You are on page 1of 149

,.

;í -
!,
HORST KLENGEL
Nz óroRI szí nn
rönrÉ NETE
J LTúnÁrn
1i ,-
:,
""
.
GoNDOLAT.1977
':1
.i,
l
n roRntrÁs
ez elÁnnt rleoÁs
4r.trrÁN
KÉ szült,
.
A KoEHLER uND AMELANo vBnt+o_pxceoÉ LyÉ y Lii
;
HoR T KLENGEL: GESCHrer*rn t,Fio,*ulrun lrri$riliiNs
KoEHLER UND AMBLANG VERLAG,.LEIPZIG t967
roRpí rotre
rnRnót J uDIT
e nonpí rÁsT szAKMAILAG Bt lnxóRlzTE
KoMoRóczv sÉ zll
I BN 963280 367 l
)
HUNGARIAN TRAN
,LATIox
tm ör IUDí T
19.í
,i,
TARTALoM
7 ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ
l1 ELŐszÓ
t3 Az ÓKoRl szÍ RtA FoGALMA
16 A K KORTÓL A BRONZKORIG
19 Az í RoTT FoRRÁsoK ELsö
Aperll
28 naÁnt rtRÁI"yltNAK ronrÁnsat szí ntÁnnN
34 A J AMHADI NAcyrtnÁlyoK KoRA
42 IDRIMI É s szogRa
47 A NAGyHATALMAK HARcA szí ntÁÉ nr
55 rnNaÁN AGyAGRI Rótr IRoDALMA
67 UGARIT IsTENEINnr vllÁca
73 szí Rtn A HETTIrÁr URALMA ALA,TT
8l KERESKEDELEM É s rÉ zuÚvessÉ c A HETTITA KoRt szí nlÁgnN
93
A NAGY ÁrnlexulÁs:
,,TENGERI NÉ pnr,, É s nnÁrrater
98
a szí ntet Áunuor vtlÁGA A KoRAI vAsKoRBAN
t0?
AssUR HATALMA n rÖlorÖzt-rENGER rÉ nsÉ cÉ BEN
lt2
ncysÉ o a sorrÉ LesÉ cgBN: szí RIn rulrúnÁrn
AzI. n. t. É vnzRED nlnlÉ N
l25
NegIJ -ruDURRI-UszunrÓL NAGY sÁNpoRIG: tJ J HÓpÍ rÓr
szí ruÁneN
130
a uÁHozvEzETó úr
l35 rp RBNpr rÁgI,Á'zlr
l37 IRoDALoM
l40 e sz vBcrözrl RAJ zoK lecvzÉ Ke
t42 KÉ pMELI"É rlBrBK J EGyzÉ rB
145 xÉ vuurnró
ELőszó A MAGyAR rtaoÁsnoz
T bb mint egy évtized telt el az ta,hogy e kcinyv német kéziratának mun-
kálatait leárhattam. Azókori Szí ria ttirténelmének és kultrirájának kutatása
ezekben az években még er teljesebben és eredményesebben folyt, mint
azel tt. A korábbi ásatási helyeken, f ként Máriban és Ugaritban, tovább
folytatták a feltárásokat; ezek rij leletanyagot és rij ismereteket eredményez-
tek. Sámos
j
tertileten kezdtek régészeti kutatásokhoz, és az els eredmé-
nyek máris nyilvánosságra keriiltek. Új feliratos anyagot tettek kózzé, és a
már eddig is rendelkezésiinkre állt ékí rásos sztivegek átvizsgálása néhány
ponton a sztivegek pontosabb értelmezését tette lehet vé. Tdbb, a hellenisz-
tikus kor el tti Szí ria t<irténelmi fejl désével foglalkoz munka néMny he-
lyen rijszefilen, illetve élesebben rajzolta meg az orság mriltjáról alkotott
képiinket. Amennyiben ezek az
j
kutatási eredmények a k nyvben szerepl
adatokat is érintették, a magyar kiadás ezt már figyelembe veszi. Ez ton
mondunk meleg k sztinetet Komoróuy Gézának a magyar kiadás tudomá-
nyos szerkesztéséért és Tarnói J uditnak a fordí tás fáradságos munkájáért.
Néhány egészen friss régészeti felfedezésre itt kiil<in fel kell hí vnunk a
figyelmet, még akkor is, ha ezek az ókori Szí ria kultrirája és t rténelme sá-
mára csak az elktivetkezend években, az anyag kiadása és értékelése után
válnak gyiimtilcs ózilv é.
Az Euphratész mentén épiil dvzlaszt gát, amely Tabqa fol tt a folyót
egy nyolcvan kilométer hossz és nyolc kilométer széles t vá duzzatsztja,
mintegy 6 négyzetkilométer nagyság tertiletet áraszt el vizzel. A térség
.nagysámri
romját tekintve világos, hogy a viz egy, már a korai ókorban
sí í riin lakott, régészetileg érdekes teriiletet borí tana el, és zárna el <ircikre a
kutatás e| l. Az volt tehát a feladat, hogy átkutassák a viztároló térségét, és
legfontosabb emlékeit megmentsék az Euphratész ví ztcimegét l. A Szí riai
Arab K ztársaság Régiségeidek és Mrizeumainak F igazgatósága ily módon
olyan feladat elé kertilt, amelyet egyediil, saját erejéb l aligha tudott volna
,l
megoldani, a v<ilgyzár
gát gyors iitemí í épí tése pedig mindossze néhány
évnyi határid t engedélyezett, l97l
januárjában a Szí riai Arab Kciztársaság
az UNESCO révén azzal a felhí vással fordult a világ valamennyi érdekelt
államához és intézményéhez, hogy vegyenek részt a viztároló ter[iletének
régészeti feltárásában. Í gy a kcivetkez években egy sor kiilfiildi expedí ció
látott munkához. Ma ezek a vizsgálatok szinte maradéktalanul |ezáru|tak.
Azl974 szénmegkezdettduzzasztás után napról napra magasabbra emel-
ked viz sorra érte el az ásatások helyét, mind nagyobb sietségre késztetve a
régészeket, mí gnem végiil az egykori telepi,ilések feltárt maradványait is elá,
rasztotta. A megmentett leletanyag az rijonnan épiilt Aleppói Régészeti Mri,
'zeumba
keriilt.
Az ókori kelet szempontjából f ként a Habuba Kabira és Meszkene terii,
tetén feltárt anyagjelent s. Habuba Kabira i. e. 3000 k riil igen fontos hely
lehetett: nagy kiterjedésí í , fallal kciriilzárt telepiilést tártak fel, amelynek
kerámiája és pecsétlenyomatai egészen Dél-Mezopotámiáig terjed kapcso,
latokra utalnak. Néhány agyagtáblát is találtak: gazdasági szcivegeket, a
kor képsz erí í irásával. Meszkenében, azi. e. 3. és 2. évezred ékí rásos szovegei,
ben gyakran emlí tett Enrar teriiletén, tobb száz agyagtábla kertilt el
,
ezek
természetesen az i. e.2. évezred végér l szátmaznak. Emar
jelent
s kikt t
,
város volt az Euphratész partj6n, és fontos csomópont Szí ria és Mezopotá,
mia kereskedelmi forgalmában; az emari ékí rásos sz vegek minden bizony,
nyal segí teni fognak az e város és Elij-Azsia más teri,iletei koz tt kialakult
gazdasági kapcsolatok kutatásában. Tell Fray tertiletén is tobb agyagtáblát
találtak, s nemrégiben a Dzsebel Aruda lejttí jén, az egykori Arazik helyén,
szintén sikeriilt megmenteni néhány agyagtáblát. lly módon, ha a leleteket
egyszer majd teljes'egészében kiadják,
jelent
s mértékben b viilnek ismere,
teink az uphratészk zéps folyásának vidékér l és a térség t rténelmi fej,
l désér l.
--
nra.-u z igazán szenzáci s felfedezést olasz régészek tették 1975
í jszén:
a Paolo Matthiae professzor vezetése alatt álló expedí ció már 1964 ta
dolgozik az A|eppótól délre fekv vidéken; kutatásaikat csakhamar Tell
Mardihra iisszpontosí tották. Lassanként kirajzolódtak az aí í a utaló
jelek,
hogy Ebla városa van itt eltemetve
i
az a város, amelyr l már Sarrukí n.
(i. e.234U2284) feliratai emlí tést tesznek; Agade királya Ktizép,Mezopotá,
miából vonult-É szak-Sziria felé. Végii| az els feliratos leletek meghozták a
bizonyságot, majd t975 szének ásatásai során a királyi palota két kisebb
hetyiségében mintegy 15000 awagtáb|ára bukkantak! Amennyire e pilla-
natban megí télhetjiik, a táblák nagyobb tész,e Agade királyának, Sarrukí n-
8
nak, illetve utódainak korábólszármazik. Ebla ebben az id ben (i. e.2L23.
szÁzad) feltehet en
jelent
s uralkodói székhely volt.
A táblák fapolcokon álltak, és
jóllehet
ezek egy tí izalkalmával sszerogy-
tak, az ásatók a táb|ákaí . nagyjából ugyanabban a rendben találták ffi g,
ahogyan egykor a levéltárosok elhelyezték ket. Amikor azásatásiexpedí ció
filológusa, Giovanni Pettinato professzor a táblákat el sztir mögvizsgálta,
egy további fontos felfedezésre
jutott:
a sztivegek egy részéta tudomány szÁ-
máta már
jól
ismert umer nyelven firták, ámde a legt bb sz<iveg nyelve egy
régi nyugati sémi nyelv, amely ezideig lényegében ismeretlen volt!
É vek telnek majd el, amí g a nagyrészt
j
állapotban megmaradt eblai
táblák mindegyike olvasható és tanulmányozhat lesz. De máris nyilván-
való, hogy ezek a táblák
jelent
s mértékben b ví teni fogják az ókori Szí ria
és ezen tril, Mezopotámia t rténelmére és kultrirájára vonatkozó ismeretein-
ket. Í gy azok a gazdasági saivegek, amelyek Ebla uralkodójának
jiivedelmét
k nyvelik el, felvilágosí tással szolgálnak majd a társadalmi-gazdasági viszo-
nyok fel l. A kereskedelemre vonatkozó sz vegek az Euphratész térsége és a
F ldk zi-tenger ktizcitti forgalmat, f ként a sztivet- és fémkereskedelmet
világí tják majd meg. A szcivegek sok országot és helységet neveznek meg,
ezek kózul néhánynak a fekvése most már pontosabban is megállapí tható
lesz, és talán sikeriil majd feltárni ket. El keriilt egy, a Tigris mellett fekv
Assur í bjedelmével kcitcitt államszerz dés; egy eblai tábornok beszámol az
Euphratész melletti Mári ellen folytatott sikeres hadjáratról, amelynek során
nagy mennyiségí jaranyat és eziistcit zsákmányolt. Találtak iskolai szcivegeket
is, amelyeken mind a tanulók hibái, mind a tanár
javí tó
kézvonása|átsr,a-
nak. Az irodalmi emlékek ktiz tt szerepelnek a Gilgamesr l, a dél-mezopo-
támiai Uruk város legendás hí rí í uralkodójáról szóló elbeszélések, amelyek-
b l kés bb az ékirásos irodalom legjelent sebb eposza alakult ki. Végiil, de
nem utolsósorban emlí teni.ink kell azokat a sz tárakat, sumer-nyugati sémi
sz
jegyzékeket,
amelyek egykor Ebla í rnokainak kezében forogtak, most
pedig az ékí ráskutatók segí tségére lesznek, hogy elolvashassák az
,,eblai
(ókanaáni) nyelven" í rt sz<ivegeket. Nyugodtan sámolhatunk azlalrhogy a
Tell Mardihban folytatódó munkálatok során ebben az évben ismét rij
agy agtáblák keriilnek napvil ágra.
Már most nyilvánvaló, hogy a k vetkez évek sámottev en b ví teni fog-
ják
ismereteinket Szfuia mriltjáról, s nyilván t bb ponton meg fogjákváltoz-
tatni egész felfogásunkat is. Eddigi tudásunk <isszefoglalása éppen azÉ rtfon-
tos és hasznos, mert lehet vé teszi, hogy az
j
ismeretek majd megfelel
helyre keriiljenek az kori Szlrifu l alkotott,sszképben.
ELŐSZÓ
Egy olyan korban, amelyben a régészeti kutatások évr l évre Szí ria m ltjának
rij emlékeithozzák napvilágra, s amelyben az rij feliratos források olyan te,
riileteket nyitnak meg a tiirténész el tt, amelyekr l korábban csak keveset
tudott, talán merésznek tií nik, ha az ókori Szí ria ttirténetének és kultrirájá,
nak áttekintésével a szélesebb, a.kutatás speciális probtémáiban tiibbnyire
járatlan
olvasókiiziinséghez
fordulunk. Ha mégis vállalkozunk rá, akkor
éppen azért, mert az utóbbi évek során felhalmoz dott ismeretek nemcsak
sokkal világosabban rajr-olták meg azt a képet, amellyel Szí ria Ókori keleti
fejlóldésér l korábban rendelkeztiink, hanem
jelent
s kérdésekben meg is
változtatták. Kézenfekv
,
hogy ez az áttekintés csupán a kutatás pillanatnyi
helyzetének mérlegét vonhatja meg.
Az ókori Szí ria t rténelmével és kult rájával foglalkoz kutatás hosszti
éveken át szinte kizár lag olyan forrásanyagra támaszkodott, amely a
Ní lus és az Euphratész menti fejlett és már
jól
ismert államalakulatok
terii,
letér l szÁrmazott, vagy amely Anatóliában, a régi hettita f város, Hattusa
romjai k z tt keriilt el . Talán ezazoka annak, hogy Szí riával
gyakran csak
mint az kori keleti t rténelem egytk félrees szí nterével foglalkoztak,vagy
csupán azósz vetség szemsz
géb l vizsgálták. Az utóbbi id ben azonban
Szí ria tertiletér l is fontos feliratos források kertiltek el
,
s ezek els sorban
az i. e.2. évezred t
,rténelméthelyezték rij megvilágí tásba; éppen ezért itt is
f ként ezzel az id slakkal foglalkozunk.
Fiildrajzi helyzeténél fogva Szí ria mindig is sszek<it hí d volt a kiil nbtiz
népek érintkezÉ sében, s az anyagi és szellemi
javak
cseréje terén k zvetití j
szerepet
játszntt
a Kcizel-Kelet népei és kult rái k z tt. Ez a ktinyv azt
szeretné bizonfltani, hogy Szí ria ezen t lmen en, <inálló teljesí tményével
is hozz{lárult az emberi kultrira fejl déséhez.
Az óront szí RlA FoGALMA
Az
,,ókori
Szí ria" rogulrn. mindenek el ttf ldrajzi és kronológiai helyzetét
illet en szorul tisztázásra. A mai Szí riai Arab K<iztársaság határai nem es.
nek egybe azzala teriilettel, amelyr l itt,,Szí ria" néven szó lesz. Í gy mindjárt
le kell sámí tanunk azokat a teriileteket, amelyek az Euphratészt l keletre
fekszenek, s amelyeknek egy kis nyrilványa egészen Mezopotámia másik
nagy folyamáig, a Tigrisig terjed. Az Euphratészen trili teriilet sokkal inkább
a két folyamvcilgy t rténelmének szí ntere volt, mintsem a szí riaié. Ez.z.el
szemben az ókori Szí riához tartozik az a
-
ma T r korság teriiletére es
-
f ldsáv, amely aszárazf ld belsejében Gaziantep és Kilisz k zcitt, valamint a
tengerparti zónában az Iszkenderun-iibiil és a Nahr el-Asszi (Orontész)
torkolata kciz tt helyezkedik el, s végiil a mai Libanoni K
rztársaság
terii.
lete is. Az ókori keleti id szakban e két teriilet egyike sem választható el
Szí ria kultrirat rténeti fejl dését l.
Ez a fóldrajzivagy kultriratiirténeti Szí ria
-
amely Kisázsia, Mezopotámia
és Paiesztina k zcitt teriil el, s amelynek nyugat fel l a F ldktizi-tenger part.
vidéke a termé zetes határa-nagyjából három, egymástól kiilcinb z tájegy.
ségre osztható. A tengerpart mentén keskeny, nagyon hosszri ftildsáv h zó.
dik. Ezt helyenként k zvetleniil a tengerhez futó hegyvonulatok tagolják.
A tengerparti sáv csak itt-ott megy át a szfuazf ld belsejébe ny ló sí kságba.
Ez a fóldsáv biztosí tja a
jelent
kikt t városok létrejtittéhez nélkiil zhetetlen
természeti el feltételeket. A kik t városok f ként ott
jiittek
létre, ahol a part
menti hegyvonulatok tcimbjét folyómedrek tagolják, mert ilEy a szÁrazf ld
felé kedvez <isszekcittetés nyí lott. A természeti kincsekben
-
s kivált a Ní lus
és az Euphratész áradmányos sí kságán igen keresett fában
-
gazdag pa*
menti hegységek hozzáférhet kcizelsége a szí riai kik t városok felvirágzása
szempontjából bizonyára épp olyan
jeleht
ségil volt, mint az a szeí ep, ame.
lyet a kcizvetí t kereskedelemben
játszottak.
A kereskedelmi forgalom éppen
a szí riai-arab sivatag fekvése miatt kényszeriilt arra, hogy Szí rián át halad.
13
jon;
a sziriaipartvidék kik
,t
i alkották a kaput, amelyen a fejlett ókori keleti
kultrirák kincsei átáramlottak. Minthogy Kisázsia nem lehetett alkalmas
arí a
-
bár fiildrajzihelyzete valóban hí dszerií volt
-,
hogy azÉ ,gei-tenger vi-
dékének árucseréjében tranzitországgáváljék, ugyanis a távolsági utak kiala-
kulását a magas hegyek roppant megnehezí tették, ezért azÉ igei-tenger mellé-
kének kereskedelme ugyancsak a sziriai kik<it városokon át bonyolódott.
Másfel l viszont a tengerparti teriiletfóldrajzi k rtilményei azt eredményez-
ték, hogy a szinte kizár lag tengeri kereskedelemmel foglalkozó városok
sohasem alkottak olyan államot, amelynek teriilete a szárazf ld belsejéig
nyrilt volna. A part menti vidéket, Ftiní ciát azi. e.l. évezredóta már a neve
is megkiilcinb<iztette a sárazí ijld bels teriileteit l, Szí riától.
A keskeny tengerparti sávhoz kelet fel l hegyvidék csatlakozik, ez Szí riát
észak-déli irányban tagolja. A tengerparttal párhuzamosan hrizódó hegyvo-
nulatok a homszi v<ilgyt l délre sszefutnak; a Libanon és az Antilibanon
kifejezetten magas hegyvidék
jellegí í (ezek a hegyek helyenként elérik a
2-3000 méter magasságot). E két hegység kciztitt fekszik a Biqa', egy k riil-
beltil 8-14 kilométer széles és l20 kilométer hosszti v<ilgy, amelyb l észak
felé a Nahr el-Asszi (Orontész), dél felé a Nahr el-Litani (Leontész) ered.
Az Antilibanontól és a Hermon hegységt l keletre a hegyvidékr l lefolyó
patakok látják el életet ad vizzel Damaszkuszt, az oázisvárost.
A táj szerkezete ebben a z nában is lehetetlenné tette, hogy
jelent
sebb
tertiletet magába foglaló állam alakuljon ki; Mezopotámiától és Egyiptom-
t l e|tér en, itt nagy folyamok sem segí tették elij az ilyen irány fejl dést.
Szí ria folyói nem_völtakhaj zhatók, és a mez gazdaság el feltételeit sem a
folyók teremtették meg; a mezí igazdaság f ként a csapadék, nem pedig a
mesterséges ont zés ftiggvénye volt.
Szí ria harmadik tájegysége cinmagában sem egységes. É szakon, a part
menti hegyvidék és az Euphratész k zcitt termékeny sí k vidékek teriilnek ell
természetes k zpontjuk Haleb/Aleppó. A sí kság déI felé fokozatosan legel
-
teriiletbe megy át. Amí g án Aleppó kt riili vidéken évente átlagosan tirbb
mint 250 mm csapadék hull, a legel k k rzetében a c apadék alig t bb mint
l00 mm, ami pusáán ahhozeleggnd
,
hogy a kisállattartó nomádok létalap-
ját
biztositsa. Ez a legel teriilet k<irtilbeliil az Euphratészt l (Dzsebel el-
Bióri) délnyugati irányban Damaszkuszk rnyékéi g htn d hegyvonulatok-
nál ér véget. Ett l a határvonaltól délre a táj sivatagi
jelleget
lt. A harmadik
korzet, amely aPerzsa-ób lt l Palesztináig terjed
,
n.
,,termékeny
félhold"
északi része, a t bbinél
jóval
alkalmasabb volt aí ra, hogy teret biztosí tson
egy nagyobb államalakulat számáta. Az állam kiterjedését Haleb/Aleppótól
t4
délre lényegében a (fél)nomád kisállattartó ttirzsek ftrl tti uralom hatátozta
meg; éppen ezértnem volt pontosan r gzithet
,
más irányban azonban lehe-
t ség nyí lt természetes határok kialakí tására (az Euphratész, a F ldk zi_
tenger partvidéke, Kisázsia délkeleti peremhegysége).
Az
,,ókori
Szí ria" fogalmának id beli k riilhatárolása, a áró id pont
megállapí tása nem okoz kiil niisebb nehézséget: i. e.333 novemberében Nagy
Sándor Isszosznál gy ze|met aratott IlI. Dareiosz Kodomannosz perz a
király hatalmas hadserege ftiltitt, majd, hogy elszigetelj e t a szí riai flottától,
el renyomult Szí ria felé. Héthónapi ostrom után elfoglalta Ttiroszt, a sziget-
er dí tményt, s nem sokkal kés bb Nagy Sándor mint a perzsa uralom meg-
dtint
jét
iinnepeltette magát Egyiptomban. Eszerint Szí ria t rténelmében az
ókori keleti periódus végét azi. e.332. év
jelzi.
J óval nehezebbnek bizonyul azókori keleti periódus kezdetének akár csak
honÁvet leges megállapí tása is. Amikor egy ország
,,t
rténelmér l" beszé-
liink, általában az irott forrásokból megismert fejl désre gondolunk, aí í a a
korra, amelyb l t<irténelmi személyiségeket és eseményeket ismeriink
;
az ezt
megelt5zi5 id ket stcirténetnek tekintjiik. Szí riában, ha Mezopotámiához és
Egyiptomhoz hasonlí tjuk, meglehet sen kés n
jelennek
meg az els í rott
források; saját okmányaik csupán az i. e.2. évezredels felében. A mezopo-
támiai és egyiptomi sz vegek Szí riára vonatkoz adatainak bevonásával
sem
juthatunk
tovább, mint azi. e.3. évezred k zepe. Az ennél korábbi id k
qehát
,,
st<irténet" volnának, és í gy kí viil esnének vizsgálódásaink k<irén.
A régészeti anyag azonban világossá tette, hogy Szí ria kulturális fejl dése
jóval
a feliratoiemlékek megjelenése el tt kezd d tt, és már az í rásbeliséget
megel z korban figyelemre méltó szintet ért el. Ezértjogtalan lenne a korai
periódus kirékesztése, annál is inkább, mert az anyagi és szellemi kultrira
terén bizonyos elemek folyamatossága me sze a tcirténeti korba ktivethet .
Ezért a fels id határt azakorjelenti, amelyben azország teriiletén kiala-
kultak a legkorábbi falusi k z sségek. Ily módon egészen a 7. évenedig
mehetiink vissza. Persze, az irictt források megjelenése el tti hatalmas id
-
szakban a régészsti anyag t<irténeti mondanivalója meglehet sen csekély,
de várható, hogy a ktivetkez években a Szí ria sttirténeti lel helyein végrett
er teljes kutatások nem egy fehér foltot el fognak tiintetni.
l5
A KŐKORTÓL A BRONZrORIG
Szí ria stcirténetének feltárásában, feliratos forrásanyag hí ján, egyediil a
régészeti leletek szolgálhatnak megbí zhat támpontul ismereteinkhez. Els
-
sorban a kerámia az) amelyet ebb t a korból forrásként használhatunk,
Szí ria korai lakosságának kézzel vagy fazekaskorongon mintázott
,
dlszitett
vagy dí szí tés nélkiili agyagedényei. Azagyagáruk jellegzetes
sajátosságai lehe-
t vé teszik az azonos vagy legalábbis hasonló kultrirával rendelkez teriile-
tek k rtilhatárolását,
a kapcsolatok fcilderí tését és relatí v kronológia meg-
állapitását. Ezt a nagy korszakot, amelyr l lényegében a kerámiakészí tmé-
nYek a|apján alkothatunk képet,
jogosan
illették a
,,keramikum"
névvel.
szí riában ez akorszak k riilbeltil négy és fél évezredet lel fel.
Szí ria st<irténeti let helyei ktiziil f ként kett t kell kiemelniink. Az 1929
Óta Ugaritban (ma: Rász Samra, a Fcildktizi-tenger partján,l l kilométerre
l,atakiát l északra) Claude F.-A. Schaeffer vezetése alatt folytatott ásatások
nemcsak az i. e.2. évezred ttirténetér(5l szerzett ismereteinket b ví tették bá-
mulatra méltó módon, hanem egyszersmind felszí nre hoztak 7. évezredi
telepiilésrétegeket is. Kissé távolabb északkeleten, ahol az Orontész éles
kanyarral fordul nyugat felé, az amerikai ásatások, Robert J . Braidwood
vezetése alatt, az Amk sí kság dombjainak egész sokaságát kutatták át,
amelyek k ziil leletanyag tekintetében mindenekel tt Tell el_Dzsudeide
bizonyult kiváltképpen gazdagnak.
Ugarit és az Amk sí kság dombjainak
stcirténeti rétegei a kerámialeletek alapján mind egymással, mind pedig a
szí ria teri,iletén beliil es thru fekv lel helyek egész sorával osszefiiggésbe
hozhatók.
Az emberi teleptilés legkorábbi nyomait ez ideig Ugaritban találták ffi
8,
kcizvetlenul a szí iz talaj felett. Ezek a leletek abból a korból származnak,
amely feltehet leg még nem ismerte a kerámiát
-
a kerámia elterjedése el tti
telepiilések nyomait tárták fel ezenkí viil Biibloszban (ma: Dzsebeil) és a
Palesztinai
J erihóban is. Ez a korai telepiilés Ugarit helyén
*
tnert város-
ról még nem beszélhetiink
-
igen
jelent
s kiterjedésí í volt. Feltehet
,
hogy
másutt még korábbi telepekre fognak bukkanni. Ugaritban a legrégibb telep-
helyek kis, né6gyzet alapí r házak voltak, durva faragásri k b l rakott alapok-
kal és agyagtégÍ a falakkal. Lakói kovak -
és obszidián-fegyverekkel vadász-
tak vadállatokra, talán pl. medvére, de ismertek mfu háziasí tott állatokat is,
Í gY f ként a kecskét. Az ásatások során nagy számban keriiltek felszí nre
aPró n i agyagszobrocskák,
de a n i nemi
jelleg
kés bb szokásos kiemelése
nélktil; e szobrocskákat inkább a vallási-mágikus képzetek kifejez désének
l6
l
t
b
i
i
tarthatjuk, semmint m{í vészi szándék termékeinek. A telepiilés er dí tményei
arra utalnak, hogy már akkoriban sor kertilt sszetí fuésekre a szomszédos
népességgel. Fiildb l és kavicsból tit méternyi magas bástyatciltést épí tettek,
s eá kí viilr l nagy k<ivekkel burkolták be.
A Rász Samra-i rijk kori telepiilést a bronzkori Ugarit helyén radiokar.
bon vizsgálatok segí tségével a 7. évezred els felére lehetett datálni. A gyors
fejl dést a neolitikum kcivetkez szakaszaiban
-
Szí riában kb. azi. e.q000-ig
tartó id szakban
-
egyszerre t bb lel helyen is nyomon k<ivethetjiik. A ré--
-
gészeti
leletanyag értéke természetesen még ekkor is meglehet sen csekély,
és els sorban a tekintetben hagy benntinketbaonytalanságban, hogy Szí ria
korai lakossága me$k népcsoportba és nyelvcsaládhoz sorolandó.
A Rász Samrából
,
az Amk sí kságról, Hamából, Btibloszból (Dzsebeil) és
Tell Szukaszból (Latakiát l25 kilométerre délkeletre), valamint más tele_
ptilésekr l származó neolitikus leletek egyértelmií rokonságot mutatnak
olyan kisázsiai lel helyek anyagáva|, mint Merszin (Kilikia) és Csatal
Hiiyiik (Dél-Anatólia),
s t, feltehetjtik, hogy a rokonság Anatóliából ki-
induló hatás eredménye. Mezopotámiával is kimutathatók bizonyos,,kap-
csolatok, igy f kénta mai Mószul k<izelében fekv Hasszrinával. Kialakultak
a falusi f ldmií vel kriz<isségek, mindenekelijtt viz kózelében;,tagjaik a
vadászat és halászat mellett
juh,
kecske, disznó, s t, azigényes szarvasmarha
tenyésztésével foglalkoztak. Gabonát (t<inke) termesztettek, és egyszerí i
cserekereskedelmet folytattak, egészen Mezopotámiáig terjed en. Mint a
legrégibb biibloszi telepiilés mutatja, egy helyiségb l álló, itt ovális alap-
rajz házakbn laktak. A házak gipszpadl zatát k burkol atra helyezték, a
falakat d<ingtilt agyagb lemelték. Kés bb áttérteknégyzetes alaprajz ház,ak
épí tésére, ezeket sztikség esetén egész lakáskomplexummá tudták fejlesaeni.
Az
,,agg|utináló"
(,,egymáshoz illesztett") épí tkezési mód k vetkeztében
nemcsak az thálr zatlettigen szabálytalan, hangm ily módon egy egész sor
zsákutca is keletkezett. Azidegen kcinnyen eltévedhetettazutcákon. Ugarit_
ban nélyzetes alapri, egymástól elszigetelten álló ki5házakat épí tettek
;
ezeket
is er dí tmény védte. Szemléletes képet nyujt egy ilyen neolitikus er dí tett
teleptilésr l a kilikiai Merszin (XVl. réteg).
A kerámia ebben a korban nagy váltoásokon ment át: akézzelformázott
edények után, amelyeket ujjbenyomással és karcolt mintákkal dí szí tettek,
1-2. kéP
megjelent a festett, rin. Tell Halaf-kerámia, amelyet részben É srak-Mezopo-
támiából importáltak, részben pedig
-
ezekutánzásaképpen
-
helyi fazekas-
mesterek készí tettek. Megjelent továbbá egy olyan kerámiatí pus, amely egy
dél-mezopotámiai lel hely, e0-Obeid kerámiájának felelt ffi
8,
s amelyet
17
ugyancsak Szí riában utánoztak, valamint egy Ciprusról importált edérryfajta.
A mindennapi élet használati eszktizei ktiziil, amelyeket általában k b l vagy
csontból, de olykor már rézb l készí tettek, f ként a pecsétnyomók érdemel-
nek figyelmet. Nem is annyira a pecsétnyomók képmez
jén
tátható geomet-
rikus ábtázolások miatt, hanem mert a pecsétl k mint tulajdonjegy lnsz-
nálata arra mutat, hogy a telepiilési k z sségek tulajdonviszonyaiban vala-
mifajta differenciálódás kcivetkezett be.
A halottakat a házak padl rataalá ftildelték el, t bbnyire nyrijtott
yaw
zsugorí tott helyzetben. Nem hpsználtak koporsó t, de azelhunytat igyekeztek
valami módon
-
kisebb k réteggel vagy kavicságyazattal
-
védeni. A neoliti_
kum vége felé a gyermekeket gyakran nagy agyagedényben temették.
'
Az 5. évezred vége felé a hasanálati eszk zt k el állí tásában, els sorban a
fegyverkészí tésben, oly mértékben ntivekszik a fém, arézaránya,hogy ekkor
már k -tézkorszakról (khalkolitikum) kell beszélniink.
Ez a sziiai k
-rézkor
majdnem egy éveneden át tartott, kciriilbeliil i. e.
4O00-t l 3l00-ig. Megint csak els sorban az uganti, az Amk sí kságról,
HamáMl és Biibloszból szÁtmazó leletek alkotják ismereteink alapjait.
A neolitikumból a k halkolitikumba való átmenet fordulópontján a régészsti
leletanyagban mind Ugarit, mind pedig Biiblosz bizonyos kulturális vissza-
esést mutat; a lakosság elszegényedése tapasztalható. S t, Biiblcisz egy id re
lakatlannávált. Kézenfekv
,
hogy azetrajta
jelenségek
rendszerint a lakosság
sszetételének megváltoásávql, azaz idegen t rzsek bevándorlásával ma-
gy at áz"andó k
;
ámde az stórténeti korokba n ez a feltevés sohasem igazn|ható
kifogástalan bizonyí tékokkal. Mindenesetre, a kerámia egyre er s d mezo-
potámiai hatást mutat. Az edényeket korongon form zták, és nagyon hason-
lí tottak azokhoz az in. Obeid-edényekhez, ameí yek és7ak-mezopotámiai
lel helyeken kertiltek napvilágra. Biibloszban alakáskomplexumokváltozat-
lanul az egy he$ségb l álb,lak bánkegymáshoz illesztése révén
jt
ttek lét-
re, de az agyagtégla falakattnlszálka-kiitéssel,rakták. Biibloszban az
j.
e.4.
évened kcizepe rrtán beszélhetiink el sztir városi telepiilésr l. Ugaritban k
-
alapokra négyzetes alap
,diing<ilt
agyagfal házakatépí tettek. A k
-rézkor.
szak kisebb leletei k ziil f ként azoka csontból faragott kis férfiszobrocskák
tí innek fel, amelyeket Biibtoszban ástak ki, valamint a pecsétl k veken most
elterjed állatmotí vumok.
A neolitikus és khalkolitikus korban szí ria teriiletén a korábbi falusi k
-
z<isségek városi teleptilésekké alakultak át; a vadásratot és halászatot ekkor
az állattenyésztés, a fcildmií velés és a cserekereskedelem váltotta fel. A szí riai-
kilikiai kult ra eredeti egysége, amely a kerámiaanyagban mutatkozott,
l8
lassanként felbomlott, f ként annak k
,vetkeztében,
hogy Mezopot er!i,
ekkor er s hatást gyakorolt Szí riára. A ktivetkez id kben eza keleti hatás
Szí ria belsejében egyre er sebM vált, a partvidék azonban, fellendiil tengeri
kereskedelme révén, egyí e inkább Egyiptom befolyása alá kertilt. Bziel át-
léptink a korai bronzkorba (kb. i. e. 3100-2100); Egyiptom és Mezopotámia
í rásban hagyományozottt rténelme ekkor már némi fényt vet Szí ria gazda-
sági és társadalmi viszonyaira is.
Az Í RoTT FoRRÁsoK ELső epRret
A bronz
-
a téz és az ón titv zete
-
kb. i. e. 3100 k rtil
jutott
trilsrilyra a fém-
felhasználásban; vezet szerepe kb. i. e. t2ffi-ig tartott, amikor is a vas ki-
szorí totta helyér l. A csaknem az egész i. e. 3. évezredet átlvelí í korai bronz-
kor a már emlí tett szí riai-kilikiai egység felbomlásával kezd diitt; a dél-
kisázsiai Kilikiától elválasztó kiil
,nbségek,
mezopotámiai és kelet-anatóliai
hatás alatt, egyre er sebb k rvonalakat nyertek. Ezek a változÁsok talán
kapcsolatba hozhatók egy rij népességelem bevándorlásával; e7 a népesség
a házépités, valamint a fazekasság terén magával hozott tinálló hagyomá-
nyokkal rendelkezett, és hatása egészen Palesztináig észrevehet volt.
Az épí tészethovábbfejl dése kiiltintisen er teljesen mutatkozik meg Btib-
loszban. Itt hozták létre a Szí riából ismert els nagy templomépiileteket;
er dí tményfatieate ket, ez egészen a hellenisztikus korig fennmaradt.
Egy forrás táplálta szent tó partján két szentélyt épí tettek. Az egyiket
k ziiliik; arnelyet t bb egyfiilkés éptiletrész alkotott, k riilkerí tették, azaz
,,karám"-ba
helyezték, ugyan
8y,
ahogyan a nomádoknál szokásos volt,
akik ily módon próbálták nyájukat védelmezni.
Arra a kérdésre, hogy ezeket a nagy épiileteket mely istenségeknek sánták,
csak az egyiptomi feliratok segí tségével tudunk válaszolni. Már azels egyip-
iUmi dinasztiák is harcoltak északkeleten az ázsiaiszomszédokkal, de ekkor
még csup n a rézben és tiirkizben gazdag Szinai-félsziget megszerzése volt a
cél. Itt Dél-Palesiztina lakói voltak az egyiptomiak ellenfelei; maga Szí ria
sohasem keriilt egyiptomi fennhatóságalá az Óbirodalom korában. A fáraók
katonai vállalkoásai ugyan még nem nyriltak be mélyebben El
-Ázsia
belsejébe, azonban az egytptomi keresked k tengeri utaásaik során er sen
el retcirtek észak felé. ltt minden bizonnyal Biiblosz volt hajóik leggyakoribb
célja, innen pedig feltehet en továbbhaj ztaka part mentén egészen Kilikiá-
ig vagy tal n azÉ gei-tengerig. A Biibloszban folytatott ásatások során fel-
19
szí nre kertiltek olyan leletek, amelyek igazolják az egyiptomiak ittlétét;
tcibbek k z tt például egy korsó, Haszehemui fáraó (i. e. 2ó80 kiiriil) nevét
tartalmazó hieroglif felirattal. A fában
lazdag
k<izeli Libanon hegység volt
az, amely ennek a kik t nek oly kiemelked jelent
séget adott. A céd-
rus, ciprus és feny
,
amely egykor a Libanon lejt it bodtotta
'-
mamár alig
maradt beltí liik
-,
nemcsak a hajóépí tés számára volt keresett faanyag,
hanem a mrimiakoporsók és a szintén a halottak konzerválásán ál haszttált
í eny gyanta készí tésében is nélkiil<iáetetlennek sámí tott.
Mid n kés bb, az Óbirodalom vége felé, Egyiptomot bels válságok ráz-
kódtatták ffi
8,
s ezek visszavetették a kereskedelmet is, Ipuwer intelmei igy
panaszkodott:
,,Bizony,
nem hajóznak Biibloszba manapság. Mit tegyiink
mrimiáink cédrusfájáért? Apapokat ezek termékeivel temették. Azok olajá-
val balzsamozták beazel kel ket egészen Kréta szigetéig. Most nem
j<innek.
Fliányzik az arany ..."
*
Azegyiptomi expedí ciók
-
noha voltak szí riai favá-
gók is
-
mindig magukkat vitték saját embereiket, akiknek feladata a favá-
gás és a kivágott fa sá|litásának el készí tése volt. Egyiptomban egy kiilcin
hivatalt rendeztek be, a
,,fenyilí a
ház"-at, amely a fa behozataláért volt
felel s. De ezenkí viil is importáltak
-
minden bizonnyal ismét els sorban
Biibloszon át
-
kiiltinféle fatermékeket, valamint bort és mézet. A szÁl|it
-
edényként használt egyfiilí í kancsók és kétftilií amforák, amelyeket egyip-
tomi ásatások során találtak,
j
l egésntették ki azt a képet, amelyet a korai
bronzkor szlriai fazekasip arfu l alkottunk. Akkoriban szí riai rabsiolgákkal
és rabn kkel is kereskedtek, rtoha err l még nincsenek pontosabb
adataink,
csupán néhány képi ábrázolás áll rendelkezésiinkre.
Szahuré király (5. di-
nasftia) halotti templomának egyik reliefie Szí riából importált medvéket
ábrázol, de ebb l még nem lehet általában kcivetkeztetni arra, hogy vadálla-
tokkal is kereskedtek iolna.
Biiblosz város neve a 6. dinasztiaóta
jelenik
meg azegyiptomisóvegekben,
de áaguk a biibloszi leletek ennél korábbi kapcsolatokra utalnak; ilyen
például a már emlí tett korsó a 2. dinasztia korából. F ként alabástromedé-
nyekr l van szÓ,amelyek a rajtuk található felirat alapjánáldozatiadomány.
ként határozhatók meg. Kiil ncis figyelmet érdemel egy pecsét,
amelynek
hieroglif felirata megnevezi Biiblosz
,,uí át"
és
,,rirn
j
ét", a város f isteneit,
valamint az e yik biibloszi kormányzó nevét. Szí riában ezenkí viil helyi
pecséteket is találtak, és
-
azi. e.3. évened kezdetén
-
a rég ta ismert,
stiliált állatfigurákkat dí szí tett pecsétnyomó mellett megjelenik a t<ibbnyire
mezopotámiai mi4tákat k vet pecséthenger.
A k b l készí tett pecséthen-
gerek
mellett valószí nií leg használtak fából valókat is, ezek edények diszité-
n
*
W. Helck, Die Beziehungen Agyp
tens zu Vorderasien im 3. und 2
J ahrtausend v. Chr., 43. old. nyo.
i.rrán; l. Ipu, a f rangri intelmei
Antik Ta.rulmányok 4 (1957]
323-334, kiil. 326. old. (Kákos5
Lász| forditása)
}
naieo nrcppol
Dzsebel el-Akra'.t
Szí ria-Palesztina az i. e. 3.
évezredben
sére is szolgáltak. Az Amk sí kságon kiil nbiiz pecséthengerek lenyomatai-
val dí szí tett edénycserepek keriiltek felszí nre.
,,
Az egyiptomi pecséthenger-feliratokon emlí tett btibloszi istenségek bizo-
nyára uwanazok voltak, akiknek a két szentélyt állí tották; talán nekik
sánták az egyiptomi eredetí í fogadatmi {ezekat is
-
Egyiptomnak tigyelnie
kellett aí í a) hogy kereskedelme érdekében megnyerje a maga számáraa biib-
loszi istenek
jóindulatát.
Biiblosz
,,rirn
je"
nyilván az az anya- és hadistenn
volt, aki kiil<inb<iz neveken kés bb is nagy tiszteletnek rvendett Szí riában
és,El
-Á,zsia
más orságaiban. Azegyiptomi sí rfeliratok kés bb a,,Háthor,
Btiblogz rirn
je"
néven,emlegetik; volt az, akia halottnak evez tkészí tettn
hogy.átkelhessen a holtak folyóján. A férfi istenség, Btiblosz
,,ura"
talán a
vihar és az es istene volt. Tisztelete ugyancsak széles kcirben elteriedt.
Az aryaistenn párjaként Szí riában is mindentitt találkozunk a Viharisten-
nel,aki- mint azi. e.2. és l. évezred feliratos forrásai alapján tudjuk
-
a pantheon élére keriilt.
Hogy Sziria lakói a kés bronzkorban milyen alakban képzelték el iste-
neiket, aztmég a kis terrakotta szobrocskáknál is
jobban
mutatja az abat
bronzszobrocska, amelyeket az Amk sí kságon (Tell el-Dzsudeide) folyó ása-
tások tártak fel. Ezek a szobrocskák legkés bb a 3. évezred elejér lszármaz-
nak. Három n i és három férfialak, nagyságuk 14,6 és26,5 centiméter ktizott
mozog. A négy nagyobb szobrocskát vagy csak elol-, vagy csak hátulnézet-
b l dolgozták ki, de a két kisebbet mindhárom dimenzióban megformálták,
tehát minden oldalról látni leheteí t.
A férfi isten ebb l a párból
-
mert a két kisebb figurát annak nevezhetjiik
-
krip alakri sisakot visel a fején. A sisak egykor sz<ig formájri csricsban vég-
z dótt. A szakállas arc egyszerí i, de részleteiben nagy gonddal
van kidol-
g zya. Az istenség mindcissze egy széles civet visel, kiilcinben meztelen, de
nem tudhatjuk teljes bizonyoss6ggal, hogy testét egykor nem fedte-e szcivet,
amely azután az idt5k folyamán elpusztult. Hogy mit tartott a kezében, azt
abból lehet megállapí tani, hogy a szobrocskák mellett apró fegyverek egy-egy
ttiredékét találták. Egyik kezében valószí ní í leg buzogányt tartott, a másik-
ban lándzsát. A n i alak ugyancsak meztelen; két kezével keblét taftja; gy
jelenik
ffi
8,
mint az é|etet és termékenységet adományoz anya megtestesí -
t
je.
Ezek a kis bronzszobrocskák azel futárai egy egész sor bronz istenalak-
nakazi. e.2. és l . évezredb l. Szinte bizonyos, hogy valamennyitárgy Sziriá-
ban késziilt, í gy egy zersmind képet nyrijtanak az akkoriban már igen fejlett
bronztechnika szí nvonaláról is. Valamennyi szobrocskát az í rn. viaszelvesz-
22
3. kép
Tellel-Dzsudeide, n i alak
(istenn ?), bronz, az i. e. 3.
évezred eleje
\a
téses <int eljárással készí tették, azzal a módszerrel, amely Mezopotámiában
éppí rgy elterjedt volt, mint kés bb Egyiptomban. Az elkészí tend tárgyról
viaszmodellt készí tenek, majd ezt agyagréteggel vonják be. Száradás után
yagy
még vastagabb agyagréteggel borí tják,vagy azegészet honokba ágyaz-
zák.Hafelheví tik, aviaszkiolvad, e célból kisJ yukat hagynak a burkolaton,
és ezáItal megkapják a formát, amelyet felolvasztott fémmel t ltenek ki.
Egy ilyen formából természetesen mindig csak egy szobrocskát lehet tinteni,
mert a bronóntvény kivételéhez a formát szét kell tiirni. Í gy tehát a forma
minden iintés alkalmával t nkrement. A bronzcintvény rendszerint még
további megmunkálásra szorult: lyukakat f rtak bele, talán a diszí tmény el-
helyezése céljából, vaw más, fémb l késziilt tartozékokat illesztettek hozzá.
A kis méretí í istenn szobrocskát kivéve, ezt rténta ttibbi Tell el-Dzsudeide-i
bronzszobrocskával is; a rájuk illesztett részeket arannyal és rézzelelegyí tett
eziisttitv zetb l készí tették.
Az Euphratész és Ní lus menti fejlett kultrirák k z tt fekv Szí ria hí dszerií
f ldrajzi helyzete és természeti kincsekben val gazdagsága folytán sziikség-
képpen állandó visályok okozójává vált. Mihelyt a hatalmas szomszédok
valamelyike
-
kés bb melletttik még a hettita Kisázsia is
-
elég er s volt
ahhoz, hogy keresked i nyomában iit képes hadsereget kiildjcin, Szí ria
az.onnal rabló- és hódí tó hadjáratok célpontjávávált. A puszta er szak lépett
Szí ria gazdagságának kereskedelmi riton való kiakn zí sa helyébe. Ha egy-
szeí Te tt bb hatalom késziil dtitt arre, hogy Szí riát katonai vállalkoásai
tervébe állí tsa, rigy seregeik szí riai f ldcin találkortak, és ott ví vták meg mér-
k zésiiket.Í sy ment ez évezredeken át; és Szí ria,politikai sorsa
jelent
s mér-
tékben ftigg<itt att l, hogy nagyobb állami egységbe szervez d<itt szomszédai
milyen hatalmi helyzetben voltak. Az a ktiriilmény, hogy maga az orság is
sok, egymással vetélked és egymás ellen hadat visel apró államra tagoló-
dott, kedvezett az idegen hódí tóknak.
Alkalmasint nem az egyiptomiak voltak az els idegen hódí tók, akik Szí -
ria fcildjére léptek. Mezopotámia városállamai már az i. e. 3. évezred els
felében gyakran
nagyobb egységbe ttimtiriiltek. Ezek a sztivetségek ttibbé-
kevésbé r vid élet ek voltak; a tekintetben, hogy Mezopotámia teriiletén tril
is terjeszkedni próbáltak volna, az irásos források alapján nincsenek biztos
adataink. A 3. évened kcizepe után azonban a dél-mezopotámiai Lagas
város uralkodója már minden bizonnyal eljutott egészen az Euphratész kti-
zéps szakasán fekv Máriig; a Ftildktizi-tenger partvidékéig terjed had-
járatr
l els ként anaw hódí tó, az ummai (Dél-Mezopotámia) Lugalrageszi
sámol be. A vállalkoás.részleteit illet en egyel re nem áll rendelkezésiinkre
23
semmiféle megbí zható adat, s ha sámí tásba vessztik a királyfeliratok tiizá-
sokra hajlaitros
jellegét,
kételkedniink kell abban, hogy ez az igény reális
volt. Mindamellett érdekes, hogy Lugalzageszi már f lvette hódí tási terveibe
a szí riai térséget, bár nem tudjuk, sikeriilt-e valóra váltania tervét, vagy em.
Az mindenesetre, aki tlegy zte,már megvalósí totta É szak-Snria meghó dí tá.
tásának tervét : az agadeiSamrkí n (i.e. 23W2284) felirataiban
-
épprigy, mint
Lugalzageszi
-
az egész orság uralkodójának nevezi magát, a
,,fels
" ten-
gert l az,,alsó" tengerig, vagyis a F ldktizi-tengert l a Perzsa-<ib lig. Emel-
lett,
jól
tudjuk, Márin tril a
,,cédruserd
ig és a fémbányákban gazdag he-
gyekig", a Fiildk<iÁ-tenger észak-szí riai partvidékén hi;r, d Amanus hegy-
ségig és a Taurus ny lványaiig nyomult el re. Ezakatonai teljesí tmény nem-
csak a kés bbi babilóni krónikákban keltett visszhangot, amelyek <isszefog-
lalóan azegész,,nyugati orszÁg" meghódí tásáról beszélnek, hanem az A csata
kiróIya cí mí í eposzban is, továbbá egy asszí r sztivegben, amely
-
nyilván ré-
gibb források alapján
*
leí rja Sarrukí n birodalmának nagyságát, és Szí riát is
ehhez számí tja, Az eposz szerint Samrkí n egészen Kisázsiáig hatolt, de való-
szí ní í bb, hogy ez csupán a szfuiaihadjárat emléke, amely ittttiz formában
fogalmazódottmeg. Még egy hettita király,I. Hattusili (i.e.
,l7.
sz.) egyik szti-
vegében is találunk célzást erre'a nevezetes eseményre. A F ldkcizi-tenger
partvidékére terjed ii hadjárat nemcsak gazdagzsákmány
szerzésétjelentette,
hanem valódi hatásában nem lebecsiilend tekintélyn<ivekedéssel
járt
egyiitt.
Nem utolsósorban ezért versengtek kés bbi uralkodók Sarrukí n ktivetésé-
ben. Sarrukí n felirataiban maga
jegyezte
ffi
8,
hogy a
,,fels
orság"-ot
,Dagan istent l kapta ajándékba; bizonyára mindenki
jól
tudta, mi rejt zik
e szerénység m gcitt.
Samrkí n hadjárataazon ban nem vezetett É ,szak
-
Sziriateljes bekapcsolásá
-
hoz az agadei birodalomba, s nem valósziní i, hogy akár az egyiptomiak szí -
riai kereskedelmében is fennakadást okozott volna. Bizonyos, hogy Szí ria
még Sarrukí n uralkodásának vége el tt elveszett, talán már ktizvetleni.il a
gy ztes sereg Mezopotámiába való visszatérése után. Sarrukí n utódja, Rí -
foN, ugyancsak a
,,fels
" és,alsó" tenger uralkodójának nevezi magátrdeaz
a benyomásunk, hogy csupán el djének cí mét vette át. Narám-Sxí nr l, Aga-
de uralkodójáról (kb. 2nG2223) azonban tudjuk, hog.y seregével egy al-
kalommalegészen az Anranus hegységig
jutott;
a Hattusa (ma: Boghazkciy)
hettita levéltáraiból sármaz szóvegek k zott erre vonatkozóanis maradtak
fenn í rásos emlékek (Narám-Szí n-eposz) . Az tj utóda, Sar-kalí -saní azonban
már nem vállalkozhatott egy Szí ria elleni hadjáratra: nemcsak a keleti hegy-
ségek fel l benyomuló és végiil
gy ztes gutikkal, hanem a nyugati amurr
?/l
Biiblosz, agyag hajómodell, az
i. e. 3. évezred vége
tiirzsekkel is fel kellett vennie a harcot. Ez utóbbiak, akiket hamarosan k<i-
vettek,,nyugati sémi" (vagy kelet-kanaáni) rokonaik, a,,termékeny félhold"
északi részÉ b lkezdtek benyomulni Mezopotámia teriiletére. Ugyancsak k
voltak azok,akik egyre gycikeresebben
megváltorta ák Szí ria népességének
képét, és egészen Palesztináig
jutottak.
A korábbi, nyelvi tekintetben nem
pontosan meghatározhat lakosságtóI megkiil<inb ztetend
,
itt kanaániak-
nak nevezziik ket,
jóllehet
ez az elnevezés még vitatott.
Nem állapí tható meg teljes bizonyossággal,hogy az
j,a
nomád életmód-
ról a letelepedett életmódra áttér(5 t<irzsek honfoglalása vajon békés ton
vagy háborrik k zepette zajlott-e le. De mégis felttin
,
hogy Szí ria legfonto-
sabb ásatási helyein a tárgyileletek a korábbi fejl dés megszakadásának félre-
ismerhetetlen
jeleit
mutatják: Ugaritban a városi élet hirtelen felbomlott, és
valószí nií , hogy a város rijra betelepí tése azeredetilegnomád bevándorlóknak
ktisz<inhettí . Feltehet en ezekkózé tartozott az a népesség is, amély a kora-
beli ábrázolásokon sajátságos, félktir alakri dí szt viselt a nyakán (,,porteurs
de torques"). Az Amk sí kságon a korai bronzkor utolsó ásatási rétegében
katasztrófa nyomai látszanak, Btibloszban pedig ugyanebben a korszakban
t{fuvészre utaló rétegfigyelhet meg. Mindez brra mutat, hogy a korai bronz-
kor végén, qz i. e.3. évened legvégén, Szí iában azállapotok hatalmas vál-
tozásokon mentek át. Hogy ez
j
bevándorlóknak vagy inkább idegen álla-
mok hadseregeinek tulajdoní tható-e, ez egye|tí re nem dcinthet el.
Ez utóbbi esetben f ként a III. Ur-i dinasztia királyaira gondolhatnánk,
akik Mezopotámiában a tt bb mint szÁz éven ttart guti uralom után még
ewsz.eí , utoljára a sumerek í elvdrrágását hozták (kb. i. e. 2!l2-?M).
J óllehet sem saját felirataikban, sem pedig a fontos események alapján meg-
fogalmazott évnevekben nem található utalás szí riai hadjáratra, Mezopo-
25
támia és Szí ria ktiz tt ekkortájt kétségkí viil igen zoro kapcsolat állt fenn.
Nem sokkal a III. Ur-i dinasztia els királyának trónra lépése el tt, még a
guti kor végén, a dél-mezopotámiai Lagasból kereskedelmi expedí ciók
je-
lentek meg fuzak-Szí riában, hogy uralkodójuk, Gudea (i. e. 2t43-2l24)
megbí ásából épí t fát houanak onnan. Hosszti napokon át vonult az
expedí ció az Euphratész mentén felfelé
yezet
si kereskedelmi tvonalon,
hogy a fában szsgény, mégis kedvvel épí tkez Mezopotámia sámára meg-
szeí eaze e kí vánatos nyersanyagot. Ur királyai kés bb ugyanezen az ritvo-
nalon kiildték seregeiket északnyugatta, hogy a gazdaságilag és stratégiailag
fontos Szí ria felett a politikai befolyást is biztosí tsák maguknak. Egyel re
hiányoznak a feliratos bizonyí tékok, amelyek alaposabb bepillantást enged-
nének ezekbe a vállalkoásokba. Ámde két sziiveg Amar-Szí n korából
(i. e. 2W2O38) az Euphratész kózéps vidékér l, É szak Szí riából s a
,
kiktit városMl, Gubla/Biibloszból emlí tést tesz kcivetekr l, akiknek ural-'
kodóját, Ibdatit a sumer f papi rangot
jeliil
enszi cí m illette neg. J óllehet
ebb l nem feltétleniil k vetkezik, hogy a III. Ur-i dinasztiakirályai
gyako-
rolták volna a politikai f hatalm at a sziiai partvidék fól tt, mégis Mezopotá-
mia urainak befolyása, amely egyébként Kisázsiában is érvényesiilt, feltehe-
t en Szí riában sem volt
jelentéktelen.
A Ktizépbirodalom els egyiptomi fára i alighanem némi aggodalommal
szemléIték a sumerbefoly'st. Egyiptomban,,az els átmeneti kor"eseményei,
amelyek megrázk dtatták az állarn bels szerkezetét, számottev hanyatlást
okoztak az orság sziriai kereskedelmében. Egyiptom most arra t<irekedett,
hogy a Szí riával való kereskedelemben ismét kiépí tse és meger sí tse már
korábban elnyert pozici it. Hogy az oly fontos városok, mint Tiirosz és
Biiblosz, milyen mértékben szabadultak me9 az egyiptomi befolyástól, mi
sem mutatja
jobban,
mint az a tény, hogy neviik
-
más szí riai-palesztinai
helységnevek mellett-el fordul a Kiizépbirodalom n.,,átoksztivegei"-ben
is. Ez a kifejezés agyagból késziilt edényeket vagy foglyokat ábrázol szob-
rocskákat
jel
l: ezekre í rták a megátkozand személyek és helységek nevét.
Az agyagtfugyat azatán az egytptomi király tinnepélyes szertartás kcizepette
széttiirte, hogy í gy mágikus módon el idézze a rnegnevezett ellenfél pusztu-
lását.
Hogy a sziriai kik t városok és szárazí óldi kereskedelmi k zpontok kor-
mányróinak korábban ellenséges vagy semleges magatartását Egyiptom
ja-
vára befolyásolják, ett lkezdve az egyiptomi mií vészeti ipar sámos terméke
keriilt észa.kra ajándék- vagy adományképpen. A Szí riában talált egyiptomi
eredetií tár gy ak nagy r észe szfi n x, ami az.zal magy ar ázható, ho gy ezek a gy t5z
-
26
. \'' 'i_
tes uralkodó képmásaként egyszersmind figyelmeztetni akarták a szinai
uralkodókat Egyiptom hatalmára. Í gy Beirutban IV. Amenemhat (i. e..
1798-1790) egy szfinxét,
Qatnában
II. Amenemhat (i. e. 1929-1895) egyik
hitvesének szfinxét, Ugaritban pedig lII. Amenemhat (i. e. l842-1797) két
szfinxét találták meg, ugyancsak az szfinxét ásták ki Neirabban is, Aleppó-
tól nem messze. Ugyanide tartoznak a királyok, a királyi hozzátartozók,
továbbá az egyiptorni méltóságok szobrai, valamint érték6 anyagból késziilt
vázÁk,III. Amenemhat melldí sze Biibloszból és egy sor további apró tárgy.
,,Szobraidat
vidd el messzi idegen, országba|"
-
í Ey sz l a Merikaré király
számára í rt intelem, és a Ktizépbirodalom fára i e szerint cselekedtek.
Ezek az egyiptomi ajándékok nyilván az Egyiptommal már korai id k
óta kapcsolatban álló helyi mí í vészi ipart is rij termékek készí tésére cisztonciz-
ték. Í gy a sziriai mí í helyekben ebben a korban olyan munkák késztiltek,
amelyek világosan elárulják azegyiptomi hatást. A Szí ria és Egyiptom kiiz,iit-
ti kereskedelmi forgalomban ismét az értékes feny fa (tobozterm feny
)
volt a legfontosabb; a szállí tmányokat f ként Biibloszban rakták hajókra.
Szí riából temérdek rabszolga is kertilt Egyiptomba, ahol takácsként, scirf ,-
z ként, s t, el kel származás gyermekek nevel
jeként
alkalmazták ket.
A 2. évezred elejér l néhány biibloszi uralkodót már névr l ismeriink.
A nevek egyiptomi szcivegekben bukkannak fel; ezek egyben arra is utalnak,
hogy egyiptomi részr l aÍ , illet(í uralkodót tulajdonképpen csak az adott
város polgármesterének ismerték el; épp gy, mint az egyiptomi tisztvisel
-
ket, ket is rigy er sí tették meg hivatalukban, hogy finom kenettel megttil-
tiitt, értékes edényt kiildtek nekik. Egyiptomnak
-
rigy látszik
-
sikeriilt
megszilárdí tania helyzetét Btibloszban. Az uralkodók mindenesetre

