You are on page 1of 232

A Föld viselt dolgai

A FÖLD VISELT DOLGAI
2011-2012

Szeged, 2012

~1~

A Föld viselt dolgai

GEOTHINK

Kiadó Geothink Tudományos Egyesület

Szerkesztő Jánosi-Mózes Tibor

Szerzők Bellák Gábor Csobán Hajnalka Gyalai Zsófia Hágen András Jánosi-Mózes Tibor

Közreműködtek Dr. Bíró Mónika Csányi László Kiri Tímea

Korrektúra Molnár H. Magor

~2~

A Föld viselt dolgai

A FÖLD VISELT DOLGAI

Válogatott földtudományi cikkek a Geothink Tudományos Egyesület 2011-2012-es hírarchívumából

Geothink Tudományos Egyesület Szeged, 2012
~3~

A Föld viselt dolgai

A kiadványra a Creative Commons 2.5 licence érvényes.

ISBN 978-963-87953-0-4

Nyomda Betűvarázs Kft., Szeged Felelős vezető: Bakai Beáta 6725 Szeged, Szikra u. 8. Web: http://www.betuvarazs.com E-mail: info@betuvarazs.com

Geothink Felelős kiadó: Jánosi-Mózes Tibor 6722 Szeged, Jósika u. 35. Web: http://www.geothink.hu E-mail: info@geothink.hu

~4~

A Föld viselt dolgai

TARTALOMJEGYZÉK
Előszó _____________________________________________________________ 11

Projektjeink ________________________________________________________ 13 Szikes és vizes élőhelyek rehabilitációs programja védett területeken, őshonos, veszélyeztetett állatfajok betelepítésével és hasznosításával Magyarországon és Romániában ........................................................................................................ 15 Közös termálvízbázis-monitoring és integrált geotermikus rendszerek ........ 27 Geothinkes EVS-önkéntesi kiküldetések ............................................................. 33 A szegedi egyetemi élet kiemelt területének sétálóövezetté tétele ................... 35 A Lapidator Projekt és a pörgő, forgó ásványok ................................................ 41

Földtörténelem _____________________________________________________ 45 Száz éve ismertette Alfred Wegener a kontinensvándorlás elméletét ............ 47 Goethe kőzet- és ősmaradvány-gyűjteménye ..................................................... 54 Utazás a sárkányok és óriások birodalmába ....................................................... 58 Pettkó János a mineralógia szolgálatában ........................................................... 65 Alexander Humboldt világa.................................................................................. 69

~5~

A Föld viselt dolgai

~6~

A Föld viselt dolgai

Földtudomány ______________________________________________________ 73 Dolomitképződés baktériumok segítségével ...................................................... 75 Valami megváltozott 3,2 milliárd éve .................................................................. 78 A gombák vetettek véget a karbon kori szénképződésnek .............................. 80 Az archaikumban gyakrabban részesült égi áldásban bolygónk .................... 83 A „fémek” kulcsfontosságúak a bolygókeletkezés szempontjából .................. 87 Nagy Unkonformitás – bizonyíték a kambriumi robbanás földtani okaira? .. 90 Újabb teória a kontinensek kialakulására ............................................................ 93 60 millió éve sebességet váltott India ................................................................... 95 Gyorsan magához tért az élet a Hógolyó Föld után ........................................... 97 Szénhidrogének a Föld belsejében is keletkezhetnek? .................................... 100 A szibériai lávaömlés és a földtörténet legnagyobb kihalása ........................ 102 A Föld magja lassabban forog, mint eddig gondolták .................................... 104 Újabb eredmények az ordoviciumi jégkorszakról ............................................ 106 Sós vizet és nemes gázokat visz a mélybe az óceáni kéreg ............................. 109 Nem alakulhat ki újabb szuperkontinens 250 millió év múlva? .................... 111

~7~

A Föld viselt dolgai

Föld alatt __________________________________________________________ 115 Csak a baj van velük: a neandervölgyi-probléma.............................................117 Lyme-kórban szenvedett Ötzi, a jégkori ember ................................................119 Békében éltek egymás mellett a neandervölgyiek őseinkkel .........................121 Felfedezték az első egyujjú dinoszauruszt ........................................................123 500 millió éves, bizarr tulipán .............................................................................126 A vörös szarvasok népe – egy újabb hiányzó láncszemet találtak ................128 A dinoszauruszok különös testtartásának oka a fosszíliákban ......................130 A fiatal tyrannosaurusok fürgeségükre támaszkodtak vadászat közben.....132 Mégsem robbant szét a vemhes Ichthyosaurus ................................................134 Fosszilis maradványok mutatják be egy Velociraptor utolsó vacsoráját .......136 Az őshüllők hatalmas karma és a repülés közötti kapcsolat ..........................139 Megtalálták a legnagyobb tollas dinoszauruszt ................................................142 Óriásbolhák gyötörték a dinoszauruszokat.......................................................145 Melegvérű dinoszauruszok .................................................................................147 Új növényevő dinoszauruszfajt fedeztek fel .....................................................149

~8~

A Föld viselt dolgai

Föld felett _________________________________________________________ 151 2100-ra beerdősülhetnek a szavannák ............................................................... 153 Borítsunk be mindent napelemekkel.................................................................. 155 Világosabb égre nézhetnek fel utódaink? .......................................................... 157 Történelmi feljegyzésekből rekonstruálták a 10. századi bagdadi klímát ..... 159 A jégkorszakot követő felmelegedés és a CO2 közötti összefüggés .............. 161 A gazdasági növekedés kilengései és a CO2 ..................................................... 164 Az olvadó sarki jég zordabb teleket hoz? .......................................................... 166 El Niño >> La Niña >> La Nada ......................................................................... 170 Gyorsabban nő a légköri CO2, mint bármikor a földtörténetben?.................. 174 A felmelegedés befolyásolhatja az erdők széndioxid -megkötő képességét .. 176 Ha az északi félteke felmelegszik, aszály köszönt be a trópusokon? ............ 178 Jóval komolyabb hatásai lesznek a klímaváltozásnak az Arktiszon ............. 181 Óriási örvények kapcsolják össze az óceánok mélyét az atmoszférával ...... 184 Az Agulhas-áramlás stabilizálhatja az Észak-Atlanti-áramlást ...................... 186 Egy ősi aszályos időszak története ..................................................................... 188

~9~

A Föld viselt dolgai

Földön kívül ______________________________________________________ 191 Földön kívüli életre utaló nyomokra bukkantak egy meteoritban? ...............193 Nem is annyira lakható a lakható zóna? ............................................................195 Szunyókáló protocsillagok gyermekei a törpecsillagok? ................................197 A Titán ....................................................................................................................199 Csillagközi hangrobbanások ...............................................................................201 A legnagyobb sűrűségű exobolygó: 55 Cancri ..................................................204 A Galileo adatai folyékony magmaóceánra utalnak az Io -n ...........................206 Rengeteg magányosan sodródó bolygó lehet galaxisunkban .........................209 A Naprendszer szélén habossá válik a mágneses tér ......................................212 A Merkúr újabb titkaira derült fény ...................................................................214 Mostohacsillagok és planemók ...........................................................................218 Földek és szuperföldek alapanyaga: magnézium-oxid...................................220 Haldoklik a téli égbolt legfényesebb csillaga ....................................................222 Az élet sem kizárható a marsi Pitt-árkokban ....................................................225 Curiosity G3 ...........................................................................................................227

~ 10 ~

A Föld viselt dolgai

ELŐSZÓ
„Vicces, hogy egy a laza kőzetekre szakosodott geológus furcsán érzi magát egy szilárd szerkezetű kőzetekkel foglalkozó konferencián…” – példázódik László Ervin A rendszerelmélet távlatai című könyvében, egy olyan sajnálatos problémára irányítva ezzel az olvasó figyelmét, amely napjainkra szinte minden tudományos diszciplínát csapdába ejt: ez a tudományos specializáció és izoláció. A Geothink Tudományos Egyesület 2005 óta azon dolgozik, hogy a földtudományokat „kimenekítse” abból az elszigetelődésből, amely a tudóst és a hétköznapi embert, valamint a Földet és annak lakóit „beláthatatlan távolságra repítette egymástól”. Noha a specializáció határozta és határozza meg a tudományos és technikai fejlődésünket, mégis elmondható, hogy a strukturált szaktudományok mára olyan zárt enklávékkal operálnak, amelyekben csak a specialisták képesek egymással kommunikálni. Ez az immár protokolláris szinten rögzült elszigetelődés pedig csírájában meggátolja az olyan kreatív ötletek és intuíciók megvalósítását, amelyek a nagyvilág nagyobb léptékű folyamatainak interdiszciplináris kérdéseire adhatnának időszerű választ, ezzel hatékonyabb megoldást biztosítva többek között olyan problémákra is, amelyek létkérdésűek lehetnek a földi élet és az emberiség számára. Egy ilyen léptékű munkához azonban kevés pusztán a földtudományokkal foglalkoznunk, a sikerhez be kell vonni a többi területet, sőt néha „át is kell lépni a tudományos kereteket”! Egyesületünk éppen ezért 2010-ben, hazai és külföldi önkéntesekkel összefogva egy olyan tudományokat és művészeteket integráló portált alapított Science Caffe néven, amely alig két év után már képes zárt ajtókat megnyitni és kapcsolatokat találni olyan tématerületek között, melyek párbeszédére eddig alig volt példa a hazai médiában. Tudósok, akiket művészetek inspiráltak, művészek, akik tudományos felfedezéseket tettek. Tudósok, akik a túlspecializáltságból kiemelkedve más tudományterületeket forradalmasítottak „rendbontó” ötleteikkel, művészek, akik a tudomány eszközeit használják az önkifejezésre, és így tovább. A portál hat tudományos rovatáért olyan egyesületi tagok felelnek, akik vállalták, hogy a tudományokat közelebb hozzák az emberhez, az egymástól elszigetelt tématerületeket pedig összekötik egymással. Az ismeretterjesztés ugyanis nemcsak célzott információ-

~ 11 ~

A Föld viselt dolgai

megosztás, hanem az emberben jelen- hasonló cikkeket stb.) is tartalmaznak, lévő kíváncsi érdeklődés felkeltésének melyeket a valamennyi cikk alján látkiváltsága. ható rövid linken vagy mobil alkalmazással a nyomtatott QR kód segítségéHa ugyanis a kíváncsiság felkelthető, vel a kedves olvasó közvetlenül is megakkor célt értünk, s onnan minden tekinthet. „megy magától”. Ez a könyv tehát ennek a kíváncsiságnak a felkeltését célozza meg. Az álta- Kellemes olvasást kívánunk! lunk a portálon koordinált hat tudományterület közül a tágabb értelemben vett geotudományi, valamint az archeológiai, a csillagászati és a részben ide kapcsolódó tudománytörténeti témáJánosi-Mózes Tibor ink 2011-ben és 2012-ben, online publikált tartalmaiból szemezgettünk. Geothink, elnök Az egyes írások további információkat (részletes forrásokat, további ajánlott,

~ 12 ~

A Föld viselt dolgai

PROJEKTJEINK

A Geothink saját, valamint más szervezetekkel szoros együttműködésben futó munkái – válogatás

~ 13 ~

A Föld viselt dolgai

Szikes és vizes élőhelyek rehabilitációs programja védett területeken, őshonos, veszélyeztetett állatfajok betelepítésével és hasznosításával Magyarországon és Romániában
Egy izgalmas fenntarthatósági projekt zárul idén, amelynek célja egy szikes- és vizesélőhely-rehabilitációs módszer kidolgozása és alkalmazása védett, vizes élőhelyeken, bivalyok segítségével. A program Magyarországon és Romániában, Mórahalmon és Pécskán (Pecica) zajlott. Vajon a rehabilitációs folyamat valóban sikerült? Ennek jártunk utána.

Mórahalmon egy korábbi projekt során a Kiskunsági Nemzeti Parkkal közösen a város közelében található Nagyszéksós-tó nagyjából 80 hektáron súlyosan eutrofizálódott területét vízibivalyok (Bubalus bubalus) betelepítésével kívánták megoldani. Az akkori pilot-projekt sikeresen lezárult, és több olyan nem várt pozitív hatása is volt (például a turistaszám megnövekedése), amely az önkormányzatot a bivalyfarm további fejlesztésére ösztönözte, egyrészt a rehabilitációs területek növelése, másrészt a turisztikai attrakciók fejlesztése céljából. Az alábbiakban kissé szakmai szemmel vizsgáljuk meg a projektet, és rámutatunk arra, hogy miért is előnyös egy természetes önfenntartó eljárás adaptálása.

1. ábra: bivalyborjú a mórahalmi bivalyrezervátumból. Fotó: Dr. Datki Zsolt

~ 15 ~

A Föld viselt dolgai

Regionális helyzetkép, regionális problémák
A regionális helyzetképet környezeti és társadalmi tényezők determinálják, a projekt szempontjából azonban két környezeti tényező volt meghatározó: a terület szárazodása, ami szükségszerűvé teszi a vizek visszatartását, valamint az invazív növények terjedése, ami sokszorosan felgyorsíthatta a kisebb tavak feltöltődését, éppen az első tényezőt meggátolva. Fontos volt ugyanakkor a már működő projekt módszerének továbbterjesztése, amire a jelenlegi támogatási rendszereket (valamint a hasonló környezeti problémákat) figyelembe véve Románia Magyarországgal határos területei bizonyultak a legmegfelelőbbnek. Szárazodás: Az utóbbi években gyors lefolyású, antropogén eredetű hatások érték és érik jelenleg is az Alföldet. A XVIII. század második felében még körülbelül 75%-ban természetközeli terület (Bíró–Molnár 1998) mára gyökeresen megváltozott. Az átalakulás miatt a tudományos kutatások szerint az Alföld bizonyos területei félsivatagi jellegű övezetbe tartoznak. A dél-alföldi területeken az évtizedek óta tartó szárazság és a talajvízszint csökkenése miatt egyre erősebb a sztyeppesedés folyamata (Iványosi 1994). Az Országos Területrendezési Terv (VÁTI 2003) a Duna-Tisza köze döntő hányadát már a „kiemelten fontos, érzékeny természeti

terület övezete” kategóriájával határolja le. A szárazodási folyamatokkal szemben intézkedések is történtek már: vízviszszatartási, -gazdálkodási tanulmányok és tervek a ’90-es évektől keletkeznek. Politikai szinten először a szép reményekkel induló Alföld program jelenik meg (KH 2042/1994.), amely területfejlesztési, tájvédelmi programként a szárazságra vonatkozó intézkedéseket is tartalmazza. Sajnos, ez ugyanúgy gyakorlati következmények nélkül maradt, mint a későbbi, vízpótlásról szóló határozatok (OGY. 2087/1995, KH 2271/1999.). Irányelvekben nincs hiány, hiszen a Nemzeti Környezetvédelmi Program és a Nemzeti Aszály Stratégia is a különleges intézkedéseket igénylő területként kezelik a tájat, és az adottságokhoz igazodó gazdálkodásban látják a megoldást. A döntéshozást támogató tudományos programok közül kiemelkedik a VAHAVA11. A konkrét eredményeket sürgető Homokhátság programjának alapjai a szabályozó megyei területrendezési tervek, illetve a homokhátsági ügy egy tárcánál történő összpontosítása (Csatári 2004). A program szerint a szárazodás hatással van az állóvizekre, mivel többségük a sekély tavak kategóriájába tartozik; az új stratégia gerince így a vízmegtartásra épül, és fő célja a belvizek hasznosítása, a talajnedvesség megőrzése és a lefolyásveszteségek csökkentése.

~ 16 ~

A Föld viselt dolgai

A vizes élőhelyek visszaszorulása az antropogén eredetű tájváltozások egyik meghatározó része, az erdők mellett ezek szenvedték el (különösen Magyarországon) a legnagyobb pusztulást. Az ármentesítés után az addig vízborított területeket (lecsapolásukat követően) elvágták az elsőrendű utánpótlást jelentő élővizektől. Magyarországon egymillió hektár körüli vizes élőhelyet számoltak fel (Istánovics–Somlyódi 2002). Az ármentes helyeken a csapadék és a talajvíz maradt a felszínen jelentkező vízhiányt csökkentő tényező. A megmaradt vizes élőhelyek érzékenyen reagálnak a környezetük változásaira, pedig e területek valódi értékeket, ritkaságokat rejtenek, így az országosan védett növények jelentős hányadát is. A vizes élőhelyek degradációs ideje 5–10 év, míg a regenerációs idő 10–30 év (Szabó 2004).

dacikus harapófogó), ami mára az özönnövények tekintetében rendkívüli fertőzöttséget eredményezett. Az özönnövények mind a fásszárúak, cserjék és liánok, mind pedig a nagy fajszámmal jelen lévő lágyszárúak köréből fellelhetők a projekt beavatkozási területein. A jelen projekt szempontjából lényeges vizes élőhelyek adventív kockázatait figyelembe véve a Kiskunsági Nemzeti Park és a Kőrös-Maros Nemzeti Park jelentései , valamint az Arad Megyei és a Temesvári Regionális Környezetvédelmi Ügynökség és az Aradi Erdészeti Igazgatóság szerint a főként a folyók mentén, ártereken, hullámtéren terjedő növények esetében okoz kiemelt nehézséget a zöld juhar (Acer negundo) és a nemesnyárak (Populus × euramericana stb.). Különösen súlyos probléma a gyalogakác (Amorpha fruticosa), amely rövid idő alatt egy-egy területet teljesen átalakít. Megállíthatatlanul terjed a süntök (Echinocystis lobata), amely főként a Tisza hullámterén, illetve időszakos elárasztásnak kitett ártéri öblözeteiben terjed, de az édesvizű élőhelyek lápjain is egyre több helyütt megjelenik, főként csatornák környezetében, és a két országban honos ligeti szőlőt (Vitis sylvestris) mára szinte teljesen kiszorította a vizes élőhelyek döntő többségéről. Ugyanez jellemző a parti szőlőre (Vitis riparia), amelynek ökológiai hatásai hasonlóak a süntökhöz.

Invazív növényfajok terjedése: E folyamatokkal párhuzamosan az inváziós növények agresszív terjedése a védett területek flóráját gyakran irreverzibilis módon pusztította tovább. Magyarország és Románia három éghajlati régió (óceáni, kontinentális, mediterrán) határán helyezkedik el, így az éghajlati övek kisebb eltolódása is oda vezethet, hogy a két ország (de különösen az eleve veszélyeztetett alföldi, határ menti vidék) a három hatás valamelyikének uralma alá kerül (Mika 2002). Részben emiatt Magyarország és Románia kelet-nyugati, valamint észak- A lágy szárú növények között veszédéli átmeneti területnek számít (Illér- lyes faj a selyemkóró (Asclepias syriaca),
~ 17 ~

A Föld viselt dolgai

amely nemcsak laza talajon, száraz termőhelyen képes hatékonyan kolonizálni, hanem a kiszáradó területeken is. Hasonló problémákat okoznak az aranyvesszőfajok (Solidago gigantea, S. canadensis), amelyek minden nagyobb édesvizű élőhelyen megjelentek. A legfertőzöttebb területek a Duna menti sík édesvizű mocsarai, de az Alföld szikes élőhelyeken is megjelennek kisebb foltjaik. Problémát okoznak mindkét országban a szerbtövisfajok (Xanthium italicum, X. strumarium), melynek legnagyobb állományai az időszakos árhullámnak kitett területeken alakulnak ki, rendszerint felhagyott, elárasztott szántókon, gyenge gyepkonkurencia mellett. Emellett a vizes élőhelyeken egyre nagyobb számban vannak jelen invazív hínárfajok, közülük pedig kiemelkedő a kanadai átokhínár (Elodea canadensis) jelenléte. Ezeknek a természetközeli állapotú hínárközösségekre gyakorolt hatásait helyi vizsgálatok még nem ismertették, nagymérvű elszaporodásuk azonban nyilvánvalóan a honos hínárfajok rovására történhet. A magyar és román nemzeti parkok és tájvédelmi szervezetek – különösen az elmúlt 20 év alatt – olyan természetvédelmi tapasztalatokat szereztek, amelyek hozzájárulhatnak az inváziós növények visszaszorításához, ám ennek költségvonzatai mára egyre kisebb hatékonyságú beavatkozásokat tesznek lehetővé. Az eredeti terület állapotának

fenntartása szinte mindenütt aktív természetvédelmi beavatkozást igényel. A vizes élőhelyek esetében mára egyértelművé vált, hogy bizonyos inváziós fajok esetében, amíg egy teljes vízrendszer mellett nem történik átfogó irtás, addig csak nagyon lokális és költséges védekezésre van mód. A projekt által átfogóan kezelni kívánt természetvédelmi tevékenységet megalapozó problémák egyrészt környezeti, másrészt gazdasági faktorokkal írhatók körül. E két tényező nehezen választható el egymástól, mert sok esetben ok-okozati összefüggésben állnak. Az alábbiakban néhány pontba szedjük a problémákat.  A környezeti problémák, amelyek elsősorban a klímaváltozás természeti és gazdasági következményeit jelentik, mára nyilvánvalóvá váltak. o A csökkenő vízmennyiség, amely mind a beérkező csapadék, mind pedig a felszín alatti vizekre vonatkozik, komoly problémát jelent a természetes élőhelyek, különösen a vizes élőhelyek fenntartására nézve. o A szárazodás legfontosabb mutatói – a homoktalajon kívül – az Alföldön jelentős területeket elfoglaló, szélsőséges vízgazdálkodású szikesek. Arid jelleg és felszínközeli talajvíz mellett a

~ 18 ~

A Föld viselt dolgai

sófelhalmozódás egyre intenzívebbé válik, így szárazabb klíma esetén is zavartalan a szikesedés folyamata. A jelenség mára az Alföld területének közel ¼-ét (1 millió ha) érinti (Járó 2000). A szárazodás miatt a szél a sziksót a környező használatba vett területekre szórja, tovább rontva a terület minőségét, a terméshozamot stb. A globális környezeti változások – különösen az egykor nedvesebb élőhelyeken – fajkompozíciós átrendezéseket eredményeztek, ami elsősorban a jövevénynövények inváziós elterjedésében tapasztalható. Az özönnövények nemcsak a helyi endemikus fajok kiszorítása miatt károsak, hanem mert visszafordíthatatlanul, gyakran a már meglévő szárazodási problémákat felerősítve fejtik ki hatásukat (például: gyorsabbá teszik az eutrofizálódást). Az invazív növényekkel szembeni küzdelem a vizes élőhelyeken a legnehezebb. A vizek minőségének védelme miatt ezeken a területeken a vegyszeres kezelés lehetetlen, a nehéz megközelíthetőségből adódóan pedig a lehetséges mechanikai irtás sem mindig megoldható – ha mégis van rá mód, az igen költséges. Bizonyos invazívok hatékony irtására heti

szintű beavatkozásra lenne szükség, ami azonban finanszírozhatatlan. A vizes élőhelyeken történő haszonállatok legeltetése általában csak időszakosan, például a terület évszakos kiszáradásakor oldható meg. A hazai legelőfajok többsége (szürke marha, cikta cigája és racka juh, parlagi kecske) alkalmatlan a nedves területeken történő rideg tartásra, emellett szelektívek (válogatósak) a növények elfogyasztása terén, nem szeretik a savanyú növényeket, amely tulajdonság elsősorban az özönnövényekre jellemző. A fentiekhez kapcsolódnak a tudományos ismereti hiányosságokból adódó problémák is.

A szikes élőhelyeken bizonyítottan hatásos, fenntartható rehabilitációs eljárás más, elsősorban vízparti és elöntési élőhelyeken történő tesztelésére, tudományos alaposságú elemzésére eddig nem került sor. Így ennek hiányában annak alkalmazása, elterjesztése akadályokba ütközik. Összességében tehát elmondható, hogy a projektet indokoló problémák sokrétűek, és az összetett negatív környezetitermészeti folyamatoktól kezdve az antropogén természeti-gazdasági tevékenységekig terjednek. E problémák környezeti hatása az alapkihívás diverzitása ellenére ugyanakkor jól azonosít-

~ 19 ~

A Föld viselt dolgai

ható – jelen projekt e hatások fenntart- A sokszínű élőhely sok védett növényható kezelésére nyújt egységes, rend- és állatfaj számára nyújt menedéket. A szerszerű, átfogó megoldást. homoki legelőfoltokon a védett homoki kikerics (Colchicum arenarium) és tarka A rehabilitálandó helyszísáfrány (Crocus reticulatus), a homoknek bemutatása Magyaror- pusztai tisztásokon a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), a kései szágon és Romániában (Dianthus serotinus) és tartós szegfű A rehabilitációs tevékenységek a Kö- (Dianthus diutinus) és a homoki vértő rös-éri Tájvédelmi Körzeten valósulnak (Onosma arenaria) található meg. A semmeg, amelynek a Bács-Kiskun és lyékes területeket pedig a csipkés Csongrád megyében elhelyezkedő 13 gyöngyvessző (Spiraea crenata) és a nöszőfű (Epipactis különálló területrésze zömmel a Do- széleslevelű helleborine) díszítik. rozsma-majsai-homokhát magyarországi kistájhoz tartozik. A tájvédelmi körzetben tehát 13 védett övezet van. Része a Bácsborista, öttömösi Baromjárás, az ásotthalmi emlékerdő, az ásotthalmi bogárzó, a kelebiai halastavak és erdők, a Magyarierdő és az átokházi tőzegbánya, a Rívóerdő, Ásotthalom-láprétje (csodarét), a Kissori-semlyék, a Tavaszi-semlyék, a Csipak-semlyék, a Madarász-tó és a Nagyszéksós-tó. A vizes élőhelyeken gazdag vízi és vízparti növénytársulás figyelhető meg. A kelebiai halastavak és erdők az egyhajúvirág (Bulbocodium vernum) és a tarka sáfrány (Crocus reticulatus) legnagyobb magyarországi állományait rejtik. Egyedülálló a mocsári kardvirág (Gladiolus palustris) többezres állománya és a fokozottan védett pókbangó (Ophrys sphegodes) tömeges előfordulása is. E területek emellett a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), a buglyos szegfű (Dianthus superbus), a szibériai (Iris sibirica) és a fátyolos nőszirom (Iris spuria), a fehér májvirág (Parnassia palustris) és a mocsári kosbor (Orchis laxiflora) otthonául is szolgálnak.

~ 20 ~

A Föld viselt dolgai

A terület védett halai a lápi póc (Umbra krameri) és a réti csík (Misgurnus fossilis). A tavi- (Rana ridibunda) és mocsári béka (Rana arvalis), valamint a pettyes (Triturus vulgaris) és tarajos gőte (Triturus cristatus), a mocsári teknős (Emys orbicularis), a vizi sikló (Natrix natrix) is felfedezhető. A víz a

gém- és récefajok kedvelt költő- és táplálkozó helye is. A szikesedő parti zónában, a sekélyebb partokon gulipán (Recurvirostra avosetta) is állandóan fészkel. Az utóbbi években költőfajként itt is megtelepedett a bütykös hattyú (Cygnus olor), és a vidra is megjelent.

2. ábra: A pilot és a jelenlegi projekt beavatkozási területe. Mórahalom esetében a már sikerrel befejezett határon átnyúló projekt folytatódik, amelynek keretében a meglévő állattartó telep bővítésére és fejlesztésére kerül sor ~ 21 ~

A Föld viselt dolgai

A tó a ’70-es években mint halastó üzemelt, amely 1989-től nagymértékben elkezdett kiszáradni, 1992-re pedig már alig maradt nyíltvizű felülete. Az egykor kiterjedt tündérrózsás (Nympheaetum albae) ekkortájt pusztult ki teljesen. 2000 környékére a tó medrében már összefüggő nádas gyékényes alakult ki, az elmúlt két esztendőben – a bivalyos pilotprojektnek köszönhetően – azonban nagyobb foltokban ismét nyílt vízfelületek jelentek meg. Az elnádasodott, felgazosodott tószegélyi legelőn is pozitív változások indultak el. Természetes és természetközeli fás vegetáció tekintetében fűzlápról (Salicetum triandrae), fűzligetről (Salicion albae-fragilis) beszélhetünk.

A védett részen kívül, de annak követlen közelében vízparti társulások, így nádas (Scirpo-Phragmitetum phragmitetosum), gyékényes (ScirpoPhragmitetum typhaetosum), sásrétek, magassásrét (Caricetum acutiformisripariae) jellemzőek. Emellett megtalálhatók a láprétek, kékperjés (SuccisoMolinietum coeruleae), valamint a szikes jellegű mocsári és gyeptársulások is, sziki kákás (Bolboschoenetum maritimi), sziki sásrét (Agrosti-Caricetum distantis). A területen elterjedtek a homoki jellegű, meglehetősen gyomosodó gyeptársulások (Festucion), a védett és fokozottan védett növények közül a kisfészkű aszat (Cirsium brachi-cephalum), a mocsári kosbor (Orchis laxiflora ssp.

3. ábra: Pécska (Pecica) területén kijelölt beruházási és pilot beavatkozási terület ~ 22 ~

A Föld viselt dolgai

palustris), a poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora). A terület déli része, amely érintkezik az 56-os számú főúttal, a bivalycsorda pihenőjének, valamint az újonnan építendő képzési és mérőközpont beruházási helyszíne.

központ és bekötőútvonalak). Számos kutatási és megfigyelő berendezés beszerzésére vált lehetőség, így a környezettudatos nevelést és ökoturizmust népszerűsítő tevékenységekre is sor kerülhet. A projekt rehabilitációs területe román oldalon a Parcul Natural Lunca A projekt másik beavatkozási területe a Muresului Pécska várossal határos térMaros-ártér Természetvédelmi Terület, sége. amely az Arad megyében elhelyezkedő 4 különálló területrészre oszlik: Prundul A terület növényvilága mérsékelt konMare, Csanádi erdő, Csanádi Nagyszi- tinentális éghajlatban fejlődik, meleg get és az Igrisi Szigetek. nyarakkal és mérsékelt telekkel. Az éves átlaghőmérséklet 10,5 ºC, míg az A Maros-ártér Természetvédelmi Terü- átlagos évi csapadékmennyiség 550 let tehát Románia nyugati részén, Arad mm. Több növénynek szüksége van az és Temes megyében fekszik, Arad mel- áradásra, hogy kicsírázzon és felhaszlett, a Maros folyó mentén, Aradtól a nálja a vízben feloldódott tápanyagomagyar határig terjed. Területe 17 455 kat. A gátakon és magasabb parti részehektár, és magába foglalja a Maros- ken élő füves növényeken kívül a sponduzzasztót, amely átlagosan három- tán flórában olyan növényeket is taláévente került víz alá. Az alsó Marosrét lunk, mint a Calamagrostis epigeios, tipikus mocsári álló- vagy folyóvízi Agropyron repens, Artemisia vulgaris, ökoszisztéma, hordalékos erdőkkel, Filago arvensis, Falcaria vulgaris, Malva fűz- és nyárfás, illetve síksági területek- pusilla, Lepidium draba, Festuca valleriaca. kel, utóbbiak fontos keltelőhelyet jelentenek körülbelül 200, közülük számos Több mint 1.000 füves és fás növényfaj szigorú nemzetközi védettséget élvező és alfaj található itt. A réti növények kömadárfajnak. 2006-tól a terület a negye- zül megtalálható a Festuca, Poa, Lolium, dik olyan romániai övezet, amelyik fel- Agrostis, Trifolium, Euphorbia, Plantago. területeken került a Ramsari területek listájára. Kissebb-nagyobb Ornithogalum boucheanum, 2008 óta a Natura 2000 Hálózat része pyramidale (nyúlánk mint közösségi fontosságú övezet (RO Ornithogalum sárma), Xeranthemum annuum (ékes vasSCI 0108). virág), Echium italicum (körülbelül 100 Az elmúlt években több EU-s finanszí- példány Pécska délnyugati részén, a rozású projekt keretében indult el a vé- Nagysánc környékén) is fellelhető. dett övezet infrastruktúrájának kiépítése (látogatóközpont, két információs
~ 23 ~

A Föld viselt dolgai

Az itt található növények közül számos védett vagy ritka faj, úgymint a Achillea thracica, a Stratiotes alloides, Agrostemma githago, Cirsium brachycephalum, Lindernia procumbens, Najas minor, Peucedanum officinale, Platanthera bifolia, Rumex aquaticus, Vicia narbonensis L. ssp. serratifolia megtalálható. Ezenkívül három faj, a Marsilea quadrifolia (mételyfű), Salvinia natans (vízi rucaöröm), Trapa natans (sulyom) szigorúan védett faj, a Berni Egyezmény értelmében. A Maros menti, közel 6.000 ha-os erdősáv jellemző növényei a kocsányos tölgy (Quercus robur) és a kőris (Fraxinus excelsior), a fekete (Populus nigra) és fehér nyárfa (Salix alba). A legfontosabb élőhelyek az alsó-ártér ligetesei, vegyes parti erdős területei, ahol a Quercus robur, Ulmus laevis, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia, valamint az Ulmenion minoris a legreprezentatívabb a térség szempontjából. Az erdőterületek jellemző és meghatározó fajai a kocsányos tölgy (Quercus robur), kőris (Fraxinus angustifolia) és ritkábban a vénic szil (Ulmus laevis) és a törökvész (Ulmus minor). Az iszapos folyópartok a Chenopodion rubri és a Bidention növényzet otthonai.

A fontosabb emlősök a szarvas (Cervus elaphus), a vaddisznó (Sus scrofa), a róka (Vulpes vulpes), a vidra (Lutra lutra), az éjszakai denevér (Nyctalus noctula), a mogyorós pele (Muscardinius avelanarius), az ürge (Spermophylus cytelus) stb. A nedves területek gazdag kétéltűés hüllőállománynak nyújtanak otthont. Jellemző fajok a zöld levelibéka (Hyla arborea), a vöröshasú unka (Bombina bombina), a kecskebéka (Rana esculenta), a tarajos gőte (Triturus cristatus), a fürge gyík (Lacerta agilis), a lábatlan gyík (Anguis fragilis), a mocsári teknős (Emys orbicu-laris). Halfajok tekintetében a harcsa (Silurus glanis), a kecsege (Acipenser ruthenus), a vágó csík (Cobitis taenia), a selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer), a réti csík (Misgurnus fossilis) is megtalálható. Emellett a nagyszámú gerinctelen fajok közül a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), az éti csiga (Helix pomatia), a tompa folyamkagyló (Unio crassus) és a szitakötők (Ophiogomphus cecila, Coenagrion orna-tum) is fontosak. A területen megtalálható 200 madárfaj közül fontos a békászó sas (Aquila pomarina), a szalakóta (Coracias garrulus), a böjti réce (Anas querquedula), a fekete gólya (Ciconia nigra), a szürke gém (Ardea cinerea), a kis kócsag (Egretta garzetta), a partifecske (Riparia riparia), a gyurgyalag (Merops apiaster), a mezei pacsirta (Alauda arvensis), a fehérfejű rétisas (Haliaeetus albicilla), az énekes rigó (Turdus philomelos) stb. A

~ 24 ~

A Föld viselt dolgai

Maros határt átszelő folyó, Romániát és Magyarországot is érinti. Ebből 761 km Románia területén található, amelyből a Maros-ártér Természetvédelmi Terület 88 km-t foglal magába.

ezelőtt eltűnt a területről, és ami a terület tisztaságára nézve is jó indikátornövény. Fontos kérdés volt, hogy miért éppen a bivalyokra esett a választás, hiszen több, genetikai védelmet élvező marhaféle is létezik Magyarországon. Csányi László a Kiskunsági Nemzeti Park javaslatát hangsúlyozta a fajválasztás során. Mint mondta, „a vízibivaly a helyi endemikus és más domesztikált állatokkal ellentétben ridegen tartva is képes a vizes közeg megtisztítására. A helyi flóra- és faunaelemeket kiszorító és károsító invazív növényfajok a vízibivaly elsődleges táplálékai, így a védett biotópok ökológiai egyensúlyának visszaállítására és a természetes állapot fenntartására kiválóan, minimális emberi beavatkozás mellett alkalmazható”. Csányi László kiemelte emellett az állatok szaporaságát is, amely egy folyamatosan növekvő állományt biztosít, ezzel újabb területek rehabilitációját is elősegítve. A projekt mórahalmi munkatársa, Bíró Mónika a bivalyok és a rájuk épült szolgáltatások előnyeiről mesélt. – Nem gondoltuk volna korábban, hogy az egykor háziállatként tartott bivalyok ekkora látványossággá válhatnak. A rezervátum miatt ideérkező vendégek száma éves szinten tízezres nagyságrendűre tehető, a főút kerékpárforgalma is jelentősen megnövekedett. Kiemelte emellett, hogy a várost ma már sokan a bivalyokkal, illetve a rezer-

Eredmények, hatások, kilátások
Az már a korábbi pilot-projekt során is bebizonyosodott, hogy hatékony eljárásról van szó, kérdés volt ugyanakkor, hogy a nagyobb egyedszám hatékonyságnövelő-e. Nem ró-e nagyobb környezeti, illetve gazdasági terheket az önkormányzatokra a gulya növekedése? Csányi Lászlóval, Mórahalom alpolgármesterével folytatott beszélgetésünk során azonban megnyugtató választ kaptunk. – A Nagyszéksós-tavi területeken a bivalygulya a korábbi területeket gyakorlatilag teljesen rehabilitálta, a gulya természetes szaporulata pedig biztosította a pilot-program folytatása céljából megnyitott teljes 80 hektáros terület kármentesítését is – számolt be örömmel az eredményekről Csányi László, aki hozzátette, hogy már a kétéves projekt első negyedévében is látványos javulás volt megfigyelhető. – A bivalyoknak köszönhetően nyílttá vált vízterületeken régen nem látott vízi madarak is megjelentek, ami már önmagában is siker. Emellett jelentős változás tapasztalható a védett, illetve endemikus növények tekintetében. Megjelent a sokak által nagyon kedvelt tündérrózsa, ami évtizedekkel

~ 25 ~

A Föld viselt dolgai

vátummal kapcsolják össze, ami turisz- Összességében tehát elmondható, hogy tikai attrakciók tekintetében igen pozi- a bivalyok megállták a helyüket a szitív dolog. kesek rehabilitációja szempontjából, a módszer pedig nagyon javasolt hasonló környezeti problémákkal kűzködő önkormányzatok számára.

~ 26 ~

A Föld viselt dolgai

Közös termálvízbázis-monitoring és integrált geotermikus rendszerek
A román-magyar határszakasz területeit illető környezetvédelmi kihívások egyik legfontosabbika a két oldalról termelt, illetve a közeljövőben kitermelni szándékozott termálvíz- és hőenergiakincs hasznosításának fenntarthatósága. ________________________________________

A magyar-szerb határ menti régióban egy korábbi INTERREG projekt keretében már kiépült és működésbe lépett egy közös környezeti-vízbázisvédelmi monitoring-rendszer, melyhez minden új geotermikus projekt csatlakozik. Mivel azonban a vízbázis a három ország közös kincse, az interrégió legfontosabb stratégiai tartalékának és energiaforrásának megóvása és fenntartható kitermelése érdekében Románia vonatkozásában is égetően szükséges a monitoring-rendszerbe integrálni az új geotermikus fejlesztéseket. Jelen együttműködés az első magyarromán geotermikus energiaprojekt, melynek keretében Mórahalmon egy kapcsolt geotermikus és biomasszaerőmű építési és kivitelezési tervezése, Zsombolyán pedig egy geotermális kaszkádrendszer és más geotermális nagyberuházások előkészítése zajlik.

Az összehangolt fejlesztés eredményeként előálló tervek közvetlenül előkészítenek a két országban egy-egy geotermikus projektet, melyek a kiépülő monitoring-rendszer referenciaelemei lesznek.

~ 27 ~

A Föld viselt dolgai

Problémák
A román-magyar határterületeket illető közös környezetvédelmi problémák és kihívások:  Jelenleg döntően pazarló, nyílt rendszerű termálvíz-hasznosítás jellemzi a két országot, így a két oldalról termelt és a közeljövőben termelni szándékozott termálvíz- és hőenergiakincs hasznosításának hosszú távú gazdasági és környezeti fenntarthatósága nem biztosított. Kitermelés-tervezés Magyarország teljes határzónájában a szomszédos országok közül eddig csak Szerbiával folyik, ahol közös üzemeltetésű, földalatti vízbázis- és termálvíztest-hidrológiai és –hidrogeo-kémiai monitoring-rendszer működik.

Projektünket két helyszínen kívánjuk megvalósítani. Magyar oldalon, Mórahalmon egy kapcsolt geotermikus és biomasszaerőmű-rendszer, Zsombolyán pedig a komplex hasznosítású geotermikus kaszkádrendszer-nagyberuházások energetikai, technológiai és építési tervezéséhez szükséges előzetes földtani és energetikai hatásvizsgálatok végrehajtását végezzük. A román-magyar termálvízbázis-monitoring-rendszerbe integrált geotermikus rendszerek közös, környezeti szempontokon alapuló kitermelést célzó tervezése a dél-alföldi és északbánáti régiókban elhelyezkedő, egyben a Kárpát-medence egyik legjelentősebb hévízkészletének védelmét, fenntartható hasznosítását tenné lehetővé. A projekt emellett jelentősen hozzájárul a két város fenntarthatóbb üzemeltetéséhez, a helyi, térségi és regionális vonzerő növeléséhez, a határ menti együttműködés erősítéséhez.

Mivel a vízbázisrendszer a három ország közös kincse, román vonatkozásában is olyan fejlesztési programra van szükség, amely egyrészt kompatibilis a meglévő termálvízmonitoringrendszerrel, másrészt magába foglalja a már működő, illetve a tervezés alatt álló, jövőben megvalósuló termálenergetikai beruházásokat, fejlesztéseket.

Tevékenységek
A projekt előkészítői tevékenységének legfontosabb részét a projekt tervezési elemeihez kapcsolódó szakmai egyeztetések képezték. A tervezési és az előzetes földtani és energetikai hatásvizsgálat előkészítését terepbejárások és a feladatokhoz szükséges egyéb szakhatósági egyeztetések előzték meg. A találkozókon az egyes partnerek delegáltjai látogatást tettek a helyszíne-

~ 28 ~

A Föld viselt dolgai

ken, megállapították a fejlesztési igényeket, azonosították a potenciálokat, és definiálták a projekt célokat. Az előkészítés során megtörtént a tevékenységek meghatározása a határidők kijelölésével, a projekt-outputok azonosításával, valamint a felelősségek definiálásával. A projektet előkészítő tevékenységek része volt a projektzárást követő konkrét beruházási lépésekhez kapcsolódó feladatok kivizsgálása, az azokhoz szükséges előzmények azonosítása – mindezek alapján készült el a jelen pályázati dokumentáció. A projekt előkészítése során az első személyes egyeztetésre 2010. szeptember 1-jén került sor, ahol Mórahalom delegálásában Csányi László és a Szegedi Tudományegyetemről meghívott szakemberek (Dr. Kóbor Balázs, Jánosi-Mózes Tibor), valamint a Magyar Termálenergia Társaság elnöke (Kurunczi Mihály) volt jelen. Zsombolya részéről Kaba Gábor polgármester mutatta be azokat a jelenleg üzemelés alatt álló helyszíneket, amelyek fejlesztésre szorulnak, illetve személyesen ő ismertette a város stratégiáját, amelyen belül a városi fűtés- és közfürdő-koncepciókat részletezte. A következő személyes találkozó már Mórahalmon zajlott, 2011. január 7-én, ahol telefonos és e-mailes egyeztetéseket követően véglegesítésre került a projekt, és ahol megállapítást nyert, hogy a fejlesztéseket csak több lépésben

lehet végrehajtani. Egy komplex rendszer hatásvizsgálati és tervezési költségei önmagában is olyan feladatokat és olyan mértékű kiadásokat jelentenek, amelyek önálló projektkoncepcióban saját támogatási források felkutatását teszik szükségessé. A két város önkormányzatának szakemberei közös menedzsment-tevékenységet látnak el az egész projektidőszak alatt. A menedzsment részét és feladatait képezik a projekttalálkozók, beszámolók és a projekt megvalósítását részleteiben ismertető dokumentációk összeállítása. A projekt futása alatt a tervek szerint összesen két projekttalálkozó lesz, de ezen felül, amennyiben indokolttá válik, a további találkozók előkészítése és lebonyolítása is a menedzsment feladata lesz. Konkrét feladat a projektjelentések elkészítése (projektindító, projekt-előrehaladási, projekt-utánköveté-si) és azok benyújtása a közös szakmai titkársághoz. Ezen felül e tevékenységi csomag részét képezi a pénzügyi elszámolások felügyelete, kifizetési kérelmek kezelése és a kapcsolódó adminisztrációs feladatok ellátása. A projektvezetés működési elve egy már sikeres határon átnyúló projekt során kidolgozott irányítási rendszerhez igazodik. A projekt kommunikációs tevékenysége a Bizottság 1828/2006/EK Rendelete 8, 9 cikk. I. mellékletben, illetve a

~ 29 ~

A Föld viselt dolgai

Projekt Nyilvánosság Útmutatóban foglaltaknak eleget tesz. A projekt céljainak teljesítése fontossá teszi a széleskörű tájékoztatást. A közvetlen és közvetett célcsoportok elérése érdekében több csatornán keresztül kívánunk tájékoztatást biztosítani. Belső kommunikáció: a projekt belső disszeminációjának felelőse az LP projektmenedzser. Feladata, hogy az egyes projektfeladatok végrehajtásába bevont csoportok (kutatók, vállalkozók) tisztában legyenek a projekt előrehaladásával, a fontosabb mérföldkövek elérésével, az eredményekkel, a problémákkal és megoldásukkal. Külső kommunikációnk része a vertikális disszemináció, amelynek feladata, hogy a projekt eredményei, szakpolitikai konzekvenciái ne rekedjenek meg az intézkedés végrehajtásának aktuális és projektspecifikus szintjén, hanem informálják a programkoordinációért és -irányításért felelős intézményeket és szervezeteket. A vertikális disszemináció a projekt szakpolitikai multiplikátor hatását növeli, és közvetlen hasznot hoz a következő évek fejlesztéseinek stratégiai megtervezéséhez és végrehajtásához, illetve a projekttevékenységek jogi környezetének harmonizációjához. A horizontális tájékoztatás során a projekt eredményeit piaci viszonyok között hasznosítani képes szervezetek,

intézmények, vállalkozások érdeklődésének, elkötelezettségének fenntartása, a tapasztalatokat hasznosítani tudó és kívánó célcsoportok tájékoztatása, a projekt tevékenységeinek és eredményeinek megismertetése, megértetése, befogadtatása és elfogadottságának növelése a célunk. Ehhez feladatunk (1) sajtómegjelenések generálása a nyomtatott, elektronikus és on-line médiában, (2) háromnyelvű projektweblap létrehozása (szabadon hozzáférhető adat- és dokumentumtárral), (3) egy projektkiadvány elkészítése, amelynek példányai direkt megkeresés útján kerülnek kikézbesítésre. A rendszertervezés során első lépésben mindkét helyszínen egy-egy termelő és visszasajtoló kútpár kútvizsgálata történik meg, amely alapját képezi az előzetes földtani és energetikai hatásvizsgálatoknak, illetve a monitoring-rendszer romániai adaptációjának. A két kútvizsgálat a projekthez kapcsolódó, illetve az azon túlmenő, későbbi komplex geotermális energetikai tervek kialakításához nélkülözhetetlen lépést képez.

~ 30 ~

A Föld viselt dolgai

A tevékenység további részében Mórahalmon kapcsolt geotermikus és biomassza-hasznosítású rendszer energetikai, technológiai és építési tervezéséhez szükséges előzetes földtani és energetikai hatásvizsgálat és engedélyes kiviteli tervek, Zsombolyán pedig komplex hasznosítású geotermikus kaszkádrendszer-nagyberuházások energetikai, technológiai és építési tervezéséhez szükséges előzetes földtani és energetikai hatásvizsgálatok készülnek el. A közös termálvízbázismonitoring-rendszerbe való integrálhatóság feltétele, hogy a tevékenység közös végrehajtás formájában valósuljon meg. A projekt során a tevékenységek a két helyszínen egymástól függetlenül, a közösen kialakított feltételek szerint kerülnek végrehajtásra, időben egymással párhuzamosan ütemezve. A tevékenységgel kapcsolatban fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a tervezés, a megvalósíthatósági tanulmányírás nem cél, hanem eszköz, mely közvetlenül több millió eurónyi forrást mozdít meg, és több ezer embert érintő projekteket indukál a két régióban.

arra, hogy minél előbb megvalósuljanak azok az önkormányzati beruházások, amelyek jelentős gazdasági vonzerő-növekedést, takarékosabb és fenntarthatóbb városi működést tesznek lehetővé. Ez alapján közvetlen célcsoport (1) a két város teljes lakossága, (2) a fejlesztésekhez kapcsolódó új szolgáltatásokat biztosító intézmények és azok alkalmazottai, (3) valamint e szolgáltatásokat igénybe vevő helyi és nem helyi lakosság. Ez több mint 15.000 fő közvetlenül érintett helyi lakost jelent, közel 20.000 hektárnyi terület közvetlen érintettségével. A Zsombolya-Mórahalom térségnek minden állampolgára a közvetett célcsoportba tartozik, mivel a projekt hosszú távú célja, hogy a térség geotermikus kincsét a közös vízbázis-védelmi monitoring-rendszerbe integrált fejlesztések biztonságosan, környezetkímélően, hosszú távon fenntarthatóan és ellenőrzötten hasznosítsák. Közvetett célcsoport továbbá a technológiai és építési tervezéséhez szükséges előzetes földtani és energetikai hatásvizsgálatok és engedélyes kiviteli tervek kidolgozásában közreműködő szakemberek összessége. Ide tartoznak azok a fenntartható termelési módszereket preferáló, illetve

Célcsoport
A két városba tervezett geotermikus, illetve kapcsolt energetikai és bioenergetikai beruházásokhoz fűződő előzetes energetikai vizsgálatok végrehajtása és az engedélyes tervek elkészítése szakszerű alapot biztosít

~ 31 ~

A Föld viselt dolgai

adaptálni kívánó vállalkozások, amelyek a térségi idegenforgalomban, valamint a régiókat nagyban meghatározó mezőgazdasági termelésben és a kapcsolódó fenntartható művelési és

termelési technológiák exportjában és importjában érdekeltek. A projekt mintajellege alapján közvetett célcsoportnak tekinthető a két érintett régió teljes lakossága.

