gúny nélkül mondta. – Igen. a lány észrevegye: szégyelli magát. Charles erősen megragadta. – Azt hiszem. mindent-értés. Miss Woodruff. amíg bírta. – Sosem fogom elfelejteni magát – mormolta. de ugyanakkor tudná: ha Charles eddig nem fedezte fel ezeket a világ okat. hallgatott. A lány habozott. hogy most. a korai napfényben. – Alig lehetett hallani a hangját. a mindent -látás. Charles visszahúzódott. és elengedte a lány kezét. 140 . szeme alig észrevehetően. hogy e rre korábban nem jöttem rá. Megemelte a kalapját. hogy nyíltan kettesben látják őket. Sarah az arcára emelte tekintetét. hogy a lány viselkedése méltóságteljesebb. Tíz perccel később Charles megállt a kerítéskapunál a Tehenészethez vezető ösvény tenger felőli oldalán. most már az se számít. Talbot nevét. – Velem tart az ösvényig? Nem hagyhatta. annak. Megint közéjük telep edett a csend. a férfi történetfelfogásán túli történetet. Egy perc múlva visszanézett. s végül kiért a nagy ösvényhez. Tranterét is. a férfi érzelmein túli érzelmet. és kinyújtotta a kezét. hogy a száján még ott érezte az ajkát. És Mrs. Sarah megfordult. inkább én tartozom köszönettel. Sarah ott állt.

Szakasztott olyan volt. hogy éjszakai megtisztulása nem tartott sokáig. majd őlordsága magyarázattal szolgál. hogy az események új fordulatot vettek. – Mr. SZÉLBEN – Maga sétált. Charles gyorsan az aljlak felé fordult. hogy mi történt. fehér fodros ágyból emelkedik ki. Kissé szórakozott vagyok.. és megveregette a kezét. – Sok mindenen kellett gondolkodnom. Neheztelését nem utolsósorban az váltotta ki. akárcsak a fino m levendulaillat. Montague nem jöhetne ide? – Nem hozhatja magával azt a rengeteg papirost. Közölnöm kell az apjával. HARDY: ESŐBEN. De most. Azonkívül más dolgom is van. leült melléje. és egy árva bókot sem kapott érte. Törékenységét nagyon bájosan emelték ki. És sajnos úgy döntöttem. aki a könyvelők előtti korban Charles pénzügyeit intézte. s illettek hozzá a sima hajába kötött fehér szalagok is. – Nem várhat addig. akár egy cukorból öntött Aphrodité.HARMINCNÉGY A redves rózsát letépik a falról. – Eljövök magáért. hogy felut azom Londonba. sürgősen beszélnem kell Montague-val. és ez a komoly változás a kilátás aimat illetően… – De hát van saját jövedelme! 141 . aki. Amikor aztán alig tizenegy előtt megérkezett s míg Ernestina illedelmesen várakozott rá a há tsó szalonban. hogy Charles még aznap elutazni készül Lyme-ból. drágám. lefelé valóságos fodorzuhataggá bővültek. Rosszul aludtam. Úgy döntött. Ernestina kihúzta kezét a karja alól. – Jaj. volt képe hosszasan s ráadásul suttogva tárgyalni a hallban Tranter nénivel. nagyon is sok. Ernestina része e merev párbeszédben arra látszik utalni. – Akárcsak én. Mary és a megzavaro dott Tranter néni révén arról is ért esült. – És mégsem feküdt le még egy órakor sem. – De hát mi köze neki ehhez? – Kedvesem. nem követel magyarázatot erre a váratlan elhatározásra. Tehát hiába öltözött át immár másodszor is. Charlesnak lehetősége lett volna a kegyetlenkedésre. Charles! – Én sem örülök neki. Rózsaszínű „reggelizőruhát” viselt püspökujjakkal – vagyis hónaljban szorosak voltak. s a csuklónál újra összezárultak. noha kissé karikás szemmel. – Bocsásson meg. hogy ma különösen nagy gondot fordított az ö ltözködésre. Az én gondjaimra bízta magát. – Ki kellett szellőztetnem a fejemet. ha neki is úgy tetszik. szörnyen fáradt. – Igen. Ernestina valósággal tajtékzott. és hazaviszem majd. Ő azonban csak halványan elmosolyodott. amíg én is hazautazom? Már csak tíz nap. Montague volt annak az ügyvédnek a neve. Pedig azt mondta. A sétán kívül Sam.

hogy Charles megfizet kegyetlenségéért. amely párját ritkítja még ebben az ostobaságoktól oly sűrűn tarkított kisművészetben is. Nem szerette. és mögéje lépett. De az ilyen formalitások nagyon is fontosak. visszajön? – Mihelyt elintézem az ügyeket Montague-val. Ernestina nyilvánvaló lázadozással hajto tta le a fejét. hogy azonnal küldje vissza. hogy egy hottentottához is hozzáadnának. hogy hogyan távozhatna minden további hűhó nélkül. de ők azt a hatlábnyi értelmetlenséget választották helye tte. Eljön még az ideje.– Nos… igen. 142 . Azonkívül a férfi hiúság engedelmességet követel. mint… – A kérdés nem az. hallgasson meg. rákönyökölt a párkányára. A célszerű öltözködés ékét a felháborító Mrs. ha akarnám. életem végéig jómódú leszek. Charles odament a kandallóhoz. mint Londonban. – Írni fog mindennap? Charles megsimogatta az arcát. és mosolyogva nézte Ernestinát. hogy ilyen nagy ügyet csinál egy kis távollétből. Bűnbánóan rámosolygott. El is felejtettem. legalább húsz. ha Ernestina makacskodott. természetesen. De én tudom. de a mosolya álarc volt: nem volt jókedvében. – Elegem van Lyme-ból. – Jó. ugyan – mosolygott Charles. Ez az én hozományommal együtt anynyi. Bloomer már történetem előtt másfél évtizeddel megpróbálta beleverni a társadalomba. Mindazonáltal… öö… a házasság megkötésének jogi és szerződéses feltételei vannak… – Egy nyavalyát! – Drága Tinám… – Maga nagyon jól tudja. A lány makacsul a padlót nézte. Tegyük fel. Akkor mi lesz? – Szándékosan félreért. De még a legszeretőbb szülők is ismerni akarják az… – Hány szobája van a belgraviai háznak? – Fogalmam sincs. Természetesen érzelmeink az elsődleges fontosságúak. De a beálló csendben Charles mégsem az előkelő divat ostoba voltán töprengett. hanem azon. – Szívesen elviszem a levelét. A cím… – Hát persze. Charles megragadta az alkalmat. Ilyen dolgokban az ember nem l ehet eléggé aggályos. amikor felébredt). – Ígérem. – Az meglehet. az ilyen magatartás egyáltalán nem illett finom ruháihoz. De vannak más dolgok is. hogy a kényelmes életünk biztosítva lesz-e. hogy a jövedelme évi kétezerötszáz font. ha most rögtön megírja. – Édesem. Felajánlották nekik a józan észt. – Írni fogok a papának. hogy otthoni környez etén kívül tehetetlen báb. hogy a papa azt mondja. Ritkábban látom itt. Ezeket a dolgokat ki kell mondani… maga óriási összeget kap h ozományul. a női hiúság pedig enged. – Nekem úgy tűnik. – És említette. miért csengetett hiába Marynek. – Merő formalitás. – És amint teheti. de ezt a nadrágkos ztüm irányába tett korai kísérletet csírájában elfojtotta a krinolin – ez az apró tény igen sokat elárul a viktoriánus korról. Nem volt hajlandó megengesztelődni. és megparancsolom neki. – Ugyan. – Némi töprengés után hozzátette: – Gondolom. A szóváltás alatt nem mertek egymás arcába nézni. Szerencsére Tina meg a saját viselkedésén tűnődött: micsoda cselédtempó (Tranter néni felvilágosította. Csak nem megyek hozzá egy közrendű alakhoz! Gúnyos elszántsággal Charlesra pillantott. Charles felállt. mi a kötelességem. Ernestina dacosan összeszorította a száját. Egy óra múlva indulok. amelyek azt voltak hivatva jelezni. hogy végül az övé legyen a végső győzelem. nem ad magához.

Ernestina a vállára ha jtotta fejét. Charles egyedül is eltalál Londonba.Ernestina felállt. Charles. nem futotta át a tűz. Meglehet. de a fejét még lejjebb hajtotta. – Sam elmagyarázta magának a ma reggel történteket? – Igen. Lassan kinyitotta apró – és bizony. szeszélyei. hirtelen nagyon zavarba jött. Megértette most már. – Jaj. Nem dőltek össze világok. miről van szó? – Igen. furcsa kis hangulatváltásai. paskolgatta. Tudatosan mindenesetre úgy érezte. miközben simogatta. Egy megpróbáltatás azonban még várt rá: az ajtóban Mary állt a kalapjával és kesztyűjével. beszennyeződik: testi vágyat érez most. Megfogta a vállát. Ernestina jámboran és illedelmesen nézett maga elé – Charles sötétkék kravátlijára és a gyöngytűre. s talán a készség is. nem ré zpénzt kapott-e. Feje le volt hajtva. Határozott bizsergést é rzett az ágyékában. Mary nem lépett hátra. aki így szokott meggyőződni róla. miközben száját néhány másodpercig Ernestina ajkára szorította. – Tehát… érti. Charles képtelen volt szájon csókolni. mint ahogy a Hegyalja is azt bizonyította: bűn. és belenyúlt a mellényzsebébe. De valami miatt megtorpant. De a lány n agyon szépen volt öltözve. Majd távozni készült. Végül is Ernestina humora. Charles lehúzta egyik kesztyűjét. ugyanis két kéz kapaszkodott bele erősen a két alsó mellényzsebébe. de az arca piroslott. annál is inkább. ahogy az apjától látta. vörös – öklét. Charles lelki szemei előtt – vagy inkább ujjhegye bőrén – megjelent egy gyengéd. mivel az most hozzásimult. nem mintha Mary meg tudta volna különböztetni a kettőt a fogai segítségével. s néhány ost oba szót gügyögött. de boldogan szájába vegye a tiltott gyümölcsöt. hogy öntudatlanul csak arra érzett rá. és mindkét kezét kinyújtotta. azokat is megcsókolta. ez mindig megvolt benne. amikor nemrég még egy másik nő száját csókolta! Sietve megcsókolta Ernestina feje búbját. Charles visszapillantott a szalon becsukott ajtajára. és megbámulta a tenyerében lapuló kis aranypénzt. nem kell! De már átvette. de a ráharapás valahogy mégis azt bizonyította: arany. miközben a kesztyűjét húzta. amivé akarja. hogy egy nap félénken. ami a sekélyes lelkű nők örök vonzereje: hogy az ember azzá t eheti őket. és gyengéden mindkét felől rálehelt a halántékára. Mit tudhat egy ártatlan falusi szűz a bűnről? Erre a kérdésre válaszolnunk kell. gyengéden lefejtette magáról az ujjait. A következő pillanatban becsukta az ajtót Charles mögött. karjai közé feszítette magát. és fizetett. uram. mi az ára szabadulásának. az első pillantá sra nem volt világos. Csókot várt. uram. 143 . hogy beletanu ljon bizonyos perverzitásokba. fehér kis test. uram. nem zúgott a füle. Hogy miért nem tudott Charles elindulni. a lelke mélyén lappangó vadság ígérete… igen. Majd fehér fogai közé dugta és ráharapott. és elment.

hogy nekünk éjjel-nappal ömlesztve tálalják (mint ahogy a viktoriánusoknak a vallást). ugyanakkor az alapvetőben. de ügyet sem vetettek a dologra. a magánszférában a legnagyobb zsarnokság uralkodik. szorítsuk gátak közé és irányítsuk másfelé ezt a nagy csatornát. A leány segítségért kiáltott. vidéki dűlőutakon. ugyanakkor a pornográfiatermés sohasem burjánzott ilyen vadul. és egészen 1900-ig luxus marad –. A női testet sohasem rejtették el enny ire szem elől. A GYERMEKFOGLALKOZTATÁSI BIZOTTSÁG JELENTÉSE (1867) Mivel állunk szemben a tizenkilencedik században? A nőt szentnek tekintik. amely ne emlékeztetné rá folyton az embert. ugyanakkor minden hatvanadik londoni ház bordély (ma körülbelül minden hatezredik). A büntetésvégrehajtás rendszerét egyre e mberségesebbé teszik. hogy a viktoriánus étosz már jóval a kor voltaképpeni beköszönte előtt létezett) a köz jótevőjének t ekintik. A test kiválasztó funkc ióira sohasem utalnak. hogy alig van ház és utca. Márpedig éppúgy érdekelte őket. Ilyen korú fiúk és l eányok öt. csak attól tartok. 20-30 yardnyira idősebb személyek tartózkodtak. hogy a viktoriánusokat nem nagyon érdekelte a szex. amelyben a fontos közéleti személyiségek – a trónörököstől lefelé – botrányosabb magánéletet éltek volna. ha csak egy-két órára kell. ugyanakkor a korbácsolás olyan gyakori. sőt hét mérföldet is megtesznek munkahelyükig. és 13-19 éves leányok nézték őket a partról. Legalábbis a szerelem jobban foglalkoztatta őket. amely az érzékiségben túlmenne a csókon. Tanúja voltam annak is. s művészetük sokkal jelentősebb hányadát szentelték neki. többnyire csoportosan. sőt 13 éves leányt – 17 éves korig – hoztak be terhesen. hogy itt szüljék meg gyermeküket. Bowdlert (akinek 1825-ben bekövetkezett halála arra figyelmeztet bennünket. Nincs olyan irodalmi értékű regény. mint minket a huszadik században – sőt. Ez az elmélet részben igaz. Általánosan elfogadott. ugyanakkor egy tizenhárom éves lány pár fontért megkapható – sőt pár shillingért. Több templomot építenek. hogy a gyalázatra… (mezőgazdasági) munkába menet vagy jövet került sor. ugyanakkor soha nem vagy alig volt kor. A leányok bevallották. hat. így megálltam. A z emberi tevékenység minden más területén óriási a haladás és a liberalizálódás. hogy fiúk fürödtek a patákban. mennyire tudnak meztelen női szobrokat faragni. színdarab vagy vers. aztán majd meglátjuk. őket sokkal jobban foglalkoztatta. mint addig az ország egész korábbi történelme során. ugyanakkor a szobrászokat aszerint ítélik meg. ugyanakkor minden prostituáltat megtanítanak rá. hogy egy francia azt bizonygatja: de Sade márki csakis angol ősöktől származhatott.HARMINCÖT Tebenned van minden hatalmam. A válasz látszólag egyszerű – szublimálásról van szó. Hogy megtart a világ. HARDY: HALHATATLANSÁGA A kórházba számos 14. minden vezércikkben és szónoklatban. dr. 144 . A házasság (és elő tte a szüzesség) szent voltát hirdetik minden szószékről. hogy szimulálja az orgazmust. ugyanakkor a közegészségügy olyan primitív fokon áll – a vízöblítéses vécét csak később találják fel. mint mi. arra a téves következtetésre indít bennünket. mintha a társadalmi fejlődés valamelyik lusta szelleme azt mondta volna magában: Kellene egy kis haladás. Egyszer egy út szélén öt-hat fiú megtámadott egy fiatal lányt. A viktoriánusok a többi területen élték ki libidójukat. hogy nőnek nem lehet orgazmusa. annak ellenére. Én magam is tanúja voltam 14-16 éves fiúk és lányok közt végbemenő szörnyűséges illetlenségeknek.

De nem jobb-e a napi egy almának örülni. Vannak. úgyhogy tehát ez is káros hatású.)” 12 145 . agyonhal lgatás konvenciója mellett. Korántsem biztos tehát. az elveheti a nemi aktus szenvedélyességét és impulzivitását. de propagálásuk már az 1820-as években megkezdődött. hogy a viktoriánusok – kevésbé gyakori – szexuális élvezete nem volt hevesebb. a prostitúcióra és a cölibátusra. hisz azáltal. Persze az élvezet mértékét nehéz mérni – de lehet. de ebből én nem követke ztetnék a nemi izgalom hiányára. Azo nkívül a viktoriánus módszer energiatöbbletet teremtett. Ezt a nő maga is könnyen megcselekedheti. hogy úgy szaporodtak. Különös. számosan olvasták. s ez a komolyság az ő esetükben úgy jelentkezett. az a nemek közti szak adék. mivel ha a férfinak kell bajlódnia velük. Minden kor tanúságtevői és krónikásai többnyire a művelt osztályhoz tartoznak. nevezetesen a szivacsdarab vagy más anyag behelyezése. vagyis tehát az általánosan emberivel van dolg unk. míg a mi vise lkedésformánk ennek épp az ellenkezője. jószerint felszámoltuk magát az élvezetet is. csak a szókincs. akár a nyulak. Messze elkalandoztunk Marytől. valamint káros hatása sincs egyik fél egészségére sem. hogy komolyan kezelik azt. De van egy másik közkeletű tévhit is: a nagyfokú szexuális tájékozatlanságot egyenlőnek t ekintik a szexuális élvezet alacsony fokával. amely annyira zavarba ejtette Charlest. hogy ekkor nyilvánosságra kerül mindaz. avagy fizikai. hogy ezt ők maguk is sejtették. a metafora mértéke más. ha a nő alka lmazza őket. vértolulással járhat… A második. teljesítménycsökkenéssel. amit ők a magánképzeletre hagytak. nevezetesen az óvszer. hogy párzásra biztasson bennünket. mindketten igen kevés ügyességet tanúsítottak a szerelemben. mi – a szó negatív értelmében – viktoriánusabbak vagyunk náluk. vagy pedig langyos víznek a vaginába való fecskendezésével közvetlenül közösülés után. szerintem azo nban csak arról van szó. ez a tény a történelem során mindig is a valóságnak egy bizonyos kisebbség által való eltorzítását eredméAz első óvszereket (melyek kolbászbőrből készültek) már a tizennyolcadik század vége felé árusították. annál az egyszerű oknál fogva. szexuális és természeti vallás. Bizonyos értelemben. Úgy vélem. hogy amikor Charles és Sarah ajka ö szszeért. több nyelvre l efordították. hogy ebben messze túlteszünk dédszüleinken. amit addig a magánszféra re jtett. (A módozatok csak akkor igazán kielégítőek. hogy épp ez a szerencsénk a viktoriánusokkal szemben. hogy nekünk olyan sok szublimálható energiánk volna. Az a titkolózás. amikor Sarah áthidalni próbálta. hogy felszámoltuk misztériu mjellegét. márpedig azt nem állíthatjuk. mint egy átkozott gyümölcsösben élni? Sőt talán még édesebb az az alma. Nem kétlem. Íme Drysdale praktikus jó tanácsa.És Malthus meg a születésszabályozó eljárások12 hiánya sem okolható teljes mértékben azért. V iszont egyáltalán nem volt ártatlan falusi szűz. de inkább a kontinensen). elfojtás. mivel a közképzelet szférájába utaltuk át azt. és nézetem szerint a szexuális örömöt alig zavarja vele. a végén az árulkodó zárójellel: „A teherbe esés elkerülhető a pénis znek közvetlenül az ejakuláció előtti kivonásával (amint azt nős és nőtlen férfiak gyakorta teszik). egyben nagyobb hajtóerőt és gyakran nagyobb fokú őszinteséget hozott minden más téren. George Drysdale meglehetősen homályos című műve: A társadalomtudomány elemei. Mögöttük a tartalom ugyanaz. H aladásban és liberalizálódásban a mi századunk sem marad le mögöttük. gyakran imp otenciát vált ki a férfiból és undort mindkét félből. akik a szabados kilencvenes éveket a megelőző absztinens évtizedekre következő ellenhatásnak tüntetik fel. ezért döntöttek a tiltás. nehezen elérhető és tiltott voltát. A viktoriánusok úgy döntöttek. Akárhogy is legyen. és nálunk sokkal inkább istenítették a termékenységet. csökkenti az élvezetet. lehet. Megint azt gondolhatnánk. Hogy a viktoriánusok még frusztáltabbak voltak? Meglehet. amely a méhszájat védi. ha csak hetente egyszer kapunk belőle. Az első „szex-kalauz” dr. hogy éppen Malthus ítélte el s minősítette „undorítónak” a születésszabályozó eljárásokat. hogy ez a két je lző a múlt században nem tűrte meg egymást. Ezek a „viselkedésformák” azonban merő konvenc iók. amit mi könnyedén veszünk. Az első módozat testileg káros hatású. 1854-ben jelent meg. valóságunk azonban éppen enny ire frusztrál is. Csakhogy a vágyat befolyásolja felkeltésének gyakorisága: a mi világunk ideje óriási részét fordítja arra. noha most jut eszembe: ő is nagyon szerette az almát. hogy megőrizzék ezt a hevesebb élvezetet. Az okokat könnyű megtalálni. egy szivacsdarabnak a vaginába való behelyezésével…. sokkal érdekesebb összefüggés áll fenn a vágy és a kielégítőképesség között. az óvszer használ ata (ez szintén gyakori. Magyarázat és gyógymód a három fő rosszra: a szegénységre. nem esik kifogás alá a harmadik. hogy ne beszéljünk nyíltan a szexről. idegi rendellenességekkel.

13 146 . Tény azonban. és az emberi természet a disznóé alá süllyed… A vérfertőzés egyáltalán n em szokatlan. mint a családosoknak. D ickens munkásfigurái nagyon mulatságosak (vagy éppen szánalomra méltóak). ahol egyetlen kis hálókamrában összezsúfolt ágyakban hever apa. ahol az egész atmoszféra érzéki. Ez. hogy nagyon keveset kerestek. arra. amelyet megpróbáltam ebben a fejeze tben érzékeltetni. bizonyított tény. a tífusz és a tuberkulózis. továbbá az öltözködés. Hozzátehetjük. Első változata valószínűleg 1897-ből származik. hanem törvénytelen féltestvér húgának a törvénytelen lánya. amelyről írok. o rvos volt. a mezőn dolgozó leányok szabados beszédjére és vise lkedésére. nem más. a válasz Edmund Gosse híres. akitől származik. Hardy ellen. mit ír James Fraser tiszteletes úr éppen 1867-ben: „A szemérem elkerülhetetlenül ismeretlen erény. a szülés és elhalálozás – minden a többiek szeme láttára és füle hallatára történik –. sőt addig nem is került sor a házasságkötésre. 14 Nem a legnagyobb. A hölgy. Az a prűd puritánság. és nem kivétel. a Halhatatlansága14 stb. Íme egy bizonyíték. az az ördögi rendszer. a Nem fordult hátra. miért rázták bronzöklüket az Átreidák az égnek Mükénében. és mélységesen beleszeretett unokatestvérébe. Ha meggondoljuk. s mily ritkán önti el a szülőt vagy a f i vért a szégyen – a háttér és a magyarázat itt. számíthatnak-e munkáskezekre a családban. nem érhette be egy eg yszerű dorseti lánnyal. anya. Gosse híres kérdését 1896 januárjában tette föl a Lidércfény-ről írott kritikájában. 1874-ben aztán valóban rangján felül házasodott – feleségül vette a katasztrofálisan érzéketlen Ehhez járult még egy másik gazdasági természetű ok. Thomas Hardy. ebben a kunyhóban való összezsúfoltságban keresendő…” És mindefölött ott sötétlettek azok a még rettenetesebb árnyak. hogy társadalmi okokból bo ntotta fel eljegyzését. Tryphena nem unokatestvére volt Hardynak. A szomorú – bár én vidámnak nevezném. máshol kell keresnünk – Mayhew-nál. ahol minden természeti szükséglet. A munkaerő biztosításának ez a zseniális módja – amely az alább következő szörnyűségeket hívta életre – csak a mezőgazdáság gépesítésével ment ki a divatból. amíg a terhesség nyilvánvalóvá vált… Ennek az a magyarázata. mint ma. mint a polgárság étoszának polgári felfogása. ma is él. különösen ami a szexuális összefüggést illeti. amilyen fanatikusan óvta ugyanakkor a saját és közvetlen ősei nemi életét záró pecsétet. A jámborabbak azt állították. amit egy földhözragadtabb kor így fogalmazott meg: „kóstolj bele. hogy Hardy kísérelte meg elsőként letörni a viktoriánus középosztály pecsétjét a szex állítólagos Pandora-szelencéjéről. hogy az eljegyzés fe lbontását egy meglehetősen sötét családi titok lelepleződése idézte elő. sőt néha három nemzedék. –. hogy kevés irodalmi titkot – ezt például csak az 1950-es években sikerült előásni – őriztek meg ilyen jól. és előre tudni akarták. a kolera. utolérhetetlenül gr oteszk karakterek. megrovó kérdésére: „Mit tett a Gondviselés Mr. fiata lemberek. Maga Hardy is „öt hónappal az oltár után” született. fiúk. hogy anyai ágon előfordult néhány törvénytelen születés a családban. Noha megdönthetetlen bizonyíték nincs rá. de sebaj –. mert ezt Dickens (akinek pro blémái is voltak e téren) és társai teljes egészében száműzték művészetükből. szabály volt. aki toronyként magas odik Angliának a fölé a tája fölé. 1883 -ban született. de ebben az összefüggésben a legsokatmondóbb verse Hardynak.. a tizenhat esztendős Tryphenába. mielőtt megveszed” (modern zsargonunkban: házasság előtti nemi élet). és öklét rázza Teremtője felé?” Ugyanennyi okkal kérdezhette volna azt is.nyezte. Például a dorseti parasztok közt teljesen elfogadott volt a házasság előtti teherbe esés. Lássuk. Öt évvel később az eljegyzést érthetetlen módon felbontották. amelyek az idők kezdete óta minden gettóra ráv etülnek: a görvélykór. tehát: a szomorú tény a következő: a viktoriánus kor vidéki Angliájában az. mert csillaga emelkedőben volt. de a sivár valóságot. a nagy bizottsági jelentésekben stb. különösnek (és igen paradoxnak) tűnik.”13 Elérkeztem tehát ama nagy regényíró nagyon is idevetülő árnyékába. Az apja. a tisztesség pedig elképzelhetetlen ott. Eljegyezték egymást. Panaszkodunk a nők nász előtti tisztátalanságára. ma már valószínűnek látszik. amit a Viktoriánus kornak tulajdonítunk és lustaságból minden tá rsadalmi osztályára vonatkoztatunk. az pedig. Nem akarok most nagyon mélyen behatolni az Egdon Heath-táji árnyak közé. Annyit bizt osan tudunk. hogy a szüzek mily könnyen válnak meg becsületüktől. hogy Dorset – a tolpuddle-i mártírok szűkebb hazája – volt Anglia leggyalázatosabban kizsákmányolt agrárkörzete. hogy kiáll a termékeny wessexi földre. hogy 1867-ben az akkor huszonhét éves Hardy Londonban folytatott építészeti tanulmányai után visszatért Dorsetbe. felnőtt és kamasz leányok. két. „A földműves élete egész más volt a tizenkilencedik században. Számtalan Hardy-vers utal erre: A kertajtóban. Ez persze elidegeníthetetlen joga volt. valamint a viktoriánus kor vidéki Angliájának valósága. mely szerint a nőtlen férfiaknak – még ha egyébként százszázalékos teljesítményt nyújtottak is – feleannyi bért fizettek. vetkőzés lebonyolítása.

Tehát ez az a feszültség – a kéjvágy és a megtartóztatás. Bizonyára kitalálták már. most már talán Mary könnyei is érthetőek… s az is. mi célból igyekezett Sam és Mary a csűr felé. Azért tettem e kitérőt. a sosem múló emlék és a sosem szűnő elfojtás. ha ugyanebben az évben. haját el nem emészti”) kora legnagyobb misztériumának tökéletes emblémája legyen. vagy amint. akik Tryphena megtestesülései. Most pedig térjünk vissza a helyünkre. aki a fővárosban töltött öt sivár év után visszatért. miután évfolyamötödikként végzett a londoni tanítóképzőn. és segít megérteni a kor egyik legnagyobb íróját. aki közben feleségül ment egy másik férf ihoz. de három esztendővel fiatalabb lány arcáról feltételezték volna. Sue Brideheadet és Tesst. Ennek köszönhetjük legnagyobb szerelmi elégiáit. amint azt tizenkilenc éves arcát látva feltét elezték volna. valamivel később Dorchesterben járnak. s amely az egész kor struktúráját meghatáro zta. Tryphena azonban kivételes fiatal nő volt: húszesztendős korában igazgatója lett egy plymouth-i iskolának. a lírai önfeladás és a tragikus kötelesség. 147 . hogy valami szörnyű családi titok kényszerítette őket szakításra. a mocskos tények és nemes felhasználásuk között –. hogy („Míg a láng kebelét. aki immár örök re jtélyként áll a sápadt ifjú építész oldalán. a Lidércfény-t hallgatólagosan neki is ajánlja előszavában: „A regény tervét 1890-ben dolgoztam ki… bizonyos részleteket egy asszony halála sugallt…” Ebben az évben halt meg Tryphena. amely energiával töltötte el. egy nála műveltebb. száját.Lavinia Giffordot. s mivel nem először jártak itt. hogy miért tudott valamivel többet a bűnről. Alighanem el kell fogadnunk a feltételezést. hiszen angol géniusz sohasem kötelezte el magát ennyire egy és csakis egy múzsának. tekinthetjük szerencsés titoknak is. hogy erre emlékeztessem önöket. Persze.

hogy a város 1867-ben vörös lámpás negyedekkel rendelkezett. persze a belvárostól és a karbolos a tmoszférájú katedrálistól távol. Exeter sem volt e tekintetben kivétel – a kor minden vidéki nagyvárosának helyet ke llett adnia ama boldogtalan nők seregeinek. akik az egyetemleges férfitisztaságért vívott csatában szerezték sebüket. a földszinten erősebben. Endicott ü ldögél a kis széntűzhöz közel állított asztalkánál. Amikor épültek. hírhedten jó búvóhely volt. Vérbeli devoni a sszony volt. abban a korban heti egy vagy legfeljebb két shilling volt az átlagos parasztház bére. inkább már éjszaka. Mert legfőbb vezére a vágy. az exeteri élet szívének számított. vagyis a jelentkezőkben nem a leendő szállóvendéget. ha innen ré148 . Tulajd onosa és igazgatója (a cégér erről is tájékoztatta az arra járót) Mrs. kitartott szeretők.és ajtókeretekről lekopott a festék. tehát a legolcsóbb szobáért is heti tíz shillinget felszámító Endicott Családi Szálló ugyancsak osztályon felülinek tekinthető – még akkor is. az árak egy hétre vonatkoztak. A főbejárat melletti egyik földszinti ablak mögött Mrs. mint az újonnan kialakított főbejárat fölötti hosszú deszkacégér hirdette. TENNYSON: IN MEMORIAM (1850) Száz éve Exeter még jóval messzebbre esett a fővárostól. ne higgyék. amely az egész ország életén végigsöpört. de még inkább a legkülönfélébb módokon elbukott lányok és asszonyok – leányanyák. mivel. fényük bevilágítja a raktár durva téglafalait. Azóta raktárépületek emelkedtek eléjük. biztos menedékhelyekkel ama zord erkölcsi szökőár elől. hanem csakis a pénzt látta. hogy pontosak legyünk. Ennek a körzetnek a szélén volt egy utca. A túlsó járda mellett álló két gázlámpát rég meggyújto tta a lámpagyújtogató. mulatók. hogy az emeletekre felvezessék: ott petróleu mlámpák használatosak. mint sok viktoriánus házban.. ezért biztosítania kellett a maga számára mindazokat a bűnös kellemetességeket. de a középső öt házat – amelyet szánalomra méltóan egybemosott az eredeti téglaburkolatra kent u ndorító. Egyszóval. s amely egy időben (jóval 1867 után) tekintélyes kikötőnek. Az ablak. bűzös. zsúfolt Tudor-kori ház.HARMINCHAT Már láng borítja homlokát Elszánt tekintete fölött. hogy kik a lakói. N agyon szép és kényelmes exeteri házakat hat -hét shillingért lehetett bérbe venni. s a házak szemmel láthatólag elvesztették természetes eleganciájukba vetett bizalm ukat. A városnak azt a részét foglalta el. tele olcsó garnikkal és fogadókkal – olyanokkal. amaz tizenöt stb. amely a folyó felé lejt. Nem féli a kétes jövőt. amelyben György-korabeli házak sorakoztak. ha ennek oka csupán egy van: tulajdonosának mohósága. feljebb halvá nyabban. Túlzás lenne azt állítani. Martha Endicott. az tizenkét shillinges. mint ma. az ajtódeszkák megrepedeztek. de határozottan volt egy gyanús környéke. Akik a hal lból nyíló apró irodájába beléptek. még bizonyára kellemes kilátást nyújtottak a folyóra. amelyeknek élvezésére manapság egész Anglia Londonba tódul. csapszékek voltak errefelé. Szertekígyózó utcák labirintusából állt. hogy valahányszor megnyomják egy modern szállodai szobában a ésengőt. tizenöt shillingjük bánja. Akik megszokták. hogy ez olcsó szálloda volt.. azokat mind a következőképpen osztályozta: ez tízshillinges. amely Devon klausztrofóbikus falvaiból és kisvárosaiból menekült fel. akinek fő je llemvonását ennyiben foglalhatjuk össze: fütyült rá. amilyet Sarah látott Weymouthban –. amelyekben még mindig sok volt a rosszul világított. és bibliája – vagyis főkönyve – fölé hajol. egész népesség. Fény ég a szálló több szobájában is. szállodává képezték át – az Endicott Családi Szállóvá. a tetőről cserepek hiányoztak. színtelen barna festék –. Bordélyok. a gázc söveket itt is túlságosan drágának tartották ahhoz. Szürke este van. Egyik-másik változatlanul magánlak – volt.

ezt tanúsíthatom. Tulajdonképpen két helyiségből áll. cirádákkal zsúfolt faszék fáradt vörö sbarna bársonyhuzattal és egy sötétbarna fió kosszekrény. mivel magam vásároltam meg egy-két évvel ezelőtt. a kancsó meg volt repedve. A falakat meghatározhatatlan mintájú. Ez a két tárgy kilenc pennyjébe került Sarah-nak egy használtporcelán-kereskedésben. Az alig pislákoló kis kandalló tövében elhelyezett takarítóeszközöktől eltekintve ennyi a szoba leltára. az utóbbi mellett döntöt t. Hogy milyen régi. amelyen a sötét bíborszín függönyt még nem húzták be. és Sarah követte. Gyufát gyújtott. jó példáját láthatjuk a tizenkét shilling és hat pennysnek – no. Sarah a mosolygó a rcért. egy háromlábú. most azonban különösen. annak egyszerű a magyarázata. Ők kellemes. egy apró nappaliból és egy még apróbb hálóból. hogy tíz shillingért csak egy helyiséget kap. hogy családi ház helyett egy egész szállodára van szükségük. Sarah-nak – noha megnyilvánulni sosem láttuk – volt esztétikai érzéke. hogy még a kabátját sem vetette le. A padlón kopott szőnyeg. az az indigókék ruha a kis fehér gallérral… Sarah azonban gyorsan. most pedig egy nyomorúságos cellában kénytelenek lakni. amelyre a jókedvű arcot puha ké kkel lakkozták fel (a kerámia szakértők már bizonyára kitalálták. Csomagja már várta. odatartotta a lámpabélhez. látva. Az a tréfa járta: Endicotték úgy elszaporodtak. A hordár arckifejezése arra vallott. La ssan és óvatosan. az a fekete kalap. Én azért szerettem bele. de alighanem ez lehetett az első ilyen irányú kísérlete –. apró sötétbarna virágos tapéta borítja. két kényelmetlen. előző nap érkezett meg. és sorba rakta őket a zöld terítőn. legfelső emeleti a blaka felé. Egy staffordshire-i teáskannával kezdte. jóval drágábban. egymás után szedte elő a becsomagolt tárgyakat. Gyorsan belépett a szobába. halvány kékes-vörös és kankalinsárga kis holmi. Nem most érkezett az Endicott Szállóba. A szálló külseje megijesztette – emlékezetében (noha csak egyszer látta) otthonosabb. vagy inkább érzelmi érzéknek nevezhetném – talán a szoba borzalmas berendezésének ellensúlyozására szerezte be a kis Toby-kancsót. Már attól is megkönnyebbült. fél kor onával többért azonban másfelet. amelyet leírtam. át a városon. Mindenesetre vállára kapta a ládát. és jellegzetes mozdulattal szétrázta a haját. A vászontáskát. s az idők során még egy helyen megrepedt. Hogy miért került éppen ide – több napja már –. aki három p ennyt fizetett érte. Egy pillanatra kétségbeesett. az asztalra tette: szemlátomást annyira sietett kipakolni. a tejüveg szelíden száműzte az éjszakai sötétséget. s miután a cilindert visszahelyezte. de halványan sejtette. s ez elégséges garanciának látszott. abba a negyedbe. Előre kifizetett egyheti bért. nem a vendégre. Sarah letépte fejéről a kalapot. de nem a viktoriánus manufaktúra rikítóan ronda terméke. Csupán egyetlen apró részlet szép benne: a kandalló György-kori fehér márványkerete. Eredetileg a legolcsóbb szobát akarta kivenni. Semmi sem jutott eszébe ezen a régi tréfán kívül. arról fogalma sem volt. hogy Ralph Wood-darabról van szó). amely eket egy tisztességes méretű György-kori szobából alakítottak ki. amelynek tetején kecses nimfák állnak virágbőségszarukkal. amelynek bájos színes nyomata parasztházat ábrázolt egy patak partján és egy szerelmespárt (a szerelmespárt jól megnézte). A falon Charles Wesley megsárgult képe és egy nagyon rossz vízfestmény az exeteri katedrálisról – számlakiegyenlítés fejében fogadta el mogorván néhány éve a tulajdonos egy valaha jobb napokat látott hölgytől. mert Ralph Wood műhelyében készült. mint Sarah. szinte mohón lépett be. fenyőlambériás szobába születtek. Azután a táskát a földre téve kibont ogatta szerzeményeit. rajta sötétzöld ripszterítő – négy sarkát valaki megpróbálta kihímezni. Az exeteri akadémián annak idején sokat nevettek a szálló nevén. Az a különös szabású kabát. hogy nem a legjobb hírű szállót választotta. amit magával cipelt. Egy hordár megkérdezte. kerek asztal. hanem a szobára gondolok. de amikor megtudta. nyíltabb volt… de hát koldus ne válogasson. majd egy Toby-kancsó következett. hanem egy nagyon finom. hová akar menni. amikor kinyílt az ajtó és megjelent benne a lakó sziluettje. hogy magányos volta nem váltott ki semmi lyen megjegyzést. Ha képesek voltak rá.zsútosan emeljük tovább tekintetünket a jobb szélső ház egyik sötét. milyen szörnyű változásokat hozott csekély száz év egy nemzet kultúrájában. méltóságteljesebb. és becsukta az ajtót. Klasszikus metszésű arcuk talán mindig is meglepett volt egy kicsit. minden bizonnyal fellélegeztek. A dorchesteri társas kocsiról a végállomáson. hogy sokat 149 . a Hajó nevezetű fogadónál szállt le.

kivitte a kötést a másik szobába. de ebben csak egy tekercs kötés volt. lete tte az ágyra. hogy akár a tengerész. Ezt szint e mámorosan emelte fel – kétség kívül az ára miatt. Azután visszafordult többi szerzeményéhez: összecsavart papirosban tea. fűszereket. gyermeki örömmel nézte. a felső fiókból elővett egy teáskanalat és egy csészealj nélküli csészét. Mintha várt volna valamire a nyugalmas fényben. majd megfeketedett vízforraló kannát akasztott a tűzhorogra. asztalokat. a kanna fedelét már emelgette is a gőz. Kitöltötte a teát az asztalnál. Nemsokára felállt. szilaj tekintetet vetett az ajtóra. s már ez önmagában – a többivel most ne fo glalkozzunk – elég volt ahhoz. egy koszlott szőnyeg – ennyiből állt. Ezért nem vásárolta meg sokáig a porcelán teáskannát. miközben a tüzet nézte. mert jóval többe került. Az övé lett – feltette a kandallópárkányra. és felszította a tüzet. korántsem. borokat. amit immár megszerezhetett volna. hogy nincs semmije. azután szétrázta a ke ndőt – jó széles volt. amit engedélyezek neki. aki heteken át napi fél kétszersültön él. saját megtakarított pénzecskéjéből. És nekem éppúgy nem áll szándékomban kielemezni. és kibontotta a második csomagot. és lenézett a hálóingre. Elkészítette a teát.használhatták. nem is tudta volna elfogyasztani azt a sokféle élelmet. és a válla köré csavarta. a tűz vetette árnyak közt. azután kibontotta a legutolsó csomagot. egy másikban cukor. Azt hihetnénk. s a háta mögött vigyorogtak rajta. puha anyagot. s olyan mélységesen e lvette a vásárlási étvágyát. egyik vörösesbarna fürtjét ráhullatta a zöld szövetre. Charles erszénye tíz aranyfontot tartalmazott. Minden este újra és újra megszámlálta az aranyakat! Nem úgy. A léptek azonban továbbhaladtak. akik szembejövet kerülték a tekintetét. Márpedig nem kapott. akár azokat a kétarcú lyme-iakat. az is csak ennivalóra. és. mint aki a birtoklás első ízét mar adéktalanul ki akarja élvezni. Fogta a három utolsónak hagyott csomagot. amiket most ellenségének érzett. Álmodozását a folyosón felhangzó léptek zaja szakította félbe. székeket. hogy boldogtalan volt. mi ment végbe a lelkében. mint az összes szerzeménye együttvéve. egy márvány mosdóállvány. legkisebb csomagot is. Gyors. egy kis tükör. mint ama másik alkalommal. A kanna oldalán táncot jártak a lángok aranyszínű visszfényei. Megteszi a ví zforraló vaskanna is. mint a zsugori. még eg yszer hátranézve a hálóing és a kendő zöld-fehér együttesére. százféle dolgot. a szegénység hozzászoktatta. még mindig kabátban. 150 . Élvezte felnőtt életének első ünnepnapjait. Sötétzöld merinókendő volt benne smaragdzöld rojtokkal. majd az első igazán nőies mozdulattal. sok kézen mehetett át… és most az övé lett. pattogásban. ezeket a porc elán kanna mellé helyezte. bizonyos képekben… Miután megérkezett Exeterbe. napokon át szinte semmit sem költött. Nem próbálta magához. és bement velük a hálószobába: egy ágy. és ezúttal a kiterített hálóing válla körül rendezte el a kendőt. Mélázva arcához szorította a finom. Kibontotta a harmadik. és a mahagóni szekrény egyik fiókjába csúsztatta. hanem inkább. amikor könny tolult a szemébe a Marlborough House néma éjszakájába n. azért ilyen békés és elégedett. Megnézte magát a tükörben. majd visszament az ágyhoz. odament a szekrényhez. hogy Sarah más szemmel nézze a világot. Sarah most kibújt kabátjából. Ez nem jelenti azt. Minden finomkodás nélkül nekilátott. egy kis fémkannában tej. hosszan nézegette azonban a kirakatokat: ruhákat. De őt most csak a csomagjai érdekelték. majdnem egy yardnyi –. ingerkedőnek és csúfolódónak. Kis darab húspástétom volt benne. hírt kapott Charlestól. mint aki újra és újra megnéz egy filmet – mert gyönyörűségét leli a cselekményben. Az elsőből hálóing került elő.

hogy az. rózsametszéssel. és iszonyatosan ki voltak zsákmányolva. amott egy Marcus Aurelius-mellszobor (vagy talán Lord Palmerston a fürdőkádjában?). Mások a rejtőzködő színnek egy másik változ atát alkalmazva (mint például Mr. Mr. A falakat illően komoly kötésű könyvek borították. a filantrópia nemes patinájával takarva az egyébként kitűnő befektetést. amely 1850 és 1870 között következett be. bo ldog munkások hada követi – és örökösei ebből is profitálnak. Azonkívül mai utódai golfozással. hogy csatákat ábrázoltak. de az 1867 -es méretekkel mérve Freeman válla lata kivételesen haladónak és mintaszerűnek számított. akik szintén jobban szerettek bűnre. Egyszóval: burzsoázia a saját képmására formált világot teremt magának. lehet. de felesége és lánya sokkal gyakrabban tartózkodott ott. mindenesetre a figurákat sikerült az ember fejlődésének igen korai szakaszában megragadniuk. Gondosan ügyelt rá – éppoly gondosan. Mr. Tanoncai. Komoly. néhány nagyméretű. segédei és egyéb alkalmazottai mai szemmel nézve felháborító körülmények között éltek. Fr eeman nemrég udvarházat építtetett a surreyi fenyvesben. jellegtelen metszet. hogy meghonosítsák maguknál a úgynevezett civilizációt. 151 . Freeman hibájából. csakhogy ő csupán a hétvégeket töltötte ott és azokat is inkább csak nyáron. A presztízsfogyasztás első nagy hulláma szépen tükröződött könyvelésében. mint az üzletre –. Freeman bőkezűen adakozott a Keresztény Tudományt Terjesztő Társaság és egyéb militáns egyletek javára. LESLIE STEPHEN: CAMBRIDGE-I VÁZLATOK (1865) A burzsoázia… minden nemzetet rákényszerít. MARX: A KOMMUNISTA PÁRT KIÁLTVÁNYA (1848) Charles második megbeszélése Ernestina apjával jóval kevésbé volt kellemes. ivászattal vagy házasságtöréssel foglalkoznak.HARMINCHÉT A tiszteletreméltóság ráterítette ólomköpenyét az egész országra… és a futamot az nyeri. lehet. mint rókára vadászni – rendkívül komoly és keresztényi magánéletet élt. hogy mindenben úriembernek látsszék. aki a legnagyobb áhítattal imádja e hatalmas istennőt. A nagypolgárságnak ezek az új jövevényei nagyon kínos helyzetben voltak. mint ő. Charles beszámolóját azonban minden érz elemnyilvánítás nélkül hallgatta. noha a végén komoran bólintott. Mint ahogy a mai iparbárók képeket gyűjtenek. szúrós szürke szemmel: akire rászegeződött. A megbeszélésre a Hyde Park-i ház úriszobájában került sor. Freeman szakmájára. azaz váljanak burzsoává. amikor a hangsúly a gyárról a boltra. Tulajdonképpen a belvárosi munkahelyükre bejáró modern elővárosi gazdagok előfutárának tekinthetjük. Ha majd belép a mennyország kapuján. hogy hacsak nem akarnak tönkremenni. hogy karneválokat. azzal a gondolattal vigasztalódtak. elsajátítsák a burzsoázia termelés módját. de éppel ez a makacs elszántsága utalt némi titkos belső bizonytalanságra. kompenzáció gyanánt pedig – a puritán profithajhászok előző nemzedékéhez hasonlóan. Janochs) a hamisítatlan vidéki úr szokásait és életstílusát vették át. Titkos meggyőződése ellenére – hogy tudniillik minden arisztokrata here – Mr. Csend lett. mint az első. amelyben semmi sem utalt Mr. Hitte is. az előbb-utóbb silány manchesteri árunak érezte magát. a termelőről a vásárlóra került át. Ismét mások – mint például Mr. Ha társasági szempontból jövevénynek érezték magukat. Boldogulását annak a nagy társadalmi-gazdasági változásnak köszönhette. Profit és Komolyság (ilyen sorrendben): ez lehetett volna a jelszava. mégpedig nem is Mr. Freeman – megpróbálták újra definiálni a fogalmat. ő pedig ilyenkor a komolyságnak sze ntelte magát. rákényszeríti őket. iskolamesteri küllemű férfiú volt. Freeman társadalmi sznob volt. hogy a maguk k ereskedővilágában viszont nagyon otthon vannak.

és letette az asztalra. hogy még a leánykérés előtt kiszagolta. A Bayswater Roadon haladó kocsisoron túl. és tekintetét íróasztala vörösarany. kedves Charles. a korlát mellett egy lány várakozott – bolti eladó vagy cselédlány. ha elolvasom a levelet. Végül Charles megtörte a csendet. amiért elvesztette a címet. A beálló csendben Charles bosszankodott is meg derült is. Mivel azonban ő akarta így. Freeman rá vetette szúrós szürke szemét. mivel elsőnek az a gondolat futott át az agyán. ha egy fontos üzletben rászedték – márpedig ez az üzlet a legdrágább portékáját érintette. – Levelet hoztam tőle önnek. – Valamint azt is. Ön tehát biztosít róla. – Egymás közt ilyesmiről is beszélhetünk. amit másutt oly kö nynyen megszerezhetett volna. persze.Mr. Freeman belső reakciója egyébként inkább üzletemberi volt. – Azt hiszem. Felállt. hogy az ünnepélyes p apából fog kapni egy adagot. hogy szerelmesek egymásba. és kinézett a Hyde Park-i fákra. hogy pén zügyi téren is nagyon sokat ér ő. Mr. az arcát nem láthatta. már-már úgy látszott. – Kötelességemnek éreztem. Ezt könnyen teljesíthette volna. – Amihez még azt is hozzá kell számítanunk. hogy körülményeinek megváltozása magát is villámcsapásként érte. mint úriemberi. Néhány szó is elhangzott közöttük. Hogy még aki nem ismeri az ön egyenes lelkét. ön mellett nem utolsósorban az szólt. Mr. az sem tulajdoníthat önnek nemtelen szá ndékot. Mr. uram. hogy Charles nagyobb hozományt akar kérni. Charlesról azt fogják terjeszteni. amelyekkel kegyeskedik kitüntetni. Tisztelgett – és a lány megfordult. hogy nagybátyja nem feltétlenül fog részesülni az esetleges utód boldogságában? – Így van. A katona megfo gta és egy pillanatra szívére szorította a lány kezét. ami engem érdekel. de a gondolatai lá thatólag máshol jártak. – Azonkívül egy nap én is örök nyugovóra térek. jobb. Freeman felállt. de a mozdulat mohóságából arra következtetett. De aligha kell mondanom. – Persze. és felhasította a borítékot. miről van szó: arról a rosszindulatú pletykáról. hogy azonnal és személyesen tájékoztassam önt. Freeman megköszörülte a torkát. én… Győzött az úriember. – Mondanom sem kell. Legfőbb szempontom természetesen leányom boldogsága. – De kedves uram. de aztán meggondolta magát. Módfelett váratlan. – Váratlan. Ernestinát pedig kinevetik. Felvette tömör arany papírvágó kését. és lassan elindultak az Oxford Street felé . Csend lett. de rögtön eszébe jutott a másik. Nagyon őszinte leszek magához. Charlest elbűvölte a kis je- 152 . hogy bácsikám döntése engem is váratlanul ért. – Nagyon korrekt eljárás. – Habozva a zsebébe nyúlt. Ez az egyetlen dolog. Mindketten tudták. milyen csapás vár rá. és be kellett é rnie evvel a nem túlságosan tartalmas megjegyzéssel. állást foglal a tárgyban. hogy Ernestina méltóképpen ellátva megy feleségül önhöz? – Ön igen nagylelkű. tűrnie kellett a csendet. És Ernestina… ő tudja? – Neki mondtam el legelőször. – Biztosíthatom. Őt természetesen befolyásolják azon érzelmek. hogy én ugyanígy érzek. ami a házasságot körül fogja venni. Aztán a lány a katona karjába fűzte kezét. most vörös kabátos katona lépett oda hozzá. Semmit sem utált jobban annál. egy padon. Elnézést. a szörnyű lehetőség – hogy Charles mindvégig tudott bácsikája közeli házasságáról. Látta már. Amikor a kezét megkérte. a külsejéről ítélve. szattyánborítására szegezte. Charles az ablakhoz ment. ugyebár? – Nem állíthatom. – Magánjövedelme még így is tekintélyesnek mondható. Messze voltak. hogy frigyük kölcsönös tiszteletre és megbecsülésre fog épülni. hogy koldusbotra jutottam.

Mr. hogy nem így van. az pedig. és összerezzent. – Nincsen fiam. – Mindazonáltal ha mégis gondolkodni óhajtana a dolgon… Mr. Geográfiai vagy polit ikai értelemben nem kínálhatok birodalmat. Jövőre áruházat nyitunk Bristolban és Birminghamben. hogy a lányomat ilyen boldoggá teszi. De ahhoz mit szólna. amit az értelmes embernek látnia kell – hogy a kereskedelem nagyon fontos. én minden tekintetben szerencsés embernek tartom magamat. – Elhallgatott. – És. amelyet csak az imént hagytak ott. Freeman jóságát nem kizárólag az úriember diktálta. az írnokaim és így tovább. mit akarok mondani. Freeman azonban ez egyszer mintha nem találta volna a szavakat. nincs választásunk. de mégis ennek a kereskedelmi mamutnak az alárendeltje. Körülményesen visszatette a papírvágó kést a helyére. Charles zavarba jött egy pillanatra. majd kutatóan leendő veje arcába nézett. – Megigazította ezüstkeretes pápasze mét. ha az ember a házasélet elején rászorul a kiadások csökkentésére. és beletette lánya levelét. hogy most már ő is csak egy alkalmazott – kedvenc alkalmazott persze. Freeman az aggályosan lelkiismeretes fiatalember vállára tette kezét. Megfordult. hogy jegyese még bámulatra méltóbb a balsorsban. – De ha felmerülne? – Úgy érti. Kivéve eg yvalamit. és elvezette az ablaktól. meg fogok vele szökni Párizsba.lenet. – Én is látom. – Amikor úgy 153 . – Mr. – A szőnyeghez intézte szavait. – Meg fogom mondani neki. – Természetesen nem arra gondoltam.” – Savanyúan felnézett Charlesra. Amint a fiókot bezárva felnézett Charlesra. – Gondolom. – Igazán kedves… – Akkor ennyi elég is. – „Ha csak egy pillanatra is komolyan veszed Charles ostobaságait. – Alighanem célszerű lesz felolvasnom az utóiratot. – Azzal. Minden politikus ezt mondja. Arra ott vannak az intézőim. a kereskedelmet nyilván visszataszítónak érzi. mintha az legalábbis fontos állami irat volna. sőt alapvető a nemzet… – No igen. amikor Mr. látva elképedését. Fr eeman mosolygott. kitárhatom ön előtt a lelkem egy másik dologban. hogy Ernestina és maga egy nap igenis birodalmat fog tőlem örökölni. – Kedves Charles. annak az a kellemetlen érzése támadt. – Ez képmutató beszéd. uram. hogy ő jobban ismerte a cseléd eket. Mindazonáltal. Freeman elő vette kulcscsomóját. Charles halványan elmosolyodott. Freeman láthatólag kedvét lelte ebben a megszólításban –… nekem az a véleményem. – Ezt komolyan mondja? Vagy ez is csak képmutató beszéd? A vasszürke szempár tekintete hirtelen nagyon nyílt és egyenes lett. – Karon fogta Charlest. mint a szerencsében. ha a körülmények úgy hozzák… tudja. persze lehet. Freeman fel-alá járkált. Mr. – Ön nagyon jó hozzám. Azt hiszem. amely Ernestinát és önt érinti? Charles udvariasan meghajtotta magát. mivel az alkalom is megfelelő. minél előbb vissza kellene térnie Lyme-ba. Ön rá az élő bizonyság. mint a legtöbb viktoriánus munkaadó. ha önt is úgy emlegetnék. Freeman a levéllel a kezében odalépett mögéje. hová akar kilyukadni jövendőbeli apósa. kinyitotta az asztal egyik fiókját. kedves Charles… – Mr. hogy a mindennapos tennivalókkal foglalkozna. Charles. hogy… én… Végre felfogta. Mr. – Úgy látszik. De arról meg vagyok győződve. maga még jobb énhozzám. De a vállalkozásom egyre bővül. És ez még nem volt minden. Nem úriembe rhez illő foglalkozás. hogy nem is olyan rossz dolog az. Kénytelenek vele. Széttárta a kezét. És ez csak a kezdet. Levelének nem minden mondata ilyen frivol. – És most. majd az ablakhoz ment . hiszen hazánk virágzása a kereskedelemtől függ. mint… szakmabelit ? – Sosem merült fel ez a lehetőség. Mr. sietve előtérbe tolta úriember énjét.

