ERDÉLYI PSZICHOLÓGIAI S ZEMLE | VIII. Évfolyam 3.

szám | 2007

KÉPZELETBELI BARÁTOKKAL RENDELKEZŐ EGYÉNEK SAJÁTOS SZEMÉLYISÉGPROFILJÁNAK KÖRVONALAZÁSA TÖRÖK MELINDA1
Babes-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar Abstract: Although in recent years there has been some increase in research on Imaginary Friends, there are several aspects related to the topic which have been very scarcely researched or not addressed at all. In most cases research was conducted on imaginary friends of young children with less emphasis on adolescents and grownups. This research addressed all age groups. The most important aspect of the research is the confirmation of the hypothesis that Imaginary Friends, Companions or Councilors have adaptive functions in the life of a person. This positive function is perceived mostly in terms of assistance and counseling. Another important aspect is that the research was extended to examine the cases of graduates of Mind Control courses. This is important in the sense that all Mind Control graduates have Imaginary Friends as councilors. There has been no Imaginary Friends related scientific research conducted yet which extended its scope to include the personal councilors of individuals practicing this method. This research can be regarded as an introductory study in this direction. The research has pursued answers which ultimately confirmed the results of previous findings concerning the existence of Imaginary Friends. We have compared individuals with and without Imaginary Friends, according to the employment of four parameters: Imagery, Fantasy, Altruism and Humor. Our findings show that there is no significant difference among individuals with or without Imaginary Friends as far as the employment of Imagery, Fantasy is concerned. The only significant statistical difference seen was between the graduates of Mind Control courses and the Control Group, in terms of Humor and Altruism. Keywords: imaginary friends, fantasy, coping, mind control, humor, altruism, imagery.

Bevezetés
A képzeletbeli barátokkal rendelkező egyéneknek a vizsgálata tudományos szempontból igen elhanyagolt volt az elmúlt évtizedekben, azonban Svendsen kezdeményezésével az 1969-es évtől errefelé több kutató érdeklődését is felkeltette e jelenség. Vostrowsky (1895) és Hancock (1983) voltak az elsők, akik mélyrehatóbban tanulmányozták a képzeletbeli barátok jelenségét (idézi Ainsworth, 2001). Újabban Marjorie Taylor az, aki számos kutatást végzett és végez e témában. Az 1930-as évek tanulmányaiban úgy említik a képzeletbeli barátokat, mint egy problémát. Éspedig tiltják, hogy a gyerekek képzeletbeli baráttal játszodjanak. Ez a nézőpont azonban nagymértékben
1. torokmez@hotmail. com

210 | TÖRÖK MELINDA megváltozott az 1960-90-es évekig, amikoris a képzeletbeli barátokat pozitívumként emlegetik, és a jó, kreatív mentális egészség előrejelzőjeként tekintik (Ainsworth, 2001; Taylor, 1999, 2004; Martin, 1986, 2006; Myers, 1979; Krenke, 1979; Eva Hoff, 2005; Wallace, 1996; Russ, 1999; Oglivie, 1998). A képzeletbeli barátokkal kapcsolatos tudományos kutatások habár az utóbbi időben igen fellendültek, a témának számos olyan vonatkozása van, melyet igen kevesen vagy egyáltalán nem kutattak. A legtöbb e témában megjelent kutatás kisgyerekek képzeletbeli barátait vizsgálta, és kevesebb figyelmet szenteltek serdülők és felnőttek, sőt időskorú egyének képzeletbeli barátainak vizsgálatára. Krenke (1997) három olyan kutatást tud megemlíteni (Benson, 1980; Klein, 1985; Masterson, 1975) amelyben kérdőíveket töltettek ki serdülőkkel, és bizonyítékokkal támasztják alá, hogy serdülőkorban is észlelhető e jelenség. A legutóbbi vizsgálatok alapján levont következtetés, hogy a képzeletbeli barátok megtapasztalása része a gyerekkori fejlődésnek, és természetesebb mint eddig gondolták.

A képzeletbeli barátok fogalma
Bachar és munkatársai (1999) szerint a képzeletbeli barát a gyermeki fantázia gyakori formája, mely csak a gyerek számára látható, melynek neve lehet, akihez lehet beszélni és akivel lehet játszani. A képzeletbeli barát a gyerekek képzeletének spontán produktuma (Taylor, 1993). Svendsen (1934) meghatározása leggyakrabban idézett: szerinte „a képzeletbeli barátok olyan láthatatlan entitások melyeknek nevük van, akikkel a személy elbeszélget, akivel játszik egy bizonyos ideig (legalább egy pár hónapig). A gyermek számára reálisnak tűnik, de nincsen látható, objektív alapja. Továbbá, írja Svendsen a gyerek mindig felismeri irreális voltát.“ (idézi Ainsworth, 2001; Krenke, 1997; Taylor, 1993). A képzeletbeli barát kategóriája többféle lehet. Krenke (1997) szerint a képzeletbeli barát szerepét a naplóírás is betöltheti. Egyes kutatók (Mauro, 1991; Singer, 1990) a plüs állatokat is elismerik mint lehetséges képzeletbeli barátokat, amennyiben a gyerek úgy bánik velük, mintha stabil személyiséggel rendelkeznének (idézi Bouldin, 1999; Taylor, 1999). A múltban a képzeletbeli barát fogalma csak azokra a barátokra korlátozódott akik láthatatlanok voltak, kizárva a plüs állatokat. Egy érv a

Képzeletbeli barátokkal rendelkező egyének sajátos... | 211

plüs állatok kizárására az lehetne, hogy valósággal léteznek, van egy fizikai megjelenésük mely független a gyerek képzeletétől. Taylor (1999) szerint, a képzeletbeli barátok kategóriájába besorolható plüs tárgyak annyiban különbőznek más plüs tárgyaktól, hogy a gyerek azokat teljes mértékben megszemélyesíti. Az ilyen tárgyakat Winnicott (1953) tranzakcionális tárgyaknak nevezi (idézi Taylor, 1999). E jelenlegi kutatásban a képzeletbeli társ fogalomkörébe tartoznak a következő jelenségek: manók, tranzakciónális tárgyak, képzeletbeli állatok, emberek illetve más lények, melyek legalább egy napot jelen voltak az egyén életében, és akikkel ez idő alatt, mint független személyiségekkel lépett interakcióba (beszélgetés, gondolatcsere, tanácskozás, játszás).