~ 32 ~

A Föld viselt dolgai

Geothinkes EVS-önkéntesi kiküldetések
Az EVS, mely az Európai Önkéntes Szolgálat angol rövidítése, a 18 -30 év közötti fiatalok külföldön végzett önkéntes tevékenységét támogatja. Az önkéntes szolgálat által a fiatalok hosszabb időre (2 -12 hónap) be tudnak kapcsolódni egy nonprofit szervezet mindennapos munkájába vagy egy nagyobb horderejű esemény szervezésébe. Az EVS három fél – az önkéntes, egy küldő és egy fogadó (és esetenként egy koordináló) szervezet – együttműködésén alapul.________________________________

Miért jó az EVS?

végezhető önkéntes tevékenység, a fogadó szervezet megtalálása azonban léMegismerhetsz egy másik országot, nyegesen bonyolultabb, ugyanis nem idegen kulturákat. Külföldi barátokat, létezik központi adatbázis. ismerősöket szerezhetsz. Anyanyelvűekkel gyakorolhatod az adott ország Mely témakörökben próbálnyelvét. Belekóstolhatsz a munka viláhatod ki magadat? gába. Próbára teheted magad. Fejlesztheted készségeidet, képességeidet (ön művészet és kultúra (pl. feszállóság, felelősségvállalás, tolerancia tiválszervezés) stb.). Segíthetsz másokon. Nem kerül  környezetvédelem (pl. parkpénzedbe. Hivatalosan elismerik a gondozás) munkádat, hiszen a szolgálat végén  információnyújtás fiataloknak “Youthpass”-bizonyítványra vagy jo(pl. szabadidő-szervezés) gosult. Önéletrajzodban jól mutat, ha  média (pl. újságszerkesztés) később állást keresel.  gyerekekkel való foglalkozás

Hova mehetsz?
Európában gyakorlatilag bárhová. A fogadó szervezetek adatbázisa a következő honlapon található: www.evsdatabase.eu. Európán kívül is
~ 33 ~

 

(pl. óvodában) sport (pl. olimpia szervezése) szociális gondozás területén (pl. idősekkel való foglalkozás)

A Föld viselt dolgai

Mit finanszíroz a program?
       útiköltséget (egyszeri odavissza út) szállást étkezést 80-120 euró zsebpénzt (országonként eltérő) helyi közlekedést nyelvi képzést biztosítást

Mit kell tenned, ha részt vennél?
Keress bátran fel bennünket! A Geothink segít az eligazodásban és a kiküldés megszervezésében. Referenciaszámunk: GEOTHINK 2009HU-39.

~ 34 ~

A Föld viselt dolgai

A szegedi egyetemi élet kiemelt területének sétálóövezetté tétele
Szeged város Ady tere, valamint a rá merőleges Egyetem utca mára igen forgalmas területté nőtték ki magukat. A forgalom zömét azonban nem közúti, illetve más tömegközlekedési járművek képezik, hanem elsősorban gyalogosok, akik kevés kivételt leszámítva a Szegedi Tudományegyetem hallgatói és dolgozói.____________________________________

A nagy gyalogosszám mindig is jellemző volt e területrészre. Az Egyetem utcán máig működő Bölcsészettudományi Kar (BTK) két épületében, valamint az Ady téren egykor üzemelt egyetemi sportpályán megforduló hallgatóság száma az egyetem szegedi letelepedésének korai szakasza óta meghatározó volt. Az elmúlt tíz esztendő fejlesztéseinek köszönhetően azonban a területen jelentősen emelkedett a gyalogosforgalom, aminek fő oka a Szegedi Tudományegyetem és Szeged városa, valamint a magyar állam által közös finanszírozással felépített, igen impozáns külsejű – az egyetemet méltán reprezentáló – József Attila Tanulmányi és Információs Központ (JATIK). Az impozáns helyi adottságok hamar a szolgáltatások megjelenését és terjeszkedését eredményezték, így mára csak az Ady téren négy önálló vendéglátóhelyiség, két fénymásoló szalon, valamint egy autósiskola települt, amelyek

elsődleges célcsoportja az egyetemhez köthető célforgalom, vagyis az egyetemi alkalmazottak és a hallgatóság. Ettől függetlenül azonban a hely egyediségének köszönhetően mára egyre nagyobb, a campuson kívülről érkező vendégséggel is számolni kell, mind az egyetemi ingatlanokban, mind pedig a köré települt vállalkozások ingatlanjaiban.

4. ábra: az Egyetem utca díszburkolatának látványterve

A BTK és a JATIK épületeiben csak az egyetemi hallgatóságot figyelembe

~ 35 ~

A Föld viselt dolgai

véve évente milliós nagyságrendű közvetlen gyalogos célforgalommal lehet számolni (megközelítőleg 3,5 millió fő!), amely szám tovább emelkedik, amennyiben az egyetemi oktatáshoz közvetetten kapcsolódó vagy attól független rendezvények, illetve más külsős események személyi forgalmát is számításba vesszük. Ugyanitt megemlítendő e jelentős helyi céforgalomra épülő vállalkozások hatása is, amelyek tovább emelik a forgalmi adatsorok értékeit.

idő alatt rendszeres óralátogatója, vendége a vázolt területneknek. Az alábbiakban szeretnénk részletesebben ismertetni a beruházás indokoltságát, amelyet nemcsak gazdasági komponensek, hanem egyéb társadalmi tényezők is alátámasztanak. A munka egy tervezet, amelynek jelenlegi publikációjával többek között igényfelmérést is végzünk, ennek alapján döntünk a véglegesítésről, valamint a döntéshozók tájékoztatásáról. Kérjük, amennyiben jó ötletnek tartja a fejlesztési elképzelésünket, Ön is jelezze azt!

A projekt rövid bemutatása
Az alábbiakban részletesen bemutatni kívánt fejlesztési javaslattételt a Szegedi Tudományegyetem, valamint Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata számára kívánjuk átadni megfontolásra, annak érdekében, hogy a város egy jól lehatárolható területi egységének fejlesztése nagyobb prioritást élvezzen és kiemelt részévé váljon a városfejlesztési koncepciónak. A javasolni kívánt köztérfejlesztés az Ady tér, valamint a rá merőleges Egyetem utca sétálóövezetté történő átminősítését célozza meg. Első lépésben az előkészítő dokumentumunk visszajelzései alapján igényfelmérést végzünk, majd az eredmények tekintetében, amennyiben az ötlet civil támogatottsága is alátámaszthatóvá válik (~10.000

5. ábra: az Ady tér díszburkolásának látványterve

A Szegedi Tudományegyetem tekintetében a fejlesztendő két utcaterület fontosságát és presztízsértékét tovább emeli az a tény, hogy a felvett és oktatott hallgatószám tekintetében a két legnagyobb kar, a Bölcsészettudományi, valamint a Természettudományi és Informatikai Kar több tanszéke és intézete is ezekben az egyetemi ingatlanokban helyezkedik el. A BTK és a TTIK az SZTE hallgatóinak több mint 40%-át integrálja, amely hallgatószám a képzési

~ 36 ~

A Föld viselt dolgai

fő feliratkozásával), második lépésben előzetes megvalósíthatósági és kivitelezési tervezetet nyújtunk át, az ehhez szükséges forrásallokációs javaslatok feltüntetése mellett a fent említett szervezetek részére.

A projekt hátterének rövid ismertetése
Az elmúlt évek során az Ady tér, valamint a rá merőleges Egyetem utca igen forgalmas területté nőtte ki magát. A jelentős forgalomnövekedés zömét azonban nem közúti, illetve más tömegközlekedési járművek képezik, hanem elsősorban gyalogosok, akik kevesebb kivételt leszámítva a Szegedi Tudományegyetem hallgatói és dolgozói. A nagy forgalom, a magas gyalogosszám mindig is jellemző volt a területrészre, hiszen az Egyetem utcán máig működő Bölcsészettudományi Kar (BTK) két épületében, valamint az Ady téren egykor üzemelt egyetemi sportpályán megforduló hallgatóság száma az egyetem szegedi letelepedésének korai szakasza óta meghatározó volt. Az elmúlt tíz esztendő fejlesztéseinek köszönhetően azonban a területen jelentősen emelkedett a gyalogosforgalom, aminek fő oka a Szegedi Tudományegyetem és Szeged városa, valamint a magyar állam által közös finanszírozással felépített, igen impozáns külsejű – az egyetemet méltán reprezentáló – József Attila Tanulmányi és Információs Központ (JATIK).

Az infrastrukturális fejlődés, a növekvő forgalom impozáns helyi gazdasági adottsággá vált, ami rövid idő alatt a szolgáltatások megjelenését és azok gyarapodását eredményezte. Az Ady téren és az Egyetem utcán mára öt önálló vendéglátó-helyiség, két fénymásoló szalon, valamint két autósiskola települt, amelyek elsődleges célcsoportja az egyetemhez köthető célforgalomban érintett személyek, vagyis az egyetemi alkalmazottak és a hallgatóság. Ettől függetlenül azonban a hely egyediségének köszönhetően mára egyre nagyobb campuson kívüli vendégszámmal, gyalogosszámmal is számolni lehet, mind az egyetemi ingatlanokban, mind pedig a köréjük települt vállalkozások ingatlanjaiban (belsős/külsős konferenciák, oktatási, kulturális rendezvények stb.). A BTK és a JATIK épületeiben a könyvtári forgalomadatok, valamint a helyi egyetemi ingatlanokban található intézmények hallgatói statisztikái szerint is évente több milliós közvetlen gyalogos célforgalommal lehet számolni (megközelítőleg 3 millió fő/év!). Ez a szám tovább emelkedik, amennyiben az egyetemi oktatáshoz közvetetten kapcsolódó vagy attól független rendezvények, illetve más külsős események személyi forgalmát is számításba vesszük. Ugyanitt megemlítendő e jelentős helyi célforgalomra épülő vállalkozások hatása is, amelyek tovább emelik a forgalmi adatsorok értékeit.

~ 37 ~

A Föld viselt dolgai

A Szegedi Tudományegyetem tekintetében a fejlesztendő két utcaterület fontosságát és presztízsértékét tovább emeli az a tény, hogy a felvett és oktatott hallgatószám a két legnagyobb kar, a Bölcsészettudományi, valamint a Természettudományi és Informatikai Kar több tanszéke és intézete is ezekben az egyetemi ingatlanokban helyezkedik el. A két kar, a BTK és a TTIK az SZTE hallgatóinak több mint 40%-át integrálja, amely hallgatószám a képzési idő alatt rendszeres óralátogatója, vendége a vázolt területeken található egyetemi ingatlanoknak, közvetlenül is érintetté téve a szegedi egyetemi hallgatóság közel felét.

7. ábra: az éves átlagos hallgatói létszám karonként, kiemelve az SZTE legnagyobb karját, amely a helyszíni fejlesztésekben közvetlenül érdekelt (Forrás: SZTE 2009. éves beszámoló)

Helyzetkép, problémafelvetés
A területen integrálódó egyetemi ingatlanok éves forgalmi adatai alapján megközelítőleg 3 millió ember (JATIK: ~700.000 fő; BTK/TTIK: ~1.300.000 fő; független rendezésben, vagy egységek által vonzott: 1.000.000 fő) érintettsége két utcányi területen önmagában is indokolttá teszi az alapvetően gyalogos forgalomban jelentősé és kiemeltté vált „campus terület” humanizálását, amely elsősorban a megváltozott környezeti igényekhez történő optimalizálást jelenti, a mai elvárásokhoz jobban idomuló fejlesztésen keresztül. Az Ady tér, valamint a rá merőleges Egyetem utca által lehatárolt „T-alakú” területegységen ez elmúlt években – különösen a JATIK épületének átadását követően – megemelkedett gyalogos-

6. ábra: a JATIK vonalkódolvasóval azonosított látogatottsági adatsorai 2006 és 2010 között. (Forrás: http://stat.bibl.u-szeged.hu.) A biztonsági kapukon kívüli terekbe érkezők száma (pl. oktatási célból, a Szabadegyetem előadásaira, egyéb rendezvényekre stb.), itt nem kerül mérésre. Az épület biztonsági kapuin keresztül történő minimális látogatottsági visszaesés az egyre szélesedő távolról elérhető szolgáltatásoknak köszönhető (pl. online hosszabbítás, proxy stb.). (Forrás: személyes megkeresésre közölte: Várnai-Vígh Adrienn E. SZTE Egyetemi Könyvtár - Szakirodalmi és Információs Osztály)

~ 38 ~

A Föld viselt dolgai

forgalom mára olyan polgári élethelyzetet teremtett, amely összeférhetetlenné vált a helyi személygépjárműforgalommal, szükségessé téve a terület forgalom elől való elzárását.

8. ábra: a helyszín bemutatása a fejlesztést követően kizárólag gyalogosforgalomnak átadott összterület, valamint a sétálóutca által adott közvetlen vonzáskörzet ismertetésével

9. ábra: a diszburkolattal ellátott utcák pirossal vannak jelölve

A területegységen a vegyes közvilágítási rendszer, a heterogén köztér-építészeti elemek és a legkülönbözőbb felszíni közműszerelvények megjelenése miatt is megfontolandó a rendteremtés, a kaotikus vizuális környezet javítása.

A két utca sétálóutcává alakítása egyben az esztétikai és mikroklimatikus szempontból is szükséges zöldfelületek növelése mellett az egységes közvilágítási rendszer és köztér-építészeti arculat megteremtésére is lehetőséget biztosítana, ami az itt lakók, átutazók és tanulók számára jelentős életminőség-javítást tenne lehetővé, vonzóbbá téve a területet.

~ 39 ~

A Föld viselt dolgai 10. ábra: az Ady tér és az Egyetem utca 4 arculati problémája (1: vegyes közvilágítási rendszer, 2: heterogén köztér-építészeti elemek, 3: különböző felszíni közmű-szerelvények, 4: kaotikus vizuális környezet)

Az elképzelés létjogosultságát számtalan tényező indokolja. A közvetlen közlekedésbiztonsági, humán-egészségügyi okok mellett a közvetettebb, elsősorban a városi, hazai, regionális és európai prioritásoknak, valamint a horizontális elveknek való megfelelés is felhozható.

~ 40 ~

A Föld viselt dolgai

A Lapidator Projekt és a pörgő, forgó ásványok
A Lapidator Projekt célja elsősorban a Szegedi Tudományegyetem, Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék, Koch Sándor Ásványgyűjteményének digitális feldolgozása (2D- és 3D-felvételek elkészítése, az ásványok tulajdonságainak adatbázisba rendezése stb.), egy modern archivációs eljárás szoftveres keretei között. Ennek eredményeként létrehoztunk egy olyan szoftvert, mely az egyszerű adatbázis-felhasználás szűkös kereteit meghaladva képes különböző oktatási, demonstrációs, valamint egyéb promóciós igények kielégítésére és technikai hátterének biztosítására.

A kezdeti feldolgozás egy általános adatbázis-felépítés kialakításával indult. Első lépésben a program alapját képező Rendszeres Ásványtan-adatbázist készítettük el, amelyben az IMA (International Minerological Association) ásványadatbázisát vettük

alapul név, rendszertan, formula, elemi összetétel és az ásványok fizikai tulajdonságai szerint, fotót mellékelve minden ásvány mellé. E rendszertani alapadatbázison kívül további al-adatbázisok is részei a szoftvernek, így a „Koch Sándor Ásványgyűjtemény”, a Magyar

~ 41 ~

A Föld viselt dolgai

Mineorológiai publikációk archívuma, valamint az ásványok Kárpát-medencén belüli legfontosabb lelőhelyeinek adatai térképes mellékletekkel. A szoftver alapját képező Rendszeres Ásványtan-adatbázis egyben a legfontosabb didaktikai alapokat is nyújtja. A Koch Sándor Ásványgyűjtemény adatbázisa tartalmazza a gyűjteményi kézipéldány-ásványok közel 6.000 darabos állományát, amelyek közül a legszebb, úgynevezett vitrines példányok képi illusztrációi mellé a szemléletesség kedvéért 3D-s, elforgatható ásványfotókat is csatoltunk. Egy-egy keresett ásványról megtudhatjuk, hogy az utóbbi évtizedek ásványtani, kőzettani publikációiban szerepelt-e avagy sem. További fontos ismereteket szerezhetünk az ásványok Kárpát-medencén belüli lelőhelyeiről és azok megközelíthetőségi adottságairól is, a lelőhely-adatbázis jóvoltából. Mindezek mellett a program a nevesebb ásványgyűjtők életét is képes bemutatni tudománytörténeti aspektusból. A program külalakjánál törekedtünk az egyszerűség és elegancia esztétikumára. Az egyes opciók könnyedén elérhetők, az egymásra hivatkozó paraméterek pedig webes jelleget kölcsönöznek az egész rendszernek. A szoftver a hazai piac igényeit kielégítve jelenleg Win32-es alapú, ám a fejlesztéseink a Machintosh rendszereket is megcélozták. Az állandóan frissülő és/vagy javuló adatbázisokhoz a feltelepített

szoftver az Interneten keresztül fér hozzá anélkül, hogy zavarná a felhasználót egyéb munkájában. Összességében tehát egy olyan szoftvert állítottunk elő, amely minden korosztály, illetve laikusok és szakemberek számára is egyaránt kitűnően alkalmazható mind tanulási, mind pedig a kutatási szempontból.

A szoftver
A szoftveres keresőkörnyezet kialakítása Delphiben történt. A keresőalgoritmusok titkosított Microsoft-szabványos Access-adatbázisokban futnak. Az induló alkalmazás első lépésben egy feltételrendszert ad meg, melyben a keresett ásvány vagy ásványok egyes tulajdonságai alapján szűkíthetjük a kört. A program teljes használata több lépést igényel. Első az ásványhatározás vagy ásványkeresés, ezt második lépésként a kiválasztott ásvány leírása követi. Harmadik lépésben a kijelölt ásványról megtudhatjuk, hogy szerepelt-e kulcsszóként az ACTA MineralogicaPetrographica valamely publikációjában, a negyedik lépésben pedig megtudhatjuk, hogy hányszor, mikor és milyen címen fordult az elő. Utolsó lépésben megtekinthetjük a kiválasztott ásvány gyűjteményi példányait, aminek szépségét térhatású illusztráció teszi teljessé. A példánkban megadott egyedüli feltétel az ásvány „Triklin” kristályrendszere. A program nyitóablaka automatikusan az IMA adatbázisát

~ 42 ~

A Föld viselt dolgai

ajánlja fel „Ásványhatározás” névvel, valamelyik publikációban, a Koch Sánamit opcionálisan a Koch Sándor Ás- dor Gyűjteményben pedig jelenleg 4 ványgyűjteményre korlátozhatunk a darab kézipéldány található. „Gyűjteményi szűrés” feltétel megadásával.

11. ábra: Lapidator-részlet magyar nyelven.

12. ábra: Lapidator-részlet angol nyelven

A példánkban a szoftver alapértelmezett beállításain megyünk végig. A kiválasztott „Triklin” opció megadásakor és a keresés elindítását követően a következő ablakban csak azokról az ásványokról kapunk listát, melyek e feltételnek megfelelnek, ez jelen esetben 389 ásványt jelent. A találati listán lépkedve láthatóvá válik az aktuálisan kijelölt ásvány kicsinyített képe, ami kiegészül a publikációs adatbázis, valamint a Koch Sándor gyűjteményi adatbázis lekérdezéseivel is. Ha az ásvány szerepel a Koch Sándor-adatbázisban és/vagy szerepel az ACTA MineralogicaPetrographica valamelyik publikációjában 1910 és 2006 között, akkor ezek az információk listázásra kerülnek. A példában az „Anortit” kétszer szerepelt

A program következő lépésként felajánlja, hogy általános ismertetést ad a kijelölt ásványról, amit a példánkban most elfogadunk. A kijelölt ásvány részletesebb ismertetésekor több speciális és/vagy általános információ olvasható az ásványról, amit különös figyelemmel kiegészítettünk az ásvány történetiségére vonatkozó ismeretekkel is. Ezen ásványleíró opcióban bemutatott felvételek többsége a felhasznált referencia-adatbázisokból származnak, amelyeket esztétikai okokból gyakran kiegészítettünk más ásványtani források fotóival. E felvételek pontos hivatkozásokkal a keresett ásvány bemutatásakor listázásra kerülnek, a szerzői jogok figyelemben tartása, valamint az internetes ásványtani anyagok ismertetése céljából.

~ 43 ~

A Föld viselt dolgai

Az eddigiekben láttuk, hogy az „Anortit” kulcsszóként kétszer szerepelt az ACTA adatbázisában. Az ásvány részletes leírásából tovább lépve megtekinthetjük az „Anortit”-kulcsszavas publikációkat, évszám szerint sorba rendezve. A publikációs kereső külön is használható. Az ásványhatározás feltétel-rendszeréhez hasonlóan a publikációk között külön is kereshetünk, szerző, vagy szerzők, kulcsszó, évszám, ACTA-szám és nyelv szerint szűkítve a keresést. A Lapidator jelzi, amennyiben a keresett vagy kiválasztott ásvány a Koch Sándor Ásványgyűjteményben is megtalálható. Mivel egy-egy ásványból több példány is szerepelhet, a fenti listázási eljárások eredményeihez hasonlóan itt is kiválaszthatjuk a megfelelő gyűjteményi kézipéldányt, amelyről a nagyobb felbontás mellett a 3D-hatás is élvezetet nyújthat.

A programban a könnyű kezelhetőséget a felhasználóbarát külső mellett egy kitűnő súgóval egészítettük ki, ahol a szoftver egyes funkcióinak részletes leírásához az ásványvilág általános ismeretterjesztő összefoglalását is mellékeltük. A felvételeket a Koch Sándor Ásványgyűjteményben készítettük, homogén háttérben, 4 darab 100 wattos, állítható fényszűrésű lámpa fényében. A normál nagyfelbontású felvételeken minden gyűjteményi ásványt körbevágtunk, majd utólag leárnyékoltunk. Az ásványokon semmilyen szín- vagy alakbeli változtatást nem hajtottunk végre. A 3D-s fotók egy speciális panorámafelvétel eredményei. A középpontba helyezett ásványt egy forgatható asztalon körbefotóztunk úgy, hogy a képek közel 30%-ban lefedték egymást, az így előállított, nyújtott kép egy hengervetületi projekcióval visszaalakítható. A hengervetületi kép elforgatható, és egy látványos, élethű 3D-s hatást kölcsönöz az ásványnak.

Elismerések

13. ábra: Lapidator 3D-s, forgatható ásványokkal

~ 44 ~

A Föld viselt dolgai

FÖLDTÖRTÉNELEM

Földtudomány-történeti fejezet

~ 45 ~

A Föld viselt dolgai

Száz éve ismertette Alfred Wegener a kontinensvándorlás elméletét
Híressé vált, kontinensvándorlásról szóló elméletét pontosan 100 évvel ezelőtt, 1912. január 6-án mutatta be Alfred Wegener. A Német Földtani Társulatnak a frankfurti Senckenberg Múzeumban ismertette elméletét a Pangea szuperkontinensről, amely évmilliók folyamán részekre tagolódott, majd a darabok – rotálásuk révén – mai helyükre kerültek. Nagy műve, a Die Entstehung der Kontinente und Ozeane (A kontinensek és az óceánok eredete) 1912-ben jelent meg. A harmadik kiadás 1922ben látott napvilágot, amelyet sok nyelvre lefordítottak, és ezt a művet tekintik a lemeztektonika alapkövének._______________________

14. ábra: Wegener Grönlandon, az 1912–13as expedíció idején

Wegener ötletét az akkori szakemberek elutasították, mondván, hogy nem létezik olyan erő, amely a kontinenseket „feldarabolná”, továbbá olyanról sem tudnak, amely „szállítaná” őket. Nem mellékesen meg kell említeni, hogy Wegener végzettségét tekintve sem volt geológus.

Doktori fokozatát csillagászatból szerezte, de az 1900-as évek elején mint éghajlatkutató tevékenykedett. Mindössze egyetlen lelkes támogatója volt elméletének, Alexander L. Du Toit, a Johannesburgi Egyetem geológus professzora. Egy Dél-Amerikában tett kirándulása során így nyilatkozott Wegener elméletéről a dél-afrikai földtudós: „Valóban, még közelről szemügyre véve is csak nehézségek árán tudtam felfogni, hogy ez egy másik kontinens, és nem bizonyos része valamelyik déli tartománynak a Jóreménység fokánál.”

~ 47 ~

A Föld viselt dolgai

Wegener elméletével az volt a legnagyobb gond, hogy nem tudta bizonyítékokkal alátámasztani igazát. A legtöbb bizonyítékot a ’20-as és ’30-as években az őslénytan szolgáltatta, és majd csak jóval később, az ’50-es években sikerül Wegener elméletét bizonyítani. Egyetlen egy dologban sikerült igazát bizonyítani, ez pedig a Skandináv-félszigetre ható izosztázia létezése volt. Az utolsó jégkorszak során a félszigetet nagy vastagságú jég borította, és ez a képlékeny asztenoszférába nyomta a litoszférát, ezért Skandinávia megsüllyedt. A jégkorszak vége óta folyamatos emelkedésben van a félsziget, nem nagy számokkal, csupán 0,8 cmrel évente.

Szeizmológiai ismeretek
A földrengések nemcsak szörnyű természeti katasztrófák a felszínen, hanem betekintést engednek a Föld belsejébe is. Egymástól függetlenül két geofizikus, Wadati és Bonieff 1954-ben felfedezték a lemezhatárokat, mégpedig szeizmikus aktivitásuk alapján. A modern tudományos szeizmológiai módszerekkel azt is lehet rekonstruálni, hogy milyen gyorsan mozogtak a kontinensek. Ezen lehetőség birtokában rekonstruálták, hogy milyen gyorsan haladt India Eurázsia irányába: 140 millió évvel ezelőtt szakadt le Gondwana keleti részéről, és évenként 20 cm/s sebességgel rotált a kontinens irányába. Wegener ezen elméletét a szigetekre is alkalmazta, mely szerint az Atlanti-hátság víz fölé emelkedő részei Izlandhoz és az Azori-szigetekhez hasonlóan szigeteket képeznek, amelyeket Wegener a mai Atlanti-óceán két oldalát szegélyező kontinensek szétválása során visszamaradt anyagból állónak tekintett. Az olyan szigetláncokat, mint a Karib-tengert szegélyező Antillákat vagy Japán és a Csendes-óceán nyugati részének több szigetét a kontinensek általános nyugati irányú sodródása során leváltnak és visszamaradtnak, a kontinensek anyagának tekintette. Wegener korai munkáiban még azt is feltételezte, hogy az óceáni aljzat a Közép-Atlanti hátság mentén tágul, ez az elképzelés azonban későbbi írásaiban nem jelenik

15. ábra: a Die Entstehung der Kontinente und Ozeane (A kontinensek és az óceánok eredete) címlapja Wegener saját kezű írásával. (Forrás: A. Wegener 1915)

~ 48 ~

A Föld viselt dolgai

meg, pedig ennek igazolása később a lemeztektonika egyik legfőbb kulcsa lett. Az vándorlás elméletének gondolata azért is volt fontos, mert a köztudatban egy régi, idejétmúlt felfogás élt a szárazföldek formakincseinek kialakulásáról. A híres fizikus, Isaac Newton 1681-ben vetette fel a zsugorodási elmélet gondolatát, amelynek alapja az volt, hogy a Föld belsejéből forró gázok törtek fel, így a földgolyó lelaposodott, illetve összezsugorodott, ami után a felső részek, vagyis a felszín megszilárdult. Sokáig ezt tekintették a hegységképződés alapelvének, de nem mindegyik földtudománnyal foglalkozó szakember számára volt hihető ez az elképzelés. Wegener számára sem tűnt hihetőnek, és a lemeztektonika ismereteivel felvértezve felvetette azon elképzelését, mely szerint Amerika nyugati partvidékén az Andoktól Alaszkáig sorakozó hegységeket a földkéreg gyűrődéseiként értelmezi, amelyeket a szárazföldi táblák nyugat felé nyomulásakor fellépő feszültség hozott létre. Hasonlóképp jöttek létre az Új-Guinea hegységei is, szerinte az Ausztrál és Új-Guineai lemez észak felé mozgása során jöttek létre. Ázsia hegységei a Himalájától egészen a Tien-Sanig India észak felé nyomulása során emelkedtek a magasba.

Fúrások az óceáni aljzatba
A kor kutatói már tudták, hogy az Atlanti-óceán két oldalán (főként Afrikában és Dél-Amerikában) élő, illetve hajdan élt állatok és növények között meglepő hasonlóság fedezhető fel. A karbon időszaki Glossopteris-flóra elemeit olyan helyeken (India, Ausztrália, Dél-Amerika, Afrika, Antarktisz) is megtalálták, amelyek ma nagyon messze vannak egymástól. Ez a tudat ismét felélesztette az óceánba elmerült kontinens, Atlantisz elsüllyedésének klasszikus elképzelését. A neves magyar születésű, de osztrák őslénykutató, Eduárd Suess úgy gondolta, hogy a Gondwana inkább egy olyan kontinens lehetett, amelynek jó része a tengerbe veszett, nem pedig lassan széttöredező és lassan szétváló földrész volt. Wegener azonban lehetetlennek tartotta, hogy egy ekkora kontinens csak úgy eltűnjön a tenger habjaiban. E teória kőzettani bizonyítása már nehezebb volt; óceánfenéki kőzetmintákhoz szinte lehetetlen volt hozzájutni. Az igazi áttörést ez ügyben a ’60-as években induló óceáni fúrási programok nyújtották. Megkezdődtek a geomágneses mérések, a tengerfenék topográfiai vizsgálata, a fúrási mintavételek az óceán aljzatából. Ennek segítségével fedezték fel az óceánközépi hátságokat, valamint a mágneses polarizációra megfelelő párhuzamos sávo-

~ 49 ~

A Föld viselt dolgai

zást a hátság mindkét oldalán lévő kőzetekben. A fúrások során három dolgot fedeztek fel. Az első az, hogy egyetlen magminta sem volt idősebb 200 millió évesnél. A kontinentális pajzsok ellenben több mint négymilliárd évesek is lehetnek (lásd Kanadai-pajzs, Balti-pajzs stb.). Másodsorban: a fúrások segítségével kimutatható, hogy az óceánközépi hátságok közelében fekvő aljzatok fiatalok. Az életkor a távolsággal függ öszsze, vagyis minél nagyobb a távolság az óceáni lemezen, annál idősebb az aljzat. Harmadsorban: az óceáni aljzatok felső rétegének (fekü) üledéke minden esetben magmás kőzet. Ez is magyarázza azon elméletet, hogy a Föld felső köpenyéből olvadt kőzet nyomul a felszínre a hátság tűzhányóiból. És ez válasz lehet arra is, hogy nem a kontinensek sodródnak, hanem a lemezek „úsznak” a köpeny felső részén.

ban folyamatosan mozogtak, hol öszszeütköztek, hol szétszakadtak, ezekhez a folyamatokhoz kapcsolhatóak a földrengések is, valamint a vulkáni működések. Az egymáshoz képest végzett mozgás típusa szerint háromféle lemezszegélyt különböztetünk meg: konvergens vagy ütköző szegélyt (Himalája kialakulása), divergens vagy széttartó szegélyt (Vörös-tenger születése), illetve amikor a lemezek egymás mellett elhaladnak, súrlódó szegélyt (Szent András törésvonal Észak-Amerikában). A lemezszegélyek mentén földrengések, vulkáni tevékenység, hegységképződés, illetve óceáni árokképződés léphet fel. A litoszféra tektonikai lemezeknek nevezett darabokra töredezett, ezekből a Földön hét nagyot és sok kisebbet ismerünk. E lemezek az asztenoszférán úsznak, mert a nagy mélységben hatalmas nyomás uralkodik, amely magas hőmérsékletet indukál, ezáltal a Föld külső magja képlékeny, és forgómozgást végez (dinamó-effektus, magnetoszféra létrejötte), továbbá a köpeny is a hő miatt képlékeny, amelyben az oszlopszerű superplumeáramlás segítségével hőt cserélnek a felső és alsó rétegek is. A köpenyben hőcentrumok is találhatók, amelyek konvekciós áramlatok (hőfeláramlások) formájában körkörös mozgást végeznek az asztenoszféra

A lemeztektonika geodinamikája
A Wegener-elmélet a ’60-as évek második felében került helyes kontextusba, vagyis a kontinensek és az óceánok együttesen mozognak mint litoszféralemezek. A kontinentális lemezek kisebb, míg az óceáni lemezek a nagyobb sűrűségűek. A kontinentális és óceáni lemezek a földtörténeti múlt-

~ 50 ~

A Föld viselt dolgai

felső részében. A további hőt a radioaktív anyagok bomlása biztosítja a köpenyben.

A lemeztektonika csendes forradalma
A klasszikus fogalmat tekintve a lemeztektonika a merev lemezek egy mechanikus folyamatát mutatja be mozgásról és ütközésről. A legújabb kutatási eredmények szerint, amelyeket a Potsdami Geokutatási Centrum (GFZ) munkatársa, Onno Oncken is alátámaszt, a lemeztektonika egy önszabályozó rendszer, amelyben kölcsönhatások játszódnak le – magában a rendszerben, valamint az alrendszerekben. A professzor véleménye szerint ez nem egy mechanikus struktúra, hanem egy bonyolult visszacsatolási rendszer. A klasszikus fogalommal egyetemben az ütközés során létrejött hegyeket is felül kellett vizsgálni. Az Andok ebben a formájában mintegy 65 millió éve létezik, de a szubdukció (az óceáni lemezek a kontinentális lemez alá bukása) már a földtörténeti ókor (paleozoikum) végén elkezdődött (Nazca-lemez alábukása a kontinentális Dél-Amerika alá), így több százmillió évvel idősebbnek kellene lennie. Hasonlóképpen a kölcsönhatások is összetettebbek a kőzetrétegek és a földkéreg között, mint azt eredetileg gondolták. A forró kőzetolvadék utat

tör magának a rétegek között, és ott megakad, így a rossz hővezető litoszféra nem tudja elvezetni a hőt, és mint egy hegesztőpisztoly, repedéseket indukál a rideg litoszféralemezek közt. Így történhetett a Gondwana kontinens szétesése 140-130 millió évvel ezelőtt. A déli szuperkontinensnek először a keleti része (India, Antarktisz, Ausztrália) szakadt le, majd ezt követően a nyugati része is (Dél-Amerika, Afrika). Abban az időben vált külön kontinensé Afrika és Dél-Amerika is, amely az idő elteltével is megőrizte körvonalait, ami a 20. század elején Wegenernek is feltűnt.

16. ábra: az Atlanti-óceán partjai mentén lévő kontinensek összeillesztése Wegener saját kezű írásával. (Forrás: A. Wegener 1915)

És mégis mozog a Föld
Ha visszatekintünk Wegener-kutatás tevékenységére, el kell ismernünk,

~ 51 ~

A Föld viselt dolgai

hogy igen nagy jelentőségű volt, a tudomány valamennyi területén fellelhető segédeszközöket felhasználta igazának bizonyításában. Könyvének kiadása után Wegener elméletét gúnyosan fogadták, támogatása valósággal ártott a személy szakmai előmenetelére. A leghevesebb támadást a John Hopkins Egyetem őslénytan-profeszszora, Edward Wilber Berry intézte ellene. „Wegener módszere – mondta – nem tudományos, hanem egy alapgondolat esetében gyakorta előforduló utat követ, a szakirodalom megerősítő bizonyítékok után kutató szelektív álltudományozását, mely figyelmen kívül hagyja az alapgondolattal ellentétes tények legnagyobb részét, és az önittasság olyan állapotával végződik, amelyben a szubjektív gondolatot objektív ténynek tekintik.” Ennek köszönhetően sokáig nem is foglalkozott senki a Wegener által nyitva hagyott kérdésekkel (az éghajlatváltozással, a fajok földrajzi eloszlásával, illetve a kontinensvándorlással). Wegener elméletének vannak magyar vonatkozásai is, ugyanis a kontinensvándorlásra az egyetlen ésszerű megoldás, ha azt kombináljuk a Föld forgástengely-változékonyságával. Ahhoz, hogy ezt bizonyítani tudja, báró Eötvös Lóránd egyik kísérletének eredményét használta fel. Ez a kísérlet az volt, hogy a gravitációnak és a centrifugális erőnek köszönhetően a Föld

forgása és alakjának Egyenlítő környéki kiöblösödése következtében lennie kell egy nagyon csekély erőhatásnak, amely a kontinentális táblákat az Egyenlítő felé lökdösi. Wegener úgy vélte, hogy a sarki taszító erő megmagyarázhatja elméletét. Ezen elgondolásról a magyar őslénykutatás egyik legjelesebb tagja, maga Lambrecht Kálmán is megemlékezik, igaz, ő szellemes elméletként aposztrofálja. Lambrecht ezen kívül egy teljes fejezetet szentel a kontinensvándorlás elméletének az 1926-ban megjelent, Az ősember elődei című könyvében. Ebben kifejti a hipotézist illető pro és kontra érveit, de véleményem szerint Lambrecht Kálmán összességében elfogadta az elméletet. „Az élők világának, de különösen az ősvilági állatoknak sokszor mesterkélt vándorlási elméletét igen-igen sok pontban kifogástalanul pótolja Wegener elmélete, amely megmagyarázza többek között a permkor ősgerinceseinek, a mongóliai ősgyíkoknak és emlősöknek roppant vándorútját, globális elterjedését is.” Ebből láthatjuk, hogy volt, aki elfogadta a teóriát, de a szakma doyenjei nem is foglalkoztak az elmélettel és a nyitott kérdésekkel. Ezzel szemben az „amatőrök” kedvet kaptak hozzá, és végül az eddiginél is szenzációsabb elméletek születtek.

~ 52 ~

A Föld viselt dolgai

A fogadtatás Németországban
Wegenert hazájában sem ismerték el. Németországban egyetlen felsőoktatási intézményben sem kapott profeszszori állást, így a Grazi Egyetemen tanított. Életútjának utolsó vállalkozása egy újabb grönlandi expedíció volt, amelyet régi barátjának és egykori tanítványának, Johannes Georgi-nak a kezdeményezésére indított. Georgi így emlékezett meg egykori tanárának kálváriájáról a németországi felsőoktatás útvesztőiben: „Sajnálatos, hogy egy ilyen eleve kutatásra és oktatásra hivatott nagy tudós Németország számtalan egyeteme és műszaki főiskolája közül egyetlen egyben sem tudott állandó professzori álláshoz jutni. Jó néhányszor kellett hallani, hogy azért utasították el, mert olyan dolgok is érdekelték, s talán kissé nagyobb mértékben, amelyek a megpályázott tanszék tevékenységi körén kívül estek – mintha egy ilyen ember nem lett volna méltó bármelyik katedrára a földtudományok széles birodalmában.” Téli megfigyelőállomást hoztak létre a jégtakaró legvastagabb részén, ahol fő-

leg meteorológiai kutatásokat végeztek. Wegenert ott érte a halál is, 1930ban. Két kutatótábor között haladva társával együtt eltűnt. Holttestét fél év múlva találták meg, helyben temették el. Így végződött a kontinensvándorláselmélet megálmodójának élete, aki csak öregkorára látta volna hipotézisének beteljesülését. Elképzelései majd csak az ’50-es évek közepétől kezdenek beigazolódni, nagymértékben köszönhetően az amerikai geológusnak, Harry Hess-nek. Hess volt, aki kimondta, hogy az óceáni lemezek az óceánközépi hátságok mentén folyamatosan gyarapodnak, és emiatt a kontinensek eltávolodnak egymástól. Akárhogyan is nézzük, Wegener elmélete kiindulási pont volt, amely forradalmat jelentett a földtudomány fejlődésében. Napjainkban is hasonló, igaz, csendes forradalom zajlik a földtudományok berkein belül, és az új kutatások során már tisztában lehetünk azzal, hogy bolygónk egy teljes rendszert alkot.

~ 53 ~

A Föld viselt dolgai

Goethe kőzet- és ősmaradvány-gyűjteménye
A német ügyvéd, költő, politikus és művész, Johann Wolfgang von Goethe is élénken érdeklődött a természettudományok iránt. Sok időt töltött a természetben, megfigyeléseinek többségét a szabad ég alatt végezte. Goethe 1775-ben Károly herceg invitálására Weimarba érkezett, ami anynyira megtetszett neki, hogy élete végéig nem szabadult el a városból. Goethe lelkes amatőr gyűjtője volt az ásványtani, őslénytani ritkaságoknak. A gyűjteményét 1780 és 1832 között bővítette, amelyekhez további 18.000 ásványtani és őslénytani leletekben bővelkedő kőzetet vásárolt. Mindennemű fosszília érdekelte – az ő korában a fosszília nem egy földtörténeti múltban megkövesedett állat- vagy növénymaradványt jelölt, hanem minden föld alól kiásott tárgyat –, ráadásul a jórészt személyesen gyűjtött, részben pedig ajándékba kapott kőzeteket és ásványokat maga rendszerezte és katalogizálta. A kőzetképződést éppoly dinamikus jelenségnek tekintette, mint az új fajok létrejöttét. ____________

Gyűjteményében megtalálható a negyedidőszaki (kvarteri) édesvízi travertino mészkő Weimar folyópartjáról, valamint további 100, beléjük zárt növényi és állati fosszília. Hogyan is képzelhető el a travertino mészkő kialakulása Weimarban? A földalatti rétegek középidei (mezozoikumi) mészkőből épülnek fel, és a karbonátos kőzet repedéshálózatait rétegvíz járja át, amely ezáltal telítetté válik kalcium-karbonáttal, így kialakul a karsztvíz. A karsztvíz keveredik

a talajvízzel, amely a folyópartokra juttatja hígult karbonáttartalmát, mely ott kiválik, ezáltal létrehozva a travertino mészkövet. A kiválás a negyedidőszak jégkorszakközi (interglaciális) időszakában történt. E mészkő az utókor számára számtalan csontot, állat- és növénymaradványt őrzött meg. A 18-19. században divat volt a különleges kőzetek és ásványok gyűjtése, számos privát kollekció jött ekkor létre. Ezek sorába illeszkedik a hajdani Goethe-szoba egyik különlegessége,

~ 54 ~

A Föld viselt dolgai

az úgynevezett „karlsbadi ásványgyűjtemény”. Goethe 1785 és 1820 között tizenkét alkalommal kúráltatta magát Karlsbadban, ahol jó barátságba került a drágakővésnök Joseph Müllerrel (1727-1817). A helyi mintákból összeállított Müller-féle ásványgyűjtemény kedvelt szuvenír volt a város fürdővendégei körében. Goethe karlsbadi tartózkodásai idején több közös geológiai tanulmánykirándulást is tett a környéken Müllerrel, aki aztán gyűjteménye leírására és rendszerezésére kérte őt.

18. ábra: A gránit... - Goethe kézírása és rajzai, Gustav Schueler megjegyzésével. (Fotó: Kerekes Zoltán)

17. ábra: A "karlsbadi ásványgyűjtemény" egyik doboza. (Forrás: Veréb Krisztina)

Goethe barangolásai során megfigyelte a kristályosodás útján megszilárduló mélységi magmás kőzetet, a gránitot, amelyről részletes leírást készített.

„A Kammerbühl (domb), másként Kammerberg nevét az egyik szomszédos erdőségről és egy ottani, néhány házból álló kis településről kapta, melyek mindegyikét Kammernek hívják. Körülbelül fél óra múltán tárul elénk a Franzenbrunntól Eger felé tartó út jobb oldalán. Könnyen felismerni a tetején található apró, nyitott nyári lakról. Különlegességét az őt alkotó vulkáni anyagoknak köszönheti. Kérdés ugyan, hogy ezek vulkáni vagy álvulkáni kőzetek-e; ám álljunk bármely fél pártján is, esetünk a különleges körülményekből adódóan számos problémát felvet. Szívesen illusztrálnánk mondandónkat egy darab rézzel és támasztanánk alá egy egész (kőzet) gyűjteménnyel. Mert jóllehet sok minden szavakkal kiválóan leírható, természeti dolgok esetén mégis helyénvalóbb magát a dolgot vagy egy róla készült

~ 55 ~

A Föld viselt dolgai

képet magunk elé helyezni, hiszen segítségükkel gyorsabban megérthető, miről is van szó. Mivel azonban ebben az esetben egyikre sincs lehetőségünk, nem tehetek mást, semmint hogy mindezt e tanulmányban tegyem közzé.” A leginkább figyelemre méltó fosszíliák az interglaciálisok idején Európa erdeiben is megjelenő őselefánt (Palaeloxodon antiquus) agyartöredékei és zápfogai, a gyapjas orrszarvú (Dicerorhinus kirchbergensis) állkapocstöredékei és fogai, az ősló (Equus taubachensis) fogai, a barnamedve (Ursus arctos) csontjai, a gímszarvas (Cervus elaphus) agancstöredéke, valamint egy nagyon kivételes tojásfosszília a daruktól (Grus grus).

Palaeeotheriumhoz, megmaradt elefántokkal, szarvasokkal, lovakkal, és más állatokkal, amelyek együttesen megtalálhatóak.” Különböző politikai kötelezettségek miatt Geothe-nek sosem sikerült befejeznie kiadványát. 1821-ben Christian Keferstein geológus földtani információkat kért Goethe-től Weimar földtani felépítéséről. Goethe azonban nem teljesítette Keferstein kérését, ezért csak Goethe fia – August Goethe – nyújtott át leírást és néhány példányt Weimar rétegtanából és ősmaradványaiból.

19. ábra: Ősló (Equus sp.). (Fotó: Steiner, W. 1996)

Goethe sokszor töprengett azon, hogy hogyan is tudná publikálni felfedezéseit a geológia és paleontológia világából. 1819. január 8-án felvette a kapcsolatot Carl von Ceasar Leonhard (17791862) geológussal és újságszerkesztővel. „Weimar közelében felfedeztünk gyönyörű fosszilis csontokat, név szerint: fél állkapcsot, fogakat, amelyek hasonlóak a
20. ábra: a barlang rétegtani leírása. Geothe rajzait (1823) Steiner korrigálta (1996)

~ 56 ~

A Föld viselt dolgai

August Goethe 1823. augusztus 8. és 11. között járt a Weimar-közeli tufabarlangban, és részletes leírást készített az ott található rétegekről. Szeptemberben apjával együtt visszatért a bányába, és korrigálta hibáit a rétegeket ábrázoló oszlopban. A kézzel írott jegyzeteit a weimari Goethe- és Schiller-archívumban őrzik – több mint 180 év múlva tették közzé

Goethe geológiai feljegyzéseit. August publikálni szerette volna megfigyeléseit, de sajnos korai halála (1830) megakadályozta ebben. A jelen kőzettani ismeretével a múltba visszatekintve elmondhatjuk, hogy Goethe geológiai meghatározásai néhány apró módosítással ma is megállják helyüket.

~ 57 ~

A Föld viselt dolgai

Utazás a sárkányok és óriások birodalmába
A sárkányok nagy érdeklődésnek örvendenek a Kárpát -medencében, főként a fiatalabb generációk körében, de a középkorban az őslényeket, vagyis a sárkányokat még nagyobb érdeklődés övezte nemcsak Magyarországon, hanem szerte a Földön. E cikkben a legérdekesebb leírásokat mutatom be a középkori és az kora újkori Magyarországról, amikor is izgalmas legendák, mondák születtek a sárkányokról és óriásokról. ____

A sárkánycsontok magyarországi észlelése a történelmi középkorban kezdődött (nem mellékesen a nyugati és a keleti sárkánykultúra ötvöződés során). A viszontagságos és misztikumokkal töltött középkorban az első monda Szent István uralkodásának idején (9971038) alakult ki. E történet szerint a sváb Gutkeled nembeli Vid megölte az Ecsedi-láp sárkányát, és elhozta fogait. Tettének jutalmául elnyerte a szabolcsi Vid-birtokot. E német család másik harcosa (Bátor Opos) Salamon király idején (1063-1074) legyőzött egy cseh lovagot, amiért cserébe megkapta a Bátor nevet, így kialakult a későbbi Magyarország és Erdély történelmében is meghatározó szerepet játszó Báthorycsalád. E fogak valószínűleg a jégkorszakban élt nagyemlős fogmaradványai lehettek. Ezen „ecsedi” fogakból alakult ki a Germán-mitológiában szereplő

Beawulf hőseposzhoz hasonló magyar monda a Báthoryak felemelkedéséről.

