You are on page 1of 31

A Z É N Ú T J A

joós istván
4
0 . h á l a
Isten hozott.
5
Senki nem mondta. Ezért írok. Mert nekem annak idején senki nem
magyarázta érthetően el, hogy akár máshogy is lehet ez az egész. Az Élet.
A helyem benne, a kapcsolódásaim, különösen a Férf és Nő és Munka
viszonyok. Nem mondták, és amit pedig magam körül láttam, tehát jobb
híján alkalmazni próbáltam, az nem működött. Nem jól. Nekem nem.
Sokat kínlódtam közben, erőből próbálva, míg aztán összedőlt az egész.
Az életem. Amit annak hittem. Ekkor, a nagy magánéleti és céges bukás
közepén kezdtem írni. Bő kilenc éve, a harmadik X körül. Először, hogy
lám, milyen okos vagyok, bizonygatás volt a lényeg, aztán, hogy vajon mi
nem stimmel velem. Önterápia.
A meglepő fordulat hat évvel ezelőtt történt. Egy őszinte kiállás
nyomán visszajelzések kezdtek áradni, hogy másokkal is ugyanaz nem
stimmel, ami velem sem, és ezt követően kattant bennem valami át,
merült először fel, hogy akkor talán lehet, hogy nem is én, nem is mi
nem stimmelünk, hanem esetleg a mód, ahogy működni próbálunk.
Azóta erről írok. Egy ideje előadásokat is tartok, és egyre többen
támaszkodnak magánéleti témákban rám, aminek eredményeként napról
napra erősödöm abban, ami az eredeti áttörő élmény volt, hogy nem ben-
nem és a zsigeri megérzéseimben, nem bennünk, akiknek nem működik,
hanem a világról kapott „tudásomban” van a hiba, és igenis van tovább,
igenis lehet másképp. A könyv erről szól.
Alább saját személyes felfedezőutam tanulságai, egymásba alakuló
helyzetek, az Ego hetvenhét állapota, ha tetszik, gazdagítva mindazzal,
amit mások életében is látok. Helyenként lelkesült picit, különösen a
blogból átvett részek, esetenként megmondó, sarkos, a friss felfedezés öröme
okán, és mert magamat is sokszor győzködöm még, de bízom benne, hogy
az üzenet lényegi része sokakhoz eljut ennek ellenére is!
Ajánlom a könyvet, ha ismerős a fenti zavar és elégedetlenség, ha
Te is úgy érzed, hogy kell legyen valami tovább, ez esetben a linkeket is
ajánlom a szövegek között, ahol a helyzetekhez további írások olvasható-
ak, valamint, hogy vedd a borítót le, és gyere, és vegyél részt, és kapcsolód-
junk, tapasztaljunk együtt, mert sokkal jobb így.
Ha nem, akkor viszont nem. Sőt. Akkor óva intelek az egésztől!
Derű,
Joós István
6
Út mu t a t ó
ME G F E L E L É S 9
Én! 10
1. kezdet (Bizonyítás, Valahol, Szerepek) 12
Királyf 13, Kalandor 15, Királylány 16, Boszorkány 17,
Paripa 17, Sárkány 18, Öregkirály 19, Királynő 20, Grál 21
2. válság (Önbecsapás, Bárhol, Kérdés) 22
Asszony 24, Férj 26, Szülők 28, Nagyszülők 32, Közösség 36,
Playboy 38, Díva 42, Tiszteletes 48, Világ 49
3. összeomlás (Igazság, Sehol, Remény) 52
Siker 54, Bukás 56, Elbocsátás 57, Elhanyagoltság 59,
Beragadás 60, Megalkuvás 63, Betegség 65, Baleset 67,
Ragaszkodás 68, Lustaság 70, Függés 72, Kontrollvesztés 74
ÖN KÖZ P ON T Ú S Á G 77
Vagyok? 78
4. indulás (Mámor, Arrogancia, Eltévedés) 80
Az elvált 82, A hűtlen 88, Az elhagyott 91,
A munkanélküli 96, A karrierista 98, A gazdag 100,
A politikus 102, A követő 104, Az amazon 106,
A jogvédő 112, A jókislány 114, A nőcsábász 119,
A szerető 123, A megvilágosodott 129, Az ájtatos 132,
Az idealista 134, A vénkisasszony 139, A segítő 143,
A pap 147, A kurva 150, A tanító 153
7

5. mélypont (Akarás, Feladás, Kegyelem) 156
Álmodozás 159, Halogatás 162, Ellenállás 167,
Spiritualitás 169, Meghasonlás 176, Öngyilkosság 178,
Újjászületés 181, Kibontakozás 187, Figyelem 195,
Megadás 200, Gyógyulás 208, Halál 212
6. beleállás (Követés, Kifelé, Harc) 214
Felnőtt 216, Zarándok 219, Harcos 226, Hölgy 242,
Lovag 260, Vállalkozó 273, Szakember 282, Vezető 284,
Résztvevő 292
ÖN F E LVÁ L L A L Á S 299
Én Vagyok 300
7. együttesség (Országépítés, Rend, Játékosság) 302
Úr és Atya 304, Férf és Fiú 311, Nő és Lélek 320
8. közösség (Lassulás, Megpihenés, Szolgálat) 324
Vén 325, Mi 329
9. egység (Nyugalom, Kapcsoltság, Erő) 338
Én 339
9
ME G F E L E L É S
Tézis.
Mintáktól indulunk. Mind. Akkor is, ha pontosan ugyanazt
csináljuk, mint amit láttunk, és akkor is, ha azt
megtagadva pontosan az ellenkezőjét.
Szülői ház.
Börtön.
Alapélménye a magány.
Amit tapasztalni fontos és értékes.
Hernyó.
Kompenzálás.
Vallás és Ateizmus.
Míg végül ránk szakad az Ég.
10
É n !
Kifelé indulunk. Nyilvánvalóan. Pubertás után kamaszkor, érettségi,
fatal felnőtt, és indul az ember máris, a világba bele, biztos tudatá-
ban annak, hogy ő erre készen van, most aztán megmutatja. Velem
legalábbis így volt. És hogy is lehetne másképp, hiszen a gyermekkor
épp a korlátokat jelentette, amikből szabadulni Akarunk végre, mint
héliummal töltött ballon, kifelé, fel, jövök, nagyvilág.
Ellentmondás ebben, hogy a mód, ahogy a világba indulunk,
viszont abszolút meghatározott az által, ahonnan jövünk. Mintákat
kapunk a gyermekkorunkban, és pontosan úgy működünk, vagy
épp az ellenkező módon, ami szintén nem más végül, miközben
önállónak véljük magunkat, és függetlennek és szabadnak. Aztán
a világ erre reagál. Ránk ÉS a mintánkra. Tehát az érkezésre, annak
módjára, ahogy részt veszek, kapcsolódom, amit képviselek, vagy
épp nem, erre érkeznek a reakciók. Soká véltem ezeket magamtól
független hatásoknak, szerencse és véletlen néven, kínos pofonok
hosszú sorozata kellett, hogy elgondolkodjam azon, hogy talán még-
is lehet valami részem abban, amit kívülről kapok.
Nagy mellénnyel indultam ugyanis. Túl nagy mellénnyel, erőből,
magamat késznek vélve, és bár eleinte egész jól is mentek a dolgok,
de aztán akadni kezdtem. A válaszom? Erőltetés volt, persze, hosszan
kitartva, hosszan próbálva „én tudom”, „márpedig megcsinálom”
alapon, mert „feladni nem opció”, míg végül fájdalmasat buktam.
Ami által viszont az derült ki, hogy egyáltalán nem voltam sem kész,
sem boldog. Nagyon nem. Saját tapasztalok által derült ez ki. Saját
élményem tehát, hogy az élet(em) eggyel mélyebb rétegének felfede-
zését a pofonoknak, válságoknak, konkrét bukásoknak köszönhe-
tem, nagyon kellettek hozzá, mely okból értük utólag hálás vagyok.
A szenvedésért. Amint másrészt a vakságomért is. Mert sosem indul-
tam volna el, ha picit is látok, ha nem vagyok ennyire öntelt, tehát
sosem tanulhattam volna meg mindazt, amiért ma hálás vagyok,
hogy a pofonok által megtanultam, tehát sosem találhattam volna
az utamra, a helyemre, a társaimra, magamra rá, ha nem vagyok vak
előbb. Vicces ez és oly nagyon szép. A rend. Hogy mennyire kész
festménynek véli a világot az átlag fatal, mint amilyen én is voltam,
holott a kontúrokat sem láttam még tisztán, és hogy mennyire el
11
kellett egy ponton bukjak, be kellett csapódjak, fájdalmasan,
hogy aztán változni, továbblépni tudjak.
