Apokrifek

Szerkesztette:

VANYÓ LÁSZLÓ
II. K I A D Á S

S Z E N T ISTVÁN T Á R S U L A T
A Z APOSTOLI SZENTSZÉK KÖNYVKIADÓJA BUDAPEST, 1988

NIHIL OBSTÁT. DR. GASPARUS LADOCSI \ CENSOR ARCHIDIOECESANUS DEPUTATUS. NR. 704-18/1979. IMPRIMI POTEST, STRIGONI, DIE 5 OCTOBRIS A. 1979. DR. LADISLAUS LÉKAI ARCfflEPISCUS STRIGONIENSIS. PRIMAS HUNGÁRIÁÉ.

Minden jog fenntartva beleértve a bárminemű eljárással sokszorosítás jogát is

való

TARTALOMJEGYZÉK

A Tamás-akta gyöngy-himnusza (fordította: Ladocsi Gáspár) ............ A János-akta Krisztus-himnusza (fordította: Ladocsi Gáspár) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ^.. . Poimandrész (fordította: Ladocsi Gáspár) ^) . Apokrif apokalipszisek: Hénokh könyve (fordította: Baán István) . A z angyalokról szóló könyv A messiási könyv — A z asztronómiai könyv .. A történelem könyve A z intelmek könyve Befejezés . . . Mózes (Ádám) apokalipszise (fordította: Vanyó László) Ezdrás apokalipszise (fordította: Ladocsi Gáspár) A X I I . pátriárka végrendeletei (fordította: Ladocsi Gáspár) Ruben végrendelete . Simeon végrendelete Lévi végrendelete Juda végrendelete Isszakár végrendelete . Zabulon végrendelete Dán végrendelete . Neftaiim végrendelete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9 16 23 38 41 61 91 107 123 139 145 159 169 174 179 183 195 208 212 218 223

Gád végrendelete . .. . . . . Ászer végrendelete József végrendelete Benjámin végrendelete

.. .

...

. 229 233 237 249

Apokrif evangéliumok: Töredékek a Péter-evangéliumból I. (fordította: Vanyó László) .. 262 Töredék a Péter-evangéliumból II. (Akhmimi töredék) (fordította: Vanyó László) .264 Péter kérügmája (fordította: Vanyó László) . . . . . 268 Péter apokalipszise (töredék) (fordította: Vanyó László) 271 Nikodémus-evangélium II. (Krisztus alvilágba való alászállása) (fordította: Vanyó László) 274 Mátyás hagyományai (fordította: Vanyó László) . . 283 Héberek szerinti evangélium (töredékek) (fordította: Vanyó László) ; 284 A z ebioniták szerinti evangélium töredékei (fordította: Vanyó László) 293 A z egyiptomiak szerinti evangélium töredékei (fordította: Vanyó László) 295 Tamás-evangélium (fordította: Vanyó László) . . . 297 A z Igazság evangéliuma (fordította: Ladocsi Gáspár) . . . . . . . . 312 Jakab-ősevangélium (fordította: Ladocsi Gáspár) 328 Mária mennyekbe való átviteléről A . (fordította: Ladocsi Gáspár) 346 Mária mennyekbe való átviteléről B. (fordította: Ladocsi Gáspár) 353 Jegyzetek 365 Bibliográfia 400 Névmutató 1 411 Tárgymutató 421 Szentírási helyek jegyzéke 431
1

6

ELŐSZÓ

Különös világot nyitnak meg számunkra az apokrifek. Tarka, színes világ ez, szinte áttekinthetetlen eszmei gazdagsága, mely adódó esetben veszélyeket is rejtett magában az egyházra nézve. A z apokrifek részben az apostoli atyák írásainak kortársai, részben túlmutatnak ezen a koron, átívelnek a II. századba, de még a I V . században is keletkeztek apokrifek. A z ortodoxia mindig igyekezett elhatárolni magát az apokrifektől, az apokrifek szerzői azonban fáradhatatlanul buzgólkodtak eszméik terjesztésén. Szándék és színvonal tekintetében igen különbözőek az apokrifek. Némelyeket a tanító szándék, másokat a kíváncsiság ihletett, sok apokrif a regényt pótolta a keresztényeknél, szórakoztató igénnyel készült. Történelmi szempontból messze igénytelenebbek az újszövetségi könyveknél vagy az apostoli atyák írásainál. A z apokrifek szerzői sokszor a névtelenség homályába burkolódznak, legtöbbször pedig más néven adják közre műveiket. A fordításnál és a szövegek kiválogatásánál az a szempont vezetett bennünket, hogy a fontosabb, értékesebb írásokkal ismertessük meg az olvasót, s lehetőleg átfogó képet nyújtsunk erről a szellemi világról. Felvettünk a gyűjteménybe pogány hermetikus írást is (a Poimandrészt), ószövetségi apokrifeket (Hénokh könyve, a Tizenkét pátriárka végrendeletei), gnosztikus írásokat, újszövetségi apokrifeket, í g y felmérhetővé válik a pogány és zsidó, a zsidó 7

és keresztény apokrifek szelleme közötti különbség. A z újszövetségi apokrifek közül a Péter apostolra vonatkozó apokrif tradíció lehetőleg teljes közlésére törekedtünk, továbbá, a szenvedési és feltámadási apokrifek közreadására. Nagyrészt töredékes ez az anyag, ami a fordítást nagyon megnehezítette. A Szűz Mária átviteléről szóló appkrifek liturgiatörténeti szempontból jelentősek. A Nag-Hammadiban talált apokrifek közül a Tamás-evangéliumot és az Igazság evangéliumát közöljük. A z apokrifekben található leírások igen sok elemét ismerhetjük fel a képábrázolásban, befolyásolták a keresztény ikonográfiát, de az a képzetvilág, mely ezekben az írásokban feltárul, jobban megértet velünk olyan elképzeléseket, melyekkel a kánoni újszövetségi írásokban is találkozunk. Magyarul 1905-ben adott k i egy gyűjteményt Raffay Sándor Újszövetségi apocryfusok címmel. Amikor kötetünket útjára bocsájtjuk, megemlékezünk Pataky Arnoldról és Székely Istvánról, akik katolikus részről sokat foglalkoztak az apokrif irodalommal. Budapest, 1979. március 19. A fordítók.

8

A TAMÁS-AKTA GYÖNGY-HIMNUSZA

Midőn még beszélni sem tudó kicsinyke gyermek voltam, atyám királyi házában, szülőimnek gazdagságában, boldog nyugalomban éltem. Akkor Keletről, hazánkból, szüleim messzire küldtek, de előbb az útra fölszereltek, kincstáruk nagy gazdagságából poggyászt raktak össze; nagy volt ugyan, de mégis könnyű, hogy egymagam is cipelhessem. Odaföntiek ( = Beth Elajjé) terhe, az arany, a nagy kincsesházakból való ezüst, India népének kalcedonkövei, Kusan vidékének igazgyöngyei; vasat átmetsző gyémánttal tetézték meg málhámat; de levették rólam pompás öltözékem, mit féltő szeretetben készítettek nekem, arannyal áttört volt, drágakőtől ékes; a stólámat éppenúgy, az aranyszínű sárgát,

melyet egészében alakomra szabták, Elmémbe bevésték, hogy el ne feledjem, mit akkor meghagytak: - Lemégy Egyiptomba, ha onnét elhozod azt a drágagyöngyöt, mit egy vészthordoző sárkány ölel körül, felöltheted újra ékköves ruhádat, és azt a stóládat, mely nagy boldogságod; így leszel örökös a mi országunkban, emlékében kedves testvéreddel együtt. Veszélyekkel teli, fáradságos úton, két kalauzolómmal hagytam el Keletet. Egyedül erőtlen voltam én ahhoz még, hogy ezt a nagy utat nélkülük megtegyem. Maisán határvidékén áthaladtam, ahol Kelet kereskedőinek állomáshelye van, azután elértem Babilon tájait, és betértem Labirintus ( = Sarbug) falai közé. í g y jutottam le akkor Egyiptomba, ahol már társaim, utam vezetői, elhagytak engemet. Én pedig szaporán, legrövidebb úton, a sárkányhoz siettem. Barlangjához közel, kerestem szállásom, vártam az éjszakát, sárkány elalvását, hogy a drágagyöngyöm, titkon elragadjam. Egymagamban voltam, vándor öltözékében, enyéim szemében idegennek tűntem, megpillantottam ott egyik rokonomat. Keletről származott, szabadnak született, megnyerő külsejű szépséges ifjút, előkelőségek (== felkenteknek) fiát. 10

Odajött énhozzám, ottmaradt mellettem, benne segítőtársamra leltem. Barátommá tettem, titkomba avattam; óva intett engem az egyiptomiaktól, tisztátalanságaik közösségétől. Magamra öltöttem azok viseletét, nehogy szemük előtt idegennek tűnjek, olyan valakinek aki máshonnan jött, ezáltal a gyöngyöt valahogy elvegyem, és azt a nagy sárkányt, jajj nehogy felkeltsék az egyiptomiak ellenem. Nem tudom miképpen, mely áruló jelből, mégiscsak megtudták, nem földjükről vagyok, ármánykodásokkal kelepcébe csaltak, mígnem megízleltem azoknak ételét. Nem tudtam én többé: király fia vagyok, görnyedő szolgája lettem királyuknak, megfeledkeztem még arról a gyöngyről is, amiért szüleim engemet elküldtek. Azok ételétől elnehezültem, mélységes álomba, tompán elmerültem. Ezekben gyötrődtem, szüleim érezték, szenvedtek miattam. Híradást hirdettek széjjel országukban, hogy mindenki gyűljön oda kapuikhoz. Párthia királyi és főemberei, Kelet méltósági miattam aggódva tanácsot tartottak, nehogy odavesszek Egyiptomban. Egy levelet írtak - a méltóságok is kézjegyüket adták - amelyben ez állott: „Atyádtól, a királyoknak királyától, és édesanyádtól, kelet úrnőjétől,

meg a testvéreidtől a másodikunktól, Egyiptomban levő fiunknak békesség. Keljél fel, ébredj fel mélységes álmodból, levélben rögzített szavunkat halljad meg! Emlékezzél arra: Királyok fia vagy, ki most szolga-igát vettél fel magadra; Idézd fel elmédben öltözékedet, az aranyszállal áttört, ragyogó kelméket; emlékezzél vissza ama drágagyöngyre, miért Egyiptomba leküldték tégedet! (-- emlékezzél vissza, ékes palástodra, mit magadra ölthetsz, benne tündökölhetsz!) A z élet ( = hősök) könyvében ott van már a neved, mint a testvéredé, kivel országunkat együtt uraljátok!" A királyok közül, rangban a legelső, a Labirintusnak zsarnok démonjai, és Babilon gonosz gyermekei miatt pecsétjét adta rá. A levél elrepült sasmadár módjára, - merész szárnyaival madarak királya elrepült, hozzám ért, és élő beszéddé változott egészen. Én pedig hangjára, érthető szavára, álmomból felkeltem; felvettem, csókoltam, olvastam, benne azt írták meg, mit az én szívembe egykoron felírtak. Visszaemlékeztem azon bélyegemre, királyok fiának születtem egykoron, hogy szabad mivoltom nemességemre vágy; visszaemlékeztem ama drágagyöngyre, amiért leküldték engem Egyiptomba. Bűbájos szavakkal kezdtem el igézni 12

azt a félelmetes rettenetes sárkányt. Legyűrtem őt azzal, mikoron ráolvastam atyámnak a nevét, (és a testvéremét, a másodszülöttét, meg édesanyámét, Kelet úrnőjéét). í g y a drágagyöngyöt végre elraboltam, hátat fordítottam, vittem szüleimnek, ledobtam magamról a mocskos gúnyákat, otthagytam azokat azok országában. Utamon egyenest haladtam előre, a fényesség felé, Keletre, hazámba. Útban hazafelé találtam én meg azt, ami az álomból felkeltett engemet, várva várt hangjával álomból felrázó drága levelemet; most ragyogó fényben vezetett az úton. Olyan volt e levél a szemeim előtt mint a selymekből szőtt királyi öltözék. Vezetett engemet, szeretettel vonzott, így jutottam át a Labirintuson ( = Sarbugon). Balra magam mellett hagytam el Babilont, aztán eljutottam Maisán vidékére, a tengerparti révbe ( = a kereskedők kikötőjébe). (Szüleim elküldték ékes öltözékem, amit levetettem; éppúgy a palástom, mely vállamra borult, Ramtából ( = égbolt), Rekenből ( = magasság) udvari embereiktől, Kiknek hűségében egészen megbíztak.) Nem emlékeztem én annak fenségére; gyermek voltam akkor, fiatal, aki még támaszra rászorul, mikoron atyámnak királyi házában,

tőle ott megváltam. Ahogy megláttam én az öltözékemet, olyan volt mintha csak tükörképem lenne; magamat egészében benne szemlélhettem. Általa láttam meg, ismertem magamra, hogy egy létezőből mi két részre váltunk, most újra egy lettünk, egy alakzat által. A z öltözékemet hozó intézőket hozzá hasonlóan, kettőnek láttam én, de a kettőnek is csak egy alakja van, mivel ez a kettő egyazon királyi pecsétet viselte. Ott volt a kezükben a kincs és gazdagság. Visszaadták nékem újra méltóságom, páratlan szépségű örök köntösömet. Ragyogó színekben pompázott előttem, aranytól tarkálott és drágakövektől, felsőbb részeiben finom színezésű fényűző gyöngyöktől; közte foglalatban királyok királya képmása középen, minden részletében ragyogó pompában; felül zafirkövek villantak meg rajta ( = színeiben tarkáit mint a zafirkövek) mesteri rend szerint; (gyémánt fogta össze annak varratait). Ezek után láttam, rajta egészében a tudás mozgása suhant végig ottan, értelmes igéket hallatni készen volt (azokhoz, kik hozták); magyarázó szavát magam is hallottam: „Azé vagyok én, aki minden ember között a legnagyobb hős. Érte jegyeztek be engem az Atyánál, termetem növését általa éreztem, 14

ösztönzésének megfelelőképpen." Királyi mozdulat mind rajtam nyugodott azoknak kezéből sietett kijutni hozzám igyekezett akinek magára kellett őt fogadni; engemet éppenúgy elragadott a vágy, elibe siettem, hogy azt felöltbessem. Nyúltam már utána, benne ékeskedtem; királyi stólámat felvettem alája. Minden ékeimbe ezzel beöltöztem. A béke és méltóság örök tájaira felemelkedtem. Atyám fénylő lángja előtt a fejemet mélyen meghajtottam, ezzel bevégeztem rendelkezéseit; ő is hasonlóképp megtette mit ígért. A magas királyi csarnok kapujában hatalmasságai között elvegyültem. Magasztalt engemet, királyi házában jobbjára ültetett; alattvalója mind himnuszt énekelt. Meghagyta énnékem, hogy ővele együtt királyok királya kapuiba menjek; ajándékaimmal és a drágagyönggyel a király színe előtt ottan megjelenjek.

A JÁNOS-AKTA KRISZTUS-HIMNUSZA

Dicsőség néked. Atya! M i pedig mindnyájan álljuk körbe őt, és feleljünk rá neki Dicsőség neked Ige, Dicsőség néked Kellem! Dicsőség néked Lélek, Dicsőség néked Szentség! A dicsőítésben dicsőség néked! Magasztalunk téged, Atya! Hálát adunk néked, Fény, Kiben sötétség nem lakozik! Ezért adunk hálát, és Üdvözülni akarok, Oldódni akarok, Sebesülni akarok, Nemződni akarok, Étkezni akarok, Hallani akarok, Megértést akarok, Fürödni akarok, Táncot lejt a Kellem, Fuvolázni akarok, Jajgatni akarok, 16 mondom: és üdvözítem akarok és oldani akarok és sebesíteni akarok és nemzeni akarok és táplálni akarok , és hallatni akarok egészen értelem vagyok és füröszteni akarok mind tomboljatok mind zokogjatok

Áment Ámen Ámen Ámen Ámen Ámen Ámen Ámen Ámen Ámen Ámen Ámen Ámen Ámen

Egy a Nyolc közül, A tizenkettes szám A mindenség az, A k i nem lejt táncot, Menekülni akarok, Ékesíteni akarok, Egyesülni akarok, Házam nincsen nékem, Helyem nincsen nékem, Templom nincsen nékem, Lámpás vagyok néked, Tükör vagyok néked, Kapu vagyok néked, Ösvény vagyok néked, A k i követsz engem Lássad meg magadat K i látod mit teszek, Míg a táncot járod, néked is sajátod amit majd szenvedek. Nem tudod egészen ha nincs ott számodra K i látod mit szenvedek, mind aki ottan látsz, Meghajtván magadat, hogy szőnyeged vagyok,

velünk énekel odafönt táncot lejt amiben ő táncol nem tudja azt, ami van és maradni akarok és ékeskedni akarok és egyesíteni akarok és házaim vannak és helyeim vannak és templomaim vannak aki meglátsz engem aki értesz engem aki zörgetsz engem rajtam vándorlónak. a tánc lejtésében, bennem beszélőben, hallgasd el titkaim, megérted mit teszek; ez az emberi kín,

Ámen. Ámen. Ámen. Ámen. Ámen, Ámen. Ámen. Ámen. Ámen. Ámen. Ámen. Ámen. Ámen.

átlátni mit szenvedsz, az Atyától jött Ige. úgy szenvedsz ha meglátsz; nem állsz, hanem hajolsz. tanítod másokkal, lelj rajtam nyugalmat!

Hogyha már elmentem, akkor majd megtudod, hogy ki vagyok én. Amit mostan látok, az nem vagyok én, az „ami én vagyok", megfogja majd látni hogyha te eljöttél. Ha majd szenvedőt látsz, nem szenvedőt bírod; 17

a szenvedőt ismerd meg, Amit te nem ismersz, te istened vagyok, Szent lelkeknek táncát Ismerd meg az Igét, hogyha az enyémet Igével dicsőítsd és nem szégyenülsz meg Én táncban szökelltem, és ha megértetted,

és nem a kínt birtoklód, azt tanítom néked, nem az árulóé, magamon akarom, - mely a Bölcsességé akarod ismerni, a nagy mindenséget, teljes egészében, te meg mindent értesz, akkor fennen mondjad:

Dicsőség néked Atya! Űjra, együtt velem ismételtem mondjad: Dicsőség néked, Atya; Dicsőség néked, Ige; Dicsőség néked, Szentlélek!

Ámen..

18

APOKRIFEK

A z apokrif iratokra ma már elsősorban nem úgy tekintünk, mint a legkorábbi keresztény irodalom „vadhajtásaira". A z első két keresztény évszázad tekintélyes egyházírói sem így értékelték ezeket az írásokat. A z apokrifek, ha nem is olyan mértékben mint a sugalmazott apostoli iratok vagy az apostoli atyák kiemelt tekintélyű írásai, de mégis őrzik a keresztény tanítás, a keresztény hagyomány jelentős részét, értéküket az első két keresztény évszázad atyái és egyházírói is elismerték, közülük csak azokat utasították el, amelyek a hiteles tanítás meghamisítására íródtak. Néhány közülük a sugalmazott iratok tekintélyét hosszabb ideig tudhatta magáénak, nélkülük a Constantinus előtti keresztény hagyomány világának megközelítése szinte elképzelhetetlen. A z apokrif irodalom ismerete nemcsak a korakeresztény nemzedékek gondolatvilágának megismeréséhez elengedhetetlen, hanem a keresztény korok ünnepeinek, és az ezekhez kapcsolódó művészetek témáinak az ismerete is szegényesebb lenne számunkra. Elég ha csak a Máriaünnepek kialakulására és az ünnepek tartalmának ábrázolásaira gondolunk (Mária születése, bemutatása a templomban, halálának és mennybevitelének körülményei stb.). A keresztény korok művészetén túl a huszadik század művészeti ágai is - köztük leginkább a költészet - , gyakran nyúl vissza és merít ezen irodalom világából. G. Apol19

linaire avantgárdé világa nélkülük kevésbé érthető, elég ha verseinek és prózai írásainak címéit átfutjuk. A magyar irodalom néhány képviselője ugyancsak felhasználta - közvetve vagy közvetlenül - , a bennük rejlő gazdag kép- és szimbólumvilágot. Babits Mihály himnuszfordításaiban, és ezen témában írt tanulmányában figyelmet fordított a János-akta Krisztus-himnuszára, ugyanebből a himnuszból emelt ki egy részletet Weöres Sándor és egyik versciklusának mottójául tette meg. A mai magyar próza világától sem idegen az apokrif irodalom egyik legismertebb példája Major Ottó regénytriptikonja, „A három apokryf", melynek harmadik tagja Római Szent Kelemen személtét állítja az olvasó elé. Reméljük, hogy ezen apokrif szövegválogatásunkkal sokaknak titkon várt reményét teljesítettük, legalábbis bizonyos mértékben, mindazoknak, akik akár a teológia, akár a szépirodalom, akár a képzőművészet oldaláról már bepillanthattak ezen iratok színes világába. A több mint másfélezer esztendős mellőzés ellenére is - csak egynéhány irat használatát engedte meg az Egyház - , jelentős számban maradtak ránk apokrifek, igaz teljes szövegével kevesebb, nagyobb részben hiányosan vagy töredékekben. A z archeológiai kutatások révén a felfedezett apokrif iratok vagy töredékek száma szinte gomba módra szaporodik. A z apokrif irodalom felosztása legelterjedtebb formájában a kanonikus könyvek mintájára történik, így az ószövetségi apokrifek világán belül beszélhetünk történeti, tanító és prófétai iratokról, az újszövetség könyveihez kapcsolódó apokrifek között pedig evangéliumokról, levelekről, cselekedetekről és apokalipszisekről, ez utóbbi szorosan, sokszor átfedésekkel kapcsolódik az ószövetségi prófétai apokrifekhez. De feloszthatjuk ezeket az iratokát forrásaiknak megfelelően is. Minden apokrif írat a zsidó hagyományra támaszkodik, de emellett bizonyos mértékben más kultúrákkal is vannak kapcsolatai. 20

Forrásaikat tekintve az apokrif iratok lehetnek zsidó, illetve zsidó-keresztény eredetűek, a két fő ágon belül beszélhetünk júdeai tradíciót őriző apokrifekről (Mózes apokalipszise, Héberek szerinti evangélium); gnószticizáló zsidó, és zsidó-keresztény apokrifekről (Tamás-evangélium); és a zsidó hagyománytól már elszakadó, gnosztikus apokrifekről (Poimandrész, Igazság evangéliuma), végül pedig az apokrif irodalom utolsó időszakában keletkezett népies, pietisztikus apokrifekről (Mária mennyekbe való átvitele A-B). A kötetben szereplő apokrif anyag válogatásánál igyekeztünk minél többféle iratot bemutatni, ugyanakkor szándékosan emeltük ki az evangéliumokat, és inkább ezeknek egyik tagjához kapcsoltuk a felosztásokban szereplő különböző szempontokat.

Szövegválogatásunk bevezetőjeképpen az apokrif irodalom két legismertebb himnuszát emeltük ki. A z egyik a Tamás-akta híres Gyöngy-himnusza, mely a gnosztikus eszmevilág egyik legvonzóbb megfogalmazása. A himnusz görög és szír' változatban maradt ránk, a két szöveg bizonyos pontokon eltér. Fordításunkban a görög változatot vettük alapul, de a szírben található variánsokat zárójelben egyenlőségjel mögött hozzuk, a betoldásokat pedig egyszerűen zárójelben. A szír változat eltéréseinek beírásában Pataky Arnold prózai fordítását vettük át (1). A másik himnusz pedig az említett, János-aktában található Krisztus-himnusz. Babits Mihály és Weöres Sándor fordításával ennek a himnusznak egy rövid részlete ismert lett az irodalomkedvelők körében. A fordító nem szándékozott a
(1) Pataky Arnold: Szent Tamás apostol cselekedetei, Budapest, 1931.

21

két költő fordításaival rivalizálni, csak a költők által ismertté tett himnuszrészleten túl az egész költeményt bemutatni, fordításában a himnusz felépítését akarta megláttatni, benne inkább a teológiai tartalom hűséges viszszaadására törekedett,

22

POIMANDRÉSZ

A Poimandrész címet viselő dialógus valójában nem tartozik az apokrif iratok közé, a hermetikus irodalom összegyűjtött szövegemlékeinek első tagja. A vallásos iratoknak ez a fajtája a hellenizmus korában Egyiptomban jött létre, keletkezési idejük az első három Krisztus utáni évszázad. Az ezekben a szövegekben rögzített tanítás nem a zsidó hagyományra támaszkodik - mint az apokrif irodalom - , hanem a népszerűsített, primitív platonizmusra, tanításának tartalmát pedig a gnózis tölti meg. A hermetizmus voltaképpen nem más mint a gnoszticizmus lefordítása a hellenizált Nyugat fogalmi készletébe, miközben a gnoszticizmus vallási jellege megmarad. A hermetikus iratokban Hermész, á világ teremtő szelleme, é s ' a z emberiség tanítója kinyilatkoztatja az isteni bölcsességet fiának, Tóthnak, a világot megformáló egyiptomi istenségnek. A z iratok gyűjteménye 18 darab értekezésből és mintegy huszonkilenc kisebb-nagyobb töredékből tevődik össze, a kiadványok hozzácsatolják még a különböző pogány és keresztény szerzőknek ide vonatkozó utalásait (Tertullianus, Ps-Cyprianus, Lactantius, Jambiikhosz, Alexandriai Kürillosz), ez a függelék mintegy harminchat különböző töredéket tartalmaz (1).
(1) A hermetikus szövegemlékek összegyűjtött anyaga: NockFestugiére: Corpus Hermeticum I-IV. Paris, 1945-54.

23

A z első dialógus a Poimandrész, magának az iratnak a magyarázata szerint „a legfelsőbb hatalom tudása", kopt eredetű címszava ugyanezt jelenti; „a királyi uralom tudása". A dialógusoknak semmi kapcsolata nincs a kereszténységgel, de a hermetikus iratok között a Poimandrész az egyetlen, amely felhasználta a zsidó teremtéstörténet egyes elemeit, és ezért került ide, az apokrif szövegválogatásunk elejére. A dialógus valószínűleg Alexandriában íródott, ahol a diaszpóra zsidóság szellemi élete sok mindent áthatott. A középplatonizmus nagyra értékelte a hermetikus iratokat, de ugyanúgy a kortárs keresztény írók is. A Poimandrészt már Jusztinosz, az első keresztény filozófus (Kr. u. 165) első Apológiájában idézi (2), Lactantius, a konstantini korban élő keresztény rétor kinyilatkoztatott iratoknak tekintette a hermetikus szövegeket (3). A hermetikus iratok szövegemlékeit A . D . Nock vette kritikai átdolgozás alá, a szövegek fordításait és magyarázó jegyzeteit A . J . Festugiére készítette hozzá, a fordításhoz ez a szövegkiadvány szolgált alapul.

(2) Justinus: Apológia I. 22,2. (3) Lactantius: Divinae institutiones IV. 9,3.

24

HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ: POIMANDRÉSZ

1. A z egyik napon, amikor a létezőkről elmélkedtem, gondolatvilágom felemelkedett a magasságokba, a testi érzékeim lekötözötten maradtak, olyanképpen mintha túlságos étkezés, vagy testi fáradság miatt álom nyomta volna el; ekkor ú g y tűnt nékem, mintha egy határtalanul nagy létező jelent volna meg, aki nevemen szólított, és ezt mondta: - M i hát az, amit szeretnél meghallani és meglátni, átgondoltan megtanulni és megismerni? 2. Mire én így válaszoltam: - K i vagy te? Én a Poimandrész vagyok felelte - , a Magában levő Értelme. Tudom, hogy mit akarsz, és mindenütt veled vagyok. 3. Akkor én így folytattam: - A létezőkről szeretnék tanulni, megérteni azoknak természetét, megismerni az Istent. Ó, mennyire szeretnék én mindezekről hallani! - mondottam. Mire ő ezt a v á laszt adta nékem: - Őrizd meg értelmedben mindazt, amiről esak tudni akarsz, és én megtanítom veled! 4. Ahogy ezeket kimondotta, alakjában elváltozott; hirtelen, egyetlen szempillantás alatt minden feltárult előttem, és egy határtalanul nagy látomást láttam, fény töltött be mindent, mely vidám és örömteli volt, amint megláttam, vágy fogott el iránta. Nemsokára sötétség ereszkedett le, mely hirtelen lecsapódott, félelmetes volt és komor, gomolyogva terjedt tovább, olyannak tűnt előttem mint egy k í g y ó ; majd ez a sötétség valamiféle nedves természetűvé változott, elmondhatatlanul zavarossá, úgy füstölgött 25

mintha tűzből lett volna, kimondhatatlan siránkozó hangokat hallatott, ezután artikulátlan üvöltés szakadt k i belőle, mintha a tűz hangjához hasonló lett volna. 5. A fényességből pedig . . . . . . a szent Ige áradt ki a Természet fölé, keveretlen tűz emelkedett fel a nedves természetűből egészen a magasba, a felső régiókba: könynyed volt és heves, ugyanakkor erőteljes is, de a levegő ugyancsak fürge volt, követte a tűz áramlatát, a földtől és a víztől egészen a tűzig emelkedett fel, és ú g y látszott, mintha odafüggesztette volna magát hozzá; a föld és a víz pedig alattuk maradt, és egymásba vegyültek, ú g y hogy nem lehetett megkülönböztetni a földet a víztől, de mozgásban maradtak az áramló Ige következtében, mely hangoknak hallatása közepette fölemelkedett. 6. Akkor így szólt hozzám a Poimandrész: - Megértetted ezt a látomást, meg azt is, hogy mit akart mondani? Azt válaszoltam r á : - Igen, megértettem. - E z a fényesség - mondotta én vagyok, az Értelem, a te istened, aki a sötétségből származó, nedves természetű megjelenése előtt már létezett. A z Értelemtől született meg a fénylő Ige, az isten Fia. - Miképpen van ez? - kérdeztem tőle. Ismerd meg hát, ami tebenned néz és hall, az az Űr Igéje, az Értelem pediglen az isten - atya. A kettő nincsen elválasztva egymástól, ezeknek egyesülése az élet. Köszönöm néked, - mondottam. - Törekedjél a fényesség megértésére, és tedd ismertté azt! 7. Ahogy ezeket mondotta, elég hosszú időn keresztül végignézett rajtam, én pedig megremegtem a nézésétől; majd felemeltem fejemet, és az Értelmemben megláttam a fényességet, mely megszámlálhatatlan Hatalmakban létezik, egy lehatárolhatatlan világ lett belőle, mialatt a tűz hatalmas erő folytán erőteljessé lett, fennállásában megszilárdult. Mindent megértettem, amit csak a Piomandrész szavai által láthattam. 26

8. Egészen magamon kívül voltam, mikor ismét megszólított: - A z Értelemben te az őstípus ideákat láttad, a határtalan kezdet őskezdetét - ezeket mondotta nékem a Poimandrész. Megkérdeztem tőle: - A természet alapelemei honnan bukkantak elő? Mire ő hozzáfűzte: — Isten Akaratából, mely Igét vett magához, és látván a szép világ őstípusait, lemásolta azokat, rendezett világgá formálta saját alapelemeinek, és saját alkotásainak, a lelkeknek megfelelően. 9. A z Értelem pedig isten, hímnős, fény és életként létezik, az Ige által kibocsájtott egy másik, alkotó Értelmet, aki a tűz és a lehelet istene, ő alkotta meg azt á hét K o r mányzót, akik köreikkel körülzárják az érzéki világot, és ezeknek a kormányzását nevezik Sorsnak. 10. A z isten Igéje azon nyomban felemelkedett (istennek) az alsóbb régiókban elhelyezkedő alapelemei közül a természet tiszta alkotásai közé, és ott az alkotó Értelemmel együtt - mivelhogy azonos lényegű volt vele ilyenképpen hagyta el a természet alul elhelyezkedő, értelmességet nélkülöző alapelemeit, melyek nem több mint csupán egyszerű anyag. 11. A z alkotó Értelem az Igével együtt körülfogta a köröket, és nagy zúgással megforgatta azokat, megmozgatta saját alkotásait, és hagyta, hogy azok elforduljanak a határtalan kezdettől a lehatárblhatatlan v é g felé; mivel ottan kezdődik el, ahol véget ér. Ezeknek forgása az Értelem akarata szerint történik, az alsó elemek az értelmet nélkülöző állatokat hordozzák (mindezekben ugyanis nincsen ott az Ige), a levegő a szárnyasokat hordozza, a víz meg az úszóállatokat. A víz és a föld elkülönült egymástól, amint ezt az Értelem akarta, és a föld kibocsájtotta magából a négylábúakat, és a csúszómászókat, a vadállatokat és a háziakat. 12. A mindenség Atyja, az Értelem, aki fény és élet, kibocsájtotta az Embert, - aki hasonló őhozzá, és úgy 27

vonzódott hozzá, miként a saját szülöttjéhez. A z Ember szép volt, mert birtokolta az Atya képmását* valójában az isten a saját alakját szerette benne, ezért átadta neki az összes alkotását. 13. Mikor megpillantotta az Alkotó tűzben formált teremtését, maga is alkotni kívánt, és ezért az Atya a teremtett szférába küldötte őt, ahol az övé lett minden hatalom. Megismerte testvérének alkotásait, azok (ti.: Kormányzók) vágyódtak utána, és a maguk rendeltetéséből részt adtak neki. Mikor megismerte ezeknek lényegét, és részesedett természetükben, át akarta törni a köröknek szegélyét, hogy megismerje annak erejét, aki felette van a tűznek. 14. A z Emberé volt minden hatalom a halandók világa és az értelmet nélkülöző állatok felett, de áthatolt a szférák fegyverzetén, annak térségét összetörte, és így az isten szép formáját megmutatta az alsó Természetnek. Amikor ez megpillantotta a kimeríthetetlen szépségét, meg azt, hogy benne van a Kormányzóknak minden hatalma, és hogy ez az isten alakja, szerelmi indulatában mosolygott, mikoron az Ember szépséges alakját meglátta a vizek tükrében, az árnyékát pedig a földön; de az Ember is megpillantotta hasonmását a Természetben, ahogyan az a víz tükrében visszaverődött, megszerette azt, és ott akart lakozni. Mivel akaratában erő volt, benne az értelmet nélkülöző alakban lakott, így a Természet megkapta azt, aki után vágyakozott, egészen átölelte őt, egyesültek, amiért is sóvárogtak egymás után. 15. Ezért a földön lévő összes élőlényen túl, kettős az ember, a teste szerint halandó, de ember-lényege szerint halhatatlan; ilyenképpen halhatatlan az, akinek hatalma van mindenek felett, a szférák fegyverzete felett áll ő, de fegyverzetében rabszolgává lett ő, aki hímnős, mert hímnős atyától származik, álomnélküli az álomnélkülitől, . legyőzötten (ti.: éppen az álomtól és a szerelemtől?). 16. Mindezek után: - Ó én Értelmem, magam is vágyó28

dom az Ige után! A Poimandrész ezt mondta: - E z mind a mai napig elrejtett müsztérion volt, a Természet egyesült az Emberrel, ezzel a legnagyobb ámulatba ejtő csodát hozta létre. A z Ember lett a Hét (ti.: Kormányzó) fegyverzetének természete, akiket tűzből és leheletből valóknak mondottam neked; a Természet nem volt képes megmaradni nyugalomban, hanem azon nyomban kibocsájtotta azt a hét embert, amely megfelel a Hét Kormányzó természeteinek, a hím-nős természetűeket, akik az ég felé törekednek. Mindezek után: - Ó, Poimandrész, valóban nagy vágyódás lett úrrá rajtam, ú g y szeretnék még hallani valamit, ne távozzál el tőlem! í g y szólott a Poimandrész: - Inkább hallgass el, nem fejeztem be az előbbi beszédemet. ~ í m e lásd, hallgatok ~ feleltem. 17. Ennek a Hétnak a születése pedig, mint már mondottam, ilyenképpen történt. Nőies volt a föld, a víz meg a nemző, a tűz érlelte meg őket, a Természet éltető leheletet kapott az étherből, és kibocsájtotta magából a testeket az Ember formájának megfelelően. Ahogyan az Ember fényből és életből lélekké és értelemmé lett, az életből lélekké, a fényből értelemmé, az érzéki világ minden létezője ilyenképpen fog megmaradni ezen periódus bevégeztéig és a (más) fajoknak kezdetéig. 18. A továbbiakban már halljál azokról, amelyekről hallani akartál! Ezen periódufc bevégződésekor a mindenséget összekötő kötelék isten akaratából eloldódik. Minden élőlény ugyanis hím-nős, de egykoron abban az időben, amikor az ember kettéválasztatott, ezzel az egyik részük hím lett a másik meg nő, és ebben a pillanatban mondotta az isten szent Igéje által: Növekedjetek a növekedésben, sokasodjatok a sokasodásban mindannyian teremtmények és minden alkotás, akinek pedig van értelme, ismerje fel magában, hogy hallhatatlan, hogy a halálnak oka a sóvárgó szerelem, és ismerje meg az összes létezőt. 29

19. Ezeket is elmondotta: a Gondviselés, a sors és a szférák harca által egyesüléseket idézett elő, és létrehozta a születéseket, mindennek fajok szerinti elszaporodását; aki ismeri magát, eljut a mindenütt jelenlevő jósághoz, de aki a szerelem tévelygéséből eredő testet kedveli, megmarad sötétségben tévelygőnek, érzékeiben fogja elszenvedni mindazt, ami a halálhoz tartozik. 20. Miféle nagy bűnt követnek el a tudatlanok - vetettem közbe - , hogy megfosztják őket a halhatatlanságtól? Úgy látom mégsem gondolkodói helyesen azokról, amikről hallottál, talán nem mondtam el elég értelmesen néked? Értem én, emlékezetemben őrizem, és hálát is adok érte. Megértetted-e, hogy miért is méltók a halálra azok, akik a halálban vannak? Mert a test ősi lakhelyének kiindulása a sötétség, ebből ered a nedves természet, amiből az érzéki világban egybeépül a test, és belőle a halál iszik. 21. Helyesen értetted meg, barátom. De miért is van az - kérdeztem - , hogy „aki már megismerte magát, az maga felé halad", ahogyan ezt az Ige állítja? Mert a Mindenség atyja fényből és életből tevődik egybe, belőle lett az Ember is. Helyesen mondottad, az isten és atya fény és élet, és belőle lett az Ember. Megtanulod, hogy te is ezekből való vagy, és hogy te belőlük részesedsz, akkor ismét az életbe haladsz - ezeket mondotta a Poimandrész. Még azt is mondd meg énnékem, ó én Értelmem, miképpen haladok én az élet felé - mondottam - , mert az Isten azt mondotta: „Az értelemmel bíró ember ismerje meg magát!" 22. Talán nem minden embernek van értelme ? Vigyázz, hogy mit mondasz, barátom! Én, az Értelem, a szentek, a jók, a tiszták, az irgalmasok és az istenfélők mellett állok, jelenlétem segítségükre lesz, akkor majd előbb ismernek meg mindent, a szeretet hangján megengesztelik az atyát, áldással és himnuszokban adnak hálát, annak megfelelően, hogy a szeretetben milyenképpen rendeltettek hozzá, 30

azelőtt még, hogy testüket átadnék a halálnak; - ami különben sajátjuk megutálják az érzékelést* mivel látják annak tevékenységeit. Én, az Értelem, még inkább nem engedem meg a testhez tartozó tevékenységek megvalósulását, sőt még az ilyen szándékot is kivágom. 23. A z esztelenektől, a gonoszoktól, az irigyektől, a paráznáktól, a kapzsiktól, a gyilkosoktól és az istentelenektől távol állok, a bosszúálló démonoktól elfordulok, mindenkinek a tűz éles jelét adom, mely érzékei szerint áthatol rajta, ez méginkább megerősíti fegyverzetében a törvény ellen elkövetett vétségek fölé, hogy a nagyobb támadástól megőrizze őt, szüntelenül benne lesznek a határtalan vágyak utáni kívánkozások, kielégületlenül küzd a sötétségben, ezzel megkínozza azt, és így egyre inkább megnövekedik benne a tűz. 24. Helyesen tanítottál meg minderre, ó én Értelmem, úgy, ahogyan azt én is szerettem volna, de mondjál valamit a felemelkedésről is nékem, hogy miképpen történik ez! Ezekkel kapcsolatban ilyenképpen beszélt a Poimandrész: - Először a földi test lerombolásával a megváltozásra adod át testedet, így az alakja - ami a tiéd - , láthatatlanná lesz, a démonoknak fogod átadni erejétől megfosztott lakásodat, a test érzékelései visszajutnak saját forrásukba, annak részeivé lesznek, de az erőknek hatására ismételten egybeállhatnak, míg a harag és a vágyódás az esztelen természetbe nem vándorol vissza. 25. A szférákkal való küzdelemben ilyenképpen jut ő egyre magasabbra: A z első égövben odaadja a növekvő és kisebbedő képességet, a másodikban a rossz munkaszerszámát, a tehetetlen cselvetést, a harmadikban az erőtlen vágyódás illúzióját, a negyedikben a telhetetlen hatalomvágyat, az ötödikben a kegyességet nélkülöző bátorságot és a vakmerő meggondolatlanságot, a hatodikban a gazdagság határtalan gonoszkodásait, mely betglfeetcrieá^ a hetedik égövben pedig a leselkedő h a z u g s á g c # ^ ^ » ^ c ^

26. A szférákkal való küzdelem befejeztével mezítelenné lesz, és belép a nyolcadik természetbe, ahol már csak a saját hatalma marad meg, és a létezőkkel együttesen himnuszt zeng az Atyának. Érkeztének az ottlevők örvendeznek, ezekhez hasonlóvá váltan hallani fogja azt az, etőt, mely a nyolcadik természet felett van, és gyönyörködtető hangon himnuszt zeng az istennek. Akkor rendjüknek megfelelően az Atya elé járulnak, átadják magukat a hatalmaknak, és í g y a létbejött erők visszatérnek az istenbe, és ez lesz majd a boldogító célba érkezése mindazoknak, akik birtokolják a tudást, az isten lesznek ők. Mindezek után óhajtasz még valamit? Azzal, hogy mindezt megkaptad tőlem, nemde vezetőjévé leszel a méltóknak, ilyenképpen az emberi nem megmenekül majd közreműködéseddel az isten által? 27. Miután ezeket is elmondotta nékem, elvegyült a Hatalmak között; én pedig hálát adtam és dicsőítettem a mindenség Atyját, majd pedig kértem őt, és megerősödtem, a Mindenség természetét és a nagy látomást megtanultam, és hirdetni kezdtem az embereknek a kegyesség és a tudás szépségét. Ó nemzetek, földre született emberek, kik átadtátok magatokat a részegeskedésnek, az álomnak, az istenről való nemtudásnak, legyetek önfegyelmezők, hagyjátok el a részegeskedést, ti, akiket elbűvöltek az esztelen álmok! 28. K i ezeket hallja, egyetért velem. Én pedig azt mondom: Miért, ó földre született emberek, miért adjátok halálra magatokat, mikor megvan a hatalmatok a halhatatlanság elnyerésére is? Térjetek meg, ti, akik a tévelygés útján együtt járok, és a tudatlanságban sorstársak vagytok, szakadjatok el a sötétlő fénytől, ragadjátok magatokhoz a halhatatlanságot, hagyjátok ott a romlandót! 29. Akik közülük engem kigúnyolnak, odábbállnak, de a. halál útjára adják magukat; akik pedig tanítani hívnak engemet, lábaim elé vetik magukat, én meg felemelem '32

őket, nemzetségük útmutatója leszek, megtanítom őket azokra az igékre, hogy hogyan és miképpen szabadulhatnak meg, a bölcsesség igéit ültetem beléjük* és ambróziás vízzel öntözöm őket. Egészen este lett már, mikor a napsugarak mindenütt nyugvóra tértek. Megparancsoltam nekik, hogy adjanak hálát az istennek, és a hálaadás befejeztével ki-ki menjen aludni a saját fekhelyére. 30. Én pedig elmélyítettem magamban a Poimandrész jótéteményét, így beteltem mindazzal amit csak kívántam, igen nagy örvendezésben. Ilyenképpen a test álma a lélek virrasztása lett, a szemek lezáródása igazi látomássá, hallgatásom a jóság vajúdása, beszédem kifejezései a jó szülöttei. Mindez hozzám jött, mivel én az Értelemtől kaptam, vagyis a Poimandrésztől, a magamban levő Igéjétől. Ilyenképpen teltem be én az igazság isteni fuvallatától, ezért minden erőmből, teljes lelkemből adom ezt a hálaéneket az Atyaistennek: 31. „Szent az Isten, a mindenség atyja; Szent az Isten, akinek akarata Hatalmai által beteljesedik; Szent az Isten, aki akarja, hogy őt ismerjék; és övéi ismerik őt; Szent vagy, ki az Ige által alkottál meg mindent; Szent vagy, akiről minden Természet képmást formál; Szent vagy, akit a Természet nem formált meg; Szent vagy, ki mindenféle hatalomnál erősebb vagy; Szent vagy, aki minden kiválóságnál jelesebb vagy; Szent vagy, ki a dicsőítésnél is nagyobb vagy. A lélektől és a tehozzád forduló szívtől fogadd el e szavaknak áldozatát, te, aki kimondhatatlan és kifejezhetetlen vagy, akit kifejezni csak hallgatással lehet. 32. A d d meg nékem, a téged kérlelőnek, és erősíts meg engem, hogy meg ne ingasson az, ami a tudásból és a 33

lényegbői ered, hogy a kegyességed jóvoltából megvilágítsam azokat, akik ebből a népből most még a tudatlanságban vannak, a testvéreimet, a te fiaidat! Mindezeket magamba fogadom, tanúságot teszek róla, a fénybe és az életbe haladok. Légy áldott Atyám, a te emberi alkotásod veled együttműködvén másokat megszentelni akar, mivelhogy te minden hatalmat őneki adtál á t . "

34

APOKRIF APOKALIPSZISEK

A z apokrif apokalipszisek és az apokrif prófétai irodalom sajátos egységet alkotnak. Olyan pszeudo-iratokat sorolunk ide, amelyek az Isten emberek elől elrejtett világába akarnak bepillantást adni olvasóinknak, ilyenképpen vagy a kezdeti, teremtéstörténeti eseményeket, vagy a világmindenségIstentől rendelt jövőjét akarják feltárni, vagy a mennyei világba akarnak betekintést nyújtani. Legtöbbje Isten előtt kedves prófétáknak vagy Jézus Krisztus apostolainak személyén keresztül szerez tekintélyt magának, a nekik átadott titkokat akarják leírni. Szövegválogatásunkban a három apokalipszis témakör egy-egy jellegzetes szövegemlékét emeltük ki, így a kezdeti idők világából a Mózes-apokalipszist, a világtörténelem bevégződésével kapcsolatban az Ezdrás-apokalipszist, és a világunk feletti mennyei világ megismeréséhez a Hénokh-apokalipszist választottuk. A három apokalipszis keletkezését tekintve fordított sorrend állítható fel, Hénokh apokalipszise a Krisztus előtti évszázadban keletkezett, a Mózes-apokalipszis Krisztus születése körüli évtizedekre, az Ezdrás-apokalipszis pedig zsidó - keresztény szerző írásának tekinthető. A HÉNOKH-APOKALIPSZIS viszonylag nagy terjedelmű zsidó apokrif irat, nem egységes munka, töredékes, egymástól elütő elemeknek összeötvözése. Szerzője a Teremtés könyvéből ismert ősatyát Hénokhot, Matuzsá35

lem atyját (Ter. 5,18-24). mondja szerzőjének. Hétiokh, az Isten barátja a zsidó, keresztény és mohamedán hitvilág kedvelt alakja, akiről azt tartották, hogy ő találta fel a $zámolást, a csillagvizsgálást, az írást és mindenféle titkos tudományt. E z a feltételezés abból ered, hogy életkora a Teremtéskönyv szerint 365 esztendő volt, ami egyezik az év napjainak számával. A z irat maga eredetileg héber vagy arám nyelven íródott (vagy részben egyik, részben a másik nyelven, mint a Dániel-könyv), valószínűleg a Krisztus előtti második században keletkezett, egyes részei esetleg Nagy Heródes idejében (Kr. e. 37-4). Héber és arám nyelvű töredékeket találtak meg belőle Qumránban, ezek a K r . e. III. századból valók, de ismeretes egy teljes etióp és egy töredékes görög fordítása. Az egész gyűjteményt jelenlegi formájában minden valószínűség szerint a keresztény időszámítás előtti időkben állította össze egy farizeus vagy asszideus, esetleg heterodox szerző Palesztinában. A héber nyelvű Hénokh-könyvet még az apostoli időkben lefordították görög nyelvre, a Barnabás- és a Judáslevél megírása előtt, mivel ezek idézik ezt az apokrif iratot. A z említett fordítások és töredékek mellett ismerünk egy ószláv változatot is, amely a I X - X . században készülhetett a görög fordítás nyomán. A zsidó és zsidó-keresztény hagyomány világából megannyi elemet őrizett meg, különösképpen értékesek számunkra az Emberfiára, a preegzisztens mennyei szabaditóra utaló részletei. A Hénokh-könyvbeo az Emberfia messiási címként szerepel, ezzel előre mutat Jézus Krisztus és az evangéliumok szóhasználata felé. Töredékekből és bizonyos önálló egységekből való összetettsége miatt, valamint a ránk maradt változatok szövegromlásai folytán a fordításban nemegyszer következetlenségeket vagy az előzőekkel nem egybehangzó részleteket találhatunk, de ezek a problémák rávilágítanak az egész könyv értelmezésének a nehézségeire is. 36

A magyar fordítás E . Kautzsch kritikai szövegfordítása alapján történt (1). MÓZES A P O K A L I P S Z I S E mint Ádám apokalipszise is ismert, mivel az irat, a Mózesnek átadott kinyilatkoztatás, az ősszülők paradicsomon kívüli életét beszéli el. Keresztény átdolgozás nyomait nem viseli magán, de elbeszélése egynémely apokrif irat szerzője előtt ismert lehetett, így a Jakab-előevangéliumban is találunk utalásokat. Szövege épségben maradt ránk a görög kéziratokban, a fordításhoz pedig a Tischendorf-féle apokrif szövegkiadvány szolgált alapul (2). EZDRÁS A P O K A L I P S Z I S E palesztinai zsidó-keresztény szerző munkája, az utolsó ítéletet és az istenellenes erők megbüntetésének különböző módjait beszéli el. A z első század végén keletkezhetett, mindenképpen a Néróféle üldözések után, mivel annak megbüntetését kifejezetten említi. A z Ezdrás-apokalipszis fordításához ugyancsak a Tischendorf-féle szövegkiadást vettük alapul.

(1) E . Kautzsch: Die Apokryphen und Pseudepigraphen des A . T . II. Tübingen, 1900. (2) K. v. Tischendoirf: Apocalypses Apocryphae, Hildesheim, 1966.

37

BEVEZETŐ BESZÉD HÉNOKH KÉPES BESZÉDE AZ ELJÖVENDŐ VILÁGÍTÉLETRŐL
1. 1. Hénokh áldása, mellyel azokat a kiválasztott igazakat áldotta meg, akik jelen lesznek majd a szomorúság napján, amikor minden istentelen bűnöst félre állítanak az útból. 2. Akkor Hénokh, az igaz férfiú, belefogott képes beszédébe, és ezt mondta. Látomást tárt fel előtte Isten^ és olyan szent és mennyei látomást szemlélt, amelyet a szent angyalok mutattak nekem. Tőlük hallottam és tapasztaltam mindazt, amit csak láttam. Nem a mostani nemzedék miatt elmélkedtem, hanem az eljövendő miatt. 3. A kiválasztottakról beszélek most, és róluk kezdem el képes beszédemet (vö.: MTörv. 33,1): 4. A Nagy Szent kivonul majd lakóhelyéről, és a világ Istene a Sínai hegyére lép, majd onnan hadseregével együtt láthatóvá válik, és hatalmának dicsőségében jelenik majd meg az egek egéből. 5. Akkor félni fog minden ember, az^őrtállók megremegnek, és nagy rettegés és félelem fogja el őket egészen a föld határaiig. 6. A magas hegyek megrendülnek, leomlanak és szétesnek, a kimagasló dombok alásüllyednek és a lángok közt ú g y elolvadnak, mint a viasz a tűz előtt (vö.: Iz. 2,14; Náh. 1,5; Hab. 3,6; Zsolt. 97,5; 2. Pét. 3,7 10). 7. A föld teljesen szét fog zúzódni, és minden elvész, ami csak rajta található, és ítéletet hirdetnek mindenki felett. 8. A z igazakkal azonban békét köt, és oltalmába veszi a kiválasztottakat. Kegyelmet gyakorol velük, és mindnyájan Istenhez fognak tartozni. Elnyerik tetszését 38

és áldásban részesülnek, és Isten világossága ragyog majd nekik. 9. És íme jön ezernyi szenttel, hogy mindenki felett ítéletet tartson, és megsemmisít minden istentelent, és minden testet rendre utasít azon összes istentelen cselekedet miatt, amelyet az istentelen bűnösök követtek el^ és azon összes indulatos beszéd miatt, amelyet elmondtak, mindamiatt, ami rosszat róla mondtak. 2. 1. Vegyétek szemügyre mennyire nem változtatja pályáját az összes égitest, és hogyan kel és nyugszik minden égi világító, mindegyik (meghatározott) rendnek megfelelően a maga megállapított idejében, és megjelennek ünnepnapjukon, és nem hágják át sajátos rendjüket! 2. Nézzétek a földet, és figyeljétek meg azokat a dolgokat, melyek elejétől végig történnek rajta, hogy egyikük sem változik meg a földi dolgok közül, hanem Istennek minden műve napvilágra kerül! 3. Nézzétek a nyarat és a telet, amint (télen) az egész föld tele van vízzel, felhő, harmat meg eső borítja be! 3. 1. Figyeljétek meg és lássátok, hogy néz ki (télen) az összes fa, mintha kiszáradt volna, és hogyan hullik le összes levele annak a tizennégy fának a kivételével mely nem hullatja lombját, hanem két-három éven keresztül is mindaddig megőrzi a régit, amíg ki nem hajt az ú j . 4. 1. Aztán vegyétek szemügyre, hogyan áll nyáron a föld felett, ott van szembe veletek a nap! Akkor a nap heve miatt hűvös helyek és árnyék után kutattok, még a föld is égetően forróvá válik a perzselő hőség miatt, úgyhogy sem a földre, sem egy kőre nem léphettek, annyira árasztják a hőséget. 5. 1. Figyeljétek csak meg, hogyan takaróznak a levelek zöldjével a fák, és mindegyik gyümölcsük (Isten) tiszteletére és dicsőségére (szolgál)! Figyeljétek és ügyeljetek minden művére, így aztán felismeritek majd, hogy az élő Isten tette ilyenné őket, és Ő mindörökké él. 2. Minden művével, melyet megalkotott, évről-évre szakadatlanul ez 39

történik, és összes műve, mely neki szolgál, tevékenységében nem változik, hanem minden ú g y történik, ahogy Isten parancsolja. 3. Nézzétek, hogyan teljesítik megfelelő szolgálatukat a tenger és a folyók, tevékenységük nem változtat szavain. 4. T i azonban nem tartottatok ki és nem teljesítettétek az Ur törvényét, hanem elpártoltatok, és tisztátalan szátokból eredő, gőgös és dacos szavakkal gyaláztátok fölségét! Mivel hazugságaitokkal káromkodtatok, ezért nem lesz békességetek (vö.: Iz. 48,22; 57,21), nektek keményszívűek! 5. Ezért elátkozzátok majd napjaitokat, és életetek évei kárba vesznek, és kárhozatotok éveit örök átok sokasítja meg, és nem találtok kegyelmet! 6. Azokban a napokban örök átkul adjátok majd oda neveteket az összes igaznak (az igazak); rátok fognak hivatkozni, az összes átkozottak, ha majd átkoznak, és rátok esküsznek, az összes bűnösök és az istentelenek. 7. A kiválasztottaknak azonban világosság, öröm és béke jut osztályrészül, ők öröklik majd a földet! (vö.: Zsolt. 37,11; Mt. 5,5). De titeket, istentelenek, átok fog sújtani. 8. Aztán a kiválasztottak bölcsességet kapnak; mindezek élni fognak, és nem vétkeznek többé sem tévedésből, sem elbizakodottságból, a megvilágosított emberben világosság lesz, az értelmesben pedig értelem. Nem vétkeznek, 9. nem követnek el bűnt életük összes napján, és nem (Isten) haragjának hevétől halnak meg, hanem betöltik életük napjainak számát. Eletük békében telik el, és örök vigasságban és békességben eltöltött gyönyörűség számos évét töltik be életük minden napjával.

40

L A Z ANGYALOKRÓL SZŐLŐ KÖNYV
JK./ A Z A N G Y A L O K B U K Á S Á R Ó L ; ÁTMENETI ÉS VÉGLEGES BÜNTETÉSÜKRŐL 6. 1. Miután megsokasodtak az emberek fiai, ama napokban szép, és kedves leányaik születtek. 2. Amikor azonban az angyalok, az ég fiai (vö.: Ter. 6,1-4) meglátták őket, vágyra gerjedtek irántuk és azt mondták egymás között: - Rajta, válasszunk magunknak feleséget az emberek leányai közül, és nemzünk gyermekeket! 3. Szem jásza, a vezérük azt mondta nekik: - Félek, hogy alkalmasint nem tudjátok végrehajtani ezt a tettet, úgyhogy egyedül én lakolok majd ezen nagy bűnért. 4. Erre mindannyian ezt válaszolták és mondták neki: Mindnyájan megesküszünk és átkok alatt kötelezzük magunkat egymás között, hogy nem hagyunk fel ezzel a tervvel, hanem véghezviszszük, azt amit elterveztünk. 5. Akkor mindnyájan összeesküdtek, és átkokkal kötelezték magukat. Összesen kétszázan voltak, 6. akik járed napjaiban felhágtak Hermon hegyének csúcsára. Azért nevezték el a hegyet Hermonnak, mert rajta tették le az esküt és kötelezték el átkokkal egymás között magukat. 7. Vezéreik nevei pedig ezek: Szemjasza, a legfőbb vezér, Urakib, Arameél, (Szammaél), Akibeél, Tamiél, Ramuél, Danél, Ezekeél, Szarakujal, Azaél, Armersz, Batraal, Anani, Zakebe, Szamszafeél, Szartaél, (Tumaél?), Turél, Jomjaél, Araszjal. Ezek az ő dekarkháik (™ tíz felett álló). 7. 1. ö k és velük együtt az összes többi feleséget vettek maguknak, mindegyikük kiválasztott magának egyet, 41

bementek hozzájuk, és ott bemocskolták magukat. Kioktatták őket a varázsszerekre, átok-(formulák)ra, a gyökerek vagdalására, és feltárták előttük a (gyógyerejű) növényeket. 2. Azok pedig teherbe estek és háromezer könyöknyi hosszú óriásokat szültek (vö.: Ter. 6,4), akik felemésztették, amit az emberek szereztek. Amikor az emberek már semmit sem tudtak nekik adni, 4. az óriások ellenük fordultak és őket falták fel, 5. és az emberek a madarakkal, állatokkal, csúszómászókkal és halakkal kezdtek el vétkezni, felfalták egymás húsát és megitták egymás vérét. 6. Jajveszékelt ekkor a föld, az igaztalanok miatt. 8. 1. Azazél megtanította az embereket, hogyan készítsenek vágókéseket, fegyvereket, pajzsokat és mellvérteket, és megmutatta nekik a fémeket, megmunkálásukkal együtt, és a karpereceket (vö.: Ter. 24,22; Iz. 3,20) és ékszereket, a szemfesték használatát és a szemhéjak csinosítását, a legértékesebb és a legválogatottabb köveket és mindenféle festékeket (vö.: Tertullianus: de cultu femin. 1,2). 2. í g y aztán sok istentelenség uralkodott el, fajtalankodtak, tévútra kerültek, és ösvényeik megromlottak. 3. Szemjasza tanította meg a ráolvasásokat és a gyökerek vagdalását (vö.: 7.1 és Josephus Flavius: Zsidó háború VII, 6,3; Régiségek VIII. 2,5), Armarosz a ráolvasások feloldását, Barakél a csillagvizsgálást, Kokabeél az asztrológiát, Ezekeél a felhők ismeretét, Arakiél a föld jeleit, Szamszafeél a nap jeleit, Szeriéi a hold jeleit. 4. Amikor az emberek mind elvesztek, felkiáltottak, és hangjuk az égig hatolt. 9. 1. Akkor Mikhaél, Uriél, Ráfaél és Gábriel letekintettek az égből, és látták a sok vért, amely kiömlött a földön, és mindazt az igazságtalanságot, ami a földön történt. 2. í g y szóltak egymás között: - A z emberek kiáltásának hangjától visszhangzik (az emberektől) pusztává lett föld egészen az ég kapujáig. 3. Jajveszékelnek az emberek lelkei, miközben azt mondják: - Vigyétek peres 42

ügyünket a Legfőbb elé! 4. Akkor így szóltak (a főangyalok) az Űrhöz: - Te vagy az Uralkodók Ura, az Istenek Istene és a Királyok Királya; dicsőséged trónja a világ minden nemzedékén át fennmarad; neved szent és az egész világon dicsérik. 5. Hiszen Te alkottál mindent, és nálad van a mindenség feletti uralom. Minden feltárt és nyilvánvaló előtted; Te mindent látsz, és semmi sem rejtőzhet el előled (vö.: Zsid. 4,13). 6. Láttad, mit tett Azazél, hogyan tanított mindenféle igazságtalanságot a földön, és hogyan nyilatkoztatta ki az ősidő mennyei titkait (vö.: Róm. 16,25), amelyek megismerésére az embereknek gondjuk volt. 7. Szemjasza a ráolvasásokra tanította meg azokat, Ő, akinek teljhatalmat adtál, hogy uralkodjék társai felett. 8. Ők bementek az emberek leányaihoz, náluk aludtak és bemocskolták magukat az asszonyokkal (vö.: Jusztinosz: Apol. II, 5), és minden bűnt feltártak előttük. 9. A z asszonyok pedig óriásokat szültek, és ezáltal az egész földet vér és igazságtalanság borította el. 10. Most pedig, íme, kiáltoznak a megholtak szellemi lelkei és egészen az ég kapuiig jajveszékelnek. Sóhajuk felszállt és nem szűnhet meg a földön elkövetett istentelenség láttán. 11. Te azonban mindent tudsz, mielőtt még megtörténik. Te látod ezt, és nem akadályozod meg őket, és" nem mondod meg nekünk, hogy mit tegyünk mindezek miatt velük. 10. 1. Erre szólt a Legfőbb, a nagy Szent vette át a szót, és elküldte Úriéit Lámekh fiához (vö.: Ter. 5,28 kk.), és így szólt hozzá: 2. - Mondd meg neki az én nevemben: - Rejtőzz el!, és nyilatkoztasd k i neki a küszöbön álló véget! Mert az egész föld alászáll majd és vízözön készülődik, hogy elárassza az egész földet, és minden elsülylyed, ami csak rajta van. 3. Oktasd ki, hogy meneküljön el, hogy ivadéka fennmaradjon a világ minden nemzedékeként. 4. Rafaelhez így szólt az Űr: - Bilincseld meg Azazélt kezénél és lábánál fogva, és vesd a sötétségre; csinálj egy lyukat a sivatagban, Dudáéinál, és vesd bele! 5. Tégy 43

alá éles és begyes köveket, és borítsd be őt sötétséggel! Örökké ott kell laknia, és takard be sötétséggel arcát, nehogy fényt lásson! 6. A nagy ítélet napján azonban a tüzes tóba kell majd vetni őt. 7. Gyógyítsd meg a földet, melyet megrontottak az angyalok, és add tudtul a csapás gyógyítását, hogy meggyógyuljanak a csapástól, és nehogy az emberek összes fia elvesszen annak az egész titoknak a következtében, amit az őrtállók terjesztettek el és tanítottak meg fiaiknak. 8. A z egész föld megromlott Azazél tanításának következtében, ezért neki rovom fel az összes bűnt. 9. Gábrielhez így szólt az Ú r : .- Ronts rá a fattyakra, az elvetettekre, a szajhák gyermekeire, töröld ki az őrtállók fiait az emberek közül, és ereszd őket egymás ellen, hogy harcban kölcsönösen semmisítsék meg egymást; mert nem szabad, hogy hosszú élet jusson osztályrészül nékik. 10. Atyáiknak érdekében tett egyetlen kérelmét sem szabad teljesíteni, bár azt remélik, hogy örök életet élnek, és hogy mindegyikük ötszáz évig éljen. 11. Mikhaélhez így szólt az Ú r : - Menj, kötözd meg Szemjaszát és többi társát, akik az asszonyokkal keveredtek, hogy velük tisztátalanságuk következtében beszennyeződjenek! 12. Ha fiaik agyonütik egymást, és ha (az atyák) meglátják majd szeretett (fiaik) pusztulását, akkor kötözd meg őket hetven emberöltőre a föld dombja alá, ítéletük és beteljesedésük napjáig, amíg be nem következik az örök végítélet. 13. Azokban a napokban a tűz örvényéhez v i szik majd el őket, és örökre be lesznek zárva a kínokba és a börtönökbe. 14. A k i örökre elítéltetik és mostantól fogva velük együtt majd megsemmisíttetik, az az összes nemzedék végéig megkötözött lesz. 15. Semmisítsd meg az eltaszítottak minden szellemét és az őrtállók fiait, mert bántották az embereket! 16. Törölj el minden erőszakos cselekményt a földről; legyen vége minden rossz dolognak, és jelenjen meg az igazságosság és az igazság ültetvénye, és a munka áldássá válik. Igazságosságot és igazságot 44

örömben ültetnek el majd mindörökre. 17. És minden igaz megmenekül és addig fog élni, amíg ezer gyermeket nem nemz (vö.: Iz. 65,20.22; Zak. 8,4), ifjúságuk és öregkoruk minden napját békében töltik el. 18. Azokban a napokban az egész föld igazságosságban megművelt lesz, fákkal teljesen beültetett, és az áldás (adományai) lepik el. 19. Mindenféle tetszetős fát elültetnek; szőlőtőkéket ültetnek belé, és a beleplántált szőlőtőkék bőségesen termik majd a bort, és a rajta elvetett minden magból egy mérték ezret hoz majd, és egy mérőnyi olajbogyó tíz kupa olajat fog adni. 20. Tisztítsd meg a földet minden erőszakos cselekedettől, minden igazságtalanságtól, amit a földön elkövetnek; töröld el ezeket a földről! 21. Minden emberfia legyen igaz, minden nép tiszteljen, dicsőítsen engem, és mindannyian imádni fognak engem. 22. A föld megtisztul minden romlottságtól, minden bűntől, minden csapástól és minden gyötrelemtől, és nem küldök rá újból vízözönt ( v ö . : Ter. 8,21; 9,11) nemzedékről nemzedékre és mindörökké. 11. 1. Azokban a napokban megnyitom majd az áldás mennyei készlettárait, hogy mind lebocsássam a földre, az emberek fiainak tetteire és munkájára. 2. Akkor az üdvösség és az igazság egymáshoz párosul a világ minden napján és az emberek minden nemzedékén át. B/ H É N O K H L Á T O M Á S A A B U K O T T A N G Y A L O K ÉS G Y E R M E K E I K ELSŐ ÉS MÁSODIK MEGBÜNTETÉSÉRŐL 12. 1. Hénokh elrejtett volt ezen események elől (vö.: Ter. 5,22.24), és senki sem tudta az emberek fiai közül, hogy hol volt elrejtve, hol tartózkodott és mi történt vele. 2. Mindaz, amibe életének ideje alatt belekezdett, az őrtállókkal és a szentekkel együtt (történt). 3. Akkor én, 45

Hénokh, felkeltem. Miközben dicsőítettem a Magasztosság Urát és a Világ Királyát. Lám, a nagy Szent őrtállöi szólítottak engem, Hénpkhot, az írót, és azt mondták nekem: ~ 4. - Hénokh, az igazságosság leírója, menjél el, és hirdesd az egek őrtállóinak, akik elhagyták a magas mennyet, a szent és örök helyet, megrontották magukat az asszonyokkal, és ú g y tettek, amint az emberek fiai teszik, feleséget vettek maguknak, és nagy romlásba taszították magukat a földön: 5. Sem békét, sem bocsánatot nem fognak nyerni! Valahányszor csak örülni fognak gyermekeiknek, 6. meglátják majd szeretett (fiaik) meggyilkolását, és sóhajtozni fognak gyermekeik pusztulásán; mindig kérni fogják, de sohasem nyerik sem az irgalmat, sem a békességet. 13. 1. Hénokh pedig elment és azt mondta Azazélnek: - Nem lesz békességed; nagy ítélet bocsátatott ki ellened, hogy megkötözött legyél. 2. Nem lesznek elnézéssel irántad, senki sem jár közbe érdekedben, azok miatt az erőszakos cselekmények miatt, amelyekre oktattál, és mindama káromló dolog miatt, az erőszakos tett és bűn miatt, amit az embereknek mutattál. 3. Akkor elmentem, és beszéltem együttesen mindnyájukhoz, és mindannyian megrémültek, és rémület meg remegés fogta el őket. 4. Akkor arra kértek, írjak egy kérvényt érdekükben, hogy bocsánatot nyerjenek, és olvassam fel kérvényüket az É g Ura előtt. 5. Mivel ők nem beszélhettek vele, még szemüket sem emelhették fel az égre bűneik felett érzett szégyenükben, amelyek miatt meg lettek büntetve. 6. Erre megfogalmaztam kérvényüket és könyörgő folyamodványukat szellemeik és egyes cselekedeteik miatt és, amit ők kértek, hogy bocsánatot nyerjenek és elnézéssel legyenek irántuk. 7. És én elmentem, és leültem Dán vize mellé, Dán földjén, mely a Hermon nyugati oldalától délre fekszik, és addig olvastam kérvényüket (Isten előtt), amíg csak el nem aludtam. 8. És lám, álmok leptek meg és 46

látomások rohantak meg; egy büntetés látomásait láttam, és egy hang ért el (hozzám) és felszólított, hogy jelentsem a büntetést az ég fiainak és szidalmazzam őket. 9. Amikor felébredtem, hozzájuk mentem, és mindannyian egybegyűlten ültek Á b e l . . .-ben, ami a Libanon és Szenir közt fekszik, szomorkodom arcukat eltakartam 10. Akkor elbeszéltem előttük minden látomást, amit álomban láttam, és hozzáláttam, hogy elmondjam az igazságosságnak ama szavait és szidalmazzam a mennyei őrállókat. 14. 1. E z a könyv az igazságosságnak és a mennyei őrtállók rendreutasításának a szava, amint ezt a nagy Szent abban a látomásban megparancsolta nékem. 2. Álmomban láttam, amit most testi nyelvvel és szám leheletével fogok elmondani, amit a Nagy azért adott az embereknek, hogy azzal beszéljenek és a szívükkel meg is értsék. 3. Amint megalkotta az embereket, és megadta nekik, hogy megértsék az ismeret szavait, úgy alkotott meg engem is, és megadta, hogy megrójam az őrtálíókat, az ég fiait. 4. Felírtam ugyan kéréseteket, de álmomban tudomásomra jutott,-hogy kérésetek soha többé nem fog taljesülni, hogy kimondták felettetek az ítéletet, és semmit sem engedélyeznek nektek. 5. Ezentúl soha többé nem szálltok majd fel az égbe, és az a parancs, hogy titeket bilincseljenek meg a földön a világ összes nemzedékéig. 6. Előbb azonban végig kell néznetek szeretett fiaitok megsemmisülését. Egyikük sem marad meg nektek, hanem előttetek esnek majd el, kard által. 7. Érdekükben előterjesztett kérésetek nem teljesül, de azon kérés sem, mely reátok vonatkozik; minden siránkozás és könyörgés ellenére abból az írásból, melyet én fogalmaztam, egyetlen szó sem (teljesedik be). 8. A következő jelent meg nekem látomásban: íme, a felhők hívtak látomásban, és a köd szólított; a csillagok és a villámok futása űzött és hajtott, és a szelek szárnyat adtak látomásban és felemeltek. 9. Bevittek az égbe. Beléptem, amíg csak egy falhoz nem értem, amely kris47

tálykövekből épült és tüzes nyelvek vették körül; és ez megriasztott. 10. Beléptem a tüzes nyelvekbe, és egy nagy, kristálykövekből épült házhoz közeledtem. Annak a háznak a falai egy kristály kövekkel beburkolt padozathoz hasonlítottak, és az alapja is kristályból volt. 11. Teteje olyan volt, mint a csillagok és a villámok pályája, közötte tüzes kerubokkal, és egük vízből állt. 12. Tűztenger vette körül falait, és kapui tűztől lángoltak. 13. Beléptem abba a házba, amely olyan forró volt, mint a tűz, és olyan hideg, mint a hó. Nem uralkodott ott semmilyen életerő; félelem tört rám és remegés fogott el. 14. Mivel megrendültem, és reszkettem, arcra borultam, és látomásban (a következőt) szemléltem: 15. Íme, ott volt egy másik ház, nagyobb, mint amaz; mindegyik kapuja nyitva állt előttem, és tüzes nyelvekből épült. 16. Minden tekintetben úgy kitűnt dicsőségével, pompájával és nagyságával, hogy semmiképp sem tudom leírni nektek dicsőségét és nagyságát. 17. Padozata tűzből volt; felső részét villámok és keringő csillagok képezték, a teteje lobogó tűz. 18. Odanéztem, és egy magas trónt pillantottam meg benne. Úgy nézett k i , mint egy karika; körülötte olyasmi volt, ami a fénylő napra hasonlított és keruboknak tűnt. 19. A. trón alól lobogó tűzfolyamok (vö.: Dán. 7,10; Jel. 4,5 kk.; 22,1) áramlottak, és nem tudtam rájuk nézni. 20. A nagy Felség ( v ö . : 2 Pét. 1,17) ült rajta, ruhája ragyogóbb volt, mint a nap, és fehérebb, mint a tiszta hó (vö.: Dán 7,9; Jel 4,3). 21. Egyetlen angyal sem léphetett be ebbe a házba, és nem nézhette arcát a dicsőség és magasztosság miatt. Test nem láthatta Őt (vö. Zsolt. 104,2; 1 Tim. 6,16). 22. Lobogó tűz volt körülötte; nagy tűz terült el előtte, és egyetlen (angyal) sem közeledhetett hozzá. Előtte tízezerszer tízezren (vö.: Dán. 7,10; Mt. 26,53) álltak körben, és mindent megtesz, amit csak akar (yö.: Zsolt. 33,9; 115,3). 23. És a szentek legszentebbjei, akik a közelében állnak, nem távolodtak el éjjel vagy nappal, és nem távoz48

tak el tőle. 24. Mindeddig arcra borulva feküdtem és reszkettem. Ekkor szájával hívott az Úr és így szólt hozzám: - Gyere ide, Hénokh, és halljad szavamat! 25. Erre hozzám lépett az egyik szent, felébresztett, felállított és a trónig vitt; én pedig a földre sütöttem szememet (vö.: Dán 10,15; L k . 18,13; 24,5). 15. 1. Akkor Ő válaszolt és szólt hozzám, és hallottam hangját: - Ne félj, Hénokh, te igaz férfiú és igazságosság írnoka: lépj ide, és halld beszédemet! 2. Menj el, és mond meg az é g őrtállóinak, akik azért küldtek téged, hogy könyörögj értük: Nektek kellett volna (tulajdonképpen) az emberekért könyörögnötök (vö.: Zak. 1,12 k k ; Tób. 12,15; Jel. 8,3 kk), és nem az embereknek értetek. 3. Miért hagytátok el a magas, szent és örök mennyet, miért aludtatok az asszonyoknál, tettétek tisztátalanná magatokat az emberek leányaival, vettétek őket feleségül és tettetek úgy, mint a föld fiai, nemzettetek óriásfiakat? 4. Jóllehet szent és örökké élő szellemek voltatok, bemocskolódtatok az asszonyok vérével, a test vérével nemzettetek gyermekeket, az emberek vérére vágytatok, és testet és vért hoztatok létre úgy, mint azok teszik, akik halandók és mulandók. 5. Azért adtam nekik asszonyokat, hogy megkapják őket, és gyermekeket nemzenek velük, úgyhogy semmi(jük) sem hiányzik a földön. 6. De ti azelőtt élő szellemek voltatok, akiknek a világ összes nemzedékén át halhatatlanoknak kellett volna lennetek. 7. Ezért nem teremtettem számotokra asszonyokat, hiszen a menny szellemeinek a mennyben van lakóhelyük. 8. De most az óriásokat, akik a szellemektől és testtől nemződtek, gonosz szellemeknek fogják hívni a földön, és a földön lesz lakóhelyük. 9. Gonosz szellemek származnak mellükből, mivel emberek alkották őket, és a szent őrtállóktól van eredetük és első nemzedékük; gonosz szellemek lesznek ők a földön, és gonosz szellemeknek hívják majd őket. 10. A menny szellemeinek a mennyben van lakó49

helyük, és a föld szellemeinek, akik a földön születtek, a földön van lakóhelyük. I I . A z óriások szellemei gonoszat fognak cselekedni, erőszakos tetteket hajtanak végre, romlást kezdeményeznek, támadnak, harcolnak, pusztulást okoznak a földön, és bánatot készítenek; nem esznek majd, hanem éheznek és szomjaznak és megbotránkozást keltenek. 12. És ezek a szellemek felkelnek az emberek fiai és az asszonyok ellen, mert tőlük származtak. 16. 1. A z óriások lemészárlásának, romlásának és halálának napjai óta, amikor a szellemek kijöttek testük lelkéből, hogy romlást okozzanak, anélkül, hogy ítélet sújtotta volna őket - így okoznak majd romlást egészen a nagy végítélet napjáig, amelyen a nagy világfolyamat bevégződik. 2. És most mondd meg a régebben a mennyben lakó őröknek, akik azért küldtek téged, hogy könyörögj értük: 3. A mennyben voltatok, és bár még nem volt minden titok kinyilatkoztatva számotokra, ismertetek egy jelentéktelen titkot, és ezt keményszívűségetekben elmondtátok az asszonyoknak; ennek a titoknak a birtokában követnek el az asszonyok és a férfiak sok gonoszságot a földön. 4. Mondd meg tehát nékik: - „Nem lesz nyugodalmatok!"

Q HÉNOKH ÚTJAI A FÖLDÖN ÉS A Z ALVILÁGON KERESZTÜL Az első útról szóló beszámoló 17. 1. Tovább vittek engem, és áttettek egy helyre, ahol az ott található dolgok olyanok, mint a lángoló tűz, és ha akarják, emberként jelennek meg. 2. A szélvihar helyére és egy hegyre vezettek, melynek legfelső csúcsa az égbe nyúlik. 3. Láttam a fények helyeit, a villámok és a 50

mennydörgés tárházait, és a legszédítőbb mélységben egy tüzes íjat, nyilakat tegzestől, egy tüzes kardot és számos villámot. 4. A z élő vizek és a Nyugat tüze mellé helyeztek engem, melyet minden (egyes alkalommal) lenyugvó nap kap. 5. Egy tűzfolyamig jöttem, melynek tüze úgy folyik, mint a víz, és egy nagy tengerbe ömlik Nyugaton. 6. Láttam a nagy folyamokat, és eljutottam a nagy folyóig és a nagy sötétségig, és oda mentem, ahová minden test vándorol. 7. Láttam a fekete, téli felhők hegyeit és azt a helyet, ahová a mélység összes vize ömlik. 8. Láttam a föld összes folyamának torkolatát és a mélység torkolatát (vö.: Ter. 7,11; 8,2; Péld. 8,28). 18. 1. Láttam az összes szelek tartályait, és láttam, hogyan van feldíszítve velük az egész teremtés, és (láttam) a föld alapjait. 2. Láttam a föld sarokkövét, és láttam a négy szelet, mely a földet és az égboltozatot tartja. 3. Láttam, hogyan feszítik ki a szelek az ég magasságait, és hogyan helyezkednek el ég és föld között: ezek ugyanis az ég oszlopai. 4. Láttam az ég szeleit, melyek a napkorongot és az összes csillagot mozgatják (és) körbeforgatják. 5. Láttam a szeleket, melyek a föld felett tartják a felhőket; láttam az angyalok útjait, (és) láttam a föld végén az égboltozatot (a föld) felett. 6. Tovább mentem, és láttam egy éjjel-nappal égő helyet ott, ahol a hat drágakőhegy van; három keleti irányban és három déli irányban. 7. (Ezek közül) keleti irányban az egyik színes kőből van, a másik drágagyöngyből, és a harmadik topázból; a déli irányban fekvők vörös kőből vannak. 8. A középső, (amely) az égig ér, olyan, mint Isten trónja rubinkőből, és a trónus csúcsa zafírból van. 9. Lobogó tüzet láttam. Ezek mögött a hegyek mögött 10. van egy hely, a nagy országon túl; ottan végződnek az egek.

51

A bukott angyalok (csillagok) átmeneti és végleges büntetési helyéről 11. Láttam egy mennyei tűzoszlopokkal telt, mély szakadékot, és láttam, hogy alattuk tűzoszlopok hullának le; sem mélységüket, sem magasságukat nem lehetett lemérni. 12. Ezen szakadék mögött láttam egy helyet, amely felett nem volt égboltozat, sem szilárdan összeillesztett föld, sem víz alatta, madár sem (járt arra), hanem puszta és iszonyatos hely volt. 13. Ott hét olyan csillagot láttam, mint a nagy, égő hegyeket. Amikor érdeklődtem utánuk, 14. ezt mondta az angyal: - E z az a hely, ahol ég és föld véget ér; ez a csillagok és a menny seregének a börtöne. 15. A csillagok, melyek a tűz felett tovagördülnek, azok, amelyek felkelésük kezdetén áthágták Isten parancsát; mivel nem idejükben jöttek elő. 16. Erre megharagudott rájuk, és tízezer évre megkötözte őket mindaddig, amíg bűnük be nem fejeződik. 19. 1. Akkor így szólt hozzám Uriél: - Itt állnak majd azok az angyalok, akik az asszonyokkal keveredtek; és szellemeik sokféle alakot vesznek fel, tisztátalanná teszik az embereket, és félrevezetik őket, hogy a démonoknak úgy áldozzanak, mint isteneknek; (itt fognak állni ők) a nagy ítélet napjáig, amikor majd teljes megsemmisülésre ítélik őket. 2. A bukott angyalok asszonyai pedig szirénekké lesznek. 3. Egyedül én, Hénokh láttam a látomást, minden dolog végének (látványát), és egyetlen ember sem látta (úgy), ahogy én láttam. A hat (hét) főangyal nevéről és feladatairól 20. 1. Ezek azoknak a szent angyaloknak a nevei, akik őrtállnak: 2. Uriél a szent angyalok egyike, (vagyis) az (angyal) sereg és a Tartarosz fölé (helyezett angyal). 52

3. Rafaelnek (hívnak) egy (második) szent angyalt, aki az embeiek szellemei fölé (van helyezve); 4. Ráguélnek (hívnak) egy (harmadik) szent angyalt, aki bosszút áll a fények világán; 5. Mikhaélnek (hívnak) egy (negyedik) szent angyalt, vagyis azt, aki az emberek jobbik része, Izrael népe fölé van helyezve; 6. Száriélnek (hívnak) egy (ötödik) szent angyalt, aki azok fölé a szellemek fölé (van helyezve), akik a Lélek ellen (?) vétkeznek; 7. Gábrielnek (hívnak) egy (hatodik) szent angyalt, aki a Paradicsom, a kígyók és a kerubok fölé (van helyezve). A bukott angyalok (csillagok) átmeneti és végleges büntetési helyéről 21. 1. Körbevándoroltam mindaddig, amíg csak (el nem jutottam) egy helyre, ahol semmi sem volt. 2. Ott valami rettenetes dolgot láttam: azt láttam, hogy nincs fent ég és nincs (lent) szilárdan megalapozott föld, hanem puszta és ijesztő helyet láttam. 3. Ott láttam leláncolva az ég hét csillagát, és nagy hegyekként belé tasztíva, és tűzben égve. 4. Erre azt mondtam: -.Milyen bűn miatt iekötözöttek ők, és 'miért vannak ide taszítva? 5. Akkor így szólt hozzám Uriél, az egyik szent angyal, aki mellettem állt, azoknak vezére, és ezt mondta: - Hénokh, miért kérdezősködsz és miért buzgólkodsz annyira, hogy (megtudd) az igazságot? 6. Ezek az égnek azok a csillagai, amelyek áthágták Isten parancsát, és itt vannak lekötve, amíg tízezer év, bűnük ideje le nem telik. 7. Onnan egy másik helyre mentem (tovább), mely még annál is ijesztőbb volt. Valami borzasztó dolgot láttam (ott): nagy tűz volt ott, mely lobogott és lángolt; a hely egészen mélyen be volt hasadozva, és telistele nagy, leszálló tűzoszlopokkal. Hoszszúságukat és szélességüket be nem láthattam, és arra sem voltam képes, hogy kikutassam. 8. Akkor így szóltam: 53

- Milyen szörnyű ez a hely, és (milyen) félelmetes rátekinteni! .9. Erre Uriél válaszolt nekem, az egyik szent angyal, aki velem volt, és így szólt hozzám: - Hénokh, miért félsz és rémültél meg annyira? Azt feleltem: - Ezen szörnyű hely miatt és ezen iszonyú látvány miatt. 10. Erre azt mondta nekem: - E z a hely az angyalok börtöne, és itt tartják majd fogva őket mindörökre. N y u g a t o n levő négy részből álló alvilágról 22. 1. Innen (tovább) mentem egy másik helyre, és Nyugaton egy nagy és magas hegységet és merev sziklákét mutatott nekem. 2. Négy tágas tér volt (a hegységben), ezek lefelé és oldalra terjedtek, és nagyon simák voltak; három közülük sötét volt, és egy világos, és vízforrás volt a közepén. Akkor azt mondtam: - Milyen simák ezek az üregek, (milyen) mélyek és sötétek a szemnek! 3. Erre Ráfaél válaszolt nekem, az egyik szent angyal, aki mellettem állt, és így szólt hozzám: -- Ezek az üregek azért vannak, hogy ide térjenek meg a megholtak lelkeinek szelleméi. Azért alkották, hogy ide gyűljön össze az emberek fiainak minden lelke. 4. Ezeket a helyeket ítéletük napjáig tartózkodási helyül készítették számukra, bizonyos időpontig és megszabott ideig, amikor (majd végrehajtják) felettük a nagy ítéletet. 5. Láttam, hogy egy meghalt emberfiának a szelleme vádol, hangja az égig hatolt és vádolt. 6. Akkor megkérdeztem Ráfaél angyalt, aki mellettem volt, és így szóltam hozzá: - K i ez a vádoló szellem? Kinek a hangja ez itt, mely az égig hatol és vádol? 7. Erre válaszolt nekem, és azt mondta: - E z az a szellem, mely Ábelbői jött ki, akit testvére, Káin agyonütött, é s addig vádolja (Ábel), amíg Káin utódai el nem lesznek törölve a föld színéről, és utódai el nem tűnnek az emberek utódai közül. 8. Ekkor megkérdeztem (az angyalt) az 54

összes üteggel kapcsolatban, és azt mondtam: - Miért van az egyik elválasztva a másiktól? 9. Ezt válaszolta nekem és mondta: - E z a három azért készíttetett, hogy elválassza a halottak szellemeit; és egy különleges rész készült az igazak szellemei számára (ott), ahol egy világos vízforrás van. 10. Éppígy készült (egy különleges hely) a bűnösök számára, amikor meghalnak, és a földbe temetik őket, és életük folyamán még nem teljesült be ítélet rajtuk. 11. Itt különítik majd el szellemeiket erre a nagy kínra, a mindörökre elkárhozottakra beköszöntő ítélet, büntetés és kín, valamint a szellemeikért végbevitt megtorlás nagy napjáig; ott kötözi meg őket mindörökre. 12. Éppúgy van egy különleges hely a vádolók szellemei számára, akik hírt adnak pusztulás(uk)ról, mivel a bűnösök napjaiban lettek legyilkolva. 13. (Ez a rész) így azoknak az embereknek a szellemei számára készült, akik nem igazak, hanem bűnösök, (vagy) mindenben istentelenek és a gonoszok társai voltak; szellemeik nem kerülnek ugyan büntetés alá az ítélet napján, de nem is támadnak fel innen. 14. Akkor dicsőítettem a Dicsőség Urát, és így szóltam: - Dicsőített vagy Te, ó Uram, a világ igaz Uralkodója! 23. 1. Onnan egy másik helyre mentem (tovább) nyugati irányban a föld végéig. 2. Lobogó tüzet láttam, mely szüntelenül (ide-oda) futkosott, és sem éjjel, sem nappal nem hagyta abba a futást, és nem változott. 3. Akkor megkérdeztem, amennyiben ezt mondtam: - M i ez itt, amely nem lel nyugalmat? 4. Erre azt felelte nekem Raguéi, az egyik szent angyal, aki mellettem volt, és így szólt hozzám: - E z a forgó tűz, melyet nyugati irányban láttál, az a tűz, mely mozgásba lendíti az ég összes fényét. 24. 1. Onnan (tovább) mentem a földnek egy másik helyére, és egy tűzhegységet mutatott nekem, amely éjjelnappal lángol. 2. Túlmentem rajta, és hét gyönyörű hegyet láttam, mindegyik különbözött a másiktól; (továbbá) gyönyörű és szép köveket, és mindegyik gyönyörű és 55

pompás kinézetű (volt), és szép külsejű; három (hegy) keletre (feküdt), egyik a másik fölé erősítve, három pedig délre, egyik a másik felett; és (közöttük) mély, kanyargós szakadékok, egyikük sem érintkezett a másikkal. 3. A hetedik hegy ezek között (feküdt), és trónszékhez hasonlóan magasságban túlszárnyalta az összesét; körülötte jóillatú fák mindenütt. 4. Alattuk egy olyan illatot árasztó fa volt, amilyet még sosem szagoltam. Sem egyik fa, sem más (fák) nem hasonlítottak rá. Nagyobb illatot árasztott, mint minden illatszer; levelei, virágai és fája soha nem hervadt el, gyümölcsei pedig olyanok, mint a pálma fürjtei. 5. Akkor így szóltam: - Milyen szép ez a fa, és (milyen) illatosak és elbűvölőek a levelei, és (milyen) nagyon gyönyörködtető látványt nyújtanak virágai! Erre azt válaszolta nekem Mikhaél, az egyik szent és tiszteletben álló angyal, aki mellettem volt, és a vezérük. 25. 1. És így szólt hozzám: - Hénokh, mit kérdezel engem, és csodálkozol ennek a fának az illatán, és igyekszel megtudni az igazságot? 2. Ekkor én, Hénokh válaszoltam neki, miközben azt mondtam: - Mindenről szeretnék (valamit) megtudni, de különösen erről a fáról. 3. Válaszolt nékem, és így szólt: - E z a magas hegy, amit láttál, melynek csúcsa hasonlít Isten trónjához, az ő trónja, ahol a nagy Szent, a Dicsőség Ura, a világ Királya fog ülni, ha majd lejön, hogy javaival látogassa meg a világot. 4. Testnek nincs hatalma rá, hogy megérintse ezt a jóillatú fát a nagy ítéletig, amelyen mindenkin bosszút áll, és mindörökre beköszönt a végső beteljesedés; akkor majd átadja azt az igazaknak és alázatosoknak. 5. Gyümölcse a kiválasztottak életét (szolgálja); és átültetik majd ételül a szent helyre, Istennek, az Örökkévalóság Királyának házába. 6. Akkor túláradó örömmel telnek el, és boldogok lesznek, és bemennek a szentélybe, miközben illata eltölti tagjaikat. Hosszabb életet élnek majd a földön, (mint) amilyet atyáid éltek, és sem szomorúság, sem fáj56

dalom, sem kín, sem csapás nem éri őket napjaikban. 7. Akkor dicsőítettem a Dicsőség Urát, az Örökkévalóság Királyát, hogy ilyet készített az igaz embereknek, ilyet alkotott, és mégígérte, hogy nekik adja. A föld közepére való utazásról 26. 1. Innen a föld közepére mentem, és egy megáldott helyet láttam, ahol ágakkal borított fák voltak ( v ö . : E z . 47,7 kk.; Jel. 22,2), melyek egy levágott fából nőttek és sajradtak ki. 2. Ott egy szent hegyet láttam, és a hegy alatt vizet, amely attól keletre, déli irányban folyt. 3. Keletre egy másik hegyet láttam, ennél magasabbat, és a kettő közt egy mély, de nem széles szakadékot; abban is víz folyt, ott a hegy alatt. 4. Ettől nyugatra volt egy másik hegy, alacsonyabb annál, és nem magas; közöttük mély és száraz szakadék (volt), és egy másik mély és száraz szakadék (húzódott) a három hegy végénélv 5. Mindegyik szakadék mély volt, (és) sziklás kőzetből állt; fa nem nőtt rajtuk. 6. Elcsodálkoztam a sziklákon, álmélkodtam a szakadékon, és nagyon csodálkoztam. 27. 1. Akkor így szóltam: - Mire való ez az áldott vidék, mely telis-tele van fákkal, és mire való közte ez az átkozott szakadék? 2. Erre így válaszolt nekem Uriél, az egyik szent angyal, aki mellettem állt, és így szólt hozzám: - E z az átkozott szakadék az örökre elkárhözottak számára van kijelölve; itt gyűlnek majd össze mindazok, akik gyalázó szavakat ejtenek ki szájukon Isten ellen, és arcátlanul beszélnek dicsőségéről. Itt gyülekeznek majd össze, és itt az ő tartózkodási helyük. 3. A z utolsó időben igazságos ítélet látványául szolgálnak majd az igazak előtt mindörökké; itt dicsérik majd a Dicsőség Urát, az Örökkévalóság Királyát azok, akik irgalmat nyertek. 4. A z ítélet napjaiban (az istentelenek) láttán fogják dicsérni Őr irgal57

mássága miatt (az igazak), melyet rajtuk gyakorolt. 5. Erre dicsőítettem a Dicsőség Urát, hirdettem dicsőségét, és őt megillető éneket zengtem. x '"' •' • ••\- •
1

Az égtájak irányába való utazásokról
28. 1. Innen keleti irányba mentem a sivatagi hegység kellős közepébe, és egy füves pusztát és elhagyott vidéket láttam, 2. tele fákkal. Magja(ik gyümölcsé)ből víz csörgedezett le; 3. gazdagon folyó vízfolyamnak tűnt, amely úgy északra, mint nyugatra minden oldalról vizet és harmatot áraszt. 29. 1. Onnan egy másik helyre mentem a sivatagban, és útnak indultam attól a hegységtől keletre. 2. Láttam illatos fákat, melyek tömjéntől és mirhától illatoztak, és a fák mandula(fá)khoz hasonlítottak. 30. 1. Ezután továbbmentem kelet felé és egy másik nagy térséget láttam és egy vízzel telt szakadékot; 2. rajta egy olyan fa is volt, amely a masztixhoz hasonló külsejű fűszerfa volt. 3. Annak a völgynek az oldalain láttam a jóillatú fahéjfát; aztán továbbmentem kelet felé, 31. 1. és más hegyeket láttam, és rajtuk ligeteket, fáikból melyekből olyan nektár csepegett, amelyet balzsamnak és galbanumnak (is) neveznek. 2. Azok mögött a hegyek mögött láttam egy másik hegyet a világ keleti végén, és rajta aloéfák voltak; mindegyik fa tele volt mandulához hasonló ladanummal. 3. Ha azt a gyümölcsöt szétdörzsölik, minden illatot túlszárnyal (az illata). 32. 1. Ezek után az illatszerek után, amikor észak felé pillantottam a hegyekre, hét, fölséges nárdusszal, masztixszal, fahéjjal és borssal telt hegyet láttam. 2. Onnan ama összes hegynek a csúcsa fölött messzire mentem, a föld keleti részére, és tovább haladtam az eritreai tengeren túl, és messzire eltávolodtam tőle, és a Zotiélre (?) mentem.
5

58

3, Akkor eljutottam az igazságosság kertjébe, és távol azoktól a fáktól sok, nagy fát láttam, mely ott nőtt; jóillatúak, nagyok, nagyon szépek és fölségesek voltak, és (láttam) a bölcsesség fáját, melynek gyümölcséből a szentek esznek, és nagy bölcsesség birtokába jutnak. 4. A z a fa termetre egy lucfenyőhöz hasonlít; lombja a szentjánoskenyérfá(é)hoz hasonlít; gyümölcse olyan, mint a szőlő, nagyon jó. Annak a fának az illata messzire terjed és ér el. 5. Akkor így szóltam: - Milyen szép ez a fa, és (mily) gyönyörű látványt nyújt! 6. Erre azt felelte nekem a szent angyal, Ráfaél, aki mellettem volt, és így szólt hozzám: - E z a bölcsesség fája, melyről agg atyád és idős anyád evett, aki előtted volt; akkor megismerték a bölcsességet, és szemeik felnyíltak, és felismerték, hogy meztelenek, és kiűzték őket a kertből. 33. 1. Akkor (tovább) mentem a föld végéig, és ott nagy, egymástól különböző állatokat láttam; különböző külsejű, szépségű és hangú, egymástól különböző madarakat is (láttam). 2. Ezektől az állatoktól keletre láttam a világ végeit, melyeken az ég nyugszik, és az ég kapui nyitva (voltak). 3. Láttam, hogyan jönnek ki az ég csillagai, megszámoltam a kapukat, ahonnan kijöttek, és felírtam összes kimenetelüket, (ésjSedig) különösen minden egyes (csillagét) számuk, neveik, állásaik, idejeik és hónapjaik szerint úgy, ahogyan (azt) megmutatta nekem Uriél angyal, aki mellettem állt. 4. Mindent megmutatott nekem, és felírta; neveiket is felírta nekem éppúgy, mint törvényeiket és feladataikat. 34. 1. Onnan északi irányba mentem a föld végein, és ott nagy és dicsőséges csodát láttam az egész föld végein. 2. Ott bárom nyitott, mennyei kaput láttam az égben; mindegyikükön északi szelek áramlottak ki. Amikor fújnak, hideg, jég, dér, hó, harmat és eső (van). 3. A z egyik kapuból áldást hozóan fújnak, de ha a (másik) két kapuból 59

fújnak, heves szél (kerekedik), és ha erősen fújnak akkor ínség köszönt a földre. 35. 1. Onnan nyugati irányba mentem a föld végein, és ott három nyitott kaput láttam úgy, ahogy keleten láttam, ugyanolyan kapukat és kijáratokat (láttam). 36. 1. Onnan déli irányba mentem a föld végein, és három nyitott, mennyei kaput láttam; onnan jön elő a déli szél, valamint a harmat, az eső és a szél. 2. Onnan továbbmentem keleti irányba a föld végein, és ott három keleti, mennyei kaput láttam nyitva, és fölöttük kis kapuk voltak. 3. Ezen a mindegyik kis kapun mennek át az ég csillagai, és haladnak Nyugat felé azon az úton, melyet mutatnak nekik. 4. Amikor (ezt) láttam, dicsőítettem (Őt), és mindig is dicsőítem a Dicsőség Urát, aki azért cselekedte a nagy és dicsőséges csodákat, hogy művének nagyszerűségét megmutassa angyalainak és az emberek lelkeinek, hogy azok dicsőítsék művét és egész teremtését, hogy lássák hatalmának művét, és dicsőítsék kezeinek nagy művét, és Őt dicsérjék mindörökké.

60

II. A MESSIÁSI KÖNYV

BEVEZETŐ

BESZÉD

37. 1. A látomás, melyet látott, a bölcsesség második látomása, melyet Hénokh látott, ő Járed fia, aki Mahalalél (vö.: Ter. 5,1 kk.) fia, aki Kenan fia, aki Enos fia, aki Szet fia, aki Ádám fia. 2. E z pediglen azoknak a bölcs beszédeknek a kezdete, amelyeket Felemelt hangon akarok továbbadni és elmondani a föld lakóinak. Halljátok, ti ősatyák, és értsétek meg, ti utódok a megszentelt beszédeket, melyeket a Szellemek Ura előtt fogok előadni! 3. Jobb lenne, ha (csak) az ősatyáknak mondanám el; de az utódok elől sem akarjuk eltitkolni az iagzi bölcsességet. 4. Mostanáig Sosem adott a Szellemek Ura ilyen bölcsességet (egy embernek), amint azt én belátásomnak (és) a Szellemek Ura tetszésének megfelelően kaptam, aki eldöntötte örök életem sorsát. 5. Három képes beszéd jutott osztályrészemül, és felemeltem szavam, hogy elmondjam őket a szárazföld lakóinak.