21. ábra: barlangi medve koponyája a Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszékén (Fotó: Jánosi-Mózes Tibor)

E monda írásos formában nem maradt fenn, ezért az első írásos dokumentum Al-Garnáti nevéhez köthető. Abu-Hámid Al-Garnáti 1080 és 1170 között élt arab utazó volt, aki 1131-től 1153-ig Kelet- és Közép-Európában utazott, és útjának utolsó három évét (1150-1153) Magyarországon (Un-kurijja) töltötte. Az utazó Ukrajna felől közelítette meg

~ 58 ~

A Föld viselt dolgai

Magyarországot, és az első találkozása sárkánnyal – hol máshol, ha nem érkezésének útvonalán – a Kárpátok északkeleti részén történt. Így emlékezett vissza erre az epizódra: „Egy napon az egyik fa lábánál észrevettem egy gyíkhoz hasonló állatot, két keze és két lába volt, olyan volt, mintha a magasságos Isten a Paradicsomból hozta volna le; mintha tiszta rubintból készült volna, amelyen keresztül lehet látni, oly tiszta; mintha fényes, tiszta aranyból lett volna, melyhez foghatót még sohasem láttam az egész világon, művészi tökéllyel és harmóniával volt elrendezve. Ámulatba ejtett a szépsége. Kísérőim eközben körülvették lóháton, az állat pedig úgy nézett a szemeivel, mintha varázserő lett volna bennük. Forgatta a fejét felénk, jobbra meg balra, de nem mozdult, és nem nagyon törődött velünk.” Ez az állat egész biztosan egy szárazföldi hüllő volt, de a szöveg tanúsága szerint a két hátsó lábán járt. A dinoszauruszok közt merőben jellemző e járásmód, de napjaink hüllőinél már nem annyira. Arról, hogy a lovasok körülvették az állatot, arra következtethetünk, hogy nagyméretű volt. Az utazónak pedig nem ez volt az egyetlen „csodás” élőlénye, amelyet barangolásai során felfedezett. A virágzó középkort követő hanyatló középkorban és kora újkorban egy új műveltség alakult ki, a reneszánsz időszaka. E korszak nemcsak az antik műveltség és az emberi hit újjászületését

jelentette, hanem a természet iránti érdeklődés kiszélesülését is. Gondoljunk csak Leonardo da Vinci 1517-es, geológiáról és a fizikai földrajzról írt intelmeire, vagy Gesner 1565-ben készített fametszeteire fosszíliákról vagy az ugyanebben az évben Kentmann által tervezett fosszíliatárolóra („Arca rerum fossilium”).

22. ábra: 16. században készült fametszet Gesner könyvéből. Emlős ötvözése egy hüllővel

23. ábra: 16. században készült fametszet Gesner könyvéből. A középkor Luciferjének megfelelő, hétfejű sárkány

Közép-Európa legnagyobb reneszánsz uralkodójának, Hunyadi Mátyásnak (1458-1490) az udvarában is kedvező

~ 59 ~

A Föld viselt dolgai

légkör alakult ki az új, itáliai eszmék befogadására. Ebből következően nem lehetett véletlen, hogy a fosszilis csontokra vonatkozó első latin nyelvű feljegyzés Mátyás udvarából származik. Mátyás itáliai kapcsolatainak köszönhetően került a Kárpát-medencébe Petrus Ransanus nápolyi követ.

vannak, akik úgy vélik, hogy az özönvíz során Afrikából vagy más helyről, ahol sárkányok születnek, a kiáradó víz sodrása ragadta oda ezeket az állatokat.”

Magyarország története Ransanus szemszögéből
Petrus Ransanus 1420 táján született Palermo környékén, és 1492-ben halt meg. Nápolyi követként hosszabb időt töltött Mátyás király udvarában. 1488as ittlétekor könyvet írt Magyarország történetéről (Epitome rerum Hungaricarum), amelyet Mátyásnak ajánlott. E nagy történeti munka magyar részét csak 1558-ban nyomtatta ki Zsámboki János. A könyv bevezetőjében külön rész foglalkozik az erdélyi barlangokban talált sárkánycsontokkal: „Erdélyben vannak barlangok, amelyekben sok és ép, habár bőr nélküli fej található, és halott sárkányok egyéb csontjai.” A felfedező nemcsak leírást készített az erdélyi sárkányokról, hanem felvetette azok származásának kérdését is: „És nem lehet pontosan tudni az okát, akár hogy honnan, akár hogy mi módon kerültek ilyen szörnyek ezekre a helyekre, annál is inkább, hogy ezen a területen ilyesféle állatok egyáltalán nem születnek. Habár

24. ábra: Ransanus könyvének borítója, amelyen jól látszik, hogy e könyvet Mátyásnak ajánlotta

Mátyás halálát követően a Magyar Királyság a pusztulás kárhozatába került, és az 1526-os, törököktől elszenvedett katasztrofális mohácsi csatavesztéssel az ország három részre szakadt. A hazai sárkánycsontok keresésében ez mintegy kétszáz éves szünetet eredményezett.

~ 60 ~

A Föld viselt dolgai

A Kárpátok repülő sárkányai
Petrus Ransanust követően két évszázadig nincs egyetlen feljegyzés sem, majd csak a 17. század második felében találunk fantasztikus sárkánymeséket Hain János leveleiben. Az első levél 1671-ből származik, amelyben a nagyhírű lőcsei, majd eperjesi orvos és természetbúvár leírja a boroszlói orvosnak (Julius von Sachs) kollekcióját a Kárpátok barlangjában gyűjtött sárkánycsontokról: „Hét évvel ezelőtt küldtem Varsóba néhány sárkánycsontot. Volt köztük ép koponya, néhány nyakcsigolya, combcsont, lábszárcsont, ujjperc és három karomcsont, mik a medve karmainál jóval nagyobbak és görbébbek. Valamennyit cseppkő fedte, amit óvatosan le kellett bontani róluk… Azt mondják, csak éjjel jártak alá a völgyekbe, a nappalt üregeikbe húzódva töltötték. Juhot, medvét, kőszáli kecskét ragadtak el, csupa olyan állatot, amely barlang közelében kóborol. A sárkány foga tövig kopott a sok csontrágásban. Szeretném kielégíteni ritkaság-szeretetedet, azért megvásároltam a paraszttól a csontokat s elküldöm neked dobozban.” Julius Von Sachsot olyannyira meglepte a hír, hogy nyomban levelet írt von Lewenhaimnak, a kor másik nagy orvostekintélyének. Így jelent meg a levél 1672-ben, a lipcsei Miscellanea curiosa sorozatban. A munka címe: De

draconibus Carpathicis (A Kárpát-medence sárkányai). E levelet követően Hain János még számos üzenettel és küldeménnyel lepi meg barátait. Irományaiban részletes tervrajzot készít a sárkánycsontot rejtő barlangokról. Az egyik barlangot Liptó megyében, a Vág forrásvidékéről egy helybeli nemes rajzolta le Hainnak. Ettől a nemestől kapott egy levelet az Ung megyei sárkány megfigyelésről. Feljegyzést és tervrajzokat készített a Szepes megyei Dunajec környéki barlangról. Barátai ezeket a leveleket is kinyomtatták, de sajnálatosan monográfiában sohasem jelenhettek meg, Hain János sárkánymegfigyeléseinek befejezését megakadályozta betegsége és korai halála. A rá következő esztendőben a Németországba küldött jegyzeteiből Henrik Vollgnad orvos közölt egy levelet és egy fametszetet a teljes sárkánykoponyáról, két sárkánykaromról és egy hatalmas sárkányfogról.

25. ábra: Hain János metszete a kárpáti sárkánykoponyáról, 1672-ből (barlangi medve koponyája)

~ 61 ~

A Föld viselt dolgai

Hain János két levele 1672-ből, valamint Henrik Vollgnad levele 1673-ból páratlan volt a maga nemében, hiszen egész Európában nincs hozzájuk mérhető híradás a sárkányokról. 1674-ben Vette György nagyszebeni patikus Henrik Vollgnad közleményét olvasva Hain János fölfedezéséről nyomban hosszú levélben számolt be arról, amit az erdélyi repülő sárkányokról tudott: „Nemrégiben egy román hatalmas szárnyas sárkányt égetett el. Az állat egy odvas fába húzódott meg. A paraszt régóta tudta, hogy az odút látogatja, de féltette életét és nem merte a sárkányt elfogni vagy megtámadni. Szeben mellett is tanyázott egy sárkány, de villám ütött a fába s az állat odaveszett. Feje ma is látható a királybíró házában.” Vette György saját szemével is látott sárkányt, valamint meg is vásárolt néhány fogat, köztük egy 3 kg súlyú kővé vált fogat egy román medvetáncostól. „Az egyik fog hat librát (mintegy 3 kg-ot) nyomott, tenyerénél szélesebb, rövid darabka volt, valójában nem is annyira csont, mint inkább kő.” Az erdélyi néphit sárkánycsontoknak tartotta ezeket a maradványokat, s ezt a magyarázatot a természettudományokban jártas Vette György is megerősítette leveleiben. Az őslénytan fejlődésével kiderült, hogy ezek a „csontdarabok” valójában a mamut fogának lemezalakú töredékei. Tasnádi

Kubacska András (1902-1977) szerint pedig egy bagoly lehetett a faodúban élő sárkány. E beszámolók után a barlangok világát felveri a sárkánycsont-vadászat lármája. A sárkánycsontok után való kutatás már nemcsak üzletté, hanem divattá is vált ebben az időben. Sorra kapják mindenféle kutak, üregek és források a „sárkánybarlang” jelzőt, megszületik a deménfalvi és a lábatlani sárkánybarlang, az egyik Liptó megyében, a másik Esztergom megyében. A Mecsek egyik barlangjában fogakat találnak, nyomban elnevezik sárkánykútnak. Gömör megyében, a Magyarlyukban ökölnyi sárkánykoponya kerül elő, a dobsinaiak – a mai elnevezésű jégbarlang helyett – az akkori sárkány-lyukhoz kirándultak. Gecelfalván pedig kígyóforma sárkánymaradványt találtak.

Utazás az óriások birodalmába
A középkorban nemcsak sárkányok bukkantak fel, hanem óriások, vagyis óriásoknak hitt csontmaradványok is. Az első felfedező ki más is lehetett volna, mint az első sárkányra is rábukkanó Abu-Hámid Al-Garnáti. Az utazásai során gyűjtött csontokból megalkotta az „ádita óriások”-at. A csontokról leírást készített. Ennek segítségével a leírt felkarcsontból, a bordából és a

~ 62 ~

A Föld viselt dolgai

csukló méretéből arra a következtetésre juthatunk, hogy az ádita óriás egy pleisztocén löszből előkerült nagyemlős lehetett. Az első ilyen jellegű feljegyzés 1585 ből származik, amikor is IV. Henrik francia király követe, Bongars Jakab Konstantinápolyba ment. Utazása során megpihent Komáromban, ahol a Dunában talált 4 arasz hosszú és 2 arasz széles emberi combcsontot mutatták be. E látvány annyira lenyűgözte, hogy felhagyott sietős átutazásával, és kitérőt tett Erdélybe. Átkelt az Aranyos folyón, és a Maros mellett fekvő Enyed városában pihente ki magát. A várkastélyban óriások csontjai és sárkányfejek láthatók, ezeket az Erdélyi-középhegységből hozták ide. Az anatómia fejlődésével az utókor már meghatározta, hogy mamutcsontokból és egy barlangi medve koponyájából állt a kiállítás. A következő óriás feljegyzése a már sárkányészleléseknél is említett nagyszebeni patikus, Vette György nevéhez kötődik. A patikus 1674-ben azt írja, hogy a Sechs-Kirchen, vagyis Nagyszeben templomának kapujában függ egy megláncolt óriásfog, amelyet egy román talált birkalegeltetés közben a havasokban.

Összegzés a sárkányok koráról
Európában a középkor második felében és az újkor elején valóságos sárkányláz tombolt. Mindenki sárkánycsonthoz és sárkányvérhez akart jutni. Magyarországra ez a divat csak a 16. század vége felé gyűrűzött be. Miután beépült a köztudatba, már minden ember ezek után kutatott, ugyanis kitűnő gyógyszernek tartották a sárkánymaradványokat. A korabeli patikusok rendszeresen árultak sárkánycsontot, sárkányport és sárkányvért. MagyaryKossa Gyula (1865-1944) kutatásaiból kiderül, hogy az 1682-es lajstrom szerint Bornemissza Anna fejedelemaszszony gyógyszerládájában is volt sárkánypor, sárkányfog és sárkányvér. E kis összefoglalás bemutatja a Magyar Királyság területén feltárt sárkánycsontokat. A sárkánycsont gyűjtéséről szóló cikk azért szakadt meg ennél az időpontnál, mert a 18. században – a tudományos fejlődésnek köszönhetően – már felütötte fejét a tudományos kételkedés egyes eredményekkel kapcsolatban, és ezzel a múlt homályába veszett az összes legenda a sárkányokról és óriásokról.

~ 63 ~

A Föld viselt dolgai

Pettkó János a mineralógia szolgálatában
A 19. századi Magyar Királyságban a földtudományok fellegvárának a selmeci Bányászati Akadémia számított. A reformkorban tette meg első lépéseit a Magyarhoni Földtani Társulat. A földtudományok magyarországi kialakulásában – különösen a bányászatnak – a német iskola tananyaga szolgáltatta az ismeretket. Azonban néhány magyar kutatónak köszönhetően a magyar földtan is bontogatta szárnyait.

A kezdetek
A magyar mineralógia formálódásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Pettkó János. A tudós 1812. november 11-én született Felső-Driethomán, egy nemesi földbirtokos családban. Apja felső-driethomai Pettkó Dániel megyei táblabíró volt, anyja, Hriadszky Krisztina egy evangélikus papnak a lánya. Két fiú- és egy lánytestvére született.

Tanulmányai során a tudomány számos területével megismerkedett. Az ismeretek elsajátításában magántanár segítette őt és testvérét. Kilencévesen a győri gimnáziumba kezdett járni, ahol alapfokú ismereteket szerzett. Két év múlva a pozsonyi líceumba került, ahol retorikát, filozófiát és teológiát tanult. A pozsonyi iskolában megkedvelte a teológiát, így nem csoda, hogy papi pályára készült. Azonban lelkesedése fokozatosan csökkent, és egy másik tudomány került érdeklődése középpontjába. Ez pedig a jog volt. Trencsénban ismerkedett meg a joggal, amikor is a másodispán mellé került. Jogtudományi vizsgáit Eperjesen tette le. Azoban e tudomány sem kötötte le Pettkó figyelmét, ezért végül a reáltárgyak felé fordult.

26. ábra: Pettkó János (1812-1890). (Forrás: a Miskolci Egyetem Selmeci Műemlékönyvtára)

~ 65 ~

A Föld viselt dolgai

A magyar mineorológia szolgálatában
1836-ban került Selmecre mint a bányászati akadémia diákja. Szorgalmasan tanulta a matematikát és a bányászati ismereteket, és emellett az erdészeti tanfolyamot is elvégezte. Az iskola elvégzése után a közeli Körmöcbányára került mint gyakornok az arany-ezüst-ólom kohóknál. 1842 és ’43 folyamán rövid kitérőt tett ösztöndíjasként a Bécsi Egyetemen. A birodalom legjobb ásványtannal foglalkozó szakemberei voltak jelen ekkor Bécsben. Tanulmányai idején asszisztensi munkát vállalt a bécsi pénzverde kémiai laboratóriumában is, Lőwe vezetése mellett. Majd németországi tanulmányútra ment többek között Faller Gusztáv, Hrobonyi Adolf és Kolozsváry Ferenc társaságában. Ennek során az ottani bányászat és kohászat legfrissebb technikai vívmányait, eljárásait tanulmányozták. Hoszszabbra tervezett útját a Bányászati Akadémiára tett kinevezése szakította meg, amely posztra maga Haidinger ajánlotta, emlékezvén a tehetséges fiúra. A selmeci akadémián 1840-ben, egy átszervezést követően, a mineralógia, a geognózia és a paleontológia összevonásával új tanszéket állítottak fel. Vezetését Rösler Gusztáv, majd Niederrist József látta el. Utóbbit követte felsődrietomai Pettkó János 1843-

ban. Itt közel 3 évig mint helyettes tanár dolgozott, s csak azután kapott rendes tanári kinevezést, 1847-ben. Kinevezése után néhány évvel házasságot kötött Kachelmann Karolinával. Házasságukból később két lányuk született, Irén és Aurélia. Pettkó János folyamatosan képezte magát. Nemritkán kollégái óráit is látogatta. Így történt, hogy a kristálytani ismeretek bővítése érdekében felsőbb matematikai leckéket, valamint mértankollégiumot látogatott. Hallgatói az 1840-es évekbeli kristálytani és geológiai előadásairól kéziratos jegyzeteket készítettek. Ezek egyikét, egy 1846-ból származó kéziratot a Miskolci Egyetem Selmeci Műemlékkönyvtára őrzi. Az ismeretek gyakorlati alkalmazása érdekében terepbejárásokat szervezett a Selmecbányát körülvevő területeken hallgatói számára. Ezen kirándulások jelentették az egyik alapját többek között a Geognostische Skizze der Gegend von Kremnitz (1847), a Geologische Karte der Gegend von Schemnitz (1853) (27. ábra), az Észrevételek Selmec vidékének geológiai térképéhez (1871), az Érdekesebb geológiai pontok Selmecz környékén, a Körmöcbányának tengerszint feletti magassága, megmérve légsúlymérői észleletek által, melyek 1853-ban május 22-től 26-ig Körmöcbányán és Selmecbányán tettek (1862) című munkáihoz.

~ 66 ~

A Föld viselt dolgai

Saját bevallása szerint meglehetősen kevés időt tudott fordítani a tudományos tevékenységre, a különböző jellegű oktatói munkája mellett. Mégis számos tudományos igényű ásványtani, geológiai publikációja látott napvilágot a Selmecen eltöltött évek alatt. Az 1848/49-es események a selmeci akadémiát is megérintették. Ennek első jeleként a hallgatók 1848 áprilisában kérvényezték a vezetőktől a tanév megrövidítését. E kérésnek az igazgatóság készséggel eleget tett. Számos oktató – köztük Pettkó János is – felesküdött a magyar alkotmányra. A szabadságharc bukását követően a selmeci akadémia egyéni helyzete megszűnt, köszönhetően annak, hogy a birodalmon belül Leobenben és Přibramban egyaránt bányászati akadémiát alapítottak. A szabadságharc kitörése közbeszólt, ami végül 1850-ben a Magyarhoni Földtani Társulat megalakulásához vezetett. A Társulat alapjait 1848. január 3-án Kubinyi Ferenc videfalvi birtokán tette le, az öt jelenlévő Kubinyi Ágoston, Kubinyi Ferenc, Marschan József, Zipser Keresztély András és maga Pettkó János volt. A Társulatban vállalt tisztsége és szerepe is hozzájárulhatott többek között ahhoz, hogy tudományos munkájának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába választotta. Székfoglaló beszédét 1863.

27. ábra: a Geologische Karte der Gegend von Schemnitz (1853) borítója (Forrás: Szabó Tímea, 2001)

Az oktatómunka mellett Pettkó ellátta a bányászati kar referensi állását is. A tanszék Pettkónak köszönhetően jelentős kőzetgyűjteménnyel rendelkezett. A legtöbb példányt az ásványok képviselték, majd az őslénytani leletek s végül a kőzetek. A terepi gyűjteménygyarapítás mellett már ekkor is jellemző volt egyes magángyűjtemények megvétele. Tanári működésének idejére tehető Hauch Antal, akadémiai tanár ásványgyűjteményének (1856), illetve Zipser Keresztély András, besztercebányai orvos paleontológiái gyűjteményének (1865) megvásárlása.

~ 67 ~

A Föld viselt dolgai

január 5-én tartotta, melynek témája a geológiai jégkorszak és ennek a szerves élet fejlődésére gyakorolt hatása volt.

A nyugállomány
Pettkó Jánost többszöri kérése után, 1871-ben nyugdíjazták. Idejének nagy részét az elméleti matematikának szentelte, emellett pedig különböző nyelvészeti kérdések is felkeltették érdeklődését. A nyugdíjas éveket fokozatos anyagi problémái árnyékolták be, amelyet az 1870-ben beköszöntő gazdasági válság tovább tetézett. Családja támogatásával sikerült kilábalnia a rossz anyagi helyzetből, azonban a boldog, anyagilag biztos éveket nem élvezhette sokáig, ugyanis 1890. október 26-án szerető családja körében, Pozsonyban elhunyt. Pettkó János az ásványtani tudománytörténet kissé elfeledett alakja, aki oktatómunkája mellett, lehetőségeihez képest, bekapcsolódott a tudományos életbe. Főként Selmecbánya és környéke földtani, ásványtani viszonyainak feltárásában jeleskedett.

28. ábra: Részletek Pettkó János önéletrajzából (Forrás: Szabó Tímea, 2001)

Bár írásai, tudományos és ismeretterjesztő munkái számos helyen jelentek meg, mégis a tudománytörténet – néhány rövid életrajzi megemlékezést leszámítva – keveset foglalkozott vele.

~ 68 ~

A Föld viselt dolgai

Alexander Humboldt világa
„A világ belsejében élő titokzatos erők hatásai a felszínen nyilvánvalóvá válnak. A kitörésnél gázok, forró láva, és új vulkáni kőzetek, a feltöltődésnél pedig szigetek és hegyek.” Alexander Humboldt

A német Alexander Humboldt (17691859) tanult pénzügyi és bányamérnöki szakember volt. A későbbiek folyamán emberi természetéből fakadóan valós autodidakta felfedezővé és természettudóssá vált.

1788-ban Berlinben látogatta az egyetemet s főleg technológiával, de földtudományokkal és növénytannal is foglalkozott. Természettudományi tanulmányait 1789-től Göttingenben végezte. Itt készítette első ásványtani munkáját a Mineralogische Beobach-tungen über Basalte am Rhein címűt (Braunschweig, 1790). 1791-ben öt havi berlini tartózkodás után beiratkozott a freibergi bányászakadémiára. Frei-bergben írta Florae subterraneae Fribergensis Prodromus et aphorismi ex physilogia chemica plantarum (Berlin, 1793) című könyvét is. 1792 februárjától a bányászati osztály elnöke, 1793 júliusában a bayreuthi hercegség bányászati és kohászati ügyeinek vezetője, majd a Fichtel-hegység melletti frank hercegségek főbányamestere lett. Ugyancsak 1793-ban beutazta Felső-Bajorországot, Salzburgot, Salzkammergutot és Galicíát, hogy a sótermelést és a főzést tanulmányozza. 1794-ben hasonló célból Kolbergbe, a középső és alsó Weichsel kerületbe, Dél-Porosz-országba utazott, majd

29. ábra: Alexander von Humboldt

~ 69 ~

A Föld viselt dolgai

Hardenberg miniszterrel diplomáciai Utazásai során Európában és Amerikáügyekben Frankfurtban járt. ban azonban más behatások érték. Megfigyelései szerint a kőzetek a fokoHumboldt és a werneri zatosan hűlő lávából formálódnak ki, és Föld felszínének kialakításában a iskola vulkánoknak szignifikáns szerepük A 18. századi Németországban a föld- van. Ez a megfigyelés pedig egy másik tudományok irányvonalát a 17. század iskolába vonzotta Humboldtot. Ez az úttörő munkásai (Steno, Burnet, Saus- iskola a plutonizmus volt. sure, Lomonoszov stb.) által kidolgozott és felvázolt földtani utak szabták A plutonizmus és meg. Ezekhez a forradalmian új munHumboldt kákhoz csatlakoznak a földtani tudományos fejlődések kezdeti szakaszát je- A tudomány fejlődésével már nemcsak lentő további vizsgálatok, a werneri is- a katasztrófákat figyelik meg, hanem a kola előzményeit jelentő rétegtani-tele- kiemelkedés mértékét is, vagyis a pülési megfigyelésekkel. Hatásukra ki- plutonizmusukat. Hutton, a fejlődött az özönvíz tudományos kön- plutonizmus elindítója, a megfigyelési tösbe bújtatott meghosszabbítása, a tények szigorúan induktív fölhasználáneptunizmus. A werneri iskola a meg- sával, a gránit, bazalt és egyéb magmás figyelésekre alapozott tudományos kőzetek olvadt állapotból keletkezett földtan létesítésén felül a hegységkép- voltának fölismerésével a tüzes olvaződésre vonatkozóan nem adott újat. A dék felnyomó erejének tulajdonította a neptunizmus hitében íródott 1770-ben földkéreg egyenetlenségeinek keletkea híres selmecbányai professzor, Delius zését. Hutton az első, aki a vulkánok Abhandlung von dem Ursprunge der aktív hegyképző szerepét hangoztatta. Gebürge című munkája. Ebben a hegy- Hutton szerint a hegyek a Föld erősítéségek magas, központi részét a világte- sére szolgáló képződések, amelyek nélremtésből származó hegygerinc-vonu- kül a Föld gyakran fölborulhatna. latoknak minősíti, míg az annak oldaHutton fölfogását később Werner egyik lán lévő alacsonyabb dombok a bibliai legkiválóbb tanítványa, Buch fejleszözönvízből vagy más áradásból kelettette tovább, de csak mestere halála keztek. után. Vulkanológiai vizsgálatai során a Humboldt is követőjévé vált a werneri vulkáni hegyek kiemelkedés útján töriskolának, és ennek köszönhetően véle- ténő keletkezését ismerte fel. Ez a kiménye szerint a kövek vízből formálód- emelkedési elmélet a 19. század másotak ki, és a vulkáni működéseknek csak dik feléig Európa-szerte széles körben lokális jelentősége van. vallották.
~ 70 ~

A Föld viselt dolgai

A hegységképződési szemlélet európai fejlődésének ezt a kezdeti időszakát a 19. század első évtizedeivel, Beumont felfogásával zárjuk. Ő volt az első, aki a hegységképződést általános okokra vezette vissza. Ezeket az általános okokat a Föld fokozatos kihűlésével járó zsugorodásban s az ebből eredő centripetális feszültségben jelölte meg. Ez a hegységképződési-összehúzódási (kontrakciós) elmélet a legújabb időkig fönntartás nélkül, általánosan elfogadott volt. Humboldtnak a vulkáni kitöréseket illető megfigyelései összhangban vannak a plutonizmus egyik jeles képviselőjének, Leopold von Buchnak (17741835) elméletével. Buch szerint a „vulkáni buborékok” a felelősek a Pireneusok kialakulásáért és kiemelkedéséért. A hegység magja vulkáni kőzetekből épül fel, amelyeken homokkő- és mészkőformációk terpeszkednek el. Ezen hipotézis szerint minden egyes nagykiterjedésű hegységnek a magját vulkáni kőzetek alkotják. A Pireneusok északi részén viszont látszólag hiányoznak a vulkanikus gránit kőzetek, ezért Humboldt ezen a területen alkalmazta a szelektív erózió elvét, mely szerint a gránit kőzetek csontig lepusztultak.

30. ábra: a Pireneusok földtani térképe Humboldt remekművében, a Kosmos-ban

A Pireneusok
A Pireneusok egy hegyvonulat, amely 1.500 km hosszú és átlagosan 200 km széles. A vonulat az Eurázsiai-hegységrendszer tagja, földtanilag mondva az Alpok-Himalája orogenikus övhöz tartozik. A Wegener által elsőként megfogalmazott lemeztektonika-elv szerint a hegység annak köszönheti „létét”, hogy az ibériai lemez és az európai lemez egybeolvadt. Az egyesülés emberi léptékkel mérve kicsit hosszúnak tűnik, de földtanilag nézve rövidnek. Mintegy 55 millió évvel ezelőtt, a paleocén időszakban kezdődött, és 25 millió éve fejeződött be, a miocén időszakban.

~ 71 ~

A Föld viselt dolgai

A szárazföldek vándorlásuk során forgó, rotáló mozgást végeznek, ezért a Pireneusok északi és déli része is ellentétes időben ütközött Európának, és úgynevezett legyező alakú szerkezet alakult ki. Az időben változó ütközés miatt a hegység északi és déli részét eltérő kőzetfajták és eltérő korú kőzetek építik fel. Az északi részét középidei (mezozoos) homokkő és karbonátos kőzetek építik fel, míg a déli részét vulkáni kőzetek és variszkuszi alapkőzetek. A hegyvonulat földtani szerkezetét tekintve öt részre bontható.

32. ábra: A két szárazföldi terrénum összeolvadása (Forrás: Schellart 2002)

Humboldtnak nem volt lehetősége, hogy ezeket az információkat megtudja a hegységről, hiszen a kontinensvándorlás elmélete csak a 20. században alakul ki.

A földtan fejlődése Humboldt idején

A 19. században a neptunizmus és a plutonizmus elmélete uralta a földtan irányvonalát. Humboldt iskolai tanulmányait Németroszágban végezte, ezért elkerülhetetlen volt, hogy kapcsolatba kerüljön a neptunizmussal, de megfigyelései irányt mutattak afelé, 31. ábra: A Pireneusok szerkezeti térképe hogy nem lehet mindent a Bibliai taní(Forrás: Schellart, 2002) táshoz és az özönvízhez kötni, ezért A Pireneusok emelkedése nem ugyan- váltott a plutonizmus irányába. abban az időben történt, ezért a térrövidülés is ellentétes mértékben játszódott A korabeli ismeretek hiányossága ellele. A becsült rövidülés északon 32 km, nére napjaink földtan- és földrajztudománya joggal tekintheti Humboldtot a míg a déli részen 70 km. tudomány egyik jeles képviselőjének.

~ 72 ~

A Föld viselt dolgai

FÖLDTUDOMÁNY

Földtudományos érdekességek

~ 73 ~

A Föld viselt dolgai

Dolomitképződés baktériumok segítségével
A dolomit kőzetek kialakulása napjainkban sem teljesen tisztázott a tudósok előtt. A kieli kutatók svájci és spanyol karbonátos képződményeket vizsgálva megállapították, hogy a dolomitképződést baktériumok segítik elő. A tanulmányt a kutatók a Geology című folyóiratban publikálták.

A dolomit világszerte elterjedt kőzet, képződésének folyamatait pedig már a 18. században elkezdték feltárni a geológusok. A korai leírások ellenére azonban máig nem tisztázottak a kőzet képződésének pontos körülményei (lásd alább a dolomitképződés összefoglalóját). Annyi azonban bizonyos, hogy kialakulásának környezetét szélsőséges ökológiai viszonyok jellemzik, például baktériumszőnyegen, hiperszalin (magas sótartalmú) tavakban és lagúnákban keletkezik. A kutatók egyszerű laboratóriumi keretek között dolomitképzéssel kísérleteztek, tengeri baktériumokkal, magas kéntartalmú (anoxikus), oxigénmentes környezetben. Megfigyeléseik szerint a baktériumok sejthártya-mátrixában dolomit válik ki, ami a dolomitképződés egy újabb formájáról árulkodik.

33. ábra: A kénkiválasztó baktériumok biohártyája. A kis fehér pontok a dolomitkristályt jelölik. (Forrás: ETH Zurich/Uni Zurich)

A dolomit képződésének folyamatai
A dolomit leggyakrabban a mészkővel és a terrigén alkotókkal képez kőzetet. Kifejlődése az általános kiemelkedések időszakára esik, és a nyílt tengertől többé-kevésbé elzárt, lagunáris medencékben megy végbe.

~ 75 ~

A Föld viselt dolgai

Az elsődleges, úgynevezett kemogén dolomitok főleg a prekambriumi és az alsó-paleozoos tengerekben képződtek sós lagúnákban és gyengén sós tengeröblökben. A felső-paleozoos tengerekben a dolomit már csak CaCO3-üledék diagenetikus behelyettesítése útján képződött. A kemogén dolomitok képződését a levegő nagy parciális nyomásával magyarázzák. A különböző körülmények között kialakuló dolomitképződésénél a főszerepet a CO2 parciális nyomása, az oldott iontartalom relatív mennyisége, a sótartalom, a víz hőmérséklete és pH-ja játssza. A recens képződésekre több magyarázat is létezik. Meller (1960) a Mg-ban gazdag sós oldatok képződésére a „kapilláris koncentráció”, vagy szebb nevén a tengeri mészkéreg-képződés elméletét dolgozta ki. Lényege az, hogy a parti sávban (vagy bizonyos mikrokörnyezetekben) a meszes iszap kiszáradásakor eltávozott víz a mélyebb, uralkodóan a tengervízzel átitatott rétegből kapillárisan felfelé vagy oldalirányban pótlódik. Ez a rendszeres kiszáradás és pótlódás a pórusvíz sótartalmát növeli és elősegíti a dolomit képződését. Többen az úgynevezett „beszivárgásos visszafolyás” elméletét dolgozták ki, amelynek alapelve, hogy a sekély víz és az erőteljes párolgás eredményeként kialakuló nehéz sós vizek a fenékre „leülepednek”, ahol a meszes üledék

interszticiális (szemcsék közötti) oldataiba behatolva a dolomitképződést segítik elő. Recens dolomitképződés több helyen is zajlik, így például a Bahama-platformon. Ez a rendszer tulajdonképpen egy fordított deltának tekinthető, ahol a csatornaöv képezi a deltát, a tenger pedig a folyót. A platform dagálymezője az üledék-utánpótlást a csatornákon keresztül nyeri, illetve hurrikánok által a felkavart part menti tenger meszes iszapjából. A dolomit az árapály feletti (szupratidális) területrészekhez kapcsolódik. A dolomitrész a megkeményedett kéregben nagyobb, 80%-os, a még nem litifikálódott üledékekben jóval kevesebb, alig 5-20% körüli. Érdekes, hogy a legnagyobb dolomitszázalék a dagályszint feletti alig 10-15 cm-es magasságban mutatható ki. A dolomit általában réteglemezes, ami lehet algaeredetű vagy csomós. Az egyedi dolomitkristályok 1-2 mmesek, és a törmelékes iszap részét képezik. A szöveti vizsgálatok alapján genetikai szempontból három dolomittípus különíthető el:  A tengervízből valószínűleg közvetlenül kivált formák, amelyek a finom üregeket töltik ki. A meszes iszap helyettesítésével képződött dolomit.

~ 76 ~

A Föld viselt dolgai

Törmelékes eredetű dolomit, amely a már kissé korábban képződött kéreg törmeléke. A dolomitos kéreg dolomitásványa Ca-ban gazdag protodolomit, amely még nem teljesen rendezett rácsszerkezetű, kristályos Ca-Mg karbonát.

Recens dolomitképződést figyelhetünk meg továbbá a Perzsa-öbölben (a Quatar-fésziget erősen sós öbleiben, ahol aragonithelyettesítéssel keletkezett dolomit), a dél-ausztráliai Coorong-lagúnában, a Balhas-tóban, ahol először mutattak ki dolomitképződést és Kaliforniában, a Deep-Sring-tóban. A szervetlen eredetű tavi karbonátok képződésre vonatkozó ismereteket összegezve elmondható, hogy az elsődleges karbonátásványok (kalcit, nagy Mg-tartalmú kalcit, aragonit és a mésztartalmú Mg-karbonát), valamint a

másodlagos koradiagenetikus karbonátok (dolomit, magnezit) képződése a tavak vagy a lerakódott üledék pórusvizének Mg/Ca arányától függ. Kimondható mára, hogy a tengeri és a szárazföldi tavi karbonátképződés között alig van különbség (kivéve annyit, hogy a tengeri környezetben az alacsony Mg-tartalmú kalcit hiányzik). Amennyiben a vízben a Mg/Ca arány közepes, ott a nagy Mg-tartalmú kalcit ülepedik le, ami a lerakódás után szükségszerűen dolomittá alakul (amennyiben a pórusvíz Mg/Ca aránya > 7). A kutatók megerősítették a dolomitképződés erősen oxigénszegény, úgynevezett anoxikus környezetben történő genetikáját, ahol kulcsszerepet kaptak a tó-, illetve tengerfenékre lerakódott, elpusztult, apró élőlények rothadását követően megjelenő kénbaktériumok.

http://tw.gs/zbr0a

~ 77 ~

A Föld viselt dolgai

Valami megváltozott 3,2 milliárd éve
A ma elfogadott kontinensvándorlási elméletnek megfelelően értelmezhető a földtörténet legtöbb eseménye, a hegységek kialakulásától a kontinensek feldarabolódásáig. Ám úgy tűnik, a lemeztektonika nem ad magyarázatot a 3 milliárd évnél korábbi földtani folyamatokra. Ez a következtetése Thomas Naæraa Nature-ben közölt doktori értekezésének. A szerző a dániai Nordic Center for Earth Evolution and Natural History Museum munkatársa.____________________________________

A Föld legősibb kontinensei a maitól jelentősen eltérő geológiai környezetben jöttek létre. A bolygó történetének első 1,5 milliárd évében lejátszódó folyamatok nem magyarázhatóak meg a lemeztektonikával, a kontinensvándorlással és az óceáni kőzetlemez folyamatos keletkezésével. Ez azért fontos kérdés, mert egy sor jelenség – a vulkanizmus, a földrengések, a klíma változása, a fajok kialakulása – kapcsolódik a lemeztektonikához. A modellt az 1960-as években fogadta el széleskörűen a tudományos közösség, ám Næraa arra a következtetésre jutott, hogy a bolygó életének teljes hosszára a tudomány mai állása szerint már nem alkalmazható. A 40 éves dán geológus 2006 óta végez kutatásokat a nyugat-grönlandi Nuuk régió 3,85 milliárd éves ősi kőzetein. Eoarchaikumi és mezo-archaikumi

gneiszek és migmatitok Hf- és O-izotóp-összetételét, U-Pb korát határozta meg. Azt az időintervallumot vizsgálta, amikor a feltételezések szerint beindulhattak a maihoz hasonló lemeztektonikával jellemzett földtani folyamatok. Eredményei alapján a 3,9-3,5 milliárd évvel ezelőtti időszakban még 3,9 milliárd évnél idősebb forrásokból származó magma hozta létre a kőzeteket. A Föld korai kérgében még jelentős mennyiségű radioaktív elem termelt hőt. Emiatt elképzelhető, hogy a kérgen belül olvadás (migmatit testek) és differenciálódás (TTG suit; tonalit– trondhjemit–granodiorit sorozat) játszódott le. Az ekkor létrejött kőzetek kialakulásához még nem járult hozzá szinte semmilyen – szubdukálódott – újraolvadt üledékes vagy differenciálódott (granitoid) kőzet. Valószínűleg még nem működött a lemeztektonika.

~ 78 ~

A Föld viselt dolgai

Ez a 3,5-3,2 milliárd évvel ezelőtti időszakban kezdődhetett megváltozni. Az első juvenilis (fiatal) kéreg keletkezése 3,2 milliárd éve történhetett meg. Ekkor jelentős változások mentek végbe, amit az izotóp-összetétel eltolódása is jelez. Az ezt követő 3 milliárd év során fokozatosan növekedtek és fejlődtek a kontinensek. A Wilson-ciklus (~szuperkontinens ciklus) számos alkalommal egyesítette és darabolta fel a szárazföldeket. Ennek következtében jöttek létre a hegységek, majd ezek lepusztulásával az üledékes kőzetek. A

lemeztektonika jelentősen befolyásolta az élővilág fejlődését. A szétdarabolódó, elkülönülő kontinenseken új fajok jöttek létre. A szárazföldek elhelyezkedése komoly hatást gyakorolt a Föld éghajlatára. A lemeztektonika tehát alapvető mozgatórugója a földi rendszerek fejlődésének. Ám Næraa alapvető munkája rávilágít arra, hogy a lemeztektonikai is csak egy fejezete a kéreg fejlődésének, amely körülbelül 3,2 milliárd éve kezdődött, és szerencsére még ma is tart.

http://tw.gs/zbr0g

~ 79 ~

A Föld viselt dolgai

A gombák vetettek véget a karbon kori szénképződésnek
A korhadást előidéző gombák első széleskörű összehasonlítását végezte el egy 12 ország 71 szakemberéből álló kutatócsoport. A Science június 29-i számában megjelent tanulmányuk szerint a fehérkorhadást (white rot) okozó gombafélék evolúciója vezetett a 60 millió évig tartó szénkeletkezéssel jellemzett geológiai korszak, a karbon végéhez. Emellett a kutatás betekintést nyújt a különféle gombák által előállított enzimekbe, melyek egyszer talán bioüzemanyagok előállítására is felhasználhatóak lehetnek. __________________________________________________

A 300 millió évvel ezelőtt lezárult időszak során felhalmozódott széntelepek szolgáltatták az USA-ban eddig megtermelt elektromos áram mintegy felét. Eddig komoly talány volt, hogy miért keletkezett annyi szén a karbon és a perm során és miért esett vissza oly drámai mértékben a szerves anyag fosszilizációja a korszak végén. Egyesek úgy vélték, hogy óriási mocsarak mélyén, oxigéntől elzárt környezetben mehetett végbe a nagymértékű szénképződés, melyekből ebben az időszakban sokkal több alakult ki, mint később. De azóta miért nem? Most megkaptuk a választ: a kutatók szerint a gombák evolúciója zárhatta le a karbon korszakot.

A fehérrothadás első képviselőinek fosszíliái a permből (260 Ma) és a triászból (230 Ma) ismertek. Már korábban is felvetették a kutatók, hogy a közük lehet a szénképződés befejeződéséhez. A tanulmány Jennifeer M. Robbinson 1990-es cikkét is alátámasztja, amely a gombák evolúcióját is megemlíti a karbon időszak végét eredményező potenciális okok között. Ma majdnem 1,5 millió gombafaj él a Földön. Alapvető ökológiai szerepük van, az elhalt élőlények lebontását végzik, a rovarok és nagyobb organizmusok számára táplálékforrást jelentenek. Mindamellett csupán 5 százalékukat sikerült eddig rendszertanilag besorolni.

~ 80 ~

A Föld viselt dolgai

A friss tanulmány egy nagyobb kezdeményezés (Assembling the Tree of Life and Partnerships for Enhancing Expertise in Taxonomy) keretében jött létre. A kutatók célja a gombafajok közötti evolúciós kapcsolat és a diverzitásuk meghatározása, valamint az evolúciós történetük feltárása volt. Ezek az esszenciális információk a változatos földi élet és az ökoszisztéma evolúciós történetének feltárásához elengedhetetlenek. A kőszén a földtörténeti múltban élt növények fosszilizálódott maradványaiból áll. Főként ligninből, amely egy a sejtfalak felépítésében részvevő összetett polimer. Ez adja meg a fák számára a szükséges merevséget, hogy több 10 méter magasra nőhessenek. A tanulmány szerint a lignint egyedüliként lebontani képes, fehérkorhadást okozó gombák a karbon végén, ~295 millió éve jelentek meg. Ettől kezdve a nagy fás törmeléktelepek jelentős részét elpusztították a lignint lebontó gombák. Ám ez nem jelenti azt, hogy ezután már nem keletkezett kőszén. Gyors eltemetődés, illetve az anoxikus környezet továbbra is lehetővé tette a kőszéntelepek létrejöttét. A lignin a cellulózzal együtt egy szívós mátrixot képez a sejtfalban. Amikor a fehérrothadás megtámadja a faanyagot, lebontja a lignint, és a mátrix öszszeomlik. A felszabadult cellulózt a gomba így már könnyedén hasznosít-

hatja. A faanyag színe lemezessé, rostossá válik, majd teljesen elporlad. A különleges organizmusok e képessége lehet alkalmazható a bioüzemanyagok előállítása során a növények cellulóz tartalmának felszabadítására. Az öszszetett szénhidrát-molekulákat cukorrá bontva és ezt élesztő baktériumokkal alkohollá erjesztve új bioüzemanyagok alapvető összetevőit kaphatnánk. Emellett, mivel a gomba enzimjei képesek lebontani komplex szerves molekulákat, bioremediációra is alkalmasak lehetnek. Vagyis a környezet veszélyes, szennyező anyagoktól való megtisztítására is felhasználhatóak.

34. ábra: fehérkorhadás

A kutatók a gombák ligninlebontó mechanizmusának evolúcióját és az azt kódoló géncsaládok fejlődését szerették volna rekonstruálni. A kutatást vezető David Hibbet és kollégái a gombák egy nagy csoportjára, az Agaricomycetes osztályra koncentráltak. Fehérkorhadást okozó és hagyományos, kalaposgomba-formájú fajok is tartoznak ebbe a csoportba. Azon-

~ 81 ~

A Föld viselt dolgai

ban egy másik, a fákra veszélyes gombatípus is ide sorolható, a barnarothadás (brown rot) okozója. Ez utóbbi nem képes a lignin lebontására, de a cellulózéra és a hemicellulózéra igen. A visszamaradó lignin a kémiai átalakulás hatására barnás színt vesz fel, és az elkorhadt faanyag kockás darabokra töredezik, majd teljesen porszerű anyaggá esik szét.

azon a feltételezésen alapul, hogy a mutációk viszonylag jól meghatározható sebességgel következnek be. Az eredmények szerint az Agaricomcyetes osztály legrégebbi őse egy olyan fehérkorhasztó faj lehetett, amely számos ligninbontó enzimmel rendelkezett, és körülbelül 300 millió évvel ezelőtt élt. A kutatók szerint a ligninbontó képesség csak egyszer alakult ki a földtörténet során. A csoport egyes leszármazottai, például a barnarothadás-fajok elvesztették az agreszszív ligninpusztító képességüket, és szimbiotikus kapcsolatban élnek bizonyos fafajokkal. Ezek a fajok nem támadják meg az élő szövetet. A gombák családfájának és különleges enzimjeiknek kutatása rendkívüli eredményeket hozhat. A bioüzemanyagok előállítására eddig nem alkalmazható fahulladék, szalma és más mezőgazdasági melléktermékek lebontása válhat lehetővé a gombák vagy enzimjeik felhasználásával.

35. ábra: barnakorhadás

A tanulmány 31 gombagenomot hasonlított össze. A kutatók a fehérrohadás-gombák ligninlebontó enzimjeinek evolúcióját vizsgálták az úgynevezett molekulárisóra-analízissel. Ez

http://tw.gs/zbr2a

~ 82 ~

A Föld viselt dolgai

Az archaikumban gyakrabban részesült égi áldásban bolygónk
Az archaikumban (3,8-2,5 milliárd éve) sokkal több nagyméretű aszteroida csapódott be bolygónkba, mint eddig gondoltuk. Az ápr ilis 25-ei Nature-ben két, a témával foglalkozó tanulmány is megjelent. A kutatók szerint a 3,5-1,8 milliárd évvel ezelőtti időszakban a Földünkre zuhanó kisbolygók vetekedtek a Hold legnagyobb krátereit létrehozó testekkel. E katasztrófák valószínűleg a földi élet fejlődésére is jelentős hatással lehettek.

E globális kataklizmákat előidéző és óriási krátereket létrehozó események apró, milliméteres-centiméteres kőzetrétegeket hoztak létre, melyek az egész bolygón nyomozhatóak. A becsapódás által kidobott törmeléket és az olvadt állapotú anyagot tartalmazó, hatalmas, feláramló anyagfelhő a Föld minden részén vékonyabb-vastagabb réteget képzett. Azonban, sajnos, az archaikumi kőzetek ritkábban fordulnak elő, mint bármely más kor kőzetei. Ráadásul a becsapódások szferuláit megőrizni képes formációk — árapályöv alatti (subtidal) mélységben lerakódott anyagos üledékek— még ritkábbak.

A globális szferulákat tartalmazó rétegek csak a legnagyobb becsapódások során keletkeznek. Amennyiben kisebb a test, csak regionális „szferulalepel” jöhet létre. A roppant energiákat felszabadító esemény során elpárolgó kőzetek gőz formájában emelkednek fel a magasba, ahol az anyag apró cseppekké szilárdul. Megfelelő körülmények között gömböcskékké kondenzálódik és a légkörből lassan kiülepedő por és a visszahulló szferulák létrehoznak egy vékony réteget.