és úriember nem kereskedik. amit én életem munkájával felépítettem. – Biztosítom. a tehetség… – De abban. – Hallgatott egy sort. ahol. Mr. hogy talán dolgozzon meg felesége hozományáért. valami összetartozás-érzet. de nem találta. hogy tulajdonképpen mire gondol. Húsz évvel idősebb vagyok magánál. akár a názáreti Jézus. mégis m iről van szó. Freeman kapott az alka lmon.látszott. Azt felelheti. Ilyenkor semmi szüksége az embernek egyéb gondokra és elfoglaltságokra. Senkinek sem válik szégyenére. hogy nagy vonalakban lássa. – Még mindig nem értem pontosan. Erről szó sincs. Most már tudja. el fog jönni – én már nem leszek sokáig e földön. ha nem érdeklik? Csak ennyit kérek. De magában megvan a kellő energia. mintha egész életében kellemes hegyvidéken utazgatott volna. Természet esen maga tetszése szerint rendelkezhet majd avval. Üzleti tárgyaláson a döntésképtelenség a gyengeség jele. És a haladás olyan. ha ő nincs ott. amikor a Sátán megkísértette. Ismételje csak meg. hogy is volt avval az evolúcióelmélettel? Hogy a fajnak vá ltoznia kell…? – A fennmaradása érdekében. afféle próbamunkának érezte magát – minden elképzelhető szempontból az evolúció áldozatának. De Charles úr iember volt. s most kiérne az unalom hata lmas síkságára – de a híres zarándokkal ellentétben 154 . Ő is járt a pusztában. hogy a kötelesség nagybátyja birtokának igazgatására fogja szólítani. hogy irányítsa az ütközetet. hogy miről beszélek. Gyakorlatilag ez nem jelent többet – legalábbis kezdetben – egy-egy látogatásnál a cég főhadiszállásán. hogy alkalmazkodjék a napi ízléshez. de Mr. Vagy megüli az ember. Kutatta a módját. egész életemet olyan helyzetben éltem le. ebben már én is hiszek. nem említettem a dolgot. Gondolkodjon rajta. amelyet említettem. Az első egy vagy két évben törődjön csak a házasságukkal. És ebben. a tiszteletet parancsoló tartás. Charles e vonzó hasonlat súlya alatt először úgy érezte magát. a műveltség. De ez a cselekvés kora. Alkalmazkodnia kell változó környezetéhez. ezekben a tulajdonságokban magánál nincs hiány. amelyeket múltkori v itánk során említett. Freeman: h enyének. akkor nem is marad fenn. Isten mentsen. Szeretett volna tartózkodó és hűvös lenni. meglepné magát az az új embertípus. – Igazán nem akarnék hálátlannak tűnni. De t udom. – Akkor pedig csakis a szerénység lehet az oka. ha megismerkedik velük. – De azért nem veti el mindenestül az öt letet? Charles ekkor már egy hevenyészve összefércelt szalvétának. akár a betöretlen ló. – Egyelőre semmire. A nap. Az élete értelmetlenségével kapcsolatos aggályok újra felébredtek benne. ha az ember nem változik – méghozzá nagyon ügyesen –. Nem kell azonnal döntenie. akit a felelős állásokban alkalmazunk. Charlesnak úgy tűnt. De tegye fel magának a kérdést: helyes-e. hogy mindnyájan a majmoktól származunk. a nagy cselekvésé. vagy leveti magáról. Azt hiszem. mint a jó sereghez a hadvezér. A sikeres vállalkozáshoz éppúgy kell az aktív tulajdonos. És azt hiszem. Ez az es zme szerintem szentségtörő. Freeman félresöpörte a kifogást. Mr. De sokat gondolkodtam azokon a dolgokon. mondjuk… szórakoztatónak találná. hogy legyen a társam. Freeman hangjában a vehemencián kívül volt valami melegség. A mi nagy korunk a haladás kora. az emberismeret sokkal fontosabb. amely et Ernestina révén örökölni fog… semmi sem szerezhetne nagyobb örömet… és hozzáteszem. hogy habozásomnak semmi köze a társadalmi előítéletekhez. Hiába a világ összes jó k atonája. T alálhat jó igazgatókat. – Azt sohasem fogja elhitetni velem. a feleségemnek sem… ha ezt az érdeklődést elmélyíthetnénk. minek tartja őt Mr. Változnak az idők. félreismeri magát. De ha egy nap. de… ez olyannyira nem vág egybe természetes ha jlandóságommal… és ami kevés tehetségem… – Én csak azt javaslom. hogy azt állítsam: úriembernek lenni nem elégséges életcél. ezek a dolgok nem érdeklik magát – felettük áll. – Igen. kedves fiatalember. E rről szó sincs. Sőt mi több. Ezért azt javasolja. akik elvezetik maga helyett. No látja. hogy többet is megtudjon arról a nagy kereskedelmi hálózatról. s a csábítás csak annál nagyobb volt. Charles. hogy ezt kifejezésre juttassa. Hanem csődbe jut. – A megbízhatóság. amit ön itt oly kedvesen javasol… én tökéletesen járatlan vagyok.

Mrs. Mr. Freeman kitárta az ajtót. Feltétlenül. a savoir-vivre iránt. asszonyom –. Az evolúció elvont eszméje vonzó. Összeszedte magát. mint azok a frissen aranyozott korinthoszi oszlopok. hogy gondolkodjon a dolgon.ő csak a Kötelességet és a Megaláztatást látta odalenn. amelyek közt. Alaposan fontolóra fogom venni. az ősiség.. – Hogyne. – Attól tartok. és belépnek. a Boldogságot és a Haladást egyáltalán nem. Charles valami homályos módon megalázva érezte magát: ketrecbe zárták az oroszlánt. Charles Smithson. az ajtóban. és viszonozta a várakozó és átható kereskedelmi szempár pillantását. A két férfi hamarosan a felé a tágas lépcsőforduló felé tartott a széles folyosón. kínzója most megáll ve le egy pillanatra – Mr. A berendezésben alig akadt valami. amely a ház nagy halijára nézett. Freeman nagyon ki van éhez ve a legújabb lyme-i pletykákra. még egy megpróbáltatás vár magára.nyomorult” régi festmények és bútorok iránt. ami nem tükrözte a legjobb korabeli ízlést. 155 . a biztonság. Váratlanul fájdalmasan belehasított Winsyatt iránt táplált szeretete: a szeretet a . – Csak annyit kérek. Amint azonban a várakozó komornyik felé lépkedték a roppant ívű lépcsőn. kissé le vagyok hengerelve. de valósága éppoly durva és közönséges. – Megvallom. Elmosolyodott.

Az egyik abbahagyta az ugrálást – mezítláb volt. cselédekkel a nagy mayfairi házakból. Malomkő szívemen. szerelők. eleinte a Hyde Park kerítése mentén ballagott. kivéve a koldusokat. Lelke emez alapvető összetevőjének híjával lenni annyi volt. járdaszélen. de nekik a megélhetésükhöz kellett a nyomorult kü lső. Két kintornás versengett egymással. rajta pedig azért szánakoztak az imént. kocsiállásnak dőlve. Ott azonban undorítóan nagy volt a forgalom. hogy évi száz font jövedelmet mind valóságos vagyonnak tartana. egy másik. s a levegő csípős volt. egy-két prostituálttal. amint az élet fürgébb és erősebb formái – akár megannyi amőba a mikroszkóplencse alatt – lökdösődve elsiettek mellette egy kis boltsor előtt. Mért ne? Remény. szemetesek sildes s ityakban. műszerészek szögletes bódéjukban. A köd megsűrűsödött. James’s Park-i klubja felé. belevetette magát Mayfair szívébe. igen. s az eset a nagy Reformtörvényjavaslat elfogadásához vezetett. valami álomszerű jelleget kölcsönözzön. Ő azonban igenis boldogtalan. Azután ráfordult a Park Lane -re. a szegény két lábon járó kövület. aki csak a nyilvánvalót látja. A járókelők egyáltalán nem látszottak sorsukkal elégedetlennek. E világból kiszorult szörnyek hasonlatára meglassultak léptei. A ritkás köd magába szívta a parkból áradó tavaszi illatot és az ismerős régi kormot. ami mellett e lhaladt. ama súlyos kerítés mentén. sétálni fog. Semmi különös terve nem lévén. A kétkerekűt. elindult St. Tudta. akit hirtelen megfosztottak az irónia iránti érzékétől. és úgy dö ntött. Ha lelkiismeretessége immár abszurdnak tűnt. de annyira. A viktoriánus időkben a közlekedési dugó éppoly ismeretes volt. Meg is állt. egy bendzsós pedig mindkettővel. Szélgyufával házaló vénasszony. hogy mindennek. minek látogatta meg Ernestina apját. Charles tehát leginkább az alsóbb néposztályokkal találkozott az utcán. ennek van keletje”). a kiadások csökkentésének emlegetése. Elég volt körülnéznie. csalasson. és boldogtalan. Charles egyáltalán nem volt korai szocialista. amely oly sok ősi gyíkfajnak pecsételte meg a sorsát. utcakölykökkel. mivel ennek a huszonötszöröséből kell majd tengődnie. Vízárusok. hit sehol. és 156 . mert egyéb tereken korántsem tartotta magát kivételezettnek. mint az a súlyos pikkelypáncélzat. mintha vendég lett volna egy másik világból. mint lemeztelenedni. és Charles körülbelül így is érezte magát. írnokokkal. nem annyira. egy Candide. fiatal csibészek hada küszöbökön. Krumplipüré-árusok.HARMINCNYOLC Hozzáidomulok tán én is egy napon Az aranykorhoz. TENNYSON: MAUD (1855) Amikor Charles újra a Freeman-ház széles bejárati lépcsőjén találta magát. mozgó csülök-árusok („Penny szeletje. égtek a gázlámpák. Azt go ndolván. koldusokkal. Charles belélegezte ezt a keserű és hamisítatlan Londont. utcaseprőkkel (a ló korában ez sokkal több embert érintő foglalkozás volt). idegennek érzi magát. elbocsátotta. boltosokkal. kovakő arcomon. hogy látni se lehessen. és különösen az ilyen ködös estén. Igazából már azt sem tudta. az a hatalmas app arátus. hogy erre bőséges bizonyítékot találjon. mint ma – csak épp zajosabb. aki százszorszépet kínálgat. még inkább annak tűnt a szegénységnek. ki hamu. Csaljon. hogy így lerövidíti az utat. amit az úriemberi cím megkíván és rákényszerít. haljon – mért ne? –. éppen olyan. egy ember. megannyi kis keselyű. már esteledett. amelyet alig három héttel később (iménti beszélgetőtársa elszörnyedt szeme láttára) ledöntött a csőcselék. az egész ügyet el lehetett volna intézni egy levéllel. forró gesztenye. házalókkal. a jómódúak kocsival közlekedtek. amit odarendeltek a számára. mivel a megvasalt kocsikerekek fülsértően csikorogtak a gránitköveken. a gyalogosok szegények voltak. Nem érezte át kivételezett gazdasági helyzetének erkölcsi borzalmát. Abban az időben. por.

megvásárolták. Hamarosan vaskereskedéshez ért. franciák voltak. nem játszhatja a boltost. A kereskedelem. keféltek. amiből szeplőtelen szerelem és nem 157 . Egy férfi és egy nő sietett el mellette. arra. amikor jövendő gazdagsága ebből a forrásból fakad? És itt Charles zúgolódásának magvához érkeztünk: úgy érezte. készültek az esti munkára. bárcsak elmenekülhetnék… tucatszor is elmormolta magában e szavakat. amikor a jó társasági házasságkötés nyilvánosan elismert üzleti szerződés volt. hogy itt mindent el lehet titkolni. Az üzlet. hogy holtnak tetteti magát. Az éles kis hang azonban oda is követte: új k eletű. de ugyanúgy észrevehető. Láthatatlan volt. alighogy elhangzott. akinek egyetlen védekezésmódja az. amely a formalitáson kívül alig kötelezte egyébre a férjei és a feleséget: pénzt rangért. s ez a szabadság érzését keltette benne. amint azt a radikálisok szeretnék elhitetni. Egyet. Mindene elveszett az életben – és ráadásul minden arra emlékeztette. abban a korban kezdődtek. mint férjet. keresztény szertartás. nem létezett. Újra! Bárcsak elmenekülhetnék. mint undorította a világoknak ez a viszonykapc solata.maisonette”-ekké. és benézett az ablakon: a pult mögött keménykalapban és kötényben ott állt a kereskedő.fázott. hanem a nagyváros általános anonimitására. osztálya iránti megvetésnek látta most már a javaslatot. amit néhány hónapja talált a winsyatti parkban. mert a szabadságot a valóságban épp most vesztette el – egyszóval. s az mindjárt oda is szaladt Charleshoz – aki e megelevenedett színpad bejáratánál állt – egy marékra való színes nyomatot lobogtatva. merev tüskéi közt nyüzsgő bolhahadat pillantott meg. Biológiai érdeklődése miatt inkább elbűvölte. mert eszébe jutott. Elpirult. Csapjunk egy sej-haj-nagy-huhút. itt semmit sem vesznek észre. füttyel jelzett egy képesgyereknek. Senki sem fordult utána. a bűn illata. paták csattogtak. amitől az állat összegömbölyödött. kicsoda itt a sündisznó. Sérté snek. akik le sem merték szólítani (túlságosan is lerítt róla. Charles sietve bemenekült egy sötétebb utcába. hogy úriember. ők kisebb zsákmányra lestek). mint gondtalan paraziták. Megbökdöste botjával. Lord Marmaduke. amint az állatokat visszahőköltették a kocsirúd mellé. zajos funkciójukat töltötték be: a lovászok lovakat csutakoltak. senki sem nézett rá. mit ajánlottak fel neki az imént. | Lyme az éles szemek városa volt. Jeges hangon vissza kellett volna utasítania. milyen romantikus.. Charlesnak az epizód hatására eszébe jutott a londoni levegő másik alkotóeleme – nem olyan anyagi. Mit érdekli őt. akár a többi –. franciául beszéltek. mint Winsyattben. ha egy elég. Amikor végre biztonságban kiért a hang és az azt kísérő gúnyos kurjongatás hallótávolából. mennyire hiányzik belőle a kötelességtudat! Elhaladt egy istállósor mellett – ezek az épületek csak később alakultak át divatos kis . úgy érezte magát. aztán mintegy metaforikusan összerázkódott: milyen gyakorlatiatlan. és kimereszti tüskéit – arisztokratikus érzékenységét. Freemannek tudnia kell. mint a korom –. Eszébe jutott az a sündisznó. sőt. Charlest elfogta a vágy Párizs után – a külföld után… utazni szereteti volna. inkább úgy élnek. gyertyákat számolt ki egy tízéves kislánynak. kocsikat toltak ki. hogy az ilyen házasságok mindennaposak osztályában. egy kocsis fülsértően fütyörészve mosta a kocsi oldalát. de hogy tehette volna. Nem szenvednek a gazdagok hiúságától és ostobaságától. hogy ő s ohasem üzletelhet. aki felbámult rá. De a házasságkötés mostanában tiszta és szent szövetség. Nem a nyomorult utcai szajhákra gondolt elsősorban. most még eredeti. hogy elveszett. vörös ujjai közt az egypennyssel. de borzalmas érzés vo lt. durva balladát kántált gúnyosan: Mér is nem jön. most azonban lehangolva látta. apósa bábja lett. ez pedig a vakoké. Megdöbbentő teória futott át Charles agyán: az alsóbb osztályok titokban boldogabbak a felső knél. Forró az estebéd! Nézzük a kancsók fenekét.

ausztrál aranybányának. Volt azonban egy nemes eleme is ennek az irtózásnak: a meggyőződése. hogy ez a szerelem másodlagossá váljon a házasságukban. se nagy művész. de maga nem csinál semmit. Egy pillanatra azonban valami furcsa önbecsülést merített önmaga semmiségének tudatából: inkább választja. És volt benne lustaság is: a munkától. Állandóan ellenőrizni akarná. ar anyuk. ha ott állhat. aki az egyik ajtó mellett kupo rgott. félt az emberektől. ki az Oxford Streetre. Ebből következnék a többi kényszer: a kötelező hála a pé nzéért. ezért végül kihal a forma. annyira rikítóak. 1867 Charlesa – megveti a kereskedelmet – és a mai Charles. A gondolat ra. amely beszív és megdarál mindent. hogy szereti és csakis őt szereti-e. hogy így örökre eltüntetheti a föld színéről. Inkább cserélt volna helyet a koldussal. és most már teljes hosszában láthatta a sárga. később pedig megtalálhatók a modern úriemberben. polcszerű óriást (ablakait nemrég cserélték ki az új táblaüvegre) összezsúfolt gyapot -. mert ez az úr iember végső mentsvára. de e normák rejtett célja mé gis tiszta: történelmi funkciója jobb betöltésére sarkallják az elitet. amelyet bizonyos viselkedésnormák kötnek – ezek egyike-másika. Sőt.csupán kényelem születik. igen. a Piccadilly felé közeleg. hogy álljon be a boltba… Akárha valami végzetes varázslat folytán. önmaguk feleslegessé válását jóso lgató humanisták jajgatására. de nem sikerült. hogy elvesztette irányérzékét. amelyek a kirakatok előtt tolongtak és ki-be jártak az ajtókon. ami a valóságban nincs is. Lehet. hogy most már nem annak látta a boltot. vagy támogatják ebben. Freeman nagy boltja foglal el. ami a közelébe ér. a komputertudós között. mint ahogy azt Charles pesszimista képzelete ezen a régi-régi áprilisi estén megsejtette. nem akarom én különösebben védeni az Úriembert. aki fütyül a gyengéd lelkű. Azt hitte. De csak a forma hal meg. amint már bizonyára észrevették. nouveau riche-szagúak voltak. emberek jártak ki-be az ajtain. egy sarokra érkezett. hogy kapcsolatba kerüljön azokkal az árnyékokkal. szüksége van egy önviz sgáló erkölcsi elitre. de ez az aranypalota a szépiaszurdok túlsó oldalán tőle északra van: rájött. olyasminek. hatalmuk mind az övé lehet. ruha-. amit létnek hívunk. félrevezesse. aminek eddig – unalmas viccnek. se nagy tudós. amint ő is bemegy. gyávaság is volt benne – mert Charles. hogy önök nem nagyon látnak összefüggést 1267 Charlesa – újmódi francia eszmék hevítik: a tisztaság. Most világosan látta: ha ebbe az épületbe beteszem a lábam. Nemcsak arról van szó. amelyet Mr. mint aki azt reméli. A szemközti járdán álló Charles azonban behunyta a szemét. meg más hasonló épületek. Pedig van összefüggés: mindhárman elvetették vagy elvetik a birtok158 . Ez a dilemma igencsak történelminek tűnhet az önök szemében. Más szóval. Sokak számára már ekkor földi mennyo rszágnak tűnt volna. hogy egy senki lesz – merő sündisznótüske –. legrosszabb esetben dilettáns marad. kivilágított homlokzat zárta le. minden kultúrának. korántsem erkölcsös. éppen arra a részére. Mintha mágnes vonzaná. Az anyag hallhatatlan. a t udósban ugyanis az áramlat kétségkívül ebbe az irányba tart. Az egymást követő feleslegessé vált formáknak e sorozatát. hogy hagyta: az ősök sora befolyásolja. Belőle sohasem lesz Darwin vagy Dickens. a Szent Grál keresése –. szövetárujával. akinek a fajtája 1969-ben sokkal inkább kihalóban van. Az új anilinnal festett hengerek. A sötét mellékutca végét magas. meglehet. egyfajta utóélet kíséri. a rosszullét kerülgette. Most teljes hatalmában mutatkozott meg előtte: óriási gépezet. Még ha ő olyan cinikus lenne is. és kibukkant az Oxford Streetre… ráadásul. az aprólékoskodástól való félelem. tudva: ez a hatalmas épület. különösen az alatta állóktól. Hát persze hogy volt valami megvetésre méltó az elutasításában. tekerések és végek szinte beszennyezték maguk körül a levegőt. aki hagyja. türelmesen álldogáló behemót. az egyha ngúságtól. hogy mások dolgozzanak. dologtalan here. csipke-. elindult a mellékutcán. Charles megpróbálta elképzelni. hogy elfogadja. az erkölcsi zsarolás. Még elképzelni is lehetetlenség. A viktoriánus úriember legjobb tulajdonságai visszavezethetők a középkor folttalan lovagjaihoz és preu chevalier-jeihez. Ernestina soh asem engedné. Minden egyes árucikken ott fityegett a fehér árcédula. A halál nemcsak hogy a dolgok rendjéhez tartozik: a halál a dolgok rendje. akármennyire nem demokratikus vagy akármennyire egyenlőségpárti. szabadságának maradéka. merő sznobizmusában. micsoda fatális véletlen. elvesztem. Az üzlet még nyitva volt. hogy a pénzhajhászás elégtelen életcél.

Hogyan? Épp az imént utasított el egy csábító állásajánlatot az alkalmazott tudomány valamelyik területén. és szinte beleborzongott. amelyet részletesen – és nagyon optimistán – megtárgyaltak Grogannel azon a bizonyos lyme-i éjszakán: hogy tudniillik az ember önelemző képessége óriási előny az idomulásért vívott harcban. döbbent most rá Charles. de sohasem gonoszság. néha azt hitte – szegény bolond –. Lehetetlen. Az élet értelmét kutatta. Tekintse őt annak. aki gondolkodni képes. Freeman és a freemanizmus ellen. Intett a botjával egy arra járó konflisnak. A tudós is csak forma. ezt is felváltja majd valami más. Az ő hibája. ami lenni akart. hogy a haladás sebességét diktálják. Remény? Bátorság? Elszántság? Attól tartok. Csapdába esett. Ha meg kell változnia ahhoz. de azért továbbra is kitart új stílusa me llett? Elhatározott valamit. legalábbis Charlesban. Ebben pedig mindketten annak bizonyítékát látták. egészen más dolog. hogy fennmaradjon – és ezt még a freemanek is elismerik –. értékt elen. a birtoklás lehetősége nem játszott szer epet? Akkor ne vesse meg Charles lelkiállapotát. ne tekintse föltétlenül a henye sznobizmus önigazolásának. Nos hát. reménytelen amatőrnél egyébnek nem tekinthette? Annyit mindenesetre elért. Ellenállása lehet. múltbeli énjének javát kérték tőle ár fejében. az egyéniség megőrzésének vágya nehezedett Charlesra. Lelki sz emei előtt egy tál forró puncs és egy üveg pezsgő lebegett. Nemcsak az általános emberi ösztön. nem. ha ő ezt nem tudja. legyen az akár egy női test birtoklása. annak természetszerűleg megvan a maga Pusztája. nem hihette. önmegismeréssel töltött évek álltak mögötte. mint az előzőn. Egész múltját. még akkor sem. ami: embernek. ha a valóságot nem sikerült hozzáigazítania álmaihoz. sőt. legalábbis több módszer közt választhat. És mindemögött ott bujkált. de mégis így van. hogy az ember szabad akarata nincs veszélyben. és életének valamelyik pontján része lesz a Megkísértésben is. elmélkedéssel. hogy ennek a megtalálni vélt töredéknek a felmutatásához hiányzott belőle a tehetség? Hogy a külső szemlélő dilettánsnál. Még a kkor is. mint életcélnak a gondolatát. 159 . az erősebb fennmaradásának tétele és e nnek különösen egyik összefüggése. aki erőt akar venni a történelmen. ebben áll a Pusztában való Megkísértés újtestamentumi mítoszának nagy és időtlen jelentősége. hogy egy töredékét meg is találta. s ebben a személyes haszon. olyan jeges düh öntötte el Mr. hogy ostob aság. gondolkodással. hogy rájött: az élet értelme nem Freeman boltjában található. miközben a kor hatalmas kényszerei szorongatták. hogy mindaz. vagy a jogé. és behunyta szemét: vigasztaló kép jelent meg előtte. mert inkább az egyetemen kíván tanítani? Legutóbbi kiállításán nem vettek meg annyi képet. Aki művelt. vagy a mindenáron való nagy haszoné. Ennyit az elméle tről – a gyakorlat. Hátradőlt a dohos bőrülésen. Csak állt ott.lásnak.

– Te meg iszogatnál egyet. Nathaniel? A boldogtalan püspök nehéz keresztje. amelybe Charles Cambridge-ben belecsöppent. de mi jogon gyaláz engem a társadalom? Mi jót kaptam én a társadalomtól? Ha undorító fekély vagyok a társadalom testén. Hogy Charlest belépni látta. Szégyentelenül. – Charley! Hát te hogy másztál ki a házassági ketrecből? Charles kissé ostobán elmosolyodott. de mivel az intézménynek ő szállította egyik bányájából a szenet. 160 . két egykori iskolatársa volt: az egyik egy püspök kisebbik fia. amelyet állítólag egy sikeres prostituált. vidáman felcsillant. Ha valamire fogadni kellett. El volt látva a gazdag kollégiumok minden kényelmével. apjának közismerten súlyos keresztje. de azok fölösleges és kellemetlen járulékai. bágyadtan intett. az ivás és a szo knya volt. Szerencsére k lubja. Tom rákacsintott. arra a nagyon egyszerű és mégis kamatozó felismerésre alapozott. hogy az ember legszebb évei a diákévek. Nat már egészen belesárgult az irigységbe. a reménytelenül megkomolyodott klubtagokon kívül mindenkinek élete kevésbé komoly napjai jutottak eszébe. szájában az elmaradhatatlan szivarral. szemében hihetetlen ártatlanság. megtalálható A viktoriánus aranykor emberi dokumentumai című kötetben. megoldást ő se tudott jobbat. és ő illő hagyománytisztelettel űzte is e foglalatosságokat. hogy az első két klubtag. s ráadásul majdhogynem i ngyen. és noha Charles sok új bajt látott. arcát vörö sre cserzette a bor és a nap. Nat? 15 E híres és vastagon ironikus levél. tisztelt úr? LEVÉL A TIMES-NAK (1858. A fene ezt a Charleyt. Charles a báróhoz fordult. aki Northumber land jó nagy darabjával a zsebében született. mi? Hallom. dékánok és vizsgák nélkül. Tom. Ősei időtlen foglalatossága a vadászat. Kurta volt és zömök. Egyszóval. hogy zárják ki a klubból. prostituált vagyok. Hogy vagy. mi. Sir Thomas Burgh. – Szabadságon vagyok. mind a Casanova-félék – hírnevet szereztek neki. ha csak megpillantotta. a felnőttben rejlő kamaszt elégítette ki. Úgy esett. A legszebb lány és a legjobb parti eg yszerre – ez nem fair. nem valami tartalmas filozófiai lezárása az ilyen lelkiismeret-vizsgálatnak. azt mondja. Azonkívül valamiféle becsületes egyenességgel élte életét.HARMINCKILENC Na jó. de ugyanakkor minden álszenteskedés nélkül vétkezett. úgymint profeszszorok. de valójában inkább Henry Mayhew vagy másvalaki írhatott. Azonkívül kitűnő punccsal szolgált. akit Charles a dohányzóba belépve megpillantott. menyasszonyod a szezon szépe. – Jó estét. mindig ő volt az első. FEBRUÁR 24.)15 A forró puncs és a pezsgő. a klub ifjabb tagjainak a fele tartozott neki – s a kölcsönei úri kölcsönök voltak: mindig meghosszabbíthatók és kamatmentesek. aminek Charles egészen mostanáig készült – egy báró. mint oly sok angol úriember klubja. Többen indítványozták már. de hát Cambridge-ben az idők kezdete óta ezt írják elő mint megoldást minden bajra. túlságosan erős sziklának bizonyult a hhoz. Nagylelkű volt a végtelenségig. meglehet. a bukott angyalok homályos kék őszintesége fészkelt. Csínyei – mind a Mytton-. amióta az egyetemet befejezte. a másik pedig az. A drága leányka Dorsetben fürdőzik. hogy a történelem kibillentse. a betegség oka nem az oszlásnak indult tetemben keresendő? Nem vagyok-e én is a társadalom törvényes szülötte és nem a fattya. a bölcsebb megfontolások mindig diadalmaskodtak. Ő volt a vezéralakja annak a d uhaj társaságnak.

Charles. Mit szólnának egy kis puncshoz meg pezsgőhöz? Jöhet. és a címer feléje lódult. tégedet igen megkedvelt. hogy lehetetlen volt megharagudni rá. kesztyűjét. Felsegítették a köpenyét. – Remek ötlet. mivel a szomorúság őszinte volt. – Tom… Tom. Sir Tom és a püspökfi profi ivó volt. 161 . valahogy az arcán érezte Mr. Charley fiam. sétabotját. ámbár nem illik dicsérnem őket. és máris kinn találta magát a csípős utcai levegőn – a köd. Ugyanis Charles volt az. Vénusz puella helyett – szúrta közbe a püspökfi. Örült. A második összekacsintást már nem vette észre. hogy nem Ernestina szépségét irigyli tőle. Charles. s egy perc múlva ott ült Sir Tom mellett. Áldozunk egyet a múzsák oltárán. csakhogy Charlesnál a józanság volt a maszk. Mindnyájan szerencsés fickók vagyunk. jó? Charles mereven bámult a püspökfi mosolygó arcába. Odafordult To mhoz. többet is nyakaltak. – Hová megyünk? – Ahová a szerencsés fickók járnak görbe estéken. s azt vette észre. hogy részeg. több borda. Nem igaz. vagy csatlakozott volna egy kevésbé rossz hírű ismerőséhez. de annyira igen.és veseszelet (a három úriember ugyanis átvonult az ebédlőbe). A bokám sűrűn emlegeti. náluk pedig a része gség. mire két társa nevetésben tört ki. Jó öreg Tornádó… Isten nyugosztalja. Winsyatt aljasul beledöfött hátulról. – Görbe este? – Terpszikhoré mamához megyünk. hogy „körülnézzenek a váro sban”. noha nem sűrűsödött meg. Freeman vizsga szemének szürke tekintetét. amint felkászálódtak. Tornádó egyszer a legnagyobb titokban Sir Tom cambridge-i szobájában töltött egy szemesztert. – De te is. A legjobb egészségnek ö rvend. hogy minden imbolyog körülötte. Emlékszel-e még a Tornádóra? No hát. – És hogy van a szeretve tisztelt nagybácsi? – érdeklődött kacsintva Sir Tom. – Oltár? – Szóvirág. igen kegyetlenül. Azzal nagy szomorúan felhajtotta a puncsot. Annyira nem volt részeg. mormogta Charles. még egy tál puncs. Nat? Csend lett. Úriember részegen is úriember. Karon fogták. – Érdeklik-e a kutyák? Kérdezd meg. milyen irányba tartanak. nem is szállt fel –. mint Charles. hogy észre ne vegye. nem kell-e neki egy pár a legjobb northumberlandi fajtából. Leült ho zzájuk. micsoda egy szerencsés fickó vagy te. A második kancsó után részegebbnek látszottak nála. és Charles megpróbálta kideríteni. hogy se a múltnak. Charles csak nézte őket. a püspökfivel szemközt. Sir Tom szélesen elvigyorodott. se a jövőnek nincs semmi jelentősége. Fütyülök rá. Sir Tom utolsó mondatának kulcsszavai lassan elhatoltak a tudatáig. – Metonymia. hogy ennek oka iránt ne érdeklődjön. – Igaz is. hogy erősen nézi Sir Tom városi bricskájának címeres ajtaját. Ma azonban maradt. Annyira még nem volt becsípve. mondta magában. Szeretett volna beszámolni nekik Mrs. – Hogyne. kezébe adták kalapját. mert az én nevelésem. hogy ne szégyellje magát. az ő unokái. aki tántorgott. azonnal kiderült. édes öregem.A püspökfi örökös pénzzavarral küzdött. de ennyire meg végképp nem volt részeg. ennek az ízét viszont csak egy-két kancsó portóival lehetett elmosni. Ilyen társalgással telt el két óra – és elfogyott még két palack pezsgő. de ez olyannyira hozzátartozott a természetéhez. Tíz esetből kilencben e bevezető után odaballagott volna az újságokhoz. amint összekacsintanak. hogy épp fordítva van. pedig a kere skedelemmel ily szoros kapcsolatot tartó embert a klub soha nem vett volna föl tagjai közé. Bella Tomkinsról és Winsyattről. majd váratlanul elmosolyodott. akit a legjobban szeretett. amit tetemes adag vörö sborral kellett lenyomtatni. és Charles sejtette. Mert hogy mindig abba harapott bele. Valóságos angyalok.

A háttérből egy illedelmesebben öltözött. Elhajtottak (a püspökfi elővette lornyettjét szamárbőr tokjából) a bűn leányai mellett. de rikítóan kirúzsozott ötvenéves hölgy méregette diszkréten a klienseket. tejfehér arcú kis kalaposlánykák. mint kártyabarla ngok). Arányérzéke egy pillanatra helyreállt. a csók… sok hűhó semmiért. hogy mi a baja: nőre van szüksége. oscula dat medio si qua puella mihi? augure non opus est: „in me” mihi credit e. és el kellene búcsúznia tőlük.«” 162 . ami Charles szemei előtt aznap este leza j16 Priaposz isten mondja ezeket a szavakat – római gyümölcsösökben gyakori látvány volt merev falloszú kis faszobra. csakhogy ő guineakben és nem shillingekben becsülte fel vendégeit. és termékenységet hozzon. és eszébe jutott.Aztán komoran kibámult az ablakon. »Reméljük – gondolja magában hogy a férfiak majd belém döfik dárdájukat – méghozzá keményen . „Szeretnéd tudni. hastam. mint bármely más emberi tevékenység. Terpszikhoré aligha terjesztette volna ki pártfogását arra a közönségre. mért csókolja meg dárdámat a lány. vidámnak. matróznak. vastag bársonyfüggöny takarta. Keménykalapjuk pityókásan féloldalra billent. közösülni akar. cserzett képű strapamarik. az utóbbi feltette lábát az ülésre. gyönyörűnek. mint ahogy néha a purgálásra is szükségei volt. amint az övé felé közelít. A nők szajnai bá rkásnak. Elhajtottak a híres haymarketi Kagylóbolt („Homár. Noha a szakmája egészen más volt. a kisebbek falkában a járdán… illedelmes. meg kellene állítania a bricskát. hogy elijessze a tolvajokat. A kuncsaftok sokkal egyhangúbb látványt nyújtottak – a számra ugyanennyi hím sétapálcával a kézben. Szüksége van még egy utolsó züllésre. szicíliai parasztlánynak öltöztek. ezt a negyedet valami rejtélyes oknál fogva sohasem szoktuk figyelembe venni. mintha az összes környékbeli tinglitangli statisztériája kicsődült volna az utcára. valószínűleg jóval kevesebbet változtak a tö rténelem során. agya k erekei ugyanúgy forogtak. savanyított és füstölt lazac”) és a nem kevésbé ünnepelt Királyi Albert Krumplisütöde mellett. mint az exeteri Mrs. és nem lát mindent duplán. amely nem messze a Haymarkettől nyílt. Az olyan jelenetek. amely a viktoriánus Londonnak egy több szempontból is tipikus negyede felé tartott. quamvis sim ligneus. ugyanis nem voltak egyedül. dixit „utetur veris viribus hasta rudis”. noha jobban örült volna. amelyek az elfüggönyözött ablakok közt lógtak. Úgy érezte. Hat vagy hét fiatalember és két idősebb úr – az egyikben Charles a Lordok Háza oszlopos tagjára ismert – ült már a nagy szalo nban. Az egyik szatír szemmel láthatólag nagyon készen állt a pásztorlánykája magáévá tételére. ha a ko rt tanulmányozzuk: kaszinók (inkább találkahelyek. Ezúttal mindhárman összekacsintottak. behunyt szeme. kávéházak. Ránézett Sir To mra és a püspökfire. amely a fasor legjobb helyén állt. A függöny feletti aranyozott kártusra fekete betűkkel fel volt írva: Carmina Priapea XLIV. kagyló. ha nem iszik annyit. spanyol szenyoritának. aki valóban kánként uralta a londoni sültkrumpliipart nagy bársonyréz bódéjából. Velle quid hanc dicas. Az előbbi elterpeszkedett a sarokban. A csillárokkal megvilágított szoba egyik végében apró színpad emelkedett. hogy ezt kitaláld. Színkavalkád – itt a legképtelenebb divat is meg volt engedve. mint ami most következett. bűzös sikátoron keresztül lehetett elérni. amelyhez tíz perc mú lva három ismerősünk ésatlakozott. élettelinek és legfőképpen freemanszerűtlennek találta a jelenetet. kalapos-nadrágos férfinak. Ekkor Sarah arca tűnt elő a semmiből. amely a legjobb párizsi ízlés szerint volt berendezve. Endicottnak. és egy szűk. szivarozva mustrálta az est kínálatát. Rájött.16 A közösülés témája ismétlődött a különböző aranykeretes nyomatokon is. Hamarosan belekerültek a kocsiáradatba. Charles. Egy leeresztett hajú lány alsószoknyában Roederer -féle pezsgőt szolgált fel a várakozó uraknak. a másik már magáévá is tette a magáét. szivarboltok (a nyilvánosabb jellegű Haymarketen és Regent Streeten) és maj dnem mindig telt bordélyok (az összes sikátorban) körzete volt. noha fából vagyok? Nem kell látnoknak lenned. arra szolgált. amelyre aran yszállal két szatírt és két nimfát hímeztek. amelyet a nagy Khan vezetett. a nagy szajhák hintájukban. kikkel ül egy hintóban.

majd meg arra kényszerítették szegény Camillót. hogy a Kompánia bocsássa el a Némbereket. amely kezdetben elfogta. hírhedett Bordély volt. és noha eddig szégyentelen Szabadosságuk elfojtotta a Vágyat. Erre azonban a Nimfák nem vállalkoztak. mert így kölcsönvehetem mások képzelőerejét. mint a műfaj me sterműve. Ám. noha egy különbség azért volt : 1867-ben nem finnyáskodtak annyit a lányok. köztük volt Miss M. ott lapult egy-még álmosítóbb című kötet: Az emberi szív története. ugyanabban az évben. A Szerelem Trónusát sűrű koromfekete Szőrzet borította negyed yard hossziglan. s itten olyas Fogoly Madarakat találtak. de azért megjárja. és óhajtotta. hanem az ifjú Kéjencek kedvéért szégyentelenül mutogatták. aminőről nem is álmodna. hogy javasolták: a Jelenet Befejezéseként minden Férfi válasszon egy Pózt. s Ledérségükből mit sem látott volna. Utolsó mutatványuk úgy fölhergelte a Kicsapongás Fiait. Az „Orvostudomány” feliratú polcon. s ama természeti Pír. Ez fölöttébb meglepte Camillót. Azok anyaszült meztelenre levetkezve nyomban fölmásztak az Asztal tetejibe. hová alacsonyodhat az Emberi Természet. miket Vidéken csalt lépre. és nem értette. Cleland Fanny Hill-je. Vénusz méltó párjának tüntette fel őket Camillónk Szemében. hogy a Hölgyek készüljenek. 163 . nem sokáig kérették Mag ukat. Szép formájú. a Pózoló Leány ezt ügyesen széthúzta. Ennek ellenére korántsem álmosító története. mivel megmondották. Mindegyik teletöltött egy Poharat Bor ral. és nagyokat koccintva követelték. mostan újra felébredt benne. vagyis ezen meleg zuh atagok alatt. De Cami llo most már utálkozott e Nők bámulatos Orcátlanságától. fölfedvén emígy a Bűvös Grottó bejáratát. szerényen meghúzódva a Bevezetés a hepatológiába és a Hurutos megbetegedések között. a hírhedt Pózoló Leány. míg az egész Dolognak végére nem jártak. mintha csak szemérmes Szüzek volnának. mivel a Dajnák kéjes vonaglásokkal igyekeztek fokozni az É lvezetet. miközben a poharak ide-oda billegtek a csábító Halmokon. kik orcátlan Találékonyságuk minden új Fölfedezésére rádupláztak. egy gondatlan antikvárius boltjában kutakodtam. mint 1749-ben – szívesen kiárusították magukat a végső állóképben. ki előző Viselkedésükből azt következtette: ezek itten Pénzért minden Elvetemültségre képesek. egészen kiveszett belőle. mint kiderült. mert Szabályuk e Leányoknak. hogy a Társaság rejtelmeibe való Beavatáshoz ez fölöttébb szükséges. elnyúlván. Ez nagyjából pontos képet fest arról. és tegyék is meg. s azt. hogy velük háljon.lott. hogy Férfi Ölelését soha el ne fogadják s ekképp szakmai Kárt ne szenvedjenek. hová betértek. makulátlan bőrű Teremtések voltak. Camillo igen elámult emez készségen. Ennek az ősi és pat inás szórakoztató műfajnak a változatlansága engem személy sz erint azért tölt el örömmel. tökéletes szépségeknek. Bort hozattak. amitől jobban kétségbeesett. mi történt Terpszikhoré mama szalonjában. Arc aikat megbámulván pirongón mustrálta most már a Szerelem Oltárát. melyre alkalmato sabb Kilátása eddig még ugyan nem nyílott… Az ünnepelt Pózoló Leány különb-különb részei azonban kiváltképp felkeltették Figyelmét. sőt Agamemnon szemei előtt – és kétségkívül nagyjából ugyanez zajlik ma is a számtalan sohói lebujban. Vénusz Dombjára helyezték. erről azonban szó sem lehetett. Az első Ház. A minap a legjobb fajta antikvárius. a Nimfák. Igen jó Arcuk volt. amit itten eddig imitálva láttak. noha a Kompánia nagyokat derült rajta. mi Célból hágtak ily m agosra a Lányok. és Bőrüknek szűzhó fehérségét kiemelte szurokfekete Hajuk. a Férfiak pediglen ittak belőlük. amely orcájukon tüzelt. A szerző nem vérbeli író. A Nagy Szálába beültek. ő igen példás Türelemmel viselte e Bohóságot.. 1749-ben jelent meg. úg yhogy végül éppúgy rimánkodott Kegyeikért. mint a Kompánia valahány Tagja. amik Camillónak sokkal jobban tetszettek azoknál. a Csapost kikergették. E bozontos Hely szokatlan Formája igen szórakoztatta Camillót. Aztán pedig bemutatták a különféle Pózokat és Trükköket. mintha fölfordult volna a gravesendi Komp. a nagyon is eleven emberi hímtagnak. kinek látványa Bogarat tett Csavargó Kompániánk fülébe: olyan J elenetet mutatnak új Társuknak. hogy másszon át a Híd alatt. valószínűleg ugyanúgy zajlott le annak idején Heliogabalus. ama zavaróan b izsergő Érzelem. akár csak a többi Ceremónia. amikkel a jóllakott és la nkadó Vágyat föltámasztani lehet. amit e ledér Nőszemélyek rendeztek.

De ahogy a ruhák lehulltak. és csendesen k iment a helyiségből. minden kapualjban prostituáltak őgyelegtek. A lány eltűnt. A kevésbé obszcén bevezetőt még élvezte is. Festett arcát műmosoly ráncolta össze. Száz yardon át egy szót sem szóltak. olcsó parfümillattal árasztva el a szűk helyet. az. de a láncok visszarántják cellája sötét valóságába. vállán fehér kendő. Ha valami h egyes vasszeget lát. majd felkapta a botját. és visszanézett rá az ovális ablakon át. mo zdulatokat imitáltak. Aztán fellépett – a konflis megbillent –. Kopott. Az egyik még gyermek volt. alig érte el a pubertáskort. vagy a szája… – Van szobád? – Igen. és volt valami közönséges tettetetten merész pillantásában és vastagon vérvörö sre pingált szájában is. rózsaszín kartonruhát viselt. és beszállt melléje. Hová lett a világlátott. megpróbál fe lállni. hogy szabad. amint felállt. hogy ez legyen a természetes színe. megjátszotta a blazírt és tapasztalt fiatalembert. úgy hu llott le róla a részegség: ránézett a körülötte ülő. és mondott valamit hátul a kocsisnak. A haja túlságosan vörös volt ahhoz. Egy gázlámpa alatt magányos lány álldogált. nagy kontyba fogott haján újmódi. kicsi és férfias fekete kalap. kavargott. és vágyakozott. lakásához közeli kensingtoni utca nevét. még nem kérgese dett meg. hogy ő már választott is. uram. Sietős léptek. de aztán csak intett durván a holmijáért. de a benne levő állat felébredt. 164 . mert ha nem. Nem hasonlított igazán Sarah-ra. vonaglottak. sóvárgó tartása megfogta Charlest: előrehajolt. mellén művirággal. Minden lámpa alatt. uram? – Igen. hová menjünk. Felöltö tte a világlátott ember arckifejezését. és beugrott. Már-már megszólalt. akkor a visszaút költségét is hozzászámítjuk. Odavetett az asztalra egy félfontos aranyat. ez szerencsétlennek. A kocsis azonnal megállt. – Egész éjszakára. Az urak köpenyeit és sétapálcáit az a kis danseuse őrizte az előszobában. Charles figyelte őket a sötétből. a természetével nincs minden rendben. mint aki lenyelt egy sértést vagy kitért egy párbaj elől. félénk árta tlansága. csorgó nyálú férfiakra a félhomályban. hanem valóban szűzies és szenved. annyira kívánta a bünt etést. és hallotta. de Charles mintha elkeseredést látott volna a szere plők merev mosolya mögött. sokat tapasztalt ember? Gyáva nyomorulttá változott. csupasz karját és csaknem csupasz keblét. Talán attól. sötét szeme. hogy a könnyű ruhaujj és szoknya végigsúrolja. Sarah-hoz hasonlóan biztosan belevágja a kezét. mintha csak könnyíteni akarna magán. aki előbb a pezsgőt felszolgálta. Párizsban ennél sokkal érdekesebbet látott (súgta oda Sir To mnak). felkiáltotta (ez volt a körültekintő viktoriánus szokás) az egyik. Apja életében az ilyen esték mindennaposak voltak. hogy az ő gyomra nem bírta bevenni. Odament az elsőhöz. – Mondd meg neki. Charles egy pillanatig mereven bámulta művészien rendetlen fürtj eit. de nem értek egymáshoz. A befejezés előtt nem sokkal felállt. Nézte az elhaladó konflist. Benseje elviselhetetlenül forrt. az utcán több konflis várakozott. és erősen megkoccantotta a konflis tetejét. amint Sir Tom azt magyarázza a püspökfinek. Charles érezte. Számtalan konflis és hintó állta el az útját. félénknek látszott. Gesztenyevörös. aki nem mer tolakodni. Egy elviselhetetlen pi llanatig tétovázott. De mégis – talán az erős szemöldöke. a kocsi nyitott elejénél. csak azt bizonyította. A fehér testek összeöle lkeztek. de ugyanakkor fel is izgult. mint amikor a rab azt álmodja. Csendesebb utca következett. Nem érezte magát fennköltnek és tisztességesnek. undora lecsapolását. A sikátor végében. Charles alatt megjelent a lány arca. éber. És Ernestina meg a jegyességük? De rájuk gondolni olyan volt. Foglalko zása azonban egyértelmű volt. Undorodott. A konflis elindult. hanem inkább úgy. és kibotorkált. hajának színe.Charles azonban nem óhajtott licitálni. A konflis lassan araszolt előre egy szűk utcán. hogy a másik utcán csak úgy nyüzsögtek a nők. – Azért kérdem. olyannak. Viszolygott ettől a nyilvános önmutogatástól. úgy tetszett. mert még mindig a bűn negyedében jártak. nemcsak szerep.

De milyen ostoba is ő. – Köszönöm. hogy egy kinti lámpa fénye megvilágította. hogy van valami betegsége. Az arcbőrével nincs baj. és előremeredt a sötétbe. Charles belenyúlt kabátzsebébe. Mennyi? A lány habozott. – Charles rápillantott. szorozva kettővel… ha tszáz az egyhez. – Régóta… – Tizennyolc éves korom óta. Van. aki akkor is csinálja. és alig-alig észrevehetően nekiszorul a karjának. – Egész éjszakára… – bizonytalankodása szánalomra méltóan őszintétlen volt – … egy arany. – A szokásosat kéri. – Csak úriemberekkel megyek el. – Óhajtja. Újra ránézett. uram. Ahogy tetszik.Charles bólintott. – Diszkrét mozdulattal eltette a retiküljébe. hogy a lány kissé feloldódik. Északnak tartottak. bólintott. – Aha. hogy milyen hideg van az évszakhoz képest. majd kerülő úton megfelelt Charles titkos félelmére. uram. uram. Újabb száz yardon kocogtak végig szótlanul. Nem kell aggódnia. Ő akarta így. Undorító számok kavarogtak az agyában: háro mszázhatvanöt. amit otth agyott. Felcsípni egy cockney strapamarit… de a sorsa meg volt pecsételve. az mondjuk háromszáz „munkanap”. hogy most fizessek? – Nekem mindegy. – Igen. Nem lehetne tapintatosan megkérdezni tőle? Nem. É rezte. sokkal nagyobb biztonságban lett volna egy luxusintézményben. ami a szifiliszt illeti. egy olyanban. uram? Charles felkapta a fejét. – Maguk biztosan észreveszik az ilyesmit. 165 . – Köszönöm – mondta Charles. Én nem. – Borzasztó. A beálló csendben lopva megint ránézett. Újra csend. – Hóban én nem dolgozok. – Rendben van. és átadta a pénzt. a Tottenham Court Road felé. Májusban lesz két éve. uram. Most Charles törte meg.

A prostituáltat a félhomályos lépcsőházban találta: háttal állt feléje. nem kellett volna-e pénzt adnia. ha lehet. Átment egy másik szobába. Áldott jó gyerek. rendeljen magának. uram? – Egy pohár rajnai fehéret… szereti? – Köszönöm. mint aki rá sem bír nézni Charlesra. De kiderült. Bizonytalanság fogta el. uram. A vaságy rézdíszei úgy ki voltak fényesítve. és tett rá egy kis szenet. Az a szoba sötét volt. és újra megpiszkálta a tüzet. Újra eltűnt. olcsó szivarját ujjai közé szorítva lenyúlt mocskos tenyerével a pénzért. A csukott ajtón keresztül ébredő gyermek motyogását hallotta. és félreállt. sietve folytatta. halk szavakat. amely már a ház hátsó fertályán lehetett. A kopott moaréfüggöny behúzva. és kinyitotta a kaput. – Charles helytelenítését megérezve. Charles örült ennek. Charles megkérdezte. – A kislányom. Olcsó díszek. O storát az ülés mellé dugva. majd csitító. a falakon olcsó nyomatok. A lány letérdelt a kandalló – és Charles – elé. Éles. uram. hogy a lány nagyon óvatosan húzza be maga után az ajtót. – Foglaljon helyet a széken. amilyennek a vén kocsis szemlátomást tartotta. A lány kinyitott egy ajtót. ugyanakkor pontosan olyan embernek érezte magát. majd frakkja szárnyát felfogva leült a tűz mellé. Alig bírt ránézni a lányra. Ételszag terjengett. a ház mélyéből kivehetetle n hangok hallatszottak. MATTHEW ARNOLD: ELVÁLÁS (1853) A konflis egy szűk mellékutcában állt meg a Tottenham Court Roadtól keletre. 166 . – Harry! Pusmogás. és a prostituált visszajött. Semmi sem utalt arra az élvezeti célra. Két mocskos lépcsősort másztak meg. A szén nemigen akart meggyulladni. Nem nézett vissza. és Charles észrevette. A sarokban egy spanyolfal. – Van a szomszédban egy étterem. Kendő és kalap már nem volt rajta. Nem fog zajongani. amint meghallotta a kapucsukódást. Aggódón rámosolygott Charlesra. – Kérem. jaj. Kinyújtotta kezét a kalapjáért és a botért. uram. Az ágyon kívül minden kopott és rongyos volt. Odaadta őket. Charles nem volt éhes. elreteszelte. sokkal durvább hangon elkiáltotta magát. amit akar. Odaállt háttal a tűzhöz. Még visszaugorhatna. Egy perc és itt vagyok. hogy ez is benne van az árban. de az egész szoba makulátlanul tiszta. Én nem… izé… legfeljebb egy kis bort. amikor Charles belépett. – Foglaljon helyet. Újra nyílt az ajtó. Charles körülnézett. sokredőjű köpönyege és széles szalagú kalapja mintha hozzá lett volna nőve a testéhez.. uram. ajakát Karom megelőzve Más kar fogta át. felszította a tüzet. amire a szobát használták. meggyújtotta a gázlámpát. ha éhes. A kocsis vénséges vénember volt. amit Charles még nem tett le. Közben a sötét utca végébe meredt. mögötte mosdóállvány. uram.NEGYVEN Más ajkának adta Ó. Odament a kandallóhoz. hogy fizessen. kapucsattanás. A lány fürgén leszállt. Szólok a fiúnak. hiszen a lány eltűnt… de valami sötét makacsság arra ösztönözte. – Franciát vagy németet. hogy aranynak lá tszottak. felszaladt az egyik ház lépcsőjén. Amikor visszajött. és a nemi étvágya is elment. elindult a lépcsőn.