,,kanaáni"
neveket viselnek, mint például Abisemu, J apasemuabi; J akinifum
yagy
J antinhammu. Alkalmasint a lakosság azon rétegéhez tartoztak, amely
Szí riában a 3. évezred végén kezdett egyre inkább meghatározó elemmé vál-
ni. I. Abisemut l származik egyébként a legrégibb biibloszi sziklasí r; bel-
sejében fehér mészk szarkofágot rejtett.
27
lÁru runÁlynINAK KoRTÁnsat
szí nlÁnaN
l933-ban André Parrot vezstésévet francia ásatások kezd dtek
'a
Tell
Hariri rommez n,.Ab Kemaltól ll kilométerre északnyugatra, az Euphra-
tész
jobb
partján. EI zménye egy véletlen felfedezés volt, a beduino.k tiirzsiik
egyik tagjának-temetésekor egy szoborra bukkantak a rornmez n. Hamaro-
san bizonyossá vált, amit korábban csaksejtenilehetett: az si Mári romjai
tárultak fel, azé a városé; amelyet az,ismert források gyakran emlí tenek, s
amelyet azi. e.18. sz. kiizepe táján Hammurapi babilóni király mindtir kre
lerombolt:. Az ásatások sorón,- amely ka ta is eredménye n folynak
-
a
t
,rténelmi
tekintetben legfuékmebb lelet kétségkí vtil az i. e. 18. sz. els
feléb l sármaz királyi;levéltár volt. A levéltárat egy olyan palotában talál-
ták meg, amely hatalmae méretei fol}tán korának nevezetességei k zé tat-
tozott. A mezopotámiai ékí rásos sz vegekben Szí riára, vonatkozó k zlés
korábban csak ritkán fordult el
,
akkor is szií kszavrian; most azonbanmeg-
indult az adatok áradata.
A két folyam orságában már az i. e. 4. étenedvége óta használták * ltást z
nedves agyagtábÁkta, nádból vagy fából késztilt vessz segí tségével
jéleket
róttak; s minthogy ezek ék alakriak voltak, a tudomány eztaz í rásrendszert
i,ékí rá
",nak nevezi. A Mári levéltárában talált mintegy 20 000 babilóni
nyelv
,
ékí rásos agyagtábla k<iz<itt nemcsak gazdasági és igazgatási okmá-
nyok találhatók, hanem Mári királyainak levelezése is
,,fivéreikkel",'a7Az
más orságok uralkodóival, valamint saját tisztvisel ikkel. F ként ez.ek a
levelek vetnek fényt Szí ria politikai viszonyaira. Id ben megel zi ket,egy
alapí tóokmány, amelyet Mári királya, J ahdunlim megbí ásából valószí ní J -
leg még azi. e. 19. század végén í rtak, s amely az ásatások során l953-ban
kefiilt napvilágra. Hogy egészen pontosak legyiink,: voltaképpen kilenc da-
rubnégyzetalakri,4l cm oldalhosszriságri tégláról van szó, amelyekre ugyan-,
aztafeliratotí rták; a téglákat Mári Samas-templomának alapjaiba épí tették,
hogy a király tetteir l hí rt adjanak a kés bbi generációknak. Szí ria t
,rténel-
mét tekintve, f ként a J ahdunlim szí riaihadjáratáról szóló besámoló érde-
mel figyelmet. A felirat elmondja, hogy J ahdunlim seregét Máritól egészen a
F ldk zi-tenger partvidékágvez.ette el:
,,A
hajdankor napjai óta, mid n az
istenség Mári városát felépí tette, Máriban lakó király egy sem
jutott
el a
tengerhez, nem
jutott
el a cédrus és ciprus hegyére; a npgy hegyekbe, és
nem vágta ki fájukat. J ahdunlim, J agidlim fia, a hatalmas király, btilény a
kirátyok kiiz<itt, ereje és képességefolytán elmentatengerpartjára.AzÓce n
28
'G.
Dossin, Syria 32
(1955) 13 sk.
old., I. 34-III. 2. sor
(Komoróczy
Géza fordí tása)
'
G. Dossin, Syria 19 (1938) l 17 sk.
old. nyomán
(Komor&zy Géza
fordí tása)
nak bemutatta nagy királyi áldozatát, és serege megfiirdcitt az Óceán vizében.
Eljutott a cédrus- és ciprushegyre, a naw hegyre, a cftrust, ciprust, á pusz-
pángfát és szantálfát
-
mindegeket a fákat kivágta. Zsákmányt zsákmányolt,
nevét ismertté tette, és erejét megbizonyí totta. Az orságot az Óceán szélén
meghódí totta,
-parancsa
alá hajtotta, és kényszedtette, hogy kovesse t.
Áilandó adót vetett ki rá, és k elébe hoáák adójukat."
*
Ez abadjátat az.on-
ban nem
jelentette
azt,hogy Szí ria Mári királyainak fennhatósága alá keriilt,
hanem inkább, mint maga a felirat elárulja, az épiiletfa er szakos megszerzé-
sére, továbbá tekintélygyarapí tásra irányult. Nem sokkal kés bb ugyanilyen
okokból
-
és Sarrukí nnak, Agade királyának még eleven hagyományát foly-
tatva
-
Assur királya, Samsi-Adad (i. e. 1815-1782) egészen a Ftildk zi-
tengerig vonult. A J ahdunlim által Szí ria uralkodóira kivetett hadisarc
feltehet en nem sokáig folyt be Máriban az udvarba, ugyanis az alapí t
-
okmány mindjárt asziriaihadjárat leí rását ktivet en emlí tést tesz arról, hogy
J ahdunlimnak már ugyanabban az évben ismét harcolnia kellett a k zéps
Euphratész-vidék uralkodói ellen, akiket egy bizonyos Szumu-epuh
-
J am-
hadból
-
csapatai is támogattak.
Az alapí tóokmány Szumu
-epuhon
kí viil nem neve z meg más szí riai uralko
-
dót; Mári levéltárának levelei azonban valamelyest pontosabb felvilágosí tás-
sal szolgálnak. A magas rangri hivatalnok, Ituraszdu egyik levele Mári
királyához, Zimtilimhez (i. e. 1782-1759), Mezopotámia legfontosabb ural-
kodói mellett megemlí ti a sziriai ország két leger sebb uralkodóját is:
,,Nincs
oly király, aki (egyrnaga) (elég) er s (volna): Hammurapit, Babilón
uralkodóját lO(vagy) 15 király k
,veti;
Rí m-Szí nt,Larszauralkodóját ugyan-
csak; Ibalpiélt, Esnunna uralkodóját ugyancsak; Amutpiélt,
Qatna
uralko-
d
ját
ugyancsak; J arimlimot, J amhad uralkodóját 20 király ktiveti."*
Eszerint a legt bb vazallussal, akik bizonyáragyengébb uralkodók és nomád
sejkek lehettek, J amhad királya, J arimlim, talánaziméntemlí tettSzumu-epuh
utóda, rendelkezett. Halabban (ma: Haleb/Aleppó) volt a székhelye, innen
tartotta uralma alattSzitia csaknem egész északi ftszét. A kisázsiai hettita
f város, Hattusa levéltárainak kés bbi sz<ivegei a
jamhadi
királyok
,,nagy-
királyságá"-ról beszélnek; nos, e hatalmas állam
-
egyébként a 2. évezred-
ben a legjelent sebb szí riai hatalom
-
keletkezését I. J árimlim korára kell
tenniink. Az halabi udvarába menekiilt Mári tróntir<iktise, Zimrilim,
amikor a máripalotában a trónt Samsi-Adad fia, J aszmah-Adad foglalta el.
J arimlim Halabból még a k zép- és kelet-mezopot miai eseményeket is
befolyásolta. A sztivegekben most els í zben megjelen Karkemis/Kargamis
(ma: Dzserablusz), az Euphratész mentén, amely aszliai ttirténelemben ké-
29
s bb még
jelent
s szerepet fog
játszani,
ugyancsak J arnhad királyának befo.
lyása alatt ál|t. Az ország, amely f lirtt Karkemis királyai, Aplahanda és
J atarami (az el bbi fia) uralkodtak, kiterjedését tekintve nem volt ilsgy,
stratégiai
jelefit
sége és kedvez í ldrajzi helyzete miatt azonban a kereske-
delmi forgalomban igen fontossá vált. A kózép-sziriai
Qatnával
_
ma Tell
el-Misrife, Hqmsztót l8 kilométerre északkeletre-J arimlim
nem állt éppen-
séggel baráti
yiszonyban.
J amhad és
Qatna
k zcitt a fesziilts ég va| szí nií leg
még abban az id ben keletkezett, amikor Assur uralkodója, Samsi-Adad
(tulajdonképpen
csak egy
,,kanaáni"
t rzsf
, aki Fels
-Mezopotámiában
magához tudta ragadni a hatalmat),
Qatna
kirátya, Ishi-Adad nyomására
sz vetséget szervezett Szumu-epuh ellen. Samsi-Adad, állampolitikai okok_
ból, még uralkodóházátis szorosan sszekapcsolta a qatnaival: fia, J aszmah-
i
.A.dad, aki alkirály volt Máriban, a qatnai
király leányátvette feleségtil. Ez,
gy látszik, tulajdon szándékai ellenére ttirtént, s í gy a szigorri apa figyelmez-
tetések egész sorát kiildte Máriba. Egy alkalommal í gy irt: "A korábbi kirá-
lyok
-
k talán nem palotájukban adtak lakást a feleségiiknek?. .. É s te azt
akarod, hogy Ishi-Adad lánya a pusztában lakjék? Majd apjának fiilébe
jut,
és szí ve elégedetlen lesz! Tehát err l szó sem lehet!
,A
pálmák palotájá'.
ban sok szoba van. Válasszanak ki ott egy szobát a számára, és engedjék,
hogy ebben a szobában lakjék, de azt,hogy a ppsztában lakjék, semmi esetre
sem engedd!"* Nem tudjuk, hogy J aszmah-Adad engedelmes fi módjára
cselekedett-e, és óvakodott-e attól, hogy feleségét a sz szoros értelmében a
pusztába ktildje, ami bonyodalmakhozvezethetett
volna
Qatnával.
Az er s-
kezí j király halálát k vet en nyomban fény deriilt arra, hogy Mári alkirá-
lyának, aki sokkal t bb hajlandóságot mutatott az élet élvezete, mint a há-
, boiris szolgálat iránt, mennyire sztiksége volt apja tanácsaira: Zimrilim, a
jarnhadi
J arimlim támogatásával, sereget gytí jttitt,
majd ennek élén megjelent
az egykori apai rezidencia el tt
-
J ahdunlim egyik fia volt
-,
és elfoglalta a
várost. J aszmah-Adad további sorsáról semmit sem tudunk.
Természeteseno zimrjhm rendkí viili mértékben lek<itelezettvolt J arimlim
iránt, aki t Mári trónjára segí tette; ezen tril pedig családi k telékek is fií zték
t Halab királyához, annaklányáva|, Sibtuval k t tt hárassága révén. J am-
had iránti hálája
jeléiil
Zimrilim szobrot készí ttetett nmagáról, és aztHlalab-
ba szállittatta, hogy ott a Viharisten templomában, ennek a messze ftitdiin
tisztelt istenségnek a szobra el tt állí tsák fel. Zimrilim uralkodása alatt az
Euphratész menti metropolisz, MárL valamint J amhad állam kci4pontja,
Halab, továbbá Mári és Szí ria t bbi városa kcizcitt
-
néhány ravargástól el-
tekintve
-,a
békés kapcsolatok korszaka kezd dótt. Zimrilim még arra is
30
i
G. Dossin, Bulletin, Académi
Royale de Belgique 1954, 42l sk
old. nyomán (Komorésczy
Géu
fordí tása)
-"""TiA J
Alalah
*

l
(
J AMHAD
o
!-|aleb
AMA,U (?)
Er
NIJ A
,$n"'
Tunip ?
o
o
Tadmir
Szí ria-Palc
ztina az i. e.2.
éveznedben
ALASIJ A
vállalkozntt, hogy kiizvetí tserr a régi ellenfelek, Halab és
Qatna
kciz<itt.
Végí il az siirgetésére J amhad királya, J arimlim elsánta magát,hogy arégi
harugotelássa, de csak auala feltétellel, ha
Qatna
királya elmegy kibékiilni
Halabba, ily módon mintegy elismervp J amhad fels bbségét. Ezttttal sincs
tudomásunk arról, hogy ez vajon megt rtént-e. Halab királya nyilván ren-
delkerctt- éppt
w,
mint Zimrilim
-
ékí rásos levéltárral, amely felvilágosí tást
adhatna nekiink a kirátynak Szí ria t bbi uralkodójáhozfí iz d kapcsolatai-
ról, de az
jkoti
ráépí tés nem teszi lehet vé, hogy Halabban, a mai Aleppó-
ban, nagyobb mérvií r égészeti feltárások at v éger.zenek.
A szí riai tengerpart, továbbá Dél-Szí ria politikai helyzetétillet en majdnem
teljes ájékor-atlanságra í tél benniinketaza k<iriilmény, hogy ha valamit meg
akarunk tudni az i. e. t8. századi Szí riáról,kizár lag az Euphratész k zéps
részén fekv Mári levéltárának adataihoz fordulhatunk segí tségért. Ugarit,
mint ahogy ez az ott folyó ásatásokból kideriilt, akkoriban vtrágó kereske-
delmi k<i4pont volt. Amennyire Halab királyának egyik Máriba kiildirtt
leveléb l kihámozható, Ugarit kormányzója azzal a kéréssel fordult hozzá,
hogy legyen segí tségére egy kí vánsága teljesí tésében-
,,Mutasd
meg nekem
Zimrilim palotáját,látni szeretném!"
-
szól a levél. Nincs kuárva,hogy Mári
és Ugarit királya egyszer valóban találkoztak személyesen is, és a nagy kik t
-
város ura talán tényleg részesiilt abban a szerencsében, hogy megtekinthette
Mári királyánakpalotáját.Eza királyi palota,
t bb mint háromszáztermé-
vel és udvarával, amelyeket nagyrészt szí npompás falfestmények dí szí tettek,
ttibb mint két és fél hektár teriiletet foglalt el, s akkoriban valóban világ-
csodának sámí tott. Ugarit kormányzója feltehet en keresked k és hí rn<i-
ktik révén sz.erzett róla tudomást.
A Máriban talált sz vegek keletkezésének korában élte Btiblosz is a
virágkorát, amely már a:i évszázad elején kezd dcitt, s folytatódott az el-
k<ivetkez évszázadokban is; a város azonban kí viil esett a Máriban meg-
maradt sz vegek í óldrajzi lát határán. Biiblosz diplomáciája, kapcsolatai
más államokkal és városokkal alapjában véve hasonlóan alakultak, mint
azavisznny, amelyr la Máriban találtsz<ivegek tudósí tanak. A kormányzók
rendszerint k<ivetet tartottak az idegen udvarban; í gy tudunk Mári ktiveteir l
Karkemisben és Halabban. A hí rn<ikcik az egyik helyr l a másikra sámos
levelet továbbí tottak, hogy a cimzettnek felolvassák, s mivel azutazás meg-
lehet sen veszélyes, ráadásul hosszadalmas volt, ezek a hí rn k k szerettek
csoportosan utazni. Az feladatuk volt, hogy ktizvetí tsék a szerencse-
kí vánatokat azural'kodó trónra tépése alkalmáb !, azértesí tést a trónválto-
z6stól, a tudakozódást a királyi,,fivér" vagy rir hogyléte fel l, a hí reket a
32
politikai helyzet változásáról, a kérelmet
jogi
segí tségért, bí jn zij iildiizéóe
esetén, valamint felkérést ktizbenjárásra bizonyos iigyekben
-
nem utolsó-
sorban pedig kérelmet katonai támogatás iránt. Ajándékok
járták
udvarról
udvarra, ahol mindent gondosan regisztráltak. Tudjuk például, hogy a
sziriaikormányzók Mezopotámiába f ként olyan becses termékeket ktildtek,
mint bot., méz, olaj, szcivet, valamint számos fajta nyersanyag, például fa és
értékes kcivek. Máriból egy alkalommal énekeseket és énekesn ket ktildtek
Aplahanda karkemisi udvarába, Halab uralkodója, J arimlim pedig kti-
l nleges ajándékként egy laz rk pecsétet kapott.
Ugyanazokon az utakon, amelyeken megbí zóik leveleivel a hí rn k<ik
siettek, vonultak a királyi keresked k tempósabb karavánjai, és
-
ez id
tájt még sramárbáton
-
Mezopotámiából Halabon
yaEy
Tadmir/Palmiirán
át haladtak a Fcildkilzi-tenger kik t i, leggyakrabban Ugarit és Btibloszfelé.
Innen szÁllitották az áruk egy részét hajón Egyiptomba vagy az É .gei-tenger
vidékére. Ugyancsak ezen az ton, csupán az ellenkez irányban
jutottak
el
az áruk a Fiildkiizi-tenger térségéb l a két folyam orságábavagy talán még
messzebbre kelet felé: A szí riai keresked k lerakatokat tartottak fenn mind
Ciprus szigetén, mind pedig Babilónban, emellett pedig meglehet sen élénk
kereskedelmi forgalom alakult ki a kisázsiai keresked telepekkel is. Hogy a
sivatagi tájakon védve legyenek a rablótámadásoktót, vagy maguk a királyok
állí tottak katonai kí séretet keresked ik mellé, vagy a keresked k ktitt ttek
egyezséget valamely nomád tiirzzsel, amely a bizonytalan tszakaszon védel-
met biztosí tott sámukra
Szí ria k zvetí t szerepe, amelyet a kor fejlett kult rái k<iz tt bet lt tt,
hasznára vált J amhad királyának is, akinek uralmi teriilete mintegy sorompó
volt a két folyam országa és a Fcildk zi-tenger partvidéke k<iz tt, s északon
Karkemist l kezdve egészen a messzi déli sztyeppevidékig nyrilt. Ciprusi réz
és az É ,gei-tenger vidékér l származó luxusáruk halmozódtak fel halabi
székhelyén, és valószí ní í , hogy a F ldk<rzi-tenger és Mezopotámia k ztitti
elefántcsont-kereskedelem szintén J amhad királyának ellen rzése alatt állt.
Karkemis a lókereskedelem k zpontja vólt, de
j
vedelmének egy részét a
halabi fels bb hatalomnak kellett átengednie. A,két folyam országában ebben
az id ben ugyan még némi bizalmatlanság volt tapasztalhat a lovak iránt;
ez félelemb l és lenézésb l tev d tt ssze; de a ló páratlan gyorsa ága miatt
a lótenyésztés hamarosan hasznot hajtó vátlalkozás lett, kiil n<isen É szak-
Szí riában. A Halab k<irnyéki sí kságok igen alkalmasak voltak
gabona-
termesztésre; a felesleget exportálni tudták, vaw azEuphratész mentén délre,
vagy a ftildk zi-tengeri kik t ktin át. Amikor Zimrilim uralkodásának, els
33
Biiblosz, fej alakri agyagedény
:-r
"éveiben
Máriban hatalmas éhí nség ttirt ki, hajókaravánt kiildtek északra,
Emarba (Meszkene), hogy att szerezzék be a nagyon fontos gabonát.
J amhad helyzstéter sí tette az a kiilcincis tisztelet is, amely azállamf istenét,
a Viharistent vezte; az istenség
jelent
s szertartási ktizpontja éppen Halab-
ban volt.
Amikor i. e. t757-ben Hammurapi, Babilón királya (1792-1750) másod,
srnr gy zte le egykori szcivetségesét, Zimrilimet, s eaittal már városát is
lerombolta, az események révén a Halabban székel névrokon, a
jamhadi
Hammurapi, szemmel láthatóan el nyiikre tett szert. Talán ez volt az az
id pont, amikor egészen a Balih folyóig terjesztette ki hatalmát. Minden-
esetre, J amhad a Mári-korban a leger sebbszí riai államnak sámí tott,és ezt
a sz.ercfit még

ideig meg izte.
A J AMHADI NAGYKIRÁLYOK KORA
1937 és lg3g,majd a II. világháborri után, l94ó és lg4g k z tt Sir Leonard
Woolley vezetése alatt,aki a dél-mezopotámiai Ur városban tett szenzáci s
felfedezése révén világhí rt sr.etzett magának, angol ásatások folytak Tell
Acsánában. A domb k riilbeliil ott helyezkedik el, ahol a délr l folyó
Orontész élesen elkanyarodik délnyugati irányban. Teleptilést rténetét tégé-
szeti leletek alapján egészen távoli id kig ktivetni lehetétt, a felirato anyag
azonban
-
tdbb mint félezer ékí rásos tábla
-
a 2. évezred két,szakaszára
sií filscidik : a korábbi levéltár
(VII. réteg) azi. e. l8: és 17 . századviszonyairól
tfujékoztat, a kés bbi (IV. réteg) azi. e. 15. századról. A sóvegekben mind.
J amhad/tlalab királyainak,, mind Alalah kormányzóinak neve el fordul.
Alalahnak hí vták azt a várost, amely az i,. e. 2. évezredben Tell Acsána
helyén állt. T bbek ktiz<itt ilyen nevekkel tatálkozunk: Abba'el, Niqmgpa,
Irkabtum és Ammitakum, valamint ismét csak J arimlim és Hammurapi,
c upa

o,kanaáni"
nevek. Tulajdonosaik bizonyára azoknak a nomádok-
nak az utódai, akik a ktizlps bronzkor kezdete óta Szí ria teriiletére is
bevándoroltak. J amhad uralkodói, akiknek pontos
uralkodási sorrendjét
még nem tudjuk teljes bizonyossággal megállapí tani, a Mári-kor
jamhadi
királyait k vették: Abba'el, Halab els királya, aki Alalah VII. rétegének
sz vegeiben szerepel, Hammurapinak, a mári Zimrilim és a babilóni Ham-
murapi kortársának volt a fra.
Abba'el tiirténelmileg legielent sebb tettét egy zeí Te t bb okmány emlí ti:
az Euphrat&zt l keletre fekv
jambadi
tertileteken kittirt felkelés leverése
34
Alalah, férfifej (az rigynevezett
J arimlim-portré), diorit, az i. e.
gázad
ktiriil
l8.
után, amelynek során a |ázadás kcizpontját, Irrite városát lerombolták,
Abba'el kárpótlásul átengedte fivérének (?), J arimlimnak Alalah városát,
valamint néhány más telepiilést; Irrite ugyanis J arimlim
,,cir
krésze" volt.
Kés bb J arimlim, majd fia, Ammitakum uralkodott Alalahban, de Halab
királyait uruknak kellett elismerniiik. Azok atáblák, amelyeket uralkodásuk
idején í rtak, mégpedig babilóni nyelven, els alkalommal nyrijtanak bepillan-
tást számunkra Alalah i. e. l8. és l7. századi társadalmi és gazdasági viszo-
nyaiba, és talán nem tévediink, ha feltessziik, hogy hasonló viszonyok
jelle-
mezték ebben a korban a tcibbi sziriai államot is.
A lakosság legalsó rétegét a rabszolgák alkották; ezek f ként eladósodott
és az adósság visszafizetésére képtelen kézmí í vesekb l, kis f ldtulajdonosok-
ból, valamint hadifoglyokból keriiltek ki. A rabszolgák száma azonban
Alalahban nem volt trilságosan nsgy, s legt bben k ziiliik nem magán-
báztartásokban szolgáltak, hanem a királyi palotában
yagy
annak gazda-
ságában. Yehették és továbbadhatták ket, áruk személyenként mintegy
35
25 siqlum (kb. 200 gramm) finom eziist k riil mozgott. A társadalmi rang.
létrán í él fokozattal fólcittiik álltak az ad srabszolgák, helyesebben adós_
szolgák. Ezek eladósodott polgárok voltak, akiknek annyi ideig kellett
hitelez
jiik
házában dolgozniuk, amí g vissza nem fizették adósságukatn a
20-25/"-os kamattal egyiitt. Egy okmányban a kcivetkezi5ket olvashatjuk:
,,Ammitakumnak,
a királynak 30 siqlum eziistje; Naswának, Tah'e fiának
terhére. Naswa Ammitakum, a király lláz ban marad zálogként. Tah'e,
Samaja fia a kezes ezért. A király házába meghozza az ezistcit (és amtán)
1ti.
az adós) elmehet, ahová akar."
*
Némely esetben megegyeztek abban,
hogy a k lcsiin kamatmentes. Ha az adósok nem tudtak fizetni, rabszolgasors
várt rájuk. Az adósok nem mindig magukat zálogoií tották el a hitelez nek;
gyakran megt<irtént, hogy családtagjaikat adták zálogul. Ahitelez
,
aki sok
esetben maga a király volt, ezáltal olcsó munkaer hoz
jutott, jóval
keveseb-
bért, mint amibe egy rabszolga vagy bérmunkás keriilt. A nem szabadok
rétege ftil tt helyezkedtek el a teljes
jogri
polgárok; az szabadságuk azon-
ban gyakran csupán fikció volt, minthogy nem feltétlentil terjedt ki gazdasági
térre is.
Az a|alahi ásatások nemcsak arra adtak alkalmat, hogy bepillantást
nyerjtink a lakosság alsóbb rétegeinek életébe, hanem azt is lehet vé tették,
hogy ttizetesebben megismerjiink egy ókori sziriai királyi palotát. A palota,
amelyet J arimlim egy korábbi királyi rezidencia helyén épí ttetett Alalahban,
a városfal egyik sarkához csatlakozott, és l00X 30 méter nagyságri tertiletet
foglalt el; két vályogtégla fala egyszersmind városfal is volt. Ha az ember
a hosszanti oldalon lev
o
egyetlen bejáraton át a palotába lépett, nyomban
egy nagy udvarba
jutott,
amelynek k zepén négyzet alakti tií zhelytcimb állt.
J obb kéz fel l két ajt nyí lt, a raktárhelyiségek, valamint a királyi család
magán-lakószobái felé. Az udvar bal oldalán lev ajtó egy el térbe vezetett,
ahonnan hosszri lépcs sor vitt a palota fels emeletére; innen lehetett elérni
akirály fogadóter mét.Ezmeglehet sen tágas volt, k<izépen két pillér és négy
faoszlop osztotta két részre. Az eliils térhez, amelyet alkalmasint a kcizcin-
ségnek szántak, még egy rijabb várakoz szoba csatlakozott; az udvari kaput
kés bb befalazták, és itt tcirték át a falat, hogy
j
bejáratot nyissanak a
palotába. Ezáltal a magán-lakószobákat
jobban
el tudták szigetelni. A fo-
gadóterem mrásik részéb I, anrely nyilván a királynak és a magas rang
méltóságoknak volt fenntartva, egy ajtó vezetettátnéhány kisebb helyiségbe,
amelyeke t talán,,irodaszobák "
-nak,
a király titkárságának nevezhetnén k.
A palota déli traktusának fels emelete a királyi család lakosztálya volt, mí g
az alsó szinten a cselédek kamrái helyezkedtek el. Ez az i. e. 1700 koriili
36
*
D. J . Wiseman, The Alalakh Ta
lets, No. 33. (Komor czy Gé,
fordí tása)
Ugarit, Baál isten sztéléje, fehér
mészk
,
az i. e.2, évezred els í t
id b l származ ókori sziriai palota épí tési módját tekintve er sen hasonlí t
a krétai Knósszosz palotájához; még az Alalahban feltárt freskómaradvá-
nyok párhuzamaitis megtalálhatjuk . Azégei-tengeri
-
krétai világgal fennálló
szoros kapcsolatok és kereskedelmi forgalom révén hatott Sziriára e térség
kult rája, talán krétai mesterek is részt vettek az alalahi palota épí tésében;
kés bbi í rott források mindenesetre emellett szólnak.
Kcizvetlentil J arimlim palotája mellett állt Alalah f temploma, egyszerí í ,
nagyjából négyzet alap épí tmény nagy el udvarral, egy csarnokból álló
szentéllyel. A bejárattal szemkózt bazaltból épiilt oltár állt.
Valamivel korábbi id b l származnak a bi.ibloszi ásatások során napfényre
keriilt templomok. E régi kikcit város gazdasági virágzása az i. e. 2. évezred
második felében világosan kifejezésre
jutott
az épitészeti alkotásokban.
A templomokat felrijí tották, illetve kib ví tették,
j
szentélyeket alapí tottak,
és Biiblosz
,,uí á"
-nak
templomudvarában egy egész sor obeliszket állí tottak
fel. Ezek homokk b l késztiltek, majd gipszréteggel vonták be ket; ma-
_easságuk
fél és három méter kcizcitt volt. A tudomány ezt a szentélyt
,,az
obeliszkek templomá"-nak nevezte el. Azoltár 1,30 méter magas,l00
X
70cm
alapterliletí í k t mb volt, feliil mélyedéssel: ide helyezték az áldozati ado-
mányokat. Egészen sajátságos volt a 3x 3,5 méter magas, csonkagrila alakti
épi,ilet, az áldozati adományok elhelyezése céljából ugyancsak vájatokkal
ellátva. Biibloszi magánházakban t bb izben találtak kis csonkagrilákat
-
ezek ta|án az el bb emlí tett épí tmény utánzatai voltak. Az ásat k kis
obeliszkeket is feltártak a lakásokban, talán annak a nagy obeliszknek a
hasonmásait, amely az egyik utcában, a szabadban állt? Lehet, hogy a kis
modellek
-
épp,igy, mint az ikonok
-
az otthoni áhí tat tárgyai voltak?
Btibloszban a hasonló magánházaknak egész sora kertilt felszí nre. Ki-
deriilt, hogy éppen a város virágkora idején nagy számban épiiltek lakó-
házak. Meg(lrizték az srégi
,,agglutinát
" alapelvet, ily módon - minden
idegen bosszriságára
-
j,
zegz-tlgos utcácskák keletkeztek. Alalahban ebb l
a korból egyetlen polgárbázat sem találtak, mégis el tudjuk képzelni a város
er dí tményét az Alalahot is magába foglaló J amhad nagykirályság korában.
A város tulajdonképpeni szintjénél
jóval
magasabb tciltésen vályogtéglából
er dí tményt épí tettek, ett l bizonyos távolságra h z dott a ktils sáncfal.
Bizonyára t bb városkapu volt, de eddig csak egyetlenegyet ismerlink; ez
jól
rekonstruálható, és a hattusai, karkemisi, zendzsirlilszam'ali, valamint a
Tell Halaf-i hasonló kapuépí tmények el zményének tekinthet . Azáltal,hogy
a vályogtégla falakat vastag gerendakeretbe foglalták, egyfajta favázas
falazat épiilet keletkezett, a kapubélleteket
-
nem utolsósorban a sériilések
37
l-
elleni védekezésiil
-
részben mészktí lapokkal borí tották. A kapu száját
oszlopokkal három részre osztották; itt álltak egykor az i5rók, akiknek
tartózkodási helyiségei a kapuépiilet bels részében voltak.
A k faragás magas szí nvonalát
j
|szemléltetiaza két szoborfej, amelyeket
Alalah VII. rétegének templomában találtak. Kciztili,ik az egyik világosan
egyiptomi hatást mutat, a másik viszont mezopotámiait. Szembetí í n en
mutatkozik meg, hogy Szí riában két kulturális irányzattalálkozott és hatott
er teljesen az i. e.2. évezred mí í vészetére. A tengerpart vidékén a mezopo-
támiai hatás persze visszaszorult az egyiptomi, majd az égei-tengeri mellett,
amint ezt az ugariti leletek igazolják. Í gy például számos sztélé keriilt nap-
világra, amelyeken a lapos dombormtí ktilcinbóz istenségeket ábrázol.
Ktil<incis gonddal késziilt
-
és

állapotban maradt fenn
-
egy l
,42
méter
magas fehér mészk sztélé, amely Baál istent ábrázolja) az
,,urat",
aki a
vihar, es
,
villám és mennyd rgés parancsolója volt. F<ilemelt
jobb
kezében
harci buzogányt lendí t, a balban a villám
jelképét,
a tí iz|ándzsát tartja.
Fején magas, csticsos sisak van, rajta a két bikaszarv, az istenség
jelképe.
Haja két csigában a vá|lára omlik, hegyes szakálla takarja a mellét. Csí p
je
ktiré r vid szoknya tekeredik, ezt széles iiv fogja sszeo ezen kard fiigg
hiivelyben. Az ellení elét szétz zó király harci testtartása egyiptomi mintára
utal. Az isten eli5tt, imádkozó helyzetben, kis férfialak láthat
-
talán
Ugarit uralkodója, aki a sztélé elkészí tésére megbí zatást adott, és a néz
el tt istene társaságában mutatkozik.
A szí riai k faragás magas szí nvonalának további bizonyí tékait
jelentik
azok a szteatités alabástromvázák, amelyeket Alalahban hoztak napvilágra.
Ugyanitt egy kézmí í ves mí í helyét is feltárták, a nrester avázák e| á|litásához
alighanem f ként obszidiánt használt, mií helyében ui. nagy mennyiségí í
obszidián nyersanyagot tárolt. A legtobb edényt természetesen, épprigy, mint
korábban, agyagb l készí tették. Alalah VII. ásatási rétegében t bb olyan rij
tí pus is felbukkan, amely szakí tást
jelent
a fazekasság addigi hagyományai-
val. Azásatók cisszesen mintegy negyvenkét edénytí pust tudtak ebb l a kor-
ból kimutatni, f ként J arimlim palotáj ában,yalamint a város f templomában
;
ezek kci.iil csak tizenegy mutatható ki a megeli5z id szakból is. Nemcsak
J arimlim pa|otája hasonlí t épí tésmódjában a knósszoszihoz, az,agyag-
árunál is megfigyelhet k azégeikult ráhozfí iz d szoros kapcsolatok; noha
Alalahban csupán egy ktizép-minószi Kamaresz stí lusri edénytciredék révén,
amelynek leletktirtilményei bi4onytalanok; ámde akózeli Ugaritban
-
Kréta
szigetér lszármazó importkerámia darabjai mellett
-
krétai edények után-
zatai is el keriiltek, ezek helyi terrnékek voltak. Valószí ntí , hogy ebben a
35. old.
-{-i:
38
8. kép
6. kép
7. kép
jelent
s kikcit váro ban a minószi keresked knek fióklerakata volt. Kis
terrakotta figurákat is készí tettek agyagb l, ezek kóziil ismert tí pus"a keblét
fog meztelen n i alak. Elefántcsontból késztiltek az állatokat (majmokat)
ábrázo| és n<ivényi (pálmalevél)
dí szí tésí i berakások. A J arimlim-palota
raktátában az ásat k nyersanyagként tárolt elef;ántagyarakat
találtak.
A szí riai bronztechnikát, valamint a vallási képzeletvilágot jól
mutatják
be az Ugaritban és Btibloszban feltárt bronzszobrocskák. Itt mindti sze egy
iil istenn ábrázolására utalunk: az alak fels testén kí gyó tekeredik;
továbbá egy álló istenalakra a szokáso maga
,
csticsos fejfed vel É rdekes
ennél az utóbbi szobrocskánál, hogy a lábfejekre er sí tett csapok révén egy-
kor ftil lehetett állí tani. Szí riában egész sor szobrocskát találtak hasonló
lábfejcsapolással, ezekkóótt van az alép istenfigura, amely vásárlás ritján
jutott
a berlini El
-áaiai
Mrizeum tulajdonába. Eziistb l késziilt az a két
istenszobrocska, amelyeket egy vázában fedeztek fel, és amelyek feltehet en
isteni házaspárt ábrázolnak. Mindkét srnmély aí any nyakéket visel, va_
lamint egyforma anyagból késált ágyékk t t.
!
A már emlí tett biibloszi
,,obeliszkek
templomá"-ban kiásott fémtárgyak
tulajdonképpen egy kincslelethez tartoznak. Találtak itt egy pompás t rt
félhold alakri markolatgombbal, tartóhiivelyén és fogantyriján vadász_
jelenetekkel;
egy dls ejszét ráforrasztott kis aranygolyókkal (granuláció);
bárd nyeléhez szolgáló hiivelyeket; egy aranyból késztilt és drágak vel
kirakott váát, valamint lG40 cm magasságri, részben arannyal bevont
bronzszobrocskákat, továbbá azonos
jellegí í
szobrocskákat eziistb l. és
ólomból. AzUgaitban el keriilt fegyverek részben hetyi eredetí í ek voltak,
részben azonban azÉ gei-tenger vidékér l hozták be ket.
Nincs módunk részletesen foglalkozni
vele, de legalább emlí tstik meg á
Hama és Haleb/Aleppó kiiz tt k riilbeliil félriton fekv Tell Mardih olasz
ásatásait. J óllehet e rornmez feltárása csak l964-ben kezd d<itt, máris
igen sokat í gét eredmények állnak rendelkezéstinkre. Mindenekel tt emlí _
teniink kell egy nagy ví zrrredencét, pmelynek
három oldalán érdekes dom-
bormtí ábtázolások (ivójelenet, mesebeli lények, állatok) láthatók, s amely-
hez tcibb hasonló darab csatlakozik.
,I929-ben
Biiblosz í rancta ásatója, M. Dunand kiil<incisen értékes fel-
fedezést tett, mid n egy addig ismeretlen í rásjegyeket tartalmazó kiilapra
bukkant. Kés bb még rijabb kilenc hasonló felirat kertilt el
,
k re vagy
bronzra iltva. Ez a rendszerint
,rprotobiibloszi"-nak vagy (Biiblosz ékí rásos
neve
-
Gubla
-
alapján)
ogublai"-nak
nevezett í rás mind a mai napig nincs
teljes bizonyossággal megfejtve. Annyit azonban meg lehetett állapí tani,
Biiblosz, isten zobor az oMiszk "
templomból, i. o. l9il5. százzrd
39
hogy legalább 75 í rásjelet tartalmazó
,,pszeudohieroglif"
szótagí rásról van
szó, amely valamely,,kanaáni"
nyelv r gzitésére szolgált. A még ugyancsak
megfejtetlen Szinai-félszigeti
í rás mellett tehát Biibloszban rijabb anyagot
fedeztek fel a szí riai-palesztinai térség tinálló korai í rásai k ziil.
A szí riai ásatási lel helyeken feltárt kiizéps bronzkor:i régészeti anyag
gazdag kincsestára ilyen vázlatosan bemutatva is lehet vé teszi, hogy képet
alkossunk a virágz kultriráról és messzire terjed kereskedelemr l. F ként
,,kanaániak"
voltak e kultrira hordozói, de mellettiik egyre nagyobb
jelen,
t ségre tett szert egy másik népesség, a hurri. A hurrikat É szak,M ezopotá,
miában és az Euphratész ktizéps folyásánál már az i. e.2. évezred elejér l
ismerjiik; s t, néhány tulajdonnév a|apján aITa k<ivetkeztethetiink, hogy
mát azi. e. 3. évezred végén is éltek ez.eken a tertileteken hurrik. Szí riában
a legrégibb alalahi levéltár korában (i.e. 18-17. század)jelennek meg, és
befolyásuk egyre niivekszik, mind politikai, mind pedig kulturális téren.
A hurrik csoportjait emlí tik hettita sz vegek is, amelyek a hettiták észak,
szí riai terj eszkedésén ek esemén ye it ábr ázolják.
Azi. e. t7. század ktizepén a hettita állam, amely Anatóliában alakult ki,
s k zpontja Hattusa volt
(ma: Boghazktiy), elég er snek érezte magát ahhoz,
hogy a Tauruson át dél felé nyomuljon. A nemzetk zi helyzet igen kedvez
volt effajta tervek megvalósltásához:
Egyiptom a hiikszószok uralma alatt
állt, Mezopotámiában
pedig a babilóni Hammurapi utódainak minden ere,
jiiket
az uralmukat k zvetleniil fenyegetil ellenfelek legyií zésére kellett
tisszpontosí taniuk. A németek 1906-ban kezdett boghazkoyi ásatásai során
1957-ben néhány olyan agyagtábta keriilt napvilágra, amelyek hettita és
babilóni nyelven I. Hattusili király (i. e. 1650 ktiriil) tetteir l tudósí tanak.
Ezek k z tt találjuk a fent nevezett
jelent
s hettita uralkodó r<ivid leí rását
a sziriai vállralkozásokról is. A sztiveg igy hangzik:
,,A
k vetkez (2.) évben
Alhalha (Alalah) ellen vonultam, és elpusáí tottam. F;nftán Ursu ellen
vonultam, Ursuból lgakalisba, majd Igakalis városból Tishinijába vonultam.
Visszatértemben elpusztí tottam Ursu f ldjét, és házam kincsekkel tolt ttem
meg... A k vetkez (6.)évben Zarunti város ellen vonultam, és Zaruntit
elpusztí tottam. Hassu város ellen vonultam. El tte (ti. a király el tt) sora-
kozott fe| az ellenség, és Halab városának csapatai vele voltak (azaz az
ellenfél oldalán). Adalur hegységben vereséget mértem rá."
*
A szí riai
hadjáratok természetesen nem mindig olyan simán és gy ztesen zajlottak lc,
mint amilyennek a sz<iveg próbálja feltiintetni ket. J ól tudjuk, htlgy például
Ursu város ostroma fr-szak-Szlriában kudarcokkal kí sért, hosszadalmas vál-
Ialkoás volt.
&
*
H Otten, Mitteilunger} der Deut-
schen Orient-Gesellschaft 9 t ( 1 958)
78., illetve 82. old.
(Komoróczy
Géza fordí tása)
A Hattusili által legy zótt észak-sziriai koalí ció a
jamhadi
nagykirály
vezetése alatt állt, és noha vereséget szenvedett, és a hettiták még a hí res
halabi Viharisten szobrát is elhurcolhattákHassu városból, egyel re mégsem
sikeriilt magát Halabot meghódí taniuk. Hattusili utódjának, I. Mur-
silinak, legfontosabb katpnai feladatként Halab meghódí tását hagyta
<ir kiil, és ennek a hettita királynak valóban sikeriilt is Halab bevétele.
A részletekr l nincsenek k zelebbi adataink, de tudomásunk van arról,
hogy I. Mursili egészen messze el renyomult délkeleti irányban, és eljutott
Babilónig, ahol megpecsételte a Hammurapi-dinasztia sorsát. A hettita
királyok ett l kezdve egy olyan hatalom circikciseinek érezhették magukat,
amelynek egyszer már birtokában volt Halab és Babilón; legalábbis ett l
kezdve nem adták fel uralm! igénytiket Szí ria északi részére, noha a szinai
tiirténelmi események elébe vágtak ennek az igénynek. Nem sokkal a nagy
hódí tó, I. Mursili halála után Hattiban
-
ilgy nevezik a szcivegek a bettita
államot
_
zavargások kezd dtek, amelyek tiibbek kciztitt horzájárultak a
ktils birtokot elvesztéséhez is. A halabi királyok ismét befolyásuk alá
kényszerí tették É szak
-Sziria e gy r észét. H alab hatalmán ak másod ur ágását
élte, s eztmégazegytptomi fáraó, I. Thotmesz el renyomulása az Euphratész
irányában sem veszélyeztette komolyan.
Ez idt5 tájt azonban egyre er teljesebben észlelhet vé vált egy
j
állam
befolyása: ez az állam a Fels
-Euphratész
vidékét l keletre teriilt el, s
meger stidvén, hamarosan d<int módon avatkozott be Szí ria sorsába.
Hurri-Mitannira gondolunk. A mitanniak, a térség lényegében nyilván hurri
népességének indoeurópai vezet rétege, Fels
-Mezopotámiában nálló
államot szerveztek. Ennek során nemcsak a lovas, ktinnyií harci szekerek
alkalmazásán alapuló katonai folényiikre támaszkodhattak, de kedvezett
nekik a kisázsiai és a mezopotámiai nagyhatalmak ideiglenes gyengesége is.
Mire a nagyhatalmak ismét cisszeszedték magukat, Hurri-Mitanni kell en
megszilárdí totta helyzetét ahhoz, hogy terjeszked politikába kezdjen.
Eszak-Szí ria már meglehet sen korán az
j
állam politikai'befolyása alá
keriilt, és amikor III. Thotmesz (i. e. 1504-1450) egészen az Euphratészig
nyomult el re, É ,szak-Sziriában már Hurri-Mitanni királyának seregével
találta magát szemben.
4l
l
IDRIMI BS SZOBRA
Az ésrak,szí riai király, Idrimi fehér iil szobra ma Londonban, a British
Museumban van kiállí tva. A szobrot 1939-ben találták,amikorAlatah
angol
ásatói a város legkés bbi, i. e. 1200 k riil elpusztult rétegét tárták fel.
A f templomban egy bazalt trónszékre bukkantak, s ett l nem me sze
találták meg a szentély padl zatába ásott iireget, amely egy szobor t<iredé.
keit rejtette magában. A t redékes darabokat
-
fejet, t<irzset, a szakáll és az
egyik lábfej részeit
-
nem volt nehéz ismét sszerakni; az eredmérry egy
szakállas, iil férfialak lett. Egykor feltehet en Alalah f templomában volt
elhelyezve. Ez id tájt valamely ellenség hódí totta meg és pusztí totta el a l0. kép
várost. Behatoltak a templomba is, és a szobrot ledcintiitték ttónjár l; az
t bb darabra esett szét. Valaki a feldrilt város lakói ktiziil, aki nem sokkal
ezutána templom romjainál
járt,
megtaláha és <isszeszedte a király szobrának
darabjait,
8y
siet sen kiásott g d rbe rejtette ket, maJ d ktiveket és
ftildet szórt rá. Talán azt remélte, hogy a szobrot egyszer majd kiássák és
sszeáIlí tják. maga azonban minden
jel
szerint soha tt bbé nem tért vissza
eITe a helyre, Alalah pedig nem éptilt
jjá,lassan
évszázadok pora rakódott
reá.
Hogy a szo bor ldrimit, Alalah kir ály át ábr ázolja, azt a mií alkotás csaknem
teljes eliils oldalát beborí tó 1&1 soros hosszri ónéletrajzi feliratból tudjuk.
E sz vegnek kcisz
,nhetjtik,
hogy ma ne{ncsak megn evezni tudjuk a királyt,
akit a szobor ábtázol,hanem igen alapos ismeretekkel rendelkeziink a.szobor
állit
jának
vá|tozatos sorsáról is. Idrimi hozzávet leg
-
pontos adatokat
aligha tudunk megállapí tani
-
i. e. l5l0 és 1480 k<iz tt uralkodott Alalahban,
s a város vele egykorri rétegéb 1(Atalah tV. réteg) egészsor okmány kertilt
naPvilágra, amelyeken neve
yagy
pecsétje szerepel. Szobrának ktizel három
évszázadon át adóztak tisztelettel, rní gnem egy ismeretlen kéz darabokra
z zta.
Az ásat arra gondolt,
hogy a szobor azértrészesiilt kiilcinleges figyelem-
ben, mert benne valamely helyi mí í vésziskola régi, ha nem éppen legrégibb
emlékét látták.Ez azonban aztjelentené, hogy nagyon is modern, mí í vészet_
t rténeti szemléletmódot
vetí tenének vissza az i. e. 2. évezred ktizepébe.
Ezazegy méter magas, magneátb l és dolomitból faragott iil szobor termé-
szetesen értékelhet gy is, a kor egyéb emlékei mellett, mint a heM mí í vészet
Példája,
mint annak bizonyitéka, hogyAlalahban
akkoriban már kialakultak
az ikonográfia tinálló hagyományai. Az emlékek elbeszél
,
népszerí í stí lusa,
amelY a mind Egyiptom, mind Mezopotámia fel l befolyásolt udvari í zlés
a
l
1
mellett már a korai id kb l kimutatható, most hivatalosan érvényre
jutott.
A szobor k<ivének fehérségét l élesen eltit a szem és a szem ld k berakásos
fekete kcive. A szí nek er s ellentétét egykor talán valamelyest enyhí tette,
hogy az egész szobor festett volt, bár a festésnek ma már nincsen nyoma.
Viszont kell számti példa igazolja, hogy a k szobrok szí nes festése az év-
századok fo.lyamán maradéktalanul lekophat. A tágra nyí lt szem mereven
néz, talán a ttilvilágra tekint. A kicsiny, ajak nélkiili száj kiábrándultságot
sejtet kifejezésével a korabeli és kés bbi szobrbszatban gyakran találko-
zunk. A fejet magas siiveg koronázza, a mellre hosszti, sima szakáll hullik.
A király red zetlen kcintcist visel, ez a testformákat eltakarja, rigy, hogy
csupán a ruha felgyí í r dií szegélye kelti a testro lt tt kcintcis képzetét. De
éppen ez az egyszerí í sí tii, a részleteket melli5z ábrázo!ásmód biztosí totta a
felirathoz sztikséges iires helyet. É s ldrimi király nevét korunkban éppen
ez a felirat tette, sokkal inkább, mint maga a szobor, ismertté, s helyezte
más királyoké elé. A tcirténelmi hagyományoz dás véletlenje, amely
jelent
s
királyokról és fontos eseményekr l gyakran
csak keveset
yagy
semmit nem
riz megszámunkra, ldrimit az kori Szí ria legismertebb uralkod
jávátette.
Idrimi már 30 éve (?) uralkodott Alalahban, amikor í rnokának, Sarruwá-
nak azt a megbizatást adta, hogy a szoborra egy néletrajzi feliratot véssen.
Az Í rnok feltehet en hurri volt, gyengén
ismerte azékí rásos
jeleket,
ráadásul
a babilóni fonetikában és szintaxisban sem volt kell en
jártas.
Ennek
ellenére ugyanez az í rnok szolgált még ldrimi fiának is, amikor az apjának
tr njára iilt. A kissé tétovának látsz í rásjelek
-
amelyek részben talán a
nem éppen eszményinek mondható ir anyag hatására lettek ilyenek
-
igen
jól
illenek a szobor ábrázolásmódjához, és felvet dik a kérdés, hogy végiil is
nem szándékosan tcirtént-e í gy?
A hosszti ónéletrajzi felirat Idrimi életttirténetét mondja el, kezdve azon,
hogy a fiatal herceg és az egész királyi család menekiilni kényszeriilt a halabi
székvárosból:
,,Halab
városában, atyai cir kségemben, zavargás t rt ki, és ezért el-
menektiltiink Emar város lakosaihoz, anyám rokonaihoz, és Emarban
laktunk." A halabi felkelésr l nem tudunk semmi kcizelebbit, de van némi
alapja annak a feltevésnek, hogy Hurri-Mitanni királyának is része volt
benne. Idrimi apja,Ilimilimma nem élte tril a felkelést, családjának azonban
sikeri,ilt az Euphratész vidékére menektilnie. Ám ldrimi nem sokáig maradt
ott:
,,Testvéreim,
akik er sebbek lettek nálam, velem laktak, de egyikiik
sem gondolt
olyan gondolatokat,
mint én| Ezt mondottam (magamnak):
43
'Akinek van atyai ciroksége, tartsa ffi
8,
de akinek nincsen, az menektiljtin
Ení .ar fiaitól !' Magamhoz vettem lova[i]mat, kocsimat és kocsihajtómat, s
menekiiltem. A pusztaságon átkeltem, és a szutti harcosok ktizé értem.
Náluk tolt ttem az éjszakát fedett kocsimban. A kiivetkezt5 nap elindultam,
és Kanaán országába mentem." ldrimi tehát, miután keresztiilha|adt az,
Euphratész és Orontész kcizcitt fekv sivatagi térségen, eljutott a Fcildkcizi-
tenger partvidékére, ahol egy id re menedéket talált. Majd ezután
,,hét
esztend t" t<iltcitt el a habiruk kcizcitt, akik a sziriai lakosság nem t lságosan
tekintélyes rétegét alkották. Állandóan jóslatokat
kért, vajon elérkezett-e
már ahazájába való visszatérés rája. Egy napon azután késztil dni kezdett
ahazatérésre, feltehet en miután kedvezij hí reket kapott:
,,É s
hajókat épí t-
tettem. Csapataim nem vonakodtak. A hajókra szállitottam ket, és a ten-
geren ktizelí tettem meg Mukis országát. Hazi hegységgel (Dzsebel el_Akra)
szemben értem a szárazfóldre. Kihaj ztarn,
É s
országom hallott fel lem.
krciket és
juhokat
hoztak barátságosan elém. I)gyanazon a napon tért
vissza hozzám Nija ország, Ama'u orság, Mukis ország és Alalah város, a
székvárosom."
*
lly módon az ldrimi apja által kormányzott egykori teriilet egésze
-
kivéve
Halabot, a korábbi székhelyet
-
visszakertilt ldrimi kezébe. De ldrimi csak
azután lett király, hogy Hurri-Mitanni uralkodója meger sí tette méltóságá-
ban. Úgy látszik, a Mitannival való szembehelyezkedés volt ldrimi hosszti
számí izetésének tulajdonképpeni oka, és a meneki,ilt csak rigy tudta meg-
vásárolni a visszatérést, hogy felá|dozta az oly fontos Halabot. Ta!án ebben
rejlik a titka annak, hogy országát oly rendkí vtil gyorsan tudta visszahódí _
tani? Ezt kcivet en ldrimi még t bb évtizeden át uralkodott Alalahban, s
utódai egy rij dinasztia a|apit
ját
látták benne, pecsétjét pedig saját okmá-
nyaik hitelesí tésére haszn álták.
Idriminek, hogy rijonnan nyert hatalmát meger sí tse, számos bels ellen-
ségét kellett legy znie. Csak ezután vált lehet vé, hogy rablóhadjáratot
vezessen a hettita határvidékre Kisázsia délkeleti részén. Végiil a vallási
kultuszok és i.innepek
jjászervezésének
szentelte figyelmét. Ek<izben a város
védelmi létesí tményeit kijaví tották, s egy j
királyi székhely keletkezett
azon a helyen, ahol J arimlim egykor a hettiták által lerombolt palotájának
romjai álltak.
Az ldrimi által emelt 15. század eleji palota a korábbi palota alapjaira
éptilt. Az
jjáépí tésnek
egyszersmind jelképes jelent
sége is volt: felhasz-
nálták azt az épitt5anyagot is, amelyet a hettita határteleptilések elleni rabló-
u
*
L. W. F. Albright, Bulletin of the
American schools of oriental
Research l18 (1950) 16sk. old.;
ld. ldrimi felirata, Ókori keleti
Ttirténeti Chrestomath ia, 242-244.
old. (Harmatta J ános fordí tása)
Alalah, a lV. réteg
palotájának
alap-
ft za, kiegészí tve, i. e. l 5. század
hadjárat során zsákmányoltak. A hajdani gy ztes dtódainak nyilván segí -
tenitik kellett abban, hogy Alalahban a régi helyén felépí tsék az
j
uralkodói
székhelyet.
A fellegvár kapuján belépve az épiiletegyi.ittes el udvarába lehetett
jutni.
Három lépcs vezetett a palota nyolc méter széles bejáratához, amelyet két,
kerek bazalt talapzaton álló faoszlop három átjár ra osztott. lnnen az
el térbe lépett az ember, egykor itt állt az rség,jobbra és balra ajtók lát-
szottak, amelyek további el szobákba vezettek, majd vagy a fels emeletreo
ahol a király fogadóterme volt, vagy a k zéps udvarra, amelyhez tizenhá-
rom további lakóhelyiség csatlakozott. Idrimi fia és utódja, Niqmepa tovább
b ví tette a királyi lakhelyet, teriiletét majdnem a kétszeresére ncivelve. Az rij
szárnyat háromemeletesre épí tették; s csak a palota bejárata melletti iÍ rszo-
bán átlehetett megk<izelí teni. Itt voltak a fogadószobák,a titkárság, valamint
45
egy ií attár is; ez utóbbiban téglapolcokat épí tettek az agyagtábla okmányok
tárolása céljából. Az okmányokat azásatások során a terem k<izepén találták
ffi
8,
a padlóra szétsz rva. A palotában
természetesen nem hiányoztak a
fiird szobák, mellékhelyiségek, raktárak, cselédkamrák és konyhák sem.
Az éptilet tulajdonképpen csak mása volt, nagyobb és pompásabb
kivitelben,
azoknak a házaknak, amelyeket Alalah gazdag polgárai birtokoltak.
A palota k zelében, az n.
,,kormányz
negyed"-ben feltárták a város
jómód
po|gárainakházait is. Ezek általában kétszintesek voltak, reprezen-
tatí v helyiségei a fels szinten helyezkedtek el, mí g a ftildszinten lev helyi-
ségek f ként a személyzet lak helyéiil. és raktárnak szolgáltak. A szegé-
nyebb polgárok lak házai k ziil csak keveset sikeriilt megtalálni azásatások
során. De a sí í rií q egymás mellé ragasztottházak apr helyiségei és vékony
falai világosan elárulják lakóik alacsony társadalmi helyzetét.
Alalah társadalmi rétegz dése, amely mind az épitkezésben, mind pedig
azi. e. 75. század számos okmányában kifejezésre
jut,
a halottak világában is
f llelhet . A szegényebb emberek sirja házuk alatt vagy legalábbis annak
k
,zvetlen
kcizelében volt. Ennek a szokásnak
-
ellentétben Mezopotámiával,
ahol az effajta házi temetkezés igen gyakori volt, és azt a célt szolgálta, hogy
a család ahouátartoz halála után is egytitt maradjon
-
Alalahban f ként
gazdasági
okai voltak. Csak a gazdagpolgárok engedhették meg maguknak,
hogy a városon kí viili temet ben szerezzenek maguknak sí rhelyet. Ennek
megfelel en a házi sí rok melléklete is meglehet sen szegényes. A halottat
felcilt ztetveo de koporsó nélkiil fcildelték el. J obb oldalán fektidt, kezét
véd leg arca elé helyezve és lábát kissé fe|h zva. Valami kis olcsó ékszer,
olykor pecsét, azután edények étellel és itallal
-
ritravaló a halottak birodal.
mába
-|
ezvolt minden, amit a halottnak adni tudtak. A gyermekeket
agyag-
edényekben temették el, ott, ahol éppen helyet taláttak.
Idrimi és utódai korában
jjáépitették
a város szentélyét is. Ez egyszintes
épi.ilet volt, széles el csarnokkal, amelyb l négysz<igletes cella nyí lt. Itt
állt egy fiilkében, pontosan szemben a bejárattal, hogy kí vtilr l is látható
legyen, az istenszobor. Nem tudjuk egészen biztosan, f ként melyik isten-
séget tisztelték itt. Idrimi néletrajzife|iratának elején nemcsak a hatalmas
Viharisten és hitvese tisztel
jének
mondja magát,hanenr lstár istenn ének is:
nyomatékosan Alalah
o,rirn
"-jének nevezi tjt.Talán épp Istár képe voltaz,
amely el tt egykor a szentélyben áldoztak.
Az i. e. 15. szÁzadi telepiilés feltárása során az épi.iletekben és sí rokban
egész sor kisebb tárgy keriilt napvilágra, k ztiik, mindennapi használati
tárgyak mellett, agyagb l késziilt ember- és állatfigurák, egy kosfej ugyan-
46
l
l
(
I
l
I
I
I
i
ll., l2., 13. kép
Alalah, fcstett agyage&ny, az
gynevezett Nuzu,áru
jelle8zetes
darabja, az i. e. 2. évened kt}zepe
k riil
abból azanyagból, mint Idrimi zobra, pec éthengerek, amelyeknél szernbe-
t n min ségbeli kiitiinbség mutatkozik a királyi és a magánpecsétek k ziitt,
s amelyek f ként állatok harcát és szertartási cselekményeket ábrázolnak.
TaMJ tak ezenkí viil még kisebb fémmunkákat, kiiztiik arany- és eziisttárg},a-
kat, valamint elefántcsont-faragványokat. Nija orságban, amely Alalah
uralkodóinak fennhatósága alá tafto7ntt, és a kés bbi Apamea vidékén
teriilt el, akkoriban még nagyobb elefántcsordák éltek. Egyiptom királya,
III. Thotmesz, mint abogy néha egyiptomi domborm{í veken is látható, mé8
vadászott ittazindiai elefántok valamivel kisebb rokonaira, és t<ibb feliratá-
ban be is sámol erí l.
A kerámia nagy formagazdagságot mutat. A hazai termékek mellett,
amelyek t bb mint 120 kiiliinféle tí pust képviselnek, mint,,luxusáru"-.t, egy
ciprusi edényt találunk, amely egyértelmí í en bizonyltja az Alalah és a F ld,
ktizí -tenger szigetei kirzdtt fennáltó kapcsolatokat. A IV. ásatási réteg vége
felé egyre er teljesebben
jelentkezik
az rin. Nuzu-áru, siitét alapon világos
dlszí téssel festett kqámia. Ez els sorban a Tigrist l keletre fekv Nuzuból
(Kerkuk ktizelében) ismeretes, de igen elterjedt volt, és a helyi fazekasmes,
terek hamarosan Alalahban is utánozni kezdték.
A Nuar.kerámia megjelenését l kezdve h{í en tiikrcizi fuzak-Sziria pqtitikai
tret/zetet. Már ldriminek is alkalmazkodnia kellett Hurri-Mitanni királyá,
nak, Parattarnának parancsához. Utódja, Niqmepa alatt még világosabban
megmutatkoztak a mitanni fennhatóság
jelei
Alalahban. Néhány okmány
legfels bb hatóságként emlí ti Mitanni királyát, az okmányokra némelykor
még pecsétjét is rányomták. Sem az egyiptomi el renyomulás É ,szak,Szí ria
teriiletére, em pedig az
jb
l meginduló hettita terjeszkedés nem tudta az
elkiivetkezend id kben megt rni Mitanni hatalmát Szí ria északi része
fiilirtt; csak az i. e. t4. sz.ázadban sállt a hettitákra Mitanni tir ksége.
Idrimi szobrát.feltehet en még hossz id n áttisztelték, s a kés bbi, idegen
uralom alatt feln tt nemzedékek szÁmára volt az nál| alalahi dinasztia
tiszteletreméltó megalapí tója.
A NAGYHATALMAK
HARCA szÍ ntÁBnr
Ktií iilbetiil akkortájt, amikor egyrészt Kisázsiában a hettita államot bels
konfliktusok
gyengí tették, és befolyása Fszak-Szí riára elveszetto másrészt
pedig az &zak.merspotárniai Hurri.Mitanni még nem er s d tt meg eléggé
ahhoz, hogy terjeszked
politikát folytasson, Szí ria déli horizontján
j,
47
mégis régóta ismert hódí tó tí lnt í iil: Egyiptom. A 17. dinasztiáhoztartoró
Kamósze f raó fel ette a harcot a Ní lus-deltánál székel idegen, hiikszósz
uralkodók ellen, és fivére, J ahmesz egészen Dél-Palesztináig
iildtizte a le-
gY zcitteke!. I. Thotmesznek (kb. i. e. 1525-1512) sikeriilt el renyomulnia
egészan az Euphratészpartjáig, és ott felállí ttatott egy sztélét. A t l ó partján
ennek a
,rfordí tott
irányban folyó" folyamnak
-
azEuphratész ugyanis nem
észak felé, hanem délnek folyik
-
fekiidt az az
,,ország,
amelyet Mitanninak
neveznek". Ez az orcÁg, amelyr l a Ní Ius-vcilgyben akkortájt feltehet en
még igen keveset tudtak, nem sokkal ezután kétségessé tette Egyiptom ural_
mát Szí ria felett. Politikai hatalmát kiterjesztette Í lszak-Sziriára, és azt
a szí riai koalí ciót er sí tette, amely Kádes hercegének vezetése alattMegiddó-
nál (É szak-Palesztina)
szembeszatltlll. Thotmesz (i. e. 1504-1450) egyiptomi
királlyal. Thotmesz sámos feliratainak egyikében í gy tudósí t a gyií ze|mér
l:
,,Í re,'ismét hozzátok szólok, hallgassátok, emberek! Ő (ti. Ámon-Ré
isten) els hadjáratom alkalmából Szí ria idegenjeit kiszotgáltatta nekem;
jtittek,
hogy erejiiket milliószámra <isszemérjék felségem erejével, minden
idegen ktiziil a legjobb százezrek, akik harci szekereiken állnak, 330 f ember,
mindegyik a saját seregével.- Kejen vtilgyében gyí í ltek
cissze, fegyverkeztek.
Ekkor t<irtént elleniik az er szakos tett felségem részér !. Felségem meg-
támadta ket. Nyomban menekiilni kezdtek, és halomszámra hulltak el.
Sietve Megiddóba mentek. Felségem hét hónapon át ostromolta ket, mí g-
nem kijcittek, és felségemhez igy kciny<irtigtek: Adj nekiink leveg db l,
Urunk! Szí ria lakói nem fognak tiibbé fellázadni!' Ekkor azután az a !e-
gyií zótt (ti.
Kádes hercege) és a f emberek, akik vele voltak, elktildték
felségemhez gyermekeiket,
s veliik egytitt temérdek aí any- és eziistadományt,
valamennyi lovukat, amelyek birtokukban voltak, nagy harbi szekereiket,
amelyek aranyból és eztistb l voltak, valamint amelyek festve
voltak,
továbbá
valamennyi harci vértjtiket, í jukat és nyilaikat és valamennyi harci esz_
k<iziiket. Ezek voltak azok a tárgyak, amelyekkel felfegyverkezve harcba
sálltak felségem ellen. Ott álltak falaikon, hoz.zÁm keiny<ir<igve, hogy az
élet lehelete adassék meg nekik. Ekkor felségem megeskette ket; ime az
eskii szavai: 'É letiinkben t bbé nem akarunk rosszat tenni Men-heper-Ré
(azaz III. Thotmesz), a mi urunk ellen
-
élet, iidv, egészség
-,
mert láttuk
hatalmát. A maga akaratáb l adott nektink leveg t. De az ií atyja vitte
végbezmindezt, Ámon-Ré, a két országtrónusának ura, mert ez nem emberi
mí Í .'Felségem ezután szabad utat engedett nekik városaik felé. Szamaralí on
vonu,ltak el, mert lovaikat elzsákmáIlyoltam."
*
48
*
W. Helck, Urkunden der 18.
Dynastie, Übersetzung zu den
Heften t7-22, Berlin t96l, 8 sk.
old. nyomán
r
W. Helck, uo.7. old.
Haezlátsz lagnem is volt els pr gyilzelem, és Kádes hercege továbbra is
ellenséges maradt, az egyiptomi uralom Szí riában mégis majdnem egészen a
G ubla/Biiblosz-Damaszkusz vonali g terjeszkedett k i. Thot m esznek azon ban
még további hadjáratokra volt sziiksége ahhoz, hogy Dél-Szí riában meg-
er sí tse pozici
ját.
A F ldk zi-tenger partvidékén egész sor támaszpontot
létesí tett, s ezek szolgálhattak kiinduló bázisként szí riai vállalk ozásaihoz.
A támaszpontok Egyiptomból tengeri riton konnyen elérhet k voltak, és í gy
gyorsan gondoskodni lehetett az ember és a nyersanyag utánpótlásáról.
F ként az Eleutherosz-sí kság
-
ahol már a megiddói csata el tt is tartóz-
kodtak egyiptomi csapategységek
-
bizonyult kitiin támaszpontnak a sziriai
szárazf ld felé irányuló el renyomulásokhoz, mivel a folyó igen