Agykontroll és (a) képzeletbeli tanácsadók
Az Agykontroll egy olyan Önsegítő módszert jelöl, melyet Jose Silva nevezetű, Mexikói származású parapszichológus vezetett be még az 1990-es évek táján (Bernd, 2000). A módszer olyan relaxációs, mentális imaginációs, problémamegoldásra centrált technikákat alkalmaz, melyek hatékonynak bizonyulnak. Az Agykontroll úgy kapcsolódik a képzeletbeli barátok tematikájához, hogy egyrészt mentális képekkel és fantáziálással dolgozik, márészt egyik alapvető mozzanata az ún. képzeletbeli laboratórium megalkotása, és két képzeletbeli tanácsadó létrehozása. A képzeletbeli barátok megszülethetnek spontán módon, de megszülethetnek tudatosan, szándékosan is. Ez utóbbi történik az Agykontroll módszer esetében, amikor az egyén szándékosan és tudatosan létrehoz egy képzeletbeli tanácsadót, akivel a képzeletbeli laboratóriumában bármikor találkozhat. A képzeletbeli labratórium, megfelel egyfajta Parakozmosznak. Ez a laboratórium többnyire elaborált és részletesen kigondolt képzeletbeli hely, ahova az egyén eljár, és több időt tölt. Ki ki fantáziájára van bízva hogy milyenné alakítja.

Serdülők és felnőttek képzeletbeli barátai
A legtöbb esetben, ha egy felnőtt képzeletbeli baráttal rendelkezik, zavartnak tekintett: hallucinációval és téveszmével asszociálják (Ainsworth, 2001; Krenke, 1997). Ez a fajta viselkedési mód, ha lehet ennek nevezni, gyerekek esetében sokkal inkább tolerált, annak az elterjedt hitnek köszönhetően, miszerint természetes hogy adott életkorban a gyerek elszakad a reali-

212 | TÖRÖK MELINDA tástól egy bizonyos szinten. Hogyha a felnőtt verzióját akarjuk meghatározni a képzeletbeli barátok jelenségének, akkor a fő kritérium az, hogy képesek legyenek elválasztani a valóságtól. Krenke 1997-es vizsgálatából azt a következtetést vonta le, hogy a 12-17 évesek közül a 14 és 15 évesek a leghajlamosabbak a képzeletbeli barát megalkotására, azután fokozatosan csökken az életkor előrehaladtával (idézi Wallace, 1996). De ugyanúgy jelen van serdülőkorban és felnőttkorban is (Ainsworth, 2001; Bachar, 1999; Krenke, 1997). Összességében nem találtunk olyan kutatást amely felnőttek, sőt időskorúak képzeletbeli barátait vizsgálta volna. Ezt a hiányt részben igyekeztünk potolni az Agykontrollt elvégzett személyek bevonásával.

Előfordulási gyakoriság
Az alábbi táblázatban megtekinthető a képzeletbeli barátok előfordulásának százalékos aránya, bizonyos kutatók szerint.
Kutató Svendsen(1943) idézi Taylor(1999) Connor (2005) Schwarz (2004) Taylor (1999) Bachar és munkatársai (1999) Taylor és munkatársai (2004) Wright és munkatársai (1998) Ainsworth és munkatársai (2001) Eva Hoff (2005) V.sz. száma és életkora / Forrás 111 gyerek http://www.mugsy.org/connor70.htm 7 éves korig 5-12 éves kor között Elővizsgálat:152, 3-4 év közötti gyerek Utóvizsgálat: 3 évre rá, 100 gyerek 850 serdülő 7 éves korig 99 felnőtt 1800, 5-12 év közötti gyerek V. osztályos tanulók
2

KB előfordulási arány 13,4% 60-70% 65% 50% 28% 31% 17,6% 65% 59,6% 46,2% 52%

3

1.táblázat. Képzeletbeli barátok előfordulásának gyakorisága.

2. Vizsgálati személyek rövidítése. 3. KB- Képzeletbeli Barátok röviditése

Képzeletbeli barátokkal rendelkező egyének sajátos... | 213

Nemek közötti különbségek
Carlson és Taylor (1999, 2004), Manosevitz, Fling és Prentice (1977) szerint a lányoknál gyakoribb mint a fiúknál (idézi Connor, 2005; Ainsworth és munkatársai, 2001). Ezt az adatot számos kutató alátámasztja (Krenke, 1997; Eva Hoff, 2005).

Képzeletbeli barátok funkciói
Már régen felvetődőtt az a kérdés, hogy miért alakítanak ki egyesek képzeletbeli barátokat, míg mások nem? Továbbá milyen szerepet játszanak az egyén életében? Krenke (1997), Wright és munkatársai (1998) szerint a képzeletbeli barátoknak többszörös funkciójuk van: kontroll, társ, nevelés, emocionális levezetés, alter ego4, tanácsadás, irányítás, kompenzálás (Friedberg, 1995; Krenke, 1997).
Beszámoló személy Szülői beszámolók Önbeszámolók Funkció Társ Alter ego Tanácsadó funkció

2.táblázat. A képzeletbeli barátok funkciói beszámolók alapján, Wrigth és munkatársai (1998) nyomán

Az önbeszámolók alapján az elsődlegesnek megnevezett funkciója a képzeletbeli barátnak, a tanácsadói funkció. Vizsgálatunk egyik feltételezése, hogy a képzeletbeli barát, minden életkorban betölti az adaptív (segítő, támogató, tanácsadó) funkciót.

Fantáziálás: megküzdés vagy védekezés?
Úgy tűnik, hogy a fantáziálás és az álmodozás más formái, mint a vizualizálás, képekben való gondolkodás igen fontos szerepet töltenek be mindennapi életünkben. Ezek mind segítenek abban, hogy hatékonyabban kűzdjünk meg a mindennapi nehézségekkel, úgymond adaptív funkcióval bírnak (Klinger, 1990; Wallace és munkatársai, 1996).

4. Alter –ego funkció, amikor a képzeletbeli barát olyasmiket tesz, amiket a gyerek nem tenne meg, átveszi a bűntudatot.

214 | TÖRÖK MELINDA Freud írásaiban a fantáziálás egy primitív, regresszív tevékenységi állapot, mely szorosan kapcsolódik a szexuális, agresszív ösztönökhőz és a racionalitás alatt áll. Freudal ellentétben a neo-analitikusok kiemelik a fantázia adaptív természetét, és azt, hogy felhasználható különböző impulzusok kanalizálására (idézi Wallace, 1996). Pszichoanalitikus szemszögből nézve a képzeletbeli barát jelensége mint védekező mechanizmusok megnyilvánulási formája (projekció) jelenik meg (Taylor, 1999). Másrészt a képzelet egy olyan aktivitás, mely megkönnyíti a jövőtervezést, problémamegoldást és kreativitást, döntéshozatalt stimulálják, szabályozzák a kedélyállapotot, emocionális stressz alatt képesek hasznos, esetleg kompenzatórikus funkcióként is működni (Wallace, 1996; Lynn, 1996).