~ 83 ~

A Föld viselt dolgai

36. ábra: a 65 millió évvel ezelőtti becsapódás szferularétegének vékonycsiszolatos képe (ÉK-Mexikó)

A Purdue Egyetem kutatói, Jay Melosh és tanítványa, Brandon Johnson e rétegeket próbálta meg értelmezni. Arra voltak kíváncsiak, hogyan lehet megállapítani az őket létrehozó aszteroida méretét és sebességét. Legalább 12 szferulás réteg keletkezett a 3,47 és 1,7 milliárd év közötti időszakban. 7 db 3,23-3,47 Ga, 4 db 2,492,63 Ga és 1 db 1,7-2,1 milliárd évvel (Ga) ezelőtti időszak során. A prekambriumi szferulás rétegek a Föld történetének egy intenzívebb bombázási periódusáról mesélnek. Az utóbbi félmilliárd évből csak egy hasonló vastagságú réteget produkáló becsapódásról tudunk, amely 65 millió éve létrehozta a mexikói Chicxulubkrátert. Ezek a rétegek elegendő földönkívüli (extra-terresztikus) anyagot tartalmaznak, hogy kizárhatóak legyenek az egyéb lehetséges források, például a nagyon intenzív vulkánkitörések.

Az ősi krátereket rendkívül nehéz tanulmányozni, mert a mállás és a tektonikai folyamatok idővel szinte teljesen felismerhetetlenné teszik őket. És ez a szerencsésebbik eset! Amennyiben tengerbe zuhan egy aszteroida, a kráter az óceáni kéregben jön létre, amely pedig 180-200 millió év alatt az aktív lemezszegélyeken szinte biztosan megsemmisül. Mivel a bolygó kérgének nagy része óceáni, bazaltos kéreg, nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy a legtöbb aszteroida-becsapódás közvetlen nyoma (a kráter) már megsemmisült. Mindezen okoknál fogva a Föld becsapódási történetére eddig csupán a földközeli kisbolygók méretének eloszlásából és a holdi kráterek tanulmányozásából lehetett következtetni.

37. ábra: 2,63 milliárd éves nyugat-ausztráliai szferularéteg (Oberlin College photo/Bruce M. Simonson)

~ 84 ~

A Föld viselt dolgai

A Melosh és csapata által kifejlesztett technika segítségével a szferulákat tartalmazó rétegek vizsgálatával lehetséges a bolygó történetének korai korszakában bekövetkezett kataklizmákról is információkat szerezni. A 10 kilométernél nagyobb égitestek becsapódása által létrehozott szferulás réteg az egész bolygón megtalálható. A Purdue Egyetem kutatói olyan számítógépes modellel vizsgálták e milliméteres tartományba eső szferulákat, amely eredetileg a gőzfázisú anyag kondenzálódásának leírására kifejlesztett matematikai formulákat használ. A kráterekhez közelebb hasonló formájú, de más folyamat által létrehozott olvadékcseppeket is találni. E két szemcsetípus szétválasztására eddig nem volt mód, a szimulációk segítségével azonban a kutatók kialakítottak egy új módszert a különböző becsapódások által létrehozott termékek elkülönítésére.

A másik kutatócsapat számítógépes modellek segítségével vizsgálta a tettes kisbolygók lehetséges származási helyét, a belső aszteroidaöv egy olyan részét, amely mára már szinte teljesen elnéptelenedett. A szimulációk szerint ez a zóna mintegy 4 milliárd évvel ezelőtt destabilizálódott a nagybolygók késői migrációja miatt. A kutatócsapat a NASA CLOE és a Southwest Research Institute (SwRI) (Boulder, Colo) munkatársaiból állt össze. A rendelkezésre álló legjobb modell (Nice) szerint az óriásbolygók nagyszabású átrendeződése felelős a Naprendszerben a kisbolygók pályáinak instabillá válásáért és a becsapódásokért. A Nice-modell alapján a Földet és a Holdat érő intenzív kisbolygó-zápor azonban csupán 100-200 millió évig tarthatott. A kutatócsapat a modell alapfeltételeit megtartva egy eddig figyelembe nem vett aszteroidaforrás után nézett. A Mars és a Jupiter pályája között elterülő fő aszteroidaöv belső szegélye ma már instabil, de a kutatók szerint 4 milliárd éve még nem ez volt a helyzet. A bolygók egy jóval kompaktabb konfigurációban keringtek, és ez a zóna még számos nagy testnek adott otthont. A bolygók nagy reorganizációja instabilitást idézett elő, és ez számos nagy impaktort (becsapódó égitestet) indított a belső Naprendszer felé.

Becsapódás és kráterképződés
Az események bekövetkezésének időbeli eloszlása is igen rejtélyes. Jóval a Hold kései bombázása (LHB—Late Heavy Bombardment) után érkezhettek a Földre a rétegeket létrehozó kisbolygók vagy üstökösök. Az LHB hozta létre mintegy ~4,2-3,8 milliárd évvel ezelőtt a Hold legnagyobb krátereit és medencéit.

~ 85 ~

A Föld viselt dolgai

A szimulációk szerint körülbelül 70 nagy, „dinoszaurusz-ölő” mérettartományba eső aszteroida érkezhetett a Földre, 4 pedig a Holdra a 3,8-1,8 milliárd évvel ezelőtti időszakban. A 180 kilométeres dél-afrikai Vredefort-kráter (2 Ga) és a 250 kilométeres kanadai Sudbury-kráter (1,85 Ga) lehettek az LHB legutolsó hírnökei. A tanulmány következtetései szerint a legnagyobb archaikumi kráterek a 15 legfiatalabb és legnagyobb holdi medencéhez hasonlíthatók, melyek 300200 km átmérőjűek. A becsapódások közül néhány akár 500-szor nagyobb energiát is felszabadított, mint a dinoszauruszokkal végző kataklizmát okozó égitest. Az archaikumban bolygónkat eltaláló kisbolygók között akár 40 kilométeres szörnyetegek is előfordulhattak. 65 millió éve a dinókkal végző aszteroida „csak” 12-15 km átmérőjű lehetett. Természetesen jóval több kisebb égitest csapódott be, mint nagyobb. A kutatók

összehasonlították a kráterek méretét az aszteroidaöv égitest-populációjával. A kettő közötti korreláció azt bizonyítja, hogy valószínűleg az aszteroidaövből származtak az LHB impaktorai. A kései nagy bombázás elnyúlása és a vele járó, pár százmillió évente bekövetkező kataklizmák komolyan hátráltathatták a földi élet fejlődését. Az evolúcióra szignifikáns hatást gyakorolhatott ez a mainál jelentősebb égi fenyegetettség. Egy 40 km-es aszteroida könnyedén eltörölhette a korai fiatal, fejletlen ökoszisztémákat. Az életet visszaparancsolhatta az első mezőre, az egysejtűek szintjére. Másrészről viszont a Föld archaikumi képéről is rengeteg információt nyerhetünk a becsapódások által visszahagyott rétegek globális szintű felmérésével. Tökéletesek lehetnek a különböző formációk korrelációjára és paleogeográfiai rekonstrukciókra.

http://tw.gs/zbr2f

~ 86 ~

A Föld viselt dolgai

A „fémek” kulcsfontosságúak a bolygókeletkezés szempontjából
A hidrogénnél és héliumnál nehezebb elemeket viszonylag nagy mennyiségben tartalmazó csillagok körül gyakrabban keletkeznek bolygók Jarett Johnson és Hui Li (Los Alamos National Laboratory — New Mexico) kutatásai szerint._________________________________________

A csillagászatban „fémeknek” nevezett, nehezebb elemek jelenléte szükséges a planetezimálokat létrehozó porszemcsék létrejöttéhez. Ezek később a születő bolygók magjává válnak, és még több anyagot vonzanak magukhoz. Emellett vannak bizonyítékok arra is, hogy a kevés fémet tartalmazó, fiatal csillagok körüli porkorongok nem maradnak fenn sokáig. Amennyiben figyelembe vesszük, hogy az Univerzum nehezebb elemei mind óriási csillagok felrobbanásával szóródtak szét az intersztelláris térben, könnyen belátható: csak akkor jöhettek létre az első bolygók, amikor már elegendő nehezebb elem állt rendelkezésre a gázfelhőkben. A kutatók megbecsülték a planetáris korongok bolygók keletkezéséhez szükséges minimális nehezebbelemtartalmát. A szimulációk segítségével a korai Univerzumról nyerhetünk értékes információkat. Milyenek voltak az első bolygórendszerek? Mikor jöttek

létre? Az e kérdésekre adott válaszok a csillagászat számos más területére is komoly hatással lehetnek. Például: mikor jöttek létre az első, élet kialakulásához megfelelő bolygórendszerek? Johnson és Li szerint egy jó bolygókeletkezési elméletnek a korai bolygók és anyacsillagaik tulajdonságait is meg kell tudnia jósolni. Egy ilyen teóriát a galaxisunkban található idős bolygórendszereken lehetne letesztelni. A szupernovák által behintett gázfelhőkből kialakuló csillagok tulajdonságaira is hatással kellett lennie az univerzum kémiai fejlődésének. Ezek már eltérő környezetben születtek és fejlődtek csillagokká. „Egy, a Földhöz hasonló tömegű és sűrűségű bolygó csak akkor jöhetett létre, amikor a csillagok és szupernóvák a gázfelhőket legalább a Nap nehézelem tartalmának 10%-ra dúsították. Eszerint számos csillaggenerációnak kellett létrejönnie és ellobbannia, mielőtt az első lakható bolygók létrejöhettek” – magyarázta Johnson.

~ 87 ~

A Föld viselt dolgai

A bolygókeletkezés egyik legfontosabb tényezője a protoplanetáris korong diszperziójának (~szétszóródásának) sebessége. A planetáris korong eróziójának két legfőbb oka az óriásbolygók képződése és az anyacsillag által előidézett fotoevaporáció beindulása. Az utóbbi folyamat tűnik dominánsabbnak. A csillag sugárzása felgyorsítja a könnyebb elemek atomjait és kilöki azokat a korongból, így idővel lassan elpárolognak. A megfigyelések szerint az alacsony fémtartalommal (metallicity) rendelkező korongok rövidebb élettartamúak. A kutatópáros szerint a magasabb nehézelem-tartalom megvédi a korongot a csillag sugárzásától, és így több idő marad a nagyobb bolygók kialakulására. Johnson és Li a bolygókeletkezéshez szükséges kritikus fémkoncentráció mértékének meghatározásához a korong élettartamát összehasonlította a porszemcsék nagyobb testekké összeállásához szükséges idővel. A porszemcsék összetapadásához szükséges idő függ a korong sűrűségétől és hőmérsékletétől, vagyis a csillagtól mért távolságtól is. A kritikus fémtartalom változik a távolsággal! A kőzetbolygók létrejöttéhez szükséges „fémkoncentráció” a távolság függvényében. A függőleges tengelyen a korong Naphoz viszonyított vastartalma, a vízszintesen a távolság (csillagászati egységben) van feltüntetve.

A szürke, tiltott zónában a modell szerint nem jöhetnek létre földszerű bolygók. A kutatópáros szerint csak akkor indulhat be a planetezimálok képződése, ha eléri a korong a kritikus kémiai öszszetételt. A Világegyetem első csillagai (Population III) még csak hidrogénből és héliumból álltak, ezért valószínűleg nem is lehettek bolygóik. Egyes elméletek szerint ezek igen nagy tömegű óriások voltak, melyek nagyon rövid idő alatt felélték fűtőanyagukat. Néhány 10-100 millió évvel keletkezésük után már szupernóvává váltak és behintették környezetüket nehezebb elemekkel. Az ezután született második generációs (Population II) csillagok már elegendő fémtartalommal rendelkeztek, hogy bolygók is létrejöhessenek körülöttük. Számításaik szerint a legelső bolygók anyacsillaguktól csupán 0,03 CSE (csillagászati egység – Nap-Föld távolság = ~150 millió km) távolságra keletkeztek. Emiatt ezek a még bolygók valószínűleg túl forróak voltak ahhoz, hogy életet hordozhassanak. Az első földszerű bolygók a Napnál valamivel nagyobb tömegű csillagok körül keletkezhettek, meglepő módon akár a lakható zónában is. Mivel ezen csillagok már valószínűleg elpusztultak (4 milliárd éves élettartam szemben a Nap 10 milliárdjával), ha voltak is körülöttük életet hordozó világok, mára ezek már nem léteznek.

~ 88 ~

A Föld viselt dolgai

Hozzá kell tenni, hogy önmagában a lakható zónában keringő bolygók léte még nem jelenti azt, hogy kialakulhat élet vagy netalán intelligens élet. A korai galaxisokban több szupernóva és feketelyuk fordulhatott elő, mint ma. Ezek jelentős veszélyforrások lehetnek az élet számára, mert halálos sugárzással áraszthatták el környezetüket. Ez a kutatás felvet néhány igen érdekes kérdést. Ha például találnánk alacsony fémtartalmú csillagok körül kőzetbolygókat, az két dolgot jelenthet. Vagy hibás az akkréciós bolygókelet-

kezési modell, vagy pedig később létrejött, de kidobott nomád planétákat fogtak be. Ebben az esetben a csillag és bolygója eltérő korú és kémiai összetételű. A másik izgalmas lehetőség, hogy ha idővel az Univerzum illetve a Tejútrendszer kémiai fejlődése folytán változik a csillagközi felhők összetétele, a különböző korokra jellemző bolygótípusok is jelentősen eltérhetnek egymástól. Kvázi felfedődik a kérdés: vajon ma keletkeznek még a mi Naprendszerünkhöz hasonló bolygórendszerek? Milyen idősek lehetnek ma az első „Föld”-ek? Létezett/létezik-e még rajtuk élet?

http://tw.gs/zbr2C

~ 89 ~

A Föld viselt dolgai

Nagy Unkonformitás – bizonyíték a kambriumi robbanás földtani okaira?
600 millió évvel ezelőtt az óceánok csak úgy hemzsegtek az élőlényektől. Ám ezek az egyszerű, puhatestű organizmusok nagyon különböztek a ma ismert életformáktól. Nehezen képzelhető el, hogy a mai állatok ősei lehettek. Körülbelül 530 millió éve történt valami, ami gyökeresen megváltoztatta a földi élet fejlődését._______________________________

A geológiai viszonylatban egy szempillantás – néhány 10 millió év – alatt bekövetkezett evolúciós robbanás a diverzitás és komplexitás elképesztő növekedéséhez vezetett. Hirtelen fejlődésnek indultak a komplexebb, többsejtű élőlények, megjelentek az első külső, illetve belső vázzal rendelkező fajok. Az ősmaradvány-rekordban jól dokumentált a kambriumi robbanás, de oka – miért és mikor történt – a kutatók számára mindeddig rejtély maradt. Egy új tanulmány szerint a válasz a korszak egy másik földtani érdekességében keresendő. A Nagy Unkonformitás (Great Unconformity) egy, az idősebb magmás és metamorf és a fiatalabb üledékes kőzetek között húzódó drámai határfelület (diszkordancia felület). „A Nagy Unkonformitás egy nagyon feltűnő geomorfológiai felület, és nincs ehhez

hasonló a teljes kőzetsorozatban” – mondta a kutatást vezető Shanan Peters, a Wisconsin-Madison Egyetem professzora. Világszerte nyomozható az idősebb, prekambriumi kőzetekre üledékhiánnyal települő fiatalabb, kambriumi üledékes kőzeteket elválasztó jellegzetes földtani forma. Egyes területeken több mint 1 milliárd év üledékei hiányoznak. Vagy nem történt üledék-lerakódás, vagy a kambrium előtt lepusztultak a korábban létrejött kőzetek. Bár nem mindenütt létezik ez a földtani hézag, eddig nem sikerült a kambriumi evolúciós bumm okait feltárni. Zavarba ejtően gyorsan megjelentek a fejlettebb élőlények. 1869-ben nevezte el a felfedező és geológus John Wesley Powel a Grand Canyon-ban tett első dokumentált expedíció során. Ezután még sokáig ejtette zavarba a tudósokat ez az óriási üledékhézag. Sokan – például Charles Dar-

~ 90 ~

A Föld viselt dolgai

win is – az üledékes rétegekben jelentkező és ismereteinkben fennálló óriási hiánynak tekintette. Peters szerint éppen ez az üledékhiány jelentheti a kulcsot annak megértéséhez, hogy mi is történt valójában. Peters és kollégája, Robert Gaines (Pomona College) a Nature 2012. április 19-ei számában fejtették ki friss elméletüket. Szerintük a Nagy Unkonformitást létrehozó geológiai folyamatok adhatták meg a lendületet az evolúciónak, hogy hirtelen elképesztő diverzitást generáljon.

kodó jelet is találtak. Szokatlan, különleges geokémiával bíró üledékes telepek ismertek ebből az időszakból. A korai kambriumban a sekély tengerek többször elöntötték, majd visszahúzódtak Észak-Amerika akkori alacsony területeiről. Ezzel lepusztították a felszíni kőzeteket. A kibukkanó metamorf és magmás kőzeteket azonnal kikezdte a kémiai mállás, és ennek következtében nagymennyiségű kálcium, vas, foszfor és szilícium került az óceánokba. Az tengervíz kémiai összetétele ezzel drasztikusan megváltozott. Az erodálódott felszínt a későbbi kambriumi tengerek friss üledékrétegekkel fedték be, és ezzel lezárták a Nagy Unkonformitás időszakát. A tengervíz kémiai összetételének megváltozása a korai kambrium magas karbonátos kőzetkeletkezési rátájában érhető tetten. Gyakoriak voltak a kiterjedt glaukonittelepek (káliumban, szilíciumban és vasban gazdag ásványtelepek), melyek ma már jóval ritkábbak. A megnövekedett ásványianyag-koncentráció komoly stresszhatást gyakorolt az élőlényekre. Az organizmusoknak fenn kell tartaniuk a testükben található ionok egyensúlyát. Ha túl sok van valamelyik elemből, meg kell szabadulni tőle. Erre a legegyszerűbb megoldás, hogy az élőlények ásványokba zárják ezeket.

38. ábra: a Nagy Unkonformitás a Grand Canyon-ban a legszembetűnőbb

A kambriumi robbanást kiváltó ok: a kontinentális erózió fokozódása miatt megnövekedett az üledékbevitel. Az erre adott bio-geokémiai válasz következtében indult fejlődésnek a biomineralizálás (biológiai ásványkiválasztás) evolúciója. Mindez az üledékhézag korszakának vége felé történhetett. Több mint 20.000 észak-amerikai kőzetmintát vizsgáltak meg, és több árul-

~ 91 ~

A Föld viselt dolgai

Az ősmaradványrekord szerint a három fő bioásvány (biomineral – biológiailag fontos ásvány) többé-kevésbé egyszerre jelent meg változatos, távoli rokonságban álló élőlényeknél. Ezek a csontokat és fogakat felépítő kalcium-

foszfát; a gerinctelenek külső vázát alkotó kalcium-karbonát és a radioláriák szilícium-dioxidja. Mindez arra utal, hogy a kambriumi robbanás legfőbb oka a tengervíz kémiai összetételének drasztikus megváltozása lehetett.

http://tw.gs/zbr3a

~ 92 ~

A Föld viselt dolgai

Újabb teória a kontinensek kialakulására
A Bonni és Cologne-i Egyetemek geológusai új elmélettel álltak elő a Geology áprilisi számában a kontinensek kialakulásának első időszakaszát illetően. A kutatók szerint akár a ma ismert lemeztektonika nélkül is kialakulhattak a kontinensek.________________________________

Földünk belső felépítése héjas szerkezetű. A legkülső, 30-40 km-es kéreg úgyszólván „úszik” a köpeny sűrűbb anyagán. A nehezebb, bazaltos óceáni kéreg vékonyabb, mint a szárazföldi vagy kontinentális kéreg. A gránitos összetételű kontinensek kisebb sűrűségüknél fogva jobban kiemelkednek a köpeny anyagából, és képesek több ezer méter magas hegységeket is megtartani. A ma elfogadott elméletek szerint a kontinentális kéreg anyaga tektonikus lemezek összeütközése és mélybe bukása (szubdukció) következtében kezdett kialakulni. A legalább 100 km mélységbe alábukó hidratált óceáni kéreg részleges (parciális) olvadékainak felszínre jutásával alakulhattak ki az első kontinensmagok. A legidősebb ismert kontinentális kőzetek a nyugat-grönlandi, 3,8 milliárd éves TTG-sorozatok (tonalit-trondjemitgranodiorit), melyek nagy része már rég gneiszé (Itsaq Gneiss Complex) metamorfizálódott. Összetételük hasonló a mai szigetíveken feltörő sava-

nyú magmákéhoz, de nyomelem-tartalmuk a mai kőzetektől jelentősen eltér. A Dr. Thorsten Nagel és kollégái által közölt friss eredmények megkérdőjelezik a korábbi nézeteket. Elméletük szerint nem szükségesek alábukó kőzetlemezek a megfelelő parciális olvadékok keletkezéséhez, azok egy tektonikusan megvastagodott forró kéregben is kialakulhattak. A szárazföldi kéreg összetétele egybeesik az óceáni kéreg félig – 10-30%-ban – megolvadt állapotával. Sajnos a megszilárdult kőzetek ebben az esetben nem túl sok információval szolgálnak arról, milyen mélységben játszódott le az olvadási folyamat. Ehhez ismerni kellene, hogy milyen összetételű volt a visszamaradt óceáni kéreg. A probléma áthidalásának érdelében a kutatók a grönlandi kőzetek nyomelemösszetételére koncentráltak.

~ 93 ~

A Föld viselt dolgai

Mielőtt a magma elhagyta anyakőzetét, a parciális olvadék és a szilárd reziduum között folyamatos volt a nyomelemcsere. A különféle ásványok eltérő mértékben képesek a nyomelemeket megkötni. Vannak olyan nyomelemek, amelyek könnyen olvadékba mennek, mások inkább a szilárd kőzetben maradnak. Az olvadék magán viseli annak a kőzetnek a nyomát, melylyel kapcsolatba került. Ez lehetővé teszi a kutatók számára az anyakőzet ásványi összetételének rekonstrukcióját. Számítógépes szimulációk segítségével a kutatók modellezték az egyes mélységekben kialakuló olvadék, illetve a forráskőzet összetételét. A kapott eredményeket összehasonlították a legrégebbi kontinentális kőzetek nyomelem-összetételével. Meglepő, de az óceáni kéregnek nem kellett 100 km-es mélységbe lebuknia ahhoz,

hogy az első kontinensek anyagát adó olvadék létrejöhessen. Számításaik szerint egy 30-40 km-es olvadékforrás sokkal valószínűbb. Lehet, hogy az ősi óceáni kéregből egyszerűen „előszivárogtak” az első kontinensek. Az archaikumban még jóval forróbb volt Földünk, mint ma, ezért például intenzívebb volt a vulkanizmus, a kéreg metaszomatikus metamorfózisa stb. A friss teória egy merőben más bolygó képét festi le előttünk. Ahol talán még nem létezett lemeztektonika, százezernyi kisebbnagyobb gránitos anyagú vulkán ült az óceáni kérgen, és még viszonylag gyakran csapódtak be aszteroidák. Idővel talán a granitoid anyagú szigetek összenövésével jöttek létre az első kisebb kontinenscsírák? Földünk történetének e korszakát még homály fedi.

http://tw.gs/zbr3A

~ 94 ~

A Föld viselt dolgai

60 millió éve sebességet váltott India
A lemeztektonikát tanulmányozó kutatók évtizedek óta ismerik a lemezek mozgásáért felelős két fő erőhatást. A lemezhatároknál jelentkező húzó (pull) és nyomó (push) erők szabják át a bolygó geológiai képét. Az óceánközépi hátságoknál a feltörő olvadt magma „széttolja” a lemezeket, a szubdukciós zónákban ezzel szemben az alábukó, sűrű, hideg kőzetlemez húzó hatást fejt ki a lemez egészére. ______________________

Steve Cande és Dave Stegman, a Scripps két kutatója felfedezett egy új „erőt”, mely a tektonikus lemezek mozgásához jelentékenyen hozzájárulhat. A köpenydiapírok (mantle plume, ~köpenycsóva) a köpenymaghatárról felemelkedő köpenyáramlások. Eredményeiket a július 7-ei Nature-ben tették közzé. Cande és Stegman szerint a köpenydiapírok is hozzájárultak a lemeztektonikai mozgásokhoz a földtörténet során. A köpenydiapírok úgynevezett forró pontokként („hot spot”) jelennek meg a felszínen: például Hawaii, Galapagos, Izland esetében. Ezeken a pontokon intenzív lemezen belüli vulkanizmus figyelhető meg. A köpenydiapírok stabil, több (tíz)millió éven át létező képződmények. A Scripps tudósai arra világítottak rá, hogy a hagyományos „push-pull”-modell mellett a köpenycsóvák is jelentősen hozzájárulhatnak a lemezek mozgásához, időnként jelentősen meglökve vagy lelassítva az egyes lemezeket.

39. ábra: qz Indo-Atlanti-térség 63 millió évvel ezelőtti állapotának rekonstrukciója. A nyilak Afrika (fekete) és India (sötétkék) Eurázsiához viszonyított mozgását mutatják a diapír maximális aktivitása idején és utána. Indiától északra a recés vörös és barna vonalak a szubdukciós zóna két lehetséges pozícióját jelzik. A lehetséges forgatókönyvek a két kontinens 52 és 43 millió évvel ezelőtti ütközését valószínűsítik

~ 95 ~

A Föld viselt dolgai

Eredményeik bizonyítják, hogy egy 70 millió éve kialakult diapír megjelenése és az indiai lemez mozgásának hirtelen felgyorsulása között közvetlen kapcsolat állhat fenn. Emellett a diapír intenzív vulkanizmust is előidézett a kontinensen, melynek eredményeként létrejöttek a Dekkán-fennsík árbazaltjai Nyugat-Indiában. India ezután folytatta útját észak felé, és összeütközött Ázsiával, a köpenycsóva azonban nem mozdult el, a mai napig aktív maradt, és létrehozta Réunion szigetét. Ez a „plume-push” erőhatás nemcsak Indiára hatott: Afrikára ellenkező irányú taszító hatást gyakorolt, időlegesen megállítva a kontinenst. „A diapír megjelenéséig Afrika lassan sodródott, de ekkor hirtelen megállt, éppen amikor India mozgása felgyorsult. Az afrikai és az indiai lemez mozgása szinkronizálódott, és a Réunion forró pont jelenti a két esemény között a kapcsolatot” — magyarázta Stegman. Amikor a diapír által kifejtett erő lecsökkent, az afrikai lemez visszanyerte eredeti sebességét, míg India lelassult. „Mintegy 50 millió évvel ezelőtt drámaian lelassult az indiai lemez észak felé sodródása, amelyet régóta az eurázsiai lemezzel való kollízió kezdetének tartanak” — mondta Cande, a Scripps tenger-geofizikai professzora. A tanulmány egyik

fontos következtetése, hogy az indiai lemez hirtelen lelassulása csak a köpenydiapír gyengülésének a jele.

40. ábra: a Közép-Atlanti- és a DélnyugatIndiai-hátság műholdas gravitációs térképe. Az egyenetlen topográfiát és a vetőzónákban jelentkező éles gyűrődéseket Afrika mozgásának lelassulása hozhatta létre

http://tw.gs/zbr4d

~ 96 ~

A Föld viselt dolgai

Gyorsan magához tért az élet a Hógolyó Föld után
A földtörténet talán legnagyobb globális jégkorszaka után megjelenő első élőlények valószínűleg igen fejlett túlélési stratégiákkal védekeztek a külső zord körülmények ellen. ____________________________________

A MIT, a Harvard és a Smith College kutatói több száz apró fosszíliát fedeztek fel egy 710 millió éves kőzetrétegben. Éppen ekkor ért végett a Hógolyó Földnek nevezett esemény első felvonása. Szinte az egész bolygót jégtakaró borította, csak az egyenlítői területeken volt mérsékeltebb éghajlat. A szóban forgó ősmaradványok apró, amőbaszerű egysejtűek külső vázai. Az ilyen idegen anyagokból – homokszemcsék, szivacstűk, héjtöredékek – összeragasztott héjakat agglutinált vázaknak nevezzük. A felfedezés a legkorábbi bizonyítéka az agglutinációnak az ősmaradványrekordban. A kutatók viszonylag jelentős diverzitású életközösségre bukkantak, ami arra utal, hogy relatíve gyorsan túltette magát az élővilág az első Hógolyó Föld eseményen. A tanulmány az Earth and Planetary Science Letters legfrissebb számában jelent meg.

A geológusok két Hógolyó Föld eseményre találtak bizonyítékot, melyek 710 és 635 millió éve változtatták fagyott világgá bolygónkat. Mindezt az akkori Egyenlítő környékén fekvő területeken talált glaciális üledékek bizonyítják. A második jégkorszak után indult meg a többsejtű élőlények „Kambriumi Robbanás”-ként ismert felvirágzása, melyet már régóta intenzíven kutatnak. A két esemény közötti időszakról azonban eddig nem sokat tudtunk, a tekintélyes, 75 millió éves periódusból csak néhány fosszília került elő. „Igen jól ismerjük a Hógolyó előtti földtörténetet, de fogalmunk sincs arról, hogy mi történt a két esemény között. Most kezdjük igazán felismerni, hogy milyen sok különleges életforma létezhetett ekkor” – mondta Tanja Bosak, a MIT geobiológiai adjunktusa, a cikk vezető szerzője.

~ 97 ~

A Föld viselt dolgai

Bosak kollégái, Francis Macdonald (Harvard) és Sara Pruss (Smith College) Észak-Namíbiába és Mongóliába utaztak mintagyűjtés céljából. Az úgynevezett fedő-karbonátokat vizsgálták, melyek a jégkorszak után hirtelen kialakult kőzetrétegek. Keletkezésük módja még ma is vita tárgya. A jégkorszak végén meginduló intenzív olvadás és a magasabb CO2-tartalmú atmoszféra felgyorsította az eróziót és a mállást. Az ennek következtében óceánokba jutott óriási mennyiségű kalcium kicsapódása a legvalószínűbb magyarázat a fedő-karbonátok megjelenésére. A mintákat Bosak savban feloldotta, és a reziduumban keresett fosszíliákat. „Kicsit olyan, mint amikor felhőket nézünk, formákat próbálunk kivenni, összefüggéseket keresni.” A mintákban kis, sötét, ovális testecskéket fedezett fel, mindegyik végén egy apró bemetszéssel. Hogy pontosabb, háromdimenziós képet kapjon a parányi fosszíliákról, Bosak elektronmikroszkóppal is megvizsgálta őket. A vázacskák üreges, 10 mikron vastagságú héjak. A namíbiaiak főként kerekdedek, ezzel szemben a mongóliaiak jóval csőszerűbbek. A fosszíliák többsége rendelkezik egy hasadékkal, melyen keresztül a parányi egysejtű állábával kinyúlhatott, például táplálékszerzés céljából.

A kutató röntgen-spektroszkópiával meghatározta a vázak összetételét is. Az állat a környezetében előforduló szemcséket – például kvarc, földpátok – ragasztotta magára. Több tényező is kiválthatta az ilyen védekezési mechanizmusok kifejlődését: az extrém környezeti feltételektől egészen a ragadozó életformák elterjedéséig. „Szinte azonnal megjelentek az első eljegesedés végén ezek a masszív organizmusok” – mondta Bosak.

41. ábra: egy apró agglutinált váz elektronmikroszkópos képe

A legközelebbi ma élő rokonaik a házas amőbák (Testate amoebae) lehetnek, melyek erdőkben, tavakban és tőzeglápokban előforduló egysejtű élőlények. Ezek az organizmusok kvarcot, agyagásványokat, gomba-spórát és pollent cementálnak össze, és erős köpenyt, vázat építenek belőlük.

~ 98 ~

A Föld viselt dolgai

Bosak szerint a házas amőbák rendkívül elterjedtek voltak a Hógolyó Föld esemény előtt. Azonban nincs megalapozott bizonyíték arra, hogy mikor fejlesztették ki szilárd vázukat felépítő mechanizmusukat. A jégkorszak utáni fellendülés rengeteg új tulajdonság megjelenését tehette lehetővé.

A kutatócsapat még visszatér Mongóliába, hogy további kőzetmintákat gyűjtsenek. Emellett remélik, hogy más tudósok is csatlakozni fognak ezen időszak kőzeteinek kutatásához.

http://tw.gs/zbr4f

~ 99 ~

A Föld viselt dolgai

Szénhidrogének a Föld belsejében is keletkezhetnek?
Egy friss, a Proceeding of National Academy of Sciences című folyóiratban közölt tanulmány szerint a Föld belsejében, extrém magas nyomáson és hőmérsékleten metánból szénhidrogén molekulák keletkezhetnek.

A nagy nyomáson és hőmérsékleten létező szénhidrogének termodinamikai és kinetikai tulajdonságainak ismerete létfontosságú a szénrezervoárok és -áramlások megértéséhez. A tanulmány a magas nyomáson végbenő, metán-polimerizációt demonstráló kísérletekben tapasztalt jelenségek megértéséhez szolgáltathat alapot. A szénhidrogének az olaj és a földgáz fő összetevői. Részt vesznek a szénkörforgásban, abban az alapvető folyamatban, mely lehetővé teszi a szén újrahasznosulását a bioszférában. A kutatócsapat a US Davis, a Lawrence Livermore National Laboratory (LLNL) és a Shell Projects & Technology munkatársaiból áll. Az egyik kutató, Giulia Galli, aki most a UC Davis professzora és a Deep Carbon Observatory's Physics and Chemistry of Deep Carbon Directorate egyik vezetője, korábban az LLNL-nél volt kutató.

A geológusok és geokémikusok szerint a kőolaj és földgáz szénhidrogénjeinek több mint 99%-a sokmillió évvel ezelőtt elpusztult szervezetek bomlásával keletkezett. Nagy mélységben eltemetődve alakultak át olajjá és földgázzá, majd idővel földtani csapdákban gyűltek össze. „Azonban lehetséges, hogy speciális körülmények között tisztán kémiai eredetű szénhidrogének is megjelenhetnek, például rifteknél vagy szubdukciós zónákban” – mondta Galli. „Szimulációink szerint a metánmolekulák összekapcsolódhatnak és nagyobb szénhidrogén-molekulákat képezhetnek, amikor a felső köpenyben nagyon nagy nyomásnak és hőmérsékletnek vannak kitéve”— mondta Galli. „Nem azt állítjuk, hogy összetettebb szénhidrogének előfordulhatnak realisztikus, »piszkos« köpeny kondíciók esetében, de azt igen, hogy a nyomásés hőmérsékletviszonyok elégségesek ahhoz, hogy lehetséges legyen.”

~ 100 ~

A Föld viselt dolgai

Galli és kollégái a Berkley-i Mako számítógépklasztert és az LLNL számítógépeit használták a Föld belsejében óriási nyomáson és hőmérsékleten előforduló szén- és hidrogénatomok viselkedésének modellezésére. Modern technikákat és a Qbox nevű – az UC Davis-en kifejlesztett – szoftverrendszert alkalmazták a kutatásuk során. Eredményeik szerint több szénatomot tartalmazó szénhidrogének 1500 K és 5

GPa nyomáson létrejöhetnek metánból. Ilyen körülmények mintegy 70 km mélységben fordulnak elő. „A szimulációk szerint fém- vagy szénfelületeken gyorsabban lejátszódhat a folyamat – katalizátorként működhetnek” – mondta Leonardo Spanu, az UC Davis kutatója, a cikk első szerzője. A kutatás nem tért ki arra, hogy ezen szénhidrogének közelebb vándorolhatnak-e a felszínhez és így hozzájárulhatnak-e a földgáz- és kőolajtelepek kialakulásához.

http://tw.gs/zbr5C

~ 101 ~

A Föld viselt dolgai

A szibériai lávaömlés és a földtörténet legnagyobb kihalása
Nagy valószínűséggel újabb bizonyítékokat találtak arra az elméletre, mely szerint a földtörténet legnagyobb kihalási eseményét (Perm-Triász határ) a rendkívüli mértékű szibériai vulkanizmus idézhette elő.

Mintegy 250 millió éve, a földtörténeti perm időszak végén becslések szerint a tengeri élőlények 95%-a, a szárazföldiek 70%-a kipusztult. A Calgary Egyetem munkatársai úgy gondolják, megtalálták a választ arra a kérdésre, hogy mi válhatta ki az ökoszisztéma drámai összeomlását. Elméletük szerint az ez idő tájt Szibériában lejátszódó intenzív vulkanikus tevékenység következtében nagymennyiségű üvegházhatású gáz (CO2, CH4) és vulkanikus por került a légkörbe. „Szó szerint ez lehet az a füstölgő puskacső, amely megmagyarázza a késő permi kihalást” – mondta Dr. Steve Grasby. Grasby és kollégái Kanada magas arktiszi területein vizsgálódva szenes hamurétegeket fedeztek fel a kihalással egyidős kőzetrétegekben. Eredményeiket a Nature Geoscience-ben publikálták. Egy aszteroida-becsapódás által előidézett kihalási eseménnyel szemben a perm végi kihalásnak nem ismerjük a

pontos okait. Korábbi kutatások erős vulkanikus tevékenységgel magyarázták, mely kőszén- és anhidrit-telepeken áttörve jelentősen növelte a légköri üvegházhatású gáz koncentrációját. „Kutatásunk szolgáltatja az első közvetlen bizonyítékot arra a masszív vulkanikus tevékenységre, mely jelentős mennyiségű szén elégését illetve kigázosodását okozhatta. Ez alátámasztja azokat a modelleket, melyek jelentős üvegházhatású gáztermelést mutatnak ebben az időben.” A kihalási esemény idején Földünkön egyetlen hatalmas, összefüggő szuperkontinens létezett, melyet Pangea-nak hívnak. Néhány kisebb szárazföld (mikrokontinens / terrén) kivételével egy kontinensben egyesültek a kontinentális lemezek. Sivatagoktól kezdve esőerdőkig minden ökológiai környezet megtalálható volt rajta. Ekkor jelentek meg a négylábú gerinces állatok egyre specializáltabb formái, a primitív kétéltűektől kezdve, a korai hüllőkön át az emlősszerű hüllőkig (Synapsida).

~ 102 ~

A Föld viselt dolgai

Utóbbiakból fejlődtek ki idővel az emlősök. A hamut azok a szibériai trapp bazaltokat felszínre jutató vulkánok szolgáltatták, melyeket ma Észak-Oroszország területén találhatunk meg. A platóbazalt-előfordulások Tura-központtal, Yakutsk, Norilsk és Irkutsk térségét is átölelve csaknem 2 millió km2 területen nyomozhatók. A hamufelhők a mai Kanada területén felszínre bukkanó kőzetekig is eljutottak. Grasby Dr. Benoit Beauchamp közreműködésével vizsgálta a különleges formációt. Dr. Hamed Sanei segítségét is igénybe vették néhány különleges szerves anyagot tartalmazó réteg vizsgálatánál. „Felfedeztünk néhány szerves anyagban gazdag réteget, melyeket Hamed azonnal szeneshamu-rétegekként írt le. Ez az első közvetlen bizonyíték szenes hamu lerakodásokra ebben az időszakban.”

A hamu – a szerzők szerint – talán még tovább rontotta az ökoszisztéma helyzetét. Ekkorra már megindult egy másik folyamat is, mely az óceánok csökkenő oxigénkoncentrációját idézte elő. A perm végén már eleve visszaszorulóban volt számos csoport. Bármi is pusztította el az ökoszisztéma döntő hányadát, az már inkább csak a kegyelemdöfés volt. Rendkívül rossz körülmények alakultak ki ekkor Földünkön az élet számára. A szenet felgyújtó és elgázosító vulkáni működés mellett az általuk kilövellt hamu is erősen toxikus volt, a légkörből kiülepedve a szárazföldi és az óceáni élővilágra nézve is negatív hatásokkal járt. Az óceánok savassága nőtt. A hamu beboríthatta az egész bolygót, kisebb jégkorszakot előidézve. Mikor aztán végül kiülepedett, a CO2-koncentráció eredményeképpen megnövekedett üvegházhatás miatt gyors felmelegedés következhetett be. Mindezen stresszhatások együttesen okozhatták a földi életet ért legnagyobb krízis bekövetkezését.

http://tw.gs/zbr6g

~ 103 ~

A Föld viselt dolgai

A Föld magja lassabban forog, mint eddig gondolták
Korábbi vizsgálatok alapján már egy ideje tudjuk, hogy Földünk belső, szilárd magja gyorsabban forog tengelye körül, mint a bolygó többi része. Most azonban a Cambridge-i Egyetem kutatói kimutatták, hogy az eddigi becslések - melyek szerint évente egy fokot tesz ki ez a többletsebesség pontatlanok. Eredményeik a február 20-ai Nature Geoscience-ben jelentek meg._________________________________________________

Bolygónk magja külső és belső magra osztható. A hozzávetőlegesen 1.200 km sugarú belső, szilárd, és valószínűleg a vas és nikkel ötvözetéből, illetve kismennyiségben könnyebb elemekből épül fel. Az elfogadott elméletek szerint a belső mag idővel – nagyon lassan, évente 1 mm-rel – növekszik, miközben a folyékony külső mag anyaga kiválik és rászilárdul a felszínére. A folyamat során egy kelet-nyugat félgömbi terjedési sebességkülönbség „fagy” a belső mag szerkezetébe. „A gyorsabb forgási sebességről szóló becslések nem összeegyeztethetőek a belső magban megfigyelt félgömbi eltérésekkel, mert nem állna elég idő rendelkezésre a kialakulásához” – magyarázta Lauren Waszek, a cikk egyik szerzője, a Cambridge-i Egyetem Földtudományi tanszékének PhD hallgatója.

A belső mag félgömbi szerkezete már jól dokumentált: egy izotróp, gyors szeizmikus hullámterjedési sebességgel jellemezhető keleti félgömbre és egy anizotróp, lassú hullámterjedési sebességű nyugati félgömbre osztható. A lassú növekedési sebesség következtében a relatíve gyors szuperrotáció ezen befagyott regionális eltéréseket eltüntetné, ezért nem összeegyeztethető a félgömbi szerkezeti különbségekkel. A Föld belső magján áthaladó szeizmikus hullámok terjedési sebességét a belső mag felszínéről visszaverődő hullámokéval hasonlították össze. A hullámok terjedési sebességének különbségeiből következtethettek a belső mag felső, 90 km-es rétegének szeizmikus szerkezetére.

~ 104 ~

A Föld viselt dolgai

Össze kellett egyeztetni ezt az információt a keleti és nyugati félgömb közötti sebességkülönbségekkel. Először a keleti és nyugati félgömb közötti sebességkülönbségeket vizsgálták meg, ezután meghatározták a félgömböket elválasztó két határt, és azt találták, hogy mindkettő kelet felé mozdul el a növekvő mélységgel. Mivel a belső mag idővel növekszik, a mélyebb szerkezet idősebb, a félgömbök közötti határok elmozdulásából a belső mag gyorsabb forgására következtettek. A forgás sebességét a határrétegek elmozdulásából és a szilárd mag növekedésének sebességéből számították ki.

Bár a belső mag 5.200 km mélyen húzódik a lábunk alatt, jelenléte különösen fontos. Miközben a belső mag nő, az anyag megszilárdulása során keletkező hő konvekciót indít be a folyékony külső magban. Ez a konvekció felelős a Föld mágneses terének létezésért, így védelmet nyújt a kozmikus sugarak és a Napból kiáramló töltött részecskék ellen. „Ez az első, ilyen lassú forgásra utaló eredmény” – mondta Waszek. Az eredményeket új, a külső magban végbemenő konvekció modellezésére használhatják fel. Ezáltal jobban megérthetjük a bolygó mágneses terét.

http://tw.gs/zbr7b

~ 105 ~

A Föld viselt dolgai

Újabb eredmények az ordoviciumi jégkorszakról
A St. Louis-i Washington Egyetem kutatóinak sikerült rekonstruálni az ordoviciumi (488-443 millió évvel ezelőtti) jégkorszak idején fennálló óceáni hőmérsékletet és a bolygó jelentős részét fedő jégtakaró vastagságát. Ekkor (445-443 millió éve) következett be a földtörténet öt leghatalmasabb kihalási eseményének egyike, melynek során a tengeri élőlények mintegy 75%-a hirtelen eltűnt.___________ ____________________

David Fike, a Washington Egyetem föld- és bolygótudományi adjunktusa a posztdoktor David Jones-szal, valamint néhány kollégájával a Caltech-ről (California Institute of Technology) a Quebecben (Kanada) és Kelet-KözépMissouriban (USA) gyűjtött késő ordoviciumi korú karbonátos kőzeteket. Ebben az időszakban Észak-Amerika középső részének döntő hányadát sekély tenger borította. A karbonátokban előforduló külső vázas tengeri állatok fosszíliáit tömegspektrometriás vizsgálatoknak vetették alá. A Caltech PhD hallgatója, John Eiler által kifejlesztett új típusú paleotermométer alkalmazásával meghatározták a késő ordoviciumi óceán átlagos hőmérsékletét. Eiler technikájának lényege az, hogy a mészkövet felépítő karbonátban az egymáshoz kapcsolódó nehéz szén- és oxigénizotópok arányát határozza meg, szemben az eddig alkalmazott

módszerrel, amikor egy elem (például oxigén) nehéz és könnyű izotópjainak arányát állapították meg. Ezen nehézizotóp-kötések érzékenyek a kőzet keletkezésekor fennálló hőmérsékletre. Minél alacsonyabb a hőmérséklet, annál jobban felhalmozódnak a kőzetben. Eddig az egykori klíma hőmérsékletét az oxigénizotópok arányának meghatározásával becsülhették meg. A hidegebb óceánokból könnyebben párolog és jut a légkörbe a 16O-izotóp. Ennek következtében a nehezebb 18O feldúsul a tengervízben. Amikor a tengeri állatok növekednek, szilárd vázukba beépül az adott időpontra jellemző oxigénizotóp-arány. A technika gyenge pontja, hogy a hőmérséklet meghatározásához a karbonát izotóparánya mellett a vízét is ismerni kell.

~ 106 ~

A Föld viselt dolgai

„A probléma a következő: az idős kőzetekben nincs egyáltalán víz, így a kőzet (és az élőlények szilárd vázainak) izotóparányát lehetett megmérni, a másikat (víz) pedig csak megbecsülhettük” – mondta Fike. „Eiler módszerével nincs szükség becslésre. Két mérést végezhetünk el egyszerre. Ráadásul az ősi óceán hőmérsékletét és az izotóparányát meghatározva még egy adatra következtethetünk belőle: a jégtakaró méretére.” A begyűjtött minták vizsgálatával egy viszonylag rövid lehűlést mutattak ki, az óceán hőmérséklete mintegy 5 ºCkal csökkent. A kialakult jégtakarók mérete kétszer nagyobb kiterjedésű és vastagságú volt a legutóbbi glaciális alatt (20 ezer éve) létrejött szárazföldi jégtömegnél. A kutatók hozzávetőlegesen 150 millió km3-re becsülik az ordoviciumi jégkorszak alatt létrejött szárazföldi jégtömeget. Korábbi becslések 50 és 250 millió km3 közé tették a méretét, a jégkorszak hosszára pedig 35 és 1 millió év közötti vélemények jelentek meg. A trópusi területek tengeri hőmérsékletére csak minden alapot nélkülöző becslések voltak. Az ordoviciumi Föld jelentősen különbözött a maitól! A kontinensek elhelyezkedése teljesen más volt: az északi féltekének döntő hányadát óceán borította, délen – az Egyenlítőtől egészen a sarokig – a déli szuperkontinens, a Gondwana terült el. Észak-Amerika,

Baltika (Európa ősi, északi része) és Szibéria az Egyenlítő környékén és attól északra helyezkedett el. A tengeri életformák nagy része a kontinensek selfterületein élt sekélytengeri környezetben, és a mai Nagy-korallzátonyhoz hasonló zátonyokat építettek. „Ez az első teljes rekonstrukció az akkor a szárazföldön található jég mennyiségéről és az első adatsor, amely az ordovicium végi hőmérsékletváltozást rögzítette” – mondta Fike, aki e kutatás keretében végzett az Anticosti-szigetről származó mintákon tömegspektrometriai vizsgálatokat. „Ez egy értékes adatsor, mely drámaian javítja az ebben az időben fennálló éghajlati és óceáni rendszer kapcsolatának megértését.” A mészkőben fosszílizálódott tengeri élőlények – brachiopodák, trilobiták és konodonták – kihalása két, egymástól jól elkülöníthető hullámban következett be. A kihalás első hulláma az eljegesedés kezdetéhez kapcsolódik és számos, változatos okra vezethető vissza. „Talán csak egyszerűen lehűlt az éghajlat, és az élőlények képtelenek voltak alkalmazkodni. A másik következménye egy glaciális korszak beköszöntének az, hogy nagymennyiségű víz kerül ki egy időre a hidrológiai körforgásból a szárazföldi jégtakaró növekedése által. Ezért a tengerszint hirtelen lecsökkent. Az Észak-Amerika nagy részét ekkor borító sekély tenger visszahúzódott. A tengeri ökoszisztéma számára rendkívül fontos selfterületek szárazra kerültek, ezáltal az élettér drámai mértékben összezsugorodott” – fejtette ki Fike.

