IRODALOMTORTENET

MINT AZ IRODALOMTUDOMÁruY
pRovorÁcIóIe
1.
Az irodalomtörténet korunkban egyre rosszabb hí rbe kerűlt s
nem is ok nélküL e tiszteletre méltó diszciplí na története az
utóbbi 150 évben a hanyatlás útját futotta be. Osszes csúcstelje-
sí tménye a'1,9. században
jött létre: Gervinus és Scherer, De
Sanctis és Lanson korában a filológus életművére az tette fel a
koronát, ha megí rt egy nernzeti irodalomtörténetet. A szakma
nagy öregei legfőbb céljuknak azt tekintették, hogy a költői
műalkotások történetén belül megmutassák a nemzet önma-
gfua taláIását. Ez volt
.a
felfelé í velő szakasz, amely ma már
csupán távoli emlék. A hagyományos felépí tésú irodalomtör-
ténet napjaink szellemi közegében már épp hogy csak tengeti
az éIetét; fennmaradni csupán államilag előitt s eltörlésre
megérett vizsgakövetelményként tud. A német gimnáziu-
mokban már szinte teljesen törölték a kötelező tananyagból.
Egyébként legfeljebb a művelt polgárság könyvszekrényei-
ben találhatók irodalomtörténetek, s ezek arra szolgáInak,
hogy alkalmasabb kézikönyv hí ján segí tségükkel fejtsék meg
az irodalmi rejtvényeket.1
1
Bí rálatomban M. Wehrli gondolatmenetét követtem, aki legutóbb az iroda-
lomtörténet ér:telméről és értelmetlenségéről í rt
(Sinn
und Unsinn der Lite-
raturgeschichte cí mmel, a Neue Zilrcher Zeí hmg 1,976. í ebruár 26-i számának
iroda]mi mellék}etében), s más szempontból ugyancsak az irodalomtudomány-
nak a történelem]rez való visszatérését jósolta.
-
Az irodalomtörténet kérdésével
foglalkozó újabb munkák közül a következők ismertek számomra
(ezután csak
az évszám megadásával idézve): R.
J akobson:
Uber den Realismus in der Kunst
0921).InTexte iler nssischen Forurulisí en. /. Miinchen,1969,I. Striedter kiadása,
37T39l.p.;W. Beniamin: Literaturgeschichte und Literaturwiesenaclroft
(l931).
In AngelrcNoous. Frankftrrt,1966,45H56. p.; R. Wellek: Tlre Theory oí Litcrary
History. In Eúr des dédiées au qwtiéme Congrés de lingistcs. Praguc, 193ó,
'fravnu
x
du Cercle linguistique de Prague, 173-191. p,; uő: Der Bcgrtfí der Evolrrliorr in
derLiterafurgeschichte.In Grrrndbegrffider Literahd<rltk,$tuttgart-lttrlln- Ktiln-
Mainz, 1965; U. Leo: Das Problem der Litcraturgclchlchtt
(l939),
ln Scltcll
36
Az egyetemi oktatásból is szemmel lótlratóan kiszorul az
irodalomtörténet; hadd mondjam ki nyí ltan, hogy a korosztá-
lyomhoz tartoző filológusok kifejezetten
iót
tesznek azzal,ha a
nemzeti irodalom hagyományos ö§szeg zése v agy korszakolása
helyett problématörténeti vagy kérdésfeltevő előadásokat rend-
szeresí tenek. Hasonló képet mutat a fudományos élet is: a ko-
molytalannak és pöffeszkedőnek tekintett irodalomtörténeteket
kiszodtották a többszerzőskézikönrvek enciklopédiák és
-
az
úgynevezett könyvkötőszintézisek legifjabb sarjaként
-
az í n-
telpretációs sorozatok. E pszeudohistorikus gffiteményes kö-
tetek
-
je|7emző
módon
-
nem fudósok kezdeményezéseként,
hanem többnyire buzgő kiadói ötletként születnek. A komoly
kutatás inkább a szakfolyóiratok monográfiájában közü eredmá)
nyeit, és a stilisztika, retorika, szövegfilológia szemantika, poétika,
I
morfológia, valamint a szó-, motí vum- és műfajtörténet módsze- ]
reinek szigorubb mércéjét alkalmazza. Persze ma még a szakfolyó-'
iratok is jórészt
olyan dolgozatokkal vannak tele, amelyek meg-
elégszenek az irodalomtörténeti kérdésfeltevéssel. Szerzőik azon-
ban'két oldalról is bí rrálhatók a rokon diszciplí ruák szerrszogéből
kérdésfeltevéseik nyí lt vagy rejtett álproblémáknak minőstilhet-
nek, eredményeik pedig tudományos közhelyeknek, a nem kevés-
bé könyörtelen irodalomelmáeti kritika pedig azt vetheti a sze-
miikre, hogy a klasszikus irodalomtörténet csak látszólagtartozik
a törtérretí rás formái kö zé, vaLőjában a történelmi d,imerrzión kí vü
mozog, s egyideiűleg adós marad tárgy a, a művészctel<hez tartoző
:
irodalom megkövetelte esztétikai í télet megalap ozÁúval.2
und Wirklichlccit bei Dante. Frankfurt, 1,957; W. Krauss: Literaturgeschichte als
geschichtlicher Auftrag
(1950).
In Studien und Atfsiitze. Berlin, !959, t9-72. p.;I.
_Storost:
Das problem der Literaturgesclúchte. Dante-J ahrbuch,38 (t9ffi),1,--17
. p.}
E. Trunz: Literaturwissenschaft als Auslegung und als Gesclrichte der Dichtung.
ln Festschrift
l.Triu.
Meisenlreim, 1954;H. E. Hass: Literatur und Geschichte.
Neue Deutsche Hefte,5
(i958),
307-318. p.; R. Bartlres: Histoire ou üttérature
('l960.1nLiteratur
oilu Gachichte, Frankfurt amMain, 1969;F. Sengle Aűgaben
der heutigen Literaturgeschichtsschreibung. Arehfu
fí ir
das Stttilúua der neueren
Sqachen, 2N
(1964),
247-264. p,
2
Mindenekelőtt R. Weltek : 1936,173-775. p.ésruő in R. We,ll€k
-
A. Warren:
Theorie da Litqatur. Berlin, 1966, 229. p.:,,A legmérvadóbb irodalomtörténetek
vagycivilizációtörténete§vagykritikaiesszégyűjtemények.
Azegyiktí pusnem
a nií aészet története; a másik nem törtércte a művészetnek,"
37
Ez a kritika még további magyarázatra szorul. A hagyomá-
nyos irodalomtorténet u1y kenili ki a krónikaszer(t, puszta
tényfelsorolás dilemm áját, hogy anyagát általános irányzatok,
mí í fajok és ,,egyéV'
cí mszavak szerint rendezi, s ezeken beliil
az ewesm veket
k{ouol,ogikus orlqtdben tárgyalja. A szerz í
életrajzok és életmí í méltatások véletlenszedí kitér kként buk-
kannak f,el az,,id nként egy fehér elefánt" mottója szerint. A
másik lehet ség: kronológiai sorrendben koveti a nagy alkotók
vonulatát,
,,életiik és mí í veik" sémája szerint méltatja ket; a
pórul járt kisebb í rók toltelékanyagként szerepelnek. Ilyen mód-
szerrel a m fajfejl dés torténete is menthetetlenrilfelaprózódik.
Az utóbbi módszer inkább az ókorí klasszikusok kánonjának
felel meg, az eI bbí í leg az rijabb kori irodalmakra jellemz
,
ahol a jelenhez kozeledve egyre nagyobb nehézséget okoz a
szetz k és mí í vek már-már áttekinthetetlen tomegéb L való
kényszedí válogatás.
Az ilyenfajta irodalomtár gy alás azonban, amely szentesí tett
kánont kovetve egyszerií en kronológiai sorrendbe állí tja azí r k
életmí í vét,
,,nem
tekinthet
-
amint már Gervinus megfogal-
mazta
-
torténetnek, még torténetváznak is alig"." Eppí gy nem
tekinthet torténetinek az olyan mí í fajok szerinti bemutatás
sem, amely a lí ra-dráma-regény ontorvény fejl dési formáit
mí í r l mí í re haladva állapí tja me& s az irodalmi fejl dés jelen-
ségeinek magyatázata helyett pusztán általános, tobbnyire a
torténelemt l kolcsonzott elmélkedést nyrijt át a korszellemr l
és a kor politikai tendenciáiról. Ugyanakkor ritka és egyben
',elí télend
nek tartott dolog, hogy azirodalomtorténész értékí té-
letet mondjon elmrilt korok alkotásairól; inkább hivatkozik a
torténetí rás objektivitáseszményére: rigy kell valamit leí rni, ahogy
az ténylegesm megtiirtén . Ennek az esztétí kai onmegtart ztatás-
nak természetesen megvan az oka: egy adott irodalmi mí í mi-
n sége és rangja nem az éIetrajzi vagy torténelmi keletkezési
3
G"or6 Gottfried Gervinus: Schriften zur Literatur. Berlin, 1962. Egy 1833-as
recenzióban az í rionnan megjelent irodalomtorténetekró í r (4. p.): ,,E k nyvek
mindení éle érdemekkel bí rnak, csak torténelmiekkel alig. Kronológiailag k vc-
tikaktilcjnbóz koltészetim fajokat,kronológiaisorrendberendezik azí r kal,
akár a kónyveket mások, s akárhogy is legyen, ezután jellemzik a kolt kct órr
m veii<et. Az azonban nemtekintlretó ttirténetnek, még tcirténetváznak is allg."
38
kiinilményekt l frigg, s nem is kizárólag amí lf,ajfejt dés sorren-
diségében elfoglalt helyét l, hanem a hatás, a befogadás és az
utóélet nehezen megfogható kritériumaitól. S ha az objektivitás-
ideálnak elkotelezett irodalomtorténész csak lezárt korszakok
ábrázolásár a szorí tkozik, saját, méglezáratlan korának irodalmi
megí télését pedig átengedi az atta illetékes kritikusoknak, mi-
kozben a ,,mestermí í vek"
jól bevált kánonjához tartja magát,
akkor e torténelmi távlattartás miatt rendszerint egy-két gene-
rációval elmarad az irodalom legí rjabb fejl dési szakasza mci-
got| korának irodalmi jelenségeivel csak passzí v olvasóként
1
találkozik, és róluk való í téletalkotásában olyan kritika él sko-"
á jévévátik, amelyet magában,,fu dománytalannak" béLy egez.
i
Mire jó tehát ma már a torténelmi szempontu irodalomtanulmá-
nyozás, amely
-
Friedrich Schiller klasszikus meghatározását
idézve a torténelem iránti érdekl désr I- a,,topreng szemlé-
l nek" oly kevés tanulságot, a ,,tevékeny
gyakorlati embernek"
semmiféle utánzásra méltópéIdát, a,,bolcsel nek" semmi fon-
tos kovetkeztetést nem képes í gérni, az,,obas " számárap.*q
mirrden egyéb, csak nem a ,,Iegnemesebb
szórakozás fortása" .'
2.
Az idézetek rendszerint arra szolgálnak, hogy a fudományos
reflexiók váhmely mozzanatát tekinté_lyé1,41-91
tamasszák alá.
De emlékeztethetnek egy régikérdésfeltevésre is, hogy megmu-
tassák, mennyire elégtelen már a rá adott klasszikus felelet,
mennyire torténelemmé vált a kérdésfeltevés maga is, s hogy
feladafunk a kérdés és a felelet megrijí tása. Schiller felelete 1789.
május 26-ai jénai bemutatkozó beszédében a saját maga által
felvetett problémára, Á uildgtrir ténelem tanulmdny ozósónak célj ór ól
és ér t elmér l, nemcsak a német idealizmus torténelemfelfogására
iellemz , hanem kritikai fényt vet a fudomány torténetére is:
megmutatja, mekkora várakozásnak kellett megfeleljen a 19.
századi irodalomtorténet-í rás, amikor az általános torténetí rás-
tal vtrsenyczve igyekezett valóra váltani az idealista tijrténetfi-
'
Wnr hclnnt lttrcl zu wclclrem Ende studiert man Universalgeschichte? In
, r,lrlllrrri llnillirhr Wtrkc. Stlhtlarausgabe,Bd- XIIL 3. p.
39
Iozófí ahagyatékát. Ugyanakkor azt is megmutatja, miért veze-
tett szrikségszerií en bukáshoz a torténeti iskola megismerési
ideálja, és bukásában miért rántotta magával az irodalomtorté-
net-í rást is. Gervinus lesz a koronatanrink: nemcsak az ets
tudományos irodalomtorténet szárrnazí k t le
-
Anérneteknem-
zeti kijltészetenek és irodalmdnak ttjrténete
(1835-1842)
-,
hanem az
els
(és
egyetlen) filológus által í rt historiográfiai mó-'dsaerter_r
is." Mí í ve, A ttirtmetí rds m dszertandnak alapaonalai eLméletté í ey
leszti tovább Wilhelm von Humboldt 1821. évi munkájának,
A ttjrtenetí ró
feladatdnak
vezérgondoLatát, s Gervinus ezze| az
elmélettel indokolja másutt, mennyire fontos feladat a szépiro-
dalom torténetének megí rása is. Az irodalomtorténészb 1csak
akkor lesz torténetí ró, ha tárgyának kutatása kozben rábukkan
arraaz,,4lapeszmérer.a149J yazáItalaví zsgálteseteksorátgtthat-
j4, és azokban manifes ztál dí k, osszefiiggésbe hozván e sorokat
a világ eseményeivel".o Ezavezéreszme, amely Schiller számára
még általános teológiai elvként szolgált az emberiség világtor-
ténelmi haladásának megértetéséhez, Humboldtniál már
4,,1r
fr-
zeti e15réniség eszméjének" ktilonálló megnyilvánulásaiként
jelentkezik. Amikor pedig Gervinus átveszi a torténelemnek ezt
az
,,eszmei
magyarázatá(', észrevétleniil a nemzeti ideológia
szolgálatába állí tja Humboldt
,,torténelmi
eszméjét":o a német
nemzeti irodalom torténetének azt kell bemutatnia,
,,hagyatl
indultak el a németek szabad ontudattal jra azon az itton,
amelyen már a gorogok is vezették az emberiséget az értelem
felé, s amely a németek számárasajátosságaiknál fogva mindig
is vonzó volt".' A felvilágosult torténelemí ilozófia univerzális
eszméje a nemzeti sajátosságok sokszál torténetére hullik szét,
5
Eb kiudáru 1837-ben Grundziige derHistorik
(A
t lténetí rás módszertaná-
nak alapvonalai). In G. G. Gervinus: i. m.49-103. p.
6^
^ ^
-
G. G. Gervtnus: i. m.47. p.
7
W. ,ror, Humboldt: Über die Auí gabe des Gesclriclrtsschreibers. In Werke in
fí inf
Biinden.Hrsg. vonA, Flitnerundk. Giel. Darmstadt, 1960. Bd.I.602.p.:,Í gy
Gcircigország a rremzeti egyéniség se el tte, se utána nem ismert eszméjét mu-
tatja, s mivel minden létezés titka az egyéniség, az emberiség egész világtórté-
nelmi lraladása a kett s kcilcscinlratásának fokától, lel.et ségét 1és sajátosságá-
tól fiigg."
8
Grundziigc der l{istorik, 27-28.
S.
')
G. G. Gervinus: i. m.48, p.
40
hogy végtil arí a az irodalmi lllí tttszr,r sziikrrljiirr lt,, lttisz,critt1 a
arémeteÉ lennének hivatottak ir gilrilgilk virlticli iiriiksé,gónck
átvételére
_
azoneszme érdeki,bcrr, a lt t1,1 y ttt,k t isz tn megvalósí _
fására
,,csak
a németek alkalmasrlk",l"
Ez a folyamat, amelyet Gervinus pólctájárr világí tottunk meg,
nemcsak a19,száaadszellemtorténctére
jellemz . Van egy mód-
szertani implikációja is, amely nyilvánvalóvá váIt az irodalom-
tbrténet-í rái és mindenféle torténetirás számára abban a pilla-
natban, amikor az idealista t rténelemfí Lozóha teleológiai mo-
delljét a torténeti iskola lejáratta. Miután torténelmietlennek
bél}egezve elvetették azt a torténelemfilozófiai megkozelí tési
módot, amely az események menetét a világtorténelem valami-
éle céljábóL,',,í d,eáIts csriáspontjábóI" nézvó próbálta felfogni,ll
hogyan lehetett volna megérteni és ábtázohní az egészként fel-
foghatatlan torténelem osszefiiggéseit? Í gy lett
-
H.-G. Gadamer
szavaival- az egyetemes torténelem ideálja a torténelmikutatás
kí nos probkémájává.l? Gervinus megfogalmazása szerint a tor-
tónetí ró,,csak befejezett eseménysorokat próbálhat ábrázolni,
hiszen csak akkor í télhet, ha a végkimenetelt is ismeri".'' Nem-
zeti torténelmek akkor számí thatnak befejezett eseménysornak,
ha
-
politikai szempontbót
-
átélték a nemzeti egyesiilés betel-
iestilt
pillanatát, va1y
-
irodalmi szempontból
-
a klasszikus
nemzeti irodalom cs rcspontjára értek. Azonban a
,,végkimene-
tel" utáni folytatás kikertilhetetleniil rijra felvetette a régi dilem-
mát. Végs soron Gervinus a sziikségb l csinált erényt, amikor
saját korának posztklasszikus irodalmát egyszer en a hanyatlás
jeleként fogta fel
-
kiilonos találkozás ez Hegel hí res diagnózi-
sával
,,egy
mí í vészeti korszak végér |"
-,
s a
,,céIjukat
vesztett
l0
Uo.
11
Gr,lrrd"iige der Historik,26. .
'2
wohrhrit tmd Methode - Crttntlzilgc tlinur philosoliltischen Llermenetttik. Tu-
bingen, 1960, 185_205. p., kiiliintiscrr n l87, p.: ,,A
>tiirtóncti iskola" is tudta,lrogy
alapjában véve nem lelret rnág titrtónclcm, tnint nz cg,ytllctncr liirtóncIcrn, rnivcl
az egyes csak azegéazb l kiirrdtrlvn lrntórrlzlrntin rnc6 rniót k(ilt}n
|trlcnt
tógét,
Hogyan segí tserr itt rnagórr az clrrpiriktrl ktrlntó
_
nkl rrl, tgónlt|
_ntlltnpc,trt
ernóii et
-
aneki.il, lrogy lcnrtlttdntrn
|trgóról
n í lltlzóí rurrk a prlrlrl
(tnlrérryerrége
pvára?"
13
Grundztige der l-listorik,32. .
4l
tehetségekneK' ezt a tanácsot adta: í orduljanak inkább a való
világ és az áIlamproblémái felé.'a
A historizmusnak elkotelezett torténetí ró akkor látszott elke-
riilni a torténelem befejezettségének és ugyanakkor folytatódá-
sának dilemmáját, amikor csak korszakok leí rására korlátozta
magát, s azokat a
,,befejez
jelenetig" vette figyelembe, rigyet
sem vetve folytatásukra. A torténelem mint korszakok ábtázo-
lása
-
ezlátszott a historizmus megtestesiilt módszertani ideál-
,
jának. Ez azóta is kí sért: amikor az irodalomtorténet elégtelen-
nek találja a nemzeti sajátosságok kifejl dését mint vezérfona-
lat, szí vesen sorakoztat fel egymás után lezárt korszakokat.
