You are on page 1of 17

Jerikó elfoglalása

...

Józs. 6

„Jerikó olyan alaposan be volt zárva Izráel
fiai miatt, hogy se ki, se be nem mehetett
senki. Ekkor azt mondta az ÚR
Józsuénak: Lásd! A kezedbe adom Jerikót
és királyát vitéz harcosaival együtt.
Vegyétek hát körül a várost, valamennyi
harcos kerülje meg egyszer a várost. Így
tégy hat napon át! Hét pap vigyen hét
kosszarvból készült kürtöt a láda előtt. A
hetedik napon hétszer kerüljétek meg a
várost, és a papok fújják meg a kürtöket.
És ha majd hosszan fújják a
kosszarvakat, ti pedig meghalljátok a kürt
szavát, hatalmas harci kiáltásban törjön ki
az egész nép. Akkor le fog omlani a város
kőfala, és a nép bevonulhat, mindenki
egyenest előre.

Jerikó – „Pálmák városa”
Gilgál és Jerikó között volt egy nagy
pálmaerdő. Jerikó ennek az erdőnek a
nyugati szélén feküdt. A kor egyik
legjelentősebb kereskedővárosa volt, a
Júdába és a tenger felé vezető két
fontos út találkozásánál. A történészek
az egyik legrégibb városias jellegű
településként tartják számon.

Jerikó a „pálmák városa”

Kosszarvból készült kürt (sófár) –
Ezek nem ezüstből készült
trombiták voltak, melyek háborúba
hívtak. E kosszarvból készült
kürtök a nagy engesztelési napot,
a jubileumi évet, az ünnepeket
hirdették meg. Vagyis a jerikói
győzelem nem a harcon múlott,
hanem Istenen. E kürtök szava
idegesítő, fájdalmas hangzású.
Jerikó lakói fülében vészjóslóan
hangzott. Majd egyszer a végítélet
harsonái szólnak ilyen
fenyegetően.

„Józsué, Nún fia tehát hívatta a papokat,
és így szólt hozzájuk: Vegyétek föl a
szövetség ládáját, hét pap pedig vigyen
hét kosszarvból készült kürtöt az ÚR
ládája előtt. A népnek pedig ezt mondta:
Vonuljatok föl, vegyétek körül a várost, és
a fegyveresek vonuljanak az ÚR ládája
előtt. És úgy történt, ahogyan Józsué
megmondta a népnek. A hét pap, aki a hét
kosszarvból készült kürtöt vitte, az ÚR
előtt vonult, és fújta a kürtöket. Az ÚR
szövetségládája pedig utánuk haladt. A
fegyveresek a kürtöket fúvó papok előtt
haladtak, az utóvéd meg a láda után ment,
és folyton fújták a kürtöket. A népnek ezt
parancsolta Józsué: Ne kiáltsatok, a
hangotokat se lehessen hallani, és egy
szó se jöjjön ki a szátokból addig, amíg
azt nem mondom nektek, hogy törjetek ki
harci kiáltásban. Körülvitette tehát az ÚR
ládáját, megkerülve egyszer a várost.
Azután visszatértek a táborba, és a
táborban töltötték az éjszakát.”

„Másnap korán reggel fölkelt Józsué, a
papok pedig fölvették az ÚR ládáját. A hét
pap, aki a hét kosszarvból készült kürtöt
vitte, az ÚR ládája előtt ment, és folyton
fújta a kürtöket. A fegyveresek előttük
haladtak, az utóvéd pedig követte az ÚR
ládáját. Folyton fújták a kürtöket. A
második napon is megkerülték egyszer a
várost, azután visszatértek a táborba. Így
cselekedtek hat napon át. Történt pedig a
hetedik napon, hogy hajnalhasadtával
fölkeltek, és az addigi szokás szerint
megkerülték a várost, de hétszer. Csak
ezen a napon kerülték meg hétszer a
várost. Amikor hetedszer fújták meg a
papok a kürtöket, ezt mondta Józsué a
népnek: Kiáltozzatok, mert nektek adja az
ÚR a várost. Átok terhe alatt ki kell irtani a
várost, az ÚRé az mindenestül! Csak a
parázna Ráháb maradjon életben
mindazokkal együtt, akik a házában
vannak, mert elrejtette a követeket ”,
akiket kiküldtünk.