meg-
k<izelí tési lehet séget nyí rjtott. Ma ezen a vidéken a Tripoliszból Homszba
vezetij vasritvonal halad, kihasználva a természeti adottságokat, épprigy,
mint egykoí az ókori seregek. Uralkodásának 33. évében Thotmesz, a part
menti támaszpontok felhasználásával, messze behatolt É szak-Sziriába.
Az, hogy ennek során konfliktusba keriil Hurri-Mitannival, eleve várható
volt. Halabnál keriilt soí az els
,
az egyiptomiak számára gytí ztes talál-
koásra. Az egyiptomi sereg alegytizótt ellenfelet, Mitanni királyának csapa-
tait egészen azEuphratészig iildiizte, s ennek során feldrilta Eszak-Szí riának
azBuphratésztijl nyugatra es vidékét. A folyón hajók segí tségével keltek át,
ezeket Biibloszból hozatták:
,,Felségem
ezután Ázsia végéig utazott. Sok
teherhajót ácsoltattam cédrusfából, az isteni ország hegyein, Biiblosz tirn
-
jének
szí ne el tt, ezeket szekérre helyezték,ezeketokrok vontatták. Felségem
el tt haladtak, hogy átkeljenek azon a nagy folyón, amely az idegen ország
és Nahrina (Mitanni) kcizcitt fekszik
-
í me a király, akit dics í tenek, mert
két kézzel harcolt, mid n seregéb l els ként kelt át az Euphratészen, annak
nyomában, aki megtámadta t, hogy keresse Mitanni idegenjei k<iztitt ama
nyomorriságos legyi5z ttet, aki azonban felségem el l félelemb l messzire,
egy más országba menektilt
j'*
Gy zelmének szemmel látható
jeleként
Thot-
mesz egy sztélét állí ttatottfe| azEuphratész partjánn Karkemisnél. AzÍ )szak-
Szí riából visszafelé vezet ton a fáraó azOrontész k<izéps szakaszán fekv
Nija orságában szí riai elef,í ntra vadászotti ez az állat kés bb már kihalt:
,,Í me
még egy h stett, amelyet Ré parancsolt meg nekem; ismét egy vitéz
tettre serkentett Nija tavánál: meghagyta, hogy elefántcsordára támadjak.
Felségem iildtiz be vette ket, a l2O állatból álló csordát; soha egyetlen
király sem tett még ehhez hasonlót...
Mindezt anélkiil mondom, hogy dicse-
kednék, vagy hogy hazugságot beszélnék."
*
Más feliratokból, amelyek
ugyanerr l az eseményr l számolnak be, kihámozható, hogy a csorda
*
W. Helck, uo.8. old.
49
vezérbikája veszélyes helyzetbe sodorta a királyt, s az csak rigy tudott élve
megmenekiilni, hogy az egyik tiszt levágta a feldtiht d tt állat orm ányát.
Miután a
jól
meger sí tett és szí vósan védelmezett Kádes végi,il is lll. Thot-
me z kezébe kertilt, Egyiptom hatalmának cs cspontján állt. Ázsiában egé-
zen a
,,fordí tott
irányban folyó viz"-ig, az Euphratészig terjesztettg ki
birodalmát. Thotmesznek azonban egészen uralkodása 42. évéig jabb
és
jabb
hadjáratokat kellett vezetnie Szí riába, hogy fenntartsa az egyiptomi
uralmat. S t, feltehet en még ezután is csapatolat kiild tt északra, bát az
egyébként oly részletes évkiinyvek erre vonatkozóan semmiféle k
,ztést
nem
tartalmaznak. Utódjának, ll. Amenhotepnek (i. e. l45Fl425) ugyancsak
harcolnia kellett Szí riában; az uralkodásának 7. évében vezetett, hadjárat
során feltehet en eljutott Halab teriiletéig. Ugaritban ez idij tájt egyiptomi
megszálló sereg állomásozott. De Egyiptom valamennyi katonai er feszí tése
sem tudta megakadályozni, hogy Mitanni befolyása egyre er teljesebben
érvényesiilj n délen, olyannyira, hogy a k zép-sziriai
Qatna
már lI. Amen-
hotep uralkodásának 7. évében a fels
-mezopotámiai
hatalom csatlósa lett.
Már II. Amenhotep korában kezdett azonban észrevehet vé válni azegyip.
tomi kiilpolitika j
ttirekvése. Talán belátták, hogy a teriiletileg távol es
észdk.szí riai térséget hent lehet megtartani az erijs és É szak-Szí riával zom_
szédos Mitanni ellenében; vagy talán az a k riilmény játszott
szerepet, hogy a
hettiták ekkortájt
jból
érvényesí teni kezdték korábbi igényeiket É ,szak-
Szí riára
-
mindenesetre, Egyiptom és Mitanni k z tt megbékélésre keriilt
sor a k<ivetkez status quo alapján: É ,szak-Szí ria mitanni, a ttibbi tertilet
pedig egyiptomi fennhat ság a|á keriilt. Az egyiptomi befolyás persze a
tengerpart mentén messzebb terjedt északra (k riilbeliil Ugaritig), mint az
otszÁg belsejében (ktiriilbeliil Kádes északi k rnyékéig); Szí ria hivatalos
kettéosztása e két befolyási vezetre lényegében
azi.e.14. század kiizepéig
maradt fenn.
Szí ria szervezeti felépí tésér l nem sokat tudunk ebben az id ben. A helyi
dinasztiák, rigy látszik, fennmaradtak, amennyiben lojálisan viselkedtek
Mitanni, illetve Egyiptom iránt. Messzemen helyi nállósággal rendelkeztek,
azonban hií ségesktit kellett tenniiik a mindenkori f hatalomnak. Mint a
k zép,egyiptomi Tell el-Amárna-i levéltár sz<ivegeib l kitií nik, az eski.i k te-
lékét az uralkodó halála feloldotta, és az rij királynak, amint tudta, fiil
kellett keresnie kiilf ldi birtokait, hogy meg
jí tta
sa a hiiségeskiit. A szí riai
fejedelmek maguk feleltek azért, hogy a rájuk kirótt kiitelezettségeknek, í gy
f ként a rendszeres adószolgáltatásnak eleget tegienek, valamint hogy a
maguk teriiletén biztosí tsák a rendet és nyugalmat. Az egyiptomi fennható.
50
ság alá tartozó teriileteken azonban egyiptomi hivatalnok ellentí rzése alatt
álltak, ez egyrittal a dinasztiák k<izcitt felmeriil viták során bí rókéní is
szerePelt. A
,,meghatalmazott",, az ékí rásos feliratokban rdbiszu (az egyip.
tomi sz vegekben alighanem
,,az
északi kiilteriiletek et lj ár
ja")
sámos
helyi fejedelemséget ellen rz tt, amelyek egyfajta provinciát
atkott ak. Az
Anrárna-sz vegek alapján három egyiptomi provinciát
ki,iltinbdztethetiink
meg a szí riai-palesztinai
térségben: északon Amurr t, amelyben a megha-
talmazott Szumur7'Szimiira tengerparti városban székelt;' ett l délkeletre
UPét, amelynek hivatali székhelye Kunridi (ma Kámid el-Loz) volt; ide
tartozott Damaszkusz tertilete is. E két szí riai provincia
mellett a harmadik
palesztinában
kanaán provincia
volt, f városa Gaza. Feltí í n
,
hogy az
egyiPtomi hivatalnokok székhelyei nem voltak egyszer mind fejedelmi szék-
városok is, hanem
,,semleges"
terí ileten feki,idtek; gy látszik, az egyiptomi
király k zvetlen tulajdonában voltak, és nem tartoztak valamely meg-
határozott szí riai-palesztinai fejedelem fennhatósága alá. Természetesen
el fordulhatott, hogy egyiptomi hivatalnokot neveztek ki valamelyik feje.
Mitanni harci fejsze, foka réz,
arany berakással dí szí tve
(,,tau
í rozás"), pengéje
edzett vas,
az i. e. 2. évezred kiizepe kiiriil
delem mellé, mint ahogy fordí tott esetr l is van adatunk, ti. hogy szí riai
.fejedelem
vette át a meghatalmazott hivatali székhelyének katonai védelmét.
Az egyiptomi megszálló csapatok valószintilegnem voltak nagy létsámriak.
A Mitanni befolyása alatt áltó teriileten alighanem a hí í ségeskii
jelezte
a szí riai fejedelem tulajdonképpeni fiigg ségét a f hatalorntól, de bizonyos
politikai k riilmények kiiziitt ez nem bizonyult kielégí t nek. Í gy Halab
királya egy id re a hettitákhoz csatlakozott, majd pedig ismét visszatért a
mitanni király oldalára. Hattusában eztlázadásnak min sí tették, és Il. Tud-
halija király bevonult Szí riába. Mint egy kés bbi szovegb l tudjuk, e
hadjárat során feldrilta mind Halabot, mind pedig Mitanni egész tertiletét;
kétséges azonban, hogy hihetiink-e ennek a hí radásnak. A ktivetkez
hettita király is igényt tartott É szak-Szí riára, de nem tudta megtcirni a
mitanni hegemóniát. Mitanni királyának ráadásul sikeriilt is egy kedvez nek
látsz helyzetet kihasználnia, megegyezett Halab királyával, valamint
a távolibb délen fekv Nuhasse otszág uralkodóival, és í rásban r gzí tett
szerz déseket k ttitt veliik, minthogy a korábbi megegyezéseket feltehet en
nem tartották meg. Halab és egész É szak-Szí ria továbbra is Mitanni uralma
alatt maradt.
Szí ria politikai helyzete tlI. Amenhotep és IV. Amenhotep/Ehnatori
egyiptomi király uralkodási ideje alatt (i. e. t4. század els fele) f ként abban
a számos levélben tiikr z dik vissza, amelyeket Tell el-Amárna rom-
mezején, Kairótól 300 kitométerre délre tártak fel. Ezeket az akkori id k
diplomáciai nyelvén, ékí rásos babilóni nyelven í rták; az el
-ázsiai
kirá-
lyoknak és a szí riai-palesztinai fejedelmeknek az egyiptomi udvarral
folytatott levelezése ez, és az akkori periódusról, amelyet általában mint
,,Amárna-kor"-t
(kb. i. e. l380-t350) emlegetnek, szí nes, de nem éppen tril-
ásoktól mentes képet ad. Erre a korra vonatkoznak a hettita f városból,
Hattusából, valamint a szí riai kereskedelmi metropoliszból, Ugaritból
(Rász Samra) szÁrmaz sztivegek adatai is.
Ezekb l a forrásokból kií ií nik, hogy Egyiptonr ázsiai felségteriiletein
már IIl. Amenhotep uralkodása idején megkezd diitt valamifajta változás,
amely anélkiit, hogy Egyiptom, fennhatóságát érintette volna, lassanként
átalakí totta az ottani viszonyokat. Az északi provincia tertiletén, Amurr
-
ban ez a változás f ként Abdi-Asirta nevéhez fí jziidik. szármaásár l sem-
mit nem tudunk, de feltehet en valamelyik a keleti sztyeppér l bevándorolt
nemzetség tagja volt. Amurrúrban sikeriilt hatalmi poziciót szereznie, s t,
az egyiptomi király hatlgatólagos engedelmével a Szumur neví í kózigaz-
gatási kiirzet
,,védn
ké"-vé válnia. Vállalkoásairól f ként abból a szám-
52
Ugarit, kunyhó alakri agyagedény,
az i. e. 2. évezred k zepe kiirtil
+
J . A. Knudtzon, Die El-Anrarna-
Tafeln, No. 73 nyomán (Komo-
r czy Géza fordí tása)
talan panaszlevélb l értesiiltink -- jóllehet
egészen rosszindutatri nregvilá-
gí tásban
-,
amelyeket Gubla/Biiblosz város uralkodója, Rib-Addi kiild tt
Egyiptomba. Ezek a levelek ott láthatóan kevés megértésre találtak, ezért
Rib-Addi egy magas rangri tisztségvisel t, akit alázatos hangon
,,atyjt'-
nak nevez, aí ra kért, hogy ktizvetí tsen ktizte és az udvar k z tt:
,,Amanap-
pának, atyámnak, ezt mondja Rib-Addi, a fiad:
'Atyám
lábához leborul-
tam. Gubla város Baalatja adjon neked er t a király, a te urad el tt, ...hogy
a seregek élén kivonulj, és megsálld Amurrri országát. Bárcsak (már)
hallaná (Amurrri), hogy a seregek kivonultak ! Ezek ugyanis elhagyták váro-
saikat, és elvonultak. Ne tudnád, hogy Amurrri mindig odamegy, aho| az
er s van? S í me, vajon nem Abdi-Asirta mellé álltak? S mit tesz nekik?
igy hát nappal és éjjel a sereg kivonulását várják, (mondván:) 'Mi is hozzÁ
csatlakozunk!' Es minden kormányz azt akarja, hogy ezt csinálja Abdi-
Asirtának. Amikor azt irta Ammija embereinek: 'Öljétek meg uratokat!',
és azok a hapirukhoz csatlakoztak, akkor a kornrányz k í gy beszéltek:
'Ugyaní gy fog tenni veltink is!'. Í gy minden ország a haprrukhoz fog csat.
lakozni. Mondd hát el ezeket a szavakat a király, a te urad el tt: Te vagy
az atyám és uram, arcom feléd fordul. lsmered helyzetemet, voltál Szumu-
rában, (tudod,) hogy hií séges szolgád vagyok. Ezt mondd a királynak, urad-
nak, hogy minél gyorsabban kiildje hozzám a segí t sereget."
*
Az a be-
nyomásunk, hogy az egyiptomi udvarban nem tril sokat adtak a Szí riából
érkez
,
s egymásnak gyakran ellentmondó levelekre. Biztosan voltak
jobb,
egyiptomi megbí zottak szerezte információk, amelyek sok mindent más
megvilágí tásba helyeztek. Sajnos, ilyen
jelentések
nem maradtak fenn,
ezért ma a szcivegek nagy száma ellenére is meglehet sen nehéz a Szí riában
lezajlott események valódi menetér l tiszta képet alkotnunk. Ráadásul a
levelek nincsenek keltezve, s ennek folytán nagyon nehéz kronológiai sor-
rendbe állí tani ket.
Abdi-Asirta fiai apjuk politikáját folytatták, ebben el_s sorban Aziru
járt
élen. Nemsokára is feltí í nik a bi.ibloszi Rib-Addi panaszleveleiben, amelyek
az egyiptomi uralom elleni lázad nak nevezik. Tevékenysége saját személyes
hatalmának ntivelésére irányult, és hogy cé|ját elérje, nyilván nem éppen
enyhén bánt Amurrri városi fejedelmeivel. Eleinte még sem fordult az
egyiptomi fennhatóság ellen. Azesemények csak akkor válhattak veszélyessé
Szí riában, amikor kiils er is beavatkozott, és a helyzetet saját terjeszked
politikája érdekében használta ki.
A hatalom, amely itt számba
jrihetett,
ismét a hettiták voltak. Suppilu-
liuma király (i. e. l38Ll346) uralkodásának utolsó éveiben ismét megkez.
53
dtí dirtt a hettita terjeszkedés a Tauruson át délkelet felé, de ezrittal f ként
csak a fels
.mezopotámiai
Mitanni és annak szí riai birtoka ellen irányult.
A hettitáknak kezdeti kudarcok vagy idtí leges eredmények után végiil mégis
sikeriilt Szí riában u mitanni vezetet befolyásuk alá vonniuk. Halab,
Mukis (és f városa, Alalah), Nija, Nuhasse országa és
Qatna
látszólag
nagyobb ellerállás nélkiil kertilt a hettiták kezébe. Egyediil a kádesi Aitaga,
ma,- Egyiptom.egyik vazallusa
-
vonult fel seregével Suppiluliuma ellen, t
azonban legyi5zték, és Hattiba deportálták. Hatti királya nem lépett egyip,
tonri teriiletre, és egyik államk<izi szerzijdésének t rténelmi bevezet
jében
nyomatékosan hangs lyozz.ais, hogy nem volt sándékában Kádes fejedelme
ellen harcolni. É ,s
joggal
hihetiink szavainak: amí g ugyanis Mitannit, a f
ellenséget nem sikeriil visszaszorí tani Fels
-Mezopotárniába, tertiletének
szí vébe, Suppiluliuma nem vállalkozhatott aí í a, hogy tovább nyomuljon
et re dél felé, és ellenséges viszonyba keri.iljcin Egyiptommal. Ezenkí viil
Karkemis, az er s Euphratész menti er dí tmény is ott volt a hátában mint
mitanni hí df állás, í gy mindenekel tt ezt a stratégiailag dtint fontosság
pontot kellett meghódí tania. Ezért a hettita király a sereg z<imével egyiitt
visszatért Kisázsiába, és É szak-Szí riában csupán gyenge hely rséget hagyott
egyik fiának parancsnoksága alatt. Hamarosan megmutatkozott, hogy a
hettiták helyzete Szí riában korántsenr volt olyan er s, mint ahogy korábban
vélték: Aziru, miután f lvette a gy ztes hettitákkal a kapcsolatot, elvonu,
lásuk után személyesen
jelent
meg az egyiptomi udvarban, hivatalosan a
fára alattvalójának nyilvání totta magát, s mint ilyen tért vissza Amurrriba.
Mi ttibb, Egyiptom támadást indí tott a hettiták iránt barátságos Kádes
ellen; ennek kcivetkezménye egy mitanni roham volt az É ,szak.Szí riában
állomásoó hettita csapatok ellen. Ha Suppiluliuma nem akarta, hogy
szí riai hadjáratainak eredménye kétségessé váljék, siirg sen be kellett avat,
koznia. F erejét Karkemis meghódí tására osszpontosí totta; ektizben a
hadsereg egy másik csapatteste, megsértve Egyiptom felségtertiletét, a
Kádes elleni vállalkozást
,,torolta"
meg. A kor eseményeir l
-
Karkemis
ostromáról, majd meghódí tásáról, valamint Suppiluliuma tárgyalásairól
Ehnaton fára ózvegyével, a két dinasztia házassági kapcsolatáról
-
szem,
léletes besámolót olvashatunk Suppí luliuma tetteiben; a sziiveget ll. Mur-
sili, Suppiluliuma egyik fia parancsára í rták. Ktiriilbeliil ez id tájt, amikor
a hatalmi viszonyok egyértelmií en Hatti
javára
vá|toztak, az amurr
Aziru is sietett meglródolni a hettita király el tt. Suppiluliumával vazallusi
szerz(Áést k tiitt, amelynek mind akkád.(babilóni), mind hettita váltazata
feí lnmaradt. Minthogy Mitanni állam bels konfliktusait kihasználva a
54
hettitáknak id ktizben sikerlilt egész F'els
-Mezopotámiát
meghódí taniuk,
és végérvényesen kiszorí tották konkurrensi.iket Eszak-Szí ria tertiletér l,
reálissá vált a Szí ria egyiptomi civezete elleni támadás terve. Ehhez az szol-
gált
iiriigyként, hogy az egyiptomi <izvegy királynéval kcitendij házasságra
kiszemelt hettita herceget a dinasztikus kapcsolat ellenziji meggyilkolták.
Suppiluliuma halálával azonban megszakadtak a hettita-egyiptomi
ellen_
ségeskedések. Ami Egyiptomot illeti, f er it a bels állapotok rendbe
szedésére kellett fordí tania, minthogy a lV. Amenhotep/Ehnaton reform_
kí sérletei ésazazokat ktivet en végbement hatalmi harcok a birodalmat er
-
sen megrázk dtatták.
Szí ria egészen az Eszak-Libanon vidékéig hettita uralom alá keriilt.
A part menti gazdag keresked városok, kcizttik Ugarit is, elismerték a
hettita nagykirály fennhat ságát, és ezt rendszeres hadisarc fizetésével jut-
tatták kifejezésre. Egyiptomi ellen iirzés alatt csupán Szí ria déli része ma-
radt, Damaszkusz k<irnyéke, valamint a part menti sáv Biiblosz magassá-
gáig.
KANAÁN AGYAGRA nÓrr lRODALMA
Ugarit hettita leigázása,amelyet í rásos ,rrr.ti,dérer sí tett ffieg, a politikai
dcintés szabadságának elvesztését
jelentette
ugyan, de mégsem szorí totta
vissza az ugariti kereskedelmet. J óllehet a kereskedelemb l származ nye-
reség egy részét adóként a hettita f városba, Hattusába kellett ktildeni.
mégis, Ugarit és a t bb fejedelemségre tagolódott szí riai térség cisszekapcso-
lása egy nagyobb állami egységbe, a hettita nagybirodalomba, egyáltatán
nem hatott kedvez tleniil a gazdasági
helyzetre. A hettita fennhatóság és a
gazdasági
fellendiilés nem zárták ki egymást, s éppen e két tényez egybe-
esése segí tette el Ugaritban, de másutt is, a helyi hagyományok ápolását.
Í gy nem csoda, ha ebben az id ben
-
Ugaritban ekkor ll. Niqmadu (i. e.
l350 k.) uralkodott
-
foglalták í rásba, vagy legalábbis másolták le ismét a
kanaáni mí toszokat és legendákat. Az ilsi, valószí ní í leg már régóta, nem-
zedékr l nemzedékre szájhagyományozás
tján át<ir kí tett irodalnri emlé-
kek feljegyzésére itt is, mint általában, nedves agyagtáblák szolgáltak, ame-
lyeket azután napon száritottak, vagy kályhába4 égettek ki, hogy í gy bizto.
sí tsák tartósságukat. A hagyomány asz szoros értelmében vett irodalommá
vált. A nyelv, amelyen az irodalmi emlékeket í rásba foglalták, nem az
akkori kor nemzetkcizi kapcsolataiban szokásos babilóni volt, han em az
55
Ugaritban használt kanaáni
-
a babilónival rokon
*
k<iznyelv, az,,ugariti".
Ezek a feljegyzések az í rásrendszer tekintetében is kiiltinbtiznek más tér-
ségek í rásbeliségétt5l: bár itt is ékí rást használnak, s ezt maga az anyag,
amelyre í rnak, eleve megszabja, az ugaí iti ékí rás mégis alapvet en kiil n-
btizik a Mezopotámiában és, Kisázsiában használt rendszerttjl. Ezt az irást
ma mindeddig egyetlen lel helyér l,,ugariti í rás"-nak nevezik. nálló nyel-
ven és a saját igényeiknek megfelel en kialakí tott ékí rással a mindennapi
élet eseményein kí viil mí toszokat és legendákat is rtigzí tettek.
Az els ugariti nyelví í és ugariti í rásri tábla 1929-ben keriilt napvilágra.
Amit a francia ásatók akkor a keziikben tartottak, a tudományos világ sá.
mára szenzáci volt. Hamarosan nregállapí tották, hogy ez a korábban isme-
retlen í rásrendszer csak igen csekély számri, sszesen harminc ékjelet tar-
talmaz, szemben a mezopotámiai szótagoló í rásrendszer tcibb szÁz
jeléve|.
Kézenfekv volt, hogy betií í rásra
gondoljanak; ez a kciriilmény, valamint a
szóelválasztó
jelek
használata kétnyelvií
(bilingvis) felirat nélktil is k ny,
nyí ivé és gyorssá tette a megfejtést.
Mint Hans Bauer, É douard Dhorme és Charles Virolleaud kutatásai
tisztázták, az ugaí iti betií -ékí rás
jelei
a sémi nyelv mássalhangzóit
jeltilik,
valamint az alef három kiil nb zij változatát. Hogy az irásje|eket ugyan-
olyan sorrendben rendezték el, mint kés bb a fóní ciai vonalas í rás
jeleit,
és
ezzel bizonyos értelemben a mi ábécénk el zményét láthatjuk benntik,
Ugarit teriiletén további felfedezések igazolták: találtak egy kisebb, négy- 19. kép
zetes hasáb alakri táb|át, amely az ugariti ábécét tartalmazza, s í gy
a világ legrégibb ábécéjének számí t; nem sokkal kés bb további hasonló
ábécé-táblákat is találtak.
Ez aháromdimenziós és ezáltaljellegzetesen az agyag í róanyaghoz k ttitt
í rás a
jelek
csekély száma ellenére sem volt ktil<inosképpen alkalmas arra,
hogy szélesebb k<irben elterjedjen, és hosszabb ideig fennmaradjon. A ké,
nyelmesebb, de csak
jóval
kés bbr l kimutatható f<iní ciai vonalas í rás,
amellyel agyagcserépre
(osztrakon), fára, papiruszra és pergamenre is lehe,
tett í rni, fokozatosan elterjedt a mindennapi
gyakorlatban. De mí g a más
anyagra í rt sz vegek az évszázadok során elpusztultak, és az, ami ,ájuk
volt í rva, az utókor számára tir kre elveszett, az agyagí áblák fennmarad-
tak Ugarit romjai alatt.
Ugarit irodalmi hagyományában az akkori világképnek megfelel en
a mí toszok, az istenek és isteni h stik sorsáról szóló elbeszélések állnak az
el térben. Olyan vidéken, ahol a termékenység nem mesterséges <int<izést l
ftiggcitt, hanem a természetes csapadéktól
(es
,
harmat), nem is várható
56
másképp, mint hogy a mitológia elbeszélései kiváltképpen a Viharisten,
Baát alakja kciré fonódnak. Á szcivegek tiibb táblán kertiltek el
,
s alighanem
egy ciklust alkotnak. Mint az e|beszélésb l megtudjuk, Baál |egy zte az
istenek atyját, É lt, s vele az isteneknek egy rlj nemzedéke kertilt uralomra.
É ,l azonban nem akart harc nélkiil lemondani hatalmár l,ezért J amm isten-
nel, a tenger urával szcivetkezett, hogy segí tségével legyí izze Baált. Yarázs-
erejí í fegyverekkel f lszerelve, amelyeket a mindenféle mesterségben
jártas
Kósar (Kósar wa-Haszisz) készí tett, Baálnak sikeriilt gy zelmet aratnia
J amm felett; Kósar a harc k zben buzdí tóan állt mellette:
,,Mondtam
neked, hatalmas Baál,
megismételtem, felh n szÁguldoz :
Í me, ellenséged, Baál,
í me, ellenséged,
srijtsd le, s
jtsd
le ellenfeled,
elnyered <ir<ik uralmad,
id tlen id kre trónodat."
Kósar bunkókat faragott, neviiket kimondta:
,,A
te neved : Űz
,
Űz : í fud el J ammot,
í izd el J ammo.t trónjáról,
a Folyót uralma székér l.
Sasként szállj ki Baál kezéb l,
ujjai k zi.il,
kezébijl csapj hatalmas J amm vállára,
a vizek bí rájának mellére."
sasként szá|lt ki a bunkó Baál kezébijl,
ujjai kciziil,
kezÉ bí il csapott hatalmas J amm vállára,
a vizek bí rájának mellére.
Er s volt J amm, nem rezdiilt,
ttirzse nem ingott, alakja nem tántorodott meg.
Kósar bunkókat farugott, neviiket kimondta:
,,A
te neved: Térj ki, Aj (:J amm,;;
Térj ki, Aj: térí tsd ki J ammot,
térí tsd ki J ammot trónjáról,
a Folyót uralma székér l.
Sasként szállj ki Baál kezéb l,
57
]
.
l
t:
l,
* _:
F
il
8
*s,
il
t"
i
t
X:
tj
,
i-
i:

i:
}":
[.
i
i
l
i
n
ujjai kciztil,
kezéb l csapj hatalmas J anrnr honrlokára,
a vizek bí rájának szeme kózé.
Essen cissze J antm, hulljon a ftildre."
sasként sállt ki a bunkó Baál kezébtí l,
ujjai ktiztil,
kezéb l csapott hatalmas J amm honrlokára,
a vizek bí ndának szeme kózé.
Összeesett J amm, lehullt a fcildre,
tiirzse megingott, alakja megtántorodott.
Levágta Baál(?), fcilaprí totta(?) J ammot,
végzett a vizek bí rájával...*
Baál megcilte volna J anrnrot, ha nem lép kcizbe Astart istenn
,
és nenr
gyiizi meg Baált, hogy
jobb,
ha J amnrot csupán fogollyá teszi, és vissza-
szoritja tulajdon tertiletére, a tengerbe. Talán ez a gyí izelem adott alkal-
mat a hatalmas tinnepi lakomára, amelyen Baál mint dí szvendég vett részt.
Ámde Anat, az isteni háziasszony, hirtelen cildcikcilni kezdte a vendégeket,
majd ezt abbahagyva, cilttizkcidéshez látott. A szciveg, sajnos, csonkán
maradt fenn, ezért nem tudjuk, hogy Anat, a szerelem és a háborr! istenn
-
je,
miért volt ilyen ellenséges vendégeivel
-
talán természetének kett ssége
az ok? Majd egy iizenetr l értesiiltink, amelyet Baál ktildcitt Anatnak, s
anrelyben kcizcilte szándékát, hogy palotát akar épí teni, mivel neki nincs
háza, nenl gy, mint a tirbbi istennek. Ehhez azonban El beleegyezésére volt
szí ikség, és Anat, valanrint Asirat, egy másik istenn
,
k<izvetí t ként
járul-
tak É l elé, hogy kieszk<iz ljék Baál házának épí tését. Mí g Asirat el adta
É lnek Baál óhaját, és megszerezte az id s r beleegyezését, Anat odakint
hallgatózott, és anrint tudonrást szerzett El dcintésér l, Baálhoz sietett, hogy
kcizcilje vele a

hí rt:
oriilt a szí iz Anat, lábával dobbantott,
megrendiilt a f<ild,
majd elindult Baálhoz,
Szapán hegyére,
ezer ól, tizezer mérf ld nresszeségbe.
Nevetett a szí iz Anat,
emelt hangon kiáltott,
tirtinlhí rt hozott Baálnak :
58
*
J . Aistleitner, Die mytholtlgischen
und kultischen Texte au Ras
Schamra, 5l sk. old.
(:
lll AB,
A; Gordon ó8; A. Herdner,
CTCA 2, lV.) 7-27. sot
(Maróth
Miklós fordí tása)
'J .
Aistleitner, uo.4l sk. old.1:11
AB; Gordon 5l; A. Herdner,
CTCA 4.) lV-V. 82-97.sor(Ma-
róth Miklós fordí tása)
'
J . Aistleitner, uo. 45. old. (.=l
l AB :
Gordon 5l
;
A. Herdner, CTCA 4.)
Vtl. 43*52. sor (Maróth
Miklós
fordí tása)
,,
rcirnhí rt hozok számodra:
házat épí tenek neked, mint testvéreidé,
palotát,
mint rokonságodé.
Hí vd a munkásokat háradhoz,
az épí ttí ket palotád hoz.
A hegyek adnak temérdek eztist<it,
a dombok kí vánatos aranyat,
épí ts arany
-,
eztistpalotát,
drágakcivekkel csillogót."
*
Az <irvendezij Baál tiistént hí vatta Kósar istent, és reá bizta a palota
éPÍ tését; palotájára egy ablakot is vágtak, noha Baálnak kezdetben kifogása
volt ez ellen. A házavatáskor nagy lakomát csaptak, majd Baál az ablak elé
állt, kieresztette d rg hangját, s ellenségei reszkettek a félelemt l. Saját
hatalmától és fényes palotájától
fiillelkesiilve Baál megtagadta Móttól, a
halál istenét l, az ad t:
,,A
f ld n a király ismét én vagyok;
uralmanr helyreállt.
Nem kiild k (tt bbé) ajándékot É l fiának,
k<ivetet Móthoz, El kedven céhez, az er shilz.
kiáltozzék Mót torkaszakadtából,
uraskodjék birodalmán :
az isteneken egyediil uralkodom,
hogy k
,vérek
legyenek az istenek és emberek,
hogy
jóllakjanak
a fcild lakói."
*
|
Baál ktiveteket kiildtitt ezzel az uzenettel Mótho z az alvilágba; Mót fel.
sálí totta Baált,
jirjjcrn
le maga, hogy elnyelhesse. Végiil is Baált
-
a sztiveg
itt hiányos
-
holtan találják egy mezí jn, El és Anat gyászolja.
Ez utóbbi
tra kel, hogy Móttól visszak vetelje fivérét, Baált:
[NapJ
mrilt el
[nap
után],
Anat elment í jhozá (Móthoz)
Mint a tehén szí ve borja után,
mint a
juh
szí ve báránya után,
olyan Anat szí ve Baál után.
Megragadta Mótot ruhája szélénél,
59
.;
i-
_1:
j-
I
i i,
jl
':.I
megragadta kopenye sarkánál,
enlelt hangon kiáltott:
,,,-l'e
vagy Mót, add vissza testvérenret !"
É l fia, Mót, válaszolt;
.,"Mit
is kí vánsz, szí iz Anat?
Végigjártam és kifiirkésztem
minden hegyet a f ld széleig,
minden donrbot a mez(jk széleig.
Torkom mei;kí vánta az emberek í iát,
torkom a f
,ld
él lényeit.
|értem
az alvilág kedves mezejére,
a holtak szép rétjére.
ott találtam Alijan-Baált,
sájamba tettem, mint a bárányt,
eltií nt torkomban, mint a kecske."
Az istenek lámpása, a Nap,
égetett az égen, Mót miatt.
Nap mrilt el nap után,
napokla hónapok,
a szeret Anat mind keresi t.
Mint a tehén szí ve borja után,
mint a
juh
szí ve báránya után,
olyan Anat szí ve Baál után.
Megragadta É l fiát, Mótot,
karddal levágta,
gabonaver vel feltcirte,
tí ján megp
,rk
lte,
kcivek ktizt meg rcilte,
rnaradékát a meziÍ re szórta...
*
:t
Mót mindezek ellen ére átvészelte a támadást, és lassan isnrét egészséges
lett. Kés bb nregint sszetí fuésre keriilt sor Baál és Mót k z tt, k zben
ugyanis Baál szintén
jra
életre kelt, és visszahozta a szií k lk d fóldre a
termékenységet. Végí il Mót felhagyott a Baál elleni támadással, és Baál
ismét elfoglalhatta trónját.
E terjedelmes Baál-ciklus mellett, anrelynél a ránk nraradt sztivegt<iredé-
kek sorrendje nem.mindig állapí tható meg
teljes bizonyossággal, Ugaritban
megtalálták egy további Baál-mí tosz tciredékét is, amely ugyanc ak Baál
ó0
!
n
!
I
I
.l
l
,1,
;]
,ij
,]
i
a
r
J . Aistleitner, uo. 19 sk. old.
(-
l AB.lí ; Gordon 49:A. Herd-
ner, CTCA 6, ll.) 4-35. or
(Maróth
Miklós fordltása)
I
J . Aistleitner, uo. ó8. old.
(:ll
D;
Gordon 2 Aqht; A. Herdner,
CTCA l7.) I. 27-34. sor (Komo-
r czy Géza fordí tása)
eltí í nésér l szánrol be. A csapadék ezzel <isszefiiggésben álló rnegsziinése a
természetes ví zre utalt Szí ria lakói számáia rettenete kcivetkezményekkel
1árt:
a talaj kiszáradt, és házaikba éhí nség k<iltciztitt.
,
A mitológiai szeivegek kcizé tartozik A szép és kegygr istenek sztiletése
cí nrí í kciltemény is, amelyhez egy szertartási szciveget és utasí tásokat illesz-
tettek annak számára, aki a kciltenrényt eltí adja. A nehezen magyarázhat
szcivegben egy elbeszélést olvashatunk az istenek atyjár l, Elr l, aki egy-
idejí í leg két asszonnyal nemz gyernlekeket: mégpedig a Pirkadatot es az
Alkonyatot, utánuk óriás istenségeket, akiknek szája a fdldt l az égig ér,
s akik elnyelik a nradarakat és halakat, majd csillapí thatatlan éhségiikben
a
,,termés
rz
jé" -hez
fordulnak, s az enni és inni ad nekik.
Nikkal, a holdistenn és J arih, a holdisten nászát egy másik mitológiai
tábla í rja le. Egykor talán ezt a szciveget is el adták Ugaritban és Szí ria
más helységeiben, a nász iinnepe alkalmából.
A mí tosz és legenda nrí í faja k<izcitt áll az a kciltemény, amelyet f h seirií l
Aqhat- vagy Dane|-legendának neveznek. A k<iltemény kezd pontja Danel
bánata af<il<itt, hogy nem adatott meg neki a firigyernrek, s í gy nincs,
aki fényl istenének a szentélyben szobrot állí tson,
aki a f<ildr l
lillatosJ
felh t árasszon neki,
aki a porból
lfiistirl
-]
illatot bocsásson fel neki,
aki bátran kiálljon érte,
'
'
aki az t megvet k grinyolódását elhárí tsa,
dki éjjeli nyugalmának háborit
ját
el lze,
aki mámorában kézen fogja,
aki, ha borral tiiltekezett, felkarolja,
"'
aki ételét Baál házában megegye,
és adagjá t É l házában,
aki tet erkélyét kimeszelje, ha besározódik,
aki ruháját kimossa, ha bepiszkolódik.*
Az engedelmes fi apja iránti kcitelesságeinek e tanulságos ábrázolása
után a továbbiak során megtudjuk, hogy a panaszkodó Danelt Baál hét
nap nrriltán meghallgatta. Danel nemz képes lett, s felesége fi gyermeket
sziilt neki, Aqhatot. Kés bb Anat istenn Aqhattól egy ijat kí vánt, amelyet
egykor Kósar isten ajándékozott Danelnek; az istenn eztisttit és aranyat
ajánlott neki érte, s t a halhatatlanságot is. Aqhat azonban grinyos szavak-
kal utasí totta vissza. Az istenn haragjában elhatározta, hogy megtili
ól
Aqhatot. Ciilkosa keselyí i alakjában lebegett Aghat ftiltitt, a gyilkos
err l
ereszkedett le. De Anat
+aztettéiel
sem tudta ,igrrr.."ni az Óhu;tott í ;"t,
mert á! tisszet rt, és elveszett. Anat vétkes cselekedete
miatt aznnbantermé-
ketlenné vált a F ld, Danel nem tudta, miért sáradnak ki ftildjei, s í gy
k nycirg tt:
;],
,,Felh
k, hozzatok es t a h ségben,
felh k, hullassatok es t a nyárban,
harmatot, mely a gyiimcilcsre
harmatoz|
Hót éve már, hogy Baál vonakodik,
nyolc éve, a felh n ságuldozó:
nincsen harnrat, nincsen es
,
nincsen dagály az óbeánban,
nincsen Baál hangjának zengése."
Megszaggatta
k<int<isét Danel,
az istenlények férfia,
ruháját u er s, hrnm (helységnfv) férfia;
leányához er s hangon kiáItott:
,,Halljad, Pugat, (te) válladon vizet hordó,
a gabonának
harmatot viv
,
a csillagok járását
ismer !
Szamárcsikót nyergelj meg,
csikót szerszámo zz, fel,
add rá eztist szerszámomat,
\
add rá aranynyergemet !"
Hallgatott rá Pugat, a vállán vizel hordó,
a gabonának
harmatot viv
,
a csillagok járását
ismer .
A szamárcsikót sí rva nyergelte nreg,
a csikót sí rva szerszámozta fel,
atyját sí rva emelte fel,
s iiltette t a szamárcsikó hátárd,
a szamárcsikó ékes hátára,
Odament
az isten (vagy: Danel),
k rbejárta kiégett f ldjét,
meglátott egy gabonasárt
a kiégett f<ildcin,
meglátott egy gabonasárt,
zsendiil t.
imogatta a gabona
sárt, megcsókolta :
62
'
J . Aistleitner, uo. 76 sk. old.
(,= l D; Gtrrdon l Aqht; A.
Herdner, CTCA l9.) l*ll. 39-67.
strr
(Ktrnroróczy
Géza fordí tása)
,rE
gabonaszár átkát feloldozonl,
n
j
n fel e
gabonaizár a kiégett f<ildcin,
ncivekedjék takarnránnyá a h ség idejére,
Aqhat kezc takarí tson be, az er sé,
az vigyen csiirbe."
*
A gondterhelt paraszt panasza után, amelyhez hasonlót az es elnlara-
dása miatt bizonyára gyakran lehetett hallani az országban, Danel hirtelen
tudomást szerzett a szolgáktól fia haláláról. Az égbolton keselyí í ket látott
kcircizni, ekkor bosszrit eskiidott, és Baálhoz ktiny<irg<itt, t<irje el szárnyai-
kat, hogy átkutathassa ket í iának, Aqhatnak maradványai után. Baál
meghallgatta í , és lábai elé vetette a keselyí í ket. Danel végi,il egy n stény-
keselyí í gyomrában megtalálta, akit keresett. Hét éven át gyászolta fiát,
majd Aqhat n vére, Pugat felfegyverkezve elindult messzire, hogy bossztit
álljon Aqhat haláláért. Útja során eljutott ahhoz; aki Anat megbí ásából
megcilte fivérét. A szciveg tciredékessége miatt nem tudjuk biztosan, mi
módon állt rajta bosszí rt, de feltehet en leitatta, majd fejét vette.
Egy másik k<ilteménynek, a Keret-legenclónak az elején u1yanazaz circikcis
utáni vágyódás szerepel, anri Danelt is elt lttitte, s amely számos ókori
keleti és kés bbi id kb l származo elbeszélésben ftillelhet . szerencsétlen-
ségek orozata folytán elpusztult Keret király családja; Keret sí rt és
jajga-
tott, hogy nrit sem ér egész gazdagsága, ha egyszer nincsenek gyernrekei.
Ekkor megjelent el tte az istenek atyja, El, és a k<ivetkez tanácsot adta
neki:
Mosakodj ffieg, pirosí tsd ki magad,
mo d meg kezed és karod
fQl a
válladig, ujjaid.
Mpnj be a sátor hí í vcisébe,
végy egy bárányta kezedbe,
áldozz bfuányt a
jobboddal,
kecskét az akolból,
ételt a raktárból.
Yéey
í ...l
áldoati madarat,
,nts
bort ezi,istpohárba,
mér.et szí narany pohárba.
M9nj fcil a bástya csricsára,
menj fcil a bástya cs csára,
mássz ftil a falak fokára.
Szolgáld Baált áldozattal,
Dagan fiát ételeiddel.
J iijjiin le Keret a tet r l,
készí tsen ételt a raktárból,
b zát a tárházb l.
Si,iss<in kenyeret t d-,
ételt hatodhónapra.
Gyí í lj<in tissze a sereg,
a legjava gyií ljcin tissze,
vonuljanak ki k zcisen,
sereged hogy er s legyen,
háromsá zszoí tí zezer, .
béresek (hpt-hup u) sámtalanul,
í jászok tcimegesttil.
Ezrével menjen a ktiznép,
tilszrével a t meg.
Kett után kett menjen,
három után mindannyian.
Magányos a házát zárja be,
ózvegy helyettest béreljen,
beteg ágyár l keljen ftil,
a vak
jiivend
t hirdessen,
és aki éppen nászpénzt fizetett,
vigye máshoz a feleségét,
idegenhez szeretett asszonyát.
Mint a sáskák lepjétek e| a mez t,
mint szticskék, a sivatag szélét.
Menj egy napot, kett t,
hármat, négy napot,
tittit, hat napot,
hetedik nap alkonyatkor
elérsz a nagy Udumhoz,
a bilvizí i Udumhoz.
A várost b za(ftildek) veszik ktiriil,
a helységet dris gabona.
A hegyekben favágóik vannak,
a szérí í ktin a zonyok gabonát gy{í jtenek,
a
t
t
i
!
!
í
t
l
i
I
a forrásnál asszonyok vizet merí tenek,
a kritnál asszonyok vizet tciltenek.
Várj egy napot, kett t,
hármat, négy napot,
t t, hat napot,
ne kiildd nyiladat a várra,
kezedb l a parittya ktivét.
De í m a hetedik napon alkonyatkor
nem alhat Pabil király
bikája ordí tásától,
szamara nyerí tését l,
igás kre b gését l,
kutyái ugatásától.
K<ivetet ktild hozád,
kerethez a táborba:
,,Üzeni
Pabil, a király.
Végy eziist t és sárga aranyat,
amennyi csak kell,
tircikiis szolgákat,
a kocsik lovainak harmadát
az Amt tcirzs méneséb l.
Vedd békében ajándékod,
és távozz, király, házamt l,
vonulj el, Keret, palotámtól.
Ne támadd a nagy Udumot,
a btjvizfi udumot:
Udum É l adománya,
az emberek atyjának ajándéka."
A ktivetekkel ezt a választ kiildd neki:
,,Minek
nekem eziist és sárga arany,
amennyi csak kell,
cirtikiis szolgák,
a kocsik lovainak harmada
az Amt t rzs méneséb l?
De amim nincsen otthon, olyat adj,
add nekem Hurajját,
szép els sztil ttedet,
aki szép, mint Anat szépsége,
gycinycirí í , nrint Astart gycinytirí í sége,
akinek haja laz rk ként csillog,
akit rubin civ ékesí t:
nregvigasztalódon-r szeme fenyénél !
Mert álnromban nekenr adta El,
látonrásban az errrberek atyja:
,Fia
sziiletik Keretnek,
utódja El szolgájának."
*
Keret azttette, amit az álonr kí vánt t le, és gy tcirtént nrinden, ahogy
El nregnrondta. Fiai és lányai szi,ilettek, és a boldog apa nagy circimiinnepet
rendezett. Még hosszti éveket élt, és El isten segí tségével feléptilt egy s tyos
betegségb l is. Feltehetji,ik, hogy a Keretr l szóló elbeszélésnek volt folyta-
tása, de az ugariti táblák kcizcitt ezt egyel(ire nem sikeriilt nregtalátni.
.|óllehet az Ugaritban talált táblák nagy része meglehet sen ro sz álla-
potban tnaradt fenn, és szcivegiik értelrnezése nrég sok nehézséggel
jár,
mégis, igen élethí í és sokoldalri képet nyrijtanak az akkori kor képzelet-
vilá_eáról és valóságos viszonyairól. A nrí toszokban és legendákban a fcildi
élet tiikrcizódik vissza, s az istenek és istenhez hasonló h scik emberek
módjára viselkednek, az ember minden gyengéjével. Az ugariti istenek
meglehet sen emberi magatartásáról szép bizonyí tékkal szolgál az a nem-
régiben fcilfedezett szciveg, anrely Elnek hetven isteni fia számára adott
vendégségét irja te. El nem csupán felszólí totta ket, hogy annyit egyenek,
amennyit bí rnak, s f ként igyanak, hanem tí maga keverte saját kezí ileg
az italokat, és ntértékteleni.il sokat ivott. kis id re vissza kellett vonulnia
egy pihen terembe, de hanrarosan megint felkelt, és visszatért az tinnepi
lakonrához, mikcizben találkozott
,,z
kétszarv és egyfark " lénnyel
--
mi azt mondanánk: az <irdtiggel. E
jelenség
láttán az ijedelenr rigy átjárta
a szesz é|vezetét l elgy<ingiilt tagjait, hogy beteg lett, és hasmenés, valamint
hólyaghurut nliatt ágynak d lt, hangja olyan lett, mint a haldoklóé. Ehhez
lehet illusztráció egy Ugaritban talált váza festménye, amely a mulatozó
filt ábrázolja, kezében serleggel, a terí tett asztal el tt iilve.
igy vagy hasonlóképpen képzelték el kés bb a gcircigtik is oliinrposzi
isteneiket, és nem ez az egyetlen mozzanat, amely a mitológiai kciltészet
terén U_earit és G<ircigország kapcsolataira utal. A Danelr l és Aqhatról
sz l legenda sokban emlékeztet egy gcircig mí toszra, Órionrol, az iü
vadászról, aki nragára haragí totta a vadászat istenntljét, az megcilte t, s
Órión
-
mint a róla elnevezett csillagkép
-
eltí int, hogy majd kés bb vissza-
66
't J . Aistleitner, uo. 90 skk. old.
(: l K ; Gordon Krt; A. Herdner,
CTCA l4.) |l -lll.
62 l53. sor;
l, Antik Tanulmányok l6 (l969)
l28 skk. old.
(Maróth
Miklós for-
ditása)
térjen. A nrí ttrsztrk stí lusában is találunk párhuzantokat az Egei-ten er
vidékével, ftí ként a homéroszi eposzokkal. Kiváltképpen zoros kapcsolatok
vtrltak Ugarit és a kcirnyezí j el
-ázsiai
világ, Mezopotánria, Kisázsia, illetve
az Ósz vetség kcilt i részei kcizcitt. Ez utóbbiak k<iziil a tartalnri párhuzamok
nrellett enrlí tésre nréltó nrég az rin. parallelisnlus
menrbrorunr(,,a verstagók
párhuzanrossága"),
anrely cisszekapcsolja Ugaritot az Ószovetséggel:
t bb verssort a legkiilcinbciz bb helyzetben isnrétl d
,
azonos
jelentésí í
ftlgalnrak kcitnek cissze egy értelmi egységgé
Ugarit ily módon az irodalomban is
-
nemrégiben találták meg itt a
bcilcseleti irodalom els példáit
-
hidat vert Kelet és Nyugat ktiztitt, ktizve-
tí t vé vált Ázsia és Európa ktiziitt.
UGARIT ISTENEIN EK VILÁGA
Az,ugariti mitológlai szcivegek felfedezése el tt csupán igen keveset tudtunk
a bronzkori Szí ria vallásáról. lsmertiink egy sor kanaáni istennevet, azokat,
amelyek a babilóni-,asszí r ékí rásos szcivegek, az egyiptomi hieroglif feliratok
és az Ószcivetség kcinyvei révén fennmaradtak. A két els ként emlí tett for-
ráscsoport kcizlése meglehet sen szegényes volt, az Ószóvetségét pedig a
szándékosan polemikus beállí tás
jellemezte,
s í gy csak olykor-olykor lehe,
tett megállapí tani a tcirténetek tulajdonképpeni magját. A szí riai feliratok
tcibbnyire késtí bbiek voltak, vagyis t lnyomórészt az i. e. |. évezredb l
szárnlaztak, s szinte kizár lag épí tkezési és fogadalmi szcivegeket tartalmaz-
tak. valanrivel t<ibbet tudunk meg az antik í rók mí í veib l, de ket már
jelent
s id beli távolság választotta el a bronzkori Szí riától. F ként a
kaiszareiai Euszebioszt (meghalt i. sz. 340 k.) kell emlí teni, aki a bi,ibloszi
Philón Fciní ciával foglalkozó, tcibb kcinyvb l álló m véb l rzcitt rrteg
részeket az utókor számára. Már maga Philón egy Szankhuniathón nevtí
í ró nrí í vét használta; ez
j
val el tte élhetett
-
az idi5pont nem határozhato
nreg pontosan
-,
feltehet en Beirutban, és alighanem valóságos tcirténeti
személy volt.
A vallástcirténet forrásai terén fennálló kedvez tlen helyzetet nregvál-
ttlztatták a szerencsés ugariti ásatások, anrelyek még ma is évr l évre rij
vallási szcivegeket tárnak fel, s ily módon sztinteleniil b ví tik és mélyí tik
ismereteinket a kanaáni vallásról. Í gy például nemrégiben egy ugariti pap
kcinyvtárában felfedeztek egy
jegyzéket,
amely, bár tciredékesen maradt fenn,
eredetileg mintegy hatvan ugariti, illetve kanaáni istenség nevét tartalmazta.
67
{
t
l.,
i,
{
i
í
]
Az istenek részben nenr sénli neveket viseltek; rigy látszik, Ugaritban a hurri
pantheonból is vettek át istenségeket. Nem szabad elfelejteni,ink, hogy a
hurrik ebben a korban a szí riai népesség fontos alkotóeleme, és ternrészete-
sen nlegvoltak'a,saját isteneikl pantheonjuk élén a hatalmas Viharisten állt,
akinek messze fcildcin hí res szentélye Halabban emelkedett. Másrészt pedig
a kanaáni istenségek eljutottak egészen Egyiptomig. Az istenek mellett tisz-
telték Ugarit elhunyt királyait is, akik az isteneknél laktak, és részben maguk
is isteni rangra
jutottak
-
egy betí j-ékí rásos
jegyzék
mintegy harmincat nevez
rneg kcizliliik. Az isteneket nemcsak tenrplomokban tisztelték, hanem a sza-
bad természetben is, í gy magaslatokon, k vel kirakott kcirtikben vagy szent
fák alatt. 2. Kir. 3:2 arr l í r, hogy J órám eltávolí ttatta
,,Baál
oszlopait",
anrelyeket egykor apja állí ttatott fel; e szciveg egy kanaáni kultusztárgyra,
egy
,,mucc,ébá"-ra
vonatkozik. Az ugariti sztivegek kciz tt nemrégel keriil-
tek
jegyzékek
a templombah bemutatott áldozati adományokról; ezek oly-
.kor
3ti
juhot
és 9 okrcit tettek ki. Egy szertartási sz<ivegb l megtudjuk, hogy
Ugaritban
-
épp,igy, nrint Assurban is
-
nagy vallási iinnepségek alkalmából
a királyi palotába vitték az isteneket, azaz szobraikat. Az ugariti,királyság-
ban áldozati adományként a városokra meghatározott természetbeni adót
róttak ki, í gy például tudunk arról, hc,gy l4 helységet kiiteleztek arra, hogy
boráldozatként 74 korsóval szállí tsanak ebb l a kedvelt italból.
Az ugariti és alkalmasint az egész kanaáni pantheon élén El állt, az istenek
és emberek atyja,
,,a
teremtés teremt
je"
és
,,király".
Neve tulajdonképpen
azt
jelenti,
hogy
,,isten",
eredetileg talán
,,az
uralkodó". Ő nemzette Asirat
istenn vel egyiitt az isteneket, akiket btilcsgsségben és szelí dséggel kormá-
nyoz. Nemz erejét a bika
jelképezi
i
ez egyszersmind Baál istennek is szent
átlata. Baál volt az, aki a
jóságos,
olykor azonban kissé már szenilis É lt le- ,
taszí totta helyér l
-
épp
sy,
mint Kisázsiában a Viharisten Kumarbit,
Gcir gországban Kronosz Uranoszt. Az istenek atyjáról tcibb ábrázolás
nraradt fenn; í gy például egy fel méter magas mészk sztélé lapos dombor-
mií ve: ez szakállas férfiként ábrázolja, aki szarvakkal koronázott siiveget
visel a fején, és testét hosszri kcint<is fedi. Egy tisztel
jét
l, valószí ní ileg az
ugariti királytól áldozatotvesizát, ekcizben megáldja azáldozathozot. l960-
ban Ugarit déli városnegyedének egyik házában, vászonkend be csomagolva,
kis szobrocskákat találtak, egy bikát és három istenséget, amelyek kózul az
eg;yik É l, a másik kett pedig Baál alakj ával azonosí tható. Valamennyi szob-
rocska nyilvánvalóan az egyiptomi stí Ius
jegyeit
viseli, de bizonyára helyi
mí ihelyben készi:lt. É tt iaOs rirként ábrázolják, fáradt arckifejezéssel és
22. kép
-
korának megfelel en
-
iil testhelyzetben. Fején maga si,iveget visel, hosszri
ó8
[i"..rit. áltlozati

