GAZDASÁGOS MÉZTERMELÉS
A MAGYAR KIADÁST SZERKESZTETTE
Mucsi iMre
A könyv eredeti címe
THE BEEKEEPER’S HANDBOOK
Szerzők
Prof. Dr. KeMal ÇelİK
Baver coŞKuN
Halis KalMiŞ
ÇAnAkkAle OnSekiz mArt UniverSity, törökOrSzág
Prof. Dr. ergüN DeMİr
BAlikeSir UniverSity, törökOrSzág
Bas TiMMers
cHarlie WaNNoP
JaNNe lÄNsiPuro
iFSAt FOUndAtiOn, HOllAndiA
Prof. Dr. Mucsi iMre
Dr. WlaDiMÍr JáNos
tUdáS AlApítvány, mAgyArOrSzág
Karel DeKoNiNcK
sofie verreYDT
kAtHOlieke HOgeScHOOl kempen, BelgiUm
MassiMo caNaliccHio
Dr. WalTer aMoroso
Prof. Dr. TziaNo garDi
cOnFederAziOne itAliAnA AgricOltOri dell’UmBriA, OlASzOrSzág
MacieK DYMacz
WioleTTa czeraNTioWicz
ASSOciAtiOn OF regiOnAl initiAtiveS develOpment “lAcjUm”, lengyelOrSzág
caHiT İlerİ
süleYMaN BeNeK
ÇAnAkkAle BeekeeperS ASSOciAtiOn, törökOrSzág
Az elSő BOrítón lévő kép FOrráSA
http://www.thehoneygatherers.com/images3.1/stock/Anglais/3Honeybee-
Flowers-Bee/Honeybee-Flowers-Bee01.jpg
A HátSó BOrítón lévő kép FOrráSA
http://pctrs.network.hu/picture/1/8/8/_/dsc06646_1088817_1091.jpg
GAZDASÁGOS
MÉZTERMELÉS
A MAGYAR KIADÁST SZERKESZETTE
MUCSI IMRE
TUDÁS ALAPÍTVÁNY
HÓDMEZŐVÁSÁRHELY
2012
© Tudás Alapítvány, 2012
A kiadvány a
„Beekeeping European Environmental Sustainability (BEES)” című,
2010-1-TR1-LEO05-16698 számú
Leonardo da Vinci projekt támogatásával jelent meg
(http://www.beeseurope.eu,
http://tudasalapitvany.hu/projektek/bees)
Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez
Ez a kiadvány (közlemény) a szerzők nézeteit tükrözi, és az Európai Bizottság
nem tehető felelõssé az abban foglaltak bárminemű felhasználásáért
FOrdítOttA
TóTH NáNDor
várHelYi flóriáN
lektOráltA
PaloTás JáNos
siPos Józsf
szűcsNé PéTer JuDiT
FelelőS kiAdó
siMoN fereNc
tUdáS AlApítvány
kOmplett kivitelezéS
NorMa NYoMDász KfT.
6800 HódmezőváSárHely, ráróSi út 10.
FelelőS vezető
rosTás Pál
ISBN 978-963-89188-3-3
5
Tartalomjegyzék
Előszó ................................................................................................................ 7
I. A méhek életciklusa és életük a kaptárban
(Bas Timmers, Charlie Wannop, Janne Länsipuro) .......................................... 9
II. Méhfajok és a méhek tenyésztése (Massimo Canaccliho,
Walter Amoroso, Tziano Gardi, Bas Timmers, Mucsi Imre) ........................... 15
III. Méhek és a fenntartható környezet (Bas Timmers,
Charlie Wannop, Janne Länsipuro) ................................................................ 37
IV. A méhek tavaszi és nyári gondozása (Ergün Demir, Kemal Çelik) ........... 45
V. Vándoroltatás és a méhek etetése (Kemal Çelik, Baver Coşkun) ............... 57
VI. Rajzó és rabló háziméhek (Kemal Çelik, Ergün Demir,
Bas Timmers, Baver Coşkun) .......................................................................... 63
VII. Anyanevelés (Kemal Çelik, Baver Coşkun, Bas Timmers) ...................... 71
VIII. A méhek őszi és téli kezelése (Ergün Demir,
Kemal Çelik , Bas Timmers, Baver Coşkun) ................................................... 77
IX. Méhbetegségek, gyógykezelés és óvintézkedések az organikus
méztermelésben (Massimo Canacchliho, Walter Amoroso,
Tziano Gardi, Mucsi Imre, Bas Timmers, Charlie Wannop,
Karel Dekoninck, Kemal Çelik, Baver Coşkun) .............................................. 91
X. Méhészeti eszközök és munkabiztonság (Kemal Çelik, Bas Timmers) ... 139
XI. Méhészeti termékek, szüretelés és a méhészeti termékek gyógyhatása
(Ergün Demir, Kemal Çelik, Bas Timmers) ................................................... 157
XII. A méhészeti termékekben lévő peszticidmaradványok emberi és
természeti kockázatai (Ergün Demir, Kemal Çelik) ...................................... 177
XIII. Menedzsment a hivatásos méhészetben. Marketing és
költséggazdálkodás (Maciek Dymacz, Halis Kalmış,
Wioletta Czerantowicz) ................................................................................. 185
XIV. Hasznos tapasztalatok a méhészetben (Bas Timmers, Mucsi Imre,
Wladimír János) ............................................................................................ 211
XV. Méhészeti és biobiztonsági útmutató (Karel Dekoninck,
Maciek Dymacz, Wioletta Czerantowicz, Sofe Verreydt) ............................. 235
Irodalomjegyzék ........................................................................................... 295
6
7
Előszó
A méhek szerepe a növények szaporodásában már az ókortól ismert. Mégis még
ma sem értik sokan, hogy milyen nagy szerepük van a kiegyensúlyozott öko-
szisztéma fenntartásában. A tudósok szerint, ha a méhek hirtelen kihalnának,
akkor az emberiség rövid időn belül eltűnne a Földről. Albert Einstein mondta:
„Ha a méh eltűnne Földünk felszínéről, akkor az emberiségnek csak négy éve
maradna. Ha nincsenek méhek, nincs megporzás, akkor nincsenek növények,
majd nincsenek állatok, végül nincs ember se.” Mások szerint a négy év emle-
getése csak ijesztgetés, az emberiség biztosan találna más élelmiszerforrásokat,
de az biztos, hogy a mezőgazdaságra és a növényi élet nagy részére pusztítóan
hatna a méhek eltűnése. Ezért a méhészet jelenléte és fejlesztése fontos mind a
környezetvédelem, mind a fenntartható fejlődés, sőt az emberiség szempontjá-
ból is.
Sajnos a méhészkedésnek és a méhészeknek sohasem volt elég nagy presz-
tízsük, így Európában ma sincs akkreditált méhészképzés. Ezért a „MÉHEK”
(BEES) című – a Leonardo da Vinci Program támogatásával megvalósuló –
innovációtranszfer típusú projektnek az a fő célkitűzése, hogy egy európai mé-
hészeti tantervet és tananyagot fejlesszen ki, továbbá hogy megoldásokat talál-
jon a közös méhészeti problémákra.
A közelmúltban olyan adatok kerültek napvilágra, hogy az USA egyes vidé-
kein a méheknek már 80%-a elpusztult. Ennek elkerülése érdekében Európában
is meg kell kongatni a vészharangot, és a környezetvédő szervezeteknek – a
méhészekkel együtt – beavatkozást kell sürgetniük. A szakértők ezt a járványt a
méhcsalád elnéptelenedési szindrómájának (angol rövidítéssel: CCD-nek) ne-
vezték el. Napjainkra Németországban a méhek száma 25%-kal csökkent, né-
hány területen az elhullás eléri a 80%-kot is. Lengyelországban, Svájcban és
Spanyolországban hasonló állománycsökkenést tapasztaltak. A tudósok közös
feladata megállítani ezt a veszélyes tendenciát.
Az utóbbi időben számos országban a megszokottól eltérő jelenségeket ész-
leltek a méhek viselkedésében, aminek következtében vitalitásuk és termelésük
csökkent. A jelenség arra utal, hogy ezeken a helyeken is kezdetét vette az el-
néptelenedési szindróma. A természet nem maradhat fenn a méhek beporzása
nélkül, a mezőgazdaság pedig elveszíti egyik legrégibb barátját és partnerét.
Talán a neonikotionid tartalmú rovarirtó szerek, melyekről korábban azt hit-
ték, hogy ártalmatlanok, lehetnek a felelősek a méhek elhullásának egy részéért.
Ebből következően meg kell változnia az emberek gondolkodásának a méhek
elhullásának okairól, és a most folyó vizsgálatok eredményeit úgy kell haszno-
sítani, hogy a jövőben elkerüljük az emberi hibákból eredő szörnyű környezeti
károsításokat. Ez az újfajta szemlélet a zöldségtermesztésben és az állattenyész-
tésben rég elfeledett technikákat és módszereket élesztett már eddig is újjá,
8
melyeket együtt kell és lehet használni az újabb technikai lehetőségekkel. Az
új technológiákat alkalmazó dolgozóknak megfelelő végzettséggel kell rendel-
kezniük, hogy kielégíthessék a növény- és az állatvilág élettani igényeit. Sajnos
napjainkban is különböző módon defniálják a szakmai előírásokat az európai
országokban, és csak bizonyos növény- és állatfajoknál kapcsolódik a termesz-
téshez, tenyésztéshez részletes szabályozás, technikai, technológiai előírás.
Majdnem minden európai ország mezőgazdasági kultúrájában a méheknek
nagy szerepük volt és van a tájrendezésben, a természeti értékek megőrzésében,
a vidéki gazdálkodásban. Ezért az ilyen típusú méhészeti projektek képesek
hozzájárulni a fenntartható fejlődéshez. A méhek nemcsak a tájrendezéshez és
a természet megóvásához járulnak hozzá, hanem a méhészkedés azt is lehetővé
teszi, hogy a regionális gazdaság fejlődjön. A távoli vidéki területeken a méhé-
szek nagymértékben hozzájárulhatnak a fenntartható mezőgazdasági termelés-
hez. A regionális gazdaság az új bevételi források megjelenésének hasznát él-
vezheti: pl. ilyen terület a természetvédelem vagy a vidékfejlesztés. Ahhoz hogy
az új lehetőségeket ki tudjuk használni, új készségek elsajátítására van szüksé-
günk. A mezőgazdaság egészének fejlődését az is elősegíti, hogy a méhészkedés
sokkal könnyebb fzikai megterhelést igénylő mezőgazdasági ág, mint a többi.
Gyermekek is vállalkozhatnak a méhészkedésre, nők és gyermekek is használ-
hatják a méhészet által előállított termékeket, és megélhetnek bevételéből.
A „MÉHEK” egy innovációtranszfer projekt, melynek célja kidolgozni egy
ENSA terméket (European Network of Social Authorities: http://www.ensa-network.
eu), azaz egy olyan Leonardo da Vinci tematikus hálózatot, mely az organi-
kus és fenntartható mezőgazdaság fejlesztésére irányul, különös tekintettel a
méhészeti oktatás tananyagaira. A projekt fő célja az, hogy teljesen megújított
tananyagot hozzon létre a méhek viselkedéséről, tartásáról, a méhészkedésről,
mivel ez a fenntartható mezőgazdaság számára fontos támogatást jelent! Így
kívánunk hozzájárulni a biodiverzitás erősítéséhez. A kézikönyv fő célközönsé-
gei a méhészek és továbbképző intézményeik, a környezetvédelmi szervezetek,
a mezőgazdasági szakiskolák, az agrár- és állatorvos-tudományi egyetemek, a
méhészszövetségek, az európai, nemzeti és helyi szintű intézmények döntésho-
zói, az általános és középiskolák.
Prof. Dr. Kemal ÇELİK
Projektvezető
Çanakkale Onsekiz Mart University,
2012. június – Çanakkale, Törökország
9
I. A méhek életciklusa és életük a kaptárban
1. A háziméh család
A háziméhek – a hangyákhoz, termeszekhez és néhány darázsfajhoz hasonló-
an – szociális életmódot folytató rovarok. Ellentétben a hangyákkal és a dara-
zsakkal, a méhek vegetáriánusok: a fehérjét virágporból szerzik, a szénhidrátot
pedig mézből, amit nektárból állítanak elő. A szociális rovarok csoportokban
élnek: együtt szerzik be az élelmet, és együtt gondozzák utódaikat. Az egyedek
különböző típusokba, kasztokba sorolódnak. A családban (kolóniában) legtöb-
ben a dolgozók vannak. Mellettük ott vannak a herék, akiknek az a feladatuk,
hogy párosodjanak egy szűz anyával. Általában csak egy anya van a családban.
1. kép: A méhek típusai és a dolgozó méh anatómiája
A dolgozók
Élettanilag fejletlen nőstények a dolgozók, ők azok, akik minden munkát elvé-
geznek a családban. Egy családban 2-80 000 dolgozó is lehet. A család népes-
sége több tényezőtől függ: ilyen például az anya petézőképessége, a tér mérete
a kaptárban és az elérhető élelem mennyisége. Azért hívják őket dolgozónak,
mert élelmet és vizet gyűjtenek a családnak, viaszból lépet építenek, házimun-
kát végeznek, fenntartják a kaptár belső hőmérsékletét és megvédik a kaptárt a
betolakodóktól (őrző-védők). A dolgozók speciális körülmények között képesek
petéket lerakni, de mivel nem párosodtak, így az általuk lerakott petékből herék
fejlődnek. E jelenséget álanyás állapotnak hívjuk.
Here
Dolgozó
Anya
Dolgozó méh
Potroh Tor Fej
Egyszerű
szemek
Csápok
Összetett
szem
Szájszerv
Ideg-
dúcok
Mézgyomor (mely előtt a
mézhólyag van)
Virágporkosár
Belek
Fullánk-
szerv
Horgas
szurony
Végbél
Szív
10
Herék
A herék hím méhek. A családban általában mintegy 1600 db lehet tavasszal. A
herék kirepülnek a kaptárból, és a levegőben párosodnak saját és más kolóniák
anyáival. Alakjuk két tekintetben különös: a fejük nagy, és a szemük uralja a
felületet, másrészt a herék potrohának hátsó része kerek, mert nincs fullánk-
juk, ezért nem tudnak szúrni. A család értéktelen tagjainak tartják őket annak
ellenére, hogy a herék az új generációk létrejöttéhez járulnak hozzá. Általában
a dolgozók határozzák meg, hogy hány here lehet a családban. Egy egészséges
nagycsaládban akár 5000 vagy több here is élhet. Amint a tél közeledik, a dol-
gozók elűzik a heréket a kaptárból, és azok a külvilágban éhen halnak.
Anyák
Az anyaméh kifejlett nőstény. Peték százezreit rakja le élete során. Egy jó anya
egyetlen nap alatt 2000 petét is lerakhat. Az anya él legtovább a családban, akár
öt évet is. Nagyobb, mint a kaptár többi méhe, az alakja vékony, torpedó for-
májú. Van fullánkja, amit más anyák megölésére használ. Ha az anya elpusztul
vagy elveszik, a dolgozók kiválasztanak néhány dolgozó lárvát, és különleges
étellel táplálják, melynek neve méhpempő. Ezek a lárvák aztán anyává fejlőd-
nek. Így a különbség a dolgozók és az anya között a speciális bölcső és a lár-
vakorban levő táplálékukból keletkezik. Általában a családban csak egy anya
van. Az anya azzal is befolyásolja a családot, hogy feromonnak nevezett vegyi
anyagokat termel, mellyel a méhek viselkedését szabályozza. Az anya összes
petéjét a dolgozók által készített hatszögletű méhviasz-lépsejtekbe rakja. A fa-
tal háziméh fejlődése négy fázison megy át: a pete-, a lárva (álca)-, az inaktív
báb- és a kifejlett méh (imágó).
2. kép: Dolgozó 3. kép: Here
11
4. kép: Anya (azonosító jellel a torán) és dolgozók

5. kép: Pete
6. kép: Lárvák és peték
12
7. kép: A háziméh életciklusa
8. kép: Méhbábok

9. kép: Anyabölcsők lárvákkal és méhpempővel
Az anya lerakja a
petét a lépsejtbe.
A dolgozó eteti a
kikelt lárvát.
A lárva teljesen
kifejlődik.
A dolgozó lezárja
a sejtet.
A lárva
bebábozódik.
A felnőtt méh
elhagyja a sejtet.
13
1. táblázat: A háziméh fejlődési ciklusa napokban
Stádium Anya Dolgozó Here
Pete 3 3 3
Lárva 5½ 6 6½
Lépsejt lezárása ennyi nap után 8 9 10
Bebábozódás ennyi nap után 10 11 14
Báb 7½ 12 14½
Kikel ennyi nap után 15 20 22½
Összesen a kikeléskor 16 21 24
A méhcsalád életfolyamata

A frissen kikelt dolgozók kelés után azonnal munkához látnak. Ahogy öreg-
szenek, sorrendben a következő feladatokat látják el: a sejteket takarítják, szár-
nyukkal a levegőt cirkuláltatják, etetik a lárvákat, gyakorolják a repülést, át-
veszik a virágport és a nektárt a gyűjtőktől, védik a kaptár bejáratát és végül
gyűjtenek. A családban élő darazsaktól és poszméhektől eltérően a háziméh
családok áttelelnek. Ezért a családban a legtöbb tevékenység arra irányul, hogy
túléljék a telet. Télvíz idején a méhek kemény labdaformát alkotva összeka-
paszkodnak. Januárban az anya petéket kezd rakni a fészek közepén. Mivel az
elraktározott mézzel táplálják ezeket a lárvákat, a kolónia tartalékai veszélyesen
alacsony szintre csökkenhetnek a tél végére, amikor a szaporodás már elkez-
dődött, de még nincsenek virágzó növények. Amikor a tavaszi nektártermelés
beindul, a méhpopuláció gyorsan növekszik. Áprilisra és májusra a családban
nagyon megnőhet a létszám, és ezek a túlnépesedett családok szétválhatnak, új
családok jöhetnek létre. Ezt nevezzük kirajzásnak. A túlnépesedett családban
számos anyaméh fejlődhet ki.
Kirajzáskor az idős anya kirepül a családból, és a dolgozók hatvan százaléka
is követheti őt. Ezek a méhek valamilyen tárgyon gyűlnek össze, például egy
faágon, amíg a felderítők nem találnak valamilyen állandóbb helyet maguknak,
például egy fa odvát vagy egy rést a falon. 24 óra alatt a raj áttelepül az új fé-
szekbe. Az egyik fatal anya, amelyiket hátrahagytak, örökli az eredeti családot.
A rajzási időszak után a méhek a méz és a virágpor télire való elraktározására
koncentrálnak. Nyár végére a családnak új nemzedéke él a mézből, virágporból
és ezek keverékéből álló kereteken a fészekben vagy a fókokban. Ősszel a mé-
hek a fészek alsó részében gyűlnek össze, a tél folyamán lassan haladnak felfelé
és hátra a léputcákban, ahogy fogyasztják a mézet és a virágport.
14
15
II. Méhfajok és a méhek tenyésztése
1. Vadméhek

A mézelő méhek (Apis mellifera) sokfelé elterjedtek egész Európában, Afriká-
ban és keletre Ázsiában is. Vannak hasonló rokonfajok a világ más részein is.
A mézelő méhek előfordulnak szabadon a természetben is, ahol általában fák
odvában vagy épületek réseiben laknak.
Más méhfajok is megtalálhatóak a természetben, ezek között vannak magá-
nyos fajok is. Talán a leginkább ismert faj a poszméheké. Ezek is szociális ro-
varok, mint a mézelő méhek, de nem hordanak olyan mennyiségű és minőségű
mézet, mely kereskedelmileg hasznosítható lenne.
1. kép: Vadméhek
2. kép: Poszméh a virágon
16
2. Az európai mézelő méhfajták (Apis mellifera)
Európa klimatikus zónáiban és földrajzi régióiban az európai mézelő méh, kü-
lönböző alfajai alakultak ki, ami szépen látszik a térképen.
3. kép: Az európai mézelő méhfajták elterjedése
Olasz méh (Apis mellifera ligustica)
Az egész világon ez a legelterjedtebbnek tartott alfaj. Nagyon szelídek, nem
hajlamosak a rajzásra, és nagy mennyiségű mézfelesleget termelnek. Nagyon
szorgalmasak, és elég jól szaporodnak. Az olasz méh világos, leginkább bőr-
színű, de vannak olyan törzsek, amelyek aranyszínűek. Az anyák színe lehet
bőrszerűen barna vagy narancsos, és így aránylag könnyen megtalálhatóak a
kaptárban. Kevés kedvezőtlen tulajdonságuk van. A családok hajlamosak nagy
populációt megtartani tél idején is, így több téli tartalékra (vagy etetésre) van
szükségük, mint más alfajoknak.
Az olasz méhek (Apis mellifera ligustica) nagy helyigényű, népes kolóniá-
ban élnek.
17
Kaukázusi méh (Apis mellifera caucasica)
A világon a második legnépszerűbb alfaj, de populációja messze az olasz mö-
gött van (5. kép). Úgy tartják, hogy ez a fajta nagyon szelíd és eléggé szorgal-
mas. Néhány törzse nagyon sok propoliszt termel, amiből falat épít a bejárat-
hoz, melynek méretét gyakran módosítja. Elég erős kaptárt építenek, és nem
5. kép: Kaukázusi méh 4. kép: Olasz méh
6. kép: Krajnai méh
18
hajlamosak rajzani. A méhek nagyméretűek. A kaukázusi méhek anyái általában
feketék, de némelyiknek sárga vagy piros színű folt van a potroha oldalán vagy
alján. A munkások szürkék vagy feketék, a koruktól függően. A fatal munkáso-
kon látható szürkés ezüst csík sűrű szőrzetből áll, mely fokozatosan eltűnik, és
utána az alatta lévő fekete szín mutatkozik meg. A kaukázusi méhek jámborak,
de erős kolóniát alkotnak. A telet kis családokban élik túl, és aztán kora tavasz-
szal nagyon gyorsan szaporodnak. Úgy tartják, hogy az olasz méhnél hajlamo-
sabbak az eltájolásra és a rablásra. Többet használják a propoliszt, és jobban
termelnek hűvösebb vidékeken. A lépes méz termelése miatt népszerűek, mert
új lépeiknek fehérebb a viasza, mint más fajtákéi.
Krajnai méh (Apis mellifera carnica)
A méhészek által kedvelt fajta, mivel kimondottan szelíd rovar. Általában elég-
gé sötét színű (6. kép). Közepes erősségű a család, és nem nagyon hajlamos a
rajzásra. A családok a tél idején kis létszámúra zsugorodnak, és gyorsan gyara-
podnak tavasszal. Eredetileg hegyi méh (Krajna Szlovéniában van, az osztrák
Alpok déli és a Balkán északi részén), ezért a hidegebb vidéket is eltűri. A dol-
gozók szürkésfehér csíkot viselnek potrohukon.
A krajnai méhek színben és viselkedésben hasonlítanak a kaukázusiakhoz.
Az anyák általában barnák, sárga csíkokkal rendelkeznek az egyes szegmentu-
mokon. A dolgozók szürkék, majd sötétebb színre változnak, ahogy öregszenek.
Ezek a legjámborabb rovarok a három fajta közül. Kis családokban telelnek át,
kora tavasszal gyorsan szaporodnak, és nyárra már nagy családokat alkotnak.
A hibridjei a mézelő méhek fajtáinak kombinációi. A legtöbb kaptár bizonyos
fokig fajták közti keresztezéssel jött létre (hibridek).
19
1. táblázat: Az Apis mellifera fő alfajai a MÉHEK c. projektben résztvevő or-
szágokban
Ország Őshonosnak
tekintett alfajok
Importált
alfajok
Hibridizációs
folyamatok
Védett tenyész-
tői területek
Őshonos alfajok
védelmét és
fenntartását
végző
intézmények
Olaszország Apis mellifera
ligustica,
Apis mellifera
siciliana
Apis mellifera
ligustica
(Ausztráliából,
Új-Zélandból
Kínából és más
országokból)
Apis m. ligustica
× Apis m.
siciliana: Szicí-
lia szigetén;
Apis m. ligustica
× Apis m.
carnica: az
Alpok lábainál,
Ausztria,
Szlovénia és
Horvátország
határvidékén
Fertőtlenítő és
szaporító állo-
mások vannak
a szigeteken
(ellenőrzött és
nagyszámú válo-
gatott herével)
Mi.P.A.A.F.: a
Mezőgazdasági
Minisztérium
egyik szekciója:
CRA-API;
A.I.A.A.R.:
Olasz Méhki-
rálynő-tenyész-
tők Egyesülete
Törökország Apis mellifera
Anatolic;
Apis mellifera
caucasica;
Apis mellifera
meda;
Apis mellifera
anatolica’snin
ecotypes,
Apis mellifera
Syriaca
Nincsenek im-
portált alfajok
Csak a határvi-
dékeken: Apis
mellifera Syriaca
× Apis mellifera
meda
Kelet-Anatólia Mezőgazdasági
Minisztérium;
Nemzeti Méhész
Szövetség
Magyarország Apis mellifera
carnica
Spontán történik
az Apis m.
ligustica alfajjal
Országos Ma-
gyar Méhészeti
Egyesület;
Kisállat-te-
nyésztési
Kutatóintézet és
Génmegőrzési
Koordinációs
Központ
3. Más méhfajták
Vannak olyan méhek, melyek kolóniákban élnek és méztermelésre foghatóak.
Más fajták nem csoportokban vagy családokban, hanem egyedül élnek (leg-
többjük nagyon szép megjelenésű).
Van egy érdekes leírás arról, hogy az Osmia avosetta – egy magányos méh-
fajta, melyet nemrég fedeztek fel Törökországban és Iránban – hogyan építi a
fészkét. Az Osmia avosetta két réteg virágszirommal és sárral béleli ki a fészkét.
Aztán feltölti virágporral kevert nektárral, és az egészet sárdugasszal tapasztja be.
20
8. kép: Apis Andrena sp. 7. kép: Apis dorsata
10. kép: Stelis-breviuscula 9. kép: Kakukk méh
12. kép: Északi arany poszméh
(Bombus fervidus)
11. kép: Nomada imbricata
21
14. kép: Kékcsíkos méh
(Amegilla cingulata)
13. kép: Meliponula ferrugine
16. kép: Ásó méh (Synhalonia sp.) 15. kép: Ács méh (hím)
18. kép: Óriás gyilkos méh 17. kép: Háromszínű poszméh
(Bombus ternarius)
22
20. kép: Egy másik óriás gyanta méh 19. kép: Óriás gyanta méh
22. kép: Levélvágó méh
(Megachile sp.)
21. kép: Kék virágoskerti kőműves
méh (Osmia lignaria)
Kőműves méhek
Míg a mézelő méhek csak Európában, a kőműves méhek Észak-Amerikában
is őshonosak. Ezek a méhek kis faodvakban, illetve más tárgyakban, nem
kaptárokban élnek. A nőstény méh úgy készíti el a fészket, hogy egy sárta-
paszt tesz a lyuk végébe, aztán behord a fészekbe akár húsz adag pollent és
23
nektárt, majd lerak egy petét. Ezek után lezárja a lyukat sárral, és rak még
egy petét.
A nőstény virágoskerti kőműves méh egy hónapon át napi egy vagy két petét
rak le. Amikor befejezte a peték lerakását egy lyukban, sárból vastag ajtót készít
a bejárathoz, és egy másik lyukba kezdi el lerakni további petéit.
A nőstény méhek körülbelül egy hónapig élnek. Tíz nap múlva a kis méhek
kikelnek, átrágják magukat a virágporon és nektáron, majd kijönnek az odúból.
Először a hímek, mert ők vannak elől az alagútban, aztán a nőstények következ-
nek. A kőműves méhek befészkelhetnek mesterséges „darázs garázsba” is (ezek
fák, melyekbe az emberek lyukakat fúrtak), vagy a fák természetes lyukaiba.

24. kép: Kőműves méhek
23. kép: A magányos méh (Osmia avosetta)
24
4. A méhek tenyésztése
A kolóniák jellegzetességei
Az őshonos mézelő méhek minden alfaja alkalmazkodott annak a területnek a
klímájához és fórájához, amelyben él. Az egyes alfajok adaptációja a következő
területekre terjedt ki:
1. Képesek megérezni a szezonális virágzás kezdetét. Ennek eredményeként
képesek fasítani, új egyedeket létrehozni, amiből következik, hogy jelentős
létszámú munkás méh születik az évszaknak megfelelően.
2. Képesek virágport és nektárt hordani, a fészekben, a lépben elhelyezni azt,
hogy nagy mennyiségű lépes mézet termeljenek, hogy hosszú életű munkás
méhek szülessenek.
3. Nem hajlamosak arra, hogy túl sok anyabölcsőt hozzanak létre, ami meg-
indítaná a rajzást, mert a rajzás legyengíti a családot, és ez veszélyezteti az
éves termelést.
4. Nyugodtak, ha valaki betér a méhészetbe, a méhes udvarba
5. Legelőhiány esetében sem hajlamosak kirabolni a szomszédos kaptárokat
(hacsak nem a méhész kényszeríti őket erre).
6. Jó ösztönnel felismerik a beteg álcákat vagy a nem megfelelő kromoszóma-
számot, és eltávolítják azokat a bölcsőkből.
Melyek a spontán hibridizációhoz és a méhész által végrehajtott
hibridizációhoz kapcsolódó fő problémák?
Minden alfaj, ha genetikailag tiszta környezetben nevelkedett, képes arra, hogy
az alfaj tulajdonságait teljes mértékben megjelenítse. Ezért a méhész beavatkoz-
hat (például tenyésztési programokkal) annak érdekében, hogy jobbak legyenek
a méhek tulajdonságai, továbbá a kellemetlen tulajdonságok ne domináljanak
annyira az egyedéknél (kiegyensúlyozott tavaszi fejlődés, rajzási tendencia, ag-
resszivitás, ellenállás bizonyos betegségekkel szemben stb.).
Az anyák megtermékenyítése, és a hibridizáció kockázata a termé-
szetben
Minden méhfajtánál az anyát repülés közben termékenyítik meg a herék,
egyidőben számos alkalommal (8-10 here). Ezek a herék akár 25 km távolság-
ra is elrepülnek a saját kaptáruktól, mert a szűz anyaméhek által kibocsátott
feromon vonzza őket. Minden méhfajta speciális feltételeket támaszt a páro-
sodáshoz. Ilyenek pl. a földtől való magasság, a hőmérséklet és napszak (késő
25
délelőtt, kora délután, késő délután) stb. Ezért van az, hogy a különböző ég-
hajlatú országokban természetes úton lehet a fajtákat egymástól külön tartani
egymástól.
Minden alfaj heréi aberrációkat és/vagy genetikai mutációkat hordoznak ma-
gukban. A párosodáshoz felnőttnek, szexuálisan érettnek kell lenniük, képesnek
kell lenniük nagy távolságra repülni, és meg kell felelniük a már említett ténye-
zőknek is, amit a hőmérséklet, a szélcsend vagy a magassági feltételek támasz-
tanak. Ezek együtt biztosítják a kedvező gyülekező helyeket a párosodáshoz,
ahova a szűz anyaméhek kirajzanak. Ezért, annak ellenére, hogy minden alfaj-
nak megvan a maga külön igénye az időjárás és a napszak tekintetében, mégis
előfordulhat, hogy ezek a körülmények véletlenül részben egybeesnek. Ha tehát
a méhész kaptárai olyan területen vannak, melyek határmezsgyék az alfajok kö-
zött, a hibridizáció jelensége könnyen megtörténhet természetes úton is. A hibri-
dizáció könnyebben létrejön, ha az alfaj heréi kevesen vannak, vagy szexuálisan
éretlenek, amikor az anyaméhek megjelennek azon a területen párosodási céllal,
vagy ha az anyáétól eltérő fajtájú herék dominálnak azon a területen.
A hibridizáció céljából végzett mesterséges megtermékenyítéssel
kapcsolatos kérdések
A mesterséges megtermékenyítés hozzájárulhat az őshonos fajták genetikai
állományának megőrzéséhez és javításához, ezért úgy gondoljuk, hogy ez a
technika ideiglenesen hasznos lehet akkor, ha felkészült személyzet hajtja azt
végre. Azokban az esetekben is ajánlható, amikor két évig tartó megfgyelés azt
mutatja ki, hogy egyes családokban, bizonyos betegségekkel szemben speciális
rezisztenciatulajdonságok alakulnak ki (ami nagyon higiénikus magatartással
jár együtt), és attól lehet tartani, hogy ez megszűnhet a kontrollált megtermé-
kenyítés során. Ez a fajta megtermékenyítés csak az azonos alfajok esetében
alkalmazható.
Ha a keresztezést arra használják, hogy kimondottan termelési haszon miatt
állítsanak elő hibrideket, akkor – a következő okok miatt – ez nagyon veszélyes
lehet az alfaj megőrzése szempontjából:
- Ahhoz, hogy ezt végre tudjuk hajtani, két vagy három keresztezendő alfajt kell
tenyésztenünk, jól izolálva őket egymástól (kettős vagy hármas keresztezés).
- A tenyésztő ki tudja választani a nőstény vonalat (olyan családot, melyben
anya van), de nem lehet kiválasztani a szexuálisan legjobb heréket.
- Nem lehetséges funkcionálisan értékelni a heréket az ivarsejt hasznossága
szempontjából. A természetben azok a herék párosodnak, melyek érettek, ké-
pesek elérni és megtermékenyíteni az anyát repülés közben.
- Az ilyen módszerrel előállított hibridek hatékonyabbak, mint az F1 generáci-
óból származó utódaik, de az F2 generációban már negatív és nem várt tulaj-
26
donságaik lesznek. A hibrid családok nem adhatnak anyákat és apákat, ezért
teljesen el kell különíteni őket a tiszta genetikai vonaltól (hogy megelőzzük a
spontán hibridizációs folyamatot).
A hibrid családokat nem lehetséges racionálisan és helyesen kezelni. Gyakran
nemkívánatos jelenségeket tapasztalhatunk (pl.: nagyobb agresszivitás, tipikus
betegségek kialakulása, melyeket az eredeti fajtától kaptak el, rajzáshajlam, a
lépsejt elégtelen lezárása, a tél és a virágtalan időszak nehéz átvészelése stb.).
Óvórendszabályok a családok genetikai javítása, méztermelése és
betegségekkel való ellenállása érdekében
Nagyon fontos, hogy az olyan méhészek, akik őshonos méheket akarnak te-
nyészteni és fenntartani, elkötelezzék magukat egy genetikai szelekciós prog-
ram mellett, melyet a méhészetükben következetesen alkalmazni fognak.
A program során nem szabad eltekinteni az olyan családok kétévenkénti fel-
mérésétől, melyeknek anyái egykorúak és lehetőleg testvérek (kombinált sze-
lekció alkalmazása családi mintában). Ugyanilyen fontos, hogy mielőtt elkez-
denénk az álcák mintavételét az anyák létrehozása céljából, győződjünk meg
arról, hogy addigra már a legjobb családokban elegendő here megszületett, mert
a heréknek felnőtteknek és szexuálisan éretteknek kell lenniük a párosodáskor.
Ha vannak eléggé izolált termékenyítő állomások (> 5 km-re a többi kaptártól)
minden egyes megtermékenyítendő anyára, akkor legalább 40-50 kiválasztott,
érett herének kell lennie. Ha nincs izolált megtermékenyítő állomás, akkor min-
den egyes megtermékenyítendő anyára legalább 150-200 ugyanolyan őshonos
fajtájú herére lesz szükségünk. Ahhoz, hogy a herék a feladatnak megfeleljenek,
jó testfelépítésűeknek kell lenniük, a potrohuk végén erős szőrzettel kell rendel-
kezniük. Ha kézbe vesszük őket, és kifordítjuk szaporítószervüket, a herének
nagy mennyiségű spermát kell kibocsátania. A heréknek hosszú ideig kell tud-
niuk repülni. (A herék általában a születésük után húsz nappal érik el a szexuális
érettséget.) A párosodás során minden egyes here, amelyik részt vesz benne,
egyforma mértékben adja át genetikai állományát, és ezáltal nagyobb vagy ki-
sebb genetikai tisztaság lesz a családban, illetve a jövőbeni anyák közt.
A kívánt fajtához való tartozás felmérése
Azért, hogy biztosak legyünk benne, nem szaporítunk olyan családokat, me-
lyekben nem kívánt tulajdonságok vannak, szükséges, hogy méhészetünk min-
den egyes – legjobbnak ítélt – családjából, a dolgozó méhek megfelelő meny-
nyiségű mintájából (60-80 középkorú dolgozóból) specializált és akkreditált
laboratóriumokkal biometrikus analízist végeztessünk (és ha lehetséges, akkor
27
molekuláris analízist is). Ezt követően legalább két évig megfgyeléseket kell
végeznünk, mely után el lehet döntenünk, melyik család legyen anyacsalád és
melyik apacsalád.
A szükséges idő a legjobb családok helyes felmérésére

A kétéves megfgyelés alatt a következő paramétereket kell megbecsülni min-
den anya esetében (1-től 5-ig tartó skálán): tavaszi megindulás, rajzási hajlam, a
léphez való kötődés, a faltatás vitalitása és a méz kilogrammja.
- Tavaszi megindulás: Ne legyen túl korai, de alkalmazkodjon a terület virágzá-
sához, kivéve, ha a méhész más piacokra akarja eladni az anyákat (a legkorábbi
családokat az ország déli részébe, a legkésőbbieket az északiba).
- Rajzási hajlam: Az alapján lehet felmérni, hogy hány sejtet hoztak létre (az
olyan családokat nem lehet rajzási hajlamosnak tekinteni, melyekben há-
roméves anya van vagy helytelen a kezelési technika, vagy túl kicsi kaptárba
vannak bezsúfolva a méhek, de 5-6 sejtet létrehoznak; ezeket ki kell zárni a
szelekciós programból).
- A léphez való kötődés: Úgy lehet felbecsülni, hogy egy vagy több méhvel
fedett fas keretet kiemelünk, és erősen megrázzuk. Minél inkább hajlamosak
a méhek együtt maradni, és védeni a faltatást, annál nagyobb lesz a család
kiosztott pontszáma (léphez való kötődés = engedelmesség).
- A fasítás vitalitása: A fasítás minőségét és mennyiségét jelzi, minél kiterjed-
tebb, egységes és tömör, annál nagyobb pontszámot kap (1-től 5-ig). A fasí-
tásos keretet képzeletben hat egyenlő részre osztjuk, és az élőállománynak
legalább egy hatodot be kell fednie.
- A termelt méz kilogrammja: Azt mutatja, hogy egy szezon alatt mennyi mézet
lehetett pergetni a családtól (a fészekbe rakott vagy onnan elvett lépet nem
számítva).
A felmérés során minden paraméter kiosztott pontszámát egy speciális felmérési
űrlapra kell rávezetni, így az év végén lehetővé válik ítéletet alkotni a képlet
alapján számított indexből (I), melyet minden mért paraméterre alkalmazunk:
I = (a nővér anyák átlagos értéke – a méhészet átlagos értéke)
+
(egyéni érték – a méhészet átlagos értéke)
Miután – a különböző paramétereket fgyelembe véve – alkalmaztuk a képletet,
össze lehet állítani egy eredménylistát a kaptárok között, hogy melyek érték el a
legmagasabb pontszámokat. Így a kétéves megfgyelés eredményeként lesz egy
olyan kaptár, mely első helyezést ért el, és egy másik, mely második lett. Ezután
28
tavasszal – a harmadik helyezéstől lefelé – az összes családban kicseréljük az
anyákat olyan új anyákkal, melyeket az első két helyezést elért család termelt ki.
Ezután a megfgyelést tovább folytatjuk a következő két évben, és így tovább.
Egyébként az I ^ osztály (A) lesz felhasználva a herék előállítására és az
anyáknak való lárvák gyűjtésére, míg az II ^ osztály (B) csak az anyáknak való
lárvát adja. Újból két csoport anyatestvérünk lesz, melyek a törzshöz tartoznak
(A anyák × A herék) és (B anyák × A herék), és ezeket tarthatjuk megfgyelés
alatt ismét két évig.
A megtermékenyítő keretek mérete a jó anyák létrehozása érdeké-
ben
Az elvárt genetikai származás mellett a jó anyák létrehozásának feltétele, hogy
a megtermékenyítő keretek megfelelő méretűek (legalább 3-4 fél lép a fészkek-
ben) és sűrűn lakottak legyenek, hogy az anya, amikor visszatér a párosodási
repülésből, és elkezdi a peték lerakását, akkor megfelelő ellátást kaphasson.
Minden termelési ciklusban fontos, hogy legyen elegendő üres sejt, biztosítva
legyen a faltatás jó minősége és mennyisége, mielőtt megjelölnénk és elhelyez-
nénk oda az anyát. A túl kicsi megtermékenyítő keretek arra késztetik az anyát,
hogy túl hamar kezdjen a párosodási repülésbe, és nem teszik lehetővé elég pete
lerakását a genetikailag értékes anya számára.
Végül fontos számba venni, hogy a méhtenyésztésben milyen okok teszik
különösen bonyolulttá a szelekció folyamatát:
- Az anyák természetes párosodása szabad és többszörös.
- A hímek szűznemzéssel jönnek létre.
- A szelekció következményét elfedheti a család adaptációja a helyi klímához
és legelőkhöz.
- A legtöbb fenotípusos jelleg számos viselkedési folyamat eredménye.
- Az egyedi viselkedést (egyetlen család) nagyban befolyásolja a szociális kör-
nyezet.
- A termékenyítő érték csökkenni szokott a beltenyészeti együttható növekedé-
sével.
- A méztermelés sok oknak és hatásnak az eredménye, ezért nehéz azt értékelni:
ennek a jellegnek a kiválasztása sok más tulajdonság javulásával járhat, ami
pozitívan korrelál vele, de lehet, hogy pont fordítva történik.
Kombinált szelekció családi mintában
A fent leírt genetikai szelekciós gyakorlat leírása nem más, mint a „kombinált
szelekció családi mintában”, mely fgyelembe veszi az anyatestvérekkel ren-
delkező kaptárok egyéni és csoportos értékét, és a fenti képlet segítségével egy
29
indexszámot rendel hozzájuk. Azonban jó lenne, a jó minőségű anyák és apák
kiválasztása után, az utódokat ellenőrzött megtermékenyítéssel létrehozni (hiva-
talosan elismert és jól izolált megtermékenyítő állomásokon). Ezzel biztosíta-
nánk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt értékes genetikai állomány jöjjön létre,
és elterjedjen a lehető legszélesebb körben (különösen a herék és a megtermé-
kenyített anyák), és így a hibrid herék vagy a genetikai szelekciós programban
nem részt vevő herék okozta szennyezés meghiúsuljon.
Azonban az anyaméhek mesterséges megtermékenyítése kizárja azt a lehető-
séget, hogy olyan herék termékenyítsék meg őket, melyek idősebbek, szexuáli-
san érettebbek, élénkebbek, ellenállóbbak és rusztikusabbak. A laboratóriumban
az operátor csupán a herék fenotípusos értékelése alapján választ közülük egyet
a sperma levételhez, és nem értékel valóságos párosodási képességük alapján.
Ezért, ha főleg vagy kizárólag ezt a technikát használjuk, melynek az lenne a
fő célja, hogy jól szelektált egyedeket hozzunk létre, azt kockáztatjuk, hogy
olyan vérvonalakat hozunk létre, melyben a herék, más állatfajhoz hasonlóan,
alacsony fokú természetes párosodási hajlammal rendelkeznek. Az ilyen je-
lenség kétségtelenül korlátozná a biodiverzitást megőriző, javító és elterjesztő
képességet, mely pedig létezik az Apis mellifera különböző fajtáinak őshonos
populációiban.
Őshonos méhek és a terület

Ahogy múlik az idő, és a termelés, kereskedelem és a méhek csereberéje egyre
intenzívebbé válik, a múlthoz viszonyítva lecsökken az őshonos méhek gene-
tikai állománya. Ennek oka még az is, hogy az idegen országokból való méhek
– helytelen – importja nagyon olcsó. Manapság a genetikai elszegényedés és
hibridizáció annyira elterjedt, hogy sok őshonos háziméh egyedi tulajdonságai
már veszélyben vannak, súlyos viselkedési, termelési, kezelési és patologikus
visszaütésekkel rendelkeznek.
Genotípus és fenotípus
- Minden élő szervezet sejtekből áll, melyek tartalmazzák a strukturális szerve-
ződés egységeit.
- Az állatok – és ezért a méhek – teste is sejtekből épül fel, és minden sejtben
megtalálható a sejtmag, mely tartalmazza azt a genetikai információt, mely
ahhoz kell, hogy az egyed kialakuljon. Ez az információ a DNS-molekulák-
ban van, melyek kromoszómává szerveződnek.
- Ha egy egyedet megtekintünk, nem szabad elfelejteni, hogy tulajdonságai
nemcsak genetikai állományától függnek, hanem a környezettől is, amiben él.
A környezetet a lehető legszélesebb értelemben kell felfogni.
30
- Fenotípusnak hívjuk az egyed minden olyan tulajdonságát, mely megfgyel-
hető bármilyen megfgyelési módszerrel. Genotípusnak hívjuk azokat a géne-
ket vagy genetikai információkat, melyeket a szülők adnak át az utódoknak
az ivarsejtek által, és amelyek irányítják – a környezeti tényezőkkel együtt-
működve – az egyed kialakulását és funkcionalitását. Mindezt a következő
egyenlettel lehet leírni: F = G + K, ahol: F = fenotípus, G = genotípus, K =
környezet.
Ilyenformán a család jellege az anya és a munkások genotípusa közti interakci-
óból ered, valamint a környezeti hatásokból.
A következő módon lehet összefoglalni azokat a tulajdonságokat, melyekkel
az őshonos anyának rendelkeznie kell: kiváló peterakási gyakorlat, nagymérté-
kű feromontermelés, jó peteplazma tényezők.
A következő tulajdonságokkal lehet jellemezni a dolgozó méheket: a fasítás
kiváló gondozása, hosszú életre való hajlam, kiváló hordóképesség, jó reagálás
a feromonokra, a fő betegségekkel szembeni ellenállás, higiénia és jó ösztönök.
Ezek a tulajdonságok – kombinálva az ökoszisztémával, az éghajlattal és a jó
méhtartási gyakorlattal – segítenek meghatározni azt a reakciót, melyet a kaptár
adni fog a méhész által végzett szelekcióra válaszul.
Néhány méhtartási probléma
A méhész birtokában lévő családok hajlamosak a rajzásra. Ebben az esetben,
mielőtt a szelekciós munkát elkezdenénk, néhány anyát arra kell kényszeríteni,
hogy kis területen fejlődjön (4-5 keretes kaptárokban), hogy a következő ta-
vasszal értékelni lehessen a valóságos rajzási hajlamot. Ha elkezdjük az előző
részben leírt szelekciós folyamatot, és kiválasztottuk a két legjobb családot az
eredményindex alapján, akkor elkezdhetjük az anyák előállítását. A technika
alkalmazása során – a kiválasztott családokban – az egyes faltatási ciklusokban
ne legyen több mint 20 anyabölcső, hogy minden álca biztosan jól táplált le-
gyen, és születéskor az anyabölcső alján még maradjon valamennyi méhpempő,
mert ez a jele a gondozó méhek jó munkájának. Amikor a sejtek már közel van-
nak a tényleges megszületéshez, és behelyezhetőek a megtermékenyítő keretbe,
a következőket kell fgyelembe venni:
- az anyabölcsőket olyan természetes pozícióban tartsuk, ahogy a méhek meg-
építették azt;
- a fatal lárvákat költözésétől számított 11-12 napon belül nem kell kivenni;
- nem szabad kis méretű keretbe helyezni őket;
- a fatal anyáknak fel kell ajánlani a lehetőséget, hogy nagyszámú válogatott
herével párosodjanak, amelyek felnőttek és szexuálisan érettek (40-50 here
jusson egy anyára);
31
- ha az időjárás engedi, az anyák megtermékenyüljenek életük első 15-16. nap-
jában;
- mielőtt megjelölnénk az új, termékeny anyákat, győződjünk meg fasításuk
minőségéről és mennyiségéről.
Csak ilyen munkával lehet elérni a genetikai egyformaságot, a jó és állandó
termelést méhészetünkben, valamint azt, hogy minden egyes országban – most
és a jövőben is – kiváló, őshonos mézelő méhek éljenek.
32
1. űrlap
A CSALÁD EGYEDI ŰRLAPJA
BETEGSÉG FELMÉRÉSI CÉLLAL
Méhész kódja:…………………… Méhészet száma:………………………………...
Kaptár száma:…………………… Anyaméh, év:……………………………………
Vizsgálat dátuma:…………………………………
Pontszám Fiasítás vitalitása* Ingerlékenység Rajzási ösztön
5 Nagyon kompakt Nagyon nyugodt Nincs anyabölcső
4 Kompakt Füsttel nyugodt Kevés anyabölcső
3 Közepes Kicsit agresszív Sok anyabölcső
2 Alacsony Agresszív Rajzott
1 Nagyon gyenge Nagyon agresszív Árva
Adott
pontszám
A termelt méz mennyisége az egész év alatt (kg): ……………………………………
Jelmagyarázat: A varroa jelenlétének felmérése a Fiasítás vitalitása* elemzése alapján
A varroa
felmérése
pontszámok
adásával
(1-től 5-ig)
Pontszám
= 1
Pontszám
= 2
Pontszám
= 3
Pontszám
= 4
Pontszám
= 5
Kevés méh,
sok elpusz-
tult álca,
a család
elpusztult
Deformált
méhek
jelenléte,
sok sejt
elpusztult
álcával
Deformált
méhek
jelenléte,
kevés sejt
elpusztult
álcával
A fasítás
nem nagyon
kompakt,
van néhány
deformált
méh
Kompakt
fasítás,
rendszeres
kelés a tél
idején

33
1. függelék
Felmérő űrlap a kaptárak kiválasztásához (év: ………………)
Dátum: ................................................... Hely: ...................................................
Méhészet: .............................................. Kaptár száma: .....................................
Paraméterek Értékelés
Tavaszi indulás 1 □ 2 □ 3 □ 4 □ 5 □
A fasítás vitalitása 1 □ 2 □ 3 □ 4 □ 5 □
A fasítás minősége
Egész keret: □
Félkeret: □
2
/
3

1
/
2

1
/
3

A család számbeli ereje
(A keretek fedve vannak méhekkel: n/10)
(………. /10)
Fiasítás korlátozott-
ságának periódusa
(A fasítás megszakadása)
……………..…-tól ………..…….-ig
Élőállomány/termelés
arány
(A felnőtt méhek és a fasítás, valamint a méz és
virágpor aránya)