,,A
tórténeti í rásmódnak azt az alapszabáIyát, amely szerint a tor-
l ténetí rónak el kell távolodnia tárgyát I ahhoz, hogy az számára
:
teljes objektivitásban jelenhessen
meg","
(rgy
lehet a legkony-
nyebben betartani, hogy egy korszakot mint távoli, individuá[s
értelmi egységet fogunk fel. Ha a
,,teljes
objektivitás" aztkóve-
teli a torténetí rótól, hogy tekintsen el saját korának álláspontjá-
tól, akkor egy adott mriltbeli korszak értékének és jelent
ség&
nek a torténelem kés bbi menetét l ftiggetleniil is felismerhet -
nek kelllerurie. Ranke 1845ós,hí res szavaiadtákmeg a poszhrláfum
teológiai megalapozás át:
,,Enazanban azt állí tom, hogy minden
korszak kozvetlentil Istené, s értéke nem eredményében, hanem
puszta létezésében, azaz ónmagában van."l'Arra a régi kérdés-
re, hogyan értelmezztik a torténelmi
,,haladás"
fogalmát, adott
ilyenfajta váIasz egy
i
teodí cea feladatát bí zza a torténészre:
mikozben,,minden korszakot onálló érvénnyel í elruházva" áb-
: r ázol, Istent igazolja a haladáo
_to
rtia_e,
!{loz
ó hája el tt, amely az
\.egyes
korszakokat csak a kovetkez nemzedéket szolgál |ép-
la
G*.hi"ht" der poetischen Nationalliteratur der Deutschen, In G. G. Ger-
vinus: i. m. Bd. IV. VII. p.
,,K<iltészetiink tril van fénykorán, s ha nem akarjuk,
hogy a német élet megálljon, akkor a céljuktól megí osáott tehetségeket a valódi
vtlág és az álJ am í elé kell í ordí tsuk, alrol ri,j anyagba j szellemet cintlretnek."
15
A Ceschichte der poetisclren Nationalliteratur der Deutsclren (in
C. G.
Gervinus: i. m. 123. p.) Selbstanzeige részében, ahol Gervinus
-
akkor még a
felvilágosodás historizmusának véd je a romantika historizmusa ellenében
-
ellentmond ennek az a|apszabálynak, s élesen elhatárolja magát a
,,mai
tiirténet-
í rók tóbbségének szigortian objékHv stflusától".
16
Übo di" Epochen der nzueren C,e chichte. ln H. Hofrnann fttrsg .): Gachichte ttnd
Politik- Ausgewiiltlte Aufstitze unil Meisterschriften.Stuttgart,'!940,'l4'!,. p.
42
cs fokoknak tekinti, s ezze\a mindenkori utódok:l9ly9: h:ry-
}
zeIéL, azazaz ,,isteni
í gazságtalanságot"
feltételezi." A torténe-
lemfilozófia fennmaradt problémájának megoldása csak olyan
áron sikeriilt Rankénak, hogy elszakí totta a szálakat a torténel-
rni mrilt és a
jelen
-
azaz a,,tulajdonképpeni korszaK' és
,,annak
eredménye"
-
kozott. Amikor a historizmus elfordult a felvilá-
gosodás torténelemfu|oz fí ájától, akkor nemcsak az egyetemes
tórténelem teológiai konstrukcióját
Lldqfujel
hanem azt a
módszertani elvet is, amely
-
Schiller szerint
-
az egyetemes
torténészt és eljárásmódját leginkább
jellemzi:,,asgt*99_ds]g,
tiss_79!9p99o\ás.át";" ezt a fontos és csak Látsz Lag spekulatí v
felismeréit biintetlentil nem hagyhatta figyelmen kí vtil a torté-
neti iskola,l9 mint ahogy ezt az irodalomtorténet további fejl -
dése is mutatja,
'7
,,fu
azt akarjuk feltételezni [,.,],
hogy a haladás csak abban ál7,hogy az
emberiség élete minden korszakban magasabb szint ,lrogytehát
mindennem-
zedék tókéletesen í eliilmulja az eWz t, s ez,zel a legijabb, egyszersmind a
}egjobb, a mege| z kpedig csak az utána kcivetkez k hordozói
-
nos, azigaz,
sagtalansag lenne Istentó."
(Uo.) _
Azért beszélhehink ,,rij
teodí ceáról", mert
ur,ar a Ranke által elutasí tott idealista torténetfilozófia is
_
mint Marquard
kimutatta
-
rejtve teodí ceára tartott i8ényt, amikor Isten telrermentesí tésére a
tikténelmi felei sséget az emberre ruházta, s a tcirténelmi haladást jogi folyamat-
ként, illetve az emberi jo8viszonyok haladásaként fogta fel.
(Vo.
Idealismus und
Theodizee. Philosophisches
lahrbttch,
73. 1975, 33-47. p.)
'8
I. *. 528. p.; vci. 526. p., ahol Schiller az egyetemes t<irténelemmel foglalkozó
,feladatát olyán e!árásként határozza meg, amelyben a teológiai elvet, azaz azt
a céIt, hogy a világtcirténelem menetében a világ rendjének problémáját megta-
táljuk és megoldiuk, idóegesen í el lehet ftiggeszteni
-,,mivel
csak a legkés bbi
il kben váiható egy világtcirténet az utóbbi terv szerint", Maga az e|járás
egyfajta ,,hatástcirténetkéní ,
határozzamega tcirténetí rást az e8yeteme
_tórté-
náemmel foglalkozó ,,a
legfrissebb világhelyzetr l kiindulva halad í elfelé a
dolgok eredeiéig', mik zben azokat emeli ki a tények kiizii| amelyek lényeges
hatissal lehette[ a világ mai arculatára. Azigy megtalált ton aztán visszafor-
dul,8,,a megjelcilt tényék vezérfonalát kóvetve világt rténelemnek" nevezheti
e mrtlt és a jelen világfelfogás viszonyát.
|9
Annak az elvnek, miszerint a tdrténész, aki elmrilt korszakokat akar leí rni,
el bb verjen ki minden olyat a fejéb l, amit a tcirténelem kés bbi meaetér l tud
Guctel dá Coularr8es), azirracionális ,,be|eétzés"
lett a kcivetkezménye, amely
ncm képes sámowetni saját tcirténelmi álláspontjának el í eltételeivel é_s el í té-
lctetvel. W, Benjamin t rténelmimaterialista alaptibí rálata észrevétlentiLltrilmu-
lal n matcrlolióta t rténelemfelfo6ás objektivizmusán. Lásd Gesdrichtsphilo-
rcptrlaclre
,l,hegerr
(Tcirténelemfilozóhai tézisek). No. VII. ln Schriften.[. Frank-
lurt, l955,497. p,
i
{|
i
í
li
43
A 19, századi irodalomtcirténet-í ráo
teliecí tménye
azon állt
vagy bukott, hogy mennyire volt er s az'a menci z dés, mi-
szerint,,minden
ténynek láthatatlan
alkotórési;';20
a nemzeti
sajátosság eszméje, s ho gy ez aze zme a
,,torténelem í otmájá('2|
irodalmi mí í vek során is ábrázolhatóvá teszi. Amilyen mé'rték-
bert náránIutt áz á meg8yaiaaá,'igi
vesztett jelent
ségéb l
az
.9rymélyekszála"
,
ker{ilt ktilonboi megí télés ah a jeÉ n
és
a mrilt irodalma,22
és vált problematikussá
áz irodalmi tények
kiválogatás4
meghatározisaés
értékelése, Els sorbu.,
""
u ioí -
11s
o!<ozt1a pozitivizmus
felé fordulást. A pozitivista irodalom-
}!{eryt-iras
megpróbált a sziikségbOl erényt kovácsolni,
s meg-
kí sérelte kólcsonveruri
a termrészettudomanyok
egzakt módsze-
re1, ez__er9amenrkozismerL
a tiszta oksági elvek irodáomtorténefoe
való alkalmazása
csak,ktils dleges melhatároó
i"sy"k"t
h;^tt
fel
,zí Te,
bwjáttz vá dagaszto$á
a foriask'tat{í si,
Í ' * irodalmi
mí í vek megktilonbóztet
sajátosságait a,,hatásov' tebzés szerint
nóvelhet k rébeutalta.
i .
A tiltakozás nem sokáig váratott magára. A szellemtórténet
i ry.í l:t*,"
hatalmába
az irodalmat,
az oksági-tórténelmi
magya-
1
rázattal az irracionális
alkotásesztétikát
siegezteszembg
és az
l
uoctalmi osszefiiggéseket
a visszatér
orok eszmékben és motí -
I
vumokban kereste.23Í gy
sodródott bele Németorszáru
;";"-
tiszocialista
népi irodalomfudomány
eL készí tésébe
és megala-
pozásába. Ezt a háborri után rij módszerek váltották fel, ameTyek
,
b:figT:k az_ideológiától
való megtisztí tás folyamatái,
J ",,"*
\váualták el jra
az irodalomtorténet-í rás
klasszikus feladatát.
20
W. von Humboldt i, m. 58ó. p.
21
.Uo.
590._p-:
,,A tórténetí rónak,
lra méltóakar lenni a néwe, minden tényt az
egész részekérrt kell ábrázolnia, vagy
-
ami ugyanaz
-
mindegyiken reÍ teu
mutatnia a tcirténelmi formát.''
u
A, irod^lomtcirténet
és az irodalmi kritika elvrálására jellemz
G, Gábor
filozófiameghatátozása
a Gnmdriss iler romanischen Phitotoiie.i^,i
-""r.au*
(Bd.I..stra
bwg1906,794.p.):,,Afilológiatulaidonképp'enitargyáii"h"t""
enrberiszellemm9$elenes9
kérezi a csak icizvetvó crtnefu'u"*eJ f,ái,,
tJ iurit-
ményei a mrllt m vészien kezelt nyelvében.''
"
'1r,O
mfs W. Krals1 1950, |9_, p.; W, Beniamin 1937, 45g. p.:
,,Ebben a
mocsárban honos az iskolai esztétikisz<irnyetege,
melynek net rgu, áz
"*otoi
\fszség,
a beleérzés, az id tlensé& az tánérzá, az áté|a, az tlhiLid és a m -
élvezet"'
44
Az rij eszme- és fogalomt r énctnpk r r Warburg-lskola nyomán
fulvirágzó hagyomán/kutrtárnalr qyrránt érdekl dési korén
tfuiil esett az irodalom t rténett mlvoltában s a pragmatikus
Erténelemhez való vlezonyában t rtén ábrázolása; az elfibbi
titokban az irodalom tiikrében akarta megrijí tani a filozófiator-
ténetet
2a
az utóbbi pedig a torténelem éleigyakorlatát semlege-
áti azza|, hogy a tudás srilypontját a hagyomány eredetében
vagy id tlen folyamatosságában keresi, nem pedig egy adott
iroáahi jelenség egyszeri létezésében.* Aki iz a\{aní ó válto-.;
aí sban a maradandót keresi, az megkí méli magát a torténelmi;
távlatu megértés fáradalmait I. Az antik orokség legmagasabb
eszménnyé emelt folyamatossága rigy jelenik meg E. R. Curtius
monumentális mí í vében
-
amely a toposzkutató epigonok egész
seregét indí totta tjára
-,
mint az alkotás és azutánzás, valamint
a nagy koltészet és az egyszerí í irodalom kozotti, torténelmileg
nem bizonyí tott, de az irodalmi hagyományban gyokerez í e-
sziiltség; Curtius szavaival:,,a kózépszedí ség elszakí thatatlan
hagyományláncolata"'u felett vonul az)d tlen, klasszikus mes-
hgí iveksoraz,ata, s tqrra
i4_co_gpitaként hagyja maga m<igott a
t rténelmet.
A torténeti és az esztétikai irodalomszemlélet kozotti szaka-
dékot itt éppoly kevéssé sikenilt áthidalni, mint B.
Qq
g iro-
dalomelméletében a koltészet és nem koltészet ad absurdumig
vitt szétválasztásával. A tiszta koltészet és a korhoz kotott iro-
dalom ellentétét csak akkor sikeriilt feloldani, amikor az a|apját
képez esztétikát megkérd jeLezték,
és felismerték, hogy az
alkotás és az utánzás ellentéte csak a humanista mí í vészeti,,-
korszak irodalmát jellemzi, de sem az í tjkor, sem például a
kózépkor irodalmi jelenségeit nem képes megragadni. A pozi-,
tivista és az idealista iskolából vált ki az irodalomszociológia ésl
a mí í immanens módszer; mindkett csak még jobban
elmélyí -1
tette a torténelem és az irodalom kozti szakadékot. Mindez a,
marxista és a formalista irodalomelmélet szembenállásában nyil-
vánul meg a legélesebben,,.
2{
Vrj. R. Wellek 1965,793. p.
6
W. K.a,rss lo950,57. p,) E. R. Curtius példáján mutatja ki, mennyirekcit dik
ez a tudományoa cczmérrykép a George-kor gondolkodásmódjálroz,
26
Ettopdischc l.,iteraht ttnd lntehischer Mirtelalter. Bern, 1,948,4M. p.
45
A probléma megfogalmazását az irodalomfudománynak cí m-
zett í ebz lí tásként értelmezem: foglalkozzon ismét az iroda-
Iomtórténet problémájával, amely a marxista és a formalista
módszer vitájában megoldatlan maradt. Kí ,sérletem, amellyel az
irodalom és a torténelem, illetve a torténelmi és az esztétikai
megismerés kozti szakadékot próbálom áthidalni, ott kezd d-
lhetne,
ahol a két iskola megtorpan| módszereik egy alkotási,
]
iletve ábrázolásiesztétika zárt korOben ragadják
^
g u, irodal-
',
mi tényt, s ezzelmegí osztlák attól a dimenziótól, amely elidege-
ní thetetlenil hozzátartozí k esztétikai jellegéhez
és társadalmi
funkciójához egyaránt: a hatás és a befogadás dimenzí óját L. Az
olvasó, a hallgató és a néz
-
roviden: a kozonség
-
rendkí vtil
korlátozott szerepet játszik
mindkét irodalomelméletben. Az
ortodox marxista esztétika ugyanrigy bánik az olvasóval- ha
egyáltalán figyelembe veszi
-,
mint a szerz v el:vagy társadalmi
|e|rét
kutatja, vaw az ábrázo|t társadalmi rétegz désb l pró-
bálja ugyanezt megállapí tani. A formalista iskola csak észlel
szubjekfumként igényli az olvasót, akinek
-
a szoveg utasí tásait
kóvetve
-
meg kell krilonboztetnie a formát vagy fel kell ismer-
nie a_z eljárást. Az olvasót egy filológus elméleti észlel képessé-
gével ruházza fel aki a mí í vészi eszkozok ismeretében képes
nyilatkozni; a marxista iskola viszont egyenesen a torténeimi
rnaterializmus fudományos érdekl désével helyezi azonos szint-
re az olvasó spontán tapasztalatát
-
mintha az utóbbinak is alap
és felépí tmény kapcsolatát kellene í elfednie az irodalmi m ben.
Azonban
-
Walther Bulst szavaival
-,,soha
egyetlen szoveget
sem í rtak meg azétt, hogy filológusok olvassák és éttelmezzék
filológiailag", illetve
-
saját kiegészí tésként
-
torténészek torté-
netileg," Mindkét módszer elvéti a c_élba vett olvasót
-
hiszen
az irodalmi mí í els dlegesen hozzá szóL
-,
s nem engedi érvé-
nyesiilni ebben az eredend en neki szánt, azesztéttkatés torté-
nelmi megismerés számára egyként elidegení thetetlen szerep-
ben. Hiszen a kritikus, aki megbí ráL e5y rij konyvet, az í r
,
aki
mí í vet a lkot a korábbi alkotás ok p o zití v v agy ne gatí v normáival
szembesí fve, az irodalomtorténész, akí megkeresi az adott mí í
tórténelmi magyarázatát és a hagyományban elfoglalt helyét
-
mindannyian els sorban olvasók, s csak másodjára lép mí í ko-
désbe az irodalomhoz való reflexí v viszonyuk. Aszerz
,
mí í és
kozonség háromszogében az utóbbi nem csupán passzí v alko-
tótészvagy ewszerí í reakcióláncszem, hanem maga is torténe-
lenralkotó energia. Az irodalmi mí í torténeti léte elképzelhetet-
len olvasójának aktí v részvétele nélktil, hiszen csak ezzel a
kozvetí téssel keriilhet bele a mií egyfajt a váLtozó tapasztalati
hátterí í folyamatos ságb a, amelyben az e1y szerí í befogadás-
nak kritika!_p9g_ir!éssé, a passzí v recepciónak aktí vvá, s az
.i
elismert esztétikái normáknak rij, rjat feliilmriló alkotássá l
válása végbemegy. Az irodalom ioiténetií di: eikoriimuni-
*_*
katí v jellege feltételezi
e_*_í el\_._tás,
a kó*z_ónség és
vv
ttjmí i-
l
4lkotás
dialógus- s egyben folyamatszer j viszonyát, ame-
]
Si
*"g.u8ffinut.rn"É a kérd,ás-felelet, p.oble^u-Áegoldás'.,
viszonyaiban is. Az eddigi irodalomtudományi módszertan
f mozgásterének tekinthet qlkq_t4li és ábrázo|ási esztétika
zárt koiét ki kellene b ví teni b-efogadási éóhárásóztétikává,
mert csak í gy találhafunk tij megoldást arra a kérdésre, hogy
hogyan fogható fel irod_alpnltór!éryti o9szeftiggésként az iro-
)
Oatmi mrivek torténeTiógy*ái"taryá.
l
A recepcióesztétikai perspektí va nemcsak a passzí v befo-
\
gadás és az aktí v megértés, a normaalkotó tapasztalat és az
'l
uj m vek kozott kozvetí t. Ha az irodalom torténete mogé
i
odavetí tjtik a mí í és a kozonség folyamatosságot biztosí tó
|
dialógusának hátterét, akkor állandóan látjuk esztétikai és ]
tórténelmi aspektusuk ellentétét is, s ezzeL rijraszov dik a
/
szál a korábbi irodalmi jelenségek és a jelen tapasztalatai
)
kozcltt, amelyet a historizmus elszakí tott. Az olvasó és az
\
rrodalom viszonyának egyaránt vannak esztétikai és torténel-
mi implikációi. Az esztétikai implikáció azt
jelenti, hogy a mí í
elfí sziiri bcfogadása is magában
J oglaija
az esztétikai érték
í elmór(,sót, mivel az olvasó mindent osszehasonlí t korábbi
,-,7
-)
27
Bedenken eines Philologen, Stttdhtm Generale,7.321:gB. p. Az irodalmi
hagyomány í tjszerí i megkcizelí tése, amelyet R. Guiette sajátos módszeréve|, az
esztétikai kritika és a ttirténelmi felismerés cisszekapcsolásával kutatott
-
rész-
benaQuestions delalittérahtre-ben (Gent,
1960)
-,
me8Í elel, majdnem szó szerint
azono
(nem
publikált) alapelvével:
,,Le plus grand tort des philologues, c'est
de croire, que la littérahue a été í aite pour des philologues.'' (A
filológusok
legnagyobb tévedése,hogyazthiszik,azitodalmat
a filológusok számára í rták.)
Lásd még u : Eloge de la lecture. Reaue génerale belge,1,966. január, 3,'!.4, p.