Valamint, hogy mennyire nem lehetett ez az egész másképp.
Visszatekintve abszolút világos, hogy mindezt elkerülni nem tudtam
volna, legfeljebb tovább húzni az erőlködést, aminek viszont az egész-
ségem és az emberi kapcsolataim további pusztulása lett volna az ára.
Azóta másoknál is ezt látom. Minták alapján indulunk, és nagyon jó,
hogy vannak, mert nélkülük nem tudnánk elindulni, de hogy való-
jában kik vagyunk, és valójában mitől és hogyan lehetünk boldogok,
az abszolút menet közben derül csak ki. Tapasztalás, tehát öröm és
fájdalom által. Fokozatosan felfedezve. Kortól függetlenül.
Amiben fontos tehát, hogy minták és vakság és pofonok nem
hibák, egyáltalán, hanem nagyon is az út részei, amint a magány,
a szenvedés, a meghasonlottság is, hogy teljesen normális, ha az
ember ilyeneket érez, hogy egyáltalán nem kell megijedni tőlük, mert
normális, nincsen Veled baj, sőt minden rendben, jól állsz, ha már fáj,
mert akkor már kifelé jössz a gyerekkori arrogancia önbecsapásából, és
VAN tovább.
Hogy sokakat látsz, akik válság nélkül is jól vannak? Biztos? Meg-
fgyelésem, hogy mi, emberek e téren csak abban különbözünk, hogy
meddig érjük a langyos helyzetekkel be, mennyire tudunk színlelni, és
mennyire bírjuk a szenvedést, tehát mennyi idő alatt megyünk ezen az
első nagy korszakon át, mennyi idő alatt halunk a gyerekkori minták
uralmába bele, ami után szükségszerűen következik majd azok ellenté-
te, a következő korszak, teljesen függetlenül attól, hogy kamaszkorban
váltunk az otthon látottak ellenkezőjébe, vagy válás után, vagy céges
bukást követően, vagy konkrét életveszély hatására.
Alább ezt bemutató pillanatfelvételek, az Ego állapotai, korsza-
kokon át vezető utunkat az elsővel immár elkezdve, ami a mintákról
és azok csődjéről szól. Lássuk tehát. A könyv egymásból következő
állomások sora, és bár látszólag nélkülöz egy történetet, de valójában
a lényege éppen ez, hogy nagyon sok változatban összerakható, mert
a helyzetek erre vagy arra is alakulhatnak, hatások és döntések függ-
vényében, hiszen minden pillanat, minden kihívás, minden válság
valódi útelágazás.
12
1 . k e z d e t
Bizonyítás, Valahol, Szerepek
13
Az első nagy korszak első fázisa a kezdet, ami a minták világa tehát,
pillanatképek gyanánt itt mesés szereplők következnek, mert a mese
játékos, könnyed és oly nagyon találó. Kilencen vannak. Amolyan
archetípusok, akiket gyermek-, majd fatal felnőttkorunkban megf-
gyelésem szerint mind dédelgetünk, még ha nem is értjük, vagy akár
tagadjuk is esetleg őket. Nálam ez volt. És sokaknál látom ugyanezt,
hogy tudat alatt dolgoznak idealizált, sőt gyakran átkozott szereplők,
akiket felfedezni, akiknek bemutatkozni, akiket megérteni az ember
útján nagyon fontos pedig. Saját tapasztalatom, hogy nyomasztanak,
sőt kezükben tartanak, tudtomon kívül irányítanak a vágyaik, álmaik,
elvárásaik, míg velük szembe nem nézek.
Ezért muszáj itt kezdeni ezt a könyvet. Kilenc szereplővel, akik
az alapok, a magunkkal hozott ősi minták kifejeződései, melyek az
emberek nagy része számára akkor is ismerősek, ha esetleg nem részei
épp konkrét személyként az életünknek. De általában azok. Hiszen
számtalan változatban és keverékben tobzódnak körülöttünk, kívül és
belül, legtöbbünk nem is egy, de több nevet is tud hozzájuk kapcsolni.
És élményeket. És szenvedést, ami az élményekhez, pontosabban az
élmények nem értéséhez társul. Ezt fgyeltem meg. Hogy a nem értés
a fő gond, ebben az időszakban, amit a fgyelem orvosol hatékonyan.
Nézzünk tehát rájuk. A saját belső szereplőimből indulok természe-
tesen, én, a szerző ki, konkrét leírások következnek, mivel megfgye-
lésem egyrészt, hogy végül nagyon hasonlóak ők bennem és Benned,
hogy nincsenek jelentős különbségek, másrészt pedig, hogy velük
megismerkedni és ezáltal magamat a kezük körül kiragadni legbizto-
sabban célzott fgyelem által, tehát rácsodálkozva lehet.
Kezdjük tehát, induljon a forgatag, fedezzük fel, lássuk, ismerjük
meg, tapasztaljuk, szabadítsuk ki… Magunkat.
Királyf
Jól mutatott a lovon. Ami ugye alapkövetelmény egy királyfval szem-
ben, a ló, és hogy jól mutasson rajta, teljesen függetlenül attól, hogy
lovagolni tulajdonképpen tud-e. Kevéssé tudott. Ami a fentiek okán
szintén mindegy, hagyjuk tehát, és nézzünk inkább a fejébe és helyze-
tébe bele egy pillanatra, amint majd a többi esetben is tesszük.
14
Mi foglalkoztatja? Mik az értékei, a céljai, hová tart azon a lovon?
Fogalma sincs. Húzza ugyan a vágya, hogy világot lásson, fény, pom-
pa, csillogás, távoli országok kincsei, és persze királylányok után, igen,
pontosan ebben a sorrendben, tehát kevésbé a szíve, mint a zsigerei,
no meg hatalmas agya azon vélekedése, hogy egy meseszép királylány
mindenképp dukál. Így gondolja. És eszerint is viselkedik.
Így került tehát a szomszéd király udvarába, mert addig ismeri az
utat. Lovon. És ebbe a könyvbe is így került, mert minden férfban,
sőt nőben él egy ilyen királyf. Kiben kívánatos, vágyott személy-
ként, kiben elrettentő ellenpéldaként, kívül vagy belül, de él, jó tehát
közelebbről ránézni, jobban megérteni őt. Lássuk. Mi rejtőzik a felszín
magabiztos csillogása mögött?
Először is bizonytalanság. Sőt. Olykor félelem. Azt hitte, hogy tud-
ja, ki ő, magának ezt magyarázta, kifelé is nagyon próbált úgy tenni,
mintha tudná, büszke tartással, sőt picit túl egyenesen üli a lovat, de
szavai közben akadoznak. Különösen a vonzó, mert tiszta Hölgyek
közelében. Legbelül ugyanis pontosan tudja, hogy méltatlan, hogy
mocskos, mert fogalma sincs. Magáról. Nevenincs királyf az eltúlzott
önbizalom, tehát az arrogancia csapdájába így esett. Önvédelemből.
Nehogy kiderüljön, hogy fogalma sincs. Sőt. Nehogy kiderüljön,
hogy azt sem tudja, hogy ki nem tudja. Amit nem tudott persze ilyen
konkrétan, hanem csak érezte ezt, hogy talán hiányzik valami mégis,
lappangó félelemként verte fel a fejét a lehetőség a lelkében, a hiány,
hogy talán valami még sincs jól, talán mégsem tud mindent, talán
mégis van tovább az élet, mint lovak, lányok, móka és kacagás, ami
olyan nagyon rettenetes volt, mármint hogy nem tudja, mi lenne,
hogy sosem mert vele szembenézni.
Tehát magabiztos volt inkább. És harcias. Másokat gyakran ok nél-
kül is alázó, pökhendi, autópályán nyomulós, arrogáns pozőr. Külső
ütközetekkel kompenzálta a belső hiányt, abból próbált megerősödni,
amiben másrészt érdekes, hogy a hasonszőrű nagyszájúakat viszont
mindig kerülte, nem feltűnően, persze, de következetesen, és mindig
gyengébb ellenfeleket választott.
Miközben sosem indult el. Igazából nem. A királylánnyal össze is
úgy találkozott, hogy a szomszédba ment csak át, majd apja udva-
rába vitte haza. A kézenfekvőt, a biztosat választotta, ahol nem volt
kockázat. Mert túl félelmetes volt elindulni. Apám udvarában, a
15
számomra meghatározott pályán talán mégis jobb, az egészet eldobni
talán mégsem bölcs – így nyugtatta magát. És nem ment. Úgy csinált,
mintha menne, mintha az ő érdeme lenne a páncél, a ló, a csillogás, de
valójában el sem indult soha, hanem pontosan azon a pályán maradt,
amit számára kijelöltek. Öröksége volt csak a siker, nem alkotása,
második volt apja királyságában, amit bár magáénak nem érez, bör-
tönnek sokkal inkább, gyakran, de a megélhetés bőséges belőle. Nem
bolond, hogy eldobja. Nem tudja eldobni. Miközben erősen irigyli a
maguk útját járó ismerőseit, még ha bolyonganak is éppen.