3
/
3

2
/
3

1
/
2

1
/
3

Rajzási tendencia
1 □ 2 □ 3 □ 4 □ 5 □
Termelt méz ………………. kg
34
A fasítás minőségének és mennyiségének értékeléséhez a lépet képzeletben hat
egyenlő részre kell osztani (ahogy a képen vörös vonallal látszik), aztán 1-től
5-ig osztályozni kell az 1-es űrlap kérdései szerint. Egyhatod részét mindig fed-
nie kell a virágpornak és a méznek.
Ahhoz, hogy kiválasszuk szelekcióra a családokat (a tenyészállományt: az anyá-
kat és a heréket) az 1. számú függelékben lévő űrlapot kell használni, és minden
méhészeti állomáson egyedi felmérést kell végezni legalább két egymást követő
éven át.
A kétéves megfgyelés végén (legalább négy látogatással évente) minden ja-
vítandó paraméter osztályzása alapján (I), a következő képlettel egy eredmény-
osztályozási listát lehet felállítani:
Eredmény index (I) =
(nővér anyák átlagos értéke – a méhészet átlagos értéke)
+
(egyéni érték – a méhészet átlagos értéke)
Példa a képlet alkalmazására, tekintettel a kiválasztandó kaptárok osztályozásá-
ra, a „méztermelés-paraméter” fgyelembe vételével:
35
1
A
2
B
3
A
4
B
5
A
6
B
7
A
8
B
9
A
10
B
11
A
12
B
13
A
14
B
15
A
16
B
17
A
18
B
19
A
20
B
8 15 20 17 34 19 5 16 11 17 22 19 7 15 16 17 12 18 41 17
Átlagos
anya-nővér
genetikai
vonal
(törzs) A
17,6
Átlagos
anya-nővér
genetikai
vonal
(törzs) B
17,0
Eredmény index (I) =
(nővér anyák átlagos értéke – a méhészet átlagos értéke)
+
(egyéni érték – a méhészet átlagos értéke)
Az eredményindex kiszámítása a 9-es számú kaptár esetén a „méztermelés-pa-
raméterre” tekintettel:
(17,6 – 17,3) + (11 – 17,3) =
(17,6 – 17,3) = 0,3
(11 – 17,3) = - 6,7
0,3 + (- 6,7) = - 6,4
(Kiderül, hogy a 9-es számú kaptárban az „A” genetikus vonalú anyák negatí-
vak genetikus szelekcióra, és így nem szabad őket felhasználni a mézparaméter
javítására.)
36
37
III. Méhek és a fenntartható környezet
1. A méhek jelentősége a környezet, az élelmiszer-termelés és az
ökorendszer szempontjából
Egy dolgozó méh naponta tíz hordást végez, és úgy tartják, hogy életében ösz-
szesen húsz napra hagyja el a kaptárt. A húsz napos hordás során körülbelül
300 000 virágot látogat meg azért, hogy 0,6 gramm mézet összegyűjtsön. Ezért
egy 450 grammos üveg méz előállításához 750 méh dolgozott egész életében.
Ez idő alatt együttesen 225 000 000 virágot kerestek fel, és ezek a virágok mind
a legszebb színüket és illatukat mutatták: „Gyertek ide, vegyétek el a nektáro-
mat és virágporomat, én vagyok a legédesebb.” És itt következik a csodálatos
csere: nekem szükségem van rád, neked szükséged van rám. Az egyik virágról a
másikra szálló méhek virágport is visznek magukkal, mint valami postások. És
a postás jó fzetséget kap: mézet és nektárt. A tudományos szó: a megporzás, a
virágpor átvitele egyik virágról a másikra.
1. táblázat: A háziméhek szerepe a gyümölcsfák hozamában
Gyümölcs Fajta
Gyümölcskötődés
(%)
Hozam/fa (kg)
Sárgabarack Trevatt
Nyitott*
Zárt**
19
11
99
67
Cseresznye Moss Early
Nyitott
Zárt
36
2
35
2
Őszibarack
Golden
Queen
Nyitott
Zárt
26
22
216
155
+
Őszibarack Crawford
Nyitott
Zárt
28
10
47
18
Szilva Satsuma
Nyitott
Zárt
6
2
38
15
Alma Yates
Nyitott
Zárt
240
8
125
9
Körte
Winter
Nelis
Nyitott
Zárt
53
5
88
12
* Nyitott fa: olyan fák, melyek elérhetőek a méhek és más rovarok számára.
** Zárt fa: olyan fák, melyek virágzásuk során elérhetetlenek voltak a méhek
számára, hogy ne történjen megporzás.
+ A leszedett gyümölcs súlya nem nagyon különbözik.
38
A pontos számok nem ismertek, de úgy becsülik, hogy élelmiszereink egy-
harmadához háziméhek általi beporzásra van szükség. Más rovarok is végeznek
beporzást, ilyenek a magányos méhek, darazsak, molyok vagy bizonyos lepkék
stb. Az sem biztos, hogy a háziméhek a leghatásosabb beporzók. Különösen a
kőműves méhekről mondják, hogy hatékonyabbak. Megkérdezheti valaki, hogy
tényleg ennyire fontos a beporzás? Beporzási kísérletek eredményei mutatják a
különbséget a háziméh általi és a természetes beporzás között. A fenti táblázat
egy kísérlet eredményét mutatja be. A kísérlet arra irányult, hogy meghatároz-
zák a méhek mint megporzók hasznosságát a gyümölcsfák hozamában (1. táb-
lázat). Összehasonlították a gyümölcskötődést és a gyümölcshozamot a nyílt
fákról és az olyan fákról, melyeket virágzás idején izolációs hálóval letakartak,
hogy a méhek ne érintkezhessenek a virágokkal.
2. táblázat: Néhány érdekesség a méhekről és a tevékenységeikről
Kérdés Felelet
Hány virágot kell a méheknek felke-
resni fél kiló méz előállításához?
Kétmilliót.
Hány virágot kell egy méhnek felke-
resni ahhoz, hogy megtöltse a kosa-
rát?
1500 virágot.
Milyen messzire repül kaptárnyi méh
egy kiló méz összegyűjtéséhez?
Több mint 120 000 km-t, vagyis há-
romszor kerülnék meg a földet.
Mekkora területet kell egy méhnek
bejárnia, hogy egy adag virágport ösz-
szegyűjtsön?
Kb. 30 km
2
-t, vagyis kb. 3000 hektárt.
Milyen nehéz egy virágpor-szállít-
mány?
Kb. 10 mg.
Milyen gyorsan repül egy méh? Kb. 24 km/órával.
Mennyi méz kellene ahhoz, hogy az-
zal az energiával egy méh körberepül-
je a világot?
Kb. 28 gramm.
Mennyi ideig él egy munkás háziméh? Kb. 42-45 napot főidényben.
Mennyi mézet készít egy dolgozó éle-
te alatt?
1
/
12
teáskanálnyit, 0,6 grammot
Mennyi lépviaszt tartalmaz egy tonna
méz?
Kb. 9 kg-ot.
Hogyan kommunikálnak a méhek
egymással?
Tánccal.
39
Érzik a méhek a szagot? A háziméheknek 170 szagreceptoruk
van, míg a gyümölcslegyeknek csak
62, a szúnyogoknak 79. Felismerik az
ismerős méheket és az ételt is. Olyan
éles a szaglásuk, hogy sok száz virá-
got meg tudnak egymástól különböz-
tetni, és több méter távolságból azt,
hogy a virágban van-e virágpor vagy
nektár. Minden kaptárcsaládnak saját
illata van, hogy a méhek felismerjék
egymást.
Hány szárnya és szeme van a méh-
nek?
A háziméhnek két pár szárnya van,
hat lába, két összetett szeme, mely
sok ezer pici lencséből áll, és három
egyszerű szeme a feje tetején.
Hány méh tud megölni egy embert? 600-800 háziméhnek elég mérge van
ahhoz, hogy egy 100 kg-os embert
megöljön vele.
Milyen idősek a méhek? A háziméhek 150-180 millió éve ala-
kultak ki.
Milyen gyors a méh szárnya? A háziméh szárnycsapása hihetetlenül
gyors: másodpercenként kb. 200, ettől
van a rájuk jellemző zümmögés.
Milyen messzire üldözhet egy méh
valakit?
Sok km-re, ha megzavarják őket.
Hány méh van egy kaptárban? Egy erős kaptárban 70-100 000 méh
van.
Mikor van az összes méh a kaptárban? Éjjel és rossz időben.
Mikor alszanak a méhek? A méhek nem alszanak. Időnként
szundítanak egyet. Egész nap dolgoz-
nak a mezőn: nektárt, virágport, vizet,
propoliszt stb. gyűjtenek. Éjszaka a
kaptárban dolgoznak: új viaszsejteket
építenek, javítják a régieket stb.
2. Megporzás
A háziméheknek, amellett hogy olyan termékeket állítanak elő, mint a méz,
méhviasz, méhpempő, méhméreg és propolisz, melyek gazdag tápértékkel ren-
40
delkeznek és gyógyhatásúak is, van egy fontosabb funkciójuk: nevezetesen a
növények megporzása. Ezzel biztosítják a növények jó hozamát mind meny-
nyiségileg, mind minőségileg. A megporzás biztosítja a növény megterméke-
nyülését és a terméshozam nagyságát. Még a gyümölcs alakját és méretét is
befolyásolja. A hímivarú növények termelik a virágport, és nagyon fontos, hogy
ez elkerüljön a megfelelő nőivarú virágra, így az megtermékenyüljön. A szél,
amit sokan elsődleges megporzó tényezőnek tartanak, nem elégséges minden
növényfaj esetében, mert nem tudja biztosítani a homogén megporzást, és a
nehezebb virágporokat nem tudja elhordani. A világ élelmiszer-termelésének
90%-át 82 féle növényből állítják elő. Ezek közül 63 (77%) igényli a méhek
általi beporzást. Különösen 39 növényfajnál nagyon szükséges a beporzás. Az
emberek által fogyasztott ételek egyharmada olyan növényekből áll, melyek
közvetve vagy közvetlenül igénylik a beporzást. A méhcsaládokra a virágzás
idején azért van szükség, mert ők biztosítják a megfelelő beporzást. Nyilvánva-
ló, hogy a méhcsaládok hozzájárulnak a gyümölcsöskertek produktivitásához,
és ha hatékonyan használják őket, akkor a hozamok növekedéséhez is. Ha a gaz-
dálkodók elvégeznek minden művelési munkát, de nem törődnek a beporzással,
akkor nem lesz sikeres a termelésük. A háziméhek elsőrangú beporzók, mivel
nagy családokban élnek, könnyen lehet őket költöztetni és irányítani.
Mivel a mai mezőgazdaságban az intenzív gazdálkodás és a rovarirtók hasz-
nálata jelentősen lecsökkentette a természetes beporzók számát, az egyetlen
beporzó, mely teljesítheti ezt a feladatot, a háziméh. Szakemberek véleménye
szerint a hatékony beporzás érdekében 3-4 méhkaptárnak kell lennie egy hek-
tárnyi területen. A méhek aktivitása kicsi szeles és árnyékos területeken. Ebben
az esetben a virágok nem lesznek rendesen beporozva, és a gyümölcsök mérete
kisebb lesz. A kaptárok ne legyenek túl messzire a beporzandó növényektől,
hogy maximális beporzási eredményt érhessünk el. A háziméhek legfeljebb 11,3
km-re tudnak elrepülni, de sikeres munkát csak legfeljebb 5-6 km távolságban
tudnak végezni. Legszorgalmasabbak akkor, ha 600-800 méteres távolságról
hordanak. Az USA-ban először 1909-ben béreltek a farmerek kaptárt beporzás
céljából. Később ez elterjedt a világ más részén is.
A méhek a megporzással nem csak a kultúrnövények hozamát emelik minő-
ségi és mennyiségi tekintetben, hanem a vadnövények beporzását is elvégzik,
ilyen módon hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a növények is szaporodjanak és
terjedjenek. Ezáltal bővül a vadon, a növények és állatok változatosabbá lesz-
nek. A szakmai leírásokat be kell tartani, és a méheket optimálisan kell használni
a kultúrnövények megporzása érdekében. Ez előmozdítja a méhészet fejlődését,
és elősegíti a növények hozamának emelkedését.
A méhek, és ezen belül a háziméhek legfontosabb funkciója – amellett a köz-
vetlen haszon mellett, hogy a kultúrnövények beporzását biztosítják – az, hogy a
természetben a vadnövények beporzását is biztosítják. Ezáltal ezek folytonossá-
41
ga fennmarad, továbbterjedhetnek az egész Földön: a hasonló csoportba tartozó
növényfajok fennmaradnak, aminek következtében az állatok ezrei is megma-
radnak, mert élelemként, búvóhelyként vagy fészkelőhelyként használják eze-
ket a növényeket. Míg a méhek biztosítják a biológiai változatosság folyama-
tosságát, tevékenységüknek sok olyan következménye van, melyek fontosak az
életünkben, és melyekre nem is gondolnánk, mint például az erózió megelőzése.
Azoknak a növényeknek a léte, melyeknek a beporzását kizárólag
oligolektikus (egy növényre specializálódott) méhek végzik, nagyrészt a mé-
hek aktivitásától függ, ha vegetatív szaporításukra nincs lehetőség. Ezek a nö-
vényfajok, melyek kizárólagosan méhek beporzása által szaporodnak, fontosak
az emberiség szempontjából. Ilyenek pl. a fészkesvirágzatúak (Asteraceae), a
pillangósvirágúak (Fabaceae), a mályvafélék (Malvaceae), a ligetszépefélék
(Onagraceae) és a kaktuszfélék (Cactaceae). Mint köztudott, az erózió igen
fontos probléma például Törökországban, ahol a talaj tonnái mosódnak a ten-
gerbe minden évben. Nagyon nehéz megbecsülni azoknak a növényeknek és
állatoknak a számát, melyek a természet eróziója miatt elpusztulnak.
A háziméhekre a mezőgazdaság elengedhetetlen elemeként kell tekintenünk,
és használnunk kell őket a beporzásra, a többi mezőgazdasági tevékenységgel
együtt és mellett. Ez növelni fogja a mezőgazdasági termelés minőségét és
mennyiségét, megerősíti a méhcsaládokat, elősegíti a méhészkedés elterjedé-
sét, emellett agronómusokat és más diplomásokat fog a méhészkedés irányába
terelni.
1. kép: Méhek általi beporzás
A fentiek alapján sok tudományos kutató úgy gondolja, hogy a méhek a legfon-
tosabb beporzó rovarok. Az tény, hogy a méhek több mint 250 ezer fajta virágos
növényt látogatnak meg, poroznak be minden évben az egész világon. Köztu-
dott, hogy Törökországban körülbelül 300 vad- vagy kultúrnövénynek van nek-
tárja és így jelentősége is a méhészet számára. A méhek azért látogatják a növé-
42
nyeket, hogy nektárt és virágport gyűjtsenek tőlük. A nektár szénhidrátforrás, a
virágpor pedig fehérje forrása is. Vannak olyan mezőgazdasági termelők, akik
a méhészek ellen vannak, mert azt hiszik, hogy a háziméhek károsítják a virá-
gokat és a gyümölcsöket. Ez a gondolkodás nem csak bosszantja a méhészeket,
hanem a mezőgazdasági termelőknek is kárt okoz a termelés vesztesége miatt.
Valójában a háziméhek nem bántják a virágokat és a gyümölcsöket, hiszen nem
képesek harapni, mivel a szájszervükkel csak nyalni és szívni tudnak.
3. A méhek fzikai és környezeti igényei
Ahogy egy másik területen látni fogjuk, a méhek kiszolgáltatottak: járványoktól
és betegségektől szenvednek. Számos jele van annak, hogy a rovarirtók és más
vegyi anyagok használata a mezőgazdaságban – továbbá más tevékenységek
a természetben – rossz hatással vannak a méhek szaporodási és tájékozódási
képességére, illetve természetes viselkedésük más aspektusaira. Az alábbiakban
felsoroljuk a méhek és a kaptár szükségleteit, de elsősorban tiszta környezetet
igényelnek, olyan virágokat és levegőt, melyet nem szennyeztek be vegyi anya-
gok.
Mire van szükségük a méheknek?
A háziméheknek tiszta környezetre van szükségük, ezen kívül hajlékra, nektár-
ra, virágporra, propoliszra és vízre.
- Hajlék: A természetben a mézelő méh mindenféle természetes üreget felhasz-
nál arra, hogy megépítse faltató fészkét. Valaha ismert kifejezés volt a méhes
fa. Olyan fára vonatkozott, melyben egy méhraj vagy -család élt. Azért tudjuk
a méheket tartani, mert a házi méhek alkalmazkodnak az ember alkotta kaptá-
rokhoz.
- Nektár: A méhek nem tudnak mézet készíteni nektár nélkül. (A nektár cukros
folyadék, melyet a virágok termelnek.) Virágok százai állítanak elő nektárt,
de nem mindannyian fontos mézforrások. Gyakran a mézet vadvirágméznek
hívjuk. Ez azt jelenti, hogy a méhek által termelt méz sokféle nektárforrásból
ered. Azonban a méhek szívesen termelnek mézet a fontosabb nektárforrások-
ból, és ezeket könnyen be lehet azonosítani ízük, színük alapján. Ilyen például
a hajdina, a lóhere, a repce, az akác, a hanga, a zsálya, a fenyő és a bogáncs,
csak néhányat említve.
- Virágpor: Miközben a dolgozó méhek nektárt gyűjtenek a virágokból, kis vi-
rágpordarabkák ragadnak rá testükre, és golyócskákban összegyűlnek a hát-
só lábukon. Hátsó lábukon vannak a virágporkosárkák (szőrből és speciális
struktúrákból), amiben haza tudják vinni a virágport a kaptárba. A virágport
néha úgy is hívják, hogy méhkenyér. A virágpor olyan tápanyagokat tartal-
43
maz, melyeket a dolgozók speciális mirigyeikkel lárvatáplálékká alakítanak
át, és azzal etetik a lárvákat. Meg kell itt jegyezni, hogy a dolgozók olyan
élelmet is előállítanak, melynek a neve méhpempő. A méhpempő különleges
étek, melyet olyan lárvának adnak, melyből azt akarják, hogy anya legyen.
Becslések szerint egy erős család ötven kilogramm virágport használhat fel
egy évben.
2. kép: Vad mézelő méhek egy doboz-
ban építkeznek
4. kép: Nektár gyűjtése egy virágból
3. kép: Tele az üveg léppel és méhvel
5. kép: Berepülés a virágkehelybe
44
6. kép: Méh virágporral 7. kép: Isznak a méhek
- Propolisz: Mint ahogy már korábban leírtuk, a propoliszt arra használják a
méhek, hogy beragasszák a lyukakat és réseket a kaptárban. Ezt a háziméhek
a fák és bokrok váladékaiból gyűjtik. Előfordult már, hogy a méhek elpusztult
egeret propolisszal szigeteltek el a kaptárban.
- Víz: A víz alapvető fontosságú a méhek életben maradása szempontjából. A
méheket mindig jó vízforrás mellé kell telepíteni, vagy a méhésznek kell gon-
doskodnia a tiszta vízről.
45
IV. A méhek tavaszi és nyári gondozása
1. A méhek tavaszi gondozása
A sikeres méhészkedés alapfeltétele, hogy megfelelő tudással gondozzuk és táp-
láljuk a családokat. Ennek a szorgalmas és titokzatos hadseregnek, melynek tagjai
naponta milliószor lebbentik a szárnyaikat, hogy a természet kínálta virágrenge-
tegből elvegyék, ami nekik jár, egészségesnek kell lennie. Azért fontos, hogy a csa-
ládok mindig erősek legyenek, mert a növényfórát így tudják a lehető legjobban
kihasználni, illetve a megporzást a megfelelő szinten elvégezni – a jó termés érde-
kében. A családokról az évszaknak megfelelően kell fgyelmesen gondoskodnunk,
hogy méhállományunk erős és egészséges maradjon. Azokon a területeken, ahol
méheket tartunk, a virágzás kezdetekor kell az első intézkedéseket megtennünk.
A tavaszi gondozás a hideg napok elmúltával kezdődik. A kaptárban tartott
családok egyedei kijárhatnak a mezőkre. Ahogy az idő javul, megkezdődnek a
kirajzások, és a méhek a bennük felgyülemlett ürüléket elkezdik kihordani. Ebben
az időszakban a családokat kívülről ellenőrizzük. Az ellenőrzés során feljegyez-
zük az anya meglétét, a méz és a család állapotát, és ennek alapján intézkedünk,
gondoskodunk a táplálásról. A tavaszi ellenőrzés fő célja az, hogy lássuk, hogyan
vészelték át a telet, van-e elég táplálékuk a kaptárban, megvan-e a királynő, mi-
lyen a peterakási helyzet, mennyi a dolgozó méh, van-e jele penésznek vagy más
betegségnek a lépeken. Kaptárellenőrző-könyveket vagy -lapokat vezetünk azért,
hogy meg tudjuk ítélni a kaptárok állapotát, hogy melyik kaptárnak mire van szük-
sége, milyen az anya kora és peterakó státusza, a fasítás és a felnőtt méhek meny-
nyisége, mennyi a méz és a virágpor mennyisége, van-e betegség stb. A tavaszi
ellenőrzéskor a betegségeket és a kórokozókat azonosítjuk, valamint az anya létét,
teljesítőképességét. Így a szükséges óvóintézkedéseket időben megtehetjük.
Az első ellenőrzés ideje
A földrajzi régiótól függ az, hogy a kaptárban áttelelő családokat tavasszal mi-
kor viszik ki szabadba. Az első ellenőrzést délelőtt 11 és délután 2 óra közt lehet
elvégezni, ha elég meleg az idő, árnyékban 16-20 ºC van, és napsütéses, szél-
csendes az időjárás. Ez az ellenőrzés, mely a kaptárok kinyitása nélkül történik,
egy általános képet ad a családról. Az egészség első jele, ha a méhek jól repül-
nek, és virágport hordanak. A kaptár kinyitása és vizsgálata a legmegfelelőbb
hőmérsékleten és időben történjen. Az ellenőrzés során a család ne fázzon meg.
Ha mégis meghűlnek, akkor fgyeljünk arra, hogy a méheknek nagy mennyiségű
mézet kell elfogyasztaniuk, hogy újra 35 ºC-ra emeljék a hőmérsékletet, mely a
bábok fejlődési hőmérséklete, és megfelelő egészségük szempontjából is.
46
A kaptár felnyitása és vizsgálata
A méhésznek mindig védőfelszerelést kell hordania, amikor méhekkel dolgozik.
Meg kell gyújtani a füstölőt, mielőtt elkezdi a munkát. A lényeg, hogy jól bein-
dítsuk a füstölőt, mielőtt a méhek közé mennénk. Sokféle füstölőanyag van. Ne
tegyünk sok tüzelőanyagot az éppen fellobbantott tűzhöz. Az a cél, hogy legyen
jó, hűvös füst a füstölővel való pumpálás során. Még egy fontos dolog: a nap
közepe táján vizsgáljuk a méheket. Olyan napot válasszunk, amikor a méhek
hordanak, és nagyon elfoglaltak. Kerüljük a felhős, borult időjárást, vagy ami-
kor vihar várható. A méhek nagyon ellenségesek tudnak lenni viharok idején.
Ezért:
- Először győződjünk meg arról, hogy kész van-e minden. Megvannak-e az esz-
közök a kaptárhoz? A füstölő ég? Mi van a szomszédokkal? Gyerekek?
- Lehetőleg oldalról közelítsünk a kaptárhoz. Ne álljunk a bejárat elé. Ha oda-
állunk, egyszer csak azt vesszük észre, hogy egy alakzatba állt méhraj van
mögöttünk.
- Használjuk az eszközöket, amivel eltávolítjuk a kaptár tetejét. Füstöljünk egy
kis füstöt a bejárat felé.
- Utána távolítsuk el a belső fedelet. A méhek hajlamosak arra, hogy ezt odara-
gasszák propolisszal a kaptár belső falához, ezért lehet, hogy le kell feszíteni.
A füstölő mindig beavatkozásra készen legyen.
- A belső fedél sikeres eltávolítása után látszanak a felső fókban lévő keretek
felső lécei. A méhek elkezdenek vándorolni felfelé a keretek között a behatolás
irányába. Alkalmazhatunk egy kis füstöt, hogy lenyugtassuk őket. Néhányan
felrepülhetnek és körözni kezdhetnek. Ne törődjünk velük.
Tudjuk, hogy mit csinálunk a kaptárban:
- Lassan mozogjunk. Kerüljük a hirtelen mozdulatokat.
- Ne tartsuk a kaptárt nyitva hosszú ideig.
Új kaptár esetén a következőkre kell fgyelemmel lennünk:
1. Építenek-e a méhek új lépet arra a műlépre, amit behelyeztünk a kaptárba?
Az új lép szép fehér vagy halványsárga.
2. A viaszsejtek tele vannak-e jól tömörített virágporral – kis méz hozzáadásá-
val –, hogy a virágpor konzerválódjon? A virágport a peték és lárvák mellett
raktározzák (a sejtekben jobb oldalon), mert szükség lesz rá a lárvák eteté-
séhez, hogy azok fejlődjenek. A bal alsó sarokban, néhány sejtben méz és
nektár van, melynek felszíne csillog a fényben.
3. Az összes keretet kiemeljük? Ez attól függ, milyen régen vannak a méhek a
kaptárban. Ha a lépeket kiemeltük, meggyőződhetünk róla, van-e egy új fel-
47
ső fók, amit a családnak tudunk biztosítani? Ajánlatos új felső fókot bizto-
sítani, ha a lép ¾ része telített. Utoljára azokat a kereteket húzzuk ki, melyek
a kaptár fasításán kívül vannak. A méhek ösztönösen mézet raktároznak
ezekbe a külső keretekbe. Ne vegyük el tőlük.
4. A fasítás a lépes keret közepén található. Világos- vagy sötétbarna színű.
Nehéz meglátni a petéket, különösen az új lépben, de meg kell tanulni, ho-
gyan vegyük észre azokat. Úgy néznek ki, mint kis cukordarabkák a lépsejt
aljában. Az álcát könnyebb észrevenni. A gyöngyfényű kis kukacok a sejt-
ben felkunkorodnak. A fedett fasítás barnás színű. Az öregebb lép sötétebbé
válik. A lépben felnevelt fasítás sötétebbé teszi a lépet, néha majdnem fe-
kete lesz. Ha látunk petéket, nem kell megtalálni az anyát, akkor is tudjuk,
hogy van. Egy kivétel lehet, ha a dolgozó rak petéket, de ez ritka dolog.
5. A fedett méz félkörívben látható a lép tetején. Ha nincs zárva, akkor folyé-
kony. Ha zárva van, a fedél jellegzetes fehér színű (1–2. kép). Vannak olyan
sejtek, melyekben sárgás vagy barnás anyag látható. Ezek a sejtek virágport
tartalmaznak. Egy szabályos kaptárban a legtöbb keret tele van fasítással,
egy kis félkörívben a keret tetején méz van, és némi virágpor van raktározva
a kettő között. Nem ritkaság, hogy egy erős kaptárban egy kereten majdnem
teljesen csak fasítás van.
6. Ha elégedett a látottakkal, készüljön fel a kaptár lezárására.
Az alsó fók ellenőrzése és tisztítása
Amikor a méhek elmentek hordani, a kaptár alsó fókjának az ellenőrzése és
tisztítása végezhető el. Megvizsgáljuk az apró maradványokat az alsó fókon,
így megtudhatjuk, hogy milyen állapotban van a család. Néha (amikor a hő-
mérséklet nem eléggé magas) az időjárási viszonyok nem megfelelőek ahhoz,
hogy a kaptárt teljesen kinyissuk. Csak a tavasz kezdetén lehet a vizsgálatokat
elvégezni, hogy elkerüljük a sejtekben lévő álcák megfázását és pusztulását. Az
1. kép: Nyitott mézsejtek 2. kép: Új sejtek
48
olyan alsó polcokat, melyen nedvesség vagy víz gyűlik össze, azonnal ki kell
cserélni.
Bizonyos kaptárokban az alsó polc a kaptár elkülönülő része. Az ilyen kap-
tárok tisztítása során egy tiszta alsó polcot tartunk tartalékban, és a tisztítan-
dó fasító fészket erre helyezzük. Az olyan kaptárok tisztítását, melyekben az
alsó polc nem elválasztható, olyan napokon kell elvégezni, amikor meleg van
(16-20 ºC), és süt a nap.
A kaptárt spatulával letisztítjuk, a viaszt és más maradványokat összegyűjt-
jük. A kaparékot, ha szükséges, összegyűjtés után elégetjük. Máskülönben a
rabláshoz és a betegségekhez teremtünk kedvező környezetet.
A keretek ellenőrzése
A keretek ellenőrzése során eltávolítjuk a penészes, elsötétedett, törött lépes
kereteket a kaptárból, és előző évi tiszta kereteket helyezünk be helyettük. Ha
nincsen termelt lép, akkor a műlépes keretet helyezzük az utolsó helyre. Ha
törött kereteket hagyunk a kaptárban, a méhek herelépeket fognak készíteni, és
a herék száma így megnő. Az anya nem rak le petéket elsötétedett, penészes lé-
pekbe, ezáltal a család gyengül, a termelés csökken. Ha a jelenlevő méhek nem
fedik le a kereteket a kaptárban, akkor az üres kereteket eltávolítjuk, és a teret
leszűkítjük. A keretellenőrzés során a kivett keretet a kaptáron kell tartani, és
nem szabad elcsúsztatni. Máskülönben az anya kieshet, ha azon a kereten van,
amit ellenőrizünk. A folyamat során a kaptárt nem szabad hosszú ideig nyitva
tartani, mert a család könnyen megfázik.
Az anya ellenőrzése
Normális körülmények között egy anya van egy családban. Testfelépítése véko-
nyabb és hosszabb, színe világosabb és fényesebb, mint a többi egyedé. Az anya
megléte közvetlenül befolyásolja a család folytonosságát. Ha nem látható az
anya, akkor a napi petemennyiséget ellenőrizzük. Ha elegendő a napi petemeny-
nyiség, akkor valószínűleg van anya. Ha nem látunk anyát és nincsenek napi új
peték sem, akkor a családban nincs anya. Ebben a helyzetben, ha lehetséges, új
anyát kell szerezni, vagy a családot egy másikkal egyesíteni.
A táplálékkészlet ellenőrzése
A táplálék ellenőrzésének az a célja, hogy lássuk van-e elég méz és virágpor a
kaptárban. Ha a kora tavaszi ellenőrzéskor kevés a táplálék, akkor helyes, ha
mézből és porcukorból készült sűrű sziruppal és cukorlepénnyel etetünk. A sűrű
szirupot egy adag víz és 2-3 adag cukorból készítjük. Késő tavasszal hígabb szi-
49
ruppal etetünk, mely egy rész cukorból és egy rész vízből áll. Ha szirupot adunk
a családnak, az meggyorsítja a növekedésüket, és a termelési szezont erősebb
családokkal kezdhetjük.
Tavaszi etetés
Az élet fenntartásához minden élőlénynek tápanyagra van szüksége. A méhek
két fő tápanyaga: a szénhidrát (az energia-bevitel céljából) és a fehérje (a sej-
tek megújulásáért). A szénhidrát a virágpor szacharózából és fehérjéjéből szár-
mazik. A méhésznek többféle okból is kell etetnie méheit. Az etetés különféle
szacharózokkal történik, hogy az energiaszükséglet kielégüljön. Sok méhész
hibákat követ el a méhek etetése során, mert nem veszi fgyelembe: a méhek is
élőlények, és megbetegedhetnek, ha nem olyan tápanyagokkal etetik őket, ami
megfelel az emésztőrendszerüknek.
A tavaszi etetésre azért van szükség, mert a kaptárban a tápanyagforrás mind
minőségében, mind mennyiségében elégtelen, továbbá azért, hogy a fasítás
jobb legyen. A tavaszi etetésnél a hőmérséklet fontos tényező. Ha az idő hideg,
a szirupnak sűrűnek kell lennie (két-három rész cukor + egy rész víz), és a sej-
tekbe kell tölteni. A túl vizes szirup megpenészedhet, és betegséghez vezet, mert
a kaptárban jelentősen nő a nedvességtartalom. Melegebb idő esetén egy rész
víz + egy rész cukorból készült sziruppal kell etetni. A szirupot csak azért adjuk,
hogy előmozdítsuk a petelerakást. Ha tavasszal – a szirup etetésekor – rablást
észlelünk, megfelelő intézkedéseket kell tennünk. Ha a késő esti órákban adjuk
a szirupot, azzal csökkenthetjük a rablás kockázatát.
Kora tavasszal egy másik anyag is szükséges a család fejlődéséhez: a virág-
por. Ha nincs elég virágpor a család számára, akkor cukorlepénnyel kell táplálni
a méheket, ami mézből és virágporból készül. Fontos technikai kérdés, hogy a
méhészek gyűjtsenek-e virágport, amikor sok van belőle, amit aztán felhasznál-
hatnak a család táplálására, amikor szükséges, vagy el is adhatják. Nem szabad
elfelejtenünk, hogy fejlődésben való lelassulás történik a családban, és megszű-
nik a fasítás, ha elfogy a virágpor. 15-20 kg mézre van szükség ahhoz, hogy a
méhek igényei ki legyenek elégítve. Ha nincs elég méz a kaptárban, a méheket
mesterségesen kell etetni.
Az éhezés az oka annak, hogy tavasszal több az elhullás, tehát a végső ok: a
tápanyagok hiánya. Ráadásul, mivel a fasítás is beindul tavasszal, a méz meglé-
te a kaptárban nagyon fontos. Tavasszal kezdődik a nektár és a virágpor hordása.
A nektár behordását a legjobb dolgozóknak kell elvégezniük. Ez pedig csak f-
atal méhekkel lehetséges. 4-5 héttel a nektár hordása előtt kell elkezdeni a mes-
terséges etetést. A legegészségesebb táplálék a méhek számára a fnomított répa-
vagy nádcukor. Habár az irodalom szerint a méhek táplálására lehet használni
kukoricából vagy búzakeményítőből készült szacharózt, például glukózt vagy
50
fruktózt, a legújabb kutatások szerint nem javasolt a keményítő alapú cukor
adása. A keményítőcukorban lévő keményítődarabkák problémákat okozhatnak
a méhek emésztőszerveiben.
A legnagyobb különbség akkor alakult ki a világ méhészei között, amikor
a szilárd táplálást elkezdték. Az olyan országokban, ahol fejlett a méhészet, a
szilárd táplálékot csak arra használják, hogy segítsék a méheket megszabadulni
a stressztől, és hogy folytassák a fasítást a hordás után, amikor már nincs nek-
tárforrás. Ha ősszel nincs nektárforrás, akkor a méheket szilárd táplálékkal kell
etetni, mint például cukorlepénnyel, nem pedig az intenzív etetést folytatni sűrű
sziruppal. Röviden szólva, a cukorlepényféle táplálékok arra valók, hogy erősít-
sük a fasítást, mintegy nektárforrást biztosítva, és hogy megvédjük a méheket
a stressztől. Ez a fajta etetés a helyes. Ősszel a méheket olyan sűrű sziruppal
kell táplálni, mely két rész cukorból + egy rész vízből áll, nem pedig szilárd
táplálékkal. Így a téli állomány egészségesen gyarapszik, fedett mézet készít, és
nem áll össze fürtté. Azonban a nem méheknek készített szacharózt, mivel káros
lehet a számukra, nem szabad használni.
Néha emberi fogyasztásra gyártott cukrot használnak a méhek etetésére.
Azonban ez több okból is nem megfelelő táplálék a méhek emésztőrendszeré-
nek. Például azért, mert a gyártáskor a cukor nagy hőmérsékletnek van kitéve,
és sok olyan idegen anyagot adnak hozzá, melytől az megkapja a színét, ízét,
illatát és sűrűségét. Emellett helytelen barna cukrot is használni. Azt vagy vegyi
anyagokkal színezik, vagy azért lett sötét a színe, mert hőhatás érte, vagy az
is előfordul, hogy belekerült nyerscukor, melasz, szennyezett cukorüledék. Az
olyan cukrok használata is helytelen, melyeket azért nem használnak emberi
fogyasztásra, mert lejárt a szavatosságuk. Az ilyen fajta cukrok emésztési zava-
rokat okoznak a méheknél, például makacs székrekedést vagy hasmenést. Ezek
a cukrok nagy mennyiségben maradványokat, adalékanyagokat, keményítőket
és szemetet tartalmaznak. A szilárd cukor viszonylagosan emeli a szaporulatot,
de emésztési zavarokat okoz a méheknél, és a beteg méhek rövid életűek lesz-
nek, ezért ez nem hasznos a méhésznek. A méhész ne bízzon meg semmi olyan
szerben, ami veszélyezteti a méhek egészségét, mert a beteg méhek okozzák a
legnagyobb veszteséget számára.
Példák a méhek tavaszi etetésére:
- Mézet használva: 2 kg méz + 1 liter víz vagy
4 kg méz + 3 liter víz + 1 kg cukor
- Cukrot használva: 1 kg cukor + 1 liter víz vagy
2 kg cukor + 1 liter víz
51
Elkészítés:
Először a vizet felforraljuk. Ezután levesszük a tűzhelyről, és hozzákever-
jük a cukrot vagy a mézet. A szirupot soha ne forraljuk fel. Ha felforraljuk,
karamellizálódik, és a méhek nem eszik meg, mert a karamell szagos. A szirup
kaptárba adásának módjai:
- A kaptár alsó lapját leválasztjuk 10-12 cm-re a röpnyílás mögött, és ezt hasz-
náljuk etetőként.
- Az alsó lapon etetővel rendelkező kaptárt lehet használni.
- Az etetőt, amelyik akkora méretű, mint egy szokásos keret, meg lehet tölteni
sziruppal, és behelyezni a kaptárba, mint egy lépet.
- Perforált kupakú üveg- vagy acélcsupor helyezhető a kaptár röpnyílása vagy a
belső fedél nyílása elé. Műanyag edény is alkalmas etetőnek, amit emeletként
lehet elhelyezni a kaptárban. A műanyag edénybe akár nyolc liter szirupot is
bele lehet tölteni. Minden kaptárnak legalább kb. 4-5 liter szirupot kell kapnia.
Betegség- és parazitavizsgálat
Költésrothadás-, nozéma- és parazitabetegségek fordulhatnak elő egész évben
a méhcsaládokban. Ezeket a betegségeket fel kell tudni ismernünk. Ha egy be-
tegség tünete vagy gyanúja megjelenik, akkor szakemberrel kell megbeszélni az
ellenőrzést és a betegség elleni védekezés módját. A szakember tanácsait és uta-
sításait be kell tartani. Máskülönben a helytelen kezelés kárt okozhat. Ha a mé-
hek megelőző vagy terápiás gyógyszert kapnak tavasszal, akkor azt a sziruphoz
kell adni. Először elkészítjük a szirupot, lehűtjük, és aztán hozzáadjuk a vitamint
vagy az orvosságot. Csak a tavaszi szirup fertőtlenítő hatásával lehet védekezni
az olyan betegségekkel szemben, mint a varroa, a költésrothadás és a nozéma.
2. Nyári gondozás
Ahogy közeledik a július, a méz megtartása érdekében, elérkezik az ideje egy
fehér keretekből álló extra mézkamra kialakításának a kaptárban. A méheknek
szükségük van erre a többlet helyre, mert különben abbahagyják a szorgos mun-
kát, esetleg még ki is rajzanak.
Folytassuk a kaptárok megfgyelését, és rakjunk még egy mézkamrát a tetőre
is, amint az öt középső keret megtelt mézzel. Amikor a mézkamrában az összes
keret megtelik mézzel, és a sejtek fele fedve van viasszal, akkor a mézkamrát és
a kereteket el lehet távolítani, a mézet pedig ki lehet nyerni.
A családok szokásos tavaszi gondozása után nyáron is folytatódik a megf-
gyelés és az ellenőrzés. A nyár eleji fő munkálatok közé tartozik az új keretek
behelyezése. Ahogy nő a család, fokozzuk a mézkamrák területét, és követjük a
gyűjtésre alkalmas növényzetet.
52
Az is előfordul, hogy a méhek új lépet készítenek, hogy a mézfelesleget
el tudják raktározni. Számos tényezőtől függ, hogy egy kaptárnyi méhcsalád
mennyi mézet tud gyűjteni.
Ezek a következők:
Kedvező időjárás: A kedvező időjárás fontos. Azok, akik évek óta tartanak mé-
heket, tudják, hogy a méztermelés mennyisége évről évre változik. A méhek
sikeresebbek, ha az idő meleg és száraz. A hideg, csapadékos időben a méhek
a kaptárban maradnak. Ahhoz, hogy hordani tudjanak, a méheknek ki kell re-
pülniük a kaptárból. A méheknek is szükségük van táplálkozásra, és amikor az
idő hideg és nedves, csak önfenntartók, felhasználják azt, amit eddig hordtak,
és nem marad felesleg. Egy keretnyi mézhez és virágporhoz egy keretnyi méh
szükséges. Az, hogy a méhek a kaptárban mennyi mézet és virágport használnak
a fasításhoz, az anya minőségétől függ. Egy nagyon produktív anya sok petét
rak. Ezeket a petéket táplálni kell. Másrészről, ha sok nektár áll a méhek rendel-
kezésére, és mindennap kirepülnek, akkor a méhek nagy létszáma sok behordott
mézet fog eredményezni.
Virágos növények / méz: Ahhoz hogy a méhek mézfelesleget termeljenek, nek-
tárforrásra van szükségük. Úgy tudjuk, hogy a méhek három kilométerre vagy
messzebbre is elrepülnek, hogy nektárt találjanak. Ha a nektárforrás a kaptár
közelében van, kevesebb időre van szükség a behordáshoz, így a méh napon-
ta többször tud fordulni. Ezért a méhészek a kaptárokat a mézforrás közelébe
helyezik. A mézforrás olyan hely, ahol a növények több hektáron termelik a
nektárt, amit a méhek be tudnak hordani a kaptárba.
Másrészről vannak olyan méhészek is, akik csak a hátsó udvaron ügyköd-
nek, és a méhek csak arra a területre korlátozzák a tevékenységüket, ami az
udvartól három kilométeren belül van. Ennek eredményeképpen a legtöbb hob-
biméhésznek olyan kaptára van, ami 15-25 kg mézet termel egy szezonban. Ha
a terület nagyon jó, a méhek 50 kg mézfelesleget is behordhatnak.
A kaptárok kezelése: A méztermelés tervezésének nagy része a helyes időzí-
tésről szól. Például megfelelő időben kapták-e meg a méhek a felső mézkamrát?
A fatal méhek elég erősek-e, amikor hordani kell? A kaptárt a rajzás szempont-
jából is fgyelni szükséges. Van-e termékeny anya? Ezek mind olyan feladatok,
amiket a méhésznek el kell végeznie a jó termés érdekében.
Az új kaptár méheinek az etetése: Az etetéssel sokat segíthetünk a méhek-
nek, különösen, ha új műlép került a kaptárba. Ilyenkor a méheknek új lépet
kell építeniük, a fasítást fel kell nevelniük, és élelmet kell elraktározniuk az
53
olyan napokra, amikor nem tudnak kijutni a kaptárból, hogy nektárt gyűjtsenek.
Azonban el kell jönnie egy pontnak, amikor az etetésnek abba kell maradnia.
Kérdezték már: „Miért nem hagyjuk, hogy a méhek a cukorszirupból mézet
csináljanak?” Először is, ha etetjük a méheket, és azok a szirupot átalakítják
mézzé, akkor hamisított mézünk lesz. Ekkor a mézet alkotó cukrok nem méz-
cukrok lesznek.
Amikor a nektárhordás bőséges, és új fókokat kell beilleszteni, akkor az
etetést abba kell hagyni. Így a méhek tiszta mézet fognak az általuk készített
lépben elhelyezni azon a műlépen, amit a méhész ad nekik. A tiszta méz teljes
értékű étel, és nagy presztízse van. Ne rontsuk el. Ezért a legtöbb méhészkönyv
nem is nagyon említi a méhek etetését.
Hogyan és mikor jutunk a mézfelesleghez?
A méheknek van okuk a méz elraktározására. Azért teszik el a mézet, hogy azt
a téli időszakban felhasználják. A méhek nem alszanak téli álmot. Még a hideg
napokban is aktívak maradnak. Úgy becsülik, hogy egy kaptárnyi méh 30-45 kg
mézet fogyaszt el a tél folyamán. Észre lehet venni, hogy melegebb téli napokon
a méhek elhagyják a kaptárt, hogy röpüljenek egyet. Ez azért szükséges, mert a
méhek visszatartják az ürüléküket, és amíg el nem hagyják a kaptárt, nem szaba-
dulnak meg tőle. A háziméhek rendszerint nem ürítenek a kaptárba. Ezért annyi
mézet kell a kaptárban hagyni, hogy a méhek túléljék a telet. Egy új kaptárban
legalább két fasító fóknak kell lennie elegendő mézmennyiséggel.
A kaptárból történő mézeltávolítás optimális ideje
A mézet gyakorlatilag bármikor ki lehet venni a kaptárból, feltéve, hogy a méz
jól fedett. A fedettség azt jelenti, hogy a keretek legalább
7
/
8
-a fedett (azaz a
méhek által épített viaszfedél tartja a mézet). Ha éretlen mézet akarunk elvenni
(olyat, ami azokban sejtekben van, melyek nincsenek fedve), probléma lehet a
méz megromlása miatt, mert annak még magas a víztartalma. A legtöbb méhész
a kedvező napi hőmérséklet időszakában távolítja el a mézet a kaptárból. A hű-
vös, hideg napokon a kinyerés nehezebb, mert a méz merevebb, és nem folyé-
kony. Ilyen esetben a mézkamrát fel kell melegíteni kb. 27 ºC-ra pergetés előtt.
Még így sem folyik olyan jól a méz pergetésekor, mint amikor a hőmérséklet
32 ºC.
A legfőbb szabály: Mindig hagyjunk elég mézet a méheknek! Csak azt ve-
gyük el, amit nélkülözhetnek!
54
Keret és kamra biztosítása
Ahogy elkezdenek a méhek tevékenykedni, a lép építése is elkezdődik. Ebben
az időszakban új lépeket kell biztosítani a kaptárban. Először lyukakat fúrunk
a keretek két oldalán, belehelyezzük a drótot, aztán a műlépet, és az új kere-
tet a műléppel odaadjuk a családnak. Amikor berakjuk a keretet a kaptárba,
ügyeljünk arra, hogy az új keret az utolsó előtti keret legyen, és a fasítási te-
rület ne legyen elválasztva. Amikor a fasítási fészek megtelik, egy mézkamrát
kell a kaptárhoz adni. A kamrák hozzáadása során a fasítási fészek oldalainál
a mézzel telt keretekből legalább kettőt elveszünk, és új keretet helyezünk be
helyettük. A mézes kereteket a fasítási fészekkamrára tesszük, melyet egy pár
új kerettel láttunk el. Amikor az első fók megtelt, a második fókot tesszük a
fasítási fészekre, és az első fókot a másodikra. Ilyenformán a méhek jobban és
gyorsabban töltik az új lépeket.
Támogatás nyújtása (kiegészítés)
Ha bármely okból csökken a méhcsalád népessége, akkor az erős családoktól el-
veszünk kereteket, és a gyengéknek adjuk. Az olyan kereteket, melyeken fedett
fasításos sejtek vannak, szag adásával együtt lehet a gyenge családhoz adni. A
szag adásának célja: így megelőzhetjük, hogy az egyik családból való kereteken
lévő méhek megöljék a másik család méheit.
A virágzás követése
A szakszerű méhtartás azzal jár, hogy a méheket – a növényzet állapota szerint
– más és más helyre kell vinnünk, hogy fenntartsuk a termelés folyamatosságát.
Ezt nevezzük vándorló méhészkedésnek. Vándorlás nélkül nem lehet megfelelő
mennyiségű proftot termelni a méhészkedéssel. A családok költöztetése, azaz a
virágok követése, a szakszerű méhészet legfontosabb elve. A kaptárokat csakis
éjszaka szabad költöztetni, amikor a méhek bennük vannak. A költöztetés előtt
szükséges a megfelelő előkészületeket megtenni: a kereteket rögzíteni, a rése-
ket és a lyukakat, ahol a méhek megszökhetnek, be kell fedni, és jó szellőzést
kell biztosítani. Amikor megérkezünk az adott helyre, óvatosan kell lehelyezni a
kaptárokat, és a röpnyílásokat füstölés közben kell kinyitni. Ha nem használunk
füstölőt a röpnyílások kinyitásakor, akkor a méhek kárt tehetnek a körülöttük
lévő élőlényekben. Költöztetéskor a legfontosabb dolog, hogy szellőzést bizto-
sítsunk a kaptárban. Ha a méhek költöztetésekor friss méz van a lépekben, ne fe-
lejtsük el, hogy ezek a lépek, különösen a nyári hónapok forró napjain, könnyen
törnek, és veszteséget okozhatnak a családban. Elsősorban a nyári hónapokban,
ha nem lehet célba érni egy éjszaka alatt, akkor nappalra megfelelő helyen kell
55
elhelyezni a kaptárokat, és a költöztetést a második éjszakán kell befejezni. Kü-
lönben veszteségek fordulhatnak elő a családban.
Gyenge kaptárok egyesítése
Az a célja ennek a folyamatnak, hogy az anyátlan családot egyesítsünk olyannal,
amelyben van anya, és így egy erősebb családot kapjunk. Ha egy gyenge család-
ban nincs elég méh, akkor még annyi mézet sem gyűjtenek, ami az ő szükségle-
teiket kielégíti. Ráadásul nem tudják megvédeni az anyát a téli hidegben, és nem
tudják megvédeni magukat sem a rabló idegen méhektől. A kaptárok egyesítése
rendszerint tavasszal vagy ősszel történik. Az őszi egyesítés lehetővé teszi, hogy
robosztus kaptárok jöjjenek létre a gyilkos téli hideg ellen. A másik oka az egye-
sítésnek az anyatényező. Más szóval, lehet elég felnőtt méh a kaptárban, de ha
anyátlanok, akkor egyesíteni kell a kaptárt egy olyannal, amelyben van anya.
Az egyesítés előtt mindkét családot füstölik, és a kaptárokat azonnal kinyitják.
A fas kereteket egy kaptárba teszik. A méheket lerázzák a kaptár előtt, és ezzel
a folyamat befejeződik.
Az egyesítés másik módja az, hogy az egyik fókot a másikra tesszük. Az
anyás fók kerül alulra, és az anyátlant ráteszik. Egy újságlap, mely egyes része-
in lyukasztott, kerül a két fók közé. A munkásméhek megpróbálják elszaggatni,
és egy idő után megszabadulnak az újságtól, így hozzászoknak egymás szagá-
hoz. Ha mindkét fókban van anya, akkor – találkozásukkor – addig harcolnak
egymással, amíg az egyik el nem pusztul. Ha a fókokat vagy a családokat új-
ságpapírlap nélkül egyesítik, akkor a lépeket a kaptár egyik oldalára helyezik, a
másik kaptár lépeit pedig – méheikkel együtt – a másik oldalra. Egy anyarácsot
helyeznek közéjük, és szirupot permeteznek a méhekre.
56
57
V. Vándoroltatás és a méhek etetése
A vándoroltatás a megszokott módja annak, hogy egy szezonban, egy adott or-
szágban, a különböző növényzet kihasználásával sok mézet gyűjtsünk. Néhány
európai országban ez általános. A vándoroltatás azt jelenti, hogy a kaptárokat
egyik helyről a másikra szállítják, hogy a család többet termeljen, és a növények
beporzását biztosítsák. Ha a területen, ahol a méhészkedés folyik, kevés a virágzó
virág, és ezek beporzása rövid ideig tart, akkor vándorméhészkedést kell folytat-
ni, és a kaptárokat olyan helyre szállítani, ahol sok nektár és virágpor áll rendel-
kezésre. A nagyobb mézhozam érdekében a vándorló méhészkedéssel különböző
virágokat különböző időkben lehet hasznosítani. A kaptárokat késő tavasszal és
kora nyáron a tengerpartoktól és alföldekről magasabb felföldekre, fenyőligetek-
be szállítják. A vándorméhészetet azért végzik, hogy növeljék a kaptárok terme-
lékenységét. Az ilyen méhészkedés során a költözés az olyan területekről indul,
ahol a tavasz korán kezdődik, és olyan területekre halad, ahol a virágok éppen vi-
rágozni kezdenek. Ezt a folyamatot a virágok követésének hívják. Ezután, amint
a tél közeledik, elszállítják a méheket azokról a vidékekről, ahol a tél kemény.
A vándorló méhészet precizitást igénylő munka. A földrajzi régió növényzeti és
éghajlati változásait kell követni, és a helyes sorrendet ennek alapján kell meg-
határozni. A vándorkaptárok parazitafertőzöttségét folyamatosan ellenőrizni kell.
1. A vándoroltatás során fgyelembe veendő tényezők
A vegetációt, a nektár és a virágpor mennyiségét alaposan fel kell tárni, mielőtt a
családokat elszállítjuk. A telephely ne legyen kitéve szélnek, és nem lehet mély
fekvésű területeken sem. Előzetesen fel kell deríteni a területet, ahova a méheket
telepítjük. Az olyan helyek kedveltek, mint a dombok délkeleti lankái, valamint
ahol nem alkalmaznak a mezőgazdaságban rovarölő szereket, továbbá az olyan he-
lyek, melyek távol vannak a főutaktól. A területnek mentesnek kell lennie fertőző
méhbetegségektől és parazitáktól. A kaptárcsoportok közötti távolság természetes
növényzet esetén ne legyen kevesebb, mint egy kilométer, és 500 méter olyan he-
lyeken, ahol nagy mennyiségű nektár és pollen van, ahol citrusfélék, napraforgó és
fenyő teremnek. A kaptárok egymás közti távolságának kiszámításakor fgyelembe
kell venni a területen a virágok mézadó kapacitását, intenzitását és a kaptárok szá-
mát. Különben – a kaptárok túl kicsi vagy nagy száma miatt – nem lehet gazdasá-
gosan kihasználni a lehetőségeket. A kaptárokat nem szabad rázni a vándoroltatás
fő mozzanatai alatt: a felrakodás, a szállítás és a lerakodás során. A kaptárokat nem
szabad akkor szállítani, amikor tele vannak mézzel, és megfelelő ventillációt kell
adni a méheknek. A szállítást éjjel kell végezni, és a méheknek pihenniük kell úgy,
hogy a hosszú utakon – a megállóknál – reggel kinyitják a kaptárokat.
58
A vándoroltatás során ajánlott munkamozzanatok:
- Előzőleg ki kell javítani a repedt vagy lyukas kaptárokat.
- Ne felejtsünk el füstöt fújni a kaptárokra, mielőtt felraknánk azokat a jármű-
vekre.
- Felrakáskor a motort üresben kell járatni (a nagy zajok elnyomása érdekében).
- Széljáratokat kell hagyni a kaptárok között, amikor felrakják azokat a jármű-
vekre.
- Nem szabad megállni, de ha mégis szünetet tartunk az utazásban, akkor a jár-
mű üresjáratban legyen, és vizet kell permetezni a kaptárokra.
- A röpnyílásokat nyitva is lehet tartani, hogy a méhek kapjanak levegőt.
- A kaptárok felrakása éjjel vagy hajnalban történjen.
2. A mezőgazdaságban és a méhészetben használt vegyi anyagok ha-
tása a vándoroltatott méhekre
A mezőgazdaságban sokféle betegség, járvány és gyom ellen küzdenek, melyek
károsítják a kultúrnövényeket, és sokféle vegyi anyagot használnak erre. Ezek a
vegyi anyagok a méztermelő és virágokat beporzó háziméheket is veszélyezte-
tik, pusztulásukat okozzák. Az, hogy a mezőgazdasági rovarölő szerek mennyi-
re károsak a mézelő méhekre, több tényezőtől függ:
- a felhasznált rovarölő szer típusától,
- az alkalmazás helyétől és idejétől,
- a dózistól,
- a hatás időtartamától,
- az alkalmazás módjától
- és a meteorológiai körülményektől az alkalmazás idején.
Sok felnőtt és fatal méh pusztulásához vezet az olyan vízforrás és virágpor,
melyet az utasítások be nem tartásával alkalmazott mezőgazdasági rovarirtók
szennyeztek be. A poralakban forgalmazott mezőgazdasági rovarölő szerek ve-
szélyesebbek a méhekre, mint a folyékonyak. Ennek az az oka, hogy a por alakú
rovarölő szerek könnyebben szóródnak szét, és a virágporral könnyebben jutnak
be a kaptárba.
A vándoroltatott méhek védelme a rovarölő szerektől
A méhek méhészeti termékeket állítanak elő, és még a gyümölcsök és magok lét-
rejöttét is elősegítik a növények beporzásával. Ezért a méhészeknek és a növény-
termesztőknek is van feladatuk a méhek védelmében. A növénytermesztőknek és
a méhészeknek közösen kell biztosítaniuk a méhek és növények közt fennálló sok
millió éve tartó együttműködést és az ebből fakadó közös előnyöket. A következő
59
óvintézkedéseket kell foganatosítaniuk a méhészeknek, a növénytermesztőknek és
az irányítóknak, hogy a méheket megóvják a rovarölő szerek veszélyes hatásaitól.
Óvórendszabályok méhészeknek:
- Olyan helyet kell választani a kaptároknak, mely nem kockázatos, vagy csak
kissé kockázatos a méhcsaládok számára.
- Olyan kaptárokat kell használni, melyeket könnyű szállítani, jól szellőznek, és
alkalmasak a vándoroltatásra.
- Rövid tartamhatású rovarölő szerek alkalmazása után a méheket egy-két nap-
ra be lehet zárni a kaptárba. Ilyenkor hagyjunk vízzel telt szivacsot a kap-
tárban, biztosítsuk a légmozgást a kaptárban, és helyezzünk nedves zsákokat
vagy ruhákat a kaptárokra.
- A méhekre nagyon veszélyes, hosszú hatású rovarölő szerekkel kezelt terüle-
tektől legalább 7-8 km távolságra kell szállítani a családokat.
- Ha a méhek szennyezett vízhez juthatnak, úgy csökkenthetjük a veszélyt,
hogy a kaptárok mellé vízzel teli edényeket helyezünk.
Óvórendszabályok növénytermesztőknek:
- A rovarölő szeres kezelést nem a növények virágzásának idején kell elvégezni.
- Olyan rovarölő szereket kell választani, melyek kevésbé károsak a méhekre.
- Inkább folyékony – és nem a por alakú – rovarölő szereket kell választani.
- A rovarölő szeres kezelést az esti órákban kell végezni, amikor a méhek a
kaptárokban vannak.
- A rovarölő szerek és azok göngyölegei nem érintkezhetnek vízforrásokkal.
- A növénytermesztőknek értesíteni kell a méhészeket a védekezés idejéről és a
felhasználandó rovarölő szer fajtájáról.
Óvórendszabályok ismertetése oktatás során:
- Olyan rovarölő szereket kell gyártani és használni, melyek kevésbé veszélye-
sek a méhekre, a növénytermesztőket ösztönözni kell ezek használatára.
- A méhészeket és a növénytermesztőket ki kell képezni a rovarölő szerek mé-
hekre gyakorolt hatásával kapcsolatban.
- El kell magyarázni a növénytermesztőknek, hogy a gyümölcs- és magter-
mesztés területén a méhek milyen szerepet játszanak a termények mennyiségi
és minőségi mutatóinak alakulásában.
- Olyan törvényeket és helyhatósági rendeleteket kell készíteni és alkalmazni,
melyek biztosítják a növények és méhek közti sok millió éves együttműködés
közös előnyeit mind a méhek, mind a növénytermesztők számára.
60
3. A méhek etetése
A méhek természetes tápláléka: a nektár, a méz és a virágpor. A nektárból, amit
a méhek gyűjtenek és a lépsejtekben raktároznak, lesz a méz, miután az a mé-
hek testében és a lépsejtekben fzikai-kémiai változásokon megy át. A nektárt és
a mézet a méhek azért fogyasztják, hogy kielégítsék energiaszükségletüket. A
méhek csak mézzel tudják túlélésüket biztosítani.
De virágporra is szükségük van, hogy felneveljék a fasítást, és biztosítsák a
lépsejtekben a fatal méhek kifejlődését. A virágpor természetes táplálék, mely
a méhek fehérje-, vitamin-, olaj- és ásványianyag-szükségletét elégíti ki. A fa-
sítás nagyon gyenge lesz, vagy nem is lesz egyáltalán, ha nincs virágpor a kap-
tárban (ez még akkor is igaz, ha ugyanakkor méz van elég). Ilyenkor a család
fejlődése lelassul, vagy teljesen megáll.
Függetlenül attól, hogy mennyi méz van a lépsejtekben, a méhek éhen hal-
nak, ha nincs méz a kaptárban, ha nem gyűjtenek nektárt kintről, vagy ha nem
kapnak kiegészítő táplálékot. A méheket nem kell folyamatosan és rendszeresen
etetni, mint az állatokat a gazdaságban. Azonban vészhelyzetben, vagy ha ki-
egészítő tápanyagokra van szükségük, táplálni kell őket.
A családokat általában a követező esetekben kell etetni: Ha a méhek nem
tudnak elég mézet gyűjteni télire (őszi indító etetés). Továbbá azért, hogy nö-
veljük az állományt, és arra ösztönözzük az anyát, hogy a virágzás kezdete előtt
petézzen. Az éhezés veszélye általában akkor fordul elő, amikor a tavasz későn
köszönt be, vagy ha virágzás idején – a rossz idő miatt – nincs hordás.
1. kép: Kaptárok szállítása vándoroltatáskor
61
A családokat minden esetben etetnünk kell:
- amikor egy rajt befogunk;
- amikor a családot szétválasztjuk;
- amikor gyenge családokat egyesítünk;
- amikor a családokat ellenőrizzük;
- amikor anyát helyezünk be;
- amikor az anyát megújítjuk;
- amikor költözés történik;
- ha a virágzó növények nem biztosítanak elég nektárt vagy virágport;
- azért, hogy csökkentsük a mezőgazdasági rovarölő szerek hatását a családra;
- amikor rovarölő szereket kell alkalmazni a családban betegségek és veszélyek
ellen.
Kétféle élelmet használunk a családok kiegészítő táplálására:
- szilárd élelem (különböző összetételű lepények),
- folyékony élelem (vízből és különböző mennyiségű cukorból álló szirupok).
Szilárd élelem
A virágport helyettesítő tápanyagok sok olyan fontos tápanyagot tartalmaznak,
amire a méheknek szüksége van, de nincsenek bennük speciális kémiai anya-
gok. Ez arra ösztönzi a méheket, hogy virágport egyenek, és az álcaélelmet
szabaddá tegyék. Olajmentes tejporokat, olajmentes szójababot, sörélesztőt és
tojássárgáját adhatunk a cukorlepényhez. Ne feledjük azonban, hogy ezek az
anyagok betegséget idézhetnek elő, például hasmenést és nozémát. Ezért elég,
ha a cukorlepény készítésekor ásványi anyagokban gazdag virágport, vitamino-
kat, aminosavakat adunk a mézhez, továbbá cukrot. Figyelni kell arra is, hogy
ismerjük a cukorlepény készítéséhez felhasznált méz és virágpor eredetét, és
hogy az hordoz-e betegséget.
Cukorlepény-készítés
Tiszta, pergetett mézet használjunk a lepény készítéséhez. Meleg vízben a mé-
zet megolvasztjuk. Az olvasztott mézet a méz és cukor keverékhez adjuk, és ezt
a keveréket géppel vagy kézzel összegyúrjuk. A lepényt, ami olyan sűrű, mint
a kenyértészta, átlátszó nejlontasakokba helyezzük, és annyit teszünk belőlük
a kaptárba, amennyire szükség van. A nejlonzacskót el kell szakítani, amint a
kaptárba kerül, hogy megkönnyítsük a méhek táplálkozását.
62
Folyékony élelem
Az első jele annak, hogy a család cukorhoz jutott, és elkezdte azt fogyasztani,
hogy az anya petézni akar, és a család folytatja a fasítást. Ez a jel természetes
módon is megjelenik, amikor a méhek nektárt találnak, és mesterséges módon
is, amikor a családot cukorsziruppal táplálják.
A szirupot tiszta vízzel készítjük. Először a vizet felforraljuk. A felforralt
vizet egy ideig hűlni hagyjuk. A cukrot olyan meleg vízhez adjuk, amelyik nem
égeti az ember kezét. A szirupot addig kevergetjük, amíg a cukor el nem olvad.
A méhek etetésének általános elvei
A családokat akkor kell etetni, amikor az szükséges. Ez kihívást jelentő és drága
feladat, ugyanis a tapasztalatlan méhészek rablást indíthatnak be. Az etetést éj-
szaka kell elvégezni, hogy az etetés közbeni rablást megelőzzük. Ha a méheket
reggel etetjük, akkor nagyon gyorsan megeszik a szirupot, majd megtámadják
a közeli gyenge kolóniákat és nukleusz kaptárokat. A röpnyílást szűkebbé kell
tenni, a többi rést és lyukat be kell fedni, hogy a rabló méhek ne tudjanak be-
menni a kaptárba. A szirupos edényeket olyan helyen kell tartani, ahol a kívülről
jövő méhek nem tudják elérni. Óvintézkedéseket kell tenni, hogy a fasítás meg
ne fázzon, míg az etetés tart.
Általában a gyenge fejlettségű családokat kell etetni. A méhésznek meg kell
próbálnia azt is, hogy a gyenge családok helyébe – egyesítéssel – erős családo-
kat hozzon létre.
63
VI. Rajzó és rabló háziméhek
1. A rajzás és megelőzése
Azt nevezzük rajzásnak, amikor egy méhcsaládból egy raj méh – az anyaméhvel
együtt – elhagyja a kaptárt, hogy új családot hozzon létre. Habár a rajzás olyan
viselkedés, melynek célja a generáció megújítása, a rajzásra való hajlam függ a
genetikai struktúrától és a környezeti tényezőktől is. A szakszerűen vezetett mé-
hészetekben a rajzás nemkívánatos jelenség, és intézkedéseket is tesznek ellene.
A rajzással a család ereje csökken, mert nem fognak tudni elég mézet termelni.
Ezért a rajzást elősegítő tényezőket szükséges megismerni, és tenni kell ellenük.
A rajzást előidéző tényezők a következők:
- a méhcsalád oly mértékű gyarapodása, hogy már nem fér el a kaptárban;
- nincs hely a fasításhoz és a méz raktározásához;
- rossz a szellőzés a kaptárban;
- a hőmérséklet túl magas a kaptárban;
- az anya már öreg;
- a genetikai struktúra hatása.
A fenti, rajzást előidéző, tényezők megszüntetése és a természetes rajzás meg-
előzése a szakszerű és gazdaságos méhészetek fő feladatai közé tartozik.
1. kép: Rajzás
Egy kaptárban egy anya van. Az anya időnként elhagyja a családot. Ez – ré-
giótól függően – 20-25 naponként történik meg. Általában dél körül teszi ezt,
és ilyenkor új otthont keres, azaz egy új család alapításába kezd – ezt hívják
rajzásnak. A rajzás ideje a tavasz kezdete. Máskor a rajzások általában gyengék,
például a mézhordás idején, és nem is gazdaságosak.
64
A rajzás előtt a munkás méhek a kaptárban lépsejteket építenek, új anyamé-
heket költenek ki, és megpróbálják megakadályozni, hogy az idős anya elpusz-
títsa az anyabölcsőket, megölje a fatal anyaméheket. Az anyabölcsőből kikelt
fatal anyaméhek „veng-veng-” vagy „kvek-kvek-féle” hangokat kezdenek ki-
adni, hangokat kezdenek kiadni, más szóval kikelésük előtt 3-4 nappal trillázni
kezdenek. Az idős anya, amikor meghallja ezt a hangot, előkészületeket tesz a
kaptár elhagyására. A nemsokára kikelő fatal anyákkal füttyögő hangon kom-
munikál, és – amint lehet – elhagyja a kaptárt, hogy új családot alapítson. Ezért
az első (vagy elsődleges) rajzás idején általában még egy anya van, és ez az
anya a kaptár régi anyája. Az elsődleges rajzás a leginkább elfogadható rajzás.
Ezután az új anyák „ti-ti-ti” hangot hallatnak, és körülbelül öt nappal az elsőd-
leges rajzás után – párzás céljából – kirepülnek. A munkás méhek követik őket,
hogy vezessék az anyát, és ez is rajzásnak tűnik. A fatal munkás méhek nagy
száma miatt előfordul, hogy szétválnak. A párosodás után az anyák egy részét a
dolgozók visszavihetik a kaptárba, mások kívül maradhatnak, és rajt alapítanak.
Az ilyen másodlagos rajzások általában gyengék, és a kaptár ellenőrzése után
dönthetünk a sorsukról.
Eszerint:
- Ha erős a család, amit elhagytak, és az új raj is az, akkor új kaptárba tesszük
őket.
- Ha gyenge a család, amit elhagytak, és az új raj is az, akkor a régi kaptárba
tesszük vissza őket.
- Ha erős a család, amit elhagytak, de az új raj gyenge, akkor vagy visszatesz-
szük az új rajt a régi kaptárba, vagy egy másik gyenge kaptárhoz, rajhoz tár-
sítjuk őket.
A rajzás előjelei és módja:
- a herék száma megnő a kaptárban;
- anyabölcső készül;
- az anya sok petét rak le;
- a régi és az új anyák hangjai hallatszanak;
- a méhek összegyűlnek a röpdeszka előtt, és az anyának jellegzetes illata van;
- közvetlenül a rajzás előtt hektikus és nyugtalan módon gyülekeznek a méhek
a kaptár előtt;
- végül a fatal dolgozók nagy csoportot, az öreg dolgozók kis csoportot alkot-
nak a kaptárban, néhány here erőteljesen kitör a kaptárból, aztán kiözönlenek.
A kaptárból kirepülő méhek felismerik egymást még más kaptárok közelében
is, és együtt repülnek. Először a kaptárral szembe repül a raj, aztán pár méterrel
feljebb elkezdik a rajzási táncukat. Ez egy pár percig tart. Mivel kirepülés előtt
65
a dolgozók megtöltötték a gyomrukat mézzel, nem tudnak messzire repülni.
Ráadásul, mivel az elsődleges rajzás anyája öreg, a szárnya már kopott, és a
potroha is nehéz a petéktől, így ő sem tud messzire repülni a kaptártól, ezért egy
közeli helyen, ágon stb. telepszik le. Mivel a kirepült dolgozók tele vannak, nem
mennek vissza a régi kaptárba, hanem az újat fogadják el. Kiderítették, hogy ak-
kor mennek vissza a régi kaptárba, ha éhesek. A rajzó kaptár lenyugszik, a belső
munkát megszervezik, dolgoznak tovább, és külső erőforrások után néznek.
Rajzáskor az anya elhagyja a kaptárt a méhekkel, de még előtte speciális
lépsejtekbe petézik, melyeket anyabölcsőnek hívunk. Ezek az anyabölcsők (20
vagy több is) a keretek szélére vagy aljára kerülnek.
A méhek három fontos fázison mennek át tavaszi fejlődésük során:
- az öreg, áttelelő méhek lecserélődése fatalokra;
- a méhek létszámának egyre nagyobb bővülése és fatalodása;
- a család megerősítése a hordás időszakára a lehető legtöbb méhvel.
Az első és a második fázisban, 40-45 napon át, az anya 24 óránként – megállás
nélkül – körülbelül 2000 petét rak le. Amikor a méhek elkezdik a hordást, a pe-
telerakás száma csökken. A hordás kezdetekor egyre nő a kikelő méhek száma.
Ezek a méhek a kaptár hátsó falánál gyűlnek össze, a röpnyílással szemben,
mert még nem szállhatnak ki. A fatal, munkanélküli méhek tovább fejlődnek,
készülődnek, mert majd ők lesznek a rajzás szereplői. Másrészről ne feledjük,
hogy a rajzási ösztön nem egyformán, nem ugyanolyan sebességgel alakul min-
den családban. A legnagyobb kérdés az, hogy az anya mikor és mennyire csök-
kenti a peték lerakását. Ha 15-20 nappal a hordási időszak előtt, akkor a méhek
gyorsan, 7-9 nap alatt, lecsökkentik a fasítás etetését, és azonnal anyabölcsőket
kezdenek készíteni. Ez azt jelenti, hogy a család hajlamos a rajzásra. A méhek
ösztönösen abbahagyják a lépsejtek készítését. Az anya abbahagyja a petézést.
Ha nem teszünk sürgős intézkedéseket, a család 8-10 napon belül rajzásba kezd,
azaz amikor az első anyabölcsők le vannak fedve, és az időjárás megfelelő. Le-
het azonban, hogy az anya normális módon folytatja a petézést a hordási idősza-
kig. Ekkor a fatal méhek nem kezdenek rajzásba, mert a fasítás gondozásával
vannak elfoglalva. Ráadásul a méz érlelése is a fatal méhek feladata, ha a hor-
dás elkezdődött, és van friss nektár. Az ilyen kaptárokban az anya által lerakott
peték száma fokozatosan csökken.
A rajzás akkor történhet, amikor a kaptárban az anya és a fatal méhek gya-
korlatilag nem találnak több üres, kiépített lépet vagy nem kiépített műlépet és
helyet a fasítás számára. Vannak olyan méhészek, akik csak az anya számára
nyújtanak kiépített műlépet és petézési területet, mert nincsenek tisztában a raj-
zás okaival, és aztán váratlan eredménnyel találkoznak. Miután a méhek gyor-
san kitakarítják az üres sejteket, az anya lepetézik, a család fatal méhállománya
66
gyorsan növekszik, aminek következtében a fatal méhek munkanélkülivé vál-
nak, és kaptár hátsó falán gyülekeznek, hiszen a hordás még nem kezdődött el.
Ilyenkor a családnak nem-előkészített műlépet kell adni, hogy a méhek elfog-
lalják magukat a sejtépítéssel, és így megelőzzük a rajzást. Miután létrehozták
az anyabölcsőket, és megjelentek a peték bennük, a viaszsejtek építése teljesen
leáll. Ugyanakkor a méhek csökkentik az anya méhpempővel való táplálását is.
Ekkor az anya maga kezd el mézet enni. Ezért érthető, hogy a rajzás okai a fatal,
munkanélküli méhek hirtelen megnövekedett száma, és az anya petelerakásának
gyors abbamaradása.
A rajzás okai:
- A szaporodási ösztön és a kaptárhoz való ragaszkodás miatt a méhcsalád lét-
számának többszöröződése.
- A fatal méhek számban felülmúlják az időseket, a méhek genotípusos vonásai.
- Az anya bármely okból való sérülése, pusztulása, öregedése és/vagy túl sok
hibás pete lerakása.
- Kicsi vagy szűk kaptár, a röpnyílás túl szűk volta.
- Nem történik meg a mézkamra időbeni hozzáadása, a méz elvétele, ezért nincs
hely a méz tárolására.
- Anyarács behelyezése, a kaptár napon tartása.
A rajzás megelőzésének módszerei
A méhészetnek a legfőbb célja az, hogy kaptáronként a lehető legnagyobb ter-
melékenységet érje el. Ezért szükségszerű emelni a méhek számát a kaptárok-
ban, és a hordás idejére erős családokkal kell felkészülni.
Amikor egy méhcsalád a rajzás miatt kettéválik, a kaptár veszthet az ere-
jéből, és így a család termékei is csökkennek. Ráadásul az is sok idővel jár és
időpocsékolás, amíg a méhészetben várunk és fgyelünk, hogy ne engedjük a
méheket rajzani, aztán az is, ha követni és új kaptárba helyezni kell őket, gon-
doskodni kell róluk, ellenőrizni kell őket. A modern méhészetben a rajzásnak
ellenőrzöttnek kell lennie, és ha szükséges, mesterséges rajzást kell alkalmazni.
Teendők az anyabölcső megjelenésekor:
- Először is meg lehet próbálni kivágni őket, és ezt meg kell ismételni 6-7 na-
ponként. Ha a méhek elkezdenek anyabölcsőt építeni, nehezen hagyják abba.
- Több helyet lehet biztosítani a méheknek egy új fók hozzáadásával. Ez sem
mindig hatásos.
- Ki lehet venni számos anyabölcsős keretet, és új kaptárt lehet indítani. Az új
anyák megszületnek, harcolnak, a túlélő párosodik, és fasítást hoz létre. Júli-
us közepe után nem szabad ezt a módszert alkalmazni. Inkább tegyünk be új
67
fasításos kereteket a régi kaptárba, és a maradék anyabölcsőket vágjuk ki.
- Lecsíphetjük az anya szárnyait, hogy ne tudjon repülni. Amikor megpróbál
eltávozni a rajjal a kaptárból, nem fog tudni repülni, és általában a földön
találjuk meg a kaptár előtt. Az anya nélküli raj vissza fog térni a kaptárba, és
vár az új anyákra, hogy keljenek ki, és hogy egyikükkel elrepülhessenek. A
méhek rajzani fognak, már mielőtt az új anya kikelne. Ha ilyenkor végignéz-
zük a kaptárt, és megtaláljuk az anyabölcsőket, akkor elpusztíthatjuk őket, a
régi anyát pedig visszatehetjük a kaptárba.
- A legjobb az, ha fgyeljük a méheket, és meggyőződünk arról, hogy nem érik
el azt a kritikus pontot, amikor már túlságosan zsúfolt a kaptár.
Módszerek a rajzás természetes kialakulása ellen:
- Az anyabölcsők elpusztítása.
- A fészek vagy a kaptár belső térfogatának növelése.
- A ventilláció elősegítése a röpnyílás szélesítésével, a kaptárok árnyékban való
tartásával.
- A rajzásra hajlamos erős család kicserélése gyengére, az erős kaptárok meg-
osztása, azaz a mesterséges rajzás.
- Szirup adása annak a kaptárnak, mely a rossz időjárás miatt hosszú ideje nem
tudott hordani.
- Az idős anyaméhek fatalabbakkal való lecserélése, a fasításos sejtek csök-
kentése, nem kiépített műlép behelyezése.
- A mézes sejtek számának csökkentése, vagy a méz kipergetése, hogy növe-
kedjen a mézraktározási kapacitás. Herecsapda állítása a kaptár bejáratához.
- Olyan méhfajták használata, melyek nem hajlamosak a rajzásra, vagy a rajzás
kritériumainak fgyelembe vétele a munka javítása céljából.
Arra mindig fgyelni kell, hogy az anyabölcsőket eltávolítsuk azokból a kap-
tárokból, melyek rajzását meg akarjuk előzni. Az elhanyagolt anyabölcsőkből
kikelő új méhek rajzást indíthatnak be a kaptárban. A szétválasztott családokban
nem csak olyan méhek maradnak, melyek hajlamosak a rajzásra. A szétválasz-
tással megelőzhetjük a rajzást, és két erős családot hozhatunk létre. Ezért meg-
keressük az erős család anyáját, és az első kaptárban hagyjuk; aztán a fasításos
lépeket, a mézes lépeket és a jelenlevő méheket egyenlően elosztjuk, és így két
új családot alakítunk ki. Az új család kialakításához:
- vagy fatal anyát helyezünk az új kaptárba;
- vagy anyabölcsős lépeket;
- abban az esetben, ha nincsenek anyabölcsős lépek, fasításos lépeket adunk, és
gondoskodunk arról, hogy a dolgozó méhek anyát neveljenek.

68
A rajzás megakadályozásának más módszerei:
- a fatal méhek dolgoztatása azzal, hogy nem kiépített műlépet adunk nekik;
- további keretek beállítása (mézkamrák);
- anyarács alkalmazása;
- az anya kicserélése olyan anyával, mely azonos szezonban született, és amely
20-25 nappal a mézhordási időszak előtt petézik;
- műrajzást képezni legalább hat kerettel;
- a kaptárok helyének váltogatása.
2. kép: Letelepedett raj a fákon
Mesterséges rajzás létrehozása
A családok természetes rajzása nemkívánatos esemény. A hordás időszakában
létrejövő raj csökkenti a család erejét, és így csökken a méz termelése is. Ha a
rajzás folytatódik, a fasítási tevékenység akadályoztatva lesz, mivel a dajkamé-
hek is eltávoznak a rajjal, ezért lehet, hogy költésmeszesedés fog bekövetkezni.
Intézkedéseket kell tennünk a természetes rajzás ellen, hogy ilyen problémák
ne forduljanak elő a méhészetben, és ha a családok számát akarjuk gyarapítani,
akkor a mesterséges rajzást (szétválasztást) kell alkalmaznunk.
A megfelelő erősségű családot két egyenlő részre osztjuk, és így hozunk létre
új családot. Ebből a célból egy üres kaptárt hozunk a szétválasztandó család
mellé. A mézes lépeket és a fasításos lépeket egyenlően osztjuk el. Fontos arra
fgyelni, hogy a mézgyűjtő méhek egyenlő mértékben kerüljenek mindkét kap-
tárba. Ezért az eredeti kaptárt fél méterrel jobbra, aztán balra helyezzük, és az új
kaptárt úgy rakjuk le, hogy a régi repülési útvonal középére kerüljön. Ezen fo-
lyamat után a mézet gyűjtő méhek még mindig az eredeti kaptárt preferálhatják,
de ilyenkor az eredeti kaptárt még egy kicsit kijjebb helyezzük, így a legtöbb
repülési út az elválasztott kaptárra kerül. Egy másik mesterséges rajzási mód-
69
szer az, ha 3-4 kerettel 2-3 részre osztjuk a kaptár állományát, különösen akkor,
ha növelni akarjuk a családok számát. Ebben az esetben egy fasításos keretet és
egy mézes keretet helyezünk az új kaptárba. A zárt röpnyílású kaptárt legalább
öt kilométerrel távolabb költöztetjük, hogy a méhek ne térhessenek vissza az
eredeti kaptárukba. Egy másik módszer a mesterséges rajzás megindítására az,
hogy egy-két keretet kiveszünk, attól függően, hogy mennyire erős a kaptár, és
a társítás módszerével hozunk létre új családot.
2. Rablás a háziméheknél, és ennek megelőzése
A rablás, ami olyan régiókban fordul elő, ahol kevés a virág és a nektár, azt
jelenti, hogy a méhek egy másik kaptárból lopják el az ott meglévő mézet. Ha
nem elég erős a család, akkor nem tudja megvédeni magát az ilyen támadás-
tól. Nehéz megismerni a rabló méheket. Ezek a méhek általában félénkek. Úgy
próbálnak behatolni a kaptárba, hogy ne érintsenek meg másik méhet, és haj-
lamosak a menekülésre. Meg kell különböztetnünk a tavaszi játékos kirepülést
a rabló méhek abnormális repülésétől. A játékos repülést a fatal méhek teszik
meg a tavaszi jó időben. Néha a rablás nyugodtan, harc nélkül történik.
Védekezési módok a rablás ellen:
- A kaptár ellenőrzését gyorsan kell végrehajtani. Ha gyanús méhek láthatók,
nem szabad ellenőrizni.
- A hordás idején a mézzel nem szabad szennyezni a környezetet. A régi lépet
és viaszt nem szabad eldobálni.
- A környezetet nem szabad szennyezni a szirup adása során.
- A kiürült kereteket este a kaptárba kell helyezni.
- Nem szabad, hogy lyukak vagy törések legyenek a kaptárokon.
- A kaptárokat nem szabad hosszú időn át nyitva tartani.
- A kirabolt kaptár röpnyílását le kell szűkíteni, az idegen méhek belépését meg
kell akadályozni, a méheket segíteni kell kaptáruk megvédésében.
- A gyenge kaptárokat egyesíteni kell, a kaptárok helyét meg kell változtatni a
rabló méhek megtévesztése céljából.
70
71
VII. Méhanyanevelés
1. Anyanevelési módszerek
Mivel a méhek élete rövid, ezért a természeti erőforrásokat időben és a lehető
legoptimálisabb módon ki kell használni. A tavaszi hónapokban bőséges pollen
áll rendelkezésre, így ekkor a család fejlődése a végéhez közeleg, és elkezdődik
a méz begyűjtése. A termelékeny és jövedelmező méhtartás jelentősen függ at-
tól, hogy az anya milyen genetikai és fzikai jellemzőkkel rendelkezik. Egy csa-
lád általában több tízezer munkás méhből és ennek megfelelő számú heréből áll,
melyeknek fejlődését és termelékenységét az anya irányítja. Ezért a gyakorlati
méhtartásban hatalmas szerepe van az anyanevelésnek. Egy fatal és minőségi
anya (mindegy, hogy általunk nevelt vagy vásárolt) jelenléte erőssé teheti a csa-
ládot, ami elengedhetetlen a gazdaságos méhtartásban. Az anyanevelést mindig
szabályszerűen és megfelelő időben kell elvégezni.
Egy petéző anya előállítása – a dajkacsalád elkészítésével együtt – egy hó-
napot vesz igénybe. A legfontosabb tényező, ami hatással van az anyanevelés
hatékonyságára, az a tenyészkaptárok száma. Májustól szeptemberig tart a ne-
velési időszak, és 4-5 méhanyát lehet tenyészkaptáronként előállítani. Nagyüze-
mi körülmények között száz darab tenyészkaptárral egy év alatt 4-500 méhanyát
lehet előállítani. Hogy ezt a számot elérjük, késlekedés nélkül végre kell hajta-
nunk a következőkben felsorolt munkálatokat. A méhanyanevelés nem nehéz
feladat, azonban részletes tervezést és ütemezést igényel.
A tenyészállat kiválasztása és előkészítése
A tenyésztésre szánt anyaméhnek hordoznia kell azokat a genetikai tulajdonsá-
gokat, amik a fajtát jellemzik, és meg kell felelnie a kiválasztás minden követel-
ményének. A nagyüzemi tenyésztéshez olyan anyákat kell használni, amelyek
bizonyítottan jó vérvonallal rendelkeznek, és lehetőleg van törzskönyvük. A
törzskönyvezett tenyészanyákat mesterségesen termékenyítik meg, illetve elkü-
lönítve tenyésztik. Ha a tenyészcsaládokból nem számíthatunk utánpótlásra, ak-
kor a legegyszerűbb, ha azt a családot választjuk új tenyészcsaládnak, amelyik
a leginkább megfelel a következő feltételeknek: tavasszal a legjobban gyara-
podott, előző években a legnagyobb mézhozamot produkálta, nem rajzott, nem
kapott el betegségeket, viselkedése nyugodt és szelíd.
4-5 napot várnunk kell, mielőtt áthelyeznénk a felduzzadt, megfelelő színű
lépet a fogadó családhoz, és meg kell arról győződnünk, hogy megfelelő időben
a megfelelő korú álcákkal fogunk rendelkezni.
72
A dajkacsalád előállítása
Választásunk azokra a családokra essen, amelyek szépen fejlődnek, és benépe-
sítettek legalább 15 keretet. A méhanyát az áthelyezés előtt 4-5 nappal vegyük
el, így a család anya nélkül marad. Az álcázás reggelén vegyük el a fölös kere-
teket, ekkor a méhek intenzitása megnő, így elpusztíthatjuk az anyabölcsöket,
illetve átszervezhetjük a kereteket. A családot etessük sziruppal, amíg a művelet
zajlik, majd lássuk el fatal munkásméhekkel vagy kikelni készülő fedett fasí-
tással. A dajkacsalád nem más, mint egy rajkaptár 2-3 léppel, elegendő fatal
munkásméhvel és némi mézzel.
A bölcsőalap elkészítése
A modern méhanyatenyésztés megkívánja, hogy természetes viaszt használva
készítsünk bölcsőt az álcáknak. A fényes, szagtalan viaszt egy duplafalú edény-
ben olvasszuk meg. Az előzőleg vízzel átitatott bölcsőformákat, amit egy kevés
olvasztott viasszal a mártópálcára rögzítettünk, először vízbe, majd olvasztott
viaszba, aztán újra vízbe mártjuk. A bölcsőnek 10-11 mm mélynek és 9-10 mm
átmérőjűnek kell lenniük. Összesen 45-60 bölcső fér el az előzőleg erre a célra
legyártott kereten, amelyre három sorban a pálcákat erősítjük, egyenként 15-20
bölcsővel a végükön. Az anyatenyésztés során használhatunk természetes viasz-
ból vagy műanyagból készült bölcsőket is.
1. kép: Anyabölcsők fürtjei
Álcázás
A tenyészkaptárból azokat a kereteket válasszuk ki, amelyekben 6-12 órás ál-
cák vannak. Egy kefével seperjük le a rajta lévő méheket úgy, hogy azok a
kaptárba essenek vissza. Óvakodjunk a keret erős rázogatásától, mert akkor a
73
napi mézmennyiség ráfolyhat az álcákra. A keretet vigyük a széltől és közvet-
len napsugárzástól védett álcázóba. Az álcázónak a kaptárhoz hasonló időjárási
feltételekkel kell rendelkeznie, ami optimális esetben 30-33 ºC-ot és 60-70%
páratartalmat jelent.
A bölcsőket adjuk be egy napra a elfogadó családhoz, és tegyünk beléjük hígí-
tott pempőt, mielőtt az álcázás megtörténne.
A beálcázott bölcsők elhelyezése a dajkacsaládoknál
Amikor 45-60 sejt kész, elhelyezhetjük a beálcázott anyabölcsőket a dajkacsa-
ládokhoz. A dajkacsaládban, ahol az anya 4-5 nappal az álcázás előtt el lett
távolítva, illetve a keretrendezés is megtörtént, a tenyésztő keretet egy nyitott
fas és egy pollennel telt keret közé kell helyezni. A többi nyitott fas lépet pedig
el kell távolítani, hogy a dajkacsalád több fgyelmet fordíthasson az álcákra. Az
álcás sejtek azért szükségesek, hogy a fatal munkásméhek pempőt termelje-
nek, a nyitott fasítás pedig azért, hogy a munkásméhek a tenyészkereten gyűl-
jenek össze. A többi kereten zárt fasítás, méz és pollen kell, hogy legyen. A
folyamatos tenyésztés érdekében mindig ezt az elrendezést használjuk minden
egyes álcázás előtt. Az elfogadó családban lévő elegendő fatal munkásméh és
a keretek megfelelő elrendezése közvetlen hatással van az álcák fejlődésére és
az előállított anyák minőségére. Ahhoz, hogy a család népessége folyamatosan
fatal munkásméhekből álljon, 5-6 naponta új kereteket kell behelyezni a régiek
helyére.
Az anyás dajkacsalád elkészítése és használata
A beálcázott bölcsőket addig tartják a dajkacsaládoknál, amíg el nem osztják
azokat a nevelőcsaládok között. Azonban, azoknál a vállalkozásoknál, ahol
nagy mennyiségben nevelnek anyákat, ez nem gazdaságos, illetve hosszú távon
2. kép: Fejlődési szakaszok:
álcától a kifejlett méhig
3. kép: Az álcázás művelete
74
negatívan befolyásolja az anyák minőségét. Ezért 1-2 nappal azután, hogy az
anyabölcsőket beadtuk a dajkacsaládhoz, ahol megtörtént az elfogadás, helyez-
zük át őket egy 16-18 kerettel rendelkező erős családhoz, ahol a méhanya a
fasítástól anyaráccsal van elválasztva. Itt bőséges mennyiségű fatal munkás-
méhnek, pollennel teli keretnek és fedett fasításnak kell lennie. A keretcserét
minden héten végezzük el, ezáltal biztosítva a megfelelő elrendezést az alsó és
felső rész között. A tenyészkeretet, amely a dajkacsaládhoz került, ki kell cse-
rélni egy másikra a dajkacsaládból, így biztosíthatjuk a termelés folytonosságát.
Miután átkerültek a dajkacsaládba, az álcák etetésének és gondozásának a fel-
adata már ezé a családé lesz.
A pároztató elkészítése és használata
Az áthelyezés utáni 10. napon a lezárt bölcsőket leválasztjuk a tenyészlécről,
és szétosztjuk a leendő családoknál, melyeket egy nappal korábban előkészí-
tettünk.
Többféle kaptártípus is használható tenyészkaptárnak. Ezek olyan speciális
kaptárok, amelyek 3-4 részre vannak osztva, fából vagy más, a célnak megfele-
lő anyagból készülnek. A fészkek bejáratainak mindig különböző irányba kell
nézniük, és nagy felületen kell elhelyezkedniük, hogy a tájékozódó kirepülésből
vagy nászrepülésből visszatérő királynő biztosan a saját helyére kerüljön vissza.
A tenyészkaptárak elülső felületét különböző színű festékkel és mintával jelöl-
jük meg a méhanyák számára. A gyűjtési időszak elején kikelt tenyészcsaládok
utánpótlását az anya folyamatosan biztosítja az időszak végéig. A királynő 2-3
héten keresztül folyamatosan rakja a petéket a pároztató kaptárban. Az időszak
végén a királynőket eladják, és új bölcsők kerülnek a helyükre.
A bölcsőket nagyon óvatosan, arányosan elosztva távolítsuk el a tenyészlécről.
A bölcsőket a tenyészlécen lévő elhelyezkedésük szerint osszuk el, és ne fordít-
suk fejjel lefelé. Miután áthelyeztük a bölcsőket a tenyészkaptárba, a méhanyák
– az álcák korától függően – 2-3 napon belül kelnek ki. 4-5 nappal a bölcsők
tenyészkaptárba való helyezése után történő ellenőrzésnél jól láthatók azok a
bölcsők, amelyek zárva maradtak, vagy amelyeket a munkásméhek elpusztítot-
tak. Ebben az esetben újabb bölcsőt adunk be.
A termékenyítés folyamata
A pároztatóban kikelt anyák 2-3 napos korukban tájékozódó kirepülést hajtanak
végre, majd újabb 2-3 napon belül megtörténik a nászrepülés. A párzás 10-30
méter magasban, egy ún. „heregyülekező helyen” történik. A herék az anyát lá-
tásuk segítségével, illetve az anya által kibocsátott feromon segítségével fedezik
fel. 6-20 herével történő párzás után, az anya visszatér a tenyészkaptárba, és 3-5
75
nap elteltével elkezdi lerakni a petéket. Az anyával történő párzást követően a
herék elpusztulnak. Ha az anyának nem sikerült elég herével párosodnia, vagy a
kedvezőtlen időjárási feltételek miatt sikertelen volt a párzási kísérlet, akkor az
anya akár 1-2 alkalommal is újra megkísérelheti a nászrepülést aznap vagy a kö-
vetkező napokban. Azok az anyák, amelyeknek kikelésüket számított 20 napon
belül nem sikerül párosodniuk, elveszítik párzási kedvüket, és terméketlen peté-
ket kezdenek el rakni; ezután már nem termékenyülhetnek meg. Ha irányításunk
alá akarjuk vonni a párzást, akkor egy 8-10 kilométeres körzetet kell izolálnunk,
vagy mesterséges megtermékenyítést kell alkalmaznunk.
2. Az anyák mesterséges megtermékenyítése
A mesterséges megtermékenyítés egyáltalán nem nehéz feladat, azonban szak-
értelmet és tapasztalot igényel. A gyakorlati méhtartásban a mesterséges meg-
termékenyítés könnyen kivitelezhető. A jó tenyészképességű heréktől kinyert
spermiumot laboratóriumi körülmények között, mikroszkóp alatt fecskendezik
be a tenyésztett anyába, egy külön erre a célra használatos eszközzel. A mester-
séges megtermékenyítést elsősorban azért végzik, hogy a szaporodás szabályo-
zásával fajtiszta vagy keresztezett fajtákat kapjanak, amiket inkább kutatásra és
fejlesztésre használnak ma Magyarországon, semmint az anyák tenyésztésére.
4. kép: Sperma nyerése hereméhtől
Az anyák elhelyezése termelő családoknál
Akár eladjuk, akár más módon hasznosítjuk, a petét rakó anyáknak kötelező
szerepük van a folyamatos termelésben. A fogadó család előkészítése a legfon-
tosabb lépés a petéző anya másik családba történő áthelyezésénél. Ekkor sem-
miképp ne legyen másik megtermékenyített anya, zárt bölcső vagy anyarács a
fogadó kaptárban. Amikor az anyacserét végezzük, az anyarácsot az anyával két
fas keret közé helyezzük úgy, hogy a szellőző és az etető nyílások egymással
76
ellentétes irányba nézzenek. Az etetető tálcához vezető járatot nyissuk ki a kö-
vetkező nap, és győződjünk meg arról, hogy a méhek elkezdték enni a serkentő
anyagot. Ezt követően ne nyissuk ki a kaptárt, és ne háborgassuk a méheket,
azonban 2-3 nap elteltével ellenőrizzük az anyát és a petéket. A gyakorlati méh-
tartásban akkor lehet jelentős haszna az aktuális méhanya által rakott petéknek,
ha csereanyára van szükségünk, vagy ha műrajhoz szeretnénk anyát biztosítani.
Ha 25-30 nap után elérjük, hogy az anya elkezdje lerakni a petéket, akkor ki-
zárhatjuk annak a kockázatát, hogy álanya alakuljon ki a méheknél. Az álanya
káros a család életére, mert állapota leromlik, termelése lecsökken, ami végső
fokon a család felszámolásához vezet.
Jelentős haszna ellenére sem terjedt el azonban méhészeink között a mester-
ségesen termékenyített anya használata.
77
VIII. A méhek őszi és téli kezelése
1. Őszi munkálatok és a méhcsaládok felkészítése a télre
Miután a mézkamrákat eltávolítottuk, a méheket elpusztíthatjuk, ha tavasszal új
méhcsaládokat szándékozunk vásárolni. Ha mégis az átteleltetés mellett dön-
tünk, akkor meg kell vizsgálnunk, hogy az anya mennyire van jó kondícióban és
egészségben. Ha szükséges, akkor a gyógykezelést is erre az időre ütemezzük.
Adjunk cukrot és vizet a családnak, hogy biztosítsuk a megfelelő téli élelem-
mennyiséget. Legjobb, ha szeptember végéig elvégezzük az etetést. A két méz-
kamra, a fedél, az aljdeszka, a méz, a pollen és a méhek összesen legalább 60
kilogrammot nyomnak. Október vége felé a családot vigyük zárt helyre, vagy
takarjuk le, hogy megvédjük az időjárási viszontagságoktól. Az őszi gondos-
kodás, illetve az etetés játsszák a legfontosabb szerepet a család tavaszig tartó
túlélésében. A családról történő őszi gondoskodást és a téli előkészületi munká-
kat mindig a mézelvétel után végezzük. A természeti körforgás során a méhek
a természetből származó mézzel és pollennel párhuzamosan alkalmazkodnak a
környezeti feltételekhez.
A kevésbé gyakorlott méhészek megtörhetik a méhek életének természetes
ritmusát, ha mézet vagy más méhterméket vesznek el tőlük. Nem lehet egyszer-
re elvenni a mézet és a virágport a családoktól. Ezért jegyezzük fel és elemezzük
ki a családok állapotát, az anya korát, életminőségét, a család méztartalékait, a
betegségeket és a kártevőket, hogy minél kevesebb veszteséggel vészelje át a
család a telet. A téli gondoskodást a mézelvétel után kezdhetjük. Nagyon fon-
tos gondoskodni ősszel a méhekről, hiszen ez jelentősen befolyásolja a lehető
legkisebb veszteséggel (vagy veszteség nélkül) történő telelést. Amikor a méhé-
szek elkezdik felkészíteni a családokat a telelésre, érdemes áttekinteni azokat a
tényezőket és körülményeket, amelyek befolyásolhatják a család túlélését.
A sikeres áttelelés elsősorban a következőktől függ:
- a család létszáma,
- megfelelő élelemtartalék,
- a kaptár szellőzése,
- a család egészségi állapota.
A családoknak elegendő helyre van szükségük a raktározáshoz és a fürtkép-
zéshez. Rendszerint 2-3 fók szükséges ehhez. A raktáron lévő méz mennyisé-
gének 23-27 kg-ot kell kitennie, illetve több, pollennel teli kerettel kell rendel-
kezniük a kora tavaszi gyarapodáshoz. Fontos a kaptárban lévő étel megfelelő
elosztása is, hiszen a tél előrehaladtával a fürt a kaptárban folyamatosan felfelé
78
húzódik. Még ha éhezik is egy család, akkor sem fog a kaptár alja felé húzód-
ni. 15-20 kg élelemnek kell lennie tömötten a kaptár felső fókjában lévő 2-3
keret közepének felén vagy kétharmadán. Az ilyen elrendezés megfelelő teret
biztosít a méheknek a fürtformálásra. Ha a kaptár felső fókja megtelik méz-
zel, akkor a középső kereteket ki kell cserélni a kaptár alján lévő, részben telt
keretekre. Minden üres vagy csak részben telt mézkamrát el kell távolítani az
őszi hordás végéig. Ha nem használtunk anyarácsot, az alsó fókok valószínű-
leg üresek, így azokat is távolítsuk el. Teleltetésnél műlépet és anyarácsot ne
használjunk.
Tennivalók ősszel
Mérjük fel az anya állapotát, és szükség esetén minőségi anyával lássuk el a
méhcsaládokat. Ellenőrizzük a mézkészletet, és mérlegeljük, hogy elégséges-e
a mennyisége. A mézzel és pollennel telt lépeket hagyjuk meg a méheknek téli
eleségnek. Nem ajánlatos, hogy a lépek teljesen telítve legyenek mézzel, ezért
az alul lévő sejteknek üresen kell maradniuk. Ez lényeges, mert a méhek a téli
fürtöt – a teli helyett – az üres sejteken, a mézzel teli sejtek alatt alakítják ki. A
penészes lépeken lévő mézet, a rossz vagy gyenge minőségű mézet és a mézhar-
mat mézet sose használjuk téli élelemként. Az ellenőrzések alkalmával vegyük
fgyelembe, hogy egy méhekkel teli kaptár téli élelemszükséglete akár 8-10 lép
is lehet, ami körülbelül 22-25 kilogramm mézmennyiséget jelent. A kaptárban a
mézes kereteken túl 3-4 db virágporos keretnek is lennie kell, melynek szerepe
a tavaszi fejlődés indulásában lesz majd.
Vizsgáljuk meg a kaptárakat, hogy vannak-e törések vagy repedések rajta,
illetve nem áznak-e be. A gyengébb családokból érdemes egy erős családot lét-
rehozni. A kis népességű, anyátlan vagy elöregedett anyás családokat is érdemes
egyesíteni. Alaposan vizsgáljuk meg a felnőtt népesség színvonalát is. Ha vég-
rehajtottuk az őszi etetést, akkor erős és fatal méhek fogják alkotni a jövőbeni
nemzedéket, és egészségesen telelnek majd ki. Egy erős egyedekből álló család
fog készen állni a tavaszra, illetve a téli elhullások száma is kevesebb lesz. Ha
gyenge a család, akkor nem tudja megalkotni a telelőfürtöt, illetve a hidegtől
elpusztul. Ebben az esetben a család területét le kell csökkenteni.
A teleletetés előtt a családokat vizsgáljuk át: betegségek jeleit vagy kártevők
jelenlétét kutatva. Ősszel, az utolsó mézelvétel után, kezdjük a varroa elleni
védekezést, amikor a szaporodási hajlam is alábbhagy. Ősszel, a mézelvételt
követően, lehet megkezdeni a betegségek és egyéb kártevők elleni védekezést
is. Hogy megelőzzük a nozémát, és elkerüljük az utódok szegényes fejlődését,
adagoljunk ősszel vitaminokat a sziruphoz.
Az őszi utódokon múlik a telelés sikeressége, így az a legmegfelelőbb, ha fa-
tal munkásméhekből és anyából tevődik össze a család. Ez azért is hasznos, mert
79
kisebb a kockázata annak, hogy egy fatal anya elpusztul, illetve a téli fasításban
is sokkal produktívabb, ami garantálja a család téli túlélésének az esélyeit.
A mézelvétel után akkor is etessük sziruppal a családot, ha úgy látjuk, hogy
elegendő méz, illetve pollentartalékuk maradt. A cukorszirup cukor-víz aránya
2 : 1 kell, hogy legyen (két rész cukor és egy rész víz). A cukorszirup növeli az
anya petéző intenzitását, valamint serkentő hatással van a fatal méhekre is. A
fatal munkásméhekből álló telelő családok tavasszal sokkal erősebbek lesznek,
hiszen kevesebb népességbeli veszteségük van, illetve dinamikusabban gyara-
podnak, mivel az utódnevelés aránya intenzívebb. Tél kezdetén és végén szirup
helyett lepénnyel etessük a családokat. A lepényt egy rész mézből és három rész
porcukorból állítsuk elő. Olyan szilárdságú lepényt kell kapnunk, mely a kaptár
belsejében kialakuló hőtől nem olvad meg, nem önti el az ott lévő méheket,
illetve olyan lágynak kell lennie, hogy a méhek könnyen el tudják fogyasztani.
A méhek protein- és vitaminigényét úgy elégíthetjük ki, hogy különböző hoz-
závalókat adagolunk nekik: tejport, sörélesztőt, szójabablisztet. Az etetésnek ez
a módja azonban olyan betegségeket is okozhat, mint például a nozéma vagy a
hasmenés. Soha ne törekedjünk az etetésnek erre a módjára olyan helyen és idő-
szakban, amikor megfelelő mennyiségű pollen áll rendelkezésre a természetben.
Anyacsere
Tudományos kutatások kimutatták, hogy azok a méhészek, akik évente lecse-
rélik az anyákat, sokkal hatékonyabb méhcsaládokkal dolgozhatnak. Több ku-
tatási eredmény bizonyította, hogy az anyacsere során az új anyának időt kell
adni, hogy a munkásméhek új generációját hozhassa létre. Így a családok biz-
tonságosan áttelelhetnek, illetve kisebb lesz az anyavesztés kockázata tavasszal,
vagy a rajzásra való hajlam a gyűjtési főidényben. Ez a folyamat nagyon fontos
része a méhtartásnak. A mézelvétel után még korántsem fejeztünk be minden
munkálatot. Az anya határozza meg a család genetikai jellemzőit. Az anyában
megtalálható a teljes genetikai állomány.
1. kép: Téli fürt 2. kép: Méhek a téli fürtön kívül
80
3. kép: Telelésre felkészített családok
Gondoskodás a családokról ősszel
Ha a családban anyaméh és körülbelül 15-20 ezer fatal munkásméh van, hozzá
megfelelő mennyiségű méz található a kaptárban, várhatóan az élelem tekintetében
teljesen problémamentes lesz a tél. Ha elöregedett munkásméheink vannak, azok
valószínűleg hamarosan elpusztulnak, így rengeteg felnőtt méhet veszít a család.
Ha nincs elég munkásméh a családban, akkor nem tudnak megfelelő téli fürtöt
kialakítani, és a család képtelen lesz ellenállni a téli időjárásnak. Az ilyen család
akkor sem tud megfelelően fejlődni, ha megérik a tavaszt, mert a rossz időjárás
áldozataivá lesznek. Az olyan helyen lévő méhészetekben, ahol sokáig tart a tél, a
méhésznek az évszak végén el kell vennie a mézet, mielőtt a rablás megkezdődik.
A méheknek időre van szükségük, hogy felkészüljenek a télre. Ne akkor ellen-
őrizzük a kereteket, amikor a méhek otthon tartózkodnak, mivel a méhek ilyenkor
végzik a lakásuk résinek a tömítését, így ha ezt a folyamatot megtörjük, akkor
a család nem lesz fejlődőképes. Az ellenőrzést mindig olyankor célszerű elvé-
gezni, amikor a méhek aktívan dolgoznak. A nem megfelelő állapotú családokat
érdemes egyesíteni. Jobb egy megerősített állapotú családot felkészíteni, mint két
gyengébbet, amelyek akár el is pusztulhatnak a tél folyamán. A gyenge családból
helyezzük át az anyát is a másik kaptárba. Ha ősszel megfelelően gondoskodtunk
a családról, akkor a télre való felkészülésnél akár hét keretet megtöltő méhünk
lehet. Az üres és felesleges kereteket távolítsuk el, a családot választódeszka se-
gítségével tömörítsük kisebb helyre, és vastag takaróval fedjük le a kaptárt. Ha a
családok erőteljesek, akkor egy elkülönített családot kapunk a mézelvételt köve-
tően. Érdemes ezeknél a családoknál tenyésztett királynőt használni.
Mézelvétel ősszel
Távolítsuk el a méhkaptár tetején lévő fókokból a mézes kereteket úgy, hogy
előtte söpörjük le róla a méheket. Sokkal könnyebben juthatunk hozzá a méz-
hez, ha nincs megdermedve, ezért vigyük a keretekkel teli fókokat egy meleg
81
helyiségbe. A pergetés, vagyis a folyékony méz kinyerése a lépekből, a méhész
részéről meglehetősen sok munkát igényel, ahogy azt az alábbi fotók is illuszt-
rálják.
4. kép: Mézelvétel
Először óvatosan távolítsuk el a fedelet a mézet tartalmazó viaszlép celláiról.
Ezt egy gyakorlott kezek által forgatott éles kés segítségével végezzük. Ezután
helyezzük be a fedéltől eltávolított mézes kereteket egy leginkább centrifugá-
hoz hasonló készülékbe. Ahogy azt a mellékelt fotón is láthatjuk, a készülék
dobjában egy rácsos kosárban helyezkednek el a lépek.
5. kép: Elektromosan, illetve kézzel is
működtethető pergető
6. kép: A méz szűrése
82
Ezután az elektromos motorral vagy a kézzel hajtott kosár elkezd gyorsan
forogni függőleges tengelye körül. A gyors forgástól a méz kicsapódik a nyi-
tott viaszsejtekből, nekiütközik a dob falának, majd lassan lecsordogál az alul
lévő tartályba. A méz ekkor még sok apró viaszdarabot tartalmaz, ezért le kell
szűrni. Ez úgy történik, hogy a pergető dobjának aljából egy vékony szöveten
keresztül átfolyatják a mézet egy másik tartályba. Ezt követően üvegekbe töltik
és értékesítik.
A családok mézszükségletének kielégítése
A kaptárokban megfelelő mennyiségű méznek kell lennie, hogy a családok ké-
nyelmesen kiteleljenek. Egy méhekkel takart kereten legalább 2 kg méznek kell
lennie, ami a keret felső középső területétől arrébb kell, hogy legyen, mivel a
méhek ott hozzák létre a téli fürtöt. Télen a fürt hőmérsékletét a méhek szabá-
lyozzák. Azonban a kaptár azon részét, amely a fürtön kívül esik, nem tudják
szabályozni. A nyitott mézzel telelő családoknál a nedvesség a nyilt mézsejtek-
ből származik. Ha a víztartalom megnövekszik a mézben, akkor elkezd erjedni.
Ez a méhek evésére rossz hatással van. Egy vagy két mézzel teli keret elenged-
hetetlenül szükséges a méhek korai fejlődéséhez. Ezek a pollennel és mézzel teli
keretek fogják biztosítani a család folyamatos fejlődését kora tavasszal, amikor
a méhek még nem repülnek ki, de az utódok fejlődése már folyamatban van.
Köztudott, hogy télen a méhek úgy jutnak mézhez a kaptárban, hogy az egész
fürt rávándorol, és úgy táplálkozik. A méhek a méz fogyasztásakor 17