46 47
olvasmányaival.'o A torténelmi implikáció abban mutatkozik
meg, hogy az els olvasók élménye recepcióláncként folytatódik
generációról generációra, mikozben gazdagodhat is, s t eseten-
ként eldonti egy mí í torténelmi jelent ségét és esztétikai rangját
is. Ebben a recepciótorténeti folyamatban
-
amelyb I az toda-
lomtorténet csak olyan áron vonhatja ki magát, hogy a megér-
tést és megí télést irányí tó feltételeket figyelmen kí vtil hagyja
-
a mrilt mí í alkotásainak jbóli befogadásával egyidejí í leg végbe-
megy a mrilt és a jelen mí í vészetének, az irodalom hagyomá-
nyos érvényének és aktuális
jelent
ségének állandó kozvetí tése.
A recepcióesztétikára alapozott irodalomtorténet rangja attól
fiigg, mennyire képes aktí van részt venni abban a folyamatbary
amelynek eredményeképpen az esztétí kai tapasztalatok folya-
matosan totalizálják a mriltat, Szemben a pozitivista irodalom-
torténet objektivizmusával, ez egy fudatos el í rásrendszer meg-
alkotását koveteli meg, amely viszont
-
a klasszikus hagyo-
mánykutatással ellentétben
-
3z_9l=o_klott
iroftd4i
lér$-99k
kritikai felti|ví _?s8á|atát, netán gggse_mmisí tését előfeltételezi.
A kánon alkotáffiak és az irodi]óhtorténét ióáéteken J át*se-
).',",-">
,
gessé váI átí rásának kritériumát a recepcióesztétika világosan
meghatározza. Az egyes mí í vek recepciótorténetét 1az iroda-
lom torténetéhez vezet rit lehet vé kell hogy te5ye a mií vek
torténelmi egymásutánjának olyan látás- és ábrázolásmódját,
amelyb l kiviláglik az irodalomnak az a számunkra lényeges
o sszef ti ggése, ho gy_"a,
Q$g_Ld n'.r_q&ha
t4|9.?za jelenle gi tapaszta-
lataink el torténetét." Ezekazoka premisszák, amelyek alapján
a kovetkez hét tézisben
(4-10.)
váIaszt igyekszem adni arra a
kérdésre, hogyan kellene ma módszertanilag megindokolni és
rijraí rni az irodalomtorténetet.
28
E
^
tézis a magva az Introdttction á une esthétiqte tle Ia litterahre cí m G.
Picon-mrinek
(Paris, 1953, 90. p.).
29
Hasonlóan fogalmazott W. Benjamin
(1931)
is: ,,Nem
arról van szó ugyanis,
hogy az í rásmí í veket koruk <isszefuggésében tárgyaljuk, lranem abban a korban,
an i<or keletkeztek, abban a korbariámely etismóri Otet - s ez a mi korunk. Í gy
az irodalom a t<irténelem_>9!8en_9n"-ia lesz, s hogy azzá legyik
-
nem pedig a
tx*:]_"T:r_:_g_*a-{Í Í "lroaolomtcjrténetí eiádata,"t+Se.p.l
48
4.
Az irodalomtijr tmet me gtij ttdsa me gkiiu e t eli, ho
8y
kr omboljuk a tiir -
tenelmi objektiaizmus eí ittleteit, és a hagyomónyos alkotdsi és dbró-
zoldsi eszt'étikát egy befogadós- és hatásesztétikára
alapozzuk. Az iro-
ilalom tiirténetiségónem a, ,,irodalmi
tények" utólag létrehozott tjs.sze-
fiiggésen
alapul,-hanem az irodalmi mí í el zetes olaasói befogaddsán.
'eí á
aiaugusaiszony az irodalomtijrténet
szómára is primer
v|9usós;
az irodalo:mtorténési is óllandóan olaasóaá adltozik llissza, miel tt sort
kerí thetne a mí í megértésére és besoroldsára
_
másként: miel tt í téletét
az olaasók tijrteneti sordban elfoglalt
jelenlegi helyének tudatóban
megalapozhatnd,
Az a posztulátum, amelyet R. G. Colling-99q,u torténelemben
*"koaO
9!í ekliyitfui{ggléff
bí ráLatára felállí tott, még foko-
zottabban érvényes az irodalomtorténetre
vonatkoztatva:
.A
tórténelem nem más, mint
alófréné9z3gr$9$!{ban
jra]
tejátszott mrilt."3o A torténelem pozitivista felfogása ugyanis
-'
a iávoli mriltban lejátszódott eseménysor,,objektí v"
Ieí rása_ az
irodalom mí í vészetjellegét és sajátos torténetiségét egyaránt
figyelmen kí vtil hagyja. Az irodalmi mí í nem valamiféle onma-
gábun kétez tárgy, amely minden szemlél nek mindig
lgyan-
Lt u hwarryt n!riltla;3' nem emlékmí í , amely monológ folmá-
iában
hirdeti sajátid tlenségét. Inkább partihjráltoz hasonlí ta_
nám, amelybó az olvasmany rijabb és rijabb visszhangjai hozhatók
ki, amdét kiszabadí tják a szoveget a szavak anyagából, és
aktuális léthez segí tik; ,,olyan
beszéd, amelynek elhangzása
N
The ldu ot' History, New York-O rí ot d, 1956, 228, p,
}i
ltt A. Nisin bí rálatát k vetem a filológiai módszerek rejtett platonizmusára,
aarq hitiikre az irodalmi mri id tlen szubsztanciájában s a szemlél id tlen
hdyzetére vonatkoólag. ,,Car
loeuvre d'art, si elle ne peutincarner l'essence
deiart pas non plrrs in obiet que nous poussions regarder, selon le_régle
eartésióe, ,ruo, y rim metire de nous_rr'émes que,ce qui se peut appliquer
distinctement á tbus les objets<."
(Márpedig a mí í alkotás, lra nem is testesí ti
oeg a mí í vészet lényegét, nem olyan tárgy, amelyet
-
a descartes-i szabály
*tÓ*crcn
_,,anélkti'l
siemlél]retnénk, hog} saját magunkból egyebet, mint ami
bcmrely tárgyra alkalmazható, belevetí tenénk" .) La littérature et le lectat,Parb,
ig5p,si.p, í a"a még recenziómat: Archia
filr
das Shilium der neueren S,achen,
!Y7
(1960),223-2?5.p,
l
49
közben kell megteremtenie az őt megérteni képes b eszéLgetőtár-
sat"."'Az irodalmi mú dialógusjellege az oka annak is, hogy a
filológiai fudás csak a szöveggel való folyamatos szembesí tés-
ben áliandósulhat, s nem válhat merev tényhalmazzá."' A í ilo-
lógiai fudás mindig is interpretációra vonatkoztatott; az interp-
retációnak azt is célul kell kitűznie, hog}r tárgyának megí smeré-
sével magát az új megértési mozzanatot jelentő megismerési
folyamatot is trikrözze és leí rja.
Az irodalom története esztétikai befogadási és alkotási folya-
mat története, amely a befogadó olvasó, a reflektáló kritikus és
az újra és újra alkotó iró révén jön létre, és irodalmi szövegek
általuk való akfualizálását jelenti. A hagyományos irodalomtör-
ténetekben sorakozó, beláthatatlanul szaporodó irodalmí ,,té-
nyek" tömege csak e folyamat üledékének gyűjteménye, csak
összegyűjtött és osztáLyozott múlt
-
nem í gazí , csak áltörténet,
Aki az irodalomtörténet egy darabjának tekinti az ilyen irodal-
mi ténysorozatot, az összetéveszti a múalkotás eseményjellegét
a történelmi tény hasonló jeilegével. Chrétien de Troyes Per-
ceaalja mint irodalmi esemény nem ugyanolyan értelemben
,,tör-
ténelmi', mint a veie nagyjából egyidejú harmadik keresztes
háború;3a nem olyan
,,tény;',amely ógy sor szituációjellegű elő-
feltételből és indí tékből, egy történelmi cselekedet rekonstruál-
ható szándékábőL és ennek szükségszerű és mellékes körümé-
32
G. Picon:i. m .34.p. Azirod,almiműalkotás dialógusjellegének ilyen í elfogása
megtalállrató Malraux-nál
(Les
aoix fut silence) éppűgy, mint Piconnál, Wisin-
nél és Guiette-né| lévén ez Franciaországban élő irodalomesztétikai hagyo-
mány, amely számomra ktilönösen fontos; végső sororl_Va!é."ry_poétikájának
egy lrí res mondatára vezetlrető vissza:
,,C'est fexécution du poöme qui est le
poéme."
33
P. Szondi: Über philologische Erkenntnis. InHOlderlin-Stttilien. Frankfurt,
1967,
J ogga||átja
ebben az irodalomtudomány és a történelemtudomány közti
döntő kiilönbséget. Lásd 11. p.:,,Semmií éle verskommentár vagy stí luskritikai
elemzés nem tűzheti ki célul, hogy olyan leí rását adj4 a versnek, amelyet
önmagában kell megérteni. Még a legkevésbé kritikus szellemú olvasó is meg-
próbálja majd,összevetni a verssel, s csak akkor fogja megérteni, ha áüí tásait
visszavezeti azokltoz a felismeréseklrez, amelyekbőI eredtek." Hasorrlóképpen
R, Guiette; Eloge de la lecture, i. m.
3a
1.
Storostra is vonatkozik (1960,
15. p.) aki a történelmi és az irodalmi
eseményt (,,A
műalkotás először is.,. művészi tett, tehát éppúgy történelmi,
mint az issosi csata") röüd úton azonosí tja.
50
nyeibőI oksági alapon magyarázható lenne. Az a történelmi
összeftiggés, amelyben egy irodalmi mú megjelenik, nem vala-
miféle tényszerű,önmagában létező eseménysor, amely a szem-
lélőtől függetlenül is létezik. A Perceaal csak olvasója számára
i
válik irodalmi eseménnyé, aki Chrétien utolsó művét olvasva a
régebbiekre is emlékezní kezd, ezekkel és egyéb ismert művek
sajátosságaival veti egybe az új élményt, s í gy teremti meg azt a
urércét, amelyhez az elkövetkezendő műveket mérheti. A poli-
tikai eseménnyel ellentétben az irodalminak nincsenek önálló
és kikenilhetetlen következményei, amelyek alól a következő
generációk egyike sem vonhatja ki magát. Az irodalmi esemén/
mak akkor képes tovább hatni, ha az utódok még mindig, vagy
nár újra befogadják
-
ha vannak olvasók, akik egy régi művet
újként olvasnak, vagy irők, akik régi múvek
,atánzására,
ffi€g-
haladására vagy kritikájára törekszenek. Az irodalom esemény-
gzerú
összefriggéseit elsősorban a kortársi és későbbi olvasók,
kritikusok és szerzők irodalmi, tapap_ztqlataalk
9"|lá$9!
h9"_1i-
;4n§a közvetí ti, s ezért azelvárási horizont objektiválhatóságától
figg, hogyiehet-e a maga történetiségében felfogni és ábrázolni
az irodalom történetét,
5.
&z oluasó irodalmi élményeinek elemzése csak akkor kerülheti el a
pzichologizmus
feny
egető csapdáj dt, ha egy mű befogaddsdt és hatdstí t
w, elaórdsoknak abban az objektiaólható aonatkozdsi rendszer€ben í rjal
k,amely bdrmely mű megjelenésenek törtarclmi pillanatóban létrejön,
s a műfaj koróbbi ismeret€bó'l, előző műaek
fornuí j
dből és tematikajóból,
wlamint a költői nyela és a köznyela ellentétébő epüI
fel.
§e a tézis azl. A, Richards irodalomelméletével szemben széles
&örben
-
s különösen René Wellek által- hangoztatott kétely
dlen irányul: vajon képes-e egyáltalán a hatásesztétika arra,
hogy átfogja,4,.ggil!otásJ :!ff§{géÉ t, s vajon az ilyen irá-
nyú kí sérletek nem Cupánffieredmé-
ilyeznek/ még legjobb esetben is? Wellek azza| étvel, hogy sem
r2 egyéni tudatállapotot
-
amely pillanathoz és személyhez
Lötött
-,
§em pedig a kollektí v fudati helyzetet
-
amelyet
J ,
51
Mukaí ovskf tekint a m alkotás hatásának
-
nem lehet empiri-
kus eszkozokkel meghatározni.3s Roman
J akobson
a,,kollektí v
fudati helyzete(' egy normarendszer jellegí í ,,kollektí v ideoló-
giával" akarta helyettesí teni, amely minden irodalmi m(t szá-
máta langue-ként létezne és a befogad számára parole-ként
aktualizálódna
-
még ha tokéletlenril és toredékesen is.* Ez az
elmélet korlátok kozé s zoritja ugy an a hatás szubjektivitá sát, azt
a kérdést azonban továbbra is nyitva hagyja, hogy milyen ada-
tokkal lehetne megragadni és normarendszerbe foglalni egy
m nek egy adott kózónségre gyakorolt hatását, Léteznek azonban
olyan empirikus eszkozok, amelyekre addig még nem gondol-
tak olyan irodalmi adatok, amelyek segí tségével minden egyes
,mí í re
vonatkozólag megállapí tható a kózonség sajátos beállí -
]tottsága,
amelyb l a kés bbiekben az egyes olvasók pszicholó-
igiai reagálása és szubjektí v megértése fakad. Mint minden pil-
lanatnyi tapasztalathoz, azaddig ismeretlen mí í vet birtokba vev
irodalmi tapasztalathoz is hozzáiéüul egyí ajta
,,eI
zets tudás,
amely maganak a tapasztalásnak egyik m ozzanata, és ámryagYál-
talán lehet véteszt hogy az jbmeretanyag folfogható
-^yazew
bizonyos tapasztalati kontextusban olvashat ó
-
Ieryer{' ."'
}u4.ég az rijonnan megjelen irodalmi mií sem jelent iní ormá-
ciós vákuumba berobbanó rijdonságot, mert el rejelzésekkel
nyí lt vagy rejtett jelekke| meghitt ismertet jegyekkel vagy rcj-
tett utalásokkal el re felkészí ti kozonségét meghatározott jelle-
gí í befogadásáta; feléleszti korábbi olvasmányok emlékét, hatá-
rozott érzelmi állapotba hozza az olvasót, s már kezdetével
várakozást kelt
,,a
kozepe és a vége" iránt, majd azt kés bb a
m faj vagy a szovegtí pus meghatár ozott szabályai szerint fenn-
tartja vagy megváItoztatja, más irányba tereli vagy netán ironi-
kusan feloldja. A szovegértés pszichológiai folyamata az eszté-
tikai megisrnerés els dleges szintjén korántsem csupán szubjek-
'5
R, W"lt"k 1936,179.p.
36
Io Slow a sloaenost, I: 192. p.,idézi Wellek 1936,'l79, p.
37
G. Buck
(Lernen
tmd Erfahnmg. Stuttgart, 1967
,56.
p.), aki Husserlhez csatla-
kazk (Erí alvtlng utnd llrteil
fTapasztalat
és í télet], kiilcincisen 8. ), a továbbiak-
ban azonban a negatí v élménynek a tapasztalati í olyamatban játszott szerepér l
olyan meghatározáet ad, amely trilmutat Huseerlen, és az esztétikai tapasztalás
horizontazerkezetére nézve nagy jelmt ség
(vcj. 111. jegyzet),
52
t
l*l
tí v benyomások tetsz leges egymásutánját
jelenti, hanem az
irányí tott észlelés folyamatában meghatározott utasí tások vég-
{ehatté,gát,
ámelyek az ket létrehozó motivációk és kiváltó
ielzések
révén megragadhatók és
:ggy,gff 1,y_"|yf
qlelileg leí rha-
tók. Ha
-
W. D. Stempel szavaival
-
p+114i_g3n9_ti15gg.l_z9!óplqryk
nevezzi,ikabármelygz,óy9g9l_.Te*:_,s|."::Arj."\.9J !.on|ot,
amely a kijelentések mennyiségi novekedésével egy immanens,
zlntagm+ikus e"Ly4r4qi!_o:ge$tl_alakgl át, akkor a recepciós
folyamatot leí rhatjuk egy szemiológiai rendszerrel, amely a
rendszeralkotás és a rendszerkorrekció kozott áll fenn.* A fo-
|,
lyamatos horizontalkotás és horizontátalakí tás megfelel folya-
nrata határo zza rr:re1 az egy es szoveg és a mí í fajt képez szóveg-
|
sorozat viszonyát is. Az rij szoveg az olvasóban
(hallgatóban)
felidézi a korábbi szovegekb 1 ismert elvárás- és játékszabáLy-
horizontot, amelyet aztán váItoztat, javit v ary csupán megismé-
eel. A variáció és a javí tás határozza meg egy mí í fajstruktura ,
iátékterét
aváItoztatás és a reprodukció pedig a határait.3n Egy'
sz veg interpretáló befogadása mindig el feltételeziaz esztétí -
kai észlelés tapasztalati osszefiiggéseit: csak akkor tehehink fel
értelmes kérdéseket a ktilonboz olvasók vagy olvasórétegek
interpretációjának szubjektí v voltáról, ha már tisztáztuk, mi-
$en
transzszubjektí v megértési horizontra keil a szovegnek
hatnia. Ilyenfajta irodalomtorténeti vonatkozási rendszerek
olyan m vek esetén objektiválhatók a legjobban, amelyek kez-
detként szándékosan felidézik a mí ií aj-,stí lus- és formakonven-f
ciók alapján létrejott olvasói elvárási horizontot, majd azt a\
tnvábbiakban lépésr 1 lépésre ierombolják
-
egyébként ko-
ántsem csupán bí rál szándékkal, hanem esetenként onálló
hült i hatásként. Í gy kelti fel például Cervantes aDon
Quijoté-
val a kedvelt, régi lovagregények iránti várakozást, s aztán
*zeket az í rásokat h sének, az utolsó lovagnak a kalandjaival
s
W. D, Stempel Pour une description des genres ]ittéraires. ln Acta fu XIf
la,lt re international de lingistiErc Romane, Bukarest, 1968; továbbá in W. D.
rlnrrpel
(Hrsg.):
Beitrrige zttr TextlingLisí ik. Miinclren, 1970.
Szeretnék itt utalni Ll í ér attte médiéuale et théorie cles genres cí mrí munkámra,
w Poétiqte l. 7970, 79-101, . p., amely kib ví tett í ormában nemsokára megjele-
w* a Gnmilriss der romanbchen Literatttren cles Mittelalters I. k<itetében
(Hei-
,É eberg).
53
mélyértelmí í en parodiz áIja.ao Diderot a
J acques
le Fataliste elején
az olvasónak az elbeszéI hóz intézett fiktí v kérdéseivel a diva-
tos utazóregény sémájátidézí fel, s vele a regényes meseszovés
és sajátos sorsszedí ség
(arisztotelizáL
) hagyományát,hogy az-
tán a beí géttutaz - és szerelmi regénnyel kihí vóan szembesze-
4ezze
ateljességgel regényszerí itlen tijrtenelmi aal sdgot : abí zatr
realitásri, morullzáI betéttorténetet, s í gy aval ságos életfolya-
matosan megcáfolja a hazug kott i fikciót.a' Nerval a Chiméres-
ben felidézi az ismert regényes és okkult motí vumok alapanya-
gát, s addig kombináIja és keveri, mí g el állí tja bel le a mitikus
világmegváltoztatás elvárási horizontját, de csak azért, hogy
megmutassa, mennyire eltávolodott a romantikus koltészett I:
a mitikus állapottal való azonosulás és kapcsolat
-
az okasó
számára is jól ismert vagy átélhet
-
mozzanatai oly mértékben
foszlanak semmivé, amilyen mértékben cs dot mond lí rai és
mí tosszá válási kí sérlete, amilyen mértékben elhanyagolódik az
elegend információ torvénye,.és ahogyan akií ejez d homály
maga is poétikai funkciót kup."