~ 107 ~

A Föld viselt dolgai

A második hullám a glaciális korszak végén következett be. A kutatók szerint a hűvösebb körülményekhez adaptálódott organizmusok a növekvő hőmérséklet és az emelkedő tengerszint következtében tűntek el hirtelen. Az ordoviciumi jégkorszak okát még mindig homály fedi. A bizonytalansá-

got csak növeli, hogy a Föld ekkor úgynevezett melegház-periódusban volt, magas légköri CO2-koncentrá-cióval. A szárazföldeket ekkor még nem borította növényzet, a mállás és erózió folyamatai gyökeresen eltértek a maitól. A kutatók eredményeiket a Science 2012. február 18-ai számában közölték.

http://tw.gs/zbu7d

~ 108 ~

A Föld viselt dolgai

Sós vizet és nemes gázokat visz a mélybe az óceáni kéreg
Egy nemzetközi kutatócsoport a bolygónk fejlődődésben szerepet játszó folyamatok újabb részleteibe nyújt bepillantást. Arra kérdésre keresik a választ, hogyan kerülhet a Föld belsejébe sós víz és a légkör gázai. Tanulmányukat a Nature Geoscience 2011. szeptember 26-ai számában jelentették meg.____________________________________________________

A tudósok régóta vitatkoznak azon, hogyan fejlődött a keletkezése utáni primitív, magmaóceánnal borított állapotából lemeztektonika által formált, óceánokkal fedett, belélegezhető légkörrel megáldott bolygóvá a Föld. A vezető szerző a Melbourne-i Egyetem Földtudományi Iskolájának kutatója, Dr. Mark Kendrick szerint a Föld belsejében rekedt gázok fontos bizonyítékokkal szolgálhatnak a bolygó létrejöttével és az óceán, valamint az atmoszféra kifejlődésével kapcsolatban. „Eredményeink az újabban elfogadott következtetéseket – melyek szerint az egész Föld gáztartalma pusztán a bolygóba csapódó meteoritokból származik – a bizonytalanságba taszítják ” – mondta. A tanulmány szerint a légköri gázok a köpeny anyagába keveredhetnek a szubdukció során.

„A felfedezés nagyon fontos, mert ezelőtt úgy hittük, hogy a Föld belsejének gázai primodiális eredetűek és a Naprendszer keletkezése során csapdázódtak” – magyarázta Kendrick. A földköpeny neonizotóp-aránya nagyon hasonló a meteoritokéhoz, ezért nemrég néhány kutató felvetette, hogy a Föld teljes gáztartalma a „késői nagy bombázás” során – mely a Hold felszínét is átformálta – került bolygónkra. „A mi tanulmányunk egy jóval komplexebb történetet vázol fel, melyben a Földbe az olvadt külső magmaóceánján keresztül is beoldódtak gázok a Naprendszer keletkezésekor” – fejtegette a kutató. Eddig úgy gondolták, hogy a szubdukció során lesüllyedő kéreg gáztartalma nem maradhat a köpenyben, hanem a felette található vulkanikus lánc tűzhányóin keresztül a felszínre szökik.

~ 109 ~

A Föld viselt dolgai

Az új tanulmány szerint ez nem egészen igaz, és a Föld mélyéből feltörő gázok nem teljesen őrizték meg a Naprendszer keletkezésekor fennálló arányokat. A kutatók Olaszországban és Spanyolországban gyűjtöttek szerpentinit-kőzetmintákat. Ezek a kőzetek eredetileg az óceáni kéreg részei voltak, melyek hidratált állapotban szubdukálódtak és nagy mélységben metamorfizálódtak. Ám idővel ismét felszínre kerültek (exhumálódtak) a hegységképződési övekben. Az európai és az afrikai lemez – és ezek határzónájában a széttöredezett mikrolemezek – összeütközése hozta létre az

Appennini-hegységet, a Pireneusokat és az Alpokat is. „A szerpentinitek különlegesek, mert nagyobb mennyiségű tengervíz esik csapdába a kristályszerkezetükben, és nagy mélységbe is lejuthatnak a köpenybe a szubdukció során” – jegyezte meg Kendrick. A bezárt gázok és halogének vizsgálatával a kutatócsapat képes volt kimutatni, hogy az ásvány-átalakulások (szilárd fázisú reakciók?) részben kivonták a szerpentinitekből ezeket a gázokat. Így akár jelentősebben is megváltoztathatták a primer köpeny kémiai összetételét.

http://tw.gs/zbuaD

~ 110 ~

A Föld viselt dolgai

Nem alakulhat ki újabb szuperkontinens 250 millió év múlva?
A földtörténet során a kontinensek folyamatosan vándoroltak, egymásnak ütköztek és szuperkontinensekké forrtak össze, melyek idővel ismé t feldarabolódtak, és a ciklus kezdődött elölről. Ezt a ciklikus lemeztektonikai folyamatot Wilson- vagy szuperkontinens-ciklusnak hívjuk.

A szuperkontinensek az összes kontinenst vagy azok döntő hányadát magukba foglaló, egybefüggő szárazföldek. A legutóbbi szuperkontinens-ciklus során alakult ki a legismertebb, a 250 millió éve létezett Pangea. Számos kutató szerint a következő 250 millió évben ismét egy óriási szuperkontinensben fognak egyesülni a szárazföldek. A japán Kochi Egyetem kutatói, Yoshida és Madava Santosh ha csak részben is, de nem értenek egyet ezzel. A Terra Nova című folyóiratban tették közzé tanulmányukat, melyben

részletesen kifejtik hipotézisüket. Szerintük Dél-Amerika és Antarktisz nem fog összeütközni, mert a köpenyben zajló folyamatok ezt megakadályozzák. A hipotetikus „Amasia” (Amázsia) nevű kontinensben Észak-Amerika, Eurázsia, Afrika és Ausztrália fog egyesülni az északi féltekén. A másik két szárazföld jelenlegi helyzetének közelében fog még 250 millió év múlva is tartózkodni. Az Afrika és a déli csendes-óceáni térség között mélyen a felszín alatt, a köpenyben megbúvó melegebb régió –

~ 111 ~

A Föld viselt dolgai

melyet egy „mantle plume” vagy más néven hőoszlop hoz létre – elég forró ahhoz, hogy befolyásolja a kontinensek mozgását. A köpenyanomália megakadályozhatja, hogy teljesen bezáródjon a Csendes-óceán és így DélAmerika és Antarktisz önálló kontinens maradhat. Bár a köpeny hőoszlopainak eredete máig sem tisztázott, a hő, melyet hordoznak, a földkérget és így a felszínt akár 1-2 kilométerrel is megemelheti. Ez számos kutató szerint már elegendő a lemezek mozgásának befolyásolására. Azonban eddig még nem alkalmazták a jövőbeni lemeztektonikai kép előrejelzésére készített modellekben. A kutatók a kőzetek keletkezésekor befagyott egykori mágneses tér irányának tanulmányozásával képesek a kontinensek múltbéli helyzetét meghatározni. A ma mérhető kontinensvándorlási irányokból és sebességekből próbálnak a jövőre becsléseket

adni, természetesen a múltbéli folyamatok figyelembevételével. Ám mi értelme néhány százmillió évre előre becsléseket készíteni? – tehetjük fel a kérdést. Minél többet tudunk az egyetlen általunk ismert lakható bolygóról, annál jobban értjük egy Föld típusú bolygó működését. Ráadásul annál könnyebben leszünk képesek túlélni az általa keltett viszontagságokat, mint a földrengések, vulkánkitörések. De a fenti ismereteknek hosszabb távú jelentőségük is van. Vajon a Földünkhöz hasonló kőzetbolygók hogyan jönnek létre? Hogyan keletkezett az élet számára hosszú távon biztonságos bölcsőt adó atmoszféra, hidroszféra, geoszféra és együtthatásukból a bioszféra? Mi tesz egy bolygót Földszerűvé? Hogyan jön létre és hogyan működik egy ilyen világ? Ennek megértése jövőnk, önbecsülésünk egyik kulcskérdésének kell lennie. Ez az igazi teremtés mítosza.

http://tw.gs/zbufh
~ 112 ~

A Föld viselt dolgai

~ 113 ~

A Föld viselt dolgai

FÖLD ALATT

Archeológiai, antropológiai érdekességek

~ 115 ~

A Föld viselt dolgai

Csak a baj van velük: a neandervölgyi-probléma
Egy nemrégiben közzétett kutatás szerint az újgenerációs radiokarbonos vizsgálatok megváltoztathatják a – korántsem egységes – tudományos álláspontot a neandervölgyi ember kihalásával kapcsolatban. A korábbi tesztek alapján az egyes csontok korát 29.000 évesre becsülték, míg az új vizsgálatok azokat tízezer évvel korábbra, 39.000 évvel ezelőttre datálják. Mindez azt jelentené, hogy a neandervölgyiek és modern ember valószínűleg sosem találkoztak egymással Európában. _________

Az Oxford Egyetem specialistája, Thomas F. G. Higham kifejlesztett egy olyan új módszert, amellyel pontosabb méréseket lehet végezni a radiokarbonos kormeghatározást illetően. Higham és Ron Pinhasi régész egy neandervölgyi gyermek csontjait tanulmányoza, akinek maradványaira az Észak-Kaukázusban, a Mezmaiskaya nevű barlangban bukkantak. A csontoknak az új módszerrel megállapított kora 39.700 év. Korábban a területen talált maradványokat a régebbi vizsgálati módszerrel 29.000 évesre datálták. Higham most azon dolgozik, hogy az összes eddigi európai neandervölgyileletet újravizsgálja, és hiszi, hogy egyik maradványt sem lehet majd 39.000 évesnél fiatalabbként meghatározni. A kutató szerint ez arra lenne bizonyíték, hogy a modern ember sosem

került tartósabb kapcsolatba a neandervölgyiekkel. Erre cáfol rá egy genetikusok által tavaly közzétett kutatás, amely szerint a mai ember génállományának 2,5%-a a neandervölgyiektől származik, azaz nemcsak hogy találkozott a két faj, de szoros szálak fűzték őket egymáshoz.

42. ábra: Homo neanderthalensis. Fotó: Smithsonian Museum of Natural History

~ 117 ~

A Föld viselt dolgai

Még egy adalék, ha ennyi nem lett volna elég a neandervölgyieket érintő tudományos vitákból: a Science című folyóirat hasábjain május 13-án megjelent tanulmányban Higham kutatásainak ellentmondó adatokat olvashatunk. Az északi sarkkör közelében talált maradványokat 28.500 évesnek határoztak meg a radiokarbon-adatok

alapján, ami 8.000 évvel későbbi évszám, mint amikorra a neandervölgyi ember kihalását helyezték. Ezen kívül ezek a legészakabbi leletek, amelyek feltételezhetően a mousteri kultúrába tartozó neandervölgyiektől származnak.

http://tw.gs/zbv8e

~ 118 ~

A Föld viselt dolgai

Lyme-kórban szenvedett Ötzi, a jégkori ember
A Hauslabjochi ember, ismertebb nevén Ötzi, egy Ausztria és Olaszország határán fellelt múmia, amely a legrégibb, épségben megmaradt emberi holttest. Maradványait 1991-ben találták meg, azóta számos vizsgálatot elvégeztek rajta, ám a legújabb kutatások mérföldkőnek számítanak.

A legújabb eredményekről a kutatók a Nature Communications hasábjain számoltak be. A vizsgálat során sikerült rekonstruálni a jégember külső megjelenését, felkutatták etnikai eredetét, valamint fény derült arra, hogy Ötzi számos betegségtől szenvedett. A kutatások szerint Ötzinek barna szeme és haja volt. A genetikai elemzések alapján az Y-kromoszóma csoporthoz tartozott, ami napjainkban Európában nagyon ritka, főleg Ázsiában elterjedt. A korábbi eredetre vonatkozó elméletek ezzel megdőltek, Ötzi ősei az eredmények szerint a Közel-Keletről vándoroltak Európába, hozzá hasonló genetikai állománnyal rendelkező csoportok ma Korzikán és Szardínia szigetén élnek. Ötzi laktóz-intoleranciában szenvedett, ami rávilágít arra, hogy a letelepedő életmód kialakulása, a mezőgazdaság, valamint a szarvasmarha-tenyésztés, ezáltal pedig a tejtermelés hatással volt rá, a jégember ugyanis

még nem volt képes megemészteni a tejtermékeket.

43. ábra: rekonstruált kép Ötziről. (Fotó: South Tyrol Museum of Archaeology)

A bolzanói EURAC Intézet kutatói, a Tübingeni Egyetem humángenetikai intézetének szakértői, valamint a Saarlandi Egyetem munkatársai térképezték fel Ötzi genomját. A kutatók

~ 119 ~

A Föld viselt dolgai

szerint Ötzi fogékony volt a szív- és érrendszeri megbetegedésekre. A genetikai hajlamon kívül azonban az érelmeszesedés tüneteit is felismerték a múmiában. Az eredmények bizonyítják, hogy a szív- és érrendszeri betegségek nem a modern életstílus miatt alakultak ki, hiszen a több mint ötezer

éves tetemben is kimutathatóak a betegség jelei. A legmeglepőbb felfedezés a múmiában a Borrelia baktériumnemzetség azonosítása volt, amely a kullancsok által terjesztett Lyme-kórért felelős. Ezzel bebizonyosodott, hogy a fertőzés már ötezer évvel ezelőtt is jelen volt.

http://tw.gs/zbvae

~ 120 ~

A Föld viselt dolgai

Békében éltek egymás mellett a neandervölgyiek őseinkkel
Régészeti bizonyítékok utalnak arra, hogy a Homo neanderthalensis és a Homo sapiens sapiens békésen élt együtt 80.000 évvel ezelőtt Észak -Izraelben. A régészek az UNESCO által a Világörökség részeként bejelentett Karmel-hegyen kutatnak további bizonyítékok után. __________

A kutatók neandervölgyi és mai ember által használt eszközöket egyaránt felfedeztek a helyszínen. A Szentföld lehetett az egyetlen hely, ahol nemcsak, hogy együtt éltek a neandervölgyiek a modern emberekkel, de keresztezték is egymást. A mai európai emberek génállományának 1-4%-a a neandervölgyi

embertől származik. Korábbi elméletek szerint a két alfaj közötti keveredés erőszakkal, a csoportok folyamatos harca során ment végbe. Daniel Kaufman régész szerint viszont sokkal valószínűbb a békés úton végbemenő genetikai keveredés.

44. ábra: a Neandervölgyi ősember feltételezett elterjedése. (Térkép: Wikipedia)

~ 121 ~

A Föld viselt dolgai

A két alfaj együttélésére dél-franciaországi leletek is utalnak, amelyek szerint a neandervölgyiek az eltűnésük előtti időkben sok mindent hasznosítottak a modern emberek tárgyaiból és szokásaiból. Barlangfestmények, sípok, bonyolult eszközök jelentek meg, amelyek azt bizonyítják, hogy ha nem is játszottak szerepet a modern ember etnogenezisében, értelmileg képesek voltak átvenni annak egykorú technológiáit. 1999-ben Portugáliában egy hibrid vonásokat mutató, 3-4 éves neandervölgyi gyermek maradványait találták meg, amelynek korát 24.500 évesre becsülték. Egyes kutatók ezen maradványok alapján feltételezik, hogy a neandervölgyi és a mai embereknek közös utódai lehettek, sőt esetleg idővel a modern ember asszimilálta őket. Mitokondriális DNS-vizsgálatok azonban ezt az utóbbi feltevést akkor nem erősítették meg: az (európai) ember DNS-ében nem találtak neandervölgyiektől származó szekvenciákat, habár feltételezték, hogy egyes esetekben

történhetett hibridizáció. Mivel a két fajt időben „csak” mintegy 660.000 év választotta el egymástól, a genomjaik közötti különbség pedig csupán 0,5%, a tudósok nem zárták ki, hogy a két faj összekeveredett, ám a hiteles bizonyítékokra, amelyek ezt megerősítették, egészen 2010 májusáig kellett várni. A két faj keveredését nem gátolták a kulturális különbségek: e különbségek fokozatos feloldódására és csökkenésére ma már bizonyíték van. Egy 38.000 éves csontot felhasználva a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatóinak (projektvezetők: Richard Green és Svente Paabo) 2008 nyarán sikerült elkészíteniük a neandervölgyi ember mitokondriális DNSének térképét. A Cell című szaklapban közölt cikk szerint a neandervölgyiek és az emberek 660.000 évvel ezelőtt váltak külön egy közös őstől. Az antropológusok ezt arra a kezdeti kutatásra alapozzák, amely megállapította, hogy az ember- és a csimpánzvonal 68 millió évvel ezelőtt vált szét egymástól.

http://tw.gs/zbwch

~ 122 ~

A Föld viselt dolgai

Felfedezték az első egyujjú dinoszauruszt
Új papagájméretű dinoszauruszfajra bukkantak a kínai Belső -Mongóliában, amely ez idáig az első egyujjú.________________________

A tudósok az új dinoszauruszt Linhenykus monodactylus-nak nevezték el a közeli város, Linho (Linhe) után – a monodactylus az egyetlen ujjára utal. A tanulmányt a közelmúltban hozták

nyilvánosságra az interneten az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS).

45. ábra: Linhenykus. Kép: Julius T. Csotonyi, 2011

~ 123 ~

A Föld viselt dolgai

Az új dinoszaurusz az Alvarezsauroidea családba tartozik, amely a húsevő dinoszauruszok csoportjának, a theropodáknak az egyik ága. A theropodáktól származnak a mai madarak és az olyan ismert dinoszauruszok, mint a Tyrannosaurus és a Velociraptor. Egy paleontológusokból álló nemzetközi kutatócsoport találta meg a fosszíliákat a felső-kréta kori Vulansuhaj (Wulansuhai) formáció szikláiban a kínai-mongol határon. Az üledékréteg 84-75 millió évvel ezelőtti és gazdag tárháza a gerinces kövületeknek, beleértve a nemrég felfedezett Linheraptor exquisitus theropodát. A szerzők itt találták meg az apró őshüllő csontvázának egy részét, amely magában foglalta a gerincoszlop, a mellső láb, a részleges medence és majdnem a teljes hátsó végtag csontjait. A Linhenykus valószínűleg néhány láb magasra nőtt, és tömege akkora lehetett, mint egy nagyobb papagájé. Az új theropoda szokatlan, mivel csak egy nagy karma van mellső lábán, amelyet arra használhatott, hogy rovarok fészkeibe ásson vele. Ez a jellegzetessége teszi az egyetlen ismert egyujjú dinoszaurusszá, és rámutat a kéznek arra a sokféle evolúciós módosulására, ami a különböző theropodoknál létezett.

A Londoni Egyetem Földtudományok Tanszékétől Michael Pittman társszerző és a lelet felfedezője elmondta: „A nem madárszerű theropodok kezdetben ötujjúak voltak, ami később, a törzsfejlődés során, háromra csökkent. A tyrannosaurusok is szokatlanok voltak, mivel mindössze két ujjuk volt, de az egyujjú Linhenykus mutatja, hogy valójában milyen széleskörűek és összetettek voltak a theropoda kézmódosulásai.” A theropoda dinoszauruszok zömének három ujja van a mellső végtagjain, de a legtöbb alvarezsauroidnál, kivéve a Linhenykust, a két külső ujj kicsire zsugorodott, gyakorlatilag hasznavehetetlenné vált. A Linhenykus, amely feltételezhetően egy viszonylag kezdetleges alvarezsauroid volt, mindössze egy ujjának jelenléte mutatja, hogy ezek a csökevényes ujjak nem jelentek meg a csoport minden tagjánál. A Linhenykus két külsőujj-vesztésének okai nem egyértelműek. Eltűnésük egyszerűen azt a tényt tükrözheti, hogy a természetes kiválasztódás nem támogatta fenntartásukat.

~ 124 ~

A Föld viselt dolgai

Jonah Choiniere társszerző és a lelet társfelfedezője, az Amerikai Természettudományi Múzeum paleontológusa elmondta: „A csökevényes struktúrák, mint például a bálnák vagy a kígyók lábai, véletlenszerűen jelennek meg és tűnnek el az evolúció során. A Linhenykus hangsúlyozza a fejlett alvarezsuauroidok külső ujjainak elcsökevényesedését és kiemeli ezeknek a csökevényes ujjaknak az összetettségét az evolúció során.”

A Linhenykus hasonló méretű theropoda dinoszauruszokkal élt együtt, de csontvázának sajátosságai különbségeket mutatnak viselkedésben, illetve táplálékszerzési stratégiában. A Linhenykus kis emlősök, gyíkok, összeforrt dinoszauruszok (ankylosaurusok) és szarvas dinoszauruszok (ceratopsianok) mellet is élt.

http://tw.gs/zbv7a

~ 125 ~

A Föld viselt dolgai

500 millió éves, bizarr tulipán
A Burgess-pala a Sziklás-hegység kanadai részén, Field városának közelében található, a Yoho Nemzeti Park területén. Híressé a benne megőrződött fosszíliák tették. Charles Walcott amerikai geológus 1909-ben véletlenül talált rá az érdekes ősmaradvány-lelőhelyre. Igazán jelentőssé azonban csak jóval később vált._________________________________

A Burgess-pala faunáját Stephen Jay Gould 1989-ben megjelent könyve, a Wonderful Life: The Burgess Shale and the Nature of History (Csodálatos élet. A Burgess-pala és a történelem természete) helyezte újra a figyelem középpontjába. Gould Conway Morris-szal ellentétben e fosszíliákat önálló törzsekbe sorolja, melyek a kambrium végére kihaltak. Gould nézete abból a szempontból vitatott leginkább, hogy a kambriumi állattörzsek diverzitása álláspontja szerint szerteágazóbb volt a maiakénál. Ez a törzsfa „feje tetejére állítása”, vagyis inkább „gyökereztetése”, amely Morrist is írásra sarkallta. 1998ban jelent meg The Crucible of Creation: The Burgess Shale and the Rise of Animals (A teremtés olvasztótégelye. A Burgesspala és az állatok felemelkedése) című könyve. Evolúciós szempontból mindenképpen zsákutcának tekinthető a Burgess-pala faunája, ennek ellenére minden kétségen felül a kambriumi robbanást kiválóan reprezentáló ősmaradvány-együttesről van szó.

Nemcsak a szilárd vázak, hanem a lágy részek lenyomatai is fennmaradtak. A számtalan kísérleti életforma megjelenésével egy rendkívül változatos és a maitól teljesen eltérő élővilág népesítette be egykor a Földet. Egy újabb, ez eddig ismeretlen élőlénnyel bővült a Burgess-palából előkerült fosszíliák száma. Ez a bizarr egyed 500 millió évvel ezelőtt élt az óceánokban. A tulipánalakú lény hivatalos neve Siphusauctum gregarium, és hossza nagyjából 20 cm lehetett. A lény egy hosszú szárból állt, amelynek tetejét egy csésze foglalta el. A szárat egy szokatlan szűrőrendszer veszi körül. A tudósok úgy vélik, hogy ez az élőlény szájszerve, vélhetően a kis lyukakba ömlő vizet szűrte. A szár végén egy kis korong is található, amellyel rögzítette magát az aljzatra.

~ 126 ~

A Föld viselt dolgai

E felfedezésről Lorna O’Brain, a Torontói Egyetem ökológiai és evolúcióbiológiai tanszékének munkatársa, valamint a Royal Ontario Múzeum docense, Jean-Barnard Caron számolt be a 2012. január 18-ai PLOS ONE elektronikus tudományos folyóiratban. A Burgess-pala a Rocky Mountain Parkhoz tartozik és az UNESCO Világörökség része, ugyanis fosszilizálódva megőrzi az 500 millió éve a tengerekben élt élőlények vázait, lenyomatait, esetleg nyom-fosszíliáit. A tulipánszerű élőlény felfedezése pedig bizonyítja, hogy az akkori tengerekben hatalmas biodiverzitás lehetett.

46. ábra: négy Siphusauctum gregarium lenyomata. Méretarányuk: 10 mm. (Forrás: Royal Ontario Museum)

http://tw.gs/zbv9Z

~ 127 ~

A Föld viselt dolgai

A vörös szarvasok népe – egy újabb hiányzó láncszemet találtak
Kína délnyugati részén, két barlangból kerültek elő azok a maradványok, amelyek most Peter Schouten rekonstrukciója révén az emberi evolúció eddig talán hiányzó láncszemeiként elevenednek meg. ________

Kína délnyugati részén, két barlangból kerültek elő azok a maradványok, amelyek most Peter Schouten rekonstrukciója révén az emberi evolúció talán eddigi hiányzó láncszemeként elevenednek meg.

11.500 évesre keltezett, legalább három külön egyedhez tartozó emberi maradványokat 2008 óta egy nemzetközi kutatócsoport tanulmányozta, eredményeiket a PLOS ONE című tudományos folyóiratban tették közzé. A Darren Curnoe és Ji Xueping professzorok által vezetett kutatás kimutatta, hogy a csontok egy olyan archaikus és modern vonásokkal egyaránt rendelkező, kőkori embertípushoz tartoztak, amely Kína területén a modern emberrel együtt élhetett a legkorábbi földművelő kultúrák kialakulása idején. A kutatók óvatosan kezelik a fosszíliák által szolgáltatott adatokat, hiszen a rendkívüli leletet nem szabad elhamarkodottan besorolni az emberi evolúció nagyon is hézagos rendszerébe. „A maradványok egyaránt tartozhatnak egy még feltáratlan fajhoz, amely egészen a jégkorszak végéig létezett, de az is lehetséges, hogy a leletek egy eddig ismeretlen, Afrikából való elvándorlás tanúbizonyságai” – vélekedik Curnoe.

47. ábra: a rekonstruált ősember (Forrás: Physorg.com)

A leletek még 1989-ben láttak napvilágot Mengzi városához közel, az úgynevezett vörös szarvas barlangnál, kínai régészek ásatásai révén. A 14.500-

~ 128 ~

A Föld viselt dolgai

A Maludong-i barlangokból előkerült fosszíliák mellett a kutatócsoport egy 1979-ben, Longlin falu mellett előkerült koponyarészt is vizsgált, mely hasonló jellegzetességeket mutat. Mindezidáig Kelet-Ázsiából nem kerültek elő olyan 100.000 évesnél fiatalabb emberi maradványok, amelyek nem a mai modern emberhez tartoztak. A tudósok eddig úgy vélték, hogy a Homo sapiens felbukkanásáig ez a terület lakatlan volt, a Maludong-i leletek azonban talán ennek ellenkezőjét bizonyítják.

A legfőbb zsákmányállatuk után „vörös szarvasok népének” elnevezett ősemberek annak az evolúciós történetnek lehetnek a következő ázsiai fejezetei, amelyet a „Hobbit” (Homo floresiensis) nyitott az elmúlt évtizedben. A 17.000 évesre korhatározott Hobbit Indonéziából került elő, és hasonlóan nagy tudományos figyelem övezte, mint amilyenre a vörös szarvasok népe is számíthat.

http://tw.gs/zbvcZ

~ 129 ~

A Föld viselt dolgai

A dinoszauruszok különös testtartásának oka a fosszíliákban
Számtalan dinoszaurusz-leleten megfigyelhető a csontvázak különös, elcsavarodott testtartása. A jelenséget a haláltusa során a vergődés természetes testtartásának gondolták sokáig a tudósok. Egy baseli és egy mainzi kutatópáros (Achim Reisdorf és Michael Wuttke) azonban arra a következtetésre jutott, hogy a kicsavarodás folyamata posztmortem jelenség, vagyis a halált követően megy végbe. _________________________

A csavart testtartás különösen a hoszszabb nyakú és farkú fosszilizálódott egyedeknél figyelhető meg jól, amit a szakirodalom opisthotonus-testtartásként nevez, a magyar nyelvben pedig a tetániás görcs lenne jó hasonlat a pozícióra. A fej és a nyak hátrahajlásának legszebb fosszilis példáját az Archeopteryx-lelet is jól mutatja. Az opisthotonus definíció szerint a test hátrahajló helyzetben történő görcsös megmerevedése, ami gerinc és a végtagok előrehajló konvex megfeszülésével jár. Az embereknél és állatoknál is előforduló jelenséget rendszerint halálos betegségek vagy mérgezések (például tetanusz, hipokalcémia, lithiummérgezés stb.) okozhatják. Ugyanakkor a kisagy (cerebellum) egyes károsodásai is okozhatnak tetániás görcshöz hasonló testtartást.

48. ábra: a Compsognathus longipesfosszília a Solnhoffeni palában (Németország) testtartása mutatja a csavart jelleget. (Forrás: G. Janßen, O. Rauhut, Bayerische Staatssammlung für Paläontologie und Geologie)

~ 130 ~

A Föld viselt dolgai

A kutatók az egyik legismertebb dinoszauruszfajt, a Compsognathus longipest választották ki a testtartás körülményeinek tisztázása, az opisthotonus-hipotézis elemzése céljából. A Compsognathus (jelentése: csinos állkapocs) kisméretű, karcsútestű, két lábon járó, húsevő theropoda dinoszauruszfaj volt, amely a késő jura korban, körülbelül 150 millió évvel ezelőtt élt a mai Európa területén.

Egy ilyen környezetben az elpusztult egyedek szinte azonnal föld alá kerülnek, ami kiváló feltételeket biztosít azok fosszilizációra. A kutatók egy igen egyszerű kísérlettel próbálták igazolni a testhelyzet posztmortem jellegét. Közönséges, vágott bolti csirkéket helyeztek vízbe, majd megfigyelték, mi történik velük. A csirkék nyaka már a vízbehelyezést követően 90 fokban elhajlott, idővel pedig, a tetemek bomlása során a szög tovább növekedett. A bomló csirketetemek a fosszíliákon látható példányok testhelyzetéhez hasonló pozíciót vettek fel. A csirketetemek boncolása során kiderült, hogy a nyak hátrahajlásáért egy elasztikus szalag (a ligamentum elasticum) felelős, amely a nyaki csigolyákat köti össze. „A hosszú nyakkal és farokkal rendelkező dinoszauruszok számára létfontosságú lehetett az erős ligamentum, amely segített energiát megtakarítani a szárazföldi életmódhoz. A vízbe került, elhullott őshüllő esetében ez a szalag elég erős volt ahhoz, hogy az izmok, szövetek bomlásával párhuzamosan elcsavarja annak tetemét” – emelte ki Michael Wuttke. http://tw.gs/zbveC

49. ábra: egy compsognathus faj rekonstrukciója. (Forrás: Rareresource.com)

A pulykaméretű állat két, majdnem teljesen ép csontvázleletnek köszönhetően jól ismert. Az 1850-es években felfedezett németországi teljes példány 89 centiméter, a több mint száz évvel később Franciaországban talált példány pedig alig 125 centiméter hosszú. A németországi példány jellemzően trópusi lagúnákban temetődött be.

~ 131 ~

A Föld viselt dolgai

A fiatal tyrannosaurusok fürgeségükre támaszkodtak vadászat közben
Míg a kifejlett tyrannosaurusok óriási erejüket és méretüket használták a nagyobb préda elejtésére, a fiatalok gyorsaságukat kihasználva kisebb, fürge állatokra vadásztak.____________________________________

„Ez lehet a tyrannosaurusok sikerének egyik titka – a különböző korcsoportok nem versengtek egymással a táplálékért, mert ahogy növekedtek, fokozatosan változott étrendjük” – mondta az Ohio-i Egyetem paleontológusa, Lawrence Witmer. Witmer a valaha talált legteljesebb és legfiatalabb Tyrannosaurida-koponyát tanulmányozó nemzetközi kutatócsoport tagja. A lelet betekintést engedett a japán, mongóliai és amerikai paleontológusoknak e rendkívüli, félelmetes ragadozó fejlődésébe és táplálkozási szokásaiba. A 70 millió éves koponya egy nagyon fiatal példánytól származik, amely a mongóliai Tarbosaurus bataar (a T. rex legközelebbi ismert rokona) fajba tartozott. A csupán 29 centiméteres koponya vizsgálatának eredményeit a Journal of Vertebrate Paleontology című folyóiratban tették közé. Olyan szerkezeti változásokra lettek figyelmesek a kutatók, melyek arra utalnak, hogy a fiatalabb tyrannosaurusok eltérő életmódot folytattak, mint idősebb társaik.

„Tudjuk, hogy a felnőtt Tarbosaurus nagyon hasonlított a T. rex-re” – magyarázta Tsuihiji Takanobu, az Ohio-i Egyetem korábbi posztdoktori ösztöndíjasa, aki ma a Tokiói Nemzeti Természettudományi Múzeum kutatója. „A felnőttek koponyájának számos tulajdonsága szolgálja az erős harapást – nagy izomrögzítési pontok, csontos támpillérek, specializált fogazat. A fiataloknál még nem alakultak ki a hasonló jellegzetességek, ezért egészen másként kellett táplálkozniuk, mint szüleiknek.” A koponyát egy szinte hiánytalan csontváz részeként fedezték fel, melynek csupán a nyaka hiányzott, illetve a farkának egy része. A lábcsontok mikro-szerkezetének gondos vizsgálata alapján a cikk társszerzője, Andrew Lee 2-3 évesre becsülte a fiatal állat korát. Testhossza farkával együtt 2,75 méter, csípőmagassága 91 cm, testtömege pedig körülbelül 32 kg lehetett. Összehasonlításképpen: a felnőtt Tarbosaurusok hossza 10-12 méter, magassága 4,5 méter volt, és mintegy 6

~ 132 ~

A Föld viselt dolgai

tonnát nyomtak. Valószínűleg legalább 25 évig éltek. „Ez a kis fickó lehet, hogy csak 2 vagy 3 éves volt, de már nem volt bébi – habár új jelentést ad a borzalmas kétévesek frázisának” – jegyezte meg Wirmer. „Nem tudjuk, milyen mértékben látták el szülei élelemmel, de valószínűleg már igen ügyes vadász lehetett. Koponyája nem volt olyan erős, mint a felnőtteké, és sokkal óvatosabb vadásznak kellett lennie, inkább gyorsaságát és fürgeségét használhatta a nyers erő helyett.”

„A fiatal koponya arra utal, hogy változni kellett a táplálkozási szokásaiknak, ahogy az állatok növekedtek” – mondta Tsuihiji. „A fiatalabb példányok kisebb prédára vadásztak, amelyet koponyájuk épségének kockáztatása nélkül is legyőzhettek. Az idősebb és a kifejlett állatoknak sokkal erősebb csontozata volt, amely lehetővé tette a jóval veszélyesebb, nagyobb prédák elejtését is. A késő kréta időszak ökoszisztémája rengeteg lehetőséget kínált fel.” „A Tarbosaurus-t ugyanabban a kőzetben (Nemegt Formáció) találták meg, amelyből óriási növényevő szauropodák (Opisthocoelicaudia) és hadroszauruszok (Saurolophus) is előkerültek” – árulta el Mahito Watabe, az Okayama-i Hayashibara Természettudományi Múzeum munkatársa és a fiatal Tarbosarus-t megtaláló, 2006-os mongóliai expedíció vezetője. „A fiatal Tarbosaurus valószínűleg kisebb prédára vadászott, talán a csontos fejű Prenocephale-hoz hasonló dinoszauruszokra. A fiatal koponya azért is jelentős felfedezés, mert segíthet beazonosítani a már korábban megtalált, más http://tw.gs/zbw1i tyranosaurus-fajokhoz tartozó kisebb, fiatalabb egyedek maradványait.”

50. ábra: Tarbosaurus bataar – méretskála

A felnőtt és fiatal korosztályok eltérő vadászmódszerei csökkentették a fajon belüli versengést és erősítették a környezetükben játszott domináns ragadozó szerepkörüket.

~ 133 ~

A Föld viselt dolgai

Mégsem robbant szét a vemhes Ichthyosaurus
A kutatók felfedték a rejtélyes ichthyosaurus-maradványok titkát. A Németországban fellelt, 182 millió éves tetem sokáig fejtörést okozott a tudósoknak. A vemhes tengeri hüllő csontjai többé-kevésbé megőrizték anatómiai helyzetüket az évmilliók alatt, az embrió csontjaira viszont az anya testén kívül, szétszóródva találtak rá a tudósok._____________

Eleinte a bomlás során keletkező gázokkal magyarázták az embrió csontjainak szokatlan helyzetét. A bomlás következtében a tetem megduzzad, majd a gázok szétrepesztik a testet, így az embrió csontjai az anya testén kívülre vetődhettek. A tetemek ilyen módon történő robbanása napjainkig elfogadott tudományos nézet volt.

Az újabb kutatások során azonban megdőlt a felrobbant dinoszaurusz-tetemre vonatkozó feltevés. A tudósok emberi holttestek segítségével mérték meg a bomlás során keletkező gázok nyomásértékét. Mivel az ichthyosaurusok hasonló méretűek, mint az ember, így a bomlásuk során is hasonló mennyiségű gáz termelődik. A kísérlet során a frankfurti Törvényszéki Orvostani Intézetben száz holttest hasüregébe helyeztek nyomásmérőket, a mért nyomás azonban minden esetben kevés volt a robbanáshoz. Az Ichthyosaurus robbanásához 5-15 bar nyomás lett volna szükséges, míg a kutatók alig 0,035 bar nyomást mértek a holttestekben. Christian Klug paleontológus szerint az eredményt ki lehet terjeszteni a tüdővel légző összes gerincesre, így a robbanó tetemek teóriája megdőlt.

51. ábra: a vizsgált Ichthyosaurus-lelet

~ 134 ~

A Föld viselt dolgai

A legújabb feltevés szerint a tetem speciális körülmények között őrződött meg. A mély vizekben teljesen szétbomlana a maradvány, sekélyebb vizekben viszont, ahol a hőmérséklet magasabb 4 ºC-nál, valószínűleg felemelkedne a felszínre a testében felgyülemlő gázok miatt. A felszínen az erős hullámzás és a dögevők miatt szintén teljesen lebomlana, a csontokra pedig szétszórva találnának rá a tudósok, nagy területen, a tengerfenéken.

Az Ichthyosaurus-anya csontjai azonban megőrizték eredeti helyzetüket, ami különleges körülményeket feltételez. A kutatók szerint oxigénhiányos környezetben, közepes vízmélységben kezdődött meg a bomlás, ami a tetem tengerfenékre süllyedése után folytatódott. Ezután kisebb tengerfenéki áramlások sodorták szét az embrió csontjait az anya körül.

http://tw.gs/zbw2C

~ 135 ~

A Föld viselt dolgai

Fosszilis maradványok mutatják be egy Velociraptor utolsó vacsoráját
A Góbi sivatagban 1994-ben fellelt Velociraptor-tetemben Pterosauruscsontmaradványt találtak a kutatók. A lelet azért érdekes, mert a ragadozó Velociraptornál a Pterosaurus jóval nagyobb méretű volt, így kérdéses, hogy miként tudta mégis zsákmányul ejteni a hatalmas repülő őshüllőt.

~ 136 ~

A Föld viselt dolgai

A Velociraptor hátsó végtagjain sarló

célpontjába került. Az eredmények tehát azt mutatják, hogy a Velociraptor dögevő is volt.

52. ábra: Velociraptor-illusztráció

alakú karmok voltak, melyek az őshüllő ragadozó voltát bizonyítják. A Pterosaurus áldozatul ejtése viszont aligha valószínű, szárnyainak fesztávolsága ugyanis elérte a két métert, míg a megtalált Velociraptor nagyjából pulykaméretű példány volt. Dr. David Hone, a kutatócsoport egyik tagja szerint a Pterosaurus beteg, esetleg sérült lehetett, amikor a ragadozó

~ 137 ~

A Föld viselt dolgai

A lelet másik érdekessége, hogy a 75 mm-es csont szokatlanul jó állapotban volt, nem fedeztek fel rajta emésztőnedvek okozta elváltozásokat. Ebből a tudósok arra következtettek, hogy a Velociraptor nem sokkal a csont elfogyasztása után elpusztult.

A maradvány további vizsgálata során a Velociraptor bordáin sérüléseket fedeztek fel, halála előtt tehát megsebesült vagy egy korábbi sérülésből lábadozott.

http://tw.gs/zbw3g

~ 138 ~

A Föld viselt dolgai

Az őshüllők hatalmas karma és a repülés közötti kapcsolat
A Montana Állami Egyetem kutatói a dinoszauruszok között rendkívül kedvelt ragadozófajok, a velociraptorok, valamint a hasonló felépítésű deinonychusok megnagyobbodott karmainak funkcióját elemezték. Úgy tűnik, kapcsolatot találtak a repülés képessége és a karmok felépítése között.__________________________________________________

A PLOS ONE hasábjain publikált tanulmány szerint a kutatók célja az volt, hogy az ősi ragadozók mozgására, valamint e mozgások kialakulásának okaira magyarázatot találjanak egy új modell segítségével. A kidolgozott modellhez a kutatók ma ismert ragadozó madarak viselkedési mechanizmusait is figyelembe vették. A választás a velociraptorokra és a deinonychusokra esett, amelyek közeli rokonságot mutatnak a ma ismert madarak őseivel.

Az eddigi feltételezések alapján a velociraptorok és a deinonychusok megnövekedett karmaiknak elsősorban a préda megragadásában és a megragadott zsákmány testén történő kapaszkodásban és megsebesítésében lehetett fontos szerepük. Új elképzelések szerint azonban a hosszú karom önmagában kevés a ragadozó egyensúlyának megtartásához, ehhez ugyanis használnia kellett szárnykezdeményeit is. A kutatók rámutattak arra, hogy a modern ragadozó madarak közül a héják és sasok is rendelkeznek egy, e korai ragadozókéhoz hasonló, bővült sarlós karommal a második lábujjukon, amit a korábbi kutatások során nem vettek figyelembe, holott fontos tényező lehet a ragadozó hüllők viselkedésének megértésében.

53. ábra: a képen különböző ragadozó őshüllők méretaránya látható

~ 139 ~

A Föld viselt dolgai

54. ábra: egy Deinonychus és egy Velociraptor méretaránya; a Deinonychus (jelentése: a görög “rettentő karom” szóösszetételből származik) 3–4 méter hosszú állat, a kora kréta korban élt, mintegy 115–108 millió évvel ezelőtt. A korabeli ragadozókhoz képest viszonylag kis test, a lapuló, vízszintes testhelyzet, a struccszerű gerinc és – különösen – a lábakon levő hegyes, görbe karmok az állat aktív ragadozó életére utalnak

55. ábra: Deinonychus-karmok

A jelenlegi ragadozó madarak az ujjaikat egyfajta reteszként használják, annak érdekében, hogy a zsákmány megragadását követően megakadályozzák azt a menekülésben. Mint mondják, nagy különbség van a karmok öntartó retesz- és szorító funkciói között. Az előbbinek ugyanis inkább kisebb prédaállatok elejtése során van haszna, minek során a madár a nála kisebb termetű prédát azonnal elkezdi elfogyasztani, míg az utóbbi funkciónak a ragadozó állattal közel megegyező vagy nagyobb méretű prédaállatok esetében van értelme. Funkcionális komparatív anatómiai elemzésekkel a kutatók megállapították, hogy a velociraptorok és a
~ 140 ~

56. ábra: Egy sas lába

A Föld viselt dolgai

deinonychusok főleg az áldozat megragadására és szorítására lehettek alkalmasak. A lábujjarányok, a lábközépcsontok (metatarsus), valamint a boka- és lábujjcsontok felépítése is inkább a nagy erő kifejtésének képességéről, mintsem egy nagyobb sebességű állatról tanúskodnak. A kutatók szerint recens anatómiai megfigyeléseket alapul véve megállapítható, hogy a vizsgált dinoszauruszok a jelenlegi madarakhoz hasonlóan a lábujjaikon közlekedtek, ami a hüllők esetében kizárja a nagyon gyors mozgás lehetőségét. A velociraptorok és a deinonychusok nem gyorsaságukra hagyatkozhattak, hanem inkább becserkészhették a velük azonos méretű vagy nagyobb áldozataikat. A kutatócsoport vezetője, Fowler szerint az összehasonlító elemzések a troodontidok és dromaeosauridok egyes evolúciós kérdéseire is választ adhatnak. E két faj egy őstől származik, később azonban eltérően alakult a törzsfejlődésük. A dromaeosauridákat erősebb lábfelépítés jellemzi, ami lassabb mozgásra utal, ez pedig jellemzően lopakodó-ragadozó életformáról, egyben nagyobb zsákmányállatok megragadásáról árulkodik. A troodontidokat ezzel szemben vékonyabb felépítés és nagyobb lábközépcsontok jellemzik, ami egy fürge, nála

kisebb prédákra specializálódott ragadozó életformára utal. A megnövekedett karom tehát idővel eltérő funkciókat kapott minden fajnál. (Egy már meglévő képesség vagy tulajdonság adaptív alkalmazását az evolúcióbiológiában exaptációnak nevezzük.) A kutatók szerint ehhez hasonló, egyszerű folyamatoknak köszönhető a repülés képessége is, amihez köztes viselkedési formaként valamilyen tevékenységhez kapcsolódó szárnycsapkodást feltételeznek. A kutatók úgy sejtik, hogy a hüllő szárnycsapkodással próbálhatott egyensúlyozni az elkapott prédán, ami ugyan kevesebb energiát jelent a repülésnél, azonban fontos lépcső lehet egy új, rendkívüli képesség kialakulásának folyamatában. Fowler egyenesen a „flapping first model” kifejezést használja, vagyis az „első szárnypróba-modellként” írja le elképzelését. Mint mondja, több kutató is hasonló véleményen van, sokan a repülést megelőző egyéb viselkedésekre vezetik vissza a röpképesség kialakulását. A ma élő madaraknál is megfigyelhető, hogy a szárnyaknak számtalan egyéb funkciója lehet. Fowler hangsúlyozza, hogy az egyedfejlődés során egyes anatómiai jellegekkel is beazonosítható funkciók teljesen eltérhettek korábban. A funkciók pedig folyamatosan változhatnak, alakulhatnak.

~ 141 ~

A Föld viselt dolgai

http://tw.gs/zbw6c

Megtalálták a legnagyobb tollas dinoszauruszt
A kínai Liaoning tartományban rekonstruáltak egy hatalmas, az eddig

~ 142 ~

A Föld viselt dolgai

ismert legnagyobb tollazattal rendelkező dinoszauruszt. A paleontológusok már több mint egy évtizede felfedezték, hogy néhány kisebb őshüllőt a mai madarakéhoz hasonló tollak borítottak, ám mindeddig nem került elő nagyobb méretű tollasdinoszaurusz-maradvány.__ _________

Az új faj a Yutyrannus huali (gyönyörű tollas zsarnok) nevet kapta, a tudósok ugyanis úgy vélik, hogy az újonnan felfedezett példány és a Tyrannosaurus rex közeli rokonok voltak. A kutatók becslése szerint egy fel-

nőtt egyed 9 méter hosszú, és körülbelül másfél tonnás lehetett. Bár méreteiben jócskán lemaradt a T. rexektől, súlya így is negyvenszer akkora volt, mint a Beipiaosaurusé, az eddig ismert legnagyobb tollas dinoszauruszé.

57. ábra: Yutirannus-csorda, előttük két Beipiaosaurus

~ 143 ~

A Föld viselt dolgai

A Yutyrannus tollazata inkább hasonlított a kiscsibék tollaira, mint a felnőtt madarakéra. A pelyhes tollak és az állat hatalmas súlya kizárja azt a lehetőséget, hogy repülő őshüllőről van szó. A kutatók szerint a Yutirannus a kréta időszak korai szakaszának középső periódusában élt, amikor egy kisebb lehűlés történt a krétára jellemző vi-

szonylag magas hőmérséklethez képest. A tollak funkciója tehát valószínűleg a szigetelés volt. Xu Xing professzor szerint a tollazat sokkal elterjedtebb volt a dinoszauruszok között, mint ahogy eddig a kutatók gondolták. Azt sem tartják kizártnak, hogy a T. rex is részben tollas bőrfelülettel rendelkezett.

http://tw.gs/zbw6f

~ 144 ~

A Föld viselt dolgai

Óriásbolhák gyötörték a dinoszauruszokat
Bolhaszerű élőlények körülbelül 165 millió éves maradványaira bukkantak Belső-Mongóliában. A fellelt fosszíliák valószínűleg a legősibb típusai a vérszívóknak. Lehetséges, hogy a modern bolhák ősei voltak, ám az sem kizárható, hogy egy különálló és mára kihalt ághoz tartoztak.

A fosszíliák alapján ezek a rovarok hasonlóak voltak a mai bolhákhoz, ám tízszer akkora méretük is lehetett, és a harapásuk sokkal fájdalmasabb volt.