y.ztele
.iclenct
F]l istennel.
kcirrtcjsc cltakarja lirbiit, a k(intcis szegélye alól aranysaru látszik ki. Baljában
valószí ní í leg valarrtiféle
jelvényt
vagy
jogart
tartott,
jobbját,
kifelé fordí tott
tenyérrel, áldó nlozdulatra enreli.
Egészen nrásképp ábrázo|ták Baált, a vihar és id
járás
istenét. Mint í jatal
férí i egyenes testtartással lép, fején aranybevonat sí iveg, csí p
jén
hí mzett
ágyékkot , Elií reny
jtott
bal kezében dárdát tart vagy a villámot,
jobbjában
harci buzogányt vagy valami más fegyvert. Ez a harcra kész fiatal isten igen
népszerií volt Szí riában, de Kisázsiában és Fels
-Mezopotámiában
is, ahol
persze nrás néven: mint Adadot vagy Tesubot tisztelték. Kultuszának hát-
terét, nrint már enllí tetti,ik, a térség természeti viszonyaiban kell keresniink,
itt ugyanis a természete csapadurkon alapuló mezií gazdaság volt a
jellegze-
b9
{i
l
I
-r
.
,i
!,
l :|
l]
|
,!
l
,
i:,
(-
tes, nem pedig az emberi kéz által nregterenltett
,<intcizéses
foldnriivelés.
.,Baál" tulajdonképpen nem más mint
,,
r",
,,$azda" - babilóni nyelven
bélu
-;
ha egy helységnév
járult
hor.zá, az isten nrindenkori helyi nlegjele-
nési ftrrmáját
jel
lte. lly módon tehát a sz<ivegekben találkozhatunk, nltrnd-
juk.
Paál-Szidón,
Baál-Gebal (Gubla/Btiblosz), Baál-Libanon istennel stb.
Az
(j
személyével azonosí tották az AdadlAddu, Hadad és
-I'esub
neví í vihar-
isteneket, ennek megfelel en a változatlanul tisztelt halabi Viharisten is
tulajdonképpen e város
,,Baál"-ja
volt, noha ezt a nevet egyel re nenr sikeri,ilt
a forrásokban kimutatni. Az ugariti szcivegek szerint Baál Szapán hegyén'
lakott, a rómaiak Mons Casiusán, a mai Dzsebel el-Akrán, az.Orontesz
foldkozi-tengeri torkolatától délre. Ez az l770 méter magas, gyakran felh k
borí totta hegycstics a mintegy 50 kilométerre délre fekv Ugaritból
jól
lát-
szik;
,,a
felh kcin száguldoz ", a vihar és az id
járás
istene, Baál.számára
ez volt a legalkalmasabb lakóhely. Szapán hegye
-
a hettita és babilóni ék-
í násos szcivegek szerint Haz(z)i
-
volt a szí riai Oliimposz, s nrég a g<ircig,ró,
mai világban is szent és mí toszokkal vezett helynek számí tott. A Baál-cik,
lus részletesen leí rja Baál palotájának épí tését Szapán hegyén
:
e házablaká-
ból hallatta hatalnras lrangját messzire Baál. llyenkor villámok cikáztak,
dcirgott az ég, és az emberek rettegve tekintettek az égboltra. Ha Baál eltí int
a f ldr l, ezszárazságot,aszÁlyt,éhí nséget, nyomort
jelentett;
ha
jókedvében
volt, a ternrékenységet hozó es által táplálékot adott embernek, állatnak és
n<ivénynek. Í gy nem csoda, hogy Baál vagy más néven Adad/Addu/Hadad
és Tesub nemcsak személynevekben szerepelt gyakran, hanent igen sokszor
ábtázolták is. Már ismerjtik t a nagy szté!ér l, továbbá a két ugariti
bronzszobrocskáról, de minden valószí n ség szerint ugyancsak az ifj ,,
harcia.s Viharistent, Baált ábrázolja az & í emek elefántcsont fej is, amelyet
szintén Ugaritban találtak. Egy ugariti pap lakásában nagy agyagedény cse-
répdarabja keriilt el
,
ezen a dombor dí szí tés Baált ábrázo|ja két vadkecske
és egy szarvas társaságában.
Kanaán isteneinek világában
-
tekintettel a mintegy 7O ugariti istenségre,
nyugodtan használhatjuk ezt a kifejezést-fontos szerepet
játszottak
azisten-
n k is, f ként Aséra/Asirat, Astartf Asztarte és Anat. Asirat volt
,,az
istenek
n i teremt
je"
és mint ilyen, természetesen EI hitvese; a szcivegekben olykor
egyszerí í en mint Elat, mint,,az istenn 'n
jelenik
meg. Astart épprigy, mint a
mezopotámiai lstár, egyszerrevolta szerelem és a hábor istenn
je,
Egyiptonr,
ban is tisztelték, ott a király védelmez
je
volt a harcban és
,,a
lovak és harci
szekerek rn
je",
ami világosan utal északi eredetére. Az Ószcivetség kciny-
veiben is fontos szerepet
játszik;
Salamon király J eruzsálemt l keletre tenrp-
70
;
l]
*
,, |i
.
}
,:
F
L| :
F
6:
!r
l
$
fi" i
}r
li
'l
,:
í i
{]
l
l'i
a
i
ii
t :-
,
l;
l,.
:],
'
ll
i
ii ',
a
}-
l
í ;
;1
}.,.-
l8. kép
U garii. arany fi,iggó, nreztelen isten-
n tlrtlszlán lrátán, i. e. l4fi) k riil
23. kép
2l. kép
lomot épí tett számára (l. Kir. l l :5. 23;2. Kir. 23:l3). Egy egyiptomi sztélé
mezí teleniil ábrázolja, amint lovagol, és í jjal l . Egy Ugarit kikcit negyedéb l
(ma: Minet el,Beida) származóelef;í ntcsont dombormií mint a termékenység
és vegetáció istenn
jét,
,,az
állatok rirn "-jét ábrázolja. A gondosan fara-
gott darab egyértelmií en krétai, s t, gtir g szárazf ldi kapcsolatokra utal.
Az istenn fels teste mezí telen, csak csí p t l lefelé takarja széles, buggyos
szoknya egészen bokáig. Mindkét kezében ágakattart, amelyek után kecskék
ágaskodnak. Talán egy Ugaritból származ aranyfiigg n is Astartot láthat-
juk,
amint mezí teleniil egy oroszlán hátán ál|. Az istenn ábrázolások termé-
szetesen nem mindig foglalhatók cissze egy név alatt
-
Astart és Anat egy-
aránt a szerelem és harc istensége volt
-,
csupán ha felirat bizonyitja az azo-
nosí tást. igy például azaranyfi,igg t5n ábrázolt istenn t Kádesnek is nevezték,
akárcsak egy egyiptomi dombormií istenn jét;
az ábrázolás azonos
jellege
minden kétséget elhárí t afel l, hogy egy és ugyanazon istenn r l van szó.
Anat istenn
,
akit,,szí iz"-nek neveznek, s aki a mí toszban Baál isten hí í sé-
ges n vére, ,egy zersmind a n i szepség megtestesí t
je
volt. Egyiptomban is
tisztelték, amint egy onnan származó dombormií ví í ábrázo|ás, felirattal,
kétségtelentil igazolja. Anat sisakot visel a fején, testét zorosan tapadó ruha
fedi, s kezében fegyvereket tart. Alighanem ugyanc ak Anat volt azaz isten-
n
,
aki egy Ugaritban talált elefántcsont lapocskán látható; a tfugy egykor
a király diszágyát ékesí tette. Az istenn nek itt két szárnya van, hajfiirtjei
(az n. Háthor-ftirt k) vá|lára omlanak, fején szarvakat visel és egy nap-
korongot. J ól megfigyelhet itt a kor egiptizál udvari iz|ése. Az istenn
k<int<is fedte keblét két ifiri szopja, akiknek minden ruháaataegy r vid ágyék-
kt.
Az ugariti pantheon tcibbi istensége k ziil meg kell még nevezniink J am-
mot, a tenger istenét, Baál ellenfelét; Kósart, a kézmí jvesség és épí tészet
tigyes istenét; továbbá Mótot, aha|álistenét; valamint Resefet, a
járvány
és
d gvész istenét. A termékenységet adó Baállal ellentétben Mót a szárazságot
és a vegetáci pusztulását okozza. Az általuk megszemélyesí tett évszakok
váltakozása a Baál és Mót harcáról szóló mí toszban tiikrciz dik vissza.
Szí ria
,,oliimposzi"
istenei mellett ismertek még számos

és rossz szelle-
met, démonokat, akikazég és ftild k zcittí futékmesterségtiket. igy upapok-
nak nemcsakazistentisztelettel, hanem amágiával,avarázslás mií vészetével
is foglalkozniuk kellett. Egy ugariti pap házában az ásatások során olyan
,,tank
nyveket" találtak, amelyek az áldoz.ati állatok bels ségeib l való
jóslást
í tjákle: agyagból máj- és ttid modelleket készí tettek, és ezeket betí í -
ékí rásos magyarázó szciveggel látták el.
?L
i,]
i
i*
],:,
ill:
i:
t
i- ]
+
A halottkultuszról nem sokat tudunk, de Ugaritban t bb olyan sí rt tártak
fel, amelyhez hasonl k az É ,gei-tenger térségében is napvilágra keri,iltek:
kcizvetlentil a lakóházak alatt vagy azok k zelében elhelyezett sí rkamrákról
van szó, amelyeket lépcs n vagy kis folyos n át lehetett megk zelí teni.
A rézselt (ferdére munkált) fal
,
négysz gletes sí rkamrákat lemezek fedték,
olykor pedig egymás elé ugró k gyí í rií kb l álló kupola.
Azok a vallási képzetek, amelyek azugaritimitológiai szcivegekben nyerték
el í rásos formájukat, nyilvánvalóan nem hozhatók kapcsolatba a kés
bronzkori Szí ria egész népességével. Í gy már utaltunk a hurri Viharisten
tiszteletére; Hebat istenn t az hitvesének tekintették; Alalahban Istár állt
az el térben mint a város istenn
je,
de nem tudjuk biáosan, hogy vajon
ezrn a néven tisztelték-e, vagy másképp; Karkemisben Kubaba volt a város
istenn
je,
tisztelete mégazi. e. 1. évezredben is kimutatható. A népi vallásos,
ság, a sziriai lakosság széles rétegeinek hite, feltehet en sokban eltért a
hivatalos vallástól. Talán ez okból is vált sztikségessé a régi és nem mindig
egészen egyértelmí í hagyományok í rásos r gzí tése. A táblák zÁr szakasá,
ból (kolofon) í télve, f ként II. Niqmadu, Ugarit királya rendelte el és ellen,
rizte az irásba foglalást. Az ugariti szcivegekb l kidertil, hogy alapjában
véve egységes kanaáni-szitiaipantheon volt, még akkor is, ha az istenségeket
gyakran ktilcinbciz néven tisztelték. A kultusz rendszerezése, valamint egy-
séges szabályozása azonban, amit Mezopotámiában és Egyiptomban látha,
tuqk, Szí riában aligha
jott
létre; ennek okát az ország polí tikai széttagoltsá-
gában, a kí il<inb z vallás népek k ztitt bet lt tt kózvetit szerepében, va-
lamint etnikai vá|tozatosságában kereshetjiik. Két a|apképzet azonban vilá,
gosan felismerhet : el szcir is a kozmikus teremt istenség, ahogy eztazuga,
riti mí toszokban É t es felesége, Asirat megtestesí ti; s másodszor, a csapadék
létrehozója és egyszersmind a teremtett dolgok fenntartója, aki Ugaritban
Baál alakjában realizá| dik. A bevándorló, korábban félnomád tcirzsek,
amelyek vallásosságában a letelepedett életmódra val áttérés után a Vihar-
isten tisztelete kiil n
,sen er teljessé vált, szintén er sí tették ezen istenség
már meglev kultuszát, és hozzájárultak ahhoz, hogy BaállHadad lépjen
néhány, ugyancsak a termékenységért felel s istenn kí séretében a sziriai
pantheon élére. Noha az sz vetségi
próféták Sziria és Palesztina kanaáni
vallását, amely az szemtikben bálványimádás volt, hevesen támadták, s
noha a kanaáni kultuszt maradéktalanul elutasí tották, felismerhet néhány
elem, amelyet a J ahve-vallás, majd kés bb a kereszténység innen vett át.
72
SZÍ RIA A HETTIrÁr URALMA ALATT
A hettiták, amint sikeresen el renyomultak egészen a Libanon hegységig,
bekebelezve Amurr t is, az el tt a feladat el tt álltak, hogy megszilárdí tsák
uralmukat Szí riában, és kiépí tsék sajátk zigazgatásukat. Olyan uralnri for-
mát kellett találniuk, amely lehet vé teszi számukra, hogy az anat liai
k<izponti orságrészt l meglehet sen távol es és a meredeken magasba sz<iktí
Taurushegység általt leelválasztott rij teriileteketmind
gazdaságilag, nrind
katonailag kihaszn álják, anélkiil, hogy a sziriai gazdaság bonyolult gépezetét
nekik maguknak kelljen m kiidésben tartaniuk. Mint hódí tó bevándorlók
Anatóliában már korábban is hatékony gazdasági egységeket vettek át,
osztottak fel maguk ktiz tt, és zsákmányoltak ki. Most ugyanezt a rendszert
emelték magasabb fokra, és terjesztették ki térben is. A hettita nagykirály
lett az egész Szí ria f hatalma
,
de azért a sziriai helyi hercegeket általában
meghagyta méltóságukban, amennyiben lojálisan viselkedtek iránta. A szÍ ,
riai fejedelemségek, néhány rij határvonaltól eltekintve, a hettita fennhatóság
idején is változatlanul fennmaradtak. A kormányz k a hettita királytól kap,
ták országukat hí í bérbe, s mind k, mind pedig utódaik hií ségesktivel kcite-
leztékel magukat. Avaza|lusi eskiitétel rendszere nem volt
j,
de most hettita,
valamint babilóni (akkád) nyelví í , részletes szerz dés
járult hozzá, amely
pontosan megszabta a vazallus ktitelességeit. A fiigg ségi szerz dések rend,
szere teremtette meg Szí riában a hettita uralom
jogialapját,ezért részletesebb
vizsgálatot érdemel.
Az államszerzt5dések ktiziil, amelyeket a hettita nagykirályok Suppiluliunra
uralkodás a ta a sziriaifejedelmekkel k tcittek, egész sor maradt fenn tobbé.
kevésbé hiánytalanul. Valamennyi egy meghatározott szkhémát k<ivet, s ez
legfeljebb a részletekben változhat, a lényegben soha. A szciveg elején mindig
a bevezetést találjuk, ez nevezi meg a szerz dést diktáló király s olykor el dei
nevét és cí meit. Ezt k<iveti a szerz déskotés el zményeinek ismertetése;
ennek a résznek,
jóllehet
teljes egészében hettita szemszcigb l í rták, a t rté,
nész számára mégis roppant
jelent
sége van. Gyakran tekint vissza a távoli
mrlltba,
jellemzi
a Hatti és a mindenkori szerz d fél k z tt fennálló korábbi
kapcsolatokat, természetesen kiil n kiemelve a hettiták
jótéteményeit.
Ezt k ,vetik a tulajdonképpeni szerz dési rendelkezések, amelyek a vazallusi
szerz désekben szinte kizár |ag az eskiire k telezett fejedelmek kcitelezett-
ségeit tartalmazzák.E|ijtérben áll a f hatalom iránti hí í ség és a védelemnyrij,
tás k vetelménye. A vazallus kotelezve volt aí ra,hogy urának sziikség esetén
feltétlen katonai segí tséget adjon, akár a hettiták és a szomszédos hatalnrak
73
kcizcitti háborí rs cisszetí í zések, akár rablóhadjáratok és btintet felvonulások,
akár pedig a hettita birodalmon beltil kitcirt lázadások esetén. A hettita
tartományok szcikevényeit nyomban ki kellett szolgáltatni, mihelyt avazal-
lus igazgatási tertiletére léptek. A vaza|lusnak minden évben meg kellett
jelennie
a f hatalom el tt, hogy hódoljon el tte, és megfizesse neki
-
s olykor
a királyi család tagjainak, valamint a legmagasabb méItóságoknak is
-
az
adót. Az adó pontos tisszegét és kifizetésének módját alkalmasint ki,ilcin
p tszerz dés szabályozta. Eppen a sziriai szerz dések tekintik az ad be-
szolgáltatását a k telezettségek lényeges elemének, és ezen nem is csodál-
kozhatunk, ha tekintetbe vesszi,ik a sziriai városok gazdagságát. Amurrri
ország uralkodójára, Azirura és utódaira 300 siqlum
,,finomí tott,
els osztá-
lyri, teljes értékí í aí any", továbbá drágak adót róttak ki; az aí any min sé-
gének
hangsrilyozása arra enged kcivetkeztetni, hogy a vazallusok némelyike
megpróbálkozott kisebb értékí i arany sállí tásával. Kiil n sen a Suppiluliu-
ma, Hatti királya és II. Niqmadu, Ugarit királya kcizcitti megállapodásban
áll el térben azadókcitelezettség;a hettita király ily módon próbálta kivenni
a maga részét abból a haszonból, amelyet Ugarit a szerteágazó kereskedelem-
b l és a fejlett kézmií vességb l szerzett. Egy Ugaritban talált betií ,ékí rásos
sz<iveg, amelyhez akkád kivonatot csatoltak, f lfedi, hogy az ugariti király
mi módon hajtotta be a lakosságtól azad t. A sztiveg tulajdonképpen nem
más, mint egy
jegyzék,
amely Ugarit térségének nyolcvan helységét oleli fel,
ezek mindegyikét
-
a lakosság számának és vagyonának megfelel en
-
13-150 siqlum cisszegí í ad ra kotelezték
,,a
Nap számára". A
,,Nap"-on
minden bizonnyal a hettita nagykirályt kell értentink. Saját teriiletiik<in a fe-
jedelmek
messzemen autonómiátélveztek, de nem folytathattak iinálló kiil-
politikát. Ha nem tettek eleget a hií béri k<itelezettségeknek, a nagykirály egy
másik, gyakran ugyanabból a családból származ fejedelmet állí tott avaza|-
lus állam élére. A szerz dés pontjait az isteni tanrik felsorolása kiivette, t b-
bek ktiztitt hegyek, folyók és források, s t a felh k deifikációi is. A szciveget
átok- és áldóformula zárja, amely pusztulással fenyegeti a vazallust, vagy
gyarapodást kí ván neki, attól ftigg en, hogy miképpen tesz eleget a szerz dés
rendelkezéseinek.
Ha a vazallus meghatt, vagy sikertelen lázadás után megfosztották hatal-
mától, a hettita király az utóddal rendszerint rij szerz dést kiit tt; gyakran
vgyanez tcirtént, ha valami okból elveszett a szerz dés Hattusában rzótt
eredeti példánya. igy például ismerjiik azokat a szerz déseket, amelyeket a
már emlí tett Aziru utódai, Duppi-Tesub, Bentesina és Szausga-muwa
(illetve Astar-muwa) fejedelmek k ttittek Hatti királyaival, valamint a
74
(
'\
3á6r'.ra6r^A
nuhassei Tette, a halabi Talnri-Sarruma, továbbá az ugariti II. Niqmadu és
Niqmepa szerz déseit. S t, a karkemisi Talmi-Tesubbal is szerz dést k t
,ttek
azi. e.13. század vége felé (ez persze paritásos volt, vagyis a felek egyenl
jogain
alapult), holott Karkemis királyai a 13. száz.ad kcizepe óta hettita
alkirályoknak számí tottak. Ebben a szerz désktitésben azonban_ vissza-
tiikr<iz dik az a fejl dés, amely akkor vette kezdetét, amikor Suppiluliuma
meghódí totta Szí riát.
Amikor Suppiluliuma a
jól
meger sí tett Euphratész-parti várost egyheti
ostrom után
-
ha ez ttal hihetiink a Mursili-beszámoló kronológiai adatai-
nak
-
bevette, az akropoliszt és Karkemis alsóvárosát más-más elbánásban
részesí tette.Ez utóbbit kifosztotta, néptelenné tette, ám a város templomait
érintetleniil hagyta, s t, a hettita király
,,fejet
hajtott" az otttisztelt istensé-
xrtt
n
l
l
\,
Medinet Habu, egyiptorrri
domborm részlete. I Il. Ramszesz( ?)
csapatai Tunip várost
oslromouák
75
vényes urának. Ez a í nagataí tá a meghódí tott ország istenei iránt a Nagy
Sándoréra emlékeztet, a\i tiszteletben tartotta Egyiptom és Mezopotámia
4&'
isteneit. Suppiluliumának az volt a terve, hogy ezt a stratégiailag kedvez
fekvésii várost teszi meg szí riai uralmának támaszpontjává. Alkirályként
fiát iiltette a trónra, Pijassilit, akinek hurri neve Sarrikusuh volt, tekintve,
hogy számolni kellett a lakosság nagyszám hurri elemével, és megbí zta
t a birodalom szlriai részeinek ellen rzésével. Az rij rendszer elleni lázadás-
nak Karkemisben egy ktiltin megegyezés vette elejét, amelyet a hettiták Sup-
piluliuma védencével, a Mitanni trónjára tiltetett Mattiwazával (másképp:
Kurtiwaza vagy Sattiwaza) kotirttek . Az erre k vetkez id kben Karkemis
v4lóban Hatti támasza lett a szí riai tertiletek f t tti uralomban. É ,szak-Szí ria
vallási-kultikus k<izpontjában, Halabban pedig uppiluliuma egy másik
fiát kineveztékTesub, Hebat és Sarrumapapjává,
-
e
jogkorcin
trilmen en
-
bizonyos alkirályi felhatalmazással is rendelkezett. Halab
jelent
sége poli-
tikai téren cs kkent, viszont a karkemisi királyok hatalma n tt. Az akkád
nyelvií ugariti szcivegek számos példát kfnálnak aí í a, hogy Pijassili/Sarri-
kusuh és utódai, Sahurunuwa, lni.Tesub és Talmi-Tesub milyen módokon
20. kép
avatkoztak be a szlriai eseményekbe, s hogyan épí tették ki fokozatosan ha-
talmí helyzetiiket, mí gnem végi,il szinte már teljesen a nagykirállyal egyen-
rang ként emlí tik ket.
A hettita uralom els évtizedeiben meglehet sen sok,alkalom kí nálkozott
aí ta, hogy beavatkor.ran4k Szí ria politikai fejl désébe. Avazallusok hií sége
a hettita királyok iránt teljes mértékben ezek erejét l fiiggtitt. Amikor Sup-
piluliuma halála után Kisfusiában nyugtalanság t rt ki, a szí riai fejedelem-
ségek em maradtak nyugodtan. T bb éven át lázadozott majdnem az egész
Szí ria a hettita uralom ellen, de a karkemisi alkirály, valamint Amurr nak a
hettita uralmat támogató fejedelme segí tségével mégis le tudták verni aláza-
dá" t. II. Mursili, Suppiluliuma egyik fia, hadsereg élén megjelent É szak-Szí -
riában, miután magában Kisázsiában is helyreállí totta a hettita uralmat.
A szí riai fej edelmek alighan em Egyiptom segí ts é gér e számí tott ak, ez azo nban
végiil is nem érkezett meg. Azasszltok mindenesetre el renyomultak ggészen
azBuphtatésag, és eljutottak Karkemis k zelébe; ámde mégiscsak sikeriilt
É ,szak-Mezopotámiában még egyszer helyreáltí tani a. hettita f hatalmat.
Majd a Szí riában uralkodó hettita vazallusok ismét szerz(jdésbe foglalt hí í -
ségét lijólag kemény próba
alá vetette, hogy azi. e.13. sz. elején
jraéledtek
, a Szí riáért folyó hettita-egyiptomi ellenségeskedések. Ezek hivatalosan
már Suppiluliuma utolsó évei óta folyamatban voltak, de éppen akkor mind-
76
U8arit, két férfi (iivegpaszta)
szekéren (agyag), i. e. 13. század
két felet saját országának bels zavarai ktittitték le, és í gy nem maradt sem
idejiik, sem pedig erejiik ahhoz, hogy folytassák a harcot Szí riáért. A dolog.
ban leginkább azegyiptomiak voltak érdekelve, mert hiszen eltekintve a déli
teriiletekt l, elveszí tették befolyásukat Szí riára, s í gy most arra tiirekedtek,
hogy kiterjesszék uralmukat észak felé. I. Széti, a l9. dinasztia fáraója, Liba-
non irányában nyomult el re, per ze nem aaIal a sándékkal, hogy d nt
iitk<izetbe bocsátkozzék a hettitákkal. Mégis, rigy látszik, I. Szétinek ismét
sikeriilt Kádest ideiglenesen Egyiptom fennhat sága alá vonnia; talán ene
utal egy t ábrázoló sztélé, amely az ottani ásatások során keriilt napvilágra.
Majd ll. Ramszesz (kb. i. e. 1301-1235?) a tengerparton vonult fel, mert
ebben a sávban Egyiptom befolyása am gy is északabbra terjedt, s talán ez
késztette Amurrri akkori fejedelmét, Bentesinát, hogy átálljon Egyiptom
oldalára. Muwatalli, aki id kiizben trónra lépett Hattusában, a lehet leg-
nagyobb hader mozgósí tásával lépett kcizbe, hogy megakadályozza az
Egyiptom által támogatott tázadás továbbterjedését. Az iisszeiitkcizés cstlcs-
pontja a hí res kádesi csata volt; ennek lefolyását egy részletes egyiptomi
leí rásból meglehet sen alaposan ismerjiik. Ahogyan az egyiptomi sztivegek,
b l
-
mind a hivatalos beszámolóból, mind pedig a csatáról í rt k lteményb l
-
kití í nik, Il. Ramszesz ebben ahadjáratban, amely uralkodásának 5. évére
esik, nemcsak a hettitákkal állt szemben, hanem a hettitákat segí t népek
77
.p
egész sokaságávaÍ . Ktiztiik voltak Karkémis, Halab, Nuhasse, Ugarit és
Kádes fejedelmének csapatai, akik vazallusi ktitelezettségeiknek
megfelel en,
illetve
-
Karkemis esetében
-
mint hettita alkirályság
álltak Muwatalli, a
nagykirály oldalán.Anagyhatalrnak harca most is szí riai f ld n fotyt. Hogy
ki hagyta e| gy(5ztesként
a csatateret, nem egészen egyértelmií , mindenesetre
a csata után a hettiták voltak stratégiai f lényben, s Amurrri áruló fejedelmét,
Bentesinát, megfosztották trónjától. Ilyen kciriilmények ktizcitt alighanem
Hattit tekinthetjiik a kádesi csata tulajdonképpeni gy ztesének, még ha a4
egyiptomi király személyes bátorságával megakadályozta
is a legrosszabbak
bekcivetkeztét. A hettiták továbbra is uralmuk alatt tartották szí ria csaknem
egész teriiletét, s ezen Ramszesz kés bbi vállalkozásai sem változtathattak.
Uralkodásának 2l.évében II. Ramszeszaz
jhettita
királlyal, III. Hattusili-
vel (kb. i. e.1282-1250)békeszerz
dést k t tt; ennek mind egyiptomi, mind
pedig akkád nyelví í példánya
fennmaradt. Úgy látszik, ahatár megállapí tá-
sát
-
a stdtus quo
alapján
-
kiil n egyezséggel rend ezték. Egyiptom és Hatti
,,
r k testvérek" lettek; s Ramszesz uralkodásának 34. évében, amikor a
fára már meglehet sen hajlott korri lehetett, egy hettita hercegn érkezett
Egyiptomba, hogy Ramszesszel házasságot k<isscin. Meglehet, hogy ez alka-
lomból személyes találkoz ra is sor kertilt a két uralkodó kiizcitt, bizonyos
bz<ivegekb l ugyanis arra ktivetkeztethetiink, hogy III. Hattusili járt
Egyip-
tomban. A
hettita-egyiptomi megbékélés Szí ria számátanyugodt és valóban
békés korszak kezdetétjelentette, s ez kedvez en hatotta kereskedelem és
kézmí í vesség fejl désére.
A szí riai fejedelemségek politikai és gazdas
ági helyzetét a hettita uralom
másfél évszázada alatt leginkább a gazdag
Ugarit példájánismerhetjiik
meg,
mert itt ebb l a korból nemcsak terjedernes feliratos anyag maradt fenn
ugariti, akkád és hurri nyelven, hanem aÉ gészeti anyag is képet ad a kanaáni
államok egyikének teljesí tményértll. Az ugariti sz<ivegek, amelyek Szí ria más
teriiletének politikai viszonyait is megv ilágitják, lehettí vé tették, hogy cissze
_
{llí tsuk
azugariti királyok jegyzékétazi.e.14.század
kiczepéti5lal2.száz.ad
elejéig: I. Ammisztamru, II. Niqmadu, Arhalba, Niqmepa, II. Ammisztamru,
Ibiranu, III. Niqmadu és Hammurapi. Mint már volt sz r !a,II. Niqmadu
uralkodása alatt k vetkezett be a hettita hódí tás, de ugyancsak ekkor kertilt
sor a kanaáni mí toszok és legendák lejegyzésére is. Egy hatalmas tí fuvész
során a város és a palota nagyrészt hamuvá égett. Arhalba a sziriai|ázong k
oldalára állí tottaUgaritot, ezértll. Mursili megfosztotta
ttrónjától. Helyére
fivére, Niqmepa lépett, vele Hatti királya
j
szeru dést k<itott: Ugarit a
karkemisi alkirály ellen rzése alá keriilt, és teriiletének mintegy harmadát
78
*
J . Nougayrol, Palais Royal d'Uga-
rit, lV. 126 sk. old. nyómán
(
Komoróczy Géza fordí tása)
elveszí tette; természete en, ennek megfelel en cstikkentették a Hattusának
fizetend évi adó tisszegét is. Niqmepa utódainak idején egyre er teljesebben
volt érezhet Karkemis fennhat sága. Ugaritban Karkemis királyainak szá-
mos rendelkezése maradt fenn, mindenekel tt Ini-Tesub leiratai, amelyek
Ugaritot érint kérdésekkel foglalkoznak. Ráadásul Karkemis királya volt a
k<izvetlen felettes hatóság, amely a hettiták sziriaivazallusainak minden vitás
iigyében d ntcitt.
Szí ria bels konfliktusainak
jól
ismert példája az az tigy, amelyet II.
Ammisztamru ugariti király válása idézett e|ij; elvá|ása Amurrí r királyának,
Bentesinának lányától mindenesetre elegend volt ahhoz, hogy a két feje-
delemség k zott amrigy is fennálló viszályok egész Szí ria békéjét veszélyez-
tessék. Nem csoda, hogy nemcsak Karkemis királya avatkozott be, hanenr
maga a hettita nagykirály is, hiszen az eset kihatással volt a fontos kik
,t -
város tir<ik<iscidési rendjére. Egy IV. Tudhalija (kb. i. e. 1250-1220) pecsét-
jével
ellátott okmányban, babilóni (akkád) nyelven, ezt olvassuk a dologról:
,,Felségem,
Tudhalija, a nagykirály, Hatti királya el tt. Ammisztamru,
Ugarit királya feleségiil vette Amuriri királyának, Bentesinának |ányát.
@zonban) Ammis ztamrunak folyton csak fejfájást okozott. Ammis ztamí u,
Ugarit királya (ezért) cirokre elvált Bentesina lányától. É s mindent, amit
Bentesina lány a Amnriszta mru házába hozott (hozományként), vi gye magá,
val, és hagyja el Ammisztamruházát|, Amit ebb l Ammisztamru elidegení -
tett (vagy: megtagadott?), azt Amurr fiainak eskí ivel kell bizonyí taniuk,
Ammisztamru pedig adjon nekik kárpótlást érte. Ugarit trón<irokose pedig
Utri-Sarruma. Ha Utri-Sarruma ezt mondja:
,Anyámat
(ti. Bentesina
lányát) akarom k vetni': helyez-ze palástját a trónra, és Ammisztamfu,
Ugarit királya,fiai kciziil egy másikat
jeloljcin
ki Ugarit trónjára. Ha Ammisz-
tamru sorsa teljesedésbe megy (azaz meghal), és Utri-Sarruma magához veszi
anyját, és anyakirálynévá teszi Ugaritban: Utri-Sarruma helyezze palástját a
trónra, és távozzék, ahová akar. Felségem pedig Ammisztamru fiai koziil
egy másikatjelcil kia trónra. Es Bentesina leánya mostantól fogva nem léphet
fel fiait, leányait és vejeit illet en semnriféle kciveteléssel, (mert) ezek Ammisz-
tamruhoz, Ugarit királyához tartoznak. Ha (mégis) k<iveteléssel lépne fel,
Ugarit királya mutassa fel neki ezt a táblát."
*
A vagyont illet en Ini-Tesub, Karkemis királya és Szí ria alkirálya egy
kiegészit(S rendelkezést adott ki, amely pontosabban is meghatározta, mi az,
aminek Ugaritban Ammisztamru tulajdonában kellett maradnia. Nem tud-
79
Karkemis királya, Ini-Tesub
pecsétnyomójának
lenyomata,
ktizepén luwijai képí rásos, a ki.ilsó
sávban ékí rásos felirattal
juk,
mi volt a válás valódi oka, és mi módon okozott Amurrri királyának, Ben-
tesinának lánya és az uralkodó király, Szausga-muwa n vére
,,fejfájást"
a férjének; hiszen már hosszri évek otaházasságban élt Ammisztamruval, és
tcibb gyermeket sziilt neki. Az okok valószí ní í leg nem magán-, hanem
politikai természetí í ek voltak. Nem tudjuk azt sem, hogy a tróncircikcis,
Utri-Sarruma miképpen dontcitt, annyi mégis biztos, hogy nem k<ivette apját
a trónon.
Ezeknek a babilóni ékí rással és akkád nyelven szcivegezettszerz déseknek,
egyezségeknek, rendeleteknek és dcintéseknek hitelesí tése és
joger
re emelése
rendszerint rigy t<irtént, hogy az éppen kiállí tott okmány még nedves agyag-
jába pecsétet nyomtak. A pecsétek kcizcitt
-
az okmányok
jellegének
megfele-
l en
-
nemcsak az ugariti királyok és királynék személyi pecsétjeivel talál-
kozunk, hanem Hatti nagykirályainak, Karkemis királyainak, valamint a
hettita fejedelmeknek és magas rangri hivatalnokoknak pecsétjeivel is. Már az
els hettita királynak, aki Ugaritra is kiterjesztette uralmát, ti. Suppiluliu-
mának, fennmaradt ugariti okmányon a pecsétje. Más pecsétlenyomatokon
ott láthatjuk felesége, Tawananna, a babilóni hercegn
,
valanrint II. Mursili,
IlI. Hattusili és politikailag igen tevékeny felesége, Puduhepa, lV. Tudhalija,
továbbá a karkemisi Ini-Tesub és Talmi-Tesub s az amaí í rii Szausga-muwa
nevét. A pecsét tulajdonosát érdekes módon nemcsak babilóni ékí rással
80
nevezik fu g, hanem egy másik í rásrendszerben is, amely ugransak Ki
-
ázsiábanterjedt el azrin. hettita hieroglifákkal. F;áazí rásrendszert Ugarit-
ban egyel re csak pecsétlenyomatokról ismerjiik, de az i., o. l. évezredi
Szí riában már nagyobb emlékeken és hosszabb sz vegekben is használatos.
J óllehet megfejtése még nem zárult le véglegesen, s a szótagjelek.számos vál-
tozata olykor még mindig bizonytalanná tesili az olvasatot, a hettita hierog-
lifákkal í rt nyelv indoeurópai
jellege
ma már nyilvánvaló. Nem annyira a
'
hettita, mint inkább a luwijai nyelwel rokon; ez utóbbi szintén az kori
Kisázsia egyik indoeurópai nyelve volt; ilyen k riilmények kciz tt talán he-
lyesebb, ha,,luwijai hieroglif" vagy
-
mivel nem
,,szent"
í rásról van sz
- ,
,,luwijai
kép"-í rásról beszéliink. Mint megállapí tható vo|t,azitás három elem-
b l áll; ezek: szójelek (ideogrammák), fonetiiai
jelek (szótagok magánhani-
zóval) és magyaráz
je|ek (determinatí vumok). A sorkezdet mindig kiinnyen,
ftilismerhet arról, hogy az ember- és állatfejek, valamint a kéz- és lábfejek
az irás irányával ellentétesen (tehát a kezd
jel
felé) néznek. Az í rás iránya
soronként változik, s olyan rendszert alkot, mint az, amit giircig szóval
,,b
sztrophédon'n-nak nevelnek; a szó k riilbeliil azt
jelenti,
hogy,,iik rfor-
duló", és a paraszti munkára utal, arí a, hogy szántáskor az <ikrcik abatázÁa
végén megfordulnak..A luwijai képí rássa| az egyiptomi hieroglifák, a
gublai
í rás, valaminta babilóniés ugariti ékí rás mellett egy
jabb
í rásrendszer keriilt
szemiink elé, amely a szfuiai fcildben fennmaradt emlékeken napjainkig meg-
rz dótt.
KERESKEDELEM PS KÉ ,ZMŰVESSÉ C
A HETTITA KORI SZÍ RIÁBAN
Bár az ugariti okmányok és a kétnyelví í felirattal ellátott pecsétek világosdn
jelzik
a hettita nagykirálynak és szí riai helytartójának, Karkemis királyának
politikai befolyását, mégis, a szirtai városok s kivált a fcildk zi-tengeri ki-
k t k kereskedelmi kapcsolatai más irányba mutatnak: Ciprus és az É ,gei-
tenger vidéke, Egyiptom és Palesztina felé. A kés bronzkor (az i. e. 2. év-
ezred második fele) kereskedelmébe ismét Ugarit teszi lehet vé alegjobb be-
pillantást, minthogy itt a terjedelmes régészeti leletanyagot egy sor ugariti
betií -ékí rással í rott gazdasági okmány egészí ti ki.
Az olyan városokban, mint Ugarit, amelyek virágz kézmií vességgel ren-
delkeztek ugyan, létiik azonban f ként a kereskedelmen alapult, kiil<iniis
szerep
jutott
a keresked rétegnek. Talán ez magyaráz.ra, hogy a királyi palo-
8l
ii
ü
ta egyik olajkiutalási
jegyzékén
a keresked k nagyobb mennyiséget kaptak,
mint az egyéb foglalkoások képvisel i: A legnagyobb vállalkozó maga a
király volt, aki saját keresked i révén vett Í észt a keregkedelemben; a keres-
ked k az i5 megbizÁsából utaztak, és a sziikséges pénzkészletet is nyilván
elillegezte nekik.
A kereskedelemmel kapcsolatos kérdések az ugariti sz<ivegekben is gyak-
ran kertilnek a k zéppontba, a kereskedelem és a diplográcia egyformán lé-
nyeges szerepet
játszott.
Még egy fontos oka volt annak, hogy a kereskedií k
gyakran utaztak diplomáciai kiildetésben: a királyok k<ivetei ugyanis bao-
nyos védettséget élveztek, és a keresked k ennekjó hasznát vették hosszri és
olykor bizony roppant veszélyes utaásaikon . A királyok, hogy meg akadályoz-
zák keresked ik legyilkolását, mivel ez számukra személyes anyagi vesztesé-
get jelentett,
egymás k<iziitt egyerséget k t ttek a vagyoni elégtételt illet en.
Fennmaradt egy ilyen megegyezÉ s a karkemisi Ini-Tesub és az ugariti II.
Ammisztamru kiiztitt; a sztiveg szerint megállapodtak abban, hogy minden
meggyilkolt királyi keresked ért és a t le elrabolt vagyonért háromszoros
kártérí tést kell fizetni. Tehát ha egy keresked t meg ltek, a mindenkori
,,f
niik"
-nek
-
ez esetben Karkemis vagy Ugarit kiráMnak
-
három személyt,
valamirrt az elrabolt áru és készpénz háromszorosát kellett kárpótlásul ad-
nia. A királyi keresked k mellett voltak Ugaritban magánkeresked k is,
akik olykor igen nagy vagyonra tettek szert. Ismerjiik például az okmányok-
ból egy bizonyos Szí n-aránu nevét; nag}birtokos és keresked volt, f ként
akrétai kereskedelemben volt érdekelt, s Ugarit királyától sámos pénziigyi
kedvezményben részesiilt.
J ól tudjuk, hogy a szliai-palesztinait ngerpartegyéb kiktit városaiban is
éltek ugariti keresked k családjukkal egyii|t, példáulArwadban, Tiiroszban,
Askalonban, Akkában és Usnatuban, s t, feltehet en Atasijában (Ciprus) is.
.
Másrészt viszont Ugaritban szintén lalttak kiilf ldi keresked k, mégpedig
kiil n városnegyedben, amely egy ugariti tisavisel feltigyelete alatt állt.
A kiilfirldiek ktiziil fontos szerepet
játszottak
a kilikiai Ura városból ott mií -
k d keresked k, akik a hettita nagykirály megbfuásából folytatták tevé-
kenységiiket; a hettita nagykirály általuk kiizvetleniil részt vett a F ldkiizi-
tenger vidékének kereskedelmében, és részesedett ennek hasznából. Úgy lát-
szik azonban, hogy Ugarit lassan kezdte terhesnek éreznieztatevékenységet,
s Ugarit kí rálya ilyen értelemben panasszal fordult a nagykirályhoz, lII.
Hattusilihez. Az eredmény egy rendelet volt, amelyet levélként kiildtek
Hattusából Ugaritba, ezt is babiióni í rással és nyelven fogalmazták, s ellátták
a nagykirály és anagykirályné pecsétjével is:
82
20. kép
u8arit, fajansz pecsétnyomó
lenyomata: titpárevez s vitorlár
haio
'J .
Nougayrol, uo. l03 skk. olcl.
nycrmán (Komoróczy Géza for-
dí tása)
,,Tabarna
pecsétje alatt í gy
[szól]
Hattusili, a nagykirály, Hatti királya:
Mondd Niqnrepának (ti. a hí rncik beszél, amikor felolvassa a levelet):
,Mivel .
te í gy beszéltél hozzám:
;A
keresked k, Ura fiai, srilyos terhet
jelentenek
szolgád országának', Felségem, a nagykirály, egyezséget állapí tott meg Ura
fiai és Ugarit fiai kcizcitt (viszonyukat illet en): Ura fiai a nyári id szakban
kereskedhetnek Ugaritban, de ha beáll a tél, ktildjék vissza ket Ugaritból
országukba, s Ura fiai télen nem lakhatnak Ugaritban.Házat (vagy) ftildet
nem vásárolhatnak eziistjeiken (- a pénziikcin).
Haegy urai keresked areá
bizott eztistcit Ugaritbaneltékozolja, Ugarit királya nem engedi, hogy azaí -
szágában lakjék, de ha Ura fiai eztistjiiket Ugarit fiainál
[helyezik
el], s (azok)
,
nem tudják visszaadni, Ugarit királya k<iteles ezt az embert (ti. azadóst) fele-
ségével és gyermekeivel egytitt átadni a keresked k, Ura fiai kezébe. De a
keresked k, Ura fiai, nem vethetik szemiiket azugariti király házaira (vagy)
foldjeire. Felségem, a nagykirály, ezt az egyezséget k t tte a keresked k,
Ura fiai és Ugarit fiai kcizcitt."
*
A hettita szolgálatban álló urai keresked k he|yzetétUgaritban ily módon
konrpromisszum szabályozta: abban azévszakban, amikor azáru mez gazda-
sági cikkekb l állt, és kcinny volt a tengeri haj zés, az urai keresked k sza-
badon kcithettek tizletet Ugaritban; de pénzi,ikon nem vásárolhattak házat
vagy fcildet, ami korábban feltehet en gyakorta el fordult. Télen pedig,
amikor a kereskedelmi forgalom a tengeren anr gy is nehezebb volt, az urai
keresked k otthon tartózkodtak, a kisázsiai partvidéken fekv városukban.
Hogy az ugaritiak milyen
jelentékeny
flot val rendelkezhettek a hettita
uralom idején, azt egy a város királyának cí mzett irat taní rsitja; ez százótven
ugariti hajó felszerelésér l tesz en-rlí tést. Ezeket a hajókat nagyrészt talán
olyannak képzelhetjiik, mint azugariti n.,,kispalotá"-ból származofajansz-
pecsétnyom ábrázolása: bárka, mindkét oldalán, egyiptomi módra, ot
evez és egy vitorla. Bizonyára t<ibb tí pusa is volt, kiilcinbcizij méretí jek és
felszereltségí í ek. Bár ahaj zás f ként a partok mentén folyt, sok veszély fe-
nyegetett. Ugarit és Alasija (Ciprus) királyainak kozcisen kellett f lvennitik a
harcot a kal zok ellen, akik a Fcildkozi-tenger keleti partvidékének bizton-
ságát veszélyeztették. Tiirosz királya egyik levelében, amelyet Ugarit királyá-
hozcimzett,
jelentést
tesz egy ugariti kereskedelmi utazó hajótcirésér l. A sze-
rencsétlenség Ttirosz térségében kovetkezett be, a legénység a kárt szenve-
clett hajót Akka kik t
jébe
vontatta. Hajót<irések alkalmával néha még perre
is sor kertilt, ha a felel sség kérdése tisztázatlan maradt. Egy ilyen perr l
83
it
tesz emlí tést Puduhepa hettita királyné levélbe foglalt rendelete, amelyet
.férje,
lll. Hattusili nevében í rt:
,,Í gy
(szól) Felségem :
,Mondd
meg Ammisztu*-nuk (Ugarit királyának):
Mid n (ez) az ugariti férfi és Sukku (valószí nií leg a hettita király k zvetlen
alattvalója) Felségem el tt a per miatt megjelentek, Sukku í gy beszélt:
,Hajója
cisszet rt a part k zelében!', de az ugaritiférfr ezt mondta:
,Sukku
t rte ssze er szakkal (?) hajómat.' Felségem pertikben e,kképp d<intcitt:
Az ugariti hajósok f noke tegyen eskiit, majd Sukku térí tse me1 az (ti. az
ugariti férfi) haj
ját
és minden holmit, ami a hajóján volt."
*
A feliratos emlékek alapján képiink van arról is; hogy milyen árukat expor-
táltak Ugaritból és a ttibbi szí riai városból. Mint már korábban, most is
fontos szerepet
játszott
a szí riai fa, amelyet hajó- és házépltésre, valamint
.
szarkofág készí tésére használtak. Feny fából nyerték továbbá a mumifiká-
láshoz sziikséges balzsamot, a moringafából* pedig,értékes olajat sajtoltak.
Az egyik sz veg emlí ti, hogy egy alkalommal két keresked nek, akik (leg-
alábbis az ugaritiban) azonos hangzás nevet viseltek, nagyobb mennyiségí í
olajat adtak át; egyikiik Alasijából, másikuk pedig Egyiptomból való volt.
Számos, f ként az n.,,kis palota" titkárságán talált okmány áll kapcsolat-
ban a gabonakivitellel; elképzelhet
,
hogy a Halab k rnyékén termett gabo-
na egy részét Ugarit kikcit
jén
át szÁ|litották ktilf ldre. Az exportáruk k
-
zcitt szcivetfélék is szerepeltek; Gubla/Biiblosz és Asdód (Palesztina) térsé-
gébe olyan sz veteket szállí tottak, amelyeket helyi takácsok állí tottak el .
Bort és mézet amphorákban vittek a nyugati és déli teriiletekre; az ilyen edé-
nyek kcizi,il sok maradt fenn Egyiptomban, de találkozhatunk veliik a dom-
bormí í vek ábrázolásain is. A Szí ria hegyi vidékeir l származó fémeket t bb-
féleképp is exportálták: mint nyersércet, mint fémt<imb t vagy mint meg-
munká|t fémeszk<izt, amit azután rendeltetési helyén esetleg ismét beolvasz-
tottak. Alasija viircisrezét szintén f ként Ugariton és más kikot városokon
át importá|ták,de a fénr egy része nyomban ott maradt Ugaritban, és további
feldolgozásra keriilt. Merenptah egyiptomi király kardokat készí ttetett
Ugaritban. Szí ria tehát nemcsak mint értékes exportáruk termel
je j
tszott
fontos szerepet az kori világ országainak gazdasági kapcsolataiban, hanem
mint kljzvetí t keresked is, és í gy az ahatalom,amelySzí riát kezében tartot-
ta, nyomást gyakorolhatott más államokra is. Amikor azi. e. 13. század vége
felé er scidtek az ellentétek a hettiták és a nyugatról el t r asszí rok ktiz<itt,
IV. Tudhalija, Hatti királya az Amurrti hercegével, Szausga-muwával kcittitt
i84
*
J . Nougayrol, uo. l18 sk.
nyomán
(Komoróczy
Géza
dí tása)
t
Moringa arabica Pers.. ebb l
sajtolják a ben
(behen)-olajat
old.
for-
'
F. Sommer, Die Ahhijava-Ur-
kunden, Mtinchen 1932,32l. old.
(Komoróczy
Géza fordí tása)
államszerz dést használta fel arra, hogy kereskedelmi blokádot rendeljen el
Asszí ria ellen:
,,Keresked
d nem léphet Asszí ria fcildjére, az t5
(ti.
az asszir
király) keresked jét
pedig nent szabad orságodba engedned, nem szabad
áthaladnia (sem)orságodon.
Ha mégis belép országod fcildjére, vedd rizet.
be, és ktildd azonnal Felségemhez| Az isteni eskii terhe alatt ehhez tartsd
magad !"
*
Ha az amurrrii király szigorrian tartotta magát a szerz déses
megállapodáshoz, a f hatalom akaratához, akkor ez Asszí ria nyugati keres-
kedelmének nagymérv beszí í ktilését eredményezte, mivel Amurrri nemcsak
hogy tranzitország volt az Egyiptomba irányuló kereskedelem számára,
hanem a szí riai partvidék egy részét is ellen rzése alatt tartotta.
Ugarit és a t bbi szí riai város messzire nyriló kapcsolatait, a szÁrazfóldi
kereskedelmet is,
jól
illusztrá|ják a tégészeti leletek, amelyek kiilcin sen a
mtikénéi világ er s hatását mutatják. lly módon a tárgyi forrásanyag meg-
felel az n.
,,kis
palota" levéltárában talált ugariti gazdasági
sz<ivegek f ld-
rajzi horizontjának Ebben a levéltárban mindenekel tt olyan okmányok
maradtak fenn,.a,melyek kiils tigyekkel kapcsolatosak, de ezen kí viil más
levéltárak is voltak. A
,,délnyugati
levéltár" példáuí az ugariti teriiletre és a
kiilfcildre kiild tt táblák
,,iktatóhivatala" volt. A táblákat egy kályhában
kiégették, hogy tartóssá tegyék ket. A
,,nagy
palota" egyik udvarának ása-
tása során feltártak egy ilyen éget kemencét, amelyben még megtalrillták az
utolsó égetésre el készí te tt 65 táblát. A kemence egy méter magas volt, l,2O mé
-
teres ktils átmér vel; alakja harangszerí í . Arra k<ivetkeztethetiink, hogyaz
Í rnokok minden esetben k rtilbeliil l00 táblátégettek ki egyszerre. A kemen-
ce el tt, a padlón szétszórva
-
nyilvánvalóan azi. e.12. századeleji, a palotát
és egész Ugaritot srijtó d lás ktivetkezményeképp
-
számos további agyag-
táblát találtak, tcibbnyire betí í -ékí rásos sz vegeket, ré zben akkád levelek
ugariti fordí tásait. Az ilyen fordí tásokat szinoptikus táblák segí tették:
ezek egymás mellett tiintették fel az ugariti ábécéjeleit és az akkád sz tag.
jeleket.
Alighanem a forditásra el készitett sz vegek kózé tartozott az a
két ciprusi minószi í rás agyagtábla is, amelyeket a
,,nagy
palotá"-tól délre
találtak. Ily módon ismét ely rijabb í rásrendszerrel találkozhatunk Sziria
ftildjén. Ugyanitt felfedeztek egy egyiptomi hieroglif sz<iveget is, amely talán
I. Széti korára tehet .
Ezeka levéltárak azonban csupán egy kis részétfoglatták e|azugariti kirá_
lyokhatalmas, mintegy 9000 négyzetméter alapteriiletí í palotájának,amely az
Ókori kelet legnagyobb kiterjedésí í palotaépí tményeik
zétartbzik. Két eme-
letén sszesen tt bb mint ó0 termet találunk; a fels emeletre l0 lépcs veze-
tett, s a palotába
t bb
-
oszlopokkal dí szí tett- kapun át lehetett bejutni. Az
85
ásatások során két t<imtir rézb l késziiltoszloptalapzatottártak
fel,azanya1
bizonyára a rézben gazdagAlasijából
(Ciprus) származott. Azegyik talap-
z-atot eziisttel vonták be. Az egyik palotaudvarban
lovardára emlékeztet
létesí tményt
tártak fel. Egykor talán itt gyakoroltatták
és vezették fel a lova-
kat; a királyi palota táblái k zcitt három példányát
tatáIták meg egy érteke-
zésnek, amely a lóbetegségek gyógymódj
ait tárgyalja. Az ivóvizet egy k vel
kifalazott k t adta, s adja még ma is; a keleti szárny bels udvarában kertet
iiltettek. Az egész palotát jól
meger sí tették; egy rejtett folyosó, amely lehe_
t vé tette a támadók váratlan megrohanását, egyszersmind a menekiilést is
biztosí totta.
A padlókat
mozaikok dí szí tették, a falakat értékes fával burkol-
ták- Az ugariti palota épitészetileg semmi kapcsolatot nem mutat Mezopo-
támiával vagy Kisázsiával, sokkal inkább azEgei-tenger vidékéhez k t dik.
Már az alalahi J arimlim-palota is egyértelmí í nyugati kapcsolatokra utalt.
Talán miikénéi munkások is részt vettek a palota épí tésében ? Ennek mitoló_
giai visszatí ikr<iz
dése volna, hogy a kézmí jves mí í vészetekben jártas
Kósar
isten, aki BaáInak Szapán hegyén palotát épí tett, azugariti gz<ivegek
szerint
kaPcsolatban
áll Kréta s'zigetével, ahol talán mí í helye is volt. Természetesen
aztis figyelembe kell venni.ink, és a kézmí í vesség más teri,iletén is elegend pél_
da van rá, hogy az ugariti épí t mesterek bizonyára
j
lértettek azidegenmin-
ták utánzásához.
A kor templomépí tészetének példájaként
Alalah I B rétegének templomát
emlí thetjiik. KciriilbelidJ azi. e. l3.száz.advégére tehet . Egy korábbi, leégett
szentély romjaira épiilt, az omladékot az alap feltciltéséhez haszná|ták. Az
rij templom agyagpadl zata ennek megfelel en 0,75 méterrel magasabban
állt, mint a korábbié. A széles bejárati kapu, amelynek nyí lását egy bazalt-
talapzaton álló oszlop a kcizepén kettéosztotta, egy megkcizelí t leg négyzetes
alapri udvarra vezetett. A szentély jjáépitése
során ezt meghagyták a régi
szinten, Í gy maga a templom mintha emelvényre keri.ilt volna; a kiisz<ib hoz-
závet legesen fél méterrel azudvar szintje folé keriilt. Hogy megkcinnyí tsék a
beléPést, abejárat elé egy emelvényt helyeztek, s ennek kcizepén kis lépcs t
alakí tottak ki. igy u szentélybe ezen lehetett böjutni. A lépcs két oldalán
oroszlánalak állt, az oroszlánok feje az emelvény f<ilé magaslott. Mindkét
oroszlán a korábbi templomból való, ott egykor sarokk ként szolgáltak.
Az
jjáépí tés
során gy illesztették ketazemelvényhez, hogy dombormií ves
oldalaik most már nem voltak láthatók. Másodlagos felhasználásuk aligha-
nem bizonyos tisáeletet jelez
a régi szentély iránt. Egy másik dombormí í vel,
amely IV. Tudhaliját,a hettita nagykirályt és feleségétábtázolta, másképpen
bántak: az ásatások során rigy kertilt eli5, hogy ritburkoló k nek használták,
86
s dombormí ives oldald lefelé volt fordí tva. Ebben talán már f lismerhetjiik
a
jelét
annak, hogy lassan meggyengiilt a hettita uralom vagy legalábbis a
nagykirály Szí ria ft l tti befolyása. Maga a templombejárat2,3O méter széles
volt, s kcizvetleniil egy el térbe vezetett, amelyet válaszfalak három részre
osztottak. Egy további ajt vezetett a szentélybe, egy téglalap alakri terembc.
Azegészegyemeletes éptilet, néhányjelentéktelen részlett l eltekintve, hason.
lí tott a korábbi szentélyhez,amely ezen ahelyen állt. A templom keleti tolda-
lékából csak kevés maradt meg; ez az épiilet talán valami emlékhely volt
Alalah királya, Idrimi tiszteletére, akinek szobra itt keriilt, tciredékeiben,
napvilágra. Ugyanitt szobortalapzatokat is találtak, továbbá egy szertartási
célra szolgáló dí szes bronz lándzsahegyet, egy pecsétet luwijai képí rásos fel-
irattal, egy oltárt, amelyet hattyrin}ak faragványok dí szí tettek, valamint egy
iil n t ábrázol mészk szobrocskát. A szentélyt és a toldaléképiiletet azi.e.
12. századelején rombolták le, azon események során, amelyek Nyugat-El
-
Ázsiapolitikai és kulturális viszonyainak átalakulását eredményezték.
Az utóbbiévtuedek sikeres ásatásai során a hettita kori szí ,riának nemcsak
palota- és templomépiileteit tárták fel, hanem az egyszerí í nép lakásait is.
Ezeket alakóházakat Alalahban részben k alapokon, részben azonban anél-
kiil épí tették. A k alapon agyagtégla falak álltak, amelyek'sok esetben még
egy emeletet is megbí rták. Annak ellenére, hogy e házakat igen rossz álla-
potban ásták ki
-
még a bejárati kapuk helyét is csak néhány esetben sikeriil!ry
tisztázni-, mégis felismerhet
,hogyd
ngcilt agyagpadlózatuk volt,azagyagot
Alalah, azlB réteg városi
templomának alaprajza, az i. e. l 3.
'század
második fele
87
\
némelykor egy réteg fehér cémenttel vagy égetett téglával burkolták. A fala-
kat fehérre meszelték; a helyiségek megvilágí tását gyakran kiiltin világí tó-
aknákkal oldották meg. Az rijonnan feltárt magánházaknál nem állapí t-
hatunk meg egységes épí tési stí lust. Ugaritban, ahol a |ak házak valamivel
'
jobb
módról tanriskodnak, a falakat k b l emelték, s azzal, hogy a gerendá-
zatotbefoglalták,azépiileteknek olyan kiils t adtak, mint afavázas szerke-
zeteké (,,Fachwerk"); ez az épí tési mód nemcsak a hettita kori bels
-anató-
liai épí tészetre emlékeztet, hanem a miikénéire, tiriinszire és trójaira is,
A gazdagabb házakban t bb helyiséget épí tettek egy bels udvar kiiriil,
amelyben az ivókrit állt. Nem hiányzotta fiird
,
azárnyékszék és a megfelel
\
csatornázás sem. Az utcák deréksz gben metszették egymást, és a tervszefií
városkép benyomását keltik. Mint még ma is, a ktil nbóz mesterségek kép-
visel i ebben azid ben a város meghatátozott negyedében laktak. Í gy pél-
dául Ugarit déli városrészében volt a finom kézmí í vesek és mií vészek negye-
de, azaz az aí any- és eziistmií veseké, vésnrik ké és szobrászoké. Ugarit
kik<it negyedében (Minet et-Beida) átltak a keresked k raktárai és tárotó
helyiségei, valószí ní í leg irodái is, továbbá a réz nt dék, valamint a bí bor-
festék-késziti5 mlihelyek. Itt trilnyomórészt az É ,gei-tenger vidékér l beván-
doroltak laktak, erre vallanak a sí rok koponyaleletei is.
Az elhunytak sí rja mind a királyi palotában, mind pedig a magánházak,
,ryban rendszerint a lak épiilet alatt volt elhelyezye. A sí rok boltozatos for-
mája megfelel a F ldk zi-tenger vidékén elterjedt tí pusnak, s f ként a mti,
kénéi sí rokkal mutat hasonlóságot. E családi sí rokat, amelyek aházzal egy-
idejí í leg épiiltek ffieg, a bels udvarról vagy kiiltin kis fcildszinti helyiségb l
egy tiregen yugy
lépcs lejáraton át lehetett megk zelí teni. Agyagból késziilt
viztáiol edények álltak benniik, amelyeknek azvolt a rendeltetése, hogy a
halottakat itallal lássák el; még a megfelel kis merí t edényekr l is gondos-
kodtak. A sí rkamrák alapteriilete elérhette a nyolc négyzetmétert és ktiriil-
beliil az embermagasságot; a falak k t mbjeinek hossza három méter is
lehetett. Mint f ként az ugariti mí toszokból tudjuk, ha a család valamely
tagjaelhalálozott, a t<ibbiek a gyász
jeléiil
hamut szórtak fejiikre, és meghas-
gatták testtiket; siratóférfiakat és
-asszonyokat
hí vtak, akiknek
jajveszéke-
lése bettilt tte aházat. Abból, amit a halott mellé az utolsó,ritra adtak,-a
sí rokban nem sok maradt meg. Mivel a k sí rbolt épí tése meglehet sen k<ilt-
séges dolog volt, amit csak
jómódri
családok engedhettek meg maguknak,
feltehetjiik, hogy a sí rban néhány értékes tárgyat is elhelyeztek, oly.asmit,
ami korábban a halott tulajdonában volt. E szokásr l azonban tudomásuk
volt az idegen seregeknek is, amelyek azi. e.ll.századelején Ugarit városát
88
Ugarit, aranytál,
vadászjelenetekkel,
száLzp'd
l. e. t5-t4.
lerombolták és kifosztották. Más tertileteken azonban elegend bizonyí téliát
találák a sáriai kézmí í vesség magas szí nvonalának.
Ugarit aí any- és eziistmí í vestermékei ktiztitt els helyen ketl emlí teniink
azt a két aranytálat, amelyeket a Baál-templom délnyugati részén ástak ki.
t. a fenti képet
K ziiliik az egytk átm&ilje 19 centiméter, lapos feneke van, s 3 centiméter
magas perem civezi. Belseje két dombormí í ves sáwa tagolódik, er.ek kóziil
a bels ben négy s{í fií n egymás m g<itt lép kost látunk, a kiils pedig
vadbika- és gaze|la-vadászatot ábrázol.
A vadász, feltehet en ma1a u
ugariti király, l
,vésre
készen áll egy k<innyí í , két ló htata kocsin, amely az
i. e. 2. évened k<izepe ta Smiában is elterjedt volt. K<izvetleniil a
kocsi
m giitt
vadászkutya fut, hosszti ugrásokkal. J óllehet az állatok mozgása, a
száguldó vágta égei-miikénéi hatást árul el, s a kutya tartásában talán
Egyiptom izlése látszik, e mií vészi darab alkotója mégis nyilván Szí riából
89
srÁrmaru>tt. Eppen azókoriel
-ázsiai,
egyiptomi és É gei-tenger vidéki elemek
alkotó felhasználása
jellemzi
Szí ria i. e. 2. évezredi mií vészetének lényegét.
Világosan felismerhet ez a másik tálon is; az edény gombcilyií
alján még
gazdagabb
dí szí tést találunk. Átmér
;e
17 centimétsr, az alakos dí szí tés
három sávban helyezkedik el, a sávokat dí szlt(j elemek választják el egymás-
tól., A kcizpontban álló s í gy egyszersmind legkisebb
jelenet,
háromszor
két-két kecskebak az életfa mellett, igen elterjedt, si motí vum. Itt is, akár-
csak a második sávban, afák mí í vészien stilizáltak, s éppen ezért nehezen
felismerhet k. A második sorban két-két oroszlán és két vadbika látható.
A f
jelenet
-
amely a legnagyobb, ktils sávban helyezkedik el
-
oroszlán-
v.adászatot ábrázol, illetve oroszlánok támadását más vadállatokra, raga.
doó madárra, szfinxre, valamint sárnyas bikára. A két aranytál lel helye
alapján arra gondolhatunk, hogy szertartási cselekmények során használták
ket, s nem a mindennapi életben.
A szí riai fémmií vesség további tan i az istenek és állatok szobrocskái,
amelyekr l már emlí tést tettiink, továbbá a nagy számban el kertilt fegy-
verek. Csupán a f pap házÁban, amely aBaál-ésaDagan-templomkciz tt
állt,77 bronzfegyvert és
-szerszámot
ástak ki; mint t bb balta felirata iga-
zolja, valamennyit az ugariti bronzmí í vescéh egyik tagja adományozta a
Ugarit, mi.ikénéi htidria, festett
d í szí tése szekérjelenet, állatok,
n vények, i. e. l5-t4. század
Ugarit, arcos váza a város
kiktit negyedéb l, i. e. l4-l3.
sz zad
papnak. Alalahban találtak egy kardot, anrelynek nrarkolat-ellenz
je
hold-
sarló alakri volt, foganty
ját
berakás dí szí tette, ez idií kózben terrnészetesen
kihullott. Ugaritban és Szí ria egyéb ásatásain helyi készí tésí í fénrtárgyak
nrellett az É igei-tenger vidékér l, valanrint a mezopotánriai és egyiptomi
térségb l származ importárukat is feltártak, például szerszánrokat. Egy
kard pengéjén Merenptah egyiptomi király névgyií rií je látható; egy állat-
í igurás dí szí tésí í fejsze bizonyára mitanni eredet í . Enrlí tést érdemel egy
ember a{akri, bronzból ontcitt s ly is, amely egy ugariti ékszerész házában
kertilt el .
Rendkí vtili mesterségbeli tudásra tettek szert asziriaielefántcsont-faragók;
E mesterség nyersanyaga magából Szí riából szárnlazik, az i. e. 2. évezred
k zepér l feliratos források igazolják, hogy a térségben nagyobb elefánt-,
csordák éltek. Sajnos, ezek az igen kényes mí í tárgyak
'ttibbnyire
nagyon
rossz állapotban maradtak fenn, számtalan darabra tciredezve, rgy, hogy
nagyrészt már meg sem kí sérelhetjiik cisszeillesztéstiket. A
jobb
állapotban
fennmaradt elefántcsont-faragványok kciziil már emlí tetttik az ugariti
termékenységistenn ti ábrázo|ását. Alalahból kis mezí telen asszonyi alakókat,
gazeltafejeket és dombormí í vel dí szí tett lemezeket ismeri.ink. e mí raeOOig
legjelent sebb elefántcsont leletet Ugaritban találták a nagy palota feltárása
során. A kozponti levéltárhoz kózel az egyik helyiség padlója a sz szoros
értelmében tele volt szórva szilánkokkal és nagyobb tciredékekkel; ezek egy
részét azonban tissze tudták illeszteni. A lelet f darabja, amelyet csak igen
fáradságosan és aprólékos munkával tudtak cisszerakni a hamu és a bed lt
téglafalak romjai alól kiásott t<iredékekb l, nem rnás, mint egy méternyi
széles és 50 centiméter magas tábla, amely valaha egy királyi diszágy láb
fel li oldalát borí totta. Az oroszlánmancsok, amelyeket k<izvetlen ktizelében
találtak, alighanem ugyanennek az ágynak a lábai voltak. Mint megállapí -
tották, atáblát két, egymásllozszegecselt lemez alkotja, amelyeket egyenként
8 darab 24x10-12 centiméter nagyság elefántcsont lapocskából állí tottak
cissze. A fels és alsó szélétalkotó ftizállatviadalt, illetve vadászatotábrázol,
az als friz alatt még egy kiiltin sáv hrizódik dí szí t motí vumokkal, mint
például az é|etí a, a rosszat eltjz szem és í gy tovább. Az ágy fel li oldal a
király magánéletéb l mutat be
jeleneteket.
A kcizéppontban négyszárny
istenn áll, hajfiirtjei vállára hullanak, isten voltának
jeleként
egy pár
szarvat viseln s efcil<itt a napkorongot, villámmal és csillagokkal. Keblét két
ifiri szopja; ta|án egyazon személyt láthatjuk benni.ik, netán Ugarit királyát?
Baloldalt egy ifj hercegn alakja csatlakozik a
jelenethez,
egyik kezében
áldozati edényt tart, a másikban pedig lótuszvirágban végzi5di5
jogart.
30. kép
,ii
lfi
*.--__
91
//
Lehet, hogy ez a n az ugariti király felesége menyasszony korában ?
A kcizépt l
jobb
oldalra es
jelenet
kiilcincisen hí ressé vált. A király életének
nreghitt pillanatát
mutatja be. Az effajta ábrázolások igen ritkák; talán itt is
az egyiptomi, Amárna-kori mí í vészet hatását kell sejteni.ink ? A királyné férje
nyaka kciré fonja bal karját, és egy'parfi,initis í ivegcsét ny
jt
feléje, mí g a
király bal keze felesége keblén nyugszik. A táblának ezen az oldalán még a
király egyik vadászát is- látjuk, a bal vállán szarvasiin vel, amelyet talán
éppen akkor terí tett le. A vadász porázon vezet egy szelí d szarvast, amely
a vad csalogatására szolgált. Feltí í nik továbbá egy udvari méltóság áldozati
kecskével, valamint a test rség egyiptomi óltózékí j tisztje s végtil mindkét
szélen életfák. A tábla másik oldala, ami a kompozí ció
jellegét
illeti, nregfelel
a bels oldal dí szí tésének, de ntert ez a kiils feliilet, az uralkodó nyilvános
életének
jeleneteit
mutatja be. Kcizépen magát a királyt látjuk, aki hajánál
fogva ragadja meg és t rével fenyegeti térdre hulló és kegyelenrért esedez
ellenfelét
-
ez a motí vum mind Egyiptomban, mind Mezopotámiában igen
kedvelt és sok változatban elterjedt volt. J elképes módon a király fcilényes
erejét fejezi ki, s nem mindig utal valamely konkrét katonai eseményre.
A királytól
jobbra
két tiszt áll, ijjal és gcirbe bottal felfegyverkezve. A két
jelenetet
vadászábrázolások fogják kcizre: A király, fején az egyiptomi
fára k felségjelvényével ékesí tett sliveg, egy hatalmas oroszlánnal viaskodik.
Talán ez az anyja annak a kcilycikoroszlánnak, amelyet jobbra,
valamivel
távolabb, egy vadász visz a karján. A király bal oldalán mezí telen istenn
áll, kezében a lótusz-jogarral és az egyiptomi életjelvénnyel, jobbra
egy va-
dász egyiptomi ruhában, a hií séget kifejez kéztártással. A széleken itt is
életfa-ábrázolások láthatók.
Ugyanabban azásatási idényben Ugaritban találtak egy ép elefántagyarat
is, amelynek kiils í vén egy mezí telen istenn áll, kezével kebleit tartva. Az
istenn alakja maga dombormí í , de mellette két szfinx lapos relief.
J
Ugari t, nriikénéi agyagszobrocska,
n i alak, i. e. 14. száza
Az elefántcson t természetesen ren d k í vii l érték es nyersanyag vol t, a m ely hez
nem mindenki
juthatott
hozzá, és népszerí í sége az udvarban talán azzal
magyarázhatÓ, hogy itt igen er teljes egyiptomi hatás érvényesiilt. Minden
jel
arra mutat, hogy az udvarban kedve|ték az,,egyiptomi mií vészet"_et,
s t, rnintának tekintették. Egészen más a helyzeta kerámiával, amely egy ze-
rí j s az átlagos polgár számára ishozzáférhet volt. A helyi választék mellett
f ként azÉ igei,tenger térségéb l származ vagy a miikénéi kerámiát utánzó
Í azekasáruk terjedtek el. Mint kiil ncisen szép példát
most csak egy hi.idriát
90. old.
emlí thettink, amelyre vcir sesbarna szí nnel kocsijelenetet festettek; hasonló
ábrázolást láthatunk .gy ugyancsak Ugaritban talált miikénéi kratéron:
92
két ló vonta kocsi, rajta háront férfivel. A kerámia kiilcincisen étdekes és
sajátos tí pusát képviselik az arcábrázolás edények. Ugaritban például
9l. olcl.
találtak egy 16 centinréter magas, n i fejet ábrázol vázát; Biibloszban
ped i g férfi fej et mintáz v ázákat: ezekhez haso n ló ar cábrázolás v ázák ismer
-
tek J erihóból (Palesztina), TelI Brakból (Fels -Mezopotámia) és Enkomiból
(Ciprus). A számos terrakotta kcizcitt el keri.ilt egy kocsimodell, benne két
'
álló férfivel; nem donthet el,
játékszer
volt-e vagy szertartás tárgya. Ezzel
92. old.
szemben biztosan kultikus rendeltetése volt azoknak a kis n i szobrocskák-
nak, amelyeket a mtikénéi bevándorlók hoztak magukkal Ugaritba, és
lakásukban állí tottak fel. Hasonló agyag n i szobrocskákat tártak fel a
kés miikénéi kori Tiriinszben is.
Mint a sziriai mí í vészi tevékenység emlí tett példái mutatják,
,az
ország
fcildrajzi fekvése, a kultrirák kcizotti hí d szerep olyan vá|tozatosságot alakí -
tott ki, amelyre az okori világ más térségeiben aligha találhatunk példát.
Az, amit ebben az id ben Szí ria megteremtett, a korábbi helyi hagyományok-
hoz illeszkedett, de azegyiptomi hatás mellett most számottev Egei-tenger
vidéki hatást is megfigyelhetiink. Az er s szinkretikus vonások ellenére
valami olyan
j
tt létre, ami
joggal
nevezhet a kés bronzkor szí riai mí í vésze-
tének, illetve szí riai mií vészetnek, amely sajátos ikonográfiai hagyománygk-
kal rendelkezik. Vajon van-e mí í vészet, amely kizár laghazai gycikerekb l
táplálkozik? A Szí riában talált idegen eredetí í tárgyak ugyanakkor nyilván-
való bizonyí tékai a messzire terjed
,
békés kereskedelmi kapcsolatoknak.
Ezt a fejl dést zavarta meg az rij népcsoportok betiirése, amely Sziria poli-
tikai és kulturális viszonyaiban egyaránt mélyreható változásokat hozott.
A NAGY ÁrnLAKULÁS:
,oTENGERI
NÉ pFK" ES ARÁMlAK
tll. Ramszesz egyiptomi király (kb. i. e. ll98_|166)í gy í r Medinet }{abu-i
templomának egyik feliratában: ,,,Az idegen országok sszeesktivést sz ttek
szigeteiken. Az országok hirtelen eltií ntek, s a harcban szétszóródtak. Egy
ország sem pihentette fegyverét, Hattin kezdve, Kode
[ti.
Kizzuwatna
Dél-Kisázsiában], Karkpmis, Arzawa
lDél-Kisázsia]
és Alasija
-
hirtelen
elpusztult valamennyi. Amurr ban egy helyen tábort vertek. Elpusztí tották
Amurr népét, s az ország olyanná vált, mintha nem is lett volna. Egyiptonr
felé k zeledtek, tí iz
jeleztej
ttiiket. Peleset, teker, sekeles, denen, wa es, az
egyesi,ilt országok voltak sztivetségben. Kezik az egész f ldkerekség orszá,
93
,riiu,Dat
*2r1-
t rrr.-- 3
\
*
J . A. Wilson, apud J . B. Pritchard,
Ancient Near Eastern Texts Rela-
ting to the old Testanrent. Prince-
ton l950,262. old. nyomán
gaira ránehezedett, szí ví ik telc volt bizalommal és meggy z déssel:
,Terveink
sikertilnek !' "
*
Mindeddig ez az egyetlen megbí zható feljegyzés arr l a népmozgalomról,
amelyet általában a
,,tengeri
népek" vándorlásának neveztink. Már egy
nemzedékkel lII. Ramszesz el tt, tehát Merenptah uralkodása idején (i. e.
l230 kortil) is el nyomultak Egyiptom hatáta feté népcsoportok a tenger
fel I, nyugatról, a libiiaiakkal egytitt, de ezeket sikeriilt visszaverni. S t, a
,,tengeri
népek" kciztil némelyikr l már Ett5-Ázsia korábbi í rásos forrásai is
tudnak. III. Ramszesz ura|kodásának els éveiben azonban
-
s feltehet en
már valamivel korábban is
-
az országot e népcsoportok második hulláma
cint<itte el,szárazon és ví zen egyaránt.Az eseményekben minden valószí nií ség
szerint szabályos népvándorlást kell látnunk. Kiilcinbciz t<irzsek érkeztek
cikrcis szekéren és hajón El
-Ázsia
nyugati térségeibe, majd onnan másokat
is magukkal sodortak. Eredettikr l igen keveset tudunk. Az ószovetségi
hagyomány (J eremi ás 47 :4; Ám sz9:7), amely szerint a filiszteusok (peleset)
Kaftorból (Kréta)
származnak, e vándorlásnak bizonyára csak k<izbtils
állomására utal. Feltehet en a Balkán déli országai is csupán az átvonulási
és ideiglenes tartózkodási tertiletet
jelentették
némelyik tcirzsnek azok kciziil,
anrelyeket
,,tengeri
népek"-nek nevez a tórténetí rás. III. Ramszesz ural-
kodásának els éveiben már egészen Dél-Sziriáig(Amurrri) nyomultak el re,
s ide vonultak fel llI. Ramszesz seregei is, hogy a Ní lus országát fenyeget
népáradatot feltartóztassák. A Ní lus-delta vidékén ví vott titkcizetben
94
Medinet Habu, egyiptonri
domborm részlete,
lll. Ramszesz gy zelnre az tikrtis
szekereken vonuló,,tengeri népek"
í liitt, az i. e. 12. század eleje
sikeriilt visszaverniak az idegen seregeket mind a szÁrazfoldtin, mind pedig
a tengeren. Medinet Habuban mindkét eseményt képeken is megcir kí tették,
A tengeri népek,egy része ezt ktivet en megtelepedett Szí ria-Palesztinában,
például a filiszteusok azon a teriileten, amelyet kés bb róluk PalesztinánaÉ
neveztek. A tekerekkel viszont i, e. l l00 táján Wen-Amon, az egyiptomi
utaz talá|kozott Dór városában, a mai Haifától délre, ahol azok mint
kalózok vetették meg a lábukat.
Egyiptomban e t rténelmi
jelent
ségí í eseményeket mind szavakkal, mind
képekben megcirokí tették, s ily módon a,,tengeri népek" kiil nb z tí pusai,
ról alapos
jellemzéssel szolgáltak; Szí riából azonban a mai napig nem keri,ilt
el semmiféle í rott forrás. Az ugariti sz vegek utalnak ugyan k<izelg ,ve,
szélyre, de nem emlí tik, hogy idegen csapatok állnának a város el tt. Amikor
ttl. Ramszesz 8. uralkodási évének idézett feliratában azt í rja, hogy a
,,tengeri
népek" elpusztí tották Karkemist, ez a név alighanem a hettita
birodalom szí riai birtokainak egészére vonatk ozik; ezt Karkemisb l kor,
mányozták, s mint láttuk, meglehet sen náll an. Az er szakos pusztí tás
jelei,
amelyek a sziriai lel helyek régészeti ásatásai során felszí nre keriiltek,
kétségkí vtil kapcsolatba hozhatók az i. e.2. évezred vége felé bekiivetkezett
etnikai átalakulásokkal. Ekkortájt
pusztult el például Ugarit, a hettita kori
Szí ria legjelent sebb kereskedelmi ktizpontja, hogy soha t bbé ne épiiljtin
ftil; hasonló sorsra
jutottak más fontos városok is, í gy például Alalah,
Tunip és Kádes. Más helységek viszont, amelyek a hettiták szí riai uralmának
<isszeomlásából és az egyiptomi befolyás megszí í néséb l hasznot h ztak,
el térbe keriiltek, és a visszanyert mozgási szabadságot helyzettik
javí tására
haszná|ták fel. Szétszakadt az a kotelék, amely a sziriai városállamokat
er szakosan és kí viilr l cisszefí í zte, igy a sziriai partikularizmus szabadon
kibontakozhatott. Az i. e. l l@ kiiriili állapotokba igen érdekes bepillantást
enged Wen-Amon, egy az Ámon-templom szolgálatában álló egyiptomi
hivatalnok tudósí tása..Herihor
és Szmendész kett s királyságának 5. évében
Wen_Amont Biibloszba kiildték, hogy hozzon cédrusfát, amelyre az istenség
felvonulási bárkájának
javitásához volt siirg sen sziikség. Nénli arannyal
és eziisttel, valamint Ámon csodás erejí í képmásával f<ilszerelve indult el
Wen-Amon egy sziriai hajón északra. Tudósí tásában a le-enagyobb részt
btibloszi tartózkodásának
leí rása foglalja el, azé a városé, anrely már régi
id k óta Egyiptom faellátója volt- Wen-Amont Biiblosz fejedelme palotálá-
nak els emeletén az ab|ak mellett iilve fogadta;
jól
látszott onnan a tenger
hullámása.
flven-Amon
hajója fel l folytatott bevezet beszélgetés után
az uralko d ezta kérdést tette fel:
,, ,Miféle
megbizatással
jtittél?'
Mondtam
95
c\v
Meclinet Habu, egyiptonti
domborm résztete, szí riai
foglyok, az i. e. 12. százacl eleje
*
A. Erman, Die Literatur der
Agypter, I-eipzie1923,2n sk. old.
nyomán; l. A
paraszt panaszai.
Óegyiptomi novellák, Bp. 1963,
99 sk. old.
1Dobrovits
Aladár for-
dí tása)
í t_-_G-
a
--
l-_
:
rlá
l! alt
\
I
ta
E_
rl3L.