– Nem akarja elvenni? A lány megmosolyogta ártatlanságát. Melle nagy. Szégyenkezés vagy sajnálkozás nem volt a hang jában. aztán bólintott. Már -már kinyújtotta a kezét. – Ha egyszer elbántak az ember gyerekével. – Mindjárt megjön. és vissz ament az erszényével. Így maradtak néhány percig. de határozott. uram. és mielőtt még kopogtak volna. Nem volt szép arc. A tűz fénye körülölelte és ellágyíto tta 167 . uram. – És úgy véli. gondolattalan. de megitta. A rajnai savanyú volt. és a másikkal lecsavarta a gázt. összefogta magán. – Amikor lebetegedtem. Haját leeresztette. Charles egy kis darab pástétomot. nincs mit csinálni. krumplit és egy pohár vizezett gint látott a sz eme sarkából – ginnek kellett lennie. egyfolytában a padlót nézte. hogy ne bámészkodjon. amit elvártak tőle. odavitte neki. Ezekben az öreg házakban minden pince nedves.– Pedig a legjobb minőség. Ez azt látszott jelenteni. hogy két kis zöld fénypont maradt belőle. hogy minden bort fel kell melegíteni. ajtót nyitott. ahol a kislánya aludt. A tűz halkan ropogott. Ha a kis Mary gondozásáért is fizetnem kéne… – Vállat vont. Charles felállt. A lány felállt. Fehér peignoir volt rajta. mintha eddig észre sem vette volna. Cha rles tizenhárom éves forma fiút pillantott meg: nyilván megtaníthatták rá. – Nem kell sietnie. adott pénzt. Sorsa rég eldőlt. a gázláng csendesen sziszegett. Aprópénzcsörgés. evőeszközök csörrentek: Charles nemigen tudta elképzelni. A lány odaállt eléje. és Charles elmosolyodott. A lány kitöltött egy pohár bort. Csak kétháznyira van – mormolta. egyik kezével még mindig a peignoir-t tartva. és levette a tálcáról a vászo ntakarót. szelíd. hogy lét ezik… – A kislány apja… ? – Katona. A bor után jobb kedve lesz. mint aki meg van győződve róla. aztán előjött. A lány tekintete visszavándorolt a tűzre. akiről egy órával ezelőtt még azt sem tudta. hogy látni lehessen: alatta meztelen. Újra csend lett. Kivitte a tálcát. hogy a katona megtett mindent. A pince miatt van. hogy valaha is nekilátnak annak. De az egész napi elfoglaltság. – Más megélhetést nem talált? – Dolgozhatnék. Még egy pohárral felhajtott az ecetes borból. Eltelt egy perc. az ajtó halkan becsukódott. A lány azonban máris befejezte az étkezést. Végül a lány ránézett. uram. majd a palackot a kandallórácsra tette. meg kellene gyulladni nekik. keze és csuklója viszont meglepően finom. Charles pedig itt ült ennek a nőnek a tüzénél. a meghittségét még férj és feleség közt is a konvenció vastörvényei szabályozták. odavitte az ablaknál álló asztalra. Odakinn léptek hallatszottak. és a fejét rázta. Azután leült. és tö ltött magának. akár az ecet. Meg kell élnie. és szorosan összehúzta a köntöst. leült. Charles a profilját nézte a tűz vörös fényében. hiszen tiszta vizet nyilván nem hozatott volna fel magának. – Most Indiában szolgál. Az ilyen pillanatok azonban nagyon szokatlanok voltak egy viktoriánus férfi számára. hátha eltompítja érzékeit. hogy ezen elgondolkodjon. Igya csak meg a borát. Ezek és a dús haja egy pillanatra megint felszították a vágyát. de annyi képzelőereje sem volt. szinte törékeny. de meggondolta magát. Charles lebámult a palackra. amiért jött. mert miközben a lány elvette tőle a tálcát. majd újra bement a sötét hálószobába. – Katona? A lány a tűzben kutatta az emlékeket. Ezen a napon először érzett magában némi békességet. ahogy tud. ez a legjobb módja? – Én már máshogyan nem tudnék.

A köntös szégyentelenül szétnyílt a lán y lapos hasa. Tekintetük találkozott. odament az ágyhoz. Megmarkolta a csipkével fedett kandallópá rkányt. selymes. Látta. hullámzó formákra. hogy hívják. hogy az ölébe üljek. majd a másik felől megcsókolta. – Igen… kérem. A lány felmosolygott rá. végigfektette a szék alacsony karfáján. Egy széndarab fényesen felizzott. de most már nem takarta el a testét. könnyedén letelepedett Charles ölébe. hogy odavezesse. A lány félénkformán lenézett a szájára. de a feje most már egyre erősebben kóválygott. Charlest az émelygés kerülgette. és lenézett rá. de azután kinyúlt. remegő árnyakat vetett a falra. két ember volt egyszerre: az egyik túl sokat ivott. Felállt. hogy megitta. – Te is csinos vagy. és elindult feléje. hogy a cipőjét kigombolja. a jobbat pedig. A lány megérezte. Néhány másodperc múlva jobban érezte magát. le kellett ülnie. Charles a kabátjára bökött. Mindkét kezét kinyújtotta. Charles összeszorította a fogát. a lány rémült. portói és az az átkozott rajnai összekeveredett és felláz adt benne… – Azt sem tudom. ahol most egy ketrec körvonalai is megjelentek: az ágy vasa. A lány ezúttal szégyellőségnek értelmezte a késlekedést. A lány b al keze egy darabig még a köntöst tartotta. lábait bedugta a takaró alá. és ránéz. A lány összehúzta magán a köntöst. a puncs. Mereven nézte a tüzet. A lány most már nem irányított.fiatal arcát. – Akarja. Charles fehér mellet látott. a feneke is formás. aztán minden félénkség nélkül tette a dolgát. dús. felállt. és Charles keze. és igyekezett leküzdeni az émelygést. A vékony. A lány teljesen meztelen volt. és éles. félig árnyékban. fehér karok némi h abozás után kinyúltak feléje. hogy ettől fogta el az émelygés. de félreértette. majd lejjebb siklott a dereka felé. uram. félig eltakarva. a Pygmalion-mítosz szerencsés befejezéssel. Felhajtotta a bort. a másik szeretkezni akart. csókolózni kezdtek. há tradőlt. 168 . és határozottan vetkőzni kezdett. Leült. és szemét behunyva küzdött a rosszulléttel. A köntös lecsúszott róla. A lány vissz adőlt. neve tségesen és természetellenes merevséggel. félrerántott arca mellé. Charles szorosabbra fonta a bal karját. gondosan hátrahajtotta a takarót. az utóbbi a kor divatjának megfelelően valamivel térdalattig ért. Charles a derekára tette bal karját. Etty-akt. és lehúzta magához. vörösbor. – Nehéz vagyok? – Nem… vagyis… – Kellemes az ágyam. Charles csak nézte. és hátrahajtotta a takarót. Várt egy másodpercig. Szép alakja volt. Charles gyomra iszonyatosan összerándult. és odahúzta meztelen melléhez. A lány keze közelebb húzta a fejét. újra letérdelt a tűz elé. Charles megállt az ágy mellett. amelyek látványukkal és súlyukkal is csábítottak. Jó puha. – Sarah-nak. hogy a lány szeme kinyílik. és megsimogatta Charles arcát. A lány k inyújtotta a karját. sötét szeméremszőrzete és fehér combjai fölött. mintha é rte akarna jönni. uram? – kérdezte a lány a tűzbe bámulva. egy elfeledett versre emlékezve feltérképezte a mellet – szép volt –. és a száján mintha hagymaszag érződött volna. – Szereti a rosszlányokat? Az „uram”-at végképp elhagyta. ruhadara bjait rendesen – sokkal rendesebben. miközben nadrágját és az alsóját húzta. és visszafordult Charles felé. és behunyta a szemét – hite szerint diszkrét és csábító tartásban hevert. mint odahaza – összehajtogatta és a szék támlájára rakta. Ahhoz. Charles felállt. és jobb karját a nyaka köré fonta. Charles a t enyere közepén érezte a merev mellbimbót. Fejét félrekapva okádni kezdett. Próbálta titkolni. tiltott női testekre. pezsgő. A lány felemelte a férfi makacskodó jobb kezét. feje Charles vállán: márványos melegség. A rajnai… őrült volt. de. De az ingét már képt elen volt levetni. a megadó áldozatot játszotta. és a köntös szétnyílt. rá a párnára. Újra erőt vett rajta az émelygés. – Maga nagyon jóképű úr. Meglehet.

Azóta. gazdája mészfehér arcával és sötét tekintetével találta szemben magát. rákacsintott kolléganőjére. és elvette – vagy inkább elkapta – a különböző tárgyakat. Mrs. Sam felemelte a kétgallonos kanna forró vizet. Mrs. R. azután a konyhaajtó fölötti csengősorra nézett. – Részletezni azonban nem volt hajlandó a dolgot. de nem fiatal gazdája. de a teste egy kissé még részeg: Sam gúnyos. a mennyezetre. sőt fel is kelt. Így azután az inas odahaza várakozott egészen éjfélig.. és eltűnt. ebben a pillanatban megszólalt a csengő. Feje most már teljesen tiszta volt. TENNYSON: IN MEMORIAM (1850) Sam immár huszonkilencedszer kapta el aznap délelőtt a szakácsnő tekintetét. amit tudok. Sam kinyújtotta a kezét. Mrs. R. Sam örült a szabad délelőttnek. amikor elment meglátogatni Mr. Aztán mégis megtörténtek a dolgok. De annyit mondhatok. tisztelettel. Rogersnél vonzóbb nők társaságában szerette eltölteni szabad idejét. Pusztuljon tigris és majom. Az ember azt hinné. a Winsyattre vonatkozó újságot kegyeskedett elárulni. tisztelettel. amit még a harapófogó sem. am ikor is kaput nyitva. Ezután Charles uralkodói mozdulatokkal felmasírozott a lépcsőn. Nem érzi jól magát. ami re ggel óta a tűzhely végében melegedett türelmesen. – Igenis. 169 . Sam rámosolygott a szakácsnéra. Dél volt. – Csak nem megy vissza a parti? – Harapófogóval se húzhatná ki belőlem. Igáz. Sam neheztelése alighanem hamar elérte volna. A tűzhely mellett tiktakolt az óra. sétapálcát. hogy két nappal ezelőtt h azajöttek Lyme-ból. tisztelettel. – Úgy bizony. ám ő a termetes Mrs. Tökrészegen jött haza az éjjel. mielőtt csengetett volna.NEGYVENEGY …Ha táncba von A kerge faun. R. Törj föl s az állat lenn marad. – Hát te mért nem alszol? – Nem tudtam. De megmenekült. – Egyelőre bizalmasan kell kezelnem. hogy micsoda sötét dolgok törté ntek. – De azért jó helyen t apogatózik. Mrs. de észrevétlen vigyora ezt a tényt tükrözte. majd sokatmondóan még feljebb. – Nem érzi jól magát – mondta a konyhai anyakirálynő. Ő is ideges volt. hogy a városban tetszik vacsorázni. amiket gazdája egy gyilkos pillantás kíséretében hozzávágott. de mindig hozzátette: – Csakhogy ez semmi a többihez képest. hanem Sam viselkedése miatt. – Sok mindent nem hittem volna róla én sem. ne hagyd magad. – A klubomban voltam. szintén huszonkilencedszer. R. ami előző este történt. Világosan emlékezett mindenre. az inas megállás nélkül célozgatott rá. ezt-azt. a másiktól betegnek és világos fejűnek. – Töröld le azt a pimasz vigyort a nyavalyás képedről! – Igenis. – Ezt sose hittem volna róla. hogy alig hittem a szememnek. A második fajta másnaposság gyötörte. Kétfajta másnaposság létezik: az egyiktől betegnek és tehetetlennek érzi magát az ember. – A szakácsné hullámzó kebellel felsóhajtott. Freemant. Samnek egyébként alapos oka volt a haragra. Charles egy ideje már ébren volt. Charles elfelejtette elereszteni estére.

boldog göcögése. szép zsebóra. fekete hajú. A tűz átszivárgó fényében fiókosszekrényt és egy ócska koffert látott. hogy konflist találjon. Sírása – csend. Az idegen hang természetesen csak rontott a helyzeten. majd újra felhangzott a sírás. igen… köszönöm. ahol a rajnais palackot megpillantva Charles azonnal újra elokádta magát. hogy a végzetes bűnt nem követte el. a lényeg az. milyen csöppség fekszik benne. semmi baj. ami most valamiféle önbizalommá változott. a t alálkozások misztériuma. Az apró. úgy. meglengette mohón kapkodó karjai előtt az órát. A kislány nyilván felébredt. hogy megmarkolják a szépséges ezüstjátékot. Térdén lovagoltatva az apró kis testet. de a saját ágyában. és gyengéden megsimogatta a fejét. Charles lelkileg mélységesen megkönnyebbült. Elképzelte. s hogy szavakkal úgysem ér el semmit. Charles nyöszörögve mentegetőzött és öklendezett. Elmosolyodott. Kínjában a fejét öklözve odalépett a ki ságyhoz. jó kislány vagy. Charles reszketősen felöltözött. szépecske zsebóra. de a sírás nem szűnt meg. forró ujjak ragadták meg a kezét. a tűz mellé. sötét labirintusai. és Charles vállára terítette. és leült vele a fiókosszekrényre. A ködtől alig lehetett látni. hogy rosszulléte elmúlt. Addig üljön le… – Á. fekete gombszemű. a lány pedig leszaladt a lépcsőn. Anyád mindjárt visszajön. Nézte a parázsló tüzet. Azonnali hangulatváltása. Ekkor azonban a lánynak már kezében volt a mosdótál.Okádása teljes egészében száműzte a nemiséget a szobából. Most jött rá. de halványan elmosolyodott. Az élet furcsa. Hagyja csak szépen kijönni. A sírás halk nyöszörgésbe váltott. Csend lett. – Igazán sajnálom… roppant kényelmetlen… valami elronthatta a… – Semmi baj. s a kicsi karok felnyúltak. A lány szintén felöltözve jött vissza. uram. nyafogás. Ekkor halk sírást hallott a szomszéd szobából. tipikusan Viktóriakori kis jószág volt. kiakasztotta a láncot mellényzsebéből. de mivel nem tudott. Charles biztos volt benne. Leült. elszánt lépéshez kellett folyamodni. Dundi. Kiemelte az ágyból hosszú ingecskéjében. Charles rémülten nézett rá. – Ssss. mint valami ijesztő fekete óriás. Neve tséges látványt nyújtott: akár valami vén anyóka görnyedt lehajtott fejjel a térdén tartott lavór fölé. H ogy mi volt a szándéka. eltorzult arc ijesztő erővel adta ki magából nagy félelmét. kinézett az utcára. ezúttal hangosabban és hosszabban. mire a gyermek rugdalózva megpróbált felülni. Charles lenyúlt érte. csak úgy visszhangzott az apró szoba. Apró. ha Sir Tom és a püspökfi belépne az ajtón… hát így ért véget a nagy züllés. hogy egy ideje már egyáltalán nem hall patadobogást. és Charles válaszokat motyogott: úgy. mi lenne. amint az órát sikerült megma rkolnia. Valami végső. A lány az ablakhoz lépett. de nyomban el is tűnt az ágynemű közt. a lánynak valószínűleg jó messze el kell mennie. mulattatta Charlest. és kiment az utcára. Elővette a zsebóráját. A gyermek váratlanu l sikoltozni kezdett. csend. hanem inkább visszaadta az irónia iránti érzékét. majd bement a másik szobába. A lány behozta a kendőjét. Nem akar aludni egyet? Igen. Hirtelen kísértés fogta el. Sir Tom 170 . és elhúzta a fü ggönyt. Charles ostobán álldogált a megvilágított ajtóban. újra rázendített. amikor a szomszéd házban valaki erősen megverte a falat. gurgulázás. A szoba nagyon kicsi volt. hogy az egész környéket felveri a kislány fülhasogató ordítása. A túlsó sarokban. egy zárt komód mellett kiságy állt. Szerencsétlen nevű választottja s ietve felkelt. uram. és ugyanolyan szakavatott ápolónőnek bizonyult. Este. Charles rájött. és meglengette a gyerek fölött. mint am ilyen prostituáltnak ígérkezett. Dühös férfihang kiabált. hogy felültesse. maradj csendben. és benyitott a másik szobába. A kislány gügyögni kezdett. A hatás tökéletes volt. Charles odament az ablakhoz. Odatámogatta a székéhez. nyöszörgés – lassan elviselhetetlenné vált. Charles kénytelen volt hagyni. Noha egyáltalán nem volt biztos benne. belebújt a köntösbe. Most látta csak. az mindegy. hogy mi legyen az. – Csak nem akar…? – Hozok egy konflist. megkaparintották. Charles letette kalapját és botját az asztalra. Nemsokára már jobban érezte magát. és bármilyen furcsán hangzik. Teremtett lélek nem volt az utcán. Föléje hajolt. a gyermek nem szentimentális gyöngédséget ébresztett benne. Tanácstalanul álldogált.

Felnézett Charles arcába. és nem jövünk rá az igazságra: az idő egy szoba. elnézte. Azt hiszem. meg lehet találni őket. a szo mszéd szobából bevilágító meleg fényt. amint visszahelyezi az ágyba.bricskájában az a hamis érzése támadt. meg kell találni. Sírt? – Igen. Egy kicsit. Charles tétovázott. A fényben megjelent a prostituált. uram. és az asztalra tette. de érezte. és kiment. kiszámolt öt aranyat. szegény embert nagyobb sokk nem érhet. Most már szembe mert nézni jövőjével. A környéken nem volt egy se. hanem értelemmel teli és barátságos tárgyaknak érezte. múltját és jövőjét elvetette. ilyen pillan atokban része lesz ezután is. Charles nem láthatta az arcát. azután csendesen elhagyta a lakást. Belenyúlt a zsebébe. amely e szörnyű ürességnek egyik formája volt. Aztán kettőt koppantott a botjával. Charles látta. – Jaj. – Le kellett mennem egészen a Warren Street-i állomásig. amikor a lány leszaladt a lépcsőn. hogy az idő valósága éppen olyan. szinte fájdalmas. Köszönöm. 171 . Megérintette az ajtót szorongató kezet. – Jaj. uram…. hogy az idő az emberiség nagy illúziója: azt hisszük. hogy többnyire észre se vesszük. Charles élménye épp az ellenkezője volt a sartre-i élménynek. Akármi történjék vele. mint amikor ingyen kap valamit. köszönöm. Már a konflisban ült. hogy a jelenben él. – Maga bátor és derék lány. és a tekint ete döbbent volt. – Nagyon kedves. és olyan szorosan zárul körénk. Átadta neki a kislányt. Az igazi pokol a végtelen és üres tér – de ezek a tárgyak távol tartják. hol vagyunk és hová jutunk –. Az egyszerű bútorokat. majd hirtelen sarkon fordult. a szelíd árnyékokat és mindenekfölött a térdén tartott csöppséget – aki szinte anyagtalannak tetszett anyja súlya után (de őrá most egyáltalán nem go ndolt) – nem tolakodó és ellenséges. hogy fejest ugorjon a felelőtlen feledésbe. Most azonban sokkal mélyebben és tisztábban látta. elaludt. de csak azért. Ajtó nyílt. mint az országúté – amelyen mindig látjuk. Aztán megkönnyebbült. hogy könnyes a szeme. anyja csitítgatta. hogy először megijedt. A gyermek újra feléb redt.

megborotválkozott. De addig most már szigorúan meg kell tartóztatnia magát. Exeterben adták fel. Habozott. Először Grogan levelét bontotta fel. hogy mégiscsak szembenézhet a vilá ggal. s még egyszer biztosítom önt arról. azután úgy döntött. amelyre már nyilván sor került. papírvágó késsel a kezében az ablakhoz ment. De meg kellett írni. kérem. MARX: A SZENT CSALÁD (1845) Mint tudjuk. Freeman. amikor az behozta a forró vizet. Pokolian szomjas v agyok. Sammel mindenesetre szembenézett. Nem volt éppen őszinte levél. értesíteni fog róla. Hirtelen távozásom és egyéb körülmények. Sajnos. Légy szíves. Férfiszokás szerint megadta a macskajajnak. hozz egy hatalmas kanna teát. amelyekkel most nem untatom. amilyenben a prostituálttól távozott. ne szóljon senkinek. Nem fogalmazta ugyan meg. meghalhat a bácsikám”. hogy a jövőjéről két év múlva is ráérnek dönteni? Sok minden tö rténhet két év alatt. hanem a történelem nem egyéb. ami jár neki: fintorogva megszemlélte nyúzott arcát. Kedves Doktor! Sietek köszönetet mondani múlt esti értékes tanácsáért és segítségéért. azonnal el fogom intézni ezt is. hogy szívesen vállalok minden költséget. hogy nemsokára e gyönyörök törvényes válfajában is része lehet. Charles megmosdott. Vagy nem azt mondta Mr. és még valami ment egetőzés-félét is motyogott éjjeli mogorvasága miatt. Londoni címemet alább megtalálja. Nem született korhelynek. Aztán az éjszakai élmény testi oldala eszébe juttatta. Az élet újból országúttá változott. amely az embert eszközül használja fel a maga – mintha a történelem valamilyen különálló személy volna – céljainak keresztülvitelére. de a bűnbánó pesszimizmusban sem volt valami nagy gyakorlata. rossz szagú szájába. mint a maga céljait követő ember tevékenysége. – Fárasztó estém volt. Samnek az volt a véleménye. Észrevette. ami kollégája és az ön intézkedései során felmerül. az biztos. mielőtt azonban mi is elolvassuk. és a Lyme Regis-i Fehér Oroszlánból t ovábbították Kensingtonba. Sam. És a kisgyermek – mennyi mindenért kárpótolhatja az embert egy gyerek! Visszajött Sam a teával – és két levéllel. C. hogy tévelygésem ostoba voltát teljes mértékben beláttam. de nem szólt semmit. hogy a Carslake-csűrben tett látogatásából visszatért Lyme-ba. Ébredni azonban már jókedvűen ébredt. hogy a felső borítékot kétszer postázták. Figyelembe véve. Addig. majd. Az egyórás úton megint elfogta a rosszullét. milyen eredménnyel járt a találkozó. de a gondolat azért megfordult a fejében. remélem. hogy nyugtala nságát elaltassa. fölöttébb alkalmatlanná tették erre a pillanatot. Amint visszajövök.S.NEGYVENKETTŐ …nem a történelem az. Charles idegesen olvasni kezdte a választ. A másik közvetlenül Lyme-ból jött. tisztelettel. és ráadásul tekintélyes méretű önutálatot is sikerült felkorbácsolnia magában. ma reggel a Broad Streeten képtelen voltam szóba hozni al dolgot. mire ön ezt a levelet kézhez veszi. fussuk át azt a levelet. 172 . amelyet Charles küldött Grogannek a znap reggel. és eltöprengett Charleson. hogy „Mondjuk. belepislogott kiszáradt. Mélységes hálával. hogy gazdája mást is összeszedett a szomjúságon kívül. Máris indulok. Charles nem olyan emberbaráti hangulatban ért haza Kensingtonba. – Én nem vettem észre semmi ilyesmit.

Tehát olybá vehetjük. – Csak nem!? – Vagyishogy megkérném. Nem hinném. hogy tábort bontott. Hogy az utasítást ki adta.Kedves Smithson! Azért nem írtam előbb. Sam ezt a végszót várta. amelyek így folytatódtak. – Ha megházasodok. miközben teát töltött az aranymintás reggeli csészébe. ha nem lennének olyan ragyogó kilátásaim az ön szolgálatában. Charles tiltakozó arckifejezése világosan mutatta. Nem ismétlem meg ama bájos teremtésre vonatkozó javaslatomat – akivel egyébként az imént volt szerencsém találkozhatni az utcán –. Egy cím. és beledobta a lángokba. Egy hajtásra kiitta. hogy követi önt Londonba. Legyen nyugodt. megtette a bejelentését. Isten ments. Michael Grogan Charles már a levél közepén bűntudatosan fellélegzett. – Nézd. – Meg fogom kérni a kezét. hogy útjába álljak a házasságodnak. Ne beszélj rébuszokban. de bevallom. ne legyintsen erre a lehetőségre. amikor a legényke este hazajött. Nyilván a hölgy maga üzent. milyen keveset gondolkodott eddig a kérdésen. nem szóltam és nem is fogok szólni senkinek. hogy aznap reggeli kutatóutam során az egyetlen nő. Sam. hogy némi fény derüljön a mi kis dorseti titkunkra. Holnap visszamegyünk Lyme-ba. Sam. hogy a Fehér Oroszlánban utasítást kaptak: küldjék a lány csomagját Exeterbe. – Ki vele. s melegen ajánlom. Lyme-ba visszatérve kiküldtem magam helyett egy éles szemű legénykét. Őszinte híve. tisztelettel. kedves Smithson. de csak nem akarsz itt hagyni. Charles belekortyolt a teájába. lakás után kell néznem. előadhatnék néhány esetet. és amint átnyújtotta egy kis ezüsttálcán. azt nem tudtam kideríteni. Gondo skodj a jegyekről. Egyszóval. Ha volna időm. és újabb adagért nyújtotta a csészét. hogy az absolvitur túlságosan kemény vagy hosszú penitenciát igényelne. bízza rá a dolgot. uram. ha újabb kellemetlenség kopogna az ajtaján. Másnap reggel azonban megtudtam. Öt másodperc múlva már csak hamu maradt belőle. tisztelettel. még az ő horkolása közepette reggel nyolckor. Azt a két üzenetet az asztalomon vidd el a távíróhivatalba. mielőtt én is megházasodnék? – Félre tetszik érteni. Nem vettek észre semmit. Sam. Összegyűrte a levelet. A tízórás vonattal. akibe belebotlottam. odament a tűzhöz. tisztelettel. és újra a nyakába varrja bánatát. Egyetlen félelmem most már csak az. Természet anyánk volt – e hölgy társaságát pedig háromórai várakozás után igencsak meguntam. régóta levelezésben állok vele. a legrosszabbtól tartottam. mert vártam. Kérem. Sajnálattal közlöm. de mielőbbi gyónást ajánlok. válassz valami szalagot a szép Marynek – ha ugyan azóta nem rabolta el egy másik lány a szívedet. Utána szabad a dé lutánod. de csak három szó állt rajta. az illető nem jelent meg. Leült a tűz elé. majd felbontotta a másik levelet. amit az inas egy ideje már a kezében tartott. Oldalakra számított. Mellékelek egy címet. Hosszú pi llanatokig bámult kifelé hálószobája ablakán. Az illető k iváló férfiú. Könnyed modorban írok róla. Elvette a csésze teát. – Végeztem a dolgommal. de csak egy lapot talált. Szóáradatra. En az azutánról beszélek. de ő is kellemes egyedüllétben töltötte idejét sub tegmine fagi. Tekintete hátravillant gazdája hátára. amelyet a szobalány gyújtott. 173 .

Magam sem érzek másképpen. – Vállalkozásba? Miféle vállalkozásba? – Egy kis boltot szeretnék nyitni. Charles nem mosolyodott el. hidd el. Charles úgy bámult Samre. hogy… – Sajnos. Nem fogsz csalódni bennem. hogy kezdeti nehézségeitek elháruljanak. Charles visszatette a csészét a szolgálatkészen odatartott tálcára. és folytatta. tisztelettel. mintha nem érezne zsarolásszagot. Sam. tisztelettel. úgy téve. Sam. Az Élet Áldozata. tisztelettel. – Mennyi? – Ismerek egy boltost. 174 . Sam lógó orral szedegette össze a teázó készletet. – Ránézett Charlesra. Samet lekötötte a tej és a cukor adagolása. – Ugyan. hogy blöffnek szánta. Évi tíz font nem sok. – Arra gondoltam. ne játszd nekem a megvert kutyát. hogy vállalkozásba kezdenék. Lehet. a fene egye meg. uram. – Figyelmeztetlek. Lerítt róla a csalódottság: maga volt a Meghiúsult Remény. mintha a cockney azt mondta volna. – De hát… izé… ahhoz készpénz kell. – És megtakarítottatok annyit. tisztelettel. hogy jelenlegi állásában egyetlenegy szempontból nem érheti gáncs. uram. Mármint az esküvőjük után. Értette. Százötven fontot kér a vevőkörért. Charles nemegyszer (egész pontosan körülbelül tízezerszer) űzött gúnyt ez irányú hiúságából. az harminc font. hogy át akar térni a buddhi zmusra. Csak hát mindig is szerettem volna egy boltot. ha megengedi. Még igen sokat kéne félretennünk. aki aláz atosan várakozott – de vajon mire? – a teázó asztalnál. mint ő. hogy a feleségem boldogan a lkalmazza Maryt… akkor meg hol a baj? Sam mély lélegzetet vett. – Tudom. ha társadalmi helyzetednél magasabbra törsz. – Sam feje még lejjebb kókadt. – Azonkívül megszoktalak… és megkedveltelek. miről van szó. A bé rlet. százat az áruért. – No hát akkor. Biztos vagyok benne. – Mennyit raktál félre? Sam habozott. Ha feleségül veszel ezt a lányt. nem. de kétszeresen nyomorult leszel. tisztelettel. – Mennyi idő alatt? – Három év alatt. nem föltételezi rólam. Lehet. tisztelettel. hogy megmondja. – Harminc fontot. ember… Miféle bolt lenne az? – Szövet. Ne változtassunk a helyzeten. de ennyi volt a háromesztendei bér egyharmada. természet esen a családosoknak járó bért fogod kapni. Sam. tisztelettel.és divatcikk. mi a véleménye az inas tervéről. hogy bolt nélkül nyomorultan éreznéd magad. nagyobb fokú takarékosságról tett tanúságot. mégis inkább az az ősi felelősségérzet csengett szava iban – és nem is nagyon arrogánsan –. – Takarékoskodtam. igen. és odament az ablakhoz. Jól kijövünk egymással. És arra is gondom lesz. Samnek a divat iránti penchant-ja. amint Charle s gyorsan kiszámította. Charles Sam modorában dörzsölte az orrát. tisztelettel.– Jóval nagyobb házban fogunk lakni. Hátranézett Samre. Remélem. hogy itt nem érzem jól magamat. Átvette a harmadik csésze teát. És Mary is. tisztelettel. és ez a ruhák gondozása. a Megcsúfolt Erény és még egy csomó bánatos szobor. ha megszerzed. De aztán eszébe jutott egy-két múltbeli közjáték. amellyel a tévedhetetlen gazda tartozik tévelygő alárendeltjének. Súlyos csend. Charles elkövette az első végzetes hibát: elhatározta. tisztelettel. – Nem arról van szó. no meg az. no meg készletet vásárolni. felállt. – Igen. sok boldogtalanságban lesz részed. de hát a helyiség bérletét is fizetni kell. Nem akarlak elveszíteni. hogy a szükség órájában cserbenhagyom.

– Igazán kedves öntől, uram. A hangja azonban síri volt, a szobrok nem omlottak össze. Charles egy pillanatra Sam helyébe képzelte magát. Ura amióta csak szolgálja, nagyon sok pénzt költött; Sam nyilván azt is tudja hogy óriási hozomány lesz az övé; természetes – vagyis semmi becstelen nincs benne – , hogy arra gondolt: két -háromszáz fontot igazán kérhet tőle. – Sam, ne hidd, hogy szűkmarkú vagyok. Az a helyzet… szóval azért kellett Winsyattbe mennem… nos, Sir Robert meg fog házasodni. – Jóságos ég! Még hogy Sir Robert! Nahát, uram! Sam meglepetése jelzi, hogy színésznek sem lett volna utolsó. Épp hogy csak a tálcát el nem ejtette ámulatában; de hát ez persze még Sztanyiszlavszkij előtt történt. Charles az ablak felé fo rdulva folytatta. – Ami azt jelenti, Sam, hogy éppen amikor magamnak is tetemes kiadásaim lesznek, nincs valami sok felesleges pénzem. – Sejtelmem sem volt róla, tisztelettel. Nahát… ezt nem hittem volna… az ő korában! Charles sietett véget vetni a sajnálkozásnak. – Mindenesetre sok boldogságot kell kívánnunk Sir Robertnek. Szóval ez a helyzet. Hamarosan mindenki tudni fog róla. De addig egy szót se senkinek, Sam. – Ó, uram… hiszen tetszik tudni, hog y én tudok hallgatni. Charles szúrósan ránézett inasára, de Sam szerényen lesütötte a szemét. Charles nagyon szerette volna látni az arcát, Sam azonban állhatatosan kerülte a tekintetét, és Charles elkövette a második végzetes hibát – mert Sam elkeseredése nem annyira a visszautasításból fakadt, mint inkább abból hogy úgy látszik, gazdájának nincs lelkifurdalása, amit ki lehetne használni. – Sam, én… ha megházasodom, körülményeim lényegesen megjavulnak… nem akarom, hogy egyszer s mindenkorra kedved szegje a dolog… majd még gondolkozom rajta. Sam lelkében lobbot vetett a remény szikrája. Sikerült, mégiscsak bűntudata van. – Bárcsak szóba se hoztam volna, tisztelettel. Fogalmam se volt róla. – Nem, nem. Örülök, hogy szóba hoztad. Alkalomadtán kikérem Mr. Freeman véleményét. Kétségkívül ő ért a legjobban az efféle vállalkozásokhoz. – Színarany, tisztelettel, színarany… annak az úrnak a tanácsát kevesebbre nem tartanám. E költői túlzás után Sam távozott. Charles meredten bámult a becsukott ajtóra. Kezdett rájö nni, hogy Samben van vala mi Uriah Heepből is; a kétszínűség. Öltözködésében és viselkedésében mindig is az úriembert majmolta; de van valami más is ebben az úriember -majmolásban. Istenem, micsoda változásokat élünk! Hogy összeomlik, hogy szétzüllik a rend! Nézte az ajtót – aztán legyintett. Mibe kerül teljesíteni Sam kívánságát, ha Ernestina pénze a bankjában lesz?! Kinyitotta íróasztalát, és kihúzott egy fiókot. Bejegyzett valamit a noteszába – bizonyára azt, hogy beszélnie kell Mr. Freemannel. Eközben Sam a két telegramot olvasta odalenn. Az egyik a Fehér Oroszlán tulajdonosát értesítette várható érkezésükről. A másik így szólt: MISS FREEMANNEK MRS. TRANTER CÍMÉN BROAD STREET LYME REGIS. PARANCSOT KAPTAM AZ AZONNALI VISSZATÉRÉSRE AMELYET BOLDOGAN TELJESÍT AZ ÖN SZERETŐ CHARLES SMITHSONJA. Ekkoriban még csak a faragatlan jenkik használták a távirati stílust. Nem ez volt az első magánjellegű üzenet, amelybe Sam aznap betekintést nyert. A második levél, amelyet Charlesnak felhozott, le volt ragasztva, de pecséttel nem látták el. Egy kis gőz csodát tesz, és Samnek rende lkezésére állt az egész délelőtt, hogy egy percre egyedül maradjon a konyhában. Lehet, hogy önök egyetértenek Charlesszal Sam megítélésében. Kétségkívül nem a legbecsületesebb ember benyomását kelti. Csakhogy a házasodási tervek furcsa dolgokat művelnek az emberrel. Keveselli, ami van neki; szeretne többet nyújtani jövendőbelijének; az ifjúság kö ny175

nyelműségének nyoma vész; a felelősség terhe megnő, a társadalmi szerződés önzetlenebb oldala feledésbe merül. Röviden: két ember érdekében könnyebb becstelenséghez folyamodni, mint eggyében. Sam nem is tartotta becstelennek eljárását; neki csak az forgott a fejében, hogy „ügyesen kell kijátszani a kártyáit”. Vagyis: az Ernestinával kötendő házasságnak most már feltétlenül létre kell jönnie, mert csakis az ő hozományából juthat hozzá a kétszázötven fontjához; ha a ga zda és a között a lyme-i rossznő között további etyepetyére kerül sor, ezzel a kártyásnak tisztában kell lennie – különben pedig kerüljön csak, hiszen minél nagyobb Charles bűntudata, annál jobb lesz a lapjárás; persze, ha túl messzire mennek... Sam gondterhelten beszívta alsó ajkát . Nem csoda, hogy fölötte érezte magát társadalmi helyzetének; a házasságszerzők mindig így vannak ezzel.

176

NEGYVENHÁROM
Úgy véltem, látom őt, Árnyékot lábaimnál, Magasban a homály fölött.
TENNYSON: MAUD (1855)

Az ésszerű emberi viselkedést, meglehet, könnyebb mitikusan felnagyítva ábrázolni a viktoriánushoz hasonló vaskorszakokban, mint más korokban. Charles ama éjjeli lázongása után természetesen elhatározta, hogy igenis feleségül veszi Ernestinát. Az ellenkezője tulajdonképpen soh asem fordult meg a fejében; Terpszikhoré mama és a prostituált – noha valószínűtlenül hangzik – csupáncsak megerősítette ebbeli szándékában – ők jelentették az utolsó látszatkapálózást, a megkérdőjelezhetetlen még egyszeri megkérdőjelezését. Mindezt le is szögezte magában, mikö zben émelyegve hazafelé tartott – ezért bánt olyan durván Sammel. Ami pedig Sarah-t illeti… az a másik Sarah az ő mása volt, Sarah szomorú és undorító sorsát vetítette előre, Charlest pedig vé gképp kijózanította. Természetesen szerette volna, ha Sarah levele felháborítóbb – ha mondjuk pénzt kér tőle (persze aligha költött el tíz fontot ilyen rövid idő alatt), vagy kiönti túláradó lelkét. Szenvedélyt vagy végső elkeseredést azonban e három szóba – Endicott Családi Szálló – nehéz volt beleo lvasni; semmi dátum, még csak egy szignó sem! Kétségkívül engedetlenségre, Tranter néni megkerülésére utalt; de azért csak nem állíthatja bíróság elé, hogy bekopog az ajtaján! Eldönteni, hogy a levélbe rejtett hívásra ügyet sem vet, könnyű volt: többé nem szabad talá lkozniuk. De a prostituált Sarah a számkivetett Sarah különleges lényére is felhívta Charles f igyelmét: a finom érzés teljes hiánya az egyikben csak aláhúzta annak bámulatos fennmaradását a másikban. Milyen okos, milyen érzékeny a maga különös módján… bizonyos dolgok, amiket a gyónása után mondott, egészen mostanáig kísértették. Sokat gondolt – ha az emlékezést ennek nevezhetjük – Sarah-ra hosszú, délnyugatnak tartó útján. Úgy érezte, ha mégolyan felvilágosult intézménybe csukatja, azzal is elárulta volna. „Csukatja”, mondom, csakhogy a nyelvtani tárgy elhagyása a legcsalárdabb álca, amit az ember valaha is feltalált. Charles lelki szeme előtt tüstént megjelent egy szempár, a haj vonala a homlok felett, a ruganyos járás, az alvó arc. Ábrándozásról természetesen szó sincs: Charles komoly erkölcsi problémán töprengett, s kizárólag a boldogtalan nő jövője miatti magasztos és tisz ta aggodalom vezérelte. A vonat befutott Exeterbe. Sam a mozdony füttye után szinte azonnal megjelent a fülke abl akánál – mert ő természetszerűleg harmadosztályon utazott. – Éjszakára itt maradunk, uram? – Nem. Keríts hintót. Csukottat. Eső lesz. Sam ezer fontba lefogadta volna, hogy Exeterben töltik az éjszakát. Mindazonáltal habozás nélkül engedelmeskedett, mint ahogy Sam arcát látva gazdája is habozás nélkül döntötte el – mert a lelke mélyén ez még azért függőben volt –, hogy mit kell tennie. Tulajdonképpen tehát Sam határozott: Charles nem óhajtott átélni még egy köntörfalazó jelenetet. Csak amikor már a keleti külvároson hajtottak keresztül, fogta el Charlest a szomorúság és a veszteség érzése s az az érzés, hogy a végzetes kocka most már el van vetve. Megdöbbentő volt, hogy egy egyszerű döntés, egy jelentéktelen kérdésre adott válasz ennyi mindent meghatáro zzon. Eddig minden elképzelhető volt; most már minden eldőlt. Erkölcsösen, becsületesen, korrektül járt el; de egyben rájött gyengeségére is, arra, hogy hajlamos behódolni a sorsnak, ami, tudta – az efféle előérzetek majdnem olyan biztosak, mint a tények –, egy nap betereli majd a kereskedelem 177

világába; kedvében fog járni Ernestinának, mert ezzel a lány apjának jár kedvében, akinek n agyon sokkal adósa… nézte a mellette elsuhanó tájat, és úgy érezte, mintha valami roppant erő szippantaná magába. Robogott vele a hintó, s egy meglazult rugó minden egyes zökkenőnél nyikordult egyet, gyászosan, akár a trágyakordé kereke. Az esti égbolt felhős volt, hamarosan szemerkélni kezdett az eső. Máskor ilyen körülmények között kiszólt Samnek, hogy másszon be hozzá a bakról. De most képtelen lett volna szembenézni vele (nem mintha Sam bánta volna a kiközösítést – a Lyme felé vezető nedves út számára arannyal volt kikövezve). Úgy érezte, többé sohasem lesz része az egyedüllétben. Ki akarta élvezni, ami még hátravolt. Újra eszébe jutott a nő, akit maguk mögött hagytak a városban. Természetesen nem úgy gondolt rá, mint az Ernestina melletti másik lehetőségre; és nem is úgy, mint akit esetleg feleségül vehetett volna. Az ilyesmi eleve lehetetlen. T ulajdonképpen nem is Sarah járt az eszében – szimbólum volt csupán, ami elvesztett lehetőségeit, kihunyt szabadságát, most már soha meg nem valósuló utazgatásait summázta. Valaminek búcsút kellett mondania; Sarah egyszerűen kéznél volt, ugyanakkor egyre távolodott is tőle. Kétség nem fért hozzá. Ő, Charles, az élet áldozata, ammonitesz, amelyet félrevetett a történelem roppant hullámzása, megfeneklett az idők végezetéig – megkövült lehetőség. Hamarosan erőt vett rajta a legnagyobb gyengeség: elaludt.

178

NEGYVENNÉGY
Kötelesség – annyi az csak, Megtenni, amit kiszabnak, Járni, mint a módi járja, Nem latolgatni hiába… Mint halálos vétkezésnek, Parancsolni zord megálljt, Ha lelkét kérdi a lélek, S szemet önmagára tárt. Dicstelen meghódolás az Sors kénye-kedve előtt…
A. H. CLOUGH: KÖTELESSÉG (1841)

Nem sokkal este tíz előtt érkeztek meg a Fehér Oroszlánba. Tranter néni házában még világos volt; amint elhaladtak előtte, meglibbent egy függöny. Charles gyorsan rendbe hozta magát, és Samre hagyva a kicsomagolást, elszántan nekivágott a hegyoldalnak. Mary boldog volt, hogy visszajöttek, és Tranter néni rózsás arcát is szívélyes mosoly ráncolta. Szigorú parancsot kapott egyébként, hogy amint az utazót üdvözölte, azonnal vonuljon vissza: ma este semmi szükség ga rdedámra. Ernestina, szokása szerint megadva méltóságának, ami megilleti, a hátsó szalonban m aradt. Nem állt fel, amikor Charles belépett, csupán hosszú; szemrehányó tekintetet vetett rá a szempillái alól. Charles elmosolyodott. – Elfelejtettem virágot vásárolni Exeterben. – Veszem észre, uram. – Ugyanis siettem, hogy ideérjek, mielőtt aludni tér. A lány lesütötte szemét, és a kezét nézte, amely éppen hímzéssel volt elfoglalva. Charles közelebb lépett, mire a kezek egyszeriben abbahagyták a munkát, és félretették a hímzést. – Látom, riválisom támadt. – Rengeteg riválist érdemelne. Charles letérdelt melléje, gyengéden felemelte a kezét és megcsókolta. Ernestina lopva rápi llantott. – Egy percet nem aludtam, mióta elment. – Szóval ezért ilyen ólomszürke az arca és ilyen dagadt a szeme. Ernestina nem volt hajlandó elmosolyodni. – Ráadásul gúnyolódik velem. – Ha ezt teszi magával az álmatlanság, gondom lesz rá, hogy hálószobánkban állandóan szó ljon egy csengő. A lány elpirult. Charles felállt, leült melléje, magához húzta a fejét, megcsókolta a száját, majd behunyt szemét, mire az rögtön kinyílt, és most már korántsem morcosan nézett az övébe. Charles elmosolyodott. – Most pedig lássuk, mit hímez titkos hódolójának. Ernestina felemelte a munkát. Órazacskó volt kék bársonyból – olyan alkalmatosság, amelyet a viktoriánus urak öltözőasztaluk szélére akasztottak, és éjszakára abba tették az órájukat. Az akasztórészen fehér szívbe a C és E betű volt hímezve; magán a zacskón aranyfonállal egy kétsoros versike készült, de még nem volt befejezve. Charles fennhangon olvasta: 179

A végzetes ikerpár belekergette Charlest az üzleti életbe. Charles még egyszer megcsókolta a kezét. Hogy Sarah-val mi lett. majd a vállára hajtotta fejét. hogy-hogyan alakulhat. mint ahogy az is. Ernestina előrehajolt. még ha kísértett is egy darabig a férfi emlékezetében. – Attól tartok. ovális virágmozaik aranyba foglalt gyöngy . és felfedte az órazacskó másik sorának rajzolatát. az ő fiaik pedig máig is igazgatják a hatalmas boltot és számos fiókvállalatát. enged a konvenciónak. Azzal a szerencsétlen teremtéssel kapcsola tban. – Megszorította a lány kezét. én csak reád gondolok. egyik nap. Charles segítőkészen behunyta a szemét. érdekházasság ez. Szerelmem. Mármint a társaskocsi kalauzoknál. – „Feleséged már melletted szuszog?” Ernestina elkapta előle a kék bársonyanyagot. – Maga bűbájos. és azt is megcsókolta. A lány szégyellősen felkattintotta: a bíbor bársonybélésbe elegáns svájci melltű volt ágyazva – apró. Sir Robert gyalázatos tettére rádupláz va nem is egy. de mindenesetre eg ymás oldalán éltek. Maga rosszabb még a kalauzoknál is. ahogy ezeket a nyavalyás echinodermákat keresem… Hát ez a történet vége. de Charles karja ott maradt a derekán. de már előre élvezi. Eleinte unta. noha Charles egy egész évtizeddel túlélte feleségét (és őszintén gyászolta mindvégig). amíg csak meg nem haltak. – Jegyesemtől. Végül is egyszerű dolog: az ember iróniából és érzelemből él. – Nagyon buta és jelentéktelen dolog. Elfordult. Más szóval. az most már csupán tárgyilagos és ironikus elmélkedés tárgya. Charles szemlátomást erősen törte a fejét. Ernestina elmosolyodott. úgy tett. Charles és Ernestina nem éltek boldogan. Bella Tomkins házasságkötésük után tíz hónappal hozott a vilá gra.– „Ahányszor ez órát felhúzod…” Hogy az ördögbe lehet ezt befejezni? – Találja ki. – Virág helyett. kihullnak látókörünkből. Az emberek eltűnnek. nem egyéb. – Bárcsak már holnap összeházasodhatnánk – súgta a lány fülébe. – Hajlandó sétálni velem holnap délelőtt? Megmutatjuk a világnak. Született. jegyet mégse kérnék. sötétvörös szattyánbőrrel bevont dobozkát. megtanulja. majd zsebébe nyúlva elővett és Ernestina ölébe helyezett egy kis forgópántos. – „Ahányszor ez órát felhúzod. de aztán rákapott az ízére. elfedi őket a közelebbi dolgok árnyéka. szűzies csókot lehelt az ajkára.” – Kedvesem. amikor haragszik. – Megvetem a hamis hízelgést és a szellemtelen szóvicceket. újra a melltűre nézett. Charles a szemébe nézett. hogy az legyen. nem tudom – mindenesetre személyesen nem zavarta többé Charlest. de két örököst nemzett. Képzelje csak. akik híresek voltak. Így van ez többny ire. egy apró kis vallomással tartozom. Harmatos tekintetet vetett Charlesra. Fiainak már nem volt más választása. – Csak nem a szegény Tragédiával? Charles elmosolyodott. mint aki csodálkozik. Hogy hogyan alakulhatott volna. Így mara dtak. s a kézszorítását azért viszonozta. Ernestina kiegyenesedett ültében. és puha. akiket Mrs.és korallkeretben. mondjuk – hét gyerekük. hogy mindenki lássa. csendben. ami. – Kedvesem. néhány pillanatig. szemtelen feleselésükről. 180 . közönségesebb nevet érdemel. Charles megszorította a lány karját. – Azért sem mondom meg. milyen divatos szerelme spár vagyunk: unott képet fogunk vágni. Charlesnak eszébe jutottak a priaposzi dal sorai. az ember behódol.

oda. nem hallották-e cselédei a szóváltást. suhogott is lefelé. 181 . Grogan? Életének kilencvenegyedik esztendejében halálozott el. Poulteney felment a lépcsőn. hanem szemtelenül csörgetni kezdte a kezében levő kulcsokat. – Ővégtelensége már értesült az ön elhunytáról. – Asszonyom? – Mrs. Mrs. hogy: „Ez Lady Cotton műve”. Nagyon kedves Tőle. hogy hallotta behajtani a cselédszállásra – titokzatos módon eltűnt. hogy mivel az ő jövője érdekelt. Poulteney vagyok. Azzal a durva lakáj becsapta a kaput az orra előtt. asszonyom. Értesítse Urát. ahol igazi ura várta. minden eltűnt. szintén tünedeztek. Sőt minden egyéb is eltűnt: az út. hogy figyelmeztetni fogja a Teremtőt (pe rsze majd ha közelebbi ismeretségbe kerülnek): szolgái előzékenyebben is viselkedhetnének a fo ntos vendégekkel. Már csak három maradt. Hatása mindazonáltal szelektív lehet. Poulteney illendően feketébe öltözve od ahajtatott hintajában a Mennyek Kapuja elé. amint az az ősi Egyiptomban szokás volt. Poulteney Charles Lyme -ba való visszatérése után két hónappal meghalt. Örömmel jelenthetem. – Helyes. természetesen vele halt egész személyzete – ünnepélyesen kitárta előtte a hintó ajtaját. – S azzal az érdemdús hölgy indult volna. hogy fenségesen bemasírozzon abba az impozáns fehér csarnokba. Nagy sokára megjelent a komornyik. Poulteney uralkodói léptekkel fe lvonult. Nem volt ott már semmi.Sam és Mary – de hát kit érdekel a cselédek életrajza? Összeházasodtak. megrántotta a csengőzsinórt. Lakája – mert. a windsori kastély kö rnyékére emlékeztetett). csak az űr – sőt. minden. mert Mrs. csak kettő. A lépcsőfokok. asszonyom. és meghaltak fajtájuk sivár szokása szerint. ki tudja. zizegett. miért. Mrs. aztán már lebegett. utánanéztem a dolognak – vagyis átkukucskáltam a másvilágra. már. Mostantól valamivel trópusibb éghajlaton lesz lakása. minő borzalom. Mától itt fogok lakni. De a hintó – pedig esküdni mert volna rá. Poulteney a semmin állt. Ki is volt még? Dr. – Ember! Utat! Én vagyo k az! Mrs. ez a napnál is világosabb bizonyítéka a tiszta lyme-i levegő jótékony hatásának. utódokat nemzettek. akár a begyen talált varjú. amelyeken Mrs. Annyit még hallani lehetett. Mrs. Mrs. a falánk űr. a táj (amely. Poulteneynek első dolga volt. amelyet a komornyik mögött látott. Poulteney Lyme Regisből! – Csak volt. Mivel Tranter néni is megérte kilencven-valahányadik évét. A szolga azonban nem állt félre. hogy körülnézzen. s magában elhatározva. egy. Angyalai hálaadó zsoltárt zengtek az esemény alkalmából.

bonyolult-egyszerű. előre megírjuk a jövőnket. hogy Charles a londoni züllés másnapján elhatározta : annak rendje és módja szerint elveszi Ernestinát. még ha nem írunk is verseket. aki vagyok! TENNYSON: MAUD (1855) Most pedig. hogy válasszon. amely éppoly ellentmondást nem tűrően röpítette előre Charlest. Legfőképpen azonban úgy érezte.NEGYVENÖT Bár betöltette lény nálam nagyobb. úgy látta. ami megtörténhetett volna – de egyelőre csak Charles képzeletében zajlott le a London és Exeter közti úton. olyasmit. ez volt az a kérlelhetetlen erő. Charles sem kivétel ez alól. és arra sem mernék megesküdni. Egy biztos: a pokolra kívánta. Ha az utóbbi két fejezetben valami elkapkodottságot és zűrzavart észle ltek. A Viktória-kor azonban szószátyár kor volt. semmi mást. habár manapság már inkább filmben gondolkodunk. hogy be sem merjük magunknak vallani. vagy egy olyan apróságot. büszkekönyörgő. kétségbe ejtette. hogy választania kell. és csakis ellentétes jelzőkkel lehetett illetni: csábító-hátráló. Tökéletes összhangban volt addigi viselkedésével. az ő rosszindulatú tunyasága. Ő ugyan még nem ismerhette az egzisztencialista terminológiát. sietve lefújja a versenyt. védekező-vádoló. Ugyanis: gyötörte. s míg lénye egyik felének nem tetszett. annál jellemzőbbnek t alálta Sarah-ra. s ezért. hadd áru ljam el. Az az „én”. megtörtént. felkavarta. de amit érzett. ugyanígy mindnyájan regényírók vagyunk. az utolsó lapokon nem arról olvastak. ami neki nem tetszik. hogy az Istent lássa benne – . hogy noha minden. hanem inkább a dolgok súlyos közönyének valamiféle megszemélyesítése – Charles túlságosan ellenségesnek tartotta ahhoz. szintén nem jómagam voltam. amikor a valódi jövőből jelen lesz. Mindenekelőtt lehetőséget adott Charlesnak. mégsem egészen úgy tö rtént. hogy csak a címét írta meg. méghozzá olyan vég felé. ami valóban megtörtént. ha észr evesszük. milyen hatást tett rá az a bizonyos háromszavas levél. egy történet vége felé közeledik. amelyen utazott. Akkor csa ltam. akár a v onat. h anem arról. s ezek a regényes vagy filmszerű hipotézisek so kszor olyan nagy hatást gyakorolnak arra. ez volt a hivatalos döntése. hogy a Charlesban rejlő lehetőségek kiaknázatlanok maradnak. Hipotézisfilmeket gyártunk magunkban arról. Említettem már. amikor azt elemeztem. amikor azt mondtam. miután regényemet a lehető leghagyományosabb módon befejeztem. hogy lénye másik felét rendkívüli módon felizgatta a választás pillanatának közeledése. Életének könyve. Persze. hogy csaknem egy és egynegyed évszázadot kapott evilági élettartamául. Nem csaltam. utazás közbeni lelkiállapotát akkor ismerjük meg igazán. mi minden történhetne velünk. ahogyan valójában viselkedünk. az kétségkívül a 182 . amíg még nyerő helyzetben van. hogy az író kifogyott a szuszból. amit az utolsó két fejezetben leírtam. vagyis kitaláljuk. ponto san ezek az érzések vagy gondolatok ébredtek föl Charlesban is. tehetetlensége billentette Ernestina javára a mérleget. hogy papnak áll. ahogy önökkel alkalmasint elhitettem. ha arra az irod alomban egyébként nem szokatlan esetre gyanakodtak. Poulteney túlvilági pályáját ilyen tüzetes érde klődéssel kísérte volna. Minél többet gondolkodott rajta. Hogy ne lennék. mint ahogy annak id ején meg az volt a hivatalos döntése (még pontosabban: a reakciója). és nem ismerte az orákulumok tömör kétértelműségét. hogy mindnyájan költők vagyunk. amely oly ravaszul tetszetős okokat talált arra. ő nem ilyen részletes és összefüggő elbeszélői modorban gondolk odott. ami végül is ugya naz. hogy hogyan viselkednénk. hogy Sar ah-t a feledés homályába száműzze. hogy Mrs. határozottan szánalmas befejezés felé közeleg. ne engem okoljanak érte.