61

A/ A Z E L S Ő K É P E S

BESZÉD

Az elkövetkező Isten országáról. A boldog igazak lakóhelyeirőL Az angyal-világ tevékenységeiről és boldogságáról 38. 1. A z első képes beszéd. Amikor majd láthatóvá válik az igazak közössége (vö.: Mt. 25,34; Gal. 4,26; Zsid. 12,22; Jel. 21,2), és a bűnösök elnyerik bűneikért büntetésüket, és elűzetnek a szárazföld színéről, 2. és amikor az Igaz megjelenik azok előtt a kiválasztott igazak előtt, kiknek műveit megőrzi majd a Szellemek Ura, és a fény ragyog majd a szárazföldön lakó kiválasztott igazaknak hol lesz majd akkor a bűnösök lakása, és hol lesz nyugvóhelyük azoknak, akik megtagadták a Szellemek Urát? Jobb volna nekik, ha sosem születtek volna! (vö.: M t . 26,24; M k . 14,21; A p . Bar. 10,6). 3. Ha majd kinyilvánulnak az igazak titkai, akkor a bűnösök elnyerik büntetésüket, és a gonoszakat elűzik a kiválasztott igazak színe elől. 4, Mostantól kezdve nem lesznek többé hatalmasok a föld birtokosai, nem tűnnek majd ki, és még arra is képtelenek lesznek, hogy rátekintsenek a szentek arcára, mert a Szellemek Ura saját világosságát ragyogtatja fel a szentek és a kiválasztott igazak arcán. 5. Megsemmisülnek majd abban az időben a királyok és a hatalmasok, és az igazak és szentek kezeibe adatnak át. 6. Attól fogva egyetlen (gonosz) sem könyörög(het) kegyelemért a Szellemek Urához, mert életük véget ér. 39. 1. Ezekben a napokban leszáll majd a magas menny néhány kiválasztott és szent gyermeke, és magjuk egyesülni fog az emberek fiaival. 2. Azokban a napokban kapta Hénokh a buzgóság és a harag írásait, és a nyugtalanság és döbbenet írásait. „Irgalomban nem lesz részük", mondta a Szellemek Ura. 3. Abban az időben felhő, és forgószél ragadott el a földről, és letett a menny végében. 4. Itt egy másik látomást láttam: A z igazak lakásait 62

és a szentek nyugvóhelyeit. 5. Itt nézték szemeim lakásaikat az angyaloknál és nyughelyeiket a szenteknél; k ö nyörögtek, közbenjáratak és imádkoztak az emberek fiaiért. A z igazságosság úgy folyt előttük, mint a víz, és az irgalom úgy, mint a harmat a földön: így van ez köztük mindörökkön örökké. 6. Azon a helyen szemlélték szemeim az igazságosság és hűség Választottját; igazságosság uralkodik majd napjainkban, és számtalan választott igaz lesz örökre előtte. 7. Láttam lakóhelyét a Szellemek Urának szárnyai alatt. A z összes igaz és kiválasztott tűzfényként ragyog előtte; szájuk telve áldó szavakkal, akjaik a Szellemek Urának nevét dicsőítik, és az igazságosság sosem szűnik meg előtte. 8. Itt kívántam lakni, és lelkem vágyódott az után a lakóhely után. Itt volt már korábban is örökrészem, mivel így határozott rólam a Szellemek Ura. 9. Azokban a napokban dicsértem, és áldó (szavakkal, meg dicsőítő (énekek)kel magasztaltam a Szellemek Urának nevét, mert áldást és magasztalást rendelt számomra a Szellemek Urának tetszése szerint. 10. J ó ideig szemlélték szemeim azt a helyet, és áldottam és magasztaltam, miközben azt mondtam: - Áld®tt és dicsőített legyen kezdettől fogva és mindörökké! 11. Előtte semmi sem szűnik meg. Ö tudja, hogy mi a világ, mielőtt még létrejött volna, és mi lesz nemzedékről nemzedékre. 12. Téged dicsőítenek a soha nem alvók; dicsőséged előtt állnak, dicsőítenek, dicsérnek és magasztalnak Téged, miközben azt mondják: - Szent, szent, szent a Szellemek Ura; betölti a földet szellemekkel (vö.: Iz. 6,3). 13. Itt látták szemeim, (hogyan) áll előtte az összes soha nem alvó, dicsőíti és mondja: - Dicsőített légy, és áldott legyen az Űr neve mindörökké! 14. Akkor arcom átformálódott mindaddig, amíg egyszer csak nem tudtam többé látni. 40. 1. Aztán ezerszer ezret és tízezerszer tízezret ( v ö . : Dán. 7,10; M t . 26,53; Jel. 5,11), számtalan és megszámlálhatatlan tömeget láttam a Szellemek Ura előtt állni. 2. A 63

Szellemek Urának négy oldalán négy arcot (vö.: Iz. 63,9; Mt. 18,10: (?); Jel. 4,6) pillantottam meg és láttam, akik különböznek a soha nem alvóktól. Megtudtam nevüket; mivel az az angyal, aki velem jött, közölte velem nevüket, és minden elrejtett dolgot megmutatott nekem. 3. Hallottam annak a négy arc (angyal)nak a hangját, amint dicsőítő éneket zengtek a Dicsőség Ura előtt. 4. A z első hang minduntalan a Szellemek Urát dicséri. 5. Hallottam, hogy a második hang a Választottat és azokat a választottakat dicsőíti, akik a Szellemek Uránál laknak. 6. Hallottam, hogy a harmadik hang könyörög és imádkozik a szárazföld lakóiért^ és közbenjár a Szellemek urának a nevében. 7. Hallottam a negyedik hangot, amint elhárította a sátánokat, és nem engedte meg, hogy a Szellemek Ura elé lépjenek, hogy bevádolják a szárazföld lakóit. 8. Erre megkérdeztem a béke angyalát, aki velem jött, (és) minden elrejtett dolgot megmutatott nekem, és így szóltam hozzá: - K i ez a négy arc, akiket láttam, kiknek szavait hallottam és felírtam? 9. Erre azt mondta nekem: - A z első az irgalmas és türelmes Mikhaél; a második, aki az emberek fiainak összes betegsége és összes sebe fölé helyeztetett, az Ráfaél; a harmadik, aki minden erőt vezet, Gábriel; és a negyediket, aki mindazoknak a bűnbánata és reménye fölé helyeztetett, akik öröklik az örök életet, Fánuélnek hívják. 10. E z a Szellemek Urának négy angyala, és a négy hangot hallottam azokban a napokban. 41. 1. Ezután láttam a menny minden titkát, hogy miképpen lesz az (eljövendő) ország szétosztva, és hogyan mérik majd meg a mérlegen az emberek cselekedeteit. 2. Ott láttam a (leendő) választottak lakóhelyeit és a szentek lakásait. Ott nézték szemeim, hogyan űznek majd ki onnan minden bűnöst, aki megtagadta az Úr nevét; és hogyan hurcolják majd el őket. Nem maradhatnak ott azon büntetésnek következtében, melyet a Szellemek Ura szab ki rájuk. 3. Ott látták szemeim a villámok és a mennydörgés 64

titkait, a szelek titkait, hogyan oszlanak szét, hogy fújjalak a föld felett, és a felhők meg a harmat titkait. Ott láttam, honnan jönnek k i azon a téren, és abból kifolyólag (hogyan) telik majd meg a föld pora (?). 4. Bezárt tartályokat láttam ott, melyekből szétosztják majd a szeleket; láttam a jég tartályát és a köd tartályát, és a (köd) felhő öröktől fogva a föld felett nyugszik. 5. Láttam a nap és a hold tartályait, ahonnan kimennek, és ahová visszatérnek; (láttam továbbá) dicsőséges visszatérésüket, amint az egyik elsőbbséget élvez a másikkal szemben; gyönyörű pályájukat, amint nem lépik túl a pályát, semmit sem fűznek hozzá pályájukhoz, semmit sem vesznek el belőle, és megőrzik egymás iránti hűségüket, az eskühöz ragaszkodva. 6. Először a nap lép elő, és fejezi be útját a Szellemek Urának parancsa szerint, és neve hatalmas mindörökké. 7. Ezután (kezdődik) a Hold láthatatlan és látható útja, és útjának futását azon a helyen végzi be éjjel és nappal. A z egyik a másikkal átellenben áll a Szellemek Ura előtt, szüntelenül köszönetet és dicséretet zengnek, mert köszönetük nekik nyugalmat jelent. 8. Hiszen a napnak sok fordulata áldást vagy átkot hoz; és a Hold sétahelye fény az igazaknak, és sötétség a bűnösöknek; (ez) az Úr nevében (történik), aki válaszfalat húzott a fény és a sötétség közé, felosztotta az emberek szellemeit, és az igazak szemellek igazságossága nevében megerősítette. 9. Hiszen sem angyal, sem erőszak nem képes ezt megakadályozni, mert egy bírót jelöl k i mindannyiuk számára, és az mindannyiukat előtte ítéli meg. 42. 1. Minthogy a bölcsesség nem talál helyet, ahol lakjon, a mennyekben kapott lakást. 2. Amikor a bölcsesség eljött, hogy az emberek fiai közt lakjon, és nem talált lakóhelyet, visszatért helyére a bölcsesség, és az angyalok között telepedett le. 3. Amikor az igazságtalanság előlépett tartályaiból, azokra talált, akiket nem keresett, és (olyan szívesen látottként) telepedett le köztük, 65

mint;az eső a sivatagban, és mint a harmat a szomjas földön. 43. 1. Ismét villámokat láttam és az ég csillagait, és láttam, amint mindnyájukat nevükön szólította, és hallgattak rá. 2. Láttam, hogyan mérték meg őket egy igaz mérleggel fényerősségük, űrméretűk és megjelenésük napja szerint, és hogyan okoz körforgásuk villámokat; (láttam) körforgásukat az angyalok számának megfelelően, és (hogyan) ragaszkodnak az egymás iránti hűséghez. 3. Akkor megkérdeztem az angyalt, aki velem jött, (és) megmutatta nekem a rejtett (titkot): - M i k ezek? 4. í g y szólt hozzám: - Jelképes jelentésüket megmutatta nekem a Szellemek Ura. Ezek azoknak a szenteknek a nevei, akik a szárazföldön élnek, és örökké hisznek a Szellemek Urának a nevében. 44. 1. Még mást is láttam a villámokkal kapcsolatban, (történetesen) hogyan száll fel néhány csillag, hogy villámmá váljon, és (új) alakját nem tudja levetni. B/ A M Á S O D I K K É P E S BESZÉD

A messiási ítéletről, és az igazakra és a gonoszakra váró következményeiröL A messiási bíróról 45. 1. E z a második képes beszéd azokról szól, akik megtagadják a szentek lakóhelyének a nevét és a Szellemek (Urának a nevét). 2. Nem emelkednek majd fel az égbe, és nem jutnak el a földre. í g y (alakul) majd a bűnösök sorsa, akik megtagadják a Szellemek Urának a nevét, akik ezért maradnak meg a fájdalom és a szorongattatás napjára. 3. Azon a napon« Választottam a dicsőség trónján fog ülni, és osztályozza (az emberek) cselekedeteit, és számtalan lakóhelyük (lesz). Szellemük megerősödik bensejükben, ha látják Választottamat és azokat, akik szent 66

nevemhez könyörögtek. 4. Azon a napon választottaim között lakom majd, és átalakítom az eget, örök áldássá és fénnyé teszem. 5. Átalakítom a földet, hogy áldássá tegyem, és oda telepítsem választottaimat; de azok, akik bűnöket és gonosztetteket követnek el, ne lépjenek be oda! 6. Mert láttam igazaimat, és üdvösséggel árasztottam el, és magam elé állítottam őket; a bűnösökre azonban már vár nálam az ítélet, hogy eltöröljem őket a föld színéről. 46. 1. Láttam ott azt, akinek ősöreg feje ( v ö . : Dán. 7,13) (volt), és feje olyan fehér (volt), mint a gyapjú; mellette (volt) egy másik, akinek az arca úgy néz(ett) ki, mint egy emberé (vö.: Dán. 7,13; Jel. 1,13), és arca annyira tele (volt) kedvességgel, mint az egyik szent angyalé ( v ö . : Zsolt. 45,3; 1 Sám. 29,9; A p . Csel. 6,15). 2. Kérdezősködtem az angyaltól, aki velem jött, és megmutatott nekem minden titkot, a felől az Emberfia felől, hogy ki 6, honnan származott, (és) miért jár ősöreg fejjel. 3. Válaszolt nekem, és így szólt hozzám: - E z az Emberfia, akié az igazságosság, akinél az igazságosság lakik, és aki kinyilatkoztatja annak minden kincsét, ami el van rejtve (vö.: K o l . 2,9.3), mert a Szellemek Ura választotta őt ki, és sorsa a Szellemek Urá előtt jóravalóságban örökre túltesz mindenen. 4. E z az Emberfia, akit láttál, felállítja a királyokat és a hatalmasokat fekvőhelyükről, és az erőseket trónjukról (vö.: Iz. 52,15; L k . 1,52), megoldja az erősek gyeplőjét, és szétmorzsolja a bűnösök fogait. 5. Letaszítja a királyokat trónjuktól és királyságukból, mert nem magasztalják, nem dicsőítik őt, vagy nem ismerik el hálásan, hogy honnan kapták királyságukat. 6. Eltaszítja az erősek arcát, és szégyenpír lepi be őket. Sötétség lesz a lakásuk, é s férgek lesznek lakóhelyükké; nem remélhetik, hogy fel fognak kelni lakóhelyükről, mert nem magasztalják a Szellemek Urának a nevét. 7. Ezek azok, akik a menny csillagait ítélik, és kezüket a Legfőbb ellen emelik fel, 67

letiporják a földet, és rajta laknak, mindazok, akiknek cselekedetei igazságtalanságról árulkodnak, és mindazok, akiknek tettei igazságtalanság, akiknek hatalma vagyonukra (támaszkodik), és akiknek hite olyan istenek felé fordul, amiket saját kezükkel készítettek, miközben megtagadták a Szellemek Urának a nevét. 8. K i lesznek majd űzve gyülekezeteik és azoknak a hívőknek a házaiból, akik még kitartottak a Szellemek Urának neve mellett. 47. 1. Azokban a napokban felszáll majd az igazak imája és az igazak vére ( v ö . : L k . 17,8) a Szellemek Ura elé. 2. Ezekben a napokban majd azok a szentek, akik fent a mennyekben laknak, egyhangúlag könyörögnek és imádkoznak, dicséretet mondanak, hálát adnak és dicsőítik a Szellemek Urának nevét az igazak vére miatt és az igazak imádsága (miatt), nehogy hiábavaló legyen a Szellemek Ura előtt, hogy megtörténjen felettük az ítélet, és nehogy örökre késsen. 3. Azokban a napokban láttam, hogyan ült az Ősöreg dicsőségének trónjára, és felnyitották előtte az élők könyveit ( v ö . : K i v . 32,32 kk.; Iz. 4,3; Zsolt. 69,29; Dán. 12,1; Hén. 104,1; 108,3 (Jubil. 30,20 kk.; L k . 10,20; Zsid. 12,23; F i i . 4,3; Jel. 3,5; 13,8), és előtte állt egész serege, mely fent a mennyekben és körülötte van. 4. Öröm töltötte el a szentek szívét, mert az igazságosság száma közel volt, az igazak imája meghallgatásra talált, és az igaznak a vére meg lett bosszulva a Szellemek Ura előtt. 48. 1. Azon a helyen láttam az igazságosság kútját/ mely kimeríthetetlen volt. A bölcsesség sok kútja vette k ö r ü l ; minden szomjazó ivott belőle, és eltelt bölcsességgel, és az igazaknál, szenteknél és választottaknál volt a lakásuk. 2. Abban az órában az az Emberfia a Szellemek Uránál volt, és kiejtették nevét az Ősöreg előtt. 3. Mielőtt a nap és az (állatövi) jegyek alkottattak, (és) mielőtt a menny csillagai készültek, neve már meg lett említve a Szellemek Ura előtt. 4. Bot lesz az igazak és a szentek 68

számára, hogy rátámaszkodjanak, és el ne essenek; a népek világossága ( v ö . : Iz. 42,6; 49,6; Jn. 8,12) és azoknak a reménye lesz, akiknek szomorú a szívük. 5. Mindnyájan leborulnak előtte, akik á szárazföldön laknak, és imádják és dicsőítik, dicsérik és dicsőítő éneket zengenek a Szellemek Ura nevének. 6. E célból lett kiválasztva és elrejtve (Isten) előtt, mielőtt a világ alkottatott volna, és mindörökké előtte marad. 7. A Szellemek Urának bölcsessége nyilatkoztatta k i őt a szenteknek és az igazaknak; hiszen ő védi az igazak sorsát, mert gyűlölték és megvetették az igazságtalanságnak ezt a világát, és minden cselekedetét és útját gyűlölték a Szellemek Urának nevében; hiszen az ő nevében fognak üdvözülni, és Ö életük megbosszulója. 8. Azokban a napokban lesütik majd szemüket kezük tettei miatt a föld királyai és az erősek, akik a szárazföldet birtokolják; mert félelmük és szükségük napján nem fogják megmenteni lelküket. 9. Átadom őket Választottam kezébe; mint szalma a tűzben, és mint ólom a vízben, ú g y égnek majd az igazak színe előtt, és úgy merülnek le a szentek színe előtt, úgyhogy nyomuk sem marad. 10. Szükségük napján nyugalom lesz a földön; arcra borulnak előtte, és nem kelnek fel többé. Senki sem lesz ott, aki kézbe vegye és félemelje őket, mert a Szellemek Urát és Felkentjét tagadták meg. Dicsőített legyen a Szellemek Urának neve! 49. 1. Mivel a bölcsesség vízként patakzik, és a dicsőség sosem szűnik meg előtte Örökkön örökké. 2. Mert hatalmas Ő az igazságosság minden titka felett, és az igazságtalanság árnyékként múlik el, és nem lesz majd tartós. Mivel a Választott a Szellemek Ura előtt áll, és dicsőségre örökkön örökké, és hatalma nemzedékről nemzedékre megmarad. 3. Benne lakik a bölcsesség Lelke és annak a Lelke, aki belátást ad, és a tanítás és erő Lelke és azoknak a Lelke, akik igazságosságban hunytak el. 4. Megítéli majd az elrejtett dolgokat, és senki sem tarthat értéktelen 69

beszédet előtte; mert kiválaszttatott a Szellemek Ura előtt az ő tetszésének megfelelőén. 50. 1. Azokban a napokban változás köszönt a szentekre és választottakra; a nappali fény lakik majd felettük, és dicsőség és tisztelet fordul a szentek felé. 2. A szükség napján baj gyűlik a bűnösökre, és az igazak győzedelmeskednék a Szellemek Urának nevében,, és megmutatja a többieknek, hogy bűnbánatot tartsanak, és felhagyjanak kezük cselekedetével. 3. Nem nyernek tiszteletet a Szellemek Ura előtt, mégis üdvözülnek neve által, fis a Szellemek Ura megkönyörül rajtuk, mert nagy az ő irgalmassága. 4. Igazságos ítéletében, és dicsősége előtt és ítélkezésében igazságtalanság nem állhat meg: A k i (pedig) nem tart előtte bűnbánatot, az el fog pusztulni. 5. Mostantól kezdve azonban nem akarok (többé) megkönyörülni rajtuk. - mondja a Szellemek Ura. 51. 1. Azokban a napokban a föld visszaadja majd azokat, akik összegyűltek benne, és a Seol is visszaadja, amit átvett, és a Pokol kiadja, amivel tartozik. 2. Ő kiválasztja közülük az igazakat és szenteket, mert közel van megváltásuk napja. A Választott ül majd azokban a napokban trónomon, és a bölcsesség minden titka napvilágra kerül szájának gondolataiból, mert a Szellemek Ura adta neki, és dicsőítette meg őt (vö.: Jn. 17,1). 4. Azokban a napokban a hegyek ú g y ugrándoznak majd, mint a kosok, és a dombok úgy szökellnek, mint a bárányok (vö.: Zsolt. 114,4.6), melyek jóllaktak tejjel. Mindnyájan angyalok lesznek a mennyben (vö.: L k . 20,36). 5. Arcuk örömtől fog ragyogni, mert azokban a napokban félmagasztosult a Választott, a föld örülni fog, az igazak laknak rajta (vö.: Zsolt. 37,3; Mt. 5,5) és a választottak járnak-kelnek rajta. 52. 1. Azok után a napok után azon a helyen, ahol az elrejtett (titokról) szóló összes látomást láttam - ugyanis forgószél ragadott el, és vitt nyugatra - , 2. ott látták sze70

meim az ég összes elrejtett dolgát, mely a Földön következik be: egy vashegyet, egyet meg rézből, egyet ezüstből, egyet aranyból, egyet puha Fémből és egyet ólomból. 3. Akkor megkérdeztem az angyalt, aki velem jött, miközben azt mondtam:— Milyen dolgok ezek, amiket elrejtve láttam? 4. í g y szólt hozzám: - Mindaz, amit láttál, Felkentje uralmá(nak bizonyítéká)ul szolgál, hogy hatalmas és erős legyen a Földön. 5. A békének az az angyala így válaszolt nekem, miközben azt mondta: - Várj egy kissé, és kinyilatkoztatást kapsz minden titokról, amit a Szellemek Ura ültetett. 6. Azok a hegyek, melyeket szemeid láttak, a vashegy, a rézből, az ezüstből, az aranyból, a puhaFémből és az ólomból való, mind olyanná lesz a Választott előtt, mint a viasz a tűz színe előtt, és mint a víz, mely Felülről azokra a hegyekre Folyik le; elgyengülnek lábai előtt. 7." Azokban a napokban egyikük sem menekül meg, sem arany, sem ezüst árán nem Futhat el egyikük sem. 8. Nem lesz háborúhoz alkalmas vas, sem mellvért (készítésé)re vasháló. Ércre nem lesz szükség, ónt sem használnak, és szükség sem lesz rá, s az ólmot sem keresik. 9. Mindezek a dolgok megsemmisülnek, és eltörlik őket a Föld színéről, mert megjelenik a Választott a Szellemek Urának színe előtt ( v ö . : Oz.' 2,20; M i k . 4,3; Iz. 2,4; 9,5; Zak. 9,10; Zsolt. 46,10; L k . 2,14; v ö . ; EF. 2,14; Róm. 16,20). 53. 1. Ottan egy nyílt torkú völgyet szemléltek szemeim, és mindnyájan, akik a szárazFöldön, a tengeren és a szigeteken laknak, adományokat, ajándékokat és hódolatuk jeleit viszik majd neki, de az a völgy nem telik meg (ettől). 2. Bűntetteket követnek el kezükkel, és az (igazak) összes szerzeményét bűnös módon Felemésztik a bűnösök, és így Fognak elpusztulni a bűnösök a Szellemek Urának színe előtt, és mindörökké el lesznek űzve állandóan Földje színéről. 3. Mert láttam, hogy időztek ott a büntető angyalok (vö.: Jel. 6,8; 9,11), és hogy készítettek elő minden(Féle kínzó) szerszámot a Sátán számára. 4. 71

Akkor megkérdeztem a békesség angyalát, aki velem jött: - Kinek a számára készítik azokat a kínzószerszámokat? 5. Azt mondta nekem: - Azok a föld királyai és hatalmasai számára vannak előkészítve, hogy azzal semmisítsék meg őket. 6. Aztán jelenteti meg gyülekezetének házát az Igaz és Választott; attól kezdve többé nen akadályozzák majd őket a Szellemek Urának nevében. 7. Ezek a hegyek azonban nem fognak (olyan) szilárdan állni, mint a föld az ő igazságossága előtt, és a dombok olyanok lesznek, mint a vízforrás, és az igazak nyugalmat találnak a bűnösök szorongatása elől. 54. 1. Feltekintettem, és a földnek egy másik része felé fordultam; ott láttam egy lobogó tűzzel teli, mély völgyet. 2. Hozták a királyokat és a hatalmasokat, és ebbe a mély völgybe dobták őket. 3. Ott látták szemeim, hogyan készítenek számukra (kínzó)eszközül mérhetetlen súlyú vasláncokat. 4. Megkérdeztem a békesség angyalát, aki velem jött, miközben azt mondtam: - Kinek a számára készítik ezeket a (kínzó)eszközöket? 5. í g y szólt hozzám: - Elzek Azazél seregei számára készülnek, hogy megragadják, és a tökéletes kárhozat szakadékába vessék őket; éles kövekkel fedik majd be állkapcsukat úgy, ahogy a Szellemek Ura megparancsolta. 6. Mikhaél, Gábriel, Ráfaél és Fánuél ragadja meg őket azon a nagy napon, (és) azon a napon a lángoló, tüzes kemencébe dobja őket, hogy megbosszulja igazságtalanságukat a Szellemek Ura amiért a sátánnak vetették alá magukat, és tévútra vezették a föld lakóit. 7. Azokban a napokban elkezdődik a Szellemek Urának büntető ítélete, és kinyílik majd az összes víztartály, mely az ég felett van, ezen kívül pedig azok a kutak, melyek az ég alatt és a föld alatt vannak. 8. Minden víz összekeveredik majd az egek feletti vizekkel; az egek feletti víz a férfias víz, és a földalatti víz a nőies. 9. A szárazföld minden lakója és az ég végei alatt lakók mind meg fognak semmisülni. 10. Ezáltal ismerik majd fel igazságtalansá5

72

gukat, melyet a földön elkövettek, és ugyanezért mennek tönkre. 55. 1. Ezután bánat fogta el az Ösöreget, és így szólt: Hiába tettem tönkre a szárazföld lakóját. 2. Akkor megesküdött nagy nevére: - Mostantól fogva nem akarok (többé) így tenni a szárazföld minden lakójával, és jelet akarok tenni az egekre; legyen ez köztem és köztük a hűség záloga örökkön örökké, amíg csak az ég a föld felett (nyugszik). 3. Aztán az én parancsomra történik, ha ú g y kívánom, hogy az angyalok kezükbe vegyék majd őket a szomorúság és a fájdalom napján, haragom és büntető ítéletem következtében, amennyiben haragom és büntető ítéletem száll rájuk, mondja Isten, a Szellemek Ura. 4. T i , királyok és hatalmasok, akik a szárazföldön fogtok lakni, lássátok Választottamat, ha majd dicsőségem trónján ül, és Azazélt, egész társaságát és minden seregét ítéli a Szellemek Urának nevében. 56. 1. Láttam, hogy büntető angyalok seregei mennek be, és korbácsokat meg vas- és ércláncokat tartanak. 2. Megkérdeztem a békesség angyalát, aki velem jött, amelyben ezt mondtam: - Kihez mennek ezek, akik ott korbácsokat visznek? 3. Ő így szólt hozzám: - Mindegyik a választottjához és kedveltjéhez (megy), hogy a völgy legmélyebb szakadékába legyen vetve. 4. Akkor megtelik majd az a völgy választottjaikkal és kedveltjeikkel; életük napja befejeződik, és elcsábításuk napját mostantól fogva nem számítják többé. 5. Azokban a napokban egybegyűlnek az angyalok, és kelet felé fordulnak a pártusokhoz és médekhez, hogy arra csábítsák királyaikat, hogy a nyugtalanság szelleme szállja meg őket, és elűzik őket trónjukról, hogy ú g y törjenek ki, mint oroszlánok a fekvőhelyükről, és mint az éhes farkasok a csordájuk közé. 6. Felvonulnak, és választottai országába lépnek, és választottainak az országa olyanná lesz előttük, mint a szérű és mint a (keményre kitaposott) ösvény. 7. De igazaim városa akadály 73

lesz paripáik előtt; egymásközt kezdik majd el az öldöklést, és jobbjuk maguk ellen erősödik meg. Férfi nem ismeri fel majd testvérét, sem a fiú apját vagy anyját, amíg holttestük megszámlálhatatlan nem lesz a gyilkolás következtében, és büntető ítéletük hiábavalóvá nem válik. 8; Azokban a napokban kitátja majd torkát a Seol; ők l e s ü l lyednek, és végbemegy pusztulásuk. A Seol elnyeli a bűnösöket a választottak színe előtt. 57. 1. Aztán ismét egy sereg szekeret láttam, melyeken emberek utaztak, és szelek szárnyain jöttek keletről és nyugatról délre. 2. Hallatszott szekereik lármája, és amikor ez a sokadalom támadt, akkor észrevették ezt a szentek a mennyből, és a föld alappillérei elmozdultak helyükről, és (a lárma) egy (egész) napon át hallatszott az ég egyik végétől a másikig. 3. Mindnyájan leborulnak majd, és imádják a Szellemek Urát. E z a második képes beszéd vége. Q A H A R M A D I K KÉPES BESZÉD

Az Emberfiának minden teremtmény, de különösen a föld nagyjaifelett való végső ítéletéről; a választott igazak boldogságáról 58. 1. Akkor belekezdtem a választott igazakról szóló, harmadik képes beszéd elmondásába. 2. Boldogok vagytok, ti igazak és választottak, mert dicsőséges lesz sorsotok! 3. A z igazak a nap fényében lesznek, és a választottak az örök élet fényében; életük napjainak nem lesz vége, és számtalan a szentek napja. 4. Keresni fogják a fényt, és igazságosságra lelnek a Szellemek Uránál; az igazaknak békéjük lesz a Szellemek Urának nevében. 5. Aztán azt mondják majd a szenteknek, hogy a mennyben keressék az igazságosság titkait, a hit sorsát; mert olyan világos lett, mint a napsütés a szárazföldön, és a sötétség elmúlt. 6. 74

Szüntelenül ragyog majd a világosság, és számtalan lesz az a nap, amelybe a szentek eljutnak, mert a korábbi sötétség meg fog semmisülni, és a fény megerősödik a Szellemek Ura előtt, és a becsületesség fénye örökké erősen (ragyog) majd a Szellemek Ura előtt. 59. 1. Azokban a napokban látták szemeim a villámok és a fények titkait és törvényüket. Áldásként vagy átokként villámlanak, amint a Szellemek Ura akarja. 2. Ott láttam a mennydörgés titkait, és azt, hogyan hallják hangját (odalent), amikör az fent a mennyben dördül. Megmutatták nekem a szárazföld lakóhelyeit és a mennydörgés hangját, hogyan (szolgál) üdvösségül és áldásul vagy átokul a Szellemek Ura előtt. 3. Ezután megmutatták nekem a fények és a villámok minden titkát, hogyan villámlanak áldásul és a föld kielégítésére. 60. 1. Noé életében, az ötszázadik esztendőben, a hetedik hónapban, a hónap 14. napján. Abban a képes beszédben láttam, hogyan rázta meg egy óriási remegés az egek egét, és hogyan fogta el nagy izgalom a Legfőbb seregét, az angyalokat, az ezerszer ezret és a tízezerszer tízezret. 2. Az ő s ö r e g dicsőségének trónján ült, amíg az angyalok és az igazak körülötte álltak. 3. Akkor erős reszketés fogott el. Félelem kerített hatalmába; csípőm meggörnyedt és megoldódott, egész magam olvadozott, és arcra borultam. 4. Akkor Mikhaél egy másik angyalt küldött a szentek közül, és az felállított engem. Amikor felegyenesedtem, szellemem visszatért; mert nem voltam képes elviselni annak az (angyal) seregnek a látványát, a menny megrendülését és megremegését. 5. Akkor így szólt hozzám Mikhaél: - Milyen látvány zavart meg annyira? Máig tartott irgalmasságának napja, és irgalmas és türelmes volt a szárazföld lakóival szemben. 6. De ha eljön az erőszak, a büntetés és az ítélet napja, melyet a Szellemek Ura azoknak készített, akik megtörik az igazságosság törvényét (?), 75

tagadják az igaz ítéletet, és visszaélnek az ő nevével, úgy elő van készítve az a nap a választottaknak . . ., a bűnösöknek azonban úgy, mint a csapás (napja). 7. Azon a napon két szörnyeteget fognak felosztani: egy nőneműt, amelyet Leviatánnak hívnak, hogy a tenger mélyében a víz forrásai felett lakjon; 8. a hímneműt pedig Behemótnak hívják, amely mellével (?) egy Dendain nevű, beláthatatlan sivatagot foglal el a kert keleti részén, ahol a választottak és az igazak laknak, ahová nagyatyám vétetett fel, aki a hetedik Ádámtól, az első embertől számítva, akit a Szellemek Ura alkotott. 9. Arra kértem azt a második angyalt, hogy mutassa meg nekem azoknak a szörnyetegeknek a hatalmát, ahogy majd egy napon szét lesznek választva, és az egyik a tenger mélyébe, a másik pedig a puszta szárazföldre lesz áthelyezve. 10. í g y szólt hozzám: - Te, emberfia, azt akarod itt tudni, ami el van rejtve. 11. Akkor í g y szólt hozzám a másik angyal, aki velem jött, és megmutatta nekem, ami el van rejtve, az elsőt és az utolsót a mennyben, a magasságban, a föld alatt, a mélyben, az ég végein, az ég alapján és a szél tartályaiban; 12. és hogyan oszlanak meg a szellemek, hogyan mérik és számítják k i a forrásokat és a szeleket, mindegyiket a Lélek ereje szerint, a holdfény erejét, és ez hogyan ereje az igazságosságnak (?), és a csillagok csoportjait nevük szerint, és minden csoportot, amit készíteni fognak, 13. és a mennykő-(csapás)okat helyük szerint, ahová hullanak, és minden csoportot, melyet a villámok közt alakítanak majd ki, hogy villámok csattogjanak, és seregeiket, hogy azonnal engedelmeskedjenek, 14. Mert a mennydörgésnek szilárd szabályai (?) vannak a dörgés hangjának időtartamára nézve, amely számára meg van határozva. Mennydörgés és villámlás soha sincsen elszakítva egymástól (?), a szellem által (űzve) mennek oda, és nem szakadnak el egymástól. 15. Hiszen amikor a villám villámlik, a mennydörgés hallatja hangját; a csapás alatt a szellem kiadja rendelkezéseit (?), és azonos 76

(részekre) osztja köztük (az időt). Mert csapásaiknak (olyan nagy) a készlete, mint a föveny, és mindegyikük féken van tartva csapásakor, és a szellem ereje által megfordulnak, és éppígy nyomulnak tovább, a földterület tömege szerint (?). 16. A tenger szelleme hímnemű és erős; erőssége hatalmának megfelelően húzza vissza egy gyeplővel, és éppen így nyomul tovább és szóródik szét a föld minden hegye közé (?). 17. A dér szelleme egy különálló angyal, és a jég szelleme jó angyal. 18. A hó szellemét elbocsátotta erőssége miatt (?), és (a hónak) különálló szelleme van; ami belőle származik, és olyan, mint a füst, és fagynak hívják. 19. A köd szelleme nem egyesült velük (a hóval, a dérrel és a faggyal) tartályaikban, hanem külön tartálya van. Mivel kora reggel (?) jelentkezik, napvilágnál és sötétségben, télen és nyáron; tartálya a fény, és ő (ti. a szellem) az angyala. 20. A harmat szellemének az ég végein van a lakóhelye, mely összefüggésben van az eső tartályaival. Télen és nyáron jelentkezik, és felhői meg a köd felhői összeköttetésben vannak egymással; egyik nyújtja a másiknak (az erőt). 21. Ha az eső szelleme kimozdul tartályából, jönnek az angyalok, és kinyitják a tartályt, és kieresztik őt, (éppúgy) amikor szétoszlik a szárazföld felett, és' oly gyakran összekapcsolódik a vízzel a földön. 22. Hiszen a víz ott van a föld lakói számára; mert a Legfőbb, aki a mennyben van, a szárazföld táplálására rendelte. Ezért az esőnek rendelkezésére áll egy mérték, és az angyalok veszik át. 23. Mindezeket a dolgokat az igazak kertjéig láttam. 24. Akkor így szólt hozzám a békesség angyala, aki mellettem volt: - E z a két szörnyeteg Isten nagysága értelmében azért van ott, hogy elfogyasszák ő k e t . . . (?), hogy Isten büntető ítélete ne legyen hiábavaló, és a fiakat az anyjukkal, a gyermekeket pedig az apjukkal együtt fogják megölni. 25. Ha a Szellemek Urának büntető ítélete szünetelni fog felettük, azért szünetel majd, hogy a Szellemek Urának büntető ítélete ne 77

hiába szálljon rájuk (?). Aztán irgalmasságának és türelmének megfelelően megy majd végbe az ítélet. 61. 1. Láttam, amint azokban a napokban azoknak az angyaloknak hosszú zsinórokat adtak, majd szárnyra keltek, repültek és észak felé fordultak. 2. Megkérdeztem az angyalt, és azt mondtam: - Miért vettek azok hosszú zsinórokat és mentek el? í g y szólt hozzám: - Azért mentek el, hogy mérjenek. 3. A z angyal, aki velem jött, így szólt hozzám: - Ezek az igazaknak viszik az igazak mércéjét és az igazak zsinórjait, hogy mindig és örökké a Szellemek Urának nevére támaszkodjanak. 4. A választottak a választottaknál kezdenek majd lakni, és ezek azok a mércék, amelyek a hitnek adatnak, és megerősítik az igazságosság igéjét. 5. Ezek a mércék kinyilatkoztatnak minden titkot a föld mélyében és azokat, akik a sivatagban pusztultak el, vagy a tenger halai és az állatok faltak fel, hogy visszatérjenek, és a Választott napjára támaszkodjanak; mert egyik sem fog elpusztulni a Szellemek Ura előtt, és egyik sem pusztulhat el. 6. A fent a mennyben levő összes erő egy parancsot és egy hangot és egy fényt kapott, ami a tűzhöz hasonlított. 7. Egyhangon dicsőítették ői (ti. a Messiást), magasztalták és dicsérték őt bölcsességgel, és bölcsnek mutatkoztak a beszédben és az élet Lelkében (?). 8. A Szellemek Ura dicsőségének trónjára (vö.: Zsolt 110,1) ültette a Választottat, és ő fogja majd megítélni a szentek minden művét fent a mennyekben, és a mérleggel leméri tettüket. 9. Ha fel fogja emelni arcát, hogy rejtett utaikat a Szellemek Ura nevének szava szerint és ösvényüket a Szellemek Ura igazságos ítéletének útja szerint ítélje meg, akkor mindnyájan egy hangon fogják mondani, dicsőíteni, magasztalni és dicsérni a Szellemek Urának nevét. 10. Hívni fogja az ég egész hadseregét, a magasságban levő összes szentet, Isten seregét, a kerubokat, szeráfokat és ofanokat (vö.: E z . 1,15), a hatalom minden angyalát, az uralmak (vö.: Rom. 8,38; K o k 78

1,16; Ef. 1,21; 3,10; 2 Tessz. 1,7; 1 Pét. 3,22) minden angyalát, a választottakat és a többi hatalmat, akik a szárazföldön (és) a víz fölött annak. 11. És ők azon a napon egy hangon fognak magasztalni, dicsőíteni, dicsőségesnek kiáltani, dicsérni és nagynak vallani a hit, a bölcsesség, a türelem, az irgalom, az igazság, a béke és a javak Lelkében, és mindnyájan egy hangon fogják mondani: - Dicséret legyen neki, és a Szellemek Urának neve dicsőített legyen mindörökké! 12. Mindnyájan, akik nem alszanak fent a mennyben, dicsőíteni fogják Őt, minden szent, aki a mennyben van, dicsőíteni fogja Őt, éppúgy minden választott, aki az élet kertjében lakik, a világosság minden szelleme, aki képes arra, hogy dicsőítése, dicsérje, magasztalja és megszentelje a te dicsőített nevedet, és minden test, amely mértéken túláradóan fogja dicsőíteni és dicsérni nevedet örökké. 13. Mert nagy a Szellemek Urának irgalmassága, és türelmes; minden művét és műveinek egész terjedelmét kinyilatkoztatta az igazaknak és választottaknak a Szellemek Urának nevében. 62. 1. í g y parancsolt az Ür a királyoknak, a hatalmasoknak, a nagyoknak és azoknak, akik a földet lakják, és így szólt; - Nyissátok ki szemeteket, és emeljétek fel szarvaitokat (vö.: Zsolt. 75,5 kk), ha képesek vagytok rá, hogy felismerjétek a Választottat. 2. A Szellemek Ura ültette őt dicsőségének trónjára. A z igazságosság Lelke öntetett ki r á ; szájának beszéde megölt minden bűnöst, és minden igaztalan megsemmisült színe előtt. 3. Minden király, hatalmas, nagy és azok, akik a szárazföldet birtokolják, felemelkednek majd azon a napon, meglátják őt és felismerik, amint dicsőségének trónján ül, és méltányosan ítélnek majd színe előtt, és egyetlen hazug szót sem ejtenek ki. 4. Akkor fájdalom lepi majd meg őket, mint az asszonyt, akit (szülési) fájdalmak kínoznak, és akinek nehezen megy a szülés, ha fia a méh szájához ér, és szülés közben kínok gyötrik. 5. Egyik részük rá fog nézni a másikra; megré79

műinek, lesütik szemüket, és fájdalom tör rájuk, ha majd látják azt az Embernek Fiát dicsőségének trónján. 6. A királyok és a hatalmasok és mindnyájan, akik a földet birtokolják, dicsérni, dicsőíteni és magasztalni fogják azt, aki minden felett uralkodik, aki el volt rejtve. 7. Mert az Emberfia azélőtt el volt rejtve, és a Legfőbb megőrizte őt hatalmában, és kinyilatkoztatta a választottaknak. 8. A z igazak és választottak közössége (magként) el lesz vetve, és minden választott előtte fog állni azon a napon. 9. Minden király és hatalmas, nagy és azok, akik a szárazföldet uralják, arcra borulnak majd előtte, és imádják, abba az Emberfiába vetik reményüket, őt kérlelik, és tőle k ö nyörögnek irgalmat. 10. A z a Szellemek Ura pedig szorongatni fogja őket, hogy a legsürgősebben távozzanak el színe elől; arcukat szégyen önti el, és sötétséget borítanak majd arcukra. 11. A büntető angyalok fogadják majd őket, hogy bosszút álljanak rajtuk azért, hogy bántották gyermekeit és választottait. 12. Látványosságul fognak szolgálni az igazak és választottjai számára; azok örülnek majd nekik, mert rajtuk nyugszik a Szellemek Urának haragja, és kardja megittasodott (vérüktől) ( v ö . : Iz. 34,5 kk). 13. A z igazak és választottak meg fognak menekülni azon a napon, és attól fogva nem látják (többé) a bűnösök és igaztalanok arcát. 14. A Szellemek Ura lakik majd felettük, és azzal az Emberfiával fognak együtt enni, lefeküdni és felkelni mindörökké (vö.: Dán. 7,14; Jn. 12,34). 15. A z igazak és választottak felemelkednek majd a földről, és többé nem sütik le szemüket, és a dicsőség ruháját (vö.: 2 K o r . 5,3.4; Jel 3,4.5.18) öltik fel. 16. És ez legyen ruhátok, a Szellemek Uránál folyó élet ruhája: ruháitok nem fognak elavulni, és dicsőségetek nem múlik el a Szellemek Ura előtt. 63. 1. Azokban a napokban a hatalmasok és a királyok, akik a szárazföldet birtokolják, kérlelni fogják bűntető angyalaikat, akiknek át vannak adva, hogy biztosítsanak 80

számukra egy kis nyugalmat, hogy leboruljanak és imádkozzanak a Szellemek Ura előtt, és bevallják előtte bűneiket. 2. Dicsőíteni és dicsérni fogják a Szellemek Urát, és azt mondják: - Dicsőített legyen Ő, a Szellemek Ura, a Királyok Ura, a Hatalmasok Ura, az Uralkodók Ura, a Dicsőség Ura és a Bölcsesség Ura, aki előtt minden titok nyitva áll. 3. Hatalmad nemzedékről nemzedékre, és dicsőséges örökkön-örökké tart; mély és számtalan minden titkod, és igazságosságod kiszámíthatatlan. 4. Most beláttuk, hogy a Királyok Urát és a minden király felett álló Uralkodót kell dicsérnünk és dicsőítenünk. 5. Ezt is mondják majd: - K i ad nekünk nyugalmat, hogy dicsérjünk, hálát adjunk és dicsőítsünk és megvalljuk hitünket dicsősége előtt? 6. Most egy kis nyugalmat kívánunk, de nem kapunk; el leszünk kergetve, és nem lelünk nyugalmat; a fény eltűnik előlünk, és a sötétség örökre a lakóhelyünk. 7. Mert nem vallottuk meg előtte hitünket, nem dicsértük a Szellemek Urának nevét, és nem dicsőítettük minden tette miatt az Urat. Bizalmunkat birodalmunk jogarába és hírnevünkbe vetettük. 8. Szükségünk és szomorúságunk napján nem ment meg bennünket, és nem kapunk haladékot, hogy megvalljuk hitünket, hogy a mi Urunk igaz minden cselekedetében, ítéletében és jogában, és ítéletei nem tekintik a személyt. 9. Műveink miatt veszünk el színe előtt, és minden bűnünket pontosan megszámolták. 10. Most azt mondják majd nekik: - Lelkünk jóllakott a hamis mammonnal (vö.: Lk. 16,9.11), de ez nem akadálya, hogy a pokoli kín lángjába kerüljünk le. 11. Aztán sötétség és szégyen borítja majd el arcukat az előtt az Emberfia előtt; el fognak töröltetni színe elől, és a kard garázdálkodik majd közöttük színe előtt. 12. í g y szólt a Szellemek Ura: - E z a Szellemek Ura előtt leszögezett ítélet a hatalmasokról, a királyokról, a nagyokról és azokról, akik a szárazföldet birtokolják. 64. 1. (Még) más látványokat is láttam azon a helyen, 81

elrejtettem 2. Hallottam az angyal hangját, miközben azt mondta: - Ezek azok az angyalok, akik a mennyből a földre szálltak le, kinyilatkoztatták az elrejtett (titkot) az emberek fiainak, és tévútra vezették őket, hogy vétkezzenek. 65. 1. Azokban a napokban látta Noé, hogyan süllyed a föld, és közel van pusztulása. 2. Akkor elirányította onnét lépteit, a föld végéig vándorolt, és nagyatyjához, Hénokhoz kiáltott. Háromszor mondta Noé szomorú hangon: - Hallgass rám, hallgass rám, hallgass r á m ! 3. Ő azt mondta neki: - Mondd meg nekem, mi van hát a földön, hogy olyan fáradt és megrendült? Csak nehogy (magam) is elpusztuljak vele együtt! 4. Erre rögtön nagy földrengés támadt; egy hang hallatszott a mennyből, és arcra borultam. 5. Akkor eljött nagyatyám, Hénokh, mellém lépett, és így szólt hozzám: - Miért kiáltottál olyan szomorúan és jajgató hangon hozzám? 6. Parancs adatott k i az Űr színe előtt azok miatt, akik a szárazföldet lakják, hogy ennek véget kell érnie, mert ismerik az angyalok minden titkát és a sátánok mindegyik erőszakos tettét, valamint minden rejtett erőt, és azoknak minden erejét, akik varázslást űznek, és a ráolvasások erejét és azoknak az erejét, akik az egész föld számára öntött képeket készítenek ; 7. végül azt is, hogyan nyerik az ezüstöt a föld porából, és hogyan keletkezik a puha fém a földön. 8. Mert az ólmot és az ónt nem a földből nyerik, mint az elsőt; egy forrás termeli azokat, és egy angyal áll benne, és az az angyal kiváló (?). 9. Erre nagyatyám, Hénokh karjával megragadott, felállított és így szólt hozzám: - Menjél el, mert e miatt a földrengés miatt kérdeztem meg a Szellemek Urát. 10. Azt mondta nekem: - Igazságtalanságuk miatt végleg eldöntött felőlük (ti. a bűnösök felőli) az ítélet, és nem számolom (többé) a hónapokat (?), melyeket ők kutattak ki, és (ezáltal) megtudták, hogy a föld lakóival együtt el fog pusztulni. 11. Ezek számára nincs többé 82

lehetőség az örökkévalóságba való visszatérésre, mert (az angyalok) kinyilatkoztatták nekik az elrejtett (titkot), hanem ítélet alá kerülnek. De ami téged illet, fiam, a Szellemek Ura ú g y tudja, hogy te tiszta vagy, és felette állsz ennek, az (elárult) titokkal kapcsolatos szemrehányásnak. 12. Ő megörökítette nevedet a szentek között; meg fog őrizni téged a szárazföld lakói között; utódaidat igazságosságban uralkodókká és nagy dicsőségekké rendelte, és magodból számtalan igaz és szent forrása tör majd elő örökké. 66. 1. Aztán megmutatta nekem (Hénokh) a bűntető angyalokat, akik készen állnak, hogy eljöjjenek, és szabadon eresszék a földalatti víz minden erejét, hogy ítéletet és pusztulást zúdítson mindazokra, akik a szárazföldön tartózkodnak és laknak. 2. A Szellemek Ura parancsot adott azoknak az angyaloknak, akik most mennek ki, hogy ne emeljék fel kezüket, hanem várjanak; mert azok az angyalok a vizek erői fölé voltak (helyezve). 3. Akkor eltávoztam Hénokh színe elől. 67. 1. Azokban a napokban megjelent nekem az Isten Szava, és í g y szólt hozzám: - Noé, íme, magatartásod eljutott elém, kifogástalan magatartás, a szeretet és a becsületesség magatartása. 2. És most egy faépületet fognak készíteni az angyalok, és ha készen vannak azzal a munkával, ráteszem majd kezemet, és megőrzöm. A z élet magja kel majd ki belőle; a föld át fog alakulni, nehogy (ember nélkül) üres maradjon. 3. Utódaidnak örök időtartamot adok majd színem előtt, és nem jut eszembe, hogy a nálad lakókat szétszórjam a föld színén; (ivadékod pedig) áldott lesz, és sokasodni fog a földön az Űr nevében. 4. Azokat az angyalokat, akik megmutatták az igazságtalanságot, be fogja zárni abba az égő völgybe, melyet nekem nagyatyám, Hénokh mutatott azelőtt, nyugaton, az arany-, ezüst-, vas-, fehér fém- és ónhegyeknél. 5. Láttam azt a völgyet, melyben nagyon hullámzottak és áradtak a vizek. 83

6. Amikor mindez történt, kénes szag keletkezett azon a helyen abból a tüzes, folyékony fémből és a mozgásból, amely (a vizeket) mozgatta, és egyesült azokkal a vizekkel; azoknak az angyaloknak az a völgye, akik tévútra vezették (az embereket), a föld alatt tovább ég. 7. Ugyanennek (a vidéknek) völgyein keresztül tűzfolyamok jönnek elő, ott, ahol azokat az angyalokat fogják megítélni, akik tévútra vezették a szárazföld lakóit. 8. De azok a vizek azokban a napokban a test gyógyulására és a szellem megbüntetésére szolgálnak majd a királyoknak, a hatalmasoknak, nagyoknak és azoknak, akik a szárazföldön laknak, mert szellemük tele van gyönyörrel, hogy testükben bűnhődjenek. Hiszen megtagadták a Szellemek Urát, és bar naponta látják ítéletüket, mégsem hisznek (Isten) nevében. 9. Hasonlóképpen, amikor fokozódik testük égése, a szellem változása is bekövetkezik majd bennük örökkön örökké; mert senkinek sem szabad haszontalan szót kiejtenie a Szellemek Ura előtt. 10. Hiszen az ítélet sújt rájuk, mert testük gyönyörében hisznek, és megtagadják az Űr Lelkét (?). 11. Ugyanazok a vizek változást élnek át azokban a napokban. Mert ha azokat az angyalokat azokban a vizekben fogják megbüntetni, megváltozik azoknak a vízforrásoknak a hőmérséklete, és ha az angyalok felszállnak, a forrásoknak az a vize meg fog változni és k i fog hűlni, 12. Hallottam, hogy Mikhaél felemelkedik, és azt mondja: - E z az ítélet, amellyel az angyalokat megítélik, bizonyságul szolgál a királyoknak, a hatalmasoknak és azoknak, akik a szárazföldet birtokolják. 13. Mert az ítéletnek ezek a vizei a királyok testének gyógyítására és testük élvezetére szolgálnak; de ő k ezt nem akarják (be) látni, és azt hiszik, hogy azok a vizek meg tudnak változni, és örökké lobogó tűzzé válhatnak. 68. 1. Aztán odaadta nekem nagyatyám, Hénokh, egy könyvben minden titoknak jeleit, valamint azokat a képes beszédeket, melyek neki adattak, és összeállította nekem a 84

képes beszédek könyvének szavaiban. 2. Azon a napon Mikhaél felelt Rafaelnek, amelyben azt mondta: - A Lélek (?) ereje magával ragad és felizgat; de ami az elárult titkok miatt kirótt ítélet, az angyalokra kiszabott ítélet keménységét illeti - ki képes elviselni annak az ítéletnek a keménységét, amely be fog következni és megmarad, anélkül, hogy attól el ne pusztuljon? 3. Máskor pedig válaszolt és így szólt Mikhaél Rafaelhez: - Kinek a szíve nem lágyulna meg emiatt, és kinek a veséi ne nyugtalankodnának annak az ítéletnek a szavára, mely felettük döntött, felettük, akiket így vezettek ki? 4. Amikor a Szellemek Ura előtt állt, így szólt Mikhaél Rafaelhez: - Nem fogok értük síkra szállni az Ür szeme előtt, hiszen a Szellemek Ura megharagudott rájuk, mert ú g y tettek, mintha egyenlőek lennének az Úrral. 5. Ezért jön rájuk őrtállókra az (eddig) elrejtett ítélet; mert sem angyalnak, sem embernek nem lesz része benne, hanem egyedül ők kapják meg ítéletüket örökkön örökké. 69. 1. Ezután az ítélet után ijedséget és félelmet keltenek bennük, mert megmutatták ezeket (a titkokat) a szárazföld lakóinak. 2. í m e azoknak az angyaloknak a nevei, és ezek a neveik: A z első közülük Szemjasza, a második Aresztikisza, a harmadik Armen, a negyedik Kakabaél, az ötödik Turél, a hatodik Rumjai, a hetedik Danél, a nyolcadik Nukaél, a kilencedik Barakél, a tizedik Azazél, a tizenegyedik Armersz, a tizenkettedik Batarjal, a tizenharmadik Bazazaél, a tizennegyedik Ananél, a tizenötödik Túrjai, a tizenhatodik Szimapisziél, a tizenhetedik Jetarél, a tizennyolcadik Tumaél, a tizenkilencedik Taréi, a huszadik Rumaél, a huszonegyedik Izezeél. 3. Ezek angyalaik fejei; és százankénti, ötvenenkénti és tizenkénti vezetőik nevei. 4. A z elsőnek a neve Jekun; ő az, aki tévútra vezette az angyalok minden gyermekét, lehozta őket a szárazföldre, és az emberek leányain keresztül tévútra vezette. 5. A másodikat Azbeélnek hívják; ő osztott 85

gonosz tanácsokat az angyalok gyermekeinek, hogy tegyék tönkre testüket az emberek leányai által. 6. A harmadikat Gadreélnek hívják; ő az, aki mindenféle halálthozó csapást mutatott az emberek fiainak. Évát is félrevezette, és megmutatta az emberek fiainak a gyilkoló szerszámokat, a páncélt, a pajzsot, a csatabárdot és (egyáltalán) mindenféle gyilkoló szerszámot. 7. A z ő kezéből kiindulva terjedtek el (a fegyverek) attól az órától fogva örökké a szárazföld lakói között. 8. A negyediket Penemuénak hívják; ő mutatta meg az emberek fiainak a keserű és az édes közti különbséget, és tudtukra adta bölcsességük minden titkát. 9. Ő tanította meg az embereket a tintával és papírra való írásra, és ezáltal követtek el sokan bűnt öröktől fogva örökké és eddig a napig. 10. Mert nem arra lettek alkotva az emberek, hogy ily módon, palavesszővel és tintával igazolják hűségüket. 11. Mert az emberek nem lettek másképp alkotva, mint az angyalok, hogy igazak és tiszták maradjanak, és a mindent megsemmisítő halál nem érin^tette volna őket, de eme tudásuk által tönkremennek, és ez által az erő által pusztít el engem (?) a halál. 12. A z ötödiket Kaszdejának hívják; ő tanította meg az emberek fiait a szellemek és a démonok mindenféle gonosz csapására, az anyaméhben levő embrió csapásaira, hogy elvetéljen, a lélek csapásaira (?), a kígyómarásra, azokra a csapásokra, melyek a déli hőség hatására keletkeznek, a kígyó fiára, akit Tabatnak (?) hívnak. 13. E z Kezbeél száma (?), aki a főesküt mutatta meg a szenteknek, amikor magasan fent, a dicsőségben lakott, és Békának hívják. 14. E z (a Kezbeél) mondta Mikhaélnek, hogy meg szeretné mutatni nekik az elrejtett nevet, hogy lássák azt az elrejtett nevet, és az esküben említhessék, úgyhogy azok, akik minden rejtettet megmutattak az emberek fiainak, ennek a névnek és eskünek hallatára visszariadjanak. 15. E z ennek az eskünek ereje, mert erős és hatalmas, (Isten) tette le ezt az Akaeesküt Mikhaél kezébe. 16. Ezek ennek az eskünek a tit86

kai: Esküje által szilárdult és függesztetett fel az ég, mielőtt a Világ alkottatott és örökké. 17. Általa alapozódott a víz fölé a föld ( v ö . : Zsolt. 24,2; 136,6), és jöttek szép vizek a hegyek rejtett vidékeiről a világ teremtésétől fogva és örökké. 18. Azáltal az eskü által alkottatott a tenger, és alapjául (?) a törvényt tette haragjának idejére; nem mehet k i azon túl a világ teremtése óta és örökké. 19. A z által az eskü által szilárdultak meg a szakadékok, és állnak helyükön mozdulatlanul öröktől fogva és örökké. 20. A z által az eskü által végzi futását Nap és Hold, és nem lépik túl előírt pályájukat öröktől fogva és örökké. 21. A z által az eskü által végzik futásukat a csillagok; nevükön hívja őket (vö.: Iz. 40,26), és ők válaszolnak neki öröktől fogva és örökké; 22. éppúgy a víz a szelek és minden levegő szellemei és a szellemek minden kapcsolatának útjai (?). 23. Benne őrződik meg a mennydörgés hangja és a villám fénye; benne őrződnek meg a jég és a dér tartályai, a köd tartályai és az eső meg a harmat tartályai. 24. Minden (dolog) megvallja hitét, és köszönetet mond a Szellemek Ura előtt, és teljes erejével dicséri. Hangos hálaadás az étkük; köszönetet mondanak, dicsérik és magasztalják a Szellemek Urának nevét örökkön örökké. 25. E z az eskü uralja őket; általa maradnak meg. Utaik is megmaradnak, és működésük nem pusztul el. 26. Nagy öröm lett úrrá köztük^ és áldást, dicséretet, dicsőítést és magasztalást hangoztattak, mert annak az Emberfiának a neve k i lett nyilatkoztatva nekik. 27. Ő (ti. az Emberfia) dicsőségének trónjára ült, és átadták neki, az Emberfiának az ítélet összességét, és ő el fogja tüntetni és törölni a föld színéről a bűnösöket és azokat, akik tévútra vezették a világot. 28. Láncokkal fogják megkötözni, és megsemmisülésük gyűjtőhelyére zárják be őket; összes művük eltűnik a föld színéről. 29. Mostantól fogva nem lesz ott (többé) semmi mulandó. Mert megjelent az az Emberfia, és dicsőségének trónjára ült, és minden gonoszság 87

eltűnik és elpusztul színe elől; de annak az Emberfiának erős lesz a szava a Szellemek Ura előtt. E z Hénokh harmadik képes beszéde. D/FÜGGELÉK Hénokhnak paradicsomba való felvételéről 70. 1. (Hénokh) neve még életében felemeltetett a szárazföld lakói közül ahhoz az Emberfiához és a Szellemek Urához. 2. A Lélek kocsiján (vö.: 2 K i r . 2,11) emelkedett fel, és neve eltűnt (az emberek) közül. 3. Attól a naptól kezdve nem számíttattam többé közéjük; és két mennyei vidék, észak és nyugat közé helyezett engem, oda, ahol az angyalok a zsinórokat fogták, hogy kimérjék nekem a választottak és igazak számára kijelölt helyet. 4. Ott láttam az ősatyákat és az igazakat, akik emberemlékezet óta azon a helyen laknak. Hénokh mennybemeneteléről beiktatásáról és emberfiává való

71. 1. Aztán elrejtőzött lelkem, és felszállt a mennyekbe. Láttam, hogy a szent angyalok fiai tűzlángokon járnak; ruhájuk fehér volt, és öltözetük és arcuk ú g y ragyogott (vö.: M t . 28,3), mint a hó. 2. Két tűzfolyamot láttam (vö.: 14,19; Dán. 7,10), és annak a tűznek a fénye úgy ragyogott, mint a jácint. Akkor arcra borultam a Szellemek Ura előtt. 3. Mikhaél angyal azonban, az egyik főangyal, megragadott a jobb kezemnél fogva, talpra állított, és kivezetett az irgalmasság és igazságosság minden titkához. 4. Megmutatta nekem az ég végeinek minden titkát, és minden csillag és fény minden tartályát, ahonnan 88

azok előjönnek a szentek elé. 5. Akkor a Lélek elragadta Hénokhot az egek egébe, és annak a fénynek a közepén egy kristály kövekből készült épületet láttam, és élő tűznyelveket azok között a kövek között. 6. Lelkem látta, hogyan futotta körbe tűz azt a házat, melynek négy oldalán élő tűzzel teli folyamok voltak, melyek körülvették azt a házat. 7. Körben szeráfok, kerubok és ofanok voltak; ezek a soha nem alvók, akik az ő dicsőségének trónját őrzik. 8. Láttam, hogy számtalan angyal, az ezerszer ezer és a tízezerszer tízezer veszi körül azt a házat; Mikhaél, Gábriel, Ráfaél és Fánuél és a szent, fent az egekben levő angyalok k i - és bejárnak abban a házban. 9. Abból a házból lépett k i Mikhaél, Gábriel, Ráfaél és Fánuél és sok, számtalan, szent angyal. 10. És velük (jött) az Ősöreg; feje fehér (volt) és tiszta, mint a gyapjú, öltözete leírhatatlan. 11. Akkor arcra borultam; egész testem megolvadt, lelkem átalakult. Nagy hangon kiáltottam, az erő Lelkével, és áldottam, dicsőítettem és magasztaltam Őt. 12. Ezek a dicsőítések, melyek számból fakadtak, tetszésre találtak az előtt az Ősöreg előtt. 13. A z az Ősöreg Fej Mikhaéllel, Gábriellel, Rafaellel és Fánuéllel és az ezerszer ezer és a tízezerszer (tízezer), számtalan angyallal együtt jött. 14. Hozzám lépett, köszöntött hangjával, és így szólt hozzám: - Te vagy az Embernek Fia, aki az igazságosság végett fog születni; igazságosság lakik feletted, és az Ősöreg Fej igazságossága nem hagy el téged. 15. Aztán í g y szólt hozzám: - Békét kiált neked az eljövendő világ nevében; mert onnan származik a békesség a világ teremtése óta, és így történik majd veled örökké és örökkön örökké. 16. Mindazoknak, akik a te utadon járnak - te, akit soha nem hagy el az igazságosság ~, nálad lesz lakásuk és örökrészük, és nem szakadnak el tőled mindörökké. 17. Így lesz naphosszat annál az Emberfiánál, és az igazaknak békében lesz részük, és az ő egyenes útját (járják majd)a Szellemek Urának nevében örökkön örökké. 89

1 X 1 . A Z ASZTRONÓMIAI

KÖNYV

A Napról 72. 1. Az égi világítók keringéséről szóló könyv; hogyan is áll a helyzet mindegyikkel osztályaik, uralkodásaik és idejük szerint, nevük, keletkezési helyük és hónapjaik szerint, amiket megmutatott nekem vezérük, a szent Uriél angyal, aki mellettem volt; megmutatta nekem, hogy is áll a helyzet minden törvényükkel, a világ minden évével és örökké, ameddig meg nem alköttatik majd az ú j , örökké tartó teremtés. 2. E z a világítók első törvénye: A Nap fénye az ég keleti kapuiban kel fel, és az ég nyugati kapuiban nyugszik le. 3. Hat kaput láttam, melyből a Nap felkel, és hat kaput, melyben a Nap lenyugszik; a Hold is azokon a kapukon keresztül kel és nyugszik, éppúgy a csillagok vezérei azokkal együtt, akik vezetik őket: hat (kapu van) keleten, és hat napnyugaton, és mindegyik a másik után van elrendezve, és sok ablak van azoktól a kapuktól jobbra és balra. 4. Először a nagy világító, név szerint Nap jön elő; kerülete olyan, mint az ég kerülete, és egészen tele van világító és melegítő tűzzel. 5. A kocsikat, amelyekre felszáll, szelek hajtják. Napnyugtakor eltűnik a Nap az égről, és visszatér északon keresztül, hogy elérjen keletre; és ú g y vezetik, hogy addig a kapuig érjen, és világítson az ég színén. 6. Ily módon az első hónapbán a nagy kapuban kel fel, éspedig annak a hat keleti kapunak a negyedikén keresztül kel fel. 7. Azon a negyedik kapun, amelyen keresztül a Nap az első hónapban felkel, 91

tizenkét ablaknyílás van, melyekből tűzláng csap ki, ha idejükben k i lesznek nyitva. 8. Ha a Nap felkel az égen, harminc reggelen át azon a negyedik kapun keresztül jön ki, és épp átellenben, az ég nyugati részén levő negyedik kapuban nyugszik le. 9. Azokon a napokon a nappal hosszabb lesz, mint a (szokásos) nappal, és az éjszaka rövidebb, mint a (szokásos) éjszaka, a harmincadik reggelig. 10. Azon a (harmincadik) napon a nappal két résszel hoszszabb, mint az éjszaka, és a nappal pontosan tíz részt ölel fel, az éjszaka pedig nyolc részt. 11. A Nap abból a negyedik kapuból j ö n elő, és a negyedikben nyugszik le; a kelet ötödik kapujában tér vissza harminc reggelen át, és ebből jön elő, és az ötödik kapuban nyugszik le. 12. Erre fel a nappal két résszel lesz hosszabb, és tizenegy részből áll; az éjszaka azonban rövidebb lesz, és hét részből áll. 13. A Nap visszatér keletre, és a hatodik kapuba megy, és hatodik kapuban kel fel és nyugszik le harmincegy reggelen keresztül, a jegye miatt. 14. Azon a napon a nappal hosszabb lesz, mint az éjszaka, és a nappal az éjszaka kétszeresét teszi k i ; aztán a nappal tizenkét részből áll, és az éjszaka rövidebb lesz, és hat részből fog állni. 15. A Nap felemelkedik, hogy a nappal rövidebb és az éjszaka hosszabb legyen; a Nap visszatér keletre, a hatodik kapuba jön, és abban kel fel és nyugszik le harminc reggelen keresztül. 16. Ha letelik harminc reggel, a nappal pont egy résszel csökken; a nappal akkor tizenegy részből áll, és az éjszaka hét részből. 17. A Nap nyugaton abból a hatodik kapuból jön elő, keletre megy, és az ötödik kapuban kel fel harminc reggelen keresztül, és ismét az ötödik nyugati kapuban, nyugaton nyugszik le. 18. Azon a napon a nappal két résszel csökken; a nappal aztán tíz részből áll, és az éjszaka nyolc részből. 19. A Nap abból az ötödik kapuból jön elő, és a nyugat ötödik kapujában nyugszik le; a negyedik kapuban kel fel a jegye miatt harmincegy reggelen keresztül, és nyugaton nyugszik le. 92

20. Azon a napon a nappal egyenlő az éjszakával; egyforma hosszúak, és az éjszaka kilenc részt tesz ki, és a nappal kilenc részt. 21. A Nap abból a kapuból jön elő, és nyugaton nyugszik le, visszatér keletre, és a harmadik kapubari jön elő harminc reggelen keresztül, és nyugaton a harmadik kapuban nyugszik le. 22. Azon a napon az éjszaka hosszabb lesz, mint a nappal, és az éjszaka hosszabb lesz, mint a (szokásos) éjszaka, és a nappal rövidebb lesz, mint a (szokásos) nappal, a harmincadik reggelig; az éjszaka aztán pontosan tíz részből áll, és a nappal nyolc részből. 23. A Nap abból a harmadik kapuból jön elő, és a harmadik kapuban, nyugaton nyugszik le, és visszatér keletre; a Nap a kelet második kapujában kel fel harminc reggelen keresztül, és éppúgy a második kapuban, az ég nyugati részén nyugszik le. 24. Azon a napon az éjszaka tizenegy részből áll, és a nappal hét részből. 25. A Nap azon a napon abból a második kapuból kel fel, és nyugaton a második kapuban nyugszik le; keletre, az első kapuba tér vissza harmincegy reggelen keresztül, és nyugaton az első kapuban nyugszik le. 26. Azon a napon az éjszaka hosszabb lesz, és a nappal kétszeresét teszi k i ; az éjszaka pontosan tizenkét részt tesz ki, és a nappal hat részt. 27. A Nap ismét megtette főszakaszait, és újra visszafordul ezeken a főszakaszokon, és harminc reggelen keresztül abba a kapuba megy, és nyugaton is épp vele átellenben nyugszik le. 28. Azon a napon az éjszaka hosszúság tekintetében egy résszel rövidebb lesz, és tizenegy részt tesz ki, és a nappal hét részt. 29. A Nap visszatér, és a kelet második kapujába jön, és visszatér ezekre a főszakaszokra, miközben harminc reggelen keresztül kel és nyugszik. 30. Azon a napon az éjszaka hosszúságában rövidebb lesz; az éjszaka tíz részt tesz ki, és a nappal nyolc részt. 31. Azon a napon a Nap abból a második kapuból kel fel, és nyugaton nyugszik le; visszatér keletre, és a harmadik kapuban kel fel harmincegy reggelen keresztül, és az ég nyugati részén 93

nyugszik le. 32. Azon a napon csökken az éjszaka, és kilenc részt tesz ki, és a nappal kilenc részt tesz ki, és az éjszaka egyenlő a nappallal, és az év pontosan 364 napot tesz ki. 33, A nappal meg az éjszaka hosszúsága és a nappal meg az éjszaka rövidsége - különbségük a nap keringéséből ered. 34. Ezért lesz nappali keringése nappalonként hosszabb, és éjszakai keringése éjszakánként rövidebb. 35. E z a nap törvénye és keringése és visszatérése, valahányszor visszatér; hatvanszor tér vissza és kel fel, név szerint a nagy világító, amelyet örökkön örökké Napnak hívnak. 36. Ami így kel fel, a nagy világító, melyet megjelenése miatt neveznek (így), amint azt az Űr parancsolta meg. 37. Ahogyan felkel, úgy is nyugszik le, és nem hagy alább, és nem nyugszik, hanem nappal és éjjel fut a kocsiban, és fénye hétszerte világosabb a Holdénál; ami pedig a nagyságukat illeti, úgy mindketten egyformák.

A Holdról 73. 1. E z után a törvény után egy másik tőrvényt láttam, ami a kisebbik világítóra vonatkozik, amelyet Holdnak neveznek. 2. Kerülete akkora, mint az ég kerülete, kocsiját, melyben utazik, a szél hajtja, és a fény (meghatározott) mérték szerint adatik neki. 3. Mindegyik hónapban különböző a felkelési és lenyugvási helye; napjai olyanok, mint a Nap napjai, és ha fénye egyformán (van elosztva), fénye a nap fényének hetedrészét teszi k i ; és.ily módon kél föl: 4. Első szakasza keleten a harmincadik reggelen jön elő, és azon a napon válik láthatóvá, és így jön létre számotokra az első holdszakasz a harmincadik napon a Nappal együtt abban a kapuban, ahol a Nap kel fel. 5. A z egyik fél egyhetednyire emelkedik ki, és az egész (maradék) korong üres (és) fénytelen, kivéve egy hetedet, és fénye felének az egy tizennégyedét (,?),. 6. Ha 94

fénye felének egyhetedét veszi fel, úgy fénye egy hetedet tesz k i , és ebből a fél (?). A Nappal együtt nyugszik le, 7. és ha a Nap felkel, a Hold vele együtt kél föl, és a fény egy részének a felét veszi át, és azon az éjszakán, reggeléinek kezdetén, napjának kezdetén a Hold a Nappal együtt nyugszik le, és azon az éjszakán láthatatlan a tizennégy résszel és egyiküknek a felével együtt. 8. Azon a napon pontosan egyhetedéyel világít, felkel és eltávolodik a napfelkelte elől, és a többi napján a tizenhárom részt ragyogtatja. 74. 1. Láttam egy másik menetet és azt a törvényt amely számára (elő van írva), miközben (a Hold) annak a törvénynek megfelelően végzi hónapnyi keringését. 2. A szent Uriél angyal, aki mindennek a vezéré, mindent megmutatott nekem, és én felírtam állásukat, amint megmutatta nekem, és felírtam hónapjaikat, amint voltak, és fényük megjelenését, amíg tizenöt nap le nem telik. 3. Hetedével eddig növekszik, amíg fénye keleten teljessé nem lesz, és hetedével addig csökken, amíg egészen láthatatlanná nem lesz nyugaton. 4. Meghatározott hónapokban megváltoztatja lenyugvását, és meghatározott hónapokban különálló pályát fut be. 5. Kéthavonta a Hold a Nappal együtt abban a két középső kapuban, a harmadik és negyedik kapuban nyugszik le. 6. Hét napon keresztül felkel, megfordul, és azon a kapun keresztül tér ismét viszsza, amelyet keresztül a Nap kel fel; abban a kapuban egész fényét teljessé teszi, eltávolodik a Naptól, és nyolc nap alatt a hatodik kapuba jön, amelyből a Nap felkel. 7. Ha a Nap a negyedik kapuból kel fel, hét napon keresztül kel fel (a Hold), amíg az ötödikből nem kel fel, és ismét hét nap alatt tér vissza a negyedik kapuba, és egész fényét teljessé teszi, eltávolodik, és az első kapuba jön nyolc nap alatt. 8. Hét nap alatt tér vissza ismét a negyedik kapuba, amelyből a Nap kel fel. 9. Ily módon láttam állásukat, hogyan kel és nyugszik a Nap hónapjai törvénye szerint. 95

10. Azokban a napokban a Napnak harmincnapos feleslege van, ha örévet adunk össze. A z összes nap, amely az öt teljes év egyikére jut, 364 napot tesz ki. 11. A Nap és a csillagok feleslege hat napot tesz k i ; Öt évnél, mindegyiknél hatot véve, ez harminc napot tesz k i ; a Hold harminc napot marad le a Nap és a csillagok mögött. 12. A Hold az éveket mind pontosan hozza létre, úgyhogy állásuk soha nem siet vagy késik (még csak) egy napot sem, hanem (a holdak) pontosan háromszázhatvannégy naponként hajtják végre az év fordulását. 13. Három évben ezerkilencvenkettő nap van, és öt évben ezernyolcszázhúsz nap, úgyhogy nyolc évre kétezerkilencszáztizenkét nap jut. 14. Egyedül a Holdnak jut három évre ezerhatvanhét nap, és öt év alatt körülbelül ötven napot késik, mégpedig az összeghez képest, ebből (vagyis az öt évből ezer és) hatvankét napot adnak még hozzá. 15. Öt évben ezerhétszázhetven nap van, úgyhogy nyolc holdév napjai kétezernyolcszázharminchét napot tesznek ki. 18. Mert késése nyolc év alatt nyolcvan napot tesz ki, és az összes nap, amit a nyolc év alatt késik, nyolcvan napot tesz ki. 17. A z é v az ő állomásaik és a Nap állomásai szerint fejeződik be helyesen, miközben (Nap és Hold) azokon a kapukon keresztül kel fel, amelyeken keresztül (a Nap) harminc napon át kel és nyugszik.

A szökőnapokról, a csillagokról és a Napról 75. 1. A khiliarkhák (~ ezer felett állók) vezérei, akik az egész teremtés és az összes csillagok fölé vannak helyezve, azzal a négy szökőnappal is (elfoglaltak), amelyek nem válhatnak el helyüktől az év egész számítása szerint, és ezek teljesítik a szolgálatot azon a négy napon, amelyeket nem számítanak bele az év számításába. 2. Miattatok tévednek abban az emberek; mert azok a világítók helye96

sen teljesítik szolgálatukat a világ állomásain, egy az első kapuban, egy a harmadik kapuban, egy a negyedik kapuban és egy a hatodik kapuban, és a világ folyásának harmóniája a háromszázhatvannégy világállomáson keresztül valósul meg. 3. Mert a jegyeket és időket, az éveket és napokat megmutatta nekem Uriél angyal, akit a Dicsőség Örök Ura az ég minden világítója fölé helyezett az égben és a világban, hogy ők uralkodjanak az é g felszínén, jelenjenek meg a föld felett, és legyenek vezetők a nappal és az éjszaka meg Hold .és csillagok és minden szolgáló teremtmény számára, amely az ég minden kocsiján végzi keringését. 4. Ugyanúgy mutatott nekem Uriél tizenkét kapunyílást a napkocsi kerületén, az égen, melyekből a napsugarak törnek elő; belőlük jön ki a meleg a földre, miközben a számukra meghatározott időben kinyílnak. 5. A szelek és a harmat szelleme számára is (vannak ilyen nyílások), ha időnként kinyílnak, nyitva állnak a mennyekben (ezeknek) a végein. 6. Tizenkét kaput láttam az égen, a föld végein, melyekből Nap, Hold és csillagok és az ég minden műve keleten és nyugaton előjön. 7. Sok ablaknyílás van attól balra és jobbra, és az egyik ablak hozza létre idejében a meleget, azoknak a kapuknak megfelelően, melyekből a csillagok jönnek elő, amint megparancsolta nekik, és amelyekben számuk szerint lenyugszanak. 8. Láttam, hogy kocsi fut az égen a világban, azok fölött a kapuk fölött, amelyekben azok a csillagok mozognak tova, melyek sosem nyugszanak le. 9. Egyikük nagyobb az összes többinél, és körülkeringi az egész világot.

A szélrózsáról 76. 1. A föld végein láttam tizenkét, minden égtáj irányába nyitott kaput, melyekből a szelek jönnek elő, és fújnak a föld felett. 2. Közülük három az (ég) elülső oldalán, 97

(vagyis keleten) van nyitva, három nyugaton, három az ég jobboldalán, (délen), és három a baloldalán (északon). 3. A z első három keletre n é z ; három északra, ezek után balra fekszik három dél felé, és három nyugaton. 4* Közülük négyen keresztül az áldás és üdvösség szelei jönnek elő, és abból a nyolcból a csapás szelei jönnek k i . Ha elküldik őket, pusztítást okoznak az egész föld színén, a rajta levő vízben, mindenki között, aki rajta (ti. a földön) lakik, és minden dolog között, ami a vízben és a szárazföldön van. 5. A z első szél, amelyet keletinek hívnak azokból a kapukból az első keleti, dél felé forduló kapun keresztül jön; pusztítás, szárazság, hőség és romlás származik belőle. 6. A második, középső kapun keresztül kedvező (?) (szél) jön elő, éspedig eső és termékenység, boldogság és harmat származik belőle. A harmadik, észak felé fekvő kapun keresztül hideg és szárazság jön elő. 7. Ezek után a déli szelek jönnek három kapun keresztül; először az első, kelet felé fekvő kapun keresztül forró szél jön elő. 8. A mellette fekvő, középső kapun keresztül jó illatok, harmat, eső, boldogság és élet jön elő. 9. A harmadik, nyugat felé fekvő kapun keresztül harmat, eső, sáskák és pusztítás jön elő. 10. Ezek után következnek az északi szelek; a hetedik, kelet felé fekvő kapuból harmat, eső, sáskák és pusztítás jön elő. 11. A pont középen fekvő kapuból eső, harmat, élet és boldogság jön elő. A harmadik, nyugat felé fekvő kapun keresztül köd, dér, hó, harmat és sáskák jönnek elő. 12. Ezek után következnek a nyugati szelek; az első, észak felé fekvő kapun keresztül harmat, eső, dér hideg, hó és fagy jön elő. 13. A középső kapuból harmat, eső, siker és áldás jön elő; az utolsó, dél felé fekvő kapun keresztül szárazság, pusztítás, perzselő hőség és romlás jön elő. 14. Ezzel véget ér a négy égtáj tizenkét kapujá(nak a leírása); minden törvényüket, minden csapásukat és jótéteményeiket megmutattam neked, fiam, Matuzsálem. 98

A négy égtáj és néhány földrajzi meghatározás 77. 1. A z első égtájt keletinek hívják, mert az a legelülső; a masodikat délnek hívják, mert a Legfőbb ott száll le, és ott egészen különös módon az Örökké Dicsőített száll le. 2. A nyugatot csökkenés tájának hívják, mert ott minden égi világító csökken és lenyugszik. 3. A negyedik táj, név szerint észak három részre oszlik; közülük az első lakóhelyül szolgál az embereknek, a második a víztengerek számára (van kijelölve), és völgyekkel, erdőkkel, folyókkal, sötétséggel és köddel (borított); a harmadik rész foglalja magába az igazságosság kertjét. 4. Láttam hét magas hegyet, a földön levő összes többi hegynél magasabbakat; onnan dér származik. Napok, idők és évek telnek és múlnak, 5. Láttam öt folyót, a földön levő összes többi folyónál nagyobbakat; egyikük, nyugatról jőve a nagy tengerbe önti vizét. 6. Kettő közülük északról érkezik a tengerhez, és vizüket a keleten levő, eritreai tengerbe öntik. 7. A többi az északi oldalon ered, és a tengerükig ömlik, (kettő közülük) az eritreai tengerig, és kettő a nagy tengerbe önti vizét ott, úgy is mondják: a sivatagba. 8. Hét nagy szigetet láttam a tengerben és a (száraz)földön, kettőt a (száráz)földön és ötöt a nagy tengerben.

További meghatározások a Napról és a Holdról; a Hold gyarapodásáról és fogyásáról 78. 1. A Nap nevei a következők: az első Orjaresz, és a második Tornász. 2. A Holdnak négy neve vari: az első neve Azonja, a második Ebla, a harmadik Benasze és a negyedik Evae. 3. E z a két nagy világító; kerületük akkora, mint az ég kerülete, és mindkettő azonos nagyságú. 4. A Nap mértékének megfelelő fény egyhetedével növelik a Holdat, és meghatározott mennyiségeket adnak 99

át neki mindaddig, amíg a Nap hetedik része ki nem merül. 5. Lenyugszanak, és a nyugat kapuiba jönnek, keringésüket északon keresztül végzik, és a kelet kapuin keresztül jönnek elő az ég felszínén. 6. H a felszáll a Hold, megjelenik az égen, miközben egytizennegyednyi fénye van önmagában; tizennégy napon belül teliholddá válik. 7. Tizenöt rész fényt is helyeznek belé, úgyhogy fénye a tizenötödik napig teljes, az év jegyének megfelelően; tizenöt rész van, és a Hold tizennégyed (hozzáadása) által keletkezik. 8. Fogyásakor az első napon tizennégy fényrészére csökken le, a másodikon tizenháromra, a harmadikon tizenkettőre, a negyediken tizenegyre, az ötödiken tízre, a hatodikon kilencre, a hetediken nyolcra, a nyolcadikon hétre, a kilencediken hatra, a tizediken ötre, a tizenegyediken négyre, a tizenkettediken háromra, a tizenharmadikon kettőre, a tizennegyediken egész fényének egytizennegyedére, és a tizenötödiken eltűnik (minden fénye), ami az egészből megmaradt. 9. Bizonyos hónapokban a Holdnak huszonkilenc-huszonkilenc napja van, és egyszer huszonnyolc napja. 10. Akkor Uriél egy másik rendelkezést mutatott nekem, nevezetesen arról, ha fényt fűznek hozzá a Holdhoz, és melyik oldalán kapja a Naptól (a fényt). 11. A z alatt az egész idő alatt, amikor a Hold fényében megnő, a Nappal átellenben (fényt) tesz hozzá, amíg a tizennegyedik napon fénye teljes nem lesz az égen; és amikor egészen meg lesz világítva, teljes a fénye az égen. 12. A z első napon újholdnak hívják, mert azon a napon kezd a fénye (ragyogni) felette. 13. Pontosan azon a napon lesz telihold, amikor a Nap lenyugszik nyugaton, és kelet felől kel fel éjszaka, és egész éjszaka ragyog, amíg a Nap vele átellenben fel nem kel, és ő meg nem jelenik a Nappal átellenben. 14. Ahol a Hold fénye előlép, ott csökken ismét mindaddig, amíg egész fénye el nem tűnik, a hónap napjai véget nem érnek, és tányérja üres (és) fénytelen nem marad. 15. Három hónapon keresztül harminc napja van 100

a Holdnak idejében, és három hónapon át huszonkilenchuszonkilenc napja van, melyekben fogyását elvégzi az első évszak felében, és az első kapuban százhetvenhét napja van, 16. Kimenetelének idején három hónapon át harmincharminc napig jelenik meg, és három hónapon át huszonkilenc-huszonkilenc napig. 17. Éjszaka húsz-húsz nap hosszat jelenik meg, mint egy férfi, és nappal mint az é g ; hiszen a fényén kívül más nincs benne. 79. 1. És most fiam, Matuzsálem, mindent megmutattam neked, és (most) véget ér az ég minden csillaga törvényé(nek leírása). 2. Megmutattam neked minden törvényüket mindegyik napra, mindegyik uralkodási időre, mindegyik évre, és az előírás szerinti kezdetét minden hónapra és minden hétre; 3. (továbbá megmutattam neked) a Hold fogyását, ami a hatodik kapuban történik, mert ebben a hatodik kapuban ér véget a fénye, és aztán jön a hónap kezdete; 4. a fogyást, ami az első kapuban idejében bekövetkezik, amíg véget nem ér százhetvenhét nap, hetek szerint számolva: huszonöt (hét )és két nap; 5. és hogyan késik a Nap mögött és a csillagok rendje szerint pontosan öt napot egy periódus (folyamán), és amikor végigjárta ezt a helyet, amelyet látsz. 6. í g y néz k i mindegyik világítótest képe és képmása, amint vezérük, a nagy Uriél angyal megmutatta nekem őket.

A természet é s az é g r e n d j é n e k eljövendő felfordulásáról a b ű n ö s ö k miatt
80. 1. Azokban a napokban válaszolt nekem Uriél angyal, és így szólt hozzám; -- íme, mindent megmutattam neked, H é n o k h , és mindent felfedtem előtted, hogy láthasd: a Napot, a Holdat, az ég csillagainak vezéreit, mindazokat, melyeket forgatnak, tevékenykedéseiket, idejeiket és céljaikat. 2. A bűnösök napjaiban meg fognak 101

rövidülni az évek, vetésük késlekedni fog földjeiken és mezőségeiken, a földön lévő minden dolog megváltozik, és nem jelenik meg idejében; az eső elmarad, és az ég fogva tartja majd; 3. .Azokban az időkben késni fognak majd a föld gyümölcsei, nem nőnek idejükben, és a fák gyümölcsei' idejükben visszamaradnak. 4. A Hold megváltoztatja rendjét, és nem jelenik majd meg (megállapított) idejében. 5. Azokban a napokban látni fogják majd, hogyan megy a Nap este az utolsó nagy kocsiban nyugaton, és jobban világít, mint ahogy az a fény (szabályos) rendje szerint (lenni szokott.) 6. A csillagok sok khiliarkhája ( = ezer felett állók) elpártol majd parancsától, és ezek meg fogják változtatni utaikat és tevékenykedéseiket, és nem a nekik előírt időben jelennek majd meg. 7. A csillagok egész rendje el lesz rejtve a bűnösök elől, és a föld lakóinak gondolatai eltévednek miattuk; letérnek minden útjuktól, tévelyegni fognak, és isteneknek tartják majd azokat. 8. A baj csak szaporodni fog felettük, és csapások zúdulnak majd rájuk, hogy mindannyiukat megsemmisítsék.

H é n o k h u t a z á s a i n a k befejezése 81. 1. í g y szólt hozzám: - Ó Hénokh, nézd a menynyei táblák írását, olvasd, ami rájuk van írva, és jegyezd meg magadnak egyenként mindegyiket! 2. Megnéztem mindent a mennyei táblákon, elolvastam mindent, ami rajtuk írva állt, mindent megjegyeztem magamnak, és elolvastam a könyvet, mely az emberek minden tettéről és a test minden gyermekéről szól, akik a földön az utolsó nemzedékig lesznek. 3. Aztán rögtön dicsőítettem az Urat, a világ dicsőségének a királyát, hogy megalkotta a világ minden művét; dicsértem az Urat türelme miatt, és az emberek fiai miatt dicsőítettem, 4. Abban az órábaó 102

azt mondtam: - Boldog az a férfi, aki igaz; és jó halállal hal meg az, akiről nem írtak igazságtalanság könyvét, és (aki ellen) nem találtatott ítélet napja. 5. A z a hét szent pedig megfogott és letett engemet a földön, a házam ajtaja elé, és így szóltak hozzám: - A d d hírül mindezt fiadnak, Matuzsálemnek, és mutasd meg minden gyermekednek, hogy egyetlen test sem igaz az Űr előtt, mert Ő a Teremtőjük. 6. Egy évig hagyunk téged a gyermekeidnél, amíg újra meg nem erősödsz, hogy gyermekeidet tanítsd, felírd nekik (ezt), és minden gyermekednek bizonyságot tegyél; a második évben elviszünk téged közülük. 7. Szíved legyen erős, mert á jók igazságosságot közölnek az igazakkal; az igaz az igazzal együtt fog örülni, és egymásnak kívánnak szerencsét. 8. A bűnös azonban a bűnössel együtt fog meghalni, és az elpártoló az elpártolóval együtt süllyed majd el. 9. Azok, akik igazságosságot gyakorolnak, a (gonosz) emberek tettei miatt fognak meghalni, és az istentelenek tettei miatt gyűjtetnek be. 10. Azokban a napokban abbahagyták a velem való beszélgetést, és én embereimhez jöttem, miközben a Világ Urát dicsőítettem.

A z asztronómiai k ö n y v befejezése 82. 1. És most, fiam, Matuzsálem, elbeszélem neked mindezt, és írd fel magadnak; mindent feltártam előtted, és átadtam neked azokat a könyveket, amelyek mindezekre a dolgokra vonatkoznak. Őrizd meg, fiam, Matuzsálem, az atyád kezétől származó könyveket, és add át (azokat) a világ (kővetkező) nemzedékeinek! 2. Bölcsességet adtam át (bennük) neked, fiaidnak és jövendő fiaidnak, hogy ők is továbbadják azt gyerekeiknek (és) nemzedékeiknek örökké, ezt a bölcsességet, (mely) meghaladja gondolataikat. 3. Amit ha megértenek, nem fognak aludni, (hanem) 103

hegyezni fogják a fülüket, hogy megtanulják ezt á bölcsességet, és akik esznek (belőle), a jóízű ételeknél is jobban fog ízleni (nekik) (vö.: Zsolt. 19,11; 119,103). 4. Boldog minden igaz, boldogok azok, akik az igazságosság útján járnak, és nem vétkeznek, mint a bűnösök minden napjuk számában, mely megváltoztatja a Napot az égen, miközben harminc napon át be- és kimegy a kapukon keresztül a khiliarkhákkal ( — ezer felett állók) és taxiarkhákkal ( — hadosztály felett állók) és azzal a néggyel együtt, akik hozzákapcsolódnak az év négy részéhez, és szétoszlanak köztük, akik vezetik azokat, és négy napon át velük együtt lépnek be. 5. Miattuk tévednek az emberek, és nem az év egész számításában számolnak; mert az emberek tévednek őket illetőleg, és nem ismerik pontosan őket. 6. Mert az év számításába tartoznak, és örökké hűségesen vannak (benne) feljegyezve: egy az első kapuban, egy a harmadikban, egy a negyedikben és egy a hatodikban; és az év (így) háromszázhatvannégy nap alatt fejeződik be. 7. A z erről szóló beszámoló hű, és a róla feljegyzett] számítás pontos; mert a világítókat, hónapokat, ünnepeket, éveket és napokat Uriél mutatta meg és tárta fel előttem, az az Uriél, akinek az egész világteremtés Ura miattam adott halatmat a menny serege fölött. 8. Ö gyakorolja a hatalmat az éjszaka és a nappal fölött az égen, hogy fény ragyogjon az emberekre - Nap, Hold és csillagok és az ég minden hatalma, mely köreiben forog. 9. E z a csillagok törvénye, melyek helyükön idejeik, ünnepeik és hónapjaik szerint nyugszanak le. 10. Ezek vezéreik nevei, akik (afelett) őrködnek, hogy (előírt) idejükben lépjenek be, akik helyeiken, rendjeikben, idejeikben, hónapjaikban, uralkodási szakaszaikban és állomásaikban vezetik őket. .11. A négy vezér, aki az év négy részét osztja szét, kezdi először; utánuk jön a tizenkét taxiarkha, aki a hónapokat osztja fel. És a háromszázhatvan (nap) számára vannak a khiliarkhák, akik a napokat osztják be; és a négy szökőnap számára vannak 104

azok a vezérek, akik az év négy részét osztják szét. 12. Azok közül a khiliarkhát közül egyet a vezető és a vezetett közé, a hely mögött iktatnak be, és vezetőik hajtják végre az elválasztást •(?). 13. Ezek azoknak a vezéreknek a nevei, akik szétválasztják az év négy megszabott részét: Melkeél, Helemmelekh, Melejal és Narél. 14. Azoknak a nevei, akik őket vezetik: Adnarél, Ijaszuszaél és Ijelumiél; az a három követi a taxiarkhájat, és egy követi a három taxiarkhát, akik azokat a toparkhákat követik, akik az év négy részét osztják szét(?). 15. A z év kezdetén elsőként Melkejal kel fel és uralkodik, akit Tamaaninak (is) és Napnak hívnak; uralkodásának összes napja, melyen uralkodik, kilencvenegy nap. 16. Ezek azoknak a napoknak a jelei, melyeknek uralkodása napjaiban a földön mutatkozniuk kell; izzadság, hőség és félelem. Minden fa gyümölcsöt hoz, és minden fán levél sarjad; búzaaratás és rózsavirágzás; minden fa virul a mezőn, de a téli fák elszáradnak. 17. Ezek az alája rendelt vezérek nevei: Berkééi, Zalbeszaél és egy másik, aki khiliarkhaként (= ezer felett állók) csatlakozik majd hozzájuk, akit Helojaszefnek hívnak; ezzel véget érnek ezeknek (a vezéreknek) uralkodási napjai. 18. A másik vezér, aki utánuk jön, Helemmelekh, akit a ragyogó Napnak (is) hívnak; fényének összes napja kilencvenegy napot tesz ki. 19. Ezek napjainak jelei a földön: perzselő forróság és szárazság. A fák egészen megérlelik gyümölcsüket, és lehullatják termésüket; a juhok párosodnak, és vemhesek lesznek; a föld minden gyümölcsét és mindent, ami a szántóföldeken terem, learatják; a szőlőt préselik; (ez) történik uralkodásának napjaiban. 20. Ezek azok a nevek rendek és vezérek, akik a khiliarkhák (~ ezrek felett állók) alatt állnak: Gedaél, Keél, Heél, és annak a khiliarkhának a neve, aki majd hozzájuk csatlakozik, Aszfaél; ezzel véget érnek uralkodásának napjai . . .