Képzeletbeli barátok és megküzdés
A tény az, hogy számos érzelmi problémával rendelkező, vagy stresszes körülmények között élő gyerek rendelkezik képzeletbeli baráttal. A gyerekek írja Taylor (1999) fantáziájukat használják, hogy könnyebben megküzdjenek problémáikkal. A képzeletbeli barátok akkor is szeretnek téged, amikor mások által elutasítottnak érzed magad, meghallgatnak amikor arra van szükséged, hogy beszélj valakivel, és megbízhatóak. Általában a magány érzése, egyedüllét, gyakori elutasítás és kirekesztés motiváló lehet egy képzeletbeli társ megalkotására (Taylor, 1999). Ezen társak megalkotása Fraiberg (1959), Meyer és Tuber (1989), Klein (1985) szerint egy aktív megküzdési mechanizmus (idézi Freidberg, 1995; Piaget, 1951, idézi Krenke, 1997).

Problémafelvetés és célok
Az e témával kapcsolatos kutatások gyerekcipőben járnak, és a populáció igen kis részére terjednek ki (gyerekek populációjára), figyelmen kívül hagyva számos fontos vonatkozást. Célunk az elméleti hozzájárulás, illetve e téma olyan vonatkozásainak az érintése, melyekkel kapcsolatosan még nem születtek tudományos kutatások. E jelenlegi kutatásban felmerült legfontosabb kérdés, hogy tekinthető-e a képzeletbeli barátok jelensége egy megküzdési mechanizmusnak, vagy sem? És ha igen, akkor ez serdülő és felnőttkorra is jellemző egyaránt? Egy másik fontos mozzanata a kutatásnak, hogy az Agykontroll tanfolyamot elvégzett egyéneket is vizsgálja, akik szintén rendelkeznek képzeletbeli

Képzeletbeli barátokkal rendelkező egyének sajátos... | 215

társakkal, csak más úton és módon alakítják ki. Érdekes megvizsgálni, hogy van-e különbség a spontánul illetve az akaratlagosan létrehozott képzeletbeli társak szerepe között? Még egyetlen tudományos kutatás sem jelent meg, mely az Agykontrollosok képzeletbeli társait vizsgálta volna. E jelenlegi kutatás tekinthető egy kezdeményezésnek, vagy egy első lépésnek. Egy továbbá érdekes kérdéskör az a fantázia, képzelőerő, kreatív fantázia, kreativitás, divergens gondolkodás vizsgálata. Az ezzel kapcsolatos kutatások eredményei nagyon ellentmondóak (Lynn és Rhue, 1986; Wallace, 1996; Russ, 1999; Ogilvie, 1998; Finke, 1996; Taylor, 1993; Nigel, 1999; Domino, 2002).

Céljaink
• Egyik célunk a képzeletbeli barátok jelenségének vizsgálata minden korosztályban, kisgyermekkortól kezdődően egészen időskorig. • A képzeletbeli baráttal rendelkező és ilyen baráttal nem rendelkező egyének összehasonlítása a fantáziálás, humor, altruizmus mint megküzdés vagy védekezés és a képi gondolkodás dimenziók mentén. • Következő célunk annak a megállapítása, hogy milyen szerepük van a spontánul létrehozott képzeletbeli barátoknak, és az akaratlagosan létrehozott képzeletbeli barátoknak a megküzdésben. • Egy másik célunk, olyan serdülők, felnőttek megtalálása akik még mindig rendelkeznek képzeletbeli baráttal. Nagyon kevés kutatás számol be arról, hogy ezen életszakaszokban milyen szerepet tölt be a képzeletbeli barát. • Azon tévhit eloszlása, miszerint az aki képzeletbeli társsal rendelkezik, eltér a normálistól (negatív értelemben). • Hosszabb távon szeretnénk vizsgálni a képzeletbeli barátok jelenségét, és nyomonkövetni annak fejlődését (mikor és milyen körülmények között tűnik el, mennyi ideig marad meg stb.). • Továbbá célunk a Parakozmosz jelenségének a vizsgálata (McKeith, 1982 idézi Eva Hoff, 2005; Talbot, 1992). • Kreativitás vizsgálata
5

5. Parakozmosz: képzeletbeli hely, lehet város, kert, vagy bármilyen más tér, ahova az egyén ellátogat képzeletbeli barátjával, és amelyet maga az egyén dolgoz ki (Silver és Mackeith, 1982; idézi Eva Hoff, 2005; Taylor, 1999; )

216 | TÖRÖK MELINDA

Hipotézisek
1. A képi gondolkodás jellemzőbb azon egyénekre akik képzeletbeli baráttal, tanácsadóval rendelkeznek. 2. A fantáziálás mint megküzdési mód jellemzőbb a képzeletbeli baráttal és tanácsadóval rendelkező egyénekre, mint a kontroll csoportra. 3. A humor és altruizmus mint megküzdési mód jellemzőbb a képzeletbeli baráttal és tanácsadóval rendelkező egyénekre, mint a kontroll csoportra. 4. A képzeletbeli barát, tanácsadó jelenléte adaptív funkciót tölt be az egyén életében, az egyének beszámolói szerint.

Vizsgálati eszközök
| Megküzdő-Védő-Elhárító Mechanizmusok - REM – 71 Steiner, Cheryl (2001) / Response Evaluation Measure (Serdülők és felnőttek elhárító mechanizmusainak vizsgálata). - COPE Kérdőív / Carver, Scheier, Weintraub - ACOPE / Adolescent Coping Orientation for Problem Experiences / Patterson, Mc Cubbin - Davis féle empátia kérdőív/ Davis Ezek módosított és összesített változata: a 71 itemszám le lett csökkentve 54-re.

| Gondolkodási stílus - Paivio és Harshman féle IDQ (Paivio, 1971 idézi Révész, 1995) / Individual Differences Questionnaire vagy más néven Ways of Thinking A kérdőívet Révész, Bernáth és Séra standardizálták magyar mintán. A képzelet élénkségét, a képi-verbális gondolkodás egyéni különbségeit önjellemzés útján vizsgálja. A teszt eredetileg 86 itemet tartalmazott, de kiiktatták azokat az itemeket, amelyek rontották a teszt konzisztenciáját, és így egy 56 itemből álló

Képzeletbeli barátokkal rendelkező egyének sajátos... | 217

változatot kaptak, és ez került alkalmazásra jelenlegi kutatásban.