A poggyászt lesze dték. de szaporán. és feltekintett. a hálóinget és az egyéb esti holmikat kicsomagolta – mindez alig vett igénybe hét percet. mintha csak a friss levegőt élvezné. amint a magas a lakot közeledni látta. hogyan kell viselkedni egy álmos vidéki fogadóban. – Tudod. Több szobában is fény égett. és lökjük vissza az exeteri jelenbe . Sam óvatosan kikémlelt a bérkocsiból. uram? Charles nézi egy pillanatig. – Egy kis eső nem árt meg. öregem. Hamarosan utolérték Charlest. és fizetett. Meglódult a szíve. – Sam. A szürkésfekete ég már úgyszólván éjszakába borította a várost. 183 . Végül az útitá skát is leszíjazták. és figyelte. Charles kifejezetten türelmetlennek látszott. – Na. Amikor a vonat megáll. Charles nekivágott a város felé vezető kaptatónak. a legjobb üres szobákat a rendelkezésére bocsátották. Lóg az eső lába. majd leszállt. Majd pedig. – Balra az első utca. és kinyújtotta a mut atóujját. és megeredt az eső. merre van? – Hogyne tudnám. Egy darabig a sarkon várak ozott. – Hé. mint akinek elege van mag ából. tüzet gyújtottak. Nem kellett sokáig várnia. Sam előbújt az oszlop mögül. Azután elsietett. még nem döntött. – Igenis. meggyorsította lépteit. aztán kipillant a felhős égre. két rézpénz a fáradozásodért. Eltelt egy negyedóra. megszólított egy fiúcskát.szabadságból fakadó szorongás volt – vagyis rájött. – Köszönöm. Az újdonsült detektív behúzódott az egyik oszlop mögé. Charles háta távolodott. A kocsis által megjelölttel szemben levő utca közepe táján vaskos oszlopok tartotta oromzatú metodista imaház állt. amely szállod asorral nézett farkasszemet. Rugdossuk ki tehát Samet a maga hipotetikus jövőjéből. Sam dühödten töprengve rágta a körmét. ismered az Endicott Családi Szállót? – Hogyne ismerném. Utána kisietett az utcára. én az ön helyében nem tennék ilyet. s hogy szabadnak lenni iszonyú állapot. Visszaindult Sam felé. indulhattak. Charles azonban nem került elő. Nesze. hogy szabad. megfordult. ahol a bérkocsis várta. Üres volt. akkor hajts a Hajóhoz. Megszállunk a Hajóban. aki tüntető lassúsággal sétált. és belépett az egyik épületbe. Sam nyelt egyet és meghajolt. Sam pontosan tudta. amint Charles holmiját felpako lják egy nyöszörgő bérkocsi tetejére. A fiú elvezette a sarokra. E – még exeteri mértékkel is – gyalázatosan szűkmarkú borravalót átadva Sam a homlokába húzta keménykalapját és eltűnt a szürkületben. majd a kocsishoz fordult. Vacsorát rendeljek? – Igen… azaz… majd meglátom. hogy meghallgatom a katedrá lisban az esti istentiszteletet. – Éjszakára itt maradunk. – Ha megengedi. uram. ezer. Lehet. tisztelettel. De alighogy a bérkocsi eltűnt. Újabb rövid útra került sor. A hall magasságába érve bekukucskált. Azután megállt. Az alak a jelek szerint eltévedt. és nem fogod megbánni. néhány perc múlva gazdájával együtt ott álldogált a kocsiállomás előtt. Sam felbátorodva elindult a raktár fala mentén. eső lesz. Így azután Sam. megjelenik gazdája fülkéjénél. Azzal Sam dölyfösen beszállt a kocsiba. amiért széles vigyorából ítélve alighanem többet kapott két rézpénznél. Sam savanyúan nézett utána. én járok egyet ez után a nyavalyás vonatozás után. te. Samnek megdobbant a szíve. egyelőre még birtokolatlan fonttal gazdagabban. Te menj csak el a poggyásszal. uram. és átszaladt a másik utcába ahol az Endicott Szálló állt. – Azt hiszem.

Mielőtt még felmérhette volna. – Nincs itt? – Jaj. Eszébe jutott Varguennes. majd sze mlátomást úgy gondolta. Boldogan elmosolyodott. drága mula tság.NEGYVENHAT Végül is. Az orvos meg. és szembe találta magát a tulajdono snővel. ha nem csalódom? – Öö… üzleti ügyben kell beszélnem vele. H. uram. hogy na. A teljességet majd velem Látod. A szív az úr a szellemen: Reményünkhöz kell még a hit. ugye. hogy a ficam magától is helyrejön. uram. Fogadnunk kell. mit csináljon. – Akkor föltétlenül fel kell mennie hozzá. Végül újra 184 . hogy szabad. küldetésére vonatkozó érdeklődés kísérletet kellett visszavernie. Endicott tisztelete most már nem ismert határt. Endicott már rég felmérte: tizenöt shillinges. Gondoljuk együtt. Az öregasszony habozva a redőnyös íróasztal melletti nyitott dobozra pillantott. Rokonféle. az a szegény ifjú hölgy tegnapelőtt reggel megcsúszott a lépcsőn. Betty Anne megjelent. a helyén maradt. Charlesnak a torkába ugrott a szíve. amely mögül fény szűrődött ki. uram. Charles a botja végét fixírozta. Annyi igaz. A. a négyszemközti találkozó bűn. remélni kénytelen: Ami megfogant idelenn. és Ott bontakozik. és felküldtek egy névjeggyel. s közben Charlesnak számos. akinek nyújtott már be számlát ügyvéd –. Valaki kiszólt. – Szobát parancsol az úr? – Nem. Endicott mosolygó arca megnyúlt. – Tehát nem találkozhatom vele. belépett. Orvost akartam hívatni. hát menjen föl hozzá! Legalább felvidítja egy kicsit. Mrs. CLOUGH: VERS (1849) Charles bizonytalanul megállt a sivár hallban. akárhogy legyen. – Ó… szóval az úr ügyvéd? – Igen – felelte Charles némi habozás után. Tágabb világba jut el. – Attól tartok… felküldene valakit megtudakolni. nem enyész. és kiderül talán Mik voltunk itt lenn igazán. és ijesztően éles hangon egy bizonyos Betty Anne -ért kiáltott. Úgy megdagadt. valami földszinti társalgóra gondolt ami meghitt és ugyanakkor nyilvános is. hogy nem volna-e jobb a felépülése utánra halasztani megbeszélésünket? Nem tudta. hogy ügyvéd is lehet tolvaj – és e nézetét aligha vitatja az. de ő kerek perec megtiltotta. e hhez kétség nem fér. Nem jött vissza azonnal. – Az isten áldja meg. Ő c supán érdeklődni jött. gyermekem. S ki hisz. – Mrs. és bekopogott egy félig nyitott ajtón. Borzalmasan k ificamodott a bokája. Én… vagyishogy… beszélni szeretnék az egyik… Miss Woodruff-fal. Mrs. mi adatik.

Kérem. – Itt az az úr. Követte a dundi szobalányt a felső emeletre. lába sámlin. miért jött: újra látni akarta. A plafonon fekete foltok – a petróleumlámpa korma –. de Charles nem folytatta. Charles a szőnyeget nézte. amit most csinálok. Fehérsége rózsaszínűén derengett a tűz fényében. akár megannyi síri maradványa a szoba rengeteg jellegtelen múltbeli lakójának. Bocsásson meg. amikor annak idején ő. Charles pontosan tudta. – Úgyis csak azt javasolná. Az eső vadul verte a Sarah mögötti ablak üvegét. akár a kétségbeesett bűnös. A lépcső valóban meredek volt. Tranterrel? A lány a fejét rázta. Charles komoran bólintott. Sarah nem mosolyodott el. A lány feje még lejjebb hajlott – mintegy megértően és – egyben – szegyenében. ebben a korban. másikban a bottal és a kesztyűjével. kisasszony. mert az asztalon álló lámpa nem volt felcsavarva. egy Tony-kancsóban néhány szál elszáradt nárcisz. nem. s kö zben elhaladta a baleset színhelye mellett. – Igen. a nők folyton elestek: megszokott velejárója volt ez az otthoni életnek. amint Charles belépett. – Átutazóban vagyok Exeterben. ez volt az az elviselhetetlen szomjúság. A lányon felejtette a szemét. Megint csend lett. – Tudatta a címét Mrs. – Nem volna jobb. Üljön le. aki tudja. akár valami nagybeteget (noha az arca lángvörös). dús. de ez sem rejtette. – Buta eset… nem is tudom. hogy lehettem ilyen figyelmetlen. megejtően eleve nnek tűnt. a kezét nézte – de még előbb. és leült az egyetlen szabad székre az asztal mellé. Charles nem tudta levenni róla a szemét – szörnyű volt így a székhez láncolva látni. – Talán jobb lenne. Levele ellenére hogyan is számíthatott volna rá. ne tegye – suttogta Sarah maga elé. minden teketória nélkül bejelentették. Csend lett. ami csillapítani kellett. egyik kezében a kalappal. Haja. – Csak én ismerem? A lány újra fejet hajtott. gyorsan feltekintett rá. Én… én nem számítottam rá. gyönyörű haj! Cé drusillatú kenőcs szaga csapta meg az orrát. mint ahogy a három meredek lépcsősor indokolta. arccal az ajtó felé. gúzsba kötött és felszabadult rabszolgája és egyenjogú társa. hogy ezt megbeszéljük – mondta Charles. – Nincsenek fájdalmai? A lány megrázta a fejét. legbensőbb énje tárult volna fel előtte: a büszke és alázatos. mintha a lány egész titokzatossága. És az után az örökös indigókék r uha után most – ez a zöld kendő és ez az ennyire még soha fel nem fedett. mint aki erre magától is rájött. ho gy hosszú ujjú hálóing van rajta Haja leeresztve hullott zöldbe burkolt vállá ra. a szoba túlsó sarkába. Charles csak állt. Charlest. Láthatólag nagyon zavarba hozta a férfi jelenléte. hogy a másik haragszik. 185 . A hálói ing nyaknál és csuklóban be volt gombolva. Ez a szükség hajtotta. Charles belépett a szobába. A hitvány bútorzat azonban magáért beszélt és még inkább feszélyezte Charlest. hogy… Charles a fiókosszekrényre rakta holmiját. Charles most sokkal kisebbnek látta – és szívettépően félénknek. – Mindenesetre örüljön. akinek sokkal hevesebben vert a szíve.feltűnt Betty Anne: az úr kéretik fölfáradni. ha el… – Nem. A kandallópárkányon. A gyászos küllemű folyosó végén egy ajtóhoz értek. hogy nem a Hegyalján történt. Sarah várt. amelyet a zöld kendő amúgy is kiemelt. Charles körülnézett a kis szobában. A zöld merinókendő a vállára terítette. magatehetetlenül. ahol a tűzfény ráesett. térdig vörös pokrócba csavarva. majd újra lehajtotta fejét. A ka ndallóban nemrég gyújtottak tüzet . Sarah a tűz mellett ült egy székben. ha most azonnal orvosért mennék? – Kérem. – Azért jöttem. Charles eleve kizárta ezt a lehetőséget? Valami mentséget keresett. mive l nemigen láthatták a lábukat.

megsimogathatta azt a hajat. Charles fél térdre esve szenvedélyesen magához szorította Sarah-t. majd visszaterítette Sarah lábára. – Nem szabad… nem szabad… ez őrültség. mintegy ösztönösen. és közelebb húzták a fejét. Felemelte fejét. s ő gyorsan e lkapta a tekintetét. elveszett. hogy mindketten megijedtek. aztán az arcára. A legtöbb megakadt a védőtepsiben. Charlesnak talán eszébe jut dr. Megpörkölődött gyapjú szaga töltötte be a szobát. mint amit a prostituált szobájában érzett. Charles nem tudta. rab egy zöld mezőn. ugyanolyan tanácstalan volt. de nagyon bársonyos levegőben – gyerek volt. felröppenő sólyom. Nem segítettek rajta. Grogan teóriája. keze gör- 186 . Valami titokzatos belső közösség indíttatására ujjaik egymásba kulcsolódtak. Charles tudta. S miközben a lány a szemét nyomogatta zsebkendőjével. de várt. Úgy érezte. rá a pokróc szélére. akár a leszakadni készülő híd. Hirtelen Sarah nyakába temette az arcát. noha csak három-négy másodpercig tartott. meg valami különös aggodalom. hogy Sarah őt nézi. miért érezte ennyire szükségét. keze remegett. Sarah magyarázatát – a könnyeire – alig hallotta. akit végre kieresztettek az iskolából. A kezét nem mozdíthatta. Talán Sarah kiszolgáltatott zokogása ütötte azt a rést. Ha csak a le ghalványabb mosoly játszik is az ajkán. Charles lerántotta a lányról. de szeme akaratlanul is megtalálta a lány arcát. hogy kimondják. hogy biztosan eloltsa. Ilyen vágyat egy hétre. amit a csűrben.Erőnek erejével félrekapta a tekintetét. Mélyen föléje hajolt. A lány hirtelen lehajtott fejéhez emelte kezét. hogy majdnem így lett. és sietve eltaposta a szikrákat. de a másikat letette a padlóra. Szájuk olyan vad erővel csapott össze. a szemét. Érezte. miért kísértett ez az arc. sőt akár többre elhalasztani lehetséges. ezekben a szemekben. mindenekfelett azonban várt. kérem. A lány karjai azonban átölelték. Végtelenül ijedten. Sarah szemében hála ült. ha belenéz ezekbe a szemekbe. hogy újra lássa: azért. hogy fájdalmat okoz. égjen. s az összes régi bánat. A szőnyegre pottyant parazsak hamar visszakerültek a helyükre. – Azt hittem. majd a torkánál állapodtak meg. akárcsak ő. miközben a vékony anyagba ö ltözött test nekifeszült karjának és mellének. Újra őt kellett néznie. Hogy száműzze őket. és felragadta a rézvödörben heverő kis lapátot. Charles csókokkal borította az arcát. égjen. hónapra. Tudta. amint bekötözött lába lecsúszik a sámliról. amely Sarah lábait takarta. Örökkévalóságnak tűnt. mintha tu dná. Charles pedig gyorsan letérdelt. Mennyi ideig néztek egymás szemébe. Charles nem mozdult. A csend elviselhetetlenül feszült volt. a lány félénken kinyú jtotta kezét. Charles lenézett a pokrócra. Charles nem mondhatta meg neki. hogy az övé legyen. egyszer -kétszer rácsapott a tenyerével. A lány feje elfo rdult a támla felé. És ráadásul Sarah ekkor megmozdult. Ujjai letöröltek valamit az arcáról. Újra összecsókolóztak. hogy magához térjen. az igazság tombolva várta. Lenézett a lábára. a földre hajította. tüzes szárnyak viszik. égjen. ez az arc azonban szinte csodálkozott önmagán. és rátette az övére. A kandallóban hirtelen szétgurultak a parázsló széndarabok. Charles időt adott neki. Ugyanazt a rejtélyes rosszullétei észlelte magában. hogy Sarah megrándul fájdalmában. sohasem fogom látni többé. s puhaságán keresztül kitapintotta a kicsi fejet. amelyén keresztül megpillantotta az igazságot – egyszeriben rájött. – Drága Miss Woodruff. Keze végre megérinthette. amíg csak el nem hamvad ezen a testen. Charles olyan erővel feszült a testéhez. A lány kapkodva elrántotta a pokrócot. és a lány el is fordította az ajkát. évre. röpítik. Sarah egyik lába még a sámlin nyugodott. szemét a po krócra szegezve. De örökre lehetetlen. de egykettő kiugrott belőle. de melle alig észlelhetően feléje ívelt. ne sírjon… nem kellett volna eljönnöm… nem is akartam… Sarah hevesen megrázta a fejét. A pokróc azonban füstölögni kezdett. Szíve vadul lüktetett. ezerszerte erősebb. de felig mégis kiszámítottan. érzelmi telítettsége kibírhatatlan. A lány felnézett rá. Először a kezük cselekedett. hogy a szék hátrahajlott. és ránézett a lányra: szemében majdhogynem vadállati tűz égett. Szeme azonban így a két meztelen nimfán állapodott meg a kandalló fölött: azok is rózsállottak a vörös pokrócról visszaverődő meleg fényben. Ekkor. behunyta a szemét. Mindkettő meztelen volt. behunyt szemére. beleolvadjon. mintha el akarná taszítani őt. vad ne mi vágy kerítette hatalmába. a leomlani készülő t orony.

– Ó. átölelte. a mezítelen láb hozzáért az övéhez… nem bírta tovább. Ránézett a külső ajtó ra. alsónadrágját… gyöngy nyakkendőtűjét. kravátliját. De a szürke ágyat. és már mozdulatlanul hevert. nyakát. drága. a mosdóállványt így is ki tudta venni. kaland. de Charles ügyet sem vetett rá. arcát elfordította.csösen szorongatta az övét. Charles megállt előtte. mintha magához akarná láncolni egy örökkévalóságra. Sarah… ó. Charles a Sarah mögött levő ajtóra nézett. harisnyáját. hogy magvát már alig bírja visszatartani. Sarah elmozdulhatott közben. mert most már a párnán hevert a feje. a most már megállíthatatlan sodródás. karjába kapta. és tüzes csókokkal borította a száját. Mindegyikük szemében a másik tüze fénylett: az ár. mezítláb bement a hálószobába. a kendő egyik vége lecsúszott a válláról. a szék támlájára támaszkodva. Lecibálta a mellényét. állatiság megállíthatat lan zuhataga örvénylett benne. és két gyors lépéssel ott termett. Szinte magába rántotta a testét. mert tiltott dolgok. brutálisan megkereste a helyet. majd a cipőjét. Vadul vetkőzni kezdett. Sarah teste megrándult. és a lány félájultan hevert. A lány feléje indult: félig lépett. Charles az ösztönös izomösszehúzódást legyűrve beljebb nyomakodott. és lázasan csókolgatta. az ujjak az arcát simogatták. Felemelte. félig zuhant. száját vad erővel. A lány combjai szétnyíltak. mégis engedékeny test azonban hozzászorult. és bevitte a hálószobába. A passzív. és begurult a sarokba. de az ágyterítőt nem vette le. őrület. nadrágját. Charlesnak azonnal megindult az ejakulációja. Pontosan másfél perc telt el azóta. úgy rángatta le magáról a ruhát. amelyet úgysem tudott elképzelni nélküle. és belehatolt. Charles megragadta a másik kezét. mintha elájult volna. mintha valaki fuldoklana. Kissé megemelve magát felrántotta Sarah hálóingét. bűn. akárcsak az előbb. szemét. egyik karját hátravetve. amikor a lába lecsúszott a sámliról. Sarah feje hátrahanyatlott a karjai közt. Sarah ügyetlenül. amikor végre letépte ajkát a szájáról. Néhány pillanat. és ráfordította a kulcsot. felállt. Egy gomb leszakadt a kabátjáról. 187 . őrjöngve. és a lány köréje fonta karjait. Ledobta az ágyra. Sarah. odament. A kendő leesett. Csak eg y vékony flanelréteg maradt közte és a meztelen test között. Azután bal térdével a keskeny ágyon megtámaszkodva rázuhant a lányra. s ő ott állna a parton. Édes angyal… Sarah. Drága. sérült lábát a levegőben tartva felállt. A hálószobát csak a szürkületi fény és a halvány utcai lámpák világították meg. nemi szerve mereven nekifeszült az ing aljának. hogy a hálószobába benézett. már csak hosszú szárnyú ingé ben. románc. Aztán. és átrohant a másik szobába. Charles odaugrott. Érezve. a hosszú frusztráció minden éhségével szorította a lányéra – és nem is csak szexuális é hséggel. s a sötét hajzuhatag elrejtette Charles elől. Kitépte magát.

A lány nem válaszolt. – Annyira kívántam – suttogta Sarah. kimért léptek az ablak alatt. mint akiket tettük megbénított. mint az egyetlen túlélő. Maga felé fordította a fejét. mit érez? – De én már nem szeretem! Sarah hagyta. a lányé nyugodt volt. a jövő. végtelenül elszigetelve… csakhogy a radioaktív bűntudat máris szivárgott bele az idegrendszerébe. De élni élt. mintha csak megérezte volna ezt. gyönyörbe fagyva. és a halvány utcai fényben belenéztek egymás homály burkolta szemébe. a… és ő… tudom. – Ő megérdemli magát. és újra a mennyezetre bámult. jogosan kérlelhetetlenek. micsoda zűrzavar! Közelebb húzta Sarah-t. Az övé tele volt borzadállyal. hogy Charles hevessége belefúljon a csöndbe. mint csalárd kedvesét. figyelmeztetett. ha nem tenném meg. elfátyolozta az arcát. Magányodból hessents bennünket el. – Nem kérek magától semmit. – Gonosz voltam. – Engem nem vehet feleségül. – Annyira kívántam – ismételte meg szomorúan. túlságosan le van nyűgözve. Csakis én vagyok a hibás. mozdulatlanul vár akozók! Megmozdult. a hit. Charles megszorította a vállát. és gyászosan nézte őt. Micsoda szörnyűség. a becsületes szándék. De Charles férfi volt. A messzi félhomályban Ernestina állt. megcsókolta a homlokát. Charles végre rájött. Rég elképzeltem már ezt a napot. Sarah túlságosan is fiatal. Úgy feküdtek. hogy a felesége l egyek. – Fel kell bontanom az eljegyzésemet. mint Varguennes – mondta Charles. Charles – nem fogta el a közösülés utáni szelíd szomorúság. hogy komolyan beszél. Bűnbe dermedten. Én ne tudnám. 188 . Talán egy rendőr. Már akkor tudtam. nem. Akarom. megszólalt. Én vagyok a hibás. Betakarta vele a vállát. akár egy váratlan atomtámadás áldozatául esett város. – Sarah… ez a legdrágább név. hogy a lány a vállára tehesse fejét. Nem vagyok rá méltó. – De muszáj. az ereibe. MATTHEW ARNOLD: A TUDÓS CIGÁNY (1853) Csend. Meredten bámulta a mennyezetet. – Drága… – A társadalmi helyzete. úgy. A Törvény. csitítaná. Sose tudnék tükörbe nézni. hogy ne nehezedjen annyira Sarah-ra. De az esze máshol járt. hogy szereti magát. Én nem. lassú. Charles megsimogatta a haját. Mr. Az eső elállt. Fr eeman arcul ütötte… milyen kőmerevek. Minden letarolva: az e lvek. csupán az azonnali és egyetemleges iszonyat – olyan volt. amikor idejöttem… szándékosan voltam vak. Nem kérhetek. életének édes birtokában hevert ott. A lány félénken átfonta a kezét. Minden kötelességemről megfele dkeztem. Eltelt egy perc. aztán hanyatt fordult. Sarah válaszul csak megszorította a kezét. mintha tagadná. – Most mi lesz velünk? – Én most csak erre a pillanatra tudok gondolni. mintha egy kislányét re ndezgetné.NEGYVENHÉT Miként zord Dido tekintette rég Hadészt inkább. – Rosszabb vagyok. a barátai. Súlyos. Charles úgy simogatta a haját. szinte mosolygós. Sarah. – Figyelmeztetett engem.

kábultan. mint aki végtelen éjszakába bámul. amit ő a testével kapcsolatban szerzett. de valami sokkal tisztább szer elemtől indíttatva. viasszá olvas ztanak s gonosz fantazmagóriáik képére gyúrnak bennünket… mindez – és az is. – Sarah úgy beszélt. Szabad emberként távozhat a bíróságról. önzésüktől. csak hogy maga boldog legyen. Rögtön utána azonban úgy érezte magát. de nem érzett fájdalmat. Lopva megvizsgálta magát. nem maradhat tovább! Felült. Szüzet erőszakolt meg. Charles nézte egy darabig. hogy vétkeztünk. A másik szobából neszezést hallott. körmönfont gyávasága: lehet. és kiment a másik szobába. Föléje hajolt. Charles újra felkönyökölt. de most már kapkodva öltözött. hiszékenységüktől. – Az a személy odalenn… és az inasom is vár a fogadóban. Most. hogy vétkeztünk. – Miért ne. De hát ő is ehhez a nemhez tartozott. Grogan és ő! Nemesebb lélek mindegyiküknél. Lavórba öntött víz zaja. Sarah szemében még mindig ott ült az a ha lvány mosoly s valaminek a mélységes ismerete – lelki vagy pszichológiai megfelelője annak az ismeretnek. és döbbenten meredt a másik szoba felé – hirtelen ráébredt ugyanis arra. Kérem. Már eddig is szörnyen viszszaélt a lány iránta táplált szerelmével. – Nem kívánok mást. és megcsókolta. hogy a La Roncière-féle perújrafelvétel során beterjesztett iszonyú bizonyítékot most újra nagyon is hihetőnek találta – megrohanta és apokaliptikus félelemmel töltötte el Charles lelkét. Egész Lyme Regis-i viselkedése. akár a legtöbb viktoriánus férfi. Charles sosem érezte magát ennyire közel asszonyhoz. minden indítéka hazugságon alapult. És nem akarjuk elfogadni. de a szeméből ki lehetett olvasni a választ. – Nem érdemlem meg magát – suttogta. És az idő is hogy e lszaladt. aztán leszállt az ágyról. mit csináljak. Sarah behunyta a szemét. Hazudott. elviselem… e lviselnék bármit… csak azt nem. – Olyan végtelenül idegen vagyok most önmagam számára. félelmünk a nagy. hogy menjek el… mintha semmi sem történt volna? Sarah nem szólt semmit. akit a vád valamely alaki hiányossága miatt fe lmentettek. Azután megmarkolta a szék támláját.. Attól van. – Én is éreztem már ezt. Halk zizegések – bizonyára lefeküdt. és hirtelen erőt vett rajta neme régi. hogy tudom. A mosakodás diszkrét zaja megszűnt. Charlest mélységes megvetés fogta el neme iránt: undorodott közönségességüktől. mint ami szájuk szenvedélyes összeforrásakor újra mocorogni kezdett az ágyékában. de a szíve mélyén örökre bűnös marad.– Csak nem azt akarja mondani. hogy finom és érzékeny nő élvezetet lelhet a férfivágy lecsapolójának a szerepében. Fogalmam sincs. És ott! Derült égből villámcsapás! Öltözködés közben vörös foltot pillantott meg az inge elején! Egy pillanatra azt hitte. szeme sötét jövőbe meredt. Zúgó fejjel.. Charles immár felöltözve bámult a tűzbe. attól. De mi célból? Miért? Miért? Miért? Zsarolás! Hogy teljesen a hatalmába kerítse! A férfiképzelet összes undorító succubusa. általános női összeesküvéstől. Könnyek szöktek a szemébe ekkora önfeláldozás láttán. – Nem bocsáthat meg nekem ennyi mindent! Nem kérhet ilyen keveset! A lány lehajtotta a fejét a párnára. és lenézett a lányra. hogy ki fogják szívni belőlünk az erőt. hogy mindez csupán afféle utolsó kicsapongás. Milyen igazságtalanok voltak hozzá. ennyire egynek vele. amikor szeretett. Nem tudta elképzelni. Charles felkönyökölt. Ez a nő őrült és gonosz. Charles olyan volt. Szóval mégsem adta oda magát Varguennes-nek. meg fogják rabolni idealizmusunkat. volt legalább egy nap. megsérült. adjon legalább egy -két napi haladékot. ha egyszer szeretem? Charles magához rántotta. ez nem történhet meg újra. a higgadt és felnőtt élet kezdete előtt. amire tapasztaltabb vagy kevésbé heves szerető már jóval előbb rájött volna. s valami nagyon különös hálót font köréje… de miért? 189 . hogy maga meghaljon. akár a gyilkos. porceláncsörgés.

– Egy dologban nem csaptam be. majd kalapja és pálcája után nyúlt. Ez a kimértség elevenbe vágott. most e lragadja tőle – és mindkét esetben a lány az oka. Mellettem nem lehetne boldog. – Igen. amikor a lány a tenger fölé nyúló sziklaperemen állva felnézett rá. A régi távo lság. Sarah nem b icegett. – Ezt nem fogadhatom el. Charles megnémult elképedésében. Charles most már elhitte. egy másik életben a felesége lehettem volna. hogy kijön. – Ez az én jutalmam. és kis ietett a szobából. – De hát miért mondta. Egy olyan nővel. az eső felé fordult. se beszéd. hogy a magányosságom vezette félre. A lány szembefordult vele. régi indigókék ruháját viselte. hogy…? A lány odasietett az ablakhoz. most is kit alálta titkos gondolatát. már hátat fordított. – Hogy beszélhet így velem? – Semmi válasz. Charles már -már megszólalt. megint csak kasztrálta a férfi lelkében kerekedő vádat. – Kerülte Charles dühödt pillantását. Nem tudom megmagyarázni. Az imént a lány felé vitte az ár. Charles néhány pillanatig még bírta a látványt. eljöttem onnan. De többé nem leszek a terhére. Életemnek csakis a természet vethet véget. a régi dac visszatért. s mint előbb. emlékeztetőül arra. nem is t udom. Sarah az ajtóban állt. Charles mereven bámulta a hátát a súlyos csöndben. Arckifejezése nyugodt volt. már csak a magáéval tudnék törődni. Nem ficamította ki a bokáját. attól a pillanattól fogva. – Ne kérjen magyarázatot arra. Sokkal erősebb vagyok. mint két őrült. Látva tekintetében a friss vádat. haja leeresztve. Észre kellett vennie. Imádkozni fogok a boldogságáért. Lehet. nem voltam több a képzelete balekjánál… – Ma a saját boldogságommal is gondoltam. kedvesebb távolság. Megismételte előbbi szavait. de most már szelídebb réteg takarta. – De hát mit tettem… miért…? Rejtélyek tömkelege. arcára rá voltak írva gondolatai. Hogy a segítségére lehetek. Szerettem magát… azt hiszem. Charles nem mozdult! Sarah néhány másodperc múlva hátranézett. hogy megláttam. Szeme nem rezzent. hogy Charles tisztában van a helyzettel. – Behúzódtam egy kapualjba. Ha még egyszer találkoznánk. – Amikor elmentem arra a helyre Weymouthban… még nem értem oda egészen a kapuhoz… láttam. mégis mintha tíz mérföld lett volna. – Csupán annyit kérek. A lány csak a fejét rázta. – Alig tíz láb volt köztük a távolság. amit tettem. Engem nem vehet feleségül. – Megmondtam. az irigységem. hogy szabadjon megértenem… – Könyörgök! Menjen el! Megfordult. Újra eleredt az eső. Smithson. Erőt adott ahhoz. már -már fatalista. Charles egy lépést tett feléje.Hangot hallott. Meg kell magyaráznia. de megi nt megelőzte. – Nem érdemlem meg magát. Egy pillanatig úgy meredtek egymásra. de szelídebb. amikor először bukkant rá. mintha csak várta volna. – Megadta nekem azt a vigasztaló hitet. de Sarah. hátat fordított Charlesnak. A neheztelésem. hogy tovább éljek… itt és most. sarkon fordult. Hogy mindent kockáztathattam… és hogy most már tudom. 190 . aztán se szó. Mr. Többé nem leszek a terhére. – Varguennes? – suttogta. Becsaptam. Charles sebzett tekintetet vetett rá. Megfordult. már-már rávetette magát. már-már felrobbant. hogy egy másik világban. Amikor elmentek. Ebben nem csaptam be soha. hogy az imént az övé lett. egy másik korban. mint általában a férfiak képzelik. – Újból az ablak. Egy nővel. – Kérem. Nem kell magyaráz ni. de a régi dac sugárzott belőle: Charlest most arra a pillanatra emlékeztette. menjen el.

amely olyan alacsony volt. és alaposan szemügyre vette a kései vendéget. Letérdelt. ha több mindenben hiszünk annál. Mrs. Véleményem szerint I sten házának mindig nyitva kéne állnia. Bocsásd meg becstelenségemet . Az egyetlen égő gázlámpa friss aranyozásra világított. bocsásd meg tisztátalanságomat. mielőtt még kérdésének hangot adhatott vagy a Charles kabátjáról hiányzó gombra felfigyelhetett volna. Bocsáss meg. Ha volna kedves bezárni. és elsuttogta a Miatyánkot. – Éppen zárni készülök. oltár feletti feszületre szegezte tekintetét. A végében. mint ahogy azzal sem törődött. köztük túlcsorduló kanális. amelyet előbb ecseteltem. irodája ajtajában állva. uram. amely az Exe-folyóhoz vezetett. ez is ragyogott és élt: boltok és kocsmák.NEGYVENNYOLC Erkölcstelenség. hogy Exeternek éppen abba az erkölcsileg sötét negyedébe veti bele magát. sötétvörös gótikus boltozat azonban arra utalt. könnyáztatt a arca merült fel előtte. Friss festékszaga volt a templomnak. asszonyom”-mal kinn termett az éjszakában. Ki egy húron sok dalt kísér: Ha lényünk magasabbra tér. Benyomta a kis ajtót. és meglepődött a kései jövevény lá ttán. amiért nem hiszek a Te bölcsességedben és irgalmasságodban. és adj útmutatást fájdalmamban…” Ekkor az elkeseredett tudatalatti nyomorult tréfájaképpen Sarah fájdalmas. Grünewald Mater Dolorosájára hasonlított. Holt énjeink lépcsőfokok. Fiatal ká plán állt a lépcső tetején. De legalább csendes volt. a sarkon kis vörös kőtemplomot pillantott meg. udvarias „Köszönöm. – Charles meghajolt. – A püspök rendelte így. Lépcső vezetett fel az utca szintjénél magasabb templompadlatra. hogy megnyugodhasson. belülről bezárta az öreg ajtót. a súlyos. Vakon elindult a szakadó esőben. Nem tudta. Kölnben 191 . Koblenzben. láthatatlanságra. NEWMAN: A LIBERALIZMUS TIZENNYOLC TÉTELE (1828) Visszhangzom én a dalnokot. Bocsáss meg. éppen az utolsó lámpát oltotta el. Endicott. Uram. Éppúgy fel se vette. Amint azonban a rituális szavakat elmondta. újra visszatért a sötét csönd és az üresség. önzésemet. Két. bocsáss meg. és elment a lépcsőn. amit mint szellemünkhöz és elkötésünkhöz ülőt habozás nélkül elfogadhatunk. és áthozni a kulcsot. De az edényeink nagyon értékesek. amikor belépett rajta. Hazavárnak. egyszeriben szükségét érezte valami men edéknek. amint a káplán átmegy az utca túloldalára. Charles a főhajó padsorának közepe táján leült. – A házam itt van szemben. Befordult egy lejtős utcába. de Charles egy ellentmondást nem tűrő. észrevétlenségre vágyott. TENNYSON: IN MEMORIAM (1850) Legszigorúbb arckifejezését felöltve lement a hallba. amelyet Colmarban. hogy meg kellett hajolnia. Sötétségre. hogy néhány percet imádkozással töltsek? A káplán felcsavarta a lámpát. amiért elégedetlen vagyok magammal. hogy a templom nagyon régi. merre megy. Bocsáss meg. kutyaürülékkel borított lépcsősor. Hallotta. Úriember. És amilyen időket élünk… Charles tehát hamarosan egyedül találta magát a templomban. – Megengedné. amiért megszegtem parancsolataidat. Megpróbált az alkalomhoz illő imát komponálni: „Bocsásd meg. kezét mereven összekulcsolva az imapulton. Mint a legtöbb erkö lcsileg sötét hely. már nyitotta is a száját. eső elől kapualjakba húzódó emberek. és a káplán lejött melléje. s a szentélyrácson keresztül az.

Gondolkodj. hogy eljöjjek. Ha igazán szeret. enyhe szentséggyalázás-ízétől. az egyházközségüktől távol élő lelkészekből17. Aztán itt van Ernestina.és Darwin-ismerete is azt súgta neki. a józanész e rettenetes anomáliájával azonban továbbra is számolniuk kellett. és újra tisztán tudott gondolkodni. milyen csendes. Most pedig sírt. Felállt. hogy a templom zárva van. És ne kívánd már annyira. két évvel történetünk ideje után halt meg. De a viktoriánusok sokkal közelebb éltek a kegyetlenséghez. így a hitetlenek duplán részesedtek a megrovásából. De aki be akart jönni. hogy a vezeték kiégett. Beleugrattak. Hasonszőrűek körében persze gúnyt űztek az egyház ostobaságából. úgy látszik. akik nem érezték úgy. Lyell. E sötét templomban üldögélve rájött. Mely okból? Állítólag társadalmi helyzetünk különbsége miatt. méghozzá nem Sarah-ért. Charles a lelke mélyén nem akart agnosztikus lenni. hogy nem talált meghallgatásra. Krisztussal. Korunk kegyetlenségei és bűntudatunk közé mi felhú ztuk a kormány által irányított népjóléti intézmények hatalmas építményét. Párbeszédféle alakult ki jobbik és rosszabbik énje – vagy talán maga és ama szétvetett kezű-lábú figura között a templom homályos túlsó végében. Talán a köveken való járkálástól. Nemes indok. 192 . hogy nyugodtan elvetheti a dogmát.vagy hol látott… már nem emlékezett rá. a fényűző körülmények között élő püspökökből. Nem tekinthették annak aminek ma oly sokan tekintjük: teljességgel szekularizált figurának. Kabátujjába törölve szemét. Életének utolsó tíz esztendejét Torquayben töltötte „kényelmes szállásán”. Milyen üres a templom. mert képtelen Istenhez szólni. józan esze. az intrikáló kanonokokból. vagy talán imé nti elkeseredésétől – mindenesetre valamitől megnyugodott. A padlatba ágyazott sírkőlapokról megkopott nevek és dátumok. Phillpotts (akkoriban hozzá tartozott egész Devon és Cornwall) éppen ilyen ember volt. hogy köztünk a házasság lehetetlen. Nincs összeköttetés. és aki a hite szerint cselekedett. belenyugodott. mikor a felettük állók jártak elöl rossz példával? A káplán az imént „a püspök” -öt említette – és ez a püspök a híres exeteri dr. aki kiválóan értett a metaforákhoz. és hátratett kézzel fel-alá járkált a padsorok között. Milyen célzattal? Nem tudom. Hangos kattanás törte meg a csendet. Kijelentette. nem hagyja. folytathatta volna-e a csalást? Nem is adott választási lehetőséget. hogy mit műveltél. az idejétmúlt teológiából és így tovább. Nézte a feszületet. Ünnepélyes fogadalmat tettem neki. Reménytelen. akiket nem töltött el a kizártság érzése. hátrafordult. de Krisztus arca helyett Sarah-ét látta. és nehéz időkben nehezebb a részvét egyetemleges szimbólumát elvetni. egy Názáreti Jézus nevű embernek. hogy bárcsak meg se történt vo lna. a jótékonykodás immár szervezett keretek közt történik. Tudta. barátom. Ki vagy mi ugratott bele? Becsaptak. Váratlanul elsírta magát. magánmítoszának megteremtéséhez. Mivel sosem volt szüksége a hitre. hanem azért. az intelligens és érzékeny lelkek sokkal inkább felelősnek érezték magukat. szektás marakodásából. Megpróbálta folytatni imáját. más életek kövületmaradványai meredtek rá kivehetetlen ül. hogy visszavettek tőlük valami ajándékot. Igazi anglikán egyházfejedelem volt – vagyis harciasan reakciós. a kis fizetésű káplánokból. Hol kezdjem? Ott. és visszaült a padra. mintha Charles lelkének e lutasított fele távozott volna vele. Nem én műveltem. Néhány képtelen pillanatig agya az elfeledett városnevet kutatta. jól megélt nélküle. A viktoriánus ateisták (e Bradlaugh vezette militáns elit) és agnosztikusok közt alig voltak. Az egész világ hitt istenvoltában. 17 De ki hibáztathatná őket. C-vel vagy K-val kezdődött… felállt. és ebben az utolsó évtizedben állítólag egyszer sem tette be a lábát katedrálisába. Ha igazán szeretett volna.

és akkor megfeszítenek. Azt a lépést. Ismered a lehetőségeket. Mit használna az én erőm a világnak? 193 . De a másik hang nem hagyta békén. mintha el akarná törni őket. mindent bevallok! Vétkeztem. mert nincs hozzá bátorságod. ezzel az eszmével már a legkegyetlenebb szempárban is találkoztam. minden órában újra meg kell tenni. biztonságban lesz részed. a városok csöndje. Azt akarta. Nem látok boldogságot. a gyűlöletük. A szeg minden percben várja. hogy mivel őszintén szeret. Muszáj volt újra találkoznod vele a Hegyalján? Muszáj volt itt maradnod egy éjszakára Exeterben? Muszáj volt felmenned a szobájába? Muszáj volt hagyni. nem passzív. Ennyivel éppúgy nem érsz célt. Tudom. Nem mehetek vissza. hogy e percben mit csinál a Megvető? A szemét kisírja. Szegény Charles. Megcsalják. amit korod kötelességnek. lehet. Megmo ndom. Charles. Dilemmába került. Charles. És te képtelen vagy megérteni. víz lemossa ágyékodról azt a vért? Nem mehetek vissza. Láttam a szemében – megvetett. meredt bele a sötétbe. a jövőbe. Olyan erővel kulcsolta össze ujjait. a határozatla nság árjába pottyant: szinte tapintható volt. Freemannek? Ez aljas vád. ami… Vagy talán inkább Mr. Egyedüli társ aid a kövek. hogy viszonozd az ajándékát. akkor nem lehet szent. tisztességnek. amiket a tenyerembe ütsz? Már bocsánat – de Ernestinának is van tenyere. Gyenge vagyok. sodorta előre. hogy rátegye a kezét a tié dre? Muszáj… Bevallom. hogy mi a kötelességem. Megtartja. Akkor most miért vagy szabad? Charles nem felelt. Szerelemmel? Vagy bűntudattal? Mindegy. Charles az imapultra fektette karját. amit jobban szeret nálad. az elforduló hátak lesznek. De csapdába ejtett. De szégyelled gyengeségedet. házassága minden napján. Mi jogon vont kínpadra? Mi jogon jöttél a világra? Mi jogon lélegzel? Mi jogon vagy gazdag? Én megadom a császárnak. hogy van valami. nézz a szívedbe – nem arra gondoltál-e. Visszaült a padba. hogy nem szeretik igazán. barátom. És nekem mit adsz? Ez a hálaadód? Ezek a szegek. Azt hiszed. amit még nálad is jobban szeret. hogy eljöjjek. és kényelemben. és beletemette az arcát.Azt már megszegted. mint ahogy Jeruzsálembe sem juthatsz el egyetlen lépéssel. Barátom. hogy beverjék. hanem újra és újra. A fogadalom szent. Charles. Nem egyszer. Benn m aradsz a börtönben. miközben idejöttél a városba. minden nap. hanem aktív. nem elég egyetlen cselekedet. hogy bebizonyítod önmagad számára: nem vagy még jövőd börtönének foglya? De a megmenekülé shez. Tudja. önbecsülésnek hív. amelyet nem Charles választott magának. Hát akkor jósoljunk belőle. neked kellett adnia azt. Ha mindegy. a tövisek. és csak meredt. A köt elesség csupán edény. Helyre fogom hozni. amit beletesznek. a jót is meg a rosszat is. Megmondjam. miért sír: azért. Vagy a szabadságot választod.

hogy hasznot – megváltást – húzzunk belőle. ami: mert inkább határozatlanság ő. némi habozás után belépett a rácsajtón. se szabadság… nincs egy árva gondolat. mint tett. Amint ott állt. Hallgassák csak: Hogy a holt itt legyen velünk. magasra emelése azért. mert becses volt nekem. és hátranézett a hajóba. Kívánjuk vajon igazán? Lepleznivalónk nincs talán. ez a fekély. vaskemény bizonyosságait és merev ko nvencióit. mit törődöm vele. hanem mosolygós béke. Inkább mintha a lány is ott állt volna mellette. inkább csend. nincs szándék. elfojtott érzelmeit és bárgyú kedélyességét. ez az alapvető hiba változtatta azzá. ez a gyengeség. Néma. mint valóság. ko rrupt politikáját és változhatatlan osztályrendszerét – legmélyebb vágyai nagy. de akár halott is lehetett volna. mint ember. mit rettegünk? Ha feddését. És ekkor megtette a hatalmas ugrást: Nem is tudják. a győzelem öröme. Benézett az egyik faa blakon az oltár feletti keresztre. És ne szeressen már ezért? Sírt gyaláz aljas rettenet: Hitetlenül szeretni kár? Bölccsé avat a nagy Halál. ha nincs túlvilági élet. nem ítélkezhetnek. Ez az ördögi kör kísértette. Nagyon világosan fejezi ki ezt Tennyson az In Memoriam ötvenedik versében. mint szó. de mégis más céllal. ahová belépett –. Háta mögött más emberek zsúfolt gyülekezete. Ez az ellenség csapta be. mintha egész korát – nyüzsgő életét. Korábban olykor Sarah-ban látta a keresztjét. inkább álom. nem ez a cél. dicséretét Lestem. az a különös érzés szorongatta. valahol másutt. őrajta látta megfeszítve magát. nincs rosszindulat sem. hogy milyennek látnak? Nem tudhatják. Charles arra gondolt: ha tényleg halottak. nem e barbár bálvány imádása. és mélyen megsebezte. és odament a szentélyrácshoz. 194 . titkos ellenségének látta volna. Charles mégis felállt. nem is emberi: gépezet. hogy levegye őt a keresztről! Charles előtt hirtelen megvilágosodott a kereszténység igazi célja. amint ott függ… no. Most felfedhesse szégyenem. ám mindenesetre megfeszítve. inkább csont. Elképzelte magát. Kövület! Még élt. A templom másik végéből csak halványan szűrődött ide a fény. Alig t udta kivenni Krisztus arcát. mégis valami rejtélyes empátia fogta el. S átjárnak holt tekintetek. miért. óvatos tudományát és óvatlan vallását. aztán – megvan! Azért. amelyet élő férfiak és asszonyok arattak. üres padok. Mint aki feneketlen szakadékhoz ér. nem Jézus nemességével és egyetemlegességével. hogy nincs egyedül. nincs benne se szerelem. arcán nem a görcsös gyötrelem látható. Amit evvel lerázott magáról. Először képtelen volt rájönni. amelyben a kereszten függő embert le lehet emelni onnan. És még valami: amióta belépett a templomba – de így volt minden üres templommal.Nem jött válasz. De nem a kereszten – nem. mert a csalás a lényege. ez a kudarc. hanem egy olyan világ megteremtése. egész korát kísértette. mintegy esküvői szertartásra várva. Megfordult. Rejtett bűnünk. de efféle vallási és valóságos szentséggyalázás most meg sem fordult a fejében. nem is ítélkezhetnek. és odament az oltárlépcső aljához.

de szükséges (mármint ha fenn akarunk maradni – igen. új teremtést. hullást tekintve mind Istennel. Rómába! Nem ez a megfelelő pillanat. de elvo ntabb indokokat ő maga nem fordította le valami szépen. Firenzébe. noha röviden. Mintha egy másik világot pillantott volna meg: új valóságot. még ma is szükséges) szabadság tiszta lényegét. szurkálásokat! Csak néznének némán! De úgy. Az igazságot kendőzném el. ki kerülne ki diadalmasan az összetűzésből.Dicsfényt. 195 . hátat fordítva a közönyös fafara gványnak. Mintha a múlt kísérteteibe vetett eddigi hite tudtán kívül a sírban eltöltött életre kárhoztatta volna. kiknek látni adatott. Azután végigment a főhajón. Most egy másik jelenet ugrott hívatlanul lelki szemei elé: Lady Bella és Sarah nézett egymással farkasszemet. Noha úgy tűnik. új okságot. Krisztus semmivel sem lett kisebb a szemében. Nagyon is konkrét látomások árja – ha úgy tetszik: hipotetikus önéletrajzának egy másik fejezete – örvénylett az agyában. a kegyetlen. Ő nem olvasná Sir Robert fejére a felbontott jegyességet és a családhoz méltatlan kapcsolatot. ez ellen a kísértetiesen torz vágy ellen. Bölccsé avat a nagy Halál. hogy az ateizmusba ugrott fejest. hogy egy hasonlóan magasröptű pillanatban miként szállt alá Mrs. és kilépett a templomból. De remélem. Charles egész lénye fellázadt ez ellen a két ocsmány tétel ellen. Bizonyára emlékeznek. S átjárnak holt tekintetek. Poulteney – márvány. Csodák csodájára azt is meg tudta mondani. de a bácsi önmagát okolná. Sarkon fordult. és arcát fényesség övezte. és.és aranyutánzat szalonórájának mindössze három ütésére – az örök üdvösségből Lady Cottonhoz. míg lángja apró lidércfénnyé nem halványult. ha kissé banálisan is. Megint fel-alá járkált. S legyetek jó ügyvédjeink. el ne hagyjatok Ti. Sőt inkább életre kelt. imádkozott. levétetett a keresztről. részben legalább. Ernestina Lady Bella fegyver eivel küzdene. hogy csak a lépcsőnél égő gázlámpa fénye. ez mégsem így van. visszament a padjába. De nem Jézusnak. igen. hogy a jövőbe hátrálva menjünk. ha nem vallanám be. szétfoszlanának. akár a pernye az azúrkék égen! És felöltöztetni Sarah-t! Elvinni Párizsba. hogy a sértések tüstént elsilányulnának. hogy az Uff izi-ban karjába kapaszkodó Sarah jelképezte számára. és nagyon ésszerűtlen dolgot művelt: letérdelt. elhiszik. Lehet. ha egészen nem is. lecsavarta a gázlámpát. a lelkén átsuhanó nemesebb. Charles mindenesetre megtorpant – sajnos már megint háttal az oltárnak –. szeme a padlat kövein. hogy előhozakodjunk a damaszkuszi úton ballagó Saulussal. hogy Charles most viszont a bácsikájára gondolt. s hipnotizált tekintetünk halon ősapákra és ne születendő fiakra essen. de Sarah… azok a szemek – hogy elnyelnék a sértéseket. Charles lassan visszaballagott a hajóba.