Ll
neki:
,En
Ámon-Ré, az istenek királya nagy és pompás bárkája fájáért
j<ittem
! Megtette a te atyád, megtette atyádnak atyja, és te is meg fogod
tenni.' ezt mondta nekem:
,Ők
megtették azt,val ban, és ha te megadod
nekem azt, amiért megtegy ffi, akkor én is megteszem azt. Bizony, az
enyéimek megtették ezt a megbizatást, mert a fáraó ki,ildetett nekik hat
hajót, amelyek meg voltak rakva Egyiptom mindenféle árujával, és kitirí tették
azokat raktáraikba! De mi az hát, amit tehoztál nekem, énnekem?!' El
-
hozatta atyái tizleti naplóit, és felolvastatta azt el ttem, és ezer cleben
mindenféle pénzt találtak az
(5
iizleti konyveiben (ti. edények, ttimb<ik,
t<ift eziist stb. formájában). Ó iey szólt hozzám:
,Ha
Egyiptonr királya ura
volna annak, ami az enyém, és én az szolgája volnék még, nem ktild tt
volna eziist t, aranyat, mondván: Teljesí tsd Ámon megbizását! Mert nem
királyi szállí tások voltak azok, amiket i5 az én atyáimnak teljesí tett! Ami
pedig engem illet, én: én nem vagyok a te szolg ai. É n annak
-sem
uagyok,
aki téged ktild tt!'"* Wen-Amon latba vetette minden ékesszólását, hogy
leplezze Egyiptom anyagi nehézségeit; de mindez nem segí tett: csereárut
kellett kérnie Egyiptomból, hogy érte megk apja az óhajtott fát. Az irti-
jelentés
világosan elárulja, hogy Egyiptom kapcsolatai a sziriai kikcit váro-
sokkal mennyire tárgyilagos, iizleti
jellegí í vé
váltak, s hogy a szí riai feje-
delmek milyen er teljesen hangoztatták cinállóságukat.
Szí ria széttagoltsága, valamint a korábban a fejedelrn$ m g tt álló
nagyhatalom ssZeomlása Wen-Amon kiábrándí tó szí riai utazásának korá-
96
s
lí |
|]
liil
jl-,
li
fr"
il
{i]
i
fl|
ip
&
tl
,t
]fr
n
ti"
E. Weidner. Archiv fi,ir Orient-
forschung 18 (1957-58)
343 sk.
trld. (Komor&zy
Géza forditása)
/
ban megkiinnyí tette az asszlí ok el renyomulását
a Ftildktizi-tenger part_
vidékéig. Még Btibloszt i adófizetésre kényszerí tették] I. Tukulti-apal_É sarra
asszí r király (kb. i. e. l llzt-l076) í gy í r err t:
,,A
Libanon hegye felé vonul-
tam, és cédrusgerendákat vágtam, és elszállí tottam ket Anu és Adad, a nagy
istenek, az én uraim temploma számára. Továbbvonultam Amurrti grszÁga
felé, és elfoglaltam Anrurr országát teljes egészében. Fogadtam Gubla
( Biiblosz), Szid un u ( Szidón), Armada (Arwad)
országok adományát. A m urrri
ország Arnlada városának hajóira szálltam. Három mérfcildet hajóztanr
szerencsésen Armada várostól, amely a tenger kiizepén (fekszik), Amurr
ország Szamuri (Szumur/Szimtira) városáig. A tenger ktizepén megciltem egy
nahí rut (,ftijó'), anrelyet
,a
tenger lovának' neveznek (talán kardszárnyri
delfin ?)."
*
Az asszí rok királya, a szárazfialdi uralkodó számára már a
F ldk<izi,tengeren való rcivid tengeri haj zás is meg<ircikí tésre nréltó esemény
és bátorságának bizonyitéka volt. Ez az asszí r hadjárat azonban nem
jelen-
tette az.t, hogy Szí riát bekebelezték volna az asszí r birodalomba, hanem
-
mint ahogy maguk az asszir feliratok is hangoztatják
-
f ként zsákmány-
szerzésre és a királyi tekintély n<ivelésére szolgált. Az értékes épí t fát,
amely miatt az egyiptomiak szabályos kéreget utazásra kényszeriiltek, az
asszí rok er szakkal megszeí ezték. Tukulti-apal-Esarra kés bb magában
Mezopotámiában volt kénytelen megktizdeni az észak-szí riai sztyeppevidék
ful l bet r ellenséggel, az arámiakkal. Egyik felirata szerint az elleniik
felytatott harcok miatt cisszesen 2tt alkalommal kellett átkelnie az Euphraté-
szen. Az arámi beszivárgást azonban er szakkal nem lehetett feltartóztatni;
enrellett az arámiak nemcsak Mezopotámia tertiletére nyomultak be, hanem
Asszí riába is.
t. Tukulti-apal-Esarra rnegjegyzése az els egyértelmí í hí r err l a sémi
tcirzscsoportról, anrely csakhamar fontos szerepet
játszott
Szí riában. Az
arámiak, miel tt a
,,ternrékeny
félhold" tertiletére beteleptiltek votna,
minden valószí ní iség szerint azészak-sziriai sztyeppevidéken éltek nomádok-
ként
-
éppt gy, mint nrás sénri t rzsek, amelyek innen tcirtek be a termékeny
teriiletekre, s innen befolyásolták számottev en a k<irnyez országok t<irté-
nelmét. Ahlamri néven szórványosan korábbi szcivegek is emlí tik ket, mint
tcirténelmi er azonban csupán azi. e. ll. srÁzadban tií ntek fel. Riivid id
alatt átváltottak a leteleptilt életmódra, és Szí ria
jelent
s részén keziikbe
ragadták a politikai események irányí tását.Ezta folyamatot bizonyára meg-
gyorsí totta az a tény, hogy Szí riában már a korábbi évszÁzadok során is
éltek arámi csoportok.
A Szí ria belseje felé irányuló er sebb arámi betelepiilés idején ment végbe
97
A
A
*
:iÍ
ii&
il +
"il
.i),,,:
r]i;i
iii.t-
a,
l !
llB,.,
e
fi*
*fl
}l,r,
,b
tts
t
f"
ü!:
#-,
*É ,
ffi
tlh;,
ffil
!l*]
*_
frliü
h,
1l ..
{i}#l
d
{frr
#:,
{"
lqf
!t1, ,,
|l
i,
1h,-
i"
f
,,]
|1,
fr.
!
nrás émi t rzsek honfoglalása a J ordán folyótól keletrb, például az ammoni-
aké és moábiaké, Palesztinában pedig az izráelieké. A politikai, gazdasági
és szellemi érintkezések a kés bb kialakuló lzráel állam, valamint szí ria
arámi és kanaáni-f ní ciai államai k<izcitt már az Ószóvetség k nyveinek
horizontjára esnek, ily módon ez utóbbiak a szí riai tcirténelemnek és kult
-
rának is értékes forrásai.
SZí RIAt Át-lnMoK VILÁGA
KORAl VAS KORBAN
A
,,tengeri
népek" rohamával és az i. e. 2. évezred végi számottev etnikai
átcsoportosulásokkal kcirtilbeliil egyidejí ileg más tertileten is
jelent
s vál-
tqások mentek végbe. El
-Ázsia
népei már régóta ismerték a vasat, meteor-
vasként, amit elnevezése,
,,az
ég fémje" is igazol. Ennek megfelel en igen
ritka és rendkí viil drága volt. Majd az i. e. 2. évezred k<izepe táján meg-
jelent
-
el sziir Kisázsiában
-
a bányászat ritján nyert vas. Kezdetben még
ez is drágább volt, mint az arany vagy az eziist, s mivel még nem volt a
kí vánatos mértékben kemény, f ként a kultuszban használatos szobrocskák
és tárgyak készí tésére használták. l. e. l4O0 k rtil az rmény-kelet-kisázsiai
térségben, a vasbányászat tulajdonképpeni centrumában, egy
j
edzési
eljárást fejlesztettek ki. Er sebb frijtatókat és nagyobb olvasztókemencéket
alkalmaztak, s a vciriisen izz vasat hosszabb ideig kovácsolták. A hettiták-
nak, akik ez id(i tájt a Taurus hegység és a Fekete-tenger vidéke k<izott
elteriil vasfeldolgoz kózpontokat a keztikben tartották, tigy látszik, nem
sok érdeke fí í ztí dcitt a bronznál kiilonb fém nagyobb mennyiségí i ter-
meléséhez; ezért eleinte még igen ritkák az edzett vasat bizonyí tó leletek
a hettita teriileten kí vi,il. l. e. l200 után a hettiták állama megsemmisiilt;
ugyanakkor ebben a nyugtalan idtí szakban megn tt a

fegyverek iránti
kereslet. igy nem csoda, hogy éppen ebben a korszakban terjedt el. villám-
gyorsan p
vas használáta; a legfontosabb teriileten, a fegyvergyártásban,
feliilmrilta a korábban uralkodó bronz felhasználását. A vas fokozatosan
a legfontosabb kcizhasználat fémmé vált, s csakhamar a ftildmunkák és
prd irtás szersámait is bel le állí tották el
,
elkezd dtitt a vaskor. Hosszti
vándorlásaik során valószí ní ileg a
,,tengeri
népek" is megismerték a vas-
fegyvereket, megtanulták értékelni ket, s í gy tiibbé-kevésbé tudatosan k is
szerepet
játszottak
a vas elterjesztésében. Az Ószcivetség, amely nagy elis-
meréssel emlí ti a vas
,,mindent
szétí eszit erejé"-t, a filiszteusokról azt í rja,
98
,
hogy
cgycrliil k értcttek lzráclbcn a (vas) fegyvcrck é.s szerszánrtlk kovácsolá-
sáhtrz, s hogy aztrnnal nregakaclátytlznák, ha az uralmijk alatt álló izráetiek
rlragrik készí tenének vasflegyvereket (l. Sám. l3:19-22). Arnikor a í iliszteus
Góliát kiállt Dávict ellen, fegyvere hatalmas vaslándzsa volt (l. Sánr. 17:7).
Szí ria vaskorának kezdetére esik egy nrásik technikai
jí tás
is. A kritásók
korábban nem tudták bárhol sikeresen elvégezni feladatukat, kivált ott nenr,
ahol a vizszint mélyebben fekiidt, mint 20 méter. Most ez megváltozott.
Feltalálták az oltott mészb l késziilt habarcsot, amely lehet vé tette mély
kutak ásását. Ezzel nemcsak a sziriai hegyvidék és a part menti térség be:
telepí tésére nyí lt
jobb
lehet ség, hanem a Fcildk<izi-tenger ví zben szegény
szigetein is létrej<itt a f<iní ciai kereskedelmi telepek alapí tásának egy fontos
technikai el feltétele.
Anrikor azi. e. l200 után bet<irt vagy másoktól sodort népcsoportok ára-
data kissé csillapult,, a szí riai tengerpart városai ismét magukhoz tértek,
s élénk kereskedelnri tevékenységbe kezdtek. Nemcsak a hettita birodalom
bukását és Egyiptom gyengeségét fordí tották a maguk
javára,
hanem azokat
a változásokat is, amelyek az Egei-tenger vidékén végbementek. A dór
vándorlás megadta a kegyelemdcifrst a mtikénéi hatalomnak, s ett l kezdve
a mtikénéi keresked k t bbé nem voltak a szí rek vetélytársai. A sziriai
keresked k a k<ivetkez évszázadok vezet tengeri hajósaivá váltak:
Honlérosz
,,nagyhí r
hajósnép"-nek mondja ket, és els ként használja
gcirtig nevtiket, a phoitti.tet, f<iní ciait (Otl
sszeia 15,4l5). Ennek a
-
hang-
s lyozzuk, gcircig, nem pedig szí riai
-
névnek, amelyen a továbbiakban a
szí riai tengerparti sáv lakói értend k, eredetét egyel re nem sikeriilt vég-
érvényesen tisztázni. Vannak, akik az egyiptomiból származtatják, mások
pedig a,,v{ircis" szót látják benne, s ezt a Szí riában hassnálatos bí borfesték-
kel hoziák kapcsolatba. A g<irtig Phoiniké esetleg a megfelel helyi szó
fordí tása lehet, amint az ékí rásos sziivegekben használt elnevezés, a kinahhu
is egyaránt
jelenti
a
,,piros
bí bor"-t és
,,Kanaán"-t.
AzÓszóvetség a ftiní ciai-
kat
-
az i. e. 2. évezredi szóhasználat nyomán
- ,,kanaáni"-aknak
névezi,
illetve a kés bb vezet szerepet
játsz
városról
,,szidóni"-aknak.
Ez utóbbi
nevet
-
amely egyébként Homérosznál is megtalálható
-
maguk a ftiní ciai
feliratok is használják, de ezen magát Szidónt értik és az ideiglenesen
-Ii.irosz
hatalma alatt álIó tertiletet, ametyhez Szidón is tartozott. Ámde
F<iní cia pontos határát ekkor még nem lehet meghrizni, ilyen nem is volt
mindaddig, amí g Septimius Severus római császár l94-ben fel nem osziotta
Syria provinciát Syria Phoenicére (Fiiní cia)
és Syria Coelére (Koilé-Szii;ia,
Coele-Syria).
Ftiní cia és a szí riai szárazfiild tt}rténelmér l aránylag keveset tudunk.
Rendelkezésiinkre áll ugyan sok ftiní ciai és arámi felirat, emellett luwijai
képí rással í rott sz vegek is, mégis, ezek f ként fogadalmi feliratok, anrelyek
ttirténeti szempontból nem trilságosan
gyiimcilcs z k. Szí riára vonatkozó
adatok maradtak fenn az, asszí r hadjáratoktól szóló feliratokban, az
5z vetség k nyveiben és, noha ezek csak másodlagos forrásnak tekint,
het k, antik í rók mií veiben is.
De mindenekel tt térjtink vissza a sziriai partvidékhez, Fciní ciához. ltt
a régi város, Gubla/Biiblosz, rigy látszik, nem trilságosan szenvedett a
,,tengeri
népek" támadásai során, hiszen már Wen-Anron is btiszke, cinálló
fejedelemmel találk ozott a városban. Biiblosz asszí r nreghódí tása sem
jelent-
hetett tcibbet, mint hogy a város
_
bizonyára csak egy alkalommal
-
hadi_
sarcot fuetett. Biiblosz ásatásai nagy számban hoztak napvilágra f<iní ciai
feliratos ernlékeket, amelyek alapján meg lehetett állapí tani az i. e. l0. év-
század hat egymást .k<ivet
királyának sorát. Ktiziiliik kivált Ahiram
jelent
s (kb. i. e. 1000 táján uralkodott), nem uralkodásának kimagasló
tettei miatt, amelyekr l semnri továbbit nem tudunk, hanem mert fenn,
maradt aszarkofágja, amelyet fia, tttobaál készí ttetett. A koporsót a bi.ibloszi
aknasí rok e yikében találták; ma Beirutban, a Nemzeti M zeum kiállí tásán
látható. A sí rt egykor kifosztották
-
a négyszeresen meger sí tett fa| és az
aknának a sí r tartalmára utaló kis felirata
(,,Vigyázz| Lásd, itt szerencsét,
lenség vár rád!") ellenére. A szarkofág sértetleniil maradt meg. 2,30 méter
hosszri; fekv oroszlánok hátán nyugszik; mind a négy oldalát dombornlií
dí szí ti. A két hosszanti oldal ábrázolása egységes: szertartási kcirmenetet
látunk, amelynek során egy trónoló alaknak áldozatot mutatnak be. Az
alak talán az istenek ktizé elszólí tott király, Ahiram vagy esetleg maga a
halál istene, Mót. A keskenyebb oldalak a halottat sirató asszonyokat ábrá,
zolják,ahogyan ezKanaánban si id k óta szokásos. A szarkofág fed lapjá,
nak peremén
ftiní ciai
felirat található:
,,Ezt
a koporsót lttobaál, Ahiram fia,
Biiblosz királya készí tette Ahiramnak, M ó apjának amikor t az cir kké,
valóságban elhelyezte. Ha azonban
[?]
valamely király a királyok k ziil,
vagy valamely helytartó a helytartók k ziil,
yagy
katonai tábor parancsnoka
Biiblosz ellen vonul, és fetnyitj a ezt a koporsót, uralmának pálcája csupaszí l,
tassék le, királyi trónja d ntessék ffiog, s a béke távozzék Biibloszból..."*
Valamivel délebbre Ttirosz csak lassan tért magához a
,,tengeri
népek"
korának zavargásaiból; a part menti sávban eleinte Szidón városa
jutott
vezetij szerephez. Helyét azonban azi. e. lO. szár-adban
-
feltehet en Szidón-
nak a filiszteusoktólelszenvedett vereségeután-Ti,irosz vette át; uralkodói
l00
3l. kép
*
H. Donner W. Riillig, Kanaanái-
sche und aramáische lnschriften,
ll, 2, old., No. l. (Komoróczy
Géza forditása)
.
o
Szam'al
lsszOsz
zgkcs4 zii
J A,UDI
Arpad o
ní r nntlvt
gí r
ecuszl
Antiochia
o Haleb
\7lml lí a
!i@,^
o
Palmtira
o Damaszkusz
gÉ r.nnrí óg
AMMÓN
Holt-tenger
MoÁB
Szamaria
o
IZBí \
1,
o
Gezer
o
o J úna
Lákis
=a,;7o
-
:
/
Szí ria-Palesztina az i. e. l.
évezredben
Arszlan Tas
o (Hadatu)
}-_- . o Szí iré
HATTINA
( o
Afisz
(o Qa,q"
{
{
oApamea
t-..
LA'AS
\l-tu,nut
HAMAT
EDoM
]i,
|t
ii;
ü
it:
it
,*}
,li",
h
]lí
'il,;,
J r.],
li
!
1t
{
]]l
.*
lt
.
ett l kezdve
,,a
szidóniak királyá]'-nak nevezték magukat. A hozzávet leg
i. e. 950 és 850 kcizcitti id szakban k uralkodtak abban a térségben, amely
délen a Kármel hegységt l fólfelé egészen a kés bbi, már a perzsa korban
alapí tott Tripolisz vidékéig terjeclt. A királyok mellett Ti,iroszban a vének
tanácsa állt, az ország
jómód
nemzetségeinek képviselete. A tliroszi
királyok kciziil alighanem l. Hí rám a legismertebb, kortársa volt az izráeli
,
Dávidnak és Salamonnak, akiknek épí tkezési célokra í át és kézmí í veseket
bocsátott rendelkezésre (2. Sám.5:ll; l. Kir.5:l skk.). Talán lzráelnek
_'
Dávid vezetése a|att
-
a filiszteusok fcilcitt aratott gy(5zelme késztette erre
Hí ránrot, hiszen a filiszteusok ismételten fenyegették a szidóni államalakula,
, tot is. A ttiroszi királyok a kés bbiek folyamán is

