You are on page 1of 25

JIM DORNAN

A SIKER TÍZPARANCSOLATA
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: James M. Dornan: Strategjes for Success Network TwentyOne. Global Business Support Systems,
USA, 1997 Copyright © 1997 by Network TwentyOne All rights reserved. Printed in the United States of America. Fordította Görög Gabriella
Második kiadás Fedéltipográfia: Szakálos Mihály Hungarian edition © Network TwentyOne Kft., 1996,2000. Hungarian translation © Görög
Gabriella, 1996,2000.
ELŐSZÓ
Amikor megismerkedtem Jim és Nancy Dornannel, rögtön tudtam, hogy "nyerők". Hihetetlen emberpár, két csupaszív, csodálatos személyiség,
és ami ennél is fontosabb, világos jövőképpel élnek. Ez a jövőkép pedig jórészt mások segítésére összpontosul. Miután közelebbi ismeretséget
kötöttem Jimmel, hamarosan rájöttem, hogy sok azonos igazságot fedeztünk fel az életben, olyan igazságokat, amelyeket az ember vezetőként
ismer meg. Jim úgy érti a siker, a belső gyarapodás és a vezetés titkait, ahogy kevesen. Éleslátása segítette a világ egyik legeredményesebb
üzleti szervezetének felépítésében. Jim és Nancy sikerének kulcsa a személyiségfejlesztés - előbb önmaguké, azután a környezetükben lévőké.
Reménykednek abban, hogy ezt a tudást A siker tízparancsolata olvasóival is megoszthatják. Ez a könyv kiváló útmutató a belső gyarapodáshoz,
mert harminc év tapasztalatait és meglátásait sűríti egyetlen olvasmányos kötetbe. Megtanulhatjuk belőle, miként válhatunk olyan pozitívan
gondolkodó emberré, aki hatékonyan kezeli a stresszt és a kudarcot. A kötet útmutatását követve életre szóló jövőképet alakíthatunk ki, célokat
tűzhetünk magunk elé, megtanulhatunk jobban gazdálkodni az időnkkel. Ráadásul fejleszthetjük vezetői és kommunikációs készségünket. Mire a
könyv végére érünk, készen állunk arra, hogy magasabb szintre emelkedjünk! Sikerre áhítozunk? Akkor lapozzunk, és olvassunk tovább! Ha
átültetjük a gyakorlatba a tíz fejezetben összefoglalt elgondolásokat, a siker szinte elkerülhetetlen. És mihelyt megkezdődik a folyamat, rajtunk a
sor, hogy olyanokat találjunk, akiket szintén sikerhez segíthetünk. John Maxwell, Atlanta, Georgia
BEVEZETÉS
Még most is emlékszem arra, amikor kapcsolatba kerültem az önfejlesztés világával. A McDonnell Douglas fiatal mérnökeként a kaliforniai
Long Beachben dolgoztam, ott kaptam a kezembe David Schwartz The Magic of Thinking Big (A nagyratörő gondolkodás varázsa) című kötetét.
Addigra megbirkóztam a repülő- és űrhajómérnöki diploma megszerzésének nehézségeivel a Purdue Egyetemen, felvérteztem magam a mérnöki
pályára - legalábbis azt hittem. Ám néhány havi ténykedés után kezdtem úgy érezni, hogy elvétettem valamit. Műszaki képzettségem tisztes
munkahelyet biztosíthatott, de nyilvánvalóvá vált, hogy az igazi siker nehezebben megtalálható dolog; a legtöbb embernek van elképzelése az
állásszerzésről, de fogalma sincs a siker eléréséről. Emlékszem, úgy éreztem, kicsúszik kezemből a saját jövőm. A felsőfokú végzettség, a
szakmai rátermettség vagy akár kimagasló hozzáértés és fáradhatatlan munka "jutalma" végül sok esetben zsákutcát jelentő beosztás,
kudarcélmény, leépítés, létbizonytalanság és elégedetlenség azok számára, akik egykor nagyratörő reményekkel és álmokkal vágtak neki az
életnek. Nyilvánvaló volt, hogy valami hiányzik, valami, ami vagy javíthatná az esélyeimet a végső sikerre, vagy legalább kevesebb stresszel terhelt
élethez vezetne. A nagyratörő gondolkodás varázsa egészen egyszerű könyv volt, nem mérhető az aeroelaszticitási elmélethez vagy a
kvantumfizikához, mégis mélyenszántó a maga egyszerűségében. Újszerűen hatott rám a felismerés, hogy az ember hozzáállása és gondolkodása
legalább annyira fontos, mint a tudása. Nos, ez több mint huszonöt esztendeje történt, és akkoriban igen kevés effajta könyv volt forgalomban.
Napoleon Hill Think and Grow Rich (Gondolkozz, gazdagodj!), vagy Norman Vincent Peale Power of Positive Thinking (A pozitív gondolkodás
hatalma) című műve éppoly klasszikusnak számított, mint Dale Carnegie-től a How to Win Friends and Influence People (Sikerkalauz).
Mérnökagyam tüstént megragadta ezeknek az alapelveknek a logikáját, s ez mindörökre megváltoztatott. Nem a szokásos értelemben véve
elméletiek vagy tudományosak, de a célkitűzés, pozitív gondolkodás és hozzáállás egyszerűen megfogalmazott elvei valóban kulcsot adtak a
sikeres élethez, még elméleti téren is. Az önfejlesztés ma már kiterjedt szakma, olyan nagyszerű írókkal és gondolkodókkal, mint Dennis Waitley,
Zig Ziglar, Stephen Covey, John Maxwell és még annyian, hogy felsorolni is sok lenne. Szinte negyedszázada tanulmányozom ezeket a szerzőket,
némelyikükkel össze is barátkoztunk. Több száz könyvet olvastam erről a témáról, de ennél is fontosabb, hogy megpróbáltam alkalmazni a bennük
foglaltakat. Akár férjként és édesapaként, akár vezetőként igyekeztem sikert aratni, személyiségemben kellett gyarapodnom, változnom, hogy
továbbléphessek az élet következő, magasabb szintjére. A sok tanulást sok cselekvés, néha kudarc és csalódás, de mindvégig kitartás, végül
pedig siker követte, és ennek eredményeként ma már szenvedélyesen vallom az ezekben az elvekben megfogalmazott értékrendet. Az élet sok
mindenre megtanított. Kifogyhatatlan erőt árasztó feleségemmel, Nancyvel házasságunk eddigi huszonkilenc esztendeje alatt három gyermeket
neveltünk fel, ami különösen kamaszéveikben nem volt könnyű. Eric fiunk születése után újabb kihívással kellett szembenéznünk, ami mély tartalmat
adott életünknek. Nyitott gerinccel jött világra, emiatt harminc agyműtéten esett át, és most elektromos meghajtású kerekes székéből gazdagítja
páratlan észrevételeivel mindennapjainkat. Emellett szinte a semmiből hoztam létre egy olyan vállalkozást, amely jelenleg tizennyolc országban
működtet irodákat. Ha Isten is úgy akarja, még sok további feladatra számítok a jövőben. Munkám révén lehetőségem nyílik arra, hogy járjam a
világot, és ezrekkel ismerkedjem meg, akik őszintén szeretnének sikerstratégiát találni. Akadnak közöttük szabad foglalkozású értelmiségiek,
orvosok vagy ügyvédek, aztán egyházi emberek, köztisztviselők, vállalkozók és vállalatvezetők, sőt, még diákok is. De mindannyian szeretnék
tudni, mi kell ahhoz, hogy sikeres életet éljenek, vagy sikeres vezetővé váljanak és másokra hassanak. Megbízásaim nemegyszer távoli, számomra
egzotikus helyekre visznek. Rendszeresen dolgozom Magyarországon, Lengyelországban, Kelet-Európa-szerte. Sokat ténykedtem
Törökországban, Görögországban, Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Dél-Amerikában, valamint Kínában. Gyakran kerülök kapcsolatba
olyanokkal, akik eddig nemigen találkoztak ezekkel a fogalmakkal, és jókora lemaradást kell pótolniuk. Utazásaim során gyakran megkérnek, hogy
foglaljam össze azokat az elveket, amelyek követésével sikeresen élek és fejlődöm. Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy sűrítve mutasson be
néhány fontos területet, miáltal mindazok, akik komolyan vágynak az igazi sikerre, alapot találnak, amelyre építhetnek. Remélem, hogy ezek az
egyszerű igazságok segítséget nyújtanak saját sikerstratégiájuk kidolgozásához. J.D.
TARTALOMJEGYZÉK
ELŐSZÓ 1 BEVEZETÉS 3 ELSŐ RÉSZ: A SIKER VELÜNK KEZDŐDIK 7 1. A sikeres ember... POZITÍVAN GONDOLKODIK 9 2. A sikeres
ember... TULTESZI MAGÁT A KUDARCON 35 3. A sikeres ember... ELŐRELÁTÓ 61 4. A sikeres ember... CÉLOKAT TŰZ KI 81 5. A sikeres
ember... IDŐBEOSZTÓ 105 6. A sikeres ember... TUDJA KEZELNI A STRESSZHELYZETET 127 MÁSODIK RÉSZ: A SIKER MÁSOKKAL
FOLYTATÓDIK 141 7. A sikeres ember... NAGYRA ÉRTÉKELI A KAPCSOLATOKAT 143 8. A sikeres ember... MEGTANUL KOMMUNIKÁLNI
159 9. A sikeres ember... HISZ A MOTIVÁCIÓBAN 187 10. A sikeres ember... JÓ VEZETŐ 207 UTÓSZÓ 227
Első rész:
A SIKER VELÜNK KEZDŐDIK
Első fejezet
A sikeres ember... POZITÍVAN GONDOLKODIK
Az attitűd - a hozzáállás - a legfontosabb sajátosság, amely a sikeres embert jellemzi. Ha attitűdje és gondolkodásmódja pozitív, ha szereti a
kihívásokat és a nehéz helyzeteket, az már fél siker. Lowell Peacock Kicsi különbség van az egyes emberek között, de ez a kicsi különbség
nagyon sokat számít. A kicsi különbség az attitűd. Ami sokat számít az az, hogy az attitűd pozitív vagy negatív. Clement Stone
HOZZÁÁLLÁSUNK HATÁROZZA MEG A NAGYSÁGUNK Csak egy karnyújtásnyira vagyunk a sikertől. Az életben a sikeres és a sikertelen
emberek közötti különbség az, hogy a sikeres emberek életét a legjobb pillanataikban született gondolataik, hatalmas optimizmusuk és
mérhetetlen tapasztalatuk irányítják és vezérlik. A sikertelen embereket viszont múltbéli kudarcaik és kétségeik irányítják és vezérlik. A sikertelen
emberek azt próbálják majd elhitetni velünk, hogy mások tették őket ilyenné. Azt mondják majd, hogy a körülmények határozzák meg helyüket az
életben. Azt mondják majd, hogy nem tehetnek arról, hogyan éreznek. De nem a körülmények tesznek bennünket azzá, amik vagyunk.
Végeredményben mi vagyunk felelősek azért, ahogy az életet látjuk. Victor Franki, aki a náci Németország egyik haláltáborának túlélője, a
következőket mondta: "Az emberi szabadság utolsó mozzanata az, amikor adott körülmények között még megválaszthatod a hozzáállásodat."
Maltbie D. Babcock véleménye szerint: "A leggyakoribb hibák egyike, és egyúttal a legköltségesebb is azt hinni, hogy a siker valami rendkívüli
szellemi képességnek, varázslatnak köszönhető, valami olyasminek, aminek nem vagyunk birtokában." A sikert azonban igenis olyasvalami
határozza meg, ami a mi irányításunk alatt áll. A mi attitűdünk eredménye. Azt, hogy meddig jutunk el az életben, a gondolkodásmódunk határozza
meg, jobban, mint bármilyen más egyéb tényező az életben. Attitűdünk rengeteg olyan dolgot meghatároz, amely az életben történik velünk: 1.
Ahogy mi viszonyulunk az élethez, az élet is úgy fog viszonyulni hozzánk. 2. Ahogy mi viszonyulunk másokhoz, mások is úgy fognak viszonyulni
hozzánk. 3. Az, ahogy hozzálátunk egy feladat megoldásához, bármi másnál jobban meghatározza az eredmény sikerességét. 4. Minél feljebb
tekintünk egy értékrendben, annál jobb lesz a hozzáállásunk. Nem csoda, hogy azt mondják, attitűdünkkel mi magunk alakítjuk ki értelmi, érzelmi,
fizikai és szellemi környezetünket. A pozitív hozzáállás azonban még nem garantálja a sikert. Feltétlenül megkönnyíti a mindennapjainkat, de nem
garantálja azt, hogy mindent elérünk majd, amit akarunk. Az ellenkezője viszont igaz. Negatív hozzáállással biztos, hogy nem leszünk sikeresek.
Még soha életemben nem láttam olyan embert, aki nem megfelelő attitűdje ellenére sikeres lett volna. A NEGATÍV HOZZÁÁLLÁS NEGATÍV
HATÁSAI Az agyunkat leginkább foglalkoztató gondolatok miatt vagyunk azok, akik. A negatív gondolatok olyan negatív embert eredményeznek,
akit saját negatív körülményei gátolnak. Egy negatívan gondolkodó személy olyan, mint az az ember, aki héjastul nyelt le egy tojást. Nem mert
megmozdulni, mert attól félt, hogy eltöri, és nem mert leülni sem, mert attól félt, hogy akkor kikölti a tojást. A következőkben felsorolok hat olyan
kedvezőtlen dolgot, amely a szüntelen negatív gondolkodásból adódhat: A NEGATÍV GONDOLKODÁS BEFELHŐZI GONDOLATAINKAT A
DÖNTÉSEK KRITIKUS PILLANATAIBAN Ha valaki az életben mindig csak a negatív dolgokat keresi és találja meg, akkor ez nehezen legyőzhető
szokássá válik. Amikor adódik egy pozitív lehetőség, a negatív ember ezt nem látja meg, és így soha nem is ragadja meg az alkalmat. Minden
körülményt úgy tekint, mint akadályok sorozatát. Mi a különbség egy akadály és egy lehetőség között? A fő különbség az ember attitűdjében van.
Abraham Lincoln, aki sokak szemében az Amerikai Egyesült Államok történetének legnagyobb elnöke volt, azt mondta: "A siker úgy alakul ki, ha
kudarcról kudarcra haladsz, mégsem veszíted el a lelkesedésedet soha." Jó eljárás az, ha nem vagyunk hajlandók elfogadni a negatív
gondolatokat, amíg alaposan fel nem derítjük a pozitív dolgokat. Amikor a pozitív gondolkodás attitűdjét gyakoroljuk, sokkal könnyebben tudjuk a jó
döntést meghozni a kritikus pillanatokban. A NEGATÍV GONDOLKODÁS RAGÁLYOS A régi mondás, amely szerint "a hasonszőrűek
összetartanak", valóban igaz. Ez sokkal inkább észrevehető az embereken, mint az állatokon. Azok az állatok, amelyek összetartanak, már
eredendően egyformák, de az emberek akkor változnak meg és válnak hasonlókká, amikor sok időt töltenek együtt. Már bizonyára észrevette,
hogy akik régóta házasok, azok kezdenek egyformán viselkedni, és néhányan még külsőre is hasonlóvá válnak. Ez legjobban az attitűd területén
figyelhető meg. Ha sok időt töltünk el negatívan gondolkodó emberekkel, ez hatással lesz ránk. Olyan ez, mintha sugárzásnak lennénk kitéve. Rövid
időn keresztül túléljük az alacsony dózisokat, de ha folyamatosan érnek, akkor meghalunk. A NEGATÍV GONDOLKODÁS TÖNKRETESZI AZ
ARÁNYÉRZÉKET Bizonyára találkozott már olyan emberekkel, akik mindent "felfújnak". Ha apró rés támad a tetőn, úgy viselkednek, mintha
legalábbis hurrikán tombolna. Semmi mást nem látnak meg az életben, csak ami végzetes és szomorú. Ezek azok az emberek, akik Murphy
törvényét választották. Már bizonyára hallotta: "Semmi sem olyan könnyű, mint amilyennek látszik; minden sokkal tovább tart, mint várnád; ha
valami elromolhat, az el is romlik, méghozzá a lehető legrosszabb pillanatban." Ehelyett én az életet Maxwell törvényén át nézem, azaz: "Semmi
sem olyan nehéz, mint amilyennek látszik; minden sokkal kifizetődőbb, mint várnád; és ha bármi jó történhet, az a legjobb pillanatban meg is fog
történni." A Murphy törvényeit követő negatívan gondolkodó emberek esetében az a legrosszabb, hogy a dolgok jó oldalát meg sem látják. A
sikeres emberek mindennek a jó oldalát keresik, hogy a lehetőségeket korán felismerve tudjanak dönteni. (Ezt a gondolatot egy későbbi
fejezetben jobban kifejtem.) Semmi sem olyan nehéz, mint amilyennek látszik; minden sokkal kifizetődőbb, mint várnád; és ha bármi jó történhet, az
a legjobb pillanatban meg is fog történni. A NEGATÍV GONDOLKODÁS CSÖKKENTI A REMÉNYT Ahol nincs a jövőbe vetett hit, ott a jelenben
nincs erő. A negatív gondolkodás lerombolja a hitet, és aláássa a reményt. Ez lassan, de biztosan rombolja a negatívan gondolkodó erkölcsét,
megsemmisítve lendületét. A NEGATÍV GONDOLKODÁS KORLÁTOZZA LEHETŐSÉGEINKET Az emberek képtelenek huzamos ideig olyan
módon viselkedni, amely nincs összhangban az önmagukról alkotott képpel. A negatívan gondolkodó emberek nemcsak a körülöttük levő világról
gondolják a legrosszabbat, hanem saját magukról is. Keveset várnak el, és rendszerint még kevesebbet kapnak. Amikor új ötletekkel közelednek
feléjük, a válaszuk általában a következő: "Ez soha nem fog sikerülni." "Eddig még soha nem csináltuk így." "Remekül megvagyunk enélkül is." "Ezt
nem engedhetjük meg magunknak." "Erre nem vagyunk felkészülve." "Ez nem a mi asztalunk." Ahol nincs a jövőbe vetett hit, ott a jelenben nincs
erő. Salamon király, aki a világ legbölcsebb uralkodója volt, a bibliában azt mondta: "Mert amint vélekedik az ő szívében, ilyen ő." Más szavakkal:
Az emberek azzá lesznek, amit hisznek. Az ember nem képes olyan dolgokat elérni, amit meg sem céloz. És soha nem céloz meg olyan dolgokat,
amelyekről meg van győződve, hogy soha nem is érheti el. Ha egy negatívan gondolkodónak alacsonyak az elvárásai saját magával szemben,
akkor a saját helyzetét nehezíti meg, hogy bármit elérjen. Önmaga a lehetőségei legnagyobb ellensége. A NEGATÍV GONDOLKODÁS
MEGAKADÁLYOZZA, HOGY ÉLVEZZÜK AZ ÉLETET A negatívan gondolkodók tengeribetegek mindvégig az életük útján. Nem törődnek a
jelennel, és kiábrándultak a jövőből. Sokan közülük elfogadták Chisolm törvényét, amely szerint: "Amikor úgy tűnik, hogy a dolgok egyre jobban
mennek, valami valószínűleg elkerülte a figyelmedet." A negatívan gondolkodóknak a pohár soha nem félig van tele, hanem mindig félig üres. A
legrosszabbat várják, és kapják is az életben. Arra a fiatal hegymászóra emlékeztetnek, aki egy tapasztalt vezetővel kelt útra a hóborította
csúcsokra. A fiatalember korán reggel hirtelen egy félelmetes csattanásra riadt fel. Azt gondolta, eljött a világ vége. "A jég megrepedt a napsütés
hatására - jegyezte meg a tapasztalt vezető. - Ez nem a világ vége, hanem egy új nap kezdete." Ha azt akarjuk, hogy teljes egészében éljük az
életet, elérjük a lehetőségeinket és élvezzük ezt az utazást, akkor pozitívan kell gondolkodnunk - a körülmények ellenére. A POZITÍV
GONDOLKODÁS EREJE Alfred A. Montapert szerint: "Az a környezet, amelyet magad alakítasz ki,... a gondolataidból,... a hitedből, ... a
képzeletedből, ... az életfelfogásodból ..., az egyetlen olyan klíma, ahol élni tudsz." Ha a gondolkodásunk pozitív, akkor a környezetünk is olyan lesz.
Micsoda hihetetlen gondolat! Vagy amint Robert J. Hastings mondta: "Helyek és körülmények soha nem biztosítják a boldogságot. Önmagadban
kell eldöntened, hogy akarsz-e boldog lenni. És ha egyszer eldöntötted, a boldogság sokkal könnyebben jön el." Sokan azt hiszik, egyesek arra
születtek, hogy pozitívan, mások pedig arra, hogy negatívan gondolkodjanak. Igaz ugyan, hogy bizonyos hajlammal születünk, de azt le is tudjuk
győzni. A lényeg az, hogy: A pozitív gondolkodást bárki megtanulhatja, függetlenül körülményeitől, vérmérsékletétől és értelmi szintjétől. Felsorolok
tíz olyan alapelvet, amelyek segíthetnek gyakorolni, fejleszteni a pozitív gondolkodás képességét. CSELEKEDJÜNK, JÁRJUNK, BESZÉLJÜNK
ÉS GONDOLKODJUNK ÚGY, MINT AZ A SZEMÉLY, AKIVÉ VÁLNI SZERETNÉNK! A legtöbb ember arra vár, hogy pozitívan érezzen, mielőtt
pozitívan cselekedne. Ezek az emberek fordítva látják a dolgokat. Az attitűd követi a cselekvést. A pozitív cselekvés pozitív gondolatokhoz vezet.
És a pozitív gondolatok pozitív attitűdhöz vezetnek. Azok az emberek, akik negatív gondolkodással indulnak, soha nem válnak olyan pozitív
emberekké, mint amilyenek lenni szeretnének, ha arra várnak, hogy érzéseik vigyék őket előre a cselekvés során. Az attitűd követi a cselekvést
SIKERES, POZITÍV GONDOLATOK JÁRJANAK A FEJÜNKBEN! A multimilliomos amerikai gyáriparos Andrew Carnegie azt mondta: "Az az
ember, aki képes arra, hogy saját elméjét teljes egészében birtokolja, az bármi mást is képes birtokolni." Ha pozitívan kezdünk gondolkodni és
sikeresnek látjuk magunkat, akkor sikeressé is kezdünk válni. Ha egy sikeres élet gyümölcsét szeretnénk learatni, akkor úgy kell dolgoznunk, mint
egy farmernek. Nem vethetünk el csak úgy egyszerűen néhány pozitív magvat azt várva, hogy a továbbiakban törődjön saját magával.
Folyamatosan öntöznünk kell a magvakat, és gondoznunk a növekvő növényeket. Ha elhanyagoljuk őket, akkor a negatív gondolatok gyomjai
biztosan megerednek, elszívják a talajból a tápanyagot, és addig fojtogatják pozitív növényeinket, amíg azok meg nem halnak. Arra gondoljunk, ami
pozitív és sikeres! Ne tápláljuk a gyomot! Ahogy a biblia szerint Pál apostol mondta a filippiek-nek: "Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak
gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos." ÁRASSZUK MAGUNKBÓL
A JÓLÉT, AZ ÖNBIZALOM ÉS A HATÁROZOTTSÁG ATTITŰDJÉT! Ahogy egyre pozitívabbá válnak tetteink és gondolkodásunk, úgy fog
fokozatosan kifejlődni bennünk a jólét érzése, úgy fog nőni az önbizalmunk, és egyre céltudatosabbak leszünk. Ahogy ezek a dolgok megtörténnek,
a többiek is egyre jobban vonzódni fognak hozzánk, mert az emberek szeretik a pozitív emberek társaságát. Használjuk fel mások felénk irányuló
pozitív érzelmi visszahatását, hogy pozitív kapcsolatokat alakíthassunk ki, és segítsünk másoknak is, hogy egyre pozitívabbá váljanak! BÁRKIVEL
TALÁLKOZUNK, ÉREZTESSÜK VELE, HOGY Ő A LEGFONTOSABB EMBER A FÖLDÖN! Rohanó világban élünk. A legtöbb ember rohan,
csakis arra a feladatra összpontosítva, amelyet teljesítenie kell. Többnyire nem szakítanak elég időt azokra az emberekre, akikkel kapcsolatba
kerülnek. Ha időt szánunk azokra az emberekre, akikkel találkozunk, és pozitív módon figyelmet szentelünk nekik, ez meghatározó élmény lehet
számukra. Úgy érzik majd, jó napjuk volt, mert örömet szereztünk nekik, és ezt viszonozni is fogják. BÁRKIVEL TALÁLKOZUNK, ÉREZTESSÜK
VELE, HOGY SZÜKSÉG VAN RÁ, HOGY FONTOS ÉS ÉRTÉKES EMBER! Mindenki arra vágyik, hogy fontosnak, értékesnek érezhesse magát,
és hogy tudja, szükség van rá. Ez emberi mivoltunk lényege. Ha ily módon viszonyulunk az emberekhez, akkor pozitív érzelmekkel fognak viseltetni
- saját maguk iránt, és irántunk is. Olyan helyzet áll elő, ahol mindkét fél győztesnek mondhatja magát. Mint ahogy a XIX. századi amerikai filozófus-
költő Ralph Waldo Emerson mondta; "Az élet egyik legszebb kárpótlása az, hogy egyetlen ember sem tud őszintén segíteni egy másikon anélkül,
hogy ne segítene ezzel saját magán is." További előnye annak, hogy másokkal éreztetjük a fontosságukat az, hogy viszonzásképpen ők is éreztetik
velünk, hogy mi is fontosak vagyunk. Az, ahogyan az emberrel bánnak, pontosan tükrözi azt, ahogyan ő bánik másokkal. Ez pontosan olyan, mint
annak a két embernek az esete, akik új városba költöztek. Egyikük, amikor a város határához ért, megállt egy benzinkútnál, és azt kérdezte az
alkalmazottól: - Milyenek az emberek ebben a városban? Az alkalmazott válasza a következő volt; - Milyenek voltak az emberek ott, ahonnan jött? -
Rettenetesek és barátságtalanok - válaszolta az első érkező. - Hát, bizony ebben a városban is pontosan ugyanolyanok - mondta az alkalmazott.
Később a második férfi is megállt ugyanannál a benzinkútnál, és ugyanazt kérdezte az alkalmazottól, mint az első. - Milyenek az emberek ebben a
városban? Az alkalmazott ismét visszakérdezett; - Milyenek voltak az emberek abban a városban, ahonnan érkezett? A második férfi azt
válaszolta: - Csodálatosak voltak. Mindenki nagyon barátságos volt. Erre az alkalmazott így felelt: - Ugyanilyennek találja majd az itteni embereket
is. Az alkalmazott nagyon jól tudta: Ugyanazt az attitűdöt kapjuk másoktól, amelyet magunkkal hozunk. MINDENKIBEN A LEGJOBBAT
KERESSÜK! A legrosszabb emberben is van jó tulajdonság, és a legjobb emberben is van rossz tulajdonság. Azt látunk meg másokban, amit
keresünk. Csodálatos családdal, barátokkal és kollégákkal vagyok körülvéve. Ez részben Isten ajándéka. De ugyanakkor eredménye annak is,
hogy pozitívak az elvárásaim az engem körül ve vőkkel szemben. Gyakran mondogatom azoknak, akikkel együtt dolgozom, hogy tekintsenek
magukban minden embert, akivel találkoznak, "10" pontosnak. Más szavakkal, ha egy 10 pontos skálán értékeljük (10 a legmagasabb) az
embereket, akkor mindenkitől azt várjuk el, hogy 10-es legyen! Sokkal gyakrabban nőnek fel az emberek a pozitív elvárásainkhoz, semmint
gondolnánk. Kellemes érzéssel tölti el az embereket, ha a legjobbat keressük bennük. Ez arra készteti őket, hogy valóban a legjobb oldalukat
mutassák. És ez hozza létre a pozitív, eredményes környezetet. CSAKIS AKKOR BESZÉLJÜNK AZ EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTUNKRÓL, HA AZ JÓ!
Kevés dolog okoz negatívabb érzéseket az emberekben, mint ha valaki állandóan a megromlott egészségi állapotáról beszél. Az első vagy a
második alkalommal az emberek együttérzést tanúsítanak. Ezután már ingerültté és negatívvá válnak. Kerülni kezdik ezt a társukat. Az egészségi
állapotunkkal kapcsolatos rossz híreket csak a családunkkal és a legközelebbi barátainkkal osszuk meg! A LEGJOBBAT KERESSÜK AZ ÚJ
ÖTLETEKBEN! A pozitívan gondolkodók folyamatosan keresik az új ötleteket. Ezek fokozzák számukra a siker elérésének lehetőségét. Ahogy a
francia író, Victor Hugó mondta: "Semmi sem erősebb, mint az a gondolat, amelynek eljött az ideje." Egyesek úgy gondolják, hogy nagyszerű
ötletek csak a zseniknek jutnak eszükbe. Pedig megtalálni a nagyszerű ötleteket inkább hozzáállás, mintsem hajlam kérdése. Egy széles látókörű,
kreatív ember mindenhol az ötleteket keresi, ahol csak tudja. És eközben óvakodik visszautasítani minden olyan gondolatot, amelyet még nem állt
módjában alaposan megvizsgálni. Azt mondják, Thomas Edison, aki a világ egyik legnagyobb feltalálója volt, akkor tett nagy felfedezéseket,
amikor valamely sikertelen találmányát vizsgálva észrevett egy-egy előre nem látott felhasználási lehetőséget benne. ÓVAKODJUNK A
KISSTÍLŰSÉGTŐL! A pozitívan gondolkodók nem fecsérelnek időt és energiát jelentéktelen dolgokra, mert a kicsinyesség mellékvágányra
terelheti őket. Ez akkor történhet meg, amikor valamilyen jelentéktelen dolog rossz és aránytalanul heves reakciót vált ki valakiből. Nézzünk meg
néhány ilyen szörnyű reakciót kicsinyes helyzetekben: • Egyszer egy kínai császár háborút indított egy törött teáskanna miatt. • 1654-ben
Svédország és Lengyelország azért harcolt egymással, mert a svéd király észrevette, hogy nevét egy hivatalos értesítésben csak két "stb." követte,
míg a lengyel királyéban három volt. • Úgy 900 évvel ezelőtt Modena és Bologna között vita támadt egy kút mentővödre miatt, amely vita aztán
hatalmas háborúskodásba torkollott. • Franciaország és Anglia közötti háborúhoz vezetett az, hogy egy pohár víz ömlött de Torey márkira. • A
vassyi mészárlást és a harmincéves háborút az robbantotta ki, hogy egy kisfiú kaviccsal megdobta de Gruise herceget. Valószínűtlen, hogy
bármelyikünk is háborúzni kezdene kisstílűsége miatt, ám saját magunkat és a körülöttünk lévőket is boldogtalanná tehetjük ily módon. Ne felejtsük
el: Az ember pont akkora, mint azok a dolgok, amelyek felidegesítik őt! TANULJUNK MEG ADNI! Albert Schweitzer orvos és afrikai misszionárius
ezt mondta: "Az emberi élet célja, hogy szolgáljunk, könyörületet mutassunk, és akarjunk segíteni másokon." Felismerte, hogy a legpozitívabb, amit
egy pozitív gondolkodó tenni tud az az, hogy másoknak ad. Harry Bullis, a General Mills igazgatótanácsának volt elnöke a következő tanáccsal látta
el üzletkötőit: "Felejtsék el, hogy jó üzletet akarnak kötni, és összpontosítsanak a szolgáltatásra, amelyet nyújtanak!" Felfedezte, hogy amint
emberei figyelme a másoknak nyújtandó szolgáltatásra irányul, rögtön tetterősebbé, meggyőzőbbé és ellenállhatatlanabbá válnak. Hogyan tudna
bárki ellenállni annak, aki problémája megoldásán fáradozik?! "Azt mondom az embereimnek, hogy ha minden reggel azzal a gondolattal indulnak,
hogy »Annyi embernek akarok ma segíteni, amennyinek csak lehet«, akkor sokkal könnyebben férkőznek a vevőik bizalmába, és sokkal több
üzletet kötnek. Az, aki hozzásegíti embertársait egy boldogabb és könnyebb élethez, az az eladás művészetének legmagasabb fokára ért el."
Másoknak adni egyfajta életmóddá válik, és lehetetlen megjósolni, hogy ez micsoda pozitív eredményhez vezet. Erről az a történet jut eszembe,
amit egyszer egy Sadhu Sundar Singh nevű emberről hallottam. Egy napon a Himalája hágóján haladtak társával. Egyszer csak meglátták, hogy a
hóban fekszik egy ember. Sundar Singh szeretett volna megállni és segíteni a szerencsétlenen, de társa ellenezte. Azt mondta: "A saját életünket
kockáztatjuk, ha magunkra vállaljuk ezt a terhet." De Sundar Singh nem volt hajlandó otthagyni azt az embert a hóban-fagyban. Miközben társa
búcsút intett neki, Sundar Singh felvette a szegény utazót a hátára. Nagy erőfeszítések árán cipelte őt tovább, és teste fokozatosan felmelegítette a
fagyott embert, aki ettől újjáéledt. Hamarosan egymás mellett mentek tovább. Mire utolérték a barátját, az már halott volt - megfagyott a hidegben.
Ebben az esetben Sundar Singh mindenét, amije csak volt - még az életét is - hajlandó lett volna odaadni egy másik emberért. Ennek során életet
talált. Érzéketlen társa viszont azt gondolta, hogy menti az életét, de ehelyett elvesztette azt. A POZITÍV GONDOLKODÁS GYÜMÖLCSE A
POZITÍV ÉLET A pozitív gondolkodás megváltoztathatja az életünket. Segítségével olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy bármilyen vállalkozást sikerre
vihetünk. A pozitívan gondolkodó személy néhány jellemvonása (több is van, de a felsoroltak önmagukban elegendőek lehetnek, hogy elindítsanak
a siker útján) következik. ÖNBIZALOM Amikor pozitívan gondolkodunk, hiszünk magunkban, és másokban is. Ennek eredményeként van
bátorságunk ahhoz, hogy új dolgokat próbáljunk ki, és kockázatot vállaljunk. Következésképpen többet érünk el. Az idő múlásával jobban
megértjük, hogy mit tudunk és mit nem tudunk megtenni, hogy mi tesz még sikeresebbé. Idővel még a sikertelenség sem áshatja alá az
önbizalmunkat, mert tudjuk, hogy a hibák ellenére azok maradunk, akik vagyunk, és hiszünk abban, hogy a jó dolgok hosszú távon még jobbakká
válnak. KEZDEMÉNYEZŐKÉSZSÉG Az önbizalom fejleszti a kezdeményezőkészséget. Ha hisszük, hogy az élet pozitív, ez belénk olthatja az új
dolgok kipróbálása iránti vágyat. Akik negatívan szemlélik az életet, azok csak várnak, és abban reménykednek, hogy a rossz dolgok nem fognak
velük megtörténni. Amikor pozitív a hozzáállásunk, akkor türelmetlenül várjuk, hogy új tapasztalatokat gyűjtsünk, és jó dolgok történjenek meg
velünk. KITARTÁS Ha hiszünk benne, hogy pozitív dolgok fognak történni velünk, akkor addig próbálkozunk, amíg valóban be nem következnek.