Kalandor
Második szereplőnk a kalandor. Elsőre a királyf ellentétének tűnik,
hiszen az ő világában a fent leírt látszólagos tökéletességgel szemben
soha semmi nem stimmelt. Semmi. Soha. Egy rakás szerencsétlenség
volt mindkét szülő, szubjektív élménye szerint, az apja erőszakos,
frusztrált, karrierjében mellőzött, gyakran az ital után nyúló, az
anyja pedig csak sírt vagy üvöltözött. Főképp és folyton. Példa? Ezek?
Ugyan. Fiatalon, amint tudott, menekült ebből a rom világból el, és
vette a sorsát a maga kezébe.
Azóta jól mennek a dolgok, az élete tökéletes, pontosan a terv
szerint zajlik. Siker van, nők jönnek és mennek, pontosabban ő maga
megy, amikor a felelősségvállalás árnyéka túl közeli. Isten ments! Ka-
tasztrófa a család, kizárt, vele ilyen nem történhet. Könnyedén bánik
velük, de be nem engedi őket. Amitől persze kihívás marad, a legszebb
nők számára is, és ő élvezi ezt.
Amúgy pedig munka, pénz, siker. Magának. Fiatal titánokkal ta-
lán foglalkozik, néha, de azt is csak önérdekből, és sosem sokáig, mert
valóban felelősség bárkit szelídíteni, még ha azonos nemű is az illető,
ezt már megtanulta. Súlyos teher. Jobb a békesség.
Barátai szerint kemény, néha könyörtelen is kicsit, de hát Harc az
élet, ő aztán tudja, ezt az egyet jól megtanulta, hogy csak magára szá-
míthat. És számít is. Eredménnyel. Büszke mindarra, amit elért, csak
ez az értelmetlenség-érzés ne kísértené. Álmodja is néha. Hogy csak
zuhan. Várja a becsapódást, de mindig felébred előbb. Csudába is.
Mi nem stimmel? Nem jó egyedül. Harcolni, de aludni sem.
16
K i r á l y l á n y
A királylány teljes nyugalomban nevelkedett, harmadik szereplőnk
ő. Semmiféle kérdése nem volt, fel sem merült benne soha, hogy
lehetne, hiszen olyan nagyon világos volt minden. Az emberek
szerették, önmagáért, elég volt, ha lobogó copffal az utcán végigfu-
tott, mindenki szép jövőt jósolt neki, és persze hogy elhitte, miért
ne hitte volna el, hiszen szülei és a környezete ígéreteiben sosem
csalódott.
Így esett aztán, hogy nevenincs királyfinak is hitt. Bátyjainak
barátja volt – bár utólag a haver a helytállóbb kifejezés –, a szom-
széd király fia, gyakran fordult náluk meg, és kézenfekvő volt a
kapcsolódásuk. Hitt tehát neki. A szavainak. A tettei furák voltak
néha, de a szavai szépek, és ő hitt a szavainak.
Elhitte először is, hogy tudja. Hogy tudja, ki ő maga – a ki-
rályfi –, és tudja, hogy őt akarja – a királylányt –, és tudja, hogy
milyen – nem egyszerűen jó, de tökéletes – életük lesz együtt.
Másrészt az elvárásai zavarták kicsit. A királyfi elvárásai, mert
a világ felől is érzett korábban hasonlót, iskola, tanárok, egyes
barátai felől, hogy karrierje kellene legyen, fontos funkciója az
életben, és bár ezt nem igazán értette, alig érezte magáénak, de
elfogadta, mint mindig, mert hát nyilván mások tudják jobban.
Viszont azért zavarta.
Amint a humora is. Zavarta, hogy a királyfi gyakran poénko-
dott az ő, a királylány kárára, bántón. Túltette magát rajta, de
zavarta, hogy el nem felejthető dolgokat mondott. Bántó dolgokat.
És végül a vágyai zavarták. A saját vágyai zavarták kicsit, néha,
ritka fényes éjjeleken a teliholdba bambulva, mert érthetetlen,
zavaró, erkölcstelen, bűnös vágyak voltak ezek, zabolátlan, vad,
elementáris erejű vágyak, víziók szinte, amikben hemzsegett mind-
az, amitől tiltották, azt tapasztalni, olyat megtenni, amiről pedig
nemcsak tudja, de érti, hogy nem szabad. Szerencsére gyorsan
illantak, amint megrázta magát, csakhogy aztán fülledt álmokban
tértek mégis vissza. Fülledt, egészen életszerű, szégyenteljes álmok-
ban.
17
B o s z o r k á n y
Korán ráérzett a hatalom ízére. Ráérzett, majd rákapott. Fiatalon.
Amióta egyszer egy alig megrebbentett szempilla elég volt, hogy
az a férf neki kedvezzen. Pedig milyen fatal volt még, milyen gya-
korlatlan! Azóta a mosolyát, a csípőjét is felfedezte, sőt… és rájött,
hogy nagyhatalom. Ő maga, egy személyben. Lehetetlen ellenállni
neki, férf olyan még nem született, és az utóbbi években már nők is
követik, teljesítik a kívánságát. Igyekszik jól használni. Ezt. Mármint
magának, vagy legalább szerinte jól. Érdekes, hogy bár látszólag
mennyire más a nő, mint a férf, de az ő erős, határozott akaratának
mennyire kiszolgáltatottak mégis.
Megerősítés és határozott tanácsok. Ez minden. A trükk. Meg-
hallgatni, ezzel a bizalmat elnyerni, és a megfelelő időben a döntő
félmondat. Könnyű. Férfak irányába mehet direkt, amit épp akar,
nőknél kicsit ügyesebbnek, tehát óvatosabbnak kell lenni, megvárni,
amíg teljesen tanácstalan, és akkor beoltani. Igazán gyerekjáték.
Másrészt fárasztó is picit, hogy komplett világokat igazgat, egy sze-
mélyben, bábozik, lelkek mások számára láthatatlan szálait mozgatva,
a testére már régen nincsen ehhez szükség, vicces, hogy mennyire
vakok az igazi indítékokra az emberek.
Viszont nagyon magányosak érzi magát. Ami egyáltalán nem
vicces. Legkevésbé sem. Sőt. Tulajdonképpen tarthatatlan.
P a r i p a
A paripa erős. Mármint ő tudja, hogy az, tulajdonképpen korlátlanul,
de hát szeretet, fgyelem, fegyelem, törődés kéne hozzá, hogy valóban
magát, a maximumot adja. És jó Cél. Igaz. Hősies. Valóságosan me-
seszerű… Táltos paripa. Ugyan. Az oktalanok túlozzák csak el, akik
nem értik, akik benne látnak valami speciálisat, holott egyáltalán nem
rajta, nem a képességein, hanem a gazdán, az ő törődésén, bizalmán,
hitén múlik.
Jó lenne már egy gazda. Sőt. Gazda lenne jó. Gyengék a próbálko-
zók, egy pillanatig sem hiszik el, hogy a hátán fennmaradhatnának,
18
persze hogy leveti őket. Csudába is, Gazda lenne jó. Aki nem jön
zavarba tőle, hanem kantár, nyereg, laza szökellés, és uzsgyi, akivel
szemben esélye nincs ellenállni. De jó lenne már. Unja a gerinctörése-
ket. Hmm. Minek próbálkozik, akinek még nincs is.
Ötödik szereplőnk nem igazán személy, őserő inkább, akit külön
vizsgálnunk a folyamat e korai szakaszában azért szükséges, mert
egyelőre még csak így jelenik meg, kívül, mert egyelőre még csak így
tud megjelenni. Külső szereplőként. Aki felkészült, erős, de még vár.
A lovasát várja, ahogy mindig is várta, aki azonban meg addig nem
érkezhet, míg a világba ki, el nem indul előbb. A táltos paripa ugyanis
nem jön házhoz. Hiába várja tehát a királyf otthon, hiába jámbor,
hiába jó szándékú. És másrészt az arrogancián túl fellelhető csak, tehát
a kalandor pedig hiába, hogy már a világban bolyong, találkozni vele
addig nem fog, míg nem elég tiszta, míg ki nem érdemli. Ugyanis
nem veszi addig észre. Ameddig nyilvánvalóan és megfontolás nélkül
választ aranyat a törődés hiányában szemétdombon kuksoló gebe he-
lyett. Addig nem találkoznak. Az egyiknek tehát elindulni kell előbb,
a biztosat feladva kockáztatni, a másiknak pedig erkölcs hiányzik,
még, de majd teljesül mindkettő, mert megszenvedik, szükségszerűen,
és így a találkozás végül bekövetkezik, bárhogyan és bárhonnan is
indul a férf.