58. ábra: Pseudopulex jurassicus, 165 millió évvel ezelőtt. (Forrás: Oregon State University)

~ 145 ~

A Föld viselt dolgai

A Pseudopulex jurassicus és Pseudopulex magnus névre keresztelt bolhaszerű rovarok hosszú szájszervükkel szipolyozták ki áldozataik vérét. George Poinar nemzetközi rovarszakértő szerint az állatok csípése olyan szúró fájdalommal járhatott, amilyet az injekció beadása kelt napjainkban. Az óriásbolhák teste laposabb volt, mint egy poloskáé vagy kullancsé,

hosszú karmokkal rendelkeztek, melyeket az áldozatukba mélyítettek. A 2.300 ma ismert bolhafaj közül 94%-uk emlősök, a maradék pedig madarak vérét szívja. Ezek az ősi állatok viszont nagy méretük és különleges karmaik révén a dinoszauruszok bőrének lágyabb részein is könnyen áthatolhattak.

http://tw.gs/zbw6A

~ 146 ~

A Föld viselt dolgai

Melegvérű dinoszauruszok
A dinoszauruszok a mai ismeretek szerint rendkívül aktív állatok voltak, életmódjuk fenntartására viszont a kutatók nem találtak magyarázatot. Paleontológusok között évtizedek óta vita tárgya, hogy a nem madárszerű dinoszauruszok napjaink hidegvérű hüllőihez vagy a melegvérű emlősökhöz hasonlóak. A ma élő növényevő emlősök vizsgálatával a kutatók közelebb kerültek a megoldáshoz.__________ _____________

A paleontológusok gyakran vizsgálják a dinoszauruszcsontok szerkezetét, így következtetnek az állatok fejlődésére, életmódjára. A csontokon gyűrűk találhatóak, melyek életmódbeli visszaesésre utalnak, általában hideg, vagy száraz időszakban alakulnak ki, amikor a táplálékforrások szűkösek. A dinoszauruszcsontokon kívül napjainkban a hüllők rendelkeznek hasonló mikroszerkezeti jegyekkel. Ezek az állatok hidegvérűek, testhőmérsékletüket a környezet szabályozza. Az állandó testhőmérsékletű állatok csontjain a kutatók nem azonosítottak gyűrűket, ezért arra következtettek, hogy a csontgyűrű a bizonyíték a dinoszauruszok hidegvérű voltára.

Meike Köhler legújabb kutatásai azonban megcáfolják ezt az elképzelést. Növényevő emlősök tanulmányozása során bebizonyosodott számára, hogy a melegvérű állatok is rendelkeznek csontgyűrűkkel. A trópusoktól a pólusokig számos kérődző csontjain megtalálhatóak ezek a szerkezetek. A legújabb elmélet szerint a növényevő, patás emlősök a zord körülmények között képesek lecsökkenteni az energiaigényüket, így vészelik át a kedvezőtlen időszakot. A csontgyűrűk kialakulása tehát független az állat hőmérsékleti jellemzőitől, így nem kizárt, hogy a dinoszauruszok állandó testhőmérséklettel rendelkeztek.

~ 147 ~

A Föld viselt dolgai

A kutatók szerint az állandó testhőmérséklet korán kialakult a dinoszauruszok között, valószínűleg a madarak által öröklődött át.

http://tw.gs/zbw9a

~ 148 ~

A Föld viselt dolgai

Új növényevő dinoszauruszfajt fedeztek fel
Mintegy 200 millió éves új dinoszauruszfajt sikerült azonosítani a kutatóknak. A leletre már a ’60-as években rábukkantak Dél-Afrikában, ám a faji besorolás máig váratott magára. A felfedezett egyed a heterodontoszauruszok családjába tartozik, mely csoport néhány faja elsőként népesítette be az egész világot._____________________________

A Pegomastax africanus rövid, papagájszerű csőrrel, alig 8 cm-es koponyamérettel, hosszú szemfogakkal rendelkezett. Apró termetű, körülbelül 60 centiméter hosszú volt, tömege nem nyomott többet egy házimacskáénál. Magasan ülő agyarai önélező ollóként működtek. Amikor az állkapcsa bezáródott, fogai az ellentétes állkapocs üregeibe csúsztak, ily módon élezve egymást. Egyes tudósok szerint kisebb állatok, főleg rovarok alkották az apró dinoszaurusz étrendjét, ám mára bebizonyosodott, hogy a Pegomastax a növényevő őshüllők közé tartozik. Hátát bizarr tüskék borították, akár egy tarajos sülét. Paul Sereno, a kutatás vezetője fürge, kétlábú sündisznóhoz hasonlította az őshüllőt. Tüskés kültakarójának és éles fogainak az önvédelemben lehetett fontos szerepe.

Napjainkig a Pegomastax mellett egyetlen másik kisméretű és tüskés heterodontoszaurusz került elő, a Tianyulong, melyet a közelmúltban fedeztek fel és írtak le Kínában.

59. ábra: Pegomastax africanus

A Pegomastax az ősi kontinens, a Pangea kettéválásakor élt, ez megmagyarázza a heterodontoszauruszok szétválását, melyre eltérő fogazatuk a bizonyíték.

~ 149 ~

A Föld viselt dolgai

Az északi fajoknak a Tianyulongéhoz hasonló egyszerű, háromszög alakú fogaik voltak, míg a déli féltekén ho-

nos csoportok, mint a Pegomastax, magasan ülő, éles fogakkal rendelkeztek. A Pegomastax és rokonai koruk legfejlettebb növényevői közé tartoztak.

http://tw.gs/zbwcZ

~ 150 ~

A Föld viselt dolgai

FÖLD FELETT

Érdekességek a globális klíma és éghajlat köréből

~ 151 ~

A Föld viselt dolgai

2100-ra beerdősülhetnek a szavannák
Egy, a Nature-ben közölt friss tanulmány szerint az afrikai szavannák jelentős térségei válhatnak zárt erdőtársulásokká a század végére.

A Biodiodversity and Climate Reseach Centre és a Goethe-University kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy Afrika-szerte megnövelheti az erdőborítottságot a növekvő széndioxid-koncentráció. A változás akkor következhet be, ha a légköri CO2 eléri a kritikus szintet. Ám ez – az egyéb tényezők miatt – a szavannaöv különböző pontjain más-más időpontokban következhet be. A szerzők által „szavanna komplexnek” (savanna complex) nevezett területek (trópusi füves térségek, szavannák és erdők) érzékenyen fognak reagálni a klimatikus és atmoszferikus átalakulásokra. Ennek oka az, hogy a főszereplők – a füvek és a fák – igényei alapvetően különböznek. Eltérően reagálnak a hőmérséklet, a széndioxid-koncentráció és a tűzesetek gyakoriságának változásaira. Ráadásul egymással is folyamatosan harcban állnak. Természetesen a múltban is bekövetkeztek hasonló vegetációváltások, ám nem ilyen gyors ütemben. Az antropogén hatásra történő CO2-szint-emelkedés és a globális

felmelegedés az ökoszisztémában bekövetkező változásokat is drasztikusan felgyorsíthatja. Már korábbi kísérletekkel kimutatták, hogy általában a növények nem reagálnak jelentősen a szén-dioxid emelésére („széndioxid-trágyázásra”). Azonban Steven Higgins, a tanulmány vezető szerzője szerint e kísérletek során északi ökoszisztémákat vagy kereskedelmileg fontos növényeket vizsgáltak. Mindössze egy kísérleti tanulmány foglakozott a szavanna növényeivel, amely kimutatta, hogy az itt élő fák CO2-hiányban szenvedtek az iparosodás előtti széndioxidszinten. A Higgins és kollégáinak tanulmánya által előre jelzett vegetációváltás jó példa az elméleti kutatók által katasztrofikus rendszerváltásnak (catastrophic regime shifts) hívott jelenségre. Az ilyen gyökeres átalakulásokat a rendszert szabályozó faktorok apró anomáliái is beindíthatják. A kis változások egész sor egymást erősítő, a rendszert egyre gyorsabban megváltoztató hatást kelthetnek. Épp emiatt fordult a kutatók figyelme a szavannák felé, ahol egy ilyen

~ 153 ~

A Föld viselt dolgai

katasztrofikus eseménysor könnyedén hely lehet a cselekvésre. Persze, figyemegvalósulhat. lembe véve azt, hogy a folyamatosan változó légköri feltételekkel párhuzaAz ilyen hirtelen változások bekövetke- mosan az a terület is eltolódik, ahol ez zésének előrejelzése nagyon fontos a ki- működhet. hívásokra történő felkészülés szempontjából. A tanulmány szerint például A kutatók által megnyitott pozitívnak azokon a területeken, ahol a globális nevezhető lehetőségek mellett azonban felmelegedés hatására bekövetkező hő- sokkal komorabb következmények is mérséklet-emelkedés gyorsabban kö- felmerültek. Aggasztó, hogy az egyedi vetkezik be, később fognak a fák felül- flórával és faunával bíró füves területek kerekedni. Ilyen terület lehet Afrika és nyílt szavannák zárt szavannává és déli része, ahol a növekvő forróság to- erdőkké alakulhatnak, hiszen ezzel kovábbra is versenyképessé teszi a fűfélé- molyan veszélyeztetik egyes fajok ket a fákkal szemben. fennmaradását. Emellett az ökoszisztémák megbomlanak, területük csökken, A kutatás gyakorlati vonatkozásai és gyökeresen átalakulnak. Tehát a már messze hatóak. Például a tudósok azo- amúgy is túllegeltetéssel, ültetvényes nosítottak egy Közép-Afrika északi ré- erdőgazdálkodással és növénytermeszszén végigfutó övet, ahol a tüzek elleni téssel sújtott területekre a légköri váltofellépés segíthet a szavanna erdővé vá- zások is komoly fenyegetést jelentenek. lásában. Ha a széndioxidszint csökkentésének módjait keressük, ez egy ideális

http://tw.gs/V3UeB

~ 154 ~

A Föld viselt dolgai

Borítsunk be mindent napelemekkel
Egy finn egyetem kutatói úgy vélik, hogy a könnyű és legfőképpen olcsó napenergia-hasznosítására alkalmas, festékalapú napelemek felválthatják a drága és törékeny, félvezető-alapú paneleket.___________________

Jongyun Moon és kollégái – Aulis Tuominen és Arho Suominen – az International Journal of Technology, Policy and Management című folyóiratban közöltek egy új tanulmányt a témában. A kutatók szerint a fényérzékeny, festett cellák (dye-sensitised solar cells – DSC) válhatnak a jövő mindenütt elérhető energiaforrásaivá. A fotovoltatikus napelemek e típusa nem igényel komplex és drága tisztaszobát igénylő gyártási folyamatot, mint a mai félvezető-alapú panelek. A technológia kormányzati vagy egyéb támogatások nélkül is hozzáférhetővé teheti az olcsó, tiszta energiát. A DSC-panelekben a napfény fotonjai a fehér TiO2-réteg molekuláitól szakítanak le elektronokat, amelyek aztán a festékmolekulákból pótlódnak. A folyamat elektromos áram létrejöttéhez vezet. A technológia folyékony elektrolitot, UV-fénynek ellenálló festékeket és átlátszó anódot igényel. Akár természetben előforduló festékanyagok (például málna) is alkalmazhatók ilyen cellákban. A Youtube tele van a „Hogyan

készítsünk DSC-napelemet?” típusú videókkal. A zöldenergiamix egyik alapvető része a napenergia, amelynek hasznosítását azonban jelentősen hátráltatja a Föld számos pontján a kormányzati támogatások és az egyéb financiális ösztönzők hiánya. A jövő egyértelműen az energia helyben történő előállítása és tárolása lesz. A hálózat szerepe egyre inkább visszaszorul, amennyiben minden épület fel lesz szerelve megújuló energiaforrásokat hasznosító berendezésekkel. A napenergia, a geotermikus hőenergia és a szélenergia közül talán a DSC-napelemek lehetnek a legjobb elektromos áram termelésére alkalmas megoldások. Bár hatékonyságuk még ma is alacsonyabb a hagyományos panelekénél, az olcsó előállításuk és az, hogy könynyedén be lehet velük vonni nagy felületeket, ideálissá teszik az épületek (tető, falak, ablakok) energiaigényének kielégítésére. Ráadásul akkor is viszonylag jó hatásfokkal működnek, amikor felhős az ég, vagy árnyék vetődik rájuk.

~ 155 ~

A Föld viselt dolgai

Ma a leggyakrabban használt fotovoltatikus napelemek alapja a polikristályos szilícium, melyeket először az 1950-es és ’60-as években használták az első műholdakon. Azóta már rengeteget fejlődött a technológia.

Moon és kollégái szerint a szilíciumalapú technológiák fejlettsége ellenére is előretörhetnek a DSC-cellák, olcsóságuk és könnyű előállíthatóságuk következtében. Bár még rengeteg problémát meg kell oldani, míg valóban mindenki számára elérhető alternatívát jelenthetnek.

http://tw.gs/2XT9C

~ 156 ~

A Föld viselt dolgai

Világosabb égre nézhetnek fel utódaink?
A felmelegedés megállításának egyik javasolt módja, hogy aeroszolokat kellene a légkörbe juttatni, melyek visszaverik a beérkező napfény egy részét. A Carnegie Intézet kutatóinak friss tanulmánya szerint a napfény 2%-ának blokkolása háromszor-ötször fényesebbé és világosabbá, fehérebbé teheti az eget. Ben Kravitz és Ken Caldeira kutatásaik eredményét a Geophysical Research Letters június 1-jei számában tették közzé.

A légköri CO2-koncentráció emelkedése egyre inkább felmelegíti bolygónkat. A nagy vulkánkitörések ellenkező hatással bírnak. Rengeteg apró szemcsét juttatnak a sztratoszférába, melyek akár évekig lebeghetnek az atmoszférában, és eljuthatnak a bolygó legtávolabbi pontjára is. A nap-geomérnökség (solar geoengineering) egyik módszere ezt a hatást próbálná utánozni, folyamatosan újratöltve a sztratoszférában lebegő aeroszolréteget. Kravitz, Caldeira és a CalTech munkatársa, Douglas G. MacMartin fejlett modellek segítségével vizsgálta, milyen hatása lehet a szulfát-aeroszoloknak az ég színére és fényességére. Eredményeik alapján – a részecskék méretétől függően – nappal fényesebbé válna az ég, és a naplementéknek utóragyogása lenne (erősebb alkonypír).

Az ég még mindig kék lenne, de a ma megszokottnál egy fokkal világosabb tónusú. Az ipari körzetek fölött ma is hasonló, homályos, fehéres égre tekinthetünk fel. Ez megváltozna, és mindenütt észlelhető lenne az aeroszolréteg hatása. Kravitz szerint e változások potenciális pszichológiai hatásait is figyelembe kellene venni, mielőtt belekezdenénk a bolygó képének további átformálásába. Emellett a módszernek egyéb környezeti kihatásai is lehetnek. Mivel a növények sokkal hatékonyabban hasznosítják a szórt fényt, a globális fotoszintetikus aktivitás megemelkedhet. Ez egy felmelegedő világban még talán jól is jöhet, mert a gyorsabban növekedő növények egyre több szén-dioxidot vonnának ki az atmoszférából.

~ 157 ~

A Föld viselt dolgai

Ezzel szemben kevesebb közvetlen napfényt tudnának árammá alakítani a naperőművek, mert a napelemek hatékonysága csökkenne. „Remélem, soha nem jutunk el addig a pontig, ahol az emberek szükségesnek érezhetik az égbolt aeroszolokkal történő behintését az elszabaduló

globális felmelegedés megállítására tett kísérletként. Ez egy olyan tanulmány, amelynél nem áhítozom jövendöléseink igaznak bizonyulására” – jegyezte meg Caldeira.

http://tw.gs/2XTai

~ 158 ~

A Föld viselt dolgai

Történelmi feljegyzésekből rekonstruálták a 10. századi bagdadi klímát
Egy spanyol kutatók által vezetett kutatócsoport a mai Irak területén élt arab krónikások írásait feldolgozva a 816-tól 1009-ig tartó időszakra vonatkozó időjárásról nyert újabb információkat. Ekkor a hidegbetörések és a téli hótakaró még normálisnak számítottak a régióban.

Az arab történelemírók főleg társadalmi, politikai és vallási eseményeket jegyeztek fel, de néhányuk az időjárásról is fontos információkat szolgáltat. Az Extremadura Egyetem kutatói Bagdad ősi városának meteorológiai feljegyzéseire koncentráltak. „Igen érdekes kronológiáját építettük fel olyan éghajlati eseményeknek, mint például: szárazságok, árvizek, eső, fagy, hő- és hideghullámok, valamint a mai Irak és Szíria területén a 816-1009-es időszakban előforduló erős szelek” – árulta el Fernando Domínguez-Castro, a vezető szerző.

hőmérséklet. A dokumentumok szerint a bagdadi lakosoknak le kellett költözniük a tetőkről (ahol általában aludtak nyáron), és még a házban is takarókra volt szükségük. A mainál 9 ºC-kal alacsonyabb átlaghőmérséklet jellemezte a júliust.

A kutatók szerint nehéz az ehhez hasonló váratlan lehűlések okait feltárni, de valószínűleg jelentős vulkanikus kitörések okozhatták. Egy-egy nagyobb, globális hatású hamufelhőt produkáló kitörés általában a következő év nyarán a szokásosnál alacsonyabb hőmérsékletekhez vezet. 920 júliusának néhány éjA Weather című folyóiratban közölt szakáján a hőmérséklet a 18 ºC-ot sem cikk számos hideghullámra hívja fel a érte el. figyelmet. A 902 és 944 közötti időszakban például 6 olyan év fordult elő, amikor hó hullott a térségben. Az utóbbi időszakban csak egy ilyen alkalomról tudunk (2008. január 11.). A kutatócsapat is meglepődött azon, hogy 920 júliusában hirtelen leesett a
~ 159 ~

A Föld viselt dolgai

Két jelentős vulkán is kitört ebben az időszakban, bár a pontos időpontokat nem ismerjük. A mexikói Ceboruco 930 környékén, az ecuadori Guagua Pichincha 910 körül adhatott magáról jelet. Bár a Katla 920 körüli kitörése (Large Holocene Eruptions) kisebb volt, közelsége miatt legalább részben hozzájárulhatott a lehűléshez. Bagdadban a 10. század első felében jóval gyakrabban és intenzívebben jelentkeztek a hideg időjárási események, mint ma. 42 év alatt legalább 6 nagyon hideg nap fordult elő. Ehhez képest 1954 és 2008 között csupán két napon esett 0 ºC alá a hőmérséklet. Az időjárás emberekre gyakorolt hatása miatt jelentős mennyiségű adat nyerhető ki a régmúlt történelmi feljegyzéseiből, főleg az extremitások tekintetében.

762-ben Abu Ja’far Abdallah alMansur, a második Abbasid kalifa alapította Bagdadot, és a birodalom fővárosává tette. A város hamarosan a kor egyik legvirágzóbb nemzetközi kereskedelmi központjává vált. A népesség rohamosan gyarapodott. Már a korszak történészei is vitatkoztak azon, vajon miért tulajdonított akkora jelentőséget a kalifa Bagdadnak. Egyrészről: stratégiai helyen fekszik, a Tigris és az Eufrátesz között. Másrészről: a városnak jó időjárási adottságai voltak. „Bőségesen volt víz, a nyár időjárása nagyon meleg, a tél nagyon hideg, a tavasz és az ősz enyhe volt” – írja Al-Ya’qubi 891ben egy geográfiai munkájában.

http://tw.gs/2XTae

~ 160 ~

A Föld viselt dolgai

A jégkorszakot követő felmelegedés és a CO2 közötti összefüggés
Az emelkedő légköri széndioxid-koncentráció és a felmelegedés közötti szoros kapcsolat már régóta vita tárgya. Vajon az emelkedő széndioxidszint vetett véget a jégkorszaknak, vagy a felmelegedés szabadította fel az óriási szervesanyag-rezervoárokból az üvegházhatású gázokat? Eddig nem sikerült bizonyítani a tiszta ok-okozati kapcsolatot a geológiai adatok alapján._____________________________________________

Egy, a Nature-ben megjelent, NFS (National Science Foundation) által támogatott, friss tanulmány most meggyőző bizonyítékokkal szolgál arra, hogy a széndioxidszint emelkedése idézte elő a felmelegedést. Jeremy Shakun, a vezető szerző a kutatás nagy részét még az Oregon Állami Egyetem doktoranduszaként végezte. Ma már a Harvard Egyetemen (National Oceanic and Atmospheric Administration [NOAA] Post-doctoral Fellow) végzi kutatásait. Shakun szerint a szén-dioxid szerepének megértése csak a globális átlaghőmérsékletek rekonstrukciója által érhető el. A korábbi kutatások csak helyi (például az antarktiszi) hőmérsékleteket hasonlították össze a légkör akkori CO2-tartalmával.

Az Antarktiszon már kicsivel a széndioxidszint növekedése előtt elkezdett emelkedni a hőmérséklet. A globális klíma viszont nyilvánvalóan a CO2 hatására kezdett jelentősebben felmelegedni. A kutatók a szén-dioxidot már régóta a jégkorszaknak véget vető potenciális faktorként tartják számon. Ám az antarktiszi jégmagokban már a CO2-szint emelkedése előtt kimutatták a felmelegedés jeleit. „Ha globális szinten rekonstruáljuk a hőmérsékleteket – és nem csupán az antarktiszi hőmérsékleteket vizsgáljuk –, nyilvánvalóvá válik, hogy a CO2 koncentrációjának változása kissé megelőzte a jelentős felmelegedést” – állapította meg Shakun. Ez azt jelenti, hogy a legutolsó jégkorszak utáni felmelegedésben rendkívül fontos szerepet játszott a szén-dioxid.

~ 161 ~

A Föld viselt dolgai

A kutatók szerint így történhetett
Földünk Nap körüli pályája – és ezáltal a beeső napfény mennyisége is – idővel változik. Az utolsó jégkorszak végén az északi félteke egyre több besugárzást kapott, melynek következtében olvadásnak indultak Kanada és Európa jégsapkái. Az Atlanti-óceánba beömlő nagy mennyiségű édesvíz megakasztotta az AMOC-ot (Atlantic Meridional Overturning Circulation), amely a trópusokról szállít meleg víztömegeket északra. Ma ennek az áramlási rendszernek köszönhetjük Európa viszonylag enyhe éghajlatát annak ellenére, hogy elég magas szélességeken fekszik.

Azonban a felmelegedést globális szinten igazán csak a mélytengerből felszínre kerülő CO2 erősítette fel. A kutatás 80 felszíni hőmérsékleti adatsorából az látszik, hogy a jégkorszak végén a globális átlaghőmérséklet emelkedése jól korrelálható a CO2-szint emelkedésével – és általában attól némileg elmarad időben. A cikk társszerzője, Peter Clark, az Oregon Állami Egyetem kutatója szerint a napsugárzásban bekövetkezett változások indították el a jégkorszak végét előidéző folyamatsort. Egy korábbi (2009 es), a Science-ben megjelent tanulmányában megerősítette azt az eddigi elméletet, mely szerint a Föld tengelyének imbolygása (precesszió) befolyásolta, mennyi napfényt nyelt el a földi rendszer, és ez vezetett az északi jégsapkák olvadásához. A Föld lassú imbolygását főként a nagybolygók (Jupiter, Szaturnusz) gravitációs hatása időzi elő, több ezer éves periódusokon keresztül. A precesszió mellett a Föld tengelyferdeségének és a földpálya excentricitásának változása befolyásolja a beérkező napsugárzás mennyiségét.

Ám az óceáni cirkuláció a déli óceánok kárára melegíti az északi féltekét. Ez a folyamat a jégkorszak végén, a beömlő édesvíz hatására fékeződött le. Tehát a felmelegedést beindító esemény (ravasz – trigger) a Föld pályaelemeinek változása volt. Amikor a hőtranszport megállt, északon lehűlés, a déli féltekén felmelegedés kezdődött. Az Antarktisz térsége jóval gyorsabban melegedett fel, mint ahogyan a – valószínűleg a mélytengerben csapdázódott – CO2 felA precesszió, excentricitás és tengelyszabadult. ferdeség 26.000, 100.000 és 41.000 éves Ezek a változások egész sor pozitív és periódusokkal változik. negatív visszacsatolási mechanizmust indítottak be. A Déli-óceán felmelegedése módosította a légköri folyamatokat, megváltoztak a déli kontinens körül fújó szelek.
~ 162 ~

A Föld viselt dolgai

A mélytengeri medencékben óriási mennyiségű szén csapdázódott. A Délióceán mindhárom nagy óceánnal kapcsolatban áll, ezért azt valószínűsítik, hogy itt kell keresni a széndioxid-felszabadulás okait. Az utóbbi 200 évben akkora mértékben emelkedett a légköri CO2-koncentráció, mint a jégkorszak vége óta eltelt előző 10.000 évben! Shakun szerint új tanulmányuk azt is megerősíti, hogy a széndioxidnak nagyon fontos szerepe volt és lesz a globális átlaghőmérséklet emelkedésében.

A Déli- vagy Antarktiszióceán
A földi rendszerek nagyon összetettek. Viszonylagos, pufferelt stabilitásukat

bármikor felboríthatja a Föld pályaelemeinek és tengelyferdeségének változása. Ám nemcsak külső, extraterresztikus hatásokra reagálhat (számunkra) negatívan az éghajlati rendszer, belső okok is szerephez juthatnak. A vulkanizmus, a tengerszorosok kinyílása-bezáródása, a kontinensvándorlás okán módosuló óceáni cirkuláció változásai miatt Földünk folyamatosan fejlődik. És végül, az utolsó jégkorszak végén fejlődésnek indult a ma ismert emberi civilizáció is, amely mára a rendszert megváltoztatni képes faktorrá vált. Az antropogén hatások: a felszín megváltoztatása, a fosszilis energiahordozók elégetése, a betondzsungelek létrehozása mind stresszelik az éghajlati rendszert. Lehet, hogy most mi leszünk/vagyunk az a bizonyos, globális változásokat előidéző ravasz?

http://tw.gs/2XTaE

~ 163 ~

A Föld viselt dolgai

A gazdasági növekedés kilengései és a CO2
Ha meg akarjuk állítani a globális felmelegedést, a gazdasági növekedést kell korlátok közzé szorítani, vagy a világgazdaságot kell gyökeresen átszervezni. Legalábbis ez az eredménye egy, a Michigani Egyetem (UM) kutatói által készített friss, innovatív tanulmánynak.________

Az Environmental Science and Policy című online folyóiratban megjelent vizsgálatban az UM kutatói, Tapia Granados és Edward Ionides mellett a spanyol Valladolid Egyetem munkatársa, Óscar Carpintero is részt vett. Ez az első olyan elemzés, amely – a korábbi, becsléseken alapuló, kevésbé pontos módszerekkel szemben – a légköri széndioxidszint-mérésekből próbálja a gáz koncentrációjának fluktuációit vizsgálni. Ha továbbra sem változtatunk a gazdaság szerkezetén, szükségleteink kielégítésének módján, a nagy gazdasági világválsághoz hasonló méretű visszaesésekre lesz szükség a CO2-koncentráció jelentős csökkentéséhez. A kutatók négy rövidtávú, évről évre változó tényezőt értékeltek, melyek nagyban befolyásolhatják a légköri CO2-koncentrációt. Két természetes jelenséget (vulkánkitörések, El Niño–Déli Oszcilláció) és két antropogén tényezőt

(népesség és a világgazdaság növekedése – GDP) vettek figyelembe. Tapia Granados és kollégái nem találtak közvetlen összefüggést a világ népességének rövidtávú növekedése és a széndioxid-koncentráció változása között. A számottevőbb vulkáni aktivitás pedig egybe esett a globális recesszióval, ami szinte teljesen elfedte e tényező amúgy sem jelentős hatásait.

60. ábra: a gazdasági növekedés (zöld) és a légköri CO2-koncentráció (piros) évenkénti változása az 1960 és 2010 közötti időszakban

Az egyetlen általunk befolyásolható tényező a gazdasági aktivitás. Az El Niño csupán néhány éves fluktuációkhoz vezethet. A gazdasági folyamatok hatásit

~ 164 ~

A Föld viselt dolgai

viszont sikerült kimutatni a kutatóknak. Az 1958 és 2010 közötti években, a hosszú távú trendnél nagyobb GDPnövekedést mutató időszakokban a légköri CO2-koncentráció is gyorsabban nőtt. Minden 10 billió dolláros eltérés fél ppm kilengést idéz elő a széndioxidkoncentrációban. Értelemszerűen a gazdasági világválságok mérséklik az

üvegházhatású gázok koncentrációjának emelkedését. A friss eredmény azt is megerősíti, hogy az ember gazdasági tevékenysége tényleg jelentős hatással van a bolygó légkörének összetételére. Nem elég korlátozni a CO2-kibocsátást, teljesen át kell alakítani a világgazdaságot. Az energiatermelés, a közlekedés és a mezőgazdaság területén is gyökeres fordulatra lenne szükség.

http://tw.gs/2XTbZ

~ 165 ~

A Föld viselt dolgai

Az olvadó sarki jég zordabb teleket hoz?
A Georgia Institute of Technology kutatói újabb bizonyítékokkal szolgáltak a csökkenő sarkvidéki jégborítottság és az északi félteke újabban igen zord telei között fennálló kapcsolatra. A kutatás segíthet a szezonális hőmérséklet és csapadékanomáliák előrejelzésében. A NASA és az NSF által támogatott kutatás eredményeit a Proceedings of the National Academy of Sciences online kiadásában tették közzé február 27 -én.

Mióta 2007-ben negatív rekordot döntött a Jeges-tenger jégborítottsága, az Egyesült Államok északi részén, Északnyugat- és Közép-Európában, valamint Közép-Kínában a téli hóborítottság jelentősen meghaladta a sokéves átlagot. A 2009/2010-es és a 2010/2011-es tele61. ábra: az északi-sarki tengeri jégtakaró ken mérték az északi félteke valaha felkiterjedése 1980 és 2007 szeptemberében jegyzett második és harmadik legnagyobb kiterjedésű hótakaróját. A kutatók észlelési adatok és számítógépes modellek segítségével igyekeztek feltárni a szokatlanul intenzív havazások és a csökkenő tengeri jégborítottság közötti kapcsolatot és annak okait. Eredményeik szerint két fő faktorra vezethető vissza az időjárási jelenség. A légköri cirkuláció megváltozására és a levegő páratartalmának emelkedésére. 62. ábra: az utóbbi 10.000 év éghajlata igen A sarki jég nyáron és ősszel jelentős stabilnak tekinthető. Az utolsó glaciális mértékben visszaszorul.
idején néhány évszázad alatt lejátszódó drasztikus éghajlatváltozások is előfordultak

~ 166 ~

A Föld viselt dolgai

63. ábra: például létezik egy, a közepes és magas szélességeken jelentkező, egymással szemben álló légnyomási helyzet, melynek két jól elkülöníthető fázisa van, pozitív és negatív

nem jelenti azt, hogy ne lennének kisebb fluktuációk évről évre, évtizedről évtizedre (64. ábra). Az Arktikus Oszcilláció (AO – vagy más néven Northern Annular Mode / Northern Hemisphere Annular Mode, röviden NAM) az északi szélesség 20. fokától északra fellépő nem szezonális tengerszinti nyomásváltozások egy időben – jól definiálható periodicitás nélkül – változó indexével írható le. A gyakorlatban az Északi-sark és az északi szélesség 37-45. fokán kialakuló, egymással ellentétes anomáliákkal jellemezhető. Az AO-index az Északi-sark fölött kialakuló, félig állandó, alacsony nyomású centrum, a poláris ciklon (Polar Vortex) viszonylagos intenzitását adja meg. Mint más bolygókon, a Földön is

A szabaddá váló vízfelület egyrészt megváltoztatja a sarki légkörzést, másrészt jelentős mennyiségű nedvességet juttat a levegőbe. A fehér jégtakaró visszaveri a napsugárzás döntő részét és elzárja a tengervizet a légkörtől. Értelemszerűen, ha évről évre egyre kisebb területet borít be a jég, komolyan megváltozhat nemcsak a közvetlen terület, de az egész északi félteke klímája is. Az utolsó jégkorszak utáni időszakban, bár voltak jelentősebb éghajlati kilengések, viszonylag stabil maradt az északi kontinensek éghajlata. Azonban ez

~ 167 ~

A Föld viselt dolgai

létezik a sarkok körül egy-egy poláris ciklon. A kontinensek konfigurációja folytán azonban bolygónkon eltérő mértékben fejlődött ki az északi és a déli poláris ciklon. Az Antarktisz fagyos jégpáncélja fölött erősebb, jól definiált légörvény kavarog egész évben. A Jeges-tenger felett ezzel szemben gyengébb, csak a téli hónapokban tombol igazán (több hónapos éjszakák alatt). Tehát évente változik az ereje, de évente is megfigyelhető egyfajta fluktuáció. Amikor az AO-index pozitív és a légörvény intenzív, a szelek csapdába ejtik a hideg légtömeget az Északi-sark fölött. Ezzel szemben, ha az AO-index negatív és a légörvény szokatlanul legyengül, a hideg levegő kiszabadul és elárasztja Észak-Amerikát, Európát és Ázsia egyes területeit.

pozitív fázis, ami némileg enyhébb időjárást eredményezett Eurázsia és Észak-Amerika északi részein. Ha a negatív fázisban a poláris futóáramlás (Polar Jet Stream) lelassul, elkezd hullámszerűen meanderezni (Rossby-hullámok). Ekkor alakulhat ki az úgynevezett „blocking”-jelenség (blokkoló időjárási képződmények), amikor egy viszonylag hosszabb ideig állandó magas légnyomású légtömeg – egy anticiklon – megállítja vagy eltéríti a csapadékot hozó ciklonokat. A poláris futóáramlásban hullámok (a már említett Rossby waves) jönnek létre, melyek jelentős hatással lehetnek az időjárási eseményekre. A szimulációk és észlelési adatok vizsgálatának eredményeként egyre inkább az a kép alakul ki, hogy a nyári, gyors olvadás és az őszi, egyre lassabb gyarapodás jelentősen befolyásolja a téli hőmérsékleteket és hóborítottságot, a hidegbetörések gyakoriságát az északi féltekének közepes szélességein.

A nyugati szelek legyengülnek, a futóáramlás amplitúdója növekszik. Egyre gyakoribbá válnak, a „blokkoló” jelenségek, melyek folytán gyakrabban zú64. ábra: az AO-index változása az utóbbi dulnak le a közepes szélességekre a jeszáz évben ges légtömegek. A múlt század nagyobb részében Ezek a változások az Arktikus Oszcilláegyenletesen váltakozott a két állapot. ció negatív fázisától némileg eltérő időAz 1970-es évektől azonban valami megváltozott, és többször fordult elő a
~ 168 ~

A Föld viselt dolgai

járási helyzeteket teremthetnek. A szimulációk alapján a növekvő szabad vízfelület jelentős felmelegedéshez vezet Jeges-tengeren, Grönlandon és Északkelet-Kanadában. Ezzel szemben Észak-Amerika északi vidékein, Európában, Szibériában és Kelet-Ázsiában lehűlést és kiterjedt havazásokat idéz elő. A globális felmelegedéssel kapcsolatban általában az embereknek az elviselhetetlen hőség és szárazság rémképe jut eszébe. Persze vannak, akik szerint ez az egész csak egy pénzszerzési lehetőség a „semmirekellő” klímatudósok számára.

Ha mégis van valami igazságtartalma a kutatók eredményeinek, a társadalom egy része azzal nyugtatja magát, hogy messze van még 2100, mire komolyabb következményei, lesznek a CO2-emiszsziónak. Csak egyszer élünk ugyebár, és igazán csak a jelen számít… Ám a felmelegedés, helyesebben (antropogén) globális éghajlatváltozás nem azért fenyegető rém, mert esetleg egy kicsit melegünk lesz, hanem mert kiszámíthatatlan változások tömkelegét indíthatja el. Mi van, ha az eddig viszonylag stabil éghajlat átmegy egy szélsősségektől távol sem mentes hullámvasúttá? Lehetséges, hogy már el is kezdődött valami?

http://tw.gs/2Xzci

~ 169 ~

A Föld viselt dolgai

El Niño >> La Niña >> La Nada
A NOAA június 28-án tette közzé legújabb jelentését, mely szerint meteorológiai szempontból 2010 világszerte rendkívül forró és abnormális eseményekkel tarkított év volt. A State of Climate című tanulmány az Amerikai Meteorológia Szolgálat vezetésével készült el, 45 ország 368 kutatójának részvételével. Az évente megjelenő részletes jelentésben az előző év globális klímajellemzőit, jelentősebb időjárási eseményeit és klímaadatait összesítik.___________________________________________

Az ez évi beszámoló 41 klímaindikátort Thomas R. Karl, a NOAA National – néggyel többet, mint tavaly – követ Climatic Data Center-ének igazgatója. nyomon (például az alsó és a felső atmoszféra hőmérséklete, csapadék, A főbb klimatikus indikátorok üvegházhatású gázok koncentrációja,  Hőmérséklet: három fő, függetpáratartalom, felhőborítottság, óceáni len adatsor szerint 2010 a vahőmérsékletek, sótartalom, tengeri jég laha mért két legmelegebb év kiterjedése, gleccserek és hóborítottegyike volt. Az Arktiszon toság). Minden jellemző több ezer mérés vább folytatódott az alacsoadatait tartalmazza több független nyabb szélességeknél kétszer adathalmazból, ami lehetővé teszi a tugyorsabb éves átlaghőmérsékdósok számára a tendenciák felmérését. let-emelkedés.  Tengeri jég és gleccserek: az ArkBár számos jól ismert ciklusos időjárási tisz jégborítottsága az eddig jelenségnek volt jelentős befolyása az mért 3. legkisebb területű volt. év időjárási és éghajlati eseményeire, az A grönlandi jégtakaró még időjárási jellemzők széleskörű elemsoha sem olvadt ilyen gyorzése az utóbbi 50 évben megfigyelt tensan, legalábbis az 1958-as médenciák folytatódását mutatja. rések elkezdése óta. Az alpi „Folyamatosan nyomon követjük ezeket az gleccserek huszadik éve húindikátorokat, mert elég nyilvánvaló, nem zódnak vissza folyamatosan. feltételezhetjük, hogy a múlt éghajlata repEközben az Antarktisz körüli rezentálja a jövőét” – állapította meg
~ 170 ~

A Föld viselt dolgai

jégborítottság rekordokat döntött 2010-ben. Tengerfelszín-hőmérséklet és tengerszint: 2010 az év második felében kialakuló közepeserős La Niña ellenére is a harmadik legmelegebb globális felszíni átlaghőmérsékletű esztendő volt. A La Niña hűvösebb tengerhőmérsékleteket vált ki a Csendes-óceán trópusi területein. A tengerszint emelkedése folytatódott. Sótartalom: a magas evaporációjú területek sósabbak voltak az átlagosnál, a csapadékosabb területeken viszont édesebb volt a tenger. Mindez a vízkörforgás intenzifikálódására utal. Az üvegházhatású gázok koncentrációja tovább gyarapodott. A légköri CO2 koncentrációja 2,6 ppm-el növekedett egy év alatt (388 ppm), ami több mint az 1980-2010-es időszak átlagos emelkedése.

A múlt év időjárására két jelentős éghajlati oszcilláció nyomta rá a bélyegét: az El Niño–Southern Oscillation és az Arctic Oscillation. Az év elején még egy erős, meleg El Niño alakította a pacifikum időjárását, majd júliusra lassan a hideg La Niña állapotba váltott a rendszer. Ez szokatlan időjárási jelenségeket váltott ki a világ különböző tájain. A trópusi ciklonok aktivitása szinte minden régióban átlag alatti volt, különösen a Csendes-óceánon. A kivételt az Atlanti-óceán északi medencéje jelentette, majdnem rekordot ostromló hurrikánszezonjával. Ausztráliában közel 10 éve tartó szárazságnak vetett véget a súlyos esőzésekkel beköszöntő tavasz (szeptembernovember).

65. ábra: El Niño-Southern Oscillation (~El Niño-Déli Oszcilláció)

~ 171 ~

A Föld viselt dolgai

Az Arctic Oscillation (~Arktiszi Oszcilláció) negatív fázisában volt 2010 nagyobbik részében. Ennek az északi félgömb jelentős területeit érintő hatásai a hideg levegő délre zúdulását és helyébe meleg levegő áramlását idézték elő. Kanada valaha mért legmelegebb évét élte át, míg ezzel szemben Anglia a leghidegebb telet szenvedte el az év elején és a legzordabb decembert az év végén. Az oszcilláció legnegatívabb állapotát februárban érte el, éppen amikor az USA keleti partján eddig nem látott mennyiségű hó hullott. 66. ábra: 2011. december 26. és 2011. augusztus 16.

Az Antarktiszt körülvevő vihargyűrű ereje és szívóssága vezetett a kontinens körüli tengeri jég valaha mért legnagyobb kiterjedéséhez (Southern Annular Mode). De ezzel egyáltalán nem ért véget a szokatlan események sora!

2011 tavasza is elképesztő időjárást produkált Amerikában. A 2010 decemberében még ereje teljében lévő La Niña februárra szinte teljesen megszűnt! Ahelyett, hogy elkezdett volna kialakulni egy újabb El Niño-állapot, nem történt semmi. Pontosabban egyes amerikai kutatók által a La Nada-nak (~semmi) hívott jelenség jött létre. „Decemberben még erős volt a La Niña, de januárban elkezdett megszűnni, és semmi nem lépett a helyébe, ami megfékezhette volna a futóáramlást” – magyarázta Bill Patzer, a NASA klimatológusa. A La Niña és az El Niño ugyanannak az oszcillációnak két ellentétes, extrém állapota. Minden 2-7 évben a Csendesóceán egyenlítői vizei felmelegednek (El Niño), majd lehűlnek (La Niña). Egy átlagos La Niña észak felé szorítja a futóáramlást (Jet Stream), amivel távol

~ 172 ~

A Föld viselt dolgai

tartja az USA déli területeitől a sarkvidéki eredetű légtömegeket. Ez a La Niña azonban nagyon gyorsan megszűnt, és nem lépett a helyébe egy újabb El Niño. A futóáramlás szabadon garázdálkodhatott (meanderei messze délre is eljutottak), és hűvös légtömegeket szabadított a déli államokra.

a helyzet. Az északról érkező hideg légtömegek találkoztak a Mexikói-öbölből származó nedves levegővel. Ha két ennyire eltérő légréteg összetalálkozik, az rendkívüli instabilitáshoz vezethet.

A felső és alsó atmoszféra szeleinek sebessége és iránya is extrém módon eltért egymástól, ami az átlagos viharoSúlyos hóviharok sújtották a Közép- kat hosszú életű, forgó szupercellákká nyugatot és az USA északkeleti álla- alakította, melyek vad tornádókat hozmait. Tavasszal vált igazán veszélyessé tak létre.

http://tw.gs/2Xzdi

~ 173 ~

A Föld viselt dolgai

Gyorsabban nő a légköri CO2, mint bármikor a földtörténetben?
A fosszilis energiahordozókból származó üvegházhatású gázkibocsátás intenzívebb, mint a paleocén-eocén határon bekövetkezett hirtelen felmelegedéshez kapcsolódó emisszió – annak ellenére, hogy a földtörténeti közelmúlt egyik legintenzívebb éghajlatváltozásáról van szó!________

A mintegy 55,9 millió éve bekövetkezett intenzív felmelegedésre paleocéneocén hőmérsékleti maximumként – angolul Palaeocene-Eocene Thermal Maximum (PETM) – szoktak hivatkozni. A 170 ezer évig tartó időszak fő fázisában körülbelül 5 ºC-kal emelkedett meg a globális átlaghőmérséklet. A tudósok szerint egy hirtelen, nagy mennyiségű szén-dioxidot légkörbe juttató esemény indíthatta be a felmelegedést, mint például szerves anyagban gazdag üledékrétegek magmás tevékenység által előidézett begyulladása, kigázosodása. Ennek következtében eléggé felmelegedhetett az óceán, hogy a gázhidrátok felszabadulhassanak. Ezáltal egyre több metán jutott a légkörbe, ami még jobban felgyorsította a kezdeti felmelegedést. Miután a metán a légkörbe távozott, oxidálódott, de CO2 formájában még hosszú időn keresztül hozzájárulhatott az üvegházhatáshoz.

A Southhamptoni Egyetem két paleooceonográfusa, Adam Charles és PhDtémavezetője, Dr. Ian Harding nevéhez fűződik a témával foglakozó legfrissebb, a Nature Geoscience-ben megjelent tanulmány. „A PETM-et sokan a modern antropogén éghajlatváltozás természetes tesztelési környezetének tartják, annak ellenére, hogy nem tökéletes analógiája a mai helyzetnek. Azonban a klimatikus zavar idején kibocsátott szén mennyisége és az emisszió sebessége még mindig tisztázatlan volt” – magyarázta Dr. Harding. Hogy ezt az űrt kitöltsék, a Spitzbergákon gyűjtött üledékminták szénizotóp-arányát vizsgálták meg. Itt egy, az egész korszakot rögzítő üledékréteget tanulmányozhatnak a kutatók. Méréseik és számítógépes szimulációk alapján 300 és 1.700 millió tonnára becsülik az éves széndioxid-kibocsátás maximumát a PETM idején.

~ 174 ~

A Föld viselt dolgai

„Eredményeink arra utalhatnak, hogy az sokkal gyorsabban emelkedhet a jövőben, emberiség a földtörténet során még nem ta- mint a PETM idején” – összegzett Dr. pasztalt mértékben növeli a légkör széndi- Harding. oxid-koncentrációját. Emiatt a hőmérséklet

http://tw.gs/2Xzda

~ 175 ~

A Föld viselt dolgai

A felmelegedés befolyásolhatja az erdők széndioxid-megkötő képességét
A globális felmelegedés megváltoztathatja az erdők széndioxid -megkötő képességét, nitrogénciklusuk befolyásolásával. A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban megjelent tanulmány Jerry Melillo, a Marine Biological Laboratory (MBL) kutatójának vezetésével készült.___________________________________________________

A cikkben 7 év kutatási eredményeit összegzik. A Massachusetts-ben található Harvard Erdő (Harvard Forest) egy részét (negyedholdnyi területet) mesterségesen felmelegítették 9 ºF-kal (5 ºC) a környezeti hőmérséklet fölé. Ezzel az évszázad végére bekövetkező hőmérsékletemelkedés hatásait akarták szimulálni. A kutatók – mint sokan mások – bebizonyították, hogy a melegebb klíma felgyorsítja a szerves anyag bomlásának ütemét. Tehát növeli az atmoszférába jutó CO2 mennyiségét, de egyúttal a fák növekedését is gyorsítja, ezáltal egyre több szenet tárolhat el a biomassza. A fák szöveteibe beépülő CO2 részben ellensúlyozza a talaj megemelkedett CO2-kibocsátását. A kutatás eredményei szerint azonban a fák növekedését leginkább a melegebb környezetből könnyebben fölvehető nitrogén rendelkezésre állásának növekedése okozta.

„Az USA sok erdejében a fák növekedését a nitrogénhiány korlátozza” – állapította meg Melillo. „Azt találtuk, hogy a felmelegedés a talaj szerves alkotóiban elzárt nitrogént felszabadítja, és szervetlen formában (mint például az ammónia) teszi elérhetővé a növények számára. Mikor a fák felveszik ezt a szervetlen nitrogént, gyorsabban növekednek és több szenet képesek tárolni.” Melillo szerint az északi féltekének mérsékelt övi és boreális erdeiben a fenti folyamatok együtt fogják megváltoztatni az erdők nitrogén- és szénháztartását. A trópusokra nem lesznek ilyen hatással, mert ott általában más folyamatok szabnak gátat a fák növekedésének.

~ 176 ~

A Föld viselt dolgai

Egy felmelegedő Földön az erdei ökoszisztémák szénkörforgását számos egyéb folyamat is befolyásolhatja, például a rendelkezésre álló víz mennyisége, a fotoszintézist és a felszín feletti párologtatást befolyásoló emelkedő hőmérséklet és legfőképpen a légkör emelkedő CO2 koncentrációja. Szerkesztői megjegyzés: mindez inkább azt jelentheti, hogy felgyorsul —legalábbis az erdők esetében— a szénkörforgás. Akkor képes több szenet eltárolni egy erdő, ha több biomassza keletkezik benne, mint amennyi elbomlik. Ráadásul ez is csak egy új egyensúly beállásáig érvényes.

Már rengeteg erdőt kiirtottak az északi féltekén, rengeteg földet vontak művelésbe. Ergo már így is kevesebb biomassza tárolódik az erdőkben, mint egykor! Új erdők telepítésével csak a párszáz évvel ezelőtti kiindulási pontra juthatunk vissza. A fosszilis szén gyors légkörbe kerülése felszabadíthat egyéb eddig nyugalomban lévő rezervoárokat is, például metán-hidrátot, permafrosztot. Véleményem szerint kizárólag új erdők telepítésével nem akadályozható meg a felmelegedés fokozódása, és arra sem érdemes várni, hogy majd a felmelegedés hatására gyorsabban növő növények kivonják a légkörből az általunk belepumpált szén-dioxidot.

http://tw.gs/2XzdC

~ 177 ~

A Föld viselt dolgai

Ha az északi félteke felmelegszik, aszály köszönt be a trópusokon?
Egy 2.300 éves éghajlati adatsor arra utal, hogy ha az északi félteke felmelegszik, a trópusi területek komoly szárazsággal nézhetnek szembe.