105

IV. A TÖRTÉNELEM KÖNYVE A VILÁGTÖRTÉNELEM ELŐREHALADÁSÁRÓL

A) A z első á l o m l á t á s . A z eljövendő vízözön-ítéletről 83. 1. És most fiam, Matuzsálem, meg akarom mutatni néked az összes látomásomat, melyet szemléltem, amíg előtted azokat elbeszélem. 2. Két látomást láttam, mielőtt megnősültem volna. Egyikük sem hasonlított a másikhoz. Az első alkalommal, amikor az írást (vö.: Pirka Abóth 5,21) tanultam, és á második alkalommal, mielőtt elvettem volna anyádat, borzalmas látomást láttam, és miattatok könyörögtem az Űrhöz. 3. Amikor nagyatyám, Ma(ha)lalél házában lefeküdtem, látomásban láttam, hogyan tört össze az ég, enyészett el és zuhant le a földre. 4. Amikor pedig ledőlt a földre, láttam, hogyan tűnt el a föld egy nagy szakadékban, hegy hegyre omlott, domb dombra hullt, magas fák elszakadtak törzsük (gyükerei)től, lefelé örvényszerűen kavarogtak, és elsüllyedtek a mélységbe. 5. Erre beszéd tolult ajkamra, és felemeltem hangomat, miközben kiáltottam és mondtam: - Elsüllyedt a föld! 6. Akkor felkeltett engem nagyatyám, Ma(ha)lalél, mivel, nála feküdtem, és azt mondta: - Miért kiáltasz így, fiam, és miért jajgatsz ennyire? 7. Akkor elbeszéltem neki az egész látomást, amit láttam, és azt mondta nekem: - Amit láttál, fiain, az borzalmas, és álomlátásod nagy jelentőségű a föld minden bűnének titkai számára: (a földnek) le kell süllyednie a szakadékba, és nagy pusztulást kell elszenvednie. 8. És most, fiam, emelkedj fel, és könyörögj a Dicsőség Uránoz - mivel te hívő vagy - , hogy maradjon meg 107

egy maradék a földön, és ne törölje el az egész földet! 9. Mindez, fiam, a mennyből jön a földre, és nagy rombolás lesz a földön. 10. Erre felkeltem, imádkoztam és könyörögtem, és leírtam a föld nemzedékeiért elmondott imámat, és mindent meg akarok neked mutatni, fiam, Matuzsálem. 11. Amikor kiléptem lent a szabadba, és láttam az eget, és azt, hogy a Nap keleten felkel, és a Hold nyugaton lenyugszik, és néhány csillagot és az egész földet és mindent, amint kezdettől fogva megszabta, akkor dicsőítettem az ítélet Urát, és magasztaltam, mert felkeltette a Napot a kelet ablakaiból, hogy felszálljon az ég külső oldalán, felkeljen, útra keljen, és azt az ösvényt járja, amely számára ki van jelölve. 84. 1. Felemeltem kezemet igazságosságban, és dicsőítettem a nagy Szentet, és beszéltem szájam leheteíével és azzal a húsból való nyelvvel, amelyet Isten az emberi test: gyermekeinek alkotott, hogy azzal beszéljenek egymás közt, és Ő adta nekik a leheletet, a nyelvet és a szájat, hogy azzal beszéljenek egymás között. 2. Dicsőített vagy Te, ó Úr, Király, nagy és hatalmas nagyságodban, a menny egész teremtésének Ura, a Királyok Királya és az egész világ Ura! Hatalmad, királyi uralmad és nagyságod mindörökké megmarad, és uralkodásod minden nemzedéken át; minden menny a te trónod őrökké, és az egész föld lábaid zsámolya mindörökké. 3. Hiszen Te alkottál mindent, és kormányzód; semmi sem elég nehéz neked. Semmilyen bölcsességnek nem vagy híjával, és nem fordul el trónodtól vagy arcodtól; Te mindent tudsz, látsz és hallasz, és nincs itt semmi, ami előled elrejtve volna, mert Te mindent látsz. 4. És most vétkeznek mennyed angyalai, és az emberi testen nyugszik haragod a nagy ítélet napjáig. 5. És most ó Isten, Úr és nagy Király, könyörgök hozzád és kérlek, teljesítsd kívánságomat, hogy maradjon utódom a földön, és ne töröld el az emberek minden testét, és ne tedd (emberek nélküli) üressé a földet, hogy örök pusztu108

lás jöjjön létté. 6. És most, Uram, töröld el a földről azt a testet, amely haragra keltett; az igazságosság és becsületesség testét azonban örök magtermő növényként állítsd fel, és ne rejtsd el arcodat szolgád kérése elől, ó Ű r ! B) A második álomlátás: a világtörténelem felvázolása kezdettől a messiási ország felállításáig 85. 1. Azután egy másik álmot láttam, és az egész álmot meg akarom neked magyarázni, fiam. 2. Akkor elkezdte Hénokh, és így szólt fiához, Matuzsálemhez: Hozzád akarok beszélni, fiam; hallgasd meg beszédemet, és hajtsd füledet atyád álomlátása felé! 3. Mielőtt elvettem volna anyádat, Ednát, látomást láttam fekvőhelyemen, és íme, egy tulok jött elő a földből, és az a tulok fehér volt (vö.: Iz. 1,18; Jel. 7,14), és utána egy nősténymarha jött elő, és ezzel együtt rögtön két marha jött elő; egyikük fekete volt, és a másik vörös. 4. A z a fekete marha megdöfte a vöröset, és üldözte a földön, és nyomban nem láthattam (többé) azt a vörös marhát. 5. A z a fekete marha felserdült, és egy nősténymarha jött hozzá, és láttam, hány marha származott tőle, melyek hasonlítottak rá és követték. 6. A z az első tehén azonban eltávozott annak az első tuloknak a látóköréből, hogy megkeresse azt a vörös marhát, és amikor nem találta, azonnal nagy jajgatásban tört ki, és kereste. 7. Odapillantottam, amíg az az első tulok hozzá nem jött, és le nem csitította, és attól az órától fogva nem kiáltozott (többé). 8. Erre egy másik fehér tulkot szült, és utána még sok fekete tulkot és tehenet szült. 9. Álmomban láttam, hogyan nőtt fel éppúgy az a fehér bika, és nagy fehér bikává lett, és sok fehér tulok származott tőle, melyek hasonlítottak rá. 10. Sok fehér tulkot kezdtek nemzeni, melyek hasonlítottak hozzájuk, egyik követte a másikat. 109

86. 1. Továbbá szememmel láttam, miközben aludtam, és láttam fent az eget, és íme, egy csillag hullt alá az égből, és amikor felkelt (estéből), azok között a tulkok között evett és legelt. 2. Aztán láttam, amint a nagy és fekete tulkok megváltoztatták istállóikat, legelőiket és marháikat, és egymással kezdtek élni. 3. Tovább láttam álmomban, és az égre pillantva láttam, hogy sok csillag hull le, és az égről leszakadtak ahhoz az első csillaghoz, és tulkokká lettek azok között a marhák között, és náluk legeltek, közöttük. 4. Amikor megpillantottam őket, láttam, hogy mindannyian annyira megnyújtották szeméremtagjukat, mint a paripák, és meghágták a tulkok teheneit, és azok mind vemhesek lettek, és elefántokat, tevéket és szamarakat ellettek. 5. A z összes tulok azonban megijedt és megrémült tőlük, és fogukkal harapni és mami kezdtek, és szarvukkal öklelni. 6. Aztán nekiláttak, hogy felfalják a tulkokat, és íme, a föld minden gyermeke reszketni, remegni és menekülni kezdett tőlük. 87. 1. Továbbá láttam, hogyan kezdték egymást döfködni és felfalni, és a föld kiáltani kezdett. 2. Akkor újra felemeltem szemem az égre, és látomásban láttam, hogy a mennyből fehér emberekhez hasonló lények jöttek elő; egyikük arról a helyről jött elő, és vele három. 3. A z a három, aki utoljára jött elő, kézen fogott engem, elvett a föld nemzedékéből, és felvitt egy magas hegyre, és a föld fölé magasodó tornyot mutatott nekem, és minden domb alacsonyabb volt. 4. Azt mondták nekem: - Maradj itt, amíg mindent meg nem látsz, ami azokra az elefántokra, tevékre és szamarakra, a csillagokra és az összes tulokra következik! 88. 1. Láttam, hogy annak a négynek egyike^ akik az imént előjöttek, azt a csillagot, amely először hullt le az égből, kezénél és lábánál fogva megbilincselte, és egy szakadékba dobta; az a szakadék pedig szűk és mély, iszonyatos és sötét volt. 2. Másikuk kihúzta kardját, és az 110

adott azoknak az elefántoknak, tevéknek és szamaraknak; akkor kezdték egymást ütni, úgyhogy az egész föld reszketett miattuk. 3. Amikor látomásban (tovább) láttam, íme, annak a négynek az egyike, akik előjöttek, . . . . dobott a mennyből, és összeszedték és fogták azt az összes nagy csillagot, amelynek szeméremtagja olyan volt, mint a paripák szeméremtagja, kezénél és lábánál fogva megbilincselték, és a föld egyik szakadékába dobták, 89. 1. Annak a négynek az egyike^elment ahhoz a fehér tulokhoz, és megtanította egy titokra, mialatt (a tulok) reszketett. Tuloknak született, és (most) emberré lett, egy nagy járművet ácsolt magának, és letelepedett benne, és három tulok telepedett le vele együtt abban a járműben, és az befedett volt felettük. 2. Akkor újból felemeltem szemem az égre, és láttam egy magas tetőt, rajta hét zsilipet, és azok a zsilipek sok vizet ömlesztettek egy udvarba. 3. Amikor tovább néztem, íme, akkor források nyíltak meg a föld felett abban a nagy udvarban, és az a víz kezdett felbuzogni, és a föld felé emelkedni, és eltüntette azt az udvart, amíg csak az egész talaja el nem lett borítva vízzel. 4. És a víz, a sötétség és a köd növekedett felette. Amikor annak a víznek a magasságát szemléltem, annak az udvarnak a magassága fölé emelkedett, és túláradt az udvaron, és megállt a földön. 5. Annak az udvarnak az összes tulka annyira szorosan zsúfolódott össze, hogy láttam, hogyan merültek alá, és nyelte el őket az a víz, és pusztultak el benne. 6. A z a jármű azonban úszott a vízen, mialatt az összes tulok, elefánt, teve és szamár az összes jószággal együtt a fenékig süllyedt, úgyhogy (többé) nem láthattam őket. Nem tudtak kijönni, hanem elpusztultak, és elsülylyedtek a mélybe. 7. Továbbá látomásban láttam, amíg azok a zsilipek eltávolodtak attól a magas tetőtől, a föld szakadékai kiegyenlítődtek, és más szakadékok tárultak fel. 8. A víz pedig kezdett beléjük folyni, amíg elő nem tűnt a föld. A z a jármű pedig megállapodott a földön, a 111

sötétség visszavonult, és fény támadt. 9. A z a fehér tulok pedig, amely férfivá változott, a három tulokkal együtt kiment abból a járműből. A három tulok közül az egyik fehér volt, ahhoz a tulokhoz hasonló; a másik vörös volt, mint a vér, és a harmadik fekete volt; az a fehér tulok eltávolodott tőlük. 10. Akkor elkezdtek vadállatokat és madarakat nemzeni, úgyhogy mindnyájukból egy halom faj keletkezett: oroszlánok, tigrisek, kutyák, farkasok, hiénák, vaddisznók, rókák, házinyulak, disznók, sólymok, keselyűk, héják, sasok és hollók; és köztük született egy fehér tulok. 11. Aztán nekifogtak egymást marni. A z a fehér tulok pedig, amelyik köztük született, egy vadszamarat nemzett ( v ö . : Ter. 16,12) és rajtakívül egy fehér tulkot; a vadszamár pedig szaporodott. 12. A z a tulok pedig, melyet ő nemzett, egy fekete vaddisznót és egy fehér juhot nemzett, és az a vaddisznó sok disznót nemzett, az a juh pedig tizenkét juhot nemzett (vö.: Jer. 23,1; E z . 34,2; Zsolt. 23,1; 74,1; 79,13; 100,3; Sal. Zsolt. 8,28; Jn. 10,1 kk.). 13. Amikor felnőttek azok a juhok, egyiküket átadták a szamaraknak, és ezek a szamarak ismét átadták azt a juhot a farkasoknak, és így az a juh a farkasok között nőtt fel. 14. Akkor fogta az Űr a tizenkét juhot, hogy nála lakjanak és nála legeljenek a farkasok közepette, és sokasodtak, és sok juhnyájjá szaporodtak. 15. Akkor félni kezdtek tőlük a farkasok, és addig szorongatták őket, amíg meg nem ölték ifjú (báránya)ikat. És egy vízből duzzadó folyóba vetették bárányaikat, de azok a juhok kiáltozni kezdtek bárányaik miatt, és Uruknál panaszkodtak. 16. A z egyik juh, amelyik megmenekült a farkasok elől, megszökött, és elmenekült a vadszamarakhoz; és láttam, hogyan jajgattak, kiáltoztak, és kérték minden erejükből Urukat a juhok, amíg a juhoknak az az Ura le nem szállt a juhok kiáltására egy magas helyiségből, hozzájuk nem jött, és nem legeltette őket. 17. Akkor szólt annak a juhnak, amelyik elmenekült a farkasoktól, és beszélt vele a farka112

sokkal kapcsolatban, hogy figyelmeztesse őket rá, hogy ne bántsák a juhokat. 18. A juh pedig az Ür parancsára elment a farkasokhoz, és egy másik juh összetalálkozott azzal a juhval, vele ment, és mindketten együtt léptek be azoknak a farkasoknak a gyülekezetébe, beszéltek velük és figyelmeztették őket, hogy ezután ne bántsák a juhokat. 19. Erre láttam, hogyan nyomták el még jobban, minden erejükből a farkasok a juhokat, és a juhok kiáltoztak. 20. Akkor eljött a juhokhoz Uruk, és elkezdte ütni azokat a farkasokat. Akkor jajgatni kezdtek a farkasok: de a juhok megnyugodtak, és nyomban nem kiáltoztak (többet). 21. Láttam, hogy a juhok kivonultak a farkasok közül; a farkasok szemeit azonban elborította a sötétség, úgyhogy azok a farkasok minden erejükkel a juhok üldözésére keltek. 22. A juhok Ura vezetőjükként vonult velük, és összes juha követte Őt; arca ragyogott, és dicsőséges és rettenetes látványt nyújtott. 23. A farkasok pedig üldözni kezdték azokat a juhokat, amíg el nem érték őket egy tónál. 24. A z a tó szétvált, és a víz mindkét oldalon állt előttük; Uruk pedig, aki vezette őket, közéjük és a farkasok közé lépett. 25. Amikor azok a farkasok még nem látták a juhokat, bevonultak annak a tónak a közepébe, és a farkasok követték a juhokat, és azok a farkasok ide futottak utánuk a tóban. 26. Amikor azonban meglátták a juhok Urát, hátraarcot csináltak, hogy elmeneküljenek színe elől. De az a tó összezárult, és hirtelen újból felvette eredeti alakját; a víz megáradt, és addig emelkedett, amíg el nem borította azokat a farkasokat. 27. Láttam, hogy az összes farkas, amelyik azokat a juhokat üldözte, elpusztult és lesüllyedt. 28. A juhok pedig megmenekültek attól a víztől, és egy víz- és fűnélküli pusztaságba jutottak. Akkor kezdték kinyitni szemüket, és láttam, hogyan legeltette őket a juhok Ura, és adott nekik vizet és füvet, és hogyan ment az a juh, és vezette őket. 29. A z a juh felhágott annak a magas hegynek a csúcsára, és a juhok Ura 113

(erre ismét) elküldte őt hozzájuk, 30. Ezután láttam, hogy a juhok Ura előttük áll, és külseje félelmetes és fenséges volt; amikor meglátták őt mindazok a juhok, és megrémültek színe előtt. 31. Mindnyájan féltek és remegtek tőle, és ahhoz a juhhoz kiáltottak, amelyik náluk volt, amelyik közöttük volt (vö.: K i v . 20,18 kk.): - Nem vagyunk képesek rá, hogy megálljunk Urunk (színe) előtt és reá nézzünk! 32. Akkor az a juh, amelyik vezette őket, újból felhágott annak a sziklának a csúcsára. A juhok azonban kezdtek megvakulni, és letérni arról az útról, melyet ő mutatott nekik; az a juh azonban semmit sem tudottérről. 33. Akkor nagyon megharagudott rájuk a juhok Ura, és amikor az a juh tudomást szerzett róla, leszállt a szikla csúcsáról, a juhokhoz ment, és legnagyobb részüket megvakulva és elpártolva találta. 34. Amikor meglátták őt, megijedtek, reszkettek előtte, és azt kívánták, hogy visszatérjenek karámjaikba. 35. A z a juh azonban más juhokat vett maga mellé, és azokhoz az elpártolt juhokhoz ment; erre hozzálátott, hogy megölje őket; akkor megijedtek tőle a juhok, és az a juh visszahozta az elpártolt juhokat, és visszatértek karámjaikba. 36. Ebben a látomásban láttam, hogy az a juh férfivá lett, és házat épített a juhok Urának, és mindezeket a juhokat beeresztette abba a házba. 37. Láttam, hogy az a juh, amelyik találkozott azzal a juhokat vezető juhval, elhunyt. Láttam, hogy mindegyik nagy juh elpusztult, és kisebbek emelkedtek a helyükre; egy legelőhöz értek és egy folyóhoz közeledtek. 38. Akkor az a vezető juh, amelyik férfivá lett, elvált tőlük, és elhunyt; mindazok a juhok keresték, és nagy kiáltozásban törtek ki miatta. 39. Láttam, hogy abbahagyták az amiatt a juh miatt támadt kiáltozásukat, és átkeltek azon a folyón, és mindig más, őket vezető juhok léptek az elhunytak helyébe, és vezették őket. 40. Láttam, hogy a juhok jó helyre és egy kedvező és pompás földre érkeztek, és láttam, hogy azok a juhok jóllaktak, és az a ház 114

közöttük állt .a kedvező földön. 41. Gyakran nyitva voltak szemeik, gyakran vakok voltak, amíg egy másik juh nem támadt, vezette őket, mindegyiket visszahozta, és kinyílt a szemük. 42. A kutyák, rókák és vaddisznók kezdték felfalni azokat a juhokat, amíg aztán a juhok Ura egy másik juhot, egy kost nem támasztott közülük, amelyik vezette őket. 43. A z a kos kezdte mindkét oldalon felöklelni azokat a kutyákat, rókákat és vaddisznókat, amíg sokat el nem pusztított. 44. Akkor megnyílt annak a juhnak a szeme, és látta, hogy az a kos, amelyik a juhok között volt, hogyan tagadta meg méltóságát, és kezdte felöklelni azokat a juhokat, megtiporta őket, és minden nehézség nélkül járt-kelt. 45. Akkor a juhok Ura elküldte a juhot egy másik juhhoz, és őt állította kosként és vezérként annak a kosnak a helyébe, amelyik elfelejtkezett méltóságáról. 46. Elment hozzá, és egyedül vele beszélt, és kossá emelte, és a juhok fejedelmévé és vezérévé tette; de mindez idő alatt azok a kutyák szorongatták a juhokat. 47. A z első kos üldözte azt a második kost: az a második kos felkelt, és menekült előle, és láttam, hogy azok a kutyák megbuktatták az első kost. 48. A z a második kos pedig felemelkedett, és vezette a juhokat, és az a kos sok juhot nemzett, és elhunyt; egy kis juh azonban kossá lett a helyébe, és azoknak a juhoknak fejedelmévé és vezérévé. 49. Azok a juhok nőttek és szaporodtak; minden kutya, róka és vaddisznó félt és menekült tőlük. 50. A z a ház (vö.: Test. Levi 10) pedig nagy és széles lett; és egy magas és nagy torony épült azoknak a juhoknak a számára; a juhok Ura számára épült házra építették. A z a ház alacsony volt, de a torony kiemelkedett és magas volt, és a juhok Ura állt azon a tornyon, és megrakott asztalt helyeztek elébe. 51. Továbbá láttam, hogyan pártoltak el újból azok a juhok, vándoroltak sokféle úton, és hagyták el azt a házukat. A juhok Ura azonban szólított néhányat a juhok közül, és a juhokhoz küldte őket, és a juhok kezd115

ték megölni őket. 52. Egyikük megmenekült, és nem ölték meg, elszökött, és rákiáltott a juhokra, és azok meg akarták ölni; a juhok l í r a azonban kimentette a juhok hatalmából, felhozta hozzám, és (itt) adott neki szállást. 53. Sok más juhot is küldött azokhoz a juhokhoz, hogy figyelmeztessék őket és panaszkodjanak rájuk. 54. E z után láttam, hogy mindannyian elpártoltak, és megvakultak, amikor elhagyták a juhok Urának a házát és tornyát; láttam, hogy okozott közöttük, egyes nyájaikban sok vérontást a juhok Ura, amíg azok a juhok (még) ilyen vérontást provokáltak, és elhagyták az ő helyét. 55. Akkor kiszolgáltatta őket az oroszlánoknak, tigriseknek, farkasoknak, hiénáknak, rókáknak és minden ragadozónak; azok a ragadozók pedig kezdték széttépni azokat a juhokat (vö : Jer. 12,9; E z . 34,5.8; Iz. 56,9). 56. Láttam, hogy elhagyta azt a házukat és tornyukat (vö.: Barnabás 16,5), és mindnyájukat kiszolgáltatta az oroszlánoknak, hogy széttépjék és felfalják őket, minden ragadozónak. 57. Akkor teljes erőmből kezdtem kiáltani, és a juhok Urát hívtam segítségül, és szemrehányást tettem neki a juhok miatt, hogy felfalják őket az összes ragadozók. 58. Amikor ezt látta, nyugodt maradt, és örült, hogy elnyelik, felfalják és elrabolják őket, és átengedte őket az összes ragadozó hatalmába, hogy felfalják őket. 59. Hetven pásztort hívott, és eltaszította azokat a juhokat, hogy ők legeltessék azokat és így szólt a pásztorokhoz és társaikhoz: - Mindegyikőtöknek kell mostantól kezdve a juhokat legeltetnie, és tegyétek meg mindazt, amit majd parancsolok nektek! 60. És én pontosan leszámolva akarom nektek átadni őket, és megmondom nektek, melyiküket kell megölni - és ezt öljétek meg! Akkor átadta nekik azokat a juhokat. 61. Egy másikat szólított, és azt mondta neki: - Figyelj, és felügyelj mindenre, amit a pásztorok ezekkel a juhokkal tenni fognak; mert többet ölnek majd meg közülük, mint ahányat megparancsoltam nekik! 62. í r j 116

fel minden egyes áthágást és megsemmisítést, amelyet a pásztorok fognak végrehajtani, hányat ölnek meg parancsom szerint, és hányat ölnek meg önkényesen, és írt minden egyes pásztor kárára mindazt, amit megsemmisített. 63. Olvasd fel nekem szám szerint, hányat öltek meg önkényesen, és hányat adtak át a megsemmisülésnek, hogy ez bizonyságul szolgáljon számomra ellenük, és ismerjem a pásztorok minden tettét, úgyhogy ha mérlegre teszem őket, lássam, mit tesznek: vajon (hűek) maradnak-e a tőlem kapott parancshoz, vagy sem. 64. De nekik ezt nem szabad megtudniok, és te ne közöld velük, ne is figyelmeztesd őket, hanem jegyezd fel mindegyikükről azt a megsemmisítést, amelyet a pásztorok visznek végbe, mindegyik a maga órájában, és mindent olvass fel nekem! 65. Láttam, hogy azok a pásztorok legeltettek, mindegyik a maga órájában; és többet kezdtek el megölni és legyilkolni, mint amennyire parancsot kaptak, és kiszolgáltatták azokat a juhokat az oroszlánoknak. 66. A z oroszlánok és tigrisek elnyelték és felfalták azoknak a juhoknak a nagyobb részét, és a vaddisznók velük együtt faltak, és lángba borították azt a tornyot, és szétrombolták azt a házat. 67. Akkor nagyon elszomorodtam amiatt a torony miatt, mert szét lett rombolva a juhoknak az a háza, és utána nem láthattam többé, vajon bemennek-e azok a juhok abba a házba. 68. A pásztorok és társaik pedig átadták azokat a juhokat az összes ragadozónak, hogy falják fel őket; mindegyikük a maga órájában egy meghatározott számot kapott, és mindegyikükről beírta a másik egy könyvbe, hogy mennyit pusztított el belőlük. 69. Mindegyik többet ölt meg és pusztított el, mint amennyi számára elő volt írva. Akkor elkezdtem sírni azok miatt a juhok miatt, és igencsak nagyon jajgatni. 70. Ily módon látomásban láttam, hogy írta fel az az írnok napról napra mindegyiket, amelyet a pásztorok megöltek, és az egész könyvet felvitte a juhok Urához, felolvasta, és mindent megmutatott, 117

amit azok tettek, és mindent, amit mindegyikük megszüntetett, és mindent, amit a megsemmisítésnek adott át. 71. A könyvet felolvasták a juhok Urának, és Ő kivette kezéből a könyvet, elolvasta, lepecsételte és félretette. 72. Aztán láttam, hogy legeltettek tizenkét órán át a pásztorok, és íme, azok közül a juhok közül hárman visszatértek, eljöttek, előálltak, és elkezdték felépíteni annak a háznak minden romját; de a vaddisznók megakadályozták őket, úgyhogy semmit sem tudtak (elérni). 73. Akkor ismét ugyanúgy elkezdtek építkezni, mint azelőtt, és felépítették azt a tornyot, és azt a magas toronynak nevezték; ismét asztalt kezdtek teríteni a torony elé; de a rajta levő összes kenyér szennyes (vö.: Mai. 1,7) és tisztátalan volt. 74. Mindezek ellenére ezeknek a juhoknak, és éppúgy a pásztoroknak is a szemei vakok voltak, úgyhogy nem láttak, és nagy tömegben lettek átadva lemészárlás végett pásztoraiknak, és ők lábbal taposták a juhokat, és felfalták őket. 75. A juhok Ura azonban nyugodt maradt, amíg az összes juh szét nem széledt a mezőn, és össze nem keveredett velük (ti. a ragadozókkal); és ők (ti. a pásztorok) nem mentették k i őket a ragadozók hatalmából. 76. A z pedig, aki a könyvet írta, felvitte, megmutatta és felolvasta a juhok Ura előtt, közbenjárt értük, és kérte őt, miközben mindent megmutatott neki, amit a pásztorok tettek, és tanúságot tett előtte az összes pásztor ellen. 77. Akkor fogta a könyvet, letette nála, és elment. 90. 1. Láttam egy időtartamot, amíg ily módon harmincöt pásztor legeltetett, és mindegyikük úgy fejezte be idejét, mint az előzők, és mások kapták őket hatalmukba, hogy legeltessék őket a maguk idejében, mindegyik pásztor a maga idejében. 2. Azután látomásban láttam, hogy jön az ég minden madara: sasok, keselyűk, héják és hollók; de a sasok vezették az összes madarat, és elkezdték felfalni azokat a juhokat; szemüket kivájták, és húsukat megették. 3. A juhok pedig kiáltoztak, mert a madarak ették a húsu118

kat, és mikor ezt láttam, jajgattam álmomban amiatt a pásztor miatt, akí a juhokat legeltette. 4. Láttam, hogy a kutyák, sasok és héják megették azokat a juhokat, és sem húst, sem bőrt, sem int nem hagytak rajtuk, amíg aztán csak a csontvázuk nem maradt meg; de csontvázuk is földre hullott, és így fogytak a juhok. 5. Addig láttam, amíg huszonhárom pásztor vette át a legeltetést, és idejüknek megfelelően huszonhárom időt töltöttek be. 6. Azoktól a fehér juhoktól pedig kis bárányok születtek, és elkezdték kinyitni szemüket, láttak és a juhokhoz kiáltottak. 7. A juhok azonban nem kiáltottak hozzájuk, és nem hallották, amit nekik mondtak, hanem határtalanul süketek voltak, és szemük igen-igen elvakult. 8. Látomásban láttam, hogyan szálltak hollók azokra a bárányokra, az egyiket (vö.: 2 Makk. 4,33 kk vagy 1 Mak. 12,39 kk; 13,23 kk) megragadták azok közül a bárányok közül, és a juhokat szétdarabolták és felfalták. 9. Láttam, hogy azoknak a bárányoknak szarvuk sarjadt, és a hollók legyőzték szarvaikat; láttam, hogy ama juhok egyikének nagy szarva nőtt, és kinyílt a szeme. 10. Legeltette őket, és kinyílt a szemük, és a juhok után kiáltott; amikor pedig meglátták őt a kosok, mind hozzá futottak. 11. Mindezek ellenére állandóan széttépték azok a sasok, keselyűk, hollók és héják a juhokat, rájuk szálltak, és felfalták őket. A juhok mégis nyugodtan viselkedtek, de a fiatal kosok jajgattak és kiáltoztak. 12. Azok a hollók harcoltak és küzdöttek vele, és igyekeztek letörni a szarvát, de nem volt hatalmuk fölötte. 13. Láttam, hogy a pásztorok és sasok, azok a keselyűk és héják jöttek, és a hollókhoz kiáltottak, hogy törjék szét annak a fiatal kosnak a szarvát; harcoltak és küzdöttek vele, és ő vívott velük, és kiáltott, hogy érkezzen meg a segítsége. 14. Láttam, hogy az a férfi jött, aki a pásztorok neveit felírta, és a juhok Urának előterjesztette, és segített annak a fiatal kosnak, és mindent megmutatott neki, (és hogy) ő azért jött, hogy segítsen neki. 119

15. Láttam, hogy a juhoknak, az az Ura haragosan jött hozzájuk, és mind, akik csak látták Öt, menekültek, és mind sötétségbe(P) borultak színe előtt. 16. A z összes sas, keselyű, holló és héja összegyűlt, magával hozta a mező minden juhát, mind összejöttek, és segítettek egymásnak, hogy letörjék a fiatal kosnak azt a szarvát. 1.7. Láttam, hogy az a férfi, aki az Úr parancsára a könyvet írta, felnyitotta annak a pusztításnak ama könyvét, amelyet az a tizenkét utolsó pásztor vitt végbe, és feltárta a juhok Ura előtt, hogy ők messze többet öltek meg, mint elődeik. 18. Láttam, hogy a juhok Ura hozzájuk lépett, kezébe vette haragjának botját, és a földre ütött, úgyhogy a szétrepedt, és az ég minden állata és madara lecsúszott azokról a juhokról, és elsüllyedt a földbe, mely bezárult felettük. 19. Láttam, hogy egy nagy kardot nyújtottak át a juhoknak, és a juhok kirántották a mező minden állata ellen, hogy megöljék őket, és az ég minden állata és madara menekült előlük. 20. Láttam, hogy egy trónt állítottak fel a kedvező országban, és ráült a juhok Ura, és a másik (vö: Jel. 20,12) fogta a lepecsételt könyvet, és felnyitotta azokat a könyveket a juhok Ura előtt. 21. A z Űr szólította azt a hét első fehéret, és megparancsolta, hogy hozzanak elébe, az első csillagtól kezdve, amelyik elsőnek jött elő, minden olyan csillagot, amelynek szeméremtagja olyan volt, mint a paripáké, és ők mind eléje hozták azokat. 22. Azt mondta annak a férfinak, aki előtte írt, aki egyike volt a hét fehérnek, és így szólt hozzá: - Vedd ezt a hetven pásztort, akiknek átadtam a juhokat, és miközben azokat vették, többet megöltek közülük, mint ahányat megparancsoltam nekik. 23. í m e , láttam, hogy mind össze van kötve, és előtte áll. 24. A z ítélet a csillagokkal kezdődött, és elítélték, bűnösnek találták őket, és a kárhozat helyére mentek, és egy tűzzel teli, lángoló és tűzoszlopokkal teli szakadékba vezették őket. 25. Azt a hetven pásztort is elítélték, bűnösnek találták, és abba a tűzpocsolyába vetet120

ték. 26. Láttam abban az időben, hogyan nyílt meg egy hasonló szakadék a föld közepén, tele tűzzel. Fogták azokat a megvakult juhokat; mindannyit elítélték, bűnösnek találták, és abba a tűzpocsolyába vetették, és égtek; ez a szakadék annak a háznak a jobb oldalán volt. 27. Láttam, hogy azok a juhok és csontjuk égnek. 28. Felálltam, hogy lássam, hogy azt a régi házat beburkolta. Minden oszlopot kitettek, annak a háznak minden gerendáját és díszítését vele együtt beburkolták. Kivitték, és az ország déli részén egy helyre tették. 29. Láttam, hogy a juhpk Ura egy új házat hozott, annál az elsőnél nagyobbat és magasabbat, és annak az elsőnek a helyére állította fel, amelyet beburkoltak/Minden oszlopa új volt, díszítményei is újak voltak és nagyobbak, mint azé az első régié, melyet Ő kivitt; és a juhok Ura volt benne. 30. Láttam, hogy borult le az összes megmaradt juh és minden állat a földön, és az ég minden madara, imádták azokat a juhokat, könyörögtek hozzájuk, és minden szavuknak engedelmeskedtek. 31. Erre kézen fogott engem az a három fehér öltözetű, aki azelőtt felhozott engem, és miközben annak a fiatal kosnak a keze megragadott engem, fölvittek engem, és letettek azok közé a juhok közé, mielőtt megkezdődött volna az ítélet. 32. Azok a juhok pedig mind fehérek voltak, és gyapjúk dús és tiszta volt. 33. Mindazok, amelyek meg voltak ölve vagy szétszóródtak, a mező minden állata és az ég minden madara összegyűlt abban a házban, és a juhok Ura nagyon örült, mert mind jók voltak, és visszatértek házába. 34. Láttam, hogy letették azt a kardot, amelyet a juhoknak adtak, visszahozták házába, és lepecsételték az Űr színe előtt. Minden juh meghívást kapott abba a házba, és nem fértek be oda. 35. Mindannyiuk szeme nyitva volt, hogy a jót lássák, és közülük egy sem volt olyan, aki ne lett volna látó. 36. Láttam, hogy a ház nagy volt, és tágas, zsúfolásig tele ( v ö : Iz. 49,19 kk; Zak. 10,10). 37. Láttam, hogy egy fehér tulok 121

született, nagy szarvakkal. A mező minden állata és az ég minden madara félt tőle, és könyörgött hozzá minden időben. 38. Láttam, hogy minden nemzedéke átváltozott, és mind fehér tulokká lettek; közülük az első bivallyá lett, és az a bivaly nagy állattá lett, és nagy és fekete szarvakat kapott a fején. A juhok Ura pedig örült nekik (vagy neki?) és minden tuloknak. 39. Közöttük aludtam; akkor felébredtem, és mindent láttam. 40. E z az a látomás, amit álomban láttam. Amikor felébredtem, dicsőítettem az Igazságosság Urát, és dicsérő éneket zengtem neki. 41. Erre hangos jajgatásban törtem ki, és könnyeim nem apadtak el addig, amíg azt nem bírtam elviselni. Valahányszor odanéztem, könnyeim omlottak amiatt, amit láttam. Mert minden bekövetkezik és beteljesül majd; az emberek minden tettét megmutatták sorban nekem. 42. Azon az é j szakán visszaemlékeztem első álmomra: amiatt is sírtam, és zavart lettem, mert azt a látomást láttam.

122

V . ' A Z INTŐ KÖNYV HÉNOKH TANÍTÓ, INTŐ ÉS DORGÁLÓ BESZÉDEI

A ) Hénokh az igazságosságban való életre inti gyermekeit 91. .1. És most fiam, Matuzsálem, hívd ide nekem összes fivéredet, és gyűjtsd össze nekem anyádnak minden fiát, mert az Ige hív engem, és a Lélek öntetett k i rám, hogy mindent megmutassak nektek, ami az örökkévalóságig történni fog veletek. 2. Erre elment Matuzsálem, magához hívta összes fivérét, és összegyűjtötte rokonait. 3. És (Hénokh) beszélt az igazságosság minden gyermekével, és ezt mondta: - Halljátok ti, Hénokh fiai, atyátok minden szavát, és pontosan figyeljetek szám hangjára! Mert figyelmeztetlek benneteket, és azt mondom nektek, szeretteim: Szeressétek a becsületességet, és járjatok benne! 4. Ne kettészakadt szívvel (vö: Zsolt. 12,3; Jak. 1,8) közeledjetek a becsületességhez, és ne legyetek azoknak a társai, akiknek kettészakadt a szívük, hanem járjatok becsületességben és igazságosságban, fiaim, és az jó utakon vezet majd titeket, és az igazságosság lesz a társatok! 5. Mert tudom, hogy az erőszakoskodás harapózik majd el a földön, és nagy, büntető ítéletet ülnek majd a földön, véget vetnek minden igazságtalanságnak, gyökerestül lemetszik, és egész épülete el fog pusztulni. 6. Másodszor is megismétlődik az igazságtalanság, és megvalósul a földön, és újból felülkerekedik majd az igazságtalanság minden cselekedete és az erőszakoskodás és a gazság minden cselekedete. 7. De ha minden cselekedetben fokozódik az igazságtalanság, bűn, káromlás és erőszakosko123

dás, és növekszik az elpártolás, a gazság és a tisztátalanság, akkor nagy büntető ítélet jön majd mindenkire a mennyből, és a szent Űr haraggal és büntetéssel lép elő, hogy ítéletet tartson a földön. 8. Azokban a napokban gyökerestül lemetszik az erőszakoskodást, éppígy az igazságtalanság gyökereit is a csalással együtt, és megsemmisülnek az ég alatt. 9. A pogányok minden képét fel fogják áldozni; a templomokat tűz pusztítja el, és eltörlik őket az egész földről, és őket (ti. a pogányokat) a tűz kárhozatába fogják vetni, és haragban és a hatalmas, örök ítéletben pusztulnak majd el. 10. A z igaz feltámad (a halál) álmából, és a bölcsesség felmagasztosul, és osztályrészük lesz. 11. Akkor elmetszik az igazságtalanság gyökereit, és a bűnösök kard által pusztulnak el; a káromlóknak mindenütt elmetszik (a gyökereit), és azok, akik erőszakoskodást terveznek és káromkodnak, kard által pusztulnak eh 18. És most, fiaim, elmondom nektek, és megmutatom nektek az igazságosság útjait és az erőszakoskodás útjait is, és másodszor mutattam meg nektek, hogy tudjátok, mi jön majd. 19. És most engedelmeskedjetek, fiaim, és járjatok az igazságosság útjain, és ne járjatok az erőszakoskodás útjain! Mert mindazok, akik nem az igazságosság útjain járnak, örökre elvesznek.

B) Tíz hét kinyilatkoztatása 93. 1. Akkor hozzáfogott Hénokh, hogy a könyvekből elmondja; 2. így szólt Hénokh: - A z igazságosság gyermekeiről, a világ választottairól és az igazságosság és becsületesség ültetvényeiről - ezekről akarok nektek beszélni, és tudtotokra adom, fiaim, én, Hénokh, annak megfelelően, amit nekem mennyei látomásban mutattak, és amit a szent angyalok szavából tudok, és a mennyei táblákról megtanultam, 3. Hénokh most hozzáfogott, 124

hogy & könyvekből elmondja, és így szólt: - Hetedikként születtem az első héten, mialatt (még) elvonult az ítélet és az igazságosság, 4. Utánam, a második héten nagy gonoszság emelkedik majd fel, és csalás fakad; benne lesz az első vég, és csak egy férfi menekül meg benne. Miután elmúlt (a vég), növekedni fog az igazságtalanság, és ő törvényt (vö: Ter. 8,21 kk) készít majd a bűnösök számára. 5. Ezután a harmadik hét végén egy férfit választanak k i mint az igaz ítélet ültetvényét, és utána jön az igazságosság örök ültetvénye. 6. Ezután a negyedik hétvégén láthatóvá lesznek a szentek és igazak látomásai; törvényt alkotnak az összes jövendő nemzedék számára, és udvart állítanak fel számukra. 7. Ezután az ötödik hét végén örökre felépítik a dicsőség és uralom házát. 8. Erre a hatodik héten mind megvakulnak a benne lakók; minden szívből kivész a bölcsesség; egy férfi megy majd fel benne (az égbe). A végén tűz pusztítja el az uralom házát; és a választott gyökér egész nemzedéke szét fog szóródni. 9. Ezután a hetedik héten egy hűtlen nemzedék támad; számos cselekedetet hajt végre, és minden tette elpártolás lesz; 10. Ugyanennek a végén k i lesznek választva az igazságosság örök ültetvényének választott igazai, hogy hétszeres oktatást kapjanak egész teremtéséről. 11. Mert hiszen ki az ott az összes emberfiák közül, aki képes lenne rá, hogy meghallja a Szent hangját, és ne remegne meg tőle? K i az, aki képes lenne rá, hogy az ő gondolatait gondolja, és ki az, aki képes lenne rá, hogy a menny minden művét szemlélje? 12. Hogyan kellene annak ott lennie, aki az eget képes lenne megvizsgálni, és ki az ott, aki képes lenne rá, hogy a menny dolgait belássa, hogy egy lelket vagy egy szellemet lásson és arról beszéljen, vagy felemelkedjen, és minden végét lássa, felfogja vagy azokat utánozza? 13. Az összes férfi közül ki az ott, aki képes lenne tudni, hogy mennyit tesz ki a föld szélessége és hosszúsága, és kinek mutatták meg mindezeknek a mértékét? 14. Vagy van-e 125

bárki is, aki képes lenne megismerni az ég hosszát, menynyit tesz ki a magassága, mire alapul, milyen nagy a csillagok száma, és hol nyugszik minden csillag? 91. 12. Ezután egy másik hét támad, a nyolcadik, amely az igazságosságé, és egy kardot kap majd, hogy ítéletet és igazságosságot gyakoroljon azok felett, akik erőszakos tetteket követnek el, és a bűnösök az igazak kezeibe adatnak át. 13. Ugyanennek befejezésekor házakat szereznek majd igazságosságuk miatt, és a nagy király háza dicsőségben mindörökre felépül. 14. Ezután a kilencedik héten az egész világ számára kinyilvánul az igazságosság ítélete, és az istentelenek minden műve eltűnik majd az egész földről; a világ fel lesz jegyezve a pusztulásra, és minden ember a becsületesség útja után néz majd. 15. Ezután a tizedik héten, a hetedik részben következik be a nagy, örök ítélet, amelynek folyamán végrehajtja a büntetést az angyalok között. 16. A z első ég el fog tűnni és el fog pusztulni; új ég jelenik majd meg, és az ég minden ereje hétszeresen világít majd örökké. 17. Ezután sok, számtalan hét telik majd el javakban és igazságosságban mindörökké, és bűn (többé) szóba sem kerül attól fogva mindörökké.

C) B u z d í t á s o k é s intések, jajszó a b ű n ő s ö k miatt, v i g a s z t a l ó szavak a j á m b o r o k h o z BEVEZETÉS 92. 1. E z annak a bölcsességnek Hénokh, az író által megfogalmazott tökéletes tanítása, amely minden ember számára dicséretes, és az egész föld bírája, és amely összes gyermekeim számára, akik a földön lakni fognak, és azok 126

az eljövendő nemzedékek számára íródott, akik megtart* ják a becsületességet és a békét. 2. Lelketek ne zavarodjon meg a (gonosz) idők miatt, mert a nagy Szent minden dolognak kiszabta napját. 3. A z igaz feltámad majd a (halál) álmából, feltámad, és az igazságosság ösvényén fog járni, és egész útja és vándorlása örök jóság és kegyelem lesz. 4. Kegyes lesz az igazzal szemben, örök becsületességet és uralmat nyújt neki; jóságban és becsületességben él, és örök világosságban jár majd (vö: 1 Jn. 1,7). 5. A bűn örökre megsemmisül a sötétségben, és attól a naptól fogva nem jelenik meg (többé) mindörökké. 94. 1. Es most azt mondom nektek, fiaim: Szeressétek az igazságosságot, és járjatok benne! Mert az igazságosság Ösvényei megérdemlik, hogy elfogadják őket; az igazságtalanság útjai viszont hamar elpusztulnak és eltűnnek. 2. Egy (eljövendő) nemzedék egyes embereinek kinyilvánulnak majd az erőszakoskodás és a halál útjai; távol tartják tőlük magukat, és nem követik őket. 3. És most így szólok hozzátok, ti igazak: Ne járjatok a gonoszság útján, sem a halál útjain. Ne közeledjetek hozzájuk, nehogy elpusztuljatok, 4. hanem keressétek és válasszátok az igazságosságot és a jámbor életet, és járjatok a béke útjain/hogy élhessetek és boldogok lehessetek! 5. Őrizzétek meg szavaimat szívetek gondolataiban, és ne engedjétek, hogy kitöröljék őket szívetekből! Mert tudom, hogy a bűnösök félre fogják vezetni az embereket, hogy megrontsák a bölcsességet; nem lesz hely számukra, és nem szűnik majd meg a mindenféle kísértés. 6. Jaj azoknak, akik igazságtalanságot és erőszakot cselekszenek, és alapkővé teszik a csalást; mert gyorsan kipusztulnak, és nem lesz békéjük! 7. Jaj azoknak, akik bűn árán építik fel házaikat, mert elszakítják őket egész alapzatuktól, és kard által esnek el; azok pedig, akik aranyat és ezüstöt szereznek, hirtelen ítéletben vesznek el. 8. Jaj nektek, gazdagok, mert vagyonotokban bíztatok, és ki kell majd vonul127

no tok kincseitekből; mert gazdagságotok napjaiban nem gondoltatok a Legfőbbre! 9. Káromkodtatok, és igazs á g t a l a n s á g o k ) ^ követtetek el és rászolgáltatok a vérontás, a sötétség és a nagy ítélet napjára. 10. Ezt mondom, és tudtotokra hozom, hogy Teremtőtök egészen meg fog semmisíteni benneteket. Nem könyörül meg bukásotokon, és Teremtőtök örülni fog pusztulásotoknak. 11. Igazaitok azokban a napokban szégyenére lesznek a bűnösöknek és istenteleneknek. 95. 1. Ó, bárcsak vízfelhő volna a szemem, hogy megsiratna titeket, és vízfelhőként hullatná könnyeimet, hogy nyugalmat találnék szívem szomorúságától! 2. K i engedte meg nektek, hogy gyűlölködést és gonoszságot műveljetek? Bárcsak utolérne benneteket az ítélet, bűnösök! 3. Ne féljetek a bűnösöktől, ti igazak; mert az Űr ismét át fogja adni őket kezetekbe, hogy tetszésetek szerint tartsatok ítéletet felettük. 4. Jaj nektek, akik kiejtitek visszavonhatatlan átkozódásaitokat: bűneitek miatt legyen távol tőletek a gyógyulás! 5. Jaj nektek, akik gonosz tettet műveltek felebarátotokkal, mert cselekedetetek alapján kell megkapnotok jutalmatokat! 6. Jaj nektek, hazug nyelvek, és azoknak, akik igazságtalanságot mértek, mert hamar el kell pusztulnotok! 7. Jaj nektek, bűnösök, mert üldözitek az igazakat, mivel titeket szolgáltatnak majd ki és üldöznek, ti igaztalanok, és (az igazak) igája súlyosan nehezedik majd rátok! 96. 1. Reméljetek, ti igazak, mert gyorsan elpusztulnak előletek a bűnösök, és ti uralkodtok majd tetszésetek szerint fölöttük! 2. A bűnösök szomorúságának napján fel fognak magasztosulni gyermekeitek, és felszállnak mint a sasok ( v ö : Iz. 40,31); magasabban lesz fészketek, mint ahogy a keselyű (fészkel). Felemelkedtek, és mint az üregi nyúl, mindörökre benyomultok a föld barlangjaiba és sírnak majd miattatok, mint a szirének. 3. T i , szenvedők azonban ne féljetek, mert gyógyulásban lesz részetek;
5

128

világos fény ragyog majd nektek, és a nyugalom hangját halljátok majd az égből. 4. Jaj nektek, bűnösök, hogy vagyonotok igaznak tanúsít benneteket, de szívetek bűnösnek bizonyít. E z a beszéd(etek) bizonyíték lesz ellenetek, hogy emlékeztessen gonoszságaitokra. 5. Jaj nektek, akik a búza javát fogyasztjátok, úgy sóhajtoztok és a forrás gyökerének erejét isszátok, és az alacsonyakat erőtökkel letiporjátok! 6. Jaj nektek, akiknek minden időben van ivóvizetek, mert hamar bosszút állnak rajtatok; elfonynyadtok és elszáradtok, mert elhagytátok az élet forrását (vö: Jer. 2,13). 7. Jaj nektek, akik igazságtalanságot, csalást és káromlást műveltek; ez majd a rosszra való emlékeztetőül szolgál ellenetek! 8. Jaj nektek, hatalmasok, akik erőszakosan lesújtjátok az igazat, mert eljön majd romlásotok napja; abban az időben sok boldog nap k ö szönt majd az igazakra, amikor meg fognak ítélni benneteket. 97. 1. Higgyétek el, ti igazak, hogy megszégyenülnek majd a bűnösök, és elpusztulnak majd azon a napon, (amikor véget ér) az igazságtalanság. 2. Tudomásotokra jut majd, hogy a Legfőbb az elpusztításotokra gondol, és az ég angyalai örülnek pusztulásotoknak. 3. M i t akartok tenni, ti bűnösök, és hová akartok menekülni az ítéletnek azon a napján, ha meg fogjátok hallani az igazak imájának hangját? 4. Nem úgy megy majd sorotok, mint azoknak, nektek, akik ellen bizonyságul szolgál ez a szó: „Bűnösök társai voltatok". 5. Azokban a napokban az igazak imája eljut az Űrhöz, és ítéletetek napja rajtatok üt majd. 5. Összes igaztalan beszédeteket fel fogják olvasni a nagy Szent előtt; arcotok piros lesz majd a szégyentől, és mindenféle igazságtalanságra alapozott mű el lesz vetve. 7. Jaj nektek, a tenger és a szárazföld kellős közepén levő bűnösöknek: visszataszító még emlékezni is rátok! 8. Jaj nektek, akik törvénytelen úton szereztek ezüstöt és aranyat, miközben azt mondjátok: - „Nagyon gazdaggá let129

tünk, kincseket birtoklunk, és megvan mindenünk, amit csak kívánunk; 9. most végre akarjuk hajtani, amit elterveztünk (vö: Sir. 11,19; L k 12,17 kk), hiszen ezüstöt gyűjtöttünk, és magtárainkat úgy megtöltöttük, mintha víz árasztotta volna el őket, és sok paraszt (?) tartozik házainkhoz!" 10. Ü g y folyjon szét hazugságotok, mint a v í z ; mert gazdagságotok nem marad meg nektek, hanem hirtelen eltávozik tőletek! Mert mindent jogtalanság árán szereztetek, és k i lesztek szolgáltatva a nagy kárhozatnak. 98. 1. És most megesküszöm nektek, ti bölcsek és balgák, hogy sokat tapasztaltok majd a földön. 2. Ha férfiaitok több ékszert is vesznek fel, mint egy nő, és több tarka holmit, mint egy szűz: királyi méltóság, fenség, uralkodói nagyság, ezüst, arany, bíbor, tisztelet és eledel ellenére is úgy ki lesznek öntve, mint a víz. 3. Mert ha nincs meg a kellő tudásuk és bölcsességük, úgy kincseikkel, összes dicsőségükkel és tiszteletükkel együtt el fognak pusztulni, és gyalázatban, gyilkosság következtében és nagy szegénységben vetik be őket a tüzes kemencébe. 4. Esküszöm nektek, ti bűnösök: amint egy hegy nem rabszolga, sem azzá nem lesz, és amint egy domb se lesz egy nő cselédjévé, ú g y a bűn sem küldetett a földre, hanem az emberek maguktól alkották, és (ezért) nagy kárhozat jutott osztályrészül azoknak, akik elkövetik. 5. A terméketlenség nem (természeténél fogva) adatott az asszonynak, hanem kezeinek (gonosz) tette miatt hal meg gyermektelenül. 6. Megesküszöm nektek, bűnösök, a nagy Szentre, hogy minden gonosz művetek nyilvánvaló a mennyekben, és erőszakoskodásotok egyetlen műve sincs eltakarva vagy elrejtve. 7. Ne véljétek szellemetekben, se ne gondoljátok szívetekben, hogy nem tudjátok, se nem látjátok, hogy minden egyes bűnt naponta feljegyeznek a mennyben a Legfőbb előtt! 8. Mostantól fogva tudjátok meg, hogy összes erőszakos cselekedeteteket, amelyet elkövettek, ítéletetek napjáig minden nap fel fog130

ják jegyezni! 9. Jaj nektek, balgák, mert balgaságotok által fogtok elpusztulni; nem hallgattatok a bölcsekre, és semmi jót sem kaptok! 10. Tudjátok meg most, hogy a romlás napjára vagytok előkészítve; ne reméljetek, hogy^ ti, bűnösök életben maradtok, hanem tönkrementek és meghaltok. Mert semmiféle váltságdíjat nem ismertek, mivel a nagy ítélet napjára, a szomorúság és a szellemetekre beköszöntő nagy megszégyenítés napjára vagytok előkészítve. 11. Jaj nektek, megátalkodott szívűek, akik gonoszat műveltek, és vért esztek; honnan ered a jókedvetek az evéshez, iváshoz és jóllakáshoz? Mindazokból a jó dolgokból ugyanis, melyekkel Urunk, a Legfőbb gazdagon ellátta a földet. Nem leltek majd békét! 12. Jaj nektek, akik az igazságtalanság műveit szeretitek; azok majd levágják nyakatokat, és könyörtelenül megölnek titeket! 13. Jaj nektek, akik az igazak sanyarúságának örültök, mert nem ásnak majd sírt nektek! (vö: Jer. 8,2; 22,19; Iz. 14,19.20). 14. Jaj nektek, akik elpusztítjátok az igazak szavait, mert nem remélhettek majd az (örök) életben. 15. Jaj nektek, akik hazug beszédet és vétkes szavakat írtok le; mert azok hazugságaitokat jegyzik fel, hogy (az emberek) a balgaságot hallják, és nem felejtik el! Nem lelnek majd békét, hanem hirtelen halállal halnak meg. 99. 1. Jaj azoknak, akik istentelen dolgokat cselekszenek, hazug szavakat dicsérnek és értékelnek; el fogtok pusztulni, és nem (várhattok) jó életre. 2. Jaj azoknak, akik meghamisítják az igazság szavait, áthágják az örök törvényt, és azzá teszik magukat, amik (korábban) nem voltak, (vagyis) bűnösökké: szét kell taposni őket a földön! 3. Azokban a napokban készüljetek fel rá, ti igazak, hogy felemeljétek emlékeztető imáitokat, és bizonyságul az angyalok elé fogjátok terjeszteni, hogy emlékezetébe idézzék a Legfőbbnek a bűnösök gaztettét. 4. Azokban a napokban fel fognak lázadni a népek, és felkelnek a népek nemzedékei a pusztulás napján. 5. Azokban a 131

napokban azok, akik szükséget szenvednek, el fognak menni, hogy szétmarcangolják gyermekeiket, és el fogak taszítani őket. Elvetélnek; eltaszítják majd csecsemőiket, hogy ne térjenek vissza (többé) hozzájuk, és ne könyörüljenek meg szeretteiken. 6. Ismét megesküszöm nektek, bűnösök, hogy a bűn a szakadatlan vérontás napjára van előkészítve. 7. Köveket fognak imádni (vö: Jel. 9,20); mások aranyból, ezüstből, fából és agyagból készítenek majd képeket, mások pedig tisztátalan szellemeket, démonokat és mindenféle bálványképei imádnak majd tudatlanságból (vö.: Tertullianus: de idol. IV.), de semmiféle segítséget nem kapnak majd tőlük. 8. Szívük balgaságának kedvéért istentelenek lesznek, és szemük elvakul szívük gyümölcse és álomlátásaik miatt. 9. Ezekből kifolyólag lesznek istentelenekké és borzalmasokká, mert minden művüket hazugságban hajtják végre, és köve(ke)t imádnak; egy pillanat alatt elpusztulnak. 10. Azokban a napokban azonban boldogok lesznek mindazok, akik elfogadják és ismerik a bölcsesség szavait, megtartják a Legfőbb útjait, az ő igazságosságának útján járnak, és nem vétkeznek az istentelenekkel együtt, mert meg fognak menekülni. 11. Jaj nektek, akik abban reménykedtek, hogy szerencsétlenség tör felebarátotokra, mert a pokolban kell, hogy meggyilkoljanak benneteket! 12. Jaj nektek, akik csalárd és hamis mértéket (vő: Ám. 8,5; Péld. 11,1) készítettek, és (másokat) kísértetek a földön, mert ezáltal fognak véget érni. 13. Jaj nektek, akik mások fáradsága árán építitek fel házaitokat, és amelyeknek építőanyaga semmi más, mint a bűn téglája és kövei; mondom nektek, nem leltek békességet! 14. Jaj azoknak, akik megvetik atyáik mértékét és örök örökrészét (vö: Jer. 13.25), és akiknek lelke bálványokon csügg; nem lelnek majd nyugalmat! 15. Jaj azoknak, akik igaztalanságot cselekszenek, az erőszakoskodást támogatják, és felebarátaikat gyilkolják a nagy ítélet napjáig! 16. Mert Ő földre 132

veti dicsőségeteket, bajt hoz szívetekre, és felgerjeszti haragjának Lelkét, hogy mindnyájatokat karddal pusztítson el; minden igaz és szent gondolni fog bűneitekre. 100. 1. Azokban a napokban az atyákat a fiakkal együtt egy helyen ütik majd agyon, és az egyik testvér a másikkal együtt megölve bukik le, amíg csak folyamként nem árad a vérük. 2. Mert egy férfi nem fogja részvevőén visszafogni kezét, nehogy agyonüsse fiát vagy unokáját; a bűnös nem fogja visszafogni kezét, nehogy megölje legbecsesebb testvérét ( v ö : Iz. 3,5; E z . 38,21; Mt. 10,21.35). Hajnali szürkülettől napnyugtáig öldösni fogják egymást. 3. A paripa szügyig gázol majd a bűnösök vérében (vö: Jel. 14,20), és a szekér csúcsáig merül majd el benne. 4. Azokban a napokban titokban leszállnak majd az angyalok, és egy helyen fogják összegyűjteni a bűn minden segítőjét; a Legfőbb hozzálát majd az ítéletnek azon a napján, hogy megtartsa a nagy ítéletet a bűnösök között. 5. A z összes igaz és szent fölé szent angyalokat állít majd őrtállókul, hogy úgy őrizzék őket, mint a szemük fényét, amíg véget nem vet minden gonoszságnak és minden bűnnek; ha hosszú álmot alusznak is az igazak, nincs félnivalójuk. 6. A z emberek között levő bölcsek látni fogják az igazságot; a föld gyermekei megértik majd ennek a könyvnek minden szavát, és felismerik, hogy gazdagságuk nem mentheti meg őket bűneik megsemmisítése idején. 7. Jaj nektek, bűnösök, ha az igazakat gyötritek a szorongató aggodalom napján, és tűzzel égetitek el őket; tetteitek szerint fizetnek majd nektek! 8. Jaj nektek, megátalkodott szívűek, akik azért virrasztotok, hogy gonoszságot eszeljetek k i : Szálljon félelem rátok, és senki sem segít rajtatok! 9. Jaj nektek, bűnösök! Mert szátok szavai és kezetek tettei miatt, melyeket istentelen módon követtetek el, lobogó tűzben fogtok égni. 10. Tudjátok hát meg, hogy az angyalok a mennyben a Naptól, a Holdtól és a csillagoktól kezdve átkutatják bűnötökkel kapcsolatos 133

tetteiteket, mivel ítéletet gyakoroltok a földön az igazak felett! 11. Felhő(ke)t, ködöt, harmatot és esőt hoz majd fel ellenetek bizonyságul; mert mindegyik óvakodik majd tőletek, nehogy leszálljon rátok . . . bűnötök miatt. 12. Adjatok hát ajándékokat, hogy az eső ne óvakodjék attól, hogy leszálljon rátok, sem a harmat, ha ezüstöt és aranyat kapott tőletek, hogy lehulljon! 13. Azokban a napokban, ha a dér és a hó hidegével, és az összes havas szél minden csapásával együtt leszáll majd rátok, nem lesztek képesek megállni előttük. 101. 1. T i , az ég összes gyermekei, nézzétek az eget és a Legfőbb minden művét; féljetek tőle, és semmi gonoszat ne tegyetek az ő jelenlétében! 2. Ha bezárja az ég ablakait, és visszatartja az esőt meg a harmatot, hogy miattatok ne hulljanak a földre, mit akartok akkor tenni? 3. Ha rátok küldi haragját cselekedeteitek miatt, akkor nem kérhetitek Őt, mert igazságossága ellen gőgösen és szemtelenül beszéltek; nem leltek békességet! 4. Nem látjátok, mint a hajók tengerészei, ha hajóikat körbeforgatják a hullámok, és hintáztatják a szelek, akik félnek, és emiatt rémületbe esnek, 5. mert összes, legjobb holmijuk velük együtt a tengerbe vándorolt, és szívükben amiatt aggódnak, hogy a tenger elnyeli őket, és ők elpusztulnak benne? 6. Vajon az egész tenger, összes vize és egész mozgása nem a Legfőbb műve? Nem pecsételte-e le összes cselekedetét, és vette-e egészen körül homokkal? 7. Fenyegetésére megrémül és kiszárad; benne minden hal és minden, ami benne van, elpusztul; de ti, bűnösök, akik a földön (laktok), nem féltek tőle! 8. Nem Ő teremtette-e az eget, a földet és mindent, ami bennük van? K i adott tanítást és bölcsességet mindazoknak, amik a földön és a tengerben mozognak? 9. Nem félnek-e a hajó tengerésszel a tengertől? A bűnösök azonban nem félnek a Legfőbbtől!. 102. 1. Hová akartok menekülni azokban a napokban, 134

ha fájdalmas tüzet hoz rátok, és hogyan akartok megmenekülni? Nem fogtok-e megrémülni és félni, ha ellenetek fordítja szavát? 2. Minden világító megrendül a nagy félelemtől; az egész föld meg fog rémülni, reszketni és félni fog. 3. Minden angyal teljesíteni fogja parancsát; a föld gyermekei igyekeznek majd elrejtőzni a dicsőséges Nagy elől, reszketni és rémüldözni fognak: de ti, bűnösök, örökre átkozottak vagytok, és nem leltek békességet! 4. Ne féljetek, ti, igazak lelkei, és legyetek tele reménnyel ti, akik igazságosságban haltok meg! 5. Ne szomorkodjatok, ha lelketek nagy szomorúságban, jajgatás, sóhajtozás és aggodalom közepette megy le az alvilágba, és testetek életetek idején nem érte el azt, ami értéketeknek megfelelt, hanem most (meghaltok) egy napon, amelyen egyenlők lettetek a bűnösökkel, és az átok és a büntető ítélet napján (?). 6. Ha meghaltok, így beszélnek rólatok a bűnösök: - „Ahogy mi halunk meg, ú g y halnak meg az igazak" (is). M i hasznuk volt (jó) tetteikből? 7. í m e , ahogy mi, úgy halnak meg ők (is), bánatban és sötétségben. M i előnyük van velünk szemben? Mostantól kezdve egyenlők vagyunk. .8. M i t kapnak és látnak majd örökké? Hiszen lám, ők is halottak, és mostantól fogva nem látják (többé) örökre a világosságot!" 9. Mondom nektek, ti bűnösök, ti megelégedtek azzal, ha esztek és isztok, embereket meztelenre vetkőztettek és kiraboltok, vétkeztek, vagyont szereztek, és dicsőséges napokat láttok. 10. Láttátok, hogyan lett béke az igazak vége? Mert semmiféle erőszakoskodást nem találtak bennünk haláluk napjáig. 11. „Elpusztultak, és olyanok lettek, mintha nem is lettek volna, és lelkük szomorúság közepette ment le az alvilágba." 103. 1. Megesküszöm most nektek, ti igazak, annak a dicsőségére, aki nagy, dicsőséges és erős az uralkodásban, és nagyságára esküszöm nektek: 2. Ismerem ezt a titkot; a mennyei táblákon olvastam, és láttam a szentek könyvét. 135

Abban leírva és róluk feljegyezve találtam, 3. hogy mindenféle jó, öröm és tisztelet van előkészítve és felírva az igazságosságban elhunytak lelkei számára, hogy sokféfe jót adnak majd nektek fáradságotok jutalmaképp, és hogy sorsotok jobb, mint az előzőké! 4. Szellemeitek pedig, vagyis közületek azoké, akik igazságosságban haltak meg, élni, örülni és boldogulni fognak; szellemeik nem pusztulnak el, hanem emlékük a Nagy színe előtt lesz a világ összes nemzedékéig; ezért ne féljetek gyalázkodásukról! 5. Jaj nektek, bűnösök, ha bűneitekben haltok meg, és azok, akik egy véleményen vannak veletek, azt mondják rólatok: „Boldogok a bűnösök; az egész életükön át jót láttak! 6. Most ők (is) boldogságban és gazdagságban haltak meg; szomorúságot és vérontást nem láttak életükben. Dicsőségben haltak meg, és életük idején nem teljesedett be ítélet rajtuk." 7. Nem tudjátok, hogy leikeiket az alvilágba küldik, hogy rossz sorsuk lesz, és nagy szomorúságban lesz részük? 8. Oda, ahol a nagy ítélet megy végbe, sötétségbe, láncokba és lobogó tűzbe jut majd szellemetek, és nagy ítélet vár minden nemzedékre mindörökké; jaj nektek, nem lesz békességetek! 9. Ne mondjátok az igazakról és jókról, akik éltek: - „Életük napjaiban fáradságos munkájukkal vesződtek, és mindenféle nehézséget megtapasztaltak. Sok baj érte, és betegséggyötörte őket; lefogytak és szellemükben legyengültek. 10. Megvetették őket, és senki sem segített szóval és tettel rajtuk. A legcsekélyebbet sem birtokolták, és nem is érték el, megkínozták és megsemmisítették őket, és nem remélték, hogy napról napra láthatják az életet. 11. Azt remélték, hogy ők lesznek a fej, és farokká lettek ( v ö : M . Törv. 28,13; Pirke Aboth 4,15 ); munkákkal kínlódtak, és nem kaptak jutalmat fáradságukért. A bűnösök ételévé lettek, és az igaztalanok súlyosan rájuk szorították igájukat. 12. Akik gyűlölték és ütötték őket, azok kapták meg az uralmat felettük; azoknak hajtották meg hátub

136

kat, akiket gyűlöltek, és ezek nem voltak részvéttel irántuk. 13. Igyekeztek elmenekülni tőlük, hogy biztonságba helyezzék magukat, és nyugalomra találjanak; de nem találtak olyan helyet, ahová elszökhettek és előlük elmenekülhettek volna. 14. Szomorúságukban bepanaszolták őket az uralkodóknál, és kiáltoztak azok miatt, akik felemésztették őket; de nem vették figyelembe kiáltásukat, és nem akartak hallgatni hangjukra. 15. Azoknak segítettek, akik kirabolták, felemésztették és megtizedelték őket; eltitkolták erőszakoskodásukat, és nem vették le róluk azoknak az igáját, akik felemésztették, szétszórták és meggyilkolták őket. Eltitkolták legyilkolásukat, és nem gondoltak rá, hogy ellenük emelték kezüket." 104. 1. Esküszöm nektek, ti igazak, hogy az angyalok a mennyben a ti javatokra emlékeznek meg a. Nagy dicsősége előtt; nevetek fel van írva a Nagy dicsősége előtt. .2. Legyetek bizalommal! Mert először a boldogtalanság és a szükség miatt szégyen jutott osztályrészetekül, de most úgy ragyogtok és fényletek majd, mint az égi világítók (vö: Dán. 12,3); fel fog tárulni előttetek a menny kapuja. 3. Tartsatok ki az ítélet utáni forró vágyakozásotokban, akkor majd megmutatkozik nektek; mert az uralkodókat és azok segítőit, akik kiraboltak titeket, meg fogják büntetni szomorúságotokért. 4. Reméljetek, és ne adjátok fel a reményt, mert oly nagy lesz az örömötök, mint az ég angyalainak! 5. Mit tesztek majd akkor? Nincs szükségetek rá, hogy elrejtőzzetek a nagy ítélet napján, és nem találnak bűnösnek benneteket; az örök ítélet a világ minden nemzedékén át távol lesz tőletek. 6. Ne csüggedjetek hát, ti igazak, ha látjátok, hogy a bűnösök megerősödnek, és szerencséjük van útjukon! Ne legyetek hozzájuk hasonlók, és ne lépjetek közösségre velük, hanem tartsátok távol magatokat erőszakoskodásuktól, mert a mennyei seregek társaivá kell lennetek! 7. J ó lehet, ti bűnösök, azt mondjátok: - „Összes bűnünket nem 137

kutatják át, és nem jegyzik majd fel!" - de ők (ti. az angyalok) minden bűnötöket mindennap feljegyzik. 8. Most megmutatom nektek, hogy világosság és sötétség, nappal és éjszaka látja összes bűnötöket. 9. Ne legyetek szívetekben istentelenek, ne hazudjatok, ne változtassátok meg az igazság szavait, és ne mondjátok hazugságnak a nagy Szent szavait! Ne dicsérjétek bálványaitokat; hiszen összes hazugságotok és istentelenségetek nem az igazságosságnak, hanem nagy bűnnek a jele. 10. Én azonban ezt a titkot is ismerem, hogy sok bűnös megváltoztatja és elferdíti majd az igazság szavait, gonosz beszédeket mond és hazudik, nagy csalásokat eszel ki, és könyveket ír beszédeiről. 11. De ha összes szavamat helyesen írják (le) nyelvükön, semmit sem változtatnak meg vagy hagynak ki szavaimból, hanem mindent helyesen írnak le, mindent, amit én fentebb róluk tanúsítottam, 12. akkor ismerek egy másik titkot: a könyveket átadják majd az igazaknak és bölcseknek, és sok Örömet, megbecsülést és bölcsességet fognak nyújtani. 13. A könyveket átadják nekik; hinni fognak bennük, és örülnek nekik, és minden igaz, aki abból megtanulta a becsületesség mindenféle útját, meg fogja kapni jutalmát. 105. 1. Azokban a napokban, mondja az Űr, szólítsák a föld gyermekeit, és tegyenek tanúságot ugyanennek (a könyvnek) a bölcsessége mellett. Mutassátok meg ezeket nekik, mert ti vagytok vezetőik, és azokat a jutalmakat, (amelyek) az egész földre általuk kell, hogy eljussanak. 2. Mert én és az én Fiam örökre egyesülünk velük az igazság útjain életük folyamán. Békességre leltek; örüljetek, ti, igazság gyermekei! ( v ö : Jn. 18,37). Ámen.

138

V I A Z EGÉSZ KÖNYV BEFEJEZÉSE A) A N o é születésekot történt csodákról és jelekről 106. 1. Kisvártatva fiam, Matuzsálem, feleséget szerzett fiának, Lámekhnek; az terhes lett tőle, és fiút szült. 2. Teste fehér volt, mint a hó, és piros, mint a rózsavirág; haja fehér volt, mint a gyapjú, és szemei olyanok voltak, mint a napsugarak. Ha kinyitotta szemeit, ú g y bevilágították a házat, mint a Nap, úgyhogy az egész ház nagyon világos lett. 3. Erre felállt a bába kezei között, kinyitotta száját, és imádta az Igazságosság Urát. 4. Akkor mégijedt tőle atyja, Lámekh, elmenekült, és atyjához, Matuzsálemhez jött. 5. Azt mondta neki: - Különös fiút nemzettem; nem olyan, mint egy ember, hanem az ég angyalainak gyermekeihez hasonlít. Természete más, (mint a miénk) és nem olyan, mint mi vagyunk; szemei olyanok, mint a napsugarak, (és) arca dicsőséges. 6. Nekem úgy tűnik, hogy nem tőlem, hanem az angyaloktól származik, és félek, hogy az ő idejében majd csoda történik a földön. 7. És most, atyám, itt vagyok, hogy könyörögve arra kérjelek, menj atyánkhoz, Hénokhoz, hogy megtudd tőle az igazságot, mivel ő az angyaloknál tartózkodik. 8. Amikor pedig Matuzsálem meghallgatta fia beszédét, eljött hozzám a föld végeire; mert megtudta, hogy ott vagyok. Hangosan hívott, és én meghallottam hangját, eljöttem hozzá, és azt mondtam neki: - í m e , itt vagyok, fiam; miért jöttél hozzám? 9. Válaszolt nekem, és azt mondta: - Nagy gond miatt jöttem hozzád, és nyugtala139

nító jelenség miatt léptem (hozzád). 10. És most hallgass meg engem, atyám: Fiamnak, Lámekhnak fia született, akinek alakja és természete nem olyan, mint egy embernek a természete. Testének színe fehérebb, mint a hó, és pirosabb, mint a rózsavirág. Haja fehérebb, mint,a fehér gyapjú, és szemei olyanok, mint a napsugarak; ha kinyitja szemeit, azok bevilágítják az egész házat. 11. Felállt a bába kezei között, kinyitotta száját, és dicsérte a menny Urát. 12. Atyja, Lámekh azonban megijedt, és hozzám menekült; nem hiszi, hogy tőle származna, hanem az ég angyalainak képmása. í m e , azért jöttem hozzád, hogy tudtomra add az igazságot. 13. Erre én, Hénokh, válaszoltam, és azt mondtam neki: - A z Űr újat alkot majd a földön. Ezt már egy (korábbi) látomásban láttam, és tudtodra adtam, hogy atyámnak, Járednek az idejében a menny néhány angyala megszegte az Űr szavát. 14. í m e , bűnt követtek el, és áthágták a törvényt. Asszonyokkal keveredtek össze, és vétkeztek velük; néhányukat feleségül vették, és gyermekeket nemzettek velük. 15. Nagy pusztulás jön majd az egész földre; vízözön és nagy pusztulás következik be egy éven keresztül. 16. E z a fiú, aki nektek született, megmarad a földön, és az ő három fia vele együtt meg fog menekülni, ha majd meghal a földön található minden ember, ő fiaival együtt meg fog menekülni. 17. Ők nemzették a földön az óriásokat, akik nem szellemük, hanem testük szerint azok. Nagy büntető ítélet jön majd a földre, és megtisztítja a földet minden szennytől. 18. Most pedig add tudtára fiadnak, Lámekhnak, hogy az, aki született, valóban az ő fia, és nevét Noénak hívja; mert ő marad majd nektek, és fiaival együtt meg fog menekülni abból a pusztulásból, amely az összes bűn és a napjaiban a földön elkövetett összes istentelenség miatt köszönt a földre. 19. Ezután még sokkal nagyobb lesz az istentelenség annál, mint amilyet először követtek el a földön. Mert én ismerem a szentek titkait, mivel az Űr 140

kinyilatkoztatta-és tudomásomra hozta azokat, és elolvastam (azokat) a mennyei táblákon. 107. 1. Láttam hogy fel van rájuk írva, hogy egyik nemzedék a másik után fog vétkezni, amíg az igazságosság nemzedéke nem támad, és megsemmisül a vétek, a bűn eltűnik a földről, és minden jó (le)száll rá. 2. Most pedig, fiam, menj, add tudtára fiadnak, Lámekhnak, hogy ez a fiú, aki született, valóban az ő fia, és hogy (ez) nem hazugság. 3. Amikor Matuzsálem hallotta atyjának, Hénokhnak a beszédét - hiszen az összes elrejtett dolgot megmutatta neki - , visszatért, és megmutatta (azokat) neki. Annak a fiúnak a nevét pedig Noénak hívta, mert ő fogja megörvendeztetni a földet, (kárpótlásul) minden pusztulásért ( v ö : Ter. 5,29). B) H é n o k h utolsó intő b e s z é d e 108. 1. Egy másik könyv, melyet Hénokh fia, Matuzsálem és azok számára írt, akik utána következnek majd, és be fogják tartani a végidőben a törvényt. 2. T i , akik jót tettetek, várjatok erre a napra, amíg véget nem vetnek azoknak, akik gonoszat cselekszenek, és véget nem ér a vétkesek hatalma. 3. Csak várjatok, amíg meg nem szűnik a b ű n ; mert neveiket kitörlik a szentek könyveiből, és utódaikat örökre megsemmisítik. Szellemeiket megölik, kiáltozni és jajgatni fognak egy mérhetetlen, puszta helyen, és lángba fognak égni (egy olyan helyen), ahol nincs föld. 4. Láttam ott (olyasvalamit), mint egy mérhetetlen felhő - mert mélysége miatt nem tudtam áttekinteni és egy világosan égő tűzlángot láttam, és (olyasvalami) forgott ott, mintha világosan lobogó helyek lettek volna melyek ide-oda mozogtak. 5. Erre megkérdeztem azoknak a szent angyaloknak az egyikét, akik nálam voltak, és így szóltam hozzá: - M i ez a világosan fénylő (dolog)? Mert
y

141

nem (úgy néz ki), mint az ég, hanem mint csak hangos kiáltással, sírással, jajgatással és heves fájdalom (ordítás)sal kevert, világosan fénylő tűzláng. 6. Azt mondta nekem:— Erre a helyre, melyet látsz, hozzák a bűnösöket, a káromlók és azoknak a szellemeit, akik gonoszat tesznek, és mindent megváltoztatnak, amit Isten a próféták szája által az elkövetkezendő dologról meghirdetetett. 7. Mert erről fent a mennyben írások és feljegyzések vannak, hogy az angyalok elolvassák azokat, és ismerjék a bűnösök sorsát; az alázatosak szellemeinek (a sorsát); azokét, akik sanyargatták testüket, és (ezért) Isten, meg fogja jutalmazni őket; azokét, akiket a gonosz emberek gyalázni fognak; 8. akik Istent szerették, sem aranyat, sem ezüstöt, sem bármilyen világi jót nem szerettek, hanem odaadták testüket a kínnak; 9. azok, akik amióta beléptek az életbe, nem a földi ételek után vágyódtak, hanem testüket mulandó leheletnek tartották, és ennek megfelelően éltek. A z Űr sokszorosan próbára tette őket; de szellemeiket tisztának találta, úgyhogy dicsérhetik az ő nevét. 10. Minden jutalmat, amelyet kapnak, a (korábbi) könyvekben írtam le. (Azért) rendelt számukra jutalmat, mert olyannak találta őkat, akik a mennyet jobban szerették földi életüknél, és engem dicsértek, miközben gonosz emberek letiporták őket, gyalázkodásokat és káromló szavakat kellett elviselniük tőlük, és becsmérelték őket. 11. Most azonban hívni fogom azoknak a jóknak a szellemeit, akik a világosság nemzedékéhez tartoznak, és meg fogom dicsőíteni azokat a sötétségben születetetteket, akiket testükben nem jutalmaztam meg dicsőséggel, amint ez hűségük révén megillette volna őket. 12. Világos fénybe akarom kivezetni azokat, akik szent nevemet szerették, és mindegyiket külön-külön a megtiszteltetése trónjára fogom ültetni. 13. Számtalan időn át fognak ragyogni, mert igazságosság az Isten ítélete. Mert a hűségeseket (az emberek lakásában becsületes úton, hűséggel fogja meg142

jutalmazni. 14. Látni fogják, amint a sötétségben születetteket a sötétségbe vetik majd, mialatt az igazak ragyognak. 15. A bűnösök azonban hangosan kiáltozni fognak, ha látják, hogy fognak (az igazak) világítani, és ők is oda fognak-menni, ahol számukra napok és idők vannak megszabva.

143

MÓZES APOKALIPSZISE

I. Ádám és Éva története és az ősszülők viselt dolgai, melyeket Isten Mózesnek, szolgájának kinyilatkoztatott, amikor a szövetség tábláit az Űr kezéből átvette, Mihály főangyal által tanítva. 1. Ádám és Éva története pedig ez: Miután kimentek a paradicsomból, Ádám vette feleségét, Évát és elment Keletre. Tizennyolc évig és két hónapig maradt ott, és Éva méhében fogant és két fiat szült, Diatótoszt, akit Káinnak hívnak, és Ábelt, akit Amilabesznek hívnak. 2. És ezután történt, hogy Ádám együtt volt Évával, és Éva azt mondta urának: - Uram, ma éjjel álmomban láttam fiamnak, Amilabesznek vérét - akit Ábelnek mondanak H , amint testvérének, Káinnak szájára fröccsent, és az itta azt kegyetlen módon. Kérlelte, hagyjon neki keveset belőle, de az nem hallgatta meg őt, és mind megitta, de nem maradt meg gyomrában, hanem kijött a száján. Ádám pedig azt mondta Évának: - Keljünk fel és menjünk, lássuk, mi történt velük, nehogy valami ellenséggel verekedjenek. 3. Odaérkezvén mindketten azt találták, hogy Ábel legyilkoltatott testvére, Káin keze által. Isten pedig így szólt Mihályhoz, a főangyalhoz: Mondd meg Ádámnak: - A misztériumot, melyet ismersz, ne mondd el fiadnak Káinnak, mert a harag fia ő. De ne szomorkodj, mert más gyermeket adok helyette, mely világossá tesz előtted min145

dent, aniit csak teszel vele! De te xxe mondj neki semmit! Ezt mondta Isten az angyalának, Ádám pedig megőrizte szívében a szavakat, vele együtt Éva is, kik szomorkodtak Ábel miatt. 4. Majd Ádám megismerte feleségét Évát, és méhében fogant, és szülte Szethet. És mondja Ádám Évának: - í m e fiunk született Ábel helyett, akit mégölt Káin, adjunk dicsőséget Istennek, és mutassunk be áldozatot neki. 5. Ádám pedig nemzett harminc fiút és leányt, és betegségbe esett, és hangos szóval kiáltotta mondván: - Jöjjenek hozzám fiaim mind, hogy lássam őket, mielőtt meghalok. Mindannyian Összegyülekeztek, a föld ugyanis három részében volt lakott. Mindnyájan á ház ajtajához jöttek, bementek, imádkoztak Istenhez. Szeth fia pedig így szólt: - Atyám, Ádám, mi bajod ? Ezt válaszolta: - Gyermekeim: sokféle betegség gyötör. Mire ők ezt mondták: - M i az, hogy baj meg betegség? 6. És Szeth válaszolt és mondta neki: - Nem emlékszel atyám, miből ettél a paradicsombán, és elszomorodtál, mert megkívántad azokat? Ha így van, küldj engem, és elmegyek, és hozok neked a paradicsom gyümölcséből. Hamut teszek fejemre, sírni és könyörögni fogok, és az Űr meghallgat majd engem, és elküldi angyalát, és hozok neked, hogy megszűnjön szomorúságod. Ádám mondta neki: 7. - Amikor megteremtett minket az Isten, engem és anyátokat, aki miatt meg fogok halni, nékünk adott minden termést a paradicsomban, egyet tiltott, hogy együnk belőle, ami miatt meg is halunk. Á z anyátokat őrző angyalok számára elérkezett az imádás ideje, hogy felmenjenek az Úrhoz. A z ellenség adott neki és evett a fáról, megtudván, hogy nem voltunk a közelében, sem én, sem a szent angyalok. Aztán ő adott nekem is enni. 8 Amikor mindketten ettünk, megharagudott Isten. A z Űr lejött a paradicsomba, felállította trónját és félelmetes 146

hangon szólított, mondván: - Ádám hol vagy? És hogy: - Miért rejtőztél el színem elől? Nem rejtőzhet el a ház építője elől. És ezt mondta: - Mivel elhagytad szövetségemet, hetven csapást bocsátok testedre. A z első csapás kínja: a szemek erőszakossága. A második csapás kínja: a hallás fáradtsága. És így tovább, mind a hetven csapás elkövetkezik számodra. 9. Mikor Ádám ezt mondta fiainak, hangosan felnyögött és mondta: - M i t tegyek? Nagy nyomorúságban vagyok. Éva pedig sírt, és ezt mondta: - Uram, Ádám, kelj fel, add nekem betegséged felét, és viselem, mert miattam történt ez, miattam vagy kimerült, és miattam szenvedsz. Ádám pedig í g y szólt Évához: - Kelj fel, menj Szeth fiunkkal a paradicsom közelébe, földet tegyetek fejetekre és sírjatok, kérve Istent, hogy könyörüljön rajtam, és küldje elangyalát a paradicsomba, és adjon nekem arról a fáról, melyben a tőle való olaj csordogál, és hozd nekem, és megkenem magam vele, és megpihenek és megvilágosítom néked, miben és mi módon vezettettünk félre előzőleg. 10. Szeth és Éva a paradicsom közelébe mentek. Ahogy mentek, Éva látta, hogy a vadállat fiával harcol. Sírva fakadt ekkor Éva és mondotta: - Jaj, jaj, mert ha eljön a feltámadás napja, minden bűnös átkozni fog engem, mondván, hogy nem tartotta meg Éva Isten parancsát! Éva megijedve így szólt a vadállatra: - Óh gonosz vadállat, hogy nem félsz Isten képmásával harcolni? Hogy nyithatod ki szádat? Ennyire megerősödtek fogaid? Hogy nem emlékezel alávetettségedre, hisz előzőleg alá lettél vetve Isten képének? 11. Ekkor a vadállat így kiáltott, mondván: - Siralmaidhoz és követelőzésedhez semmi közöm, hozzád azonban van közöm, mert tőled ered a vadállatok elseje. H o gyan nyújthattad k i kezed, hogy egyél a fáról, melyről Isten megtiltotta, hogy egyetek? Ezért változott meg a m i 147

természetünk is. Most hát nem tudsz elhalgatíatni, ha elkezdelek cáfolni téged. 12. Szeth pedig ezt mondta a v a d á l l a t n a k : - F o g d be a szád és hallgass, és állj el az Isten képmásától az ítélet napjáig! Ekkor így válaszolt a vadállat Szethnek: - í m e elállók Szethtől, Isten képmásától. Ekkor elfutott a vadállat, és otthagyta őt megverve, és lement sátrába. 13. Most pedig Szeth anyjával, Évával a paradicsom közelébe ért. És ott sírtak és kérték Istent, hogy adna az irgalmasság olajából. Isten pedig Mihály főangyalt küldte hozzájuk, és e szavakat mondta nekik: - Szeth, Isten embere, ne fáradj itt imádkozva ezen könyörgésekben kérve á fáról, melyben az olaj csörgedez, hogy megkenjed vele atyádat, Ádámot! Most nem kapod meg azt, hanem a végső időkben. Akkor feltámad majd minden test, kezdve Ádámtól egészen ama nagy napig bezárólag, és ők szent nép lesznek. Akkor őnekik adatik meg majd a paradicsom minden gyönyörűsége, köztük lesz az Isten. És nem lesznek többé színe előtt vétkezők, mert elvétetik tőlük a gonosz szív, és olyan szív adatik nekik, mely a jót szokta meg, és csak neki szolgál. Menj ismét atyádhoz, mivel betelt életének mértéke, három nap híján. Amikor majd kijön belőle, látni fogod annak félelmetes felemelkedését. 14. Ezt mondva az angyal eltávozott tőle. Éva és Szeth visszajöttek a sátorba, ahol Ádám feküdt, Ádám pedig ezt mondta Évának: - Mit tettem bennetek, és mily nagy haragot hoztam rátok, ami nem más, mint a halál, mely uralkodik egész nemünkön! És szólt hozzá: - Hívjad minden gyermekünket, és mondd el nekik törvényszegésünk történetét. 15. Ekkor Éva így szólt hozzájuk: - Halljátok mindannyian gyermekeim, és én elbeszélem nektek, hogyan csapott be minket ellenségünk. Történt pedig, hogy a paradicsom őrzése közben, hisz minden részét Istentől rendelve őriztük, a rám jutó rész folytán a déli részt
:

148

vigyáztam és a nyugatit. A z ördög Ádám részéhen járt, ahol hímnemű állatok voltak. Miután Isten megosztotta nekünk az állatokat, és a hímeket mind atyátoknak adta, és a nőstényeket mind nekem, és mindegyikünk, őrizte a sajátját. 16. És az ördög beszélt a kígyóval, mondta: - Kelj fel, gyere hozzám, és hasznos dolgokat mondok neked! Akkor elment hozzá a kígyó, és az ördög azt mondta neki: Hallom, hogy a legértelmesebb vagy az összes állat között, és mind beszédbe elegyednek veled! Ugyanakkor megalázkodsz a legkisebb előtt is! Miért Ádám dudváját eszed, meg az ő feleségéét, és miért nem a paradicsom gyümölcséből? Kelj fel, és menjünk, vettessük ki őt felesége által a paradicsomból, hogy mi is kivettessünk általa. Ezt mondja neki a k í g y ó : - Félek, nehogy megharagudjon az Ű r ! Ezt mondja neki az ördög: Ne félj! Legyél csak az én eszközöm, és én a szád által szavakat mondok, melyek által megcsalhatod őt. 17. És átmászott a paradicsom falán az óra tájban, mikor az angyalok elmentek Istent dicsérni. Akkor a sátán angyal formájában jelent meg és dicsérte Istent, mint a többiek. Én áthajoltam a falon, és láttam őt angyalhoz hasonlóan. És ezt mondja nekem:- Mit csinálsz a paradicsomban? És mondom neki: - Isten tett ide minket, hogy őrizzük és együnk belőle. A z ördög ezt felelte nekem a kígyó szájával: - J ó l teszitek, de nem esztek minden növényből. És én mondom neki: - De igenis, minden növényből eszünk egy kivételével, mely a paradicsom közepén van, melyből megtiltotta Isten, hogy együnk, mert halálnak halálával halunk akkor. 18. Azt mondja nekem akkor a kígyó: - Ahogy él az Isten (esküszöm), sajnállak benneteket, mert ekkora barmok vagytok, de én nem akarom, hogy ne ismerjétek azt, hanem kelj fel gyorsan, gyere, hallgass rám és egyél, és ismerd meg a fa értékét! Én azonban mondtam neki: 149

Félek, nehogy megharagodjon Isten, amint nekünk mondta. És azt mondja nekem: - Ne félj, amikor eszel belőle, megnyílnak szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten, annak tudásában, hogy mi a jó és mi a rossz! Tudván ezt az Isten, hogy olyanok lesztek, mint ő, irigykedett rátok és ezért mondta: Ne egyetek belőle. De te csak nézd a gyümölcsöt, és lásd meg a nagy dicsőséget körüle! Én pedig néztem a gyümölcsöt, és tényleg láttam a nagy dicsőséget körülötte. Azt mondtam azonban neki, hogy szép a szemnek szemlélni, de félek venni a gyümölcséből. És mondj a nekem: - Gyere, adok neked, kövess engem! 19. Kinyitottam neki, és bejött a paradicsomba, és ott előttem kúszott. És körbejárva kicsit visszafordult, és azt mondja nekem: - Meggondoltam, mégsem adok neked belőle! Ezt azért mondta, hogy végleg megcsaljon és elveszejtsen. És azt mondta: - Esküdjél meg, hogy adsz belőle férjednek is. Én meg azt mondtam neki, nem tudom, hogyan kell esküdni, de amit tudok, azt mondom: ~ A z Űr trónjára és a kerubokra, és az élet fájára, hogy férjemnek is adok belőle enni! Amikor kivette eskümet, akkor ment és felment rá. A gyümölcsre, melyet nekem enni adott, rátette saját gonoszságának mérgét, ami az ő vágya. Mert a vágy minden bűn feje. A földre hajlította a gallyat és vettem belőle és ettem. 20. Abban az órában megnyíltak szemeim, és megtudtam, hogy meztelen vagyok, mezítelen az igazságtól, melybe öltöztetve voltunk. És sírva mondtam: - Miért tetted ezt velem, hogy elidegenedtem dicsőségünktől, melybe öltöztetve voltunk? Sírtam azonban az eskü miatt is! Eltűnt azonban a fáról és láthatatlanná vált. Én viszont részemben leveleket kerestem, hogy elrejtsem szégyenemet, és nem találtam a paradicsom fájáról, mivel miután ettem, az én részemben a füge kivételével minden fa lehullatta levelét. Vettem hát annak leveléből, és ruhát készttettem magamnak és az abból van, mely fákról ettünk. 150

21. És nagy hangon kiáltottam, mondtam: - Ádám, Ádám, H o l v á g y ? Kelj fel, és jöjj hozzám, éis nagymisztér riumot mutatok neked! Amikor azonban jött atyátok, törvényszegő szavakat mondtam neki, amelyek megfosztottak bennünket nagy dicsőségünktől. Amikor jött, kinyitottam számat, és megszólalt az ördög, és elkezdtük útbaigazítani őt, mondva: - Jöjj uram, Ádám, hallgass rám, és egyél a fa gyümölcséből, melyről.Isten azt mondta, ne egyetek belőle, mert olyanok lesztek, mint Isten. Atyátok azt válaszolta, mondta: - Félek, nehogy megharagudjon rám Isten! Én azt mondtam neki: - Ne félj! Amikor ugyanis eszel, jót és rosszat ismerni fogsz, és akkor gyorsan meggyőztem őt, evett és megnyíltak szemei, és ő is felismerte mezítelenségét. És mondja nekem: -- Óh gonosz asszony! M i t tettél velünk? Elidegenítettél engem Isten dicsőségétől! 22. Azon órában még hallottuk harsonázni Mihály főangyalt, hívta az angyalokat, mondván: - Ezt mondja az Ű r : Jöjjetek velem a paradicsomba, és halljátok a szavakat, melyekkel megítélem Ádámot. Amikor meghallottuk a főangyalt harsonázni, mondtuk: - Lám, Isten a paradicsomba jön minket ítélni! Megijedtünk és elbújtunk. És eljött Isten a paradicsomba a kerubok szekerére szállva, és az angyalok himnuszt zengtek neki. Amikor Isten bejött a paradicsomba, Ádám és az én részemben egyaránt elfonnyadt minden növény és elszáradt, és Isten trónja ott volt, ahol az élet fája díszlett. 23. És hívta Isten Ádámot és mondta: - Ádám, hova bújtál, azt gondolod, hógy nem talállak meg? Ekkor atyátok mondta: - Nem Uram! Nem azért bújtunk el, hogy ne találjál meg, hanem mert félek, mivel mezítelen vagyok és tisztelem hatalmadat. Uram. Isten mondja neki: - K i világosított fel arról téged, hogy meztelen vagy, csak nem hagytad el parancsomat, melyet azért adtam, hogy megőrizd! Akkor Ádám emlékezett a szóra, melyet neki mon151

dottam, amikor be akartam csapni, hogy olyanná teszlek Istennel szemben, hogy nem árthat neked! Ekkor hozzám fordult és mondta: - Miért tetted ezt? Én is kígyó szavára emlékeztem és mondtam, a kígyó csalt meg engem. 24. Isten ezt mondta Ádámnak: - Mivel nem engedelmeskedtél parancsomnak, és az asszonyra hallgattál, átkozott lesz a föld műveidben. Valahányszor műveled, nem adja meg erejét, tövist és bojtorjánt terem, és arcod verejtékével eszed kenyeredet. Sokféle fájdalomban lesz részed. Fáradozol és meg nem pihensz, keserűség fog gyötörni, és nem ízlelsz édeset, forróság és hideg szorongat majd. Sokat görnyedezel, és meg nem gazdagodsz, és a gazdagságban nem maradsz meg, és az állatok, amelyek fölött eddig uralkodtál, fellázadnak ellened a zűrzavarban, mert nem tartottad meg parancsomat. 25. Hozzám fordulva pedig ezt mondta az Ú r : - Mivel a kígyóra hallgattál, és nem az én parancsomat tartottad meg, hiábavalóságokban és tűrhetetlen kínokban lesz részed, sok fájdalommal szülöd gyermekeidet, eljössz egy órában és elveszted életedet a fájdalomtól, és a nagy szükség miatt. Vallomásodban mondod majd: Uram, Uram, ments meg, és én nem fordulok oda a test vétke felé! Ezért szavadban ítéllek meg, az ellenségeskedés által, melyet az ellenség adott beléd. Ismét fordulj uradhoz, ő majd uralkodik rajtad! 26. Miután nekem ezt mondta, így szólt a kígyóhoz; nagy haragban szólt hozzá: - Mivel ezt művelted és hálátlan eszköz lettél, ezért mígcsak megcsalod szívükben az átalmenőket, átkozott leszel minden állat között. Eddigi eledeledtől megfosztatsz, földet eszel majd életed minden napján. Melleden és hasadon csúszol majd, és nem lesz kezed, sem lábad. Nem lesz kezed, füled, vagy tollad, vagy semmilyen olyan testtagod, amely azoknak van, akiket becsaptál, és miattad kiűzetnek a paradicsomból. És ellenségeskedést vetek közéd és az ő sarja közé, ő a te fejedet 152

tartja szemmel, te pedig az ő sarka után leselkedel az ítélet napjáig, 27. És miután ezt mondta, angyalainak parancsolta, hogy űzzenek k i minket a paradicsomból. Sírva űztek k i minket, és atyátok, Ádám kérlelte az angyalokat: - Engedjetek még kicsit, hogy Istent kérjem, és irgalmazzon és szánjon meg minket, mert egyedül én vétkeztem! Azok erre abbahagyták a kiűzést. Ádám sírva kiáltotta: - Bocsásd meg nekem Istenem, amit tettem! Akkor az Úr azt mondta angyalainak: - Miért nem űzitek k i Ádámot a paradicsomból? Csak nem én hibáztam, vagy talán rosszul ítéltem? Ekkor az angyalok földre borultak, és imádták az Urat és mondták: - Igazságos vagy Urunk, és egyenesen ítélsz! 28. A z Úr pedig Ádámhoz fordulva azt mondta: - Mostantól kezdve nem engedem, hogy a paradicsomban légy. Ádám azt válaszolta és mondta: - Uram adj nekem az élet fájáról, hogy éljek, mielőtt kiűzöl a paradicsomból! A z Űr akkor ezt mondta Ádámnak: - Nem veszel most róla! A keruboknak elrendeltem, és kétélű tüzes karddal őrzik azt miattad, nehogy megízleld, és halhatatlan légy mindörökké, miközben még harc dúl benned, melyet ellenséged ültetett beléd. Miután kimentél a paradicsomból, és ha megtartóztattad magad minden rossztól, így akarván meghalni, amikor majd itt lesz a feltámadás, feltámasztalak, és akkor kapsz az élet fájáról, és halhatatlan leszel mindörökké. 29. Ahogy az Úr ezeket elmondta, megparancsolta, hogy űzzenek k i minket a paradicsomból. Atyátok zokogott az angyalok színe előtt a paradicsommal szemben, és az angyalok ezt mondták neki: - Mit akarsz, hogy tegyünk néked, Ádám? Atyátok ezt válaszolta az angyaloknak: íme kiűztetek engem, kérlek titeket, engedjétek meg nekem, hogy a paradicsomból jó illatot vigyek, hogy miután kimentem, áldozatot mutassak be Istennek, azért 153

hogy meghallgasson engem Isten. És odamentek, és az angyalok azt mondják Istennek: laél (Jahve), örökkévaló király, parancsold meg nekünk, hogy adjunk Ádámnak jóillatú tömjént a paradicsomból! Akkor Isten megparancsolta, hogy Ádám jöjjön, és vegyen jóillatú aromákat kívánsága szerint. É s odaengedték az angyalok, összegyűjtött mindenfélét, sáfrányt és nárdust, nádat és fahéjat, és a többi magvakat táplálására, és véve azokat kiment a paradicsomból. És a földön lettünk. 30. Nos tehát gyermekeim, feltártam előttetek azt, hogyan vezettettünk félre. T i azonban vigyázzatok magatokra, nehogy elhagyjátok azt, ami jó. 31. Ezeket mondta el fiai között, miközben Ádám betegen feküdt, már csak egyetlen nap volt hátra, hogy eltávozzon a testből, s mondja Ádámnak É v a : - Miért halsz meg te, és miért élek é n ? És mennyi időm van még hátra azután, hogy te meghalsz? Üzend meg nekem! Akkor ezt mondja Ádám Évának: - Ne akarjál törődni ilyen dolgokkal! Nem maradsz le tőlem, rövidesen meghalunk mindketten, és őt is majd velem egy helyre tegyétek. Amikor megháltam, hagyjatok engem, és senki ne érintsen, míg csak az Űr angyala nem mond valamit felőlem. Mert nem feledkezik meg rólam az Isten, hanem feléleszti tulajdon eszközét, melyet teremtett. Inkább kelj fel és imádkozz, de Istenhez, amíg visszaadom lelkem annak kezébe, aki azt adta. Mert nem tudjuk, hogyan találkozunk majd Alkotónkkal, vagy haragszik ránk, vagy felénk fordul, és irgalmas lesz hozzánk. 32. Ekkor Éva felkelt, és kiment, és leborult a földre, és mondta: - Vétkeztem, Istenem, vétkeztem, Mindenség Atyja, vétkeztem ellened, vétkeztem kiválasztott angyalaid ellen, vétkeztem a kerubok ellen, vétkeztem megingathatatlan trónod ellen, vétkeztem Uram, nagyon tévedtem, vétkeztem ellened és minden bűn általam lett a teremtésben! Még térden állva imádkozott Éva, íme hozzájött az 154

emberiség angyala, felállította, és így szólt: - Kelj fel Éva töredelmedből! í m e férjed Ádám eltávozott a testéből, kelj fel és lásd, hogyan vitetik fel lelke a Teremtővel való találkozásra, aki megalkotta azt. 33. Felkelt pedig Éva, kezét arcára tette, és azt mondta neki az angyal: - Szakadj el a földi dolgoktól! Éva az égre szegezte szemeit, és fényszekeret látott jönni, melyet négy ragyogó sas vont, minek fenségét senki sem lett volna méltó elmondani, akit méh szült a világra, sem orcájukat szemlélni, és angyalok vezették a szekeret. Arra a helyre jött, ahol Ádám atyátok feküdt. Akkor megállt a szekér, a szeráfok is középen, atyátok és a szekér között. Én pedig arany füstölőket láttam és három csészét, és íme minden angyal tömjénnel és füstölőkkel jött, és csészékkel az áldozati oltárhoz, és felszították azokat, és a füst, mely a tömjénből jött, beborította az égboltot. És arcra borultak az angyalok és imádták Istent, kiáltottak és mondták: laél, Szent, bocsáss meg, mert képmásod és szent kezed alkotása ő ! 34. És íme akkor, én Éva, láttam, hogy két nagy és félelmetes misztérium áll Isten színe előtt. A félelemtől sírtam és fiamhoz, Szethez kiáltottam, mondván: - Kelj fel fiam, Szeth, atyád holtteste mellől, és jöjj hozzám, hogy lásd, amit szem nem látott, és hogyan könyörögnek ők atyádért, Ádámért! 35. Akkor Szeth felkelt, és anyjához jött, és mondja neki: - M i van véled? Miért sírsz? Azt mondja neki: - Nézz fel szemeiddel, és lásd a hét égboltot megnyílva, saját szemeiddel, lásd, hogyan fekszik atyád holtteste arcra borultan, és minden szent angyalok érte imádkoznak és mondják: - Bocsáss meg neki mindenség Atyja, mert képmásod ő ! Nos Sieth fiam, mi ez? Átadják majd a láthatatlan Atya és Istenünk kezébe? K i az a két etióp, akik ott állnak atyád körül, hódolván néki? 36. Ezt mondja Szeth anyjának: - a Nap és a Hold azok 155

akik leborultak és imádkoznak Atyámért. Mondja neki É v a : - H o l van fényességük, és miért lettek feketék? És Szeth mondja neki: - Nem ragyoghatnak a mindenség fénye előtt, ezért rejtőzött el fényük. 37. Miközben Szeth így beszélt anyjával, harsonáztak az angyalok arcra borultan, és félelmetes hangon kiáltottak és mondták: Áldott az Űr dicsősége teremtményeiben! Megkönyörült kezének alkotásán, Ádámon! Miközben eképpen zúgták az angyalok, jött egy a hétszárnyú szeráfok közül, az akherusziai tóba vitte, és megmosta őt Isten színe előtt. Fekve ott eltöltött három órát, és akkor kitárta kezeit a mindenség Ura, aki szent trónján ült, felemelte Ádámot, és átadta Mihály főangyalnak: - A paradicsomba vidd őt, a harmadik égig, és hagyd ott ama nagy és félelmetes napig, melyen a világ fölött rendelkezni fogok! Mihály, a főangyal fölvette őt, és elvitte oda Ádámot, és letette őt, ahogyan Isten mondta neki, amikor megbocsátott Ádámnak. 38. Mindezek után a főangyal a maradéknak temetése felől érdeklődött, és Isten elrendelte, hogy színe elé jöjjenek az összes angyalok, mindegyik rendjének megfelelően. Összejöttek tehát mind az angyalok, egyesek tömjénezővel, mások harsonával. És á seregek Ura felkelt, a szelek vitték őt, és a szelek fölött a kerubok, valamint az ég angyalai vonultak előtte. És oda jöttek, ahol a holttest volt, Ádám holtteste, és fogták azt. És a paradicsomba mentek, és a paradicsom minden fája megmozdult; akkor mindenki, aki Ádámtól származott - Szeth kivételével, mert ő az Isten által meghatározott órában született - , elbódult az illattól. 39. Ádám testét lefektették a paradicsomban, és Szeth ezen igen elszomorodott. És az Úristen ezt mondta: - Ádám miért tetted ezt? Ha parancsomat megőrizted volna, nem örülnének azok, akik erre a helyre juttattak téged. De mondom néked, bánatra fordítom örömüket és 156

a te bánatodat fordítom .örömre. És amikor visszatérsz, annak trónjára ültetlek, aki eltaposott téged, fölötte trónolj, aki félrevezetett téged: Akkor elítéltetnek azok, akik rá hallgatnak, és ő is; sokan fognak szomorkodni és sírni, látván téged, hogy az ő megtisztelő trónján ülsz. 40. Akkor így szolt Mihály főangyalhoz: - Menjél el a paradicsomba a harmadik: égbe, és hozz nekem gyolcsokat, bysszuszt és szíriai gyolcsot, hármat! És Isten ezt mondta Mihálynak, Gábrielnek, Űriéinek, Rafaelnek: - csavarjátok a gyolcsokba Ádám testét, és hozzatok olajat, az illat olaját, és öntsétek rá. Ezek megtételével temették el testét. És az Űr ezt mondta: - Hozzátok el Ábel testét is. És elhozták, hoztak más gyolcsokat, és eltemették azt is, mert temetetlen volt azóta, hogy Káin megölte testvérét. Káinnak nagy gondja volt, hogy elrejtse azt, de nem tudta. Nem fogadta be a föld, azt mondván: Nem fogadok be más testet, míg a belőlem vett és teremtett forma vissza nem tér hozzám. A z angyalok pedig felvették őt, elhelyezték atyja mellé, amíg atyja halott lesz, és mindkettőt Isten rendeletére temették el a paradicsom egyik részében, azon a helyen, ahonnan Isten a földet vette. És Isten elküldött hét angyalt a paradicsomba, sok illatszert hoztak és eltették a földbe. És így vették a két testet, és eltemették azokat arra a helyre, amelyet megsirattak és előkészítettek. 41. Akkor Isten szólította Ádámot, és mondta: - Ádám, Ádám! És a test válaszolt á földből, és mondta: — í m e itt vagyok Uram! És azt mondta neki az Ű r : - Mondtam neked, hogy föld vagy, és a földbe veszel! Mostan a feltámadást hirdetem neked! Feltámasztlak téged az utolsó napon, amikor minden ember feltámad, aki magvadból való. 42. E szavak után Isten háromszögletű pecsétet készített, és lepecsételte vele a sírboltot, hogy senki semmit ne tegyen azzal hat napig, míg oldalbordája hozzá nem tér. A z emberszerető Isten és az angyalok Évát is, aki hat nap
!

157

múlva meghalt, ugyanoda helyezték, Éva sitt a halála miatt, hogy nem tudja, hová fogják helyezni testét, mert amikor Ádám temetésekor eljött az Űr a paradicsomba, elaludt ő is és gyermekei is, kivéve Szethet, mint mondtam. Éva halála órájában hívta Istent és kérte, hogy oda temesse, ahová a férjét, eképpen szólt: - Uralkodóm minden erények Ura és Istene, ne szakítsd el szolgádat, engemet, Ádám testétől! Tagjából alkottál engem! Hanem méltass engem, a méltatlant és vétkest, hogy mellé temettessem! Ahogyan vele voltam a paradicsomban, és a törvényszegés után is együtt voltunk, így ne válasszon el minket semmi. Miután imádkozott, feltekintett az égre, felállt és melle zihált, és mondta: - Mindeneknek Istene, fogadd el lelkemet! És azonnal átadta lelkét Istennek. 43. Amikor meghalt, eljött Mihály főangyal, és jött vele három angyal, akik fogták a testet és eltemették oda, ahol Ábel teste volt. És Mihály főangyal azt mondta Szethnek: í g y temess el minden embert, amely meghal, a feltámadás napjáig. Miután ezt a törvényt átadta, így szólt hozzá: - Csak hat napig szomorkodjatok, a hetedik napon azonban szűnjön meg, és örvendjetek azon, mert ama napon mi is, és az Isten is örvendezünk, vele angyalai, az igáz lélek földről való áthelyezése fölött. Ezeket mondta Mihály arkangyal, és elment a mennybe, dicséretet mondván és alleluját; Szent. Szent, Szent az Űr, az Atyaisten dicsőségében, mert ő t illeti a dicsőség, tisztelet és imádás a kezdetnélküli és az ő éltető Lelkével együtt, most és mindenkor, mindörökkön örökké, Ámen,

158

EZDRÁS APOKALIPSZISE

Ezdrásnak, a szent prófétának, Isten szeretettjének szavai és apokalipszise. Harminckét esztendőt és húsz hónapot éltem, mikoron házamban így kiáltottam fel a Magasságbelihez: - Uram, add meg nékem azt a dicsőséget, hogy megláthassam titkaidat! Azon az éjszakán eljött hozzám Mihály angyal, a főangyal, és ezt mondta nekem: - Ezdrás próféta! Mostantól fogva hetvenhét napra hagyd ott a prófétaságot! Én pedig böjtöt tartottam, olyanféleképpen, ahogyan azt nékem meghagyta. Majd eljött hozzám Ráfaél, a seregek fővezére, és egy sztüraksz vesszőt adott át. Kétszer hatvan héten át böjtöltem, majd megláthattam az Isten titkait meg az ő angyalait, és í g y szóltam hozzájuk: - Azt akarom, hogy az Isten ítéletet tartson a keresztény nép fölött. Jobb az embernek, ha meg sem születik, és ha világra sem jön. Akkor az égbe ragadtattam el. A z első égben angyalok hatalmas seregét láttam; és az elítéltekhez vezettek oda engem. Hozzám szóló hangokat hallottam: - Irgalmazz nekünk, Isten választottja, Ezdrás! Majd ezeket kezdtem mondani: - Irgalmazz, jóságos és nagyirgalmú, kezed alkotásainak, inkább engemet ítélj el a bűnösök helyett, mert hasznosabb egy lelket megbüntetni, mint az egész világot romlásba dönteni! És így szólt az Isten: - Én az igazaknak a paradicsomban adok nyugalmat, és könyörületes leszek hozzájuk. És így szólt Ezdrás: -r- Uram, miért az 159

igazakat részesíted kegyeidben? Ahogyan a béres letölti szolgálatának idejét, (eltávozik, majd egy másik szolga szegődik a ház urának szolgálatába), az igaz is hasonlóképpen nyeri el bérét az egekben; ezért inkább a bűnösökkel szemben legyél irgalmas, mert tudjuk, hogy te valóban irgalmas vagy. És így szólt az Isten: - Nem tudom, hogyan is tehetnék velük irgalmasságot? És azt válaszolta Ezdrás: - A haragodat nem tudják elviselni ők. És azt válaszolta rá az Isten, hogy közülük melyiket? És így szólt az Isten: - Olyannak akarlak tégedet, mint Pált és Jánost, hogy a romlatlan és sértetlen kincset add át te is nekem, a szüzesség kincsét, az emberek védősáncát. És í g y szólt Ezdrás: - Jobb, ha az ember meg sem születik, és jó az, ha nincs életben; még az állatoknak is jobb, mint az embereknek, mert azokat nem bünteted, bennünket pedig megfogsz, és átadsz az ítéletre. A z eljövendő világban jaj lesz a bűnösöknek, mivel véget nem érő ítéletben lesz részük, és az el nem é g ő lángokban. Ezeket mondottam neki, és odajött Mihály és Gábor, meg az összes apostolok, és így szóltak: - Üdvözlégy közöttünk, istenfélő ember! És í g y szólt Ezdrás: - Kelj fel, Uram, és jöjj velem az ítéletre! És így szólt az Isten: - í m e , átadom néked végső rendelkezéseimet, az enyémet és a tiédet, hogy ott legyen nálatok. És így szólt Ezdrás: - Füled hallatára ítéltessünk meg. És így szólt az Isten: - Kérdezd meg Ábrahámot, a ti atyátokat, hogy melyik fia perlekedett atyja örökében, aztán gyere, és perlekedjél velem! És így szólt Ezdrás: - Ahogyan él az Űr, nem szűnök meg perlekedni veled a keresztényekért. H o l van a te kezdetben meglevő irgalmasságod, hol van a te nagy türelmed? És így szólt az Isten: - Ahogyan a nappalt és az éjszakát megteremtettem, ugyanúgy az igazat és a bűnöst, és úgy van az rendjén, hogy mint igaz gyakoroljam igazságszolgáltató hatalmamat. És így szólt a próféta: - A z elsőt, az elsőként megteremtett Ádámot ki alkotta meg? És így szólt az Isten: - A z én beszennye160

zetlen kezeim, a paradicsomba tettem őt, hogy őrizze azt a részét, ahol az élet fája van, de mivel halandó volt, nem hallgatott szavamra, és törvényszegést követett el. És í g y szólt á próféta: - Nemde égy angyal is őrizte azt? (Azt mondják, hogy az egyik kerub őrizte az életet minden időben. Hogyan eshetett meg, hogy így, az angyaloktól őrizett élet cselvetés áldozata lett? Rendelkezéseidet követve, mindenkit igazságtalanul ítélnek el) és megmondom néked azt is, ha te nem adtad volna neki Évát, akkor a kígyó sem vezette volna félre őt, így tőled függ, ha akarod, megmented, ha akarod, elveszíted őt. És így szólt a próféta: - Menjünk el, Uram, a második ítélethez. És így szólt az Isten: - Tüzet vetek Szodomára és Gomorrára. És így szólt a próféta: - Uram, méltán tartasz ítéletet felettük. És így szólt az Isten: - Bűneitek felülmúlják az én jószívűségemet. És így szólt a próféta: - Emlékezzél csak az írásokra, atyám mérte ki Jeruzsálemet, és ő építette fel: irgalmazz, Uralkodó, a bűnösöknek, irgalmazz te kezed művének, szánd meg azt, akit megalkottál! Aktkor megemlékezett az Isten teremtményeiről, és így szólt a prófétához: - Hogyan irgalmazhatnék nekik? Ecetet és epét itattak velem, és ráadásul még meg sem bánták. És így szólt a próféta: - Tárd fel kerubjaidat, menjünk együtt az ítéletre, és mutasd meg nekem az ítélet napját, hogy milyen az. És így szólt az Isten: - Tévedésben vagy, Ezdrás, mert az ítélet napja ilyen: akkor majd nem lesz eső a földön, és azon a napon lesz az irgalmas ítélet. És így szólt a próféta: - Uram, addig nem szűnök meg perlekedni veled, amíg nem látom a bevégződés napját. És így szólt az Isten: - Számláld meg a csillagokat és a tenger fövényét; ha meg tudod számlálni ezeket, akkor majd tudsz velem perlekedni is. És így szólt a próféta: - Uram, tudod, hogy emberi testet hordozok, hogyan is tudnám én megszámlálni az ég csillagait, vagy a tenger fövényét? És így szólt az Isten: - Kiválasztott prófétám, senki az emberek közül nem is161

meri azt a nagy napot, a megjelenés napját, amelyen elérkezik a világ ítélete. Temiattad mondtam meg néked azt a napot, prófétám, de az óráját nem mondtam meg néked. És így szólt a próféta: - A z (eljövendő) évekről is mondjál el nékem valamit, Uram! És í g y szólt az Isten: - H a majd látom, hogy a világban szétáradt az igazság, akkor türelemmel fordulok hozzájuk, de ha nem így lesz, kinyújtom kezemet, a négy égtáj felől összemarkolom a földet, és mindent egy begyűjtők Jozafát völgyébe, kiirtom az emberi nemet, és többé már nem lesz világmindenség. És így szólt a próféta: - És akkor a te jobbod hogyan fog megdicsőülni? És így szólt az Isten: - Megdicsőítenek engemet az angyalaim is. És így szólt a próféta: - Gondolj arra, akkor miért teremtetted az embert! Te magad mondottad Ábrahámnak, a mi atyánknak: „Megsokasítván megsokasítalak, magvadat úgy, mint az ég csillagát, vagy mint a tenger partjának fövényét." ( v ö : Ter. 17,6) H o gyan fog akkor beteljesedni a te ígéreted? És í g y szólt az Isten: - Először földrengést idézek elő, egészen a négylábúak és az emberek elpusztulásáig, és ha majd azt látjátok, hogy halálra adja testvér a testvérét, a gyermekek szüleik ellen lázadnak, az asszony otthagyja a férjét, és amikor nemzet nemzet ellen háborút kezd, akkor megtudjátok, hogy közel van a vég ( v ö : M t 10,21-24,6-7; M k 13,7-8.12-13.24-25). Akkor majd a testvér nem fog megkönyörülni a testvérén, sem a férj a feleségén, sem a gyermek a szülein, vagy a barát a barátján, sem a szolga az urán. Mindezek után az emberiség ellensége feljön a Tartaroszból, és sok mindennel elkápráztatja az embereket. Mit tegyek hát veled, Ezdrás, ki perbe szállsz velem? És így szólt a próféta: - Uram, nem szűnök meg perlekedni veled. És így szólt Isten: - Számláld meg a mezők virágait, ha majd megszámláltad, akkor majd képes leszel perlekedni velem. És így szólt a próféta: - Uram, én nem tudom megszámlálni, emberi testet hordozok, de azért nem szű162

nök meg perlekedni veled. Szeretném látni, Uram, a Tartarosz alsó részeit is. És így szólt az Isten: - Szállj le hát, és nézzed meg! Akkor átadta nekem Mihályt, Gábort és még más harmincnégy angyalt, majd pedig nyolcvannégy lépcsőn át leszálltam a mélybe; azt követve, ötven lépcsőfokon át vezettek le engemet, és ott egy tüzes trónszéket láttam, rajta egy vénember ült, kinek ítélete kegyetlen volt. És így szóltam az angyalokhoz: - Kicsoda ő, és miben vétkezett? Ők azt mondották nekem: - Ő Heródes, aki annak idején király volt, ő adta parancsba a kétévesnél fiatalabb kisdedek legyilkolását. És én azt mondtam: - Jaj az ő leikének! Ezután harminc lépcsőfokon át vittek le engemet, és ott egy tűzmedencét láttam, mely tele volt bűnösökkel; csak a hangjukat hallottam, de őket magukat nem láttam. Majd még mélyebbre vittek le, olyan sok lépcsőn keresztül, hogy azt már megszámlálni sem tudtam. Éltes korú embereket láttam ott, kiknek a fülében áttüzesedett vasrudakat forgattak. És én így szóltam: - K i k ezek és miben vétkeztek? És ők azt mondták: - Ők a tévtanítók. Ezek után más ötven lépcsőfokon keresztül vittek le, és ott egy nyughatatlan férget láttam, a bűnösöket pedig tűz vette körül; majd levittek a kárhozat fenekére. Láttam az alvilág tizenkétszeres csapását. Akkor déli irányba vittek le, és ott egy szeménél fogva felfüggesztett embert láttam, akit angyalok ostoroztak. És én megkérdeztem: - Kicsoda ő, és miben vétkezett? És ezt mondta nekem Mihály, a seregek fővezére: - Ő az, aki anyjával paráználkodott. Keveset tett meg ő abból, ami az Isten szándékának megfelelő, ezért parancsolta meg, hogy függesszék fel őt. Ezek után északi irányba vittek engem, és ott egy vasgerendákkal leszorított embert láttam. És én megkérdeztem: — Kicsoda ő ? És ezt mondta nékem: - Ő az, aki azt mondotta magáról: - Én vagyok az Isten fia, aki kenyérré változtatta a köveket és borrá a vizet. És így szólt a próféta: - Mondd el nékem, Uram, 163

külsejét tekintve milyen ő, és hírül viszem azt az embereknek, hogy ne higgyenek neki. És azt mondta nékem: - Arca olyan, mint a mező, jobb szeme, mint a hajnalcsillag, a másik pedig rendíthetetlen, szája könyök hosszúságú, a fogai félkönyöknyiek, az ujjai olyanok, mint a sarlók, a lábnyoma pedig mintegy két könyöknyi; és a homlokán ez a felirat: Antikrisztus. Egészen az egekig emelkedett fel, és egészen a Hádészba zuhant. Egyszer gyermek volt ő, máskor öreg. És így szólt a próféta: - M i é r t engeded, Uram, hogy megtévessze az emberi nemet? És így szólt az Isten: - Halljad hát, prófétám! Legyen bár ő gyermek, vagy öreg ember, senki sem fogja elhinni neki, hogy ő az én szeretett fiam! Mindezek után majd harsonaszó hallatszik, a sírok megnyílnak, a halottak pedig, mint romolhatatlanok támadnak fel. Mikor az ellenség hallani fogja a rettenetes veszélyt, a külső sötétségben rejtőzik el. Akkor az ég, a föld és a tenger elpusztul, az égbolt nyolcvan könyök hosszan kigyullad, a föld pedig nyolcszáz könyök hosszan. És így szólt a próféta: - A z égboltozat ugyan miben vétkezett? És így szólt az Isten: - Alatta volt a Gonosz. És így szólt a próféta: - És a föld, Uram, miben vétkezett? És í g y szólt az Isten: - Mikor az ellenség félelmet keltő hangomat meghallotta, ott rejtőzött el, ezért pusztítom el a földet, és vele együtt az emberi nem lázítóját is. És így szólt a próféta: - Irgalmazz, Uram, a keresztény népnek! Mindezek után egy kifeszített asszonyt láttam, aki négy vadállatot táplált a keblén. És azt mondták az angyalok: - Irigyelte ő a tejét odaadni, sőt még gyermekeit is a folyóba dobálta. Rettenetes éji sötétséget láttam utána, amelyben sem csillagok, sem Hold nem volt, nem volt ott se ifjú, se öreg, se testvér a testvérével, se anya a gyermekével, sem asszony a férjével. Elsírtam magam és ezt mondtam: - Ó, uralkodó Uram, irgalmazz a bűnösöknek! Amíg ezeket mondottam, felhő ereszkedett le, és elragadott engemet, ismét felvitt 164

az egekbe. Sokak ítéletét láttam ott, keserves sírásra fakadtam, és így szóltam; - Jobb annak, aki k i sem jött anyja méhéből. Akik pedig büntetés alatt álltak, így kiáltottak: - Honnan jöttél ide, Isten szentje, talán azért is jöttél, hogy egy kevés enyhülésre találjunk! És í g y szólt a próféta: - Boldogok, akik bűneiket elsiratják! É s így szólt az Isten: - Halljad hát, szeretett Ezdrás: ahogyan a földműves elszórja a gabonamagvakat a földbe, ugyanúgy veti el magvát a férfi is az asszony termőföldjébe. Először még egy vele az, másodszorra már kigömbölyödik, harmadszorra szőrzetet növeszt, negyedszerre már körmöket is, ötödszörre táplálékot vesz magához, hatodszorra már, mint aki készenlétben van, fölveszi a lelket, hetedszerre készülődik, és nyolcadszorra megnyitja az asszony kapujának zárját, és így születik meg épségben a földre. És í g y szólt a próféta: - Uram, jobb az, ha az ember meg sem születik, mert jaj lesz az emberi nemnek, ha majd az ítéletre kerül. És ezt mondtam az Úrnak: - Uram, ha ítéletre adód az embert, akkor miért teremtetted meg? Felséges tanításban í g y szólt az Isten: - Azokhoz nem leszek irgalmas, akik szövetségemet semmibe veszik. És így szólt a próféta: - Uram, hová lett a te jóságod? És í g y szólt az Isten: - Én mindent megtettem az emberért, de az ember nem tette meg parancsaimat. És így szólt a próféta: Uram, mutasd meg nékem az ítéletek sorát, meg a paradicsomot! Akkor parancsára elvezettek engem az angyalok, majd láttam az élet ültetvényét, láttam Hénökhot, Illést, Mózest, Pétert és Pált, Lukácsot, Mátét, és az igásakat mind, meg a pátriárkákat; és láttam ott a levegő megbüntetését, a szelek fúvását, a kristályok tartóedényeit, és az örök ítéletet. Láttam ott még egy koponyájánál fogva felfüggesztett embert is. És azt mondták nekem: - Ő az, aki áthelyezi a hegyeket; és láttam ott a nagy igazságszolgáltatásokat És í g y szóltam az Űrhöz: - Uralkodó Uram, ki az az ember, aki még nem vétkezett?! Majd levezetett 165

a Tartaroszba, és láttam az összes jajgatót és sírót, a bajokat szenvedő bűnősöket. Amikor megláttam mindezt, sírva fakadtam, hogy ennyire megbüntetik őket. Akkor így szólt hozzám az Isten: - Ismered, Ezdrás, a vég felett álló angyalok neveit? Mihály, Gábor, Uriel Ráfaél, Gabutelon, Akér, Arfugitonosz, Beburosz, Zebulon. Akkor egy hang szólt hozzám: - Most hát, szeretett Ezdrásom, végezd be te is az életedet. A d d vissza nekem letéteményemet. És így szólt a próféta: - Melyik úton akarjátok kivinni az én lelkemet? És így szóltak az angyalok: - A szádon keresztül akarjuk kivinni. És így szólt a próféta: - E z a száj beszélt az Isten szájával, lehetetlen azon át kivinni. És így szóltak az angyalok: - Az orrodon keresztül fogjuk kivinni. És így szólt a próféta: - A z orrom érzékelte az Űr dicsőségét; És így szóltak az angyalok: - Szemeden keresztül fogjuk kivinni. És így szólt a próféta: - Szemeim látták hátulról az Urat. És így szóltak az angyalok: - A fejeden át fogjuk kivinni. És így szólt a próféta: - Mózessel együtt voltam a hegytetőn, azon keresztülnem fog kijönni. És így szóltak az angyalok: - Akkor az ujjaid hegyén át fogjuk kivinni. És így szólt a próféta: ~ Lábaim az áldozati oltár körül jártak. Munkavégezetlenül tértek vissza az angyalok, és mondták: - Uram, nem tudjuk kivenni a lelket belőle. Akkor í g y szólt az Űr egyszülött Fiához: - Szeretett Fiam, menjél el nagy angyali hadsereggel övezve, és szeretett Ezdrásomtól vedd el a lelket! Nagy angyali hadsereget vett maga mellé az Űr, és í g y szólt Ezdráshoz: - A d d át nékem a letéteményt, neked pedig koszorú készíttetett. És így szólt a próféta: - Uram, ha a lelket tőlem elveszed, akkor ugyan ki marad meg néked, hogy perbe szálljon veled az emberiségért?! És így szólt az Isten: - A k i halandó, aki a földből való, az ne perlekedjen velem! És így szólt a próféta: - Én ugyan meg nem szűnök veled perlekedni! És így szólt az Isten; - Most már add vissza a letéteményt, koszorú készíttetett 166

neked; hamar végezd be az életedet, hogy elnyerjed azt! Erre a próféta könnyek között kérte: - Ó, Uralkodó, mi hasznom van nékem belőle, k i most veled perbe szállok, ha visszatérek a földbe?! Jaj nekem, mert férgektől kell pusztulnom! Sirassatok meg engemet mindnyájan, ti tiszták és igazak, engem, aki annyit perlekedtem, és mégiscsak halálra jutottam! Sirassatok meg engemet, mindnyájan, ti szentek és igazak, mert én immár a halál sajkájára jutottam! Akkor így szólt hozzá az Isten: - Hallgass rám, szeretett Ezdrásom: ha én, a halhatatlan, elfogadtam a keresztet, az epét meg az ecetet megízleltem, sírba helyeztek, majd választottaimat feltámasztottam, Ádámot a Hádésztól kiszólítottam, hogy ezzel az emberi nemet (megmentsem), akkor te ne féljél attól haláltól, amely tőlem van! A lélek kiszáll, feljön az égbe; a test pedig, ami a földből való, visszatér a földbe, ahonnan vétetett. És így szólt a próféta: - Jaj nekem, mit tegyek hát, és mit is csináljak? Jaj, nem tudom! Ezek után pedig ilyenképpen kezdett beszélni a boldog Ezdrás: - Isten, aki örökkévaló, aki az egész teremtés megalkotója, aki az eget és a földet mérőrúddal kimérte, aki a kerubok harci szekerén az égbe emelte Illés prófétát, aki minden testet hordozónak táplálékot ad, hatalmas szíendtől mindenki fél és remeg, aki a sok perlekedésben is meghallgatsz engemet, add oda hát ezt a könyvet minden másolónak, hogy náluk maradjon, és mindazoknál, akik megemlékeznek majd az én nevemről, és akik az emlékezetükben megőriznek. A d d áldásodat rájuk az égből, áldd meg őket mind, mint József utódait, és az ítélet napján ne emlékezzél meg első törvényszegésükről! Azok pedig, akik nem fogadják hittel ezt a könyvet, ugyanúgy fognak égni, mint Szodoma és G o morra. Ezek után egy hangot hallottam: - Szeretett Ezdrásom, mindenkinek mondd el mindazt, amiről csak mostan kérdezgettél! Mindezek befejeztével nagy tisztelettel adta át Ezdrás drága lelkét október havának tizennyol167

cadik napján, és éltemették őt füstölőszerekkel, zsoltározásban. Drága és szent testéből kiapadhatatlan forrás fakadt mindazok számára, akik testükben és lelkükben szomjazva, hozzá igyekeznek. A dicsőség, erő, tisztelet és imádat Őt illeti meg, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, most és mindig, és örökkön örökké. Ámen.