Az eMárási horizont objektiválása azonban lehetséges a tor-
ténelmileg kevésbé határozott arculatri mií veknél is. Azok a
sajátos elvárások ugyanis, amelyekre a szetz kozonségénél
számí that, kifejezett jelzések hiánya esetén is megállapí thatóak
három általánosan el feltételezhet tényez b I: eis ként a mí í -
faj ismert normáiból vagy immanens poétikájáb I; másodszor
az irodalmi kornyezet ismert mí í veihez való implicit viszony-
ból; harmadszor pedig a fikciónak és a valóságnak, a nyelv
poétikai és gyakorlati funkciójának ellentétéb I, mely utóbbi a
reflektáló olvasó számáta állandóan
jelen lev osszehasonlí tási
(ehet
ség. A harmadí k tényez azt í s tartalmazza, hogy az
olvasó észlelheti azí jmí ivet saját irodalmi várakozásának szí í -
no
H.
J .
Neuscháí er elemzése nyomán: Der Sinn der Parodie. |n Don
Qttijote.
Heidelberg, 1963. /Studia Romanica 5./
al
R. Warning értelmeáse nyomán: Tristram Shandy und
J acEtu
le Fataliste.
Miinchen, 1965, /Theorie und Geschichte der Literatur und der sch nen Kiinste
4./, kiikjncisen 80. p.
a2
Kh. Stierle érte]mezése nyomán: Dunkelheit unil Form in Gérard de Neraals
,,C}titnéru".
Miinchen, 1967. /Theoie und Geschichte der Literatur und der
sch<inm Ktitrste 5./, ktilcincisen 55. és 91. p.
54
kebb vagy élettapasztalatának tágabb horizontjában is. A 10.
részben még vissza fogok térni- az irodalom és a gyakorlati élet
kapcsolatának tárgya|ásánál- a horizontszerkezetre és a kér-
dés-felelet hermeneutikája segí tségével tortén objektiválásra.
6.
Egy adott mí í alkottis ily módon rekonstrudlhat elaárdsi horizontja
Iehet aé teszi, hogy egy el
feltételezett
ktiztinségre tett hatósdnak mód-
jfulal és mértékmel meghatórozzuk mí í rlészi je\qgét. Ha esztétikai
'ilistanciának
neaezzijk Í zt a taaolsógot, amely egy áIne adotTffií iisi
ffi es egy
jonnan megjelen ilyan mí í káz tt
fesz
l, amelynek
fugadtatása
az ismert tapasztalatok tagadósa oagy el sz r kimondott
dolgok tudatosí tása réuén ,,horizonta
ltást" hozhat létre, altkor azt
tiirtenelmileg megfoghatóad is tehetjiik a ktiztinségreakciók és a kritikai
{téletek
(spontdn
siker, elutasí tds aagy megbotrdnkozós, szórudnyos
egyetértés, lasai aagy elkésett megértés) skaldj dn.
Az a mód, ahogyan egy irodalmi mí í megjelenésének torténelmi
pillanatában els kozonségének elvárásait beteljesí ti, tulteljesí ti,
kielégí tetleniil hagyja vagy becsapja, nyilvánvalóan kritériumot
szolgáltat esztétikai értékének meghatározásához. Az elvárási
horizgnt és
a
mri, azaz a már meglev esztétikai tapasztalatok
#
biztonsága és ai uimií befoga dásához sziikséges,,horizontvá1-
tás"43 kozotti távolság recepcióesztétikai szempontból megha-
tározza az irodalmi mí í mií vészi
jellegét amilyen mértékben
ig$ert3aa-Laya!
ág, azaz amilyen mértékben nem koveteli
meg a befogadó tudattól a mé8 ismeretlen tapasztalatok hori-
zontjára vató átállást, oly mértékben kozelí ti meg a mí Á az
,,élvezetkelt " vagy szórakoztató irodalom szintjét. Utóbbit rigy
iellemezhetjiik
recepcióesztétikai szempontbó| hogy nem kove-
tel horizontváltást, s t éppenséggel kiszolgálja azurakod tz-
lésirányzat elvárásait, kielégí ti a megszokott szépségideál rep-
rodukálására irányuló vágyat, meger sí ti a megszokott érzése-
ket, szentesí ti a vágyakat és elképzeléseket, a nem mindennapi
EhM, a lrusserli fogalomhoz lásd még G. Buck: i. m. 64.p.
55
jelenségeket
sze'oáci ként tálalva teszi élvezhet vé, s még er-
|ólcsi
problémákat is felvet, de csak azért, hogy eleve eldontott
kérdésként tanulságos formában,,oLdja
meg';ázokat.e Viszont
ha
!8I
m alkotás m vészi jellegét
azzal azésztétikai distanciá-
val kell nézntinlg amely elválasitja els olvasóinak elvárásaitóL
akkor ebb l az kovetkezik, hogy az a distancia, amely kezdetben
orommel vagy idegenkedve
fogadott rij látásmódliér,t t rduto-
sul, a kés bbi olvasók sz ámáraoty mértékben eltí í nhet, amilyen
1é{ékbe1ma8ától
értet d véválik a m kezdeti negatí vuma,
és_elfogadott
elvárásként helyet kap a jovend
esztétik"ai ta pasz-
talatok horizontjában.
Ez a második tí pusri horizontváltás
érvé-
nyes az gynevezett
!!ass4i}us
remekm vekre,s amelyeket meg-
9zolottí
vá|t, szép 6-rmájuk éslátsz lag problémáilan
,,circik
értelmiik" recepcióesztétikai
szempontból áz ellenállhatatlanul
meggy z és élvezhet mí jvészet veszélyes kozelségébe
sodor,
s amelyeket csak ktilon er feszí téssel vagyunk képe-sek a meg-
szokástól eltér módon olvasni s mí í vészijeilegr.iket
átélni (lásd
10. rész).
aa
Itt f"lhurrnálom azokat az eredményeket, amelyek a
poetik
und Herme-
l""tik |yj"]9csoportjiának
II,I. kollokviumán
a giccsi l mint az esztétikum lra-
táresetéró folytatott vitiábol száumaz.nak
felenle
kcitetbe.n is: rr. n.
]auB trusg.l,
Die nicht mehr sch nen Kiinsle
-
Grenzphtnomí ne aes ibthet*itt*.- vti-"ar"",
1968). Apusztánsárakoztatóm
vészetbtfe|téte|ez
,,,élvezetkeresó- beállí tott-
ságra
iellemz -
akárcsak a gicc-sr9
a, !to$y,,a
priori kielégí ti a í ogyasztói
leí ,"y*9í 1
G. Beylin), hogy
,,az elváriás kieiégí té$ vá k a t*áet oo.iiaiarra''
(W.Iser),
yh9gy ,,amri pioblémafelvetés
és
]me8oldás
r,iar,/auu" i, i|ioure-
mamegoldáslátszatátmutatla''(M.Imdalrl).t.m.ií lSt<aZ.p.'
L
6
Akárcsak az epigonság, lásd még B. Tomasevszkij (in
Tlr éorie de Ia littérattre, . .
Ed, Todorov. Lá d 63.
j:ryr?r,aÓO, p.),
,,L'appaátion a'"n ge"iu éq"i"u,r'
toujours á une révolte littéraire qui detrone ló'canon domina]nt et dónne le
ry11,":":r-
procédés jusqu'alors
J ubordonnés.
[,..] Les épigones,upet""i
"""
combrnaison usée des pr9cé|é9, et d'originale et révolutiorinaire qu'elle était,
cette combinaison devient stéréotype et traditionnelle.
Ainsi les epÉ o.,", t r"r,t
parfois pour longtemps l'aptitudgáes.contemporains
á se"u,le roic3"r-rrreiiq".
des exemples qu'ils imiteni: ils disctéditent leurs maltres,'' (A
zseni mesielenése
="d:.**,
f"r".
..cy
irodalmi í orradalommal, amelyben .' ;;;k;áZ-í .;ro"
lekeriil a trónróL és addigelnyomott folyamatok kapnák cr re.
[. , .
] Az episor,ok
a. tolyamatok elkoptatott kombinációját i6métel8etik, s bármily eredeti irTo..u-
d1:" i, volt ez
9tykor,
általuk ly8}romárryos6"á
és k ,áclyr'r.r
";
;;ltk. í .ó
aztána.zepigonok
néha hosszri iaorá t<ioltk kortárgaikból azí a ro|uesegurhogy
3"_ 1rllq
utánzott példaképek esztétikai ere|ét érezrrl tud|ák; rgly ;e[iorrtpt
hiteliikt l mestereiket.)
56
Az irodalom és a kozonség kapcsolata nem mertil ki abban,
hogy minden mí í nek megvan a torténelmileg és szociológiailag
*"ghutározható sajátos kozonsége, s hogy minden fop frse
ktiz-ónségének társadalmi helyzetét L,nézeteí t l és ideológiájá-
tóL valamint hogy az irodalmi siker alapja az a konyv, amely
.kifeiezi
egy csoport elvárásait, s szembesí ti a csoportot saját
mtoitepeveY' .& Ezaz objektivista szemlélet, amely egy irodal-
mi sikert a mí í szándékának és egy társadalmi csoportelvárás-
nak azegybeesésével magyará z me1,mindig akkor hagyja cser-
ben az irodalomszociológiát, amikor egy mí í elkésett vagy tar-
tós sikerét kell megmagy aráznia. Ezéttpróbálja Robert Escarpit
az ir i,,tartósság :tllí Lzí já{' egy
,,térbeli
vagy id beli kozos
alappal" magyarázni,s ezpéIdáulMoli re esetében a kovetkez
meglep
jóslatot eredményezi: ,,Moliére
a20. századi franciák
számára még mindí g hatal, mert világa ma is é1, és a francia
kultura evidenciái, nyelve ma is kozos azóvével,mert komédiá-
!a
ma is el adható, mert iróniája ma is érthet ,
ám a kor spí í ki.il,
s ha majd elvész az, ami civilizációnkban még kozos Moliére
Franciaórsz ágával,v'ele egyiitt oregszik és hal meg Moliére is."a7
Mintha Molí ére csak,,korának erkolcsét" ttikrozte volna, és csak
ez a vélt szándéka alapoztavolna meg tartós sikerét! Ahol a mí í
és a társadalmi csoport kozotti kongruencia nem, vagymárnem
létezik
-
mint például egy mí í idegen nyelvi kozegbe tortén
befogadásakor
-,
Escarpit azzaloldja meg a kérdést, hogy koz-
beékeli a
,,gl{ogl{". ,,...mí toszokat [...],
melyeket a valóságtól
eltávolodott utókor számárataláltak ki, éppen hogy a realitáso-
kat pótolják.'48 Mintha a mí í nek els
,
társadalmilag meghatáro-
eott kozonsége általi befogadása után már minden további re-
cepció csak ,,eltorzí tott
visszh ang"
,,,szubjektí v
mí toszok kovet-
kezménye" lenne, s mintha a befogadott mí í nem rendelkezne
saját objektiv a priorival, ami a kés bbi befogadás határait és
lehet ségeit megszabja. Az irodalomszociológia nem fogja fel
elég dialektikusan atárgyát,haazí r ,
a mri és a kozonség által
s
R. Escarpit: Das Bttch und der Leser: Enturf einer Litqahrsoziologie. Kóln-
Opladen, 196,1; e|s ,
kib ví tett német kiadás a a Sociologie tle la littérature-nek
(Paris,
1958),116.
P.
n'
Uo. 117. p.
s
Uo, 111. p.
57
alkotott kort ilyen egyoldal anhatározza meg.nn Ez a determi-
náció megfordí tható: vannak olyan mí í vek, amelyek megjelené-
stik pillanatában még nem vonatkoztathatók egy bizoiyos ko-
zonségrétegre, mert oly mértékig áttorik az irodalmi elvárások
megszokott horizontját, hogy csak lassan képesek maguknak
saját kozonséget toborozni.'u Amikor aztán az j
elvfuisi hori-
zont is áItalános érvényre teszszert, azon mérhet le a megvál-
tozott esztétikai norma ereje, hogy a kozonség az eddigi siker-
konyveket elavultnak kezdi érezti, és elpártol t liik. Az irodalmi
hatás elemzése csak az ilyen horizo ntvá|tozás hgyelembevételével
tarthat igényt az olvasó szemszogéb 1megalkotott irodalomtor-
ténet rangjára," s csak í gy kozvetí thetnek torténelmi felismeré-
seket a sikerkonyvek statisztikai gorbéi.
Példaként felhozhatjuk az 7857-es év egyik irodalmi szenzá-
cióját: Flaubert id kozben világhffivé le tt Madame Bouaryqa mel-
lett akkor jelent
meg barátjána! Feydeau-nak mára elfóledett
Fannyja. Bár Flaubert-nek szeméremsértési pert akasztottak a
nyakába a Madame Boaary miatt, Feydeau regér,ye mégis háttér-
be szorí tott a: a Fanny egy év alatt 13 kiadást éit meg
-
ilyen sikert
Chateaubri and, Atní dií ótu .,"- látott Pfrizs. reÁalai tekintve
mindkét regény egy olyan rj kcizonség elvárásaif igyekezett
4'
,E
ulépés szii,kséges ahhoz, hogy tritjussun k ezen azegyoldalri determiná-
ción
-
mutatja kiK, H. Bender: Kinig undVasall: lJ ntqsltch ngen at Chanson de
Geste iles XIL
|ahrhunderí s,
Heidelberg,l,967.
/Sfudia Romáica 13./ A korai
francia epika eme darabjában a feudális társadalomés az epikában ábrázoltideál
látszóJ ag_os kongruenciaja olyan folyamatként tí í nik fel, a-melyet a,,realitás'' és
az
,,Áeológia", azaz a feudális konfliktusok t<jrténelmi konstáIációi és az epo-
szok kólt i feleletei k<izcitti állandóan ncivekv távolság mozgat.
50
Ezeket a szempontokat világí totta meg Erich Auerbach lrasonlí thatatlanul
igényesebb irodalonrszociológ!ája,
mégpedig a szetz és k<iz<insége viszonyá-
nak korszakonként változó sokszí n ségében, Lásd még F. Schalk rietatasat, in
E. Auerbach: Gesammelte Attfstiitze zui romanischen Piilotogie, Bern-Miinchen,
1967,1,1,. p.
5'L,áud.oégH.Weinrich:FiireineLiteraturgesclrichtedesLesers.Mercur,1967.
november
-
azonos szándékból fakadó kí sérlet, amely
-
analóg módon a koráb,
ban szokásos
,,abeszé| nyelvészete" lrelyére,,a hallgató nyávészetéí ' állí tó
tendenciálroz
-
az olvasói perspektí vának az irodalomt8rténeiben való módsze-
res figyelembevételéért száll sí kra, s ezzel igen szerenc ésen támogatja szánd&
komat. Mindenekel tt H. Weinrich arra is rámutat,lrogyan lelret kiegészí teni az
irodalomszociológia empirikus módszereit az olvasó sierepének nyélvészeti ée
irodalmi elemzésével
-
mivel a szerep benne rejlik a m ben.
58
kielégí teni, amely
_
Baudelaire elemzése szerint
_
leszámolt a
romantikával, s a szenvedély nagyságát és naivságát egyaránt
megvetette;s2 mindkét regény triviális tárgy : vidéki polgári
kiirnyezetbenlejátszód házasságtorésr l szól. Mindkétszetz,
nek sikeri.ilt
-
a várható erotikus részleteken tulmenó
-
szenzá-
ciós fordulatot adni a hagyománnyá merevedett háromszogvi-
szonynak. Új megvilá gí tásbahelyezték az agyonkoptatott félté-
ken/ségtém át aziltal,hory felí orgatták a három klasszikus szerep
kapcsoiatát. Feydeau-nál a,,harmincéves asszony" fiatal szerel-
mése, miután cétját már elérte, féltékeny leszaí érlre, s belepusz-
hrl a kí nzó helyzetbe; Flaubert-nél meglep véget ér a vidéki
orvosfelesé gházasságtor kalandsorozata
-
amelyet Baudelaire
ailandyzmus kifinomult formájának nevez
-,
ugyanis a regény
vé6én a megcsalt férj, Charles Bovary nevetséges figurája kap
nemes vonásokat. A korabeli hivatalos kritikákban voltak olyan
hangok is, amelyek a Fannyt és a Madame Boaaryft egyaránt
elí télték, mint az rij realista iskola termékeit, felróva nekik,
*hogy
minden ideált eivetnek, s a II.. császátság társadalmi
tr$iTí ;]:ffi :i;l1tr*ffi.fl
"fi
;*í ;1?,;":":,J "ffi i,fi
_
általunk csak néhány vonással jelzett elvárási horizontja azon-
ban csak akkor magyarázza meg a két regény eLtér sikerét, ha
37
lnModo*rBooary par Gustaue Flaubert:
()euwes
complétes.Pais,'l951,,998,p,
*l,es
demi res années de Louis-philippe avaient vu les derniéres explosions
d,un esprit encore excitable par les jeux de fimagination: mais le nouveau
,ourancier se trouvait en face d'une société absolument usée
-
pire qu'usée
-,
.britie et gouleu, n'ayant horreur que de la fiction, et d'amorrr que pour la
posession-,,,
(Lajos_Fiilop uralkodásának uto]só éveire esnek fellángolásai an_
pak
a szellemnek, amelyet még érdekeltek a képzelet
játékaí ;az
I
regényí ró
ezonban már olyan társadalommal találta szembe magát, amely mélységeserr
haszonles volt, onmagát tlilélt és léha, s amely nerrr félt egyéW |, mint a
6lciótól, s nem cjri.ilt másnak, mint a birtoklásnak.)
s
Vci, ,ro. 999. p,, valamint a Bovary-per vádirata, véd beszéde és í télete. In G.
Flaubert: oeuaris. Paris, 1951, É d. de la Pléiade. Tome I.649-,777. p., kiilcintisen
l7l7, p; továbbá a Fannyhoz E. Montégul Le roman intime de la littératuTe
,É áliote
(A
realista irodalom intim regénye), Reaue des dam montles,18
(1858),
!96-213. p., k l<incisen 210. és2W. p,
a
Baudelaireszerintis,vti.i.m,996.P.:,,L...lcardepuisladisparationdeBalzac
l,..| toutc curiosité, relativement au roman, s,état apaisée et endormie."
(...mert
alóta lJ alzac nirrcs t<ibbé, a regény iránt minden érdekl dés megfogyatkozott és
&unnyadt,)
59
,
megviz gá|jukazalkalmazott elbeszél formákat is. Valószí ní í ,
/hogy
Flaubert formai jí tása, a
,,szemé|ytelen
elbes_?éléq"
(im-
I
pasibitité)
-
amelyet Barbey d'Aureví lly hasonlata í gy csrifolt ki:
ha elbeszél masinát lehetne angol acélból barkácsolni, akkor az
is pont gy m ktidne, mint Gusiave Flaubertss
-
megbotránkoz-
tatta ugyanazt akóz nséget, amelyik a Fanny megindí tó torté-
netét a vallomásregény kózérthet kontosében kapta.Ez a koz n-
ség Feydeau leí rásaiban látta megtestesiilni divatos eszmény-
képeit és ery hangadó társadalmi réteg meghirisult vágyait'o s
gátlástalanul élvezte a regény tet pontját képez sikamlós jele-
netet, amelyben Fanny
(anélktil,
hogy sejtené erkélyr l hgyel
szerelmese jelenlétéO férjét igyekszik elcsábí tani, a szerencsétlen
szemtan viselkedésével átvállalja a kozonségt I az erkolcsi
felháborodás gondját. Amikor aztán a kezdetben csak a mí í ér-
t k szí í k kore által befogadott és a regényí rás torténetének
fordulópontjaként értékelt Madame Boaary világsiker Left, az
általa meghódí tott olvasókozonség szentesí tette az
j
elvárás-
rendszert, s ezzeL Feydeau
syenge
oldalait
-
cikomyás stí lusát,
divatmajmolását, vallomás jelleg
lí rai kliséit
-
elviselhetetlennek
béLyegezte, s a Fannybó\ elfonnyadt, tegnapi siker lett.
