„John Scalzi napjaink legszórakoztatóbb és legérthetôbb SF szerzôje.


Joe Hill
„Senki sem képviseli jobban az aktuális amerikai sci-fit John Scalzinál.”
The Encyclopedia of Science Fiction, Harmadik kiadás
A szer zô ed dig meg je lent mûvei az Agave Könyvek gondozásában:
Vének háborúja
Szellemhadtest
Az utolsó gyarmat
Zoë története
John Scalzi: The Human Division
Copyright © 2013 by John Scalzi
“After the Coup” © by John Scalzi
Hungarian translation © Pék Zoltán, Farkas István, 2014
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
John Scalzi: The Human Division
A Tor Book, New York, 2013
Fordította: Pék Zoltán, Farkas István
ISBN: 978 61 5546 807 0
Agave Könyvek
Felelôs kiadó: Varga Bálint, Meznerics Gergely
A borítót és a kötetet tervezte: Kuszkó Rajmund
Felelôs szerkesztô: Csurgó Csaba
Szerkesztô: Sz. Molnár Szilvia
Korrektor: Boncz Éva
Készült: az Aduprint Kft. nyomdájában, Budapesten, 2014-ben
Felelôs vezetô: Tóth Béláné ügyvezetô igazgató
Mûfaj: science fiction
ELSŐ EPIZÓD
A B csapat
7
ELSŐ RÉSZ
I.
Amikor a Polk kapitánya meghívta a hajóhídra, ahol végignézheti az ugrást
a Danavar-rendszerbe, Sara Bair nagykövet tisztában volt azzal, hogy a pro-
tokoll értelmében nemet illene mondania a meghívásra. A kapitánynak lesz
éppen elég dolga, ô csak útban lenne, és az ugrás különben sem egy nagy lát-
vány. Amikor a Polk átugrik több tucat fényévet a galaxisnak ebben a karjában,
az ember csupán annyit észlel, hogy a csillagok kissé elmozdultak. A hídon
amúgy is csak képernyôn lehet követni, nem az ablakon keresztül. Basta kapi-
tány puszta formalitásból hívta meg, és olyan biztos volt a nemleges válaszban,
hogy már elô is készített egy kis fogadást a nagykövetnek és kíséretének az
ugrás alkalmából a hajó apró és általában üres megfigyelôfedélzetén, amelyet
a raktér fölé szorítottak be.
Bair nagykövet tisztában volt azzal, hogy a protokoll értelmében nem kel-
lene elfogadnia a meghívást, de nem érdekelte. A Gyarmati Szövetség diplo-
máciai testületében töltött huszonöt év alatt még soha nem lépett csillaghajó
hídjára, és nem tudta, mikor kap legközelebb ilyen meghívást, és a protokoll-
tól függetlenül azon a véleményen volt, hogy ha az ember meghív valakit
valahová, készüljön fel arra, hogy a meghívást elfogadják. Ha az utchékkel
való tárgyalása jól megy, márpedig a dolgok jelen állása szerint nincs ok az
ellenkezôjére gyanakodni, senkit sem fog érdekelni a hagyományoknak ez az
apró semmibevétele.
Úgyhogy le van ejtve, elmegy a hídra.
Ha Basta kapitányt bosszantotta is, hogy Bair elfogadta a meghívást, nem
mutatta. Öt perccel az ugrás elôtt Evans hadnagy felvezette a nagykövetet
és az asszisztensét, Brad Robertset a hídra; a kapitány pár pillanatra elhagyta
8
JOHN SCALZI
posztját, és röviden, de udvariasan üdvözölte ôket a hídon. Miután ezt a köte-
lességét teljesítette, újra az ugrás elôkészületeire koncentrált. Evans hadnagy
ismerte a végszavát, és egy sarokba terelte Bairt és Robertset, ahol anélkül
szemlélôdhettek, hogy zavartak volna.
– Ismeri az ugrás elvét, nagykövet asszony? – érdeklôdött. A küldetés idô-
tartamára Evans lett a Polk protokolltisztje, kapcsolattartó a diplomaták és a
hajó legénysége között.
– Annyit értek belôle – felelte Bair –, hogy vagyunk valahol az ûrben, aztán
bekapcsolják a hajtómûvet, és csodával határos módon máris máshol vagyunk.
Evans mosolygott.
– Nem csoda ez, asszonyom, hanem fizika. Olyan komoly fizika, hogy kívül-
rôl már mágiának látszik. Úgy viszonyul a relativisztikus fizikához, mint a rela-
tivisztikus fizika a newtoni fizikához. Vagyis két lépéssel túl van a mindennapi
emberi tapasztalaton.
– Vagyis igazából nem szegjük meg a fizika törvényeit? – kérdezte Roberts.
– Mert én akárhányszor egy galaxist átugró hajóra gondolok, szinte magam
elôtt látom, ahogy Albert Einstein rendôregyenruhában megbírságolja.
– Nem szegünk meg semmilyen törvényt. Az történik, hogy szó szerint
kihasználunk egy kiskaput – mondta Evans, majd belevágott az ugrás rész-
letesebb fizikai magyarázatába. Roberts bólogatott, és le nem vette a szemét
Evansról, de az arcán halvány mosoly játszott, és Bair pontosan tudta, hogy
neki jelez. Azt üzente vele, hogy éppen a fôfeladatát végzi, vagyis elvonja
Bairtôl azokat az embereket, akik értelmetlen csevegést akarnak folytatni vele,
hogy Bair arra koncentrálhasson, amiben jó: odafigyelhessen a környezetére.
Ez a környezet most egyáltalán nem volt imponáló. A Polk egy fregatt volt
– Bair biztos volt abban, hogy Evans meg tudná mondani, pontosan milyen, de
még nem akarta a férfi figyelmét magára vonni –, ennek megfelelôen a hajó-
hídja szerény: két asztalsor monitorokkal; egy kissé emelt dobogó a kapitány-
nak és a mûveleti tisztnek; valamint két nagy monitor, amelyre információkat
hívhattak elô, vagy ha úgy akarták, a kinti látképet. Jelenleg egyik monitor
sem élt, a híd személyzete a saját képernyôire összpontosított, miközben Basta
kapitány és a mûveleti tisztje mormolva járkált közöttük.
9
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
Körülbelül annyira volt izgalmas látvány, mint a száradó festék. Ponto-
sabban annyira volt izgalmas, mint egy magasan képzett csoportot figyel-
ni, akik olyasmit csinálnak, amit több százszor végrehajtottak már minden
dráma vagy incidens nélkül. És noha Bair a diplomáciában töltött éveknek
köszönhetôen tisztában volt azzal, hogy ritkán lenyûgözô látvány, amikor
profik végzik a munkájukat, mégis kissé csalódott arcot vágott. A dramatizált
filmek ennél azért akciódúsabb jelenetre készítették fel. Észre sem vette,
hogy felsóhajt.
– Nem erre számított, asszonyom? – fordult a nagykövet felé Evans.
– Nem tudtam, mire számítsak – felelte Bair. Bosszús volt magára, amiért
hangosan sóhajtott, és igyekezett palástolni a bosszúságát. – A híd csendesebb,
mint gondoltam.
– A hajóhíd legénysége régóta együtt dolgozik. És ne feledje el, hogy belül
áramlanak az információk. – Bair erre felvont szemöldökkel nézett Evansra,
aki elmosolyodott, és egyik ujjával a homlokára koppintott.
Ja, tényleg, gondolta Bair. Basta kapitány és a híd legénysége mind a Gyarmati
Véderô kötelékének tagjai. Ez pedig azt jelentette, hogy feltûnô, genetikai-
lag elôidézett zöld bôrszín és fiatalos külsô mellett mindegyikük agyában egy
AgyGép lapult. A GYV tagjai az AgyGép révén tudnak beszélni és adatokat
megosztani egymással, nem kell hozzá használni a szájukat. A mormolás azon-
ban azt jelezte, hogy ennek ellenére használták, legalábbis idônként. A GYV
tagjai valaha hétköznapi emberek voltak, zöld bôr és beültetett számító gép
nélkül, márpedig a megszokás nagy úr.
Bairnek, aki az Erie bolygón született, és az utóbbi húsz évet a Gyarmati
Szövetség anyabolygójától, a Fônixtôl távol állomásozva töltötte, nem volt
se zöld bôre, se számítógép a fejében. Diplomáciai utazásai alatt azonban sok
idôt töltött GYV-katonákkal, az ô szemében ezért nem lógtak ki különöseb-
ben azok közül, akikkel dolga akadt. Néha el is felejtette, hogy genetikailag
tulajdonképpen egy lépéssel elôrébb járnak.
– Egy perc az ugrásig – mondta hangosan a Polk mûveleti tisztje. Bairnek
beugrott egy név: Everett Roman. Roman elsôtiszt bejelentésétôl eltekintve a
hídon semmi nem változott; Bair gyanította, hogy a bejelentés az ô kedvükért
10
JOHN SCALZI
történt. Bair tekintete a terem elején lévô nagy monitorokra ugrott. Sötétek
maradtak.
– Roman elsôtiszt – mondta Evans, majd amikor a tiszt ránézett, a moni-
torok felé biccentett. A mûveleti tiszt bólintott. A monitorok életre keltek, az
egyiken egy csillagmezô jelent meg, a másikon a Polk sematikus rajza.
– Köszönjük, Evans hadnagy – mondta halkan Bair. Evans elmosolyodott.
Roman elsôtiszt az ugrás elôtti utolsó tíz másodpercet hangosan számolta
vissza. Bair szeme a csillagokat mutató monitorra tapadt. Amikor Roman a
nullához ért, a csillagok szabálytalanul elmozdultak. Bair tudta, hogy valójában
nem mozdultak el, hogy ezek teljesen más csillagok. A Polk minden hûhó és
zaj nélkül egyetlen pillanat alatt fényéveket tett meg.
Bair frusztráltan pislogott. Ha az ember fizikai eredményként gondol az
imént történtekre, szédítô. Viszont élménynek…
– Akkor ennyi? – kérdezte Roberts rezignáltan.
– Ennyi – mondta Evans.
– Nem túl izgalmas.
– A nem túl izgalmas azt jelenti, hogy jól csináltuk – magyarázta Evans.
– És hol abban a móka? – viccelt Roberts.
– A móka mások dolga. A miénk a precizitás. Mi idôben elvisszük oda, ahová
menni akar. Vagy, mint ebben az esetben, idô elôtt. Arra kértek bennünket,
hogy hozzuk el magukat ide három nappal az utchék érkezése elôtt. Itt va-
gyunk, kétszer olyan korán.
– Ha már itt tartunk – szólalt meg Bair. Evans feléje fordult.
A híd fedélzete vadul a három ember felé lendült.
Mindenki egyszerre kiabált a hídon, a hajóban esett kárt részletezték. Sérü-
lés a hajótesten, áramkimaradás, áldozatok. Valami nagyon nem volt rendben
a hajóval.
Bair felnézett, és látta, hogy a monitorokon megváltozott a kép. A hajó
se ma tikus rajzán vörössel jelölt részek villogtak. A csillagok helyét a Polk há-
rom dimenziós modellje vette át. Ez volt középen, a szélén pedig egy tárgy
kö zeledett feléjük.
– Az mi? – kérdezte Bair Evanstól, aki éppen feltápászkodott.
11
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
Evans a képernyôre pillantott, és egy pillanatig nem válaszolt. Bair tudta,
hogy az AgyGépétôl szerez éppen információkat.
– Egy ûrhajó.
– Utche? – kérdezte Roberts. – Kérjünk tôlük segítséget.
Evans a fejét rázta.
– Nem utche hajó.
– Akkor kicsodák? – kérdezte Bair.
– Nem tudjuk.
A monitorok felcsipogtak, aztán még egy rakás tárgy jelent meg a képer-
nyôn, mind sebesen a Polk felé tartottak.
– Istenem – mondta Bair, és felállt. A legénység közeledô rakétákat jelentett.
Basta kapitány parancsot adott, hogy a rakétákat lôjék ki, majd Bair, pon-
tosabban Evans felé fordult.
– Ezt a kettôt mentôkapszulába. Most azonnal.
– Várjon… – kezdte Bair.
– Nincs idô, nagykövet asszony – fojtotta bele a szót Basta. – Túl sok ra-
kéta közeledik. Két percem van, hogy élve kijuttassam magukat a hajóról. Ne
vesztegesse. – Visszafordult a legénységhez, és megparancsolta, hogy készítsék
elô a fekete dobozt.
Evans megragadta Bair karját.
– Jöjjön, nagykövet asszony – mondta, és már húzta is le a hídról. Roberts
követte ôket.
Negyven másodperc múlva Evans belökte Bairt és Robertset egy kis do-
bozba, amelyben két apró ülés volt.
– Szíjazzák be magukat – kiabálta, hogy hallják. Az egyik ülés alá mutatott.
– Vésztartalék élelem és víz. – Majd a másik ülés alá. – Újrahasznosító modul.
Egyheti levegôjük van. Nem lesz baj.
– A stábom… – kezdte volna Bair.
– Most ültetik ôket is kapszulákba – hadarta Evans. – A kapitány ugrószon-
dát küld ki, hogy a GYV tudja, mi történt velünk. Mentôhajókat tartanak ug-
rótávolságban kifejezetten ilyen esetekre. Ne aggódjon. Szíjazzák be magukat.
A kilövés elég durva lesz. – Kihátrált a kapszulából.
12
JOHN SCALZI
– Sok szerencsét, Evans! – mondta neki Roberts. Evans fintorgott, ahogy a
kapszula lezáródott. Öt másodperc múlva a kapszula kilôtte magát a Polkról.
Bair úgy érezte, mintha gerincen rúgták volna, aztán beállt a súlytalanság.
A kapszula túlságosan kicsi volt a mesterséges gravitációhoz.
– Mi az isten történt? – fakadt ki Roberts egy perc múlva. – A Polkot elta-
lálták, amint odaugrott.
– Valaki tudta, hogy jövünk.
– Bizalmas küldetés volt.
– Használd a fejed, Brad! – csattant fel Bair. – A mi részünkrôl bizalmas volt.
De kiszivároghatott. A másik oldalon.
– Úgy gondolja, hogy az utchék csapdába csaltak?
– Nem tudom. Ugyanolyan helyzetben vannak, mint mi. Ugyanannyira
szük ségük van erre a szövetségre, mint nekünk. Semmi értelme, hogy elhúzzák
a mézesmadzagot a Gyarmati Szövetség orra elôtt egy ilyen húzásért. Semmit
nem nyernek azzal, ha megtámadják a Polkot. Egy GYV-hajó megsemmisítése
ellenséges cselekménynek számít.
– A Polk talán visszaveri ôket – vélte Roberts.
– Te is hallottad Basta kapitányt. Túl sok a rakéta. És a Polk is sérült.
– Akkor reméljük, hogy legalább a mieink eljutottak a kapszulákig.
– Nem hiszem, hogy a kapszulákhoz vitték ôket.
– De Evans azt mondta…
– Evans azt mondta, amit hallani akartunk. El kellett küldenie minket a
hajóról.
Roberts elhallgatott.
Percek múltán megszólalt:
– Ha a Polk ugrószondát küldött ki, az mikor éri el az ugrási távolságot?
Egy nap?
– Nagyjából.
– Egy nap, hogy a hír megérkezzen, pár óra a felkészülésre, még pár óra,
mire megtalálnak minket – számolgatott Roberts. – Vagyis két nap ebben a
bádogdobozban. A legjobb esetben.
– Igen – értett egyet Bair.
13
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
– Aztán kikérdeznek bennünket. Nem mintha tudnánk bármit is arról, hogy
ki és miért támadta meg a hajót.
– Amikor bennünket keresnek, egyúttal a Polk fekete dobozát is keresik
majd. Abban benne lesz az összes adat a hajóról egész a pusztulása pillanatáig.
Ha valamibôl azonosítani tudják a támadó hajókat, akkor abból.
– Már ha a fekete doboz túléli a Polkot.
– Hallottam, ahogy Basta kapitány utasítja a legénységet a fekete doboz
elôkészítésére. Gondolom, ez azt jelenti, hogy mindent megtettek azért, hogy
túlélje a hajót.
– Szóval a Polkból csak maga, én és a fekete doboz maradt.
– Azt hiszem.
– Jézusom – hüledezett Roberts. – Történt már hasonló magával?
– Volt már, hogy rosszul sült el egy küldetés – nézett körül a mentô kap-
szulában Bair –, de ilyen még nem. Ez az elsô.
– Reménykedjünk a legjobb változatban. Különben egy hét múlva rémes
napok elé nézünk.
– A negyedik nap után majd felváltva lélegzünk.
Roberts erôtlenül nevetett, majd elhallgatott.
– Ne csinálja. Csak pocsékoljuk az oxigént.
Erre Bair is nevetni kezdett, majd meglepôdött, ahogy a levegô hirtelen
kifelé süvített a tüdejébôl, kiszippantotta az ûr vákuumja, amely beszökött
a széthasadó kapszulába. Bair egy pillanatra látta asszisztense arckifejezését,
majd a robbanás, amely széttépte a kapszulát, szilánkjaival ôket is megölte.
Nem volt utolsó gondolata, csak érezte, ahogy a levegô kiáramlik ajkai közül,
és aztán a rövid, fájdalommentes nyomást, ahogy a nagyobb fémdarab átvág
a testén. Utána még érzett egy kis hideget, majd meleget, aztán már semmit.
II.
Hatvankét fényévnyire a Polktól Harry Wilson hadnagy mereven állt egy
tengerparti szirten, a Farnut bolygón, a Gyarmati Szövetség diplomáciai fu-
14
JOHN SCALZI
tárhajója, a Clarke több tagjával egyetemben. Gyönyörû verôfényes nap volt,
meleg, de nem annyira, hogy az emberek izzadjanak hivatalos öltözetükben.
A gyarmati diplomaták sorban álltak, velük szemben a farnuti diplomaták
sora húzódott, végtagjaikon hivatali ékszerek pompáztak. Minden ember egy
barokkosan díszített kancsót tartott, benne a Clarke-ról hozott vízzel. A sor ele-
jén mindkét faj tárgyalásokra delegált fôdiplomatája állt: farnuti részrôl Ckar
Cnutdin, és Ode Abumwe a gyarmatiaktól. Cnutdin éppen a pódiumon állt,
és torokhangú farnuti nyelven beszédet mondott. Abumwe nagykövet oldalt
állva feszült figyelemmel hallgatta, idônként bólogatott.