– Reméltem. a Szabadság és a Kényszer. és megmondani neki. ha a tizenkilencedik századba visszaruccanunk. azokkal új látását kívánta próbára tenni. Miféle lelki nemesség kényszeríthet valakit ekkora önfeláldozásra? Oda kellett volna rohannia hozzá. me nynyire vak volt eddig szerelmének mélysége iránt. Útja… gondolnák. amely nyilván a dolgozószobájára nyílt. ami szinte alig van hozzákötve a testhez. amiket pedig a mostani leleplezés után mondott. és új látomásából merített erőt: ennél az sem lehet ostobább. és megrántotta a csengőzsinórt. TENNYSON: MAUD (1855) Charles megkereste a káplán házát. – Köszönöm. Charles a templomi berendezésben már felfedezett némi hivalkodást: tudta. Charles átkozott kötelesség. A lány tudja. ami afféle egyházi dendiskedés volt akkoriban. azegyébként oly különböző entellektüelek. hogy gyónásra szólítják fel. egyetlen valóságuknak. s bűnösen. Phillpotts maga is anglo-katolikus irányzatot vallott – játszadozhatott a ceremóniákkal és a miseruhákkal. Úrvacsorában minden reggel nyolc órakor részesülhet. ha nincs – tehette volna hozzá. hogy felnyissák a szemét. akik először próbálták meg – vagy legalábbis úgy tűnt. Most már megértette. miért csapta be Sarah. A cselédlány visszament. hogy saját méltatlanságát bizonyítsa vele. a preraffaeliták iránt megnyilvánuló utála tban. egyenest az Endicott Családi Szálló felé vezetett. csak aztán jelenhet meg. Sokáig marad Exeterben? – Sajnos nem. Charles végigmérte. karjába kapni. magasan e vadállat felett lebeg. Előbb meg kell szabadulni a múltbeli elkötelezettségektől. Nem kellett hozzá varázserő. de biztonságban – mivel dr. hogy kezét felajánlja. de maga a pofaszakállas fiatalember is ott ácsorgott mögötte a folyosón. amelyet mindig magunkkal kell vinnünk. Nem lehetnék valamiben a segítségére? S azzal egy ajtóra mutatott a szegény kis vakarcs. és azt is tudja. Csak átutazóban vagyok. hogy megpróbálták – e kettősség nélkül szemlélni a művészetet és az életet. amelynek révén a „lelket” valóságosab bnak látják a testnél. sokkal valóságosabbnak. akár a foglyul ejtett fehér léggömböt a rossz és engedetlen gyermek. hogy átlásson a falon. Arnoldban. csak szolgálóm s inasom. uram. úgyszintén – és majdnem ilyen világosan – a fiatal Mill és a Gladstone-félék elképesztő politikai jobbra-balra hajladozásában. rossz szóra s lopni készek mindig. Ő azonban elbukott a próbán. olyasminek. és megpillantson egy imazsámolyt s egy diszkrét Szűz Mária-szobrot. és távozott. E sk izofrénia legvilágosabban és legközismertebben azokban a költőkben érhető tetten. A Varguennes-től való elhagyatásának hamis meséje s egyéb fogásai csak arra szolgáltak. s ekkor Sarah ugyanezeket a fogásokat arra használta. az Illendőség és a Meggyőződés. akiket eddig idéztem – Tennysonban. de a dolgok rendjének valami érthete tlen hibája folytán mégis mindenüvé magával vonszolja ez a vadállat. hogy átvegye a súlyos. hogy most már örökre az övé! Ó. mint Charles Kingsley és Darwin általános neurózisában és pszichoszomatikus betegségeiben. a fiatalember nyilván lekésett a traktariánus eretnekségről. A tételes vallás alól ő fel volt oldozva egy életre. Hardyban. Mai férfi habozás nélkül visszament volna. de nem tette – a viktoriánusok e végzetes dichotómiája (kategorizálási mániájuk talán legfélelmetesebb terméke). hogy találkozunk még. régi kulcsot.és tisztességtudata azonban várfalként magasodott eléje. a Túlzás és a Mérték. Meghajolt hát. az átírási és törlési 196 . Cselédlány nyitott ajtót. Ez a tény – hogy minden viktoriánus lelkében ott volt ez a kettősség – olyan felszerelési tárgy. amint gazdája előrelépett.NEGYVENKILENC Nincs. a mindenkire kiterjedő Közoktatás elvi alapokon történő kötelezése és a mindenk ire kiterjedő Általános Választójogtól való félelem közti örökös kötélhúzá sban. Clough-ban. hogy ő szereti.

akit alig ismer. tisztelettel. Amit ma rémtörténetnek tartunk benne. ha nem látok s tapasztalok annyit koromból és társada lmamból. De annyit mondok. Miután megvacsorázott. mintha csak vetkőzés közben dobta volna oda őket hanyagul. A hibát ott követtem el. – Légy oly jó. e tiszt ogató hadművelet hátramaradt szemetjéből. naplókból. hogy a kor legjobb útikalauza a Dr. Sam megjegyzés nélkül összesze dte. Megbocsáthatatlannak tartom. mint amikor először találkoztunk. hogy már -már kísértést érzek: papírra vetem. de annyiban talán mégis szerencsésnek. Ha azonban e téren eleget tettem kötelességemnek. gondolataim kizárólag a maga… nem is. Ezért tehát. amelyeket fehér léggöm bje ejt majd ki. Van magában valami. s arra kérni. a ruhák már ott lógtak a hordó szélén. mélységesen megértek. ha a rossz és engedetlen gyermek legközelebb megpillantja Sarah-t. hogy ostobaság volt e kötelezettséget magamra vállalni – már azelőtt is éreztem. Soha nem kenték el ennyire a valóságot. Hyde. amögött mélységes és korleleplező igazság rejlik. Drágám! Egyik felem kimondhatatlanul örül. És azonkívül bőrig áztam. amint számára igen szoka tlan dolgot művel: mosott. Miközben a Fore Streeten a Hajó felé ballagott. Tudnia kell. Hibáztatni csakis igazi természetem iránti vakságomat lehet. mint amiket eddig beterjesztett. hogy eljegyzésemet felbontsam. azt most hagyjuk. Amikor Sam feljött a vacsoratálcával. Első feladatom az. nem huszonkettő. hogy maga belépett az életembe. hogy megmagyará zzam ma esti viselkedésemet. mint a végül is kiadott változatból… sokkal többe t az elégetéstől valamiképp megmenekült levelekből. hogy képtelen nélküle élni. ezért az a véleményem. Negyedóra múlva anyaszült meztelenül láthatták volna Charlest. Jekyll és Mr. A szobámban fogok vacsorázni. Nem hihetem azonban. hacsak nem a maga akarata. Tisztában vagyok v ele. hogy mostani kötelékünk mindörökre össze fog kötni bennünket. Ezt nem mentegetőzésül mondom. de ha Isten is úgy akarja. hogy emlegethet így olyan valakit. hogy 197 . elválasztani már semmi sem választhat el bennünket.mániában – ha az igazi Millt vagy Hardyt akarjuk megismerni. de van más is. hogy jelenlegi helyzetemben nincs jogom találkozni magával. hogy igazán megismerhessem. de a másik csodálkozik. nagyon kérem. sokkal többet tudunk meg önéle trajzuk kihúzásaiból és változtatásaiból. uram? – Izé… eltévedtem. soha nem sikerült ennyire igazságként e lfogadtatni a hiszékeny utókorral a nyilvánosság számára emelt homlokzatot. amellyel egyébként nem rokonszenvezem. hanem azért. amit. drága rejtélyem: ehhez sokkal erősebb érvekre és b izonyítékokra lesz szüksége. Minden viktoriánusban megvolt ez a kettősség. és töltsd meg a kádat. már azokat a szavakat fogalmazta magában. – Igenis. – Hogy Sam mit gondolt erre. – Szép volt az istentisztelet. és Charles ez egyszer hálás volt megszokott nemtörődömségéért. azt a szenvedélyes. hogy elmémet e pillanatban csakis ennek az útnak a célja foglalkoztatja. nem tudom. A körülményeket most nem ecsetelem. és nem is végzett v alami jó munkát. édes és titokzatos Sarah-m. tollat-papírt vett elő. amit éppúgy nem ismerek. Miféle különös végzet rendelte találkozásunkat. Sam. hogy régóta esedékes lelkiismeret-vizsgálatra kényszerített. Holnap korán reggel tehát fájdalmas útra indulok Lyme-ba. Olyan élénken képzelte maga elé a jelenetet. Véráztatta ruhadarabjait az ormótlan fürdőhordó oldalára terítve módszer esen dörzsölgette őket egy darab szappannal. ne furdalja a lelkiismeret. Charles lelkében is. Ha tíz es ztendővel fiatalabb vagyok. és bevallja. bizonyára boldog lehettem volna Miss Freeman oldalán. Mindenesetre elhatároztam. Régóta érzem. de egyúttal igen tisztességes okfejtést. hogy így szólíthatja. közös jövőnk körül fognak forogni. állíth atom. hogy elfelejtettem: harminckét éves vagyok. amelynek hatására Sarah könnyes hálában tör ki. ami Sam képében várta Charlest az ódon fogadó kapujában. Nagyon ostobán érezte magát. De maradjunk mégis a valóságnál.

el tudja viselni őket Eszébe jutott ugyan egy apró tövis: Sam. A lépcsőn már világosan látta. tisztelettel. Szerető C. amelyek fenyegetik. amely szívemnek nem szándéka. annál jobb lesz. Ekkor már meglehetősen későre járt. Amint Sarah-nak mondta. mégsem küldi el azonnal. hogy illendőség dolgában mit diktál a maga érzékenysége. Poggyászt nem viszünk – tette hozzá. és Charles úgy döntött. Sarah mostanára minden bizonnyal álomba sírta magát. pusztán a konvenciónak tett engedmények voltak – ezért is fejezte be ezt a másikat ezzel az utóirattal. olyan merevséget érzek benne. S. ezer figyelmességgel szeretném elhalmozni. hadd legyen még egy kínos éjszakája. És be lehet hívni. hogy nincs senki hozzá fogható. és szeretném azt mondani: maga pedig az enyém. mind a jövőre nézve – és azt. Sam inasi álarcát felöltve kiment. hogy a magáé vagyok. legalább három oldal. Többször átolvasta a levelet. ezer örömben részeltetni. Sarah. Sam hálóköntösben találta Charlest. aki a viaszt feltalálta. mit hittél. amint dalol. hogy szándékaim mostantól a lehető legtisztességesebbek? Ezer dolgot szeretnék kérdezni magától. amit írtam. De arra eztán mindig tekintettel leszek. amit érzek. Jövőbe látó mosolynak bizonyult. ami a Londonból Ernestinának írottakra emlékeztetett. De hát Sam olyan. de mégsem lehetetlen… eszébe j utott a mosolya. hogy van-e válasz. Kell-e bizonygatnom. Lo pva körülnézett.ezt meg fogja kísérelni. kezében egy lepecsételt levéllel és egy csomagocskával. Azt is elátkozta. Sarah. ahogy felemelte a térdelő Sarah-t – milyen végtelen és hosszan tartó gyönyörűséggel teszi majd ezt jövendő közös életükben! Ha ezek azok a tövisek és kövek. drága Sarah-m. Charles nem tudott uralkodni az arcán. Elfordult. boldogságot addig nem ismer. Nehéz volt elképzelni őket. amelyet kétszeresen megédesít reménybeli útitársa. míg magát újra karjaiba nem zárhatja. hogy páratlan dolgot művelt. de azokat gyötrelem volt megírni. Hogyan harcoljon információk nélkül? Amikor az ellenséges állásokról olyan zavaros híreket kap? Megnézte a kezében tartott borítékot Címzése egyértelmű volt: Miss Woodruffnak az Endicott Családi Szállóban. és megvizsgálta a pecsétet. És csak egy napot töltenek Lyme -ban? És a poggyász itt marad! Megforgatta a csomagocskát. tehát ha nincs. Tedd. Maga olyan közeli s mégis oly idegen még – nem tudom jól megfogalmazni. P. – Ma este. megnyomogatta a borítékot Jó vastag. C. tüstént visszajössz. most azonban mégis megilletődött gyönyörűséggel szemlélte arcát a tükörben. – Ezeket elviszed a borítékon olvasható címre. amikor Sam és Mary majdnem felfedezte őket. ha örömre ébredhet. hogy a helyzete tűrhetetlen. – Még ma este visszajövünk. uram! Én azt hittem… – Nem érdekel. mind a jelenre. Azonkívül teljesül a kívánsága: új útra fog indulni. Megpróbálta elképzelni a még ismeretlen Sarah-kat – Sarah. de azért várj –. hangjában volt valami. amint táncol. Maradok. S. amint nevet. Nagy-nagy bátorságot érzett magában. Szíve mélyén tudnia kell. aki békét. – Nos? – Nincs válasz. amit mondtam. Lyme-ba megyünk. Bocsásson meg érte. és bérelsz egy gyors kocsit.-ja E magasröptű episztola csak számos piszkozat után nyerte el végleges formáját. Be is hívta másnap korán reggel. Átolvasva. akár a többi cseléd – bármikor ki lehet rúgni. Eszébe jutott. – A kocsi? 198 . változatlanul idegennek érezte magát önmaga számára. Tíz percig vársz. Ha nincs – nem számítok rá. aki közben felöltözött. Most újra itt áll Charles előtt.

– Helyes. hozzáragasztott még egy utóiratot. Ez arra a melltűre vonatkozott. Sam… ez nem rendes dolog… – Szeretlek. Ha választanom kell kettőtök kőzött. tisztelettel. hogy amilyen az úr. és a kert felől sem lehet belátni mögéje.– Odakinn vár. – Megszorította Mary karját. E második utóirat így végződött: „Emberem várakozni fog. – Ha őlordsága azt hiszi. most mihez fog kezdeni. majd széttárta. – Megmondjam. hogy megbocsátja viselkedését. A délutáni nap ferde sugarai átszűrődnek az ágak és az első fehér bimbók közt. fogadja el annak jeléül. – Jaj istenem. miután kilencvenkilencedszer olvasta át a levelet. amely Tranter néni konyhaajtaja mellett nő. Azután elmosolyodott. most mihez kezdünk? – Ne sírj. Inkább szenet lapátolok. látnák az alázuhanó testet – a bokor fölött levő ablakra. ajkán hálás mosollyal. Vagy akármit! – De a pénz… akkor nem kapod meg tőle a pénzt! – Nincs is neki. – Ó. És Sam megint itt van: halkan. A helyszín egy orgonabokor árnyéka. – Ki van zárva. Sam? Rémülten emelték fel szemüket – mintha máris hallanák a sikolyt. hogy nem lehet ennyire kegyetlen. amelyet mi már Ernestina kezében láttunk egy pillanatra. amíg Sam vissza nem jött . Ha a csomag tartalmát visszahozná… de tudom. Mary. olyan a szolga. Alig csukódott be mögötte az ajtó. Elegem van az urakból. – A nagybátyja. – Kilépek. amíg maga ezt elolvassa. ne sírj. Ugyanis tegnap. Az bolondította meg. Inkább meghalok. – Keserűséggel védte ki Mary kétségbeesését. Semmivel se jobbak nálunk. Sam… – Nem viccelek. amikor Charles a fejéhez eme lte kezét. én téged választalak. – De a kisasszony… jaj istenem.” Mégis halálos kínokat állt ki a szerencsétlen. arca pipacspiros. akár a közönség tapsát fogadó színész. Hallgatója Mary. Charles arra kérte Sarah-t. – Sam! – Ki én. fájdalmas képpel hadar. Mary? Mihez kezdünk mi? – Jaj. Rögtön lemegyek. és k inyújtotta a kezét. hát nagyon téved. – Kihúzta magát. akár a rohamra induló katona. kicsim. Az ki van zárva. – Na és mi. hogy kinek van? Ha okosan játsszuk ki a kártyáinkat? 199 . mint hogy elveszítselek. Sam visszavonult. kezét állandóan a szájához kapja.

Charles egy pillanatra azt hitte. Ernestina. hogy elka pja. Vidáman hátrafordult. – Charles? – Kérem.ÖTVEN Véleményem szerint logikusan következik. milyen jó volna a föld alá süllyedni. hogy elküldte Sarah-nak a levelet. A legjobban azok a formák szenvedik ezt meg. és odahúzott egy széket ablak mellé. és lement. zavart pillantásuk találkozott. Rémült. Charles kipróbálta rajra a komoly hangvételt. hogy kezdjem. Ernestina tűnt fel a folyosó végében. – Jó napot. hátranyúlt. amelyek módosuláson és fejlődésen mennek át. Ernestina arca elfehéredett. de valószínűleg számított erre. – Örökké szégyellni fogom az eljárásomat… de nem tréfálok. ébren van-e. azután elindult a folyosón kínpadja felé. Megint elöntötte az egzisztencialista rémület. – Nagyra kedves volt hozzám. – Charles… maga tréfál. Hamiskás kis mosoly ült az arcán. – De miért néz így rám? – Mert nem tudom. mert a gardedámom ebédmeghívásnak tesz eleget. Itthon van Ernestina kisasszony? Még mielőtt Mary felelhetett volna. Ismét fel-alá járkált. de most ideges kínban. Charles tovább hallgatott. de a lány átnyúlt a bal karjához. üljön le. amelyet lefoglalt magának. A lány megérintette az asztalon fekve levelet. Charles nem bírt ránézni. hogy mivel a természetes kiválasztódás útján új fajok jönnek létre. a szőnyegre szegezte tekintetét. Mary széles mosollyal tárta ki előtte az ajtót. elájul. illetve komor. de nem mondtam el neki az igazságot. Ernestina a kertre néző napsütötte ablaknál állt. Charles pár percet a szobában töltött. – A papa… Charles gyors p illantása belefojtotta a szót. Charles! Charles? Valami baj van? Elindult feléje. nem vagyok méltó magához. ezért égette fel maga mögött a hidat azzal. s végül teljességgel kipusztulnak. de most úgy örvénylettek az agyában. – Levelet kaptam papától. Elismételte azt az ezernyi frázist. – De hát mi történt ? – Rögtön… ezért jöttem. – Nincs. megigazította a hajtókáját. De azért bejöhet. DARWIN: A FAJOK EREDETE (1859) Nem sokkal két óra előtt érkeztek meg Lyme-ba. – Az igazságot… milyen igazságot? – Azt. Charles átadta kalapját Marynek. Ernestina megállt. mintha azt fontolgatná. arra gondolt. mások az idők során egyre ritkábbak lesznek. 200 . – Nem méltó hozzám? – Egyáltalán nem. amelyek a legközvetlenebb versenyben állnak azokkal. Mély lélegzetet véve fogta a kalapját. amit el kell mondanom. Azzal már el is tűnt a nappaliban. erőt próbált gyűjteni a vallomáshoz. tekintetével még mindig Charleson. hogy sokórányi fájdalmas és elmélyült töprengés után rájöttem. akár az októberi fal evelek. és előrelépett. amit útközben megfogalmazott.

ak i oly szerencsés. de nem halálosat. hogy szeretett volna elájulni. hogy ez idővel szerelemmé erősödik. ha azt hiszi. – Egy mondatba nem tudom belesűríteni. Ha az lett volna. hogy tökéletes felesége lenne annak a férfinak. Egyetlen vágyam. De. Csak azt igyekszem megvilágítani. Apja nemcsak hogy nagylelkűen viszonyult körülményeim megváltozásához. csak önmagamat. hogy a távolságot megtartsa. Ernestina lassan felemelte fejét. Ugye hogy tréfál? – Milyen kevéssé ismer. Ernestina. Különben is – az ön apját szégyellni a legotrombább sznobéria volna. – Megrázkódtatás! – Ernestina elvesztette önuralmát. Nagyon kedve ltem magát. A hozományára célzok… és arra a tényre. hogy egy remek házassággal visszasz erezzem önbizalmamat. hogy elnyerheti szerelmét. mindig is úgy éreztem. – Tudtam. aminek akar… gyengének. – Képtelen vagyok elhinni. hogy amennyiben megkérném a kezét. megkísértett a Sátán. 201 . Nevezzen. önzőnek… de érzéketlen nem vagyok. hallgasson végig. de azzal megtagadta volna a … – Akkor lesz szíves megmagyarázni. hogy társuljak be az üzletébe. de figyelt rá. és Ernestina csak most döbbent rá igazán a helyzet komolyságára. Ernestina egész testében megborzongott. hogy ilyesmivel tréfálnék. hogy ön iránti érdeklődésem egy része nemtelen. nem utasítana vissza. Charles megkönnyebbült . hogy Charles odament az ablakhoz és becsukta. Kérem. Nem fogom félbeszakítani. kegyetlen. noha Ernestina szeme lecsukódott. de szinte nem is látta. vagy hisztérikus roham tör ki rajta… ki tudja. – De… de hát… a telegram! – Azt még elhatározásom előtt adtam fel. Sosem kételkedtem benne. A lány lehajtott feje mellett megállva a lehető legszelídebben folytatta. még most sem késő meggondolni magát.– De hát… de hát ez agyrém. hogy bűnöm nem volt előre megfontolt. – És mi vezette erre a nagy felfedezésre? – Az. miről van szó. – Az. A lelkem mélyén. – Amikor ilyen hidegen és nyugodtan közli velem. – Hitetlenkedve felpillantott. – Mindig nagy tisztelettel és vonzalommal viseltettem s viseltetem ezután is maga iránt. Ernestina felkapta a fejét. Charles irtózott a fájdalomtól. Apja lánya volt. Ránézett Charlesra. tudtam! Azért csinálja az egészet. – Ezzel már az elején számot vetettem. csalódást érzek. hogy sohasem szeretett!? Hangja olyan élesen csengett. – Ernestina rettenetes pillantást vetett rá. lehet. kérem. hogy mindezt a maga szájából hallom. s alázatosan várni a büntetést. Ha elájul. Charles tudta. mert kereskedőlány lett volna a felesége. Ernestina kimért keserűséggel nézte a kezét. Lehetőséget láttam arra. A lány sebet kapott. hogy megértessem magával: nem csaptam be senkit. hogy csupán hideg számítás vezérelt. Amikor a múlt télen láttam. ne higgye. Talán inkább egy szélhámos. hogy nagy megrázkódtatás ez magának. amiért apja nem bontatta fel velem eljegyzésünket. ho gy életem céltalan és sikertelen. hogy nem vagyunk bűnösek benne. hogy ez lesz a döntő pillanat. s mintha valami remegés futott volna át rajta. Nincs igazam? Charles az ablak felé fordult. még nem jelenti. nem állnék most itt. De sajnos annak is régtől tudatában vagyok. – Nem keresek mentséget . Charles lesütötte a szemét. – Akkor sűrítse többe. hogy kimondunk valamit. Őszintén hittem. hogy rájöttem – és ez magamat is undorral tölt el – . Nem. szívtelen… – Tudom. elájulni nem ájult el. – Igyekszem nyíltan és becsületesen vallani. hanem azt is felajánlo tta. hogy ön egyetlen gyermek. elmondani mindent. és félénken elmo solyodott – Megfeledkezik a telegramjáról.

hogy néha bántja a fülét. amit mondok. – A szívem szakad meg. 202 . bármit. ha mások volnánk… de hát nem vagyunk. ha úgy veszem feleségül. hogy elsősorban ez vonzott magához. hogy el vagyok kényeztetve. hogy magában kevés az önbizalom. Nem volt mind hozományvadász vagy jelenté ktelen senki. engedje. azt sem tudom. hittem. – Eszembe juttatja. eljegyzésünk után nem so kkal leírtam. – Charles. Hogy viszszaadjam az önbizalmát. Csend lett. azt mondta magában… Ernestina befogta a fülét. Most pedig. Hosszú csend következett. mennyi mindent vesztek – mormolta Charles. Meg vagyok győződve róla. nem tudná… De a folytatáshoz nem talált szavakat. hogy ebben a dologban csak magamra gondoltam. hogy magát boldoggá tegyem. hogy apja ajánlatát hallva elfogott a borzadály. kérem. mint a vallásos hit. azért hallgatott. Az ember tettetheti is. De előbb-utóbb ráun a színlelésre. hogy még összehasonlít ani sem tudom a férfiakat. Azt tu dja. Ami sosem volt . – Mindössze1 ennyit jelent magának. Meghatották és szégyenkezésre késztették a lány szavai. – Tudom. hogy k iolvassuk belőle. Charles hallgatott. Elborzadok a gondolatra. amelyet egymás iránt érzünk. Megtanulok a kedvében járni. nem tudhatja. nagyon sokat jelent. hogy… száz másik férfi előtt is meglengettek. Emlékszem – ha nem hiszi. amit az előbb mondtam. kérem. hogy ostoba vagyok. De csak a saját alkalmatlanságom rémisztett meg… egyáltalán nem az ajánlat. mekkora igazságtalanságot követtem volna el maga és az apja ellen. mindenről lemondok. – De sajnos. Charles az ablak felé fordult. Tudom. akivé válok. Ernestina hangja szelíden és egyr e halkabban csengett: – Tekintetbe véve. nagyon is jól ismerem magam. fehér arca szánalmasan harcolt a nyugalom látszatáért. Ernestina lehorgasztotta a fejét. hogy Ernestina többet vár tőle. egy szó elég. egy Kleopátra. Nyilván elfojtotta őket. kudarcot va llott az életével. szerelmünket viszonozzák-e… – Mi kiolvasni véltük – sziszegte Ernestina. legyen egy kis türelemmel. Azért választottam. – Kedves Ernestinám. Nem azért választottam magát. – Megmásítani döntésemet? A lány kihallhatott valamit a hangjából. hogy sosem jelentettem magának többet egy szép kis… szalonbútornál. Azt hiszi. lehozom a naplómat –. fájdalmat okozok. Valahogy ráéreztem. mit tudom én… de ezt szántam igazi nászajándékomnak. tapasztaltabbnak látszott. Tudom. hogy gyermek vagyok még. – Természetesen. Persze. hogy nem szeretem. ha a kövületein gúnyolódom. azt nem tudom feltámasztani. apró. Nem tudja. Tudom. hogy nem vagyok ren dkívüli. olyan ez. Tudom. Igaz. azután lassan végighúzta ujjait az arcán. oltalma segítségével… ha tanítgatna… gondoltam. hogy majd jobb leszek. hogy ártatlan vagyok még. amit mondtam? – Sokat. bölcsebbnek. mit vár tőlem… ha megmondaná. – Próbáljunk mindketten megkapaszkodni abban a tiszteletben. De a maga szerelme. Nem vagyok egy Szép Heléna.– Ha úgy gondolja. – Most már beszélhetek? – kérdezte végül. Ilyen higgadt viselkedésre nem számított. mert olyan ártatlan vagyok. hol hibáztam… milyennek szeretne… bármit megteszek. mert egyik érzelmet sem mutathatta ki. L ehet. Ne higgye. s megszerettetem magával azt az Ernestinát. mert maga kedvesebbnek. untatom a házi dolgokkal. mert szenvedély esen könyörgő tekintettel felkapta a fejét. hogy befejezzem… a magyarázatomat. noha tudta. – Nem szabad így beszélnie. Szemében visszafojtott könnyek csillogtak. hogy megvetik. Charlesba mintha késként fúródott volna a felism erés: milyen mély sebet ütött. könyörgök. amit Charles nem akart kifejezni. egy pillantás. igaza van. hogy a maga lelke mélyén is felmerültek már apró kételyek.

az adott szava. hogy megkímélhetem ettől a fájdalomtól – motyogta. Leginkább talán a sebészhez hasonlíthatnám. úgy csattant a hangja. Charles nem nézett hátra. Hátranézett. aki egy rett enetes csata vagy baleset áldozatát szemléli. örökre eltűnt az életemből. De a rendkívüli körülmények… Csend: talán azt fontolgatja. hogy Charles összerezzent. majd felkiá ltott: – Mindenre. s a szeme egy pillanatra sem hagyta el az övét. Charles est elvise lhetetlennek találta. hogy mivel csipkelődni szoktam. – Azt hitte. a… Papír hasadt. Aztán a kezébe temette arcát. a szégyen visz a sírba! – Nem érdemlek egy pillanatnyi sajnálkozást sem. – Ha nem ölöm meg magam. hogy sosem mond többé ilyet! Ernestina vad tekintetet vetett rá. – Vagy inkább önmagát a szégyentől? Maga… maga egy szörnyeteg! Visszazuhant a székbe. arra számítva. hogy ehhez az eljáráshoz folyamodjék. tett egy lépést. micsoda alak maga. lehetetlenné teszi. anélkül is tudta. leöntse-e vitriollal. – Jogában áll. – Ki ez? – Nem ismeri. eltévedt gyermek mozdulatával kinyújtotta a kezét. Valami történi azóta. – Megszegte ígéretét. – Reméltem. Londonban rájöttem…hogy nem így van. – Régóta ismerem. – Szerettem volna megkímélni ettől. hogy Ernestina lehajtott fejjel ül. – Azt hittem. Váratlanul hideg hangjából szinte csöpögött a méreg. egyenesen a szemébe nézve. ami szent. – Szereti? – Szeretem? Nem tudom… de akármit érezzék is iránta. – És ő… maga… Charles elfordította a fejét. ígérje meg. hanem az egész helyzettől: féligazságokat mondott. amely mintha átlátott volna minden hazugságán. Charles nem bírta elviselni a tekintetét. 203 . de nem. s amint észrevette. hogy folytatja a műtétet. akiket nem tört meg az élet.– Muszáj… nem tehetek róla… csak tegnap is az a telegram… sírtam és százszor is megcsókoltam… ne higgye. Ernestina nagyon lassan felállt. amíg a zokogá s abbamaradt. hogy feladta azt a telegramot. és tágra. amint a keserű felismerés rátört. A lány zokogni kezdett. Pillanatnyilag más nem érdekel. felemelkedett. Csakis bűnösnek vallhatom magam. és hátat fordított. az arcához emelte kezét. fontosabb a szeretője. a kapcsolatunknak vége. Szilaj tekintetet vetett Charlesra. – Miért nem mondta ezt meg az elején? Hosszú csend. nyíltan sírt. hogy másnak ajánljam fel a szívemet. megbocsátok? – Charles némán megrázta a fejét. Charles Smithson úgy döntött. Megvárta. és aztán halála napjáig képtelen volt úgy ránézni egy porcelán bárányra. amely a kandallópárkányon állt. – A világ úgyis meg fogja tudni. és térdre esett Charlest ekkor mélységes undor fogta el – nem a lánytól undorodott. egy porcelán bárányra szegezte tekintetét. akik… – Elhallgatott. Tisztességes férfiakkal. Megmondja az igazat. De… valóban történt valami. mint a becsülete. Azt hittem. Charles hagyta. dühödten elhatározta – mert mi mást tehetne? –. takargatta a lényeget. – Az egész világ tudja meg. Én bármit… – Elhalt a hangja. – Hazudik. – A szüleim. Meg fog ismerkedni más férfiakkal… olyanokkal. a barátaim… mit mondjak nekik? Hogy Mr. Charles odament a kandallóhoz. hogy ne fogta volna el heves önutálat. egy rémült. hogy apja levelén tölti ki haragját. A neve lényegtelen. nincsenek mély érzelmeim. hadd sírjon. Nemem számára van ilyenkor orvoslás. hogy Charles rápillant. Amikor Ernestina végre megszólalt. meredt szemekkel bámult rá.

– Szinte köpködte magából a szavakat. A lány nem mozdult. A fejét rázta. Groganért. – Egy pillanatig úgy tűnt. – Igyekszem elképzelni őt. – Mary bólintott. mennyi visszafojtott megvetés feszül a lányban. nemesi származék… rangos hölgy. hamis volt. Gondolom. De valami megállította: a lány térdei túlságosan is ügyesen csuklottak össze. hogy felbontassa egy férfival az eljegyzését? Már tudom is. – Olyan. hogy csaló vagyok. Hamisan hangzott. majd visszasietett a nyitott ajtóhoz. kívülről megfigyelt valaki. – Apám meg fogja hurcolni a nevét. akár a nagybátyja. behunyt szemmel hevert. majd sarkon fordult. Ernestina – talán mert nem jutott eszébe alkalmas gyalázkodás – elhallgatott. Charles elgondolkodó tekintetet vetett a lány feje búbjára. és… Charles az ajtóban megállt. 204 . – Erről nem vagyok hajlandó tárgyalni. Végre belefoghatott egyik előre á tgondolt beszédjébe. a széke mellé. hogy… mondjuk. hogy büntetés nélkül megúszom? Hogy nem ez életem legrettenetesebb döntése? Hogy nem ez életem legszörnyűbb órája? Amelyre halálom percéig lelk ifurdalással fogok emlékezni? Lehet. Mary is el fog ájulni. Lazítsa meg a ruháját. A konvenció betanult katatóniája. hogy énjének jobbik felére apelláljon. egyszerű teremtések hiszünk. jusson eszébe: viselkedésemet nálam szigorúbban senki el nem ítélheti… s hogy egyetlen mentségein az: képtelen voltam továb bra is megtéveszteni azt az embert.Ernestina most mintha újból ráébredt volna a férfi tettének szörnyűségére. – Hol van most? Londonban? Charles egy darabig nézte Ernestinát. mint aki sok mindent szeretne mo ndani. Elmegyek dr. Van is rá egy kifejezése: Jó modor és kiegyenlítetlen szá mlák. Ó… bárcsak hallgattam volna szegény jó apámra! – Ez meg mit jelentsen? – Ő jól ismeri az arisztokráciát. teste túlságosan is simán csúszott le a szőnyegre. Megpillantotta magát a tükörben – és azt a másikat. s azt várná. nem volnék itt. amiben mi. karja szánalmasan hátravetve a szőnyegen. – Megrázkódtatás érte. megrántotta. mindkettőjükét. és elindult az ajtó felé. Az arca még mozgott. énjének másik része Charles nevét adta a szájára. pukedlizett. szélhámos. érezte. – Tüstént írni fogok az apjának – mondta. hogy amikor ezek a… természetes indulatok elnyugszanak. – Csak elájult. de ott maradt. hogy felemelje. odament hozzá. és leült eléje.. Charles ösztönösen indult volna. Ha az volnék. Charles fogott egy széket. – Csak nem hiszi egy pillanatra is. Charles egy másik világban – az az igazi önmaga. Kikergetik Angliából. Charles a nappali felé mutatott. A lány rohanvást jött fel a konyhából. rémült szemekkel bámulta Charlest. Ernestina egyszerre csak lerogyott a padlóra. Most azonban kinyitotta. mintha az egész csak lidérces álom volna. Miféle nő képes akkora aljasságra. – Érti? Semmi szín alatt ne mozduljon mellőle. – Férjes asszony. – Nem vagyok arisztokrata. A lány fe lállt. és külföldre szöktem volna… – Bárcsak ezt tette volna. Kezét a lépcsőkorlátra téve. Charles nem mozdult. Csak annyit kérek. szélhámos. És ilyen lehet ő is. de elég közel. Charles odament a kandalló mellett lógó csengőzsinórhoz. de képtelen rá. – Nem várhatom. Ernestinával való kapcsolatában mindig is az volt. Aki itt áll a szobában. hogy megnyugtassák: felébredt. Megingott. akit tisztelni és csodálni megtanultam. Írtam volna egy levelet. mint haragot és neheztelést. azonnal elhagyta a szobát. Amint Mary lépteit meghallotta. mintha a rangja mentesítené minden alól. Ismerőseik undora és megvetése fogja kísérni magukat. hogy hozzáérhessen. hogy mást érezzen most. mint Ernestina mondta. hogy nem vagyok szívtelen. Úgy viselkedik. nem olyan közel. és felállt. Ne mozduljon mellőle. ahol volt. De azt tudja.

Halk nyöszörgést hallott és Mary hangját. A kisasszony arca a cselédlány keblére borult.A cselédlány. Charles alávetette magát a pártatlan ítéletnek. még egy utolsó rémült tekintetet vetve rá. én vagyok az. Mindjárt itt lesz a doktor úr. kisasszony. Charles várt néhány másodpercig. bement a nappaliba. Látta. Mary. nem mozdulok maga mellől. kisasszony. és figyeljen. Mary felpillantott Charlesra: villogó szeme mintha megtiltotta volna. – Jaj. kisasszony. Nincs semmi baj. Charles visszalépett a szobába. 205 . hogy ott maradjon. hogy Mary térden állva átkarolja és megpróbálja felsegíteni Ernestinát.

a küszöbön várt. majd szó nélkül folytatta útját. amihez kedve van: ott vonuljon fel. hogy kerüljön beljebb. – Imént bontottam fel az eljegyzésemet. – De ha már itt vagy. ahová.ÖTVENEGY Mint említettem. A további önostorozástól kopogás mentette meg. Biztos vagyok benne. Charles még idejében felért szobájába. Charles nem bírta elviselni döbbent ábrázatát. De ez csak időhúzás volt. Lélekben ő is belépett vele. hogy szóhoz sem jutott. akar. – Befordultak a sarkon. ricsajozzon. A doktor hirtelen megtorpant. Smithson… Charles hátrafordult. amint az orvost beeresztik Tranter néni házába. hogy ne árulja el a nevét. oda. ahogy csak akar. Többet nem. Ephialtésznek. aljas árulónak érezte magát. MATTHEW ARNOLD: KULTÚRA ÉS ANARCHIA (1869) Dr. – Csak nem a…? Charles bólintott. Charles nem fogadta el a kulcsárné invitálását. Elindultak. majd szó nélkül befordult a házba. ott gyülekezzék. – Ő nem az. amíg a kis doktor le nem sietett hozzá és Charles intésére ki nem lépett az utcára. A modern szellem mostanára majdnem te ljesen felszámolta ezt a hagyományt… Emberek és emberek csoportjai országszerte egyre gyakrabban hangoztatják és érvényesítik az angol ember jogát. Húszharminc lépést tettek meg csendben. hosszú ideig rányomta bélyegét a munkásosztályra. és újra szembe kellett né znie inasa tekintetével. lépjen be. – Megkérem. hogy lássa. de szó nem jött ki rajta. – Az a bizonyos reggel… úgy értsem. hozz egy pohár brandyt. – Miss Woodruff érdekében. – Az isten szerelmére. – És ő tudja? – Csak annyit. ahol akar. fenyegetőzzék. – Mi az ördögöt akarsz? Nem csengettem! – Sam kinyitotta a száját. törjön-zúzzon. elindult a Fehér Oroszlán felé. ahogy csak akar. aminek hiszi. mindez anarchiához vezet. amíg az el nem tűnt a fogadó to rnácán. Pár pillanat múlva újra feltűnt. és a kis doktor ez egyszer úgy megdöbbent. ahol akar. kalappal és orvosi táskával a kezében. hogy van valakim. Grogan szerencsére nem volt vizitbe n. – Ugye nem igaz. ahogy csak akar. majd felfelé mutatva a Broad Streeten. és elindultak felfelé a Broad Streeten. Smithson. ne ké rdezze az okát… és siessen a Broad Streetre. a behódolás. az alázat erős feudális hagyománya. – Nem találok szavakat. Júdásnak. Így tett a doktor is. Charles bírta egy darabig. Kérem. hogy szavaikat meg ne hallják. Charles beleivott. Grogan elképedten nézett Charlesra pápaszeme fölött. hogy…? – Könyörgöm! Menjen! A fogadóban fogom várni. – Nem akarom mentegetni magam. hogy nem álmodik. – Az orvos vad oldalpillantást vetett rá. A brandy megérkezett. Ismétlem. állta az ír haragos tekintetét. hogy azt tegye. Grogan. mint aki még mindig nem tudja elhinni. De Grogan csak állt. Ernestina nagyon el van keseredve. noha szemét egészen addig nem vette le Charlesról. Sam lépett be. uram? – Ott voltál? 206 .

Vigyora. Mit művelt? Mit csinál? Mitévő legyen? Ha már a szolgái is megvetik. Kilépek! – Sam! Charles őrjöngött. Ezzel foglalatoskodott akkor is. Hát most megtette. – Nem hallottad. Először kapott ízelítőt a tövis és kő világából. amint a karjába omlik… ennyi elég volt. befordult a sarkon. Már -már ott tartott. hogy az ajtó nagy erővel bevágódott mögötte. szemében a boldogság szelíd könnyei. akár a kikötőben rekedt tengerész. Ma este találkoznia kell Sarah-val. És tartsd a szádat. tisztelettel. tisztelettel. kinyitotta. Becsukta az ajtót. megjelent előtte a lány gyengéd. – De igen. hogy kirohan a Fehér Oroszlánból – Ernestina lába elé veti magát. – Oda nem. de aztán erőt vett cockney hevességén. Ezzel az utolsó vágással. Visszament az írópolchoz. amikor dr. és hátat fordítanak neki? Tenyere közé szorította a fejét. Grogant bejelentették. tisztelettel. nem is valami szelíden. hát én és Mary? – Később. – Valószínűleg külföldre utazom. odament írópolcához. aki távolodó hajóját nézi. és elővett egy ív levélpapírt. t itokban úgy érezte. nem a lázadás volt az egyetlen vétke. A nyaka láthatóan dagadt. belső felkavartságra hivatkozik. sajnos. Felhajtotta a brandy maradékát. Másodpercek teltek el. nem tartott sokáig. sőt. Most nem tudok ilyesmikkel foglalkozni. amelyre Charles nem tudott mit felelni. és felrántotta. úgymond. Úgy érezte magát. Tehát az ajtóhoz lépett. Csak énnekem is át kell gondolnom a helyzetemet.– Igenis. Semmi kedvem összetalálkozni az úrral. őrületre. – Már rég ki kellett volna… – Menj a pokolba! Sam kihúzta magát. uram? Charles kivett egy tollat a tolltartóból. – Arcátlan gazember! Gyere vissza! Sam végtelenül higgadtan megfordult. csak a szerelmét akarta. – Előbb végig fog hallgatni. – De… uram. Legszívesebben „lekevert volna egyet” gazdájának (mint később Maryvel közölte). Charles odalépett a Broad Streetre néző ablakhoz. akár egy pulykakakas. hogy nem fogom elkísérni. engedékeny arca. – De igen. Charles az üres brandys poháron töltötte ki mérgét: belevágta a kandallóba. Mert. Charles odasietett. uram. 207 . Charles felugrott. méltán bűnhődik. Órájára nézett. Legalábbis a lába nem. – Hogy merészelsz ilyen arcátlanul beszélni? Kifelé! Sam most már olyan volt. Sam nem mozdult. – Csöngessen a személyzetnek. Nem megyek vissza Exeterbe. Charles megperdült. próbára tenni… öklével a tenyerébe csapott. mert eszébe jutott. és fagyosan méltóságteljes tekintetet vetett Charlesra. ha akar valamit. hogy úriembernek az inasa is úriember. és lement a lépcsőn. és belekezdett az Ernestina apjának szóló levélbe. s egyáltalán nem tetszett neki. – Ez meg mit jelentsen? – Mostantól Londonban fog lakni. később. Most pedig menj ki. – Akkor közölnöm kell. mit mondtam? Sam tekintete elfátyolozódott. Sam a folyosón távolodott. igaz. Miss Freeman és én nem fogunk összeházasodni.

– Hát. csöndesen. – Aligha. – Kedves Mrs. Ezzel. istenem. – Lehetetlen. ilyenkor a legjobb recept a korlátlan mennyiségű anyáskodás. mintha évtizedeket fiatalodott volna. kérem. kezeljék betegként. engedje. – Hogy lehet ilyen kegyetlen? Sosem fogja kiheverni. érti. Engedje meg. – Drága asszonyom. Groganbe bo tlott. – A viselkedése valóban felháborító. azonnal telegrafálnunk kell neki. Ha már holnap fel akar kelni. Ha azt akarja. Mary halottfehéren. hogy intézkedjem. ké tségbeesve álldogált a hallban. Freemant. sajnos… nagyon is lehetséges. SOMERSETI NÉPDAL: PARTJÁN A ZÖLD WILLOW-NAK Tranter néni a legszomorúbb figura az egészben. Semmitől sem könnyebbülünk meg annyira. – Van valakije! Dr. – Maga nem ismeri őt… jaj. – Ő mivel magyarázza? – Ernestina nem hajlandó beszélni. hogy betegként kezeljék. egészséges teremtés. Alvásra van szüksége. Trantert a végzetes na ppaliba. nagyon szelíden. Emilynek hívták a nővérét. mert megragadta a doktor kabátujját. szeretetre méltó… hiszen a tegnapi telegramja… Úgy nézett fel. hogy unokahúgát néhány napig éjjel-nappal szemmel tartsák. 208 . Mrs. Volt már számtalan ilyen esete. és elutazni Lyme-ból. Gondoskodjék róla. drága asszonyom. – Szegény kicsikém. hallgasson meg. mi történt? Mary csak a fejét rázta. mire a derék hölgy felfogta szoknyája szélét. tudta. Altatót a dtam be neki. Grogan összecsippentette orrcimpáit. aki figyelmeztetőn a szájához emelte mutatóujját. úgy. Holnap majd mindenre fény derül. – Gyermekem. Magam sem értem. – Jóságos ég – hol fog aludni? A doktor. Garantálom. – Ez… ez megbocsáthatatlan… Sírva fakadt. – De Charles… ez a kedves. és mit szól majd Emily? Engem fog okolni érte. Járjon a kedvében. A fordulón dr. leültette. sírjon csak. Nem. ne ijedjen meg. ezt nem tudom. Bevezette Mrs. Az emeleten ajtó nyílt. akár a dalos pacsirta. Meg fog szakadni a szíve. Ez lehetetlen. ugye? Fiatal. hogy hat hónap múlva olyan vidám lesz. Az a gaz… de hogy… – Valami szeget üthetett a fejébe. és csak aztán számolt be a helyzetről. Tranter. mint halált kiváltó okkal még sohasem találkoztam. de ehelyett egyetemleges katasztrófa fogadta. – Az az ember egy szörnyeteg. – Azt hiszem. megmosolyogta ezt a non sequitur-t. mint aki meg sem ismeri a szobát s az orvos föléje hajló.ÖTVENKETTŐ Koporsó kedvesemnek Sárga színarany legyen: Partján a zöld Villow-nak Föld nyugossza. sajnos. csendes arcát. Az ebédről hazaérkezve arra számított. igaz. hog y Charlest találja házában. – Úgy. és úgy szaladt fel a lépcsőn.

Aggódva várja a hírt. asszonyom. hogy kövesse. hogy a szegény leányka nem forog veszélyben. Mrs. Felállt. Mondani nem mondott semmit? – Csak amikor a lépcsőn fölfele jöttünk. és Tina kisasszony ájultan feküdt a padlón. Noha ezzel az úrnő-cselédlány kapcsolat minden tisztes szabályát áthágta. Szegény. – Pszt. csendesebben. akkor megkérdezte. jól van. gyermekem. asszonyom. jól van… nyugodjék meg. ezért gondoltam. az ő szíve tényleg megszakadt. – Be kell mennem hozzá. tönkretette a legédesebb. A lány teste csak úgy rázkódott a hangtalan zokogástól – mert arra vigyázott. hanyatt fekve. mit csináljak. amit a legtöbb szörnyeteg boldogan felhabzsolt volna. ezért suttogva beszéltek. És akkor megjött a Grogan doktor úr. A Tina kisasszony miatt. mert alighogy lefektettem. gyermekem? – Most. mielőtt idejött. hát én úgy megijedtem. azt hiszem. asszonyom. Fiatal korunkban még így volt. derék lány vagy. és lecsillapította. E nyugalom iróniája láttán Mrs. s ő is egyre határozottabb jeleit mutatta a hisztériának. asszonyom. de nem mondott semmit. mi lesz velünk. Mrs. félr ebillent fejjel aludt. A függönyök össze voltak húzva. letörölte könnyeit. asszonyom. Összeveszett a Charles úrral. és ekkor jött rá a hisztér ika. asszonyom. és most először vette jobban szemügyre Maryt. felszárította könnyeit. Odalenn vár. hogy ezt maga is be ne vallotta volna. Tranternek eszébe jutottak a doktor zsörtölődő búcsúszavai. Tranternek elszorult a szíve. Arca különös mód nyugodt volt. és a Charles úr elszaladt a doktorért. mi a baj? – Samről van szó. asszonyom. És olyan partiról mondott le. Még mintha halvány mosoly is játszott volna az ajkain. drága kis angyal. hogy azt üzenem. sokkal inkább. Ernestina mély álomba merülve. Jaj istenem. Intett a lánynak. elfogta a hisztérika. És járjon utána. – Újabb gondolata támadt. és kimentek a folyosóra. Az ember azt hinné. hogy hová lett a Charles úr. Most is így kellene lennie. a Tina kisasszony meg kinyitotta a szemeit. – Ezt meg kell tiltanom. és kalodába csukni. és felment Ernestina szobájába. – Felállt. Ő maga hívott ki. – Hogyhogy? 209 . Amint úrnője belépett. Igen. és megsimogatta a fejét. mint Tina. Majd én beszélek vele. hogy a másik szenvedőt fel ne zavarja. Tranter kikísérte a doktort. ha felébred… újra könnyes lett a szeme. és jól beolvasok neki. mi bántja ezt a kis cselédlányt. asszonyom. Ezért hálásnak kell lennünk. sz egény gyermek. – Sosem fogom megbocsátani neki. átölelte Maryt. nevetett meg sikítozott. mit történt. – Nekem pedig fel kell keresnem Smithson urat. a végsőkig elkeseredettnek lá tszott. Valóban kétségbeesettnek.– De nem annyira. de fogalmam se volt. Tranter. Elevenen nyúzom meg. – Meg kellene korbácsolni. akit nagyon elfogott a vigasztalhatnék. Végül úgyahogy lecsillapodott. hogy orvosért ment. Mondtam. – Halljam. – A városban van még? Megyek. – Elfojtott egy megkésett zokogásrohamot. felállt. föltámogatom az emeletre. – Összeveszett? Mikor történt ez. légzése egyenletes. legártatlanabb teremtés bo ldogságát. – Agyában egymást érték az ellentmondások. Mary az áldozat ágya me llett üldögélt. a mennyei komornyik őelőtte nem csapta be a kaput. Mary. Az orvos megfogta a karját. és nem fog kapni referenciát. nem fogom kímélni. – Jól van. – Charles úr csöngetett. amikor e ljött az ideje. Az ajtót félig nyitva hag yták. és felmondott neki. Mary hangereje ugyanis egyre emelkedett. és nem akarta abbahagyni. – Igen. – Fogalmunk sincs. és… – Jól van. de a sarkuknál beszűrődött a nappali fény. Legyen nyugodt. – Mondja meg neki. és Mrs. – Halljam.

– Majd én itt maradok vele. csak nem mertük. – Nem is fogsz. Majd keresünk neki állást. Sam aggódó. Tranter beszaladt. gyermekem – egészen az esküvőd napjáig. Meg akartuk mondani asszonyomnak. – Én nem akarom itt hagyni asszonyomat. 210 . – És ő is szeret téged? – Ezért hagyja ott a gazdáját. igazán szereted ezt a Samet? – Igen. asszonyom. Mary. – A lány még lejjebb hajtotta a fejét. hogy várjon meg. Azután beült Ernestiná hoz. Mary pedig lement a lépcsőn. A konyhából a szakácsné mélységes felháborodására egyenesen az orgonabokorhoz szaladt. mélyen aludt. Mrs. Mary felemelte könnyáztatta arcát. Visszament a lehorgasztott fejű leányhoz. Mrs. Halk nyögés hallatszott a szobából. asszonyom. Beszélni szeretnék vele. Hogy a Charles úr… gonosz egy ember az. asszonyom. Később még beszélgetünk. – Mondd.– Sam tudta. de Ernestina arca változatlanul nyugodt volt. de boldogan kitárt karjaiba. és homlokon csókolta. – Mondd meg neki. hogy ez lesz belőle. Tranter előrehajolt.