„Hozzá ne nyúljatok a kiirtandókhoz,
különben rátok száll az átok; el ne
vegyetek semmit a kiirtandókból, mert
felidézitek az átkot Izráel táborára, és
szerencsétlenségbe döntitek! Az összes
ezüstöt és aranyat meg a réz- és
vastárgyakat az ÚRnak szenteljétek,
azok az ÚR kincstárába kerüljenek.
Ekkor kiáltozni kezdett a nép, és
megfújták a kürtöket. És amikor
meghallotta a nép a kürt szavát,
hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a
kőfal leomlott. A nép pedig bevonult a
városba, mindenki egyenest előre, és
elfoglalták a várost.”
Átkozott, átok – A jerikóiak vagyonára
vonatkoztatva azt jelenti, hogy mindent
meg kell semmisíteni, Isten ítéletét és
büntetését végrehajtani. Izráel számára
pedig azt jelenti a „rátok száll az átok”,
hogy egy vagy több személy bűne miatt
az egész nép bűnös, és büntetéssel
számolhat

Jerikó és a régészet

egy falmaradvány

légifotó az ásatások helyszínéről

Jerikó falai
A kutatók szerint Jerikó 2-3
méteres falait 9 méter széles és
2 méter mély védőárok vette
körül. Különösen a belső fal volt
erős. Átlagosan 3 és fél méter
széles lehetett. Az egész
erődítmény közepén egy 9
méter magas kőtorony állt.
Józsué idejében Jerikó
lakossága körülbelül 3,000 volt.
Az ásatások arra mutatnak,
hogy a falak úgy dűltek össze,
mintha földrengés rázta volna
meg a környéket. John
Garstang professzor emberei
Jerikó romjainál a belső falak
közt olyan omladékot találtak,
amelyen felismerhetők egy
tűzvész nyomai.

A téglák megfeketedtek, a kövek megrepedtek,
a faszerkezetek megszenesedtek és a falak
tövében épült házak teljesen kiégtek. Mindenütt
hamut találtak a kutatók. Józsué könyvének
leírása (6:24) beigazolódott: "A várost pedig
mindenestől fölperzselték."
Az archeológusok között voltak olyanok, akik a
falak leomlását ésszerű okokkal próbálták
megmagyarázni. Voltak, akik a csatakiáltás
okozta hangrobbanás erejére gondoltak. John
törött korsók megégett gabonával
Garstang arra hívta fel a figyelmet, hogy a
kettős falgyűrű külső falánál a kövek kifelé estek,
a belső falánál azonban befelé. Kathleen Kenyon
egyik nagy felfedezése a jerikói magtárakhoz
kapcsolódik. Csapata több olyan korsót is talált
amely tele volt mintegy 3000 éves égett
gabonával. Minden jel arra utal tehát, hogy a
város elpusztításakor tele voltak Jerikó magtárai.
Ráadásul a fal néhány helyen épen maradt, így
bizonyítható, hogy Ráháb és családja megúszták
A városfal egy része, ahol
a városukat sújtó tragédiát.
Ráháb háza lehetett nem
dőlt össze.

„Kardélre hánytak, kiirtottak mindent, ami
a városban volt: férfit és nőt, ifjat és
öreget, ökröt, juhot és szamarat. A két
férfinak pedig, akik kémkedtek azon a
földön, ezt mondta Józsué: Menjetek be
annak a parázna nőnek a házába, és
hozzátok ki onnan őt és mindenét,
ahogyan megesküdtetek neki! Bementek
tehát a kémkedő ifjak, és kihozták
Ráhábot, apját, anyját, testvéreit és
mindenét; kihozták egész nemzetségét,
és elhelyezték őket Izráel táborán kívül. A
várost pedig mindenestül fölperzselték.
Csak az ezüstöt és az aranyat, meg a rézés vastárgyakat tették az ÚR házának a
kincstárába. De a parázna Ráhábot, apja
háza népét és mindenét életben hagyta
Józsué. Letelepedett Izráelben, és ott van
mind a mai napig, mert elrejtette a
követeket, akiket Jerikóba küldött
kémkedni Józsué.”
Ráháb és családja teljes jogú tagjai
lettek Izráelnek.