Még a kudarcok ellenére is képesek leszünk folytatni, mert tudjuk, hogy jó dolgok állnak előttünk, ha nem adjuk fel. KREATIVITÁS Albert Einstein, a
zseni ezt mondta: "Tapasztalataim szerint alkotómunka nem vihető végbe, ha valaki boldogtalan és elégedetlen." A pozitívumokra való
összpontosítás fejleszti a kutatásra, kérdésfeltevésre és új válaszok keresésére irányuló hajlandóságot. Amikor pozitívak vagyunk, a világ tele van
határtalan lehetőségekkel. Vagy mint Pogo, a Walt Kelly által rajzolt pozitív rajzfilmfigura egyszer mondta: "Leküzdhetetlen mennyiségű
lehetőséggel állunk szemben." VEZETŐI KÉPESSÉG Jó vezetővé válni egy életen át tartó folyamat, de a többiekhez fűződő kapcsolatokkal
kezdődik. Nem követnek olyan embert, akit nem kedvelnek - legalábbis nem sokáig. És az emberek nagyon ritkán kedvelik negatív társaikat.
Napóleon megállapítása szerint: "Egy jó vezető a reménnyel kereskedik". A vezetők a körülöttük levő emberekbe a siker reményét és az
önmagukba vetett hitet csepegtetik. Képessé teszik az embereket arra, hogy elérjék céljaikat. NÖVEKEDÉS A pozitív hozzáállás sok ajtót nyit
meg előttünk. Egyik ilyen ajtó a növekedés lehetősége. A helyes attitűd vágyat ébreszt a növekedésre, és a folyamatos növekedés egyike a
sikeres emberek legközismertebb jellemzőinek. AZ EREDMÉNYESSÉG KÉPESSÉGE W. W. Ziege azt mondta: "A megfelelően gondolkodó
embert semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy elérje céljait, és a világon semmi sem segíthet azon, akinek nem megfelelő a hozzáállása."
Ha pozitívan gondolkodunk, képesek vagyunk eredményeket elérni. Olyan helyzetbe tudjuk hozni magunkat, ahol nemcsak reagálunk, hanem mi
kezdeményezünk. Ha a sikerről van szó, az embereket nem centiméterekben, kilogrammokban mérik, nem végzettségük, illetve családi hátterük
alapján ítélik meg. Csakis gondolkodásmódunk számít, hiszen ez határozza meg teljesítményünket. A gondolkodásmód egyike azon kevés
dolgoknak az életben, amelyet kontrollálni tudunk. Valaki egyszer azt mondta: "Nem irányíthatjuk a szelet,... de hozzá igazíthatjuk a vitorláinkat"
Soha ne becsüljük alá az attitűdünk erejét: • Az a valódi énünk. • Bensőnkben gyökerezik, de gyümölcsei láthatóak. • A legjobb barátunk vagy a
legádázabb ellenségünk. • Őszintébb és tartalmasabb, mint szavaink. • Ez az, ami vonzza felénk vagy taszítja tőlünk az embereket. • Nem
elégedett, amíg kifejezésre nem jut. • Múltunk könyvtárosa. • Jelenünk szószólója. • Jövőnk prófétája. A pozitív hozzáállás nem mindig garantálja a
sikert, de elindít a sikerhez vezető úton. Az, hogy elérjük-e a sikert, attól függ, mit csinálunk ezen az úton. A SIKERHEZ VEZETŐ STRATÉGIÁK A
következő tevékenységekből próbáljunk olyan sokat beépíteni az életünkbe, amennyit csak lehetséges! Hasznos lenne feljegyzéseket készíteni,
hogy ellenőrizhessük, hogyan haladunk. Mint minden más esetben, pozitív gondolkodóvá is egy hosszú folyamat során válhatunk. Ha képes a
következő tevékenységeket véghezvinni egy éven át, azt fogja tapasztalni, hogy szemléletmódja és az élete fantasztikus minőségi fejlődésen ment
keresztül. 1. Minden héten válasszon egy pozitív idézetet (kezdheti néhány, ebből a fejezetből származó idézettel is)! Írja fel az idézetet egy kis
kártyára, és azon a héten mindenhova vigye magával! A nap folyamán időnként olvassa el, és gondolkodjon rajta! A kártyát olyan helyre tegye, ahol
egész nap jól láthatja, például az íróasztalára, az autója műszerfalára, vagy a fürdőszobatükörre! Az idézetet tegye gondolatai szerves részévé azon
a héten! 2. Válasszon valakit ismerősei köréből, akivel kapcsolatban rendszerint negatív gondolatai vannak! Határozza el, hogy pozitív
tulajdonságokat fog keresni ebben a személyben, és a negatív gondolatait váltsa fel ezekkel! Ha hisz Istenben, akkor imádkozzon is, hogy áldja
meg ezt a személyt! 3. Minden héten legyen egy "10 pontos" napja! Reggel, amikor felkel, higgyen abban, hogy mindenki "10 pontos" lesz, akivel
aznap találkozik, és kezelje is úgy őket, mintha azok lennének! El fog ámulni azoknak az embereknek a reakcióján, akiket eddig mellőzött vagy
alábecsült! Nagyon sok kapcsolata fejlődésnek indul majd. 4. A hét egy napját jelölje ki a "pozitív gondolkodás napjának"! Egész napra zárja ki a
szótárából az olyan szavakat, mint "nem tudom", "soha" és "nem fogom"! A nap folyamán, olyankor, amikor egyébként azt mondaná: "Nem fog
sikerülni", "Ezelőtt soha sem csináltuk így", "Nem tudom megtenni", vagy valami ilyesmit, mindig kérdezze meg magától, hogy mit LEHET tenni! A
mindennapi teendői között keresse a rejtett lehetőségeket és a kedvező alkalmat! 5. Legalább egyszer egy héten keressen alkalmat arra, hogy
másokon segíthessen! Lepje meg valamivel a házastársát vagy a gyerekeit! Segítsen egy szomszédnak vagy egy munkatársának! Tegyen kisebb
szívességet egy idegennek! Ha valakinek névtelenül segít, az még jobb. Kétszeresen áldott lesz.
Második fejezet
A sikeres ember... TULTESZI MAGÁT A KUDARCON
A kudarc csak akkor kudarc, ha nem tanulsz belőle. Dr. Ronald Niednagel A kudarcot vallottak kilencven százaléka valójában nem bukik el...
Egyszerűen csak feladják. Paul J. Meyer
Az ember sikerét meghatározó egyik legalapvetőbb tényező az, hogy hogyan kezeli a kudarcot. Mindenkinek, aki sikerre vágyik, stratégiákat
kell kifejlesztenie a kudarc legyőzésére. Aki nem ezt teszi, azt a kudarc bizonyosan elkedvetleníti, és ez bukáshoz vezet. FÉLELEM A
KUDARCTÓL Kudarc - már maga a szó hangzása is negatív. Milyen más szavak - kivéve a "halált" - ébresztenek ilyen félelmet az emberekben?!
Amikor azt halljuk valakiről, hogy kudarcot vallott, rögtön a következő gondolatok jutnak eszünkbe: ez az ember szegénységben él - talán barátok
nélkül -, elkerüli a szerencse, nincs számára pozitív jövő, talán még remény sincs. Számos oka lehet annak, miért félnek az emberek a kudarctól.
Néhányat felsorolok közülük: FÉLELEM A KRITIKÁTÓL A történelem legnagyobb alakjait igen keményen kritizálták, ők mégis a végsőkig
kitartottak. Az egyik kedvenc példám erre a XVIII. századi brit evangelizátor, George Whitefield. Többet pocskondiázták, mint bárkit abban a
korban. Ellenségei azzal fenyegették, hogy megölik, bérgyilkosokat fogadtak fel. Kiközösítették és kiutasították a városból, de ő maradt. Kizárták a
templomokból, és arra kényszerítették, hogy az utcán prédikáljon. Ördögnek öltözött bohócokat fogadtak fel, akik csúfolták őt. Sárral, tojással,
paradicsommal, döglött macska darabjaival dobálták, sőt többször kövekkel is. Korának legnagyobbjai - dr. Samuel Johnson, Sir Joshua
Reynolds, Olivér Goldsmith, William Hogarth, Horace Walpole, Buckingham hercegnője -; megvetésükkel sújtották őt. Ő azonban a kritikák és az
akadályoztatások ellenére folytatta küldetését. Emberek ezrei jöttek el, hogy meghallgassák. Walesben és Skóciában prédikációt! tartott
bányászoknak. Sikerült pénzt gyűjtenie árvaházak javára. Whitefield valószínűleg tíz "kudarcot" élt át esténként elalvás előtt, és nap mint nap egyre
erősebb kritikákkal kellett szembenéznie, mégsem adta fel. Szíve mélyén tudta, hogy amit csinál, az helyes, és tovább folytatta. A történelem
legnagyobb alakjait igen keményen kritizálták, ők mégis a végsőkig kitartottak. Ha olyan ember, aki fél a kritikától, akkor csak arra
összpontosítson, amiről tudja, hogy helyes, és ne törődjön azzal, mit mondanak mások. Mindig lesz olyan, aki negatív dolgokat mond. Amint azt
Lloyd Cory megállapította: "Százszorta könnyebb dolog kritizálni, mint alkotni." FÉLELEM A KOCKÁZATVÁLLALÁSTÓL Walt Disney, a XX.
század egyik legkreatívabb személyisége azt mondta: "Minden álmunk valóra válhat - ha van bátorságunk lépéseket tenni ezért." Ha minden
embernek, akinek valaha nagyszerű ötlete támadt, lett volna bátorsága ahhoz, hogy véghez is vigye azt, akkor egészen más világban élnénk. Az
igazság viszont az, hogy csak nagyon kevesen győzik le félelmeiket, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy merjék vállalni a kockázatot.
Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, meg kell ragadnunk az alkalmat! Vállalnunk kell a kockázatot. Vállalnunk kell, hogy kimászunk a faágra, ha el
akarjuk érni a gyümölcsöt. FÉLELEM AZ ÖNBIZALOM ELVESZTÉSÉTŐL Norman Vincent Peale azt mondta: "Hidd el, hogy legyőztek, hidd ezt
folyamatosan, és ez hamarosan ténnyé válik." Néhányan azért félnek a kudarctól, mert attól tartanak, hogy emiatt elveszítik önbizalmukat. Ennek
eredményeként olyan helyzetbe igyekeznek kerülni, ahol nem érheti őket kudarc. Sajnos ez a hozzáállás egyúttal olyan pozícióba is helyezi őket,
ahol semmilyen rendkívüli dolgot nem tudnak elérni. Kiszolgáltatják magukat a középszerűségnek, ami egyáltalán nem segít önbizalmuknak.
Kevéske magabiztosságukat is megfertőzik kételyeik. Ha már amúgy is megkockáztatjuk önbizalmunk elvesztését, miért ne tennénk úgy, hogy a
legjobbat próbáljuk kihozni magunkból?! Ha megpróbáltuk, és mégis elbuktunk, legalább nem veszítettünk semmit sem. Ha megpróbáltuk, és ezzel
bármilyen sikert értünk el, máris jobb helyzetben vagyunk. Lényegében ez azt jelenti: Ha nem próbálunk meg semmit tenni a sikerért, soha nem is
lesz esélyünk az elérésére. FÉLELEM ATTÓL, HOGY NINCS MÁSODIK LEHETŐSÉG A kudarcra vonatkozóan az emberekben meglevő egyik
leggyakoribb félelem az, hogy miután hibáztak, nem is lesz több esélyük, hogy sikert érjenek el. Ha ezek az emberek tudnák, hogy hány olyan híres,
sikeres ember van, aki az első alkalommal kudarcot vallott, az bizonyára reményt adna nekik. Henry Ford véleménye szerint: "A kudarc az egyetlen
lehetőség arra, hogy még okosabban kezdjük újra." Márpedig Ford nagyon is ismerte a kudarcot. Első két alkalommal hatalmasakat bukott.
Harmadik próbálkozása azonban sikert aratott: a Ford Motor Company azóta is egyre erősebb, és ma egyike a világ legnagyobb autógyártóinak.
Egy másik híres "bukás" egy olyan fiatalemberhez kapcsolódik, akinek álma vágya az volt, hogy elvégezze az Amerikai Egyesült Államok Katonai
Akadémiáját West Pointban, és hogy utána hazáját szolgálja. Jelentkezett a West Pointba, és kétszer elutasították. A harmadik alkalommal végül is
felvették. A fiatalember neve Douglas MacArthur. Végül az USA egyik legmagasabb rangú tábornoka lett, és a Szövetséges Erők főparancsnoka a
Csendes-óceán dél-nyugati térségében a II. világháború idején. Henry Fordhoz hasonlóan nem egyszer, hanem kétszer is kudarcot vallott az álmai
megvalósításáért vívott harcban. És Fordhoz hasonlóan sohasem adta fel. Az életben senki sem kerülheti el a kudarcot. Hihetetlenül egyszerűnek
tűnhet, de igaz. Hadd ismételjem meg: Az életben senki sem kerülheti el a kudarcot! Ennek a ténynek az ismeretében alapvető, hogy képesek
legyünk a kudarcainkat megfelelőképpen kezelni. Ha ezzel tisztában vagyunk, többé nem pazaroljuk arra az időt és az energiát, hogy elkerüljük a
kudarcot, ehelyett inkább arra koncentrálhatunk, hogy hogyan kezeljük azt sikeresen. Sok jószívű, értelmes, keményen dolgozó ember hagyja, hogy
a kudarc felülkerekedjen rajta. Amikor akadályba ütköznek, feladják. Hisznek a negatív gondolkodású emberek szavainak, miszerint nem lehet
megvalósítani az álmokat. A világ tele volt és van olyan potenciális nagy emberekkel, akik túl hamar adták fel. A legtöbb ember úgy hal meg, hogy
sohasem használta ki lehetőségeit. Szerencsére akadnak kitartó emberek is, mint például a lengyel zongorista, Ignace Paderewski. Amikor
zongorát választotta, a zenetanára azt mondta neki, hogy túl rövidek az ujjai. Vagy Enrico Caruso, a nagyszerű olasz tenorista, aki midőn először
felkeresett egy tanárt, az közölte vele, hogy a hangja olyan, mint az ablak résén befütyülő szélé. Egy másik személy, aki kitartó volt, a viktoriánus
Anglia nagyszerű államférfija, Benjamin Disraeli. Amikor első ízben próbált a Parlamentben felszólalni, a képviselők lepisszegték, és jót nevettek,
amikor a következőket mondta: "Bár most leülök, eljön még az idő, amikor hallanak majd rólam." RECEPT A KUDARC LEGYŐZÉSÉRE A nagy
dolgokat időről időre véghez vivő emberek azok, akik makacsul túlteszik magukat kudarcaikon. Állhatatosak és kialakítják sikerstratégiájukat. Ha
sikeres kíván lenni, ki kell fejlesztenie egy stratégiát a kudarc legyőzésére. Következzen néhány ötlet, amelyek hiszem, hogy segítenek.
HATÁROZZUK MEG A KUDARCOT! Az első lépés a kudarc legyőzésében, hogy felismerjük, mi is az valójában: időszakos visszaesés. A bukás
nem végleges, hacsak nem tesszük azzá. A késedelmek nem szükségszerűen végzetes kimenetelűek, a ránk nehezedő nyomások nem állandóak.
Tekintsük úgy a kudarcokat, mint a sikerhez vezető út mérföldköveit, nem pedig úgy, mint a koporsószögeket! Az, hogy miként tekintünk a bukásra,
teljességgel a hozzáállásunk függvénye. GONDOLJUK ÁT KUDARCUNKAT, HOGY TANULJUNK BELŐLE! William A. Ward szerint: "A kudarc a
tanítónk legyen, ne a temetkezési vállalkozónk. ... A kudarc késlekedés, nem pedig vereség. ... Ideiglenes kerülő út, nem pedig zsákutca." A
kudarcot úgy tekintsük, mint amiből tanulhatunk. Ha képesek vagyunk így tekinteni a kudarcot, ez új erőt ad a második lépés megtételére a kudarc
legyőzése felé vezető úton. A sikertelen emberek megpróbálják egyszer, nem sikerül nekik, és azonnal feladják, figyelmük más irányba fordul.
Ezen mottó szerint élnek: "Ha elsőre nem sikerül, semmisítsd meg a kísérlet és a kudarc minden bizonyítékát." A sikeres emberek ezzel szemben
megpróbálják először, és ha nem sikerül, átgondolják a kudarcot, hogy tanuljanak belőle, és újból nekilendülnek. Ha szükséges, még meg is
ismétlik a folyamatot, hogy még többet tanuljanak hibáikból. Kitartásuk miatt végül is sikert aratnak. Következő alkalommal, amikor kudarcot
vallunk, gondoljuk át, hogy mi történt, és próbáljuk objektíven érzékelni, hogy mi okozta azt! Ennek megvizsgálásával és a korrekciók elvégzésével
leszünk képesek újra nekifutni, és a következő alkalommal már okosabbak és képzettebbek leszünk. ISMERJÜK FEL GYENGESÉGEINKET! A
saját kudarcunkból való tanulásnak a legnehezebb része az, hogy felismerjük saját gyengeségeinket, és szembe tudjunk nézni velük. Ehhez
teljesen őszintének és becsületesnek kell lennünk. Amint felismerjük gyengeségeinket, önfegyelmet kell tanúsítanunk, hogy legyőzzük azokat! Sok
történelmi alak élete szolgálhat példaként. Az egyik legjobb példa Lord Nelsoné, aki Anglia egyik hőse lett. Egész élete során tengeribetegségtől
szenvedett. Ugye nem is szükséges rámutatni, hogy az az ember, aki legyőzte Napóleon flottáját, nem engedte, hogy ez meggátolja karrierjét.
Nemcsak megtanulta, hogyan éljen együtt személyes gyengeségével, de felül is kerekedett rajta. Legtöbbünknek megvan a saját verziónk a
"tengeribetegségre". Egyeseknek ez fizikai, másoknak lelki probléma. Ennek a legyőzése általában valóságos háború, amelyet csendben
megvívunk magunkban. Olyasmi ez, amiért sohasem fogunk kitüntetést kapni. De amikor igenis sikerül, semmi sem árnyékolhatja be az
elégedettséget, hogy kitartottunk, és nem hagytuk, hogy egy személyes kudarc vesztünket okozza. MÓDOSÍTSUNK ELKÉPZELÉSEINKEN! A
kudarc legyőzésének másik fontos eleme, hogy megfelelőképpen módosítani kell elképzeléseinken a siker elérése érdekében. Nem lehetünk úrrá
a kudarcon úgy, hogy újra és újra megismételjük a hibás eljárást. Mégis egyesek épp ezt teszik. Ugyanazokat a hibákat ismétlik, mégis különböző
eredményekre számítanak. Erről egy történet jut eszembe, amelyet egy kiváló St. Louis-i plasztikai sebész mondott el nekem. Volt; egy ügyfele, egy
fiú, aki csuklóból elveszítette a kezét. Amikor a fiatalembert hátrányos helyzetéről kérdezte, az így válaszolt: "Én nem vagyok hátrányos helyzetű,
uram, csak éppen nincs jobb kezem." Az orvos később megtudta, hogy a fiatalember a főiskola futballcsapatának egyik legjobb gólszerzője volt,
aki nyilvánvaló fogyatékossága ellenére sem adta fel. Egyszerűen megtette a szükséges módosításokat a siker érdekében. ÁLLJUNK ÚJRA
JÁTÉKBA! Ezzel elérkeztem a kudarclegyőzés stratégiájának utolsó pontjához. Megtörtént az elemzés és a módosítások is, most már csak
játékba kell állni újra - mint a fiúnak, aki elveszítette a kezét. Ha ezt nem tesszük meg, sohasem lesz lehetőségünk, hogy sikert arassunk. Nem lehet
tanulni hibák nélkül. Fletcher L. Byrom állítása szerint: "Közhely, hogy a hibáinkból tanulunk, de én keményebben fogalmazok: Nem lehet tanulni
hibák nélkül." Talán furcsán hangzik, de gyakran lemérhetjük, mennyire vagyunk hajlandóak új dolgok kipróbálása útján tanulni azzal, hogy
megszámoljuk, hány hibát ejtettünk. Ha az év végén visszatekintünk, és azt mondhatjuk, hogy "nem hibáztam", akkor valószínűleg nem is erőltettük
meg magunkat eléggé, hogy új dolgokat próbáljunk ki. Ha azt mondhatjuk, hogy "sok hibát vétettem, de csak azért, mert megpróbáltam
erőfeszítéseket tenni, fejlődni és kockázatot vállalni", akkor valószínűleg tanultunk ezekből, és előrébb juthatunk. Aki merész az életben, sokat
elérhet. Ám sokat is hibázhat. Ha tanulunk a hibákból, azok valószínűleg a nagyobb sikerek felé vezetnek. AZ ELBÁTORTALANODÁS MAGVAI A
szakadatlanul sikerre törekvő, ám kudarcot valló emberek számára az egyik legnagyobb próbatétel az elbátortalanodás területén adódik. Mindenki
megtapasztalja a kudarcot - hisz ez elkerülhetetlen -, ám nem szükségszerű, hogy mindenki megtapasztalja az elbátortalanodást is. A kudarc
voltaképpen külsőség. Azt jelenti, hogy nem értünk el egy célt, vagy nem sikerült megoldanunk egy feladatot. Az elbátortalanodás azonban bennünk
játszódik le. Életünk során mindannyiunkban elvetik az elbátortalanodás magvait. A fő kérdés az, hogy mit teszünk majd velük. Öntözzük és
tápláljuk őket, hogy növekedésnek induljanak, és végül megfojtsanak bennünket, vagy pedig eltapossuk őket, hogy ne legyen lehetőségük megnőni
és ártani nekünk. Nézzünk meg most négyet a legáltalánosabb okok közül, amelyek elbátortalanítják az embereket. Tekintsük őket úgy, mint olyan
magvakat, amelyeket megakadályozhatunk abban, hogy növekedésnek induljanak, és bátortalansággá fejlődjenek! ÉNKÖZPONTÚSÁG Az
elbátortalanodás egyik gyakori oka az önzés. Ha valaki csak saját magára koncentrál, és az élet minden egyes eseményét olyan szemszögből
vizsgálja, hogy vajon az ő számára mennyi hasznot hoz, akkor ez az ember az elbátortalanodás magvait öntözi. Elbátortalanodott, lehangolt
embereknek gyakorta javasolják, hogy menjenek más emberek (főleg náluk szerencsétlenebbek) közé, és tegyenek értük valamit. Ennek
rendszerint az az eredménye, hogy kevesebbet törődnek saját magukkal. Ahogyan egyre önzetlenebbek lesznek, úgy kezd majd csökkenni a
bátortalanságuk is. Ha könnyen kedvünket veszítjük, akkor nekünk is érdemes megpróbálkozni másokon segíteni. Az önmagunkon való segítésnek
nagyszerű módja az, ha jót teszünk másokkal. FÉLELEM ATTÓL, HOGY ELSZALASZTOTTUK AZ ALKALMAT Kevés dolog bátortalanítja el az
embert gyorsabban annál, mint az a hiedelem, hogy elszalasztott egy lehetőséget. Ez a szorongás reményvesztettséghez vezet, a
reményvesztettség pedig elbátortalanít. Nem szabad elfelejteni, hogy a lehetőség mindig ígéretesebbnek tűnik, amikor már elment mellettünk, mint
amikor közeledik felénk. Más szavakkal: Sokak számára sokkal könnyebb az elszalasztott lehetőséget meglátni. Sokkal nehezebb észrevenni azt
a lehetőséget, amelyik még nem jött el. Aki könnyebben veszi észre az elszalasztott lehetőséget annál, mint ami még előtte van, az valószínűleg
bátortalan. De a jó hír az, hogy: Mindig vannak új lehetőségek a látóhatáron, akár látjuk őket jelenleg, akár nem. Két dolgot tehetünk, hogy megóvjuk
magunkat az elbátortalanodástól: 1. Legyünk előrelátók! Ha észben tudjuk tartani azt, hogy folyton-folyvást új lehetőségek adódnak, akkor
kevesebb időt töltünk el azzal, hogy azokon bánkódunk, amelyekről lekéstünk. És nem fogunk elbátortalanodni. 2. Tanuljuk meg felismerni az
adódó lehetőségeket! Ha begyakoroljuk azt, hogy felismerjük a lehetőségeket, akkor képesek leszünk megragadni őket. Beszéljünk sikeres
emberekkel, olyanokkal, akik megragadták az alkalmat! Kérdezzük meg tőlük, hogyan ismerték fel őket! Olvassunk nagy emberekről szóló
könyveket, és próbáljuk megtanulni, hogyan voltak képesek arra, hogy sikeresek legyenek! Gyakoroljuk folyamatosan a lehetőségek keresését!
FÉLELEM ATTÓL, HOGY A SIKER NEM AZONNALI A siker még a sikeres embereknél sem egyetlen pillanat műve. Állandó, folyamatos
erőfeszítések eredménye. Ha ezt megértjük, akkor kevésbé bátortalanít majd el az, ha nem egyetlen nap leforgása alatt válunk sikeressé. Egy
statisztika, amelyet a National Retail Dry Goods Association készített az Egyesült Államokban, kimutatja, hogy az üzletkötők majdnem fele feladja
az első sikertelen kísérlet után. Az üzletkötők 48%-a az első hívás után abbahagyja. Az üzletkötők 25%-a a második hívás után hagyja abba. Az
üzletkötők 15%-a a harmadik hívás után hagyja abba. Az üzletkötők 12%-a a harmadik hívás után is folytatja. (Nekik köszönhető az eladások 80%-
a.) Ahogy azt George H. Mathason mondta: "Győzünk - nem valami látványos módszerrel -, azért győzünk, mert folytatjuk!" A bátorság, kitartás és
állhatatosság értékét aligha lehet meggyőzőbben ábrázolni, mint a következő ember élettörténetével. Az 50. oldalon levő felsorolásban a jobb
oldali számok az életkorát jelölik, amikor az esemény történt vele: Kudarcot vallott a munkájában 22 Pályázott az állami törvényhozó testületbe, de
vereséget szenvedett 23 Újra kudarc érte a munkájában 24 Megválasztották az állami törvényhozó testületbe 25 Meghalt a kedvese 26 Ideg-
összeroppanása volt 27 Vereséget szenvedett a szóvivői pozícióért folytatott küzdelemben 29 Vereséget szenvedett az elektori pozícióért folytatott
küzdelemben 31 Vereséget szenvedett a kongresszusi választásokon 34 Beválasztották a kongresszusba 37 Vereséget szenvedett a
kongresszusi választásokon 39 Vereséget szenvedett a szenátusi választásokon 46 Vereséget szenvedett az alelnökségért folytatott küzdelemben
47 Újra vereséget szenvedett a szenátusi választásokon 49 Az Egyesült Államok elnökévé választották 51 Ez az ember Abraham Lincoln volt,
sokak szerint az Egyesült Államok legnagyobb elnöke. Soha ne feledjük, hogy nincs arra semmi garancia, hogy a siker azonnali lesz.
Leggyakrabban jelentős időt vesz igénybe. Azok az emberek, akikről azt gondoljuk, hogy pillanatok alatt lettek sikeresek, néha éveket dolgoztak
azért, hogy arra a szintre jussanak, ahol jelenleg vannak. Ők azok, akik kitartottak, tudva, hogy azok lesznek sikeresek, akik nem hagyják
elbátortalanítani magukat. CÉL ÉS TERV HIÁNYA Végezetül, sok ember azért bátortalanodik el, mert nincs a siker eléréséhez szükséges célja és
terve. Thomas A. Edison öt olyan tényezőt írt le, amelyeket mint feltaláló a legfontosabbnak tartott. Azt tükrözik, hogy a cél ismeretében hogyan
tervezett. Ezek a tényezők a következők: 1. Képesség az elérendő dolog meghatározására. 2. Képesség, hogy a gondolataink a célra
irányuljanak, miközben az eléréséhez szükséges minden rendelkezésünkre álló forrást felhasználunk. 3. Képesség, hogy nem törődve a
kudarcokkal, tovább keressük a sikerhez vezető utat. 4. Képesség, hogy állhatatosak legyünk még annak tudatában is, hogy más is megpróbálta
és belebukott, ugyanazt az elgondolást és módszert használva. 5. Képesség, hogy higgyük, a megoldás létezik, és megtaláljuk, ha állhatatosak
vagyunk. Edison olyan ember volt, aki nem hagyta magát elbátortalanítani. Még akkor sem fontolgatta, hogy abbahagyja, amikor laboratóriuma az
összes felszerelésével együtt megsemmisült egy tűz során. Ezt úgy tekintette, mint lehetőséget az újrakezdésre, még jobb körülmények között.
Célokat kijelölni és jól gazdálkodni az idővel, olyan fontos dolgok, hogy a harmadik, negyedik és ötödik fejezeteket ezeknek szenteltem. ÚRRÁ
LENNI AZ ELBÁTORTALANODÁSON Talán mi magunk, vagy valaki, akit ismerünk, megtapasztalta már az elbátortalanodást. És talán nem tudjuk,
mi a teendő. Ne essünk kétségbe! A bátortalanság bátorsággá változhat. Négy olyan eljárás következik, amely segíthet úrrá lenni az
elbátortalanodáson. CSELEKEDJÜNK POZITÍVAN! Amint azt már az első fejezetben is említettem: soha nem fogunk cselekedni, ha a tenni
akarás érzésére várunk. Először cselekedni kell, azután következik az érzés. Egyszer hallottam egy történetet egy költőről, aki a kertjében
sétálgatva egy madárfészket talált a földön. Vihar seperte le a fáról és tette tönkre a fészket. Míg szomorúan mélázott a romokon, felnézett a fára,
és azt látta, hogy a madarak máris egy újat építenek az ágakon. Nem engedték, hogy a vihar pusztítása elbátortalanítsa őket. Máris pozitívan
cselekedtek. KEZDJÜNK POZITÍVAN GONDOLKODNI! Szintén az első fejezetben volt szó arról, hogy csak egy karnyújtásnyira vagyunk a sikertől.
Hadd mondjak még egy példát a pozitív gondolkodásra és állhatatosságra. Minden idők egyik leghíresebb versenylova volt Man O'War. A kétéves
Man O'War hat egymást követő versenyt nyert meg. Aztán 1919-ben egy Upset nevű lóval szemben veszített először. A verseny előtt a lovak
szokatlanul hosszú időt, mintegy öt percet vártak a startbokszban. A start előtt mindig ideges Man O'War nagyon gyengén kezdett, a hét ló közül
ötödikként rajtolt. A telivér lovak ijedősek, és néhányan közülük, akik hozzászoktak a győzelemhez, rossz kezdés esetén feladják a versenyt. Nem
így Man O'War. Bátran megpróbált felzárkózni. Mire a verseny a fél távhoz ért, már a negyedik helyre került. A táv háromnegyedénél már harmadik
volt. A célvonaltól harminc méternyire már Upset nyergével egy vonalban volt a feje. Ha kicsivel hosszabb a verseny, biztosan megnyerte volna. De
itt még nincs vége a történetnek. Egy évvel később újra találkoztak egy versenyen, és ezúttal Man O'War fölényes győzelmet aratott. Ha úrrá
akarunk lenni bátortalanságunkon, gondolkodjunk pozitívan! Ha azt hisszük, hogy képesek vagyunk megnyerni a versenyt, akkor van is rá esélyünk!
Ha azt hisszük, hogy elveszítettük, így is lesz! TANULMÁNYOZZUNK POZITÍV PÉLDÁKAT! Az elbátortalanodás elleni küzdelem legjobb módja,
hogy pozitív és kitartó embereket tanulmányozzunk, és igyekezzünk őket felülmúlni. Azok, akiket tanulmányozunk, lehetnek személyes ismerőseink,
vagy olvashatunk életrajzokat, és megvizsgálhatjuk azokat az emberi tulajdonságokat, amelyeket nagyra becsülünk, és azt, hogy hogyan
fejlesztették azokat. Majdnem mindenhol találhatunk erre példákat. Nagyon élvezem a XIV. századi mongol császár, Timur-Lenk történetét, akit
egyszer egy olyan pozitív példa ihletett meg, amit a természetben figyelt meg. Hadseregét egyszer legyőzte - szétkergette egyik ellensége. Maga a
császár egy elhagyott istálóban rejtőzött, amíg az ellenséges csapatok átkutatták a vidéket. Ahogy ott feküdt reménytelenül és leverten, Timur-Lenk
megfigyelt egy hangyát, aki egy szem kukoricát próbált meg átvinni egy függőleges falon. A mag nagyobb volt, mint a hangya maga. A hangya 69-
szer próbálta meg átvinni a magot a falon. 69-szer esett vissza. A hetvenedik próbálkozásnál áttolta a kukoricaszemet a fal felett. Timur-Lenk egy
kiáltással talpra ugrott. Végeredményben ő is győzedelmeskedhetne! És győzött - újjászervezte erőit és megfutamította az ellenséget. Végezetül
birodalma! a Fekete-tengertől a Gangesz felső részéig terjedt ki. FEJLESSZÜNK POZITÍV KITARTÁST! Az egyéni siker egyik legfontosabb
összetevőjének az állhatatosság tűnik. Napoleon Hill - a Think and Grow Rich (Gondolkodj és gazdagodj) szerzője -Amerika több mint ötszáz
legsikeresebb emberének életét tanulmányozta, akik közül sokukat személyesen is ismerte. Mindegyikük sikertörténetében talált egy közös
vonást: a kitartást. Ezek az emberek a sorozatos kudarcok ellenére is kitartottak. Úgy tűnt számára, hogy kimagasló sikereket csak azok értek el,
akik hihetetlen akadályokat győztek le, és ezzel együtt a saját bátortalanságukat is. Megfigyelése hasonló Booker T. Washington amerikai
feltalálóéhoz: "Megtanultam, hogy a sikert nem annyira az elért pozíción kell lemérni, hanem inkább azokon az akadályokon, amelyeket az ember
legyőz a siker felé vezető rögös úton." Harold Sherman írt egyszer egy könyvet How To Turn Failure Into Success (Hogyan változtassuk a kudarcot
sikerré) címmel. A következőket olvashatjuk benne: 1. Nem adom fel, amíg tudom, hogy igazam van. 2. Hiszem, hogy mindent előnyömre
fordíthatok, ha a végsőkig kitartok. 3. Bátor leszek, és nem csüggedek soha. 4. Senkinek nem engedem, hogy megfélemlítsen vagy elijesszen a
céljaimtól. 5. Küzdeni fogok, hogy legyőzzek minden fizikai hátrányt és kudarcot. 6. Megpróbálom újra és újra és megint újra, hogy elérjem
céljaimat. 7. Új hitet és elszántságot merítek abból a tudatból, hogy ez idáig mindenkinek győzedelmeskednie kellett a megveretés és
viszontagság felett. 8. Soha nem adom meg magam a bátortalanságnak és a kétségbeesésnek, akármilyen akadállyal álljak is szemben. Ha
valaki sikeres próbál lenni, soha nem szabad alábecsülnie az állhatatosság fontosságát. Ez egyike azon képességeknek, amit a bátortalanság
legyőzése céljából fejleszteni kell. Íme öt tényező, amelyek segítenek a kitartás fejlesztésében. MEGHATÁROZOTT CÉL. Tudni, hogy mit akarunk,
az első és talán legfontosabb lépés az állhatatosság fejlesztése felé. A kemény elhatározások segítenek felülkerekedni a nehézségeken. VAGY.