| Képzeletbeli barátokkal kapcsolatos kérdőívek A kérdőívek korosztályra és vizsgálati csoportokra szabottak. Olyan kérdéseket tartalmaznak, melyek a képzeletbeli barátokkal kapcsolatosak: nem, életkor, alak, megjelenésének körülménye, neve stb. A kérdések összeállításának alapját képezte Marjorie Taylor (2004) és Eva Hoff (2005) képzeletbeli barátokkal kapcsolatos kérdőíve. 1. Toborzó űrlap 2. Kérdőív Agykontroll tanfolyamot végzettek számára (román / magyar változat) 3. Kérdőív szülőknek akik gyermeke (i) rendelkezik képzeletbeli baráttal 4. Kérdőív Kisiskolásoknak (V. VI. VII. oszt.) 5. Kérdőív felnőtteknek és serdülőknek

| Kreatív szabadidő Kérdőív (Barkóczi – Pléh, 1977, 1995; idézi Mező, 2003) A kreatív szabadidő kérdőív mind a 81 tétele valamilyen kreatív tevékenységet ír le. Megállapítható azon kreatív tevékenységek amelyeket a gyerekek szabadidejükben csinálnak. A szabadidős tevékenységre vonatkozó fluencia, originalitás, flexibilitás értékek is megragadhatók (Mező és Mező, 2003).

Vizsgálati személyek
Összesen 447 személy vett részt a vizsgálatban. Ebből 403 személlyel intézményen, iskolán keresztül vettük fel a kapcsolatot. E 403 személyből 68nak volt képzeletbeli barátja, és 17 személy volt hajlandó részt venni továbbá is a vizsgálatban. A többi 25 személlyel más úton kerültünk kapcsolatba: Agykontrollosok (13), szülők beszámolói (6), képzeletbeli baráttal rendelkező fiatalok, felnőttek (6).

218 | TÖRÖK MELINDA

Csoportok
A vizsgálatban résztvevők csoportba sorolása: egy kontroll csoport, és négy vizsgálati csoport. A kontroll csoport csak a felnőttekből álló csoportokhoz rendelhető. A szülői beszámolók és kisiskolások csoportjához nincs hozzárendelve kontroll csoport.

Csoportok 1.Agykontrollosok 2.Serdülő/Felnőtt kb. 3.Kisiskolások (V/VI/VII o) 4.Szülői beszámolók 5.Kontroll csoport Össz

Fiú 4 6 6 4 7 27

Lány 9 8 3 2 13 35

Átl.életkor 41 24 12 6 23 21

Össz. 13 14 9 6 20 62

3.táblázat. Vizsgálatban részt vett személyek csoportosítása, nem és életkor szerint.

Csoportok definiálása
• Agykontrollos csoport (13 eset): képzeletbeli tanácsadóval rendelkező felnőttek • Serdülő-Felnőtt csoport (14 eset): olyan egyének akik esetében a képzeletbeli barát spontán módon jelent meg, az életkor valamely szakaszában. • Kisiskolások csoportja (9 eset): V-VI-VII osztályos (átlagéletkor 12 év) gyerekek csoportja, akik esetében a képzeletbeli barát spotán módon jelent meg. • Szülői beszámolók csoportja (6 eset): szülők beszámolója akik szerint saját gyermeküknek van láthatatlan képzeletbeli barátjuk.

Képzeletbeli barátokkal rendelkező egyének sajátos... | 219

Nemek szerinti százalékos megoszlás csoportonként

1.ábra. Nemek megoszlásának grafikonos ábrázolása egyes csoportoknál

Az 1. ábrán látható a nemek szerinti megoszlás az egyes csoportokban. Ez a megoszlás mindhárom csoportban nagyjaból azonos.

Vizsgálati eljárás / Adatgyűjtés
Az adatok begyűjtésének első lépése a toborzó űrlap kitöltötése. Ez az adott oktatási intézményen belül történt, pontosabban a „Báthory István“ Elméleti Líceum, az „Onisifor Ghibu“ Természettudományi Líceum, és a Bábes Bolyai Tudományegyetem keretén belül. A toborzó űrlap a következő adatokat tartalmazta: nem, életkor, iskolázottság, elérhetőségek, szülők státusza (elvált, együtt, más), testvérek száma (fiú-lány külön), és két kérdést. Először a képzeletbeli barátok fogalmának tisztázása és körülírása, ezt követve az első kérdés „Van-e vagy volt-e valaha ilyen képzeletbeli barátod?“. Ezt követte egy második kérdés: „Ha volt ilyen, vagy ehhez hasonló képzeletbeli társad (ez lehet mano, valamilyen mesealak, angyalka, állatok, stb.) részt vennél-e önkéntesen egy vizsgálatban, melyben három kérdőívet kellene kitöltened?“

220 | TÖRÖK MELINDA

Beszámolók forrása:
• Kisiskolások beszámolója: a képzeletbeli barátokkal kapcsolatos kérdőív és a kreatív szabadidő kérdőív kitöltése, adott esetben személyes beszélgetés. • Serdülők beszámolója: képzeletbeli barátokkal kapcsolatos kérdőív, IDQ kérdőív és REM kérdőív kitöltése, adott esetben személyes beszélgetés. • Felnőttek visszaemlékeznek képzeletbeli barátjukra: képzeletbeli barátokkal kapcsolatos, IDQ, REM kérdőívek kitöltése, adott esetben személyes beszélgetés. • Felnőttek beszámolója gyermekük képzeletbeli barátjáról: képzeletbeli barátokkal kapcsolatos kérdőív kitöltése, adott esetben személyes beszélgetés. • Agykontroll tanfolyamot elvégzettek beszámolója: képzeletbeli tanácsadókkal kapcsolatos, IDQ/REM kérdőívek kitöltése, adott esetben személyes beszélgetés.

Adatok feldolgozása
Az adatok feldolgozása kétféle szempont szerint történt. • Van egy mennyiségi feldolgozás, melyben az adatok az SPSS (13.0.0.) programban kerültek feldolgozásra. Az alkalmazott statisztikai próba: Független mintás t-próba. • A másik szempont a minőségi feldolgozás. Az általunk begyűjtőtt képzeletbeli barátokkal kapcsolatos információk minőségi szinten történő értelmezése.