Charles hallgatott egy sort. ha hazudik. – Azt akarta volna. és emberségünk teljesen és harmonikusan fejlődjék.ÖTVENHÁROM Mert láthatják. és szinte a túlvilágba. egy másik világba utaltuk át azt a feladatot. az úriember akkor is úriember marad. és egyik kezével rátámaszkodott. ki a tengerre. Magára is azt rónám ki. hogy én is tegyem hozzá a magamét? – Azt szerettem volna. hallgatott egy darabig. amiért becsapta Grogant. újra az ablak felé fordult. – Nem fogadom el ezt a szót. bátran. – Nem elégben. hogy minden tépelődés nélkül vetettem el a tanácsát. – Nem… nem mondott semmit? Az orvos megrázta a fejét. – Szükségesnek tartottam. mire mentünk azzal… hogy természetünknek csupán egyik részét illetőleg ragaszkodtunk a mindenáron való tökéletességhez. Sarah-ról keveset mondott. hogy egész életemben színleljek. hogy Sarah-t menhelybe csukni mélységes igazságtalanság lett volna. – Ne higgye. önmaga mentegetése nélkül. Amint Charles végzett. 211 . ha kétszer is meggondolja. de sekélyes kis jószág. Az én mércém szerint legalábbis nem. Mentegetőzni csak azért próbált. amely ismerte a világot. és végignézett a Broad Street hosszán. Az orvos feszült csendben hallgatta. A világ csakis ezzel fogja illetni viselkedését. hogy csupán erkölcsi oldalát. hogy legfontosabbnak az erkölcsi szigort tekintettük. MATTHEW ARNOLD: KULTÚRA ÉS ANARCHIA (1869) – Mi van… magához tért? – Elaltattam. – Sajnos nem jut eszembe. – Várom a magyarázatát. amit diktál? Bármilyen visszataszítóak is a következményei? A doktor könyörtelen grimasszal elfordult. mielőtt azt az ártatlan leányt belerángatja önmegismerési kalandjába. uram! És Charles megadta. Grogan? Nem elég álszent magának ez a kor. hogy kezdeti támadó fellépése után azt sem tudja. Az orvos átvágott a szobán. amely negyedszázada Lyme-ban élt és az. – De ha egyszer az önismeret megadatott. Charles látta rajta. – Épp elég bűnhődésben lesz részem. ami hamis a természetünkben? Azt akarta. Akkor nem marad az. – Akárcsak a kéjvágya kielégítését. hogyan kellene viszonyulnia a kisvárosi konvenció ilyetén durva megsértéséhez. hátratett kézzel megállt az ablaknál. az engedelmeskedő és cselekvő részt méltattuk ily állhatatos figyelemre. hogy mérges és ideges. ha nem fogadja meg a tanácsot. hogy minden szempontból kiteljesedjünk. – Smithson. – Pedig kénytelen lesz. De voltak más szempontjai is: kedvelte Charlest. kitérhetünk-e az elől. Grogan lelkében valóban harcot vívott az az énje. amely ragacsos hízelgéssel veszi körül mindazt. ezért azonban arra a meggyőződésére hárította a felelősséget. és Sir Roberthez hasonlóan azt tartotta: Ernestina roppant bájos. milyen büntetést rótt ki Dante az antinomistákra. majd sarkon fordulva ráförmedt Charlesra. Charles a szoba közepén álló asztalhoz lépett.

amivel nemünk a nőket körülveszi. – És természetesen elfogadta az ajánlatát? – Minden okom megvan rá. hogy teljes feloldozást hiába vár. – Lehet. Bünt etése az lesz. ami az előkelő világban mindennapos. aki bemocskolja házassági fogadalmát. megforgassuk őket. mint beismerni: begyöpösödött vénség vagyok. Ebben azért biztos. Tudom. az ott tetszik. Minden szenvedés rossz. Néhány másodperc múlva szinte teljesen a régi modorában és hangján szólalt meg. Újra az utca felé fordult. kitért. Charles nem ingott meg. akár a törvény nevében pufogtatják őket. hangja továbbra is szemrehányó volt. amelyről elég lesz annyit tudnunk. de megszabadul tőlem. amit még tisztelt. ezt el kell ismerni. Ha ezt eltűrik. Smithson. hogy a teljes k iátkozás. hogy mi. úgy látom. szerénynek tit uláljuk őket. De megmo ndom. hogy öregszem. – Azt tette. de jóval sz elídebb – Feleségül veszi azt a másikat? Charles metaforikusan felsóhajtott megkönnyebbülésében. Ezt csak a h aláltól kaphatja meg. amit Charles nekiszegezett. Lehet. amit tett. hogy ne menjek oda. hogy ezt higgyem. hogy maga nem gonosz. Előadta Sam aznap reggeli küldetésének körülményeit. A törvényt mindig is szamárnak tartottam. hogy saját nevében szó ljon… – Ennél azért többet tett. ha nem hitt volna a lánynak önmaga rendkívüli viselkedésére adott magyarázatában. hogy egész életében emlékezni fog rá. Ő csak elküldte a címét. bizonyos szempontból Grogan képviselt mi ndent. és rábökjünk egyikre vagy másikra – az. Hosszú.azonkívül volt a múltjában egy réges-rég eltemetett esemény. de ettől még alapvetően ugyanaz marad. mint áruk a boltban. amit a jövőben nyújt neki. némi kétely továbbra is maradt. úgy látszik. miért kellene feloldoznunk e milieu számtalan férjes asszonyát. – De miből keletkezzék a jó. amikor újra megszólalt. – Én orvos vagyok. Én csak egyetlen törvényt ismerek. hogy néha szükséges. 212 . Tudta. hogy önnyugtatgatása – mit törődik ő egy hitvány fürdőorvos véleményével! – semmit sem ér. hogy elképedni rajtuk annyi. s a vallás jó részét is alig töb bnek. – Charles megkockáztatott egy halvány mosolyt. Úgyhogy ne oldozza fel magát. amely árnyékot fog vetni arra az oltalomra. A kis doktor szembefordult vele. Őszinte. De ha valamelyik árucikk arra az arcátlanságra vetemedik. illedelmesnek. – Tudja? Megmondta neki? – Igen. – Charles nem szólt semmit. ha nem a régi romjaira? – És annak a szerencsétlen fiatal teremtésnek a romjaira? – Jobb. de az erkölcsi természetű kérdés elől. mintha… Elhallgatott. – Aminthogy azon a lila ködön is gondolkodtam. De figyelmeztetem. Szabadságomban állt. Illedelmesen üldögéljenek. Tudom. ha nem ebből a rosszból? Mire építse az ember jobbik énjét. Az álszent frázisokat én is utálom. és miért ne… azonkívül sokkal inkább én vagyok a hibás. akár a vallás. már tudta. Nem tudom. Charles mélységesen tisztelte a kis ír emberségét. nagyon hoszszú csend következett. hogy nem tette volna. ha most szenved. – Számoltam ezzel. Méghozzá olyan kétely. Hangja tehát megrovó maradt. – Smithson. a magáéhoz hasonló hitszegések mai napság olyan gyakor iak. Az orvos szótlanul nézte. – Bűnt követett el. – Aha. tisztességesnek. ha jól értettem önt. mint ahogy ő feltüntetni igyek ezett. mi aggaszt engem. tudom. – Ez őszinte szándékom. Levette és tisztogatni kezdte pápaszemet egy zöld selyem zsebkendővel. nem lesz osztályrésze. várva. Amint Grogan belépett. hogy a kéjvágy említése sokkal személyesebb forrásból fakadt. beérte annyival. férfiak besétáljunk.

de a lelkiismeretem nekem is ezt súgta. az ész és a tudomány kiválasztottjai közé tartozik. fájdalmasan elmosolyodott. Vagyis: aljasabb ösztöneik áldozatává. Az emberi történelem során a kiválas ztottak mindvégig maguk kérelmezték. – Az orvos vette kalapját. De ha önzőbbé… akkor kétszeresen elkárhozik. és Charles felé fordult. de az orvos szeméből nem tűnt el a hamiskás fény. Ezért nem hibáztatom. sőt. Monda ni akart valamit. Ez pedig a következő. elfordult. kutyakorbáccsal fogok visszajönni. Charles úgy ragadta meg a kinyújtott kezet. érti.és gyönyörhajhásszá alacsonyodnak. De egyvalamit ne felejtsen el. akkor despotává. mindig tisztább és jobb elkötéseket honosítanak meg ebben a sötét világban. mit akar mondani: hogy ennyire nem beképzelt. – Noha korántsem ilyen meggyőzően. Magamnak is ez volt a vágyam egész életemben. hogy kiválasztottak legyenek. Grogan megszorította a kezét. Az Idő azonban csak egyféle kérelmet fogad el. Ha jobb. – És ha egy órán belül nem távozik innen. nagylelkűbb emberré válik.Nem ilyen alapokról támadom magát. nem. és az ajtóhoz lépett. bocsánatot nyerhet. Charles elfordította tekintetét a szigorú szemekről. mint aki fuldoklik. tudom. – Mégpedig azt. Nem. Alea iacta est. Smithson. mire akarok kilyukadni… s hogy a mai boldogtalan naptól fogva miért különösen fontos ez a maga szempontjából. Charles nyelt egyet. szultánná. Charles megmerevedett. – Hát akkor ámen. és meghajtotta a fejét. Egyedül maradt az orvosságával. hatalom. – Minden jót kívánok a Rubicon utáni útszakaszhoz. nem is támadom egyáltalán. Legyen. és kinyitotta az ajtót. Majd h amiskás villanással a szemében visszafordult. – Feltette pápaszemét. de szó nem jött ki a száján. hogy a kiválasztottak. Az ajtó becsukódott. bármit is hozzanak fel ügyük alátámasztására. Mindenesetre szeretne e kiválasztottak közé tartozni. táskáját. Ha nem. Gondolom. 213 . Csak megmondom a véleményemet. Maga azt hiszi.

Charles megparancsolta a kocsisnak. de eggyé forrva a magányban. végtelenül magányosan. hol lehet. Charles lelkét nem sikerült azonnal fénybe borítaniuk. Az meg megkérdezte. Elutazott. Az ősi Egyiptom jutott eszébe – az a szobor a British Museumban. – Én is meg voltam lepve. hogy vigye először az Endicott Családi Szállóhoz. H. hogy megvilágítsák a málladozó festést és bélést. vereséget szenvedett. Közte és Sarah közt még nincs ekkora harmónia. kő esik le a szívéről. esetleg Spa nyolország.ÖTVENNÉGY Komor északi szél repít. Természetesen semmi testiségnek nem szabad elcsúfítania. – De hisz én… biztos ebben? – Úgy éljek. mielőtt távozott a Fehér Oroszlánból. hogy a londonihoz. Inasa azonban nem volt sem a söntésben. egyre inkább úgy érezte. hogy a vasútállomást mondta be a konflisosnak. – Ó. uram. uram! – Távozott! Talán úgy érti. uram! – Miss Woodruff vár. de amint távolo dott Lyme-tól. Még három napja ki volt fizetve. oly déli volt… A. hogy kerestette Samet. De a devoni táj buja zöld mezői és májusi sövényei közt nehéz lett volna nem termékenynek látni a jövőt – új élet állt előtte. de ugyanabból a kőből vannak mindketten. a távolban daloló cigányok. Két koporsószerű mérföld után eresztette csak fel. d e ott nem kerestethette. Leszállt az éjszaka. hogy várjon. s ő bizony azt felelte. maga az. és a feleségét. Sarah-t megfelelően el kell szállásolni Londonban. mert a két alakot egy tömbből faragták ki. uram. és azonnal lehúzta az ablakredőnyt. Charles kihajolt az ablakon. amely egy fáraót ábrázol. Átadta magát a jövőt illető gondolatoknak. új kihívások. s ő megfelel nekik! Bűntudata szinte áldás volt: a vezeklés végre célt adott életének. uram. Magam is feltalálok. annál is inkább. a gyakorlati megfontolásoknak. kiment valahová? – Nem. Kiszólt a kocsisnak. és bekopogott Mrs. Beszállt a négykerekűjébe. Endicott ajtaján. Sarah keze a kezében… Megérkeztek. Mihamar külföldre kell indulniuk. Eddig oly lágy. és a távolban megpillantotta Exeter fényeit. a kensingtoni háztól megszabadult. 214 . aki mellette áll. de túlélte. melyik vonathoz. – Charles kétségbeesve meredt rá. Tisztán hallottam. s bocsátotta be a ferdén eső napsugarakat – este öt óra volt már –. amint csak ügyeit elinté zte. Visszadőlt az ülésen. télre pedig a déli Firenze vagy Róma (ha a politikai körülmények engedik). száműzve. S azzal indult a lépcső felé. Mindenesetre maga előtt látta a nyugalmas gyengédség állóképét. belépett a szállóba. gyengéd sze mpár… és valami jázminillatú szobában egymás karjában fekszenek majd. Grogan komor figyelmeztetését – hogy élete hátralevő részével kell tette jogosultságát bebizonyítania – megfogadta. ennyivel éppúgy tartozik Ernestinának. – Az ifjú hölgy távozott. hogy még egyszer utoljára találkozott vo lna vele. CLOUGH: VERS (1841) Charles javára szóljon. egyik keze férje derekán másik az alkarján. és elégedetten elképzelte a sorra kerülő jelenetet. – A kövérkés öreg hölgy előbbre jött. lenn. sem az istállóban. Charles mindig is a házastársi harmónia tökéletes szimbólumának tekintette ezt a szobrot. ébren. egy hálás. Granada! Az Alhambra! Holdfény. elválasz thatatlanul a száműzetésben. s a holmiját raktárba vitette… először talán Német ország. mint Sarah-nak. Így azután anélkül hagyta el Lyme-ot. – Ma délelőtt szállt fel a londoni vonatra. Charles persze tudta.

kihunyt. lelepleződik. kérem. Még az is eszébe jutott. Sarah-t ettől még nem találja meg hamarabb. de mindjárt vissza is jött. – Itt a névjegyem. hogy őt visszautasította és ezzel mindörökre elvesztette? Az egyetlen fénysugár elhalványult. Endicott arca üres volt. Ha nem aggályoskodik annyit. Fr eeman bérelhette fel? Vagy a nyomorult háromszáz font miatti neheztelésében vetemedett e kkora bűnre? Charles előtt most egyszerre megvilágosodott a lyme-i jelenet – Sam tudta. a fáradságáért és a postaköltségre. ha azonnal visszajön… És Sam! Sam! Tolvaj! Kém! Mr. hogy pillanatnyilag ott tartó zkodik. – Ó. De végül is ő. hogy amint Exeterbe visszatérnek. uram. Ez a rossz pont szemlátomást semlegesítette a jó pontot. Ha hírt kap felőle. akár egy akarattalan. Értesíteni fogom. Sarah Londonba ment. – Ma reggel… egy inas… nem hozott egy levelet és egy csomagocskát Miss Woodruff részére? – Mrs. Csak kaparintsa a keze közé. Egyetlen fénysugarat látott csak a ráboruló sötétségben. Charles kiment. amint Grogan utalt is rá. nem inkább Lyme-ba kellett volna indulnia? Valószínűbbnek tarthatta. hogy elmegy a rendőrségre. hogy a nyakába akaszkodjék. hogy hová megy. magával megy. az ima lényege annyi volt. agyonüti a nyomorultat. Charles nem bírta tovább az álldogálást. Mrs. Rájött. – De nem ám. és ki nem rohant. de ezek szerint a levelet is felbontotta… Charles elvörösödött a sötétben. Endicott váratlanul Betty Anne-ért kiáltott. Voltam bátor erre gondolni. uram. – Nem sokkal nyolc után? – Újabb értetlenkedő tekintet. Tessék. Beugrott a hintóba. Olyan volt. Egy árva szót nem szólt arról. még ha egész életében keresnie kell is. és úrnője szigorú vallatá snak vetette alá… amíg Charles sarkon nem fordult. hogy semmi értelme. Charles nem arra a következtetésre jutott -e. köszönöm. és imádk ozott. és behunyta a szemét. aki meg is jelent. hogy nem ké rte vissza a háromnapi szállásdíjat. – Üzenetet sem hagyott nekem? – Én azt hittem. hogy Sarah szándéka becsületes? Nem azt kell-e hinnie a lánynak. 215 . uram. hogy meg fogja találni Sarah-t.– És nem hagyta meg a címét? . Letérdelt az ágya mellé. amitől már rég elszokott. tudja. Aztán Mrs. Endicott alázatosan elmosolyodott. amelyet azzal szerzett. Aznap este olyasmit művelt. és feljelenti… legalábbis lopásért. mindenre képt elen báb. értesítsen. Mindenképpen. hogy ő Londonban lakik. De ha az a célja.

pontosan tudja. Igaz. és meg is rótták mindjárt. most. és nem nagyon kedveli a fajtáját. hogy a kalapját levette –. töprengő. aki úgy téríti meg a Lelkeket. abban a biztos tudatban. uram”. mint aki pontosan tu dja. Különös volt a tekintete: felmérő. hogy nem láthatták. hogy egy újabb címet talál a levelesládájában. diadalmasan összecsapva kezét. Volt benne valami agresszív magabiztosság. Ekkor. 216 . miféle ember ő). mint neki. úgy látszik. London nagy város. Charles megpillantotta a templomot. hol van. hipp-hopp. Amint néha előfordul azokkal. Sípszó hallatszott. de azt sem tudta. fiók-Spurgeon. Jeges pillantását a sürgősen felszállni akaró idegen még jegesebb tekintettel visz onozta. De amint Charles álla egyre lejjebb b ukott – volt annyira elővigyázatos. – Sehol se lennél. eltűnnél. ha megpróbálna beszédbe elegyedni vele. de Sarah nak előbb-utóbb munkát kell keresnie. az utolsó pillanatban egy igen szakállas arc bukkant fel az ablaka előtt. ahol vagyok – válaszolta Alice. nem is kevéssé rosszalló.ÖTVENÖT – Ugyan! Hát rólad! – kiáltotta Subidu. egy fokkal kevésbé tűnt fagyosnak és zsarnokinak. és a lány újra elébe fog állni. a prófétai szakállú férfiú méregetni kezdte. Az egyenletes mozgás hamarosan békés ábrándokba ringatta. két kezét a térdére rakta. gondolta Charles. de az arcán továbbra is valami kellemetlen magabiztosság tükröződött – ha nem is 18 Révbíró Tamás fordítása. mit gondolsz. Hiszen te csak álomkép vagy! – Ha az a Király ott véletlenül fölébredne – tette hozzá Subidu –. talán nem is igazán úriember… ambiciózus komornyik (de komornyikok nem utaznak első osztályon) vagy sikeres világi préd ikátor – nagyhangú szentfazék. és Charles már azt hitte. hogy holmiját felrakják a poggyászkocsiba. hogy az örök kárhozat olcsó retorikájával ijesztgeti őket. Neki pedig van ideje. határozottan megigazította keménykalapját. miután úriemberhez méltatlanul kénytelen volt intézkedni. Negyven körüli férfi lehetett – leült. éppannyira nincs kedve bizalmaskodni. de az is lehet. akik titokban méregetnek valakit – Charlest rajtakapták. és bevette magát a fülke túlsó végébe. LEWIS CARROLL: ALICE TÜKÖRORSZÁGBAN (1872) 18 Charles nevetségesen korán ért ki másnap reggel az állomásra. de mindannyiszor elűzte őket az a Medúza-tekintet (az ő fülkéjébe akármilyen leprás be ne lépjen). Charles sietve kinézett az ablakon. mint a kámfor! – Dehogy tűnnék! – kiáltotta Alice sértődötten. eltelik egy hét. és behunyta a szemét. Utasok néztek be ho zzá időről időre. a kor tipikus terméke – tehát feltétlenül keresztül kell nézni rajta. és várta az indulást. megvannak az eszközei. kettő. amely minden angolnak sajátja. miféle ember ez itt (mint ahogy Charles is azt hitte. elnyerte az áhított magányt. hogy ennek az alaknak. és higgadtan lihegett. türelmetlenül helyet foglalt. A vonat Cullompton felé tartott a p iros és zöld völgyek közt. A mogorva oldalpillantás világosan értésére adta. és azzal vigasztalta magát. „Elnézést. hogy bámuljon másfelé. keresett magának egy üres első osztályú fülkét. Útitársa egy darabig oda se szagolt az alvó Charlesra. vajon hol lennél? – Hát ott. Határozottan kellemetlen ember. – Csudát! – vágott vissza Subidu fölényesen. hogy őt nem fogják rajtakapni. – És ha nem álmodna rólad. motyogta a későn jövő. Nem-lehet-ennyire-kegyetlen… zakatolták a kerekek. Igen rosszul aludt az éjjel.

vagy pedig mindkét fél oldalán. Egy meccsben csakis úgy lehet nem részt venni. amelyben oly bizarrul keveredik a tolakodás és a pedantéria. az irónia és a strich elés. felpöckölöm vagy két láb magasra. nyitott befejezést. hogy visszabú jtam 1867-be. és semmi okot nem látok rá. noha ott abba kellett hagynia egy időre. Lássuk csak. még Taunton után is méregette. Elindítom a meccset. hogy megbundázzam a meccset. De nem bujkálok tovább. ha két változatát is bemutatjuk. Az efféle leselkedés. hogy az író értésére adja olvasóinak. Ámen. márpedig így a második – ilyen erős az utolsó fejezet zsarnoksága – tűnik majd a végső. s a többi. A regény általában valósághűséget szí nlel: az író beküldi a ringbe az ellentétes akaratokat. De hogy főhősnőm mit akar. a tragikusát. Már London közelében járunk. Így két lehetőségem marad. csakhogy bunda az egész: azt hagyja nyerni. mivel terhelheti őket. hogy London felé utazva beleolvadjon az örökkévalóságba. Most már csak egy a probléma: nem m utathatok be két változatot egyidőben. amire készül. mi történt azóta. mi a véleménye az őt körü lvevő világról – hogy pesszimista-e vagy optimista és így tovább. ha mondjuk egy percnél nem tart tovább. ak i most Charlest figyeli. Nézem ezt az erőtlen. amíg elalszanak. és közvetíti a meccset – az ám. Problémám egyszerű – világos. nem tűrte a lezáratlan. hogy észre is veszik. De tekintetét. hogy Charles felnyitotta a szemét. idegeneket nézegetni érdekes. hogy itt mindjárt véget vetek a pályafutásának. Valószínűleg valami kellemetlen dologra fognak gondo lni. mert a peron zaja felébreszte tte Charlest. Persze. és nem képzel etem szüleményei. hogy mit akar Charles? Világos bizony. Azt színleltem. hogy ez az ember olyan módon akarja megismerni önöket. hogy a dilemmám hamis. Mindezt egészen tisztán ott látom ennek a szakállas embernek számomra oly jól ismert arcán. melyik bokszolót favorizálják: a jót. Amikor azonban újra elszundikált. Inkább valahogy így hangzik: most mi a fenét csináljak veled? Arra is gondoltam. tudja. „igazi” változatnak. A kérdés. korántsem tetszik. a gonoszt. a megoldás egyszerű lenne: egyik akarat szembeszállna a másikkal. de hát azóta természetesen már egy évszázad eltelt. a szórakoztatót vagy kit? Persze. Ekkor észreveszem. hogy csakis egyetlen szakmának sajátja ez a tekintet. és engem néz. vagy őrült. A regényírókat aszerint ítéljük meg. ráillesztem jobb hüvelykujjam körmére. és a bal tenyeremmel elkapom. mennyire ügyesen bundázzák meg a meccset (vagyis mennyire tudják elhitetni velünk. amely intenzitásában most már határozottan emberevő jelleget öltött. lévén az ism eretlen a számukra. hagyom.önhittség. Vonaton utazni una lmas. Előhúzom frakkom zsebéből a pénztárcámat. a piócatekintet rögtön rátapadt megint. azaz felismerem. Én azonban tudom. a bunda fő célja az. ami önöknek. mire tudnálak felhasználni? Mit kezdhetnék veled? Mindig is úgy véltem. hogy pontosan ítéli meg embertársait. de nem veszek részt benne. nem teljesen azonos a fentebbi kettővel. mit kaphat. ha a való élet alakjai lennének. Tovább nézem hát Charlest. mit várhat tőlük. Viszonzásul magam is 217 . és aszerint. kiveszek egy ezüst kétshillingest. Egyáltalán nem isteni tekintet ez. amikor megtalálom a megoldást. gondolja. hiszen jól tudjuk. A szemtelen leselkedő nem várja meg. hol lehet pillanatnyilag. Semmi értelme optimizmust vagy pesszimizmust. amit Charlesra meredve felteszek. Egy nap önök is találkozhatnak ezzel a pillantással. meg a ztán korábban a regényalakok szabadságáról papoltam. ez az ember egy perc elteltével sem vette le Charlesról. csak a közvetítéssel törődöm. pontosan ilyen tekintettel kellene ábrázolni a mindenható istent – ha ilyen képtelenség egyáltalán létezne. inkább nagyon is alantas és kétséges (mint a nouveau roman teoretikusai rámutattak) erkölcsi minőségű. amelyik neki tetszik. ahogy a valóság diktálja. de azért nem egészen reménytelen arcot. és kudarcot va llana vagy diadalmaskodna. vagy akármi mást tanúsítani. egyáltalán: fogalmam sincs. De a viktoriánus regény konvenciója nem tűri. hogy bu ndáról szó sincs). Lehet – századunk a tekintetben kevésbé tartózkodó –. az már korántsem világos. legalábbis a tudat. Tekintete több mint rosszalló: ez vagy megszállott szerencsejátékos. kétszeresen is részt veszek benne. beteges szexuális közeledésre… gyanítani fogják. érthető.

ő lelép a peronra. lepö cköl róla valami láthatatlan piszkot (ez én volnék). odaint egy hordárt. Ő fogja a kalapját. Megérkezünk. A szakállas eltűnt a tömegben.rosszalló pillantást vetek rá. 218 . és utasításait kiadva hátrafo rdul. Néhány másodperc. Elpöfögünk a Paddington pályaudvar tetejét tartó nagy öntöttvastárnok egyike alatt. pénzemet visszapottyantom erszényembe. és a fejére teszi.

s a kocsist két ingerült koppantás máris indulásra nógatta. TENNYSON: MAUD (1855) Magánnyomozó Iroda – az arisztokrácia velünk dolgoztat! Mr. Az e téren szerzett élmények. Pollaky kizárólagos irányítása alatt! Kapcsolatok a brit és a külhoni nyomozóhatóságokkal! TAPINTATOS ÉS BIZALMAS NYOMOZÁS. hogy körülszaglászta a gombamód szaporodó női tisztviselő-ügynökségeket. Elég annyi idő. Uram! Tárgy: Miss Ernestina Freeman 219 . hiszen ezeknek az intézményeknek kellett megküzdeniük a legtöbb előítélettel – ezért is váltak azután melegágyává az emancipációs mozgalomnak. tettét egyöntetű helyeslés kísérte. Freeman tíz napig nem válaszolt. de keményen dolgoztak. Ezt a jelentékeny fegyvertényt úgy érte el. A KONTINENSEN ÉS A GYARMATOKON EGYARÁNT. Aznap este kétségbeesetten elkocsizott a Haymarket környékére. és a lány újra elébe fog állni… Már a harmadik hét kezdődik.” Charles emberei először a nevelőnőközvetítő irodáknál próbálkoztak. ahol a múltkor járt. mivel vadonatúj. Egy reggel aztán nagyon leverten ébredt. Fogalmam sincs. az kétségtelen. de Sarah még mindig sehol. azt nem tudom. de igen finynyás embernek tarthatta utasát. vörös hajú prostituált posztolt egy gázlámpa tövében. végigkutatta az összes új utakkal ellátott. Nagy nehezen megfogalmazott levelére Mr. Pentonville-ben vagy Putneyban. add látnunk túl a síron. Merre van és mi ő. M ikor 1866-ban egy úriember ledöfött egy magándetektívet. hogy felbérelt négy detektívet – hogy Mr.ÖTVENHAT Krisztus. hogy a bérkocsis mit gondolt róla. azután az egyházi iskoláknál. Maga Charles hintót bérelt. Sarah nyi lván ilyen helyen keresett szállást: Peckhamben. noha eredményt nem hoztak. számoljanak is a következményekkel. Csak egyszer álltak meg. Egy p illanatba sem telt azonban. Kellett is. VÁLÓPEREKHEZ BIZONYÍTÉKOT GYŰJTÜNK STB. kit szerettünk. A prostitúció szörnyű lehetősége. Hogy elmondhassa. egycselédes házakból álló negyedet. Ekkor azonban egy másnemű levél átvételét kellett igazolnia: baljóslatúan küldönccel kézbesíttette Mr. és általános megvetésben volt részük. Pollaky kizárólagos irányítása alatt álltak-e. és eredménytelen órákat töltött azzal. ANGLIÁBAN. HIRDETÉS A MÚLT SZÁZAD KÖZEPE TÁJÁRÓL Eltelik egy hét. Freeman jogtanácsosa. TITOKBAN DOLGOZUNK. mindössze tizenegy éves szakmát képviseltek. mégis bizonyos haszonnal jártak Charlesra nézve. Charlest nem lehet hibáztatni. Két teljes órán át fel-alá furikáztak az utcákon. hogy tágra meresztett szemmel megbámult minden fiatal női arcot London tisztesebb szegénynegyedeiben. amelyre a lány célzott is annak idején. „Akik orgyilkosnak álcázva járnak-kelnek – figyelmeztetett a Punch –. bizonyossággá vált. Segítségükkel jobban megértette Sarah egyik jelle mvonását: neheztelését a társadalomra annak tisztességtelen – mert megszüntethető – elfogultsága miatt. GYORS MUNKÁT VÉGZÜNK. Szabadsága visszaszerzésének más irányú következményei nem sokáig várattak magukra. kettő. ő mindenhol kereste. Abban is segítségére volt embere inek. A férfigyűlölet máris tapinthatóan jelen volt e tájakon.

hogy beleélje magát az efféle helyek nyomasztó légkörébe: körös-körül hatalmas jogi szakkönyvek. Harry? – Azt. má srészt egyetlen szóval sem említi azt a bűnös és visszataszító viszonyt. Nincs igazán kedvük a dologhoz. mint kliense bizonyára 220 . ezt a stílust talán… Murphy azonnal lecsapott. nem kívánt időt hagyva Charlesnak arra. AUBREY & BAGGOTT Charles felkereste a levéllel saját jogtanácsosát. Montague a segédje. Mr. Végül beszólították őket. – Mit jelentsen ez. Montague. de ebben a levélben. felvállaljon – de hagyjuk ezt most. s noha közelebbi barátságba sohasem kerültek. kopaszodó. akinek a szégyenkező bűnös most asztala túlsó oldalán üldögélt. zöld zsinórral áthurkolt pergamentekerések. mint aki párbajra készül. sovány. Mr. – Gondolom. Jelen volt egy ötödik személy is: hosszú. A jelenlegi ifjabb Montague. akár a varangyos békát –… ez a levél véleményem szerint felháborító arcátlansággal tetézi az amúgy is súlyos sértést. és lehorgasztotta a fejét. – Ismeri Mr. Freeman könyörtelenül állva maradt. Mr. Ez a levél… – úgy emelte fel. bőséges bizonyítékkal szolgál bűnére. Fre emanhez intézett. elég jól ismerték és kölcsönösen kedvelték egymást. Én mindenesetre azt javaslom. mert írója egyrészt szégyentelenül mentegetni igyekszik magát. noha a maga fajtájának szokásos pökhe ndiségével igyekszik úgy feltüntetni a… – Mr. A két jogtanácsos kurtán kezet rázott. A bíróságon ugyanis semmi esélyed. Nem tudom. epés emberke emelkedett fel egy hatalmas íróasztal mögül. hogy jövő pénteken 3 órakor irodánkban megjelenni szíveskedjék. Negyed négyig várakoztatták őket. Mr. amely. hogy pokoli szerencséd van. hogy tegyél confessio delicti-t. Mr. amelyet Mr. A királyi tanácsos a Viktória-korban a legmagasabb rangú ügyvédet jelentette. Távolm aradását kliensünk beleegyezésnek tekinti. hogy foglaljanak helyet. kliense miként magyarázta önnek viselkedését. Attól tartok. Winchesterben iskolatársak vo ltak. édes öregem. Ernest Freemannek. e gyalázatos szerződésszegés ténye nem képezi vita tárgyát. és ő is visszaült székébe. hogy az eljárást megindítsa. halott ügyek gyászos kartotékdobozai. amelyek úgy betöltötték a szobát. A vén Aubrey mélységes megrovással nézte. Charles meghajtotta magát. Murphy gyi lkos hírnévnek örvendett. akinek látványára Montague arca megrándult. – Jól ismertem a megboldogult nagyapját. Mereven Charlesra szegezte jéghideg tekintetét. Montague – a bíróságon? Montague felsóhajtott. Aubrey. alig valamivel volt idősebb Charlesnál. ronda egy írásra számíthatsz. Aubrey az iratok közt keresgélt. Szerintem fel fognak szólítani. de mivel ezt az előzetes penitenciát Montague eleve megjósolta. derűs ingerültséggel tűrték a dolgot. A cég a tizennyolcadik század óta intézte a Smithson család ügyeit. Charles úgy érezte magát. Aubrey intett. – Akkor meg miért akarnak látni? – Egészen azért nem eresztenek ki a karmaik közül. de kutyába se vették. á tható tekintetű férfi. Freeman a háta mögött állt. fent nevezett Miss Ernestina Freeman atyjának utasítására felkérjük. Montague. Mr. Kétszer is meggondolta volna. mint a magáé. – Bűnvallomást? – Azt bizony. hogy egy ilyen klienst. A vén jogtanácsos szigorúan feltekintett. – Inkább az én stílusomat szeretné hallani. Péntek délután Charlest és Montague-t bevezették az egyik jogászkollégiumban levő sírka mraszerű várószobába. ko ra legrettegettebb embere volt. a derűs hangulat egyszeriben elpárolgott. írd alá. Murphy királyi tanácsost? – Csak hírből. Az túl szép lenne. akár az urnák egy agyonzsúfolt columbarium-ot. Alacsony.Mr.

az orvosságod. hogy kliense itt. – Parancsolj. Mr. miszerint nem viszi bíróság elé az ügyet. véleményem szerint az ilyen gonosz viselkedést okulás végett mind enképp a nyilvánosság elé kell tárni. Isme rjük ama némber nevét. Freemannek is ebben a szellemben adtam jogi tanácsot. úgy döntött.tisztában van vele. – Mogorván Charlesra nézett. – Kliensem nem azért jött ide. hogyan kell a piruló tanút megfélemlíteni. Tanúnk van az esetre. Harry Montague és Charles tehát újra a sírkamraszerű várószobában találták magukat. Én. Mr. uram. de erre vonatkozólag hadd járjak majd el a magam ítélete szerint. hogy szavai elérjék a kívánt hatást. – Ismét a papírjait igazgat ta. aki belepillantott. – Kliensem hálás az ön kliensének. De tévedett. uram. – Rendben van. Mr. Lehajtotta a fejét. Charles nagyon szeretett volna erőt venni pirulásán. – Megengedi. édes öregem. – Nagyrabecsült kollégám segítségével… – Mr. Hosszú szünetet tartott. hogy öt percre visszavonuljak kliensemmel? – Csodálkozom. Charles elvörösödött. és Montague-ra nézett. – Felfújta a képét. Montague. amiket most nem kívánok taglalni. 221 . én egy jottányi esélyt sem látok a védelem sikerére. Montague elolvasta az iratot. mint ön. hogy nem kívánom nevén nevezni. Bevetette „baziliszkusz -tekintetét” – ahogy jurátus rajongói nevezték. Bizonyos feltételek teljesítése esetén pillanatny ilag nem kíván bírósághoz fordu lni. teljes mértékben annak függvénye. olyan okok miatt. – Mr. Be kell venned. Freeman döntése. és magában elátkozta Samet. hogy viselkedését mentegesse. de Murphy tanácsos nagyon jól tudta. hogy erre a kérdésre nem válaszolh atok. az ügyhöz nem méltó nagylelkűséggel fog eljárni. Mr. Mr. amelyben nagy adag gúny keveredett még nagyobb adag szadizmussal. – Bűnösnek fogja vallani magát. majd felnézett. Montague megszólalt. miközben Montague az ablakon bámészkodott kifelé. Aubrey megváltozott. hogy Mr. ha bepereljük? – szólt közbe ismét Murphy tanácsos. csakis az igazság megvá ltásának céljából elismerem: 1. Freeman most legalább lefelé nézett. – Az ítélete – az ítélet felől eléggé nyugodtak lehetünk. – Ebben az ügyben. hogy Mr. – Rövid leszek. Charles nyelt egyet. de Montague állta a sarat. Mr. Charles is elolvasta a dokument umot. Jegyességi szerződést kötöttem Miss Ernestina Freemannel. és odaadta Charlesnak. – Ön nyilvánvalóan azt hitte. És. Charles Algernon Henry Smithson. uram. most. akivel alantas viszonyba keveredett. de tekintetét nem vette le a szerencsétlen Charlesról –… megszövegeztem egy bűnvallomási nyilatkozatot. Aubrey a tanácsosra nézett. szabad akaratomból. amely oly fe lháborító. – Folytathatnánk. Rókamosoly torzította el a királyi tanácsos ajkát. Hosszú. aki biccentett. Még ha kliense esetleg nem érdemelné is meg a biz onyára igen szigorú ítéletet. – Tehát beismerné bűnösségét egy esetleges tárgyaláson? – Ilyen kiváló jogi férfiúnak. Átadta Montague-nak. hogy ezt szükségesnek találja. Aubrey meghajtotta magát a tanácsos felé. Mr. ha annyira akarja. tudnia kell. Aubrey? Mr. kenetteljes hangnemben folytatta. Freeman majd hogy át nem döfte tekintetével. – Megbocsát. Közölnöm kell önnel. gyalázatos vétkének legsötétebb része. Freeman azonban. Montague. Freeman nem tud szerelmi ügyeiről. mindnyájunk tanúkénti jelenlétében aláírja ezt a dokumentumot. nagyon hosszú pályafutásom során a becstelen viselkedésnek ennél kirívóbb példájával nem találkoztam. aki komoran bólintott.

aki a hatodik pontot örömmel foglalta volna bele. Visszamentek. hog y közzé akarják tenni a Times-ban. Továbbá: elismerem a sértett fél jogát. – A törvény nem az igazsággal foglalkozik. Ha fiatalabb volnék… – De kedves Mr. és azóta sem jutott tudomásomra semmi fent nevezett Miss Ernestina Freemannel kapcsolatban. 6. Ha igazán pellengérre akarna állítani. ill. Állva maradtak. hogy van Ernestina. De szerintem az öreg Freeman jobb szeretné csendben lezárni az ügyet. Nem is értem. Nincs az a jogász. Kimerítő és pontos tudomást szereztem társadalmi rangjáról. Az ártatlan fél (fent említett Miss Ernestina Freeman) semminő okot nem adott rá. – Még valamit. válthatok-e egy-két szót utána az öreg Aubreyval. – Ne kerülj még egyszer a szemem elé. Egy jó ügyvéd csodákat művelne ezzel a ponttal. 4. hogy az esetleges tárgyaláson fenntartod a jogot az enyhítő körülményekre való h ivatkozáshoz. ilyesmit csak kényszer hatására ismerhet el. Ennyit már tudhatnál. akármilyen ostobán viselkedett is. – Micsoda alávaló dolog. Volt már ilyen. még mielőtt a szerződés megkötetett. azzal érvelhetünk. Szeretném tudni. – Mi a véleményed róla? – Gondolom. Charles bizonytalanul meghajolt a két jogász előtt. semmiféle kényszer. És ha úgy alakulnak a dolgok. bemegyek. – Ha akarod. 3. csak pattognia kell a papa előtt. Valójában nem ilyen vén gazember ám. Nekünk is az a legkifizetődőbb. hogy ünnepélyes szerződésünket felbontsam. hogy jogom a fellebbezésre. majd érvelhetünk avval. hogy úrie mber. Freeman! A vén Aubrey éles hangja belefojtotta a szót kliensébe. és nem is lesz. és előbb Charles. s e viszony takargatására kísérletet tettem. Továbbá: elismerem a sértett fél jogát. 222 . hogy botrányosan magas volt ez az ár. ez igazából a papa műve. visszautasításra avagy tagadásra nincsen. De még ezt sem ajánlom. ha megadjuk az árat. Úgy nézett rá. Meg akar alázni. előzetes vagy utólagos megfontolás hatására. – „Hogy ezen dokumentumot bárminő célra felhasználja”… ez meg mi az ördögöt jelent? – Jelentheti azt is. pusztán a bűnös önzés és hűtlenség ösztönzésére. a nyilatkozatbaja foglalt feltételeket megértve. hogy ezen dokumentumot bárminő célra felhasználja. Kínos csend telepedett közéjük. Az ügyben mindvégig becstelenül viselkedtem. tudván tudva. a fent említett feltételeknél fogva. és Montague-val a sarkában távozott. emlékszem. Charles. és minden jogot eljátszottam az úriember névre. méghozzá minden jogos indok vagy igazolás nélkül. Titkos viszonyt kezdtem bizonyos Sarah Emily Woodruff Lyme Regis-i. felálltak. A szerződést megszegtem. Montague szelíden elvette tőle. De nem kérdezhetem meg tőle.2. hogy sine die és mindennemű feltétel nélkül ellenem eljárást indítson. és megpróbálok megváltoztatni velük néhány kifejezést… vagy belevetetni azt. Ha az ügy bíróság elé kerülne. te gazember. sokat vitatkozhattak a megs zövegezésén. – Majd meglátom. Harry. – Szóval alá kell írnom. mint aki mindjárt összetépi az iratot. pár évvel ezelőtt. már rég bíróság elé citált volna. 5. amit kérnek. Továbbá: aláírásomat szabad akaratomból jegyze m ide. Charles bólintott. hogyan engedhette belefoglalni Aubrey és Murphy. majd az összes jelenlevő aláírta a nyilatkozatot. ami ezeknek ellentmondana. jelleméről. Freeman megszólalt. Végül Mr. cáfolásra. exeteri lakossal. Ez a durva stílus sokkal jobban fogja szolgálni az érdekedet. hozományáról és jövőbeli kilátásairól. viselkedésemet elismerve. Azt hiszem.

– Akkor engedd meg. Lehet. Charles egyik este meghívta Montague-t vacsorára a kensingtoni házba. és pusztítsunk el néhány homárt. – Be vagyok mocskolva egy életre. – Kedves Charles. hogy az árát nem tudhattad előre. hogy annak az orvo snak volt igaza? Biztos vagy te benne. Gyötrelmekkel teli egy órát töltött el délután az iskola előtt. – A vén Aubrey azt is megsúgta. A hónap vége felé Charles feladta a keresést. megfelelni látszott a keresett hölgy személyleírásának. ami lettél. hogy nem a bosszúszomjas rombolás vezérelte ? Hogy tönkretegye kilátásaidat… hogy azzá degradáljon. hogy örök életedre agglegény maradj. De úgy látszik. seregnyi ifjú hölgy kígyóz ott utána. De ne mondd. mit szándékozik tenni Freeman. de Sarah Woodruff halálát sehol sem jegyezték be. – Freeman a véredet akarta venni. nincs otthon. Másnap azonban megfo gadta. hogy tapintatosan érdeklődjék. Vörösesbarna haja volt. – Bárcsak meghalnék. Nagyon szeretett volna külföldre utazni. Charles komoran nézte a napsütötte utcát. Utazzon külföldre. nyomorultan kitárta előtte a lelkét. Azt is értésemre adta. ha újra házasodásra adnád a fejed. – De prima facie el kell hinned. Nem lehet. Se családja. 223 . – Akkor menjünk el gyorsan Verreyhez. Elérkezett a kivételesen szép június. Exetert ugyanúgy á tfésülték. – Ernestinának? Gondoltam. ne számíts másra. Charles majdhogynem sértésnek vette ezt az ésszerű javaslatot. Az apósjelölt orra alá fogja dugni a nyila tkozatot. Charles. aki nemrég vállalt állást a Stoke Newington-i leánytanodában. Minden erejét Sarah felkutatására fordította. hogy az utóbbiról van szó. – De hát mi lehetett a célja? Először odaadja magát… aztán meg kutyába se vesz. ismerőseinek nem mert a szeme elé kerülni. örökre maga mögött hagyni Angliát. – A hazudozásai és csalásai mögött őszinteség… becsületesség rejlett. Száz yardot is megtehetett velük a hintó. mire Charles megszólalt. Egy hétig még ellézengett. ha a puritánok világában muzulmánként viselkedsz.– Várj meg a hintóban – mondta odakinn Montague. Ezek az öreg szavai. hogy külföldre utazik. hogy meghalt. Nem is hibáztatlak. – A körülményekhez képest jól van. Aztán egy este hirtelen elhatározta. de hát ez volt a dolga. hogy elküldjék egy ügyvédbojtárt a halottkémi hivatalba. A megalázó tárgyalás napokra elkedvetlenítette Charlest. – Az a gyanúm – megbocsáss –. – Számítottam erre. És igazán mesélhetnél erről a rejtélyes Miss Woodruffról is. mintha semmit sem jelentenék a számára. és őszintén. Charles? – Nem tudom elhinni. kinek köszönheted feltételes szabadlábra helyezésedet. Miss Woodbury végül kivonult a kapun. Alig hasonlított Sarah-ra. Nincs semmi pénze. eredmény nélkül. Néhány perc múlva beszállt melléje. szigorú utasítást adott a személyzetnek – akárki keresné. mielőtt kimúlsz. abban a házban az ifjúi hölgy az úr. A detektí vügynökség továbbra is optimistán tekintett a jövőbe. egy embert még Lyme-ba és Charmouthba is elküldtek. Mitévő legyen? Montague nem habozott a válasszal. Egyik nap a detektívügynökség előásott egy bizonyos Miss Woodburyt. Klubtársainak. mint Londont. Azt akarja. Én is kedvelem a szép bokákat.

Ez a ráérős járású. CLOUGH: VERS (1849) Ugorjunk át húsz hónapot. és részletes beszámolót kapott tőle Charles Kensingtonban töltött utolsó. így szabály. apályos folyót. felkereste Mrs. – Ő volt az. Rózsaszín arca elfehéredik. de tűrhetően berendezett szalonban nézték egymást. Arcán nem tükröződik irigység. Kétkerekű közeledik London központja felől. Pedig elhiszi. Arca rózsaszín. Utasa sietős léptekkel elindul a mögötte levő ház kapuja felé. S miközben még némán faggatták egymást. hiszen egy korábbi tavaszának gyümölcse odahaza (innen egy mérföldre nyugatra) feküdt. Egy nő száll ki belőle. mert csak egy évtized múlva jön majd divatba). és belép. aztán elpirul. s látszik. Gladstone végre bejutott a Downing Street 10-be. azt hiszi. en masse szeret dugványozni. sötét heteiről. szeme kékségben épphogy alatta marad az égboltnak. és elbújik egy fatörzs mögé. hogy korántsem utálja Londont. lassú járása várandós asszonyt sejtet. megszokott kellékeit még mindig lenyűgözőnek és újszerűnek találja. De amint me gfordul. akit gyerekkocsit tolva szerettem volna ismét önök elé állítani (de nem tehetem. és erszényéből pénzdarabot vesz elő. A lány közelebb lép a járda széléhez. Ám. Sam! A két szememmel láttam… – Alig bírom elhinni. ha felnéz az ember. amiért ilyen szé p dolgok léteznek. de mégiscsak arrogancia. A tavaszhoz kapcsolódó érzelmeket azonban ismerte. m iközben a gazdag házakat nézegeti. ha egyelőre csak a napfényben is. A kékesszürke szemek már messziről figyelik. Belül azonban valami nem hagyta nyugton. egyszerű boldogság ömlik el rajta inkább. Rogers. amott új. Iam ver… Biztos vagyok benne. H. Angliában sor került az utolsó nyilvános kivégzésre. Ugyanakkor az is nyilvánvaló. De az ég harsánykék. de készülődik már a tavasz. De ha a lába elé tekint az új chelsea-i rakparton. Házasságszerzőnek lenni rendjén való dolog. Látszólag ugya núgy helytelenítette egykori gazdájuk viselkedését. megalapítják a Girton College-ot. A rakparton álló lánynak a szája is tátva marad. és szemügyre veszi a folyóra néző. A kandallóban lobogott a tűz. Ennek persze már jó ideje. csinos téglaházak sorát az utca túloldalán. valami hatodik vagy hetedik érzéke számított ilyesmire. úgy bepólyálva-takargatva. A nő kinyitja a k aput. az öreg szakácsnét. hogy tulajdonosuk a londoni színpad e banális. itt-ott még hónyomokat lát. s egy alig tizennégy eszte ndős. 1869-ben. A kocsis két ujjal megböki a kalapja karimáját. habár csinos ruhája némileg elrejti. másikukéban homályos csodálkozás – egy apró. hogy az a fiatalasszony. Firenzébe csöppent. Alighogy visszajött Londonba. finoman büszke fiatalasszony a korlátnak dőlve nézi a szürke. nagy ház előtt. rögtön látszik. Rogerst. A Temze szokásához híven undorító iszapszürke. és különben sem lett vo lna nagy véleménnyel a boldogtalan szerelem fölötti kesergéséről. kinyílt az ajtó. A kétkerekű megáll a szemben levő. emitt régi. mintha csak valami földbe ásott dugvány lett vo lna. 224 . hamarosan megjelenik Mill A nők elnyomása című műve. a legkevésbé bántó arr ogancia ez. hogy jó kertész módjára. mint Mrs. de egy házasságot megh iúsítani… Sam és Mary – egyikük szemében homályos bizonytalanság. sohasem hallott Catullusról.ÖTVENHÉT Ki-ki magáért. Az iskolás is tudja már – Lemaradsz? Ördög vigyen el! A. de ragyogásban egyáltalán nem: ilyen tisztaságot London nem nevelhetett. szempillája búzaszőke. Csípős kora februári nap van. Ráérős.

előhozakodott a dologgal sógorának. aki. mit tehetek. és ő még Mrs. és odébb húzta. amikor szelíden emlékezte tték rá. hogy megnézze. amire nagy sürgés és hajlongás támadt a földszinti személyzet körében. Napfényes április délelőtt történt. Sam karjába vette a batyut. – Apró kísérlet csupán. Ann. Ott álldogáltak vagy öt percig. mire használták és használhatják fel a Samtől kapott információkat. 225 . Tranter néni tökéletes baleknak bizonyult. uram. Mr. Simpson. én megyek. hogy volt gazdája bűnös titkait kifecsegje. Az osztályvezető szíve elszorult. Freeman. hogy olyan búbánatosnak látjuk kedvenc kocsmájában. Most már világosan láthatjuk. Vásárlók még nemigen voltak ezen a korai órán. Feltetted a vacsorát. Három férfi állt meg mellettük. Így esett. előtte gin és fo rró víz – már korántsem látszott ilyen kiegyensúlyozottnak. – Derék kislány. Volt. Az első gyermek kislány lett. milyen becsületesen viselkedett a fiatal inas. és fölhajtok egy pohárral. Mary közreműködésével a derék asszonyság kegyeibe ajánlotta magát. Állása nem volt valami fényes. Hisz nem vesztett-e el mindent azzal. szívem. a Jericho House ura éppen inast keresett. Végre elhaladt zsúfolt kirakatai előtt. A kereskedőcsászár az egyik kirakatát bámulta. hogy az üzletet beindíthassa? Hogy miféle üzletet? – Olyat. és ránevetett az ügyetlen apára. Félóra múlva kész. és ringatni kezdte. Inasi múltja is jól kamatozott a vásárlókkal való bánásmódban. Ami a tudásából hibádzott. A földszint ideges osztályvezetője utána rohant. asszonyom. csak sokkal-sokkal szerényebbet. Szerbusz. hogy olyan bátran felmondott? Nem ígért -e neki Charles úr négyszáz font kölcsönt (inkább mondjunk mindig többet). s megcsiklandozta a csöppséget. Majd meglátom. azután rájött. mint a Mr. – Rendben van. uram. Ezt pedig visz onozni kellett. és éppen kilenc hónappal azelőtt. és Sam nem sokáig maradt állás nélkül. elment mellette. – Figyelje csak. mint a sír. Néhány napig semmivel sem lehetett rávenni. a kis lelenc meg szélesen vigyorgott az a jtóban. azt természet adta találékonysággal pótolta. hogy Sam az úridivatüzlettel szeretne próbát tenni. hat hónappal azután. A Sarah nevű kártyát is jól játszotta ki. hogy Mary több hónapja viselős. Freemané. amikor Londonban tartózkodott a nővérénél. közeli kocsma sarkában üldögélve. de ezt az apró csalódást. A felszínen minden oka megvolt a boldogságra. Emberek jöttek. De Mrs. és vissz alépett. a lakodalom költségeit a menyasszony úrnője fedezte. semmiképp se m volt alkalma elfelejteni. Mr. A sógor már a fejét rázta volna. de azért óvatosan odasettenkedett Mr. – Na. Tranter néninek is szüksége volt rá. de szerzett helyette egy majdnem olyan jó állást. majd mindenki megdöbbenésére sarkon fo rdult. mint Mr. de ennél az eg ynél megálltak. Mr. hamarosan feledteti majd a k övetkező. Sam nagyszerűen játszotta ki a kártyáit Lyme-ban. hogy feleségestül felköltözött Londo nba. Öt perc múlva – egy fűrészporos padlójú. elmentek a többi kirakat előtt. hogy egy nap. Azonnal beszedetem. Mary sietve átvette a becses terhet. hogy gyalog teszi meg a Hyde Park -i házától a boltjához vezető utat. hallgatott. mire a batyu e lsírta magát – ez a jelenet minden este lejátszódott. és kisietett. életem. Sam. Tranternél is jobban tudta. majd karon fogta osztályvezetőjét. hogy Sam a munkából hazatért.csúnyácska kis cselédlány behozta az immár félig kicsomagolt csecsemőt – minden bizonnyal a Carslake-csűr utolsó jó termését. Freeman rájuk pillantott. Tranter olyan kedves volt… Locke ezredes. ebben biztos volt. Harriet? – Igenis. Freeman mögé. És mintha semmi sem nyomasztaná. És egy nap még kiválóbb dolgot cselekedett. Sam tehát megvetette a lábát a nagy boltban. Mr. mit látott. Megszokott nagyúri modorában kalapot emelt. de ő beérte vele. Üresedés mindig előfordulhat. arcon csókolta Maryt. De feleség nélkül sem. Mint minden vénkisasszonynak. hogy pártfogolhasson és segítsen valakit. Freeman úgy döntött. mint akinek ez az utolsó reménye. azt pedig. Kiváló ízléssel öltözött. Boltot még nem szerzett. Freeman is. és belépett a boltba.

csalódni fognak. – Kiváló munka. Azzal. Mary szemében szinte álomnak tűnt az egész. – Farrow… a keresztneve Sam? – Azt hiszem. Az volt az ő baja – ettől a hibától reklámipari utódai sikeresen megszabadultak –. az egyhangúan odazsúfolt és felcédulázott árutömeget. uram. nem érdemli meg a boldogságát és jó szerencséjét. előre láttatja a képzelettel. Az igazi ravaszság azonban az volt a dologban. Farrow. amikor a legjobban megy neki. hogy Marynek nem árulta el. ők ketten egyre feljebb emelkedtek a világban. mit művelt. Az osztályvezető elmosolyodott. Az is aggasztotta Samet. mit k iáltották. Freeman megtorpant. Farrow… emlékszik. és erősen gyanította. Csakhogy látniuk kellett volna a többi kir akatot is. és Sam adott felesége véleményére. vékony drótokon. Elindult a bejárat felé. egy borítékot nyomtak a kezébe. Más titok soha nem állt közéjük. a viktoriánusok még hittek abban a képtelenségben. és szinte kiáltották. hogy jó bornak nem kell cégér. de aztán jön az Ördög. Sam tehát. Sam mélyen meghajolt. Időnként újra és újra megrohanta a régi sóvárgás. pirulva. – Huszonhét shilling és hat penny. Simpson. – Hívassa ide. elmasírozott. hisz nem bizonyította-e be hozzáértését? Ilyenkor mindig Mary volt az. mit is láttak. hogy mindig a legjobb földet kell felszántani – gyengéden – és néha nem is olyan gyengéden – visszaküldte az Oxford Street-i taposómalomba. ordították: ÍME A FREEMAN-VÁLASZTÉK – VÁLASSZON! – Mr.Félek. mivel közben nélkülözhetetlen tagja lett a kirakatrendező részlegnek: ha emelést kérne. még mielőtt Sam köszönetet mondhatott volna. – „Íme. aki – józan paraszti eszével belátva. ha elárulom. Három egyfontos arany volt benne és egy papírlap: „J utalom a buzgalmáért és a találékonyságáért. – Hajnali ötkor bejött. a Freeman-választék – válasszon!” Hát éppen erről van szó – mi másért tartanánk ekkora készletet? „Íme a Freeman-választék – válasszon!” Kitűnő! Mától vegyék ezt bele minden prospektusunkba és hirdetésünkbe. heti bére elérte a harminckét shilling hat penny szédítő magaslatát. de az ördöggel való cimborálásról és szokásos következményéről azért ő is hallott. Mr. Az embernek jól megy egy darabig. – Mennyit is fizetünk Farrow-nak. Simpson? – Huszonöt shillinget. ez az idei legjobb kirakatunk. uram. ön vetette fel a boltba. Mr. Olyan ember 226 . minden további nélkül megkapná. A kirakat hátterét hu llámosan elrendezett. és visszament a helyére. és ezzel tisztában is voltak. előtte. A szerencse kíméletlen úr. Ha kiejtésükön és szókincsükön még nem látszott is meg. Samet ugyan a saját civilizációja arra sem tanította meg. Amikor Sam a heti bérét felvette. méghozzá többnyire akkor. Az a fiatalember… Mr. meglepő és fantáziadús elhelyezésben mindenféle formájú. és követeli a részét. Mr. A Faust-effektus ősidők óta munkál a civilizált emberben. uram. végre-valahára megjelenhetett a nagy ember színe előtt. Merész. Freeman. sötétpiros vászonanyag képezte. tisztelettel. hogy míg korunkban az emberiség krémje sem átallja a Reklám nevű istenségnek szentelni életét. hogy a gallérokból szavak kerekedtek ki. hogy elkészüljön vele. hogy megcsinálhattam. – Úgy van. Megfogja a szemet. hogy volt lelkiismerete… vagy talán egyszerűen csak úgy érezte. kicsoda Faust. uram. – Jórészt önnek köszönhetjük. kilenc hónappal később. – Örömömre szolgált. hogy el fog majd pártolni kitünt etettjétől. és azt se feledjék. hogy a maga ura legyen a maga boltjában. uram.” Most. Sam – szokásától eltérően – vásárolt egy újabb gin -adagot. méretű és stílusú gallérok lógtak.