S á r k á n y
A sárkány harcias. Volt. Amíg élt. Elárultatott egy nap, és sosem
értette meg, hogyan és miért is történt ez. Hiszen hűen szolgált. A ki-
rálylányt. Minden óhaját leste, alattomos rágalom, hogy a történetírók
őt gonosznak állítják be, hiszen ura és parancsolója volt az a leány, a
mindene, kívánsága törvény, szándékait, ha nem is mindig értette, de
az utasításait feltételen követte, mindig megtette, amit tőle a király-
lány kért. Ami pontosan így lett sok szép lovag veszte. A királylány
akarata. Ezért, parancsra ölt. Fejek, csonkolt törzsek körülötte, amerre
csak néz, és persze hogy senki nem hiszi, senki nem feltételezi, hiszen
csak ő, a sárkány tudja, nyilván, a királylány és ő, hogy eszköz volt
csak imádottja kezében, hogy a másik, a látszólag szelíd, az Úrnő ölt
általa, mert ő akarta így, hogy nem a sárkány a vérszomjas.
19
Ő tudja, de ő meghalt. A sárkány. És a történelmet a győztesek
írják. Jelen esetben az Úrnő. Érdekes ez. A sok híresztelés róla, pedig
még csak örömét sem lelte a gyilkolásban, az elején picit, de hamar
elkezdett együtt érezni ezzel a sok bugrissal, akik bátorítás nélkül
vagy a bátorítás mögötti alattomos, mert kompenzáló szándékot fel
nem ismerve érkeztek és haltak. Az ő lángjától, ha szó szerint vesszük,
igen, de a királylány akaratából. Így történt.
Míg egy nap aztán egy legény egyenesen a szeme köze vágott, és
odavolt a fej, az első, majd a második, harmadik, mind a hét végül.
Mind. Tudta a betyár a módját, és akkor a sárkány is tudta. Azonnal.
Hogy elárulták. Hogy a királylány árulta el a csillagszeműnek minden
sárkány legnagyobb titkát, hogy csak azt perzseli a Láng, aki elhiszi…
Hatodik szereplőnk szintén rendhagyó, de nincsen mese sárkány
nélkül. Nem lehet. Mert minden nő legmélyén lappang, ő, a női őserő,
aki korszakosan hatalmába is vonja a lányokat. A paripa párja. De a
sárkányt nem kiérdemelni kell, mint a paripát, hanem magától ébred,
amikor nincs kire számítani. Sok lány korai tapasztalása ez, a kénysze-
rű önvédelem, ami egyben sok királyf indulása, mert első halálközeli
élménye is.
Ör e g k i r á l y
Az öregkirály legfőképp jóságos. Volt. Mármint jó szándék jellemezte,
ami egyben gyengeségének, és így kudarcának is forrása. Lett. Mert
túl erős volt a világ fenyegető befolyása és saját házasságának valós,
feloldatlan saját kínjai, és annyira szerette volna a gyermekeit meg-
kímélni ettől, a boldogságukat valahogy előre biztosítani. Valahogy.
Legjobb szándékkal. Biztosítani. Valahogy. Talán közgazdaságtan
lenne a fúnak jó, nem konkrét, de sok lehetősége marad, a lány pedig
tündéri, csodás anya lenne, lesz, de tanuljon mégis tovább, válasszon
előbb szakmát, hogy ne legyen a férfaknak annyira kiszolgáltatott.
Micsoda emberek vannak. Ejj, nem hagyhatja. Majd a karrier megvé-
di, ha másutt gond van. Jó szándék a lényeg.
Hogy a pokolba vezető útról is hasonlót mondanak? Ugyan. Saját
zsákutca-élménye múló depresszió csak, a gyerekek, az Ő boldogságuk
a lényeg.
20
Hogy lehetne szigorúbban fogni őket? A bátyja ezt próbálta, amint
ők maguk is szigorúan voltak annak idején fogva, és totális katasztrófa
lett a vége. Minden téren. Menjenek inkább, éljenek, tapasztaljanak,
neki nincsen jobb megoldása, ez a legszeretetteljesebb ötlete.
Hetedik szereplő az öregkirály, mert fontos látni őt. A maximális
jó szándékot, ami minden szülő sajátja, aszerint, amit ő lát, ahol tehát
ő maga tart, ameddig ő eljutott. A szülői szeretet örök és meghaladha-
tatlan, soha nem akar rosszat egyetlen szülő sem, és ha esetleg mégis
így tűnik, sem valódi rossz szándék, hanem csak saját feloldatlan el-
akadtságának, tehát személyes szenvedésének az öntudatlan következ-
ménye. Mindenki aszerint lát, ahol tart. Aszerint próbálja a legjobbat.
Adni. A gyermekének. Fontos megérteni ezt.
K i r á l y n ő
A fenséges királynő, már a nevében is benne, fenn-s-éges volt. Továbbá
királynő, nem királyné. Árnyalatnak tűnik a különbség, de nagyon
fontos. Küzdött sokat az életében, keményen, csalódott is nem egyszer,
aztán egy ponton a saját kezébe vette a dolgokat. Mert hát mégsem
lehet mindig kiszolgáltatott. Hogy ezzel olyasmi is járt, amihez meg
kellett keményítse magát? Persze. De hát ki róná ezt fel, és egyébként
is, hogyan lett volna másképp? Csakis így lehetett továbblépni, ren-
dezni a dolgokat, hogy beleállt a taposómalomba, maga is. És küzdött.
Keményen küzdött, de eredménnyel. Nem hiába. Jó érzés ez neki, an-
nak ellenére, hogy ritka őszinte pillanataiban elképesztően magányos.
Barátnők, tevékenységek és az a béna férje… megoldja ő, persze, de az
igazság az, hogy legbelül magányos. Ritkán mereng csak ezen, hogy
egy határozottabb férfval milyen lett volna. De hát olyan jóságos.
Szereti az Urát, bár sosem nevezné annak. Nem az Ura. Harmadik
gyermek sokkal inkább.
Nyolcadik kép tehát a matróna, mert gyakori. És ismét a jó
szándék a lényeg, ezért szerepel itt. Gonosz mostohának nevezni bár
szabad, de fontos látni, hogy lényege szerint jó szándékú kísérlet, ő is.
Így próbálta, mert nem látott más utat. Mert ezt tapasztalta, hogy
nem oldják helyette meg, hogy kézbe kell a dolgokat vegye. Tehát
megtette.
21
G r á l
Kilencedik a Grál, aki Van. Egyszerűen csak. Mondhatni főállásban.
Emberek csaltak, hazudtak, öltek érte, mióta az eszét tudja, pontosab-
ban mióta az emberek az eszüket tudják, mindenki Vágyta, folyama-
tosan, nagyon, életük céljaként Boldogság néven kergették,
és bár mondhatnánk, hogy elege volt már ebből, vagy hogy nem ér-
tette őket, de nem lenne igaz. Mert nem volt elege, és pontosan értette
őket. Hiszen ő a Grál, a Szent, aki nyilvánvalóan nem tehet mást,
mármint természete leglényege, hogy Van, tehát elfogad, bármit, és
azon belül a bármilyen viselkedést is. Elfogadta tehát, és együttérzéssel
fgyelte, ahogy az emberek őt keresve, őt megtalálni akarva egyre távo-
lodtak tőle. Hogy eközben sikernek, hatalomnak, pénznek, megvilá-
gosodásnak hiszik és nevezik őt. Sőt. Csodaszarvasnak is. És Istennek
és Mindenségnek és Buddha-természetnek és Zennek és Egységnek.
Elfogadja mindezt. Elfogadja és vár. Sőt. Nem vár. Van. A vár azt
is jelentené, hogy várja, hogy megérkezzenek hozzá, de ő van. A Szent
Grál van, pontosan ettől szent, hogy van, és pontosan ezért csak azok
számára hozzáférhető, akik eljutnak ide. Hogy vannak. Nekik azonnal
látszik, számukra magától értetődő, ők azonban már nyilvánvalóan
nem keresik. Szép ez nagyon. Gyakori öröme, ez, neki, aki szintén
külső szereplőként szerepel most itt, holott a legbelső pedig. Sárkány
és Paripa mögött, alatt, mélyen, legmélyen van, a Jelen, az Út, a Játék
lényege, ő, a Van, az Én, aki Vagyok, de ez csak fokozatosan mutatko-
zik majd meg… a könyv végére ígérem, hogy jobban érthető.