1. Mennyiségi értelmezés
| Százalékos megoszlás
Változók N= Képzeletbeli barát Százalékos eloszlás Összesen 403 68 16.87% Fiú 139 28 20.14% Lány 264 40 15.15%

Képzeletbeli barátokkal rendelkező egyének sajátos... | 221
4.táblázat. Képzeletbeli barátokkal rendelkezők nemek szerinti százalékos megoszlása

Az előzetes kutatási eredmények (Schwarz, 2004; Taylor és munkatársai, 1999, 2004; Wright és munkatársai, 1998; Ainsworth és munkatársai, 2001) szerint sokkal nagyobb a képzeletbeli barátok előfordulási aránya, mint e jelenlegi kutatásban, ha az összpopulációt (N = 403) nézzük.
Kisiskolások (V.VI.o) Átlag életkor 12 év Létszám Képzeletbeli barát Százalékos eloszlás Összesen N 111 24 21,6% Fiú N 58 16 27,5% Lány N 53 8 15%

5.táblázat. Képzeletbeli barátokkal rendelkező kisiskolások százalékos megoszlása nemek szerint

Ha azonban csak a kisiskolások populációját (N = 111) nézzük, akkor a százalékos arány megnövekszik 21,62 % -ra. A képzeletbeli barátokkal rendelkezők populációt nézve (N = 68), lányoknál nagyobb százalékban fordul elő mint a fiúknál. Lányok 58,9%, fiúknál 41,1%. Ha ugyanezt az eloszlást nézzük a kisiskolások (N = 42) esetében is, akkor hasonló eredményhez jutunk. A képzeletbeli baráttal rendelkező egyéneknek 66,6% lány, és 33,3% fiú. Ezen eredmények pedig alátámasszák mindazon kutatások eredményeit mely szerint a képzeletbeli barátok jelensége gyakoribb lányoknál mint fiúknál (Taylor, 1999; Ainsworth és munkatársai, 2001; Connor, 2005; Manosevitz és munkatársai, 1997).
KB-al rendelkezők száma (N) Összesen N = 68 Kisiskolások N = 42 Lányok 58,9% 66,6% Fiúk 41,1% 33,3%

6.táblázat. Képzeletbeli baráttal rendelkezők nem szerinti százalékos megoszlása

Statisztikai feldolgozásra került három csoport adata: 1. Kontroll csoport, 2. Agykontrollosok csoportja, 3. Serdülők és Felnőttek csoportja. Azért csak ez a három csoport, mivel a kisebb gyerekek nem töltöttek ki két kérdőívet (REM és IDQ).

222 | TÖRÖK MELINDA | Első hipotézisünk Azon feltételezésünk, miszerint a képi gondolkodás jellemzőbb azon egyénekre akik képzeletbeli baráttal, tanácsadóval rendelkeznek nem igazolódott be. Amint a 7 - es táblázatból leolvasható (p ≤ 0,01, szignifikancia szinten), nem található szignifikáns különbség az Agykontrollosok, Serdülő – Felnőtt és a Kontroll csoportok között a képi gondolkodás változó mentén.

Független mintás t - próba
Változó Csoporttípus 1. Agykontroll 3. Kontroll 2. Serdülő - Felnőtt 3. Kontroll Átlag ,24615 ,82857 Szórás 2,99572 3,20197 2,87467 3,20197 t ,221 ,774 df 31 32 p ,826 ,445

Képi gondolkodás

7.táblázat. Agykontrollos, Serdülő-Felnőtt, Kontroll csoportok összehasonlítása a képi gondolkodás változó mentén

Somers és Yawkey (1984) szerint a képzeletbeli barátok jelenléte nagymértékben befolyásolja a gyerekek kognitív fejlődését (idézi Eva Hoff, 2005). Feltételezésünk az volt, hogy azok az egyének akik rendelkeznek képzeletbeli baráttal a képi gondolkodásuk is jobban fejlett mint azok-é az egyéneké akik nem rendelkeznek képzeletbeli baráttal. Ezen feltételezésünkre, vagy kérdésünkre nem kaptunk egyértelmű választ. A képzeletbeli baráttal rendelkezők és a Kontroll csoport egyénei is magas pontszámokat értek el. Ami annyit jelent, hogy jellemzi őket a képi gondolkodási stílus, de ugyanúgy jellemzi a kontroll csoport egyéneit is.

| Második hipotézisünk Azon feltételezésünk, miszerint a fantáziálás mint megküzdési mód jellemzőbb a képzeletbeli baráttal és tanácsadóval rendelkező egyénekre, mint a kontroll csoportra nem igazolódott be. Amint a 8 - as táblázatból leolvasható, nem találtunk statisztikailag szignifikáns különbséget a fantázia változó mentén a Kontroll csoport és az Agykontrollos illetve Serdülő – Felnőtt csoportok között ( t = 0,633; t = 1,255; p ≤ 0,01, szignifikancia szinten).

Képzeletbeli barátokkal rendelkező egyének sajátos... | 223

Független mintás t - próba
Változó csoporttípus 1. Agykontroll 3. Kontroll 2. Serdülő Felnőtt 3. Kontroll Átlag ,30385 ,57857 Szórás 1,40512 1,30888 1,34246 1,30888 t ,633 1,255 df 31 32 p ,531 ,218

Fantázia

8.táblázat. Agykontrollos, Serdülő-Felnőtt és Kontroll csoportok összehasonlítása a fantázia változó mentén

Tudjuk azt, hogy a képzeletbeli barát jelenléte tekinthető védő mechanizmusnak, mely számos adaptív célt szolgál (Taylor, 1993, 1999; Wallace és munkatársai, 1996; Klein, 1985;). A képzeletbeli barát a fantáziálás és a fantáziajáték egy megnyilvánulási formája, tehát elvárt, hogy azon egyének akik rendelkeznek ilyen képzeletbeli társsal, aktívan alkalmazzák védő és / vagy megküzdő mechanizmusként. Sok vélemény szól amellett, hogy a képzeletbeli barátok mint fantáziálás, egy sajátos megküzdési forma, azonban mégsem tudtuk ezt a feltételezést statisztikailag alátámasztani. Ez részben azzal magyarázható, hogy nem a megfelelő mérőeszközt alkalmaztuk, illetve figyelmen kívül hagytuk azt, hogy a fantáziálás számos formában tölthet be megküzdési funkciót. Az egyik ilyen formája, a képzeletbeli barát létrehozása.

| Harmadik hipotézisünk Azon feltételezésünk, miszerint a humor és az altruizmus mint megküzdési mód jellemzőbb a képzeletbeli baráttal és tanácsadóval rendelkező egyénekre, mint a kontroll csoportra, részben nyert igazolást. Független mintás t – próba
Változó Altruizmus Humor csoporttípus 1. Agykontroll 3. Kontroll 1. Agykontroll 3. Kontroll Átlag 1,53 1,62308 Szórás 1,12660 1,62221 0,95407 1,92217 t 2,977 2,816 df 31 31 p ,006 ,008

9.táblázat. Agykontrollos és Kontroll csoport összehasonlítása az altruizmus és humor változók mentén