7.
t
l Ha rekonstruóIunk egy koróbbi eladrdsi horizontot, amelynek megfele-
_
I en egy mtiltbeli mí í aet megalkottak és befogadtak, akkor segí tségeael
, feltehetjiik
azokat a kérdéseket
,
amelyekre az adott sztiaeg aóIaszolt; í gy
55
E""kh"" és a kortársi í téletekhez lásd Die beiden Fassungen von Flauberts
,,Education sentimentale"
(Flaubert
É rzelmek iskolájának két változata). Hei
delberger
]afubilcher,2
(1958),96-116.
p., ktilciniisen 97. p.
5u
Lárd még a kortárs kritikus, F. Montégut kit n elemzését, aki részletesen
kií eiti, miért jellemz ek Feydeau regényének figurái és óhajtott vtlága
,,aBórze
és a boulevard Montmartre kijz ttí ' keriiletek kciziinségrétegére
(i.
m. 2@.p.),
amely
,,poétikus
kábulatot" igényel, betrne tetszelegve
,,látja
viszont kcilt i
kcintcisben saiát elmtilt kijztineégea kalarrdiait ée saiát leend kcizcinséges terveií
(210.
p,), e amely,,azanyag eezmérryí tésének" lródol-ezen Montégutaz 1858-as
,,á|omgyá(' alapanyagát érti
-, ,,a
m minden oldaláról a britorok, tapéták,
toalettek iránti valamií éIe azent, maJ dtrem alázatos csodálat árad
-
mint az olcsó
k lniví z fojtó illata"
(201,
p,).
6,0
#wsslallí é8!i!
t]r{j:p:_q",2
objektí tl, eg_!sz7 s minden-
brr7ffi
,r|t^
o"i;rar t rft bfr' í kor ho zztí f érh et az int er pr et ót or
)
wÉ tnóra.
A recepciótorténeti
y$doz9,_r|'
nélktilozhetetlen
a régmrilt iro-
dalmának megértéséfiei
Aí i.ito. a szerz és szándékaegytészt
Mreretlen, uÁiko. a forrásokhoz
és példaképekhez
ual
_vi-
áuony csak kozvetve ismerhet
í eI, akkor rigy
|9teqetiink
leg-
}O.u,]yebben a filológia kérdésére
-
hogyan
|etJ ,tutai{o*"p-
g*r"i urur,,keletkez?si
idejének és szándékának"
megfelel en
áJ oi
"
,"oveget
_,
ha figyeí embe
vesszi.ik azoknak a mí í veknek
e kisugárzásá! amelyeinek
ismeretét a szerz olvasóiná1
kife_
r".ná
va'y impliclt" f"ltét"1."hette.
A Roman de Rmart legré_
fuUi
rCr"aii ek s)erz
je
-
az eI
2zf:!a7nyság1sleri1!
.
p."J dá"l
n2 számí t, hogy okaáói ismerik í rója tórténetét és a Trisztán-re,
grnyt, a lovagi époszokat
(chansons de geste) és a verses trófeakat
&.uí iu*), s í } kí vánaiak lesznek,,Renart
és
ysengrin
báró hallat_
ianhábonijálá,,, ame|y feliil fogja mrilni minden addigi olvasmá_
"y"t
t Ai elbeszélés roryaman *:Taz iisszes felidézett mí í és
"icr4
ironikus elbanrá,sban
részenil. Nyilván ebbó a horizontvál_
dhórhatjuk, hogyan ltithatta es
fog|ltla fel
a mí í ueket egykon olaaso-
&.r,
á
-rg
áaí tési mód helj sbí ti a.'klasszikus
aagy modlr"!?ló
'*
érté, tiibfnyire
félreismert
normdit, és
feleslegess.é
teszi az dltalónos
kgszellernr e tr ténkijrijlmény
es utaldsokat ;
megaildgí tj
a az.adott
-mí í
*gt*ri a mai
felfogása
ktizti iermeneutikai
k liinbséget ;
tudatosí tja a
"&
recepciójt iaí c
]
mindket dllóspontot
magába
fogllla._tlirtm9llt,
s
*"t
^igkáa
jelezi és a metafizikus
ftI.ológia
.
!gr!4|d
Oy(!y,O
"Wiwil,t
a |ótszólag magaí qt ertaaaa
Fllog
i, miszuint az
:i:!:|
*
k"ué, oéldu van még arra a módszerre, amely nemcsak a kett sikerét, utókona
* ;;fi^J J ;;?ral
tá".ti a t rténelmen át, lranem befogadásának
felté_
deit és változásait is .,izsgáUa, Megemlí tend
k: G, F, Fotd: Dick,ens and his
ders. Princeton, rgos; Á]Nisrn,IÁ
oor_o et la siécles. Paris, 1960
(tárgy_alt
*arOt, ,,V"rprr*,
Purrtu á *r', Rorrsaí d, Corneille, Racine); E, LárnmerE Zrrr
S*Xrirg;grní irnte Eichentlorft
fí ii
n.r}.,o,a H*y,, Hrsg, von
t,.iTry.::9j
*
'a;rce.
'r8n<
raz,
'!967.
-
Á Á.i hatásától a beí ogadasig
vez*
_
t módszertani
pJ te^alalr.
voártu ,ret*te í el a kgelesellgn, feÍ teve a ke,dést: lrogyan változik
Í ffi- J sÉ ámgadásokban.
Die Problematik
der
frezeption von Nerudas W-eit-, tPli
-
j,i""r"e,
fi Stltkhru vfuoje, Pari ,
1969, lásd
i#.p.
6l
ásbót magyaráz}ut Franciaországonmesszetulterjed kozon-
ségsikere a gyorsan hí ressé vált mí í nek, amely els ként helyez-
kedett szembe az addtguralkodó h si és udvari kóltészettel.'o
A filológiai kutatás sokáig nem ismerte fel a ko zépkori Reineke
Fuchs eredend en szatirikus indí ttatását, s vele az állattlények
és az emberi természet kozotti analógia ironikus-tanulságos
értelmét, mégpedig azétt nem, mert képtelen volt elszakadni a
|a!gb
Glimm óF.|<sdyel$i9z.lglc_Lry szelpoézis és naiv állatme-
seromantí káját l.Yagymég egy példa a modernked normára:
Bédier óta joggal vetették szemére a francia eposzkutatásnak,
hogy onfudatlanul Boileau poétikájának kritériumait alkalmaz-
za, és a nem klasszikus irodalmat is az egyszerí iség, a rész és
egészosszhangja, aval szerí í ség s ehhez hasonló jegyek alapján
í téli meg.'" A torténelmi objektivizmus nyilván nem óvja meg a
filológiai-kritikai móds zert att l,hogy azonmagát háttérbe szo-
rí tó interpretátor végril mégis saját esztétikai felfogását teszi
meg
-
bevallatlanul
-
normának, s a multbeli szoveg értelmét
reflektálatlanul modernlzáLja. Aki azt hiszi, hogy egy mí í id t-
len igazsága kozvetlentil és a szovegben való puszta elmélyedés
által fel fog tárulni a mintegy torténelmen kí vrili elemz számá-
ra
-
feliilemelkedve el deinek osszes tévedésén és a torténelmi
recepción
-,
az í igyelmen kí viil hagyja a torténelmi fudatot
magába foglaló hatástorténeti viszonyrendszert, tagadja azokat
a
,,llem
onkényes és nem tetszés szerinti, hanem mindennek
alapját képez el feltételeket, amelyek felfogását fuányí tlák", s
csupán imitálja a tárgyilagosságot,
,,amely
valójában kérdésfel-
tevésének jogosságától
f.i88".uu
Igy bí r áIja atorténelmi objektivizmust Hans-Georg Gadamer,
a|<t wahrheit und Methode cí mí í mí í vében a hatástorténet elvét
-
amely még
3
kimutatnio'-
is a ttirténelem igyekszik
alkalmazásaként í rta le. Collingwood téziseit, melyek szerint
58
Lárd méglJ nterarchtmgmnrMittelalterlichenTierdichtung.TibÁgen,1,959,
ktilcinósen IV. A és D fejezetek.
59
A. Vio"rrer: A la reclrerche d'une poétique médiévale. Cahias de ciailisation
médiéoale, 2
(795),
7:16. p.
60
H.-G, Gadamer: Wahrheit und Methode,Tiibingen,'1960, 28*-285. p.
6'
Uo.283, p.
62
.egy szoveget csak akkor érthehink meg, ha már megért"tttik
/
l
azt a kérdést, amire a szQve8
.u!4l4szol","'
Gadamer továbbfej- i
,
bszti, és kifejti hogy a fenti értelemben rekonstruált kérdés
egyre jobban
elpg7ti"sredeli
hqd_zplqát,
mivel a torténelmi
horizontot a jelen mindinkább kortilfonja:
,,A
megértés inkább
\
mindig aziyen állí tólag magukban vévekétez horLontok ossze-
1
olvadása."o' A torténelmi kérdés onmagában nem állhat meg,
haner4 a kóvetkez kérdéssé alakul át
,,mit
jelent
számunkra a
trgÓ D'?*
Í w megoldódnak René Warát problémái az tro-
dalmi í tétetlpóriájg|illet eru vagyis:
,,A
mrilt perspektí vájáb l, a
ilen
álláspontjából vagy pedig a >>századok
i!életéb
l< állapí tsa
rneg a filológus egy irodalmi alkotás értékét?"* A
1nÉ t
tényleges
nrércéje esetleg olyan szí goru, hogy,alkalmazása csak elszegényí -
feí re egy olyan mí í vet, amely hatástorténete folyamán gazdag
lelentéspotenciált
fejtett kr;
3jglen
esztétikai í télete olyan mií veket
emelne ki, amelyek megfelelnek a modern í zlésnek, s minderr más
an vet igazságtalanul í télne meg, hiszen saját korukra tett hatásuk
miár felismerhetetlen; végiil a
haháqQr!énet -
tanulságos volta elle-
rÉ re is
-,,u_ryanolyan
eri"rcaifrffiáiO tekintély, irint a szerz
Lortársai".* Wellek szerint tehát nincs lehet ség arr4 hogy kike-
riiliiik saját í téleti.inket, arraviszont torekedhetiink, hory a lehet
legotj,ektí vabbra formálFk
-
ha kovetjtik más fudósok példáját, és
-izo}áljuk
tárgyunkaí ',o' akkor neln az apóriát oldjuk fel hanem
visszaestink az objektivizmusba. Az irodalmi mí í vekr l a
,,száza-\
dok alkotta í téLe( tóbb mint az
,,olvas
k, kritikusok, néz k,3(1'l,
professzorok osszeffitótt véleményef'
;68
a mí í ben gyilkerez s a
tiirténelmirecepcióf okozataibanakfu alizált jeleatéop*olelqá!__f_o:
&ozatos kifejtésér l van itt szó, amelyet az értelmez í téLet akkor
tepes feltiirni, ha a hagyománnyal való találkozásnáLa
,,hoizon-
üok egymásba olvasztiásáí ' szigorri ellen rzés mellett viszi véghez.
Uo.352. p,
B
Uo.289, p.
*
Uo.356, p.
We[ek 19g6, 184. p.; uo. 20-22. p.
'
Weuck 1965,20.p.
'Uu,
'U.r,
63
Az általam í elvázolt, elképzelt recepcióesztétikai alapri iroda-
lomtorténet cs4k addig esik egybe H.-G. Gadamer hatástorténe-
ti elvéve| amig szerz nk nem akarja_a kbs_9g*uggk fogalmát
megtennimindenr_r;gbjlen39?9!Llkö_zyetí t_esp1_9!gqpg*vá.
Meghatározása:,,A,rklasszikus( nem szorul iá-á tortenéFri
távolság |egy zésére, mert maga alegy zés szakadatlan kifeje-
zésében teljesedik ki'un, kí vtil marad a mindenfajta torténelmi
hagyomiány számátra alapvet kérdés-felelet viszonyon. A klasz-
szikusok esetében
nem_kell
megkeresní azt a kérdést, amire
szovegrik válaszo1-6it? den-
korij_elennek rigy mond valamit, mintha eieve neki szánta vol-
í :ia".'u Szerintem a
,,klasszikus"-nak ez a meghatározása: klasz-
szikus az,
,,aminsajátmaga értendó és ami sajátmagát értelme-
zí "," nerl-:. egy éb, mint az általam,,második horizontváltásnak"
nevezett jelenség eredm énye; az í tgynevezett,,remekmí í " í eltét-
leniil magátót értet d
,
s a példak épszerí ihagyomány visszate-
kint horizontjában elrejti eredetileg negatí v vonásait, s arra kész-
tet benntinket, hogy a
,,garantáLí '
klasszikusokkal szemben el bb
visszanyerjtik a
,,helyes
kérdez horizontoí . A klasszikus mí í vel
szemben is*elelesqe e a befogadó fudatnak, hogy
,,aszoveg
és a
jelen kozott í eszii viszonyt" felismerje." A Hegelt lkólcsorrzott,
onmagát értelmez klasszikus fogalma a kérdés-felelet torténelmi
viszonyának sziikségszedí felcseréléséhez vezet,73 és ellenknond
annak a hatástórténeti elvnek, amely szerint a megertés
,,nemcsak
reprodukáló, hanem alkotó iszon1/' b.7a
Az ellentmondás oka nyilván abban keresend
,
hogy Gada-
mer a klasszikus mií vészetnek olyan fogalmáho z ragaszkodik,
amely keletkezésének korán
-
a humanizmuson
-
t lmen en
már nem alkalmas arra, hogy egy recepcióesztétika általálos
alapjául szolgáljon. A,,mimézis'a fogalmáról van itt szó, amelyet
Gadamer a mí ivészet átélésének ontológiai magyarázatában
69
H.-G. Gadamer: i. m. 274. p.
'0
Uo.
71
Uo.
7'tJ o.290,p.
7'
E umegfordí tás nyilvánvalóvá válik a Die Logik von Frage und Antwort
cí m fejezetben
(351-360.
p.), lásd 235. p.
7o
tJ o.280.p.
64
J ffirarr*9rérkát'|
értelmez:,,A m alkotásból tulajdonkép-
ffiket
és azt akarjuk megtudni, hogy merry-
aryire igaz
-
tehát hogy mit ismerrink meg és ismerrink fel benng
tink:e."7s Ezt a mí í vészetfogalmat
bgts*?akra,
de a megel z kózép-
korra, még kevésbé pedig a rá litiliétkez modernekre nem,
amelyeknél a mimézisesztétika az alapjául szolgáI metaí izí ká-
wal egytitt
(,,a
lényegAegisperése") elvesztette kotelez érvé-
wyét.Ezzel a korszakváltással nem ért azonban véget a mí í vé-
saet megismerésjellege76 amib l kivilágtik, hogy azkorántsem
& t dott a felismerés klasszikus funkciójához. A mí í alkotás
*tyan ismeretet is kozvetí thet, amely nem illeszkedik a platóni
sÉ mába:
+nticipálhatia
jqvcrrdőJ ?p3lz$l{9L$
g
z .lás*i.m_ód:
\
É t,elképzelhetmée.kiplóFgtqqgl.+g_zsr*eelgesl!e*axp_i"t-J
ffitré fr
í
O;"ql." {gkclffi
dé*fr.""." Á; a;5aá1- l
onat éppen a mégismerési folyamatban játszott
virfuális jelent
sé-
gÉ t l és alkotó funkciojától fosztjuk meg, ha a mrilt kózvetí tését és
e. lent akarjuk egyesí teni aklasszika fogalmában. Amikor a Gada-
nrm-féle klasszikusok
-
Gadamer szerint
-
a tórténelmi távolság
ryy
zését magukvégzk elmintegy állandó kozvetí t ként, akkor
* hárgyiasí tott hagyomány perspektí vájaként elfedik el liink azt,
&nry keletkezésekor a klasszikus mí í vésze!
uÉ 8
ng$
{.í nt,.\!3rszi-
fo nak",s tel bbm
fi'ffitt el re, s ezek csak torténelmi távlatból
-
azld k zb"n
xre
dsmert dolgok í rjrafelismerésében
-
kelthetik azt a Látszatot,
11
wintha a mí í alkoásban id tlenjg3:gí &fe.!9zr{dne ki. ll
A mrilt nagy irodalmi alkotásaináFFÍ tffiiilem hasonlí that-
Srk
sem egy onmagát kozvetí t eszményhez, sem valamiféle
&isugárzáshoz: amí ivészet hagyománya is el feltételezi a
jelen-
wt lt dialógust, azaz a mriltból származ mií alkotás csak akkor
Uo, 109. p.
m
Vti. uo. 110. p.
m
Ez kovetkeztetlret ki a formalista esztétikából is, és kiilonosen V. Sklovszkij
EÁln omatisirttng
(Az
automatikusságtól való megfosztás) cí m mí í vének elmé-
,flr#b l, vo. V, Ehrlich nyomán, i. m. 84. p.:
,,Mivel
a >megcsavart, spontán
hOdjesedésében tudatosan meggátolt forma. mesterségesen akadályt emel az
,tnnÉ kel szubjektum és az érzéke\t tárgy kcizé, megtcirik a szokásos kapcsolatok
dr automatikus reakciók lánca: ily módon képesek lesziink arra, hogy lássttk a
ddgokat, ne csupán jra
t'elismerjiik
ket."
}
65
felelhet nekünk, csak akkor lehet,,mondanivalója" számunkra,
ha feltetttik azt a kérdést, ami visszahozza a művet a múlt
távolságából. Amikor az lgazsdg és módszerben a megértést
-
Heidegger
,,1éttörténéséhez"
hasonlóan
-
Gadamer úgy értel-
mezi, mint
,,bekerülést
abba a hagyományozásí folyamatba,
amelyben a múlt és
jelen állandó kóicsonhátásaLejáúződí k",78
akkor a,,megértésben rejlő alkotó mozzana("" szükségképpen
háttérbe kell szoruljon. A következőkben éppen a folyamatos
megértésnek a hagyomány
Q$fullt
és a
fgleilg9!_is
szükségkép-
pen magába foglaló alkotó funkciója fogja képezni felvázolandó
recepcióesztétikai irodalomtörténetiink alapjait. E vázlat há-
romszorosan is figyelembe veszi majd az irodalom történetisé-
gét: diakronikusan/ az irodalmi múvek recepciójának összefrig-
gésében
(Iásd7.
rész); szinkronikusan, a kortársi irodalom vo-
natkoási rendszerében s a rendszerek egymásutánjában
(lásd
9.
tész); vé8ül az immanens irodalmi fejlődés és a történelem
állandó folyamatának viszonyában
(lásd
10. rész).
8.