kapcsolatokat tartottak
fennlzráellel, s t, eztházasságkcitésekkel is meger sí tették: lttobaál szidóni
király ÁnaU izráeli király apósa volt (l. Kir. ló:3l).
Azi. e. l0. században Tiiroszból kiindulvakezdetét vette a ftiní ciai telepe,
sek kirajzása, a gyarmatosí tás, amelynek célja az volt, hogy a szidóni keres,
ked k és kézmí í vesek számára ri] felvev piacot és nyersanyagforrásokat
tárjon f l. A fciní ciai gyarmatosí tás azonban
jelent
s mértékben kiilofib zótt
,a
gtir gt l: nem hódí totta mega szárazfó|degészét, hanem t bbnyire meg,
elqgedett a F ldkcizi-tenger partjain fekv meger sí tett városok kikcit ivel,
ahol azután a helyi lakossággal kereskedtek. Ily módon Ciprus, Szicí lia,
Málta, Szardí nia szigetén, valamint az észak-afrikai part mentén, továbbá
_
feltéhet en már I. Hí rám korában
-
a Pireneusi-félsziget déli partján
(Gades) is találkozunk fciní ciai kereskedelmi telepekkel. A legjelent sebb és
torténelmileg legsikeresebb alapí tás Karthago volt, Afrika északi partján
(kb. i. e.8l4); majd Karthago maga is alapí tott kereskedelmi telepeket.
F ní ciai telepiilések voltak Gcircigorsiágban és az É gei-tenger tcibb szigetén,
néhány pedig É szak-Szí riában. Valamennyi telepiilés, amelyen Melqartot,
Ttirosz f istenét tisztelték mint tulajdonképpenr alapí tót, az anyavárostól
fi,iggcitt, és adó fizetésére volt k<itelezve. Ha e ktitelességiiket nem teljesí tették,
el fordulhatott, hogy az ad lerovására erószakkal kényszerí tették ket:
l. Hí rám korában igy
jártak
el az észak-afrikai Utica ellen. E téren is vilá,
gosan látszik a kiilcinbség a kés bbi gcircig gyarmatosí táshoz képest; az
utóbbi esetében az anya- és leányváros kcizcitt tcibbnyire csak valamiféle
o,kegyeleti
kapcsolat" állt fenn.
A két bronzkori város, Arwad és Szumur/Szimiira további sorsáról alig
van tudomásunk. l. Tukulti-apal-É sarra asszí r király tudósí tása szerint
i. e. ll00 táján mindkét helység Amurrri országhoz tartozott. A szidóni
állatn teriiletén kí vi,il helyezkedtek el, ennek ellenére befolyása alatt álltak.
lu
',
Anrurr a
,,iengeri
népek" korában hettita ellen rzés alatt lev fejedelemség
megszí inése után nem
jelentett
tcibbet, rnint egy meghatározott tertiletet;
,
az Ósziivetségben számos utalást találunk u,
,,u^oriták"-ra,
a sz 'az e'
teriileten lakó népességet jelenti,
ezek az<lnban nenr tartoztak egy meghatá-
rozott állanl keretei kózé.
Arámi és luwijai képí rásos feliratok, azÓszóvetség kcinyvei, valamint nem
utolsósorban a hódí tóként Szí riába benyomuló asszí rok tudósí tásai tcibb
olyan államot emlí tenek, amelyek a sziriai térség belsejében a
,,tengeri
népek" rohama után keletkeztek. Egészen délen fekiidt Damaszkusz, Bét-
Rehób (a J ordán fels folyásánál) és Cóba (az Orontész fels folyásánál); az
Orontész k<izéps folyása vidékén alakult ki Hamat (Hama) er s állama.
Az arámiak (valamint a prae -arámi
népesség) mellett már ekkor a lakosság
jelent
s elemét képviselték az n.,,
jhettiták"
. Eza népelem, amely hivatalos
felirataiban szí vesen használta a luwijai képí rást, és tudatosan riztea hettita
nagybirodalmi kor hagyományait, legfeljebb részben tekinthet a hettita
birodalom teriiletér l, Anatóliából idetelepiilt etnikunlnak. Alighanem
f ként
-
a fennmaradt tulajdonnevek és a luwijai képí rás alapján í télve
_
indoeurópai
népelemek voltak, amelyek a,,tengeri népek" korában, majd ezt
kcivet en nagy számban vándoroltak Kisázsia délkeleti teriileteir l É szak-
és Kcizép,Szí riába. Királyaik nevében gyakran még tovább élt a hettita
nagykirályok néhány
jellegzetes
neve, mint Lubarna (: Labarna), Szapalul,
mi ( = Suppiluliuma) és Mutalli
1.=.
Muwatalli). Az,,
jhettiták?'
mí í vészi
stí lusa egybetitvciz(í dótt az arámiakév{, az eredményt általában
,,hettita-
arámi" mí í vészetnek nevezik. Szí riában egyiitt éltek a már teljesen asszimi-
lálódott hurrikkal, valamint a
,,kanaániakkal" és az egyre északabbra
terjeszked ij arámi sénriekkel; s az rijonnan képztldi5 államalakulatokbari
hol az,, rjhettita", hol az arámi elem keriilt t ls lyba. Példáu| az azállam,
amely a Halab (Aleppó) k<irnyéki tertiletet tartotta ellen rzése alatt, és
'
amelyet
-
a dinasztia alapí tój áro|
-,,Agusz
házának?' (Bí t Aguszi) neveztek,
inkább arámi
jel|egí í
volt. F városa a Halabtól mintegy 25 kilométerre
északra fekv Arpad (ma Tell Refad) volt. T le északra teri.ilt el az
jhettita
Hattina (némelykor
Unqinak is nevezték), az Amk sí kságon fekv kciz.
ponttal:eZakorábbiMukisutódállamánaknevezhet.AzEuphratész
mentén Karkemist l délre alakult ki Bí t Adini arámi állam, amelynek kiiz_
pontja a nrai Tell Ahnlar helyén fekv Til arszip volt. Maga Karkemis,
amely egykor a hettita alkirály székhelye volt, és trilnyomórészt
,,hettiták"
lakták, az i. e. l. évezred elején is fontos szerepet
játszott.
Ugyanrigv, mint
az i. e. 2. évezredben, amikor a szí riai államok k<izcitt a legtovább tudott
103
BB
e
ARZAwA
a
6
KIZZUWATN
"q
v-
)
A
Csatal H ytik
a
Karkemis
í o Rt.tun
,
o Damaszkttsz
--
-
\- Tell rí űl ,/t
\,,,
,,{W
MITANNI
(
H u,R R!;/"4t
c
o
palmtira
sZÍ R
-
A R A B
SIvATAG
ASSZÍ RIA
o
BABIL
EGYIPlTOM
A
l É szlo'É
HATTI
7r h t n r o
Z l- T E N G E
R-Pí jbl9glo
-
noir,,,rÁ
'
SAóOI/O/)
=::
í 'I
!
lurosz,/o í
I
n
lY
,]
:Il
l
í
l
(n:
.l:
t:
cllenállni a hettiták tánradásának, nrost is nrint,,hettita" állanr a leghosszaPb
ideig tartotta meg fi.iggetlenségét az asszí rokkal szemben; jól
megépí tett
er dí tményrendszerét angol ásatások tárták fel. Eszak
-Szí riához
tartozott
Szant'al vagy J a'udi fejedelemsége is az Amanus hegységlábánál; kcizpontja,
Szam'al (Zendzsirli, Zincirli) német ásatások erednrényeképpen jól
ismert.
Szanr'alt, amely korábban meglehet sen
jelentéktelen
hely volt, az arámiak
Szí ria legészakibb er dí tményévé épí tették ki; meghódí tása kés bb nehéz-
ségeket okozott az asszí roknak.
Az
jhettita-arámi
állanralakulatok nem értek véget Szí ria határainál,
ahogy ezeket fentebb kijelciltiik. Eszakon, Kisázsia délkeleti részein még
néhány további rijhettita állam keletkezett, például Gurgum
lMarqaszi
a
Ceyhan vidékén,
Que,
illetve Tarszosz Kilikiában, Kummuh az Euphratész
fels folyásánál; Mezopotámia tertiletén a forrásokban Bí t Bahiani (illetve
Tell Halaf
lGuzana),
Bí t Zamani (a Tigris fels flolyásánál) és más arámi
államok szerepelnek. Ezeknek azállamoknak politikai fejl désér l csak szór
-
ványos értesiiléseink vannak. J óval kielégí t bb forrásanyag áll rendelkezé-
siinkre a délen eltertil lzráel államhoz és Asszí riához ftiz(jd kapcsolataikra
vonatkoz an, az Ószcivetség adatai és az asszí r királyfeliratok révén.
Dávid korában (i. e. 1000-96l) a kelet-jordániai térség egészen Damasz-
kuszig lzráel tartományává lett, és Damaszkuszban székel helytartók
kormányozták. Dávid még az arámi Cóba felett is gy zelnret aratott. Cóba
királyának, Hadad-ezernek nreghódolása jeleként
aranypajzsokat és
-tegezeket
kellett szállí tania, amelyeket Dávid diadalmenetben vitt J eruzsá-
lembe. Ezen trilmen en pedig Cóbát érc szállitására kcitelezték
i
ezt az ércet
feltehet en a Libanon és Antilibanon hegységek kcizcitt elteri,il Biqa'.
vcilgyben bányászták. Az er s Hamat királya sziikségesnek tartotta, hogy
ajándékok kiildésével megszerezze magának Dávid barátságát (2. Sám.
8:3 skk.). De lzráel kiivetkez uralkodója, a bcilcs Salamon (i. e.960-922)
korában már elveszettDamaszkusz, mert itt egy Recón neví í arámi csapat-
vezér keri.ilt királyként hatalomra (l. Kir. ll:23 skk.). Ezzel kezdetét vette
Damaszkusz cinálló fejl dése, a város gyorsan meger scid tt, és hamarosan
vezet szerepet
játszott
Szí riában. A dinasztiaalapí tó unokája, l. Bar-Hadad
(a bibliai Benhadad) lzráellel szemben tánradó politikát kezdett, majd ennek
a nrár egyfajta cí mmé vált névnek (,,a Viharisten fia") második képvisel
je
indí tott harcot azizráeli ÁnaU ellen, és Szamaria kapui felé vonult:,,Ben_
hadad (ll. Bar-Hadad), Arám (Szí ria) királya tisszegyí í jtiitte egész seregét,
Az ókori Eló-Ázsia
t-
rn:
z-
-6'-
rf\.-
)rJ
-
IRAN
321király volt vele, lóval, harci szekérrel; feluonult, kciri.ilzárta Szamariát, és
ostrom alá fogta . Aztán kciveteket ktild<itt Áhábhoz, Izráel királyához, a
városba, és eztiizente neki : Í gy szól Benhadad:
,Eziistcid,
aranlad azenyént;
asszonyaid és legjobb gyermekeid is az enyémek' " ( l . Kir. 20 :l
_3).
A szí riai
koalí ció azonban vereséget szenvedett, és vissza kellett vonulnia. Valamivel
ké bb Il. Bar-Hadad és Áháb, nézeteltéréseiketegy id reelfelejtve,egymás
oldalán álltak azasszirok ellen asziriai-palesztinai hercegek nagy koalí ciójá-
ban
Qarqar
mellett (i. e. 853). Az a szerep, amelyet Damaszkusz királya,
,,a
Viharisten fia" azi. e. 1. évezred elején
játszott,
sok tekintetben Halab-
J amhad királyainak helyzetére emlékeztet az l. e. 2. évezred els felében.
A szí riai fejedelemségek k<izotti szovetségek azonban nem voltak tartósak,
és ttibbnyire felbomlottak, mihelyt vége volt a dcint iitk<izetnek. A régi
ellentét ezután rijraéledt,
gyakran bels dinasztikus válságok is kirobbantak.
A forrásokból egyébkéntcsak nehezen kimutatható szí riai belviszályokra pél,
daként azok az események szolgálhatnak, amelyekr l az Aleppótól mintegy
45 kilométerre délnyugatra fekv Áfiszban találtsztéléarámi felirata tudósí t.
Zakir, Hamat királya az eszakabbra fekv La'as országot és Í városát,
Hazrakgt perszonálunió formájában saját birodalm ához csatolta. Terjesz,
kedésének
jogosságát
azonban a sziriai*kisázsiai államok egész sora vonta
kétségbe, s ezek Darnaszkusz-Arám királya, IIl. Bar-Hadad vezetése alatt
sz vetségbe tiinrtiriiltek. Nem isnrerjiik az okokat, de talán nincs kizárva,
hogy ezaz akció kényszerí tette Hamatkirályátarra, hogy csat|akozzék egy
Asszí ria ellen irányuló szcivetséghez. A Damaszkusz fennhatósága alatt álló
teriileteken
(Arám) kí viil ehhez a sz<ivetséghez tartozott Bí t Aguszi;
Que,
Gurgum, Szam'al és Milid/Malatia királya,-valamint nrás fejedelmek is.
Ostrom alá vették Hazrakot,
,,falat
épí tettek, magasabbat, mint Hazrak
fa!a, és árkot ástak, mélyebbet, mint (Hazrak) saját árka. De felemeltem
kezemet az É ,g ura (Baál-samén) felé, meghallgatott Baál-samén, és szólt
hozzám Baál-samén látnokok és
jósok
á|tal. Í gl,szólt:
,Ne
félj, hiszen én
tettelek királlyá, és megszabadí talak mindezekt l a királyoktól, akik ostrom
alá fogtak' "
*.
A harc pontos lefolyásáról nem szerztink tudomást, mert
a felirat részben t redékes. De gy sejtjtik, hogy Zakir sikerrel tudott
szem besá l|ni az ellenség tá madásá v a|. Ezt az istenség
jóakar/tána k
jele
kén t
fogta fel, és hálából állittattaasztéléta felirattal. Hogy az emlí tett események
mikor
játszódtak
le, nem tudjuk teljes bizonyossággal megállapí tani, de
nagyjából i. e. 800 tájára tehetjtik ket. Azasszirok ezid tájt nrár megkezd-
ték hódí tó és zsákmányszerz el renyomulásukat az Euphratészen trilra,
szí ria teriilete felé.
l06
*
H. Donner,W. Rtillig, uo. 205.
old., No. 2O2, A.
;
l. Zakir... í el irata,
ókori keleti T rténeti chresto-
mathia, 249 sk. tlld. (Hahn István
fordí tása)
35. kép
*
E. Michel, I)ie Welt des Orients
l (1947 -52t 465. old. nyonrán
(Konroróczy
Géza fordí tása)
ASS U R HATALMA
A FOLD t<Ózl_TENGER rpnsÉ c
pBEN
Az arámit rzsek betorései és néhány arámi átlam megalakulása Mezo
wtá-
miában l. Tukulti-apal-Esarra uralkodása óta bizonyos mértékig korlátok
kózé szorí tották az asszí r hatalmat. Assur azonban már azi. e. l0. században
lassan magához tért, majd nemsokára támadásba lendiilt az arámi állaryok
ellen.
.Az
Euphratész ktizéps szakaszán elhelyezked arámi állam, Laqe
fdl tt aratott gy zelmét l l. Tukulti-Ninurta (i. e. 888-884) egy dombormií vel
tircikí tette meg, amelyet
-I'erqában
(Tell Asata) találtak nreg. A dombormí í ,
egyebek nrellett, a Viharistent ábrázolja, amint í ejszéjével egy szarvakat
visel kí _eyóra srijt. A gy zelem révén Asszí ria uralma ismét az Euphratészig
terjeszkedett, ll. Assur-nászir-apli (i. e. 883-tt59) uralkodása alatt pedig
a folyamon átkelve, tovább nyomult el re Szí ria felé. Karkemis, illetve
Hattina királya, Szangara és Lubarna hadisarcot fizet ett az asszí roknak;
Ttirosz, Szidón, Gubla/Btiblosz és Arwad meghódolt el tte. Assur-nászir-apli
megnrosta fegyvereit a F<ildkcizi-tengerbeni az Amanus és a Libanon hegyén
*
mint feltehet en minden hódí tó
-
cédrust és ciprust vágatott, s az értékes
,
faanyagot elszállí ttatta. Szí ria azonban ezzel még nenr lett asszí r tarto-
mány, csupán idcí legesen adora kcitelezett tertilet
;
az asszir sereg elvonulása
után a legtobb szí riai fejedelem besziintette az adófizetést. Ezért azután
lll. Sulmánu-asarí du (i. e. 858-í i24) ismét Szí riába vonult; el sz<ir Bí t
Adini fejedelmét, Ahunit támadta meg; elfoglalva a f várost, Til Barszipot,
,,Sulmánu-asarí du-vár"-nak
nevezte el. Uralkodásának hatodik évében
Sulmánu-asarí du erege ismét átkelt az Euphratészen:
,,,Elindultam
a Balih
,
(partjának vidékér l\, az Euphratészen árví z idején keltem át. Átvettem
Hatti ország királyáriak adóját. Hatti országból elindultam. Halman (azaz
Halab) város felé vonultam. Halman istenen Adad el tt áldozatot í nutattam
be. Halmanból elindultam.
Qarqar
felé vonultam, Bar-Hadad
1itt:
Adad-
idri) Damaszkuszból, lrhuleni Amatu országból (azaz Harnat) a tengeipart
12 más királyával egyiitt egymás hadseregében bí ztak. Mid n felvdnultak
ellenenr, hogy harcot és csatát kezdjenek, én megi,itkciztem veliik. Harcosaik
kiiziil 25 00O embert fegyverekkel a fcildre srijtottam. Flarci szekereiket,
lovaikat, harci eszk<izeiket elvettem t li,ik."
*
AzOrontész menti.Qarqarnál
lefolyt csata (i.e.853) egy másik, részletesebb leí rása ll. Bar-Hadadnak,
Arám-Damaszkusz királyának szcivetségesei kozcitt enrlí ti Áhábot, lzráel'
királyát, Baasát, Anrmón királyát, valamint Gindibu arab sejk et, aki az
iitkcizetbe ezer tevés harcost vitt magával. Egye|óre ez az els eset, hogy a
to7
feliratok a tevéket a katonák hátasállataként emlí tik; kés bb azonban
gyakran szerepelnek tevék az arabok elleni harcokat ábrázo|ó dombor-
mí í veken, amelyeket az asszir királyok készí ttettek.
A
Qarqar
melletti csata egyáltalán nem végz dcitt egyértelmií en asszí r
gy zelemmel, és Sulmánu-asarí du szi.ikségesnek látta, hogy
jabb
támadáso_
kat indí tson Szí ria ellen. A damaszkuszi Bar-Hadadot kcizben meggyilkolták,
és Hazaél,
,, 8y
senki fia", kertilt a helyére. 6 vezette Sulmánu-asarí du
ellen az egyel re nrég fennálló szovetséget, amelynek (az id kcizben rqeghalt
ÁnaU helyén) azizráeliJ éhu is tagjavolt, azonban Damaszkusznál vereséget
szenvedett. Bár magát a várost az asszirok nem tudták bevenni, bosszrijukat
kit lttitték a kcirnyék tiltetvényein és kertjein . Az izráeli J éhu ezzel szemben
leborult llI. Sulnránu-asarí du lába elé; err l az eseményr l a hí res
,,Fekete
obeliszk" számol be mind szóban, mind képekben. IIl. Adad-nirári (i. e.
809-782) uralkodásának 5. évében zsákmányszerz hadjáratot indí tott
Szí ria ellen, ennek során egészen Damaszkuszig
jutott
el; a hadjárat lzráel
rijabb leigázását eredményezte. (Az ékí rásos szcivegek lzráelt az egyik
korábbi dinasztia után a Bí t Humri/Omri névvel
jelcilik.)
Kés bb azután
Szí ria északi részein egyre inkább az urartuiak nyertek teret, a mai rmény-
arszág lakói, akik ott államukat az i. e. 9. században alapí tották meg.
Miután az urartui Menua nrár egészen Malatiáig (Milid) nyomult el re, fia,
l. Argisti (i. e. 789-7óó) Kisázsia keleti részeire és Eszak-Szí riára is-kiterjesz.
tette hadjáratait. Urartu lll. Szarduri (i. e. 765=733) alatt ért hatalmának
tettí pontjára. Meghódí totta Kummuhot és Malatiát, s ez Asszí riát azzal
fenyegette, hogy elszakí tják a F ldk zi-tengertí jl. Azészak-sziriai fejedelmek
kciziil tcibb is Urartu mellé állt, kciz<ittiik például Mati'ilu/Mati'él, Bí t
Aguszi fejedelme. E fejedelem ellen már Ill. Assur-dán asszí r király egyik
hadvezére felvonult, majd kés bb V. Assur-nirári király (i. e. 753-746)
szerz(jdést k tott vele. A szerz dés. amelyet a gytlztes asszí rok diktáltak,
felsorolja mindazokat a btintetéseket, amelyek Mati'ilura várnak, ha meg.
szegné a megegyezést. A tulajdonképpeni szerz dés rendelkezései megint a
szo kásts megállapodáso kat tartalmazzák, a katonai szolgálato kat, valam in t
az Assur teriiletér l származ politikai meneki,iltek kiadatását illet en.
Terjedelmes, képekben gazdag nyelvezetí í átokformulák alkotják
-
az eskii
ftil<itt rkcid istenek felsorolása mellett
-
az i. e. 754-53-ban megk t tt
akkád nyelví í szerzi5dés zár szakaszát. De ntég ez senr tudta megakadá-
lyozni, hogy Mati'ilu Urartu nrellé álljon; nem tisztázhat azonban, hogy
ez saját kezdeményezése volt-e, vagy netán az ví artuiak katonai nyomására
108
Balawat, l l l. Sulmánu-asarí clu
diszkapujának bronz sza lagverete,
az M sáv eleje: az asszí rok az
i. e. 859. évi hadjárat során
hajókon szállí tják el a szigeten
álló ttiroszier clitmény adóját;
i. e.9. század
<
<l
<
iT
TrT;r
tcirtént. Ez utóbbinak er s a valószí n í sége, lll. Szarduri ugyanis Bí t Aguszit
szintén megtánradta.
36. kép Azittszerepl Mati'ilu azonos egy másik szerz désben emlí tett Mati'éllel,
amelyet Szfirében, Halab/Aleppótól mintegy 25 kilométerre délkeletre
találtak, s amely három sztélén maradt fenn arámi í rással és arámi nyelven.
A másik félnek, egy bizonyos Bargajának, KTK királyának kiléte és az
ország nevének értelmezése egyel re tisztázatlan. Némely kutató hajlik arí a,
hogy magát lll. Szarduri királyt lássa benne; mások azonban kétségesnek
tartják ezt. Mindenesetre biztosnak látszik, hogy a szerz d felek k ziil
volt hatalom tekintetében fcilényben, és az egyezményt teljes egészében
a saját érdekei szerint alakí totta ki. A bevezetés után, amely a szerz d
feleket és a tanriként megidézettisteneket nevezi ffi
8,
a rettenetes biintetések
felsorolása kcivetkezik, amelyek Mati'élre a s4erzildés megszegése esetén
várnak. Ezt ktiveti Mati'él magatartásának szabá|yozása a Bargaja teriile-
tétijl menekiil sz<ikevényekkel, valamint a politikai ellenfeleivel szemben.
Bí t Aguszi fejedelmét vják a Bargaja beliigyeibe való minden beavatkozás-
tól, kivéve ha Bargaja dinasztiáját bels vagy ktils veszély fenyegetné:.
lo9
'
,,É ,
ha valamelyik fivérenr, vagy atyám házának valamely tagja, vagy
vhlamelyik fiam, vagy valanrelyik hivatalnokom, vagy valamelyik tiszlem,
vagy valaki az emberek kcizi,il, akik alattvalóim, vagy valamelyik ellenségem
a fejemet akarja, hogy engem megsemmisí tsen, vagy fiamat és utódaimat
megsemmisí tse: ha engem megcilnek, (akkor) gyere te,s állj bosszrit vérem
miatt ellenségeimen, és
jcijjcin
a fiad, (s) álljon bosszrit fiam vére miatt az
ellenségein, és
jcijjcin
unokád, (s) álljon bossz t unokám vére miatt, és
jójj<in
utódod, (s) álljon bosszrjt utódom vére miatt. Ha pedí g város volt az:
(akkor) verjétek szét karddal ! Es ha a fivérem, vagy szolgám, vagy tisztem,
vagy bárki a népemb l, amely azalattvalóm: (akkor) iissétek t, t és ivadé-
kait és nagyjait és barátait
-
a karddal! Ámde ha (te) nem (teszed) ezt,
(akkor) szerz désszeg vé leszel valamennyi isten el tt, akik ébben a felirat-
ban szerepelnek !"
*
l
A szerzí idés fontolóra veszi azt a lehet séget is, hogy Bí t Aguszi királya
megoli Bargaját; ez az eset is a szerz dés megszegésének min stil. Aszerz
-
dés e kitételei világosan elárulják a sziriai dinasztiák bels bizonytalan-
ságát.
Mati'él nevét emlí ti ezenkí vtil felirataiban lll. Tukulti-apal-Esarra
(i. e. 745-727) is, aki harcot indí tott az urattui befolyás felszámolásáért
Eszak-Szí riában. Vele szemben álltak, IlI. Szarduri oldalán, Bí t Aguszi,
Malatia, Gurgum,
Que,
Kummuh, Karkemis és nyilván Tiirosz fejedelmei.
Az asszirok gy ztek, s
-
majd három évig tartó ostronr után
-
bevették
és
,feldrilták
Mati'él székhelyét, Arpad,ot (i. e. 740). A szí riai fejedelmek
Arpadban Tukulti-apal-Esarra elé
járultak,
hogy megfizess ék az adót; ámde
Sziria ellenállása csak rcivid id re tcirt meg. l. e. 738-ban J a'udiban (Szam'al)
, és Hamat kcirzetének t bb pontján felkelés robbant ki, de a|ázadást gyorsan
leverték. Hogy az ellenállás rijabb fellángolását megakadályozzák, az
asszí rok nagy gyorsasággal végrehajtották a lakosság áttelepí tését az asszí r
birodalom egyéb teri.ileteire. Valóban, az asszirok e gyt5zelmének igen nagy
visszhangja támadt: még a damaszkuszi, s t az izráeli fejedelem is megjelent
Tukulti-apal-Esarra el tt, hogy hódoljon el tte. Az asszir siker azonban
ismét nem volt tartós: Rahianu (a bibliai Razjan), f)amaszkusz fejedelme
szcivetséget k<itcitt lzráel fejedelmével, Pekahhal, valamint más államok
fejedelmeivel is az asszirok ellen, s t, nregpróbálta J da fejedelmét, Áházt
is rávenni arra, hogy lépjen be a koalí cióba. Ánázazonban megtagadta ezt,
és k veteket ktildcitt Tukulti-apal-Esarrához, hogy beavatkozásra cisztcinciz-
ze.:
,,Ekkor
Ánez kciveteket ktild<itt Tiglatpilezerhez (,-= Tukulti-apal-
ll0
Arszlan Tas, elefántc Ont-
faragvány (
Hazaél, f)amaszkusz
királya?), i. e. 9, század
*
H. Donner-W. R llig, i. rrr.,2ó4
sk. old., No. 224, 9-14.. soí
( Ktlmorócz y Géza forditása)
1é ] \
ü
í J ;
,
,j
,:
,,t,u:
i
,
.'! :
.i i
,.:ti
l{" r
i,;
*
H. Donner W. R llig. uo. 233.
old., No. 2l6. (Ktlnroróczy
Géza
fordí tása)
Esarra), Asszí ria királ}áhozi ezt lizelrte neki:
,Szolgád
és í iad vagyok;
_qyere,
és szabadí ts ki engem Arám (Szí ria) és lzráel királyainak kezéb l, akik
isnrét ellenem tánradtak.'és Áház el vette a J ahve házában s a királyiház
kincsei kciztitt lev ezi.ist<it és aranyat, és elktildte ajándékul Asszí ria kirá-
lyának" (2. Kir. 16:7-.t)). Tukulti-apal-Esarra nem kérette nragát. Nagy
hader vel Szí riába vonutt, és Damaszkusz i. e. 732-ben elesett. Rahianu itt
lelte halálát, lzráel elveszí tette'teriileteinek északi részét, és Hósean aki
rneg<ilte Pekahot, asszí r vazallus lett. Tukulti-apal-Esarra még egy hadjáratot
indí tott azarab t<irzsek ellen, amelyek keletr l nyugtalanságot vittek Szí riába
és Palesztinába, ezzel immár egész.Szí ria asszí r kézbe keriilt. Néhány asszí r
tartontánytszerveztek, ilyen volt például Arpad és Unqi, más áltamok pedig,
nrint Szam'at és Hamat, Asszí riától fi,igg
,
de helyi uralkodó vezetése alatt
álló királyságok maradtak.
Szanl'alban a Tukulti-apal-É sarra elleni lázadás után az uralkodó fejedel-
nret nregfosztották hatalmától. ll. Panammuwa kertilt a helyére. Róla egy
arámi szoborfelirat azt í rja, hogy hií ségesen támogatta Tukulti-apal-Esarrát,
Barrákib, Panammuwa fia és utódja is lojális, a hatalmi viszonyoknak meg-
felel viszonyban állt Tukulti-apal-Esarrával. Orthosztatosz-feliratában,
amelyen a dombormí i az el relép fejedelmet ábrázolja
-
nrellette pálma-
legyez t hordó szolga
-,
világosan megfogalmazza felfogását:
,,Barrákib
vagyok, Panammuwa fia, Szam'al királya, Tiglatpilezernek, a négy világtáj
urának rabszolgája. Apám hí isége és az én hí í ségem alapján Rákib
-él
(azaz az
isten), az én uram és Tiglatpilezer, az én uram atyám tr njára iiltettek. Es
atyánl háza mindenkinél buzgóbb volt; én magam az én uram, Asszí ria
királya kereke mellett futottam, a hatalmas királyok kcizritt, akiknek eziistje
és aranya van."*
De.Asszí ria hatalma Tukulti-apal-Esarra uralkodása után sem volt biztos
Szí ri{ban. V. Sulmánu-asarí du (i. e. 727-722) egy felkelés leverése után
Szamariáig nyonrult el re Palesztí nában, és megkezdte Tiirosz ostromát,
ezt azután Sarrukí n fejezte be. Talán az uralkodási ideje alatt vált
Que
és Szam'al asszí r provinciává. II. Sarrukí n (i. e.721-705) ismét felvonult a
lázad Szí ria ellen, s a hadmí í velet során Mutalli, Kummuh fejedelme, fegy-
veresen támogatta. 7l7-ben sikertilt meghódí tania Karkemist, a
jelent
s
Euphratész menti er dí tményt, amelynek fejedelme Phri.igia (Muski) feje-
delmével, Mitával (Midasz) lépett szcivetségre. Szí n-ahhé-eriba (i. e. 70a-ó8l
)
szétvert egy nagy szí riai-palesztinai koalí ciót, adót vett át J da államtól, s
egyedtil a sziget volta miatt védett Ttirosz várost nem tudta bevenni. Kés bb
Assur-ah-iddinának (i. e. 680-669) sikeriilt államszerz dést kcitnie Tiirosz
lll
királyávlal; eszerintaszidóni tertilet egy részétTiirosznak adták át. Mid n
a2onban az Egyiptom elleni els asszí r hadjárat krdarcba fulladt, Ti,irosz
fejedelnre, Baál elpártolt, és az egyiptomiakhoz szeg dott. Két évvel kés bb
Assur-ah-iddina bosszrit állt: mí g seregének f ereje sikerrel nyonrult el re
Egyiptom felé, egy csapat visszamaradt, hogy Ti.iroszt ostromolja. Az
Egyiptonr elleni gyií zelmet Assur-ah-iddina tcibb helyi,itt is nregcirtikí ttette
(a király sziklafelirata és dombormií ve Nahr el-Kelbnél, Beirut ktizelében,
sztéléi Szam'alban és Til Barszipban). Nem ismerji,ik a tengeri er dí tmény,
Tiiiosz ostromának eredményét. Amikor kés bb Assur-ah-iddina fia,
Assur-bán-apli (i. e. 668-627) Thébát, a.nagy e*eyiptonri királyi székvárost
felégette és lerombolta, Ttirosz fejedelme is szerepelt az asszirok vazallusai
kcizcitt.
.Két
évszázadon kereszttil rijra meg
jra
asszir seregek
jelentek
nreg
Szí ria teriiletén, zsákmányoltak, elhurcolták a lakosság nagy részét, és végiil
az egész országot asszí r tartománnyá tették . Az alkalmi
jellegí i
szí riai szcivet-
ségek nem voltak hosszri életí í ek, és a széth zás mindig legy zte azokat a
próbálkozásokat, amelyek
-
rendszerint Damaszkuszból vagy Hamatból
kiindulva
-
nagyobb államegységet próbáltak létrehozni. lly módon az
asszí roknak nem okozott nehézséget, nem utolsósorban a szí riai bels
állapotok folytán, a gazdaságilag és stratégiailag értékes ország megszerzése.
J óllehet Szí ria a politikai szervezet terén nem tudott
jelent
s sikereket fel-
mutatnio kult rája nritrtivégig figyelemreméltó volt. ltt nrutatkozott nreg
Szí riá tulajdonképpeni teljesí tménye a korai vaskorban; e téren hozott létre
olyan értékeketo amelyek azvtán El
-Ázsia
más országainak alkotásaival
egyí itt eljutottak Gcir<igországba, onnan pedig
a nyugat-eur pai kult ra
alkotóelemévé váltak.
EGYSEG A SOKFPIESEGBEN:
s?í RlA KuLTúnÁln
AZ I. E. l. É vpZRED ELEJ É N
Az ókori Szí ria lakosságának legjelent sebb kulturális ví vnránya kétség-
teleniil
,a
betí iirás feltalálása volt. Az ábécé innen indult el diadal tjára, s
,tigyszólván
mindeniitt kiszorí totta a sokkal ktiri.ilményesebb és nehezebben
nlegtanulható szó- és szótagí rási rendszereket. A g<ircigcik által kés bb
átvett és a nri (latin) í rásunknak is alapjává vált í rásrendszer kialakulása
természetesen hoss7an taí t folyamat volt. Hogy ez éppen Szí riában ment
l12
végbe, azt fóldrajzihelyzetének ktiszcinheti az ország, vagyis annak, hogy az
Euphratész és Ní tus menti fejlett kultrirák ktiz tt az iisszekiit hí d zerepe
jutott
neki. Egyiptom és Mezopotámia már korán
jelentkez
kulturális
hatása megismertette Szí ria népességével az okori kelet két legfontosabb
í rásrendszerét: a mezopotámiai ékí rást és az egyiptomi hieroglif í rást.
Ennek során a sziriaiak megtanulták az egyiptomiaktól a mássalhangó
kiil n
jeleinek
használatát, bár az egyiptomiban ezeket a
jeleket
mindig
a
ya1y
el l, vagy hátul álló magánhangzóval egyiitt olvasták. Ugyanakkor
Mezopotámia lakosaitó,l megtanulták, hogy valamely í rásrendszer nagyon is
ktinnyen
jeltilhet
kiilcinb z nyelveket. Minthogy Szí ria fejlett gazdasági
élete, kiil<inosen az i. e. 2. évezred messzire nyriló kereskedelmi kapcsolatai
sztikségessé tették a gazdasági és adminisztratí v eljárások í rásbeli rcigzí tését,
eleinte
gyakran alkalnrazták az ékí rás egy sz tagjelt l váltoratát. Mári,
Alalah és Ugarit levéltárai elegend példát szolgáltattak erre. F;zel egy-
idejí í leg azonban próbálkoztak azzal is, hogy cinálló í rásrendszert alakí tsa-
nak ki; az irásjelek alakjához az egyiptonli hieroglifák adták a mintát.
J obbára már betí í í rásról volt szó, amelynek mássalhangzó-jelei
-
szenrben a
kor egyéb í rásrendszereivel csupán egyetlen olvasattal rendelkeztek.
A betí í í rás gondolata tehát Szí riában alakult ki; és itt
jutott
kiilcin sen világos
.kifejez
désre az ugariti í rásban (i. e. 14. és 13. század), amely a nrással-
hangz kat ék alakri
jelek
segí tségével adta vissza. Ha nenr vezetett is innen
egyenes rit a kés bbi fciní ciai ábécéhez, mégis, az Ugaritban talált ábécé-
táblák azt mutatják, hogy a kés bbi fóní ciai ábécé
jeleinek
elrendezési elve
már akkor ismert volt; ezt igazolja egyébként egy, az ábécé els cit betí í jét
tartalmaz
jelcsoport
is, amelyet Lákisban találtak, egy lépcs k be kargolva,
az i. e. 7. sázadból. A
jciv
azonban nem az ugariti betí í í rásé volt, noha
mindtissze harminc betí í jével
jóval
kényelmesebb és kcinnyebben megtanul-
ható volt, mint Mezopotánria szótagoló ékí rása, a maga tobb,s:zázjelével.
Még egyszerí ibb volt a vonalas í rás, amelynél hiányzott az ékirás harmadik,
dimenziója (a mélység), s amelyet ily módon tintával is cserépre, papiruszra
és b rre í rhattak. A papirusz és a b r azonban a szí riai éghajlat alatt nem
maradhatott fenn, í gy nem tudunk semmit a vonalas í rás
,kezdeteir
l ezen
azir anyagon. Ezzel szemben azagyagon, fémen vagy kciviin ktinnyebben
megmaradnak a feliratok. Í gy keriiltek el palesztinai városokból, Lákisból,
Sikemb l és Gezerb l a vonalas betí í í rás emlékei, csakhogy egyel re nem
szabad ezekben látnunk a fciní ciai ábécé kialakulásához vezet rit tulajdon-
képpeni kezdetét, inkább alkalmi helyi próbálkozásoknak kell tartanuní <
ket (i. e.2. évezred k<izepe).A legkorábbi f ní ciai feliratokat csak azi. e.
l13
ll. századból ismerjiik. Ezek is mindcissze rcivid tulajdonjelek nyí lhegyen;
az elsij terjedelmesebb felirat Ahiram biibloszi király koporsóján olvasható.
A kózdetben nyitván csak rcivid, gazdasági
jellegií
feljegyzésekre használt
irás ezzel bet<irt a hivatalos életbe. Hogy a Biibloszból való legkorábbi fci,
ní ciai feliratokban kell látnunk a kés bb í rásrendszerek tcibbségének alap-
ját,
arra nemcsak a kcinyv gtirtig elnevezése
(bí ibloszl vall, hanem még a
,,par
excellence ktinyv" neve, a Biblia is.
A ftiní ciai í rás, amely csak a mássalhan
gz kat
jeltilte,
nem korlátozódott
Bi,ibloszra és a fciní ciai anyaország egyéb városaira, például Ttiroszra és
Szidónra, hanem a F ldkcizi-tenger egész keleti medencéjében elterjedt.
Ennek bizonyí tékait megtalálhatjuk Cipruson, Rhodoszon, Szardí nián,
Máltán, Attikában, valamint Egyiptomban, ahová azirás a fcní ciai
gyarma,
tosí tás ktivetkeztében
jutott
el. A legjelent sebb f<iní ciai telepes városban,
Karthagóban kifejl dott az anyaország foní ciai nyelvét l valamelyest mind
nyelvi tekintetbe n, m;nd í rásmódban ktiltinbciz pun nyelv. Ez feliratokban
az i, e.9_2. század k ztitt használatos, de az in. rijpun nyelvben még tovább
is élt, egészen az i. sz. 2. századig.
Az arámiak, akik f ként Szí ria belsejében éltek, átvették a fiiní ciai í rást,
s t egy
jí tást
is bevezettek. Minthogy a f ní ciaiak csak a mássalhangz kat
jelcilték, ez a rendszer számukra nem volt teljesen kielégí t . A kiejtést a"
magánhan
gz k
jeltilésével
egyértelmí í en
r<igzí teni kellett, mert az ország
belsejének nyelvi képe kiil<in sen bonyolult volt. A f<iní ciai ábécé 22betiije
k<iztittegyetlenegy sem volt, amely nragánhangz t
jeli5lt
volna, igy ez utóbbi,
akat a rokon mássalhan gz kjeleivel kellett
jeliilni,
mint például az u,t a w
jelével,
az i-t a
j jelével.
Az elein te a sz végére, majd pedig a sz kcizepén is
glhelyezett magánhangz
-jelekkel
az i. e. l0-9. század óta találkozhatunk
arámi feliratokon. Ezek is f ként tartósabb anyagon, k v n maradtak fenn.
í ey tehát a ftiní ciaiak és az arámiak vonalas betií í rást hoztak létre,
amelyben a hangokat ktil n
jelek
fejezték ki, és amely a rokon mással_
hangzók
jelei
segí tségével a magánhangz
kat is
jeliilni
tudta, de nem mara-
déktalanul.
A sémi betí í í rást a gcirtigtik feltehet e n azi. e.9 . században vették át Szí riá,
ból, s a már meglév magánhangzó-jelek
kcivetkezetes alkalmazásával,
valamint néhány tij
jel,
illetve hangérték bevezetésével saját, magánhangz k-
ban gazdag nyelvtikh<iz hajlí tották. Még a
jelek
nevét is a fciní ciaiaktól
vették át, az atefb l í gy lett alfa, a bétbi|| béta stb.; igy tehát ha ma az
,,ábécé"
-t (alfabétum) emlegetjiik, tulajdonképpep sémi szót használunk.
A ránk maradt f ní ciai feliratok sokaságának tcirténeti tartalma meglehe,
1,14
4l. kép
*
H. Donner
-W.
R llig, uo. 3l. old.,
No. 24; l.Zakir.,. felirata, Ókori
keleti T rténeti chrestomathia,
249 sk. old.
(Hahn lstván fordí -
tása)
t sen csekély. F ként rcivid fogadalnri feliratokat vagy a sí rok nregrongálói
elleni véd formulákat találunk kciztitttik. Az arámi feliratok kciz tt is sok a
fogadalmi, de emellett vannak olyan tcirténelnrileg fontos sz vegek is, mint
a nrár emlí tett szfiréi sztélé. A feliratok Szí ria lakosságának társadalnri viszo-
nyait nrajdnem teljes homályban hagyják, ugyanakkor bizonyos nrértékben
fényt vetnek a politikai helyzetre. A mindennapi élet dolgairól, mint ami-
lyen az adásvétel, a k lcstin és az egyéb tizleti tigyek, feltehet en olyan
anyagon készí tettek feljegyzéseket, amely nem az cir kkévalóságnak volt
szánva. A k re vésett hivatalos feliratok kciziil leginkább még Szam'al
királyának, Kilamuwának feliratára hivatkozhatunk. A sz<iveg egy kapu-
burkoló orthosztatoszon található, s i. e. tt25-re datálhatjuk:
,,É n,
Kila-
muwa, Hajjá fia, atyánr trónszékébe iiltem. A korábbi királyok idején a
muskab-emberek rigy morogtak, mint a kutyák. De én egyikiik számára
atya lettent, a másik sánrára anya lettem, a harmadik sánrára testvér lettem.
Es aki még csak nem is látott birkafejet, azt birkanyáj urává tettem; aki
még nem látott nrarhafejet, marhacsorda urává tettem. Es eztist urává, és
arany urává. É s aki gyermekkora óta inget sem ismert, napjainkban bisszus-
ba ltciziitt.. En fogtam kézen a muskab-embereket, s az lelkiik olyan lett
irányomban, mint az árva lelke anyja iránt."
*
Kilamuwa itt a saját uralko-
dása alatti
jólétet
szembeállí tja
-
bizonyára trilozva
-
az e| deinek kormány-
zása alatt tapasztalt í nséggel, amelynek mértékére í gy utal:
,,Egy
fiatal n t
adtak egy
juhért,
és egy férfit egy oltiizék ruháért." A muskabok, a
,,le-
telepiiltek", a szcivegcisszefi.iggésb l í télve, feltehet en a paraszti lakossághoz
tartozók lehettek, akik Kilamuwa el deinek uralkodása alatt a legnagyobb
szegénységbe
jutottak,
és ezértaz elégedetlenek táborát ncivelték. Kilamuwa
talán olyan megfontolásból támogatta ket, hogy benntik remélt támaszt
találni a,,nagyok"-kal szemben. Ez utóbbiak más feliratokban mint a trón
esetleges veszélyeztet i és a király emlékének potenciális meggyaláz i
szerepelnek; minden valószí ní í ség szerint az arisztokrácia képvisel i
-
a
helytartók, hivatalnokok, tisztek és más méltóságok
-
tartoztak ktizéjiik.
Nincs kizárva, hogy az un. muskabok í nséges helyzetét a szí í ntelen hatalmi
harcok és az idegen hódí tók pusztí tásai okozták; azi. e. 14. századi Tell el-
Amárna-i sztivegekb l tudjuk, hogy ez idij tájt kiil ncisen a vidéki lakosság
szenvedett sokat a sziriai hadm veletek miatt, és akkoriban is el fordult,
hogy élelmiszerért embereket adtak cserébe.
A társadalmi viszonyoknál
jobban
ismerji,ik Szí ria vallási képzeletvilágát
a korai vaskorban. F ní ciai és arámi fogadalmi feliratok, szerz dések és
koporsófeliratok eski,i- és átokformulái megnevezik a szí riai-f ní ciai isten-
l15
ségeket, és utalnak etterjed.tségí ikre, az Ószóvetség k nyvei beszámolnak a
sziriai kultuszokr l, az ókori gcir<ig-római í rók pedig az istenhitról és az
ókori Szí ria szent hágyományairól és tinnepeir l. Némely szí riai istenség, aki
az anyaországban t bbé-kevésbé helyi
jelent
ségí í volt, a fciní ciai gyarnra.
tosí tás és a g<ircigséggel való érintkezés folytán széles kcircikben ismertté vált.
Más istenek meg annak k<iszcinhették kiterjedt népszer ségtiket, hogy a
f ní ciai alapí tás Kartbagóban tisztelték ket. Például Baál-Hantmón, az si
termékenységisten kultusza nemcsak Eszak-Afrikában mutatható ki,
hanem Málta, Szicí lia és Szardí nia szigetén is, Melqart pedig, a
,,város
i tene", Tiirosznak és Karthagónak egyaránt f istene, a Pireneusi-félsziget
parti sávját is meghódí totta. Í gy nem csoda, hogy Szí ria és a gcir g-római
világ k z tt vallási téren is szoros, bens séges kapcsolatok alakultak ki,
hogy az istenek személye k ré fonódó mí toszokat átvették, és rij értelmezést
adtak nekik. Persze, hamarosan megállapí tották, hogy sok istenség termé-
szete k<ilcsiin sen megfelel egymásnak, ily módon a szí riai-fciní ciai istenségek
egész sorát állí tották a gtir g
-
és részben római
-
istenségek mellé, illetve
azonosí tották veliik . Ez tórtént az istenek atyjáva|, É llel, akit a gtir g Kro-
nosszal és a római J upiterrel azonosí tottak
;
a gy gyitás istenével, Esmunnal,
Kitrkemis, domborm tiiredéke,
Ktrbaba istenn
,
bazalt, az i. e. l
t,r,czred eleje
akit Aszklépiosszal; Astart/Asztartéval, akit Aphroditével; Melqarttal, akit
Héraklésszel azonosí tottak. Csak az egy istent tisztel lzráel_J da J ahve-
vallása határolta el magát élesen a Baáloktól és egyéb sziriai istenségekt l,
de ennek ellenére is átvette Baál némely sajátos vonását és bizonyos szí riai
kultuszokat.
Az
j
istenek nrellett, akik az i. e. l . évezred elején vagy kés bb tií ntek fel
Szí riában, számos olyan istenség áll, akit már a bronzkori Szí ria pantheon-
jából
ismeriink. Karkemisben még ekkor is tisztelték Kubaba istenn t,
akir l egy szép dombormuví j ábrázolás maradt fenn a vaskor elejér l, s a
Viharistennek Halabban (Aleppó) még mindig megvolt a fontos kultusz-
helye. Baál-Hadad néven Szí ria más vidékein is az els helyen tisztelték, a
Baál név
jelz
i
jellege
-
zz, hogy tulajdonképpen csak
,,
r"-at
jelent
-
megk nnyí tette, hogy tcibb helyi valtozatát is számon tartsák. Fontos szerepet
játszott
Damaszkuszban is, amelynek fejedelmei szí vesen nevezték magukat
,,a
Viharisten (Hadad) fiá"-nak. Az i. e. l. évezredben kiilcincisen elterjedt
volt Baál-samémnak,,,azÉ g urá"-nak kultusza; Antiochiai lzsák tudósí tása
szerint még az i. sz. 5. századi Edesszában is élt. Baál foglalta e| az égura, É ,l
egykori helyét, s Biibloszi Philón Zeusszal azonosí tja, ily módon a szí riai-
fciní ciaipantheon élére állí tva t. A bronzkori Szí ria istenvilágából származik
Astart/Asztarte istenn is, a termékenység és egyszersmind a háborri isten-
n
je,
akinek neve gyakran szerepel az Ósz vetségben. Salamon király is
tisztelte t, és szentélyt épí tett számára ( l . Kir. t l :5, 33; 2. Kir. 23 :l3); az
istenn éppen népszerí í ségének k<iszcinhette, hogy a bibliai próféták f ként
rajta t lt tték ki haragjuk4t. A rendszerint mezí telenul ábrázolt istenn
'
kultusza érzéki, s kultikus prostitrició kapcsolódott hozzá. J ahve hí vei sze-
mében ez gyalázatnak
számí tott, s ezt oly módon is kifejezésre
juttatták,
hogy az istenn nevét Astóretnek ejtették : ui. az Astrt mássalhan gz it a
bóset
,,gyalázat"
sz magánhan gz ival mondták ki.
A régi kanaáni pantheon istenei mellett, amilyen DaganlDágon és Resef,
akik még ekkor is tiszteletet élveztek, most megjelentek olyan istenek is, akik
a korábbi hagyományokban nem szerepeltek. K zéjiik
.tartozott
Tiirosz
f istene, Melqart, akit már tcibbsztir emlí tettiink. Ábrázolását, egy donrbor-
mí í vel dí szí tett és r<ivid aránri fogadalmi feliratot is tartaln,nz sztélén,
40. kéP
Bredzsb l (Halab/Aleppótól
mintegy 7 kilométerre északra) isnrerjiik.
Az i. e. 9. századból való; felirata szerint Arám (Damaszkusz) egyik Bar-
Hadadja állí totta, aki valószí ní í leg e város királya volt. A Tiiroszból kiinduló
f<iní ciai gyarnratosí tás
folytán Melqart nrint ur,(rj alapí tásri tertiletek oltal-
maz
ja
ismertté vált a Fcildkozi-tenger egész térségében. A gyógyí tás istene,
1t7
,t
l
d,
Y
í
lii,
Fsmun kultuszának kozpontja eredetileg Beruta/Bértitosz
(ma: Beirut) volt.
Kés bb t Aszklépiosz/Aesculapiusszal
azonosí tották. Bár neve csak az
i. e. l. évezred k zepét l kezdve szerepel, rnégis emlí tstik meg Adóniszt, a
termékenységistent, akinek kultusza korábbi, Mezopotámiából és Egyip,
torilból származ mí toszokat
.(Tamm
z, Oszirisz) olvasztott magába. Az is,
tenség mí toszát el adó nyár eleji Adónisz-iinnepségek,
amelyekre azemberek
egész Szí ria teriiletér l <isszesereglettek,
Libanonban az
,,Adónisz,folyÓ"
(ma Nahr lbrahim) forrásánál
játszódtak le. Az emberek egyiitt siratták az
eltí í nt istenséget, és egytitt tirvendtek visszatérésének. Az Adónisz-tinnep-
ségeket megtaláljuk Athénben, Alexandriában,
Bi,ibloszban és Antiochiában
is. Az iinnep talán kiegésziilt a kultikus
prostitricióval; amint ez az Astart,
k ult uszban szokásos volt, továbbá az Astart
l
Aphrod ité a|akjához kapcsolódó
,,szent
nász" nregjelení tésével
is.
A szí riai-f ní ciai istenségek tisztelete nem kcit dcitt templonrépiiletekhez.
A városokban álló szentélyek tiibbnyire
kis mérettí ek és egyszer alaprajz ak
.
voltak, némelykor csupán a szent helyiségekb l álltak, benniik egy kis
kápolna vagy a kultusz tárgyaként felállí tott k (nraccéba, baitiilosz). Az
istenség tiszteletének tárgya lehetett aviz is.* mint Adónisz esetében a liba,
noni forrás, amelyben, mint mondtáko a meg lt isten vére folyt
-,
továbbá
valamely szent fa, anrely alatt áldozatot mutattak be. Az istenek lakóhelYe,
mint már a bronzkori Szí riában, tulajdonképpen a hegyek voltak, erre
utalnak az o|yan nevek mint Baál-Cáfón, Baál,Libanon, Baál-Karmélosz.
Az állatok és ncivények vagy n<ivényi eredet dolgok mellett olykor embert
is áldoztak az isteneknek, amint ezt azÓsziivqtség maga is
-
Izráel kapcsán
*
igazolja (gyermek áldozat). Az Ószóvetségben
emlí tett Moloch azonban
nem valamely istenség neve, akinek gyermekáldozatot mutattak be, hanem
inkább szertartási szakkifejezés, k riilbetiil
,,felajánlás"
vagy valanri ha,
sonló. Az épi.iletek alapjaiba falazott emberi maradványok azt sejtetik, hogy
jelent
sebb épiiletek felavatásakor esetleg embert is áldoztak. Áldozatokra
bzonban nemcsak az isteneknek volt sztikségiik, hanem az elhunytaknak is,
akik a t lvilágoa rcim nélktil teng dtek. F ldi maradványaikat thékába,
szanrárhát alak tet vel fedett ládába helyezték, esetleg szarkofágba, amely
nagyjából egy emberi test kcirvonalait k vette, fed lapján olykor az emberi
arc
-
tiibbnyire nyers, durván faragott
-
ábrázolásával
(rin. antropoid
_
ember alak
_
szarkofá .Azesetleges sí rháborgatóknak szóló átokfelira-
tok f ként a kirátyok vagy a lakosság tehet sebb rétegeiheztartozó halottak
sí rjából keriiltek el
,
minthogy a gazdagabb mellékletek miatt ezeketjobban
féltették a sí rrablóktól, mint a kevésbé módos rétegek sí rjait, amelyek bizony
t18
r
H. Donner-W. Rtillig,uo.17. old.,
No. 13. (Komoróczy Géza fordí -
tása)
47. kép
szegényesek voltak. Tabnit, Szidón királya az i. e. 6. szÁzadban, antropoid
szarkofágjának feliratában a sí rrablók elijesztésére azt irja, hogy a sí rban
nem találnának semmi értékeset:
,,É n,
Tabnit, Astart papja, a szidóniak
királya,fekszem ebben a koporsóban. Bárki legyél is, ember, aki rálelsz eí Te
a koporsóra, ne, ne nyisd ftil felettem, és ne háborgassál. Mert nem zártak
mellém eztistcit, nem zÁrtak mellém aranyat, sem bármi mást..., egyediil
én fekszem ebben a koporsóban. Ne, ne nyisd f l felettem, és ne háborgas ál,
mert ez a tett gyalázat Astart sámára. Hogyha azonban mégis f<ilnyitod
felettem, és mégis háborgatsz: utódod ne legyen az él k ktiztitt a nap alatt,
és ne legyen nyugvóhelye a holtak lelkei ktiz tt."
*
A felirat alapján, amely
arra ufalt, hogy nincs eztist és arany a mellékletek k<izcitt, mí í velt sí rrablóra
kell gondolnunk, aki tudott olvasni; de talán az olvasásban
járatlapok
is
tudták, mit
jelentenek
a sámukra nem egészen értltet í rásjelek a szarko-
fágon, és í éltek a halott átkát l. A szidóni nekropoliszegy másik koporsójá-
nak felirata, Esmunázár i. e.5. szÁzad eleji királyé, Tabnit feliratához hasqn-
lí t, azzal a kiil nbséggel, hogy az ismert sztiveget néhány érdekes ttirténeti
adattal egészí ti ki. Fettehet
,
hogy nem bí ztak maradéktalanul a feliratok
hatásában, s ezÉ rt a vagyonosabb rétegek halottait bonyolultan kiképzett
aknasí rokba temették, hogy a sí rrablók ne férhessenek egyk nnyen hozzá-
juk.
A szí riai uralkodók f városairól a korai vaskor idején mindeddig leg-
jobban
az ész.ak-szí riai Zendzsirli (Zincirli) német ásatásai alapján alkot-
hatunk magunknak képet. Az 1888 és 1902 kiiz tt, tit idényre terjed mun-
kálatok, amelyeket a Német Kelet-Bizottság (Deutsches Orient-Komitee)
szervezett, és Karl Humann, Otto Puchstein, Felix von Luschan és Robert
Koldewey vezetett, feltárták az kori Szam'al, az azonos neví í
"(esetleg
J a'udinak is nevezett) fejedelemség f városának romjait. A város, az
Amanus hegység lábánál fekiidt, egy fennsí kon, k<ir alak kett s falgyí í rúi
vette k
,riil,
amely k riilbelii| 7n méter átmér
j
térséget foglalt magába.
A létesí tmény kiizepén, természetes dombon emelkedett a vár, a fejedelem
székhelye. Mindkét városfal t bb mint három méter vastag volt, a k ztiik
lev távolság 7,30 méter. A védelmet toronyszefilkiszógellések k<innyí tették
meg. A városba három kapun át lehetett bejutni, ezek egyszersmind a
kiver.et utak í irányait is
jel
lték. A Zendzsirlire
jellemzij
tí pust a bels fal-
gyí í riln a déli kapu képviseli: a két er sen kiugró torony védte kapu; a kiils
bejáratot pedig még kiil n el épiiletek is védelmezték. A kapukon belépve
az ember el sziir a lakónegyedbe érkerstt, amely a városfalak és a várdomb
kóziitt teriiLlt el; az ásatóknak, tevékenységiik igen rcividre szabott ideje
119
alatt, nem volt módjuk itt tiizetesebb kutatásokatfolytatni. Az uralkodó szék-
helyét magát az ügyancsak toronyszerí i kiszcigellésekkel ellátott falak kiilcin
is védelmezték, a várban pedig egy sor további keresztfal hrizódott. A kiils
falakon csak egy kapu volt, ez délre nézett, nagyjából a város f kapujával
szemben. Ezen át tágas udvarra lehetett
jutni
és egy keresztfal kapujához,
amelynek bejáratát két doleritoroszlán rizte, szájuk figyelmeztet leg fel-
32. kép
tátva. A kcivetkez udvarkeleti oldalán a ktils várí alhoz tizennégy helyiség
csatlakozott, talán egy kaszárnya, az el ttiik elhelyezked na1y, fallal
kciriilvett térség pedig e etleg a harci szekerek állomáshelye lehetett. Nem
kizárt, hogy a
,,kaszárnya"
helyiségei egykor emeletesek voltak, itt tart z,
kodhatott a legénység; az alsó szinten pedig valószí ní í leg a harci szekerek
lovait helyezték el. A szekerek maguk feltehet en olyanok voltak, mint a
Szam'alból és Karkemisb l ismert dombormí í veken. illetve egy a Szam'altól
Szanr'al
(Zendzsirli)
vára, vázlatos
rekonstrukció
I
49. kép
t
t
l-
l
t
il
i
[
-
".
Donner-W. Rtillig; uo. 233.
i old., No. 216, l1-2O. sor (Komo-
",
,
"ry
Géza fordí tása)
északkeletre fekv Szakcsegtizub I származ ábrázoláson. Végi.il egy tijabb
kapu vezetett fel a várdomb tetejére, ahol a fejedelem n.
,,fels
palotá"-ja
állt. Az épiilet, amelynek hátsó frontja a kiils várfalra támaszkodott,
némiképpen a kapuépí Pényekre emlékeztet; a két toronyszerí í oldalszárny
kcizotti teret oszlopokon nyugvó tet fedte be. A domb nyugati oldalán
helyezkedett el az
,,ali
palota" s néhány további éptilet, amelyek csaknem
szabályos téglalap alakri udvar kcirtil álltak. A dombormií vel dí szí tett
orthosztatoszok (folállí tott k lapok) mellett, amelyek a kapuépí tmények
-
nél is megtalálhatók, itt a kapuzat falait véd oroszlánok és szárnyas
szfinx alakri oszloptalapzatok is napvilágra keriiltek. Ez utóbbiakon álltak
egykor a hatalmas oszlopok, amelyek a széles bejáratokat tagolták. Az or-
thosztatoszok kcizcitt néhányon Barrákib király (az i. e. 8. század második
fele) arámi nyelví í feliratai álltak. Ezek koziil az egy,ik kozvetlentil a feje-
delemnek az,,alsó palotá"-ban folytatott épí tkezéseivel kapcsolatos:
,,...É s
birtokba vettem atyám házát, és szebbé tettem, mint bármelyiké a
hatalmas királyok kciziil. Es fivéreiffi, & királyok, megkí vántak mindent,
ami a házam széppé tette. Atyáimnak, Szam'al királyainak, nem volt szép
háza; Kilamuwáé volt aház, amelyben laktak, és ez volt a téli házuk, és e2
volt a nyári házuk. igy épitettem én ezt a házat."* Az orthosztatosz magát
a királyt is bemutatja, amint
-
lótuszvirággala kezében és pá|maá g|egyezí it
viv szolga kí séretében
-
el relép, talán épp az rijonnan efuésziilt éptilet
iinnepélyes felavatása alkalmából. Barrákib itt és más felirataiban még
Ill. Tukulti-apat Esarra asszí r király hí í séges szo|gájának mondja magát,
kés bb azonban mégis ósszetí izésre keriilt sor Asszí riával. Assur-ah-iddina
(i. e. 68G669) megostromolta és bevette Szam'al városát. Gy zelmének
nyilvánvaló
jele
az a 3,2O méter magas sztélé, amelyet Szam'al ktils vár-
kapujában állí ttatott fel: itt az asszí r király nemcsak Szam'al, hanem
Egyiptom és a dél-sziriai lázad k legyt5z
jeként
szerepel. Ezek olyan hord-
erejií események voltak, amelyek lényegesen feliilmri|ták a|ázong Szam'al
meghódí tását. Talán az észak-sziriai város volt hivatott arra, hogy rajta
mutassák freg, mily nagy hatalommal rendelkezik az asszí r király. A sztélé
hosszri ékí rásos felirata, amely a hátlapon is folytatódik, hangzatos szayakkal
dics í ti az asszir király tetteit, akinek uralkodása alatt az asszir birodalom
a legnagyobb kiterjedését érte el.
Más sziriai városok épitkezését, legalább az orsz g belsejében, ta|án
olyanformának képzelhetjtik, mint a Szam'al várdombján feltárt éptiletek.
J ellegzetesnek mondható az n. hiláni-ház, egyfajta kereszttermes lakóház,
amelynek bejárataa hosszanti oldalon volt, a nagyterem el tt oszlopcsannok-
50. kép
12l
kal, két oldalán sarokrizalittal. E tí pus emlékeit Szí riában máshol is ftille,l_
hetjiik, például az Euphratész menti Karkemisben, amelynek
,,
jhettitao'
épitkezését angol régészek tárták fel.
Azépiiletek vályogtéglábót rakott falai rendszerint termésk alapon álltak,
a téglasorok k<iz<itt egy-egy rétegben farácsozattal, amely az épí tménynek
megadta a sziikséges rugalmasságot ésszilárdságot, nehogy hossában meg-
repedjen. A falakat kí viil és beliil egyaránt agyaggal vakolták be; a
jelenté-
kenyebb épiileteknél a falazatba orthosztatoszokat állí tottak, s ezeket a
firliittiik elhelyezked faelemekhez k tirtték. Az egyenesen álló k lapok
ily módon nemcsak bizonyos védelmet nyrijtottak az épiiletnek az id
járás
viszontagságai és a sériilések ellen, hanem egyben szabad feliiletet kí náltak
a dombormí í vek számára is, amelyek az épid,letet dí szí tették, és az ábrázolás
jellegének
megfelel en egy zersmind mágikus véd er vel is rendelkeztek.
A nagyobb helyiségek faoszlopokkal alátámasztott tetijzetét gerendasor
alkotta, amelyre g mbfát vagy deszkát helyeztek; eí Te vastag rétegvizhatlan
a9ya9 kertilt, amely a helyiséget a forró nyári hónapokban kellemesen
hí í v ssétette.Ezafajtaépltkezésjól megfeleltazéghajlativiszonyoknak, s í gy
egészen napjainkig fennmaradt. Az élet nem
jelentéktelen
része a lakóházak
lapos tet in folyt. Nemcsak áldozatokat mutattak be itt, s imákat mondtak,
amint ezt az
Psztivetség
igazotja, hanem a meleg évszakban
-
akárcsak
ma
-
ágyat is állí tottak a tet re, s itt aludtak.
A sámtalan orthosáatosz dombormí í ,"amely f ként Szanr'alban és Kar-
kemisben kertilt napvilágra, Sziria hétk<iznapi életét állitja elénk azi. e. l.
évened els felében. Bár nagy résztik állatokat, állatharcokat, mondai
lényeket és istenségeket
-
például a hatalmas Viharistent, fejszével és villám-
ktiteggel
-
ábrázol, olyan
jelenetek
is találhatók rajtuk, amelyek a hétk z-
napok valóságát idézik. Egy Szam'alból való sarok-orthosztatosz dombormí í
Banákib királyt ábrázolja, aki lábát zsámolyrahelyezve gazdagon dí szí tett
trónon iil. Hasonló fa b tordarabok maradványai, igaz, rossz állapotban,
de el keriiltek Szam'alban is. A fejedelem mcig<itt
-
az ofthosztatosz oldal-
feliiletén
-
egy szolga áll, s pálmalevél-kciteggel legyezgeti az uralkodót.
Barrákib baljában pálmaágat tart,
'amely
alkalmasint virágot ábrázol
stiliált formában,
jobb
kezét pedig f<ilemeli, mintha szólni
yagy
parancsot
adni késziilne. Öltcizéke hossz lepel, amelynek egyik széIe a
jobb
vállán
van átvetve, a másik széle pedig a ftildig ér. A fejedelem el tt egy í rnok áll,
simára borotválva, egyszerí i ruhában. Í rótábláját bal hónalja alá szorttja,
ft
sr.erszámait bal kezében taftja,jobb kezét pedig iidvcizl legyagy a tisz-
telet mozdulatával maga elé emeli. Arámi nyelven ilrja le, amit a fejedelem
l22
33. kép
46. kép
42. kép
4l. kép
44. kép
52. kép
5l. kép
diktál neki. Szam'al valamely másik uralko{óját, val szí ní í leg Kilamuwát
(i. e. 850 k<irti|| ábrázolja az az orthosztatosz dombormí í , amelyet Szí ria
rin. kés hettita-arámi mií vészetének legszebb példái kcizé sorolhatunk.
A fejedelem, bokáig ér k nt sbe burkolózva, i.innepélyesen lépked, kí sé-
retében fra vagy egyik szolgája. Ugyanez a fejedelem
jelenik
meg azon a
I
nagy orthosztatoszon, amelynek felirata arról ad hí rt, hogy milyen
jólét
jellemezte
uralkodása idején Szam'alt. Egy sí rsztélén el kel hcilgyet lát-
hatunk, talán a fejedelem hitvesét, amint étkezés kcizben a terí tett asztal
mellett til; Más Szam'alb l származó dombormí í vek papokat és hivatalno-
kokat mutatnak iinnepi ktirmenetben, egy házaspárt a kcizcis étkezés kciz-
ben, h ros hangszerrel táncot kí sér zenészt, akrobatákat, akik mutatvá-
nyaik kcizben hangszereket tartanak keziikben, s végtil egy h lgyet, nagy
kerek kézittikcirrel. A hadviselésre utalnak alándzsával, karddal és pajzzsal
felszerelt harcosok, a lovas katonák, akik k zí il egy még kezében tartja az
ellenség levágott fejét, továbbá ló vonta harci szekerek, benní ik kocsihajtó-
val és í jásszal. Hasonló kidolgozásri orthosztatosz dombormí í vek nagy
szánrban keriiltek el a fels
-mezopotámiai
Tell Halafban, valamint Kara-
tepében, Kilikiában.
Eszak-Szí ria ily módon tehát ahhoz a térséghez tartozott, amelyben a
mezopotámiai, kisázsiai és szí riai-arámi elemek cinálló, stí lus és ikonográfia
tekintetében egyaránt elktilcintil mí í vészetté <itvciz dtek; ellenben Dél-Szí -
ria, valamint a fóní ciai partvidék emlékein inkább Egyiptom hatása
jutott
érvényre, kivált az elefántcsont-faragásban, és itt olyan emlékeken is meg-
figyelhet
,
amelyek Zendzsirliben vagy a kés hettita-arámi miivészet egyéb
lel helyein kertiltek el . Gondolunk itt f ként a britorok dí szí trnényeire,
amelyeket a királyi palotában a|kalmaztak. Egy Zendzsirlib l származ szép
darabon, amelynek datálása azonban nem egészen biztos, maradéktalanul
egyiptomi stí lusban ábrázolt férfit látunk, egyik kezében sakálfejes bottal,
a másikban liliomággal. Nem állapí tható meg, hogy a darab Egyiptomból
származik-e vagy szí riai munka; valószí ní í bb azonban, hogy Szí riában ké-
'
sztilt, egiptizál stí lusban. A szobrászat emlékei koztil utalhatunk Zendzsirli
kapuoroszlánjaira, továbbá egy szépen kidolgozott dolerit lófejre ugyan-
onnan, valamint Hadad viharisten nagyméretí í kultuszszobrára, amelyet
Zendzsirli kcizelében találtak. Az eredetileg mintegy négy méter magas szobor
kerek pillér alakban kifaragott talapzatára l. Panammuwao Szam'al fejedel-
me, domborri betí í kkel arámi nyelv feliratot vésetett, amely szerint a szobor
fogadalmi adomány, és az uralkodó koszcinetét
je|zi
a Viharistennek, hálá-
ból
jótéteményeiért
l23
Azi. e. l. évezredi Szí ria rommez in folyó ásatások során természetesen
számos kisebb lelet is el kertilt, például tálak, fáklyatartó, fegyverek és
24, 25,27, 28,39, 53. kép
bronz pecsétnyomók, vaseszk<izcik, ttibbféle kerámia, agyagszobrocskák és
mécsesek, valamint ruhatí í k és karperecek, amelyekkel egykor nemcsak az
asszonyok ékesí tették magukat, hanem a férfiak is. Ezeket a tárgyakat nem
csupán a helyi igények kielégí tésére gyártották, hanem kivitelre is, f<í ként a
ftiní ciai kiktit városokon át. Assziriába a szí riai-fciní ciai mí í vészet sokféle
terméke keriilt zsákmányként; tudjuk például, hogy Ill. Adad-nirári egy
elefántcsont ágyat hozatott palotájába a Damaszkuszban szerzett zsák-
mányból; más elefántcsont-faragványok, amelyek Kalhuban (Nimrud), az
asszí r királyi székhely tertiletén nagy mennyiségben keriiltek el
-
ktiztiik
szokatlanul gondos megmunkálás darabok
-,
a kózép-sziriai Hamatból
származtak. Hadatu városában (Fels -Mezopotámiában,
ma: Arszlan Tas)
az asszir helytartó palotájában sok elefántcsont-faragványt talá|tak, ezeket
egykor Hazaél, Damaszkusz királya számára készí tették.
Nem szabad megfeledkezniink arról a mesterségr l, amelynek Foní cia
feltehet en a nevét k szcinhette: a bí borkészí tésr l. Az ibolyakék és vcir<is
festékanyagot a bí borcsiga mirigyváladékából nyerték. Ti,irosz ásatásai
során nagy mennyiségben találtak bí borcsiga-házakat A gyapjrisz vet ett l
a festékt l kapta fényl szinét. Biztos, hogy e meglehet sen drága luxuscikk
legnagyobb részét idegen országokban adták el. A másik fontos festékanyag
akarmazsin volt, amelyet száritottvcir s pajzstetií b l állí tottak el . Azegyéb
kézmí í vesmesterségek kciziil, amelyek Szí ria-Fciní cia teriiletén virágzottak,
,legalább
a hajóépí tést kell még emlí teniink.
^lA ^_I^
'
Itt természetesen csak kis részét soroltuk fel mindannak a kimagasló szí n-
vonalri mií alkotásnak, ami Szí ria fcildjén évezredeken át meg rz(í dótt.
De már ebb l a válogatásból is világossá válik, hogy a sokféle hatás és
<iszttinzés alkotó módon való feldolgozása
jellemzi
azt, amit szí riai mí í vé-
szetnek nevezhetiink. Ez a mí í vészet maga is messzire sugárzott, amit ez a
g<ir<ig mí í vészetben s kivált az n. orientalizáló stí lusban kifejezésre
jutott
Szí ria az i. e.l . évezredben is hí í maradt kozvetí t szerepéhez, de nem szabad
megfeledkezni arr l, hogy emellett rij értékeket teremtett maga is, s nem
szoritkozott pusztán az idegen kultrirák
javainak
átvételére és továbbadá-
sára.
l?A
il
NAB ú_ru D u RRl - u szunról
NAGy sÁNDoRlG:
t]l Hópí rór szí ntÁnnN
Assur-bán-apli (i. e. 668427) uralkodása alatt, e király Egyiptom felett
aratott gyiizelmével Asszí ria még egyszer a világhatalonr csricsára érkezett;
rigy látszott, nyugaton is sikertilt végérvényesen legy znie ellenfeleit, ekkor
azonban más oldalról fenyegetett komoly veszély. Újra ftlllángott a teljesen
soha meg nem szí í nt ellenségeskedés a hagyományokban gazdag
s most az
asszí r birodalomba bekebe|ezett Babilónna|. Azasszí rok még egyszer gy zni
tudtak, azonban a |ázadás tovább ir.zotta felszí n alatt, és ez az egyik arámi
t rzs vezet
je,
Nab
-apal-uszur
kezére
játszott
abban, hogy végrehajtsa
becsvágyó terveit. Babilón régi hatalmát visszaállí tandó, sz vetséget k t tt
Kiiaxarész méd királlyal, aki i. e. 6l4-ben elfoglalta Assurt. l. e. 6l2-ben
Kiiaxarész és Nabri-apal-uszur egyesí tett hader i megkezdték a hadmí í ve-
leteket Ninive ellen, amely az asszir nagykirályok utolsó székvárosa volt.
A harmadik roham során elesett a hatalmas város, ahonnan egykor szinte
egész El
-Ániát
kormányozták. Az esemény hí re akkoriban futótí í zként
terjedhetett el. lzráelben Náhum próféta, miel tt még a város elesett volna,
megjósolta és rtimmel tidv z<ilte Ninive pusztulását, amely az asszí r ura-
lom alól való végleges felszabadulást
jelentette:
,,T<ibb
a kalmárod, mint
csillagok az égen;
,vedlett
a szticske, s elreptil'. Feliigyel d annyi van, mint
a sáska, í rnokod, mint bogarak raja, scivényekben tanyáznak hideg id ben,
de ha kisiit a nap, elsállnak, azt sem tudni, hová, hol vannak. Elszunnyad-
nak pásztoraid, Assur királya, feki.isznek el kel id, elszéled néped a hegye.
ken, nincsen, aki <isszegyí í jtse. Nincs enyhtilés romlásodra, sebed gyógyí t-
hatatlan. Aki hí redet hallja, mind tapsolnak rajtad; mert kin nem gázolt át
mélységes gonoszságod?" (Náhum 3:ló skk.). Valóban, Ninive elestével
Asszí ria szerepe véget ért az ókori El
-Ázsia
tcirténelmének szí npadán, s
ezen már nem tudott vá|toztatni az utolsó asszí r király sem, aki el szrir a
fels
-mezopotámiai
Harránba h z dott vissza, de i. e. 6t0-ben ezt is el-
vesátette. Egyiptomi segí tséggel megpróbálta visszaszerezni, ami elveszett.
Nem t lságosan meglep
,
hogy Egyiptom segí tséget nyrijtott Asszí riának,
amely csak nemrégen pusztí totta el Thébát. A26. dinasztia uralkodói nyil-
ván,felismerték, hogy az immár meggyengtilt és tisszezsugorodott Asszí ria
nem veszélyeztetheti birodalmukat és terjeszkedési terveiket, annál inkább
a hatalmas, a médekkel szcivetséges Nabri-apal-uszur. l. Pszammetik
(i. e. 663*ffi9) és utódja, Nekó (i. e.
(ff-594\
az asszir birodalonr ssze-
l25
omlá át arra használták, hogy az egyiptonri hatalmat ismét kiterjesszék
Szí riára. Nekó egészen az Euphratészig nyomult el re, s még ha az asszí r
ll. Assur-uballitnak sikeriilt volna is aí segí tsége mellett legy znie a
babilóniakat, biztos, hogy a fára akkor sem engedte volna át Sziriát.
Nekó az Euphratészhez vezet hadjárat során legy(í zte a szembeszegiil
jridai
J ósiját, aki Megiddó mellett vette fcil vele a harcot, de halálát lelte a
csatában. Az egyiptomi királynak látsz lag kcinnyí í dolga volt Szí ria belse-
jében.
Az évszázadokon át tarto harcokban fel rl dcitt és az asszirok gyar-
mataként kiszipolyozott ország nem tudta a maga el nyére fordí tani
Asszí ria bukását, Nekó mindenesetre megállapodott az Euphratész mellett,
fií ereje Karkemisnél <isszpontosult, és innen intézte támadásait Mezopo-
támia ellen. Nabri-apal-uszur, aki felisnrerte a veszélyt, amely frissen meg-
szerzett uralnrát egyiptomi részr l fenyegette, s aki ezen t l, szí vesen lépett
volna Asszí ria <ircikébe Szí riában és Palesztinában, fiát, Nab -kudurri-uszurt
kiildte harcba Nekó ellen. A két sereg Karkemis kozelében iitkcizott meg, s
az egyiptomiak vesztesként hagyták el a csatateret. Nabri-kudurri.uszur
iild<iz be vette a menekí il ellenséget, Hamatnál utotérte és megsemnrisí tet-
te. Ezzel véget ért Egyiptom rcivid ideig tartó uralma Szí riáhan, s Babilón
foglalta el Egyiptonr helyét.
,,É s
Egyiptom királya nem vonult ki t bbé
országából; nlert Bábel királya minde nt meghódí tott, ami Egyiptom királya
alá tartozott, Egyiptom patakjától egészen az Euphratész folyóig" (2. Kir.
24:7). Még abban az évben (i. e. 605) meghalt Nab r-apal-uszur király, s
Nabri-kudurri-uszur Babilónba sietett, hogy apja circik<iseként trónra lépjen
(i. e. 605-562). Szí riát és Palesztinát azonban Nabri-kudurri-uszur hódí tásai