Viszonylag könnyű kifejleszteni és megtartani az állhatatosságot, ha olyan dologra hajtunk, amelyet erősen áhítunk. PONTOS TUDÁS. A tudat,
hogy terveink alaposak (tapasztalaton vagy megfigyelésen alapulnak), növelik kitartásunkat. A tudás helyetti találgatás az ellenkező hatást váltja ki.
EGYÜTTMŰKÖDÉS. A megértés és a másokkal való harmonikus együttműködés fejleszti az állhatatosságot. AKARATERŐ. Kitartáshoz vezet, ha
egy meghatározott cél érdekében összpontosítunk a tervek kivitelezésére. MEGSZOKÁS. Az állhatatosság egyenesen következik a szokásokból.
Az agy magába szívja, amit mindennap tapasztal. Ha valaki sikeres próbál lenni, soha nem szabad alábecsülnie az állhatatosság fontosságát.
Azok, akik megőrzik pozitív hozzáállásukat, képesek élvezni az életet függetlenül attól, hol vannak és mit csinálnak. De azok, akik arra is képesek,
hogy legyőzzék kudarcaikat és elkerüljék az elbátortalanodást, annak az előnyét is élvezhetik, hogy előrehaladnak, bármilyen célt tűznek is maguk
elé. Képesek lesznek arra, hogy megvalósítsák álmaikat, és sikert érjenek el. Hadd meséljek el még egy történetet valakiről, aki túltette magát a
kudarcon, és elkerülte az elbátortalanodást. 1490-ben Izabella királyné és Ferdinánd király felállítottak egy királyi bizottságot, hogy tanulmányozzák
át Kolumbusz Kristóf vázlatait, aki új és rövidebb utat akart keresni a mesés Indiába. A szakértőkből álló bizottság, Spanyolország vezető
geográfusa és tudósa elnökletével megvizsgálta Kolumbusz terveit, majd jelentést tettek a királynak és a királynőnek. Azt mondták, hogy
Kolumbusz terve nem végrehajtható. Szerencsére Izabella, Ferdinánd és - ami sokkal fontosabb - maga Kolumbusz is megőrizték elszántságukat a
kudarc lehetősége ellenére. Semmibe vették a szakértőket, és a Nifia, a Pinta és a Santa Maria vitorlát bontottak. A történet többi részét már
tudjuk. Kolumbusz igazolta, hogy a Föld nem lapos, hanem gömb alakú. Ismeretlen földrészeket fedezett fel, és ezáltal radikálisan megváltozott az
emberiség történelmének irányvonala. A történelem hemzseg olyan szakértőkről szóló meséktől, akik meg voltak győződve arról, hogy lehetettlen
bizonyos dolgokat elérni. Még szerencse, hogy a Kolumbuszhoz hasonlóak nem törődtek ezekkel a tudósokkal, túltették magukat a kudarcon, és
akárhogy is, de sikert értek el. Ahogy nekik sikerült, úgy nekünk is sikerülhet. A SIKERHEZ VEZETŐ STRATÉGIÁK 1. Határozzuk meg a legutóbbi
kudarcunkat és tanuljunk belőle azáltal, hogy feltesszük magunknak a következő kérdéseket: • Mi okozta pontosan a kudarcot? • Mit tehetek
következő alkalommal, hasonló helyzetben, hogy növeljem sikerességem esélyeit? • Hozzájárult-e valamely személyes gyengeségem a
kudarchoz? "Igen" válasz esetén mit tervezek a gyengeségek legyőzésére? • Mit kellene tenni, hogy "újra játékba álljak", ha eddig még nem tettem
meg? 2. A kudarcok gyakran váratlan lehetőségekhez vezetnek. Vizsgáljuk meg életünk múltbeli kudarcait, amelyek végül olyan lehetőségeket
adtak a kezünkbe, amelyeket máskülönben elkerültünk volna! Megfigyeléseink alapján gondoljuk át, milyen lehetőségek merültek fel legutóbbi
kudarcunk eredményeképpen! Mit tehetünk azért, hogy megragadjuk az éppen adódó lehetőségeket? 3. Válasszunk ki három sikeres embert, akit
ismerünk! Találkozzunk velük, és kérdezzük meg őket, miről ismerték fel a lehetőségeket, amelyeket aztán megragadtak életük során! Azt is
megkérdezhetjük tőlük, nem látnak-e olyan lehetőséget jelenleg, amelyet mi megragadhatnánk. 4. Olvassuk olyan emberek életrajzát, akiket
csodálunk kitartásukért és azért a képességükért, hogy túlteszik magukat kudarcaikon! Írjuk le jellemvonásaikat és szokásaikat, amelyeket
sikerességük érdekében fejlesztettek ki! Ezután határozzuk meg azt, hogy hogyan tudnánk kifejleszteni ugyanazon személyiségjegyeket
magunkban! 5. Írjuk le a kitartás ránk vonatkozó személyes kódexét (hasonlóan ahhoz, ahogy azt Herold Sherman tette)! Függesszük ki oda a
kódexet, ahol mindennap láthatjuk! Időnként értékeljük ki önmagunkat, hogy aszerint élünk-e vagy sem!
Harmadik fejezet
A sikeres ember. ELŐRELÁTÓ
Akinek baj van a szemével, az nem látja meg, amit kellene; akinek baj van az éleslátásával, az nem teszi meg, amit kellene. ... Franklin Fteld A
vak ember világának tapintása szab határt; a tudatlan ember világának a tudása; a nagy ember világának a képzelőereje. E. Paul Hovey
AZ ELŐRELÁTÁS ÉRTÉKE Azok az emberek, akik a legnagyobb hatást gyakorolták nemzedékükre, "látnokok" voltak - férfiak és nők, akik
többet és messzebbre láttak, mint mások. Más szavakkal, azok, akik véghezviszik a dolgokat, rendelkeznek azzal a képességgel, amit
előrelátásnak hívunk. Az értelmező szótár szerint az előrelátás: "Valaminek tények felhasználásával és a képzelőerő segítségével történő
kikövetkeztetése, megérzése, a várható körülményekkel való számolás. / Az erre való képesség." Az előrelátás tehát egyfajta képesség, amikor
többet látunk, mint ami előttünk van. Néha úgy hívjuk, a képesség, hogy valaki "olvasni tud a sorok között". Ez azt jelenti, hogy meglátjuk azokat a
jelentős dolgokat, amelyek esetleg mások számára rejtve maradnak. Képesség, hogy meglássuk a lehetőséget. Az előrelátás az is, amikor
megjelenítjük a jövőt. Nem misztikus vagy prófétai úton értem ezt, a képzelőerőre gondolok. George Barna írta valaha: "Az előrelátás egy kép a
lelki szemeid előtt arról, a dolgok hogyan alakulhatnak, vagy hogyan kellene hogy alakuljanak majd egy későbbi időpontban." Hadd említsek egy
példát: Walt Disney nagy képzelőerővel és előrelátással rendelkezett. Megálmodott egy helyet, ahol a fantázia kulcsjelentőséggel bír, ahol kitalált
helyszínek és alakok életre kelnek. Ez az elképzelés a kaliforniai Disneylandben vált valósággá először. Később pedig létrejött a Disney World
Floridában, majd Japánban és Franciaországban is. Az ember foglalkozásának semmi köze a fantáziához és az előrelátáshoz. Mindegy, hogy
teherautósofőr, bankár, főiskolai igazgató, hivatalnok vagy földműves. Nem a nincstelen a legszegényebb ember. Az a legszegényebb, akinek
nincs meg ez a képessége. Az előrelátás hatalmas előnyt jelent, és a lehetőség hihetetlen ajtóit nyitja meg. Következzen néhány megfigyelés az
előrelátást illetően. AZ ELŐRELÁTÁS TESZI ÖRÖMMÉ A MUNKÁT Az elért eredmények élvezhetőbbé teszik az életet. Semmi sem hasonlítható
ahhoz az érzéshez, mint amikor keményen dolgozunk és a munkát jól elvégezzük. Ez egyfajta beteljesülést jelent. Jó szórakozás. Ha ezek a kis
beteljesülések egy nagyobb cél részei, akkor az izgalom egyre fokozódik. Minden feladat a nagyobb kép fontos építőelemévé válik. Még a
legfüldhözragadtabb feladat is elégedettséggel tölthet el, ha látjuk a nagy cél megvalósulását. Olyan ez, mint az a történet, amely egy férfiról szól,
aki három kőművessel beszélt egy építkezésen. Amikor a férfi az első munkást kérdezte, hogy mit csinál, az azt válaszolta: "Dolgozom a
fizetésemért." Amikor feltette ugyanezt a kérdést a második munkásnak is, az így felelt: "Téglákat rakok." Amikor azonban a harmadik munkást
kérdezte meg, a kőműves lelkesen így felelt: "Katedrálist építek!" Mindhárman ugyanazt a munkát végezték. De csak a harmadik embert motiválta
előrelátása. Látta a végeredményt, és ettől lett számára örömteli a munka. AZ ELŐRELÁTÁS MEGJÓSOLJA JÖVŐNKET Azok számára, akik
nem rendelkeznek az előrelátás képességével, nagy meglepetéseket tartogat a rájuk váró jövő. A változások szele ide-oda fújja őket. Nem
egészen bizonyosak abban, hol érnek majd földet, és ott mi vár rájuk. Az élet kockázatos, és ők azt remélik, hogy az övék jóra fordul. Ha
előrelátóak vagyunk, és keményen dolgozunk azért, hogy elérjük a célunk, akkor sokkal valószínűbb, hogy beteljesül az álmunk. Igaz, hogy a jövő
sohasem biztos. Íly módon mégis több az esélyünk a sikerre. Régóta ismert, mennyire fontos az előrelátás a siker elérésében. Már mintegy
háromezer évvel ezelőtt feljegyezték a bibliában: "Mikor nincsen a mennyei látásnak tudománya, a nép elszakad Istentől." Az előrelátás - minden
értéke ellenére - úgy tűnik, nem sok embernek adatik meg manapság. AZ ELŐRELÁTÁS GÁTJAI Az előrelátás, akárcsak a megfelelő attitűd, nem
öröklött dolog. Olyan emberi tulajdonság ez, amely begyakorolható. Olyan emberi tulajdonság, amely elfojtható. Következzen néhány gyakori módja
annak, hogyan korlátozható az előrelátás. MÚLTUNK Múltunk talán bármely más tényezőnél inkább képes korlátozni bennünket. A jövőbeni
lehetőségeket gyakran a múltbeli sikereken vagy kudarcokon át szemléljük. Ha a múltunk különösen nehéz vagy sikertelen volt, akkor valószínűleg
keményebben meg kell dolgoznunk azért, hogy előrelátásunknak teret engedjünk. A természet nagyszerű példát ad erre a bolhacirkuszokban. Ezek
a parányi rovarok hatalmasakat ugranak, mindazonáltal sohasem lépnek túl egy bizonyos meghatározott magasságot. Úgy tűnik, mintha valamiféle
láthatatlan mennyezetet érzékelnének. Vajon miért szabnak határt ugrásuk magasságának? Amikor elkezdik tanítani a bolhákat, üvegbura alá
helyezik őket. Egy ideig a bolhák megpróbálnak kiugrálni, de az üvegmennyezetnek csapódnak. Jó néhány kísérlet után végül is abbahagyják a
próbálkozást, hogy kiugorjanak behatárolt területükről. Amikor az üveget eltávolítják, akkor sem próbálnak meg többé kiugrani, mert múltbeli
tapasztalatuk megtanította nekik, hogy nem juthatnak ki. Önkéntesen vállalt korlátaik áldozataivá válnak. Ugyanez megtörténhet emberekkel is. Ha
erősen hisszük, hogy valami nem sikerülhet, akkor magunk szabunk korlátot képzelőerőnknek. Legyenek nagyratörő álmaink, és igyekezzünk
kitágítani a korlátok szabta teret! Gondolkozzunk el ezen! Ne fedjük le üvegburával saját lehetőségeinket! A KÜLVILÁG HATÁSA Van egy történet
apáról és fiáról, akik egy nap elindultak a vásárba, és magukkal vitték a szamarukat. Az apa felült a szamárra, a fiú gyalogolt. Ahogy mentek, azt
mondták a nézelődők: "Micsoda szörnyűség, hogy amíg egy ilyen nagydarab ember szamaragol, addig az a szegény kisfiú gyalogol." Így az apa
leszállt, és a fiút ültette a szamárra. Az emberek ekkor azt mondták: "Mekkora tiszteletlenség. A fiú szamaragol, és az apa gyalogol." Így
mindketten felültek a szamár hátára. Ekkor az emberek azt mondták: "Micsoda kegyetlenség - ketten ülnek szegény szamár hátán." Mindketten
leszálltak hát a szamárról, és gyalogoltak. Az emberek így szóltak: "Micsoda bolondok! Gyalogolnak mind a ketten, míg a tökéletesen egészséges
szamár semmit sem cipel a hátán." Végül megérkeztek a piacra. Mindenki szájtátva bámult, mert a férfi és fiú cipelte a szamarat! Ahogy a
szamaras férfi, mi is járhatunk úgy, hogy a külvilág felénk irányuló hatása miatt szem elöl tévesztjük, hova megyünk és miért. Jelentéktelen dolgok
és semmitmondó kritikák vonják magukra figyelmünket olyannyira, hogy nem marad hely gondolatainkban elképzeléseink számára. Ne engedjük,
hogy ez történjen velünk is! PROBLÉMÁK Merjünk álmodozni - a problémák, körülmények és akadályok ellenére. A történelem zsúfolva van
azokkal a férfiakkal és nőkkel, akik problémákkal kerültek szembe, és azok dacára sikereket értek el. Démoszthenész, a legnagyobb ókori szónok
például dadogott! Amikor először próbált beszédet mondani, nevetéssel űzték el a szónoki emelvényről. De ő előre látta, hogy nagy szónok lesz
belőle. Állítólag kavicsokat tett a szájába, és így gyakorolta a beszédet, túlkiabálva a tenger hullámainak robaját. Mások is úgy döntöttek, hogy
véghezviszik elképzeléseiket: Július Caesar, annak ellenére, hogy epilepsziában szenvedett, tábornok, majd később császár lett. Napóleon,
alacsony származása dacára, ugyancsak császár lett. Beethoven belső látomásait ültette át zenébe, amikor süketen komponálta meg szimfóniáit.
A szegénységben és bénán született Charles Dickens a viktoriánus Anglia legnagyobb regényírójává vált. Mindenkinek vannak problémái. Néhány
hiba velünkszületett. A többit magunk idézzük elő. Nem számít, milyen problémáink vannak, ne engedjük, hogy lerombolják jövőnkről alkotott
elképzeléseinket! A PERSPEKTÍVA HIÁNYA A perspektíva felbecsülhetetlen értékű, amikor az előrelátásról van szó. Mert végül is, mi az
előrelátás, ha nem a jelen körülmények és a jövőről kialakított elképzelések kivetítése életünk vetítővásznára? Hallottam egyszer egy történetet a
néhai Lord Nortcliffról, aki a London Times szerkesztője és tulajdonosa volt. Életének volt egy olyan időszaka, amikor teljes vakság fenyegette.
Amikor azonban a szakemberek megvizsgálták, semmi rendellenességet nem találtak. Miután megtudták, milyen munkát végez, azt | a
következtetést vonták le, hogy túl sokat használta szemét apró betűs szövegek olvasására. Azt tanácsolták Lord Northcliffhek, hogy utazzon
vidékre, ahol végignézhet az Isten megteremtette távoli horizonton. Ez az egyszerű gyógymód helyrehozta szemét. A perspektíva hihetetlenül
korlátozó. Az 1800-as években az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalában valaki azt javasolta, zárják azt be, mivel már semmi más értékes nem
fedezhető fel. Ha belegondolunk, micsoda fejlődés ment végbe 1900 óta, hihetetlennek tűnik, hogy valaki ilyen javaslatot tett. Ha problémáink
vannak a perspektívával, próbáljuk a dolgokat másik szemszögből nézni. Tanulmányozzuk a történelmet! Tanulmányozzunk más kultúrákat, és
azután nézzünk a jelenre jövőbelátó szemekkel! Amint azt Frank Gaines mondta: "Csak az képes lehetetlen dolgokat megtenni, aki látja a
láthatatlant..." JELENLEGI HELYZETÜNK Oliver Wendell Holmes szerint: "A nagy dolog a világban nem annyira az, hogy hol vagyunk, hanem az,
hogy merre tartunk." Egyikünk sem választhatja meg, hol, mikor vagy hogyan kezdjük az életet. Nem befolyásolhatjuk, hogy milyen helyzetbe
születünk. De ahogy idősebbek leszünk, egyre többször kerülünk olyan helyzetbe, ahol választanunk kell. Minél idősebbek leszünk, annál többet
választhatunk életünkben és annál nagyobb felelősséggel tartozunk az eredményért. Sokan nem így gondolják. Úgy hiszik, hogy végzetüket
jelenlegi helyzetük vezérli. Belenyugszanak helyzetükbe, és úgy gondolják, nincs más választásuk. Ne essünk bele ebbe a csapdába!
Évszázadokkal ezelőtt ez igaz lehetett volna, de ma már nem az. Majdnem minden lehetséges, ha eléggé akarjuk, és készek vagyunk megfizetni az
"árát". Álmodjunk bátran! Óvatossággal még senki sem ért el sikert! Ne hagyjuk, hogy jelenlegi helyzetünk - akármennyire korlátozottnak tűnik is -
elrabolja álmainkat! ELKÉPZELÉSEINK VALÓRA VÁLTÁSA Hinni, hogy képesek vagyunk fejleszteni magunkat és tökéletesíteni az életünket, ez
csak az első lépés. Ahhoz, hogy igazán értékesek legyünk, előrelátásunkhoz egy másik fontos tulajdonságnak kell társulnia: a képességnek, hogy
meglássuk, hogyan válthatjuk valóra elképzeléseinket. Az, aki nem tudja elképzeléseit valóra váltani, csak egy álmodozó. Amire szükség van, az
egy jól kidolgozott stratégia az álmok valóra váltásához. HATÁROZZUK MEG ELKÉPZELÉSEINKET! Ez a gondolat annyira egyszerű, hogy
említésétől már majdnem zavarba jövök, de egy elképzelés valóra váltása mindig magának az elképzelésnek a meghatározásával kezdődik.
Egyesek számára ez hihetetlenül könnyű, ugyanis szinte úgy tűnik, mintha születésük pillanatában határozott elképzeléseik lettek volna életükkel
kapcsolatban. Ezzel szemben másoknak ez sok időbe, elmélkedésbe, imádságba stb. telik. Ha sikeresek szeretnénk lenni, meg kell határoznunk
az életre vonatkozó elképzeléseinket. Ezt senki más nem teheti meg helyettünk. Ha nem igazán a sajátunk, nem lesz meg a hajtóerő és az
elszántság ahhoz, hogy véghezvigyük. Elképzeléseinknek a tehetségünkön, az álmainkon, a reményeinken és szenvedélyeinken kell alapulniuk. Az
elképzelések rendkívüliek és másokat pozitívan befolyásolnak, különösen akkor, amikor valakinek az elképzelése megegyezik a végzetével - azzal
a céllal, amelyért megszületett. VIZSGÁLJUK MEG JELENLEGI ÉLETÜNK! Elképzeléseink valóra váltása nem egyetlen pillanat műve. Hosszú
folyamat, hasonlóan egy utazáshoz. Amikor elszánjuk magunk egy útra, először is meg kell határozni a kiindulási pontot. Ennek az információnak a
hiányában soha sem leszünk képesek megtervezni a célhoz vezető utat. A következő az útirány megtervezése és az utazási költségek
számbavétele. Általában véve, minél távolabb állunk elképzeléseinktől, annál hosszabb időt vesz igénybe annak megvalósítása - és annál többet
kell fizetni érte. Az elképzelések valóra váltása érdekében áldozatokat kell hozni. A SOK APRÓ LEHETŐSÉGET CSERÉLJÜK FEL EGY NAGY
ELKÉPZELÉSRE! Minden álomnak megvan az ára. Az áldozatok egyike, amelyet az elképzelésünk megvalósítása érdekében meg kell hoznunk, a
szabad választás lehetőségével függ össze. Nem követhetjük álmainkat, és tarthatunk fenn minden választási lehetőséget egyszerre. Minden
álomnak megvan az ára. Különösen az amerikaiak számára nehéz ezt elfogadni. Az Egyesült Államok kultúrájában igen nagyra értékelik a szabad
választás lehetőségét. Az egész piaci verseny ezen alapszik. Ám egy olyan személy számára, aki mindenáron sikeres szeretne lenni, egyszer eljön
az idő, amikor a sok apró lehetőség helyett el kell köteleznie magát egyetlen elképzelés mellett. Ez hasonló ahhoz a helyzethez, amikor valaki
útelágazáshoz ér. Választhatja a számára legígéretesebbnek tűnő utat, hogy célját elérje. Megteheti persze azt is, hogy nem választja egyik ösvényt
sem, fenntarthatja minden választási lehetőségét, de ennek következtében nem fog előrehaladni. FEJLŐDÉSÜNKET ELKÉPZELÉSEINKNEK
MEGFELELŐEN ALAKÍTSUK! Elképzeléseink megvalósításának fontos része saját személyiségünk alakítása. Aki azt gondolja, hogy
változtatások nélkül előrejuthat az életben, az becsapja magát. Egy ember életében a pozitív változásokhoz mindig szükség van egyéni fejlődésre.
Mivel személyes fejlődés szükséges ahhoz, hogy megvalósítsuk elképzeléseinket, a legjobb stratégia erre, ha elképzeléseinknek megfelelően
alakítjuk fejlődésünket. Gondoljuk át, mit kell adnunk magunkból ahhoz, hogy megvalósítsuk elképzeléseinket! Azután határozzuk meg, mi az, amit
meg kell tanulnunk ahhoz, hogy olyan emberré legyünk, amilyenek lenni szeretnénk! Olvassunk könyveket és hallgassunk kazettákat, hogy
megtapasztaljuk a fejlődést! KERESSÜK SIKERES EMBEREK TÁRSASÁGÁT! Az előrejutási folyamat része az emberekkel való
kapcsolattartás. Az, hogy olyan emberekkel töltünk el időt, akik már sikeresek, a legjobb módja annak, hogy tanuljunk tőlük. Figyeljük meg őket!
Idővel úgy kezdünk majd gondolkodni, mint ők. Igaz a régi közmondás: "Madarat tolláról, embert barátjáról." SZÁMÍTSUNK A KERÉKKÖTŐKRE!
Egy másik ok, amiért pozitívnak kell maradnunk elképzelésünket illetően az, hogy ellenkezéssel fogjuk szembetalálni magunk. Azok, akiknek
nincsenek saját álmaik, képtelenek lesznek megérteni a mienket. A mi álmunk számukra egyenlő a lehetetlennel. Azt mondják majd, hogy
értéktelen, vagy ha látják is értékeit, azt mondhatják, hogy talán megvalósítható, DE NEM ÁLTALUNK! Ne lepődjünk meg, amikor ellenfeleink
felbukkannak! Ehelyett legyünk felkészülve rájuk! Legyen rendíthetetlenül pozitív az attitűdünk! NE TARTSUNK FENN BARÁTSÁGOT NEGATÍVAN
GONDOLKODÓKKAL! Találkozunk majd olyan emberekkel, akik kritizálnak, és kétségeik lesznek elképzeléseinket illetően, de ez nem azt jelenti,
hogy ezeket az embereket bizalmunkba kell fogadnunk vagy közeli barátságba kell kerülnünk velük. Legyünk szívélyesek mindenkihez, még akkor
is, ha negatív, csak ne kövessük mint példaképet! Ha velük barátkozunk, továbbra is csak kétségeikkel és negatív szemléletmódjukkal bombáznak
majd, egészen addig, amíg magunk is hinni kezdünk bennük. Ennek következtében oda jutunk, hogy már magunk is azt gondoljuk, álmaink nem
válthatók valóra. FEDEZZÜNK FEL MINDEN LEHETSÉGES UTAT ELKÉPZELÉSEINK MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ! Ahhoz, hogy elképzelésünk
megvalósuljon, folyamatosan keresnünk kell, mi segíthet ebben. Merjünk új dolgokat kipróbálni! Azok az ötletek, amelyek sikeresek egy más
területen, hasznosak lehetnek számunkra is. Csak az elképzelésünkre összpontosítsunk, de legyünk rugalmasak az úton, amely a sikerhez vezet.
Egy elképzelés megvalósítása újításokat igényel, és ha nem vagyunk nyitottak az új gondolatokra, akkor nem is lehetünk újító szelleműek. MÚLJUK
FELÜL AZ ELVÁRÁSOKAT! Minden olyan stratégia, amelyet már említettem, segíthet megvalósítani elképzelésünket, de semmit sem ér, ha nem
akarjuk felülmúlni azt, amit egyébként is elvárnak tőlünk. Átlagos energiával és erőfeszítéssel senki sem valósíthatja meg álmait. Csak folyamatos
erőfeszítéssel érhetünk el valamit! SEGÍTSÜNK MÁSOKNAK, AKIKNEK HASONLÓ ELKÉPZELÉSÜK VAN! Van egy másik stratégia is, amely
elképzelésünk megvalósításához szükséges. Először talán azt hisszük, ez a szép gondolat nem is fontos. De hamarosan rá fogunk jönni, mennyire
lényeges. Ahhoz, hogy elképzelésünk megvalósuljon és álmaink valóra váljanak, segítenünk kell másokon. Esetleg azt kérdezhetjük magunktól:
"Miért foglalkozzam azzal, hogy másoknak segítek? Nem pazarlok ezzel értékes időt és energiát, amit saját sikereim elérésére fordíthatnék?" A
válasz az, hogy a másokkal való törődésre fordított idő soha nem vész kárba. Azonkívül nem is lehetünk sikeresek mások segítsége nélkül. A
másoknak való segítség javítja a saját életünk és a minket körülvevők életének minőségét. Ha azoknak segítünk, akiknek elképzelései a miénkhez
hasonlóak, akkor mindannyian profitálunk ezzel. Így ők is megkapják, amit akarnak, és vágy ébred bennük, hogy ők is segítsenek nekünk
viszonzásul. Ráadásul mindketten tanulunk a másiktól. Ebben a helyzetben mindenki csak nyertes lehet. Ne nehezteljünk, ha valaki nem viszonozza
segítségünket! Menjünk tovább, maradjunk pozitívak és segítsünk másoknak! Nem lehetünk sikeresek mások segítsége nélkül. Az előrelátás olyan
kreatív szikrákat pattint ki és lobbant lángra, amelyek nagy eredmények elérését teszik lehetővé. Ahogy azt John Jay Chapman mondta: "A világ
mindennél nagyobbra értékeli az előrelátó embereket, és ez mindig is így volt." Az igazán nagy dolgok először csak azon nagy emberek agyában
és szívében éltek, akik elképzelték őket. így történik ez mindenkivel, aki sikert ér el. Az olimpiai bajnok atlétát nem kizárólag tudása, hanem
előrelátása is segítette célja elérésében. Ugyanez igaz az üzleti életben is. Az elképzelések, az álmok azok, amik hajtanak bennünket előre. És az
álom beteljesülése határozza meg sikerünk számos elemét. Elképzelések nélkül nincs miért harcolni, nincs cél, nincs feladat, amely reményt és
motivációt adjon. Mint azt Douglas Lurtan mondta: "Akkor hozod meg életed legfontosabb döntését, amikor meghatározod, mit akarsz. Tudnod
kell, mit akarsz, ahhoz hogy meg tudd valósítani azt." Amikor kialakítjuk elképzeléseinket, képesek leszünk meglátni azt, amit majd meg akarunk
valósítani. Előrelátásunk vezet és ösztönöz arra, hogy mindenáron haladjunk az úton tovább. Az elképzelések, az álmok azok, amik hajtanak előre.
Álmodjunk bátran! Csak akkor tudunk nagy dolgokat véghezvinni, ha álmaink merészek. A SIKERHEZ VEZETŐ STRATÉGIÁK 1. Szánjunk egy
napot arra, hogy gondolkozzunk, töprengjünk és imádkozzunk! Tervezzük úgy, hogy semmi ne vonhassa el a figyelmünket! Elutazhatunk akár
vidékre is, ahol kibérelhetünk egy hotelszobát erre a célra. Vigyünk magunkkal papírt és tollat, a naptárunkat, bármilyen könyvet, amely segíthet
(ilyen a biblia, ha keresztények vagyunk)! Amikor már egyedül vagyunk, tegyük fel a következő kérdéseket magunknak, és írjuk le válaszainkat: •
Milyen adottságaim vannak, mihez van tehetségem? Mi az, amit bárminél vagy bárkinél jobban tudok csinálni? • Mihez van kedvem? Van-e valami,
ami hatással van rám, és további energiát ad ahhoz, hogy véghezvigyem, amit szeretnék? Ha van, | mi az? • Élettörténetemben van-e valami
egyedülálló? Milyen tapasztalataim vannak, amelyek egyedivé tehetnek engem? Mi az, ami az átlagtól eltérő bennem? • Mi a különleges abban a
helyben és időben, amelyben élek? Az elképzelés gyakran az ember életének sajátos körülményei hatására alakul ki. A földrajz, a politikai helyzet,
a történelem, a gazdaság, a kulturális háttér és sok más tényező játszhat benne szerepet. Írjunk le mindent, ami befolyásolhatja lehetőségeinket! •
Milyen fontos emberekkel vannak kapcsolataim? Azok adottságai, tehetsége és szenvedélye, akikkel együttműködhetünk, szintén feltárhat
lehetőségeket, amelyeket magunk nem vennénk észre. • Miféle szükségleteket szeretnék kielégíteni? • Mi az a legcsodásabb dolog, amit akár
egész életemben szívesen csinálnék? Ismételjük meg ezt az eljárást évente egyszer, vagy olyan gyakran, ahogy szükségesnek érezzük!
Valószínűleg azt fogjuk tapasztalni, hogy elképzelésünk változik az évek során. Ha éveken át ugyanaz marad az elképzelésünk, akkor valószínűleg
jó helyre összpontosítunk. Esetleg azt tapasztaljuk, hogy elképzelésünk módosul vagy kibővül az évek során, de nem változik meg drámaian. 2.
Szánjunk néhány órát arra, hogy áttekintsük jelenlegi üzleti helyzetünk azért, hogy új elképzeléseket fedezzünk fel, amelyeket eddig még nem
vettünk figyelembe! Kövessük az 1. pontban leírtakat! Keressünk egy olyan helyet, ahol egyedül lehetünk, és vigyünk magunkkal minden szükséges
eszközt! Ezek után válaszoljunk a következő kérdésekre: • Melyek azok az adottságaim, forrásaim, amelyeknek birtokában vagyok, de jelenleg
nem hasznosítok? • Az előző kérdésre adott válasz eredményeképpen milyen lehetőségeim vannak? • Ha forrásaim határtalanok lennének és
tudnám, hogy minden erőfeszítésem sikerrel jár, akkor mi lenne a célom az üzletben? Ne feledjük: álmodjunk bátran! • Ismerőseim közül kinek
hasonló az elképzelése? Hogyan tudok segíteni nekik, és hogyan tudnak segíteni ők nekem?
Negyedik fejezet
A sikeres ember... CÉLOKAT TŰZ KI
Csak úgy lehetünk boldogok, ha mindig lebeg valamilyen igazán fontos cél a szemünk előtt. Earl Nightingale A világ utat enged annak, aki tudja,
merre tart. Ralph Waldo Emerson
Mostanra már bizonyára kezdi érteni, hogyan és miféle elemekből épül fel a sikerhez vezető stratégia. A siker elérésének teljes koncepciója
velünk kezdődik, azzal, ahogyan gondolkodunk. A mentális attitűdünkkel kezdődik. Szorosan kapcsolódik ehhez az eltökéltség, hogy legyőzzük
hibáinkat. Az ilyen attitűd pedig elvezet ahhoz a képességhez, hogy minden adódó lehetőséget és alkalmat felismerjünk. Idővel nemcsak a
mindennapi tevékenységeinket segítő előrelátásunkat tudjuk majd fejleszteni, hanem képesek leszünk egy sokkal különlegesebb, összetettebb
elképzelés megvalósítására is. Ahhoz, hogy sikert érjünk el, célokat kell kidolgozni. A helyes gondolkodás szilárd alapot biztosít a sikernek. De ez
még csak az első része a sikerhez vezető stratégiának. Ha már egyszer megvan az alap, elkezdhetünk építeni rá. Ahhoz, hogy sikert érjünk el,
célokat kell kidolgozni. CÉLOK: A SIKER ÉPÍTŐKÖVEI Sokat beszéltünk a sikerről, de azt még nem határoztuk meg, mit is jelent sikeresnek lenni.
Kérdezzünk meg tíz embert, mit jelent a siker, és valószínűleg tíz különböző választ fogunk kapni. Van, akinek a siker egy bizonyos nagyságú
pénzösszeget jelent. Másnak azt, hogy nagyszerű szülő. A harmadik azt mondja, ő akkor sikeres, ha hivatásában mindent elér. Vessünk egy
pillantást egy sikeres emberről szóló szatirikus leírásra: Gyakorlatias ember az, aki tudja, hogyan kapja meg, amit akar. Filozófus az, aki tudja, az
embereknek mit kellene akarniuk. Sikeres ember az, aki tudja, hogyan kapja meg,| amit akarnia kell. A siker egyik legjobb meghatározása, amit
valaha is hallottam, így hangzik: "A siker egy arra érdemes, előre meghatározott cél progresszív megvalósítása." Ez a meghatározás mindenkinél
beválhat, függetlenül attól, hogy mire összpontosít az életben. Ezáltal saját értékünknek és elképzelésünknek megfelelően alakíthatjuk a sikert.