A Pittsburgh Egyetem kutatói egy, az Andok-hegységben található tó üledékeinek vizsgálatával állapították meg mindezt. Az aszály oka — mellyel a sűrűn lakott térségek szembenézhetnek a jövőben — a nyári monszun egyre szárazabbá válása. A kutatók eredményei szerint már most is kevesebb csapadék hullik Dél-Amerika egyenlítői vidékein, mint az elmúlt évezredben bármikor. A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című folyóiratban megjelent tanulmány egy közel 6 láb (~182 cm) hosszú üledékmag elemzésén alapszik. A perui Laguna Pumacocha üledékei szolgáltatták eddig a legrészletesebb geokémiai adatsort a trópusi klíma ingadozásairól. A magminta a trópusi monszun kifejezetten száraz, illetve nedves periódusairól szolgáltat adatokat, és a környező terü67. ábra: a kutatók a Pumacocha-tó (PC) letekről ismert geológiai adatokkal is üledékmintáit Dél-Amerika számos holocén jól korrelálható. geológiai adatokat szolgáltató helyszínével
és az ITCZ évi helyzetével vetették össze. Cascayunga barlang speleothem (CC), Quelccaya jégsapka — jégmag (QIC), Cariaco medence — tengeri üledék (CB)

~ 178 ~

A Föld viselt dolgai

E források az üledékes sorozattal együtt arra utalnak, hogy a dél-amerikai nyári monszun csapadékmennyisége jelentősen visszaesett 1900 után – ez egyben a legnagyobb mértékű változást is jelenti i. e. 300 óta –, miközben az északi féltekén emelkedett a hőmérséklet. A tanulmány társszerzője, Mark Abott (a Pitt's School of Arts and Sciences geológiai és bolygótudományi profeszszora) kollégáival együtt egyáltalán nem számított a csapadékmennyiség gyors csökkenésére a 20. század folyamán. „Ez a modell arra utal, hogy a trópusi régiók olyan szinten kiszáradhatnak, amit nem láthattunk előre. Ha a trópusi területek vízutánpótlásához nélkülözhetetlen monszunok továbbra is ilyen mértékben csökkennek, pusztító következményei lesznek a bolygó jelentős részének vízkészleteire” – figyelmeztetett. Az üledékmag szabályos ingadozásokat mutat a csapadék esetében i.e. 300 és i. u. 900 között, egy különösen nedves időszakkal megszakítva, 550 körül. 900-tól már súlyos szárazság sújtotta mintegy 300 éven keresztül a területet. Ezen belül is az 1000 és 1040 közötti évtizedek voltak legszárazabbak. Ez egybeesik a területen egykor élt bennszülött amerikai népek kultúráinak –például Tiahuanaco és Wari— hanyatlásával.

1300-tól ismét egyre erőteljesebb monszunok áztatták Dél-Amerika trópusi területeit. Az utóbbi 2.300 év legnedvesebb periódusa durván 1500-tól 1750-ig tartott, és pont egybeesett az északi féltekét sújtó „kis jégkorszakkal”. 1820 körül szárazabbra fordult az éghajlat, de ez csak pár évig tartott. Ezután újból nedvesebb időszak következett, mely a legközelebbi nagy száraz időszak beköszöntéig, 1900-ig tartott. Az üledékminták begyűjtéséig (2007 júliusáig) meredeken emelkedett a száraz kondíciók előfordulásának aránya, elérve azt a csúcsot, melyet 1.000 éve nem sikerült megdönteni. A kutatócsoport az évente lerakódott üledékrétegek δ18O (a δ-érték a stabil izotóp relatív koncentrációját jelenti egy standardhoz viszonyítva) értékeit vizsgálta. Az izotóp koncentrációja negatív kapcsolatban áll a csapadék intenzitásával. Nedvesebb időszakok alatt alacsonyabb a δ18O szintje, szárazabbakban magasabb. A tavi üledékből nyert adatok jó egyezést mutatnak a perui síkságról (Cascayunga barlang) és a Quelccaya jégsapkából (Andok) nyert adatokkal. A Pumacocha-üledékmag a fenti helyszínek klímatörténetét követi 980 és 2006 között, de jóval pontosabb és részletesebb. http://tw.gs/2Xzeh

~ 179 ~

A Föld viselt dolgai

A tanulmány szerint az ITCZ helyzetének változásait a történelem folyamán a tengeri üledék titántartalmával lehet megállapítani. A venezuelai Cariacomedence magas titántartalmú üledékei szerint, amikor az ITCZ északra húzódott, a dél-amerikai monszun éppen leggyengébb állapotában volt, 900 és 1100 között. Ezzel ellentétben a Pumacocha-régió nedvesebb időszakaiban — például 1400 és 1820 között, mely egybeesett a kis jégkorszakkal — jól korrelálható az ITCZ délebbre húzódásával az, ahogy az északi félteke fokozato-san lehűlt.

68. ábra: δ18O adatok. Fenn a Pumacocható, középen a Cascayunga barlang, alul a Quelccaya jégsapka. Jól látható a korreláció

A kutatók a csapadékmennyiség és az északi féltekének hőmérsékletváltozásai között az ITCZ (Trópusi Konvergencia Zóna) és az üledékmag adatainak öszszevetésével kerestek kapcsolatot. Az ITCZ az Egyenlítő közelében húzódó zóna, melynél az északi és déli passzát szelek összefutnak és jelentős viharok is kialakulnak. Abott és kollégái úgy vélik, hogy az északi féltekének melegebb hőmérsékletei magukhoz „csalogatják” az ITCZt (mely a monszunok fő forrása is egyben), ezáltal lecsökkentve a trópusi területek csapadékmennyiségét.
69. ábra: a Pumacocha-tó üledékeinek δ18O értékei jól korrelálnak a geológiai hőmérsékletadatokkal, besugárzás-változásokkal és a Cariaco-medence titánkoncentrációjával, valamint az észak-atlanti térség hőmérséklet-történetével

~ 180 ~

A Föld viselt dolgai

Jóval komolyabb hatásai lesznek a klímaváltozásnak az Arktiszon
Sokkal kisebb hóborítottság, rövidebb téli évszak és olvadó tundra. A klímaváltozás hatásai már most is észlelhetőek az Arktiszon (az Északi sark körüli területeken). Ráadásul ezek a folyamatok lényegesen gyorsabban mennek végbe, mint azt korábban gondolták. ______________

Mindez egy új, Koppenhágában bemutatott tanulmány eredményeiből olvasható ki. A kutatók egyike Margareta Johansson, a Lund Egyetem munkatársa, aki Terry Callaghennel, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia kutatójával volt felelős a hó és a permafroszt (örökfagy) témájában megírt fejezeteiért.

májusi-júniusi hóborítottság mintegy 20 százalékkal csökkent, a téli évszak 2 héttel rövidebbé vált. Mindez csupán néhány évtized alatt következett be. Ezalatt a permafroszt hőmérséklete 0,5-2 ºC-kal emelkedett.

„Semmi sem utal arra, hogy a permafroszt olvadása megállna” – jegyezte meg „A változás drámai, és nem a véletlen Johansson. Ráadásul az örökké fagyott műve. A trendek világosak és eltérnek a talaj nagymennyiségű szenet tárol. normától, amikor a hosszú távú kilátásokkal hasonlítjuk össze” – állapította meg „Adataink arra utalnak, hogy jóval többet, mint korábban gondoltuk. Körülbelül kétJohansson. szer annyi szén rejtőzik a permafrosztban, A sarkvidék a bolygó leggyorsabban mint amennyi jelenleg az atmoszférában felmelegedő területei közé tartozik. A van” – magyarázta. levegő hőmérsékletének mérései szerint az utóbbi 5 éves időszak volt a legmelegebb az észlelések kezdete (1880) óta. Más adatok, többek között a fák évgyűrűi szerint az elmúlt évtizedek voltak a legmagasabb átlaghőmérsékletűek, még az utóbbi 2.000 évet figyelembe véve is. Ennek következtében a A szén a fagyott talaj szerves anyagából felszabadulhat. Amíg fagyott állapotban van, nem kell tartanunk az atmoszférába szökésétől. Azonban amint a globális felmelegedés erősödésének hála megolvadnak ezek a területek, a szerves anyagokból szén-dioxid és a

~ 181 ~

A Föld viselt dolgai

még nála is 20-szor erősebb üvegházha- biztosak benne, hogy mi fog történni, a felolvadó tundra még több üvegházhatású tású metán szabadulhat fel. gázt bocsát ki, vagy éppen ellenkezőleg, el„Viszont lehetséges, hogy a kiolvadó talajon nyeli azt” – taglalta. fejlődő vegetáció képes felvenni a szén-dioxidot. Még igen keveset tudunk erről. Mai hiányos ismereteinkkel még nem lehetünk

70. ábra: évről évre csökkenő vastagságú jégtáblák az arktiszi vizein

Az ehhez hasonló visszacsatolások alapvetően határozzák meg a Föld klímájának jövőjét. Johansson és kollégái 9 különböző visszacsatolási folyamatot mutatnak be tanulmányukban. Az egyik legfontosabb a sarkvidék albedójának csökkenése. A hóval és jéggel borított területek visszahúzódása miatt egyre kevesebb napfény verődik vissza róluk a légkörön túlra. Ehelyett ez az energia inkább elnyelődik és hozzájárul a felmelegedéshez.

A sarkvidék egy olyan periódusba lépett, ahol már maga is erősíti a globális felmelegedést. A jövő sem túl fényes. A klímamodellek szerint a hőmérséklet további 3-7 ºC-kal fog emelkedni. Kanada felszíni permafrosztja egyötödére zsugorodik. Legalábbis, ha a felső néhány méteres réteget vesszük figyelembe. Alaszkában is legalább 57%-ára. A téli

~ 182 ~

A Föld viselt dolgai

évszak hossza és a sarkvidék hóborí- „Nyilvánvaló, hogy nagy változások előtt állunk. Mindez most történik a sarkvidétottsága tovább csökken. ken. És ami ott történik, mindannyiunkra A gleccserek elvesztik tömegük 10-30 hatással van” – figyelmeztetett százalékát. Mindez még ebben az év- Johansson. században bekövetkezhet, súlyosan érintve az ökoszisztémát és az emberek A klímaváltozás Arktiszra gyakorolt hatásai a hó, víz, jég és a permafroszt esetében életfeltételeit is. (Impacts of climate change on snow, water, Újabb előrejelzések szerint 2100-ra 0,9- ice and permafrost in the Arctic) című ta1,6 méterrel fog megemelkedni a globá- nulmány közel 200 sarkkutató munkális tengerszint, az IPCC (Éghajlat-válto- jának eredménye, a sarkvidékről az zási Kormányközi Testület) 2007-es jelen- utóbbi 6 évben szerzett tudományos istésében foglaltaknak kétszeresével. Ez meretek legátfogóbb összefoglalója. A a sarkvidéki jégsapka gyors olvadása munkát az Arctic Council környezeti miatt következhet be. 2003 és 2008 kö- monitoring-csoportja irányította, és az zött az arktiszi jég olvadása a tenger- IPCC ötödik, 2014-ben esedékes jelentészint emelkedés 40%-ért volt felelős. sének alapjául szolgál majd.

http://tw.gs/2XzeD

~ 183 ~

A Föld viselt dolgai

Óriási örvények kapcsolják össze az óceánok mélyét az atmoszférával
A Woods Hole Oceonográfiai Intézet (WHOI) kutatói felfedezték, hogy az óriási, kavargó — akár 500 km átmérőt is elérő — örvények (eddies) az óceánközépi hátságoknál akár az aljzatig is lenyúlhatnak, mintegy 2.500 méteres mélységbe. Ezáltal apró tengeri lényeket, vegyületeket és a hidrotermális források hőjét is nagyobb távolságokra szállítják el .

Az eddig ismeretlen mélytengeri jelenségről a Science április 28-ai számában számoltak be a kutatók. Mindez magyarázattal szolgálhat több, a tudósok számára rejtélyes jelenségre: például hogy egyes élőlények lárváinak nagyobb távolságokat kell megtenniük az egyik hőforrástól a másikig. „Tudtuk, hogy léteznek ezek az örvények” – jelezte K. Adams, a tanulmány vezető szerzője. „Azonban senki sem gondolta, hogy a folyamat az óceánok fenekét is érintheti. A korábbi kutatások az óceán felső rétegeire koncentráltak.” Mélytengeri, lehorgonyzott műszereket (deep sea moorings), áramlásmérőket és üledékcsapdákat, illetve számítógépes modelleket alkalmazva Adams és kollégái több mint 6 hónapig tanulmányozták a Kelet-Csendes-óceáni-hátságnál az örvényeket. Ez a helyszín 2006-ban egy jól dokumentált kitörést

szenvedett el. Ez vezetett el ahhoz a tavalyi felfedezéshez, hogy valahogyan több mint 350 km távolságból utaztak ide lárvák, melyek gyorsan megtelepedtek a kitörés után. A tengeraljzatig leérő örvények felfedezése segít megmagyarázni a jelenséget, de számos más tudományos lehetőséget is felnyit a világ óceánjaiban. „Ez a légköri eredetű mechanizmus hatással van a mélytengerre és arra, ahogyan a lárvák, a vegyületek és a hő nagyobb távolságokra eljutnak” – állapította meg Adams. Az örvényeket légköri képződmények hozzák létre, mint például a stabil széláramlatok, melyek El Niño idején még erősebbé vallhatnak. Nagy hatással vannak a felszíni áramlásokra és a bioprodukcióra. Ezt a légköri hatást általában nem veszik figyelembe a mélytenger vizsgálata során.

~ 184 ~

A Föld viselt dolgai

Továbbá, az örvények szezonálisan jelentkeznek, ami arra utal, hogy gyakran lépnek az óceánközépi hátságokkal kölcsönhatásba. A tudományos modellek örvények sorozatát jósolják, melyek keresztülvándorolnak az óceánokon. „Talán 2-3 örvény is előfordulhat évente ezen a helyszínen, és mindegyik összekapcsolhatja a kitörés helyét egy tőle több száz km-re található helyszínnel” – fejtegette Adams. De nemcsak itt, hanem számos más óceánközépi hátságon is kapcsolatba kerülhetnek a tengeraljzattal. Lauren S. Mullineaux (WHOI Senior Scientist) és kollégái – köztük Adams – 2010-es beszámolójukban felvetették, hogy a lárva egy tengeralatti sztrádához hasonló óceánaljzati áramlással (>10 cm) jutott el a letelepedési helyére. De belátták, hogy még ez sem lenne elég gyors a lárvák ekkora távolságra való eljutatásához ilyen rövid idő alatt. A kutatók ezért arra gondoltak, hogy az óriási örvények segíthetik a lárvák vándorlását.

Adam jelenlegi tanulmánya a fenti eshetőséget vizsgálja. „Az általunk talált mechanizmus segít megmagyarázni az első cikkben tárgyaltakat” – mondta. A tágabb kép az igazán érdekes, hoszszabb időszakokat figyelembe véve. „Bárhol előfordulhat a szállítás, ahol a hátságok kapcsolatba kerülnek az örvényekkel például a Közép-Atlanti-hátság, a Délnyugat-Indiai-hátság és a Kelet-Skóciai-hátság esetében - és ezáltal az őket körülvevő mélyóceánnal” – magyarázták a kutatók. Mivel az örvények újra meg újra megjelennek, a nagysebességű és nagytávolságú szállító mechanizmus akár hónapokig is fennállhat. „Habár a mélyóceánról és a hidrotermális forrásokról különösen gyakran gondolják – naivan – azt, hogy a felszíntől és a légkörtől szinte teljesen izoláltak, a felszínen létrejött örvények kölcsönhatása a mélytengerrel lehetővé teszi azt, hogy a szezonalitás és a hosszúperiódusú légköri események hathassanak az évszakok nélküli mélytengerre” – írták meg a kutatók cikkükben.

http://tw.gs/2XR0c

~ 185 ~

A Föld viselt dolgai

Az Agulhas-áramlás stabilizálhatja az Észak-Atlanti-áramlást
Az Afrika keleti partjai mentén futó Agulhas-áramlás kevésbé ismert, mint atlanti-óceáni megfelelője, a Golf-áramlás (melynek északi folytatása az Észak-atlanti áramlás). Nemrég kutatók elkezdték közelebbről megvizsgálni azt az átfolyást (leakage, ~szivárgás, kifolyás, átfolyás), amellyel az Indiai-óceánból sós víz áramlik az Atlanti-óceánba. Azt is szeretnék kideríteni, hogy milyen hatással lehet ez az áramlás a klímaváltozásra.

A Nature-ben publikált tanulmányukban a University of Miami Rosenstiel School of Marine & Atmospheric Science óceonográfusa, Lisa Biel által vezetett kutatócsapat arra a következtetésre jutott, hogy az Agulhas-átfolyás jelentős szerepet tölthet be a globális klíma alakításában. Az Agulhas-áramlás meleg, sós vizet szállít az Indiai-óceán trópusi területeiről Afrika déli csücskéhez. E víztömeg nagyobbik része visszafordul, és az Indiai-óceánban marad, de egy része az „édesebb” Atlanti-óceánba áramlik Afrika déli csücskénél. A sós víz ezután észak felé folytatja útját, és az északi féltekén az atlanti vízsüllyedés erősítésével a növekvő édesvíz-input ellenére fenntartja az AMOC áramlási rendszert.

Az AMOC (Atlantic Meridional Overturning Circulation ~ atlanti termohalin szállítószalag) meleg felszíni vizet szállít magasabb szélességekre és hideg mélységi vizet szállít vissza délre. Újabb kutatások szerint az Agulhas-átfolyás erősödött az utóbbi néhány évtizedben, az emberiség okozta klímaváltozás miatt. Ez jelentős eredmény, mivel arra utalhat, hogy az Agulhas-átfolyás fokozódása erősítheti az AMOC-ot – éppen akkor, amikor a megnövekedett olvadékvíz-beáramlás és a felmelegedés miatt gyengülésére számítanánk. „Ez azt jelentheti, hogy az IPCC a következő évszázad éghajlatára vonatkozó előrejelzései tévesek, és nem lesz lehűlés az Észak-Atlanti térségben, amely részben elfedhetné a globális felmelegedés hatásait

~ 186 ~

A Föld viselt dolgai

Észak-Amerikában és Európában” – mondta Beal. „Ehelyett az Agulhas-átfolyás stabilizálhatja az AMOC által szállított hőmennyiséget.”

változásai nem várt mértékben befolyásolhatják az óceáni áramlások erejét” – jegyezte meg a kutatást finanszírozó NSF fizikai-óceonográfiai programjának vezetője, Eric Itsweire. „Felmelegedő klíma alatt az Agulhas-áramlási rendszer Afrika déli csücskénél több meleg, sós vizet szállíthat az Indiai-óceánból az Atlanti-óceánba, és ezáltal közömbösítheti a Jeges-tengerből származó ellentétes hatásokat.”

71. ábra: az ábra az Agulhas-áramlást és a déli Atlanti-óceánba átszivárgó sós víz útját mutatja. Melegedő éghajlat alatt a szelek délebbre húzódása délebbre tolja a szubtrópusi frontot, ezáltal megnöveli az Agulhas-átfolyás szélességét. A nagyobb szivárgás erősíti az Atlanti-óceán áramlási rendszereit

Beal szerint további, az Agulhas-áramlásra és az átfolyásra koncentráló kutatások szükségesek. Éghajlatmodelleken alapuló kísérletekre, paleo-klimatológiai adatokra és folyamatos megfigyelésekre lesz szükség az Agulhas-rendszernek a mai melegedő klíma alatt beOlyan paleoklimatológiai adatok is ren- töltött szerepe tisztázásához is. delkezésre állnak, melyek szerint az utóbbi 500 ezer év folyamán az „A célunk az, hogy minél jobban bevonjuk Agulhas-átfolyás drámai felerősödései a tudományos közösséget az Agulhas-rendvetettek véget a jégkorszakoknak. szer és globális hatásainak kutatásába. Túl régóta van az Észak-Atlanti térségen a „Ez a tanulmány megmutatta, hogy a déli hangsúly” – jelentette ki Biel. féltekén az óceán és a légkör állapotának

http://tw.gs/2XR0B

~ 187 ~

A Föld viselt dolgai

Egy ősi aszályos időszak története
Milyen súlyosak lehetnek egy felmelegedő Földön a klímaváltozás következményei? Rosszabb, mint bármi, amit írott történelmünkben eddig rögzítettünk. Egy, a Science-ben megjelenő cikk szerint lehet, hogy rendkívül extrém változásokra is fel kell készülnünk._____________________

A Smith’s College kutatója, Curt Stager által vezetett nemzetközi tudóscsoport 4 tucat paleoklimatikus adatsort vizsgált meg, melyek a Tanganyika-tóból és más afrikai helyszínekről származó üledékmintákon végzett elemzéseken alapulnak. Az adatok arra utalnak, hogy az utóbbi 50 ezer év legintenzívebb és legnagyobb területet érintő szárazsága a 17 és 16 ezer évvel ezelőtt bekövetkezett, Afrikát és Dél Ázsiát sújtó aszályos időszak volt. A 18 és 15 ezer évvel ezelőtti időszakban nagymennyiségű jég és olvadékvíz jutott az Atlanti-óceán északi medencéjébe, regionális lehűlést idézve elő. Ezzel szemben a trópusi területeket szárazság sújtotta. „Az időszak éppen egybeesett az utóbbi 50 ezer év, az afrikai és ázsiai monszunterületeket sújtó legextrémebb szárazságával, amely komoly következményekkel járhatott a paleolit kori emberi közösségekre is” – árulta el Paul Filmer, a National Science Foundation's (NSF) Division of Earth Sciences programigazgatója.

A „Heinrich 1” („H1”) mega-szárazságként ismert esemény egyike volt a legsúlyosabb éghajlatváltozásoknak, amelyekkel a modern embernek szembe kellett néznie. A Viktória-tó – mely jelenleg a világ legnagyobb trópusi tava – teljesen kiszáradt. Hasonló sorsra jutott az etiópiai Tana- és a törökországi Van-tó is. A Nílus, a Kongó és más jelentősebb folyamok vízhozama drámaian visszaesett. Az ázsiai nyári monszun legyengült vagy teljesen elmaradt a Kínától a Mediterrán térségig húzódó övezetben. Ebből következik, hogy egyes években nagyon kevés, vagy esetenként semennyi esőt nem hozott e területek fölé a monszun. A szárazság oka vagy okai homályba burkolóznak, de az éppen ekkor bekövetkezett Heinrich 1 eseménnyel – mely jelentős mértékű jéghegy- és olvadékvíz-beáramlást idézett elő az Atlanti-

~ 188 ~

A Föld viselt dolgai

óceán északi térségeiben – való egybe- magyarázta Stager, a cikk vezető szeresése a két történés közötti kapcsolatra zője. Klímamodellekkel még szimulálni utal. kell az eseményt. Korábbi tanulmányok a trópusi esőöv délebbre húzódásával mint helyi okkal magyarázták a szárazságot, de az új kutatás szélesebb földrajzi értelmezése egy jóval árnyaltabb képet fest le. „Ha csupán a délebbre tolódás lett volna az egyedüli ok, találtunk volna áradásokra utaló bizonyítékokat délebbre. Azonban a szárazság Afrika egyenlítői és délkeleti területeit is sújtotta, tehát az esőzóna nemcsak elvándorolt, egyúttal le is gyengült” – Mivel hiányzik a mega-szárazság megfelelő magyarázata, felmerül a kérdés, hogy egy hasonló, extrém szárazság lecsaphat-e újra, miközben a jégsapkák olvadása tovább folytatódik. „Már jóval kevesebb jég maradt, ami az Atlanti-óceánba juthat, tehát igencsak meglepne, ha még egyszer megtörténne —legalábbis ilyen hatalmas méretekben” – jegyezte meg Stager.

http://tw.gs/2XR1d

~ 189 ~

A Föld viselt dolgai

FÖLDÖN KÍVÜL

Csillagászati és planetológiai érdekességek

~ 191 ~

A Föld viselt dolgai

Földön kívüli életre utaló nyomokra bukkantak egy meteoritban?
A NASA egyik kutatója apró, fosszíliáknak tűnő maradványokra bukkant egy meteoritban, ezzel komoly izgalmat, illetve szkepticizmust kiváltva a tudományos közösségből. Richard Hoover tanulmányát a Journal of Cosmology tette közzé még pénteken, mely ingyen hozzáférhető online.______________________________________________________ Hoover számos, különféle típusú szeneskondrit-meteoritot – mely viszonylag jelentős mennyiségű vizet és szerves anyagot is tartalmazhat – vizsgált meg mikroszkóppal. Baktériumokra emlékeztető formákat talált bennük, melyeket ő „bennszülött fosszíliáknak” nevezett el. Úgy véli, hogy ezek nem a meteor földet érése után kerültek beléjük organikus szennyeződés formájában, hanem földönkívüli eredetűek. A kutató szerint a fosszilizálódott „baktériumok” egy másik égitestről származnak, és a meteorit anyakőzetében éltek egészen addig a pillanatig, amíg ki nem lökte egy aszteroida-becsapódás vagy esetleg egy nagyon heves vulkánkitörés a világűrbe. Bolygóról bolygóra terjedhet. Ez az úgynevezett pánspermia-elmélet, amely szerint az élet kialakulásához szükséges anyagok jelen vannak az univerzumban szinte mindenhol, és egy égitestről viszonylag könnyedén eljuthatnak egy másikra. Ha kedvezőek a feltételek, akár a származási helyénél sokkal bonyolultabb ökoszisztéma is kialakulhat. Egyes elméletek szerint lehetséges, hogy a Marson hamarabb alakult ki az élet, majd meteoritokkal jutott el a Földre. A Mars azonban kisebb tömege folytán nem tudta légkörének nagy részét megtartani, valamint erős globális mágneses tere sem alakult ki, mely megvédhette volna az élőlényeket a Nap gyilkos UV-sugárzásától. A Földön ezzel szemben a bolygó jobb adottságainak hála elburjánzott az élet.

Ha a felfedezést megerősítik, és valóban egy másik égitestről származó organizmust talált Hoover, az azt jelen- Már régóta folynak kutatások azzal tené, hogy az élet bárhol kialakulhat, és kapcsolatban, hogy egyáltalán túlélheegyáltalán nem kivételes bolygó a Föld. tik-e mikrobák ezt az esetenként igen
~ 193 ~

A Föld viselt dolgai

hosszú utazást. Ez idáig még nem sike- „A felfedezés sokat vitatott jellegét figyerült sem bizonyítani, sem cáfolni a lembe véve 100 szakértőt hívtunk meg, és a tudományos közösség több mint 5.000 kupánspermia-elméletet. tatójának küldtünk a cikk bírálatára és kriA folyóirat főszerkesztője, Rudy Schild tikai elemzésére általános felhívást.” E (Center for Astrophysics, Harvardkommentárokat március 7. és 10. között Smithsonian) szerint Hoover igen elisfogják publikálni. mert tudós és a NASA egy tekintélyes eredményeket felmutató asztro-biológusa.

http://tw.gs/2XR2i

~ 194 ~

A Föld viselt dolgai

Nem is annyira lakható a lakható zóna?
Kisebb csillagok körül a lakható zónát – amelyen belül létezhet folyékony víz a bolygók felszínén – az árapályerők alkalmatlanná tehetik az életre. René Heller és kollégái, a potsdami Astrophysical Institute munkatársai nemrég megjelent cikkükben mutattak rá e jelenségre.

Eddig úgy tartották, hogy egy bolygó felszíni hőmérsékletét két fő tényező határozza meg: az anyacsillagától mért távolsága és légkörének összetétele. Heller és kollégái a kisebb csillagok közeli kísérőikre gyakorolt árapályerőinek hatását vizsgálták, és arra jutottak, hogy e hatások miatt jelentősen módosítani kell a lakható zóna koncepcióját. Heller három különböző hatás felismerése miatt jutott e következtetésre. Az árapályerő néhány millió év alatt pályasíkjával merőlegessé teheti a bolygó tengelyét. Összehasonlításképpen: a Föld tengelye 23,5º-ot zár be a pályasíkkal, ezért létezhetnek évszakok bolygónkon. Emiatt egy kistömegű csillag körül keringő exobolygón nem alakulhatnának ki évszakok, a bolygó pólusai és egyenlítői régiói között óriási hőmérsékletkülönbségek jelentkeznének. A sarkok környéke az örök fagy, az egyenlítő mente pedig a forró sivatagok birodalma lenne. Ráadásul idővel az atmoszféra víztartalma (és esetleg CO2tartalma) kifagyna a sarkok jégpáncél-

jaiba. Továbbá az extrém hőmérsékletkülönbség rendkívül erős szelek kialakulásához vezetne. Az árapályhatások felmelegítenék az exobolygót, úgy, mint az a Jupiter Io nevű holdjának esetében megfigyelhető. Az Io esetében ez elegendő ahhoz, hogy a Holdon intenzív vulkanizmus létezhessen. Végül a legfontosabb következmény az lenne, hogy a bolygó tengely körüli forgása szinkronba kerülne keringési periódusával. Ezt kötött keringésnek hívjuk. Pontosan ez következett be a FöldHold rendszer esetében is. A Hold mindig ugyanazt az arcát mutatja felénk, mivel forgási ideje megegyezik a Föld körüli keringési idejével. Egy exobolygó esetében ez azt jelentené, hogy az egyik oldalán örök nappal, a másikon örök éjszaka alakulna ki. A nappali oldalon pokoli körülmények uralkodnának, míg az éjszakai örökké fagyott maradna. Mindez azért rendkívül fontos, mert a kistömegű csillagok körüli „lakható

~ 195 ~

A Föld viselt dolgai

zóna” a viszonylag gyenge fényességük folytán nagyon közel található hozzájuk. A fenti okok miatt lehet, hogy egyáltalán nem számíthatunk egy ilyen csillag körül élet kialakulására. Heller eredményei arra világítanak rá, hogy a már több kisebb tömegű csillag körül – rövidebb keringési periódusuk következtében – felfedezett a lakható zónában keringő exobolygókat újra meg kell vizsgálni. Figyelembe kell venni az árapályhatásokat is.

exobolygó-jelöltet, melyet nemrég lakható bolygóként írtak le. Azt találták, hogy a GI581g-n nem létezhetnek évszakok és egy nap egy egész keringést tesz ki. Így valószínűleg víz sem létezhet a felszínén, emiatt pedig lakhatatlan.

„Úgy gondolom, hogy – ha az árapályerőket is figyelembe vesszük – annak az esélye, hogy létezhet élet egy kistömegű csillag egy a lakható zónában keringő bolygóján, elenyésző. Úgy tűnik, ha találni akarunk egy A kutatócsapat elméletük bizonyítása másik Földet, egy második Napot kell keresvégett megvizsgálta a GI581g jelű nünk” – jegyezte meg René Heller

http://tw.gs/2XR2h

~ 196 ~

A Föld viselt dolgai

Szunyókáló protocsillagok gyermekei a törpecsillagok?
A Cardiffi Egyetem csillagászai szerint a fiatal csillagok nyugodtabb időszakai beindíthatnak egy második generációs csillag -, illetve bolygóképződést. A kutatók már régóta úgy vélik, hogy a fiatal csillagok kialakulása nem folyamatos, hanem epizodikus (~alkalomszerű) események sorozata, időnként rövid fellobbanásokat előidézve e csillagokban. Ám eddig ezt szinte teljesen figyelmen kívül hagyták a csillagkeletkezési modellekben.

Most egy új, fejlett, a fiatal csillagok viselkedését szimuláló számítógépes modell kifejlesztésével a Cardiffi Egyetem asztrofizikusai, Dr. Dimitris Stamatellos és Anthony Whitworth professzor a Sheffield-i Egyetem munkatársával, Dr. David Hubber-rel új betekintést nyújtanak a csillagkeletkezés folyamatába.

Míg a csillagok fiatalok (protocsillag állapot), sűrű por- és gázkorong veszi körül őket, és lassan ezt az anyagot begyűjtve növekszenek tovább. A korongban kialakuló anomáliák újabb kisebb csillagok vagy bolygók keletkezését indíthatják el.

72. ábra: a csillag tömegének nagy részét a por- és gázkorong anyagából szerzi. Az akkréció (anyagbefogás) valószínűleg nem folyamatos, hanem epizodikus. A csillagászok kifejlesztettek egy új módszert, hogy figyelembe vehessék az epizodikus akkréciót a csillagkeletkezési modelljeikben. Az akkréciós periódusok idején a protocsillag kifényesedik, és az erősebb sugárzás következtében felmelegedett planetáris korong stabilizálódik. A néhány száz évig tartó „kitörések” közti csendes időszakok akár több ezer évig is elhúzódhatnak. Ekkor

~ 197 ~

A Föld viselt dolgai a protocsillag luminozitása (fényessége) nagyon lecsökken. A korong lehűl és elkezd feldarabolódni (fragmentálódni). Így az epizodikus akkréció lehetővé teszi kisebb tömegű csillagok vagy bolygók kialakulását. Ha az epizodikus akkréció általánosan előforduló jelenség a fiatal protocsillagoknál, akkor az aktív időszakok „frekvenciája” kritikus lehet a kisebb objektumok kialakulásának szempontjából

„Tudjuk, hogy a fiatal csillagok idejük jó részét »alvó« állapotban töltik” – mondta el Dr. Dimitris Stamatellos. „Miután befaltak egy nagyobb adagot a gáz- és porkorongból, néhány ezer éves pihenőt tartanak. Ebben az időszakban rendkívül halványak maradnak. Miközben alszanak, a korongjuk egyre nagyobbra hízik, de a központjukban ülő csillag jelenléte ellenére is viszonylag hűvös marad. Idővel ezek a planetáris korongok instabillá válnak, és kis tömegű csillagok és bolygók alakulnak ki bennük.” Eddig úgy gondolták, hogy a protocsillag sugárzása eléggé fel tudja melegíteni a planetáris korongot ahhoz, hogy ez ne következzen be. Azonban most a kutatók felfedezték, hogy ele-

gendő idő állhat rendelkezésre a kitörések között ennek végbemeneteléhez. Az új elmélet megmagyarázhatja a mi Napunknál jóval kisebb (1/50) tömegű csillagok gyakoriságát, ugyanis becslések szerint ezek teszik ki a Tejútrendszer csillagainak 60%-át. Számos közülük kettő vagy több csillagból álló rendszer tagja. „Eredményeink szerint a természetben lehetséges a korong feldarabolódása” –jegyezte meg Dr. Stamatellos. A kutatók a következőkben azt vizsgálják meg, hogy valóban ez a folyamat tehető-e felelőssé a kistömegű csillagok létrejöttéért.

http://tw.gs/2XR20

~ 198 ~

A Föld viselt dolgai

A Titán
A Naprendszer egyik leginkább földszerű égiteste a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán. Bár átmérője (5.150 km) nagyobb még a Merkúrénál is, tömege csupán a fele. Ennek ellenére csak a második legnagyobb hold. A valamivel nagyobb Ganümédésszel együtt a jeges holdak csoportjába sorolható. Sűrűsége mindössze 1,88 g/cm3. A holdhoz képest nagy, 3 .400 km-es kőzetmagját különböző kristályszerkezetű jégrétegek veszik körbe. Egyes elméletek szerint akár egy folyékony „óceán” is létezhet a felső szilárd kéreg alatt. ___________________________________

Ez a hold is kötött keringést végez. Anyabolygóját 15 nap és 22 óra alatt kerüli meg, és végig ugyanazt az oldalát mutatja a Szaturnusz felé. Így egy titáni nap majdnem 16 földi napig tart. Mielőtt a Cassini űrszonda megérkezett a Szaturnuszhoz, nem sokat tudtunk az égitestről. Vastag, igen kevés fényt áteresztő atmoszférája lehetetlenné tette, hogy a látható fény hullámhosszán felvételeket készítsenek a felszínéről. A szonda műszereinek hála már sokkal többet tudunk. Poláris területein tavakat fedeztek fel, melyekben valószínűleg metán vagy etán hullámzik. Domborzata viszonylag egyhangú. Csupán néhány kisebb hegyvonulat és kráter teszi változatosabbá. Az egyenlítői sivatagos térségekben dűnemezőket is megfigyeltek.

A Titán az egyetlen olyan ismert hold, amelynek sűrű atmoszférája van. A felszíni légnyomás másfélszerese a földinek. Mivel kisebb az égitest gravitációja, a légköre jóval nagyobb magasságokba terjed, mint a Földé. A légnyomást nemcsak a sűrűség, hanem a tömegvonzás is befolyásolja. Ezért van az, hogy a Titán légköre négyszer sűrűbb a felszínen, mint a földi levegő. Azonban a holdat intenzív, a földi rendszerekhez hasonló folyamatai teszik igazán érdekessé. A tudósok szerint a Titán – bizonyos értelemben – az ősi Földhöz hasonló. Bár jóval alacsonyabb hőmérséklet jellemzi, mint bolygónkat 4,5 milliárd éve, rengeteg összetett szerves molekulát mutattak már ki rajta.

~ 199 ~

A Föld viselt dolgai

Kilencszer távolabb kering a Szaturnusszal együtt, mint a Föld. Ebben a távolságban már jóval gyengébb a Nap sugárzása. Felszíni hőmérséklete csupán 94 K (-179 ºC). De nemcsak a távolság miatt ilyen zord az égitest: 800-900 km vastagságú atmoszférája visszaveri a beeső napfény döntő hányadát. Légköre főleg nitrogénből (95%) áll, de a 3%-nyi metán sokkal fontosabb. A légkör további járulékos – összesen 2%ot kitevő – komponensei: hidrogén, argon és egyéb szénhidrogének (például etán, diacetilén, metil-acetilén, acetilén, propán, cián-acetilén, hidrogén-cianid). A légkör tetején az UV-sugárzás bonyolultabb szerves molekulákat hoz létre a metán lebontásával, amelyek azután lassan kiülepednek az atmoszférából. Néhány így keletkezett, összetettebb szénhidrogén-molekula hatására burkolózik a hold narancssárga szmogba. A felszínre hulló csapadék medret váj magának, eróziót végez. A nehezebb

szénhidrogének sötét üledék formájában gyűlnek össze az alacsonyabb területeken. Mivel nincs saját mágneses tere, a napszél majdnem szabadon erodálhatja a légkör felső részét. Időről időre áthalad a Szaturnusz mágneses terén, és ekkor gerjesztett mágneses tér alakul ki. A jelek szerint a Titánon kialakult egy, a földi vízkörforgáshoz hasonló folyadékciklus. A víz szerepét itt a metán és etán tölti be. A légkörben kondenzálódó szénhidrogének időnként jelentős viharrendszereket hoznak létre. A csapadék a pólusok térségében kisebb-nagyobb tavakban gyűlik össze. Mivel a fent már említett, bonyolultabb molekulákat létrehozó folyamat néhány 10 millió év alatt elhasználná a légkör metánkészletét, valamilyen, még nem ismert folyamatnak utánpótlást kell biztosítania. Ilyen lehet a kriovulkanizmus, amely a hold mélyebb rétegeiből hozhat fel metánt. De még az sem kizárt, hogy élő organizmusok felelősek a metánutánpótlásért.

http://tw.gs/2XR3A

~ 200 ~

A Föld viselt dolgai

Csillagközi hangrobbanások
Az ESA Heschel űrtávcsövének felvételei szerint a közeli intersztelláris (csillagközi) gázfelhők kusza rostokból (nagyobb sűrűségű szálakból) álló hálózatokat tartalmaznak. Érdekes módon minden szál nagyjából azonos szélességű, ami talán arra utalhat, hogy csillagközi hangrobbanások hozták létre őket.___________________________________________

A szálak óriásiak, több 10 fényév hosszan elnyúlnak a csillagközi térben. A Herschel eredményei szerint legsűrűbb részeikben gyakran frissen létrejött csillagok sorakoznak. Az egyik, az űrtávcső által lefényképezett szálpéldául egy csaknem 100 fiatal csillagból álló csillaghalmazt tartalmaz.

73. ábra: az IC5146 csillagközi felhő rostjai infravörös tartományban ~ 201 ~

A Föld viselt dolgai

Hasonló csillagközi felhőket már korában is megfigyeltek más infravörös tartományban működő űrtávcsövekkel, de ezek felbontóképessége nem volt elég jó ahhoz, hogy pontosan meghatározhassák méreteiket. A Herschel eredményei megmutatták, hogy hosszúságuktól és sűrűségüktől függetlenül szélességük mindig egy adott tartományban marad. „Ez igen komoly meglepetés” – állapította meg Doris Arzoumanian (Laboratoire AIM Paris-Saclay, CEA/IRFU), az eredményeket közlő tanulmány vezető szerzője. Philippe André-val együtt több mint 90 rostot vizsgált meg és azt találta, hogy mindegyik körülbelül 0,3 fényév átmérővel bír. Ez a konzisztencia (~egyezés) magyarázatot követel.

A megfigyeléseket számítógépes modellekkel összehasonlítva megállapították, hogy a rostok valószínűleg akkor keletkeznek, amikor a lassú lökéshullámok elnyelődnek az intersztelláris felhőkben. Ezen lökéshullámok enyhén szuperszonikusak és nagyobb csillagok felrobbanása következtében keletkeznek, melyek bőséges turbulens energiákat szabadítanak rá a csillagközi térre. A galaxisunk rendkívül kis sűrűségű, híg gázfelhőiben haladnak. Eközben összenyomják, összesöprik azt sűrűbb rostokba, lehetővé téve újabb csillagok kialakulását. Az intersztelláris felhők általában rendkívül hidegek, csupán 10 K a hőmérsékletük. Emiatt viszonylag lassú bennük a lökéshullámok sebessége, 0,2 km/s a földi légkörben, a tengerszinten előforduló 0,34 km/s-mal szemben. Ezek a lassú lökéshullámok a hangrobbanás intersztelláris megfelelői. A kutatók szerint, ahogyan ezek a hullámok haladnak a gázfelhőkben, energiát vesztenek, lecsendesednek, és ahol végleg megszűnnek, rostokat hagynak maguk után.

„Ez nem közvetlen, de erős bizonyíték a csillagközi turbulencia és a rostok kapcsolatára. Nagyon erős hatással lehet a csillagke74. ábra: a Polaris csillagközi felhőinek rostjai (itt még nem indult be a csillagkép- letkezési elméletekre” – tette hozzá Dr. André. ződés)

~ 202 ~

A Föld viselt dolgai

A csapat három közeli csillagközi felhőt tanulmányozott – Aquila, Polaris, IC5146 – a Herschel SPIRE és PACS műszereivel. „A rostok és a csillagkeletkezés közötti összefüggés eddig tisztázatlan

volt, de most már a Herschelnek köszönhetően láthatjuk, ahogyan gyöngyökhöz hasonlóan sorakoznak a fiatal csillagok a rostokban” – fogalmazott Göran Pilbratt, az ESA Herschel Projektjének kutatója.

http://tw.gs/2XR5b

~ 203 ~

A Föld viselt dolgai

A legnagyobb sűrűségű exobolygó: 55 Cancri
Egy nemzetközi csillagászokból álló kutatócsoport nyilvánosságra hozta újabb eredményeit a máig felfedezett legkülönösebb exobolygóról.

A 55 Cancri e 60 százalékkal nagyobb átmérőjű és 8-szor nagyobb tömegű, mint Földünk. Sűrűsége mintegy kétszer nagyobb anyabolygónkénál. Majdnem akkora, mint az ólomé. A kutatócsapat a Massachusetts Institute of Technology (MIT), a University of British Columbia (UBC), a Harvard Smithsonian Center for Astrophysics és a University of California (Santa Cruz; UCSC) csillagászaiból állt.

A 55 Cancri e 40 fényévnyire, egy, a mi Napunkhoz hasonló csillag (55 Cancri A) körül kering. Anyacsillagához olyan közel rója köreit, hogy csupán 18 órára van szüksége 1 keringéshez. A csillag egy kettős rendszer nagyobbik tagja. A kettős másik tagja egy vörös törpe. Kis távolsága folytán pokolian forró a felszíne, 2.700 ºC-os. A hőség miatt valószínűleg egyáltalán nincs atmoszférája. „Ez nem olyan hely, ahol az exobiológusok élet után kutatnának” – jegyezte meg Josh Winn (MIT), a tanulmány vezető szerzője. Bár a bolygó nem észlelhető közvetlenül, a kutatók mégis képesek csillagának fényváltozásaiból számos fizikai paraméterét megállapítani. „Ezen a világon – a valaha talált legnagyobb sűrűségű szilárd bolygón – több mint háromszor többet nyomna egy ember, mint a Földön. Nappal a »Nap« 60-szor nagyobbnak tűnne, és 3.600-szor fényesebb lenne, mint bolygónk esetében a mi Napunk” – magyarázta Jaymie Matthews, a MOST-küldetés kutatója. A 55 Cancri A körül felfedezett első bolygót – amely az 55 Cancri b nevet

75. ábra: fantáziakép az 55 Cancri és a Föld méretarányairól

A kutatás eredményei a kanadai MOST (Microvariability & Oscillations of STars) űrtávcső megfigyelésein alapulnak és az Astrophysical Journal Lettersben jelennek majd meg.

~ 204 ~

A Föld viselt dolgai

kapta – egy kaliforniai kutatócsapat találta meg még 1997-ben. A következő 5 évben további két („c” és „d”) bolygóra bukkant ugyanaz a csapat. 2004-ben texasi csillagászok felfedezték az 55 Cancri e-t. Ma a 2008-ban felfedezett „f” jelű objektummal együtt a csillag körül 5 bolygót ismerünk. Mindegyik exobolygót az úgynevezett Doppler-technikával fedezték fel. Ennek lényege, hogy a csillag körül keringő objektumok gravitációjuk által „rángatják” azt. Ez az elenyésző mértékű mozgás a csillag színképének vizsgálatával meghatározható. A múlt évben a Harvard Egyetem csillagász PhD hallgatója, Rebekah Dawson és az UCSC Hubble ösztöndíjas kutatója, Daniel Fabrycky újra meg-

vizsgálta az adatokat, és arra a következtetésre jutottak, hogy az 55 Cancri e keringési ideje jóval rövidebb, mint addig gondolták. Winn a Smithsonian csillagászával, Matt Holmannel együtt felkereste Matthews-t a problémával, aki ráállította az űrtávcsövet a csillagra. A MOST segítségével folyamatosan figyelték a csillag fényváltozásait. Ahogy a bolygó elhalad a csillag előtt, annak fényessége leheletnyi mértékben csökken. A mérések szerint minden 17 óra 41 perc elteltével a csillag fényessége 0,02 %-kal halványodik. Ebből a csillagászok arra következtettek, hogy a bolygó átmérője csupán 21.000 km lehet. Az eredmények egyeznek a Dawson és Fabrycky által becsült értékekkel.

http://tw.gs/2XR5h

~ 205 ~

A Föld viselt dolgai

A Galileo adatai folyékony magmaóceánra utalnak az Io-n
A Galileo adatainak legújabb elemzése szerint a Jupiter sárga vulkanikus holdján a felszín alatt részlegesen, vagy esetleg teljesen olvadt magmaréteg húzódik. _____________________________________________

A friss tanulmányt a Science május 13-ai számában tették közzé. Ez az első közvetlen bizonyíték a magmaréteg létezésére, amely magyarázattal szolgálhat arra is, hogy miért az Io a Naprendszer legaktívabb vulkanikus objektuma. A kutatásban a UCLA, a UCSC és a Michigan-Ann Harbor Egyetem munkatársai vettek részt. A 3.642 km-es Io a négy nagy Galileihold egyike. Közülük a sárga hold kering legközelebb anyabolygójukhoz, amely mérete alapján a Naprendszer negyedik legnagyobb holdja. Sűrűsége 3,528 g/cm3, nagyobb, mint a többi Galileo-holdé és a Titáné. Az Io kérgét főleg szilikátos kőzetek alkotják. Felszínét azonban kén és kénvegyületek festik különféle árnyalatúra (szürke, sárga, vörös és fekete). A Voyager felvételeiből még arra következtettek a kutatók, hogy olvadt kén és kénvegyületek ömlenek lávaként a felszínre. Újabb vizsgálatok azonban arra utalnak (főként a láva ~1.200 ºC-os hőmér-

séklete miatt), hogy ultramafikus, magas magnézium-tartalmú magma táplálja a vulkánokat. A felszín folyamatosan átalakul, a becsapódási krátereket láva tölti ki. A magasba kilökődő vulkanikus hamufelhők akár 300 km-es magasságba is eljuthatnak, ezáltal óriási területen szétterítve anyagukat. A geológiai folyamatok számára a Jupiter gravitációs árapályhatása szolgáltatja az energiát. A hold kötött keringést végez, mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Jupiter felé. Pályájának excentricitását a vele szinkronban keringő többi nagy hold zavaró hatása tartja fenn. Amennyiben ez nem így lenne, lassan kifelé sodródna az árapályhatás (tidal acceleration) következtében. Éppen ez történik Holdunk esetében is, pár milliárd éve még jóval közelebb keringett a Földhöz. Ez az Io esetében nem történhet meg, ami fenntartja pályájának excentricitását, és ezáltal jelentős gravitációs fűtést tesz lehetővé. Az Io kérgén végigvonuló árapályhullámok csaknem 100 méterrel emelik meg

~ 206 ~

A Föld viselt dolgai

a hold felszínét, a radioaktív elemek a felszín alatt 30-50 km-rel elterülő globomlásánál akár 200-szor nagyobb hő- bális magmaóceán. mennyiséget generálva a hold belsejé„Már korábban felvetették kutatók, hogy ben. hasonló magmaóceánok léteztethettek a Föl„Az Io forró magmája milliószor jobban ve- dön és a Holdon is nem sokkal kialakulásuk zeti az elektromosságot, mint a tipikus föld- után, de azóta már rég lehűltek (az égitesfelszíni kőzetek” – magyarázta a vezető tek)” – mondta Torrance Johnson, a Gaszerző, Krishnan Khurana (Institute of lileo projekt egykori kutatója. Geophysics and Planetary Physics, UCLA). „Mint ahogyan egy reptéri detektorból a kibocsátott elektromágneses hullámok visszaverődnek például a zsebünkben található érmékről – ezáltal láthatóvá válva a detektor számára –, a Jupiter forgó mágneses tere is folyamatosan visszaverődik a forró olvadt kőzetekről az Io belsejében. A visszavert jeleket egy, a hold mellett elhaladó szonda magnetométerével észlelhetjük.” „A kutatók nagyon izgatottak, mert végre megérthetjük, hogy honnan származik az Io magmája és a Galileo mágnesesmező-méréseiben észlelt rejtélyes jelekre is magyarázatot kapunk” – tette hozzá Khuruna. „Ebből kiderül, hogy az Io folyamatosan sugárzott egy »hangot« a Jupiter forgó mágneses mezejében, mely megegyezik azzal, mint amit a felszín alatti olvadt kőzet által kibocsátott jelnél várnánk.” „Az Io vulkanizmusa megmutathatja nekünk, hogy hogyan működnek ezek a vulkánok és ablakot nyithat a múltba, hogy a Föld és a Hold korai időszakaiban létező vulkanikus aktivitást is megérthessük.” Az Io vulkánjait a NASA Voyager űrszondája fedezte fel, még 1979-ben. A Galileo-t 1989-ben indították útnak, és 6 év múlva, 1995-ben állt pályára a Jupiter körül. A sikeres küldetés után 2003ban a gázóriás atmoszférájában semmisítették meg. A mágneses mezőben jelentkező rejtélyes jeleket az Io melletti elrepülések alkalmával rögzítették, 1999-ben és 2000-ben, a misszió végső fázisában.