A recepcióesztétikai elmélet nemcsak lehetőaé teszi, hogy az irodalmi
mű értelmét és
formójdt
megértésének történelmi
fejlődésében
tékint-
sük, hanem meg is köueteli, hogy az egyes műaeket a megfelelő ,,iro-
dalmi sorba" helyezzük, s ezóItal ismerjük
fel -
az irodalomfelfogds
összefüggéseiben
-
történelmi helyüket és jelentőségiiket. Ez olyan
folyamat
a műaek recepciótörtmetétű az irodalom esanényszerű tör-
ténetűez aezető út sorón, amelyben az olaasó és a kritikus passzí a
befogadása dtcsap az í ró aktla befogadásdba és az új alkotósba, a&W
-
mós szemszögbű
-
amelyben az új mű megoldja az előző dltal
feluetett
formólis
és erkőlcsi problémdkat, és egyben újakat aet
fel
Hogyan lehetne a történelmi sorrendbe visszahelyezni s ismét
,,eseményként"
értelmezni az egyes múveket, amelyeket a po-
zitivista irodalomtörténet mint időrendben determináltakat s
78
I.^,275.p.
79
Uo.280. p.
66
aáltal
,,ténnyé"
váltakat elsekélyesí tett? A formalista iskola
dnnélete
-
mint emütethik
-
az
,,irodalmi
í ejlődés" elvével akar-
pezt a problémát megoldani: azűjműalkotás amege|őzővagy
qyidejű többi mű környezetében jön létre, min}rsi§eres forma
M azillető irodalmi korszak,,csú,csát",utánolnYkébfrs í gy
d6J rre jobban
automí záIják, majd
-
egy újabb forma győzelme-
&*lr
-
kopott műfajként tengeti tovább köznapi létét az iroda-
&mmban. Ha eszerint az egyébként még alig alkalmazott prog-
agt szerint8o elemeznénk és í rnánk te egy irodalmi korszakot,
x&kor várhatóan olyan áttekintés jönne létre, amely a hagyomá-
wpos irodalomtörténetet több szempontból is felülműIná: az
&ban összeftiggéstelenül egymás mellé he|yezett, önmaguk-
hnnlezárt,legf eljebbazáItalánostörténelemegyí ajtavázlatáva|
&zefogott sorozatokat
-
ew adoft szerző, ew iskola vagy sti-
Mirányzat műveinek sorát, valamint a különböző múfajokhoz
{erbzókét
-
vonatkozásba hozná egymássa| s
,,feltárná
a funk-
c§ók és formák evolúciós kölcsönhatását" .81 Azí gy kiemelkedő,
wlrrásnak megfelelő vagy egymást felváltó művek e5y olyan
lfolyamat mozzanataiként jelennének meg, amelyet nem kellene
ffibé célirányosan megkonstruálrri, mivel az
.gilg1g}ik dia]€k-
&cpntcremté§_e"
révén nem szorulna semmií éle teleoló giára,
§ovábbá: az irodalmi fejlődés saját dinamí kája elkerülné a kivá-_
bsztási kritériumok dilemmáját: a lényeg í tt az irodalmi mű
wnint az irodalmi sorozatban megjelenő újforma, s lényegtelen-
me vátik a lesüllyedt formák, múvészi eszközök és rnűfajok;
e$ateremtődése, ameiyek a háttérben várják, hogy a fejlődés új
1
@nozzanata újra,,észlelhetővé" tegye őket,
J
Végül pedig az önmagát evolúciónak tekintő és a fogalom
tgok{sos értelmezésével ellentétes mindenféle irányulástkí zár ó
ihrrmalista irodalomtörténetben a mú történelmi és múvészi
Nlege
egybeesne: egy irodalmi jelenség,,evolúciós" jelentősége
Ü
;.
Tioyor,9u l9l7-benkeletkezett cikkében, Űber literarische Euoltttion
(í .
rn.
lút-ó0. p.), ez a program világosan megtalálható.
J .
Striedter közlése szerint ezt
ü programot az irodalmi műajok történetében í elmerülő struktriraváltozási
FoblémÁk
tárgyalásánál csak részlegesen váltották valóra, mint például a Rlrssz-
l$ proza cí mű gyújteményes kötetben
-
Leningrád,'1,926. /Yoptoszi poetiki
Ulll./
-, vagy Tinyanovnál: Die ode als rlretorische
(1922), jelenleg in
J .
Striedter
{ülng.): Texte der nssischen Formalisten 1l Münclren, 1970.
ff
;.
Tinyonou l Über literarische Euohúion.I. m. 59. p,
67
és jellege
-
akarcsak az a kijelentés, hogy a m alkotást a tobbi
kolcsonhatásában észtelji.ik
-
dont ismertet
iegyként
tételezi
*
f.eI az jí tás mozzanatát.82 Természetesen az
,,irodalmi
evolri-
I
ció" formalista elmélete az egyí k legjelent sebb kí sérlet az tro-
\
dalomtorténet megr,ijí tására. Az a felismerés, hogy a torténelmi
,
változások az irodalmon beliil is rendszer formájában mennek
lvégbe,
valamint az irodalmi fejl dés funkcionalizálásának kí -
Isérlete,
s nem utolsósorban az automatizá|ás elmélete, olyan
f
eredmény, amelyet akkor is el kell ismerniink, ha a váItozás
f
egyoldalri torvénnyé tétele korrekcióra szorul. A kritika kell -
képpen kimutatta már a formalista evolriciós elmélet
5yengéit:
a puszta ellentétessé1vaw az esztétí kai var.iá4ó nem elegend
ahhoz, hogy megmagyarázza az irodalom gyarapodását; az
irodalmi formák yéllg4gá"akjranxlmegválaszolatlan marad;
az í tjí tás onma gában mé g-Eem-egyénl a m(tv észí jelleggel; az
irodalom fejl dése és a társadalom változása kozotti kapcsola-
tot puszta tagadás révén nem sziintethetjrik meg.* Az utóbbi
kérdésre 10. számri tézisem válaszol; a tobbiek problematikája
sztikségessé í eszi, hogy a formalisták leí ró irodalomelméletét a
torténelmi tapasztalat dimenziója iránt recepcióesztétikailag nyi-
,-
tottátegyék
-
ez magában kell hogy foglalja a jelenbeli szemlél ,
,
azazaz irodalomtorténész torténelmi helyzetét is.
Az irodalmi evolrició egy olyan meghatározása, ameLy azt a
régi és az í j sziintelen harcakérlt vaw a formák kanonizálásá-
nak és automatizáIásának váltakozásaként irjaLe, az irodalom
torténelmi jellegét leszií kí ti változásainak egysí kri aktualitásá-
ra, és a torténelmi felí ogást a válogotások észlelésére korlátozza.
/
Az í rodalmi sor változásai azonban csak akkor állnak ossze
( torténelmi egymásutárusággá,ha a régi és az
jforma ellentéte
felismerhet véteszí sajátos
kozvetí t
szerepi.iket is. Ezt akóz-
vetí t szerepet, amely a régit 1 az í j í orrnához vezet lépést a
mri és a befogadó
(kozonség,
kritikus, rij alkotó), valamint a
'2
,,A
^í í ulkotás
akkor jelenik meg pozttí v értékként, ha megváltoztatja az
elm lt korszak strukturáját; s negatí v érték lesz, ha aztvá|toztatás nélkiil átve
sa."
0.
Mukaí ovskf, idéziR. Wellek 1,965,42.p.)
8'Lárd*égV.Ehrlich:RrrsischerFormalismts.|.m.284-287.p.,R.Wellek196!
42.p. ésJ . Striedter: Texte ila ntssbchm Formalisten l. Mtinchen, 1969.Bevezetés,
X. szakasz.
68
n ltbeli esemény és az aztkovet befogadás kolcsonhatásában
í agjaát,módszertanilag abban a formális és tartalmi problémá-
ban lehet megragadni, ,,amelyet
minden mií alkotás felvet és
aztián hátrahagy az utána még lehetséges
,megoldások" hori-
zontjakéní ' .* Ew mií megváltozott struktrirájának és rij mí í vé-
sai eszkózeinek puszta leí rása nem vezet sziikségszer(í en
vissza
lTe a problémára s vele a torténelmi sorban
játszoft szerepre,
F-nnek meghatározásához, azaz a hátrahagyott probléma felis-
mréséhei- melyre a torténelmi sorban rá kovetkez rní i adja
Eneg a váIaszt- az_+lerpretátor fel kell
_9e]{F_p__1_r_?tu-
iatit is, mivel a régié ZETorma, aFrobléma és imégótalás
fifi[beli horizontja csak továbbkozvetí tett formájában/ a re-
cipiált mií
jelenlegi horizontjában ismerhet fel
jra. Az,,trodal-
ni evolriciókéní ' felfogott irodalomtorténet az esztétikai befo-
grd,ás és alkotás torténelmi folyamatát
-
egészen a befogadás
$enéig -
feltételnek teszi meg ahhoz,
w
minden folrtális
dkntéi vagy,,Krtlólborésfgi min s ég"85 kózv etí thet legyen.
nrecepóóeJ z-téí kii-rii,eia!{tafiMzelnemcsakelvesztett
,innirryáhoi
segí ti vissza az irodalmi evolriciót, amennyiben az
unudalomtorténész helyét teszi meg a folyamat iránypontjának
tde nem céljának), hanem bepillantást enged az irodalmi tapasz-
hlatok id beli méIységébe is, amikor az irodalmi mií aktuális_
vfuhrális
ielentése
kozotti változ távolságra hí vja fel a figyel-
wt.gá azí i"Í Ó"ti, t ogy egy mí í alkotás mí í vészi
jelleget
-
amely-
nek jelentéspotenciálját a formalizmus egyetlen értékkritérium-
X*ntez_,|jí !%ell9gre szí í kí ti le
-
korántsem lehet els megjelené-
sÉ rrek horDÓnqa6án mindig és azonnal észlelni; arról nem is
heseélve, hogy nem lehet kimerí teni a régi és az í rj forma puszta
dkntétében_ Egy mí í valóságos els befogadása és virfuális
dentései
kozott a távolság
-
vagy másként ki{ejezve: az az
dbnállás,amelybe egynjm els kozonségénekelvárasaimiatt
nkózik
-
olyan mértékií lehet, hogy csak hosszri recepciós
m
H. Bh^"oberg, in Poetik unll Hermeneutik ll/' 692. p.
V. Ehrlich
(i.
m. 281. p,) szerint a formalisták ezámára ez a fogalom három
,Hgot jelentett:
,,A
valóCágábrázolÁs sí kián o ,ktilonbségi mirr sfu1 a valósá-
6xot
valo >eltérést<, aznz az alkotó
|elleg
deformáIást
iel
lte; a rryelv szintién
irookásos nyelvhasználattól való eltérérq vég l az irodalmi dinamika szintjén
*,-,-I az uralkodó m véezi norma mcgvóltoztatÁaót,"
69
folyamat végén sikenil feltárni azt, ami az els horizontban
váratlan és hozzáí érhetetlen volt. Ekozben megtórténhet, hogy
mindaddig nem ismerik fel egy mí í virfuális jelent
ségét, amí g
az,,irodalmi evolrició" egy rijabb forma akfualizálásávál el nem
éri azt a horizontot, amely a félreismert régi forma megértéséhez
megnyitja azutat.Például í gykészí tefte el a talajtMallarmé és
kovet inek homályos lí rája amár régóta mell zótt és elfeleitett
larokk
koltészet rijraí elfedezéséhez,
s ktilonosen Gongora iilo-
lógiai rijraértelmezéséhez
és í 5y,,lijjásziietéséhez" . Sorolhat-
nánkmég a példákat arra, hog/an teszi hozzáférhet vé egy j
irodalmi forma az elfelejtett mí í alkotásokat: ide tartozn í i u,
rigynevezett
,,reneszánszok" is
-
azért
,,l3,gynevezettek'', mert a
szó jelentése
az onálló visszatérés látszatát keki, s gyakran ho-
miflyban hugyl" azt a tényt, ho6y az irodalmi hagyomiány nem
ha5yományozhatla
onmagá! tehát az irodalmi mí í csak-akkor
téthetvissza, ha egy rijbefogadókészség vis szahozzaa jelenbe.
Ez
tórténhet gy,hogy a me5változott esztétikai magatartiás szándé
kosan fordul a mrilthoz, vagy pedi8 gy,hogy az iroaalmi evolri-
ció ery ttj mozzanata elfelejtett mí í vekre vót váratlanul fényt, s
olyasmit is megláttat benntik, amit korábban nem is kerestek.k
Az
,,|ij'tehát nemcsake5ztétiluí kategória. Nem mefithet ki
az újitás,mg8lepetés, feltilmrilás, átcsoportosí tás és elidegení tés
tényez ivel, amelyeknek a formalista iskola kizárólago,julur,-
t ségethrlajdoní tott. Az
!,
j"
egyben trlqetmiuateaó,iiuiile"",
ha az irodalom diakronikus elemzését addryiEéráBsig folytat-
juk
tovább, hogy milyen torténelmi mozzaÁatok tesziÍ tényle-
gesen rijjá az jirodalmi jelenséget,
milyen mértékig érzékelhet
ez az jdonság
már a megjelenés torténelmi pillanatában, mi-
lyen távolságot, utat vagy keriil t kovetelt meg tartalmi megér-
!ése, 9
vljon a teljes akfualizálás mozzanata olyan er táljes
hatásri volt-e, hogy megváltoztath atta a
,,régí " iránii látásmóáot
s vele egyiitt az irodalmi mult el í rásait.87 Más osszefriggésben
86
A" elr lehet é8re jó példa Boileau és a klasszikus contrainte-ki)ltészet (ant!
romantikus) rijraértekelése Gide és Valéry ráttal, a másodikra pedig Hcilderlin
himnuszainakvagyNovalisi5v
belikoltészetrogaluránakelké
ettf;red;zé e (utób-
bihoz lásd cikkemet : Romanirche Forsdtlmgan, 77. 1965, 17 4-183. p.)
!' !e,
a.,,_kis romlntikus" Nerval fogadtatása óta
-
akinek Chemiéres-jei csak
Mallarmé hatásával egyiitt keltettek feltrí nést
-
a kanonizált
,,nagy romántiku-
70
már tárgyaltuk, hogy mindennek fényében milyen viszonyba
}ertil a poétikai elmélet és az alkotó esztétikai gyakorlat.- Ter-
urészetesen azzal még korántsem merí tetttik ki mindazokat a
lehet ségeket, amelyek az esztéttkai felfogás torténelmi válto-
zásai során az alkotás és a recepció egymásba kapcsolódását
iellemzik.
Els dleges célunk az vo}f", hogy megvilágí tsuk, mi-
}yen dimenzióba vezet az irodalom diakronikus szemlélete,
anrely már nem hajlandó osszetéveszteni az irodalmi
,,tényeK'
}ronologikus sorát az irodalommal mint torténelmi
jelenséggel.
9.
á iliakronikus és szinkronikus elemzés megkiiliinbtiztetéseuel és mód-
wrtani sszekapcsoldsaaal a nyelatudomdnyban elért eredmények
wra Msztetnek, hogy az irodalomtiirtenetben is megtcirjiik a diakroni-
tvs szemléletmód eddigi egyeduralmót, Miael a recepcióttirtmeti pers-
fií aa
minden esztétikai szemléletaóltozdskor
funkcioruí Iis
sszefí ig-
gwkre bulckan az j mí í aek megértése és a régiek jelentése kijzijtt, az
b lehetséges kell legyen,hogy a
fejl
dés adott mozzanataiból szinlcro-
aihts keresztmetszetet aegy nk, az egyidejí í leg keletkezett mí í aek he-
brogén sokszí ní í ségét egyenl ségi, ellentétes és hierarchikus struktti-
,
&Í a fugoljuk, és'í gy
irí ta,i"t
-egy
tiirténetmi pillanat irodalmónak\i
wghatí roáO
i
etentdiegí í aonatkoZ,nsi rendszerét, Ebbó1 ki lehetne
fej-
)
ruteni egy j irodalomt rtenet ábrdzolósi eloét, ho rigy emelnénk ki a
áiakonikus,,elóbbi-ut bbi" metszetelret, hogy t rtenelmileg kifejezzék
m, irodalmi strukt raadltozds korszakkcpz mozzanatait.
A diakronikus szemléletmód torténetí rás-beli els bbségét alig-
hanem Siegfried Kracauer kérd jelezte meg a leghatásosabban:
Time and History cí mí í tanulmányao' kétségbe vonja az egyete-
rr}"l Lamartine, Vigny, Musset és Victor Hugo
,,retorikus"
lí rájának j része
r6rue tnkább háttérbe szorult.
'
Poetk tmd Hermeneutik II.
(W.Iser
[Hrsg.l:
Immanente Ástn*it
-
Ásttretik
Uhlon. Miinchen, 1966, ktiliin<isen 39$428. p.)
s
In Zcugnisse - Theodor W. Adomo zttm 60, Geb stag, Frankí urt, 1963, 5C-{/.
tr.lovábbÁ
a General History and the Aesthetic Approach cí m tanulmány a
71
mes torténelem (General
History) igényét arra, hogy az éIet
minden eseményét mint a kronologikus id homogén kozegé-
benLétez egységes és minden torténelmi pillanatban osszeftig-
g folyamatot jelení tse
meg. Ez a torténelemfelfogás
-
amely
még mindig nem tud szabadulni Hegel
,,objektí v
szellem"-fo-
galmának bií vkoréb l
-
szerinte feltételezi, hogy minden egy
id ben tortén dolog egyformán magán viseli a pillanat jelent -
ségét, s ezze| elhomályosí tla az egyidejí í dolgok tényszeí í nem
egyidejí í ségét.no Egy adott tórténelnri pillarnt esemén/einek sok-
sziní isége ugyanis, amely az egyetemes torténelem kutatójának
felfogása szerint egy egységes tartalom kifejez dése, valójában
nagyon ktilonboz id gorbék sokasága, amelyek mindegyikét
saját ktilonos torténelmiik (Special
History) torvényszer ségei
határozzákmeg"
-
kozvetlentil megmutatkozik u" á k ilorrbo"
m vészet-,,torténetek", a jog-,
gazdaság- vagy politikatorténet
stb. találkozási pontjánáL:
,,Azegyes, id ben korrilhatárolt terii-
Ietek kiemelkednek az egyhangi id folyamb L Ezért minden
torténelmi korszak gy képzelhet el, mint a saját korukbóI
ktilonboz pillanatokban kibukkanó események osszessé ge.""
Poetik und Hermmeutik /Il-hoz
(lásd
78. jegyzer), jelenleg, Á History: The last
Thingsbefore theLast.New York, 1969 (lásd
ott 6. fejezet: Ahasverus oithe riddle
of time, 'l39,763,p.).
90
,,Firot,
in identifying lristory as a proces in clrronological time, we tacity
a8oume tlrat our knowledge of tlre moment at wlriclr an event emergen Í rom t}re
í low oí time will lrelp us to account for its appearence. The date oithe event is
a value-laden fact. Accordingly, all events in the history of a people, a nation, or
a_ civiltnation whiclr take place at a given moent are supposed to occur then and
tlrere for reasons bound up, somehow, with that móment.'' (El
sz r is, ha a
tcirténelmet egy kronológiai idórendben lefolyó folyamatként értelmezzrik, ak-
kor lrallgatólago an azt tételezziik fel, hogy tudásunk arról a pillanatró! amely-
ben az adott esemény kibukkan az id sodrábóL,hozzásegí tbennrinket megjl
lenésének rnagyarázatához. Egy adott esemény id pontJ a értékes tény; e6y
nép,, egy nemzet va1y e1y kultrira tcirténelmének minden olyan eseményéói,
amely egy adott pillanatban tcirténik, feltételezziik, hogy akkor és ott kellett
tcirténnie és olyan okból, ami valami módon cisszefiigg az adott pillanattal.) (In
History ...,141,. p.)