Ugyanakkor beláthatjuk, mennyire fontosak a célok. Meghatározott célok nélkül a siker elérhetetlen, mivel az valójában a célok elérését jelenti. A
célok többet jelentenek annál, mint egyszerűen csak meghatározni a kívánt végeredményt. Egész utunkon segítenek. A célok mérhető
mérföldkövek a sikerhez vezető úton. Értékük roppant nagy, ezt fejtjük ki a következő oldalakon. A CÉLOK MOTIVÁLNAK Amikor célokat tűzünk ki
magunk elé, azok kétféle módon működnek: hatással vagyunk rájuk és ők hatással vannak ránk. Ahogy hatással vagyunk rájuk és megvalósítjuk
őket, elnyerjük a beteljesülés érzését. Sok ember számára a cél kitűzése és az eléréséért folytatott küzdelem olyan, mint egy játék. Ahogy az idő
múlásával egyre több célt érünk el, munkamódszerünk és gondolkodásmódunk megváltozik. Nagyon fontos, hogy céljaink jól meghatározottak és
elérhetők legyenek. Ha a cél nem pontosan meghatározott, csökkenti a motivációt. Miért? Mert egy cél elérése felemelő érzést jelent. Ha nem
érzékeljük, hogy haladunk a céljaink elérése felé, demoralizálódunk, és feladjuk. Elmondok egy, a való életből merített példát, amely megmutatja,
mi történik azzal, aki nem tudja érzékelni a haladást. 1952. július 4-én reggel a kaliforniai partokat köd borította. 21 mérföldnyire nyugatra, a
Catalina-szigeten egy 34 éves nő gázolt be a Csendes-óceánba, és kezdett el úszni Kalifornia irányába. Ha sikerrel jár, ő lenne az első nő, aki
átússza ezt a távot. Florence Chadwicknek hívták, és ő volt az első nő, aki mindkét irányba átúszta a La Manche csatornát. Azon a reggelen a víz
zsibbasztóan hideg volt, a | köd pedig olyan sűrű, hogy Florence alig látta az őt kísérő csónakokat. Ahogy teltek az órák, milliók nézték a
tévéközvetítést. Többször cápák merészkedtek közelébe, puskával üldözték el őket. Ő csak úszott tovább. A nagy úszások során nem a fáradtság
volt a legfőbb problémája, hanem a csontig hatoló hideg. Több mint 15 órával később fáradtan és a hidegtől zsibbadtan úgy határozott, nem
folytatja tovább. A közeli csónakban ülő édesanyja és edzője unszolták, ne adja fel, mert hamarosan partot ér. De amikor elnézett a kaliforniai part
irányába, semmi mást nem látott, csak ködöt. Néhány perccel később - 15 óra és 55 perc - kiemelték a vízből. Órákkal később, amint teste
felmelegedett, kezdte átérezni, hogy kudarcot vallott. Azt nyilatkozta a riportereknek: "Nézzék, nem akarok mentegetőzni, de ha látom a partot,
valószínűleg megcsináltam volna." Mindössze fél mérföldre volt a kaliforniai parttól, amikor kivették a vízből. A későbbiekben azt nyilatkozta, nem a
kimerültség és nem is a hideg miatt adta fel, hanem mert nem látta a célját a ködtől. Ez volt az egyetlen olyan alkalom, amikor Florence Chadwick
feladta. Két hónappal később sikeresen átúszta a távot. Nemcsak hogy ő volt az első nő, aki átúszta a Catalina-csatornát, de mintegy két órával
megdöntötte a férfiak rekordját! Florence Chadwick nagyszerű úszó volt, mégis szüksége volt egy látható célra, ami motiválta, hogy véghezvigye
azt, amire különben is képes volt. Soha ne becsüljük alá a felmérhető célok kitűzésének fontosságát, amikor saját sikerünk tervezésén
munkálkodunk! A CÉLOK ÉRTÉKESSÉ TESZIK A MUNKÁT Ha a célról úgy véli az ember, hogy nem túl fontos, akkor a megvalósítására fordított
munkának alacsony értéke lesz. Ennek éppen az ellenkezője igaz, ha a cél érdekében érdemesnek tűnik dolgozni. Ez az egyik ok, amiért fontos,
hogy céljainkat az elképzeléseinkre alapozzuk. Amikor céljaink olyan elképzelés megvalósításához járulnak hozzá, amely értékes a számunkra,
akkor az a munka is értékes lesz, amelyet a cél elérése érdekében kell elvégeznünk. A CÉLOK SEGÍTENEK FELÁLLÍTANI A FONTOSSÁGI
SORRENDET A célok kitűzésének egyik nagy előnye az, hogy a hétköznapokban segít a fontossági sorrendet felállítani. Enélkül könnyen előfordul,
hogy olyan tevékenységekbe kezdhetünk, amelyek nem járulnak hozzá elképzelésünk megvalósításához. Aki elfelejti, hogy mi a fontos, az elvész a
részletekben. A CÉLOK IRÁNYT SZABNAK KÉPESSÉGEINKNEK Jó néhány évvel ezelőtt egy újság címoldala mintegy háromszáz bálna hirtelen
haláláról írt. A bálnák szardíniákat követtek, és egy öbölben megrekedtek. Frederick Brown Harris magyarázata szerint: "Az apró halak a halálba
csalogatták a tengeri óriásokat. Azok azért haltak meg, mert óriási energiát jelentéktelen dolgokra pocsékoltak." A célok nélküli ember hasonló a
történetben szereplő bálnákhoz. Hatalmas energiájukat és adottságaikat apróságokra pazarolják, s ezek eltérítik őket attól, amit valójában tenniük
kellene. A célok segítenek abban, hogy összpontosítani tudjunk. A CÉLOK ADNAK ERŐT A JELENBEN A sikeres emberek a jelenben élnek és
dolgoznak. Itt tudják céljaikat elérni. Ahogy azt Hilarie Belloc mondta: "Mialatt a jövőről álmodsz, vagy a múlton búslakodsz, a jelen kicsúszik ujjaid
közül és elmúlik." Bár a célok a távolba tekintenek, a jövőbeni megvalósulás felé - ezek teszik képessé az embert, hogy a jelenben éljen. Hogyan?
Lehetővé teszik számunkra, hogy a nagy feladatot kisebb feladatok sorának lássuk. Bármely elképzelés megvalósításán dolgozni célok
sorozatának kitűzését és elérését jelenti. Tehát ha a jelenben az éppen előttünk álló feladatra tudunk összpontosítani, miközben tudjuk azt, hogy
erőfeszítéseink segítségével elérjük céljainkat, amelyek elképzelésünk megvalósítása felé visznek, akkor sikeresek lehetünk. A CÉLOK
LELKESÍTENEK Az egyik legáltalánosabb probléma a nehézségekkel küzdő cégeknél a lelkesedés hiánya a dolgozók körében. A lelkesedés
nélküli emberek ritkán érnek el átlagon felüli eredményt. Viszont ha az embereknek vannak céljaik, akkor az fokozza munkamoráljukat és lelkesíti
őket. A célok adnak értelmet minden ember munkájának. A CÉLOK SEGÍTENEK ÉRTÉKELNI A HALADÁST Közös probléma a sikertelen
emberek körében az, hogy ritkán értékelik ki előrehaladásukat. Legtöbbjük vagy nem fogja fel, hogy az önértékelés mennyire fontos, vagy nem áll
módjában lemérni az előremenetel nagyságát. A célok a kiértékelés eszközéül szolgálhatnak. Amikor céljaink pontosan meghatározottak és
elérhetőek, akkor előrehaladásunk lemérhető abból, mennyire kerültünk közel céljaink eléréséhez. Ez megkímél bennünket attól, hogy
megtapasztaljuk annak a feltalálónak a kellemetlen helyzetét, aki egy éven át dolgozott legutóbbi találmányán. Nagy küszködéssel megalkotott új
szerkezete kerekek, fogaskerekek, áttételek, csigák és lámpák százaiból állt. Amikor valaki megkérdezte: "És mire jó?", a feltaláló azt válaszolta:
"Ó, semmire - de jól néz ki, nem?" A CÉLOK RÁKÉNYSZERÍTENEK, HOGY ELŐRE TERVEZZÜNK A sikeres emberek előre terveznek. Soha
nem várnak arra, hogy mások mondják meg, mit csináljanak. Nem engedik, hogy mások irányítsák őket. Az, aki nem tervez előre, soha nem is fog
előre jutni. Például itt van Noé. Nem várta meg, míg elered az eső, már előtte építeni kezdte bárkáját. A célok segítenek abban, hogy előre tudjunk
tervezni. Arra késztetnek, hogy amit el akarunk érni, kisebb megoldható egységekre bontsuk. Amikor fel akarjuk térképezni a kapott feladat
megoldásához vezető utat, tűzzünk ki célokat. A XVIII. századi felfedező és államférfi, Benjamin Franklin ezt írta önéletrajzában: "Mindig az volt a
véleményem, hogy egy átlagos képességekkel rendelkező ember is nagy változásokat okozhat és nagy dolgokat vihet véghez, ha jó tervet készít."
A CÉLOK A HANGSÚLYT A TEVÉKENYSÉGRŐL AZ EREDMÉNYRE HELYEZIK A sikertelen emberek gyakran összetévesztik a tevékenységet
az eredményességgel. Úgy gondolják, hogy a tevékenység - különösen a nehéz munka - hozza meg a várt sikert. Pedig a tevékenység maga még
nem biztosítja a sikert. Eredményre kell hogy irányuljon. Ennek a gondolatnak egyik legjobb példájául a nagy francia természettudós, Jean-Henri
Fabre egyik kísérlete szolgál. Olyan hernyókat tanulmányozott, amelyek hosszú menetekben, egymást követve másznak a fákon. Fabre egy csapat
hernyót egy hatalmas virágcserép peremére helyezett úgy, hogy mindegyik érjen hozzá az előtte lévőhöz. Az így kialakított kör mozogni kezdett, és
vég nélküli menetet formált. Fabre a közelükben ételt helyezett el. Ahhoz azonban, hogy az ételt elérjék, meg kellett volna szakítaniuk a sort. Fabre
arra számított, hogy bizonyos idő elteltével beleunnak a hasztalan menetelésbe, és elindulnak enni. De a hernyók nem így tettek. Merő
megszokásból haladtak tovább a virágcserép peremén - körbe és körbe, hét nap és hét éjjelen át. Addig folytatták volna, amíg éhen nem halnak. A
menetelő hernyók egyfajta ösztönt követtek, szokást, hagyományt, példát, múltbeli tapasztalatot, szabványt vagy nevezzük bárminek. Keményen
dolgoztak a semmiért. Sok sikertelen ember hasonlít hozzájuk. Összetévesztik az elfoglaltságot a teljesítéssel, a tevékenységet az eredménnyel.
Csak a sikerre irányuló tevékenység biztosítja a sikert. A célok megóvnak attól, hogy velünk is ez történjen. Amikor célokat tűzünk ki és rendszeres
időközönként lemérjük előrehaladásunkat, akkor figyelmünk természetszerűleg áthelyeződik a tevékenységről az eredményre. Ahogy elérjük
céljainkat, kezdjük megtanulni, mit is kell tennünk ahhoz, hogy ez megtörténjen. Gyakran azt vesszük észre, hogy kevesebb idő alatt több értéket
hozunk létre. Ennek következtében pedig magasabb célokat fogunk kitűzni, merészebb álmokat fogunk dédelgetni. HOGYAN TŰZZÜK KI A
CÉLOKAT? A célokat pontosan meg kell határozni, elérésüket megtervezni, a tervek alapján cselekedni, majd kiértékelni a folyamatot. A
körülmények olykor megkövetelik, hogy szorgalmasak legyünk. Ahogy változunk, úgy változnak céljaink is. Ne feledjük, sokkal fontosabb az, ami
bennünk zajlik le célunk elérésének folyamata során, mint az, hogy elérjük. A célok kitűzése életmóddá kell váljon. A legtöbben nem így születünk.
Következzen hat lépés, amelyeket meg kell tennünk, hogy célokat tudjunk felállítani. ELSŐ LÉPÉS: HATÁROZZUK MEG, mi AZ
ELKÉPZELÉSÜNK ÉS A KIINDULÁSI PONTUNK! Az előrelátás a harmadik fejezet témája volt. Ha a fejezet végén levő gyakorlatokat elvégeztük,
akkor már valószínűleg van határozott elképzelésünk, és tudjuk, honnan kell kiindulnunk. Mindkettő fontos a sikerhez. Elképzelés nélkül nem tudjuk,
merre tartunk. Kiindulási pont nélkül pedig nem tudjuk feltérképezni az utat. Hiába van térképünk és tervünk, még így is reménytelenül elveszettek
vagyunk. Teljesen haszontalan a térkép és a terv, ha nem tudjuk, hogy az adott pillanatban éppen hol vagyunk! MÁSODIK LÉPÉS: VILÁGOSAN
FOGALMAZZUK MEG SZÁNDÉKAINKAT! Bob Townsend írta könyvében: "A vezető egyik fontos feladata, hogy az őt követők figyelmét a célra
összpontosítsa." Nekünk is szükségünk van valamire, ami megmutatja a helyes irányt és segít, hogy a feladatra koncentráljunk. A legjobb, ha
szavakba öntjük és leírjuk, mik a szándékaink az életünkkel kapcsolatban. Tulajdonképpen mindenki vágyik rá, hogy felfedezze, mi a célja életének.
Ha ezt világosan kimondjuk, segít majd, hogy összpontosítani tudjunk, és eredményesek maradjunk. Ha elképzelésünkre és meggyőződésünkre
alapozva megfogalmazzuk szándékainkat, ez abban is segít, hogy pontosan meghatározzuk céljainkat. HARMADIK LÉPÉS: SZÁNDÉKAINK
ALAPJÁN FOGALMAZZUK MEG CÉLJAINKAT! Ha megvan az elképzelésünk és megfogalmaztuk szándékainkat, készen állunk arra, hogy
kitűzzük rövid és hosszú távú céljainkat. A célok a teljesítmény mértékével (mint például száz termékegység eladása) vagy időtartammal (ilyen a
napi egyórás gyakorlás) határozhatók meg. Attól függően, hogy mit szeretnénk elérni, a cél életünk bármely területére vonatkozhat. A
következőkben felsorolok néhány példát, mely területeken állíthatunk fel célokat: • Személyes fejlődés • Testi fejlődés • Szellemi fejlődés • Szakmai
teljesítmény • Barátságok • Családi kapcsolatok • Pénzügyek Kezdjük azzal, hogy leírunk minden olyan célt, amely eszünkbe jut. Először ne
foglalkozzunk azzal, hogy a célok mennyire életképesek, hogy rövid vagy hosszú távú célok-e. Ezen a ponton kreatívnak kell lenni, és merészen
álmodozónak. Végül ha már mindent leírtunk, ami eszünkbe jutott, egyeztessük céljainkat és már leírt szándékainkat. Tegyük fel a következő két
kérdést: 1. Elképzeléseim megvalósítása felé segítenek-e céljaim? Ha megnézzük céljaink, és úgy találjuk, hogy azok nem egyeznek meg
szándékainkkal vagy elképzeléseinkkel, akkor két választás lehet: (a) az egészet kidobni és elfelejteni; vagy (b) átgondolni, mik a szándékaink.
Választani kell a két lehetőség közül. Nem tudjuk megvalósítani az elképzelésünket, és nem leszünk sikeresek, ha nem az elképzelésünknek
megfelelő célokat állítunk fel. 2. Leírtam-e minden célt, amely elképzelésem megvalósításához szükséges? Ha úgy látjuk, hogy elképzelésünk
valóra váltásához további célokra van szükségünk, írjuk le azokat is. Miután céljainkat meghatároztuk, megkezdhetjük a sikerhez vezető stratégia
kidolgozását. Minden kitűzött célnak és a teljesítéséhez szükséges cselekedetnek a szándékainkat kell tükröznie. Úgy gondoljunk céljainkra,
mintha piramist építenénk. A piramis öt részből áll. A legfelső rész a legkisebb és a legkoncentráltabb. Egész életre szóló céljainkat tartalmazza.
Ha az egyes részeket nézzük, azt látjuk, hogy először az alacsonyabban fekvő apróbb célok sokaságát kell teljesíteni ahhoz, hogy a felettük levő
nagyobbak is teljesüljenek. Életre szóló célok Hosszú távú célok Középtávú célok Rövid távú célok Rendszeres tevékenységek Íme egy áttekintés
az öt célszakaszról. Életre szóló célok: Itt az a hozzávetőleg 2-5 olyan cél található, amelyeket életünk során szeretnénk megvalósítani. Hosszú távú
célok: Ezek azok a célok, amelyeket azért tűztünk ki magunk elé, hogy segítsenek elérni életcélunkat. Általában véve ezek azok a célok, amelyeket
körülbelül tíz év alatt kívánunk elérni. Bár lehet célokat kitűzni több mint tíz év távlatában is, de nem bölcs dolog. Minél távolabbiak a célok, annál
kevésbé határozottak és annál változékonyabbak. Ennek ellenére fontos hosszú távú célokat felállítani. Középtávú célok: Ezek általában olyan
célok, amelyeket öt-tíz éven belül kívánunk elérni. Rövid távú célok: E célok teljesítéséhez általában egy-öt évre van szükség. Rendszeres
tevékenységek: Ezek azok a feladatok, amelyeket naponta, hetente, havonta teljesítünk rendszeresen azért, hogy elérjük rövid távú céljainkat.
Ezeket időbeosztásunk határozza meg. (A következő fejezet témája.) NEGYEDIK LÉPÉS: CSELEKEDJÜNK! Megfogalmazhatjuk a
szándékainkat, és fáradhatatlanul tűzhetjük ki céljainkat, ennek ellenére semmit nem érünk el, ha nem cselekszünk. Ha nem cselekszünk, olyanok
leszünk, mint az az ember, akiről egyszer hallottam: Világéletében szeretett volna eljutni Kínába. Elhatározta hát, hogy megtervezi az utat.
Hónapokat töltött el azzal, hogy könyveket olvasva megtudjon mindent Kínáról - megismerje művészetét, történelmét és kultúráját. Térképeket
tanulmányozott minden tartományáról, majd részletes útitervet készített. Bejelölt minden olyan helyet, amelyet meg akart nézni, beosztva az utazás
minden óráját. A tervezett visszatérés után néhány nappal egyik barátja, aki tudta, mire készül, felugrott hozzá és megkérdezte: - No, milyen Kína?
A férfi azt válaszolta: - Hát, gondolom, csodálatos. Bár jómagam még nem láttam. - Micsoda?! - kiáltott fel a barátja. - Hiszen annyi ideig
tervezgetted. Mi történt? - Az az igazság, hogy imádok utazást tervezni, de ki nem állhatom a repülőtérre vezető utat, így itthon maradtam. A
fontolgatás és tervezgetés nem helyettesítheti a cél elérését. Cselekvés nélkül a terv csupán álmodozás. ÖTÖDIK LÉPÉS: A TERVEK
RENDSZERES KIÉRTÉKELÉSE Az előrehaladás rendszeres kiértékelése ugyanolyan fontos, mint a cselekvés. Ahogy haladunk, néha azt
vesszük észre, hogy rövid távú céljaink nem visznek közelebb hosszú távú céljainkhoz. Vagy esetleg úgy találjuk, hogy céljaink nem elérhetőek.
Előfordulhat az is, hogy valamelyik hosszú távú célunk nem megfelelően járul hozzá elképzelésünk megvalósításához. Ilyenkor el kell végezni a
módosításokat. Minél újabb számunkra a célkitűzés mint feladat, annál valószínűbb, hogy elszámítjuk magunkat, és annál gyakrabban szükséges az
újraértékelés és a célok módosítása. HATODIK LÉPÉS: ÜNNEPELJÜK MEG AZ EREDMÉNYT! Végül szakítsunk rá időt, hogy megünnepeljük
elért eredményeinket. Én mindig is hittem a jutalmazás erejében. Ha elérem valamelyik célt, amit kitűztem magam elé, megjutalmazom magam.
Kis eredmény - kis jutalom. Nagy eredmény -nagy jutalom. Lássunk egy példát! Ha olyan munkám van, amelynek elvégzéséhez néhány órára van
szükségem, azt mondom magamnak, hogy a munka befejeztével tartok egy rövid szünetet, eszem néhány falatot vagy megnézek egy meccset.
Amit soha nem engedek meg magamnak az az, hogy a kitűzött feladat végrehajtása előtt jutalmazom meg magamat. AZ "EGYMILLIÓ DOLLÁROS
SZEMÉLYES SIKER TERVE" Soha ne becsüljük alá a célok erejét! Egyesek számára nehéz feladat kifejleszteni azt a mentális attitűdöt, ahol a
tervezés a gondolkodás állandó elemévé válik. Itt van az, amit én az Egymillió Dolláros Személyes Siker Tervének nevezek. Négy olyan területe
van, amely segít a tervező gondolkodásmód elsajátításában: GONDOLKODJUNK TISZTÁN! Határozzuk meg pontosan, milyen célt kívánunk elérni!
Azután minden időnket és figyelmünket szenteljük e cél elérésének! DOLGOZZUNK KI TERVET CÉLUNK ELÉRÉSÉRE, ÉS ADJUK MEG A
TELJESÍTÉS HATÁRIDEJÉT! Tervezzük meg gondosan, hogyan haladunk előre: óráról órára, napról napra, hónapról hónapra! A szervezett
tevékenység és a folyamatos lelkesedés erőnk kiapadhatatlan forrásai. BÍZZUNK ÖNMAGUNKBAN ÉS KÉPESSÉGEINKBEN! Amikor
belevágunk valamibe, eszünkbe se jusson, hogy esetleg vereséget szenvedhetünk! Gyengeségeink és problémáink helyett koncentráljunk
erősségeinkre és képességeinkre! MAKACS ELTÖKÉLTSÉGGEL HALADJUNK A TERVÜNK MEGSZABTA ÚTON! Semmi sem pótolhatja az
eltökéltséget. Határozottan valósítsuk meg tervünket az elénk tornyosuló akadályok, kritikák, gátló körülmények és annak ellenére, hogy mások mit
mondanak, gondolnak vagy tesznek! Kitartó erővel, nagy fegyelemmel és koncentrált energiával fokozzuk eltökéltségünket! Aki csak vár, annak
számára soha nem jön el a lehetőség. A tervezésnek, a célkitűzésnek és a célok elérésének képessége határozza meg sikerünket. Robert H.
Schuller lelkipásztor azt mondta: "A célok nemcsak azért szükségesek, hogy motiváljanak bennünket. Nélkülözhetetlenek az életben maradáshoz
is." Aki csak vár, annak számára soha nem jön el a lehetőség. Még ma kezdjünk el célokat kitűzni magunk elé! Állapítsuk meg az irányt, amelyen el
kell indulnunk. Mint Robert F. Mager mondta: "Ha nem vagy biztos benne, merre tartasz, könnyen előfordul, hogy valahol máshol lyukadsz ki."
Tegyünk meg mindent, ami képességeinkből telik, hogy elképzelésünk valóra váljon! Nehogy valahol máshol lyukadjunk ki! A SIKERHEZ VEZETŐ
STRATÉGIÁK 1. Olvassuk át a leírt információkat, miközben meghatározzuk, mit szeretnénk elérni az életben! Elképzelésünkre támaszkodva írjunk
szándéknyilatkozatot magunknak! Legyen tömör, de elég általános ahhoz, hogy tartalmazza mindazt, amit tenni szeretnénk. Minden szavára
emlékeznünk kell egész életünkben. Feltétlenül írjuk bele a következőket: • Mire fogod összpontosítani minden tettedet? • Miért vágysz arra, hogy
megtedd? • Hogyan akarod végrehajtani? Következzen néhány példa a szándéknyilatkozatra: Orvosi hivatásom révén másokat akarok szolgálni,
hogy annyi szerencsétlen embernek segítsek, amennyinek csak lehetséges. Azzal, hogy másokat szeretek, tanítok és nevelek, segíteni akarok
nekik, hogy felismerjék életcéljukat, el tudják kötelezni magukat, és képességeiket maximálisan kihasználják, Istent szeretve és szolgálva. Anyagi
sikert akarok elérni az üzleti életben azáltal, hogy vevőimnek a legjobb árut és szolgáltatást nyújtom, és így anyagi forrásaim felhasználásával
gondoskodhatok családomról és másokról is. Ha már leírtuk szándéknyilatkozatunkat, tekintsük át néhány héten át minden nap, hogy
megbizonyosodjunk róla, hűen tükrözi-e életcélunkat. 2. Szánjunk néhány órát arra, hogy kitűzzük a célokat! Kezdjük az életre szóló céllal!
Határozzuk meg a főbb célokat, amelyekre azért lesz szükségünk, hogy tervünk beteljesüljön! Még egyszer tekintsük át az életre szóló célokat,
hogy meggyőződjünk róla, megéri-e a fáradságot! 3. Szánjunk egy-két órát minden egyes életre szóló célunkra! A fő célt tagoljuk szét pontosan
meghatározott, hosszú távú célokra. A hosszú távú célokat bontsuk tovább rövid távú célokra. A rövidtávú célokat osszuk lépésekre, amelyeket a
naponta, hetente, havonta végzett tevékenységek révén teszünk meg! Ez lesz sikerünk tervrajza. 4. Amikor kidolgoztuk életre szóló céljainkat, már
tudni fogjuk, mit is kell tennünk azért, hogy sikeressé váljunk. Csoportosítsuk a napi, heti, havi feladatokat! (Az ötödik fejezetben arra vonatkozó
tanácsokat találunk, hogyan is kell ezt csinálni.) 5. Értékeljük ki céljainkat! Vizsgáljuk meg, menynyire reálisak! Vizsgáljuk meg, mely célok elérése
érdekében kell másokkal együtt dolgoznunk! Írjuk össze azokat a célokat, amelyek eléréséhez segítségre van szükségünk, és készítsünk listát
azokról, akik segíthetnek! (Ne feledjük - olyanokat válasszunk, akik a mienkhez hasonló célokat tűztek ki maguk elé!)
Ötödik fejezet
A sikeres ember... IDŐBEOSZTÓ
Megfigyeltem, hogy a sikeres ember az alatt az idő alatt halad előre, amelyet mások elpazarolnak. Henry Ford A legtöbb időt nem órákban,
hanem percekben pazarolják el. Az a vödör, amelynek egy kis lyuk van az alján, pont olyan üres lesz, mint az, amelyet szándékosan hagytak
üresen. Paul J. Meyer
Képzeljük el, hogy van egy bank, amely minden reggel 86 400 dollár hitelt nyújt nekünk. A nap folyamán ebből az összegből annyit
használhatunk fel szabadon, amennyit csak akarunk. Bármire felhasználhatjuk, amire csak akarjuk - egy feltétellel. Azt az összeget, amelyet nem
költünk el, nem vihetjük át a másik napra. És nem is takaríthatunk meg belőle. Függetlenül attól, hogy az előző napi összegből mennyit használtunk
fel, másnap újra 86 400 dollár lesz a számlánkon. Mit csinálnánk, ha ez történne velünk? Ha olyanok vagyunk, mint a legtöbb ember, gyorsan
elköltenénk minden pénzt minden nap. Először megvásárolnánk mindent, amire éppen szükségünk van. Ha azonban okosak vagyunk, megtaláljuk
a módját, hogyan fektessük be a pénzt, hogy hosszú távon a legtöbbet kapjuk vissza. AZ ÓRA KETYEG Akár tisztában vagyunk vele, akár sem,
minden áldott nap szembe kell néznünk ezzel a ténnyel. A "bank" az idő, és minden nap kapunk 86 400 másodpercet, amit úgy tölthetünk el, ahogy
akarunk. És ha nem használjuk ki ezeket a másodperceket, akkor örökre eltűnnek. A sikeres emberek ismerik az idő értékét. Amikor Thomas
Edisontól megkérdezték, hogy mi a legfontosabb dolog a világon, azt válaszolta: az idő. Benjamin Franklin pedig azt mondta: "Szereted az életet?
Akkor ne pazarold az időt, mert abból van az élet." A sikeres emberek ismerik az idő értékét. Ha az emberek belegondolnának, a legtöbben
egyetértenének Franklinnel. Az élet az a korlátozott mennyiségű idő, amely a Földön a rendelkezésünkre áll. Drágának tartjuk az életet - mégis
gyakran pazaroljuk az időt, azt, amiből az élet van. Hogy miért? Azt hiszem, hogy ennek számos oka van: 1. Az emberek nincsenek tudatában
annak, hogy az idő eltöltésének módját saját maguk irányíthatják. William A. Ward mondta: "Vagy urai vagyunk perceinknek, vagy rabszolgáivá
válunk. Vagy felhasználjuk az időt, vagy az idő használ fel minket." Az egyetlen különbség két ember között nem az, hogy mennyi idejük van - mert
mindannyiunknak napi 24 óra áll rendelkezésünkre -, hanem hogy azt hogyan használják fel. 2. Nem gondolják át, hogy valójában milyen kevés idő
áll rendelkezésre a siker eléréséhez. Valaki egyszer kiszámolta, hogy egy 72 évet élt átlagos amerikai mivel tölti el az idejét, és a következő
eredményt kapta: 21 év alvás 14 év munka 7 év tisztálkodás 6 év evés 6 év utazás 5 év sorban állás 4 év tanulás 3 év tárgyalás 2 év telefon-
visszahívás 1 év elveszített dolgok keresése 3 év egyéb tevékenységek Ha a munkával töltött idő alatt akarunk sikert elérni, akkor nagyon kevés
idő áll rendelkezésünkre - kevesebb, mint az összes időnk egyötöde. 3. Az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy mennyi időt elpocsékolnak.
Sokan nagyon meggondolatlanul közelítik meg napi teendőiket. Eredményességi szintjük csak a töredéke annak, mint amit elérhetnének. 4. Sem
módszerük, sem stratégiájuk nincs arra, hogyan gazdálkodjanak az idővel. A legnagyobb probléma, amely miatt az emberek annyi drága időt
elvesztegetnek az, hogy nem tervezik meg időbeosztásukat. Charles C. Gibbons mondta: "Az idő megtakarításának egyik legjobb módja a
gondolkodás és tervezés. Öt perc gondolkodás gyakran megtakaríthat egy óra munkát." Ha értékes számunkra az idő - és az kell legyen, ha sikert
akarunk elérni -, akkor tervezzünk előre! IDŐTOLVAJOK Időnk bölcs felhasználásának egyik legfontosabb stratégiája az, hogy drasztikusan
csökkentsük az elpocsékolt idő mennyiségét. Végül is, azt már nem használhatjuk fel, amit elvesztegettünk. Ahogyan Lord Chesterfield mondta:
"Azt javaslom, a percekkel törődj; az órák majd törődnek saját magukkal." Drasztikusan csökkentsük az elpocsékolt idő mennyiségét! Következzen
tíz fő időpocsékolás, amelyek kordában tarthatók hasznosan eltöltött időnk mennyiségének növelése érdekében. ELVESZTETT DOLGOK
KERESÉSE Albert R. Karr a Wall Street Journalben tett közzé egy közvélemény-kutatást, amely kétszáz nagyvállalat igazgatóinak megkérdezése
alapján készült. Arra a megállapításra jutottak, hogy a vezető beosztásban dolgozók évente mintegy hat hetet töltenek elkeveredett dolgok
keresésével. Ez azt jelenti, hogy idejük több mint tíz százalékát vesztegetik el évente! Ha olyan helyzetben vagyunk, mint sokan mások, és mi is
szüntelenül elveszett holmikat keresünk, az egyetlen megoldás az, hogy megtanulunk összeszedettebbek lenni. Ha tehetjük, vegyünk fel egy titkárt
vagy titkárnőt, aki rendben tartja dolgainkat. Ha ezt nem engedhetjük meg magunknak, találjunk ki különböző célravezető módszereket. Az egyik
legjobb szabály, hogy minden olyat el kell dobni, amire már nincs szükség, a megmaradtakat pedig rendszerezni kell. Már több mint harminc éve
egyszerű címszók alatt rendszerezek minden információt, és mindent perceken belül megtalálok. Érdemes kipróbálni! Mindenkinél be fog válni!
LUSTASÁG Az időbeosztás nem más, mint önmagunk irányítása. Sokak számára nehézséget okoz, hogy pozitív irányba haladjanak minden nap.
Egyeseknél ez motivációs, míg másoknál fegyelmi probléma. Akadnak olyanok is, akik természetüknél fogva inkább hátradőlnek, minthogy
előrehaladjanak. Mások pedig szem elől tévesztik, hogy mit és mikor kell tenniük. Az időbeosztás önmagunk irányítása. Ha a lustaság problémát
jelent számunkra, akkor fogadjuk meg a következő tanácsokat: 1. Használjunk határidőnaplót! Ha nem tudjuk figyelemmel kísérni, mikor mit kell
tennünk, vegyünk igénybe olyan segítséget, amellyel minden információt egy helyen tudunk rendszerezni! 2. Ne otthon dolgozzunk! Ha hiányzik a
motiváció, talán helyváltoztatásra van szükségünk. Sok ember nehezen tud kitörni a megszokott otthoni munkamenetből. Másoknak otthon elvonja
figyelmét a telefon, a csengő, a családtagok, a szomszédok, a tévé, a rádió, az elvégzendő házi munka stb. Az otthonról való kimozdulás
megkönnyítheti az összpontosítást. Talán már csak ez az egyetlen lépés választ el attól, hogy elég fegyelmezetten dolgozzunk. 3. Kezdjünk korán!
Semmi sem veszi el a kedvünk jobban, mint amikor hirtelen rádöbbenünk, hogy nincs időnk elvégezni a munkát, mert már túl késő van ahhoz, hogy
elkezdjük. Sokan, amikor rájönnek, hogy idő hiányában nem tudják elvégezni azt, amit elterveztek, leírják az egész napot, és semmit sem
csinálnak. A megoldás az, hogy rendszeresen kezdjünk korán! ZAVARÓ TÉNYEZŐK Dr. Larry Baker, a Time Management Center, Inc. elnöke úgy
vélekedik, hogy az alkalmazottak az őket félbeszakító dolgok miatt pocsékolnak el sok időt. Az időigényesség egyik oka, hogy nemcsak a
félbeszakítás ideje vész kárba, hanem az az idő is, amíg a félbehagyott munkára újra összpontosítani tudnak. (Ritka az az ember, akinek nincs
szüksége néhány percre ahhoz, hogy összeszedje gondolatait.) Íme néhány lehetőség arra, hogy elkerüljük vagy minimálisra csökkentsük a
félbeszakító tényezőket: 1. Alkalmazzunk egy hatékony titkárnőt! Az egyik legjobb módja annak, hogy elkerüljük a félbeszakító tényezőket az, hogy
legyen valaki köztünk és a minket rendszeresen zavaró emberek között. Ha mi döntjük el, mikor fogadunk másokat, akkor nem vesztegetünk el
olyan sok időt az újra-koncentrálásra. Bár ha ezt választjuk, akkor időt kell szánnunk arra is, hogy néha bárki számára teljes mértékben elérhetőek
legyünk, nehogy a velünk dolgozók úgy érezzék, kizártuk őket az életünkből, és ezért megnehezteljenek ránk. 2. Tanuljunk meg időegységekben
dolgozni! Ha olyasmin dolgozunk, amelyre nagyon kell koncentrálni, tanuljunk meg nagy időegységekben dolgozni - akár 4-6 órát egyszerre!
Tegyük ezt is a félbeszakító tényezők elkerülése végett. Így nem vesztegetünk időt az újra-összpontosításra. Sőt, amikor időegységekben
dolgozunk, lendületbe jövünk, és rövidebb idő alatt több munkát fogunk elvégezni. Különleges előkészületeket kíván, hogy ennyi időt tudjunk
magunknak biztosítani. Az is előfordulhat, hogy valami félreeső helyet kell keresnünk, ahol senki sem zavar. 3. Alakítsuk úgy ki az irodánkat, hogy
ne zavarhassanak! Ha beleszólhatunk abba, hogy milyen legyen az irodánk, válasszunk olyat, ahol magunk dönthetjük el, mikor fogadunk másokat.