„Izráel Isten ítéletét hajtotta végre a kánaániak felett (cherem). Ez az ítélet az 1 Mózes
15,16 szerint már rég jogos lett volna, de Isten várt, míg „betelik” az emóriak
gonoszsága. Jahve négyszáz év türelmi időt adott a kánaáni népeknek, hogy
megtérjenek gonoszságaikból. Amikor Izráel végül megkezdte honfoglaló háborúját,
Isten elmagyarázta nekik, hogy a kánaániakat ő űzi ki előlük, és ez nem azért van,
mert az izráeliek jobbak náluk, hanem azért, mert a kánaáni népeket meg akarja
büntetni gonoszságaik miatt. „Amikor tehát elűzi azokat előled Istened az, ÚR, ne
gondolkozz így magadban: a magam igazságáért hozott be engem ide az ÚR, hogy
birtokba vegyem ezt a földet! Ezeket a népeket gonoszságuk miatt űzi ki előled
Istened, az ÚR” (5 Mózes 9,4-5). Isten olyannyira komolyan gondolta ezt, hogy bűneik
miatt később a zsidókat is elkergette a földről az asszírok és a babiloniaiak fegyvere
által, bár az Ábrahámmal kötött szövetség miatt mindig meghagyott közöttük egy
maradékot, hogy kegyelme Krisztusban végül győzedelmeskedhessen.
A kánaáni népek kiírtása kapcsán érdemes néhány dolgot tisztázni. Szögezzük le
először is, hogy a kánaáni népek elűzése és kiírtása nem etnikai alapú tisztogatás volt,
hanem erkölcsi alapú ítéletvégrehajtás. Később, hasonló bűnök miatt
Izráel is hasonló büntetésben részesült. Ezenkívül az izráeliek feladata
kizárólag az ítélet végrehajtása volt; a bibliai beszámolókban nem
olvasunk sehol kínzásról, nemi erőszakról, vagy az ellenség másfajta
megalázásáról...
„Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert
az emóriak gonoszsága még nem telt be.”

...A kánaáni népek egyik legsúlyosabb bűne Isten szemében
éppen a gyermekáldozat volt. Ezek a népek tűzben égették el
a fiaikat és leányaikat, áldozatként ajánlva fel őket az
isteneiknek. Isten haragja többek között emiatt az utálatosság
miatt gyulladt fel a kánaániak ellen (vö. 5Móz 12,31). A
kánaániak kiírtásának éppen a gyermekáldozat szokása volt
az egyik oka, és egyik célja is egyben, hogy ilyesmi Izráelben
soha ne fordulhasson elő. A Bibliában vannak példák arra,
hogy a szülők bűnei a gyermekeiket is érik, és az ítélet egész
városokat, falvakat, társadalmakat sújt. A Szentírás azt is
világossá teszi, hogy mindannyian bűnben születtünk, és
gyermekségünktől magunkban hordozzuk a bűn csíráit. Nincs
ártatlan ember, legfeljebb még ki nem bontakozott gonoszság
van. Isten olyan dolgokat is lát, melyek az emberi szem elől el
vannak rejtve. Ki tudja például, hogy az életben hagyott
kánaáni gyermekek nem szüleik utálatos szokásait vitték
volna-e tovább, és nem indítottak volna-e el olyan vérbosszúláncolatot, melynek következtében végül sokkal több gyermek
lelte volna halálát? Nem tudjuk a választ, de azt joggal
feltételezhetjük, hogy az az Isten, aki gyűlölte a kánaániak
emberáldozatait, és fellépett a gyermekek elégetésének
utálatossága ellen, nem tévedett akkor, amikor a kánaáni
gyermekeket is a földi ítélet alá vonta.” (Szabados Ádám)

A Moloch-tisztelet és a
gyermekáldozat a
kánaáni népeknél is
szokás volt. Az
Ábrahám-korabeli
házak alapzatában, a
küszöb alatt nem
egyszer találtak
gyermekcsontvázat. A
kutatók úgy vélik, hogy
a család biztonságát,
sikeres gazdasági
előmenetelét próbálták
az elsőszülött gyermek
feláldozásával
biztosítani a szülők. A
mózesi törvények
körülírják és
meghatározzák a
véresáldozat módját,
és szigorúan megtiltják
az ember- és a
gyermekáldozatot.

„Abban az időben mondta ezt az esküt
Józsué: Átkozott legyen az ÚR előtt az az
ember, aki hozzáfog, hogy fölépítse ezt a
várost, Jerikót! Elsőszülöttjére rakja le az
alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit!
Az ÚR Józsuéval volt, és elterjedt a híre az
egész országban.”

Aranymondás:
„Hit által omlottak le Jerikó
kőfalai, miután körüljárták azokat
hét napon át.” (Zsid. 11,30)

Prófécia Jerikó ujjáépítéséről –
Ez a prófécia beteljesedett (1Kir
16,34). A bétheli Híél merte
Jerikót újjáépíteni. Ez előbb
valóban az idősebb fia, majd
fiatalabb fia életébe került. Más
részletet ezzel a ténnyel
kapcsolatban nem közöl a
Szentírás.

Naponta 1x (6 napig)

7x (utolsó nap)

VÉGE
Készítette: ifj. Mátyás Árpád
lelkipásztor
matyasarpi26@gmail.com
Szabadon másolható és terjeszthető!