egyel re nem csatolták szilárdan az rijbabilóni birodalomhoz; a királynak
még tcibb í zben kellett felvonulnia nyugaton, hogy ott érvényt szerezzen
hatalmi igényeinek. 598-ban megtámadta a fellázadt és nyilvánvalóan egyip-
tonti tánrogatásra szánrí tó J eruzsálenlet; a várost bevették, és J rida kirá-
lyát, valanlint az el kel ket és a tapasztalt kézmí í veseket Babilónba hurcol-
ták (2. Kir.24:12 skk.). J rida rij királya, Cidqijá azonban 589-ben meg-
tagadta a babilóniak iránti engedelnrességet; Moáb, Ammón és Edom, vala-
mint a fciní ciai kikcit városok, Ti,irosz és Szidón is csatlakozott J ridához;
az'egyiptomiak biztosan Cidqijának is segí tséget í gértek. Er s babilóni sereg
indult sietve tnak, elfoglalta J dát, és megkezdte J eruzsálem er dí tményei-
nek ostromát, atttit egy id re megszakí tott ug},an az egyiptomiak seregének
nregjelenése, ezt aztrnban visszaverték,
,í gi
r,égi.il is i. e. 5tt7 augusztusában
sikeriilt a kiéheztctctt várost bcvcnni. Kií irszt<ltták, felégctték, lakosságát
Dél,Mezopotámiába hurcolták. Nirbrr-ktrtlurri-u.,;zur \,égct vetctt J da cinálló
,26
állami tétének. Ezzel egy zersmind Szí ria orsa is megpecsételft tt, leorn.
lott az,ellenállás leger sebb bástyája, ahonnan a nyilvánvalóan sokkal te-
hetetlenebb Szí ria sorsa lényegesen Uefolyasolható lehetettvolna. Az orság,
szilárdan az rijbabilóni birodalom részévé vá|t, az rijbabilóni király által
kinevezett helytartók kormányozták. A kivétel ismét csak Tiirosz, a sziget-
er dí tmény volt, amely védett helyzete folytán még tizenhárom éven át
ellen tudott állni Nabri-kudurri-uszur ostromának; végi,il ez is elesett.
A hatalmas
jbabilóni
birodalonr azonban nem sokkal élte tril legjelen.
t sebti kirá|yának uralkodási idejét. Azi.e.555-ben trónra lépett Nabri-naid
uralma alatt a birodalom erejét nemcsak a bels
,
részben vallási eredetí i
fesziiltségek cs kkentették, hanem II. Ktirosz perzsa király (i. e. 559-529)
katonai sikerei is. Alighanem Babilón Nabri-naid által elhanyagolt városi
és állami istenének, Marduknak a papjai voltak azok, akik végiil is lehet vé
tették a perzsák számára, hogy minden harc nélkiil elfoglalják a várost.
l. e. 539. október l2-én egy perzsa sereg vonult be Babilónba, és néhány
nappal kés bb maga Kiirosz is megjelent; gy ftesként és hódí tóként, iinne-
pélyes kiils ségek kiizepette, a fogságba hurcolt zsidók nagy rcimére (J es.
M:28;45:l). Hálából a Marduk-papság iránt, Kiirosz megkí mélte a város
templomait, székhelyévé tette Babilónt, és mint a babilóni királyok
jogszerí l
utódja lépett fel. Szí ria-Palesztina teriiletén maga talán sohasem
járt;
a
tartományt a tisztségiikben meghagyott babilóni helytartók kormányoz-
ták. Az igazgatási okmányokban Szí ria és Palesztina mint
,,a
folyón trili
(orságok)", azaz, mondjuk,
,,Transzeuphratia"
szerepel. A peizsa korban
ezeket az okmányokat nem perz a nyelven í rták, hanem a birodalom nyugati
részein hivatalos nyelvként az arámit (birodalmi arámi) vezették bq amely
mint népnyelv már am gy is igen elterjedt volt.
Mégis, a peí zsa fennhatóság Sziria-Palesztinában csak akkor látszott biz-
tosí tottnak, amikor katonai nyomással szereztek érvényt a tiibbé-kevésbé
elméleti igénynek. K[irosz fia és utódja, ll. Kambiizész (i. e. 529-522)
uralkodásának 3. évében nagy sereggel indult nyugatra, ahol a,szí riai és
ftiní ciai városok meghódoltak el tte. Ciprus átállt a perzsák oldalára, és'
támogatta az Egyiptom elleni felvonulást. Nyilvánvalóan a Fiildk zi-tenger
térségében kialakult kereskedelmi versengés indí totta a fiiní ciai és ciprusi
városokat arra, hogy készségesen hajókat bocsássanak a perzsák rendel-
kezésére Egyiptom ellen. A tengeri kereskedelemben a perzsa sárazf ldi
hatalom nem
jelentett
semmií éle konkurrenciát. Másrészt azonban a fiiní -
ciaiak vonakodtak
-
s ezt megtehették, annak tudatában, hogy a perzsák
s mára nélkiiliizhetetlenek
-
hajókat és legénységet adni egy Karthago
t27
elleni perzsa támadás céljaira. Tcibbsztir is hivatkoztak arra, hogy srilyos
btí nt k<ivetnének el, és megszegnék eskiijiiket, ha saját véreik ellen lépnének
fel É szak-Afrikában (Hérodotosz ltt. l9).
ll. Kambiizész sikeres egyiptomi hadjárata után Szí riát végérvényesen
bekebelezték a perzsa birodalomba; azeli5tt ezeket az országokat Babilónból
iránfltották, most azonban ak zigazgatást perzsa katonai kormányzó vette
át. l. Dareiosz (i. e. 521485) uralkodása alatt
jabb
szabályozásra keriilt
sor; a birodalmat h sz nagy tartományra, szatrapiára osztották. Sziria
és F<iní cia Palesfiinával és Ciprussal egytitt egyetlen tartományt alkotott.
A szatrapiákra Dareiosz kiilcin-kiil<in meghatározott s í rásban rógzitett
adót rótt ki, amelyet aranyban (csak lndia), eziistben vagy gabonában kellett
megfizetni, s amelynek <isszege a szatrapia gazdagságától fiigg en változott.
Szí na és a vele egy szatrapiában egyesí tett orságok adója évi 350 talentum
eást volt (Hérodotosz IlI. 9l
).
Azegységes pénzrends zer bevezetése, amely-
nek alapja az aí anydareikosz, rajta a király képmása; a távolsági thál zat
nagyszabásri kiépí tése, amelyre nyilván f ként stratégiai okokból volt sziik-
ség; valamint az egységes kancelláriai nyelv, az n. birodalmi arámi hasz-
nálata
-
mindez kétségkí viil kedvez en hatott a szí riai-ftiní ciai kereskedelem
fejl désére. Másrészt azonban Szí ria s még inkább a tengerparti városok
lakosságát er sen megterhelte a fegyveres szolgálatnak és a legénységgel
ellátott hadihajók kiállí tásának k<itelezettsége, minthogy a perzsák, hogy
hatalmukat kiterjesszék, illetve megszilárdí tsák, sámos háborrit ví vtak.
Xerxész (i. e. 4S545) korában Szí ria-Palesztina-Ciprus szatrapia lakói
sszesen 450 háromsorevez s hadihajót állí tottak ki, az 1207 hajóból álló
perzsa flotta sámottevtl részét. Ebb l Hérodotosz leí rása szerint (VII. 89)
a ftiní ciaiakra 300, a ciprusiakra pedig l50 hajó
jutott.
A f ní ciai legénység
a g r g<ikéhez hasonló sisakot viselt a fején, vászonmellvért és perem nél-
kiili pajas védte ket; fegyveriik a gerely volt. A leggyorsabb hajók Hérodo-
tosz szerint Szidón k rzetéb l származtak. lly módon a perzsák oldalán
álló fciní ciaiak harcoltak a gtiriigcik ellen is, akik
-
és err l nem szabad
'elfeledkezni
-
messzire nytiló kereskedelmi tevékenységiik révén a F<ildk zi-
tenger térségében a ftiní ciaiak konkurrensei voltak. A f ní ciaiak talán el
-
ny ket reméltek, ha a perrsáknak sikertil legytí zniuk a g rcigoket.
Szí ria bekebelezé e a perzsa világbirodalomba és perzsa szatrapa alá
rendelése korántsem sziintette meg a helyi dinasztiákat. Ezek továbbra is
fennmaradtak,
jóllehet
igen keveset tudunk róluk
-
a
,,nagy
politikát" nem
k csinálták. Ismerjiik néhány fejedelem feliratát vagy ábrázolását; ilyen
például a szidóni Esmunáár
ya1y
a biibloszi J ehomilk.Ezutóbbi,,Biiblosz
128
\
rn
je"
szentélyének udvarán állí ttatott fel egy mészk
,sztélét,
amely nem.
csak fogadalmi feliratát tartalmar,ra. hanem,dornbofm bn ábrázolja is a
fejedelmet: hatalmas sárnyas napkorong alatt látjuk; amint perzsa ltir-
zetben az istenn el tt áll, és áldozatotmutat be. Az istenn maga trónszéken
iil, mint az egyiptomi Háthor, a fején szarvak, ktiz ttiik a napkorong.
,Már
a 3. évezredi egyiptomi sztivegekben is Háthornak nevezték Btiblosz f
-
istenn
jét,
és ez az azonosí tás évezredeken át ftinnmaradi. A ftiní ciai ki-
k t városok, Biiblosz, Szidón, Tiirósz és Aradosz (Arwad), ha adófizetési
és hadihajó-felszerelési k telezettségeikt l eltekintiink, a Damaszkuszból
igazgatott szatrapián beliil minden
jel
szerint messzemen en fiiggetlengk
57. kép
voltak. Még pénzt is vertek; egyik pénziik az egyik oldalon a perz a királyt
ábrázolja kocsiján, í jával; a másik oldalon pedig egy négysorevez s ftiní ciai
gálya látható. Az i. e. 4. században a kik t városok államsz vetségbe
t m riiltek, amelynek ktizpontja az rijonnan alapí tottAthar, a g rtigcik által
Tripolisznak (,,Háromváros") nevezett helység lett. Eleinte három ktiliin
telepiilésb l állt, a szidóni, tiiroszi és aradoszi telepesek városából; a sóvet-
,
ség képvisel i itt rendezték meg évente találkoz ikat. Egy ilyen gy{í lésen
határozhatták el azt is, hogy megtagadj ák az engedelmességet a perzsáknak,
mivel a szatí apának és hivatalnokainak
jogtalan
k vetel zése, valamint a
rossz gazÁá|kodás és a viszályok már elviselhetetlenné váltak. A sokfelé
megforduló keresked k alighanem másoknál korábban felismerték, hogy a
perzsák csillaga hanyatlóban van. I. e. 3Sl-ben nyí lt lázadás t rt ki, a
szidóni Tennész lett a felkelés vezére; a lázadás gyorsan elharapód7.ott,
további f ní ciai városokat is.magával rántott, s t, Kisázsiába is átterjedt.
III. Artaxerxész (i. e. 359-338) hatalmas sereggel sietett oda Mezopotámiá-
ból, mialatt a szí riai és kilikiai szatrapák is megpróbáltak a rendelkezésiikre
álló er kkel rirrá lenni a felkelésen. Bár a vezér, a szidóni Tennész a perz 8
seregek k zeledtének hí rére elveszí tette bátorságát, és menektilni próbált,
Szidón lakói, mint Diodórosz Lrja (XVI. 4345), felégették hajóikat, hogy
lehetetlenné tegyék tinmaguk számára a menektilést; elsáncolták magukat
házaikban, és bátran harcoltak a perzsa triler vel. Mid n a perzsák végiil
megtórték az ellenállást, és bevették a várost, teljesen felégették. A felkelés-
ben résá vev t bbi f ní ciai város |átta, hogy mi vár rájuk, és megadták
magukat. Ezzel sszeomlott a perzsa uralom elleni felkelés. III. Artaxerxész-
nek ezen t lmen en sikertilt ismét a pefl,sa birodalomhoz csatolnia az i. e.
412-ben egy szatrapa elpártolása ktivetkeáében elveszí tett Egyiptomot.
Ámde a peí zsa hatalom napjai nnek ellenére meg voltak sámlálva.
I. e. 334-ben erege élén tnak indult kelet felé makedóniai Alexandrosz
t29
T
Nagy Sándor; átkett a Boszporuszon, Gordiontól kiinóulva áthaiadt egész
Kisázsián, és 333-ban a szliai határ k zelében fekv Isszosznál legy zte
'III.
Dareiosz perzsa királyt ( i. e. 33G330). Ezután azonban nem Mezopo,
támia és lrán, tehát a perzsa birodalom k
,zponti
orságrészeifeté folytatta
az el renlomulást, hanem délnek fordult. Azt remélte, hogy Szí riában,
amely csak nemrégiben lázadt fel a perzsák ellen, ktinnyií dolga lesz, ki-
iktathatja a ftiní ciai flottát, és a Fcildktizi-tenger partvidékén széles bázist
teremthet magának az utánpótláshoz. Í w u tengerparton dél felé vonult,
mik<izben tábornoka, Parmenión, a lovasság élén megtámadta és elfoglalta
a perzsa szatrapa székvárosát, Damaszkuszt. Ismét Tiirosz volt az, amely
eltenállt: Bí zvaa város sziget voltából adódó el nytikben, fegyvert fogott, és
hét hónapon át sikeriilt feltartóztatnia a makedónok el renyomulását;
aliglranem sámí tott aí í a, hogy a ttibbi ftiní ciai várc és Karthago a segí tsé,
gére lesznek, de csalódnia kellett. Alexandrosz a szárazfold fel l tiiltést
rakatott a sziget felé, s a ftiní ciai hajók támogatták a tenger fel li ostrom
során. Mid n a város'végtil megadta magát, a lakosság egy részÉ t kivégez,
ték, másik részÉ t pedig rabszolgasorba vetették. Alexandrosz azonban
nyomban ezt ktivet en kultikus
játékokat
rendezett Ttiroszban, maga pedig
ftilkereste a város istene, Melqart templomát
-
akit Héraklésszel azonosí .
tott
-,
hogy áldozatot mutasson be neki. Ez már rég ta bevált módszer volt
arí a, hogy az et sz.akos eljárásnak utólag a
jogszerí í ség
látszatát kcilcsci,
n zlék. Amikor Aléxandrosz visszatért a meghódí tott Egyiptomból, még
egy zer megrendeáe a
játékokat
és az áldor.atokat. Tiirosz eleste (i. e. 332)
után
-
Palesztinában csak Garatart ztatta fel Alexandrosz seregének el re,
nyomulását, két hónapig tartó ostromot téve sziikségessé ellenállásával
-
egész Szí ria elszakadt a perzsa birodalomtól, ugyanakkor azonban ismét egy
nagyhatalom uralm a alá keriilt. Szí ria t<irténelmében ezzel leárult az ókori
keleti id szak. Ami a hagyományokból még meg rz d tt,azelktivetkezend
id kben az is rij ktinttisben
jelent
meg az rij ktiriilményekhez igazodva, s a
gtirógség nyugati kultrirájával egybeolvadva. Szí ria a hellén világ része lett.
A MÁHOZ YEZETŐ Úr
l. e. 323.
jrinius
l2-én, mind ssze 32 évesen Babilónban meghalt a hódí tó
Nagy Sándor. A világbirodalom, amelyet tizév leforgása alatt szrrr.ett ffieg,
nem élte t t l. Nagy Sándor tábornokai harcot indí tottak a király iiriiksé-
gének
legjobb részeiért. Ennek során i. e. 3Ol-ben l. Szeleukosz az Antigo-
l30
no zon aratott gyilzelem révén megszerezte az uralmat Szí ria felett. Ő és
utódai, akiket róla
,,Szeleukidá"-knak
neveznek, az általa alapí tott An-
tioclriából (rna: Antakia) kormányozták mint
,,Szí ria
királyai" Alexandrosz
egykori birodalmának keleti részét. Űj városokat alapí tottak, például
Szeleukiát, Apameát és Laodikeát (t_atakia), amelyek hamarosan árnyékba
bodtották az orság régi, a megel z korokban
jelent
s szerepet
játsz
vá-
rosait. I. e. 64-ben római csapatok léptek Szí ria ftildjére; az'orsrÁg bels
részeiben a városok egy része arab t rzsek ellen rzí se alatt állt, a tenger.
part a kalózok fészke volt, akiknek tevékenysége veszÉ lyeztette a Fiildktizi-
tenger keleti medencéjének biztonságát. A Szeleukida-királyok bels leg
meggyengiilt birodalmát Pompeius római hadvezér sámolta fel. Helyette
megszervez diitt Syria római provincia, amelynek élén az Antiochiában
székel proconsulok álltak. Szí ria egy alkalommal, bár csak ideiglenesen,
elveszett a rómaiak számára, amikor a párthusok iráni lovasnépe bet<irt az
orságba, és
-
Tiiroszt kivéve
-
megí ródí totta (i. e. 40-38). Amikor végiil
egy római sereg visszaszodtotta a párthusokat, Marcus Antonius, a második
római triumvirátus tagja, a saját (és Kleopátra egyiptomi királyn
)
fiát tette
meg Szí ria kormányzójává. Az Actium melletti tengeri csata (i. e. 3l), amely-
nek során Octavianus, a kés bbi Augustus csásár legy zteAntoniust, eld n-
t tte szí ria további sorsát is.
provincia
maradt a római birodalom keretein
beliil, és t<ibbnyire határterí ilet volt Róma és keleti szomszédju, a párthus
birodalom k zcitt; a rómaiaknak csupán olykor-olykor sikeriilt hatalmukat
Mezopotámiára is kiterjeszteniiik. A F ldk zi-tenger egész térségét átfog
hatalmas birodalom szervezetében a szí riai-f<iní ciai városok továbbra is a
kereskedelem és kézmií vesség virágó kci4pontjai maradhattak; a Kelet
kultrirája egybe tv<iz d tt benniik a g rcig-római kult rával.
Palmiira, arégikaravánváros, amely Tadmir néven mfur azi. e. 18. sáradi
ékí rásos szeivegekben is felbukkan, r vid id re <inálló politikai szerephez
jutott
Zénobia királyn (i. sz. 270 k riil) uralkodása idején. Palmiira meg-
hódí totta Sziriát, s t, Kisázsia és Egyiptom egy részét is; ebben az id ben
Alexandriában palmiirai hely rség állomásozott. Aurelianu római császÁr
(i. sz. 27U275)
jelentékeny
hader vel vonult a palmtiraiak ellen, vissza-
szorí totta csapataikat, és ostrom alá vette a várost, amelynek királyn
je,
Zénobia a rómaiak minden megadásra felsólí tó ajánlatát elutasí totta.
A királyn azonban végiil egy dromedár hátán elmenekiilt a városból, de
az Euphratésznél utolérték a római lovasok, és foglyul ejtették. Palmiirát,
miután a rómaiak gy zelme után még egy zer í eltázadt,lerombolták és fet-
égették; ma a város romjai a sivatag kiizepén látványosan tlrzik az elm lt
131
nagyság emlékét. Zénobiát Rómába vitték, s diadalmenetben végigvezették
a város utcáin; ezután Rómától nem me ze, egy tiburi (Tivoli)
villában
fejezte be az életét.
Amikor a római birodalom nyugati és keleti rész:re szakadt (395), Szí ria,
amelyet id ktizben a hrinok támadása srijtott, aBizÁnclKonstantinápolyban
székel keletrómai csásár uralma alá keriilt. Teriiletét tdbb ktirzetre osz-
tották; ezek: Syria Prima (Antiochia k rnyéke), Syria Secunda (Apamea
k<irnyéke az Orontész kózéps szakaszánál), valamint Phoenicia Prima
(Tiirosz
vidéke) és Phoenicia Secunda (Emesza vldéke az Orontész fels
sr.akaszánál, ide tartozott Palmiira is). F ní cia, amely korábban a tenger.
partra korlátozódott, most a szÁrazf ld felé terjeszkedett. A biánci Szí ria
teljes egészében keresztény orságlett; Antiochiában már korán kialakultak
az els keresztény gyiilekezetek. Az istentisztelet, amelyet eleinte magán-
ház.akban tartottak, hamarosan már a zsinagógákban folyt. Az Euphratész
menti Dura-Európoszban 232-ben alapí tották a
jelenleg
ismert legkorábbi
keresztény templomot, amely mindenekel tt a ma a Damaszkuszi Nemzeti
Mrizeumban iÍ í z tt falfestrrÉ nyeir l nevezetes. A templom a bizánci
Szí riában nern csupán az élet ktizéppontjában állt, hanem egyszersmind a
milvészek és kézmí í vesek legf bb megrendel
je
is volt. A korai keresztény
miivészet sámos emléke maradt itt fenn napjainkig.
ó35-ben Omar, az arab világbirodalom megalapí tója elfoglalta Damasz-
kusz városát, és 650 táján már egész Szí ria Mohamed pr féta hí veinek fenn-
hatósága alatt állt. Veliik egyiitt az isz|ám is behatolt Szí riába, az arab
nyelv ewí e
jobban
elterjedt, és mind a mai napig az orszÁglegfontosabb
nyelve.
A J eruzsálemben ó6l
-ben
kalifává kikiáltott Muawija a távoli Medinából
Damaszkuszba helyezte át ftjvárosát. Ő volt a megalapí tója annak a dinasz-
tiának, amelyet stik után az Omajjádák dinasztiájának neveznek. Seregei a
próféta zóld zászlaját elvitték egészen Konstantinápoly falai alá, a város
azonban, hála roppant szilárd er dí tményeinek, ellenállt a rohamnak.
AzOmajjádák 750-ig uralkodtak Damaszkuszban; nemcsak a hí res Omáj-
jáda-mecset
szÁrmazik az ij idejiikb l, hanem sámos sivatagi kastély is,
k ztiik például a rnsattai, amelynek homlokzata ma Berlinben az |szlám
Mrizeumban van kiállí tva. Majd Ab
-l-Abbasz
legy rte és kiirtotta a di-
nasztiát, az egyet|en Omajjáda, aki a vérontást trilélte, a Pireneusi-félszigetre
menektilt, és ott megalapí totta a córdobai kalifátust. Minthogy a gyi5ztesek,
az Abbaszida-kalií ák, ezt k vet en Bagdadban székeltek, Szí ria a bagdadi
kalií litus egyik tartományává stillyedt. Csupán az Abbaszidák és helytar-
I32
tóik ellerr kirobbant felkel& (85L855)
idején keriilt Damaszkusz még egy.
szer riivid id re a politikai esemélryek ktizéppontjába. Az isz]ám kultrirá.
jában
azonban a város
-
Bagdad és Kairó, Mekka és Szamarkand mel-
lett
-
virágz k zponttá vált.
Az Abbaszida-kalifák,hatalma l4ssan hanyatlani kezdett. A birodalmat
bels konfliktusok rázkódtatták
ffi
8,
és Szí riában 1092-ben létrejótt az
aleppói és'damaszkuszi szultanátus. Nem sokkal kés bb nyugati seregek
jelentek
megaz or ágban, s a kereszt
jegyében,
de korántsem a kereszt szel-
lemében a hadjáratok"hosszti sorát nyitották meg; gyilkolva és fosztogatva
t rtek be azokba az országokba, amelyeknek gazdagságár l oly sokat hal-
lottak. Iv'dát az els
,,keresztes
hadjárat" (t097) is elérte Szí riát. Megostro-
molták Antiochiát, s a város árulás folytán keresztóny kér.re keriilt; meg-
alapí tották az antiochiai fejedelemséget, s a városban egy pátrtárkát iktat-
tak be. J eruzsálem mellett, amelyet l099-ben foglaltak el, Tripolisz, vala-
mint az Aleppót l ésakkeletre fekv Edessza is keresztény hí í béri állam
lett. É s ez ttal is megint Tiirosz állt ellen legtovább az idegen hódí tóknak;
csak velencei hajók segí tségével sikeriitt bevenni a szigeter dí tményt
ll24-ben.
Az ezt k vet keresztes hadjáratok
-
ha egyáltalán eljutottak az iszlám
orságaiba
-
nem maradtak viszonzatlanul, és sorra vereséggel végz dtek.
Szí riában a harc ide-oda hullámzott, végiil azonban
-
az er s keresztes
várak ellenére, amelyek romjai még ma is láthatók
-
oly módon értek véget,
hogy az orszÁgot a Mameluk-dinasztia Egyiptomáboz csatolták. A bagdadi
kalifátust 1258-ban a mongol seregek rohama s p<irte eL.1291-ben a keresz-
tények kénytelenek voltak elhagyni utolsó támaszpontjaikat Szí riában:
Tiiroszt, Szidónt és Beirutot. Bár akarata ellenére, mégis, a keresztes had.
járatok
korában Szí ia ismét, mint azel tt, a kulturális k<izvetí tií srerepét
játszotta.
Kelet és Nyugat itt keriilt a legszorosabb kapcsolatba egymással,
és a szí riai kik t kb l, ahol az itáliai keresked városok hajói horgonyoz-
tak, Napkelet kulturális hatása átáiamlott Európába. Nem csekély része
annak, amit ma szí vesen neveziink
,,nyugati"
kultrirának, innen, a Kiizel-
keletr l sármazik
Az egYiptomi Mameluk-dinasztia Szí ria feletti uralmának l. Szelim
oszmán szultán vetett véget,1517-ben, magáta Ní lus-parti orságot is óriás
birodalmához csatolva. Négy hosszri évszáz.adon át maradt Szí ria oszmán
uralom alatt mint tcir<ik tartomány, amelynek helytartója ismét csak
Damaszkuszban székelt. Amikor végí il a t r k birodalom azl.wlá$táborri-
ban <isszeomlott, ez még nem'hozta meg Szí ria politikai iinátlóságát. Ellen-
l33
'
keóbg, i*otggágptfietóutották a{í iárÉ .és
Lihnonrq s francia mandáfim
lali,telyczté lCmk a IIJ vitágbÉ bor alaSt,,lg{l--b D lett Sdr,ia
;
ek kónt
dz sab, orsá3sk,k í iil
-
<inálló kiiztásaság k u, utolsó francia esapatok
csak tg{f.. április l7én hagyták el azorságot; eztanapt ma mint Szkia
fí ig tI nné válásának napját iinneplik. Hosszu volt u az t; amelyet
Ssí riárlak, cddig meg kellett, tonnie.
4000-3t00
3lGl2m
27oa.,tól
2340-22u
22@-2223
2l43_2124
2lt2-2W
1991-1786
1805-1760
l800-1650
l650k riil
l594
IDőRENDI rÁnrÁzAT
(Hozávet legps adatok)
Az i. e. 1500 elóttí adatokat az tigyneve zett
,,kl5zépsó
kronológia" szerint
kiróljiik (Hammurapi
babilóni király
:
t792,t75D)
Neolitiku telepiilések; zlriában egyelóre a k vetkezó lelóhelyelsról ismer-
jiik:
Rász Samra (Ugnrig,
Tell Szukasz, Dzsebeil (Biiblosz),
Hama, vala-
mint az Amk sftság telepiilései
K rézkor (khalkolitikum)
Bronzkor; tovább bontható korai (3100-2100),
kiizépsó (2100-1600)
é
ké eí (t6m-l
200) bronztcorra
A Biibloszban tdált egyiptomi feliratok ás tárgyi emlékek az Egyiptom és a
Libanon hegység vidéke kilzti kapcsolatokat
jelzik
Agadei samrkin (k zépMezopotámia) É szak-szí riárr át hadjáratot vezet
a Ftildkiizi-tenger partvidékére
Aendei Narám-szí n szintén eljut az Amanus hegységig
Narám-Szln elpusztí tja Eblát (Telt
Mardih)
Gudea, l,agas uralkodója (Dél-Mezopotámia)
épí t fát hozat az Amanus
hegységvidékér l
A-III. Ur-i dina9tia uralkodói (Dél-Mezopotámia).
Szí riában er s mezo-
potámiai
hatás. Biiblosz egy ideig talán Ur fennhatósáela alatt áll
Az egyiptomi 12. dinasztia királyai (K
zépbirodalom). Ismét meger s dik
Egyiptom ás a szí riai kik tóvárosok gaizÁa
sl
és kulturátis kapcsolata
Hozzávet legesen a mári (az
Euphratész k zép szakasza) királyi levél-
tárak sóvegeinek kora (Mári-kor).
J ahdunlim, Mári uralkodója (kthiil-
beliil 1825-1810) é I. Samsi-Adad asszí r király
(l8t5-1782)
felirataikban
besámolnak hadjárataikról, amelyek során eg&zcn a Fiildk zi-tenger
partjáig jutottak
A
jamhadi
nagykirátyság kora; a fóváros Halab/Aleppó
I. Hattusili, Hatti (Anatólia)
királya meghó{í ,üa Szí ria északi részét, de
magát Halabot nem tudja elfoglalni
I. Mursili, Hatti királya, elfoglalja
Halabot, és innen továbbvonul Babi-
lónba
135
l500 kilriit
1504-1450
1380-1350
l380-1346
l350-1200
14.szfuza,d
1200 után
1100 k rí il
uu-lo76
950_850
883-859
853
753 kiirí il
-745-727
@5-562
539
333
Idrimi, Alatah uralkodója. Ebben a korban É szak-Szí riában már egyre
ntivekszik Hurri-Mitanni
(Fels&Mezopotámia) királyainak befolyása
III. Thotmesz egyiptomi uralkodó
(18. dinasztia). Elfoglalja Szí riát, egészen
az Euphratészig, ahová egyébként már [. Thotmesz is eljutott. Utódai alatt
Egyiptom és Mitanni kibékiil, Szí riát két befötyási vezetre o ztják
Tell el-Amárna (Ahet-Aton, K zÉ p-Esyiptom) levéltárának kora
(Amárna-
kor)
Suppiluliuma, Hatti királya. Elfoglalja Szí riát, egészen a Libanon hegységig.
Sámos szí riai fejedelem vazallusi szeródást ktit vele. Fiait, Telipinut és
Pijassilit beiktatja Halabban, illetve Karkemisben
A hettita uralom alatt álló Szí riát a karkemisi alkirály irányí tja. Egyiptomi
kézben nem marad más, mint a déli részek és
-
Biibloszig terjedóen
-
a ten-
gerpart.
Ezen a helyzeten a kádesi cl ata m változtat
A kanaárri ktlltészet irásba foglalása Ugaritban
(Rász
Samra), nagyrészt
II. Niqmadu uralkodása idején
(1350 kirriil)
A hettita uralom vége Szí riában. Etnikai és
politikai
váltoások az rigyne-
vezett
,,tengeri
népek" moz8almai nyomán
\
A.vaskor kezdete
Az egyiptomi Wen-Amon Biibloszba fi
8y,
hogy fát s7É tezzen Ámon
isten bárkájának épí téséhez
I. Tukulti-apal-É sarra asszí r király a Fiildk zi-tengerig ttir elóre, és átveszi
a tengeri városok adóját
A
,,szidóni
királyság". I. Hí rám tiiroszi kitály fát ad Salamon királynak
a
jeruzsálemi
templom épí téséhez. A f ní ciai
gyarmatosí tás kezdete. Az or-
ság belsejében f kérrt Damaszkusz és Hamat/Hama
jelent
sége n vekszik
II. Assur-nászir-apli asszí r király szintén eljut a Ftildkiizi-tengerig. A szí riai
tartományokat az asszit birodalomhoz csatolják, utódai azonban csak
ismételt hadjáratokkal tudják fenntariani az aszlr fennhatóságot
A qarqari
csata; III. Sulmánu-asarí du asszí r király egy a Damaszkusz
királyanak vezetése'alatt álló szí riai koalí ció ellen
Mati'él, Arpad (É szak-Szí ria) uralkodója és V. Assur-nirári asszí r király
sztivetséget kiit. Ebben a korban Urartu királyai (I. Argisti, III. Szarduri)
jelentékeny
befolyást gyakorolnak É szak-Szí riára
IrI. Tukulti-apal-É sarra asszí r király sikerei Szí riában. 74O: Arpad elfog-
lalása; 732: Damaszkusz meghódí tása. Ezt kiivet en azonban az asszí r
királyok (V.
Sulmánu-asarí du, II. Samrkí n, Szí n-ahhé-eriba, Assur-ah-
iddina, Assur-bán-apli) ismét kénytelenek hábor{tt viselni Szí riában
II. Nabri-kudurri-uszur babilóni király. El zi a Nekó (60-594) uralkodása
alatt Szí ria teriiletére mélyerf benyomuló egyiptomiakat, és Szí riát az rijbabi-
lóni birodalomhoz csatolja
II. (Nagy)
Ktirosz
perz
a király (559-529) etfoglalja Babilónt. II. Kambti-
z&z(529-522) alatt Szí ria is perzsa
uralom alá keriil
Makedóniai Alexandrosz (Nagy
Sándor)
gy zelme Isszosznál. 332-ben
hossztl ostrom után elesik Tiirosz szigeten fekvó eródí tménye. Ezzel egész
Szlí ia Alexandrosz birodalmához keriil. A helleniálódás kezdete, az ókori
keleti id szak vége
136
lRoDALoM
,
AlsruBrrxBR, J ., Die mythologischen und kultischen Texte aus Rás Schamra, Budapest
1959 (2., változatlan kiadás l9ó4)
AtBRtonr, W. F., The Role of the C-anaanites in the HistoryorCivitiátiort, in: The
,
Bible and the Ancient Near East, Essays in Honor of W. F. Albrisht, New York 196l,
328 skk. old.
|At
sRlcHT, W. F., The Amarna Letters from Palestine
- Syrid, the Phili tines and Phoe.
nicia, Cambridge t96ó (The C-ambridgs Ancient History, 1-1I, Revised Edition, No. 5l)
ALT, A,, Die syrische Staatenwelt Voí dem Einbruch der Assyrcr, Zeitschrift der Deut-
schen Morgenláindischen Gesellschaft 88
(1934),
233 skk. old.
,
,
IALT,
A., Kleine chriften zur Geschichte des Volkes Israel, I-III, Miinchen 1959
*BARAMKI,
D., Phoenicia and the Phoenicians, Beirut l9ól
==
Die Ph nizí er, Stuttgart
1965 ,
|BARNETT,
R. D., The Sea Peoples, Cambridge 1969 (The C;ambridge Ancient History,
l-It, Revised Edition, No.68)
*BexcT
oN, H., Syrien in der Perserzeit, in: Fischer Weltgeschichte, 5, Griectren und
Perser, Frankfurt a, M. 1965, 37l skk. old.
*BBxotsoN,
H., Syrien in der hellenistischen Zeit, in: Fischer Weltgeschichte, 6, Der
Hellenismus und der Aufstieg Roms, Frankfurt a. M. l965,2U kkl old.
Bnllowoop, R. J .*BMtDwooD, L. ., Excavations in the Phin of Arrrioch,,1, Chicago
l960
*BRowN,
J . P., The l,ebanon and Phoenicia, Ancient Texti lllustrating their Physical
Geo8raphy and Native lndustries, l, Beirut 1969
*BucceulTl,
G., Cities and Nations of Ancient yria,
Roma 1967
CoNreNlu, C., La cí vilisation Phénicienne, Paris 1928
,
tCuLtcAN,
W., The Fint Merchant Ventures of the Ancient Levant in History and
Commerce, London lW
f)ottNER, D. - R lr.ro, W., Kanaanáische und aramáische lnschriften, 1-1lJ , Wesbaden
1962-1964 :
.
Dos lN, G. és mások, Archives Royales de Mari, I skk., Paris l94ó skk., illetve az átí rást
és forditást ktizl k tetd<, 1950 skk.
*DRowER,
M. S. - BottÉ no, J ., Syria before 22Ü':_ B. C., Cambridge 1968 (The Cambridge
Ancient History, 1-1l, Revised Edition, No. 55)
*f)nowrR,
M. S., Syria c. 1550-1400 B.C., Part l*2, C-ambridge 1970 (The Cambridge
Ancient History, 1-II, Revised Edition, No. 64)
rDRowER,
M. S., U8prit, Cambridge 1968 (The
Cambridge Ancietrt History, 1-1l, Re-
vised Edition, No. 63)
DuNAltD, M., Fouilles & Byblos, 1-1I, Paris 1939-1954
f)uxnxD, M., Byblos, son histoire, e ruines, ses légendes, Paris 1964
A
*
jcltili
azokat a m veket, amelyekkel a magyar kiadás irodalomiegyzékét egészí -
tettiik ki.
t37
*EDzARD,
D. o.
-.
R. HlcrrMANN et al., Kanrid el-Loz
-
Kurnidi, Schriftdokumente
aus Kamid el-Loz, Bonn 1970
ElssrtloT, O., Kanaanáisch-ugaritische Religion, in: Handbuch der Orientalistik, Vlll,
Religion, l, l, Leiden
-
Ktiln 1964.,76 skk. old.
|Etssrgtpt,
o., Syrien und Palástina vom Ausgang des l l. bis zum Ausgang des 6.
lahrhunderts v. Chr., in: Fischer Weltgeschichte,4, Die Altorientalischen Reiche lll.'
Frankfurt a. M. 1967, l35 skk. old.
FRlEoRlcH, J ., Entzifferung vercchollener Schrif,ten und Sprachen, Berlin t954
*GlÁu
E., Alalah társadalma és gnzdasági élete azi. e. 18-17. században
(a
VIl. rétcg
okmányai alapján), Budapest l972
GAutlxc, K., Syrien in der Politik der Achaemeni&n, leipzig l937 (Der Alte Orient 3Ó,
:
ll1-1v)
Grtn, [.,J ., The Early History of the West Semitic Peoples, J ournal of Cuneiform Studies
l5 (1961) 27 skk. old.
*Gr
E, H., Die Religion Altsyriens, in: Reiigionen der Menschheit, l0, ll,,Sluttgart 1970,
|-232. old.
GorTze, A., The Struggle for the Domination of Syria
-
Anatolia from ShupPiluliumash
to the Egyptian War of Muwatallish -
The Hittites and Syria, Cambridge 1965 (The
Cambridge Ancient History, I-I[, Revised Edition, No. 37)
*GoRDoN,
C. H., Ugariiic Textbook, Roma 1965 (2., b ví tett kiadás 1967)
Gnny, J ., The Canaanites, London 1964
*HALDAR,
A., Who were the Amorites?, I-eiden 197l
HAnnBN, D., The Phoenicians, London 1962
HElcx, W., Die B;;;;;;Árro";,,u Vor&rasien
im 3. und 2. J ahrtausend v. Chr.,
Wiesbaden 1962 (*2., átclolgozott kiadás l97l)
HEpDNEn, A., Corpus des tablettes en cunéiformes alphabétiques decouveí tes á Ras
Shamra-Ugarit de 1929 á 1939, Paris 1963
HltTr, PH. K., Flistory of Syria including Lebanon and Palestine, London t957
HoGlnTH, D. G.
-
Woollpy, L.
-
BlnnrTr, R. D., Carchemish, 1-Ill, London l9l4-195Z
iJ tDEJ lAN,
N., Byblos through the .{ges, Beirut 1968
*J IDEJ IAN,
N., Tyre through the Ages, Beirut 1969
*J tDntnx,
N., Sidon through the Ages, Beirut l97l
*J loulltt,
N., Baalbek
:
Heliopolis, ,,City
of the Sun", Beirut l975
J IRru, A., Die Ausgrabungen in Palástina und Syrien, Halle 1956
'
J tRru, A., Die Welt der Bibel. Fiinf J ahrtausende
in Palástina-Syrien, Stuttgart l957
J tRru, A., Kanaanáische Mythen und Epen aus Ras Schamra-Ugarit, Giitersloh 1962
J tRru, A., Geschichte Palástina-Syriens im orientalischen Altertum, Aalen l9Ó3
*KENyoN,
K. M., Amorites and Canaanites, London 1966
KLENGpL, H., Aziru von Amurru und seine Rolle in der Geschichte der Amarna:Zeit,
Mitteilungen des Instituts fi,ir Orientforschung l0 (t%4) 57 skk. old-
KLrNGrl, H., Geschichte Syriens im 2. J ahrtausend v. u. Z.,l-I'Il, Berlin 1965-1970
KlrNGnl, H., Der Wettergott von Halab, J ournal of Cuneiform Studies 19 (1965) 87
skk. old.
*Kt_ExGpt,
H., Der Libanon und seine Ze&rn in der Geschichte dcs Alten Vorderen
Orients, Das Altertum 13 (1967) 67 skk. old.
138
i.i,',i{.. rffi ,',,,
rKtrr.lcrl,
H., Syria antiqua, Vorislamische Denkmáler det Syrischen Arabischen Re-
publik,
Leipzig l97l
KNuorzon, J ., Die El-Amarna-Tafeltt, Leipzig l907 19l5
*Korronóczv
G, Kanaán-Fiinlcia
(tlgarit),
in: Mitolögiai ábécé, 2. kiadás, Budapest
l9?3, l48 skk. old.
Kuprrn, J . R., Northern Mesopotamia and Syria. Cambridge l9ó3
(The
Canrbridge
Ancient History, í -ll, Revised Edition, No. t4)
LnNosgeRcER, B,, Sam'al, Ankara 1948
LtvERlNl, M., Storia di Ugarit nell'etá degli archivi politici,
Roma l962
Llvrn,lNl, M., lntroduzione alla storia dell'Asia Anteriore antica, Roma l963
*LtvERANl,
M., Elementi
,,irrazionali" nel commercio amarniano, Oriens Antiquus l t
ll972) 297 skk. old.
*LlvERANl,
M.
(Ed.).
La Siria nelTardo Bronzo, Roma l969
MnnG, Y., Syrien
-
Palástina, in: ScHrrloxEu, H. (Hrsg.), Kulturgeschichte des Alten Orient,
Stuttgart 196l, 448 skk. old.
*MlLluar,
A., Syrien-Palástina in der zweiten Hálfte des 2. J ahrtausends, in: Fischer
Weltgeschichte, 3, Die Altorientalischen Reiche I[, Frankfurt a. M. lgffi, l77 skk. old.
*MlRórn,
M., A Keret-eposz, Antik Tanulmányok 16
(t969) l26 skk. old.
MltTHhE, P., Ars Syra, Roma 1962
*MntTHtlt,
P., Ebla nel
periodo
della dinastia annorrea e della dinastia di Accad...
Orientalia 44 (l975)
337 skk. old.
Mezln, B., The Aramean Empire and lts Relhtion with lsrael, The Biblical Archaeolo-
gist 25, tV (1962)
98 skk. old.
:
*The
Biblical Archaeologist Reader, ll, Garden City,
N. Y. 1964, l27 skk. old.
*Missione
archeologica italiana in Siria. Rapporto
preliminare,,., (l) skk., Romtr 1965
skk.
(Tell
Mardih)
MoNrrt, P., Byblos et l'É gypte, Paris 1928-1929
NorH,'M., Der historische Hintergrurid der lnschriften von Sefire, Zeitschrift des Deut-
schen Palástina-Vereins 7'I
(196l) l18 skk. old.
:
rNoTH,
M., Aufsátze zut biblischen
Landes- und Altertumskunde, 2, Neukirchen-Vluyn t97l, 16l skk. old.
NoucnyRol, J .-VtnolLEAuD, CH., Le
palais
royal d'Ugarit, l[-Vl, Paris l955-1970
*Ókori
Keleti Tiirténeti Chrestomathia, Budapest l965, 239 skk. old., Mitanni. Sziria.
F nicia
*PBrrINnro,
G., Testi cun'eiformi del 3. millennio in
paleo-cananeo rinvenuti nella
campagna l974 a Tell Mardikh
-
Ebla, Orientalia 44
(l975)
36l skk. old.
PopE, M. H.-R lLlG, W., Syrien, Die Mythologie der Ugariter und Phiinizier, in: Haus-
slc, H. W. (Hrsg.),
Wiirterbuch der Mythologie, l, Stuttgart 1965,2l9 skk. old.
*PosENnR,
G.
-
BorrÉ Ro, J .
-
KENyoN, K. M., Syria and Palestine c. 216O-|780 B. C.,
Cambridge 1965 (The
Cambridge Ancient History, 1-1l, Revised Edition, No. 29)
*RolLtc,
W., Die Religion Altsyriens, in: MINN, U.
(Hrsg.), Theologie und Religions-
wissenschaft, Darmstadt 1973, 86 skk. old.
ScHnErrrn, Cu. F.-A., Ugaritica, l-Vl, Paris 1939-1969
ScHAErFER, Cu. F,-A., Neue Entdeckungen in Ugarit, Archiv ftir Orientforschung 20
(l9ó3) 206 skk. old.
ScHtlorrl, H., Geschichte des Alten Vordeiasien, Leiden 1957
t39
Sriclrnt, !i., Ugarit undGriechenland, l)as Altertunr 4
(l958)
67 skk. otd.
SEcERr. S., The Alphabet Conquers the World, New Orient l (Prague 1962) 13ó skk. old.
SMnH. S., The Statue of ldri-mi, London 1949
rTocct,
F. M., La Siria nell'etá di Mari. Roma l9ó0
vlN Lltne, W. J ., Capitals and Citadels of Bronze-lron Age Syria in their Relationship ttr
Land and Water, Les Annales Archéologiques de yrie l3 (l963) l09 skk. old.
iVlRoyls
P., Egy
j
sémi nyelv fclfedezése. 15 000 ékirásos agyagtabla az i. e. lll. év-
ezredb l, É bt és Tudomány 32
(1977) No. 5, l34 skk. old.
vlN LuscnAN, F., Ausgrabungen in Sendschirli, l-V, Berlin l893,-,1943
Wlno, W. A., Egypt and the East Mediterranean in the Early Second Millenniunr, Orien-
talia 30
(l96t) 22 skk. old.
*WAnD,
w. A.
(Ed.), The Role of the Phoenicians in the lnteraction of Mediterranean
Civilizations, Beirut t968
WEIN, E. J . - Optrlcrus, R., 7000 J ahre Byblos, Niirnberg l9ó3
*WIRTH,
E., Syrien, Eine geographische Landeskunde, Darmstadt l97l
Wtsgtvtlx, D.
.J .,
The Alalakh Tablets, London 1953
(vii.
U ., J crurnal of Cuneiform
studie 8, 12, l3, 1954 skk.)
Woottny, L., A Forgotten Kingdom, Harmondsworth
1953
Woottuy, L., Alalakh, Oxford t955
A SZOVEGKOZTl RAJ ZoK J EGYZÉ ,KE
2l. old. Szí ria-Palesztinaaz i. e.3. évezredben
l erKep
23. old. Tell el_Dzsudeide, nói alak (istennó?), bronz, magassága 14,6 cm, az i.
évezred eleje
R. J . és L. S. Braidwood, Excavation in the Plain of Antioch, l, 245.
nyomán
25. old. Biiblosz, agya1 hajómodell, az i. e. 3. évezred vége
M. Dunand, Fouilles de Byblos, t, l40. tábla nyomán
3 l. old. Szí ria-Palesztina az i. e. 2. évezredben
Térkép
32. old. Biiblosz, fej alak agyagedény
M. Dunand, Fouilles de Byblos, l, 49. tábla nyomán
35. old. Alalah, férfifej
(az rigynevezett J arimlim-portré), diorit, magassága l6,5 cm,
. az i. e. 18. szÁzad ktirí il
L. Woolley, Alalakh, 42. tábla nyomán
37. old. Ugarit, Baál isten sztéléje, fehér mészk
,
magassága 1,42 í n, az
i.
e.2. évezred
els fele
Syria l4
(t933)
t6. tábla nyomán
38. old. Biiblosz, istenszobor az obeliszk-templomból,
i. e. l9-15. század
M. Dunand, Fouilles de Byblos, II, ll5. tábla nyomán
tn
e.}
ábra
45. old. Alalah, a IV. réteg palotájának alaprajza, kiegészí tve, i. e. t5. század
L. Woolley, Alalakh,45. ábra nyomán
46. old. Alalah, festett agyagedény, az tigynevezett Nuzu-áru
jellegzetes
darabja, az i.
e, 2. évezted ktizepe kiirtil
L. Woolley, Alalakh, l05. tábla nyomán
5l. old. Mitanni harci fejsze, foka téz, arany berakással dí szí tve
(,,tausí rozás"),
pengéje edzett va$, hossza l9,5 cm, az i. e. 2. évezted kiizepe ktiriil
Ugaritica, I, 22. tábla nyomán
53. old. Ueiarit, kunyhó alak agyagedény, magassága 28 cm, azi. e.2,. évezred ktizepe
Ugaritica, II, ?9. ábra nyomán
69. old. Ugarit, áldozatijelenet É l istennel, kó sztélé, magassága 47 cm
Syria 18 (1937) 17. tábla nyomán
70. old. Ugarit, aranyfiiggó, muztelen istennó oroszlán hátán, magassága ó cm, i. e.
1400 kiiriil
Ugaritica, ll, 10. ábra nyomán
75. old. Medinet Habu, egyiptomi domborm részlete. tll. Ramszesz
(?)
csapatai
Tunip várost ostromolják
Medinet Habu, lt, Chicago 1932, 88. tábla nyomán
77. old. Ugarit, két férfi (iivegpaszta) szekéren
(agya8), magassága t9,5 cm, i. e. 13.
század
Syria 17 (1936) 18. tábla nyomán
80. old. Karkemis királya, lni-Tesub pecsétnyomójának tenyomata, kiizepén luwijai
képlrásos, a kiilsó sávban ékí rásos felirattal, átmér
je
4,6 cm
Ugaritica, lll, 29. ábra nyomán
83. old. Ugarit, fajansz pecsétnyomó lenyomata: iitpárevezós vitorláshajó
Ugaritica, lV, l14. ábra nyomán
87. old. Alalah, azI B réteg városi templománakalaprajza,azi. e. l3. század második
fele
L. Woolley, Alalakh, 34a. ábra nyomán
89. old. Ugarit, aranytál, vadászjelenetekkel, átmér
je
19 cm, i. e. 15-14. század
Ugaritica, 11,7. tábla nyomán
9O. old. Ugarit, miikénéi hí idria, festett dí szitése szekérjelenet, állatok, n vények, i. e.
l5-t4. század,
Ugaritica, II, 89. ábra nyomán
9l. old. Ugarit, arcos váza a város kiktitónegyedéból, magassága 16 cm, i. e.
ILl3. század,
Syria 14 (1933) 1l. tábla nyomán
92. old. Ugarit, mtikénéi agyagszobrocska, n i alak, i. e. 14. sázaó
Ugaritica, I,94. ábra nyomán
94. old. Medinet Habu, egyiptomi domborm részlete, III. Ramszesz gy zelme az
tikriis szekereken vonuló
,,tengpri
népek" fiiltitt, az i. e. 12. század eleje
Medinet Habu, I, Chicago.1930, 34. tábla nyomán
9ó. old. Medinet Habu, egyiptomi domborm részlete, szí riai foglyok, azi. e. 12. szÁzad
eleje
Medinet Habu, lI,98. tábla nyomán
14l
lOt. old. Szí ria-Palesztina4z i. e. l. évezredben
Térkép
t04. old. Az ókori El
-Ázsia
Térkép
l09. old. Batawat, tll. Sulmánu-asarí du dí szkapujának bronz szatagverete, az M sáv
eleje: az asszí rok azi, e.859. évi hadjárat során hajókon szállí tják el a szigeten
álló tí iroszi ertldí tmény adóját, i. e. 9. sázad
W. de Gray Birch
-
Th. G. Pinches, The, Bronze Ornaments of the-Palace
Gates of Balawat, V. London é. n., C. l. tábla nyomán
l l l. old. Arszlan Tas, elefántcsont-faragvány
(Hazaél, Damaszkuszkirálya?), magassága
kiiriilbeliil 16 cm, i. e. 9. század,
A. J irku, Die Welt der Bibet, 99. tábla nyomán
l 16. old. Karkemis, domborm ttiredéke, Kubaba istenn
,
bazalt, magassága 82 cm, az
i. e. t. évezred eleje
E. Akurgal-M. Hirmer, Die Kunst der Hethiter, M nchen 196l, ll5. tábla
nyomán
l20. old. Szam'al
(Zendzsirli) vára, vázlatos rekonstrukció
Ausgrabungen in endschirli, [l,,30. tábla nyomán
rBpM ELlprLETEK J EGY zÉ ,rcr
1,2 Tell Haiaf,szí nesfestettedények, magasságuk l9,8, illetve 8,5 cm, i. e.4.évezred.
Berlin, Vorderasiatisches Museum
3 Tell el-Dzsudeide, meztelen álló férfi
-
valószí n bg istenség
-
rézszobrocskája, ma-
gassága l9,2 cm, az i. e. 3. évezred eleje. Chicago, Oriental Institute, University of.
Chicago
4,5 Szam'al, meztelen nói szobrocskák, terrakotta, magasságuk lZ,7, illetve 14,6 cm,
i. e. 20@ kiiri.it. Berlin, Vorderasiatisches Museum
ó Biiblosz, t r és hiivelye az obeliszk-templomból, hossza kb. 35 cm, i. e. l9-15. század.
Az arany dí szfegyver markolatán és hiivelyén vadászjelenetek láthatók. Beirut, Nem-
zeti Mrizeum
,
7 Biiblosz, dí szfejsze ( gynevezett kétszemes fejsze) és hiivelye az obeliszk templomból,
i. e. t9-15. szÁzad. Beirut, Nemzeti Mrizeum
8 El relép istenség bronzszobrocskája, magassága 14,7 cm, Szí ria, m kereskedelem-
b l, i; e. t5-13. század. Berlin, Vorderasiatisches Museum
9 Gyermekét szoptató n i alak oroszlán hátán, bronz, mitanni munka, magassága
l8 cm,, azi. e.2. évezred ktizepe. Berlin, Vorderasiatisches Museum
l0 Alalah, Idrimi zobra, magassága l m, i. e. 15. sázad. London, British Muspum
l1,12, 13 Szí riai pecséthengerJ enyomatok. Fent: magassága 3 cm (vask
),
azi. e.2.
évezred k<izepe. Két férfi a sárnyas napkorongot tartó oszlop két oldalán, emellett
három sorban egymás alatt rozetták, szfinxek, oroszlánnal viaskodó h s. K zépen:
magassága 2,8 cm (vask
),
az i. e. 2. évezred k<izepe. Bemutatási
jelenet;
a szarv-siive-
get visel
,
a kezebe fogott ktitélen pripos hátri szarvasmarhát tartó férfr istenség el tt
l42
egy istenn
,
akit a kiinytirgó ktivet. Álul: magassága 2,2 cm (vask
),
az i. e.2. év-
ezred második fele. Boltozatos tetó alatt két férfi, mellettiik négy elórelép férfi, ezek
fdltitt két vadkecske. Berlin, vorderasiatisches Museum
14,15 Bronztór és -lándzsahegy, hosszuk 34,7, illetve 28,5 cm, az i, e. 2, évezreÁ ktizepe,
m kereskedelemb l. Berlin, Vorderasiatisches Museum
16 Ez istszobrocska, álló, meztelen nói alak, magassága l6,5 9m, az i. e.2. évezred má_
sodik fele (?).
Berlin, Vorderasiatisches Museum
17 Amárna, sí r-sztélé részlete, egyiptomi szolgálatban álló szí riai zsoldost ábrázol.
Az elhunyt s rt iszik szí vócsóból, amelyet szolgÉ ja tart. Vele szemben as zonya.
Mészkó, az egész sztélé magassága 29,8 cí n, i. e. l35O ktirtil. Berlin, Agyptisches
Museum
18 Ugarit, arannyal bevont elefántcsont fej, vatószln leg istenség, magassága 15 cm, az
i. e.2. évezred második negyede. Damaszkusz, Nemzeti Mirzeum
19 Ugarit, ábécé-ábla, azuga ti nyugati levéltár egyik í rnokának munkája. Az ugariti
ábéxé harminc ékí rásos bet
jét
tartalmana. 5, l x t
,3
cm, i. e. l 4. század. Damaszkusz,
Nemzeti M zeum
20 Ugarit, akkád nyelv agyagtábla, Karkemis királya, lni-Tesub és Ugarit királya
egyezményének sziivege, a tábla k<izepén Ini-Tesub
pecsétie (l.
a 80. oldalon ktiztilt
rajzot is), i. e. 13. százaó. Damaszkusa Nemzeti M zeum
2l Memphisz, fogadalmi tábla, oroszlán látán álló istenn (Kádes?), mészk
,
ma-
gassága 28 cm, i. e. t4-t 3. szfuzad. Berlin, Agyptisches Museum
22 |J garit, El, az istenek atyja, bronzszobrocska, aranybevonáttal, i. e. 14--t3. szhzad.
Damaszkusz, Nemzeti M zeum
23 Ugarit, elefántcsont lap, doboz fedele, tiló termékenységistenn
,
két oldalán kecske,
magassága l3,7 cm,,i. e. 14-13. sázad. Paris, Louwe. Cl. F.-A. Schaeffer, Ugaritica,
l, cí mkép n}omán. Copyright C. F. Schaeffer
U,25 Szam'al, bronzpecsétnyomók, átmér
jiik
7,2, illetve 3,6 cm, az i. e. 2. évezreÁ
ktizepe kiiriil. Berlin; Vorderasiatisches Museum
26 Assur, szí nes mázas agyaglap, szakállas szí riai férfi, magassága l1,1
század. Berlin, Vorderasiatisches Museum
cm,i. e. l+l3.
27 Szam'al. málhás szamár alak edény, magassága 15,6 cm, azi, e.2. évozred ktizepe
kiirtil. Berlin, Vorderasiatisches Museum
28 zambl, ezí istlapocska, férfi- és n i alak domborí tott ábrázolása,a fejek aranylemez-
zel bevonva, magassága 7,6 cm, az i..e. 2. évezred vége kiiriil
(?).
Berlin, Vorderasia-
tisches Museum
29 zam'al, eziistfí iggó, oroszlán hátán álló isteffró, elótte n i k<inycirg
,
átmér
le
4,3 cm, i. e. 8-7. század. Berlin, Vorderasiatisches Museum
30 Ugarit, elefántcsont lap, óí szÁgy reszlete, a ktizéps sáv, hossza kiiriilbeliil l m,
magassága 24 cm, i. e. 14. sÁzad. Damaszkusz, Nemzeti M zeum
.
3l Bí iblosz, Ahiram király szarkofágja, hossza 2,30 m, i. e. 1t-10. szÁzad. Beirut, Nem-
zeti Mrizeum
32 Szam'al, a vár bels kapujának két oroszlánja, magasságuk 1,9l, illetve l,X) m,
i. e. l0-8. sázad. Berlin;Vorderasiatisches Museum
33 Szam'al, orthosztatosz domborm
,
a Viharisten ábrázolása. Az istenség
jobbjában
a kettós fejszét, baljában a villámkciteget tartja. Magassága 1,35 m, i. e. 9. század.
.Berlin, Vorderasiatisches Museum
t43
34
35
36
Két sárnyas isteni lény futó helyzetben. HalebiAleppó, domborm a citadella egyik
kiizepkoriépiiletéb l, bazalt, magassága 95 cm, i. e.9-8. sázad. Az Aleppói M zeum
felvétele
Terqa (Tell Asara), II. Tukulti-Ninurta asszí r király gy zelmi sztéléje
(i.
e. 885 k riil),
A kí gyóiil Viharisten, a kí gyó fejénszarv. Bazalt, magassága 9Ocm. Aleppói M zeum
Szfiré, sztélé, arámi nyelv felirata Mati'él, Bí t Aguszi uralkodója és Bargaja, KTK
uralkodója szerz désének szóvege, a képen az[. sztélé. magassága 1,3l m, i. e.8. sz.
ktizepe. Damaszkusz, Nemzeti Mrizeum
37 Assur, bekarcolt dí szí tés óriáskagyló
(Tridacrra), fiiní ciai munka, 25,2x 16,3 cm,
i. e. 70O kiirtil. Berlin, Vorderasiatisches Museum
38 Szam'al, dí szí tett bronztálak, átmérójiik 13,5 cm, illetve 16 cm, azi. e.1. évezred elsó
fele. Berlin, Vorderasiatisches Museum
39 Bronzfibulák, valószí n{ileg szí riai munka, kb. i. e. 8. század
(?). Berlin, Vorderasiati-
sches Museum
4o Bredzs (Aleppó ktizelében), sztélé, fogadalmi felirattal Melqart istenhez, bazalt,
magassága 1,15 m, i. e.9. sázad. Aleppói Mrizeum
4l Szam'al, orthosztatos,z,. Kilamuwa zam'ali fejedelem arámi bet í rásos feliratávpl,
baloldalt fenn a fejedelem alakja, dolerit, magassága 1,52 m, i. e. 850 k<iriil. Berlin,
vorderasiatisches M useum
42 Szam'al, sztélé, Kilamuwa fejedelem
(?) és fia vagy szolgája, dolerit, magassága 56 cm,
i. e. 850 kiiriil. Berlin, Vorderasiatisches Museum
43 zam'al, orthosztatosz, vállán áldozati állatot viv szakállas férfit ábrázoló dombor-
m
,
dolerit, magassága 1,07 ffi" i. e. 8. század. Berlin, Vorderasiatisches Museum
44 Szam'al, orthosztatosz, két akrobata; akik fellépesiik alatt bangszert tartanak a kez ik-
ben, bazalt, magassága 1,14 m, i. e. 8. század. Berlin, Vorderasiatisches Museum
45 Szakcseg zti, három orthosztatoszból álló domborm ,
oroszlánvadászat, dolerit,
magassága l
,
l ó m, szélessége 2,65 m, i. e. 8. század. Berlin, Vorderasiatisches Museum
46 Szam'al, sarok-orthosztatosz, domborm vén Barrákib, Szam'al fejedelme, vele szem-
ben í rnok, a trónus mijgiitt szolga, legyezóvel, dolerit, maga sága l,l l m, i. e. 8. század,
Berlin, Vorderasiatisches Museum
47 Ásatási fénykép, a
,,K"
jel palota lépcs
jének
es oszloplábazatainak feltárása Szam'-
alban
(Zendzsirli). Berlin, Vorderasiatisches Museum, ferryképtár
48 Szam'al, oszloplábazat, dolerit, magassága 78 cm, i. e. 8. század. Berlin, Vorderasiati-
sches Museum
49 Szam'al, oszloplábazat az rigynevezett lll. hiláni palotából. Az oszlopttirzset két
szfinx tartja. Dolerit, magassága 1,04 m, i. e. 8. század. Berlin, Vorderasiatisches
Museum
50 Szam'al, Assur-ah-iddina asszí r király (ó80-ó69) sztéléje. A király el tt két legyóztitt
és megktit<iztitt ellenfél
(az egyiptomi uralkodó ffa és egy szí riai fejedelem). Bazalt,
magassága 3,20 m. Berlin, Vorderasiatisches Museum
5l Szam'al, dolerit lófej, hossza 60 cm, i. e. 8. század. Berlin, Vorderasiatisches Museum
52 Szam'al, elefántcsont hasáb, három oldalán faragott dí szí tes. A képen egyiptomi vi-
selet szerint iilttiz tt férfi, bal kezeben sakálfej bot,
jobbjában
liliomág. Magassága
l3,3 cí n, i. e. l. évezred els fele. Berlin, Vorderasiatisches Museum
lu
i
!,
r
;i
53 Bronz fáklyatartó felsó része Szlriából, magassága 33 cm, az i, e.6. század vége.
Berlin, Vor&rasiatisches Museum
54 Amrit (Szí ria,
a Ftildkiizi-tenger partján,
Tripolisztól &zakra), ftiniciai sirépitmény
(maghzel,,,oró"), i. e. 5-4. szÁzad
55 Amrit, kószobor feje, i, e. 5-4. szá;zad, Daniaszkusz, Nemzeti Mrlzeum
56 Szam'al,
perz
a n t ábrázoló terrakotta szobroc ka feje, magassága 6 cm, i. e. 4O0
ktiriil. Berlin, Vorderasiatisches Museum
57 58 Pénzérme Szidónból (baloldalt), illetve Damaszkuszból (jobboldalt). Az els
kiiriilbeliil azi.e.5.századvégér l,el lapjánegyftiní ciai gá|ya, felgiingytilt vitorlák-
lial, Azitt nem kt ólt hátlap a
perzsí l
királyt ábrázolja, kezében í jjal. A másik érme
NagySándor uralkodásánakidejére tehet
,
el lapján Héraklész í eje az oroszlánbór-
rel, hátlapján (itt
nem kiióljiik) Zeusz a trónszéken
A szerz es a kiadó ezí rton is kiisónetet mond a fényképekért, illetve a kiizlés engedé-
lyezéséért a ktivetkeóknek: Dr. R. D. Barnett (London), Prof. Dr. R. J . Braidwood
(Chicago),
Prof. Dr. M. Chebab enrir (Beirut), Prof. Dr. Cl. F.-A. Schaeffer
(Paris),
Y. Shakra, Secretary General
(Damaszkusz);
valamint a British Museum (London),
Nemzeti M zeum (Beirut), Nemzeti M zeum (Damaszkusz),
Aleppó Mtizeum (Haleb),
Oriental Institute of the University of Chicago, Staatliche Museen (Vorderasiatisches
Museum, Agyptisches Museum, Miinzkabinett, Berlin) igazgat ságának, s végiil a Régi-
ségek és Mrizeumok Vezérigazgat ságának (Szí ria).
N EVMUTATÓ
Abba'el 34,35
Abbaszidák l32,l33
Abdi-Asirta 52,53
Abisemu 27
Ab Kemal28
Ab -l-Abbasz l32
Actium l3l
Adad (Addu,
Hadad,
Haddu) 69,70,97,1a7,
ll7, l23
Adad-idri
--*Bar-Hadad,
lI.
Adad-nirári, lII. lO8, l24
Adalur hegység 4O
Addu *
Adad
Adónisz 118
,,Adónisz-folyó"
*
Nahr
Ibrahim
Aesculapiug
-*
Aszklépiosz
fusz t06
Afrika tO},1t6,128
Agade 8,24,29, 135
Agusz *
Bí t Aguszi
Ánau 102, 105, 106, 108
Anaz t 10, 11 t
A het-Aton
-*
Tell el-Amárna
Ahiram l00, 114, l43
ahlam 97
,Ahuni
l07
Aitagama 54
Akka (Akkó) 82, 83
Alalah (Alhalha, Tell
Acsána, Aqana) 34-38,
n,42-47,54,72,86, 87,
91,95, lt3,135,142
Alasija
-,
Ciprus
Aleppó -, Halab
Alexandria l18, l3l
Alexandrosz (Nagy Sándor)
15,76, l25, t29_13l, 136,
145
Alhalha
--*
Alalah
Alijan-Baál * Baál
Amanappa 53
Amanus 24,7O5,107, l 19,
l35
Amárna * Tell el_Amárna
Amar-Szí n 26
Amatu
-* Hama
Ama'u 44
Amenemhat, |1.27
Amenemhat, |lI.27
Amenemhat, |V.27
Amenhotep, 11.50
Amenhotep, III.52
Amenhotep, lV.
(Ehnaton)
52,54,55
Amk sí kság l6-18, 22,25,
l03, l35
Ammija 53
Ammisztamnt, l;78
t45
Ammisztalnru, l I. 78-80,
82,84
Ammitakum 34-3ó
Ammón, ammóni 98, l07,
l26
Ámon, Ámon-Ré 48, 49, 95,
96, 136
amorita
-*
Amurr
Ámósz 94
Amrit l45
Amt 65
Amurr
,amurr
24,51-54,
73, 74, 76-80, 84, 85, 93,
94,97, l02, l03
Amutpiél29
Anat 58-63, 65,70,7l
Anatólia ll,
|7, 19, n,73,
88,103
Antakia -, Antiochia
Antigonosz 130, l3l
Antilibanon t4, l05
Antiochia (Antiokheia,
Antakia, Antakya) 1l8,
l 31-1 33
Antonius
*
Marcus
Antonius
_
Anu 97
Apamea
(Apameia) 47, l3l,
l32
Aphrodité l17, l18
Aplahanda 30-33
Aqhat 61-63,66
arab l lt,l3l,.l32, l34
Aradosz
* Arwad
Arám, arámi 93-98, l00,
.
l03, 105-107, lll, l14,
ll5, ll7,t21-123,125,
l27, l28
Arazik 8
Argisti, l. l08, 136
Arhalba 78
Armada
*
Arwad
Arpad (Tell Refad) l03, ll0,
llt, l36
Arszlan Tas -* Hadatu
l6
Artaxerxesz,lil. lZ9
Arwad (Armáda, Aradosz)
,
82,97, lo2, l07, l29
Arzawa 93
Asdód 84
AÉ ra, Asirat 58, 68, 7g,72
Askalon 82
.
Assur
g,2g,3O,
68, l}7-1l2,
l25, t43'lu
Asspr-ah-iddina l tl, ll2,
Assur-bán-apli l 12; 125,
l36
Assur-dán, ttl: l08
Assur-nászir.apli, Il. lO7,
l36
Assur.nirári, V. l08, 136
Assur.uballí t,ll. 126
Asszí ria, asszir
.24,
67, 76;
84, 85,.97, lo l02, lo3,
l05-1lz, l"2l, l24, l25,
126, 136
Astar-muwa *
Szausga-
muwa
Astart (Asztarte)
58, ffi,70,
7l, l17, l19
Astrt ll7
Aszklépiosz (Aesculapius)
l l7, l18
Asztarte *
Astart
Athar * Tripolisz
Athén lt8
Attika l t4
Augustus *
Octavianus
Aurelianus l3l
Aziru 53, 54,74
,
,
,1!.:
Baál (
istenség) (A lijan-Baál)
36,38, 57-64,68-72,8
,
88, 90, l 17
Baál (Ttirosz
u.ralkodója)
l12
Baál-Cáfón l l8
Baál-Gebal 70
Baál-Hadad72, ll7
Baál-Hammón l ló
Baál-Libanon 70, l l8
BaáFKqrmélosz l t8
Baál-samém l l7
Baál-samén (Baál-samajin)
l06
d
Baál-Szidón 70
Baalat 53
Baasa l07
Bábel, Babilón, babib;ii 28,
29,33-35,'4f., 41,43,
54_56, 67, 70, 7 3, 79_82,
t25_128, l3o, l35, 13ó
Bagdad (Baghdad) l32, l33
bait tosz ll8
Balawat 108
'Balih
34,1CI7
Balkán 94
Bargaja l09; l lo, l44
Bar-Hadad, t. (Benhadad)
105, l i7
:: :
Bar-Hadad, lt. (Adad-idri,
Benhadad) t05-108, ll7
Bar-Hadad, Ill. 106, l 17
Barrákib'1 ll, l2l, !22, l44
Bauer, H. 56
Beirut (Beruta, Bériitosz)
27,67, l00, t la tl8, l33
Benhadad * Bar-Hadad
Bentesina 74,77-80
Berlin, Staatliche Muse,en
. 39,132
Beruta *
Beirut
Bértitosz *
Beirut
Bét-Rehób l03 .
Biqa' 14, l05
Bí t Adini l03, l07
Bit Aguszi (Agusz) l03,.106,
l08_1l0. l44
Bí t Bahiani lO5
Bí t Hunrri (Omri) l08
Bit Zamaní l05
Bizánc (Konstantinápoly,
lsztambul) l32
Boghazktiy - Hattusa
bóset ll7
Boszporusz l03
Braidwood, R. J . ló
Bredzs ll7,1U
b sztrophédon 8l
biiblosz ll4
Btiblosz (Gubla,
Gebal,
Dzsebeil, J eble) 16-20,
.
22, 25_27, 32, 33, 37, 39,
40, 49, 53, 55, 67, 70, 8l,
84,93,95,97, l00, l07,
ll4, ll8, l28, l29, l35,
136, l42, l43
caesarea *
kaiszareia
Cáfón * Dzsebel el-Akra
Casius mons *
Dzsebel
el-Akra
Ceyhan (Dzsejhan)
l05
Cidqijá (Szedékiás)
l26
cilicia *
kilikia
Ciprus (Alasija,
Kiiprosz),
ciprusi l8, 33, 47,81-84,
86,93, lo2, ll4, l27, l28
Cóba l03, l05
Comnragene *
Kummuh
Córdoba l32
Csatal Hiiyi.ik
{Catal
Hiiyi.ik) l7
Dagan (Dagon)
24, 64,90,
l 17
Damaszkusz 14, 49, 5l, 55,
l03. l05-108, l t0_1l3,
ll7, l24, l2g, l3o, l32,
l33. 136, l45
Danel 6l*63,66
Dareiosz, l. l28, l30
Dareiosz,llI.,
kodomannosz
l5
Dávid 99, lO2, lO5
deben 96
denen 93
Dhornre, É . 56
Diodórosz l29
Dór 95
dór
$9
Dunand, M. 39
Duppi-Tesub
74
Dura-Európosz
t32
Dzsebeil(J eble) *
Btiblosz
Dzsebel Aruda 8
Dzsebel el-Akra (Szapán,
Cáfon, Haz|z|i, Mons
Casius) 44,58,70,
86
Dzsebel el-Bisri 14
Dzsejhan *
Ceyhan
Dzserablusz *
Karkemis
Ebla (Tell
Mardih) 8, 9, 39,
l35
Edessza ll7, l33
Edom 126
Egei-tenger (Egeisz)
14, 19,
33, 37-39, 67, 72, 8l, 86,
88-93, 99, lo2
Egyiptom, egyiptomi l4, l5,
19,20,22-27,33,
38,
40-42, 47_55, 67, 68,
70_72, 75_78,8l, 84, 85,
89_96,99, ll2, l l3, lt8,
l2l, l23, l25,13l, l33,
l35, l3ó'
Ehnaton *
Amenhotep, IV.
El 57
-6t, 63, 65, 66, 68-70,
72, l16, l17, l43
Elat 70
El-Obeid (Ubaid)
l7, l8
Eleutherosz-sí kság
49
Emar (Meszkene)
8, 34,,43,
44
Emesza -* Homsz
Enkomi 93
Esmun l16, l18
Esmunázár l19, l28
Esnunna 29
Euphratész (Eufrátesz)
7-9,
t l, t3-15, 23,26,28-30,
32-34, §,41,43,44,
48-.50, 54, 75, 76, 97, lo3,
t05-107, lll, t 13, l22,
126, l3l, l32, l35, 136
Európa 67, ll2, l33
Euszebiosz 67
Fekete-tenger 98
Filisztea, fi liszteus (peleset)
93_95,98_100, l02
Fiildktizi-tenger
9, l3, t5,
16, 23, 24, 28, 29, 33, 44,
47,49,70, 81-83, 88, 97,
99, to2, lo7_1l2, ll4,
ll7, l27, l28, l30, l3l,
l35, t36, l45
F ní cia (Phoinikia,
Phoenicia), fiiní ciai 14,
56,67,98*100, l02,
l l3-1l8, l23, l24,
126_132, 136, l45
Gades (Cádiz|
lO2
Gaza 5l, l30
Gaziantep l3
Gebal * Btiblosz
Gezer l t3
Cilgames 9
Gindibu l07
Góliát 99
Gordion l30
Giiriigország, g r g 66,68,
70, 8l
,99,
lo2, ll2, l14,
l16, l28, l29, l3l-
Cubla *
Biiblosz
Gudea 26, l35
Gurgum (Marqaszi)
l05,
l06, l l0
guti,(kut
)
24,25
Guzana *
Tell Halaf
habiru (hapiru) 44,53
Habuba Kabira 8
L!:.,,
.., i"'.t:']i:
r,.i'""
,,.ift.,.+,j".trl .,..,.,
r,",
147
Hadad
..
Adad
Hadad-ezer l05
Hadatu (Arszlan
Tas) l l0,
l24
Haddu
_,
Adad
Haifa 95
Hajjá (Hajá)
t 15
Halab (Halpa,
Halman,
Aleppó, Haleb) 8, 14,27,
29, 30, 32-35, 39-4l, 43,
44, 50, 52, 54,68,75,76,
78,84, l03, l0ó-t08, l t7,
l33, l35, 136, l44
Hama (Hamat,
Amatu) 17,
l8, 39, l03, 105-107,
l l0_1 l2, l24, 126, l35,
l36
Hammurapi (Babilón
uralkodója)
34, N, 4l,
l35
Hammurapi (J amhad
uralkodója) 34
Hammurapi (Ugarit
uralkodója) 28,29,78
hapiru *
habiru
Harrán l25
Hassu 4a,4l
Haszehemui 20
Hasszuna 17
Háthor (Hathor)
22,7l,
l29
Hatti 4l
,
54,73,74,76,
78_80,83,84,93,
l07,
l35, l36
Hattina (Unqi)
l03, l07
Hattu a (Boghazktly)
t t,
24, 29, 37, 40, 52, 55, 74,
77,79,82
Hattusili, 1.24, n,4l, l35
Hattusili, llI. 78, 80, 82--84
Hazaél l08, ll0, l24
Haz(z)i *
,Dzsebel
el-Akra
Hazrak 106
Hebat (Hepat)
72,76
hellén l30
148
Héraklész l17, l3O, l45
Herihor 95
Hermon 14
Hérodotosz l28
é
. hettita 23,24, fi, 4l, 44, 47,
50, 52-55, 70, 73-88, 95,
98, l03, l05, l22, l23,
l36
hilóni (blt hildni) l2l, l44
Hí rám, l. lO2,136
Homérosz 67,99
Homsz (Emesza)
l4,30, 49,
l32
Hósea(Hóseás) tll
hrnm 62
Humann, K. t 19
h nl32
Hurajja 65
hurri 40, 4l, 43, 68, 72, 76,
78, l03
Hurri-Mitanni *
Mitanni
htikszósz 40,48
lbalpiél 29
Ibdati 26
Ibiranu 78
Idrimi 42--47,87, l35, l42
lgakalis 40
llimilimpra 43
India, indiai 47, l28
lni-Tesub 76, 79, 80, 82,
l43
lpuwer 20
lrán l30
Irhuleni l07
lrkabtum 34
lrrite 35
lshi-Adad 30
lstár 46, 70,72
lszkenderun 13
iszlám 132,133
í sszosz 15, l30, 136
ltália l33
Ittobaál (Biiblosz
uralkodó-
ja)
l00
Ittobaál (Ti,irosz uralkodója)
l02
Ituraszdu 29
Izráel, izráeli 38,99, l02, l05,
106, 108, l t0, 1 l l, l l7, l18,
l25
|zsák, Antiochiai l 17
J agidlim 28
J ahdunlim 28-30, l35
J ahmesz 48
J ahve 72, lll, ll7
J akinilum 27
J amhad 29, 30, 3L-34, 37,
4l, 106, l35
J amm 57, 58, 7l
J antinhammu 27
J apasemuabi 27
J arih 61
J arimlim (Alalah
uralkodója\
34- 39, 44,
86
J arimlim (J amhad
uralko-
dója) 29,30, 32, 33
J aszmah-Adad
29, 30
J atarami 30
J a'udi *
Szam'al
J ehomilk t28
J éhu t08
J eremiás 94
J erihó (J erikó)
16,93
J eruxálem
70, lO5, 126,
l32, l33, l36
J órám ó8
J ordán 98, l03, l05
J ósijá l2ó
J da ll0, ll l, ll7, l27
J upiter (tuppiter)
l l6
Kádes (Qades) (helyseg)
48*50, 54,77,78, 95
Kádes (istenség)
7l, 136,
l43
Kaftor *
Kréta
Kairó 52,133
l
i
Kaiszareia (Caesarea)
67
Kalhu
(Kalah,
Nimrud) l24
Kambiizégz, ll. l27, l28,
l36
Kámid el-Loz
.*
Kumidi
Kamószc 48
Kanaán, kanaáni 25, 27, 30,
34, §, u, 5l, 55,56,67,
68, 70, 72,78,98_100.
l03. l 17, t3ó
Karatepe t23
Karkemis (Kargamis,
Dzserablusz, Cerablus)
29, 30, 32, 33, 37, 49. 54,
72, 75, 76, 78_82,93, 95,
l03. lo7, tlo, lll, l16,
ll7, l2o, l22, 126, 136,
l43
Kármel hegység l02
Karthago
(Karthágö)
l02,
l14, lló. l27, l3o
Kejen 48
Keret 63 66
Kerkuk 47
Kilamuwa ll5. l2l, l23,
l44
Kilikia (Cilicia)
17 19,82,
l05, l23. l29
Kilisz l3
kinahhu 99
Kisáxia l3- 15, 19, 23, 24,
?6, 29, 4l, 44, 47, 54, 56,
67
_69,,16,
8l, 83, 86, 93,
98, lo3, lo5, 106, l08,
l23, l29-,l3l
Kizzuwatna
(Kode)
93
Kleopátra l3l
Knósszosz 37, 38
l(ode *
kizzuwatna
Koldewey, R. t 19
Kommagéné
-. Kummuh
Konstantinápoly
--*
Biánc
Kósar, Kósar.wa;Haszigz
57,58,61,71,86
Kréta
(Kaftor)
20, 37, 38
82,86,94
Kroposz 68, lló
KTK rc9,144
Kubaba 72,116, ll7
Kumarbi 68
Kumidi
(Kámid
el-Loz) 5l
Kummuh (Kommagéné,
Commagene) l05, l08,
ll0, lll
Kurtiwaza -, Mattiwaza
1tllti
+ guti
Kiiaxarész t 25
Ktiprosz
*
Ciprus
Ki,irosz, ll. (Nagy) l27,
l36
La'as 106
Labarna lO3
Lagas 23,26,
.
35
Lákis l 13
Laodikea
."*
Latakia
Laqe l07
Larsza 29
\
Latakia (Laodikea,
Laodikeia) 16. l7. l3l
Leontesz
-,
Nahr el-Litani
Libanon l3, 14,20, 55.73.
77,97, l05. l07. l18.
l34
,136
\
libiiai 94
London, British Museunr
42
Lubarna l03, l07
Lu ga lzages zi
(Lugalzagg
i sz i
)
23,24
Luwija, luwijai 80, 81, 87
l00, l03
maccéba ó8, l l8
maghzel l45
Makedónia, makedónok
l29, l3o, 136
Malatia (Milid)
106, l08,
tlo :
Málta la2, ll4, 116
Mameluk-dinasztia l33
Marcus Antonius l3l
Marduk l27
Mári
(Tell
Hariri) 7,9,23,
24, z8--3o, 32-34, t l3, l35
Marqaszi -, Curgum
Mati'él
(Mati'ilu)
l08, l09.
l l0, l36; l44
Matthiae, P. 8
Mattiwaza (Kurtiwaza,
Sattiwaza) 7ó
Medina l32
Média. nréd l25
Medinet Habu 75,93,95, 9ó
Meiliddó 48,49, 126
Mekka l33
Melqart l02, l16, l17, l30.
l44
Memphisz l43
Men-heper-Ré
}
Thotmesz, lll.
Menua l()8
Merenptah
( Merneptah) 84,
91,94
Merikaré 27
Merszin l7
Meszkene
"* Entar
Meztlptltámia 8.9. l3 15,
17 l9,z3 26.28 30,33.
,
34, 38. 40. 42,46.47. 50.
54 5ó, 67,69.12,76.86,
91 93,97. l05, l07. l1-3,
l 18. l23 126. |29 t3l.
l35
Miclasz
,
Mita
Milid
.
Malatia
,Minet
el-Beida 7t, 88, v .
Ugqit
Minósi, minószi 38, 39
Mita(Midasz)lll
M itanni
(Hurri-M itanni.
Naharina, Nahrina) 4l,
43, u,47
-s2.54.
76, l35,
l36
l49
Moáb. moábi 98, 126
Mohamed l32
Moloch l t8
mongol l33
Mons Casius
*
Dzsebel
el-Akra
Mószul
(Moszul) l7
Mót 59,60, 7l, l0O
Msatta
l32
Muawija l32
Mukis a,54, lO3
Mursili, l. 4l, 75, l35
Mursili, ll. 54, 76, 78, 80
muskab l15
Muski
*
Phriigia
Mutalli lO8, ltl
Muwatalli 77,78, l03. l ll
Miikéné 85, 88-90, 92,93,
99
Nab t-apal-uszu_r l25, 126
Nabí t-kudurri-uszur, l l.
l25- l2,1, 136
Nab -naid l27
Nagy Sándor
*
Alexandrosz
Naharina
.*
Mitanni
naluru 97
Nahr el-Asszi
(Orontész)
13, 14, 16, 34, 44, 49, 7o,
l{)3, l07, l32
Nahr el-Kelb l l2
Nahr el-Litani
(Leontészt l4
Nahr !brahim (,,Adónisz-
folyó") l l8
Nahrina
..,
Mitanni
Náhum l25
Narám-. zí n 24, l35
Naswa 36
Nekó
(Nekósz),
ll. l25,
126, 136
Neirab 27
Nija 44, 47,49, 54
Nikkal ól
Ní lrrs l l, 13, 23, 48, 94, l 13,
l33
l50
Niqmadu, ll. 55, 72,77,75, Perzsa- bitl l4,24
78, 136 Pettinato, G.9
Nimrud -* Kalhu
Ninive l25
Niqmadu, Ill. 78
Niqmepa
(Alalah
uí alko-
d
ja)
44,47
.
Niqmepa
(J amhad ural-
kodója) 34
Niqmepa
(Ugarit uralko-
dója) 75,78,79,83
Nuhasse 52, 54,75,78
Nuzu 47
Octavianus
(Augusrus) l 3 l
Odiisszeia 99
Oliimposz, ottimposzi óó,
70,7l
Omajjádák t32
Omar l32
Omri
* Bit Humri
Órión 66
Orontész -*
Nahr el-Asszi
oszirisz l 18
oszmán l33
Örményország
(
Örmény-fennsí k), iirmény
98, lo8
Pabiló5
Palesztina 13, 14, 16, 19, 2l,
25,26,3l, 40, 48, 5l, 52.
72,8l, 82, 84, 93. 95, 98,
l00, l0ó, lll, l13, 12ó,
l27, l28, l30
Palnriira -* Tadnrir
Panammuwa, t. l23
Panammuwa, lI. lll
Parattarna 47
Parmenión t 30
Parrot, A. 28
párthus (parthus) l3l
Pekah ll0, Ilt
peleset -. Filisztea
perz
a lO2; l2l, 128-130,
t36
Philón, Biibloszi 67, l17
Phoenicia * F ní cia
Phoenicia Prima l32
Phoenicia Secunda l32
Phoiniké 99
Phoinikia * Fiinicia
phoinix 99
Phriigia (Muski)
lll
Pijassili (Sarrikusuh)
7ó,
l36
Pireneusi-félsziget lO2, l 16,
l32
Pompeius l3l
Pszammetik (Pszam-
métikho z) l. l25
Puchstein, O. l19
Puduhepa 80, 84
Pugat 62,63
pun
l14
Qarqar
t06, l07, l08, 13ó
Qatna
27,29,30, 32, 50, 54
Que
l05, 106, ll0, t l t
rábiszu 5l
Rahianu
1Razjan)
l l0. l l l
Rákib_él lll
Ram ze z, Il.77,78
Ram zesz, lll. 75,93-95
Rász Samra -* Ugarit
Razjan -* Rahianu