Például ne legyen olyan helyen, ahova az éppen arra járók beláthassanak egy ajtón vagy ablakon át, és bejelentés nélkül beszélni kezdjenek
hozzánk. Ha lehet, az irodánk legyen olyan helyen, ahonnan a kijáratot és mosdót meg tudjuk közelíteni anélkül, hogy találkoznánk bárkivel. Erre
azért van szükség, mert ha másokkal találkozunk, nyilván kedvesek és barátságosak akarunk lenni. Ha pedig épp késésben vagyunk, nagyon
kellemetlen, ha valaki harminc percen keresztül feltart. 4. Másképp használjuk a telefont! Sok ember valósággal a rabszolgájává vált a telefonnak
ahelyett, hogy hasznos eszközként használná. Ha nem közvetlenül az irodánkban csörög, máris jobb a helyzet. Jelöljük ki a nap egy bizonyos
időszakát arra, hogy a telefonhívásokra válaszolunk! Ne feledjük, a telefon szolgál minket, nem fordítva! 5. Tanuljunk meg korán reggel dolgozni! Az
a tapasztalatom, hogy a reggeli órákban kevesebb a zavaró tényező. Ha lehetőség van a korai munkakezdésre, ez pozitív lökést ad arra a napra,
és megnöveli a munkaidőt. TEHERVISELÉS Saját termelékenységünk növelésének egyetlen forrása, ha másokra támaszkodunk. Ennek ellenére
sokan megpróbálnak mindent egyedül elvégezni. A megoldás a munkamegosztás. A munkamegosztás során felismerjük mások különleges
képességeit, és ennek alapján a legmegfelelőbb munkakörbe helyezhetjük őket, biztosítva számukra azokat a feltételeket, amelyek segítségével
elérhetik céljaikat. Ezzel mindenki nyer. A VÁRAKOZÁSI IDŐ HASZNOSÍTÁSA Hányszor kerültünk már olyan helyzetbe, amikor
megvárakoztattak? Ennél idegesítőbb és időpazarlóbb helyzet nincs is. Csak úgy kerülhetjük el ezeket a szituációkat, ha előre tervezünk. Amikor
utazom, viszek magammal valami munkát, így nem leszek ideges, ha a repülőgépem másfél órát késik. Kinyitom az aktatáskám, és dolgozom.
Tizenéves koromban apám arra tanított, hogy mindig legyen egy könyv a kesztyűtartóban, így a forgalmi dugóban sem vesztegetem az időt Van az
autóban telefon és diktafon is, így útban hazafelé elintézem a telefon-visszahívásokat, levelet diktálok, vagy rögzítek egy ötletet, amelyet különben
elfelejtenék. Készüljünk fel, és használjuk ki a várakozási időt! SAJNÁLKOZÁS ÉS ÁBRÁNDOZÁS Láttam egyszer egy festményt, amely
forgalmas utcát ábrázolt tele száguldó járművekkel és lelkes tekintetű emberekkel. A sürgés-forgás közepette ott volt egy hajlott hátú,
kétségbeesettnek tűnő férfi. Az ellenkező irányba tartott, mint a többiek. A kép alatt a következő felirat állt: "A tegnapot keresve." Sokan
hasonlítanak erre a kétségbeesett emberre. Rengeteg energiát pocsékolnak arra, hogy a múltban elkövetett hibákon, az elszalasztott
lehetőségeken rágódnak. Vagy a jövőről ábrándoznak. Ez időpocsékolás. Dag Hammarskjold azt mondta: "Ne nézz hátra, és ne ábrándozz a
jövőről! A kötelességed, a jutalmad - a sorsod - az itt és most." Az ilyen gondolatokkal töltött pillanatokat a termelékenységtől lopjuk el. Tanuljunk a
hibáinkból, de gyorsan lépjünk tovább! És álmodozás helyett dolgozzunk azon, hogy céljainkat elérjük, és elképzeléseinket valóra váltsuk!
HALOGATÁS Egyszer egy megrögzött halogatót megkérdeztek, hogyan tudja napi munkáját elvégezni. "Egyszerű - válaszolta. - Úgy teszek,
mintha az előző napi munkám lenne." Ha mi is ilyen halogatók vagyunk, valószínűleg rengeteg időt elpocsékolunk. Az alatt az idő alatt, amíg a
halogató az elvégzendő feladaton gondolkodik, nyugtalankodik miatta, kifogásokat keres az elhalasztására és azután bűntudattal küszködik, már
rég el is végezhette volna az adott feladatot. Számos módja van a halogatás leküzdésének: 1. Döntsük el, hogy az adott feladatot el kell-e végezni!
Néha, amikor úgy érezzük, a feladat nem túl fontos, hajlamosak vagyunk elodázni a végrehajtását. Ha egy feladat valóban nem fontos, ahelyett,
hogy félretesszük és aztán lelkifurdalásunk lesz miatta, inkább töröljük teljesen az elvégzendők listájáról. A hatékony időbeosztás kulcsa, hogy
tudjuk, mi lényegtelen, mitől kell megszabadulnunk. 2. Osszuk meg a munkát másokkal! Időnként akadnak feladatok, amelyek elvégzéséhez semmi
kedvünk. Ha át tudjuk adni olyasvalakinek, aki jobban ért hozzá vagy szereti csinálni, akkor mind a ketten csak nyertünk rajta. 3. Gondoljuk át, mi
haszna annak, hogy mozgásba lendülünk! Gyakran azért halogatunk, mert nem látjuk be, mi hasznunk származhat abból, ha elvégezzük a
számunkra kellemetlen feladatot. E probléma megoldásának egyik módja, ha céljainkat és elképzelésünket szem előtt tartva vizsgáljuk meg az
elvégzendő feladatot. Ha a célhoz vezető út megéri a fáradságot, akkor számunkra is könnyebb hozzálátni a feladat elvégzéséhez, amely segít a
cél elérésében. 4. Fegyelmezzük magunkat! Sokak számára a halogatás életformává vált. Ha mi is közéjük tartozunk, vegyünk erőt magunkon, és
a halogatás rossz szokását váltsuk fel jó szokásokkal! Tűzzünk ki határidőt, és tartsuk magunk hozzá! Idővel munkamódszerünk is meg fog változni.
A PROBLÉMAMEGÉRTÉS HIÁNYA Szemben a halogatással, sokan nekilátnak, hogy megoldják a problémát, mielőtt még elegendő
információjuk lenne ehhez. Gyorsan meg akarják találni a megoldást - ami egyébként nagyon pozitív vonás -, de gyakran túl hamar cselekszenek.
Ez komoly problémát okozhat, ha a gyors elhatározás szülte, és a gyakorlatba átültetett megoldást máris meg kell szakítani az új információ
hallatán. Ha mi is ilyenek vagyunk, a halogatóhoz hasonlóan nekünk is fegyelmeznünk kell magunkat. Kényszerítsük magunkat, hogy várjunk, amíg
elegendő információ nem áll a rendelkezésünkre a probléma tényleges megértéséhez. NEGATÍV ATTITŰD Az érzelmi zűrzavar
energiaveszteséget okozhat, aminek következtében eredményességünk csökken. A féltékenység, a viszály, a harag és egyéb negatív érzelmek
megnehezítik számunkra, hogy a legjobbat nyújtsuk. Ha ilyen problémáink vannak, kérjünk segítséget! Ha úgy találjuk, hogy negatív az attitűdünk,
olvassunk pozitív könyveket és hallgassunk motiváló kazettákat! Tegyünk meg mindent azért, hogy pozitívan álljunk a dolgokhoz! FONTOSSÁGI
SORREND A rangsorolás képessége az egyik legfontosabb követelmény, ha jól akarjuk időnket beosztani. Olyannyira fontos, hogy a témát
közelebbről is meg kell vizsgálnunk. RANGSOROLJUNK A POZITÍV EREDMÉNYEKÉRT! A francia filozófus, Blaise Pascal azt mondta: "A
legutoljára tudja meg az ember, hogy mit kell a legelső helyre helyeznie." Sajnálatos módon ez nagyon sok emberre igaz. Fogalmuk sincs, hogyan
rangsorolják feladataikat, kötelezettségeiket. Ezek az emberek úgy gondolják, a tevékenység egyenlő a megvalósítással, holott ennél mi sem áll
távolabb az igazságtól. Minden véghezvitt cselekedetnek megvan a megfelelő értéke számunkra. Ez az érték, ami adottságainkon, tudásunkon,
lehetőségeinken, elképzeléseinken és céljainkon alapul. Ha ketten ugyanazt a munkát végzik egy órán át, egyikük számára ez akár a hónap
legértékesebb órája is lehet, míg a másik számára időpocsékolás. Sokan úgy végzik el mindennapos teendőiket, hogy nem is törődnek vele,
milyen értéket képvisel számukra. Az egyik feladat pont olyan nekik, mint a másik, és ha tevékenyen telik a nap, boldogok. Sikeres ember így nem
viszonyulhat az időbeosztás kérdéséhez. A sikeres ember a fontossági sorrend stratégiájának segítségével osztja be idejét. HOGYAN ÁLLÍTSUK
FEL A FONTOSSÁGI SORRENDET? Mielőtt eldöntenénk, mit csinálunk egy bizonyos napon, először összességében látnunk kell, mivel fogjuk az
időt eltölteni. Ennek érdekében a következő három kérdést tegyük fel magunknak: 1. Mit várnak el tőlem? A fontossági sorrend felállítása mindig
kezdődjön azzal, amit elvárnak tőlünk. Vannak bizonyos kötelezettségek és feladatok, amelyeket feltétlenül el kell végezni. Érdemes feltenni a
kérdést, szükség van-e feltétlenül ránk is egy munka elvégzéséhez. Azok a feladatok, amelyek elvégzéséhez nincs feltétlenül szükség ránk,
átadhatók másnak. 2. Mi hozza számomra a legnagyobb hasznot? Az embereknek idejük és energiájuk legnagyobb részét a számukra
legnagyobb hasznot hozó dolgokra kellene összpontosítaniuk. Olyasmire, amit mindenki másnál jobban tudnak, ezért mindenki másnál
eredményesebbek benne. Én általában a Pareto-elvet követem: Az ember ideje 80%-át töltse azzal, ami neki a legtöbb hasznot hozza, 20% -át
pedig egyéb tevékenységgel. 3. Mi okozza számomra a legtöbb örömöt? Néhány ember számára a legnagyobb hasznot hozó tevékenység okozza
a legtöbb örömöt is. Ez sajnos nem mindig van így. Akárhogy is, muszáj olyan munkával is időt töltenünk, ami elégedettséggel tölt el, hiszen az
öröm és elégedettség komoly motivációs tényező. Az öröm és elégedettség motivál. HOGYAN TARTSUK MAGUNKAT A FONTOSSÁGI
SORRENDHEZ? A számítógépes üzletember, H. Ross Perot mondta: "Minden olyasmiért, ami valóban kitűnő és dicséretes, állandóan harcolni
kell." Megértette ugyanis, hogy nem elég eldönteni, mi a fontos az ember számára. Azt át is kell ültetni a gyakorlatba, és keményen megküzdeni,
hogy tartsuk is magunkat a rangsorhoz. A következő három lépésből álló terv a segítségünkre lehet ebben: 1. Értékelés. Először is az előző,
fontossági sorrendre vonatkozó rész három kérdése alapján értékeljük ki, mit kell tennünk. 2. Kiküszöbölés. Ezután küszöböljünk ki minden olyan
feladatot, amelyet nem feltétlenül szükséges elvégezni. Amit lehet a feladatok közül, adjunk ki másoknak! 3. Becslés. Írjuk fel sorban azokat a
feladatokat, amelyeket el kell végeznünk, hogy elérjük célunkat. Mindegyik mellé írjuk oda, előreláthatólag mennyi időt vesz igénybe végrehajtásuk,
és kitől kérhetünk esetleg segítséget. HOGYAN CSELEKEDJÜNK FONTOSSÁGI SORRENDÜNK ALAPJÁN? Ha már eldöntöttük, mit kell
tennünk, akkor a továbbiakban e fontossági sorrend betartásával kell cselekednünk. Adok egy tanácsot arra vonatkozóan, hogyan is kell a
fontossági sorrendet betartva dolgozni: Minden napunk a fontossági sorrend felállításával kezdődjön! Charles Schwab, a Bethlenem Steel, Co.
elnöke egyszer fogadta irodájában az eredményességet vizsgáló szakértőt, Ivy Lee-t. Lee elmondta, lenne rá mód, hogy Schwab hatékonyabban
igazgassa a vállalatot. Schwab elismerte, hogy jobban is mehetnének a dolgok. Azt mondta: "Tudjuk, mi a dolgunk. Ha mutat valami jobb módszert,
hogyan végezzük el, hallgatok magára, és jól megfizetem." Lee azt felelte, húsz perc alatt ad valamit, ami legalább 50%-kal megnöveli az
eredményességet. Ezután egy üres lapot nyújtott át Schwabnek, és ezt mondta: "Írja le a papírra a hat legfontosabb dolgot, amit holnap el kell
végeznie!" Amikor ez megvolt, így folytatta: "Most fontossági sorrendben számozza be őket!" Ez körülbelül öt percet vett igénybe. Ezután Lee azt
mondta: "Most tegye a papírt a zsebébe, holnap reggel vegye elő, és nézze meg az első pontot! Csak az elsőt. Azonnal kezdjen is hozzá, és
végezze el a munkát! Ne hagyja, hogy bármi eltérítse! Azután folytassa az ezt kővető feladattal, és így haladjon tovább, amíg vége nincs a
munkaidejének! Ne aggódjon, ha csak egy vagy két dolgot sikerül elvégeznie, a legfontosabb feladatokkal foglalkozik. Tegyen így minden nap. Ha
meggyőződött róla, hogy a módszer jó, próbáltassa ki az embereivel is! Próbálkozzon, ameddig csak akar, aztán küldjön nekem egy csekket arról
az összegről, amennyit önnek ér ez az ötlet." A beszélgetés nem tartott tovább fél óránál. Néhány hét múlva Schwab egy 25 000 dolláros csekket
küldött Lee-nek. Később többször elhangzott, hogy jelentős részben ez a terv tette az alig ismert céget a világ legnagyobb önálló acélgyártójává.
És ez segítette hozzá Charles Schwabet ahhoz, hogy multimilliomos váljék belőle. Próbáljuk ki egy hónapon keresztül, és az eredmény lenyűgöző
lesz! Az emberek csodálkoznak majd, honnan van ennyi energiánk. Mi pedig tudni fogjuk, hogy nem lett több energiánk, csak megtanultuk, hogyan
aknázhatjuk ki a legjobban. A siker és a bukás gyakran csak az időbeosztástól függ. C. Neil azt mondta; "Az időbeosztásnak kell a
legfontosabbnak lennie számunkra. Ha nem szervezzük meg a napunkat, az időpocsékoláshoz vezet." A siker és a bukás gyakran csak attól függ,
hogyan osztjuk be az időnket. Roppant csábító gondolat, hogy néhány perc itt, vagy egy óra ott, nem számít semmit! Valójában azonban nagyon is
számít. Jó példa erre Alexander Graham Bell esete. Belllel egyidejűleg egy Gray nevű férfi is dolgozott a telefon nevű szerkezet tökéletesítésén.
Egy időben sikerült megoldaniuk a problémát. A szabadalmi hivatalba azonban Bell ért előbb, megelőzte Grayt két órával, így ő lett híres, a 120
perces különbség miatt. Legnagyobb vagyonunk a nap huszonnégy órája. Használjuk ki! A SIKERHEZ VEZETŐ STRATÉGIÁK 1. Szánjunk
valamennyi időt (lehetőség szerint egy szombatot) rá, hogy irodánkat, munkahelyünket rendbe tegyük! Dobjunk ki vagy ajándékozzunk el mindent,
amire nincs feltétlenül szükségünk! 2. Nézzük át a zavaró tényezőkkel foglalkozó részt! Döntsük el, melyik terület jelenti számunkra a legnagyobb
problémát, és a javasoltakat próbáljuk ki egy hónapon keresztül! Jegyezzük fel, mennyivel több munkát végeztünk el. 3. Szánjunk néhány órát a
következő három kérdés megválaszolására, amelyek segítenek felállítani a fontossági sorrendet! Válaszainkat röviden írjuk le! • Mit várnak el
tőlem? • Mi adja számomra a legtöbbet viszonzásul? • Mi jelenti számomra a legnagyobb jutalmat? 4. A következő hónapban próbáljuk ki a
módszert, amelyet Ivy Lee ajánlott Charles Schwabnek! A hónap végén vizsgáljuk meg, mennyit segített az új szisztéma eredményességünkben! 5.
Szánjunk néhány órát a hónap megtervezésére! Vonuljunk félre a naptárunkkal és az elvégzendők listájával! Számítsuk ki, hogy az egyes feladatok
elvégzéséhez mennyi időre van szükségünk! A naptárunkba a fontossági sorrend szerint beírt feladatok mellé jegyezzük fel, mennyi időt kell majd
rájuk szánnunk!
Hatodik fejezet
A sikeres ember... TUDJA KEZELNI A STRESSZHELYZETET
Nem a legkeményebb ütés küldi az embert a padlóra, hanem az, amelyik váratlanul éri. Joe Torres Ha nem tudod felvenni a harcot és nem
tudsz elmenekülni, próbálj úszni az árral! Robert Eliot
Manapság az egyik legnagyobb probléma, amellyel az emberek szembesülnek - a stressz. Még a kiegyensúlyozottnak tűnő sikeres emberek is
szenvednek a stressztől. A probléma súlyosságát mutatja az is, hogy míg a századfordulón az Egyesült Államokban a tíz leggyakoribb halálozási ok
kivétel nélkül valami fertőzés volt, addig az 1990-es évekre a stresszel kapcsolatos betegségek vették át a vezető szerepet. TAPASZTALATOK A
STRESSZRŐL Amit nem értünk, azzal nem tudunk mit kezdeni, így mielőtt elkezdenénk a stresszhelyzet kezeléséről beszélni, álljon itt néhány, a
témával kapcsolatos megfigyelés. ÉLETE SORÁN MINDENKIT ÉR STRESSZ A "Kerültél-e már stresszhelyzetbe?" kérdést fel sem tesszük, mert
erre mindenki igennel felelne. A kérdés az: "Mi és hogyan hat rád?" Bizonyos stresszhelyzetek elkerüléséhez az is elég, ha megfelelő a mentális
attitűdünk. A stressz más formái nem elkerülhetők, ezért meg kell tanulnunk kezelni az ilyen helyzeteket. EGYES STRESSZHELYZETEK
POZITÍVAK IS LEHETNEK Azt mondják, a találékonyság szülőanyja a szükségszerűség. Hasonlóképpen nevezhetjük a stresszt is az
eredményesség szülőanyjának. A stressz néha a legjobbat hozza ki az emberekből. A legjobb, legokosabb megoldás felfedezésére sarkallhat.
Erre a fajta pozitív lendületre talán a feszültség és az izgalom szavak jobban illenek. A stressz egyeseket összetör, míg mások rekordokat
döntenek meg hatására. A feszültség pozitív hatása különösen jól látható a művészek és sportolók életében. Sok színész például akkor nyújtja
legjobb alakítását, amikor számára fontos emberek ülnek a nézőtéren, és ennek tudata feszültté teszi őt. Ugyanez megfigyelhető bizonyos
sportolók esetében is. Ők a legjobb teljesítményt a bajnokság vagy az olimpia döntőjében nyújtják. Különböző emberek különféleképpen reagálnak
az ilyenfajta feszültségre. A stressz egyeseket összetör, míg mások rekordokat döntenek meg hatására. SOK STRESSZ SZÜKSÉGTELEN Sokan
feleslegesen aggódnak rengeteg dolog miatt. Szinte mintha szándékosan keresnék a feszültséget adó helyzeteket. Ha ezzel kapcsolatban netán
kétségeink vannak, nézzük meg a következő számokat: • 40%-a azoknak a dolgoknak, amelyek eljöttétől az emberek tartanak, soha nem is
következik be. • Az aggodalmak 30%-a olyan múltbéli döntésekkel kapcsolatos, amelyeken már nem lehet változtatni. • 12%-a olyanok kritikájával
kapcsolatos, akiket kisebbségi komplexus gyötör. • 10%-a az egészséggel kapcsolatos, aminek köztudottan nem tesz jót az aggódás. • 8%-ára
mondhatjuk, hogy Jogos ok az aggodalomra. Ugye figyelemre méltó? Tíz stresszt okozó problémából nem egészen egy az, amely valóban ok az
aggódásra. A többi mind olyasmi, amelynek kiküszöbölését megtanulhatjuk. KÁROS, HA A STRESSZ SZOKÁSSÁ VÁLIK Korábban már
említettem, hogy néhány helyzetben a stressz pozitívan hat és motivál. Ugyanakkor a stressz ártalmas is lehet. Dr. G. Canby Robinson a Johns
Hopkins Kórházban végzett felmérése révén megállapította, hogy 174 beteg közül 140 volt aggódó típus. Azt is felfedezte, hogy ezek több mint
felének a stressz okozta a tüneteket. Ha a stresszhelyzet folyamatos, szokássá válik. Dr. Selye János szerint az emberi szervezet a stresszre
három lépcsőben válaszol. Ezek: riadó, ellenállás, kimerülés. A következőképpen írja le az egyes fokozatokat: Riadóhelyzetben testünk felismeri a
feszültségokozót, és felkészül a küzdelemre vagy a menekülésre. Ez a belső elválasztású mirigyekből felszabaduló hormonok miatt van. Ezek a
hormonok gyorsítják a szívverést és levegővételt, emelik a vércukorszintet, fokozzák az izzadást, tágítják a pupillát és lassítják az emésztést. Ezek
ismeretében viszont választhatunk, hogy ezt az energiaáradatot küzdelemre vagy menekülésre használjuk-e fel. Az ellenállási helyzetben
szervezetünk a stressz okozta bármilyen károsodást képes helyrehozni. Ha azonban huzamos ideig jelen van a feszültség, szervezetünk nem
képes a károk javítgatásával foglalkozni, hanem továbbra is riadóhelyzetben marad. Ez a következő helyzethez - a kimerüléshez vezet. Ha ez az
állapot elég sokáig tart, kifejlődhetnek különböző "stresszbetegségek", mint például migrén, fejfájás, szívrendellenesség vagy akár elmebetegség
is. Ha a kimerülési szakaszban továbbra is folyamatos stresszhatás ér bennünket, akkor szervezetünk kifogy az energiából, és végül fel is
mondhatja a szolgálatot. Dr. Selye információi alapján elmondhatjuk, hogy a stressz kezelésének legjobb módja, hogy elkerüljük, vagy gyorsan
enyhítjük azt. A STRESSZ LEKÜZDÉSE A rossz hír az, hogy a világ telis-tele van olyan dolgokkal, amelyek stresszt okozhatnak. A jó hír az, hogy
megtanulhatjuk, hogyan kell velük elbánni. Álljon itt néhány stratégia, amely segít a stressz sikeres kezelésében: LEGYEN MEGFELELŐ
PERSPEKTÍVÁNK! Az egyik közös jellemvonása azoknak, akik másokkal szemben a stressz jelentős részét el tudják kerülni az, hogy a
körülményekre való tekintet nélkül képesek a megfelelő perspektívát fenntartani. Earle Wilson a perspektívát a következő módon határozta meg: "A
képesség, hogy a jelen pillanatot és eseményeket összefüggések tükrében szemléljük." A megfelelő perspektívát nem helyettesíti semmi más. Ha
legközelebb apróbb nehézségek miatt kezdünk feszültté válni, gondoljunk az összefüggésekre! Segít majd, hogy a dolgokat reálisan lássuk. NE
MENEKÜLJÜNK A KOCKÁZAT ELŐL! A kockázattól való félelem stresszt okoz, és ez akadályt gördíthet a siker elérésének útjába. Charles
Swindall az alábbiakat mondja a kockázatról: "Nincs kudarcbiztos terv. Nincs tökéletesen megbízható elgondolás. Az élet nem hajlandó ilyen tiszta
és nett lenni... A megfutamodás sem biztonságos. Aki repül, kockáztatja, hogy lezuhanhat. Aki gyalogol, kockáztatja, hogy orra bukik. Röviden,
mindenki kockáztat, aki csak él. Nevetni annyi, mint megkockáztatni, hogy az embert bolondnak nézik. Sírni annyi, mint megkockáztatni, hogy
érzelgősnek tartanak. Szeretni annyi, mint megkockáztatni, hogy nem szeretnek viszont. Próbálkozni annyi, mint kockáztató a kudarcot. Akarod
tudni a legrövidebb utat a sikertelenséghez? Add meg magad a stressznek, és menekülj! Ne vállalj rizikót! Mondj nemet a bátorságra és igent az
óvatosságra! Készülj fel a legrosszabbra!" Mivel az élet maga a legnagyobb kockázat, meg kell tanulnunk, hogy ne futamodjunk meg! Számítsunk a
legrosszabbra, és mindig meg is kapjuk! Számítsunk a legjobbra, és gyakran el is érjük! KERÜLJÜK AZ ESZTELEN VERSENGÉST! Az utóbbi
években egyesek "patkányversenynek" nevezik a versenyszférát az Egyesült Államokban. Amiről szó van, az egyfajta, szinte esztelen küzdelem az
egy szakterületen dolgozó emberek között. Ezek az emberek ádáz harcot vívnak egymás ellen, és olykor még "pontozzák" is győzelmeiket. Erről
Lily Tomlin azt mondta: "A gond az, hogy még ha győzöl is, csak egy patkány vagy." Amikor valaki beszáll a patkányversenybe ahelyett, hogy az
elképzelése megvalósításához őt közelebb vivő céljai elérésén dolgozna, felesleges stressznek teszi ki magát. Nem számít, hogy mennyire
keményen dolgozik, nem érezhet elégedettséget, mivel túl sok területen versenyez. Soha nem lesz "győztes", mert az, akit kizárólag az egyéni
haszon iránti vágy vezérel, az soha nem tud annyit szerezi, hogy elég legyen. Dolgozzunk keményen! Törekedjünk céljaink elérésére! Ennek
azonban soha ne lássa kárát egészségünk, családunk, sem embertársaink! ÓVAKODJUNK A TÚLTERHELÉSTŐL! Sokan egyre több
felelősséget vállalnak egészen addig, míg végül nem tudnak kellőképpen teljesíteni. Ez potenciális stresszforrás. Ha mi is azok közé tartozunk, akik
szeretnek új dolgokat kipróbálni és egyre többet magukra vállalni, időnként álljunk meg, és gondoljunk bele, hogy nem csinálhatunk mindent
magunk! HIGGYÜNK! Dr. Harold Dodds azt mondta: "Nem a felgyorsult élettempó öl meg, hanem az unalom. Az érzés, hogy semmi nem éri meg
igazán a fáradságot, beteggé és boldogtalanná teszi az embereket." A XX. században az életcél hiánya szinte járvány jelleget öltött. Az emberek
már nem tudják, miben higgyenek. Sokan felcserélik az értékeket a kétségekkel, a meggyőződést a fásultsággal. Friedrich Nietzsche, német
filozófus felismerte, hogy az embereknek szükségük van valamiféle hitre. Azt mondta: "Ha tudjuk miért, megtesszük szinte bárhogyan" A szilárd
meggyőződés teszi képessé az embert, hogy bátran és méltósággal szembe tudjon nézni bármilyen helyzettel az életben. Minél mélyebb ez a hit,
annál erősebb az ember. És annál kevésbé valószínű, hogy stressz éri. ADJUK FEL JOGAINKAT! Mondhatni, az Egyesült Államok egyik
"alapköve", "tartópillére" az a hit, hogy minden embernek vannak bizonyos elidegeníthetetlen jogai. Ez voltaképpen csodálatos gondolat, csakhogy
az amerikaiak zöme ma már megszállottan harcol a jogaiért ahelyett, hogy vállalná a felelősséget. Komoly gond, hogy ha a jogainkért harcolunk,
vagyis igyekszünk "megkapni mindent, amihez jogunk van" - ez nagyfokú stresszt és érzelmi kimerültséget okoz. Nem mindig leszünk képesek rá,
hogy mindent megszerezzünk, amit csak akarunk, bármenynyire igyekszünk is. Az eredmény rendszerint az öt pusztító érzés: a harag, keserűség,
bosszúság, gyűlölet és félelem megjelenése. Mindenki hallhatta már a következő állítást: "Jobb adni, mint kapni." Igaz ez a jogokra vonatkozólag is.
Rá fogunk jönni, nyugodtabbak vagyunk, ha nem követelőzünk, ha nem harcoljuk ki, hogy mindig minden úgy legyen, ahogy mi akarjuk. Adni nagy
öröm, és jelentős mértékben csökkentheti is a stresszt. PROGRAMOZZUK ÁT AZ AGYUNKAT! Amit érzelmileg tapasztalunk, az legnagyobbrészt
gondolkodásmódunk eredménye. A stressz sem kivétel. A tapasztalt stressz nagysága egyenesen arányos gondolkodásmódunkkal.
Gondolkodásmódunk pedig egyenes következménye annak, hogy mit táplálunk be az agyunkba. A számítógépes szakemberek tudják, hogy amit a
gép kiad, az attól függ, amit bevittünk. Ugyanez igaz az agyunkra is. Itt is a beviteltől - amit olvasunk, nézünk, hallunk, látunk - függ a teljesítmény:
amit mondunk, gondolunk vagy teszünk. Tartsuk magunkat távol azoktól a negatív dolgoktól, amelyek a stresszt elősegítik. Ismerek jó néhány félős
embert. Sötétedés után nem mennek az utcára még a saját környékükön sem. Rácsot tesznek az ablakaikra, és zárakat az ajtóikra. A
legtöbbjüknek azonban még soha nem volt saját megrázó élménye másokkal. Ezek az emberek a tévében látott rengeteg negatív dolog miatt
félnek. Vegyük tudomásul, hogy az agyunk folyamatos programozás alatt áll. És egyedül mi dönthetjük el, mit fogadjon be az agyunk. Tartsuk tehát
magunkat távol mindazoktól a negatív dolgoktól és körülményektől, amelyek a stresszt elősegítik! FORDULJUNK KIFELE! Mint már a második
fejezetben említettem, azok, akik túlságosan önmagukra összpontosítanak, gyakran bátortalanok. Ennek eredményeképpen stresszhelyzetbe
kerülnek. Ha úgy érezzük, hogy teljesen lefoglalnak saját gondjaink, szánjunk időt arra, hogy másokon segítünk. Azzal, hogy másokon segítünk,
gyakran magunknak teszünk jót. LEGYEN VALAKI, AKIVEL BESZÉLGETHETÜNK! A megtapasztalt stressz nagy része gyakran azért következik
be, mert elfojtjuk érzelmeinket ahelyett, hogy megosztanánk másokkal. Az orvosok szerint annak, aki folyamatosan hagyja magában felgyülemleni
indulatait ahelyett, hogy kiadná őket, szinte biztos, hogy lesz infarktusa. Hogy elkerüljük ezt a fajta stresszt, alakítsunk ki kapcsolatot olyasvalakivel,
akivel nemcsak a ránk nehezedő problémákat, de pozitív ötleteinket is megbeszélhetjük! A legtöbb ember számára élete párja a legmegfelelőbb
személy. Így van ez az én esetemben is. A feleségem és én mindent megbeszélünk. Amikor kiválasztjuk magunknak beszélgetőpartnerünket,
győződjünk meg róla, hogy vele teljesen őszinték lehetünk-e. Olyannak kell lennie, aki nem fog ítélkezni felettünk, és soha nem használja fel ellenünk
saját szavainkat. Számítsunk a stresszre, mert el fog jönni! A stressz leggyakrabban annak az eredménye, ahogyan gondolkodunk arról, amit
csinálunk, ami történik velünk. Az, hogy túléljük-e a stresszt, attól függ, hogyan kezeljük. Ahogy Alexis Carroll mondta: "Azok, akik nem tudják
leküzdeni az aggódást - fiatalon halnak." Számítsunk a stresszre - mert el fog jönni! Változtassuk meg gondolkodásmódunkat és szokásainkat!
Kerüljük a stresszt, ha lehet! Ha mégsem megy, alkalmazzunk megfelelő stratégiákat a kezelésére! Ne hagyjuk, hogy a stressz váratlanul sújtson le
ránk, és megakadályozzon sikerünk elérésében! A SIKERHEZ VEZETŐ STRATÉGIÁK 1. Amikor legközelebb a mindennapi problémák
aggasztani kezdenek, és ennek eredményeképpen stressz nehezedik ránk, próbáljunk meg segíteni másokon! Látogassunk beteg embereket a
kórházban, vigyünk játékokat az árvaházba, adjunk élelmet a hontalanoknak! Miután legyőztük kezdeti szorongásunkat, idegességünket, rá fogunk
jönni, hogy perspektívánk megváltozott. Máris nem tűnnek a problémáink olyan borzasztónak. 2. Szánjunk egy-két órát arra, hogy meghatározzuk
és leírjuk meggyőződéseinket! Íme egy módszer arra, hogy megtudjuk, hitünk elég erős-e, hogy meggyőződésnek nevezhessük: A meggyőződés
az a hit, amelyért készek vagyunk meghalni. 3. Töltsünk egy hetet azzal, hogy gondosan nyomon követjük a hatásokat, amelyek agyunkat érik! Írjuk
le, amit hallunk, látunk, olvasunk stb., az ezekre fordított idővel együtt! Miután eltelt a hét, írjuk le mindegyik címszóhoz, hogy pozitív vagy negatív
hatással volt-e ránk! Ne tekintsünk semmit semlegesnek! Számítsuk ki a százalékokat, és határozzuk meg, hogy elegendő pozitív anyagot
táplálunk-e magunkban! 4. Ha nincs még megfelelő módszerünk a stressz csökkentésére, határozzuk el, hogy ezen a héten megtaláljuk! Próbáljunk
sétálni, tollaslabdázni, teniszezni, golfozni vagy futni; fát vágni; célba dobálni - bármi jó, csak aktív szórakozás legyen. Ha megtaláltuk a
legmegfelelőbbet, hetente legalább egyszer gyakoroljuk az illető tevékenységet.
Második rész:
A SIKER MÁSOKKAL FOLYTATÓDIK
Hetedik fejezet
A sikeres ember... NAGYRA ÉRTÉKELI A KAPCSOLATOKAT
Másokkal jól kijönni, ez a siker recepjében a legfontosabb hozzávaló. Roosevelt Minden más képességnél többet ér, ha az ember tudja, hogyan
kell bánni az emberekkel. John D. Rockefeller
A SIKER ANNYIT TESZ, MINT BEVONNI MÁSOKAT Nemrég tanárok egy csoportjáról olvastam, akik meglepődtek egy több mint kétezer
munkáltatóhoz kiküldött kérdőív eredményén. Ezt a kérdést tették fel: "Lenne szíves utánanézni, mi volt a cégénél történt legutóbbi három
elbocsátás oka?" Három esetből kettőben - a munka típusától függetlenül - a válasz ugyanaz volt: "Azért bocsátottuk el őket, mert nem jöttek ki jól a
többiekkel." A nagy dolgokat véghezvivő üzletemberek felismerik az ember fontosságát. A. H. Smith, az Egyesült Államok egyik
vasúttársaságának egykori elnöke azt mondta: "A vasút 95%-a az ember, csak 5%-a a vas." Ez a megfigyelés tükrözi azt, amit más sikeres
emberek is tudnak és amit különféle tudományos tanulmányok is bebizonyítottak. Ha megtanuljuk, hogyan bánjunk másokkal, akkor a siker felé
vezető útnak a 85%-át már meg is tettük. És egyúttal az egyéni boldogság felé vezető út 99%-át is. A lényeg az, hogy kapcsolataink a magasba
lendíthetnek vagy tönkretehetnek bennünket. Hitvesünkkel való kapcsolatunk minősége meghatározza a gyerekeinkkel való kapcsolatunkat is. A
családi kapcsolataink adják meg az alaphangot. Nem láttam még olyan, hosszú távon sikeres embert, akinek nem volt megfelelő a kapcsolata
hitvesével. Ugyanígy a kollégákkal, főnökökkel, alkalmazottakkal való kapcsolatok minősége is nagyban befolyásolja sikerességünket. Ha
kétségeink lennének efelől, akkor tekintsük át a következő adatokat: 1. Egy átlagos vezető beosztású ember munkaidejének háromnegyed részét
tölti azzal, hogy más emberekkel foglalkozik. 2. Bármely vállalat legnagyobb költsége - az ember. 3. Bármely vállalat legértékesebb, legnagyobb
vagyona - az ember. 4. Minden tervet emberek hajtanak végre, vagy emberek hibái ítélnek kudarcra. Ha megtanuljuk, hogyan bánjunk másokkal,
akkor a siker felé vezető útnak a 85%-át már meg is tettük. És egyúttal az egyéni boldogság felé vezető út 99%-át is. Ha sikeresek akarunk lenni -
nem számít, mi a célunk vagy milyen foglalkozást választottunk -, tanuljunk meg pozitív kapcsolatokat kiépíteni másokkal! HOGYAN ÉPÍTSÜNK KI
JÓ KAPCSOLATOKAT MÁSOKKAL? Jó kapcsolatokat nemcsak azok tudnak kialakítani, akik ilyen varázslatos képességgel születtek. Ez a
képesség megtanulható. A következő oldalakon adok néhány tanácsot, amelyek segítenek a pozitív emberismeret kifejlesztésében. Használjuk fel
őket arra, hogy pozitív kapcsolatokat építünk ki másokkal! NE ÖNMAGUNKRA ÖSSZPONTOSÍTSUNK! Az első lépés, amelyet mindenkinek meg
kell tennie ahhoz, hogy pozitív kapcsolatokat tudjon kötni az, hogy ne csak önmagára összpontosítson. Drámai módon megnő a jó kapcsolatok
száma, amikor másokra is figyelni kezdünk. TÖRŐDJÜNK MÁSOKKAL! A jó kapcsolatok egyik kulcsa - és a sikeré is - egyik kedvenc állításom
szerint: Az emberek nem törődnek vele, hogy mennyit tudunk, amíg tudják, mennyire törődünk velük. Semmiféle tehetség, iskolázottság vagy
tapasztalat nem imponál annyira az embereknek, mint ha érzik, hogy őszintén, szívből törődünk velük. Hiába vagyunk magasabb pozícióban, ha
alárendeltünk nem érzi, hogy törődünk vele, nem valószínű, hogy pozitív befolyást gyakorolhatunk rá. Ezt az elméletet a statisztikák is alátámasztják.