C-on
tartják a kaptár hőmérsékletét a fürtön kívül. Ez a hőmérséklet elegendő a telelő
méheknek abban az időszakban, amikor nincs fasítás. A munkásméhek a méz
evésével tartják meg a fürtöt.
Őszi etetés
A mézelvétel után mindig győződjünk meg arról, hogy elegendő mennyiségű
élelem maradt-e a kaptárban. Helytelen, ha az összes mézet begyűjtjük, és csak
szirupot hagyunk a méheknek. Télen a sziruphoz adagolt cukor mennyisége 1-2
liter legyen kaptáronként. Az etetést két nap alatt 5-6 alkalommal megismétel-
jük. A méheket akkor etessük sziruppal, amikor kirepülhetnek és pollent hor-
danak. Ősszel a méheknek adagolt szirupnak 2 rész cukrot és 1 rész vizet kell
tartalmaznia.
Késő ősszel szirup helyett lepénnyel etessük a méheket. A méhek által a vi-
rágokból kinyert nektárnak majdnem fele víz. A méhek az általuk elraktározott
mézet úgy eszik meg, hogy vizet adnak hozzá. A természetből összegyűjtött
nektárt úgy tárolják, hogy 17%-ra csökkentik víztartalmát, és mézzé alakítják át,
majd befedik. A munkásméhek – túltáplálás esetén – átalakító enzimük haszná-
83
latával a cukorból mézet készítenek. Az enzimet a kitinpáncéljuk alatt található
olaj- és fehérjekészletükből állítják elő. Ha nem jutnak pollenhez a természet-
ből, akkor az enzim nem termelődik tovább, így hamarabb megöregszenek és
elhullanak. A cukor mézzé alakításában kimerült méhek egészségi állapota a
tél folyamán tovább romlik, és akár el is pusztulhatnak a további igénybevétel
során. Ha a természetből kinyert pollen nem elegendő, akkor készítsünk lepényt
pollen, tejpor és méhvitamin keverékéből. A folytonosság garantált ezzel az ete-
tési módszerrel, mivel a munkásméhek új generációja látja meg a napvilágot
tavasszal. Azoknak a méhészeknek a méhcsaládjaiban, akik nem ismerik vagy
nem foglalkoznak a méhek etetésének élettanával, mindig lesznek veszteségek.
A méhek etetésére leginkább az általuk készített méz, illetve a természetből ál-
taluk gyűjtött pollen szolgál. Ennek ellenére a fasítástól ne vegyünk el mézet.
Az ősszel adandó szirup elkészítése: 1 liter víz + 4 kg méz vagy fél liter víz
+ 1 kg cukor. Ha nem elegendőek a tartalékok, akkor tömény cukorszirupot
etessünk szeptemberben és októberben amíg, leszámítva a pollennel teli sejte-
ket, kilenc keretnyi mézet nem kapunk. A szirupot fehér kristálycukor és forró
víz 2 : 1 arányú keverékéből kapjuk. Csak addig hevítsük, amíg az összes cukor
teljesen fel nem oldódott. A szirupot soha ne forraljuk fel! Hagyjuk kihülni, mi-
előtt a méheknek adnánk. 4,5 liter szirup etetését követően körülbelül 31,5 kg-
mal növekszenek a tartalékok. A téli élelem minőségének kiemelkedő jelentősé-
ge van. A gyümölcslevek és a mézharmat kevésbé jó téli eleségek, mivel nagy
mennyiségű hulladékot tartalmaznak, illetve mert vérhast okozhatnak, ugyanis
a méhek képtelenek a hideg időjárás miatt a nektárt megérlelni. Az őszirózsa-
méz hamar kikristályosodik, így megakadályozza, hogy a méhek a fürtképző
helyre szállítsák.
A sziruppal történő etetéssel javíthatunk vagy változtathatunk ezen a
helyezeten. Egy részről az etetést úgy ejthetjük meg, hogy egy befőttesüveget
vagy egy 5 literes, levehető tetejű vödröt, aminek a fedőjén előzőleg 6-8 apró
lyukat fúrtunk, ráfordítjuk a belső fedődeszka nyílására. Más részről használha-
tunk kijáró etetőt vagy választódeszkás etetőt. Azonban, hideg időjárás esetén,
a méheknek meg kell bontaniuk a fürtöt, hogy ezeket használják. Attól függően,
hogy a méheknek mennyi mézet sikerült eltárolniuk, a méhésznek 4,5-6,7 kg
vagy még ennél is több cukrot kell családonként adagolni. Amint a cukor felol-
dódott a forró vízben, és az így kapott szirup kihült, lecsapoljuk, és megetethet-
jük a méhekkel.
A szirupot egy a célnak megfelelő tartályból adagolhatjuk a méheknek, ame-
lyet a belső fedőn vagy a lépes kereteket és a méheket takaró fedélen lévő nyílás
fölé helyezünk. A méhek felmászhatnak lentről ebbe a tartályba, és egyből kap-
csolatba kerülhetnek a sziruppal anélkül, hogy beleesnének és megfulladnának.
Gyomrukba szívják az ételt, majd visszatérnek a viaszlépekhez, felöklendezik a
szirupot a viaszsejtekbe, pont úgyanúgy, ahogy a nektárral is szokták csinálni.
84
Miután elpárologtatták a fölösleges vizet a szirupból, lezárják, ahogyan a méz-
nél is szokták. Ily módon egész télen át eltarthatják anélkül, hogy megerjedne.
7. kép: A méhek etetése
A bal oldali képen a szétszedett etető a záródeszkán, amelyen jól látható a kö-
zépen elhelyezkedő etetőnyílás. Jobb oldalt a már összeszerelt etető, sziruppal
feltöltve, és az etetőnyílásra helyezve. Ezek után már csak a tető kaptárra való
visszahelyezése maradt hátra.
Betegségek megfékezése és a varroa atka elleni harc ősszel
Ha egy családban betegségre gyanakszunk, akkor vegyünk mintát, amiből di-
agnosztizálhatjuk a betegséget. Ezután a megfelelő rovarirtó szerekkel meg-
kezdhetjük a védekezést. Azonban ne felejtsük el, hogy a különböző rovarirtó
szerek idővel felgyülemlenek a méhek táplálékában és a viaszban, ami gondokat
okozhat a méz eladásában, de akár az egész piac elvesztésével is járhat. Ha a
betegség kezelésében használt rovarirtó szerek használatakor az előírásoknak
megfelelően járunk el, akkor sokkal jobb eredményeket érhetünk el. A varroa
atka elleni küzdelem nagyon fontos. A nyári hónapokban a méhek népessége
megnő, amivel párhuzamosan nő a varroa-élősködők száma is.
A kaptárban ez az állapot a mézelvétel után, a munkásméhek elhullásával
kezd negatív irányba fordulni. Mivel a varroa-élősködők elhullási aránya ki-
sebb, ezért a varroák a 60 ezerről 20 ezerre csökkenő munkásméh-állományra
kezdenek koncentrálni. Érdemes az ellenük való védekezést erre az időszakra
ütemezni. Ha nem védekezünk, akkor a paraziták megtámadják a fatal munkás-
méheket, amelyek kénytelenek ilyen feltételek mellett telelni. A család kényte-
len lesz gyenge munkásméhekkel nekiindulni a télnek, így a telelés rossz lesz.
85
Hogy mindezt megelőzzük, ahhoz a következők szükségesek:
- Megfelelő mennyiségű információval kell rendelkeznünk a méhek és a
varroák biológiájáról. Köztudott, hogy a varroa atka úgy szaporodik, hogy a
sejtekben lévő méhek álcáival táplálkozik. Egyes kifejlődött varroák a méhek
vérét szívják. Vannak olyanok, amelyek a fasításra, de vannak olyanok is,
amelyek a fas kaptárokban lévő méhekre összpontosítanak.
- Mindig megfelelő módszert válasszunk a védekezéshez. Ha méz és fasítás van
az adott családban, akkor nem szabad harcot kezdeményeznünk. Engedélye-
zett rovarirtókat használhatunk abban az esetben, ha a fasítás száma alacsony.
- A megfelelő rovarirtók használatával, fertőtlenítéssel több mint 90%-os haté-
konyságú eredményt érhetünk el. A varroa atkák aránya a családban kevesebb
mint 1% legyen.
- A varroa ellen használt rovarölő szer nem okozhatja a méhek pusztulását, nem
szabad, hogy felhalmozódjon a mézben és a méhviaszban, nem veszélyeztet-
heti az anyát, azonban el kell, hogy pusztítsa a varroákat.
2. Téli munkálatok és teleltetés a méhtartásban
A kaptárokban zajló munkálatok a tél beköszöntével befejeződnek. A kaptárokat
úgy kell letakarni, hogy északi részük fedett, déli részük nyitott legyen. A nyi-
tott kaptárokat úgy kell elhelyezni, hogy ne érje őket szél, víz vagy nedvesség.
Tegyük a kaptárokat kisebb asztalokra úgy, hogy ne érintkezzenek a földdel, és
védve legyenek a nedvességtől és a víztől. Mi több, válasszunk olyan helyet,
ahol óvni tudjuk mindennemű zajtól, ami megzavarhatja a méhek téli fürtjének
nyugalmát. Ne feledjük, hogy a téli elhullások oka elsősorban nem a téli időjá-
rás, hanem a család elégtelen hőelőállítása és energiaforrása, más szavakkal az
éhezés. Ahogy az előzőekben is láthattuk, a jó teleltetés kulcsa, hogy elegendő
fatal méhvel és megfelelő mennyiségű élelemtartalékkal rendelkezzenek a csa-
ládok, amikor belépnek a télbe.
Amikor a kaptár belső hőmérséklete 14 ºC alá süllyed, a méhek összegyűl-
nek és téli fürtöt alkotnak. A fürt belsejében a hőmérséklet elérheti a 33 ºC-ot
is, míg a külső része csak 6-8 ºC. A megfelelő hőmérsékletet a méhek a méz
elfogyasztásával termelik, illetve a hőmérséklet növekedésével kiterjesztik a
fürtöt. Azok a méhek, amelyek kiesnek a téli fürtből, és nem tudnak visszajutni,
elpusztulnak. A kaptárokat télen, illetve hideg időszakokban ne háborgassuk,
mert ezzel megtörjük a téli fürt nyugalmát.
Fontos, hogy az őszi vizsgálatok során hagyjunk meg mézet. Egy méhkaptár
20-25 kg mézzel és 12-20 000 méhvel már biztonságosan telelhet. A hideg elleni
védekezés a méhész egyik legfontosabb feladata: le kell szűkítenie a méhkaptár
belső területét. A kaptár belső hőmérsékletére hatással van a külső hőmérséklet,
a fürt környezetének hőmérséklete, a kaptár szerkezete, illetve a kaptár szellőzé-
86
se. Amikor nagyon lehűl a külső hőmérséklet, akkor a méhek közelebb húzód-
nak egymáshoz, és egy ún „téli fürtöt” alakítanak ki.
14 ºC-os hőmérsékletnél kialakul a téli fürt. A méhek a téli fürtben hőt ter-
melnek, míg a fürt szélén lévők hőszigetelő funkciót látnak el. Ha a hőmérséklet
7 ºC alá csökken, a fürt összehúzódik. Amint az időjárás hidegre változik, és a
méhek röpképtelenné válnak, a kaptárban kialakuló hideg ellen óvintézkedése-
ket kell tennünk. Ha a környezet elegendő méhragasztó alapanyaggal rendelke-
zik, akkor a méhek saját maguk fogják a kaptár bejáratát szűkebbre venni. Ha
képtelenek elvégezni a bejárat szűkítését, akkor ez a méhész feladatává válik. A
méhkaptárt mindig úgy helyezzük el, hogy bejáratán keresztül a szél és a hideg
ne jusson be. A méhek nem fogják tudni biztosítani a megfelelő hőmérsékletet a
kaptárban, ha az előbbieket nem vesszük fgyelembe.
Ha a méheket szabadban teleltetjük, akkor előfordulhat, hogy a kaptárokat le
kell takarnunk, hogy megvédjük a hidegtől. Figyeljünk oda, hogy a röpnyílást
minden esetben szabadon hagyjuk. Olyan helyre tegyük a kaptárokat, ahol sok
napfény esik rájuk, védve vannak a nedvességtől és az erős széltől. A legjobb,
ha a földtől 40-50 cm magasan lévő asztalokra tesszük őket. Ha mégis a földre
kerülnek a kaptárok, akkor még a tél vége előtt szüntessük meg a közvetlen
érintkezést a földdel. Sőt egy kicsit döntsük meg, hogy a víz vagy a nedvesség
szabadon távozhasson a röpnyíláson keresztül.
A kaptár tetején lévő hóréteg nem jelent problémát, ellenkezőleg, a kaptár
védettebb lesz a hideg ellen. Havazás esetén mindig ellenőrizzük a bejárati nyí-
lásokat, szükség esetén takarítsuk el az ott lévő havat. A bejárati nyíláson elhe-
lyezett apró fadarabbal megakadályozhatjuk, hogy közvetlen napsugárzás érje
a méheket, de ez akkor is hasznos lehet, ha havazik. Arra nagyon fgyeljünk,
hogy a kaptár ventillációját ne akadályozza. Ez azért fontos, hogy télen a nap
ne süssön be a kaptárba, mert a napfény hatására a méhek ki akarnak szállni.
Ha nem tudjuk megakadályozni, hogy mégis kimenjenek, akkor hamut, szénát
vagy füvet helyezzünk a kaptár elé, amivel megelőzhetjük, hogy közvetlenül a
hóra szálljanak le. Szélsőséges téli időjárás esetén zárt rendszerű fűtőtestet is al-
kalmazhatunk a kaptárok tárolására alkalmazott helyen. Az erre a célra használt
helynek világosnak és szellősnek kell lennie. A hőmérséklet mindig állandó le-
gyen. Mielőtt a kaptárokat elszállítanánk, a röpnyílásokat fedjük be drótráccsal.
Azokon a vidékeken ne teleltessünk zárt térben, ahol télen nem havazik. Ettől
függetlenül az őszi gondoskodás és etetés ne maradjon el.
A kaptár állapotának fontossága és a méhfajták jelentősége a telel-
tetésben
Minden egyes keret röpnyílásának a mérete 1 cm legyen, a méhes keretek szá-
mától függően. Távolítsuk el a méh nélküli lépeket a kaptárból, és a töltsük ki a
87
helyüket. Ha a méhek aktívak, akkor szűkítsük le a röpnyílásokat. Számoljuk fel
a kaptárban lévő nedvességet kibocsátó tárgyakat. Télen sokkal szegényesebb
a légmozgás a kaptárban, így a széndioxid felgyülemlik. A kaptárokon mindig
lennie kell szellőző résnek. Vannak méhek, amelyek könnyen alkalmazkodnak
bármely vidék természeti körülményeihez. A területen, ahol teleltetünk, ezt min-
dig fgyelembe kell vennünk, különben váratlan dolgokkal fogunk szembesülni.
A legjobb, ha a családokat az eredeti éghajlati zónájukba szállítjuk teleltetni.
Téli gondoskodás és a teleltetés feltételei
A sikeres teleltetéshez elengedhetetlen egy fatal méhekből álló, legalább 5 hó-
napos élettartamú, nagy népességű család. Az erős családoknál egy fatal király-
nő feltétlenül szükséges. Éppen ezért szükséges időnként az anyacsere, lehető-
leg minden második évben. Az ősszel behelyezett fatal anyák több petét raknak
kora tavasszal. Az őszi anyacserét szeptemberben a sédkender, a farkasfog és
az aranyvessző virágzása idején érdemes végrehajtani, így a családnak jut ideje
megerősödni. Csak erős családokat teleltessünk. A gyenge családokat szeptem-
berben egyesítsük erős családokkal, így marad idejük a fészek és az élelemtar-
talékok előkészítésére.
A rovarirtóval mérgezett beteg vagy gyenge családokat pusztítsuk el, mert
élelemtartalékuk megszennyeződhetett. A gyenge családok is sikeresen kite-
lelhetnek, azonban sokkal lassabban fognak megerősödni tavasszal. A legtöbb
családot nyári állványokon teleltetik úgy, hogy a bejáratokat leszűkítik anél-
kül, hogy befednék vagy letakarnák. Október elején egy lécdarab segítségével
szűkítsük le a bejáratot 1 × 10 cm-re. Úgy szögeljük helyére a szűkítőt, hogy a
nyílás ne alul, hanem fölül legyen, megakadályozva ezzel az egerek bejutását
a kaptárba, illetve azt, hogy az elpusztult méhek eltorlaszolják a bejáratot. A
bejáratra helyezett drótháló szintén alkalmas egerek ellen.
A családokat úgy helyezzük el, hogy megfelelő legyen a kaptár szellőzé-
se. Tél végén vagy kora tavasszal mindenképpen használjunk természetes vagy
8. kép: Kaptárok télen
88
mesterséges szélfogót, ami megtöri a szél erejét, ugyanis ekkorra megkezdődik
az utódok nevelése. Farakások, sövények, épületek és deszkakerítések egyaránt
alkalmasak erre a célra. Nem szabad, hogy a kaptárok az uralkodó szelekkel
szemben helyezkedjenek el. A déli fekvés a legkívánatosabb, mivel így a méhek
a tél során többször is kirepülhetnek ürítkezni.
Kezelés télen
Ha a méhek szabadban vannak, akkor nem sokat tehetünk értük. Akkor is élet-
ben maradnak, ha egy ideig teljesen befedi őket a hó. Ha zárt helyiségben te-
leltetjük őket, akkor győződjünk meg arról, hogy a hőmérséklet alacsony és
állandó maradjon (körülbelül 5 ºC), illetve legyen megfelelő szellőzés. Télen
természetes a méheknél, hogy esetenként néhányan közülük elhagyják a kaptárt,
és elpusztulnak. Készítsük fel a méheket a télre, gondoljunk úgy az őszi munká-
latokra, mintha azzal kezdődne a méhek új éve. Miután ősszel a mézet elvettük,
több mindenről is gondoskodnunk kell:
Először szabályszerűen ellenőrizzük a kaptárt. A kaptárban bőséges méztar-
taléknak kell lennie, a méheknek megfelelő számú népességgel kell rendelkez-
niük, illetve az anya egyenletes mintázatú fasítást kell, hogy rakjon. A betegség
aggodalomra ad okot, de ha söpört rajjal indultunk neki, és új eszközökkel ren-
delkezünk, akkor elkerülhetjük a betegségeket.
Másodszor az őszi karbantartás során sok mindent meg kell tennünk, hogy
biztonságban tudhassuk a kaptárokat. Ezek a következők:
- Szintezzük a kaptárt úgy, hogy enyhén dőljön előre. Ezzel megakadályozzuk,
hogy az alul lévő röpdeszkán át víz jusson be a kaptár végébe.
- Ilyenkor jön el az ideje, hogy atkairtó csíkokkal védekezzünk varroa ellen.
Válasszunk ki egyet a katalógusból, és kövessük a címkéjén leírt útmutatást.
Több méhcsalád pusztul el atkák miatt, mint más okokból.
- Tegyünk szűkítőt a bejárat elé. Ez távol tartja az egereket, illetve csökkenti a
téli szél által okozott károkat.
- Lássuk el a kaptárokat szélfogóval.
- Győződjünk meg arról, hogy a kaptár megfelelő szellőzése biztosított. A le-
vegőnek át kell járnia a kaptárt, nehogy a pára összegyűljön, és a méhekre
folyjon.
- 1 : 1 arányban kevert cukorsziruppal etessük a családot, ha nincs elég méztar-
talékuk a teleléshez. Ezt még a hideg beköszönte előtt tegyük meg.
Harmadszor az ősz a legmegfelelőbb az anyacserére, ne várjuk meg ezzel a
tavaszt. A hideg időjárás azt jelenti, itt az ideje, hogy a méheket felkészítsük a
téli életre. Ha ősszel megtörténnek a megfelelő óvintézkedések, akkor a család
biztonságban fog kitelelni. Az ősszel erős család, tavasszal is erős lesz.
89
Végezetül, ha már mindennel készen vagyunk, ne zavarjuk a méheket, ami-
kor hidegre vált az idő. Mivel a méhek megpróbálnak minél több hőt benn tarta-
ni, mi úgyis csak kárt okoznánk a családnak. Amikor télen melegebb az időjárás,
a méhek kirepülnek. Ilyenkor kinyithatjuk a kaptárt, ellenőrizhetjük a méheket,
megbecsülhetjük számukat. A vizsgálat során az anyát ne háborgassuk.
Az anya petéző képessége alábbhagy, ha a természetben csökken a méznek
való alapanyag. A méhcsalád mézkamrából fas fészekké változik, ahogy népes-
sége lecsökken a mézelvételt követően.
Az őszi munkálatokat a következők szerint végezzük:
- Az élelem ellenőrzése: Egy családnak körülbelül 15-20 kg mézre van szüksége
a teleléshez. Ezért a kevés mézzel rendelkező családokhoz helyezzünk át mé-
zes kereteket olyan kaptárokból, ahol bőségesen van felesleg. Ha bőségesen
van méz, de a lépeknek csak egy része fedett, akkor etessünk mézes szirupot
a méhekkel, majd győződjünk meg arról, hogy ezeket a lépeket is befedik. Ez
azért szükséges, mert a fedetlen lépek megromolhatnak idővel.
- A méhek életminőségének vizsgálata: A kis népességű családokat egyesítsük
erős családokkal, hogy könnyebben felülkerekedjenek a téli időjárási felté-
teleken. A több méhvel rendelkező, de kevésbé erős családoknak adagoljunk
szirupot. A szirupnak köszönhetően az anya újból elkezd petézni, így a család
népessége rövidesen növekedésnek indul. Minél fatalabb a méhpopuláció,
annál több fatal méhre számíthatunk tavasszal. A 7-8 mézes kerettel rendel-
kező családok könnyen kitelelnek. Az 5-6 kerettel rendelkező családoknak
adagoljunk szirupot serkentés gyanánt.
- Az anya ellenőrzése: Ellenőrizzük az anya állapotát, és ha beteg vagy valami-
lyen módon sérült, akkor le kell cserélnünk. Ha valamiért már nem lehetséges
az anyacsere az adott évszakban, akkor olyan családdal egyesítsük, amelyiknek
kicsi a népessége, de egészséges anyával rendelkezik. Amelyik család télen ve-
szíti el az anyát, azt el kell különíteni, és nem vonhatjuk össze más családdal.
- A kaptárok fzikai ellenőrzése: Az őszi heves esőzések vagy a téli időjárási vi-
szontagságok által megsérült kaptárokat hozzuk helyre. Ha a heves esőzések
alatt a csapadék beszivárog, akkor a kaptár átnedvesedhet, illetve elgombá-
sodhat, ami a méhek pusztulásához vezet. A hibás kaptárokat és kaptártakaró-
kat ki kell javítani..
- A takarók ellenőrzése: A méhkaptár tetején lévő takarónak át kell engednie a
kaptárban lévő nedvességet. Ezért valamilyen ruhaanyaggal fedjük be a kap-
tárokat. Erre papírkötegeket vagy tiszta szénabálákat helyezzünk. Ne használ-
junk se nylont, sem pedig egyéb műanyagból készült takarót a kaptárra, mert
ezek elősegíthetik a nedvességképződést.
- Az elválasztó deszka: Ha üres kereteket találunk a kaptárban, akkor azokat
el kell távolítanunk. Egy elválasztó deszka segítségével tölthetjük ki az űrt a
90
keretek mellett, hogy leszűkítsük a kaptárban lévő teret. Száraz fűvel, papírral
és ruhával töltött párnát tehetünk az elválasztó deszka szabadon lévő oldalára,
hogy megakadályozzuk a hővesztést, és melegen tartsuk a méheket.
- A mézfelesleg: A fas fészekből távolítsuk el a mézfelesleget. Egy átlagos csa-
lád mézszükséglete körülbelül 15-20 kg. Ez azt jelenti, hogy az 5-6 mézes
kerettel rendelkező családok biztonságosan fognak telelni. Azokban a kaptá-
rokban, ahol minden keret tele van mézzel, ott hővel kapcsolatos problémák
adódhatnak.
- A rablás elleni védekezés: Az őszi hónapok a legkockázatosabbak a rablás
szempontjából. Azok a méhek, amelyeknek nincsen elegendő mézük, megtá-
madhatnak más családokat.
- Kártevők elleni védekezés: Minél kevesebb méh van a kaptárban, annál na-
gyobb az esélye annak, hogy különböző betegségek vagy kártevők támadják
meg a kaptárt. Különösen fgyeljünk oda ezekre az őszi hónapokban, és te-
gyük meg a megfelelő óvintézkedéseket a rágcsálók, méhtetvek, molyfélék és
földi méhek ellen.
91
IX. Méhbetegségek, gyógykezelés és óvintézkedések az
organikus méztermelésben
1. Egzotikus kártevők és betegségek, az egzotikumok felügyeleti
programja, egzotikumok betörését gátló intézkedések
A méh életét, a méhcsalád létét számtalan kártevő veszélyezteti a kifejlett méh-
től a fasításig, illetve a méhlakás építményéig. A kaptáron belül és kívül szám-
talan kártevő károsíthatja családot. A kártevők többsége a méhek megbetege-
dését okozza, amely a család elgyengülését, súlyosabb esetben kipusztulását is
okozhatja. A „hagyományos” kórokozók mellett megjelentek az ún. „exotic”
kórokozók, melyek ellen a védekezés országos, illetve Európai Uniós feladat.
Ebben a témakörben több közösségi jogszabály született már.
A Tanács a 92/65 EGK-irányelvben szabályozta a méhek kereskedelmi for-
galmát, melyet a 2000/462 EK-határozat egészít ki. Különös fgyelmet fordíta-
nak a legújabb kártevő, a kis kaptárbogár (Aethinia tumida) elleni védekezésre.
A kártevő az USA-ban már megjelent, az EU ezt kívánja elkerülni, megelőzni,
ezért szigorú előírásokat léptetett életbe (1398/2003 EK-rendelet). A kis kaptár-
bogár természetes élőhelye Dél-Afrika, ahol ugyanúgy honos a nagy kaptárbo-
gár (Hyplostoma fuligineus) is. A kis kaptárbogár a méhanya-küldeményekkel
eljutott Észak- és Dél-Amerikába, Ausztráliába, Új-Zélandba, Egyiptomba. Eu-
rópában Angliában és Írországban (1998), Spanyolországban és Portugáliában
(2000) és Olaszországban (2002) is megtalálták már. A kis kaptárbogár teljes
átalakulással (holometamorfózis) fejlődik (pete, lárva, báb, imágó). Az imágó a
petéket a kaptár bármely részére lerakhatja, melyekből 2-4 nap alatt kelnek ki a
lárvák. Két-három bogár képes olyan mennyiségű petét lerakni, ami súlyos káro-
sítást okoz a méhcsaládban. A kártevő romboló formája a lárva, mely hasonlít a
meggy viaszmoly-lárváihoz. A lárvák fejlődési ideje általában 10-14 nap. Ezután
(7 mm hosszúak és 1,5 mm vastagok ekkor) a röpnyíláson át elhagyják a kap-
tárt, és a talajba jutva bebábozódnak. A földben töltött bábos időszak 15-60 nap
között változik, általában 3-4 hét. A földből kibújt imágó visszajut a kaptárba.
A kis kaptárbogár Dél-Afrikában nem komoly kártevő. Új helyein (USA stb.)
viszont a varroával és egyéb betegségekkel érintett családokban hamarosan azok
végzetét jelenti. A lárva mindenevő, minden szerves anyagot felfaló élőlény. A
fertőzöttség előrehaladása a mézes lépekben igen gyors. Az USA-ban kémiai
védekezéssel igyekeznek a bogarakat és a talajban fejlődő bábokat pusztítani.
Kezelés előtt a mézkamrát el kell távolítani. A kártevő legsebezhetőbb fejlődési
fázisa a lárva bábozódási időszakában van. A túl száraz vagy nedves, illetve
homoktalajon a lárvák képtelenek bebábozódni, de a talajgombák is károsítják
az átalakulási folyamatukat. A méhek másik egzotikus kártevője a Tropilaelaps
92
atka, melynek behurcolása a közösség országaiba katasztrófális hatással lenne a
méhek egészségi állapotára és a méhészeti ágazatra. Mindkét betegség bejelen-
tési kötelezettség alá tartozik az EU országaiban.
Az egzotikus méhbetegségek jelentkezését megelőző munkafolyamatokkal
is távol tarthatjuk:
- Aprólékos tisztogatás a méhes ház környékén. A mézes lépeket a legrövidebb
ideig tároljuk a pergetés előtt.
- Tartózkodjunk a fertőzött eszközök, mézkamrák másik családhoz történő el-
helyezésétől.
- Csak egészséges méhcsaládokat egyesítsünk.
Az EU területére történő belépéskor az állat-egészségügyi követelmények be-
tartását – az állat-egészségügyi határállomásokon – hatósági állatorvosok biz-
tosítják (okmányellenőrzéssel, igazoltatással és fzikai ellenőrzéssel). Ezek az
intézkedések az Unióba történő behozatal biztonságát garantálják, miközben
genetikai forrásokat biztosítanak a méhészeknek, tiszteletben tartják a beporzók
szükségleteit, kiváltképpen az üvegházakban. A mézelő méheknek és rokonfaja-
iknak az EU-ba történő behozatala során, ha a kis kaptárbogár jelenlétére utaló
jel tapasztalható, és ezt a vizsgáló intézet megerősíti, akkor az érintett méhészet
összes méhcsaládját ki kell irtani. A betegség megállapításával egy időben a
betegség eredetére, illetve esetleges továbbhurcolására járványügyi nyomozást
kell végezni, helyi zárlatot kell elrendelni. Ezt akkor lehet feloldani, ha a kis
kaptárbogár jelenléte egyértelműen kizárható.
2. A betegségeket megelőző irányítási stratégiák, különös tekin-
tettel az ökológiai előírás rendszerében felsorolt irányítási és
intervencionális eljárásokra
A méhcsaládok kezelésének szükségességét és módszerét a méhcsaládok bio-
lógiája és a kitűzött termelési irány is meghatározza. A vizsgálatok sosem egy-
síkúak. A fő cél mellett oda kell fgyelni a család hangulatára, elhelyezkedé-
sére, egészségi állapotára, fasítására, tisztaságára stb. Észrevételeinket mindig
jegyezzük fel.
A kezelés időpontját az időjáráshoz, a hőmérséklethez is igazítani kell. Ez
azt jelenti, hogy +14 ºC alatti hőmérsékletben ne bontsunk kaptárt. Lehetőleg
a reggeli órákban lássunk a vizsgálathoz. Arra számítsunk, hogy kánikulában,
vihar és eső előtt, a déli órákban és a hordáson kívüli időben a méhek ingerül-
tebbek, mint egyébként. Használjunk füstölőt! Mindenkor védekeznünk kell a
méhek szúrása ellen. Nem a fájdalom, hanem a méreg ártó hatása miatt. Tehát
a méhek ingerlését kerülni kell. Nehezíti a kezelést a felbolygatott család, a
támadó méhtömeg.
93
Szagtalan öltözetben végezzük a kezelést. Az izzadt vagy illatos ruha és test
ingerli a méheket. Hasonlóképpen a bűzös, alkoholos lehelet is. Egyenletes, nem
kapkodó mozdulatokkal, csendben, koccanás nélkül nyissunk tetőt. Ha enyhe
füst árad a keretek tetejére, a méhek rövid időn belül megszívják magukat méz-
zel, és szelídebbek lesznek. Ekkor nyissuk meg a rostakeretet. Ha szúrást ka-
punk, azt mossuk le, mert a méreg illata és az ingerelt méhek rágótövi mirigyé-
nek váladéka mozgósítja a többi harcost is. Ha már egy keretet kivettünk, akkor
a többihez könnyen hozzáférünk. A keretet vizsgálat közben mindig függőle-
gesen tartsuk. A kezelés során mindig kövessük az ésszerű sorrendet. A munka
végeztével tegyünk rendet a kaptárok körül, a méhesben, az eszközök között.
Lehetőleg ne kezeljünk esős időben, hidegben, szeles napokon, alkonyattól reg-
gelig, rablás idején és nagy hordáskor. A vizsgálat során fgyeljük meg az anya
jelenlétét, petézését, a fasítás mértékét, a fészek bőségét, az élelmiszerkészletet,
a herefasítást, a betegségek tüneteit, a kártevők jelenlétét (hangya, moly, fülbe-
mászó), a belső tisztaságot (penész, hullák, hulladékok, múmiák), a népességet,
a lépek takartságát, a kijáró nyílások mértékét, a kaptár árnyékoltságát stb. A
vizsgálandó keretet, lépet mindig a kaptár, fészek fölött tartsuk (ha ott tartózko-
dik az anya, akkor a kaptárba essen). A fas lépeket rövid ideig emeljük ki, mert
kihűl a fészek, megfázik a fedett fasítás.
A méhek kezeléskor vadak, ha nem szakszerűen bontottuk meg a kaptárt, ha a
gyűjtők a kaptárban vannak, zord, hideg, esős az idő, vagy kánikula van. Ugyan-
csak, ha hordástalanság jellemzi az időszakot, vagy bizonyos növényekről gyűjte-
nek (egres, repce), illetve mérgezés érte valahol őket. Vadak a méhek akkor is, ha
túl lassan vagy kapkodva kezeljük őket, anyátlanok, elöregedett népű a család vagy
álanyás, nem füstölgetünk kellő időben, kezelés közben néhány méhet szétnyo-
munk, keresgélő-kutató idegen méhek közelítik meg a lépet, a kaptár a tűző napon
van, továbbá a megszokott etetési idő előtt egy órával. Szelídek, ha nagyon gyo-
morvészesek, meszesek, tiszta, csendes, napos az idő, hordás van, a család jóllakott,
néptelen, a reggeli-délelőtti órákban, vagy ha az idős méhek már visszaszálltak.
A betegségek megelőzése érdekében az alábbiakra legyünk fgyelemmel:
- A méhészeti év akkor kezdődik, amikor a szezon utolsó pergetése után a mé-
hész a családjait felkészíti a télre és a tavaszi fejlődésre.
- A hároméves anyát ajánlatos selejtezni. Hasonlóan selejtezni kell a hároméves
lépeket is, hogy a család öntisztulása megvalósulhasson.
- Az elhasználódott, repedezett kaptár a téli időszakban veszélyezteti a család
egészségét, áttelelését. Az ilyen kaptár lakóit új, modernebb kaptárba kell át-
telepíteni. A belül nedves kaptárok alkalmatlanok a méhtartásra.
- Helyes, ha az anya természetes módon csökkenti a petézést augusztus hónap-
ban, a szabad lépbe hordja a méhcsalád a telelő mézkészletet, és szeptemberre
már csak a virágporos lépek feltöltése marad.
94
- A (mű)lépek mindig abba a kaptárba kerüljenek vissza, amelyikből mézper-
getés céljából kiemeltük őket. Ellenkező esetben akár 3-4 család fertőzését is
előidézhetjük.
- A mézpergető az egyik legveszélyesebb fertőzési forrás (pl. költésrothadás),
ezért – alkatrészeivel együtt – időnként fertőtleníteni szükséges.
- A méhcsaládok szaporítása többnyire mesterséges rajjal történik. A mestersé-
ges raj ritkán kap kizárólag műlépet, inkább fas és nem fas kereteket, amik-
ben szintén továbbterjedhetnek a fertőzések.
- Idegen anya is szállíthatja a kórokozókat, élősködőket.
- A vándorméhészkedés nemcsak a méhész proftjának gyarapítója, hanem a
fertőzések vándorlásának felgyorsítója is.
Korunk egyik követelménye és eredménye, hogy egyre több bioélelmiszer-
előállítás történik. Így van ez a méztermelés esetében is. Egyre több a bioméhész
és a bioméhek által előállított termék. A bioméhészetben különös fgyelem
szükséges a tavaszi időszakra, amely segítheti, de sajnos gátolhatja is a méhcsa-
ládok fejlődését. A tavaszi kaptár- és állományvizsgálat során különösen fontos
a téli készlet maradványa, ha nem volt tavaszi hordás. Szükség esetén etessük
a méhcsaládokat. Ettől függ a frissítés mértéke, a család népessége, erőssége és
egészségi állapota. Amennyiben kedvező az időjárás, a gyümölcsfa virágzása
rendkívül jó hatású, segíti a családok fejlődését, a generációk fokozatos cseréjét.
A sok fatal méh – jó időben – szívesen építi a műlépet is. Az építés a bővítést is
jelenti, ezért tegyük időjárástól és hordási lehetőségtől függővé.
Az EU ökológiai előírásrendszerének (a Tanács 834/2007, valamint a Bi-
zottság 889/2008 EK-rendelete) követelményei közt szerepel a mezőgazdasági
termelőegység vagy telephely teljes körű leírásának elkészítése. Ez az ökológiai
üzemleírás képezi az ellenőrzés és tanúsítás alapját.
A jogszabály értelmében fgyelemmel kell lenni az alábbiakra:
- A kaptárok kiválasztása és elhelyezésének szempontjai (a feltételrendszerrel
egyező méhlegelő, röpkörzetre vonatkozó részletes, méhészeti szakmai tartal-
mú leírás + térkép).
- Vándorlás (a fenti adatok vándortanyánként, kiegészítve az előírt be- és kije-
lentkezési, illetve állat-egészségügyi igazolásokkal).
- A méhcsaládok származása (fontos az engedélyezett fajta, illetve a méhanyák,
méhcsaládok eredetének igazolása).
- Az etetések jellemzői (tervezett időpontok, mennyiség, eredet, származási
igazolás), állatgyógyászati kezelések, preventív intézkedések (mi a tervezett
védekezési eljárás állandó kártevő esetén, illetve az alkalmanként fellépő be-
tegséggel, kártevőkkel szemben). A készítmények pontos adatai, eredete.
95
- A méhészeti termékek betakarítása, feldolgozása (a méz, viasz, virágpor stb.
elvételének ideje, körülményei, fajtái, mennyisége). Ha a méz nem saját fel-
dolgozású, annak részletes leírása szükséges.
- Párhuzamos gazdálkodás (oka, ideje, száma, várható megszűnése), a méhek
tartása (kaptárok, kezelési rendszer, technológia, pergetési részletek). A mé-
hek eltávolítása a lépekről, a pergetőbe kerülő lépek eredete, herefasítás stb.
- Raktározás (a raktárak jellemzői, nyilvántartási rendszerük).
- A méhészeti termékek csomagolása, címkézése (a csomagolás jellemzői, a
címképzés adatai).
- Fertőtlenítés, tisztítás, kártevők elleni védekezés (a raktárakat és az eszközö-
ket érintő eljárások ismertetése).
A tiltott anyagokkal történő szennyeződések elkerülése érdekében szükséges
óvintézkedések az előállítási lánc különböző szintjein:
- a gyűjtés során: megelőző intézkedések az esetleges szennyeződések elkerü-
lése érdekében – távolság, térkép, tulajdonos nyilatkozata, nyilvántartás stb.;
- hagyományos méhészet és anyagai: az előzőhöz hasonlóképpen;
- állati termékek kezelése, tárolása, szállítása során: technológiai folyamat, el-
lenőrzési pontok, amelyek ezt kizárják;
- egyéb kritikus pontok: GMO, ionizáló sugárzás kizárása – nyilvántartás, méh-
legelő, bejövő anyagok ismerete stb.
Mitől „bio” a bioméz?
A bioméz nem más, mint tiszta, vegyszermentes méhlegelőről gyűjtött méz,
mely nem tartalmaz vegyszer-, gyógyszer-, antibiotikum-maradványokat. Ha
a méhek tavasztól őszig folyamatosan tudnak virágport és mézet gyűjteni, a
helyes táplálással sok méhbetegség megelőzhető. Ha nincs szükség gyógy-
szerekre, nem kerülhetnek gyógyszermaradékok a mézbe. A varroa atka ellen
természetes anyagokat (tejsav, oxálsav, hangyasav) kell alkalmazni, amelyek a
mézben, sóskában kis mennyiségben fordulnak elő.
A méhek 5-6 km-re is elrepülhetnek virágport és mézet gyűjteni (a heremé-
hek akár 10 km-re is a méhanya párzása miatt). Az intenzívebb gyűjtés azonban
3 km-es körzeten belül történik. Ezért fontos szempont, hogy 3 km-en belül ne
legyen jelentős környezetszennyező tényező, mint pl. autópályán közlekedő au-
tók tömege, füstöt, vegyszermaradékot kibocsátó üzemek stb. A bioméhészetet
úgy kell elhelyezni, hogy az egyes növények virágzásának idején 3 km-es kör-
zeten belül ne legyen vegyszeres kezelés a termesztett kultúrnövényekben. A
bioméz tiszta élelmiszer, amely teljes értékűen tartalmaz vitaminokat, enzime-
ket, aminosavakat, valamint illat- és aromaanyagokat. A bioméhészetnek fontos
feladata a mézben lévő anyagok hosszan tartó megőrzése. A mézben lévő fer-
96
mentumok hőérzékenyek. A magas hő (20 ºC felett) árt a méznek. A méz táro-
lására legalkalmasabb a 12-14 ºC hőmérséklet. Ezen a hőmérsékleten lassúbb a
méz öregedése. Ezért a bioméznek is csak 2 év az érvényes minősítése.
3. Gyakorlatias méhkaptár-kinyitás és a fasítás betegségének ellen-
őrzése
A méhek nem alusznak téli álmot. Jelképes ébredésüket a tavaszi tisztuló kire-
pülés jelenti, bár a hideg még a kaptárba kényszeríti a méheket. Életük ekkor a
telelő fürt belsejére korlátozódik: megszűnt a téli nyugalom, tétlenség. A fasítás
rendszerint februárban, hidegebb vidékeken vagy kedvezőtlen évben március-
ban indul meg. Amikor a kaptár méhmentes része még 0 ºC, a fürt belseje mele-
gedik, és eléri a 25-30 ºC-t. A méhek méz és vízfogyasztása is emelkedik az új
nemzedék érdekében.
A méhbetegségek megelőzése
- A méhészek kötelesek a méhek tavaszi tisztuló kirepülése és a betelelés közöt-
ti időszakban méhcsaládjaikat 2-4 hetenként méhegészségügyi szempontból
ellenőrizni, s ennek során a varroa atkát is keresni.
- A méheket fertőzött vagy ismeretlen méhészetből származó mézzel etetni nem
szabad.
- Vándorolni csak egészséges méhcsaládokkal szabad.
- Használt lépet csak tenyérnyi darabokra tördelve szabad elidegeníteni.
- A műléphez használt viaszt előzőleg egy órán át legalább 112 ºC-on sterilizál-
juk.
- A betegség megállapítását mindig bízzuk állat-egészségügyi laboratóriumi
vizsgálatra.
- A jó szervezeti ellenálló-képesség fenntartása érdekében a méhcsaládnak fo-
lyamatosan biztosítsunk biológiai szükségletéhez igazodóan mézet és virág-
port.
4. A tudatosság és a felügyelet ösztönzése az egzotikus kártevők és a
méhtartó iparágat fenyegető betegségek esetében
Az Európai Unió állat-egészségügyi stratégiája (2007–2013), melynek alapelve:
„jobb megelőzni, mint gyógyítani”, 2007-ben került elfogadásra. A stratégiát
2008-ban egy – az alábbi négy pillér köré épülő – egyedi intézkedésekből álló
cselekvési terv követte:
97
- az európai uniós beavatkozás prioritásainak meghatározása,
- egy modern uniós állat-egészségügyi keretrendszer,
- a megelőzés és a válsághelyzetekre való felkészülés javítása,
- valamint tudományos, innovációs kutatás.
A stratégia két alapvető elvet tart szem előtt: a szereplők közötti partnerséget
és a kommunikációt. A termelők méhbetegségekkel kapcsolatos nagyobb fele-
lősségvállalásának (és az azokkal szembeni nagyobb tudatosságának) elősegí-
tése érdekében a nem jogalkotási kezdeményezések különféle lehetőségeinek
vizsgálata szintén folyamatban van. Az elmúlt évtizedben világszerte számos
egészségügyi probléma jelentkezett a különböző országok méhészeti ágazatai-
ban. Világszerte komoly aggodalmat okozott, hogy különösen az elmúlt néhány
évben az EU-n belül és kívül is számos jelentés a méhpusztulás mértékének
jelentős növekedéséről számolt be. Ennek pontos okát, illetve mértékét azonban
tudományos vizsgálatokkal máig sem tudták meghatározni.
A méhek egészsége azonban összefügg több különböző jellegű (bakteriális,
virális, parazitikus stb.) tényezővel, a megfelelő gyógymódok hozzáférhetősé-
gével, invaziv fajok jelenlétével és a környezeti változásokkal is. Egy másik
tényező, amire fgyelmet kell fordítani, a növényvédő szerek használata a me-
zőgazdaságban, legalább annak tisztázása érdekében, hogy ezeknek van-e, és
ha igen, milyen mértékű szerepük a méhek egészségi állapotának befolyásolá-
sában.
Méhbetegségek és GMO-k
Bár még nincs bizonyíték a genetikailag módosított organizmusok (GMO-k) és
a méhek egészsége közötti összefüggésre, az illetékes bizottság továbbra is nyo-
mon követi majd az e területen történő eseményeket. A hatályos jogszabályok az
állat-egészségügyi bizonyítványról és a méhek tagállamok közötti szállításával
kapcsolatos követelményekről rendelkeznek. E követelmények számos olyan
méhbetegséget hivatottak megelőzni és kontrollálni, melyek a méhek szállításá-
val terjednek. Ilyen betegségek: az amerikai (nyúlós) és az európai (jóindulatú)
költésrothadás, a kis kaptárbogár és a Tropilaelaps atka.
Mivel kis kaptárbogár (Aethina tumida) és a Tropilaelaps atka egzotikus be-
tegségek az EU-ban, bejelentésük kötelező annak érdekében, hogy a tagállamok
azonnali intézkedéseket hozhassanak egy járvány esetleges kitörésének megelő-
zése érdekében. A fenti követelmények azonban nem terjednek ki egy – az EU-
ban jelenlévő és elterjedt – méhparazitára (varroa), mivel a méhek szállításának
szigorítása nem csökkentené e kórokozók elterjedésének mértékét, ugyanakkor
jelentős terhet róna a méhészekre. Az Európai Unió más járványos betegségek
esetén is hasonló módon jár el. A tagállamok anyagi támogatást kapnak többek
98
között a varroa elleni küzdelemre is. Az egzotikus méhbetegségek Unióba törté-
nő behurcolásának elkerülése érdekében állat-egészségügyi követelmények vo-
natkoznak az élő méhek és poszméhek harmadik országból az Európai Unióba
történő behozatalára is. Ezeket a követelményeket 2000 óta alkalmazzák.
A kis kaptárbogár jelentős veszteségeket okozott azon országok méhészeti
ágazatainak, amelyekben az import általi behurcolás következtében elterjedtek,
ezért az EU-ba történő behozatalra vonatkozó szabályok előírják, hogy harma-
dik országokból kizárólag biológiailag biztonságos helyekről származó méhki-
rálynők és poszméhkolóniák importálhatók az Unióba.
Ezeket az előírásokat az új betegségek EU-ba történő behurcolásának meg-
előzése érdekében vezették be. Az állat-egészségügyi követelmények betartását
– az EU területére történő belépéskor, az állat-egészségügyi határállomásokon
– hatósági állatorvosok vizsgálják meg okmányellenőrzéssel, igazoltatással és
fzikai ellenőrzéssel. Ezek az intézkedések garantálják az Unióba történő méhbe-
hozatal biztonságát, miközben genetikai forrásokat biztosítanak a méhészeknek,
és tiszteletben tartják a beporzók szükségleteit, kiváltképpen az üvegházakban.
A méhészeti ágazat problémái és a méhpopuláció méretének világméretű csök-
kenése összetett okokra vezethető vissza, és többféle aggodalomra ad okot, mint
például a méhbetegségek kezelésére alkalmas megfelelő gyógyszerek hiánya.
Az EU tagállamaiban a felügyeleti rendszerek általánosságban véve gyengék.
Országos szinten a reprezentatív adatokból, míg európai uniós szinten a koló-
niaveszteségre vonatkozó összehasonlító adatokból van hiány. Az összegyűjtött
adatok tekintetében szintén jellemző az uniós szintű szabványosítás és harmoni-
záció általános hiánya. Ez idáig nem jött létre hatékony, összehangolt ellenőrzési
rendszer a méhek elhullásának becslésére, vagy a lehető legjobb megóvásukra.
Az EU-ban teljes mértékben összehangolt a követelményrendszer az importált
élő állatok és állati eredetű termékek, beleértve a mézet és egyéb méhészeti ter-
mékeket is, állat-egészségügyi ellenőrzéséről. Ezeket az ellenőrzéseket a tagál-
lamok illetékes hatóságai végzik az uniós állat-egészségügyi határállomásokon,
és céljuk annak biztosítása, hogy az Unión kívüli országokból behozott termékek
megfeleljenek az importált termékekre vonatkozó uniós egészségügyi feltételek-
nek, és az uniós termékekre vonatkozókkal egyenértékű garanciát biztosítsanak.
A géntechnológiával módosított szervezetekkel (GMO-k) kapcsolatban meg-
állapítható, hogy bár az utóbbi időben világszerte jelentettek megnövekedett
méhelhullást, a jelentések nem mutattak ki különbséget azon területek között,
amelyeken a GMO-k termesztése igen elterjedt (mint pl. Amerika), azon te-
rületekkel összehasonlítva, amelyeken a GMO-k kevésbé elterjedtek (mint pl.
Európa), még azon EU-tagállamokban sem, amelyekben a GMO-k termeszté-
sét betiltották. Ez a helyzet nem támasztja alá azt a feltételezést, miszerint a
megnövekedett méhelhullás összefügg a GMO-k termesztésének elterjedésével.
Az uniós szabályozás ebben a tekintetben nagyon körültekintő. Egy géntech-
99
nológiailag módosított növénynek vagy GMO-nak a környezetbe történő kijut-
tatása és/vagy termesztésnek megkezdése előtt a 2001/18/EK irányelvnek vagy
az 1829/2003/EK rendeletnek megfelelően engedélyeztetni kell azt az Európai
Élelmiszer-biztonsági Hatóságnál (EFSA), amely mélyreható tudományos koc-
kázatértékelés után, amely tartalmazza többek között a GMO-k méhekre gyako-
rolt lehetséges káros hatásait is, adhat engedélyt. A méhek egészségét a biológiai
sokféleség csökkenése is befolyásolja. A biológiai sokféleség csökkenésének
egyik legfőbb oka egyrészről a földhasználat megváltozása, a földhasználat in-
tenzívebbé válásának szakszerűtlen irányítása, másrészről a földterületek terme-
lésből való kivonása, továbbá a hagyományos gazdálkodási és erdőgazdálkodási
gyakorlatok – amelyek gyakran járultak hozzá fajokban gazdag élőhelyek kiala-
kulásához – elvesztése. Az élőhelyek elvesztése és fragmentálódása, a szennye-
zés és a patogének tartoznak többek között az e tendenciát előidéző lehetséges
tényezők közé. Az egyéb okok közé tartozhat az éghajlatváltozásnak a beporzás
időzítésére gyakorolt zavaró hatása, az invazív rovarfajok terjedése, amelyek ki-
szorítják a beporzást végző őshonos fajokat, valamint az invazív növények, ame-
lyek az őshonos beporzó fajokat eltérítik az őshonos növényektől. A Bizottság
ösztönzi a beporzó fajok sokféleségének a mezőgazdaságban való megőrzésére,
visszaállítására és fenntartható felhasználására vonatkozó kutatást.
Azok a méhek, amelyek különböző növényekből származó pollenek keveré-
kéhez férnek hozzá, egészségesebbek, mint azok, amelyek csak egyféle típusú
pollennel táplálkoznak. Egy közelmúltban végzett tanulmány eredményei sze-
rint a méhek egészsége szempontjából alapvető fontosságú, hogy olyan környe-
zetben éljenek, amely megfelelő biológiai sokféleséggel rendelkezik a beporzás
ökoszisztéma-szolgáltatásának fenntartásához.
5. Hogyan ismerhetjük fel az egészséges kaptárt, családot?
A mézelő méh életciklusának nagy része a méhlakásokban, napjainkban a kap-
tárokban zajlik. A kaptárnak igazodnia kell a méhek igényéhez, különben – kü-
lönösen téli időszakban – a család ellenálló-képessége legyengül, hajlamossá
válik a megbetegedésre, előfordulhat a család kihalása is. Ezért a kaptárok le-
gyenek formatartók, erősek, teherbírók, könnyűek, szállíthatók, és készüljenek
fából. Kezelésük egyszerű, célszerű és gyors legyen. Egységesek és cserélhe-
tőek legyenek alkatrészei. Anyaguk jó hőszigetelő legyen. A keretek millimé-
ter pontossággal, hasadék- és résmentesen illeszkedjenek, egyébként a molyok
megtelepedhetnek benne. A kijárók úgy helyezkedjenek el, hogy megfeleljenek
a család levegőigényeinek. A rövid közlekedő utak jól zárhatóak legyenek, illet-
ve változtatható mérettel rendelkezzenek. Egy népes család félpercenként annyi
levegőt fogyaszt kánikulában, amennyi a kaptár térfogata. A hő emelkedésével
az oxigénfogyasztás növekszik.
100
A túl száraz fészek alkalmatlan a lárvák fejlődésére. A túl nedves fészek pedig
kedvez a káros gombák feldúsulásának (meszesedés, nozéma), rontja a méz és a
virágpor minőségét. A fészek páratartalmát nyáron jobban sikerül szabályozni,
mint télen. Legyen a kaptárban itató a méhek belső táplálására, és menekülőtér
a vándorláshoz, valamint mindenkor bőséges levegőellátás. A kaptár ne ázzon
be, mindenkor őrizze meg a fészek hőjét. A téli időszakban jó takarhatóság biz-
tosítsa a méhek komfortérzetét. A méhek családja zárt, személytelen társulás.
Összetartozásukat sajátos illat jelzi, biztosítja. Egyedileg nem ismerik egymást,
társas életformájukban a szülők és utódok egy közösségben élnek és dolgoznak.
Egymástól elkülönülve tartósan nem képesek megélni. Közös tevékenységeik
munkamegosztáson alapulnak: fészeképítés, ivadékgondozás, élelemgyűjtés,
hőszabályozás stb. A méhek életterét a család biztosítja, nélküle elpusztulnak.
A méhcsalád egy anyából, idényben 500-1000, ősztől tavaszig 10-12 000 heré-
ből, tavasztól nyár végéig 50-70 ezer munkásméhből és némi virágporkészletből
áll. Az anya és a munkások nőstények, a here hím. A munkások
2
/
3
-a a kaptárban
dolgozik. A tömeges hordási időszakot kivéve a munkásméhek
1
/
3
-a jár ki gyűjteni.
A tömeges hordási időszakban ez az arány megváltozik. A méhek sötétben, erős
biológiai egységben élnek, alacsony ingerküszöbük miatt könnyen felzúdulnak.
Az anya a család lelke, motorja. Feladata: népe egyben tartása és a szaporítása.
A méhanya nektárt és virágport sohasem gyűjt, vizet nem hord, a kaptáron belül
takarító, dajkáló vagy építő tevékenységet nem folytat. Teste nagyobb a munká-
sénál, nagy potrohában több mint 300 petecsövecskéből összetevődő petefészkek
vannak. Anyagcseréje olyan intenzív, hogy naponta nagyszámú petét tud lerakni,
és ezt hosszú időn keresztül képes tenni. A kiváló anyák napi 1800-2000 petét is
raknak, a közepes minőségű 1300 körül szaporít, a gyenge ez alatt. Az anya peté-
zési intenzitása az idény időpontjától, a család népességétől, az élelemkészlettől,
egészségi állapotától, a szabad sejtek számától, a fajta jellegétől, az időjárástól,
a kaptár mikroklímájától, a takartságától, a nyitott és fedett fasítás arányától, az
anya etetésétől, a lépek korától (régebbiekbe szívesebben petézik), a virágportól,
az anya korától, a fészek rendezettségétől és a méhek igénybevételétől függ.
Az anya fullánkja szuronyaival jut le a sejt aljára, ahol a fullánk hegyével
rögzíti a petét. A petéket kevés ragadós nedv köti a sejt aljához. Az anya minden
20-30 pete lerakása után megpihen és táplálkozik. Életkorának előrehaladásával
növekszik a herefasítás aránya.
Összegezve: az anya fontos élettevékenysége a nászrepülés, a párzás, a pe-
tetermelés, a termékeny (és terméketlen) peték lerakása és a népesség fejlődé-
sét, viselkedését előnyösen befolyásoló üzenetközvetítő (feromon) termelése. A
feromon a kémiai hírközlés (kommunikáció) eszköze. A munkásméh a család
gyűjtő, dolgozó többsége, csökevényes petefészkű nőstény. Méretében kisebb
az anyánál és a herénél. Életkora – évszaktól függően – 6 héttől 6 hónapig tart.
Ősztől tavaszig él a téli méh.
101
A munkásméh feladatai életszakaszokhoz igazodnak:
- 1-2 napos korban megerősödik a kitinpáncélja, eszeget, sejteket tisztogat, hú-
gait gondozza.
- 3-5 napos korban a 4 naposnál idősebb lárvákat eteti (méz, víz, virágpor, pem-
pő).
- 6-10 napos korában teljes értékűen eteti, gondozza a lárvákat, sőt az anya ete-
téséhez is hozzájárul. Tájékozódó kirepülést végez, beméri a kaptár földrajzi
helyzetét. A kaptár közelében ürítkezik (ürüléke világossárga színű).
- 11-16 napos korra viaszt termel, épít, mézet fed viasszal, heréket etet mézzel.
- 16-20 napos korban virágport raktároz, erjeszt, mézet érlel, kaptárt tisztogat,
szellőztet, invertál.
- 20-22 napos korban őrködik, egyre nagyobb körben betájolja magát, alkalmi
belső munkát végez. Fedett fasítást fedelez, takargat, melenget, mozgás nél-
kül hőt termel stb.
- 22-26 napos korban virágport és nektárt gyűjt. Kiválóan tájékozódik, vizet,
propoliszt és virágport derít fel, a behordott anyagokat érleli.
- 26-36 napos korban nektárt gyűjt, mást csak akkor, ha testére tapad. Éjjel a
kaptárban alkalmi munkát végez.
- 36-43-44 napos korig általában vizet hord, propoliszt szedeget, rendezkedik,
szellőztet, őrködik veszély esetén, leöli a felesleges anyákat, ledöf az idegen
jövevényeket, veszélyben csomóba fogja az anyát, rabolni járogat.
A munkásméhek rugalmasan igazodnak a szükségletekhez, körülményekhez.
Nagy, tömeges hordáskor pl. kihagynak foglalkozási köröket, mérgezésnél víz-
hordóvá válik az egyhetes méh is. A méh ösztönösen megérzi, milyen munkakör
vár reá.
A darazsaknál és a méheknél fontos sajátosság az ivadékgondozás. Az iva-
dékgondozás sejtépítésben, a fatal és idős lárvák etetésében, a fasítás gon-
dozásában nyilvánul meg. Az eledel, amit a lárvák kapnak, nagyrészt a mun-
kásméhek garatmirigyének és rágótövi mirigyének a terméke. A nyálmirigyek
váladékát is hozzáadják néha.
Az építő tevékenység a méheknél közvetve a fajfenntartást szolgálja. A mun-
kásméh a hasszelvényben képződött viaszt – kevés váladékkal együtt – bonyo-
lult mozdulatokkal adja le. Viasztermelés idején a méhek építő fürtöt alkotnak
az építés helyén. A viasz apró kagylók formájában válik ki a munkások 4-7. hasi
potrohgyűrűiben lévő viaszmirigyekből. A mirigyek a méh 1-3 hetes kora között
működőképesek.
A tájoló repülések napos időben, 10-16 óra között, a méhlakás előtt történ-
nek. A köröző kirepülések távolsága folyamatosan nő, és mindig éhes gyomor-
ral érkeznek haza. A gyűjtő életszakaszba való áttérés a 10-30 napos életkor
között következik be. A gyűjtők nektárt, virágport, vizet és ritkábban propoliszt
102
gyűjtenek. A virágport és a propoliszt hátsó lábuk kosarában, a nektárt és a vizet
a mézhólyagban viszik haza.
Az évszakok változása szerint változik a népesség terjedelme is. A hordás
nélküli időben csökken a fasítás, ennek következtében az idősebb méhek túl-
szaporodnak. Kirajzás során felborul a méhek és a fasítás aránya. A családi élet
egyensúlyának felbomlásakor a méhek nagy alkalmazkodóképességet árulnak
el. A szabadon fejlődő méhcsaládnál a fasítást a középső lépeken találjuk, a
zárófészekben két oldalt méz és virágpor van. A fészek hőmérséklete 35 ºC,
mely fokozatosan csökken, ahogy a lépek távolodnak a fészektől.
A fatal méhek határozottan sötétségkedvelők. Az éhező fasítás maga is ösz-
tönzi a fatal méheket, hogy menjenek élelmet gyűjteni. A tavaszi élet indításá-
ban azok a méhek vesznek részt, amelyek a múlt ősztől megmaradtak. A család
nagysága a betelelők számától függ. A tavaszi gyűjtésben néhány napig a leg-
öregebbek is részt vesznek (a biológiailag fatalon maradtak májusig is elélnek).
Tavasszal a méhcsalád hamarosan a minimumra csökken. A folyamat hamaro-
san megfordul, a kelő új nemzedékek – demográfai robbanást okozva – a család
létszámát már a nyár elején maximumra emelik.
A család a hordás arányában tudja szabályozni a fasítás kiterjedését. Amikor
a méhcsalád népessége elér egy természetszerű szinthez, az anya is petéző ké-
pességének csúcsán van (1500 pete/nap), ami rendszerint a nyár közepén van.
Ilyenkor a kifejlett méhek aránya megelőzi a fasítást, több lesz a gyűjtő méh,
mint a táplálásra szoruló fasítás. Ez az időszak alkalmas a legtöbb méz gyűjté-
sére és raktározására. Nyár végén ritkulnak a kirepülési alkalmak, energiataka-
rékos életet élnek a méhek, s ez a csökkent élettevékenység is hozzájárul a téli
hosszabb élethez. A virágporban gazdag diéta (fehérje) képes a munkásméhek
életének meghosszabbítására. A gyűjtő tevékenységet a család szükséglete és a
környezet adta gyűjtési lehetőség szabályozza.
A propolisz különféle fák (főleg nyárfa) rügyeinek gyantás váladéka. A mé-
hek a kaptár repedéseinek és a fészekben előforduló nyílásoknak betömésére
használják. A propoliszt hordó méh eleve a felhasználás helyére szállítja terhét.
Vizet mindig a szükséglet szerint hordanak be. A víznek ugyanis hőszabályzó
szerepe van a kaptárban. Ahogy nő a begyűjtött anyagok szárazanyag-tartalma,
úgy nő a család vízszükséglete. A virágpor gyűjtését szintén a család szükségle-
te szabályozza. Általában ugyanaz a növény virágport és nektárt is szolgáltat a
méheknek, de van olyan növény, amit a virágpor (pl. pipacs), mást csak a nektár
kedvéért (pl. selyemkóró, fekete ribizke) látogat a gyűjtő méh. A legtöbb növény
mind a nektárt, mind a virágport napi ritmus szerint ontja a munkásméheknek.
Ha a családban bőséges a mézkészlet, növekszik a fasítás lehetősége. A ki-
terjedt fasítás viszont tovább ösztönzi a gyűjtőket több virágpor begyűjtésé-
re. Fordítva ugyanez történik, ha csökkentjük a fasítást a családban, számos
virágporgyűjtő egyed nektárgyűjtésre vált át. A nektár édes ízű, sajátos illatú,
103
hígabb-töményebb, enyhén sárgás színű folyadék, ami a méz jellegét befolyá-
soló alakos elemeket: cukrokat, dextrint, gyantát, vitaminokat, ásványi sókat,
szerves savakat, foszforsavat, fémes elemeket, enzimeket, fehérjéket tartalmaz.
A nektár többnyire savas kémhatású. A nektárt a növények ún. nektáriuma, azaz
nektármirigye termeli. Általában sárgás a nektár színe, de lehet ennek számta-
lan színváltozata, egészen a barna színig. Minél édesebb és töményebb, annál
gyorsabban és nagyobb adagokban szívja fel a méh. A felszívott nektárt a méh
tovább hígítja, invertálja, majd újra sűríti 28-32% víztartalomig.
A herék a méhcsalád szelíd, szép külsejű tagjai. A herék nem termékenyített
petéből fejlődnek. Az anyák ösztönösen bizonyos mennyiségű herét is fasítanak
minden alkalommal. A herék vaskos, zömök testükkel különülnek el a dolgozó
méhektől, illetve az anyjuktól. Rövid nyelvük csak az élelem átvételére és a nyi-
tott méz szívogatására alkalmas. Fullánkjuk, virágkosaruk, viaszmirigyeik és il-
latmirigyeik hiányoznak. A herék kirepüléskor nagy mennyiségű mézet szívnak
fel, a felesleget kihányják. Mézgyűjtés nélküli időkben a munkásméhek a heré-
ket leszorítják a lépes mézről, azok az éhezéstől elgyengülnek, röpképtelenné
válnak, majd leszúrva kikerülnek a kaptárból. Az anya halála megrendítő. A
megöregedett, elgyengült anyát elhagyják utódai, amely vagy éhen hal, vagy
leszúrva kerül ki a kaptárból.
6. Az IFOAM vagy a helyi normák útmutatásként való használata a
felismert méhbetegségek megfelelő kezelésére
Mezőgazdasági terméket kizárólag akkor szabad biotermékként árusítani, ha az
előállító részt vesz az ökológiai gazdálkodás ellenőrzési rendszerében, betartja
az előírásokat, és rendelkezik arra alkalmas jogosítvánnyal. Az ökotermékek
előállítási feltételeit, ellenőrzését az Ökogazdálkodók Szervezeteinek Világ-
szövetsége (IFOAM) határozza meg, illetve tagszervezetei végzik. 2009. ja-
nuár 1-jétől hatályba lépett a Tanács 834/2007 EK-rendelete és ennek végre-
hajtási utasítása (889/2008/EK). Az ökológiai termékek importját a Bizottság
1235/2008 EK-rendelete szabályozza. Az emberek legnagyobb része csak most
kezd rájönni arra, hogy szokásos táplálékainkból hiányoznak az ásványi anya-
gok és a vitaminok. A bioméz tiszta élelmiszer, amely teljes értékűen tartalmazza
a vitaminokat, enzimeket, aminosavakat, valamint az illat- és aromaanyagokat.
A bioméz nem tartalmaz egészségre káros antibiotikum-, vegyszer- és gyógy-
szermaradékokat. A bioméhészek fontos feladata a mézben lévő élő anyagok
(vitaminok, enzimek, aminosavak) megőrzése.
A természetes és tiszta termék előállítása napjainkban a méhészek számá-
ra is komoly kihívást jelent. A méhek évmilliókon át képesek voltak emberi
beavatkozás nélkül megélni, azonban mára elveszítették ezt a képességüket.
Ennek oka az ázsiai nagy méhatka (Varroa destructor) elterjedése világszerte,
104
melynek következtében a méhek fennmaradásának feltétele a folyamatos em-
beri gondoskodás. Az atka és a méhek egyéb ellenségei ellen a hagyományos
méhészetekben mérgeket alkalmaznak a kaptárban, melynek maradékai sajnos
belekerülhetnek a méhészeti termékekbe. A méreganyagok gyakran a méhekre
is káros hatást gyakorolnak, amelynek következtében gyengülhet ellenálló ké-
pességük. Gyakran a kezelés időzítése sem garantálja a méz tisztaságát, ugyanis
a zsíroldékony szintetikus anyagok a viaszban felhalmozódnak, és pergetéskor
a mézbe kerülnek. A méhészeti termékek tisztaságát a környezetszennyezés, a
kemizált mezőgazdaság és a közlekedés is veszélyezteti.
A méhek beszerzése, átállás
Az ökológiai méhészeti termékek előállításának feltétele, hogy az előíráso-
kat legalább egy éven át be kell tartani, és az átállási időszak alatt a viaszt öko-
lógiai méhészetből származó viaszra kell cserélni. A viaszcsere azért szükséges,
mert viaszban felhalmozódhatnak az átállás előtt alkalmazott kemikáliák (pl.
atkaölő szerek maradványai), amelyek szennyezhetik a méhészeti termékeket.
A fajtaválasztás során a magyarországi körülményeknek legjobban megfelelő,
jól termelő, szelíd krajnai méhet kell előnyben részesíteni. A méheknek ökoló-
giai gazdálkodási egységből kell származniuk, és a méhcsaládokat az ökológiai
előírásoknak megfelelően kell tartani. Bizonyos feltételek mellett nem ökoló-
giai állomány is bevonható az ökológiai méhészetbe: évente a méhanyák és a
családok 10%-át (söpört raj) lehet konvencionális gazdaságból származókkal
pótolni azzal a feltétellel, hogy ezekben a családokban ökológiai lépek, műlépek
és lépalapok vannak (ebben az esetben nem kell átállási időszakot alkalmazni).
Az anyacsere szükség szerint végezhető. Egészségügyi okokból vagy katasztró-
fa-helyzet miatt bekövetkező nagyarányú méhpusztuláskor. Ha a méhész ökoló-
giai családokat nem tud beszerezni, ideiglenes engedély birtokában, szokványos
családokkal is megújíthatja méhészetét, természetesen átállási időszak beiktatá-
sával.
Az elhelyezés, tartás körülményei
A méhészeteket úgy kell elhelyezni, hogy szennyező források ne legyenek a
röpkörzeten belül, ezzel elkerülhető a méhészeti termékek szennyeződése és a
méhek egészségének romlása. Célszerű olyan területet keresni, ahol a pollen- és
nektárforrást jelentő növényzetet ökológiai kultúra, természetes vegetáció, erdő
vagy alacsony környezeti hatást kiváltó módszerekkel kezelt növényállomány
alkotja. 3 km-es sugarú körön belül a méhek számára biztonságos nektár és pol-
lenforrás álljon rendelkezésre. Virágzó növényállományként azonban nemcsak
az adott termesztett növényekkel, hanem a pollent és/vagy nektárt adó gyom- és
105
vadnövényekkel is számolni kell. A teleltetési időszakban, illetve nem virágzó
növényállományok esetében, a fent említett követelményeket nem szükséges
betartani.
Az ökológiai méhészetekben a kaptárakat természetes anyagokból kell ké-
szíteni, és fontos, hogy sem ezek, sem az egyéb felhasznált anyagok ne szeny-
nyezzék a környezetet és a méhészeti termékeket. Műlépezéshez csak ökoló-
giai viaszt lehet felhasználni. Ha ez kereskedelmi forgalomban nem kapható,
szokványos viasz is felhasználható, amennyiben igazolható, hogy az nem szeny-
nyeződött az ökológiai termelésben tiltott anyagokkal, vagy ha fedelezésből
származik. A családok kezelésére az engedélyezett anyagokon kívül csak termé-
szetes anyagokat szabad felhasználni. Tilos a kémiai úton előállított, szintetikus
méhelűző szerek alkalmazása. A méhészeti termékek kinyerését tilos a méhek
pusztulásához vezető módszerekkel végezni, és nyitott fasítást tartalmazó lép-
ből nem szabad pergetni. A méhanyák szárnyának kurtítása, levágása az ökoló-
giai méhészettel összeegyeztethetetlen.
Etetés
A méhek átteleléséhez minden esetben megfelelő mennyiségű pollen- és méz-
készletet kell hagyni a kaptárokban. Az etetés csak akkor engedélyezett, ha az
állatok túlélése az időjárási viszonyok miatt veszélybe kerül, továbbá csak az
utolsó pergetés és a következő nektártermelési időszak kezdetét megelőző 15
nap közötti időszakban. Etetésre ökológiai mézet, ökológiai cukorszirupot vagy
ökológiai cukrot használhatnak. Rendkívüli időjárási vagy katasztrófahelyzet
esetén ideiglenesen engedélyezhető az előzőektől eltérő időszakban is az etetés
(ökológiai élelemmel), megfelelően dokumentálva az erre való jogosultságot.
Méhegészségügy
Az ökoméhészetben is kiemelkedő jelentősége van a megelőzésnek. Fertőtlení-
tésre a fzikai kezelések (gőz és közvetlen gázláng) engedélyezettek. A keretek,
kaptárok és lépek károsítók elleni védelmére rágcsálóirtót csakis csapdákban
lehet használni. Alkalmazhatóak továbbá az ökológiai növényvédelemben en-
gedélyezett anyagok. Ha a méhek megbetegszenek, kezelésüket haladéktalanul
meg kell kezdeni, és a beteg családokat a méhészet egy elkülönített részén kell
elhelyezni. Varroaatka-fertőzés esetén hangyasav, tejsav, ecetsav és oxálsav, va-
lamint mentol, timol, eukaliptol és kámfor használható. A kezelt méhcsaládokat
egyéves átállási időszakkal újra át kell állítani. Természetbarát lehet az atka elleni
küzdelemben a biológiai védekezés családszaporító formája (kölyökcsalád, rajál-
lapot, mesterséges raj stb.). A szaporítás lényege, hogy az atka fejlődésének folya-
matát megtörjük, fasítástól mentes időszakot iktatva be az amúgy fasítással teli
106
idénybe. Az atkára első csapás a fasítás hiánya, amit a második csapás, az ekkor
alkalmazott engedélyezett szerek egyike követ, ritkítva ezzel az atkapopulációt.
Kísérletek folynak – laboratóriumi körülmények között – a baktériumok atka elle-
ni felhasználására, de ennek nagyüzemi alkalmazhatósága még nem kidolgozott.
Herés keretek alkalmazása mintegy mechanikai védekezést jelent az atka
ellen. Lényege az építtető keret használata. A tavaszi építőkedvet kihasználva
kerülhet erre sor (és a fészek erőteljesebb bővítésére), behelyezve az építtető
keretet is. A herefasítást fedett állapotban, a kelés közeledtével kell a kaptárból
eltávolítani és kivillázni. Az utolsó fedett építőkeret elvétele után lehet a han-
gyasavas, oxálsavas és egyéb kezelést elvégezni. Csak a fasításmentes csalá-
dokat kezeljük oxálsavval. A módszer 8-10 ºC körüli hőmérsékleten lehetséges.
Minden lép oldalát – a rajta lévő méhektől függően – 4-5 ml, 3%-os oldattal
permetezzük be, melyet gyógyszertár készít el. Hangyasavval két kezelés java-
solt, mindig 10-14 nappal a hordási idő után. Az elsőt rögtön a július-augusztusi
pörgetés után, a másodikat szeptemberben végezve. A hosszabb ideig tartó páro-
logtatás nem káros. Erős fertőzés esetén, és a melegebb fekvésű, téli nyugalom
nélküli helyeken legalább kettő 3-4 hetes kezelés szükséges.
A hőkezelés a fzikai védekezés egyik formája. A fasítástól mentes család-
ban a hőmérséklet 40-45 ºC-ra emelésével előidézhető az atkák pusztulása. A
módszer azonban nagy körültekintést igényel.
Nyilvántartást kell vezetni a méhészet állandó telephelyéről, a kaptárok és
azok helyének azonosításáról. Az ellenőrző szervezetet értesíteni kell a méhé-
szet vándorlásáról annak időpontjával együtt, amelyet az ellenőrző szervezettel
egyeztetni kell. A méhészet nyilvántartási naplójába be kell vezetni a perge-
tési időket, eredményeket és a fontosabb tevékenységeket, ill. a méhészetben
alkalmazott anyagok mozgását. A dokumentáció ellenőrzése után a határidőre
elkészült pótlást be kell mutatni az ellenőrnek. A bioméhészet a vegyszermentes
egészséges méz előállításának eredményes módszere, azonban nagy körültekin-
tést és a szokványostól eltérő szemléletet igényel.
7. A mézelő méhcsaládok és a betegségek szezonális körfogása
A mézelő méhcsaládok teljes értékű éves méz- és méhtermék-előállításához
egészséges egyedekre van szükség. Az egészséges egyedek összessége biztosít-
ja minden évszakban a családoktól megszokott viselkedési normákat. A telelés
sikerét az határozza meg, hogy hogyan készítjük fel a méhcsaládokat a méhek
legkritikusabb időszakának átvészelésére. A jó telelés segíti és megalapozza a
tavaszi fejlődést. Az utolsó méhlegelő (pl. napraforgó) elvirágzása után miha-
marabb el kell kezdeni a pergetést, a korábban abbahagyott etetést pedig foly-
tatni kell, hogy az elhasznált méheket újakkal pótoljuk.
107
A téli fészekben lehetőleg ne legyen túl fatal lép, mert ezek rossz hővezetők,
nem tartják a meleget. Az öreg lép sem való a téli fészekbe, mert tárháza lehet a
betegségeknek. Ezért a fészekrendezést az utolsó mézgyűjtés után el kell végez-
ni, hogy még legyen ideje a méhcsaládnak az etetésből származó téli eleséget
feldolgozni, beérlelni, lefedni. Cél, hogy szeptember közepéig a méhcsaládok
elfogyasszák a telelő élelmet. A betelelésre előkészített méhcsaládokat át kell
vizsgálni, a takaratlan lépeket el kell távolítani, szükség szerint ki kell egészíteni
az élelmiszerkészletet.
Ha minden rendben van, elkezdhetjük a kaptárok téli védelmét szolgáló ta-
karást. A jó takaróanyag megfelelő hőszigetelést biztosít. Sokat szenved az a
család, melynek kaptára beázik, vagy ki van téve a téli széljárásnak. A téli nyu-
galom érdekében a rágcsálókat, madarakat, állatokat stb. tartsuk távol a kaptá-
roktól, még a havat se takarítsuk le a felületükről. Időnként hallgassuk meg a
méhcsaládokat, hogy élnek-e, minden rendben van-e. Az észlelt hangokból sok
mindenre tudunk következtetni. Az egyenletes zúgás esetén a telelés rendben
folyik, a család jól érzi magát. Ha téli időszakban a nappali hőmérséklet a déli
órákban eléri a 8-12 ºC-t, a méhek elhagyják a telelő fürtöt, és kirepülnek a kap-
tárból. A méhek a szabadban ürítkeznek, melynek célja, hogy kiürítsék a vastag-
belükben felgyülemlett emésztetlen anyagokat. Minél magasabb a hőmérséklet,
annál intenzívebb a tisztulás. A kirepült méhek nem szállhatnak le a hóra, mert
testük kihűl, és elpusztulnak. A kaptár körüli fekete fóliaborítás segít abban,
hogy a méhek újra felszállhassanak, és a kaptárba jussanak. A kaptárvizsgálat
során, ha elfolyósodott mézet találunk, azonnal cseréljük egészségesre.
Tél vége felé, amikor megindul az élet a méhcsaládban, az anya megkezdi a pe-
terakást, a fészek hőmérséklete emelkedik, elérkezik az idő az első etetésre cukor-
lepénnyel vagy gyári készítménnyel, mely gyógyszert is tartalmazhat. Erre azért
van szükség, hogy a korai hordásra felkészítsük a méhcsaládokat, aminek során
40-80 ezer munkásméh hordására számíthatunk. A méhállomány tavaszi átvizs-
gálása során meggyőződünk, hogy van-e anya a családban, elegendő-e az élelem,
és nem túlzottan nagy-e a fészke a családnak. Amennyiben az anya fasítását ta-
pasztaljuk, a méhcsalád kellő fejlődésére számíthatunk. Ha munkásfasítás helyett
herefasítást találunk, vagy nincs fasítás, illetve anyátlanságra jellemző zsongást
hallunk, a hibát ki kell javítani. Ezért jó, ha 10-15%-nyi tartalékanyával rendelke-
zünk. A herepetéző anyákat el kell pusztítani. A kora tavasszal végzett anyásítás
eredményesebb, mint a későbbi időkben történő új anya családba helyezése.
Kora tavaszi időben, amíg nincs megfelelő hordás, etetés, kifejlődhet a kutatás
és az azt követő rablás. A kutatás során a méhek mézet keresnek. A gyenge csa-
ládoknál leküzdik az őrök ellenállását, bejutnak a kaptárba, és mézet szívnak fel.
A kutató méh felfedezi családjának a mézlelő helyet, és megkezdődik a rablás. A
rablás során az idegen méhek ellepik a rabolt család lépjeit, és elhordják élelmét. A
folyamat megakadályozása érdekében a kijárókat le kell szűkíteni, a kaptárok repe-
108
déseit meg kell szüntetni stb. A jó tavaszi fejlődés feltétele még a méhek megfelelő
(langyos) ivóvízzel való ellátása is az első tavaszi kirepülés idején. A meleg vizes
itatás 20-25%-kal jobb eredményt ad a fejlődési időszakban, mint a hideg víz.
A tavaszi általános vizsgálatot akkor végezzük, amikor a nappali hőmérsék-
let árnyékban eléri a 14-15 ºC-t. A vizsgálat célja, hogy megfgyeljük, milyen
fejlődésen megy keresztül a méhcsalád, a korábbi hibák/hiányosságok megszűn-
tek-e. Ha nagy kiterjedésű és egységesen zárt, minden életkorú fasítást tartal-
maznak a keretek, akkor az anyát nem érdemes keresgélni. A hibákat/hiányossá-
gokat meg kell szüntetni (pl. fasítási rendellenességnél anyacsere, élelempótlás
révén). A fasítás mennyiségének növelésére elterjedt módszer a serkentő etetés.
A serkentő etetésnek több változata alakult ki, így a sűrűbb, majd hígabb cukor-
szörp használata, kristálycukor etetése, virágpor adagolása stb.
Időrendi teendők kitavaszodástól főhordásig
- 10-12 ºC hőmérsékletnél: gyorsvizsgálat – gyógyszeres vagy virágporos le-
pény beadása, fészekszűkítés, takarás megerősítése, esetleg anyásítás vagy
egyesítés, itató felállítása, szabadban virágporpótlás.
- 14-16 ºC hőmérséklet: általános átvizsgálás – élelempótlás, a hibás, rosszul
petéző anyák leváltása anyacserével vagy egyesítéssel, virágpor és nektár
gyűjtése érdekében vándorlás, a kaptár kitakarítása.
- 18-22 ºC hőmérséklet: fészekbővítés, élelem-ellenőrzés, egészségügyi vizsgá-
lat, fészekbővítés műléppel, általános ellenőrzés, a túlfejlődött családok gyen-
gítése, a közepes családok erősítése.
- Nyári időszak: a méhcsaládok kiegyenlítése, a rajzás gátlása bölcsők leszedé-
sével, mézkamra megnyitásával, építtetéssel, vándorlás.
A méhek fürtje melegben kiterjeszkedik, több lépet takar, hidegben összehúzó-
dik, kevesebb sejtet fed. A fészekfasításra legkedvezőbb hőmérséklet a 34-35 ºC.
A fészket takarással, a kijáró szűkítésével és a léputcák tetejének bezárásával
védjük. Az egészséges, megfelelő népességű méhcsaládokat termelésben tartjuk.
A termelés iránya lehet: rajoztatás, mézelés, anyanevelés, viasztermelés,
pempő- és virágportermelés stb. A termelés legfontosabb támogatója a jó méh-
legelő, a jó időjárás, a kellő időben erős méhcsalád és az elegendő lép. A tavaszi
és nyári hónapokban történő méz- és méhtermék-termelést követően a méhek
szezonális életciklusa a teleltetés szükségleteinek újabb megteremtésével foly-
tatódik, a mézelő méhcsaládok élettani és szezonális ciklusának biztosításával.
109
8. Méhbetegségek
8.1. Amerikai nyúlós költésrothadás
Ez a fasítás legveszélyesebb betegsége, ettől félnek a leginkább a méhészek,
illetve ez az egyik legelterjedtebb méhbetegség a világon.
Kóroktan és kórfejlődés
A betegség ágense a Paenibacillus lárvája, ami egy Gram-pozitív mozgékony
baktérium. Vegetativ alakjai spórákat bocsátanak ki, amelyeknek kivételes az
ellenálló képességük a fzikai, a vegyi, illetve a környezeti hatásokkal szemben,
ami különösen veszélyessé teszi őket. A betegség csak spórával fertőződött élel-
men (pl. méz) keresztül terjed. A lárvák 1-48 órán keresztül a legfogékonyab-
bak. Azonban a spórák koncentrációjának növekedésével a fertőzés kockázata
megnő, még az idősebb álcáknál is. A kikelést követő harmadik napon kezdenek
a spórák sarjadni, és csak a méhálca utolsó fejlődési fázisában, a sejtek lefedése
után indulnak gyors burjánzásnak. A vastagbélből a vérbe áramlanak, ahonnan
robbanásszerűen tovább jutnak a különböző szervekbe.
A nyúlós költésrothadás a mézelő méhek álcáinak nagyon súlyos, ragályos
betegsége, ami az álcák rothadását és pusztulását okozza. Minden harmadik
méhálcát érint ez a betegség.
A spórák a kifejlett állatokat nem fenyegetik, míg az álcánál és bábnál kór-
okozók. A nyúlós költésrothadást okozó spórák 100 ºC-ra felhevített mézben
legalább 30 percig, 116 ºC-ra hevített mézben 20 percig, a méhkaptárban 33
évig, a földben 60 évig, a műlépben pedig 45 évig életképesek maradnak.
A betegség átadása és terjedése
Etetés közben a fertőzött élelmiszerrel jutnak a betegséget okozó spórák a lépsej-
tekben lévő álcákhoz. Azonban, a méhpempőnek köszönhetően, az álcák az első
három napban még védettek. Az ettől idősebb méheknél, amelyeket már pollen-
nel és mézzel táplálnak, a védettség már nem áll fenn. A betegséget hordozó mé-
hek, amelyek átadják a fertőzést az álcák etetése közben, nem fertőződnek meg.
A megbetegedett álcák bebábozódott életciklusuk során elgyengülnek, majd ezt
követően elpusztulnak. Ebben az időben alakulnak a baktériumok spórákká. Az
ekkor kisarjadó spórák száma nagyságrendekkel magasabb számú, mint ameny-
nyivel az álcák eredetileg megfertőződtek. Egy megfertőződött báb akár 2,5
millió spórát is hordozhat. Az elpusztult álcákat a munkásméhek megpróbálják
eltávolítani, viszont eközben a spórák mindenütt szétszóródnak a kaptárban.
110
Különböző módokon történhet a betegség átadása, illetve terjedése, példá-
ul a méhész által használt különböző fertőzött eszközök vagy méz használata
által, rajoztatás, családegyesítés, rablás vagy a méhek, illetve a keretek szállí-
tása közben. Az elfogyasztott élelem segítségével jutnak el a spórák az álcák
emésztőrendszerébe, ahonnan egy nap elteltével, a belekbe érve, kifejlődnek,
majd a vérszöveten keresztül elszaporodnak, és a belekben lévő cukrot lebontva
elterjednek az egész testben. Az utódok a kikelést megelőző 9-10. napon bábál-
lapotukban vagy a bábozódás előtti időszakban elhullanak.
Tünetek és kórmeghatározás
Az álcák vagy a bábok színe megváltozik, miután elpusztulnak: gyöngyfehérből
sötét színűre. Az állaguk először vizenyős lesz, majd ragacsossá válik. Az álca
ez utóbbi állapotában a helyéről kiemelve nyúlós lesz. Ennek az állapotnak a
másik jellegzetes tulajdonsága a szag, ami orrfacsaró, és rothadásra emlékezte-
tő. Végül az álca a sejtfal aljára tapad, és teljesen kiszárad (barnásfekete, varsze-
rű pikkely). Ebben az állapotában spórák milliárdjait tartalmazza.
Erős, frissen megfertőződött családokban nagyon nehéz a betegséget felismer-
ni. Az viszont megfgyelhető, hogy a betegség előrehaladtával a család népessége
folyamatosan csökken. A korábban buzgón és elevenen dolgozó munkásméhek
egyszerre csak lomhák lesznek, és betegség jeleit mutatják. Az erős családokban
a munkásméhek feladata a nyitott vagy beteg fasítás eltávolítása a kaptárból.
- Míg az egészséges családoknál a fas sejtek tömötten és szabályosan oszlanak
el, addig a beteg családoknál szétszórtan és szabálytalanul jelennek meg. Az
elpusztult álcák eltávolításával az addig fennálló rend megszűnik. Nyitott, zárt
és üres sejtek váltakoznak egymás után.
- Zárt sejtek esetén a sejtfedél behorpadhat, vagy egyes esetekben be is szakad-
hat, majd színe elváltozik, és az utód elpusztul.
- Elsősorban a zárt fasítást érinti a betegség, amely a báb vagy a bábozódás
előtti időszakban pusztul el.
- Az elhullott állatok hosszanti irányban a sejt falára tapadnak, majd lebomla-
nak. Az elpusztult fasítás színe először fehéres, ami később világosbarnára,
végül sötétbarnára változik.
- Az elpusztult utódoknak vizenyőssé és kissé ragadóssá válik az állaga. A bom-
lás előrehaladtával színük sötétté válik, egyre inkább ragacsosabbak lesznek.
Ha egy gyufaszálat beledugunk a behorpadt sejtbe, majd kihúzzuk, akkor akár
5-10 cm hosszan is elnyúlik az állati maradvány. Ilyenkor nyúlik meg a ma-
radvány, és ragad a sejt aljára. A méhek képtelenek lesznek a sejthez tapadt
maradványokat eltávolítani.
- Ha az utód báb állapotában pusztul el, a szájszerve megkeményedik és meg-
111
nyúlik a sejtfedő felé, mintha a sejtet ketté akarná osztani. A betegség előreha-
ladott állapotában a maradvány enyvre emlékeztető szagot áraszt.
1. kép: Lépsejtek a nyúlós költésrothadás következtében
Terjedés
A spórák terjesztése – ugyanabban a kaptárban – a tisztítás alkalmával történik
meg. Jelenlétükre leginkább a lyukacsos sejtfedők vallanak, amelyek közremű-
ködnek a spórák élelemben való elterjedésében (a kaptárok között rablás során,
családok egyesítésével, de mindenekelőtt a méhész hozzá nem értéséből adó-
dóan).
Kórmegelőzés és gyógymód
A fertőzés esélyének csökkentése érdekében fontos, hogy a méhész ismerje a
baktérium élettanát, terjedési mechanizmusát, hogy megakadályozza a tovább-
fertőződést és a teljes méhészetre való elterjedést. A fertőzés kockázatát úgy
redukálhatjuk, ha időnként ellenőrzést végzünk a kaptárokban, ha biztonságos
eszközöket használunk, illetve ha eltávolítjuk az elhagyatott kaptárokat. Ha a
betegség jelenlétét már megállapítottuk, akkor a legésszerűbb, ha az egész csa-
ládot és minden fertőzött tárgyat megsemmisítünk. A kaptárokat 10%-os nátri-
umhidroxidos forró vizes oldattal fertőtlenítsük 3 percen keresztül. Gamma- és
bétasugárzással szintén biztonságosan fertőtleníthetjük a lépeket. Gyógyszerek
(antibiotikumok) használata bár meggátolja a spórák sarjadását, de a problémát
nem szűnteti meg, csak elrejti, ezenfelül Európában be is van tiltva. Ráadásul az
antibiotikumos kezelés mellékhatásai széles körben ismertek, hiszen a mézben
maradványt képez, illetve hatására az immunrendszer is gyengül. A megfelelő
méhfajta választása védelmet nyújthat egyes alattomos betegségek elkerülésé-
112
hez, bár ez utóbbi nem nevezhető alattomosnak azokban a családokban, ahol
azonnal felderítik és eltávolítják (24 órán belül) a megbetegedett fasítást.
- A beteg családoktól elvett mézet soha ne adjuk oda más családoknak.
- Soha ne tegyünk át méheket, lépeket vagy fasítást beteg családokból egészsé-
ges családokba, nagyon fgyeljünk oda a pároztatáskor, és semmilyen módon
ne engedjük méheinknek a rablást.
- Beteg családokból származó söpört rajokat ne használjunk.
- Fertőzéstől mentes, illetve fertőtlenített műlépek használata engedélyezett.