Apjának a fuvarosnak a tízet is alig sikerült elérnie! És csak a házuk évi bére tizenkilenc font! De ami a legcsodálatosabb: ő. az úrnőszerep fontos része. nemrég tizenegy alázatos jelentkezőt mustrált végig e posztra. hogy megismert téged. de az utcára sohasem vitte ki. hogy nehéz legyen a kedvére tenni – ebben. hogy van a jó öreg gyöngytulajdonos? Mary elmosolyodott. aki két esztendővel ezelőtt maga is cselé d volt. amely nem ismeretlen a jóképű ifjú férjjel rendelkező fiatalasszonyok körében. ráfonta karját a megvastagodott deré kra. végül is azért Harrietnek ajánlotta fel az évi hat fo ntot. Sam. Amikor Sam a dupla gin után hazatért ürügulyásához. a lehető legcsúnyábbat kereste. Ültek. amelyet egyikük megérdemelt. és amelyért másikuk most végre fizetni fog. mert megsajnálta. hanem az unokahúgot utánozta. úgy látszik. és nézték jó szerencséjük jelképét. és megcsókolta tulajdonosát. 227 . azt ta rtotta. Azonkívül azt a szabályt is követte persze. Hogy miért tizenegyet? Mary. aki több mint harminc shillinget keres hetente. sajnos. nem a nagynénit. és ebben volt némi igazság is. A mindeneslány kiválasztásakor a legkevésbé az intelligenciára és a hozzáértésre volt tekintettel.felesége. aztán a melltűre nézett. és megérintette a melltűt. – Boldog. Samnek azt mondta. nehogy valami tolvaj megfojtsa érte. amit felesége odahaza mindig a keblén viselt. – Na.

és naplót vezetett utazásairól. amit a kor. mert volt Görögországban és Szicíliában is. Ha valahol hosszabb időt – pár napot – töltött. Általában egyedül utazott. amely a se mmitől. és megkérte Montague-t. a teljes céltalanságtól elválasztotta. adja ki újra. Ez volt az egyetlen kötet. Pompád ugyan hiába kelleted. mint a kábítószerélvező az ópiumnak. kerülte. amelyet mindenhová magával vitt. inkább választotta volna a halált. s néhány napig elviselte társaságukat. Számomra átkos pusztaság marad. de csupán a külsődleges dolgokról. de a piramisok környékén és a Szentföldön ugyancsak. Mindenütt az életet faggatom. Belső énjét a költészetben próbálta viszontlátni. tucatszor is elolvasta. Ezer város. HARDY: TENGERPARTI VÁROSKA 1869-ben És mi lett Charlesszal? Sajnálnám azt a detektívet. akinek e húsz hónap során követnie ke llett volna. Én azért idemásolok egy részletet. hogy amikor a belgraviai ház bérlete lejár. Éppúgy rabja lett az állandó útrakelésnek. Mi űz ide? Másutt vajon mi vár? Én futom-e önnön gyalázatom. a Geológiai Múzeumnak ajándékozta gyűjteménye javát. Vagy egy vastörvény szeszélye dobál? 228 . Megfordult majd minden európai városban. barátságos honfitársai igen fagyos és tartózkodó fogadtatá sban részesültek. akár a pestisest. úti állomásai csupán hártyavékony falként szolgáltak. Ezer helyet és régészeti leletet megtekintett. és mégsem látott semmit. mert Tennyso nban olyan nagyságot fedezett fel. a többit pedig diákok közt osztotta szét. Saját verseit nem lehetett egy napon említeni Tennysonéival. Sokat olvasott. biz onyos részeit pedig százszor is. Nagy ritkán csatlakozott más utazókhoz. Ha angolt látott. amely túlságosan sok érzelmi szállal kapcsolódott ama végzetes tavasz eseményeihez. többé nem érdekelte. Amikor a kensingtoni házat lezárta. ami a maga területén Darwinéhoz fogható. mint hogy bárkinek megmutassa őket. Elvégeztetett. A paleontológia. nem a saját belső világáról – ezzel töltötte ki a hosszú estéket az elhagyatott karavánszerájokban és fogadókban. helyekről és eseményekről. de ezek is majdnem mindig francia vagy német urak voltak. zord hegyet.ÖTVENNYOLC Kutattam őt. Az akkoriban általánosan megvetett s a mesterhez méltatlannak tartott Maud lett a kedvence. Bútorait raktárba vite tte. Most már soha nem óhajtott beleköltözni. legfeljebb egy -egy tolmácsot vagy idegenvezetőt vitt magával. Kegyetlen tengert járok. Természetesen nem azt a fajta nagyságot tulajdonította a koszorús költőnek. azonnal elviselhetetlen búskomorság és letargia tört rá. milyennek látta magát a száműzetésben. ha közeledni próbáltak hozzá. az ürességtől. amely jól tükrözi. idegen forgatag. de lelke nem Érinti meg A lelkemet Régóta.

Hogy az ízét is kimossam az önök szájából, hadd idézzek most egy sokkal nagyobb verset – olyat, amit Charles könyv nélkül tudott, s amiben feltétlenül egyetértettem volna vele: valószínűleg ez ugyanis az egész Viktória-kor legragyogóbb verse. Igen: az élet-tengeren Egymást visszhangzó szigetek Vagyunk: pontok a végtelen Vízen, örökre egy meg egy; S ki-ki érzi, a tengerár Milyen határtalan határ. De mikor a hold fenn ragyog, S tavaszi szellő lengedez, S hallhatják minden csillagok, Hogyan zeng égi énekes, A csalogány át a vízen, Telten, áradon, édesen, Mire barlangmélyekre tört A dal, reménytelen sajog: Tudja minden darabka föld, Egy földrészből kiszaggatott, S úgy összesimítnák e sík Vizén szabdalt partszéleik! Miért emészti el magát E vonzás, amint fellobog? Ki tette, hogy meddő e vágy? – Isten rendelte válniok, S köztük, min senki át nem ér, Sós, mérőón nem járta mély. 19 Mindeme önkínzó mélabú közepette Charles valahogy mégsem gondolt öngyilkosságra. Am ikor abban a nagy víziójában szabadnak látta magát, szabadnak korától, őseitől, osztályától és hazájától, nem vette észre, mennyire Sarah-ban, az elképzelt közös száműzetésben testesül meg a szabadsága. Most már nem hitt benne; úgy érezte, csupáncsak ésapdát, börtönt változt atott. Azért persze volt valami elszigeteltségében is, amiben meg tudott kapaszkodni; számkivetett volt ő, nem olyan, mint a többiek, olyan döntés révén, amelyre kevesen mertek volna válla lkozni, akár ostobának bizonyul végül is, akár bölcsnek. Újházasok látványa időről időre Ernestinát juttatta eszébe. Ilyenkor a lelkébe nézett. Irigyli vagy sajnálja vajon őket? Rájött, hogy e téren legalábbis kevés a megbánnivalója. Akármilyen keserű sors jutott neki, annál, amit elvetett, nemesebb. Európai és mediterrán utazgatása tizenöt hónapig tartott, s ez idő alatt egyszer sem tért vissza Angliába. Meghitt levelezést senkivel sem folytatott; csupán Montague -nak írt néhányszor, üzleti ügyben vagy arra vonatkozólag, hová küldje a következő pénzösszeget. Felhatalmazta Montague t, hogy időről időre hirdetéseket tegyen közzé a londoni újságokban: ,,Sarah Emily Woodruff, avagy bárki, aki jelenlegi tartózkodási helyét ismeri, kéretik…” De válasz sohasem érkezett. Sir Robertet, amikor az erről szóló levelet megkapta, először megbotránkoztatta az eljegyzés felbontásának híre, de aztán a maga közelgő boldogságának mézesmadzagja elvonta róla a fi19

Matthew Arnold: Marguerite-hez (1853)

229

gyelmét. A fenébe is, Charles még fiatal, talál ő ennél sokkal jobb lányt; legalább nem kell me galázó rokonságba keverednie a Freemanekkel. Unokaöccse, mielőtt Angliát elhagyta, tiszteletét tette Mrs. Bella Tomkinsnál; a hölgy egyáltalán nem nyerte meg tetszését – csak sajnálni tudta nagybátyját. Az újra felkínált Kisházat visszautasította, Sarah-t pedig egyáltalán nem hozta szóba. Megígérte, hogy az esküvőn részt vesz, de ezt egy váratlan maláriarohamra való – hamis – hivatkozással könnyen el tudta hárítani. Az ikrek, akiket annak idején elképzelt, nem érkeztek ugyan meg, de száműzetésének tizenharmadik hónapjában valóban fiúörököse született bácsikájának. Balsorsához azonban ekkorra már úgy hozzászokott, hogy, miután a gratuláló levelet postára a dta, semmi mást nem érzett azonkívül, hogy elhatározta: sosem teszi be többé a lábát Winsyattbe. Ha a szó technikai értelmében nem is élt cölibátusban – a jobb európai hotelekben köztudomású volt, hogy az angol urak többnyire azért utaznak külföldre, hogy kirúgjanak a hámból, s ezért ezek a hotelek derekasan gondoskodtak az alkalmakról – érzelmileg mindenesetre igen. Valami szótlan cinizmussal végezte (vagy csúfolta meg, ahogy tetszik) a műveletet, úgy, ahogy az ősi görög templomokat nézte, vagy ahogy étkezett. Higiénia kérdésnek tekintette az egészet. A szerelem kiveszett a világból. Néha, egy-egy katedrálisban vagy képcsarnokban maga mellé képzelte Sarah-t. Az ilyen pillanatok után látni lehetett, hogy kiegyenesedik és mély lélegzetet vesz. Ne mcsak arról van szó, hogy nem engedte meg magának a hiábavaló nosztalgia fényűzését; egyre k evésbé látta tisztán a határt a valódi Sarah és az álmok Sarah-ja között: az egyik maga a testet ö ltött Éva, csupa talány, szerelem, mélység, a másik ármánykodó, félbolond nevelőnő egy jelenté ktelen kisvárosból. Néha azt is elképzelte, hogy összefut vele – és a saját ostobaságán, önmaga hitegetésén kívül egyebet már nem lát benne. A hirdetések visszavonására ugyan nem adott utasítást, de most már úgy érezte, jobb is, ha nem kap választ rájuk. Legfőbb ellensége az unalom volt – ez ébresztette rá egy párizsi estén, hogy nem akar Páriz sban maradni, de Itáliába, Spanyolországba és máshová sem akar utazni; ezért döntött végül úgy, hogy hazamegy. Önök bizonyára azt hiszik, Angliára gondolok, de nem: Anglia soha többé nem lehetett Charles otthona, jóllehet Párizsból ide utazott egy hétre. Úgy esett, hogy Leghornból Párizsba menet összeismerkedett két amerikaival, egy idős úrral és unokaöccsével. Philadelphiából származtak. Talán azért, mert örömét lelte benne, hogy többé-kevésbé hasonló nyelven társaloghat velük, mindenesetre megkedvelte őket. Egyszerű turistalelkesedésük – körülvezette őket Avignonban, és megcsodáltatta velük Vézelayt – természetesen abszurd volt, de legalább mesterkéletlen. Korántsem látszottak ostoba jenkiknek, akikkel a viktoriánus angolok sz erint tele volt az Egyesült Államok. Alsóbbrendűségük csupán arra korlátozódott, hogy nem ismerték Európát. Az öreg philadelphiai olvasott ember volt, és ismerte az életet. Egyik este, vacsora után – az unokaöcs a hallgatóságot szolgáltatta – hosszas diskurzusba merültek az anyaország és a lázadó gyarmat egymáshoz viszonyított értékeiről, s az amerikai – noha udvariasan megfogalmazott – kritikája érzékeny visszhangra lelt Charles lelkében. Az amerikai akcentus mögött az övéhez n agyon hasonló nézeteket fedezett fel, sőt, noha csak halványan s inkább a darwini analógia segítségével, azt is megsejtette, hogy Amerika egy nap ki fogja szorítani a régebbi fajt és átveszi a helyét. Természetesen nem azt akarom ezzel mondani, hogy arra gondolt: kivándorol Amerikába, ámbár szegényebb sorsú angolok ezrei cselekedtek így minden évben. Ő nem olyan Kánaá nról álmodott, amit a kivándorlók az Atlanti-óceán túlsó partjára odaképzeltek (s amit a reklám történetének leggyalázatosabb hazugságai tápláltak): ezt az országot csupán józanabb, egyszerűbb úr iemberek – olyanok, mint az öreg philadelphiai és figyelmesen hallgató unokaöccse – lakták, akik egyszerűbb társadalomban éltek. A nagybácsi szabatosan meg is fogalmazta: „Tudja, minekünk odahaza ami a szívünkön, az a szánkon. Londonban az volt a benyomásom – már megbocsásson, Mr. Smithson –, hogy ami az embereknek nincs a szívén, az legyen a száján.” És ez még nem volt minden. Charles egy londoni vacsora közben Montague elé tárta az ötletet. Montague nem lelkesedett Amerikáért. – Nem tudom, mi jót találnál abban az országban, Charles. Európa csőcselékének gyűjtőhelye hogyan szerveződhetne civilizált társadalomba? Bár a régi városok némelyike megjárja, gond olom. – Beleivott portóijába. – Persze, lehet, hogy őt éppen ott találod meg. Ez nyilván neked is 230

eszedbe jutott már. Úgy hallom, ezek az olcsó postahajók tele vannak fiatal nőkkel, akik odaát próbálnak férjet fogni maguknak. Nem mintha az ő célja is ez volna, persze – tette hozzá sietve. – Sose jutott eszembe. Hogy őszinte legyek, az utóbbi hónapokban alig gondoltam rá. Fela dtam a reményt. – Akkor menj Amerikába, és sírd ki magad valami bájos Pokahontasz keblén. Úgy hallom, előkelő angol urak a legszebb nők közt válogathatnak ott – pour la dot comme pour la figure –, ha kedvük tartja. Charles elmosolyodott: hogy a kétszeresen szép fiatal nők gondolatára -e, vagy azért, mert – noha Montague-nak ezt nem hozta tudomására – már meg is váltotta a jegyét… ezt bízzuk a képzeletre.

231

ÖTVENKILENC
Unott vagyok s faggatózni fáradt, Hogy mi vagyok most s mivé legyek, Bárkám orrában állok, s a tengert Kémlelem, a csillagfényeset.
MATTHEW ARNOLD: FÜGGETLENSÉG (1854)

Liverpoolban szállt hajóra, és nem volt valami kellemes útja. Gyakran fel kellett keresnie a „vihartálat”, s ha nem okádott éppen, azon töprengett, miért is vágott neki a világ primitív túlsó felének. De talán nem is volt ez baj. Nyomorúságos fakunyhók együttesének képzelte Bostont, s a valóság egy napfényes délelőtt igen kellemes meglepetésként érte – fehér fatornyokkal, sárga téglaházakkal s egy csodálatos arany kupolával büszke nagyváros képében. És Boston később sem cáfolt rá erre az első benyomásra. Amint a két philadelphiait megkedvelte, éppúgy megkedvelte az egyszerre elbűvölő és megejtően nyílt bostoni társaságot. Ünnepelni nem ünnepelték, de az a két-három ajánlólevél, amit magával hozott, egy héten belül kedves vizitmeghívásokká sokszor ozódott. Befogadták az Athenaeum klubba, kezet rázott egy igazi szenátorral, sőt egy még nagyobb, noha nem olyan hetvenkedően bőbeszédű ember ráncos mancsát is megszorongathatta – magáét az öreg Nathaniel Lodge-ét, aki Beacon Street -i gyerekszobájából annak idején hallotta a Bunker Hill-i ágyúszót. De a még nála is nagyobbal – akivel az ember nem különösebben érdekes csevegést folytathatott volna, ha bebocsátást nyer a cambridge-i Lowell-körbe, és aki egy Charleséval merőben ellentétes célú és útirányú döntést forgatott már ekkor a fejében, s ekképp egy hajóhoz hasonlított, amely horgonyát tépve készül kanyargós es mégis egyenes vonalú útjára, a gazdagabb, jóllehet iszapos rye-i kikötő felé (de nem akarom tovább majmolni a mester stílusát) – nem volt alkalma találkozni. Noha kötelességtudóan lerótta tiszteletét a „szabadság bölcsője” előtt, a Faneuil Hallban, némi ellenérzést is tapasztalt, mert Angliának még nem bocsátották meg a polgárháborúban játszott kétes szerepét, s a John Bull-sztereotípia éppoly igazságtalanul leegyszerűsítve élt az amerikaiak tudatában, mint Uncle Sam az angolokéban. Charles azonban nagyon is nyilvánvalóan nem illett bele e sztereotípiába; hangoztatta, hogy jogosnak tartja a függetlenségi háborút, csodálja Bostont mint az amerikai műveltség és a rabszolgaságellenes mozgalom fellegvárát, és így tovább. M osolygós derűvel tűrte, hogy holmi „teadélutánokkal” meg „vöröskabátosokkal” ugrassák, és nagyon vigyázott, hogy ne tűnjék leereszkedőnek. Azt hiszem, két dolog tetszett neki mégis a legjobban: a természet pompázatos mássága – új növények, új fák, új madarak, és, amint folyó -névrokonán átkelve s a Harvardra ellátogatva felfedezte: bámulatos új kövületek. A másik: maguk az amerikaiak. A finomabb irónia iránti érzék t alán hiányzott belőlük; néhány kínos esetre is sor került, amikor humorosnak szánt megjegyzés eit komolyan vették. De ezért a hiányosságért nagyon sok minden kárpótolta… az őszinteség, az egyenesség, az elbűvölő kíváncsiság, ami a vendégszeretetükkel együtt járt; mindez csupán naiv itás, meglehet, de az arca szívderítően üdének tetszett a sokat sminkelt európai kultúra után. Ez az arc egyébként hamarosan határozottan női jelleget öltött. A fiatal amerikai nők sokkal szabada bban beszéltek, mint európai kortársaik; a tengerentúli emancipációs mozgalom már húsz esztendőre tekintett vissza. Charles roppant vonzónak találta nyíltságukat. Vonzalma hamarosan viszonzásra talált, mert a bostoniak a társasági ízlés egynémely nőiesebb vonatkozásában készségesen elismerték London elsőbbségét. Charles szívét nem lett volna nehéz rabul ejteni, csakhogy a Mr. Freeman által kikényszerített borzalmas dokumentum emléke min-

232

denüvé elkísérte. Minduntalan odaállt közéje és az ártatlan leányarcok közé; egyetlen arcot tudott csak elképzelni, amely megbocsátana neki, és elűzné e rossz emlék ördögét. Ráadásul az amerikai arcok jó része Sarah-ra emlékeztette: ugyanaz a kihívó jelleg, ugyanaz az egyenesség. A róla alkotott régi képét élesztették fel benne: Sarah figyelemreméltó nő volt, és itt otthon érezte volna magát. Egyre többet gondolt Montague megjegyzésére: lehet, hogy tén yleg itt van most az otthona. Az előző tizenöt hónapot olyan országokban töltötte, ahol a nemzeti k arakter és öltözködés eltérő volta alig ébresztette fel Sarah emlékét. Itt azonban a nők többsége angolszász és ír származású. Az első napokban tucatszor is megtorpant egy vörösesbarna haj, egy könnyed járású nő, egy bizonyos termet láttán. Egyszer, amint a Boston Commonon az Athenaeum felé sétált, az egyik rézsútos ösvényen egy lányt pillantott meg. Olyan biztos volt a dolgában, hogy odasietett hozzá a pázsiton át. De nem Sarah volt az. Dadogva bocsánatot kért, és valósággal összetörten folytatta útját, olyan h atalmas izgalom fogta el. Másnap hirdetést tett közzé az egyik bostoni újságban. Ezután; akárhová ment, mindenütt hirdetett. Leesett az első hó, és Charles délnek indult. Ellátogatott Manhattanbe, de nem tetszett neki annyira, mint Boston. Igen kellemes két hetet töltött Franciaországban szerzett ismerősei váro sában; a híres viccet („Első díj: egy hét Philadelphiában; második díj: két hét ugyanott”) igazságt alannak találta volna. Innen megint délebbre költözött, előbb Baltimore -ba, majd Washingtonba. Richmond, Raleigh, az új természet, új éghajlat örök gyönyörűsége: mármint a meteorológiai é ghajlaté, mert a politikai – 1868 decemberében járunk – nem volt valami szívderítő. Odalent Délen Charles letarolt városokban, elkeseredett emberek közt, az Újjáépítés áldozatai között találta magát; egy nagyon rossz elnök, Andrew Johnson készült átadni helyét egy katasztrofálisnak, Ulysses S. Grantnek. Virginiában vissza kellett vedlenie angollá, ámbár ez a fajta irónia egyáltalán nem volt kedvére való: azoknak az uraknak az ősei, akikkel itt és a két Carolinában beszélgetett, szinte egyedülálló szerepet töltöttek be az 1775-ös gyarmati arisztokráciában, ők ugyanis a forradalom és függetlenség pártján voltak; leszármazottaik körében viszont kósza hírek keringtek egy esetleges elszakadásról és az Angliával való újraegyesülésről. Ebből a zűrz avarból ugyan diplomatikus magatartása révén sértetlenül került ki, de ráérzett a két pártra szakadt nemzet óriási méreteire és lecsapolatlan energiájára. Érzései nem sokban különböztek attól, amit a mai angol érez, ha Amerikát járja: annyi mi nden taszít, annyi minden vonz; oly sok a szélhámosság, oly sok a becsületes ember; az erőszak hatalmas méreteket ölt, a társadalom megjavításán rengetegen fáradoznak. Januárt a megtépázott Charlestonban töltötte, és most már néha azon is elgondolkodott: utazgat -e még vagy már kivándorló. Észrevette, hogy amerikai kifejezések, amerikai hanglejtések tünedeznek fel a beszédében; észrevette, hogy időnként állást foglal, illetve maga is két pártra szakad, akár Amerika, hiszen e lismerte a rabszolgaság eltörlésének jogosságát, de együtt érzett a dühös déliekkel is, akik tisztában voltak vele, mire jó a néger emancipáció az Észak politikai kalandorainak. Otthon érezte magát a déli szépasszonyok, a kardcsörtető kapitányok és ezredesek között, de aztán eszébe jutott Boston – a rózsásabb arcok és fehérebb lelkek… vagy legalábbis puritánabb lelkek. Ha belegondolt, rá kellett jönnie: ott jobban érezte magát; s hogy ezt mintegy paradox módon biz onyítsa be, még délebbre indult. Már nem unatkozott. Amerikai élményei, az akkori Amerikában szerezhető élmén yek megadták – vagy visszaadják – neki a szabadságba vetett hitet; a mindenütt megnyilvánuló elhatározás – még ha pillanatnyi következményei szerencsétlenek voltak is –, hogy a nemzet kikovácsolja magának saját sorsát, inkább felszabadító, mint lehangoló hatást tett rá. Vendéglátói gyakran nevetséges vidékiessége biztosítéknak tetszett arra nézve, hogy a képmutatás nem fér hozzájuk. Még a gyakran tapasztalható türelmetlenségre, önkényességekre, a bírák hóhérrá válására, eg yszóval a Liberté-től megittasult alkotmány kiváltotta erőszakhullámra is talált igazolást. Az egész Dél az anarchia állapotában volt, de még ez is elviselhetőbbnek tűnt hazája merev vastörvénye inél.

233

Mit megkérdezni ki se mer? Osztom. ami ma Jogfosztottság és gyűlölet. Hogy elérte e partokat. Ha holnapra már délceg. A portás átadott neki egy telegramot. Túl nagy igazság kell nekik. Írt itt egy verset. Hová új ember. valamivel. hogy Mary elújságolta a hírt – április végén járunk. MEGTALÁLTÁK. Minden érzelmi indok nélkül könnyek szöktek a szemébe. ennyi változás után… vak szemekkel bámult ki a forgalmas utcára. apja arcába tekintett. Vezet el majd fivéreket: Éden a sziklán. és sötét kis szeme. – Meg tudná mondani. Indigó tengernél halad. téveteg idegen. Samet azóta még inkább adósává tette a Szerencse: megkapta tőle az annyira áhított fiú utódot. S ősz Albion nem tűri el? Ifjúságukban rejtezik. bekövetkezett az elkerülhetetlen: ezek a kis szemek belehasítottak Sam korántsem bostoni lelkébe. Három hónapja annak. ép. Céljuk. meglehet. és rágyújtott egy virzsíniára. még Charlestonban. LONDONBAN VAN. zöld-arany bimbókkal és harangszóval teli este. mikor indul a legközelebbi hajó Európába? 234 . boldogabb. Két nappal később a már New Orleansig jutott Charles a Vieux Carré-i promenádról hazament a hoteljába. szónoki kérdőjelek és a nem is olyan rossz „indigó tenger” köze pette hagyjuk most oda Charlest egy bekezdés erejéig. MONTAGUE. s gondolkozásukat.Mindezt persze csak magában szögezte le. amely a háromezer mérföldre levő Európa felé nézett. Egy csendes estén. E jambikus klapanciák. Kiment a hotel verandájára. Ennyi idő. háromhetes fivére pedig az ölében feküdt. odalentről edényzörgés adta hírül. S kelet felé hálát rebeg. adta kis majomja!”). Néhány perc múlva visszatért a pulthoz. hogy az ág yból nemrég kikelt ifjú felesége és a mindeneslány a vacsoráját készíti. S egy új kor dereng fel nekem. egy kicsivel jobbat az előzőnél. Tán sosem neveti anya Csecsemője balog kezét? Botolnia ma nem lehet. Vasárnap este volt. S anyja vakságát győzi meg? Mert egy nap büszkén. amely máris elbűvölte Samet („Akár a beretva. Charles elfordult. megállt egy tengerparti magaslaton. s miközben egyik gyermeke a térdét markolva erőlködött a felállással.

valóban a megadott címen lakik. az illető személy a Mrs. nem adott neki okot az ijedelemre – s az újabb szökésre. – Az embered megtudott még valamit? – Pontosan követte az utasításaidat. csak a név és a cím. 235 . ó! HARDY: IDŐZÍTÉS A hídnál elbocsátotta a bérkocsit. – Bizonyára ott nevelőnősködik. tehát ez a valaki tudja. A gyakornok jelentette. Egyik jurátusát. akkor fog csak kiderülni. úgy látszik. – Elég valószínű. Az információt postán kapta: egy ív papiros. Hogy feltétlenül beszélnem kell vele. aki látta a hirdetéseinket. amikor egy szomszéd köszönt a hölgynek. Montague szerencséjére: annak tekintetében ugyanis némi őszintétlenség tükröződött. Az ügyvéd asztala előtt álldogálva Charlesnak eszébe jutott az a másik cím. Montague semmit sem tudott. Montague. Ezek az emberem szavai. az ég félig kék. aki megfelel a leírásnak. amit az igazi detektívek kaptak annak idején. Bocsáss meg. – A szfinxet akarod szóra bírni. de ez nagyon személyes ügy. A ravasz szótagcsere száműzött minden kételyt az információ hitelességére vonatkozólag. – Fogalmad sincs róla…? – Egyenesen hozzánk küldték. A jurátusnak megtiltotta a nyomozást. meleg és gazdag. Megtiltottam neki. Csak a szűkszavúsága emlékeztetett a lányra. miért keltem át az Atlanti-óceánon… – Charles egy mosollyal kért elnézést az ingerült tónusért. amit sejtetnie kellett volna. hogy… változatlanul kísért az emléke. de a túlsó parton álló raktárépületek még napfényben fürödtek. tehát olyasvalakitől jött. hogy mi képviselünk téged. A levelet Londonban adták fel. De azt mindenesetre tudom. Egyiknek az árnyéka egy pillana tra Chelsea-re esett. kinevezte detektí vnek. mégis mit gondolsz. hogyan is érzek. és… hiszen érted. Nem vette fel a kapcsolatot Sarah-val. Véletlenül meghallotta. mi lett a sorsa azoknak. Azt hiszem. félig fehér felhőktől fodros. – Így is lehet mondani. – Találkozni akarsz vele? – Kedves Harry. Roughwood nevet viseli. – Montague tanácstalanul széttárja a karját. miért kérdezed. Ez mintha magára az ifjú hölgyre vallana. – Ne felejtsd el.HATVAN Eljött hát Lalage. – Tudom. Charles. ezt azonban szálkás betűkkel írták. zsebébe n ugyanazzal a személyleírással. és az első ijedség után így az is kid erült: nincs férjnél. ha találkozom vele. Erre nem felelhetek. A férjezetlen londoni nők körében ugyanis gyakori volt ez az eljárás. Charles az ablak felé fordult. hogy érdeklődjék. Charles távirati utasítására. – És a ház? – Tisztes családi rezidencia. Sarah tehát nem ment férjhez. nem érdekli. am elyet Sarah-tól kapott. a házak elejét fák lombja takarta. nagyon körültekintően járt el. rajta semmi. Már itt van végre. hogy a jurátust kifaggassa. Innen tudjuk a nevét. – De miért ennyi idő után? Azonkívül ez nem az ő írása. hogy egy ifjú hölgy. Charles bánatos grimaszt vágott. Személy esen neked címezték. Május utolsó napja volt. magának azonban nem tiltotta meg. de a felkínált jutalom. akiknek nem sikerült megoldani a szfinx rejtvényét. v iszont épp az ellenkezőjét bizonyította annak. Azonkívül nem tudom.

Tehát nem cseléd. hogy „uram”. A lány jelt adott Charlesnak. kurtán. nem tette hozzá. íme. nagy szemű. hogy nem lesz rá szükség. Habozni látszott. Ez nyilván neveltjeire. várt húsz másodpercet. amit akkor tűzre valónak tartottak. A tollas úr iember bizonyára műgyűjtő. valami hanyag hivalkodás az öltözetében: valami a fiatal Disraeliből. Miközben a lány a lépcső felé tartott. mint ahogy előkerült. készítheted is a gyászbeszédet. – Akkor vezesd fel. kissé gyanús művek gyűjtője. Volt valami visszatetsző abban. Háta mögött tágas hallt pillantott meg – annyi volt benne a festmény. Kovácsoltvasból volt. A hall sötét túlsó végéből nesz hallatszott. A férfi most a lányra nézett. Kurtán meghajolt. de nyíltan. Ennek ellenére Charlesnak tetszettek a házak. a kiejtése mindenesetre sokkal finomabb. hogy lakóik épp ezt a környéket választották. és a fejéről hiányzott a szokásos bóbita. kínos érzéssel konstatálta. A Viktória -kori Temze sokkal mocskosabb volt. különös ízlésre vall ugyan. hogy kiűzte a parlamentből a felsőház tagjait. Egy alkalommal a bűz olyan elviselhetetlen volt. Elmosolyodtak. – Kérem. már nem mosolygott. – Ez az úr Sarah-t keresi. A vihar. és ugyanolyan váratlanul eltűnt. aki mindazonáltal mégiscsa k alkalmazott – odaért a végzetes kapu elé. – Mrs. sőt.… öö… Roughwoodot keresem. hogy kövesse. mondja meg neki. mint szagtalanított korunkban. végigmérte Charlest. ahogy a férfi. remegő szívvel. Ha nem visel kötényt. és egy kis kerti útra nyílt. volt benne valami zsidós. eljött meglátogatni egy rangosabb alkalmazottat. hogy felismerje az iskolát. itt lakik. fiatal teremtés volt. Végül. már elült. hogy mégiscsak úriember ő. – Megtudhatnám a nevét? Azt.– Ha csak hallgatás vagy halál a másik lehetőség. hogy amolyan hitványabb Greenwich-utánzat – olyan hely. – Sarah…? – Azt hiszem. talán nem is cselédlány. – Igen? A férfi tollat tartott a kezében. amely magas téglaházhoz vezetett – noha ezt majdnem a tetejéig eltakarta a falain burjánzó glicínia. ahol nyugalomba vonult tengerésztisztek élik le hátralévő napjaikat. Egy Charlesnál hat -hét évvel idősebb férfi lépett be egy ajtón. Az ajtó k inyílt. a koleráért is a Temzét okolták. De most. A lány minden teketória nélkül elolvasta a névjegyet. Kétszer koppantott a rézkopogtatóval. Átadta a névjegyét. hogy a szfinx házához közeledett. Uram. hogy nagyon messziről jövök. az volt az érzése. hogy Londonba kö ltözött. Nem ismerte a környéket. sápadtan. egy folyóparti ház korántsem az előkelőség fémjele volt. mostanában pénzt ért. Charles végigpillantott az összezsúfolt festményeken és rajzokon. azt az ünnepelt festőt is. aki. Úgy tudom. A lány megkönnyebbülve fordult feléje. hogy beszéljen vele. Eléggé járatos volt a modern művészetben ahhoz. amit vagy húsz eszte ndeje kiváltott. Charles nem is igen tudta volna. A lány karcsú. Az ajtót magának kellett becsuknia. – Az a gyanúm. akinek szignóját számos vásznon felfedezte. – Ha lenne olyan jó… magántermészetű ügy… még azelőttről ismerem. Charles a küszöbön állva levette kalapját. és egy cselédlány állt előtte. amely épp mo stanában nyitogatta első levendulakék függőit. mint a mai: minden dagálykor valóságos szennyvízcsatornává változott. és újra koppantott. a megalázó helyzet tudatában – új amerikai énjét elsöpörte a jóvátehetetlenül belerögződött múlt. csak beszélgetnek. hogy szinte képcsarnoknak tetszett. a gyerekekre vonatkozott. de döntésüket szemlátomást nem a szegénység befolyásolta. amelyhez a legtöbb tartozott. de valószínűleg vagyonos. 236 . kedvesem.

Szoknyája meleg sötétkék. beletűrve rózsaszín-fehér csíkos selyemblúz. mintha érth etetlen módon nem most érkezett volna Amerikából. kérem. amely félig az ablak felé volt fordítva. arca a blúz rózsaszínéhez hasonló árnyalatot öltött. Nem örül. Nem tudjuk. Zajt hallott. hogy körülötte fejtetőre állt a v ilág. Ez a delejes hatású. csak a saját ostobaságát. keze még a rézgombon. – Már nem nevelőnő. amiért feltételezte. Felértek a második fordulóra. Arra nem emlékezett. Valóban figyelemreméltó teremtés. hogy itt lakik. ahogy boldogabb emlékeiben élt… de kivirult. Amint a második lépcsősornak is nekivágtak. és továbbindult. majd a szoba belseje felé pillantott. hanem most merült bele – kinézett egy magas ablakon a zöld hátsó kertre. hanem éppenséggel ott kötött volna ki. hogy tüzetesebben szemügyre vegyen valami részletet. Ernestinával az oldalán. Egy pillanatra Charles arcába nézett. aki mellette állt. hogy a gravitáció törvényének véget vessen? Úgy összezavarodott. ez a száj. minden ugyanaz. derekán bíborvörös öv aranyozott. és úgy érezte magát. és mosolygós csodálkozással fordult hátra. Helyzetet változtatott. Véletlenül éppen az ajtó felé. hogy ő is pontosan ezt kérdezte. hogy a bukott nők megállás nélkül zuhannak lefelé – hisz nem éppen azért jött-e. hogy jobban belásson. hát mi lett belőle?! – megkönnyebbülés öntötte el. Tíz hosszú másodpercig egyetlen szó sem hangzott el. Mr. Egy ál lványra tett festmény előtt álltak. A magasa bbik lehajolt. megint csak többny ire a gyanús iskolából. A megdöbbenés ellenére – mi ez. – Várjon itt. s ezáltal felfedte a másikat. Smithson? Tehát nem ő küldte a címet. Szibillaszerű kalauza megállt egy ajtónál. hogy két évvel idősebbnek látta volna. hogy az efféle ruhadarabok egyszerűek és vonzóak a sok nyomorult turnűr. Haját vörös szalaggal kötötte lazán hátra. valakire. két urat pillantott meg. egyszer több mint egy óráig hallgatta. Semmit sem látott. de ezek szerint… és az az ember a földszinten! Azok a festmények és rajzok! Gyorsan elfordult. hogysem túlzott figyelmet szente ljen nekik. Sarah ott állt az ajtó előtt. Rájöttek. 237 . Halk hangokat ha llott. de azt megérezte. és – mint aki nem lidérces álomból ébred. megkockáztatott egy kérdést. Po ntosan így öltöztek odaát azok a csinos és hetyke fiatal nők. – Hogy kerül ön ide. Most ő a kérelmező. Ez a személy azo nban az Új Nő teljes uniformisát viselte. a finom fehér csipk egallért apró kámea fogta össze. És a ruhája! Annyira megváltozott. Két férfit. s a lány a kelle t len hallgatója. Aztán lesütötte a szemét. Hátranézett. de félig nyitva hagyta az ajtót. két évvel fiatalabbnak látta. a lárvából pillangó lett. hogy helyzetük most különös módon a fordítottja annak a réginek. hogy ráessen a fény. Az Egyesült Államokban Charles ezt a ravasz és paradoxon kacér módon az egyéb területeken elért egyenjogúságra utaló divatot nagyon bájosnak találta. Alig észrevehetően bi ccentett. bohém jelenés két reakciót váltott ki Charlesból. ez a mindig érezhető dac… igen. Ekkor a lány idegesen összekulcsolta kezét az aranyozott csaton. a fény hirt elen hiányában alig tudta kivenni. nem utolsósorban hirtelen támadt új gyanakvása hatására. – Mrs. aki Charles előtt rejtve maradt. Mindig is a régi ruháiban képzelte el. – Jogtanácsosomat értesítették. most csukta be. megérett. és lesütötte a szemét. Charles szemébe nézett. az ujja hosszú és bő. nyári levegőben meglibbenő csipkefüggönyt s falevelek közt fel-felcsillanó fo lyót. Lehete tlen. amikor egyszer Sarah jelent meg váratlanul őelőtte. látványosan elutasítva az összes korabeli elképz elést a női divatról. Bement a szobába. Roughwood nevelőnő a házban? A lány megtorpant. fűző és krinolin után. csillag alakú csattal. De most már idegesebb volt annál. mint aki egyszeriben rájött. Ismerte ezt az arcot. kicsoda. hogy először azt hitte. Ezek a szemek. kísérteties arca gyászos feketeségből emelkedett ki. Charles nyitott ablakot látott a résben. valaki más áll előtte. Charles elképedt. most. a lányt.Charles a lány karcsú háta mögött baktatott a lépcsőn: újabb festmények. ahelyett.

aki a szobában volt. rajta sokszínű női ruhakollekció. szomorú. olyan vádoló lett a hangja. – Az élet jó volt hozzám – mondta Sarah. csak a körvonalak. ecsetek. Egy bas relief. mint ahogy emlékezett rá. hogy… Nem találta a szót: „megváltozott”. a nyomorúságos állásból egy nyomorúságos há zban. A segítőtársa. Következő kérdése durva volt. majd az ajtó melletti székre tette kalapját. Nem értett semmit. hogy megölje a sárkányt – csakhogy a világszép hercegkisasszony az összes szabályt megszegte. Bárcsak megkérdezhetné tőle: hogyan ismerkedtek meg? Miféle kapcsolat van köztük? Habozott. Sarah hirtelen elindult a még följebb vezető lépcső felé. hogy maga nem férjezett? – Özvegyasszonynak adom ki magam. Minden hónapban hirdetéseket tettem közzé. – Értem. Charles közelebb lépett. egy állványon épp hogy megkezdett olajfestmény. Sarah haját most teljes po mpájában láthatta. Minden elválasztotta őket. A csend elviselhetetlen lett. amelyből az alatta levő nagy kertre lehetett látni. A lány kisebbnek tűnt. kendők. Odalenn kinyílt és becsukódott egy ajtó. egy nagy agyagkö csög. Nem tudta. nem zokog szívettépően. csípőjén amforát egyensúlyozva. – Látom. Meztelen nőt ábrázolt. Egy galamb szárnyával verdesve leszállni készült a párkányra. – És ez a ház… Sarah felszisszent. Azért jött ide. amely a lépcsőfordulót borította. Charlesnak mindenféle mendemondá k jutottak eszébe. mint aki álarcosbálba készült. Állig felfegyverkezve jött. vék onyabbnak. benne sás. Elindult utána. akit a földszinten látott. Ez a sz oba elválasztotta őket. Nincs megláncolva. Egy négyzetlábnyi terület nem maradt kihasználatlanul. egyik falon akasztósor. – Jöjjön. hogy… Most már mindketten a földet nézték. festékes tégelyek. sálak. – Az az úr odabenn… csak nem…? A lány Charles hitetlenkedő szeme láttán bólintott: igen. – Itt él. Charlesnak azonban mintha földbe gyökerezett volna a lába. készen rá. és helye tte egy ünnepélyes estélyen találta magát. és elhussant. 238 . hogy felbontottam a Miss Freemannel kötött eljegyzésemet? Most Sarah döbbent meg. deréktól felfelé meztelent. – A titkára vagyok. és egy északnak néző szobába léptek be. Charles megpróbált erőt venni hangja remegésén. apró szobrok. egy urna. feje mögött lombok. lehajtott fejű fiatal nő. A lány bizonytalanul lenézett rá. – Tudja. aztán lehajtotta a fejét. Szeme egy hosszú pillanatig az övébe mélyedt. ő az. Műterem volt. nem nyújtja ki könyörögve a kezét. illetve azt a szép perzsaszőnyeget. Az arc nem hasonlított Sarah-éra. – Modellt ül neki? – Néha. megrémült. amióta eljött Exeterből? – Egy éve élek itt. – Átkutattam a város minden zegzugát. hogy kiszabadítsa az ínségből. Halk férfihangok távolodtak lefelé.– Jogtanácsosát? – Nem tudta. de ekkor az ajtó melletti asztalon a szeme sarkából megpillantott egy ra jzot. több asztalnyi festőkellék – tubusok. hanem arról. de már minden tapintat kiveszett belőle. Charles úgy érezte magát. Sarah az ablaknál állt. csaknem a derekáig ért. háttal feléje. a falakhoz támasztva befelé fordított vásznak. Az ajtó melletti asztalon mindenféle rajzok hevertek. és halkra fogta a hangját. remé lve. rossz volt a látószög. Nem arról a férfiról. de ebben sem lehetett biztos. botját és kesztyűjét.

hogy csupán zavart őszinteség volt a hangjában. amiért felbukka ntam. Sarah lesütötte tekintetét. De a lány arca rejtve maradt előtte. Csak az állvány mellett kockáztatta meg. amit csak nő adhat. és most Charles fordult az ablak felé. az még bizonyos ártatlanságot is sugall. korhű. – Nem hittem. amire Charles annyira vágyott. mintha közelről nem merne ránézni a férfira. mert a kö nynyeket végképp nem tudta szavakba önteni. miként értelmezzem nagyon is nyilvánvaló zavarát. Mr. De nem olyanokra. – Persze készséggel elhiszem.– A felesége. és odalépett mögéje. – Megtiltottam magamnak. Charles elhallgatott. Morley-szerű énjét. És maga a ház ura is! Nem az a hír jár ja-e róla. hogy a költőt nevezte meg hivatkozási alapul. azt. – Akkor nem tudom. amit elmondtam? – Nagyon sokat jelent. magányos éjszakák hosszú sorát. – Ez sem válasz… – Nem vagyok a szeretője. – Sarah nem szólt semmit. ha azt a lányt is hozzászámítja aki felkísérte – képzett meg előtte. arca vöröslött. de mégis általánosan tisztelt és csodált ember? Karikírozom Charles rosszabbik. előtte… a könnyeket. Visszatért a csend. képtelenségét. keményen küzdött gyanakvása ellen. szeret. ujjbütykei elfehére dtek. amilyenekre maga gondol. Beszélt elhatározásáról és Sam aljas árulásáról. Hozzátette még valakinek a nevét. Ez a név azonban minden tisztességes viktor iánust megbotránkoztatásra késztetett az 1860-as évek végén. mit mondjak – suttogta. hogy ecsetelje a magányos nappalok. Charles emlékezett ítéletének kulcsszavaira: „egy falka szatír buja költőfejedelme”. – Azt mondta. Halk hangon magyarázkodni kezdett. Sarah megjelenésében azonban semmi sem va llott orgiákra. amely egyszer már képes volt rá. annak. azon érdemdús férfiúk egyike. hogy Lyme rosszindulatán átlátva megpillantsa Sarah igaz valóját. – Nem nősült meg újra? – Az öccsével lakik együtt. mi történt aznap éjjel Exeterben. Újra csend lett. ha jól tudom. – Ez nem válasz a kérdésemre. Valahol gyerekek játszottak. az. egy másik hang a lelkében egyidejűleg elátkozta mere vségét. hogy Sarah megfordul. akik koruk szócsövének (értsd: üres homlokzatának) tolták fel magukat. azonkívül mit keresne a bűn és a fertő lakában az a híres előadó és kritikus. jobbik énje. A legmeggyőzőbb bizonyítékát adta. Smithson. Ha ismerné őt. hogy a lány szelleme állandóan ott kísértett mellette. De érzelem nélkül ejtette ki a szavakat. hogy visszaforduljon. – Hogy nem találok szavakat. hogy alig titkolt gyanakvása alaptalan. hogy… hogy új barátai sokkal érdek e239 . – Ezt nem is tagadom. hogy a lehetetlenen sajnálkozzam. meghalt? – Igen. – Semmit sem jelent magának. Charles túlságosan messzire ment. a zöld lombokat nézte odalenn. – De azóta újabb és erősebb vonzalmakra talált. Elmondta. fölötte. – Nem is tudom. hogy… – Kérem. a kegyetlen igazság az. ha ismerné élete nagy tragédiáját… akkor nem lenne ilyen… – Elhallgatott. hogy valaha is újra látom. hogy… hogy nem közönséges rokonszenv és vonzalom fűzött össze bennü nket. Charles szemében fájdalmas megbántottság fénylett. folytassa – mondta szelíden Charles. Remélte. hogy ópiumélvező? Orgiasztikus ménage à quatre – à cinq. mintegy értésére adva Charlesnak. a nélkül a hála nélkül. aki szintén ott lakott a házban. akit az imént pillantott meg az ajtórésben – ez a kicsit ugyan hóbortos nézeteket valló. A költészetével szembeni borzadályt John Morley fogalmazta meg nyilvánosan. Sarah higgadtan megszólalt: – Valóban új vonzalmakra találtam. Olyan sokat. Odébb ment. De a lelke mélyén még él.

Volt benne valami hamis. majd szelídebben folytatta. Smithson. nem. Most már azt is látta. – De mégis ezt állítja! Azt állítja: „Gonosz voltam. – Négyezer mérföldre voltam innen. Azóta nem volt óra. Azt hiszem. a másik tartalmas. ostobán kényszeredett – a mesterkélt gondolkodásban fogant.” – Sarah lehajtotta a fejét. leromboltam. Félénken kinyújtotta kezét a lány válla felé. amelyek a laikus szemében tökéletesnek tűntek. – Én nem ezt akartam. Charles várt. – Sietve hozzátette: – Olyan kifejezésmódra kényszerít. hogy más kötelezettségei vannak. az is volt az igazság. Azt hiszem. amikor hírül vettem. hogy a lány szellemileg egyenrangúnak tekinti m agát. fütyülök rá. ahogy az imént mondta –. A szókimondás javára vált. – Elhallgatott. hogy kísértet. hogy megtalálták magát. mint felhaszná lható eszközt. – Folytathatom a metaforát? Azt. hogy a mesterkélt hamissá hígítja a természetest. a nagylelkűségével. az ürességtől való rokokó irtózás. amint kimondta. valami… – Ezért ne engem okoljon. Arról. százszor is feláldoznék mindent újra. noha Sarah merő jóságból – vagy azért. az egyik üresen kongó. hogy festők olyan alkotásaikat semmisítették meg. – Mr. Akkor megmagyarázták. sosem láttam benne mást. mi volt köztük a legdisszonánsabb: az ő stílusa mindig merev volt és formális – s leginkább abban a szerelmes levélben. amit címzettje nem kapott meg soha –. – Amit mondtam. Egyszer ki is keltem ez ellen. – Azt állítja: „Fütyülök rá. nem igazi művész. Ha akkor a legrossza bbat gondolta rólam. – A lány még mindig hallgatott. én… Veszélyesen közel állt a könnyekhez. hogy melyik voltam a kettő közül. Ezt most már én is így gondolom. Sarah hirtelen. – Nem. gondolatgazdag és tiszta ítéletű. hogy még mindig szeret. Charlest újra elfogta az a különös érzés. Nem… nem válaszolhat nekem művészetelméleti fejtegetésekkel. megérinte tte. mint én. Van valaki. Én jót akartam. Egy gondolkodásbeli zavarról írt nemrég. a nyakába akaszkodtam. az az életre is áll. az egyik egy egyszerű zárósor. amikor megsemmisítettem.sebbek és szórakoztatóbbak. Ennek már egy hónapja. lehetőséget a rombolásra. leejtette. ami köztünk elkezdődött. csupa volútadísz és műviség. Ez volt a közéjük feszülő igazi zavar. helyesen cselekedtem. Fütyülök rá. amíg tőlem távol van. a tisztátalan a tisztát. mi a helyzet. hogy minél előbb megszabaduljon tőle – megpróbálta eltitkolni. ha… drága Sarah. – Most már látom. – Tehát azt feleli. nem mintha ez számítana. De Sarah nem nézett rá. és mély lélegzetet véve elindult az ajtó felé. hogy utazásai során nem talált egyetlen hozzám fogható nőt. – Igen. – Azóta tanúja voltam. nem magát okolom. az alkotás folyamatosságának zavaráról. amit a természetes és tiszta résznek nevez… nem lehetne újra megtalálni? – Azt hiszem. A lány elfordult tőle. hogy sohasem szeretett. hogy a lány alig észrevehetően megmerevedik. Ruskin egyik kifejezése. igen. noha tudtam. Charles keserű kis mosollyal megfordult. aztán mintha döntésre jutott volna. – Tehát van valakije. fél-lény. hogy az a művész. Visszaéltem a bizalmával. Kétféle nyelv. amelytől irtózom. hogy azt is levezekelte jó hírének feláldozásával…”. a lányé pedig egyenes és őszinte. eszembe jut Mr. – Halkan hozzátette: – És én tudom a legjobban. köztünk is ez történt két évvel ezelőtt. Addig az exeteri napig ezt még nem láttam tisztán. amelyben ne gondoltam volna erre a beszélgetésre. de látva. – Elhallgatott. árny. Valami őrület szállt meg akkoriban. igen. Charles felháborodva tekintett elfordított arcára. Charles odalépett mögéje. hogy bűne csak az a pár órányi határozatlanság. nem minden aggodalom nélkül ránézett. Most én lettem embergyűlölő. a másik Noel Humphreys által illusztrált oldalak t ucatja. Habozott. Charles halkabban folytatta. 240 . – Ezt nem állíthatom. ha mégolyan okosan is. aki nem a legsz igorúbb bírája önmagának.