„De ekkor még az Io és a Jupiter irgalmatlan mágneses tere közötti – mely gerjesztett részecskékben fürdeti a holdat – kölcsönhatást leíró modellek nem voltak kellően kidolgozottak ahhoz, hogy megérthessük, mi is A Föld kivételével csak az Io-ról ismetörténik tulajdonképpen az Io belsejében” – rünk aktív, lávát szolgáltató vulkánofejtette ki a cikk társszerzője és a Michikat a Naprendszerben. Évente százszor gan Egyetem kutatója, Xianzhe Jia. annyi olvadt kőzet jut az Io felszínére, mint amennyit az összes földi vulkán termel. Az Io egész felszínén szétszórtan helyezkednek el a vulkánok. Minderre elfogadható magyarázat lehet egy,
~ 207 ~

A Föld viselt dolgai

Újabb ásványfizikai kutatások megmutatták, hogy az ultramafikus (90% fölötti a sötét, színes közetalkotók aránya) kőzetek olvadt állapotban jelentős vezetőképességgel rendelkeznek. E kőzetek magmás eredetűek, a mélyből származó láva lehűlésével jönnek létre. A Földön a hasonló összetételű kőzetek a köpenyből származó magmából keletkeznek. A fenti felfedezés adta az ötletet Khuranának és kollégáinak, megpróbálták alkalmazni az elméletet az Io esetében, és sikerrel jártak. A vizsgálatok szerint a Galileo által detektált jelek hasonlítanak ahhoz, mint amit egy magmás kőzet, a lherzolit esetében mérhetnénk. Ez a kőzet nagyon gazdag magnézium- és vas-szilikátokban (~40-90%-a olivin). Az Io magmaóceánja legalább 50 km vastag, és így a hold köpenyének csaknem 10%-át teszi ki.

A viszonylag alacsony sűrűségű kéreg 30-50 km vastagságú, a grafikán szürkével van kiemelve. Alatta húzódik a vörös-barna színnel jelzett olvadt vagy részlegesen olvadt magmaóceán, mely akár 50 km mély is lehet. A köpenyt aranysárga színnel tüntették fel. Az Io a Jupiter mágneses terében fürdik (kék vonalakkal jelölve az erővonalak). Ahogy a Jupiter forog, mágneses tere is folyamatosan változik, ahogy a mágneses erővonalak körülölelik a holdat. Hol erősödnek, hol pedig gyengülnek, mivel a hold köpenyének magmaóceánja képes vezetni az elektromosságot és eltéríti a mágneses mezőt, ezáltal leárnyékolva a hold belsejét a mágneses zavaroktól. Az Io belsejében a mágneses erővonalak függőlegesek maradnak, miközben a külső mágneses tér folyamatosan változik. A vulkanikus hold magja 600-900 km-es és főleg vas és vas-szulfid alkotja. Az ábrán ezüst színnel jelölték.

http://tw.gs/2XR70

76. ábra: az Io belső szerkezete és a Jupiter mágneses tere

~ 208 ~

A Föld viselt dolgai

Rengeteg magányosan sodródó bolygó lehet galaxisunkban
Egy csillagászokból álló kutatócsoport teljesen új típusát fedezte fel a bolygóméretű objektumoknak. A csillagok fényétől távol, a szinte üres csillagközi térben „sodródó” Jupiter-méretű bolygók a kutatók szerint anyarendszerükből kivetett magányos égitestek. _____________________

A felfedezés egy közös új-zélandi-japán projekt keretében született, melynek során a Tejútrendszer központi régióit pásztázták végig 2006 és 2007 folyamán. Mintegy 10, szabadon sodródó óriásbolygó-méretű objektumra bukkantak. Az izolált – vagy árva – égitesteket rendkívül nehéz észlelni. Az újonnan felfedezett „bolygók” a Földtől 10.000–20.000 fényévnyi távolságban találhatók, galaxisunk középpontjának irányában. „Habár már előre megjósolták a szabadon sodródó bolygók létezését, most végre sikerült észlelni is őket, és komoly jelentőségük lehet a bolygóképződéssel és fejlődési modellekkel kapcsolatban” – árulta el Mario Perez, a NASA exobolygó programjának kutatója. A felfedezés arra utal, hogy rengeteg szabadon sodródó, láthatatlan, Jupiter-tömegű bolygó található galaxisunkban. A kutatók szerint akár kétszer több ilyen objektum létezhet, mint ahány csillag. Több százmilliárd lehet belőlük csak a Tejútrendszerben.

„Felmérésünk olyan, mint egy népszámlálás” – magyarázta David Bennett, a NASA és a NSF által támogatott kutató a Notre Dame Egyetemről, aki egyúttal a tanulmány társszerzője is. „A galaxis egy részletét vizsgáltuk meg, és a kapott adatok alapján megbecsülhető a galaxisban létező szabadon sodródó bolygók száma.” A május 19-ei Nature-ben megjelent tanulmány Sumi Takahiro, az Osakai Egyetem kutatójának vezetésével készült el. A módszerrel nem észlelhetőek a gázóriásoknál kisebb égitestek, márpedig a kisebb objektumokból még sokkal több bolyonghat szabadon az intersztelláris térben. Ezeket jóval nagyobb valószínűséggel vethetik ki anya-bolygórendszerük, mint a Jupiter-tömegű monstrumokat. Korábban már észleltek szabadon mozgó, bolygószerű – mintegy 3 Jupiter tömegű – objektumokat csillagkeletkezési régiókban. Azonban a tudósok

~ 209 ~

A Föld viselt dolgai

ezeket inkább kis csillagkezdeményeknek tartják – melyekből maximum barna törpék jöhetnek létre –, mintsem kilökött bolygóknak.

Másrészről, valószínű, hogy néhány bolygó naprendszerének korai, turbulens időszakában lökődik ki a más bolygókkal vagy csillagokkal folytatott gravitációs kölcsönhatások következtében. Csillag nélkül, amely körül keringhetne, az adott objektum a galaxis tömegközéppontja körül rója fényéveit, stabil pályáján. A most felfedezett 10, szabadon sodródó gázbolygó a kilökődéses forgatókönyvet támasztja alá, de lehetséges, hogy mindkét mechanizmus szerepet játszik ezen égites- A csillagászok eredményeinek jelentőtek létrejöttében. ségét az adja, hogy bebizonyosodott, a csillagközi térben – valószínűleg – kü„Ha a szabadon sodródó bolygók a csillalönböző nagyságú bolygóméretű objekgokhoz hasonlóan jöttek létre, azt vártuk tumok bujkálnak. Mivel ezek belsőhővolna, hogy csupán egyet vagy kettőt talákibocsátása (infravörös sugárzása) rendlunk a felmérés során.” – szögezte le kívül csekély, vagy kisebb objektumok Benett. „Eredményeink arra utalnak, hogy a bolygórendszerek gyakran válhatnak in- (kőzetbolygó, hold mérettartomány) esetéstabillá, ezáltal bolygókat kilökve születési ben szinte nincs is, közvetlenül nem észlelhetőek. helyükről.” Az igazán érdekes következménye ennek, hogy mint ahogyan a csillagok elhaladhatnak egymás mellett, megzavarva egymás galaxis körüli pályáját, illetve bolygórendszerük egyensúlyát, a szabad objektumok is megközelíthetnek csillagokat, instabilitásokat előidézve bolygóik pályájában. És ezekből A felmérés (Microlensing Observation in sokkal több lehet, mint csillagokból. Astrophysics — MOA) egy új-zélandi ki- Vagy akár pályára is állhatnak egy idehalt röpképtelen madárról, a moáról kapta a nevét, ugyanis az Új-Zélandon A megfigyelések nem zárhatják ki annak esélyét, hogy ezen égitestek közül néhány nagyon távoli pályán kering egy-egy csillag körül, de más kutatások arra utalnak, hogy ilyen messze ritkán fordulnak elő Jupiter-szerű bolygók csillagok körül.
~ 210 ~

található 1,8 méteres teleszkóppal hajtották végre a megfigyeléseket. A Mount John Egyetem Obszervatóriumának távcsövét gyakran alkalmazzák a galaxis középpontjának megfigyelésére, gravitációs lencsehatásra utaló jelek keresésére. Kisebb objektumok gyengébben módosítják a fénysugarak útját, gravitációs lencsehatásuk kisebb, de még észlelhető. De nemcsak a fent említett távcső járult hozzá a felfedezéshez. A chilei OGLE (Optical Gravitational Lensing Experiment) kutatócsapata is megfigyelte ugyanazokat az eseményeket és így alátámasztotta a MOA kutatócsapatának észrevételeit.

A Föld viselt dolgai

gen csillag körül. Ha ez valóban leját- kialakult életre is. De ha ez így van, miszódhat, a bolygórendszerek fejlődését ért olyan stabil a belső Naprendszer? nem tekinthetjük zárt folyamatnak. Talán a galaxis különböző pontjain eltérő a sodródó bolygók száma, mérete? Másrészről, ha hemzsegnek az ilyen Mindenesetre a japán és új-zélandi kuégitestek galaxisunkban, komoly vetatók eredményei csupán a kezdetet jeszélyt jelenthetnek a már stabilizálódott lentik ez ügyben. bolygórendszerekre és az esetlegesen

http://tw.gs/2XR9d

~ 211 ~

A Föld viselt dolgai

A Naprendszer szélén habossá válik a mágneses tér
A NASA Voyager űrszondái, melyek a legtávolabbi ember által készített tárgyak, csendben siklanak a csillagok felé. Már több mint 100 csillagászati egységre járnak a Földtől, 14 és 17 milliárd kilométerre. _________

A Voyager-misszió tudósainak bejelentése szerint nagyon érdekes adatokat küldtek vissza a szondák: a Naprendszer határán buborékossá válik anyacsillagunk mágneses tere! A számítógépes modellek alapján 100 millió mérföld (~160 millió km) szélesek, ezért még a Voyagereknek is több hétig tarthat egyet keresztülszelni. A Voyager–1 2007-ben, a Voyager–2 egy évvel később érte el a Naprendszer e külső, „habos” térségét. Először a kutatók sem értették, hogy mit észlelnek a szondák. „A Nap mágneses tere egészen a Naprendszer határáig terjed. Mivel a Nap forog, mágneses mezeje felcsavarodik, ráncossá válik, mint egy balett-táncos szoknyája. A messzeségben, ahol a Voyagerek járnak, a szoknya redői feltorlódnak, összecsomósodnak” – magyarázta Orpher. Amikor a mágneses mező már nagyon összegyűrődött, érdekes jelenségek játszódhatnak le. Mágneses erővonalak keresztezhetik egymást és átcsatolódhatnak. Ez a folyamat, a mágneses át-

csatolódás hozza létre a flereket is a Napon. Az összezsúfolt redők habos, mágneses buborékokká szerveződnek újra, néha igen hevesen. „Egyáltalán nem vártuk, hogy ilyen tajtékot találunk a Naprendszer szélén, de ott van!” – adott hangot meglepettségének Opher kollégája, a Marylandi Egyetem fizikusa, Jim Drake. Az 1950-es években kidolgozott elméletek teljesen mást jósoltak: a Nap távoli mágneses erővonalainak viszonylag kecses ívekben kellene körülfutnia és visszatérnie a Napba. Valójában azonban a buborékok önállónak tűnnek, és jelentősen elkülönülnek a Nap mágneses terétől. A nagyenergiájú részecske-szenzorok adatai szerint a Voyagerek néha be- és kilépnek a habba – tehát létezhetnek olyan régiók, ahol a régi elméletek még alkalmazhatók. Azonban nincs kétség afelől, hogy a régi modellek önmagukban már nem magyarázhatják meg a Voyagerek felfedezését.

~ 212 ~

A Föld viselt dolgai

A Nap távoli mágneses mezejének szerkezete – habos vs. nem habos – akut tudományos jelentőséggel bír, mert befolyásolja a galaxis többi részével való interakciónkat. A kutatók a területet, ahol a szondák most száguldanak, mágneses hüvelynek (heliosheath) nevezik, mely a valódi határzóna a Naprendszer és Tejútrendszer között. Rengeteg dolog akar „bejönni” – csillagközi gázfelhők, galaktikus mágnesesség csomó, kozmikus sugarak stb. Egyáltalán nem mindegy, hogy buborékos vagy nyugodt, a Napba visszatérő mágneses mezővel találják szembe magukat. A galaktikus kozmikus sugarak feketelyukak és szupernóvák által közel fénysebességre gyorsított szubatomi részecskék. Amikor ezek a mikroszkopikus ágyúgolyók megpróbálnak bejutni a Naprendszerbe, keresztül kell vergődniük a Nap mágneses terén. Csak így érhetik el a belső bolygókat, így a Földet is. „A kozmikus sugarak ellen a mágneses buborékok jelentik az első védelmi vonalunkat. Bár még nem tudjuk, hogy ez jó vagy rossz dolog-e” – fejtegette Orpher. Egyrészt a buborékok igen lyukacsos pajzsnak tűnhetnek, melynek pórusain rengeteg kozmikus sugárzás bejuthat.

Másrészről viszont csapdába is eshetnek a buborékokban, ami igen jó védelmi vonallá tenné a habot. Eddig a bizonyítékok többségét a Voyager nagyenergiájú részecske- és plazmaeloszlási mérései szolgáltatták. A szondák mágneses mezőt érintő megfigyelései is felhasználhatóak ennek alátámasztására. Azonban mivel a mágneses mező nagyon gyenge, sokkal tovább tart megfelelő pontossággal elemezni az adatokat, ezért még mindig folyamatban vannak a vizsgálatok. „Valószínűleg idővel felfedezzük, hogy melyik a helyes. Ahogy a Voyagerek egyre mélyebbre jutnak a »habba«, egyre többet tudunk meg a szerkezetéről. Ez még csak a kezdet, még sok meglepetés vár ránk” – jegyezte meg Orpher.

http://tw.gs/2XRad

~ 213 ~

A Föld viselt dolgai

A Merkúr újabb titkaira derült fény
Már több mint 3 hónapja kering Merkúr körüli pályán a MESSENGER űrszonda, mely így március 18. óta a bolygó első műholdja is egyben.

Azóta már több tízezer, rendkívül jó felbontású képet készített a felszínről. A küldetés célja, hogy 4 merkúri év alatt teljesen felmérje az égitestet. Ez idő alatt a kutatók a bolygó geokémiájáról, geofizikájáról, földtörténetéről, rendkívül ritka atmoszférájáról és magnetoszférájáról szeretnének minél többet megtudni. A bolygó kémiai öszszetételének vizsgálata fényt deríthet kialakulására és geológiai fejlődésére. A topografikus és mágnesesmező-térképezéssel pedig belső felépítésére következtethetnek a kutatók. A Merkúr a Naprendszer legbelső és egyben legkisebb bolygója. Pályája rendkívül excentrikus, 46 és 70 millió kilométer között ingadozik anyacsillagunktól mért távolsága. 88 nap alatt kerüli meg a Napot, de 3:2 forgási-keringési rezonanciája miatt csak 59 nap alatt fordul meg tengelye körül. Különösen érdekes, hogy emiatt egy merkúri nap (a felszín egy adott pontján) 176 földi napig, azaz két merkúri évig tart.

Tengelyferdesége szinte nem is mérhető, ezért a pólusok körül a mélyebb krátereket soha nem érheti napfény. A napfénynek huzamosabb ideig kitett felszín akár 700 K-re is felmelegedhet, de a hőmérséklet a kráterek mélyén épphogy meghaladja a 100 Kelvint. A Merkúr felszínét a földi napállandónál 4,5-10,6-szor nagyobb besugárzás perzseli! Tömege csupán 5,5%-a bolygónkénak. Átmérője még a két legnagyobb holdnál (Titán, Ganümédész) is kisebb, csak ~5880 km. Sűrűsége (5,427 g/cm³) viszont majdnem akkora, mint a Földé (5,515 g/cm³)! Emiatt tömege viszont már kétszer nagyobb az említett holdakénál. Az elméletek szerint 70%-ban fémek és 30%-ban szilikátos anyag építi fel. Nagy vasmaggal rendelkezik, melynek egy része olvadt állapotú. Kis mérete folytán valószínűleg már rég megszilárdult volna, ha nem tartalmazna más anyagokat is, mint például ként. Gyenge mágneses mezejét – a földinek 1,1%-a – is ennek köszönheti.

~ 214 ~

A Föld viselt dolgai

77. ábra: fantáziakép a szonda és a Merkúr „találkozásáról”

Felszíne hasonlít a Holdéra, de különleges, más égitesten még nem észlelt formák is kialakultak rajta. Az északi pólus környékén jelentős, akár több kilométer vastagságot elérő vulkanikus lávaömlések által létrehozott síkságok terülnek el. A holdi tengerekhez (mare) hasonló síkságok mérete és domborzata arra utal, hogy a bolygó történetének nagyobb részében létezhetett aktív vulkanizmus. Annak ellenére, hogy a kihűlő bolygótest folyamatos összehúzódása által kiváltott feszültség ezt jelentős mértékben megnehezítette.

78. ábra: az északi síkságok területe (8 színszűrő segítségével térképezik fel a felszín kémiai összetételét)

A MESSENGER lézeres magasságmérője szisztematikusan feltérképezte a bolygó északi féltekéjének topográfiáját. A Merkúr északi pólusának környéke viszonylag alacsony terület, de a felszín magasságkülönbségei akár a 9 A MESSENGER korábbi megközelítései alkalmával rendkívül érdekes, fékilométert is elérhetik. nyes, foltszerű lerakódásokra lettek figyelmesek a kutatók. De mivel ezek a képek még nem voltak elég nagy felbontásúak, eredetük rejtély maradt. A
~ 215 ~

Két évtizeddel ezelőtt földi radarmérések mindkét pólus környékén olyan területeket jeleztek, amelyeknek magas a rádióhullám-visszaverő képességük. Már akkor felvetődött, hogy ezt vízjég jelenléte okozhatja, mely mélyebb kráterek örökké árnyékba burkolózó részein rakódhatott le. Éppen ezért mérték fel a krátereket mélység szerint. Eddig úgy tűnik, tartható az elmélet. Ha bebizonyosodna, hogy létezik vízjég a Merkúron, egy esetleges bányakolónia létesítésének esélye nagyban megnőhet.

A Föld viselt dolgai

bolygó körüli pályáról a 10 méteres felbontást is elérő Mercury Dual Imaging System (képalkotó rendszer) segítségével már pontosabb képet kaphattak. A különös felszínformák peremnélküli, szabálytalan mélyedések, melyek mérete több száz métertől egészen kilométeres nagyságrendig terjedhet. Ezeket gyakran diffúz, magas fényvisszaverő-képességű anyaggal borított halók veszik körül. Általában kráterek középső csúcsaihoz, gyűrűihez és peremeihez kapcsolódnak. „A felszínformák »bemart« megjelenése semmilyen eddig a Merkúron vagy a Holdon megfigyelt formához nem hasonlítható” – jelentette ki Brett Denevi, a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriumának munkatársa, aki a MESSENGER képalkotó kutatócsapatának is tagja. „Még mindig vitázunk eredetüket illetően, de viszonylag fiatalnak tűnnek, és a vártnál bőségesebb mennyiségű illékony anyag jelenlétére utalhatnak a Merkúr kérgében.”

A röntgen-spektrométer (XRS) is számos fontos felfedezést tett pályára állása óta. A felszíni kőzetek Mg/Si, Al/Si és a Ca/Si arányai arra utalnak, hogy a Merkúr felszínén a Holddal szemben nem földpátok dominálnak. Az XRS-megfigyelések nagyobb menynyiségű kén jelenlétét is bizonyították. Eszerint a bolygót felépítő anyag kevésbé volt oxidált, mint a többi kőzetbolygó esetében. Ezek az eredmények a Merkúr vulkanizmusának értelmezésében is jelentős előrelépést jelenthetnek. A szonda gamma- és neutron-spektrométere radioaktív izotópok, kálium és tórium bomlásának termékeit is érzékelte. Ennek segítségével a kutatók megbecsülhették e két elem mennyiségét. „A K nagy mennyisége kizár pár elméletet a Merkúr összetételét és eredetét illetően. Ráadásul a K/Th arány hasonló a többi kőzetbolygóéhoz, ami arra utal, hogy a Merkúr nem merült ki illókban” – magyarázta Larry Nittler, A Carnegie Institution munkatársa. 1974-es látogatása során a Mariner 10 egyik legnagyobb felfedezése a Merkúr a földihez hasonló magnetoszférájában tapasztalt nagyenergiájú részecskesugárzás volt. Négy ilyen eseményt sikerült detektálnia a Marinernek. Azonban 2008-ban és 2009-ben, amikor összesen három alkalommal közelítette meg a MESSENGER a bolygót, nem sikerült ilyen részecskekitöréseket észlelni. A poláris pályán keringő szonda most már szinte óramű pontossággal észleli

79. ábra: a „bemart” felszínformák

~ 216 ~

A Föld viselt dolgai

ezeket, bár kialakulásuk mechanizmu- Az aszimmetria miatt a déli pólus körül sának megfejtése még várat magára. jóval nagyobb ez a védtelen térség. A napszél töltött részecskéinek becsapóA mágneses tér geometriájának ponto- dásai segítenek fenntartani a bolygó sabb meghatározásával lehetőség nyí- rendkívül ritka atmoszféráját. A Merlik az azt kialakító folyamatok vizsgála- kúr légköre sűrűsége alapján a Föld tára is. A szonda mérései szerint a mág- exoszférájának felel meg. Folyamatos neses egyenlítő jóval északabbra (480 utánpótlásra van szüksége, mely a napkm) húzódik, mint a bolygó földrajzi szél részecskéiből és a bolygó anyagáegyenlítője. Tehát a mágneses mezőt ból származhat. Az úgynevezett „kozlétrehozó belső dinamó erős észak-déli mikus erózió” révén a felszíni kőzeteaszimmetriával rendelkezik. Ebből kö- ket is közvetlenül pusztítják a becsavetkezik, hogy az északi és a déli félte- pódó részecskék. kén eltérő geometriájú a mágneses tér. A pólusoknál nyitott a mágneses erőtér, „A Merkúr természetéről és rendszereinek így ezeken a területek szabadon érint- működéséről először állítunk össze egy globális képet, és sok korábbi elméletünket félkezhetnek a bolygóközi médiummal. resöprik az újabb megfigyelések” –árulta el Sean Solomon, a MESSENGER-küldetés vezető kutatója. Még további három merkúri éven át fog méréseket végezni a szonda, ezért még számos meglepetés érheti a kutatókat.

80. ábra: a Merkúr északi és déli pólusainak asszimetriája

http://tw.gs/2XRbZ

~ 217 ~

A Föld viselt dolgai

Mostohacsillagok és planemók
Az utóbbi időben már több tanulmány készült a magányos, a galaxisokban vándorló bolygó tömegű testekről (planemó - planemo - planetery mass object). A legújabb hír szerint az egykor instabil bolygórendszerekből kilökött nomád világok esetenként új otthonra lelhetnek egy másik csillag körül. Ez a felismerés megmagyarázhatja a rendkívül nagy és elnyújtott pályán keringő exobolygók létezését is.___________________

„A csillagok úgy cserélhetnek bolygókat, mint a baseballcsapatok játékosokat” – érzékeltette találóan a helyzetet Hagai Perets, a Harvard Smithsonian Asztrofizikai Központ kutatója. Perets és Thijs Kouwenhoven (Pekingi Egyetem) közös tanulmánya az Astrophysical Journal április 20-ai számában jelent meg.

az égitestek közötti kölcsönhatások miatt. Éppen ezért a kutatók úgy vélik, a bolygó-csillag találkozások a csillaghalmazok életének első időszakaiban történhetnek meg. A nomád bolygók a csillagkeletkezés természetes melléktermékei. A fiatal rendszerek gyakran igen sok bolygót tartalmazhatnak, melyek közül a kevésbé szerencsések kilökődhetnek a bolygók közötti gravitációs háború következtében. Az ilyen csillagközi szökevényeket egy hasonló sebességgel, azonos irányba haladó csillag később befoghatja.

A két kutató szabadon mozgó bolygókat tartalmazó fiatal csillaghalmazokat szimulált. Azt találták, hogy ha a nomád bolygók száma megegyezett a csillagokéval, idővel 3-6%-uk befogott magának egy-egy bolygót. Minél nagyobb egy csillag tömege, annál nagyobb a valószínűsége, hogy „elkaphat” egy arra Az új otthonra lelt bolygó az esetek tévedő intersztelláris vándort. többségében nagyon távoli, elnyújtott A vizsgálat során azért választották a fi- pályán fog keringeni mostoha-anyacsilatal csillaghalmazokat, mert sűrűbben laga körül. Ráadásul nem is a rendszer helyezkednek el bennük a csillagok és többi bolygójának pályasíkjában. bolygók, mint a galaxis többi részén. Ez A csillagászoknak nem sikerült még megnöveli a befogás valószínűségét. minden kétséget kizáróan ilyen Idővel ezek a halmazok szétszóródnak exobolygót találni. A bolygók közötti
~ 218 ~

A Föld viselt dolgai

gravitációs interakciók is nagy, elnyúlt a befogott világok galaxisunkban, stapályára lökhetnek égitesteket. tisztikai vizsgálatoknak kell alávetni a már felfedezett és a jövőben felfedeKisebb tömegű vörös törpék körül tázendő bolygórendszereket. Ám, ha vavoli pályán keringő nagyobb tömegű lóban tele van kisebb-nagyobb exobolygók jó példái lennének egy beplanemókkal galaxisunk, annak meszfogott vándornak. E csillagok körül sze ható következményei lehetnek. Ez ugyanis nem lehetett elég anyag, hogy az eset felvetné annak lehetőségét, ott alakulhassanak ki. hogy a bolygórendszerek egy részében Az eddigi legjobb bizonyíték a befogá- előfordulhatnak idegen testek. Sőt az is sos elméletre egy különös bolygópáros előfordulhat, hogy a planetáris ködök esete. Az Európai Déli Obszervatórium is tele vannak velük. A születő csillagok 2006-ban fedezett fel két csillag nélküli, csíráját is alkothatja egy-egy nagyobb egymás körül keringő bolygót. Az ak- planemó? Még többet közülük pedig kor 14 és 7 Jupiter tömegűre becsült ob- elnyelhet. Lehet, hogy a körülötte kialajektumokról azóta kiderült, hogy való- kuló bolygórendszer nagyobb óriásszínűleg mindkettő barna törpe (>13 Ju- bolygóinak magjai is nomád bolygók piter-tömeg). Ennek ellenére igen érde- voltak. Ha ebben van némi valóságtarkes, hogy a két égitest nagyon távol tam, az a pánspermia elméletnek is új (240AU) kering egymástól. Olyannyira, lökést adhatna. Gondoljunk bele: egy hogy egy elhaladó csillag akár könnye- apró aszteroidához, üstököshöz képest dén szét is választhatná őket. sokkal biztonságosabb szállító lehet egy belső hővel is rendelkező, földAhhoz, hogy meg lehessen állapítani, szerű bolygó. milyen gyakorisággal fordulhatnak elő

http://tw.gs/2XRc0

~ 219 ~

A Föld viselt dolgai

Földek és szuperföldek alapanyaga: magnézium-oxid
A Föld és más kőzetbolygók köpenye is gazdag magnéziumban és oxigénben. Egyszerű kémiai összetétele folytán a magnézium-oxid természetben előforduló ásványváltozatai jó modellként szolgálhatnak a kőzetbolygók belsejének vizsgálatára. A Carnegie Intézet munkatársai Stewart McWilliams vezetésével azt vizsgálták, hogyan viselkedik a MgO extrém kondíciók között. Eredményeiket a Science november 22-ei számában tették közzé.___________________________________________

A magnézium-oxid nagy hőmérsékleten és nyomáson különösen ellenálló a változásokkal szemben. Elméleti előrejelzések szerint csak 3 különböző állapota fordul elő bolygónkon, melyek eltérő szerkezettel és tulajdonságokkal rendelkeznek. A felszínen és a felszín közelében szilárd, magas hőmérsékleten folyékony, extrém nyomáson pedig ismét szilárd halmazállapotban létezik. Ez utóbbi állapotot eddig sem a természetben, sem laboratóriumi körülmények között nem sikerült még megfigyelni. McWilliams és csapata 0,3 és 1,4 TPa közötti nyomáson vizsgálta a MgO viselkedését. Ez 3-14 milliószorosa a felszíni légnyomásnak! A kísérlet során a bolygónk esetében becsült 6-7.000 Ktől egészen a szuperföldek belsejében valószínűsíthető 50.000 K-ig terjedő hőmérsékleti tartományban végeztek

megfigyeléseket. Eredményeik szerint extrém körülmények között a magnézium-oxid jelentős változásokon megy át. Ráadásul vannak arra utaló jelek, hogy amikor megolvad, szigetelőből elektromosan vezető anyaggá válik. A kutatók ez alapján lehetségesnek tartják, hogy egy magma-óceán is képes lehet mágneses teret generálni. Az úttörő kísérletsorozatot a modern lézertechnológia tette lehetővé. Egy mintát egyszerre számos lézerimpulzussal „sokkoltak”. Az anyag a másodperc milliárdod része alatt felhevül és egyúttal össze is préselődik. Ez az állapot robbanásszerűen, hirtelen szűnik meg, ezért nagy kihívást jelent a kamerákkal és érzékelőkkel rövid idő alatt megfigyelt folyamatot megfelelő pontossággal kielemezni.

~ 220 ~

A Föld viselt dolgai

Ez a kutatási terület azért lehet igazán izgalmas és fontos, mert még csak találgatni tudunk azzal kapcsolatban, hogy milyen egy óriás kőzetbolygó szerkezete. Sűrűségétől függően a felszíni gravitáció a Földön tapasztalhatónak akár többszöröse is lehet egy ilyen égitesten. Ráadásul egy szuperföldön ösz-

szetételétől, belső szerkezetétől függően a bolygónkon megszokottól gyökeresen eltérő geológiai folyamatok játszódhatnak le. Közvetlen űrbéli szomszédságunkban sajnos nincs a Földnél nagyobb, szilárd kérgű égitest, ezért csak kísérletek útján tudhatunk meg többet a belsejükben uralkodó állapotokról.

http://tw.gs/2XRdg

~ 221 ~

A Föld viselt dolgai

Haldoklik a téli égbolt legfényesebb csillaga
A Betelgeuse az egyik legfényesebb csillag az égbolton. A csillag azonban haláltusáját vívja, az elmúlt egy évtized alatt jelentős összehúzódás ment végbe rajta, ami a közelgő csillagrobbanás eljöveteléről árulkodik. A csillagászok már régóra fokozott figyelemmel kísérik a téli égbolt legfényesebb csillagát, az Orion csillagképben található Betelgeuse-t, amely jelenleg vörös óriás fázisból bármikor a robbanás fázisába léphet. A nagytömegű csillag közeli jövőben várható szupernóva -robbanása a Földön közel egy évre telihold fényességűre varázsolná az eget.

81. ábra: fantáziarajz a Betelguese robanásáról. (Forrás: http://www.dailygalaxy.com)

A megfigyelések szerint az elmúlt évtizedekben jelentős, közel 15%-os összehúzódás ment végbe a csillagban, ami megerősíti a közelgő csillaghalált.

csillagból felszabaduló energia megakadályozza, néhány millió évig pedig egyensúlyban tartva a csillagot, az üzemanyag fogyása azonban drámai folyamatokat indít el, amit a Betelgeuse Mint az köztudott, minél nagyobb töesetében viszonylag „közelről” van lemegű egy csillag, annál hamarabb hetőség megfigyelni. használja fel a fúziós készleteit. A nagy tömeg miatti összehúzódást egy ideig a

~ 222 ~

A Föld viselt dolgai

A heves és drámai folyamatok a kollapszus és a felszabaduló energia egyensúlyának felborulása miatt mennek végbe. Kellő energia-felszabadulás hiányában a csillag saját tömege alatt egyre jobban kompaktálódik, mindaddig, amíg a magfúzió során keletkezett nehezebbe elemek is elkezdenek fuzionálni, amelynek során ismét elegendő energia szabadul fel, hogy „ideigóráig” a csillag összeomlását megfékezze. A hidrogént hélium, majd idővel egyre nehezebb elemek követik, mindaddig, amíg a fúzió az elemi vas megjelenéséig jut. Vas-vas fúziója azonban már nem szabadít fel energiát, ilyenkor a csillagok haláltusája látványos robbanással, az úgynevezett szupernóvarobbanással fejeződnek be. A szupernóva-robbanások közel 30 fényévnyi (!) sugárban mindent letarolnak. Naprendszerünk azonban a maga 900 fényéves távolságával elég távol van ahhoz, hogy a robbanás ne tegyen kárt benne. A haldokló csillagtól 25 fényévre azonban van egy másik naprendszer, amely pórul járhat a csillagközi katasztrófa miatt. A fő probléma azonban a robbanás során felszabaduló nagyenergiájú gam-

masugárzás, amely azonban jóval távolabbra is eljuthat. A gammasugarak többek között könnyen megsemmisíthetik a bolygót védő ózonréteget is. Az elmúlt évtizedek során a földtörténet egyes nagyobb fajkihalásainak lehetséges okaként sem zárhatók ki hasonló csillagközi események. Becslések szerint a csillag várható robbanása a következő 100 ezer évben bármikor bekövetkezhet, sőt 900 fényéves távolságát figyelembe véve az sem kizárható, hogy a robbanás már be is következett. 2009-ben a valaha mért legnagyobb csillagrobbanását figyelhették meg egy a Napunkénál 200-szor nagyobb csillag megsemmisülése során. A robbanás közel 4 megayottagram erejű volt (4 után 32 nullát tegyünk!), amelynek során a csillag egy hónapon át képes volt túlvilágítani a saját galaxisát is. A jelenség érdekessége az volt, hogy a szó szoros értelemben nem maradt semmi a robbanás után. A szupernóva-robbanásokat követően rendszerint egy szuperkompakt objektum marad vissza, neutroncsillag vagy feketelyuk formájában, itt azonban akkora erejű robbanás történt, hogy minden megsemmisült, ami az ekkora tömegű csillagokban zajló folyamatok eltéréséről árulkodik.

~ 223 ~

A Föld viselt dolgai

82. ábra: csillagok méretarányos összehasonlítása, egy apró pont a Napunk

http://tw.gs/2XRef

~ 224 ~

A Föld viselt dolgai

Az élet sem kizárható a marsi Pitt-árkokban
Az ESA Mars Express a Naprendszer legnagyobb vulkánjának területén egy mélyedésláncolatot örökített meg, ami új fényben világítja meg a marsi életről szőtt elképzeléseket. ____________________________

83. ábra: a Tractus-kráterlánc perspektivikus képe. Gödrök láthatók a háttérben, amelyek a lehetőséget jelentik az élet után való kutatásra. (Forrás: ESA/DLR/FU Berlin)

A felvételek 2011. június 22-én készültek a Tharsis-hátságon található Arcadia-négyszög Tractus-kráterláncaiban. E régió három hatalmas vulkánnal dicsekedhet, amelyeket összefoglalóan Tharsis-hegyvonulatnak neveznek. A hátságot északról az Alba patera határolja, amely területileg és térfogatilag is a Naprendszer legnagyobb vul-

kánja (a Naprendszer legmagasabb vulkánja, az Olympos Mons is a Marson található). A Tractus-kráterláncban egy sor kör alakú, úgynevezett Pit-mélyedés található, amelyek mentén repedések alakultak ki. A Pit-láncok több módon is létrejöhettek.

~ 225 ~

A Föld viselt dolgai

A legelfogadottabb nézet szerint vulkanikus eredetűek. Nem kizárható, hogy a Marson a Hawaai-szigeteken kialakult vulkáni koszorúhoz hasonló pajzsvulkánok jöhettek létre, amelyek idővel kimerülhettek. Az inaktív pajzsvulkánok alatt a visszamaradt, hatalmas magmakamra idővel beomolhatott, körkörös alakzatú mélyedést hagyva hírmondónak egykori aktivitásáról.

A Pit-mélyedések másik kialakulási lehetősége a tektonikus lemezek mozgása során felszabaduló energiákhoz kapcsolható, egy-egy fölrengés alkalmával ugyanis hasonló árkok alakulhatnak ki a Földön is. Elképzelhető továbbá, hogy a mélyedésrendszer létrejötte felszín alatti vízhez köthető. Recens földi folyamatok figyelhetők meg például a mexikói Yucatán-félszigeten található karsztokon is. A mészkőrétegekben víz hatására létrejött földalatti járatok idővel beomlottak, hasonló felszíni alakzatokat eredményezve. A kutatók nem zárják ki, hogy hasonló folyamat zajlódhatott le egykor a Marson is.

A felszín alatti vizek koncepciója igen vonzó elképzelés, a mélyben található járatok ugyanis kiváló menedékül szolgálhatnak a marsi mikroorganizmusok számára. Ugyanakkor egy esetleges marsi kolónia számára is megfelelő búvóhelynek számítana, a Mars felszínét ért sugárzás 250 szerese a földiének (a Marsnak lényegesen vékonyabb a lég84. ábra: a kutatott terület, amelyet keletről a Tractus, míg délről az Ascraeus pajzsvul- köre, ózonpajzs pedig nem védi a felkán határol. A képet a Mariner 9 készítette színt).
1971-ben. (Forrás: ESA/DLR/FU Berlin (G. Neukum))

http://tw.gs/2XT0h

~ 226 ~

A Föld viselt dolgai

Curiosity G3
A legújabb marsi rover, a Curiosity sikeresen landolt a Gale-kráterben, és az első szoftverfrissítések után lassan megkezdte környezetének felmérését, valamint az első adatcsomagok hazaküldését. Az ember mindig arra gondol egy-egy ilyen szonda vagy marsjáró kapcsán, hogy biztosan sok százmillió dolláros, fejlett technika dolgozik a fedélzetükön. A Curiosity projekt teljes költségvetése körülbelül 2,5 milliárd amerikai dollár lesz. Ebbe beleértendőek az akár 10 évig működőképes Cooper mini méretű, önjáró laboratórium üzemeltetési költségei is. _____________

Rengeteg fejlett technikát kell irányítani a Curiosity komputerének. A rovernek összesen 17 szeme, vagyis kamerája van. Ebből 5 szolgál tudományos célokat, melyekben 1600x1200 pixeles felbontású CCD-k végzik a képalkotást. A felszín vizsgálatát egy infravörös lézerrel kezdhetik meg, amely képes elpárologtatni a kőzetek egy apró részét. Amennyiben a kapott eredmények kecsegtetőek, a kutatók egy hoszszú karon elhelyezett röntgen-spektrométerrel és mikroszkóppal vizsgálhatják meg közelebbről az érdekesnek vélt marsi „kavicsot”. Emellett az önjáró labor képes belefúrni a felszíni sziklákba és a kapott port továbbítani egy analitikai egységbe (SAM), melyben 74 minta vizsgálatára áll rendelkezésre mintatartó edényke. A rover rendelkezik egy úgynevezett fedélzeti inerciális mérőegységgel (IMU), mely képes a három

tengely (xyz) szerint meghatározni a jármű pozícióját. A komputer folyamatosan monitorozza a berendezések állapotát, szabályozza a belső hőmérsékletet, hogy működőképesek maradjanak a műszerek. Bár a bolygó légköre ritka, az igen széles tartományban ingadozó hőmérséklet jelentős veszélyfaktort rejt magában. Azonban sokakat meglepetésként érhet, hogy egy, az ezredforduló környékén a G3-as MAC-ekben használt CPU dolgozik benne. A rover központi agya egy RAD750-es, minden jóval integrált alaplap, mely egy PowerPC 750-es processzor köré épül. A nem éppen új architektúrára épülő, de különleges rendszert a radioaktivitásnak ellenálló rendszereiről ismert BAE Systems gyártotta. A mindössze 200 Mhz-es processzor mai szemmel már teljesen elavultnak

~ 227 ~

A Föld viselt dolgai

tűnik. (A mai „csúcs” asztali CPU-k 120.000-180.000 millió művelet per másodpercével [MIPS] szemben csupán 400 MIPS teljesítményre képes!) De ne feledjük, a marsjáró tervezési munkálatai még 2004-ben kezdődtek. A Curiosity-t eredetileg a 2009-es indítási ablakban akarták fellőni, de a tesztelési fázis elhúzódása és egyéb hátráltató tényezők folytán egészen 2011 végéig tolódott a start. Miután egy űrbe vagy másik bolygóra szánt eszközre kiválasztották a beépítendő hardvert és megírták rá a megfelelő szoftvert még számos validálási, hibakeresési fázis következik. Ha mai modern, igen bonyolult felépítésű hardvereket és szoftvereket alkalmaznának, nem lehetne a rövid tervezési és hibakeresési időszak miatt az űrben potenciálisan fellépő rendkívül veszélyes hibalehetőségeket kiszűrni. A NASA az Apollo-missziók óta elkötelezett a régi és lassú, de megbízható rendszerek használata mellet.

Az mobil marsi labor a két korábbi sikeres roverhez (Spirit és Opportunity) hasonlóan nem automata módon járja be a kiszemelt célterületet, de nem is szó szerint távirányítású. Minden nap feltöltenek egy végrehajtandó tervet a marsjáró számítógépére, amit az szépen lassan végrehajt. Minden NASAküldetés alapvetően robotikus, mert a nagy távolság miatt a távirányítás nem kivitelezhető. Átlagosan 15 percbe kerül, mire a parancs elér a vörös bolygó felszínén barangoló szondához. Ez alatt az idő alatt, ha egy a NASA-nál joystickot markoló „pilóta” próbálná irányítani, bőven lezuhanhatna egy szikláról vagy nekimehetne valaminek. Éppen emiatt csak óvatosan, előre mindent kiszámítva és megtervezve irányítják a rovereket. Ehhez szerencsére bőven elegendő egy 200 Mhz-es processzor is.

85. ábra: Egy RAD750-es alaplap (RAD750 Single Board Computer). Csak szemléltetésképpen, mert a Curiosity-ben található lapok valószínűleg egyedi megrendelésre készülhettek

86. ábra: a rover a küldetés első 21 marsi napján (augusztus 30-ig) csupán 21 métert tett meg. Jól láthatóak a marsi talajban a Curiosoty által hagyott cikkcakkos keréknyomok (NASA/JPL-Caltech)

~ 228 ~

A Föld viselt dolgai

Megeshet, hogy naponta csak néhány métert halad előre, vagy egy helyben várakozik és elemzi a környezetét. Az eredményeket a Mars körül keringő, már műholdként funkcionáló orbitereket átjátszóként használva küldi haza. Egy speciális front-end szoftver segítségével jelölik ki a megfelelő útvonalat, hogy elkerüljék az akadályokat a göröngyös terepen és könynyedén kiválaszthassák a legérdekesebb célpontokat az út során.

És ez az út egész hosszúnak ígérkezik. A marsjáró akár egy évtizedig is működőképes maradhat, hála a radioizotópok bomlásán alapuló üzemanyagcellájának. Mivel a rover minden eddigi marsi robotnál nagyobb, a napelemek szóba sem kerülhettek mint energiaforrás. Ráadásul a marsi homokviharok már elintéztek egy robotlabort, a Apropó, kapcsolat. A Curiosity több Phoenex-et. fajta kommunikációs eszközzel van felszerelve. A leglassabb, közvetlen komDe vajon milyen OP-rendszer hajtja a munikációért felelős röntgenhullámhatkerekű Curiosity-t? A marsjáró opehosszon működő transzponder mindrációs rendszere is különleges, de mint össze 32 kbit/s-os sebességet tesz lehesejthető, egyáltalán nincs köze az tővé. A bolygó körül keringő szondákApple-höz. A több mint egymilliárd bekal UHF-rádión keresztül kommuniépített rendszeren futó régi, de nagyon kálhat a marsjáró 2 Mbit/s, illetve 256 megbízhatónak tartott VxWorks irákbit/s sebességgel, de mindkettő esetényítja, amelyet a Wind River Systems ben naponta mindössze 8 perc áll renfejleszt. Az Apple AirPort Extreme delkezésre a jelátvitelhez. A szondákWiFi hubjára is ezt telepítették ahelyett, nak nagyobb antennáik és erősebb ráhogy iOS-t használnának rajta. Emellett dióik vannak, ezért gyorsabban hazakereskedelmi repülők számítógépein és sugározhatják a nap folyamán felküla Mars Reconnaissance Orbiter fedéldött adatcsomagokat, mint a Curiosity. zeti számítógépén is VxWorks fut. A bolygók helyzetétől függően 4-22 fénypercnyi egyirányú adattovábbítási
~ 229 ~

A szoftver mai szemmel nézve igencsak kevés háttértárral gazdálkodhat, mindössze 2 GB flash-memória van a fedélzeten. A rendszer redundáns, van egy második tartalék CPU is, amely bármilyen hardveres probléma esetén képes átvenni a teljes vezérlést. A Mars ritka légköre és a magnetoszféra hiánya miatt komoly problémát jelenthet a kozmikus sugárzás ionizáló hatása. Az elektronikában véletlenszerűen megváltozó bitek (0>>1; 1>>0) miatt komoly hibafelismerő és javító mechanizmusokat kell beépíteni az űrbe szánt eszközökbe. Természetesen teljesen nem lehet kizárni a hibákat, csak minimalizálni. A rendszer képes érzékelni a szoftveres problémákat is és újraindítani önmagát, majd újra létrehozni a kapcsolatot a földi irányító központtal.

A Föld viselt dolgai

késleltetés léphet fel. Vagyis oda-vissza már 8-44 perc egy üzenetváltás. Ez aztán a lag!

http://tw.gs/2XT2e

~ 230 ~

A Föld viselt dolgai

Geothink Tudományos Egyesület Azonosítószámok
Nyilvántartási szám: Pk.60035/2006 Statisztikai szám: 18479407-9499-529-06 Adószám: 18479407-1-06 EVS akkreditációs szám: GEOTHINK 2009-HU-39 NMHH nyilvántartatási szám: IO/21077-2/2011

Elérhetőségek
Levelezési cím: 6722 Szeged, Jósika u. 35. Tel.: +36-70/384-4832 E-mail: info@geothink.hu

Kapcsolattartók
Elnök: Jánosi-Mózes Tibor Alelnök: Jánosi Zsolt Titkár: Csincsák Krisztián

Számlaszámok
(Budapest Bank) 10102842-58304600-01001006 SWIFT: BUDAHUHB HUF IBAN: HU13 1010 2842 5830 4600 0100 1006 (CIB Bank) 10700062-67593264-51100005 SWIFT: CIBHHUHB HUF IBAN: HU83 1070 0062 6759 3264 5110 0005 EUR IBAN: HU41 1070 0062 6759 3264 5110 0005
~ 231 ~

A Föld viselt dolgai

A kötet kiadásának támogatói

Kőmérő Kft. www.komero.hu

InnoGeo Kft. datek.co.hu/innogeo

~ 232 ~