22
2 . v á l s á g
Önbecsapás, Bárhol, Kérdés
23
Összeházasodtak, amint az az első fejezet alapján várható volt, királyf
és királylány, ásó, kapa és nagyharang, no de mi jön utána? Ugorjunk.
Tovább. Lássuk, amiről a flmek ritkán szólnak, hogy a mesés szerep-
lők az élet kőkemény realitásának nyomása alatt hogyan változnak,
királyf, királylány, kalandor, boszorkány, öregkirály és királyné,
kövessük őket változó neveken és helyzetekben tovább, induljon a
második fázis, és azon túl, az egész könyv erről szól.
Hogy mi lesz ebből? – joggal kérdezi a nyájas olvasó… Nyájas.
Akartam ezt a szót használni itt, régimódi és mégis oly kifejező. Nyá-
jas, akinek nyája van. Dolga tehát, választott felelőssége, és ezért van
jól, ettől nyájas. Ami a fenti szereplők egyikére sem igaz, még, tehát itt
bizony bonyodalom várható. Sőt. Válság.
És ezzel párhuzamosan, igen, elbizonytalanodás következik, ami
egyetlen kérdéshez vezet. Végül. Kérdéshez, amire A választ várjuk,
keressük, vágyjuk, az egy kérdéshez, ami számít, hogy: ki vagyok? A
kérdés végül, aminek másik oldala csak, hogy mi ez az egész, és van-e
értelme. Szükségszerű a kérdés, és van, igen, lesz válasz, mind választ
kapunk végül, amint a kérdés helyes formáját megtaláljuk. Tehát most
még nem. Hanem majd később, a felfedezőút további bejárása, tehát
saját tapasztalás, a bonyodalom, az Én Útjának meg- és túlélése által.
Erről szól ez a könyv. A bonyodalom a következőkben bemutatásra
kerül, pillanatfelvételek következnek a szereplők további életéből,
fktív karakterek, de nagyon is konkrét élethelyzetekben, amikhez
alternatív nézőpontokat egy külső hang szolgáltat, az envagyok. info
című internetes blogból szemezgetett írásokkal dúsítom innentől a
tartalmat, mert a szerző maga is ezen az úton jött, és sokakat látott
hasonló, sőt megegyező pályán, amiből következtetése, hogy az emberi
élet ismert és általános stádiumai folytatódnak a születés, fogváltás,
pubertás korszak után, hogy ezek és a halál között továbbiak is követ-
keznek, amiket ő hernyó, báb, pillangó néven tipizál, és állítása értel-
mében ezeket is éppen olyan univerzális és megismerhető törvények
működtetik, mint amilyen a gravitáció. Ez az álláspontja.
A választás pedig a Tied, kedves Olvasó. Kivel értesz egyet? Raci-
onálisan kivel, és a megérzéseid, tehát az érzetek is súgnak. Melyikre
hallgatsz? Jó szórakozást!
24
A s s z o n y
Romantikus szerelem után találtak egymásra, térden állva, csodaszép
gyűrűvel kérte a kezét a királyf meg, sokan jöttek az esküvőre, nagy
ünneplés volt, mesés nászút, aztán a hétköznapok. Jöttek. Két, egész
napos munka után fáradt ember, aki csak egy kicsi törődést várna a
másiktól, és nem érti, hogy miért nem kaphatja meg. Viszont szeretné,
tehát frusztrált. Egyre frusztráltabb.
Azt gondolták, hogy a gyermek majd segít, sőt megoldja ezt, de
nem. Egy, két, három hónap enyhülést a közös harc ugyan hozott,
a vélt közös cél, a gyermek, hogy együtt áldoznak érte, hogy egyikük
sem alszik, átmenetileg szinte bajtársi szolidaritás ébredt, hogy meg
kell oldják, hogy rájuk bízatott, de aztán ez elmúlt. Elmúlt, mert
belehaltak. A királyf előbb, akinek közben a munkahelye megmaradt,
dolgoznia kellett, ráadásul a királylány jövedelmének kiestével többet
is, és jobban, nehogy ez a bevétel is veszélybe kerüljön, miközben a
pénz persze mégis szűkösebb volt, holott a gyermekre költeni is kellett,
így maguktól vonták, ha nem is a kenyeret, de a megszokott kis jutal-
makat fokozatosan meg.
Nem ezt várták, sőt ez így igazságtalannak tűnt. A királyf elég ha-
mar költözött külön szobába, hogy legalább ő aludni tudjon, és teljes
joggal, mert hát dupla felelősség hárult a megélhetésük dolgában rá.
Ő legalábbis így érezte. A királylány viszont úgy, hogy cserbenhagy-
ták. Ez volt az első törés. Türelmetlenebb és kritikusabb lett a fúval,
hiszen amúgy is fáradtabb volt, sok lett a feladat, folyamatos a munka,
éreztetni kezdte tehát vele, hogy nem veszi a gyermek körüli feladatok-
ból arányosan a részét ki, hogy szerinte nincsen ez így jól, miközben
szex az bezzeg kéne.
Amire a királyfnak nem volt válasza. A csinos munkatársra
pedig végképp nem. Csudába is. Az asszonykának eszébe nem jutott
néhány éve még, hogy ilyesmi őt érdekelheti. Hmm. Mit is ír az a fura
pasas? Egzaltált picit a stílus helyenként, a magyar nyelv szabályait is
meglehetősen szabadon értelmezi, szinte prózavers a szöveg, de talán
van itt valami mégis. Érdekes. A férfnak szerinte nem szex kell, és a
féltékenység jó, a szerelmet a szeretettel állítja szembe, közös ügyet kér
számon, sőt „a nők kezében a világ sorsa”… Lássuk csak. Hogyan is,
miért is gondolja?
25
A FÉRFINAK NEM SZEX KELL.
2012. szeptember 21.
A férfi valójában SOSEM szexet akar, ellenkezőleg … KÍNJÁBAN szexel … mert
feszül, mert FÉL … a férfi be és elfogadást vágyik – csakhogy magát őszintén
vállalni fél … én RETTEGTEM … pedig befogadni csak azt lehet, aki mutatja
magát, csak annyira, csak annyit, amit MEREK mutatni … a világ csak ahhoz
kapcsolódhat, ami látszik … én azonban SOKÁ nem tudtam elképzelni / nem
mertem elhinni, hogy ez az „esendő”, „béna”, „önző”, „szexuálisan frusztrált”, „fo-
lyamatosan önkielégítő”, „erkölcstelen vágyakat dédelgető”, „beképzelt”, „etikát-
lan” ember bárki számára érték lenne … nem tudtam / mertem elképzelni, hogy
akarna bárki velem lenni, ha valóban megmutatnám … magamat … Aki Vagyok
… az árnyoldalaimat IS.
… aztán az derült ki, hogy épp ellenkezőleg – hogy FORDÍTVA az egész.
… az derült ki, hogy azért vagyok szexuálisan frusztrált, tehát AZÉRT AKA-
ROM TESTILEG a befogadást, tehát a szexet ennyire, mert LELKILEG VÁGYOM
ERRE, tehát Bizalomra … lelkileg vagyok tehát olyankor frusztrált … és a lelki
frusztrációm oka, hogy a helyem a világban frusztrált, ami azért frusztrált, mert
a nőkkel való kapcsolódásom frusztrált, ami azért frusztrált, mert az önképem,
az önfelvállalásom frusztrált, ami azért frusztrált, mert a „démonaimat”, „árnyai-
mat”, „félelmeimet” … tehát, igen … magamat, az emberségemet nem mertem
mutatni … EZT kompenzáltam szexszel … EZÉRT pózoltam szerepekben, hogy
flört és szex legyen … EZÉRT álltam tovább, amikor már nyitni kellett volna … ÉS
az is kiderült, hogy ahogy merem magam mutatni, annál nyugodtabb vagyok,
annál kevésbé vagyok vágyaknak kiszolgáltatott, annál kevésbé kompenzálok.
Ami azonban LASSÚ folyamat. Nálam is. Másoknál is.