A Wall Street Journalben nemrég tettek közzé egy tanulmányt. A felmérés, amelyet 16 000 vezetőbeosztású körében végeztek, azt mutatja, hogy a
"legeredményesebb" kategóriába (13%) azok tartoztak, akik legalább annyira törődtek az embereikkel, mint a profittal. Ha jó kapcsolatokat
szeretnénk kiépíteni, akkor először is figyeljünk oda azokra az emberekre, akikkel dolgunk akad. Az emberek nem törődnek vele, hogy mennyit
tudunk, amíg tudják, mennyire törődünk velük. TUDJUNK MINÉL TÖBBET RÓLUK! Kevés dolognak van pozitívabb hatása másokra annál, mint ha
megismerjük őket, és emlékszünk a velük kapcsolatos dolgokra. Ha sokat tudunk az emberekről, ez pozitív jele annak, hogy törődünk velük, és ez
pozitív köteléket hoz létre közöttünk. Kiváló példa erre a történelemből az, ahogyan Bonaparte Napóleon tudott hatni embereire. Hadseregének
minden egyes tisztjét név szerint ismerte. Szeretett a táborban kószálni, és ha egy tiszttel találkozott, név szerint üdvözölte, és elbeszélgetett vele.
Soha nem mulasztotta el, hogy érdeklődjön a katona felesége és családja felől. Mivel minden katonatiszt érezte, hogy Napóleon törődik vele - ezt
kérdései bizonyították -, érthető az iránta érzett hűségük, elkötelezettségük. NE BECSÜLJÜK ALÁ AZT, AKIVEL KAPCSOLATBAN VAGYUNK!
Egyszer hallottam egy történetet egy fiatal politikusról. Lenyűgöző kampánybeszédet akart tartani, de amikor az előadóterembe lépett, azt
tapasztalta, hogy hallgatósága egyetlen emberből áll. Várt, azt remélve, hogy feltűnnek még páran, de senki sem jött. Végül így szólt a férfihoz:
"Nézze, én még csak kezdő politikus vagyok. Mit gondol, meg kellene tartanom a beszédem, vagy hagyjam az egészet?" A férfi gondolkodott egy
percig, aztán azt mondta: "Uram, én csak egy tehenész vagyok. Azt viszont tudom, hogy ha kitenném a szénát, és csak egy tehén jönne oda, én azt
is megetetném." Sokan gondolkodnak úgy, mint a fiatal politikus. Nagy tekintélyre vágynak, de nem tudják, hogyan lehetnek hatással másokra.
Akkor is gyakorolhatunk sok emberre nagy hatást, ha egyesével találkozunk velük. Fontos lehetőségeket mulasztunk el, ha ezt nem ismerjük fel.
Pozitív várakozással tekintsünk minden ember felé, akivel csak találkozunk, és várjuk azt, hogy minden találkozás pozitív eredménnyel végződik!
Mint fontos személlyel bánjunk mindenkivel, és úgy soha senkit nem fogunk alábecsülni! NE HASZNÁLJUK KI AZ EMBEREKET! Az egyik, amit a
legjobban utálok, hogy egyesek úgy próbálnak előrejutni, hogy másokat kihasználnak. Ez nagy hiba, és nem is működik. Hosszú távon ugyanúgy
káros ránk nézve is, mint a többiekre.
A siker elérése időigényes folyamat. Amikor másokból húzunk hasznot, akkor egy rövidebb úton próbálunk meg eljutni a sikerhez. Ez pedig
nem megoldás. Ahogy azt Dwight D. Eisenhower, az Egyesült Államok egykori elnöke mondta: "Alkalmi áron nincs győzelem." KÉRJÜNK
TANÁCSOT VAGY SZÍVESSÉGET! A pozitív kapcsolatok kiépítésének egyik módja talán meglepő lehet számunkra: Kérjünk tanácsot vagy
szívességet! Az emberek szeretik fitogtatni szakértelmüket, és élvezik, ha olyan helyzetbe kerülnek, amikor ők nyújthatnak segítséget nekünk. Ben
Franklin például arról ír önéletrajzában, hogyan lehet szívességkéréssel átváltoztatni ellenfelünket jó baráttá. 1736-ban Franklin be akart kerülni a
parlamentbe. Biztos volt benne, hogy megkapná a jelölést, de egy nagy hatalmú ember ellene volt. Franklin tudta, vagy megszerzi annak az
embernek a támogatását, vagy elveszíti a jelölést. "Miután meghallottam, hogy van a könyvtárában egy különlegesen ritka könyv - írta Franklin
önéletrajzában -, írtam neki néhány sort, elmondtam, mennyire szeretném elolvasni a könyvet, és megkértem, tegye meg nekem azt a szívességet,
hogy kölcsönadja." A kérés hízelgett a férfi hiúságának, kölcsönadta Franklinnek a könyvet, és az egyik leglelkesebb támogatója lett. MINDIG
"TEGYÜNK VALAMIT AZ ASZTALRA"! A legjobb kapcsolatok azok, amikor mindkét fél folyamatosan kap a másiktól. Ha kapcsolatunkat
pozitívabbá kívánjuk tenni, akkor igyekezzünk, hogy minden egyes találkozásnál mi is "tegyünk valamit az asztalra". Lehet az üzleti lehetőség, az
egyéni előrejutáshoz szükséges anyag, biztatás, bármi. Az legyen a vágyunk, hogy segítsünk másokat céljaik elérésében. LEGYÜNK
TEKINTETTEL AZ EMBEREK ÉRZÉSEIRE! Az emberek érzelmi lények. Ha kapcsolatainkban sikeresek akarunk lenni, legyünk tekintettel az
érzéseikre. Ahogy azt dr. Paul Parker mondta: "Sikeresebben tudsz bánni az emberekkel, ha megnyered magadnak érzéseiket, mintsem ha
értelmükre akarnál hatni." LEGYÜNK JÓ HALLGATÓSÁG MÁSOK SZÁMÁRA! Azok, akik kimagaslóan jól tudnak kapcsolatokat kiépíteni, azzal a
közös jellemvonással bírnak, hogy képesek figyelmesen meghallgatni másokat. Hogy jó hallgató váljék belőlünk, szükségünk van arra a
képességre, hogy bátorítani tudjuk a másik személyt, hogy magáról beszéljen. Rendszerint pár jól irányzott kérdés elegendő. Ha kedvesek vagyunk
és még kitartóak is, a legszótlanabb embert is rá tudjuk venni, hogy magáról beszéljen. ÉREZTESSÜK A MÁSIKKAL, HOGY FONTOS! Az első
fejezetben említettem, hogy a pozitívan gondolkodó ember többek között megfelelően kezel másokat, és érezteti velük fontosságukat. Ne feledjük,
a Földön nincs fontosabb az embernél. Semmibe sem kerül megdicsérni valakit, kifejezésre juttatni iránta érzett tiszteletünket, viszont egyenesen
csodát teszünk vele. További előny számunkra, hogy ez elősegíti az illetővel való jó kapcsolatunkat. A Földön nincs fontosabb az embernél!
LEGYÜNK SZAVAHIHETŐEK ÉS KÖVETKEZETESEK! Kevés dolog károsíthatja gyorsabban és komolyabban a barátságot, mint a megrendült
bizalom. Ez akkor következik be, amikor valaki nem következetes, azaz szavai és cselekedetei nincsenek összhangban egymással; vagy ha - akár
szándékosan, akár nem - elmulasztja teljesíteni kötelezettségeit. Hitelünk elveszítése nemcsak a barátságot károsítja, hanem az üzleti
kapcsolatokat is. A lehetőségek gyorsan elillannak, ha az emberek úgy vélik, nem számíthatnak ránk! KERÜLJÜK A VESZEKEDÉST! A vita
egészséges és pozitív. A veszekedés azonban sohasem jó. Mi a különbség? A veszekedés annyi, mint megkísérelni "erőszakkal" megváltoztatni a
másik ember véleményét. Ennek eredményeképpen az egyik fél "győztes" lesz, a másik pedig "vesztes", A vita azonban nem más, mint
eszmecsere, amelynek célja, hogy megtalálják azt a megoldást, amely mindenki számára a legjobb. A veszekedés mindig kárt okoz. Még ha mi
leszünk is a "győztesek", a másik emberrel való kapcsolatunkat lerombolhatjuk. Ha legközelebb előfordul, hogy egy olyan emberrel találkozunk,
akinek a véleménye különbözik a miénktől, akkor kövessük a következő tanácsokat: 1. Örüljünk a nézeteltérésnek! Emlékezzünk a szlogenre: "Ha
két üzlettárs mindig egyetért, akkor az egyikükre nincs szükség." Legyünk hálásak, ha felhívják a figyelmünket egy olyan pontra, amelyre azelőtt
nem gondoltunk. Talán épp ez a nézeteltérés ad lehetőséget számunkra, hogy változtassunk álláspontunkon, mielőtt helyrehozhatatlan hibát
követnénk el. 2. Ne bízzunk az első megérzéseinkben! Nézeteltérés esetén az első természetes reakciónk a védekezés. Legyünk óvatosak! Ha
rögtön védekezésbe kezdünk, később már nehezen tudunk változtatni helyzetünkön. 3. Uralkodjunk magunkon! A harag megnehezíti a
kommunikációt. Ne feledjük, egy ember nagyságát az határozza meg, hogy mi hozza ki a sodrából. 4. Először figyeljünk! Adjuk meg a lehetőséget
a másik félnek is, hogy beszélhessen. Hagyjuk, hogy befejezhesse mondanivalóját, ne ellenkezzünk, ne védekezzünk és ne támadjunk! A megértés
hídját próbáljuk meg felépíteni, és ne a félreértés falát, amely elválasztja az embereket egymástól! 5. Legyünk őszinték! Keressünk olyan
területeket, ahol elismerhetjük tévedéseinket. Kérjünk érte bocsánatot! Ezzel lefegyverezzük a másik felet, és csökkentjük ellenállását. 6. Ígérjük
meg, hogy az ő ötleteit is átgondoljuk! Ha azt mondjuk, hogy az ő álláspontját is fontolóra vesszük, akkor valóban tegyük is meg! Lehet, hogy igaza
van. Gondoljunk bele, milyen kellemetlen lenne, ha ötletei figyelmen kívül hagyása miatt vallanánk kudarcot, és később azt kellene visszahallanunk
tőle: "Próbáltam neki elmondani, de nem hallgatott rám." 7. Őszintén köszönjük meg érdeklődését! Aki veszi a fáradságot arra, hogy vitába szálljon
velünk, azt ugyanaz érdekli, mint minket. Úgy gondoljunk rá, mint olyasvalakire, aki valóban segíteni akar nekünk, és végül barátunkká válik. 8.
Halasszuk el a döntést, hogy mindkettőnknek legyen ideje átgondolni a problémát! Javasoljunk egy másik időpontot még aznapra vagy másnapra,
amikorra a tények tisztázódhatnak! A találkozóra felkészülve tegyünk fel magunknak néhány kemény kérdést! Ne felejtsük el, célunk az, hogy ne
egy, hanem két győztes kerüljön ki a vitából! Ne feledjük, bölcs ember az, aki kész elismerni tévedéseit. Másoktól azonban ne várjuk el! Ha arra
törekszünk, hogy meggyőzzük a másik felet, tegyük ezt a legnagyobb tapintattal! Először is biztosítsunk a másik félnek kiutat, így nem neheztel
majd ránk, ha valóban meg kell változtatnia véleményét. Hozzuk tudtára, hogy az intelligens ember méltósága megtartásával is meggondolhatja
magát! Másodszor, amikor csak lehetséges, hitessük el vele azt, hogy ez az ő ötlete. Ismételgessük észrevételeit, amelyek összhangban vannak
azzal a nézettel, amelyet keresztül akarunk vinni! Hozzunk fel minden birtokunkban lévő bizonyítékot, amelyről tudjuk, hogy ő már hisz bennük!
Végül, ha lehetséges, hagyjuk, hogy meggyőzze saját magát! Soha ne akarjuk, hogy elismerje, miattunk változtatta meg véleményét! Ez azt az
érzést válthatja ki belőle, hogy az ő kárán lettünk győztesek. TANULMÁNYOZZUK AZ EMBEREKET! A pozitív kapcsolatok kiépítésének lényege
valójában ez: Tanulmányoznunk kell az embereket! Ha valóban képesek vagyunk megérteni az embereket - tisztában vagyunk félelmeikkel,
reményeikkel és álmaikkal -, akkor képesek vagyunk arra is, hogy kapcsolatokat építsünk ki velük. Beszélgessünk az emberekkel! Figyeljük meg
őket! Ismerjük meg, hogyan gondolkodnak! Olvassunk könyveket és hallgassunk kazettákat - gyűjtsünk össze mindent mások bölcsességéből -, de
nem kevésbé fontos az sem, hogy keressük az emberek társaságát és tudjunk meg róluk minél többet! Ez egyfajta életmód, amit haladéktalanul
magunkévá kell tennünk. Tanulmányoznunk kell az embereket! A sikeres ember tisztában van a jó kapcsolatok értékével. Azon képessége, hogy
eléri céljait, hogy megvalósítja elképzeléseit, nagyban függ a körülötte lévő emberektől, hiszen nem tud mindent egyedül megoldani. És nem is
akar. Még a legbátortalanabb és legzárkózottabb ember is megváltozhat és megtanulhatja, hogyan ápolja a pozitív kapcsolatokat. Ha nem vagyunk
született "kapcsolatteremtők", akkor se essünk kétségbe! Inkább munkálkodjunk e képesség kifejlesztésén! Ha már tudunk másokkal együtt
dolgozni, finomítsuk tovább ezt a képességet. A sikerre való esélyünk szinte határtalan. A SIKERHEZ VEZETŐ STRATÉGIÁK 1. Válasszunk ki
minden héten valakit, és ismerjük meg jobban! Szánjunk időt arra, hogy elbeszélgessünk vele! Bátorítsuk, hogy beszéljen magáról! Ezek után
tegyünk meg mindent azért, hogy emlékezzünk az általa elmondott információkra! Legközelebb, amikor újra találkozunk vele, ismereteink
birtokában tegyünk fel bensőséges kérdéseket! 2. Szánjunk egy kis időt elmélkedésre, vajon nem mások kihasználása révén haladtunk-e előre!
Ha igen, akkor keressük fel az illetőt, akit kihasználtunk, és kérjünk bocsánatot, javasoljuk a kapcsolat helyreállítását! Változtassuk a kapcsolatot
mindkettőnk számára előnyössé, és fogadjuk meg, hogy többé nem követjük el ugyanezt a hibát! 3. Válasszunk ki valakit, akivel meg szeretnénk
ismerkedni vagy üzleti kapcsolatba szeretnénk lépni! A következő stratégiák egyikének kiválasztásával kezdeményezzük a kapcsolatot: • Kérjünk
tőle tanácsot! • Kérjünk tőle szívességet! • Ismerjük meg az illető érdeklődési körét, majd szerezzünk néhány információt róla, és az első
találkozásunk alkalmával csak az őt érdeklő dolgokról beszélgessünk! 4. Amikor egy barátunkkal vagy kollégánkkal találkozunk, készüljünk fel a
találkozásra úgy, hogy "vigyünk magunkkal valamit"! Vegyünk egy őt érdeklő könyvet vagy kazettát! Tervezzük el, hogy hozzásegítjük őt egy jó
üzlethez, vagy bemutatjuk valakinek, akit ismerünk és a hasznára lehet! Legyünk kreatívak! 5. Tanulmányozzuk az embereket, és
megfigyeléseinketjegyezzük le! Időnként nézzük át a feljegyzéseinket, vonjuk le következtetéseinket az emberekről!
Nyolcadik fejezet
A sikeres ember... MEGTANUL KOMMUNIKÁLNI
A kommunikáció nagy kihívása, hogy megértsd a másik fél véleményét, hátterét és gondolkodásmódját. Ezeket megismerve megelőzheted a
"kommunikációs csöndet". Wayne Pennington Add mindenkinek a füledet, de csak keveseknek a hangodat! William Shakespeare
Az előző fejezetben arról beszéltem, hogy mennyire fontos a jó kapcsolatok kiépítése ahhoz, hogy sikert érjünk el. Igazi siker ugyanis nem
érhető el mások közrenűködése nélkül. Kapcsolataink sikere viszont nagyban függ kommunikációs képességeinktől. KOMMUNIKÁCIÓS ALAPOK
Az értelmező szótár szerint a kommunikáció: "információk közlése vagy cseréje valamilyen erre szolgáló eszköz, illetve jelrendszer (nyelv,
gesztusok stb.) útján." Valójában azonban ennél jóval többről van szó. A kommunikáció magába foglalja két ember egymás közötti viszonyát.
Ahhoz, hogy a kommunikáció hatékony legyen, folyamatos információáramlásra van szükség mindkét ember részéről akár szóban, akár írásban.
Sőt, kommunikáció ennél magasabb szinten is folyhat. Egyesek rendelkeznek azzal a képességgel, hogy tudják, mások éppen mit éreznek.
Amikor két ember kommunikálni próbál egymással, bármi megtörténhet. Következzen néhány példa arra, milyen üzenetek küldhetők, amikor egy
személy egy másikhoz beszél: 1. Amit a beszélő mondani szándékozik. 2. Amit a beszélő valójában mond. 3. Amit a hallgató a beszélő által
elmondottakból megérteni vél. 4. Amit a hallgató hallani akar. 5. Amit a hallgató valójában hall. A felsorolt lehetőségek közül valamennyi fennáll
minden mondatra vagy mondatcsoportra. A félreértés lehetősége óriási! Hogy a dolgok még érdekesebbé váljanak, a beszélővel egyidejűleg a
hallgató is küld a beszélő felé verbális és nem verbális üzeneteket. Ezeket is lehet helyesen érteni vagy félreérteni. Valamint figyelmen kívül hagyni.
Ez rendkívül bonyolult folyamat. FEJLESSZÜK A POZITÍV NÉGYSZEMKÖZTI KOMMUNIKÁCIÓS KÉSZSÉGÜNKET! Akadnak született
kommunikációs tehetségek. Ők azok, akik bárkivel, bármiről képesek hatékonyan kommunikálni. Másoknál ez nem így van. A kommunikációs
készség azonban fejleszthető. Használjuk fel a következő tanácsokat, tanuljunk belőlük, és tartsuk észben őket, hogy alkalmazni tudjuk, amikor
kommunikálni szeretnénk valakivel! A kommunikációs készség fejleszthető! NE CSAK mi BESZÉLJÜNK! A leggyakoribb kommunikációs
probléma az, hogy az egyik fél nem marad csöndben elég ideig ahhoz, hogy a másiknak is legyen lehetősége megszólalni. Ha örökösen
beszélünk, nem tudunk figyelni. Emlékezzünk a régi mondásra: Isten két fület, de csak egy szájat adott. És ezt okkal tette. Ha úgy találjuk, hogy a
beszélgetések során az idő több mint fele részében mi visszük a szót, akkor valószínűleg túl sokat beszélünk. Gondoljunk arra, amit az előző
fejezetben már elmondtam: A másik ember érdeklődési körére és igényeire kell összpontosítanunk. Eleinte nehéz megtanulni, hogy az idő
nagyobbik részében nem beszélnünk, hanem hallgatnunk kell. Ez szokássá, sőt életformává kell hogy váljék. NYUGTASSUK MEG A MÁSIK
SZEMÉLYT! Ha a partnerünk feszült, akkor nehéz vele kommunikálni. Saját félelmeivel lesz elfoglalva ahelyett, hogy ránk összpontosítana. És
beszélni sem lesz kedve. Ha olyasvalakivel beszélgetünk, akit még nem ismerünk elég jól, vagy akiről tudjuk, hogy gyakran feszült, netán
szégyenlős, akkor igyekezzünk érzékelni, ha partnerünk nyugtalan! Figyeljük a szemét! Ha nem néz a szemünkbe, vagy üres tekintettel bámul ránk,
akkor valószínűleg feszült vagy szégyenlős. Bizonyos gesztusok is mutathatják a partner feszültségét: karba tett kéz, ideges babrálás,
összeszorított fogak, túlságosan merev testtartás, elhúzódás a beszélőtől stb. A nyugtalan emberek vonakodnak beszélni. A kérdésekre
hajlamosak rövid válaszokat adni. Amikor azt tapasztaljuk, hogy a személy, akivel beszélgetni szeretnénk, szégyenlős vagy feszült, meg kell
nyugtatnunk, különben a kommunikáció korlátok közé szorul. Először is legyünk barátságosak, és mosolyogjunk, mert ennél semmi sem nyugtatja
meg gyorsabban az embereket! Másodszor pedig legyünk jó vendéglátók! Kényelmes helyre ültessük, és kínáljuk meg itallal vagy étellel! Végül
pedig olyan témával kezdjük a beszélgetést, amelyik a másik felet szórakoztatja és érdekli. Kérdezzük családjáról, hobbijáról! Az a célunk, hogy
egy harmonikus kapcsolatot alakítsunk, hogy a másik fél szabadon, minden feszültség nélkül beszélhessen. ÉREZTESSÜK A MÁSIKKAL, HOGY
MEG AKARJUK HALLGATNI! A pozitív kommunikáció egyik fontos jellemzője a szavak nélküli reagálás - azaz a gesztusok, amelyeket a
beszélgetések során használunk. A nem verbális reakció gyakran meghatározza a társalgás milyenségét. A negatív visszacsatolás akadályozza a
kommunikációt, míg a pozitív visszacsatolás elősegíti. A kommunikáció elősegítésének egyik legjobb módja az, ha kimutatjuk érdeklődésünket a
másik mondanivalója iránt. Egyébként is jobb, ha az illető mondanivalójának megértésére összpontosítunk, mintsem a válaszadásra. Nem tudunk
hatékonyan odafigyelni beszélgetőpartnerünkre, ha közben saját válaszunk megfogalmazásával vagyunk elfoglalva. TEGYÜNK FEL
KÉRDÉSEKET! Amikor csak alkalmas, tegyünk föl kérdéseket, hogy további információkat szerezzünk, vagy tisztázzuk azokat a pontokat,
amelyekben nem vagyunk egészen biztosak! Amellett, hogy segít a megértésben, ez bátorítja a másik felet, és bizonyítja, hogy figyelünk. Ezenkívül
további időt ad a kapott információk feldolgozásához, és segít az összpontosításban. Amikor kérdéseket teszünk fel, mindig bátorítóan vagy
semlegesen fogalmazzuk meg! Ha a másik fél úgy érzi, hogy kételkedünk vagy kihívóak vagyunk vele szemben, az inkább gátolja, mint segíti a
kommunikációt. KÜSZÖBÖLJÜK KI A ZAVARÓ TÉNYEZŐKET! Vegyük figyelembe azokat a tényezőket, amelyek hátráltathatják a
kommunikációt. Egyeseket zavar a zaj, a zene. Másoknak problémát okoz egy kényelmetlen szék vagy a szemébe tűző nap. Tegyünk meg
mindent, hogy kiküszöböljük ezeket a hátráltató tényezőket, és soha ne firkálgassunk, doboljunk az ujjainkkal és zörgessünk papírokat, míg
másokkal beszélgetünk. Mindez zavaró, és azt sugallja, hogy a beszélő szavai valójában kevéssé fontosak a számunkra. LEGYÜNK
TÜRELMESEK! Mindenki a maga módján és saját tempójában kommunikál. Fontos, hogy ezt tiszteletben tartsuk! Akkor se szakítsuk félbe a
másik mondandóját, ha számunkra teljesen világos, hogy, mit akar mondani! Nemcsak az a célunk, hogy megértsük a másik személy üzenetének
tartalmát. Éreztessük vele, hogy tiszteljük őt és a mondanivalóját is. Benjamin Disraeli mondta: A türelem a zseni nélkülözhetetlen tulajdonsága.
LEGYÜNK EGYÜTTÉRZŐK! A kommunikációt nagymértékben segíti az empátia. Amikor valakivel beszélünk, próbáljuk az ő szemszögéből látni a
dolgokat! Próbáljuk megérteni, miért gondolkodik úgy! Ahogy valaki egyszer mondta: Ha beleképzeljük magunkat a másik helyébe, rögtön nem
akarjuk majd "helyre tenni" őt. NE PRÓBÁLJUNK KOMMUNIKÁLNI, HA DÜHÖSEK VAGYUNK! Mindenkit elönt a düh időről időre. Ilyen az élet.
Ám ha a düh éppen kommunikálás közben éri az embert, az eredmény katasztrofális lehet. A düh megváltoztatja a szavak jelentését. És egy
mérges ember gyakran olyan dolgokat is kimond, amit később megbán. A harag ugyanakkor meggátol abban is, hogy figyeljünk a másikra. Ha
egyre bosszúsabbak leszünk, miközben valakivel beszélgetünk, próbáljuk meg visszafogni magunkat a beszélgetés végéig. Várjunk, amíg
lehiggadunk! Ha nem vagyunk erre képesek, halasszuk el a beszélgetést akkorra, amikor racionálisan tudunk hozzáállni. És ha már mérgesek
vagyunk, ne keressük meg az illetőt, akire haragszunk, hogy megoldást találjunk a problémára! MINDIG EGYENES VÁLASZT ADJUNK, UTÁNA
JÖHET A MAGYARÁZAT! A silányul kommunikáló emberek általános jellemvonása, hogy egyszerű kérdésekre komplikált magyarázkodással
válaszolnak. A legsikeresebb emberek az eredményre összpontosítanak, és amikor körülményes választ kapnak egy egyenes kérdésre,
türelmetlenné válnak. Ez úgy tünteti fel a válaszadót, mintha kitérne a válasz elől. És végül a kérdező valószínűleg újra felteszi ugyanazt a kérdést
egy egyenesebb válasz reményében. Amennyiben szokásunk, hogy indirekt módon válaszoljunk, emlékezzünk arra, hogy mások a tömörebb,
velősebb válaszokat részesítik előnyben, és próbáljunk kifejleszteni egy egyenesebb kommunikációs stílust! Ne essünk a másik végletbe sem,
hogy egyszerű igennel vagy nemmel válaszolunk. Egy kevés többletinformáció megnyerőnek hat. Az emberek szeretik tudni a "miértet", ami a
válasz mögött húzódik. És némi információ biztosítja őket arról, hogy tudjuk, miről beszélünk, nemcsak találgatunk. A KÉRDÉSFELTEVÉST
ELŐZZE MEG A SZÜKSÉGES INFORMÁCIÓADÁS! Az egyenes válaszok a legjobbak, de a kérdésfeltevésnél gyakran más a helyzet. Előfordult
már mindannyiunkkal, hogy váratlan kérdést tettek fel nekünk, amely zavarba ejtett. Nem vagyunk biztosak ilyenkor abban, mi a kérdés tárgya és
miért tették fel. Ennek eredményeképpen igen nehéz választ adni rá. Amikor kérdezni szeretnénk, előbb adjunk elegendő információt, hogy a
válaszadó lássa a kérdés célját és szövegösszefüggését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy túl sok információt vagy egy hosszú történetet kell
elmondanunk. Éppen csak annyit mondjunk, hogy a másik könnyen válaszolhasson! Kérdezés előtt adjunk elegendő információt, hogy a válaszadó
lássa a kérdés célját és szövegösszefüggését. Figyeljük meg a következő példán a kérdezés kétféle módja közötti különbséget: 1. "Mit jelent a
»PD«"? 2. "Szeretnék kérdezni valamit. Múlt éjjel átnéztem a beszámolókat, és a számítógépben egy olyan rövidítésre akadtam, amelyet nem
értek. Mit jelent a »PD«"? Amint látjuk, kérdésfeltevésnél egy kicsi információ igen sokat számíthat. TÉRJÜNK A LÉNYEGRE HAMAR! Felgyorsult
világban élünk, ahol gyakran az idő a legértékesebb vagyonunk. Ennek eredményeképpen a kommunikáció akkor a leghatékonyabb, ha a
lényegről szól. Minél kevesebb időt és energiát töltünk kommunikálással, annál jobb nekünk. És minden, amit a mellébeszélés elkerülésére
megteszünk, az segítség. Akár négyszemközt, akár csoportban kommunikálunk, a lényeg az, hogy hamar térjünk a lényegre, és azután adjunk
kiegészítő magyarázatot. így nemcsak az, idővel takarékoskodunk, hanem a hallgatót is megóvjuk attól, hogy helytelen következtetést vonjon le.
ISMÉTELJÜK ÖNMAGUNKAT, HOGY MEGÉRTSENEK! A hivatásos szónokok, akik hatékonyan kommunikálnak, megértik az ismétlés
fontosságát. Azért ismételnek, mert a hallgatók gyakran nem értik meg elsőre a mondanivalójukat, mivel esetleg a korábban elmondottakra
koncentrálnak. Ez kiváló módja a lényeg vagy a téma kihangsúlyozásának is. Sokan nem vesznek tudomást a négyszemközti beszélgetésben az
ismétlés fontosságáról. Pedig hatékony eszköz lehet. Amikor nem vagyunk biztosak benne, hogy a másik fél értette, amit mondtunk, próbáljuk meg
elmondani más formában, vagy összegezve. Ne feledjük: megéri ismételni! KÉRDEZZÜK MEG HALLGATÓSÁGUNK VÉLEMÉNYÉT, HA
ELLENKEZÉST ÉRZÉKELÜNK! A tapasztalatlan kommunikátorok gyakran követik el azt az alapvető hibát, hogy úgy gondolják, a
nézetkülönbségek leküzdhetők, ha érveiket és szempontjaikat hosszabban vagy erőteljesebben ecsetelik. A tapasztalt kommunikátorok tudják,
hogy nem a még több beszéd a megoldás. Amire szükség van, az a nagyobb figyelem. A legtöbb esetben megegyezésre juthatunk, ha hagyjuk,
hogy a másik beszéljen, és megtudjuk, miért nem ért egyet velünk vagy ötletünkkel. Gyakran akadnak olyan tényezők, amelyekről nincs
tudomásunk. Vagy esetleg a hallgatónak van ellenvetése, amit könnyen megválaszolhatunk, ha tudjuk, mi is az. Érdemes vitatkozni, mert ez hozza
nyilvánosságra a tényeket. NÖVELJÜK ESÉLYEINKET A KEDVEZŐ VÁLASZRA! Ha pozitív kommunikációs készséggel rendelkezünk és azt
hatékonyan is használjuk fel, akkor is lehetnek nehézségeink egyes emberekkel. Különösen, ha új vagy más ötlettel állunk elő. Az emberek nem
mindig fogadják el az új ötleteket azonnal. A következőkben megadok három lehetséges választ, amit egy új ötlet felvetése esetén kaphatunk:
Visszautasítás: Az új ötletek először gyakran erős ellenállásba ütköznek. Miután előadjuk, a következő választ adja az illető: "Ez nem fog sikerülni."
Erre mi természetesen visszakérdezünk: "Miért?" "Mert ezt egyszer már megpróbáltuk" vagy "Senki sem csinált ilyet azelőtt" - hangzik majd a
válasz. Tolerancia: Ha ötletünkre a következőképpen válaszolnak: "Nos, elfogadom, feltéve...", akkor részleges a sikerünk. Amint megfelelünk a
feltételeinek, azonnal haladhatunk tovább. Beleegyezés: Ha a másik ember saját akaratából és tiszta szívéből elfogadja ötletünk, akkor már hozzá
is kezdhetünk a megvalósításhoz. Meg is növelhetjük esélyeinket a kedvező válaszra, amikor új ötlettel állunk elő. Biztosítanunk kell, hogy a
kedvező válasz mind a négy alapfeltétele jelen legyen: 1. Partnerünk megérti az ötletünket. Az emberek nem fogadják el az ötleteket anélkül, hogy
értenék, kivéve azokat az eseteket, amikor rákényszerítik őket a teljesítésre. Meg se próbáljuk megszerezni a hozzájárulásukat, amíg biztosak nem
vagyunk abban, hogy megértették ötletünket! 2. Ötletünk összhangban van partnerünk egyéni érdekével. Amikor az emberek hajlandóak elfogadni
egy új ötletet, akár kimondják hangosan, akár nem, az első kérdés, amelyet mindig feltesznek: "Ez milyen hatással lesz rám?" Nem fogadják el
azokat a dolgokat, amelyek több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak. Amikor új ötlettel állunk elő, mindig adjunk elegendő információt arról,
mekkora haszonnal jár ez számukra. 3. Ötletünk összhangban van a csoport céljával. Amíg felmerül az a kérdés, hogy az ötlet hogyan befolyásolja
őket személy szerint, addig azt is megkérdezhetik, hogy a szervezetre milyen hatással lehet. Nem szeretnék, ha az ötlet megvalósítása során a
szervezet sérülne. Ragaszkodnak ahhoz, hogy az ötlet egyfajta fejlődést jelentsen. Éppen ezért vázoljuk fel, hogy az új ötlet mekkora előnynyel jár a
szervezet számára! 4. Partnerünk mind mentálisan, mind fizikálisan alkalmazkodik az ötlethez. Még ha jól beszélünk, megértenek és meggyőzzük
őket az ötlet jótékony hatásáról, akkor sem fogadják el, amíg meg nem győzzük őket arról, hogy meg tudják csinálni. Néha csak egy kis bátorításra
van szükség. Máskor olyan magyarázatot kell adni, amely megakadályozza az elbátortalanodást. És megint más alkalmakkor megfelelő
oktatásban kell részesíteni vagy a megfelelő felszereléssel ellátni az embereket. FEJLESSZÜK A KIS CSOPORTOS KOMMUNIKÁCIÓS
KÉSZSÉGÜNKET! Az a képesség, hogy egy kisebb csoporttal tudjunk egyszerre kommunikálni, folytonosan növekvő fontosságú lesz, mivel a
vezetők egyre inkább csapatmunkában gondolkodnak. Sőt, Kenneth Blanchard úgy találta, hogy a vállalati vezetők idejük 60-90%-át
csapatmunkával töltik, míg szinte semmiféle oktatásban nem részesülnek arra vonatkozóan, hogyan is kell ezt tenni. A kis csoportos kommunikáció
a négyszemközti kommunikációra épít, de attól eltér a dinamikája. Azt mondják, hogy a kis csoportos kommunikáció az, ahol mindenki beszél,
senki nem hallgat, és mindent mindenki később vitat meg. Különös, de néhányan nem kommunikálnak nyíltan egymás előtt, még ha elismert
szaktekintélyek is a témában. Mások mindarról beszámolnak a csoport adta biztonságban, amiről különben négyszemközt nem beszélnének soha.