168

A XII. PÁTRIÁRKA VÉGRENDELETÉI

A Tizenkét Pátriárka Végrendeletei •(== Testamentumai) címet viselő zsidó apokrif irat egyike azoknak a népies vallási iratoknak, amelyeket a legkorábbi keresztény nemzedékek felhasználhattak hitük világának kifejtéséhez. Benne egy olyan szövegemlék maradt a kezünkben, mely jelentős részleteiben a messiásváró zsidóság gondolatvilágát tartalmazza; olvasása után képet alkothatunk róla, hogy Jézus Krisztus korában milyenképpen várták az eljövendő szabadulást. A korakeresztény irodalmi emlékek közül érdemes párhuzamba állítani ezt az iratot Hermasz Pásztorával. Nemcsak a két iratban fellelhető tradícióanyag nagyfokú egyezése miatt, hanem inkább az összetettségük jellege miatt. Hermasz Pásztora zsidó tradícióelemekre támaszkodó keresztény munka, a legrégibb szövegrészleteinek megfogalmazásában is keresztény iratnak tekinthető, amely aztán mintegy emberöltőnyi idő alatt bővült és módosult; a Végrendeletek ennek éppen a megfordított ja: felépítésében egészen zsidó iratnak mondható, és ezt a felépítésében már befejezettnek tekinthető zsidó iratot a II. század első felében egy keresztény szerző átdolgozta. A szövegfejlődés jellege ugyancsak ellentétes ezen két iratban: a hermaszi szövegek nagyobb részben rétegesen építkeznek; a Végrendeletek lezárt felépítése c3ak az egyes elemeken belül alakulhatott, ilyenképpen a keres z169

tény átdolgozó egy-egy tagmondat, vagy az adott gondolat továbbépítését jelentő mondatok betoldását tehette meg. A két munka ú g y szemlélhető egy adott irodalmi világon belül, mint az ellipszis fókuszai. A Végrendeleteket a morális jellegű zsidó apokrifek közé sorolják. A „végrendelet" műfaj a Krisztus előtti másfél évszázadban igen elterjedt volt a zsidóság körében, többek között ismerjük ezen időkből - legalábbis címeikben - Ádám végrendeletét, Ábrahám, Izsák és Jákob pátriárkáknak végrendeleteit, J ó b végrendeletét. A X I I Pátriárka Testamentuma, mint a többi átdolgozott apokrif irat, általában megannyi olvasási nehézséget rejt magában, ezek elsősorban átdolgozója irodalmi tehetségétől függnek, attól, hogy milyen mértékben hangolta öszsze betoldásait a meglevő szövegrészlettel. í g y szövegének legnagyobb értéke, de egyúttal legnagyobb problémája is, hogy az egyes tradícióelemek tartalma a k é sőbbi, főképpen a keresztény átdolgozások folyamán miképpen módosul. A X I I Pátriárka Testamentuma felépítésében általában véve három szakasz figyelhető meg: az első a pátriárka életét, törzsének történetét elbeszélő rész; amit aztán erkölcsi tanítás követ, amely egy-egy ott kidomborított erényhez kapcsolódik, - Józsefében a mértéktartásra, Isszakáréban az egyszerűségre, Zebulonéban a jószívűségre stb., vagy egy-egy bűnös hajlam veszélyeire hívja fel a figyelmet - Simeon az irigység, Gád a gyűlölet, Lévi a felfuvalkodás veszélyeire; harmadsoron pedig a Végrendeletek egy-egy jelentős részlete prófétai jövendöléseket tartalmaz, és ezen a szövegegységen mutatkozik meg leginkább a keresztény kéz alakítása. A benne fellelhető tradícióanyag számtalan ponton egyezik a többi kezdeti keresztény irat egyes megfogalmazásaival, és ebbe az újszövetség könyvei is beletartoz170

nak, különösképpen Máté evangéliuma, Pál apostol levelei, és a Jelenések könyve mutat vele sok megegyezést (1), ami inkább korának közös kifejezésformáira vihető vissza, melyeknek egyik kezünkben levő szövegtanúja a Végrendeletek, á keresztény iratok pedig ennek felhasználói; hogy a Végrendeletek és az újszövetségi iratok között közvetlen kapcsolat feltételezhető-e, azt nehéz lenne eldönteni. A z angyalokról, az emberekben lakozó jó és rossz lelkekről, az egyik-másik pátriárkához tartozó szimbolikáról, a templomról, Isten népének papságáról, ünnepeikről adott leírásainak egy-egy paralleljét megtaláljuk a zsidó keresztény teológia világában, így Jean Daniélou Lévi intronizációjában a legkezdetibb keresztelési szertartás egyes elemeit véli felfedezni (2),vagy figyelemreméltó, hogy Neftalim végrendeletében (vö.: Test. Neft 5,6) Juda látomásbe li alakja azonos a „napba öltözött" asszony Jelenések könyvbeli leírásával (vö.: Jel. 12,1), ami később, a középkor folyamán Mária közismert ábrázolási formája lett; mindhárom szimbólumalakot egybefűzi az a gondolat, hogy bennük Isten választott népének megjelenítőit láthatták. A két szövetséghez tartozó két-, vagy ennél több - szerző közül mit mondhatunk a Végrendeleteken belül az egyikének vagy a másikénak? Mindenképpen a zsidó szerzőnek tulajdonítható a Teremtés könyvére támaszkodó történeti rész, valamint az erkölcsi tanítások jelentős részben. A z irat minden alkalommal a zsidó igényeknek megfelelően állítja elénk a messiási országot, az eljövendő ország az eszményi Izrael országa megvalósulásában áll, messiásszemléletében pedig a papi vonásokat a királyi jegyek fölé helyezi. Mindezekhez a zsidó keresztény átdol(1) Székely I.: Bibliotheca apocrypha, Frieburg, 1913. p: 410-12. (2) J . Daniélou: Théologie du judéo-christianisme, Tournai, 1958. 379. o.

171

gozás hozzáadott egy tipikusan keresztény erkölcsi szemléletmódot, a prófétai szakasz messiási részleteihez pedig Krisztus személyére vonatkozó utalásokat, főként a szűzi születést (vö.: Test. Jos. 19,8), és a szenvedő Messiásra vonatkozó elemeket (vö.: Test. Lévi X . 4,1; 10,2), A szövegrészletek bizonyos utalásaiból arra következtethetünk, hogy zsidó részről a Krisztus előtti évszázad első felét, zsidó keresztény átdolgozója részéről pedig az apostoli atyák korát (vö.: K r . u. 90-160) tarthatjuk a Végrendeletek megírása időpontjának. Mindkét időszak ugyancsak szakaszosnak tűnik, ezen szakaszok megjelölésére kisebb részletekben eltérő vélemények születtek meg. Charles véleménye alapján (3) megírásának első fázisa I. Johannész Hirkanosz (Kr. e. 135-104) uralkodásának végső éveire tehető, mikoris a messiáspap eszmény leginkább kibontakozhatott, nézete szerint a kezünkben levő szövegek 11/12 része ebből az időből való, amit aztán pár évtizeddel később - főként az erkölcsi tanításokat --, eg) farizeusok közül kikerülő szerző átsimított és kibővített. Vegyük figyelembe, hogy Hirkanosz fia, Alexander Jannaiosz idejében erősödött meg a farizeusok mozgalma. Alexander Jannaiosz még mellőzte őket, de. özvegye Salome Alexandra felkarolta a mozgalmat (76-67); a legutolsó zsidó eredetű szövegbetoldások Pompeius keleti hadjárata előttre tehető, K r . e. 63-ra. Első keresztény átdolgozója valószínű Pál apostol „tanítványai" közül került k i , ezen szövegátdolgozás után nagyjából lezárult a Végrendeletek szövegfejlődése, bár valószínű, hogy. egészen elenyésző számú változtatásokat a III. és I V . századból is eredeztethetünk (4). A z irat eredeti nyelve héber lehetett, erre mutatnak a gyakori hebraizmusok, a nevekhez fűzött magyarázatok
(3) R. H . Charles: The Greek Versions of the Testaments of the Twelve Patriarchs, Oxford, 1908. (4) Székely: ugyanott, 419 o.

172

stb., de csak görög, ószláv és örmény kódexekben és töredékeken maradt ránk. Meglétéről és a keresztény egyházakban való elterjedéséről Órigenész, Jeromos és Tertullianus kifejezetten megemlékeznek (5), nyugaton a patrisztikus kor lezáródása után teljesen ismeretlen a XIII. századig. Kohler véleménye szerint a Végrendeletek meglétéről utalásokat találhatunk a Talmudban és a Midrásokban(6). A XII. PátriárkaVégrendeleteit csak néhány apokrif gyűjtemény vette fel anyagába, a két legnagyobb terjedelmű kiadvány adta közre fordításokban, az egyik német nyelvű, a Kautzsch-féle ószövetségi apokrif gyűjteményé; a másik angol nyelvű, a Charles-féle Pseudo-iratok kiadványsorozatának egyik tagja (7). A Végrendeletek fordításához a leideni Brill-kiadó „Pseudepigrapha Veteris Testamenti" sorozatának I (bis) kötete szolgált alapul, a szövegkiadás M . de Jonge munkája. A fordítás egészében ehhez a szövegkiadványhoz igazodik, az egyes szövegrészletek jelentősebb variánsait zárójelben adtuk meg.

(5) Origenes: Horn. Ín. Josuam 15,6; Tertullianus: Adv. Marc. V . 1; Scorpiacae 13; Jeromos: Tract. in Ps. XIV. 3,3. (6) Kohler: Jew. Qu. Rev. V, 400-414. (7) E . Kautzsch: Die Apokryphen und Pseudepigraphen des A . T . Tübingen, 1900. * R . H . Charles: ugyanott.

173

R U B E N VÉGRENDELETE A BELÁTÁSRÓL I. 1. Ruben végakaratának hiteles másolata ez, amelyet halála előtt fiainak meghagyott, életének százhuszonötödik esztendejében. 2. József halála után két esztendővel, elgyengülésének napjaiban összegyűltek az ő fiai meg fiainak fiai, hogy még láthassák őt. 3. Akkor ő így szólott hozzájuk: - Gyermekeim, én meghalok, elindulok atyáim útján. 4. Amikor meglátta ott Judát, Gádot, Ászért, a testvéreit, így szólott hozzájuk: - Támasszatok meg, testvéreim, hogy elmondhassam testvéreimnek meg gyermekeimnek mindazt, amit a szívemben elrejtve őrizek, mert mostantól már elhagyatottá leszek. 5. Majd fölkelt, megcsókolta őket, és sírva mondotta: - Hallgassatok reám, testvéreim, hallgassátok meg mindazt, amit Ruben, a ti atyátok most meghagy néktek! 6. í m e , ma én tanúnak hívom mindannyiatok előtt az ég Istenét, akit az ifjúság esztelensége és paráznasága idején nem követtem, mikor én beszennyeztem és bemocskoltam atyámnak, Jákobnak fekhelyét. 7. Megmondom néktek azt is, hogy hét hónapon át igen nagy csapást mért rám lágyékomban, és ha az atyám, Jákob nem könyörög értem az Űrhöz, az Űr már elpusztított volna. Harminc esztendőn át olyan voltam, mint aki gonoszat cselekedett az Űr színe előtt, és hét hónap alatt egészen a halálig elgyengültem. 9. Hét hónapon keresztül lelkemet bűnbánóan az Űr elé tártam. 10. Bort és részegítő italt nem ittam, semmiféle hús nem ment be a számba, a kívánkozás kenyerét nem ízleltem meg; bűnöm felett siránkoztam, mert az igen nagy volt, és nem volt hozzá hasonló egész Izraelben. II. 1. Most pedig halljatok mindarról, gyermekeim, amit a megtérésem idején láttam: a megtévesztés hét lel174

kéről! 2. Hét lélek adatott Beliártól ellenségül az embereknek, a felforgatás minden tettének ők a fejei; 3. ez a hét lélek adatott át neki a teremtés felett, hogy bennük övé legyen az ember minden cselekedete. 4. Első az élet lelke, vele létrejött a vonzódás. Második a látás lelke, vele létrejött a vágyakozás. 5. Harmadik a hallás lelke, vele létrejött a tanítás; negyedik a szaglás lelke, általa adatott meg a levegő és légáramlat beszívása és kifúvása. 6. Ötödik a beszéd lelke, vele létrejött a tudás. 7. Hatodik az ízlelés lelke, vele létrejött az ételek és italok elköltése, erő teremtetett beléjük, mert a táplálékokban van az erő alapja. 8. A hetedik a magnak és az együtthatósnak a lelke, vele jött közénk az élvezetvágy által a bűn. 9. E z utóbbi ugyan a teremtésben, az előbbi pedig az ifjúságban, hogy beteljék ő tudatlansággal; és az élvezetvágy ú g y vezeti a fiatalt, ahogyan a vak jár az árok felett, vagy mint a barom a szakadéknál. III. 1. Mindezek tetejében ott van még a nyolcadik, az álom lelke, vele létrejött a természet extázisa és a halál képmása. 2. Ezekben a lelkekben vegyült el a megtévesztés lelke. 3. Első a paráznaságé, aki az ágyékunkban és az érzékiségben él. Második a gyomorban élő telhetetlenség lelke. 4. Harmadik a májban és az epében élő háborúskodás lelke, negyedik a hízelkedés és az alakoskodás lelke, hogy tetteiben szépségesnek mutatkozzon. 5. Ötödik a nagyzolás lelke, hogy előtte meghajoljanak és nagyot gondoljanak róla. Hatodik a hazugság lelke, hogy romlásban és irigykedésben formálja meg a szavait, saját fajtája és környezete kárára. 6. Hetedik az igazságtalanság lelke, vele együtt van a lopás és a jellemtelenség, hogy szívének élvezetvágya szerint járjon el; az igazságtalanság lelke együttműködik a többi lélekkel cselszövései által. 7. Mindezen lelkek felett áll az álom lelke, a nyolcadik lélek, érintkezik vele a megtévesztés és a képzelgés. 8. Ilyenképpen jut a pusztulásra minden fiatal, mivel ez értelmét 175

elhomályosítja az igazságtól, nem jár az Űr törvénye szerint, és nem hallgat atyáinak intésite sem, amint velem is hasonlóképpen történt ifjúságomban. 9. Most hát, gyermekeim, szeressétek az igazságot, és az megoltalmaz titeket! Tanítani akarlak benneteket, hallgassatok tehát Rubenre, a ti atyátokra! 10. Esténként ne legyetek az asszonyoknál, és ne háljatok férjeiknek alávetett asszonyokkal, ne tegyétek meg azokat, ami az asszonyoknak kedves lenne! 11. Ha nem pillantottam volna meg az árnyékban fürdő Bállát, nem követtem volna el oly súlyos törvényszegést. 12. Gondolataim megragadták az asszonyi mezítelenséget, nem hagyott aludni, mígnem elkövettem az utálatosságot. 13. Jákob, az atyánk ekkor atyjánál Izsáknál volt. Azon időben Gáderben éltünk, az efratai Betlehem szomszédságában. Bállá pedig részeg volt, ott hevert az ágyán fedetlenül. 14. Meglátván őt mezítelenül, bementem hozzá, és elkövettem azt az istentelenséget, majd elszunnyadván otthagytam őt, és kimentem. 15. De az Isten angyala kinyilatkoztatásában azonnal feltárta atyám előtt az én istentelen tettemet, sírva jött el hozzám, őt pedig soha többé nem érintette. IV. 1. Ne szaladgáljatok az asszonyok szépsége után, és ne is ismerjétek azoknak ármánykodásait, inkább járjatok a szív egyszerűségében és az Űr félelmében! Munkáitokban fáradjatok el, legyetek gyakorlottak az írásokban és a nyájaitok között, ameddig az Úr nem adja meg nektek a házasság kötelékét azzal, akit ő választott, nehogy úgy megszenvedjetek, ahogyan egykor én. 2. Utálatos tetteim miatt egészen atyám haláláig nem volt szabad nekem Jákob színe elé kerülnöm, és nem mertem semmelyik testvéremmel beszélni. 3. Lelkiismeretemben mindmáig megmaradt a bűnömből valami. 4. Majd pedig atyám bátorított engemet, hogy könyörög érettem az Úrhoz, szűnjék meg fölöttem az Úr haragja, amelyet reám bocsátott az Űr. Attól fogva vigyáztam magamra, és bűnt többé 176

nem követtem el. 5. í g y hát gyermekeim, tartsátok meg mindazt amit meghagyok nektek, nehogy bűnt kövessetek el! 6. Mert a paráznaság a lélek gyilkosa, Istentől elszakít, és fokozatosan a bálványokhoz vezet, mivel ő az, aki megtéveszti az értelmet és a gondolatvilágot, az ifjakat időnek előtte a Hádészba vezeti. 7. Sokakat romlásba taszít a paráznaság, legyen bár valaki már az érett korban, vagy nemes származású, szégyenletes dolgokat művel, és nevetségessé válik Beliár meg az emberek fiainak szemében. 8. Ezért is tartóztatta meg magát József minden aszszonnyal szemben* gondolatait megtisztította a paráznaságtól, így az Istennél és az embereknél egyaránt tetszésre talált. 9. Mert bár sok mindent elkövetett érte az egyiptomi asszony, mágusokat hívatott, varázsszereket vitt neki, de az nem adta oda szívének gondolatait a parázna vágyaknak. 10. Ezért atyáink Istene megszabadította őt minden látható és rejtett haláltól. 1. Ha az értelmet nem győzi le a paráznaság, akkor ott Beliár sem diadalmaskodik. V . 1. Gyermekeim, az asszonyok mind gonoszak, bár nincs se erejük, se hatalmuk a férfiak felett, de szép formájukkal megejtőek, és így azokat a maguk oldalára állítják; 2. és, akiket bár az erőikkel legyőzni nem tudnak, mégis diadalmaskodnak felettük fondorlatosságaik miatt. 3. E z zel kapcsolatosan mondotta nékem, és oktatott engem az Űr angyala, hogy az asszonyok a férfiakon túl, inkább legyőzetnek a paráznaság lelke által, szívükben ármánykodnak a férfiak ellen, felcicomázóttan legelőször a gondolataikat zavarják meg, tekintetükkel nyílvesszőt szórnak, de ugyanakkor cselekedeteikben rabságra vetnek, 4. bár az asszony nem tud erővel birokra kelni a férfiakkal. 5. Meneküljetek tehát, gyermekeim, a paráznaság elől, parancsoljatok rá feleségeitekre meg a leányaitokra, ne cicomázzák fejüket, se külsejüket, mert ezekben minden asszony ármánykodó, és az örök büntetést munkálják az 177

ilyenfajta tetteikkel. 6. í g y bájolták el az Engrégoroszokat is még a vízözön előtt, minduntalan rajtuk járatták a szemeiket, egymás iránti vágyban éltek, gondolataik átjárták cselekedeteiket is, így emberekké lettek, és a férfival való együtthatósban mutatkoztak meg előttük. 7. Képzelgésük szülte gondolataikban vágy fogta elő őket, ilyenképpen nemzették a gigászokat; az égigérő Engrégoroszok ezért jelentek meg az asszonyok előtt. V I . 1. Őrizkedjetek tehát a paráznaságtól, legyetek azon, hogy gondolataitok tiszták maradjanak, érzéseitekre vigyázzatok minden asszonnyal szemben! 2. Parancsoljatok rájuk, ne háljanak férfiakkal, hogy ők is megtisztuljanak gondolkodásukban! 3. Mert akik velünk élnek, velünk fogják elnyerni a boldogságot is, feltéve, ha nem követnek el valami istentelenséget, ami számukra gyógyíthatatlan betegség, nekünk pedig Beliár örök gyalázata. 4. A paráznaságban ugyanis nincs semmi megfontoltság, semmi istenfélelem sincs benne, de a vágyaiban ott lakik az összes irigykedés. 5. Ezek miatt ti irigykedni fogtok Lévi fiaira, próbáltok majd föléjük kerekedni, de ezt sohasem fogjátok elérni. 6. Mert az Isten tart ítéletet felettük, ti pedig a gonoszok halálával fogtok meghalni. 7. A z Űr ugyanis Lévinek és Judának adta meg az elsőbbséget, de velük együtt nekem is, meg Dánnak és Józsefnek, hogy a fejedelmek felett álljunk. 8. Éppen ezért megparancsolom nektek, hallgassatok Lévire, mert ő ismeri az Űr törvényét, az ítéleteket ő mondja ki, és az áldozatokat ő mutatja be egész Izraelért felkent főpapként az idők végezetéig, amint azt az Űr megmondotta. 9. Megeskettetlek benneteket az ég Istenére, hogy mindegyitek igazságosan fog bánni embertársával, 10. és hogy alázatos szívvel fogtok Lévi elé járulni, hogy megkapjátok az ő szájából az áldást. 11. Ő pedig áldást mond Izraelre és Judára, mert benne választtatott ki az Űr, aki uralkodik minden nemzet felett. 12. Hódoljatok az ő magva előtt, 178

mert értünk fog meghalni a látható és láthatatlan küzdelmekben, és a világmindenség királya lesz közöttetek. VII. 1. Ezeket hagyta meg fiainak Ruben, és meghalt. 2. Koporsóba helyezték őt egészen addig* míg fel néni hozták Egyiptomból. Hebronban temették el, a kettős barlangban, ahova egykoron atyáit helyezték.

SIMEON VÉGRENDELETE A Z IRIGYSÉGRŐL I. 1. Simeon szavainak, hiteles másolata ez, amelyet halála előtt fiainak elmondott, életének százhuszadik esztendejében, és ugyanebben az évben halt meg József is. 2. Elgyengülésének napjaiban összejöttek látására, ő pedig erőt véve magán, felült, megcsókolta őket és így szólott hozzájuk: II. 1. Halljátok hát mindazt, amit a szívemben őrizek, hallgassatok hát Simeonra, az atyátokra! 2. Atyánknak Jákobnak második fiaként születtem; anyám, Lia adta nekem a Simeon nevet, mert az Űr meghallgatta könyörgések. 3. Roppant erős ember voltam* nem rettentem én vissza semmitől sem, nem féltem semmit elkövetni. 4. A szívem keménnyé lett, májam hajthatatlanná, bensőm könyörtelenné, 5. pedig a bátorság a Magasságbelitől adatik az emberek lelkébe és testébe egyaránt. 6. Ebben az időben irigykedtem Józsefre, mivel atyánk szerette őt. 7. A z irgalmatlanságig megkeményítettem májamat ellene, mert a megtévesztés fejedelme elküldte hozzám az irigykedés lelkét, és ez elvakulttá tette az értelmemet, ne ú g y közeledjek Józsefhez mint a testvéremhez, és ugyanakkor nem hallgattam még az atyámra sem. 8. Ám az ő Istene és atyáinknak Istene elküldötte angyalát, 179

és kiszabadította őt kezeim közül. 9. Akkor történt ez, mikoron én Szikhembe mentem, hogy kenetet vigyek a pásztoroknak, Ruben pedig Dothaeimbe, hogy a szükséges dolgokat beszerezze számunkra, meg mindazok pótlását, ami elhasználódott. Juda, a testvérünk eladta őt az izmaelitáknak. 10. Én pedig megharagudtam Judára, hogy élve elengedte Józsefet, és öt hónapon keresztül haragudtam reá. 11. Mikor megjött Ruben elszomorodott, és meg akarta menteni őt atyánk miatt. 12. Lesúlytott reám ezért az Isten, megfosztott karjaim erejétől, így a jobb karom hét napon keresztül félig elszáradttá vált. 13. Akkor megértettem, gyermekeim, hogy mindez József miatt történt velem. Bűnbánatot tartottam és sírva könyörögtem az Űrhöz, hogy tegye újra egészségessé a karomat, akkor én távol tartom magamat minden szennytől, irigységtől és minden esztelenségtől. 14. Beláttam, hogy olyasvalami után lobbant fel a vágyam, ami gonosz az Űr előtt, meg atyánk, Jákob előtt, Józseffel a testvéremmel kapcsolatban, mivel irigykedtem reá. III. 1. Éppen ezért óvakodjatok gyermekeim, a megtévesztés és az irigység lelkétől, 2. mert az irigység uralni tudja az összes emberi gondolatot, nem hagyja az embert sem enni, sem inni, de még azt sem engedi, hogy az valami jót tegyen. 3. Minden esetben irgalmatlanul elbánik azzal, akit irigyel, de a megirigyelt mindenkor virulni fog, az irigykedő pedig elsorvad. 4. Két esztendő minden napján az Űr félelmében sanyargattam lelkemet, és megtudtam akkor, hogy az irigységet csak az Űr félelme tudja elűzni. 5. A k i az Úrhoz menekül, attól elfut a gonosz lélek, és a gondolatai ezzel megkönnyebbednek. 6. Ezek után már ő is együtt érez azokkal, akikre irigykednek, azokat sem ítéli el, akik szeretik őket, és így már az irigység is otthagyja őt. IV. 1. Atyám érdeklődött felőlem, mivel haragosnak látott, mire azt mondottam: - A májam fáj. 2. Ő 180

xiieg mindenütt elpanaszolta, hogy én vagyok az oka a Józseffel történteknek. 3. Amikor lementünk Egyiptomba, megkötözött engemet, mint egy árulót; elismertem, hogy méltán szenvedek, és ez nem szomorított el. 4. József jó ember volt, az Isten lelke lakott benne, jószívűségében és könyörületességében nem tartott meg semmi rosszat magában velem szemben, hanem ugyanúgy szeretett engemet is, ahogy a többi testvéremet. 5. Őrizkedjetek tehát, gyermekeim, mindenféle féltékenykedéstől és irigységtől, járjátok a lélek egyszerűségében, és a szív jóságában, emlékezvén atyátok testvérére, hogy az Isten nektek is kegyelmet, dicsőséget és áldást adjon a fejetek felett; amint azt az ő esetében láthattátok! 6. Egyetlen napon sem mutatott haragot veletek szemben a most elmondottak miatt, sőt szeretett benneteket ú g y mint saját lelkét vagy fiait, dicsőségre emelt benneteket, gazdaggá tett titeket, és elhalmozott barmokkal, meg mindenféle terményekkel. 7. Ezért gyermekeim, szeressétek minden testvéreteket szívetek jóságából, és távozzon el tőletek az irigykedés lelke! 8. E z megkeményíti lelketeket, testeteket lerontja, véretekben indulatokat támaszt, gondolataitokat kiforgatja, és nem engedi, hogy értelmünk az emberek javán fáradozzon, hanem az álmodozásba meríti azt; így támaszt zavart a lélekben, remegést a testben; 9. mert valamiféle gonoszság utáni megindultságban elemészti őt, és az ilyen lelkét átadja a gonosz lelkeknek, akik ellenségeskedések közepette a test szerinti dolgokat művelnek, a zavartságban elaltatják az értelmet, és így az ilyen mint gonosz és mérgezett lélek birtokosa mutatkozik a többi ember előtt. V . 1. Mindazonáltal József egész megjelenésében szépséges volt, látásra gyönyörködtető, mert semmiféle gonoszság nem lakott benne, arcvonásai mentesek voltak á lélek zavartságától. 2. Most tehát, gyermekeim, szíveteket alakítsátok a jó szellemében az Űr színe előtt, egye181

nesítsétek meg útjaitokat az emberek színe előtt, és így majd kegyelmet fogtok találni Isten és emberek előtt egyaránt. 3. Vigyázzatok arra, hogy ne váljatok paráznákká, mert minden rossznak szülőanyja a paráznaság, elszakít bennünket az Istentől, és Beliárhoz vezet 4, Megtudtam azt is Hénokh írásából, hogy fiaitok veletek együtt paráznaságban romlottakká lesznek, és kardot fogva igazságtalanságot követnek el Lévin. 5. De még Lévi közelébe sem tudnak férkőzni, mert az Űr harcát harcolja ő, és győzelmet fog aratni összes táborotok felett. 6. Lesznek néhányan olyanok, még Léviben és Judában is, akik tőlük, zúgolódások közepette elpártolnak és a vezetőik majd közületek kerülnek ki, ahogyan ezt atyám, Jákob is megjövendölte áldásában. V I . 1. í m e mindent előre megmondtam nektek, legyetek tehát azon, hogy lelketek bűneiből megigazultakká váljatok! 2. Ha elűzitek magatokból az irigységet meg mindenféle nyakasságot, úgy fognak virágozni a csontjaim Izraelben, mint a rózsa, testem pedig mint a liliom Jákobban, illatozásom olyan lesz mint Libanon illata, az idő végeztéig növekednek belőlem, mint a szent cédrusok, és az ágaik messzire elnyúlnak. 3. Akkor majd Kánaán magva mind kipusztul, elvész minden kappadókiai, és minden hettita a romlásba jut. 4. Akkor majd a föld kiveti magából Kámot, és az egész pogányság elpusztul. A föld megnyugszik majd mindenféle zavargásoktól, és minden ég alatt dúló háborútól. 5. Ekkor fog majd Széth megdicsőülni, mert az Űr, Izrael hatalmas Istene megjelenik a földön emberi alakban, és benne megszabadítja Ádámot. 6. Ekkor a tévelygés minden lelkét eltaposásra adják, és az emberek uralkodni fognak a gonosz lelkek felett. 7. Akkor majd örvendezésben én is feltámadok, és áldani fogom a Magasságbelit az ő csodálatos tetteiben, mert az Isten testet ölt magára, együtt étkezik az emberekkel, és megszabadítja az embereket. 182

VII. 1. Most tehát gyermekeim, hallgassatok Lévire, és végezzétek el a tisztulást Judában, és ne kerekedjetek fölé ennek a két törzsnek, mert belőlük fog fölkelni néktek az Isten szabadítása, 2. Mert Léviből főpapként, Judából királyként kelti föl az Istent és embert; így fogja ő megszabadítani az összes pogányt és Izrael népét. 3. Ezért mindannyiotoknak meghagyom, de ti is parancsoljátok meg gyermekeiteknek, hogy tartsák meg így ezeket minden nemzedékükben. VIII. 1. Ezzel befejezte Simeon mindazt, amit csak fiainak meghagyott, és elnyugodott atyáinál százhúszesztendős korában. 2. Romolhatatlan fából készült koporsóba helyezték, hogy csontjait átvigyék Hebronba. A z egyiptomiak háborúskodása idején titokban vitték el. 3. József csontjait pedig ott őrizték az egyiptomiak, a királyok sírboltjai között. 4. A z énekesek ugyanis megénekelték, hogy József csontjainak átvitelekor egész Egyiptomot sötétség fogja borítani, és igen nagy zavargás lesz majd az egyiptomiak között, mert lámpával sem látják meg még a testvéreiket sem. I X . 1. Simeon fiai pedig a gyászolás törvényeinek megfelelően elsiratták atyjukat, és ottmaradtak Egyiptomban egészen azon kivonulás idejéig, amely Mózes keze által történt.

L É V I V É G R E N D E L E T E A PAPI TISZTRŐL ÉS A F E L F U V A L K O D Á S R Ő L I. 1. Lévi szavainak hiteles másolata ez, amelyeket fiaihoz intézett, hogy mindenben ezek szerint járjanak el, mert mindez ott áll előttük egészen az ítélet napjáig. 2. Egészséges volt még amikor fiait magához szólította, 183

de már tudta, hogy meg fog halni. Amikor egybegyűltek, így szólt hozzájuk: II. 1. Én, Lévi, még Háránban fogantam és ott is születtem, csak később mentünk el együtt atyámmal Szikhembe. 2. Fiatal voltam, mintegy húszesztendős, amikor Dina, a nővérünk miatt végrehajtottuk a büntetést Emmór felett. 3. Amikor Abelmaulban őriztük a nyájat, leszállott reám az Úr értelmének a lelke, és láttam azt, hogy minden ember hogyan hagyja el a maga útját, és hogyan építi fel maga köré védfalként az igazságtalanságot, és hogyan ül ott az esztelenség védőbástyáikon; 4. akkor igen elszomorodtam az emberi nem miatt, és könyörögtem az Úrhoz, hogy mentsen meg ezektől engemet. 5. Majd álom szállott le rám, és egy magas hegyet láttam magam előtt, ez a hegy az Abelmaulban levő Aszpidosz hegység volt. 6. És íme, megnyíltak előttem az egek, majd így szólt hozzám az Úr angyala: - Lévi, jöjj be ide! 7. Átléptem az első égből a másodikba, és láttam a két ég közé függesztett vizeket. 8. Majd a harmadik eget is láttam, mely sokkal fénylőbb volt az előző kettőnél, benne a magasság határtalan. 9. Megkérdeztem az angyalt: - Miért van ez í g y ? Erre az angyal így válaszolt: - Ne csodálkozzál el ezek felett, még másik négy eget is fogsz látni, mikor majd odaérsz, melyek fénylőbbek is és tisztábbak is. 10. Egészen az Űr közelében fogsz állni, istentiszteleti szolgája leszel, misztériumait te adod hírül az embereknek, és hirdetni fogod majd Izrael eljövendő tisztulást adó fürdőjét. 11. Általad, és Juda által lesz láthatóvá az Űr az emberek között, bennetek szabadít meg minden emberi nemzetséget. 12. A z Úr osztályrészéből van életed, és ő lesz számodra a szántóföld, a szőlő, a termények, az arany meg az ezüst. III. 1. Halljál hát most a hét égről. A legelső, és ezért a legutálatosabb is, mrvel ez hordozza az emberek összes igazságtalanságát. 2. A második birtokolja a tüzet, a ha184

vat, a jeget, meg mindazt ami készen áll az Űr parancsának napjára, az Isten igazságos ítéletének megfelelően, ebben az égben lakik minden olyan lélek, akik a törvény elvetőit büntetésre hurcolják. 3. A harmadikban vannak a csatarendben álló erők, akiket az ítélet napjára állítottak fel, hogy megbüntessék a tévelygő, és Beliárhoz csatlakozott lelkeket. Ezen egek felett levő negyedik égben már a szentek vannak; 4. a szentek szentjében levő hatalmas dicsőség ugyanis megsemmisít mindent, ami csak az első rétegekben van 5. A z ezután következőben az Űr színe előtt álló angyalok vannak, akik az istentisztelet szolgálatát végzik, és engesztelik az Urat az igazak minden tudatlanságáért, 6. jóillatú szellemi áldozatot mutatnak be az Űrnak, a vérnélküli áldozatot; 7. és ezek alatt ott vannak azok az angyalok, akik biztosítják a válaszvonalat az Űr színe előtt álló angyaloktól. 8. A z ezután következőben vannak a trónusok és hatalmasságok, itt mindörökre himnuszokkal áldoznak az Istennek. 9. Hogyha az Űr reánk tekintene mindannyian megremegnénk; az egek és a föld, a mélységek megrendülnek nagyságának színe előtt. 10. Mindezekre az emberek fiai érzéketlenek, bűnöket követnek el, és haragra ingerlik a Magasságbelit. IV. 1. Tudjátok meg tehát, az Űr ítéletet fog tartani az emberek fiai felett, akkor majd a sziklák megrepednek, a Nap elsötétül, a vizek kiszáradnak, a tűz kialszik, minden teremtmény megsemmisül, a láthatatlan lelkek elenyésznek, a Magasságbeli szenvedése után a Hádész ki lesz rabolva, de a hitetlen emberek megmaradnak igazságtalanságukban, és ezért bűnhődésre ítéltetnek. 2. A Magasságbeli könyörgéseidet meghallgatta, hogy tégedet emeljen k i az igazságtalanságból, hogy tégedet fiává tegyen, színe előtt istentiszteletet végző szolgájává. 3. A tudás ragyogó fényességében világoskodsz Jákobban, és olyan leszel majd, mint a Nap Izrael minden magva számára. 4. Áldás adatik reád és minden magvadra, amíg az 185

Úr nem tekint le az egész pogány világra, kik irgalmasságában az ő fiai lesznek majd mindörökre; a te fiaid azonban kezüket emelik rá, és agyonverik őt. 5. Ezért adatik meg most néked a tanács és az értelem, hogy a fiaiddal is megértesd ezeket, 6. mert mindaz, aki áldja őt, áldásban részesül, akik pedig átkozzák, elvesznek. V . 1. Akkor megnyitotta előttem az angyal az ég kapuját, és megláthattam a szent templomépületet, meg a dicsőség trónusán a Magasságbelit. 2. í g y szólt hozzám: - Lévi, neked adom a papi szolgálattevés áldásait, egészen addig, amíg el nem jövök, hogy Izrael közepette lakozzam. 3. Majd az angyal levezetett a földre, harci felszerelést és kardot nyújtott át nekem, és azt mondta: - Hajtsd végre az ítéletet Szikhemben Dináért, veled leszek majd, mert az Űr küldött engemet. 4. Azokban a napokban a pusztulásra adom Emmor fiait, amint az megíratott a mennyek tábláin. 5. Én pedig így válaszoltam: - Kérlek Uram, mondd meg nekem a nevedet, hogy a szorongattatás napjaiban hívni tudjalak! 6. Mire ő így szólt: - Én vagyok Izrael népének közbenjáró angyala, hogy ne érje őket semmiféle csapás a vég bekövetkeztéig, mikor minden gonosz lélek lesújt reájuk, 7. hogy mindezek után miként az álomból felkelő áldja a Magasságbelit, és azt az angyalt, aki közbenjárója Izrael népének meg minden igaznak. V I . 1. Amikor megérkeztem atyámhoz, találtam egy fémkígyót, és ezért lett ennek a hegynek Aszpisz a neve, amely közel van Gebálhoz, Abilától meg jobbra esik; 2. ezen igéket pedig megőriztem a szívemben. 3. Tanácskoztam atyámmal meg Rubennel, a testvéremmel, hogy mit mondjunk majd Emmor fiainak, és mit tegyünk velük, mivel ily nagy utálatosságot követtek el azzal, amit Izraelben műveltek. 4. Akkor én az elsők között megragadtam magát Szikhemet, Simeon pedig Emmort. 5. Ezek után megérkeztek a testvéreim is, és a kard élé186

vei büntették meg a várost. 6. Amikor atyánk hallott ezekről, haragra lobbant, és elszomorodott, mert felvették ők a körülmetéltséget, de ennek következtében haltak meg, ezért az áldásában másképpen cselekedett. 7. Vétkeztünk, mivel tudtán kívül ezt megtettük, ő pedig egészen belebetegedett azon a napon. 8. De én tudtam, hogy az Isten parancsa volt ez a büntetés Szikhem felett, mert Sárával is ú g y akartak tenni, mint ahogyan Dinával a nővérünkkel elbántak, és ezért sújtott le rájuk az Űr. 9. í g y üldözték ők Ábrahámot, atyánkat, aki idegen volt ezen a földön, eltaposták hasas nyáját, és rokonát, Jebláet pedig meggyalázták. 10. Hasonlóan bántak minden jövevénnyel országuk területén ezek, asszonyaikat elrabolták, majd elűzték őket. 11. Ezért lángolt fel az Űr haragja ellenük mindörökre. VII. " 1. Akkor így szóltam atyámhoz: - Ne töltsön el a harag azért, Uram, ha az Űr kipusztította a téged körülvevő kananeusokat, és a földjüket neked adja, utánad pedig magvadnak. 2, A mai naptól fogva Szikhemnek fogják nevezni az eszteleneknek a városát, mert ahogyan a bolondokkal szoktak bánni, úgy bántunk el mi is ővelük. 3. Mivel esztelenül cselekedtek Izraelben azzal, hogy beszennyezték nővérünket. 4. Ott ők leteperték nővérünket, így mi mint öldöklők mentünk el Bételbe. VIII. 1. Mindezek után még láttam egy másik jelenetet is, amely hasonló volt az előbbihez; és ez hetven napra rá történt. 2. Hét fehér ruhába öltözött embert láttam, akik í g y szóltak hozzám: - Kelj fel és öltsd magadra a papság stóláját, az igazságosság koszorúját, az értelmesség igéit, az igazság saruját, és a hit melltáskáját, a jeladás mitráját és a prófétaság efódját. 3. Egyesével hozták oda hozzám, majd rám adták ezekkel a szavakkal: Mostantól fogva az Űr papjává lettél, te és magvad egészen a világ végezetéig. 4. A z első megkent a szent olajjal, és átadta nekem az ítélethozatal pálcáját; 5. A második tiszta 187

vízben fürdetett, majd kenyérrel és borral kínált meg, és a legszentebbet, a szent és dicsőséges stólát adta reám; 6. A Harmadik egy efódhoz hasonló bisszuszt adott r á m ; 7. A negyedik*egy bíborhoz hasonló övvel felövezett engem; 8. az ötödik é g y olajfaághoz hasonló gallyat adott a kezembe; 9. A hatodik koszorút tett a fejemre, 10. a hetedik pedig a papság diadémját tette a fejemre, a kezeimet pedig megtöltötte füstőlőszerrél, hogy a papi tisztemet elvégezhessem az Úr előtt. 11. Ezek után így szóltak hozzám: - Lévi, az eljövendő Űr dicsőségének jeléig magvad három ágra fog szakadni. 12. Az első az, akiben ott lesz a hit, ő a nagy örökös, senki sem lesz nagyobb nála; 13. a második megmarad a papi hivatalában; 14. a harmadiknak pedig új név fog adatni, mert Judából kél föl a király, aki új papságot fog alapítani, a pogányok mintája szerint, minden nemzet számára. 15. A z ő megjelenése kimondhatatlan, miként a magasságbeli prófétáé, aki Ábrahám atyánk magvából való. 16. Minden, ami csak kívánatos Izraelben, az a tiéd és magvadé, minden gyönyörködtető látomásban nektek lesz részetek, az Űr asztalában részesül magvad. 17. Közülük fognak kikerülni a főpapok, a bírák, meg az írástudók, mivel az ő ajkuk őrzi a szentet. 18. Ha majd álmodból felébredsz, meglátod, hogy így történt minden. 19. Én pedig mindezt szívem mélyébe rejtettem, még egyetlen embernek sem mondtam el ezt itt a földön. I X . 1. Két nappal ezután én és Juda atyánkkal együtt elmentünk Izsákhoz. 2. Atyámnak atyja megáldott engemet, azon látomás minden egyes igéjének megfelelően, amit előtte láttam, és nem akart lejönni velünk Bételbe. 3. Amint megérkeztünk Bételbe, atyám egy látomást látott velem kapcsolatban, hogy én ú g y állok ott előttük, mint az Isten papja. 4. Akkor felkelt még kora hajnalban, és mindenéből tizedet adott az Istennek értem, 5. és megérkeztünk Hebronba és ott letelepedtünk. 6. Izsák állan188

dóan magához intett, és a törvényekre oktatott, ahogy azt nékem megmutatta az Isten angyala. 7. Papi tisztem végzésére tanított, a leölt áldozat, a véres áldozat, a zsenge áldozat, a fölajánlások és a megszabadító áldozat törvényeire. .8. Minden nap tanítgatott engem, mivel még nem voltam gyakorlott az Űr színe előtt. 9. Ezt mondotta: - Gyermekem, a gonoszság lelkétől indítva ne imádkozzál, mert ez ott akar maradni nálad, és a te magvad által akarja a szenteket beszennyezni. 10. M é g fiatal korodban vegyél asszonyt magadhoz, de olyant, akin nem esett sérelem, olyant ne Vegyél magadhoz, aki közönséges, vagy más nemzetségből való, és pogányt se vegyél el! 11. Mielőtt a szentélybe lépnél, fürödj meg, az áldozat közben is mosd le magadat, és amikor pedig bevégezted az áldozatot, ismét mosakodj meg. 12. A z Űr elé tizenkét olyan fát hozzál, amelyek minden időben .zöldellnek, ahogyan ezt én Ábrahámtól tanultam. 13. Mindenféle tiszta állat és szárnyas közül mutassál be áldozatot az Úrnak! 14. Minden elsőszülöttet, és minden első termésből való bort áldozz fel neki, és minden áldozatot sóval hints meg! X . 1. Most tehát gyermekeim tartsátok meg mindazt, amit meghagytam nektek! 2. Ártatlan vagyok minden istentelenségetektől meg minden törvényszegésetektől, amit csak tenni fogtok az idők teljességében, mikor a megváltó eljön. Mert istentelenekké lesztek, Izraelt félrevezetitek, és gonoszságotok nagy bajokat hoz rá az Űrtól. 3. Izraellel egyetemben semmibe veszitek a törvényeket, tisztátalanságotok miatt nem viseli Jeruzsálemet, hanem elhasítja a templom kárpitját, mivel nem rejtegeti szégyeneteket. 4. Foglyokként lesztek szétszórva a pogányok kőzött, utálat tárgyává váltok és olyanokká, mint akiket eltapostak. 5. Azt a házat, amelyet az Űr választ magának, Jeruzsálemnek fogják nevezni, amint ez ott van Hénokhnak, az igaznak a könyvében is. X I . 1, Majd pedig asszonyt vettem magamhoz, ekkor 189

huszonnyolc éves voltam, az ő neve pedig Melkha volt. 2. Méhében fogant és szült, fiának a Gersan nevet adta, mivel a földünkön ekkor még jövevények voltunk, a Gersan név ugyanis jövevényt jelent. 3. Látomást láttam vele kapcsolatban, hogy nem ő lesz az, akit az első rendbe sorolnak. 6. Káth harmincötesztendős koromban született, a napfelkelte órájában. 5. Látomásomban láttam, hogy ő az összes gyülekezet közül a leghatalmasabbak közepére állíttatik, 6. ezért adtam neki a Káth nevet, amely a nagyság szövetségét és kezdetét jelenti. 7. Életem negyvennyolcadik évében harmadiknak megszületett Merari, nehezen szülte meg az anyja, és ezért neveztem el őt Merarinak, ami annyit jelent „Keserűségem", és kevéssel utána meg is halt. 8. Jokabet pedig hatvannégy esztendős koromban született Egyiptomban, de ekkor már én nagy dicsőségben álltam a testvéreim között. X I I . 1. Gersan asszonyt vett magához, és ez megszülte neki Lomnit és Szemeit. 2. Káth gyermekei pedig Ámbrán, Iszák, Khebró és Ozél. 3. Merari gyermekei meg Molli és Omuszi. Kilencvenesztendős koromban Á m b rán feleségül vette leányomat, Jokebetet, mivelhogy ők, ő és a leányom, ugyanazon a napon születtek. 5. Nyolcesztendős voltam, amikor Kánaán földjére bevonultunk, tizennyolc éves koromban öltem meg Szikhemet, tizenkilenc évesen lettem pappá, huszonnyolcesztendős koromban vettem asszonyt magamhoz, és negyvenegyesztendős koromban mentem le Egyiptomba. í m e ti mind az én gyermekeim vagytok, három nemzedéknyien. 7. J ó zsef száztizennyolc esztendős koromban halt meg. XIII. 1. Most pedig gyermekeim, megparancsolom néktek, hogy teljes szívetekből féljétek Urunkat, járjatok egyszerűségben, az ő törvényei szerint! 2. Tanítsátok az írásokat, gyermekeim, mivel ennek egész életünkön keresztül megvan az értelme, szüntelenül olvassátok fel az Isten törvényét, 3. mert annak, aki Isten törvényét 190

ismeri, megbecsülésben lesz része, és bárhova is vetődne, nem olyan mint valami jövevény. 4. A gyermekeinél is több barátot szerez magának az ilyen ember, és sokan törekednek arra az emberek közül, hogy szolgálatára lehessenek, és hogy a szájából hallhassák a törvényt. 5. A z igazság szerint járjatok gyermekeim itt a földön, hogy rátalálhassatok az egekben. 6. Vessétek be szíveteket jósággal, hogy életetekben ott legyen az; ám ha rosszat, gonoszat fogtok vetni oda, learattok minden gyötrődést és szorongattatást. 7. Nagy sietséggel ragadjátok magatokhoz a bölcsességet az istenfélelemben, mert ha fogságba kerültök, vagy városaitok meg mezőségeitek feldúlásakor az arany, az ezüst meg az összes értéktárgyaitok odavész, de a bölcs embertől a bölcsességet senki sem veheti el, csupán az istentelenség elvakultsága meg a bűn nyomorúsága. 8. A bölcsesség az ember számára világító lámpa a küzdelmekben, áltála a hazájától távol, az idegen földön, a pogányok között is barátokra talál. 9. Mert ha ezt valaki elsajátítja, és szerinte fog cselekedni, a királyoknak trónszéken ülő társa lesz, ahogyan József, a mi testvérünk. X I V . 1. Gyermekeim, tudom Hénokh könyvéből azt, hogy egészen a végső időkig istentelenséget követtek el az Úrral szemben, mindenféle gonoszságra vetemedtek, testvéreim is szégyenkezni fognak miattatok, és ez majd minden pogány előtt gúny tárgya lesz. 2. Atyánk, Izrael tiszta marad a papok mindenféle istentelenségétől, akik kezüket felemelik a világ megváltója ellen. 3. A föld felett levő égbolt tiszta, ti meg mint az ég világítótestjei, olyanok vagyok mint a Nap és a Hold. 4. De mit fog tenni akkor a pogány világ, ha ti elsötétültök istentelenségeitekben, ha gyermekeitek előtt is megvetitek a tisztaságot, mert ezekért van a világ világossága, és azért adatott meg néktek, hogy megvilágítson minden embert. Ezen szándékaitokban irgalmatlanságot vontok magatokra, 191

mert az Isten végzésével ellenkező parancsokat tanítotok, 5, az Istennek felajánlott tárgyakat megraboljátok, a neki szánt részt ellopjátok, és még az áldozatbemutatás előtt eltulajdonítjátok a neki kiszemelt dolgokat, ezekkel mitsem törődve, együtt étkeztek a tisztátalanokkal, 6. harácsolásaitok közepette tanítjátok ugyan az Isten parancsolatait is, de meggyalázzátok az ifjakat, Jeruzsálem szüzeit bemocskoljátok, parázna és házasságtörő asszonyokkal éltek együtt, a pogányok leányai közül vesztek feleséget, bár megtisztítjátok őket törvénytelen tisztulásokban, így együtthatásaitok Szodoma és Gomorra istentelenségéhez hasonló. 7. A papi rendetekkel kérkedtek, de a hatalmatokat az emberek ellen fordítjátok, sőt nemcsak ellenük, hanem isten parancsai ellen is. 8. Felfuvalkodásaitokban kigúnyoljátok a szent dolgokat, lenézitek és megvetitek azokat. X V . 1. Mindezek miatt majd a szentély - amelyet az Űr maga választotta ki tisztátalanságában pusztasággá válik, ti pedig foglyok lesztek szétszórván az összes pogány között. 2. A pogányok között utálkoznak majd rajtatok, Isten igazságos ítélete folytán örök gyűlölet és szégyen lesz az osztályrészetek, 3. és mindenki, aki csak lát benneteket, menekülni fog előletek; 4. Ábrahám, Izsák és Jákob, a mi atyáink nélkül, magvamból egyetlen egy sem maradna meg itt a földön. X V I . 1. Hénokh könyvéből tudom, hetvenhét esztendeig tévelyegni fogtok, papi tiszteteket megszentségtelenítitek, az áldozatokat beszennyezitek, 2. a törvényt elhomályosítjátok, a próféták szavait kiüresítitek, a megbomlott rend idején üldözni fogjátok az igaz embereket, gyűlölitek az istenfélőket, az igazak szavait utálatossá teszitek, 3. és azt az embert, aki a Magasságbeli hatalmával megújítja a törvényt, csalónak nyilvánítjátok, végül pedig - ahogyan ti majd hiszitek ~, megölitek őt, de nem veszitek észre mikor ő feltámad, ti akiknek fejére az ő ártatlan 192

vére gonoszságotok miatt visszaszáll. 4. Ezért a szentélyetek pusztasággá lesz, egészen alapjaiig megszentségtelenítik. 5. Egyetlen tiszta hely nem marad számotokra, átkozottakká lesztek, és szét lesztek szórva a pogányok között mindaddig, amíg ő újra nem tekint le reátok, megkönyörülve magához fogad benneteket a hitben és a vízben. X V I I . 1. Most, hogy hallottatok erről a hetven hétről, halljatok hát valamit a papi tisztetekről is. 2. Minden jubileumi esztendőnek meglesz a papsága; az első jubileum idejében nagy lesz majd az, aki a papi tisztben elsőként fölkent, úgy szól ő az Istenhez, mint az atyjához, papságának idejében eltelik az Űr félelmével, örömének napján a világ üdvösségére fel fog támadni. 3. A második jubileum idején a fölkentet szeretteinek gyászolása foglalja el, papsága tiszteletet érdemlő lesz, mindenki dicsőíteni fogja majd őt. 4. A harmadik pap szomorúságban elvétetik. 5. A negyedik meg fájdalomban, mert reája fogják rakni az összes igazságtalanságot, akkor egész Izraelben mindenki gyűlölni fogja embertársát. 6. A z ötödik majd sötétségben vétetik el, hasonlóan a hatodik és a hetedik is. 8. A hetedikben ott lesz az a szenny, amit én még kimondani sem bírok, sem az Űr, sem az emberek előtt, mert ezt csak azok ismerik, akik meg is cselekszik azokat. 9. Ezért fogságban és idegenben fognak élni, földjeik és vagyonuk semmivé foszlik. 10. A hetedik idején visszatérnek ők is a pusztává lett földjeikre, és ekkor újjáépítik az Isten házát. 11. A hetedik héten visszajönnek majd a papok is, ők a bálványimádók, az erőszakoskodók, a pénzsóvárok, a dölyfösek, a törvény elvetői, a zabolátlanok, a fiatalok és a barmok megrontói. X V I I I . 1. Á m az Űr majd papi tisztükben bünteti meg őket. 2. Akkor az Űr új papságot támaszt, aki előtt fel fog tárulni az Úr minden igéje. Végső napokban igazságos ítéletet fog tartani a földön, 3. csillaga felkél az ég bolto193

zatára, mint király, a Nap napján, a tudás fénye fog szétáradni, és az egész földön magasztalni fogják, mindaddig, amíg fel nem vétetik. 4. Ü g y fog felkelni miként a Nap a földre, az égbolt alól elűzi majd a sötétséget, és békesség lesz az egész földön. 5. Azokb an a napokban az egek ujjongani fognak, a föld vigadozik^ a felhők örvendeznek, az Úr ismerete ekkor kiárad az egész földre, mint a tenger vize, és az Űr előtt álló dicsőséges angyalok Örvendezni fognak mindezek fölött. 6. A z egek megnyílnak, a dicsőség szentélyéből kiárad majd rájuk a megszentelődés atyai szózattal mint, Ábrahám ajkáról Jákob atyánknak. 7. A Magasságbeli dicsősége szólal meg, felette az értelem és a megszentelődés lelke ott nyugszik majd rajta a vízben. 8. Ő fogja megadni fiainak igazságban az Ur hatalmát mindörökre, és neki már nem lesz utódja nemzedékről nemzedékre az idők végezetéig. 9. Papságának idején (a pogányok mind eltelnek tudással itt a földön, és megvilágosodnak az Úr kegyelméből, Izrael pedig tudatlanságában kisebbedni fog, papsága fölötti sírásában egészen elsötétül), minden bűn elenyészik, a törvény megszegői a kárhozatra jutnak, az igazak pedig az Úrban lelnek nyugalomra. 10. Ő nyitja meg a paradicsom kapuit, megálljt parancsol az Ádám elleni gyilkos, pusztító kardnak, a szenteknek az élet fájáról fog enni adni, és ott lesz felettük a megszentelődés lelke. 12. Ő fogja Beliárt bilincsbe verni, gyermekeinek pedig megadatik az a hatalom, hogy a gonosz lelkek felett tapodjanak. 13. A z Úr örvendezni fog gyermekeikben, szeretteit megáldja az Űr mindörökre. 14. Akkor majd eltölti az öröm Ábrahámot, Izsákot meg Jákobot, én is éppúgy örvendezni fogok, és minden szent magára ölti az örömet. X I X . 1. Most pedig, gyermekeim, mindannyian figyeljetek reám, magatoknak válasszatok: vagy sötétség, vagy a világosság; vagy az Űr törvénye, vagy Beliár cselekedetei! 2. Atyánk adja meg a választ, midőn azt mondotta: 194

A z Űr színe előttjárjunk, törvényei szerint. 3. Atyánk mondotta: Tanú az Űr, tanúságtévők az angyalai, és tanú vagyok én is. T i is tegyetek tanúságot ajkatok szavai mellett! M i meg rámondottak: - Tanúk vagyunk! 4. Ebben elnyugodott Lévi, aki fiainak meghagyta ezeket. Lábait kinyújtotta, és atyái mellé temették százharminchét esztendős korában. 5. És a koporsójába tették őt, majd eltemették Hebronban, Ábrahám, Izsák és Jákob mellé.

J U D A VÉGRENDELETE A BÁTORSÁGRÓL, A PÉNZSÓVÁRSÁGRÓL ÉS A PARÁZNASÁGRÓL I. 1. Juda szavainak hiteles másolata ez, amelyeket halála előtt intézett fiaihoz, 2. mikor összegyűltek nála, így szólott hozzájuk: 3. Negyedik gyermeke voltam atyámnak, és anyám a Juda nevet adta nekem, mondván: Elismerem az Űr színe előtt, hogy ő a negyedik gyermeket is megadta nékem. 4. Fiatal koromban heves, hirtelen természetű voltam, de hallgattam atyámnak minden szavára, 5. magasztaltam anyámat, és nővérét. 6. Történt pedig, amikoron már férfivá értem, mikor atyám, Jákob megdicsért engemet, ezeket mondotta nékem: Király leszel majdan, és mindenben a helyes úton fogsz haladni. II. 1, A z Űr kegyelmét adta minden cselekedetemre, akár a mezőkön, akár a házakban végeztem azokat. 2. Abban az időben mindenki láthatta, hogy együtt futottam a szarvasünővel, földre terítettem azt, és ételt készítettem belőle atyámnak. 3. Futás közben kaptam el az őzet, és minden négylábú állatot meg tudtam fogni. A mező állatait összefogdostam, legyűrtem azokat, és megszelídítettem. 4. A z oroszlánt megöltem, és a szájából vettem ki 195

a kecskegidát, medvét húztam a lábánál fogva, majd a szakadékba dobtam. Minden egyes vadállatot, ami esak megtámadott engemet, mint a kutyát, úgy megropogtattam. 5. Együtt futottam a vaddisznóval, futás közben megfogtam, és összetéptem. 6. Hebronban párduc támadt a kutyámra, farkát kiszakítottam, ártalmatlanná tettem, majd Gáza dombján széttéptem azt. 7. A mezőkön legelésző vadbikát szarvainál fogva megragadtam, körbeforgással elszédítettem, miközben az hánykolódott, majd elveszejtettem. III. 1. Abban az időben a kananeusok királya közül kettő felvértezetten, a nyájak ellen kivonult. Sok népség vette körül Őket, de én egyedül futottam Szúr királya ellen, a lábvédőjét elkaptam, lerántottam a lováról, és elbántam vele. 2. A másik királyt Táfuet, aki lóháton ült, megragadtam, és ugyanúgy szétkergettem ennek népét is. 3. Ákhort a gigászok királyi emberét, aki nyilait szórta felém, lova hátáról lerántottam, hatvanfontnyi köveket hajigáltam a lóra, majd megöltem őt. 4. Két álló óráig hadakozott így Ákhor, megöltem, kettéhasítottam a pajzsot, összetörtem lábait, megöltem. 5. Amikor én már a páncéljától akartam őt megfosztani, nyolc férfi rontott reám a társai közül, és elkezdtek tusakodni velem. 6. Stólámat a kezeimre csavartam, négyet közülük azokkal a kövekkel szórtam meg, amelyeket ők hordtak oda ellenem, a többi elmenekült. 7. Akkor atyánk, Jákob, megölte Beelisszát, a hatalmas erejűt, aki az összes királynak királya volt, a termete tizenkét könyöknyi magas. 8. Félelem szállta meg őket, megszüntettek mindenfajta hadakozást ellenünk. 9. Ezek után atyám mentes maradt mindenféle háborgatástól, amikor én a testvéreimmel együtt éltem. 10. Abban az időben atyám egy látomásban látta, hogy az erősség angyala mindenben kísér engemet, és ezért nem fognak soha leteperni. IV. 1. A szikhemiek között a déli irányában voltak 196

háborúmk. Csatarendbe álltam testvéreimmel, ezernyi férfit üldözőbe vettünk, magam megöltem belőlük kétszázatközöttük öt királyt. 2. í g y jutottunk el védősáncaikhoz, és ott másik két király jutott pusztulásba. 3. Ilyenképpen szabadítottuk fel Hebront, és vettük el a királyok öszszes foglyait. V . 1. Ezek után elmentünk Areta alá, az erős, a sáncokkal ellátott város alá, amely annak előtte halállal fenyegetett. 2. Én és Gád a várost keleti oldala felől közelítettük meg, Ruben és Lévi Nyugatról és Dél fejői; 3. Ők, akik a falakon belül voltak azt gondolták, hogy mi csupán egyedül vagyunk, és megtámadtak minket, 4. de az ott elrejtőzködő testvéreink minden oldalról nekitámadtak a sáncoknak dorongokkal fölszerelve, és bejutottak a városba úgy, hogy nem ismerték fel őket. 5. E l foglalták azt a kard élével, voltak olyanok, akik a toronyba menekültek, de lerombolták azt, és ezeket is összefogdosták. 6. Mire legyőztük őket, Taffosz férfiai meg lefoglalták foglyainkat, velük együtt embereinkét, érte üldözőbe vettük őket egészen Taffoszig. 7. Akkor ezeket is lemészároltuk, a városukat pedig leromboltuk, és mindent amit csak benne találtunk, zsákmányként elhurcoltuk. V I . 1. Amikor pedig Kuzéba vize mellett voltunk, Jóbel lakói támadtak meg bennünket. 2. Fogságba vetettük őket is, és Szélón lakóit ugyanúgy legyilkoltuk, mivel azoknak harcostársaik voltak, és nem adtunk lehetőséget arra sem, hogy utat találjanak hozzánk. 3. Öt nap múlva már magunk mögött hagytuk Makhirt is, lakói foglyaink miatt megtámadtak bennünket. Heves csatát vívtunk velük, mert az erős férfiaknak egész tömege volt közöttük, de már azelőtt megöltük őket, mielőtt még csatarendbe álltak volna ellenünk. 4. Amikor pedig városuk alá érkeztünk, asszonyaik a hegy csúcsáról köveket gurítottak le ránk, arról a csúcsról, amelyen maga a város épült. 5. É n és 197
;

Simeon elrejtőztünk mögöttük, majd elfoglaltuk a magaslatot és az egész várost leromboltuk. ' VII. -.1. Ekkor aztán hírül adták nekünk, hogy két király városa hatalmas tömeggel megindult ellenünk. 2. Dán és én, közben az amorreusokkal szövetkeztünk és együttesen érkeztünk meg ezekbe a városokba. 3. Mélységes éjszaka leple alatt értünk oda, testvéreinknek megnyitottuk a kapukat, és mindenkit és mindenüket elpusztítottunk, amijük csak volt, elzsákmányoltuk, a hármas védőfalat pedig leromboltuk. 4. Majd Tamna alá érkeztünk, mely minden ellenünk harcoló királynak legfőbb menedéke volt. 5. Ott felfuvalkodottságomban ragadott el az indulat engemet, a hegytetőn rájuk rontottam, de ők köveket meg nyilakat szórtak rám, 6. és ha Dán, a testvérem nem jön segítségemre, elveszejtettek volna engemet. 7. Felindulásomban rájuk vetettem magamat, erre azok mind elfutottak, különféle utakon menekültek előlem, majd pedig atyámat kérlelték, hogy szerezzen hékét közöttünk. 8. Ennek bekövetkeztével már semmidféle kárt nem tettünk közöttük, sőt minden foglyot visszaadtunk nekik. 9. Akkor én felépítettem Tamnát, atyám pedig Rambaélt. 10. Amikoron ez a háborúskodás történt, húszesztendős voltam, 11. a kananeusok pedig rettegtek tőlem és testvéreimtől egyaránt. VIIL 1. Elég sok jószágom volt ebben az időben, a pásztoraim vezére pedig a hodolámi Iram volt. 2. Mikoron elmentem hozzá, és megláttam Barszát, Hodolám királyát, ő lakomát készített számunkra, meghívott minket, és hozzám adta feleségül leányát Bésszuet. 3. Ő pedig megszülte nekem Ért, Onánt és Szilónt, de közülük kettőt gyermektelenül ragadott el az Űr, csak Szilón maradt életben, és az ő gyermekei vagytok t i mind. I X . 1. Tizennyolc esztendeig tartó békességben voltunk atyám és mi mind, Ézsauval, atyánk testvérével, annak fiai meg velünk; azután történt ez, hogy mi kijöttünk
:

198

Mezopotámiából, Lábántól. 2. Amikor letelt a tizennyolc esztendő, negyvenéves koromban kivonult ellenünk Ézsau, atyánk testvére, hatalmas és erős népével együtt. 3. Jákob nyilától esett el, halottként vitték Szeir hegyére, majd pedig felvitték őt a magasban fekvő Eirramnába, és ott eltemették. 4. M i meg akkor rátámadtunk Ézsau fiaira, városuknak vasból épült falai és kapui voltak, és nem tudtunk oda behatolni, így körülfogtuk azt, és megostromoltuk. 5. Húsz nap telt el, de még akkor sem nyitották meg, látva ezt, létrát vittem oda, pajzsot tettem a fejemre, felmentem azon, miközben még három talentumnyi köveket is felfogtam, amikor pedig feljutottam, mintegy négy hatalmasságot ejtettem el. 6. Akkor már kívülről feljutott oda Ruben meg Gád is, és ők másik hatvanat elpusztítottak ottan. 7. Békét könyörögtek ki tőlünk, és ez megegyezett atyánk szándékával, mi meg mint adófizetőket fogadtuk el őket. 8. Akkor kétszáz mérő gabonát adtak át nekünk, meg ötszáz mérő olajat, ezerötszáz mérő bort, amíg lementünk Egyiptomba. X . 1. Ezek után történt, hogy fiam, Ér, elhozta Mezopotámiából Támárt, Árám leányát. 2. Ér gonosz ember volt, megfeledkezett Támárról, mivelhogy ő nem volt Kánaán földjéről való, ezért az Űr angyala elveszítette őt a harmadik nap éjszakáján. 10. Így ő nem ismerte meg Támárt, anyja álnoksága miatt, mivel nem akart gyermeket tőle. 4. A házasság napjaiban összeadtam vele Onant, de ő ugyanúgy gonoszságában nem ismerte meg Támárt, egy évig élt vele. 5. Amikor megfenyegettem, együttháltak ugyan, de magvát, anyja parancsának megfelelően a földre eresztette, és Onan ebbe a paráznaságába halt bele. Szilónt is hozzá akartam adni, de az asszonyom, Bészué ezt már nem engedte meg, rosszat forralt ő ugyanis Támár ellen, mivel az nem volt Kánaán leányai közül való, mint ahogyan ő. X I . 1. Tudtam én, hogy gonosz egy népség a kananita, 199

de ifjúkorom gondolatai elvakították szívemet, 2. A k kor láttam meg őt, amint a bort töltögette, és a bor részegítése miatt kelepcébe estem, és így jutottam hozzá. 3. Ö pedig az én távollétemben feleséget hozott Szilónnak Kánaán földjéről. 4. Amikor tudomást szereztem erről a tettéről, lelkem haragjában igen megátkoztam, 5. és így halt bele ő fiai ellen elkövetett gonoszságába. X I I . 1. Ezen igék után, két évre rá, Támár özvegyen megtudta, hogy én birkanyírásra megyek, felékesítette magát, mint mennyasszony, és leült a város előtti kapunál. 2. Törvényben van ugyanis az amorreusoknál, hogy a mennyasszonyt hét napon át kiültetik a városkapuba, hogy paráználkodjon. 3. Hózéb vizétől ittasan, a bor miatt nem ismertem fel őt, mert megtévesztett engemet szépsége és öltözetének díszei. 4. í g y hát odahajoltam hozzá, és megszólítottam: - Térjél be énhozzám! Erre ő így válaszolt: - És mit adsz ezért nekem? Akkor én átadtam neki botomat, övemet, meg királyi fejékemet, majd vele voltam, ő pedig fogant. 5. Nem tudtam akkor, hogy mit is tett valójában. E l akartam veszíteni őt, erre ő titokban elküldötte a foglalóját, és az megszégyenített engemet. 6. Magamhoz hívattam, és titkon meghallgattam elbeszélését, mely szavakat mondtam neki részegen, amikor vele háltam; és nem tudtam elveszejteni őt, mert az Úrtól volt. 7. Ám erre én így szóltam hozzá: Nemde álnokul cselekedtél, mástól kaptad ezeket a zálogtárgyakat is? 8. Egészen halálomig, többé soha nem közeledtem hozzá, mivel elkövettem ezt az utálatosságot egész Izrael szemeláttára. 9. Később a város lakosai elmondották, hogy a városban nem így történik, ő más vidékről való volt, és csak egy rövid ideig ült ott a kapuban, 10. azt vélte, hogy senki sem fogja felismerni, ha én bemegyek hozzá. 11. Mindezek megtörténte után mentünk le Egyiptomba, Józsefhez az éhínség miatt. Negy-

200

venhat éves voltam akkor, és hetvenhárom esztendőt éltem meg itt. XIII. 1. Most pedig halljátok meg, gyermekeim, amit én, a ti atyátok parancsaként meghagyok néktek. Szavaimat őrizzétek meg, az Űr igazsága szerint cselekedjetek, hallgassatok az Isten, az Űr parancsolataira! 2. Ne kívánságaitok szerint járjatok, se a gondolataitok vágyai szerint, se szívetek gőgjét követve! Ne hevüljetek ifjúságtok erejének cselekedeteiben, mert mindez tisztátalan az Ű r szemében. 3. Valamikor én is kérkedtem azzal, hogy a háborúkban nem tudtak megcsalni az asszonyi szépség bájai. Becsméreltem Rubent, a testvéremet, Bállá, atyám asszonya miatt, de a féltékenykedés és a paráznaság lelke feltámadt bennem is, úgy, hogy beleszerettem Besszuéba, a kananita asszonyba, meg Támárba, aki fiaimmal osztotta meg nászágyat. 4. Ezért azt mondottam apósomnak: ~ Megbeszélem atyámmal és nőül vészem lányodat. Ekkor lánya neve miatt megmutatott nékem egy határtalanul nagy aranyhalmazt, mivelhogy király volt ő. 5. Ezek után felékesítette leányát arannyal meg gyöngyökkel, és megterítette nekünk a kereveteket az ivásra, melyhez még hozzájárult asszonyainknak szépsége is. 6. Akkor a bor elfordította szemeimet, szívemet meg elhomályosította a gyönyörűség. 7. Vágy fogott el engemet utána, majd leheveredtünk együtt, az Űr törvényét és atyáim törvényét megszegtem ott, és feleségül vettem. Szívemnek gondolataiért azzal fizetett nekem vissza az Űr, hogy nem lelhettem örömömet gyermekeimben. X I V . 1. Ezért gyermekeim, ne részegedjetek le a bortól, mert a bor elfordítja értelmünket az igazságtól, belopja a vágyak indulatát, és a tévelygésbe viszi szemeinket. 2. A paráznaság lelke a bort szolgaként használja fel, értelmünket a gyönyörök keresésén járatja, és ez a kettő elveszi az ember erejét. 3. Ha pedig valaki a lerészegedésig issza a bort, bemocskolt gondolatai közepette összezavarja 201

az értelmet a paráznaság végett, és feltüzeli testünket az együtthálásra, és ha vágyainak tárgya ott éppen jelen van, elköveti a bűnt, de szégyent nem érez miatta. 4. Ilyen a bor gyermekeim, a részeg ember pedig semmit sem szégyell. 5. Látjátok, engemet is megtévesztett, és nem szégyenkeztem ott a városban, a nagy sokaság előtt, hanem mindenki szeme láttára odahajoltam Támárhoz, így elkövettem azt a nagy bűnt, és a fiaim által foltossá tett leplet felfedtem. 6. Bort ittam, és nem szégyenkeztem az Úr parancsolata miatt, hogy kananita asszonyt vegyek magamhoz. 7. A borivót gondolatai kényszerítik, gyermekeim, mert ezek a gondolatok a részegség gondolatai, hogy mindaddig amíg csak mulatoznak, ő is igyon, 8. és ha így eljut odáig míg az eszét elveszíti, a tévelygés lelkének megfelelően cselekedik, részegen szégyenletes dolgokat művel, a törvényt megszegi, és mindezért nem szégyenkezik, sőt a bű* nevel még inkább tűzbe jön, és még azt hiszi, hogy helyesen cselekedett. X V . 1. A királyi házból ne származzon se parázna, se olyan, aki magát lemezteleníti, vagy aki a paráznaság rabja, mint ahogyan én is egykor mezítelenül mutatkoztam. 3. Átadtam ugyanis a pálcámat, mely nemzetségem kormánypálcája, az övemet, mely erősségem, hasonlóan a diadémomat is, ami a királyságom dicsősége, 4. én pedig megbánva mindezeket, bort és húst többé már nem vettem magamhoz vénségem napjaiban, és semmiféle gyönyörkeltőre rá nem tekintettem. 5. De azt is megmutatta nekem az Isten angyala, hogy szegényen és gazdagon egyaránt uralkodni fognak az asszonyok, 6. királyokat megillető dicsőséget tagadják magukhoz, sőt a férfiak hatalmát is, meg azt, ami a szegényeknek a legcsekélyebb támaszt jelentené. X V I . 1. Vigyázzatok tehát gyermekeim, a bor mér tekére, mivel négy gonosz lélek lakozik benne, a vágyé, a lángolásé, a tékozlásé és a piszkos nyereségé. 2. De ha mér202

tékletesen, az Úr félelmében a tisztességnek megfelelően isszátok, élni fogtok, ha pedig nem a tisztességnek megfelelően isszátok azt, és ha elvetitek magatokból az Úr félelmét, akkor majd lerészegedtek, ezáltal szégyenletes dolgokba fogtok keveredni. 3. Így hát ne igyatok mértéktelenül, nehogy a gőg, a veszekedés, a rágalom és az Űr parancsai megszegésének szavai legyenek az ajkaitokon, mert így még idő előtt elpusztultok. 4. A bor képes arra, hogy az Isten titkait másoknak is feltárja, ahogyan ezt én is tettem az Űr parancsaival, még Jákobnak, az atyámnak a titkait felfedtem a kananita Besszuénak, pedig az Űr meghagyta mindannyiunknak, hogy nem szabad feltárni nekik ezeket. A háborúskodásnak meg veszekedéseknek egyaránt a bor az oka. X V I I . 1. Megparancsolom néktek gyermekeim, hogy ne ragaszkodjatok a pénzhez, az asszonyi bájhoz sem, mert az ezüst és a szépség miatt szerettem bele a kananita Besszuéba. 2. Tudom, hogy ezen két dolog miatt jut majd romlásba az én nemzetségem, 3. meg azt is, hogy a fiaimtól származó megfontolt emberek megváltoznak, és olyanokat művelnek, amelyek Juda királyságát kisebbítik, azt, amit az Űr megadott nékem atyáim engedelmességére való tekintettel. 4. Sohasem szomorítottam meg atyámnak Jákobnak a szavait, mert mindent, amit csak meghagyott nekem, megtettem. 5. Ugyanúgy Ábrahám, atyámnak atyja is megáldott engemet, hogy uralkodjam majd Izrael felett; hozzá hasonlóan Izsák is áldást mondott reám. 6. Akkor tudtam meg, hogy belőlem fog felkélni a királyság. ' • X V I I I . 1. Ebben az időben tudtam meg Hénokhnak, az igaznak a könyvéből, hogy mi minden gonoszságot fogtok majd véghezvinni a végső napokban. 2. Őrizkedjetek tehát gyermekeim a paráznaságtól meg a pénzsóvárságtól, hallgassatok Judára^ az atyátokra! 3. Ezek elfordítanak benneteket az Isten tőrvényétől, a lélek gondolatait el203

3
homályosítják, nagyzolásra tanítanak, és nem teszik lehetővé azt sem, hogy az ember irgalmasságot gyakoroljon embertársával! 4. Minden jóságától kifosztja a lelket, fáradtság és levertség á következménye, az álmot elveszi, a testet tönkreteszi, 5. az Istennek bemutatott áldozatot gátolja, az áldásra nem emlékszik, a próféta szavára nem hallgat, és istenes beszédén megbotránkozik. 6. Ellenkezik az Isten parancsaival a kétféle szenvedély, aki ezeknek szolgál, nem is tud hallgatni az Istenre, mert a lelke elvakult, ezért nappal is úgy jár, mint a sötétségben. X I X . 1. Gyermekeim, a pénzsóvárság bálványimádásba visz bennünket, mert az ezüstjeivel megtéveszt, istennek mondja azokat, amik valójában nem istenek, és azokat, akik megszeretik mindazt, azokat magával ragadja. 2. A pénz miatt buktam el én is, gyermekeim, és ha a lelkem nem alázkodik meg, és ha Jákobnak, az atyáknak, nem lettek volna a könyörgései, most gyermektelenül halhatnék meg. 3. De az atyáimnak Istene, aki oly könyörületes és irgalmas, tudta jól, hogy ezeket csak tudatlanságom miatt követtem el. 4. Elvakulttá tett engemet ugyanis a megtévesztés fejedelme, és tudatlan voltam, mint minden ember és mint test; a bűnben megrontott, így megismertem saját gyengeségemet, bár legyőzhetetlennek tudtam magamat azelőtt. X X . 1. Tudjátok meg, gyermekeim, hogy az emberben két lélek tevékenykedik, az igazságé és a megtévesztésé. 2. És ezek között áll az értelmünk belátása, valamelyikhez fog majd hajolni, 3. ennek megfelelően szegycsontjára vannak ráírva az igazság és a tévely cselekedetei, és mindegyiket ismeri az Űr. 4. Nincsen olyan idő, amelyben rejtve maradhat az emberek cselekedete, mivel az a bensőben feliratik az Űr színe előtt. 5. A m a z igazság lelke minderről tanúságot tesz, vádol, a bűnöst szívének tüze elégeti, és bírájára nem emelheti arcát. X X I . 1. Gyermekeim,, szeressétek Lévit, hogy életben 204

maradjatok, ne vessétek meg őt, nehogy a romlásba jussatok. 2. A z Űr nékem a királyságot adta, de neki a papi tisztet, és a királyságot a papságnak rendelte alá. 3. Nekem adta mindazt, ami itt a földön van, de neki meg azokat, amik odafönt az egekben. 4. Ahogyan az ég felette van a földnek, úgy ván felette az Istentől rendelt papság is a földön levő királyságnak. 5. Mert őt választotta k i az Űr, inkább mint tégedet, hogy közeledjen hozzá, és az ő asztaláról étkezzék, Izrael fiai zsengéit fölajánlja, 6. te pedig olyan legyél,minta tenger. Ahogyan a tengeren igazak és gonoszok egyaránt hányatnak a vihartól, egyesek majd fogságba jutnak, míg mások meggazdagodnak, úgy lesz majd benned is az emberiség minden nemzetsége, egyesek a hánykolódás közepette fogságba jutnak, míg mások vagyont gyűjtve meggazdagodnak. 7. Néhányan majd úgy fognak uralkodni mint a tengeri cethal, az embereket úgy nyelik el akár a halakat, szabadon született lányokat és ifjakat fogságra vetnek, házakat, földeket, nyájakat meg vagyontárgyakat rabolnak el, 8. sokaknak testét igazságtalanul hollókkal és Íbiszekkel etetik meg, sőt a gonoszságaikat még kapzsisággal is tetézik. 9. Olyanok lesznek, mint a másokat lerohanó hamis próféták, és minden igazat üldözőbe vesznek. > X X I I . 1. Majd egymás elleni megoszlásban fogja megbüntetni őket az Úr, és állandó háborúskodás lesz Izraelben. 2. Idegen nemzetségekből való királyok töltik be az én királyságomat, egészen addig, amíg el nem jő Izrael üdvössége, az Isten igazságának megjelenéséig, ő fog nyugalmat szerezni Jákobnak, meg az összes pogány népnek. 3. ő lesz az, aki országom erejét megőrzi egészen az idők végezetéig. Esküvel esküdött meg nékem az Űr, hogy nem fogja elhagyni királyságomat, ú g y magvarriat, egyetlen napra sem az idők végezetéig. X X I I I . 1. Nagy szomorúságomra vannak, gyermekeim, a ti kicsapongásaitok, varázslásaitok, meg bálványimá205

dásaitok, amelyeket majd az én országomban műveltek, követvén a hasbeszélőket, a megtévesztés démonjait, meg ezeknek sugallatait. 2. Leányaitok.\ 'majd zenélni fognak, meg összejöveteleket tartanak, belekeverednek a pogányok mocskába. 3. Mindezek miatt éhínséget és dögvészt bocsát reátok az Űr, halálra; és kardélre ítél benneteket, ostromra, a kutyák széttépnek benneteket, szemetek begyullad és kialszik, csecsemőiteket elszakítják tőletek, elragadják azokat is, akikkel együtt élték, vagyonakoktól megfosztanak titeket, az Űr templomát felégetik, földetek pusztasággá válik, ti még a pogányok szolgáivá lesztek. 4. Asszonyaik számára közületek fogják csonkítani eunukhjaikat; 5. ha majd visszatértek az Űrhöz szívetek jószándéka szerint, de mint bűnbánó emberek, ha majd az Isten törvényei szerint fogtok járni, akkor irgalmasságában és szeretetében reátok tekint az Űr, a pogányok közötti fogságotok idején. X X I V . 1. Mindezek megtörténtével fölkél nektek a csillag Jákobból békességben, fölkél egy ember az én magvamból, mint az igazság Napja, egyszerűségben és igazságosságban jár az emberek fiai között, és semmiféle bűnt nem találnak őbenne. 2. A z é g megnyílik felette, és a Szent Atya áldásának lelke kiárad akkor, és a kegyelem lelkét fogja ő árasztani fölétek. 3. Akkor az iga2;ságban fiaivá lesztek, és elsőtől az utolsóig, minden parancsát megtartjátok. 4. A magasságbeli Isten hajtása ő, minden test életének forrása. 5. Ő fogja fénylővé tenni királyságom jogarát, a ti gyökeretekről fakadt sarj lesz ő, 6. és benne fog majd felkélni az igazságosság pálcája a pogányok számára is, megítél és megszabadít mindenkit, aki csak segítségül hívja az Űr nevét. X X V . 1. Ezek után az életre támad fel Ábrahám, Izsák és Jákob, én meg testvéreimmel együtt vezérek leszünk, olyanok mint a kormánypálca Izraelben. A z első Lévi lesz, a második én, a harmadik József, a negyedik 206

Benjámin, az ötödik Simeon, a hatodik meg Isszakár, és így tovább mindnyájan. 2. Akkor az Űr megáldja Lévit, a színelátás angyala pedig engemet, a dicsőség erősségei Simeont, az ég Rubent, Isszakárt a föld, a tenger Zabulont, a hegyek Józsefet, a sátor Benjámint, a csillagok Dánt, a jólét Neftalint, a Nap Gádot, az olajra pedig Ászért. 3. M i mindnyájan egyetlen néppé leszünk az Űr előtt, egy nyelvvé, és Beliár megtévesztő lelke nem lesz már többé, hogy valakit is az örök tűzre tudjon juttatni. 4. Akkor majd mindazok, akik szomorúság közepette töltötték életüket, örömben támadnak fel; akik pedig szegénységben, azokat gazdaggá teszi az Űr. A z éhezőket jóllakatja, az erőtleneket megerősíti, és as;ok, akik az Űr miatt haltak meg, az életre ébrednek. 5. Jákob szarvasai örvendezésükben futnak, az Izrael sasai örvendezve szárnyallnak. Á m az istentelenekre szomorúság vár, a bűnösök akkor majd siránkoznak, és minden nép dicsőíteni fogja az Urat az idők végezetéig. X X V I . 1. Tartsátok meg tehát gyermekeim, az Űr összes törvényét, mert ebben van minden olyan ember reménysége, aki csak az ő útján halad* 2. Majd így szólt hozzájuk: M é g ma itt a szemetek láttára meghalok, száztizenkilenc esztendős koromban. 3. Ne előkelő öltözetben temessetek el, a benső részeimet se vegyétek ki, még ha az uralkodók azon lennének is, hogy ezt megtegyék. Egykor majd veletek együtt, vigyetek engemet Hebronba. 4. Amint elmondotta ezeket, elszenderült Jüda, fiai pedig mindent ú g y tettek, ahogyan ő azt meghagyta nekik; Hebronban atyái mellé temették el.

207

ISSZAKÁR VÉGRENDELETE A Z EGYSZERŰSÉGRŐL I. 1. Isszakár szavainak hiteles mósolata ez. Mikoron összehívta fiait, í g y szólott hozzájuk: - Hallgassatok most gyermekeim atyátokra, Isszakárra, fogadjátok be fületekbe a szavaimat, Isten szerettei! 2. Jákobnak ötödik fia voltam, aki a mandragóráért járó fizetségképpen születtem meg. 3. Abban az időben ugyanis Ruben mandragórát hozott haza a mezőről, és Rákhel, aki elébe ment, elvette tőle azokat. 4. Erre elsírta magát Ruben, akinek hangjára Lia, az anyám kijött oda. 5. Ezek voltak ugyanis azok az illatozó gyümölcsök, amelyeket a föld Ádámnak nevelt, magasban, egészen a vizek barlangja alatt. 6. Rákhel akkor így szólott: - Nem adom neked ezeket, mert gyermek helyett kellenek nékem. Kettő volt belőle ugyanis. 7. Lia így válaszolt r á : - Hiányzott az néked, hog} a szüzességem férfiját elvetted, hát akkor ezeket ne vennéd el tőlem? 8. Ö pedig azt válaszolta vissza: - Íme, legyen tiéd Jákob erre az éjszakára fiad mandragórájáért cserébe. 9. Akkor Lia ezt mondta neki: ~ Ne heveskedjél, és ne dicsekedjél, Jákob az enyém, mert én ifjúságának asszonya vagyok. 10. Erre Rákhel: - M é g mit nem? Velem előbb volt együtt, miattam szolgált atyámnál tizennégy esztendőn keresztül. 11. Mit tegyek veled* ha ő a félrevezetés áldozata lett, és az emberi ravaszságé, mert a cselszövés itt jár közöttünk a földön, mert ha nem járna itt, nem láttad volna meg Jákob arcát, 12. akkor nem is te lettél volna az asszonya, ezért ellenemben te jutottál hozzá. 13. - Á m tégedet meg atyám vezetett félre, azon az éjszakán félreállított, ő pedig nem láthatott engemet, hogy akkor én voltam ott, anélkül nem is alakulhatott volna minden ilyenképpen. 14. Mire Rákhel az válaszolta: - Vegyél hát el egy mandragórát, és a másik mandragóra ellenében 208

fizetségképpen átengedem néked Jákobot egyetlen éjszakára. 15. í g y megismerte Jákob Liát, az pedig fogant és megszült engemet, a bérére való tekintettel nevezett el engemet Isszakárnak. II. 1. Abban az időben Jákob látta az Űr angyalát, és ő megmondotta neki, hogy Rákbeinek két gyermeke fog majd születni, meg azt is, hogy Rákhel megveti a férfival való együttélést, és inkább az önmegtartóztatást választja. 2. De nem így tett az én anyám, Lia, ő az együtthálás ellenében a gyümölcsöket átengedte. Nyolc gyermek született, Lia szült ebből hatot, kettőt pedig Rákhel, mivel áz Úr reá tekintett a mandragórák miatt. 3. Látta ugyanis az Űr, hogy Lia a gyermekek miatt kívánt együttlenni Jákobbal, és nem az élvezetvágyért. 4. Ezért a másik mandragórát is odaadta ő, és így egy másik napra is megkapta Jákobot, hogy foganjon, de így tett mindenkor a mandragórákkal. A z Űr a mandragórák miatt meghallgatta Rákhelt is, 5. mert ő ugyan kívánta ezeket, de mégsem ette meg, hanem letette azokat az Űr házában, a magasságbeli papjához vitte, ahhoz, aki abban az időben ezt a szolgálatot betöltötte. III. 1. Akkor még nem járhattam, gyermekeim, szívemnek szándéka szerint, hanem testvéreim és atyám szolgálatában földműveléssel foglalkoztam, terményt hordtam be nekik a mezőkről, ezek érésének megfelelően. 2. Atyám megáldott engemet, mert látta azt, hogy egyszerűségben élek. 3. Cselekedeteimben nem voltam ármányos, felebarátaimmal szemben nem voltam gonosz, vagy rájuk irigykedő, 4. nem szóltam meg senkit sem, emberi életet nem oltottam ki, mindenki szeme láttára egyszerűségben éltem. 5. Asszonyt csak harmincesztendős koromban vettem magamhoz, mivel a munka fáradalma emésztette fel erőimet, és nem is gondoltam az asszony nyújtotta gyönyörökre, mert fáradságomban inkább az álom vett erőt rajtam; atyám pedig mindenkor örvendett egyszerű209

ségemnek. 6, Fáradozásaimért a terményeket, mindenek első gyümölcsét fölajánlottam az Úrnak a papokon keresztül, majd pedig atyámnak, és csak ezek után jöttem én. 7. Ezért az Úr megkettőzte a javakat kezeim között. Jákob is hálát adott, hogy az Isten ennyire megsegít engemet egyszerűségemben. 8. Szívemnek egyszerűségében minden szegénynek és rászorulónak adtam a föld javaiból. IV. 1. Most pedig figyeljetek reám, gyermekeim, járjatok a szív egyszerűségében, ú g y látom, hogy így mindent az Isten tetszése szerint fogtok tenni! 2. A z egyszerű ember nem vágyódik aranyra, nincs igénye különféle étkekre, és választékos Öltözetet sem óhajt magának. 3. Nem igényli a hosszú életet, hanem csak kivárja, ami az Isten akarata. 4. A megtévesztés lelke sohasem fog erőt venni raj ta, mert nem ej ti rabul az asszonyi szépség, nehogy elferdítvén gondolkodását beszennyezze azt. 5. Ugyanúgy az indulatosság sem tud beférkőzni a gondolatai közé, irigykedés sem tölti be a lelkét, nem telhetetlen és nem is gondol a javak halmozására, 6. mert élete egyenes útján halad, mindent egyszerűségben lát meg, szemeivel fel sem fogja a rosszat, ami a világ megtévesztőjétől ered, mivel nem ismeri azt, ami ellentétben áll az Úr törvényeivel. V . 1. Tartsátok meg az Isten törvényét, gyermekeim, legyetek egyszerűek, ártatlanok, ki ne játsszatok az Űr parancsolatait, a felebarát iránti cselekedeteket. 2. Ellentétben ezekkel, szeressétek az Urat és embertársaitokat, a szegényeken, meg az erőtleneken könyörüljetek! 3. Hátatok a földművelésben görnyedjen, dolgozzatok a szántóföldeken, végezzetek különféle mezei munkákat, adományaitokat pedig hálaadással ajánljátok fel az Úrnak, 4. hogy a föld termésének zsengéjét megáldja az Úr, ahogyan ő minden szentet áldásában részesít, Ábeltől egészen mostanáig mindenkit. 5. Más gyümölcsökben nincs részed, mint a föld javaiban, csak abban, ami 210

munkád fáradságából ered. 6. Atyám Jákob megáldott engemet a föld, és annak zsengéi áldásával. 7. Lévit és Judát emelte dicsőségre az Úr Jákob fiai között, közöttük vetett sorsot, egyiknek a papi tisztet, másiknak pedig a királyságot adta. 8. Hallgassatok tehát reájuk, járjatok atyátok egyszerűségének megfelelően, mert Gádnak adatott az meg, hogy elpusztítsák mindazokat, akik megrabolják Izraelt! V I . 1. Tudomásom van arról is, gyermekeim, hogy a végső napokban a ti fiaitok is elhagyják az egyszerűséget, a telhetetlenséghez pártolnak, az ártatlan életnek hátat fordítva, gonosztettekbe keverednek, elvetik az Úr parancsait, és Beliárhoz pártolnak, 2. otthagyják a földművelést, annak gonosz sugallatát követik, ezért szétszóratnak a pogány nemzetek között, és az ellenségeiket fogják kiszolgálni. 3. Ezeket majd mondjátok el a gyermekeiteknek, mert ha vétkezni fognak is, térjenek vissza az Úrhoz! 4. Irgalmas az Isten, megkegyelmez nekik, és visszavezeti őket földjeikre. VII. 1. Százhuszonkét esztendőt értem meg, és nem ismertem meg a halálos bűnt, 2. feleségemen kívül mást nem ismertem meg, az égboltozat kémlelésében sem paráználkodtam a szemeimmel. 3. Megtévelyedésemre bort nem ittam, egyetlen egyszer sem kívántam azt, ami a másé, 4. cselszövés nem volt szívemben, ajkamat hazugság nem hagyta el. 5. Együttéreztem minden szenvedő emberrel, és a kenyeremet megtörtem a szegényeknek. Egymagamban sohasem ettem, határomat el nem mozdítottam, minden egyes nap Istennek tetsző dolgokat cselekedtem, és az igazság szerint jártam el. 6. A z Urat minden erőmből szerettem, hasonlóan szerettem embertársaimat is, úgy mintha azok a gyermekeim lennének. 7. T i is így tegyetek, gyermekeim, és akkor elmenekül tőletek Beliárnak minden lelke, a gonosz embereknek egyetlen cselekedete sem fog eluralkodni rajtatok, de minden föl211

dön élő állat felett uralkodni fogtok. Legyen veletek az ég Istene, aki a szív egyszerűségében jár együtt az emberekkel. 8. Ezeket hagyta meg nekik, és őt is hasonlóan Hebronba vitték, és ott a barlangban atyáival egy helyre temették. 9. A lábait kinyújtotta, és az ötödik napon temették el szép öregségében, mert minden tagja egészséges volt még, erőben szenderült el az örök álomra.