– Mit mond? – kérdezte a lehetô leghalkabban a Wilson mellett álló Hart
Schmidt.
– A szokásos duma a nemzetek és fajok közti barátságról – mondta Wilson.
A Gyarmati Véderô egyedüli tagjaként a diplomaták között, AgyGépe révén
csak ô tudta kapásból lefordítani a farnuti beszédét; a többieknek meg kellett
elégedniük a farnuti fordítókkal. Az ünnepségen azonban csak egy volt jelen,
aki Abumwe nagykövet mögött állt, és diszkréten a fülébe suttogott.
– A vége felé jár már? – kérdezte Schmidt.
– Miért kérded, Hart? – sandított a barátjára Wilson. – Annyira várod a
következô részt?
Schmidt a vele szemben álló farnutira pillantott, és nem szólt semmit.
Cnutdin valóban a vége felé járt. A végtagjaival olyan mozdulatot végzett,
ami a meghajlás farnuti megfelelôje volt, és lelépett a pódiumról. Abumwe
nagykövet meghajolt, és fellépett a pódiumra, hogy megkezdje beszédét. A for-
dító most odaállt Cnutdin mögé.
– Szeretném megköszönni Cnutdin kereskedelmi képviselônek megindító
szavait a nagyszerû nemzeteink között bimbózó barátságról – kezdte Abumwe,
majd belevágott a saját megírt beszédébe. Akcentusa elárulta, hogy a gyarma-
tosítók elsô nemzedékéhez tartozik. A szülei Nigériából emigráltak a New
Albion bolygóra, amikor ô még csecsemô volt; szülôhazája beszédének nyoma
a New Albion-i kiejtéssel keveredve az amerikai Középnyugatra emlékeztette
Wilsont, ahol ô felnôtt.
15
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
Nem olyan rég, hogy kicsit közelebb kerüljön a nagykövethez, megjegyezte
Abumwénak, hogy a Clarke legénységébôl csak ôk ketten születtek a Földön,
a többiek egész életüket a gyarmatokon töltötték. Abumwe erre összehúzta
a szemét, és megkérdezte, ezzel mire céloz, majd dühösen faképnél hagyta.
Wilson Schmidt barátjához fordult, aki megdöbbenve nézte végig a szóváltást,
és megkérdezte tôle, mit csinált rosszul. Schmidt annyit mondott, hogy nézze
meg a híreket.
Wilson így tudta meg, hogy a Föld és a Gyarmati Szövetség bizonytalan
idôre szétmegy, és valószínûleg a végleges válás felé tart. És így tudta meg, ki
az oka a szakításnak.
Na, mindegy, gondolta Wilson, ahogy Abumwe a beszéde végére ért. Abumwe
nem kedvelte meg ôt, sôt, Wilson biztos volt abban, hogy a nagykövetnek nincs
ínyére, hogy egy GYV-s van jelen a hajóján, még ha a mûszaki tanácsadó vi-
szonylag ártalmatlan formájában is. Schmidt viszont elôszeretettel mutatott rá
a tényre, hogy ebben nincs semmi személyes. Abumwe a jelek szerint senkit
sem kedvelt. Vannak, akik egyszerûen nem szeretik az embereket.
Egy diplomatánál nem a legjobb vonás, gondolta Wilson, már nem elôször.
Abumwe lelépett a pódiumról, mélyen meghajolt Ckar Cnutdin felé, majd el-
vette a kancsóját, és bólintott a többi diplomatának. Cnutdin is jelzett az övéinek.
– Hajrá – morogta Schmidt Wilsonnak, majd elôreléptek a farnutiak felé,
azok pedig feléjük siklottak. Fél méterre egymástól mindkét sor megállt.
Az emberek, beleértve Abumwe nagykövet asszonyt is, ahogy begyakorol-
ták, elôrenyújtották a korsójukat.
– Vizet cserélünk – mondták, majd ünnepélyesen felfordították a kancsót,
és a vizet a farnutiak lábához öntötték.
A farnutiak hörrenô hanggal feleltek, amit Wilson AgyGépe úgy fordított,
hogy Vizet cserélünk, és a testük ballaszthólyagjában tárolt tengervizet az embe-
rek arcába köpték. Minden embert sós, farnuti testhômérsékletû víz borított be.
– Köszi – mondta Wilson a vele szemközt álló farnutinak. Az azonban már
elfordult, és csukló hangot adott egy társának, miközben a sor feloszlott. Wil-
son AgyGépe lefordította.
16
JOHN SCALZI
Hála istennek, hogy vége. Mikor ebédelünk?
* * *
– Szokatlanul hallgatag vagy – jegyezte meg Schmidt, amikor a siklón visz-
szafelé tartottak a Clarke-ra.
– Az életemen és a karmán elmélkedem – felelte Wilson. – Hogy mivel
érdemeltem ki elôzô életemben, hogy egy idegen lény diplomáciai szertartás
közben leköpjön.
– Azért van, mert a farnuti kultúra szorosan kötôdik a tengerhez – magya-
rázta Shcmidt. – Szülôföldjük vizének kicserélésével jelképesen azt közlik,
hogy a sorsunk immár össze van kötve.
– Emellett remek módja, hogy elterjesszék a himlôfarnuti megfelelôjét.
– Ezért kaptunk oltást – bólintott Schmidt.
– Legalább a fejére önthettem volna azt a kancsó vizet.
– Az nem lett volna túl diplomatikus.
– És hogy a képünkbe köptek, az igen? – emelkedett meg kissé Wilson
hangja.
– Igen, mert ôk így kötnek üzletet. Ahogy azt is tudják, hogy mi a különbség
a között, hogy az ember beleköp a másik arcába, vagy vizet önt a fejére. Ezért
találtuk ki ezt a megoldást, és mindenki egyetértett, hogy jelképesen elfogad-
ható. A felderítôknek három hetükbe került megegyezni.
– Ennyi erôvel abban is megegyezhettek volna, hogy a farnutiak kezet ráz-
nak – vélte Wilson.
– Elvileg – értett egyet Schmidt. – Eltekintve attól az apróságtól, hogy
nekünk nagyobb szükségünk van erre a kereskedelmi megállapodásra, mint
nekik, vagyis mi vagyunk kénytelenek az ô szabályaik szerint játszani. Ezért
tárgyalunk a Farnuton. Ezért fogadott el Abumwe nagykövet egy megállapo-
dást, amely rövid távon kifejezetten veszteséges számunkra. Ezért álltunk ott,
köptek le minket, és köszöntük meg.
Wilson a sikló eleje felé pillantott, ahol a nagykövet ült bizalmas tanácsadói
körében. Schmidt ebbe a körbe nem tartozott bele, Wilson meg pláne. Hátul
ültek, turistaosztályon.
17
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
– Szóval rossz alkut kötött?
– Arra kérték, hogy rossz alkut kössön – nézett a nagykövet felé Schmidt
is. – A védôpajzsért cserébe, amelynek használtára mi tanítottuk meg ôket,
mezôgazdasági termékeket kaptunk. Gyümölcsöt. Nincs szükségünk a gyü-
mölcseikre. Nem is tudjuk megenni a gyümölcseiket. Valószínûleg az egész-
bôl, amit adnak, etanolt csinálunk, vagy valami hasonló.
– Akkor minek fogadta el?
– Azt mondták, tekintsük mézesmadzagnak. Elhúzzuk a farnutiak elôtt,
hogy késôbb jobb üzletet köthessünk velük.
– Fantasztikus. Alig várom, hogy megint leköpjenek.
– Nem fognak – dôlt hátra Schmidt. – Mert nem mi jövünk vissza.
– Ja, persze. Ti kapjátok a szar diplomáciai feladatot, és ha elvégeztétek az
aljamunkát, valaki más aratja le a dicsôséget.
– Kissé szkeptikusan hangzik. Ugyan már, Harry. Elég régóta vagy már
velünk. Láttad, mi történik. Olyan feladatokat kapunk, amik eleve nem fon-
tosak, vagy ha mégis azok, és elcsesszük ôket, minket lehet okolni, nem a
parancsainkat.
– Ez melyik fajta volt? – kérdezett rá Wilson.
– Mindkettô. És a következô is ilyen lesz.
– Ezzel vissza is kanyarodtunk a karmámhoz.
– Biztos kiscicákat gyújtottál fel. Mi meg biztos ott voltunk veled, nyárssal
a kezünkben.
– Annak idején, amikor beálltam a GYV-be, addig lôttük volna a farnutia-
kat, amíg meg nem adják, amit akarunk.
– Á, a régi szép idôk – mondta szarkasztikusan Schmidt, majd vállat vont.
– Az akkor volt. Most meg most van. Elvesztettük a Földet, Harry. Meg kell
tanulnunk ezzel együtt élni.
Wilson hallgatott egy sort.
– Pokoli egy lecke lesz.
– Igazad van. Örülj, hogy nem te vagy a tanár.
18
JOHN SCALZI
III.
~ Beszélnünk kell ~ üzente Abel Rigney ezredes Liz Egan ezredesnek, a
kül ügyminiszter GYV-összekötôjének. A nô irodája felé tartott a Fônix Ál-
lomáson.
~ Most nem nagyon érek rá ~ üzente vissza Egan.
~ Fontos ~ üzente Rigney.
~ Amit most csinálok, az is fontos ~ felelte Egan.
~ Ez még fontosabb ~ küldte Rigney.
~ Miért nem ezzel kezdted? ~ felelte Egan.
Rigney elmosolyodott.
~ Két perc múlva az irodádban vagyok.
~ Én viszont nem ott vagyok ~ küldte Egan. ~ Gyere a Külügyminisztéri-
um konferencia-központjába. A hetes elôadóba.
~ Mit csinálsz ott? ~ üzente Rigney.
~ Gyerekeket ijesztgetek ~ felelte Egan.
Három perc múlva Rigney besurrant a hetes elôadó hátsó ajtaján. Az elsö-
tétített termet a Gyarmati Szövetség közepes beosztású diplomatái töltötték
meg. Rigney leült az egyik hátsó sorba, és végigpásztázta az arcokat. Mindenki
komornak látszott. Lent, az elôadóterem elején Egan ezredes állt, mögötte egy
kivilágítatlan, háromdimenziós képernyô.
~ Itt vagyok ~ üzente Rigney.
~ Akkor látod, hogy dolgozom ~ válaszolt a nô. ~ Fogd be, és adj egy percet.
Egan éppen az egyik diplomatát hallgatta, aki kissé leereszkedô hangvétel-
ben mondta a magáét, ahogy a közepes beosztású diplomaták csinálják, amikor
olyasvalakivel van dolguk, akit maguk alatt állónak vélnek. Rigney tudta, hogy
Egan annak idején egy jelentôs médiabirodalom vezérigazgatója volt, ezért
hátradôlt, hogy élvezze a mûsort.
– Nem vitatom, hogy megváltozott helyzetünk kihívást jelent – mondta a
diplomata –, de nem vagyok meggyôzôdve arról, hogy olyan megoldhatatlan
a helyzet, mint azt ön felvázolta.
– Valóban, Mr. DiNovo? – mondta Egan.
19
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
– Valóban – mondta a DiNovo nevû diplomata. – Az emberi faj mindig is
kisebbségben volt idekint, mégis sikerült nagyjából megôrizni a pozíciónkat.
Apró, bár fontos részletek változtak meg ezúttal, de a döntô tényezôk jobbára
ugyanazok maradtak.
– Igazán? – Egan mögött életre kelt a monitor, és egy lassan forgó csillag-
mezôt mutatott, amelyben Rigney a helyi csillagközi környezetet ismerte fel.
Több csillag kéken villogott. – Csak az ismétlés kedvéért: itt vagyunk. Ez
azoknak a csillagrendszereknek a halmaza, ahol emberlakta bolygó található.
A Gyarmati Szövetség. Az összes többi olyan csillagrendszer, ahol más intel-
ligens, ûrjáró faj él. – A csillagmezô vörösen kezdett vibrálni, ahogy több ezer
csillag átszínezôdött.
– Ez a helyzet nem különbözik attól, amivel eddig is dolgunk volt – mondta
a DiNovo nevû diplomata.
– Téved. Ez a térkép félrevezetô, és maga, Mr. DiNovo, a jelek szerint
nincsen ennek tudatában. A vörös csillagok régebben több száz különálló fajt
jelképeztek, akik az emberhez hasonlóan vagy harcoltak, vagy megegyeztek
azokkal a fajokkal, akikkel találkoztak. Voltak erôsebb fajok, voltak gyengéb-
bek, de egyik sem bírt jelentôs erôbéli vagy taktikai fölénnyel a többi felett.
Túl sok civilizáció állt közel egymáshoz a fejlettségi szintet tekintve ahhoz,
hogy a hatalomért való küzdelemben bármelyik is hosszú távú elônyre tegyen
szert.
– Ez pedig kapóra jött nekünk – folytatta Egan –, mert volt egy elônyünk,
amivel mások nem rendelkeztek. – Mögötte élesebben felizzott az egyik kék
rendszer, amely kissé el volt szigetelve a többi emberlakta rendszertôl. – Ott
volt nekünk a Föld, amely két alapvetô dologgal látta el a Gyarmati Szövetsé-
get: gyarmatosítókkal, akikkel gyorsan be tudtuk népesíteni az elfoglalt boly-
gókat, és katonákkal, akikkel megvédhettük az elfoglalt bolygókat, és további
világokat hódíthattunk meg. A Föld mindkettôvel ellátta a Gyarmati Szövet-
séget, méghozzá erején felül. Ez tette lehetôvé, hogy a Gyarmati Szövetség
stratégiai és taktikai elônyhöz jusson, és az emberiség így került közel ahhoz,
hogy felforgassa az ûrnek ebben a régiójában uralkodó politikai rendet.
– Ezeket az elônyöket továbbra is kiaknázhatjuk… – kezdte volna DiNovo.
20
JOHN SCALZI
– Ismét téved – fojtotta bele a szót Egan. – Ugyanis két lényeges dolog
megváltozott. Elôször is ott a Konklávé. – A vörös csillagok kétharmada sár-
gára változott. – A Konklávét négyszáz olyan faj alapította, akik elôtte harcban
álltak egymással, de most már egyetlen nagy politikai entitásként mûködnek,
miáltal a Konklávé képes a politikáját a puszta tömegével érvényre juttatni.
A Konklávé nem engedi a tagjai közé nem lépett fajoknak, hogy további gyar-
matosítást végezzenek, azt viszont nem akadályozza meg, hogy ezek a fajok
egymásra támadjanak erôforrásokért, biztonsági célzattal vagy csak egy régi
adósság törlesztéseképpen. Vagyis a Gyarmati Szövetség világaira és hajóira
továbbra is kétszáz idegen faj pályázik.
– A második dolog a Föld. A Roanoke gyarmat korábbi vezetôinek, John
Perrynek és Jane Sagannak köszönhetôen a Föld egy idôre biztosan felfüg-
gesztette kapcsolatait a Gyarmati Szövetséggel. Az ott lakók immár azt hiszik,
hogy évtizedekig visszatartottuk a bolygó politikai és technológiai fejlôdését
csak azért, hogy telepeseket és katonákat kaphassunk. A valóság ennél sokkal
összetettebb, de mint a legtöbb ember, a földiek is az egyszerû választ prefe-
rálják. A legegyszerûbb válasz pedig az, hogy a Gyarmati Szövetség átcseszte
ôket. Nem bíznak bennünk. Nem akarnak közösködni velünk. Talán még
évekig nem.
– Éppen arra célzok, hogy még a Föld nélkül is megvannak az elônyeink
– mondta nyomatékosan DiNovo. – A Gyarmati Szövetség népessége több
milliárdra rúg, akik többtucatnyi, erôforrásokban gazdag bolygón élnek.
– És maga szerint ezek a gyarmatok adják majd azokat a telepeseket és ka-
tonákat a Gyarmati Szövetségnek, akiket eddig a Földrôl kapott? – kérdezte
Egan.
– Nem mondom, hogy önként és dalolva, de igen.
– Rigney ezredes – szólította meg bajtársát Egan, miközben a szemét le
nem vette DiNovóról.
– Igen – válaszolt Rigney meglepôdve. Az egész teremben feléje fordultak
a fejek.
– Minket annak idején együtt toboroztak.
21
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
– Úgy van – bólintott Rigney. – Az Amerigo Vespuccin találkoztunk. Az vitt
bennünket a Földrôl a Fônixre. Tizennégy éve.
– Emlékszik, hány újonc volt a Vespuccin? – kérdezte Egan.
– Emlékszem, hogy a GYV képviselôje azt mondta, ezertizenöten vagyunk
– felelte Rigney.
– Hányan vagyunk még életben?
– Nyolcvankilencen – vágta rá Rigney. – Azért tudom ilyen pontosan, mert
a múlt héten egyikünk meghalt, és értesítést kaptam róla. Darren Reith ôrnagy.
– Az kilencvenegy százalékos halálozási arány tizennégy év alatt – fordí-
totta le számokra Egan.
– Azt hiszem. A GYV azt a hivatalos statisztikát mondja az újoncoknak,
hogy tíz év alatt a halálozási arány hetvenöt százalék. Tapasztalatom szerint
ez a becslés alacsony. Tíz év szolgálat után az ember kiléphet, de sokan ma-
radunk. – Mert ki akar megint megöregedni, gondolta Rigney, de nem mondta
ki.
– Mr. DiNovo – fordult újra a diplomata felé Egan –, ha jól tudom, maga a
Rus gyarmatról való. Így van?
– Igen – felelte DiNovo.
– A Rust a teljes százhúsz éves történelme folyamán még sosem kérték meg
arra, hogy katonákat adjon a Gyarmati Szövetségnek. Maga szerint mit szól
majd a szülôhazája, ha a Gyarmati Szövetség közli vele, hangsúlyozom, nem
kéri, hanem közli, hogy évente százezer lakosnak be kell állni a Gyarmati Véd-
erôkbe, és hogy a tízévnyi szolgálat végére hetvenöt százalékuk halott lesz?
Mondja el nekem, mit szólnak a Rus polgárai, ha megtudják, hogy a katonák
egyik feladata elnyomni a lázadókat a gyarmaton, és hogy ez gyakrabban meg-
történik, mint azt a Gyarmati Szövetség elismeri? Hogyan fognak a Rusról
toborzottak a saját népükre lôni? Megteszik? Maga megtenné, Mr. DiNovo?
Az ötvenes évei elején jár, uram. Nincs messze a GYV szolgálati korhatárától.
Kész harcolni és meghalni a Gyarmati Szövetségért? Mert az a bizonyos elôny,
amirôl beszélt, az maga, uram.
DiNovo erre nem tudott mit felelni.
22
JOHN SCALZI
– Egy hónapja tartom ezt az elôadást diplomatáknak – fordult a hallgató-
sága felé Egan. – Minden elôadáson akad olyasvalaki, mint Mr. DiNovo, aki
azt mondja, hogy a helyzet nem is olyan rémes. Pedig tévednek. A Gyarmati
Véderô elképesztô számú katonát veszít évente, idestova több mint kétszáz
éve. Fejlôdô gyarmataink nem tudnak maguktól elég gyorsan nôni ahhoz,
hogy pusztán a méretük alapján elkerüljék a kihalást. A Konklávé létrejötte
annyira megváltoztatta az emberiség életben maradásának esélyeit, hogy azt
el sem tudják képzelni. A Gyarmati Szövetség azért maradt fenn, és azért
virágzott, mert kiaknázta a Föld kínálta emberanyag-utánpótlást. Ez többé
nem áll rendelkezésünkre, és nincs idônk a Gyarmati Szövetség rendszerén
és népességén belül kitermelni.
– Akkor mennyire rossz a helyzet? – szaladt ki Rigney száján a kérdés, ami-
vel még magát is meglepte.
Egan rápillantott, majd újra a hallgatóságra nézett.
– Ha a dolgok így folytatódnak, a GYV halálozási arányát alapul véve
há rom év múlva már nem lesz elég emberünk megvédeni a gyarmatokat
más fajok támadásától és fajirtó agressziójától. Becsléseink szerint utána öt-
nyolc éven belül a Gyarmati Szövetség mint politikai entitás összeomlik.
A Gyarmati Szövetség védelmezô struktúrája nélkül az összes megmaradt
ember lakta bolygót húsz éven belül megtámadják és megsemmisítik. Vagyis,
hölgyeim és uraim, ettôl a pillanattól számítva az emberi faj harminc évre
van a kihalástól.
A teremre halotti csend telepedett.
– Nem azért mondom ezt, hogy most hazarohanjanak és megöleljék a gye-
rekeiket – folytatta Egan. – Azért mondom ezt, mert majdnem kétszáz éven át
a Külügyminisztérium a Gyarmati Szövetség féregnyúlványa volt, az agresszív
védelmi és terjeszkedési stratégia toldaléka. – DiNovóra bámult. – Egy zsíros
állás, ahová a középszert be lehet nyomni, mert nem tehet különösebb kárt.
Nos, ez mostantól megváltozik. A Gyarmati Szövetség nem élhet tovább úgy,
ahogy eddig. Nincsenek meg a forrásaink, és nincsen emberanyagunk. Ettôl a
pillanattól kezdve a Külügyminisztériumnak két célja van. Egy: visszaterelni
a Földet az akolba, mindkettônk javára. Kettô: amikor csak lehet, kerülni a
23
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
konfliktust a Konklávéval és a tagságán kívül álló idegen fajokkal. Erre a leg-
jobb mód a diplomácia.
– Ez pedig azt jelenti, hölgyeim és uraim, hogy mostantól a Gyarmati
Szövetség Külügyminisztériuma kulcsfontosságú intézménnyé lép elô. És
maguknak, barátaim, mostantól kezdve alaposan meg kell dolgozniuk a pén-
zükért.
* * *
– Mindig úgy lealázod a nagyhangúakat, ahogy DiNovót? – kérdezte Rigney.
A hetes elôadó kiürült, miután a diplomaták egymás közt dörmögve kicsoszog-
tak. Egannal a monitor közelében álltak, amely magától kikapcsolt.
– Általában – vont vállat a nô. – DiNovo igazából szívességet tett nekem.
Minden ilyenre, aki van olyan hülye, hogy kinyitja a száját, ötven másik jut,
aki tartja a bagólesôjét, és elereszti a füle mellett, amit mondok. Így legalább
mindegyik veszi az üzenetet. Talán kicsivel többen fel is fogják, amit mondok.
– Szerinted tényleg ilyen középszerûek?
– Nem mind, csak a legtöbbjük. Azok biztos, akikkel nekem van dolgom.
– Egan az üres elôadóra intett. – Ezek az emberek fogaskerekek. Csak állomá-
soznak itt, tologatják az aktákat. Ha csak kicsit is jól csinálnák, amit csinálnak,
már kint lennének a világban. A kintiek az A csapat. Sôt, még a B csapat is kint
van. Ezek itt a C-tôl a K-ig tartó csapatok.
– Akkor nem fogsz örülni annak, amit mondani akarok. Az egyik A csapatod
eltûnt.
Egan összeráncolta a homlokát.
– Melyik?
– Bair nagykövet stábja – felelte Rigney, majd hozzátette: – Plusz az egyik
fregattunk, a Polk.
Egan hallgatott egy pillanatig, amíg a hírt emésztette.
– Mikor történt? – kérdezte végül.
– Két napja nem indítottak ugrószondát a Polkról.
– És csak most mondod?! – csattant fel Egan.
24
JOHN SCALZI
– Hamarabb mondtam volna, de te gyerekeket akartál ijesztgetni. Külön-
ben meg a két nap szondacsend bevett kivárási idôriasztás elôtt. Fôleg ilyen
küldetésnél, ami elvileg titkos. Amint meggyôzôdtünk arról, hogy letelt a két
nap adásszünet, már jöttem is.
– Mit talált a mentôcsapat?
– Nem ment mentôcsapat – mondta Rigney, és olvasott Egan arckifejezésé-
bôl. – Már azt is nehéz volt elérni, hogy katonai fregatt menjen ki a feladatra.
Ha az utche küldöttség arra érkezik, hogy több hadihajó van a térségben, de
egyiken sincs diplomata, lôttek az egésznek.
– Akkor felderítôszondák mentek?
– Azok. Minden eredmény elôzetes, mert csak most értek oda, de egyelôre
nem találnak semmit.
– Jó rendszerbe küldtétek ôket?
– Ne már, Liz.
– Nem árt megkérdezni.
– Jó rendszerbe küldtük ôket – mondta Rigney. – A Polkot is jó rendszerbe
küldtük. Az utchék a Danavar-rendszerben akartak találkozni.
Egan bólintott.
– Ahol csak gázóriások és légkör nélküli holdak vannak. Ott senki nem
keresné ôket. Tökéletes hely titkos tárgyalásra.
– A jelek szerint nem volt elég titkos – jegyezte meg Rigney.
– Feltételezitek, hogy a Polk szerencsétlenül járt?
– A fregattjaink nem szoktak csak úgy elpárologni. De akármi vagy akárki
tette, már nincs a Danavar-rendszerben. Nincs ott más, csak bolygók, holdak
meg egy nagy sárga csillag.
– Elmondtuk az utchéknak? – kérdezte Egan.
– Senkinek nem mondtunk semmit. A parancsnokságon kívül te tudtad meg
elôször. Még a fônöködnek sem árultuk el, hogy eltûnt a csapata. Gondoltuk,
majd te elmondod neki.
– Kösz – fintorgott Egan. – De az utchéknak csak feltûnt, hogy senki nem
tárgyal velük fegyverszünetrôl?
– A Polk három nappal korábban ért oda.
25
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
– Miért?
– Állítólag azért, hogy Bair stábjának legyen ideje felkészülni, távol a Fônix
Állomás nyüzsgésétôl.
– És valójában? – kérdezett rá Egan.
– Valójában azért, hogy katonailag készen álljunk egy azonnali kivonulásra,
ha szükséges.
– Ez elég drasztikus feltételezés – jegyezte meg Egan.
– Ha emlékszel, az utchék az elmúlt öt ütközetbôl háromszor vertek rongy-
gyá bennünket. Csak mert ôk kerestek bennünket a fegyverszünettel, még nem
jelenti, hogy bízhatunk is bennük.
– És szerintetek az utchék nem jöttek rá, hogy a GYSZ nem bízik bennük?
– Biztos, hogy rájöttek – hagyta rá Rigney. – Részben, mert tudattuk velük,
hogy korábban érkezünk. A fônököd írta alá a fedôsztorit, de azért nem tartjuk
hülyének az utchékat. Azzal, hogy taktikai elônyt adtak nekünk, azt jelezték,
hogy akarják az egyezséget.
– Megfontoltátok a lehetôséget, hogy a Polkot az utchék szedték le? – kér-
dezte Egan.
– Hogyne fontoltuk volna. De ugyanolyan nyíltak velünk, mint mi velük,
és amiben meg nem nyíltak, arra ott vannak a kémeink. Ilyesmirôl tudtunk
volna. Nem tettek semmi olyat, ami arról árulkodna, hogy szerintük rendkí-
vüli dolog történt. A diplomataegységük a Kaligm nevû hajón van, egy napra
az ugrási távolságtól.
Egan erre nem mondott semmit, csak bekapcsolta a képernyôt. A Fônix Ál-
lomás lebegett rajta, az alatta lévô Fônix bolygó nyúlványaként. Az állomástól
távolabb GYV- és kereskedelmi hajók lebegtek, a nevük kis buborékban lát-
szott a monitoron. A kép ekkor távolodni kezdett, a Fônix Állomás és bolygó
egyetlen pöttyé olvadt össze, ahogy az a több ezer hajó is, amely a Gyarmati
Szövetség fôvárosába érkezett, vagy onnét indult útjára. A kép megint távo-
lított, és tucatnyi hajó bukkant fel rajta, amelyek a tér-idô egy megfelelôen
lapos pontjához tartottak éppen ugrásra. Egan néhányról információkat hívott
le, legénységi listák futottak a képernyôn.
– Oké, feladom – mondta percek múlva Rigney. – Áruld el, mit csinálsz.
26
JOHN SCALZI
– Bair nagykövet nincs az A listánkon – mondta Egan a neveket nézve. – Az
A plusz listánkon van. Ha ôt szemelték ki a tárgyalásra, akkor ez a küldetés
tényleg fontos, nem csak egy szigorúan titkos diplomáciai hereverés.
– Oké. És?
– És te nem ismered Galeano külügyminisztert úgy, ahogy én. Ha azzal me-
gyek be az irodájába, hogy az egyik legjobb diplomatája és annak egész stábja
nagy valószínûséggel halott, és ennek megfelelôen a küldetés kudarcot val-
lott, ráadásul kivitelezhetô tartalék terv sincs, akkor nagyon csúnya világ lesz.
Én mindenképpen elveszítem az állásomat, de te is elveszíted, mert hírnök
voltál, és a külügyminiszter mindent el fog követni azért, hogy olyan helyre
küldjenek bennünket, ahol a várható élethosszunkat homokórával lehet mérni.
– Kellemes ember – mondta Rigney.
– Csodálatos ember, amíg ki nem akasztod. – A képernyôn sorjázó hajók és
legénységi listák megtorpantak az egyik hajónál. – Tessék.
Rigney odanézett.
– Ez mi?
– Ez a B csapat.
– A Clarke? Nem ismerem ezt a hajót.
– Nem kiemelt diplomáciai feladatokra használják. A fôdiplomata egy
Abumwe nevû nô. – A képernyôn egy sötét bôrû, komoly nôi arc képe jelent
meg. – A legjelentôsebb tárgyalása a Korbákkal volt pár hónapja. Lenyûgözte
ôket azzal, hogy a hajón állomásozó GYV-katona megverekedett az egyik
katonájukkal, és diplomáciailag jelentôs vereséget szenvedett.
– Ez érdekes.
– Az, bár nem kizárólag az ô érdeme. – Egan két ember képét hívta még elô.
Az egyikük zöld volt. – A harcot a helyettese szervezte, Hart Schmidt. Küzdeni
Harry Wilson hadnagy küzdött.
– Miért éppen ôk? Miért ezek a megfelelô emberek arra, hogy átvegyék a
küldetést?
– Két okból. Egy: Abumwe már járt az utchéknál egy másik misszióban há-
rom éve. Akkor semmi nem lett a dologból, de van velük tapasztalata. Vagyis
gyorsan meg lehet vele értetni a helyzetet. Kettô – mutatta meg a Clarke-ot
27
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
az ûrben. – A Clarke tizennyolc órára van az ugrási ponttól. Abumwe és az
emberei még az utchék elôtt odaérhetnek a Danavar-rendszerbe, aztán lebo-
nyolíthatják a tárgyalást, vagy elôkészíthetnek egy új megbeszélést. Nincs más
diplomatacsapat, ami idôben odaérne.
– Azért küldjük a B csapatot, mert az mégis több, mint a semmi – foglalta
össze Rigney.
– Abumwéék nem ügyetlenek, csak elsô körben nem ôket választanánk –
pontosított Egan. – Most viszont nincs választásunk.
– Értem. Szóval akkor tényleg ezt akarod beadni a fônöködnek.
– Hacsak nincs jobb ötleted.
– Nem igazán – mondta Rigney, majd a homlokát ráncolta. – Habár…
– Mi az?
– Mutasd meg azt a katonát megint.
Egan visszahívta a képernyôre Harry Wilson hadnagy képét.
– Mi van vele?
– Még mindig a Clarke-on van?
– Ott. Mûszaki tanácsadó. Volt a Clarke-nak néhány útja, ahol a katonai
technológia és a fegyverzettechnika is szerepet kapott a tárgyalásban. Azért
van ott, hogy kiképezze az embereket az eszközök kezelésére. Miért?
– Azt hiszem, tudom már, hogyan tudjuk beadni a B csapatot Galeano kül-
ügyminiszternek – mondta Rigney. – Nem mellesleg az én fônökeimnek is.
IV.
Wilson jól látta, milyen képet vágott Schmidt, amikor észrevette ôt Abumwe
nagykövet tárgyalójának ajtajában.
– Ennyire azért ne lepôdj meg – mondta neki szárazon.
– Bocs. – Schmidt félreállt, hogy beengedje a Clarke diplomáciai kontin-
gensének tagjait.
Wilson legyintett.
– Semmi gond, ilyen korán általában tényleg nem vonnak be a dologba.
28
JOHN SCALZI
– Tudod, mirôl van szó?
– Hadd ismételjem meg: ilyen korán általában nem vonnak be a dologba.
– Értem. Mehetünk?
Mindketten beléptek.
A tárgyaló apró helyiség volt, ahogy minden a Clarke-on. Az asztalnál lévô
nyolc hely már elkelt, Abumwe nagykövet rövidlátón pislogott a belépô
Schmidtre és Wilsonra. Vele szemben a falnál álltak meg.
– Most, hogy mind itt vagyunk – kezdte a nô, nyomatékosan a két férfira
pillantva –, akár kezdhetjük is. A Külügyminisztérium a maga végtelen
bölcsességében úgy döntött, hogy Vinnedorgban nincs ránk tovább szük-
ség.
Az asztal körül felnyögtek.
– Ezúttal kinek adják a munkánkat? – kérdezte Rae Sales.
– Senkinek. A feletteseink láthatólag abban a hitben élnek, hogy a tárgya-
lások Gyarmati jelenlét nélkül, maguktól is lebonyolódnak.
– Ennek semmi értelme – mondta Hugh Fucci.
– Köszönöm, hogy felvilágosított, Hugh – nézett rá Abumwe. – Magamtól
nem jöttem volna rá.
– Elnézést, nagykövet asszony – visszakozott Fucci. – Úgy értettem, hogy
majdnem egy éve dolgozunk már ezen. Nem értem, miért zökkentenek ki
bennünket, és akasztják meg a tárgyalások lendületét.
– Ezért van ez a kis megbeszélés – mondta Abumwe, majd bólintott Hillary
Drolet-nek, aki megnyomta a kommunikátorát. – Ha megnézik a postájukat,
információt találnak benne az új megbízásunkról.
Az asztal körül ülôk és Schmidt a kommunikátorukra néztek; Wilson az
AgyGépével konzultált, majd miután megtalálta a dokumentumot a bejövô
üzenetek között, letöltötte a látómezeje alsó részébe.
– Az utchék? – szólalt meg egy perc múlva Nelson Kwok. – Tárgyalt már
velük valaha is a GYSZ?
– Én jártam náluk egy csapattal három éve, mielôtt ide küldtek – mondta
Abumwe. – Akkor nem jutottunk semmire. De ezek szerint szép csendben
majd’ egy éve tárgyalunk már velük.
29
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
– Ki vezette a tárgyalásokat? – kérdezte Kwok.
– Sara Bair – felelte Abumwe.
Wilsonnak feltûnt, hogy a név hallatán mindenki a nagykövetre néz. Akárki
is ez a Sara Bair, igazi sztár lehet.
– Miért száll ki a tárgyalásból? – kérdezte Sales.
– Meg nem tudnám mondani, de az embereivel együtt kiszáll, mi meg be-
szállunk.
– Úgy kell neki – mondta Fucci, és Wilson látta, hogy a többiek mosolyog-
nak az asztal körül. Ezek szerint Bair csapnivaló helyettesének lenni is jobb,
mint a Clarke eredeti feladatát teljesíteni. Wilson nem elôször gondolkodott
el azon, milyen sors hozta ôt a Clarke nem igazán szerethetô lúzerei közé. Ész-
revette viszont, hogy az egyetlen, aki nem mosolyog azon, hogy át kell venni
az utche tárgyalásokat, az maga Abumwe.
– Sok információ van ebben a csomagban – jegyezte meg Schmidt. A kom-
munikátor képernyôjén pörgette a szöveget. – Hány nap múlva kezdjük a
tárgyalásokat?
Abumwe csak ekkor mosolyodott el, habár igencsak halovány és humorta-
lan mosolya volt.
– Húsz óra múlva.
Néma csend lett.
– Viccel – mondta Fucci. Abumwe tekintete világosan a tudtára adta, hogy
mára elege volt belôle. Fucci bölcsen befogta a száját.
– Mire a nagy rohanás? – kérdezte Wilson. Tudta, hogy Abumwe nem ked-
veli; neki már úgysem árt, ha felteszi azt a kérdést, amit mindenki szeretne,
de senki sem meri.
– Nem tudnám megmondani – mondta Abumwe higgadtan, kurtán ránézve,
majd újra az embereihez fordult. – És még ha tudnám is, az ok nem változ-
tatna azon, amit tennünk kell. Tizenhat óránk van az ugrás elôtt, aztán négy
óránk utána az utchék érkezéséig. Utána az ô menetrendjük szerint zajlanak
a dolgok. Talán azonnal akarnak találkozni, talán csak egy nap múlva. Azt
kell feltételeznünk, hogy azonnal. Ami viszont azt jelenti, hogy a következô
tizenkét órában mindenki önállóan készül fel. Majd pedig összeülünk az ugrás
30
JOHN SCALZI
elôtt és után is. Remélem, eleget aludtak az elmúlt két napban, mert egy ideig
nem fognak. Kérdés?
Nem volt kérdés.
– Helyes. Azt hiszem, nem kell mondanom senkinek, hogy ha ezek a tár-
gyalások jól mennek, az nekünk is jó. Mindnyájunknak. Ha nem mennek jól,
az mindnyájunknak rossz. De biztosan rosszul megy, ha valaki nincs teljesen
képben, és a csapatot is magával rántja. Ez mindenki elôtt legyen világos.
Az volt.
– Wilson hadnagy, egy szóra – mondta Abumwe, ahogy a tárgyaló kezdett
kiürülni. – Maga is maradjon, Schmidt. – Csak a nagykövet, Hillary Drolet,
Schmidt és Wilson maradtak a szobában.
– Miért kérdezte, hogy sietünk-e? – kérdezte a nagykövet.
Wilson erôt vett magán, nehogy kiüljön az arcára a Most ezért fog lebaszni?
kifejezés.
– Mert mindenki tudni akarta, de senki nem akarta megkérdezni, asszo-
nyom.
– Mert van annyi eszük – mondta Abumwe.
– Kivéve talán Fuccit, asszonyom.
– De magának nincs?
– Van, de akkor is azt gondoltam, hogy valakinek meg kell kérdeznie.
– Hm. Hadnagy, mit mond magának az, hogy húsz óránk van felkészülni
erre a tárgyalásra? – kérdezte Abumwe.
– Arra kér, hogy spekuláljak, asszonyom?
– Világos, hogy mire kérem. Maga a Gyarmati Véderô katonája. Nyilván
van errôl katonai véleménye.
– Évek óta nem voltam harc közelében, asszonyom – mondta Wilson. –
Évekig a GYV kutatási és fejlesztési osztályán dolgoztam, már azelôtt is, hogy
mûszaki konzultánsként kölcsönadtak magának és a Clarke-nak.
– De attól még mindig a GYV tagja, nem? Még mindig zöld a bôre, és
szá mítógép van a fejében. Úgy gondolom, ha elég mélyre ás, talán még az a
képessége is megvan, hogy katonai szempontból értékelje a dolgokat.
– Igen, asszonyom.
31
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
– Akkor elemezze nekem a helyzetet.
– Valaki elbaszta – vágta rá Wilson.
– Tessék? – mondta Abumwe. Észrevette, hogy Schmidt hirtelen még a
szokásosnál is sápadtabb lesz.
– Valaki elbaszta, elkúrta, elcseszte. Helyettesítse be a kedvenc szavát arra,
amikor valami rosszul sül el. Ehhez nem kell katonai tapasztalat, a szobában
mindenki ezt gondolta. Akármi volt is ennek a Sara Bairnek és a stábjának
a feladata, elszúrták, és valami okból a Gyarmati Szövetség menteni akarja
a menthetôt, ezért magát és a csapatát vetik be az utolsó pillanatban, utolsó
esélyként.
– De miért éppen minket?
– Mert maga jó abban, amit csinál.
Abumwe halvány mosolya ismét megmutatkozott.
– Ha azt akarom, hogy hízelegjenek, hadnagy, arra itt a barátja – biccentett
Schmidt felé.
– Értem, asszonyom. Ebben az esetben arra tippelnék, hogy azért, mert
kö zel vagyunk az ugrási ponthoz, azaz könnyû bennünket átvezényelni, és
mert magának van már tapasztalata az utchékkal, és ha kudarcot vall, ami
való színû, mert csak az utolsó pillanatban dobták be, elég alacsonyan van a
dip lomáciai totemoszlopon ahhoz, hogy a hozzá nem értése rovására írják.
– Wilson Schmidtre nézett, akin látszott, hogy mindjárt felrobban. – Nyugi,
Hart, ô kérdezte.
– Én bizony – mondta Abumwe. – És igaza van, hadnagy, bár csak félig.
A másik ok, amiért minket választottak, az maga.
Wilson erre teljesen összezavarodott.
– Elnézést, nem értem.
– Sara Bair nem vallott kudarcot, hanem eltûnt – magyarázta Abumwe. –
Vele együtt az egész diplomáciai követség és a Polk nevû GYV-fregatt. Az
egész bagázs eltûnt. Nyom nélkül.
– Az nem jó – ingatta a fejét Wilson.
– Ezzel nem mond újat.
– És hogy jövök én a képbe, asszonyom?
32
JOHN SCALZI
– Úgy gondolják, hogy a Polkot megsemmisítették. És magának kell meg-
keresnie a fekete dobozt.
– A fekete dobozt? – szólt közbe Schmidt.
– A hajó adatrögzítôjét – magyarázta neki Wilson. – Ha a Polkot megsemmi-
sítették, és a fekete doboza megmaradt, az elárulhatja nekünk, hogy mi történt
a hajóval, és ki lôtte le.
– Nélküled nem tudnánk megkeresni? – kérdezte Schmidt.
Wilson a fejét rázta.
– A fekete doboz kicsi, és nem bocsát ki semmilyen követhetô jelet, ameddig
meg nem pingelik azzal az üzenettel, amelyet kifejezetten a hajóra kódoltak.
Ez katonai kódolás. Nagyon magas biztonsági besorolás kell hozzá. Azt pedig
nem osztogatják csak úgy, a GYV-n kívül például senkinek sem. – Abumwe
felé fordult. – De mindenféle hadnagyoknak sem.
– Akkor szerencsénk van, hogy maga nem egy mindenféle hadnagy –
mondta a nô. – Úgy tudom, hogy annak idején igen magas biztonsági beso-
rolása volt.
– Annak a csoportnak a tagja voltam, amelyik az AgyGép biztonsági rend-
szerét vizsgálta. De az is évekkel ezelôtt volt. Már nincs meg a biztonsági
besorolásom.
– Várjon – mondta kurtán Abumwe, és bólintott az asszisztensének, aki újra
megnyomta a kommunikátorát. Wilson azonnal meglátta az érkezett üzenetet
jelzô fényt a periferiális látómezejében. – Most már megint van.
– Értem – mondta Wilson lassan, és végigfutotta a biztonsági besorolás rész-
leteit. Aztán újra megszólalt. – Nagykövet asszony, ha jól értem, ez a biztonsági
besorolás olyan parancsnoki felhatalmazással jár, ami lényegében azt jelenti,
hogy utasításokat adhatok a Clarke legénységének a feladatom végrehajtása
érdekében.
– Én azt javasolnám, Coloma kapitánnyal szemben ne éljen ezzel a jogával.
Eddig még senkit nem juttatott a zsilip boldogtalanabbik felére, de ha paran-
csolni próbál neki, magával biztos kivételt tesz.
– Majd észben tartom.
33
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
– Tegye azt. Tehát ahogy bizonyára már elolvasta, a parancsa egyelôre
úgy szól, hogy keresse meg a fekete dobozt, dekódolja, és derítse ki, hogy mi
történt a Polkkal.
– Értem, asszonyom.
– Saját feletteseim azt sugallták, hogy a fekete doboz megtalálása legalább
olyan fontos, ha nem fontosabb, mint az utchékkal való tárgyalások sikeres le-
zárása. Ennek érdekében pedig egy segédet rendelek ki maga mellé a küldetés
idôtartamára. – Schmidt felé bólintott. – Nincs rá szükségem, a magáé lehet.
– Köszönöm – mondta Wilson. Feltûnt neki, hogy még sosem látta Hartot
ilyen sértett képet vágni, mint akkor, amikor a fônöke lényegtelennek titulálta.
– Hasznát veszem.
– Nagyon remélem. Ugyanis a figyelmeztetés, amit a csapatomnak adtam,
magára duplán érvényes, Wilson hadnagy. Ha maga felsül, az egész külde-
tés csôdöt mond, még ha én el is végzem a részem. Vagyis maga miatt én is
elbukom. És talán nem állok magasan a politikai létrán, de ahhoz azért elég
magasan, hogy ha onnét lelököm magát, abba belehal. – Schmidtre nézett. – És
magát is agyonzúzza.
– Értettem, asszonyom – mondta Wilson.
– Helyes. Még valami, hadnagy. Próbálja megtalálni a fekete dobozt, mielôtt
az utchék ideérnek. Ha valakinek az a terve, hogy mindnyájunkat meg akar
ölni, arról tudni akarok, mielôtt a tárgyalópartnerünk megjelenik.
– Mindent megteszek – ígérte Wilson.
– Ezért került a Clarke-ra. Ennél most többre lesz szükség.
V.
– Hagyd abba, légy szíves – mondta Wilson Schmidtnek, miközben a Clarke
társalgójában ültek és az anyagokat nézték át.
Schmidt felnézett a kommunikátorából.
– Nem csinálok semmit.
34
JOHN SCALZI
– Zihálsz – mondta Wilson csukott szemmel, hogy jobban koncentrálhasson
az AgyGépén áramló adatokra.
– Teljesen normálisan lélegzem – méltatlankodott Schmidt.
– Az utóbbi pár percben úgy vetted a levegôt, akár egy vajúdó elefánt –
mondta Wilson, még mindig csukott szemmel. – Ha így folytatod, elôvehetsz
egy papírzacskót, hogy abba fújtass.
– Jó, hát majd ha neked mondja a fônököd, hogy nem kellesz neki, meglát-
juk, te hogy érzed magad.
– Az emberekkel nem tud bánni – ismerte el Wilson –, de ezt eddig is tud-
tad. Viszont most az én asszisztensem vagy, és a segítségedre van szükségem.
Szóval verd ki a fejedbôl a fônöködet, és a mi helyzetünkön töprengj inkább.
– Bocs. De ezzel az asszisztensdologgal se vagyok teljesen kibékülve.
– Megígérem, hogy nem kell kávét hoznod nekem – mondta Wilson. – Túl
sokszor.
– Kösz – mondta Schmidt fanyarul. Wilson morgott valamit, és újra az ada-
tokra koncentrált.
– Ez a fekete doboz – szólalt meg pár perc múlva Schmidt.
– Mi van vele?
– Meg fogod találni?
Erre már Wilson is kinyitotta a szemét.
– A válasz attól függ, hogy mit akarsz tôlem: optimista legyek, vagy ôszinte?
– Ôszinte, ha lehet.
– Akkor valószínûleg nem.
– Hazudtam. Az optimista verziót szeretném hallani.
– Már késô. – Wilson kinyújtotta a tenyerét, mintha képzeletbeli labdát fog-
na. – Nézd, Hart, a szóban forgó fekete doboz egy kis fekete gömb, nagyságra
akkora, mint egy grépfrút. Azon belül a memória körülbelül körömnyi. A többi
a helyzetjelzô jeladó, a tehetetlenségimezô-generátor, hogy ne sodródjon bele
egy gravitációs kútba, és egy telep, ami mindkettôt táplálja.
– Aha. És?
– És direkt kicsi és fekete, hogy csak a GYV találhassa meg.
35
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
– Jó, de nem szabad szemmel keresed, hanem megpingeled – mondta
Schmidt. – A megfelelô jelre válaszolni fog.
– Ha még él a telep. Ami nem biztos. Abból indulunk ki, hogy a Polkot meg-
támadták. Ha megtámadták, valószínûleg csata volt. Ha csata volt, akkor a Polk
valószínûleg darabokra robbant, és a darabok jó messze repültek a robbanás
erejétôl. Valószínû, hogy a fekete doboz összes energiája ráment arra, hogy egy
helyben maradjon. Ha pedig így volt, hiába jelzünk neki, nem fog válaszolni.
– Ha pedig így lesz, akkor szabad szemmel kell keresned – értette meg
Schmidt.
– Úgy van. Egy kis fekete grépfrútot a térnek egy akkora kockájában, ami-
nek egy éle több tízezer kilométeres. És a fônököd azt akarja, hogy megtaláljam
és megvizsgáljam, mielôtt az utchék ideérnek. Tehát ha az ugrás utáni fél
órában nem találjuk meg, cseszhetjük. – Hátradôlt, és ismét lehunyta a szemét.
– Nem látom, hogy aggasztana a biztos kudarc – jegyezte meg Schmidt.
– Nincs értelme elôre parázni. Különben sem azt mondtam, hogy biztos a
kudarc. Csak valószínûbb, mint az ellentéte. Az én feladatom a sikerünk esé-
lyének növelése, és ezt csináltam, amikor a zihálásod megzavart.
– És mi az én feladatom?
– A te feladatod, hogy elmenj Coloma kapitányhoz, és megmondd neki,
hogy mire van szükségem. A listát most küldtem át a kommunikátorodra. Oko-
san csináld, hogy a kapitányunk úgy érezze, fontos szerepet játszik a dologban,
ne pedig azt, hogy a GYV egyik senkiházi technikusa utasítgatja.
– Aha, értem. Az enyém a neheze.
– Nem, a tiéd a diplomáciai része – nyitotta kis résnyire egyik szemét Wil-
son. – Azt beszélik, hogy téged diplomáciára képeztek. Hacsak nem akarod,
hogy én beszéljek vele, te meg közben kitalálod, hogyan fésüljünk át pár millió
köbkilométer ûrt egy gyerekjáték méretû tárgyért.
– Megyek és beszélek a kapitánnyal – fogta a kommunikátorát Schmidt.
– Zseniális ötlet – mondta Wilson –, csak támogatni tudom.
Schmidt elmosolyodott és kiment.
Wilson lehunyta a szemét, és újra a problémára koncentrált.
36
JOHN SCALZI
Nyugodtabb volt, mint Schmidt, részben azért is, mert a barátját hasznossá
akarta tenni, márpedig a stressz Hartot könnyen idegessé tette.
Valójában a probléma jobban zavarta Wilsont, mint mutatta. Az egyik
lehetôség, amit nem is említett Hartnak, hogy a fekete doboz nem is létezik
már. A kapott szigorúan titkos információk között voltak elôzetes radarfelvéte-
lek az ûrnek arról a részérôl, ahol a Polk feltehetôleg utoljára tartózkodott; tör-
melék alig maradt, ami vagy azt jelentette, hogy a hajót olyan erôvel támadták
meg, hogy elpárolgott, vagy azt, hogy aki megtámadta, külön megsemmisített
minden méteresnél nagyobb törmeléket. Egyik lehetôség sem kecsegtetett
sok jóval.
Ha a fekete doboz mégis megmaradt, abból a feltételezésbôl kellett kiin-
dulnia, hogy a telep teljesen lemerült, és a fekete doboz némán, feketén lebeg
a vákuumban. Ha a Polk közelebb lett volna a Danavar-rendszer valamelyik
bolygójához, talán lenne minimális esélye arra, hogy kiszúrja a bolygó légkö-
rének hátterében, de a hajó a rendszer gázóriásaitól messze ért ki az ugrásból.
Szóval a feladat: megtalálni egy sötét, néma tárgyat, ami talán nem is létezik,
egy törmelékmezôben, ami szinte nem is létezik, egy akkora területen, mint
a legtöbb földiesített bolygó.
Fogós probléma.
Wilson magának sem vallotta be, mennyire élvezi. Két élete során akadt
már sokféle munkája – nagyvállalati laboros, gimnáziumi fizikatanár, katona,
katonai kutató és most mûszaki tanácsadó –, és mindegyikben az volt a ked-
vence, amikor órákon át egy megoldhatatlan problémát farigcsálhatott. Szóval
elemében volt, attól az apróságtól eltekintve, hogy most jóval kevesebb ideje
jutott a problémára, mint szerette volna.
Az igazi gond itt maga a fekete doboz, gondolta, és elôhívta a tárgyról az összes
információt. Az utazási adatrögzítô elve évszázadokra nyúlt vissza, és a „fekete
doboz” név összefonódott a légi utazással. Ironikus módon akkoriban szinte
egyetlen fekete doboz sem volt fekete; általában élénk színûek voltak, hogy
könnyebb legyen megtalálni ôket. A GYV is azt akarta, hogy meg lehessen
találni, de csak a megfelelô embernek. Olyan feketére festették, amilyen fe-
ketére csak tudták.
37
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
– Fekete doboz, fekete lyuk, fekete test – mondta Wilson magában.
Hé.
Wilson kinyitotta a szemét, és felült.
Az AgyGépe jelzett; Schmidt kereste. Wilson megnyitotta a kapcsolatot.
~ Hogy megy a diplomácia?
~ Ööö…
~ Megyek.
* * *
Sophia Coloma kapitányról lerítt, milyen ember: olyan ember, aki nem azért
van itt, hogy szórakozzanak vele. Impozánsan állt a hajóhídon, tekintetét arra
az ajtóra szegezve, amelyen át Wilson belépett. Neva Balla, a mûveleti tisztje
ugyanolyan bosszús képpel állt mellette. A kapitány másik oldalán Schmidt to-
porgott, akinek gondosan semleges arca a diplomáciai oktatás becsületére vált.
– Kapitány – tisztelgett Wilson.
– Egy siklót akar – mondta Coloma, fittyet hányva a tisztelgésre. – Siklót
akar, meg pilótát és hozzáférést a megfigyelôrendszereinkhez.
– Igen, asszonyom.
– Tisztában van azzal, hogy akkor akarja mindezt, amikor ugrani készülünk
egy minden bizonnyal ellenséges helyzetbe, közvetlen egy idegen fajjal való
kényes tárgyalások elôtt?
– Igen.
– Akkor magyarázza el nekem, miért helyezzem az ön igényét mindenki
másé elé ezen a hajón. Amint odaugrunk, fel kell derítenem a környéket el-
lenséges erôk után. Alaposan fel kell derítenem. Nem engedem ki a Clarke
egyetlen siklóját sem a hajóról addig, amíg teljes bizonyossággal meg nem
gyôzôdtem arról, hogy nem lônek darabokra bennünket.
– Gondolom, Mr. Schmidt elmondta magának a jelenlegi biztonsági beso-
rolásomat – mondta Wilson.
– Igen. Abumwe nagykövettôl azt is tudom, hogy kiemelt fontosságú fel-
adatot kapott. De ez akkor is az én hajóm.
38
JOHN SCALZI
– Azt akarja mondani, asszonyom, hogy ellenszegül feljebbvalói parancsá-
nak? – kérdezte Wilson, és látta, hogy Coloma ajka elkeskenyedik. – Nem
magamra értem, a parancsok jóval magasabbról érkeztek.
– Szándékomban áll végrehajtani a parancsokat – felelte Coloma –, még-
hozzá akkor, amikor értelme van. Vagyis amikor meggyôzôdtem arról, hogy
biztonságban vagyunk, és a nagykövet a stábjával elôkészült.
– Ami a terepszemlét illeti, a kettônk érdeke egybevág – mondta Wilson. –
Ossza meg velem az adatokat, végezzen el pár ellenôrzést, amire szükségem
van, és részemrôl rendben. Azok a pluszvizsgálatok csak fokozzák a bizton-
ságot.
– Lefuttatom ôket a mieink után – mondta Coloma.
– Nekem az is jó. Na mármost, ami a siklót illeti…
– Se sikló, se pilóta, amíg Abumwét el nem küldtem az utchékhoz.
Wilson megrázta a fejét.
– Nekem még azelôtt szükségem van a kompra. A nagykövet arra utasított,
hogy még azelôtt találjam meg a fekete dobozt, mielôtt az utchékkal találkozik.
Tudni akarja, nem fenyegeti-e ôket is veszély.
– Nincs hozzá felhatalmazása – jelentette ki Coloma.
– De nekem van, asszonyom, és én egyetértek a nagykövettel. Tudnunk
kell, mielôtt az utchék megérkeznek. Nem használ a tárgyalásnak, ha az egyi-
künk felrobban. Fôleg, ha ez elkerülhetô lett volna. Asszonyom.
Coloma hallgatott.
– Lenne egy javaslatom – szólalt meg Schmidt kisvártatva.
Coloma úgy nézett rá, mintha elfelejtette volna, hogy ô is ott van.
– Mi az?
– Azért kell a sikló, hogy behozzuk a fekete dobozt. Még nem tudjuk, hogy
egyáltalán megtaláljuk-e. Ha nem találjuk meg, nem kell a sikló. Ha nem ta-
láljuk meg az elsô órában, akkor utána hiába, nem tudjuk behozni azelôtt, hogy
az utchék megjelennek, és akkor a sikló Abumwe nagykövetnek kell. Szóval
mondjuk, hogy az elsô órában a sikló készenlétben áll. Ha addig megtaláljuk
a fekete dobozt, és ön biztos abban, hogy biztonságban vagyunk, elmegyünk
39
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
érte. Ha késôn találjuk meg, megvárjuk, amíg a sikló elviszi a nagykövet stábját
az utchékhoz.
– Nekem elfogadható kompromisszum – vágta rá Wilson. – Már ha az ál-
talam kért radarellenôrzést végzi el elôbb.
– És ha nem találom biztonságosnak a térséget? – kérdezte Coloma.
– Akkor is el kell mennem érte, de ha tudom, hogy hol van, a robotpilótá-
val és az AgyGépemmel magam is el tudom hozni. Nem kell kockáztatnia a
pilótáját.
– Csak a siklót. Merthogy az egyáltalán nem fontos.
– Sajnálom, asszonyom – mondta Wilson, és várt.
Coloma a mûveleti tisztjére nézett.
– Mr. Schmidt adja át Nevának az információkat. Négy óránk van az ugrá-
sig. A következô fél órában küldjék át.
– Igen, kapitány. Köszönöm, asszonyom. – Wilson megint tisztelgett.
Coloma ezúttal viszonozta. Wilson sarkon fordult, Schmidt pedig elsurrant a
kapitány mellett, hogy utolérje.
– Még valami, hadnagy – szólt utána Coloma.
Wilson visszafordult felé.
– Igen, asszonyom?
– Csak hogy tudja. Ha kiviszi a siklót, és annak bármi baja esik, magán
verem le.
– Úgy bánok vele, mintha a saját autóm lenne.
– Ajánlom is. – Colona elfordult. Wilson vette a célzást, és lelépett.
– Az autós megjegyzés ügyes húzás volt – jegyezte meg Schmidt, amint
leértek a hídról.
– Fogalmad sincs, mi történt az utolsó kocsimmal.
Schmidt megtorpant.
– Nyugi, Hart. Vicceltem. Menjünk, sok a dolgunk – ment tovább Wilson.
Egy pillanat múltán Schmidt követte.
40
MÁSODIK RÉSZ
VI.
– Ez Balla mûveleti tiszt volt – mondta Schmidt. Wilsonnal egy nem hasz-
nált raktárban voltak, ahol Wilson felállított egy háromdimenziós monitort.
Itt várták ki az ugrást a Danavar-rendszerbe. – A Clarke a Polk kódolt jelével
kiküldött egy pinget. Semmi válasz nem érkezett rá.
– Persze hogy nem – mondta Wilson. – Miért könnyítené meg a dolgunkat
az univerzum?
– Most mit csinálunk? – tette fel a kérdést Schmidt.
– Hadd válaszoljak a kérdésre kérdéssel. Hogyan keres az ember egy fekete
dobozt?
– Ez most komoly? – fakadt ki Schmidt. – Kifutunk az idôbôl, és te szókra-
tészi dialógust akarsz velem folytatni?
– Nem tenném a beszélgetésünket Szókratész szintjére, de amúgy igen.
A gimnáziumi fizikatanár beszél belôlem. És nevezz ôrültnek, de szerintem
többet segítesz azzal, ha hagyod, hogy értelmes emberként bánjak veled. Abból
indulok ki, hogy van agyad.
– Kösz.
– Szóval hogyan keres az ember egy fekete dobozt? Fôleg olyan fekete do-
bozt, ami nem akarja, hogy megtalálják?
– Szorgalmasan imádkozik – mondta Schmidt.
– Csak kicsit erôltesd meg magad – rótta meg Wilson.
– Ez új nekem. Segíts.
– Jó. Azt kezded el keresni, amihez a fekete doboz tartozott.
– A Polkot – bólintott Schmidt. – Vagyis ami maradt belôle.
– Nagyon jó, ifjú tanítványom.
41
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
Schmidt savanyúan ránézett, majd folytatta:
– De azt mondtad, az automata szondák által készített képeken semmi sincs.
– Így van. De azokat sebtében csinálták. A Clarke érzékelôi finomabbak. –
Letompította a fényt a raktárban, és bekapcsolta a monitort, amelyen nem
látszott más, mint egyetlen pötty a közepén.
– Az nem a Polk, ugye?
– Az a Clarke. – Három tengelyen elhelyezkedô koncentrikus körök jelentek
meg. – És ez az a térség, amit a Clarke intenzíven vizsgál, a távolságot logarit-
mikusan megjelenítve. Egy fényperccel kifelé.
– Ha te mondod – mondta Schmidt.
Wilson nem kapta be a csalit, hanem egy másik pöttyöt jelenített meg, közel
a Clarke-hoz.
– Itt kellett lennie a Polknak az ugrás után. Tételezzük fel, hogy a megér-
kezéskor robbant fel. Mit kéne látnunk?
– A hajó maradványait közel ahhoz a ponthoz, ahol a hajónak is lennie kéne.
De hogy ismételjem magam: a szondák nem találtak semmit.
– Nem. Úgyhogy most a Clarke szenzorait használjuk, és meglátjuk, mire
jutunk. Ezt kapjuk a Clarke standard lézerradarjaival.
Több sárga gömb jelent meg, egy a Polk belépési pontja közelében is.
– Törmelék – mutatott az utóbbira Schmidt.
– Nem perdöntô.
– Ne már. Az egybeesés túl nagy.
Wilson a többi gömbre mutatott.
– A Clarke azt észleli, ahol elég sûrû az anyag ahhoz, hogy visszaverje a jelet.
Ez nem lehet mind a hajó törmeléke. Talán egy sem az. Talán egy üstökös járt
erre, arról szakadtak le.
– Nem tudunk közelebb menni? Mármint ahhoz, ahol a Polk volt.
– Dehogynem. – Wilson kinagyította a képet. A sárga törmelékgömb meg-
nôtt, majd eltûnt, apró fénypontokra esett szét. – Ezek mind lézervisszaverô
tárgyak.
– Jó sok van belôlük – hümmögött Schmidt. – Ami szerintem arra utal, hogy
valaha egy hajó részei voltak.
42
JOHN SCALZI
– Jó – bólintott Wilson –, de van itt egy kis gond. Az adatok alapján egyik
sem sokkal nagyobb, mint a fejed. A legtöbb csak kavics méretû. Még ha mind
össze is adod, akkor is messze elmaradnak egy GYV-fregatt tömegétôl.
– Talán aki ezt tette a Polkkal, nem akart bizonyítékot hagyni.
– A paranoia beszél belôled.
– Hé!
– Oké, bóknak szántam – emelte fel a kezét békítôleg Wilson. – És szerin-
tem igazad van. Aki ezt tette a Polkkal, minden bizonnyal meg akarta nehezí-
teni, hogy kiderítsük, mi történt.
– Ha odamennénk a törmelékmezôbe, vehetnénk mintát.
– Nincs rá idô. És annak a kiderítése, hogy mi lett a Polkkal, csak egy lépés.
Ennek ellenére meg kell bizonyosodnunk arról, hogy ezek a Polk darabjai.
Hogyan csináljuk?
– Halvány fogalmam sincs.
– Gondolkodj, Hart. – Wilson a monitoron lévô képre mutatott. – Mi tör-
tént a Polk többi részével?
– Valószínûleg megsemmisült – vont vállat Schmidt.
– Igen – bólintott Wilson, és várt.
– Oké. És?
Wilson sóhajtott.
– Majmok neveltek fel, Hart?
– Nem tudtam, hogy ma tudományos vizsgát teszek, Harry – bosszankodott
Schmidt.
– Már kimondtad. A hajó valószínûleg megsemmisült. Akárki csinálta ezt
a Polkkal, idôt fordított arra, hogy a zömét molekulákká robbantsa. De az ato-
mokat csak nem hordták el?
Schmidt szeme nagyra tágult.
– A Polk atomizált felhôje!
– Ez az. – A képernyôn egy nagy, amorf buborék jelent meg, amelybôl
csápok nyúltak ki.
– Az a hajó? – bámulta Schmidt.
43
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
– Szerintem az. Az egyik felvétel, amit Coloma kapitánytól kértem, a kör-
nyezet spektrográfiai elemzése. Ezt általában nem végezzük el.
– Miért nem?
– Minek? A közvetlen környezet vizsgálata molekula méretû fregatt-
marad ványok után nem bevett eljárás. A spektrográfiai elemzést általában
tudományos feladatok során végzik, amikor atmoszferikus gázokból vesz-
nek mintát. Az ûrhajók jellemzôen nem zavartatják magukat a gázok miatt,
hacsak nem vagyunk bolygó közelében, és azt kell kiderítenünk, milyen
messzire nyúlik a légkör. A már feltérképezett rendszereknél az összes ilyen
információ az adatbankokban van. Gondolom, aki ezt csinálta, az tisztában
volt vele. Nem aggódott amiatt, hogy egy láthatatlan fémes atomfelhô el-
árulja ôket.
– Nem gondolta, hogy észrevesszük.
– És általában igaza lenne. – Wilson csökkentette a kép méretét, hogy a
többi törmelékmezô is beleférjen. – A többi törmelékmezô nem mutatja ezt a
molekuláris sûrûséget, és az ottani részecskék nem azok a fémek, amiket a ha-
jóknál használunk. – Megint kinagyította az elôzô mezôt. – Vagyis ez itt szinte
biztosan az, ami a Polkból maradt, vagyis a hajót szinte biztosan szándékosan
támadták és módszeresen semmisítették meg.
– Ami pedig azt jelenti – fûzte tovább Schmidt –, hogy valaki információt
szivárogtatott ki. Merthogy titkos küldetésrôl volt szó.
Wilson bólintott.
– Igen, de emiatt nekünk most nem kell aggódnunk. Mi még mindig a fe-
kete dobozt keressük. A jó hír, már ha ennek nevezhetjük, hogy az eredmény
jelentôsen leszûkíti az átfésülendô teret.
– Akkor visszatérünk az elsô felvételhez, és elkezdjük átrostálni a Polk ma-
radványait.
– Megtehetnénk – bólintott Wilson. – Ha lenne egy hónapunk.
– Most fogsz megint hülyét csinálni belôlem, ugye?
– Nem, ezúttal megkíméllek, mert a válasz egyáltalán nem nyilvánvaló.
– Hála istennek.
44
JOHN SCALZI
– Visszatérve a javaslatodra: még ha végig is mennénk a korábbi felvéte-
leken, nem valószínû, hogy találnánk bármit is. Ne feledd, a GYV azt akarja,
hogy a fekete dobozait a saját emberei találják meg.
– Ezért fekete a fekete doboz.
– Nemcsak hogy fekete, de agresszíven elnyelô is. Fraktális bevonata el-
nyeli a legtöbb sugárzást, a többit meg szétszórja. Keresheted bármilyen érzé-
ke lôvel, bármilyen szélessávú radarral, semmit nem ver vissza. Az érzékelôk
szemszögébôl nem létezik.
– Jól van, Harry Wilson szuperzseni – sóhajtott Schmidt. – Ha nem lehet
látni, és nem lehet kitapogatni, akkor hogyan lehet megtalálni?
– Örülök, hogy megkérdezted. Amikor a fekete dobozon töprengtem, az
agyamban a „fekete test” kifejezés bukkant fel. Egy ideális fizikai tárgy, ami
elnyel minden feléje irányuló sugárzást.
– Mint ahogy ez.
– Kábé. A fekete doboz nem tökéletes fekete test. Tökéletes fekete test nem
létezik. Viszont eszembe juttatta, hogy a való világban az a tárgy, ami elnyel
minden sugárzást, felhevül. És aztán eszembe jutott, hogy a fekete dobozban
van egy telep, ami a processzort és a tehetetlenségi csillapítót hajtja. És hogy
ez a telep nem száz százalékig hatékony.
Schmidt értetlenül nézett rá.
– Meleg, Hart, meleg. A fekete doboznak volt egy energiaforrása. Ez az ener-
giaforrás hôt adott le. Az a hô viszonylag melegen tartotta jóval azután is, hogy
körülötte minden más nyugvópontra entropizált.
– De a telep lemerült – érvelt Schmidt. – Még ha meleg is volt, már nem
az.
– Ez a „meleg” definíciójától függ. A kialakítása révén a fekete doboznak
vannak olyan részei, amelyek szigetelô szerepet játszanak. Még ha a telep le
is merült, a fekete doboznak tovább tart az ûr hômérsékletéhez hûlni, mintha
tömör fémdarab lenne. Nem kell, hogy olyan meleg legyen, mint ez a szoba,
Hart, csak egy ezredfokkal melegebb, mint körülötte minden más.
A képernyô villódzott, és a Polk molekuláinak szellemképét felváltotta egy
kék-fekete hôtérkép. Wilson figyelmesen tanulmányozta.
45
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
– Szóval olyasmit keresel, ami icipicivel abszolút nulla fok fölött van? –
kérdezte Schmidt.
– Az ûr igazából pár fokkal abszolút zéró fölött van. Fôleg egy bolygórend-
szerben.
– Szerintem ez felesleges kukacoskodás.
– És még te nevezed magad tudósnak?
– Én aztán nem.
– Ja, akkor jó.
– És ha az entrópia végbement? Ha ugyanolyan hômérsékletû, mint körü-
lötte minden más?
– Akkor megszívtuk.
– Nem vagyok oda ezért a nyers ôszinteségért.
– Aha! – kiáltott fel Wilson, és a kép hirtelen befelé dôlt, függôlegesen zu-
hanni kezdett egy pont felé, amely az utolsó pillanatig láthatatlan maradt, és
még akkor is épp csak valamivel volt világosabb, mint minden más körülötte
a kék-fekete képen.
– Ez az?
– Megváltoztatom a színskálát. – A tárgy hirtelen zölden izzott fel. Így már
látszott, hogy gömb alakú.
– Az a fekete doboz? – nézte Schmidt.
– A mérete és az alakja stimmel – mondta Wilson. – Ha nem a fekete doboz,
akkor a világegyetem szórakozik velünk. Van még pár melegebb tárgy odakint,
de méretben nem stimmelnek.
– Akkor azok mik?
Wilson vállat vont.
– Valószínûleg a Polk olyan darabjai, amelyekben megrekedt egy kis levegô.
Nem tudom, és most nem is érdekel. – A gömbre mutatott. – Ezért jöttünk.
Schmidt alaposan megnézte.
– Mennyivel melegebb a környezeténél?
– Nulla egész három ezred Kelvin-fokkal – mondta Wilson. – Még egy-két
óra, és sosem találjuk meg.
– Ne mondj ilyet, mert visszamenôleg is ideges leszek.
46
JOHN SCALZI
– A tudomány az apró változásokra épül, barátom.
– És most? – kérdezte Schmidt.
– Most meg kell mondanom Coloma kapitánynak, hogy izzítsa be a siklót,
neked meg szólnod kell a fônöködnek, hogy ha ez a küldetés kudarcot vall, az
miatta lesz, nem miattunk.
– Azt hiszem, nem így fogalmazok majd – húzta el a száját Schmidt.
– Hát ezért vagy te a diplomata.
VII.
A Coloma kapitánnyal folytatott beszélgetés nem alakult kellemesen. A nô
részletes beszámolót követelt a fekete doboz keresésérôl, amit Wilson el is
hadart, szemét le nem véve az óráról. Wilson gyanította, hogy a kapitány nem
várta tôle, hogy a rendelkezésére álló idôn belül megtalálja a fekete dobozt, és
amikor megtörtént, elképedt, most pedig ürügyet próbált találni arra, hogy ne
kelljen a rendelkezésére bocsátani a siklót. Végül azonban nem tudott semmi-
vel sem elôrukkolni, bár a pilótát biztonsági okokra hivatkozva nem engedte
el. Wilsonban felmerült, hogy ha valami történik a siklóval odakint, nem sok
mindent tud csinálni, ha a pilóta a Clarke-on van, de mint sok mindent, ezt is
annyiban hagyta, mosolyogva tisztelgett, aztán megköszönte a kapitánynak
az együttmûködést.
A sikló szállításra lett tervezve, nem mentésre, azaz Wilsonnak rögtönöz-
nie kellett. Az egyik ilyen rögtönzés az lesz, hogy a sikló utasterébe beengedi
az ûrbéli vákuumot, amely kilátás több okból sem töltötte el örömmel. Át-
böngészte a sikló specifikációit arra nézve, hogy a jármû egyáltalán kibír-e
ilyesmit; a Clarke diplomáciai hajó volt, nem hadihajó, ami azt jelentette, hogy
minden porcikáját civil mûhelyben építették, valószínûleg más tervek alapján,
mint a katonai hajókat és siklókat, melyekhez Wilson szokott. Szerencsére fel-
fedezte, hogy a diplomáciai sikló belsejét ugyan civil igényeknek megfelelôen
tervezték, a váza és a felépítése ugyanolyan volt, mint a katonai siklóké. Azaz
egy kis vákuumtól még nem krepál be.
47
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
Wilsonról ezt már nem lehetett elmondani. A vákuumtól nagyon is bekre-
pál, bár lassabban, mint bármi más a Clarke-on. Évek óta nem vett részt harci
bevetésben, de még mindig a Gyarmati Véderô tagja volt, vagyis rendelkezett
azokkal a genetikai és egyéb fejlesztésekkel, mint a többi katona, köztük az
IntelliVérrel, a mesterséges vérrel, amely több oxigént szállít, és lehetôvé teszi,
hogy a teste légzés nélkül is jóval tovább bírja, mint a módosítatlan emberek.
Amikor annak idején a Clarke-ra vezényelték, úgy próbált összemelegedni
a diplomatákkal, hogy kunsztokat mutatott nekik: visszatartotta a lélegzetét,
azok meg mérték az idôt; öt perc után szinte mindig megunták.
Mindazonáltal jelentôs különbség van aközött, hogy valaki a Clarke társalgó-
jában nem vesz levegôt, vagy tudatánál marad, miközben hideg vákuum veszi
körül, és a testébôl a levegô ki akar robbanni. Elkél egy kis védelem.
Így történt, hogy több mint tíz év óta elôször felvette a Gyarmati Véderô
harci testruháját.
– Nagyon menô – vigyorgott Schmidt, ahogy Wilson a sikló felé tartott.
– Ezt most hagyd abba – morrant rá Wilson.
– Nem hiszem, hogy valaha láttalak ilyenben. Nem is tudtam, hogy van
ilyened.
– A szabályzat elôírja, hogy aktív szolgálatot teljesítô GYV-katona nem
harci bevetésre is magával vigye a harci testruhát, azon az alapon, hogy ez egy
ellenséges univerzum, azaz mindig késznek kell lennünk arra, hogy megöljük
azt, akivel találkozunk.
– Érdekes filozófia – jegyezte meg Schmidt. – Hol a stukkered?
– Az nem stukker, az egy MP–35. És a szekrényemben hagytam. Nem hin-
ném, hogy lônöm kell majd a fekete dobozra.
– Kockázatos – vélte Schmidt.
– Ha katonai helyzetértékelésre lesz szükségem tôled, Hart, szólni fogok.
Schmidt megint elmosolyodott, majd felmutatta a kezében tartott holmit.
– Ez talán tetszeni fog. Egy GYV által kibocsátott telep, csatlakozóval.
– Kösz. – A fekete doboz lemerült, fel kell töltenie ahhoz, hogy felébredjen
a jeladó.
– Tudsz repülni ezzel? – biccentett Schmidt a sikló felé.
48
JOHN SCALZI
– Már feltöltöttem az útvonalat a fekete dobozhoz. Az indulási rutin meg
adott. Hozzákapcsoltam a röppályát. Visszafelé egyszerûen megfordítom az
egészet. Amíg nem nekem kell vezetnem, nem lesz gond.
* * *
Ez meg mi a franc?, gondolta Wilson. A sikló monitorján, amelyen felerôsítette
a megjelenített fényforrásokat, hogy a csillagképeket a mûszerfal fénye mel-
lett is lássa, egy újabb csillag tûnt el. A második harminc másodpercen belül.
Valami van közte és a fekete doboz között.
A homlokát ráncolva megállította a siklót, és elôhívta a Clarke-on végzett
felmérés eredményeit.
Megtalálta a tárgyat: ez is egy törmelékdarab volt, valamivel melegebb a
környezô ûrnél, és elég nagy ahhoz, hogy ha a sikló nekimegy, kárt okozzon
benne.
Ezek szerint mégiscsak kormányoznom kell. Mérges volt magára, amiért a fel-
mérés adatait nem vette figyelembe a röppálya tervezésekor. Most kénytelen
lesz idôt pocsékolni a pálya átírására.
– Gond van? – érkezett Schmidt hangja a mûszerfalból.
– Minden rendben. Valami útban van. Megkerülöm. – A hôtérkép szerint a
tárgy egy oldala három-négy méter között lehet, vagyis jóval nagyobb azok-
nál, amiket a hagyományos érzékelôk láttak, de annyira azért nem nagy, hogy
jelentôsen módosítania kelljen a pályát. Wilson új pályát írt, amely 250 mé-
terrel a tárgy alatt vezetett, majd tovább a fekete dobozhoz, és ezt nyomta be
a navigációs számítógépbe, amely zokszó nélkül elfogadta. Wilson folytatta az
utazást, és a monitoron figyelte, ahogy a tárgy eltakar még elôle pár csillagot
manôverezés közben.
Pár pillanat múlva megérkezett a fekete dobozhoz. Szabad szemmel nem
látta, de miután megtalálta, kiegészítô rétegfelvételeket készített, amelyek ré-
vén tíz centi pontossággal meghatározta a helyét, és ez elég volt ahhoz, amit
tenni szándékozott. Elindította az utolsó navigációs szekvenciát, amely több
apró manôvert végzett. Ez még egy percet vett igénybe.
49
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
– Akkor hajrá – mondta Wilson, és utasította a testruhát, hogy fedje be
az arcát a maszkkal, amely csattanva a helyére is ugrott. Wilson rühellte a
maszkot; olyan érzés volt, mintha valaki az egész fejére ragasztószalagot tekert
volna. De hát még ez is jobb, mint a másik lehetôség. A maszk teljesen elzárta
a kilátást, amit az AgyGép vizuális adással pótolt.
Wilson ekkor parancsot adott a siklónak a levegô kiszippantására. A komp-
resszor életre kelt, és a levegôt visszaszívta a tartályokba. Három perc múlva
a siklóban olyan kevés levegô maradt, mint a siklót körülvevô ûrben.
Wilson ekkor kikapcsolta a sikló gravitációját, kioldozta magát a pilóta-
ülésbôl, és óvatosan a sikló ajtaja felé lebegett. Pont elôtte volt, amikor meg-
ragadta az ajtó két oldalán a fogantyút, hogy ne sodródjon tovább. Megnyomta
az ajtónyitót, mire az ajtó besiklott a falba. Az emberbarát légkör megmaradt
pár molekulája alig hallható suttogással kiszökkent az ûrbe.
Az egyik fogantyút markolva Wilson kinyúlt az ûrbe – finoman! –, és egy
másodperc tapogatózás után ujjai egy tárgyra záródtak. Behúzta.
A fekete doboz volt.
Remek, gondolta, majd elengedte a fogantyút, megnyomta a gombot, és ismét
lezárta a hajó belsejét. Visszaengedte a levegôt, felkapcsolta a gravitációt… és
majdnem elejtette a fekete dobozt. Jóval nehezebb volt, mint várta.
Egy perc múlva Wilson visszabújtatta a maszkot a ruhájába, és nagy levegôt
vett, amit fizikailag ugyan semmi sem indokolt, viszont pszichológiailag na-
gyon is jólesett. Visszament a pilótaülésbe, fogta az energiatöltôt, aztán perce-
kig vizsgálta a doboz felszínét, kereste az apró lyukat, ahová bedughatja. Végre
megtalálta, rákapcsolta a töltôt, érezte, hogy a helyére kattan, majd kivárta az
elôírt harminc másodpercet, hogy elég energia menjen át, és feltöltse a fekete
doboz jeladóját.
Akkor az AgyGépével elküldte a kódolt jelet a fekete doboznak. Rövid szü-
net következett, aztán úgy áramlott az információ Wilson AgyGépébe, hogy
fizikailag érezte.
A Polk utolsó pillanatai.
Amint meg tudta nyitni a fájlt, Wilson elkezdte az AgyGépével átböngészni
az adatokat.
50
JOHN SCALZI
Egy perc sem kellett ahhoz, hogy megbizonyosodjon arról, amit már sejtet-
tek: hogy a Polkot megtámadták és megsemmisítették.
Még egy perc múlva megtudta, hogy egy mentôkapszulát ugyan kilôttek a
Polkról, de a jelek szerint azt is megsemmisítették alig tíz másodperccel azelôtt,
hogy a fekete dobozt is kilôtték, és ezzel megszûnt az adatrögzítés. Wilson
sejtette, hogy a mentôkapszulában a nagykövet utazott.
Újabb három perc múlva még valamit megtudott.
– Bassza meg – csúszott ki a száján.
– Egy „bassza meg”-et hallottam – szólalt meg Schmidt a mûszerfalból.
– Hart, most azonnal beszélnem kell Abumwéval és Colomával.
– A nagykövet már az elôkészítô tájékoztatást tartja. Nem lehet zavarni.
– Sokkal mérgesebb lesz, ha nem zavarod, hidd el nekem.
* * *
– Hogy mi támadta meg a Polkot? – kérdezte Abumwe. Videokonferenciát tar-
tottak, Coloma a pihenôjébôl, Abumwe egy üres tárgyalóból, ahová Schmidt-
nek úgy kellett berángatnia.
– Minimum tizenöt Melierax Hetes sorozatú rakéta – mondta Wilson a
mûszerfalban elhelyezett kamerának. – Talán több is, mert az adatok egyre
hiányosabbak, ahogy a rendszerek sorban felmondták a szolgálatot. De mini-
mum tizenöt.
– Mit számít, hogy milyen rakéta semmisítette meg a Polkot? – kérdezte
bosszúsan Abumwe.
Wilson Coloma kapitányra sandított, akinek az arca hamuszínre vált. Ô leg-
alább értette.
– A Melierax Hetes sorozatot a Gyarmati Szövetség gyártja – mondta Wil-
son a nagykövetnek. – A Polkot a saját rakétáinkkal támadták meg.
– Az lehetetlen – mondta Abumwe kis szünet után.
– Az adatok mást mondanak. – Wilson úgy döntött, nem taglalja, mek-
kora baromság az „az lehetetlen” frázis, mert igencsak hátráltatta volna a
dolgokat.
51
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
– Az adatok lehetnek helytelenek – okvetetlenkedett Abumwe.
– Tisztelettel, nagykövet asszony, a GYV elég jó abban, hogy kiderítse, mi-
vel lövik. Ha a Polk megbizonyosodott arról, hogy a rakéták Melierax típusúak,
akkor azért történt, mert azonosította ôket több meghatározó jellemzô alapján,
úgy mint alak, méret, radarprofil, tolóerô és a többi. Kicsi az esély, hogy nem
Melierax Hetesek voltak.
– Mit tudunk a hajóról? – kérdezte Coloma. – Arról, ami a Polkra lôtt.
– Nem sokat – felelte Wilson. – Nem azonosította magát, és a Polknak nem
volt ideje többre egy pillanatfelvételnél. Nagyjából akkora volt, mint a Polk,
ezt látni a radarképbôl. Ezenkívül nem sok mindent.
– A Polk viszonozta a tüzet?
– Minimum négy rakétát kilôtt. Ezek is Melierax Hetesek voltak. Arról
nincs adat, hogy célba találtak-e.
– Nem értem – szólalt meg Abumwe. – Miért támadnánk és semmisítenénk
meg a saját hajónkat?
– Nem tudjuk, hogy a mi hajónk volt-e a támadó – emlékeztette Coloma –,
csak azt, hogy a mi rakétánkkal támadtak.
– Úgy van – emelte fel az ujját Wilson figyelmeztetôn.
– Talán eladtunk a rakétákból egy másik fajnak, akik aztán megtámadtak
vele minket – vélte Coloma.
– Lehetséges – bólintott Wilson –, de két dolgot figyelembe kell vennünk.
Az elsô, hogy a legtöbbször csúcstechnikáért cserébe adunk csak fegyvert. Az a
faj, amely ûrhajót képes készíteni, rakétát is tud. A Melierax Hetes pedig hét-
köznapi rakéta. Minden második fajnak van hasonló. A második dolog, hogy ez
elvileg titkos tárgyalás volt. Ahhoz, hogy rajtunk üthessenek, tudniuk kellett,
hogy itt leszünk. – Coloma nyitotta a száját. – Hogy megelôzzem a kérdését,
az utchéknak nem adtunk el Melierax rakétát. – Coloma becsukta a száját, és
fagyosan nézett Wilsonra.
– Tehát van egy titokzatos hajó, amely a saját rakétáival támadja a Gyarmati
Szövetséget – foglalta össze Abumwe.
– Igen.
– Akkor most hol vannak? Minket miért nem támadnak?
52
JOHN SCALZI
– Mert nem tudták, hogy mi is jövünk – mutatott rá Wilson. – Az utolsó
pillanatban vezényeltek ide bennünket. A Gyarmati Szövetségnek általában
napok kellenek egy küldetés megszervezéséhez. Addigra ez a tárgyalás kudar-
cot vallott volna, mert nem ért volna ide új hajónk.
– Valaki megsemmisített egy egész hajót, csak hogy csôdöt mondjon egy
diplomáciai tárgyalás? – kérdezte Coloma. – Ez az elmélete?
– Csak egy tipp – ismerte el Wilson. – Nem mondom, hogy eleget tudok a
helyzetrôl. Ettôl függetlenül a lehetô leggyorsabban értesíteni kell a Gyarmati
Szövetséget a történtekrôl. Az adatokat már elküldtem a Clarke számítógépe-
ire, kapitány. Javaslom, hogy azonnal küldjünk egy ugrószondát a Fônixre az
adatokkal és az elôzetes elemzésemmel.
– Egyetértek – támogatta Abumwe.
– Meglesz, amint itt végeztünk – mondta Coloma. – Hadnagy, azonnal
jöjjön vissza a siklóval a Clarke-ra. Abumwe nagykövet asszony, tisztelettel,
továbbra sem vagyok meggyôzôdve arról, hogy nem fenyeget minket veszély.
Jöjjenek vissza. Amint itt vannak, indulunk.
– Tessék? – hördült fel Abumwe. – Küldetésünk van. Küldetésem van. Az
utchékkal kell tárgyalnunk.
– A Clarke diplomáciai hajó, nagykövet asszony. Nincsenek támadófegyve-
reink, és csak minimális a védelmi kapacitásunk. Megbizonyosodtunk arról,
hogy a Polkot megtámadták. Lehetséges, hogy aki ezt tette, még odakint van.
Visszaküldjük az adatokat a Fônixre. Ôk majd értesítik az utchékat a helyzet rôl,
akik szinte biztosan visszahívják a hajójukat. Nem lesznek tárgyalások.
– Ezt maga nem tudhatja – vitatkozott Abumwe. – Talán órákig tart az
infor máció feldolgozása. Három óránk sincs az utchék érkezéséig. Ha el is
indulunk, még a rendszerben leszünk, amikor ideérnek, vagyis az elsô, amit
látnak, az az, hogy menekülünk.
– Nem menekülünk – mondta Coloma élesen. – És ez nem a maga döntése,
nagykövet. Én vagyok a hajó kapitánya.
– Egy diplomáciai hajó, amin én vagyok a fôdiplomata – replikázott Abum we.
– Nagykövet asszony, kapitány – szólt közbe Wilson –, szükség van rám
ehhez?
53
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
Wilson látta, hogy mindketten egyszerre nyúlnak a képernyô felé. A két
kép eltûnt.
– Akkor ezt nemnek veszem – dörmögte Wilson magának.
VIII.
Valami nem hagyta nyugodni Wilsont, ahogy beütötte a Clarke-ra való vissza-
térôpályát. A Polkot minimum tizenöt rakéta eltalálta, de még mielôtt azok
becsapódtak volna, egy robbanás rázta meg a hajót. Az adatokban viszont nem
talált semmit, ami elôidézhette volna ezt a robbanást: a hajó végrehajtotta az
ugrást, feltérképezte a közvetlen környezetét, majd minden abszolút normális
volt az elsô robbanásig. Aztán minden a feje tetejére állt. De elôtte semmi.
Semmi rendkívülit nem észleltek.
Az útvonaltervezôje elfogadta a röppályát, és a sikló megindult. Wilson beszí-
jazta magát, és lazított. Nemsokára a Clarke-on lesz, addigra eldôl, hogy Coloma
vagy Abumwe kerül ki gyôztesen a hatalmi harcból. Neki mindegy volt, ki nyer,
mindkét nézôpontnak látta az elônyét, plusz mindkét nô egyformán rühellte ôt.
Megcsináltam, amit kellett, gondolta, és az utasülésen heverô fekete dobozra
pillantott, amely úgy nézett ki, mint egy sötét, matt, fényelnyelô lyuk az ülésen.
Wilson fejében valami kattant.
– Ó, bassza meg – horkant fel, és rácsapott egy gombra, mozdulatlanná
dermesztve a siklót.
– Megint basszamegeztél és megálltál – szólalt meg Schmidt.
– Igen érdekes ötletem támadt.
– És menet közben nem tudsz rajta agyalni? Coloma kapitány kifejezetten
sürgetett, hogy hozd vissza a siklót.
– Mindjárt elmagyarázom, Hart.
– Mi a terved?
– Szerintem nem akarod tudni. Jobb, ha nem tudod. Akkor nyugodt lelki-
ismerettel tagadhatod, hogy tudomásod volt róla.
– Fogalmam sincs, mirôl beszélsz – mondta Schmidt.
54
JOHN SCALZI
– Ez a beszéd – mondta Wilson, és megszüntette a kapcsolatot.
Pár perc múlva Wilson súlytalanul lebegett a levegôtlen kabinban, maszk-
ban, és az ajtó melletti fogantyút markolta. Rácsapott az ajtónyitó gombra.
És nem látott odakint semmit.
Ami nem volt rendjén; az AgyGépnek érzékelnie és erôsítenie kellett volna
a látható hullámhosszon érkezô csillagfényt. De nem látott semmit.
A szabad kezével kinyúlt. Semmi. Kijjebb engedte magát, majdnem az egész
teste kilógott az ûrbe. Ezúttal érzett valamit.
Nagy, fekete és láthatatlan valamit.
Helló, te meg mi a fene vagy?
A nagy, fekete, láthatatlan valami nem válaszolt.
Wilson megpingelte az AgyGépét két dologért. Az elsô, hogy ellenôrizze,
mikor tette fel a maszkját; két perce. Van még úgy öt perce, mielôtt a teste el-
kezd levegôt követelni. A második, hogy harci testruhája nanorobotokból álló
anyagát úgy igazítsa, hogy gyenge elektromos áramot vezessen a tenyerébe,
talpába és térdébe, melyet saját testhômérséklete és a mozgás keltette súrlódás
táplál. Ekkor megint kinyúlt a nagy, fekete, láthatatlan tárgy felé.
A tenyere ezúttal finoman rátapadt. Háromszoros hurrá a mágnesességnek.
Lassan, nehogy véletlenül kilökje magát az ûrbe, Wilson elhagyta a silót.
* * *
– Van egy kis gondunk – mondta Wilson az újabb konferenciahíváson Colo-
mának és Abumwénak. Schmidt Abumwe mögött várakozott némán.
– Magának van gondja – förmedt rá Coloma. – Negyven perce parancsot
kapott, hogy hozza vissza a siklót.
– Ez másik gond. Találtam egy rakétát. Éles. Az utchékat várja. És a miénk.
Rövid szünet.
– Hogy mondta? – kérdezte Coloma.
– Ez is egy Melierax Hetes. – Wilson felemelte a fekete dobozt. – Egy kis
silóban van, amit ugyanilyen sugárzáselnyelô anyag borít. A szabvány radar-
felvételen nem jelenik meg. Harttal csak azért vettük észre, mert a fekete
55
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
dobozt igen részletes hôtérképen kerestük, de még akkor se törôdtünk vele,
mivel nem ezt kerestük. A Polk adataiban egy robbanás nyomát találtam, ami
a semmibôl történt, még azelôtt, hogy a Polkot megtámadta az a hajó és azok a
rakéták. Aztán leesett a tantusz. A fekete dobozhoz menet elmentem e mellett
a micsoda mellett. Visszafelé azonban megálltam megnézni.
– Azt mondta, az utchékat várja – szólalt meg Abumwe.
– Igen.
– Honnét tudja?
– Meghekkeltem. Bejutottam a silóba, felfeszítettem a rakéta irányítópanel-
ját, és ezt használtam – mutatta a töltôt.
– Ûrsétára mentél? – döbbent meg Schmidt Abumwe válla felett. – Elment
az eszed?
– Háromszor is ûrsétára mentem – felelte Wilson, miközben Abumwe
hátra nézett Schmidtre –, mert csak korlátozott ideig tudtam visszatartani a
levegôt.
– Meghekkelte a rakétát – tért vissza a tárgyra Coloma.
– Igen. A rakéta élesítve van, és az utche hajó jelére vár.
– Milyen jelre?
– Szerintem arra, amikor az utche hajó köszönt bennünket – felelte Wilson.
– Az utchék más frekvenciákat használnak a hajók közötti kommunikációra,
mint mi. A rakétát olyan hajókra állították, amelyek ezeket a frekvenciákat
használják. Ergo, az utchékat várja.
– Mi célból? – értetlenkedett Abumwe.
– Nem világos? Az utchékat a Gyarmati Véderô rakétája támadja meg.
A Gyar mati Szövetség eredeti diplomáciai küldöttsége GYV-fregatton uta-
zott. Úgy fog kinézni, hogy mi támadtuk meg az utchékat. A tárgyalások
megszakad nak, a diplomáciai megoldás kútba esik, a Gyarmati Szövetség és
az utchék ismét egymás torkának ugranak.
– De a Polk is megsemmisült – vetette ellen Coloma.
– Gondolkodtam ezen – bólintott Wilson. – A GYV-tôl kapott információ
értelmében hetvenkét órával az utchék elôtt kellett megérkezniük. A fekete
doboz adatai szerint viszont a Polk nyolcvan órával elôttük érkezett.
56
JOHN SCALZI
– Szóval maga szerint korábban értek ide, és rajtakaptak valakit, aki éppen
csapdát állított – foglalta össze a kapitány.
– A „rajtakaptak” részben nem vagyok biztos. Az a valaki éppen csapdát
állított, és meglepte a Polk érkezése.
– Most mondta, hogy ezek a micsodák az utchékat várták – jegyezte meg
Abumwe. – De akkor ezek szerint egy rakéta a Polkot is eltalálta.
– Ha a csapdát állítók a közelben voltak, pofonegyszerû volt a rakéták át-
programozása – adta meg a választ Wilson. – A rakéták a rádiójelek forrását
vették célba, és amikor a sortûz eltalálta a Polkot, annak nem volt ideje arra
figyelni, hogy egy idegen hajó is megjelent a radarokon. Aztán meg már késô
volt.
– Szóval a Polk korai érkezése hazavágta a terveiket – mondta Coloma. – És
miért van ez a rakéta még odakint?
– Szerintem a Polk érkezése megváltoztatta a terveiket – pontosított Wilson.
– Ki kellett lôniük a korán érkezô Polkot, aztán meg kellett semmisíteniük
a maradványait, hogy ne tudjuk pontosan, mi történt vele. Csak az számít,
hogy elég GYV-rakétamaradvány legyen az utche hajó törmelékei között,
és az akciót sikeresnek könyvelik el. A Polk eltûnése passzol ehhez, mert úgy
látszik, mintha a GYV rejtegetné a hajóját ahelyett, hogy megmutatná, nem
errôl valók a rakéták.
– De mi tudjuk, hogy mi történt a Polkkal – érvelt Abumwe.
– Azt viszont ôk nem tudják – emlékeztette Wilson –, akárkik is legyenek.
Így mi vagyunk a joker a játszmában. Ami nem változtat azon, hogy az utchék
továbbra is céltáblák.
– Hatástalanította a rakétát? – kérdezte Coloma.
– Nem. A rakéta utasításait el tudtam olvasni, de nem tudom megváltoztat-
ni. Ahhoz nem tudok hozzáférni. És nincsenek szerszámaim, hogy hatástala-
nítsam. De még ha sikerülne is, több rakéta van. A hôtérkép szerint még négy
várakozik odakint ezen kívül. Egy óránk sem maradt az utchék érkezéséig.
Kizárt mindegyiket idôben fizikailag harcképtelenné tenni.
– Vagyis nem tudjuk megállítani a támadást – mondta Abumwe.
57
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
– Várjunk csak – szólt közbe Coloma. – Azt mondta, fizikailag nem lehet.
Van más módja?
– Azt hiszem, igen.
– Mondja.
– Nem fog tetszeni – figyelmeztette Wilson.
– Annál biztos jobban fog tetszeni, mint karba tett kézzel végignézni, ahogy
az uthcékat megtámadják, és aztán az egészet ránk kenjék.
– Szeretném azt hinni.
– Akkor mondja.
– A sikló kell hozzá.
Coloma megadón feltette a kezét. – Sejthettem volna.
IX.
– Tessék – nyomott egy kis dobozt és egy maszkot Wilson kezébe Schmidt.
– Tartalék oxigén. Normál esetben húsz percre elég. Nem tudom, az neked
mennyi lesz.
– Úgy két óra – saccolta Wilson. – Bôven elég. És a másik dolog?
– Az is megvan. – Schmidt felmutatott egy másik tárgyat, ami kicsivel volt
csak nagyobb az oxigéntartálynál. – Nagy sûrûségû, gyorsan kisülô akkumu-
látor. A gépterembôl. Amúgy Coloma kapitány személyes közbenjárása kellett
hozzá. Basquez fômérnök nem örült, hogy meg kellett válnia tôle.
– Ha minden jól megy, hamar visszakapja.
– És ha nem megy minden jól? – kérdezett rá Schmidt.
– Akkor nagyobb problémánk is lesz ennél, nem igaz?
Mindketten a siklóra néztek, amelybe a Clarke-on tett kurta bokszkiállás
után Wilson vissza készült szállni.
– Te nem vagy eszednél, ugye tudod? – mondta Schmidt.
– Mindig furának találtam, amikor az embernek más mondja meg, hogy
micsoda. Mintha ô maga nem tudná.
58
JOHN SCALZI
– A siklót kiküldhetnénk robotpilótával is.
– Igen, ha a sikló olyan jármû lenne, amelynek a gázpedáljára nyugodt lé-
lekkel rápakolhatsz egy téglát. De nem olyan. Arra tervezték, hogy ember
üljön a mûszerek elôtt. Még a robotpilóta ellenére is.
– Átírhatnád a siló programját – vetette fel Schmidt.
– Kábé tizenöt percünk van az utchék érkezéséig. Örülök, hogy ennyire
bízol a képességeimben, de nem lehet. Nincs idô rá. És különben sem elég
csak kiküldeni.
– Ôrült vagy – ismételte Schmidt.
– Nyugodj meg, Hart. A kedvemért. Idegesítesz.
– Bocs.
– Semmi gond. Most pedig ismételd el, mit csinálsz, miután elmentem.
– Felmegyek a hídra. Ha valami okból nem jársz sikerrel, a Clarke kiküld
egy jelet a mi frekvenciánkon, figyelmezteti az utchékat a csapdára, hogy ne
igazolják vissza az üzenetet, és ne sugározzanak semmit a csatornáikon, va-
lamint megkérjük ôket, hogy a lehetô leggyorsabban tûnjenek el a Danavar-
rendszerbôl. Ha gond lenne, a biztonsági besorolásodra hivatkozom a kapi-
tánynál.
– Pontosan.
– Köszönöm a virtuális vállveregetést.
– A szeretet vezérelt.
– Aha – mondta Schmidt szárazon, majd megint a siklóra nézett. – Szerinted
beválik?
– Nézzük a másik oldalról. Ha nem válik be, bizonyítékunk van arra, hogy
mi mindent megtettünk az utchék elleni támadás megakadályozására. Ez csak
ér valamit.
* * *
Wilson belépett a siklóba, elindította a felszállási szekvenciát, és amíg az futott,
addig megnézte az akkut, és csatlakoztatta a Polk fekete dobozához. A telep
azonnal elkezdte tölteni a dobozt.
59
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
– Ez az – mondta Wilson, aznap már másodszor. A sikló szépen kinavigált
a Clarke gyomrából.
Schmidtnek igaza volt: ez az egész sokkal egyszerûbb lett volna, ha a siklót
távirányítással lehetne vezérelni. Fizikai akadálya nem volt, az emberek év-
századok óta használtak robotpilótát. A Gyarmati Szövetség ugyanazon oknál
fogva ragaszkodott az emberi pilótákhoz, amiért a Gyarmati Véderônél is az
AgyGép jele kellett az rohampuska elsütéséhez: hogy csak a megfelelô ember
használhassa, és csak a megfelelô célra. Ha módosítaná a sikló szoftverét, hogy
kiiktassa belôle az emberi tényezôt, az nem csak tetemes idôt venne igénybe,
de a szó szoros értelmében hazaárulásnak számítana.
Wilson pedig el akarta kerülni a hazaárulást, ha lehetséges. Ezért volt a
siklón, és készült egy nagy hülyeségre.
A monitoron elôhívta a hôtérképet és a stoppert. A hôtérképen mindegyik
rakétasiló jól látszott; a stopper pedig az utchék érkezéséig való idôt mutatta.
Tíz perce sem maradt hátra. Abumwe nagykövet küldetésének adatai alapján
Wilson sejtette, nagyjából hová akarnak az utchék ugrani. A siklót tehát azzal
ellentétes irányba programozta, és nem fukarkodott az üzemanyaggal, hogy
minél távolabb kerüljön a Clarke-tól, számolta a kilométereket, amíg bizton-
ságos távolságba nem jutott.
Na, most jön a trükk, gondolta, és a mûszerfalra koppintva elkezdte sugározni
a jelet az utchék hullámhosszán.
– Gyertek elô, akárhol vagytok – mondta a rakétáknak.
A rakéták nem hallották Wilsont. A sikló jelét viszont igen, és kirobbantak a
silókból, egy, kettô, három, négy, öt. Wilson kétszer látta ôket, egyszer a sikló
monitorján, másodszor a Clarke érzékelôitôl kapott adatokban, amelyek az
AgyGépére érkeztek.
– Öt rakéta állt rád – hallotta Schmidt hangját a mûszerfalon keresztül.
– Akkor kezdôdjön a játék. – Wilson csúcssebességre gyorsította a siklót.
Nem volt olyan gyors, mint a rakéták, de nem is ez volt a lényeg. Kettôs célja
volt: egyrészt, hogy a rakétákat a lehetô legmesszebb csalja attól a helytôl, ahol
az utchék bármelyik pillanatban megjelenhettek, másrészt, hogy a rakéták úgy
közeledjenek, hogy az elsô becsapódása a többit is felrobbantsa.
60
JOHN SCALZI
Ehhez Wilson olyan pontot választott a sugárzásra, amely mind az öt silóhoz
egyenlô távolságra volt, a Clarke-tól pedig jó messze. Ha minden jól alakul, a
rakéták egymástól egy másodpercre robbannak fel.
Wilson a rakéták által leírt pályára nézett. Eddig minden a terv szerint ha-
ladt. Durván egy perce volt még az elsô becsapódásig. Bôven elég lesz.
Kioldotta a szíjakat, felvette az oxigéntartályt, a testruhája övéhez rögzí-
tette, majd szájára és orrára erôsítette a légzômaszkot. Utasította a testruhát,
hogy zárja le a fejét is. Aztán fogta a fekete dobozt, és ellenôrizte a töltést; 80
százalékon állt, amit elégségesnek tippelt. Lekapcsolta a külsô teleprôl, majd a
sikló ajtajához ment, egyik kezében a fekete dobozt fogta, a másikban a telepet.
Arra a pontra állt, amelyet a megfelelô helynek vélt, nagy levegôt vett, és a
teleppel az ajtónyitóra vágott. Eltalálta, az ajtó kinyílt.
A robbanásszerû dekompresszió a másodperc törtrészénél hamarabb szip-
pantotta ki Wilsont az ajtón, mint várta. Egy milliméteren múlt, hogy nem
loccsantotta ki az agyát a még nyíló ajtó.
Azon a vektoron bukdácsolt el a siklótól, amelyre a dekompresszió állította,
de követte a sikló mozgását, ahogy azt a newtoni fizika diktálta. Ez rossz hír
lesz negyven másodperc múlva, amikor az elsô rakéta becsapódik a siklóba;
noha nincs légkör, amely lökéshullámot teremtve szétroncsolná a belsô szer-
veit, még mindig megéghet, és repesz is érheti.
Lenézett a Polk fekete dobozára, amelyet a hasánál szorongatott, és jelet
küldött neki, miszerint ki lett dobva egy ûrhajóból, aztán – noha a vizuális
érzékelést az AgyGépe szolgáltatta –lehunyta a szemét, hogy az összevissza
pörgô csillagoktól ne szédüljön. Az AgyGép ezt helyesen értelmezve elvágta
a külsô képet, és helyette taktikai vázlatot jelenített meg. Wilson várt.
Csináld a dolgod, kicsim, biztatta a fekete dobozt.
A fekete doboz megkapta a jelet. Wilson rántást érzett, ahogy a fekete doboz
tehetetlenségi mezeje bevette a számításaiba a férfi tömegét is, és össze szorult
körülötte. Az AgyGép taktikai képén látta, hogy a sikló egyre növekvô sebes-
séggel távolodik, látta, ahogy a rakéták elsuhannak mellette, és egyre gyor-
sulva száguldanak a sikló felé, miközben ô lassul. Pár másodperc alatt eléggé
lelassult ahhoz, hogy a becsapódás ne fenyegesse.
61
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
Eddig elég jól bevált a terve.
Azért ne csináljuk ezt soha többet, gondolta.
Rendben, felelte magának.
– Elsô becsapódás tíz másodpercen belül – hallotta Schmidt hangját az Agy-
Gépén keresztül. Stabil, felnagyított képet kért az ûrrôl, és nézte, ahogy az
im már láthatatlan rakéta közeledik a szintén láthatatlan szerencsétlen siklóhoz.
Rövid, éles villanások következtek, mintha petárdák robbannának kétut-
cányira.
– Becsapódás – mondta Schmidt. Wilson mosolygott.
– Bassza meg – mondta Schmidt. Wilson mosolya lehervadt, és a taktikai
képernyô életre kelt.
A sikló és négy rakéta megsemmisült. Egy rakéta azonban megmaradt, és
célpontot keresett.
A taktikai kép szélén új tárgy jelent meg. A Kaligm. Az utchék megérkeztek.
~ Üzenj az utchéknak azonnal! ~ küldte Schmidtnek, és az AgyGép elég
jól utánozta a hangját.
– Coloma kapitány nem hajlandó – mondta Schmidt egy másodperc múlva.
~ Hogy? Mondd meg neki, hogy ez parancs. Hivatkozz a biztonsági beso-
rolásomra. Gyerünk!
– Azt mondja, fogd be, zavarod.
~ Miben zavarom? ~ üzente Wilson.
A Clarke elkezdett figyelmeztetést sugározni az utchéknak, figyelmeztette
ôket a támadásra, és sürgette ôket, hogy hallgassanak, és azonnal hagyják el a
Danavar-rendszert.
Mindezt az utchék hullámhosszán.
Az utolsó rakéta ekkor a Clarke-ot vette célba.
~ Istenem ~ gondolta Wilson, és az AgyGép elküldte az üzenetet Schmidtnek.
– Harminc másodperc a becsapódásig.
– Húsz másodperc.
– Tíz.
– Ennyi volt, Harry.
Csend.
62
JOHN SCALZI
X.
Wilson úgy saccolta, tizenöt percre elegendô levegôje maradt, amikor az utche
sikló melléje állt, és kinyitott neki egy külsô zsilipet. Odabent egy ûrruhás
utche behúzta, bezárta a zsilipet, majd amikor a levegôkeringetés befejezôdött,
kinyitotta a belsô ajtót. Wilson eltüntette a testruha fejvédôjét, lehúzta az oxi-
génmaszkot, és levegôt vett. Aztán igyekezett visszanyelni, ami kikívánkozott.
Az utchék szaga az emberi orr számára nem tartozott a kellemes illatok közé.
Felnézett, és látta, hogy több utche is kíváncsian nézegeti.
– Helló – mondta.
– Jól van? – kérdezte az egyik olyan hangon, mintha folyamatosan levegô-
vétel közben beszélne.
– Jól. Mi történt a Clarke-kal?
– A hajójáról kérdez? – mondta egy másik, hasonló hang.
– Igen.
– Erôsen megsérült – mondta az elsô.
– Vannak halottak? Sebesültek?
– Maga katona – mondta a második. – Érti a nyelvünket? Egyszerûbb lenne
úgy kommunikálni.
Wilson bólintott, és aktiválta az utche fordítóprogramot, amit a Clarke új
parancsaival együtt kapott.
– Beszélhetnek a saját nyelvükön, én is az enyémen válaszolok.
– Suel nagykövet vagyok – mondta a második utche, és egy angol hang
mondta alá a fordítást. – Még nem tudjuk, mekkora kár érte a hajóját, sem a
veszteségek mértékét, mert csak most állt helyre a kommunikáció a Clarke
egyik vészrádióján keresztül. Amikor helyreállt a kapcsolat, felajánlottuk, hogy
a legénységüket a hajónkra vesszük. De Abumwe nagykövet ragaszkodott ah-
hoz, hogy elôbb magát mentsük ki. Igencsak határozottan kikötötte.
– Már fogyóban volt az oxigénem, méltányolom a határozottságát – mondta
Wilson.
– Dorb nagykövethelyettes vagyok – mondta az elsô utche. – Elmondaná,
hogyan került az ûrbe hajó nélkül?
63
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
– Volt hajóm, csak megette egy raj rakéta.
– Attól félek, nem értem – mondta Dorb, miután a fônökére nézett.
– Boldogan elmagyarázom – mondta Wilson –, de lehetôleg úton a Clarke
felé.
* * *
Abumwe, Coloma és Schmidt, valamint a Clarke diplomatáinak zöme ott volt,
amikor az utche sikló ajtaja kinyílt, és kilépett rajta Suel és Dorb, majd Wilson.
– Suel nagykövet – köszöntötte az idegent Abumwe, és egy tolmácsegység
fordított neki. Meghajolt. – Ode Abumwe nagykövet vagyok. Elnézést kérek,
amiért csak gépi tolmács áll rendelkezésünkre.
– Abumwe nagykövet – mondta saját nyelvén Suel, és viszonozta a meg-
hajlást. – Nincs szükség bocsánatkérésre. Wilson hadnagy pár mondatban el-
mesélte, hogyan került Bair nagykövet helyére, és hogy mit tettek értünk a
Clarke legénységével együtt. Természetesen magunknak is ellenôriznünk kell
az adatokat, de addig is szeretnénk köszönetet mondani.
– Nagyon kedves, de köszönetre nincs szükség. Azt tettük, amit tennünk
kellett. Ami pedig az adatokat illeti – Abumwe bólintott Schmidtnek, aki
elôrelépett, és egy adatkártyát adott át Dorbnak –, a kártyán megtalálják a
Polk fekete dobozának felvételeit és az általunk rögzített adatokat. Nyíltak
óhajtunk lenni, hogy kétség se merülhessen fel szándékainkat és tetteinket
illetôen a tárgyalások során.
Wilson csak pislogott; a fekete doboz és a Clarke adatai titkos anyagnak szá-
mítottak. Abumwe óriási kockázatot vállalt azzal, hogy aláírt békemegállapo-
dás elôtt felajánlja ôket az utchéknak. Abumwéra pillantott, akinek az arcáról
azonban nem tudott leolvasni semmit; a nô diplomata üzemmódba váltott.
– Köszönjük, nagykövet – mondta Suel –, de nem tudom, nem kellene-e
egyelôre felfüggesztenünk a tárgyalásokat. A hajója megsérült, és nyilván vesz-
teségeket is szenvedtek. Az embereivel kell törôdnie. Természetesen készek
vagyunk segíteni.
Coloma kapitány lépett elôre, és tisztelgett.
64
JOHN SCALZI
– Sophia Coloma kapitány. Isten hozta önöket a Clarke-on, nagykövet.
– Köszönjük, kapitány.
– A Clarke megsérült, és javítást igényel, de a létfenntartó és az energiaellátó
rendszere stabil. Volt egy kis idônk felkészülni a rakétára, és ennek köszön-
hetôen minimális sérülésekkel és veszteségek nélkül vészeltük át a helyzetet.
Szívesen vesszük a segítséget, fôként a kommunikációs rendszerrel, de jelen-
leg nem vagyunk közvetlen veszélyben. Kérem, miattunk ne késleltessék a
tárgyalásokat.
– Örömmel halljuk – mondta Suel. – Ennek ellenére…
– Ha szabad, nagykövet – vágott közbe Abumwe. – A Clarke legénysége
mindent kockáztatott, a saját életét is, hogy maga és a legénysége biztonság-
ban legyenek, és létrejöhessen ez a megállapodás. Ez az emberem – biccentett
Wilson felé – hagyta, hogy négy rakéta üldözze, és úgy menekült meg, hogy
kivetette magát a hideg ûrbe. Tiszteletlenség lenne tôlünk, ha azzal viszonoz-
nánk az emberek erôfeszítését, hogy elhalasztjuk a feladatunkat.
Suel és Dorb Wilsonra néztek, mintha a véleményét várnák. Wilson Abum-
wéra pillantott, akinek az arcáról továbbra sem tudott leolvasni semmit.
– Hát én tutira nem szeretnék megint visszajönni – mondta.
Suel és Dorb egy pillanatig rábámultak, majd olyan hangot adtak, amit Wil-
son AgyGépe úgy fordított: [nevetés].
* * *
Húsz perc múlva az utche sikló elhagyta a Clarke-ot Abumwéval és a diplo-
matákkal a fedélzetén.
– Hála istennek, hogy vége – mondta Coloma, ahogy a sikló távozott. Sar-
kon fordult, hogy visszamenjen a hídra, rá se nézett Wilsonra és Schmidtre.
– A hajó nincs biztonságban, ugye? – kérdezte Wilson a kapitány hátától.
– Hogy lenne – fordult vissza a nô. – Egy dologban mondtam igazat, hogy
nem volt haláleset, bár talán pontosabb lenne azt mondani, hogy még nem. Ami
a többit illeti, a létfenntartó és az energiaellátó rendszer mûködése hajszálon
függ, a többi rendszer zöme bekrepált, vagy abba az irányba tart, hogy kész
65
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
csoda lesz, ha a Clarke önerôbôl elmozdul innét. És mindennek tetejébe egy
idióta megsemmisítette a siklónkat.
– Sajnálom – mondta Wilson.
– Hmm. – Coloma ismét elfordult.
– Nagyszerû dolog volt, hogy a hajóját kockára tette az utchékért. Erre
nem is kértem. Ezt magától tette, Coloma kapitány. Ez gyôzelem, ha engem
kér dez, asszonyom.
Coloma egy pillanatra megtorpant, majd válasz nélkül otthagyta ôket.
– Nem kedvel engem – mondta Wilson Schmidtnek.
– A vonzerôdre a legjobb jelzô az „egyedi”.
– Akkor te miért kedvelsz? – nézett rá Wilson.
– Nem hiszem, hogy valaha azt mondtam volna, hogy kedvellek.
– Most, hogy mondod, igazad lehet.
– Nem vagy unalmas, az szent – engedte meg Schmidt.
– Ezt kedveled bennem?
– Nem, az unalmat szeretem – mondta Schmidt, és körbemutatott. – Én
ebbe halok bele.
XI.
Abel Rigney és Liz Egan ezredesek egy apró kantinban ültek a Fônix Állo-
máson, és sajtburgert ettek.
– Ez a sajtburger fantasztikus – mondta Rigney.
– Pláne, ha a tested genetikailag módosított, és sose hízol meg. – Egan még
egyet harapott.
– Igaz. Azt hiszem, eszem még egyet.
– Egyél. Tedd próbára a metabolizmusodat.
– Szóval olvastad a jelentést? – tért a tárgyra Rigney.
– Mást se csinálok, csak jelentéseket olvasok – felelte Egan. – Jelentéseket
olvasok és középszintû bürokratákat ijesztgetek. Melyik jelentésrôl beszé-
lünk?
66
JOHN SCALZI
– Ami az utchékkal történt tárgyalás utolsó körérôl szól. A Clarke, Abumwe
nagykövet és Wilson hadnagy?
– Olvastam – bólintott Egan.
– Mi az ítélet a Clarke-ra? – kérdezte Rigney.
– Mit tudtatok meg a rakétadarabokból?
– Én kérdeztem elôbb.
– Nem vagyunk másodikosok, ez a taktika nem jön be – harapott a burge-
ré be Egan.
– Az egyik darabon, amit a dokkmunkások kiszedtek a Clarke-ból, találtunk
egy számot, illetve annak töredékét. A Brainerd nevû fregattról való. Ezt a bizo-
nyos rakétát tizennyolc hónapja kilôtték és felrobbantották egy éleslövészeten.
Az összes általam látott adat ezt támasztja alá.
– Szóval kísértetrakétákat lôtt ki egy titokzatos hajó egy titkos diplomáciai
tárgyalás megakadályozására – morfondírozott Egan.
– Nagyjából. – Rigney letette a hamburgert.
– Galeano külügyminiszter nem fog örülni, hogy az egyik saját rakétánk
okozott súlyos kárt az egyik saját hajónkban.
– Gondolom. Az én fônökeim se örülnek annak, hogy tégla van a Külügy-
minisztériumban, aki elárulta a rakétát használóknak, hogy hol lesz a hajó, és
hogy kivel tárgyalunk.
– Van erre bizonyítékod is?
– Nincs – vallotta be Rigney. – De arra van, hogy nem az utchéktól szivár-
gott ki. Innét meg kizárásos alapon kikövetkeztethetjük a többit.
– Szeretném látni az utchék bizonyítékát – mondta Egan.
– Én meg szeretném neked megmutatni, de nálatok van a kém.
Egan összehúzott szemmel nézett Rigleyre.
– Azt ajánlom, hogy vigyorogj, amikor ilyeneket mondasz, Abel.
– Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Az életemet is rád bíznám, sôt meg is
tettem, ha emlékszel. Nem tôled tartok. Mindenki mástól a minisztériumban.
Van egy árulónk, Liz, valaki, akinek elég magas a biztonsági besorolása ahhoz,
hogy tudjon az utchékkal folytatott tárgyalásról. Kiad bennünket az ellenség-
nek. Hogy melyik ellenségnek, még nem tudjuk. De a barátaink nem csinálnak
67
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
ilyet, Liz, nem robbantják fel egy hajónkat, és nem próbálnak rögtön utána
kilôni egy másikat is.
Egan erre nem felelt, egy hasábburgonyát nyomott a ketchupba.
– És ezzel visszajutottunk a Clarke-hoz – folytatta Rigney. – Mi van a ha-
jóval?
– Azon tanakodunk, hogy mi kerül kevesebbe: nagygenerálozni, vagy lese-
lejtezni és újat építeni. Utóbbi esetben legalább kapunk érte valamit.
– Olyan rémes a helyzet?
– A GYV remek rakétákat gyárt. Miért kérdezed?
– B csapat létére Abumwéék szép munkát végeztek, nem gondolod?
– Elmegy – felelte Egan.
– Ne szórakozz. – Rigney az ujjain számolta: – Wilson és Schmidt új eljárást
talált a lemerült fekete dobozok megkeresésére, és megszerezte az adatokat,
melyekbôl megtudtuk, hogy mi történt a Polkkal. Aztán Wilson több ûrsétát is
tett egyszerû GYV-testruhában, és felfedezett egy csapdát, amelyet az utche
diplomáciai küldöttség megsemmisítésére állítottak, a mi rakétáinkkal. El-
pusztított négy rakétát, aztán Coloma kapitány feláldozta a saját hajóját, hogy
az utolsó rakéta ne az utchékat találja el. Utána Coloma az utchék szemébe
hazudott a hajó állapotáról, hogy Abumwénak legyen esélye tárgyalni, aki
pedig rávette az utchékat a tárgyalás befejezésére. Mindezt úgy, hogy egyetlen
napjuk volt a felkészülésre.
– Elmegy – ismételte Egan.
– Mit akarsz még tôlük? Járjanak a vízen?
– Mit akarsz ezzel, Abel?
– Te mondtad, hogy a legutóbbi emlékezetes tárgyalásuk is olyan helyzet
volt, amikor rögtönözniük kellett. Nem jutott még eszedbe, hogy Abum wéék
nem azért vannak a B listán, mert nem elég jók, hanem mert nem a megfelelô
helyzetbe teszik ôket?
– Nem tudtuk, hogy ez „megfelelô” helyzet lesz – mutatott rá Egan.
– Nem, de most már tudjátok, hogy mi a „megfelelô” helyzet nekik. Koc-
kázatos helyzet, ahol a sikerhez vezetô út nincs kijelölve, hanem macsetével
kell átvágni egy mérges békákkal teli dzsungelen.
68
JOHN SCALZI
– A mérges béka szép volt – nyúlt újabb sült krumpliért Egan.
– Érted, mire akarok kilyukadni? – fújt Rigney.
– Értem. Abban nem vagyok biztos, meg tudom-e gyôzni a külügyminisz-
tert arról, hogy egy rakás B listás alakot állítson rá a kockázatos, de ígéretes
feladatokra.
– Nem mindre, csak azokra, ahol a szokásos diplomatabaromság nem jön be.
– Miért érdekel ez téged ennyire? – kérdezte Egan. – Elég szenvedélyesen
támogatsz egy rakás olyan embert, akiknek a létezésérôl egy hete még csak
nem is tudtál.
– Miért? – mondta Rigney. – Azért, amivel te ijesztgeted minden elôadáson
a középvezetôket. Kifutunk az idôbôl. A Földet elvesztettük, és ha életben aka-
runk maradni, barátokra van szükségünk. Ehhez jól jöhet olyasmi, mint a Clarke
legénysége: egy tûzoltó csapat, akiket bedobunk, ha semmi más nem válik be.
– És ha kudarcot vallanak?
– Akkor olyan helyzetben vallanak kudarcot, ahol számítunk a kudarcra.
Viszont ha sikerül nekik, sokat nyerünk.
– Ha kinevezzük ôket tûzoltó brigádnak, akkor máris elvárásokat emelünk
eléjük – jegyezte meg Egan.
– Erre van egy egyszerû megoldás. Ne mondd meg nekik, hogy tûzoltók.
– Az kegyetlen húzás.
Rigney vállat vont.
– Abumwe csapata tisztában van azzal, hogy nem a felnôttek asztalánál ül-
nek. Szerinted miért kényszerítette bele az utchékat a tárgyalásba? Abumwe
felismeri és megragadja a kínálkozó lehetôséget. Akarja az ilyen lehetôségeket,
és a stábjával mindent megtesznek azért, hogy megkapják.
– Még a hajójukat is elpusztítják, ha kell – tette hozzá Egan. – Ami jelentô-
sen megnöveli a tûzoltó brigádos ötleted költségét.
– Mit terveztek a Clarke legénységével?
– Még nincs eldöntve. Talán egy másik hajóra tesszük Abumwét és a stábját.
Colomára természetesen vizsgálat vár, amiért szándékosan rakéta elé vezette a
hajót. Felmentik persze, de ez a menete. Wilsont a GYV kutatási és fejlesztési
részlege adta kölcsön. Valamikor nyilván vissza fogják kérni.
69
[ A LÁZADÁS HANGJAI ]
– Pár hétig tudnád még halogatni a döntést? – kérdezte Rigney.
– Nagyon izgatnak téged ezek az emberek. Még ha a kedvedért jegelem is
ôket pár hétre, semmi garancia sincs arra, hogy a miniszter aláírja a „tûzoltó
brigád” ötletedet.
– Segítene, ha a GYV adna egy listát a tüzekrôl, melyeket diplomáciával
szeretne oltani, semmint fegyverrel rendezni?
– Á, így már egészen más a helyzet – bólogatott Egan. – Elôre meg tudom
mondani, mi lesz ebbôl. Amikor GYV-összekötôként beálltam a miniszter-
hez, hat hét kellett, mire három egy szótagos szónál többet szólt hozzám. Ha
elé teszem a GYV listáját és a kiválasztott csapatot, maximum morgással fog
kommunikálni.
– Ez is mellettük szól – gyôzködte Rigney. – Ezek senkik. A minisztered azt
fogja hinni, hogy jól kicseszik velünk. Beszélj neki a kérésrôl, aztán javasold
ezt a csapatot. Menni fog, mint a karikacsapás.
– Ha már beszélek vele, arra is megkérjem, hogy ne lövessen ki téged az
ûrbe?
– Egyelôre elég ez.
Egan pár percig szótlanul tologatta a sült krumpliját. Rigney megette a
sajt burgerét, és várt.
– Meglátom, mit szól hozzá – szólalt meg végre Egan. – De a helyedben
nem reménykednék.
– Sosem reménykedem. Ezért élek még mindig.
– Addig is nem hagyom, hogy a Clarke legénységét máshová vezényeljék.
– Köszönöm – mondta Rigney.
– Tartozol nekem – mondta Egan.
– Ez csak természetes.
– Most mennem kell – tolta el a tányérját Egan. – Itt az ideje, hogy be-
szarassak egy újabb csapat kölköt.
– Jó szórakozást – mondta Rigney.
– Meglesz. – A nô menni készült.
– Hé, Liz, az a becslés, amit mondasz nekik, hogy az emberiség harminc
éven belül kihal, mennyire túlzás?
70
JOHN SCALZI
– Az igazat akarod? – kérdezte Egan.
– Azt.
– Semennyire. Sôt, optimista becslés.
Elment. Rigney az ebédjük maradványaira bámult.
– Kit érdekel – sóhajtott végül –, ha úgyis mind meghalunk, akkor pláne
eszem még egy sajtburgert.