224 | TÖRÖK MELINDA

Független mintás t - próbával statisztikailag szignifikáns különbség mutatható ki az Agykontrollos csoport és a Kontroll csoport között, egyaránt az altruizmus és a humor változók mentén, mint ahogy a 9 - es táblázatból leolvasható (t = 2,977; t =2,816; p ≤ 0,01, szignifikancia szinten). Független mintás t - próbával statisztikailag nem mutatható ki szignifikáns különbség a Serdülő – Felnőtt és Kontroll csoportok között, sem az altruizmus, sem a humor változó mentén, mint ahogy a 10 - es táblázatból leolvasható (t =1,816; t = 1,570; p ≤ 0,01, szignifikancia szinten). Az altruizmus változó mentén azonban egyfajta tendencia figyelhető meg (p = 0,07). Független mintás t - próba
Változó Altruizmus Humor csoporttípus 2. Serdülő - Felnőtt 3. Kontroll 2. Serdülő - Felnőtt 3. Kontroll Átlag ,92857 1,05714 Szórás 1,20667 1,62221 1,94569 1,92217 t 1,816 1,570 df 32 32 p ,079 ,126

10.táblázat. Felnőtt-Serdülők és Kontroll csoportok összehasonlítása altruizmus és humor változók mentén

| Negyedik hipotézisünk Azon feltételezésünk, miszerint a képzeletbeli barát, tanácsadó jelenléte adaptív funkciót (segítő, támogató funkció) tölt be az egyén életében, az egyének beszámolója szerint igazolást nyert. Az erre vonatkozó kérdés a következőképpen volt megfogalmazva: “Miben segít a képzeletbeli barát? Miben akadályoz?“ • Kisgyerekek (szülői beszámolók alapján): hatból három esetben tölt be segítő funkciót. E segítő funkció általában a játszásra vonatkozik, de nemcsak. Arra kérdésre hogy „Miben akadályozza“ minden esetben pozitív választ írtak. • Kisiskolások: kilencből négy esetben számolnak be arról, hogy valamiben segített, a többi esetben nem segített semmiben: “segített gondolkodni, hogy boldog legyek, hogy ne érezzem magam túl egyedül, hogy ne legyek szomorú“. négy esetben akadályozó szerepet is betöltött:

Képzeletbeli barátokkal rendelkező egyének sajátos... | 225

„figyelemben, tanulásban, növekedésben és egy pozitívan értelmezendő válasz: hogy hüljességeket csináljak“. • Serdülők-Felnőttek: tizennégy esetből kivétel nélkül mindenki megnevez egy segítő funkciót. Hárman írták azt hogy akadályozzák őket valamiben: „tanulásban, barátok megszerzésében és a normális beilleszkedésben“. • Agykontrollosok esetében határozottan adaptív, segítő és támogató funkciót tölt be, ami természetes, hisz tudatosan arra hivatott. Legtöbb esetben problémamegoldásban segít, és a tizenhárom esetből senki sem számolt be arról, hogy valamiben akadályozná.

5.ábra. A képzeletbeli barátok segítő funkciója szerinti százalékos megoszlás

Az esetek 80,9%-ban segítő funkciót tölt be a képzeletbeli barát, a maradék 19,1 %-ban semleges választ adtak. Ezen feltételezés megerősíti Wright és munkatársai (1998) kutatását, melyben kimutatták, hogy a képzeletbeli barátok legfőbb funkciója (szintén önbeszámolók alapján), a tanácsadói funkció.

2. Minőségi értelmezés
| A képzeletbeli barát megjelenésének körülményei A kérdés a következő képpen hangzott: „Milyen körülmények között jelent meg és hol?“ A kisiskolások beszámolójából kiderül, hogy kilencből négy esetben egyedüllétkor jelent meg. Serdülők – Felnőtteknél mind a tizennégy esetben olyan körülmények között jelent meg, amikor az illető egyedül volt.

226 | TÖRÖK MELINDA | Szülői viszonyulás Gleason (2005) vizsgálatában felhívja a figyelmet arra, hogy a szülők viszonyulása meghatározó a képzeletbeli barátok kialakulása és fennmaradása szempontjából. Nagyon sok esetben a szülők nem tudnak sokmindent a képzeletbeli barátról, de általában elmondható, hogy habár a szülők nem ellenzik ha a gyermekük képzeletbeli baráttal játszanak, azonban nem szívesen bátorítják (Taylor, 1999). A kérdés a következő képpen volt megfogalmazva: „ Szüleid tudtak róla? Hogyan viszonyultak hozzá?” Jelenlegi kutatásban hat szülővel beszélgettünk el, és mind a hat esetben a szülő elfogadta a képzeletbeli barát létét, és nagyon szívesen és aktívan bekapcsolódott a gyermek játékába, adott esetben ő neki is el kellett képzelnie hogy a képzeletbeli barát létezik. Kisiskolások esetében kilencből kettőnek tudtak a szülei a képzeletbeli barát létezéséről és pozitívan viszonyultak hozzá. Serdülők és felnöttek beszámolójából kiderül, hogy tizennégy esetből, négynek a szülei tudtak róla, a többiek nem mondták el. E négyből két esetben a szülők viccesnek találták és így is viszonyultak hozzá, két esetben pedig problémának találták. Egyik esetben a lányt pszichológushoz akarták vinni, másik esetben a fiút el is vitték egy lelkészhez, és a végén azt hazudta, hogy már nincsenek, csak hogy ne tekintsék bolondnak.

| Parakozmosz (Talbot, 1992; Taylor, 1999, 2004; Eva Hoff, 2005) Az erre vonatkozó kérdés a következőképpen volt megfogalmazva: „Meglátogattok-e képzeletbeli házakat, kerteket, városokat? Ha igen, írd le milyen.“ Agykontrollosok esetében amennyiben tekinthetjük a képzeletbeli labóratóriumot parakozmosznak, annyiban igen, minden Agykontrollos egyénre jellemző e jelenség. Kisiskolások esetében kilencből egy kislány válaszol igennel e kérdésre. Serdülők-Felnőtteknél négy esetben észlelhető e jelenség.

| Képzeletbeli barátok funkciói Az erre vonatkozó kérdések a következő képpen lettek megfogalmazva: “Miben segített neked?; Tanultál-e valamit a képzeletbeli barátodtól?; Mi-

Képzeletbeli barátokkal rendelkező egyének sajátos... | 227

ket?; Ki döntötte el, hogy mi a jó vagy mi a rossz?“. A negyedik hipotézis esetében, az egyik fő funkció amelyet betölt a képzeletbeli társ, az a tanácsadói, segítő funkció. Nagyon sok esetben jellemző az egyedüllétet kompenzáló funkció is, kisgyerekeknél pedig a játszótárs funkció. Továbbá megfigyelhető a kontroll funkció és megfigyelésünk szerint ez kapcsolatban áll az egyén hangulatával is, mely jellemző az interakciók alatt. Az hogy a dolgok úgy történnek ahogyan én szeretném, és ahogyan nekem jó, természetesen jó érzéssel tölt el, ettől én jól érzem magam.

| Érzelmi diszpozició Erre olyan kérdések utaltak, hogy „ Milyen volt a hangulatod amikor játszottál vele? Hogyan jellemeznéd magad, amikor a képzeletbeli barátoddal vagy kapcsolatban? (szomorú, únott, boldog, szorakozott, stb.) A vizsgált személyek válaszai alapján elmondható, hogy határozottan jó az egyén hangulata mialatt a képezeletbeli baráttal van kapcsolatban, kivétel képezve egyetlen eset, amikor az illető azt hiszi, hogy rossz a hangulata.