ZEBULON VÉGRENDELETE A J Ó S Z Í V Ű S É G R Ő L ÉS AZ IRGALMASSÁGRÓL I. 1. Zebulon szavainak hiteles másolata ez, amelyet életének száztizennegyedik esztendejében elmondott gyermekeinek, (harminckét) évvel József halála után. 2. Hallgassatok reám, Zebulon fiai, fogadjátok meg atyátok szavait! í g y szólt hozzájuk: 3. Zebulon vagyok, aki szülei számára jó adományt jelent, mivel az én születésem idején lett atyám erőssé mind nyájaiban, mind a földművelésben, mikoron azokkal a tarka vesszőkkel történt a sorsvetés. 4. Nem emlékeztem arra gyermekeim, hogy valamiben is vétkeztem volna életem napjaiban, hacsak nem a gondolataimban; 5. és arról sem tudok, hogy valamiféle törvényszegést követtem volna el, kivéve azt, amit József ellen tudatlanságomban elkövettem. Nem árultam el ugyanis testvéreimet, nem mondtam el atyámnak azokat, amik akkor vele történtek. 6. Bár rejtekben sokat sírtam miatta, és féltem a testvéreimtől, mert azok összeesküdtek mind, hogy aki a titkot kimondaná, azt kard által veszítik el. 7. Amikor pedig nem akartak megkönyörülni Józsefen, sokat bizonygattam nekik könnyek 212

közepette, hogy ne tegyék meg ezt a törvénysértő cselekedetet. II. 1. Akkor odajött Józsefhez Simeon és Gád, hogy elveszítsék őt, József pedig arcra borult előttük és így szólt hozzájuk: 2. - Könyörüljetek meg rajtam, testvéreim, szánjátok meg atyátoknak, Jákobnak érzelmét! 3. Ne emeljétek rám kezeteket, nehogy ezzel ártatlan vért ontsatok, mert én semmit sem vétettem ellenetek! Ha vétettem volna is, inkább fenyítsetek meg érte, de a kezeteket mégse emeljétek reám, atyánk, Jákob miatt! 4. M í g ő ezeket mondotta, én keserves sírásra fakadtam, májam elszabadult, egész bensőm és lelkem megindult. 5. Együtt sírtam ott Józseffel, a szívem is tompábban vert, testem eresztékei kitágultak, és nem tudtam a lábamon megállni. 6. József pedig látta, hogy együtt sírok vele, de azokat is éppúgy, akik ott álltak elvesztésére, hátam mögé húzódott, úgy kérlelte őket. 7. Akkor Ruben állt fel és ezt mondotta: - Testvéreim, mégse öljük meg őt, inkább dobjuk bele ezen száraz vermek valamelyikébe, egy olyanba, amelyet még atyáink ástak ki, és nincs benne víz. 8. Az Űr pedig azért tartotta vissza a vizet, hogy Józseffel mindez megtörténjék. 9. í g y tett az Űr mindaddig, amíg őt el nem adták az izmaelitáknak. III. 1. Nem vállaltam közösséget velük, gyermekeim, József árának elosztásában sem. 2. De Simeon, Gád meg a többi testvérünk fogták József árát, sarukat vettek rajta asszonyaiknak és gyermekeiknek, és azt mondották egymás között: 3. Nem ételeinkre költjük el azt, mert testvérünk vérének díja, hanem taposással megtapodjuk, mivel azt mondotta ő, hogy uralkodni fog majd felettünk, és meglátjuk majd, hogy mi is lesz abból, amit ő összeálmodott! 4. Ezért íratott meg Hénokh törvénykönyvében, hogy aki nem akart magvat támasztani testvérének, még a saruit is leoldják lábáról, és arcul köpködik őt. 5. Józsefet nem akarták életben hagyni testvérei, ezért 213

az Űr vette el tőlük József saruit. 6. Mert amikor lejöttek Egyiptomba, József szolgáinak tartoztak engedelmességgel még a kapuja előtt, de ugyanúgy meghajoltak József előtt is, mint a fáraó színe előtt. 7. De nemcsak hogy leborultak előtte, hanem még le is köpték akkor őket, tüstént a földre vetették magukat, és így szégyenültek meg az egyiptomiak előtt. 8. És csak ezután hallottak az egyiptomiak mindarról a gonoszságról, amit ők Józsefen véghezvittek. I V . 1. Mindezek után ennivalót dobtak neki. 2. Én meg két nap és két éjszaka nem vettem semmit sem magamhoz, mert igen szomorú voltam József miatt. Juda sem evett velük, hanem ügyelt a veremre, mivel félt, hogy Simeon és Gád lemennek hozzá, és megölik. 3. Amikor pedig amazok meglátták, hogy én nem eszem, kitettek, hogy vigyázzak reá mindaddig, amíg el nem adták őt. 4. Három nap és három éjszakán keresztül ott volt a veremben, de még akkor is kiéhezetten adták el. 5. Mikor pedig Ruben meghallotta azt, hogy amíg ő távol volt, eladták, megszaggatta ruháját és panaszosan mondotta: - Hogyan kerülök én most atyámnak, Jákobnak a színe elé? 6. Magához vette az ezüstpénzt és elfutott a kereskedők után, de nem találkozott senkivel sem, mivel letértek az útról, átmentek a troglodita néphez a rövid úton. 7. Azon a napon Ruben még a kenyeret^sem ette meg, ezért odament hozzá Dán és így szólt hozzá: 8. - Ne sírjál, és ne is szomorkodjál, mert én kitaláltam azt, hogy mivel fogunk majd atyánk, Jákob elé állni. 9. Megölünk egy kecskebakot, ennek a vérébe belemártjuk József khitónját, és azt mondjuk neki: Megismered, József khitónja ez? 10. Mert azt a khitónt, amit atyánk adott Józsefnek, levettük róla, és olyan ruhába öltöztettük, amibe el tudtuk adni, eg} régi szolgaruhába. 11. A khitón Simeoné lett, de nem akarta odaadni, szerette volna a kardjával széthasogatni azt, dühös volt ugyanis, mivel József mégiscsak 214

életben maradt, ő nem akart megkönyörülni rajta. 12. Mindannyian felléptünk ellene és azt mondottuk, ha nem adja oda, mi mindnyájan ráfogjuk, hogy egyedül ő vitte véghez ezt a gazságot Izraelben. 13. í g y már odaadta nekünk, mi pedig ú g y tettünk, ahogyan Dán mondotta. V . 1. Ezért hangoztatom előttetek gyermekeim, tartsátok meg az Úr parancsolatait, legyetek könyörületesek embertársaitok iránt, jóindulattal közeledjetek mindenkihez, nemcsak az emberekhez, hanem minden lényhez is. 2. Mert ezek miatt áldott meg engemet az Úr, ezért maradtam meg épségben minden testvérem között, akik mind elgyengültek. Tudja ugyanis az Úr, hogy mindegyikünk mit fog majd választani. 3. Legyetek tehát könyörületesek jóságotokban, gyermekeim, mert ahogyan ki-kí embertársával viselkedik, ú g y bánik majd vele is az Úr. 4. Testvéreimnek a fiai már mind erőtlenné váltak, és már mindnyájan meghaltak József miatt, mert nem voltak könyörületesek a szív jóságában; az én fiaim pedig mind megmaradtak egészségben, mint ahogyan ezt ti is tudjátok. 5. Ebben az időben én még Kánaánban voltam, a tengermelléki vidéken vadakra vadásztam, halásztam Jákobnak, az atyánknak; a tengeren sokan odavesztek, de én a veszedelmektől megszabadulva megmaradtam épségben. V I . 1. Legelőször én készítettem csónakot, hogy hajózni tudjak a tengeren, mivel az Úr értelmet és bölcsességet adott nekem ahhoz. 2. Hátulsó részre egy fát erősítettem, és egy másik, egyenes szálfára meg lenvásznat erősítettem föl a magasba, a fa középső részére. 3. Ezzel végigjártam a tengermelléket, halakat vittem atyám házának, mindaddig amíg Egyiptomba nem mentünk. 4. A zsákmányból minden idegen embernek jószívűen adtam, 5. legyen az bár idegen, öreg,vagy beteg, a halat megfőztem neki, és jót tettem eléje, mindenkinek a szükséglete szerint vittem, velük együtt éltem, velük együtt szenvedtem. 6. Ezért az Úr igen sok halat adott zsákmányul 215

énnekem, mert aki ad embertársainak, az sokszorosan fogja visszakapni az Űrtól. 7. Öt esztendőn át halásztam, minden embernek, akit csak láttam, adtam, atyám házát pedig elhalmoztam mindennel. 8. Nyáron halásztam, télen pedig a testvéreimmel együtt pásztorkodtam. VII. 1. Most pedig elmondom néktek, mi mindent tettem én. Ha láttam télnek idején egy mezítelenül szenvedőt, megesett rajta a szívem, titokban ruhát loptam ki a házamból, és odaadtam a szenvedőnek. 2. T i is ugyanígy tegyetek, gyermekeim, mindabból, amit néktek juttatott az Isten, latolgatás nélkül mindenkin könyörüljetek jóságosan, a szív jósága szerint adjatok minden embernek. 3. Ha nem tudnátok segíteni a szorongatottakon, könyörülő jószívűségetekben érezzetek együtt az ilyenekkel. 4. Tudom, a kéz nem leli azt, amit éppen odaadhat a szűkölködőknek, de még hét sztadionnyira is menjél el az ilyennel, ahogy én is együtt sírtam vele, bensőmet együttérzően feléje fordítottam. VIII. 1. T i pedig gyermekeim legyetek jószívűek, és minden ember iránt könyörületesek, hogy az Űr irgalmassága szerint megkönyörüljön rajtatok. 2. Mert a végső napokban elküldi a földre az Ür az ő irgalmát, ahol jóindulata könyörületet talál, ott fog majd lakást venni. 3. Mert minden olyan emberrel, aki jó szívvel van embertársa iránt, ú g y bánik vele az Űr is. 4. Ezek után lementünk Egyiptomba, és József nem emlékezett meg gonoszságainkról, ellágyult, amikor engem meglátott. 5. Ha megfontoljátok ezt, akkor gyermekeim ti sem lesztek olyanok, akik emlékeznek a rosszra, hanem inkább szeretni fogjátok egymást, és egyiktek sem forral gonoszságot a testvére ellen. 6. Mindez ugyanis megbontja az egységet, a rokonokat szétszórja, a lelket összezavarja^ mert mindaz, aki csak a rosszra emlékezik, annak nincs könyörülete a bensőjében. I X . 1. Figyeljétek meg a vizet, ha egy helyre tart, ma216

gával ragad követ, fát, kavicsot, 2. de ha sokfelé szétszóródik, a föld fölissza, és í g y már jelentéktelenné válik. 3. T i is ilyenek lesztek, ha szétszakadtok egymástól. 4. Ne szakadjatok szét két főre, mert mindennek, amit csak alkotott az Űr, egy feje van. Két vállat, két kezet és lábat adott, de minden testrész az egyetlen fő alá tartozik. 5. Megtudtam atyáink írásaiból azt is, hogy a végső napokban elpártoltok az Űrtól, kettészakadtok Izraelben, két uralkodót fogtok követni, és mindenféle utálatosságot megtesztek, az összes bálványt imádni fogjátok, 6. ám ellenségeitek fogságba hurcolnak titeket, és ott fogtok ülni a pogányok között, lelketek minden romlásával, gyötrelmével és fájdalmával. 7. De ezeknek megtörténtével ismét eszetekbe fog jutni az Űr, megtértek, és ő letekint reátok, mivel könyörületes és irgalmas, nem gondol az emberek fiainak gonoszságaira, mivelhogy testek ők, így a megtévesztés lelke félrevezetheti őket minden cselekedetükben. 8. Akkor majd maga az Űr jelenik meg közöttetek, az igazságosság fénye, szárnyain hordozza a gyógyítást és a jószívűséget, Ö fogja megoldani az emberek fiainak összes bilincseit, amit csak Beliár reájuk rakott, ekkor majd eltipornak minden megtévesztő lelket. A z összes pogány egymás közt versengve megtér, és meglátják majd az Istent ember alakjában, azt, akit maga az Űr választ k i , az Ö neve Jeruzsálem lesz. 9. De beszédetek gonoszsága miatt újra magatokra fogjátok Őt haragítani, és elvetettek lesztek egészen az idők végezetéig. X . 1. Most hát gyermekeim ne azon szomorkodjatok, hogy én meghalok, és ne essetek kétségbe azért, mert én itthagylak titeket. 2. Feltámadok majd egyszer közöttetek, és fiaitok között a fejedelem újra én leszek, örvendezni fogok akkor nemzetségemben, de nálamnál is jobban azok, akik megtartották az Úr törvényét, meg atyjuknak Zabulonnak a rendelkezéseit. 3. A z istentelenekre pedig örök tüzet fog majd bocsátani az Űr, és minden irmagju217

kat kipusztítja. 4. Most pedig miként egykor atyáim, én is megtérek nyugalmamba. 5. T i pedig féljétek az Urat, a ti Isteneteket, minden erőtőkből, és az életetek minden napján! 6. Amint kimondotta ezeket, szép álomba szenderült, fiai pedig koporsóba helyezték. 7. Később felvitték Hebronba, és atyáival egy helyre temették őt.

DÁN VÉGRENDELETE A Z I N D U L A T O S S Á G R Ó L ÉS A HAZUGSÁGRÓL I. 1. Dán szavainak hiteles másolata ez, amelyeket utolsó napjaiban mondott el fiainak. Életének százhuszonötödik esztendejében összehívta egész nemzetségét, 2. és így szólott hozzájuk: — Hallgassátok meg beszédemet, Dán fiai, fogadjátok el atyátok szájából ezeket a szavakat. 3. Szívemben és egész életemen át megtapasztaltam, hogy az igazság a jótettekkel együtt kedves és helyes az Isten előtt, meg azt is, hogy gonosz dolog az indulatosság és a hazugság, mivel ezek tanítják meg az embert minden gonoszkodásra. 4. A mai napon már megvallom néktek gyermekeim, hogy a szívemben örvendtem József eladásának, az igaz és jóságos ember halálának; 5. azért örültem annak, ami akkor Józseffel történt, mivel atyánk jobban szerette őt, mint minket. 6. A z irigység és a nagyzolás lelke azt mondotta nékem: - Hiszen te is az ő fia vagy! 7. Beliár lelkei közül egy ott volt mellettem, és azt mondotta: - Fogd ezt a tőrt, pusztísd el vele Józsefet, atyád tégedet fog szeretni, ha ő halott lesz! 8. Á z indulatosság lelke hatalmába kerített, és ahogyan egy párduc elkapja a kecskegidát, úgy csaptam le én is Józsefre. 9. De 218

atyánknak, Jákobnak az Istene nem adta őt kezeim közé, nem engedte, hogy egyedül találjam, semmit sem hagyott elkövetni ebből a gazságból, mivel két kormánypálca adatott Izraelben. II. 1. Gyermekeim, én mostan meghalok, hitelt érdemlő szavakkal mondom néktek: ha nem tartjátok távol ma- * gatokat a hazugság és az indulatosság lelkétől, és ha nem szeretitek az igazságot meg a türelmet, akkor elvesztek! 2. Elvakultság van ugyanis az indulatosságban, mert nincsen olyan indulatos ember, gyermekeim, aki az igazságban látná meg a másikat! 3. Legyen az ilyen akár az apa, akár az anya, úgy bánnak egymással mintha ellenségek lennének, ha pedig testvér lenne, nem ismeri meg a másikat, ha meg az Úr prófétája, az ilyen hallgat, ha igaz, nem látja, a barátot nem ismeri az ilyen. 4. A megtévesztés ugyanis a hálójával körülveszi az ilyet, a harag lelke elvakulttá teszi természetes látásit;, hazugságok által elhomályosítja értelmét, és így a saját képmását látja meg az ilyen az emberben. 5. M i borul az ilyen ember szemére? A szív gyűlölete, és a maga szívét adja neki, hogy az ilyen testvére ellen legyen, és megölje azt. III. 1. Gonosz dolog az indulatosság, gyermekeim, az ember lelke helyében az lesz a lélek, 2. de még az indulatos ember testét is kisajátítja, felette zsarnokoskodik, saját erejét kölcsönzi az ilyen testnek, hogy mindenféle törvényszegést véghezvigyen, 3. és amikor egy lélek így cselekszik, őt igazolja, mivelhogy nem is látja, hogy mit művel valóban. 4. Ezért az indulatos ember, ha oly hatalmas, az indulatosságában háromféle erőt kap meg: egyet a körülötte levő segítőtársak erejétől; a másodikat a gazdagságtól, amely rászed és győz az igazságtalanságban, harmadikat a testi erőben kapja meg, így saját indítására is megteszi a rosszat. 5. Ha pedig gyenge ember, és így indulatos, a természetében kétféle erő segíti abban, hogy a törvényeket kikerülje. 6. E z a lélek, az indulatos219

á

ságé, a hazugságéval egyetemben a sátán jobbján jár, hozzá hasonlóan hazuggá válik mindenki, akit őt követve cselekszik. IV. 1. Most pedig értsétek meg, hogy az indulatosság ereje hiábavalóság! 2. Legelőször lázító beszédekkel, majd tettekkel izgatja fel az embert, azután elkeserítő kárral zavarja össze a gondolkodásunkat, ilyenképpen gerjed fel a lelke a nagy indulatosságban. 3. Ha pedig valaki ellenetek mondana valamit, ti indulatosságra hajoltok, ám ha valaki dicsér benneteket, ne változzatok meg, ne jöjjetek k i a sodrotokból, sem az örömökben, sem a szégyenben. 4. Legelőször is a füleket gyönyörködteti ő, és így sarkallja az értelmet, hogy az ingerlő dolgokra gondoljon, és amikor már indulatba jött, világos, hogy haragszik is. 5. Akár szükséget, akár kárt vallana közületek valaki is gyermekeim, ne zúgolódjatok, mert ez a lélek kfván tobzódóvá tenni azzal, hogy a kívánságok folytán indulatba jön. 6. Akár szegénységbe, akár gazdagságba juttok gyermekeim, ne legyetek szomorkodókká, mert a szomorúságból lép elő az indulatosság a hazugsággal együtt. 7. A gonosz indulatosság a hazugsággal egyetemben kettős arculatú, egymást uszítják abban, hogy hogyan zavarják össze a gondolkodásunkat, a lélekben mindig zavart keltenek, ezért az Úr otthagyja az ilyent, és így Beliár fog uralkodni felette. V . 1. Őrizzétek meg tehát gyermekeim az Úr parancsolatait, törvényeit pedig tartsátok meg, álljatok el minden indulatosságtól, a hazugságot gyűlöljétek, hogy köztetek lakhasson az Úr, Beliár pedig eltakarodjon tőletek! 2. Mindegyiktek az igazságot mondja felebarátjának, ne kerüljetek bele az élvezetvágyba meg a nyugtalanságba, inkább legyetek békességesek, az Isten békéje lakozzon nálatok, nehogy erőt vegyen rajtatok a háborúskodás. 3. Egész életeteken át szeressétek az Urat, de egymást is igaz szívvel. 4. Bár tudatában vagyok annak, hogy a
>

220

végső napokban ti is elpártoltok az Úrtól, ellenszegültök Lévinek, Judának is ellene mondotok, de semmiképpen sem tudjátok legyőzni őket. A z Úr angyala fogja vezérelni ezeket, mert őbennük áll fenn Izrael. 5. Amint elhagyjátok az Urat, mindenféle gonoszság útjain jártok, a pogányok utálatosságait művelitek, törvénytelen asszonyokkal paráználkodtok, mindenféle gonoszságok közepette felkélnek bennetek a gonoszság lelkei is. 6. Hénokhnak, az igaznak a könyvéből tudom, hogy vezéretek majdan a sátán lesz, és minden tisztátalan és fennhéjázó lélek Lévinek engdelmeskedik majd, állandóan Lévi fiai között lesznek, hogy vétkessé tegyék őket az Úr előtt. 7. Azok a fiaim, akik mégis közelednek Lévihez, velük együtt fognak vétkezni, Juda fiai pedig kapzsiak lesznek, elrabolják a másét, miként az oroszlánok teszik. 8. Ezért majd velük együtt fogságra hurcolnak titeket is, és ott ugyanúgy megkapjátok ti is az egyiptomi csapásokat, meg a pogányok minden gonoszkodását. 9. Ezek után visszatértek az Úrhoz, és irgalmat fogtok nyerni nála, bevezet benneteket a megszentelődésbe, és a békességet kiáltja köztetek. 10. Fölkél majd akkor miattatok Juda és Lévi nemzetségéből az Ű r szabadítása, meg fog küzdeni Beliárral, és a győzelem ítéletét kihirdeti határaitokon. 11. A Beliár által fogságban tartott szentek lelkeit kiragadja, szíveteket pedig visszafordítja az Úrhoz, azoknak pedig, akik segítségül hívják őt, mindörökre békességet adományoz. 12. A k kor a szentek az édenkertben nyugalomra találnak, az új Jeruzsálem felett pedig örvendeni fognak az igazak, és itt felragyog majd az Űr dicsősége az idők végezetéig. 13. Jeruzsálem többé nem válik pusztasággá, Izraelt sem fogják fogságra hurcolni, mivel az Űr közöttük lesz, és ott az emberekkel érintkezik. Izrael szentje uralkodik felettük szegénységben és alázatosságban, mindenki, aki csak hisz benne, igazságban fog uralkodni az egekben. VI. 1. És most féljétek az Urat, gyermekeim, óvakod221

játok a sátántól, meg ennek leikeitől! 2. járuljatok az Istenhez, meg az ő angyalához, aki a ti közbenjárótok, mert ő a közbenjáró angyal Isten és az emberek között Izrael békéjéért, az ellenség uralmával szembeszáll. 3. A z ellenségetek mindezek miatt azon lesz majd, hogy tönkretegyen mindenkit, akik csak lehívják az Ú r nevét. 4. Tudom, hogy azon a napon Izrael hinni fog majd benne, és az ellenség uralma véget ér akkoron. 5. Maga a békesség angyala erősíti meg Izraelt, és elhárítja tőle a végső romlást mindörökre. 6. Izrael törvényszegéseinek napjaiban, maga az Úr is eltávozik tőlük, de kíséri azt, aki megteszi az ő akaratát, mert az angyalok közül senkihez sem olyan, mint éppen őhozzá. 7. Neve ott lesz majd Izrael minden vidékén, és a pogányok között mint Megváltó. 8. Óvjátok tehát gyermekeim magatokat mindenféle gonosz cselekedettől, vessétek k i magatokból az indulatosságot és az összes hazugságot, szeressétek az igazságot meg a türelmet, 9. és mindazt, amit hallottatok atyáitoktól adjátok tovább gyermekeiteknek, hogy ezáltal titeket is elfogadjon a nemzetek atyja, aki igazságos, türelmes, egyszerű és alázatos tetteivel tanítja az Űr törvényét. 10. Mindenféle igazságtalanságtól álljatok el, és ragaszkodjatok az Úr törvényének igazságosságához; 11. engemet pedig atyáim közelébe temessetek! VII. 1. Amint elmondotta ezeket, megcsókolta őket, és örök álomra hajtotta le a fejét. 2. Fiai eltemették őt, majd pedig fölvitték csontjait Ábrahám, Izsák és Jákob közelébe. 3. Mindaz, amit csak megjövendölt nekik Dán - hogy az Isten törvényéről megfeledkeznek, örökrészüket pedig elvesztik, Izraelhez tartozó nemzetségüket és hazájukat egyaránt - , beteljesedett.

222

NEFTALIM VÉGRENDELETE A TERMÉSZETES J Ó S Á G R Ó L I. 1* Neftalim végrendeletének hiteles másolata ez, amelyet végső napjaiban mondott el, életének százharminckettedik esztendejében. 2. Ennek hetedik hónapjában jöttek össze fiai, ő meg lakomát és italokat adott nekik. 3. Mielőtt még elszenderült volna, megmondotta nékik, hogy meg fog halni, de azok nem hitték el. 4. Erejében adott hálát az Űrnak, és még a lakoma utáni napon meghalt. 5. A fiainak pedig ezeket mondotta: - Hallgassatok reám, gyermekeim, hallgassátok meg atyátok szavait, Neftalim fiai! 6. Bállától születtem, de mivel Rákhel ravaszsága miatt történt ez - ő ugyanis maga helyett Bállát adta oda Jákobnak --, így anyám Rákhel helyett szült meg engemet, és ezért nevezett Neftalimnak. 7. De szeretett is engemet Rákhel, mivel az ő combjai felett születtem, mikor üdének, hamvasnak látott, megcsókolt és ezt mondotta: - Bárcsak ilyennek látnám majd a testvéredet is, amely már az én méhemből fog származni, mint tégedet! 8. Ezért is hasonlított reám József mindenben, Rákhel k ö nyörgéseinek megfelelően. 9. Atyám, Debóra testvérének, aki Rebekka dajkája, Rótheosznak a leánya volt, ugyanazon a napon született, amelyiken Rákhel. 10. Rótheosz Ábrahám nemzetségéből származott, kaldeus volt, istenfélő, irgalmas szívű és nemes származású. 11. Lábán mint foglyot vásárolta őt, feleségül adta hozzá Ainant, a szolgálóleányát, ő egy leányt szült neki, akit aztán Zelfának nevezett el, arról a vidékről, amelyen ő fogságban volt. 12. Tőle született meg Bállá, és azt mondotta: - Gyors az én leányom, mert mihelyst megszült, azonnal szoptatni akart. II. 1. A lábaim olyan gyorsak voltak akár a szarvasé, ezért is küldött el atyám mindig követnek, és mint a szar223

vast magasztaltak engemet. 2. Ahogyan a fazekas ismeri azt az edényt, amit megformáz, és tudja, méretéhez menynyi anyagot adjon, ú g y a lélekhez szabja az Isten testünket, és a test erejének megfelelően helyezi bele a lelket, 3. még egy harmad hajszál sem hiányzik az egészből, mert súly, mérték és arány jellemzi a Magasságbeli minden művét. 4. Ahogyan a fazekasmester is tudja, mi szükséges ahhoz, hogy egy edény megfelelő legyen, ugyanúgy ismeri az Űr a testekkel kapcsolatban, hogy mire képes a jóban és mire képes a rosszban. 5. Mert nincs semmiféle alkotás vagy elgondolás, amit ne ismerne az Űr, minden embert ugyanis a saját képmása szerint teremtett. 6. A m i lyen ezeknek ereje, olyan a cselekedete is, amilyen értelmes, olyan a tette is, amilyen döntése, ú g y fog cselekedni, amilyen a szíve, olyan a szája is, amilyen a szeme, olyanok az álmai is, amilyen a lelke, olyanok a szavai is, vagy az Űr törvényét követik, vagy Beliár törvényét. 7. Mert ahogyan elválasztatott egymástól a fény és a sötétség, a látás meg a hallás, ú g y húzták meg a határvonalat két ember között is, de még két asszony között is, nem lehet azt mondani, hogy arcuk vagy külsejük szerint egyformák lennének. 8. Minden szépet-jót rendeltetésének megfelelően alkotott meg az Űr, a fejünkön az öt érzékszervet, a nyakat pedig összekapcsolta a fejjel, a hajzatot meg ékességül adta, továbbá a szívet a megfontoltság miatt, a gyomor általi kiválasztásra a hasat, nedvkeringést az egészségért, májat az indulatosság, epét a keserűség, és a lépet a nevetés miatt, vesét a cselesség, izmokat az erő, bordákat a fekvés, ágyékot annak ereje miatt, és í g y tovább. 9. Ilyenképpen vagytok a jóra fölszerelve, gyermekeim, és ne tegyetek könnyelműen semmiféle rendellenességet, ugyanúgy a maga idején kívül se tegyetek semmit. 10. Ha pedig szólsz, és képtelen vagy a szemeddel hallani, ú g y a sötétségben sem tudod megtenni azt, ami a világosság cselekedete. 224

III. 1. Ne legyetek azon, hogy a kapzsiságban lerontsátok tetteiteket, vagy üres fecsegésekkel lelketeket áltassátok, mert azok, akik a szív tisztaságának megfelelően hallgatagok, megtartják az Isten akaratát, és képesek arra is, hogy a Sátán akaratát elvessék. 2. A Nap, a Hold és a csillagok közül egy sem változtatja meg azt, ami saját rendje, ugyanúgy ti se változtassátok meg cselekedeteitek összevisszaságában az Isten törvényét. 3. A tévelygésben élő, és az Úrtól elpártolt pogányok változtatják meg a számukra előírt rendet, kövek és fák után járnak, a megtévesztés leikéitől félrevezetve. 4. De ti ne tegyetek így gyermekeim, ismervén azt az égben, földön, tengeren és minden teremtményben, hogy az Űr teremtette ezeket mind; ne legyetek olyanokká mint Szodoma, amely felforgatta a természetszabta rendet. 5. Hasonlóan az Engrégoroszok is megváltoztatták a természetüknek megfelelő rendet, ezért az Űr vízözön re ítélte őket, vagy azok miatt intézkedett úgy, hogy házaitól és gyümölcseitől megfosztva lakatlan legyen a föld. IV. 1. Azt is megmondom nektek gyermekeim, amit a Hénokh szent könyvében olvastam, hogy ti is el fogtok pártolni az Űrtól, és a pogányok minden gonoszságának megfelelően jártok, a szodomiták összes törvényszegését elkövetitek. 2. Akkor majd az Űr is fogságra ad benneteket, ott az ellenségeiteknek fogtok szolgálni, mindenféle gonoszság meg szorongattatás zúdul velük együtt reátok, amíg az Űr el nem töröl benneteket. 3. M i u tán sokat elveszít közületek, és ti megfogyatkoztok, megtértek, és újra elismeritek az Urat, a ti Isteneteket, ő pedig visszatérít benneteket földeitekre, nagy irgalmának megfelelően. 4. Mikor majd visszatértek atyáitok földjére, újból megfeledkeztek az Űrról, és istentelenekké lesztek, 5. újra szétszór benneteket az Űr a föld minden tájékára, amíg el nem jön az Űr Jósága, az az ember, aki az igazságot

225

fogja tenni, és irgalmas a hozzá közel, és a tőle távol levők iránt egyaránt V . 1. Negyvenesztendős koromban láttam azt, hogy Jeruzsálemtől keletre az Olajfák hegyén a Nap és a Hold megállt 2. Akkor atyánknak atyja, Izsák, í g y szólott hozzánk: - Fussatok hát oda, ha van erő bennetek, ragadjátok meg mindegyiket, aki megküzd érte, azé lesz a Nap és a Hold. 3. M i mindnyájan együtt odafutottunk, és akkor Lévi megragadta a Napot, Juda pedig utolérte és megragadta a Holdat, majd mindkettő a magasba emelkedett azokkal. 4. Ezért lett Lévi olyanná mint a Nap, és az ifjak közül valaki neki adott át tizenkét pálmaágat, Juda pedig ú g y tündökölt miként a Hold, lába alatt pedig tizenkettő fénysugár látszott, és akkor egymáshoz futottak Lévi és Juda, majd összefogództak. 6. Akkor megláttak egy bikát lenn a földön, amelynek két hatalmas szarva volt, a hátán pedig szárnyak, meg akarták fogni ezt a bikát, de nem sikerült nekik. 7. Erre József elébe futott és megragadta, majd a magasságba emelkedett vele. 8. Előttem pedig, amint ott vagyok, látom, hogy egy szent irat jelenik meg, melyben ez állt: A z asszírok, médek, perzsák, elamiták, gelakhaiok, kaldeusok fogják Örökölni a fogság idején Izrael tizenkét kormánypálcáját. V I . 1. Hét hónap elteltével meg azt láttam, hogy az atyám ott áll a jamniai tengerparton, és mi, a fiai, együtt voltunk vele. 2. Akkor egy hajó érkezett oda vitorláival, tele szárított hallal, de a kormányos és a hajósnép nélkül, és ez a felirat állt rajta: Jákob hajója. 3. Atyánk így szólott hozzánk: - Szálljunk be a hajóba! 4. Amint beléptünk oda, nagy hullámzás támadt, és a nagy szélvihar elragadta mellőlünk atyánkat, aki kormányzott. 5. M i pedig ott hányódtunk a viharos tengeren, a hajó megtelt vízzel, óriás hullámok vették körül, majdhogynem összetörték. 6. Akkor József egy kis csónakban elhagyott minket, mi meg különváltunk tíz deszkadarab tetején 226

hányódtunk, de k é v i és Juda egy helyen maradt. 7. M i mindannyian szétszóródtunk egészen a föld határáig. Akkor Lévi zsákot öltött magára, és így kérlelte az Urat mindegyikünkért. 9. Amint megszűnt a zivatar, a hajó békességben partot ért. 10. í m e akkorra odaért Jákob, az atyánk isj és együtt örvendezett velünk. VII. 1. Ezt a két álmomat atyámnak is elmondottam, mire ő így válaszolt: - A maguk idejében be kell teljesedni mindezeknek^;• miután Izrael sokat tűrt. 2» De ugyanakkor ezt is mondotta: - Hiszem azt, hogy él József, mert mindebben azt látom, hogy az Isten őt is közöttetek tartja számon. 3. Majd sírva fakadt ezen szavakkal: - József, fiacskám, hát élsz, de nem láthatlak tégedet, és te sem láthatod atyádat. 4. Ezt tette ő, és mi is ugyanúgy sirattuk, szavai miatt égett a bensőm, hogy elmondjam neki: eladtuk; egyúttal féltem a testvéreimtől is. VIII. 1. í m e , feltártam előttetek a végső napokat, gyermekeim, és mindez bekövetkezik majdan Izraelben. 2. T i is ugyanúgy hagyjátok meg gyermekeiteknek, hogy maradjanak meg a Lévivel és Judával való egységben. Mert Judából fog feltámadni Izrael szabadulása, és benne nyer áldást Jákob. 3. A z ő kormánypálcája által lesz láthatóvá, hogy az Isten az emberek között lakozik a földön, Izrael nemzetségét megszabadítja, és a pogányok közül is összegyűjti az igazakat. 4. Ha a jót teszitek, gyermekeim, akkor áldani fognak benneteket emberek és angyalok egyaránt, és az Isten általatok dicsőül meg a pogányok között, a Sátán pedig elmenekül előletek, a vadállatok is rettegni fognak tőletek és az angyalok pedig elibétek sietnek, 5. mert az, aki helyesen neveli gyermekeit, annak jó emléke marad fenn, ugyanígy emlékezik meg az Űr is jótetteinkről. 6. Mindenkit, aki nem a jót cselekszi, elítélik mind az emberek, mind az angyalok, az Istent sem fogja megdicsőíteni az ilyen ember a pogányok között, de a sátán mint saját eszközt használja fel. Mindenféle vadállat 227

legyűri az ilyen embert, az Ür pedig gyűlölni fogja őt. 7. A törvény parancsolatai ugyanis kettősek, gyakorlása által teljesedik be. 8. Megvan az ideje az asszonyainkkal való együtthálásnak is, de ugyanúgy megvan az ideje az önmegtartóztatásnak is a könyörgéseink idején. 9. Két parancsolat van, és ha nem tartjuk be azoknak rendjét, vétkezünk. í g y van ez a többi parancsokkal is. 10. Legyetek tehát az Isten szerinti bölcsek és megfontoltak, ismerjétek meg a parancsolatok rendjét, az összes cselekedet szabályait, és akkor majd az Űr szeretni fog benneteket. I X . 1. M é g sok ezekhez hasonlót hagyott meg nekik, majd pedig megparancsolta, hogy a csontjait vigyék át Hebronba, és ott temessék el atyái mellé. 2. Ezek után evett még, és ivott is lelkének vidámsága szerint, majd betakarta arcát és meghalt. 3. Fiai mindent ú g y tettek, ahogyan azt atyjuk, Neftalim meghagyta nekik.

228

G Á D VÉGRENDELETE A GYŰLÖLETRŐL I. 1. Gád végrendeletének hiteles másolata ez, amit fiainak elmondott életének százhuszonhetedik esztendejében. 2. Jákobnak hetedik fia voltam, de mind között a legbátrabb a pásztorkodásban. 3. Éjszakánként én v i gyáztam a nyájra, amikor az oroszlán, a farkas, a párduc, a medve meg a többi vadállat közeledik a nyájhoz. Ezeket mind üldözőbe vettem, elkaptam a lábát puszta kezeimmel, megforgattam, elszédítettem, elhajítottam két stádiumnyira, és ú g y öltem meg. 4. József is ott pásztorkodott velünk, mintegy harminc napon keresztül, de mivel kényes volt, igen szenvedett a hőségtől. 5. Ezért visszatért atyánkhoz Hebronba, atyánk pedig maga mellé vette, mert nagyon szerette. 6. Abban az időben híresztelte József atyánknál, hogy Zelfa és Bállá fiai megölik a nyáj javát és megeszik azt, Juda és Ruben tudta nélkül. 7. Bár látta ő azt, hogy én a medve szájából vettem ki a bárányt, mikor már az élettelen volt, szomorkodtam annak elpusztulásán, aztán megettük, ez volt az valójában, amiről beszélt atyánknak. 8. Ezekért a szavaiért gyűlöltem Józsefet, egészen az Egyiptomba való eladásának napjáig. 9. Ott élt bennem a gyűlölet lelke, és nem akartam látni szemeimmel, vagy bármit is hallani Józsefről. Személy szerint mindegyikünket bevádolt, hogy Juda kivételével mindnyájan megettük a bárányt; atyánk pedig, bármit mondott neki, mindent elhitt neki. II. 1. Gyermekeim, bevallom nektek bűnömet, hogy igen sok ízben meg akartam gyilkolni, mivel egészen a lelkem mélyéig gyűlöltem őt, egyáltalán nem volt meg bennem májam irgalma iránta, 2. még az álmai miatt is gyűlölet fogott el, és k i akartam szakítani az élők földjéről, ahogyan egy borjú kitépi a füvet a földből. 3. Ezek 229

miatt adtam el Judával az izmaelitáknak harminc aranyért, de ebből tízet eltitkoltunk, és csak húszat mutattunk meg belőle a testvéreinknek, 4. í g y még kapzsisággal is tetéztük az ő elveszejtését. 5. Á m atyáinknak Istene megszabadította őt kezeim közül, különben törvénysértést követtem volna el Izraelben. III. 1. A z igazat mondom, gyermekeim, hallgassátok meg, tegyétek az igazságot, a Magasságbeli minden törvényét, nehogy a gyűlölet lelke félrevezessen benneteket^ mert gonosz az az emberek minden tettében. 2. Bár mit is tesz a gyűlölködő, mindenben utálatossá válik, ha félné is az Urat, ha akarná is az igazat, mégsem szereti azt, ha meg is tenné az Űr törvényét, nem fogja magasztalni azt. 3. Lekicsinyli az igazságot, inkább a dölyfösséget kedveli, mert a gyűlölet elvakítja a lelkét, ahogyan ezt Józseffel kapcsolatban én is megtapasztaltam. IV. 1. Őrizkedjetek tehát gyermekeim a gyűlölettőlmert azzal az Űr törvényei ellen cselekedtek. 2. A gyűlölet hallani sem akar a felebaráti szeretetre vonatkozó parancsolatokiról, és az Isten ellen is bűnöket követ el. 3. Ha egy testvére hibát követne el, azt mindenkinek híresztelni akarja, siet ítéletet mondani felette, belekapaszkodik, és így annak halálát idézi elő. 4. Ha pedig szolga lenne az ilyen, odaállítja a gazdája elé, és mindenféle erőszakoskodás közepette kezet emel rá, talán még olyan mértékben is, amivel a halálát okozza. 5. Gyűlölet szítja fel az irigységet olyanok ellen, akik az egyenes úton járnak, de minden esetben, amikor az ilyen más ember sikereit látja vagy hallja, belebetegszik. 6. Ahogyan a szeretet azt szeretné, hogy a halottak megelevenedjenek, és azokat, akik halálukon vannak, meg akarja menteni, úgy a gyűlölet még azokat sem akarja meghagyni az életben, akik valami csekélyke bűnt követtek el. 7. A gyűlölet lelke szűkkeblűségében a sátánnal működik együtt, mindenben az emberek halálát akarja. A szeretet pedig az Isten törvényével
9

230

működik együtt a türelemben az emberek üdvösségéért. • V . 1. Gonosz dolog a gyűlölet azért is, mert szüntelenül együttműködik a hazugsággal, az igazság ellenkezőjét állítja, a kicsiből nagyot csinál, a sötétet világosnak tünteti fel az édes helyett keserűt mond, megtanít rágalmazni, továbbá ellenségeskedésre, gőgre és mindenféle gonosz kapzsiságra, és a sátán mérgével tölti meg a szívet. 2, Mindezt tapasztalatból mondom nektek, gyermekeim, hogy meneküljetek a gyűlölködés elől, és ragaszkodjatok az Úr szeretetéhez. 3. A z igazságosság kiveti magából a gyűlöletet, a szerénység is elfordul a gyűlölettől. A z alázatos és igaz ember szégyenkezne gonoszat tenni, de nem azért, mert más is tudomást szerezhet erről, hanem a saját szívéből, mivel az Űr ismeri gondolatvilágát. 4. A z ilyen ember nem beszél rágalmakat, mert a Magasságbeli félelme legyőzi a gyűlöletet. 5. A k i ugyanis féli, az nem is sérti meg az Urat, az ilyen nem akarja még csak gondolatban sem elmarasztalni a másik embert. 6. Mindezt én is csak későbben tudtam meg, azután, hogy Józsefről megváltozott a véleményem. 7. A z Isten szerinti igaz megértés elűzi az engedetlenséget, a sötétséget távol tartja, megvilágítja a .szemeket, a léleknek tudást ad, gondolatainkat az üdvösségre irányítja, 8. és mindezeket nem az emberektől tanulja, hanem magábaszállása következtében. 9. Elküldötte ugyanis az Isten rám a máj betegségét, és ha nem jártak volna közben atyámnak, Jákobnak a könyörgései, kevés híján kiment volna belőlem a lélek. 10. Ahogyan egy ember túlteszi magát a törvényen, ugyanolyan módon kapja meg érte a büntetését is. 11. Amiért májam irgalmatlanul Józsefre támadt, azért szenvedtem irgalmatlanul májamban, tizenegy hónapon keresztül tartott rajtam az ítélet, mert ugyanennyi ideig voltam J ó zsef ellensége, így ez is annyi időn át tartott. V I . .1. Most hát gyermekeim mindegyiktek szeretettel
?

231

legyen a testvére iránt, a szívetekből pedig vessétek k i a gyűlölködést, inkább szeressétek egymást lelketek gondolataiban, szavaiban és tetteiben egyaránt. 2. Atyám színe előtt békességes dolgokat mondtam Józsefnek, de eljött hozzám a gyűlölet lelke, és elhomályosította az értelmemet, a lelkemet pedig összezavarta, hogy ne legyek könyörületes iránta. 3. Szívetekből szeressétek egymást, ha pedig valaki vétkezne ellened, mondd meg neki békében, a gyűlölet mérgét tépd k i , lelkedből kergesd el a cselvetést, bocsáss meg mindenkinek, aki csak beismeri vétkeit és bánatot érez miattuk. 4. Ha pedig vonakodna mindezt megtenni, akkor se kötekedjél vele semmiképpen, mégha esküdne is, mert így kétszeresen vétkezel. 5. Veszekedéseidből ne ismerjék meg mások titkaitokat, nehogy téged gyűlölve ellenségeddé váljon, s nagy bűnt kövessen el ellened, mert gyakran ármánykodnak, vagy tesznek rosszat neked úgy, hogy tőled veszik a mérget. 6. Ha pedig valaki megtagadná tőled, vagy szégyelne magát a feddés miatt, és már lecsillapodott, ne kergesd el. Mindaz, aki megtagadja tőled, idővel megbánja, és többé semmi rosszat nem művel ellened, sőt tisztelni és félni fog tégedet, és békén marad. 7. H a pedig elvetemült lenne, akkor úgyis megmarad a rosszban, de te még ekkor is szívedből bocsáss meg neki, és hagyd Istenre a viszonzást. VII. 1. Ha pedig valaki titeket is felülmúlva a jó úton halad, ne szomorkodjatok rajta, sőt imádkozzatok érette, hogy még tökéletesebben járjon azon! í g y ez majd néktek is javatokra fog válni. 2. Ha ezáltal magasabbra jutna, még akkor se irigykedjetek, inkább emlékezzetek meg arról, hogy minden test egykor majd a pusztulásba jut. A z Űrnak himnuszt áldozzatok, neki, aki minden embernek megadja a jót és a hasznosat. 3. Kutasd az Ű r ítéleteit, így azok elhagynak tégedet, és békén hagyják gondolataidat. 4. Ha a gonoszok közül bárki meggazda232

godna, miként Ézsau, atyám testvére, ne irigykedjetek rá, hanem az Űr rendelkezését várjátok meg. 5. Mert ez a gonoszságokban elhagy titeket, a megtérőnek megbocsátást, és annak, aki nem tér meg, örök büntetést tartogat. 6. A szegény ember nem irigykedik senkire, mindenben az Űr kedvében jár, ő pedig minden nehézség ellenére gazdaggá teszi az ilyen embert, mivel semmi része sincs az emberek gonosz tetteiben. 7. Vessétek k i tehát szívetekből a gyűlöletet, és szeressétek egymást a szív őszinteségében. VIII. 1. Mindezeket majd mondjátok el gyermekeiteknek is, hogy nekik is tisztelniük kell Lévit meg Judát> mert belőlük támasztja az Űr Izrael számára a szabadítót. 2. Tudom, a végső időkben gyermekeitek is elpártolnak tőlük, és minden romlásban, gonoszságban meg hamisságban állnak majd ott az Űr előtt. 3. Ezután egy kevéske szünetet tartott, majd ismét megszólalt: - Gyermekeim, hallgassatok most atyátokra, atyáim közelébe temessetek engemet! 4. Majd kinyújtotta a lábait, és békességben elszenderült. 5. Öt év múlva vitték fel őt és temették el Hebronban, atyái mellé.

ÁSZER VÉGRENDELETE A Z ERÉNY ÉS A ROSSZ K E T T Ő S A R C U L A T Á R Ó L I. 1. Ászer végrendeletének hiteles másolata ez, amit fiainak mondott el életének százhuszadik esztendejében. 2. Egészséges volt még, amikor így szólott hozzájuk: Hallgassátok meg atyátokat, Ászer fiai, ami az Űr színe előtt egyenes, azt most megmutatom néktek. 3. Mert az Isten két utat, kétféle gondolkodásmódot, kétféle tevékenykedést, két helyet és két célt adott az emberek fiai 233

elé, 4. és ezért minden kettős, az egyik ellentéte a másiknak. 5. Kétféle út van, a jóé meg a rosszé, ezek miatt ott van a kettős megosztottság mindnyájunk keblében. 6. Ha a lélek a jó úton akar haladni, minden cselekedete az igazságnak megfelelően történik, és ha valamiben vétkeznek, nyomban megtér. 7. Gondolatai az igazságon járnak, a rosszat kiveti magából, a gonoszságtól sietve menekül, a bűnt pedig tövestül kivágja. 8. Annak pedig, akinek gondolkodása a gonoszság felé hajlik, minden tette a gonoszságban születik meg, a jót elveti magától, a rosszhoz viszont ragaszkodik, felette Beliár uralkodik, és még ha jót is tenne, visszafordul a gonoszkodásba. 9. Ha pedig cselekedetét a jóval kezdené, annak végén már gonoszságba jut, mert a sátán raktára tele van a gonosz lélek mérgével. II. 1. E z a lélek még a jót is a rossz miatt teszi - mondotta - , ezért cselekedetének vége a gonoszság. 2. Van olyan ember, aki nem irgalmaz annak, aki közreműködött vele a gonoszságban, így mindaz, ami kettős arculatú, végezetül teljességében gonosszá lesz. 3. Van olyan ember, aki szereti a gonosztevőt, gonoszok közé számít, mivel a halált vállalja érte a gonoszságban. Ezzel kapcsolatban egészen nyilvánvaló, hogy bár kettős arculatú, de minden tette gonosz. 4. M é g a szeretetében is, mivelhogy a gonoszságából ered, elrejti a rosszat, és úgy tünteti fel azt, mintha jó lenne, így minden tette végül is a rosszba torkollik. 5. A z egyik lop, elítéli a másikat, rabol vagy harácsol, de ugyanakkor irgalmat mutat a szegények iránt, ezzel kétszínű ő, és így egészében gonosz. 6. A kapzsi ember megharagítja az Istent, felbőszíti a Magasságbelit, a szegénnyel szemben irgalmatlan, a törvényt elrendelő Urat félreállítja és lekicsinyli, a szűkölködőt megsegíti, 7. lelkét beszennyezi, a testet csillogtatja, sokakat elítél, és csajk kevés emberrel tesz irgalmasságot, és ez mind a kétszínűséghez tartozik. 8. A másik házas2 34

ságot tör, vagy paráználkodik, a szemérmességet elveti, böjtölése idején gonoszságot művel, hatalmát és gazdagságát felhasználva sokakat meghurcol, csak hiábavalóságokra való tekintettel tesz eleget a parancsoknak. É s ez mind kétszínűség, ez mind egészében rossz. 9. A z ilyen emberek mint a sertések, meg a szőröslábú állatok, felében tiszták ugyan, de valójában tisztátalanok. 10. í g y szólt az Isten az egek tábláin. III. 1. T i pedig gyermekeim, ne legyetek hozzájuk hasonlóan kétszínűek, hogy a jót és a rosszat egyaránt megtegyétek, inkább csak a jóhoz ragaszkodjatok, mert ebben talál nyugalmat az Isten, és ezután sóhajtoznak az emberek is. 2. A rosszat űzzétek el magatokból, a sátánt pedig kergessétek k i a jótetteitekkel, mert mindaz aki kétszínű, nem az Istennek, hanem saját vágyainak szolgál, mivel ők Beliárnak a kedvében járnak, meg olyan embereknek, akik hozzájuk hasonlóak. I V . 1. Minden jó embernek csak egy arculata van, még ha a kétszínűek vétkesnek is gondolják őket, igazak ők az Isten előtt. 2. Sokan pusztítják ugyan a gonoszokat, de kettős cselekedeteket végeznek, rosszat a jó érdekében, de ezzel az egész jóvá lesz, mivel a rosszat gyökerénél fogva irtják. 3. Vannak, akik gyűlölik az irgalmast, de elitélik a házasságtörőt meg a rablást, és ezáltal kétszínűek, mégis minden tettükben jók, mert követik az Urat, aki látszólag jót nem fogadja el a valóban rosszal. 4. A más&^a feslettekkel együtt nem kíván jobb napokat látni, nehogy bemocskolódjon ajka, mely a lelkét is beszenynyezné, kétszínű ő, de egészében mégis jó, 5. mert az ilyenek hasonlítanak az őzekhez meg a szarvasokhoz, a vad szokásaik miatt tisztátalanoknak mutatkoznak, de egészében tiszták, mivel az Úr iránti buzgóság hatja át őket, tartózkodnak attól, amit Isten parancsai gyűlöletesekként tiltanak, megkülönböztetik a rosszat a jótól. V 1* Ezekből is láthatjátok gyermekeim, hogy ket235

tősséget mutat minden cselekedet, az egyik ellentétes a másikkal, és az egyik elrejti a másikat (a vagyonban a kapzsiság, az ítélethozatalban ott rejlik a részrehajlás, a vidámságban a részegeskedés, a nevetésben a sírás, a nemzésben a kicsapongás) . 2 . A z életet követi a halál, a tiszteletet a tiszteletlenség, a nappalt az éjszaka, a fényt a sötétség, Minden a nappal alá tartozik, az igazak meg az élet alá, ezért a halált az örök élet fogja felváltani. 3. A hazug nem az igazat mondja, sem az igazságtalan az igazságot, mert minden igazság a fényből származik, ahogy minden az Isten alá tartozik. 4. Mindezt én az életemben tapasztaltam meg, de nem tévelyegtem el az Űr igazságától, a Magasságbeli parancsait kutattam teljes erőmből, és a jó irányban haladtam kétszínűség nélkül. V I . 1. Ügyeljetek tehát arra, gyermekeim, hogy színlelés nélkül, igazságban kövessétek az Úr parancsolatait, 2. mert a kétszínűek kétféleképpen bűnhődnek. A megtévesztés lelkeit gyűlöljétek, azokkal együtt, akik az emberek gyengéinek megfelelő dolgok után törik magukat! 3. A z Úr törvényeit tartsátok meg, figyelmetek ne a rosszra irányuljon, mintha az jó lenne, inkább arra figyeljetek, ami valóban jó is, és tartsátok meg azt az Űr parancsolataiban, erre törekedjetek, mert nyugalmatokat ezekben fogjátok megtalálni. 4. A z emberi élet vége megmutatja majd az igazságosságot, akkor majd kinyilvánítja az Űr, meg a Sátán angyalait. 5. Ha pedig lelketek zűrzavarok középette elhagyja ezeket, a gonosz lélek fogja meggyötörni, aki ott működik vágyaitokban, gonosz tetteitekben. 6. De ha nyugodt örvendezésben megismeritek a békesség angyalát, az majd megerősít benneteket egész életeteken át. VII. 1. Ne váljatok olyanokká gyermekeim, mint Szodoma, mely nem ismerte fel az Űr angyalait, és így elveszett mindörökre! 2. Tudom én azt, hogy majdan ti is bűnöket fogtok elkövetni, és ezért az ellenség kezébe juttok, 236

a földetek pusztasággá lesz, titeket pedig szétszórnak a föld sarkainak határaiig, a szórványokban élve kisemmiznek benneteket, és olyanokká váltok, mint a hasznavehetetlen víz. 3. í g y lesz ez mindaddig, amíg a Magasságbeli nem tekint le a földre, akkor úgy fog eljönni mint ember, az emberek között eszik és iszik, a víz által nyugalomban összetöri a sárkány fejét. Ő fogja megszabadítani Izraelt és az összes pogány nemzetet, az Isten ember képében mutatja magát. 4. Mondjátok el majd ezeket is a gyermekeiteknek, nehogy akkor majd engedetlenek legyenek vele szemben. 5. A z egek tábláiról tudom, hogy ti is ellene szegültök, nem az Űr törvényére irányítjátok figyelmeteket, inkább az emberek parancsait követitek. 6. Ezért titeket mind széjjelszórnak, Gáddal, Dánnal meg a testvéreimmel együtt, saját földjüket nem fogják ismerni, de még nyelvüket és nemzetségüket sem. 7. Jószívűségből fakadó reménye folytán a hitben összegyűjt benneteket az Úr, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra való tekintettel. VIII. 1. Amikor elmondotta mindezt, meghagyta nekik: - Hebronba temessetek el engemet. 2. Szép álomban elszenderülve halt meg, gyermekei pedig mindent úgy tettek, ahogyan azt ő nekik megparancsolta, elvitték őt, majd pedig eltemették atyái mellé.

JÓZSEF VÉGRENDELETE A MÉRTÉKTARTÁSRÓL I. 1. József végrendeletének hiteles másolata ez, azokban a napokban, mikoron meghalni készült, egybehívta fiait és testvéreit, majd így szólott hozzájuk: 2. - Testvéreim és gyermekeim, hallgassátok meg Józsefet, akit Izrael oly nagyon szeretett, hallgassátok meg tehát gyermekeim a ti atyátokat. 3. Életemben eleget láthattam az 237

irigységet meg a halált, de sohasem tévedtem az Űr igazságában. 4. Á testvéreim gyűlöltek engemet, ám az Űr szeretett, azok nem akartak megkegyelmezni nekem, de az Űr megőrzött engemet, verembe dobtak, de a Magasságbeli kihozott onnan. 5. Rabszolgának adtak el, és az Űr megszabadított, fogságba estem, de az ő hatalmas Jkeze segítségemre volt, az éhínség idején szükséget szenvedtem, és az Űr táplált engemet; 6. egyedül voltam, és az Űr megvigasztalt, gyengeségre jutottam, és a Magasságbeli reám tekintett, fogságban voltam, és a szabadító megkönyörült rajtam, a börtönből kiszabadított, 7. a vádakkal szemben megsegített, az egyiptomiak keserű vadaitól megmentett, amikor az irigység és a cselvetés fenyegetett, akkor magasztalt fel engemet. II. 1. Abban az időben Fótimár, a fáraó főszakácsa reám bízta a házát, 2. és szemérmetlen feleségével tusakodnom kellett, mert arra vágyott ő, hogy vele a törvényt megszegjem, de atyámnak, Izraelnek Istene megőrizett engemet a fellobbanó tűztől. 3. Börtönbe zártak, ott megvertek és kigúnyoltak, de az Úr a börtönöméi irgalmasságot adott énnekem, 4. mert nem hagytam el az ő félelmét sem sötétségben, sem börtönbén, szorongattatás vagy szükség közepette sem. 5. A z Isten nem szégyenül meg, mint az ember, nem bátortalanodik el, mint az embernek fia, nem gyöngélkedik, nem futamodik meg, mint a föld szülötte. 6. Minden körülmények között ott állt mellettem, mindenütt vigasztalt, egy kis időre ugyan elhagyott, de csak azért, hogy kipróbálja lelkem gondolatait. 7. Tíz kísértésben próbált meg, és úgy bizonyította kipróbáltságomat, mert mindegyikben megmaradtam türelmesnek. Hatalmas gyógyszer a türelem, és a kitartás sok jóval ajándékoz meg bennünket. III. 1. Hányszor akart engemet a halálba vinni az egyiptomi asszony? Hányszor fenyegetett meg, hogy megkorbácsoltat, hívott, ijesztgetett, ha nem akarok vele hálni! 238

Azt mondotta nekem: 2. Uralkodni fogsz felettem, meg enyéim felett, ha odaadod nekem magadat, uralkodónk vagy. 3. Akkor én megemlékeztem, atyánk, Jákob szavairól, szobámba mentem és kérleltem az Urat. 4. Böjtöltem mintegy hét esztendeig, és olyannak mutatkoztam Egyiptom előtt, mint aki fényűzően él, mert akik az Isten kedvéért böjtöt tartanak, arcukat a kegyelem tölti el. 5. Ha a borral kínáltak, nem fogadtam el, az élelmet harmadnaponként ettem meg, és odaadtam a szükségben élőknek és a betegeknek. 6. A z Űr elé álltam hajnalban, sírtam az egyiptomi Memfisz miatt, mivel elviselhetetlenül a terhemre volt, éjszaka is ö t l e t e i ü l jött hozzám. 7. Elsők között azt találta ki, mert nfSi volt fiúgyermeke, ő úgy tekint engemet, mintha csak a fia lennék, akkor én imádkoztam az Istenhez, és fia született. 8. Egy ideig úgy bánt ő velem, mintha a fia lennék, így megmaradhattam tisztaságban, de a végén mégis paráznaságra csábított. 9. Mikor rádöbbentem erre, halálos szomorúság fogott el, elment tőlem, egyedül maradtam, de sírtam miatta igen sok napon keresztül, mivel cselszövéseit és ármánykodásait ismertem fel. 10. Elmondottam neki a Magasságbeli szavait, hátha ő eláll parázna vágyaitól. I V . 1. Sokszor próbálkozott azzal a csábítással is, hogy mint szent embernek hízelgett, férje előtt dicsérte mértékletességemet, de hatalmába akart keríteni mikor egyedül voltunk. 2. Nyilvánosság előtt mint mértékletes embert dicsért, de titokban már azt mondotta: - Ne féljél férjemtől, ő meg van győződve a te mértékletességedről, ha bármit is mondanának neki rólunk, úgysem hinné el. 3. Mindezek miatt zsákba öltözötten a földre feküdtem, ú g y kérleltem az Istent, hogy szabadítson meg engemet ettől az egyiptomi asszonytól az Úr. 4. Mikor már semmire sem ment, akkor meg azzal jött hozzám, hogy tanítsam őt az Úr igéire. 5. Egy alkalommal pedig azt is mondta nekem: - Ha azt akarod, hogy elhagy239

jam a bálványokat, tedd meg a kedvemet, egyiptomi férjemet is megtérítem a bálványoktól, és az Ür törvényei szerint fogunk járni. 6. Mire én így válaszoltam: - A z Ür nem a tisztátalanság közepette választja ki azokat, akik félik őt, és nem is a házasság törőkben leli kedvét. 7. Erre ő elhallgatott, fájt neki, hogy nem teljesedhetett be vágyódása. 8. É n pedig megsokszoroztam böjtjeimét meg imádságaimat, hogy az Ür szabadítson már meg tőle. V . 1. Egy másik alkalommal meg így szólott hozzám: - Ha nem akarsz velem házasságtörést elkövetni, akkor én megölöm egyiptomi férjemet, akkor majd törvényesen mint férjemet vehetlek magamhoz. 2. Amikor meghallottam ezt, ruháimat megszaggattam, és így szóltam hozzá: -Asszony, féljed az Urat, és el ne kövesd ezt a gonoszságot, nehogy te is elpusztuljál, mert én elmondom mindenkinek a te istentelen gondolataidat! 3. Erre ő igen megijedt, és nem is alap nélkül, majd kérlelni kezdett, hogy senkinek se mondjam el gonoszságait. Melengetőén ajándékokkal vett körül, az emberek fiainak mindenféle ínyencségeit küldte hozzám. V I . 1. Ételekben elvegyített varázsszereket is küldött nekem. 2. Amikor jött az eunukh, és hozta az ételt, reátekintettem, és egy félelmetes embert láttam, aki az étel mellett átadta a tőrt is, és azonnal megértettem, hogy mesterkedése lelkem megtévesztésére szolgál. 3. Mikor kiment, sírva fakadtam, és sem ezt, sem más küldeményt nem ízleltem meg. 4. Másnap beállított hozzám, amikor ott meglátta az ételt, így szólt: - M i t jelentsem ez, hogy te nem eszel ebből az ételből? 5. Mert halállal töltötted meg - válaszoltam rá - , hogyan is mondhattad: „Nem közeledek többet a bálványokhoz, hanem egyedül az Űrhöz?" 6. Tudd meg tehát, atyám Istene angyala által feltárta előttem gonoszságodat, és az ételt érintetlenül hagytam a te gyalázatodra, hogy mikor ezt meglátod, magadba szálljál. 7. Bár megtanulnád, hogy az istenfélőket mértékletességük miatt 240

sohasem fogják legyőzni az istentelenek gonoszságai! Majd pedig fogtam az ételt és a szeme láttára megettem az egészet, és így szóltam: - Atyáim Istene és Ábrahám Angyala velem lesz. 8. Akkor a lábaim elé borult, sírás fogta el, de én felemeltem, megintettem, és megértettem vele, hogy soha többé ne kövessen el ilyen istentelenséget. VII. 1. Mivel szíve a velem való kicsapongásra indította, sóhajtozások közepette egyre összetörtebb lett. 2. Látta ezt férje, az egyiptomi is, és megkérdezte tőle: - M i ért oly beesett az arcod? - Szívem szomorúsága miatt gyötrődöm - válaszolta - , lelkem jajgatásai sorvasztanak. Férje pedig ápoltatta őt, pedig nem is volt beteg. 3. Egyszer amikor a férje távol volt, odajött hozzám és így szólt: - Felakasztom magamat, ha nem szánsz meg engemet, kútba vagy szakadékba vetem magam. 4. De én azonnal láttam, hogy Beliár lelke zavarta í g y meg, az Úrhoz könyörögtem és így szóltam hozzá, az asszonyhoz: 5. - Miért vagy így felindulva, miért vagy ilyen összezavart, bűneidtől elvakult? Gondolj csak arra, hogy ha nem fékezed magadat, el fogsz veszni, s Széthon, férjed ágyasa az ellenséged, gyermekeid üldözője lesz, és még az emlékedet is kitörli a föld színéről! 6. Szavaimra így válaszólt: - Látom, hogy te is szeretsz engemet, és ez elég nekem, törődsz velem, meg a gyermekeimmel, reményem van vágyam teljesülésére. 7. Én pedig már azt sem tudtam, hogy az Istenem miatt beszél-e így, vagy pedig maga miatt. 8. Ha valaki gonosz szenvedélyébe zuhanva szenved, és annak szolgál olyanképpen, mint ez az egyiptomi aszszony, mindazt a jót, amiről csak hall, szenvedélyébeami uralja őt - olvasztja be, a gonosz vágyaira érti. VIII. 1. Elmondom néktek még azt is gyermekeim, hogy már a hatodik óra felé járt az idő amikor elment tőlem, én meg a nap további részében meg egész éjszaka is térden álltam az Úr előtt, könyörögtem hozzá, hogy megszabaduljak az egyiptomi asszonytól. 2. Ezek után meg241

ragadta ruháimat, akkor ő erőszakosan húzott, hogy most háljunk együtt. 3. Amikor láttam, hogy őrjöngő erővel ragadja meg a ruhámat, mezítelenül elfutottam. 4. Ö pedig felindultságában bevádolt engemet a férjénél, erre az egyiptomi férje fogságba vetett házában, de előtte megostoroztatott, majd házában börtönbe vetett engemet az egyiptomi. 5. Ahogy én bilincsekben voltam, az egyiptomi asszony egészen beteg lett szomorúságában, és hallotta, hogy a sötétség házából himnusz hallatszik az Úrhoz, mert még ott is vidám hangom volt, örvendezve dicsőítettem Istenemet, egyedül azért, hogy ezen események folytán megmenekültem az egyiptomi asszonytól. I X . 1. Ő ugyan többízben üzent nekem, és azt mondotta: - Fontold meg, ha eleget teszel kívánságomnak, akkor kiszabadítalak a börtönből, és kihozlak tégedet a sötétségből. 2. De mindezekből mitsem engedtem beférkőzni a gondolataimba, soha nem vonzódtam hozzá. Jobban szeret engemet az Isten a sötét veremben, de önmegtagadásban és böjtölésekben, mint az étkező termekben kicsapongások közepette. 3. A k i a mértékletesség útján halad, az a dicsőséget akarja magának, és tudja a Magasságbeli, hogy mi az, ami javára válik, és azt adja meg neki, történetesen ezeket, és ezért is adta meg nekem mindezt. 4. Gyakran elfogta a gyengeség, és eljött énhozzám magányomban, vajon hallotta-e esdekléseim hangját? Meghallottam sóhaj tozásait, és elhallgattam. 5. Amikor még fent voltam a házában, karjait lemeztelenítette, ugyanúgy melleit meg lábikráit is, azért, hogy én rávessem magamat. Minden tagjában csodálatosan szép volt ő, különösen pedig akkor, ha felékesítette magát, de mindezt csak azért tette, hogy megtévesszen, ám az Úr megóvott engemet ármánykodásaitól. X . 1. Látjátok gyermekeim, hogy mily nagy dolgokat visz végbe a türelem, az imádsággal és a böjttel egyetemben! 2. Ha ti a mértékletességet, és a tisztaságot követi242

tek, szerénységben és türelemben szívetek megalázkodásában, akkor az Űr fog lakni tibennetek, mert szereti a mértékletességet. 3. Ha azt, akiben a Magasságbeli lakozik, valaki is irigykedéssel venné körül, rágalmazó szavak és fondorkodások kíséretében, az Űr, aki benne lakozik, mértékletességre való tekintettel nemcsak megszabadítja őt, hanem felemeli és, ^megdicsőíti, ahogyan velem is ezt tette. 4. A z ilyen embert minden szorongatja, szavak, tettek és gondolatok egyaránt. 5. Tudják a testvéreim is, hogyan szeretett atyám engemet, mindazonáltal én nem lettem szívemben dölyfössé, bár gyermek voltam, gondolataimban mindig ott volt az Úr félelme, mert tudtam* hogy mindez el fog múlni. 6. Mérsékeltem magamat,, tartottam testvéreimtől, a tőlük való félelmemben hallgattam, mikoron ők eladtak engemet, és az izmaelitáknak sem árultam el származásomat, azt, hogy Jákobnak, a hatalmas és erős embernek a fia vagyok én. X I . 1. Legyen meg az Úr félelme a ti cselekedeteiben is, tiszteljétek testvéreiteket, mert mindaz, aki az Űr törvényeit teszi, szeretni fogja ezeket. 2. Akkor az imaelitákkal eljutottam az indokolpitákhoz, és azok tudakolni kezdtek felőlem, én azt mondottam, hogy csak szolga voltam a mi házunknál, nehogy valahogyan is megszégyenítsem testvéreimet. 3. Közöttük a legtekintélyesebb megjegyezte: - Nem vagy te szolga, még a tekinteted is elárul tégedet! Halállal fenyegetett engemet, de én erősködtem, hogy bizony szolgájuk vagyok. 4. Amikor megérkeztünk Egyiptomba, azok vitatkoztak rajtam, aki arannyal fizetett, az kapott meg. 5. Eladóim közül mindegyik azt látta jónak, hogy az egyik kereskedőnél otthagyjanak Egyiptomban, mindaddig, amíg áruikkal viszsza nem térnek. 6. A z Ű r kegyelmét adta nekem a kereskedő szemében, ezért rám bízta házának vezetését, 7. és megáldotta őt az Űr az én kezeim által, aranyban meg ezüst243

ben meggazdagította, 8. három hónapig és öt napig maradtam ott nála. X I I . 1. Abban az időben éppen ezen a helyen időzött a Memfisz asszony, Petefrísz felesége, nagy pompával körülötte. Szemeit rám vetette, mivel beszéltek rólam néki az eunukhjai. 2. Akkor ő elmondotta férjének, hogy ez a kereskedő egy bizonyos héber férfi keze által meggazdagodott, és azt beszélik róla, hogy rablás útján jutott hozzá Kánaán földjén, 3. épp azért tartsál ítéletet ezen ügyben, az ifjút hozd át a te gazdaságodba, akkor majd tégedet is meg fog áldani a héberek Istene, mivel a mennyei kegyelem van rajta. XIII. 1. Petefrísz megfogadta szavait, parancsba adta, hogy vezessék elibe a kereskedőt, és így szólt hozzá: - Miket hallok én felőled, hogy lelkeket lopsz a héberek földjéről kereskedelmi munkádra? 2. Erre a kereskedő leborult előtte és kérlelni kezdte: - Kérlek Uram, nem tudom mit mondasz. Amaz közbevágta: - Honnan került hozzád ez a héber szolga? 3. A z izmaeliták hagyták ott nálam letétben, ameddig ők vissza nem térnek. Amaz nem hitte el, megparancsolta, hogy mezítelenül korbácsolják meg a kereskedőt. 4. Miután ez kitartott, Petefrísz í g y szólt hozzá: - Vezesd ide hozzám azt az ifjút! 5. Amikor odaértünk, én leborultam a főeunukh előtt. A fáraónál méltóságban a harmadik, minden eunukh fő elöljárója, felesége és gyermekei, meg ágyasai voltak. 6. Elvett tőle, és kérdezte: Mondd tehát szolga vagy, vagy szabad? - Szolga vagyok, válaszoltam neki. 7. Kinek a szolgája vagy? - folytatta tovább. A z izmaelitáké - feleltem. 8. Majd ismét kérdést tett fel: - Hogyan lettél ezeknek a szolgája? Kánaán földjén vettek meg engem - válaszoltam. 9. Nem hitte el nekem, azt mondta, hogy hazudok. Mezítelenre vetkőztetett, és parancsba adta, hogy korbácsoljanak meg. X I V . 1. Amikor Memfisz látta, ajtón keresztül, hogy 244

megkorbácsolnak engemet, ezekkel a szavakkal menesztett valakit a férjéhez: - Igazságtalan a te ítéleted, mert az elrabolt embert bünteted, mintha a bűntett elkövetője lenne. 2. Fenyítő parancsát ezek után sem változtatja meg, mint mondotta: - egészen addig, amíg vissza nem térnek a szolga gazdái. 3. Feleségfeerre megjegyezte: - A nemes születésű és fogoly gyermel$t miért akarod fogságba tartani, maradjon csak ő szabadon, és legyen a szolgálatodra. 4. Bűnös vágyai folytán látni akart ugyanis engemet, csak én nem tudtam. 5. Mire ő azt válaszolta Memfisznek: - Nincs szokásban az egyiptomiaknál, hogy bizonyítékok híján valamit is elvegyenek a másiktól. 6. Mindezt a kereskedővel és velem kapcsolatban mondotta, úgy van az rendjén, hogy én a börtönben maradjak. X V . 1. Huszonnégy nappal ezután megérkeztek az izmaeliták. Hallottak már róla, hogy Jákob, az atyám sirat engemet, és í g y szóltak hozzám: 2. - Miért mondottad magadról, hogy te szolga vagy? íme, most mi megtudtuk rólad, hogy egy tekintélyes ember fia vagy, és atyád ott sirat tégedet a vízverem mellett. 3. Erre már engemet is fojtogatott a sírás, gyötrődtem magamban, de testvéreimet nem akartam mégsem megszégyeníteni, ezért így válaszoltam : - Erről én nem tudok, szolga vagyok. 4. Ezek után már ők is el akartak adni engemet, nehogy kezük között találjanak rám. 5. Féltek ugyanis Jákobtól, nehogy bosszút álljon rajtuk, mert hallottak róla, hogy hatalmas ő az Isten és emberek előtt egyaránt. 6. Akkor a kereskedő így szólott hozzájuk: - Most már engemet szabadítsatok meg Petefrisz ítéletétől. 7. Odajöttek és kérték engem: Ezüstben fizettünk meg, és az elenged minket. Ezt mondjad. X V I . 1. Akkor Memfisz kifejezte óhaját a férje előtt, hogy vásároljon meg engemet. Hallottam ugyanis - mondotta hogy szándékukban áll eladni. 2. Majd elküldötte az egyik eunukhját az izmaelitákhoz, és megkérte 245

őket, hogy adjanak eh 3. Dé nem tudtak megegyezni, ezért otthagyták egymást. A z eunükh beszámolt róluk gazdájának, hogy ezek a fiúért igen nagy árat akarnák. 4. Erre ő egy másik eunükhját küldte oda, meghagyva neki: - Még ha két aranyminát is kérnek érte, add, meg nekik, n é sajnáld érte az aranyat, ú g y térj vissza, hogy megvásároltad azt az ifjút! 5. Végül nyolcvan aranyat fizetett ki neki értem, de ez egyiptomi asszonynak százat mondott, hogy ennyit kellett értem adnia. 6. Noha tudomást szereztem róla, hallgattam, nehogy megfenyítsék az eunukhot. X V I I . 1. Látjátok gyermekeim, hogy mi mindent kellett nekem elviselni azért, nehogy szégyenbe hagyjam a testvéreimet? 2. Szeressétek egymást ti is, türelemben rejtsétek el egymás gyengéit! 3. Mert az Istennek örömére van a testvérek egyetértése, és a jóindulatú szív szeretettől indított választásai. 4. Amikor testvéreim lejöttek Egyiptomba, megtudták, hogy én visszajuttattam nekik pénzüket, meg azt is, hogy nem haragudtam rájuk, hanem meghívtam őket. 5. Jákob halála után pedig még jobban szerettem mindegyiket, amit meg atyánk meghagyott, én nagyobb buzgalommal megtettem mint ők, ők mindezeken elcsodálkoztak. 6. Azt sem tűrtem el, hogy sanyargassák őket, akár a legkisebb dologban is, ami csak megfordult a kezem között, mind nekik juttattam. 7. A z ő fiaik az én fiaim voltak, az én fiaim pedig az ő szolgáik: lelkük olyan volt, mintha csak az én lelkem lenne, minden fájdalmuk az én fájdalmam is volt, minden gyengeségük az én erőtlenségem, földem az ő földjük, terveim az ő terveik. 8. Nem toltam magamat magasba közöttük nagyzolásban a nekem adatott dicsőség miatt, hanem olyan voltam közöttük, mint a legkisebb. X V I I I . 1. Ha ti is az Űr parancsai szerint jártok, gyer mekeím, titeket is éppúgy félmagasztal majd, és megáld a jóban mindörökre. 2. Ha valaki ártani akarna nektek,
1

246

ti jócsélekedeteitekben könyörögjetek az ilyenekért, akkor majd az Űr minden rossztól megóv benneteket. 3. í m e láthatjátok azt is, türelmességem által gazdám leányát vettem feleségül, és vele együtt még száz talentumnyi aranyat is adtak nekem, mert őket is szolgáimmá tette az Űr. 4. Szépséggel is megajándékozott engemet, mint egy virágszálat, mely Izrael szépségei fölé magasodott, és megtartott engemet erőmben, és szépségemben, egészen az öregkorig, mivel mindenben hasonlítottam Jákobhoz. X I X . 1. Hallgassatok reám, gyermekeim, hogy mit is láttam én az egyik álmomban! 2. Tizenkét szarvas legelészik együtt, ebből kilencen elválnak és szerte széjjel szóródnak a földön, de ugyanúgy a többi három is, 3. Akkor láttam, hogy a három szarvasból három bárány lesz, az Űrhöz kiáltották, és az Úr kivezette őket egy vízben gazdag, viruló helyre, amíg hozzájuk nem terelte a többi kilenc szarvast. 4. és így mind olyanná lettek, mint t i zenkét bárány, rövid idő alatt igen megszaporodtakj hatalmas nyájjá lettek. 5. Ezek után pedig azt láttam, hogy tizenkét tehén egyetlen üszőt szoptatott, és ez a dús tejből egész tengert adott, majd a tizenkét nyáj ebből a tejből ivott, hasonlóan más megszámlálhatatlanul sok nyáj. is. 6. A negyedik bikának a szarvai felemelkedtek, egészen az egekig, olyanná lett az, mint az egész nyáj védőbástyája, és a két szarva között egy másik szarvat is növesztett, 7. és láttam, hogy ez bika tizenkétszeresen körülvette a többit, és a nyáj tökéletes(?) védelme lett. 8. És láttam, hogy Judából egy szűz született, akinek bisszuszból készült a stólája, és belőle kijön a szeplőtlen bárány, a legnemesebb, balján mint egy oroszlán, de minden vadállat fellázad majd ellene, ám mint bárány győzi le azokat, elpusztítja mind, összetapossa. 9. A z angyalok örvendezni fognak, ugyanúgy az emberek, és az egész föld. 10. Mindez annak idején be fog következni, a végső napokban. 11. T i pedig gyermekeim, tartsátok meg az Űr pa-

247

rancsolatait, Judát és Lévit tiszteljétek, mert belőlük kél fel számotokra az Isten báránya, kegyelme által megszabadítja az összes pogányt, meg Izraelt. 12. Országa örökké tartó királyság lesz, sohasem fog meginogni; az én uralmam akkor megszűnik köztetek, mint esőszkunyhő, ami a nyár elmúltával már nem is látható. X X . 1. Tudom, halálom után az egyiptomiak sanyargatni fognak benneteket, de az Isten ítéletet fog szolgáltatni nektek, és elvezet titeket atyáitok ígéretébe. 2. A k kor vigyétek csontjaimat magatokkal; mikor majd magatokhoz veszitek csontjaimat, veletek lesz az Ür fényességgel övezve, Beliár pedig az egyiptomiakkal, de a sötétségben. 3. Zelfát, az anyátokat is vigyétek magatokkal, Bállá mellé a Hippodromnál Rákhel szomszédságában helyezzétek nyugalomra őt. 4. Amint elmondotta ezeket, lábait kinyújtotta és örök álomra szenderült. 5. Megsiratta őt egész Izrael, de az egész Egyiptom is nagy sírásban volt. 6. A z egyiptomiakkal ú g y bánt ő, mint saját osztályrészével, jót tett velük, minden munkájában, szándékaival és tetteivel egyaránt mellettük állt.

248

BENJÁMIN VÉGRENDELETE A TISZTA G O N D O L K O D Á S R Ó L I. 1. Benjámin szavainak hiteles másolata ez, amelyet fiainak mondott, százhúszesztendős korában. 2. Megcsókolta őket és így szólott hozzájuk: - Ahogyan Izsák Ábrahámnak százesztendős korában született, úgy én Jákobnak. 3. Rákhel az én születésemkor meghalt, így nem volt tejem, ezért Bállá, atyám ágyasa táplált engemet. 4. Rákhel, József születése után tizenkét esztendeig magtalan volt, de tizenkét napon át böjtölt és könyörgött az Úrhoz, akkor fogant és szült meg engemet. 5. Atyánk nagyon szerette Rákhelt, hálát adott, mivel két fiút is láthatott tőle. 6. Ezért is nevezett el engemet a napok fiának, ezt jelenti a Benjámin név. II. 1. Mikor Egyiptomba mentünk, testvérem, József, rám ismert, és így szólt hozzám: - Mit mondtak ők atyánknak, miután eladtak engemet? 2. Én meg elmondtam neki, hogy megáztatták vérben a khitónodat, és elküldték azt ezen szavakkal: - Megismered-e, hogy ez a khitón a te fiadé? 3. Majd azt mondotta nekem: Igen testvérem, akkor az izmaeliták fogtak engemet, egy közülük levette rólam az olyan khitónt, amilyen az övéké is volt, övet kötött fel, majd megvesszőzött, hogy fussak mellettük. 4. Menetelésünk idején elrejtette ruhámat, de oroszlánnal találkoztunk szembe, és az elragadta őt. ( = 3. Majd azt mondotta nekem József: - Igen testvérem a kananita kereskedők erőszakkal loptak el engemet, 4. az utazás alatt elrejtették ruhámat, (mintha) ragadozó támadott volna meg és ölt volna meg, és így adtak el engemet az izmaalitáknak.) 5. Mindezek miatt félelem szállta meg a kereskedőket, és így másoknak adtak el engem. (6. Nem hazudtak ők amikor azt mondták, mivel előlem titkolni akarták testvéreim tetteit. Magához hívta testvéreimet 249

és azt mondta nekik: 7. Ne mondjátok el atyánknak, amit velem tettetek, hanem mindent úgy mondjatok, ahogyan azt Benjáminnak elmagyaráztam, 8. ezeknek értelmét véssétek ti az eszetekbe, de belőlük ne jusson el egy sem atyám szívébe.) , III. 1. Gyermekeim, szeressétek az Urat, az ég Istenét, tartsátok meg parancsolatait, kövessétek Józsefet, a jóságos és vallásos férfiút! (Egészen a haláláig nem akart beszélni ezekről, de Jákob mégis tudomást szerzett róla, mert az Űr mondta el neki; hasonlóképpen felfedte ezeket, de Jákob szigorú esküjét kötötte hozzá.) 2. Akkor majd gondolataitok a jóra irányulnak, ahogyan az enyéim is, mert aki helyesen gondolkodik, az helyesen is lát. 3. Féljétek az Urat, szeressétek embertársaitokat, ha pedig Beliár lelkei szorongatnának benneteket, vagy gonosz dolgokban vádolnának, mégsem fog eluralkodni felettetek egyetlen egy sem ezen szorongattatások vagy az ő gonoszságai közül, ahogyan Józsefen, az én testvérem felett sem lehetett úrrá. 4. A z emberek közül oly sokan akarták elveszejteni, ám az Isten mégis megoltalmazta őt! A k i az Istent féli, embertársait pedig szereti, azt Beliárnak a levegőben élő lelkei sem tudjak bilincsbe verni, mert az Űr félelme oltalmazója lesz. 5. De még az embereknek vagy vadállatoknak a fondorlatosságai sem tudnak fölibe kerekedni, mert az Űr szeretete megsegíti, amely ott van vele embertársai iránt. 6. Abban az időben kérleltem atyánkat, Jákobot, könyörögjön testvéreimért, hogy az Ű r ne gondoljon megbüntetésükre, annak ellenére* hogy ők gonoszságot forraltak az Űr ellen. 7. Jákob akkor felkiáltott: Ó gyermekem, József, meggyőzted atyádnak Jákobnak szívét, majd megölelte őt, két órán keresztül csókolgatta ezen szavak kíséretében: 8. Benned fog teljesedni az ég prófétálása az Isten bárányáról, a világ megszabadítójáról, hogy őt, a szeplőtelent kiszolgáltatják a törvénytől elpártoltak miatt, és bűntelen hal meg az 250

istentelenekért, a szövetség vérében a pogányok meg Izrael szabadulásáért, Beliárt megsemmisíti majd, meg azokat is, akik őt szolgálják. I V . 1. Mindezekből ti is láthatjátok, gyermekeim, a jó ember sorsát. ^övessétek tehát helyes gondolkodásban az ő jószívűségét^ hogy ti is hordhassátok egykor majd a dicsőség koszorúját. 2. A jó embereknek nem homályosodtak el a szemei, az ilyen könyörületes mindenkihez, még ha azok bűnösök is lennének, 3. vagy ha rosszat forralnának ellene, akkor is. í g y mindaz, aki a jót teszi, győzelmet arat a rossz felett, és a jó megoltalmazza őt, az igazakat pedig ü g y szereti az ilyen ember; mint a saját lelkét. 4. Ha valaki dicsőségre emelkedik, nem irigykedik rá, ha valaki meggazdagodna, nem zúgolódik ellene, ha valaki bátor, dicséri, a mértéktartót bizalommal magasztalja, a szűkölködő iránt könyörületes, az erőtlennel együttérez, az Istent pedig dicsőíti. 5. A z istenfélőt az Isten védi meg, akik szeretik az Istent, azokkal együttműködik, a Magasságbeli gyalázok megfeddi, és belátásra bírja, szívből szereti mindazokat, akik a jó lélek kegyelmét birtokolják. V . 1. Ha a gondolataitok a jóra irányulnak gyermekeim, akkor még á feslett emberek is megbékülnek veletek, mert szégyenkeznek előttetek, megjavulnak, a kapzsi emberek pedig nemcsak hogy elállnak szenvedélyeiktől, hanem mindazt, amit csak összeharácsoltak, visszaadják azoknak, akikét szorongattak. 2. Ha a jót teszitek, a tisztátalan lelkek elmenekülnek tőletek, maguk a vadállatok is elfutnak félelmükben előletek. 3. Mert ahol megvan a jótettek iránti félelem, onnét tüstént elmenekül a sötétség, 4. és ha valaki megvetné az ilyen istenfélő embert, megbánja. Megkönyörül ugyanis az istenfélő ember szidalmazom, 5. és ha valaki az igaz lelket kiszolgáltatja, ha az imádkozó igaz kis ideig meg:

251

aláztatik is, azután annál jobban tündököl* olyanná lesz így, mint József a testvérem. V I . 1. A jó emberek szándékai nincsenek Beliár megtévesztő szellemének kezei között, mert a békesség angyala vezérli az ilyenek lelkeit. 2. Szenvedésének idején nem jut romlásra, gazdagsága nem az élvezetvágyba torkollik, 3. élvezetekben nem leli örömét, embertársait nem szomorítja meg, az ételt nem habzsolja, szemeinek zabolátlansága sem téveszti meg, az Ű r ugyanis az ilyen osztályrésze. 4. Józan gondolkodása miatt nem várja el sem az emberek dicséreteit, sem azoknak megvetéseit. Cselvetést, hazugságot, háborúskodást vagy rágalmat nem ismer az ilyen, mert az Űr lakozik benne, ő világosítja meg a lelkét, és minden időben mindennek örülni tud. 5. A józan gondolkodásnak nincsen kettős, nyelve az áldásra és az átokra, a gőgre és a tiszteletadásra, a szomorúságra és az örömre, a nyugalomra és a zavargásokra, a kétszínűségre és az igazságra, a szegénységre és a gazdagságra, hanem csak egy van, hogy mindenben világos magatartást tanúsítson. 6. Nincs két látása meg hallása sem, mert mindenben, amit csak tesz, beszél vagy lát, tudja, hogy az Űr látja az ő lelkét, 7. ezért őrzi meg tisztán a gondolatait, és így nem ítélik el őt sem az Isten, sem az emberek. Beliár cselekedetei ezzel szemben mindig kettősek, azokban nincs meg az egyszerűség. VII. 1. Éppen ezért gyermekeim űzzétek k i Beliár gonoszságát magatokból, mert követőinek kardot ad át, 2. a háborúskodás pedig a hét gonoszság szülőanyja. A m i az elmében legelőször fogan meg Beliár által, az az első az irigység, a második pedig a romlás, a harmadik a gyötrődés, a negyedik a rabság, ötödik a szükség, hatodik a zavartság és a hetedik a pusztasági 3. Ezek miatt részesítette hétféle büntetésben az Isten Káint, minden száz esztendőben ugyanis egy-egy csapást bocsátott: reá az Űr. 4. Ábel, az igaz testvér miatt kétszáz esztendőn keresztül 252

szenvedett, és a kilencszázadik esztendőben jött a vízözön. Hétszáz esztendőn át tartott Káin ítélete, Lámeké pedig hetvenszer hét esztendőn keresztül. 5. Ezért az idők végezetéig mindazok, akik Káinhoz hasonlóan irigykedésben meg testvérgyűlöletben élnek, ugyanazon büntetésre jutnak mint ő. VIII. 1. Gyermekeim, űzzétek ki magatokból az irigységet, a gonoszkodást meg a testvérgyűlöletet, ragaszkodjatok inkább a jósághoz és a szeretethez! 2. Mindazok, akiknek gondolatai tiszták a szeretetben, nem tekintenek parázna vágyódásban asszonyra, mert nincsen szennyfolt szívükben, és az Isten lelke is nyugalomra talál az ilyenek szívében. 3. Ahogyan a Nap sem szennyeződik be a trágyától vagy sártól, melyekre ráragyog, sőt inkább ez a kettő szárad ki, bűzük megsemmisül, úgy van ez a tiszta gondolkodással is, a föld szennyével való érintkezésben nem lesz szennyessé. I X . 1. Hénokhnak, az igaznak szavaiból tudom, hogy a tetteitekben nem fogtok megmaradni tisztának/Bemocskoljátok magatokat a szodomiták paráznaságával, csaknem elvesztek, az asszonyokkal való küzdelmek ismétlődnek, és az Űr országa nem lesz ott köztetek, mivel azonnal megvonja tőletek. 2. Osztályrészetekre esik majd az Isten temploma, és dicsőségben lesz köztetek. Mert majd ő veszi át a királyságot, a tizenkét törzset meg a pogányságot egybegyűjti, amikor a Magasságbeli elküldi megváltását az egyszülött látogatásában. 3. Amikor ő félmegy az első templomba, ott az Űr meggyaláztatik, kicsúfolják őt, és felmagasztalják a fára. 4. De a templom kárpitja ekkor meghasad, és az Isten lelke, mint a kiömlött tűz, kiárad a pogányokra. 5. Ő pedig a Hádészból feljőve a földről a mennyekbe felmegy. Tudom azt is, hogy amilyen szerénységben jelenik meg itt a földön, olyan dicsőséges lesz a mennyben. X . 1. József, amikor még Egyiptomban volt, szerettem 253

volna látni az ő arcát, formáját, és J á k o b imáinak közbenjárására megláthattam őt a virrasztás napján, és ennek megfelelő volt mindenben a képmása. 2. Tudjátok meg azt is gyermekeim, hogy én most meghalok. 3. Mindegyiktek igazként bánjon embertársával és az igazságnak megfelelően cselekedjen, ítéleteitek Inteleteknek erősödését szolgálja, az Űr törvényeit és a parancsait pedig tartsátok meg. 4. Ezeket mind az örökségetek helyett tanítom meg most veletek, de ti is örök megtartásra- adjátok tovább gyermekeiteknek, hogy mindenkor eszerint járhassanak; ugyanezt tette Ábrahám, Izsák és Jákob is. 5. E z a mi örökségünk és ezt hagyták ránk. - Tartsátok meg az Isten parancsolatait egészen addig, amíg az Űr láthatóvá nem teszi a pogány népek előtt szabadítását. 6. Akkor majd meglátjátok Hénokhot, Noét, Szemet, Ábrahámot, Izsákot meg Jákobot, amint a jobbján állnak és örvendeznek. 7. Ekkor majd mi is feltámadunk, mindegyikünk a maga kormánypálcájához, és leborulunk az egek királya előtt, aki itt a földön az alávalóság emberi alakjában jelent meg. Mindazok, akik itt a földön hittek benne, együtt örvendeznek vele. 8. Akkor mindenki feltámad, egyesek dicsőségre, mások a szégyenre.. Akkor majd az Űr az elsők között Izrael felett tart ítéletet, de, el is ítéli a rajta elkövetett igazságtalanságért, mert bár megjelent az Isten testben szabadulásukra, ám nem hittek benne. 9. Ugyanakkor elítél minden olyan pogány népet is, akik nem hittek benne, amikor megjelent a földön. 10. A pogány választottakban cáfolja Izraelt, ahogyan elítélte Ézsaut is a madianiták között, mert ezek megcsalták testvéreiket paráznaságukban és a bálványimádás által, így elpártoltak az Istentől és nem az Istenfélők között lett osztályrészük. 11. T i azonban az Isten színe előtt járjatok megszentelődésben, hogy újra reménységtől indítva nálam lakjatok, mert az egész Izrael összegyűl majd az Űrnál.
;

254

X I . 1. Akkor már nem hívnak engemet se többé ragadozó farkasnak, a ti rablásaitok miatt, hanem Isten munkásának, aki még táplálékot is oszt azoknak, akik jót cselekednek. 2. A végső időkben majd magvamból támad az Űr szeretettje, hallatni fogja szavát a földön, az összes pogány nemzetet új tudással világítja meg, Izrael előtt a szabadulásra felkél a tudás fénye, és mint farkas fogja azt elragadni tőle, majd továbbadja a nemzetek gyülekezeteinek, 3. és a világ végezetéig ott marad a nemzetek gyülekezeteiben, ott lesz a vezetőikben, és miifi édes dallam mindenki szájában. 4. A szent k ö n y v e l í ^ ^ már följegyeztetett tette és szava egyaránt, és az Űr választottja marad ő az idők végezetéig, 5. róla tanított engemet atyám Jákob, amikor azt mondotta: Ö fogja majd betölteni törzsed hiányzó részét. XII. 1. Amikor befejezte ezen szavait, hozzátette: Meghagyom nektek gyermekeim, a csontjaimat vigyétek fel Egyiptomból, és temessetek el engemet Hebronba, atyáim közelébe. 2. Akkor meghalt Benjámin is mintegy százhuszonötesztendős korában szép öregségben, és koporsóba tették. 3. Izrael fiainak Egyiptomból való kivonulása előtti kilencvenegyedik esztendőben, fiai meg testvérei titokban felvitték atyjuk csontjait Kánaánnak azon helyére, és ott, Hebronban, eltemették őt, atyáinak lábaihoz. 4. Majd visszamentek Kánaán földjéről, és Egyiptomban laktak egészen az Egyiptom földjéről való kivonulásuk napjáig.

255

APOKRIF EVANGÉLIUMOK

A z apokrif evangéliumok megírása többnyire abból a természetes igényből eredeztethető, hogy többet és foghatóbbat akartak ismerni a Megváltó személyéről és tanításáról, és arról, hogy az apostolok hogyan látták és hirdették az Üdvözítőt, ezért általában egy-egy apostol neve alatt terjedtek. A z apokrif evangéliumok között külön egységet képez a gnosztikus evangéliumi anyag, ezek Jézus Krisztus világát megpróbálták saját rendszerükbe beleolvasztani, vagy pedig tekintélyét használták fel tanításuk hitelesítésére. A z evangéliumi kánon megszilárdulásáig írták és terjeszthették ezeket az iratokat, főképpen az apostolokat követő két nemzedék gyaparította anyagát. Caesaréai Euszebiosz korában számtalan ilyen jellegű irat forgott közkézen, amelyeket nekik, a hitletétemény őreinek állandóan vissza kellett utasítaniuk, akár „titkos tradíciójuk" igazat leromboló tartalma miatt, akár., egy túlzó, legtöbb esetben a hamis jámborkodás visszaszorítása miatt. A z egyház életéből való kiiktatásuk, és nemegyszer tudatos kiirtásuk folytán többnyire csak töredékekben maradtak ránk, amelyeket leginkább a kiszorításukat szorgalmazó egyházi írók és atyák műveiből emeltek ki, így Ireneusz, Hippolütosz, Euszebiosz és Jeromos írásaiból. A z evangéliumi kánon megszilárdulásával háttérbe szorultak, de annak előtte nem egy közülük kánoni tekintélynek örven257

dett, a korábbi századokban némelyiket ilyenképpen idézik, így Kelemen és Órigenész. A kéziratokban épen ránk maradt, és a különböző egyházi írók műveiből kiemelt töredékek mellett egyre több apokrif evangélium-szöveget adnak kezünkbe az archeológiai feltárások. Palesztina és Egyiptom földje sűrűn gyarapítja az eddig csupán címeikben ismert ókeresztény iratok anyagát. Szövegválogatásunkban mintegy tíz evangéliumnak adtunk helyet, a leginkább ismert és a legjellegzetesebb darabokat akartuk kiemelni, és bizonyos mértékben keresztmetszetet szándékoztunk adni az apokrif evangéliumok színes világából. A z apostolok feje, PÉTER személyéhez több evangéliumi szövegemlék kapcsolódik. Péter-evangélium meglétéről Caesareai Euszebiosztól tudunk, és az egyik töredékcsoport az ő műveiből ismert. A másik viszonylag nagyterjedelmű töredék egy felső-egyiptomi, Akhmimban feltárt sírból került elő 1886-ban. Felfedezője H . Bouriant a következő évben tette közzé. A töredék Krisztus elítélését, halálát és feltámadását beszéli el erősen doketista beállításban. A két töredékcsoporton túl Alexandriai Kelemen „Szőnyegek"-jében idéz Pétertől egy iratot, melyet ő Péter kérügmájának mond, valószínű, hogy Kelemen Péter kérügmájában is a Péter szerinti evangéliumot kell látnunk. A három evangéliumi töredékcsoporton kívül Péter apostol személyéhez kapcsolnak egy apokalopszis-töredéketis, mely a mennyei boldogságot és a pokoli kínokat színesen festi elénk. Ennek a töredéknek rövid szakaszát az akhmimi sírban is megtalálták, de azelőtt sem volt ismeretlen, latin változatát Dante valószínű forrásként használta az Isteni Színjáték megírásához. A Péter-apokalipszis jelenleg kezünkben levő anyagát 1910 óta ismerhetjük, etióp fordításának felfedezése révén. A z apostol személyéhez kapcsolódó három evangéliumi 258

töredék és az apokalipszis-töredék egyaránt a EL század első feléből származtatható, a Péter-apokrifek fordításához a B . A . C . (148) sorozat apokrif evangéliumok szövegkiadványát, és a Klostermann-féle szövegkiadványt vettük alapul (1). A NIKODÉMUS-EVANGÉLIUM a Pilátus-akták címen ismert apokrif anyag második részét alkotja, az evangélium maga is két részre oszlik, az első része Krisztus földi életének utolsó napjait akarja megismertetni, elfoga^ tásától egészen a feltámadásáig (Év. Nik. 1-16), a második rész - és ez a rész szerepel szövegválogatásunkban ™ , Krisztusnak az alvilágba való leszállását beszéli él (Ev. Nik. 17-27). A Nikodémus-evangélium az V . században íródhatott, a korábbi apokrif iratokat forrásul használja. Krisztus alvilágba való leszállása fordításához a Tischendorf-féle szövegkiadás szolgált alapul. A mindössze öt töredékből ismert M Á T Y Á S - E V A N GÉLIUMot azért vettük fel válogatásunkba, hogy az ú j szövetségi szent iratokból és a hagyományból kevésbé ismert apostolt is bemutassunk, hogy lássuk, milyen vonatkozásban hivatkoztak annak tekintélyére. A töredékek Alexandriai Kelemen Szőnyegek-jéből ismertek, és a Mátyás-hagyományról annyit tudhatunk meg Kelementől, hogy Baszilidész gnosztikus iskolája hivatkozott rá. A z irat a II. század első felében keletkezhetett, valószínűleg Alexandriában írták. Az apokrif evangéliumok között a legismertebb, és talán a legjelentősebb töredékanyag az ún. HÉBEREK S Z E R I N T I EVANGÉLIUM. A kezünkben levő töredékek maguk is mutatják, hogy tanításuk igen közel áll a Máté szerinti evangéliuméhoz, az az általános vélemény róla, hogy az utóbbi arám eredetijének egyik átdolgozása.
(1) Biblioteca de Autores Cristianos, Los Evangelios Apocrifos vol. 148, Madrid, 1963; E . Klostermann: Apocrypha I. in: KI. T . 3 Berlin, 1933.

259

A z evangéliumtöredékek legnagyobb részét Jeromos munkáiból ismerjük, aki az apokrifet görögre és latinra lefordította. Jeromos szerint ezt az evangéliumot arámul írták, de héber betűkkel, ő az eredeti Mátét látta benne. A Héberek szerinti evangéliumot a zsidó-keresztény egyházak használták, akiket Jetomos „nazarénusoknak" nevez. Biztos, hogy százötven előtt megírták, valószínű, hogy Antiochiai Szent Ignác már ismerte. Epiphaniosz ugyancsak Máté evangéliumával hozza kapcsolatba az ebionita szekták átal használt EBIONITÁK S Z E R I N T I EVANGÉLIUMot, belőle csak tizenegy töredéket ismerünk. Alexandriai Kelementől ismerünk egy másik evangéliumot is, az E G Y I P T O M I A K S Z E R I N T I EVANGÉL I U M O T , amelyet kánoninak tartottak, de Hippolütosz és Epiphaniosz mint az eretnek tanítások forrását elvetik. A z evangéliumot a II. század első harmadában írták, belőle mindössze nyolc töredéket ismerünk. A három evangélium fordításához a B . A . C . sorozat apokrif evangéliumok szövegkiadása szolgált alapul. A gnosztikus evangéliumok világából kettő, szövegében teljes evangéliumot emeltünk ki, a Tamás-evangéliumot és az Igazság evangéliumát, az előbbi Jézus-mondások gyűjteménye, az utóbbi pedig egy gnosztikus megváltástan homíliaszerű kidolgozása. A 114 mondásból (logionból) álló TAMÁS-EVANGÉLIUMot eddig csak néhány töredékből ismertük. Létezik egy másik Tamás-evangélium címet viselő töredék evangélium is, de ez a gyermekség-evangéliumok közé tartozik, nem azonos ezzel a Jézus-mondások-gyűjteménnyel. (2) Teljes szövegét az 1945/46-ban feltárt felső-egyiptomi NagHammadiban megtalált gnosztikus könyvtár anyagából ismerjük. A könyvtár anyagát 1959-61 között publikálták.
(2) C. v. Tischendorf: Evangelia Apocrypha, Hüdesheim, 1966

260

A z evangélium logionjai közül negyvennek megvan a kánoni megfelelője, de mindegyikben felismerhetjük azt a jellegzetes gnosztikus tendenciát, ami tartalmában merőben mássá teszi kánoni megfelelőjét. A Nag-Hammadi evangélium szövege kopt nyelven maradt ránk, az annak előtte ismert töredékek jórésze görög nyelvű. A Tamás-evangélium fordításához a Haardt-féle német nyelvű fordítás szolgált alapul (3). A z IGAZSÁG EVANGÉLIUMÁt ugyancsak NagHammadiban találták meg, de az irat azelőtt is ismert volt egy negyedik századból való latin fordítás alapján, ez egy elveszett görög eredetiből készülhetett. Latin változata nem őrizte meg a címét, csupán a kezdőszavai „Az igazság evangéliuma.. adtak okot arra, benne azt az iratot ismerjék fel, amelyről Ireneusz megemlékezik, hogy a valentiniánusok használnak egy iratot, melyet „Az Igazság evangéliumának" neveznek (4). A kezünkben levő szövegemlék fordítói és tartalmának magyarázói valóban elfogadják, hogy valentiniánus gnosztikus írta, de a szövegéi nek fordításában meglehetősen nagy eltérések mutatkoznak. Bizonyos kifejezések tartalma, mondatkapcsolása nem eléggé tisztázott, vagy inkább kevésbé tisztázható. Fordításunk alapjául a Schenke-féle változatot vettük (5), de bizonyos részletekben beledolgoztuk a Krause-féle (6) és a Haardt-féle változatokat (7) is. A z Igazság evangéliuma olvasásának a gnózis ismerete nélkül nem sok haszna van, de ennek ismeretében annál értékesebb.. A z olvasás megkönnyítéséhez az egyes gnosztikus kulcsfogalmak görög megfelelőjét zárójelben megjegyeztük. r
(3) R. Haardt: Die Gnosis, Salzburg, 1967. (4) Irenaeus: Adversus Haereses III, 11,9. (5) H . - M . Schenke: Die Herkunft des sogenannten Evangélium Veritatis Berlin, 1958. (6) M . Krause: Die Gnosis II. Zürich, 1971, 67. (7) R. Haardt, Die Gnosis, Salzburg, 1967..
1

261

A z evangéliumi apokrifeket JAKAB-ELÖEVANGÉIJUMmal zárjuk le. A z irat a II. században keletkezett, talán már szent Jusztinosz is használhatta. Szűz Mária életét egészen a betlehemi gyermekgyilkosságig beszéli el, a későbbi Mária-legendák egyik fő forrása. Szerzője nem ismerte a zsidó életformát, a kánoni evangéliumok leírásait ráviszi mind Mária, mind Jézus születésének bemutatására, az egyes események sorozatát önkényes kitalálásaival tarkítja. A különféle elemek egybeolvasztása bármennyire is mesés vagy legendás, ezek a történetek mégiscsak megőrizték számúnkra a II. évszázad keresztényeinek hitvilágát, így például Mária szülésében való sértetlenségének hagyományáról az egyik legkorábbi szövegemlék. A keresztény vallásosságot elmélyítő irat igen elterjedt volt, több mint harminc kéziratban maradt ránk, egyes eseményleírásaihoz a keresztény korok művészete gyakran nyúlt vissza. A Jakab-előevangélium fordításához a Bonaccorsi-féle apokrif evangéliumkiadást vettük alapul (8).

PÉTER EVANGÉLIUMA (nem azonos az Akhmim-i töredékkel!) 1. M i ugyanis testvérek Pétert is, és a többi apostolt is úgy fogadjuk el, mint Krisztust, a nevükben készített hamis iratokat azonban, mint hozzáértők elutasítjuk, tudván, hogy ők ilyeneket nem hagytak ránk. Nálatok voltam, úgy sejtettem, mindent igaz hittel végeztetek, s nem kerülte el figyelmemet az általatok előhozott és Péter nevében készített evangélium, mondván, hogyha ez az egyetlen, s
(8) G . Bonaccorsi: Vangeli Apoerifi I., Firenze, 1961, 58. o.

