Szabó J. Róbert lelkipásztor | Jézus valami mást akar adni | Márk 3,7-12.

1/2

„Az ember, aki Isten Fia volt” | Sorozat Márk evangéliuma alapján | 10. rész

JÉZUS VALAMI MÁST AKAR ADNI
Márk 3,7-12. Bevezetés Jézus Krisztus híre egyre jobban terjed. Özönlöttek hozzá az emberek Galileából, Júdeából, a 130 kilométerre fekvő fővárosból: Jeruzsálemből, a 200 kilométerre fekvő Idumeából, a Jordánon túli területekről, és az 50-70 kilométerre Tírusz és Szidón vidékéről is. Döbbenetes, hogy emberek milyen messziről képesek voltak útra kelni csak azért, hogy akárcsak megérintsék Őt. Szó szerint hömpölyög a tömeg Jézus körül! Mi ez, ha nem siker biztos jele? Hiszen mi szemléltethetné kiválóbban azt, hogy valami sikeres, mint az, hogy több száz kilométerről képes valaki elindulni azért, hogy találkozzon veled? És mi másra lett volna szüksége Jézusnak ahhoz, Isten jó hírét minél több emberhez eljuttassa, mint arra, hogy ezrek és ezrek jöjjenek el Őhozzá? Ezrek és ezrek keressék Őt? A felolvasott bibliai részben teljesen egyértelmű az, hogy Jézus tömegeket volt képes önmagához vonzani, tömegeket volt képes kimozdítani. Jézus – mai értelemben véve – a legnagyobb sztár lehetett abban az időben, akit látni akartak, akire kíváncsiak voltak, akivel találkozni akartak az emberek. I. Ezért olyan zavaró az, hogy azt olvassuk: „Jézus pedig szólt tanítványainak: legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte.” (3,9) – majd az olvasott szakasz végén azt, hogy Jézus a tisztátalan lelkeknek, akik leborulnak előtte, mert felismerik benne az Isten Fiát, megtiltotta, hogy ezt kiabálják, „nehogy felfedjék kilétét”. (3,12) - Ez a zavaró dolog máskor és máshol is megjelenik Jézussal kapcsolatban, amikor úgy tűnik, hogy inkább lebeszél embereket a követéséről, mintsem arra biztatná őket. Jézus sohasem kampányolt maga mellett. Nem törekedett népeszerűségre. Pedig volt úgy, hogy egy hajszál választotta el attól, hogy királlyá tegyék (János 6). Micsoda? Miért nem örül annak Jézus, hogy özönlenek hozzá az emberek? Miért készíttet magának menekülő utat tanítványaival? Miért hallgattatja el azokat, akik ingyen propagandát biztosítanak a számára? Érthetetlen! Vagy talán mégsem? II. Mi az, ami Jézus elé hozza ezt a sok-sok embert? Azt olvastuk, hogy „nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat visz véghez.” (3,8) Jézus tettei vonzzák tehát ezeket az embereket. Azok a csodák, amelyek cselekedett. De ha jobban Márk szavai mögé nézünk, akkor világosan kirajzolódik, hogy azért özönlenek a mi Urunkhoz az emberek, mert szükségeik betöltését remélik a vele való találkozástól. Egy beteg ember, vagy annak szerető családja, akinek/akiknek semmi reménye sincsen a gyógyulásra, abban a korban pedig különösen sem volt, sokszor mindenre képes/képesek azért, hogy gyógyulást találjon/találjanak. Még arra is, hogy több száz kilométert megtegyenek azért, hogy a reményük beteljesedését kínáló csodagyógyítóra vagy csodagyógymódra találjanak. Mi viszi tehát ezeket az embereket Jézus elé? Mi készteti őket arra, hogy akár sok száz kilométerről neki induljanak, hogy akárcsak megérintsék Jézust? A szükségeik. Mert, ahogyan olvastuk, hallottak arról, milyen nagy dolgokat visz véghez.” (3,8) És ez nem jelentett mást, mint azt, hogy hallottak arról, hogy Jézus képes bármilyen betegségből szabadulást adni. Ennek a híre jut el, és terjed futótűzként messzi vidékekre. És ezért özönlenek Jézushoz ennyien. Ezek az emberek tehát elsősorban a csodákért jönnek Jézushoz. Mert a reménytelen helyzetben mire másra vágyik az ember, ha nem csodára? Ugye mindannyian voltunk már olyan helyzetben, hogy csodáért kiáltottunk? Teljesen érthető az, hogy szükségeik hozzák Jézus elé ezeket a kétségbeesett embereket, akik reménységük beteljesítőjét látják benne. S melyikünk nem az, aki ne ezt tette volna a helyükben. És az indítékaikat megértve az is teljesen érthető, hogy Jézus miért reagál minderre úgy, ahogyan!

„Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz…” ApCsel 16,31. | 2014. 03. 30.

Szabó J. Róbert lelkipásztor | Jézus valami mást akar adni | Márk 3,7-12.

2/2

„Az ember, aki Isten Fia volt” | Sorozat Márk evangéliuma alapján | 10. rész

III. Jézus ugyanis nem azért jött, hogy csodadoktorként ünnepeljék. Nem azért jött, hogy gazdasági csodagurut lássanak benne, aki egyszer s mindenkorra felszámolja a szegénység problémáját. Az Ő küldetése valami egészen másról szólt: arról, hogy megváltást hozzon, hogy megbékéltesse az embert Atyjával! A csodák csupán megmutattak valamit abból, aki valójában volt. Tanításainak adtak hátteret, az általa hirdetett igazságoknak készítettek utat. Bemutatták erejét, hatalmát, céljuk az volt, hogy odatereljék szavaihoz az embereket. Azonban akkor is, ma is, sokkal inkább kellenek csodái, mintsem az, amit valójában adni akar! Jászberényben volt egy keresztény közösség, amely évről-évre azzal toborzott tagokat magának, hogy a város egyik forgalmas pontjára kiálltak, és oda hívogatták azokat, akik gyógyulásra és szabadulásra vágytak. Egy gyógyító pedig, mikrofonnal a kezében kiabálta a gyógyító igéket, és kézrátétellel szabadította meg a gyógyulásra vágyókat. Sokszor eszembe jutott az, hogy mi is népszerűbbek lennénk, ha havonta meggyógyítanék valakit a gyülekezetben. És hazudnék, ha nem jutott eszembe az, hogy valamit nagyon nem jól csinálunk, mert látszólag sokkal többen mozdultak a csodára, mint bármire, amit mi hirdettünk meg. De vajon valódi csodák voltak-e azok, amit ebben a közösségben produkáltak? S egy idő után nem a csodák váltak-e hangsúlyossá, mert a „tömeget” a csodavárás, az újabb és újabb gyógyulások élménye mozdította meg? És talán egy idő után magát a gyülekezetet is ezek tartották már csak életben… IV. Nem népszerű gondolat az, ha azt mondom, hogy Jézus nem szükségeinket jött betölteni. Sokszor hirdetjük ezt, és részben igaz is, de nem teljesen! Részben igaz, mert Jézus valóban be akarja tölteni a valódi szükségeinket, de ezek néha köszönő viszonyba sincsenek azokkal a szükségekkel, amelyek mi gondolunk szükségeinknek. De Jézus küldetésének középpontjában nem az emberi vélt vagy valós szükségek betöltése állt! De hát nem azt olvassuk, hogy kérjünk és adatik? Meg azt, hogy minden gondunkat őreá vessük, mert neki gondja van ránk? Nincsen ebben valami ellentmondás? Nincsen! Isten kegyelme megcselekedheti, hogy csodákat éljünk át, reménységünk és vágyaink beteljesedjenek, imáink meghallgatásra találjanak. De ez, már bocsánat, járuléka valami sokkal nagyobbnak! És azt is tapasztaltuk, hogy a csodák sokszor elmaradnak. A mi Urunk valódi célja az, hogy te és én, bizonyosan eljussunk Isten országába, és nem az, hogy sikeres, kényelmes, gondtalan életet éljünk ebben a földi világban! Én tudom, hogy a lelkünk mélyén mindannyian erre vágyunk! De a valóság kiábrándító, ahogyan ezt az ApCselben olvassuk: Pál és Szilász „erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.” (ApCsel 14,22) Befejezés Mit tegyünk hát? Elkeseredjünk? Feladjuk? Keressünk valami könnyebb életet? Pontosan ez volt mindig Jézus követőinek is a nagy kérdése! Nem volt olyan kor, amikor ne tette/tették volna fel ezt a kérdést: megéri nekünk Jézust követni, ha nem minden ima talál meghallgatásra, és gyakran elmaradnak a hőn áhított csodák? Mi van akkor, ha hitünk és bizalmunk hajótörést szenvedni látszik a mélységeinkben, az elmaradt csodák zátonyán, vagy a beteljesületlen reménységeink szikláin? Vajon véletlen az, hogy a Biblia sokszor beszél arról, hogy Jézus követőjének mindvégig kitartónak, mindenkörülmények között hűségesnek kell maradnia, ragaszkodnia hitéhez és ahhoz, akiben hisz? A küzdelmeinkben válunk kipróbált emberekké, olyanokká, akik képesek a maguk és mások terheinek hordozásra, őszinte vigasztalókká, mint akik maguk is vigasztalást nyertek. Ahogyan erre az igéből is biztatást kapunk: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még "egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.” De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” Ámen!
„Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz…” ApCsel 16,31. | 2014. 03. 30.

Related Interests