91
Ez a í ogalom H. Focillontól ered
(TheLit'e
ot' Forms in Art.New York, 1948) és
G. Kublertól (The
Shape of Time: Remarks on the History of Things. New Haven-
London,1962).
92
^. '-
']'rmeandHbtory,i.
m.53. p,
72
Most nem foglalkozunk azzaI a kérdéssel, vajon ez ame1ál-
bpí tás eleve feltételezie a torténelem kozvetlen inkonziszten-
iáiat, s ezáltal azt í s, hogy az egyetemes torténelem egysége
mak visszatekintve, a torténetí rók egységteremt szemlélet- és
dbázolásmódja révén jon létre; továbbá azzalsem, vajon tény-
fuesen
megvonja-e az egyetemes torténelemt L
-
fl7ozófuai szem-
pCIntu
-
létjogosultságát a
,,torténelem
ésszedí ségé"-ben való
rdikális kételkedés, amelyet Kracauer a kronologikus és mor-
fulógiai id folyamok pluralizmusából kiindulva a torténelmi
*[at5n6, és ktilonos alapvet ellentétévé épí tett ki. Az iroda-
brrra vonatkozólag mindenesetre elmondhatjuk, hogy Kra-
muer nézeteí az
,,egyí dejri
és nem egyidejií dolgok egymásmel-
&ettiségér 1"93 koránt em vezetik apórí ához a torténelmi megis-
rerést, hanem éppen rámutatnak arra a sziikségszerí í ségre és
&het ségre, how szinkronikus keresztmetszetekkel tárjuk fel
.rs irodalí ni jelenségek tórténelmi dimenzi ját. Nézeteib 1 ugyan-
.
k az kovetkezik, hogy az osszes egyidejií
jelenségre bélyegét
ui nyomó pillanat kronológiai fikciója, éppoly kevéssé felel meg
ae irodalom torténetiségének, mint az a morfológiai í ikció,
*crely szerint a homogén irodalmi sorban egymás után kovet-
kro jelenségek mindegyike csak bels torvényszer í ségeknek
cngedelmeskedik. A kizárólagosan diakronikus szemléletmód
h{mrilyen meggy z en megmagyatázhatla is például am í aj-
Wrténeti változásokat az&jí tás és automatwáLás, a probléma és
* megoldás immanens logikája szerint, csak akkor
juthat el a
&*rlajdonképpeni torténelmi dimenzióhoz, ha áttori a morfoló-
ffiiai
kánon korlátait, ha a hatástorténetileg
jelent s m veket,l
ea;embeállí tja a m faj elfelejtett, konvencionális darabjaiva| s hai
t hagyja figyelmen kí vtil az irodalmi kornyezethez val i1
wí szonyukat sem: ahogyan más mií fajok alkotásai mellett ér-j
*rryre jutottak, Az irodalom torténetisége éppen a diakrónia ési1
a szinkrónia metszéspontjában válik láthatóvá; kovetk ezéskép-,
w
Poetik uncl Hermenet ik IlL Oásd 78. jegyzet) 569. p, A,,kiilonbciz dolgok
ryidej
ségének" formulája, amellyel F. Sengle 0964,,247. p.) ugyanarra a
$orségre
céloz, egy dimenziót elvesz a problémából, s az is kiviláglik bel le,
'fuorv
Sengle szerint ez az irodalomtorténeti probléma egyszer en megoldha-
&&át azt jelenti, lrogy széles alapokon végzrink cisszehasonlí tóinterpretáció-
hx{',249.p.).
73
pen egy meghatározott torténelmi pillanat irodalmi horizontjá-
ban meg kellene ragadnunk azt aszinkonlkus*ren_d,qz_,ert, amelyre
vonatkoztatva az akkor keletkezett irodalmi mí í vek a nem egy-
1idejií ség
diakronikus vonatkozásaiban mint aktrrálisak vagy nem
aktuálisak, mint divatosak vagy divatjamriltak, netán orok éle-
i tí í ek, mint koruk el tt járók vagy mint elkésettek találtak befo-
'lgadásra.9nHa
ugyanis az akkor keletkezett irodalom produkció-
esztétikai szempontból széthullik a nem egyidejí í dolgok
heterogérr sokaságára
-
azaz a mí í fajok
,,id
beni kortilhatárolt-
ságának' kiilonboz mozzanatai által meghatározott mí í vekre
(mit
ahogy alátszólagjelen idejií csillagos és is asztronómiailag
a legktilonbóz bb koru fénypontokra válik szét)
-,
akkor az
lrodalmi
jelenségek tarka egyvelege
-
recepcióesztétikai szem-
pontból- az irodalmi elvárások, ernlékek és feltételezések ko-
zos, jelentésalkotó horizontjában egységként
jelenik meg a kor-
társ kozonségszámára, amely saját jeLenének
alkotásaiként ész-
Ieli és kapcsolja egymással ossze ezeket a mí í veket.
t Mivel minden szinkronikus rendszer elválaszthatatlan szer-
|kezeti
elemként kell tartalmazza saját mriltját és saját jóv jét,%
egy adott torténelmi id pontuödalmi tqrmésének szinkronikus
metszete szrikségszerttenrld,plikáljaá'diakróniában t megel -
z és utána kovetkez metszeteket. Ennek folyamán
-
akárcsak
a nyelvtorténetben
-
állandó és változ tényez k ktilonboztet-
nn
Má, R.
J akobson
is ezt a kovetelést hangoztatta 1960-ban egy el adiásában,
amely most a Linguistique et poétioue cí mrí , IX. í ejezetéí alkotja Essais de
lingistiEu générale cí m k nyvének
(Paris,
1963),v .212.p.:,,La description
synchronique envisage non seulement la production littéraire d'une époque
donnée, mais aussi cette partie de la tradition littéraire qui est restée vivante ou
a étét ressuscitée á í époque en question. [
. . .
]
La poétique lristorique, tout comme
rhistoire du language, si elle e. veut waiment comprélrensive, doit tre con ue
corrrme uí re superstructuí e, betie sur une série de descriptions slmchroniques
ucce ives."
(A
szinkronikus leí rás nemcsak egy adott korszak irodalmi pro-
dukcióját ragadia meg, hanem azt az irodalmi cir kséget is, amely az adott
korban még élt vagy éppen akkor kelt rij életre. [...] A kcjltészet t<irténete
-
akárcsak a nyelvé
-
csak rigy válhat valóban érthet vé, lra egy sor egymást
kcivet szinkronikus leí rás alapján felépí tett szuperstruktriraként alkotják meg,)
95
J .
Tioyor,ov-R.
J akobson:
Probleme der Literatur- und Sprachí orschung
(1928).
Kttsbttch,5
(19(É ),75.
p.; ,,A
rendszer tcirténete a maga rszét l szintén
rendszer, Itt a tiszta szinkronitás illuzórikussá válik: minden szinkrónrend-
szernek megvan a maga m ltja és jóv je, s annak mindkett elszakí tlratatlan
szerkezeti elemét alkotja."
74
h ,t k meg, amelyeket a rendszer fiiggvényeiként lokaltzáIha-
tunk, ugyanis az irodalom szintén rendelkezik egyfajla, viszony-
tag állindO vonatkozásokat tartalmaz grammatikával vagy
szintaxissal: a hagyományos és nem kanonizált mí í fajok, kií eje-
gésmódok,
stí lusok és retorikafigurák szovedékével, amel!,ek-
kanonizált mí í fajok, kifeje-
1
ik szovedékével, q49
1ek- i
I szemben: ide az irodalmi i
**^i*ir. tartoznak. Ezétt
|t
kí sérelhetjtik meg egy irodalomtorténeti analógia Létrehozását"
Hans Blumenberg rendszerelképzeléséhez, amelyet a í í Loz ha-
kel a változékonyabb szemantika áll szerybel: ide az irodalmi
É fiiaü l
t rténet számára posztulál! a keresztény teológia és fí Ioz ha
korszakváltásának, még inkább rangsorkérdéseinek példájával
rragy aráaott és a kérdés-felelet torténelmi logikájával indokolt:
a,,világmagyarázat olyan formális rendszerér 1van sz í ...l,
amelynek szerkezetében elhelyezhet k mindazok az átalakulá-
sok, amelyek a radikális korszakváltások kozott a torténelem
í 'olyamat
iellegét
megadják".n'Ha majd az alkotás és befogadás
í olyamat jellegí í viszonyának funkcionális
pagyur
ázata meg-
seurmisí ti13onp"3g93_tey?ib.{p_ly_!.1_!"*:_o_fu L{[rhasrgÉ T}yJ *o]
dkotott szubsátanóialista elképzeléseket, akkor majd felismer-
het vé válnak az irodalmi formák és tartalmakaóltozósaimogott
meghrizód ó dtalakulisok a vt7ágéttés irodalmi rendszerében/ ame-
}yek megfoghatóvá tes zí k az esztétikai megtapasztalás folyama-
&ában bekovetkez horizontváltást.
Mindezekb 1a premisszákbó|kidolgozható lenne egy olyan
irodalomtorténet ábrázoLási elve, amely sem a remekmí í vek
Ingyományos vonulatát nem koveti, sem az osszes Létez szó-
veg torténetileg már megfogalmazhatatlan mélységeiben nem
nreri.il el. Még soha ki nem próbált módon, a szinkronikus
saemléletmód segí tségével tudná kiválasztaní ez az irodalom-
lrirténet, mely mií vek elég
jelent sek a figyelemre: az,,irodalrni
mol ció" torténelmi folyamatában bekovetkezett horizontvál-
toást nem szrikséges végigkovetni az ósszes diakronikus tény
és leszármazási láncolat szovedékén, mert lemérhet a szinkro-
nikus irodalmi rendszer állományának váLtozásán, és kiolvas-
ható a további keresztmetszetek eiemzéséb 1 is. Elvileg lehetsé-
í
El czajr oz Epoclrenschwelle und Rezeptionban:
philosophische
Rttndschau,6
$95E), l0l, p,, legutóbb Á Die Legitimitiit der Neuzeit. Frankfurt, 1966; v .
lulón ccn 41. p.
75
ges lenne, hogy ilyen rendszerek torténelmi egymá utánjában,
a diakrónia és a szinkrónia tetsz leges metszéspontjainak soro-
zatáv aI ábtázohjuk az todalmat. Az irodalom torténelmi dimen-
zí ját,
a tradicionalizmusban és a pozitivizmusban egyaránt
elsikkadt eseményszerí í folyamatosságát csak rigy nyerhetjiik
ví ssza, ha mi, irodalomtorténészek, megtaláljuk azokat a met-
széspontokat és kiemelj{ik azokat a m veket, amelyek az
,,ií o-
dalmicvoltició" torténelemalkotó mozzanataiban és korszak-
határa@ie[egét
megfogalm azzák. Ezt a
torténelmi megfogalmazást azonban nem a statisztika emeli ki,
t
s nem is az irodalomtorténész onkénye, hanem egyedril és
\
kizárólag a hatástorténet, más szóva|az,,események kovetkez-
Iménye",
valamint mindaz, ami a
jelen
perspektí vájából nézve
]megteremti
az irodalom mriltja és jelene kozotti osszefiiggést.
10.
Az irodalomt rténet csak alckor óllhat
feladatamagaslatdn,ha
nemcsak
szinkronikusan és diakronikusan, r endszereinek egymdsutdnj dban tí b -
rózolja az irodalmi produkciót, hanem abban a sajdtos aiszonyban is,
amely mint
,,kiiltiniist" az
,,egyetemes" ttjrténelemmel iisszekiiti. Ez a
oiszony nem meriil ki abban, hogy a minilenkori irodalom lrepet ad
-
tipizdh, idealizí lt, szatirikus aagy utopisztikus kepet
-
a tórsadalmi
,Iétról;
az irodalom tilsadalmi
funkciójgls
annak eleae adott lehet ségei
\csak
ott derí ilnekÉ ffi*ffiffameny
behatol oluasójdnak
-
\,,éIetgyakorlata"
dltal meghatdrozott
-
eladr dsi horizontj ába, befolyd-
,bolja
aildgmegértését, és í gy uisszahat tdrsadalmi magatartdsára is,
Az irodalom és a társadalom funkcionális osszefiiggését a ha-
gyományos irodalomszociológia tobbnyire egy olyan módszer
sz k keretei kozott mutatja ki, amely csak látszólag cserélte fel
az imitatio naturea klasszikus elvét azzal a meghatározással,
hogy azirodalom egy megadott valóság ábrázolása; ez&tkény-
szeriilt aztán rá, hog5t a 19. századi
,,realizmus"-korszakhoz
kotott stí lusfogalmát par excellence irodalmi kategóriáv á tegye.
De még a jelenleg divatos irodalmi strukfuralizmus is
-
amely
gyakran kétes joggal
hivatkozik Northrop Frye archetipikus
kritikájára vagy Claude Lévi-Strauss strukfurális antropológiá-
76
}ritikájára vagy Claude Lévi-Strauss strukturális antropológiá-
irára -
foglya maradt ennek az a|apjában véve klasszicista ábrá-
zolási esztétikának s vele a
,,tiikrozés"
és
,,tí pí zálás"
sémáinak:
mikozben a strukfuralista nyelv- és irodalomtudomány felfede-
zeseit arqbaikus,
tgdalmi*! lssaba
b rjtatott antropológiai té-
fu--
nyez ként éfrelmezi
-
amit gyakran csak a szovegek nyilvánva-
tó allegorizálásával fud
4é*i'7
-,
egyrészt gv si társadalq!
természetstrukturáir4Í z{lltileejö&ry_!ryt_!939t^másrésztaz
r|frálmatáz-aó6-iót<mí ffi usFqszllnbp_@
ffitj:T$ffiá""aiÓit ósy ezzel azirodalom els dleges társadal-
miizerepe,
@megy
veszend be.
A strukfuialirtu irffi 6ffi
:
ffi Fsak"É orább an a mar-
saját el feltétele is". a szavakkal lmazta meg Ger-
hard Hess A tdrsadalom Mpe a
francia
irodalomban
(19(A)
cí mí i
el adásában az irodalomtorténet és a szociológia osszekapcso-
l"isának megoldatlan kérdését, majd kifejtette, milyen mérték-
hen áIlí thatja magáról a tegr.ijabb kori francia irodalom, hogí 3
társadalmi lét bizonyos torvényszedí ségeit els ként tárta fel,"
Á hagyományos ábrázolásí esztétika kereteit meghaladja az a
fuLadat, hogy recepcióesztétikai szempontból me5világí tsa az
irodalom társadalomalkotó funkcióját. Az irodalomtorténeti és
a szociológiai kutatás kozotti szakadékot segí t áthidalni az a
,
teny, hogy az irodalomtorténeti interpretációba általam beveze-
|
tett eladiósi horizont99 Karl Mannheim óta szerepet
játszí k a szo-
]
ciológia axiomatikájÁ;;
0
i;;'iia, uoa fogaioá áLLakózép-l
fr
Ezt igazoljaakaratlanul is, de igen hatásosan C. Lévi-Strauss azzal a kí sérle-
vel, amelynek során a R.
J akobson-féle
nyelvészeti leí rást Bauddatre Ies Chats
cí m verséró megpróbálja saját strukturalista módszerével értelrneani. Vo.
L'Homme, 2
(1962),
5-21. p.
r
;elenleg
1n Gesellschaft
-
Literattt
-
Wissenschaft. Gesammelte Schriften 1938-
!966. Hrsg. H. R.
|auB
und C, Mi.iller-Daehn. Mi.inchen
,1967,'l,-13,p.,
ktil<in<isen
!" és 4. p.
H
El sz<ir Á l)ntersttchttfi1en zlt mittelalterlichenTiudichhmg. Tiibingen, 1959;
vó. l53, 180,225,271,,p;lovábbá Archia
filr
clas Stttdiumtler neuerenSprachen,l97,
-225.p,
,sm
K. Mannlreiml Mensch uttd Gcsellschat't iru Zeitalter des Umbaus. Darmstadt,
i958,212 p.
xista vagy a formalista
rek cimí i módszertani tanulmrányának is, amelyben a szerz a
fudomány el tti élettapasztalatokban keresi a tudományos el-
méletalkotás gyokereit. Popper a megfigyelés problém áját í tgy
fejti ki, hogy feltételezí
,,az elvárások horizontját", s emiatt
osszehasonlí tásul szolgálhat ahhoz a kí sérletemhez, amellyel az
irodalomnak a tapasztahatszetzés általános folyamatában ját-
szott, specifikus szerepét igyekszem meghatározri, s egyben
elhatárolni a társadalmi magatartás egyéb formáitól.lol
popper
szerint a
iudomá4y haladása abban hasonlí t_a hldo-
!ryld;bqi_Bplr"J :Eqáar]ié-rho8ymindennipoiezisE
minden megfigyelés egyaránt eleve feltételez bizonyos elvárá-
sokat,,,mégpedig éppen azokat, amelyek az eW ár ásí horizontot
alkotják, az elvárásí horizont pedig jelent
séget ad a me_gfigye-
léseknek és valóban a megfigyelés rangjara emeli ket".'o'A fu-
i
domány és az élettapaszí alí í számariegyaránt a
,,meghirisult
I
slverás':a&6!9lt
bbmoizanat a továbbhaladás iraÍ @árn>t
'
sonlí t a vak Ón6-atmén éfiéZ, aki beleritkozvén egi akadály-
ba, tudomást szetez annak létér I. Feltételezési,ink hamisságá-
nak bebizonyosodásával
tényleges kapcsolatba kenilrink a >va-
lósággak<; tévedéseink cáfolata
9lyan
pozití v élmény, amelyben
a valóság részesí t benntinket."'o{ Ez i modell még nem É ep",
ugyan a tudományos elméletalkotás folyamatának kielégí t
magyarázatáta,lu de alátáma sztla,,ar,eguií 'r, éImény produktí v
jelent
ségét" az élettapasztalatok szerzésében,'ou s f ként job-
101
_
^^
In H. Albert (Hrsg.)
: Theorie und Realitrit. Tiibingen, 1,964, 87-1,02. p.
702
Uo.91. p.
r03
Uo. 102. p.
7o4
Popper péIdája a vak emberrel nem tesz ktilonbséget a csak reagáló maga-
!1tis
e9 a meghatározott feltételekkel í olyó, kí sérletez cselekvés [ehet ségei
kózcitt. Ha a második lelret ség a.reflektiiló tudományos magatartásra jellemz
lenne
-
szemben a gyakorlati élet nem reí lektáló viselkedésévil
-,
akkor a kutató
maga is
,,akotó" lenne, tehát a,,vak embernél'' magasabb szÁtí i, aki inkább
krilt hciz hasonlí tható, mivel jelvárásokat teremt.
105
G. Buck: Lernen unil Erfahntng, i. m. 70. p. és a továbbiakban:
,,[A negatí v
tapasztalat] nemcsak amiatt tanulságos, mert revideáltatja velrink addigi tafasz-
talataink cisszegét, s a tárgyi jelentés javí tott
egységébe beilleszteti az,ii tapasz-
ta]atot.
[.,.] Nemcsak a tapasztalat tátwa túí nik fel rii í énvben. hanem
^Án^ ^
ta]atot.
[.,.J Nemcsak a&pegzblt tárgya*t nrk fel rij í ényben, hanem mága a
.lep4
4ló
lud.ls 1--aá.gr!|Q;X.