Az évek során kifejlesztettem egy három részből álló szisztémát a hatékony kis csoportos kommunikációra és munkára: ISMERJÜK MEG
EMBEREINKET! Csoportunk tagjai mind különböző személyiségek, különböző erősségekkel és gyengeségekkel. Legyünk tisztában vele, hogy
különböző emberek nem kezelhetők egyformán. A trükk, hogy megtaláljuk minden egyes személyiség kulcsát. A vezetőnek a kulcsot meg kell
találnia, és azután használnia is kell azt. A következőkben felsorolok néhány gyakori problémás esetet, és a módszert, hogyan bánjunk velük: A
túlbuzgó: Mindig gyors, segítőkész típus. Minden adandó lehetőségre elsőként ugrik. Jó szándéka ellenére megnehezíti a dolgokat, mivel állandóan
beszélni akar, s ezzel megakadályoz másokat a közreműködésben. Ha szükséges, tapintatosan állítsuk le másoknak feltett kérdésekkel.
Köszönjük meg közreműködését, és javasoljuk, hogy mások is szóljanak hozzá. Ha sikerül tapintatosan leállítani, rendkívül pozitív tagja lehet a
csoportnak, különösen amikor az elmondottakat összegezni kell. A megingathatatlan: Önfejű személy, aki visszautasít minden ötletet és javaslatot.
Látszólag még buldózerrel sem lehetne elmozdítani a helyéről. A vele való legjobb bánásmód az, ha megkérjük a csoportot, hogy fejtsék ki
véleményüket az ő álláspontjáról. Hagyjuk, hogy a csoport tagjai mutassanak rá, hogy tévúton jár! Az ünneprontó: Ez az a típus, amelyik minden
ötletet a legrosszabb nézőpontból lát. Úgyszólván soha nem javasol önként jobb lehetőséget. A vele való legjobb bánásmód az, hogy minden
egyes alkalommal, amikor valami negatívumra mutat rá, kérjük meg, adjon alternatívát. Jelezzük, hogy megértjük ellenvetéseit, de újra
hangsúlyozzuk a javaslat pozitívumait! A csoport tagjait is kérjük meg, fejtsék ki ők is a véleményüket! A válogatás nélkül egyetértő: Barátságos
típus, aki tiszta szívből egyetért BÁRMELY javaslattal, nem törődve azzal sem, mennyire jó vagy rossz. Ne bízzunk túlságosan a véleményében!
Udvariasan méltányoljuk lelkesedését, és aztán kérjük ki a csoport élesebb elméjű tagjainak véleményét! Az örökösen vitatkozó: Harcias
egyéniség, aki élvezi, ha ellenvéleményen van. Sajnálatos módon ha a csoportunkban két ilyen akad, és összezördülnek, ez klikkekre oszthatja a
csoportot. Ezzel a típussal úgy tudunk bánni a legjobban, ha felhívjuk figyelmét az összejövetel céljára. Ha két ilyen típusú ember vitába száll
egymással, hangsúlyozzuk azokat a pontokat, amelyekben egyetérthetnek! A vitát egy, a témára vonatkozó kérdéssel szakítsuk félbe, vagy vonjuk
bele a csoport egyik megbízható tagját. Ha szükséges, kérjük meg őket nyíltan arra, hogy fejezzék be a veszekedést! Az összefüggéstelenül
beszélő: Az a típus, akinek jó ötletei vannak, de nehézséget okoz számára, hogy kifejtse. A vele való legjobb bánásmód az, ha érthetőbben és
összefogottabban elismételjük a javaslatát, természetesen ügyelve arra, nehogy megbántsuk. Kerüljük az olyan kifejezéseket, mint például: "Arra
gondolsz..." vagy: "Amit mondani próbálsz..." A beszélgető: Ez a típus a találkozó egész ideje alatt folyamatosan a többiekkel beszélget,
függetlenül attól, hogy amit mond, az a témára vonatkozik vagy sem. Elvonja mások figyelmét, és zavarja a szónokot. Amikor az ilyen típusú embert
próbáljuk kezelni, ne hozzuk zavarba mások előtt! Szólítsuk nevén, és kérdezzünk tőle valami könnyűt! Vagy ismételjük el a csoport egyik tagjának
legutóbbi hozzászólását azzal, hogy ő is fejtse ki véleményét a témával kapcsolatban. Ez szinte mindig segít abban, hogy újra a közös témára
koncentráljon. A fecsegő: Élvezettel fejti véleményét bármivel kapcsolatban, kivéve az adott témát. Mondanivalóját valószínűleg a tárgyra
vonatkozóan kezdi, de attól hamar eltér. A fecsegő típussal bánjunk úgy, hogy vonjuk figyelmét újra a beszélgetés tárgyára, amint levegőt vesz,
majd folytassuk együtt tovább a közös feladatot! A másik módszer az lehet, ha rámutatunk, hogy érdekes dolgokat mond, csak "kicsit távol esik az
éppen aktuális témától". Végső megoldásként pedig jelentőségteljesen pillantsunk az óránkra! A csöndes: Számtalan oka van annak, hogy az ilyen
típus miért nem szólal meg: félénkség, bizonytalanság, fölény, közöny vagy unalom. Bármi legyen is az ok, nem válik a csoport hasznára, hacsak
nem sikerül szóra bírni. Ehhez viszont tudni kell a szótlanság okát. Tegyünk fel kérdéseket neki, így próbálva felkelteni érdeklődését! Ha éppen
mellettünk ül, kérdezzük úgy, mintha válaszát hozzánk és nem a csoporthoz intézné! Dobjunk be egy provokatív kérdést, és figyeljük meg, hogy
felizgatja-e őt! Ha szégyenlős típus, őszintén bókoljunk neki, valahányszor hozzászól. A figyelmetlen: Csak testben van jelen, lélekben soha. Ahhoz,
hogy felkeltsük érdeklődését, próbáljuk megnyerni figyelmét! Tegyünk fel neki egy különleges kérdést, de úgy, hogy biztosan tudjon rá válaszolni,
vagy ismételjük el a legutóbb elhangzottakat, és ezzel kapcsolatban kérjük ki a véleményét! Esetleg ilyen megjegyzést is fűzhetük hozzá:
"Átgondolná mindenki a következő kérdést, és fogalmazna rá választ?" A morgolódó: Akár hangot ad sértődöttségének vagy jogos panaszának,
akár nem, az ilyen típus a találkozó hangulatának elrontásával pocsékolja el az értékes időt. Bánjunk vele úgy, hogy az idő "szorítására"
emlékeztetjük őt! Ha történetesen magánügyei miatt viselkedik így, mondjuk neki, hogy a találkozó után boldogan meghallgatjuk. Mutassunk rá,
hogy nem változtathatjuk meg miatta az összejövetel témáját, és most az a célunk, hogy a dolgok olyan simán és gördülékenyen folyjanak, ahogy
csak lehet! Esetleg megkérhetjük a csoport egyik pozitív tagját, hogy válaszoljon panaszaira. Ha megtanulunk pozitívan bánni a problémás
emberekkel, sokkal könnyebb lesz számunkra csoportunk tagjaival dolgozni. És ekkor valóban nagy eredményeket érhetünk el. MUTASSUNK
PÉLDÁT! Semmi nem frusztrálja vagy ingerli jobban a csoportot, amely készen áll a munkára, mint az a vezető, aki nem készül fel a
megbeszélésre. Nagyon fontos, hogy megmutassuk embereinknek, tudjuk, mit csinálunk, és akkor cselekszenek a legjobban, ha minket követnek.
Amikor egy találkozóra készülünk fel, a következő lépésekre fordítsunk figyelmet: 1. Készítsünk napirendet! A napirendkészítés nemcsak arra jó,
hogy bizonyítja felkészültségünket, hanem csoportunk számára lehetővé teszi, hogy a célhoz vezető úton velünk tartsanak. Jó ötlet a napirendet
előre elkészíteni. Legyen tömör és érthető. Már néhány nappal a megbeszélés előtt adjuk át mindenkinek, hogy legyen idejük áttanulmányozni, és
nehogy meglepetések érjék őket! 2. Találkozzunk egyenként a csoport kulcsembereivel még a megbeszélés előtt, és készítsük fel őket! Nagyon
fontos a megbeszélés előtti találkozó a húzóemberekkel, hogy legyen alkalmuk a kulcsfontosságú témák átgondolására. Íly módon számíthatunk
támogatásukra amikor szükséges, és nem hagynak pácban. 3. Használjunk szemléltető eszközöket! A legtöbb ember vizuális típus. Használjunk
ábrákat, illusztrációkat és képeket. 4. Készüljünk fel a lehetséges kérdésekre! Ne hagyjuk, hogy a csoport tagjai úgy érezzék, nem vagyunk eléggé
felkészültek. 5. Magabiztosan, őszintén, pozitívan és nyugodtan lépjünk be a találkozóra! Az emberek többsége rögtön átveszi attitűdünket, tehát
viselkedjünk pozitívan! 6. Kerüljük azokat az általános hibákat, amelyek ártanak a megbeszélésnek! A vezető beosztásúak számos okát határozták
meg annak, amiért egy találkozó sikertelen lehet. Íme közülük néhány: • Rendszeresen tartanak megbeszélést, még akkor is, ha nincs mit
megtárgyalni. • A résztvevők elhanyagolják a rájuk bízott feladatokat, és ennek a témától való eltérés, illetve rendezetlenség az eredménye. • A
találkozó levezetésével megbízott ember nem képes eleget tenni feladatának. • Olyan a találkozó légköre, amely nem segíti elő a jó társalgást. • A
találkozó túl hosszú ideig tart. Kommunikációs képességünk valószínűleg javulni fog, ha kiküszöböljük a fent említett általános hibákat. EMELJÜK
FEL EMBEREINKET! Tegyünk tudatos erőfeszítéseket azért, hogy a ránk bízott emberek elérjék azt, amit szeretnének. Fejlesszük őket! Ez a
következő módokon valósítható meg: 1. Tanítsuk őket! Rendszeresen töltsünk időt azzal, hogy tanítjuk őket - akár az összejöveteleken, akár
négyszemközti beszélgetésen. Főleg azokon a területeken foglalkozzunk velük, amelyben még gyengék! 2. Mutassuk be őket más jó vezetőknek
is! Sok olyan jó vezető vagy gondolkodó van, aki segíteni tud embereinknek. Ajánljunk különböző cikkeket, könyveket és kazettákat, amelyek
segítik őket az előrejutásban és a tanulásban! 3. Növeljük hatalmukat azáltal, hogy felelősségteljes munkát bízunk rájuk! Ne csak azért bízzunk rájuk
felelősségteljes feladatokat, hogy a munka egy részét elvégezzék! Tartsuk szem előtt egyéni fejlődésüket is! Néha azzal is segíthetünk
képességeik fejlesztésében, hogy lehetővé tesszük számukra egy új, felelősségteljes munka elvégzését. A jó vezető fejleszti az embereit. A
hatékony kommunikációt megtanulni időigényes folyamat. Ha nincs sok tapasztalatunk ezen a területen, akkor elsőre nehéznek tűnhet. Még néhány
hibát is elkövetünk eközben. De fejlődni fogunk. Miközben tanulunk, ne feledjük, hogy a kommunikációs hibák többsége aránylag gyorsan
megoldható, ha azt mondjuk: "Sajnálom, tévedtem." Amikor már képesek vagyunk a hatékonyabb kommunikációra, egészen új világ nyílik meg
előttünk, új lehetőségekkel. Olyan helyekre jutunk el, és olyan dolgokat teszünk meg, amelyekről egykor azt hittük, lehetetlenség. És olyan
helyzetben leszünk, amely motivál másokat, hogy velünk tartsanak. A könyv utolsó két fejezetének témája a motiváció és a vezetőképesség. A
SIKERHEZ VEZETŐ STRATÉGIÁK 1. Legközelebb, ha olyan helyen járunk, ahol nyugodtan nézhetjük az embereket (például étterem, park, egyéb
nyilvános hely), akkor figyeljük meg a beszélgető párokat! Figyeljük arckifejezésüket, testbeszédüket, gesztikulálásukat stb. Készítsünk magunknak
"testbeszéd-szótárat"! Tudásunk használjuk fel arra, hogy a jövőben jobban tudjunk kommunikálni. 2. A következő kérdőív kitöltésével
meghatározhatjuk kommunikációs erősségeinket és gyengeségeinket. Kérjünk meg valakit, akit jól ismerünk, mint például hitvesünket, egy közeli
barátunkat, hogy ő is töltse ki az alapján, ahogy ő lát minket! KOMMUNIKÁCIÓS KÉRDŐÍV PONTSZÁMOK 1=SOHA 2=RITKÁN 3=NÉHA
4=RENDSZERINT 5=MINDIG 1. A beszélgetések során az időnek kevesebb mint 50%-ában beszélek. 2. Majdnem azonnal rájövök, hogy
beszélgetőpartnerem nyugodt vagy feszült a beszélgetés kezdetén. 3. Tudatosan teszek olyan dolgokat, amivel megnyugtatok másokat a
kommunikáció során. 4. Igyekszem egyszerű kérdéseket feltéve megmutatni beszélgetőpartneremnek, hogy figyelek rá, és érdekel, amit mond. 5.
Tudatosan kerülöm a zavaró tényezőket, amikor másokkal beszélek. 6. Türelmes vagyok, és nem szakítok félbe másokat. 7. Igyekszem megérteni
a másik ember álláspontját, amennyiben az különbözik az enyémtől. 8. Nem kezdeményezek veszekedést, és belerángatni sem hagyom magam.
9. Nem kritizálok másokat, akkor sem, ha helyesbítenem kell, amit mondanak. 10. Ha valaki feltesz nekem egy kérdést, igyekszem rövid, egyenes
választ adni, és kerülni a felesleges magyarázatokat. 11. Nem teszek fel váratlan kérdéseket, amelyekre nehéz válaszolni. 12. Amikor másokhoz
beszélek, igyekszem fél percen belül a lényegre térni. 13. Amikor úgy tűnik, hogy partnerem nem érti, amit mondok, elismétlem mondanivalómat,
átfogalmazom vagy összefoglalom az elmondottakat. 14. Rendszeresen elvárom hallgatóimtól a válaszokat, hogy tudjam, megértették, amit
mondtam. 15. Amikor érzem, hogy beszélgetőpartnerem nem ért velem egyet, megkérdezem véleményét, és hagyom, hogy kifejtse szempontjait.
ÉRTÉKELÉS 60-75 Kitűnő kommunikációs készséggel rendelkezik. 45-59 Jó kommunikációs készséggel rendelkezik. 35-44 Átlagos
kommunikációs készséggel rendelkezik. -34 Kommunikációs készsége átlag alatti. Adjuk össze pontjainkat, majd azokat, amelyeket más adott
nekünk. Általános képet kapunk kommunikációs képességünk szintjéről. Ami még fontosabb, átnézve a kérdőívet meglátjuk azokat a területeket,
amelyekben gyengébbek vagyunk. Olvassuk újra a fejezetnek azon részeit, amely ezekkel a témákkal foglalkozott, és használjuk fel hiányosságaink
kiküszöbölésére. Három hónapon belül töltsük ki a kérdőívet újra, és állapítsuk meg, mennyit haladtunk! 3. Legközelebb, amikor új ötlettel állunk elő,
gondoljuk át, hogy a következő négy feltétel jelen van-e, és csak ezután várjunk választ! • Az illető megérti ötletünk. • Az illető hisz abban, hogy az
ötletünk összhangban van az ő egyéni érdekeivel. • Az illető hisz abban, hogy ötletünk összhangban van a szervezet céljával. • Az illető képes mind
mentálisan, mind fizikálisan alkalmazkodni az ötletünkhöz. 4. Szánjunk egy kis időt arra, hogy kiértékeljük az általunk irányított csoportot! Írjuk le
embereink nevét egy-egy kártyára, és határozzuk meg, hogy a fejezetben felsorolt típusok közül ki melyikbe tartozik. A név mellé a kártyára írjunk
néhány szót, amely emlékeztet majd arra a stratégiára, ahogy az egyes emberekkel bánnunk kell a megbeszélések alkalmával! Egy héten
keresztül nézzük át a kártyákat nap mint nap, de különösen a megbeszélés előtt! 5. A következő megbeszélést a fejezetben leírtak szerint tervezzük
meg! Készítsünk napirendet, találkozzunk a kulcsfontosságú emberekkel, készítsünk szemléltető ábrákat, készüljünk fel minden lehetséges
kérdésre, kezdjük a találkozót pozitívan és őszintén! Jó érzékkel kerüljük az általános akadályokat, amelyek hatással lehetnek a megbeszélés
eredményességére.
Kilencedik fejezet
A sikeres ember... HISZ A MOTIVÁCIÓBAN
A motiváció az, amikor ráveszed az embereket, hogy tegyék, amit te akarsz, és gondolják azt, hogy ők akarták Dwight D. Eisenhower Senkiből
nem lesz jó vezető, ha mindent saját maga akar megtenni, vagy mindent a saját érdemének tekint. Andrew Carnegie
Három dolog tartja a világot mozgásban: az ötletek, azok megkedveltetése az emberekkel, majd végrehajtásuk. Az ötletekről már sokat tudunk.
A pozitív gondolkodásból, az elképzelésből és a célok kitűzéséből származnak. Tisztában vagyunk értékükkel. Már azt is tudjuk, mennyire fontosak
az emberek. De hogyan tudjuk másokkal is elfogadtatni ötleteinket? Ha tudunk is kommunikálni, ez még nem jelenti azt, hogy meg is tudjuk győzni
őket. Ezen a ponton jut fontos szerephez a motivációs képesség. A MOTIVÁCIÓ JELENTÉSE Mit jelent egy másik embert motiválni? A motívum
szó jelentése: "egyfajta belső indíttatás, impulzus, szándék stb., amely arra ösztönzi az embereket, hogy bizonyos módon cselekedjenek". A
motiváció tehát azt jelenti, hogy másokat cselekedetek megtételére ösztönzünk. Manapság az emberek azt remélik, hogy egyfajta külső erő,
valamint a körülöttük lévő emberek ösztönzik majd őket. De ha ez az ösztönzés kívülről jön, az csak átmeneti lehet. Ez pont olyan, mint az
üzemanyaggal feltöltött autó és az üres tankú autó közötti különbség. Amikor egy autó tankja üres, tolni kell. Ha nem tolják tovább, elveszíti
lendületét és megáll. Ha viszont az autóban tele a tank, akkor az üzemanyag állandó mozgásban tartja. Ugyanez igaz az emberekre és a
motivációra. Amikor valakiben megvan a kellő motiváció, akkor előre tud haladni. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, meg kell tanulnunk másokat
motiválni. "Töltsük fel üzemanyaggal tankjaikat." Egy közvélemény-kutatás alkalmával hetven pszichológus véleményét kérték ki, szerintük mi az a
legfontosabb dolog az emberi természettel kapcsolatban, amit egy vezetőnek ismernie kell. Több mint 65%-uk szerint a motiváció, azaz annak a
megértése, miért éreznek és cselekednek az emberek úgy, ahogy. Ha nem vagyunk képesek motiválni másokat, akkor irányítani sem tudjuk őket.
Ha pedig nem tudunk másokat irányítani, akkor mindent, amit el akarunk érni az életben, egyedül kell végrehajtanunk. A MOTIVÁCIÓ VELÜNK
KEZDŐDIK Hogyan kezdjünk másokat motiválni? Kezdjük saját magunkkal! Képtelenség mást ösztönözni, ha mi magunk nem vagyunk érdekeltek
a dologban. Az embereket nem győzi meg olyasvalaki, akinek nincs meggyőződése. Senkit sem fog lelkesíteni egy olyan ember, aki maga nem
lelkes. Ha problémát okoz saját magunk motiválása, íme néhány tanács, ami segíteni fog: 1. Adjuk össze a kezdeményezés előnyeit és a "nem
kezdeményezésből" adódó hátrányokat! Néha, amikor nem tudjuk, hogyan kezdjünk hozzá, szükségünk van arra, hogy lássuk, mi hasznunk
származik majd belőle. Utána pedig azt kell eldönteni, milyen negatív dolgok származhatnak abból, ha nem kezdünk hozzá. Ez éppen olyan, mint
amikor el kell kezdenünk fogyókúrázni. Mivel elég nehéz erre motivációt találni, emlékeztetni kell magunkat arra, hogy mennyivel jobban és
egészségesebben fogunk kinézni, ha sikerül lefogyni. Ugyanakkor gondoljunk a kövérség negatív hatásaira is, egészségünk látja kárát, ha nem
kezdünk hozzá. Minél tovább várunk, annál rosszabb lesz a helyzet. Ha belegondolunk a kezdés előnyeibe és a halogatás hátrányaiba, ez minden
valószínűség szerint ösztönözni fog. 2. Fejlesszük a sürgősség érzését! Miután meggyőztük magunkat arról, hogy el kell kezdenünk, a következő
probléma, amellyel szembe kell néznünk az, hogy valóban lássunk is hozzá. Ilyenkor szükség van arra, hogy érezzük a dolog sürgősségét! Ahelyett,
hogy kivárnánk az utolsó pillanatot a kezdésre, más szemszögből közelítsük meg a dolgot! Kérdezzük azt magunktól: "Mi az a legkorábbi időpont,
amikor nekikezdhetek?" 3. Dolgozzunk ki munkatervet! Egy másik módja annak, hogy rávegyük magunkat a cselekvésre, ha munkatervet
készítünk. Ennek gyakran ösztönző hatása van, mivel leírva látjuk. Továbbá, ha a nagy feladatot vagy a tervet kisebb részletekre osztjuk, akkor azok
megvalósításával elérhetőbbnek tűnik az egész megvalósítása, amely ugyancsak motiváló hatású. 4. Ne várjunk arra, hogy kedvünk legyen
elkezdeni! Az egyik leggyakoribb hiba, hogy az emberek arra várnak, mikor lesz kedvük elkezdeni valamit. Ne essünk ebbe a csapdába! Lássunk
hozzá azonnal, hisz tudjuk, hogy így helyes. Az érzelmek majd követik a cselekedeteket. 5. Ne várjunk addig, amíg megoldást találunk minden
lehetséges problémára! Samuel Johnson azt mondta: "Soha semmit nem kísérelnénk meg, ha előbb minden lehetséges akadályt le kellene
küzdenünk." A sikeres emberek gyorsan meglátják a lehetőségeket, ugyanolyan gyorsan döntéseket hoznak, és azután rögtön cselekednek. Ha mi
is sikeresek akarunk lenni, akkor kezdjünk hozzá most azonnal! "Soha semmit nem kísérelnénk meg, ha előbb minden lehetséges akadályt le
kellene küzdenünk." A dolgok elvégzéséhez az egyéni motiváció vezet el. És felbecsülhetetlen értékű lendületet is ad, amikor céljainkat valósítjuk
meg. És ha egyszer már lendületben vagyunk, akkor hihetetlen akadályokat leszünk képesek legyőzni. MÁSOK MOTIVÁLÁSÁNAK ALAPELVEI
Az csak az egyik dolog, hogy motiváljuk magunkat a kezdésre, és lendületbe jövünk, de másokat rávenni, hogy ötletünket megkedveljék és
dolgozzanak is rajta, az már egész más. Saját motivációnkkal kezdődik és azokkal a stratégiákkal folytatódik, amelyek minden emberhez szólnak.
A következő ötleteket használjuk fel arra, hogy a körülöttünk lévő embereknek egyfajta lökést adjunk ahhoz, hogy velünk tartsanak.
KOMMUNIKÁLJUNK VILÁGOSAN! A jogászok elismerik, hogy manapság az emberek között felmerülő vitás ügyek több mint a fele nem a
véleménykülönbségek vagy a megegyezésre való képtelenség miatt, hanem inkább a megértés hiánya miatt van. Amikor megpróbálunk motiválni
másokat, nem engedhetjük meg magunknak, hogy félreértsenek. Beszéljünk világosan és érthetően! Végül is amit nem értenek az emberek, azt
nem is tudják megtenni. Mielőtt cselekvésre próbálunk rávenni másokat, tudjuk biztosan, mi az, amit kérünk tőlük! Tegyünk meg mindent azért,
hogy olyan egyszerűen és világosan kommunikáljunk velük, ahogy csak lehetséges! Világosan és egyszerűen kommunikáljunk! KÖTELEZZÜK EL
MAGUNKAT A CÉL MELLETT! A legmeggyőzőbb ember az, aki teljes mértékben bízik és hisz ötletében, termékében vagy szolgáltatásában. A
történelem minden nagy alakjára jellemző, hogy hittek abban, amit csináltak. Elkötelezték magukat elképzelésük és céljaik mellett. Egyszer
megkérdeztem egy nagy részvénytársaság elnökét, miképp választ ki valakit egy nehéz feladatra. Azt mondta, mindig olyan embert keres, aki meg
van győződve arról, hogy a feladat elvégezhető. Ez a hit és elkötelezettség motiválja a feladat végrehajtására, és így képes motiválni másokat is.
Ebből az következik, hogy az embereket hitünk mélysége győzi meg inkább és nem a logikánk - lelkesedésünk jobban hat rájuk bármi másnál. Ha
szeretnénk másokat motiválni, akkor mutassuk ki elkötelezettségünket! DICSÉRJÜNK! Kevés dolog motiválja jobban az embereket, mint a
dicséret. Az emberek a velük szemben felállított elvárásaink arányában reagálnak. Ha azt mondjuk, hogy nagyszerű munkát végeznek, akkor ezután
még keményebben dolgoznak. A nyilvános dicséret pedig sokszorosan megtérül. Nemcsak az az eredménye, hogy az illető keményebben
dolgozik, hanem megnő értéke mások szemében, és ez őket is arra motiválja, hogy olyanok legyenek, mint ő. TEREMTSÜNK BARÁTSÁGOS
VERSENYT! Az emberekben megvan a természetes versenyszellem, és ez pozitív motivációt idézhet elő. Dale Carnegie a How to Win Friends
and Influence People (Hogyan szerezzünk barátokat és hogyan befolyásoljuk az embereket) című könyvében elmondja egy kohóigazgató
történetét, aki Charles Schwabnek, a motiváció mesterének irányítása alatt dolgozott. A kohóban dolgozók nem teljesítették a normát, és Schwab
megkérdezte, hogyhogy egy ilyen jó képességekkel rendelkező igazgató nem tudja úgy irányítani a kohót, hogy az annyit termeljen, amennyit
kellene. "Nem tudom, mi a baj - válaszolta a menedzser. -Kérleltem őket, szorongattam őket; esküdöztem és átkozódtam; fenyegetőztem, hogy
kirúgom őket, de az égvilágon semmi sem hatott rájuk. Egyszerűen nem termelnek többet." Beszélgetésük este zajlott le, éppen az éjszakai
műszak kezdete előtt. Schwab egy darab krétát kért az igazgatótól, majd az egyik munkástól megkérdezte: "Hány adagot csinált ma a műszak?"
"Hatot" - válaszolta a munkás. Schwab egy nagy 6-os számot írt a földre, majd továbbment. Amikor az éjszakai műszak megérkezett, észrevették a
földre írt számjegyet, és megkérdezték, hogy mit jelent. Megtudták, hogy a nagyfőnök járt a kohóban személyesen, és a nappali műszak
eredményét írta a földre. A következő reggelen, amikor Schwab újra ellátogatott a malomba, az előző napi 6-os helyett egy 7-es számjegy állt a
földön. A nappali műszak is észrevette a számot. Áthatotta Őket is a verseny szelleme, és elhatározták, hogy megmutatják, mire képesek.
Lelkesen hozzáláttak, és amikor befejezték a munkát, már egy figyelemre méltó 10-es szám volt a földön. És az a kohó, amely korábban jócskán
elmaradt a többi üzem termelésétől, hamarosan többet gyártott, mint bármelyik versenytársa a környéken. Schwab így magyarázta a történteket:
"Ha azt akarjuk, hogy a dolgok elintéződjenek, a legjobb, ha versengésre ösztönözzük az embereket. Ez alatt nem valami kegyetlen pénzhajhászást
értek, hanem a vágyat, hogy túltegyünk másokon." EGYSZERRE CSAK KEVESET ADJUNK! Ha az embereket nevelni vagy motiválni akarjuk,
nem jó, ha túl sok információval látjuk el őket egyszerre. Kezdetben kevesebb információt adjunk, mint ami az egész munkához kell, és csak
később, a munka folyamán egészítsük ki! Ha valaki több információhoz jut annál, mint amit egyszerre befogadni képes, nagy az esélye annak, hogy
sokat elfelejt közülük. Esetleg összezavarodik, viszont nem mer kérdéseket feltenni. Roppant negatív élmény lehet. A legjobb megközelítés az, ha
csak annyi információt adunk, amennyi felébreszti a vágyat az új információ kipróbálására. Így nem felejtik el, amit elmondtak nekik, kisebb
sikereket is elérhetnek, ami további tanulásra motiválja őket. ERŐSÍTSÜK A SZEMÉLYES KAPCSOLATOKAT! Megfigyelte már, milyen könnyen
motiválják azok az emberek, akik fontosak a számára? Amikor például hitvesünk vagy gyerekünk vágyik valamire, mindent megteszünk azért, hogy
kívánságukat teljesítsük. Sokkal könnyebben tud olyasvalaki motiválni, akit kedvelünk. Az ilyen emberek vágyai és céljai fontosak számunkra is.
Hasonlóképpen könnyebb azokat az embereket motiválnunk, akik közel állnak hozzánk. Valójában minél közelebb áll hozzánk valaki, annál
könnyebb motiválni őt. Ha olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akiket motiválni szeretnénk, akkor erősítsük velük a kapcsolatunkat! Hagyjuk, hogy
jobban megismerjenek! Tudjunk meg mi is róluk minél többet! Ez erősebb alapot ad a kommunikációhoz is. HAGYJUK, HOGY AZ EMBEREK
EREDMÉNYEKET ÉRJENEK EL! Az emberek szeretik az eredményeket. Egyszer egy pszichológus professzor végzett egy kísérletet annak
bizonyítására, hogy az eredmények mennyire fontosak az emberek számára. Alkalmazott egy favágót, akinek a fejsze életlen részével kellett ütnie
a fát. Közölte vele, hogy rendes munkaidőben kell dolgoznia, és a szokásos bér kétszeresét kapja. Az egyetlen feltétel az volt, hogy a fejszét csak
fordítva használhatta. A favágó fél nap után felmondott. "Látnom kell, ahogy a faforgácsok repkednek" -mondta. A körülöttünk lévő emberek is
pontosan ilyenek. Egyfajta jutalom számukra, ha eredményt érnek el. Sokakat éppen ez éltet. Az autógyári munkás szereti látni, amikor a kész autó
legördül a futószalagról. A főszakács szereti tudni, hogy munkájával nagymértékben hozzájárult az esküvői ebéd sikeréhez. Elégedettség tölti el a
szerelőmunkást, amikor látja, hogy problémák nélkül kilövik az Űrhajót, amelyen dolgozott. Ha embereket akarunk motiválni, jutalmazzuk őket azzal,
hogy eredményt érnek el! Mutassuk meg nekik az elkészült terméket! Adjuk tudtukra, hogy mekkora jelentősége van munkájuknak. Ez biztosan
lelkesíteni fogja őket. HIGGYÜNK BENNÜK! Minden ember szereti azt hinni, hogy fontos. Adjuk tudtukra, hogy hiszünk bennük, és ez motiválja
őket! Adjuk tudtukra, hogy törődünk velük! Adjunk reményt, és villantsuk fel előttük a fényes jövőt, amely elérhető számukra. Az, ahogyan az
emberekhez viszonyulunk, meghatározza a számunkra végzett munkájuk minőségét. Meghatározza továbbá a motiváció szintjét. Ha problémának
tekintjük őket, akkor bizonyosan azzá is válnak. Ha viszont sikeresnek tekintjük őket, akkor sikeresek is lesznek. HOGYAN KÖZELÍTSÜK MEG A
MOTIVÁCIÓT? Az előbb említett gondolatok alapvetőek. Nélkülük bizony nehéz másokat motiválni. De így egymagukban ezek sem elegendőek
ahhoz, hogy a motiváció mesterei legyünk. Ennek az oka az, hogy nem motiválható mindenki egyazon módszerrel. Frank O. Prior, a Standard Oil
Company elnöke felismerte, hogy nincs olyan módszer, amelyik mindenkire egyformán alkalmazható. Azt mondta: "Egyesekre mosolyogsz,
másokkal tanácskozol, megint másokkal szitkozódsz. Egyéni elvek alapján dolgozz velük, különben szép csendesen fellázadnak." Bár azzal nem
értek egyet, hogy helyénvaló bárkivel szitkozódni, az tökéletesen igaz, hogy nincs két egyforma ember. Mindegy, melyik megközelítést használjuk,
amikor másokat motiválunk, de van egy módszer, amelyet figyelmébe ajánlok: Az emberek szívesebben követik példánkat, mint tanácsainkat.
Amint azt Albert Schweitzer mondta: "Ha hatást akarunk gyakorolni másokra, a példamutatás nem csupán a legfontosabb, hanem az egyetlen
célravezető dolog." A vezető példaadásának kimondatlan üzenete a leghatásosabb motiváció. De néha még ennél is többre van szükség.