--*
Ámon
Recón l05
Resef 7l, l l7
Rhodosz l 14
Rib-Addi 53
Rí m-Szí n 29
Rí mus 24
Róma, római 70, l ló. l3l.
l32
Sahurunuwa 76
Salamon 71,1O2,105, l 17,
l36
Samaja 36
Samas 28
Samsi-Adad, l. 29, 30, l 35
Sar-kalí -sami 24
Sarrikusuh --, Pijassili
Sarrukin (Agade uralko-
dója) 8,9,24,29, l35
Samrkí n, ll. (Assziria
uralkodója) ll, 136
Sarnrma 76
arruwa 43
Schaefrer, Cl. F.-A. 16
sekeles 93
seleucia
*
szeleukia
Sendschirli
-,
Szam'al
Septimius Severus 99
sibtu 30
Sikem l 13
Sukku 84
Sulmánu-asarí du, IIl. l07,
l08, 136
Sulmánu-asarí du, V. l ll,
l36
sumer 25,26
Suppiluliuma 53-55, 73-76,
80, l03, 136
Syria Ccrle (Koilé-Sziiria)
9,99
Syria Phoenice 99
Syria Prima l32
Syria Secunda l32
Szahuré 20
Szaida
-,
zidón
Szakcsegtizí i l2l, l44
Szam'al (J a'udi, Zincirli,
Zendzsirli, Sendschirli) .
37, t05, l06, l l0-1 12, ll5,
l19_123, 142_145
Szamaria l05, l0ó, l l l
Szamarkand l33
Szamuri
-.
Szumur
Szangara l07
Szankhuniathón 67
Szapalulmi l03
Szapán
*
Dzsetlel el-Akra
Szardí nia lO2, ll4, 116
Szard ri, lll.
(ll.
?) l08,
l09, ll0, t36
Szausga-muwa (Astar-
muwa) 74, W,84
Szelim, I. l33
Szeleukia (Szeleukeia,
Seleucia) l3l
zeleukidák l3l
Szeleukosz, l. l30,
Széti
(Széthosz),
I. 77,85
Szfiré l08, l l5, l44
Szicilia lO2, l16
Szidón (Szaida,
Szidunu)
9,I, 9, l00, l02, lo7, ll4,
ll9,126, l28,129, l33,
136, l45
szimiira
*
szumur
Szí n-ahhé-eriba ttl, l36
Szinai
(Sinai)
l9, n
Szí n-aránu 82
Szmendész 95
Szumu-epuh 29, 30
Szumur(Szumura, zamuri,
Szim{ira) 5l, 52, 53,97, l02
Sztir -,
Ttirosz
szutti 44
Tabnit l 19
Tabqa 7
Tadmir (Palmiira)
33,, l3l,
l32
Tah'e 36
Talmi-Sarruma 75
Talmi-Tesub 75,76,80
Tamm z l 18
Tarszosz l05
Taurus 24, n, 54,73,98
Tawananna 80
teker (zeker)
93, 95
Telipinu t36
Tell Acsána -, Alalah
Tell Ahmar - * Til Barszip
Tell Asara -.,
Terqa
Tell Brak 93
Tell el-Amárna (Ahet-Aton)
50-53.92, ll5, 136. l43
Tetl el-Dzsudeide 16, 22, 23,
l42
Tellel-Misrife 30
Tell Fray 8
Tell Halaf
(Guzana)
l7,37,
lo5, l23, l42
Tell Hariri -, Mári
Tell Mardih *
Ebla
Tell Refad * Arpad
Tell Szukasz 17,135
,,tengeri
népek" 93-98, l00,
l08, 136
Tennész l29
Terqa (Tell Asara\ lO7,144
Tesub 69,70,76
Tétte 75
Théba ll2, l25
Thotmesz, L 41,48,136
Tlotmesz, ll t. (Men-heper-
Ré) 4l
,47-50,
136
Tibur (Tivoli)
l32
Tigris 9, 13,47, lO5
Til Barszip (Tell Ahmar)
l03, l07, l l2
Tirtinsz 88, 93 :
Tishinija 4O
Tivoli * Tibur
Tiirirkország, tiirtik 13, l33
,,Transzeuphratia"
l 27
Tripolisz (Athar) 49, lO2,
l29, l33, l45
Trója 88
Tudhalija, ll. 52
Tudhalija, lV- 79,80,84, 86
Tukulti-apal-Esarra, t. 97,
lo2, |o7,136
Tukulti-apa1-1í sarra, I l l.
t l0, l ll, l2l, 136
Tukulti-Ninurta. II. lO7, l44
l5l
.'-
.
],.
::'l!"" ;
;T.,;f ..;,
Tunip 75.95
Tutanhamcin 136. l37
Tlirosz( zrir) 15, h,82. 83.
99, l00, l02, l07, l08,
l lo-1 lL ll4, lló, ti7,
l24, |?s, l27,1?9._133, 13ó
Udum U,65
Ugarit (Ráse
amra) ?,
,
.
16,18, 2s,27, 32" t3, ?6,
3& 39, 50, 52, 55, 56, 58,
ó0, 6l, ffi-72,74..ffi;
'
88-9t,93,95, l13. l35,
'
136, t43
Umma 23
Unqi(Hattina) lll
Upe t
Ur 25, 26,34, l35
Ura 82, 83
Uranosz 68
Urartu l08,,| l0, 13ó
Ursu 4O
Uruk 9
Usnatu 82
Utica l02
Utri-Sarruma 79,80
Velencr t33
Virolleaud, Ch. 56
von Luschan, F. l 19
wases 93
Wen-Amon 95,9ó, l00,
l36
Wootley, L. 34
Xerxész l28
7akir t06, l 15
Zarunti 4O
zeker
--+
teker
Zendzsirli -* Szam'al
Zénobia l3l,l32
Zeusz l 17. t45
Zimrilim 29,
,32--34
Zincirli
-,
Szam'al
KIADJ A A CONDOLAT, A TIT KIADÓJ A
FELELÓS K|ADÓ A coNDoLAT KIADÓ tcazcATÓJ A
FELELÓS SZERKE Zr : KULCSÁR ZSUZSANNA
MüszAKI vEzETő: rÁluÁN EMIL
MŰSZAKI SZERKESZTÓ: HAIMAN ÁCXBS
A K TÉ sTERv É s Az ELózÉ ,r HoRvÁru uÁnIA MuNKÁJ A
MEGJ ELENT l 5 0m PÉ LDÁNYBAN
l4,t5
(A/5)
in
* 2J 5 t.v MELLÉ KLET TERJ EDELEMBEN
Ez A KÖNYV Az M.si,z56o1-59 É s sooz-ss
SZABVÁNYOK SZERINT KÉ SZÜIT
ROTÁCIÓS OFSZETELJ ÁRÁSSAL
FELELÓS VEZETÓ BOLGÁR |MRE VEZÉ RIGAZGATÓ