262

ha nektek szűkkeblűségnek tűnt volna, hát olvassátok fel, most azonban megtudtam abból, amit nekem felolvastak, hogy bizonyos eretnekség itatja át szellemét, ezért hát igyekszem gyorsan hozzátok ismét, úgyhogy várjatok testvérek . . . M i azonban testvérek, megtudván és megértvén miben áll Markion eretneksége, aki még önmagának is ellentmond, nem fontolva meg, mit mond, megérthetitek ezt abból is, amit néktek írok, olvashatjuk ugyanis ezt az evangéliumot másoknál, vagyis azok utódainál, akik először vezették be (akiket dokétáknak mondanak, legtöbb kijelentésük és gondolatuk ugyanis eme tanításban gyökerezik), akik ezt használják, és valóban az Üdvözítő igazi szavaiból a legtöbbet találunk meg benne, de találunk hozzáadásokat is, melyekre felhívjuk figyelmeteket. Ezeket Szerapion írja. (Euszebiosz, H E , V I , 12, 2-6.) 2. Egyesek állítják, hogy Jézusnak testvérei vannak, abból a tradícióból tudván ezt, melyet a Péter szerinti evangéliumnak tulajdonítanak, vagy Jakab könyvének, ezek József első házasságából származó fiai, mielőtt ő még Máriát elvette volna feleségül. (Origenes, Comm. in. M t 10,17.) 3. A z úgynevezett „cselekedetek" is és a róla elnevezett evangélium is, és az úgynevezett „kérügma", valamint „apokalipszis", mint tudjuk, nem hagyományozódott ránk a katolikus (írások) között, mert sem a régiek, sem korunk egyházi írói nem használják őket tanűságtételeikben. (Euszebiosz, H E , III, 3, 2.) 4. Egyébként a beszédmód is megváltoztatja az apostoli jellegét, a jelentése és a bennük rögzített döntések pedig a legmesszebb esnek az igazi ortodoxiától, mert eretnek férfiak tévedései, amiket úgy találtak ki. Úgyhogy nemcsak a gyanúsak közé sem vették fel őket, hanem mint helyteleneket és félrevezetőket el kell vetnünk. (Euszebiosz, H E , III, 25, 6-7.) 263

5. A nazarénusok pedig Jézust, mint igaz embert tisztelik, és az úgynevezett Péter szerinti evangéliumot használják. (Teodor. Cyr. Haer. fab. con. 11,2.)

PÉTER-EVANGÉLIUM TÖREDÉKEI (ún. ,,Akhmim"-töredékek) X 1. A zsidók közül senki sem mosta kezét, sem Heródes, sem a bírák közül senki. És mert nem volt szándékukban megmosni kezüket, Pilátus felkelt, 2. és akkor megparancsolta Heródes király, hogy fogják az Urat, azt mondván nekik: „Tegyétek vele azt, amit tenni parancsoltak néktek". II. 3. Ott állt pedig József, Pilátus és az Űr barátja, és tudtam hogy meg akarják feszíteni őt, elment Pilátushoz és elkérte az Ür testét, hogy eltemesse. 4. És Pilátus elküldte őt Heródeshez, hogy tőle kérje el a testet. 5. Heródes pedig ezt mondta: „Testvérem, Pilátus, ha senki sem kérte volna őt, mi akkor is eltemettük volna, mert a szombat sürget minket, és meg van írva a törvényben, hogy nem nyugodhat le a nap a megölt fölött". És átadta őt a népnek a kovásztalanok előtt, a kovásztalanok ünnepe előtti napon. III. 6. Azok pedig fogták az Urat, futottak és lökdöstek, miközben ezt mondták: 7. „Fosszuk meg ruháitól ( = feszítsük meg) Isten Fiát, mert hatalmunkban van". Bíbort borítottak rá, bírói székbe ültették és azt mondták: „Igazságosan ítélj Izrael királya". 8. Valamelyikük töviskoronát hozott, az Úr fejére tette, 9. és mások szájon csapdosták, ismét mások náddal szurkálták, mások ostorozták és közben ezt mondták: „Ezzel a tisztelettel tiszteljük meg Isten Fiát". 264

IV. 10. És elővezettek két gonosztevőt, és köztük feszítették meg az Urat, ő pedig hallgatott, mintha nem érzett volna semmi kínt. 11. Amikor felállították a keresztet, azt írták rá, hogy: „Ez Izrael királya". 12. Ruháit eléje rakták és szétosztották, és sorsot vetettek rája. 13. A z egyik gonosztevő szidalmazni kezdte őket, és ezt mondta: „Mi gonoszságainkért szenvedünk így, amelyeket elkövettünk, ez azonban az emberek üdvözítője lett, mi rosszat tett nektek?" 14. S felháborodtak rajta, azt parancsolták, ne törjék össze lábszárait, hogy büntetésébe haljon bele. V . 15. Dél volt, és sötétség borult egész Judeára, zavartak voltak és kétségbe estek, nehogy lenyugodjon a Nap, és Ö még éljen; meg van ugyanis írva nekik, hogy nem nyugodhat le a Nap a. megölt felett. 16. Egyikük ezt mondta: „Ecettel kevert epével itassátok meg." Megkeverték és megitatták véle. 17. És beteljesítettek mindent, és felhalmozódtak a bűnök fejükön. 18. Sokan fáklyákkal járkáltak, és azt gondolva, hogy éjszaka van, nyugovóra tértek. 19. És az Űr felkiáltott és ezt mondta: „Én erőm, én erőm, elhagytál engem". S amikor ezt mondta, felvétetett. 20. Ugyanebben az órában kettéhasadt a templom kárpitja Jeruzsálemben. V I . 21. Ekkor kihúzták a szögeket az Űr kezéből, és a földre helyezték, és megremegett az egész föld, és nagy félelem támadt, 22. A Nap újra kisütött, és kilenc óra volt. 23. Megörültek hát a zsidók, és Józsefnek adták á testét, hogy eltemesse, mivel ő mindig csodálta, hogy mennyi jót tett. 24. Fogta az Urat, megmosta és olajjal megkente, bebalzsamozta és elhelyezte saját sírboltjába, melyet „József kertjének" hívtak. VII. 25, Akkor megtudták a zsidók, a vének és a papok, micsoda gonoszságot cselekedtek önmaguknak, bánkódni kezdtek és mondták: „Jajj bűneinknek! Elközelgett az ítélet Jeruzsálemre, és a v é g ! " 26. Én pedig barátaimmal szomorkodtam, és sebzett lélekkel elbújtunk. 265

Gonosztevőkként kerestek ugyanis minket, mint akik fel akarták gyújtani a templomot. 27. Mindennap böjtöltünk akkor, és szomorkodva és sírva ültünk éjjel-nappal egészen szombatig. VIII. 28. Összegyűltek pedig az írástudók és farizeusok és a vének, miután hallották, hogy zúgolódik az egész nép, és szomorkodva mellét veri, és ezt mondja: „Halálakor micsoda nagy jelek történtek, láthatjátok, mennyire igaz volt!" 29. Megijedtek és Pilátushoz mentek, kérlelték őfcj és mondták: 30. „Bocsáss rendelkezésünkre katonákat, hogy őriztessük sírját három napig, nehogy eljöjjenek tanítványai és ellopják, és a nép ezt úgy fogja fel, mintha feltámadt volna a halottak közül, és rosszat tegyen velünk". 31. Pilátus tehát Petroniosz századost adta melléjük katonákkal, hogy őrizzék a sírt. Velük mentek a vének és az írástudók a sírhoz. 32. Mindnyájan, akik ott voltak, a katonákkal együtt nagy követ hengerítettek és odatették a sír szájához, 33. s hét pecsétet pecsételtek rá, és sátrat verve ott, őrizték. I X . 34. Mikor azonban felvirradt a hajnal szombatra, Jeruzsálemből és környékéről jött a tömeg, hogy lássa a lepecsételt sírt. 35. Azon éjszakán, amelyre felragyogott a vasárnap, és amikor a katonák kettesével őrködtek váltakozva, hatalmas hang hangzott a mennyben, 36. és láttam a megnyílt egeket, és két férfi jött le, akik nagy fényességbe öltözöttek voltak, és közeledtek a sírhoz. 37. A sír ajtajához támasztott kőszikla magától oldalra hengeredett, és megnyílt a sír, és mindkét ifjú bement. X . 38. A katonák ezt látva felébresztették a századost és a véneket (mert ők is ott voltak őrizni), 39. amikor elbeszélték mit láttak, ismét látták, hogy három férfi jön ki a sírból, s az egyiket kézen fogva vezeti a másik kettő és követi őket a kereszt, 40. és a kettőnek a feje az égig ért, akit azonban kézenfogva vezettek, annak feje felülmúlta az egeket. 41. S hang hallatszott a mennyből, mely ezt
1

266

mondta: „Prédikáltál a megholtaknak?", 42. s hallatszott a válasz a keresztről: j,Igen". X I . 43. Ekkor ők azon tanácskoztak, hogy elmenjene-k-e elmondani a dolgokat Pilátusnak, 44. s amíg gondolkoztak, újra látszottak a megnyílt egek, és egy férfi jött ki onnan, és bement a sírba. 45. Mikor ezeket látta a százados, és egész kísérete, még az éjjel Pilátushoz siettek, otthagyták a sírt, melyet őriztek és elmondtak mindent, amit láttak, nagy sietségükben ezt mondták: „Valóban Isten Fia volt". 46. Pilátus azt felelte: „ É n tiszta vagyok Isten Fiának vérétől, nektek tetszett így". 47. Majd odajárultak hozzá mindannyian, és kérték és felszólították, hogy parancsolja meg a századosnak meg a katonáknak, hogy senkinek ne mondják el, mit láttak. 48. „Mert" - mondották - „nekünk jó, ha a legnagyobb bűnt is követtük el Isten előtt, de ne kerüljünk a zsidó nép kezére és megkövezzenek". 49. Megparancsolta hát Pilátus a katonáknak és a századosnak, hogy semmit se beszéljenek el a történtekből. X I I . 50. Vasárnap hajnalban a magdalabéli Mária, az Ur tanítványa, aki mert félt a zsidóktól, akik haragra gyúltak volna, nem végezte el az Űr sírjában azt, amit az asszonyok ilyenkor el szoktak végezni azon megholtakkal, akiket szerettek, 51. magához vette a barátnőjét és a sírhoz jött, ahol el volt temetve. 52. Félt nagyon, nehogy meglássák a zsidók és azt mondta: „Ha nem tudtuk megsiratni és meggyászolni a megfeszítettet azon a napon, tegyük ezt legalább most sírjában!" 53. De ki fogja elhengeríteni nekünk a sír szájához helyezett követ, hogy bejuthassunk, és elvégezhessük rajta azt, amit szokásunk elvégezni. 54. A kő igen nagy, félhetünk is, hogy meglát valaki minket. S ha nem tudjuk elhengeríteni, legalább az ajtóból dobjuk be azt, amit emlékezetére hoztunk, és sirassuk és gyászoljuk addig, míg hazaérünk". XIII. 55. Eljővén nyitva találták a sírt, és behajoltak 267

és láttak ott egy ifjút, aki a sír közepén ült, szépséges volt, ragyogó stólába öltözve, aki ezt mondta nekik: 56. „Miért jöttetek? K i t kerestek? Csak nem a megfeszítettet? Feltámadt és elment. Ha nem hiszitek, hajoljatok, be és lássátok a helyet, ahová tették, hogy nincs itt. Feltámadt és odament, ahonnan küldték". 57. A z asszonyok erre megijedtek és elmenekültek. X I V . 58. A kovásztalanok utolsó napja volt, és sokan jöttek, akik hazatérőben voltak az ünnep befejeztével. 59. M i pedig, az Úr tizenkét tanítványa sírtunk és szomorú kodtunk, s mindegyik otthonába tért szomorúan a történtek miatt. 60. Én pedig, Simon Péter testvéremmel Andrással, vettük hálóinkat és elmentünk a tengerre, és velünk volt Lévi, Alfeus fia, akit az Ű r < . . , " .

PÉTER

KÉRÜGMÁJA (töredék)

1. Péter kérügmájában találod a „törvényt és az igét" mely az Urat előre hirdeti. (Clem. Alex. Strm, 1,29,182) 2. . . . mert nem kinyilatkoztatásból, hanem körülírásból ismerik Istent a görögök közül a legtekintélyesebbek, azt mondja Péter a kérügmában: „ismerjétek meg, hogy egy az Isten, aki minden dolog kezdetét megalkotta, akinél a bevégzés hatalma van", és „láthatatlan, aki mindent lát, felfoghatatlan, aki mindent magában foglal, semmire sem szorul, akire minden rászorul, és őérte van minden; felfoghatatlan, örök, romolhatatlan, nem teremtmény,, aki mindent alkotott hatalmának igéjével",.a gnosztikus kezdet Igéjével, vagyis a Fiúvak Aztán hozzáteszi: „ezt az Istent tiszteljétek, de ne a görögök módján", hiszen nyilvánvaló, hogy ugyanaz a mi Istenünk és a görögök jele268

sebbjeié, csak nem a teljes felfogás szerint, a Fiú hagyománya szerint oktátottaké. Azt mondja tehát, „ne azon a módon tiszteljétek"^ nem azt mondja, ne azt az Istent tiszteljétek, akit a görögök, hanem „ne a görögök módján"; az istentisztelet módját változtatja meg, nem változtat azonban semmi máson. 40. Hogy mit jelent az, „ne a görögök módján", maga Péter magyarázza meg, ilyenképpen folytatva: „mert tudatlanságtól hajtva és nem ismervén az Istent", mint ahogy mi ismerjük, a tökéletes gnózis alapján, „aki hatalmat adott nekik, hogy használatuknak megfelelően formálják a követ, a fát, a márványt és az ércet, az ezüstöt és az aranyat, elfeledve azonban azt, hogy mi az anyaguk és azoknak használata, a lét szolgái fellázadtak, és azt tisztelték, amit Isten táplálékul adott nekik, a levegőég madarait, á tenger halait, és á föld csúszómászóit és Vádjait, a mező négylábú barmaival együtt, macskákat és egereket, bikákat és majmokat, és ami a föld szülöttének megfelelő táplálék, azt áldozták, halottaknak a halottakat ajánlották fel mint isteneiknek, hálátlanok lettek Istennel szemben, megtagadván ezáltal annak létét. És mert így ugyanazt az Istent ismerjük mi is, és a jgörögök is,, különbség az, hogy nem ugyanúgy ismerjük"; a továbbiakban így folytatja: j,de olyanképpen se tiszteljétek őt, mint a zsidók! Ök azt hiszik, hogy csak ők ismerik Istent, és úgy tudják, hogy ők Őt szolgálják az angyalokkal és főangyálokkal, a hónapokkal és a Holddal. Ha nem világít a Hold, nem ülik meg a szombatot, melyet elsőnek mondanak, sem az újholdat, sem a kovásztalanokat, sem az ünnepét, sem a nagy napot." Figyelmet érdemek még a fejtegetés záradéka: „ahogyan ti is jámborul és igaz módon megtanultátok, amit átadtunk nektek, őrizzétek, tiszteljétek új mód szerint az Istent ti, akik Krisztus által tisztelitek; megtaláljátok ugyanis az írásokban, hogy az Úr így beszél: „íme, új szövetséget kötök veletek, nem olyat, amilyet atyáitokkal kötöttem Hóreb hegyén!" (vö. Jer. 31,31) 269

Ujat kötött velünk. A zsidóké és a görögöké a régi, mi vagyunk azok, akik új mód szerint tiszteljük: harmadik faj, a keresztények." (Clem, Alex. Strm, V I , 5,39-41) 3. Ezért mondja Péter, hogy az Űr azt mondotta apostolainak : „Ha valaki nem akar megtérni, és hinni Istenben az én nevemért, még megbocsájtatnak bűnei. Tizenkét év múltával menjetek ki a világba, nehogy azt mondja valaki: nem hallottuk." Ugyancsak Péter kérügmájában mondja az Űr tanítványainak: „Kiválasztottalak benneteket, tizenkét tanítványt, akiket magamhoz méltóknak ítéltem (akiket az Űr akart), s hűséges apostoloknak gondolva titeket küldelek a világba, hogy evangelizáljátok az embereket, hogy megismerjék, egy az Isten, aki a (Krisztusba vetett) hit által megmutatja az eljövendő dolgokat, hogy akik hallották és hittek, üdvözüljenek, akik pedig nem hittek, noha hallották tanúságtételeiteket, ne legyen mentségük azt mondani: „nem hallottuk". . . . M i n d e n értelmes léleknek mondja kezdettől fogva: „ha valaki tudatlanságban tesz valamit, nem ismervén egészen tökéletesen Istent, minden bűne bocsánatot nyer ha megismeri, megérti." (Clem. Alex. Strm, V I , 5,43; 6,48) 4. Ezért még Péter is ezt mondja kérügmájában az apostolokról : „Mi pedig felütjük a próféták könyveit, amelyekhez van bizalmunk, melyek példázatok vagy hasonlatok, egyesek hitelesen és sző szerint nevezik meg Jézus Krisztust, megtaláljuk eljövetelét és halálát, keresztjét és az összes többi szenvedését, amit a zsidók okoztak neki, feltámadását és mennybevételét a Jeruzsálem (ti.: Egyház) megteremtése előtt, amint mindezek megírattak, hogy ezeket el kell szenvednie, és azokat a dolgokat is, melyek ezek után történnek. Ezeket megismervén hittünk Istennek mindazok miatt, amelyek róla megírattak." Nem sokkal ezután kitér a próféciákban megmutatkozó isteni gond-

270

viselésre, ezeket mondja itt: „tudjuk^ hogy Isten ezeket eleve elrendelte és semmit sem mondunk másként, mint az í r á s . " (Clem. Alex. Strm, V I , 15,128)

A PÉTER-APOKALIPSZIS

TÖREDÉKE

I. 1. . . .sokan hamis próféták lesznek közülük és a romlás útjait és tarka tanaikat tanítják. 2. í g y ők a romlás fiai lesznek. 3. Akkor Isten irgalmazni fog hívein, akik éheztek és szomjaztak, és szorongattatást szenvedtek, ebben az életben a saját lelkükre lévén tekintettel; és elítéli a törvénytelenség fiait. II. 4. És hozzátette az Ú r : „menjünk fel a hegyre, imádkozzunk." 5. Vele mentünk mi, a tizenkét tanítvány, és kértük, hogy mutasson meg nekünk egy igazat azon testvéreink közül, akik ebből a világból eltávoztak, hogy lássuk, milyen az alakjuk, és a küzködésben magunkat és a minket hallgató embereket bátorítsuk. III. 6. Amikor, ott velünk imádkozott, megjelent két férfi, ők az Ür színe előtt álltak, akikre nem tudtunk feltekinteni. 7. Arcukból sugár tört elő, mint a Nap sugarai, és az öltözetük olyan ragyogó volt, amilyet emberi szem sohasem látott; száj nem képes elbeszélni, vagy szív képtelen elmondani azok dicsőségét, és alakjuk szépségét, akik így vannak felöltözve. 8. Ezeket látva, csodálkoztunk. Testük hónál fehérebb volt, és a rózsánál pirosabb. 9. A fehér keveredett a pirossal, és egyszerűen nem lehet elbeszélni szépségüket. 10. Hajuk dús és színes volt, és illett arcukhoz, és vállukon mintha nárdusból font koszorú lett volna, meg színes virágokból, vagy mint a szivárvány a levegőben. Ilyen volt méltóságuknak megfelelő szépségük. 271

I V . 11. Látván szépségüket elcsodálkoztunk rajtuk, miután ők megjelentek. 12. A z Úrhoz járultam és ezt mondtam: „Kik ezek?" 13. Ö azt mondta: „Ezek testvéreitek, az igazak, kiknek alakját látni akartátok." 14. Én ezt mondtam neki: „És hol vannak az összes igazak, avagy milyen az az aion, amelyben ők ilyen dicsőségben vannak?" V . 15. Akkor az Úr a legnagyobb térséget mutatta* meg nékem, kívül ezen a világon, fénnyel beragyogva^ s az ottani levegőt a Nap sugarai ragyogták be, és az ottani földet is, mely hervadhatatlan virágokat virágzott, és telve volt a jóillatú ültetvények illatával, melyek áldott gyümölcsöt teremtek. 16. Ilyen az a virág, amelyet majd nekünk is hoznak. 17. Ezen hely lakói pedig az angyalok^ tündöklő ruhájába voltak öltözve, és ruhájuk azon vidékhez volt hasonló. 18. Angyalok forgolódtak körülöttük. 19. A z ott lakók dicsősége egyforma volt, és egy hangon dicsőítették az Urat, az Istent azon a helyen. 20. A z Úr pedig azt mondta: „ E z a hely az embereké, igaz testvéreiteké." , V I . 21. Ezzel átellenben láttam egy másik helyet is, mely kopárabb volt bármilyen helynél. És ez volt a büntetés helye, a megbüntetettek, és a bűntető angyalok is sötét ruhákban voltak, a hely levegőjének megfelelően öltözve. VII. 22. Voltak, akik a nyelv miatt égtek ott; azok, akik gyalázták az igazságosság útját, és lángoló tűz borult rájuk, és gyötörte őket. VIII. 23. Volt ott egy nagy tó, lángoló piszokkal teli, melyben azok az emberek voltak, akik elferdítették az igazságosságot, és büntető angyalok sanyargatták őket. I X . 24. Voltak azonban mások is; éspedig asszonyok, akik láncon lógtak ama szennyes tó fölött, mely időnként fel-fellángolt. Ő k voltak azok, akik a házasságtörésre díszítkeztek. Akik a házasságtörés szennyében velük egyek 272

voltak, azok lábuknál fogva lefelé lógtak, és fejük ért. a szennybe, és hatalmas szóval mondta a hangjuk: „Nem hittük el, hogy erre a helyre jutunk." X . 25. Ismét a hang irányába fordultam, és akik ebben az irányban észrevehetők voltak, ocsmány csúszómászóktól hemzsegő és velük teli helyen voltak, és ezek az állatok kínozták őket, és így forgolódtak büntetésükben; férgek lepték el őket, mint sötét felhő. A meggyilkoltak lelkei pedig ott álltak, és látták a gyilkosok bűnhődését, és ezt mondták: „Isten, igazságos a te ítéleted." X I . 26. Ehhez a helyhez közel láttam egy másik, túlzsúfolt helyet, ahová genny és a bűnhődők bűze áradt el, és mintegy tóvá lett; és ott ültek asszonyok, akiknek nyakáig ért a genny és velük szemben sok gyermek, akiket idő előtt meggyilkoltak, ültek és sírtak, és lángok csaptak elő belőlük, és az asszonyok szemét perzselték. Ők voltak azok az asszonyok, akik a házasságon kívüli gyermekeket megölték és elhajtották. XII. 27. És másfajta férfiak és asszonyok is égtek, féltestig sötét helyre bedobva, és belüket soha el nem pusz^ tuló férgek rágták; ezek voltak azok, akik üldözték és elárulták az igazakat. XIII. 28. Közelükben ismét más férfiak és asszonyok, akiknek ajkait gyötörték, és tüzes vasat nyújtottak szemük elé: ezek voltak azok, akik átkozták, káromolták az igazságosság útját. X I V . 29. Ezekkel átellenben ismét más férfiak és aszszonyok, akiknek nyelvét gyötörték, és akiknek szájába lángoló tűz volt: ezek voltak a hamis tanúk. X V . 30. S más helyen tőrnél élesebb és minden nyársnál hegyesebb kövecskék voltak, tüzesek: s férfiak és asszonyok mocskos rongyokba öltözve forogtak rajtuk bűnhődésben: ők voltak a gazdagok és gazdagságukban bízók, akik nem könyörültek az árván és özvegyen, nem törődtek Isten parancsával. 273

X V I . 31. A másik tűzzel, vérrel és szennyben teli nagy tóban, mely fel-felbugyborékolt, férfiak és asszonyok álltak térdig: ők voltak az uzsorások, akik a kamat kamatjára adtak kölcsönt és követelték vissza. X V I I . 32. Más asszonyok és emberek jöttek le, nagy szakadék széléről lefordultán, de az ott levők lentről, a szakadékból újra felfelé hajszolták őket, és onnan lefordították őket ismét, és ebben a büntetésben nem volt nyugalmuk. Ezek voltak azok a férfiak, akik saját testüket beszennyezték, asszony módra viselkedtek, az asszonyok pedig, akik együtt voltak, egymással háltak, mint asszony a férfival. XVIII. 33. És ennél a bugyornál a hely felizzított volt, és teli sóhajokkal. Ott álltak azok a férfiak, akik kezükkel bálványokat faragtak maguknak Isten helyett. X I X . E férfiak mellett voltak még más férfiak is, és asszonyok is, akiket tüzes korbács sújtott, egymást ütlegelték és soha nem nyughattak büntetésüktől (ezek voltak. . .) X X . 34. S ismét más asszonyok és férfiak, az előbbiekhez közel, lángoktól nyaldosottan, forogva és forgolódva. Ezek voltak, akik elhagyták Isten ú t j á t . . ."

NIKODÉMUS-EVANGÉLIUM, VAGY: KRISZTUS A L V I L Á G B A V A L Ó LESZÁLLÁSA I. (XVII) 1. József mondta: És miért csodálkoztok, hogy Jézus feltámadt? E z nem csodálatos, hanem az csodálnivaló, hogy nemcsak feltámadt, hanem sokakat másokat is fel274

támasztott halottaiból, akik Jeruzsálemben sokaknak megjelentek. Ha a- többieket nem is ismeritek, legalább Simont, aki Jézust várta, és két fiát, akiket feltámasztott, legalább őket ismeritek. M i temettük el őket nem is régen, most pedig sírjaik nyitva láthatók üresen, ők pedig élnek és Arimatiában tanítanak. Embereket küldtünk, és azok üresen találták felnyitott sírjukat. József ezt mondta: Menjünk el Arimatiába, és látogassuk meg őket. 2. Akkor felálltak a főpapok, Annás és Kaifás, és József és Nikodémus és Gamáliel, és a többiek velük együtt, és elmentek Arimatiába, és megtalálták azokat, akikről József beszélt. Imát mondtak és köszöntötték egymást. Aztán eljöttek velük Jeruzsálembe, és a zsinagógába hozták őket, biztosították az ajtókat, középre tették a zsidók ősi (könyvét), és a főpap szólt hozzájuk: Azt akarjuk, hogy esküdjetek Izrael Istenére és Adonájra, és így az igazságot mondjátok, hogyan támadtatok fel, és ki támasztott fel titeket a halottak közül. 3. Ezt hallván a feltámadt emberek keresztet vetettek magukra, és így szóltak a főpapokhoz: Tintát, tollat és papírt adjatok nekünk. Előhozták. És leültek és így írták le. II. (XVIII) 1. Ür Jézus Krisztus, ki vagy a feltámadás és a világ élete, add nekünk a kegyelmet, hogy elbeszélhessük feltámadásodat és csodáidat, melyeket az ahilágban végbevittél! M i az alvilágban voltunk, együtt azokkal, akik a világ kezdetétől fogva elhunytak. Éjféli órában ama sötét helyen fény kelt, mint a Nap fénye, és megvilágított mindenkit, és megláttuk egymást. És tüstént Ábrahám atyánk a pátriárkákkal és prófétákkal egyesülve, és örömtől eltelten ezt mondták egymásnak: j,Ez a fény a nagy megvilágosodástól ered". Izaiás próféta, aki jelen volt, mondta: „Ez az Atyá275

tói, a Fiútól és a Szentlélektől való fény, melyről prófétáltam életemben, mikor mondtam: Zebulon földje és Neftalin földje, a nép, mely a sötétségben ül, nagy fényt lát." 2. Azután a puszta egy másik aszkétája jött középre, és a pátriárkák így szóltak hozzá: „Ki vagy Te?" Ö azt mondta: „Én vagyok János, az utolsó próféta, aki egyenessé tettem Isten Fiának útját, és megtérést hirdettem a népnek a bűnök bocsánatára." És az Isten Fia eljött hozzám, és én messziről meglátván őt azt mondtam a népnek: „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit". És kezemmel kereszteltem meg őt a Jordán folyóban, és láttam, amint galambként leszállt rá a Szentlélek, és hallottam Istennek és Atyának a szavát, mely így szólt: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telt". És ezért is küldöttel hozzátok, hogy hirdessem, miként jön ide Isten egyszülött Fia, hogy aki hisz benne, üdvözül, aki azonban nem hisz benne, elítéltetik. Ezért mondom mindannyiotoknak, amikor látjátok őt, mind boruljatok le előtte, mert csak most van számotokra itt a megtérés ideje, azért, amiért a fenti hiábavaló világban a bálványokat imádtátok, és mivel vétkeztetek. Más időpontban ez már lehetetlen lesz,"

III. (XIX) 1. Miután János így tanított az alvilágban, hallotta az elsőként teremtett és ősatya Ádám, ezt mondta fiának, Szethnek: „Fiam, azt akarom, mondd el az emberi nem ősatyáinak és prófétáinak, mikoron elbuktam, hogy meghaljak, elküldtelek téged. Szeth pedig mondta: „Próféták és pátriárkák halljátok. Atyám, Ádám, az elsőként megformált a halálba hullva elküldött engem, hogy közel a paradicsom kapujában kérleljem Istent, hogy angyala által vezetne az irgalom fájához engem, hogy vennék olajat és megkenjem atyámat, és ő feltámadjon gyöngeségéből. í g y 276

is iSttem. A z ima után az Űr angyala jött, és mondta nekem: Mit kérsz Szeth? Olajat kérsz, mely feltámasztja a gyöngét, atyád betegsége miatt? Azt itt most nem találod meg. Menj el hát, és mondd meg atyádnak, ha majd ötezer ötszáz esztendő eltelik a világ teremtésétől kezdve, akkor eljön a földre Isten egyszülött Fia emberré válva, Ő keni meg őt ezzel az olajjal, és támasztja fel, és megmossa vízben és Szentlélekben, őt is és azokat is, akik tőle származnak, s akkor meggyógyul minden bajából. E z azonban most lehetetlen." Ezt hallván a pátriárkák és próféták, igen megörültek.
W.

(xx)

1. Mindannyiuk örvendezése közben odajött a Sátán, a sötétség örököse, és ezt mondta a Hádésznek: „Mindent felfaló és kielégíthetetlen, halljad szavaimat: a zsidó nemzetből, bizonyos Jézusnak nevezett, aki Isten Fiának mondta önmagát, de mégis csak ember ő, akit közreműködésünkkel megfeszítettek a zsidók, most, mikor meghalt, legyél készen, hogy ide csaljuk őt. Én tudom, hogy csak ember, mert hisz hallottam, amikor azt mondta: Szomorú a lelkem mindhalálig." Sok rosszat tett nekem a fenti világban, miközben a föld szülötteivel társalkodott. Ahol csak szolgáimra bukkant, üldözte őket, s mely embereket én vakká tettem, görbévé, sántává, leprássá, vagy valami effélévé, puszta szavával meggyógyította. Sokakat előkészítettem már a temetésre, és azokat is puszta szavával féltámasztotta." 2. Miire ezt mondta a Hádész: „Oly ha* talmas Ö, hogy mindezt puszta szavával képes megtenni? Ügy véled, ellenállhatsz neki? Ü g y tűnik nekem, akkor ilyennek senki sem tud ellenállni. H a , mínt te mondod, hallottad, hogy félt a haláltól, csak azért mondta, hogy gúnyoljon és kinevessen téged, becsapjon és kezébe kerülj. Akkor azonban jaj, jaj neked mindörökre!" A Sá277

tán ezt mondta: „Mindent felfaló és kielégítetlen Hádész, ennyire megijedtél hallván közös ellenségünkről? Én nem féltem, és fellázítottam ellene a zsidókat, és megfeszítették őt, és még meg is itatták ecettel kevert epével. Készülj fel tehát, hogy amikor eljön, hatalmadba kerítsd, és győzd le őt". 3. Hádész így válaszolt: „Sötétség örököse, kárhozat fia, ördög, most mondtad nekem, hogy sokakat előkészítettél már a temetésre, akiket puszta szavával feltámasztott. És ha másokat kiszabadított a sírból, miképpen és milyen erővel tartható meg ő hatalmunkban? Nemrég nyeltem el bizonyos halottat, név szerint Lázárt, s nem sokkal utána valaki az élők közül csak puszta szavával kiszedte beleimből. Gondolom, ő volt az, akiről beszéltél. Ha őt ide befogadjuk, félek, hogy a többi is veszélybe kerül. Mindazok, akiket öröktől fogva elnyeltem, íme, zavarodottan gondolok erre, és sajnálom a gyomromat. Nem jó jelnek látom a nemrég tőlem elragadott Lázárt! Hisz nem mind halottat, hanem mint sast lökte ki a föld, oly gyorsan repül el tőlem! Ezért esküszöm rád, a te és az én kedveltjeimre, ne hozd őt ide! Azt gondolom, hogy idejőve feltámaszt minden megholtat. Mondom neked, sötétségünkre esküdve, ha idehozod őt, egyetlen megholt sem marad nekünk."

V . (XXI) 1. í g y beszélgettek egymással a Sátán és a Hádész, amikor hatalmas szózat, mint a mennydörgés, ezt harsogta: „Fejedelemségek, vezérek, nyissátok meg a kapukat és táruljatok fel örök kapuszárnyak, hogy bevonuljon a dicsőség királya!" Hádész ezt halván így szólt a Sátánhoz: „Menj, ha oly hatalmas vagy, és állj ellent neki!" Kiment tehát a Sátán. Azután ezt mondta Hádész démonjainak: „Jól szilárdítsátok és erősítsétek meg a bronzkapukat, és 278

vaszárakat, reteszeimet tartsátok, és mindannyian őrt állva figyeljetek: mert ha idejön, jaj nektek, fogságba hurcol benneteket!" 2. Ezt hallván az ősatyák mindannyian elkezdték gyalázni őt, mondván: „Mindent felfaló és kielégíthetetlen, nyílj meg, hogy bejöjjön a dicsőség királya". Dávid a próféta mondta: „Nem tudod, te vak, hogy én jövendöltem e szavakat míg a világban éltem: Fejedelemségek, nyissátok meg a kapukat!" Izaiás mondta: „Én is előre láttam ezt, s a Szentlélektől ihletve megírtam: Feltámadnak a holtak, és akik a sírboltokban vannak, és örvendezni fognak, akik a földön vannak. Továbbá: halál, hol a te fullánkod? Hádész, hol van győzelmed?" 3. Ismét jött a szózat: „Táruljatok fel kapuszárnyak", - mondta. Hallván Hádész másodszor is a hangot, úgy válaszolt, mint aki nem ismeri és azt mondta: „Ki ez a dicsőség királya?" A z Űr angyalai ezt választolták: „Az erős és hatalmas Űr, a csatában hatalmas Űr." S ezzel a hanggal egyidejűleg a bronzkapuk összetörtek, és az érczárak összezúzódtak, a megkötözött halottak kötelékei feloldódtak, és mi is velük együtt megszabadultunk. Emberként jött be a dicsőség királya, a Hádész minden sötétségét bevilágította". V I . (XXII) 1. Hádész azonnal felkiáltott: „Legyőzettünk, jaj nekünk! De ki az, akinek ilyen hatalma és ereje van? Milyen Ő, aki bűn nélkül jön ide, aki kicsinek látszik, és nagy dolgokra képes, az alázatos és fenséges, szolga és úr, hadvezér és király, akinek az élők és holtak fölött hatalma van? Á keresztre szegezett és sírba fektetett, és ismét szabaddá vált, és aki lerombolta minden hatalmunkat? Te vagy hát Jé^us, akiről a főzsarnok, a Sátán azt mondta, hogy a kereszt és a halál által akarod örökölni az egész világot?" 279

Ekkor a dicsőség Királya fejénél fogva megragadta a főzsarnokot, a Sátánt, és átadta angyalainak, mondván: „Kezét és lábát verjétek bilincsbe, nyakánál és szájánál kötözzétek meg! Azután átadta őt a Hádésznek és így szólt: „Vedd át őt, és tartsd biztosan második eljövetelemig." VII. (XXIII) Hádész átvette a Sátánt, éjé ezt mondta neki: „Belzebub, a tűz és büntetés örököse, a szentek ellensége, mi szükségből rendelted el a dicsőség JCirályának megfeszítését, hogy idejöjjön és kiforgasson minket? Fordulj meg és lásd, hogy mindent, amit a tudás fájával nyertél, elvesztetted a kereszt fájával, minden örömöd gyászra fordult, a dicsőiség Királyát akartad megöletni, de magadat ölted meg! Most hogy átvettelek téged biztos őrizetre, tapasztalatból tudod meg, mennyi rosszat teszek neked. Ó ördögök fejedelme, halál fejedelme, bűn gyökere, minden rossz teljessége, mi rosszát találtál Jézusban, hogy körüljártad és romlására törtél? Hogy merészeltél ilyen rosszat tenni? Hogyan vezethettél ekkora embert e sötét helyre, amivel megfosztattál engem minden kezdettől fogva megholttól?"

r

VIII. ( X X I V ) 1. M í g a Hádész a Sátánnal így beszélgetett, a dicsőség Királya jobbját nyújtotta, és megfogta és feltámasztotta az ősatyát, Ádámot. Majd megfordult és a többiekhez szólt: „Jöjjetek velem mind, kik azért haltatok meg, mert érintettétek a gyümölcsöt! Én mindannyiotokat most a kereszt fája által feltámasztalak!" Erre mindet kivezette onnan és az ősatya Ádám hálával eltelve mondta: „Hálát adok nagylelkűségedért Uram, mert kivezettél engem a legmélyebb 280

alvilágból!'' Ugyanígy szóltak a próféták és a szentek vakmennyien: „Hálát adunk neked Krisztus, világ megváltója, hogy a romlásból az életre vezettél minket!" 2. És miután ezt mondta, a Megváltó megáldotta Ádámot homlokán a kereszt jelével, ezt tette a pátriárkákkal és prófétákkal, vértanúkkal és ősatyákkal is, és megragadván őket, kihozta az alvilágból. Miközben vonultak, a szentatyák kövétvén őt zsoltároztak és mondták: „Áldott, aki jön az Ű r nevében! Alleluja! Övé minden szent dicsősége!" IX. (XXV) A paradicsomba menvén fogta az ősatyát, Ádámot, kezénél fogva és átadta Mihály főangyalnak, és az összes igazakat. Amikor beléptek a paradicsom kapuján, találkoztak két öreggel, akikhez így szóltak a szentatyák: „Ti kik vagytok, akik halált nem láttatok, az alvilágba le nem jöttetek? K i k testestől - lelkestől itt a paradicsomban lakoztok?" Egyikük válaszolt: „Én Hénokh vagyok, aki megnyertem Isten tetszését és ide helyezett Ö ; ez pedig Illés a Tisbéből való, mi a világ végéig fogunk élni, akkor majd elküld minket Isten, hogy küzdjünk az antikhrisztosszal, és hogy az megöljön minket, de három nap múlva feltámadjunk, és felhőkön ragadtassunk el az Ü r színe elé".

X . (XXVI) Miután ezt mondta, egy másik, alázatos ember jött, keresztet hordva vállain, akihez így szóltak a szentatyák: „Te ki vagy, aki gonosztevőnek látszol, és miért hordod a keresztet válladon?" í g y felelt: „Én, mint mondottátok, gonosztevő voltam a világban és tolvaj, s ezért ítéltek halálra a zsidók Urunkkal, Jézus Krisztussal együtt. 281

Mikor ő keresztre volt feszítve, látván a jeleket, melyek miatta történtek, hittem benne/ segítségül hívtam őt és mondtam: „Uram, amikor uralkodni fogsz, ne feledkezz meg rólam!" És tüstént ezt mondta nekem: „Bizony, bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban". A keresztet hordozva, ide a paradicsomba jöttem, találkoztam Mihály főangyallal, akinek ezt mondtam: „Urunk Jézus, a megfeszített küldött ide engem." A z Éden kapujához vezetett hát engem, és látva a lángoló pallos a kereszt jelét, megnyílt nekem és bejöttem. Azután mondta nekem a főangyal: „Várj kicsit, mert jön az ősatya, Ádám együtt az igazakkal, hogy ők menjenek be." És most titeket látva, hogy jöttök, eljöttem találkozni veletek". Ezt hallva a szentek felkiáltottak, nagy szóval mind: „Nagy a mi Urunk, és nagy az Ö hatalma!"

X I . (XXVII) Mindezt láttuk és hallottuk mi, a két testvér, és Mihály, a főangyal elküldött minket, és azt parancsolta, hogy hirdessük az Űr feltámadását, de előbb menjünk el a Jordánba, és keresztelkedjünk meg. Ahová el is mentünk, és meg is keresztelkedtünk a többi megholttal, akik feltámadtak. Azután Jeruzsálembe jöttünk, és elköltöttük a feltámadás húsvétját. Most pedig, mivel nem tudunk élni itt tovább, elmegyünk. Isten, az Atya szeretete, Urunk Jézus Krisztus kegyelme és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! Leírván mindezeket, megerősítve a könyveket, egyiket a főpapoknak, és a másikat Józsefnek és Nikodémusnak adták, és ők azonnal láthatatlanokká váltak a mi Urunk, Jézus Krisztus dicsőségére. Ámen.

282

MÁTYÁS HAGYOMÁNYA EVANGÉLIUMA

VAGY

1. A dolgok csodálata ennek (ti. az igazságnak) kezdete, ahogyan p l a t ó n - a Theaitétoszban és Mátyás a hagyományokban figyelmeztet: „csodáld meg a jelenlevőket", ez első lépcsőfokot jelent, amely a tudáson túlihoz szükséges (Gem. Alex. Strm, 11,9). ^ 2. A gnósztikusok azt mondják, hogy Mátyás is így tanított: „küzdeni kell a test ellen és rosszul kell bánni vele, nem szabad engedni, hogy bármiféle zabolátlanság tessen neki, a lelket pedig a hittel és a tudással kell növeln i ! " (Clem. Alex. Strm, 111,4). 3. A hagyományokban az áll, hogy Mátyás apostol minduntalan azt mondta, „ha egy a kiválasztottak szomszédja közül vétkezett, vétkezett a kiválasztott, mert ha úgy viselkedett volna, ahogyan az Ige parancsolja, életformájával olyan tekintélyre tett volna szert szomszédja előtt, hogy a szomszéd nem vétkezett volna!" (Clem. Alex. Strm, VII,13). 4. Zakeus, akit egyesek Mátyásnak mondanak, a vámosok feje, akit arra'méltatott az Űr, hogy hallgatója legyen, ő mondja: „íme fele vagyonomat alamizsnának adom Uram, s ha valakit megcsaltam volna, négyszeresen adom vissza." Erre a Megváltó azt mondotta: „Ma eljött az Emberfia, és megtalálta az elveszettet." (Clem. Alex. Strm, IV,6). 5. A z eretnekségek közül egyeseket személyekről neveznek el, mint Valentinosz, Markion, Baszilidesz, sőt még Mátyás nevét is ide sorolják; ahogyan azonban egy volt az összes apostol tanítása, ugyanúgy egy a hagyomány is. (Clem. Alex. Strm, VII,17).

283

A H É B E R E K SZERINTI E V A N G É L I U M (töredék) 1. Egyedül csak a Máté szerinti evangéliumot használják (ti.: az ebioniták), és Pál apóstolt visszautasítják, mert a törvény elvetőjének tartják. (Irenaeus, A H 1,26,2). 3. A z ebioniták csak azt áz evangéliumot használják, mely az úgynevezett „Máté szerinti", csak ennek hisznek, helytelen elképzeléseket alkotván az Úrról. (Irenaeus, A H 111,2,7). 3. A Héberek szerinti evangéliumban van írva: „a cso-dálkozó uralkodik", és „aki uralkodik, az megpihen". (Clem. Alex. Strm, 11,9). 4. Ezekkel egyenértékű lehet: „aki keres, nem nyugszik meg mindaddig, amíg néni talál, mégtalálván csodálkozni fog; csodálkozván uralkodni, és uralkodván megpihen." (Clem. Alex. Strm, V , 14). 5. Ha valakinek kezébe kerül a Héberek szerinti evangélium, benne maga a Megváltó mondja: „Imént megragadott engem anyám, a Szentlélek, egyetlen hajszálamnál fogva, s elvitt engem a nagy hegyre, á Táborrá"; problémánk az, hogy hogyan lehet Krisztus anyja a Logosz által született Szentlélek; de ezt itt körinyű értelmezni. (Origenes, In Jo. 2,6). 6. Ha valaki képes rá, fogja fel ezt: „imént megragadott engem anyám a Szentlélek és elvitt a nagy Tábor hegyére, és a többi, mert az mondja, anyját látja . . . " (Origenes, In Jer. 15,4). 7. Egyesek a Héberek szerinti evangéliumot is az vitatottak (antilegomenák) közé sorolják, rhelyet azok a zsidók használnak, akik elfogadják Krisztust. (Euszebiosz, H E , 111,25). 8. Ezek (ti.: az ebioniták) az apostol (ti.: Pál) összes 284

levelét elvetik, a törvény elvetőjének nevezvén őt, csak az úgynevezett Héberek szerinti evangéliumot használják, a többivel keveset törődnek. (Euszebiosz, H E , 111,26). 9. Lejegyzett egy másik történetet is, egy bizonyos aszszonyról, akit sok bűntől megVádoltan az Úr elé vittek, és ezt a Héberek szerinti evangélium tartalmazza. (Euszebiosz, H E , 1X1,39). 10. A Héberek szerinti evangéliumból és a Szírek szerintiből, de különösen a héber dialektusból idéz Hégészipposz néhány dolgot, úgy tűnik, a zsidóból tért át a hitre, így sok mást is megemlít az íratlan zsidó hagyományból. (Euszebiosz, H E , IV,22), 11 A ránk maradt héber betűkkel írt evangélium azonban nem azt fenyegeti meg^ aki a talentumot elrejtette, hanem azt, aki kicsapongásban felélte (vö.: M t 25,14-30) az Úrnak ugyanis három szolgája volt: egyik, aki az Úr vagyonát utcanőkkel és fuvolás lányokkal elpazarolta ( y ö . : Lev. 19,18), másik, aki a nyereséget megsokszorozta, a harmadik, aki a talentumot eldugta; ezért az egyiket szívélyesen fogadják, a másikat megrójják, a harmadikat börtönbe vetik; ú g y gondolom, Máténál a fenyegetés, mely a semmirekellőre vonatkozik, nem annak szól, hanem az előzőre utal, arra, aki a korhelyekkel lakomázott és dorbézolt. (Euszebiosz, Theophaneia, I V , 22; M t 25,14 kk; E . Klostermann, 5,9 N r 15; A . de Santosnáln. 10, Henneckenél n. 18 a Nazarénusok evangéliumában). 12. Krisztus ugyanis látta a házakban a lelkek közötti szakadás alapját, maga is tanúsította azt, ahogyan ez az evangéliumban valahol megtalálható, mégpedig abban, mely a zsidók között héber nyelven terjedt el, benne ez áll: „én a legméltóbbakat választottam ki, a legméltóbbak pedig azok, akiket Atyám, ki a mennyben van, nekem adott." (Euszebiosz, Theophaneia syr. I V , 12; M t 10,34-36; Hennecke, 23).
;

285

13. . . . felismerhető a hatalom, mellyel élt, mert nemcsak előre megmondta a jövőt, h/^nem tetteihez példabeszédet is kapcsolt. „Én a legméltóbbakat választottam ki, kiket nekem Atyám adott, aki a mennyekben van. ' (Euszebiosz, Theophaneia, ugyanott). 14. A z ő (ti.: nazarénusok) Máté szerinti evangéliumuk a legteljesebb, héber nyelvű. Náluk ez kétségtelenül megvan, ahogyan kezdettől fogva meg volt írva, és héber betűkkel maradt fenn. Azt azonban nem tudom, hogy a nemzetség táblája Ábrahámtól Krisztusig terjed-e? (Epiphaniosz, Haer. 1,1 t. 2, d. 29,9). 15. Amint a Héber evangéliumban is olvassuk, hogy az Űr azt mondja tanítványainak: és sohasem lesztek örvendezők, hacsak nem tekintetek szeretettel testvéretekre. (Jeromos, Comm. III. in Ephes. 5,4). 16. A k i azonban olvasta az Énekek Énekét, és a lélek vőlegényének értelmezi Isten Igéjét, hisz az evangéliumnak, melyet nemrég fordítottunk le héberből és adtunk ki, (benne a Megváltó maga személyében így beszél: „megragadott engem anyám, a Szentlélek, egyetlen hajszálamnál fogva"), nem habozik azt mondani, hogy Isten Igéje a Szentlélektől ered, s a léleknek, mely az Ige menyasszonya, a Szentlélek anyósa, mely a héberben nőnemű szó: R U A H . (Jeromos, Comm. II. in Mich. 7,6). 17. A z evangélium is, melyet Héberek szerintinek neveznek, amit én nemrég fordítottam görögre is, latinra is, és ezt Órigenész gyakran használta, a Megváltó feltámadása utánra vonatkoztatja, mikoron ezt mondja: „ A z Űr pedig miután odaadta a gyolcsot a pap szolgájának, elment és megjelent Jakabnak." (Jakab ugyanis megesküdött, hogy nem fog enni kenyeret azon órától fogva, hogy kiitta az Úr kelyhét addig, amíg őt meg nem látja feltámadván a halottak közül.) Majd ugyanott nem sokkal később: „Hozzatok asztalt" - mondja, „és kenyeret", de rögtön hozzáteszi: „Vette a kenyeret és megáldotta, megtörte
5

286

és Jakabnak, az igaznak adta, mondván neki: „Testvérem, egyed kenyeredet, mert feltámadott az Emberfia a halottak közül." (Jeromos, De vir. i l l . 2). 18. Továbbá a héber szöveg máig is ott van Cesarea könyvtárában, melyet Pamphilosz vértanú a legnagyobb hozzáértéssel alapozott meg. Nekem volt alkalmam ezt maguknál a nazarénusoknál is lemásolni, akik Beroeaban, Szíria egyik városában ezt a kötetet használják. Benne figyelemre méltó az, hogy az evangélista mindenütt, ahol csak saját maga vagy a megváltó Űr szájába adva használja az ószövetségi írás tanúságtételét, nem a L X X fordítóinak tekintélyére támaszkodik, hanem a hébétre. Ezek közül kettő: „Egyiptomból hívtam fiamat" és „mert názáretinek hivatik." (Jeromos, De vir. ill. 3). 19. Ignác a szmirnaiaknak írja, de tulajdonképpen Polikárpnak . . . benne az evangéliumról, melyet nemrég fordítottam le, tanúságot tesz Krisztus személyével kapcsolatban, ezt mondván: „Én valóban láttam őt feltámadása után testben, és hiszem, hogy él; és amikor Péterhez eljött meg azokhoz, akik Péterrel voltak, így szólt hozzájuk: „íme tapintsatok meg, és lássátok, nem vagyok testetlen démon ( v ö . : Ignátius, A d Smyrn, 3,1-2). S tüstént megtapintották őt és hittek." (Jeromos, De vir. ill. 16). 20. „Júdea Betlehemében." Itt a másolók hibájáról van szó. Úgy véljük, az evangélista az első kiadásban úgy hozta, ahogyan a héberben olvassuk: „Juda" és nem Júdea (ti.: Betlehemében). (Jeromos, Comm. in M t 2,5). 21. A z evangéliumban, melyet Héberek szerintinek neveznek, a „supersubstantialis panis" helyén a „mahar" áll, mely a „holnapit" jelenti, értelme így ez volna: „holnapi kenyerünket", azaz, a „holnapit add meg nekünk ma . (Jeromos, Comm. in M t 6,11). 287

22. A Máté szerinti Héber evangéliumban így áll: „Holnapi kenyerünket add meg nekünk ma", azaz, „azt a kenyeret, melyet adandó vagy a királyságodban, add meg nekünk ma." (Jeromos, Tract, in Ps, 135,, Anecdota Maredsolana 111,2) 23. A z evangéliumban, melyet az ebioniták és nazarénusok használtak, (amit nemrég görögre fordítottunk héberből, sokan ezt tartják a hiteles Máténak), az az ember, akinek keze elszáradt, kőművesként szerepel, és ő ezen szavakkal kért segítséget: „Kőműves voltam, kezemmel keresem meg azt, ami életem fenntartásához szükséges, kérlek téged Jézus, add vissza egészségemet, hogy ne kelljen szégyenletesen koldulnom kenyeremet," (Jeromos, Comm. in M t 12,13; Hennecke n. 10) 24. A z evangéliumban, melyet a nazarénusok használnak, a „Barachiás fia" helyett „Iojadajfia" áll. (Jeromos, Comm. I V in M t 23,35). 25. Ő (Barrabás) az evangéliumban, melyet a Héberek szerintinek írnak, „mesterük fiának" értelmezi, akit lázítás és emberölés miatt ítéltek el. (Jeromos, Comm. I V in M t 27,16). 26. A z evangéliumban, melyet oly gyakran emlegetünk, azt olvassuk, hogy a „határtalanul nagy felső gerenda kettétört és kettészakadt". (Jeromos, Comm. I V in M t 27,51). 27. A z evangéliumban azonban, melyet héber betűkkel írtak, nem azt olvassuk, hogy a templom kárpitja szakadt ketté, hanem, hogy a „csodálatos nagyságú templom felső gerendája összeomlott." (Jeromos, E p . 120,8 A d Hedybiam). 28. A z evangéliumban, melyet héber nyelven írtak, amelyet a nazarénusok használtak, azt olvassuk: „leszállt rá Szentlélek minden forrása". A z Űr ugyanis Lélek és ahol az Űr Lelke, ott van a szabadság . . . továbbá az evangéliumban, melyről előbb tettünk említést, azt találjuk írva: 288

„Történt pedig, hogy amikor az Úr felemelkedett a vízből, leszállt rá a Szentlélek minden forrása és rajta, nyugodott, s azt mondta neki: Fiam, téged vártalak minden prófétában, hogy eljöjj, és megnyugodjam benned. Te vagy a^ én nyugalmam, te vagy elsőszülött Fiam, ki uralkodói mindörökké." (Jeromos, Comm. I V in Is. 11,2). 29. Mert az apostolok léleknek tekintették, vagy ahogy az evangélium, melyet a zsidók közül a nazarénusok olvasnak, „testetlen démonnak". (Jeromos, Comm. í n Is. 18 praef.). 30. És abban az evangéliumban is, melyet a hébereknél a nazarénusok szoktak olvasgatni, a legfőbb bűnök közé számít, ha valaki „megszomorítja testvére lelkét". (Jeromos, Comm. V I in Ex. 18,7). 31. A Héberek szerinti evangélium, melyet káld vagy szír nyelven, de héber betűkkel írtak, melyet a nazarénusok mindmáig használnak, „az apostol szerinti", vagy, ahogyan a legtöbben tartják, „Máté szerinti", ami még a caesareai könyvtárban megvan, a következő történetet beszéli el: „íme az Űr anyja és testvérei mondották neki: Keresztelő János keresztel a bűnbocsánatra; menjünk, hogy megkeresztelkedjünk általa". Ő azonban ezt mondta nekik: „Mit vétkeztem, hogy menjek és megkeresztelkedjem? Hacsak ez, amit most mondottam, nem tudatlanság". (Jeromos, Contr. Pel. 111,2.) 32. Ugyanabban a könyvben (Héberek szerinti evangélium) „ha vétkezik - mondja testvéred szavával és elégtételt tesz neked, hétszer fogadd el őt egy nap. Simon, a tanítványa ezt mondta neki: Hétszer egy nap? A z Űr válaszolta és mondta neki: Mondom neked, inkább hetvenszer hétszer. Mert még a prófétákban is megvolt a bűnös szó, pedig ők Szentlélekkel voltak felkenve." (Jeromos, Contr. Pel. 111,2). 33. írásban ránk maradt egy bizonyos evangéliumban, melyet „Héberek szerintinek" neveznek, ha ugyan elfo289

gadható ez, de nem is annyira tekintélyként, inkább a feltett kérdés megvilágítására: „Azt mondta neki" - olvassuk - „egy másik gazdag: Mester mi jót tegyek, hogy éljek? Mondta neki: Ember, tedd a törvényt és a prófétákat. Azt válaszolta neki: Megtettem. Mondta neki: Menj, add el mindenedet, amid van, és osszad k i a szegényeknek, és kövess engem! A gazdag elkezdte rázni a fejét, és nem tetszett neki. Ő erre azt mondta neki: Hogyan mondhatod, hogy megtettem a törvényt és a prófétákat? A törvényben ugyanis meg van írva: szeresd felebarátodat, mint magadat, s íme sok testvéred, Ábrahám fiai, rongyokban öltöznek és éheznek, míg a te házad sok jóval van teli, és nem jut abból semmi nekik. Azután megfordult s ezt mondta tanítványának, Simonnak, aki ott ült mellette: Simon, Jónás fia, könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Isten országába." (Ps. Origenes, lat. comm. in M t 15,4; Preuschen, Antilegomena, 2 ed. 1905. 6. old.). 34. Eme törvénytelen, sőt gyilkos keresztségnek, ha van egyáltalán szerzője, akkor é p p e n . . . az az összetákolt könyv, melynek címe Pál prédikációja. Benne az egész írással ellentétben olyannak találod Krisztust, mint aki beismeri bűneit, ő, aki egyedül nem vétkezett semmit; és amikor anyja, Mária felszólította és arra késztette, hogy vegye fel János keresztségét, tűz jelenik meg a víz felett, amit egyetlen evangéliumban sem találni; továbbá: annyi idő után Péter és Pál, miután már az evangéliumot Jeruzsálemben előadták, és kicserélték gondolataikat, benyomásaikat, a teendő dolgok elrendezését elvégezték, úgy írja le őket később a Városban (Róma), mintha először találkoznának, de még más lehetetlenségeket és gyalázatos kitalálásokat találsz összehordva ebben a könyvben." (Jeromos, Contr. Pel. 111,2, 4,31; Ps. Cypr. de rebapt. c. 17.). 35. A nazarénusok csak a Héberek szerinti evangéliumot 290

fogadják "el, az apostolt viszont hitehagyónak nevezik. (Theodoretos, Haer. Fab. Conf. 11,1). 36. Csak a Máté szerinti evangéliumot használják, (ugyanott, 11,1). 37. A nazarénusok judeaiak, Krisztust, mint igaz embert tisztelik, és még az úgynevezett Péter-evangéliumot is használják, (ugyanott, 11,1). 38. A (régiek) teljesen elvetették a Héberek szerinti evangéliumot, és az úgynevezett Péter- és Tamás-evangéliumot, eretneknek tartván azokat. (Philippus Sidensis, Extracta, Lagrange, R. Bibi. 31, 1922 181). 39. A Héberek szerinti evangélium 2200 versből áll. (Nikephorosz Chronographiája, 850 körül). 40. Ahogyan a Nazarénusok evangéliumában áll, az Űr szavára (Atyám ne ródd fel bűnül nekik . . .) sok ezer zsidó hitt, akik ott állottak a kereszt mellett és hittek. (Haym, Altissiod. Comm. IX in Is 53. P L . 116; 994 B). 41. „Ez is írva van a Héberek szerinti evangéliumban, mely leírja Krisztus földre szállását, hogy megváltsa az embereket, a jő Atya mennyei erőt ad neki, melynek neve Michael, kire rábízta Krisztus vezetését ebben a vállalkozásban, És ez a világra jövő erő Máriában volt, s Krisztus az ő méhében helyezkedett el. Majd a világra jött, növekedett, és ebben a formában kereste az apostolokat, megfeszítették és felvétetett az Atyához. Cirill mondja: A négy evangéliumban milyen helyen áll, hogy a Szent Szűz Mária, Isten Anyja, erő? A jelölt ezt feleli: a „Héberek szerinti" evangéliumban. Eszerint, mondja Kürillosz, öt evangélium van? Melyik az ötödik? A jelölt válaszol: „Az az evangélium, melyet a Héberek szerintinek mondanak", (kopt töredék) „Amikor megfeszítették, az Atya azonnal felvette őt a mennybe" (ugyanaz a töredék A . de Santos, Los evangelios apocrifos, 45. old.). 42. A zsidóban nem található a „szent városban", ha291

nem hogy „Jeruzsálemben" (In M t 4,5 cod, 566 Tischendorf). 43. ^Barjona" a zsidóknál „János fia". (In M t 16,17 cod. 566 d 30 £ 77 175) 44. A hetvenszer hétszer után a zsidóban található: „még a prófétákban is megvolt a bűn, miután a Szentlélek által fel lettek kenve." (In M t 16,17 cod. 566 ő 77 s 175) 45. A zsidóban: „és megtagadta és esküdözött és-megátkozta" (In M t 27,65 cod. 566 Ő30s 77 175 370 371). 46. A z „eiké" nem található a zsidóban sem, és némely példányban sem. (In M t 5,22 cod. d 30) 47. A zsidóban így van: „Ha keblemen vagytok is, és nem teszitek mennyei Atyám akaratát, eltaszítalak benneteket keblemről." (vö.: In M t 7,5 cod. ő 30) 48. A zsidóban: „a kígyóktól (okosabbak)" (In M t 11,12 cod. < 3 30) 49. A zsidóban: „ragadja meg" áll. (In M t 11,12 cod. Ő30) 50. A zsidóban: „hálát adok neked". (In M t 11,25 cod. d 30) 51. A zsidóban így van: „három nap és három éjjel" (In M t 12,40 cod. ő 30) 52. A zsidóban: „a korbán, amit nektek tőlünk kellene megkapnotok". (In M t 15,1 cod. d 30) 53. A többiben nincsen olyan, ami csillaggal lenne megjelölve, de a zsidók szerintiben sincsen. (In M t 16,2 ss. cod. ő 30) 54. A zsidóban: „és fegyvereseket adtak nekik, hogy a sírral átellenben telepedjenek le, és éjjel-nappal őrizzék őt." (In M t 27,65 cod. ő 30)

292

A Z EBIONITÁK

EVANGÉLIUMA

1. Ők is (ti..: ebioniták) a Máté szerinti evangéliumot fogadják el. Ők is, mint Kerinthosz és Merinthosz követői, csak ezt használják. „Héberek szerintinek" is nevezik, így az igazat mondják, mert Máté készítette el egyedül az Űj szövetségben az evangéliumot és igehirdetését héber nyelven és héber írással. (Epiphaniosz, Haer. 30,3) 2. A z általuk használt evangéliumban, melyet Máté szerintinek neveznek, mely nem teljesebb, sőt gyanúsabb és csonkább-héberek szerintinek hívják ezt - , azt mondják: „volt egy Jézus nevű férfi, körülbelül harminc esztendős, aki kiválasztott minket. Kafarnaumba jött Simon házába, akit Péternek neveznek, megnyitotta ajkát és így szólt: A Tibériás tónál járva kiválasztottam Jánost és Jakabot, Zebedeus fiát, és Simont, Andrást és Tádét, és a zelóta Simont, és iskarioti Júdást. Tégedet is Máté, aki a vámnál ültél, meghívtalak és te követtél engem. Azt akarom, hogy ti legyetek a tizenkét apostol Izrael tanúságára." (Epiphaniosz, Haer. 30,13) 3. Történt, hogy János keresztelt, és kimentek hozzá a farizeusok és megkeresztelkedtek, és egész Jeruzsálem. János öltözete teveszőrből volt, és bőröv volt csípője körül. És az eledele - mint mondja - vadméz volt, aminek olyan volt az íze, mint a mannának, mint az olajos kalácsnak. (Epiphaniosz ugyanott) 4. Evangéliumuk kezdete pedig ez: „Történtpedig, hogy Heródes, Júdea királyának idejében, jött János keresztelni a megtérés keresztségével a Jordán folyóban, ő Áronnak, a papnak családjából való volt, Zakariás és Erzsébet gyermeke; és kijöttek hozzá mindnyájan." (Epiphaniosz, Haer, 20,13). 5. Miután több mindenről beszél, hozzáteszi, hogy „amikor a nép ott keresztelkedett, jött Jézus is, és megr 293

keresztelkedett János által. í g y mikoron feljött a vízből, megnyíltak az egek, és látta a Szentlelket galamb formában amint alászállott, és belement. Hang is hallattszott a mennyből, mely ezt mondta: „Te vagy szeretett Fiam, benned leltem kedvem." Majd ismét: „ M a szültelek téged". S azonnal nagy fény ragyogta be a helyet. „Láttam őt" mondja és János azt mondta neki: „Ki vagy te?" És ismét hang hallattszott a mennyből, mely így szól hozzá: „Ő az én szeretett Fiam, akiben kedvem tellett." S akkor úgy mondja - „Kérlek Uram, te keresztelj meg engem." Ő azonban félretolta ezt mondván: „Hagyd, mert így illik betöltenem mindent." (Epiphaniosz ugyanott) 6. Azt mondják, nem az Atyaistentől született ő, hanem teremtetett, mint a főangyalok bármelyike, csak hatalmasabb náluk, uralkodik az angyalokon és mindenen, amit a Mindenható alkotott, és eljött és hirdette, mint az általuk „Héberek szerintinek" nevezett evangélium mondja, hogy az „áldozat lerombolására jöttem, s ha nem szűntök meg áldozatot bemutatni, nem távozik el tőletek a harag." (Epiphaniosz, Haer. 30,22) 7. Ök azonban eltérnek az igazság követésétől, kiforgatják a szavakat, melyek mindenkinek világosak összefüggéseikből, s úgy tesznek, hogy a tanítványok mondják : „Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvétot? Ö pedig azt mondja: Hát vágyva vágytam ennek a húsvétnak húsát megenni veletek?" (Epiphaniosz, Haer. 30,22) 8. Nem lerontani jöttem a törvényt - azt mondja - , s úgy tűnik, lerombolta, úgy látszik, amit lerombolt, nem tartozott a törvényhez. (Pseudoclementinák, Horn. 3.51) 9. Ezért azt mondotta, aki minket küldött: „Sokan jönnek majd hozzám bárányok bőrében, belül azonban ragadozó farkasok; gyümölcseikről ismeritek meg őket." (Pseudoklementinák, Horn. 11,35) 294

10. Ellenkezőleg, miattuk szomorkodott valójában, akik gazdagságban és fényűzésben tobzódtak, akik a szegényeknek semmit sem adtak, figyelmeztetve őket, hogy számot fognak adni, mert felebarátaikat, mint saját magukat kellett volna szeretniük, nem könyörültek azokon, akik nyomorban voltak. (Recognitiones, 2,29)

A Z E G Y I P T O M I A K SZERINTI EVANGÉLIUM 1. A z Űr mondta Szalóménak, aki érdeklődött: „Meddig uralkodik a halál ?", nem mintha az élet rossz volna, és a teremtés gyatra. „Amíg ti, asszonyok, szültök", válaszolta, mivel a teremtés rendjét tanította, a születéshez ugyanis hozzátartozik az elmúlás. (Clem. Alex. Strm, 111,6) 2. Akik a jóhangzású önmegtartóztatás nevében ellenszegülnek Isten teremtésének, ugyanazt mondják, amit az Űr mondott Szlaloménak, amit fentebb már megemlítettünk. Ü g y tudom, az „Egyiptomiak szerinti" evangéliumban áll: azt mondja, hogy „maga a Megváltó mondja: Azért jöttem, hogy lerontsam a nő művét", a nő művét, vagyis a vágyét. E z a mű ugyanis a születés és a pusztulás. (Clem. Alex. Strm, 111,9) 3. Ebből is nyilvánvaló, hogy a beszélgetés során, mely a bevégződésről szólt, Szalóme azt mondja: „Meddig halnak meg az emberek?" (Az írás magát az embert kettősnek tartja, látható résznek és léleknek, majd másutt annak, ami meg van váltva, és annak, ami nincsen. A bűnt pedig a lélek halálának nevezi.) Ezért is válaszolja az Űr

295

igen tartózkodóan: „Ameddig szülnek az asszonyok". (Clem. Alex. Strm 111,9) 4. Miért nem idézik annak folytatását, amit az Úr mond Szalóménak, azok, akik nem az igazságnak megfelelő evangéliumi kánon szerint gondolkodnak? Ezt mondja ugyanis Szalóme: „Jól tettem, hogy nem szültem", mint akinek nem kell vállalnia a szülés feladatát, amire az Űr eképpen válaszol: „Minden növényt egyél meg, de amelyik keserű, azt ne egyed." (Clem. Alex. Strm, 111,9) 5. Szalóme kérdezősködésére, hogy mikor fogja megtudni azt, amit kérdezett, ezt mondja az Ű r : „Amikor a szégyen öltözékét eltapossák, és amikor a kettő egy lesz, és a férfi a nővel egy, sem férfi, sem n ő . " Először is a ránk maradt négy evangéliumban ezt a mondást nem találjuk meg, hanem az Egyiptomiak szerinti evangéliumban. (Clem. Alex. Strm, 111,13) 6. És amikor a Megváltó Szalóménak mondja: „Addig lesz halál, amíg az asszonyok szülni fognak", ezzel nem azt a születést nyilvánította rossznak, mely szükséges a hívek üdvössége miatt. (Clem. Alex. Excerpta ex Theod. 67) r 7. A naasszénusok szerint a lélek nehezen megtalálható valóság, és nehéz elképzelni; nemTmarM^OTmában és alakban mindig egyformának, nem is érzés az, hogy bárki Q akár lenyomatban (tüposz), akár lényegében foghatná fel. Ezeket a tarka variációkat az Egyiptomiak evangéliumában lehet megtalálni. (Hippolütosz, Phil, V,7). 8. A (szabelliánusok) összes tévedéseiket és tévelyeik erejét bizonyos apokrifekből merítik, leginkább az úgynevezett „Egyiptomiak szerinti evangéliumból", melynek egyesek ezt a nevet adták. Sok efféle található meg benne a Megváltó szájába adva, mint valami titkos kinyilatkoztatás, mint aki maga világítja meg, hogy Ő az Atya, ugyanő a Fiú, és a Szentlélek is. (Epiphaniosz, Haer. 62,2)

296

TAMÁS-EVANGÉLIUM Ezek azok a titkos igék, melyeket Jézus, az Élő mondott, és Didümosz Júdás Tamás leírt. 1. És Ö ezt mondta: A k i ezen igék értelmét megtalálja, nem ízleli meg a halált. 2. Jézus mondta: A k i keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodálkozni fog és a mindenségen uralkodni. 3. Jézus mondta: Ha azok, kik titeket vezetnek, azt mondják nektek: A királyság a mennyben van, úgy az ég madarai megelőznek titeket. Azt mondják nektek: A tengerben van, akkor a halak előznek meg titeket. A királyság azonban bennetek és rajtatok kívül van. Ha megismeritek magatokat, titeket is megismernek, hogy az élő Atya fiai vagytok. De ha nem ismernek fel titeket, akkor szegénységben vagytok, és ti vagytok a szegénység. 4. Jézus mondta: Azokban a napokban nem habozik majd az aggastyán megkérdezni a hétnapos gyermeket, hogy merre van az élet helye, és ő élni fog. Mert sok első utolsó lesz, és ők egyetlenek lesznek. 5. Jézus mondta: Ismerd meg, ami szemed előtt van, és ami elrejtett, ki lesz nyilatkoztatva neked. Mert nincs semmi elrejtett, ami majd ki ne lenne nyilatkoztatva. 6. Tanítványai megkérdezték őt, és így szóltak hozzá: Akarod, hogy böjtöljünk? És hogyan imádkozzunk, és hogyan adjunk alamizsnát, és milyen étkezési előírásokat tartsunk meg? Jézus mondta: Ne hazudjatok, és ne tegyétek, amit gyűlöltök, mert az ég előtt nincs semmi titokban. Nincs ugyanis semmiféle elrejtett, mely nyilvánvalóvá ne lenne, s nincs semmi rejtett, ami le ne lepleződne. 297

7. Jézus mondta: Boldog az oroszlán, melyet megeszik az ember, és az oroszlán ember lesz. Utálatos az ember, akit oroszlán felfal, és az ember lesz oroszlán. 8. És Ö mondta: A z ember az okos halászhoz hasonlít, aki hálóját a tengerbe veti, s telve apró hallal a partra vonja azt. A z okos halász talált köztük egy nagy, jó halat. A z összes apró halat visszadobálja a tengerbe. Nehézség nélkül a legnagyobb halat választja. Akinek van füle a hallásra, hallja meg. 9. Jézus mondta: í m e kiment a magvető vetni, megtöltötte markát és vetett. Néhány (mag) az útfélre esett. Jöttek a madarak és felcsipegették. Mások sziklára hullottak, nem eresztettek gyökeret a földbe, és nem hajtottak kalászt az ég felé. Ismét mások tövisek közé hullottak. A tövisek megfojtották a magokat, és a férgek ették meg őket. Ismét mások jó földbe hullottak, és jó termést hoztak. Hatvanszorosat, százhúszszorosat. 10. Jézus mondta: Tüzet dobtam a világra; és íme, megőrzöm azt, míg fel nem lobban. 11. Jézus mondta: A z az ég, és amelyik ezen túl van, az is el fog múlni. És a holtak nem élnek, és az élők nem fognak meghalni. Azokban a napokban, amikor azt eszitek, ami holt, élővé teszitek azt. Ha világosságban vagytok, mi az amit tesztek? Ama napon, mikor egy voltatok, kettővé váltatok. Ha kettővé váltatok, mit fogtok tenni? 12. A tanítványok azt mondták Jézusnak: Tudjuk, hogy el fogsz menni tőlünk. K i lesz a nagyobb köztünk? Jézus ezt mondta nekik: Ott, ahová ti elértetek, Jakabhoz, az igazhoz fogtok menni, akiért az ég és föld keletkezett. 298

13. Jézus így szólt tanítványaihoz: Hasonlítsatok engem, mondjátok meg, kihez vagyok hasonló? Simon Péter ezt mondta neki: Egy igaz angyalhoz hasonlítasz. Máté azt mondta neki: Okos, mélyenlátó emberhez hasonlítasz. Tamás ezt mondta neki: Mester, ajkam nem tudja kimondani, kihez hasonlítasz. Jézus mondta: Én nem vagyok a Mestered, mert megittasodtál és megmámorosodtál a szökellő forrásból, amit én mértem. Akkor fogta, odébb vitte őt, és három szót mondott neki. Amikor Tamás visszatért társaihoz, azok megkérdezték: M i t mondott neked Jézus? Tamás ezt mondta nekik: Ha abból, amit mondott, megmondok nektek egy szót is, köveket ragadtok és megköveztek engem. A kövekből azonban tűz csap ki, és titeket éget meg. 14. Jézus mondta nekik: Ha böjtöltök, magatoknak szereztek bűnt: ha imádkoztok, elítéltettek. Ha alamizsnát adtok, rosszat tesztek lelketeknek. Bármely területre menjetek is, bárhol vonultok is keresztül, ha befogadnak, azt egyétek, amit elétek tesznek, és gyógyítsátok meg ott a betegeket. Mert nem az tesz tisztátalanná, ami a szájatokon bemegy, hanem az tesz tisztátalanná titeket, ami szájatokon kijön. 15. Jézus mondta: Amikor látjátok azt, aki nem aszszonytól született, boruljatok előtte arcra, és imádjátok őt. Ő a ti atyátok. 16. Jézus mondta: A z emberek talán azt gondolják, hogy én azért jöttem, hogy békét dobjak a földre. Nem tudják, hogy én azért jöttem, hogy ellenségeskedést vessek a földre, tüzet, kardot és háborút. Mert öten lesznek majd egy házban, három kettő ellen, és kettő három ellen lesz, az apa fia ellen, a fiú apja ellen. S egymagukban állnak majd ott (lat: stabunt solitari, g ö r : öntesz monazontesz). 17. Jézus mondta: Én azt adom majd nektek, amit

299

szem nem látott, fül nem hallott, kéz nem tapintott, és emberi szívben fel sem merült. 18. A tanítványok azt mondták Jézusnak: Mondd meg nekünk, milyen lesz a végünk? Jézus mondta: A kezdetet már felfedeztétek, hogy a vég után kutattok? Ahol ugyanis a kezdet van, ott lesz vég is. Boldog az, aki a kezdetben fog állni, ismeri majd a véget, és halált nem fog ízlelni. 19. Jézus mondta: Boldog az, aki már van, mielőtt lett volna. Ha ti tanítványaim lettetek, és meghallgattátok ( — megértettétek) szavaimat, ezen kövek engedelmeskedni fognak nektek. Öt fátok van ugyanis a Paradicsomban, melyek nem mozdulnak télen és nyáron, és leveleik le nem hullanak. A k i megismeri azokat, halált nem fog ízlelni. 20. A tanítványok megkérdezték Jézust: Mondd meg nekünk, mihez hasonlít a mennyek országa? Ö válaszolt nekik: A mennyek országa a mustármaghoz hasonlít. E z kisebb minden más magnál. De ha olyan földbe esik, melyet megművelnek, nagy szárat hajt, és az ég madarainak védelmet nyújt. 21. Mariham (Mária Magdolna) így szólt Jézushoz: Mihez hasonlítanak tanítványaid? Ő ezt mondta: Kicsiny gyermekekhez hasonlítanak, akik egy darab földön laknak, mely nem az övék. Mikor majd jönnek a föld urai, azt mondják: Adjátok át nekünk földünket! Levetkőznek előttünk, hogy otthagyják, és nekik átadják földjüket. Ezért mondom nektek: Ha a ház ura tudja, mikor jön a tolvaj, őrködik, mielőtt megérkezne, és nem fogja megengedni, hogy királysága házába betörjön, és elvigye holmiját. T i azonban a világ színe előtt őrködtök! Nagy erővél övezzétek csípőtöket, nehogy utat találjon hozzátok a tolvaj, és hozzátok férkőzzön. Mert meg fogják találni a birtokot, amit vártok. Legyen köztetek értő ember! Amikor a gyümölcs megérett, eljön sarlóval a kezében és levágja azt. Akinek füle van a hallásra, hallja meg! 300

22. Jézus kicsiny gyermekeket látott, akik szoptak. Ezt mondta tanítványainak: E kicsinyek, akik még szopnak, hasonlítanak azokhoz, akik a királyságba jutnak. Azok ezt mondták neki: Ha mi kicsinyek leszünk,, bejutunk majd a királyságba? Jézus ezt mondta nekik: Amikor a kettőt eggyé teszitek, és a bensőt olyanná, mint a külsőt, a külsőt mint a bensőt, a fentit mint a lentit, s így a férfit mint a nőit egyetlen eggyé, hogy a férfi ne férfi, és a nő ne nő legyen, amikor szemet szemért tesztek, kezet kézért, lábat lábért, akkor mentek majd be a királyságba. 23. Jézus mondta: Kiválasztalak majd titeket, ezerből egyet és tízezerből kettőt. S egyedüliekként fogtok ott állni. 24. Ezt mondták a tanítványai: Oktass minket a helyről, ahol vagy, mivel erre szükségünk van, hogy azt keressük. Ö ezt mondta nekik: Akinek füle van, hallja meg! E z a fény a fény-ember bensejében van, és az egész világot megvilágosítja. Ha ő nem világít, akkor sötétség van. 25. Jézus mondta: Szeresd testvéredet, mint saját lelkedet, és őrizd őt, mint a szemed fényét! 26. Jézus mondta: Testvéred szemében észreveszed a szálkát, saját szemedben a gerendát azonban nem látod. Ha kihúztad szemedből a gerendát, akkor láss hozzá, hogy kihúzd testvéred szeméből a szálkát. 27. Ha ti a világban nem böjtöltök, nem találjátok meg a királyságot. Ha a szombatot nem teszitek szombattá, nem látjátok meg az Atyát. 28. Jézus mondta: - A világ közepén álltam és kinyilatkoztattam magam nekik testben. Mind részegen találtam őket. Nem találtam egyet sem köztük, aki szomjas lett volna, és lelkem elszomorodott az emberek fiain, mert vakok voltak szívükben, és látták^ hogy üresen jöttek a világra, és azt is keresik, hogy üresen menjenek a világból. 601

Most ugyan részegek ők, de ha majd lerázzák borukat, akkori meg fognak térni mégis. ^29/Jézus mondta: Ha a test a lélek miatt lett, úgy ez psöeta. Ha pedig a lélek a test miatt lett, akkor még nagyobb csoda. Én azonban azt csodálom, hogyan telepedett le ebben a szegénységben ekkora nagy gazdagság? 30. Jézus mondta: Ahol három isten van, azok istenek. Ahol kettő vagy egy van, én vele vagyok. 31. Jézus mondta: Egyetlen prófétát sem fogadnak be falujába. Egy orvos sem tudja meggyógyítani azokat, akik őt ismerik. 32. Jézus mondta: A város, mely magas hegyre épült és megerősítették, nem omolhat le, és nem rejthető el. 33. Jézus mondta: Amit füleddel fogsz hallani, a háztetőkről prédikáld a másik fülbe, Mert senki sem gyújt véka alatt mécsest, és nem rejti félreeső helyre, hanem lámpatartóra teszi, hogy mindaz, aki bejön és kimegy, lássa fényét. 34. Jézus mondta: Ha vak vezet világtalant, mindketten ugyanabba a gödörbe esnek. 35. Jézus mondta: Lehetetlen, hogy valaki erős ember házába behatoljon, és erőszakkal elvegye azt, hacsak nem kötözi meg kezét, s akkor az egész házat felforgatja. 36. Jézus mondta: Ne aggódjatok, és ne azzal törődjetek reggeltől estig, és estétől reggelig, mit fogtok felölteni. 37. Ezt mondták a tanítványai: Mely napon fogsz nekünk megjelenni, és mely napon fogunk látni téged? Jézus mondta: Amikor levetitek szégyeneteket, fogjátok ruháitokat és lábatok alá teszitek, mint a kicsiny gyermekek, és megtapossátok, akkor meglátjátok majd az Élőnek Fiát, és nem fogtok félni. 38. Jézus mondta: Sokszor vágytatok hallani az igéket, melyeket mondtam nektek, és nincs senkitek, akitől hallanátok. Jönnek majd napok, kerestek engem, és nem találtok. 302

39. Jézus mondta: A farizeusok és írástudók elvették a tudás kulcsát és elrejtették. Sem ők maguk nem mentek be, sem másokat nem engedtek be, akik be akartak menni. T i azonban legyetek okosak, mint a kígyók, és egyszerűek mint a galambok. 40. Jézus mondta: Szőlőtő ültettetet az Atyán kívül, és ha nem erősödik meg, kitépik majd és elveszik. 41. Jézus mondta: Akinek van a kezében, annak még adnak. Akinek nincsen, attól az a kevés is elvétetik, amije van. 42. Jézus mondta: Legyetek átmenők (vándorok)! 43. Tanítványai így szóltak hozzá: K i vagy te, hogy ezeket mondod nekünk? (Jézus mondta): Nem tudjátok, ki vagyok, abból, amit mondok nektek? A zsidókhoz lettetek hasonlók, mert ők szeretik a fát, gyűlölik azonban annak gyümölcsét, vagy szeretik a gyümölcsét, de gyűlölik a fát. 44. Jézus mondta: A k i az Atyát káromolja, annak megbocsáttatik, aki a Fiút káromolja, annak is megbocsáttatik, de aki a Szentlelket káromolja, annak sem az égben, sem a földön nem bocsáttatnak meg. 45. Jézus mondta: Nem szednek szőlőt a tövisről, és a bojtorjánról fügét. Ezek nem teremnek gyümölcsöt. J ó ember jót hoz elő kincséből, gonosz ember gonoszat hoz elő kincseiből, ami a szívében van. Gonoszat beszél szívének túláradó gonoszságából. 46. Jézus mondta: Ádámtól Keresztelő Jánosig az aszszonyok szülöttei között nincs nagyobb, mint Keresztelő János, hogy szemei ne törjenek. Én azonban azt mondtam: A k i közületek kicsivé lesz, az fogja megismerni a királyságot, és János fölé emeltetik. 47. Jézus mondta: Lehetetlen, hogy egy ember két lovat üljön meg, és két íjjat feszítsen. És nem lehetséges az, hogy egy szolga két urat szolgáljon. Vagy tiszteli az egyiket és a másikat megveti. Egy ember sem iszik óbort, és rá 303

y

azonnal újbort kíván inni. Nem öntenek új bort régi tömlőkbe, nehogy szétrepedjenek, és nem öntenek óbort új tömlőkbe, nehogy megrontsa azt. Nem varrnak régi foltot új ruhára, nehogy szakadás keletkezzék, s 48. Jézus mondta: Ha ketten egy és ugyanazon házban békét kötnek egymással, ú g y ha azt mondják a hegynek: menj innen! - az el is fog menni. 49. Jézus mondta: Boldogok az egyedülállók és kiválasztottak. Ők ugyanis megtalálják a királyságot. Mivel ti közülök valók vagytok, ti is oda fogtok menni. 50. Jézus mondta: Ha azt kérdik tőletek: Honnan valók vagytok? Ú g y ezt mondjátok nekik: M i a fényből jöttünk, onnan, arról a helyről, ahol a fény önmagától létrejön. A z megállt és megjelent képükben. Ha azt mondják nektek: Ezek vagytok ti? Akkor mondjátok: M i az ő fiai, és az élő Atya kiválasztottal vagyunk. Ha azt kérdik: Micsoda Atyátok jele bennetek? Mondjátok nekik: A mozgás és a nyugalom. 51. Tanítványai ezt mondták neki: Mikor, mely napon jön el a holtak nyugalmának napja, és mely napon jön el az új világ? Ő ezt mondta nekik: Amit vártok, eljött, csak ti nem ismertétek föl. 52. Tanítványai ezt mondták neki: Huszonnégy próféta beszélt Izraelben, és mind rólad szólt. Mire Ő ezt mondta nekik: Elhagytátok az Élőt, aki előttetek van, és holtakról beszéltek. 53. Tanítványai ezt mondták neki: Van haszna a körülmetélkedésnek, vagy nincs? Mire Ő ezt mondta nekik: Ha haszna lett volna, akkor atyáik anyáikkal körülmetélten nemzették volna őket. Teljes haszna azonban a Lélekben való körülmetélkedésnek van, mely az igazi. , 54. Jézus mondta: Boldogok vagytok ti szegények, mert tiétek a mennyek királysága. 55. Jézus mondta: A k i atyját és anyját nem gyűlöli, 304

nem lehet tanítványom. És aki testvérét és nővérét nem gyűlöli, és nem viseli keresztjét, mint én, nem lesz méltó hozzám. 56. Jézus mondta: A k i megismerte a világot, holttest tet talált. S aki holttestet talált, arra a világ nem méltó. 57. Jézus mondta: A z Atya királysága hasonló az emberhez, akinek jó vetőmagja volt. Éjszaka ^eljött az ellensége, és gyomot vetett vetésébe. A z ember azonban nem engedte kiszedni a gyomot. Ezt mondta nekik: - Nehogy elmenjetek, és kitépjétek a gyomot, és kitépjétek vele a gabonát is. A z aratás napján nyilvánvalóvá lesz majd a gyom. Akkor majd kitépetik és elégettetik. 58. Jézus mondta: Boldog ember az, aki szenvedett, megtalálta az életét. 59. Jézus mondta: M í g éltek, az Élőre tekintsetek, nehogy meghaljatok, és arra törekedjetek, hogy őt lássátok, és ne láthassátok őt. 60. Megláttak egy szamaritánust, aki bárányt vitt Júdea felé. Ezt mondta tanítványainak: M i t akar ez a báránnyal? Mire ők ezt mondták neki: Levágni és megenni. Ő azt mondta nekik: Amíg él, nem eszi meg, hanem amikor megöli és holttestté teszi. . . Ők ezt választolták: Nem tehet másként. Ő ezt mondta nekik: T i is keressetek magatoknak nyughelyet, nehogy holttá váljatok és megegyenek titeket. 61. Jézus mondta: Ketten fekszenek egy ágyon, az egyik meg fog Imlni, a másik élni fog. Szalomé mondta: Te k i vagy, ember, mint kinek a fia? . . . ágyamra telepedtél és ettél asztalomról. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki az egyetlentől származom. Abból adnak nekem, ami az Atyámé. Szalomé ezt mondta: Tanítványod vagyok. Jézus ezt mondta neki: Azért mondom: Ha hasonló lesz, fénnyel telik meg. Ha azonban megosztott lesz, sötétséggel telik meg. /o2.)Jézus mondta: Misztériumaimat azoknak mondom 305

el, akik méltók rá. Amit jobbod tesz, ne tudja azt balod. 63. Jézus mondta: Volt egyszer egy gazdag ember, sok vagyona volt. Azt mondotta: Felhasználom vagyonomat, hogy vessek, arassak, ültessek, és csűrömet megtöltsem terménnyel, nehogy hiányt szenvedjek valamiben. í g y gondolkodott szívében. Azon éjjel még meghalt. Akinek füle van, hallja meg! 64. Jézus mondta: Egy embernek vendégei voltak. Amikor lakomáját elkészítette, szolgájáért küldött, hogy hívja meg a vendégeket. Elment az elsőhöz és így szólt: Uram meghív téged. Mire ő azt mondta: A kereskedőkkel van dolgom. Hozzám jönnek este, és én utasításokat adok nekik. Kimentem magam a lakomáról. Elment a másikhoz is, és így szólt hozzá: Uram meghív téged. E z azt mondta: Házat vettem, és egy napra szükség van rám. Nem lesz időm. Elment egy másikhoz is és így szólt hozzá: Uram meghív téged. E z azt mondta neki: Barátom esküvőt tart, és én rendezem az ünnepi lakomát. Ismét egy másikhoz ment, és ezt mondta neki: Uram meghív téged. E z így válaszolt: Birtokot vettem, és megyek beszedni az illetéket. Nem fogok tudni elmenni. K i mentem magam. A szolga jött, és mondta urának: Akiket meghívtál a lakomára, kimentették magukat. A z Űr így szólt szolgájához: Menj ki az utakra, és hozd be azokat, akiket találsz, hogy részt vegyenek a lakomán. A kereskedők és üzletemberek nem fognak bemenni Atyám helyére. 65. Ő ezt mondta: Egy jóságos embernek szőlője volt. Kiadta vincelléreknek, hogy megműveljék, és megkapja tőlük a termést. Elküldte szolgáját, hogy a vincellérek eladják neki a szőlő termését. Azok inkább megfogták a szolgát, megverték és majdnem megölték. A szolga viszszament és elmondta urának. Ura ezt mondta: Talán nem ismerték. Másik szolgát küldött. A vincellérek meg306

verték azt is. A z Úr elküldte fiát. Ezt mondta: Fiamtól talán tartani fognak. A vincellérek megfogták, és ott megölték, mert tudták, hogy ő a szőlő örököse. Akinek füle van, hallja meg! 66. Jézus mondta: Mutassátok meg nekem a követ, melyet az építők elvetettek, az a szegletkő! 67. Jézus mondta: A k i mindent megismert, csak magát nem, az tökéletlen. 68. Jézus mondta: Boldogok vagyok, ha gyűlölnek és üldöznek titeket, az üldözők nem találnak ott helyet. 69. Jézus mondta: Boldogok a szívükben üldözöttek, ők azok, akik valóban felismerték az Atyát. Boldogok, akik éheznek, mert megtölti majd gyomrát, aki csak akarja. 70. Jézus mondta: Ha ezt létrehozzátok magatokban, amit akartok, megvált titeket az. Ha ez nincs meg nektek, akkor az, amitek nincsen, meg fog ölni titeket. 71. Jézus mondta: Le fogom rombolni ezt 2, házat, és senki sem tudja majd újjáépíteni. 72. Valaki azt mondta neki: Mondd testvéreimnek, hogy osszák meg velem atyám vagyonát. Mire Ö ezt mondta neki: Ember, kitett engem osztóvá ? Tanítványaihoz fordult, és .ezt mondta nekik: Hát osztó vagyok én? 73. Jézus mondta: A z aratás ugyan nagy, mégis kevés a munkás. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába! 74. Ezt mondta: Uram, sokan vannak a kút körül, de a kútban nincs semmi. 75. Jézus mondta: Sokan állnak az ajtó előtt. Mégis az egyedülálló lesz az, aki bemehet a mennyegzős helyre. 76. Jézus mondta: A királyság kereskedőemberhez hasonló, akinek árui vannak, és talált egy gyöngyöt. E z a kereskedő okos. Eladja áruit, megvásárolja az egyedüli gyöngyöt. T i is keressétek, és kutassátok a kincset, mely nem enyészik és maradandó, a helyet, ahová molyok be nem férkőznek, hogy megegyék, és férgek nem emésztik meg. 307

77. Jézus mondta: Én vagyok a fény, mely minden fölött van. Én vagyok a mindenség, és a mindenség tőlem jött ki, és hozzám tér vissza. Hasítsatok fát, én ott vagyok. Emeljétek meg a követ, ott találtok engem. 78. Jézus mondta: Minek mentetek k i a pusztába? Hogy széltől ingatott nádat lássatok? Hogy puha ruhába öltözött embert lássatok? í m e királyaitok és nagyjaitok azok, akik puha ruhába öltöztek, és képtelenek felismerni az igazságot. 79. Egy asszony a tömegből ezt mondta neki: Üdv a testnek, mely téged hordozott, az emlőknek, melyek tápláltak téged! Ő ezt mondta neki: Üdv azoknak, akik Atyám szavait hallják, és megértették az igazságot. Mert napok jönnek majd, amikor azt mondjátok: Üdv a testnek, mely nem fogan, és az emlőknek, melyek éhséget nem csillapítottak. 80. Jézus mondta: A k i a világot megismerte, testet talált. S aki testet talált, arra a világ nem méltó. 81. Jézus mondta: A k i gazdag lett, király lehet. A k i nek hatalma van, lemondhat róla. 82. Jézus mondta: A k i közel van hozzám, a tűzhöz van közel. A k i távol van tőlem, a királyságtól van távol. 83. Jézus mondta: A z embernek képek nyilatkoztattak ki, a fény azonban benne rejtve maradt az Atya fényének képében. K i lesz majd nyilatkoztatva, és képét elborítja majd a fény. 84. Jézus mondta: Ha hasonlóságtokat látjátok, örüljetek. Ha azonban képeiteket látjátok, melyek titeket megelőzően jöttek létre, melyek sem meg nem halnak, sem nyilvánvalókká nem lesznek, hogy fogjátok elviselni? 85. Jézus mondta: Ádám nagy gazdagságból és nagy hatalomból alkottatott, és nem lett méltó hozzátok. Ha ugyanis méltó lett volna, nem ízlelt volna halált. 86. Jézus mondta: A rókáknak odúik vannak, és a madaraknak fészkeik. A z emberfiának azonban nincs hová lehajtania fejét, hogy pihenjen. 308

^7. Jézus mondta: Nyomorult a test, mely másik tested csüng, és a lélek, mely e ke^ 88. Jézus mondta: Angyalok és próféták jönnek hozzátok, és nektek adják, ami a tiétek. T i is adjátok nekik, ami a tiétek, és mondjátok magatokban: Mely napon jönnek és veszik azt, ami az övék? 89. Jézus mondta: Miért mossátok a serleg külső oldalát? Nem értitek, aki a külsejét teremtette, az teremtette a belsejét is? 90. Jézus mondta: Jöjjetek hozzám, mert igám jóságos és uralmam szelíd. És nyugalmat fogtok lelni. 91. Ezt mondták neki: Mondd meg nekünk, ki vagy, hogy higgyünk neked? Mire Ő ezt mondta: A z ég és föld arculatát megvizsgáljátok, de azt, ami szemetek előtt van, nem ismeritek fel. Ezt a pillanatot vizsgálni nem tudjátok. 92. Jézus mondta: Keressetek és találtok. Azt azonban, amiről ama napokban kérdeztetek engem, nem mondtam meg nektek, most el akartam mondani nektek, és ti nem kérdeztetek utána. 93. Jézus mondta: Ne adjátok a szentet a kutyáknak, nehogy a szemétre dobják. Ne szórjátok a gyöngyöket a sertések elé, nehogy . . . (eltapossák) 94. Jézus (mondta): A k i keres, talál, aki kopogtat, annak ajtót nyitnak majd. 95. (Jézus mondta): Ha pénzetek van, kamatra ne adjátok, hanem adjátok annak..., akitől nem kapjátok vissza. 96. Jézus (mondta): A z Atya királysága hasonló egy asszonyhoz. E z kevés kovászt vesz, elvegyíti a tésztába, így nagy kenyérré változtatja azt. Akinek füle van, hallja meg! 97. Jézus mondta: A z (Atya) királysága hasonló egy asszonyhoz, aki liszttel teli korsóval hosszú útra megy. A korsó füle letörik, a liszt mögötte az úton elszóródik. 309

Nem vette észre, semmit sem tudott a bajról. Amikor hazatért, letette a korsót és üresen találta. 98. jézus mondta: A z Atya királysága hasonló egy férfihez, aki erős embert akar megölni. Otthon kardot ránt és beledöfi a falba, hogy lássa, elég erős-e; ezután öli meg az erősét. 99. A tanítványok azt mondták neki: Testvéreid és anyád kinn állnak. Mire Ö ezt mondta nekik: Ezek, akik e helyen vannak, kik Atyám akaratát teszik, azok testvéreim és anyám. Ők bemennek majd Atyám országába. 100. Aranyat mutattak neki és ezt mondták: A császáriak adót kívánnak tőlük. Mire Ő ezt mondta nekik: Adjátok a császárnak, ami a császáré, ami Istené, Istennek adjátok, ami enyém, nekem adjátok. , 101. A k i apját és anyját nem gyűlöli, mint én, nem lesz tanítványom. A k i atyját és anyját nem szereti, mint én, nem lesz tanítványom. Mert anyám . . . (hiányos s z ö v e g ) . . . az igazi... . ki az életet adta nékem. 102. Jézus mondta: Jaj nektek farizeusok! Ahhoz a kutyához hasonlítotok, amely odafekszik a barmok jászolára. Nem eszik, de a barmokat sem engedi, hogy egyenek. 103. Jézus mondta: Boldog az a férfi, aki tudja, hol jönnek be a rablók, azzal ő felkel és eltorlaszolja a nyílásokat, felövezi csípőjét, mielőtt még bejönnének. 104. í g y szóltak hozzá: Jöjj, imádkozzunk és böjtöljünk! Jézus mondta: M i bűnt követtem el, vagy hol győztek le engem? Akkor böjtöljenek, és akkor imádkozzanak, amikor a vőlegény kijön a mennyegzős szobából. 105. Jézus mondta: A k i apát és anyát fog ismerni, azt majd a parázna fiának fogják nevezni. 106. Jézus mondta: Amikor majd kettőt eggyé tesztek, az ember fiai lesztek, és azt mondjátok a hegynek, hogy menj el innen - el fog menni. 107. Jézus mondta: A királyság pásztorhoz hasonlít, 310

akinek száz juha van. Egy közülük, a legnagyobb, eltévedt. Otthagyta a kilencvenkilencet, és ezt az egyet kereste, míg csak meg nem találta. Amikor már elfáradt, azt mondta neki: Téged jobban szeretlek, mint a kilencvenkilencet. 108. Jézus mondta: A k i számból iszik, olyan lesz, mirít én. Én leszek ő, és mindaz, ami elrejtett, kinyilatkoztattatik neki. 109. Jézus mondta: A királyság olyan emberhez hasonlít, akinek földjén olyan kincs van, amiről ő nem tud. Amikor meghal, örökül hagyja a földet fiának. Fia sem tud róla. Eladja a mezőt. A k i megvette, elment felszántani, és megtalálta a kincset. S elkezdi kamatra kölcsönözni annak, akinek akarja. 110. Jézus mondta: A k i megtalálta a világot és gazdaggá lett, lemondhat a világról. 111. Jézus mondta: Előttetek göngyolődik fel majd az ég és a föld. És az élőből élő sem halált, sem szorongást nem fog látni, mert Jézus mondta: A k i megtalálta önmagát^arra a világ nem méltó. 112. Jézus mondta: Jaj a testnek, mely a lélekhez ragaszkodik. Jaj a léleknek, mely a testhez ragaszkodik, 113. Tanítványai ezt mondták neki: Mely napon jön el az ország? Jézus mondta: Nem akkor jön el, amikor várják. Azt mondják majd: Nézd, itt van! Vagy: Nézd, ott van! A z Atya országa azonban a föld fölött terül el, és az emberek nem látják. 114. Simon Péter ezt mondta neki: Mariham ( = Mária Magdolna) menjen el tőlünk, mert a nők nem méltók az életre. Jézus mondta: í m e én vezetem őt, hogy férfivá tegyem, és ahhoz az élő lélekhez legyen hasonlóvá, mely hozzátok, férfiakhoz hasonlít. Mert minden asszony, aki férfivá teszi magát, be fog menni a mennyek országába.