Következtetések (Célok megvalósítása)
1. Képzeletbeli baráttal nemcsak a gyerekek rendelkeznek, hanem a serdülők, felnőttek és időskorúak egyaránt. 2. Első és második feltételezésünk miszerint a képi gondolkodási stílus, illetve a fantáziálás mint megküzdés és / vagy védekezés jellemzőbb a képzeletbeli baráttal rendelkező egyénekre, mint az ilyen baráttal nem rendelkező egyénekre, nem nyert igazolást. 3. Kapcsolatot véltünk felfedezni a képzeletbeli barátok jelenléte és a humor illetve altruizmus mint védő mechanzimusok között. Az Agykontrollos egyénekre szignifikánsan jobban jellemző a humorosság és altruizmus, mint a Kontroll csoportra. Ugyanez azonban nem mondható el a képzeletbeli barátokkal rendelkező, de nem Agykontrollos egyénekről (tendencia azonban megfigyelhető). 4. Úgy a spontánul létrehozott, mint a szándékosan, tudatosan kialakított (lásd Agykontrollosok esetét) képzeletbeli társak pozitív, adaptív szerepet töltenek be az egyén életében. Ez egyaránt jellemző gyerekek, serdülők, felnőttek, időskorúak korosztályára. Adaptív funkció alatt elsősorban a segítő, támogató, tanácsadó funkciókat értjük.

228 | TÖRÖK MELINDA 5. A képzeletbeli barátok jelensége nem patológikus. Téves az a hit, mely szerint aki képzeletbeli baráttal rendelkezik, nem tartozik a mentálisan egészségesek kategóriájába. 6. A parakozmosz jelensége igenis létezik, azonban ritkább. Nem minden képzeletbeli baráttal rendelkező személy alakít ki parakozmoszt. 7. A Kreativitás vizsgálatát csak részben sikerült megvalósítanunk a kisiskolások csoportjában, de az adatok nem kerültek feldolgozásra, egyrészt azért mert kevés adat gyűlt be, másrészt mert ezen adatok nagyrésze torzít a nem megfelelő eszközhasználat miatt.

Felvetődött kérdések és további kutatási lehetőségek, javaslatok
• Érdemes lenne hatékonyabban vizsgálni a képzeletbeli barátokkal rendelkezők kreativitását. Ezzel a témával kapcsolatos tudományos kutatások nagyon hiányosak, és az eredmények ellentmondóak (Friedberg, 1995; Taylor, 1999; Manosevitz és munkatársai, 1997; Martin és munkatársai, 1986, 2006; Ainsworth és munkatársai, 2001; Myers, 1979; Krenke, 1979; Eva Hoff, 2005; Wallace, 1996; Russ és munkatársai, 1999; Oglivie, 1998; Arevalo és munkatársai, 2003). • Eva Hoff (2005) által is felvetett kérdés, hogy azok az egyének akik parakozmoszokat (Taylor, 1999; David Bohm, 1992) hoznak létre kreatívabbak-e mint azok akik csak képzeletbeli barátokkal rendelkeznek ? • Ahhoz hogy kutatásunk eredményei hitelesebbek és megbízhatobbak legyenek, érdemes lenne a vizsgálatot megismételni nagyobb mintán, és minden csoporthoz kontroll csoportot rendelni. • Egy újabb adatgyűjtési lehetőség az internetes adatgyűjtés. Egyetlen tudományos kutatásról (Wright és munkatársai, 1998) van tudomásunk, mely interneten keresztül gyűjtötte be az adatokat. E kutatás szerint, az internetes adatgyűjtés megbízható forrás, és megkönnyití a kutatói munkát. • Egy következő érdekes kutatási cél lehet az Agykontrollt végzett gyerekek bevonása és összehasonlítása a képzeletbeli barátokkal rendelkező, de nem Agykontrollos gyerekekkel. • Taylor (1999) szerint a legtöbb gyerek a fantázia játékot megküzdési

Képzeletbeli barátokkal rendelkező egyének sajátos... | 229

módként használja. Megküzdés nehéz élethelyzetekkel: például betegség ideje alatt is kialakíthat a gyerek egy képzeletbeli társat, vagy bántalmazás és veszteség esetében (Wallace, 1996; Lynn, 1991). Érdekes lenne árvaházi gyerekeket és bántalmazott gyerekeket is megvizsgálni. Frank Putnam (1989) a Diagnosis and treatment of multiple personality disorder című könyvében írja, hogy a bántalmazott gyerekek 89% - a rendelkezik képzeletbeli baráttal (idézi Taylor, 1999). Ezen irányban megtettük az első lépést, engedélyt kértünk a Kolozsvári Árvaház Vezetőségétől, hogy engedélyezzék kutatásunkat az Árvaház keretén belül. • Képzeletbeli barátok és transzspiritualitás közötti kapcsolatok feltárása, még egy nagyon érdekfeszítő téma. Antonia Mills (2003) az egyedüli olyan kutató, akinek tudományos cikkei jelentek meg e témában (Wallace és munkatársai, 1996). Különböző kultúrákban vizsgálni a jelenséget, úgyszintén érdemesnek tartjuk. • A Többszörös személyiségzavar jelensége és kapcsolata a képzeletbeli barátok jelenségével (Putnam, 1997 idézi Ainsworth, 2001; Krenke, 1997). Nem egy kutatás hivatkozott a kettő között létező valamilyen összefüggésre.