- A beteg családoknál használt eszközöket el kell égetni, a nem éghető eszkö-
zöket formalinos oldattal mossuk le, illetve ezek után alaposan mossunk kezet
szappannal.
- Próbáljunk meg mindig erős családokkal dolgozni, amelyeket megvédünk
más családoktól és az élősködőktől.
- Ha a betegség már annyira előrehaladott, hogy a gyógymódok hatására nem
reagál, akkor a családból származó lépeket és méheket el kell égetnünk, a
kaptárt pedig perzseléssel fertőtlenítenünk.
Harc a nyúlós költésrothadás ellen
- A családok megsemmisítése: A nyúlós költésrothadás egy nagyon veszélyes be-
tegség, mert a betegség okozója könnyen és tartósan alkalmazkodik a különböző
környezeti feltételekhez, és mert gyorsan terjed. Így a leghatásosabb, ha a beteg
családoktól származó méheket és lépeket elégetjük, a maradványokat pedig elás-
suk. A kaptárt és annak tartozékait alapos fertőtlenítés után használatba vehetjük.
Ebből a célból a kaptár röpnyílását éjszakára zárjuk le, és tegyük távol a többi kap-
tártól. A biztonság érdekében öntsünk benzint az elpusztult méhekre, a fasításra, a
lépekre, valamint minden egyéb, a kaptárból származó eszközre és gyújtsuk meg.
- Az eszközök fertőtlenítése: Ha korai stádiumában fedezzük fel a betegséget,
akkor a családok még gyógyíthatóak. Ha ez a helyzet áll fenn, akkor a méhe-
ket át kell helyeznünk egy tiszta kaptárba, a fertőzött lépeket el kell égetnünk,
illetve a további fertőzött eszközöket fertőtleníteni kell. A művelethez te-
gyünk egy üres kaptárt a beteg család helyére, halmozzuk bele az üres lépeket,
és rázzuk a tetejére a méheket. Öntsük le benzinnel a beteg család lépeit, és
megfelelő távolságból gyújtsuk meg. A művelet közben kálium-hipokloritot
(fehérítőt) használjunk, míg a lépeket formaaldehiddel fertőtlenítsük.
Felhasználás
- A kálium-hipoklorit használata: anyarácsok, füstölő, kaptárfelszerelések,
kesztyűk és maszkok fertőtlenítésére alkalmazzák.
113
- Fertőtlenítés formalinnal: Ez egy fertőtlenítő eljárás, amit formalinos oldat se-
gítségével végezhetünk. Sajnos, elég sok időt és erőfeszítést igényel, valamint
nem is túl praktikus. Ne használjunk formalint mézes lépeken, illetve ha a méz
vagy a lép már formalinnal érintkezett, akkor ne alkalmazzuk a méheknél. A
mézbe jutott formalin a méhek számára mérgező.
- Fertőzött méhek gyógyszeres kezelése: Miután az üres lépekre rázva össze-
gyűjtöttük a méheket, és elhelyeztük őket egy tiszta kaptárban, azonnal lás-
sunk neki gyógykezelésüknek. A nyúlós költésrothadás elleni leghatásosabb
gyógyszerek: a szulfanamidok, illetve az antibiotikus hatású terramycin (re-
zisztenciavizsgálat).
- Antibiotikus készítmény használata: Terramycint először az Egyesült Álla-
mokban használtak, és sikeres eredményeket értek el vele. Tavasszal és ősszel
egyaránt használható, adagolhatjuk a szirupba keverve is. Használatához ad-
junk egy púpos teáskanálnyi terramycint négy liter sziruphoz, amit egy rész
vízből és egy rész cukorból állítottunk elő.
8.2 Európai költésrothadás
A másik leggyakoribb méhbetegség a világon. A legutóbbi osztályozás szerint a
betegség okozója a Melisococcus pluton baktérium. Egyéb, néhány másik (má-
sodlagos), baktériumtípust is véltek felfedezni a betegségben. Azonban, ezek
nem okoznak közvetlenül betegséget, de hatással vannak az elpusztult álcák
szagára és állagára.
Kóroktan és kórfejlődés
Ez egy bakteriális eredetű betegség, mely kóroktani ágensének kórfejlődését
még tanulmányozzák. Fő okozójának a Melissococcus plutont tartják, amely
gyakran más baktériumokkal is társul, melyek közrejátszanak a betegség kiala-
kulásában. Gram-pozitív, nem spóraképző baktérium, jó ellenálló képességgel
rendelkezik, valamint akár 3 éven keresztül képes életben maradni a lépekben.
A baktérium a fertőzött táplálékon keresztül terjed, és a fedetlen lárvák közép-
belét támadja meg. Csak a lárva halálának beállta után terjed tovább vérfertőzés
útján, illetve ekkor társulnak a másodlagos baktériumtípusok is.
Kórjel és kórmeghatározás
A bábozódási szakasz előtt következik be a halál, ami a legfőbb megkülönböz-
tető jegye az amerikai nyúlós költésrothadástól. A fasítás megfgyelése során
felfedezhetjük a szokatlan elhelyezkedést. A szövetek rothadása során kevésbé
szabadul fel olyan orrfacsaró szag, mint az amerikai nyúlós költésrothadásnál,
114
valamint a sejthez sem tapad oda. Ha a méhkast felnyitjuk, akkor egyből meg-
csapja az orrunkat a rothadó halra vagy húsra emlékeztető szag. Nyitott, még
fedetlen fasítás szakaszában a lárvák sötétbarnák vagy feketék, tehát ha vál-
tozás áll be a színükben, az már fontos előjel lehet. Komolyabb helyzetekben
megfgyelhetők a fedett fasításban is. Ha az elpusztult lárvát egy gyufaszál se-
gítségével kihúzzuk, akkor nem fgyelhető meg az a fonálszerű elnyúlás, mint az
amerikai nyúlós költésrothadásnál, illetve az elpusztult lárvát nagyon könnyen
eltávolíthatjuk a lépsejtből. Az európai költésrothadás a nyitott, még le nem fe-
dett fasítás betegsége, míg a nyúlós költésrothadás a zárt, fedett fasításé.
A betegségre való hajlam és a betegség terjedése
A gyenge, nem eléggé karbantartott és kis létszámú családok a leginkább veszé-
lyeztettek. Gyakran jár együtt parazitafertőzöttséggel, illetve nozémával, amely
egy nagyon jól alkalmazkodó betegség: csak legyengült családoknál jelentke-
zik. Általában tavasz végén jelenik meg a betegség, és Európa északi részén
gyakoribb, mint a déli területeken. Terjedésére ugyanaz vonatkozik, mint a nyú-
lós költésrothadáséra.
Kórmegelőzés és gyógymód
A megfelelő méhtartási gyakorlat, az időnkénti ellenőrzés, illetve a megelőző
lépések csökkentik a terjedés veszélyét. A legtöbb esetben nincs szükség az
érintett családok elpusztítására. A munkásméhek eltávolítják az elpusztult fa-
sítást, ami rendszerint elegendő ahhoz, hogy felülkerekedjenek a betegségen.
Sokszor külső beavatkozás sem szükséges.
2. kép: Az európai költésrothadás jellegzetes tünete
115
Védekezés
Az amerikai nyúlós költésrothadással ellentétben itt nincs arra szükség, hogy a
méheket vagy a fas lépeket elpusztítsuk, kivéve a súlyos eseteket. A család any-
ját zárkázzuk be egy időre, így megakadályozzuk, hogy petézzen. Vitaminnal
erősítsük a családokat, antibiotikum használata tilos. Az üres méhkaptárt, illetve
a fertőzött kaptárokban használt eszközöket 50 liter víz és egy kilogramm szóda
oldatában vagy 1 : 1 arányú ammóniumklorid oldatában fertőtlenítsük.
A méhek európai költésrothadásának megelőzése
- A kaptárokat mindig tisztán és rendezetten használjuk.
- Ha méhet vagy anyát vásárolunk, akkor csak megbízható, egészségügyi bizo-
nyítvánnyal rendelkező szervezetektől, méhésztől vegyünk.
- Ha használt eszközöket, felszereléseket vásárolunk, akkor használat előtt fer-
tőtlenítsük azokat.
- A baktérium spórái, amelyek átadják és terjesztik az európai költésrothadást,
évekig is elélhetnek a mézben, ezért ismeretlen forrásból vagy betegségen
átesett méhektől származó mézet soha ne használjunk méhtáplálék gyanánt.
- Ismeretlen forrásból származó rajokat ne használjunk.
- A méhtartásban a rablás nem megengedett. A méhkaptárak elrendezését min-
dig úgy alakítsuk, nehogy véletlenül a méhek a nem megfelelő kaptárba térje-
nek vissza. Éppen ezért, a röpnyílásoknak célszerű különböző irányba nézni-
ük, valamint a kaptárak közötti távolság nem lehet kevesebb mint 1-2 méter.
Ha lehetséges, akkor ezt a távolságot inkább növeljük.
- Legyünk mindig körültekintőek, ha lépet cserélünk a családok között.
- Amennyire csak lehetséges kerüljük a régi lépek használatát.
- A családokat tartsuk nektárban és pollenben gazdag területen, de soha ne vi-
gyük őket olyan helyre, ahol betegségek fenyegetnek.
- Folyamatosan ellenőrizzük a családokat, és ne feledjük, hogy a leghatékonyab-
ban úgy előzhetjük meg a betegségek terjedését, ha idejekorán felismerjük őket.
8.3 Varroa atkák
A varroa atkák a kaptárban élnek, a méhek potrohához tapadnak, és létfontos-
ságú nedveikkel táplálkoznak. Ezáltal a méhek megbetegszenek, a kaptár pedig
lassan kipusztul. Mivel ezek az atkák borzasztóan aprók, ezért roppant nehéz
felismerni őket. Azonban, ha jó szemünk van, vagy fogunk egy nagyítót, akkor
könnyen rájuk találhatunk a méhek potrohán. A tünetek mindig ugyanazok: a
méhek elgyengülnek, később elpusztulnak, majd a család létszáma összezsugo-
rodik, végül kipusztul.
116
Az 1990-es években az Egyesült Királyságban a háziméhek népességére ször-
nyű hatással volt a nagy méhatka. Nemcsak csak a vadon élő méheket pusztí-
totta ki az egész országban, hanem rengeteg méhész is visszavonult az üzleti
élettől, illetve az 1990-ben még 16 000 tagot számláló Brit Méhészek Egye-
sülete (BBKA) egy évtizeddel később 8000 tagra csökkent. Végül különböző
vegyszereket fejlesztettek ki a probléma kezelésére, amitől újra megnövekedett
a kaptárok száma.
Kóroktan
A nagy méhatka egy élősködő, melynek kóroktani ágensei az egész világon
megtalálhatók. Az indiai méh parazitái átterjedtek a háziméhre, miután Kelet-
Ázsiában meghonosították őket. Később, amikor a háziméh világszerte elter-
jedt, a varroa lett a legtöbbet kutatott, és a legtöbb védekezést igénylő paraziták
3. kép: Varroa atkák a méh hátán 4. kép: A lárvákon lévő nagy méhatka
5. kép: Nagy méhatkák elektronmikroszkóp alatt
117
egyike, hiszen életciklusa szinkronban van a méhek életciklusával. Szembetűnő
a nemi jellege, mivel a nősténynek nagyobb teste van, mint a hímnek, formája
ovális, színe vörösesbarna. A hím kerekebb formájú és sárgásfehér színű. A nős-
tény alaktanilag alkalmas arra, hogy a méh testébe belekapaszkodjon, mivel a
lábai szívókorongokban végződnek, hasi páncélján pedig erős sörte található. A
hím képtelen a táplálkozásra, és a párzást követően rövidesen elpusztul.
A háziméh toleráns fajtái
Mivel a nagy méhatka hatalmas problémává nőtte ki magát, ezért különböző
háziméhfajtákat teszteltek és kereszteztek abban a reményben, hogy az atkával
szemben ellenálló méhet kapnak: akár fajtanemesítésen keresztül olyat, amelyik
tisztogató magatartással, akár olyat, amelyik sejtépítő hajlammal rendelkezik.
Az Egyesült Államokban jelenleg négy ehhez hasonló méhfajta közül választ-
hatnak a méhészek: a higiénikus magatartással rendelkező méhek, az orosz mé-
hek, SMR (Suppressed Mite Reproduction: atka szaporodást gátló) intelligens
méhek vagy méhek, amelyek a helyi atkákkal szemben toleránsak.
A 6. képen a nagy méhatka (Varroa destructor) és (ahogy Kínában hívják) a
„kisebbik atka”, a Tropilaelaps atka, egymás mellett. A Tropilaelaps atka az óriás
méhről (ami egy vad méhfajta) a háziméhre Ázsiában terjedt át. Remélhetőleg
soha nem jut el Európába, ugyanis Kínában sokkal veszélyesebb, mint a varroa.
A varroa típusai
Közel 125 varroatípust azonosítottak a háziméh kaptáraiban. 8,5%-uk háziméhe-
ken, 16,5%-uk méheken és növényeken él, míg 77,7%-uk úgy ismert, mint ugró
és raktári kártevők. A varroa atkák külső paraziták, amelyek a lárvák, a bábok, a
6. kép: Nem csak a háziméhek szenvednek a nagy méhatkától: itt egy zöld
kőműves méh látható atkák sokaságával megrakva
118
kifejlett méhek testén élnek, és vérükkel táplálkoznak. Az a tény, hogy a fedett
fasítás sejtjein és a kifejlett méhek testén is élnek, negatívan befolyásolja a
családok életét. Bár még ma is fontos mentesítési napirendi pontja a méhtartás-
nak, mégis jelen van minden háziméh családban. A háziméhek fajtái, amelyek a
légcsőatka gazdaszervezetei, kaptárban élnek. A varroa atkák eredeti gazdaszer-
vezete az Apiscerena, amit indiai méhnek is hívnak. Az indiai méh hosszú évek
óta együtt él a varroa atkákkal, így időközben ellenálló képessége kifejlődött az
élősködővel szemben: megakadályozza szaporodását. Ez a méhfaj tehát elsajá-
tította a védekezést.
Az Apiscerena nem fogékony a varroa atkára. Az Apiscerena családok
úgynevezett „tisztító táncot” járnak a kaptárban, amivel fgyelmeztetik a töb-
bi méhet a varroa veszélyére. A többi méh pedig a táncoló méheket tisztítja
meg a parazitáktól. Így a varroa atka nem tud kifejlődni az Apiscerena munká-
sainak sejtjeiben, csak a hím ivarú méhekben képes szaporodni. A varroát az
Apismelifera családokban először 1958-ban vélték felfedezni Dél-Kínában. Az
1960-as évek körül kezdett széles körben elterjedni, és globális szinten fenye-
getni a méhtartást. A tudomány mai állása szerint a kártevő 1976 körül elhagyva
Trákiát, Bulgárián keresztül természetes úton került hozzánk: az Égei-területről
ideérkező méhek hurcolták be.
A varroa atka testfelépítése
A kifejlett nőstény varroa barna vagy sötétbarna színű, és testét keresztben ki-
tinpáncél takarja. Testük a háti és a hasi részen nyomott, illetve a hátuk kissé
domború. Keresztirányban ellipszis alakúak. Ha felülről nézzük, akkor jól látha-
tó a hátukat takaró páncél. A kifejlett nőstények 1,1-1,2 mm hosszúak és 1,4-1,6
mm szélesek. Testükön párhuzamosan 15-20 mikron hosszan szőr található, és
négy pár erős lábuk van, ami egyenként hat tagra oszlik. Az első pár lábuk an-
tennaként funkcionál. Első lábain egy sor chordotonális szerv található. Olyan
a testük felépítése, hogy könnyen belekapaszkodhatnak a mézelő méhbe. Jól
fejlett légzőszervvel rendelkeznek. A jól fejlett légutakon keresztül jól tudnak
lélegezni, még a különböző fajsúlyú gázok beszívásakor is. A lezárt sejtekben
7. kép: A varroa atka különböző fejlődési fázisokban
119
lévő széndioxiddal is életben maradnak csakúgy, mint a repülő méhek sejtjeiben
bőségesen jelenlévő oxigénnel. Szúrásra és szívásra alkalmas szájszerkezetük
van. A hímek kisebbek, mint a nőstények. Méretük: 0,8-0,97 mm hosszúak és
0,93 mm szélesek. Fehér, szürke vagy sárgás színük van. Az illesztéseknél a
páncél puhább kitinből van.
Szaporodás és fejlődés
A háziméh családokban a varroa szaporodási lehetőségeit a család aktivitása ha-
tárolja be. A szaporodás tavasszal kezdődik az utódok nevelésével, és ősz végé-
ig tart, amikor a szaporítás befejeződik. Vannak olyan nőstények, amelyek télen
nem termékenyülnek meg. A varroák elsősorban a hím méhek sejtjeit választják
a szaporodáshoz. Egyes felvetések szerint ez azért következik be, mert a méhek
lárvái hosszan a fedett sejtekben maradnak, illetve a hím méhek sejtjei első-
sorban a kaptár alján és oldalán helyezkednek el. A megtermékenyített nőstény
paraziták a felnőtt méheken telelnek ki. A tavaszi fasítást fertőzik meg, mielőtt
azt a méhek befednék. A nőstény varroa a lárvára mászva elkezdi a vérét szívni.
A nőstény lárvák, amelyek a felnőtt méhek véréből táplálkoznak, nem tudnak
petézni, ugyanis ehhez a lárvák testnedvére lenne szükségük.
A nőstény varroa petefészkébe táplálkozás közben juvenilis hormon kerül, ami
a vérnyirokban található. Ezt felhasználva készen áll a petézésre. Megjegyzés:
a juvenilis hormon az Apiscerana méhekben alacsony, míg az Apismellifer mé-
hekben magas. Miután a varroa petefészke kifejlődött a megfelelő mennyiségű
juvenilis hormontól, 60 órával a sejt lezárása után elkezd petéket lerakni. A leg-
utóbbi kutatások szerint, a nőstény varroák 6,2 nap alatt válnak teljesen kifejletté,
a hímek 6,9 nap alatt, ha a legelső pete nem lett megtermékenyülve (n = 7 kro-
moszóma), majd a következő megtermékenyül (2 n = 14 kromoszóma), és a peték
kikelnek. Ilyenkor az első petéből hím, míg a másodikból nőstény varroa fejlődik
ki. A munkásméhek és a hím méhek sejtjeiben általában 3-5 nőstény varroa fejlő-
dik ki. Mivel a lezárt sejtekben a hím méhek fejlődési szakasza hosszabb, ezért ott
több varroa válik teljesen kifejletté. A petéket általában a lépsejt aljába rakják, ahol
– közvetlenül a lárvákon – felnevelkednek. A már felnőtt varroák a zárt sejtben
párosodnak. Mivel a hím varroák a párzást követően elpusztulnak, nem is lelhetők
fel a méheken. A párosodott fatal és idős nőstény varroa a fatal méhen lógva táp-
lálkozik. Ha a varroa atka nem fejlődik ki a méhek időszaka alatt, akkor elpusztul
a sejtben. A megtermékenyített állapotban lévő nőstény varroa 5 napon keresztül
képes petéket rakni. Laboratóriumi körülmények között ez az idő 4-13 nap is le-
het. A kikelt varroák – a fas sejtekbe jutva – tovább szaporodnak. A bennragadt
varroák nyáron 3 hónapig, télen egészen 5-6 hónapig is képesek életben maradni.
120
A varroa életciklusa
A nőstény varroák a munkásméhek testén alusszák téli álmukat. A fasításban
lévők folytatják a szaporodást. A munkásméhek sejtjeibe 15 órával, a herékébe
pedig 45 órával a befedés előtt férkőznek be. A lárvának szánt élelemben bújnak
el, majd – ha már a sejtet a méhek befedték – előjönnek, és a lárva táplálékán
élnek. Körülbelül 70 óra elteltével megkezdik a peték lerakását.
30 óra időintervallum alatt 6 petét is lerakhatnak. Az elsőből nőstény, a má-
sodikból hím, majd az azután következőkből nőstény állat kel ki. A fejlődés a
nőstényeknél 130 óra, a hímeknél 150 óra. Általában 1,45 nőstény éri el a kifej-
lett kort a dolgozó méh sejtjéből, és 2,2 a hím sejtjéből.
A párzás a sejten belül történik a hím és annak nőstény rokonai között. A
megtermékenyített varroa a méhre mászik, és annak testfelületén telepszik meg.
Ebben a szakaszban az atkák a méhekből származó vérnyirokkal táplálkoznak,
és arra várnak, hogy a fasításba jutva ismételten elkezdjenek szaporodni. A nős-
tények több szaporodási ciklust is megélnek.
I. szakasz: a felnőtt atkák kibújnak a lépes sejtből.
A fertőzőképes megtermékenyített vagy megtermékenyítetlen nőstény varroák
elhagyják a lépes sejtet. Keresnek egy hím vagy egy nőstény méhet, amelyre
rámásznak és körüljárják. A gyűrűk között olyan helyen szúrják be szájrészüket,
ahol vékonyabb a szövet, ezután néhány napon keresztül a méhek vérét szívják.
Ezzel a szakasszal kapcsolatban végzett kutatások szerint a varroa 4-6 napon
keresztül vándorol a méhen, mielőtt bemászik a lépes sejtbe .
II. szakasz: bemászik a lárvának szánt élelembe, és ott marad.
A varroa elhagyja a méhet, amin előzőleg tartózkodott, és arra törekszik, hogy
bejusson a lárva sejtjébe. Legmegfelelőbb neki, ha a lárva a munkásméh sejtjé-
ben legalább 5 napos, vagy hím méh esetében legalább 5-7 napos. Ismert, hogy
akár 21 varroa is lehet egy hím méhsejtben. A széndioxid és más a méh lárvájá-
nak sejtjében lévő kémiai anyag csalogatólag hat a varroákra. Miután a varroa
elhagyja a sejtet, a lárva kábult állapotba kerül, ami valószínűleg az oxigénhi-
ánynak és a felhalmozódott széndioxid-többletnek köszönhető.
III. szakasz: a varroák ismét aktívvá válnak, és lerakják az első két petét.
Miután a méhsejtet befedték, a lárva az ott lévő táplálékot elfogyasztva a bábozó-
dás szakaszába lép. A varroa szintén elkezdi enni a sejtben lévő táplálékot. Ebben a
szakaszban a varroa táplálkozásának a fontossága nem ismert. Ha a lárvának szánt
élelem nem fogy el teljesen, a varroa továbbra is kábult állapotban marad, és végül
elpusztul. Ha a sejtben lévő táplálék megfelelő mértékben fogy, akkor megnő a
sejt oxigénkoncentrációja, és a varroa ismét aktívvá válik. A lárvára mászva száj-
121
szervével átszúrja a bőrt, és elkezdi a vérnyirkot szívni. Kellő mennyiségű táplálék
felszívása után eléri a szexuális érettséget, és lerakja az első megtermékenyített
petét, amelyből a sejt lezárása után 60-64 órával kifejlődik a nőstény varroa. A sejt
befedése után 94-96 órával anélkül, hogy táplálkozna, megtermékenyítetlen peté-
ket rak, amelyekből hím varroák fognak kikelni. A petéket egytől egyig a bábot
borító szövetre rakja, azonban ismertek olyan esetek is, amikor a lárva gyűrűinek
redőibe vagy a lárvára rakta. Ha a táplálék nem elegendő számára a 3. és 4. sza-
kaszban, akkor nem rak petéket, és a peték száma nem haladja meg az egy-kettőt.
IV. szakasz: az utolsó pete lerakása, és az embrió fejlődése.
Legalább öt petét rak le, amikor a nőstény varroa a méhsejtben van (négy nős-
tény és egy hím). A hím méh sejtjében hét pete fér el. Miután lerakta a petét,
amelyikből valószínűleg hím fog kifejlődni, a varroa táplálkozik, majd három
újabb petét rak le (amelyikből a második nőstény lesz). Mindez a sejt befedését
követő 120-124. órában történik meg. Ezután még kétszer megtörténik, hogy
táplálkozik és petéket rak le újból. Az első 148-154, a második pedig 190-192
órával a sejt befedését követően történik. Amikor a munkásméh és a here sejtjei
befeketednek, még egyszer táplálkozik, és a peterakás befejeződik. A varroa ál-
tal rakott peték száma változó, leginkább a sejt befedése és a felnőtt méh kikelé-
se között eltelt időtől függ. Ez az időszak változó a különböző háziméhfajoknál.
Például az Apismellifera Corsica-nál, amelyik egy Európában honos faj, ez az
idő 12,1 nap. A varroák, amelyek ezen a fajon élősködnek, általában öt petét
raknak. Azonban, csak egy nőstény és egy hím tud kifejlődni közülük ez idő
alatt. Ily módon két utód fejlődik ki. Mivel ez az időszak egy kicsit hosszabb az
Apismelifera Cepropin fajnál, ezért két nőstény és egy hím kel ki a petékből. Az
afrikai Apismelifera Capensis fajnál ez az időszak 11,1 nap. Mivel ez az időszak
a hímeknél 14 nap, ezért öt nőstény varroa képes kifejlődni bennük.
Kórjelek
A varroa atka közvetlenül és közvetetten is okoz károkat. Az első, hogy kiszív-
ja a vérnyirkot, aminek következtében a gazdaállat elgyengül. Ez az érintett
fatal méheknél testsúlyvesztésben mutatkozik meg (5-10%), ami élethosszuk
csökkenését eredményezi. A méh immunrendszere leromlik a beléje fecskende-
zett speciális fehérje miatt. Az utóbbi állapot határozza meg a közvetlen károk
mértékét. A legpusztítóbb az, amikor a varroa és más, különböző kóros ágensek
a vírusokat (legalább 16 féle) aktiválják, amelyek elszaporodnak. Kimutatták,
hogy az APV (akut paralízis vírus) normális körülmények között jelen van a mé-
hek bizonyos szövetein. A meg nem fertőződött méhben nem okoz károkat, csak
akkor, ha több milliónyi van jelen. A varroa jelenlétében 100 vírus is elegendő,
hogy 3-6 napon belül végezzen a méhvel.
122
Továbbterjedés
A hagyományos csatornákon keresztül történik: rablás, herék, méhész.
Kórmegelőzés
Kórmegelőzéssel csak az újbóli megfertőződést lehet elkerülni. A kezelések
megfelelő összehangolása jó eredményeket adhat. Emlékezetünkbe kell vés-
nünk az ember felelősségét.
Védekezés
Vegyszeres védekezés: A varroa jacobsoni legfontosabb biológiai tulajdonsága,
hogy a fejlődő fedett fas sejtekben és a fatal nőstény méheken található meg. Épp
ezért nem hozzák meg végzetes hatásukat a fas sejtek által védett varroák ellen a
vegyszerek, ami nagyon megnehezíti a küzdelmet. A fertőtlenítést csak akkor lehet
elvégezni, ha épp nincs fasítás, mivel ezzel növelhetjük az alkalmazott gyógy-
szerek hatását és a siker arányát a küzdelemben. Télen szünetel a fasítás. Ekkor
nyílik megfelelő lehetőség a paraziták elleni hatékony harcra. Habár vannak olyan
régiók, ahol a téli hideg időjárás ellenére lehetséges a tenyésztés, de a fertőtlenítés
soha nem ad biztos eredményt, és a tavasz elejétől fokozódó tenyészaktivitás a
paraziták populációjának számát is fellendíti. Ebben az esetben a legjobb időszak a
varroa jacobsoni elleni harcra a kora tavasz és a késő ősz, amikor a tenyészaktivitás
alacsony, és kevés a zárt fasítás, illetve nincs begyűjteni való méz. Annak érdeké-
ben, hogy megakadályozzuk a telelés alatti veszteségeket és a tavasszal előforduló
állománycsökkenést, az őszi időszakban, a mézelvételt követően, indítsunk haté-
kony küzdelmet. A fertőtlenítésből eredő gyógyszermaradványok felhalmozódása
a mézben úgy kerülhető el, hogy a fertőtlenítést a virágzás és a mézelvétel ide-
jén kívül végezzük. A varroa jacobsoni által megfertőződött országokban számos
vegyszert kipróbáltak már. A 70-95%-ban hatásos vegyszereknek egy része a test-
felületen, más része a parazita életfolyamataiban fejti ki pusztító hatását.
A különböző országokban használt vegyszerek: kén, naftalin, hangyasav,
fenotiazin, Varroasin, Apivarol, Varrostan, Folbex-VA, Vamitray-VA, Rulamit-
VA, Malathion, Varation-TKV, Sineacar, timol, Forzam, Apistan, K-79, Perizin
és Fulivalinate. Hazánkban ezek nagy részét már használták a varroa elleni küz-
delemben.
A varroa elleni küzdelemben használt vegyszerek túlnyomó része nem engedé-
lyezett. Meg kell jegyeznünk, hogy a használt vegyszerek közül szinte mindegyik
rákkeltő hatású. A véletlenszerű és illetéktelen gyógyszerhasználat a mézben a
maradványképzés problémáját veti fel. Másrészről a helytelenül megválasztott
gyógyszer használata azt eredményezi, hogy egy idő után a varroák immunissá
123
válnak rá, illetve ha növeljük az adagot, akkor az a méhek pusztulásával járhat.
Mivel a használt vegyszerek ellen az élősködők egy idő után immunisak lesznek,
ezért időnként újabb vegyszereket kell alkalmazni. Éppen ezért kell mindig betar-
tani a használt vegyszer előírásait, illetve különböző aktív ágensű vegyszereket
kell használni. Lényeges, hogy a fertőtlenítő eljárásokat mindig kora tavasszal a
növények virágzása előtt, illetve késő ősszel a mézelvételt követően végezzük.
Ezáltal a paraziták ellen használt szerek hatékonyságát is növeljük, valamint a
maradványképzés problémáját is minimalizáljuk. A varroa jacobsoni ellen hasz-
nált szerek listája nem állandó, hanem folyamatosan változik.
Gyógykezelés
Európában már 30 éve csak a következő aktív összetevőkkel lehetséges a keze-
lés: cumaphos, amitraz, fumethrin, tau-fuvalinate, hangya- és oxálsav, aromás
illóolajok és aromás elegyítésű ágensek (timol, mentol, kámfor). Annak érdeké-
ben, hogy még hatékonyabban tudják a szerves savakat használni, a méhészek
néha mesterségesen meggátolják a fasítást. Ennek hiányában a varroa atkák
nem tudják kikerülni az aktív összetevők hatását. Ez az eljárás azt igényli, hogy
egy méhészet összes családját bevonjuk a műveletbe. Mikor ez megtörténik, és
nem ismerjük eléggé a méhek kórokozóit, akkor az egyik ellen harcolunk, de
lehet, hogy sok másikat elterjesztünk.
Végezetül külön említést érdemelnek azok az előrelátó méhészek által vég-
zett, jó eredménnyel zárult kezdeményezések, amelyek a varroa atka ellen a
természetes kiválasztódás során toleráns/ellenálló méhfajokat eredményeznek.
Lényeges azonban, hogyha kizárólag csak a termelésre összpontosítunk, akkor
a probléma megoldása sokkal összetettebb lesz.
Gyógyszerek használata
- A vegyszerek, mint a folbex és az apistan több országban is használatban
vannak. A legmegfelelőbb időszak a fertőtlenítéshez a kora tavasz, mielőtt
a virágba borulnak a növények, illetve a késő ősz, amikor a mézelvétel már
megtörtént, és a tenyészaktivitás a legalacsonyabb a családban.
- Tömény hangyasavat is használtak több helyen az 1980-as években, de fo-
kozatosan felhagytak vele, mert nem tudták a fertőtlenítést szabályozni. A
hangyasav természetes módon a mézben is megtalálható. A mézharmatban
lévő mennyisége 620 mg/kg. Mivel ezt konzerváláshoz használják egyes élel-
miszereknél, mint például a gyümölcsök, gyümölcslevek esetében, a marad-
ványanyagok mennyiségét a kezelés után fertőtlenítéssel csökkentik a termé-
szetes határokra. Így a zárt fasításban is hatásos lehet a varroa esetében. Nagy
mennyiségekben használják.
124
Fizikai védekezés
- A családok utódnevelő aktivitása a hideg, illetve a meleg időjárási viszontag-
ságok idején rövid időre szünetel.
- A varroa jacobsoni ellen való védekezés azokban a családokban válik iga-
zán nehézzé, amelyekben az utódnevelés egész évben tart, és az csak növe-
li a nehézségeket, hogy a méhészek a tél közeledtével leszűkítik a kaptárok
röpnyílásait. A rovarirtók késő őszi és téli használatával, amikor a fasítás szá-
ma alacsony, nagyon hatásos eredményt érhetünk el a paraziták elleni harcban.
- Télen Németországban azzal a módszerrel állítják meg a tenyészaktivitást, hogy
a méhkaptárak bejárati nyílását kibővítik, így az atkanépesség csökkenése is be-
következik, mert a hidegtől elpusztulnak, és lehullanak az aljdeszkára. Köztudott,
hogy a parazitákat egy bizonyos mennyiségű rovarirtóval könnyen kordában tart-
hatjuk. Az is ismert, hogy ugyanez az eljárás hasznos lehet azokon a területeken,
ahol a téli időjárás meleg vagy forró, főleg az égei-tengeri és mediterrán régiókban.
Biológiai védekezés
- A kifejlett nőstény varroa jacobsonis a kaptárban a peterakáshoz a hím méh
sejtjeit részesíti előnyben. Egyes tapasztalatok szerint a paraziták száma köny-
nyen csökkenthető a családban, ha a lépeket eltávolítjuk, miután lefedték a
fas sejteket. Bár ez a módszer gyakran nem váltja be a hozzá fűzött reménye-
ket, illetve még veszélyes is lehet, mert a módszer megkívánja, hogy az anyát
és a munkásméheket arra késztessük, hogy sok időt, energiát és bátorságot
fektessenek a paraziták létrehozásába.
Genetikai védekezés
- Az A. m. capensis fajból származó méhek utódainak fejlődési folyamata rövi-
debb a fedett sejtben. Így a méhek befejezik a szaporodási időszakot, mielőtt
a paraziták kifejlődnének, és ezáltal a varroa jacobsoni nem éri el azt a népes-
ségbeli létszámot, ami járványt okozna. Az A. m. capensis fajból származó
méhek táncukkal tudatják társaikkal, hogy parazitát hordoznak. Amikor a töb-
bi méh megkapja ezt az információt, megtisztítják fertőzött társaikat.
- Ezzel a módszerrel a paraziták 99%-a elpusztul. Mitöbb a varroa jacobsoni pe-
tefészke nem fejlődik ki, mivel nem kapja meg az elegendő juvenilis hormont
a munkásméh vérnyirokjából, így csak a herék lárváinak fas sejtjeiben tud sza-
porodni. Bízunk benne, hogy a közeljövőben a legfrissebb biotechnológiai mód-
szerek segítséget nyújtanak majd abban, hogy az ezeket a tulajdonságokat meg-
határozó géneket képesek lesznek izolálni és átadni az A. melliferanak, és ezáltal
a varroa jacobsoni parazitát örökre letörölhetjük a méhtartás napirendjéről.
125
- Néhány európai ország és Izrael vezetésével végzett újabb kutatások kimutat-
ták, hogy az olasz, a krajnai és a kaukázusi méhek egyes csoportjai, köszönhe-
tően a szaporodásuknak és kiválasztódásuknak, ellenállnak a varroa jacobsoni
parazitának. A tényeken alapuló fejlesztések alkalmazásából jelentős előny
kovácsolható.
Tavasszal a nőstény varroa a peterakás szempontjából előnyben részesíti a here
sejtjeit. Tegyünk heresejtekkel rendelkező lépet ebben az időszakban a csalá-
dokhoz, és bizonyosodjunk meg arról, hogy a varroa atkák ott összegyűlnek.
Miután ezeket a sejteket a méhek befedték, vegyük ki és pusztítsuk el. Ez bizto-
sítja, hogy a nőstény varroák, azok petéi és a herebábok megsemmisülnek. Ha
fél léppel rendelkező keretet adunk be a családnak, akkor a méhek a keret aljára
rakott heresejtekkel fejezik be a lépet. Mivel a varroák a heresejtekben szeret-
nek szaporodni, ezért ezekbe a sejtekbe fognak vándorolni, mielőtt a méhek
befednék. Miután lefedték, a herés sejteket ki kell vágni, és meg kell semmisí-
teni. Van rá mód, hogy csökkentsük a varroák számát a családban. Azonban a
munkásméhek sejtjeiben szaporodó varroák továbbra is hatékonyak maradnak.
A másik védekezési mód, hogy virágzás idején elpusztítjuk a munkásméhek
sejtjeibe rakott petéiket. Ha ezt az eljárást választjuk, akkor az anyát egy másik
keretre különítsük el anyaráccsal, és bizonyosodjunk meg arról, hogy minden
egyes varroa pete egy lépen van. Ha ezt a lépet a fedett fas időszakban távolít-
juk el, akkor a kaptárban található összes atka el fog pusztulni. Az eljárás hátrá-
nya, hogy nem minden időszakban lehet használni, illetve hogy részben az adott
család fejlődését is hátráltatja.
8.4 Méhkolóniák összeomlásához vezető rendellenesség (CCD)
Története
A méhkolóniák összeomlásához vezető rendellenesség egy viszonylag új jelen-
ség, és számos tanulmány tárgya, valamint világraszóló érdeklődés övezi meg-
oldását. A méhcsaládok (Apis mellifera) hirtelen elnéptelenedésében nyilvánul
meg. A kaptárban csak egy kevés fasítás és méztartalék marad, ami rendszerint
rablás tárgyául szolgál. A jelenséggel először Észak-Amerika méhcsaládjaiban
találkoztak. Hasonló eseteket Európában is jelentettek. Többféle lehetséges okot
is számba vettek: klímaváltozás, biodiverzitás, az élelem minőségének csökke-
nése, olyan kórokozók, mint a nozéma mind felelőssé tehetők a jelenség kiala-
kulásában, kiegészülve olyan okokkal, mint például virus + gomba; nozéma +
imidacloprid és így tovább.
Az Egyesült Államokban, akik már régóta részt vettek a kereskedelmi méh-
tartásban, és mindig egészséges családjaik voltak, 2007 tavaszán azon kapták
126
magukat, hogy ismeretlen okok miatt pusztulni kezdtek méheik. Nem találták
sem mérgezés, sem pedig akut halálozás jeleit, illetve a kaptárban vagy a kaptár
környékén sem voltak méhtetemek. Az USA-ban 1972 és 2006 között volt egy
drámai csökkenés a vadon élő méhek számában (szinte alig maradt belőlük),
illetve egy jelentős és folyamatos hanyatlás a méhtenyésztők által fenntartott
családok létszámában. Ez a hanyatlás magában foglalja az összes veszteséget
okozó tényezőt, úgymint a városiasodást, a rovarölő szerek használatát, a lég-
úti és varroa atkákat, valamint az üzletszerű méhtartástól visszavonuló méhé-
szeket. Azonban 2006 végén és 2007 elején a pusztulás aránya új méreteket
öltött, és a „méhkolóniák összeomlásához vezető rendellenesség” kifejezést
kezdték el használni a váratlan eltűnések sorozatánál (úgy is szokták emlegetni,
hogy spontán kaptárösszeomlás, vagy az Egyesült Királyságban Mary Celeste-
szindrómaként).
Az Egyesült Államokban az 1990-es években a veszteségek éves szinten
stabilizálódtak, ami 17-20%-ra tehető évente a különböző tényezők tükrében,
úgymint atkák, betegségek és a kezelésből adódó megpróbáltatások. Egy Flori-
dában teleltető pennsylvaniai méhész jelentette először 2006. november köze-
pén a CCD-t. 2007 februárjában különböző államokból való nagy, üzletszerűen
gazdálkodó vándorméhészetekből is jelentettek a CCD-vel összefüggő hatal-
mas veszteségeket. Jelentéseikben a méhcsaládok különböző szintű veszteségei
szerepeltek 30-90%-ig. Egyes esetekben, a méhészek jelentése szerint, közel
akkora részét veszítették el a családjaiknak, hogy azok már képtelenek voltak
növényeket beporozni vagy mézet termelni.
A vándorlás közben Kaliforniában, Floridában, Oklahomában és Texasban
teleltetők közül is jelentettek veszteségeket. Február végén is érkeztek hírek je-
lentős, több mint 50%-os veszteségekről nagyobb, nem vándorló méhészetekből,
a Közép-Atlanti régióból és az Egyesült Államok északnyugati részéről. Szintén
jelentettek veszteségeket öt kanadai tartományból, több európai országból, illetve
közép- és dél-amerikai, illetve ázsiai országból is. 2010-ben az Egyesült Államok
Földművelésügyi Minisztériuma közzé tette a 2010-es évre vonatkozó teljes mé-
zelő méhállomány-veszteségét jelző számot, ami megközelítőleg 34%-os volt, és
ami statisztikailag hasonló a 2007-, 2008- és 2009-ben jelentett veszteségekhez.
Néhány a CCD-hez hasonló esetet már 1869-ben is feljegyeztek. Ennek a
tünetegyüttesnek az utóbbi évtizedekben számos különböző nevet adtak (eltű-
néssel járó betegség, tavaszi megfogyatkozás, májusi betegség, őszi összeom-
lás és őszi megfogyatkozó betegség). Mostanában egy hasonló jelenség történt
2004/2005 telén, amit a varroa atkáknak tulajdonítottak („vámpír atka”-rémü-
let), bár ezt soha nem igazolták. A tünetegyüttes megjelenésének okát soha senki
nem tudta meghatározni. Úgy vették észre, hogy a szindróma nem évszakfüggő,
és általános értelemben véve nem mondható „betegségnek” – mivel valószínű-
leg nincs külön kiváltó ágense – ezért a tünetegyüttest átnevezték.
127
Előjelek és tünetek
A CCD-t elszenvedett családok a következő három feltétel egyidejű teljesülésé-
vel jellemezhetőek:
- Fedett fasítás jelenléte az elhagyott kaptárokban. A méhek általában addig
nem hagyják el a kaptárt, amíg az összes fasítás ki nem kelt.
- Élelemtartalékok jelenléte (mind méz, mind méhpollen):
- olyan, amit más méhek nem raboltak ki azonnal;
- olyan, amit ha kártevők támadtak meg (például viaszmoly vagy kis kap-
tárbogár), akkor a támadást észrevehetően félbe is hagyták.
- Az anya jelenléte. Ha az anya nincs jelen, akkor a kaptár kihal, így ezt nem
lehet a CCD-nek tulajdonítani.
Előjelek, amelyek a család végső összeomlása előtt keletkeznek:
- nem elegendő munkaerő a jelenlévő fasítás fenntartásához;
- a munkaerő fatal felnőtt méhekből áll;
- a család tagjai vonakodnak elfogyasztani az adagolt élelmet (cukorszirup, fe-
hérje-kiegészítő).
Hatóköre és terjedése Európában
Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) szerint 2007-ben az Egyesült
Királyságban 274 000, Olaszországban 1 091 630 és Franciaországban 1 283 810
kaptár volt. 2008-ban a Brit Méhtartók Szövetsége jelentette, hogy az Egyesült
Királyságban 2007 és 2008 között a méhnépesség 30%-kal csökkent, valamint
egy EFSA-tanulmány kimutatta, hogy Olaszországban a pusztulás aránya 40-50%
volt. Igaz, az EFSA tisztségviselői hangsúlyozták, hogy a számadatok nem teljesen
fedik a valóságot, mivel a méhpusztulás előtt a különböző országok összegyűjtött
statisztikai adatai nem voltak összhangban egymással a méhpopulációt illetően.
Abban az időben (2008) a magas fokú pusztulás okaként emlegették a varroa atkát,
a két egymást követő, különösen esős európai nyarat, illetve a rovarirtó szereket.
2010-ben David Aston a Brit Méhtartók Szövetségből azt állította: „Mi még
mindig nem hiszünk abban, hogy a CCD (ami azóta már nyilvánvaló) az oka a
méhpusztulásoknak az Egyesült Királyságban, és folyamatosan vizsgálódunk,
és a veszteségek nagy része meg is magyarázható”. Úgy érzi, hogy a friss ku-
tatások azt sugallják „a kialakulóban lévő képhez további bizonyítékként járul
hozzá, hogy bizonyos kölcsönhatások játszódtak le az egyes tényezők, úgymint
a kórokozók, a méhtartásbeli praktikák és más stresszokozók között, amelyek
olyan veszteségeket okoztak a háziméhállományban, mint amilyet a CCD-nek
is tulajdonítanak az Egyesült Államokban”.
128
2009-ben Tim Lovett a Brit Méhtartók Szövetségének az elnöke azt mondta
„Sokféle anekdota ismert. Vannak jelentések, amelyek olyan méhtartókról szól-
nak, akik elveszítették a kaptáraik harmadát, de vannak olyanok is, akik semeny-
nyit.” John Chapple, a Londoni Méhtartók Szövetségének elnöke, 150 tagjuk
veszteségét körülbelül egyötöd és egynegyed közé tette. „Még mindig vannak
titokzatos eltűnések; még mindig nem tudunk közelebbit, hogy mi okozhatta
ezeket.” A kormány Nemzeti Méh Részlege továbbra is tagadta a CCD létezését
Britanniában; a komoly veszteségeket a varroa atkának és az esős nyarak által
gátolt élelemszerzésnek tulajdonította.
Skóciai méhészek is jelentettek az elmúlt három évből veszteségeket. And-
rew Scarlett, egy Pertshire telephelyű méhészgazda és mézcsomagoló, 1200
kaptárából 80%-ot veszített el 2009 telén. Ő a veszteségeket egy heveny bakte-
riális fertőzésnek tulajdonította, ami méhellenőrök hiányában gyorsan elterjedt,
és – szerinte – mindez a rossz időjárással is párosult, ami megakadályozta a
méheket a megfelelő pollen- és mézkészlet elraktározásában.
Németországban nem történt meg a CCD tudományos igazolása, pedig Eu-
rópa-szerte itt jelentek meg először jelentések a CCD-ről, illetve a Német Mé-
hészek Nemzeti Szövetsége szerint a háziméh családok 40%-a kipusztult az or-
szágban. 2007. május elején a német média bejelentette, hogy nem bizonyítottak
a CCD-vel kapcsolatos esetek az országban.
Lehetséges okok
A CCD működési elve még mindig nem ismert, de több okot is megjelöltek mint
közreműködő ágenst: nem megfelelő tápláltság, kórokozók, elégtelen immunitás,
atkák, gombák, rovarölő szerek, praktikák a méhtartásban (úgymint antibiotiku-
mok használata, kaptárok hosszan tartó szállítása) és az elektromágneses sugár-
zás. Akár önálló tényező, akár azok kombinációja (akár önállóan játszik szerepet
a CCD-vel érintett területeken, akár párban) a felelős ezért, még mindig ismeret-
lenek az okok, habár a legújabb információk bizonyos tényezők kombinációját
valószínűsítik. Az is bizonytalan, hogy vajon a CCD egy teljesen új jelenség-e,
vagy egy ismert jelenség, aminek előzőleg csak jelentéktelen volt a hatása.
2007 elején egy méhészek által készített felmérés azt mutatta, hogy a legtöbb
hobbiméhész úgy gondolja, hogy az éhezés a vezető oka a családjaikban történő
elhullásoknak, míg az üzletszerűen méhészkedők túlnyomórészt azt gondolták,
hogy a gerinctelen kártevők (varroa atkák, a háziméh légcsőatkái és/vagy a kis
kaptárbogár) a vezető okai a családok halálozásának. 2007 júniusában egy tudo-
mányos áttekintés számos hasonló feltételezést és közreműködő tényezőt jelölt
meg, de a problémát megoldatlanul hagyta.
2009-ben az USA-ban működő CCD-munkacsoport egy átfogó leíró tanulmányt
publikált, ami erre a következtetésre jutott: „A 61 számszerűsített változat közül
129
(beleértve a felnőtt méh pszichológiáját, kórokozó-tartalmát és a rovarirtó szerek
szintjét), egyetlen tényezőnél sem találtunk egy okozó ágensre utaló összefüggést.
A CCD-s családok méheinél nagyobb volt a kórokozó-tartalom, illetve egy időben
több kórokozóval is megfertőződtek, mint a kontroll családok, ami vagy nagyobb
kórokozó-veszélyeztetettséget, vagy az ellenállás csökkenését sugallta a CCD-s
méheknél.” Jelentették, hogy bár rovarirtók, paraziták és kórokozók együtteseit
azonosították a kutatás során, „egyre inkább világos, hogy nem egyetlen tényező
felelős a CCD-ért.” Felfedezésük azt igazolta, hogy az összeomlás idején a nozéma
parazita és a varroa atka pusztításának nyomai nem voltak láthatóak.
Úgy találták, hogy egyes rovarölő szerek a CCD-vel társulva majdnem ha-
lálos hatásúak lehetnek, úgymint két gyakori parazita elleni szer, nevezetesen
a coumaphos és a fuvalinate, amelyeket méhtartók használnak varroa atkák
irtására. Egyes kutatások azt is kimutatták, hogy a majdnem halálos hatású
neonikotionidok és gombaölők, illetve rovarirtók azok, amelyek károsítják a
méhek immunrendszerét. Azt feltételezik, hogy ezek a rovarirtók károsítják a
méhek immunrendszerét, ezért azok sokkal fogékonyabbak lesznek a vírusokra.
Egy egészséges és egy CCD-vel megtámadott család vizsgálata során fe-
dezték fel, hogy magas a parazita elleni szer aránya a viaszban és a pollenben
is, azonban mindkét családban ugyanakkora szinten volt jelen. Igazolták azt
is, hogy a családok rossz egészségi állapota, a nem megfelelő étrend, a hosszú
utaztatás és a CCD között kapcsolat vélhető fel. A tanulmányok nagyszámú kór-
okozót is kimutattak a CCD által megtámadott családokból származó mintákon,
és kevesebb számút azokon, amelyek nem voltak fertőzöttek, amiből arra az
empirikus következtetésre jutottak, hogy az egészséges családok normális eset-
ben el tudják hárítani a kórokozókat. Ezek a megfgyelések arra a feltételezésre
adnak okot, hogy a méhek hanyatlása az immunitás romlásából fakad.
Alultápláltság
Azt is megjegyezték, hogy egy „rendkívüli stressz” érte a családokat, mielőtt a
szóban forgó elhullások megtörténtek, ami legtöbbször a szegényes etetés és/vagy
itatás miatt következett be. Ez az egyedüli tényező, ami minden egyes CCD-s eset-
ben előfordult; ennek megfelelően nagy a lehetősége, hogy a jelenség kölcsönö-
sen összefügg a táplálkozásban megnyilvánuló stresszel, és nem manifesztálódik
az egészséges, jól táplált családoknál. Ez nagyban hasonlít egy későbbi függet-
len felméréshez, amelyben több államból is jelentették kisüzemi keretek között
gazdálkodó méhészek (500 családig), hogy véleményük szerint náluk az esetek
50%-ában az alultápláltság és/vagy a gyenge családok voltak a felelős tényezők az
elhullásoknál akár a CCD-nek tulajdonították az elhullásokat, akár nem.
Egyes kutatók a tünetegyüttest a téli készletek pótlására alkalmazott magas
fruktóztartalmú kukoricasziruppal (HFCS) történő etetés következményének
130
tulajdonították. A HFCS változékonysága az eredmények nyilvánvaló ellent-
mondásosságára vonatkozhat. Európai riporterek azt vetették fel, hogy a dolog
kapcsolatban állhat a genetikailag módosított kukoricából előállított HFCS-sel.
Ha ez lenne az egyedüli érintett tényező, akkor ahhoz vezetne, hogy a HFCS-sel
etetett telelő családoknál ez lenne a CCD megjelenésének a kizárólagos oka,
azonban több, más kontextusban megjelent CCD-ről szóló jelentés nem tesz
említést HFCS-t alkalmazó méhtartókról.
Más kutatók azt állítják, hogy a méhkolóniák összeomlásához vezető rend-
ellenesség főleg a méhek monokultúrás etetése miatt jött létre, amikor pont arra
lenne szükségük, hogy különböző forrásokból/növényekből nyerjék tápláléku-
kat. Télen a méhek egyszerű táplálékot kapnak, úgymint kukoricaszirup, cu-
kor- és pollenhelyettesítő. Nyáron sokszor csak egyféle terményt poroznak be
(például: mandula, cseresznye vagy alma).
Egy 2010-ben kiadott tanulmány úgy találta, hogy a különböző növényfé-
lékből táplálkozó méhek jóval egészségesebb immunrendszerrel rendelkeztek,
mint azok a társaik, amelyek csak egyféle növényből szerezték a pollent. Az
ötféle növényből szerzett pollennel táplálkozó méhek sokkal nagyobb szinten
rendelkeztek glükózoxidázzal, mint azok a méhek, amelyek csak egyféle nö-
vényből szerezték azt, még akkor is, ha a pollenben magasabb volt a protein-
tartalom. A szerzők azt feltételezték, hogy a CCD a növények sokféleségének
csökkenésével van kapcsolatban.
8.5. A kis kaptárbogár
A kis kaptárbogarat (Aethina tumida – bogarak rendje, fénybogarak családja)
1998 júniusában Floridában fedezték fel először, és azóta hat másik államban is
megtalálták: Georgiában, Dél-Karolinában, Észak-Karolinában, Pennsylvaniá-
ban, Ohióban és Minnesotában. Újabb hírek azt igazolták, hogy vásárolt söpört
rajokban is észlelték a bogarat. A kis kaptárbogár a méhcsaládok pusztító kárte-
vője, ugyanis károkat okoz a lépekben, az elraktározott mézben és a pollenben.
Ha a bogárfertőzés elég nagy, akkor a kaptár elhagyását is okozhatja a méhek-
nél. A bogár a pergetésre váró tárolt lépek és az azokban lévő méz kártevője is
lehet. A bogár lárvái alagutat fúrnak a mézes lépekben, közben táplálkoznak és
ürítkeznek, ami a méz elszíneződését és erjedését okozza.
A bogár élettörténete
Az Aethina tumida régebben Afrika déli régióiban volt ismert, mint a méhek
kisebb kártevője. Életciklusáról szóló információkat főleg dél-afrikai tanulmá-
nyokból ismerünk. Részletes tanulmányokat még nem folytattak az Egyesült
Államok azon államaiban, ahol megtalálták. A kis kaptárbogár a fényevők csa-
131
ládjába tartozik, legtöbbjük dögevő vagy fák nedveit szívó bogár. A kifejlett bo-
gár sötétbarna vagy fekete színű, és körülbelül 0,5 cm hosszúságú. A felnőttek
hat hónapig is élhetnek, és kaptárokon belül majdnem mindenhol megtalálha-
tóak, bár leginkább a kaptár aljdeszkájának a hátsó részét kedvelik. A nőstény
bogarak szokatlanul nagy mennyiségű petét raknak le a kaptár repedéseiben és
réseiben. A petékből 2-3 napon belül fehér színű lárvák kelnek ki, amelyek akár
10-11 mm hosszúságúak is lehetnek. A lárvák mézzel és pollennel táplálkoznak,
kárt okoznak a lépekben, és 10-16 napot elteltével érettek lesznek. A bábozó-
dásra kész lárvák elhagyják a kaptárt, és a talajba ássák magukat. A bábozódási
időszak körülbelül 3-4 hétig tart. Az újonnan kifejlődött egyedek kaptár után ku-
tatnak párosodásukat követően (egy héttel a felbukkanás után), és a nőstények
elkezdik petéiket lerakni. A kaptárbogarak 4-5 generációja is kifejlődik egy év
alatt, ha meleg az időjárás.
A családoknál és a tárolt mézben okozott károk
A kis kaptárbogár elsősorban lárvái táplálkozási tevékenysége által okozza a
károkat a méhcsaládoknak és a tárolt méznek. A következő felsorolás a bogár
által okozott kárjelentések összefoglalójából származik:
- A lárvák a mézet és pollent tároló lépekben alagutat fúrnak: a mézet és a pol-
lent tároló lép károsodik.
- A lárvák ürüléke a mézben, ami ettől elszíneződik.
- A lárvák tevékenysége a méz erjedését és habzását okozza; a méz a rothadó
narancs jellegzetes szagát árasztja.
- A károsodott méz erjedésnek indul és kifut a lépekből, ami felfordulást okoz a
kaptárokban.
- A heveny fertőzés a méheket arra kényszeríti, hogy elmenjenek; egyes méhte-
nyésztők azt mondják, hogy még az erős családjaikat is gyorsan romba dönt-
hetik ezek a jelenségek.
8. kép: A kifejlett kis kaptárbogár
(Aethina tumida)
9. kép: A kis kaptárbogár
lárvái
132
A kaptárbogarak irtása
A kis kaptárbogár másodlagos kártevőként van számon tartva Dél-Afrikában,
és mint ilyennek, nem különösen törekednek irtására. A bogár leggyakrabban
gyenge vagy hanyatló kaptárokban található meg, az erős kaptárokat csak ritkán
támadja, bár a méhek takarítási jellemvonásai Dél-Afrikában és az Egyesült Ál-
lamokban erősen különböző reakciókat válthat ki a bogarakból. Néhány korábbi
jelentés Floridából és Dél-Kalorinából azt sejteti, hogy a bogarak ott sokkal
károsabbak, mint Afrikában. Úgy néz ki, hogy a legjobb védekezés, ha erős
kaptárokkal (családokkal) rendelkezünk, a gyenge családokat pedig egyesítsük
vagy cseréljünk bennük anyát, de gondoskodni kell arról is, hogy ne használjunk
fertőzött felszerelést a fertőzéstől mentes kaptárokban. Javasolják tárolt eszkö-
zeink védelmét, és a mézzel telt mézkamrákat ne hagyjuk magára rövid időre
sem. PDB-t (paradiklórbenzolt) használnak az üresen tárolt lépek védelmére.
Néhány államban veszélyhelyzet esetén a bizonyítottan bevált coumaphos méh-
csíkot (Bayer Rt.) használják a kaptárokban a bogár irtására.
8.6. Költésmeszesedés
A fasítás betegsége, amelyet egy gombaféle okoz, nevezetesen az Ascosphaera
apis. A betegségben szenvedő lárvák mumifkálódnak, és fekete, szürke vagy
fehér színt öltenek. A fehérré változott lárvákat könnyen szét lehet morzsolni két
ujjunk között, de későbbi stádiumukban olyan kemények lesznek, mint a rizs. A
méhek ezeket a lárvákat a kaptár elé vagy a röpdeszkára dobják. Mivel spórák
okozzák a betegséget, ezért akár 15 éven keresztül is hatékony maradhat a föld
alatt vagy egyéb környezeti viszontagságok mellett, és a szél által is terjedhet.
A betegség elleni küzdelemben a tenyésztési óvintézkedések hozhatnak sikeres
eredményeket. A gomba által életre keltett betegség a környezetben a széndi-
oxid és a pára segítségével fejlődik ki, amelyek a kaptár elégtelen szellőzésének
következményei. Ezért meg kell győződnünk a megfelelő szellőzéséről, amikor
az asztalon elhelyezzük a kaptárokat, illetve védenünk kell a nedvességtől is. A
költésmeszesedés elleni másik óvintézkedéseként a betegségben szenvedő csa-
lád anyját le kell cserélnünk egy egészséges családból származó anyára.
A gyenge családok hajlamosabbak a betegségre. Így a legjobb tenyésztési
mód, ha erős családokkal dolgozunk. Egy másik hatásos módszer, ha a csalá-
dokat etetjük, és természetes pollenforrásokkal látjuk el a méheket. Az éhezés,
a hideg és a diszkomfortos érzés az, ami stresszt okoz a családban. Ezek elke-
rülése és az erős családokkal és anyával történő munka a legmegfelelőbb véde-
kezésbeli óvintézkedés a betegség ellen. A családok költésmeszesedésének ke-
zelésében megfelelő és pozitív eredményeket értek el rovarirtók használatával.
133
Kóroktan és kórfejlődés
A betegségért felelős ágens egy kétnemű gomba, az Ascosphaera apis. Ebben az
esetben a spórák táplálékkal történő bevitele határozza meg a lárvák megfertő-
ződését. Leginkább 3-4 napos korukban vannak ennek kitéve.
Kórtünet és kórmeghatározás
A kór tünetei különösen komplikáltak, mivel csak kevés kifelé irányuló meg-
jelenése van, kivéve a szövetek szétmállását. Az előrehaladott állapotban be-
következő lárvapusztulás az, ami összetéveszthetetlenül és félre nem érthető
módon e betegségre utal. Valójában a gomba elárasztja a lárva egész testét, ami-
től az mumifkálódik. A meszesedett lárvák könnyen eltávolíthatók, és a hullák
általában a röpdeszkán gyűlnek össze.
A betegségre való hajlam és a betegség terjedése
A hajlamosító tényezők, az ellenőrzés szigorúsága, a család erőssége és a kör-
nyezeti tényezők, amelyek szerepet játszanak a gomba kifejlődésében (általában
a kaptár belsejében lévő nedvesség és a mikroklíma).
8.7. Hasmenés
Akkor látható, amikor a méhek tavasszal aktívvá válnak. A hasmenésben szen-
vedő méheknek sötétsárga, ragadós, vizenyős és rossz szagú az ürüléke. A be-
tegség fő okai: a hosszan tartó bezártság, illetve – a hideg idő és a tél miatt – a
rossz minőségű mézzel és pollennel való táplálás. A betegség nem ragályos, és
nem kórokozó eredetű. Az évszak végére magától elmúlik. A betegséget okozó
tényezőket ki kell zárni. A hasmenésben szenvedő méhek eső vagy hideg idő-
járás esetén kénytelenek akár hosszabb időn keresztül a kaptárban maradni, és
ott ürítkezni. A méhek számára ez a legveszélyesebb stádiuma a betegségnek.
A kaptár nedvessé, nyirkossá és bűzössé válik, majd méhek tömege hullik el.
8.8. Nozéma
A felnőtt méhek nagyon veszélyes betegsége, amit a nosema apis microsporidia
okoz. Viselkedésben történő változást, illetve gyors öregedést tapasztaltak a be-
tegségben szenvedő családoknál. A beteg méhek gyomrának makroszkópikus
vagy mikroszkópikus vizsgálatát végezzük el a betegség biztos megállapítása
érdekében. Az egészséges méhek gyomra normális esetben szalma színű. A be-
teg méheké kemény, szennyes és fehér. Az év bármelyik szakában előfordulhat
134
ez a betegség; a legtöbb megbetegedést tavasszal, illetve ősszel tapasztalták. A
nozémában szenvedő családok keretein, lépein kaptárfedőjén és röpdeszkáján
narancssárga és fehér színű méhürüléket lehet felfedezni. Az etetés során ter-
jedhet a betegség. A beteg méhek erejüket vesztik, röpképtelenné válnak, és a
kaptár környékén vánszorognak. A betegséget az okozza, ha télen cukros lepényt
adunk a méheknek pollen és mézharmat helyett (tehát főleg etetésbeli problémák
a kiváltó okok). Ennek a betegségnek kapcsán nem szabad elfelejtenünk, hogy a
méheknek semmilyen más táplálékra nincs szükségük, mint mézre és pollenre.
Kóroktan és kórfejlődés
A nozéma elterjedését a világban a Nosema Apis (egysejtű gomba) microsporidia
okozta. A szervezetbe bejuttatott spórák a belekben elszaporodnak, és elárasztják
a vastagbél hámsejtjeit. Új spórák képződnek, és folytatják a hámsejtek bomlasz-
tását, majd elözönlik a belső szerveket, bejutnak a végbélbe, végül eltávoznak az
ürülékkel. Sokszor a méheknek nincs idejük a kaptáron kívülre jutni, így min-
dent bepiszkítanak székletükkel. Így az egész családnak átadják a betegséget.
Kórtünet és kórmeghatározás
A méh emésztésének és tápanyagfelvételének megváltozása következtében
elgyengül. A betegség jellemzője a csökkent röpképesség, a hasmenés, a ga-
ratmirigy visszafejlődése, a várható élettartam lerövidülése és a népességbeni
csökkenés. A diagnózist a felnőtt méhek beleinek mikroszkópikus vizsgálatával
állapíthatjuk meg.
A betegségre való hajlam és a betegség terjedése
A betegség akut formája tavasszal jelentkezik, amikor a hőmérséklet (30-35 ºC)
kedvez a gomba fejlődésének. A nyári forróság (37 ºC) beálltával spontán mó-
10. kép: Méhek hasmenése 11. kép: Nozémában szenvedő méhek
a kaptárban
135
don eltűnik. A spórák az ürülékben két éven keresztül, míg a mézben 3-6 hóna-
pon át életképesek maradnak. A betegség jelentkezéséért a méhész tehető fele-
lőssé, ugyanis sokszor makacsul ragaszkodik a lépek újrahasznosításához és a
rossz minőségű eszközök használatához, nem gondoskodik a méhészet megfe-
lelő elhelyezéséről, nem veszi fgyelembe a folyékony tápszerek használatának
szabályait, manipulálja a családokat, hogy lecsökkentse a rajzást, standardizálja
a termelést, ami nagyban hozzájárul a fertőző ágensek, paraziták és végül a
nozéma terjedéséhez.
Kórmegelőzés és gyógymódok
A kórmegelőzés, mint minden más betegség esetén is, a méhészet ésszerű irá-
nyításán alapul. Népes családok, jó minőségű és nagyméretű állomány, fatal és
szapora anya, a lépek cseréje, illetve a méhkaptárok száraz, napos helyre történő
elhelyezése, mind nagyban hozzájárulnak méheink megóvásához.
Kiegészítő ismeretek a nozéma ceranae-ről
Ez a gomba jellemzően Kelet-Ázsiában fordul elő, de mára már világszerte elter-
jedt. Számos tanulmány hozza kapcsolatba a CCD-vel (méhkolóniák összeomlásá-
hoz vezető rendellenesség). Nem csak a táplálékfelvételt akadályozza meg azzal,
hogy mint a nosema apis megtámadja a gyűjtögető méhek beleit, amire ők hajla-
mosabbak, mint a kaptárban lévők, de a tájékozódó képességet is csökkenti, ami-
nek az a vége, hogy meghiúsul a kaptárba való visszatérés. Ez a népességcsökkenés
elsődleges oka. Mintegy második okként a méheket fatalabb fertőzött társaik is
követik az eltűnésben, hiszen hiányukat próbálják kompenzálni. A nozéma apissal
ellentétben, nem lesz hasmenésük, a betegség csak akkor tűnik fel a méhésznek,
amikor felnyitja a kaptárt, és azt elnéptelenedve, üresen találja. A két nozémafajta
fertőzésének hatásai közötti különbséget az immunválasz határozza meg.
Kimutatták, hogy a méhek immunrendszere nozéma apis fertőződés ese-
tén gyorsan reagál, míg a ceranae fertőzésnél azzal fojtja el az immunválaszt,
hogy bizonyos gének átírását csökkenti. Ezenfelül az immunrendszer elfojtása,
valamint a nozéma ceranae elterjedése utat nyit más kórokozók támadásának,
úgymint a költésmeszesedésnek és a jelenlévő lappangó vírusok megtöbbszörö-
ződésének. 2005 óta bizonyított, hogy varroával együtt elfolytja az immunrend-
szert, aminek következményei még súlyosabbak.
8.9. Légcsőatka
A légcsőatka 80-120 mikron méretű, és csak mikroszkóppal látható. Az atka a
méh torának légzőnyílásán keresztül jut a légcsőbe, ahol elszaporodva a vér-
136
ből táplálkozik. A nőstény atka a légcsőben 6-10 petét rak le, melyek 12-15
nap alatt fejlődnek ki. Az atkának szúró és szívó szájszerkezete van. A méhek
légcsöve megtelik száradt vérrel, az atka ürülékével, maradékaival és egyéb
hulladékkal. Az atkától szenvedő méhek szárnyai erőtlenül lógnak, elveszítik
röpképességüket, és csak vánszorognak. Gyomruk gyulladt. Az átlátszó légcső
megbarnul, majd megfeketedik és törékennyé válik.
12. kép: A légcsőatka kártétele
8.10. Viaszmoly
Két típusa van: a nagy viaszmoly (Galleria mellonella) és a kis viaszmoly
(Achroia grisella). A nagy viaszmoly sokkal veszélyesebb. A viaszmolyok ko-
moly károkat okoznak. Lárváik méhviasszal és pollennel táplálkoznak. Cél-
pontjaik a gyenge családok, és azok a lépek, amelyekből már kinyerték a mézet.
Ha a család erős, és az összes lépen van méh, akkor azokat nem bántja. Ha
minden lépet méhek fednek a kaptárban, akkor biztosak lehetünk benne, hogy
a molypopuláció nem fog növekedni. A molyprobléma akkor lép fel, amikor a
lépekből már kinyerték a mézet, és a lépek készek a tartósításra.
Fizikai, vegyi és biológiai módszereket vethetünk be a lépek védelmében. Ha
a lépeket 10 ºC alatt tároljuk például raktárakban, akkor a moly petéi nem fognak
kikelni, és a lárvák nem fejlődnek ki. Ha a lépeket 12 ºC-on tartjuk három órán
keresztül vagy 15 ºC-on két órán keresztül, akkor a moly minden fejlődési formá-
ját kiírtjuk, még a lépeken lévő petéket is. A kémiai küzdelemben, ha 1 m
3
-enként
50 g ként elégetünk azokban a helyiségekben, ahol a lépet tároljuk, akkor a moly
lárvái, bábjai és a kifejlett molyok elpusztulnak. Mivel ezzel a módszerrel a moly
petéi nem pusztulnak el, ezért az alkalmazás idejének hőmérsékletétől függően
meg kell ismételni.
A vegyi védekezésben soha ne használjunk molylabdát. A molylabda rákkel-
tő hatású, illetve petróleumszármazékból készül, és maradványt képez a méz-
ben, illetve a méhviaszban. A biológiai védekezés egyes külföldi országokban
úgy zajlik, hogy a fésült lépekbe Bacillus thuringiensist tesznek. Azonban ná-
lunk ezt még nem alkalmazzák.
137
8.11. Méhtetű
Ez egy olyan tetűféle, amelyik egy kicsit rövidebb a bolhánál, kerek, geszte-
nyeszínű és hat kampós lába van, ami rákszerű járást kölcsönöz neki. A méhek
hátára vagy mellkasára tapad, és a méhek szájáról megszerzett mézzel táplálko-
zik. A méhtetvek elsősorban a gyenge méhcsaládokat és azok anyját kínozzák.
A méhtetvek nagyon kedvelik a méhpempőt. Leutánozzák a méhek élelemcse-
réjét, és így lopják el a munkásméhek által kibocsátott méhpempőt. Előfordul,
hogy 5-10 méhtetű is összegyűlik egy királynőn, és ezzel akadályozzák mun-
kájában. A nőstény méhtetvek a mézfedélbe rakják petéiket. A tetű lárvái úgy
okoznak kárt a lépekben, hogy alagutat fúrnak bele. A legjobb védekezési mód,
ha folyamatosan egészséges állapotban tartjuk a kaptárokat. Megfelelő dózisban
a varroa elleni készítményeket is használhatjuk méhtetű ellen.
8.12. Darazsak
Van két darázstípus, a Vespa orientalis és a Vespa crabro, amelyek nagyon gya-
koriak. A mézelő méheket elfogják, és fészkükbe hurcolják, miközben a terü-
leten vagy a fasítási időszakban a méhkas röpdeszkája fölött összegyűjtik az
élelmet. Egyes években hatalmas károkat okoznak a méheknek. Bár nem a leg-
megfelelőbb módszer a darazsak elleni védekezésben, mégis hasznos, ha meg-
rongáljuk a fészküket, lecsökkenthetjük számukat, ha húst, halat, májat teszünk
a csapdába, leszűkítjük a méhkaptár bejáratát, illetve ha rovarirtó szerrel kevert
darálthúst teszünk a fészkükben lévő fasításra. Legjobb, ha elvisszük kaptára-
inkat arról a területről, ahol a darazsak elszaporodtak.
13. kép: Méhmoly 14. kép: Méhtetű
138
8.13. Tömlős költésrothadás
Kóroktan és kórfejlődés
Az SBV (sacbrood vírus) ágens a felelős a betegségért. A genom RNS-ből áll. A
táplálék közvetíti a vírust, és két napon belül megtámadja a lárvát. A lappangási
idő hat nap.
Kórtünet és kórmeghatározás
A fedett fasítást ítéli halálra. Nagyon hasonlít a nyúlós költésrothadásra, ugyan-
is a fasítás szabálytalanná és lyukacsossá válik, de az érintett lépeknek nincs
orrfacsaró bűze. A lárvák színe sárgássá válik. Jellegzetessége még, hogy míg a
külső burok szilárd és rugalmas marad, addig a belső szervek elfolyósodnak. Ha
a lárvát kihúzzuk a helyéről, akkor tömlőre hasonlít. Ebben a fázisban a legna-
gyobb a ragály lehetősége. Az idő múlásával kiszárad, és könnyen eltávolítható
pikkely lesz belőle.
A betegségre való hajlam és a betegség terjedése
Nem ismertek a hajlamra való tényezők. A sejtek tisztogatása során terjed a
betegség.
Kórmegelőzés és gyógymódok
Nem létezik rá gyógymód. Csak nagyon súlyos esetekben ajánlott az érintett
család kiirtása. A fertőzött családok lépeinek újrafelhasználása egy 6 hetes szü-
netet követően ajánlott.
139
X. Méhészeti eszközök és munkabiztonság
1. Méhészeti eszközök
A minimálisan szükséges felszereléshez tartozik az arcvédő háló, a kaptárvas és a
füstölő. Az arcvédő háló távol tartja a méheket a méhész fejétől. Zavaró érzés, ha
méhek mászkálnak a méhész fején vagy hajában. Ráadásul a méhszúrás a fejen külö-
nösen fájdalmas (és veszélyes lehet). Az arcvédő hálóhoz speciális kalap is kapható,
de elég egy már meglévő széles karimájú kalap is. A baseball sapka nem megfelelő.
Méhkaptárok
Egy szabványos kaptárnak van egy aljdeszkája és egy teteje, közte pedig öt
kamra. Minden kamrában van kilenc vagy tíz keret a lépeknek, amikben a mé-
hek nevelik a lárvákat és raktározzák a mézet, valamint a virágport. Általában
az alsó két kamra a fészek, amit a méhek arra használnak, hogy a lárvákat ne-
veljék, és – rövid időre vagy télire – mézet, virágport raktározzanak benne. A
felső három kamra arra való, hogy a méztermést befogadja. A speciális, lapos
kamráknak kisebb a súlyuk, és így könnyebb emelni őket.
A kaptárt fel lehet építeni új elemekből, de az ilyen kaptárba való költöztetés
stresszt okoz a méheknek, aminek következtében csökken a méztermés. Jobb,
ha olyan kaptárt vásárolunk, amiben már legalább egy évig voltak méhek. Ha
ön tapasztalatlan vagy bizonytalan, kérjen tanácsot és segítséget egy gyakorló
méhésztől, akivel megvizsgálhatják a beszerzési lehetőségeket. Vásároljon jól
megépített, karbantartott, szabványos méretű felszerelést.
A fókoknak, kereteknek derékszögűeknek és szorosaknak kell lenniük. A
fókok belső mérete a következő: 18
5
/
6
” × 14
15
/
16
” × 9
5
/
8
” vagy 6
1
/
2
” mélységű.
A sötét színű fasításos lépeket ellenőrizni kell, és meggyőződni arról, hogy:
- a sejtek nagy többsége dolgozó méretű sejt, hogy nagy számban keljenek ki
dolgozó méhek;
- a sejteken nem látszik a fasítás megbetegedésének jele, így jó eséllyel az ösz-
szes sejtből egészséges méh kel majd ki;
- nem támadták meg molyok a kereteket, melyek megeszik a viaszt és a virág-
port, majd egyberagasztják az összes keretet.
A fehér színű mézes kereteket ellenőrizni kell, hogy lássuk, jó állapotban van-
nak-e, és a jövőben használhatók lesznek-e fasításhoz.
Kérdezősködnünk kell, hogy megtudjuk, valóban méltányos árat fzettünk-e
a felszerelésért. A kaptárokat vehetjük méhekkel együtt, vagy a méheket külön
is beszerezhetjük. A vétel legjobb ideje a tavasz, amikor meg lehet bizonyosodni
140
arról, hogy jól petéző anyával rendelkező életképes családhoz jutunk hozzá. Fél
vagy egy kilogrammnyi súlyú méhrajt lehet beszerezni egy csomagban. Lehet
venni két vagy három keretes fatal családot is fasítással és mézzel együtt. Ja-
nuárban már nincs korán megszervezni az áprilisi vagy májusi méhvásárlást.
A méhek vásárlása előtt meg kell győződni arról, hogy nem fertőzöttek-e a csa-
ládok méhatkákkal. Ha olyan méheket ajánlanak, melyekről tudott, hogy atkákkal
fertőzöttek, fontoljuk meg, képesek leszünk-e ezzel a helyzettel megbirkózni, és azt
is, hogy a szomszédos méhészetek fertőzésmentességére milyen hatással leszünk.
1. kép: Kaptárok méhrajokkal egy fa árnyékában
Manapság a professzionális méhészetekben az egész világon a leginkább hasz-
nálatos kaptár a fából készült Langstroth-kaptár. Bár sokféle helyi típusú kaptár
is létezik, a fa Langstroth-kaptár azért a leginkább előnyben részesített típus a
hivatásos és vándorló méhészetekben, mert a légáramlás megfelelő benne, tar-
tós, lehet cserélni a fasításos és mézes kereteket (lépeket). A lépeket az egyikből
a másikba át lehet helyezni, forrasztó lámpával ki lehet égetni, könnyű szállítani,
és a nedvességet képes kiengedni magából. Egy szabványos Langstroth-kaptár
öt részből áll: aljdeszkából, fészekből, mézkamrából, belső fedélből és külső
fedélből. A kaptár minőségét növeli, ha kiszárított toboztermő fából készül (fő-
leg fenyőből). Meg kell jegyezni, hogy a – kaptár szerkezetéből és az elégtelen
ventillációból adódó – felgyülemlő nagy mennyiségű nedvesség azért veszélyes
a családnak, mert betegségekhez és fertőzésekhez vezet.
Kezdetleges méhlakások
Vannak olyan méhészek, akik még mindig primitív, földből, szálfából, hasított
fából, kasból, szalmából vagy faládából készült méhlakásokat alkalmaznak. A
141
kasokat belülről és kívülről sárral vagy trágyával (különösen marhatrágyával)
betapasztják, a ládákat csak belülről. Ezzel biztosítják, hogy ne legyenek lyu-
kak, repedések a falon, és a külső zavaró tényezők is kizáródnak így. A kezdetle-
ges méhlakásoknak egy-egy fedele van elől, illetve hátul, és egy röpnyílása elől.
Nem lehet beavatkozni az ilyen méhlakásokba, ezért a méhtartás nem hatékony
ezekben. A méhész behelyezi a rajt tavasszal, és ősszel kinyeri a mézet.
2. kép: Hagyományos, szalmából készült méhlakások, azaz szalmakasok
Modern kaptárok
A méretük különböző lehet, de mind a következőkből áll: aljdeszka, fészek,
mézkamra, belső fedél, külső fedél és keretek. Kétfajta modern kaptár létezik:
a Langstroth- és a Dadant-Blatt-féle. Rendszerük lényegében megegyezik egy-
mással, de különböző méretűek.
Langstroth-kaptár:
- a fészekben és a mézkamrában 10 keret van;
- a fészek és a mézkamra mérete megegyezik;
- a fal vastagsága 25 mm;
- olyan régiókban használják, ahol hosszú a hordás ideje, és a tél enyhe.
142
Dadant-Blatt-kaptár:
Az ilyen kaptároknak a következő tulajdonságai vannak:
- a fészekben és a mézkamrában 12 keret van;
- a mézkamra rövidebb, mint a fészek, ezért a keretméretek különbözőek;
- mivel a fészek keretei nagyobbak, több méh kelhet ki benne;
- a fal vastagsága 30 mm.
Ezt a kaptártípust olyan régiókban alkalmazzák, ahol rövid a hordás ideje, és
hidegek a telek. Nagyon fontos a telelés szempontjából a kaptár nagysága. Jobb
szellőzést kell biztosítani annál a kaptárnál, amelyik hosszabb ideig lesz zárva.
A korszerű kaptárok jellegzetességei és előnyei:
- könnyű kezelni őket, mert a kaptár részei cserélhetők;
- információt kaphatunk a család életképességéről, mert megvizsgálhatjuk ben-
ne az anyát, a méhek mennyiségét, a fas lépek és a virágporos lépek számát,
a méz mennyiségét;
- ki lehet cserélni a régi lépeket, egy erős kaptárból mézes vagy fasításos lépe-
ket lehet betenni;
- egy másik kaptárból anyát tehetünk az olyan kaptárba, amelyben nincs anya,
vagy ahol az anya nem petézik, öreg, illetve beteg;
- megválaszthatjuk a kaptár termelésmódját, tenyészthetünk anyát, méheket,
termeltethetünk méhpempőt vagy mézet;
- gyenge családok egyesítésével erős családot hozhatunk létre, vagy erős csalá-
dokat kettéosztva több erős családot alakíthatunk ki;
- könnyen etethetjük a családot a rablás veszélye vagy a betegségek terjedése nélkül;
- műlép behelyezésével megelőzhetjük azt, hogy a méhek a lép építése miatt
sok mézet fogyasszanak, és a sok munkától lerövidüljön élettartalmuk;
- több mézet termeltethetünk, ha a kipergetett lépeket visszatesszük a kaptárba;
- a mézzel teli lépeket lépes mézként árulhatjuk.
Kaptártető
Felső mézkamrafók
Anyarács
Középső mézkam-
rafók
Fészektér
Levehető
(cserélhető) kaptáralj
143
Amire fgyelni kell a korszerű kaptárok készítésekor:
- sárga vagy fehér fenyőfa legyen az alapanyag;
- a faanyagnak száraznak, kemencében szárítottnak, tisztának és gyanta nélkü-
linek kell lennie;
- a kaptár külső felületét fehérre kell festeni;
- ha lehetséges, egy belső fedélnek kell lennie, a belső fedélen kell lenni egy
légszellőzést biztosító lyuknak a megfelelő helyen;
- fgyelmet kell fordítani a szabványos méretekre; 8 mm-es rést kell hagyni az
oldalsó keretlécek és a kaptár falai, valamint a keretek és a belső fedél kö-
zött; az aljdeszkának lejtenie kell elölről hátulra; az alsó léc és az alj között
25 mm-es résnek kell lennie elől, és 15 mm-nek hátul;
- a fedélnek egyenesnek kell lennie, hogy könnyen lehessen levenni; horgany-
zott vagy rozsdamentes vaslemezzel kell befedni; elől és hátul légszellőző
lyuknak kell lennie;
- a kaptár oldalán fogantyúknak kell lenniük, hogy könnyen lehessen szállítani;
- a keretek könnyű mozgatása érdekében vezetősíneket kell elhelyezni a kaptár
mindkét oldalán;
- a röplécen kis és nagy röpnyílásnak kell lennie, és ezeknek mozgathatóknak
kell lenniük, hogy amikor szükséges, módosítani lehessen a rést.
Füstölő és kaptárszolga
A füstölő egy olyan eszköz, mely füstöt állít elő. A füst akkor segíti a munkát,
amikor a méhésznek bármely okból ki kell nyitnia és ellenőriznie kell a kaptárt.
A füst megnyugtatja a méheket (a gyógyszereket is füstöléssel lehet adagolni).
A füstölőben száraz marhatrágya-, pamutruha-, faforgács- vagy takaróanyag-
darabokat, illetve nedves fűféléket lehet égetni. Nem szabad használni olyan
anyagokat, melyek erős vagy rossz szagot, kénes gázt árasztanak, például gyap-
júruhát vagy lenyírt gyapjút.
A füstölő lehetővé teszi, hogy a méhész a méheket nyugalomban tartsa. Egy
kis füst odafújásától a méhek általában lenyugszanak, és így a méhész békésen
folytathatja a munkát.
A kaptárszolga (kaptárvas) kimondottan arra készült, hogy a méhészt segít-
se a fészekben lévő keretek mozgatásában. Ez egy acélból készült szerszám,
melynek mindkét vége éles. Hívják még kaptárnyitónak is, mert a belső fedél
felnyitására szolgál, de ki lehet vele venni a kereteket, azon kívül a méhviasz,
propolisz és egyéb maradványok lekaparására is alkalmas. Lehet vele takarítani
a kaptárt, végül elválasztani a fasító kamrát, a mézkamrát és az aljlemezt.
A méhek hajlamosak arra, hogy megzavarják a méhészt, ha az nem a megfe-
lelő szerszámokat használja.
144
3. kép: Füstölők
4. kép: Kaptárszolgák
Arcvédő és kesztyű
A méhészruha és a méhészkesztyű fontos kiegészítők. A méhészruha úgy van
kialakítva, hogy nincs rajta nyílás. Ha a méhész méhészruhát, megfelelő magas
szárú csizmát, méhészkesztyűt, jó kalapot és archálót visel, akkor méhészeti te-
vékenykedése alatt teljesen védett a méhszúrástól. Néha a méhek, ha provokál-
ják őket, behatolhatnak a ruha és az álarc közti résen, vagy átszúrhatják a ruhát
5. kép: Arcvédő háló
145
is. Jobban érezzük, hogy mit csinálunk, ha puszta kézzel dolgozunk a méhek kö-
zött. Ilyenkor kevésbé csikorog a kaptár, és nyugodtabbak a méhek is. Máskor
azonban gyorsan kell elvégezni a munkát, ilyenkor jó szolgálatot tesz a kesztyű.
6. kép: Méhész arcvédő és kesztyű
A méhész arcvédőt kalapként lehet viselni, és az egész fejet lefedi, sötét színű
hálóval védi az arcot, melyen azonban a méhész átlát. Van olyan is, amelyik
egyben van az inggel. A kesztyűt általában olyan személyek hordják, akik nem-
régen fogtak a méhészkedésbe. Azért viselik, hogy elkerüljék a méhszúrást, ké-
nyelmesen dolgozhassanak, be legyen fedve a csuklójuk is. A kesztyű anyaga
elég vastag ahhoz, hogy a méh ne szúrhassa át. A tapasztalt méhészek általában
nem akarnak kesztyűt hordani, mert az csökkenti az érzékenységüket.
Kefe
7. kép: Méhészeti kefetípusok
A méhész arra használja a kefét, hogy lesöpörje a méheket a lépről anélkül,
hogy sérülést okozna nekik. Előnyben kell részesíteni a hosszú, puha, tartós,
sűrű keféket. Lehet használni puha, fehér sörtéjű keféket vagy hosszú széles
szárnyú madarak tollát, például pulykáét vagy libáét, amikkel el lehet távolítani
a méheket onnan, ahol a méhész dolgozik, anélkül, hogy bántanánk őket.
146
Penészdeszka és kerethuzal
A penészdeszka egy egyszerű deszka, olyan vastag, mint a keret felső léce, és
a keret méretére van vágva. Erre a deszkára helyezzük a fő lépet a kereten.
Gyertyánfából kell készíteni, és be kell nedvesíteni használat előtt. A kerethuzal
funkciója az, hogy a lépek a kerethez csatlakozzanak, és hogy ne törjenek el
pergetéskor.
8. kép: Kerethuzal
Sarkantyúkerék és méhészár
A sarkantyúkerék egy kis fogaskerék, melynek lyuk van a közepében. Ez bizto-
sítja, hogy a lép kerethez való illesztésekor a kerethuzal belesüllyedjen a lépbe.
Melegítve használják. Ha túlmelegítik, elolvaszthatja a lépet. Vannak elektro-
mos típusok is. A méhészár arra használatos, hogy a kerethuzal elhelyezésekor
a keret oldalsó lécein lyukakat készítsünk vele.
9. kép: Sarkantyúkerék és méhészár
Viaszolvasztó kancsó
A viaszolvasztó kancsó egy rézből és alumíniumból készült dupla falú eszköz,
melynek segítségével a lépnek a keretre való illesztésekor az olvadt méhviasz
ráönthető a felső léc szálára. Lépdarabok és viaszmaradványok kerülnek bele.
147
Méhetető-itató
Amikor nincs elég méz a kaptárban, ezek az edények biztosítják, hogy a méhek
kapjanak száraz vagy folyékony táplálékot. Ezek megakadályozzák a rablást,
gazdaságosak, és nem szennyeződnek. Szirup adásához a kerethez erősített, ki-
fúrt tetejű üveg- vagy műanyag, illetve cinkedény használható.
Anyazárka
Ez az eszköz falécből vagy hálóból készül. Arra használatos, hogy az anyát anya
nélküli kaptárba tegyük, vagy kicseréljük a régi anyát újjal. A léc szélén lyuk
van, ahol az anyát ki és be lehet tenni.
10. kép: Anyazárka
Anyarács
Az anyarács egy fémből vagy kemencében szárított fából készült rács, melynek
lyukai 4,4 mm-esek. A mézkamra és a fészek közé van elhelyezve azzal a céllal,
hogy az anya ne juthasson a méztérbe, és ne rakhasson oda petéket. Csak a mun-
kás méhek tudnak átjutni ezen a rácson, de az anya és a herék nem.
Herecsapda
A herecsapda egyszerű eszköz, melyet a kaptár röpnyílása elé helyeznek. Meg-
akadályozza, hogy a herék vagy a darazsak behatoljanak a kaptárba, illetve hogy
a herék kijussanak a szaporítási munka idején.
Virágporgyűjtő
A virágporgyűjtőt a kaptár röpnyílására helyezik, hogy összegyűjtsék a méhek
által a kaptárba vitt virágport. Az eszközön áthaladó dolgozók hátsó lábán lévő
virágpor lehullik az eszköz alján lévő tárolóba.
148
11. kép: Virágporgyűjtő
Szöktető
A szöktető megakadályozza, hogy a méhek a többemeletes kaptárokban a felső
szintről az alsóra menjenek vagy fordítva.
Fedelező villa és kés
A fedelező villa és kés arra használatos, hogy hordás idején a fedett lépekből a
mézet kivonják, illetve tavasszal leválasszák a fedelet a mézzel teli lépekről a
méhek táplálása érdekében.
Pergető
A pergetővel mézet lehet kinyerni a lépből hordás idején. Acélból vagy cinkből
készül. A henger alakú eszköz űrtartalma 2, 3, 4, 24 vagy 48 l. Van benne egy
mechanika és egy csap, mellyel az összegyűjtött mézet lehet leereszteni. Lehet
kézzel vagy motorral hajtott.
A méz begyűjtése számos lépésből áll, és mindegyikhez kell valamilyen esz-
köz. Az első lépés a lépek elválasztása a méhektől. Ez egyszerű folyamat, egy
kefe kell hozzá, mellyel lesöpörjük a méheket minden egyes lépről. A szöktetőt
arra lehet használni, hogy a méheket egy irányba, a mézkamrából kifele terel-
jük. E módszer szerint a méhész minden kaptárában egy szöktetőt alkalmaz.
A vegyi anyagok használatához szükség van különleges fedelekre is (pl. savas
deszka). A vegyi anyagot a fedél alá kell tenni, és a szag kiűzi a méheket a méz-
kamrából. A méhlefúvó géphez állvány is kell, amire a kamrát tesszük. A géppel
a méheket lefújjuk a keretről, ki a kamrából, le a földre a kaptár elé.
Ha már elvettük a mézet, akkor a kivonást önállóan is el lehet végezni, vagy
esetleg egy jól felszerelt méhésszel végeztethetjük el. A pergető készülékek sok-
félék a kétkeretes kézzel hajtottól a motorosig, ami száz vagy annál is több
kerettel megbirkózik. Az új pergetők drágák, de néha jó áron lehet venni hasz-
náltat. Ha van esély arra, hogy több méhet szerzünk be a jövőben, akkor jobb,
149
ha nagyobb pergetőt vásárolunk, mint hogy később egy alkalmatlan készülékkel
bajlódjunk. Ezen kívül kell egy eszköz, mely eltávolítja a viaszfedelet a mézes
lépről. Általában elektromosan melegített kést használnak erre.
Amikor kipergettük a mézet, megszűrjük (muszlin anyag vagy műanyag is
megteszi), aztán egy magas tartályban melegen tároljuk, hogy a szennyeződé-
sek feljöjjenek a tetejére. Jó, ha megfelelő tartályunk van – csappal felszerelve
–, hogy a tiszta, meleg mézet egyenesen a méztároló edényekbe lehessen majd
ereszteni.
12. kép: Pergetők