311

AZ IGAZSÁG

EVANGÉLIUMA

16,31 A z Igazság Evangéliuma öröm azok számára, akik elfogadták a kegyelmet az Igazság Atyjától, hogy őt megismerjék az Ige ereje által, aki eljött a Teljességből (Pléróma), aki az Atya gondolatában és értelmében (Nusz) van; ő az, akit úgy neveznek: Megváltó (Szótér). Műve miatt ez a neve, amelyet őneki kell véghez vinnie azoknak a megmeneküléséhez, akik 17,1 az Atyáról való Tudás (Gnószisz) nélkül voltak, noha van ez a Név. A z evangélium a remény kinyilatkoztatása, s egyben célba jutás azok számára, kik őutána kutatnak; mert a Mindenség azután kutat, akiből előjött. A Mindenség őbenne volt, az elképzelhetetlen felfoghatatlanságban, mely minden gondolatnál fönségesebb; miközben az Atyáról való tudatkmság létrehozta a rémületet és a félelmet. A rémület pedig megszilárdult a ködnek alakjában, ezáltal senki sem tudta felismerni. Ezért volt ereje az Eltévelyedésnek (Pláné). Munkálkodott az anyagukon (Hülé) ürességben, mert nem tudta, mi az Igazság. Ő (Pláné) volt ott a formánál, amelyben erőteljes szépségben készítette el az Igazság pótlását a teremtésben. E z nem volt megaláztatás számára, az elképzelhetetlen felfoghatatlanság számára. Mert semmi volt a rémület, a felejtés és a hazugság alakja, míg az Igazság szilárdan áll, változhatatlan, megingathatatlan, és tökéletesítésre nem szoruló szépség. Ezért vetette meg az Eltévelyedés (Pláné)! Ilyenképpen nem volt tartás benne. A z Atya ködletében (ti.: tudatlanságban) keletkezett. Miután már létezett, elkészítette műveit, a feledést és az ijedtséget, hogy ezekáltal a közép lényegét lehúzza és bezárja. A z Eltévelyedés (Pláné) feledése (ti.: a róla megalkotott, feledés) nem lett kinyilatkoztatva, ez nem 18,1 gondolat az Atyánál. A feledés nem az Atyánál 312

jött a létbe, ámbár reá vonatkozóan jött a létbe. A m i benne jön a létbe, az a Tudás (Gnószisz), amely kinyilatkoztatott, általa a feledés megsemmisül, és általa ismerik meg ők (ti.: aionok; az Atyát. Azért jött létbe a feledés, mert ők az Atyát nem ismerték; - ezután az lesz, hogy ők megismerik az Atyát, ettől a pillanattól fogva többé nem lesznek feledésben. A z ő evangéliuma az (ti.: az Atyáé), amely után kutatnak, amelyet kinyilatkoztatott azoknak, akik tökéletesek az Atya könyörületes szíve által, mint rejtett misztériumot: ő Jézus Krisztus. Ezáltal megvilágosította azokat, akik a Sötétségben tartózkodtak a feledés földjén. Megvilágosította őket és Utat adott nekik. E z az Üt pedig az Igazság, amelyre megtanította őket. Ezért haragudott rá az Eltévelyedés (Pláné). Üldözte őt, bajba került miatta, semmivé lett téve (ti.: általa), felszögeztetett a fára (ti.: Jézus) így az Atya Tudásának (Gnószisz) a gyümölcsévé vált. Nem a pusztulást hozta, amikor őt felemésztette, hanem azokat, akik róla ettek, a rátalálás által örömbe juttatta. Ő (ti.: az Atya) azonban megtalálta őket magában, és ők megtalálták őt magukban, az elképzelhetetlen felfoghatatlant, az Atyát, aki tökéletes, aki a Mindenséget (ti.: Pléróma) megalkotta, akiben a Mindenség van és akinek a Mindensége mostanáig hiányban volt, mert ő a tökéletességét, amelyet ő a Mindenségnek nem adott meg, visszatartotta magában. A z Atya nem irigy, mert miféle irigység tudna megállni közte és tulajdon tagja között? Hogyha 19,1 ez az aion a tökéletességét ilyen módon fogadta volna el, ú g y ők nem volnának képesek, hogy az Atyához elérjenek, ezért visszatartja tökéletességét (ti.: tagjáét) magában és később adja nekik, mint őhozzá visszavezetőt és mint egyetlen Tudást (Gnószisz) a Tökéletességben, ő, aki a Mindenséget megalkotta, és akiben a Mindenség van, és akinek hiányában volt a Mindenség. í g y gondoskodik a 313

Valaki, akit némelyek nem ismernek, mert azt akarja, hogy megismerjék őt, és hogy ilyenképpen szeressék. Mert mi az, amiben a Mindenségnek hiánya volt, ha nem a Tudás (Gnöszisz) az Atyáról? Ő (ti.: Jézus Krisztus) az iskolában az út mutatójává vált, csendes volt és nyugodt. Ő megjelent, mint mester mondta az Igét. Jöttek hozzá azok, akik a maguk szívében bölcsek, hogy megkísértsék. Ő azonban megszégyenítette őket, hiszen semmik voltak. Gyűlölték őt, mert nem igazságban voltak bölcsek, Mindezek után a kis gyerekek is eljöttek hozzá, azok, akiknél megvan az Atyáról való Tudás (Gnószisz). Akkor ők erősekké lettek, megtanulták az Atya megjelenését megismerni. Megismerték őt, megismertek lettek; befogadták a szeretetet, ajándékozták a szeretetet; dicsérték őket, dicsértek ők is. A z élőknek szívébe kinyilatkoztatott az élők könyve, amely az Atya gondolatában és értelmében (Nusz) van megírva, 20,1 és a Mindenség alapvetése óta az ő (ti.: az Atya) feifoghatatlanságában tartózkodik, nála ez megközelíthetetlen, és senkinek sincs ereje elvenni azt, mert az (ti.: erő) az ő számára van fenntartva annak, akitől elveszik, és akit le fognak ölni. Ezek közül, akiket szentnek hittek, senki sem tudott volna nyilvánvalóvá válni, ha az á könyv nem jelent volna meg. Ezért megszánta a könyörületes és hűséges Jézus, mialatt a testet hordozta, amíg azt a könyvet elvette, mert tudta, hogy az ő halála élet sokak számára. Olyanképpen, ahogyan a meghalt ház ura vagyona titkolt marad, addig amíg felbontatlan a végrendelet, ú g y a Mindenség elrejtett marad, mert a Mindenség Atyja láthatatlan volt azáltal, hogy ő magában egyazon egy. Ő minden térségből (ti.: aionból) jön. Ezért Jézus kinyilatkoztatott. Ő beleburkolódZott abba 314

a könyvbe. Felszögezték a fára. A z Atya végrendeletét a kereszten feltárta. Ó, milyen nagy tanítás ekkora hatalmasságtól! Lealacsonyítja magát egészen a halálig, miközben az örök élet őrajta nyugodott! Miután a tépett rongyokat otthagyta, felöltötte a maradandóságot, amelyet senki sem tud elragadni tőle. M i után a félelem semmi-térségébe belépett, átvonult azon, elvonult mellettük, azok mellett, akik a feledés által kifosztottak voltak, ő, aki a Tudás (Gnószisz) és Tökéletesség. Azt kiáltotta, ami az Atya Szívében van, 21,1 hogy szavával kioktassa azokat, akik a tanítást elfogadják. Azok ugyanis akiknek a tanítást el kell fogadni, az élők, fel vannak írva az élők könyvében, ők fogadják el a tanítást, ők egyedül. Elfogadják magukat személyesen az Atya kezéből, ha ők ismét visszafordulnak hozzá. Mert a Mindenség tökéletessége az Atyában nyugszik, ezért a Mindenség számára szükséges az, hogy hozzá felemelkedjen. Amikor valaki (ti.: aion) megismeri, elfogadja azt, ami az övé (ti.: tökéletességet), és magához vonja azt. Mert aki Tudás (Gnószisz) nélkül van, hiánnyal terhelt, és nagy az, ami neki hiányzik, mert hiányzik neki, aki őt tökéletesíteni akarja. A Mindenség tökéletessége az Atyában nyugszik, ezért szükséges, hogy a Mindenség felemelkedjen, és hogy mindenki egyenként megkapja azt, ami az övé, azt amit ő (ti.: az Atya) előzőleg felírt aszerint, ahogy elkészítette őket, hogy nekik adja, azoknak, akik belőle jöttek elő. Akiknek a nevét ő eleve tudta, azokat (ti.: embereket) kiáltják végül, Egyvalaki, akinek Tudása (Gnószisz) van, az, akinek a nevét az Atya kimondta. Mert az, akinek neve kimondatlan, az tudatlan. Hogyan fogja valaki meghallani, akinek a neve nem említtetett? Mert az, amelyik mindvégig tudatlan, a feledés alakja, és vele együtt fog megsemmisülni. Amennyiben nem így 315

van, úgy miért nem kapják meg ezek a nyomorúságok 22,1 a nevüket, és miért nem hallják á hívást? Tehát ha valaki ismeri, akkor az Felülről való lény. Ha őt kiáltják, hallja ő, válaszol és ahhoz fordul, aki őt szólítja és ő felemelkedik hozzá. Tudja, milyen módon kiáltják őt. Akkor Tudása (Gnószisz) van, és ennek akaróját elvezeti az, aki őt kiáltotta; tetszeni akar neki, megkapja a nyugalmat. A z Egynek a neve lesz az ő része. Akinek így Tudása (Gnószisz) lesz, az tudja, honnan jött és hová megy. Tudja milyen az, aki ittas volt, és a saját ittasságából kijózanodott, és ismét visszafordult magához, sajátját ismét helyreállította. Ő (ti.: Jézus) sokakat visszavezetett az Eltévelyedéstől (Pláné), elvonta őket egészen az ő területére, amelyről ők eltávolodtak, amikor elfogadták az Eltévelyedést (Pláné) ennek mélysége miatt, ami minden teret átfogott, anélkül, hogy őt valami körülfogná. Csodálatosan nagy volt az, hogy ők az Atyában voltak, anélkül, hogy megismerték volna, és hogy maguktól eltávolodni tudtak volna (ti.: a Pléromából), mert nem tehették meg azt, hogy őt felfogják és megismerjék azt, amiben voltak. Nem az volt az akarata, hogy í g y jöjjenek létre belőle, hanem kinyilatkoztatta magát a Tudás értelmének, már akkor, amikor még minden kiáradás (emanatio) öszsze volt kötve vele. A z élők könyvének a Tudása (Gnószisz) az, amit kinyilatkoztatott 23,1 teremtésének végén az aiönoknak, anélkül hogy az nyilvánvaló lett volna. Mert ezek nem hangok, de még mássalhangzók sem, úgy hogy, aki őket olvassa, hiábavalóságra gondol, ám azok az igazságnak a betűi, amelyeket kimondanak, ha magukból kiindulva megismerik. Minden írásjegy tökéletes igazság, úgy mint egy tökéletes könyv, amely írásjegyekből áll; ezek írásjegyek, az Egytől írottak, mert az Atya írta fel őket, hogy az írásjegyei által az aionok megismerjék az Atyát. Bölcsességét (Szophia) felfogja az 316

Ige, kimondja tanítását, így Tudása (Gnószisz) nyilvánvaló lett. Megtiszteltetése mint korona van rajta (ti.: a könyvön). A z ő (ti.: az Atya) öröme vele van (ti.: a könyvvel) össze-r kötve. Dicsőségét ez felmagasztalta, az alakját kinyilatkoztatta, nyugalmát magában elfogadta, Szeretete testet adott neki, bizalma körülölelte. Ilyenképpen az Atya igéje eljött a világba, mint szívének 24,1 gyümölcse és akaratának az alakja. Ő (ti.: az Ige — Logosz) pedig magára öltötte a Mindenséget. Kiválasztja azt (ti.: az aionokat = Mindenséget), és a Mindenség megjelenítő formájában beburkolódzik, és újra meg újra foganja a Mindenség alakját, ezáltal megtisztítja őket (ti.: aionokat), és az Atyához visszavezeti, az anyához, a határtalan kedvesség Jézusa. A z Atya kinyilvánította bensőjét. A bensője pedig a Szentlélek (Pneuma). Kinyilvánította elrejtettjét-elrejtettje az ő fia-, hogy általa az aionok az Atya jóvoltából megismerjék őt, és meghallják, mert kínlódnak abban ők, hogy az Atya után kutatnak, ezzel megpihenjenek benne, és megismerjék, hogy ez a nyugalom. Mikoron ő (ti.: Jézus Krisztus) a hiányt betöltötte, feloldotta annak alakzatát. Ennek alakja a világ, amelyben ő szolga volt. Mert az a hely, ahol irigység és meghasonlottság van, az a hiány. A z a hely pedig, ahol egység van, az a Tökéletesség. Akkor keletkezett a hiány, miután ők (ti.: aionok) nem ismerték meg az Atyát, ezután az lesz, hogy megismerik az Atyát, és ettől a pillanattól kezdve a hiány többé már nem fog fennállni. í g y oldódik fel egy ember tudásán keresztül, miután megismerte tudatlanságát, magától. Mint ahogyan a sötétség feloldódik, mihelyt megjelenik a fény, 25,1 ugyanúgy oldódik fel a hiány is a tökéletességben. Ettől a pillanattól kezdve alakzata többé nem nyilvánvaló, hanem az egységgel való egyesülésben fog feloldódni, most ugyanis művei olyanképpen állnak fenn az időben, amelyben az Egység a tereket (ti.: aionokat) be fogja töl317

teni. A z Egységtől fogja mindenki egyenként magát elfogadni. Ö meg fog tisztulni a Tudás (Gnószisz) által a sokaságból az egység felé, ahogyan az anyagot felemészti magába a tűzláng, és a sötétséget a fény, és a halált az élet. Amikor ez közülünk egyenként mindenkivel megtörtént, meg lesz számunkra az is, hogy mindenekelőtt arra gondoljunk, a ház (ti.: test) szent legyen és nyugodt az egységért. Miként az emberek, akik eltávolodtak a helyektől, ahol az edényeik rossz helyen voltak, ezekkel foglalatoskodtak, hogy aztán széttörjék. És a ház (ti.: test) ura nem nélkülöz, hanem örül, mert a rossz edények helyett beteltek, és teljesek lettek. Mert az igazságszolgáltatás az, amely 26,1 felülről jött és mindeneket megítélt, mint egy kétélű kivont kard, amely mindkét irányban vág. Amikor az Ige, amely azoknak a szívében van, akik azt kimondják, megjelent - ez nem csak hang volt, hanem testet is felöltött - , nagy rémület támadt az edények között, mert némelyek kiürültek, mások megteltek, mert némelyek gondoskodtak magukról, mások kiöntötték magukat, némelyek megtisztultak, mások összetörték magukat. Minden hely mozgásban volt és megdöbbent, mert nem volt se szilárdságuk se megállásuk. A z Eltévelyedés (Pláné) megrémült, mivel nem tudta, hogy mit kell tennie. Levert, panaszkodik, gyötrődik, mert nem tud semmit. Akkor a Tudás (Gnószisz), közeledett az Eltévelyedéshez (Pláné), mely az ő (ti.: Pláné) és az ő Maradásainak (emanatio) a tönkremenetele, mert ez üres, nincs benne semmi. A z Igazság megjelent, és annak minden kiáradása (emanatio) megismerte őt. Üdvözölték az Atyát az Igazságban és az erőben, mely tökéletes, és ez egyesíti őket az Atyával. Mert mindnyájan szeretik az Igazságot, mert az Igazság az Atya Szája, beszéde a Lélek (Pneuma), amely egyesült 27,1 az Igazsággal, aztán az őt egyesítette az Atya Szájával beszédén keresztül, így kell elfogadni neki a Lelket 318

(Pneuma). E z az Atya kinyilatkoztatója és megjelenése az aionjai számára. Kinyilatkoztatottá vált elrejtettje. K i mondta azt; mert ki az, aki befogadja, ha nem egyedül az Atya? Minden hely az ő kiáradása (emanatio), ők, akik őt (ti.: az Atyát) megismerték, mert ők belőle jöttek elő mint gyerek a tökéletes emberből. Megismerték, hogy ők még nem fogadták be az alakzatot, és még nem kapták meg a Nevet, amelyet az Atya minden egynek megmutat, azután, miután ők saját Tudásuk (Gnószisz) formáját elfogadják. Jóllehet ők benne vannak, nem ismerik őt. A z Atya azonban tökéletes, és minden helyet ismer, melyek benne vannak. Ha akarja, kinyilatkoztatja, amit akar, azáltal, hogy alakzatot ad neki, és azáltal, hogy nevet ad neki. Nevet ad neki, és indítja, hogy létesüljön. Azok, amelyek még nem léptek ki a létre, annak ismerete nélkül vannak, aki őket létrehozza. Én nem mondom, hogy akik még nem jöttek létre, semmik, hanem ők abban léteznek, 28,1 aki elhatározza, hogy a létbe jöjjenek, amikor ő azt óhajtja, a pillanat alakjában, amely érkezik. Mielőtt még bármi megjelenik, tudja ő, mit fog ő a létbe behozni. A gyümölcs, amely még nem jelent meg, semmit sem tud, és semmit sem tesz. Hasonlóképpen van minden hely (aion) is, mely az Atyában van, aki létezik, aki őket kiemelte a nemlétből. Akinek ugyanis nincs gyökere, annak gyümölcse sincs, hanem el fog pusztulni, jóllehet ő magában így vélekedik: „Én létre jöttem . . Ezért, ami egyáltalán nem létezik, az sohasem jön létbe. M i az, amit akar (ti.: Jézus), hogy ő (ti.: a gnosztikus) ezt gondolja? E z t : „Én itt mint az árnyékban és az éjjeli látomásban állomásozom". Hamarosan a Fény újra bevilágítja a rémületet, melyet az (ti.: az ember) befogadott, ezért tudja meg, hogy ő (ti.: a rémület) semmi, í g y vannak ők az Atyáról való Tudás (Gnószisz) nélkül; 29,1 ott ők nem látták őt. Mivel ez félelem, rémület bi319

zonytalanság, kétség és meghasonlottság, sok értelmetlenség volt, azok általa munkálkodtak, az üres értelmetlenség által, mintha álomba merültek volna és mintha homályos álomban tartózkodnának. Egy hely az, ahová ők elmenekülnek, de éppen ez hiányzik nekik az erőhöz, mivel ők valakit vagy követnek, vagy küzdenek valaki ellen; vagy legyőzik őket és leesnek a magasan fekvő helytől, vagy szállnak a levegőn keresztül, jóllehet nincsenek szárnyaik. Abban a pillanatban, amelyben ők, akik mindezeken keresztülmennek - felébrednek, meglátják ők, akik mindezen borzalomban voltak, - hogy semmiség volt ez (ti.: a borzalom), sőt a Semmi maga. Ezzel elvetették a tudatlanságot maguktól, miként az alvást, és azt semminek sem tartják. Ők annak dolgait szintén 30,1 semminek tartják, maguk mögött hagyják, mint az éjszaka álomképét. A z Atya Tudását (Gnószisz) befogadják, mint a Fényt. Ilyenképpen járt el mindegyik, amikor aludt az időben, ő Tudás (Gnószisz) nélkül volt, és az Egy nélkül, aki tudta mi lesz azzal, aki felébredt. És ez jó az ember számára, aki visszatér magához és felébred, boldog az, aki a vakok szemét kinyitotta. A Lélek (Pneuma) sietett hozzá, hogy őt felemelje. Miután a földön fekvőnek kezét felemelte és lábra állította, mivel az még nem tudott felemelkedni. Lehetőséget adott nekik, hogy megismerjék az Atyáról való Tudást (Gnószisz) és fiának kinyilatkoztatását. Ők pedig látták és hallották őt, ez ösztönözte őket, hogy őt megízleljék és szaglásszák, aki hagyta hatalmát megszerezni szeretett fia fölött, azzal, hogy ez kinyilatkoztatta, és tanította őket a felfoghatatlan Atyáról. A m i gondolatában létezett, rájuk lehelte, és így ő megtette (ti.: az Atya) akaratát, ennek következtében sokan elfogadták a Fényt, és feléje fordultak. 31,1 A z anyagból valók (hülikusok) ismeretlenek voltak neki, és nem látták meg az ő megjelenését, és nem ismerték meg őt, mert látszat- testben érkezett, emiatt semmi sem 320

akadályozta jövetelét, mert a (ti.: a test) maradandó és felfoghatatlan volt. Általa újat mondott el, mikor arról beszélt, ami az Atya szívében van, létrehozta a hibátlan beszédet. Száján keresztül a Fény beszélt, és a hangja szülte az Életet, Ő adta nekik a gondolatot, az értelmet, a könyörületet, a megváltást és az erősség Lelkét (Pneuma) az Atya határtálanságából és kedvességéből. Véget vetett a büntetéseknek és csapásoknak, melyek színe elől elvezették azokat, akik nem élvezték irgalmát, akik Eltévelyedésben (Pláné) és bilincsekben voltak. Nagy erővel oldotta fel ezeket, és legyűrte őket a Tudás (Gnószisz) által. Űt lett a megtévesztetteknek, Tudás (Gnószisz) a tudatlanoknak, célba érkezés a keresőknek, erősítés a megingottaknak, és megtisztulás a beszennyezetteknek. Ő a Pásztor, aki a kilencvenkilenc 32,1 bárányt elhagyta, melyek nem tévedtek el. Ő jött, és kereste azt, amely eltévedt. Örvendezett akkor, amikor megtalálta azt: mert a kilencvenkilences számot bal kézzel számolják, miközben a kéz azt átfogja; mihelyt azonban az egyet megtalálja, az egész szám átmegy a jobb kézre. Ugyanígy van ez azzal, aki híjával van az egynek; azt jelenti, hogy az egész jobbnak van híjával, ha a hiányzót megszerzi, a bál oldalt otthagyja, és a jobbhoz megy át; és így lesz a szám száz. A m i az ő hangjában van, annak a jelentése az Atya. Bár Szabbat volt, mégis ő fáradotott azon bárány körül, amelyet megtalált, minthogy az verembe esett. A bárányt megőrizte az életre azzal, hogy a veremből kihozta, így már tudjátok, mi a Szabbat, amelyen nem szabad szünetelni a megváltásnak, szabadon beszéltek a Napból, amely felül van, melynek nincs éjszakája, és a Fényből, mely nem nyugszik le, mivel tökéletes. Nyíltan beszéltek a szívből, mert ti vagytok a Nap, mely tökéletes, és bennetek lakozik a Fény, mely nem nyugszik le! Beszéltek az igazságról azoknak, akik kutatnak utánam, és a Tudásról (Gnószisz) 321

azoknak, akik az Eltévelyedésben (Pláné) vétkeztek. T i legyetek a Tudás (Gnószisz) fiai! 33,1 Tegyétek erőssé a botladozó lábait, és nyújtsátok ki kezeteket a betegek után! A z élőknek szerezd meg az enyhülést, és a gyötrődőnek gyújtsál nyugalmat! Vigasztald meg a vigasztalanokat, ébresszétek és rázzátok fel az alvókat, mert ti vagytok az okosság, mely készenlétben van! Amikor az erősek felövezik magukat, még erősebbek lesznek. Foglalatoskodjatok magatokkal! Magatokkal foglalatoskodjatok, ne mással, vagyis azzal, amit magatokról letettetek! Ne forduljatok ahhoz vissza, amit kiokádtatok, hogy azt elköltsétek! Ne legyetek molyrágták! Ne legyetek féregtől rágottak, mert ti azt már leráztátok! Ne legyetek az ördög lakóhelye, mert őt már semmivé tettétek! Ne szilárdítgassátok gyenge gátjaitokat, mert ez hiábavalóság, mert szétesik, mivel erőtlen! Semmi ugyanis a törvénytelen, így inkább magában tesz kárt mint a törvényben. A maga művét teszi a törvénytelen; ez is, mivel igaz, teszi a magáét, a jót. Tegyétek csak meg az Atya akaratát, mert ti belőle jöttetek a létbe! Mert az Atya boldogító, ami akaratából jön, jó. Ismerte ő azt, ami a tiétek, mivel ti rajta nyugodtatok, mert a gyümölcsről ismerik azt, ami a tiétek, akik az Atya gyermekei, azok 34,1 az ő gyümölcse, mind az arcának irgalmából jönnek a létbe. Ezért szereti az Atya az illatukat és kinyilatkoztatja magát minden helyen. Midőn összekeveredett az anyaggal, (Hülé) ráruházta illatát a Fényre, és Nyugalmával megadja, hogy ő (ti.: az illat) minden alakban és hangban felmerüljön. A z illatot ugyanis nem az orr érzékeli, hanem az a Lélek (Pneuma), övé az érzékelés, és ő vonza őt magához, és az Atya illatába elmerül. Ő hely az ő számára, és befogadja őt azon a helyen, ahonnan jött, az első illatban, amelyből kihűlt. Valamiféle érzékelhető alakból van, hasonlít a hideg vízhez, amely a megázott földön 322

elárad, amelynek láttán azt gondolják, a puszta föld ő. Ha a lehelet összegyűlik, az forró. A kihűlt illatok tehát a szétválásból jönnek létre. Ezért jött el az Isten, Ö feloldotta a szétválasztást. Elhozta a szeretet (Agapé) meleg Teljességét (Pléroma), ezáltal nem keletkezik ismét hideg, hanem a tökéletes gondolat egysége uralkodik. E z a tökéletes célbaérkezés evangéliumának Igéje azok számára, akik 35,1 azon megváltásra várnak, amely felülről jön. E z megadja a várt reményüket azoknak, akiknek mintaképe a Fény, amelyben nincs árnyék. H a minden oldalról közelít a Teljesség (Pléroma), az anyag (Hülé) hiánya az Atya határtalansága folytán nem keletkezik, amely eljött a hiány idejében, jóllehet senki sem tudta megmondani, hogy a maradandóság ilyenképpen fog eljönni. Túláradóan gazdag volt az Atya mélysége, és az Eltévelyedés (Pláné) gondolata nem volt meg nála. Feladat az, hogy ledöntse az Eltévelyedést (Pláné), feladat, hogy magához térjen és végül ahhoz, aki eljött hozzá, vissza akar fordulni. És ezt a visszafordulást megtérésnek nevezik. Ezért lehelte a romolhatatlanságot, és felkerekedett a megtérő után való keresésre, hogy az nyugalomba érkezzen. Mert a bocsánat az, ami (egyedül) megmaradt a hiányban a Fény számára, a Teljesség (Pléróna) Igéje. A z orvos is arra a helyre siet, ahol beteg van. A k i hiányban szenved, nem titkolja el, mert ő (ti.: az orvos) birtokolja azt, ami neki hiányzik. Ugyanígy telik be tehát a hiány a tökéletességgel, azzal, aminek nincs hiánya, amely 36,1 magától odaadta magát, hogy azt, akinek benne hiánya van, betöltse, azáltal, hogy a megtérése kiragadja őt arról a helyről, ahol a hiány volt, és ahol nem volt lehetősége a visszatérésre. Megaláztatás volt az, ami történt azon a helyen, ahol nem volt kegyelem, ahol az ember megérti, hogy mi az alantas, mi az, aminek hiánya van, de ő (ti.: az Atya) kinyilatkoztatta a Teljességet (Pléroma), 323

azt ami az igazság Fényének a megtalálása, mert ami neki felvilágosodott, az megváltozhatatlan. Ezért beszéltek azok, akik a rémületben tartózkodtak, Krisztusról, mert bensőjükben, benne ők visszavezetőre találnak, és ő felkeni őket kenettel. A kenet az Atya könyörülete, aki irántuk irgalmas akart lenni. Ők pedig, akiket felkent, azok beteltek. Ugyanis a megtöltött edények azok, akiket fel szoktak kenni. Amikor aztán a kenet egynél feloldódik, az kiürül (ti.: az edény), kenete pedig eltávozik attól, ez a hiány oka. Azután átjárja a lehellet, vele van ereje által. Ezzel szemben, aki hiány nélkül van, annál nincs pecsétfeltörés, hanem a tökéletes Atya betölti az újból azzal, aminek ő híjával van. Ő (ti.: az Atya) jó, ismeri saját ültetvényeit, mert ő az, aki őket Paradicsomában elültette; Paradicsoma pedig a nyugalomnak a helye. E z 37,1 a tökéletesség az Atya gondolatából; és ezek az elmélyedésnek szavai. Szavai mind egyenként egyetlen akaratának tárgyai az ő Igéjének (Logosz) kinyilatkoztatásában, amióta ők gondolatának mélységében vannak. A z Ige (Logosz), mely minden előtt jött a létbe, kinyilatkoztatta őket (ti.: szavakat) és az értelmet (Nusz), amely az egy Igét (Logosz) kimondta hallgatag kegyben. Azok gondolatnak nevezték őt (ti.: az Atyát), mert benne voltak, mielőtt még kinyilatkoztatottakká tette. Történt pedig, hogy ő (ti.: Logosz) elsőként előjött, mint annak az akarata, aki ezt hajdan akarta. A z akarata pedig az, amelyben az Atya nyugszik, és ami neki tetszik. Semmi sem keletkezik nélküle, és semmi sem keletkezik az Atya akarata nélkül. A z akarata kifürkészhetetlen, lépése az akarata, és senki sem fogja azt az akaratot megismerni, a figyelmüket sem tudják odafordítani, hogy megragadják őt, hanem azon pillanatban, amikor ő (ti.: az Atya) akarja, úgy van ez, még ha nekik a pillanat nem is tetszik. Ők nem istenek, akaratok, az Atya arca előtt; ő ismeri mindennek a kezdetét és végét. Bevégződésükkor fogja őkat kérdezni, mit tettek ők. A Vég 324

az elrejtettnek a Tudása (Gnószisz), amely az Atya maga, 38,1 amelyből a kezdet előlépett, hozzá fog minden viszszatérni, mind akik belőle előjöttek. Ezek mind az ő nevének dicsőségére és örömére lettek kinyilatkoztatva, az Atyának a Neve pedig a Fia. Ő (ti.: az Atya) az, aki elsőként neki, aki belőle létbe jött, nevet adott, és ez nem más, mint ő maga. Létbe hozta őt, mint Fiát. Saját nevét adta neki, amelyet ő birtokolt, mert ő az, aki mindent birtokol, azáltal, hogy azok nála, az Atyánál vannak. Ő birtokolja a Nevet, és ő birtokolja a Fiút. Azok (ti.: az aionok) pedig képesek őt (ti.: a Fiút) megismerni. A Név láthatatlan, mert ő a láthatatlanság misztériuma, amely eljött a helyre, amely általa teljesen megtelt. A z Atya Nevét ők nem mondják ki. Ö azonban kinyilatkoztatta a Fiúban; ezért nagy a Név. K i teheti meg, hogy nekik kimondja a Nevet, a nagy Nevet, ha nem ő egyedül, akinek a sajátja ez a Név, a Névnek a fiai azok, akikben az Atyának a Neve nyugodott, és újra nyugalomra lelnek ők is az ő Nevében. Mivel az Atya az, aki nem jött a létbe, ő maga az, aki őt mint Nevet létbe hozta (ti.: a Fiút, Logoszt), még mielőtt minden aiont megteremtett volna, azáltal az Atyának a Neve Űr lett a vezéreik fölött, és ez az igazi Név, 39,1 szilárd-az ő parancsa, tökéletes ereje által. Mert ez a Név nem egy a szavak közül, és az ő Neve nem nevek, hanem láthatatlan ő. Ö (ti.: az Atya) adott neki (ti.: a Fiúnak) egyedül Nevet, mert csak ő látta őt, és mert ő egyedül volt képes Nevet adni neki. A semminek nincs neve. Mert milyen nevet kaphat az, ami nincs? Ami van, az nevével együtt létezik, és ő egyedül, az Atya ismeri őt, hogy neki egyedül adjon nevet. A Fiú az ő Neve. A z Atya elrejtette őt, de nem valami dologban, mert ő (ti.: a Fiú) van, ő adott neki egyedül nevet. A Név az Atyának Neve, és az Atya Neve az irgalmasság Fia. Mert hói fog találni ő nevet, ha nem az Atyá^ nál? Inkább azt fogja mondani társának: „Ki fog neki 325

nevet adni, aki előtte létezett? Vajon a gyermekek nem 40,1 kapnak valamilyen nevet azoktól, akik őket nemzik?" Mindenekelőtt ajánlatos, hogy felfogjuk a következőket: M i a Név, és hogy ő az Igazi név (ő a Név az Igazságban). Ö valóban az Atyától való Név, mert ő az, aki a Név ura. Ö elfogadta a Nevet, és nem mint kölcsönt, ahogy a többiek, olyanképpen, mint azt minden más megkapja. Ö a Név ura. Nincs más, akinek ő (ti.: az Atya) azt a Nevet adta volna, (ti.: Fián kívül), hanem csak ő a kimondhatatlan és kifejezhetetlen, míg a tökéletes maga kimondta azt a Nevet. És ő azzal a tökéletes képességgel bír, hogy az ő (ti.: az Atya) nevét kimondja, úgy ahogyan őt (ti.: az Atyát) látja. Tetszett neki, hogy a Neve, aki őt szereti, a saját Fia, aki a mélységből jött, ezt a Nevet adta neki, és kibeszélte titkát, mivel tudta, hogy az Atya nem haragszik. Ezzel küldte őt el, hogy beszéljen a helyről, nyugalmának helyéről, ahonnan előjött, 41,1 és ezáltal a Teljességet (Plémora) magasztalja, saját Nevének a nagyságát, és az Atya örömét. A helyről, amelyből mindenki egyenként előjött, ő fog (ti.: a Fiú) beszélni, és a többi azon lesz, hogy arra a helyre visszatérjen, amelytől szilárdságot nyerte és abból a helyből, ahol ő állt, kivették, hogy legyen, amely helyet megízlelt, amely táplálta és gyarapította. És az ő nyugalmának saját helye a Teljességre (Pléróma). A z Atya minden Maradása (emenatio) a Teljesség (Pléróma), és minden gyökerük saját Maradásában (emanatio) van és abban, aM őket mindnyájukat a saját belsejéből sarjasztotta . . . Ö adta nekik a határukat. Minden egyes Maradás (emanatio) kinyilatkoztatott lett, benne ők annak tökéletes gondolatai. A hely, amelyre gondolatukat irányítják, mindennek helye, az ő eredetük, benne ők minden magasságban felfelé, egészen az Atyáig jutnak. Számukra ő a vezérlő, a nyugalom, és ők uralkodnak benne azáltal, hogy a 326

közelében vannak, úgy mondják, ők annak látványában osztályrészt kapnak az ölelés által. Ezek azonban már nem nyilvánvalóak abban az értelemben, hogy 42,1 ők magukat felülmúlták. Őnekik nem volt hiányuk az Atya dicséretében, és nem gondoltak róla keveset, azt sem, hogy ő elkeseredett vagy dühös, hanem, hogy jóságos, megingathatatlan, és édes, olyan valaki, aki minden teret ismert, mielőtt még azok létbe jöttek, és ő az, akit nem világosít fel más valaki. í g y vannak azok, akik felülről valók, a felmérhetetlen nagyság miatt, ők egyedül az Egy és a tökéletes után nyúlnak, amely ott van számukra, és ők nem mennek le az alsó világhoz. Bennük nincs se irigység, se zúgolódás, de még halál sem, hanem ők ott nyugosznak abban, aki nyugalomban van, és ők nem szomorodtak el, nem torzítják az igazságot, mert ők maguk az Igazság. A z Atya bennük van, és ők az Atyában vannak. Tükéletesek és osztatlanul vannak ebben az igazságos jóságban. Őnekik nincs semmiben hiányuk, mert megvan a nyugalmuk, szelídek a Lélekben (Pneuma), és az eredetükre hallgatnak. Ők nyugalmat birtokolnák, akikben a maga eredetét megtalálja, és az ő (ti.: az Atya) lelkében semmilyen sérelmet nem fog elszenvedni. E z az üdvözültek helye, ez az ő helyük. Egyébként tudják a maguk helyén, nem illenék hozzám, hogy a nyugalom helyén mást mondjak. 43 Én a nyugalomnak a helyén voltam. Akiben én leszek, az mindenkor a Mindenség Atyjának és hűséges Fiának nyughelye. Rajtuk elárad az Atya szeretete, és a hiány nincsen benne (ti.: az Atyában) azoknak közepette; ők azok, akik kinyilatkoztattak az Igazságban, akik az igaz és örök életben vannak . . . Ők beszélnek a Fényről, mely tükéletes, mely teljes az Atya magvában, és amely az ő szívében és Teljességében (Pléroma) van, mialatt

327

Lelke (Pneuma) örvendezik benne és azt magasztalja, akiben volt, mert ő jó, és az ő gyermekei tökéletesek, méltók nevéhez. A z Atya szereti az ilyen gyermekeit.

JÉZUS KRISZTUS M I N D E N E K F E L E T T DICSŐSÉGES ANYJÁNAK, A S Z E N T ISTENSZÜLÖ MÁRIÁNAK SZÜLETÉSE (Az ún. Jakab-ősevangélium) I. 1. Izrael tizenkét törzsének történeteiben olvashatunk Joakimról, a szerfölött gazdag emberről, aki adományait mindig megkettőzve ajánlotta fel, mondván: „Ez a vagyonomból való egyik rész legyen az egész nép javára* a másik rész pedig bűneim bocsánatára az Űré, hogy ő irgalmas legyen hozzám." 2. Mikor elérkezett az Ür nagy napja, és Izrael fiai felajánlották adományaikat, akkor útjába állt Ruben ezen szavakkal: „Nem szabad teneked elsőként felajánlani adományaidat, mert nem támasztottál magvat Izraelben." 3. Erre nagyon elszomorodott Joakim, számba vette az egész nép tizenkét törzsét, mondván: „Végignéztem Izrael tizenkét törzsét,. . * vajon én vagyok-e egyedül, aki nem támasztott magvat Izraelben." Mikor utánanézett, úgy találta, hogy minden igaz támasztott magvat Izraelben, és akkor megemlékezett Ábrahámról, az ősatyáról, hogy csak a végső nap adta neki Isten gyermekét, Izsákot. 4. Akkor igen elszomorodott Joakim, és nem is mutatkozott asszonya előtt, hanem a pusztába merít, és ott verte le a sátrát, negyven nappalon és negyven éjszakán keresztül böjtölt; ezt mondogatta magában: „Sem ételt, sem italt nem veszek magamhoz 328

mindaddig, amíg reám nem tekint az Űr, az én Istenem, az imádság lesz számomra az étel és az ital". II. 1. Felesége, Anna pedig kétszeres siránkozással siránkozott, és kétszeres jajgatással jajgatott, mondván: „Siratom én az özvegységemet, és siratom én a terméketlenségemet". 2. Mikor elérkezett az Űr nagy napja, így szólt hozzá Judith, a szolgálóleánya: „Ugyan meddig alázod meg így a lelkedet? í m e , elérkezett az Űr nagy napja, nem szabad most szomorkodnod, hanem fogd ezt a fejfedőt, amit még úrnőm adott nekem szolgálatomért, de nem szabad énnekem felkötnöm, mivel én csak szolgáló vagyok, ezt pedig királynőnek ékességére készítették." 3. Anna ezt felelte r á : „Vidd el tőlem, ezt én nem teszem meg, az Űr igen megalázott engemet, hátha gonosz szándékkal adta neked valaki, te pedig jöttél, hogy bűnödbe belevonj engemet is." Judith így válaszolt: „Mit követtem én el ellened, hogy az Űr bezárta méhedet (1. Sám 1,6), hogy ne hozzál gyümölcsöt Izraelben?" 4. Erre Anna igen elszomorodott, gyászruhát öltött magára, megmosta fejét, majd nászruhába öltözött, és kilenc óra tájban lement a kertbe sétálgatni. Kiszemelt egy babérfát, leült alája, az Uralkodóhoz könyörgött ilyen szavakkal: „Atyáink Istene,' könyörülj meg rajtam, hallgasd meg könyörgéseimet, ahogy megáldottad Sárának méhét, és megadtad neki a fiát, Izsákot!" III. 1. Szemeit az ég felé emelte, és a babérfán látott egy verébfészket, mire igen elszomorodott és így szólt magában: „Jaj nékem, ki nemzett meg engemet? És melyik anyaméh nevelt, hogy magtalannak születtem Izrael fiai előtt, gyűlöletessé lettem, és kigúnyolnak engem az Úr templomában? 2. Jaj nekem, mihez is lettem én hasonlóvá? Nem lettem én olyan, mint az ég madarai, mert még az ég madarainak is vannak fiókái előtted, Uram. 329

Jaj nekem, mihez is lettem én hasonlóvá? Nem lettem én olyan, mint a föld vadjai, mert a föld vadjainak is vannak kölykei előtted, Uram! 3. Jaj nékem, mihez is lettem én hasonlóvá? Nem vagyok én olyan, mint a vizekben élők, mert a vizekben élőknek vannak szülöttei előtted, Uram! Jaj nékem, mihez is lettem én hasonlóvá? Nem vagyok én olyan, mint ez a föld, mert ez a föld „megadja a gyümölcsét a maga idejében, és áldást mond néked, Uram." ( v ö : Zsolt 1,3) IV. 1. És íme az Úr angyala megállt előtte és így szólt hozzá ( v ö : L k . 2,9): „Anna, Anna! A z Úr meghallgatta könyörgéseidet, fogansz majd, és szülni fogsz ( v ö : L k . 1,13), és beszélni fognak majd magvadról az egész földkerekségen." Mire Anna így válaszolt: ,,Ahogyan él az Űr (vö: Jud. 8,19), az én Istenem, hogyha én szülni fogok akár a férfi, akár az asszony nemből valót, ajándékul ajánlom fel én őt az Úrnak, az én Istenemnek, és legyen az ő szolgája életének minden napján" ( v ö : 1. K i r . 1,11). 2. És íme odajött hozzá két angyal, és azt mondották: „íme Joakim, a férjed, nyájával érkezik hozzád." A z Űr angyala ugyanis leszállt Joakimhoz és így szólt hozzá: „Joakim, Joakim, az Úr, az Isten meghallgatta könyörgésedet (vö: L k . 1,13), most hagyd el ezt a helyet! í m e asszonyod, Anna foganni fog méhében (vö: L k . 1,31)." 3. Akkor elment Joakim, magához intette pásztorait ezen szavakkal: „Hozzatok ide nekem tíz szeplőtelen és hibátlan bárányt, ezek az én Uramé lesznek, és hozzatok ide tizenkét kövér borjút, ezek pedig a papságé és a főtanácsé lesznek, és száz kecskegidát is, ami pedig az egész népé lesz." 4. És íme Joakim jött is nyájaival, Anna kint állt a kapuban, és amint meglátta a közeledő Joakimot, elébe futott a nyakába borult ( v ö : L k . 15,20), és így szólt: „Most már tudom, hogy az Úr, az Isten szerfölött irgalmas hozzám, mert íme özvegy voltam, és már többé nem leszek az, 330

magtalan voltam, és foganok méhemben Í És Joakim az első napot pihenéssel töltötte házában. V . 1. Másnap felajánlotta az adományait, és ezt mondotta magában: „Ha az Úr az Isten irgalmat gyakorol felettem, a főpap (homlok) lemezét láthatóvá teszi előttem." Amint felajánlotta Joakim az ajándékokat, és meglátta a főpap homloklemezét, ahogy ő felment az illatáldozatí oltárhoz, és nem látott bűnt magában. És így szólt Joakim: „Most már tudom, hogy az Úr irgalmasságot gyakorolt velem, és elengedte minden bűnömet." Majd lement az Úr templomából megigazultan, és visszatért otthonába (vö: L k . 18,14). 2. Akkor beteltek Anna hónapjai, és a kilencedik hónapban szült. í g y szólt a bábához: „Mit szültem?" A z így válaszolt: „Leányt." Lelke igen megörvendezett ezen a napon, és pólyába csavarta őt. Majd letöltötte Anna tisztulásának napjait, táplálta gyermekét, és a Mária nevet adta neki. V I . 1. Nap-nap után egyre növekedett a kisleány, hathónapos korában anyja letette a földre, hogy próbáijön meg felállni. Utána már hét széket is körbejárt, és úgy tért vissza anyja ölébe. Akkor Anna magához szorította és ezt mondta: „Ahogyan él az Úr, az én Istenem, nem ezen a földön fogsz járkálni, mert felviszlek tégedet az Űr templomába." Fekhelyét szentté tette, semmiféle közönséges vagy tisztátalan nem mehetett oda, és szeplőtelen zsidó lányokat választott ki, akik társalkodói voltak. 2. Amikor a kisleány egy esztendős lett, Joakim nagy lakomát rendezett (vö: Ter. 21,8), meghívta rá a papokat, az írástudókat, a vének tanácsát, és Izrael egész népét. Joakim odavitte leányát a papokhoz, és azok megáldották őt ilyenféleképpen: „Atyáinknak Istene áldja meg ezt a kisleányt, és adjon neki örökké megmaradó nevet „minden nemzedéken át" ( v ö : L k . 1,48)." A z egész nép ráfelelte: „Úgy legyen, úgy legyen, Ámen." Majd odavitte őt a főpapokhoz is, azok is megáldották ezen szavakkal: 331

„A magasságok Istene tekintsen le erre a leánykára, áldja meg őt legfőbb áldásával, amelynél már nincsen nagyobb." 3. Majd magához vette őt anyja fekhelyének szentségében, és megszoptatta, akkor Anna dicsőítő éneket mondott az Űrnak: „Éneket énekelek az Úrnak, az én Istenemnek, mert reám tekintett és elvette tőlem ellenségeim gyalázatát ( v ö : L k . 1,25), igazságosságának gyümölcsét adta nekem az Űr, egyedülálló és nagyszerű színe előtt. K i adja hírül Ruben fiainak, hogy Anna gyermeket szoptat? ( v ö : Gen 21,7)? Halljátok hát, halljátok hát, Izrael tizenkét törzse, hogy Anna immár gyermeket szoptat!" Majd elaltatta őt szentségének fekhelyén, kiment és szolgált nekik. Amikor vége lett a lakomának, mindannyian örvendezve eltávoztak, és dicsőítették Izrael Istenét. VII. 1. í g y múltak el a hónapok a kisleány felett. Amikor a leányka kétesztendős lett, Joakim így szólt Annához: „Felviszem őt az Űr templomába, hogy ígéretünket teljesítsük, nehogy az Űr elforduljon tőlünk, és így ajándékunk elveszítse tetszését előtte." Anna így válaszolt: „Várjuk meg a harmadik esztendőt, hogy ott már ne sírjon apja és anyja után." Mire Joakim ezt mondotta: „Várjuk meg." 2. Amikor három esztendőssé lett á leányka, így szólt Joakim: „Hívjátok össze á zsidók szeplőtlen leányait, fogjanak mécsest a kezükbe, gyújtsák meg, nehogy a kisleány hátrafelé nézzen, nehogy szíve .élraboltasson az Űr templomából!" Mindent ennek megfelelően tettek, amíg az Űr templomát el nem érték. Ott a pap fogadta őt, megcsókolta, áldást mondott reá, és így szólt: „Az Űr minden nemzedéken át naggyá teszi nevedet feletted, az utolsó napokban (vö: 1. Pét. 1,20), láthatóvá teszi az Űr Izrael fiai számára szabadulását." 3. A z áldozati oltár harmadik lépcsőjére ültette le Máriát, az Úr, az Isten kegyelmét árasztotta föléje, ő pedig ujjongva táncolt, és szerette őt Izrael egész háza (vö.: 1. K i r . 18,16). 332

VIIL 1. Szülei akkor hazatértek, ámulattal eltelve áldották az uralkodó Istent, hogy leánykájuk nem kívánkozott vissza. Mária olyan volt ott a templomban, mint egy örvendező gerlice, táplálékát az angyalok kezéből kapta. 2. Amikor tizenkét esztendőssé lett, a papok tanácsot tartottak, mondván: „Mit tegyünk vele, hogy ne szennyezze be az Űr szentélyét?" Erre azt mondták a főpapnak: „Te aki az Űr oltára előtt állsz, menj be, imádkozzál és könyörögjél érette az Űrhöz; amit kinyilatkoztat nekünk az Úr, aszerint fogunk eljárni." 3. Akkor bement a főpap a szentek szentjébe, és magával vitte a tizenkét csengőt, és imádkozott érette. í m e az Űr angyala ott állott és így szólt hozzá: „Zakariás, Zakariás, menjél ki, és hívjad egybe a nép özvegy-embereit, fogjanak azok egy-egy ágat, és akinél az Űr jelet ad, annak legyen ő asszonya." Elmentek tehát a hírnökök Júdea minden egyes vidékére, megfújták az Űr harsonáit, mire mindenki összesereglett. I X . 1. Akkor József ledobta a szekercét, és eljött erre az összehívásra. Ahogy összegyűltek, odajárultak a főpap elé, és átvették az ágaikat. Amikor mindegyikük átvette a faágakat, bementek a templomba, és ott imádkoztak. Befejezve az imádságot, megfogták az ágakat, kimentek, egybevetették azokat, de semmiféle jelet nem láttak azokon. A z utolsó ágat József kapta meg, és íme egy galamb repült le az ágról, és megállt József fején. Akkor a (fő) pap így szólott Józsefhez: „Neked jutott osztályrészül, hogy átvedd megőrizésre az Űrnak szentelt szüzet." 2. Erre József így válaszolt: - „Fiaim vannak és, már öreg vagyok, ő pedig fiatal, ne legyek én a nevetség tárgya Izrael fiai között." Mire ezt mondta a (fő) pap Józsefnek: „Féld az Urat a te Istenedet, emlékezzél meg arról, hogy mit tett az Isten Lábánnal, Abíronnal és Kórével, „a föld megnyílt alattuk és elnyelte őket" ( v ö . : Szám. 16,1; 31-33), mivel ezek ellenkeztek vele. Most töltsön el tégedet is a félelem, József, nehogy ez megtörténjen a te házaddal is." 3. 333

Akkor félelem fogta el Józsefét, magához vette Máriát, hogy őrizze őt. Ezt mondta József Máriának: „íme megkaptalak tégedet az Űr templomából, de most magadra hagylak saját házamban, elmegyek, folytatom az építkezést, és majd eljövök tehozzád, az Űr oltalmazzon tégedet." X . 1. Abban az időben tanácskozást tartottak a papok ezen szavakkal: „Csináltassunk egy új kárpitot az Ű r templomába." Akkor így szólt a (fő) pap: „Hívjátok ide hozzám Dávid nemzetségéből a szeplőtlen szüzeket." Szolgái eltávoztak azok keresésére, és találtak is hét szüzet. Akkor újra eszébe jutotta (fő) papnak a gyermek Mária, aki Dávid nemzetségéből való, és Istennek szentelt érintetlen; elküldötte szolgáit, hogy hozzák magukkal. 2. Összehívta őket az Űr templomában, és így szólt a (fő) pap: „Sorsoljátok ki magatok között nekem, hogy k i legyen az, aki egybeszövi az aranyat, a tiszta gyapjút, a bisszuszt, a selymet, a jácintkéket, a skarlátot, és az igazi bíbort." A sorsvetés Máriának juttatta az igazi bíbort és a skarlátot, ő pedig fogta, és hazavitte azokat. Abban az időben némult meg Zakariás, helyébe Sámuelt állították mindaddig, amíg Zakariás újra beszélni nem kezdett. Mária pedig fogta a skarlátot, és megfonta azt. X I . 1. Abban az időben történt, Mária fogta a vödröt, kiment, hogy vízzel megmerítse, és íme egy hang szólott hozzá: „Üdvözlégy kegyelemmel teljes, az Űr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között" (vö: L k 1,28, 42). K ö rül nézett erre jobbra és balra, hogy honnan is jöhet ez a hang; összerezzent, majd bemenet a házba, és letette a vödröt, vette bíborát, leült trónszékére, és font. 2. í m e az Űr angyala ott állt előtte és így szólt: „Ne félj Mária, kegyelmet találtál (vö.: L k , 1,30-31) a mindenség Ura előtt, és igéjéből foganni fogsz." Ahogy ezt hallotta, kételkedni kezdett magában, ilyenképpen: „Ha én az élő Istentől fogok foganni, úgy szülök mint a többi asszony?" 3. A z Űr angyala így válaszolt: „Nem úgy Mária! A z Ű r 334

ereje árnyékoz be tégedet, és ezért aki tőled születik, szent, a Magasságbeli fiának fogják mondani. A Jézus nevet add neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől (vö.: L k . 1,32-35)." Mária erre így válaszolt: „íme az Űr szolgáló leánya, ki előtte áll, történjék vélem a te szavaid szerint (vö.: L k . 1,38)." X I I . 1. Amikor elkészült a bíborral és a skarláttal, elment a (fő) paphoz. A (fő) pap megáldotta őt, és így szólt: „Mária, naggyá tette nevedet az Űr, az Isten, és áldott leszel a föld minden nemzedékében (vö.: Ter. 12,2-3; L k . 1,4248)." 2. Erre öröm fogta el Máriát, elment Erzsébethez, a rokonához (vö.: L k . 1,33). Kopogtatott az ajtón. Amint ezt Erzsébet meghallotta, ledobta a skarlátot, az ajtóhoz futott, kinyitotta, meglátta Máriát, áldotta és így szólt: „Honnan van az, nékem, hogy az én Uramnak anyja jön el hozzám! íme az, aki bennem van, felujjongott és magasztalt tégedet." Mária pedig elhallgatta azokat a misztériumokat, amelyeket neki elmondott Gábriel főangyal, majd feltekintett az égre és így szólt: „Ki vagyok én, Uram, hogy minden nemzedék áldani fog engemet?" (vö.: L k . 1,48). 3. Akkor három hónapot ott töltött Erzsébetnél. Napról napra növekedett méhében a gyermek, így Máriát félelem szállta meg, ezért hazament a maga házába, és elrejtezkedett Izrael fiainak szemei elől (vö.: L k . 1,56). Tizenhat esztendős volt akkor, amikor ezek a misztériumok történtek vele. XIII. 1. Amikor eltelt már hat hónap, íme, hazajött József az építkezéséből, bement házába és megtalálta így, kigömbölyödve Máriát. Arcát verte, levetette magát a földre egy zsákdarabra, keserves sírásra fakadt ilyen szavakkal : „Milyen arccal állhatok meg Uram, az én Istenem előtt? Mit is kérhetnék én ezzel a leánnyal kapcsolatban, mint szüzet kaptam meg őt Uramnak, az én Istenemnek a templomából, és nem vigyáztam reá! K i vetette ki hálóját reám? K i tette ezt a gyalázatot házamban, hogy be335

szennyezte a szüzet? Vagy talán velem is megismétlődött Ádám esete? Amint a dicsőítés órájában ugyanis eljött a kígyó, egyedül találta Évát, és becsapta őt; így történt ez velem is." 2. Akkor felkelt József a zsákdarabról, magához szólította Máriát és így szólt hozzá: „Bemocskoltad magad az Isten előtt, miért tetted ezt? Elhagytad az Urat, a te Istenedet? M i vitte gyalázatra lelkedet, k i a szentek szentjében is megfordultál, és az angyalok kezéből kaptad táplálékod?" 3. Mária keserves sírásra fakadt, azt mondogatta, hogy tiszta vagyok én, és hogy férfit nem ismerek (vö.: L k . 1,31). Erre azt mondta neki József: „Honnan van hát ez a méhedben?" Mire ő így szólt: „Ahogyan él az Űr, az én Istenem, nem tudom, honnan van ez nékem." X I V . 1. Erre Józsefet igen nagy félelem fogta el, otthagyta Máriát, és azon gondolkodott, hogy mit is tegyen vele. Ilyenképpen szólt József: „Ha titokban tartom bűnét, olyannak találnának, mint aki az Űr törvénye ellen hadakozik; ha pedig felfedem azt Izrael fiai előtt, félek, mert valami angyali dolog is lehet az, ami benne van, így ártatlan vér kiszolgáltatójának találtatom a halál ítéletében. Mit tegyek hát vele? Titokban bocsájtom el őt magamtól." És így érte őt el az éjszaka. 2. És íme az Űr angyala álmában megjelent előtte, és így szólt: „Ne féljél a leányka miatt, mert ami benne van, az a Szentlélektől való, fiút fog szülni, és a Jézus nevet adja néki, ő fogja megszabadítani népét bűneitől" (vö.: Mt. 1,20-21). Akkor felkelt József álmából (vö.: Mt. 1,24). dicsőítette Izrael Istenét, aki ekkora kegyelmet adott neki, és ezután is vigyázott Máriára. X V . 1. Akkor eljött hozzá Annás, az írástudó és így szólt hozzá: „Miért van az, hogy nem látunk tégedet összejöveteleinket?" Mire azt válaszolta neki: „Igen elfáradtam az utazásban, és kipihentem magamat az első napon." Akkor ez megfordult és látta a kigömbölyödött Máriát. 2. 336

Erre elrohant a (fő) paphoz és elmondta neki: „József, aki mellett te annyira kiállsz, nagy törvényszegést követett el." Erre így szólt a (fő) pap: „Mi lenne az?" Mire ő : „Beszenynyezte azt a szüzet, akit az Űr templomából kapott, elhagyta a vele való házasságkötést, és nem hozta nyilvánosságra Izrael fiai között." A (fő) pap így válaszolt neki: „Ezt tette József?" Mire Annás, az írástudó: „Küldd oda a szolgádat, és a szüzet kigömbölyödve fogod találni!" A szolgák elmentek, és mindent ú g y találtak, ahogy ez mondotta, és elvezették Józseffel Máriát, hogy ítélkezzenek felette. 3. í g y szólt hozzá a (fő) pap: „Mária, mit tettél? Miért alacsonyítottad le lelkedet, és mivel sértetted meg az Urat, a te Istenedet? Te, aki bent jártál a szentek szentjében, és aki az angyalok kezéből kaptad táplálékodat, aki hallgattad a himnuszokat, és ott táncoltál az ő színe előtt; miért tetted meg ezt?" A z pedig keserves sírásra fakadt és így szólt: „Ahogyan él az Űr, az én Istenem, úgy vagyok én tiszta ő előtte, és férfit nem ismerek." 4. Akkor így szólt a (fő) pap Józsefhez: „Miért tetted ezt?" Mire József így felelt: „Ahogyan él az Űr, az én Istenem, úgy én tiszta vagyok őtőle." A (fő) pap így szólt: „Ne hazudjál, hanem mondd meg az igazat! Elhagytad a vele való házasságkötést, nem hoztad nyilvánosságra Izrael fiai között, nem hajtottad fejedet a hatalmas keze alá (vö.: 1. Pét. 5,6), hogy ő megáldja magvadat." Erre József csak hallgatott. X V I . 1. Akkor így szólt a (fő) pap: „Add vissza azt a szüzet, kit az Űr templomából kaptál." Mire József igen elszomorodott. A (fő) pap így folytatta: „Megitatlak titeket az Űr megpróbáló vizével, és nyilvánosságra jutnak bűneitek a ti szemeitek előtt is." 2. Akkor fogta a (fő) pap, megitatta, elküldte őt a dombra, de az épségben tért vissza. Megitatta utána Máriát, őt is elküldte a dombra, de ő is épségben tért vissza. í g y csodálkozott az egész nép, hogy belőlük semmi bűn sem került a nyilvánosságra.
;

.337

3. Ezek után így szólt a (fő) pap: „Ha az Űr nem mutatta meg bűneiteket, akkor én sem ítéllek el titeket" (vö.: Jn. 8,11) - majd elbocsájtotta őket. Akkor magához vette József Máriát, hazament vele örvendezve, és dicsőítette Izrael Istenét (vö:. L k . 2,20). X V I I . 1. Parancs érkezett Augustus királytól, hogy a júdeai Betlehemben mindenkit írjanak össze. Akkor így szólt József: „Én összeíratom a fiaimat, de ezzel a leánykával mit tegyek? Hogyan is írassam fel? A z én asszonyom ő ? Ezért szégyenkezhetek! Vagy mint leányomat ? De Izrael minden fia tudja, hogy nem az én leányom. Azon a napon majd minden úgy lesz, ahogyan az Űr akarja." 2. Ezek után odavezette a szamarát, felültette rá Máriát, az egyik fia vezette az állatot, József pedig utána lépegetett. Mikor három mérföldet megtettek, József megfordult, és látta Máriát, hogy igen szomorú, mire így szólt magában: „Mi lehet az, ami őt így megzavarta?" Majd ismét hátrafordult József, de ekkor már nevetni látta őt. Akkor így szólt hozzá: „Mária, mi van veled? Előbb, hogy rád néztem nevettél, azelőtt pedig sírtál m é g ? " Akkor ezt mondta Mária Józsefnek: „Azért mert két népet láttam szemeim előtt,, az egyik sírt és szomorkodott, a másik pedig örvendezett és ujjongott." 3. Mikoron útjuk felére értek, ezt mondta neki Mária: „Vegyél le engemet a szamárról, mert az aki bennem van, figyelmeztetett, hogy érkezni fog." Akkor az levette őt a szamárról, és így szólt hozzá: „Hova vigyelek tégedet, hogy rejtve maradjon szégyened? Pusztaság ez a hely." X V I I I . 1. Találtak ott egy barlangot, bementek, fiait, odaállította Mária mellé, majd elment zsidó bábaasszonyokat keresni Betlehem környékére. 2. Én József, körüljártamban (és nem jártam körül) feltekintettem az égre, és valami csodálatosat láttam ott. Ahogy felnéztem az ég boltozatára, láttam az ég pólusát, ahogy ott megállt, és az égi madarak mozdulatlanok voltak ottan; majd lenéztem 338

a földre, láttam hogy egy kád feküdt ottan. A munkások felemelték, kezük a kádon volt; akik ettek, mintha nem is ettek volna, akik felemelték, mintha nem is vitték volna, akik a szájukhoz nyúltak, mintha nem is nyúltak volna oda, hanem minden szem felnézett az égre, a bárányok nem mozdultak, egy helyben megálltak, kinyújtotta a pásztor a kezét, hogy botjával rájuk verjen, de keze a magasban maradt; feltekintettem a sebesen rohanó folyó fölé, láttam ott- a juhok szájait felette, és nem ittak, hanem mindegyik megállt. X I X . 1. Akkor egy asszony jött oda a hegytetőről, és így szólott hozzám: „Ember, hová igyekszel?" Mire én így válaszoltam: „Héber bábát keresek." Erre ő így folytatta: „Izraelből való vagy?" - „Igen", válaszoltam. Mire ő : „Ki az, aki most ott a barlangban szül?" Ezt válaszoltam neki: „ A jegyesem ő," Ö pedig így folytatta: „Nem a feleséged?" Én meg ezt válaszoltam erre: - „Mária ő, aki az Űr templomában járt, sorsvetés folytán adták asszonyul nékem, de nem az asszonyom ő, és mégis fogant a Szentlélektől." Mindezek után ezt mondotta neki a bába: „És ez igaz?" Mire ezt válaszolta József: „Jöjj és l á s d ! " Akkor elment vele a bábaasszony. 2. Megálltak a barlang mellett, és látták, hogy fényes felhő árnyékolja be a barlangot, í g y szólt a bába: „Ujjongás töltötte be ma az én lelkemet, mert szemeim látták ezt a nagy dicsőséget, hogy megszületett Izrael megváltója" (vö.: L k . 2,30-32). Akkor a felhő elvonult a barlangtól, hatalmas fényesség áradt szét a barlangban olymértékben, hogy a szem sem bírta elviselni. Kevéssel utána megszűnt ez a fényesség, amíg a gyermek meg nem jelent, meg nem született, és amíg nem fogadta el anyjának, Máriának emlőjét. Akkor a bába ezen szavakban kitörvén felkiáltott: „Nagy a mai nap előttem, mert megláthattam ezt az ú j , csodálatos látomást!" 3. Ezek után a bába kijött a barlangból, és éppen szembetalálkozott vele Szalómé. í g y szólott hozzá: „Szalómé, 339

Szalomé, új csodálatos látványt mondok el tenéked! Egy szűz szült anélkül, hogy leányáágát elveszítette volna." Mire így kiáltott fel Szalomé: Ahogyan él az Űr, az én Istenem, ha nem teszem oda ujjamat, és. nem vizsgálhatom meg természetét, nem hiszem el (vö.: Jn. 20,25), hogy egy szűz szült." X X . 1. Akkor a bába bement Máriához és í g y szólott hozzá: „Készítsd elő magadat! Nem kis valaki érkezett hozzád megvizsgálásodra." Ezek után Szalomé ujját természetébe tette, majd hangosan felkiáltott: „Jaj nékem e bűnöm miatt, jaj nékem e bűnöm miatt, megkísértettem az élő Istent, és íme a kezem tűzlárigokban elszakadt éntőlem." 2. Majd térdet hajtott az Űr előtt és így szólt: „Atyáinknak Istene, emlékezzél meg arról, hogy Ábrahámnak magva vagyok, Izsáké és Jákobé, ne tegyél engemet Izrael előtt intő példává, hanem adjál át inkább engemet a rászorulóknak, hiszen a te nevedben végeztem gyógyításaimat, jutalmam is tetőled nyertem én." 3. íme* az Űr angyala ott állott mellette és így szólt: „Szalomé, Szalomé, az Űr méghallgatott téged, tedd oda kezedet a gyermekre, fogjad meg őt, ez majd szabadulásodra és örömödre fog szolgálni." 4. Akkor Szalomé odament hozzá, megfogta, őt ezen szavakkal: „Hódolok előtted, mert Izrael nagy királyának születtél." íme, azon nyomban meggyógyult Szalomé, és megigazulva távozott (vö.: L k . 18,14) a barlangból. És íme egy hang hallatszott: „Szalomé, Szalomé, ne mondjad eí ezt a dicsőséges dolgot senkinek egészen addig, amíg ez a gyermek nem megy fel Jeruzsálembe." X X I . 1. Akkor József nekikészülődött, hogy elmenjen Júdeába. Nagy zavargás támadott ugyanis a júdeai Betlehemben, mivel mágusok jöttek ezen szavakkal: „Hol született meg a zsidók királya? mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte." 2. Meghallván ezt Heródes, zavarba jött, és elküldötte szolgáit a'má340

gusokhoz, de ugyatiúgy a főpapokhoz is, hogy kérdezzék ki azokat: „ M i van megírva Krisztusról, hol kell neki megszületnie?" Azok ezt a választ adták neki: „A júdeai Betlehemben, mert í g y van ez megírva." Akkor magához hivatta a mágusokat, és ezt mondta nekik: „Miféle jelet láttatok a Király megszületésekör?" A mágusok ezt válaszolták: „Láttuk a csillagát, mely minden másnál ragyogóbb volt, úgy ragyogott a többi csillag között, hogy ezeknek fényességét még látni sem lehetett, ebből mi tudtuk, hogy Izraelnek megszületett a király, és eljöttünk hogy leboruljunk előtte." 3. Ahogy eltávoztak a mágusok, íme megpillantották azt a csillagot, mely napkeleten vezette őket, és megállt a barlang felett. Akkor a mágusok meglátták a gyermeket anyjával Máriával együtt, útitáskáikból elővették ajándékaikat, aranyat, tömjént és mirhát. 4. Mindezek után figyelmeztette őket az angyal, ne menjenek el Júdeába, hanem más úton térjenek vissza hazájukba. X X I I . 1. Amikor Heródesnek tudomására jutott, hogy rászedték őt a mágusok., haragjában gyilkosokat küldött, meghagyván nekik: „ A kétesztendős és ennél fiatalabb csecsemőket öljétek meg." 2. Mikor Mária meghallotta, hogy a gyermekek pusztulására törnek, félelmében fogta gyermekét, pólyába csavarta, és az ökrök jászolába fektette. 3. Hasonlóan Erzsébet, mikor meghallotta, hogy J á nost is keresik, fogta őt, felment a hegyre, onnan körülnézett, hogy hová is rejthetné el, de nem volt ott semmiféle rejtekhely. Akkor nagy hangon eképpen sóhajtott fel Erzsébet: „Istennek szent hegye, fogadd magadba az anyát gyermekével együtt! Erzsébet ugyanis nem tudott felmenni a hegytetőre. Abban a pillanatban kettényílt a hegy, és elnyelte őket. Nagy fényesség ragyogott rájuk, mert az Úr angyala ott állt mellettük, és oltalmazta őket. X X I I I . 1. Heródes pedig János keresésére indult, E l küldötte szolgáit Zakariáshoz ezzel az ü z e n e t t e l : „ H o v á rejtetted el a fiadat?" A z pedig így válaszolt neki: „Én 341

szent szolgálatomat végeztem, az Űr templomában voltam, így nem is tudom, hogy hol van a fiam." 2. Erre elmentek a szolgák, és hírül vitték Heródesnek. Heródes haragra lobbant és így szólt: „Az ő fia fog majd uralkodni Izraelben." Majd visszaküldte szolgáit ezen üzenettel: „Mondd meg az igazat, hol van a fiad? Tudhatnád, hogy véred az én kezemben van!" Akkor elmentek a szolgák, és mindezt elmondották neki. 3. Mire így szólt Zakariás: „ A z Isten tanúságtevője vagyok, ontsad csak véremet, de lelkemet magához fogadja az Ür, mert ártatlan vért fogsz kiontani a templom előkapujában." Majd erőszakoskodás közepette megölték őti És Izrael fiai nem tudták, hogy meggyilkolták. X X I V . 1. Amikor a papok egybegyűltek egymás k ö szöntésének órájában a szokásnak megfelelően, hiányzott nékik Zakariásnak áldása. Ott álltak a papok imádságban és az Ür dicsőítésében, vártak Zakariás köszöntésére. 2. Várakozásuk alatt félelem szállta meg mindnyájukat, majd egyikük bement a templomépületbe, és az oltárnál meglátta annak kiontott vérét, miközben egy hang hallatszott: „Zakariást megölték, vére mindaddig nem lesz eltörölhető, amíg el nem érkezik az, k i igazságot szolgáltat neki." Ahogy a pap meghallotta ezeket a szavakat, félelem szállt belé, kiment, és elmondotta a papoknak. 3. Azok bemerészkedtek a templomépületbe, és mindent ennek megfelelően láttak; a templom díszei pedig jajgattak, kárpitjai meghasadtak felülről egészen aljáig. Testét nem találták ott, de kiontott vérét megtalálták kővé váltan. Félelemmel eltelve mentek k i onnan, és hírül adták az egész népnek Zakariás meggyilkolását. A nép minden törzsének tudomására jutott, megsiratták, három nap és három éjszakán át gyászolták őt. 4. Három nap múltával tanácsot tartottak a papok, hogy kit állítsanak Zakariás helyébe. A sorsvetés Simeonra esett, ő volt az, aki a Szentlélektől azt az ígéretet kapta, hogy nem látja meg a halált mindaddig, amíg testben nem látja meg Krisztust (vö.: Lk.2,26). 342

X X V . 1. Én, Jakab, jegyeztem le ezeket az eseményeket. Abban az időben, mikor meghalt Heródes, zavargás támadt Jeruzsálemben, ezért én kimentem a pusztába, és mindaddig ottmaradtam, ameddig a zavargás tartott; dicsőítettem az Istent, aki kegyelmet és bölcsességet adott nekem, hogy ezen eseményeket leírhassam. 2. Kegyelme velünk marad, de ott lesz mindazokkal, akik félik a mi Urunkat, Jézus Krisztust, akinek dicsőség örökkön örökké Ámen.

343

A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA MENNYEKBE VALÓ ÁTVITELÉRŐL (TRANSITUS MARIÉ A-B)
Mária mennyekbe való átvitelét elbeszélő két apokrif irattal zárjuk szövegválogatásunkat. Ezek az iratok egyúttal az ókeresztény apokrif irodalom végének is tekinthetők. Mindkettő ugyanazt az eseményt, Mária halálát beszéli el, a két leírásban sok egyezést találunk, úgy tűnik, hogy az utóbbi az előbbinek átdolgozott kiadása. Mindkét változat közlésével az volt a célunk, hogy az olvasó megismerkedhessen egyetlen apokrif téma különböző feldolgozásával. A két leírás a szeretett apostol, János tekintélyét akarja magáénak tudni: az első János munkájaként szerepel a kéziratok címeiben; a második a Jánosi hagyomány egyik kiemelkedő őrizőjét, Szardeszi Melitónt mondja szerzőjének. Mindkét irat a I V . században keletkezhetett, eredeti nyelve görög lehetett, de szövege egészében V . századi latin fordításokban maradt ránk, ezeket a szövegváltozatokat vette fel Tischendorf apokrif gyűjteményébe, amely fordításunk alapjául szolgált (1). A Transitusok leírása már eltávolodást mutat az első két évszázad apokrifjeinek világától, nincs benne utalás semmiféle titkos tradícióra, szóbeli tanításra, szerzője a kánoni evangéliumokból ismert motívumokat szövi össze bájos legendacsokorrá.
(1) K. v. Tischendorf: Apocalypses Apocryphae, Hildesheim, 1966, 113-136. o.

344

A két elbeszélés három évtizeddel ezelőtt kiemelkedett a keresztény ókor apokrifjei, vagy inkább a népies szövegemlékek közül, mivel Mária mennybevitele dogmájának megfogalmazása előtt az ezen hagyományt őriző szöveg emlékek között megnőtt a jelentősége.
7

345

A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA M E N N Y E K B E VALÓ ÁTVITELÉRŐL
(A)

1. Abban az időben, mielőtt még az Űr szenvedése elérkezett volna, édesanyja oly sok szavakban kérdezgette fiát a maga haláláról, ilyenféleképpen: „Drága fiam, arra kérem szentségedet, engedd meg nékem, három nappal előre tudjam meg azt, hogy a testből mikoron távozik el az én lelkem; és te kedves fiam, angyalaiddal együtt fogadd el az én lelkemet." 2. Amint meghallgatta édesanyjának könyörgések, így szólott hozzá: „ Ő , élő Istennek temploma és csarnoka, ó áldott szülőanya, minden szentnek királynője, és minden asszonynál inkább megáldott; mielőtt még te méhedben hordoztál volna engemet, mindig vigyáztam tereád, mindennapi eledelül az angyalok kenyerét rendeltem számodra, hogy megtudd: hogyan is hagyhatnálak el tégedet azok után, hogy te a méhedben hordoztál és tápláltál engemet, a menekülés idején levittél Egyiptomba, és mennyi szorongattatást szenvedtél miattam?! í m e , tudjad meg, angyalaim mindenkor vigyáztak tereád, és vigyázni is fognak egészen elköltözésedig. Ha majd az emberekért magamra veszem a szenvedést, ahogy meg van írva, harmadnapon feltámadok, és negyven nap elteltével a mennybe felmegyek, utána majd meglátod, főangyalaim és angyalaim közepette, amint a szentekkel, a szüzekkel és a tanítványaimmal együtt eljövök tehozzád; akkor biztosra veheted, lelked a testtől szétválaszttatik, é$ magammal viszem a mennybe, ahol nem éri többé semmi346

féle gyötrődés vagy szorongattatás." 3. Akkor ujjongás és öröm töltötté el Máriát, fiának lábait csókolgatta, áldotta a mennynek és a földnek Teremtőjét, aki ekkora ajándékot adott néki, fia Jézus Krisztus által. 4. Két esztendő telt el Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele után, a boldogságos Szűz Mária éjjel és nappal szüntelenül imádkozott. A halálát megelőző harmadik napon eljött hozzá az Űr angyala, köszöntötte őt ezen szavakkal: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Űr van teveled!" Ő pedig í g y válaszolta: „Istennek legyen hála!" A z folytatta: „Fogd ezt a pálmaágat, melyet az Űr küldött tenéked!" Nagy Örömében „Istennek legyen hálát" mondott, és átvette az angyal kezéből a néki küldött pálmaágat. A z Isten Angyala ezt mondotta néki: „Három nap múlva bekövetkezik á mennyekbe való felvételed." Mire ő : „Istennek legyen hála!" - választ adta. 5. Akkor magához szólította az Arimathia városából származó Józsefet, meg az Űr többi tanítványát; ahogyan azok egybegyűltek, elébe járultak, üdvözölte mindegyiküket, és hírül adta minden körülötte állónak az ő mennyekbe való átvitelét. Akkor a Boldogságos Szűz Mária megmosakodott, királynői ékeibe öltözött, és várta fiának megérkezését, miként ő megígérte néki. Megkért minden körülötte levőt, hogy vigyázzanak reá, és legyenek a vigasztalására. Mellette három szűz volt: Szefóra, Abiges és Zael; a mi Urunk Jézus Krisztus tanítványai ugyanis ekkor már szétszóródtak az egész világon, hogy az Isten népének prédikáljanak. 6. Akkor három óra tájban hatalmas villámlás, eső és égzengés támadt, szorongattatás meg földrengések, amikor Mária királynői hálószobájában állt. János apostol és evangélista hírtelen elvezettetett Efezusból, belépett Szűz Mária szobájába, köszöntötte őt, és ezt mondta neki: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled!" Mire ő : „Istennek legyen hála!" - választ adta, majd 347

felült, és megcsókolta Szent Jánost. í g y szólt hozzá Szűz Mária: „ Ó , drága fiam, miért hagytál el engemet olyan hosszú időre, miért nena ügyéltél Mestered parancsára, hogy reám vigyázzál, ahogyan ezt megparancsolta néked, mikoron ott függött a kereszten?" Erre ő térdenállva kérte bocsánatát. Akkor Szűz Mária megáldotta őt, és ismételten megcsókolta. 7. Mikoron már kérdezni akarta tőle, hogy honnan is jött ide, és mi volt az oka Jeruzsálembe érkeztének, íme, az Űr összes tanítványa ott állt szobája ajtajában, kivéve Tamást, kit Didümusznak is mondanak. Mindegyikük felhőben érkezett; megálltak, beléptek, köszöntötték és hódoltak a királynő előtt, ilyen szavakkal: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Űr van teveled!" Ő pedig izgalmában fölkelt sietve, meghajolt előttük, és megcsókolta őket, majd hálát adott az Istennek. 8. A z Ür tanítványai, kik a felhőben érkeztek oda, név szerint ezek voltak: az evangélista János és testvére Jakab, Péter és Pál, András, Fülöp, Lukács, Barnabás, Bertalan, Máté és Mátyás, akit igaznak is mondanak, a kananita Simon, Júdás és testvére, Nikodémus és Maximus, és még sokan mások, kiket felsorolni sem lehet. 9. Ekkor Szűz Mária így szólt testvéreihez: „ M i történt, hogy mindnyájan Jeruzsálembe jöttetek?" Péter így válaszolt neki: „Nekünk kellett volna ezt megkérdezni tetőled, és éppen te kérdezel minket? Biztos vagyok benne - ahogyan ezt én látom - , hogy közülünk senki sem tudja, miért is jöttünk ide ma ekkora.gyorsasággal. Antióchiában voltam, most pedig itt vagyok." Erre mindegyikük nyíltan elmondotta, hogy hol volt ő még ezen a napon. Mindannyian, akik csak jelen voltak, elcsodálkoztak ezek hallatára. 10. í g y szólt hozzájuk Szűz Mária: „ É n kértem fiamtól, mielőtt még ő a szenvedést vállalta, hogy ő és ti mindnyájan legyetek ott a halálomnál, és ő ezt az ajándékot megígérte nékem. Ebből megtudhatjátok, hogy a holnapi napon lesz az én mennyekbe való átvitelem. Virrasszatok 348

tehát, és imádkozzatok együtt velem, hogy amikor az Űr megjelenik lelkemet átvenni, éberen találjon titeket!" A k kor mindannyian- megígérték, hogy virrasztani fognak. Nagy fényességben, virrasztás, zsoltározó és énekelt imák között töltötték el az egész éjszakát. 11. A z Űrnapja harmadik órájának elérkeztekor, miként egykoron a Szentlélek felhőben szállott le az apostolokra, úgy szállt le most Krisztus az angyalok sokaságával, és magához vette szeretett anyjának lelkét. Hatalmas ragyogás támadt, kellernes illat, az Énekek Énekét éneklő angyalok jelentek meg, miközben ezeket mondotta az Ű r : „Mint liliom a tövisek között, olyan az én szerelmem a barátnői között", (vö.: Én. 2,2); erre mindenki, aki csak ott jelen volt arcra borult, ahogyan az apostolok arcra borultak, mikoron Krisztus a Tábor hegyén előttük színében átváltozott ( v ö . : Mt. 17,1-8; 2Pét. 1,17-19.21); és egy teljes óra, meg fél óra alatt senki sem tudott közülük felállni. 12. A ragyogás megszűntével magával a fényességgel együtt Szűz Mária lelke is felvétetett a mennyekbe, zsoltárofeás, himnuszok, és az Énekek Éneke éneklése közepette. A felhő felemelkedésekor az egész föld megremegett, és egy pillanatnyi időre egész Jeruzsálem megláthatta világosan Szűz Mária eltávozását. 13. És még'abban az órában ott termett közöttük a Sátán, és azon tanakodtak, mit is tegyenek testével. Fegyvert fogtak, hogy testét a tűzre dobják - és, hogy megöljék az apostolokat - , mert belőle jöttek a világra az Izraelben támadt széthúzások, ezzel ők bűnösökké lettek, a pogányok pedig általa gyűltek egybe; de vakságuk következtében pusztulásra jutottak, fejüket a falba verték, egymást öldösték le. 14. A z apostolok pedig a nagy fényesség láttán előbb megrémültek, majd felegyenesedtek, és zsoltározások közepette Sión hegyéről Jozafát völgyébe vitték le a szent testet. Útközben egy bizonyos Ruben nevű zsidó ember 349

földre akarta borítani a koporsót Szűz Mária testével egygyütt, de a karja egészen a könyökéig elszáradt, és akarvaakaratlanul Jozafát völgyéhez sírva és zokogva ment velük, mert a keze ódatapadt a koporsóhoz, $s sehogyan sem tudta elvenni onnan. 15. A z apostolokat kezdte kérlelni, hogy azok imádságára gyógyulást nyerjen, és belőle is keresztény lehessen. Akkor áz apostolok térdre borulva kérték az Urat, hogy gyógyítsa meg őt. M é g abban az órában meggyógyult, hálát adott az Istennek, csókjaival illette az apostolok és minden szentek királynőjének lábait, még ott, azon a helyen megkeresztelkedett, és hirdetni kezdte a mi Urunk Jézus Krisztus nevét. 16. Akkor az apostolok nagy tisztelettel helyezték el a sírboltba Mária testét, siránkozva, igen nagy szeretettel viseltetvén iránta, és édes énekek között. Egészen váratlanul a mennyből fényesség ragyogta körül őket, azok a földre estek, a szent testet pedig az angyalok magukkal vitték a mennyekbe. r 17. Akkor a boldogságos Tamás hirtelen az Olajfák hegyére vezettetett, és látta a legszentebb testet, amint az égbe emelkedik, kiáltani kezdett ezen szavakkal: „ Ó szentséges anya, ó áldott anya, ó szeplőtelen anya, ha arra a kegyelemre találtam, hogy mégláthattalak.téged, örvendeztesd meg szolgádat irgalmasságod által, mikor te a mennyekbe felemelkedsz!" Akkor az az öv, amellyel az apostolok a legszentebb testet: felövezték, szent Tamás számára ledobatott az égből. Keiébe vette azt, mégcsókolta, hálát adott Istennek, majd tüstént Jozafát völgyébe sietett. 18. Rátalált ott minden apostolra, vélük volt egy hatalmas tömeg, mely a mellét verte^ mivel látta, azt a nagy ragyogást. Mikor meglátták egymást, egymást mégcsókolták, majd szent Péter így szólott hozzá: „Igáz, mindig faragatlan és hitetlen volta 1, és a hitetlénséged miatt nem úgy tetszett az Istennek, hogy köröttünk légy Üdvözítőnk édesanyja eltemetésén." Erre,az mellét verte ezen
;

350

szavakkal: „Tudom és valóban beismerem, hogy mindig rossz ember és hitetlen voltam, durvaságaim és hitetlenségem miatt bocsánatot kérek, mindegyikőtöktől." Akkor mindannyian imádkoztak érte. 19. Ezek után így szólt szent Tamás: „Hova tettétek a testét?" Azok ujjukkal mutattak a sír felé. Mire ő ezt mondotta: „Itt nincsen az a test, amelyet legszentebbnek mondanak." Mire Péter ezzel fordult hozzá: „Annak idején Urunknak és Mesterünknek a feltámadását sem akartad elhinni nekünk, ha őt ujjaddal nem érinted és nem látód; hogyan is hinnéd el mostan nekünk, hogy a szent test itt van?" Mire ő csak bizonygatta: „Nincs itt." Akkor már mintegy bosszúsan a sírbolthoz rohantak, mely frissen vájt volt a szikla falában, és elhengerítették a követ. A testet valóban nem találták ott, nem tudták, mit mondjanak, mivel győztek felettük szent Tamás szavai. 20. Mindezek után szent Tamás elmondotta nekik, hogy miképpen énekelte a misét Indiában - ő ugyanis papi öltözékben állott ott - , Isten szavát ugyan nem hallotta, de az Olajfák hegyére vezettetett, látta ott Szűz Mária legszentebb testét, amint a mennyekbe fölment, és kérte őt, hogy adjon áldást reá; ő meghallgatta kérését, ledobta neki övét, amellyel felövezték; és megmutatta mindannyiuknak az övet. 21. Amikor az apostolok megpillantották azt az övet, amelyet még ők kötöttek fel, dicsőítették az Istent, és mindannyian szent Tamás bocsánatát kérték, azon áldás folytán, amelyet neki Szűz Mária adott, és mivelhogy látta a legszentebb testet, amint az égbe felmegy. Akkor szent Tamás áldást mondott felettük ezen szavakkal: „íme, milyen jó és milyen örvendetes, ha a testvérek együtt lakoznak." (vö.: Zsolt. 132,1). 22. A felhő, mely odahozta őket, most mindegyiküket a saját helyére vitte vissza, így Fülöpöt, ahogy az eunukhot keresztelte, mint ez az Apostolok cselekedeteiben olvasható, és ahogyan Habakuk próféta élelmet vitt az orosz-. 351

lánok vermében levő Dánielnek, de hamarosan vissza is tért utána Júdeába; így tértek vissza az apostolok is arra a helyre, ahol előzőleg voltak, hogy prédikáljanak Isten népének. 23. Ilyen nagy csodát tett az, aki zárt anyaméhbe költözött, és szűztől született meg, aki tanítványaihoz zárt ajtón keresztül hatolt be, aki süketeket tett hallóvá, halottakat támasztott, leprásokat mégtisztított, vakok szemét nyitotta meg, és más sokféle csodatettet művelt; ennek hiteléhez nem férkőzhet semmiféle kétség. 24. Én pedig az a József vagyok, k i az Ür testét a saját sírboltomban helyeztem el, aki őt feltámadása után is láttam, és az ő legszentebb templomát, a Boldogságos mindig Szűz Máriát az Űr mennybemenetele előtt és után egyaránt mindenkor oltalmaztam. Könyvben és szívemben azt őriztem meg, ami az Isten ajkáról származik, mert a fentebb elmondott történetek is Isten rendelkezései. Pogánynak és minden zsidónak egyaránt lejegyeztem, amit szememmel láttam, fülemmel hallottam, és ezeket amíg csak élek, nem szűnök meg hirdetni. Akinek mennybevitele napját az egész világ tisztelettel övezi és ünnepli, őt kérem minduntalan, hogy a mennyben emlékezzen meg mirólunk, legkegyesebb Fia előtt, kinek dicséret és dicsőség a végtelen századokon át, Ámen.

352

KEZDŐDIK SZŰZ MÁRIA MENNYÉKBE VALŐ ÁTVITELÉNEK TÖRTÉNETE (i) B.
(SZENT M E L I T Ó N N A K SZARDESZ PÜSPÖKÉNEK K Ö N Y V E SZŰZ MÁRIA M E N N Y E K B E V A L Ó ÁTVITELÉRŐL) L Melitóntól, Krisztus szolgájától, a szardeszi egyház püspökétől, a Laodiceában együttlevő tiszteletreméltó testvéreinknek az Űrban, üdvözlet! Visszaemlékezéseimben gyakran írtam egy bizonyos közülünk való Leukioszról, k i az apostolok hatására megtért, de egészen más értelemben és meggondolatlan lélekkel tanított, az igazság útjáról eltávolodván, könyveiben az apostolok tetteiről sok mindent összeírt; azok erényeiről sokfélét és menőben különböző dolgokat mondott, tanításuktól igen sokat összehazudott, azt állítván, ők holtaképpen másképpen tanítottak, és úgy tüntette fel, hogy saját istentelenségei azok mondásaiból nyernek igazolást. Nemcsak a maga szándékait támasztotta ilyenképpen alá, hanem a boldogságos mindig Szűz Istenanya, Mária mennyekbe való átvitelét éppolyan istentelen módon becsmérelte, úgyhogy Isten egyházában ezeket nemcsak bűn felolvasni, hanem még hallgatni is kárhozatos. M i pedig a ti kéréseteknek engedve, mindazt, amit csak János apostoltól hallottunk, most egyszerűen megírjuk néktek, bár mindezt irántatok érzett testvéri szeretetünkben már elmondottuk. Nem különféle, az eretnekségek következtében elfajzott nézeteket fogadtunk el, hanem az Atyában a Fiút, a Fiúban az Atyát, az istenség353

nek az oszthatatlan lényegnek három maradandó Személyét, és hogy az emberi természet eredeténél fogva nem kettős, vagyis jó és rossz, hanem egy és jó természetet alkotott meg a jóságos Isten, mely a kígyó cselvetése folytán a bűn által lett romlottá, és ezt állította helyre Krisztus a kegyelem által.
5

II. 1. Mikoron tehát a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus az egész világ életéért szegekkel átverten a keresztfán függött, látta, hogy a kereszt tövében ott áll Anyja és János evangélista, akit minden más apostolánál inkább szeretett, mert ő volt az egyedüli közöttük, ki testében megőrizte a szüzességet. Meghagyta akkor néki, hogy gondja legyen Szűz Máriára, ezen szavakkal: „Íme, a te Anyád" majd odafordult Anyjához: „íme, a te fiad!" (Vö.-.: Jn. 19,26-27) 2. Attól az órától fogva Istennek Szent Anyját János különös gonddal vette körül, egészen addig, amíg evilági élete véget nem ért. Amikoron az apostolok igehirdetésük helyére szerte a világban szétszóródtak, Mária János szüleinek házában, az Olajfák hegyének tövébe költözött. III. 1. Két évvel ez után, hogy Krisztus legyőzte a halált és az égbe emelkedett, az egyik napon, Krisztus utáni vágyakozásban, lakhelyének szobácskájában könnyek között sóhajtozott Mária, és íme, egy angyal nagy fényességbe öltözötten, ott állott előtte ragyogva, köszöntő szavakat mondott neki ilyenféleképpen: „Üdvözlégy, kit megáldott az Űr, fogadd annak köszöntését, ki megparancsolta J á kobnak megáldását a próféták által! í m e - mondotta - , pálmaág, a paradicsomból küldötte tenéked az Űr, hogy 354

ezt majd a koporsód előtt vitesd, mikoron három nap múltával testedből felvétetsz a mennyekbe! í m e , vár már tereád a Te Fiad, együtt a trónusokkal, angyalokkal és az összes mennyei erőkkel!" 2. Akkor Mária így szólt az angyalhoz: „Kérlek téged, jöjjön el hozzám most az Űr Jézusnak minden apostola!" Mire az angyal ezt válaszolta neki: „íme, Uramnak Jézus Krisztusnak erejéből minden apostol eljön ide tehozzád." Erre azt mondta Mária: „Kérlek tégedet, add reám áldásodat, hogy a pokolnak semmiféle hatalma ne férkőzzön hozzám abban az órában, mikor lelkem elhagyja a testet, és ne lássam meg a sötétség fejedelmét." A z angyal így válaszolt: „ A pokol hatalma nem fog ártani neked; az áldást pediglen örökre megadta teneked a te Urad és Istened, kinek én szolgája és küldötte vagyok; de ne éntőlem kérjed te azt, hogy ne lássad meg a sötétség fejedelmét, hanem attól, akit méhedben hordoztál, mivel övé a mindenek feletti hatalom mindörökkön örökké." Ahogy ezt elmondotta az angyal, nagy ragyogásban eltávozott; 3. a pálmaág pedig nagy fénnyel tündökölt. Ezek után Mária levetkőzött és előkelőbb ruhákat öltött magára; fogta a pálmaágat, melyet az angyal kezéből kapott, elment az Olajfák-hegyére és így kezdett imádkozni : „Uram, én ném lettem volna méltó arra, hogy magamba fogadjalak téged, ha te nem lettél volna könyörülettel énhozzám, így mégiscsak én őriztem azt a kincset, amit átadtál nékem; ezért arra kérlek tégedet, dicsőség királya, hogy ne ártson nékem a gehenna hatalma! Ha az egek és az angyalok minden nap ott remegnek színed előtt, akkor mennyivel inkább a föld porából megalkotott ember, kinek számára nincsen más jó, mint amit a te kegyes jóvoltodból kap meg. Uram, te vagy a mindörökké áldott Isten." Ahogyan ezeket elmondta, visszatért lakhelyére.

355

IV. 1. Akkor váratlanul, amikor Szent János vasárnap három órakor éppen prédikált, a föld erősen megremegett, felhő emelte őt fel á magasba, és eltakarta mindenki szeme elől; elvitte annak a háznak az ajtajába, ahol Mária lakott. K o pogtatott az ajtón, majd benyitott, amint Mária megpillantotta őt, igen megörült és í g y szólt: „János fiam, kérlek téged, emlékezzél meg Uramnak Jézus Krisztusnak szavairól, amelyekben átadott engem tenéked. í m e , három nap múlva, mikoron a testtől készülők megválni* hallottam, hogy a zsidók mit terveznek ellenem: „Várjuk azt a napot, amikor majd meghal ő, aki azt a csalót hordozta, és emészszük el tűzben a testét!" 2. Akkor magához intette Szerit Jánost, bevezette a ruháskamrába, megmutatta neki a temetkezési öltözékét, és azt a ragyogó pálmaágat, melyet az angyaltól kapott, és figyelmeztette, hogy ott vigyék ezt a koporsó előtt, mikoron a sírbolthoz vonulnak.

V.

'

"

Mire Szent János ezt mondta neki: „Egyedül hogyan is készíthetem el tenéked á kíséretet, ha nem lesznek itt a testvéreim, akik velem együtt az Űr Jézus apostolai, hogy megadják a tiszteletet testecskédnek?" í m e , hirtelenül, Isten rendelése folytán az összes apostol, arról a helyről, ahol éppen prédikálták Isten igéjét, felhőben felemelkedtek és elragadtattak, majd ott álltak annak a háznak ajtajában, ahol Mária lakott. Csodálkozva köszöntötték egymást, ilyenféleképpen szóltak: „ M i lehet az oka annak, hogy az Űr így egybegyűjtött minket?"

356

VI. Akkor minden apostol egy lélekkel, örvendetesben elmondotta az imádságát, és amint kimondották az Áment, váratlanul ott termett köztük Szent János, és mindent megmagyarázott nekik. A z egybegyűlt apostolok beléptek a házba, megtalálták ott Máriát, és köszöntötték Öt ilyenféleképpen: „Áldott vagy te az Űrtól, aki az eget és a földet alkotta." Mire ő így válaszolt nekik: „ B é k e s s é g legyen veletek, szeretett testvéreim. Honnan jöttetek ide?" Azok erre elmondták neki, hogy mindegyiküket elragadta az Isten Lelke felhőben, és letette erre a helyre. Mária erre így szólott: „Mégsem hazudtolt meg engem előttetek az Isten, íme, most rálépek az egész földkerekség útjára, nem kételkedem abban, hogy az Űr vezetett ide most benneteket, hogy vigasztalásomra legyetek azokban a gyötrelmekben, amelyek most fognak elérkezni hozzám. Ezért kérlek benneteket, hogy szünet nélkül, mindannyian egy szívvellélekkel virrasszunk, mindazon óráig, amelyben az Űr megérkezik, és mikor én megválók a testtől."

VII. Ezzel köréje gyűlték, és vigasztalták őt, három napon keresztül az Űrhöz énekeket zengtek, és íme a harmadik napon, a nap harmadik órájában mindenkire, akj csak abban a házban jelen volt, álom borult; senki sem volt képes virrasztani az apostolokon és azon a három szűzön kívül, akik ott jelen voltak; íme hirtelenül megérkezett az Űr Jézus Krisztus, nagy angyali sokaság közepette; hatalmas ragyogás ereszkedett le arra a helyre, az angyalok himnuszt mondtak és dicsőítették az Urat. Akkor a Megváltó ezeket mondotta: „Jpjj hát legbecsesebb Drá> gagyöngy, lépjél be az örök élet otthonába!" 357

VIII. Akkor Mária leborult a padlózatra, imádta az Istent és így szólt: „Áldott a te dicsőséged neve, Uram Istenem, hogy kiválasztani méltóztattál engemet, szolgálóleányodat, és a nagy titkodat reám bíztad! Emlékezzél még tehát énrólam, dicsőség királya, mert jól tudod, hogy teljes szívemből szerettelek, és őriztem a te rámbízott kincsedet! Mindezekért fogadj el engemet a te szolgálódat, és szabadíts ki a sötétség hatalmából, hogy a Sátánnak semmiféle támadása hozzám ne férjen, és azt a négy lelket se lássam meg, mely szembejön velem!" 2. Erre a Megváltó így válaszolt: „Amikor az Atya elküldött engemet, hogy a világ üdvösségéért keresztre feszítsenek, eljött hozzám a sötétség fejedelme, de amikor tetteimben semmiféle kivetnivalót nem talált, legyőzve és megtiporva távozott; ott majd te is meglátod őt, meglátod az emberekre szabott törvény következtében, miután átjutsz te is a halál végső szakaszán; ártani ugyan nem tud neked, mivel veled maradok, hogy segítségedre legyek. Bátran jöjjél, az egész mennyei sereg várja már jöttödet, hogy te belépjél a paradicsom örömeibe!" 3. Ahogy ezt elmondotta az Úr, Mária fölkelt a földről, lepihent ágyára, hálát adott, majd leikét az Istenhez küldte. A z apostolok látták, lelke olyannyira ragyogó volt, hogy senki halandónak nyelve ezt méltóképpen elmondani nem tudná; messze mögötte maradt a hó ragyogása, fényessége nagyobb minden ércnél, az ezüst csillogásánál, IX. Akkor a Megváltó ezeket mondotta: „Kelj fel Péter, vedd magadhoz Mária testét, és vidd el azt a város jobb felőli oldalán keletre, és ahol egy újonnan metszett sírboltra találsz, oda helyezzétek őt, de várjatok ott reám, amíg 358

oda nem étkezem hozzátok!" 2. Miután ezeket elmondta az Űr, Szűz Mária lelkét átadta Mihálynak, ki a paradicsom elöljárója volt* és a zsidó nép fejedelme, és velük ment Gábor is; a Megváltó pedig azon nyomban felment a mennyekbe, angyalaival egyetemben, X. 1. A z a három szűz, akik ott jelen voltak és virrasztottak, megfogták Szűz Mária testét, és megmosták a temetkezési szokásnak megfelelően. Mikor levetkőztették ruháiból, a szent test akkora fényességgel ragyogott, hogy érinteni ugyan lehetett, de látni alakját a hónál tündöklőbb fényesség miatt már nem; csak az Űr tündöklése volt nagyobb, s amikor a legtisztább testet megmosták, úgy találták, hogy azt semmi sem mocskolta be. 2. Amikor letakarták a halotti lepellel, azonnal megszűnt a fényesség, Szűz Mária teste pedig a liliom virágaihoz lett hasonlóvá, igen kellemes illatot árasztott, mihez foghatót még találni sem lehet.

XI. 1. Akkor a szent testet ravatalra helyezték, majd így szóltak egymáshoz az apostolok: „Ki fogja vinni azt a pálmaágat a koporsó előtt?" Akkor János így szólt Péterhez : „Te, k i az apostolságban mindannyiunkat megelőzöl, neked kell ezt a pálmaágat vinned ravatala előtt." Péter azonban ezt válaszolta neki: „Te vagy az egyetlen közülünk, k i megőrizted a szüzességet, és te vagy az Űr kiválasztottja is, ki akkora kegyelmet talált, hogy keblén nyugodhattál; és amikor ő a mi üdvösségünkért a kereszt fáján függött, saját szavával bízta Máriát tereád: ezért 359

neked kell vinned azt a pálmaágat, mi pedig fogjuk a testet, és elvisszük a sírbolt helyére.' 2. Ezek után Péter a többiekhez emelte szavát: „Fogjátok meg a testet!" Majd énekelni kezdte: „Izrael kijővén Egyiptpmból, Alleluja!" (vö.: Zsolt. 114,1); vele együtt vitték Szűz Mária testét a többi apostolok is. János pedig a fénylő pálmaágat a koporsója előtt. A többi apostol is ugyanolyan szép hangon énekelt.
5

XII. 1. Akkor, íme, egy újabb csoda történt. Egy hatalmas felhő jelent meg a koporsó felett, mint amekkora fénykoszorú szokott látszani a Hold körül; angyalok serege volt ebben a felhőben, és kellemes dallamokat énekeltek, és az oly édes dallamtól visszhangzott a föld. Erre a nép kivonult a városból, mintegy tizenötezer ember, csodálkozva mondogatták: „Mik ezek a kellemes hangzatok?" 2. Akkor az egyik ott levő ezt mondta nekik: „Mária elhagyta testét, Jézus tanítványai pedig dicséretet mondanak körülötte." Akkor odatekintettek és látták a nagy dicsőséggel megkoronázott testet, meg a fennhangon énekelő apostolokat. 3. És íme, valaki közülük, aki a maga osztályában a papok elöljárója volt, gyűlölettel telt el, és haragjában így szólt az ott állókhoz: „íme, annak a sátra ez, aki közöttünk, meg az egész nemzetben zavart keltett, és ekkora dicsőségben részesül?" Odament, föl akarta borítani a koporsót, a testet pedig a földre hányni, de azonnal elszáradt a keze egészen a könyökéig, és odatapadt a koporsóhoz. Ahogyan az apostolok felemelték a koporsót, az egyik keze ott lógott rajta, a másik meg a ravatalhoz tapadt, és buzgó könyörgésekben kérlelte a menetelő és zsoltározó apostolokat; a felhőben levő angyalok pedig vaksággal sújtották a népet.' 360

XIII. .1. Akkor az előljáró így kiáltott fel: „Szent Péter, téged kérlek, ne vess el engem, k i ily nagy szükségben könyörög hozzád, mert igen nagy fájdalomtól gyötrődöm! Emlékezzél csak arra, amikor a praetoriumban az ajtónálló szolgáló felismert téged, és mondta a többieknek, hogy zavarjanak el onnan, akkor én szóltam az érdekedben!" Akkor ezt válaszolta neki Péter; „Nekem nincs hatalmam arra, hogy valami rendkívülit adjak teneked, de ha teljes szívedből hiszel az Űr Jézus Krisztusban, akit ő méhében hordozott, és szülése után is megmaradt szüzességében az Úr kegyelméből, mely nagy jóvoltában a méltatlanokat is megszabadítja, megadja néked is a gyógyulást." 2. Erre ő így válaszolt: „Vajon ki maradhatna meg továbbra is hitetlennek? De hát mit tegyünk? A z emberi nem ellensége elvakította szívünket, zavart keltett a szemünk előtt, hogy ne tegyünk tanúbizonyságot Isten nagy tettei mellett, főként akkor, amikor Krisztus ellen kiáltozva így káromoltuk: A z Ő vére rajtunk és fiainkon!" Erre Péter így válaszolt: „Ez a káromlás annak ártott, aki továbbra is hitetlen marad Vele szemben, aki pedig az Istenhez fordul, attól ő nem tagadja meg irgalmasságát!" Mire ő így szólt: „Mindazt hiszem, amit mondasz, inkább arra kérlek, legyél könyörülettel irántam, nehogy elérjen a h a l á t " XIV, 1. Akkor Péter megállította a ravatalt és így szólott: „Ha teljes szívedből hiszel az Űr Jézus Krisztusban, kezed megszabadul, a koporsótól." Ahogy ezt kimondta, rögtön elvált annak keze a koporsó oldaláról, és lábra tudott állni, de a karja továbbra is száraz maradt, így nem szűnt meg tovább könyörögni. 2. Akkor Péter így szólt hozzá: 361

„Borulj oda a testéhez, csókold meg a ravatalát, és mondjad: Hiszek az Istenben, az Isten Fiában, Jézus Krisztusban, akit ő hordozott, és hiszem mindazt, amit nekem Péter, Isten apostola mondott." Akkor odament, megcsókolta a ravatalt, és azon nyomban megszűnt minden fájdalma, és mind a két keze ismét egészséges lett. 3. Erre már nagy buzgalommal áldotta az Istent, Mózes könyveinek tanúságával dicsőítette Krisztust, úgy, hogy még az apostolok is elcsodálkoztak rajta, sírás fogta el őket az örömtől, és dicsőítették az Ür nevét. XV. 1. Ezek után Péter így szólt hozzá: „Vedd át ezt a pálmaágat János testvérünk kezéből, menjél be a városba, ott majd egy vakság-sújtotta nagy nép tömeget fogsz találni. Hirdesd nekik Isten nagy tetteit, és mindazoknak, akik csak hinni fognak az Ür Jézus Krisztusban, tedd a szemére a pálmaágat, és visszanyerik látásukat; de azok, akik nem hisznek, megmaradnak vakságukban." 2. Mindent ennek megfelelően tett, rátalálván a vaksággal sújtott hatalmas tömegre, akik imigyen siránkoztak: „Jaj nekünk, mert olyanokká lettünk, mint a vaksággal megvert szodomabeliek! Nincs más hátra számunkra, mint a pusztulás!" Amikor meghallgatták az elől járó szavait, aki visszanyerte egészségét, hittek Jézus Krisztusban, ő meg a szemükhöz érintette a pálmaágat, és visszanyerték látásukat, akik pedig megmaradtak keményszívűségükben, halálra jutottak. Mindezek után visszatért a papok elöljárója az apostolokhoz, visszaadta nekik a pálmaágat, és elmondott nekik mindent, ami csak történt vele.

362

XVI. A Máriát vivő apostolok pedig eljutottak Jozafát völgyébe oda, ahová az Űr mutatott, és ott egy új sírboltban helyezték el őt, majd lezárták a sírt. Leültek a sírbolt ajtajában, miként ezt az Űr meghagyta nekik, és íme, váratlanul ott termett az Űr Jézus Krisztus, együtt az angyalok hatalmas tömegével, ragyogó fényességgel övezve, és így szólott az apostolokhoz: „Békesség^yeletek!" Ök meg így válaszoltak neki: „Legyen rajtunk az irgalmasságod Uram, miként mi benned remélünk!" (vö.: Zsolt. 33,22). 2. A k kor a Megváltó így szólott hozzájuk: „Mielőtt még felmentem volna az Atyához, megígértem néktek, hogy ti, akik követőim vagytok, az újjászületés idején, amikor az Emberfia méltóságának székében helyet foglal, ti is ott fogtok majd ülni tizenkét trónszéken, és ítélkezni fogtok Izrael tizénkét törzse felett. Őt pedig Izrael nemzetségei közül választottam ki, Atyám elhatározásának megfelelően, hogy benne lakást vegyek. M i t akartok, mit tegyek vele?" 3. Erre Péter meg a többi apostolok így válaszoltak: „Uram, ha te már előre kiválasztottad ezt a szolgáló leányodat, hogy ő a te szeplőtelen hajlékod legyen, minket meg a te szolgálatodra, még a világ kezdete előtt, együtt Atyáddal - akivél együtt neked és a Szentléleknek azonos az istensége és a hatalma - , akkor előre tudtad mindezt, ha tehát így lehetségessé vált szolgáidnak helyes látása, úgy keltsd életre Édesanyád testét és vidd el magaddal azt a mennyei boldogságba." XVII. 1. Akkor így szólott a Megváltó: „Legyen a ti elgondolásotok szerint." És megparancsolta Mihály főangyalnak, hogy hozza le Szűz Mária lelkét. És íme, Mihály főangyal elhengerítette a követ a sírbolt ajtajából, és így szólt az 363

Űr: „Kelj fel, Kedvesem, Szépségem (vö.: Én. 2,10); k i nem vetted magadra a nemzésből eredő romlást, k i nem szenveded el sírodban a test felbomlását." 2. Mária azon nyomban feltámadt sírjából, áldotta az Urat, az Űr lábaihoz borult ezen szavakkal: „Uram, én nem tudok tenéked elégg é hálát adni megszámlálhatatlan áldásodért, amit nékem, a te szolgálódnak adni méltóztattál. Mindörökre áldott legyen a te neved, világ Megváltója, Izrael Istene! XVIII, 1. A z Űr megcsókolván, odahajolt hozzá, majd lelkét átadta az angyaloknak, hogy vigyék el a paradicsomba. A z apostoloknak pedig ezeket mondta: „Járuljatok ide hozzám!" Amikor köréje gyűltek, megcsókolta őket és így szólt: „Békesség veletek; ahogyan mindenkor veletek voltam, veletek leszek a világ végezetéig!" 2, Amint ezeket elmondta az Űr, felemelkedett a felhőben, és az égbe szállt, az angyalok vele együtt mentek, és elvitték Májriát az Isten paradicsomába; az apostolokat pedig felhők takarták el, és visszatért mindegyikük a maga igehirdetési helyére, elbeszélték ott Isten nagy tetteit, dicsőítették Urunkat Jézus Krisztust, aki él és uralkodik az Atyával és a Szentlélekkel tökéletes egységben, az Istenség egy lényegében. Ámen.