Sarah félig visszafordult. hogy alázatosan és szerényen a zsenik segítségére legyek. mint mostani boldogságának megtetézése. – Nem érti. Tétele eretnekségnek tűntek a szemében. a korábbi bizonytalan hányódáshoz képest sokkal erősebben lehorgonyozta alapvető életfelfogása és az életben betöltendő szerepe mellé. aki könyörög. B izonytalan törékeny valaminek kell tartanom. – Közelebb jött Charleshoz. Mr. arról. tekintete a lány hátán. hogy legyek. mint embert. megérzéseihez szavakat adott. És mi célból? Semmi kifogásom Mr. nem engedhetem meg magamnak. mint új önismeretének és öntudatának puszta kellékei igazából már nincs többé szüksége uniformisra. Csodálom és tisztelem. hogy London és az új élet megváltoztatta Sarah-t szókincsét és kiejtését kicsiszolta. mindkettejük riválisa én magam vagyok. min ahogy kimutatom. Lesütötte a szemét. De sohasem leszek a felesége. De ezek nem azok a bűnök. nemes célú társasággal ismerkedtem meg itt. M indennap zsenikkel kerülök kapcsolatba. ahogy maga gondolja. Munkám változatos és nekem való – olyan kellemes. Most rájött. Viszszaindult a szoba közepe felé. hogy létezhet ebben a világban – Az állvány felé fordult Charlestól.– Kérem. Nem akarnám megfosztani új világától és az abban lelt örömétől. hogy valaha is boldog leszek. sokkal inkább. De tartozom jó szerencsémnek annyival. vagy legalábbis hiszem. hogy eltaláltam. ami vagyok és nem az. Senkihez nem fogható. Charles Smithsonként ugyanaz maradhat. hogy nem egyebek. Miss Sarah Woodruff Mrs. Charles pedig egészen az állványig követte. És rájöttem. Az akarok lenni. Még akkor sem. Mostani helyz etemben azonban boldognak érzem magam. nem kívánhatok magamnak más életet. mint valaha. az nem egyéb. – Az a valaki nem az. aki mélyebben hat rám. hogy nagyon fontosnak tartom. Sok mindent megtudtam magamról. – A rivális. értsen meg e ngem. amely magányo sságra szoktatott. Sőt bűnei. azt már elmondta. amilyen sose hittem volna. ami egy férj – akármilyen kedves. ezt higgye el. hogy hallgassa végig. hogy Charles kalapja felé nyúló keze megállt. hogy megfossz anak tőle. 241 . képességem addig terjed. … közte és maga között. vádló Sarah-t és azt. Maga nagyon jó. Azt gondolhatja. . ami korábban hamis volt bennem Nem sz abok feltételeket. – Boldog vagyok. akivel itt ismerkedtem meg. Nem akarok feleségül menni senkihez. Nem a maga hibája. Kérem. aminek hiszi! Hangja olyan új volt. senkihez nem fogható. – És akit nagyon kérek. Látta. – De hát nem vetheti le mindazt. hogy nem is tekintem annak. ami most. Ezeknek az embereknek megvannak a maguk hibái. Élénk színű ruhadarabjai először félreveze tték. és mint művészt. Charles újra lesütötte a szemét. Most olyan világban élek. de lelke mélyén csodálata az eretnek iránt egyre nőtt. nagyon szerencsés vagyok. Senkivel sem akarom megosztani az életemet. engem nem lehet megérteni. akit nagyra becsülök. Feleségül akar venni. – Újra elhallgatott. és legegyenesebb tekintetével a szemébe nézett. ahol ezt könnyű elkerülni. Smithson. Nem akarok feleségül menni senkihez… először is a múltam miatt. és mégsem akarta meglátni. Olyan becsületes szándékú. és szembefordult Charlesszal. hogy gyűlölöm a magányt. Charles több ponton is szerette volna félbeszakítani ezt a krédót. amiket a világ tulajdonít nekik. – Sietett kihasználni pillanatnyi előnyét. Bennem nincs tehetség. szellemi érzékenységét elmélyítette. Egy… egy festő. elnéző férj – szeretné. Nálam jo bban senki sem tudja ezt. Mindig azt hittem. – az állványon levő képre mutatott – … és a köre ellen. Úgy látszik. amiért a nő megteremtetett. – Ami fontos. Charles rájött erre. De azt. akitől nem érdemlek ilyen hűséges és nagylelkű ragas zkodást. – Lesütötte a szemét. Amit kínálok.. hogy őket szolgálja. hinnie kellett neki. – Valóban van valaki abban az értelemben is. – Én is megváltoztam. olyan feszült. Nem számítottam rá. ha olyan férfi kér. Ha ebben a pillanatban választanom kellene Mr. Sarah az ablakhoz ment. És ezt a legalázatosabban mondom. – És a másik ok? – A másik ok a jelenem. végre eltaláltam oda.. ahová tartozom. nem maga hagyná el boldogtalanul ezt a házat. – Bármit gondoljon rólam. Meghasonlott lényt látott: a régi. hogy máshol ne keressem. nem helyezheti fölébe a természet törvényének. Még valamit el kell mondanom. Visszanézett a lányra.

a területszerzésért. Charles úgy érezte magát. – Ez sem lehet kifogás. mintha ezt az adut már régóta tartogatná – sőt. A lány némán odébb lépett. hogy ezt már mondta nekem egyszer. mert nem érti. Sejtem. hogy lakhelyet és nevet változtassak. hogy végre rájött a rejtély nyitjára. – Azért utasítom vissza. 242 . és ő lett az áldozat. ha kívánja. Charles nem egyéb. a boldogságom épp azon alapul. Nem tudnám megmondani. – Sokat gondolt rám távollétemben? A lány ránézett. Azután elfordult. Charles dermedten. Lénye legmélyén most is szenved. hogy nem értem magam. E kkor tudtam meg. hogy számomra ez nem képtelenség. mintha eddig csak azért nem játszotta volna ki. ha arra van szüksége. az irracionális törvény diadalmaskodott a racionális szándék fölött. Lehet. hogy a saját bőrömön tapasztaltam. eszközök egy nagyobb cél eléréséhez. akár árulkodó zavarában a csökönyös gyerek. de még örömét is lelte benne. – Szerintem hazudik. nőietlen férfigyűlöletét… s aztán mehetek Isten hírével. amelynek felfed ezésétől végül is igazán fél. Túlságosan jól tudom. mint maga a mozdulat. és némasága. Még mélyebbre látott: nem arról van szó. hanem a szerelmétől. ugyanúgy. mint a többi férfit. Sőt még ennél is mélyebbre látott: a lány mostani állítólagos boldogsága csak újabb hazu gság. akárcsak azt a másik urat. mert hátha a segítségére lehetnék abban. Még egyszer kielégíthetem telhetetlen. Charles kedve ellenére elmosolyodott.– Elfelejti. mint akit egy okirat jelentéktelen kitétele egy vagyontól foszt meg. Egész rejtélyességét megtarthatja. Talán az emberiség szexuális végzetének valami rettenetes perverziója vette kezdetét. Habozva közelebb lépett hozzá. Örökre szent marad elő ttem. milyen kitűnően tud színészkedni. miért. hogy manőverei egysz erűen a fegyverzetéhez tartoznak. hanem a hódításért. Aztán sokat gondoltam magára fél év múlva is. maga küldte azt a levelet a jogtanácsosomnak. – Nem magától félek. – Akkor maga nemcsak hogy tönkretette az életemet. mint közkatona. d e azt hiszem. paraszt egy óriási ütközetben. Charles követte tekintetével. amikor felfedeztem az egyik hirdetését… – Szóval tudta! Sarah rendületlenül folytatta. és üdvözölné. hogy Sarah gyűlöli őt. Charles valami ujjongást vélt látni a szemében. – Az elején sokat gondoltam magára. mint régen. Sarah nem hajlik a józanész szavára. nyilvánvaló közönye borzalmasabb volt. büszkélkedik vele. ez sem a szerelemért folyt. az érzelmekkel szemben talán sebezhetőbb lesz. hanem arról. mert most akarta felmérni. és a szemben levő háztetőkre meredt. hogy megértse magát. hogy egy ilyen találkozás csak boldogtalanságot szülhet. hogy nem vette feleségül Miss Freemant. – A lány éles. – Ez képtelenség. mintha átlátna a megvált ozott harcmodoron. hogy abban semmi sem m aradna szent. – Rosszul ítél meg. – Tudtam. ő. hitetlenül állt öt hosszú másodpercig. hogy jobban megveti. Új áldozatot talált bennem. – Amely arra kényszerített. miért rendelt ide erre a kegyelemdöfésre. Utánajártam a dolognak. de Charles reménysugarat vélt megpillantani abban. És azt hiszem. Újra hátat fordított. Azt kell hinnem. – Elfelejti. tekintete csaknem szemtelenül tárgyilagos volt. Újra csend lett. de Charles jeges fintorral válaszolt. ahogy az ablak fehér szemöldökfáját piszkálta. tiltakozó pillantást vetett rá. ekkor Sarah gyors kis oldalpillantást vetett rá. s mint minden csata. hogy mi van az ő kezében. Azért utasít vissza. Szerintem maga boldogan lubickolt nyomorúságom látványában. – Én magam sem értem magamat. ez az a rejtély.

akkora súllyal nehezedett rá a kitörni akaró. Charles elmehetett volna. Charlesban megingott valami. – Mire véljem ezt? – Kevésbé becsületes férfi már rég kitalálta volna. Nem az. csak a kíváncsiság: a Várakozás. ahogy mondtam. egy számomra vadidegen ember mentséget találhat az ön v iselkedésére. – A lány most egyenesen az arcába nézett. akár a dacos gonosztevő. mint… ez a férfigyűlölet… ez a ház. Tudja. hogy itt van. és elállta a férfi útját. Charles a szemét kutatta. roppant anatéma. mit tesz majd a másik. aki jobban ismeri és jobban megérti. de a szemében valami különös dolog kísértett – valami történet. arca-olyan volt. Ő… ő sokkal világosabban meg tud ja magyarázni a természetemet. De éppen olyan váratlanul. mert nem tudja. de a szavaknál néha súlyosabb a mögöttük levő érzelem – és ezek a szavak Charles leglelkéből. – Lakik ebben a házban egy hölgy. De amint Charles dühös mozdulatot tett. Charles megperdült a neszre. – Nem. úgy tűnt. és Charles lelkének rettenetes sebe ott tükröződött az ő szemében is. összezárta a száját. hogy ez az egyetlen lény. ha megbocsát… – Várja magát. mint bárki más a világon. mint ahogy a lány szemébe bűntudat költözött. még ha maga a királynő is. sikerült. És most. Feje lehorgadt. szinte tragikus. leomlani készülő fala. még élvezi is a vádakat. Életében először – és utoljára – Charles kísértést érzett. akár a gát megingó. mint aki tudja. Dühe mögött ott bujkált a tudat. megszólalt. Charles egy pillanatig még habozott. azután otthagyta az ajtót. Nem óhajtok beszélni vele. már csak az akaraterő számított. Valami halovány mosoly? Nem. – Én nem leszek jelen. egyezzen bele. – Nem érdekel. és öles léptekkel e lindult az ajtó felé. Keble hullámzott. amit ellenem elkövetett. hogy tett leg bántalmazza a gyengébb nem egyik képviselőjét. mint aki mindjárt hagyja: szakadjon át a gát. 243 . Meg fogja magyarázni. elkeseredése mélyéről törtek fel. hogy nem viselkedem magával olyan gyalázatosan. Nemcsak hogy tőrt döfött a szívembe de élvezettel meg is forgatta benne. Sarah sokáig csak nézte. hipnotizá ltan. az nem lehet. de elle nséges érzések nélkül. aki ismer engem. Nem melodráma. – Eljön a napja. mint Charlesé. mintha nyílt pillantásával akarná megállítani. hogy megfékezze magát. „Kevésbé becsületes férfi…” Micsoda újabb szörnyűség fenyegeti? Egy másik nő. Sarah visszajött. mint én. mintegy akarata ellenére. a lány tétován megtorpant. de nem mozdult. Sarah kifü rkészhetetlen szeme még egy pillanatra az övébe fúródott. hogy a szikrákat jéggel oltsa ki. akinek az e lvesztését soha nem lesz képes elfelejteni. hogy sarokba szorította: kicsit ijedten. Úgy nézte Charlest.De olyan nyugodtan mondta. és odalépett a kandalló melletti csengőzsinórhoz. Charles szeme szikrákat szórt. – Nem engedhetem el úgy. bizonytalanul. sarkon fordult. – Ne álljon az utamba! A lány a fejét rázta. hogy ezt higgye rólam. Hirtelen lehorgasztotta a fejét. hogy azt képzeli. És ha van igazság odafenn – akkor az örökkévalóságon túl is szenvedni fog. Sarah szoknyáját összekapva utánaszaladt. a lelke mélyén. hanem tragédia ordított belőlük. Úgy van. mint aki fuldoklik. szeme Charleséba fúródott. hogy mivel végződik a kísérlet. aki jobban megért. Túl voltak a szavakon. Az aranyozott csathoz intézte szavait. hogy szinte önmaga volt a bizonyíték Charles minden vádjára. Kérem. kik laknak. Melodrámai szavak. amikor felelnie kell mindazért. Sarah arca majdnem olyan vörös volt már. Charles á fejére olvasta. valami köd áramlott közéjük láthatatlanul egy másik világból. – Csodálkozom. mint hiszi. Mintha a felszín alatt más sem rejtőzött volna. Azután fürgén elsuhant mellette. perverz módon. Charles keserűen rázta a fejét. Beszélni szeretne magával. sőt. amelyben… még magában sem merte kimondani. Sarah-t nézte. aki az ítéletet várja. Sarah tartása feszült volt. hogy még mindig szereti a lányt. Láthatóan erőlködött.

hogy nyitva az ajtó. mielőtt fejest ugrik ebbe a nyomorult helyzetbe! De hát most már itt van. és Charles legalább tíz másodpercig mereven bámult. aki egy elveszett antik írásmű első példányát ásta elő. Meglepettnek látszott. Újra átgondolt minden szót. Aztán váratlanul felállt. és kecses mozgással elindult az ajtó felé. ami elhangzott a szobában. Talán megszorította a törékeny kis karokat. sötétszürke íriszeket. a költőnővel (nem titkolózom tovább): Miss Christina Rossettivel. Most is megtette a magáét. Sarah a forduló túlsó végéből nyíló ajtó előtt állt. akár az archeológus. hallgassa meg őt… és adja meg neki azt a tiszteletet. Sarah az ajkához emelte mutatóujját. hogy visszavonult volna. de annál alig több. és eltűnt a másik szobában. Charles szabályos kis arcot látott. hogy megtáncoltatja a költői hölgyet. hogy kicsoda lehet ez itt… a következő másodpercben már a szőnyegen térdelt. bosszantó dudvánál ebben az egzotikus kertben… Hangot hallott. bo sszúsága vagy értetlensége-e a nagyobb. A kislány félreérthetetlen jelét adta. mindenét. Sarah munkaadójának húgával. Csengetett érte. az emberi és isteni szerelem közti határt elborító ködöt? Az ajtóhoz lépett és kinyitotta. és letette a csöppséget a szőnyegre. Charles állt meredten. Hátranézett. Charles szeme pedig szinte habzsolta az arcát. akit a Punch a Preraffaelita Testvériség zokogó apáca-fejedelemasszonyának. hogy felemeljék. Hirtelen felfedezte. nagyon sok függ attól. hirtelen. Most már tudta. amely egyszer már kimentette egy hasonló kutyaszorítóból. mord élvezettel elhatározta. Bárcsak ne jött volna el ide! Vagy legalább érdeklődött volna. A nyelv olyan. Sietve előhalászta az óráját. kit hibáztasson Sarah életfilozófiájáért – azt a nőt. az órától elbűvölt gyermek is hallgatott. és letérdelt a gyermekhez. félénk tanácstalanságot. Csendben kinyílt az ajtó. hogy jól érzi-e magát.– Rögtön itt lesz. Békésen üldögélt Charles térdén. a hölgy hamarosan megérkezik. Szándékosan jéghideg arccal hátrafordult. – Mrs. Nem fordult hátra. Kiment. amely helyzeténél és koránál fogva megilleti. hogy Charles élőlény. akár a színjátszó s elyem. Miss Rossetti nyilván nem tekinti őt többnek hitvány homokszemnél. és odavigyék az ablaknál álló székhez. – Megérkezett. Az ajtó becsukódott. amikor belepillantott – valami homályos miszticizmust? Valami szenvedélyes homályt. csak az a lány. hisztérikus aggszűzének nevezett. kivel fog találkozni. és maga sem tudta. Charles habozott. Aztán lenézett a szőnyegen heverő csöppségre. és egyszerűen benézett a gyerekszobába menet. és az ablak hoz sietett. Roughwood kiment? – Azt mondta… egy hölgy kíván néhány szót váltani velem négyszemközt. bejött a szobába. felállította a kislányt bizonytalan lábacskáira. – Kinyitotta az ajtót. – Értem. a kezét. nincs mit tenni. Érthetetlen hangok kíséretében feléje nyújtotta a babát. Köténye zsebébe nyúlva. az állvány mellé. éppen be akart lépni. aki beeresztette. De ahelyett. A lány kis mosollyal az ajkán megfordult. majd visszament a műterembe. és Charles már nyitotta volna a száját. – Kérem. De nem Miss Rossetti lépett be. Nem szólalt meg sem ő. De utolsó szavaival megadta a rejtély kulcsát. Egy kéz pihent meg széke magas támláján. milyen szögben tartjuk a fény felé. sem a kéz tulajdonosa. és úgy kutatta az apró arcot. hogy Charlest egyedül találja. A lány bólintott. sötét hajú és dundi karú. Nyilván észrevette. s a karján egy apró gyermeket tartott. – Remélem. a befelé forduló és nőiesen bonyolult lélek megnyilvánulását. Valamelyik 244 . és le nem vette szemét az ezüst játékszerről. már nem csecsemő. de ekkor odalentről halk neszt ha llott. a kicsi most már minden tiltakozás nélkül tűrte. Hát persze! Hisz nem fedezett -e fel a költészetében – azon ritka alkalmakkor. mint aki meg akar győződni róla. hogy nem tetszik neki a túlságos érdeklődés. rejtélyesen rápillantott. A gyermek kislány volt. mint Charles várta. rongybabát húzott elő. Charles kitalálta. Valaki felfelé jött a lépcsőn.

A lalageó-ból származik. ami annyit jelent: csobogni. Lalage akkor még nem született meg. – És a kegyetlen szavai… és amiket kikényszerített belőlem? – Ki kellett őket mondani. De Charles könnyeket látott. A lány újra meghajtotta a fejét. ez az a pillanat. értesült a körülményeimről. Alig hallotta a válaszát. Mégis tovább bámult a rejtőzködő arcba. a múlt szétfoszlik. mint a csermely. napfényen. – De igen. Nagyon kedves volt hozzá m. amit az ember oly megrögzötten figyelmen kívül hagy. s amelyet Charles egy egész egybesűrűsödött örökkévalóság után megtör. Csak ez a meg-meglóduló hangsor képviselte a haladást. – Mikor fogom végre megérteni a példabeszédeidet? 245 . majd Charles lábánál állapodott meg a tekintete. Sarah meghajtotta a fejét. Életünk során eg yszer vagy kétszer mindnyájan részesülünk és részesítünk másokat ilyen tekintetben. képtelen volt… halkan. sötét szempillák takarták. – Én… – Nyelt egyet. A gyermek a padló felé nyújtózkodott. Ő javasolta a nevet is. ez az a teki ntet. ugye? – suttogta. megringatták. tehetsége nem. mintegy hálás köszönetképpen az etimológiai eligazításé rt. vagy inkább érzett rajtuk. – De hát miért? Miért? És ha sohasem… A lány feje még lejjebb csüggedt. a fuldoklók jajszava megsüketítette. amint a babával foglalkozik. hogy így csúfolódjanak vele. Sarah szeme lesütve. Ő a keresztapja. Önkéntelenül is két -három lépést tett feléje. Elnézte a vállához simuló csöppséget. Szép név. Zsibba dtan megadta a választ. de most már mosolygott is egy kicsit. daktilikus lejtéssel. de a legfurcsább az volt.távolabbi házban egy műkedvelő. ha egy másodperccel később megy el alatta. testi valóságú fényképfelvétellé zsugorodott ö szsze. Furcsa név. mint ahogy a vakvéletlent. Me gkért. Chopin-mazurka hangjai szűrődtek át a falakon. e két kéz összefonódásában. e vak csöndben. Följebb nem merte emelni. hogy a körülményekhez képest ilyen jelentéktelen dologban szemlátomást a véleményét kérik. de én ezt nem tudtam. itt. amelyben az egyik arc a másikhoz simulva megpihen. – Görög név. tekintete elviselhetetlenül meztelen. Sarah lehajolt. felvette és odaadta neki. amelyben a szavak feloldódnak. Szeme csupa könny. És Charles megértette: a döntés Isten kezében volt. Képtelen volt. most. ebben a kettős alakban. valaki az iránt érdeklődne. mintha abban a pillanatban. mint a szerelem. – Egyszer Mr. Mert megtörtént a lehetetlen: a történelem élő ponttá. képtelen volt eltávolítani szeméből a szörnyű kérdést. Végre felnézett. – Így kellett lennie. de feltörtek belőle a szavak. árbocai recsegtek. bűnük megbocsátásától függött. Soha nem fog megbocsátani Sarah-nak. Aztán fe lállt. Már egy ideje figyelt. De Charles négymillió mérföldet is megtett volna. Charles csak nézte. milyen tapétát parancsol a kajütjébe. amely. leveleken. Aztán megtorpant. és szembefordult Sarah-val és terhével. begyűri a mítosz lomtárába. Most valóban csúfolódott vele. Rossetti megszólított az utcán. játékát pusztán a távolság tette elviselhetővé – zongorázni kezdett. s ami most testet öltött előtte ebben az alakban. – Nem tetszik? – suttogta megint a lány. – Olaszosan ejtette ki. hogy hadd rajzoljon le. A kislány azonban elunta magát. és odább vitték néhány lépéssel. és anyja karjai után nyúlt. mint ahogy a leomlott faldarabot bámulja az ember. habár inkább csak leheli a kérdést. Charles képtelen volt megmozdulni. A lány szeme még mindig komoly volt. Még most sem emelte fel a tekintetét. Felemelték. hogy hajója zátonyra futott. Furcsák voltak Charles érzelmei is. egy ráérő hölgy – csak ideje volt. amikor a legcsup aszabb szükség hatására ráébredünk: a kőszikla soha nem lehet más. Charles egy végtelen pillanatig kifelé bámult az ablakon. halálra zúzza. – Hogy hívják? – Lalage. mert meglátta a babáját.

hogy ütőhangszerek nélkül ezer égi hegedű zenéjétől is hamar megcsömörlik az ember. tudomására hozva apjának – legfőbb ideje –. majd elmélkedvén arra. hosszú pillanat. mintha a könyörületes csend zeneesztétikai elmélkedésre indította volna. abbahagyja a zongorázást. bizonyára lelkifurdalástól gyötörve (vagy szegény Chopin megkínzott szellemétől kísértve). 246 . A távoli házban a tehetségtelen hölgy. És Lalage. Hosszú. Ajkak. hogy rongybabájával püfölni kezdje Charles lehajló fejét.A mellén nyugvó fej némán rázkódik. amelyek a vörösbarna hajat csókolják.

Öltözködésében. szivarjában és borostyán szivarszipkájában. hogy ez a személy a látszat ellenére igen jelentéktelen figura – olyan apró. amint hanyagul a kőkorlátnak támaszkodik. MATTHEW ARNOLD: FELJEGYZÉSEK (1868) A regényírói mesterség hagyomány szentesítette szabálya. remélem. pátriárkai szakállát jampecesre és franciásra nyíratta. és apró kulcsot választ ki egy másik aranylá ncon lógó rengeteg kulcs közül. Az is furcsa. hogy telt házat fog hozni. mi az igazság. és mivel jómagam pedig az a fajta ember vagyok. akinek mindenben elsőnek kell lennie. vagy csak nagyon jelentéktelennel. befurakodott igaz valójában. dúsan hímzett nyári mellényében. amelyhez a magáét hozzáigazíthatta volna. Egykor hosszú. Bizonyos fajta császárok képtelenek elviselni. Az impresszárió bemászik. rájöttek. és az opera me llett kötelezte el magát – s mintha ehhez jobban is értene. de az a szörnyen fontos embernek látszó személy. Most. Egyszóval tehát: módfelett hasonlít egy sikeres impresszárióra. majdhogynem tulajdonosi szemmel. Úgy látszik – noha e legkiválóbb óraműves cég termékénél ez szinte lehetetlen –. ha rosszul végzi). MARTIN GARDNER: A KÉTKEZES VILÁGEGYETEM (1967) Igaz jámborságnak nevezem. A 247 . s biztos benne. akár egy gammasugár-részecske. aki nem hajlandó a természet dolgába beleavatkozni (még akkor sem. de máshol fo ntosabb dolga van. egyszerűen befurakodott – vagy. aki. nem igaz valójában. malachitfejű pálcájában határozottan van valami piperkőc-szerű. tehát t ulajdonképpen nem is új szereplő. A lakáj leugrik. Igaz valójában… igaz valója nem valami kellemes. Visszaigazítja az időt. első látásra e szabály nyilvánv aló megszegésének tűnik. s azt teszi vele. hogy egyszer. amit tud. szemben a Cheyne Walk 16 -tal. alig bírja visszatartani a nevetését. nem az ópiumba). Én nem akartam. ha első osztályon nem utazhat. megbocsátják. már befurakodott. Ez a chelsea-i flânerie kellemes közjáték volt. mintha csak egy új színház volna. aki képtelen elviselni. ha az ember aszerint cselekszik. eg yszóval tehát olyan személy. Úgy tetszik. amelynek során a véletlen (a nukleinsavspirálban a természetes sugárzás áltál okozott esetleges mutációk) és a természeti törvény kéz a kézben munkálkodik azon. Nagyon úgy fest. A hintó pontosan melléje gördül. Ebben semmit sem változott: a világot a magáénak teki nti. hogy ne legyen mindig rivaldafényben. fel se száll a vonatra. amiért késve érkezik a legköz elebbi megbeszélésre. mint aki hátat fordított a prédikátorkodásnak. hogy a közelben nincs egyetlen időmérő szerkezet. hogy az író a könyv végén már ne hozakodjon elő új szereplővel. De most hirtelen kiegyenesedik. aki monogramos takarót akar a lábára t eríteni. Mr. Dante Gabriel Rossetti házával (aki egyébként klorált szedett. akinek a személyes névmás csupán az egyes szám első személyt jelenti. Mr. Nem akarom hosszan magyarázni. három gyűrűjében. leül. hogy idetolakodjon. Gondolom. Előveszi óráját – Breguet –. Rossetti házát nézi. Fensőbbségesen int pálcájával a közelben várakozó nyitott landauernek. ha hibán kapják őket akár a legjelentéktelenebb dologban is. elterpeszk edik a karmazsinvörös ülésen. elégedjenek meg annyival. de mivel ő az a fajta ember.HATVANEGY Az evolúció egyszerűen az a folyamat. hogy a fennmaradásra egyre alkalmasabb élő formákat teremtsen. órája mintegy tizenöt percet sietett. Lalagét. felgyűrűzött középső és mutatóujja közé fogja az orra hegyét. Aljas módon ezzel fogja kimenteni magát. amit nemrég vásárolt. ahogy ő mondaná. aki az utóbbi jelenet alatt a rakpart korlátjának támaszkodott. és kitárja az ajtót. ami neki tetszik. és elhessegeti a lakájt. és abba is halt bele.

Miközben kimondta. az érzéseket. akkora súllyal nehezedett rá a kitörni akaró. amit az előbb mondtam? Hogy jobb lett volna. Lenézett a lány kezére. Valódi szándékának valami jele után kutatott a lány sz emében. Charles egy pillanatig még habozott. Talán csak annyit. Smithson! Charles lépett még néhányat. ha tudva. A fogat elvágtat. Ez az utóbbi lehetséges áldozat egy pillanatra megkísértette 248 . elérkezve a tűrési határig. Csakhogy nem ismertem. így akarja felszólítani. azt mondanám: elvehet? Charles dermesztő pillantást vetett rá. – Akkor nem lennék önző. De ne próbálja védeni magát. megállt. – Biztos ebben? – Lyme-i úrnőjét önző és bigott nőnek tartottam. hogy ha az ajkán nem is. De ha így van. amit ellenem elkövetett. noha legmegvetésreméltóbb érvét.lakáj hangtalanul becsukja az ajtót. Nemcsak hogy tőrt döfött a szívembe. csak önm agát nem – hajlandó feláldozni az igazságot. sarkon fordult. hátranézett a válla fölött. Úgy van. ahogy mondtam. amely mindent hajlandó feláldozni. de fizikailag is visszatartotta. Rendben van. akár a gát megingó. A parancsot megkapva a kocsis megbillenti szalagcsokros föveget az ostornyéllel. Még egy utolsó elkínzott pillantást vetett a lányra. hogy így megbéníthatja. Sarah ott állt mögötte. hogy azért sem bocsát meg. Sarah mintha mondani akarna valamit. inkább klinikai meztelenségnek érezte. Smithson! Megint. és öles léptekkel e lindult az ajtó felé. – A lány most egyenesen az arcába nézett. Most látom. Mintegy válaszul. Nagyon lassan hátrafordította a fejét és ránézett. s ők meztelenül szemlélnék egymást. – Nem. – Eljön a napja. majd vadul az ajtógomb után nyúlt. mert még rosszhiszeműséggel is vádolni fogom. leomlani készülő fala. amelyben a rejtett fekély végre teljes undorító valóságában megmutatkozhat. döbbenten látta. annak a másik mosolynak a kísértete. majd újra az arcába nézett. hogy sajnálja. talán még a női szemérmet is – azért. akkor miért nem ejtette le a kezét. – Nem azt bizonyítja-e ez is. mint ahogy a lány szemébe bűntudat költözött. De éppen olyan váratlanul. meghajol és felkapaszkodik szolgatársa mellé a bakra. amit nem tud szavakba foglalni. összezárta a száját. miután megérintette? Ez a gondolat nemcsak pszichológiailag. de Charles ezt korántsem szexuális. roppant anatéma. – Mr. Ezt tartogatta utoljára: legerősebb. Így álltak egymást nézve. aki az ítéletet várja. Nem kellek magának. hogy azért van megoldás? És ekkor megvilágosodott előtte. amikor Sam és Mary kis híján beléjük botlott. Helyzetünk mos t fordítottja ennek. hogy társalkodónőjéhez ké pest egy szent volt. Másodszor torpant meg. a szemekből kihalt a mosoly. az ajtó aljára szegezte tekintetét. de nem talált egyebet annál a szellemnél. És ha van igazság odafenn akkor az örökkévalóságon túl is szenvedni fog. Irónia ez vajon. mintha azt mondaná: hát nem látod. ha soha többé nem látjuk egymást viszont? – A maga logikája azon alapul. akár a dacos gonosztevő. most már végleg le kellett volna ejtenie a kezét: De még mindig ott érezte a karján. hogy nem lennék képes feleségként szeretni magát. amikor felelnie kell mindazért. hipnotizá ltan. hogy ne vegye már olyan komolyan az életet? Vagy még egyszer ki akarja élvezni a nyomorúságát? No de most. legalábbis ami felháborodását illeti. – Volt idő. de a szemében egy árnyalatnyi mosoly fészkel. hogy bocsánatot kér. Charles a fejére olvasta. az arc lassan elpirult. majd dühödten elhatározva. A kéz leesett. Most a karján érezte a kezét. de élvezettel meg is forgatta benne. Halk ruhazizegést hallott. – Mr. gyűlölve ezt a kezet s gyeng eségét. Utolsó reménysugarának. mintegy akarata ellenére. amikor végső mentsvárának nevezett. amelyet különös mód éppen akkor kapott tőle. arca olyan volt. hogy a maga elkeseredett és teljesen h umortalan szeme a lányéba mélyedt. egész testében reszketett. hogy függetlenségét megóvja. hogy ismertem valódi természetét. mintha ruháik hirtele n lehulltak volna.

Sarah ott maradt a műteremben. ahogy Marx meghatározta – a céljaik elérésén fáradozó emberek tettei. egy szobából az a lány lépett ki. Mintha csak újjászületett volna. azt. egy hódítással nem éri be. amelynek e tetteket irányítani kell – és amely hitem szerint Sarah összes cselekedetét irányította –. hogy ez a befejezés kevésbé logikus és elfogadható. már munkál benne a felismerés. végül mégiscsak megfordult és visszapillantott a házra. hogy megalkudjon. A kertkapuhoz érve – a jövő jelenné valósult – azt sem tudta. de sohasem megszentelt – barátságot. Hogy könnyes-e a szeme? Messze van. mind a jövőre. mert… valószínűleg sohasem tudná meg. mind a múltra nézve. noha kerülő úton. amelyet az imént hagyott ott. a második mottóban találják. az. ahogy véletlen adta képességeink szerint mi magunk alakítjuk. csak az élet van. amikor nem fogadta el a karján nyugvó kézbe foglalt ajánlatot. hogy birtokba vegye. de az. egy ember a láthatatlan ágyútalp mögött. mindenki kedvenc szamara. merre menjen.. azt jelenti. ha elfogadja a felkínált plátói – és később esetleg bizalmas. Szeretett volna felordítani. Sarah most már nem próbálta visszatartani. ami kiolvasható ily módon e fejezet első mottójából. hogy őt birtokba vegye. Azt is gondolhatják. s amire építeni lehet. amit ez jelentett. de ebben a házban őt semmi meg ne ríkassa. hanem mert ő képes arra. hogy rosszul lépett.autentikusság”-gal helyettesítené a „jámborság”-ot. Az élet folyója. Az alapelvet. mint fényen túli árnyék. de visszakanyarodtam eredeti tételemhez: nincs isten. egyszersmind jeges tekintete belefojtotta a szót. egyszer sem nézett vissza. és most fél. miért –. hogyan festene ez a valóságban – titkos céltáblájává válna ennek a romlott társaságnak. hogy vissza Amerikába. hogy harmincnégy esztendő magasba törése – hiába volt. azzal okozza neki a legnagyobb fájdalmat. perzselően elutasító pillantást vetve rá. Már -már kinyitotta a száját. a titokzatos törvények és titokzatos választások folyója kihalt ra kpart mellett folyik. ő lenne a ropogósra keményített házibarát. de felnőtt képességekkel. s ama másik kihalt rakparton végül Charles is elindul. mire gondolt Arnold. mint a lányé. azért -e. Most végre rájött arra is. de Charles vad. mintha a falakon lógó képek néma nézők volnának. sosem lakik jól. A modern egzisztencialista bizonyára az „emberség”-gel vagy az . Küszöbönálló öngyilkossága felé ballag? Nem hiszem. amelyen saját holtteste fekszik. de az is eltűnt. mivel ebben Sarah elbizonytalanodása fedezhető fel. Az egyik nyitott emeleti ablak fehér függönyének sarka visszahullt a helyére. Csak egyet ne gondoljanak: azt. Charles számára nem elég. Azt gondolhatják. nem több már – mivel az ablaktáblák tükörként verik most vissza a nyári égbolt fényét –. ami benne valóban páratlan. a legutolsó igaz ember. aki beleszólna abba. Charles kilépett a házból. a májusi szél céltalan játéka. a fűben ülnek és virágfüzért fonnak. miben felsőbbrendű a lánynál: nem rangban. hiába. Charles egyenesen előremeredt. Mert. hogy Charles a legnagyobb ostobaságot művelte. mint a megszá llottak jogos felkelése az örök megszálló ellen. mire a korláthoz odaért. hogy Sarah-nak igaza volt: területszerző háborúja nem egyéb. hogy a lány mindvégig tudta: vissza fogja utasítani ajánlatát. Céltalanul nézte a szürke folyót. felnőtt emlékezettel. hiába. És játszani fog vele az utolsó pillanatig. A rakpart kihalt volt. ahol kezdte. fekete lavinaként zúdult rá. Még egy végső. Íme. De amint erre rájött. végre meglelte magában a hitnek egy parányát. azt jelenti… és miközben minden. ott volt odalent. de azért pontosan érti. Amint az előcsarnokba leért. talán az anyja. Látta: a lány rájött. mert még könnyes a szeme. 249 . nem több már. és ebben biztos volt. hogy a szíve éppolyan magányos lesz. rézsút átbotorkált az úttesten a rakpar thoz. Nagy kedve lett volna elsírni magát. az élet. dagály volt éppen. azonnal el is képzelte. Kisgyermeket tartott a karján. azért -e. Ez azonban csak látszat volt. nem férfi mivoltában. aki. i ntelligenciában. mert ő az. Végre megértette. azt jelenti. mint az előbbi. Sarah csak azért adna. De egy csecsemő tehetetlenségével is – mindent újra kell kezdeni. amint a vérpadra hág. aki beeres ztette. újra megtanulni! Vakon. mert oly nagy benne a birtoklásvágy. egy gyermeket és egy fiatal nőt. s egyszersmind ké ptelen arra. nem látom. hogy adjon. elhagyta a szobát. Tehát kezdettől fogva játszott vele. a kertet nézi. Azt jelenti ez.Charlest. noha még keserűen tagadná. hogy birtokba vegye – azért-e. csak a távolban kocogott egy landauer. hogy mindig újra és újra ki kell elégíteni. műveltségben.

bármennyire hasonlítson is Sarah a szfinxre. reménytelenül benn a város vasszívében.hogy az élet. ki kell bírni. üresen. bármennyire gyengén. hanem. És aztán előre megint. nem egyetlen arc viselése. nem szimbólum. elidegenítő tengerre. nem egy rejtvény s nem egy kudarcot vallott kísérlet a megfejtésére. 250 . ki a mérőón nem járta. sós.

hogy azután ismét visszatérjen első regényéhez. Ez a kérdéskör a legáltalánosabb és legteljesebb értelemben vett szabadság kérdésköre már a The Magus-ban is. hit vagy jó cselekedetek révén üdvözítő maszkokban jelenik meg az egymást követő színjáték-fikciók során. Közben az is k iderül. igaz. köznapi és hiteles „társadalmi regényt” egyesítette benne a merészebb és kísérletibb fantasztikum. s részben más regényirodalmak. hogy mindez színjáték. a kortársi angol regényről alkotott írói. és mint e béklyóktól megszabadult személyiségtől búcsúzhatunk el tőle. a szigeten lakó különös milliomossal. A terjedelmes regény főhőse egy angol fiatalember. gimnáziumi tanári állást vállal egy görög sz igeten. neveltetésének és lelki alkatának meghatározó tényezőit a színjáték tükrében esetleges fi kcióként sikerült felismernie. Életpályája – legalábbis a puszta adatszerűség szintjén – egy írónak készülő ember viszonylag egyenes és nem különösebben eseménydús útja a beérkezésig: 1926 -ban született. pontos. aki valamikor az ötvenes években. s a maga leleplezett szerepét is villámgyorsan újabb sz erepre cseréli. 1963) az akkor harminchét éves szerző első regénye volt. eredet ije {The Collector. hogy újra meg újra leleplezze a szemfényvesztést. Amolyan befejezhetetlen regény Fowles pályáján. Többszörös újraírás után végül is 1966-ban megjelentette. Méltán: pályakezdése idejének angol regényeszményét. majdhogynem felfrissülé sként írta meg A lepkegyűjtő-t. A fiatalember belemegy a játékba. még egyszer hozzányúl majd. mitológiai és filozófiai vetületeire itt nem térhetünk ki. egyben Fowles voltaképpeni pályakezdő munkájaként mindenesetre igen érdekes foglalata annak a kérdéskörnek. illetve velük párhuzamosan – az angol regényírás is fokozatosan felfedezett -újrafelfedezett a maga számára mint megújulásának zálogát és régóta kísértő provincializmusának ellenszerét. ekkor még csupán az íróasztalfiók számára: még oxfordi egyetemistaként kezdett el dolgozni a The Magus (A varázsló) című regényén. „természetes” és megrendezett esemény lassan megkülönböztethetetlenné válik számára. A hatvanas évektől írásaiból él. Írói pályája tulajdonképpen már A lepkegyűjtő előtt elkezdődött. a latin-amerikai „mágikus realizmus” példája nyo mán. melynek fe l251 . hogy egy különös filozófiai-pszichológiai kísérlet alanya voltaképpen. bosszúálló. A regénybeli Conchis egyrészt nyilván Isten teológiai szerepét. olvasói és kritikusi kép lassú átrendezésében azóta is John Fowlesé az egyik főszerep. a francia új regény. majd tíz évvel később átdolgozott változatban tette ismét közzé. haragvó. Igaz. tény és képzelet. honi és nemzetközi s iker. az amerikai posztmodern próza.UTÓSZÓ John Fowles nevével először A lepkegyűjtő címlapján találkozhatott a magyar olvasó. a szerény. rémtörténet. lehet. de az első változattal elégedetlen volt. Itt különös élmények várnak rá: rég halott személyek elevenednek meg. a milliomos az ő számára rendezte meg színjátékát. filozófiai mondanivaló és allegorikus kifejezésmód eleme ivel. A francia hadnagy szeretőjé-nek a színhelyén. s abbeli igyekezetében. p ontosabban szerepeit játssza el: kegyelmező. jó középiskolába járt. mindenesetre nem sokkal a háború után. viszont – éppen az alapkérdés. egyben szigorú kritikai mércéjét. az egyetemet Oxfordban végezte. melynek végére a főhős szabaddá vált – azaz osztályhelyzetének. egy ideig Franciaországban is. francia szakon: később külföldön tanított. A rendkívül gazdag anyagú regény egyéb pszichológiai. a Dorset megyei Lyme Regisben lakik. de amint hősünk leleplezi a csalást. Ebben a máig tartó folyamatban. házának szinte állandó vendége lesz. a milliomos rögtön újabb fi kciókat elevenít a fiatalember köré. a szabadság kapcsán – két összefüggés feltétlen figyelmet érdemel. Kitérőként. amelyeket – néhány évtizednyi húzódozás után. hamarosan kiderül. egyre inkább maga is részévé válik az előadásnak. második regényként. mely a szerző minden művében az eszmei és esztétikai középpont. s a regény mondanivalója ebben az összefüggésben nyilvánvalóan egy radikálisan evilági szabadságfogalom. Idővel megismerkedik Conchisszal. a házhoz tartozó kertben görög mitológiai alakok játsszák el a maguk mítoszait.

A másik fontos összefüggés – manapság egyre gyakrabban használt szakszóval – az úgynevezett metaregényelem. Hanem – részben – mindkettő: nagyon is jelen van benne – a regény esszéisztikus kommentárszintjén – a szerző (és a magunk) modern tudatossága. hogy a művészetben egyfelől az ember legáltalánosabban vett szabadsága testesül meg. mely több-kevesebb sikerrel ezek közé az ismert regények-közé illeszkednék. Trollope. ennek a műfajnak jellegzetesen kései és huszadik századi módra modern alakváltozata: azaz nem arról van szó. aforisztikus elmé lkedés-gyűjteményében és két későbbi regényében. amelyet valamelyik múlt századi angol szerző éppenséggel megírhatott volna. melynek alapján elemzőleg. 1867-ben játszódik: korrajz és szerelmi történet a viktoriánus Angliából. A francia hadnagy szeretőjé-ben (The French Lieutenant’s Woman. A regényíró ugyanígy eszel ki helyzeteket. ugyanígy játssza velük az is ten-játékot. másfelől viszont szerző és műve. Charles és Ernestina története ugyanis olyan tizenkilencedik századi regény. de nem volt képes megírni. hogy megtegye. mert ez nem állt szabadságában.godgame”-et (amit egyébként Fowles eredetileg regénye címéül szánt). a forma megformálójának. a mű a szerző mindenható akaratának. Kaliforniában. azaz az olyasféle regényelem. amely magára az őt tartalmazó regényre – vagy általában a regényműfajra és regényírásra – nézve is lényeges következtetésekkel szolgál. amelyekben szereplőjének meghatározott módon kell viselkednie. előadásmód-konvencióik és emberképük felidézése. s ugyanennyire erős a könyvben a pastiche-elem. Dickens. ugyanígy manipulálja szereplőit. hogy a mai szerző a maga mai tudásával mai regényt ír egy kiválasztott történelmi pillanatról. 1969) és az eddig legutolsóba n. De maga a regény – az a tizenkilencedik századi regény. amelynek megírhatósága elméletileg és elvontan szemlélve adott volt a tize nkilencedik 252 . történelmi-politikai és esztétikai kérdésköre foglalkoztatja Fowlest későbbi műveiben is: verseiben. mintegy a „könnyű utólag okosnak lenni” maszkját játékosan és önironikusan felöltve tekint az ábrázolás tárgyául választott korra és emberekre. s ha látszatra így tenne. amelyet Fowles a maga esszéisztikus kommentárjának a burkában hol teljese bben. Mindez legérdekesebben és legharmonikusabb eredménnyel talán éppen A francia hadnagy szeretőjé-ben sikerült John Fowlesnak. a . világsikere és rangja is ezen a regényen nyugszik. A főhős-fiatalember és a milliomos viszonya ugyanis ebben a különös játékban azt a viszonyt dramatizálja. azaz az ismert tizenkilencedik századi angol regények ravasz st iláris és technikai-előadásmódbeli utánzata. Thackeray. eszköztáruk. Azaz – első látásra – történelmi regény. a szereplő nem szegülhet ellen teremtőjének. s k orábbi filmjei (A lepkegyűjtő-t és a The Magus-t is megfilmesítették) után éppen ebből a regényéből készült – Harold Pinter forgatókönyve alapján és Karel Reisz rendezésében – igazán rangos és a regény eszmei-formai jellegzet ességeinek filmbeli egyenértékeseit a lehetőségekhez képest legszerencsésebben megtaláló film. elbeszéléseiben. az első modern történelmi regénynek az alcímében is ott szerepelt már. Sarah. A francia hadnagy szeretője. majd a tőlük való teljes megszabadulás révén ér el. de nem is egyszerűen pastiche. és ezt nem is titkolja. regényíró és szereplője között logikailag tekintve a teljes szabadsághiány visz onyát találjuk.ismeréséhez a főhős a lehetséges istenképzetek káoszának megélése során. amelyen 1967-ben kezdett el dolgozni szerzője. Oxfordban. Más szavakkal: olyan regény. ilyesféle időpont megjelölés: „hatvan évvel ezelőtt”. Ez a kérdéskör. A szaba dság filozófiaipszichológiai vetületével párhuzamosan tehát a The Magus egyben a szabadság esztétikai kérdé skörét. hol pedig egyenesen több lehetséges változatban is kidolgoz és közread többre tesz kísérletet ennél a két lehetőségnél. filozófiát. ebben az esszét.. ezt akkor is mindig alkotója akarta. pszichológiai. a megírás és a megírt események közötti időkülönbség pontos és le hetőleg számszerűleg is hatásosan kerek megjelölésével – Walter Scott Waverley-jének. pontosabban az esztétikai szabadság egyik paradoxonját is vizsgálja: tudniillik azt. hol vázlatosabban. Ugyanakkor szokatlan és újszerű történelmi regény. nyilván hasonló céllal. száz évvel korábban. a szabadság filozófiai. kísérleti regényformát és tudatosan idézőjelek közé tett bestseller -sémákat vegyítő. az 1977-es Daniel Martin-ban. amely az általában vett regényíró és regényhős között áll fenn. George Eliot és – mélyebb összefüggésben – Thomas Hardy regényírásának finom és gondos imitációja. angol falvakban és egyiptomi templomromok között játszódó „világregényben”.

s hosszas vívódás után e szerelem révén eljut a kortársai számára – de a tizenkilencedik századi regényírók számára is – felfoghatatlan szabadság állapotába: megszabadul mindentől. Thomas Hardynak. a The Lieutenant’s Daughter-t [A hadnagy lánya]. legalábbis jelzésszerűen. hanem a regényírónak és magának a regénynek is a szabadságáról és lehetőségeiről. melyik befejezés következzék utolsónak a kettő közül (hiszen az olvasó egyébként ezt érezné az „igazi” befejezésnek). indítékaikat értelmezni próbálja. illetve jelképesen. sőt. ha egyszer általam és csakis általam léteznek? Részben elbeszélés technikailag – válaszol a regény –. sem más nem tudott. hogy a szöveg tartalmazza. társadalmi konvenciók. szereplői viselkedését kommentálja. ebben a megjelenésének idejét – 1847 – tekintve rendkívül szókimondó és egyben szinte huszadik századi módra „kísérleti” elbeszélésben találta meg Fowles azt a lehetőséget. ugyanis mások szabadságának a korlátozásával jár („azt csinálok másokkal. Charles beleszeret. egyben szabadon választható befejezést. az olvasói várakozások terrorja. akár nem”). Fowles ezt a szabadságot egyebek között arra használja fel. bizonytalanabb és töprengésre késztető. a „bukott nő” e nnek az oka. regényébe belebeszéljen. a neves múlt századi angol történész. Kisvárosi történetként indul (igaz. amelynek során a többi sze253 . egyben filozófiai érvénnyel. mely – elvben – eszébe juthatott volna. biográfus és kr itikus egy fiatalkori. erkölcsi és illemtani előfeltevései. Sarah. de a gyakorlatban kihagyott regénytörténeti lehetőséget észlel. egyet – teljesen konvencionálisát. jellegzetesen kisvárosi figurákkal. mondjuk. álnéven közzétett és később – a jelek szerint – szégyellt novelláját. Európa. amit a viktoriánus kor elszalasztott. annak a regénynek a magvát. (Ebben Fowles a filológus gondosságával járt el: a regény megjelenése után néhány évvel Phyllis Grosskurth. Lyme Regis kivetett és képmutató me gvetéssel körülvett. a francia hajóstiszt szeretője. azaz úgy. Egyben a regényszereplők integritásának a tiszteletben tartásával is szabaddá tehető a regényalak. A francia hadnagy szeretője tehát olyan tudatos modern konstrukció. amit akarok. a torontói egyetem angolpro fesszora előásta James Anthony Froude. George Eliotnak vagy. mely ebben az értele mben rekonstrukció is: egy elvben fennálló. hogy pénzfe ldobással döntötte el. ami neki tetszik. olyan regény. a szerzők hallgatólagosan magukévá tett eszmei. majd a regény végén újabb két. minden viktoriánus lelkületű olvasó számára megnyugtatót – még a regény kétharmadánál. mégpedig nyelvileg is izgalmas és tartalmas feszültséget teremtve a gondosan kivitelezett tizenkilencedik századi regénynyelv és a huszadik századi esszéstílus között.) Az ily módon megidézett -pótolt regény szerelmi történetté lesz Fowles tollán: egy házasodni készülő harmincegynéhány éves angol arisztokrata fiatalemberről és gazdag polgári menyassz onyáról szól. őrültnek tartott alakja. ugyanakkor – a kor mentalitása. akart vagy mert megírni a tizenkilencedik században. egy kor – a viktoriánus éra – szabadságfokát és szabadságlehetőségeit vizsgálja. a múlt századi Amerika is). valósít meg és pótol utólag. a negyvennegyedik fejezetben. de írói gátlások. ami benne a koré. A történet Charles és Ernestina eljegyzésének a felbontásáról szól: a kisváros. Másrészt viszont ez a regényírói szabadság Fowles számára erkölcsi értelemben problematikusnak látszik. ezért jelzi. helyzetüket elemezze és miliőjüket körvonalazza. A regényfikció keretében ez az elbeszélő és az általa teremtett alakok közötti viszony paradox és játékos kérdése: hogyan tehetem szabaddá regényem szereplőit. A regény tehát a cselekmény és a jellemek szintjén is a szabadságról szól. amit sem Froude. később a regény láthatárán megjelenik Lo ndon. hogy a mű szövege állandóan oszcillál a regényszerűen kidolgozott részek és az esszészerű reflexiók között. akár tetszik ez nekik. hogy megíródjék. A regényíró – Henry Fielding óta tudjuk – „a maga birodalmának korlátlan ura”.századi Angliában. Ennek egyik következménye.és eszmetörténeti. társadalom. önmaga alternatíváit is: ezért ír például Fowles három befejezést a regényhez. aki enigmaként lép be a történetbe. konvenciórendszere és társadalmi meghatározottságai következtében – igen logikusan mégsem juthatott eszébe. azaz azt csinál szövegével és szereplőivel. De ugyanez a témája Fowlesnak esztétikai értelemben is: azaz A francia hadnagy szeretője nem csupán szereplőinek és a benne ábrázolt kornak a szabadságlehetőségeiről szól. Ez történik Sarah esetében. még inkább. hogy ironikusan feltá massza a tizennyolcadik-tizenkilencedik századi „mindenttudó elbeszélői Én” konvencióját. illetve az egyéni – bár természetesen a körülményektől meghatározott – gyávaság végül is megakadályozták.

legkevésbé – szerencsére – Charlesnak. S még valamivel több: szellemes és játékosba szabad szerkezetében voltaképp két regényeszmény is szembesül egymással. mely egyben a regény – önmaga – regénye is. biológiai. ha felhagy a magyarázat. mégpedig a mű metaregényszintjén: Fowles minduntalan megtöri a regényszerűség illúzióját. nagyságával és nyomor óságával. erkölcsfilozófiai tanulmány és esztét ikai példázat izgalmas ötvözete tehát A francia hadnagy szeretője: a modern angol regény életképességének tartalmas és élvezetes bizonyítéka. még az olvasónak sem sikerül. amit éppen ír. Sőt. De a szabadság kérdésköre esztétikai értelemben is megjelenik A francia hadnagy szeretőjében. Ez azonban senkinek sem sikerül. hogy kölcsönösen megmérettessék. játékosan fiktív voltát. magyarázat kényszerzubbonyát. s melyek a más lehetséges választások. hogy Sarah -ra ráhúzza valamely kényelmes és kész valláserkölcsi. hogy akkor tisztelgünk igazán a szaba dság előtt. ha rájöttünk. melyek vállalkozásának lehetőségei és korlátai. modern kísérleti regény. hogy témája és mondanivalója milyen formai és technikai következményekkel jár arra a r egényre nézve. elmekórtani stb. ha végül is meghagyjuk Sarah-t annak. folytonosan jelzi vállalkozásának provizórikus jellegét. mindvégig ta glalja. milyen szabadságfokú regény is valójában A francia hadnagy szeretője. Viktoriánus szerelmi történet. aki végül is eljut ahhoz a felismeréshez. teherbíró képességével. Azaz regény. mi készteti ilyen vagy olyan irányú választásokra. Takács Ferenc 254 . miféle. az értelmezés keresésével. hogy akkor tartja igazán tiszteletben Sarah szabadságát. Fowles szándéka sz erint akkor olvassuk helyesen a könyvet. s vet számot egymás viszonylagos értékeivel. hogy ezt az enigmát feloldja. a tizenkilencedik századi realizmus és korunk modernista regényírása vívja benne játékos párviadalát.replő ettől kezdve avval foglalkozik. azaz kifejti. jelzi. ami: enigmának.

00 {A/5) ív terjedelemben ISBN 963 307 022 8 255 . BUDAPEST Felelős kiadó: Domokos János Szedte és nyomta a Sylvester Nyomda A nyomdai rendelés törzsszáma: 4792 Készült Szombathelyen.ÁRKÁDIA. 1983-ban Felelős szerkesztő: Osztovits Levente A fordítást az eredetivel egybevetette és szerkesztette: Takács Ferenc A fedélterv Liener Kat alin munkája Műszaki szerkesztő: Kakucsy Júlia Műszaki vezető: Szegleth Károly Készült 26.