Bármilyen tiszta edényt lehet használni a méz kis mennyiségben való tárolá-
sához, de a kimondottan méz tárolására szolgáló edények vonzóbbak, és köny-
nyebb őket eladni.
Téli felszerelés

Ha csak kevés kaptárral rendelkezünk, könnyebb a méheket a szabadban telel-
tetni. Ebben az esetben szigetelni kell a kaptár oldalát és tetejét. A kaptárokat
műanyaggal vagy kátránypapírral kell becsomagolni. Azért, hogy a szigetelés a
helyén maradjon, a kaptárt egy fedéllel vagy egy darab furnérlemezzel fedjük le,
és az egészet zsinórral összekötjük, hogy a szél se tehessen kárt benne.
2. Munkabiztonság a méhészetben
2.1. Méhszúrás
A méhek, melyek átlagosan 1,5 cm hosszúak, a növények nedveit gyűjtik, és
értékes táplálékot készítenek belőle: a mézet. Ezenkívül virágport szállítanak
150
a virágok között, ezzel biztosítják a beporzást, a gyümölcstermést. Azonban
ezek a nagyon hasznos kis élőlények nagy kockázatot jelentenek az embe-
rek számára, még halált is okozhatnak. Ez az úgynevezett allergiás reakció
(anaflaxia) következtében történhet meg, melyet a méhméreg okoz a méhszú-
rást követően.
13. kép: Méhfullánkok
A méhszúrás-allergia gyakori betegség, és azért kap nagy fgyelmet, mert halá-
los kimenetelű is lehet. Régészeti ásatásokból kiderült, hogy 4000 évvel ezelőtt
már méhészkedtek az ókori Egyiptomban. Az első írásos feljegyzés egy méh-
szúrásról i. e. 2461-ből származik, amikor egy méh megszúrta Ménész fáraót,
aki ebbe bele is halt. Különböző adatok vannak arról a világban, hogy milyen
gyakoriságú a méhallergia (0,5-5%). Jelentések szerint az Egyesült Államokban
évente negyven méhszúrás okoz halált, Európában húsz, Ázsiában tíz. Azt azon-
ban tudni lehet, hogy sok esetet nem diagnosztizálnak. Annak ellenére, hogy a
méhszúrás elsősorban a méhészettel foglakozó személyeket fenyegeti, a társa-
dalom többi tagja is veszélyeztetve van. Súlyos allergiás reakció bármilyen korú
személynél felléphet, de a hallállal végződő rohamok a húsz év alatti egyének
között fordulnak elő. A férfak kétszer annyiszor élnek át súlyos reakciót a méh-
szúrás után, mint a nők.
Sokféle méh van a világon. A leggyakrabban allergiát okozó méhfajták: a
háziméh, a darázsfélék és a lódarázs. A méhméreg a potrohban lévő speciális
mirigyben termelődik, és a fullánk végén levő méreghólyagban gyűlik össze. A
pár napos méhek méreghólyagja még üres. Ahogy a méh öregszik, a méreghó-
lyagja is megtelik. Egy húsz napos méhnek már annyi mérge van, hogy az egész
életére elég lesz. Amikor egy felnőtt méh megszúr egy egyént a fullánkjával,
akkor elpusztul, mert néhány belső szerve a fullánkkal együtt kiszakad. Vannak
azonban olyan darazsak, melyek nem hagyják ott a fullánkjukat, és számos al-
kalommal felhasználhatják azt.
Amikor egy háziméh szúr meg egy embert, akkor ötven mikrogramm méreg
jut a szervezetébe. Ez a mennyiség öt mikrogramm darázscsípés esetén. A méh-
csípés nem jelent nagyon jelentős életveszélyt az emberek számára, mégis ha
151
több méh szúrja meg az egyént, akkor az erre hajlamos személyeknél asztmati-
kus roham állhat elő. A méhszúrás helyén rövid, de erős fájdalmat és viszketést
érzünk. Duzzanat és bőrpír keletkezik a szúrás helyén. Előfordulhat szédülés,
hányinger, erős szívdobogás vagy zsibbadás. Néha lázat is okoz.
Ha háziméh szúr meg valakit, akkor a fullánkja a bőrbe szakad, és a méh
azonnal elpusztul. A darázs fullánkja egyenes, ezért nem szakad le, így többször
is tud szúrni. Komoly baj is történhet a méhszúrás miatt. Egyszerre sok méh
szúrása akár egy felnőtt halálát is okozhatja. Kevés méh szúrása is csúnya kö-
vetkezményekkel járhat szív- és vesebetegségben szenvedő egyének esetén. Ha
a méh a szájon belül szúr meg valakit, akkor fuldoklás miatt nagyon veszélyes
helyzet állhat elő. A méhszúrás komolyabb reakciót vált ki a felnőttekből, mint
a gyerekekből. Ha sok méh szúr meg valakit egy időben, az veszélyesebb a gye-
rekek számára, mint a felnőtteknek.
A méhszúrás utáni allergiás reakció nem olyan gyakori, mint sokan gondol-
ják. Az előfordulási arány a különböző társadalmakban 0,4-5%. Minden élet-
korban előfordulhat allergiás reakció, de leggyakoribb a 20 év alattiak között,
és a férfak aránya kétszerese a nőkének. Idősebb korban a méhszúrás okozta
allergiás reakció súlyosabb következményekkel járhat. Főleg a fej- és a nyak-
szúrás okoz allergiás reakciót, de a test többi részének szúrása is hasonló reak-
ciót válthat ki. Jelentések szerint az USA-ban évente átlagosan ötven méhszúrás
okoz halált. Dániában az utóbbi húsz év alatt 26 halált okozó méhszúrás történt.
A 26 haláleset közül 15-öt darazsak okoztak, kilencet háziméhek, a többi ese-
tében nem tudták meghatározni a fajt. Négy esetben a halált a nyak szúrása és
gégeödéma okozta. Öt esetben szívleállás történt. A statisztikák szerint Svédor-
szágban évente két méhszúrásos eset okoz halált. A tünetek allergiás rohamnak
látszanak egy két percig, és minél gyorsabban alakulnak ki, annál súlyosabbak.
A tünetek emberről emberre változnak. Az allergiás reakció lehet urticaria
(csalánkiütés), bőrpír és angioödéma (duzzanat). Akkor életveszélyesek a tü-
netek, ha a légzőszerveket (fulladás) vagy a szív- és érrendszert (szívritmus-
zavar, sokk) érintik. Akkor is halálos lehet, ha a szív és a tüdő nem érintett, de
a nyakban és a torokban duzzanat (angioödéma) keletkezik. A halál oka szív-
és érrendszeri sokk és alacsony vérnyomás. Vannak, akik bélgörcsöt kapnak,
hasmenésük lesz, vagy szüléshez hasonló méhgörcsöt tapasztalnak. Méhszúrás
okozta halál általában felnőttek körében történik. Ennek az az oka, hogy a fel-
nőtteknek lehet valamilyen mögöttes betegségük, ami az allergiás sokk miatt
felerősödik, és a szervezetük azt már nem tudja legyőzni. Ha egy felnőtt méh-
szúrás miatt allergiás sokkot kap, akkor nagy a kockázata, hogy életveszélyes
allergiás reakció következik be. Ritka esetben előfordul még agyvérzés, ödéma
és véralvadási zavar is.
152
Mit kell tenni méhszúrás esetén?
- Amikor egy méh megszúr valakit, először is a fullánkot fogóval ki kell venni.
Ammóniába és vízbe áztatott vattát kell a csípés területére tenni, majd 1%-os
kálium-permanganáttal kell lemosni. Ezt a műveletet háromszor kell elvégez-
ni.
- Fertőzést okozhat, ha jeget vagy sarat teszünk a szúrás helyére.
- A duzzanatra antihisztamin- vagy szteroidtartalmú kenőcsöt kell kenni. Hasz-
nos az antihisztamin tabletta bevétele is. Súlyos reakció esetén a szükséges
orvosi kezelést a lehető leghamarabb el kell kezdeni.
- Nem helyes, ha dörzsöljük vagy áztatjuk a méhszúrás helyét. Ha a megcsípett
személy izzad, a méreg hatása erősebb lesz.
- Ha több méh is megszúrta a személyt, akkor nagy veszélyben van, mert a
többszörös méreggel a szervezet nem tud megbirkózni, az immunrendszer el-
veszíti a harcot, és a beteg meghalhat.
- Ha a méh a szájon belül, a szájüregben szúr meg valakit, akkor az gégeduzza-
natot okoz. Ez pedig fulladásos halálához vezethet.
- Méhszúrás után duzzanat és fertőzés is felléphet. Ez viszkethet is. A duzza-
nat nagyobb lesz, és gyorsabban alakul ki, ha a személy allergiás. Lehet-
nek még más tünetek is, például légszomj. Ilyen esetekben cortisone-t vagy
antihisztamin tartalmú gyógyszert kell használni kezelésképpen.
- A méhméregre allergiás személyeknek adrenalintartalmú gyógyszert kell ma-
guknál tartaniuk elsősegélyként. Ezt a gyógyszert szájspray vagy automata in-
jekció formájában árulják. Az automata injekciót vészhelyzetben be lehet adni
ruhán keresztül is. Vannak spray-k is, hasonlóak ahhoz, amit az asztmások
tartanak maguknál, melyeket zsebben vagy táskában vihet magával az a sze-
mély, aki nem akarja beinjekciózni magát. 15-20 befújás felel meg egy injek-
ciónak. Ezeknek az embereknek még allergia elleni tablettát (antihisztamin) is
maguknál kell tartaniuk. Lehet még alkalmazni hideg pakolást, fájdalomcsil-
lapítót és cortisone tartalmú gyógyszert is. Azoknak a személyek, akik tudják
magukról, hogy allergiásak a méhméregre, be kell venniük cortisone tablettát,
valamint allergia elleni tablettát és adrenalint (50 mg prednizole-t). Az aszt-
más személyek asztmarohamot kaphatnak, ezért maguknál kell tartaniuk az
asztma elleni gyógyszerüket. Az áldozatoknak orvoshoz kell fordulniuk az itt
javasolt elsősegély után.
Mit tehetünk a méhszúrás megelőzéséért?
- Viseljünk biztonságos, nem lyukas védőálarcot, megfelelő kesztyűket és olyan
ruhát, mely megakadályozza a méhszúrást.
- Legyünk nyugodtak, és lassan cselekedjünk, amikor a méhekkel dolgozunk.
153
- Füstöljünk a füstölővel.
- A kaptárt optimális időben nyissuk ki, a gondozást a hajnali órákban végezzük.
- Ne használjunk dezodort, kölnivizet, parfümöt és illatosított anyagokat.
- Ne használjunk illatosított szappant és sampont.
- Ne viseljünk virágmintás, fényes ruházatot.
- Ne szedjünk és viseljünk virágot.
- Ne öljünk darazsakat a kaptár körül. (Az általuk kibocsátott szag odavonzza a
méheket.)
- Ne járjunk mezítláb, hordjunk hosszú ujjú inget és hosszúnadrágot a szabad-
ban. Viseljünk barna színű ruházatot, mert a méhek nem szeretik a barna színt.
- Az izzadtság minden rovart vonz. Meg kell próbálni nem izzadni veszélyes
helyeken.
- A darazsak agresszívek, a háziméhek szelídek. Azonban forró időben mind-
egyik agresszív, ezért vigyázni kell.
- Ha valakit megszúr egy méh, a fullánkot csipesszel – nagyító segítségével – ki
kell húzni, vagy segítséget kell kérni valaki mástól.
- Az allergiaellenes gyógyszernek mindig kéznél kell lennie.
- Azok a személyek, akik már átestek súlyos méhallergián, mindig hordjanak
magukkal EpiPen®-t. Ezt a megszúrt személy maga be tudja adni magá-
nak. Ismernie kell ezt a gyógyszert minden allergiára érzékeny méhésznek.
Epinephrine-t tartalmaz, mely fontos gyógyszer az anaflaktikus sokk kezelé-
sében.
- Kötést kell helyezni a szúrás helyére, és ezt tíz percenként három percre meg
kell lazítani.
- Hideg borogatást kell alkalmazni a szúrás helyén, és allergia ellenes krémeket
kell használni.
- Ha az allergia kockázata felmerül, a beteget orvoshoz kell vinni, amilyen
gyorsan csak lehet.
Mit tegyünk, ha anaflaktikus sokk vagy súlyos szúrás történt?
Ez egy extrém allergiás reakció, mely halálos is lehet, ezért nagyon komolyan
kell venni. Az elsősegély segíthet, de ha valaki anaflaktikus reakciótól szenved,
akkor sürgős orvosi segítségre van szüksége.
Az anaflaktikus reakció jellemzői: a hirtelen kezdet (percek vagy még keve-
sebb idő alatt) és gyors kialakulása a következő folyamatoknak:
- a légutak megduzzadása miatt fulladás vagy görcs, így horkoló vagy ziháló
hang adása légzéskor;
- ájulás;
- szorongás (halálfélelem);
- sápadt, nyirkos bőr;
154
- néha hasfájás, hányinger, hányás, inkontinencia;
- a szájban viszkető kiütés (csalánkiütés, urticaria) vagy duzzanat, de ez a tünet
hiányozhat.
Mit tegyünk, ha a beteg eszméleténél van?
- Ültessük a beteget fel, hogy segítsük a légzését. Ha gyengének érzi magát,
jobb, ha lefekszik; a lábát, ha szükséges, megemelhetjük.
- Nyaknál és deréknál lazítsuk meg a ruházatot.
- Ha a beteg eszméleténél van, és van nála orvosság, akkor segítsünk neki injek-
ciós vagy más formátumban alkalmazni.
- Hívjuk a mentőket, és kövessük az utasításaikat.
- Azoknak az embereknek, akik súlyos allergiában szenvednek, néhány órával
később késleltetett reakciójuk lehet, ezért a legközelebbi baleseti és sürgős-
ségi osztályon be kell jelentkezniük, és a szükséges kezelést ott kell tovább
folytatniuk.
Mit tegyünk, ha a beteg eszméletlen?
- A szoros ruházatot meg kell oldani, különösen a nyak körül, és a beteget
amennyire csak lehet, kényelembe kell helyezni.
- Fektessük le a hátára, emeljük meg a lábát, míg várjuk a további segítséget.
Ne helyezzük oldalfekvésbe.
- Hívjuk a mentőket, jelentsük, hogy ez valószínűleg méhszúrás-reakció, és kö-
vessük az utasításokat.
- Ha van más személy jelen, küldjük előre, hogy integessen a mentőknek.
- Ne próbáljunk a megszúrt személynek vizet vagy ételt adni.
- Ha a személy szíve vagy légzése leáll, az erre kiképzett személynek újraélesz-
tést kell alkalmaznia.
A szúrás kezelése
Ha a méhész rosszul szokott reagálni a méhszúrásra, fájdalmat érez és meg-
duzzad a szúrás helye, akkor dönthet úgy, hogy gyógyszert vesz be mielőtt a
méhészetbe megy. Aszpirin és antihisztamin jöhet szóba, de semmilyen más
gyógyszert nem szabad alkalmazni orvosi konzultáció nélkül. Csak az orvos tud
tanácsot adni a már szedett gyógyszerekkel való lehetséges kölcsönhatásokról.
Ha a méhész hajlamos a méhszúrástól származó allergiás reakcióra, akkor az
orvos felírhat neki Epi-Pen adrenalin injekciót vészhelyzetre, hogy azt magával
hordja. Csak a méhész vagy egy képzett kolléga, aki korábban engedélyt kapott
erre, használhatja ezt az injekciót.
155
Méhszúrás-sokk
Ha egy személyt megszúr egy méh, és az rosszul érzi magát, akkor fontos, hogy
néhány alapvető irányelvet betartsunk. A méhszúrástól kapott anaflaktikus sokk
ritka, és talán soha nem is találkozunk vele, de ha tudjuk, mit kell tennünk, ak-
kor segítségnyújtás esetén gyorsan és nyugodtan reagálhatunk.
2.2. A füstölő eloltása
A méhésznek van egy fontos dolga, amit nem szabad elfelejtenie, ez pedig a
füstölő eloltása, amikor már kész van a munkával. Ez fontos kérdés, mert sok
méhész látott már nagy tüzeket a füstölő eloltásának elmulasztása miatt. A tűz
gyakran a családok átköltöztetésekor keletkezik. Általában gondatlanul és gyor-
san, a füstülők ellenőrzése nélkül, pakolják fel a családokat, és a járművek (te-
herautók) az úton gyulladnak ki.
156
157
XI. Méhészeti termékek, szüretelés és a
méhészeti termékek gyógyhatása
Ismert tény, hogy a méhészeti tevékenység fő termékei a méz, a virágpor, a pro-
polisz, a méhpempő és a méhméreg. Bár még mindig a méz a méhészetek alap-
vető terméke, jövedelmezőségük azért is növekszik az utóbbi időben, mert nő az
igény a méhpempő és a virágpor iránt. Továbbá tudományos kutatások igazolják,
hogy a méhpempő és a virágpor iránti megnövekedett kereslet – nagymértékben
az írott és a vizuális média támogatása folytán – olyan környezetet teremtett,
mely még jobban növeli az eladhatóság esélyeit. Röviden fogalmazva, az ilyen
termékek széles választékának és a minőségi termékeknek nagy jelentősége van
mind a termelő, mind a fogyasztó szempontjából. A legnagyobb mennyiségben
termelt és forgalmazott méhészeti termék az egész világon a méz. Emellett a
méhviasz, a virágpor, a méhpempő és a propolisz is nagy szerepet tölt be a
kereskedelemben. Ezekkel összehasonlítva, a méhméreg, ami egy másik méhé-
szeti termék, előállítása és fogyasztása igen korlátozott mennyiségű.
1. Méz
Gazdasági szempontból a méz a legfontosabb méhészeti termék. A mézet táplál-
kozásra és gyógyászatra is használták az emberiség egész története során. A méz
tudatos termelése i. e. 4000-re nyúlik vissza, fogyasztása pedig még régebbre.
A mézet az emberiség nem csak ételként fogyasztotta, hanem gyógyított is vele.
A méz egy édes táplálék, melyet a háziméhek készítenek virágokból származó
nektárból és szacharózból. Ezek a lépsejtekben alakulnak át mézzé, és ott raktá-
rozódnak. Nem tartalmaz több mint 25% vizet, 0,25% hamut és 0,8% szacharózt.
Anatóliában a mézet májusban, júniusban és júliusban gyűjtik be. Mivel ezekben
a hónapokban a hordás igen nagymértékű, a méhésznek nagyon óvatosnak és fel-
készültnek kell lennie. Tehát ha nincs elég hely vagy lép a kaptárban, akkor a mé-
hek által begyűjtött nektár el fog veszni, vagy a méhek rajzani kezdenek. Ha van
elég hely, a méhek gyorsabban dolgoznak. A méz a világ egyik leghatékonyabb
eszközében, a kaptárban készül. Az egy kaptárban élő 60 000 méh összesen akár
55 000 mérföldet is repülhet, hogy több mint kétmillió virágot meglátogasson, és
hogy összegyűjtsön annyi nektárt, ami mindössze fél kilogramm mézhez elég!
A háziméhek tavasszal gyűjtik a virágport és a nektárt, amikor a legtöbb nö-
vény virágzik. Hosszú, csőszerű szívószervüket szívószálként használják, hogy
kiszívják a virágokból a nektárt, amit elraktároznak a gyomrukban, és bevisznek
a kaptárba. A méh gyomrában töltött kb. fél óra alatt a nektár összekeveredik a
méh által termelt fehérjével és enzimekkel, így méz lesz belőle. A méhek ezután
a lépsejtekbe ürítik a mézet, amelyek a méhek által előállított hatszögletű, vi-
158
aszból készült sejtek, és addig ismétlik a folyamatot, míg a lépsejt tele nem lesz.
A hosszú távú raktározás érdekében a méhek szárnyukkal légáramlatot hoznak
létre, hogy a víz elpárologjon, és a méz besűrűsödjön (a nektár 80% vizet tartal-
maz, a méz kb. 14-18%-ot). Amikor ez készen van, viasszal lefedik a sejteket,
majd továbbhaladnak a következő üres léphez, és kezdik újra az egész folyama-
tot. Tehát dióhéjban: a méz, amit eszünk, az a méhek által gyűjtött virágnektár,
amit a méhek gyomrukban megemésztettek aztán felöklendeztek, és végül be-
sűrítettek, hogy növeljék tápértékét.
A méz színe és íze a nektárforrástól (virágtól) függ. Több mint 300 különálló
fajta méz van az Egyesült Államokban, melyek olyan egymástól távoli növények-
ből származnak, mint a lóhere, az eukaliptusz vagy a narancsvirág. Általában a
világosabb színű mézek enyhébb, míg a sötétebb színűek robosztusabb ízűek.
A méz értékes tulajdonságai
Csodálkozzunk el a méz fantasztikus tulajdonságain: antimikrobiális, antioxi-
dáns, nedvszívó, és ezek együtt teszik a mézet nemcsak népszerű táplálékká,
hanem gyógyszerré is.
A méz nedvszívó: A méz nedvszívó képessége azt jelenti, hogyha levegővel
érintkezik, akkor abból magába szívja a nedvességet. Nyílt sebek kezelése ese-
tén a méz azért hasznos, mert a seb nedvesen tartásával megelőzi a varasodást,
elősegíti az új szövetek kialakulását, és, mivel a kötés nem ragad a bőrhöz,
könnyebb azt levenni. A méz nedvszívó tulajdonsága miatt népszerű kozme-
tikai alapanyag, mert hidratálja és frissíti a bőrt, megakadályozza a kiszáradá-
sát. Ezért sokan a mézet természetes nedvesítőszernek tartják, mivel az magába
szívja és megtartja a nedvességet. Amikor a mézet bőr- és hajápolásra használ-
ják, a méz megtartja és magába zárja a nedvességet, így a bőr puha és rugalmas
lesz, a haj pedig fényes és egészséges.
A méz antibakteriális: A kutatók a méz gyógyító tulajdonságait a 20. század
elején kezdték vizsgálni és dokumentálni. Ez a folyamat megakadt az antibioti-
kumok eljövetelével, de az utóbbi időben tapasztalt antibiotikumokkal szembeni
rezisztencia újra felkeltette az érdeklődést a méz gyógyító tulajdonságai iránt. A
mézben lévő hatékony antimikrobiális anyag meggátolja bizonyos baktériumok
szaporodását. A méz olyan enzimet tartalmaz, mely hidrogénperoxidot termel,
és ezt tartják a felelősnek a méz antimikrobiális hatásáért. A méz már magában
is hasznos kezelést nyújt sebekre és forrázásokra. A vágásokat, horzsolásokat,
forrázásokat mézzel lehet fedni, hogy ne kerüljön baktérium sebbe, és hogy
gyorsuljon a gyógyulás.
A méz segíthet a kisebb pattanások kezelésében, mert megtámadja a patta-
nás baktériumait, és hidratálja a bőrt, amitől az megfatalodik. A méztípusok
nagyban különböznek antimikrobiális potenciáljukat tekintve, a különbség akár
159
százszoros is lehet. Az új-zélandi manukabokorról származó mézről tartják azt,
hogy legnagyobb az antimikrobiális hatása.
A méz antioxidáns forrás: A méz természetes antioxidáns tulajdonságokkal
rendelkező anyagokat tartalmaz, és el tudják pusztítani az olyan kémiai anya-
gokat, melyek sok betegséghez – köztük a rákhoz – köthetőek. A vizsgálatok
kiderítették, hogy a sötét színű mézek, például a hajdina, több antioxidánst tar-
talmaznak, mint a világos színűek. A méz antioxidánsai nemcsak a szervezetben
lévő szabad gyököket tudják eltávolítani, hanem tápanyagot tudnak szolgáltatni
az új szövetek növekedéséhez is. A méz ilyen értékes tulajdonságai segítik meg-
védeni a bőrt a napsütés ártalmaitól is, és hozzájárulnak annak megújulásához.
Ezért egye több mézes bőrápoló szert gyártanak, például napvédőket és arctisz-
títókat a károsodott vagy száraz bőr kezelésére.
A méz és a cukor
Mindkét édesítőszer tartalmaz szőlő- és gyümölcscukrot. Azonban a cukor
előállítása során a cukornádban vagy a cukorrépában meglévő szerves savak,
fehérjék, nitrogén-összetevők, enzimek és vitaminok – a hő hatására – meg-
semmisülnek, míg a mézben, ami természetes édesítőszer, és készítése során
csak minimális melegítésnek van kitéve, megmaradnak. Ezen kívül a méznek
hasznos antioxidáns és antimikrobiális tulajdonságai vannak, melyek nincsenek
meg az étkezési cukorban. Az alábbiakban három fontos tényezőre mutatunk rá,
melytől kedvet kap az ember a mézevéshez:
Egy evőkanálnyi étkezési cukor 46 kalóriát tartalmaz, míg egy evőkanálnyi
természetes méz 64 kalóriát. Bár a méz több kalóriát tartalmaz, valójában ke-
vesebbet kell használnunk belőle, mert a méz édesebb, mint a cukor. Így végül
kevesebb kalóriát fogyaszthatunk, mint cukor esetén. Hosszú távon a méz lehet,
hogy drágább, mégis gazdaságosabb, mint a cukor. Mennyi cukor van az ételek-
ben? Egy doboz kólában tíz teáskanálnyi, egy 50 grammos csokoládészeletben
hét teáskanálnyi.
Az étkezési cukor szacharóz, ami két molekula kapcsolatából áll. Amikor
megesszük a cukrot, a gyomorban lévő enzimek előbb szétválasztják a moleku-
lákat, és utána tudjuk a cukorban lévő energiát hasznosítani. A méz ettől külön-
bözik. A méhek a nektárhoz adtak egy különleges enzimet, mely a szacharózt
szőlő- és gyümölcscukorra bontja, így szervezetünk ezt a két egyszerű cukrot
közvetlenül tudja hasznosítani. Ezért a cukrot és a mézet összehasonlítva, a cu-
kornak egészségesebb a glikémiás indexe (GI). Ez az indexszám azt mutatja,
hogy egy adott ételnek mennyire van negatív hatása a vércukorszintre. Minél
alacsonyabb a GI-szám, annál lassabb a cukrok felszívódása a véráramba, és így
fokozatosabb és egészségesebb az emésztési folyamat.
160
A mézzel ellentétben az étkezési cukorból hiányoznak az ásványi anyagok és
a vitaminok (ezért hívják ezt üres kalóriának), és a szervezet saját tápanyagai se-
gítségével bontja le a cukrot. Ha ezek a tápanyagok elfogynak, akkor a koleszte-
rin, illetve a zsírsavak lebomlása gátlódik, ezáltal növekszik a koleszterinszint,
továbbá kövérség alakulhat ki a szervekben és a szövetekben lévő zsírsavtöbblet
miatt. Ezért gyakori az, hogy a kövér emberek rosszul tápláltak, és több más
egészségügyi problémától is szenvednek. Így azt lehet tanácsolni a cukorral és a
mézzel kapcsolatban azoknak, akik fgyelik a testsúlyukat, hogy a méz okosabb
választás, mint a cukor.
A méz színe és íze
A mézet – általában – vagy színe, vagy fajtája szerint árulják és vásárolják. A
legtöbb vásárló – akár a szupermarketben, akár a piacon vagy közvetlenül a
méhésztől vásárol – a méz fajtája alapján dönt, például a szupermarketek saját
márkája vagy a méz eredete alapján. A fajták közül a leggyakoribb a lóhere-
méz. Legtöbb méznek a színe és fajtája kapcsolódik egymáshoz, vagyis minél
sötétebb a színe, annál inkább valószínű, hogy erősebb, robosztusabb lesz az
íze. A világosabb színű mézek enyhébbek és édesebb ízűek. Van úgy, hogy a
vásárlók egyfajta mézet keresnek a boltban, mert szeretik annak ízét, vagy a
gyerekkorukban evett méz ízére akarnak emlékezni, vagy el akarják kápráztatni
barátaikat egy különleges fajtával. Tehát ezek a vásárlók szeretik a méz fnom
ízét, és a szín másodlagos nekik.
Azonban az ipari felhasználók, például a pékek, az élelmiszer-feldolgozók,
az üdítőgyárosok gyakran a szín alapján vásárolják a mézet. Az ipari felhaszná-
lókat az összetevők költsége érdekli, ezért általában megkeresnek egy nagyobb
ipari mézpalackozót, és nagy mennyiségben vásárolnak, pl. 55 gallonos hor-
dókban. Mivel receptjeikben tiszta méz szerepel, az a fontos számukra, hogy a
címkén az összetevők közt szerepeljen a méz, a fajta nem számít. Ráadásul a
méz funkciója szempontjából, ahogy azt sütéskor használják, nem számít, hogy
az világos vagy sötét színű. A méz nedvszívó, magához vonzza a nedvességet
a tésztában és a süteményben, és ez – a sütés szempontjából – nagyon értékes
tulajdonság. Általában a nagyon világos méz sokkal drágább, mint a sötét. A
sütöde kikötheti, hogy sötétebb színű mézre van szüksége, például borostyán-
színűre, nem pedig világosabbra, például vízfehér színűre.
Gyakran felteszik a kérdést, hogyan „gyártják” az ipari minőségű mézet. A
legtöbb ember megérti, hogy a méhek egy bizonyos földterület virágaiból egy-
fajta mézet gyűjtenek, pl. zsályamézet, de azt nem értik, hogy hogyan lesz ebből
extra világos borostyánszínű méz. A válasz nagyon egyszerű. A kereskedelmi
méhészetek nem tartják számon, hogy milyen virágokból gyűjtenek méheik,
megelégszenek azzal a mézzel, amit a méhet begyűjtenek a szezon végére, bár-
161
milyen fajta legyen is az. Természetesen ennél kicsit tudományosabban cselek-
szenek, de a szezon vagy a hónap, vagy bármely időperiódus végén a mézet
összegyűjtik, és színe szerint osztályozzák.
Még egy utolsó gyors megjegyzés: csodálatos dolog, hogy több mint 300
fajta méz létezik. Mégis ezeknek csak nagyon kis százaléka népszerű. Néha
nagyon nehéz egy különleges fajtát piacra dobni, pl. a napraforgómézet, és így
– ehelyett – csak összegyűjtik ezeket a mézeket, és ipari felhasználás céljával
besorolják a borostyán vagy az extra világos borostyán kategóriába.
A méz fzikai tulajdonságai
A méz sokféle cukrot tartalmaz, főleg szőlő- és gyümölcscukrot. A méz színe
attól a virágtól függ, amiből származik, és a fehértől a sötétbarnáig változhat. A
méz lehet folyékony, nyúlós, részben vagy egészben kristályos. Íze attól függ,
hogy milyen növényfajtából származik. A méz általában 80% cukrot és 17% vi-
zet tartalmaz. A fennmaradó 3% ásványi anyagokból, aminosavakból, pigment-
ből, vitaminokból és enzimekből áll. Ezek az enzimek teszik a mézet értékeseb-
bé a cukroknál. Mivel az enzimek magas hőmérsékleten lebomlanak, a mézet
nem szabad nagyon melegíteni. A méznek nem szabad gyógyszereket tartalmaz-
nia. Ez akkor fordulhat elő, ha rosszul időzítik a varroa atka és más betegségek,
paraziták elleni védekezést. Ezért nem szabad kora tavasszal és az utolsó hordás
után (kivéve a késő őszi időszakot) gyógyszert adni a családoknak. Különben
a méz az ember egészségére káros lesz, ahelyett, hogy felbecsülhetetlen értékű
táplálék lenne. A méz minden fajtája – akár ki van pergetve, akár lépes méz
–, amelyik nem tartalmaz gyógyszermaradványokat, de összetevői között van
bizonyos mennyiségű enzim, egészséges és értékes az emberi szervezet részére.
A méz sok évig eltartható anélkül, hogy megromlana, kivéve, ha a magas
víztartalom miatt megsavanyodik. Hogy ne romoljon meg, a víztartalomnak
nem szabad 20%-nál magasabbnak lennie. Ennek érdekében az érett lépeket,
azaz azokat, melyeknek az összes sejtje – vagy legalább kétharmada – fedett,
kell kipergetni. A kipergetett mézet pihentetés után üvegekbe vagy megfelelő
edényekbe kell önteni. Az olyan mézet, amely több mint 17% vizet tartalmaz,
csomagolás előtt fél órán át 60 ºC-ra kell melegíteni, hogy ne savanyodjon meg.
Ne feledjük, ha a melegítést nem helyesen végzik, akkor a méz elveszti enzim-
tartalmát és a HMF-érték (= hidroxi-metil-furfurol), ami a méz egyik minőségi
mutatója, megnő.
A méz kristályosodása: A méz kristályosodása, ami attól a növénytől függ,
melyből a méz származik, természetes folyamat, egyfajta átalakulás. Sokan úgy
hiszik, hogy a kristályosodás akkor fordul elő, ha cukorszirupot adnak a mézhez,
de ez valójában nem igaz. Pontosan az ellenkezője az igaz: a cukorsziruppal hí-
gított méz hosszú ideig nem kristályosodik meg. Az igazi méz téli körülmények
162
között (vagy 14 ºC-os hőmérsékleten) akár egy hónap alatt is meg tud kristályo-
sodni. Ezt a problémát úgy lehet megoldani, hogy 45 ºC alatti hőmérsékletű víz-
fürdőben tartjuk a mézet, anélkül hogy az érintkezne a vízzel. Mivel a virágméz
összetételénél fogva több virágport tartalmaz, mint a mézharmat-méz, ezért ez
könnyebben kristályosodik. Tilos a mézhez bármit is hozzáadni, vagy elvenni
belőle, mivel akkor elveszíti különleges jellegét. Az igazi és az álméz között
különbséget tenni csak laboratóriumi elemzéssel lehet. A hamis mézet nem lehet
olyan tulajdonságai alapján felismerni, mint az íz, az illat vagy a konzisztencia.
A méz különböző formákban
Legtöbben úgy ismerjük a mézet, mint egy édes, aranyszínű folyadékot. Azon-
ban a méz különféle formákban létezik.
- Mézes lép: A mézes lép a méz eredeti formája, azaz a méz a lépben van még.
A viaszlép ehető!
- Lépes méz: A lépes méz egy mézzel telt üvegben lévő lépdarab. Ez a mézes
lép és a folyékony méz kombinációja.
- Folyékony méz: A folyékony méz látható kristályoktól mentes, és a lépből
pergetéssel vagy gravitáció segítségével és szűréssel nyerik ki. Mivel a folyé-
kony méz jól keveredik sokféle étellel, ezért jól felhasználható sütéskor-főzés-
kor. Az Egyesült Államokban a legtöbb mézet folyékony állapotban adják el.
- Természetes kristályos méz: A természetes kristályos méz olyan méz, mely-
ben a szőlőcukor-tartalom spontán módon kikristályosodott. Nyugodtan meg
lehet enni.
- Krémméz: Bár minden méz kikristályosodik egy idő múlva, a krémmézet már
eleve kristályos formában árusítják. A kristályosodási folyamat ellenőrzött,
így ez a méz szobahőmérsékleten úgy kenhető, mint a vaj vagy a lekvár. A
világ sok országában jobban szeretik a krémmézet, mint a folyékony mézet,
különösen a reggeliző asztalokon.
Mézek speciális igazolással
- Bioméz: A biomézet úgy állítják elő, dolgozzák fel és csomagolják, hogy az
megfeleljen a biotermékekkel kapcsolatos előírásoknak, és egy erre hivatott
szervezet ezt igazolja is.
- Kóser méz: A kóser mézet úgy állítják elő, dolgozzák fel és csomagolják,
hogy az megfeleljen a zsidó étkezési előírásoknak, és egy kóser szervezet ezt
igazolja is.
- Halal méz: Az interneten árulnak kimondottan halal (iszlám előírásoknak
megfelelő) mézet, de más weboldalak szerint minden tiszta mézet halal méz-
nek kell tekinteni.
163
1. kép: Mézes lép és pergetett folyékony méz
A méz szüretelése
A méhek három-négy nap alatt tudnak feltölteni egy lépet. A lépeket előbb sza-
bályos sorrendben és megfelelő mennyiségben kell beillesztenünk, a teli lépek
elvétele előtt pedig új mézes lépeket kell elhelyeznünk. Ha a lépet rögtön elvesz-
szük, amint megtelik, akkor éretlen mézet fogunk szüretelni. A méhek vékony vi-
aszréteggel lefedik az érett mézet. Lefedés előtt a mézet nem szabad elvennünk.
A méz érettségének egyik kritériuma a víztartalma, a másik pedig az, hogy meny-
nyire fedett. A különböző növényekből származó méz víztartalma különbözik a
lefedés után is. Átlagosan egy teljesen fedett méz 14-18% vizet tartalmaz. Ha a
lép felületének
2
/
3
-a fedett, és a benne levő méz 16-18% vizet tartalmaz, akkor a
méz elég érett a szüretelésre. Azonban lehet, hogy nem minden lép van ilyen fe-
dettségi állapotban. A mézet hordás idején kell szüretelni, az aszály beállta előtt,
és mielőtt a nektár elfogyna. Különben az aszályos időben rablások indulnak el,
és növekszik a harc a méhek között. Ha a nektárgyűjtés nagymértékű, a lépeket
akkor tartják érettnek, ha
3
/
4
-ük fedett. Ha muszáj, akkor egyharmados fedettség-
nél is el kell kezdeni a szüretelést. Fontos fgyelnünk arra, hogy ne szennyezzük
a mézet, ne hagyjuk szerteszét a mézes lépeket és maradványokat, télire pedig
hagyjunk elég mézet a méheknek a kaptárban. A rablás megelőzése érdekében a
szüretelést a nap korai szakaszában kell elvégezni.
Ha az érett méz szüretelését elvégeztük, és egy félig megtelt mézkamra ma-
rad a kaptárban, akkor ezzel megelőzzük a rablást, a méhek pedig folytathatják
a nektár gyűjtését és elraktározását.
A méz szüretelésének módozatai
A méz szüretelésekor a méheket távol kell tartani a léptől. A következő módsze-
reket használják erre:
164
Rázás és söprés: A kereteket kivesszük, és a méhek lerázása vagy lesöprése
után a pörgető helyiségbe visszük.
Szöktető módszer: A szöktetőt a szüretelendő mézes lépek fölé tesszük: a
kaptár belső fedelének a közepére. A kaptár tetejét enyhén felemeljük, és a bel-
sejét megfüstöljük.
A méz kipergetése és pihentetése: A mézes lépeket a kipergetésre használt he-
lyiségbe visszük. A kereteket eltávolítjuk, a lépek fedelét fedelező villával vagy
fedelező késsel lekaparjuk. A lefedelezett lépeket a pergetőbe helyezzük. Ezek a
szerkezetek a centrifugális erő elvén működnek. Különféle típusú pergető szer-
kezetek vannak, például elektromos árammal vagy kézzel hajtottak. A folyamat
végén még marad valamennyi méz a kipergetett lépekben. Ezeket meg kell tisztí-
tani. Az erős családok megfelelő hatékonysággal kinyalják a sejteket, kitisztítják
a sejtek alját, javítják a sejtek szélét. A kipergetett méz nem tiszta. Van benne
lépdarab, lárva, elpusztult méh, virágpor. Sűrű szövésű hálóval távolítsuk el az
idegen anyagokat a mézből. Szűrés után – pihentetésre – csuprokba töltjük.

2. Méhviasz
A méhviaszt a fatal – 11-16 napos – dolgozók választják ki potrohuk utolsó
négy szelvényében lévő viaszmirigyben, és a lép építésére használják. A mi-
rigyben még folyékony állapotban lévő viasz, a levegővel találkozva, szilárd
fehér pelyhekké változik. A pelyhet lába segítségével szájába veszi a méh, és
rágással formálja. A méhviaszt különböző területeken használják, például a koz-
metikában és gyógyászatban, használják fényezésre, lakkozásra, vízzáró réteg
kialakítására, öntőformák kialakítására a fogászatban, de fő funkciója az, hogy
a műlépet ebből gyártják. Egy méhnek kb. 10 gramm mézet kell elfogyasztania
1 gramm viasz előállításához. Ezért a család fejlődése érdekében, hogy a méhek
a lépet el tudják készíteni, és ki tudják bővíteni, sok fatal és idős dolgozónak
kell élnie a kaptárban, valamint elég méznek kell lennie, vagy a hordásnak sike-
resen kell zajlania, vagy a családot cukorsziruppal kell etetni. A gyenge, beteg
családok lakása feketévé válik idővel, mivel nem tudnak viaszt termelni és fej-
lődni. Ezzel szemben az egészséges, erős kolóniákban folyamatosan állítják elő
a méhviaszt, és építik a lépeket. Az újonnan épített fehér lépek és a keretek közti
fehér kapcsolatok a fő jelei az egészséges, fejlődő családnak.
A méhviasz feldolgozása
Különösen Afrikában, Közép- és Dél-Amerikában a méhviasz fontosabb méhé-
szeti termék, mint a méz. A méhviasz feldolgozása hagyományosan úgy törté-
nik, hogy a lépdarabokat forró vízben felolvasztják, aztán ezt a keveréket szűrés
után egy másik edénybe töltik, majd a víz lehűlése után a szilárd anyagot lefö-
165
lözik a vízről. Napenergiával működtetett olvasztóedények is használatosak. A
megsötétedett, régi lépek olvasztással történő viasszá alakítása esetén fgyelem-
be kell venni a betegségek terjedésének lehetőségét is.
A méhviasz felhasználási területei
A méhviaszt különböző területeken hasznosítják, de elsősorban a műlép előál-
lításához és a kozmetikai iparban használják. Emellett, mivel a katolikus temp-
lomokban meggyújtott gyertyáknak – előírás szerint – legalább 32% méhviaszt
kell tartalmazniuk, a gyertyagyártáshoz is szükséges. A méhviasz fontos alap-
anyag a gyógyszeripar számára, de használják fényezők, lakkok, festékek előál-
lításakor, öntőformák létrehozásakor, továbbá a fogászatban és a vízzáró rétegek
kialakításakor is. Magyarország eredetileg önellátó volt méhviasz tekintetében,
de az utóbbi időben importra szorulunk. Ne feledjük, hogy az ismeretlen eredetű
méhviaszból gyártott műlépek miatt mindenütt terjedhetnek olyan betegségek,
mint a nyúlós költésrothadás vagy a költésmeszesedés. Ezért a műléphez hasz-
nált viaszt 110 ºC-on és 12 órán át sterilizálni kell, ez a méhészeti szabályozás
kötelező kitétele. A méhviasznak mindenkor 100%-osan tisztának kell lennie,
nem tartalmazhat idegen anyagot, pl. paraffnt, földi viaszt, gyantát és faggyút.
3. Virágpor
A virágpor a világ egyik legösszetettebb természetes tápláléka. A virágport a
méhek azért gyűjtik, mert az számukra fehérje-, vitamin- és ásványianyag-for-
rás. A virágpor az az anyag, amely a virágok hímportokán van, és mivel nagy a
fehérjetartalma, a méhek ezzel etetik azokat a fatal dolgozókat, melyek a méh-
pempőt választják ki, illetve a fasítást kezelik. A virágpor fehérjetartalma 7,02
és 33,5% között váltakozik. Tartalmaz még 20-25% vizet, 1,8-3,7% hamut, 13-
17% szénhidrátot, 3-5% cellulózt és 1,2-3,7% zsírt. Emellett van még benne
B2-, B3-, B6-, C- és E-vitamin is.
A virágpor a méhek fejlődéséhez és munkájához alapvetően fontos táplálék.
Abban az esetben, ha nincs virágpor a családban, a fasítás megáll. Mint tudott, a
2. kép: Méhviasz
166
méhek energiaszükségletüket mézből elégítik ki, míg az összes többi szükséges
anyagot (például aminosavakat, vitaminokat, ásványi anyagokat) a virágporból
nyerik. Röviden: a virágporban megvan minden, amire a méhnek szüksége van,
és emellett az emberek számára is fontos élelemforrás. Vannak olyan méhészek,
akik a méz mellett virágport is előállítanak, sőt olyanok is, akik a nagyobb ha-
szon érdekében elsődlegesen csak virágport termelnek. A virágpor tehát fontos
termék a gazdaságos méhészetekben.
A külső hőmérséklet fontos tényező a virágpor gyűjtésében. A méhek nem hor-
danak 10 ºC alatt. A virágpor gyűjtéséhez legalább 21 ºC kell. A virágport virág-
porgyűjtő dobozban lehet felfogni, amit a kaptár bejáratához vagy a kaptár aljára
szerelnek fel. A dobozokban összegyűlt virágport minden nap – vagy minden más-
nap – be kell szedni, aztán szárítani kell olyan szárítóban, ami nem melegebb 40
ºC-nál, vagy egyszerűen, időnként kavargatva, meleg helyen kell tárolni úgy, hogy
ne érje közvetlen napsugárzás. A virágporréteg vastagsága ne legyen nagyobb egy
centiméternél. A szárítással azt érjük el, hogy a nagy víztartalom 7%-kal csökken,
ezután a virágport biztonságosan lehet tárolni. A kiszárított virágport fnom szitá-
val átszitálják, és egy egyszerű légfúvóval tisztítják. A száraz és tiszta virágport
légmentesen záródó üvegekbe vagy műanyag zacskókba töltik. Szobahőmérsékle-
ten a virágpor csak rövid ideig (1-4 hétig) áll el. Hosszú távon 4-5 ºC-on szükséges
tárolni. Egy egyszerű hűtőszekrény megfelelő erre a célra. Ha szárítás és tisztítás
után a virágport széndioxiddal kezelik, akkor még biztonságosabban tárolható.
A legtöbb méhész úgy gondolja, hogy a virágpor összegyűjtése rossz hatás-
sal van a család fejlődésére és a méztermelésére. Ezzel szemben a vizsgálatok
azt mutatják, azokban a családokban, ahol begyűjtik a virágport, a méhek többet
dolgoznak, hogy behozzák ezt a kiesést, és így nincs negatív hatása a virágpor
begyűjtésének a család fejlődésére és a méztermelésre. Fontos, hogy a méheket
olyan helyen tartsuk, ahol sok virág nyílik, bőségesen van virágpor, így a család
erős marad, és lesz fasítás. Ennek érdekében, ha szükséges, cukorsziruppal kell
etetni a méheket. A gyenge és fasítás nélküli családok nem tudnak virágport
gyűjteni még akkor sem, ha megfelelő helyen vannak.
3. kép: A méhviaszolvasztó és
-pihentető tartálya
4. kép: Sterilizáló tartály
167
A virágport gyógyszerként tartják számon a benne lévő tápanyagok miatt. A
virágpor a természetben az egyetlen és a leggazdagabb táplálék, melyben min-
den aminosav, vitamin, ásványi anyag és más, az emberi egészséghez és táplál-
kozáshoz szükséges anyag megfelelő arányban jelen van. Ezért a virágport arra
használják, hogy növelje és védje a szervezet ellenálló képességét, szabályozza
a fejlődési rendellenességeket, és különösen, hogy megszűntesse a sportolók,
felnőttek és gyerekek prosztata-, illetve májbetegségeit. Emellett még bőrápoló
krémként is használatos, illetve ilyen krémek gyártásakor is felhasználják. A
virágport reggel, éhgyomorra ajánlatos fogyasztani. Napi adagja személytől és
esettől függ, de általában 15-20 g lehet felnőtteknek, a 3-5 éves gyerekeknek
5-10 g, a 6-12 éves gyerekeknek 10-15 g. Figyelembe kell venni, hogy bár rit-
kán, de előfordul, hogy a virágpor egyeseknél allergiát okoz. Ilyenkor szedését
abba kell hagyni. A virágport hűtőszekrényben – szorosan lezárt, fényt át nem
eresztő tégelyben – kell tartani.
4. Méhpempő
A méhpempőt, melyet a 6-12 napos dolgozó méhek a fejükben lévő garatmi-
rigyben választanak ki, a méhek az anya és a lárvák táplálására használják. A
méhpempőnek nagy a tápértéke, színes, zselészerű anyag és enyhén keserű ízű.
Manapság a méhpempőt a humán gyógyászatban használják, mert erősíti az im-
munrendszert, csökkenti a koleszterinszintet és a vérnyomást, javítja a szexuális
funkciókat, sejtregeneráló hatása következtében megszűnteti a haj- és bőrprob-
lémákat.
Világszerte a méhpempő tonnáit állítják elő és forgalmazzák, különösen Kí-
nában. Ugyanúgy, mint a virágpor, a méhpempő előállítása is javítja a méhésze-
tek jövedelmezőségét. A méhpempőt technikailag az anyaneveléshez hasonló
„lárvatranszfer módszerrel” állítják elő, amit Doolittle-módszernek is hívnak.
Az eljárás abból áll, hogy két vagy három forgatható botot szerelnek egy üres
keretre, és így egy átadó (beoltó) keretet hoznak létre. Ezelőtt vagy ezután egy
8-9 mm hosszúságú anyabölcsőket készítenek – egy 8-9 mm átmérőjű fa öntő-
forma segítségével – olvasztott méhviaszból vagy gyárilag készített műanyag-
ból. Ezeket a viaszból vagy műanyagból készült anyabölcsőket olvasztott méh-
viasz segítségével odaragasztják a kereten lévő botokhoz. Egy fedetlen fasításos
lépet, mely sok (egynapos) lárvát tartalmaz, kivesznek a családból, és a lárvákat
áthelyezik az anyabölcsőkbe az áthelyező szerszám segítségével. Az áthelyezési
folyamatot követően a beoltott keretet az egy-két nappal korábban előkészített
családnak beadják. 2,5-3 nap múlva az anyabölcső lárváit kidobják, és a sejtben
lévő méhpempőt egy kis fakanállal áthelyezik egy színezett üvegedénybe. A
méhpempő-termelést úgy tartják fenn, hogy újabb lárvákat helyeznek a sejtek-
be, ahonnan a méhpempőt begyűjtötték, és ezeket a családba visszateszik. Az
168
üvegedénybe helyezett méhpempőt azonnal hideg hőmérsékletű környezetbe
kell tenni, például hűtőszekrénybe, és ott kell tárolni.
A méhpempőt előállító családok (csakúgy, mint az anyanevelő családok)
lehetnek anyásak vagy anyátlanok. Elő lehet készíteni egy „rajládát”, melyben
rengeteg fatal dolgozó van. Ha anyátlan családban akarjuk a termelést folytatni,
akkor az anyát egy-két nappal a lárvák átvitele előtt el kell távolítani a családból.
A kaptárban sok fatal méhnek kell lennie, sok virágpornak, méznek és fedett
fasításnak. A családot egész szezon alatt cukorsziruppal kell etetni, és hetente
egyszer ki kell egészíteni fatal dolgozó méhekkel vagy fedett fasításos léppel.
A család erősségétől függően egy-három átadó keretet, melyek 100-300 sejtet
tartalmaznak, lehet behelyezni. Átlagban egy gramm méhpempőt öt sejtből lehet
összegyűjteni. A méhpempő összetevői nagyban különböznek a mézétől vagy
a virágporétól. A méhpempő olyan gyógyszer, melynek fzikai, pszichológiai
és hormonális hatásai is vannak. Az elvégzett vizsgálatok kimutatták, hogy a
méhpempő étvágygerjesztő hatású, szabályozza a menstruációs ciklust, segíti a
gyermekek fejlődését, megfatalítja a hajat és megszűnteti a fáradtságot. A méh-
pempő tehát életfontosságú anyag. A mézzel együtt fogyasztott méhpempő aján-
lott napi dózisa 1 mg/testsúly kg. A méhpempőnek pozitív hatása van a szívre, az
erekre és az idegekre. A fejlett országokban zselétablettákban vagy kapszulákban
szedik.
A méhpempőt általában mézzel és virágporral összekeverve forgalmazzák.
Ilyenkor azonban a virágpor és a méhpempő aránya nem tudható biztosan, ezért
a termék hatásával kapcsolatban kétségek merülhetnek fel a fogyasztó részéről.
A virágpor tápértéke, mely a méhpempő alapját adja, meglehetősen magas:
35% fehérjét tartalmaz, ezenkívül van benne B-, C-, A-, H- és E-vitamin, majd-
nem mindegyik aminosav és ásványi anyagok. A virágpor fontos emberi táplá-
lék, és jelentős hatása van az egészségre. Pozitívan befolyásolja az emésztő- és
idegrendszert, nyugtató hatású, gyógyítja a vérszegénységet, gyorsítja a növe-
5. kép: Méhpempő
169
kedést, megszűnteti a fáradtságot és kimerülést, szabályozza az anyagcserét,
és az idős férfak prosztata-megnagyobbodását is kezeli. Ezzel a céllal naponta
20 grammot lehet fogyasztani belőle, vagy napi 32 grammot sokkhatás céljá-
ból. Éhgyomorra kell bevenni reggel és éjszaka, és két hónapon át kell szedni
normál dózisban. Ezt a kúrát kis idő után meg kell ismételni. A gyógyító dózis
gyerekeknek napi 16 gramm, felnőtteknek napi 20 gramm. Általában a méz is
tartalmaz virágport, bár kis mennyiségben. A méhpempőt, melyet hideg környe-
zetben szükséges tartani, szublingválisan ajánlatos fogyasztani. A felnőtt napi
dózisa 500 mg lehet, de úgy is lehet számolni, hogy testsúly kg-onként 3 mg.
A méhpempő begyűjtéséhez fa- vagy műanyag kanalat kell használni, hogy
ne romoljon meg. Nem szabad folyamatosan alkalmazni egészségügyi kiegé-
szítőként, hanem évente kétszer kell egy-egy kúrát tartani. A méhpempőt fel-
dolgozás és fagyasztás nélkül lehet tárolni. De, más termékekkel összekeverve,
lehet fagyasztani is. Lehet tárolni lioflizált állapotban. A méhpempő szavatos-
sági ideje rövid. Tiszta állapotban (0-4 ºC-on) egy hétnél tovább nem szabad
tárolni még hűtőszekrényben sem. Fagyasztással másfél évig eláll. A lioflizált
méhpempő szobahőmérsékleten is sokáig használható.
5. Propolisz
A propolisz vagy méhszurok természetes gyanta, amit a méhek fákról és más nö-
vényekről gyűjtenek, és az immunvédelem elősegítésének természetes formája.
A propolisz ragadós, gumiszerű anyag, amit a dolgozó méhek arra használnak,
hogy a kaptárok repedéseit lezárják, a röpnyílást leszűkítsék, illetve élőlénye-
ket mumifkáljanak vele. Ezzel megelőzik azoknak az állatoknak a bomlását,
melyek bejutottak a kaptárba, ott a méhek megölték őket, de kitenni már nem
tudják maradványukat. A propolisszal a dolgozók kifényesítik a lépsejteket és a
kaptár belső falát is, hogy megvédjék a fasítási tereket a betegségektől.
A propolisz gyantából, virágporból, méhviaszból, éterikus olajokból, továbbá
különböző szerves és szervetlen vegyületből áll. A nyers propolisz szüretelésének
legegyszerűbb módja az, ha lekaparjuk a kaptár röpnyílásának környékéről. A pro-
polisz termelésének érdekében tányérokat és speciális szerkezeteket helyeznek a
kaptár aljára, közepére és tetejére. Az összegyűjtött terméket kémiai úton tisztítják.
A propolisz egészségügyi szempontból azért fontos anyag, mert vírusölő ha-
tású, ezenkívül fertőtlenítő, antibiotikus, antibakteriális és gombaölő hatása is
van. Ezért a humán gyógyászatban főleg az endokrin mirigyek szabályozására
használják, de alkalmazzák még a fogászatban, mint helyi érzéstelenítő anya-
got, a vírusfertőzések, például az infuenza, herpesz stb. kezelésére, bőrprob-
lémákra, reumás panaszokra, emellett az élelmiszer- és kozmetikai iparban, a
gyógyszergyártásban is fontos alapanyag.
170
A propoliszt természetes módon (szájban rágva) is lehet fogyasztani, de fel
lehet oldani 70%-os alkoholban, és aztán 30%-osra kell hígítani. A tisztított pro-
poliszt krémként is lehet hasznosítani: vazelinnel és méhviasszal való összeke-
verés után. A propolisz felhasználásakor azonban óvatosabbnak kell lennünk,
mint más méhészeti termékek esetén, mert jobban kell fgyelnünk az esetleges
allergiás reakciókra. Mint köztudott, a propolisz ragadós, gyantaszerű anyag,
melyet a méhek a növények rügyeiből gyűjtenek, majd ezzel tapasztják be a kap-
tár bejáratánál lévő repedéseket, töréseket. Az is közismert, hogy antibakteriális,
vírusölő, gombaölő, antioxidáns és parazitaölő tulajdonsága van. A méhek – az
általuk növényekből gyűjtött gyantaszerű anyagot – a hátsó lábukon szállítják a
kaptárba. Méhviasszal és bizonyos emésztőnedvekkel keverik össze, és a kap-
táron belül használják fel. A méhek a propoliszt nyár-, tölgy-, bükk- és euka-
liptuszfáról, illetve -bokorról gyűjtik. A hátsó lábukon szállított propoliszt csak
más méhek segítségével tudják leválasztani. Az így nyert propoliszt az aljleme-
zen, a keretek szélén és a kaptárban, a bejáró nyílás mögött halmozzák fel.
A propolisz fzikai tulajdonságai:
- Színe: sárga és sötétbarna között változik (növényfajtól függően).
- 60-70 ºC-on folyékony, puha és nyúlós 25-45 ºC-on, szilárd és törékeny 15 ºC
alatt.
- Különböző arányokban oldható etanolban, glikolban és vízben.
- Az antibakteriális terméket általában alkoholban és vízben oldják.
- Sok formában dobják a piacra: szilárd állapotban, tablettában, spray formájá-
ban, kenőcsként, szappanban, cukorban stb.
A propolisz struktúrája és összetétele
Növényfajtól függően 150-200 vegyületet azonosítottak a különböző propolisz-
mintákban. Ilyenek például:
- favonok és favonoidok;
- terpének és terpenoidok;
- aromás savak és észterek;
- alifás sav és észterek;
- aminosavak;
- alkoholok;
- aldehidek, kalkonok, ketonok, szénhidrogének.
A propolisz begyűjtésének módjai:
- Begyűjtés a kaptár bejáratától: Ezt ugyanakkor végzik, mint a virágpor be-
gyűjtését. A célra gyűjtődobozokat alkalmaznak. A méh által kívülről hozott
propolisz beleesik a tartályba, míg a méh átjut az ilyen csapdán.
171
- Begyűjtés a ráccsal: Ehhez a módszerhez speciális rács szükséges. A méhek kitöl-
tik propolisszal a rács lyukait, hogy azok lezáródjanak. Feldolgozáskor a méhész
a rácsot vízbe meríti, és a propolisz a vízben marad. Aztán onnan gyűjtik be.
A propolisz haszna és felhasználási területei:
- asztmagyógyszerekben és száj-spraykben,
- reumagyógyszerekben,
- tüdőbetegségek ellen,
- melanómás és karcinómás tumorsejtek kezelésére,
- szövetregenerációra,
- kapillárisok helyreállítására,
- cukorbetegség kezelésére,
- phyto-inhibitor.
A propolisznak nincs káros hatása, de enyhe allergiás reakciót válthat ki egye-
seknél. A távol-keleti országokban, például Japánban és Kínában, a propoliszt
az évszázadban feltalált „legkitűnőbb természetes gyógyszernek” tartják.
A propolisz használata a gyógyászatban
Antibiotikus tulajdonság:
– Gram-pozitív baktériumok: Bacillus brevis, B. polymyxa, B. pumilus, B.
sphaericus, B. subtilis, Cellulomonas fmi, Nocardia globerula, Leuconostoc
mesenteroides, Leuconostoc mesenteroides, Staphylococcus aureus és
Streptococcus faecalis;
– Gram-negatív baktériumok: Aerobacter aerogenes, Alcaligenes sp., Bordetella
bronchiseptica, Escherichia coli, Proteus vulgaris, Pseudomonas aeruginosa
és Serratia marcescens;
– Staphylococcus aureus és Sptreptococcus mutans (favonoidok, galangin és
pinocembrin).
6. kép: A propolisz építőanyag a méheknek
172
További felhasználási területek:
- Antioxidáns hatás: arthritis, reuma, artrózis.
- Gombaölő hatás: fahéjsav és favonoid crisina.
- Érzéstelenítő hatás: a fogászatban használják, mert érzéstelenítő hatása 3-5-
ször erősebb, mint a kokainé.
- Protozoonölő hatás: Trichomomas vaginalis, Giardia lamblia.
- Vírusölő hatás: Herpes simplex – 1-es és 2-es típus, adenovírus, coronavírus
és rotavírus.
- Rák ellenes hatás: a propoliszban lévő fahéjsavnak és terpenoidoknak citotoxi-
kus hatásuk van, ezért a propoliszt hatásosan alkalmazzák a bél-, vese-, mell-,
orr- és gégerák ellen.
- Bőrgyógyászatban és kozmetikában: antibakteriális, gombaölő és szövetrege-
neráló hatás.
6. Méhméreg
A háziméhek között csak a nőstények (az anyák és a dolgozók) képesek szúrni,
a hímeknek nincsen fullánkjuk, azaz védekező szervük. A méregkiválasztás ál-
talában védekező céllal történik a rovarok esetében. A dolgozók a méreggel meg
akarják védeni kaptárukat, vagy meg akarják támadni a rabló méheket, az anyák
viszont arra használják, hogy amikor több anya van a kaptárban, megöljék a
gyengébbet. A méhfullánk a potroh végén van. A fullánk egy bonyolult struktú-
ra, mely a más rovaroknál meglévő peterakó csőből alakult át védekező szervvé.
A fullánk két szegmensből és három részből áll. A szegmensek elvékonyodnak
a felső részen (tőr) és a két alsó részen (gerely), viszont a test felé vastagszanak,
és össze vannak kötve a méreghólyaggal. A méreg a lúgos és a savas kiválasz-
tó mirigyekben termelődik, melyek kapcsolatban állnak a fullánk részeivel. A
méreg a méreghólyagban raktározódik. A méreg kiválasztása az érett dolgozó
méh életének első két hetében fokozódik, és akkor éri el csúcspontját, amikor a
méhek védekező és rabló feladatot kezdenek el ellátni.
Amikor a méh szúr, nem bocsátja ki az összes mérgét, ami 0,15-0,3 mg, a
méreghólyagjából. Amikor a méh egy embert szúr meg, akkor elveszti – fullánk-
jával együtt – méreghólyagját is, az ahhoz kapcsolódó izmait és idegcsomóit, és
aztán elpusztul. Ha egy személyt egyszerre 600 méh szúr meg, és a fullánkok
nincsenek azonnal eltávolítva, valamint ha feltételezzük, hogy az összes méh az
összes mérgét (0,3 mg) kibocsátotta, akkor az ilyen csípések halálosak lehetnek
a személy számára, és biztosan halálos egy 10 kg-os gyerek számára.
173
A méhméreg összetétele
A méhmérget a dolgozó méhek méregmirigye termeli a kikelésétől számított
húsz napos korig, és a méreghólyagban raktározódik. A méhek a mérget az el-
lenség elleni védekezésre, az emberek az orvostudományban az immunrendszer
megerősítésére, és a reumás megbetegedések kezelésére használják. Termelé-
séhez speciális eljárásra van szükség. A méhméreg termelése és kereskedelmi
forgalma azonban korlátozott, mert felhasználása nem széleskörű.
A méhméreg a dolgozók méregmirigyében termelődik, és a méreghólyagban rak-
tározódik. Az újonnan kikelt méhek még kevés mérget választanak ki, de 12 napos
korukban elérik a méregkiválasztási képesség maximumát, 20 napos korukban pedig
befejeződik ez a folyamat. A méhméreg kémiailag bonyolult összetételű anyag. Jelen-
tős mennyiségű aktív hatóanyagot tartalmaz. Ezek közül a legfontosabb a polipeptid
struktúrájú melittin, mely a méreg kémiai összetételének 50%-át adja. A méhméreg
világos színű, szagtalan, vízszerű anyag, keserű íze van. Aromás jellegű a benne lévő
riasztó feromonok miatt. A tiszta, savas struktúrájú méhméreg szobahőmérsékleten
(kiszáradva) súlyának 30-40%-át veszti el, és világossárga színűvé válik. Tartalmaz
olyan összetevőket is, melyek könnyen elpárolognak a méreg begyűjtése során. Ami-
kor a méhméreg a szemmel érintkezik, irritációt és gyulladást okoz.
Bár az Apis méhekből származó mérgek hasonló struktúrájúak, mégis van
kis különbség a különböző fajták mérgei között. Tudott, hogy az Apis cerana
(indiai háziméh) mérge kétszer olyan erős, mint az Apis mellifeera-é (háziméh).
A méhméreg nagyon bonyolult összetételű anyag, mely biomechanikailag és
gyógyászatilag aktív anyagokat tartalmaz. A méhméreg allergiás reakciót ki-
váltó fehérjéket és enzimeket is tartalmaz. Általában úgy vélik, hogy a méh-
méregben van hangyasav és almasav. Ezenkívül még található benne: sósav,
isofoszforsav, hisztamin, kolin, triptofán, kén és más anyagok. Ilyen például a
foszfát, a magnézium, a réz, a kalcium, számos fehérje és illóolajok.
A méhméreg struktúrájában található anyagok
- Enzimek: foszfolipáz A
2
, hialuronidáz, sav foszfo-monoészteráz, glükozidáz,
lizo-foszfolipáz.
- Fehérjék és peptidek: melittin, pamine, hízósejt degranuláló peptid (MCD),
secapine, procaine, adolapin, proteáz inhibitor, tertiapin, mikromolekuláris
peptidek (< 5 aminosavak).
- Egyéb anyagok: hisztamin, dopamin, noradrenalin, aminosavak, cukrok, aro-
más anyagok, foszfolipidek.
A méreg 80%-a vizet, szőlőcukrot, gyümölcscukrot és foszfolipideket tartal-
maz, és legalább 18%-a gyógyászatilag aktív anyagokat: különböző enzimeket,
174
peptideket és egyéb anyagokat, amiket már korábban megneveztünk. A hiszta-
min egy olyan vegyi anyag, mely fejfájást, gyulladást, viszketést, hányást, látás-
zavarokat okoz a rá érzékeny embereknél, és mivel a vérereket kitágítja, halált
is okozhat. A méhméregnek a felsorolt összetevők miatt van gyógyászati hatása.
A méhméreg begyűjtése
A méreg begyűjtésének legegyszerűbb módja a méregmirigy sebészi eltávolí-
tása, vagy az, ha addig szorítják a méhet, míg az ki nem engedi a mérgét. Az
elektrosokk-módszer, melyet 1960-ban alkalmaztak először, és normál eljárás-
nak számít, máig használatos, és folyamatosan fejlődik. Hogy megelőzzék az
illó anyagok elpárolgását, a víz alatti méregbegyűjtés is alkalmazott módszer. A
méreghólyag sebészi eltávolításával nyert méreg más fehérje-összetételű, mint
az elektrosokkal nyerté. A családon alkalmazott elektrosokk veszélyes lehet,
mert azonnal riadalmat okoz a méhészet más méheinél és méhcsaládjainál is,
és azok megtámadják az arra lévő embereket. A szakértők szerint a leghaté-
konyabb elektrosokk-periódus 15 percig tart – szünetekkel, három napon át.
A folyamatot 2-3 hetente meg lehet ismételni. Argentin méhészek olyan elekt-
rosokk-módszert fejlesztettek ki, mely kevésbé szórja szét a méheket, és a be-
gyűjtés hatékonyságát jelentősen javítja. Azt állítják, hogy egy gramm méreg
begyűjtéséhez két óra és húsz család szükséges.
7. kép: Háziméh szúrás közben
A méhméreg tárolása és értékesítése
Minden méregkészítményt, különösen a szárított mérget, sötét üvegben, hűtő-
szekrényben vagy fagyasztva kell tárolni. A méreg a legmagasabb és legalacso-
nyabb hőmérsékletnek is ellenáll. Nem csökken mennyisége a forralástól vagy
a fagyasztástól. A méhmérget tiszta méhméregként, injekciózható, folyékony
formában, száraz kristályként, tabletta vagy krém formában dobják a piacra.
175
Legnagyobbrészt szárított, kristályos formában adják el. Az ilyen formában elő-
készítet méhméreg stabil és tiszta, ezért nem valószínű, hogy megromlik.
A méhméreg előnyös tulajdonságai
A méhmérget helyileg lehet alkalmazni: gyulladáscsökkentő és antibakteriális
hatású, segíti megszűntetni a betegség okát, előmozdítja a sejtregenerációt, a
bőrsejteket megújítja, a sebeket begyógyítja, a kollagénképződésre jó hatással
van, és eltűnteti a ráncokat.
A méhméreg termelése és gyógyászatban való felhasználása napról napra nö-
vekszik farmakológiai és immunrendszerre gyakorolt hatása miatt, és azért, mert
sok betegségre hasznos. A gyógyszerészet sok formában használja: tiszta, injek-
ciózható oldatban, krémként, tabletta és hajkenőcs formájában. Gyógyászatilag
a méhméregnek a következő hatásai vannak: erősíti a vérkeringést, elpusztítja
a baktériumokat, véd a sugárzás ellen, csökkenti a vérnyomást, serkenti az im-
munrendszer működését. Az utóbbi években sok betegség gyógyításában sike-
res kísérleteket hajtottak végre méhméreg alkalmazásával. Ilyenek a szklerózis
multiplex (SM), az AIDS, a rák és több más, ma még gyógyíthatatlan betegség.
Az apiterápiát sok európai országban (és különösen az Amerikai Egyesült Ál-
lamban) elfogadták mint alternatív gyógyászati módszert, és már apiterápiás kór-
házak is létesültek. Van még néhány más betegség is (a felsoroltakon túl), melyre
a méhméreg jó hatással van. Ilyen a köszvény, az epilepszia, a myositis, az iritis,
a nyáktömlőgyulladás, a migrén, a rhinosinusitis, bizonyos rákfajták, embólia,
magas koleszterinszint, bordaközi myalgia, asztma és keratoconjunctivitis. A
legutóbbi kutatások kimutatták, hogy a méhméreg az egyik leghatékonyabb anti-
biotikum. Már az egyiptomiak is tudták, hogy a reumát lehet kezelni méhméreg-
gel. A kezelést úgy alkalmazták, hogy a méh megszúrta a fájó testrészt.
A kutatók úgy találták, hogy 20 ppm méhméregoldatnak már csíraölő hatá-
sa van. Egy mikroszkópikus élőlény, melyet Parameciumnak hívnak, azonnal
elpusztul 100 ppm méhméreg-oldatban, 20 ppm oldatban 30 másodperc kell
ehhez. Manapság a méhmérget különleges módszerrel be lehet gyűjteni, aztán
megszárítani, és hosszú ideig tárolni.
A méhméreg előállítása eléggé bonyolult szakmai téma. Tulajdonképpen egy
szoros hártyát feszítenek egy edényre, amit a méh megszúr, és aztán ebből ki
tudja húzni a fullánkját. Végül a mérget begyűjtik.
176
177
XII. A méhészeti termékekben lévő peszticidmaradványok
emberi és természeti kockázatai
Egyre több ételre lesz szükségünk, hogy tápláljuk a világ népességét, amit 2050-
re már kilencmilliárdra becsülnek. Az ételeknek azonban egészségeseknek kell
lenniük, és nem szabad károsítaniuk a természetet. A közösségi és magánétkezés
biztonsági normáinak fejlődését az utóbbi évek botrányai (pl. a dioxinbotrány)
váltották ki. Az utóbbi időben a közvélemény aggodalommal fgyeli az állati
eredetű ételek biztonságát is. Az ételekben olyan maradványok találhatóak, me-
lyek szennyezésből, dioxinból és peszticidrezisztenciából erednek.
A maradványok olyan anyagok, melyek azért fordulnak elő az ételekben,
mert az állatokat, méheket vagy növényeket bizonyos gyógyszerekkel kezel-
ték. Az ételekben lévő peszticidmaradványok nemkívánatos növény-egészség-
ügyi termékek vagy származékok. A peszticidek arra valók, hogy a kártevőket
és a betegséget okozó organizmusokat veszélyességi szint alatt tartsák. Olyan
vegyületek, melyek megfékezik a rovarok, gyomok, gombák és más kártevők
terjedését, mert ezek a világ össztermésének majdnem a felét elpusztítják. A
peszticidek mérgezőek. Ezért helyesen kell alkalmazni őket, hogy a méhek ne
pusztuljanak el a beporzás idején. Sok peszticid perzisztens szerves szennyezőt
(POP) tartalmaz, mely a környezetben tartósan megmarad, az állatok és az em-
ber zsírszövetében felgyülemlik. Ezeknek a vegyületeknek a szervezetben való
felhalmozódása nagy egészségügyi veszélyt jelent az élőlényeknek.
A peszticideket már összefüggésbe hozták a rákkal és más betegségekkel,
hormonális zavarokkal, reprodukciós problémákkal, beleértve a születési rend-
ellenességeket. A legtöbb peszticid (lipofl természete miatt) az ételláncba ke-
rülése után a zsírban, növényi olajokban vagy állati zsírokban gyűlik fel. De
előfordulhatnak zsírt nem tartalmazó ételekben is, például vízben, gyümölcsök-
ben, zöldségekben.
Az organoklorin peszticidek (OCP) előfordulhatnak a mézben is, miután
bizonyos növényeket ezekkel kezelték. A peszticidek a szennyezett virágokról
gyűjtött nektárból és virágporból a mézbe kerülhetnek. Ezek (és metabolitjaik) a
lépviaszban is felhalmozódhatnak. Azonban minden peszticidre fordított forint
körülbelül négy forint értékű termést ment meg. De a peszticidek csökkentik a
biodiverzitást, elpusztítják az élőhelyeket, és peszticidrezisztenciát is okoznak.
A virágok beporzása az ökológia alapvető része, és a méhek a legfontosabb
szereplői ennek. A méhek a beporzás mellett azért is hasznosak az ember szá-
mára, mert mézet, viaszt és virágport termelnek. A méhek biológiai indikátorok,
a környezetből felszedik a vegyi és szennyező anyagokat (külsőleg és belsőleg
is), és behurcolják azokat a kaptárba.
178
A méhészeti termékekről általános nézet, hogy azok természetesek, egészsé-
gesek és tiszták. Ázsia a legnagyobb méztermelő. Más fontosabb méztermelő
helyek: Európa, az Egyesült Államok, Argentína és Törökország. A világ teljes
méztermelése 1,3 millió tonna, ebből Törökországé 93 000 tonna. Manapság a
mézet és más méhészeti termékeket – a virágport, a viaszt, a propoliszt – kü-
lönféle eredetű szennyező anyagok által fertőzött környezetben állítják elő. A
szennyező források lehetnek környezetiek (nehézfémek, peszticidek, baktériu-
mok, GMO-k és sugárfertőzések) vagy méhészetiek (akaricidek, méhriasztók,
peszticidek, antibiotikumok). Ezek a szennyező anyagok jelen vannak a leve-
gőben, a vízben, a talajban és a növényekben, ezért a méhek ezeket behordják
a kaptárba.
Az ételben lévő maradványok, különösen a mézben levők, nagyon érzékeny
problémát jelentenek manapság, és nagyon nehéz erről korrekt információt adni
a fogyasztóknak, mert a fogyasztók ismeretei a kockázatokról nem egyeznek
a veszély igazi mértékével. Fontos javítanunk a megelőző módszereken, és
csökkentenünk a szennyező anyagok felgyülemlésének lehetőségét a méhésze-
ti infrastruktúrában, hogy tiszta mézet és egyéb méhészeti termékeket tudjunk
előállítani. Mivel a peszticidek alkalmazása nagyon elterjedt, a kormányok in-
tézkedéseket hoztak, hogy szabályozzák használatukat, és hogy megvédjék a
peszticid-felhasználókat, a fogyasztókat, a háziállatokat és az egész környezetet.
A „jó mezőgazdasági gyakorlat” (GAP = Good Agricultural Practice) és az „in-
tegrált peszticidkezelés” (IPM) csökkentheti azt a veszélyt, amit a pesztididek az
embereknek, méheknek és a környezetnek jelentenek. A peszticidmaradványok
akkor jelennek meg, ha túlzásba viszik alkalmazásukat, ha közvetlenül a beta-
karítás előtt, ha illegálisan, és ha helytelenül használják azokat.
1. A peszticidek és a kémiai struktúrájuk
A peszticideket azért használják a mezőgazdaságban, hogy elpusztítsák a rova-
rokat, rágcsálókat, gyomokat és más kártevőket. Por, folyadék, spray, gél, gra-
nulátum vagy pellet formájában készülnek, és sokféle módon lehet alkalmazni
őket. Az alapján lehet osztályozni őket, hogy biológiai, kémiai vagy fzikai úton
hatnak-e, illetve hogy milyen organizmusok ellen vetik be őket, és hogy milyen
az alkalmazási módjuk. Egy másik csoportosítás szerint vannak széles spektru-
mú és szűk spektrumú peszticidek. A széles spektrumúak sokféle kártevőt pusz-
títanak el, míg a szűk spektrumúak ezzel ellentétben úgy lettek kifejlesztve,
hogy csak egyes organizmustípusokra vannak hatással.
A szisztémás peszticidek másként hatnak. Ezek behatolnak a növény belse-
jébe, és a felszívódás során továbbhaladnak benne. Ezek az anyagok megmér-
gezik a virágport és a nektárt, ennek következtében elpusztíthatják a beporzókat
is: a méheket és a lepkéket. A peszticidek körébe tartoznak a rovarirtók, gomba-
179
ölők, gyomirtók, atkaölők, baktériumölők és féregűzők. A méhészeti termékek-
ben talált peszticidmaradványok általában a rovarirtókból, atkaölőkből, gomba-
és gyomirtókból származnak. A világon felhasznált pesztididek súlya jelenleg
2,5 millió tonna. Ennek 50-60%-a gyomirtó, 20-30%-a rovarirtó és 10-20%-a
gombaölő.
A különböző terményeknél használt peszticideket kémiai struktúrájuk sze-
rint csoportosítják:
- Szerves klórtartalmú peszticidek (OCP): Azért veszélyesek, mert biológiailag
felhalmozódnak a táplálékláncban, és évekig stabilak maradnak. A DDT volt
az első szintetikus peszticid ebben a csoportban, melyet 1939-ben vezettek
be. Ezt követte a lindán és az izomerjei, a hexaklórciklohexán, az aldrin, a
dieldrin, az endrin, a heptaklór és az endoszulfán.
- Szerves foszfortartalmú peszticidek (OPP): Ezek a peszticidek nagymértékben
toxikusak az ember számára. Ide tartozik a dialifosz, a triklórfon, a diklórfosz,
a parathion, a malathion, a ronnel, a methoate stb. Az 1930-as években vezet-
ték be ezeket is. Az ilyen vegyületek – az időjárás hatására – gyorsan lebom-
lanak, de ugyanolyan veszélyesek az emlősök számára, mint az OCP-k.
- Karbamátok: Ezek a rovarirtók egy vagy több aminocsoportot tartalmaznak.
Az ételben nem hagynak maradványt maguk után. Az aldikarb toxikusabb,
mint a karbaril. Hatásmódjuk hasonló az OCP-khez, de szelektívebben irtják
a rovarokat.
- Piretroidok: A rovarirtók új családját vezették be az 1970-es években. Ezek
a vegyületek hasonlítanak a piretrumhoz, ami természetes rovarirtó, de nem
bomlanak le olyan gyorsan, mint a természetes változataik. Nem mérgezőek
az emlősök számára. Viszont a méhekre ártalmasak, de a mézben talált marad-
ványaik koncentrációja nagyon alacsony.
A varroa atka és az ázsiai méhatka a méhek egyik legveszélyesebb kártevője
az egész világon. A méhészeknek gyakran kell alkalmazniuk atkairtót, hogy ne
pusztuljon el az egész méhcsalád. A varroaatka-irtók három kategóriába sorol-
hatók:
- szintetikus szerves peszticidek: ide tartozik a piretroid, a fuvalinát, az amitráz
és a fenpiroximát;
- természeti eredetű peszticidek: ezek a timol, a mentol és más növényi esszen-
ciális olajok;
- szerves savas peszticidek: a méhészek az utóbbi időben a hangyasavat és az
oxálsavat használhatják a veszélyes kemikáliák helyett.
Peszticidmaradványok akkor fordulnak elő a méhészeti termékekben:
- ha túlzásba vitték a legális peszticidek használatát;
- ha a mézpörgetés és a peszticidek használata időben túl közel van egymáshoz;
180
- ha illegális peszticideket használtak;
- ha a peszticideket helytelenül alkalmazták a betakarítás után azért, hogy a
raktározás idején csökkentsék a kártevőfertőzést.
2. Peszticidmaradványok a mézben és más méhészeti termékekben
A peszticidek hatása a házi méhekre
A háziméhek jelentősen hozzájárulnak a mezőgazdaság és a környezet fenntart-
hatóságához azzal, hogy ők a fő beporzók. A peszticidek felelősek azért, hogy
az utóbbi időben eltűnnek a háziméhek. A peszticidek a méhek testébe akkor
kerülnek be, amikor a virágokról begyűjtik a virágport és a nektárt. A méhészek-
nek pusztítaniuk kell a varroa atkát és más atkákat, hogy megelőzzék a családok
elvesztését. A legtöbb esetben a varroa ellen használt atkaölők maradványokat
hagynak maguk után a kaptárokban. A rovarirtók csak a rovarokat pusztítják, de
nem válogatnak a rovarfajták között, így a beporzó rovarok is elpusztulnak, ha
kapcsolatba kerülnek velük. Ugyanez igaz a gombaölőkre is.
A háziméh genomjának nemrégen történt szekvenálása lehetséges magya-
rázatot adhat arra, hogy miért érzékenyek a méhek a peszticidekre. A háziméh
genomja jelentősen hiányos, ideértve a citokróm P450 mono-oxigenázokat, glu-
tation-s-transzferázokat és karboxil-észterázokat. PPB- és néha PPM-peszticid-
maradvány található a kaptárokban, amikor a méhek hagyományos mezőgaz-
dasági vagy városi környezetben hordanak. Túl lassú fejlődést fgyeltek meg
az olyan méhek esetében, melyek olyan kaptárokban éltek, ahol magas volt a
peszticidek szintje, különösen a dolgozók kifejlődésének korai szakaszában.
Peszticidmaradványok a méhészeti termékekben
A szisztémás peszticidek általában belekerülnek a talajba vagy a magokba, és
innen továbbjutnak a növények hajtásába, levelébe, nektárjába és virágporába.
A kontakt peszticidek esetében a por alakú és nedvesíthető por alakú peszticidek
veszélyesebbek a méhekre, mint az oldatok és az emulziós koncentrátumok. A
szisztémás peszticid bekerülhet a kezelt növény gyümölcsébe, virágporába és
nektárjába. A természetes vegetációból származó méhészeti termékek kevesebb
maradványt tartalmaznak, mint a megművelt mezőkről valók.
Európában, a kaptáron belül, főleg a következő atkaölőket alkalmazzák a
varroa ellen: cymiazol, fuvalinát, amitráz, fumetrin, coumaphos. A legtöbb
atkaölő szer (például a coumaphos, az amitráz és a fuvalinát) után maradvá-
nyok keletkeznek a kaptárban. A mézben a maradványok szintje alacsony, de a
méhviaszban felgyülemlő peszticidek szinergikus, toxikus hatást válthatnak ki
a méhekben. Ezenkívül a kaptár viaszában megmaradó peszticidek az atkairtó
181
szerekre rezisztens atkák megjelenését segítik elő. A varroa kezelésére használt
gyógyszerek maradványokat hagynak a mézben, a viaszban és a propoliszban.
A fuvalinát és a fumetrin, melyek zsírban oldódó vegyületek, a viaszt veszé-
lyeztetik. Ezek aktív hatóanyagok, és csak úgy szabadulhatunk meg tőlük, ha a
viaszt elégetjük. Ha ezeket a vegyületeket folyamatosan, több éven át használ-
juk, akkor a maradványok felgyülemlenek, és egyszer csak olyan nagy mennyi-
ségűek lesznek, hogy a mézben is megtalálható lesz a nyomuk. A viaszban már
egy év elmúltával nagy mennyiségben kimutathatóak. Egy vagy két év múlva a
vegyületek a mézben is megjelennek. Ezeknek a vegyületeknek az alternatívái
(a hangyasav és a tejsav) megtalálhatóak a természetben és alkalmazhatóak a
méhészetben. Azonban ajánlott mennyiségeket használva, nem gyűlnek fel a
mézben. Az, hogy a peszticidek aránylag kis koncentrációban jelennek meg a
mézben, annak köszönhető, hogy a méhek megszűrik azt. A peszticidek erősen
kötődhetnek a propoliszhoz, de a peszticidmaradványokkal szennyezett propo-
lisznak nincs piaca.
A különböző méhészeti termékek fő szennyezői:
- méz: antibiotikumok;
- viasz: perzisztens lipofl atkaölők;
- propolisz: perzisztens lipofl atkaölők, ólom;
- virágpor: peszticidek;
- méhpempő: antibiotikumok.
A peszticidek hatása az emberi egészségre és a környezetre
Az Európai Unióban nem szabad olyan növényvédő szert használni, amiről tu-
dományosan nem bizonyították be, hogy nincs káros hatása a fogyasztókra, a
gazdákra, valamint a növény- és állatvilágra. Ezek nem okoznak elfogadhatatlan
károkat a környezetben. Mégis a WHO úgy becsüli, hogy a fejlődő országokban
minden évben hárommillió farmer kap súlyos mérgezést a peszticidektől, és kb.
18 000 meg is hal. A peszticidek gazdaságilag hasznosak a farmereknek, de ezek
a gazdasági előnyök kockázattal járnak az emberi egészségre és a környezetre.
A peszticidmaradványok káros hatásokat válthatnak ki, például bőrirritációt,
fejlődési rendellenességet, tüdő- és légzési problémákat, agyi és idegrendszeri
zavarokat, máj- és vesekárosodást, nemzőszervi károsodást, endokrin- és im-
munproblémákat, továbbá rákot. A gyerekek és csecsemők érzékenyebbek a
peszticidekre, mint a felnőttek. A veszély már a magzati lét során megjelenik, és
növekedési problémát, kevesebb idegsejtet és alacsonyabb születési súlyt okoz.
A peszticidek egészségre gyakorolt hatása a peszticid fajtájától függ. Az
organofoszfátok és a karbamátok az idegrendszert károsítják. Mások a bőrt vagy
a szemet irritálhatják. Néhány fajta peszticid rákot okoz. Mások a szervezet hor-
182
mon- és endokrinrendszerét károsíthatják. Az organoklorin szénhidrogének (pl. a
DDT) az idegrostok nátrium-, káliumegyensúlyát bontják meg, és arra kénysze-
rítik az ideget, hogy folyamatosan ingerületet sugározzon. Az organofoszfátok
és a karbamátok az acetilkolinészteráz enzimet gátolják, és így az acetilkolin
szünet nélkül sugároz idegimpulzusokat, ez pedig különféle tüneteket (pl. resz-
ketés) okoz, a gyengeségtől a bénulásig. Az organoklorin peszticidek a virágból
a mézbe kerülnek, és végül a fogyasztóba. Ezek használatát már korlátozták a
mezőgazdaságban, vagy be is tiltották őket, mivel a környezet élőlényeiben fel-
halmozódnak. De a talajban még mindig megtalálhatóak, ahonnan folytathatják
körforgásukat a környezetben. Az OCP-k (lipofl természetük miatt) a táplálék-
láncba úgy lépnek be, hogy a zsírokban gyülemlenek fel, de jelen vannak a nem
zsírtartalmú termékekben is. A vízben oldható vegyületeket a véráramból a vese
szűri ki, és a vizelettel távoznak a szervezetből. A zsírban oldódó vegyületeket a
máj bontja le, és a lebomlott anyagok a vizelettel vagy az epével ürülnek. Mivel
a DDT és a rokonai zsírban oldódóak, nem ürülnek ki közvetlenül a vizelet-
tel. A modern peszticidek sokkal kevésbé perzisztensek, mint a DDT, és nem
hajlamosak bioakkumulációra. A szerves klór peszticidek használatát a fejlett
országokban betiltották. De a fejlődő országokban még sokan használják, mert
aránylag olcsók.
A rovarirtóknak és a gyomirtóknak több mint 95%-a ér el nem megcélzott
fajt, levegőt, vizet és talajt. A szél is távoli területekre viheti őket. A peszticidek
csökkentik a biodiverzitást, károsítják az élőhelyeket, csökkentik a beporzók
számát. Útvonaluk az élelmiszerláncban a következő: növények, víz vagy talaj,
méhészeti termékek, ember.