FOKOZATOSAN nyitom meg a Lelkem, a rejtett szobákat, adok magamban Te-
ret … FÉR-fi, akiben NŐni lehet … ami, tehát a boldogságom RAJTAM múlik,
NŐ csak TÉRbe érkezhet … DE ez fokozatos … tehát FOKOZATOSAN apad a
szexuális érdeklődésem is … tehát ELEINTE nézek jobban más nőket, és ahogy
megnyílok, egyre kevésbé … mert egyre kevésbé van okom, mert egyre job-
ban vállalom magam, mert mélyül az Elfogadás, a Bizalom, és így Vagyok Egyre
Erősebb, Nagyobb, Magabiztosabb … így és ekkor születik a FÉRFI … amiben,
igen, a NŐ segít, nekem nők segítettek … ELFOGADÁS, BIZALOM, MEGERŐ-
SÍTÉS, TÜRELEM, KITARTÁS …. ez minden … nem kell többé pszichológus,
sem kócs, sem lelkivezető a világba, amint a NŐk a szerepüket megértik, válasz-
tanak, bíznak, odadőlnek, a Helyükre állnak … ezért tehát … hogy igenis …
NŐK KEZÉBEN A VILÁG SORSA. : )
envagyok.info/tema/asszony
26
F é r j
Hiába mondta, hogy a családon belüli feladatok fele részét igenis
ellátja azzal, hogy dolgozik, és a pénzt megkeresi, a biztonságukról,
hogy gondoskodik, a lány fokozatosan beszorult a gyermek-univerzum
kihívásaiba, egyszerűen nem látott kijjebb, sőt hibáztatni kezdte. Hi-
báztatni kezdte őt, aki pedig kettejükért teszi ki nap mint nap a lelkét.
Szó szerint. Szereti is a munkáját, igen, de abszolút érzi a felelősséget
is, többleterőt ad az asszony és a kicsi, a jövő, értük is próbálja jól
csinálni. Egy ideig nagyjából ment is mindez, de aztán valahol valami
eltört. Nem tudja pontosan, mikor. Talán a fáradtság, mást nem tud
elképzelni, hiszen okot ő nem adott…
Nehéz ez így. Sok a munka, és ez így már nem pihenés, alig tud
töltődni otthon. Persze hogy próbál eljárni. Sport. Edzőterem. Kon-
ferenciák. Szereti a családját, nagyon, igenis szereti, de valahogy az
otthon, ami korábban erőt adott, mintha most vinné inkább, a pedig
oly fontos beszélgetések ritkulni kezdtek, nem tudja már elmesélni a
gondjait, az asszonynak nincs fgyelme, ereje rá, a titkárnője jobban
érti, és az érintés gyengédebb formái is kikoptak, régen gyakran
kapott masszázst, speciális fgyelmet az akkor még menyasszonyától,
de egy ideje a szex is egyre mechanikusabb. És jó, hogy még van.
Épp a napokban panaszkodott az egyik barátja – nem, nem barát, de
munkatárs, hmm, haver –, hogy az asszony elfordul, amikor közeledni
próbál, és hogy most mihez kezdjen magával, hiszen annyira elemen-
táris a szükséglet, számára teljesen alapvető, nem tud rendszeres szex
nélkül lenni, dolgozni, helytállni, valamit csinálnia kell, már csak a
család megélhetése okán is, mert ez a frusztrált helyzet már az egészet
veszélyezteti. Örömlányokról kérdezte őt. Hogy volt-e már, khm,
kurvával. Döbbenetes. Botrány. Azt mondja, hogy, khm, a pornó neki
kevés, éreznie kell, és az örömlány még mindig jobb, mint ha szeretőt
tartana. Csudába is. Micsoda szavak. És neki magyarázza ezt, aki
konkrétan kaparta a falat a terhességük utolsó heteiben. Így mond-
ja, így is gondol rá, hogy terhességük, bár az asszony olyan elutasító
mostanában. Örömlányok. Milyen egyszerű megoldásnak tűnik, szol-
gáltatás csak, pénzt ad érte, és kész, el sem kell mondja, hiszen egy jó
masszázstól semmiben nem különbözik. Másrészt el szokta mondani.
Szereti az élményeit, így a jó masszázst is elmesélni.
27
Hoppá, ez nem lesz jó. Pontosan tudja, hogy nem megoldás a
kurtizán, megfogalmazni nem tudja, miért, de nem szabad. Mint-
ha tégla lenne. Amiből a fal épül, tudja, hogy fal épülne közöttük,
ha elkezdene dolgokat nem elmondani. Érdekes ez, hogy milyen
fontos neki, hogy el tudja mondani. Mindig. Mindent. Pontosabban
bármit, hogy megtehesse, szüksége van rá, hogy megtehesse, hogy ne
legyen, amit nem mondhat el, nem tudja, miért, de tudja, hogy nem
bírna semmit egyedül el, és ha az asszonynak nem mondhatja, akkor
másnak mondaná, és ebben a pillanatban, valami szent törne kettejük
világában helyrehozhatatlanul össze. Nem. Pedig milyen szép nők
vannak a neten. Csudába is. Konkrét vágyat érez most, hogy megnézte
őket, és nem is kérnek sokat, hmm, felhívni talán mégsem kellett
volna. Mindegy. Eszében sincs elmenni. Csak érdeklődött, ennyit már
legyen szabad. Az asszony is olyan csinosan jár mostanában.
AZ ÉRZÉKEK KAPUIT ŐRIZNI KELL.
2013. november 17.
Fontos, nagyon, hogy minek teszem ki magam, miközben másrészt, per-
sze, hogy érték a kihívás, de a mérték akkor sem mindegy. Szükségszerűen
bukom, ha meghalad. Az állapotomat. És a városi lét nekem nők dolgában
ilyen. Az ingergazdagság. Annak nyers volta, ahol indul, formák, színek, moz-
dulatok, az elementáris, az ősi, és aztán kifinomultabb szinteken is, kellem,
stílus, lágyság, hogy mennyire elképesztően erős a Hatás, mert mennyire so-
kaknak van szüksége rá. Hogy hassanak. Tömegek töltekeznek ma a figye-
lemből. Szó szerint. És az enyémből is akarnak. Ami nem baj, persze, csak
nagyon mély víz, viszont aki itt, a kortárs Budapesten megtanul úszni, az
többé ki nem billenthető. Érdekes ez. Hogy a csadornak mennyire megvan
a funkciója, sőt, hogy mennyire valóban helyes a szemeket az utcán lesütni,
mert igen, azok tüzelni, égetni, sütni képesek, hogy mennyire elképesztően
igaz, hogy egy Nő, már a tekintetével lehet annyira kihívó, hogy esélye nincs,
a magát még felfedező, helyét még nem tudó, botladozó hímnek, továbbá,
hogy ez változik. Hogy amikor Férfi vagyok, akkor mennyire nem vagyok ki-
tett. Mégsem. Már nem. Épp nem. Szép ez nagyon… Az érzékek kapuit
őrizni jó. Aszerint, ahol tartok.
envagyok.info/tema/ferj
28
S z ü l ő k
Javultak a dolgok, ahogy a pici bölcsibe ment, bár olyan jók soha nem
lettek, mint amilyennek a házasságuk előtt mindez tűnt. Az asszony
munkába állt, újra, a férf változatlanul küzd, a pici tündéri, de elké-
pesztően sok energia ott lenni, jó szülőként, annyira próbálják elkerülni,
amit az ő szüleik elrontottak, de így élesben már ez is egészen másként
látszik. Mert hát könnyű megfogadni, hogy soha nem kiabál az ember,
de ki tud tökéletes lenni… és a látszólagos tökéletes is mindig csak egy
döntési helyzet, ahol a jónak vélt döntésnek is lehetnek szinte bármilyen
következményei.
Egyre kevésbé gondolják, hogy jól csinálják, hogy lehet egyáltalán jól,
és inkább csak helytállnak, ahogy sikerül épp, legjobb tudásuk szerint.
Nehéz ezt elfogadni. Hogy ennyi telik. Illetve, hogy innen nézve talán
a szülők sem hibáztathatók annyira, hiszen a jó szándék tulajdonképpen
náluk sem volt kérdés. Tartottak valahol a szüleik, ahogy ők is most, és fel
sem merült soha, hogy a gyermeknek rosszat akarjanak, de a hatás mégis
ellenkező időnként. Vagy legalábbis kétséges. Olyan vigasztalhatatlanul
tud sírni. És pedig ők olyan jó szándékkal törekszenek a legjobbra, de
ettől még persze hogy felrobban egyik vagy másik időnként. Így is. És az
meg végképp nem segít, amikor olyankor egymást is gyepálni kezdik. A
gyermek előtt. Ijesztő ez. Hogy talán a szüleik sem tettek egyebet. Csudá-
ba is. Mennyire nem fekete-fehér az emberi lét. És mennyire kemény ez a
daráló… mintha egy gép lenne ez az egész, egy hatalmas taposómalom,
amiből nem látni kijáratot. Így érzi magát. Mindkettő. A haverok nem
értik, a fodrásznak legalább elmesélheti az ember, mindegy is a reakció,
legalább valakinek elmondtam. Pszichológus? Ugyan. Nem vagyok beteg.
