You are on page 1of 3

Odább, a Béga-csatorna mellett van Torontálmegye székvárosa, Nagy-Becskerek.

Nagy terjedelmű, rendezett tanácsú város, rendes és díszes épületekkel, 2.656 lakházzal s 19.529 magyar, német és szerb lakossal. A Béga keresztűl folyik a városon, melynek két parti részeit két fahíd kapcsolja össze. A magyar történeti elnevezésekkel ékeskedő útczák és közterek során többnyire emeletes úri lakok épültek. Legdíszesebb a Ferencz-József-tér a megye székpalotájával, a kath. templommal, a királyi törvényszék épületével, a városi tanácsházzal és jó vendéglőkkel. E térre nyílik az élénk Hunyadi-útcza, a becskerekiek legkedvesebb sétahelye, melynek mind a két oldalán fényes kirakatú kereskedések vannak. Szép útczái a városnak még a Váralji és Niczky-útczák, az Úri-útcza Bárány Ágoston történetíró egykori lakházával, a Bonnaz-Sándor-útcza az elemi iskolák épületével és a Miasszonyunkról nevezett apáczák pompás leánynevelő intézetével, stb. A kis hídon túl elterűlő városrészt Amerikának nevezik. Becskereknek ez a legegészségesebb és legkellemesebb része, tele szép nyaralókkal, virágos és gyümölcsös kertekkel. Itt van egy szép sétakert által övezve az úri kaszinó, odább a reformátusok temploma s a gőzhajózási állomás. Az ágostaiak és görög-keletiek templomait a Belvárosban találjuk. A Ferencz-József-térre nyíló egyik útczában áll a kegyesrendiek főgymnasiuma, temploma és kétemeletes társháza. A főgymnasiumon s az elemi iskolákon kivűl van itt magyar ipariskola és egy országos hírű szövőiskola. Az iskolák buzgó működésének köszönhető nagy részben a lakosok hazafias szellemének oly nagy mértékű gyarapodása. Vannak Nagy-Becskereken különféle közigazgatási, állami és katonai hatóságok, több rendbeli pénz-, ipar- és kereskedelmi intézet és egy magyar nyelvterjesztő társúlat. Ipara és kereskedése igen jelentékeny. Az a föltevés, hogy Nagy-Becskerek valamikor római gyarmat lett volna, semmivel sem igazolható. A történeti adatokból azt lehet következtetnünk, hogy Róbert Károly király idejében 1311–1320 táján keletkezett. 1332-ben már kath. plébánia volt itt. 1441-ben Brankovics György szerb deszpota lett a földesurává. 1450-ben rövid időre Hunyadi János birtokába ment át, majd ismét a szerb deszpoták birtokába kerűlt. 1482-ben október végével nyilt mezőn fogadta és győzte le itt Kinizsi Pál, Dóczy Péter és Becskerek akkori földesura, Brankovics Vuk deszpota a temesi tartományba betört szendrői pasát, ki egész Becskerekig merészkedett előnyomúlni. János király hatalmába véve az alvidéket és biztosítandó azt a törökök berohanásai s I. Ferdinánd párthivei, a szerbek ellen, 1527–1528-ban várat építtetett Becskereken, mely a mai megyeház és a főtér emelkedett helyén állott. János király halála után fia, János Zsigmond, illetőleg az özvegy Izabella királyné öröklé Becskereket, s a hozzá tartozó uradalmat 2.000 telkes jobbágygyal szaporította. 1551. szeptember 25-én a török bevette Becskereket, s ezután másfél századig maradt a város török kézen és szandzsáki székhely volt. Ezen időben sok török lakott a városban. Itt tartózkodott a vidék katonai parancsnoka, főpapja s a török közigazgatás és igazságszolgáltatás tisztviselősége. Voltak a városban török mecsetek karcsú magas minaretekkel, emeletes faépületek, keleti ízlés szerint épített fürdők és bazárok. Egy nyugalmazott szultána is itt tölté életének végnapjait. A XVII. század végén a város már siralmas állapotban volt.

A török zsarnokság alatt alásülyedt népesedési és művelődési állapotok új lendűletnek indúltak, midőn 1716-ban a félhold utolsó magyarországi menedéke, Temesvár is fölszabadúlt az ellenséges hatalom alól. Mercy 1722–1724-ig német telepítvényesekkel szaporította Becskerek lakosságát. Mercy utódja, Hamilton gróf kormányzósága idejében, 1734-ben, felső rendeletre a nagy számmal ide érkezett spanyol nyugdíjasok számára Becskerek jelöltetett ki lakóhelyűl, kik itt egész külön várost alapítottak, melyet Új-Barcellonának neveztek el. A spanyol telep azonban nem volt hosszú életű. Pestis és más járványos betegségek sokakat elragadtak a spanyol gyarmatosok közűl, s midőn sok nyomorúságukhoz 1738-ban még a török háború iszonyatosságai is járúltak, az egész új-barcellonai spanyol kolonia császári rendeletre Budára és Pestre költözött. A spanyoloknak üresen maradt házait azután németek, szerbek és magyarok szállották meg. Az első magyar családok Belgrádból költöztek át Becskerekre; 1768-ban pedig Baranyából vándorolt be számos magyar család, alapítván a mai nap is Magyar-útczának nevezett városrészt. Újabb mozgalmat nyert Becskerek népesedése Mária Terézia és II. József uralkodása alatt, mikor a földmívelést és ipart előmozdító németek szállták meg újból. 1769-ben Mária Terézia vásári szabadalommal, majd városi jogokkal látta el. 1779-ben, midőn Niczky Kristóf gróf a temesi tartományt vármegyékre osztotta föl, az ismét föltámasztott Torontálmegyének Nagy-Becskerek lett a középpontja, s ezzel megadatott e városnak az alapföltétel újabb fejlődéséhez és gyors fölvirágzásához. 1807 -ben a lendűletnek indúlt város majdnem egészen leégett, azonban csakhamar ismét kikelt romjaiból, s azóta gyorsan emelkedett és nagyobbodott. Ma már nemcsak élénk hajózása van a Bégán, de van egy Nagy-Kikindáról kiindúló s Versecz felé elágazó helyi érdekű vasútja is, mely által állandó kapcsolatba hozatott a nagyvilág forgalmával. A lakosság száma legújabban 3000 magyar telepessel szaporíttatott, mi által a város kiválóbban magyar jelleget nyert. De a környéken fekvő helységek többnyire különféle vagy kevert nyelvűek. Így Aradácz tót, Botos szerb, Écska német és oláh, Elemér német és szerb, Katalinfalva, Klek, Lázárföld, Zsigmondfalva, Ernesztháza, Szárcsa német, Béga-

Szent-György német és szerb, Kis- és Nagy-Torákoláh, Lukácsfalva magyar és bolgár, Jankahid, Udvarnok szerb, oláh és német, végre Szent-Mihály és Tordamagyar.