A peszticidmaradványok csökkentésének módszerei a méhészeti ter-
mékekben
A méhészek az első tényezők a termelési láncolatban, és ők a legfontosabb lánc-
szemek abból a szempontból, hogy ők tehetnek a legtöbbet a méz szennyezésé-
nek elkerülése érdekében. Számukra fontos a termék minősége, de szükségük
van hatásos védekező eszközökre is. A fogyasztók szemében a második legna-
gyobb veszély a peszticidmaradványok problémája. Az első az étel-adalékanya-
goké. Ha a kockázatelemzést helyesen végezzük, bizonyos lépéseket meg kell
tennünk. Ilyen a kockázat felmérése, a kockázat kezelése és a kockázat kommu-
nikálása. Minden peszticidet megfelelően kell tesztelni, értékelni, közrebocsá-
tani, fgyelembe véve az ételekre, emberi egészségre és a környezetre gyakorolt
potenciális káros hatásait, mielőtt a forgalomba hozási engedélyt megkapná.
Bizonyos peszticidek forgalmazása korlátozott. A korlátozott és nem engedé-
lyezett peszticidek nagyobb kockázatot jelentenek.
183
Az Európai Unióban a mézben 0,01 mg/kg peszticid a maximálisan meg-
engedett érték. A peszticidmaradványok csökkentése érdekében a peszticideket
a virágzási perióduson kívül kell alkalmazni, legalábbis nem a hordás idején.
Úgy is el lehet kerülni a peszticideket, hogy a kaptárokat a peszticidekkel ke-
zelt mezőgazdasági területektől legalább 3 kilométerre állítjuk fel. A farme-
reknek óvatosan kell bánniuk a peszticidekkel. Be kell tartaniuk az „integrált
peszticidkezelés” (IPM) elveit, mely a lehető legjobb növényvédelmi rendszer.
A farmerek és a méhészek használhatják a „húzd meg, ereszd meg” stratégiát,
mely változatos viselkedésmódosító ingereket alkalmaz azzal a céllal, hogy a
rovarok eloszlását és számosságát manipulálják.
További módszerek a peszticidmaradványok csökkentésére:
- A peszticidek túlzott és helytelen használatát a kormányoknak és szakértők-
nek kell ellenőrizniük.
- A gazdálkodóknak olyan eljárásokat kell alkalmazniuk, mint a polikultúra és
a vetésforgó, hogy a károkozást minimalizálják.
- A gazdáknak előnyben kell részesíteniük a biológiai növényvédelmet, ideért-
ve a kártevők természetes ellenségeinek használatát.
- A méhészeknek és a gazdálkodóknak jó összhangban kell lenniük a peszticidek
alkalmazása idején.
- Jobb újabb termékeket használni, amiket az utóbbi években gyártottak, mint
a régebbi veszélyes peszticideket. Az új peszticidekben biológiai és botani-
kai származékok vannak, és olyan alternatív anyagok, melyek csökkentik az
egészségügyi és környezeti kockázatot.
3. A méhészeti termékekben lévő peszticidmaradványokkal kapcso-
latos jogi szabályozók
Az Európai Unióban nemrégen jogilag betiltották a karcinogén, mutációt, fej-
lődési rendellenességet okozó, az endokrin rendszert megzavaró, perzisztens,
bioakkumulatív peszticidek használatát. Az Európai Unió ugyan engedélye-
zi bizonyos peszticidek használatát, de megszabja a toleranciaszinteket. A
peszticidmaradványok megengedett maximális értéke az ételekben vagy az
ételeken gyakran 10-szer vagy 1000-szer kevesebb, mint az a mennyiség, ami
egészségügyi kockázatot jelent. A peszticidhasználat szabályozásának a gyere-
keket és csecsemőket is meg kell védenie, akik érzékenyebbek rájuk, mint a fel-
nőttek. A gyümölcsökön, zöldségeken, terméseken lévő peszticidmaradványokat
csökkenteni lehet mosással, hámozással, főzéssel, de az emberek a mézet nyer-
sen eszik. Vannak olyan országok, melyek betartják az MRL- (maximális ma-
radványszint) kódex szabályait az exportra szánt termékeknél, de a hazai piacra
szánt termékeknél nem alkalmazzák ezt.
184
Az Európai Uniós szabályozásban a megfgyelendő, állatokat és ételeket
érintő vegyi anyagokat két fő csoportba sorolták. A méhészeti terméket tekintve
ebbe a két megfgyelendő kategóriába tartoznak a következők:
- „A” csoport: anabolikus hatású, engedélyezett anyagok:
(6) A 2337/90 számú Bizottsági Szabályozók (EEC) 4. függelékében lévő
vegyületek.
- „B” csoport: állatgyógyászati termékek és szennyezőanyagok:
(1) Antibakteriális anyagok, beleértve a szulfonamidokat, kinolonokat.
(2) Más állatgyógyszerek:
(c) Karbamátok, piretroidok.
(3) Más anyagok és környezetszennyezők.
(a) Szerves klór, PCB tartalmú vegyületek.
(b) Szerves foszforvegyületek.
(c) Kémiai elemek.
Európában az atkairtó maradványokat nem szabályozzák. 2006-ban az Európai
Unió két jogi ajánlást tett. Az első a növényvédő szerekre vonatkozik. Ebbe tartozik
a toxikus peszticidek kevésbé mérgezőkkel való helyettesítése. A második javaslat
egy direktíva a peszticidek fenntartható használatáról. Ebbe tartozik a peszticid-
felhasználók oktatása és az IPM-tervezetek. 2008-ban az Európai Unió egy újabb,
javított MRL-t bocsátott ki arra a kb. 1100 peszticidre vonatkoztatva, amit valaha
is használtak a világon. Az átalakítás célja az volt, hogy az előző rendszert egysze-
rűsítsék, mert korábban bizonyos peszticideket a Bizottság szabályozott, másokat
a tagállamok, és voltak olyanok is, melyet nem szabályoztak egyáltalán. Az új
szabályozás minden olyan peszticidre vonatkozik, amit a mezőgazdaságban jelen-
leg használnak vagy korábban használtak az Európai Unióban, vagy azon kívül.
Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) határozta meg a fogyasztók
számára a biztonságos szinteket a peszticid toxicitását, az ételben való maximális
szintjét illetően a különböző európai fogyasztók étrendje alapján. Az Európai Uni-
ón kívül termelt termékek esetén az exportáló ország kérésére meghatározzák az
MRL-t. A fejlődő országokból jövő termékeknek az importáló ország MRL-jének
kell megfelelniük, vagy a WHO-szabályok nemzetközi ajánlásainak.
Összefoglalva: a méhészeti eljárásokból és a mezőgazdaságból erednek a
méhészeti termékek fő szennyezői. A közegészségügyi szervezeteknek okta-
tási programokat és projekteket kell kifejleszteniük a peszticidek környezetre,
gazdálkodókra, méhészekre, méhekre és méhészeti termékekre gyakorolt káros
hatásainak elkerülése érdekében. Különösen a fejlődő országokat kell segíteni
a peszticidmaradvány normáinak meghatározásában. Ezekben az országokban
a fogyasztókat is tájékoztatni kell a peszticidekkel kapcsolatos egészségügyi
gondokról. Az is fontos, hogy a fejlett országok legyenek óvatosak a méhészeti
termékek harmadik országból való importjával.
185
XIII. Menedzsment a hivatásos méhészetben.
Marketing és költséggazdálkodás
A marketing alapelveinek bevezetése a méhészetben nem egyszerű. Ennek oka
elsősorban a méhészeti tevékenység sajátosságában rejlik. A tapasztalatokat
nem lehet átvenni az iparból. Itt nagyon sok méhészről van szó, akik mind csak
viszonylag kis mértékben járulnak hozzá az össztermeléshez, és csak kis mér-
tékben van hatásuk az árképzésre. A családok termelése igen bizonytalan, az
időjárási körülmények függvénye. A méhészetben az átalakulás lassúságának
elsődleges oka – véleményünk szerint – a marketingorientáció hiánya a méhé-
szeti vállalkozásokban, valamint az, hogy alábecsülik a marketing jelentőségét.
A marketingszemlélet egy flozófa, nem pedig egy rendszer vagy szervezeti
struktúra. Alapja az a meggyőződés, hogy az értékesítési és befektetési kiadások
csak akkor térülhetnek meg, ha a fogyasztói igényeket felismerik, előre jelzik,
ösztönzik és kielégítik. A méhész szerepe a múltban kizárólag a termelésre kor-
látozódott. A kielégítetlen keresletet illetően nem tettek lépéseket. A méhészek
az előállításra koncentráltak, a hatékonyság növelésére és a költségek csökken-
tésére. Olyan termékeket (pl. olyan mézféleségeket) készítettek és kínáltak el-
adásra, amelyeket eredményesen lehetett előállítani. A fogyasztói igényeknek
és elvárásoknak kisebb jelentőséget tulajdonítottak. A proftszerzés érdekében
a méhésznek fel kell ismernie a fogyasztói igényeket, és olyan termékeket kell
előállítania, amelyek jobban és hatékonyabban megfelelnek ezen igényeknek,
mint a versenytársakéi.
A méhészek számára hasznos példa lehet a mezőgazdaságban alkalmazott
marketing, és az ott elért jelentős eredmények. A méhészekhez hasonlóan a me-
zőgazdasági termelők közül is sokan úgy vélik, hogy a marketing csak akkor
kezdődik, amikor a termékek elhagyják a farmot. Ez azonban erősen korlátoz-
za a marketing hatékonyságát. A marketing valamennyi gazdasági tevékenység
együttes teljesítménye, beleértve az élelmiszer-ipari termékek és szolgáltatások
mozgását a mezőgazdasági termeléstől kezdve egészen addig, amíg a termékek
a fogyasztók kezébe jutnak.
1. A méhészeti termékek iránti kereslet ösztönzése
A méhészek azzal, hogy jobban megértik a piaci igényeket és javítják képessé-
güket, hogy megfeleljen ezeknek az igényeknek, növelhetik a termékük iránti
keresletet. Ennek érdekében szükséges, hogy akár egyénileg, akár másokkal
együttműködve képesek legyenek felmérni az új piacokat és az új termékeket,
illetve növelni tudják a keresletet a már meglévő piacokon, reklámokkal, hir-
detésekkel is javítsák az eladási mutatókat. A leggyakrabban alkalmazott meg-
186
közelítés a bevétel növelése a jelenlegi szintű kereslet mellett. Több országban
önkéntes vagy kötelező marketingszervezetek alakultak. Ezeknek kettős céljuk
van: növelni a termelők szerepét a piacon, illetve csökkenteni a viszonteladó
cégekét, akik felvásárolják az alapanyagokat, és feldolgozással, csomagolással
növelik annak értékét. Alternatív megoldás lehetne, hogy a termelői szervezetek
közreműködésével csökkentsék a marketingköltségeket, optimalizálják az el-
osztást, a technológiát, a helyszíneket, az operációs rendszereket, és megfelelő-
en módosítsák az értékesítési csatornákat, valamint a marketingszolgáltatásokat.
Hatalmas lehetőség a kereslet növelésére a közvetlen értékesítés. A fogyasztók
gyakran először a méz és az egyéb méhészeti termékek gyógyító hatásáról ér-
tesülnek. Ez felkelti érdeklődésüket a termékek iránt, ami nagyon hatékonyan
ösztönzi a kereslet alakulását.
2. A termelési költségek csökkentése
Az elmúlt években a termelési költségek csökkentésére irányuló tevékenység
lett a legfontosabb a méhészek többsége számára. A termelési technológiában
számos fejlesztés történt, főként az intenzív ökonómia bevezetése eredményezte
a termelékenység növekedését. Ez olyan irányvonal, melyet a méhészeti ága-
zatnak követnie kell. A termelési költségek csökkentése és a termelékenység
növelése nemcsak lehetséges, hanem szükséges is ahhoz, hogy a világpiacon
versenyképesek maradjunk.
3. A piaci helyzet új kihívásai
A munka szervezésének, a termelésnek és a mezőgazdaság egészének – így a
méhészet – ökonómiáját meghatározó sajátságos tényezők az alábbiak: idény-
szerűség, időjárás-függőség (a „gyár” a szabad ég alatt van), élő, szerves orga-
nizmusok jelenléte, a termelés és a feldolgozás elkülönülése (dolgozó ember,
dolgozó természet), szabadban történő munkavégzés, a források megújulása,
elkerülhetetlen beszerzések. Ezek igen sok veszélyt jelentenek a méhészetre is.
Napjainkban a döntéshozatal, a termelés, a kereskedelem és a külkapcsolat-
ok komplexitása egy méhészetben ugyanazt jelenti, mint a mezőgazdaságban
tevékenykedő bármely más gazdaság számára. Ha egy méhész ritkán használja
a vállalat vagy cég szót, az leginkább azért van, mert a méhészetek általában
családi vállalkozások.
Közgazdaságtani szempontból azonban a méhészet is egy vállalat, más szó-
val a termelési tényezők szervezett csoportja, amely nyitott a környezetre, és
annak hatása alatt áll. Működő egység, melynek célja a gazdasági haszon és a
saját célkitűzések elérése. A mezőgazdaság aktuális változásai megkövetelik a
méhészektől is, hogy különbséget tudjanak tenni a kereskedelem és a marketing
187
között. A minden áron abszolút termelési növekedésre törekvés a fejlett országok
piacgazdaságában nem fenntartható. Ebben a helyzetben a méhésznek más lehe-
tőségek után kell néznie, hogy el tudja adni, illetve tárolni tudja termékeit, annak
reményében, hogy a következő év árai kedvezőbbek lesznek. A nagyobb méretű,
szakosodott telepek a termékek széles skáláját termelik eladásra.
Mivel a termelési kiadások és az eladásból származó bevétel közötti különb-
ség általában nem túl nagy, már néhány százaléknyi árcsökkenés is a méhészet
visszaesését vagy akár csődjét jelentheti. A méhésznek nincs jelentős hatása az
árakra. Ő egy eladó számos, hozzá hasonló eladóval együtt, és ők valamennyien
hasonló helyzetben vannak a vásárlókkal szemben. Ahhoz, hogy versenyben
tudjanak maradni a jelenlegi piaci körülmények között, a méhészeknek feltétle-
nül alkalmazniuk kell a marketingszemléletet.
A jövőbeni piaci igények elemzése kell, hogy legyen az első lépés. Ezt át kell
gondolni, mielőtt a termelési ciklus elkezdődne. Mivel a cél az, hogy a terméket
eladják, a következőket lehet tenni:
- Szerződés aláírása a feldolgozóiparral.
- Szerződés aláírása a viszonteladókkal.
- Közvetlen eladások előkészítése.
- Belépés már létező marketingszervezetbe, illetve ha nincs, akkor egy új szer-
vezet alapítása, amely a méhészek érdekeit képviseli.
4. Marketingmenedzsment
A marketingmenedzsment egy komplex folyamat, amely magában foglalja a
stratégiai és az operációs tervezési, illetve megvalósítási fázist. A stratégiai ter-
vezésnek (stratégiai marketingnek) hosszú távú célkitűzéseket kell tartalmaznia
(stratégia), valamint az irányvonalak keretrendszerét. Meg kell határoznia az
elérési útvonalat, és azonosítania kell a marketingstratégiákat. Ezt a fázist gyak-
ran stratégiai menedzsmentnek is nevezik. Alapvetően meg kell határoznia az
alábbiakat: küldetés (defniálja a vállalkozást, és kialakítja flozófájának alap-
jait), stratégiai előrelátás (jövőkép, jövőbeni piaci pozíció képe), célkitűzések a
jövőbeni működést és stratégiákat illetően (útmutatás, szabályok és piaci esz-
közök). Ebben a fázisban lehet választani a tevékenységek és a piaci szegmen-
sek között. A stratégiai tervezés alapvető eszköze a SWOT-elemzés (erősségek,
gyenge pontok, lehetőségek és veszélyek feltárása), a portfólió-elemzés, vala-
mint a kapcsolatelemzés: az áru és a piac vizsgálata.
Az operációs terv (marketing-mix) tartalmazza az elfogadott intézkedések
specifkus megnyilvánulását. Ennek megvalósítása a marketingterv. Meghatá-
rozza a rövid távú célokat. A terv szintén körvonalazza a termékpolitikát, a for-
galmazást, a promóciót és az árképzést. A marketingmenedzsment diagramja
a gyakorlatban messze van az ideális modelltől. A különbségek különösen a
188
szekvencia esetében és a végrehajtási szakasz előtt mutatkoznak. A marketing-
folyamat komplexitása a marketinggel kapcsolatos döntések sajátosságából fa-
kad. Ezeket általában a piaci folyamatokról kapott hiányos információ alapján
hozzák, amelyek kölcsönösen hatnak egymásra.
5. Marketingstratégia
A marketingstratégia meghatározásának kiindulási pontja a piaci lehetőségek fel-
kutatása. Egy lehetőség a méhészek számára, hogy megkeressék és azonosítsák
azt a vásárlói réteget, melynek az igényeit a legjobban egy méhész tudja kielégí-
teni. A lehetőségeket egyeztetni kell a méhészet küldetésével, a célkitűzésekkel
és a forrásokkal, különös hangsúlyt fektetve a meglévő erősségekre. Csak ennek
alapján történhet a marketingstratégiák kidolgozása, a végzett tevékenység meg-
határozása, az árképzés, az értékesítési csatornák és a promóció kidolgozása. A
marketingstratégiai koncepció tehát magában foglalja a következőket:
- Belső tényezők: a vállalkozás erősségei és gyengeségei.
- A környezeti tényezőkben rejlő lehetőségek és veszélyek.
- Stratégiai célkitűzések.
- A termékszférával kapcsolatos specifkus döntések, árképzési, értékesítési és
promóciós folyamatok.
- Az előzőekben elmondottak gyakorlatban történő bevezetésének módjai.
- A rendszeres monitoring és a stratégiai intézkedések hatásának elemzése a
marketingszférában.
A marketingstratégia elemei a következők:
1. Termék: „a megfelelő termék” a fogyasztó igényeinek és vágyainak minél
inkább meg kell, hogy feleljen.
2. Ár: megfelelő szinten kell tartani, fgyelembe véve mind a fogyasztó jö-
vedelmi viszonyait, mind pedig a minőséggel, presztízzsel (márkanévvel)
kapcsolatos elvárásait.
3. Hely: a terméket pontosan a fogyasztóhoz kell szállítani (célpiac), hogy
hozzáférhető és elérhető legyen.
4. Termelés: párbeszéd, kommunikáció szükséges a fogyasztóval (vásárlóval)
a termék minőségét illetően, valamint az árról, a hozzáférhetőség feltétele-
iről, illetve arról, hogy miért érdemes ezt a terméket választania, és nem
másikat.
Amennyiben lehetséges, a fogyasztókat hasonló szempontok alapján csopor-
tosítsuk annak alapján, hogy hogyan reagálnak a marketingelemekre. Például
ilyen kritériumok alapján lehet őket besorolni: életkor, iskolázottság, érdeklő-
dési kör, életvitel, életminőség stb.
189
5.1. Szelektív marketingstratégiák
Az ilyen típusú stratégiákat a termék versenyhelyzetének támogatására hasz-
nálják fel. Ennek a stratégiának a legfontosabb eleme a piaci részvétel. A
részvételi stratégiát a már meglévő vásárlók megtartásával, illetve újak szer-
zésével lehet megvalósítani. Az egyéni vásárlói preferenciákhoz való alkal-
mazkodóképesség, valamint a mézminőség és a termék iránti bizalom kiala-
kítása és erősítése alapvetően szükséges. Külön fgyelmet kell fordítani arra,
hogy a mézet máskor is folyamatosan értékesíteni kell majd. Ezért fontos,
hogy állandó minőségű legyen, ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkez-
zen textúra, szín és íz tekintetében, és, ami szintén nem elhanyagolható, stabil
áron. A külső megjelenés felkelti a vásárlók fgyelmét. A legjobb módszer
üvegekbe adagolni és csomagolni a mézet. Célravezető ötlet a színes címkék
nyomtatása is.
A vásárlók különösen fgyelnek az olyan szabad szemmel is látható tulaj-
donságokra, mint a méz színe, állaga vagy kristályosodása. A méhésznek ügye-
sen kell alkalmaznia szaktudását. A nagy mennyiségű glükózt tartalmazó méz
igen hamar kristályosodik. Ha az előre megvásárolt mézet nem fogyasztják el
bizonyos időn belül, akkor nagy kristályok képződnek belőle, amit ebben a for-
mában a fogyasztók nem kedvelnek. Az ilyen típusú mézet tanácsos krémméz
alakban forgalmazni.
A méz forgalmazása a következő termékformákban ajánlatos:
1. Repceméz: krémméz formában.
2. Egyéb – repcét nem tartalmazó – mézféleségek: krémméz formában vagy
folyékony mézként, bár fennáll az újrakristályosodás és a bomlás veszélye.
3. Mézharmat: legjobb folyékony méz formában, csak néha krémes állagú.
Vásárló-megnyerési stratégiák: Ennek a stratégiának alapja a termék helyének
meghatározása a piacon. A termék pozíciója megmutatja, hogy a fogyasztók
miképpen fogadják árunkat a piacon, összehasonlítva más, versenyképes pro-
duktumokkal, fgyelembe véve a specifkus jellemzőket, amelyeket a vásárlók a
piac valamennyi szegmensében elvárnak.
Két stratégiai lehetőség van a vásárlók megnyerésére:
- „A”: a termékkel „szemtől szemben.”
- „B”: termék-megkülönböztetéssel.
Az „A” stratégiai módszer alapján a méhész ugyanazokat az előnyöket ajánlja
termékében, mint a konkurencia, azonban megpróbálja legyőzni őket a jobb
minőséggel. A stratégia egy másik módja a hirdetési versenyt alkalmazza, és
190
a termék jobb hozzáférhetőségét vagy gyorsabb kiszállítását ajánlja. Ezenfelül
a méhészek az árképzési stratégiában is versenyezhetnek. A hasonló minőségű
mézet olcsóbban ajánlhatják.
A „B” stratégia alkalmazásakor a méhész megpróbálja megkülönböztetni ter-
mékét a többitől, jellegzetességet (sajátos tulajdonságokat) kínál, és az ebből faka-
dó előnyöket azzal a céllal, hogy különböző típusú vásárlók igényeit elégíthesse ki.
5.2. Vásárlói hűségstratégiák
Több cégvezető is észrevette, hogy jövedelmezőbb a régi vásárlók megtartása,
mint újak keresése. Szakértők szerint az új vásárlók megszerzése ötször annyiba
kerül, mint a régi vásárlók megőrzése. Ez a fajta stratégia külön fgyelmet érdemel.
Három fő ok arra, hogy a vásárló hű legyen egy termékhez vagy szállítóhoz:
- A vásárlói elégedettség magas szintű fenntartása.
- Versenyképesség a konkurencia ajánlataival (a versenytársak ajánlatainak is-
merete).
- A fogyasztókkal kialakított erős gazdasági és személyes kapcsolatok.
Népszerű márkák, melyek a piac meghatározó résztvevői, stratégiáik és prog-
ramjaik középpontjába helyezték a vásárlói hűség fenntartását. A méhészek
ugyanezt tehetik. A termékkel való elégedettség azzal is növelhető, ha plusz
információkat adunk a termék helyes, szakszerű használatáról. A méhész iránti
lojalitás, amely a méhészeti termékeken alapul, a legjobb garancia a méhészet
számára. A kölcsönös kapcsolatok stratégiájának célja a fogyasztókkal való erős
kapcsolat kialakítása. Erre azért van szükség, hogy a vásárlókkal létrejött hiva-
talos kapcsolatokkal is növeljük az ismételt siker lehetőségét. A gyakorlatban
ez általában úgy alakul, hogy a vásárló nem veszi meg a konkurencia termékeit
akkor sem, ha azok olcsóbbak. A méhész mindig álljon készen arra, hogy ismer-
tesse a terméket a vásárlóval, pl. milyen mézféleségek vannak, és melyiknek
milyen a kristályosodása. A méhész tudjon tanácsot adni a vásárló számára arról
is, hogy milyen formában és hogyan érdemes mézet vennie, és az a méz milyen
betegségre használható. Következésképpen szakértői tudással kell rendelkeznie,
hogy a vásárlókkal folytatott beszélgetés során meggyőzően tudjon válaszolni a
kérdésekre, és el tudja oszlatni a kétségeket.
Nem szabad elfelejteni, hogy a versenytársak is tudnak olyan terméket elő-
állítani és olyan szolgáltatást nyújtani, amely esetleg hatékonyabban elégíti ki a
vásárló igényeit. Elképzelhető, hogy több kedvező tulajdonságot tudnak felso-
rakoztatni a termék mellett, kedvezőbb árat alakítanak ki, illetve reklámjaik, hir-
detéseik is hatásosabbak. A legjobb védekezés a versenytársak visszaszorítására
a termékminőséget, árat és hirdetést illetően a verseny ismerete, követése (majd
a versenytársak lehagyása).
191
5.3. Termékmix-stratégiák
A legtöbb gyártó a termékek egész sorát kínálja. Azokat a termékeket, ame-
lyek hasonló igényeket elégítenek ki, helyettesítő (pót-) termékeknek nevezzük
(funkcionális helyettesítő). Azokat a termékeket, amelyeket egyidejűleg hasz-
nálnak vagy együtt árusítanak, és hasonló igényeket elégítenek ki, kiegészítő
termékeknek nevezzük.
Helyettesítő termékek stratégiája
A helyettesítő termékekre két fő stratégia létezik:
- termékcsalád fejlesztése,
- márka-/védjegystratégia.
A termékcsalád fejlesztésének egyik stratégiája egy új termék bevezetése, mi-
közben az előző név (védjegy) megmarad. A különböző mézféleségek teljes
körét lehet ajánlani. Erre a stratégiára példa lehet egy új tulajdonságokkal ren-
delkező termék bevezetése, mint pl. a krémméz. Ennek a megközelítésnek leg-
nagyobb előnye az, hogy a már létező termék pozíciója nem vitatott, így egy új
termék bevezetése és elfogadása is valószínűleg könnyebb.
A hátránya, hogy az új termék esetleg népszerűbb lesz az illető márkát ked-
velő vásárlók körében, és ez a régebbi termék eladását visszavetheti.
A termékcsalád fejlesztése azt is jelenti, hogy a termékek leggazdagabb vá-
lasztékát kínálják a méhészet potenciális vásárlói számára. A mézen kívül kí-
nálható lehetséges termékek például: méhpollen, méhpempő, propolisz, illetve
a méhviaszból készült gyertyák vagy fgurák. Olyan termékekben is lehet gon-
dolkodni, mint pl. a mézbor. Ahhoz, hogy egész évben képes legyen a termékeit
értékesíteni, a méhésznek olykor más méhészektől kell mézet vásárolnia. Ebben
az esetben azonban fokozott fgyelmet kell szentelnie a méz minőségének. Álta-
lánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a választék, annál jobb, és annál
többet tudunk eladni. A gazdagon díszített állvány vagy bolti díszítés szélesebb
fogyasztói csoportot vonz, akik általában vásárolnak is valamit. Megfgyelé-
sek szerint az aktív méhészeknek általában nincs gondjuk termékeik eladásával,
még nagy mennyiségben sem. Gyakran a csomagolás vagy a színes címke sem
fontos, mert a legfontosabb érv a termék mellett az, hogy a vevő személyesen
ismeri a méhészt, és meg van győződve a termékek kiváló minőségéről.
A márkák összekapcsolása: Egyes országokban a méhészeti termékek érté-
kesítése ugyanazon a néven (márkanév) történik. Ez a stratégia hasznos mind a
már meglévő termékek, mind az új termékek pozíciójának fenntartására.
A kiegészítő termékek stratégiája a vásárlók megtartására irányul. Ezeket a
stratégiákat akkor lehet alkalmazni, amikor egy már létező termék pozícióját
192
akarjuk fenntartani azzal a céllal, hogy új ügyfeleket szerezzünk egyéb áruk és
szolgáltatások számára.
Kiegészítő stratégiák:
- kiemelési stratégia,
- árukapcsolási stratégia.
A kiemelési stratégiában egy bizonyos terméket kiemelten támogatnak, és a ter-
mék árát is ennek megfelelően állítják be azzal a céllal, hogy a fogyasztók majd
a kiegészítő termékeket vagy szolgáltatásokat is megvásárolják ezzel egyidejű-
leg.
Az árukapcsolási stratégiában a termékek egy specifkus kombinációját alakít-
ják ki, amelyeket együtt forgalmaznak, jellemzően kedvezőbb áron, mintha a ter-
mékeket külön-külön vásárolná meg a fogyasztó. Ez a stratégia akkor ér el igazán
jó eredményt, amikor a vásárló az olcsóbb termékeket részesíti előnyben, és szük-
sége van rá. Mind az árukapcsolási, mind pedig a kiemelési stratégia hatásos lehet,
amikor a fogyasztó időt akar megtakarítani, és egy helyről vesz meg több mindent.
5.4. Versenystratégiák
5.4.1. A stratégiák csoportosítása dominanciatípusok szerint
Ezeket a stratégiákat akkor kell alkalmazni, amikor tudatosan vesszük fel a har-
cot a konkurenciával. Egy bizonyos fajta versenydominancia alapján differenci-
álhatóak azon a területen, ahol előnyt kívánunk szerezni:
- piacvezető, költségcsökkentő stratégia;
- piacvezető, megosztó stratégia;
- kiválasztott piaci szegmensekre fókuszáló stratégia.
Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a versenyelőny az alapja valamennyi verseny-
stratégiának.
5.4.2. A stratégiák csoportosítása piaci részvétel alapján
Négy ilyen stratégia van: piacvezető (40%), piackihívó (30%), piackövető
(20%), valamint a meghúzódó, a piaci réseket fgyelő (10%) stratégia.
- A piacvezető stratégia jellemzője a magas piaci részesedés, az árak diktálása,
illetve az alacsony termelési költségek. A piacvezető pozíció fenntartása igen
nagy erőfeszítést kíván.
- A piackihívó stratégia világos stratégiai célkitűzések megfogalmazásán ala-
pul, úgymint a piaci részesedés növelése, azon versenytársak azonosítása,
193
akiknek a gyengeségei ellen frontális támadást lehet indítani (minőségben,
árban stb.), illetve a verseny elkerülése.
- A piackövető stratégia tulajdonképpen a termékutánzó cégek stratégiája, ha
nincs verseny a vállalatok között. Ezt a stratégiát jól tolerálhatják a piacveze-
tők.
- A meghúzódó, piaci réseket kereső stratégia olyan piaci réseket keres, ame-
lyeket a piacvezetők szabadon hagytak, és így elkerülik az erősebb verseny-
társakkal való konfrontálódást. Ez a stratégia igen magas fokú specializációt
igényel, amely egyedi, meghatározott piacokra, vásárlói csoportokra, termé-
kekre irányul.
6. Marketing-mix
Minden vállalkozásban, minden országban, amely engedi a szabad versenyt,
fgyelmet kell fordítani a marketingstratégiára. Erre azért van szükség, mert a
piaci siker vagy kudarc a versenytársakkal való megmérettetés eredményétől
függ. A marketing-mix alapelemei az alábbiak: product (termék), price (ár),
promotion (ajánlás, hirdetés) és place (hely, értékesítés).
6.1. Termékstratégia
A terméknek több sajátossága is van, ezek:
- fzikai jellemzők,
- márkanév (védjegy),
- a termék és a gyártó arculata,
- a termékkel kapcsolatos szociális és kulturális társítások.
Mindezek a sajátosságok hatással vannak arra, hogy a vevő elfogadja a terméket.
Ez fontos, és befolyásolja majd a döntésüket, hogy megvegyék-e a terméket. A
termék három működési (funkcionális) szinten elemezhető. Az első szint az alap, a
második a valós termék, míg a harmadik szint a javított, továbbfejlesztett termék.
6.2. Árpolitika
Az árpolitika a marketing-mix másik fontos eleme. Egy bizonyos termék árának
képzésekor a következő szempontokat kell fgyelembe venni:
- Fedezzen minden költséget, ami ahhoz kell, hogy a termék a fogyasztóhoz
kerüljön (a gyártástól a fogyasztásig).
- Proftot biztosítson.
- Hozzávetőlegesen tükrözze a fogyasztónak a termék értékéről alkotott elkép-
zelését.
194
- Legyen kapcsolatban marketing-mix többi elemével is, mivel nem csak az
árpolitika az egyetlen módszer a többi termékkel való versenyben.
6.2.1. Árképzés
Az egyik legnehezebb döntés, amivel a méhész szembesül, az eladásra szánt
termékek árának meghatározása. A döntés meghozatala előtt tanácsos néhány
tényezőt fgyelembe venni:
- Mennyire ismert a termék a piacon?
- Milyen a termék pozíciója a piacon?
- A termék potenciális és valós versenytársai.
- Termelési költségek.
- Értékesítési csatornák.
A tényezők közül általában az egyik legfontosabb a versenytársak tevékenysé-
ge. Több tényező is befolyásolhatja a termékek árképzésének folyamatát. Ren-
des körülmények között, amikor erőteljes versenyhelyzet alakult ki, az áraknak
nagyon hasonlóknak, sőt inkább ugyanolyanoknak kell lenniük, mint a kon-
kurens termékeinek. A méhészek esetében pontosan ugyanez a helyzet. A piac
szabja meg az egyes termékek árát, ezért mindannyian nagyon hasonló árat kap-
nak feldolgozott készítményekért. Annak érdekében, hogy a mi termékünket
megkülönböztessük a versenytársak termékétől, bevezethetünk egy üzleti nevet
(márkanevet). Az a vállalkozó, aki a legjobb márkanévvel rendelkező termékkel
rendelkezik, átveheti a piacvezető szerepét. Ő fogja diktálni az árakat, amelyek-
hez azután a versenytársak alakíthatják saját áraikat.
6.2.2. Árstratégia
Az árak megállapításakor több különböző tényező is fontos szerepet játszik. Az
egyik ilyen alapvető tényező, hogy az árakat a termelési költségek függvényé-
ben kell beállítani. Úgy is lehet árat kalkulálni, hogy a versenytársak árait tart-
juk szem előtt. A harmadik megközelítés alapja az, hogy a keresletből indulunk
ki. Legelőször fel kell mérni a termék iránti igényeket különböző árak mellett,
és úgy állítani be az árat, hogy a kitűzött értékesítési célokat elérjük.
6.3. Promóciós (ajánlási, reklám-) stratégia
A promóció célja a potenciális vásárlók viselkedésének és beállítottságának be-
folyásolása. A promóció erősíti vagy megváltoztatja a már létező hozzáállást
vagy véleményt. A promóciónak erősítenie kell a vásárlók kedvező véleményét
a termékről, illetve a negatív hozzáállást meg kell változtatnia.
195
A promócióra több módszer is létezik. A legfontosabbak között szerepelnek az
alábbiak:
- egyedi értékesítés;
- hirdetés, reklám;
- elismertség, hírnév szerzése;
- előnyös vállalati arculat kialakítása (public relations).
6.4. Értékesítési stratégia
A marketing-mix utolsó aspektusa, amit fgyelembe kell venni, a hely, vagyis
az értékesítés. Ez az elem nagyon fontos a marketingstratégia kialakításának
szempontjából, mivel a terméknek jó időben és jó állapotban kell elérnie a cél-
piacra. Az értékesítéssel kapcsolatos döntések általában hosszú távra történnek,
és jelentős befolyásuk van a marketing-mix összes többi elemének működésé-
re. Az értékesítési stratégia kialakításakor a legfontosabb feladat az értékesítési
csatornák azonosítása, és a termék számára legmegfelelőbb piacok kiválasztása.
Szintén nagyon fontos tényező a szállítás kérdése, az, hogy milyen módon jut
el a termék a piacra. Azt is fontos eldöntenünk, hogy közvetítők, viszonteladók
szolgálatait igénybe kívánjuk-e venni, vagy saját magunk végezzük az értéke-
sítést.
Mindkét változatnak vannak előnyei és hátrányai egyaránt. Ezért annak el-
döntésére, hogy az adott termék értékesítésekor melyiket lenne célszerű alkal-
mazni, alaposan ki kell elemeznünk a termék egyedi jellemzőit. A méhészeti
termékek értékesítésének igen fontos eleme a hely megválasztása. Az üdülő-
helyek vagy forgalmasabb turistaútvonalak, turisztikai célpontok közelsége ál-
talában nagyobb vásárlóerőt biztosít. Lényeges, hogy a méhészet közel legyen
az értékesítőhelyhez. Ez az elrendezés a marketing-mix többi elemének jobb
kihasználását is elősegíti.
7. Marketingkezdeményezések a méhészetben
Az évek során különböző módon próbálták felkelteni a vásárlók érdeklődését
és szorosabbra fűzni velük a kapcsolatot. Az alábbiakban ezek közül mutatunk
be néhányat.
Nyílt nap
A nyílt nap szervezése költséges vállalkozás, azonban lehetővé teszi új vevők
megnyerését, illetve erősíti a kapcsolatot és bizalmat az állandó vevőkkel. A
rendezvény keretében a méhészetben várnak minden érdeklődőt, akikhez a
meghívókat személyesen, e-mailen, illetve újsághirdetés útján juttatják el.
196
Ez egy nagyon vonzó formája annak, hogy a vásárlók megismerjék a méhé-
szetet, a munka szervezését, a különféle méhkolóniák biológiáját, a mézfajtákat
stb. Érdemes úgynevezett tematikus „állomásokat” szervezni, ahol a látogatók
megbízható információt kaphatnak egy-egy adott témában. Mindezt össze lehet
kötni friss kenyéren tálalt saját termelésű méz kóstolásával, illetve kávé, tea,
ásványvíz vagy tej kínálásával.
A következő „állomások” kialakítását javasoljuk:
1. Kaptármegfgyelés és a méhcsaládok biológiájának áttekintése.
2. A „legszelídebb” méhcsalád bemutatása, a mézgyűjtés folyamata. Itt lehet be-
szélni a méhtartásról, a mézgyűjtési fázisokról, a méhpollen kialakulásáról stb.
3. Történeti sarok, néhány régi méhkaptárral. Itt be lehet mutatni a méhtartás
hagyományait, a méhtartási eszközök, kaptárok és egyéb berendezések fej-
lődésének történetét.
4. A műhely és az ott folyó munka végigkövetése munkafolyamatonként, egé-
szen addig, míg a méz az üvegbe kerül. Ez a téma különösen hasznos a
mézelőállítás jelenlegi higiéniai előírásai miatt. Az előadás alatt a méhész
folyamatos, kiemelt fgyelmet kap.
5. Filmvetítés a méhtartásról. Ha videó-lejátszás nem lehetséges, akkor látvá-
nyos, színes fotókból készült kiállítás szervezése.
6. Rövid, jól előkészített tájékoztató egy bizonyos témáról (ilyen lehet pl. a
méz, illetve a méhészeti készítmények gyógyhatásai, szerepük a betegségek
megelőzésében vagy a méhek szerepe a mezőgazdaságban stb.).
7. A méhkirálynő mesterséges megtermékenyítésének bemutatása. Egzotikus-
sága miatt ezt a témát a látogatók nagyon kedvelik.
Az érdekes témájú előadásokkal el lehet menni az óvodákba vagy iskolákba.
Szintén érdemes lehet a gyerekeket kivinni a méhészetbe az ott tartandó elő-
adásokra. Nincs annál jobb módszer, hogy megismertessük és megszerettessük
a fatalokkal a méhészkedést és a méhészeti termékeket, mint a közvetlen, hely-
színen történő bemutatás. Nem könnyű feladat kisgyerekek számára szervezni
tevékenységeket, de megéri a fáradságot. A gyerekek kedvéért, a gyerekek rá-
beszélésére is vehetnek a meglátogatott méhészetben termelt mézet vagy egyéb
méhészeti terméket a szülők.
Gyakori szokás karácsonyi, illetve újévi ajándékokat adni a vásárlónak. Azok a
vállalatok, melyek komolyan veszik vevőiket, különböző értékű ajándékokat adnak
nekik. Ennek a gesztusnak duplán pozitív jelentése van. Egyrészt ezzel könnyen
megszerezzük a vásárló elismerését. Az ajándék lehet pl. méhviaszból készült gyer-
tya vagy fgura, amit azok kapnak, akik a novembertől februárig tartó időszakban
mézet vásárolnak. De több más elképzelés is szóba jöhet. Sok függ a méhész egyéni
ötletességétől, eredetiségétől, és természetesen pénzügyi lehetőségeitől.
197
Üzleti terv
Az üzleti terv fogalma és fontossága
Az üzleti terv egy speciális terv. Ez a konkrét célok és a piaci végrehajtás meg-
fogalmazásának egyik formája, valamint a vállalkozások indításához szükséges
anyagi források előteremtésének bemutatása: pl. részvénykibocsátás, banki hitel
stb.
Az üzleti terv jó modell bármely egyéb terv kidolgozására, mert a célokat,
intézkedéseket, erőforrásokat, a stratégiát és a projekt eredményeit be kell mu-
tatnunk, hogy ezzel bizonyítsuk képességünket és vállalkozói készségünket, és
így építjük fel azt a bizalmat, amely szükséges a kölcsön megszerzéséhez, illet-
ve a tőke növeléséhez.
Az üzleti terv a menedzsment egyik modern technikája, előzetes feltétele a si-
kernek a piacon. A sikert nem lehet elérni a piac ismerete, valamint előrejelzés és
tervezés nélkül. Minden nagyobb projekthez szükséges egy üzleti terv készítése.
Ez egy belső használatra készülő terv, amely meghatározza a tervezett fel-
adatokat, intézkedéseket, módszereket és a végrehajtási stratégiát, a becsült
költségeket, a várható proftot.
Az üzleti tervben szükséges:
1. Eldönteni, hogy egy projektet megéri-e elindítani, érdemes-e időt, munkát
és tőkét fektetni bele.
2. Meggyőződni a projekt elkezdésének lehetőségeiről.
3. Felbecsülni a szükséges forrásokat és eszközöket, valamint megszerzésük-
nek módját.
4. Megvizsgálni a projekt előnyeit és lehetséges kockázatait.
5. Stratégiákat kidolgozni a megvalósításhoz.
6. Kijelölni a projektben résztvevők feladatait.
Az üzleti terv kialakítása a projekt jellegétől függ, és a céltól, amely azt szol-
gálja. Minden esetben a cél és a forma meg kell, hogy feleljen a tárgyilagosság
követelményeinek a fejlesztés, az árképzés, a várható kockázat és a várható pro-
ft tekintetében.
Az üzleti terv szerkezete
Íme néhány gyakorlati megfgyelés és egy üzletiterv-minta néhány olyan kér-
déssel együtt, amely megkönnyíti a tervezés folyamatát és a megfelelő döntések
meghozatalát a stratégiával és a hatékony gazdálkodással kapcsolatban.
198
Az üzleti terv készítésekor:
- meg kell határozni a feladatokat és a felelősöket;
- előzetes tervet kell készíteni;
- elő kell készíteni a terv következő részét, mely tartalmazza: a terv célját, a
gazdaság proflját és jellemzőit, piacelemzést, a személyzet képesítését, vala-
mint a pénzügyi helyzetet.
A tartalom alapvetően a következőképp alakulhat:
- Az üzleti terv fedőlapján fel kell tüntetni: a vállalat nevét, címét, logóját, a
tulajdonos nevét, címét és telefonszámát, az üzleti terv készítésének dátumát,
a készítő cég és személy nevét.
- A terv összefoglalóját, amelyből a jelenlegi terv készült. Egy előzetes meg-
valósíthatósági tanulmányt a részvétel tervéről és előnyeiről. Az üzleti terv
kialakításának kulcselemeit szintén tartalmaznia kell.
- A termék (termékek) jellemzőit.
- A vásárló jellemzői és a piacelemzés: a piac mérete, trendek és a fejlődés lehe-
tősége. A piac potenciális növekedése (ajánlatos, hogy az üzleti terv az elmúlt
három év elemzését és az elkövetkezendő öt év előrejelzését tartalmazza), a
vállalat pozíciója a piacon.
- Eladások, értékesítés: az értékesítés módja (direkt eladás, viszonteladók,
egyéb megoldások), a legfontosabb vásárlók, a termékvásárlás százalékos
megoszlása.
- Promóció: a promóció és a hirdetések módszerei és eszközei, éves szintű pro-
móciós kiadások, a termelés és eladás szezonalitása.
- Árak: árpolitika minden termékcsoportra, árérzékenység a költség változása-
inak függvényében, az eladási költségek a befolyt bevétel százalékos arányá-
ban kifejezve, a változók az eladás volumenének függvényében.
- Verseny (hány konkurens vállalat van): a legfontosabb versenytársak neve,
címe, eladásaik nagyságrendje, piaci részesedése, erősségek és gyengeségek a
versenyt illetően, a verseny jellege, arculat, elhelyezkedés, termék, szolgálta-
tások, árképzés, reklám, eladási módszerek.
- A projekt elhelyezkedése: hol helyezkedik el a projekt, a terület ökonómiai
bázisa, piactól való távolsága.
- Vezetési (menedzsment-) készségek: a tulajdonos életkora és végzettsége, a
tulajdonos pénzügyi helyzete, szakmai tapasztalata, menedzsmentstruktúra és
a kompetenciák megoszlása, szaktanácsadás igénybe vétele.
- A személyzet szakképzettsége, készségei, fzetése.
- Befektetések és hitelek: a szükséges befektetések tervezete, a befektetés ideje
és költsége, a befektetés megvalósításához szükséges hitel nagyságrendje.
199
- A projektfejlesztés menete: a célkitűzések listája felosztva kiemelt, rövid és
hosszú távú stratégiákra, célpiac, termékjellemzők, árak, reklám, értékesítés,
valamint a szükséges források és tényezők, amelyek a sikert befolyásolhatják.
- A pénzügyi terv a legbonyolultabb és egyben a legfontosabb fázisa a tervezési
folyamatnak. Általában a következő öt évre vetítve készítik. Az első lépés egy
havi vagy negyedéves elemzés.
Vagyonmérleg
Olyan kimutatás, amely egy adott időpontra vonatkozóan pénzértékben tartal-
mazza a szóban forgó gazdasági egység eszközeit.
Termelési költségkalkuláció
A siker egyik kulcsa a költségek struktúrájának és szintjének pontos ismerete.
Részletes számítások szükségesek valamennyi állandó és változó költséget il-
letően, valamint meg kell határozni a termelési volumen határpontját, ahol az
összes költség egyenlő a bevételekkel (jövedelmezőségi küszöb).
Eredmény-kimutatás
Megmutatja egy bizonyos időszak nyereségét és veszteségét. Az ebben foglalt
információ lehetővé teszi a befektetők, illetve hitelezők számára, hogy láthassák
a kockázatokat, és eldönthessék az elfogadható feltételeket, amelyek alapján
megállapodás (szerződés) jöhet létre. A bevételek és kiadások kimutatása a kö-
vetkezőképpen történik:
Termék és szolgáltatás értékesítéséből várható bevétel – a bevétel várható költ-
ségei (változó költségek + fx költségek) = a tevékenységből várható nyereség.
Rendkívüli nyereség, rendkívüli veszteség = bruttó nyereség – jövedelemadó =
nettó nyereség.
200
1. táblázat: Vagyonmérleg
Megnevezés Tőke Tartozások
EUR
Tőke
A. Befektetett tőke
1. Föld
2. Épületek
3. Gépek és berendezések
4. Járművek
B. Forgótőke
1. Készletek
2. Követelések
3. Pénzeszközök (készpénz, bankszámla)
C. Egyéb
Tőke összesen:
Tartozások
A. Saját tőke
B. Kötelezettségek
C. Tartozások
D. Nettó nyereség
E. Magántőke
Tartozások összesen:
201
Cash Flow-kimutatás: Készpénzbevételek és -kiadások
2. táblázat: Pénzügyi terv
Év, hónap I II III IV V
Nyitó egyenleg (készpénz), EUR
Készpénzes bevételek
Követelések
Saját tőkenövekedés
Személyes vagyontárgyak értékesítése
Beruházási hitelek
Működőtőke-hitel
Egyéb jövedelem
Összes bevétel
Összes bevétel (amortizáció nélkül)
Hiteltörlesztés
Kamattörlesztés
Beruházások
Adók és járulékok
Fizetett osztalék
Szabad felhasználású pénzforrás
Összes készpénzes kiadás
Pénztár adott év végi záróegyenlege
Pénztár halmozott év végi
záróegyenlege
202
A tervezett pénzforgalmi összefoglaló dinamikus képet ad a gazdaság bejövő
és kiáramló készpénzforgalmáról. A lista továbbá információt nyújt a kész-
pénzigényekről, a hitelfelvétel szükségességéről a folyó költségek fedezésé-
re, a rendelkezésre álló többlet készpénz visszafzetési kapacitásáról a későbbi
időszakokban. Szintén segítséget nyújt a rendelkezésre álló készpénz legjobb
felhasználásában és a befektetési döntésekre való felkészülésben. Meg kell je-
gyeznünk, hogy a havonkénti készpénz-bevételeknél és -kiadásoknál kizárólag
a készpénzben történő bevételeket és kifzetéseket kell fgyelembe venni. A
havi, negyedéves, illetve éves szintű pénzügy cash fow-kimutatás készítése-
kor feltétlenül szükséges az eladások volumenét meghatározni az elkövetkező
időszakra, ideértve a készpénz és a halasztott/késleltetett fzetés értékesítését.
Ugyanezt kell tenni a költségekre vonatkozóan is.
A hó végi készpénzegyenleg megmutatja azokat a készpénzforrásokat, ame-
lyekkel a következő hónapban rendelkezünk, illetve a becsült hiányt, amit majd
pótolni kell (külső fnanszírozással, pl. hitellel), hogy a hónap során fellépő
készpénzigényeket kielégítsük. A hó végi egyenleg az az összeg, amely a követ-
kező havi elszámolásunk nyitó összege. Hónapról hónapra átvisszük az egyen-
leget, és így megkapjuk az összes készpénzforrás egyenlegét, az úgynevezett
kumulatív (halmozott) készpénzáramlást.
A befektetés hatékonyságának értékelése
A befektetés bizonyos áruk vásárlása, úgymint gépek és berendezések, épületek,
föld vagy egy egész vállalat. Ez a folyamat az ökonómián alapul. Vásárolunk,
tőkét kötünk le annak reményében, hogy a jövőben nemcsak hogy megtérül a
befektetett pénz, de pluszt (nyereséget) is elérhetünk. A jövőbeni haszon meg-
haladja a kezdeti tőkebefektetés mértékét.
A befektetés hatékonysági elemzésének a következő kérdésre kell választ
találnia. A jövőbeni várható haszon nagyobb-e, mint a befektetett tőke összege?
Az értékelés legelterjedtebb módszerei az alábbiak:
- NPV (Net Present Value) – nettó jelenérték;
- BCR (Beneft-Cost Ratio) – haszon-költség arány;
- IRR (Internal Rate of Return) – belső megtérülési ráta.
A) Nettó jelenérték
Az alkalmazott képlet:
203
Ahol:
- t – az adott pénzmozgás időpontja (pl: 3 akkor, ha a harmadik évben);
- n – a teljes időtáv hossza;
- r – kamatláb;
- C
t
– nettó pénzmozgás (a pénz összege) a t időpontban;
- C
0
– az a pénzösszeg, melyet a 0 időpontban fektettünk be (t = 0).
Egymástól független beruházási igények esetén:
- ha NPV > 0, akkor megvalósítható a beruházás;
- ha NPV < 0, akkor nem javasolt a megvalósítás, mert vagyonvesztéssel jár;
- ha NPV = 0, akkor a ráfordítások egyszer térülnek meg a beruházás hozamai-
ból.
Ha az NPV pozitív, az azt jelenti, hogy a jövőbeni diszkontnyereség magasabb,
mint az induló tőke nagysága, tehát a beruházásnak van értelme, a befektetést
érdemes megvalósítani. Ha az NPV negatív, a projektet el kell utasítani. Ha két
projekt összehasonlításáról van szó, azt kell választani, amelyiknek magasabb
a nettó jelenértéke.
B) Haszon-költség arány
Ugyanolyan feltételeken alapul, mint a nettó jelenérték-módszer. A nyereség és
a kezdő befektetés összefüggéseit határozza meg. Ha a diszkontráta (tőkekölt-
ség) nagyobb, mint az induló tőke, az arány B / C > 1, akkor a beruházásnak van
értelme, ha az arány B / C < 1, akkor a beruházást nem érdemes megvalósítani.
C) Belső megtérülési ráta
A belső megtérülési ráta az a diszkontráta, amelynél a nettó jelenérték nulla és
a B / C = 1. Ilyen diszkontrátával (tőkeköltség) kell fzetni a vállalt időtartamon
keresztül. A kamat és a belső megtérülési ráta összehasonlítása mutatja, hogy
érdemes-e megvalósítani a befektetést. Ha a belső megtérülési ráta nagyobb,
mint a tőkeköltség (kamat, amit fzetnünk kell), a beruházásnak van értelme.
8. Költséggazdálkodás a méhészetben
A méhészkedés olyan mezőgazdasági tevékenység, amelyet általában egyedül
végeznek. A méhésznek egy kis vállalkozása, vagy egy nagyobb vállalata van,
ahol méhészeti termékeket állít elő. Az üzlet célja, hogy pénzügyi bevételt érjen
el a piacon azáltal, hogy minden célzott vásárlónak terméket, illetve szolgál-
tatást nyújt. A jelenlegi vállalkozások általában mind a hazai, mind a külföldi
204
piacon versenyben vannak. A verseny elsődleges feltétele hatékonyan és hatá-
sosan teljesíteni olyan alapfeltételeket, mint a kiváló minőség, alacsony árak és
a gyorsaság, mert ezek biztosíthatják a versenyképességet. Mindezek teljesíté-
se gazdálkodási tevékenységek segítségével lehetséges, amelyek a termeléshez
szükségesek, valamint a szolgáltatás hatékonyabbá és hathatósabbá tételével. A
gazdálkodási tevékenységek sajátossága, hogy mérhetőek.
A költséggazdálkodás lehetővé teszi a tevékenységek mérését, és a tevé-
kenységek eredményességéhez szükséges információt biztosít a vezető számá-
ra. A költségek, illetve a tevékenységek és források teljesítményének mérésével
a vállalkozások javíthatják a vásárlónak nyújtott minőséget, és ez által az elért
proftot is. Ha egy vállalkozás költséghatékonyabban tudja végezni tevékeny-
ségét, mint a versenytársak, akkor versenyelőnyhöz jut. A költséggazdálkodás
meghatározza a költségek (kiadások) és bevételek közötti valós összefüggése-
ket, felfedhet burkolt (rejtett) költségeket és proftot is a vásárlóknak biztosított
termékekben és szolgáltatásokban. Tehát a költséggazdálkodás az üzleti vállal-
kozás fontos döntéshozatali eszközévé válik.
8.1. Költséggazdálkodás
A költséggazdálkodáshoz kapcsolódó témában a költséggazdálkodás közvetlen
meghatározása helyett célokat és feladatokat adunk meg, és megmagyarázzuk,
hogy ezek miért szükségesek. A költséggazdálkodás lehetővé teszi egy vállalko-
zás teljesítményének mérését a minőség, a rugalmasság, a szolgáltatás, az idő-
zítés és a költséghatékonyság tekintetében a pénzügyi, valamint nem pénzügyi
mutatók kombinálásával. Ebben az összefüggésben a költséggazdálkodás olyan
rendszer, amelynek célja, hogy tájékoztatást nyújtson a vállalkozások számára,
és segítsen az erőforrások hatékony és nyereséges felhasználásában, hogy olyan
terméket és szolgáltatást tudjanak nyújtani, amelyek versenyképesek a piacon
a költségek, a minőség, a funkcionalitás és időzítés tekintetében. Azonosítja a
termelés során felhasznált források költségét, meghatározza az elvégzett tevé-
kenységek hatékonyságát és eredményességét, valamint azonosítja és értékeli
az új tevékenységeket, amelyek a jövőben javíthatják a cég teljesítményét.
A költséggazdálkodás annak megismerésével kezdődik, hogy milyen ese-
mények következtében keletkezik kiadás. Ez a tudás az előfeltétele a költségek
teljes megértésének. A költséggazdálkodás költséginformációkat használ fel, és
meghatározza, hogy mennyire hatékonyan fogyasztja egy vállalkozás a forrá-
sokat az olyan termékek, illetve szolgáltatások előállításához, amelyek értéket
képviselnek a vásárló számára. Ezért a költséggazdálkodás flozófája megfelelő
keretet biztosít okok (tevékenységek) és hatások (költségek) azonosításához.
Az alábbi, költséggazdálkodáson alapuló, megközelítéseket (igényeik szerint)
alkalmazzák a vállalkozások.
205
Költség-behatárolás
A költség-behatárolás a fx költségek és a változó fajlagos költségek fedezésére
vagy azok emelkedésének jövőbeni elkerülésére irányul. Ez a megoldás a vállal-
kozás tevékenységének azonos termelékenysége és azonos hatékonysága mel-
lett értendő. Az üzletre vonatkozóan jól kell ismerni a költségek természetét és
keletkezésük okát annak érdekében, hogy a várt hasznot elérjük. A fx költségek
azok a költségek, amelyek összességében nem változnak, még akkor sem, ha a
tevékenységi kapacitásban változás következik be. Ezek a költségek az összes
termék részét képezik, így a tevékenység bármilyen arányú csökkentése növeli
az egy egységre jutó költség összegét. Ezért tehát a vállalkozás vezetésének
fgyelembe kell vennie az ilyen költségek struktúráját a döntéshozatalnál. Az
állandó költségeket növelő okok lehetnek az olyan tevékenységek, amelyeket
nem kellő hatékonysággal végeznek: a nem szakszerűen és hatékonyan felhasz-
nált források, az alacsony termelési kapacitás, a kis piaci részesedés, amely nem
képes kihasználni a méretgazdaságosságot, illetve olyan termék vagy szolgálta-
tás előállítása, amely hozzáadott értéket nem teremt, és nem elégíti ki a vásárlók
igényeit, illetve nem a kívánt minőségben elégíti ki azt. A vállalkozás vezetői
elkerülhetik ezeket a költségeket, ha korrekt információra irányuló döntéseket
hoznak, amelyeket a költséggazdálkodási rendszerben tudnak megszerezni.
A változó költségek olyan költségek, amelyek nem változnak egy egységre
vetítve, de összességében igen, bár a tevékenység volumene változhat. Ezek a
költségek a tevékenységek költségei, amelyek a termék előállításakor keletkez-
nek. Ezért e tevékenységek azonos, hatékony szintű teljesítése, és a források fel-
használása a tevékenységek elvégzésére ugyanazon a hatékony szinten és terme-
lékenységgel biztosítani fogja, hogy fedezze a költségeket ugyanazon a szinten.
Költségelkerülés
A költségelkerülés az olyan tevékenységek beszüntetését jelenti, amelyek a költ-
ség-haszon elemzés alapján nem bizonyulnak nyereségesnek, ezért nem alkalmaz-
hatóak a továbbiakban. Ennek a megközelítésnek a lényege tehát az, hogy a hozzá-
adott értéket nem teremtő tevékenységeket kivonjuk a termelésből, illetve azokat,
amelyek hozzáadott értéket teremtenek, költséghatékonyabb módon végezzük.
Ezért a vállalatvezetőknek osztályoznia kell a tevékenységeket aszerint,
hogy termelnek-e hozzáadott értéket vagy sem, mindezt először a tevékenysé-
gek meghatározásával. Szintén elengedhetetlen, hogy olyan módszereket talál-
janak és alkalmazzanak, amelyeknek segítségével csökkenthető vagy esetleg ki
is zárható a hozzáadott értéket nem teremtő tevékenység, illetve megtalálható
az a módszer, hogy költséghatékony legyen a tevékenység, és a későbbiekben
hozzáadott értéket állítson elő.
206
Költségcsökkentés
A költségcsökkentés a termeléssel kapcsolatos olyan állandó és változó költ-
ségek csökkentését helyezi középpontba, amelyek elengedhetetlenül szüksége-
sek a vállalkozás adott időszakában. Ennek lényege tehát, hogy csökkentsük
a költségeket minden tevékenységnél, amelyek a vállalkozás számára jelenleg
feltétlenül szükségesek. Mindez lehetséges, amennyiben a vállalkozás vezetői
a tevékenységek elvégzéséhez szükséges forrásokat hatékony és produktív mó-
don tudják felhasználni.
8.2. Költségek és költséggazdálkodás a méhészetben
A méhészet igen sokszínű vállalkozás. A költséggazdálkodás leginkább és leg-
közvetlenebbül az ipari ágazatokra vonatkozik. Az iparból átvett tapasztalatok
egy az egyben nem mindig alkalmazhatók a méhészetben. Ennek ellenére el-
mondhatjuk, hogy a költséggazdálkodást mindenütt meg lehet valósítani, így a
méhészetekben is. A méhészeknek előnyös lehet, sőt manapság már szükséges,
a költséggazdálkodásban szerzett gyakorlat.
Költségek és költségtípusok
A költség egy termék előállításához vagy egy szolgáltatás biztosításához fel-
használt pénzforrás mérőeszköze. Egy méhésznek is, mint minden vállalkozás-
nak, kell költséget számítania: teljes vagy fajlagos költséget.
- A teljes költség jelenti egy termék, munkaterület vagy tevékenység által fel-
használt összes forrást. A teljes költséget költségkategóriák (pl. munkaerő-,
anyag- vagy eszközköltség), illetve működési területek (pl. gyártás, értékesí-
tés, menedzsment) szerint lehet csoportosítani.
- A fajlagos költség (egységár) a mértékegysége az egy termékre vagy szolgál-
tatásra jutó költségnek. A fajlagos költség egyszerűen az átlagköltség, aminek
összege: a teljes költség elosztva a teljes mennyiséggel. A mértékegység igen
fontos, mert érdemi módon kell meghatároznia egy vállalkozás kibocsátását
(output), például egységnyi termék, egységnyi méhkaptár, egységnyi méz
vagy méhtermék. A fajlagos költség hasznos a termelékenység mérésére, illet-
ve a jelentős költségtrendek alakulásának felderítésére.
A költségeket annak alapján kell besorolni, hogy milyen célból használják majd
fel őket, ami a döntéshozatal miatt fontos. A különböző költségeknek különböző
céljuk van. A besorolt és egy bizonyos célhoz beállított költségek lehet, hogy
nem felelnek meg a másikra. Az alábbiakban a költségek besorolásával foglal-
kozunk, ami hasznos és érvényes lesz a méhészek számára is.
207
- Fix és változó költségek: A költségeknek ebben a besorolásában a költség és
az árucikk kapcsolatát határozzuk meg, valamint azt, hogy hogyan reagál a
mennyiség, illetve a felhasználás mértékének változásaira. A költség tárgya
az adott árucikk, amelyet mérünk, a tevékenységi szintek a mennyiség, illet-
ve felhasználás mértékegységei, amelyek a költség tárgyának függvényében
változnak. A költségeket annak alapján csoportosíthatjuk fx költségekre és
változó költségekre, hogy hogyan viselkednek a mennyiségi, illetve felhasz-
nálási mértékének változása esetén. Tehát a költségbesorolás fontos eszköze a
döntéshozatalnak.
- A fx költségek állandó értékek, nem változnak a mennyiség, illetve a tevé-
kenységi szintek változásakor: pl. épületek, gépek, berendezések értékcsök-
kenése, adók, bérleti díj, adminisztrációs kiadások. A fx költségek csak rövid
távra értendőek, egy olyan rövid időtartamra, amely alatt az elérhető források
mennyisége nem változtatható. Minden költség hosszú távon változó költség-
gé alakul. Azonban a fx költségek egységnyi alapon változnak.
- A változó költségek arányosan változnak a tevékenységi szintek növekedé-
sével, illetve csökkenésével. A változó költségek közvetlenül az eladási vagy
termelési nagyságrend változásaival vagy a termelés egyéb értékmérőivel vál-
toznak, azonban megmaradnak egységnyi alapon.
- Előfordulhatnak még majdnem állandó költségek, amelyeknek fx és változó
komponense is van. Erre példa a fenntartási és javítási költség. A költségeket
előfordulásuk szerinti működési területek alapján is csoportosíthatjuk (pl. admi-
nisztratív, marketing, értékesítési, kutatási és fejlesztési, valamint előállítási).
- A termelési költségek azok a kiadások, amelyek egy termék előállításához
szükségesek. A termelési költségek három fő elemből tevődnek össze: köz-
vetlen munkaerőköltség, közvetlen anyag- és rezsiköltség.
- A közvetlen anyagköltség magában foglalja az összes nyersanyagot, amelyet
az elkészült végtermék gyártásához felhasználtak.
- A közvetlen munkaerőköltség tartalmazza az összes munkaerőköltséget, amely
a termék előállítására fordított idő alatt keletkezett.
- A rezsiköltséghez sorolható minden olyan egyéb termelési költség, amely nem
tartozik a közvetlen anyagköltséghez, illetve a közvetlen munkaerőköltséghez
sem. Pl. közvetett anyag- és munkaerőköltség, értékcsökkenés, közüzemi díjak
(villany, gáz, víz, üzemanyag, telefon), bérleti díjak és karbantartás. A rezsikölt-
ség általában olyan termelési egységben keletkezik, ahol nem csak egy terméket
vagy termékcsaládot gyártanak. Ezért a rezsiköltséget szisztematikusan és gon-
dosan kell hozzárendelni egy-egy termékhez. Ezt nevezik rezsiköltség hozzáren-
delésnek.
208
Termék-árkalkuláció méhészek számára
Az árkalkuláció nem egyszerű, és sokszor nem is egyértelmű feladat. Több ter-
méket is elő lehet állítani a méhészeti tevékenység során, pl. mézet, méhviaszt,
pollent, méhpempőt, propoliszt és méhmérget. A méhészek számára is azokat az
általános árkalkulációs irányelveket javasoljuk, amelyeket bármely egyéb vál-
lalkozásban vagy iparágban is alkalmazhatók. Ennek eredményeként pontosabb
információk állnak majd a vállalkozás vezetőinek rendelkezésére a döntéshoza-
talkor.
1. lépés: Határozzuk meg az árucikket, aminek a költségét meg
akarjuk állapítani
Árucikk tulajdonképpen bármi lehet egy vállalkozásban, pl. egy termék (méz)
vagy egy üzleti folyamat. Az árucikk (költségobjektum) világos meghatározása
adja meg a költségszámítási gyakorlat hatáskörét. A rendelkezésre álló infor-
mációk köre fogja meghatározni a szervezeti erőforrásokat, amelyek a kívánt
költség fejlesztéséhez szükségesek.
2. lépés: A költségszámítás gyakorlati céljának megértése
Egy vállalkozás különféle költségeket különféle célokra használ, például a ter-
mékjövedelmezőség és költség meghatározására, döntéshozatalra, kapacitás-ki-
használásra.
3. lépés: A költségalap meghatározása
A költségek becslése a tényleges vagy tervezett költségek alapján történhet. A
tényleges költségek a korábbi adatok alapján azt mutatják, hogy mi történt a
múltban, ezért pontosabban ábrázolják az üzlet alakulását. A tervezett költségek
a korábbi adatok alapján becsült jövőbeni költségek, ipari előrejelzések. A ter-
vezett költségeket költségvetések, a tőke-befektetési elemzés és más kulcsfon-
tosságú vezetői döntés előkészítéséhez használják.
4. lépés: A főbb költség-összetevők megállapítása
A fentiek szerint valamennyi költségelemzésben három összetevő szerepel:
munkaerő, közvetlen munkaerőköltség, közvetlen anyagköltség és rezsi.
5. lépés: Költségek kiszámítása.
A 2-4. lépésben megszerzett információk alapján kiszámítható a termelési költ-
ség. Valamennyi kulcskomponens egyedi költségét ki kell számolni, majd eze-
ket a költségeket összegezni, ekkor kapjuk meg a termék teljes költségét.
209
Költség-mennyiség-haszon elemzés a méhészetben
A méhészek könnyebben tudnak döntést hozni több tervezési kérdésben is,
amennyiben tanulmányozzák a költségek, az eladások és a nettó jövedelem köz-
ti összefüggéseket. A költség-mennyiség-haszon (Cost-Volume-Proft = CVP)
elemzés a tervezési döntéshozatal eszköze. Azt vizsgálja, hogy a változó költsé-
gek, a fx költségek, az árak, a mennyiség és a termékmix hogyan hatnak a proft
alakulására. A fedezeti pont elemzése és a CVP-analízis meghatározza a fedeze-
ti eladásokat. A fedezeti pont az a pont, ahol a bevételek és kiadások pontosan
megegyeznek. Ez az elemzés hasznos lehet a méhészek számára, mert ennek
segítségével ki tudják majd számítani, hogy milyen nagyságrendű értékesítés
szükséges a nullszaldó, illetve a megcélzott jövedelem eléréséhez.
A fedezeti pont az árbevétel szintjét mutatja, amely megegyezik az összes
változó és fx költséggel egy adott kibocsátási mennyiségre, egy bizonyos kapa-
citás használat arányában. A fedezeti pontot egységre, illetve mennyiségre lehet
számítani.
Egységnyi fedezeti pont = Fix költségek / (eladási egységár – változó fajlagos
költség)
Mennyiségi = Fix költségek / [(eladási egységár – változó fajlagos költség) /
eladási egységár]
vagy:
Mennyiségi = Fix költségek / [(összes eladás – összes változó költség) / összes
eladás]
Amennyiben a méhész egy megcélzott bevétel elérésével kalkulál, annak össze-
ge hozzáadódik a fx költségekhez.
Példa:
- Egy kg méz ára: 25 (TRL)
- A változó fajlagos költség: 10
- Az összes fx költség: 5000
Egységnyi fedezeti pont: 5000 / (25 – 10) = 333,33 kg méz
vagy:
Mennyiségi fedezeti pont: 5000 / [(25 – 10) / 25] = 8333
210
211
XIV. Hasznos tapasztalatok a méhészetben
1. Ki a méhész, és mi a szerepe?
A méhészkedés lehet hobbi, melléktevékenység vagy főfoglalkozás. Hobbiként
milliók űzik világszerte. A méhészkedés nem túlzottan költségigényes hobbi, ami-
nek édes haszna van minden évben. Mielőtt valaki méhészkedésre kötelezné el ma-
gát, két szempontot mindenképpen vegyen fgyelembe: a méhcsípést és a hátfájdal-
makat. Ha valaki méheket tart, egészen bizonyos, hogy valamikor majd meg fogják
csípni a méhek őt is, és valószínűleg a családtagjait is. A méhcsípés a legtöbb ember
számára fájdalmas, és egy rövid ideig még utána is kellemetlen érzés.
Egyesek számára (hozzávetőleg a népesség 0,4 százaléka) akár halálos is lehet
a méhcsípés a hirtelen és heves allergiás reakciók következtében. Gyakran látsza-
nak annak az előjelei, ha valaki kezd allergiás lenni a méhcsípésre, de olykor a
probléma váratlanul jelentkezik (a csípés helyének dagadása normális jelenség, de
a csípéstől távolabbi testtájakon való viszketés, valamint a fulladás abnormális tü-
net, amelyre oda kell fgyelni.) Azt is megfgyelték, hogy a reumában, ízületi gyul-
ladásban szenvedők fájdalmát enyhíti, állapotukat javítja a rendszeres méhcsípés.
A méhtartáshoz nem kell nagy fzikai erővel rendelkezni, de jó, ha van va-
laki, aki segít a nehezebb emeléseknél. Amennyiben a csípések nem okoznak
gondot, és az emelés, cipekedés is megoldható, akkor mindenképpen érdemes
belevágni a méhészkedésbe.
A szükséges tudás megszerzése
Az olvasás igen hasznos módja a méhészkedés elsajátításának. Azonban nincs
olyan írott anyag, amely felkészíthetné az embert arra az élményre, amikor elő-
ször nyit ki egy kaptárt, és ott találja magát testközelben azzal a sok kis rovarral.
Ha lehetséges, vegyük fel a kapcsolatot egy gyakorlott méhésszel, és ajánljuk
fel ingyenes segítségünket cserébe azért, hogy elkísérhetjük őt megnézni, mit
és hogyan kell tenni a kaptárokkal. Tanuljuk meg a helyes kaptárnyitást és azt,
hogy hogyan kell kivenni a kereteket. Ismerjük meg, mi a különbség a királynő,
a dolgozók és a herék között. Figyeljük meg közelről a költést, a különbséget az
utódnevelő és a mézet tartalmazó lépek között, továbbá azt, hogy a méz, ellen-
tétben a pollennel, csillog a cellácskákban.
A méhészkedés az emberi tevékenység része már évezredek óta. Az alábbi-
akban leírtakat azért tesszük közzé, hogy felkeltsük a biogazdálkodással, öko-
lógiai mezőgazdasági termeléssel foglalkozó fatal hallgatók kíváncsiságát, és
azért, hogy jobban megértsék, miért is nyűgözi le ez a tevékenység az embere-
ket mindenütt a világon mind a mai napig.
212
Személyes jellemzők
A méhésznek az alábbi tulajdonságokkal kell rendelkeznie:
- érdeklődés a méhészkedés iránt;
- jó koordinációs készség és kézügyesség;
- egy kis szabadidő, sok türelem és csend;
- jó megfgyelőképesség;
- jól bírja a méhcsípést, és nem allergiás rá;
- jó fzikai kondíció;
- felelősségteljes hozzáállás a méhek és berendezések kezelésekor;
- képesség az önálló, de a másokkal együtt történő munkavégzésre is;
- rugalmasság és alkalmazkodóképesség.
A méhészek számára elengedhetetlen:
- A méhek éves ciklusának, szokásainak, biológiájának és viselkedésének ala-
pos ismerete.
- Jól tudjon bánni a méhekkel, tudja, hogy mikor és hogyan közeledhet hozzá-
juk.
- Ismerje a különböző növénytípusokat és azok életciklusát, hogyan és mikor
termelnek nektárt.
- Ismerje és tudja kezelni a különféle betegségeket, parazitákat, ragadozókat,
amelyek veszélyesek a méhekre.
- Tudja, hogy hogyan kell kinyerni a mézet, illetve egyéb méhészeti terméke-
ket: pl. pollen, méhpempő, propolisz, és meg tudja állapítani azok minőségét.
- Jártasság az asztalos szakma területén, hogy a kaptárokat meg tudja építeni,
illetve tudja javítani.
- A növényvédő szerek, antibiotikumok és egyéb vegyi anyagok helyes haszná-
latának ismerete.
- A méhészkedés egészét illető témák és trendek nyomon követése.
- A vonatkozó törvények, jogszabályok ismerete (méhek, méhtartás, méz, szál-
lítás, egészségügy, biztonság), valamint az élelmiszer-biztonsági és munka-
ügyi jogi háttér ismerete.
- Marketing módszerek ismerete.
- A pénzügyi és termelési nyilvántartás vezetése.
1. megjegyzés
Ha valaki fejvesztve menekül, amikor meglát egy rovart, akkor a méhészkedés nem
neki való. De ha szereti az állatokat, a természetet, szeret a szabadban lenni, és ha
kíváncsi, hogy hogyan kommunikálnak az élőlények, hogyan alakítják a környeze-
tet, akkor biztosan rabul ejtik a méhek. Ha tetszik a kisvállalkozás ötlete, ha ösztön-
zi a kilátás, hogy saját, természetes mézet szüretelhet, akkor boldogan lesz méhész.
213
2. megjegyzés
A méhészkedés nem munkaigényes. Természetesen a hétvége egy része azzal
fog telni, hogy a berendezéseket összerakja az ember. Azonban az idő, amit
feltétlenül a méhekkel kell tölteni, meglepően csekély. Az első évet követően
évente ötször-nyolcszor kell a kaptárokhoz ellátogatni. Ehhez hozzájön még a
mézpörgetéssel, a berendezések javítgatásával és a télire való eltevéssel töltött
idő, és így jön ki kb. 35-40 hobbinak szentelt óra (illetve ennél több, ha vállal-
kozásként űzzük a méhészkedést).
3. megjegyzés
Amint ebből a bevezető méhésztanfolyamból is kiderül, fontos tudni, hogy mi
folyik a kaptárainkban. Ezért feltétlenül szükséges időt szakítani a méhek és a
kaptárok nyugodt megfgyelésére, anélkül, hogy a méhek napi tevékenységét
megzavarnánk.
4. megjegyzés
Minden méhcsípés fáj egy kicsit, de nem tart sokáig. Természetes kísérőjelen-
sége a csípés körüli duzzanat, a pirosság és a viszketés. Ezek teljesen normális
(nem allergiás) reakciók. Néhányan egy kicsit allergiásak a méhcsípésre, az ő
esetükben a duzzanat és a kellemetlen tünetek komolyabbak. A legsúlyosabb,
életveszélyt jelentő reakciók a népességnek kevesebb, mint egy százalékánál
jelentkeznek. Ha bizonytalanok vagyunk, keressünk fel egy allergológust, aki
meg tudja állapítani, hogy vajon a nagyon kevesek közé tartozunk-e, akiknek
tartózkodniuk kell a méhcsípéstől.
5. megjegyzés
A méhekkel kapcsolatos munkálatok nagy részét a méhész jórészt saját maga
végzi, és csak ritkán igényli mások segítségét. Ha nagyon sok kaptára van, ak-
kor a pörgetésnél lesz szüksége segítségre, illetve a méhrajok befogásához, a
kaptárok mozgatásához és hasonló feladatokhoz.
6. megjegyzés
Bár minden tankönyv, még ez a könyv is, egy sor eseményt és tevékenységet
mint évente ismétlődő rutint állít be, a méhésznek soha nincs két egyforma éve.
Mindig lesznek új dolgok, váratlan jó vagy rossz események, amelyek megle-
petést okozhatnak. A méhész mindig legyen képes elfogadni és alkalmazkodni,
sőt még értékelni és nagyra becsülni is, hogy része lehet a természet előre látha-
tatlan folyamatainak.
214
2. Esettanulmányok a projekt partnerországaiból
2.1. (Regionális) méztermelés Magyarországon
Hódmezővásárhely már a történelem előtti időkben lakott terület volt. Egy közel
6000 éves régészeti leletet találtak a város határában. Az akkori őslakosok ha-
lászattal, kereskedelemmel, földműveléssel és állattartással foglalkoztak. A 15.
század végére a település egy nagy területen fekvő, tipikus kereskedő várossá
fejlődött. Hódmezővásárhely a középkortól kezdve a református egyházközös-
séghez tartozott, a római katolikus vallás a XX. század második felétől kezdett
újból erősödni a városban. A földművelés és az állattartás mellett több gazda is
tartott méheket a XVIII. századtól fogva. A méhészkedés tükrözi a legjobban
a tájgazdálkodás legfőbb alapelvét: minél többet teszünk a természetért, annál
többet tudunk kinyerni belőle. A méhek beporozzák a növényeket, mézet ter-
melnek és egyéb, az emberek számára is egészséges termékeket, mint pl. pollen,
propolisz, méhviasz és méhpempő. A növények méhek általi beporzása 30-szor,
50-szer nagyobb hasznot hoz a mezőgazdaságnak, mint a méztermelés.
A legelterjedtebb méh Magyarországon a mézelő méh (Apis mellifera).
Tavasztól őszig gyűjtik a méhek a pollent és a nektárt, amelyet azután méz-
zé alakítanak át. A méhek nem alszanak téli álmot, a tartalékmézet használják
fel a túlélésre télen. A méhész feladata, hogy kaptárokat alakítson ki, ahova
a méhcsaládok beköltöznek, védje a méhek egészségét, megfelelő feltételeket
biztosítson számukra, és szüretelje le a többletmézet. Ha jó minőségű legelőre
kerülnek, akkor a méhek 30-60% méztöbbletet is képesek termelni.
A méhlegelők olyan növényekben bővelkedő területek, ahol a méhek nektárt
és pollent tudnak gyűjteni. Magyarországon a legjobb ilyen legelők az akácosok
és a hársfaerdők. Ezen kívül vannak még repce-, napraforgó-, facélia-, lóhere-,
vaddohány és orvosisomkóró- (Melilotus offcinalis) méhlegelők. A magyar mé-
hészek leginkább akácmézet és vegyes virágmézet termelnek. A méhészkedés
igen jó jövedelemhez juttathatja a kisgazdaságokat, és emellett ökológiai elő-
nyei is jelentősek.
A méhészkedés ökonómiai értelemben kétféle – közvetlen és közvetett –
hasznot hoz. A közvetlen haszon a méz és az egyéb méhészeti termékek, míg a
közvetett haszon az ökológiai környezet gazdagítása és működésének javítása.
8-20% növekedés várható az almát, sárgabarackot és őszibarackot termelő gyü-
mölcsösökben, ahol méhek dolgoznak. A napraforgót bogarak porozzák be. Ha
méhek végzik a beporzást, 35-50%-os termésnövekedés várható. A repce ese-
tében ez a növekedés 15-20% lehet. A bioméhészkedésben a két legfontosabb
alapelv: a méhekkel való körültekintő bánásmód és a vegyszermentes méhter-
mékek előállítása.
215
A bioméhészet sokkal költségesebb a hagyományos méhészkedésnél, és sok-
kal több törődést igényel.
Mézhozamok:
- akác 800-850 kg/ha
- facélia (mézontó-fű) 250-300 kg/ha
- hárs 560-1200 kg/ha
- napraforgó 80-100 kg/ha
- repce 50-60 kg/ha
Magyarország a megtermelt méz 85-90%-át exportálja. A magyar méz legna-
gyobb felvásárlója az Európai Unió, legfőképpen Németország, Franciaország
és Olaszország. Magyarországon a legfontosabb méz az akácméz, ebből termel
az ország legtöbbet. Az egy főre jutó mézfogyasztás átlagosan évi 0,5 kg.
2.1.1. „Héjja-ökofarm” (biogazdaság)
A Héjja-farm családi vállalkozás Magyarországon, Hódmezővásárhelyen. A
családi gazdaság két szomszédos tanyából és az azt körülvevő 20 ha földterület-
ből áll. A teljes területen ökológiai gazdálkodást folyik. A tanyában konyhakerti
zöldséget, gyümölcsöt termelnek, és az őshonos állatok helye is ott van. A külső
területeken szántóföldi növénytermeléssel foglalkoznak. A gazdaság látogatható
gyakorló gazdák, oktatási intézmények tanulói (környezetismeret-, biológiaóra
keretén belül, osztálykirándulások alkalmával) és egyéni érdeklődők számára
is. Az elmúlt évektől kezdve egyre bővülő létszámú látogató tekinti meg a gaz-
daságot, melynek népszerűségét jelzi, hogy az idelátogatók között megtalálható
a neves agrárszakember és az egyszerű kisdiák is. Vannak, akik csak vásárlási
szándékkal, mások egy kis természet közeli kikapcsolódásra vágyva töltenek itt
több-kevesebb időt.
A gazdaság méztermelése és marketingje egyre javuló tendenciát mutat, a
biotermékeknek stabil fogyasztói piaca van. Legnépszerűbb termékeik: akác-,
hárs-, vaddohány- és lépes méz, valamint méhviasz és propolisz. A gazdaság
repce- és napraforgóföldjeit használják méhlegelőnek is. Két új terméket vezet-
tek be a piacra nemrégiben: gabonamagvakat, illetve gombát tartalmazó mézet.
Céljuk a falusi és mézturizmus előmozdítása, a mézfogyasztás népszerűsítése.
Bővebb információ a http://www.bioturista.hu oldalon található.
216
2.1.2. A Wladimír-féle méhészeti középüzem technológiája az Észak-
Alföldön
Ökológiai jellemzés
A méhészet központi telephelyei Magyarországon, az Alföld északi részén, Deb-
recen és Hajdúböszörmény között vannak, ahol a hajdúsági löszhát találkozik
a nyírségi homokkal. A területre jellemző a kontinentális éghajlat: szeszélyes
tavasz, forró száraz nyár, hideg tél. A löszháton sok a szántó (búza, kukorica,
repce, napraforgó), kevés a természetes méhlegelő (rét és legelő). A homokos
területeken sok az akác. A két – egymástól 2 km távolságban lévő – állandó te-
lephely 3 km-es körzetében több száz hektár akácerdő található.
A méhészet általános jellemzése, flozófája
Családi vállalkozásban 400-500 méhcsaládos vándorméhészetet tartanak fenn.
A család négy tagja 23 éve méhészkedik. Méhészeti termékként egyelőre csak
mézet forgalmaznak.
Két méhészmester irányítja és végzi a legfontosabb szakmai munkát, de bő-
ven kiveszik a részüket a közvetlen fzikai munkából a sofőrök is (nem főállású
méhészek). A csúcsmunkákhoz – betanított munkásként – 2-5 fő áll rendelke-
zésre. A család két másik idősebb tagja az adminisztratív munkában, a betanított
munkások ellenőrzésében vesz részt.
A szermaradvány-mentes méz előállítása, a méhcsaládkímélő kezelés, a le-
hetőségek szerinti minél kevesebb szakmunka volt az alapvető célkitűzés, ezért
15 évvel ezelőtt a 24 keretes, fekvő Nagyboconádi-kaptárról átálltak a kétféle
keretméretű, rakodó típusú Dadant-Blatt-kaptárra.
Jelenleg – kísérleti céllal – 60 db forgófészkes kaptárt tesztelnek.
A kaptár
Jelenleg 450 db egyforma, 10 keretes Dadant-Blatt-fészek áll rendelkezésükre,
(eredeti olasz modell alapján készültek, alsó röpnyílással). A méztéri fókok 9
keretesek, fém távtartóval, hízlalt lépekkel rendelkeznek. A méztéri fókokon
nincs röpnyílás. A közepes fészek 11,34 dm
2
, az alacsony méztéri keret 4,98
dm
2
lépfelületű. Mindegyik fók egyedi bemart számmal van ellátva, ez nagyban
elősegíti az adminisztrációt.
A kaptárfenék higiénikus, rögzítve van a fészekhez, kihúzható röpdeszkával
van ellátva. A röpdeszka ívelt bemarású, egyben röpnyílásszűkítő is. A kaptár-
fenéken a rostaszövet nincs takarva, így minden apró szemét (atka) kihullik. A
kaptár télen is nyitott alulról.
Az etetőtálca – közepén egy 3-5 cm átmérőjű nyílással – visszafordítva 6 cm
magas menekülőtérként funkcionál szellőzőnyílással. Az aljdeszka rostaszövete
és ezek a szellőzők biztosítják szállításkor a megfelelő légcserét.
217
Mind a fészek, mind a méztéri fókon három fémsarok segíti elő a pontos
egymásra illesztést.
A kaptár teteje horganylemezzel fedett. A fészek és a méztér szükség sze-
rinti elválasztására műanyag Hannemann-rács szolgál. Furnir- vagy farostle-
mezből készült szöktető (négy db fémsarok vagy két db kör) segítségével lehet
méhteleníteni a mézzel telt fókokat.
Vándorlás, szállítás
A méhlegelők szükségessé teszik az évenkénti legalább 5-6 vándorhelyre törté-
nő 10-12 szállítást. A szállítást több éven keresztül külső szolgáltatóval oldották
meg, jelenleg rendelkezésükre áll egy hátsó-emelőfalas teherautó (erre – három
sorban – 165 kaptárt lehet felrakni), valamint egy kisplatós, ötszemélyes autó
utánfutóval, ezeken 55 db kaptár fér fel. Szükség szerint egy éjszaka két fordu-
lóval lehet elszállítani a teljes állományt.
Szállításhoz a kaptárakat előkészítik: a fészek fölött mindig van egy üres
méztéri fók, az etetőtálcában lévő takarókat tavasszal eltávolítják, az etetőt
visszafordítják. A kaptárrészeket gyorskapcsos hevederrel feszesre kötik. A fé-
szekfókon lévő fogantyúk segítik a rakodást. A felrakott kaptárakat két irányból
hevederrel rögzítik.
Méhlegelő
Kora tavasszal az állandó telephely körül elterülő nagykertes falu és zártker-
ti gyümölcsösök (cseresznye, meggy, szilva, alma, körte, barack), valamint az
akácerdők aljnövényzete (pl. árvacsalán) biztosítják a bőséges virágport és ele-
gendő nektárt a jó felfejlődéshez.
Április végén repcére vándorolnak, lehetőleg olyan nagyságú táblá(k)ra,
ahol egymástól 150-200 m-es távolságra, 50-80-as csoportokban tudják letele-
píteni a teljes állományt. A repce két-három hétre biztosít általában több mint 10
kg-os családonkénti mézhozamot.
A repcéről az állandó telephelyre szállítják vissza az állományt az akácvirág-
zás kezdetére. Jó időjárási viszonyok esetén akár két hétig is elhúzódó virágzás
után északabbra, Zemplénbe vándorolnak szerencsés években, további egy-két
hetes akácra. A két akác együttes mézhozama családonként akár a 40 kg-ot is
elérheti.
Június-júliusban évenként változó méhlegelőre vándorolnak: vaddohány-
ra (Asclepias syriaca) Bács-Kiskun megyébe; a Tisza-partra gyalogakácra
(Amorpha fruticosa). Jó évben pergethető mézhozam is lehet. Ha nincs jó méh-
legelő, akkor etetéssel igyekeznek kihúzni az időt a napraforgó virágzásáig.
Napraforgó: Hajdú-Biharban keresnek nagy területű, lehetőleg különböző
fenológiai fázisú napraforgó táblákat, ahol legalább három hétre elhúzódó vi-
rágzásra számíthatnak. A családonkénti hozam elérheti a 20-30 kg-ot.
218
A napraforgó virágzása után – szeptember végéig – rétek, legelők, kaszálók
területén (szükség szerint etetéssel) készítik fel a családokat telelésre.
Mézelvétel
A fészkek pergetése a vándortanyán történik: a kaptárból a kereteket mindig
ugyanaz a méhész szedi ki. A keretek méhtelenítése lerázás utáni gépi leseprés-
sel (akkumulátoros) történik, majd zárt ládában kézikocsi segítségével kerül a
jól szellőző, műanyaghálóval körbevett, felülről vízhatlan pergető sátorba. A fe-
delezést – kézi villával – fedelező kád felett végzik. A méz kinyerését 8 keretes
axiális, programozható, forgókosaras 220 voltos pergetővel végzik, az áramel-
látást aggregátor biztosítja. A sátorban 3-5 fő dolgozik, lehetőleg egy fő méhész
szakember irányításával.
A hordás nagyságától függően, amikor a méztéri fókok 60-70%-ra megtel-
tek, a fészekre üres fókot helyeznek, rá egy szöktetőt, erre kerül a mézzel teli
fók. 16-24 óra után a méhek lehúzódnak a fészekbe, és a mézes fókok szállí-
tásra alkalmassá válnak. A méztéri fókokat pergetéshez hazaszállítják, és az itt
kialakított zárt téglaépületben pergetik. A fókok raklapon, villás targoncával
kerülnek a raktárba (60 fók/raklap). A keretek viasztól, zugépítményektől való
letakarítása is része a mézelvételi munkának. A sejtek felnyitása kézi és elekt-
romos fedelező késsel történik. A pergetést 54 keretes sugaras, fordulatszám-
szabályozós pergetőben végzik. A mézelvétel minden eszköze saválló acél, ill.
zománcozott. A kipergetett mézet 120 literes műanyag hordókban gyűjtik, me-
lyeket a viaszmorzsáktól – a pergetést követő 1-2 napon belül – megtisztítanak.
Etetés
Szirupos etetés: a szirupot 1 : 1; 1 : 2 cukor-víz aránnyal készítik, és légfékes
rendszerben, 5 literes műanyag vödörben tárolják, mely jól zárható tetővel van
ellátva.
Tavaszi serkentő etetés: szükség esetén – a természetes méhlegelő által biztosí-
tott hordástól függően – március végétől, április elejétől legalább 1 : 2-es cukorszi-
rupot kap minden család. Szükség szerint általános, vagy családonkénti ismétléssel.
Az északi akácon, lényegében még az utolsó virágok nyílásakor, felrakják a
szirupos vödröket, így megelőzik a családok éhezését, és nem kell a szállítást
sürgősre ütemezni.
Nyárvégi etetés: a természetes méhlegelők (rétek, legelők, árokpartok) vi-
rágporhozama elegendő, de a nektártermelés – főleg száraz időjárás esetén –
megkívánja az élelempótlást. Ezt 5-7-szeri 1 : 1-es szirup etetésével érik el.
Az állandó telephelyre történt hazaszállítás után a megfelelő mézkészlet
mennyiségéről mérlegeléssel győződnek meg. Azokat a családokat, melyeknél
kevés a méz (kicsi a tömeg), cukorlepény formájában további élelemmel látják
el a tél folyamán.
219
Cukorlepényes etetés (a mérlegelt tömeg alapján): a gyúrt cukorlepényt por-
cukorból felforralt méz-víz hozzáadásával készítik. Egy adag 1-1,2 kg-os, mű-
anyag zacskóba kerül, és kb. 2-3 cm vastagra lapítják el. A zacskó közepére
keresztvágással nyitnak bejárást a méhek számára, ezt helyezik az etetőtálca
nyílására télre behelyezett szivacs alá.
Gyógykezelés
A bioméhészetben felhasználható készítményekkel, hordásmentes időszakok-
ban – atka elleni védekezés – szükség szerint négyszer végzik évente, fgyelem-
be véve a készítmények váltakoztatását. Hatóanyagok: timol, oxálsav, hangya-
sav.
A gyógyszerezés során a legfontosabb, hogy legalább tíz család kontroll-
ként ellenőrzést, ősszel ellenkezelést kapjon. Az ellenőrzéshez kihúzzák – a
röpdeszkával egybeépített – higiénikus kaptárfeneket, helyére egy lemezből
készült tepsi kerül olajjal átitatott fehér lapokkal. A kezelést követő napon az
olajos papírra ragadt atkákat szabad szemmel is könnyű megszámlálni.
Az őszi, fasításmentes időszakban ellenkezelést csinálnak, és ha a lehullott
atkák száma meghaladja átlagban a 10-et, akkor újabb kezelést végeznek.
Mézhozam
A magyarországi méztermelés legfontosabb méze az akácméz. Ennek mennyi-
sége – itt az alföldi méhészkedésben – az éves mézhozam 30-50%-a. A másik
jelentős hozamot a napraforgó adja. Jó évben ez az akácmézzel vetekedő meny-
nyiségű. Egyéb fajtamézek (repce, vaddohány, hárs, facélia stb.) hozama és ré-
szesedése az éves hozamból nagyon függ az időjárástól.
Szaporítás, lépcsere
Jelentős állománynövelést nem terveznek, de a tél folyamán elpusztult családok
pótlására böngészett műrajokat készítenek az akáchordás kezdetétől. A szaporí-
táshoz, illetve a lépfrissítéshez használt műlépet kizárólag saját termelésű viasz-
ból készíttetik. A fészekkereteket átlagosan 3 évig használják. A méztéri lépeket,
mivel azokban fasítás nincs, csak akkor cserélik, ha pergetéskor megsérülnek.
Az anyákat legalább kétévente cserélik, de a gyengébbeket éves korban is se-
lejtezik. Az anyanevelést saját maguk végzik az általuk ellenőrzött törzsanyák-
tól. Jenter-féle petéztető tokból napos álcákat adnak be expressz dajkacsaládok-
nak, majd 24 óra múlva anyás dajkacsaládhoz kerülnek, itt kelnek zárkázva. A
szűz anyákat kisméretű pároztatókba rakják át, a párzáshoz – saját állományuk-
ból – herefölényt biztosítanak
220
1. Méztéri fókok a raktárban 2. Etetővödör felhelyezése
5. Lerakodás repcén 6. Tartalékfókok szakszerű elhelyezése
3. Légfékes etető és az anyarács 4. Lerakodás éjszaka
7. A röpnyílás nyitása szállítás után 8. Ellenőrzés repcére szállítás után
221
9. Ellenőrzés akác után 10. Kaptárok akácvirágzás idején
13. Fedelezés elektromos késsel 14. Fedelező állvány késsel
11. Kaptársorok az északi akácon 12. Kaptárok az északi akácon
15. Keretek behelyezése a pergetőbe 16. Keretek a sugaras pergetőben
222
2.2. A „Barć” méhészeti modellgazdaság (Kamianna, Lengyelország)
Az alábbiakban bemutatásra kerülő méhészet nagyszerű példája annak, hogy
hogyan lehet felhasználni valamennyi lehetséges és rendelkezésre álló marke-
tingmódszert a termékek reklámozására és értékesítésére, illetve a méhészet ok-
tatásának elősegítésére.
Kamianna egy fenyőerdő közepén elhelyezkedő kis falu a hegyekben
(Alacsony-Beszkidekben), körülbelül 600 méteres tengerszint feletti magas-
ságban. Ennek a területnek a lakossága elsősorban a lemkos (ruszin) etnikai
népcsoporthoz tartozik. Saját kultúrájuk, hagyományaik, szokásaik, viseletük
és nyelvük van. Leginkább pásztorkodással és erdészettel foglalkoznak. A ruszi-
nok görögkatolikus vallásúak, ezért rengeteg gyönyörű, fából épített templomot
lehet látni mindenütt a környékükön.
Kamianna-ban van egy „Barć” nevű méhészet, ahol mézet és egyéb méhé-
szeti termékeket állítanak elő, amelyekből gyógyszereket, természetgyógyászati
készítményeket, kozmetikai szereket, táplálék-kiegészítőket és egyéb árucikke-
ket készítenek. A Barć méhészet kizárólag saját kaptáraiból származó, jó mi-
nőségű mézet ajánl, ezért van hitelük és jó hírnevük. A méhészet mellett elhe-
lyezkedő bolt nemcsak az árusítás célját szolgálja, ahol mézet, pollent, mézsört,
méhviaszgyertyát, kozmetikai szereket, természetgyógyászati készítményeket,
könyveket és ajándéktárgyakat lehet venni, hanem teljes körű tájékoztatást
is lehet kapni a méhtermékekkel történő kezelésekről és gyógymódokról, az
apiterápiáról. Azok, akik már egyszer vásároltak itt valamit, gyakran hűséges
törzsvásárlókká válnak. Mindezek a tényezők hozzájárultak ahhoz, hogy a Barć
méhészetet az egész országban úgy ismerik, mint kiváló minőségű méhtermé-
kek gyártóját.
A Barć méhészetben az alábbi tevékenységekkel foglalkoznak:
1. méhkirálynő-tenyésztés;
17. Pergetés 18. A higiénikus kaptárfenék
(a kaptár oldalán zugolással)
223
2. méhészeti termékek értékesítése és apiterápiában történő alkalmazása;
3. gyakorlati képzés méhészek és fatalok, középiskolai diákok, valamint egye-
temi hallgatók számára.
A Barć méhészeti gazdaságban a méhméreg kivételével csaknem mindenféle
méhészeti termék kapható. Ezek az alábbiak:
- mézfajták,
- propolisz,
- méhpempő,
- pollen.
A gyógyszerészeti részleg – főleg propoliszalapú – termékei: kenőcsök, krémek,
oldatok és egyebek, amelyek az apiterápiás kezelésekhez használatosak.
A Barć méhészetben képzéssel is foglalkoznak. Európa egész területéről ér-
keznek hozzájuk érdeklődők. Szakmai gyakorlatokat tartanak középiskolás di-
ákok és egyetemi hallgatók részére egyaránt. A látogatócsoportok nemcsak a
méhek életéről láthatnak-hallhatnak, hanem lehetőségük nyílik a méhtermékek
készítését is végigkövetni, és teljes körű információt szerezni a méhtartásról:
- Egy mondás szerint az arany a földön a kőből születik. Ez az arany természe-
tesen a mézharmat, amely itt főként a fenyőkből származik.
- A méhészet anyakirálynőket is nevel. Mézet, valamint egyéb méhészeti ter-
mékeket állítanak elő és árusítanak, tanfolyamokat szerveznek, információt
nyújtanak szaktanácsadás keretében. Forgalmaznak még alapvető méhészeti
felszereléseket, berendezéseket és méhészeti szakirodalmat.
- Foglalkoznak a méz és egyéb méhészeti termékek bevezető elemzésével.
- Több díjat nyertek Lengyelországban és külföldön egyaránt.
A méhészet igen kedvelt turistacélpont. Nagyon érdekes hely az úgynevezett
demonstrációs célokat szolgáló üvegkaptár, amely betekintést enged a méhek
fészkébe. A régebbi helyiségekben múzeumot alakítottak ki, ahol mindenki
megnézheti, hogyan dolgozik a méhész, közvetlen közelről láthatja a méhészeti
felszereléseket és azok működését, még gyertyát is készíthet. Meg lehet nézni az
anyakolóniák mesterséges megtermékenyítését, a jelzéseket és más különleges
tevékenységeket.
224
Az anyakirálynők mesterséges megtermékenyítésével ellenőrizhető a szü-
lők kiválasztása, és biztosítható a család védelme az egyéb éghajlati zónákból
származó méhek hatásától. A hosszú távú szelekció segített kinemesíteni egy
„Kamianka” nevű méhfajtát.
A méhészetben van egy üzlet is, valamint egy kávézó, ahol mézsört lehet
inni, és egyszerű, fnom ételek is kaphatók. A teát és a kávét mézzel is lehet
édesíteni.
Az új részlegben modern műhelyek, laboratóriumok és szociális helyiségek
vannak, amelyek megfelelnek a legújabb egészségügyi-higiéniai előírások-
nak. Nincs szabványosítás és vegyítés. A méhészetben apáca-, lóhere-, málna-,
varádics-, repce- és limemézet, mézharmatot, hajdina-, valamint hangamézet
állítanak elő.
A méhészet termékeit egyéni vásárlóknak, családoknak, turistacsoportoknak
és iskolai csoportoknak szánják. Május és június folyamán a szabadban bioló-
giaórákat tartanak. Télen a környéken síelni is lehet.
2.3. Méhészeti esettanulmány, Belgium
A méhészkedést Belgiumban elsősorban hobbiként űzik. Szigorú értelemben
vett hivatásos méhészek nincsenek. Azonban vannak félig hivatásos méhészek,
akik inkább a beporzásra koncentrálnak, és nem a méztermelésre. A méhészek
átlagos életkora Belgiumban 60 év fölött van. Hosszú ideig csökkenőben volt
számuk, azonban manapság a fatalok egyre jobban érdeklődnek iránta a méhé-
szeti szövetségek sikeres reklámkampányának és a médiákban történő híreknek,
hirdetéseknek köszönhetően.
A belga méhészek magas átlagéletkora nem jelenti azt, hogy még mindig
a 30 évvel ezelőtt tanult módszereket alkalmazzák. A helyi méhészszerveze-
tek rendszeres időközönként tanfolyamokat és továbbképzéseket szerveznek.
A tanfolyami oktatók fgyelemmel kísérik a nagyobb méhészeti intézmények
kutatási eredményeit, és ezeket közvetítik a méhészek felé. Ezenkívül a méhé-
szek egyre többen kezdik használni az internetet, hogy ott találjanak megoldást
a kaptárok kezelésekor adódó feladatokra, az esetleges problémákra. Méhészeti
szövetségek internetes fórumain önkéntes szakértők egy csoportja alakult, akik
a különböző kérdésekre pontos, szakszerű válaszokat adnak. A leggyakrabban
előforduló témák a betegségek kezelésére, a méhek kiegészítő takarmányozásá-
ra, a lárvák mennyiségét és minőségét érintő, a rajok viselkedését befolyásoló
új technológiákra vonatkoznak. Ily módon a modern technológiák és a tudomá-
nyos ismeretek megtalálják az utat a belga méhésztársadalomhoz.
Az elmúlt évtizedben a belga méhtartók fgyelme csaknem teljes mértékben a
varroa (méhatka) elleni védekezésre irányult. Mivel nincsenek bevizsgált, hiva-
talos méhészeti gyógyszerek, és a káros gyógyszermaradványokat is el kívánják
225
kerülni, a belga méhészek több kezelést is alkalmaznak az év folyamán. Az első
kezelés abból áll, hogy tavasszal hetente eltávolítják a herelárvákat (álcákat),
mivel a varroa atkák előszeretettel foglalják el ezeket a nagyobb sejteket, ame-
lyek tovább vannak lezárva. A második kezelés oxálsavval történik egy lárva-
mentes időszakban vagy új rajzáskor, vagy pedig amikor fatal királynő kerül a
kaptárba. Ha nincs ilyen időszak, akkor hangyasavas párologtatást alkalmazhat
a méhész, amely lárváknál is hatásos. Ez az utolsó kezelés azonban három hétig
tart. Az ez idő alatt gyűjtött mézet nem lehet a többihez adni. Mind az oxálsav,
mind pedig a hangyasav természetes állapotban megtalálható a mézben, csak
alacsony koncentrációban, ezért ezek kis mennyiségű maradványa nem jelent
veszélyt a méhekre, illetve a mézfogyasztókra.
Augusztusban, amikor a telelő méhgenerációt alakítják ki, és a méheket cu-
koroldattal táplálják a tél kezdete előtt, a méhészek egy része egy három hetes
thymolos kezelést szokott végezni. A többiek ismételten egy oxálsavas kezelést
végeznek a telelő méheknél. Ezek a kombinált kezelések kielégítő eredménnyel
járnak a varroa atkák elleni védekezésben, azonban igen gondos tervezést igé-
nyelnek, mivel a mézpörgetés (mézszüret) idejét és a lárvák jelenlétét is fgye-
lembe kell venni. Ezért a belga méhész éves tervezésében leginkább a varroa-
probléma kezelése a mérvadó. Az elmúlt évtizedben a gyakorlat világosan
megmutatta, hogy azok, akik elhanyagolták a kezelést, méhek nélkül maradtak.
A varroa-fertőzés terjedésének egyik feltételezett oka a nem elég sokféle
pollenforrás. Ha a lárva étrendje nem elég változatos, akkor kevésbé életképes
méhek kelnek ki, amelyek nem tudnak megfelelően táplálkozni, így a követ-
kező generáció fogékonyabb lesz a fertőzésekre és betegségekre. Belgium –
és különösen Flandria – nagyon sűrűn lakott terület, ahol a szabad területeken
kizárólag monokultúrás mezőgazdasági termelés folyik. Mindez igen nagyban
behatárolja néhány régió pollenforrásait. Ezért a belga méhészek egyre inkább
érdeklődést mutatnak a méhészeti táplálék-kiegészítők, különösen a fehérje-ki-
egészítők iránt.
A méhek életképességének növelésére a másik népszerű módszer a lárvák
számának korlátozása tavasszal és nyár elején. Ily módon a gondozó méhek és
a gondozott lárvák száma nagyjából megegyezik. Egyébként a lárvák száma
jóval meghaladná a gondozó méhek számát. Az utódok számának csökkentése
azért lehet előnyös, mert a gondozottakra jutó törődés nagysága és minősége
javul, ezáltal a következő méhgeneráció életképesebb lesz. Ennek a módszernek
a másik előnye, hogy kevesebb keret van, amelyet a méhkirálynős sejtek miatt
kilencnaponként ellenőrizni kell. Ez nagyban meggyorsítja a rajzási viselkedés
szükséges kezelését.
A méhek minősége nem csak az életképességen múlik, hanem a genetikai
háttéren is. A Belga Méhészeti Szövetség hagyományosan fajtiszta Carnica és
Buckfast méhkirálynőket ajánl. Az elhivatott önkéntes szakértők mesterségesen
226
termékenyített, fajtiszta királynőket kapnak, amelyek segítségével új király-
nőket nevelnek, és azokat ingyenesen osztják szét a helyi méhész egyesületek
tagjai között. A fajtiszta vonalak használatát kiemelten javasolják, és valameny-
nyi méhész egyesület részt vesz a szelekciós programban. Ez nagyon egységes
mézelőméh-populációk kialakulásához vezet, annak minden előnyével és hát-
rányával.
A folyamatos méztermelés biztosítása érdekében a legtöbb méhész elviszi
kaptárait virágzó növényekkel borított területekre. A 100 km-nél hosszabb utak
sem ritkák, mert a talajtípusok állítólag nagyban befolyásolják a nektártermelő-
dést. A méhészek főleg gyümölcsösökbe (alma, körte, cseresznye), bogyótermő
területekre, epreskertbe vagy repcemezőre viszik a méheket.
Azzal, hogy virágzó fás területekre (pl. fűz, juhar, vadgesztenye, akác, sze-
lídgesztenye és hárs) viszik a méhészek az állományt, általában kaptáronként 60
kilogrammos mézhozamot érnek el. Húsz kaptárnál többel rendelkező méhész
ritkaság Belgiumban. 2011-ben egy félkilós kiszerelésű méz bevezető ára 5 euró
volt. Minden méhésznek be kell jelentkeznie az élelmiszer-biztonságért felelős
hatóságnál, amely alkalmanként bejelentés nélkül is kiszállhat ellenőrzésekre.
Ilyenkor mintát vesznek a mézből, és elemzik, hogy tartalmaz-e üledékanyagot,
növényvédő szert, illetve nem engedélyezett gyógyszermaradványokat.
A belga méhtartás összességében véve relatíve intenzív kultúráról ad képet,
ahol egy méhész csupán néhány, de igen magas terméshozamú kaptárral ren-
delkezik, és a méhészkedést hobbiszinten űzik nagyon elkötelezett méhészek.
2.4. Méhészeti esettanulmányok (Anzer és Ardahan, Törökország)
Az Anzer- (Ballıköy-) fennsíkon többféle endemikus növény és virágféleség ta-
lálható. Ez a fennsík Rize (Törökország Fekete-tenger melletti régiójának egyik
nagyvárosa) İkizdere körzetének délkeleti részén helyezkedik el. Itt termelik a
híres, gyógyító hatású „Anzer-mézet”.
Az Anzer-méz különleges, Törökországban termelt méz, amely az egész
világon híres lett. 450-500 fajta vadvirág van itt (köztük 80-90 faj csak itt,
Anzerben nő). Az Anzer-méz azért lett híres, mert többféle betegségre is gyógy-
ír. Anzerben a virágzás első jele a hóvirág megjelenése június első hetében, ami-
kor még részben havas a táj. A táj igazi szépsége júniusban kezd kibontakozni,
júliusban éri el a csúcsát, és augusztus utolsó hetében fejeződik be. A méhek jú-
nius utolsó hetében fedezik fel a virágokat, és ekkor készítik a mézet. Az Anzer-
méz csak Çiçekli faluból és Ballıköyből származik.
Anzer-fennsík: Rizétől 90 km-re és 3 000 m magasságban a legmagasabb
fennsík a környéken. Az Anzer-fennsík az itt található sokfajta éghajlati felté-
tel miatt különbözik a többi fennsíktól. Amint a képekről is látszik, itt virágok
teremnek inkább, mint fák vagy gyümölcsök. Anzerben különösen sokfajta nö-
227
vény található, a világon egyedülállóan sok fajta. Angol-germán botanikusok
hozzávetőleg 450-500 virágfajtát határoztak meg, amelyek közül sok, 80-90 faj,
endemikus. A méhek a mézet olyan virágokból gyűjtik, amelyek csak Anzerben
nőnek, és ezek a mézféleségek sokféle betegséget gyógyítanak. Anzerben hosz-
szú, hideg, havas tél követi a rövid, esős nyarat. A hideg éghajlat miatt a méh-
termelés nagyban függ az időjárási feltételektől. Például a virágok nyílási ide-
jével egyidejűleg – tavasszal – sok az eső, de ha meleg és napos az időjárás, a
méztermés hozama igen jó. Azonban, ha késő tavasszal, amikor a meleg miatt
már elkezdődött a méztermelés, fagyok jönnek, és elfagynak a virágok, akkor a
méztermelés is csökken. A negatív tényezők ellenére növekszik a méztermelés
a térségben. A minőségi Anzer-mézet a domináns fajtiszta kaukázusi, vagy kau-
kázusi hibrid méhfajtákkal sikerül megtermelni.
Anzer-termékek:
- méhek;
- királynő;
- méhészeti termékek és felhasználásuk gyógyászati célokra;
- méz (kizárólag a nagyon drága Anzer-méz);
- propolisz;
- méhpempő;
- Anzer-pollen;
- kaptárok gyártása és forgalmazása;
- méhész tanfolyamok;
- gyakorlati képzés méhészeknek és fataloknak Anzer, Rize környékéről.
19. kép: Anzer-fennsík
228
Anzer méhészei 100%-ban természetes, kiváló minőségű mézet állítanak elő, és mél-
tányos áron értékesítik azt. Ennek ellenére az Anzer-méz a legdrágább a világon. A
méhészeti tevékenységeket a turisták is megtekinthetik. Létrehoztak egy múzeumot,
ahol minden érdeklődő közvetlen betekintést nyerhet a méhész munkájába, és meg-
fgyelheti a méhészetet és a berendezések működését, emellett gyertyakészítésre is
van lehetőség. Mézfesztivált is tartanak, amint a legtöbb török méhészetben szokás.
Hogyan lehet odajutni?
Közlekedés: Rize 39 km-re van İkizdere városától. Az útjelzőn az Anzer-fennsík
új neve, Ballıköy van feltüntetve: 25 km. Hozzávetőlegesen egy órányi út autó-
val. Postahivatal, fűszeres, hentes, pék, kávézó és éttermek találhatók ott. A szál-
lásigényeket a fennsíkon kiadó szobák elégítik ki, illetve a faluban levő Anzer-
motelek. Étkezési lehetőség, illetve friss hús barbecue-hoz mindenütt található.
Tudni akarod, hogy mi az élet értelme? Kérdezz meg egy
falusi méhészt!
Cat Jaffee-ben élt a világ talán legidősebb méztermelője, aki 115 éves volt, ami-
kor meghalt. Ez a férf halálos ágyán azt állította, hogy utolsó éveiben úgy tudta
magát életben tartani, hogy semmi mást nem evett, kizárólag saját mézét. Ő volt
Törökország, de elképzelhető, hogy egyben a világ legidősebb méhésze is. Tar-
tott méheket Atatürk korában, a két világháború alatt, a török hatalmi felemel-
kedés és hanyatlás éveiben, mézelő szezonok tucatjai folyamán.
20. kép: Méztermelés Anzerben
229
21. kép: Vidéki közösség Ardahanbam (Cat Jaffee)
22. kép: Élet a világ végén: méhkaptár Ardahanban
230
23. kép: Táncoljatok még! Horon táncosok a mézfesztiválon
2.5. Szenvedély és hagyomány a méhészetben (Umbria, Olaszország)
Danilo Rosati régebben Luciano Orazi alkalmazásában állt, tapasztalt hivatá-
sos méhész Marscianoból, a Tiberis völgyéből. Luciano igen széles látókörű
szakember volt, aki folyamatosan kapcsolatot tartott és tapasztalatokat cserélt
az olasz méhészet kiemelkedő szakembereivel, például Pianaval és Porrinivel.
Ők voltak a modern követői a híres olasz méhész elődöknek, például Luigi
Sartorinak, aki „A mézelő méhtartatás művészete” c. könyv szerzője volt 1860
körül. A téma a nagy nemzeti hőst, az Olaszország nemzeti egységéért küzdő
Giuseppe Garibaldit is vonzotta, aki élete utolsó éveit Caprera kicsiny szigetén
gazdálkodással töltötte. Ezek voltak a gyökerei és erős bázisa Luciano elképze-
lésének is, hogy a méhészkedés legyen összhangban a természettel, a környe-
zettel, hogy megvédjék az őshonos Apis mellifera ligustica Spinola fajt, amely
az évszázadok alatt tökéletesen alkalmazkodott Olaszország valamennyi terü-
letéhez, és amelyet 1860 óta az Amerikai Egyesült Államokba is exportálnak
termelékenysége és kedvező reprodukciós jellemzői miatt.
Danilo tehát a ’70-es évek kezdetétől fogva tanulta Orazitól a méhészke-
dés gyakorlatát és minden titkát egészen addig, amíg meg nem alapította saját
méhészeti gazdaságát. Néhány év múlva úgy döntött, hogy ismét csatlakozik
Orazihoz, ezúttal üzleti partnerként.
A két vállalat egy nagyvállalattá olvadt össze, amely Umbriában az egyik
legnagyobb, és amely két egymást tisztelő ember tökéletes együttműködésén
231
alapult, ötvözve a mester hagyományőrző módszereit a tanítvány szenvedélyé-
vel és újítani akarásával.
Amikor Luciano 2007. március 19-én meghalt, Danilo tovább folytatta az
„Apicoltura Orazi” méhészeti vállalat igazgatását, megtartva az alapító nevét.
Továbbra is elmélyülten tanulmányozta a mézelő méhek viselkedését és a méh-
királynő-szelekciót annak érdekében, hogy javuljon a kaptárteljesítmény, a méz
minősége, valamint a viaszból, a pollenből és a méhpempőből származó hoz-
záadott érték. Egy kurzus elvégzése után Danilo mézkóstoló lett. Danilo krea-
tivitását dicséri minőségi méhészetének kialakítása; saját maga racionalizálja
méhészetét, asztalos műhelyt is létrehozott, és maga gyártja a kaptárait.
Az utóbbi években, miután sokat fejlesztette méhészeti tudását és tevékeny-
ségét, küzd a méhbetegségekkel és az újfajta kultúrnövények, nem nektárterme-
lő növények megjelenése (pl. napraforgó) vagy a vegyszerek (pl. neonicotinoid)
túlzott használata ellen. Tanulmányozza a legelő méhek diszorientációját, a
genetikailag módosított növényeket, valamint a klímaváltozást, amelyek mind
veszélyeztethetik a méhészetek jövőjét.
Danilo úgy véli, hogy valamennyi gazdálkodónak és gazdaszervezetnek, a kör-
nyezetvédelmi szervezetekkel és állami intézményekkel együtt, részt kell ven-
nie a tárgyalásokon, hogy elkerülhető legyen az emberi élethez nélkülözhetetlen
természetes környezet visszavonhatatlan károsodása. A méhészetnek, mondja
24. kép: Danilo Rosati (balról) bemutatja méhészetét a „BEES” projekt
tagjainak (a képen Karel Dekoninck és Massimo Canalicchio társaságában)
232
Danilo, stratégiai szerepe van a mezőgazdaságban, és a Föld biztonságát ille-
tően is, ezért a gazdákban tudatosítani kell a vegyszerhasználat korlátozását,
mivel a vegyszerek veszélyeztetik a méheket és egyéb rovarokat, amelyek a
beporzás 84%-át végzik. Szintén fontos, folytatta, hogy legyen elképzelésünk
olyan emberi beavatkozásokról, amelyek méhtartásra kedvező ökoszisztémát
hoznak létre: példának hozta fel, hogy a Tiberis-folyó partjain a nyárfa tele-
pítése nem szerencsés a méhészet számára, viszont lehetne akácfákat ültetni
helyettük. Danilo kiemelte a méhészek és a mezőgazdasági vállalkozók közötti
együttműködést a növények porzásával kapcsolatban. Vannak olyan növények,
amelyek nem igazi nektártermelők, pl. a kiwi, ugyanakkor a gazdák szorgal-
mazhatnák pl. a lucerna, levendula, rozmaring, zsálya vagy a kakukkfű termelé-
sét, mert ezeknek a nektárját a méhek nagyon kedvelik.
A „nomadizmus” a méhészetben ma is szükséges, mert csak így lehet ha-
tékonyan mézet termelni, és Olaszországban a termelés még így is jóval alatta
marad a keresletnek. Az alacsony külföldi árak is veszélyt jelentenek az olasz-
országi méhészetek számára, mert előfordulhat, hogy a sok nehézségért cserébe
állandóan csökkenő visszatérítést kapnak.
Egyre nehezebb egészséges kaptárokat fenntartani antibiotikum-kezelés nél-
kül, hogy elkerülhető legyen pl. a már hagyományosnak számító varroaatka-
fertőzés vagy az amerikai nyúlós költésrothadás, illetve a viszonylag új beteg-
ség, a CCD (Colony Collapse Disorders). Olaszország egyes területein a CCD
akár 40%-os állományveszteséget idézett elő a méhkolóniákban. Nagyon fontos
saját méhkolóniánk egészségének megőrzése, ezen belül is kiemelt fgyelmet
kell fordítani a megelőzésre, de a méhek minden életciklusára egyaránt, a fatal
anyaméhek bevezetésére, és minden szempontból kiegyensúlyozott kaptárok
kialakítására.
A régi és új betegségek, az ellenségek visszaszorítására a tudomány, a hasz-
nos tapasztalatok (megfelelő bánásmód) és a természetvédelem a lehetséges
legjobb módszer. Ennek érdekében az európai szövetségeknek és intézmények-
nek támogatniuk kell minden olyan kezdeményezést, amely a mezőgazdasági és
méhészeti szaktudás és a tapasztalatok átadására, illetve megosztására irányul.
A méhek az életről adnak nekünk leckét: az új generációk jövőjét csak úgy biz-
tosíthatjuk, ha valamennyien átérezzük ennek felelősségét, és együttműködünk
egyetlen közös „kaptárunk”, a bolygónk, megóvása érdekében.
Az “Apicoltura Orazi” számokban kifejezve: 1970, a kezdés éve; 2500 kap-
tár; a méhészet jellege: 90% nomád, 10% állandó; mézelő méhfaj (Apis mellifera
ligustica); mézfajták: akác, gesztenye, eukaliptusz, lóhere, „millefori”; mézter-
melés: 75 tonna/év.
233
2.6. Méztermékek minősége és innovációja Toscana-ban (Olaszország)
Az Apicoltura Casentinese vállalat három tapasztalt, a méhészeti termékek és
melléktermékek gyártására szakosodott, partner kezdeményezésére jött létre
1982-ben.
Az Apicoltura Casentinese kezdettől fogva Bibbienaban, Arezzo megyében
helyezkedik el. Céljuk, hogy termékeik széles választékát kiváló minőségben,
ugyanakkor kedvező áron tudják biztosítani.
25. kép: Apicoltura Casentinese
A gyárat és a raktárépületeket bővítették, a gépeket felújították, még robottech-
nikát is bevezettek a pörgetéshez, a méz tartósításához pedig légkondicionált
termek állnak rendelkezésre, valamint két csomagoló gépsor. A személyzet fo-
lyamatosan továbbképzéseken vesz részt, hogy követni tudja a munkafolyama-
tokban bekövetkezett újításokat, valamint hogy megfeleljenek a HACCP, illetve
az ISO 9002 minőségbiztosítási rendszerek követelményeinek. A vállalat saját
márkanevet fejlesztett ki, de vállalnak csomagolást más cégek, szupermarketek
számára is. A vállalat hatósági tanúsítvánnyal rendelkező biomézet is termel.
A bioméz termelése 2500 kaptárban folyik, amelyeket áthelyeztek a Calabri-
ai-völgyekből, Olaszország déli részéről, Közép-Olaszország nagy kiterjedésű
természetvédelmi területeire.
A cég rendszeresen részt vesz nemzetközi kiállításokon: Cibus, Parma,
Anuga, Köln, Sial, Párizs, Fancy Food, New York, Foodex, Tokió, Prodexpo
Moszkva.
Az Apicoltura Casentinese számokban kifejezve: 1982, a kezdés éve; 2500
kaptár (bioméz); méhészet jellege: 90% nomád, 10% állandó. Méhfaj: Apis
mellifera ligustica; mézféleségek: akác, narancs, gesztenye, eukaliptusz, nap-
raforgó, virágméz, hárs, mézharmat. A bioméz fajtái: akác, narancs, gesztenye,
eukaliptusz, virágméz, mézharmat. Méztermelés: 1300 tonna/év (több mint
50% Olaszországból). A forgalom 16 millió euró/év.
234
235
XV. Méhészeti és bio-biztonsági útmutató
Miért készült ez az útmutató?
Az Európai Bizottságnak szigorú előírásai vannak valamennyi kereskedelmi
forgalomba kerülő élelmiszer-féleségre vonatkozóan. Az Európai Unióban a
méz állati terméknek minősül, azonban a méz főképpen növényi összetevőkből
áll, nevezetesen virágnektárból és/vagy mézharmatból, amit a méhek gyűjte-
nek össze, és alakítanak át nektárrá különféle enzimes folyamatok segítségével,
míg végül elkészül a végtermék, a méz. A méhész, mint élelmiszer-előállító,
garantálni tudja vásárlóiknak, hogy terméke megfelel minden mézzel kapcsola-
tos elvárásnak és előírásnak, és az veszély nélkül, biztonsággal fogyasztható. A
méhész közvetlenül felelős mindazokért a termékekért, amelyeket árusít. Min-
dent el kell követnie, hogy az élelmiszer-biztonságot garantálni tudja a kaptártól
egészen addig, míg a méz az üvegekbe kerül. Ha minden óvintézkedés ellenére
mégis valami probléma adódik, képesnek kell lennie az ok feltárására. Ezért a
méhésznek bizonyos információkat meg kell adnia a kritikus pontokról a terme-
lést, a szüretet (pörgetést) és a csomagolást illetően.
A méhészt, mivel a termelési lánc elején helyezkedik el, úgy tekintik, mint
elsődleges termelőt. Ennek következtében köteles nyilvántartást vezetni a meg-
felelő higiénia elérésére tett minden alkalmazásról és intézkedésről. Abban az
esetben azonban, ha nem csak saját méheinek tenyésztésével és a saját méze
termelésével foglalkozik, akkor már nem elsődleges, hanem másodlagos terme-
lőnek minősül. Például ez történik akkor, ha más méhész mézét dolgozza fel,
illetve értékesíti. Ezért tehát ezek a méhészek kötelesek alkalmazni a veszély-
elemzést a különféle kritikus pontokról (HACCP). Ennek az útmutatónak az a
célja, hogy segítse a méhészt a méztermelésben úgy, hogy a legjobb feltételeket
tudja biztosítani, és a jogszabályokban meghatározott előírásoknak is megfe-
leljen az önellenőrzést, a jelentéskötelezettséget és a nyomon követhetőséget
illetően. Természetesen ezen útmutatások nem kötelezőek a méhészekre nézve.
Ha a méhész nem is ért egyet az útmutatóban leírtakkal, akkor is igazolnia kell
az ellenőrzések alkalmával, hogy betartja a higiéniai szabályokat.
Kiknek készült ez az útmutató?

Ez az útmutató a termelés nagyságrendjétől függetlenül minden mézet és/vagy
lépes mézet és/vagy pollent és/vagy méhkirálynőt termelő számára készült. Ez
a tevékenység elsődleges termelésnek minősül. Ezt az útmutatót azonban nem
csak azoknak a méhészeknek szántuk, akik kizárólag saját fogyasztásra termelik
a mézet. Az útmutató nem tér ki a propoliszra, amely nem tartozik az élelmiszer-
236
féleségek közé, és nem kerül fogyasztásra. Az útmutató nem tér ki a méhviasz-
ra, amelyet élelmiszer-alapanyagként szándékoznak felhasználni. Az útmutató
azokra a méhészekre koncentrál, akik a saját mézük megtermelése mellett bizo-
nyos átalakító tevékenységeket is végeznek.
Azok az átalakító tevékenységek, amelyek az útmutató hatáskörén belül van-
nak: a méz keverése más méhészetekből származó mézzel, illetve méz és pollen
tartósítása más termelők számára. Az útmutató nem vonatkozik átalakításokat
végző nagyvállalatokra. Az útmutató nem vonatkozik az olyan átalakításokat
végző termelőkre, melyek a fenti felsorolásban nem szerepelnek.
Az útmutató tartalma
Ennek az útmutatónak nem célja a méhtartás technológiájának részletes be-
mutatása; inkább arra koncentrál, hogy tisztázza mindazon elemeket, amelyek
az alapvető higiéniai követelményekre lehetnek hatással, és így esetleg a méz
szennyeződését idézhetik elő. Ez csak vélemények és javaslatok gyűjtemé-
nye. Ismerteti mindazon tényezőket, amelyeket nyilvántartásban kell rögzíteni.
Megadja a méz összetételét és antimikrobás jellemzőit. Mikrobiológiai veszély
gyakorlatilag nincs, azonban meg kell jegyeznünk, hogy fennáll a botulizmus
veszélye, ha egy évesnél fatalabb gyermekkel etetnek mézet. Ezt a veszélyt
teljesen nem lehet kiküszöbölni.
Tisztában kell lenni a személyzet és az egész infrastruktúra higiéniájának
fontosságával, a tisztítás módszerével és a szüretelés (pörgetés) felszerelésével,
hogy a patogén kórokozókat kiiktassuk. A méz magas víztartalma fermentációt
(erjedést) okozhat. A mézben található víztartalom befolyásolja a méz eltartha-
tóságát és tárolási feltételeit. A mézben jelen lévő kémiai szennyező anyagok
jelentik a legnagyobb veszélyt, még akkor is, ha a mért mennyiségük az emberi
szervezetre veszélyes határérték alatt van. A betegségek kifejlődését fgyelem-
mel kell kísérnünk, hogy el tudjuk kerülni a gyógyszeres kezelést. A méhbeteg-
ségek esetében vannak olyan legális higiéniai kezelési lehetőségek, amelyeket
ajánlhatunk. A fzikai szennyeződés veszélye igen kicsiny, és szinte kizárólag a
mézpörgetéssel vagy a csomagolással hozható kapcsolatba. Ezek a kategóriák
nem jelentenek igazi veszélyt az emberi egészségre, mégis a méz visszautasí-
tásához, megsemmisítéséhez vezethetnek. Az útmutató végén található a méz
kritikus pontjainak veszélyelemzése.
Hogyan használjuk az útmutatót?
Ez az útmutató elsősorban munkaeszköz, amely lépésről lépésre elemzi a méz
termelésének folyamatát. Azokat a higiéniai szempontból fontos kritikus ellen-
őrzési pontokat, amelyeket a veszélyt jelző logó jelöl, módszeresen fgyelemmel
237
kell követni. A nyilvántartásban rögzítendőket a ceruza jel mutatja. Azokat a
főbb pontokat, ahol a mézveszteség megelőzését célzó javaslatokat teszünk, a
kéz jellel láttuk el, és a veszély szintjét is feltüntettük.
- A G jellel felhívjuk a méhész fgyelmét azokra a veszélyekre, amelyeket el kell
hárítania, a veszély nagyságát pedig számokkal jelöljük: ŒŽ.
- A $ jelzi azokat a veszélyeket, amelyeket a méhész el tud hárítani.
- Azokat a veszélyeket, amelyeket a méhész nem tud kezelni: x jel mutatja.
- Amennyiben felismerjük a veszélyt, intézkedéseket kell tennünk, amit: je-
löl.
- A méztermeléssel kapcsolatos valamennyi információról éves nyilvántartást
kell vezetni: !.
Figyelmeztetés a kritikus ellenőrzési pontra: G
A kezelhető veszélyek szintje: ŒŽ
(1 = alacsony, 3 = magas)
Ellenőrző pontok:
– A méhész tud intézkedni: $
– A méhész nem tudja kezelni: x
– Helyreállító, javító intézkedések:
Fel kell tüntetni a nyilvántartásban: !
Berendezések kiválasztása
Fából készült kaptár
G
- A fa kezelésére csak nem toxikus termékeket használjuk.
- Tilos olyan termékek alkalmazása, amelyek ólmot, növényvédő szert, gom-
baölő szert vagy carboxylt tartalmaznak (az összetétel a használati utasításon
látható).
- A kaptár alkotórészeit be lehet vonni mikrokristályos viasszal (10 percig,
150 ºC-on).
- A kaptár belső részét semmivel sem szükséges kezelni.
- Mindig erős méhcsaládokkal dolgozzunk, ezek belülről egy vékony propo-
liszréteget vonnak maguk köré (természetes védelem).
$ Ha toxikus anyagot tartalmazó termék található a kaptárban:
cseréljük ki a védőréteget élelmiszer-biztonsági szempontból megfelelő
termékre.
238
Méhkas
G
- Szalmából készült méhkasok alkalmazása nem javasolt, mivel ezek nem fer-
tőtleníthetők.
Műanyag kaptár
G
- Minden a méhekkel kapcsolatba kerülő anyag élelmiszer-biztonsági szem-
pontból megfelelő legyen, kérjünk erről igazolást a gyártótól/forgalmazótól,
ha az ezt tanúsító logó hiányzik.
$ Ha a műanyag nem alkalmas élelmiszeripari célokra,
akkor nem használható a kaptárokban.
A keretek drótozása
G
- Rozsdamentes acéldrót használata ajánlott, illetve követelmény, amennyiben
a viasz kiolvasztása után ismételten fel kívánjuk használni a drótot.
- A galvanizált (horganyzott) drótoknak jól kell bírniuk a viaszolvasztást. A gal-
vanizált vasdrótokat a lépek kiolvasztása után cserélni kell.
Viaszkeretek
G
- Új viasz vásárlásakor kérjünk tanúsítványt a szállítótól. Erre azért van szük-
ség, hogy bizonyosak lehessünk: a viasz nem tartalmaz olyan szermaradvá-
nyokat (atkaölő szer, antibiotikum), amely a mézet vagy a királynőt a megen-
gedett határértéken felül fertőzné.
- A szintetikus viasz, amely mind a méheknek, mind pedig élelmiszerként al-
kalmas, megfelelő alternatíva lehet.
G
- A viasz újrahasznosítása: a viasz újrahasznosítását végezhetjük olyan ke-
retekkel, amelyeket nem kezeltünk semmivel, illetve savval vagy egészségre
ártalmatlan anyaggal kezeltünk.
- Nem tanácsos olyan kereteket használni, amelyek mézes keretként voltak
használatban a kaptárok felső részében.
- Ajánlatos a tevékenységből kivonni azokat a viaszkereteket, amelyek már
több hete érintkezésben voltak a különféle kezelő termékekkel.
! Bejegyzés a „Vásárlások / Eladások” nyilvántartásban:
- szállító: eredet, dátum és mennyiség;
- vásárlás: típus, dátum és mennyiség;
239
- szállító adatai;
- vásárló adatai.
Mézes keretek
G
- A mézes keretek kezeletlen fából vagy élelmiszer-biztonsági szempontból
megfelelő műanyagból készüljenek.
G
- A méhész viaszcsíkot vagy sejtfedélviaszt használjon, illetve olyan viaszt,
amely tanúsítvánnyal rendelkezik, hogy nincs benne szermaradvány.
Pollencsapda
G
- Minden olyan alkatrészt, amely érintkezésbe kerül a pollennel (pollenrács, rács,
pollen-gyűjtőedény) élelmiszer-biztonsági szempontból megfelelő legyen.
- A pollencsapdát úgy kell összeállítani, hogy ne kerülhessen bele semmilyen
szennyező anyag a kaptártól a pollen-gyűjtőedénybe vezető úton.
- A pollencsapda legyen szilárd, tartós, könnyen tisztán tartható, és méhek ne
juthassanak bele. Amennyiben lehetséges, a készítéskor kerüljük holtterek ki-
alakítását.
G
- Ha a csapdát előre helyezzük, a gyűjtőedényt védeni kell a kondenzáció
(cseppfolyósodás) ellen.
G
- Ha a csapdát alulra helyezzük, tanácsos a gyűjtőedényt megfelelően szellőztetni.
G
- A pollenrács méretét a méhcsalád erősségéhez kell alakítani. Nem szabad,
hogy a rács megsértse a méheket vagy szárnyukat.
Méhpempő gyártásához használt sejtek
G
- A méhpempő gyártására ugyanazok a tanácsok vonatkoznak, melyeket a kere-
tek, a drótozás és a viasz esetében már tárgyaltunk.
G
- A sejteket kizárólag sejtfedél-viaszból lehet készíteni.
- Műanyagot – ismételt használatra – csak élelmiszer-biztonsági szempontból
megfelelő módon lehet alkalmazni.
G
- A sejteket kizárólag élelmiszer-biztonsági szempontból megfelelő ragasztóval
lehet összeállítani a keretben, méhviasszal, illetve mechanikusan (csavarozás-
sal).
240
Berendezések karbantartása
Termelő kaptárok
G
- Csak az élelmiszeriparban engedélyezett termékeket használhatjuk fertőtlení-
tésre. Mindig ivásra is alkalmas vízzel öblítsünk.
G
- A hatékony fertőtlenítéshez a fából és fémből készült részeket lánggal meg
kell csapatni
- A műanyag, poliészter anyagok fertőtlenítésére alkalmas alternatíva a hypo
alapanyagú fertőtlenítőszer. Amikor 12 ºC-os sodium-hypochloridot haszná-
lunk, ajánlatos 1 liter hypochlorite koncentrátumot adni 10 liter vízhez. Ha a
hypochlorite 48 ºC-os, akkor 250 ml hypochloritot adjunk 10 liter vízhez.
G
- A legmegbízhatóbb fertőtlenítési megoldás, amely minden létező patogén
kórokozót semlegesít, ha valamennyi fa alkotórészt tisztítás és szárítás után
mikrokristályos viaszba mártunk (10 percig, 150 ºC-on). Minden esetben öb-
lítsük le ivóvíz minőségű vízzel.
Keretek
G
- Tárolás előtt válogassuk át a kereteket. Azokat a kereteket, amelyek már pené-
szesedni kezdtek, illetve amelyek már elfeketedtek, ki kell selejtezni (évente
átlagban a keretek 20%-át ki kell cserélni).
- A keretekből a viaszt el kell távolítani, vagy le kell olvasztani.
- Az üres kereteket forró vízzel lehet tisztítani.
G
- A méhek bakteriális fertőzése esetén a kereteket el kell égetni.
Egyéb felszerelés
G
- A fertőző betegségek megelőzése érdekében ajánlatos a berendezések és
anyagok fertőtlenítése (pl. lángolással), ha a méhész azokat egyik méhcsalád-
tól átviszi a másikhoz (illetve két látogatás között).
- Javasolt külön berendezés használata minden méhállomány számára.
- Ideális a keretemelőket rendszeresen lángolással vagy fertőtlenítő folyadékkal
(hypo stb.) tisztítani.
241
A méhanyasejtek (-lépek) tisztítása
G
- Mielőtt a méhpempő termelésekor használt sejteket (lépeket) elraktároznánk,
nagy nyomású, ivóvíz minőségű vízzel kell kitisztítani őket. Mindezt – a hasz-
nálat után – a lehető leghamarabb kell elvégezni.
Tárolás
Berendezések tárolása
G
- A tároló helyiségben ne legyen vegyi anyag vagy füstölésre használt anyag.
- Gondoskodjunk a helyiség általános tisztán tartásáról.
- Tartsuk kívül a rágcsálókat, madarakat és denevéreket. Ez különösen lényeges
a pollencsapdák tárolásakor. Az egerek ürüléke rendkívül toxikus lehet.
Keretek tárolása
G
- A mézerjedés problémájának elkerülése végett ajánlatos hagyni, hogy a mé-
hek kiszívogassák a mézet az utolsó pörgetés után (1-2 nap). Ezért raktározás
előtt helyezzük ezeket a kaptár felső részébe.
- A tartalék, illetve a méhek által kitisztogatott kereteket nem szabad levegőn
tárolni. Helyezzük őket egy lezárt kaptárba vagy egy régi hűtőszekrénybe.
Viaszmoly elleni védekezés
G
- A mézes keretek megőrzése érdekében ajánlatos a jó szellőzés. Például egy rakás mé-
zes keret tetejére és aljára tehetünk anyarácsot, így ún. „kéményhatást” érhetünk el.
- A jégecetsav párologtatása távol tartja a viaszmolyokat.
G
- Amennyiben szükséges biológiai módszer (Bacillus thuringiensis) vagy eset-
leg kénezés alkalmazása lehetséges a hermetikusan lezárt kereteknél.
- A fagyasztásos technika megengedett (min. 24 órán át, –18 ºC-on).
G
- Tilos naftalin, paradichloorbenzeen, carbon tetrachloride és hasonló termé-
kek alkalmazása!
! Bejegyzés a „Kezelések / Készítmények” nyilvántartásban:
- név,
- dózis,
- módszer,
- szállító.
242

$ Amennyiben tiltott termék használatának gyanúja merül fel,
vonjuk ki a kereteket a ciklusból.
Nozéma (Nosemosis) elleni védekezés
G
- A nozéma (Nosemosis) veszélyének csökkentése érdekében ajánlatos a kere-
teket jégecettel fertőtleníteni, amelyet – egy kis tálkában – a keretek tetején
helyezünk el. Ez a kezelés 20 és 25 ºC közötti hőmérsékleten a legeredménye-
sebb. Jól szellőztethető helyiségben (de nem ott, ahol pörgetünk) kell elvégez-
ni. A kereteket és a mézkereteket jól szellőztessük ki, mielőtt visszatennénk
őket a kaptárba.
! Bejegyzés a „Kezelések / Készítmények” nyilvántartásban:
- név,
- dózis,
- módszer,
- szállító.
Munkavégzés a méhek körül
Általános szabályok
G
- Ügyeljünk a higiéniára, a rendre és a tisztaságra.
Kaptár kinyitása
G
- A kereteket nem szabad a földre tenni, ezzel elkerülhetjük a földben található
baktériumokkal való fertőződést.
Füstölés, ködölés, egyesítés
G
- Kerüljük a túlzott füstölést.
- A füstöléshez szárított természetes növényi anyagokat használhatunk, mint pl.
szárított bükkfát.
G
- A virágzás ideje alatt gyantás vagy olajos, illetve ragasztóanyaggal átitatott
anyagok használata tilos. Ezek égése során ugyanis toxikus anyagok keletkez-
hetnek.
243
G
- Kizárólag csapvíz, illetve ivóvíz minőségű víz használható a ködöléshez.
G
- Két kaptár egyesítéséhez kizárólag élelmiszer-biztonsági szempontból megfe-
lelő termékeket használhatunk.
! Bejegyzés az „Etetés / Egyebek” nyilvántartásban:
- a füstölőben alkalmazott anyagok neve,
- bármely egyéb illatanyag.
Lépek megújítása
G
- Rendszeresen ellenőrizzük a kereteket, és a túlzottan régi, elhasznált darabo-
kat cseréljük ki.
G
- Évente 20%-os selejtezést hajtsunk végre a keltető (szaporító) keretek között,
amelyekben legsötétebb a viasz színe. A lépek rendszeres felújítása erősíti a
méhcsaládokat, és csökkenti a fertőzésveszélyt.
- A mézkamrában a keretekhez szűzviasz, illetve áttetsző viasz használata az
ideális.
G
- Sötétbarna színű vagy elfeketedett mézes keretek semmi esetre sem alkalma-
sak felhasználásra.
Méhrajok és egyéb biológiai szerek bevezetése
Rablás, másik kaptárba érkezés
G
- Ne lineárisan (egy sorba) helyezzük el a kaptárokat.
- Ne ugyanolyan színű kaptárokat alkalmazzunk.
- Kerüljük a „rablók” fgyelmét felkeltő cselekményeket.
- Ne hagyjunk kaptáron kívül semmilyen anyagot vagy berendezést, ami a mé-
hekkel érintkezésbe került.
- Ne hagyjuk szét a kereteket.
- Kerüljük a gyenge családokat.
Rablás észlelésekor távolítsuk el a rablás forrását, és kisebb bejáratot
hagyjunk a kaptáron.
244
Méhrajok befogása és bevitele
G
- Kezeljük a rajokat a megfelelő termékekkel a varroaatka-fertőzés ellen.
- A méhrajokat lépeken vigyük be.
- Ne etessük őket ismeretlen eredetű mézzel.
! Bejegyzés a „Vásárlások / Eladások” nyilvántartásban:
- rajok bevitele,
- dátum,
- leendő kaptárszám.
! Bejegyzés a „Kezelések és állatgyógyászati készítmények” nyilvántartásban:
- az alkalmazott kezelések.
Egyéb biológiai anyagok bevitele
G
- Még abban az esetben is, ha van állat-egészségügyi bizonyítvány, vásárláskor
érdemes a méheket alaposan szemügyre venni (pl. méhbetegségek klinikai
tünetei).
- Ha Európai Uniós tagállamban vásárol valaki biológiai anyagot (pl. méhki-
rálynőt vagy méhcsaládot), akkor megfelelő állat-egészségügyi bizonyítvány
szükséges. Ennek hiányában a méheket karanténban kell tartani, amíg ellen-
őrzik, hogy fertőzöttek-e valamilyen méhbetegséggel.
G
- Ha Európai Unión kívüli országból vásárol valaki biológiai anyagot (méheket,
heréket), akkor három feltétel van:
- Európai Unión kívüli országból kizárólag méhkirálynőket lehet importál-
ni (maximum 20 dolgozóval).
- Az anyák egészségügyileg ellenőrzött területről kell, hogy származzanak,
és menteseknek kell lenniük az alábbi betegségektől: amerikai nyúlós köl-
tésrothadás, Acariosis, Aethina tumida és Tropilaelaps.
- Nemzetközi állat-egészségügyi bizonyítvány szükséges a behozatalhoz
(EC 2000/462).
! Bejegyzés a „Vásárlások / Eladások” nyilvántartásban:
Anyakirálynő esetében:
- a termelő és a származási ország neve,
- dátum,
- a célkaptár száma.
Kaptár vagy keretek esetén:
- a szállító és a származási ország neve,
245
- dátum,
- a célkaptár száma.
Az állat-egészségügyi igazolásokat tartsuk együtt a termelési nyilvántartással.
Méhbetegségek
Azonosítás
G
- Minden méhésznek be kell jelentkeznie az országos hatóságoknál.
- Ez a kötelezettség minden méhészre vonatkozik, függetlenül a méhcsaládok
számától, a méztermés nagyságától, illetve az adók és járulékok megfzetésé-
től.
G
- Minden kaptárt, amely nem az illetékes méhész állandó lakhelyén van elhe-
lyezve, azonosítani kell, és állandóra be kell jelenteni. Ehhez meg kell adni az
alábbi adatokat:
- a zárt terület bejáratánál: a tulajdonos neve és címe;
- egyébként a fentieket minden egyes kaptáron fel kell tüntetni.
G
- Az a legjobb, ha minden kaptár külön számot kap a nyomonkövethetőség biz-
tosításának érdekében.
! Bejegyzés az „Alapinformációk” nyilvántartásban:
- méhállomány/állvány neve;
- cím;
- méhcsaládok száma, teleltetése.

Óvintézkedések
G
- Dolgozzunk erős méhcsaládokkal, olyan területen, ahol megfelelő a pollenel-
látottság.
- Ne hagyjuk szabadon heverni a mézes, illetve pollenkereteket az állvány kö-
rül.
! Bejegyzés a „Kezelések / Készítmények” nyilvántartásban:
- Minden újonnan észlelt betegséget fel kell tüntetni a nyilvántartásban.
- A bejelentés kötelezett megbetegedések jelentkezésekor a megfelelő hivatalos
dokumentumokat ki kell tölteni, és be kell küldeni az illetékes szakhatósághoz
levélben, faxon vagy e-mailben.
246
Bejelentés köteles betegségek
G
- Az amerikai nyúlós költésrothadás, az európai nyúlós költésrothadás, a kis
kaptárbogár (Aethina tumida), valamint a Tropilaelaps-atka ún. bejelentési
kötelezettségű betegségek.
G
- Abban az esetben, ha a méhész bejelentési kötelezettségű betegséget, illetve
abnormális arányú elhullást észlel, amire nem talál magyarázatot, haladékta-
lanul jelentenie kell a helyileg illetékes hatóságoknak. Amennyiben a hatósági
állatorvos szükségesnek ítéli, mintát vetet, és azt laboratóriumba küldi elem-
zésre.
G
- Amennyiben bejelentési kötelezettségű betegséget észlelnek, egy minimum
3 km sugarú védelmi zónát alakítanak ki a fertőzött terület körül. Ezen a vé-
delmi zónán belül tilos a méhésznek méhcsaládokat, királynőt, lépet, kaptárt
vagy berendezést árulni, eladni, szállítani, ajánlani, ajándékozni, bérelni stb.
A méhésznek az előírt védekezési intézkedéseket alkalmaznia kell. Az adott
fertőző betegség függvényében különleges intézkedéseket is hozhat és fel-
ügyelhet az illetékes szakhatóság.
G
- A varroaatka-fertőzés nem jelentésköteles, mivel ez egész Európában min-
denütt előforduló betegség.
G
- Ha a méhész abnormális arányú elhullást észlel, és saját kezdeményezésére
mintát küld hatósági laboratóriumi vizsgálat céljából, akkor a vizsgálat költ-
ségeit neki kell fedeznie.
Kezelések
G
- Javasolt a már említett megelőzési stratégiát alkalmazni.
- Bizonyos állatgyógyászati készítmények vénykötelesek. Amennyiben szüksé-
ges, konzultálni kell a hatósági állatorvossal.
- Kizárólag hatóságilag engedélyezett állatgyógyászati készítményeket használ-
junk a méhek kezelésére az állatorvosi vény instrukcióinak megfelelően. Ž
- Tartsuk be az előírt várakozási időket. Ž
G
- Gyógyszeres kezelést prevenciós céllal soha ne adjunk. Ž
- Jelenleg nincs engedélyezett állatgyógyászati készítmény a nozéma kezelé-
sére.
- Jelenleg nincs engedélyezett antibiotikumos vagy szulfanomid állatgyó-
gyászati készítmény a méhek kezelésére. Ž
247
! Bejegyzés a „Kezelések / Termékek” nyilvántartásban:
- méhállomány/-állvány;
- kezelt családok;
- állatgyógyászati készítmény megnevezése;
- adagolás;
- módszer;
- a kezelés kezdete és vége;
- megjegyzések: vényköteles gyógyszer, illetve jelentésköteles esetben a vonatko-
zó dokumentumokat itt kell feltüntetni, és azokat 5 évig meg kell őrizni.
Szermaradványok előfordulása:
a mézet meg kell semmisíteni, ha az előírtnál nagyobb mértékben szeny-
nyezett, illetve ha nem megfelelő kezelés gyanúja áll fenn.

Mit tegyünk a régi, lejárt termékekkel?
G
- A régi csomagolóanyagokat, illetve állatgyógyászati készítményeket a vegyi-
anyag-újrahasznosító helyekre, illetve a speciális anyagokat (lejárt gyógysze-
reket) gyűjtőhelyre kell vinni.
Méhállványok elhelyezése
Környezet
G
Általános alapelvek
- Olyan helyet válasszunk az állványok elhelyezéséhez, amely
- gazdag és változatos növényzettel rendelkezik (a pollenforrások különösen
fontosak tavasszal és ősz végén);
- száraz;
- szélvédett helyen van;
- világos;
- lehetőleg messze van az olyan mezőgazdasági területektől, amelyeket nö-
vényvédő szerekkel rendszeresen kezelnek.
- A méhcsaládok számát a környezethez alakítsuk: 15 méhcsaládnál többet nem
ideális együtt tartani.
- Ha nincs természetes vízforrás a kaptárok közelében, akkor ivóvíz minőségű
vízzel ellátott itatóhelyről kell gondoskodni.
- A kaptárokat a közutaktól és lakóházaktól minimum 20 méterre kell elhelyez-
ni. Ez a távolság 10 méterre csökkenthető, ha két méter magas védőkerítés
van.
248
G
Méhek vándoroltatása
- Veszélytelen, „rizikómentes” zónában válasszunk helyet.
- Egyeztessünk a tulajdonosokkal vagy a helybéliekkel, hogy milyen növény-
védelmi eljárásokat alkalmaztak.
- Minden olyan méhcsalád, amely a vándoroltatókhoz tartozik, de nem felel
meg az azonosítással kapcsolatos követelményeknek, fertőzésgyanúsnak mi-
nősül.
! Bejegyzés az „Alapinformációk” nyilvántartásban:
- a helyek, ahol a méhek tartózkodtak;
- a szállított kaptárok azonosítója;
- a vándoroltatások ideje.
Növényvédő szerek és génmódosított növények (GMO)
G
- Nagy kiterjedésű területeken és gyümölcsösökben fokozottan szükséges a tu-
lajdonosokkal, bérlőkkel történő egyeztetés az alkalmazott vagy tervezett nö-
vényvédelmi beavatkozásokat, valamint a génmódosított növényeket illetően.
G
- A kaptárokat (a tulajdonossal egyetértésben) helyezzük a permetezés, illetve
vegyszeres kezelés hatósugarán kívül, fgyelembe véve a légmozgásokat is.
G
- Virágzó növények kezelése esetén:
- legjobb virágzás előtt szállítani a méhcsaládokat;
- ha ez nem lehetséges, akkor átmenetileg zárjuk le a kaptárokat, ameddig a
növényvédő szer aktív.
G
- Pollenszüretkor a kaptárokat ne tegyük szennyeződésnek vagy egyéb veszély-
nek kitett területekre, amelyeket rendszeresen hydrocarbonnal vagy nehézfé-
mekkel stb. kezelnek.
- Amennyiben génmódosított (GMO) kultúrák találhatók a környéken (5 km-es
körzetben), fennáll a veszélye, hogy a pollent is GMO-nak minősítik.
G
- A nehézfémekkel való szennyeződést elkerülhetjük, ha nem telepítjük a csa-
ládokat ipari környezetbe, amelyek nehézfémekkel szennyezettek (pl. erősen
környezetszennyező gyárak, üzemek szomszédságába).
! Bejegyzés az „Alapinformációk” nyilvántartásban:
- a virágzó növények kezelése és a növényvédő szer neve;
- amennyiben ismert, a kezelés dátuma.
249

$ Szennyezett környezet:
amennyiben nem lehetséges a szennyeződés forrásának kiiktatása, ak-
kor a kaptárokat kell máshova helyezni.
Méhek etetése
Cukor etetése
G
Alapszabály
- Ne virágzási időszakban etessük a méheket, és ne a mézkamra szomszédságá-
ban (az etetés kizárólag a méhpempő termelésekor megengedett).
- Ajánlatos eltávolítani a bőséges élelmet tartalmazó kereteket.
G
A méhész saját készítménye
- Kizárólag élelmiszer minőségű cukrot használjunk.
- A cukorszirup készítéséhez minden esetben csapvizet, illetve egyéb, az ivóvíz
minőségi követelményeinek megfelelő vizet használjunk. Ž
- A cukrot vegyi és/vagy biológiai fertőzéstől mentes helyen kell tárolni (ne
legyenek ott egerek, rovarok; legyen száraz, a zsákok hermetikusan zártak
stb.).
G
Gyári termék
- a méhek által emészthető cukor legyen;
- a szirup ellenőrzése (ne legyen erjedt).
! Bejegyzés az „Etetés” nyilvántartásban:
- a beszállító neve,
- a termék neve vagy leírása,
- mennyiség,
- dátum,
- megjegyzések és megfgyelések.

x Gyanús szirup van a mézben:
a mézet külön kezeljük, és téli etetéskor visszaadjuk a méheknek.
$ Tiltott termék használatakor:
ha felmerül a gyanú, hogy illegális anyagokat tartalmaz a méz, akkor a
mézet meg kell semmisíteni.
250
Stimuláló etetés
G
Méz
- Saját méhészetünkben termelt mézet használjunk a stimuláló etetéshez, hogy
elkerüljük a kórokozók terjedését, illetve a káros szermaradványokat. Œ
- Ismeretlen eredetű kereteket ne használjunk. 
G
Pollen
- Kerüljük a gyanús vagy gyenge pollen használatát.
- Ismert eredetű pollent etessünk (saját méhészetünkből származót).
G
Etetés egyéb táplálékkal
- Toxikus anyagoktól és gyógyszermaradványoktól mentes mézet vagy pollent
etessünk (kérjünk igazolást a kereskedőtől). 
G
Táplálék-kiegészítők
- Kizárólag olyan élelmiszer minőségű táplálék-kiegészítőket adjunk a méhek-
nek, amelyek nem tartalmaznak antibiotikumokat, szulfanomidokat (kérjünk
igazolást a kereskedőtől), illetve adhatunk étrend-kiegészítőként engedélye-
zett termékeket is. 
! Bejegyzés az „Etetés / Egyebek” nyilvántartásban:
- szállító neve;
- termék neve (típusa);
- gyártási sorozatszám (gyári termék esetén);
- mennyiség;
- dátum;
- megjegyzések, megfgyelések.

$ Tiltott anyag használata (antibiotikum stb.):
a tiltott anyagot tartalmazó mézet meg kell semmisíteni.
Mézszüret
Mézes keretek elhelyezése
G
- Amikor teli kereteken levő családokat vásárolunk, ajánlatos elvenni és meg-
semmisíteni a régi kereteket, mielőtt a mézes kereteket behelyeznénk.
251
Méhek eltávolítása a mézes keretekről
G
- Kerüljük a mézes keretek füstölését.
- Válasszuk inkább a méhlefúvót vagy méhporszívót (nem gázos készülékeket).
- A rovarriasztó vegyszerek használata nagyon nem ajánlatos, sőt bizonyos ter-
mékek használata kifejezetten tilos.
! Bejegyzés a „Mézszüret” nyilvántartásban:
- A szüret módszere és az esetlegesen felhasznált rovarriasztó termék neve.
$ Furcsa, idegen illat vagy íz észlelése:
A furcsa, idegen illatú vagy ilyen ízű (pl. füstös) mézet közvetlen fo-
gyasztásra ne használjuk. Később adhatjuk a méheknek, vagy ipari célra
lehet használni (pl. sütőipari termékekhez).
Lárva a mézkamrában
G
- Anyarács használat ajánlott.
- A lárvás kereteket soha ne centrifugáljuk, így elkerülhető a méz szennyeződé-
se.
$ Ha lárvák vannak a mézes keretben:
tegyük vissza az ilyen keretet a kaptárba, és hagyjuk, hogy a méh meg-
szülessen, csak azután pörgessünk.

Mézes keretek kiemelése
G
- Ajánlatos még a keretek kiemelése előtt megmérni a méz víztartalmát. Ha
nem rendelkezünk refraktométerrel, akkor ún. „ütéstesztet” végezhetünk, ami
akkor eredményes, ha a lépek ütköztetésénél a méz nem löttyen ki a lépből.
Az ideális víztartalom 18% alatt van, de semmi esetben sem haladhatja meg a
20%-ot. Ž
- Lehetőleg száraz időben vegyük ki a kereteket.
- Csak a megfelelően lezárt mézes kereteket vegyük ki a kaptárból. Ž
G
- Ne használjunk vízporlasztót. Ž
G
- Amennyiben vannak nem ellenőrzött mézes keretek, azokat érdemes külön-
külön pörgetni.
252
$ A túlságosan vizes méz szüretelése (> 18%):
a mézes keretek szárítása kötelező, ha a víztartalom > 20%, és ajánlott,
ha a víztartalom > 18%
Mézkamrák szállítása
G
- Használjunk tiszta felületű taligát a szállításhoz. 
- A szállítás idejére fedjük le a mézes kereteket, hogy megelőzzük a mézrablást,
illetve az esetleges szennyeződést. 
Lépes méz szüretelése (rekeszekben)
G
- Ezt a szüretet nagyon erős méhcsaládok esetén és gazdag virágzás időszaká-
ban végezzük.
- Vigyázzunk, hogy a rekeszek tökéletesen zártak legyenek.
Pollenszüret
G
- A pollenszüretet csak egészséges, lárvamentes családok esetében szabad elvé-
gezni.
- Jól kifejlett családokban ideális a pollenszüretet elvégezni.
G
- A pollencsapdát olyan gyakran kell cserélni, amilyen gyakran lehetséges,
de minimum minden második napon (a levegő páratartalmától függően). Ha
szükséges, a pollencsapdát tisztítani kell.
- Ellenőrizzük a pollencsapdákat, nehogy gombásodjanak. Ha igen, akkor a
gombás csapdát ki kell cserélni tisztára.
- A pollencsapdák csak tiszta felülettel érintkezhetnek (ne tegyük a földre őket).
- Minden gyanús pollent (összetapadt, penészes) módszeresen el kell távolítani.
- A selejtet a szállítás előtt el kell távolítani.
G
- Mindenképpen kerüljük el, hogy ürülék vagy rágcsálók kerüljenek a pollen-
csapdákba. Ez rendkívül fertőzésveszélyes.
- A kaptárt úgy kell elhelyezni, hogy a földeken alkalmazott műtrágyák apró
szemcséi semmiképpen se kerüljenek be a pollencsapdába. Ennek érdekében
a kellő távolságot meg kell tartani (10 m).
G
- A pollen szállítására használt edény élelmiszer-biztonsági szempontból meg-
felelő legyen.
253
Méhpempő szüretelése
G
Kezdés
- A munka kezdete és a lárvák (álcák) elhelyezése higiénikus körülmények kö-
zött történjen.
- Minden anyag és felszerelés már a kezdéskor, a lárvák elhelyezésekor élelmi-
szer-biztonsági szempontból megfelelő, tiszta és fertőtlenített legyen.
- A méhpempőt tartalmazó sejtek saját termelésből, illetve ismert helyről szár-
mazók legyenek (ha külföldről származnak, jegyezzük fel a származási orszá-
got), és ne tartalmazzanak semmilyen szermaradványt.
- Gyanús méhpempőt nem szabad felhasználni.
- Amennyiben vizet használunk a hígításhoz, az mindenképp ivóvíz legyen.
- A sejtek nedvesítésére használt oldatot mindig hűtőszekrényben tároljuk, és
minimum hetente egyszer frissítsük. Csak a szükséges mennyiséget vegyük ki
a hűtőből, a felesleges, használt oldatot távolítsuk el.
G
A lárvák (álcák) elhelyezése
- A lárvás keretek egészséges családokból származzanak, és semmivel ne le-
gyenek kezelve.
- A textilszövet, amely a lárvákat védi a naptól és a hőségtől, legyen tiszta, és
ivóvízzel nedvesítsük meg.
G
Szüret
- Minimális füstöléssel tartsuk távol a méheket a munkaterületről.
- Azokat a sejteket, amelyekből a méhpempőt akarjuk szüretelni, minden mó-
don védeni kell a romlást okozó forrásoktól (pl. napsugárzás, fertőzések).
G
Szállítás
- A szállítóedények az élelmiszer-biztonsági előírásoknak megfelelőek, tiszták,
jól zárhatóak legyenek.
Szüretelő/pörgető helyiség
Méhek távoltartása
G
- Méhek egyáltalán ne kerüljenek be a pörgető helyiségbe, erről feltétlenül gon-
doskodni kell.
- Ha még vannak méhek a mézes kereteken, akkor tegyük őket sötét szobába,
ahová beszűrődik a fény, ez majd kicsalogatja őket.
- A további munkafolyamatok során (szűrés után) is fgyeljünk arra, hogy mé-
hek soha ne legyenek még a közelben sem.
254
A helyiség páratartalma
G
- Az ajánlott relatív páratartalom legyen 55%-nál kevesebb abban a helyiség-
ben, ahol a keretek több mint 48 órán keresztül lesznek.
- Javasoljuk, hogy a levegő relatív páratartalmát a centrifugálási folyamat alatt
is mérjük.
$ A levegő páratartalma 55% felett van:
néhány nappal a munka megkezdése előtt ajánlatos páramentesítő ké-
szülék működtetése a szüretelő helyiségben.
Szennyező források
G
- A pörgető helyiségből hermetikusan zárjuk ki a rovarokat és a rágcsálókat
(egér stb.).
- A kedvenc állatok kizárására szintén ügyeljünk pörgetéskor.
- Tilos a dohányzás, füstölés. Œ
- Tartsuk távol a por-, füst-, gáz- és kipufogógáz-forrásokat. Œ
- Ne tároljunk ott vegyszereket, tisztítószereket (kivéve jól zárható szekrényben.) Œ
$ A méz szennyeződésének veszélye:
a szükséges intézkedések megtétele, hogy megfeleljenek az előírt köve-
telményeknek.
Mézszüretelő (pörgető) helyiség karbantartása
G
- Hideg és meleg folyóvíz szükséges a pörgető helyiség közvetlen közelében a
helyiség, illetve a felhasznált berendezések tisztításához. 
- A víz csapvíz legyen, illetve ivóvíz-szabványnak megfelelő (tanúsítás
évente).Ž
- A fertőtlenítéshez használt szer a közegészségügyi szakhatóság által engedé-
lyezett legyen. Ž
G
- A helyiséget legalább a pörgetési időszak előtt és után alaposan ki kell takarí-
tani, és forró vízzel fertőtleníteni szükséges. 
G
- A mézzel érintkező felületeket (pörgető berendezés) ki kell takarítani és fer-
tőtleníteni minden egyes pörgetési tevékenység előtt és után. 
! Bejegyzés a „Mézszüret” nyilvántartásban:
- A helyiség takarításának dátuma.
255
Személyzet
G
- Megfelelő személyi higiénia. Œ
- Megfelelő tiszta ruházat (hajháló, zárt zsebek) a hajhullás, illetve tárgyak
zsebből való kiesésének elkerülése érdekében. 
- Fertőző betegségektől való mentesség. 
- Egészségügyi igazolás szükséges, hogy a dolgozó alkalmas élelmiszerekkel
történő munkavégzésre. Az igazolást évente meg kell újítani. 
- A sebeket be kell kötözni.
- Dohányzás, étkezés és ivás tilos a méz kezelése alatt.
Mézszüret (pörgetés)
Pörgető helyiség
G
- A mézpörgetésre és -tartósításra használt helyiségekre vonatkozó követelmé-
nyek különbözőek, a helyiség használatának gyakoriságától függnek. A helyi-
ség lehet ideiglenes vagy állandó.
! Bejegyzés a „Mézszüret” nyilvántartásban:
- a helyiség címe;
- a dátum, valamint a méz azonosítását szolgáló adatok.
Állandó pörgető helyiség
G
Elhelyezkedés
- Az állandó pörgető helyiség olyan helyen legyen kialakítva, ahol nem érhetik
kellemetlen szagok, és távol van mindentől, ami a higiéniát, és ezzel a termé-
ket, veszélyeztetheti.
- A pörgető helyiség ne nyíljon közvetlenül olyan helyre, amely szennyeződés-
vagy fertőzésforrást jelenthet (toalett, garázs, műhely stb.) Az elválasztó ajtó
teljes és tömör legyen.
G
Általános jellemzők
- Állandó pörgető helyiség használata esetén, a már felsorolt követelményeken
kívül, az alábbiakra kell fgyelni:
- a helyiséget kizárólag mézpörgetésre, illetve egyéb méhészeti termék elő-
állítására lehet használni;
- könnyen tisztán tartható legyen, kerüljük a hozzáférhetetlen sarkokat;
- jó, ha van olyan berendezés, amely a méheket kívül tudja tartani a helyi-
ségtől.
256
Állandó pörgető helyiség kialakítása
G
Padozat
- Gondoskodjunk vízálló, és könnyen tisztán tartható padozatról.
- Olyan szilárd padozat az ideális, amelyről könnyen eltávolítható a propolisz
(pl. hajópadló).
- Jó szennyvízelvezetési lehetőség is szükséges.
G
Falak és ajtók
- A falak legyenek masszívak, egyszínűek (minta nélkül).
- Azok a részek, amelyek érintkezésbe kerülhetnek mézzel vagy mézes keretek-
kel, moshatóak legyenek.
- Erős anyagból legyenek kialakítva (lehetőleg ne gipszből).
G
Mennyezet és világítás
- A mennyezet könnyen portalanítható legyen.
- Gondoskodjunk a jó megvilágításról.
- Gondoskodjunk védőburáról a fényforrások körül (védjük a töréstől).
G
Vízvezeték, mosogató
- Mosogató:
- Csapvíz- vagy ivóvíz-szabványnak megfelelő víz.
- Kéztörlés olyan módszerrel ideális, amivel elkerülhetjük az újrafertőző-
dést (papírtörülköző tekercs).
- Az egykaros csaptelep az ideális.
- A megfelelő higiénia biztosítása érdekében a toalett ne legyen a pörgetővel
szomszédos helyiségben.
Ideiglenes pörgető helyiség
G
A helyiség használata
- A méztermelés szezonális jellegét fgyelembe véve, valamint azt, hogy a méznél
nem áll fenn a mikrobiológiai fertőzés veszélye, mézpörgetés céljára átmene-
tileg olyan helyiség is használható, amelynek egyébként más rendeltetése van,
feltéve, hogy nem okozza a méz fertőződését, illetve minőségének romlását.
- A szüret (pörgetés) ideje alatt, illetve a méz feldolgozása során a helyiséget
kizárólag erre a célra lehet használni.
G
Az ideiglenes pörgető helyiség tulajdonságai
- A mézzel érintkezésbe kerülő anyagok az élelmiszer-biztonsági előírásoknak
megfelelőek legyenek, rozsdamentesek, könnyen tisztántarthatóak.
257
- A mézzel valószínűsíthetően érintkezésbe kerülő felületek (padozat) vízállók
és jól tisztíthatók legyenek, víztaszító anyagból készüljenek.
- Egyéb felszínek is jól tisztíthatóak legyenek.
- Hideg és meleg vezetékes víz, illetve ivóvíz minőségű víz legyen elérhető a
pörgető helyiségben vagy annak közvetlen közelében.
- A helyiség könnyen tisztán tartható legyen.
- A helyiség használata során kerüljünk mindenfajta fertőzési forrást.
! Bejegyzés a „Mézszüret” nyilvántartásban:
- a helyiség, ahol a munkavégzés folyik;
- a munkavégzés időtartama;
- méz azonosítója.
Berendezések tulajdonságai
G
- Olyan berendezések használata, amelyek az élelmiszer-biztonsági előírások-
nak megfelelnek, vagyis ellenállnak a méz nagyfokú savasságának.
- Ideális anyag a rozsdamentes acél.
- A mézzel érintkezésbe kerülő szerszámok, tárgyak ne fából készültek legye-
nek.
$ Berendezések felülvizsgálata:
az élelmiszer-gyártási követelményeknek nem megfelelő berendezések
cseréje.
Karbantartás
G
- Használat előtt ellenőrizzük a berendezések tisztaságát.
- Minden pörgetés előtt tisztítsuk le csapvízzel, illetve ivóvíz minőségű vízzel
azokat a felületeket, amelyek a mézzel érintkezésbe kerülhetnek. Szükség ese-
tén engedélyezett fertőtlenítő szert is használhatunk.
- A pörgető gépek tengelyének és egyéb részeinek kenésére, amennyiben azok
érintkezésbe kerülnek a mézzel, csak élelmiszer-biztonsági szempontból meg-
felelő kenőanyagot használjunk.
- Ellenőrizzük a gyűjtőedények állapotát és tisztaságát, különös tekintettel az
esetleges rozsdásodásra vagy egyéb gyenge részekre.
258
Feladatok a mézpörgetés során
A keretek szárítása
G
- Ellenőrizzük (ha még eddig nem tettük) a méz nedvességtartalmát (lásd fen-
tebb, amit legjobb refraktométerrel elvégezni).
G
A keretek szárítása a nedvesség függvényében történjék:
- meleg levegővel történő fúvatás (max. 50 ºC);
- száraz levegő befúvása.