230 | TÖRÖK MELINDA

Irodalomjegyzék
AINSWORTH C., D. PERSON, H. ROUSE, S. DOSWELL, O. DAWSON, K. SIMMS. L. EDWARDS, I. FAULCONBRIDGE (2001): Prevalence of Imaginary Companions in a normal child population. Child: Care, Health and Development. Vol. 27, Issue 1, p 13. ALISON LURIE (1998): Imaginary Friends. Owl book. NY ANTONIA MILLS (1989): A Replication Study: Three Cases of Children in Northern India Who Are Said to Remember a Previous Life. Journal of Scientific exploration. Vol. 3, No. 2, pp. 133- 184 ANTONIA MILLS (2003): Are Children With Imaginary Playmates and Children Said to Remember Previous Lives Cross – Culturally Comparable Categories? Journal of Transcultural Psychiatry. Vol. 40, No. 1, 62-90. BACHAR E., BONNE O., CANETTI L., KAPLAN A. DE-NOUR, SHALEV A. (1999): Childhood Imaginary Companionship and Mental Health in Adolescence. Child Psychiatry and Human Development, Vol. 29, Issue 4, pp 277-286. BARKÓCZI ILONA – PLÉH CSABA (1995): Kreativitás – szabadidő kérdőív. In: Tóth László (2004) (Szerk.): Pszichológiai vizsgálati módszerek a tanulók megismeréséhez. Pedellus Tankönyvkiadó, Debrecen. 11-14 o. BARKÓCZI ILONA – PLÉH CSABA (1995): Kreativitás – szabadidő kérdőív. In: Mező Ferenc és Mező Katalin (2003): Kreatív és iskolába jár. Kocka kör tehetséggondozó kulturális egyesület. Tehetségvadász studió. Debrecen BOULDIN PAULA, C. PRATT (1999): Characteristics of Preschool and School – Age Children with Imaginary Companions. The Journal of Genetic Psychology. Vol. 160, Issue 4, pp 397-410. CONNOR M. J. (2005): Imaginary Friends http://www.mugsy.org/connor70.htm DOMINO G., SHORT J., EVANS A., ROMANO P. (2002): Creativity and Ego Defense Mechanisms: Some exploratory Empirical Evidence. ED BERND (2000): Agykontroll. ESP – Módszer: indulj el a sikerhez vezető úton. Alexandra Kiadó. www.agykontroll.hu FINKE R. A. (1996): Imagery, Creativity and Emergent Structure. Consciousness and Cognition. Vol. 5, pp 381-393. FINKE R. A, WARD B. THOMAS, SMITH M. STEVEN (1996): Creative Cognition. Theory, Research and Applications. MIT Press. Bradford Book. FRIEDBERG ROBERT D. (1995): Allegorical lives: Children and their imaginary companions. Child Study Journal. Vol. 25, Issue 1, pp 1-22. GLEASON TRACY R. (2005): Mothers‘ and father’s attitudes regardin pretend play in the context of imaginary companions and of child gender. Merrill-Palmer Quarterly. 01 October.

Képzeletbeli barátokkal rendelkező egyének sajátos... | 231

HOFF V. EVA (2005): Imaginary Companions, Creativity and Self-Image in Middle Childhood. Creativity Research Journal. Vol. 17, No. 2/3, pp 167-180. KRENKE S. INGE (1997): Imaginary Companions in Adolescence: sign of a deficit or positive development? Journal of Adolescence. Vol. 20, pp 137-154. LACK S.A., KUMAR V. K., AREVALO S. (2003): Fantasy proneness, creative capacity, and styles of creativity. Perceptual and Motor Skills. Vol .96, No.1, pp 19-24. LYNN J. S., RHUE W. J. (1986): The Fantasy-Prone Person: Hypnosis, Imagination, and Creativity. Journal of Personality and Social Psychology. Vol. 51, No. 2, pp. 404-408. LYNN W., JOAN F. CASEY (1991): The Flock. The Autobiography of a Multiple Personality. The Random House Publishing Group. NY. MARJORIE TAYLOR, BRIDGET S. CARTWRIGHT, STEPHANIE M. CARLSON (1993): A developmental Investigation of Children’s Imaginary Companions. Developmental Psychology. Vol. 29, No.2, pp 276-285. MARJORIE TAYLOR (1999): Imaginary Companions and the Children who create them. Oxford University Press. New York, Oxford MARJORIE TAYLOR, STEPHANIE M. CARLSON, BAYTA L. MARING, LYNN GEROW, CAROLYN M. CHARLEY (2004): The Characteristics and Correlates of Fantasy in School – Age Children: Imaginary Companions, Impersonation, and Social Understanding. Developmental Psychology. Vol. 40, No. 6, pp 1173-1187. MARTIN T. ROGERS, PH. D, LINDA KREGER SILVERMAN, PH. D (2006): Recognizing Giftedness in Young Children. Gifted Development Center. Denver, Colorado / http://www.gifteddevelopment.com MEZŐ FERENC ÉS MEZŐ KATALIN (2003): Kreatív és iskolába jár. Tehetségvadász könyvek, Kocka Kör kiadó. Debrecen MICHAEL TALBOT (1992): The Holographic Universe. Harper Perennial. New York. MYERS W., A.. (1979): Imaginary Companion in Childhood and Adult Creativity. Psychoanalitic Quarterly, Vol. 48, pp. 292-307. OGLIVIE (1998): Creative Action as a Dynamic Strategy: Using Imagination to Improve strategic Solutions in Unstable Environments. Journal of Business Research. Vol. 41, pp 49-56. RÉVÉSZ, GY., BERNÁTH, L., SÉRA, L. (1995): A Paivio-féle „Individual Differences Questionnaire” magyar változata, Magyar Pszichológiai Szemle, 5-6 SANDRA W. RUSS (1988): Primary Process Thinking, Divergent Thinking, and Coping in Children. Journal of Personality Assessment, Vol. 52, No. 3, pp 539548. SCHWARZ JOEL (2004): Two – thirds of School Age Children have an Imaginary Companion by age 7. Social Science. Dec. 6 STEINER, HANS M. D., ARAUJO, KATY B. M. S., KOOPMAN, CHERYL PH.D (2001): The

232 | TÖRÖK MELINDA
Response Evaluation Measure (REM – 71): A New Instrument for the Measurement of Defenses in Adults and Adolescents. The American Journal of Psychiatry. Vol. 158, No. 3, pp 467-473. WALLACE B., DEANNA D. TUROSKY (1996): Imagery, Hypnosis, and Hemispheric Laterality: An Examination of Individual Differences, In: Wallace B., Robert G. Kunzendorf, Nicholas P. Spanos, Hypnosis and Imagination. Baywood Publishing Company, Inc.Amityville, NY. WALLACE B., ROBERT G. KUNZENDORF, NICHOLAS P. SPANOS (1996), Hypnosis and Imagination. Baywood Publishing Company, Inc.Amityville, NY. Chapter 4. Daydreaming, Fantasy and Psychopathology WINERMAN L. (2005): Imaginary friends last into the school –age years. American Psychological Association. Vol. 36, No. 1, WRIGHT KIMBERLY CASSIDY, LORRAINE BALL, C. LALONDA (1998): Virtual Research on Imaginary Companions: Using the Internet to Gether Adult Retrospective Accounts of Imaginary Companions in Childhood. Presented at the 28th Annual Symposium of the Jean Piaget Society, Chicago Il. June 11-13

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful