You are on page 1of 6

regenyiras.

net
regenyiras.net

TÉVESZMÉK A KÖNYV- ÉS
REGÉNYÍRÁSRÓL

Nulladik lecke: Bevezető

Bevezető
Mindenek előtt, egy idézettel kezdem:
• „Az ember vagy írónak születik, vagy nem. Ha valaki írónak született,
akkor egyszerűen tud írni. Ha nem született írónak, akkor soha nem is
lesz belőle író.
• Az író is ugyanúgy ír, mint a nem írók, csak ő tehetséges, és néha
megszállja az ihlet.
• Regényt vagy szakkönyvet írni éppen olyan, mint például levelet, csak
tovább tart.
Alighanem ezek a legelterjedtebb és legostobább tévhitek az írással
kapcsolatban.” – Duncan Shelley
Sajnos, mint minden művészeti ágban, így a regény- és a könyvírás területén
is számtalan hazugság, tévedés és kóros elképzelés terjed, illetve terjedt el.
Ezek miatt a téveszmék miatt irtózatosan sokan boldogtalanok, sikertelenek,
és hagynak fel művészi ambícióikkal, és teszik le a lantot végleg.
Miért?
Azért, mert a művészi alkotás céljával, és magával az alkotás folyamatával
kapcsolatos hiányzó vagy téves ismeretek a művész állandó
bizonytalanságával, és sokszor teljes cselekvésképtelenségével járnak. Ez
egyszerűen azt jelenti, például, hogy ha nem tudod, vagy rosszul tudod, hogy
milyen céllal és hogyan írj, akkor hogyan lennél képes könnyedén,
magabiztosan és jól csinálni?
Minden művészeti ágra igaz, hogy a valódi tudás mellett, vagy annak
hiányában, léteznek a kezdő művészt félrevezető, kollegiális „okosságok” és
kollektív hülyeségek, amik mindenféle hamis elvárásokat és nem működő
alkotói módszereket szülnek, amiknek persze legtöbbször kudarc, kiégés és
meg nem értettség a vége. (Rosszabb esetben jön az alkohol és a drogok. Nem
véletlen, hogy az alkotói problémákkal küzdő művészek között olyan gyakori
az ilyesfajta függőség és az egyéb önpusztítás.)
Ezek az alkotói tévedések annyira elterjedtek, hogy ha egy példán szeretném
szemléltetni, hogy általában milyen is ma Magyarországon művésznek lenni,
akkor azt mondanám, hogy képzelj el egy embert, aki nem tudja, hogy hova
megy, de még a kollégái, barátai is rossz térképet adnak a kezébe!

http://regenyiras.net

2

Na, de beszéljünk konkrétan az írásról!
A fentiek fényében felmerülhet benned, hogy esetleg az írással kapcsolatos
visszatérő problémáid az innen-onnan összeszedett BAROMSÁGOK
mellékhatása is lehet. De honnan a csudából tudhatod, hogy a téveszmék
áldozata vagy-e?
Például onnan, hogy feliratkoztál erre a tanfolyamra, és ezt a leckét olvasod,
ahelyett hogy írnál. :)
De leginkább onnan, hogy bizonytalan vagy.
Hiszen ha nem állnál a téveszmék hatása alatt, ÉS pontosan tudnád, hogy
hogyan kell megírni egy regényt (vagy bármilyen egyéb könyvet), akkor
csinálnád, és nem azon gondolkodnál, hogy például, tehetséges vagy-e. Nem
kellene az Internetet túrnod, és a különböző fórumokon hemzsegő, kétes
értékű tekintélyektől várnod, hogy majd ők egyszer csak megmondják neked a
frankót. Hiszen valószínűleg ők se tudják. Mert ha tudnák, akkor inkább a
következő könyvükön dolgoznának, és nem a neten osztanák az észt.
Bizonytalanság – mit is értek rajta?
Nos, előfordult már veled, hogy nem tudtad, miért, csak halogattad az írást?
Vagy hogy többször is nekikezdtél az Évszázad Könyvének, de mindig
elakadtál valahol? Esetleg sikerült kínkeservesen megírnod az első 50-60
oldalt, de nem tudtad, hogyan tovább? Volt már, hogy úgy érezted, hogy nincs
ihleted, és hiába vártad, nem jött?
Na, ez a bizonytalanság – melynek az oka: annak a tudásnak a hiánya, hogy az
írás közben felmerülő akadályokon hogyan juss túl, vagy hogyan kerüld el
őket eleve.
De persze az is bizonytalanság, ha nem tudod, hogy az egyik írásodra miért
mondják, hogy jó, a másikra meg miért nem; ha nem tudod, hogy a bukás
miért bukás, a siker miért siker; vagy amikor te magad érzed, hogy a műved
nem jó, de elképzelésed sincs, hogy min kellene javítanod ahhoz, hogy jobb
legyen.
A bizonytalanságok, a kétségek feloldásához bizonyosságra, vagyis biztos
tudásra van szükséged.
Bizonyossághoz az elméleti tudáson, majd a gyakorláson (tapasztalaton)
keresztül juthatsz. Az egyik, a másik nélkül semmit sem ér.
Tudom, hogy ez nagyon egyszerűnek tűnik, de valamiért nem az. Legalábbis a