Egyre fáradtabban nézik egymást este. Fáradtan és értetlenül. Nem
erről volt szó, nem ezt remélték. De nem látnak alternatívát, tehát ma-
radnak. Benne. Próbálnak, erőlködnek, helytállnak. Szenvednek is, igen,
olykor, viszont a gyermek csodás, már gügyög, jár is, mindjárt megszólal,
de a munka egyre kevésbé elégíti őket ki, már régen megfeledkeztek
róla, ha volt is céljuk vele, a szex lapos, mert a biztonság, a mindennapos
betevő, a számlák, a ritka utazások lebegnek csak a lelki szemeik előtt,
hogy működtetni kell a gépezetet, a taposómalmot, mert nem látnak, el
sem tudnak képzelni mást, miközben nyakig földbe ásott élőhalottaknak
érzik gyakran magukat. Meddig mehet ez így?
29
AZ IGAZ MINTA A FELELŐSSÉG.
2014. február 27.
Hogy már késő, mert a pillanat elmúlt, döntött, bármit is mondok én erről,
félelem és megalkuvás vagy sem, mindegy, mert benne él a döntése követ-
kezményeiben, egy évtized eredményei és kötöttségei között, közös élet-
vitellel, közös tulajdonnal, sőt, gyermekekkel él, az okozatokban benne, és
ÍGY mit tehet, kérdezik egyre többen a napokban. A válaszom pedig, hogy
„nagyon egyszerű”. Ha férfi vagy, akkor figyeld meg, hogy kiben Bízol, kiben
leginkább, kinek mondod elsőként el, ami épp bánt, kitől kérsz tanácsot,
és ha ez nem az, akinek „lenni kéne”, tehát nem az, akinek ezt a Helyet, az
intimitás legbelső körében lévő Egyetlen Helyet, a Társ helyét szánod, akkor
vagy 1.) dobd őt ki onnan, bárki is az, aki „bitorolja”, és bármilyen kemény is
ez, határozottan és egyértelműen tedd ki a szűrét, MA, és fordulj arra a meg-
nyílásoddal és tanácskéréseddel, aki felé érzed, hogy Helyes, kezdj jobban
megnyílni, Felé, csak úgy, anélkül, hogy ő változna, MERJ és BÍZZ, elsőként,
Te, kockáztasd ezt, egyoldalúan, ugyanis FOG változni, ha Te mersz felé
nyitni, kérd tehát ki a véleményét, évek után, újra, még ha nem is érti, még
ha elutasító is elsőre, TARTS EBBEN KI, és mesélj neki, vállald fel magad,
egyre jobban, téglánként az évtizedes titkokat, és hallgasd meg, amit erre
mond, és fogadd el, SŐT, hallgass rá, ha bármit tanácsol, még ha nem is
érted, hogy mért azt és úgy – vagy, ha ez nem megy, akkor: 2.) az „akinek
ott lenni kéne” elgondolásoddal számolj le, Lépj és változtass. Tehát vállald
fel a legigazabb Bizalmasod, a valódi Társad személyét a Világ, és, igen,
elsőként Önmagad felé. Fontos. Meghal, aki nem teszi. Belül, majd kívül is.
Muszáj. Hazugságnak és önbecsapásnak így vagy úgy, de véget KELL vetni,
LE tehát a maszkkal, mégpedig nemcsak magad, hanem a nő vagy nők, és
a gyermekek miatt is.
NEM együttmaradni a Felelősség. Hanem az Igaz Minta.
Ha pedig nő vagy, akkor azt figyeld meg, hogy ki az, akire Mindig, akire Bár-
mikor van időd, akinek a legkisebb rezdülése is Érdekel, a Hangja Lelkesít,
és a legvadabb álmában is képes vagy Hinni. Megvan? Jó. A két lehetőség,
hogy 1.) ha nem az, akinek „lenni kéne”, akkor NE vedd többet fel a telefont,
és ne válaszolj, és ne keresd. NE! Hanem sírd könnyesre a párnád, és fordulj
vissza, az „akinek lenni kéne” férfi irányába, és vegyél nagylevegőt, és FE-
DEZD végre FEL, hogy ki is ő, a testen túl, aki horkol melletted vagy a szom-
széd szobában, KI Ő, mik az Álmai, hogy vannak, az Biztos, megígérem,
fedezd tehát az Álmait fel és a Félelmeit, amik akadályozzák a megvalósítás-
ban, és Segíts, Higgy, Bátorítsd, gondolattal, szóval és cselekedettel, hogy
belevágjon, Lépjen, Tovább, konkrét, tapasztalati úton segíts neki a félelmei-
30
vel szembenézni, aminek során NE az elismerését várd, hanem a Katartikus
Sikerélményét tapasztald ennek meg, hogy TUDOD, még ha ő nem is érti és
nem is ismeri még el, Te TUDOD, hogy tegnap vacsora közben beszéltetek
Róla, és Utána, EZÉRT merte meglépni, és minden megváltozott, ettől az
egyetlen lépéstől. Hogy nem nyílik? Igen. Sok év SOK téglát jelent, magas
Falat. KITARTÓAN fogadd tehát el, Türelemmel. Hogy ez kockázat? Nem. Ez
kitartás. Sőt. Szeretet. Az eredmény pedig biztos, mert a kitartó elfogadás
olyan, mint az öntözés és meleg a Magnak, BIZTOS, hogy idővel megnyílik,
bármely Mag. Hogy nem megy? Ha nem megy, ha nyomokban és egyáltalán
nem, ha picit sem Lelkesít, sőt, ha kíváncsi sem vagy rá, ha MÁS, aki érdekel,
ha azt nem tudod elengedni, akkor, igen: 2.) Irány ARRA. Tehát VEDD LE a
maszkot, és vállald a Világ és Önmagad előtt: az Igazat.
A KÉTKERESŐS MODELL HIBÁS.
2013. február 27.
… több szempontból is … egyrészt leveszi a nyomást a férfiról … mert havi
300 (150) + havi 200 (100) = havi 500 (250) … ami szűkös, persze, picit, de
elvagyunk … havi néhány százból el lehet karistolni, így tehát a Férfi nem,
hogy nem fog bele a dédelgetett álmába, de a Nő visszatartja, ahelyett hogy
segítené … szó szerint, mert azért jutalmazza, ha NEM kockáztat … te-
hát nem változtatnak … mert van mit veszíteni, hiszen egész jól elvagyunk,
együtt … holott minimum ötös, de inkább tízes lehetne a szorzó, pénzben IS,
ha mernének kockáztatni … ha a Férfi merne belevágni abba, ami a Dolga,
amire valóban született, ami régóta vonzza, amitől erősen tart, ami kockáza-
tos … azonban nehezen kockáztat, akinek van mit veszíteni … aki nem hisz
magáról többet … mely okból, mivel nem hisz – és magában senki nem hisz,
bármi is a látszat – így nem megy egyedül … csakis a Nő HITÉVEL megy,
ami a Nő dolga, hogy BÍZIK a Férfiban, bátorítja … csakhogy, aki a havi
közös 500-at … 400 / 300 / stb … akarja fenntartani, az fél-ti, tehát az nem
kockáztat, nem bátorít Újra … hiszen „elvagyunk” … no és ezért CSODA ez
az egész válság dolog, ezért JÓ, igenis, nagyon, hogy hiteleket vettek fel
az emberek, hogy munkahelyek megszűnnek, hogy szorít a Világ, mert így
egyre többen NEM TUDJÁK tovább fenntartani a látszólagos, az elvagyunk
életet – és kénytelenek változtatni.
TÖBB van bennünk – mindenkiben … amihez változtatni KELL … megújulni.
Második kihívás a modellben, hogy mivel a Nő is keres, így automatikusan
viszonyít … hiszen mindketten keresnek, és ebből mindenképp önértéke-
lési téma lesz, relativizálás, előbb vagy utóbb … amiből gyakran háború …
31
mert a Nő innentől nem abban méri magát, ami a valódi Női erény … tehát
nem abban, hogy mennyi Nyugalmat sugároz, hogy hogyan erősít, Bízik, mi
módon simogat, ölel, főz, szeretkezik, mennyire Bölcsek a tanácsai … nem
ebben, hanem pénzben … ami csendben frusztrálja, hogy „basszus” – vagy
meg akarja mutatni, hogy igenis tud ő, pénzt is … mindenképp háború …
magával és a sorssal, belül, hogy mért van ez így – vagy a Férfi, sőt, a világ
ellen, kívül … ha ő annyit, akkor én mért csak ennyit, meg KELL mutassam,
tudok annyit, mint ő, sőt, többet is, erősebb vagyok, alaposabb, türelmesebb
… és IGEN, mindez igaz … TÉNYLEG erősebb, alaposabb, türelmesebb …
és NEM, mégsem keres annyit, bárhogy is harcol – kivéve, ha férfivá válik
… sok ilyet látok, kihagyhatatlan a Harc, kívül vagy beül, át kell rajta menni
a megadás előtt, de akkor is bánatos, az elférfiasodó nő, az amazon, a ke-
mény, aki legszívesebben a melleit is leborotválná – és az önértékelése rom-
jait konyhája vagy a meditációs csoport mélységeiben csendben boncoló
nő … egyazon téma, egyazon tévedés … hogy nem abban méri magát, ami
a Tehetsége, ami a Dolga … és ezzel nem azt mondom, hogy ne keressen
pénzt, kereshet, játékosan – viszont legyenek világosak a prioritások … meg
kell érteni, hogy munka a Nőnek hobbi, hogy nem lehet több, mert
a Nő dolga, munkája, Hivatása, tehát Alkotása a Férfi.