Valamiféle különleges vonzerőre kell hivatkoznunk, hogy motiválni tudjunk. Fontos megjegyezni, hogy ha másokat meggyőzünk, hogy tegyenek meg
valamit, az lehet motiváció, de manipuláció is. Hogy melyik a kettő közül, az a meggyőző fél szándékától függ. Ha egyéni céljai szolgálatába állít
másokat, akkor manipulációról van szó. Ha együtt haladnak egy cél felé, amely mindkettejük előnyére válik, az motiváció. Mindig motiválni kell
másokat - soha nem manipulálni. A következőkben felsorolok néhány olyan vonzerőt, amellyel motiválni tudunk másokat. A HASZON VONZEREJE
A haszon lehet bármiféle: érzelmi, pénzügyi, szellemi, fizikai stb. Motiválhatunk valakit arra, hogy eddze a testét, mert fizikai haszna származik
belőle. Rá lehet venni valakit, hogy megtakarítson vagy fektessen be pénzt, mert ily módon anyagi előnyökhöz jut nyugdíjas éveire. Meggyőzhetünk
valakit arról, hogy vegyen új ruhát, mert jól fogja érezni magát benne. Alapvetően a haszon vonzereje bárkit, bármire, bármilyen hosszú ideig
motiválhat. Szeretnék egy fontos dologra emlékeztetni. Soha ne próbáljunk úgy meggyőzni valakit, hogy csak a számunkra várható haszonra
hivatkozunk. Ennél jobban semmi más nem fordítja ellenünk az embereket. Az emberek szívesen tesznek meg olyasmit, ami mindkettőnk számára
hasznos. De a legtöbb esetben, akár kimondják, akár nem, valójában arra gondolnak: "Mi hasznom származik ebből?" Ha csak azt magyarázzuk
el, hogy mi a mi hasznunk, akkor a másik fél sértve érzi majd magát. AZ ÉRZELMEK VONZEREJE Az érzelmi vonzerő nagyon erős lehet. A
történelem nagy szónokainak legtöbbje élt ezzel a módszerrel. Egy történész azt mondta Bonaparte Napóleonról: "Amit elért, azt legalább fele
részben szavai erejének köszönheti." Az érzelmi vonzerő gyors és lelkes reakciót válthat ki az emberekből. A humor, a szeretet, a gyűlölet, a
félelem, a részvét, a düh, mind nagyon hatásosak. Az érzelmeken alapuló motiváció azonban éppolyan gyorsan el is múlhat, mint ahogy megjelent.
A SZÜKSÉGLETEK VONZEREJE A legalapvetőbb motivációs módszer, ha az emberek szükségleteire hivatkozunk. Voltaképpen mindennapos
cselekedeteink legnagyobb részét a szükségleteink kielégítése utáni vágy vezérli. Douglas McGregor azt mondta: "Az ember követelőző állatfajta -
amint kielégítette valamely szükségletét, rögtön egy másik vágy lép a helyébe. Ez a folyamat végtelen. A születéstől a halálig tart. Az ember
folyamatosan azért küzd, hogy kielégítse szükségleteit." A szükségleteket öt területre oszthatjuk fel: 1. A biztonság igénye. A biztonság a
legalapvetőbb minden területen. A létfenntartással kezdődik, mint például élelem, menedék, ruházkodás. De idetartozik az érzelmi biztonság is. 2.
A szeretet igénye. Szeretetre egy életen át szükségünk van. Az, hogy gyermekkorunkban menynyi szeretetet kapunk, egész életünkre kihat. Attól,
hogy öregszünk, a szeretet iránti igényünk nem csökken. A szeretet utáni vágy az egyik legfőbb motiváló eszköz minden ember számára. 3. A
kreativitás kifejezésének igénye. Néhány emberben ez az igény igen csekély, míg olyanoknak, mint a kiemelkedő művészeknek vagy a történelem
nagy alakjainak, éltető elemük. 4. Az elismerés igénye. Senki nem akar csupán egy szám vagy statisztikai adat lenni. Mindannyiunknak
szükségünk van rá, hogy fontosnak érezzük magunkat. Éppen ezért az összes lehetséges motiváló tényező közül az elismerés a legdinamikusabb.
5. Új tapasztalatok igénye. Az emberekben megvan az a természetes igény, hogy új tapasztalatokat akarnak szerezni. Ez motiválja őket a Mount
Everest megmászására, Afrika felfedezésére vagy új találmányok megalkotására. Senki nem akar örökre azon a szinten maradni, ahol éppen van.
Mindig keressük az újat, a jobbat. Ez a vágy az emberek egyik legalapvetőbb vonása. Az emberek igényeiről szólva valami olyan emberi
tulajdonságra tapintunk rá, amely megvan mindannyiunkban. A történelem során elért csodálatos és fenséges eredményeink felé vezető úton is
szükségleteink indítottak el bennünket. Az ember folyamatosan azért küzd, hogy kielégítse szükségleteit. AZ ADOTTSÁGOK VONZEREJE
Mindenki szeret szakértő lenni. Amikor úgy gyakorolunk hatást valakire, hogy a képességeire hivatkozunk, akkor az önértékelését vesszük célba. A
megfelelő mondat így hangzik: "Azért szeretném, ha te csinálnád meg, mert te vagy a legjobb. Te vagy a szakértő." Charles Schwab azt mondta:
"Még nem hallottam olyan emberről, aki nem végzett jobb munkát és nem igyekezett jobban elismerő légkörben, mint folytonos kritizálásnak
kitéve." Amikor valaki adottságaira apellálunk, ez az elismerés kifejezésének legerősebb módja. AZ ALKALOM VONZEREJE Néha a
körülmények lehetőséget biztosítanak, hogy motiváljunk másokat. Városunk amerikai futballcsapata nemrégiben befutott a Super Bowl
bajnokságba. Ez még soha nem fordult elő. Az emberek örömmámorban úsztak. A csapat és sikere volt a médiák fő témája. A városban mindenki
az edzőről és a csapatról beszélt. A csapat színeiben pompázott minden, az épületek, a lakóházak és éttermek. A csapat izgalomba hozta az
embereket. És ez motiválta őket arra, hogy emléktárgyakat vegyenek a csapatról, partikat rendezzenek, megszólítsanak idegeneket, amit
különben nem tettek volna. Egy ilyen alkalom lehetőséget adhat arra, hogy úgy is motiváljunk másokat, ahogy eddig nem tudtunk. Máskor pedig
maga az esemény szolgáltathatja a motivációt. Ez lehet olyan egyszerű is, mint egy barátunk születésnapja, amikor a többiekkel együtt valami
meglepetéssel készülünk. Minden sikeres embernek van egyéni motivációja; ez ad erőt, hogy állhatatos legyen és legyőzzön minden akadályt, amit
a körülmények, tévedések vagy akár saját attitűdje okozott. De a sikeres vezetőnek van egy másik képessége is. Nemcsak saját maga
tevékenykedik, hogy megvalósítsa elképzelését, hanem másokat is bevon, mert tudja, hogyan motiválja őket. Aki olyan képességekkel bír, hogy
mások belső motivációjára tud tapintani, az megváltoztathatja a világot. Olyan helyzetet hoz létre, amikor mindannyian győztesek lesznek. Az
embereknek indokot szolgáltat arra, hogy megtegyék, amit igazán akarnak. A motivátor pedig, mintegy kitágítva képességei határát,
megvalósíthatja elképzelését. És mindenki sikert ér el. A SIKERHEZ VEZETŐ STRATÉGIÁK 1. Válasszuk ki életünknek azt a területét, ahol
motivációra van szükségünk! Valami olyannak kell lennie, amiben hiszünk és amit el kell végeznünk, de nehezen szánjuk rá magunk. Ezután nézzük
át a fejezetben leírt folyamatot, amely segíthet bennünket abban, hogy motiváltak legyünk! 2. Egy héten keresztül részesítsünk pozitív elismerésben
másokat! Mindenben csak a pozitívat keressük, és utána számoljunk be a többieknek! Dicsérjük meg embereinket nyilvánosan - különösen a
családjuk és barátaik előtt! Egyetlen hét alatt is pozitív eredményt fogunk elérni. 3. Amikor legközelebb olyan helyzetbe kerülünk, hogy mást
oktatunk, akkor egyszerre csak keveset adjunk! Először adjunk gyors áttekintést a feladatról, de csak a kezdéshez szükséges információval lássuk
el! Segítsük hozzá, hogy a tanultakat felhasználva gyorsan kisebb sikereket érjen el! Azután lássuk el további információkkal, és segítsük újra
alkalmazni a tanultakat! 4. Válasszunk ki egy olyan embert, akit motiválni szeretnénk! Lehet az munkatársunk, alkalmazottunk, ismerősünk,
családtagunk stb. Ezután építsünk ki szorosabb kapcsolatot az illetővel! 5. Legközelebb, amikor motiválni szeretnénk valakit, még mielőtt
elkezdenénk, gondoljuk át, mi a fontos a számára - vegyük számba igényeit! Az igényeknek megfelelően hassunk rá! Legyünk biztosak abban,
hogy a rá gyakorolt hatás motiválni és nem manipulálni fogja, majd vegyük rá a cselekvésre!
Tizedik fejezet
A sikeres ember... JÓ VEZETŐ
A jó vezető nem hatalmat gyakorol - képességekkel rendelkezik. Becky Brodin Hogy a vezető jó vezető-e, azt meggyőződésének mélysége,
ambíciójának mértéke, látókörének szélessége és szeretetének hatóköre mutatja meg. D. N. Jackson
Kisebb diadalokat egyedül is arathatunk; de a nagy győzelmeket, amelyek végül elvezetnek a sikerhez, egyedül nem lehet elérni. Márpedig
amikor másokat kezdünk bevonni valamilyen cél elérése érdekében, elérkezünk a vezetés területére. Minden felemelkedés és bukás a vezetés
függvénye. A VEZETÉS TERMÉSZETE Mi is pontosan a vezetés? Warren G. Bennis azt mondta: "A vezetés az a képesség, hogy
elképzeléseinket valóra tudjuk váltani." A szó legtágabb értelmében ez igaz is. A vezető olyasvalaki, aki képes saját elképzeléseit valóra váltani, de
van itt még egy fontos tényező is - más emberek. A vezető nemcsak saját, hanem mások erőfeszítéseit is felhasználja, hogy megvalósítsa
elképzeléseit. Aki azt gondolja magáról, hogy vezető, de senki nem követi, az csak sétálgat. Sokan úgy vélik, hogy a vezetői képesség egy
pozícióból vagy titulusból táplálkozik. Azt hiszik, a főnök azért képes vezetni őket, mert abban a pozícióban van, az igazgató meg azért, mert a
rangja alkalmassá teszi rá. Ez nem így van. Aki csak saját pozíciójának szűk paraméterein belül képes irányítani, az nem is igazi vezető. Ahogy azt
John White is megmondta: "Az emberek nem programokat követnek, hanem vezetőket, akik ösztönzik őket." A legjobb definíció, amelyet eddig
hallottam, a következő volt: "Az irányítás - befolyásolás. Igazi vezető az, aki rá tud venni másokat, hogy kövessék." A vezetői képesség az egyén
személyiségével és elképzeléseivel kezdődik. Ahogy azt az irányítás szakértője, Fred Smith mondta: "A vezetők előtérbe kerülnek, és ott is
maradnak azáltal, hogy egyre magasabbra emelik a mércét, amellyel önmagukat mérik." A legjobb vezetők folyamatosan fejlődnek és tanulnak.
Hajlandók megfizetni az árát annak, hogy vezetők. Áldozatokat hoznak azért, hogy folyamatosan képezzék önmagukat, szélesítsék látókörüket,
kihasználják lehetőségeiket. Ezáltal olyan emberekké válnak, akikre mások felnéznek. Azok az emberek, akik jó tulajdonságokkal rendelkeznek,
rendszerint jobb vezetőkké válhatnak, mint azok, akiknek ez nem adatott meg, viszont nem szabad elfelejteni, hogy ennyi még nem elég a jó
vezetővé váláshoz. A jó tulajdonságok mellett szükség van arra a képességre is, hogy pozitívan tudjunk hatni másokra. A vezetők pozitív
kapcsolatokat építenek ki másokkal, elkezdenek törődni velük, megtanulják, hogyan kommunikáljanak velük, és miként motiválják őket. Az irányítás
legfőbb tényezői: a pozitív gondolkodás, a jellemesség, az előrelátás, a jó kommunikációs készség és a motiváció. VEZETÉSI STÍLUSOK Amint
látjuk, a vezetői képesség magából a vezetőből, eltökéltségéből, elképzeléseiből indul ki. Akkor folytatódik, amikor a vezető ismeri az irányítható
embereket, aztán lépésről lépésre vezeti őket elképzelésének megvalósítása felé. Rosalynn Carter, az Egyesült Államok volt elnökének, Jimmy
Carternek a felesége egyszer a következőket mondta: "A vezető arrafelé vezeti az embereket, amerre azok menni akarnak. A kiváló vezető pedig
arrafelé, amerre nem feltétlenül akarnak menni, de menniük kellene." Minden vezető hatást gyakorol másokra, viszont mindegyikük másképp teszi
ezt, bizonyos tényezők alapján, úgymint saját személyisége, az adott szervezet, ahol tevékenykedik, kultúrája, hagyományai és az adott téma
mibenléte. Tulajdonképpen nem lehet egyetlen jó módszert meghatározni az irányításra. Ugyan a vezetői képesség alapvető tényezői azonosak, az
irányítás stílusa nem. Voltaképpen a jó vezető gyakran változtat stílusán, vagy hozzáigazítja azokhoz a megfigyelésekhez, amelyeket az általa
irányított emberek kapcsán tesz. Határozzuk meg az öt leggyakoribb vezetési stílust! A DOMINÁNS VEZETŐ A domináns vezető az eredmények
elérésére összpontosít, és parancsokat ad. Általában nem törődik az irányítása alatt lévő emberek érzéseivel és reakcióival, míg az általa kiadott
feladatokat elvégzik, és így célját elérheti. Azok, akik szüntelenül ezt a vezetési stílust gyakorolják, általában vak engedelmességet követelnek
másoktól, kommunikációs stílusuk egyirányú, hajlamosak a negatív viselkedésre. A jó hír az, hogy amit az ilyen vezetők meg akarnak csinálni, az
általában hamar készen is van, és úgy, ahogyan eltervezték. A rossz hír viszont az, hogy ellenszenvet ébresztenek az irányításuk alatt dolgozó
emberekben, a légkör félelemmel teli, és jelentős az általuk irányított emberek közötti fluktuáció. Annak ellenére, hogy ezt a stílust egy jó vezetőnek
nem szabad gyakran alkalmaznia - és főleg nem szabad véglegesen áttérnie erre a stílusra -, vannak olyan pillanatok, amikor hatásos lehet.
Például, amikor válsághelyzet következik be. Emiatt van az, hogy a hadseregben ez a stílus a meghatározó. A katonáknak fel kell készülniük arra,
hogy a parancsokat azonnal és feltétel nélkül teljesítsék, a háború ugyanis válsághelyzet. Azok, akiknek még nincs tapasztalatuk az irányítás terén,
azt gondolják, hogy az irányítás csak a parancsolgatásból áll. Azt hiszik, a parancsok osztogatása nélkül az elért eredmény nem lesz olyan hatásos,
és nem kívánt kompromisszumokat fog eredményezni. Ez nem igaz. Dwight D. Eisenhower, a II. világháború egyik tábornoka, aki később az
Egyesült Államok elnöke lett, egyszer azt mondta: "Ha fejbe versz másokat, még nem jelenti azt, hogy irányítod is őket - ez csak bántalmazás." A
leghatásosabb vezetési stílusok figyelembe veszik az emberek érzéseit és gondolkodásmódját, illetve a jó kommunikációs készséget. A
TÁRGYALÓKÉPES VEZETŐ Néhány vezető nyugtalanítónak tartja a megegyezés ötletét. Elfogadhatatlan kompromisszumot jelent számukra. Úgy
érzik, fel kell adniuk elveiket, elképzeléseiket. Holott a tárgyalóképes vezetőt nem éri semmiféle veszteség. Ez annak a győztesnek a stílusa, aki
másoknak is segít győzelmet aratni. A sikeres tárgyalóképes vezető minden alkalommal a "hármas győzelem" helyzetének létrehozására
törekszik. Azt akarja, hogy győzzön (1) szervezete, (2) követői és (3) saját maga is. Erre akkor képes, ha meg tudja ítélni, hogy mire van szüksége
az általa irányított szervezetnek, törődik követői igényeivel, és pontosan tisztában van saját vágyaival. Álljon itt néhány alapelv, amelyek segíteni
fognak abban, hogy sikeres tárgyalóképes vezető váljék belőlünk: 1. Ismerjük fel, hogy célunk a "hármas győzelem"! A vezető, aki e stílus szerint
irányít, sohasem fogja elérni a kívánt sikert, ha nyertesek helyett újra és újra veszteseket teremt. Azok a vezetők, akik a folyamat során hagyják
elbukni a másikat, bizalmatlanságot és neheztelést váltanak ki az emberekből. Ha a vezetőről az a hír járja, hogy döntései alapján mindenki csak
nyerhet, az emberek minden erejükkel azon lesznek, hogy kövessék őt. Amikor választania kell, hogy ki kerüljön ki elsőként győztesen, a következő
sorrendet tartja szem előtt: első az általa irányított szervezet, majd követői és végül ő maga. 2. Nagy elvárásokkal kezdjünk neki a tárgyalásnak!
Egy feladat elvégzésének kezdetén az eredményt befolyásoló legmeghatározóbb tényező saját attitűdünk. Ha hiszünk abban, hogy képesek
vagyunk megteremteni a "hármas győzelem" helyzetét, akkor valószínűleg el is érjük azt. Ha viszont nem hiszünk benne, akkor valószínű, hogy nem
is fog sikerülni. 3. Határozzuk meg előre azokat a tényezőket, amelyek eltántoríthatnak a tárgyalástól! Egy tárgyalást sem szabad "mindenáron"
folytatni. Ha úgy érezzük, hogy nem tudunk elmenekülni egy tárgyalás elöl, fokozódik a valószínűsége, hogy "győztes-vesztes" szituáció jön létre.
Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, előre meg kell határoznunk azokat az okokat, amiért félbeszakítanánk egy tárgyalást. Következzen a saját listám: • rossz
attitűd • bizalmatlanság • győztes-vesztes forgatókönyv • mindent megadsz és semmit sem kapsz • fenyegetések • titkok • személyes támadások
vagy kritika • szűklátókörűség 4. Derítsük fel, mit akar a másik fél! Mivel az a célunk, hogy mindenki számára győztes szituációt hozzunk létre, jobb,
ha a másik fél akaratával is tisztában vagyunk. Mielőtt nekikezdenénk egy tárgyalásnak, szánjunk időt rá, hogy ezt kiderítsük! Ezzel elérjük azt, hogy
a feladat mindenki számára könnyebb lesz, és a tárgyalást is gyorsabban le lehet majd vezetni. Amikor elkezdünk egy tárgyalást, győződjünk meg
arról, hogy a másik fél is tudja, hogy minden vitapont szóba kerül. Ha csak később, apránként merülnek fel az egyes vitapontok, ez meggátolhatja a
tárgyalás zökkenőmentes lefolytatását. 5. Mielőtt döntenénk, többféle választási lehetőséget hozzunk létre! A tárgyalóképes vezetési stílus egyik
legnagyobb erőssége az, hogy választási lehetőséget ad és rugalmas. Amikor határozott napirenddel fogunk hozzá egy tárgyaláshoz, és hiányzik
belőlünk a választási lehetőség iránti igény, nagyon valószínű, hogy a tárgyalás meg fog hiúsulni vagy pedig veszteseket eredményez. 6. Ne mérjük
össze egymással az engedményeket! Egyes tárgyaló felek úgy akarnak tisztességesek lenni, hogy megpróbálják az összes tárgyalási pontot
egyenértékűnek tekinteni. Más szóval, azt hiszik, ha ők beleegyeznek egy dologba, akkor a másik fél is köteles engedményt adni egy másik
ponton. Ha minden vitapont egyenlő értékkel bír, akkor ez az elgondolás működhetne is. Ám ez sajnos nem így van. Egy általunk nyújtott
engedmény felérhet akár a másik fél nyolc engedményével is. Próbáljunk meg tehát olyan helyzetet teremteni, ami mindenkinek megadja azt az
érzést, hogy győztes lehet. 7. Jól gondoljuk át a képtelen ajánlatot is! Sohase dobjunk el automatikusan minden képtelennek tűnő ajánlatot egy
tárgyalás során. A nagyszerű lehetőségek néha olyan dolgokban rejlenek, amelyek első hangzásra felháborítónak tűnnek. A képtelen ajánlatok
lehetnek a következők: • Dolgok, amelyekre még sohasem gondoltunk. • Dolgok, amelyek kívül esnek a normális szerkezeten. • Dolgok, amelyek
extra erőfeszítéseket igényelnek. • Dolgok, amelyek túl jók ahhoz, hogy igazak legyenek. • Dolgok, amelyek kérdéseket vonnak maguk után.
Minden ajánlatban az előnyt keressük! Ezáltal rájöhetünk arra is, hogy a rejtett előnyök sokszor túlszárnyalják a jól látható hátrányokat. A
tárgyalóképes vezetői stílus nagyon hatásos lehet, különösen, ha kreatív és rugalmas emberekkel dolgozunk. A RÁBESZÉLŐ VEZETŐ Néha olyan
helyzetbe kerül egy vezető, amikor tisztában van azzal, hogy mi a legjobb szervezete és követői számára, de azok még nem osztják véleményét.
Ilyenkor lehet nagyon hatásos a rábeszélő stílus gyakorlása. A rábeszélő vezető szavai pozitív erejét használja ahhoz, hogy az övéhez hasonló
érzéseket keltsen másokban. Íme néhány alapelv, amely segíteni fog: 1. A szenvedély. Amint azt már a kilencedik fejezetben is említettem, az
embereket csak olyan személyek tudják rábeszélni valamire, akik maguk is meg vannak igazukról győződve. A szenvedély belső meggyőződésünk
külső megnyilvánulása. 2. A magabiztosság. A vezető magabiztossága olyan érzést kelt követőiben, hogy megbízhatnak ötleteiben. Ha a vezetőt
nem látják magabiztosnak, akkor még a nagyszerű ötletek átgondolására sem tudja rávenni őket. 3. A tisztánlátás. Ha nem vagyunk tisztában az
emberek véleményével és érzéseivel, akkor nem tudjuk elvezetni őket saját nézeteink irányába. Tudnunk kell, honnan induljunk ki! 4. Az érvek.
Amikor már tisztában vagyunk vele, hol állnak embereink, jó érveket kell felhoznunk, hogy meggondolják magukat. Nézzük át a kilencedik
fejezetben található vonzerőfajtákat! 5. A tisztesség, Arisztotelész a meggyőzés három alkotóelemét sorolta fel (logosz, ami az észre hat, pathosz,
ami az érzelmekre hat és ethosz, ami a szavahihetőséget jelöli). Aki meg akar győzni másokat, szavahihető kell legyen. Ez a különbség egy
rábeszélni tudó vezető és egy manipulatív, megalkuvó ember között. 6. A szeretet. Amikor rá akarunk beszélni másokat valamire, tekintettel kell
lennünk az érdekeikre, és ezt ki is kell mutatnunk. Mint azt már többször említettem, az embereket nem érdekli, hogy mennyit tudunk, ameddig
látják, hogy törődünk velük. A rábeszélő vezetési stílus elsődleges elemei az előrelátás, a kommunikáció és a motiváció. A PÉLDAMUTATÓ
VEZETŐ A példakép óriási hatással van az emberekre. Ezt minden szülő tudja. Minden szülő átéli azt a megdöbbentő élményt, amikor apró
gyermeke visszamond egy-egy tőle hallott kifejezést. Amint egy kicsit idősebbek lesznek a gyerekek, a szülők megpróbálják meggyőzni őket arról,
hogy "azt tedd, amit mondok, ne pedig azt, amit csinálok". Amikor viszont a gyerekek tizenévesek lesznek, kezdenek úgy viselkedni, ahogyan a
szüleik - függetlenül attól, mit mondanak nekik. Még felnőttkorban is erősen befolyásolhat mások példája. Ha valaki olyan pozitív dolgot visz végbe,
amit nagyra becsülünk és azzal is tisztában vagyunk, hogy miért és hogyan tette, akkor természetesen az lesz a vágyunk, hogy mi is aszerint
cselekedjünk. A pozitív példák pozitív cselekedetekre buzdítanak. Azokban, akik csatlakozhatnak hozzánk, mindig erősebb az elkötelezettség, mint
azokban, akik csak követnek. A BUZDÍTÓ VEZETŐ Ez a vezetés legmagasabb formája. A buzdító vezető kapcsolatokat épít ki embereivel,
megosztja velük pozitív elképzeléseit, motiválja őket, hogy higgyenek céljai megvalósulásában, és ezek eléréséhez biztosítja a szükséges
feltételeket. Az általa irányított emberek a partnerei a siker elérésében. Pittacus, az ókori harcos és bölcs a következőket mondta: "Az embert az
alapján lehet lemérni, hogy mit kezd hatalmával." Az átlagos vezető elsősorban saját hatalmát kívánja megőrizni, mert úgy tekinti, mint korlátozott
erőforrást, amit nem egykönnyen tudna mással helyettesíteni. A buzdító vezető viszont szétosztja hatalmát az általa irányított embereknek. Arra
tanítja őket, hogy vállalják át a hatalmat és a felelősséget, majd tekintéllyel is felruházza őket. A körülötte lévő emberek is kiveszik részüket
sikerességéből. Ezeknek a vezetőknek öt olyan jellemvonásuk van, amik miatt kimagaslanak a többiek közül: 1. Hisznek az emberekben. Még
nem láttam olyan buzdító vezetőt, aki ne hitt volna másokban. Mindegyikük őszintén tiszteli az embereket, és segíteni akar nekik, hogy majd ők is
segíthessenek neki. Csak akkor tudnak minket segíteni mások, ha valóban hiszünk abban, hogy segíteni tudnak nekünk. 2. Kiváló képet alakítanak
ki magukról. A buzdító vezetők azért képesek megosztani hatalmukat más emberekkel, mert kitűnő képet alakítanak ki magukról. Tisztában vannak
gyengeségeikkel, erősségeikkel, és meg vannak elégedve önmagukkal. Az a gondolat sem rettenti el őket, hogy esetleg valamelyik követőjük
felülmúlja őket. 3. Segítenek másoknak kibontakozni. A buzdító vezető teljes szívből segíteni akar másoknak a fejlődésben és a továbbjutásban.
Ralph Nader a következőket mondta: "A vezetés rendeltetése az, hogy követők helyett egyre több vezetőt hozzon létre." A jó vezető pontosan így
tesz, időt, pénzt, energiát áldoz azokra, akik előrébb akarnak lépni. 4. Vajszívük van. Segítőkészségük azt mutatja, hogy szolgálni kívánják
embertársaikat. Azt remélik, hogy ha másokon segítenek, azzal egy jobb világot teremthetnek. 5. Teljes mértékig sikeresek. A buzdító vezetők élő
példái a legnagyszerűbb vezetési elveknek. A vezető sikerességének mértékét a hozzá legközelebb állók határozzák meg. Mivel másokkal, illetve
másokon keresztül dolgoznak, igyekezetük megsokszorozódik. A lehető legnagyobb siker elérésére törekszenek. Olyanok, mint Andrew Carnegie,
a milliomos gyáriparos, aki az alábbi mondatot vésette sírkövére: "Itt nyugszik az az ember, aki tudta, hogyan vegye igénybe olyan emberek
szolgálatait, akik jobbak voltak nála." Vezetési stílus Követelmény Eredmény Potenciális probléma Domináns vak azonnali negatív Tárgyalóképes
kölcsönös győzelem vállalkozás ha az egyik fél nem tesz meg mindent, a másik veszíteni fog Rábeszélő másokat motiválni tud győztes attitűd ha
hiányzik a motiváció, nem történik semmi Példamutató időbeosztás hűség ha elbukik a vezető, nagy a kötődés, a követői jobban szenvednek
Buzdító erőforrás rendkívüli kétirányú, sikeresség és idő befektetése, függőség alakulhat ki A hatékony vezetők az összes vezetési stílust
alkalmazzák, de a legkiemelkedőbb vezetők a buzdítást tűzik ki célul. Tudják, hogy mivel alapvető sikerességük másoktól függ, a sikerre akkor lesz
a legnagyobb esélyük, ha segítenek másoknak, hogy azok még hatékonyabbak lehessenek. Az embert az alapján lehet lemérni, hogy mit kezd
hatalmával. A buzdító vezető szétosztja hatalmát embereinek. Margaret Thatcher, Anglia volt miniszterelnöke a következőket mondta: "Hatalmon
lenni olyan, mint úrinőnek lenni. Ha meg kell mondanod az embereknek, hogy ki vagy, akkor nem is vagy az." Vezetőnek lenni ugyanilyen. Ha
híresztelnünk kell az emberek között, hogy mi vagyunk a vezetőjük, akkor valójában nem is vagyunk azok. Fejlesztenünk kell vezetői
képességünket. Így idővel az emberek felismerik, hogy mi vagyunk a vezetőjük. A rájuk gyakorolt hatásunk önmagáért beszél. A SIKERHEZ
VEZETŐ STRATÉGIÁK 1. Szakítsunk időt arra, hogy a vezetési stílusokról naplót vezessünk! (Ha sok ember dolgozik a kezünk alatt, akkor elég,
ha pár napig csináljuk, de ha kevés embert irányítunk, akkor legalább egy-két hét kell.) Minden nap végén idézzünk vissza minden egyes szituációt,
ahol szükséges volt, hogy irányítsunk másokat - alkalmazottakat, munkatársakat, családtagokat stb.! Egy vagy két mondatban idézzük fel a
helyzeteket, majd határozzuk meg, melyik stílust használtuk! Ezután válaszoljunk a következő kérdésekre: • Melyik stílust használtam a
leggyakrabban? (Ez jelzi a mi vezetői stílusunkat.) • A leggyakrabban használt stílus a leghatékonyabb-e számomra? (Ha a domináns stílust
használtuk leggyakrabban, meg kell tanulnunk ritkábban alkalmazni azt.) • Melyik helyzetben melyik vezetői stílus lett volna a leghatékonyabb? 2.
Megtanulni, miképp váljunk mások példaképévé, azzal kezdődik, hogy választunk magunknak példaképet. Legalább két olyan személyt válasszunk
ki, akiket modellként állíthatunk magunk elé! (Legalább egy olyan személyt válasszunk, akit ismerünk, és néha hosszabb-rövidebb ideig együtt
vagyunk vele.) Soroljuk fel a tőle (vagy tőlük) eltanulandó dolgokat, majd jegyezzük fel, hogyan tudjuk azokat stratégiába átültetni! 3. Jó vezetőnek
lenni azt jelenti, hogy alapos ismereteink vannak a vezetés folyamatáról, és folyamatosan fejlesztjük tudásunkat. Írjunk egy ránk szabott fejlődési
tervet! Vegyük bele a vezetésről szóló könyveket, cikkeket, magnószalagokat! A legideálisabb terv legalább hetente egy kazettát, havonta egy
könyvet és évente egy konferenciát foglal magában. Ha lehetséges, keressünk valakit, aki velünk együtt, ugyanazon vagy hasonló terv alapján
akarja fejleszteni önmagát! Így meg tudjuk vitatni vele az ötleteket, és segít fenntartani lelkesedésünket. 4. Írjuk be közvetlen családtagjaink nevét!
Minden névhez írjuk oda az illető legfőbb érdeklődési körét, adottságait, képességeit! Ugyancsak írjuk le álmaikat vagy életcéljaikat is! Ezután írjuk
le röviden, hogyan segíthetjük őket céljaik elérésében! Lássunk hozzá rögtön tervünk végrehajtásához! 5. Állítsunk össze teljes listát azokról a
családunkon kívüli emberekről, akikre befolyással vagyunk! Ezután válasszuk ki közülük azt a húsz százalékot, akiknek segíteni akarunk
kibontakozásukban. Minden név mellé írjuk oda a személy legfőbb érdeklődési körét, adottságait, képességeit és álmait! Azt is írjuk le, mit tartunk
legjobb lehetőségüknek! Mindezek után készítsünk rövid tervet arról, hogyan szándékozunk segíteni nekik céljaik elérésében! Beszéljük meg
tervünket az illetővel, hogy megbizonyosodjunk (1) hajlandóságáról, illetve arról, hogy (2) elképzeléseink megegyeznek az övéivel! Amint megadják
beleegyezésüket, kezdjük el valóra váltani tervünket!
UTÓSZÓ
Gratulálok! Aki eljutott eddig az olvasásban, az bizonyára komolyan veszi a jövőjét. Jobbá akar válni, pozitívan akar befolyásolni másokat. Ha a
gyakorlatokra is fordított némi időt, valóban éhes a változásra. Egyik kedvenc mondásom szerint: "Ha nem változtatunk irányt, ott fogunk kikötni,
ahová most tartunk." Talán pozitívabb egyéniséggé kell válnunk. Ha múltunk kudarccal és csalódással terhes, meg kell erősítenünk a hitünket, hogy
magabiztosan haladjunk tovább. Esetleg a jövőkép hiányzik? Először is gyűjtsük össze saját jövőnkről alkotott elképzeléseinket, azután tanuljuk
meg, hogyan adjunk másoknak is jövőképet. A cékitűzés, valamint az időgazdálkodás és a stresszkezelés fontos szövetségesünk lesz utunk során.
Végezetül sikerstratégiánk kulcsa a kapcsolatteremtési és kapcsolattartási készség, a legkülönbözőbb szintű kommunikáció, a vezetői szerep
vállalása, amelynek révén képessé válunk arra, hogy felelősséget ruházzunk az általunk vezetettekre. Ahogy kedves barátom, Charlie Jones -
becenevén "Fergeteges" - szokta mondogatni: "Mához öt esztendőre csupán két dolog különböztet meg bennünket mostani önmagunktól: az
emberek, akiket megismerünk, és a könyvek, amelyeket elolvasunk." Tanuljunk egy életen át! Melegen ajánlom az alábbi köteteket: John Maxwell:
Holnapra vezető lehetsz (Developing the Leaders Within You) John Maxwell: Nevelj vezetőket! ((Developing the Leaders Around You) John
Maxwell: The Succes Journey (A siker útja) Maxwell-Dornan: Becoming a Person influence (Váljunk befolyásos emberré!) Ron Jensen: Make a
Life, Not Just a Living (Megélhetés helyett élet) Zig Ziglar: Fenn a csúcson (Over the Top) Stephen Covey: Principled-Centered Leadership
(Elvközpontú vezetés) Személyes megjegyzésként hadd fűzzem hozzá az eddigiekhez, hogy végső sikerstratégiánk a hit, miszerint életünk igenis
számít, mert olyan konkrét rendeltetéssel jöttünk a világra, amelyet senki más nem tölthet be. Ami engem illet, személyes célom mindig az, hogy
kiderítsem, mi Isten szándéka az életemmel, azután szenvedéllyel és önbizalommal kövessem azt. Nem tarthat számot sikerre az a stratégia,
amely figyelmen kívül hagyja a hitet és az élet örök érvényű lelki megfontolásait. Talán nem azt kapjuk az élettől, amit hitünk szerint megérdemlünk,
de általában azt, amit várunk. Gondolkozzunk merészen, szeressük az embereket, dolgozzunk szorgalmasan és becsülettel, Isten pedig
gondoskodik majd a jutalomról. Nem fogunk csalódni.
A Network TwentyOne által kiadott üzleti segédanyagok és egyéb információk nem szavatolhatják a sikert. Bár az itt bemutatott elvek másoknál
beváltak, senki sem kezeskedhet afelől, hogy e sorok olvasójának meghatározott mértékű sikert vagy jövedelmet eredményeznek. Mindazonáltal
reméljük, hogy ezek a gondolatok értékesnek bizonyulnak majd vállalkozásának fejlesztésében.
HU ISSN 1219-5154 ISBN 963 86044 5 X Network TwentyOne Kft., Budapest Felelős kiadó: a Network TwentyOne Kft. igazgatója Tipográfia
és műszaki szerkesztés: Szakálos Mihály Szedte és tördelte az Alinea Kft. Nyomtatta és kötötte a Marosi-Print Kft. Terjedelem: 13,48 (A/5) ív