http://regenyiras.net

3

művészek egy bizonyos része – pl. itthon az írással foglalkozók sokan – nem
így gondolják, és kétségek között, ösztönből és megérzésből alkotnak – és egy
idő után megszeretnek a meg nem értett, szenvedő művész szerepében
tetszelegni.
Tegyük fel, megbetegszik az agyunk. Kihez vinnénk szívesebben: valakihez,
aki mindenféle elméleti tudás nélkül, ösztönből és megérzésből nekiesne a
buránknak – vagy egy képzett, tapasztalt és sikeres orvoshoz, akinek nem mi
lennénk az első páciense?
Nyilván az utóbbit választanánk.
Akkor miért van az, hogy a regényírással kapcsolatban a legtöbben mégis úgy
vannak, hogy „Na, én is írok egy könyvet! Olvastam már eleget...”, és fogják a
virtuális papírlapot és befűzik a gépbe? Miért gondolják úgy, hogy ez így
biztos menni fog?
Miért van az, hogy a kezdő íróknak általában azt tanácsolják, hogy sokat
írjon? „Írj meg 20-25 regényt, és a 26. már jó lesz!” De mitől lenne jó? Valami
itt sántít. Hiszen ha most spontán nekiállsz agyat műteni, és megölsz 20-25
embert, akkor mi garantálja, hogy a 26. beavatkozásod sikeres lesz? Semmi.
Magától nem lesz sikeres.
Ahogy agyat sem úgy tanulunk meg műteni, hogy vagdalkozni kezdünk, így
könyvet vagy regényt írni sem úgy tanulunk meg, hogy csak írunk a
vakvilágba.
Vajon, akkor miért terjedt el ez a hülyeség ilyen széleskörűen? Miért
gondolják azt, hogy mindenkinek, aki írni szeretne, újra fel kell találnia a
spanyolviaszt, vagyis addig kell írnia, amíg rá nem jön magától, hogy hogyan
kell?
Most három dolog is eszembe jutott:
1. Meglepő, de páran azt gondolják, hogy azzal, hogy az általános

iskolában megtanultak írni, tudnak írni. Pedig leírni a nevünket, vagy
megírni a Da Vinci kódot nem ugyanaz.
2. Általában a filmek és a tévéműsorok hamis képet közvetítenek az írókról
és az írás folyamatáról. A leggyakrabban azt a klisét látjuk, hogy a
hosszú idő óta írói válságban szenvedő főszereplő leül az írógép elé,
befűz egy üres lapot, begépel egy címet, majd rövid szünet után
mérgesen összegyűri a lapot és a papírkupac tetejére dobja – aztán a
történet folyamán egyszer csak megszállja az ihlet (pl. egy szőke nő
hatására) és onnantól megy neki, mint a karikacsapás.

http://regenyiras.net

4

Annyira sokszor látjuk ezt, hogy azt gondoljuk, hogy ez így természetes.
Sok író kizárólag az ihletre vár, pedig nem is igazán tudja, hogy mi az, és
miről ismeri fel. Ezért aztán a tehetség mellett az ihlet a másik rejtélyes
mindenható, és tőle függ, hogy ma tudunk-e alkotni vagy nem.
3. Történelmi okok miatt Magyarországon nincs nagy kultúrája a kreatív
írás oktatásának. Még a legnagyobb íróink előéletéről is csak azt
tanultuk, hogy tüdőbetegek voltak, és hogy jogot tanultak. De az a
tankönyveinkben sehol sincs megemlítve, hogy pl. Kosztolányi, vagy
Jókai hol tanulták meg a mesterséget. És ezt talán úgy értelmezzük,
hogy akkor nyilván írónak születtek.
Akármi is játszott még közre, tény, hogy nálunk kiemelkedően sok téveszme
kering, melyet amatőr és „profi” írók adnak tovább egymásnak,
megakadályozva azt, hogy a regény- és könyvírással kapcsolatos valódi tudás
ismertté váljon.
Jelen kis e-mail tanfolyamommal a legnagyobb hazugságokról szeretném
lerántani a leplet, melyekhez a Duncan Shelley szemináriumain tanultak
adnak számomra kiinduló pontot.
Az egyes leckéket naponta postázom majd. Remélem, hogy az így megosztott
tudás és a néhány gyakorlat számodra is szemfelnyitó lesz, és segítségedre lesz
abban, hogy olyan sikeres íróvá válj, amilyenné szeretnél.

Üdv,
Szecsődi M. László
Ui.:
Tehetséges vagy?
A tanfolyam első leckéjében személyes kedvencemnek, a meg nem értett
tehetségnek járok utána.
Addig is, találkozzunk a weboldalon, és szólj hozzá a témához!

http://regenyiras.net

5

A mű változtatás nélkül szabadon terjeszthető.
A mű ezen elektronikus változatára
a Creative Commons – Attribution-NonCommercial-NoDerivs
(Jelöld meg!-Ne add el!-Ne változtasd!) licenc feltételei érvényesek:
a művet a felhasználó másolhatja, többszörözheti, amennyiben feltünteti a szerző nevét és
a mű címét, de nem módosíthatja, nem dolgozhatja át és kereskedelmi célra sem
használhatja fel.
A műre vonatkozó felhasználási feltételek részletes szövege
az alábbi címen tekinthető meg:
http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.5/hu/
This work is licensed under the Creative Commons
Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License.
To view a copy of this license, visit
http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.5/hu/
or send a letter to
Creative Commons,
171 Second Street, Suite 300,
San Francisco, California,
94105, USA.
A műben szereplő Duncan Shelley idézetek az író engedélyével kerültek felhasználásra.

http://regenyiras.net

6