Amíg ez Helyére nem kerül, addig azonban a kapcsolati modell is sántít …
ami a harmadik hiba, tehát kihívás … mert amint a pénz megjelenik, mint az
az érték, amit ráadásul nekem is hozzá KELL adnom kettőnk együttessé-
géhez, úgy az azonnal párhuzamosságba vált, az egységünk … nem lehet
másképp … amint UGYANABBAN a minőségben kell hozzátegyek … amint
a nő pénzt keres – vagy ha a férfi házimunkába kezd, ugyanaz … mert akik
UGYANAZON dolgoznak, azok szövetségesek … egymás mellett harcolnak,
és nem Egységben állnak … harcolunk, mamutra vadászunk, együtt, és ott-
hon nincs senki – vagy, és ez is gyakori: főzőcskézünk-meditálunk, ketten,
de senki nem vadászik … ez az ÓRIÁSI probléma a két fél alma tévedéssel
… hogy két fél almát hiába teszek össze, a magház attól még üres marad
… mármint, ha a Nő a másik félnek hiszi magát … ha együtt harcolunk a
világban, azzal ÓRIÁSI gond – azon túl, hogy a Férfi nem érzi az erejét, holott
ő megvívhatná, többszörös sikerrel – hogy ha együtt harcolunk kinn, akkor
a magház üres … holott a Nő csak mint magház, mint erős középpont lehet
boldog … nagyon fontos ez … hogy a világ Rendje a rész-egész viszony,
nem a párhuzamosság … magház az almában, alma a fa ágán, kis ág a
vastagabbon, ágak a törzsön, és EZ van benne a Földben … csak így megy
– csak ez működhet … az alma a Férfi-Nő együttesség – a Fák pedig a
Közösségek … és a szomszéd ágon lévő almával nekünk, tehát a MI Férfi-
NŐ egységünknek NINCS semmi dolga … kivéve, ha egyazon ágon lógunk,
32
mely esetben csapat vagyunk … de az sem úgy csapat, hogy hat férfi és hat
nő, ami 12 és akkor mi együtt harcolunk … nem … egyáltalán … az úgy csa-
pat, hogy hat FÉRFI harcol, kívül – hat NŐ pedig támaszt, Bízik, Hisz, belül
… és a Férfiak közössége a harci alakulat, a szervezet, a cég, a bármi – a
Nők közössége pedig a fonó, ahol összejárnak, várnak, együtt, az idősebbek
a fiatalabbaknak mesélnek … végül, igen, a mag, tehát a gyermek, pedig a
magházban van … és a Magban Isten Bölcsessége szól, folyamatosan, a
Nőben – és a Férfi Istenhez kapcsolódik, kapja az Irányt, az ágon, a fán, a
közös Ügyön keresztül … így állunk benne a Földben … csak így állhatunk
… benne … a Földben.
MEDDIG VAN ÉRTELME?
2013. április 17.
Gyakori kérdés felém, hogy meddig van értelme … valaminek … legyen az
munka, párkapcsolat, bármi … tapasztalatom, tehát válaszom, hogy amint
gondolkodni kezdtem valamin, már nincs … mármint az nincs, amin gondol-
kodom, már NEM az van, már nyilvánvalóan más a valóság, mint ami arról
bennem pörög … így tehát ha gondolkodom, akkor már értelme sincs …
mármint a gondolkodásnak nincsen értelme … hanem aminek viszont Van,
az a Mit tennék, ha nem gondolkodnék – avagy: Mit tennék, ha nem félnék
kérdés … és akkor TENNI … azt … a reménytelennek tűnő helyzetekben
gyakran a legjobb TÖBBET, MÉG, JOBBAN … MINDEN erővel BELE abba,
ami még köt, amit nem tudok elengedni, amin ezért tehát gondolkodom …
mindent Adni, és az annál is Többet … totálisan odavetni magam … és ez
azért nagyon jó, mert ha így is pofára esem, az akkor végre igazán fáj, eléggé
ahhoz, hogy ne is gondolkodjak tovább azon, hogy van-e ennek értelme,
hogy ne kísértsen egy életen át, hogy véglegesen elválasszam a hiedelme-
imet és reményeimet a Valóságtól és az Igazságtól … ha pedig nem esem
pofára, akkor működik, és akkor vissza is többet fogok kapni, és akkor pedig
ezért nem kell többé gondolkodjak, mert így oldódik meg … HAJRÁ tehát!
… MINDEN erővel, Bele, Vissza, Mélyebbre abba, amit nem tudsz elengedni!
envagyok.info/tema/szulok
Na g y s z ü l ő k
Az öregkirály és a fenséges asszony aggódva fgyelnek. Előbbi passzív,
fejét a kezébe temető, aki bár tudós professzor egyébként, nagy tiszte-
33
letű ember, szakmájában tekintély, de párkapcsolati dolgokban mégis
tehetetlen, ugyanezen ment át, sőt máig ebben van, emberi dolgokban
egyszerűen nem erős, régen tudja, egy ideje elfogadni is kezdi, hogy
el van akadva, amire megoldása, hogy feladta, munkájába bizonyos
fokig menekül is, részben ettől olyan sikeres ott, évtizedes menekülés
eredményei, és másrészt ettől ilyen rezignált otthon, mert nem tudja
a választ, holott a világ, sőt a gyermeke is tekintélynek hiszi, és nem
tudja, hogyan mondja el, hogy nem tudja, hogy a méltósága megőrzé-
se mellett hogyan vallhatna színt.
Meg kéne pedig tegye. Látja, ahogy a gyermek részben még mindig
neki akar megfelelni, és marja ez néha, hogyan lehetne őt ez alól
felmenteni. Szereti. Persze hogy szereti, de annyira nagyon, olyan
végtelenül nehéz magát lealacsonyítani, hogy a fú végre egy szem-
magasságban legyen. Megszokta, hogy ő az apa, sőt az önazonossága
része ez, amiről önként nehezen mond le. Kellemetlen helyzet. A szak-
ember szerint mivel magát, tehát az emberségét és a gyengéit őszintén
megmutatni képtelen, így és ezért a gyermekét sem képes elfogadni,
amin változtatni egy módon lehet, magával kezdve, a titkait megmu-
tatva. Volna mit, Isten látja lelkét, hogy legjobb szándékkal élt, de így
is volna bőven mit. Csakhogy nem tudja magát erre a beszélgetésre
elszánni. Évek óta halogatja. Aminek viszont így nyilvánvalóan az lesz
az eredménye, hogy a fú lesz kénytelen elhagyni őt. Tudja, érzi ezt,
hogy meg kell őt a fa egy ponton tagadja, ha maga élni és növekedni
akar, muszáj lesz neki, ha ő magától az apaság abszolút autoritásáról
nem mond le. Tudja ezt. És hogy fájni fog. Sőt. Hogy most sem jó
ez így. Még szerencse, hogy a lányával kevésbé vannak ilyen gondjai.
Vagy csak kevésbé veszi észre?
Nagyi másrészt inkább aktivista. Tanácsokkal látja az asszonykát
el, nagyobb határozottságra ösztönzi, az ifú felé pedig szigorú köve-
telményeket támaszt azzal kapcsolatban, hogy mi is egy férf dolga,
és hogyan is kéne ezt tenni. Az öreg királlyal érdekes módon sosem
példálózik. Viszont kemény. Általában nagyon kemény. Hatalmas
munkabírással vezeti a saját háztartását, és segíti a fatalokat is közben,
fnoman ezért néha éreztetve, hogy mekkora dolog ez tőle. Néha.
Egyre ritkábban, amióta érti, hogy a férjével való viszony hiányosságai
miatt nem kapja ott a kellő elismerést meg, és csak ennek hiánytünete,
hogy olykor mártírként pózol. Régebben ez gyakoribb volt. Mosta-