T fr.gatí " tapaszí alat' erejménye egyí aYa
onma8a tudatára ébredés: aminék pedig tudatára ébrediink, az az addi8i tapasz-
78
79
nan megvilágí tla az irodalomnak a társadalmi létben betoltott
raiátos funkcióját. Az olvasó ugyanis azáIta7 van el nyosebb
rdyzetben, mint a
(feltételezett) nem olvasó, hogy
-
Popper
hasonlatával
-
nem kell el bb akadályba ritkoznie ahhoz, hogy
liq tapasztalatot nyerjen á valóságróI. Az olvasásból nyert ta-
prasztalat segí tségévelmegszabadult élettapasztalatának másoktól
&vett formáitóL et í téleteitó és kényszerheLyzeteí t l,srákénysze
rrrl a dolgok rijfaita észlelésére. Az irodalom elvárási horizontja
abban tér el a torténelmi életgyakorlattó| hogy nem csupán a
nnegszerzett tapasztalatok<at rzí meghanem a meg nem valósí tott
!&& ségeket is anticipálja, a társadalmi magatartás korlátozott
nnozgásterét rij kí vánságokka| igényekkel és célokkal b ví tt, és
ezzel megnyitja az utat j, jov beli tapasztalatokhoz.
Az emberi tapasztalás alkotó
jellegí í irányí tását
-
amikor egy
lri forma segí tségével áttóreti veliink a mindennapi észlelés
automatizmusát
-
nemcsak mí í vészet
jellegének koszonheti az
irodalom, A mí í vészet
j formáját nemcsak,,más m(í alkotások-
&wz viszonyí tva és a velrik való asszociációkban észleljtik".
Viktor Sklovszkij e hí res mondása, a formalista tanok egyik
alapelvelffi csak a klasszikus esztétika el í télete ellen fordí tva
itaz, amely szerint a szépség,,a forma és a társadalom harmó-
aÁja"
,
s i1y az rij formának csak az a másodlagos szerep
iut,
hogy benne alakot oltson az adott tartalom. Aztlj forma azon-
ban nemcsak azért jelenik meg, hogy a
,,régi,
mií vészileg elavult
{prmát í ekáltsa"; azza| ishozzásegí thet a dolgok rijfajta észLe-
léséhez, hogy az els ként az irodalomban megjelen tapaszta-
hti tartalmakat mintegy
9!őI9y9Eg.Az
irodalom és az olvasó
Lapcsolata egyaránt megvalósulhat az érzékelés és az etika
teriiletén: el bbin az esztétkai észlelésre, utóbbin az erkolcsi
telatok legf bb, s í gy solra kétségbe nem vont motí vuma. A negatí v tapasztalat-
ael í gy els dlegesen rinmegismerés jellege van, amelynek segí tségével min sé
6
e8
i
tí pusri tapasztalatokra lesziink alkalmasak." Ezekbó a premissákból
rveti le H. Buck egy olyan lrermeneutika fogalrrriát, amely mint a gyakorlati élet
nizonya
-
melyet a gyakorlati élet legmagasabb érdeke: a cselekv k <inmegértése
rrzet
-
torvényesí ti az rigynevezett lrumán tudományok specifikus tapaszta]atát a
Emégzcttudomár-ryos empí riával szemben. Vo. Bildung durclr Wissenschaft. In
Wiaenachaft, BiI mg und ptidagogische WirHichkeit. Heidenheim, 1969,24. p.
l
Láad 55.
|egyzet.
reflexióra v aIó etszóIí tásként.lo7 Az rij irodalmi mri befogadására
és megí télésére a tobbi mí í faj megléte és a mindennapi élet
tapasztalata egyaránt hatással van; az etikára ható társadalmi
funkcióját recepcióesztétikai szempontból egyaránt felfoghat-
juk
akár a kérdés és felelet, akár a probléma és megoldás moda-
litásaiként, mivel ársadalmi hatásanak horizontjába ezekben a
formákban tép be.
Miként lehetnek morális kovetkezményei is egy rij esztétikai
formának, más szóval hogyan juthat egy morális kérdés az
elképzelhet legnagyobb társadalmi hatáshoz?
-
mindezt hatá-
sosan pé|dázza a Madame Boaary perének esete, amelyet a mí í
1,857-es Rmue de Paris-beli kozlése után Flaubert ellen indí tottak.
Az j irodalmi forma, amely az,,elkoptatotttorténet" szokatlan
felfogására kényszerí tette Flaubert olvasóit, a személytelen
(vagy
részvétlen) elbeszélésmód volt, valamint a Flaubert által
virfuóz módon és perspektivikus szempontból kovetkezetesen
alkalmazott mí í vészi eszkóz, az ,gynevezett
,,átéLt
beszéd".
Ennek hatását legjobban egy olyan leí rásrészlettel érzékeltethet-
jiik,
amelyet Pinard államtigyész a lehet legerkolcstelenebbnek
í télt vádbeszédében. Azí dézett rész Emma els
,,félrelépése"
után kovetkezik a regénybery s aztiryale, milyennek látja magát
a hikorben az asszony h ázasságtótése után:
,,De
meglátta magát
a ttikórben, s bámulva nézte az atcát. Sose volt még ilyen tág,
ilyen sotét a szeme/ ose látszott még ilyen mélynek. Egész lénye
valami megfoghatatlan fényben ftirdott, és teljesen átszellemtilt.
Egyre csak azt suttogta: >Szeret
m van! Szeret m<
-
s tigy
éIvezte a gondolatát, mintha csak egy második serdril korra
ébredt volna. Végre hót b megismeri a szerelem gytinytirí í ségeit,
azt a hí zas boldogsógot, amelyró'l mdr-már lemondott, Olyan tiindér-
ailógba lep, ahol csupa szenuedéIy, mámor és extózis minden." Az
állami.igyész
w
fogta fel az utolsó mondatokat, mintha azok
az iró í téletét is ti.ikroz
, objektí v szavak lennének, s felháboro-
1o7
J .
Striedter figyelmeztetett ara, lrogy a Lev Tolsztoj prózájából- naplófel-
jegyzésekb l és mrivekbó
-
vett példákban, amelyekre Sklovszkij az elidegene-
dés eljárásánakmagyarázatakor lrivatkozott, a tisztán esztétikai aspekturmég
keveredett ismeretelméleti és etikai szempontokkal is.
,,Sklovszkijt -
Tolsztojjal
ellentétben
-
els dlegesen a m vészi >>eljárás< érdekli nem pedig az etikai
feltételek és hatások." (Poetik
untl Hermeneutik ll,lásd 1,22. je6yzet,288. p.)
80
dott a
,,házasságtorés
dics í tésén", amelyet még magánál a
&nllépésnél is váélyesebbnek és erkolcstólenebbnek
tirtott.lm
.*etigyész azonban iévedett, amint ezt Flaubertvéd
je azonnal
&iuruátta: az inkriminált mondatok ugyanis nem az elbeszél
,&iektí v megállapí tásai, amelyeknek hitelt adhatna az olvasó,
&ao"^ ar,rrák a szerepl nek a szubjektí v
véleménye, akit a
wz éppen ezekkel á regényekb I kolcsonzott érzésekkel
jel-
krez. Á m vészi eszkóz-abban á1l, hogy az ábrázo|t személy
&bbnyire bels mono\ gtéLt a szerz nem látja el ,9_^_u_
_direkt,
ttnr fugg beszéd
jegyeivel, s igy az olvasónak kell eldonteni,
wion igiz kijelentésnek fogadja-e el a mondatot,vagy pedigaz
adgtt szerepl t
jellemz véleményként. Emma Bovary felett
ratóiában,,iétének egyszer felmutatásával érzéseinek megvi-
Hgí tásával,,'on hangzik el az í télet. Ez a modern stí luselemzésb 1
szárrrrazó eredmény pontosan megegyezik Sénard véd ii gyvéd
*lerrérvével aki sieiint Emma kiábrándulása már a második
eepon elkezd dik:
,,Az_.erkolcsi
megoldás benne tqt zk a
wegnevezni az adott korban tudatosan még számon tartott
o*veszi eszkózt,A perben világosan kideriilt, milyen megdob-
b Í lt hatásra képes Flaubert elbeszélésmódjának
formai í tjí tá_
sr: a személytelen forma nemcsak arra kényszedtette ao, olvasót,
bgy a dolgokat másként
-
a kor megnevezése szerint,,fénykép-
merm poniossággal"
-
észlelje, hanem egyben szorongatóan
bizonytatanná is tette í téletét, Mivel az
jmí ivészi eszkóz sza_
kfiott a regény egpk régi hagyományával -
hogy ti. a leí rás az
btázott sieáetyra mindig egyértelmí í és elfogadottl erkolcsi
É letet mond ki_, ezértradikálisan
és rijmódon vethette felaz
@
Flaubert, oetrures.Paris, 1951.Tomel.657.p,:,,ainsi,déscettepremiérefaute,
,,c*
cette premiére chute, elle fait la glorií ication de l'adultére, sa poésie, ses
roluptés. VoilA, messieurs, qui pour moi est bien plus dangerey,__bju1 pk
nnloral que la clrute elle-mémi!"
(Aztán, ez els vétkét l, az:ls bukástól
lczdve diis í ti a házassá$cirést, annak k ltészetét, gyiinytileiL Í me, uraim, ez
ill, amit én még ma5ánál a bukásnál is sokkal veszélyesebbnek és erktilcstele-
a bnek tartok!)
e
E. A.r"rbu ch: Dargestellte Wirklichkeit in den abend|lincllichen Literatur. Bern,
H9,16,430. p,
Tlil!
l.m.673.p,
81
élettapasztalat olyan kérdéseit, amelyeka per folyamán egészen
háttérbe szorí tották a vád els pontját, az áIIí t lagos romlottsá-
got. A véd tigyvéd ellentámadásba indult, és a társadalom ellen
irányí totta azt avádpontot, hogy a regényben nincs egyéb, mint
,,egy
vidéki asszony házasságtorésének torténete"
-
feltette
ugyanis a kérdést nem állna-e kozelebb azí gazsághoz egy ilyen
alcí m:
,,A
vidéki nevelés tulságosan is gyakori formájának tor-
ténete"?lll Ezzel persze még nincs megválaszolva az ugyész
vádbeszédének csí rcspontját alkotó kérdés: ,,A
konyv melyik
szerepl
je í télhetrré el
qt
az asszonyt? Kovetkeztetésem szerint
eryik sem. Nem, nincs a kónyvben egyetlen szerepl sem, aki
elí télhetné. Ha mégis találnának benne egyetlen tisztességes sze-
mélyt is, vagy egyetlen olyan elvet, amelynek nevében a házassá5
tórá megbéí yegezhet lónne
-
nos, akkor tévedtem."ll2
Márpedig ha a regényben ábrázolt figurák egyike sem torhet
prálcát Emma Bovary í elett, és ha semmiféle erkolcsi elvre nem
hivatkozik a szerz,amelynek nevében az asszonyt elí télhetn{
akkor nemcsak a ,,házastársi
hí í ség elve" válik kérdésessé, ha-
nem vele egyiitt az uralkodó
,,kózvélemény"
és az alapját képe-
z
,,valIásos
érzi.ileí is. Milyen fórum elé lehet még citálni a
Madame Boaaryt, ha a társadalom addig érvényes normái: a
kozvélemény, vallásos étzés, kozszellem,

erkolcsok nem ele-
gend k tobbé az eset megí téléséhez?ll3 Ezek a nyitott, illetve
implicit kérdések egyáItalán nem a z áLlamigy ész esztét7kaí hoz-
zá nem értéséró és moralizáIgató nyárspolgárságáról tanris-
kodnak; benntik nyilatkozik me1 az rij mí í vészi forma nem is
sejtett hatása, amely a Mndame Boaary olvasóiban a
,,dolgok
rij
látásmódjával" megingatta korábbi, magátólértet d nek tí í n
erkolcsi í téletiiket, és ismét nyitott kérdéssé váItoztatta a kózer-
kolcs egyik eldontottnek számí tó felfogását. Annyiban kovetke-
zetes volt a bí róság a Flaubert okozta bosszrisággal kapcsolat-
ban
-
hogy ti. személytelen stí lusa nem adott módot a regény
szeru
jénekerkolcstelenség miatti elí télésére
-,
hogy felmentet-
te azí r t, de elí télte az áItala állí tólag képviselt irodalmi irány-
111
Uo.670,p,
11?
Uo.666. p.
113
Vci. uo, 666467.p,
82
rrtot, a valójában még számon sem tartott mí ivészi eszkózt,
.hkinWe,
hogy se jell emrajz,se helyszí nr ajzilrigyénnem szabad
ldÉ zni olyan személyek kicsapongó tetteit, mondásait és gesztu-
reiL akiknek megjelení tését azí r feladatiának tekinti; hogy továb-
bó szellemi termékek és képz mí ivészeti alkotások esetében az
ven megjelení tés egyfajta rulizmust eredményez, amely tagadja a
wÉ pet és a jót, s amely a szellemet és a szemet hasonlóképpen
rÉ rt további mií vek létrehozásával akózszellem és a jó erkolcs
i&landó megbotránk oztatását eredménye zí ."
174
Í gy képes a szokatlan esztétikai forma révén egy irodalmi mí í
aa, hogy áttórjon olvasói elvárásain, és feltegye nekik a kér-
dést, amivel a vallás vaw az állam által elismert erkolcs addig
ffis maradt, További példák helyett csak arra szeretnénk itt
,uurlékeztetni,
hogy már Bertolt Brecht el tt is hirdették
-
a
6i világosodás korában
-
az irodalom és az elismert erkolcsi
wonrrák konkurens viszonyát, amint ezt tobbek kozott Friedrich
driller is vallotta a polgári szí njáték feladatával kapcsolatban:
.Ott kezd dik a szí npad torvénye, ahol a világi torvények ha-
alhra véget ér."775 Arra is képes az irodalmi mií
-
példa rá a
ie3í jabb irodalomtorténeti korszak, a mai modernség
-,
hogy
megfordí tsa a kérdés és felelet ví szonyát, s a mí í vészet kózegé-
foen rii,
,,homályos"
val sággal szembesí tse olvasóját amelyet
*rameglev elvárási horizonttal már nem képes feldolgozni.
éiut
-
Edgar Wind megfogalmazásában- olyan paradox hely-
ctet képvisel modern mí í vészi formakéntmutatkozik be, amely-
&él
,,a megoldás eleve adott, és a problémát kell megkeresni
lhhoz, hogy a megoldást mint olyat megérthessiik"."o Az olva-
m itt már nem érezheti, hogy hozzá beszébrek
-
ellenkez leg,
he nem avatott harmadikként kénytelen egy még jelentés nélkri-
lb valósággal szembenézve megtalálni azokat a kérdéseket, ame-
''
Uo.717,p,
(idézet
azí taetbat),
' Di, Srhoubilhne als eine moralische Anstalt betrachtet. Bd. )O. 99. p.
(J ubileumi
rrrdág.) Láed még H. Koselleck kitikundKrise, Freiburg-Miinchen, 1959,82.p.
.;a,
-
ZurSystcmatikderkiinstlerisclrenProbteme.|ahrbuchí iiribthetik,1,926,440,
p A í ormula alkalmazását a mai mtí vészetre lásd M. Imdahl Poetik und Her-
83
lyek majd feltárják el tte, hogy milyen jelleg
világfelfogásra
és emberi kapcsolatokra irányulnak az irodalom által adott
válaszok.
Mindebb l kovetkezik, hogy ott keresend a társadalmí lét-
ben az irodalom áItaI játszott
sajátos szerep, ahol utóbbi nem
elégszik meg a csupán dbrózoló funkcióval. Ha megkeressiik
azokat az irodalomtórténeti mozzanatokat, amelyekben az iro-
dalmi mí í vek uralkodó erkolcsi tabukat dontottek meg vagy a
gyakorlati lét erkolcsi kazuisztikájára kí náltak olvasóiknak j
megoldást, s ezeket az cisszes olvasó í télete révén a társadalom
is elfogadta, akkor ezzel egy máig alig feltárt kutatási terrilet
kí nálkozik az irodalomtorténeszszámlira. Az irodalom és a tort6
nelem kózótti
-
azaz az esztétikaí és a torténelrni megismerés
kozotti
-
szakadék akkor lesz áthidalható, ha az irodalomtorté-
net nem elégszik meg az egyetemes torténelem elismétlésével
a mí í vekkel kapcsolatban, hanem felí edezi azt a tulajdonkép-
pen tdrsadalomkepz fi:t*a t az
,,irodalmi evoltició" menetéberu
amely a tobbi mí í vészettel és társadalmi hatalommal verseng:ve
azértkuzd irodalom sajátla, hogy kiszabadí tsa az embert ier-
mészeti, vallási és társadalmi kotottségeib 1.
_
Ha megén az irodalomtorténész számára, hogy a feladat
kedvéért leszámoljon eddigí torténelmietlen nézeióivel akkor
ezzel azt a kérdést is megválaszolja, hogy milyen célból és
milyen jogon
tanulmányozzukmég
mindi1-vagy már megint
-
az irodalomtorténetet.
Fordí totta Berní th csilla
84 85
A RECEPCIÓESZTÉ TIKAI
ME G KÖ ZELÍ T É S RÉ SZLEGESSE G E
(Racine
és Goethe lphigeniála)
1.
Amennyiben Goethelphí geniája nem szolgdlt ró arra,hogy az id tlen
*
mintho gy elm lt
-
r emekrní í a ek t emet
j éb en hea erj en elf eledae, egy
á! interpretóciónak eppen a weimari klasszika e mí í aének a jelent l aaló
wí wlsógóban és idegenségében kell a sajót kiindulópontjdt keresnie.
}oggul
számí t napjainkban Goethe lphigeniója a tokéletesen el-
mtilt mí í vészet iskolapéldájának? Vajon tudnánk-e még mást
&í tni berrne, mint egy letí í nt mí í vészet emlékét, amelynek idea-
Xitása számunkra rég torténelmivé fakult, s amelyben í gy már
csak egy szentimentális filológia láthatja minden mí í vészetek
xrértékét és példáját? Az Iphigeniát és általában a klassziku-
sok darabjait valóban csak mint a,,mí rlt
játékaIt" mutathat-
x,liánk be
-
mint Martin Walser kí vánta
-,
torténeti okulásul:
-Í gy
volt ez egykor. Ez kotelez benniinket. De már magunk
miigott hagytuk. Talán nem
jutottunk eI bbre. De kés bb
rragyunk. A mi dolgainkról van itt sz
,
deelmrilt dolgainkról"
{,R 101)?1
Ma már senki sem hagyhatja figyelmen kí viil, milyen óriási
mértékben vesztett klasszikus tekintélyéb l éppen az a drá-
ma, Goethe lphigenidja, amely valósággal a német humaniz-
mus evangéliumaként szolgált
(Gundolf),
s amely a német
gimnazisták generációinak kozvetí tette a weimari klasszika
szellemét. Yezet helyen áll azon mí í vek csoportjába+ melye-
ket els éves hallgatók mint kotelez olvasmányokat utasí ta-
nak el, miként ezt nemrég egy tanulmányaikat kezd
,
nyl,
gatnémet egyetemisták korében v égzettkozvélemény-kutatás
o
\déri Erhluterungen und Dohmente.
|ohann
Wolfgang Goethe: lphigenie auf
{auris.Hrsg.J . Angst und F. I-iackert. Stuttgart, 1969, Reclam, 101. p.; a Reclam-
sorozat e lrasznos dokurnentációjára a továbbiakban R róvidí téssel utalunk.