$ Víztartalom ellenőrzése:
≤ 20% engedélyezett,
≤ 18% ajánlott.
Akár több napon át is hagyjuk száradni a kereteket.
Fedelezés és pörgetés
G
A gyanús (erjedt, kellemetlen szagú) mézet a fedelezés vagy pörgetés előtt, il-
letve alatt el kell távolítani.
$ Ellenőrizzük a keretek állapotát (ne legyen erjedés, kellemetlen szag,
rendellenes szín).
A probléma jellegétől függően a mézet vissza lehet adni a méheknek,
általában egy alapos felmelegítés után (> 75 ºC-on, 3-4 percig), illetve ha
veszélyes lenne a méhekre nézve, akkor meg kell semmisíteni.
Fedélviasz
G
- A méz kipörgetésekor eltávolított viaszfedeleket zárható edényben kell össze-
gyűjteni.
- A fedélviaszt olyan gyorsan kell feldolgozni, ahogyan csak lehetséges (centri-
fugálni, újramelegíteni).
- Ha a fedélviaszból még fogyasztásra alkalmas mézet akarunk kinyerni, akkor
ezt egy héten belül meg kell tenni.
259
A méz szűrése
G
- Minden használat előtt ellenőrizzük a szűrők állapotát.
- A mézet több lépésben ajánlott szűrni. Először nagy lyukú, azután közepes és
végül fnom szűrőn. A legfnomabb szűrő mérete (kivétel a hangaméz esetén)
0,5 és 0,2 mm között legyen.
- A szűrővel minden szabad szemmel látható részecskét ki kell szűrni.
- Szűréskor tartsuk szemmel a szűrőt, hogy megelőzzük a túlfolyást.

$ Ellenőrizzük a szűrő állapotát:
a mézet ismételten át kell szűrni, vagy vissza kell adni a méheknek.
A méz pihentetése (ülepítése) és érlelése
G
- Szűrés után a mézet egy kb. 20 ºC-os hőmérsékletű helyiségben raktározzuk,
pihentetjük, hogy a légbuborékokat és az apró részecskéket el lehessen majd
távolítani. A pihentetési idő hossza a méz mennyiségétől függ.
- A felszínen képződött habot és a kis részecskéket el kell távolítani. A hab eltá-
volításakor ügyeljünk, hogy ne keverjük a habot a tiszta mézbe.
A méz tartósítása
A méz feldolgozása
G
Általánosságban
- A szűrés és ülepítés után minden gyűjtőedényt le kell fedni, és minden szük-
séges intézkedést meg kell tenni, hogy idegen test ne kerüljön a mézbe.
- A rovarokat távol kell tartani.
G
Keverés
- Megfelelő szerszámokat használjunk, amelyek nem porolnak, és amelyeket
kizárólag erre a célra használunk (speciális berendezés, keverőgép stb.).
- A keverőszerkezet lapátja ne kaparja az edény oldalát.
- Vigyázzunk, hogy ne kerüljön levegő a mézbe.
G
Vegyítés és átfejtés
- Vegyítés előtt mindig csináltassunk teljes elemzést az idegen mézről, ha nem
ismerjük azt:
- vizsgáltatnunk kell a méz termelési folyamatait (a nyomonkövethetőség
miatt), mert szermaradvány veszélye állhat fenn;
260
- a méz földrajzi eredetét (ország).
- Vegyítés előtt mindig ellenőrizzük a különféle mézfajtákat, hogy észlelünk-e
nagyobb hibát (erjedés, furcsa szagok stb.).
G
Újra cseppfolyósítás
- Ne használjunk melegítésre olyan berendezést vagy edényt, amely a méz túl-
hevülését okozhatja, ami minőségromlást idézhet elő.
- Minél kevesebbszer, és minél rövidebb ideig melegítsük a mézet.
x A HMF-tartalom laboratóriumi meghatározása:
Ha ennek az értéke ≥ 40 mg/kg: felhasználható ipari mézként, vagy visz-
sza kell adni a méheknek. Ez a paraméter nincs hatással az emberi egész-
ségre.
Nyomonkövethetőség
G
- Minden méztároló edény oldalára (nem a tetejére) címkét kell ragasztani,
amely a nyomonkövethetőséget biztosító adatokat tartalmazza:
- a szüret azonosítója (mézelő méhek ugyanabból az országból és időszakból);
- a méz azonosítása (egyfajta méz vagy különféle típusú mézfajták keveréke).
- A nyomonkövethetőség dokumentálására a „Termelési nyilvántartás” résznél
található mintanyomtatvány segítségével.
Üvegek töltése
G
Mézesüvegek
- Kizárólag méz tárolására alkalmas üvegeket használjunk. 
- Az üvegből készült edények teljesen épek, sértetlenek legyenek.
- Kizárólag tökéletesen tiszta edényeket használjunk. 
- Az üvegből készült edényeket ivóvíz minőségű vízzel kell kimosni és kiöblí-
teni a töltés előtt. 
G
Fedelek
- A mézesüvegeket hermetikusan le kell zárni.
- A csavaros tetejű üvegeken hermetikusan záródó csavaros fedeleket használ-
junk. Ž
- Műanyag, pattintós fedelek alkalmazása nem ajánlatos.
- Fémfedelek ismételt használata nem lehetséges.
- A műanyag fedelek élelmiszer-biztonságosságát meg kell vizsgálni.
261
$ Kétséges a tisztaság:
ne használjuk!
Egyéb termékek tartósítása
Pollen tartósítása
G
Helyiség és berendezés
- Minden tárgy és berendezés, ami a pollennel érintkezésbe kerülhet, élelmi-
szer-biztonsági szempontból megfelelő minőségű és saválló legyen.
- A pollen tartósítása olyan helyiségben végezhető, mint amilyen tulajdonsá-
gokat az állandó pörgető helyiségeknél feltüntettünk. Külön fgyelmet kell
szentelni a fertőző források kiküszöbölésére.
- A pollen tartósítását végezhetjük egy speciálisan erre a célra kialakított he-
lyiségben vagy akár a pörgető helyiségben is, amennyiben éppen akkor nem
folyik ott mézpörgetési tevékenység.
G
Szárítás
- A szobahőmérsékleten történő tároláshoz a pollent közvetlenül a szüret után
(24 órával) szárítani kell.
- Ez úgy történik, hogy egy vékony réteg pollent szitára szórunk, majd lassan
szárítjuk. A befújt levegő optimális hőmérséklete 40 ºC.
- A pollen víztartalma kevesebb mint 6% legyen. A víztartalom alakulását a tö-
meg változásainak mérésével ellenőrizzük (110 ºC-on, 1 órán át tartó szárítás
előtt és után).
G
Tisztítás
- Olyan készülék használata javasolt, amely a pollen szennyeződéseit (méhek-
től származó részecskék, fémrészecskék stb.) a sűrűségi különbségek alapján,
illetve mágneses úton képes szétválasztani.
- Végezetül még egy utolsó szemrevételezés szükséges, hogy eltávolíthassuk a
szennyező részecskéket (pl. petéket), amelyeknek ugyanakkora a sűrűsége és
térfogata, mint a pollenszemcséknek.
G
Fagyasztás
- Tisztítás után a pollent zacskókban vagy üvegekben le lehet fagyasztani. Gon-
doskodjunk róla, hogy a fagyasztás folyamatos legyen.
G
Üvegekbe fejtés
- A csomagoláshoz használt üvegek legyenek tiszták, jól záródóak, és az UV-
sugarakat nem áteresztő anyagból készüljenek.
262
G
Mézzel vegyítés
- A pollent mézzel is lehet keverni, és így tartósítani.
! Bejegyzés a „Pollenszüret” nyilvántartásban:
- telephely címe;
- a pollenszüret ideje, illetve a kaptárok száma;
- a szürettel kapcsolatos hivatkozások (gyártási számok);
- a pollen nedvességtartalma szárítás előtt, illetve után;
- mennyiség;
- a fagyasztás ideje.
Lépes méz tartósítása, tárolása (rekeszes)
G
- A lépes méz tárolására használt dobozok élelmiszer-biztonsági szempontból
megfelelőek és jól zárhatóak legyenek.
Méhpempő tartósítása
G
A helyiség és a berendezés higiéniája
- A méhpempő tartósítása olyan helyiségben végezhető, mint amilyen tulajdon-
ságokat az állandó pörgető helyiségeknél feltüntettünk.
- A méhpempő tartósítását végezhetjük egy speciálisan erre a célra kialakított
helyiségben vagy akár a pörgető helyiségben is, amennyiben éppen akkor nem
folyik ott mézpörgetési tevékenység.
- Minden tárgy és berendezés, ami a méhpempővel érintkezésbe kerülhet (pör-
gető és szűrőberendezés, lárvatű, edények stb.), élelmiszer-biztonsági szem-
pontból megfelelő minőségű, tiszta, illetve könnyen tisztítható, valamint fer-
tőtleníthető legyen.
G
Fedelezés
- Előmelegített anyagok, szerszámok, berendezések ne érintkezzenek a méh-
pempővel.
G
A lárvák eltávolítása
- Olyan sejtből nem lehet méhpempőt kinyerni, amelyben élettelen lárva talál-
ható.
- Kötelező a lárvák eltávolítása még a méhpempő pörgetése előtt. Vigyázzunk,
meg ne sértsük a lárvát (hemolymph szabadulhat fel).
G
Szüret (pörgetés)
263
- A pörgetés végezhető spatulával, vákuumpumpával, illetve centrifugával.
- A méhpempő kinyerését haladéktalanul el kell végezni még aznap, amikor a
fedelezés megtörtént.
G
Szűrés
- Az idegen testek, különösen a viaszdarabkák, kiküszöbölésének érdekében
ajánlatos a méhpempőt átszűrni rögtön a pörgetést követően, de aznap feltét-
lenül. A mézszűrő mérete 0,4 és 0,7 mm között legyen.
G
Fagyasztás
- A méhpempő fagyasztható (–18 ºC). Gondoskodjuk a fagyasztási hőmérséklet
folyamatosságáról. A szavatossági idő betartására feltétlenül fgyelni kell.
G
Üvegbe fejtés
- Az üvegbe fejtést tiszta, jól zárható üvegekkel végezzük.
! Bejegyzés a „Szüret / Méhanyák” nyilvántartásban:
- a pörgető helyiség címe;
- a pörgetés adatai, a kaptárok azonosító száma;
- a szürettel kapcsolatos hivatkozások (gyártási számok);
- szüretelt mennyiség;
- a fagyasztás ideje.
Címkézés
G
- Az alábbi hivatalos közléseket kell feltüntetni a címkén:
- a méz megnevezése (virágméz, nektárméz vagy mézharmat);
- szavatossági idő (a fejtést követően maximum 2 év) és a tárolási előírások;
- nettó tömeg;
- a méhész (termelő, illetve szállító) neve és címe;
- a méz származási országa;
- gyártási szám vagy egyéb azonosító (pl. analízis) a nyomonkövethetőség
biztosítása érdekében [ha olyan mézzel vegyítették a mézet, amely más or-
szágból származik, a származási országo(ka)t is fel kell tüntetni a címkén].
- Meg lehet adni a méz földrajzi származási helyét, feltéve, hogy minden méz
ugyanarról a területről származik.
- A botanikai eredet is feltüntethető (egy virágfajtából, kétfajta virágból, illet-
ve többfajta virágból származik). Ebben az esetben követelmény a speciális
elemzés.
- Meg lehet említeni minőségi kritériumokat is, ha azok hitelesek, és hozzájá-
rulnak az alaptermék fejlesztéséhez.
264
G
- A „tiszta”, „természetes”, „méhektől” és hasonló megjelölések használata ti-
los.

$ Nem engedélyezett információ a címkén:
címkék cseréje, hogy megfeleljen a kritériumoknak.
A pollen címkézése
G
- Az alábbi hivatalos közléseket kell feltüntetni a pollencímkén:
- Termék megnevezése: szárított vagy fagyasztott pollen.
- Szavatossági idő: a) szárított pollen esetén: a szüretet követő maximum 1 év;
b) fagyasztott pollen esetében: a szüretet követő maximum 18 hónap.
- Tárolási feltételek: a) fagyasztott pollennél fel kell tüntetni: „felengedés után
5 napon belül fogyasztandó, visszafagyasztani tilos, tárolás hűtőszekrény-
ben”, nettó tömeg.
- A méhész neve és címe (termelő, illetve szállító).
- Származási ország (nem kötelező).
- Gyártási szám, illetve egyéb azonosító a követhetőség miatt.
G
- Ajánlatos feltüntetni a címkén, hogy a termék potenciális allergén lehet az
ételallergiára hajlamos egyéneknél.
G
- Kizárólag a hatóságok által engedélyezett, a tápértékre és az egészségre vo-
natkozó megjegyzéseket szabad feltüntetni.
G
- Amennyiben a termék több mint 0,9% génmódosított pollent tartalmaz, a cím-
kén fel kell tüntetni: „GMO-termék”.
A méhpempő címkézése
G
- Az alábbi hivatalos közléseket kell feltüntetni a címkén:
- A termék megnevezése: friss vagy fagyasztott méhpempő.
- Szavatossági idő: friss méhpempő esetén maximum 6 hónap.
- Fagyasztott méhpempő: a szüretet követően maximum 18 hónapig; a szüret
pontos dátuma: év, hónap, nap feltüntetése.
- Tárolási hőmérséklet: a) friss: 2 és 5 ºC; b) fagyasztott: –18 ºC.
- Nettó tömeg.
- A méhész neve és címe (termelő, illetve szállító).
- Származási ország (nem kötelező).
265
- Gyártási szám, illetve a gyártás ideje.
- „A felolvasztott méhpempőt visszafagyasztani tilos.”
G
- Kizárólag a hatóságok által engedélyezett, a tápértékre és az egészségre vo-
natkozó megjegyzéseket szabad feltüntetni.
Tárolás és értékesítés
Hosszú távú tárolás
G
A méz tárolása
- Száraz, hűvös helyen tároljuk (+15 ºC az ideális), ahol védve van a közvetlen
napfénytől. A hőmérséklet változhat, de jórészt maradjon 22 ºC alatt.
- Ha a méz víztartalma > 19%, akkor 11 ºC-nál nem alacsonyabb hőmérsékletű
helyen kell tárolni. Ha a méz mézharmatot tartalmaz, akkor ugyanaz az aján-
lás vonatkozik rá, mint a 18% víztartalmú mézre.
G
A pollen tárolása
- A szárított pollent száraz, hűvös (< 15 ºC az ideális) és fénytől védett helyen
tároljuk.
- A fagyasztott pollent –18 ºC alatti hőmérsékleten kell tartani.
G
A méhpempő tárolása
- Az előrecsomagolt méhpempőt fénytől jól védett, +2 és +5 ºC közötti hőmér-
sékletű helyen kell tárolni mindig, még a nagykereskedelmi raktárakban is.
- A fagyasztott méhpempőt –18 ºC alatti hőmérsékleten kell tartani (a szüret
után maximum 18 hónapig).
Vásárlás/eladás
G
- Információ a vásárlók és viszonteladók számára (hűvös helyen tartandó, ne
tegyük napos helyre stb.).
- Inkább több kisebb kiszerelésben szállítsuk, mintsem egyetlen nagy mennyi-
ségben.
G
- Nem ajánlatos egy évesnél fatalabb kisgyermeknek mézet adni, hogy elkerül-
jük a gyermekkori botulizmus veszélyét. A vásárlókat erről informálni lehet,
illetve a címkén is feltüntethető, hogy: „Egy évesnél fatalabb kisgyermeknek
nem ajánlott.”
266
! Bejegyzés a „Vásárlás / Eladás” nyilvántartásban:
Vásárlás
- dátum,
- szállító neve,
- vásárolt méz gyártási azonosító száma,
- mennyiség,
- a méz földrajzi származási helye.
Eladás (kivéve, ha magánszemély):
- dátum és vevőazonosító,
- mennyiség,
- szüret/pörgetés azonosító száma,
- a rendeltetési hely koordinátái.
Élelmiszer-biztonsági szempontból veszélyes termék esetén
G
- Abban az esetben, ha a méz élelmiszer-biztonsági szempontból veszélyt je-
lent: érintkezésbe kell lépni az illetékes szakhatóságokkal.
Másodlagos termékek
Érintett személyek
G
A törvény értelmében nem elsődleges, hanem másodlagos termelőnek minősül
az a termelő:
- aki a termékeit más méhésztől származó mézzel, pollennel vagy méhpempő-
vel keveri,
- akinek a pörgető helyiségét más méhészek is használják,
- a ki saját méhészti termékeit másfajta termékké alakítja át (gyömbérkenyér, nugát).
Enyhítések
G
A másodlagos termelőknek ki kell dolgozniuk saját veszélyelemzésüket és a
HACCP-t (Hazard Analysis of Critical Control Points). Ez az útmutató az ilyen
tanulmány kidolgozásához szükséges elemeket nem tartalmazza. Azonban a tör-
vényhozás a kistermelők számára enyhítéseket alkalmaz az alábbi esetekben:
- ha a termelő közvetlenül a vásárló számára értékesít, vagy olyan vállalkozá-
soknak, amelyek 400 m
2
-nél kisebb telephellyel rendelkeznek, vagy ahol a
társasági tagok száma 5 teljes munkaidős alkalmazottnak felel meg;
- egyéb társaságoknak szállít, és maximum két (teljes munkaidősnek megfele-
lő) személlyel dolgozik.
267
Az enyhítések (az ebben az útmutatóban leírtakon kívül) előírják:
- az intézkedéseket a veszélyek megelőzésére, kiküszöbölésére és megfelelő
szintre csökkentésére,
- minden probléma (rendellenesség) nyilvántartását,
- a dokumentumok megőrzését a lejáratukat követő minimum hat hónapig.
Termékek keverése
G
Méz
- Ez az útmutató valamennyi szükségszerű tényezővel foglalkozik (mézkeverék
összetétele a címkén, mézvásárlás).
- A kritikus pontok veszélyelemzéséről (HACCP) később lesz szó ebben az út-
mutatóban.
G
Méhpempő és pollen
- A mézre vonatkozó alapszabályok érvényesek a méhpempőre és a pollenre is
(azonban speciális veszélyelemzést kell kidolgozni).
Közös mézpörgető és -gyártó helyiségek
G
- A közös mézpörgető és termelő helyiségekre ugyanazok az előírások vonat-
koznak, mint az állandóra felszerelt helyiségekre.
- A helyiség használatáról külön nyilvántartást kell vezetni, ahol fel kell tüntet-
ni a használó nevét, a használat dátumát és a termelt méz mennyiségét.
- Az egyes felhasználóknak meg kell egyezniük, illetve nyilván kell tartaniuk a
helyiség és a berendezések takarításával kapcsolatos tevékenységeket.
Termék-átalakítás
G
- Ebben az útmutatóban kizárólag az alábbi termék-átalakításokkal foglalko-
zunk: méz kezelése más méhészek számára, illetve saját méz keverése más
méhészetből származó mézzel.
- Egyéb termék-átalakítások nem tartoznak ezen útmutató hatáskörébe. Min-
den átalakított termékre külön speciális jogszabály vonatkozik. Minden egyes
átalakított termékre, illetve termelési körülményre külön veszélyelemzés
(HACCP) szükséges.
268
Termelési nyilvántartás

Alapinformációk Év: .................
(5 evig megórzendó)

Méhész
Nev: ...................................................
...................................................
Cim: ...................................................
Varos es iranyitoszam: ...................................................
Tel./Fax: ...................................................

Méhállományok, méhkaptárok
Nev: ...................................................
Cim: ...................................................
A teleltetó kaptarok es keretek szama, kodja:
...................................................
...................................................
...................................................
...................................................
...................................................

Nev: ...................................................
Cim: ...................................................
A teleltetó kaptarok es keretek szama, kodja:
...................................................
...................................................
...................................................
...................................................
...................................................

Nev: ...................................................
Cim: ...................................................
A teleltetó kaptarok es keretek szama, kodja:
...................................................
...................................................
...................................................
...................................................
...................................................

269
Utazó kaptárok, állományok
Nev: ...................................................
Cim: ...................................................
A teleltetó kaptarok es keretek szama, kodja:
...................................................
...................................................
...................................................
...................................................
...................................................
Utazas datuma: ...................................................
Növenyvedó szerek (mezógazdasag):
...................................................
Kezeles ideje: ...................................................

Nev: ...................................................
Cim: ...................................................
A teleltetó kaptarok es keretek szama, kodja:
...................................................
...................................................
...................................................
...................................................
...................................................
Utazas datuma: ...................................................
Növenyvedó szerek (mezógazdasag):
...................................................
Kezeles ideje: ...................................................

Nev: ...................................................
Cim: ...................................................
A teleltetó kaptarok es keretek szama, kodja:
...................................................
...................................................
...................................................
...................................................
...................................................
Utazas datuma: ...................................................
Növenyvedó szerek (mezógazdasag):
...................................................
Kezeles ideje: ...................................................

270
Mézszüret

Mézfeldolgozás helye
Cim: ...................................................
...................................................

Szüret
Szüret szama: ........................................................
Szüret datuma: ........................................................
Szüret (reIerencia/nyilvantartas): ........................................................
Mennyiseg: ........................................................

Szüret szama: ........................................................
Szüret datuma: ........................................................
Szüret (reIerencia/nyilvantartas): ........................................................
Mennyiseg: ........................................................

Szüret szama: ........................................................
Szüret datuma: ........................................................
Szüret (reIerencia/nyilvantartas): ........................................................
Mennyiseg: ........................................................

Szüret szama: ........................................................
Szüret datuma: ........................................................
Szüret (reIerencia/nyilvantartas): ........................................................
Mennyiseg: ........................................................

Szüret szama: ........................................................
Szüret datuma: ........................................................
Szüret (reIerencia/nyilvantartas): ........................................................
Mennyiseg: ........................................................


271
A méz összetétele

Kevert méz esetén
Gyartasi sorozatszam: ...................................................
A tetel összetevói: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Analizis szama: ...................................................

Gyartasi sorozatszam: ...................................................
A tetel összetevói: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Analizis szama: ...................................................

Gyartasi sorozatszam: ...................................................
A tetel összetevói: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Analizis szama: ...................................................

Gyartasi sorozatszam: ...................................................
A tetel összetevói: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Analizis szama: ...................................................

Gyartasi sorozatszam: ...................................................
A tetel összetevói: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Analizis szama: ...................................................


A feldolgozó helyiség takarítása
Takaritas datuma: ...................................................
...................................................
...................................................

272
Kezelések és állatgyógyászati készítmények

Betegségek (megfigyelt vagy gyanús)
Betegseg tipusa: ...................................................
Minden mehcsalad
Kaptarok szama: ...................................................
Bejelentesi kötelezettseg: igen nem
Datum: ...................................................
...................................................

Betegseg tipusa: ...................................................
Minden mehcsalad
Kaptarok szama: ...................................................
Bejelentesi kötelezettseg: igen nem
Datum: ...................................................
...................................................

Betegseg tipusa: ...................................................
Minden mehcsalad
Kaptarok szama: ...................................................
Bejelentesi kötelezettseg: igen nem
Datum: ...................................................
...................................................

Betegseg tipusa: ...................................................
Minden mehcsalad
Kaptarok szama: ...................................................
Bejelentesi kötelezettseg: igen nem
Datum: ...................................................
...................................................

Kolóniák kezelése
Minden mehcsalad
Kaptarok szama: ...................................................
Termek (keszitmeny): ...................................................
Adagolas: ...................................................
Modszer: ...................................................
Datum (es ora): ...................................................
Allatorvosi veny: ...................................................
...................................................
Megjegyzesek: ...................................................

273

Minden mehcsalad
Kaptarok szama: ...................................................
Termek (keszitmeny): ...................................................
Adagolas: ...................................................
Modszer: ...................................................
Datum (es ora): ...................................................
Allatorvosi veny: ...................................................
...................................................
Megjegyzesek: ...................................................

Minden mehcsalad
Kaptarok szama: ...................................................
Termek (keszitmeny): ...................................................
Adagolas: ...................................................
Modszer: ...................................................
Datum (es ora): ...................................................
Allatorvosi veny: ...................................................
...................................................
Megjegyzesek: ...................................................

Minden mehcsalad
Kaptarok szama: ...................................................
Termek (keszitmeny): ...................................................
Adagolas: ...................................................
Modszer: ...................................................
Datum (es ora): ...................................................
Allatorvosi veny: ...................................................
...................................................
Megjegyzesek: ...................................................


274
Kezelések és állatgyógyászati készítmények
Méhrajok kezelése
Keret nélkül
Valamennyi Keretallomany: ...........................
 ° (kaptar) Szam: ...........................
Termek (keszitmeny) Nev: ...........................
Adagolas: ...................................................
Modszer: ...................................................
Datum (es ora): ...................................................
Megjegyzesek: ...................................................
...................................................

Keretekben történõ kezelés
Valamennyi Keretallomany: ...........................
° (kaptar) Szam: ...........................
Termek (keszitmeny) Nev: ...........................
Adagolas: ...................................................
Modszer: ...................................................
Datum (es ora): ...................................................
Megjegyzesek: ...................................................
...................................................

Valamennyi Keretallomany: ...........................
° (kaptar) Szam: ...........................
Termek (keszitmeny) Nev: ...........................
Adagolas: ...................................................
Modszer: ...................................................
Datum (es ora): ...................................................
Megjegyzesek: ...................................................
...................................................

Felhasznált termékek nyilvántartása
Keszlet Datum: 01/01/ ......................
Állatgyógyászati termékek: .............................................................
Mennyiseg: .............................................................
Megjegyzes: .............................................................
Állatgyógyászati termékek: .............................................................
Mennyiseg: .............................................................
Megjegyzes: .............................................................
Állatgyógyászati termékek: .............................................................
Mennyiseg: .............................................................
Megjegyzes: .............................................................
275

Beszerzés dátuma: .............................................................
Allatgyogyaszati termekek: .............................................................
Mennyiseg: .............................................................
Megjegyzes: .............................................................

Beszerzés dátuma: .............................................................
Allatgyogyaszati termekek: .............................................................
Mennyiseg: .............................................................
Megjegyzes: .............................................................

Beszerzés dátuma: .............................................................
Allatgyogyaszati termekek: .............................................................
Mennyiseg: .............................................................
Megjegyzes: .............................................................


Keszlet Datum: 31/12/ ......................
Állatgyógyászati termékek: .............................................................
Mennyiseg: .............................................................
Megjegyzes: .............................................................
Állatgyógyászati termékek: .............................................................
Mennyiseg: .............................................................
Megjegyzes: .............................................................
Állatgyógyászati termékek: .............................................................
Mennyiseg: .............................................................
Megjegyzes: .............................................................



276
Vásárlás és értékesítés

Méhrajok, méhcsaládok, királynõk/anyák
A beszerzés tárgya: ...................................................
Datum: ...................................................
Elado: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Forras: ...................................................
Rendeltetesi hely: ...................................................
Megjegyzes: ...................................................
...................................................

A beszerzés tárgya: ...................................................
Datum: ...................................................
Elado: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Forras: ...................................................
Rendeltetesi hely: ...................................................
Megjegyzes: ...................................................
...................................................

A beszerzés tárgya: ...................................................
Datum: ...................................................
Elado: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Forras: ...................................................
Rendeltetesi hely: ...................................................
Megjegyzes: ...................................................
...................................................

A beszerzés tárgya: ...................................................
Datum: ...................................................
Elado: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Forras: ...................................................
Rendeltetesi hely: ...................................................
Megjegyzes: ...................................................
...................................................


277
Méhviasz beszerzése
Sajat termeles: ...................................................
Szallito: ...................................................
Datum: ...................................................
Lepek szama vagy kg: ...................................................
Megjegyzes: ...................................................
...................................................

Sajat termeles: ...................................................
Szallito: ...................................................
Datum: ...................................................
Lepek szama vagy kg: ...................................................
Megjegyzes: ...................................................
...................................................

Sajat termeles: ...................................................
Szallito: ...................................................
Datum: ...................................................
Lepek szama vagy kg: ...................................................
Megjegyzes: ...................................................
...................................................


Méhviasz értékesítése
Elado / Vasarlo: ...................................................
Datum: ...................................................
Nyers viasz (kg): ...................................................
Lep: ...................................................
Megjegyzes: ...................................................
...................................................


278
Vásárlás és értékesítés

Mézvásárlás
Datum: ...................................................
Vasarlo: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Gyartasi sorozatszam: ...................................................
Megjegyzesek: ...................................................
...................................................

Datum: ...................................................
Vasarlo: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Gyartasi sorozatszam: ...................................................
Megjegyzesek: ...................................................
...................................................


Datum: ...................................................
Vasarlo: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Gyartasi sorozatszam: ...................................................
Megjegyzesek: ...................................................
...................................................

Datum: ...................................................
Vasarlo: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Gyartasi sorozatszam: ...................................................
Megjegyzesek: ...................................................
...................................................

Datum: ...................................................
Vasarlo: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Gyartasi sorozatszam: ...................................................
Megjegyzesek: ...................................................
...................................................


279
Méz értékesítése (társaságoknak történõ értékesítés esetén)
Datum: ...................................................
Vasarlo: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Gyartasi sorozatszam: ...................................................
Megjegyzesek: ...................................................
...................................................

Datum: ...................................................
Vasarlo: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Gyartasi sorozatszam: ...................................................
Megjegyzesek: ...................................................
...................................................

Datum: ...................................................
Vasarlo: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Gyartasi sorozatszam: ...................................................
Megjegyzesek: ...................................................
...................................................

Datum: ...................................................
Vasarlo: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Gyartasi sorozatszam: ...................................................
Megjegyzesek: ...................................................
...................................................

Datum: ...................................................
Vasarlo: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Gyartasi sorozatszam: ...................................................
Megjegyzesek: ...................................................
...................................................


280
Etetés / Egyebek

Etetés, ösztönzés
Minden kaptar
Kaptarszam: ...................................................
Termek neve: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Periodus: ...................................................
Beszerzes datuma: ...................................................
Elado: ...................................................
Kereskedelmi Iorgalomban kaphato termek eseten
Gyartasi sorozatszam: ...................................................
Megjegyzesek: ...................................................

Minden kaptar
Kaptarszam: ...................................................
Termek neve: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Periodus: ...................................................
Beszerzes datuma: ...................................................
Elado: ...................................................
Kereskedelmi Iorgalomban kaphato termek eseten
Gyartasi sorozatszam: ...................................................
Megjegyzesek: ...................................................

Minden kaptar
Kaptarszam: ...................................................
Termek neve: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Periodus: ...................................................
Beszerzes datuma: ...................................................
Elado: ...................................................
Kereskedelmi Iorgalomban kaphato termek eseten
Gyartasi sorozatszam: ...................................................
Megjegyzesek: ...................................................

Minden kaptar
Kaptarszam: ...................................................
Termek neve: ...................................................
Mennyiseg: ...................................................
Periodus: ...................................................
Beszerzes datuma: ...................................................
281
Elado: ...................................................
Kereskedelmi Iorgalomban kaphato termek eseten
Gyartasi sorozatszam: ...................................................
Megjegyzesek: ...................................................


Illatanyagok / Aromák / Csalétkek
A Iüstölóben hasznalt termekek: ...................................................
...................................................
...................................................
...................................................


A nyilvantartasban a megadott termelesi adatok csak inIormacios jellegúek. Ugyanezt az
inIormaciot Iel lehet tüntetni a kaptarazonositon is. A dokumentumokat 5 evig meg kell
órizni.


282
Minta

Méhész
Csaladi es keresztnev: Mehesz Janos
Cim: Viragos u. 1.
Varos, iranyitoszam: 2440 Mezvaros
Tel./Fax: ¹36 30 123 4567

Méhállomány
Nev: Otthon
Cim:
6 keretes teleltetó kaptar: 4 kaptar (1-tól 4-ig)

Pörgetõ helyiség
Cim: Konyha a hazban

Mézszüret
Szüret szama: Tavasz
Szüret datuma: 201. junius 15.
ReIerencia/nyilvantartas: 201. tavasza
Mennyiseg: 55 kg

Szüret szama: Tavasz
Szüret datuma: 201. junius 15.
ReIerencia/nyilvantartas: 201. tavasza
Mennyiseg: 55 kg

Családok kezelése
Az allomany valamennyi csaladja
Termek (keszitmeny) neve: Tymovar
Adagolas: 1,5 csik × 2
Modszer: Veny alapjan
Datum (es idótartam): 07/15 08/30 es 09/01 10/10/201.
Allatorvosi veny: n. a.
Megjegyzesek: ..................................................................

Az allomany valamennyi csaladja
Termek (keszitmeny) neve: Oxalsav
Adagolas: 50 ml/csalad
Datum (es idótartam): 201./12/15
Allatorvosi veny: Mellekelve
Megjegyzesek: ..................................................................

283
Méhraj
Megnevezes: Mehraj
Datum: 201./05/15
Eredet: Sajat mehallomany

Méhrajok kezelése (kereten kívül)
Minden mehraj
Mehrajok szama: 4. kaptaron levó raj
Allatgyogyaszati termek: Perizin
Adagolas: 30 ml
Modszer: Cseppek
Datum (es idótartam): 201./05/15
Allatorvosi veny: Mellekelve
Megjegyzesek: ..................................................................

Kezelés a keretekben
Minden keret: X
Kaptarszam
Termek neve: Kenrud
Adagolas: 1 rud/5 keret
Modszer: Füstöles
Datum (es idótartam): 201. szeptember es december
Megjegyzesek: ..................................................................

Méhviasz beszerzés
Sajat termek
Beszerzes: X
Elado: Meheszbolt: Maya
Datum: 201.../02/05
Viaszlepek szama v. sulya: 2 kg

Etetés, ösztönzés
Az összes kaptar: X
Kaptarok szama:
Termek neve: Cukorszirup 50/50
Mennyiseg: 20 l/kaptar
Idótartam: 08/02 09/15
Beszerzes ideje: 201./07/25
Elado: MACRO

Illatszerek, aromák, csalétkek
Felhasznalt termekek: ..................................................................
Vasarlo / Elado: Nevtelen
284

Füstölõben alkalmazott anyag
Füstölóben Ielhasznalt termek: Szalma
Szallito: API 16
Gyartasi sorozatszam: 1234


285
Méhpempõ-termelés

Méhész
Csaladi es keresztnev: ...................................................
...................................................
Cim: ...................................................
...................................................
Iranyitoszam, varos: ...................................................
Tel./Iax: ...................................................

Méhállományok
Nev: ...................................................
Cim: ...................................................
Termeló kaptarok mennyisege es szama:
...................................................
...................................................
...................................................

Nev: ...................................................
Cim: ...................................................
Termeló kaptarok mennyisege es szama:
...................................................
...................................................
...................................................

Nev: ...................................................
Cim: ...................................................
Termeló kaptarok mennyisege es szama:
...................................................
...................................................
...................................................

Pörgetõ helyiség
Cim: ...................................................
...................................................
...................................................


286
Szüret/pörgetés
Datum (nap): ...................................................
Allomany: ...................................................
ReIerencia: ...................................................
Fagyasztva: igen nem
Mennyiseg: ...................................................

Datum (nap): ...................................................
Allomany: ...................................................
ReIerencia: ...................................................
Fagyasztva: igen nem
Mennyiseg: ...................................................

Datum (nap): ...................................................
Allomany: ...................................................
ReIerencia: ...................................................
Fagyasztva: igen nem
Mennyiseg: ...................................................

Datum (nap): ...................................................
Allomany: ...................................................
ReIerencia: ...................................................
Fagyasztva: igen nem
Mennyiseg: ...................................................

Datum (nap): ...................................................
Allomany: ...................................................
ReIerencia: ...................................................
Fagyasztva: igen nem
Mennyiseg: ...................................................

287
V
e
s
z
é
l
y
H
A
C
C
P
-
h
a
t
á
r
é
r
t
é
k
E
l
ő
f
o
r
d
u
l
á
s
O
k
S
ú
-
l
y
o
s
s
á
g
V
a
l
ó
s
z
í
-
n
ű
s
é
g
É
s
z
l
e
-
l
é
s
S

×

P

×

D
M
e
g
e
l
ő
z
ő

i
n
t
é
z
k
e
d
é
s
R
e
-
g
i
s
z
t
r
á
-
l
á
s
H
e
l
y
r
e
á
l
l
í
t
ó

i
n
t
é
z
k
e
d
é
s
G
y
e
r
m
e
k
-
b
o
t
u
-
l
i
z
m
u
s
1
0
0

s
p
ó
r
a
/
k
g
4
9

e
s
e
t

E
u
r
ó
p
á
b
a
n

2
4

é
v

a
l
a
t
t
T
a
l
a
j
b
ó
l

s
z
á
r
m
a
z
ó

b
a
k
t
é
r
i
u
m
o
k
5
1
4
2
0
S
o
h
a

n
e

t
e
g
y
ü
k

a

k
e
r
e
t
e
k
e
t

a

f
ö
l
d
r
e
A

v
á
s
á
r
l
ó
k
a
t

f
g
y
e
l
m
e
z
t
e
s
s
ü
k

a

b
o
t
u
l
i
z
m
u
s

v
e
s
z
é
l
y
é
r
e

(
v
a
g
y

t
ü
n
t
e
s
s
ü
k

f
e
l

a

c
í
m
k
é
n
)
/
P
a
t
o
g
é
n

b
a
k
t
é
r
i
-
u
m
o
k
A

m
é
z

e
s
e
t
é
b
e
n

n
e
m

k
ö
t
e
l
e
z
ő

a

m
i
k
r
o
b
i
o
l
ó
g
i
a
i

a
n
a
l
í
z
i
s
M
é
z

e
s
e
t
é
b
e
n

e
z

a
z

é
r
t
é
k

n
e
m

i
s
m
e
r
t
,

d
e

a
l
a
c
s
o
n
y
a
b
b
,

m
i
n
t

e
g
y
é
b

é
l
e
l
m
i
s
z
e
r
-
t
e
r
m
é
k
e
k
n
é
l
,

a
m
i
n
e
k

a
z

o
k
a

a
z

a
n
a
e
r
o
b

k
ö
r
n
y
e
z
e
t
,

a

n
a
g
y
o
n

m
a
g
a
s

c
u
k
o
r
t
a
r
t
a
-
l
o
m
,

a
z

a
l
a
c
s
o
n
y

f
e
h
é
r
j
e
t
a
r
t
a
l
o
m
,

a

m
e
g
n
ö
v
e
k
e
d
e
t
t

s
a
v
a
s
-
s
á
g
,

é
s

a

h
i
d
r
o
g
é
n
-
p
e
r
o
x
i
d
-
t
a
r
t
a
l
o
m
N
e
m

i
v
ó
v
í
z

t
i
s
z
t
a
-
s
á
g
ú

v
í
z

h
a
s
z
n
á
l
a
t
a
3
1
4
1
2
A
z

e
l
ő
í
r
á
s
o
k
n
a
k

m
e
g
f
e
l
e
l
ő

v
í
z

h
a
s
z
n
á
l
a
t
a
:


a

p
e
r
m
e
t
e
z
ő
b
e
n


a

b
e
r
e
n
d
e
z
é
s
e
k

t
i
s
z
t
á
n
t
a
r
t
á
s
á
h
o
z
/
H
i
g
i
é
n
i
a
i

h
i
á
n
y
o
s
-
s
á
g
o
k

a

m
u
n
k
a
-
h
e
l
y
e
n
3
1
4
1
2
A

m
u
n
k
a
h
e
l
y

l
e
g
y
e
n

k
ö
n
n
y
e
n

t
a
k
a
r
í
t
h
a
t
ó
A

m
u
n
k
a
h
e
l
y
e
t

m
i
n
d
e
n

m
ű
v
e
l
e
t

u
t
á
n

k
i

k
e
l
l

t
a
k
a
r
í
t
a
n
i
S
z
ü
r
e
t
,

p
ö
r
g
e
-
t
é
s
A
z

a
n
y
a
g
o
k

é
s

b
e
r
e
n
d
e
z
é
s
e
k

h
i
g
i
é
-
n
i
a
i

h
i
á
n
y
o
s
s
á
g
a
i
3
1
4
1
2
A

b
e
r
e
n
d
e
z
é
s
e
k

á
l
t
a
l
á
n
o
s

á
l
l
a
p
o
t
á
n
a
k

é
s

t
i
s
z
t
a
s
á
g
á
n
a
k

e
l
l
e
n
ő
r
z
é
s
e

/
S
z
e
n
n
y
e
z
ő
d
é
s

a

s
z
e
m
é
l
y
z
e
t

k
ö
z
v
e
-
t
í
t
é
s
é
v
e
l
3
1
4
1
2
S
z
e
n
n
y
e
z
ő
d
é
s
m
e
n
t
e
s
,

t
i
s
z
t
a

m
u
n
k
a
r
u
h
a
M
e
g
f
e
l
e
l
ő

s
z
e
m
é
l
y
e
s

h
i
g
i
é
n
i
a
/
S
z
e
n
n
y
e
z
e
t
t

c
u
k
o
r

(
t
é
l
i

e
t
e
t
é
s
k
o
r
)
3
1
4
1
2
A

c
u
k
r
o
t

o
l
y
a
n

h
e
l
y
e
n

k
e
l
l

t
á
r
o
l
n
i
,

a
h
o
l

e
g
e
r
e
k
,

r
o
v
a
r
o
k

n
e
m

f
é
r
n
e
k

h
o
z
z
á
/
O
s
m
o
p
h
y
l
i
c

é
l
e
s
z
t
ő
V
í
z
t
a
r
t
a
l
o
m

v
e
s
z
é
-
l
y
e

a

m
é
z
b
e
n
:
<

1
7
%
:

n
i
n
c
s

v
e
s
z
é
l
y
1
7



<

1
8
%
:

h
a

1
0
0
0

é
l
e
s
z
t
ő
s
e
j
t
/
g
>

1
9
%
:

1

é
l
e
s
z
-
t
ő
s
e
j
t

>

2
0
%
:

f
e
l
s
ő

h
a
t
á
r
-
é
r
t
é
k
2
7
,
1
%

m
é
z

>

1
8
%
9
,
5
%

m
é
z

>

1
9
%
3
,
3
%

m
é
z

>

2
0
%
S
z
ü
r
e
t
k
o
r

a

m
é
z

v
i
z
e
s
P
ö
r
g
e
t
é
s
k
o
r

a

t
e
r
e
m
,

a
h
o
l

e
z
t

m
ű
v
e
l
e
t
e
t

v
é
g
z
i
k
,

t
ú
l

m
a
g
a
s

r
e
l
a
t
í
v

p
á
r
a
t
a
r
t
a
l
m
ú

33
32
32
2
7
1
2
A

k
e
r
e
t
e
k

k
i
e
m
e
l
é
s
e
k
o
r

n
e

h
a
s
z
n
á
l
j
u
n
k

v
i
z
e
t
C
s
a
k

t
ö
k
é
l
e
t
e
s

l
e
z
á
r
á
s

u
t
á
n

t
á
v
o
l
í
t
s
u
k

e
l

a

k
e
r
e
t
e
k
e
t
F
e
l
d
o
l
g
o
z
á
s

e
l
ő
t
t

m
e
g

k
e
l
l

s
z
á
r
í
t
a
n
i

a

k
e
r
e
t
e
k
e
t
S
z
á
r
a
z

h
e
l
y
e
n

k
e
l
l

d
o
l
g
o
z
n
i
//
A
z

ö
s
s
z
e
s

e
r
j
e
d
t

m
é
z

m
e
g
s
e
m
m
i
-
s
í
t
é
s
e
A
z

ö
s
s
z
e
s

e
r
j
e
d
t

m
é
z

m
e
g
s
e
m
m
i
-
s
í
t
é
s
e
M
é
z

v
e
s
z
é
l
y
e
l
e
m
z
é
s
e

é
s

k
r
i
t
i
k
u
s

e
l
l
e
n
ő
r
z
ő

p
o
n
t
o
k

(
H
A
C
C
P
)
1
.

M
i
k
r
o
b
i
o
l
ó
g
i
a
288
S
ú
l
y
o
s
s
á
g

(
S
)
V
a
l
ó
s
z
í
n
ű
s
é
g

(
P
)
É
s
z
l
e
l
é
s

(
D
)
1

n
i
n
c
s
2

k
e
l
l
e
m
e
t
l
e
n
3

t
ú
l
l
é
p
i

a

m
e
g
e
n
g
e
-
d
e
t
t

m
é
r
t
é
k
e
t
4

v
e
s
z
é
l
y
e
s
5

h
a
l
á
l
o
s
1

g
y
e
n
g
e
2

á
t
l
a
g
o
s
3

g
y
a
k
o
r
i
4

r
e
n
d
k
í
v
ü
l

g
y
a
k
o
r
i
5

f
o
l
y
a
m
a
t
o
s
a
n


e
l
ő
f
o
r
d
u
l
ó
1

s
z
a
b
a
d

s
z
e
m
m
e
l
2

e
g
y
s
z
e
r
ű

t
e
s
z
t
t
e
l
3

r
é
s
z
l
e
t
e
s

t
e
s
z
t
t
e
l
4

e
l
e
m
z
é
s
s
e
l
5

n
e
m

k
i
m
u
t
a
t
h
a
t
ó

A

k
o
c
k
á
z
a
t
i

a
d
a
t
o
k

o
l
y
a
n

m
é
h
é
s
z
e
t
r
e

v
o
n
a
t
k
o
z
n
a
k
,

a
h
o
l

a

m
é
h
é
s
z

a
z

e
b
b
e
n

a
z

ú
t
m
u
t
a
t
ó
b
a
n

l
e
í
r
t
a
k
n
a
k

m
e
g
f
e
l
e
l
ő
e
n

d
o
l
g
o
z
i
k
.

A
m
e
n
n
y
i
b
e
n

a

m
é
h
é
s
z

n
e
m

a
z

ú
t
m
u
t
a
t
ó

e
l
ő
í
r
á
s
a
i
t

k
ö
v
e
t
i
,

a

k
o
c
k
á
z
a
t

n
ö
v
e
k
e
d
i
k
.
S

×

P

×

D

>

5
0
:

k
r
i
t
i
k
u
s

p
o
n
t
S
ú
l
y
o
s
s
á
g

×

V
a
l
ó
s
z
í
n
ű
s
é
g
É
r
z
é
k
e
l
é
s



é
s
z
l
e
l
é
s
1
2
3
4
5
6
8
9
1
0
1
2
1
5
1
6
2
0
2
5
1
1
2
3
4
6
6
8
9
1
0
1
2
1
5
1
6
2
0
2
5
2
2
4
6
8
1
2
1
2
1
6
1
8
2
0
2
4
3
0
3
2
4
0
5
0
3
3
6
9
1
2
1
8
1
8
2
4
2
7
3
0
3
6
4
5
4
8
6
0
7
5
4
4
8
1
2
1
6
2
0
2
4
3
2
3
6
4
0
4
8
6
0
6
4
8
0
1
0
0
5
5
1
0
1
5
2
0
2
5
3
0
4
0
4
5
5
0
6
0
7
5
8
0
1
0
0
1
2
5
289
M
é
z

v
e
s
z
é
l
y
e
l
e
m
z
é
s
e

é
s

k
r
i
t
i
k
u
s

e
l
l
e
n
ő
r
z
ő

p
o
n
t
o
k

(
H
A
C
C
P
)
2
.

F
i
z
i
k
a
i

s
z
e
n
n
y
e
z
ő
d
é
s
V
e
s
z
é
l
y
H
A
C
C
P
-
h
a
t
á
r
é
r
t
é
k
E
l
ő
f
o
r
-
d
u
l
á
s
O
k
S
ú
-
l
y
o
s
-
s
á
g
V
a
l
ó
-
s
z
í
n
ű
-
s
é
g
É
s
z
-
l
e
l
é
s
S

×

P

×

D
M
e
g
e
l
ő
z
ő

i
n
t
é
z
k
e
d
é
s
R
e
-
g
i
s
z
t
-
r
á
l
á
s
H
e
l
y
r
e
á
l
l
í
t
ó

i
n
t
é
z
k
e
d
é
s
V
i
a
s
z

v
a
g
y

e
g
y
é
b

b
i
o
l
ó
g
i
a
i

a
n
y
a
g

e
l
ő
f
o
r
-
d
u
l
á
s
a
O
l
d
h
a
t
a
t
l
a
n

a
n
y
a
g
o
k
:

<

0
,
1
%

a
z

e
n
g
e
d
é
l
y
e
-
z
e
t
t

h
a
t
á
r
é
r
t
é
k
R
é
s
z
e
c
s
k
é
k

<

5
0
0

m
I
d
e
g
e
n

e
l
e
m
e
k

h
i
á
n
y
a
S
z
i
s
z
t
e
-
m
a
t
i
k
u
-
s
a
n
A

m
é
z
e
t

t
a
r
t
a
l
m
a
z
ó

l
é
p
s
e
j
t
e
k

f
e
l
n
y
i
t
á
s
a
2
5
1
2
0
S
z
ű
r
é
s
:
a

m
é
z

h
e
l
y
e
s

s
z
ű
r
é
s
e
V
i
g
y
á
z
n
i

k
e
l
l
,

h
o
g
y

s
z
e
m
m
e
l

l
á
t
h
a
t
ó

r
é
s
z
e
c
s
k
é
k

n
e

k
e
r
ü
l
j
e
n
e
k

a

m
é
z
b
e
.

E
l
l
e
n
-
ő
r
i
z
n
i

k
e
l
l

a

s
z
ű
r
ő
k

á
l
l
a
p
o
t
á
t
,

a

t
ú
l
f
o
l
y
á
s
t

m
e
g

k
e
l
l

e
l
ő
z
n
i
A

m
é
z

l
e
g
y
e
n

é
r
e
t
t
,

a

h
a
b
o
t

e
l

k
e
l
l

t
á
v
o
l
í
t
a
n
i
/
M
é
z

á
t
s
z
ű
-
r
é
s
e
P
e
t
é
k
,

i
v
a
d
é
k
o
k

e
l
ő
f
o
r
d
u
l
á
s
a
A
r
o
m
á
k

é
s

t
i
l
t
o
t
t

i
d
e
g
e
n

a
n
y
a
g
o
k
N
i
n
c
s

i
n
f
o
r
-
m
á
c
i
ó
P
e
t
é
k

a

m
é
z
b
e
n
3
3
1
9
A
n
y
a
r
á
c
s

h
a
s
z
n
á
l
a
t
a
N
e

h
a
s
z
n
á
l
j
u
k

a

p
e
t
é
k
e
t

t
a
r
t
a
l
m
a
z
ó

k
e
r
e
t
e
k
e
t
/
A

m
é
z

v
i
s
z
-
s
z
a
j
u
t
t
a
t
á
s
a

a

m
é
h
e
k
h
e
z
I
d
e
g
e
n

r
é
s
z
e
c
s
-
k
é
k

(
k
ő
,

f
é
m
,

é
l
e
s

d
a
r
a
b
k
á
k
)

e
l
ő
f
o
r
d
u
l
á
s
a
O
l
d
h
a
t
a
t
l
a
n

a
n
y
a
g
:

<

0
.
1
%

a

h
i
v
a
t
a
l
o
s

h
a
t
á
r
é
r
t
é
k
R
é
s
z
e
c
s
k
e

<

5
0
0

m
I
d
e
g
e
n

e
l
e
m
e
k

n
i
n
c
s
e
-
n
e
k

j
e
l
e
n
N
i
n
c
s

i
n
f
o
r
-
m
á
c
i
ó
S
z
ű
r
é
s

u
t
á
n
:
m
é
h
e
k
,

e
g
y
é
b

r
o
v
a
r
o
k
3
3
1
9
A

s
z
ű
r
é
s

k
ö
t
e
l
e
z
ő
R
o
v
a
r
o
k

e
l
t
á
v
o
l
í
t
á
s
a
A
z

á
t
v
e
v
ő
k
e
t

t
a
r
t
s
u
k

z
á
r
v
a
,

é
s

k
e
r
ü
l
j
ü
k

e
l

a
z

i
d
e
g
e
n

e
l
e
m
e
k
k
e
l

v
a
l
ó

s
z
e
n
n
y
e
z
ő
d
é
s
t
S
z
ü
r
e
t

/

p
ö
r
g
e
-
t
é
s
A
z

ú
j
r
a
-
m
e
l
e
g
í
t
é
s
t

k
ö
v
e
t
ő
e
n

i
s
m
é
t
e
l
t

s
z
ű
r
é
s
,

v
a
g
y

a

m
é
z

v
i
s
z
-
s
z
a
j
u
t
t
a
t
á
s
a

a

m
é
h
e
k
h
e
z
A
n
y
a
g
o
k
,

b
e
r
e
n
d
e
-
z
é
s
e
k
4
2
2
1
6
F
e
l
h
a
s
z
n
á
l
á
s

e
l
ő
t
t

e
l
l
e
n
ő
r
i
z
z
ü
k

a
z

a
n
y
a
g
o
k
a
t
T
i
s
z
t
a
,

p
o
r
m
e
n
t
e
s

b
e
r
e
n
d
e
z
é
s
t

h
a
s
z
n
á
l
-
j
u
n
k
N
e

d
ö
r
z
s
ö
l
j
ü
n
k

s
e
m
m
i
t

a

k
o
n
t
é
n
e
r
e
k

f
a
l
á
h
o
z
/
A
z

ú
j
r
a
-
m
e
l
e
g
í
t
é
s
t

k
ö
v
e
t
ő
e
n

i
s
m
é
t
e
l
t

s
z
ű
r
é
s
,

v
a
g
y

a

m
é
z

v
i
s
z
-
s
z
a
j
u
t
t
a
t
á
s
a

a

m
é
h
e
k
h
e
z
290
I
d
e
g
e
n

r
é
s
z
e
c
s
-
k
é
k

(
k
ő
,

f
é
m
,

é
l
e
s

d
a
r
a
b
k
á
k
)

e
l
ő
f
o
r
d
u
l
á
s
a
O
l
d
h
a
t
a
t
l
a
n

a
n
y
a
g
:

<

0
.
1
%

a

h
i
v
a
t
a
l
o
s

h
a
t
á
r
é
r
t
é
k
R
é
s
z
e
c
s
k
e

<

5
0
0

m
I
d
e
g
e
n

e
l
e
m
e
k

n
i
n
c
s
e
-
n
e
k

j
e
l
e
n
N
i
n
c
s

i
n
f
o
r
-
m
á
c
i
ó
S
z
e
m
é
l
y
-
z
e
t
4
2
2
1
6
M
e
g
f
e
l
e
l
ő

m
u
n
k
a
r
u
h
á
k

(
h
a
j
v
é
d
ő
,

z
á
r
t

z
s
e
b
e
k

s
t
b
.
)
/
A
z

ú
j
r
a
-
m
e
l
e
g
í
t
é
s
t

k
ö
v
e
t
ő
e
n

i
s
m
é
t
e
l
t

s
z
ű
r
é
s
,

v
a
g
y

a

m
é
z

v
i
s
z
-
s
z
a
j
u
t
t
a
t
á
s
a

a

m
é
h
e
k
h
e
z
T
e
l
e
p
h
e
l
y

(
v
i
l
á
g
í
t
á
s

s
t
b
.
)
4
1
2
8
V
é
d
ő
b
ú
r
á
k

f
e
l
s
z
e
r
e
l
é
s
é
v
e
l

e
l
ő
z
z
ü
k

m
e
g

a
z

ü
v
e
g
l
á
m
p
á
k

t
ö
r
é
s
é
t
A

f
a
l
a
k
a
t

é
s

a

m
e
n
n
y
e
z
e
t
e
t

k
e
l
l
ő
k
é
p
p
e
n

t
a
r
t
s
u
k

t
i
s
z
t
á
n
A
z

á
t
v
e
v
ő
k
e
t

t
a
r
t
s
u
k

z
á
r
v
a
,

k
e
r
ü
l
j
ü
k

e
l

a

s
z
e
n
n
y
e
z
ő
d
é
s
t
S
z
ü
r
e
t

/

p
ö
r
g
e
-
t
é
s
A
z

ú
j
r
a
-
m
e
l
e
g
í
t
é
s
t

k
ö
v
e
t
ő
e
n

i
s
m
é
t
e
l
t

s
z
ű
r
é
s
,

v
a
g
y

a

m
é
z

v
i
s
z
-
s
z
a
j
u
t
t
a
t
á
s
a

a

m
é
h
e
k
h
e
z
E
d
é
n
y
e
k
4
2
1
8
A
z

ü
v
e
g
t
á
r
g
y
a
k
o
n

n
e

l
e
g
y
e
n

s
é
r
ü
l
é
s
C
s
a
k

t
i
s
z
t
a

e
d
é
n
y
e
k

h
a
s
z
n
á
l
h
a
t
ó
k
A

t
ö
r
ö
t
t
/
r
e
p
e
d
t

e
d
é
n
y
e
k
e
t

m
e
g

k
e
l
l

s
e
m
m
i
s
í
t
e
n
i
.

A
z

ú
j
r
a
-
m
e
l
e
g
í
t
é
s
t

k
ö
v
e
t
ő
e
n

i
s
m
é
t
e
l
t

s
z
ű
r
é
s
,

v
a
g
y

a

m
é
z

v
i
s
z
-
s
z
a
j
u
t
t
a
t
á
s
a

a

m
é
h
e
k
h
e
z
291
M
é
z

v
e
s
z
é
l
y
e
l
e
m
z
é
s
e

é
s

k
r
i
t
i
k
u
s

e
l
l
e
n
ő
r
z
ő

p
o
n
t
o
k

(
H
A
C
C
P
)
3
.

V
e
g
y
i

a
n
y
a
g
o
k
V
e
s
z
é
l
y
H
A
C
C
P

h
a
t
á
r
é
r
t
é
k
E
l
ő
f
o
r
d
u
l
á
s
O
k
S
ú
l
y
o
s
-
s
á
g
V
a
l
ó
s
z
í
-
n
ű
s
é
g
É
s
z
-
l
e
l
é
s
S

×

P

×

D
M
e
g
e
l
ő
z
ő

i
n
t
é
z
k
e
d
é
s
R
e
g
i
s
z
t
-
r
á
l
á
s
H
e
l
y
r
e
á
l
l
í
t
ó

i
n
t
é
z
k
e
d
é
s
T
i
l
t
o
t
t

t
e
r
m
é
k
e
k
0

(
M
R
L
P
:

0
,
3

p
p
b

C
h
l
o
o
r
a
m
p
h
e
n
i
c
o
l
;

1

p
p
b

N
i
t
r
o
f
u
r
a
n
s
l
)
C
h
l
o
o
r
a
m
-
p
h
e
n
i
c
o
l

0
/
3
4
9
I
s
m
e
r
e
t
l
e
n

e
r
e
d
e
t
ű

m
é
z
z
e
l

v
a
l
ó

k
e
v
e
-
r
e
d
é
s

5
1
4
2
0
N
e

a
d
j
u
n
k

a

m
é
h
e
k
n
e
k

m
á
s

h
e
l
y
r
ő
l

s
z
á
r
m
a
z
ó

m
é
z
e
t
E
t
e
t
é
s
A

m
é
z

m
e
g
-
s
e
m
m
i
s
í
t
é
s
e
K
e
z
e
l
é
s
r
e

h
a
s
z
n
á
l
t

a
n
y
a
g
o
k
:

f
u
v
a
l
i
n
á
t
,

f
u
m
e
t
r
i
n
,

t
i
m
o
l
,

m
e
n
t
o
l
,

e
u
k
a
-
l
i
p
t
u
s
z
,

k
á
m
f
o
r
,

o
x
á
l
s
a
v
,

h
a
n
g
y
a
-
s
a
v
,

t
e
j
s
a
v
M
R
L
:

1
0
0

p
p
b

c
o
u
m
a
f
o
s
,

2
0
0

p
p
b

a
m
i
t
r
a
z
A
c
t
i
o
n
l
i
m
i
t
:

2
0

p
p
b

s
t
r
e
p
t
o
m
i
c
y
n
,

t
e
t
r
a
c
y
k
l
i
n
e
k
,

s
z
u
l
-
f
o
n
a
m
i
d
o
k
S
t
r
e
p
t
o
m
y
c
i
n
e

4
/
3
6
8
T
e
t
r
a
c
y
c
l
i
n
e
k

2
/
1
9
2
S
u
l
f
o
n
a
m
i
d
o
k

1
8
/
4
0
6
b
-
l
a
c
t
a
m
á
t
o
k

0
/
5
0
M
é
h
-
c
s
a
l
á
d
o
k

k
e
z
e
l
é
s
e
4
3
4
3
2
C
s
a
k

e
n
g
e
d
é
l
y
e
z
e
t
t

t
e
r
m
é
k
e
k
e
t

h
a
s
z
n
á
l
j
u
n
k

a

m
é
h
t
a
r
t
á
s
h
o
z
V
á
r
a
k
o
z
á
s
i

i
d
ő
k

b
e
t
a
r
t
á
s
a
A
n
t
i
b
i
o
t
i
k
u
m
o
s

k
e
z
e
l
é
s

m
e
l
l
ő
z
é
s
e
P
r
e
v
e
n
t
í
v

k
e
z
e
l
é
s
e
k

m
e
l
l
ő
z
é
s
e
K
e
z
e
l
é
s
A

m
é
z

m
e
g
-
s
e
m
m
i
s
í
t
é
s
e
E
t
e
t
é
s
4
2
4
1
6
N
e

e
t
e
s
s
ü
k

a

m
é
h
e
k
e
t

m
á
s

h
e
l
y
r
ő
l

s
z
á
r
m
a
z
ó

m
é
z
z
e
l
N
e

h
a
s
z
n
á
l
j
u
n
k

a
d
a
l
é
k
-
a
n
y
a
g
o
k
a
t
,

k
i
v
é
v
e

a
z

é
l
e
l
m
i
s
z
e
r
-
b
i
z
t
o
n
s
á
g
o
s

m
i
n
ő
s
é
g
ű
e
k
e
t
.

É
l
e
l
m
i
-
s
z
e
r
-
b
i
z
t
o
n
s
á
g
i

s
z
e
m
p
o
n
t
-
b
ó
l

k
i
f
o
g
á
s
t
a
l
a
n

c
u
k
o
r

e
t
e
t
é
s
e
E
t
e
t
é
s
A

m
é
z

m
e
g
-
s
e
m
m
i
s
í
t
é
s
e
I
s
m
e
r
e
t
l
e
n

e
r
e
d
e
t
ű

m
é
z
z
e
l

v
a
l
ó

k
e
v
e
-
r
e
d
é
s

4
2
4
N
e

k
e
v
e
r
j
ü
k

a

m
é
z
e
t

i
s
m
e
r
e
t
l
e
n

e
r
e
d
e
t
ű

m
é
z
z
e
l
S
z
ü
r
e
t

/

p
ö
r
g
e
t
é
s
292
K
e
z
e
l
é
s
r
e

h
a
s
z
n
á
l
t

a
n
y
a
g
o
k
:

f
u
v
a
l
i
n
á
t
,

f
u
m
e
t
r
i
n
,

t
i
m
o
l
,

m
e
n
t
o
l
,

e
u
k
a
-
l
i
p
t
u
s
z
,

k
á
m
f
o
r
,

o
x
á
l
s
a
v
,

h
a
n
g
y
a
-
s
a
v
,

t
e
j
s
a
v
M
R
L
:

1
0
0

p
p
b

c
o
u
m
a
f
o
s
,

2
0
0
p
p
b

a
m
i
t
r
a
z
A
c
t
i
o
n
l
i
m
i
t
:

2
0

p
p
b

s
t
r
e
p
t
o
m
i
c
y
n
,

t
e
t
r
a
c
y
k
l
i
n
e
k
,

s
z
u
l
-
f
o
n
a
m
i
d
o
k
S
t
r
e
p
t
o
m
y
c
i
n
e

4
/
3
6
8
T
e
t
r
a
c
y
c
l
i
n
e
k

2
/
1
9
2
S
u
l
f
o
n
a
m
i
d
o
k

1
8
/
4
0
6
b
-
l
a
c
t
a
m
á
t
o
k

0
/
5
0
N
e
m

e
l
l
e
n
ő
r
z
ö
t
t

h
e
l
y
r
ő
l

s
z
á
r
m
a
z
ó

k
e
r
e
t
e
k
4
2
4
1
6
B
e
s
z
e
r
-
z
é
s
V
i
a
s
z
-
k
e
z
e
l
é
s

v
i
a
s
z
m
o
l
y

e
l
l
e
n
4
3
1
1
2
N
e

a
l
k
a
l
m
a
z
z
u
n
k

n
a
f
t
a
l
i
n
t

(
n
a
p
h
t
a
l
i
n
e
,

p
a
r
a
d
i
c
h

l
o
r
o
b
e
n
z
e
n
e
)
K
e
z
e
l
é
s
R
o
v
a
r
-
r
i
a
s
z
t
ó
,

f
ü
s
t
ö
l
é
s
I
d
e
g
e
n

a
r
o
-
m
á
k
:

1
/
2
0
K
a
p
t
á
-
r
o
k
k
a
l

k
a
p
c
s
o
l
a
-
t
o
s

t
e
v
é
k
e
n
y
-
s
é
g
e
k

(
c
s
a
l
á
d
o
k

e
g
y
e
s
í
t
é
-
s
e
)
3
3
2
1
8
É
l
e
l
m
e
z
é
s
r
e

a
l
k
a
l
m
a
s

t
e
r
m
é
k
e
k
E
l
t
é
r
ő
F
ü
s
t
ö
l
ő
3
4
1
1
2
N
e
m

t
a
n
á
c
s
o
s

o
l
a
j
a
t
,

g
y
a
n
t
á
t

t
a
r
t
a
l
m
a
z
ó

t
e
r
-
m
é
k
e
k
,

i
l
l
e
t
v
e

k
e
m
é
n
y
f
a

a
l
k
a
l
m
a
z
á
s
a
E
l
t
é
r
ő
E
t
e
t
é
s
3
1
4
1
2
M
e
g
f
e
l
e
l
ő

t
á
r
o
l
á
s

a

f
e
r
t
ő
z
é
s

e
l
k
e
r
ü
l
é
s
é
n
e
k

é
r
d
e
k
é
b
e
n
E
t
e
t
é
s
T
e
r
m
e
l
ő
-
h
e
l
y
3
1
4
1
2
A
k
a
d
á
l
y
o
z
z
u
k

m
e
g


a

p
o
r
-
,

a

p
á
r
a
-

é
s

a


k
i
p
u
f
o
-
g
ó
g
á
z
-
k
i
b
o
c
s
á
t
á
s
t
.


A

d
o
h
á
n
y
z
á
s

é
s

v
e
g
y
s
z
e
-
r
e
k

t
á
r
o
l
á
s
a

t
i
l
o
s
/
293
N
e
h
é
z
-
f
é
m
e
k
,

f
e
s
t
é
k
,

t
i
s
z
t
í
t
ó
-
s
z
e
r
e
k
N
i
n
c
s

h
o
z
z
á
-
f
é
r
h
e
t
ő

a
d
a
t
:
M
é
h
t
a
r
t
á
s
-
r
a

a
l
k
a
l
m
a
s

a
n
y
a
g
o
k

é
s

f
e
l
s
z
e
r
e
l
é
-
s
e
k
3
1
4
1
2
Ó
l
o
m
t
a
r
t
a
l
m
ú

f
e
s
t
é
k
e
k

h
a
s
z
n
á
l
a
t
a

t
i
l
o
s
M
é
h
k
a
p
t
á
r
o
k
h
o
z

a
l
k
a
l
m
a
s

m
ű
a
n
y
a
g
o
k
/
A
n
y
a
-
g
o
k

é
s

f
e
l
s
z
e
r
e
l
é
-
s
e
k

a

t
e
r
m
e
l
ő
-
h
e
l
y
e
n
4
2
4
1
6
M
i
n
d
e
n

a
n
y
a
g
,

a
m
e
l
y

é
r
i
n
t
k
e
z
i
k

a

m
é
z
z
e
l
,

é
l
e
l
m
i
s
z
e
r
-
b
i
z
t
o
n
s
á
g
o
s

m
i
n
ő
s
é
g
ű

l
e
g
y
e
n
M
é
z
-
s
z
ü
r
e
t

/

p
ö
r
g
e
t
é
s
S
z
e
n
n
y
e
-
z
e
t
t

k
ö
r
n
y
e
z
e
t
4
1
4
1
6
N
e

h
e
l
y
e
z
z
ü
k

a

k
a
p
t
á
r
o
-
k
a
t

n
e
h
é
z
f
é
m
m
e
l

s
z
e
n
y
-
n
y
e
z
e
t
t

k
ö
r
n
y
e
z
e
t
b
e
A
l
a
p
-
a
d
a
t
o
k
A
z

á
l
l
v
á
n
y

á
t
h
e
l
y
e
z
é
s
e
N
ö
v
é
n
y
-
e
g
é
s
z
-
s
é
g
ü
g
y
i

t
e
r
m
é
k
e
k
1
0

p
p
b

n
ö
v
é
n
y
-
e
g
é
s
z
s
é
g
ü
g
y
i

t
e
r
m
é
k
e
k
N
i
n
c
s

h
o
z
z
á
-
f
é
r
h
e
t
ő

a
d
a
t
K
e
r
t
é
-
s
z
e
t

é
s

m
e
z
ő
g
a
z
-
d
a
s
á
g
4
2
4
3
2
A

m
é
h
c
s
a
l
á
d
o
k

e
l
t
á
v
o
l
í
t
á
-
s
a

a

k
e
z
e
l
é
s
e
k

i
d
e
j
e

a
l
a
t
t
.

H
a

e
z

n
e
m

l
e
h
e
t
s
é
g
e
s
,

a
k
k
o
r

a

k
a
p
t
á
r
o
k

c
s
u
k
v
a

t
a
r
t
á
s
a
A
l
a
p
-
a
d
a
t
o
k
H
a

a

s
z
e
n
y
-
n
y
e
z
ő
d
é
s

e
l
t
á
v
o
l
í
t
á
s
a

n
e
m

l
e
h
e
t
s
é
-
g
e
s
,

a
k
k
o
r

a
z

á
l
l
v
á
n
y
t

á
t

k
e
l
l

h
e
l
y
e
z
n
i
H
M
F


4
0

m
g
/
k
g
0
/
3
5
1

é
r
t
é
k
h
a
-
t
á
r

f
e
l
e
t
t
A

m
é
z

m
e
l
e
g
í
t
é
s
e
3
2
4
2
4
T
ú
l
h
e
v
í
t
é
s

e
l
k
e
r
ü
l
é
s
e
/
M
é
z

v
i
s
s
z
a
-
j
u
t
t
a
t
á
s
a

a

m
é
h
e
k
h
e
z
294
295
Irodalomjegyzék
Anonymous. (2012a). Pesticides in food and their dangers. (http://www.
naturalhealthcare.org/food/pesticides-in-foods-dangers-effectives-onhealth.
html).
Anonymous. (2012b). Effects of pesticides. (http://www.globalhealingcenter.
com/effects-of-pesticides/).
Anonymous. (2012c). Honey bees. (http://www.defra.gov.uk/plants/beeHealth/).
Anonymous. (2012d). Pesticide toxicity to bees. (http://en.wikipedia.org/wiki/
Pesticide_toxicity_to_bees).
Anonymous. (2012e). Certifed pesticide residue free foods prevent health effects
such as ADHD, from exposure to pesticide residues. (http://www.SCScertifed.
com/fff/docs/NutriCleanReport_Current).
Anonymous. (2012f). Human health issues. (http://www.epa.gov/pesticides/
health/human.htmQuestions).
Anonymous. (2012g). Pesticides and human health. Environmental Health
Committee Newsletter For Family. (http://www.caps.zom.com/OCFP.htm).
Barel, S., Zilberman, D., Aydın, L., Girişgin, A. O., Efrat, H., Kamer, Y.,
Zaidman, E. (2011). Distribution of coumaphos residues in Turkish-Israel hives:
A collaborative study. Uludag Bee Journal,11 (2):47-50.
Berliner, C., and Brimson, J. A., (1988). Cost Management for Today’s
Advanced Manufacturing (The CAM-I Conceptual desing), Boston: Waren,
Gorham and Lamont.
Blasco, C., Fernandes, M., Pena, A., Lino, C., Silveira, M. I., Font, G., Pico, Y.
(2003). Asssessment of pesticide residues in honey samples from Portugal and
Spain. Journal Agricultural Food Chemistry, 51:8132-8138.
Bogdanov, S., Ryll, G., Roth, H. (2003). Pesticide residues in honey and beewax
produced in Switzerland. Apidologie, 34:484-485.
Chauzat, M. D., Faucon, J. P. (2007). Pesticide residues in beewax samples
collected from honey bee colonies (Apis mellifera L.). Pest Management
Science, 63:1100-1106.
Chauzat, M. P., Carpenter, P., Martel, A. C., Bougeard, S., Cougoule, N., Por-
ta, P., Lachaize, J., Madec, F., Aubert, M., Faucon, J. P. (2008). Infuence of
pesticide residues on honey bee (Hymenoptera:Apidae) colony health in France.
Environmental Entomology, 38 (3): 514-523.
Chlebo, R. (2006). Bees and pesticides. Seminar 23-24, June, Modra-Harmonia,
Slovakia.
296
Choudhary, A., Sharma, D. C. (2008). Pesticide residues in honey samples
from Himachal Pradesh (India). Bulletin of Environmental Contamination and
Toxicology, 80 (5): 417-422.
Claudiones, C., Ranson, H., Johnson, R. M., Biswas, S., Schuler, M. A.,
Berenbaum, M. R., Feyereisen, R., Oakeshott, J. G. (2006). A defcit of
detoxicifation enzymes: pesticide sensitivity and environmental response in the
honeybee. Insect Moleculer Biology, 15:615-636.
Çobanoğlu, S., Tüze, Ş. (2008). Determination of amitraz (varroaset) residue
in honey by High Performance Liquid Chromatography (HPLC). Ankara
Üniversitesi tarım Bilimleri dergisi, 14(2):169-174.
Demir, E., and Çelik, K., (2012). Effects of pesticides in honey and other
bee products on human health and environmental sustainability. 6th Central
European Congress
on Food. 23-26 May, 2012, Novi Sad, Serbia.
Doğaroğlu, M. (2004). Modern Arıcılık Teknikleri. Doğa Arıcılık Tic., Tekirdağ.
Fernandes-Muino, M. A., Sancho, M. T., Muniatequi, S., Huidobro, J. F.,
Simallozano, J. (1995). Nonacaricide pesticide residues in honey. Analytical
methodsand levels found. Journal of Food Protection, 58:1271-1274.
Fraser, A. (2004). Pesticide residues on fresh fruits and vegetables:What’s the
risk?. NC State University Cooperative Extension, USA.
Johnson, R. M., Ellis, M. D., Mullin, C. A., Frazier, M. (2010). Pesticides and
honey bee toxicity-USA. Apidologie, 41:312-331.
Groth, K., (1994). Cost Management and Value Creation, Management Decision,
Vol. 4., No. 4, pp. 1-6.
Johnson, H. T., (1990). The Decline of Cost Management: A Rrinterpretation
of 20th Century Cost Management History, Emerging Practices in Cost
Management, Ed.: B. J. Brinker, Boston: Waren, Gorham and Lamont, pp. 137-
144.
Johnson, S., Jadon, N. (2010). Antibiotic residues in honey. Centre for Science
and Environment (CSE) Study, September, 2010, (http://www.cseindia.org).
Jorgensen, A. S. (2005). Pesticides, wax and honey:The use of medicines leave
resiues in honey. Denmarks Biavlerforenning, September 2005, (http://www.
biavi.dk).
Kalmış, H., (2003). Cost Management as a Decision-Making Tool for Managers
in the Global Competitive Environment, Journal of Naval Science and
Engineering, July, pp. 115-122.
Kolankaya, D., Erkmen, B., Sorkun, K., Koçak, O. (2002). Pesticide residues in
honeybees and some honeybee products in Turkey. Pesticides, 17:78-84.
297
Lenhard, C., (2002). Cost: From Awarness to Insight, Journal of Cost
Management, May/June, pp. 44-48.
Martel, A. C. Zeggene, S., Aurieres, C., Drajnudel, P., Faucon, J. P., Aubert,
M. (2007). Acaricide residues in honey and wax after treatment of honey bee
colonies with Apivar® 50. Apidiologie, 38:534-544.
Martin, P. (2003). Veterinary drug residues in honey. Apiacta, 38:21-23.
McKee,B. (2003). Preventition of residues in honey: A future perspective.
Apiacta, 38:173-177.
Mcllhattan, R., (1990). Path to Total Cost Management, Emerging Practices in
Cost Management, Ed.: B. J. Brinker, Boston: Waren, Gorham and Lamont, pp.
175-180.
Nikovitz A. (1983). A méhészet kézikönyve/I.;II. ÁTK és Hungaronektár Ki-
adó, Budapest. pp. 673-750.
Oliver, L., (2000). The Cost Management Toolbox, New York: Amacom.
Örösi P. Z. (1989).Méhek között. Börze Kft, Budapest. pp.543-596.
Player, S., (1996). Insight in Cost Management, Controller Magazine, August,
pp. 55-56.
Piro, R., Mutinelli, F. (2003). The EU legislation for honey residue control.
Apiacta, 38:15-20.
Shim, J. K., and Siegel, J. G., Modern Cost Management & Analysis, New York:
Barron’s Business Library.
USDA National Nutrient Database for Standard Reference, Release 23 (2010)
Yayçep Arıcılık Yayınları, Türkiye.
Zsidei B.(1993). Méhészeti ismeretek. Fazekas és fai, Szarvas. pp.501-555.
Weil, R. L., and Maher M. W. (2005). Handbook of Cost Management, New
Jersey: John Wiley & Sons, Inc.
Wilde, J., and Cichoń, J. (2011). Pszczelarstwo to może być biznes.
Willems, S., Roth, E., van Roekel, J. (2005). Chancing European public and
private food safety and quality requirements. The World Bank Agriculture and
Rural Development Division paper 15, 1-4, Washington, DC.
Wu, J. Y., Anelli, C. M., Sheppard, W. S. (2011). Sub-lethal effects of pesticide
residues in brood comb on worker honey bee (Apis mellifera) development and
longievity. PLoS ONE, 6(2):e14720.
http://allatbetegseg.lap.hu/
http://arminmehesz.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1076837
http://bio.waikato.ac.nz/honey/contents.shtml
298
http://www.unep.org/dewa/Portals/67/pdf/Global_Bee_Colony_Disorder_and_
Threats_insect_pollinators.pdf
http://www.un.org/apps/news/story.asp?NewsID=37731&Cr=unep&Cr1=
http://www.youtube.com/watch?v=XjFQLGVIJak
http://www.guardian.co.uk/environment/2011/jan/03/bumblebees-study-us-
decline
http://www.caes.uga.edu/departments/ent/bees/beekeeping.html
http://www.omgk.hu/Bibliografa/mehbetegsegek.pdf
http://www.redOrbit.com
http://en.wikipedia.org/wiki/Colony_Collapse_Disorder_Working_Group
http://www.aricilik.gen.tr/anasayfa.html
http://4uzbk.sdu.edu.tr/4UZBK/POSTER
http://www.erista.hu/dr-bekesi-laszlo-mehbetegsegek_1983_m27.html
http://www.honey.com/nhb/about-honey/what-is-honey/
http://www.turkiyearicilik.com
http://ardahanaricilarbirligi.com/index.php?sayfa=aricilik
http://www.aricilik.gov.tr/
http://ari-sutu.com/ari-zehiri-bilgileri.htm
http://www.aricilik.info/
http://www.tab.org.tr/
http://balci.balbul.com/polinasyon-ari-bitki-iliskisi.html
http://www.tab.org.tr
http://www.ardahanaricilik.gov.tr
http://www.tarim.gov.tr/
http://digitallibrary.amnh.org/dspace/handle/2246/6043
http://oardc.osu.edu/agnic/bee/ccd.htm
http://oardc.osu.edu/agnic/bee/disease.htm
http://website.lineone.net/~dave.cushman/halfmoondisorder.html
http://edis.ifas.uf.edu/aa090
http://stevesullam.com/kohala.net/bees/index.html#anchor400987
http://www.ars.usda.gov/is/np/honeybeediseases/honeybeediseasesintro.htm
http://beehive.thisisdorset.co.uk/default.asp?WCI=SiteHome&ID=8793&Page
ID=59329
http://www.sare.org/publications/factsheet/0305.htm (SARE = Sustainable
Agriculture Research)
299
http://www.extension.umn.edu/distribution/horticulture/DG7554.html
http://en.wikipedia.org/wiki/Diseases_of_the_honey_bee
http://www.sciencedaily.com/releases/2008/05/080502091421.htm
http://www.teara.govt.nz/en/beekeeping/8
http://www.beesfordevelopment.org/info/info/disease/nosema-ceranae-a-new-
thre.shtml
http://maarec.cas.psu.edu/bkcd/bee_diseases/varroa.html
http://www.ibra.org.uk
http://www.ibra.org.uk/articles/IBRA-Varroa-Conference-2011
http://www.beekeeping.com (Angol, német, francia és spanyol nyelven)
http://www.cyberbee.net
http://www.bbka.org.uk (British Beekeepers’ Association)
http://www.scottishbeekeepers.org.uk
www.fbl.de (Organic Agriculture)
http://www.gobeekeeping.com
http://www.gobeekeeping.com/test.htm
http://www.easternapiculture.org/links/
http://www.attra.org/attra-pub/beekeeping.html
https://attra.ncat.org/attra-pub/summaries/summary.php?pub=76
www.beecare.com
www.honey.com
http://agricola.nal.usda.gov
http://ag.arizona.edu/pubs/insects/ahb/ahbhome.html
http://gears.tucson.ars.ag.gov/beepop/
http://www.beedata.com/
http://www.ibra.org.uk/categories/Join-IBRA
http://www.mellifera.de/
http://cpsbees.blogspot.com/
http://www.deutscherimkerbund.de
http://agdev.anr.udel.edu/maarec/
http://www.bee-craft.com
http://tricia-edgar.suite101.com
http://www.bioturista.hu
http://bio.wyw.hu/detail.php?id=160
300
http://mez.lap.hu/
http://meheszet.lap.hu/
http://meheszet.linkma.hu/
http://mez.linkpark.hu/
http://bio.wyw.hu/detail.php?id=160
http://www.oruk.net/anzerbali/en/sayfa.php?ID=886