364

JEGYZETEK

9. old. A 5,gyöngy" Isten országát jelenti M t 13,45-ben, valamint a í á m á s ev. 76-ban. A Recognitiones III, L X I I ( P G 1 ; 1309 A) szerint az okos kereskedő „az egy, igaz gyöngyöt veszi fneg". A „még beszélni sem tudó gyermek" atyja királyi házában, „keleten" a preegzisztens lélek paradicsomi környezetben (vö. Ter 2,8 és 3,24). A rabbinizmusból vette át a kereszténység a nézetet, miszerint az ősszülők gyermekek voltak a paradicsomban (vö. Ireneusz, A z apostoli igehirdetés feltárása 14 Óker. írók 8,583. old). Enkratita felfogás szerint a gyerrnek „egyszerű" (simplex), nem „kettős" mert nem jellegezetessége még a szexualitás. A „poggyász" (phoíosz) arra enged következtetni, a gyermek „kereskedő" fia, aki drága áruval megrakodva indul a gyöngy megszerzésére. Ugyanez a kifejezés található á Tamás ev. 27-ben is, ahol a kereskedők „árujáért" kell megvenni az „egy, igaz gyönAmikor atyja házát elhagyja a gyermek, eredeti, királyi öltözetét leveszik róla, majd a visszaérkezéskor kapja meg ismét. A költemény végén válik világossá, hogy az „öltözet" a királyfi „mennyei képe" (eikón), védő szelleme, felsőbb szellemi valója. 10. öld. „Egyiptom" az idegenség, a számkivetés helye, evilág sötétségét jelképezi. E z érthető abból, hogy a him365

nuszt keleten, Szíriában írták, és abból is, hogy a zsidók kivonulásához kapcsolódó tradícióban szintén az. A „sárkány" a gonosz hatalom szimbóluma, azonos a sötétséggel. A „vándorőltözetben" a királyfi övéi előtt „idegennek" tűnik. A z öltözet változása megfelel az állapot megváltozásának. A „vándoröltözet" itt a testet jelenti, amelyet a lélek evilágban magára vesz. A „gyermek"-lélek a világban (Egyiptomban) felismeri rokonait. A „felismerés", „ráismerés" gnosztikus motívum. 11. old. A „királyfi-„gyérmek"-lélek a gyöngy megszerzése érdekében hasonul az egyiptomiakhoz: „magamöltöttem azok viseletét". A z alkalmazkodás azonban veszedelmesnek bizonyul, közösséget teremt közte és az „egyiptomiak" között, azok „megetetik", az étellel „elvarázsolják, „elalszik". A Ter 3. fejezetében is az evés kapcsolatban áll a bukással! A „királyfi"-lélek is megfeledkezik származásáról és útjának céljáról iá. A z álomba merülés a halál képe. A lélek ezzel a sötétség hatalmába került: „szolgájalettem az ottani k i rálynak", azaz nemes származását elherdálta. Noha a „gyermek, „királyfi"-lélek megfeledkezett nemes származásáról, szülei nem feledkeznek meg róla, tudnak helyzetéről és levelet küldenek neki, amely „felébreszti". A z „ébresztés" gnosztikus motívum, ugyanazt jelenti mint a feltámadás ortodox írásokban. A levél ugyanazt jelenti, mint az „örömhír", „megváltó üzenet". A feladók: „Az Atya, a királyok királya", az „édesanya, kelet úrnője", és címzettje: a fiú! G . Quispel az atya-anya (ruah, a lélek nőnemű)-fiú hármasságban ősi, szír Szentháromságot lát (Makarios, das Thomasevangelium und das Lied von der Perle, 55-56. old.). Amennyiben azonban ez a „fiú" a levél általi megváltásra szorul, annyiban kétségtelenül gnosztikus „salvator salvandus". 366

~'"\

./Í2. pld. A „visszaemlékezés" a preegzisztenciára a gnósztikus magáraéebredés, feltámadás. 13. old. A sárkányra „ráolvassa" az Atya nevét, továbbá a „másodszülött" és az anya nevét! E z az „epiklészisz" gnosztikus, mágikus formája. A királyfi hazafelé vezető útján fokozatosan növekszik a fény, megjelenik előtte ismét „öltözete", mennyei mása, én-je jobbik fele. 14. old. A z „öltözetben", a mennyei „eikón"-ban ismeri fel magát, a felismerést követi az „egyesülés" a menynyei képmással, megszűnik a kettősség. A z öltözetet hozó „intézők" számosak ugyan, de mégis „egy", mert a szellemi lények „egylényegűek" a gnosztikus felfogás szerint. A „köntös", az „öltözet" közepén az Atya képmása díszlik. A szöveg értelme: a lélek szellemi valóságában az istenmegismerés tükre. 15. old. A beöltöztetés gnosztikus keresztelés!- vagy beavató rituálét tükröz, amelynek jellegzetes mozzanata: a fej meghajtása, a himnusz éneklése. 16. old. Augustinus E p 237 közöl néhány sort egy a priscillianusok körében is népszerű himnuszból (Salvare volo et salvari volo stb)., majd hozzáfűzi, hogy a markioniták, mánicheusok, montanisták, priscillianusok ezt az utasítást teszik még hozzá: „Jura, perjura, secretum prodere noli!" (Esküdj! Esküdj hamisan is! Ne áruld el a titkot!). A z Ágoston által idézett részlet a János-akta Krisztus-himnuszának részlete. A „titkos hagyomány" szerint Jézus akkor énekelte ezt a himnuszt, amikor tanítványaival kivonult az Olajfák hegyére (vö. M t 26,30; M k 14,26). Egy beavatási szertartás „szövegkönyvének" kell elképzelni ezt a himnuszt, amelyben Krisztus a „műsztagogosz", és a sorokat cselekmények is kísérték. A I I . Nikaiai Egyetemes Zsinaton 787-ben a János-akta 93-75, 97-98 fejezeteit felolvasták és elítélték. A him367

nusz kétségtelenül gnosztikus, az ortodox eukharisztiát helyettesítő „latreia logiké"-t (vö. Poimandrész 31) írja le, amelynek nincsen „anyaga", merőben „szellemi". Hálaadás, az áldozat gondolata nélkül. Feltűnő a nyolcszoros kezdő dicsőítés! A „dicsőség" (doxa) is nyolcszor ismétlődik (vö. Poimandrész 31.f). A felsorolt isteni predikátumok tulajdonképpen isteni erők, az „ogdoasz". Aligha dönthető el egyértelműen, hogy a predikátumoknak van-e sajátos keresztény jelentésük is, vagy a szinkretizmus hozta össze őket. „Ezért adjunk hálát és mondom. . . " úgy kezdődik mint a mise praefatioja. Jézus itt is „salvator salvandus", megváltandó megváltó, ami szavaiból kiderül. 17. old. A „nyolc" (ogdoasz) az egyiptomiaknál a szent szám (Corpus Hermeticum XIII,15), a hét bolygó egéből és a nyolcadik szférából, az állócsillagok szférájából tevődik össze. A „tizenkettes" a Nap körét jelenti, ez alsóbbrendű. Számos gnosztikus a nyolc és a tizenkettő körének megfelelően két Krisztust ismert, egy felsőbb- és egy alsóbbrendűt. A „nyolc" (ogdoasz) maga a „teljesség" (pléróma). A „tizenkettő" jelentése itt nem egészen világos, a szövegöszszefüggésből nem derül k i , jelentheti a mennyei hajlékokat, a csillagképeket, amelyek az ember sorsát megszabják. Számos párhuzamot találunk a Jánosevangéliummal, „Házam nincsen nékem és házaim vannak" v ö . Jn 14,2: „Atyám házában sok lakóhely van"; „lámpás vagyok néked" v ö . Jel 21,23 (1 K e lemen levél 21,3). Szent Pál is használta a „tükör"hasonlatot (1 K o r 13,12); a „ k a p u " a Jn 10,7-ben: „Én vagyok a juhok számára a kapu"; „ösvény" v ö . Jn 14,6: „Én vagyok az út az igazság, az élet". „Aki követ engem . . . " tükrözi a jellegzetes gnosztikus gondolkodásmódot: a beavatott Jézusban ma368

gára ismer! Jézus végül az ember magára ébredésének eszköze. 18. old. A záró dicsőítés trinitarius jellegű, de mint szinte minden gnosztikus írásban, modalista. 25. old. „gondolatvilágom felemelkedett a magasságokhoz, a testi érzékeim lekötözötten maradtak . . . " (hasonlít a Göngydal gondolataihoz, 11. old.). A popogány misztika karakterisztikus érzése, amely meggyőződésének következménye, miszerint csak eksztatikus állapotban lehet megismerni az istent. A testi érzékek kötöttsége és a szellem szárnyalása közötti feszültség a kiindulási pont. A „határtalanul nagy létez ő " a gnosztikus látomások közös tulajdona, a körülírhatatlan „agnosztosz theosz"-t jelenti. Hermész Triszmegisztosz ennek a határtalanul nagy létezőnek a nevét tudakolja (mint Mózes?), és a név magyarázata: „ho tész authentiasz nusz", „a magában levő értelme", vagy a legfőbb hatalom értelme (Irenaeus A H 1,18 ed. Harvey, 1,196. o. „summa potestas"-szal fordítja az ,,authentia"-t.) A gnósztikusok tulajdonnévként használták a ,,nusz"-t. „sötétség ereszkedett le . . . mint egy k í g y ó " - a sötétség és a kígyó összehasonlítását megtaláljuk a Pistis Sophia 126. fejezetében (GCS, Koptisch-gnostische Schriften, ed. C. Schmidt, Berlin, 1981, 1,207. old). A Tamás-akta 32. fejezete (ed. M . Bonnet, Acta apostolorum apocrypha II, 2, 147. old.) szerint a külső sötétség óceánja a farkát szájában tartó kígyóhoz hasonlatos. A 4-5 fejezet a kozmogonia látomása, a káosz és az értelem harcát tárja fel. 26. old. A 6. fejezetben a Nusz és Logosz viszonyát fejtegeti, mindkettő egyszerre immanens és transzcendens az emberben. Szóhasználata jellegzetes, az „úr, Isten" kifejezések használata a hetvenes fordítás hatását mu369L

tatja, ezért ezeket a címeket zsidó betoldásoknak gyanítják a szövegben. „ami tebenned néz és hall, az az Úr Igéje, az Értelem pedig az isten-atya. A kettő nincs elválasztva . . . ezeknek az egyesülése az élet" - . Plótinosz is hirdette, hogy ami az emberben hall, lát, az tulajdonképpen az értelem, a lélek (vö. E n n . III, 7,5 V , 3; ugyanez a gondolat Nüsszai Szent Gergely A lélekről és feltámadásról c. dialógusában idézve vö. Óker írók 6, 581. old.). A „fény" és „élet" szavakat kereszt alakban is írták görög betűkkel, a kereszt szárai az „ómega"-ban találkoztak. < 27. A 9. fejezetben az Értelem(nusz) tulajdonsága a „fény" és „élet", további jellegzetessége, hogy „hímnős", ezért lehet „mindenek atyja és anyja". A „hét kormányz ó " a hét bolygó, az általuk meghatározott, lehatárolt világ a sors birodalma. A l i . fejezet emlékeztet a Ter 1-2 fejezeteire. A 12. fejezet az ember megalkotását beszéli el gnosztikus terminológiában. A z ember a „mindenség Atyja és Értelme" kiáradása, de nem /C\ anyagi, hanem szellemi teremtmény. /28.jold. A „második", az anyagi természetű ember teremí\y tését beszéli el. E z a demiurgosz alkotása, a sors alá/ vetettje. A sorsnak való alávetettséget fejezi ki, hogy a kormányzók (a bolygók) „részt adtak" neki. A 15. fejezetben a „kettős ember" a lelke szerint halhatatlan, teste szerint halandó lény. A lélek az emberben a „haplosz", „simplex", amit „usziodész"-nak is mond (Asclepius 7), ami itt azonos az anyagtalannal, a szellemivel. A z „álomnélküli" isteni jelző. (Aristoteles, De somn. 2,455b 17-22). 30. old. 19. és kk fejezetek az ember és az Értelem párbeszéde. A z értelem itt már az ember „daimón pared370

31.

32.

33.

38.

rosza"-nak szerepét tölti be. A fogalmat ismeri Jusztinosz is (1 Apológia XVXII,3). old. A „daimón paredrosz" ellentéte a „timorosz daimón", a büntető démon, keresztény írásokban a büntető angyalok. 24. fejezet: a test feloldódásával láthatatlanná válik, lerombolásával ilyenné is tehető. A láthatatlanná válás azonos a szellemiség megmutatkozásával (vö.: A n tiochiai Ignatiosz Levél a rómaiakhoz IV,2 Óker írók 3,182. old.). A lélek szférákkal vívott küzdelmét írja le a 25. fejezetT^Ezekhek 'a"Szféráknak ugyanis megfelel hét „hiba", „ b ű n " : a tudatlanság, a vakmerőség, gonoszság, féltékenység, irigység, viszály, kívánkozás (Vö. Irenaeus A H I, 28,4 Harvey 1,235. old.). A szférák sora itt megfelel a kaldeus sorrendnek, a hibák is az egyes bolygók „temperamentumának". old. 26. fejezet: A „nyolcadik természet" túl van a szükségszerűségen és a sorsszerűségen. E z az álló csillagok régiója, a legfőbb isten lakóhelye. Ha a lélek ide eljut, akkor megpihen. 28. fejezet: a „megtérés" itt inkább „megfordulás", „visszafordulás", nem a keresztény értelemben vett bűnbánat. old. 29. fejezet: az „ambrózia" a halhatatlanság vize. 31. fejezet: „a szavak áldozata" a „logikasz thüsziasz hagnasz" fordítása. Hasonló kifejezést-hasznal Szent Pál a Róm 12,1-ben (latreia logiké), ismeri a kifejezést Lévi testamentuma 111,6, Porphyrius De Abstinentia 45. A kifejezés analógiájára formálta Alexandriai Kelemen a „hüdór logikon"-t (Protreptikosz X , 79). old. 1.4. a hadsereg áz angyalok serege. 1.5. az „őrtállók" a világ rendjére felügyelő angyalok (vö. Dán 4,10-14 és 20).

371

39. old. 1.8 v ö . Jel 21,23. 2.1. A z égitestek harmonikus, pontos, tévedhetetlen mozgása azért fontos az apokrifekben, mert mozgásuk alapján lehet kiszámítani áz ünnepek idejét. Enélkül lehetetlen a rendes istentisztelet. Minden különös tüneményt ezért a vég jeleként értelmeztek. A z Istennek engedelmeskedő mennyei rend mura továbbá az emberszámára. 40. old. 6.9. Azaz: az ősatyákhoz fognak hasonlítani, mivel mindez a pátriárkák életére és halálára volt jellemző. 41. old. A Teremtés könyve 6. fejezetét dolgozza fel. E z a hely rendkívül fontos az egyházatyák számára is. 42. old. 7,5, A z Istentől való elfordulás (a bűn) teljes pusztulásba vezet, a törvényszegő nemzedék önmagát pusztítja el. A Hénokh-könyv jellemző tendenciája: a bűnbeesés nem Ádámmal kezdődik, hanem a bűnért a bukott angyalok a felelősek. 9,1. A négy főangyal „szósz^ lép fel. Ők itt a négy égtáj angyalai. A zsidó felfogás szerint a népeknek is megvannak az angyalaik, Izraelé Mihály főangyal. Nemcsak a főangyalok „szószólók" a késői zsidó felfogásban, hanem a hajdankor igazai, az ősatyák is (Hénokh, Ábrahám, Izsák, Jákob stb.). 44. old. 10.9. - a „fattyak", „szajhák gyermekei" a bukott angyalok és a föld leányainak törvényszegő viszonyából fogant utódok. 10,10. - „ötszáz é v " mesterkélt szám, megfelel kb. az „ólám" fogalmának, az „aióh"-nak. A z élettartam korlátozása a bűn lehetőségének visszaszorítását célozza. 10,16. - a jövendő világ mint Isten ültetvénye gyakori kifejezés az apostoli atyáknál. A z „ültetvény" a para^ dicsőm szinonimája. 46. old. 12,4. - A bukott angyalok örök kárhozatát hirdeti,

48. old. A mennyei lakóhely leírása tulajdonképpen megfelel a templom leírásának. 50. old. 16,1. A gigászokat azonosítja a démonokkal, mint Jusztihosz és Tertullianus (II. Apológia V , 3 Óker írók 8,124. old.; Védőbeszéd X X I I Óker írók 12,105-106. old.). 52. old. 19,2 - a szirének itt lidérceket, kísérteteket jelentenek. 53. old. 20,7. Gábriel főangyalnak fontos szerepe van az újszövetségben is. Hénokh könyve itt azt állítja róla, hogy ő a paradicsom felügyelője, a „kígyók" és „kerubok" fölé van rendelve. A főangyalok száma ingadozik, hol hatot, hol hetet sorolnak fel. Babiloni felfogás szerint azonosak a hét bolygó szellemeivel. Az iráni felfogás is hatot vagy hetet tartott számon, aszerint, hogy közéjük sorolta-e Ahura-Mazdát, vagy nem. 54. old. 22. kk - A z alvilág (seol) leírása, ahol az igazak lelkei el vannak különítve a kárhozottak léikéitől. 56. old. 25. kk. - A végideji paradicsom leírása, v ö . Jel 2,7 és 22,14; Lévi végrendelete X V I I I ; 1 K o r 2,16. 57. old. 26,1. A föld közepe itt Palesztina, illetve Jeruzsálem. 64. old. 40,8-10: Itt négy a főangyalok száma. 65. old. 42,1-2: V ö . Sir 24,7-11; J ó b 28,12 kk. 66. old. 43,1: V ö . Iz 40,46; Zsolt 147,4. Isten nevükön szólítja a csillagokat! Ezzel személyes jelleget öltenek. Láthatóan összefüggés van a csillagok és az angyalok, szentek száma között. 45,1 kk. A képes beszédek későbbi betoldások a műbe. 72. old. 54,8. E z a vízözön leírása. \ 83. old. 67,2. A z angyalok által épített bárka itt „faépület". A bárka anyagának hangsúlyozása előmozdította a kereszttel való összehasonlítás lehetőségét, mindkettő 373

„fa", mindkettő a megmenekülés, az üdvösség eszköze lett. 86. old. 69,11. Lényeges gondolat, hogy Isten az embereket is az angyalokhoz hasonlónak teremtette, romlásuk oka a „tudatlanság" volt. 69,14. A z „eskü" feltehetően a ki nem mondható Isten-nevet fedi. Kimondása azért tilos, nehogy varázslásra, mágiára felhasználják. 69,25. A z „eskü" erejét ecseteli, majd az Emberfia „szavának", „nevének" erejét fejtegeti. A motívum jelen van az Űjszövetségben is. A „szám" és a „betű" kapcsolata mágikus használatra enged következtetni. • • 88. old. 70,2. A „lélek kocsija" kifejezés népszerű az ókeresztény írásokban is. 91. old. 72,5. Itt is kocsija van a Napnak, mint Samasnak a babilóniaiaknál, Héliosznak a görögnél. A jeruzsálemi templom mellett is álltak ló- és kocsi szobrok (2Kir23,ll). 72,6. Niszán hónapban, a zsidó liturgikus év első hónapjában. 101. old. 80,2. A z idők összezavarodnak a bűnösök napjaiban. V ö . Péter evangélium V . 102. old. 81,1. A „mennyei táblákon" van megírva előre, ami a földön történik (vö. K i v 25,9; 40,26 ; 27,8; Szám 8,4). A z apokaliptikusoknál a tudás forrása gyakorta „mennyei könyv", nem a látomás maga! A mennyéi „könyv" utal mindig a kinyilatkoztatott törvénnyel való összhangra, kifejezve: a látnók attól nem szándékozik eltérni. Ugyanakkor diszkréten lemond a prófétai kinyilatkoztatás tekintélyéről. A z irodalmi megoldás - á könyv-látomás - mögött az igazság-fogalomról vallott felfogás húzódik meg. A prófétáknál az igazság maga a kinyilatkoztató Isten; az írástudóknál - akik az apokaliptikusok kortársai 374

a törvény betűje. A két felfogás összekapcsolása és kompromisszuma a „könyvlátomás". 81,2. A z emberek cselekedeteit az angyalok vezetik be a mennyei könyvbe. Ugyanerről a könyvről beszél a Dies irae himnusz: „Liber scriptus proferetur, in quo • totum continetur". 103. old. 82,1. V ö . Tertullianus A z asszonyi cicomáról 1,3 (Ókerírók 12,251. old.). 110. old. 87,2-3. A mennyből jövő fehér ruhás férfiak (azaz fény-ruhába öltözött férfiak) gyakori motívum az Újszövetségben. Jézus színeváltozásánál, a feltámadáskor, mennybemenetelkor), és más ókeresztény írásokban is, főként apokrifekben. 86,1 kk - Marhacsordaként ábrázolja az emberiséget, a színek az egyes fajokat jelentik. 123. old. 91,1 kk - A z intelmek hasonlók, mint a tizenkét pátriárka intelmei. 124. old. 91,3 Hénokh itt látnók és nem írnok. A két megjelölés jelentősége abban áll, hogy a „látnók" megjelöléssel a prófétai tradícióhoz zárkózik fel az író, az „írnok" elnevezéssel viszont a bölcsességi, papi tradícióhoz tartozónak vallja magát. A műben a kétféle megjelölés azt bizonyítja, hogy az írás különböző hagyományokat dolgozott egybe. 126. old. 91,12 kk. A végideji restaurációt írja le. A z ítélet előbb a mennyben megy végbe, majd a földön. A Hénokh-könyv nemcsak mennyei, de földi eszkhatológiát is ismer! 92,1. Ismét „írónak" mondja magát. 145. old. 1. A rövid írásban legalább két, ha nem három eredetileg különálló irat olvadt össze (Mózesapokalipszis, Ádám-ciklus, Éva-történetek). Jelenlegi formában zsidó alapiratnak tekinthető keresztény interpolációkkal. A Teremtés könyve 1-4. fejezeteit

375

használja fel. A z egyiptomi keresztények körében igen kedvelt írás volt. 3. A „misztérium ' az élet fájának olaja! A paradicsomi kiűzetés után már Isten csak Mihály főangyalon keresztül „társalog" Ádámmal! M á r István diakónus beszédében jelen van a motívum, hogy a zsidók a törvényt is angyalok közvetítésével kapták (Ap Csel 7,35 és 38), ugyanez a felfogás tükröződik a Barnabáslevélben (11,7; XIV,2) az Ür ujja írta a törvényt (Öker írók 3,222 és 238. old.), azaz a Szentlélek. 146. old. 4. Szeth az istenfélők, a vallásosak ^ősatyja. 6. Ádám betegsége a paradicsom utáni vágy. 7. Azaz: Éva azért volt kísérthető, mert őrangyala elment az ima órájában a mennybe, és Éva egyedül maradt. 147. old. 8. A látás révén nagyon kísérthető lesz, de a hallása elnehezül. 9. A „kenet" és „megvilágosodás" összetartozik a szerző szóhasználata szerint. 10. A z „Isten képe" itt Szeth lelkét, vagy mennyei képmását, azaz őrangyalát jelenti. 148. old. 15. A törvényszegés történetét Éva beszéli el. E z a rész az Éva-apokalipszis részlete lehet. 149. old. 17. Ugyanez a részlet a Jakab-előevangélium XIII,l-ben. 153. old. 29. A paradicsomon kívüli életben igen nagy szerepe van az „illatoknak", amelyek ébren tartják az eredet és kezdet emlékét! A „tömjén" az egyetlen „termés", amit Ádám a paradicsomból a számkivetésbe magával hozott. 155. old. 33. Ádám lelkének mennyekbe vitele temetési liturgiát írhat le. 44. A „müsztérion" szót a I V . századi latin szerzők, köztük Szent Ambrus is használta az angyali lények jelölésére. A z „Exultet" is ilyen értelemben használja.
5

376

35. A két gyászoló „etiops' a Nap és a Hold, amelyek Jézus halálakor is elsötétülnek. 156. old. 37. A z akherusziai tóban alvó lemosás - egyes kéziratok szerint háromszori - lehet keresztény interpoláció (vö. E . Peterson, Die „Taufe" im Acherusisschen See, Frühkirche, Judentum, Gnosis, 230 old.). Keresztény vonás viszont, hogy nem a lemosásnak, hanem a közbenjáró imának tulajdonít tisztító erőt. 157. old. 40-41. A holttest felöltöztetése és illatszerek használata a paradicsomi életre való felkészítést jelentik, azaz előkészítés a feltámadásra. 158. old 43. A főangyal szavaiból világos, hogy az irat egyik célkitűzése a temetkezési szertartások felőli rendelkezés. 160. old. A „szüzesség kincse, az emberek védősánca ' kifejezés enkratita felfogást tükröz. János és Pál a két nőtlen apostol a példakép. 174. old. 1,7. Jákob „közbenjáró", a késői zsidó felfogásnak megfelelően, amelyben nemcsak angyalok, de az ősatyák is közbenjárók Istennél. 175. old. 11,1-9. A z embernek - képességeinek megfelelően - hét különböző lelke van Beliártól, a lelkekhez a 111,1 hozzáadja még az álom lelkét is. A Beliár név megfelel a Belzebub névnek, megtalálható már a qumrani iratokban is. A Septaugintában szinonimái: „paranomosz" (törvényszegő), „aszebész" (istentelen), „aphrón" (esztelen), „hamartolosz" (bűnös). A Septuaginta néhány kézirata egy-két helyen használta a Beliár elnevezést is (Bir 19,22; 20,13). Egyes ószövetségi helyekből arra lehet következtetni, hogy eredetileg alvilági istenséget jelentett a neve (2 Sám 22,5; Zsolt 18,5). A z Újszövetségben csak a 2 K o r 6,15-ben fordul elő, itt az Antikrisztust jelenti. A z intertestamentárius írásokban a tévely és pártütés
5 5

377

szellemét jelenti, az Antikrisztust az apokrifekben először az Oracula Sibyllina IJI, 167-ben jelenti. 177. old. IV.8. M á r feltűnik József alakja. Különös, hogy szinte mind a tizenegy pátriárka végrendeletének József burkoltan a központi figurája. í g y az egész műben fel-feltűnő király- és papmessiás (Juda és Lévi törzséből származik) mellett a testvérek által eladott József a harmadik jelentős alak. A X I I pátriárka héber versiójában József minden bizonnyal a szórványzsidóság megtestesítője. A keresztény olvasó ennél többet látott benne, mert sorsa hasonlított a Júdás által elárult Krisztuséra. A III. századtól kezdve emlegették ezt a József-Krisztus párhuzamot keresztény szerzők Hippolütosz nyomán. 178. old. V.6. A Teremtés könyve 6. fejezetére céloz. VI,7. Fontos hely, mert Juda és Lévi elsősége jelen van az egész műben. A levita messiás a makkabeusi kortól fogva lett jelentős, bizonyos mértékig háttérbe is szorította a Judából származó vezért. Qumranban is várták a levita messiást. 181. old. IV,4. Kiemeli József karizmatikus karakterét, példaképül állítja fiai elé. József valamiképpen az egyetértés szimbólumává magasztosul. 182. old. VI,5. Messiási hely, az emberi alakban megjelenő Isten keresztény interpoláció. 183. old. V I I , l - 2 . A pap- és király-messiás. 184. old. 11,3. A z Izaiás által (11,1-5) megjövendölt pneumatikus messiás-alak itt Lévi. 11,10. A tisztító fürdő jelenthet utalást a keresztségre, ebben az esetben keresztény betoldás az eredeti zsidó iratba. 185. old. 111,5-6. A szinelátás angyalai vérnélküli áldozatot mutatnak be az Úrnak. E z a vérnélküli áldozat a szellemi áldozat (latreia logiké). IV.3-4. A messiás itt csak Izrael fiainak y,feny ami azt 378

mutatja, még ha keresztény átdolgozást is gyaníthatunk az iratban, akkor ezek a betoldások igen korai idők tanúi. Feltűnő a X I I . partiarka végrendeleteiben, hogy ritkán használ egyetemes fogalmakat, mint „ e m b e r i s é g " , „teremtés", ehelyett: Izrael, pogányok, népek. A z új nép, a harmadik nemzet, sőt az „ekkleszia" fogalma is hiányzik a műből! A népre vonatkozó sajátosan részleges felfogásához viszont az egyetemes üdvösség fogalma párosul. Izraelt sehol nem helyettesíti az egyházzal, mert felfogása szerint Izrael a végidőben üdvözül (vö. Lévi végrendelete XVI,5). 187. old. VIII. Lévi papi invesztitúrájában is felfedezhetők keresztény elemek. 188. old. VIII,5. A víz, a kenyér és a bor utalásként is olvasható az eukharisztiára. 14-15. Itt mintha az újszövetségi papságról beszélne, ugyanakkor a szerző vallja, hogy a Krisztus nemcsak a törvény helyes magyarázatát hozza meg, hanem egyszerűen ő szerez érvényt a törvénynek. Ennyiben a rész lehet igen ősi zsidókeresztény krisztológiai elgondolás (vö. Dán V,13; VI,7; Gád VIII,1; Benjámin 111,8; IX,2). VIII,18. „há majd felébredsz álmodból" hogyan értendő? A látomás a végideji feltámadáskor teljesedik be, vagy a Messiásban támad fel Lévi? 189. old. I X . 6 . A törvény letéteményese itt Lévi törzse, azaz a papság, (vö. Ruben végrendelete VI,8). Ennek ellenére a leviták a törvényszegők, akik megtagadják a törvényt. X.2-5. Vétkezni fognak a Júdeából származó király ellen, aki a pogányokat is üdvözíteni fogja. Tettükkel félrevezetik Izraelt, a templom függönye kettéhasad, a leviták a pogányok fogságába kerülnek. Sejteti a feszültséget a levita-messiás és a Judából származó király-messiás között. 379

192. old. X V I , 2 - 3 . A krisztológiai interpolálást is behatárolja a törvény eszméje! E z is lényeges mozzanat az interpolációk megítélésénél. 193. old. X V I , 5 . A „hit" és a „ v í z " a keresztségre utalhat. XVIII,1--14. A leírásnak is számos keresztény eleme van. 205. old. X X I . A fejezetben a mennyei messiás a levita, pap-messiás, a földi messiás a Judából származó fejedelem, király! 206. old. X X I V . A leírás emlékeztet Jézus megkeresztelkedésének jelenetére az evangéliumban. 211. old. V,7. A levita- és a királymessiás iránti engedelmességre inti fiait. Isszakárnak nincs látomása, egyszerű ember, az áldást utódai a papokon keresztül kapják. 212. old. 1,1. kk. Apológia József sorsa miatt. 217. old. IX,8. Keresztény színezetű messiási hely. 221. old. V . fejezet. A dicsőséges levita messiás után ábrázolja a Judából származó király-messiást. 222. old. VII,3. A mondottak összhangban állnak a Jel 7,5 kk-ben mondottakkal, miszerint az Antikrisztus Dánból fog származni. A z üdvösségből ezért kizárja ezt a törzset. 226. old. V . fejezet. A pap- és királymessiás látomása. V I . A híres látomás Jákob hajójáról. Kérdés, hogy a látomásban Izrael, azaz a tizenkét törzs sorsát az egyház sorsaként lehet-e értelmezni, vagy az egésznek történeti értelme van, nem jelent többet, mint a Józseftől származó Efraim-Manasszesz törzs elvesztését, a többi törzs fogságba hurcolását, Juda és Lévi helyben maradása pedig a Júdea területén álló templom szimbóluma-e. A látomás eszkhatolőgikus vonása tagadhatatlan, amit Jákob és fiainak találkozása és örvendezése fejez ki. Különös, hogy Józsefnek és utódainak itt mintha nem lenne olyan pozitív szerepe. 380

Ha a VIII. fejezetet a V I . fejezet magyarázataként kell felfogni, akkor a látomásban nincs semmi keresztény vonás. j 233. old. VIII. Gádivégrendeletében csak egy rövidke rész foglalkozik a messiási ígéretekkel, és ez is meglehetősen általános. Inkább a pátriárka bűnvallomását részletezi. Ij2. kk. A rész tartalmilag azonos a Didakhé „két útjának" tanításával. 237. old. VTI,3. Messiási hely keresztény elemekkel, de a VII,7 szerint a büntetés (szétszóratás) után tekintettel Ábrahámra, Izsákra, Jákobra (akik itt ismét közbenjárók Izraelért), összegyűjti az Úr ivadékait. I, 1. József Jákob kedvenceként közbenjáró. József testvérei gyűlöletének áldozata, majd megmentőjük lesz. A mértékletesség és önfegyelem példaképe. 240. old. VI,1. A z étel a csábítás és varázslás eszköze, mint a Gyöngydalban. 241. old. VI,7. József imádkozik, majd megeszi az ételt, hogy Istene hatalmát bizonyítsa. í g y önfegyelmének még nagyobb bizonyságát adja. 243. old. X I . kk. Mintha újra kezdené a történetet egy kitérő után. A z előző rész lehet betoldás. 245. old. X V , 1 . József maga is hibáztatja magát valamelyest sorsa alakulása miatt, hogy mentse testvéreit. 247. old. X I X . 1 - 7 . A látomás á pátriárkák jövendő sorsát mutatja be Egyiptomban. I I . Feltűnik a Judából származó messiás, de Judát és Lévit szinte egy törzsként kezeli. 249. old. 11,3. A z izmaeliták maradnak a vétkesek Jákob előtt. József itt is menti testvéreit. 250. old. 111,8. József az „Isten Báránya" jövendölés letéteményese. Ez. nyilván keresztény interpretáció eredménye.
1

381

253. old. IX,2. Messiási szöveg, amelyben zsidó és keresztény elemek szövődnek össze, mint a templom sorsa, a királyság, a tizenkét törzs, az Űr megaláztatása és felmagasztalása „a fára", a templom kárpitjának meghasadása, a hádészból való mennybemenetel. 254. old. X , l . Jákob közbenjárására József meglátja látomásban „képmását", a messiást. 7. Isten testben való megjelenése keresztény gondolat. A I X - X . fejezet többszörös átdolgozást tanúsít, ezért szövege is nagyon „nyugtalan", egyenetlen. 255. old. XI,2. A Benjámin törzséből való Pál apostolról beszél. Nyilván keresztény interpoláció. 264. old. 1,1. Pilátus kézmosását úgy értelmezi, mint tiltakozást a zsidók eljárása ellen. 2. Heródest királynak nevezi (vö. M t 14,1; L k 3,19; 9,7), rá hárítja a felelősséget Jézus megfeszítéséért. II.3. E z a József Jézus és Pilátus barátja, nem azonos Arimatiai Józseffel. II. 5. Szó szerint idézi a Mtörv. 21,23-at. III. 6. A megostorozásról itt nincs szó, azt Pilátus rendelte el ugyanis! E z ellenkezik az apokrif szerzőjének felfogásával, rossz fényt vetne Pilátusra. 7. Jézust „bírói székbe ültetik". Ugyanígy mondja Jusztinosz is 1 Apológia XXXV,ó-ban (Óker írók 8,91. old.). Exegéták feltételezik, hogy az alap a Jn 19,13 szövegében található: „Pilátus kivezette Jézust, és bírói székbe ü l t " (és az „ekathiszen"-t transitív értelemben vették). 9. V ö . M t 26,67; 27,30; M k 14,65; 15,19; Jn 18,22; 19,3. 265. old. IV,10. A kínnal szembeni érzéketlenség doketista vonás. 11. Nem Pilátusnak tulajdonítja a feliratot, hanem a zsidóknak. A feliraton nem is ez áll: „ A zsidók királya", hanem: „Ez Izrael királya". A „zsidók 382

királyának" gúnyos, politikai tartalma van, az „Izrael királya" vallási tartalmú megjelölés. 13. A lator nem társát dorgálja, hanem a zsidókat szidalmazza. 14. A Jn 19,31-37 ihlette a szerzőt, de módosította a kánoni evangélium állítását: a latornak nem törték össze a lábszárcsontját büntetésből, hogy meghosszabbítsák kínjait. V , 15. A kánoni evangélium szerint a sötétség az egész földet elborította, itt csak Júdeát (vö. M t 27,45; M k 15,33; L k 23,44-45). A z apokrif ezzel aláhúzza: csak a judeaiak felelősek Jézus haláláért. 17. V ö . Zsolt 7,17. 18. „nyugovóra tértek", vagy más olvasási mód szerint: „csodálkoztak", illetve „a földre estek". A szöveg romlott. 19. A kánoni evangéliumokban Jézus „felkiált" (Mt 27,46 és 50; M k 15,34-37; L k 23,46; Jn 19,30). A szinoptikusoknál a 22. zsoltár szavaival: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem!" A z apokrif szerzője szó szerint fordítja a héber „ E l " szót „Erőm"-nek (dünamisz). Jézus felkiáltásának az értelme így a következő: a halálban elhagyja mennyei képmása, ereje, elválik tőle, visszamegy a mennybe. A keresztről való mennybemenetel doketista vonás. A z apokrif szerzője mindvégig „Úr"-nak (Küriosz) nevezi Krisztust (vö. Héberek szerinti evangélium 41). A Péter-evangélium ezen helyét azonban nem kell szükségképpen eretneknek gondolni, főleg, ha figyelembe vesszük a L k 9,51-et, ahol a szenvedést Lukács az „analépszisz" szóval fejezi ki. A feltámadás is megmarad azért különálló mozzanatnak. A z viszont bizonyos, hogy interpretálható doketista módon. V I , 2T. Csak a kézből kihúzott szegeket említi! Lehetséges, hogy a lábat nem szegezték oda ? 383

24. A Jn 19,41 említi a kertet (képosz), ami utalás a paradicsomra 26. Az apokrif nem említi, nem is céloz Péter tagadására! 266. old. 26 A kánoni hagyomány szerint először Jézus ellen, majd István diakónus ellen emelik ezt a vádat (ApCsel 6,13-14). 27. A Héberek szerinti evangélium 17. szerint Jakab böjtöl az Úr feltámadásáig. IX,36. V ö . L k 24,4; ApCsel 1,10 az „ifjak" fehér ruhában Jézus sírjánál és mennybemenetelénél. 39. Krisztus a gigász-angyalok között a dicsőség képe. Vö. Hermasz, Pásztor, Látomás IX,16,5. 41. V ö . E f 4,9; 1 Pét 3,19; Ignatiosz Magn. I X , 3 ; Hermasz, Pásztor, Látomás I X , 16,5. 267. old. XI,46. Pilátus ártatlanságát hangsúlyozza. 271. old. 1,1-11,4. Jézus hamis prófétákról szóló beszédének befejező részét tartalmazza, amelyben nyilván szólt az ítéletről is (vö. M t 24-25; Mfc 13; L k 21 továbbá: 2 Pét 2,1 kk). II, 5. Péter beszél a tizenkettő nevében. E z a rész inkább egy evangéliumra mint apokalipszisre emlékeztet. III, 6. A Jézus imája közben megjelenő két férfi a kánoni evangéliumban a színeváltozáskor megjelenő Mózesre és Illésre emlékeztetnek. 272. old. V,15. A z „orante"-Krisztus a „hegyen", a színek, sugarak mind a katakombák paradicsomi képeire emlékeztetnek. 17. A z angyalok szellemi lények, ruhájuk, fény amely megfelel a fehér színnek. VII,22. V ö . Lukianosz, Igaz történetek 11,27 (Lukianosz I, Budapest, 1974, 649. old.); Vergilius, Aeneis VI,742. • . , • • 273. old. XI,26. Aristoteles Fragm. 149,50. 384

274. old. XVI,31, Lukianosz, Igaz történetek 11,30-.(Budapest, 1974,1, 650. 0.). 1. (XVII). - ( A z első római szám a Nikodémus-evangélium fejezeteinek a száma, a második, zárójelben levő pedig a Pilátus-akták fejezetszámait adja meg.) József, aki a főtanács előtt beszél, Jézus és Pilátus barátja a Péter-evangélium szerint. A z apokrifek egymásra hivatkozásának a példája ez; A Jézus halálakor sírjukból feltámadottak prédikálnak Jeruzsálemben, ők a pokolra szállás „szemtanúi" % % apokrifben. A z írat az apostoli hitvallás „descendit ad inferos" tételét öltözteti népszerű, olvasmányos formába. A Jézus pokolra szállását inspiráló újszövetségi helyek a következők: M t 12,29; 12,40; 16,18; 27,51b-52; M k 3,27; L k 23,42; ApCsel 2,24-31; Róm 6,3 kk; 10,7; 14,9; K o l 2,14; F i i 2,10; E f 4,8-10; Zsid 2,9; 2,14; 13,20; 1 Pét 3,18-20; Jel 1,18. A Péter-evangélium V,41 is felfogható ebben az értelemben. A II. századi keresztény szerzőknél a pokolra szállás: Jusztinosz, Párbeszéd L X X I I , 4 ; Ireneusz, A z apostoli igehirdetés feltárása 78 (Óker írók 8,228 és 620. old.). 275. old. II. (XVIII),1. A „Nap" itt az „igazságosság Napja", azaz fCrisztus, aki felkél az alvilágban levőknek is. 276. old. III (JQX). A szerző merített a (Mózes) Ádámapokalipszisből is, csak a keresztségi utalások itt sokkal egyértelműbbek. 277. old. IV(XX),1. A Sátánt és Hadészt két különböző hatalomnak tünteti fel. 279. old. V(XXI),1. A szózat a Zsolt 23,7-9 szavait idézi. 2. Nem Izaiás, hanem Ozeás 13,14 a hely, a, szerző téved. 3. A z Ür „seregei", azaz angyalai kíséretében érkezik. A második eljövetel angyalkíséretét idehozza. 280. old. VI(XXII). A X I I pátriárka végrendeleteinek 385

egyes helyeire emlékeztet (vö. Zab IX,8-9; Dán V , 1 0 - l l kk; Naftalim VIII,3; Ászer VII,3; Benjámin 111,8; X,5). VIII(XXIV),1. Ádám feltámasztása, alvilágból való kiszabadítása az alvilág kifosztása (expoliatio inferi) az ikonográfiában. 281. old. X ( X X V I ) . A jobb lator bevonulása a paradicsomba Krisztus kereszten mondott szavainak beteljesedése: „Még ma velem leszel a paradicsomban!" (Lk 23,43). 282. old. X I ( X X V I I ) . Liturgikus köszöntéssel zárul a mű, ami késői eredetre vall. 283. old. 1. Theaitétosz 155 d (Platón II, Budapest, 1984, 930. old.). 2. A z Alexandriai Kelemen által idézett mondás értelmezhető nem gnosztikus, hanem enkratita értelemben is. 3. A mondásból arra lehet következtetni, hogy a Mátyás hagyományai zárt keresztény közösségben íródtak. 284. old. 4. A Pap. Oxyrhynchus 564 tartalmazza a mondást, ami ősiségét bizonyítja. 5. Jézus megkísértéséről szólt a részlet. A héberben a „ruah" nőnemű, ezért mondja: „anyám" a Szentlélek. 285. old. 9. Nem azonos a Jn 8,3-ban említett házasságtörő asszonnyal, ezt „sok bűnnel" vádolták. 291. old. 42. Megegyezik M t evangéliumának néhány variánsával. 294. old. 5. Tatianosz Diatesszaronja és Jusztinosz is ismerte a fénytüneményt Jézus megkeresztelkedésénél (Párbeszéd L X X X V I I I , 3 Óker írók 8,249. old.). A későbbi keresztségről szóló írásokban és homíliákban nem a két elemet (tűz és víz) társítják közvetlenül, hanem a tűz a Szentlélek jelenlétét fejezi ki. 6. A z idézett mondás ellenkezik a M t 5,17-tel. 386

7. A z apokrif szerint a húsvéti vacsorát is elvetette Jézus. 295. old. 1. A mondás a Ter 2,19-re és 2,16-ra utal. Mind a halál, mind a fájdalmas szülés a bűn büntetése. 2. A mondást „azért jöttem, hogy lerontsam a nő művét", a II. század végén Alexandriai Kelemen már csak „jóhangsású" megtartóztatásnak minősíti, mert a gnósztikusok is felkapták és szélsőséges értelemben magyarázták. 296. old. 4. A szaporodást „keserű ültetvénynek" mondja. A keserű, mérgező ültetvény Antiochiai Ignatiosznál (Trall. X I , 1 Óker írók 3, 178. old.) az eretnekeket jelenti. A z apokrif szerzője szerint a szülés és a fajfenntartás azért „keserű palánta", mert a paradicsomon kívüli életre jellemző. 5. A „szégyen öltözéke" a testiség és a nemiség, amely „az ember" megosztottságát, kettősségét fejezi ki. „Az ember" az ideális embert jelenti, a bűnbeesés előtt a paradicsomban, amely később szakad szét „férfire" és „nőre". A kánoni evangéliumban ilyen mondást ugyan nem találunk, de Szent Pál leveleiben találunk hasonló gondolatokat (vö. 1 K o r 6,16; 12,12-13; 2 K o r 11,2; Gal 3,28; E f 2,15; 5,13). 8. A II. századi apokrifeknek közös tendenciája a modalista szentháromságtan. E z főként a szír területen írt apokrifek tulajdonsága. Nem könnyű eldönteni, hogy saját korukban csak verbális jelenségről van-e szó, vagy tényleges modalizmust vallanak. A z kétségtelen, hogy a III. századi hatásuk már mindenképpen patripasszionista teológiát eredményez. 297. old. A cím lehet utalás a Jer 37,4-re (a L X X szerint). A burkolt utalásban G . Quispel az Ószövetség iránti tisztelet jelét véli felfedezni (Makarius, das Thomasevangelium..., 107. old.). 2. A logion származhat a Héberek szerinti evangé387

liumból, annak 3. és 4./.töredékével mutat rokonságot. 3. Ebionita körökből származott mondás, amely itt szellemi jelentést kapott, (vö. Tamás-ev. 29 és 111 logionok). Elsősorban nellenistat-énkratita, nem gnosztikus befolyásra kell gondolnunk. A megtartóztatás java mindig szellemi.. 4. A „gyermek" itt a „tudás" forrása, mert a nemiséggel szemben még közömbös exisztencia Szimbóluma. Á szellemi létforma alapfeltétele a Tamás-ev. szerzője szerint ez. ^ 5. A lögion görög szövegét is ismerjük (Pap. Oxyrhynchus 654,5). A görög változat szerint még hozzátartozik; „és nincs semmi eltemetett, ami fel ne támadna". Amennyiben a görög az eredeti szöveg, ez a részlet a gnosztikus interpretációval szembeni óvatosságra int, mert nem elrejtett titokról van szó, hanem eltemetett testről, amely fel fog támadni. í g y keresztény értelemben vett eszkhatölógikus szemlélete van. 6. A mondás a zsidó böjti törvények ellen irányul. Enkratita szerzőnek érdekeltnek kellene lennie a böjt kérdésében, igenelnie kellene azt. A böjt azonban testi cselekedetként értve a szellemi létformával szemben közömbös lehet. , 298. old. 7. A z oroszlán a testi vágyak jelképe. V ö : 1 Pét 5,8: „Ellenségetek, az ö r d ö g . . . mint ordító oroszlán jár körük.." \ 8. A mondást lehet gnosztikus értelemben is magyarázni^ ebben az esetben „az egy nagy hal" megtartása, az apíró halak visszadobálása a gnosztikus tanító csak szellemileg jelentős hallgató iránti érdeklődésének jelképe. A z „egy" jelzőnek itt az is lehet az értelme, mint az „egy, igazi gyöngynél", vagy a „férfiúi" és ^női" „eggyé" válásának Ebben az esetben az egyszerű, az összetételtől^ kettősségtől, sokféleségtől mentes létmód választását fejezi k i . 388

9. Vö. M t 13,1-9. A z eltérések jelentéktelennek látszanák. A termés nem harmincszoros, hatvanszoros, százszoros, hanem csak hatvanszoros és százhúszszoros. A harmincszorost, ami az átlagkeresztény teljesítménye, az „igazaké", elhagyja. A III. században nyilván korábbi tradíció nyomán - a százszorosát a vértanúkra, a hatvahszorosat a megtartóztatókra vonatkoztatták. Nehéz eldönteni, hogy a két terméshozam a Tamás-ev.-ban milyen keresztény csoportokat jelöl, annál inkább, mert a vértanúság gondolata hiányzik belőle. 11, A „holtak" a testi emberek, az „élők" a szellemiek, akik nem múlnák el. A mondás „ama napon, amikor egy voltatok . . ."igen fontos az evangélium írója szempontjából. A rabbiknál is ismert nézet szerint Ádám a paradicsomban Éva megteremtése előtt is a teljes ember volt (Gen Rab. V1II,1 b Megillah 9a). Ádám magában foglalta azt is, ami később áz asszony megteremtése után Éva sajátja lett. A gondolatot ismerte Philón is (De op. mundi 13: „testetlen, nem férfi, nem is nő, í hanem romolhatatlan természetű"). A kettővé válás egybeesik a bűnbeseés napjával. 12. A Héberek szerinti evangélium 17. töredékéhez hasonló^ amely esetleg forrása lehetett, vagy mindkettő közös forrásból merített. 299; old. 13. A hosszú logioní a primátus-kérdésre adott enkratitav&ászt t a r t á l y ség itt Júdás Tkmásé. G.' Quispel feltevées szerint a „három szó" ez volt: Én vagyok az Atya, a Fiú és a Szent-r lélek (Mákarius, das ThomaseyaJngelium . . . , 99. old.). 14. A záráridokélet ideál a Tamás-evangéliumban (vö. Mt 15,11; Lk 10j8). A z enkratiták a zsidó étkezési előírásokkal polemizáltak ilyen megnyilatkozásaikban, egyébként tartózkodtak á húsevéátől és borivástól. 15. Modalista színezetű logión.
1 1 5 ! ;

389

16. A „solitarius", „monakhosz"-életforma az enkratita életmód, amely a végső állapot elővételezését jelenti. Jézus eszkhatológikus kijelentéseit értelmezi így a szerző. . 300. old. 18. A z eszkhaktológikus életforma megyegyezík a paradicsomi életformával. A Barnabás-levél 6,13 is idézi ezt a Krisztus-mondást: „íme a végsőket olyanokká teszem, mint az elsőket." 19. „Boldog az, aki (ami) van, mielőtt lett volna" v ö . Platón, Phaidón 76 c. Ezt a gondolatot a Tamás-ev. szerzője kapcsolatba hozza a paradicsommal. A z öt fa az élet egyetlen fájának felel meg. Valószínűleg az ú j , megváltott embert öltöztető szellem „öt tagjának" felel meg. A logion szerint a lélek preegzisztens. A mondást idézi Ireneusz, A z apostoli igehirdetés feltárása 43 (Óker írók 8,601, old.), Lactantius, Divinae Inst., IV,8. 20. A Tamás-evangéliumban Jézus csak tanítványaival beszélget, sehol nem vitatkozik zsidókkal, nem érintkezik pogányokkal. Nagyon valószínű, hogy ezeket a beszélgetéseket úgy kell felfogni, mint a feltámadott Jézus tanítványainak adott oktatásait. 21. Jézus tanítványai kicsiny gyermekekhez hasonlítanak (azaz: önmegtartóztatók), „idegenben vannak" (azaz: vándorok, zarándokok), levetkőznek (azaz: kivonulnak evilágból). E z a logion származhat az Egyiptomiak szerinti evangéliumból (vö. 5. töredék). Vö. Hermasz, Pásztor, Példázat 1,4. 301. old. 22. A „kezet kézért" a „szemet szemért" ószövetségi parancs analógiájára formált mondás. Jelentése: a testi tagok helyére szellemieket kell tenni. 28. A logion szerint Jézus „testben" jelent meg! Eszerint nem doketista. 302. old. 29. Zsidókeresztény és enkratita elemek ötvöződnek a mondásban. 390

30. A Logion jelentése homályos. Lehet modalista szentháromsági utalás. 37. A Tamás-ev. eszkhatológiája szempontjából fontos hely. Tartalmilag hasonló az Egyiptomiak evangéliuma 5. tőredékéhez. A szégyen öltözékének eltaposása a testből való „kivonulást" jelenti. A ^bőrruha" a „szégyen öltözéke" (dermatikon khitón a Ter 3,21 a L X X szerint). A „bőrruhát" utólag adja Isten az emberre, a bűnbeesés és a bűn büntetése után, mielőtt kiűzné a paradicsomból. Ennek az öltözetnek a levetése jelenti a visszatérést abba az állapotba, amikor az ember nem szégyenkezik. Jézus azt is mondja: „Nem fogtok f é l n i . . . " . A z Úrtól való félelem a bűnbeesett ember tulajdonsága, aki elrejtőzött Isten elől (Ter 3,8 kk). 303. old. 39. V ö . 102. logion, amelyik ugyanezzel a témával foglalkozik. A kettős logionok a Tamás-ev.-ban azt mutatják, hogy a redaktor két forrásban is megtalálta ugyanazt az anyagot. A 39. logion szószerinti formában található a Ps-Clementinákban, ami zsidókeresztény eredetre vall. A két formában előforduló logion-páros egyikéből, a 102-ből a szerző eltávolította a görög, gnosztikus elemeket, a 39-es logionban viszont meghagyta. A „kutya a jászolban" görög elem, Aiszóposz egyik meséjéből való (228). 42. A z „átmenő" a görög „paragón" fordítása (héber ben: óbár), tulajdonképpen „vándort" jelent. A Recognitiones 11,21 (PG 1; 1259 BC). A görög „xenosz" ugyanazt jelenti. 304. old. 48. A kánoni evangéliumban a hit mozgat meg hegyeket, itt a „béke", azaz a megbocsájtás a testvérnek, az egyetértés. 49. A z „egyedülálló" (monakhosz) az, aki lemondotta családról, minden vérségi kötelékről. 50. A fény a paradicsommal azonos. A mondás 391

„Atyátok jele bennetek: a mozgás és nyugalom" platóni gondolat (vö. Theaitétosz 152 e; Szophisztész 247 d). A mozgás és nyugalom paradox egysége, azonossága valószínűleg azt fejezi k i : a földi vándorélettel éri el célját, az örök nyugalmat, Isten országát a keresztény. Hasonló értelemben találjuk meg a mondást Nüsszai Szent Gergely Mózes élete c. művében is (Óker írók 6,720. old. Gregorii Nysseni Opera VII,1 118. old. 4.). 51. V ö . 113. logion. 52. V ö . 85. logion. Jelentése: Jézus után már nem lehet a prófétákra hivatkozni. Nem ellensége a prófétáknak, csak azt tartja: már meghaladottak; 54. A mondást radikális formában, „a lélekben" hozzáadás nélküli közli. E z ebionita eredetű tradíciót tükröz. A „szegény" itt az enkratita. A Tamás-ev. szerzője ellenséges a kereskedőkkel szemben. 55. V ö . M t 10,37; L k 14,26; az apokrif azonban leegyszerűsítve hozza. 305. old. 56. Görög felirat szerint a test a lélek ruhája (Corp. Inscr. Gr. XIV,2241). A gondolatot Philón is ismeri (Leg. A l i . , 111,69). 57. V ö . M t 13,42-30 Hermasz, Pásztor, Példázat IV,l-4. 60. A bárány mint a szenvedély áldozata, intő példa a tanítványok számára. . 306. old. 64. A logion utolsó mondata mutatja a Tamás-ev. szerzőjének érzületét a kereskedők iránt. 65. A redaktor a héber szöveget tartotta szem előtt, mert az Iz 5,1 LXX-szövegében található „körülkerítette" bővítést elhagyta. A történetnek itt nincs allegorikus jelentése. 307* old. 75. A „monakhosz" szót használja,•ami á szír „ihidájá" fordítása. 76. V ö . M t 13,45, csakaz éltérések mutatják, hogy a 392

Tamás-ev. szerzőjének független forrása volt. A Recognitiones III,62-ben (PG 1; 1309 A) Krisztus csak azt tartja okos kereskedőnek, aki mindenét eladja az egy, igaz gyöngyért. 308. old. 77. A z apokrif apostol-aktákra jellemző ez a fajta „pankrisztomonizmus". V ö . Jn 3,31 és 8,12 Sir 43,27 ( L X X : „to pan esztin autosz"). 78. Nem világos, hogy itt is Keresztelő Jánosra utalnak-e a szavak. 83-84. A kép itt megfelel a görög „eikón"-nak (Ter 1,27) és ,,homöiószisz"-nak. A z ember mennyei képmása őrangyala. A felfogás nyomokban megtalálható az ApCsel 12,15-ben is, ahol a börtönből kiszabadult Pétert saját angyalának vélik. 310. old. 99. Érdekes, hogy ezt a tanítványok mondják neki. V ö . 104. logion. 101. „Mert anyám . . . " i t t valószínűleg a Szentlelket kell érteni rajta 105. Enkratiták tartották paráznaságnak a házasságot. 106. V ö . 48. logion. Itt a házasságról való lemondás mozgat meg hegyeket. v 107. A kereső pásztor „fáradalmait" nagyon kiemeli. Iz 53,3-ban ( L X X ) „anér epiponosz" olvasható, a Ps-Clementinákban, Horn III,20,l-ben Krisztus fáradalmaiért lett felkenve. 311. old. 114. Vö. Porphyrius, A d Marcellam 33; Philon, Quest. in Exod. 1,8; Quest. in Gen 11,49. 312. old. 16,31 „ . . . az igazság evangéliuma" a kódex kezdő szavai. Ireneusz említi a valentiniánusok által használt Evangélium veritatis.-t ( A H 111,11,9). Ezért kapta ezt a címet az irat. *.•.,• 312. old. 16,31. A z Ige „előjött", de nem szakadt el az Atyától. A z írás szerzője ezt az Atya Érteimébén levő Igét nevezi Megváltónak. A z Ige is az Atyában levő 393

teljesség (pléroma) része. A megváltó műve a tudás (gószisz) közvetítése. 17,1. „ . . . noha ez a Név", a mondat annyit jelent: különös, hogy nem ismerik, noha ez a Név a lét maga. 313. old. „ . . . ő Jézus Krisztus" azaz: Jézus Krisztus az Atya. Modalista formula. E z a modalizmus jellegzetes tulajdonsága az apokrifeknek. A z Igazság evangéliuma soha és sehol nem konkretizálja Jézus ellenségeit, ellenfeleit, mindig csak általánosságban Eltévelyedésről (pláné) beszél. Kijelentésével, hogy Jézus keresztre feszítésével az Atya gyümölcse lett, a paradicsomi tudás fájával állítja párhuzamba a keresztet. A könyv kulcskifejezése a „Mindenség", ami kozmológiai orientációját mutatja. Jézus életének szinte minden történeti mozzanatát semlegesíti, mindig kozmikus összefüggésekben gondolkodik. 314. old. „ . . . ő megjelent mint mester", azaz mint rabbi. Ezután a szerző Jézus tanítói tevékenységével foglalkozik. Említi az „iskolát" (szó szerint: a tanítás háza), amit érthetünk a zsinagógára, de a gnosztikus egyházra is, amelyet előszeretettel neveztek iskolának. Nem ismerteti azonban Jézus tanítását, csak hatását ecseteli. A z „élők könyve" lehet szentírási utalás (vö. Zsolt 69,28; F i i 4,3; Jel 3,5). 20,1. E z a „könyv" Isten gondolatait tartalmazza, azért oly fontos a szerző számára, hogy Jézus megkapta ezt a könyvet, A z intertestamentárius írások (pl. Hénokh könyve) ismerik az igazságot tartalmazó könyvet. A gnosztikus azonban törli ennek a mennyei könyvnek a kapcsolatát a törvény könyvével, és az igazság könyvét a törvény könyvével szembeállítja, föléje emeli. A z világos, hogy az Igazság evangéliurría írójának fontos Krisztus kereszthalála, ami nem gnosztikus jellegzetesség. 394

315. old. „Azt kiáltotta, ami az Atya szívében van" - a kiáltás gnosztikus motívum, mert ez ébreszti fel a lelket. A kiáltás misztériuma ismerős Antiocliiai Ignatiosznái is (Ef X I X , 1 Óker írók 3,170 o.). 317. old. 24,1. A szerzőre jellemző az Ige megtestesülésének kozmikus szemlélete. Nem egy egyedi testtel való egységét tartja lényegesnek, hanem azt, hogy a „meghallás" által egyesül a gnósztikusokkal. A z egész szakaszban a F i i 2,7-14 rezonanciáit lehet felfedezni. 320. old. 31,1. A „látszat-test" itt - mint a szerző magyarázza - szellemi, maradandó testet jelent. Nem tagadja az Ige megtestesülését, csak szellemi testet tulajdonít neki. 321. old. 32,1. A jó pásztor példabeszédet fejtegeti (vö. M t 18,12-14; L k 15,3-7; Jn 10,1-18 és 25-30). A példabeszéd értelmezési kulcsát a számokban látja. A z „értelmes", „szellemi százak" (hoi tész logikész hekatontadosz apobukoléthentasz dia tész hamartiasz) kifejezés megtalálható Nüsszai Szent Gergely Apollinarisz ellen c. művében is (Gregorii Nysseni Opera, 111,1,152. old.). „ . . . szabadon beszéltek a Napból" . . . világosan kimondja a Megváltó és megváltottak szinte azonosságig fokozódó egységét. E z a gnosztikus „szabad beszéde" (parrészia), azaz a gnosztikus tanúságtétel (martyrium). 322. old. 33,1. V ö . M t 25,35-36. A z Igazság evangéliumának ez a szakasza az első részben utasít, a másodikban tilt. 34,1. A z Atya gyermeke az ő gyümölcse, és hozzá társul az „illat". Zsidókeresztény írásokban (pl. Mózes v. Ádám apokalipszise) ez az élet fájának „olaja", amelyből a kenet készül Ádámnak. 323. old. 35,1. „És ezt a visszafordulást megtérésnek nevezik". A megtérés fogalmának (metanoia) inkább 395

filozófiai jelentése van a gnosztikus írásokban, azonos az „episztrophé"-val, az ,,anakampszisz"-szar (Plótinosznál), amit ma „reflexió "-nák nevezünk. A z Igazság evangéliuma egy helyén (32. a 222. old; első sorok) beszél „bűn"-ről! Nem beszél azonban'soha a bűn büntetéséről, hanem csak arról, hogy a bűnös nyugalomra lel. E z a nyugalom nyilván a tévelygés megszűnésének köszönhető. 324. old. 36. A „kenet" összefüggésben áll Krisztus nevével, nyilván a „keresztény" névvel, is, mint Antiochiai Theophilosznál (Autolükoszhoz 1,12 Óker írók 8,453. old.). 37,1. V ö . Róm 8,29; K o l 1,15; Jel 1,5; Zsid 1,6; E f I, 4. 325. old. 38,1. „Az Atyának a neve pedig a Fiú". A mondat jelentése: az Ige viseli az Atya nevét, és az Ige léte azonos az Atya nevével. Itt a név hüposztatikus valósága a lényeges, nem annyira az Atya és Fiú egyedi, személyi valója, (vö. Irenaeus A H IV,20,5 Hárvey II, 216. old.). 39,1. A „név" valóságos, az Atya létesítette. A z Atya és Fiú szinte felcserélhetők, annyira közéi vannak egymáshoz. A gondolat mögött ésqtleg a „hüiopatér" húzódik még? , {. -• 327. old. 42,1. A megváltottak és az Atyait egységé itt a deificatio panteista fokát éri el. A gondolat ugyan az Újszövetségben is kitapintható i(vö. K o l 1,27;'Jn • 13,27), de az Igazság evangéliumában inkább arról van szó, hogy az istenség felszívja magába az üdvözülteket, és hiányoznak az eszkhatolőgikus távlátok. 328. old./A ,,protoevangeliüm? elnevezés néni a görög kéziratból való, ^F. Postel franciá humanista adta a nevet a műnek a X V I . században] A főcím egy X I V . századi kéziratból származik, de a különféle kódexek i igen változatod címek .alatt közlik^z apokrif szövegét.
; : r ;

396

1,1. „Izrael tizenkét törzsének . . . " moridat nincs meg a szír és étiop kéziratokban. . 3. A z apokrif szerzőjének elképze^se a tizenkét törzs könyvének megtekintése alapján való számbavétel. . 4. >,. . . a pusztába ment" szó szerinti fordításban, de '• . az" értelme az is lehet: saját házában egy magányos helyet keresett. 111,1. V ö . J ó b 2,1-15; Siralmak 2,13. 334. pld. X , L V % K i v 26,31-36; 27,16; 36,35-37. XI,1. A római S. Maria Maggiore mozaikja így ábrá= zóljá az angyali üdvözletét^ 335. old. XIII,1. A Biblia így fejezi ki a mély megrendülést (Ter 37,34; 21,10; í z 57,5; 1 K i r 20,31; 2 K i r 19,1). 336. óid. „Vagy talán velem is megismétlődött Ádám esete?" (Vö. Ádám apokalipszise 7. 146. old.). A ; gnosztikus ofiták képviselték a nézetet, hogy É v a és a kígyó vétke szexuális természetű volt (Epiphaniosz Haer 40,5; Irenaeus, A H I, 30,7). XIII, 3. A z utolsó mondat nincs meg az etióp fordításban. X I V , 1. , , . . .valami angyali dolog is lehet az, ami benne van" - A rabbinikus zsidóságban a Ter 6,2-4 , alapján lehetségesnek tartották az angyali lényektől való foganást.. 338. old. XVIII,2. József egyes szám első személyben kezd beszélni, ami arra mutat, hogy egy másik apokrif anyagát dolgozta bé ide a szerző. A mozgás és nyugalom ezen különös egysége a Szentírásban a teofánia előzménye (Hab 2,20; Szof 1,7; Zak 2,3; J ó b 4,2), ismert a pogány szerzőknél is (Euripidész Bakkhatisok 1084). 340. old. X X I , 1. A mágusok itt egyenesen Betlehembe .érkeznek (vö, M t 2,1-12). 341; .óid. XXI^2. A csillag leírása Antiochiai Ignatiosznái E f X I X , 2 (Óker írók 3,170.' old.).
t : : ; 1

397

342. old. XXIII,3. A 2 Krón 24,20-22 és a Mt 23,35 egybevonásából alakult ki a nézet. Azt sem tudjuk ténylegesen, ez a Zakariás azonos-e Keresztelő János atyjával. X X I V , 3 . A M t 27,51-et itt alkalmazza. 347. old. 4. A z apokrif szerint Mária nem sokkal Jézus mennybemenetele után elszenderült, követte Fiát. A z esemény nem Efezusban, hanem Palesztinában történik. 6. A teofánia-elemek emelik k i Marja halálának jelentőségét. János apostol az angyali üdvözlet, sőt a már imádsággá vált „Üdvözlégy Mária" szavaival köszönti Jézus anyját. 348. old. 10. A haldokló melletti virrasztás mozzanatát illeszti a történetbe. A z apokrif számos elemet dolgoz be a temetési liturgiából. 349. old. 11. Azaz vasárnap, és a Szentlélek eljövetelének órájában. 13. A zsidó apokrifekből ismert mozzanat, a Sátán viszálya Mihály angyallal Ábrahám és Mózes holtteste fölött. Itt az apostolok és a zsidók között folyik a vita. 350. old. 17. A közbefűzött Tamás-történet a Jn 20 paralelje. 352. old. I. A z apokrifet Melitón szardészi püspök neve alatt terjesztették. A Máriára vonatkozó kisázsiai hagyományt foglalja össze 354. old. 11,1. Kifejezetten a János-féle tradíciót akarja képviselni. Más apokrifekkel szemben hangsúlyozza ezt a nézetet (vö. az „ A " változat 24. fejezetével). Mária itt is Jeruzsálemben szenderül el. 111,1. Megegyezik az „ A " változat adataival. 356. old. I V - V . Mária végrendeletének végrehajtója János itt. 357. old. VII. Mindenre álom nehezedik, csak a szüzekre nem. Utalás az evangéliumi és okos balga szüzekre (Mt 25,1 kk). 398

358. old. VIII. Tulajdonképpen egy „commendatio animae"-ima. 359. old. XI,1. A temetései menet liturgikus leírás, amely burkolt utalás a temetkezés módját illetően. 360. old. XI,2. Eszerint a 114. zsoltár temetési zsoltár volt. „Egyiptom" evilág szimbóluma. 361. old. XIII. Péter közbenjáró szerepe itt ugyanolyan, mint a „commendatio animae" imákban. Azért hivatkoztak rá ezek az imák, mert Krisztus ígérete alapján a „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta", és kezében vannak a mennyek országa kulcsai (Mt 16,18). Ebben az imádságban még nem történik említés Pál apostolról, de Péter mellett az ő segítségét is kérik a commendatio-imák. A két apostol „pszükhopompoi" ezekben az imádságokban. 363. old. XVII,1. Mihály főangyal is mindig fontos név a commendatio-imádságokban.

399

BIBLIOGRÁFIA

(Szövegkiadások, fordítások) Acta Apostolorurn Apocrypha T (Edidit R. A . Lipsius, Lipsiae 1891), Georg Olms Verlag, Hildesheim-New York, 1972. Acta Apostolorurn Apocrypha 11,1 és 11,2 (Edidit M . Bonnet, Lipsiae 1898), Georg Olms Verlag, Hildesheim-New York, 1972. Acta Iohannis (E. Junod-J. D . Kaestli) V o l . 1-2; Acta Apostolorurn Armenica (L. Leloire), Corpus Christianorum. Series Apocryphorum, Turnhout (Brepols), 1986. (A sorozat folytatódik). Apocalypsis Esdrae, Apocalypsis Sedrach, Visio Beati Esdrae, Edidit O. Wahl, Leiden, 1977. Apocalypsis Henochi Graece, ed. M . Blanck; Fragmenta Pseudoepigraphorum quae supersunt graeca una cum historicorum et auctorum judaeorum hellenistarum fragmenta, collegit et ordinavit Albert-Marie Denis, Leiden, 1970. Apocalypses Apocryphae, edidit Konstantin von Tischendorf, Lipsiae, 1866, Georg Olms Verlagsbuchhandlung Hildesheim, 1966. Apocrypha I, Resté des Petrusevangeliums, der Petrusapocalypse und des Kerygma Petri, ed. E . Klostermann, Kleine Texte 3, Bonn, 1908. 400

Apocrypha II, Evangelien, ed. E . Klostermann, Kleine Texte 8. Bonn, 1910. Apocrypha III, Agrapha, Neue Oxyrhynchuslogiaj Kleine Texte 11, Bonn, 1904. Apocrypha I V , Die Apocryphen Briefe des Paulus an die Laodicener und Korinther, ed. A . von Harnack, Kleine Texte 12, Bonn, 1905. Evangelia Apocrypha, collegit atque recensük Constantinus de Tischendorf (2. vermehrte Auflage, Leipzig, 1876), Georg Olms Verlagsbuchhandlung, Hildesheim, 1966. G l i apocrifi del Nuovo Testamento I - I V . vol., Torino, 1966-1981, ed. M . Erbetta (csak fordítás, de az ú j szövetségi apokrifek egyetlen teljes kiadása). E . Hennecke, W . Schneemelcher: Neutestamentliche Apocryphen in deutscher Übersetzung, I Evangelien, Tübingen 1968; II Apostelgeschichte, Apokalypsen und Verwandten, Tübingen, 1971. E . Kautzsch: Die Apocryphen und Pseudepigraphen des Altén Testaments, I — I I , Tübingen, 1900. W. Michaelis: Die Apocryphen Schriften zum Neuen Testament, 3. Aufl., Bremen, 1962. Monumenta minora saeculi secundi, Fiorilegium Patristicum, Fasc, 3, ed. G . Rauschen, Bonn, 1914. Los evangelios apocrifos, ed. A . de Santos, Madrid (Biblioteca de Autores Cristianos 148,2. ed.), 1963. E . Preuschen: Antilegomena. Die Resté der ausserkanonischen Evangelien und urchristlichen Überlieferungen, Giessen, 1901 (2. 1905.) Raffay S.: Újszövetségi Apocryfusok, Pozsony, 1905. A . Resch: Agrapha. Ausserkanonische Evangelienfragmente (Texte und Untersuchungen V,4) Leipzig, 1982. E . Siegert: Nag-Hammadi-Register, Tübingen, 1982. Synopsis quattuor evangeliorum, locis parallelis evange401

liorum apocryphomm et patrum adhibitis edidit Kurt Aland, E d . 8. Stuttgart, 1973. Szebeni O . : A kopt Tamás-evangélium, Budapest, 1975. Székely I.: Bibliotheca Apocrypha L , Friburgi 1913. Testamenta X I I Patriarcharum, Edited according, to Cambridge University Library Ms Ft 1,24 fol. 203a-261b, With short Notes by M . De Jonge, 2. ed., Leiden, 1970. Testamentum lobi, ed. P. Brock; Apocalypsis Baruchi Graece, ed. J - C . Picard, Leiden, 1967. The Nag-Hammadi Library, Translated into English under the Editorship of James M.Robinson, Leiden, 1977. Vangeli apocrifl, Bonaccorsi, Firenze, 1948 (csak az I. kötet jelent meg). Monográfiák, tanulmányok K . Aland: Noch einmal: Das Problem der Anonymitát und Pseudonymitát in der christlichen Liíeratur der ersten beiden Jahrhundert, Pietas, Festschrift für Bemard Kötting, Jahrbuch für Antiké und Christentum, Ergánzungsband 8,1980, 121-139. old. J . A . de Aldama SJ.: U n nuevo testigo indirecto del Protoevangelio de Santiago, Texte und Untersuchungen 115, Studia Patristica X I I , Berlin, 1975, 79-82. old. J . B. Bauer: Die Neutestamentlichen Apokryphen, Düsseldorf, 1968. Zum koptischen Thomasevangelium, Scholia Biblica et Patristica, Graz, 1972,123-130. old. De evangelio secundum Philippunl copto, Scholia Biblica et patristica, Graz, 1972, 131-140. old. W. Bauer: Da$ Lében Jesu im Zeitalter dér neutestamentlichen Apokryphen, Töbingerí, 1909. 402

Rechtgláubigkeit und Ketzerei imáltesten Ghristen•V tum, Zweite Auflage mit einem Nachtrag von G . Strecker, Tübingen, 1964. W. A . Beardslee: Proverbs in the Gospel of Thomas, Studies in New Testament and Early Christian Literature, Essays in Honor of Allén P. Wikgren, Leiden, 1972, 92-106. old. O. Betz: Der Paraklet, Fürsprecher im háretischen Spátjudentum, im Johannes-evangelium und in neugefundenen gnostischen Schriften/ Leiden/Köln, 1963. U . Bianchi: Questioni storico-religiose relatíve al Cristianesimo in Siria nei secoli I I - V . Augüstinianum X I X , 1, 1979,41-52. old. W. Bieder: Die Vorstellung von der Höllenfahrt Jesu Christi, Zürich, 1949. L . Bieler: 0 E I O S A N H P Das Bild des „göttlichen Menschen' im Spátantike und Frühchristentum, Nachdruck der Ausgabe Wien 1935 (Bd I), und 1936 (Bd II), Darmstadt, 1976. A . Böhling: Mysterion und Wahrheit, Leiden, 1968. N . Brox: Falsche Verfassérangaben. Zur Erklárung der frühchristlichen Pseudepigraphie (Stuttgarter Bibelstudien 79), Stuttgart, 1975. Chr. Burchard-J. jervell-J. Thomas; Studien zu den Testamenten der zwölf Patriarchen, Beihefte zur Zeitschrift für Neutestamentlichen Wissenschaft 36, Berlin, 1969. H . von Campenhausen: Die Entstehung dér christlichen Bibel, Tübingen, 1968. A - M . Denis: Introduction aux Pseudépigraphes grecs d'Ancien Testamentj Leiden, 1970. F. Dexinger: Henochs Zeh^nwochenapokalypse und offene Probleme der Apokalyptikforschung, Leiden^ 1977. A . Dietrich: N E K Y I A Beitrágfe zur Erklárung der neu403

entcleckten Petrusapokalypse, 3. AufL, (Nachdruck der 2. Aufl., Leipzig und Berlin, 1913), Stuttgart, 19u9. T . H . C. van Eijk: Marriage and Virginity, Death and Immortality, Epektasis, Mélanges patristiques OfTerts au Cardinal Jean Daniélou, Paris, 1972, 209-235. old. B. Englezakis: Thomas Logion 30, Texte und Untersuchungen 129, Studia Patristica X V I , Berlin, 1985, 152-162 old. Neue Pilatus-Apokryphen, Vigiliae Christianae 32,1, 1978, 53-59. old. A - J . Festugiére: Hermétisme et mystique paienne, Paris, 1967. J . A . Fitzmyer: The Oxyrhynchus Logoi of Jesus and the Coptic Gospel according to Thomas, Theological Studies 20,2, 1959, 505-560. old. W . - P . Funk: Die zweite Apokalypse des Jakobus aus Nag-Hammadi-Codex V , Texte und Untersuchungen 119, Berlin, 1976. R. M . Grant: Gnösticism and Early Christianity, 2. ed., New York-London, 1966. The Descriptio of Paul in the Acts of Paul and Thecla, Vigiliae Christianae 36,1, 1982, 1-4. old. A . Guillaumont:Monachisme et Éthique judéo-chrétienne, Judéo-Christianisme, Volume ofíert au Cardinal Jean Daniélou, Paris, 1972,199-218. öld. M . Hornschuh: Studien 2ur Epistula Apostolorurn, Patristische Texte und Studien 5, Berlin, 1965. M . Harl: A propos de Logion de Jesus: le sense du mot M O N A X O S , Revue des Études Grecques73,1960, 464-474. old. C - H . Hunzinger: Unbekannte Gleichnisse Jesu aus dem Thomas-Evangelium, Judentum, Urchristentum, Kirche, Festschrift für Joachim Jeremiás, Berlin, 1964. Y . Janssens: Le théme de la fornication des anges. Le
!

404

origini dello gnosticismo (Colloquio di Messina, 1966), Leiden, 1970, 488-495. old. J . Jeremiás: Unbekannte Jesusworte, 2. AufL, Gütersloh, 1983. B. A . Johnson: The Gospel óf Péter Between Apocalypse and Románcé, Texte und Untersuchungen 129, Studia Patristica X V I , Berlin, 1985, 170-174. old. M . de Jonge: The Pre-Mosaic Servants of God in the Testaments of the Twelve Patriarchs and in the Writings of Justin and Irenaeus, Vigiliae Christianae 39,2, 1985, 157-170. old. E . A . Judge/S. R. Pickering: Papyrus Documentation of Church and Community in Egypt to the Mid-Fourth Century, Jahrbuch für Antiké und Christentum 1977, 47-71. old. E . A . Judge: The Earliest Use of Monachos for „monk" (P. Coll. Youtie 77) and the Origin of Monasticism, Jahrbuch für Antiké und Christentum 20, 1977, 72-89. old. Kákosy L . : Fény és káosz. A kopt gnosztikus kódexek, Gondolat, Budapest/!984. A . F. J . K l i j n : The Apocryphal Acts of the Apostels, Vigiliae Christianae 37,2, 193-199. old. Early Syiriac Christianity gnostic? Le origini dello gnosticismo, Leiden, 1970, 575-582. old. G . Mac Rae: Sleep and awakening in gnostic texts, Le origini dello gnosticismo, Leiden, 1970,496-510. old. F. Manns: La mort de Marié dans le texte de la Dormition de Marié, Augustiniánum X I X , 3, 1979, 507-516. old. M . Mees: Pilgerschaft und Heimatlosigkeit, Das frühe Christentum Ostsyriens, Augustiniaüum X I X , 1, 1979, 53-73. old. J . - E . Ménard: Le repos, salut de gnostique, Revue des Sciences Religieuses 1, 1977, 71-88. old. 405

Les problémes deTÉvangile. selon Thomas, Texte und Untersuchungen 117, Studia Patristica X I V , Berlin, 1976, 203-^08. old. La tradition synoptique et FÉvangile selon Thomas, Überlieferungsgeschichtliche Untersuchungen 125, Berlin, 1981, 411-426. old. Litteráture apocalyptique juive et litterature gno'stiqué, Exégése Biblique et Judaisme, Strasbourg, 1975, 146-163. old. R. H . Miller: Liturgical Materials in the Acts of John, Texte und Untersuchungen 116, Studia Patristica XIII, Berlin, 1975, 375-81. old. F. E . Mörárd: Monachos: une inportation sémitique en Egypte? Texte und Untersuchungen 116, Studia Patristica XIII, Berlin, 1975, 242-46. old. Encore quelques réflexions sur monachos, Vigiliae Christianae 34,4, 1980, 395-401. old. Monachos, Moine. Histoire du terme grec jusqu'au 4é siécle, Freiburger Zeitschrift für Philosophie und Theologie, 20, 1973, 332-410. old. P. Nagel: Die apokryphen Apostelakten des 2. und 3. Jahrhunderts in der manicháischen Literatur, Gnosis und Neues Testament, Berlin, 1973, 149-182. old. Die Thomaspsalmen des Koptisch-manicháischen Psalmbuches, Berlin, 1980. E . Norden: Die Petrusapokalypse und ihre antiken V o r bilder (1883), Kleine Schriften, Gruyter, Berlin, 1966, 218-233. old. i Pataky A . : Szent Tamás Apostol cselekedetei, irodalomtörténeti tanulmány a kereszténység első századaiból, Budapest, 1931. E . Peterson: Das Martyrium des hl. Petrus nach der Petrus-Apokalypse, Frühkirche, Judentum und Gnosis, Darmstadt, 1982, 88-91. old. Die „Taufe" ini Achfcrúsisdhen See, uo. 310-332. old.
;

406

Einige Beobachtungen zu den Anfángen der christlichen Askese, uo. 209-220. old. Einige Bemerkungen zum Hamburger Papyrusfragment der Acta Pauli, uo. 183-208. old. M . Philonenko: Une allusion de l'Asclepius au livre d'Hénoch, Christianity, Judaism and Other GrecoRoman Cults, Leiden, 1975, 161-163. old. Pseudepigraphie in der heidnischen und jüdisch-christlichen Antiké, Herausgegeben N . Brox, Wege der Forschung C D L X X X I V , Darmstadt, 1977. M . Pulver: Jesu Reigen und Kreuzigung nach den Johannesakten, Eranos Jahrbuch, Zürich, 1942, 141-178. old. G . Quispel: Das Thomasevangelium und das Alte Testament, Neotestamentica et Patristica, Freundesgabe Oscar Culmann, Leiden, 1962,243-248. old. Tatian and the Gospel of Thomas, Leiden, 1975. Makarius, das Thomasevangelium und das Lied von der Perle, Leiden, 1967. K . H . Rengstorf: Urchristliches Kerygma und „gnostische" Interpretation in einigen Sprüchen der Th. Ev., Le origini dello Gnosticismo, Leiden, 1970, 563-574. old. M . Rist: Pseudepigraphy and the Early Christians, Studies in Honor of Allén P. Wikgren, Leiden, 1972, 75-91. old. T. Sare-Söderbergh: Gnostic and canonical gospel traditions (with special reference to the Gospel of Thomas), Le origini dello gnosticismo, Leiden, 1970, 552-562. old. H . M . Schenke: Der Gott „Mensch" in der Gnosis, Berlin, 1962. Die neutestamentliche Christologie und der gnostische Erlöser. Gnosis und Neues Testament, Berlin, 1973, 205-230. old. 407

Die Herkunft des sogenanntern Evangélium Veritatis, Berlin, 1958. G . Schenke: Die dreigestaltige Frotennoia (Nag-Hammadi Codex XIII), Texte und Untersuchungen 132, Berlin, 1984. R. Söder: Die apokryphen Apostelgeschichten und die romanhafte Literatur der Antiké, Stuttgart, 1932. W. Speyer: Religiöse Pseudepigraphie und literarische Falschung im Altertum, Jahrbuch für Aíitike und Christentum 8/9.1965/1966, 88-125. öld. B. Standaert: „Evangélium Veritatis" et „Veritatis Evangélium", Vigiliae Christianae 30,2, 1976, 138-150. old. M . Stone: The Concept of the Messiah in I V . Ezra, Religions in Antiquity, ted. J . Neusner, Leiden, 1970, 295-314. old. C. I. K . Story: The Nautre of Truth in „The Gospel of Truth" and in the Writings of Justin Martyr, Leiden, 1970. E . de Stryker: Die griechischen Handschriften des Protoevangeliums Jacobi, Griechische Kodikologie und Textüberlieferung, Darmstadt, 1980, 577-612. old. Studies on the Testaments of the twelve Patriarchs, ed. M . de Jonge, Leiden, 1975. W. C. T i l l : Das Evangélium nach Philippos, Patristische Texte und Studien 2, Berlin, 1963. W. C. Unnik: Die „geöífneten Hímmel" in der Offenbarungsvision des Apocryphons des Johannes, Sparsa Gollecta, III, Leiden, 1983. 273-284. old. Three Notes on the Gospel of Philip, Sparsa Gollecta III, 238-243. old. The Recently Discovered Gospel of Truth and the New Testament, Sparsa Gollecta III, 163-191. old. A No te on the Dance of Jesus in the Acts öf John, Sparsa Collecta 111,144-147. old. 408

A Note on Ode of Solomon X X X I V , 4 , Sparsa ' Collecta, III, Leiden, 1983, 3-6. old. Evangelien aus dem Nilsand, Frankfurt, 1960. P. Vielhauer: Geschichte der urchristlichen Literatur, Berlin, 1975. R. M c L . Wilson: Gnosis and the New Testamént, Oxford, 1968. The Gospel of the Egyptians, Texte und Untersuchungen, 117, Studia Patristica X I V , Berlin, 1976, 243-252. old. K . Zelzer: Die altén lateinischen Thomasakten, Texte und Untersuchungen 122, Berlin, 1977. Z u Datierung und Verfasserfrage der lateinischen Thomasakten, Texte und Untersuchungen 115, Studia Patristica X I I , Berlin, 1975, 190-196. old.

409

NÉVMUTATÓ

A, Á Ábrahám 160, 162, 170, 187-190, 203, 224, 241, 249, 254, 275,286,290,328,340 Akherusziai tó 156 Adonáj 275 Agapé 323 Akhmim 258, 262, 264 Ákhor 196 Alexandria 24, 259 Alfeus 268 Anna 329, 330, 331, 332 Antiochia 348 Apollinaire, G . 19 Arimathia 275, 347 Áron 293 Aszpisz 186 Augustus 338 Azazél 42, 43 ,44, 46, 72, 73, 85 B '

Babilon 10,12,13 Babits Mihály 20, 21 Bállá 176, 201, 223, 224, 248, 249 411

Barjóna 292 v/ • • i. Barnabás 348 Barnabás-levél 36 Barrabás288 Baszilidész 259, 283 Beka86 Beliár 175,177,178,182,185,194,195,207,211, 212,217, 219, 221, 224, 234, 235, 281, 248-252 Belzebub 280 Bertalan 348 Betel 187, 188 BethElajjé9 Betlehem 176, 287, 338, 340, 341 ^ Bouriant, H . 258 ;• " Bölcsesség 316 i
!

C Caesarea 287 Charles, R. H . 172, 173 Constantinus 19 D Dán 46 Dániel 352 Daniélou, J . 171 Dante 258 Dávid 279, 334 V ,v Debora 223 Didümusz, Didümosz Júdás Tamás 297, 348 Dina 184, 186, 187 Dothaeim 180 < i.

412

E,É
Ebk99 • • •. Éden 282 Efezus 347 Egy 316, 320, 327 Egyház 270 Egyiptom 10-12, 181, 183, 190, 199, 201, 216, 217, 229, 238, 243, 244, 246, 248, 249, 253, 255, 258, 287, 346, 360 Egység 317, 318 Egyvalaki 315 Eltévelyedés (Pláné) 312, 313, 316, 318, 321-323 Emberfia 36, 67, 68, 74; 80, 81, 87-89, 363 Embernek Fia 80, 89 Emmór 184,186 : Énekek Éneke 286, 349 Engrégorosz 178, 225 Enos 61 Epiphaniosz 260, 286, 293, 294 Ér 198,199 Eritreai tenger 58, 99 Erzsébet 293, 335, 341 Euszebiosz, Caesareai 257, 258, 263, 284-286 Ézsau 199, 233, 254

F
Fánuél 64, 72, 89 Felülről való 316 , Fény 319, 320, 321, 322, 323, 324, 327 Festugiére, A . J . 24 Flavius, Josephus 42

413

G Gábor, Gábriel 42, 44, 53, 64, 72, 89, 157, 160, 161, 166, 335,359 Gamáliel 275 Geball86 Gersan 190 Gomorra 161, 167,192 = . . Gonosz 164 ' ' • ;
1

H Habakuk 351 Hádész 164, 167,177, 185, 253,277v280 r Hárán 184 : : Hebron 179, 183, 188, 195, 196, 197, 208, 212, 218, 228,
229,233,237,255 : .h-t;:
r

Hégészipposz 285 'X ,' Hermasz 23 Hermasz Pásztora 169 ,<v.'K Heródes, Nagy 36, 163, 264, 340-343 Hippodrom 248 ' Hippolütosz257, 260, 296 \ Hóreb 269 .... Hirkanosz, Johannész 172 •>':•'
1

I
Igazság 312, 313, 318, 236, 327 Ige 26, 27, 29, 30, 35, 123, 193, 268, 286,312, 314, 316, 318,323,324 : i;": Ignác, Antiochiai 260, 287 K : .. " > Illés 165, 167,281 India 9, 351 írás 161, 190, 269, 271, 287, 290
;

414

Ireneusz 257, 261, 284 Istenanya 353 Izaiás 275, 279 J Jamblikhosz 23 Jannaiosz, Alexander 172 Járed 41, 61, 140 Jeromos 173, 257, 260, 287-290 Jeruzsálem 161,189,192,217,222,226,265,266,270,275, 282, 290, 292, 293, 340, 343, 348, 349 Joakim 328, 330, 331, 332 Jób 170 Jónás 290 Jordán 276, 282, 293 Jozafát 162, 349, 350, 363 Judás-levél 36 Júdea 265, 293, 305, 333, 340, 341, 352 Jusztinosz 24, 43, 262 K Kafarnaum 292 Kaifás 275 Kánaán 182, 190, 199, 200, 215, 244, 245, 255 Kautzsch, E . 37, 173 Kelemen, Alexandriai 258-260, 268, 270, 271, 283, 284, 295-296 Kelemen, Római 20 Kelet 9, 10, 11, 13 Kerinthosz 293 Klostermann, E . 259, 285 Kohler 173 415

Kóré 333 Kürillosz, Alexandriai 24 Kürillosz, Jeruzsálemi 291

L
Lábán 199, 224, 333 Labirintus 10,13 Lactantius 23, 24 Lámekh 43, 139, 140, 141, 253 Laodicea 353 Lá5iár278 Lélek 69,76,78, 79, 84, 85,88, 89,123, 318, 320-322, 327, 328, 357 Lévi268 Leviatán 76 Lia 179, 208, 209 Libanon 47, 182 Logosz 284, 317, 324, 325 Lukács 165, 348 M Makhir 197 Mariham 300, 311 Markion 263, 283 Máté 165, 171, 259, 348 Matuzsálem 36, 98, 101, 103, 107, 108, 109, 123, 139, 141 Mátyás 348 Maximus 348 Megváltó 189,191, 222, 281, 284, 286, 295-296, 312, 339, 358,359,363,364 Melitón, Szardeszi 344, 353 Memfisz 239, 244, 245, 246 Meraril90 416

Messiás 172 Mezopotámia 199 Mihály, Mikhaél 42, 44, 53, 56, 64, 72, 75, 84-89,145,148, 151, 156-161, 166, 281, 282, 291, 359, 363 Mindenség 30, 32, 208, 312-317, 327 Mózes 165, 166, 183, 362 N , Ny Nag-Hammadi 8, 260, .261 Néró 37 Nikodémus 275, 282, 348 Nock, A . D 24 Noé 75, 82, 83, 140, 141, 254 Nyugalom 322 O, Ó Olajfák hegye 226, 350, 351, 354, 355 Onán 198, 199 Órigenész 173, 258, 263, 284, 286, 296 Ősöreg 67, 68, 73, 75, 89 P Pál 160, 165, 171, 182, 284, 290, 348 Palesztina 36, 258 Pamphilosz 287 Pataky Arnold 8, 21 Péter 165, 287, 290, 348, 350, 351, 358-363 Petroniosz 266 Philippus Sidensis 291 Pilátus 264, 266, 267 Platón 281 Pléróma 312, 313, 316, 323, 324, 326, 327 417

Pneuma 317, 318, 320, 321, 322, 327, 328 Polikárp 287 Pompeius 172 Ps - Cyprianus 23 Q Qumrán 36 R " Rafael 42, 43, 53, 54, 59, 64, 72, 85, 89, 157,159, 166 RaíFay Sándor 8 Raguéi 53, 55 Rákhel 208, 209, 223, 224, 248, 249 Rebeka 224 Róma 290 Ruben 328, 332 S, §z Salome Alexandra 172 Sámuel (főpap) 334 Sára 187, 329 Sátán 71, 82, 225, 228-231, 235, 236, 277-280, 349, 358 Seol 70, 74 Simeon (főpap) 342 Simon 275, 289, 290, 293, 311, 348 Sinai 38 Sión 349 Szabbat 321 Szalómé 295, 296, 305, 339, 340 Szefora 347 Szeir 199 Székely István 8, 171, 172 418

Szellemek Ura 61-89 Szemjasza 41-44* 85 Szentlélek 317, 336, 339, 342, 349, 363, 364 Szerapion 263 Szikhem 180, 184, 186, 187, 190 Szíria 287 Szodoma 161, 167, 192, 225, 236 Szophia 316 Szótér 312 T Tábor 284, 349 Talmud 173 Támár 199, 200, 201, 202 Tamás 348, 350, 351 Tartarosz 52, 162, 163, 166 Tertullianus 23, 42, 173 Testamentum 169 Theodorétosz, Küroszi 264, 291 Tibériás 293 Timaiosz 283 Tischendorf, K 37, 159, 259, 261, 292, 344 Tudás 312-325 U Uriél 42, 43, 52-54, 57, 59, 91, 95, 97, 100, 101, 104, 157, 166 V, W Választott 63, 64, 66, 69, 70, 71, 72, 73, 78, 79 ValentinosZj valentiniánus 261 , 283 Város 290 Weöres Sándor, 20, 21
419

Zakariás 293, 333, 334, 341 Zakeus 283 Zebedeus 293 Zebulon 166 Zelfa 224, 229, 248

420

TÁRGYMUTATÓ

a, á aion 224, 272, 313-319, 325 áldozat 185 áldozatbemutatás 192 aloéfa 58 álomlátás 107, 109, 171 alvilág 135, 136, 163 amorreus 198, 200 antikhrisztosz 164, 281 antilegomena 284 anyag (hülé) 312, 322, 323 anyagból való (hülikus) 320 apostol 160, 349-364 arám 260 archeológia 258 aszkéta 263, 276 asszideus 36 asszírok 226 asztrológia 42 b bába 338, 339, 340 balzsam 58 barlang 338-341

behemót 76 bíbor 188, 246, 334, 335 bírák 188 bojtorján 303 bronzkapu 278, 279 bűnbánat 180 c, cs cédrus 182 csillag 340, 341 d dekarkha 41 démon 31, 52, 86, 132, 206, 278, 287, 289 dialektus 285 dogma 345 dokéta, doketista 258, 263 e,é ebioniták 284, 288 edény 318, 324 efód 187, 188 égbolt 155, 164 egyszülött 253 elamiták 226 élet 129, 321 eljövetel 280 elsőszülött 189 emanatio 316, 318, 319, 326 eretnek 260, 263, 291 eretnekség 263, 283, 353 422

értelem 25-33, 312, 314, 324 etióp 36, 155 extázis 175

fáklya 265 fáraó 238, 244 felhő 339, 348, 349, 351, 356, 357, 360, 364 felkent 10, 69 feltámadás 147, 153, 157, 158, 270, 282, 286, 287 fénykoszorú 360 fényszekér 155 fókusz 170 forma 312 földre szállás 291 főpap 178, 188, 282 fürdő 184 füstölő 155 füstölőszer 168, 188
g> gy

galbanum 58 gehenna 355 gigász 178, 196 gnoszticizmus, gnosztikus 7, 21, 23 , 257, 259-261, 268, • - 283,319 gnózis 23, 261, 265, 312-325 gondviselés 30, 270 gonosztevő 264, 266, 281 gyanúsak 263 ' gyolcs 157, 286 győzelem 279
;

423

h hagyomány 269, 283, 285 halhatatlan 153 hamis próféta 271 harsonaszó 164 hebraizmus 172 hermetikus, hermetizmus 7, 23, 24 heterodox 36 hit 193 hitehagyó 291 hitletétemény 257 hitvilág 262 homloklemez 331 húsvét 282, 294 i időpont 276 igazgyöngy 9 igazságszolgáltatás 318 igehirdetés 293 ikonográfia 8 imádság 333 intronizáció 171 istenfélő 251 istentisztelet184, 185, 269 ítélet 120, 123, 124, 127,128,131,132, 135,137,140,148, 153 ítélethozatal 187 ítélkezés 232 izmaeliták 180, 213, 230, 243, 244, 245, 246, 249

424

j jamniai 227 jövendölés 170 jövevény 190, 191 jubileum 193 júdeai 21, 291 k kalcedonkő 9 káld 289 kaldeus 224, 226 kananeus 187, 196, 198 kananita 200-203, 249 kánon 257, 296 kánoni, kanonikus 8, 20, 260-262, 344 kappadókiai 182 kárhozat 130, 163, 194 kárpit 253, 265, 288, 334, 342 katolikus 263 kegyelem 195, 244, 251, 312 kenet 324 keresztény 159, 160, 164, 270, 350 keresztség 290 kerub 48, 53, 78, 89, 150-156, 161, 167 kérügma 258, 263 khiliarkha 96, 102, 104,105 khitón 215, 249 kiáradás 316, 318, 319, 326 kinyilatkoztatás 268, 296 királyság 300, 301,303-305, 307, 308,309,310, 311 kiválasztott 283, 404 kódex 173 kopt 24, 261, 291
!

korbán 292 kovásztalanok 264, 268 könyv 314, 315, 316, 317 középkor 171 kristálykő89 kulcsfogalom 261 1 láthatatlanság 325 lényeg 353, 364 lenyomat 296 lét 319, 322, 325 liturgiatörténet 8 logion 260 m madianiták 254 mágus 177, 340, 341 mandragóra 208, 209 manna 293 maradék 108 médek 73, 226 megszabadító 250 megszentelődés 194 : megtérés 174, 276, 293 megváltás 253, 321 megvilágosodás 275 messiás-ország 171 messiás-pap 172 messiás-szemlélet 171 midrás 173 mirha 341 mise 351
;

426

misztérium 29,145,151, Í55, 184, 305, 313,315, 335 mitra 187 műfaj 170

napba öltözött asszony 171 nárdus 58, 271 nazarénus 260, 264, 286-291 názáreti 287 nektár 58 nemlét 319 o, ö obeliszk 273 ofan 78, 89 oldalborda 157 ortodoxia 263 osztályrész 184, 252 öröklét 236 örökkévalóság 83, 123 ősatyák 88 P pálmaág 226, 347, 354-362 papi rend 192 pátriárkák 165, 275, 276 patrisztikus 173 példabeszéd 286 periódus 29, 101 pietisztikus 21 platonizmus 23, 24 pokol 70, 132, 355, 356 427

praetorium 361 prófécia 270 pseudoclementinák 294 pszeudo-iratok 173
t

réz 71 ruah 286 rubinkő 51 s, sz sárkány 10, 11, 13, 237 sértetlenség 262 skarlát 334, 335 stóla 9, 10, 15, 187, 188, 196, 246, 268 szabadulás 169, 251, 254, 332 szabelliánusok 296 szamaritánus 305 szegletkő 307 szekta 260 szentatyák 281 szentély 189, 192, 193, 194 szenthagyomány 259 szeplőtelen 250 szeráf 78, 89, 155, 156 szertartás 171 szimbolika 171 szirén 52, 128 szivárvány 271 szodomabeli 362 szodomita 226, 253 szombat 226 szorongattatás 271 428

szövegfejlődés 172 szövetség 165, 171, 251, 269 sztadion 216 sztoraksz 159 t talentum 199, 285 tanítvány 347, 348 tanúságtevő 195 . taxiarkha 104, 105 templomépület 186 teológia 171 tévedés 296 tévely 296 tévtanító 163 tisztulás 184 tized 188 titkos 257 titok 326, 358 tömjén 154, 155, 341 tömjénező 156 törvényszegés 148 törvénytelenség 271 tradíció 8, 21, 257, 262, 344 tradícióanyag 169, 170 tradícióelemek 168, 170 transitus 344 troglodita 214 tudatlanság 312 tüposz 296

u, ü újhold 100 újjászületés 363 újszövetség 170 uralom 309 üdvösség 193, 231, 296 üdvözítő 265 v vallásosság 262 varázsszer 177, 240 variáció 296 vasárnap 266 végrendelet 314, 315 vértanú 281 világmindenség 162, 179 víz 193 vízözön 225, 253 z, zs zafír 14, 51 zelóta293 zűrzavar 152 zsidó-keresztény 21, 35, 36, 37, 171, 172, 260

430

SZEOTÍítóSI H E L Y E K JEGYZÉKE

ÓSZÖVETSÉG Teremtés könyve Kr. 5,1 kk: 61 í •. 5,18-24:36 ••:!•=! 5,22:45 i 1 5,24:45 .• . ; 5,28 kk: 43 , ' 5,29:141 • , 6,1-4:41 •;. 6,4:42 :: ; . 7,11:51 , 8,2:51 8,21:45 8,21 kk: 125 • <., 9,11:45 r 12,2-3:335 • . 16,12: 112 17,6: 162 21,7:332 21,8: 331 . 24,22:42
; 1

Számok könyve: 16,1:333 16,31-33:333 Második Törvénykönyv 28,13:136 33,1:38 Sámuel I. könyve 1,11:330 18,16:332 29,9: 67 Királyok II. könyve 2,11: 88 Tóbiás könyve 12,15:49 Makkabeusok I. könyve 12,39 kk: 119 13,23 kk: 119 Makkabeusok II. könyve 4,33 kk: 119 431

Kivonulás könyve v' í 20,18 k k : 114 :;!;•• ; 32,32 k k : 68 \.;• Leviták könyve p / 19,18: 285
r

Zsoltárok könyve 1,3:330 12,3: 123 19,1:104 23,1:112 24,2: 87 33,9: 48 33,22: 363 37,3: 70 37,11: 40 45,3:67 46,10: 71 69,29: 68 74,1: 112 75,5 kk: 79 79,13: 112 97,5: 38 100,3: 112 110,1: 78 104,2: 48 114,4: 70 114,6: 70 115,3: 48 119,103: 104 132,1: 351 136,6: 87 Példabeszédek könyve 8,28: 51 11,1: 132 Énekek éneke 2,2:349 2,10: 364 432

Sirákfiakönyve 11,19: Í30 Izajás könyve 1,18:109 2,4: 71 2,14: 38 3,5: 133 3,20:42 4,3:68 6,3:63 9,5: 71 14,19: 131 14,20: 131 34,5 kk: 80 40,26: 87 40,31: 128 42,6: 69 48,22: 40 49,6:69 49,19 kk: 121 52,15: 67 56,9: 116 57,21:40 63,9: 64 65,20: 45 65,22: 45 Jeremiás könyve 2,13: 129 8,2: 131 12,9: 116 13,25: 132 22,19: 131 23,1:112

Ezekiel könyve 1,15: 78 34,2:112 34 5:116 343: 116 38,21: 133 47,7 kk: 57 Dániel könyve 7,9:48 7,10:48,63,88 7,13:67 7,14:80 10,15:49 12,1:68 12,3: 137 Ozeás könyve 2,20: 71

Ámosz könyve 8,5: 132 Mikeás könyve > , .. Nahum könyve 1,5: 38
4 3 : 7 1 u

Habakuk könyve . i o '°' ° Zakariás könyve 1,12 kk: 49 8,4:45 9,10:71 10,10: 121
3 J

Malakiás könyve 1,7: 118 ÚJSZÖVETSÉG

Máté evangéliuma 1,20-21:336 1,24: 336 5,5:40,70 10,21:162, 133 10,35: 133 10,34-36 : 285 17,1-8:349 18,10:64 24,6-7: 162 25,4-30:285 25,34:62 26,24 : 62

26,53: 48, 63 28,3:88 Márk evangéliuma 13,7-8:162 13,12-13: 162 13,24-25:162 14,21: 62 ' Lukács evangéliuma 1,13:330 1,25:332 1,28: 334

1,30-31: 334 1,31:330,336 1,32-35: 335 1,33:335 1,38: 335 1,42: 334 1,42-48: 335 1,48: 331, 335 1,52: 67 1,56:335 2,9: 330 2,14:71 2,20: 338 2,26: 342 2,30-32: 339 10,20: 68 12,17 kk: 130 15,20: 330 16,9: 81 16,11: 81 17,8: 68 18,13: 49 18,14: 331, 340 20,36: 70 24,5:49 János evangéliuma 8,11: 338 8,12:69 10,1 kk: 112 12,34: 80 17,1:70 18,37: 138 19,26-27: 354 20,25: 340 434

Apostolok Cselekedetei 6,15:67 "•.,<•> Rómaiaknak itt levél 8,38: 78 16,20: 71 :i 16,25:43 •' ' Korintusiaknák írt II.. levél 5,3.4:80 ,,. Galatáknak írt levél 4,26:62 : Efezusiaknak írt levél 1,21: 79 2,14:71 3,10:79 Filipfiibknek írt levél 4,3: 68 Kolosszeieknek írt levél < 1,16:78 2,3:67 2,9: 67 Tesszalonikaiaknak írt II. levél 1,7: 79 Timóteusnak írt I. levél 6,16:48

Zsidóknak írt levél 4,13: 43 12,22: 62 12,23: 68 Szent Jakab levele 1,8: 123 Szent Péter I. levele 1,20: 332 3,22:79 5,6: 337 Szent Péter II. levele 1,17: 48 1,17-19.21: 349 3,7.10: 38 Szent János I. levele-— 1,7: 127

Jelenések könyve 1,13: 67 2,4: 80 3,5: 68,80 3,18: 80 4,3:48 4,5 kk: 48 4,6: 64 5,11:63 6,8: 71 7,14:109 8,3 kk: 49 9,11: 71 9,20: 132 12,1: 171 13,8: 68 14,20: 133 20,12: 120 21,2: 62 22,1: 48 2,2: 57

ISSN 0209 7613 I S B N 963 360 363 3 (II.)
K I A D Á S É R T F E L E L : DR. Á K O S G É Z A I G A Z G A T Ó MŰSZAKI SZERKESZTŐ: FONYÓDI OTTÓ

SZENT ISTVÁN TÁRSULAT 1053 BUDAPEST, KOSSUTH LAJOS U. 1. 88/3020 FRANKLIN NYOMDA, BUDAPEST FELELŐS VEZETŐ: MÁTYÁS MIKLÓS IGAZGATÓ

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful