Arthur Schopenhauer
AZ AKARAT SZABADSÁGÁRÓL.
Forditotta: Dr. Szabó Károly.

Motto: A szabadság rejtély.

I.
Fogalommeghatározások.
[1]

Levezethető-e az emberi akarat szabadsága a puszta öntudatból?
Ez a fontos, komoly és nehéz kérdés lényegében nem más, mint az egész közép- és ujkori
filozófiának egyik főproblémája. Tárgyalása megkivánja a szabatosságot, azért szükséges lesz előbb a
kérdésben előforduló főfogalmakat elemeznünk.

1. Mi a szabadság?
A szabadság, ha közelebbről vizsgáljuk, negativ fogalom. Csupán minden akadályozó és gátló
elemnek a távollétét értjük alatta: ennek pedig, minthogy erőt fejt ki, pozitivnek kell lennie. E gátló
elem lehetséges mivoltának megfelelően, fogalmunknak három teljesen különböző alfaja van: fizikai,
intellektuális és morális szabadság.
a) Fizikai szabadság bárminemü anyagi akadály távolléte. Azért mondjuk: szabad ég, szabad
kilátás, szabad levegő, szabad mező, szabad tér, szabad hőség (mely nincs kémiailag lekötve), szabad
elektromosság, a viz szabad folyása (melynek nem állnak utjába hegyek vagy zsilipek) stb. Még a
szabad lakás, szabad élelmezés, szabad sajtó is ama terhes föltételek távollétét jelzi, amelyek az
élvezet akadályára szoktak ilynemü dolgokkal társulni. Ám gondolatvilágunkban a szabadság
leggyakrabban állati lényeknek a predikátuma, amelyeknek az a tulajdonsága, hogy mozgásaik saját
akaratukból indulnak ki, önkényesek s ennélfogva a szabad névvel jelölhetők, valahányszor ezt
semmi anyagi akadály nem teszi lehetetlenné. És minthogy ezek az akadályok nagyon különbözők
lehetnek, de amit akadályoznak, az mindig akarat, egyszerüség okáért a fogalmat inkább pozitiv
oldalról tekintjük és értjük alatta mindazt, ami csak saját akaratából mozog vagy pusztán saját
akaratából cselekszik: a fogalomnak ez a módositása a lényegen mit sem változtat. Eszerint, a
szabadság fogalmának ebben a fizikai jelentésében, állatok és emberek akkor nevezhetők
szabadoknak, mikor se kötelék, se börtön, se bénulás, tehát egyáltalán semmi fizikai, anyagi akadály
nem gátolja cselekedeteiket, hanem ezek akaratukhoz mérten jönnek létre.
A szabadság fogalmának e fizikai jelentése – és különösen mint állati lények predikátuma – az
eredeti, közvetlen s igy a leggyakoribb, amely jelentésben épen ezért semmi kétséget vagy ellenvetést
nem szenved, hanem valódiságát mindig a tapasztalás hitelesiti. Mert mihelyt egy állati lény tisztán az
ő saját akaratából cselekszik, ebben a jelentésben szabad: itt nem vesszük tekintetbe azt, a mi esetleg
magát az ő akaratát befolyásolhatná. Mert a szabadság fogalma ebben az eredeti, közvetlen s igy
népszerü jelentésében csak erre a lehetőségre, azaz épen az ő cselekedetei fizikai akadályának
távollétére vonatkozik. Ezért mondjuk: szabad a madár a levegőben, a vad az erdőben; szabad az
ember a természetben; csak a szabad ember boldog. Mondhatjuk egy népről is, hogy szabad s ezalatt
azt értjük, hogy azt a népet csupán törvények kormányozzák, s azokat a törvényeket ő maga alkotta:
mert csakis akkor követi mindenben a saját akaratát. A politikai szabadságot tehát a fizikai
szabadsághoz kell számitanunk.
Ám, ha ebből a fizikai szabadságból indulunk ki és annak másik két faját tekintjük, most már a
fogalomnak nem népszerü, hanem filozófiai értelmével van dolgunk, amely tudvalevőleg sok
nehézségnek magvát rejti magában. Ez ismét két, teljesen különböző alfajra oszlik s egyik az
intellektuális, a másik a morális szabadság.
b) Az intellektuális szabadság (to hekuzion kai akuzion kata dianojan, Aristotelesnél) itt csak a
fogalom felosztásának teljessége szempontjából vehető tekintetbe, mert a fizikai szabadsággal közel
rokonságban lévén, mindjárt ez után kell sorakoznia.
c) Tehát áttérek mindjárt a harmadik fajra, a morális szabadságra, mint amely igazában az a
liberum arbitrium, melynek az öntudatból való levezethetését kell megvizsgálnom. Ez a fogalom
egyrészt azzal a fizikai szabadsággal társul, amely ennek – természetesen sokkal későbbi – eredetét
érthetővé teszi. A fizikai szabadság (mint mondtuk) csakis anyagi akadályokra vonatkozik, amelyek
elmaradásánál tüstént megjelen. De akárhány esetben azt látták, hogy az embert, anélkül hogy anyagi
akadályok gátolnák, csupa olyan motivumok, mint teszem fenyegetés, igéret, veszély s hasonlók
visszatartják a cselekvéstől, amelyet egyébként bizonyára saját akarata szerint hajtott volna végre.

Azért vetették fel a kérdést: hogy vajon egy ilyen ember még szabadnak nevezhető-e? vagy pedig
igaz az, hogy egy erős elleninditék a tulajdonképeni akarathoz mért cselekvést ép ugy
megakadályozhatja és lehetetlenné teheti, mint egy fizikai akadály? Az egészséges elme könnyen
megadhatja erre a választ. Egy motivum sohasem hat ugy, mint egy fizikai akadály; mert emez az
emberi test erejét általában könnyen lebirhatja, mig ellenben egy motivum – önmagában véve –
sohasem ellenállhatatlan, sem valami föltétlen ereje nincs, hanem egyre ki van téve annak, hogy
valamely ellentétes, erősebb motivum legyőzi, ha akad ilyen és ha az emberre – adott esetben – döntő
erővel hat. Hiszen akárhányszor látjuk, hogy még azt az általában legerősebb motivumot, az
önfentartás ösztönét is legyőzik egyéb motivumok, teszem azt az öngyilkosságnál vagy az életnek
másokért, nézetekért vagy különféle érdekekért való feláldozásánál; és hogy viszont a kinpad
legválogatottabb gyötrelmeit mind legyőzi néha maga az a puszta gondolat, hogy az élet ugy is
mulandó. Ha pedig ebből is az tünik ki, hogy e motivumok semmi tiszta objektiv és abszolut
kényszerrel nem járnak, akkor csak szubjektiv és relativ kényszerük lehet az egyénre: ami
végeredményében egy és ugyanaz.
Tehát ez a kérdés volt hátra: szabad-e maga az akarat? Vagyis itt a szabadság fogalmát, melyet
addig csak a lehetőség irányában gondoltak el, az akarással hozták vonatkozásba s igy merült fel az a
probléma, hogy vajon szabad-e maga az akarat. Csakhogy, közelebbről szemügyre véve, a
szabadságnak eredeti, tisztán empirikus és igy népszerü fogalmát alig lehet összekötni az akarással.
Mert ebben a fogalmazásban „szabad” azt jelenti: „saját akarata szerint.” Ha most azt kérdezzük,
hogy szabad-e az akarat, azzal azt kérdezzük, vajon az akarat saját maga szerint igazodik-e, ami
különben magától értetődik, de amivel nem is mondtunk semmit. A szabadság empirikus fogalmát ez a
tétel fejezi ki: „Én szabad vagyok, ha azt tehetem, amit akarok” és ha azt mondjuk: „amit akarok”,
ezzel itt a szabadság már el van döntve. De most, minthogy mi magának az akarásnak szabadsága után
kérdezősködünk, a kérdés ilyenképen alakulna: „akarhatod is te azt, amit akarsz?” ami ugy hangzik,
mintha az akarás még egy másik, mögötte rejlő akarástól függene.
És föltéve, hogy e kérdés igenlő választ nyer, előállna mindjárt a másik kérdés: „akarhatod-e te azt,
amit akarni akarsz?” És igy folytathatnók ezt a végtelenségig, miközben mindig egy korábbi vagy
mélyebben fekvő akarástól független akarásra gondolnánk és hasztalanul iparkodnánk ezen az uton egy
olyan akaráshoz eljutni, amelyet minden egyébtől függetlennek kelljen elgondolnunk és feltételeznünk.
Ám ha ilyent akarunk felvenni, akkor ugyanolyan joggal vehetjük az elsőt, vagy, ha ugy tetszik, az
utolsót, minek folytán a kérdést egyszerüen igy redukálhatjuk: „akarhatsz-e te?” Hogy azonban e
kérdésnek puszta igenlése eldönti-e az akarás szabadságát, ez épen az, amit meg akarnánk tudni s ami
eldöntetlen marad.
A szabadságnak eredeti, empirikus, a cselekvésből levezetett fogalma tehát nem nagyon hajlandó az
akarat fogalmával egyenes összeköttetésbe lépni. Azért kellett a szabadság fogalmát, hogy mégis az
akaratra alkalmazható legyen, ugy módositani, hogy elvontnak fogtuk fel. Ez ugy történt, hogy a
szabadság fogalma alatt csak általában minden kényszerüség távollétét értettük. Ezzel a fogalom
megtartja negativ jellegét, amelyet mindjárt kezdetben föltüntettem. Ennélfogva a kényszerüség
fogalma – mint annak negativ jelentést adó pozitiv fogalom – volna közelebbről meghatározandó.
Azt kérdezzük tehát: mi az a kényszerü? A szokásos magyarázat: „kényszerü az, aminek ellentéte
lehetetlen, vagy ami nem lehet máskép”, csak a szavak körül forog, csak a fogalom körülirása, ami
még nem mond semmit. Reális magyarázattal azonban felállítom ezt: kényszerü az, ami adott
elégséges elvből következik: amely tétel, mint minden helyes definició, megforditva is érvényes.
Aszerint most már, hogy ez az elégséges elv logikai vagy matematikai vagy fizikai elv, ugynevezett
ok, a kényszerüség lehet logikai (mint a következtetésé, ha a premisszák adva vannak), matematikai

amennyiben adott okból magyarázható és megforditva. az emberi akaratra alkalmazva. szilárd és megállapitott vonása. az okához viszonyitva. Ezen alapszik Kantnak meghatározása. Mert a reális világban. minden esemény kényszerü. hogy kényszerüség és következmény – ha elégséges elv adva van – cserefogalmak. előfeltételek kényszere vagy bármi más szabály korlátozása nélkül. igazi jelentésére visszavezetve. azt akarja mondani: „minden megelőző ok nélkül”. Hanem azért terminus technikus dolgában nincs hiány és igy hivjuk ezt a fogalmat: liberum arbitrium indifferentiae. vagyis egyiket mindenütt helyettesithetjük a másikkal. egymással diametrálisan ellentett cselekvés lesz lehetséges. Mert ez a „magától” kifejezés. be is látjuk annak kényszerüségét: mert minden elv kényszeritő. mely egy sor változást magától tud megkezdeni. amelyet nem határoznak meg elvek – és minthogy mindaz. ami más valamit meghatároz. Ez a fogalom már most. Csak annyiban ismerünk el valamely következményt kényszerünek. Szabad akarat tehát olyan akarat volna. Egy elvnek minden következménye kényszerü és minden kényszerüség egy-egy ilyen elvnek következménye. ami ezzel nem ellenkezik. Habár ez a definició a szabadság fogalmát ugy tünteti fel. egészen egyéni és általában meghatározott külső körülmények között. bármiféle elvből származó következmény mindenkor kényszerü – cselekedetei nem szabadok. azaz ok lehet csak: – olyan akarat. vagy fizikai. mintha az pozitiv volna. azért nem mozdulhatunk mellőle anélkül. ez pedig azonos evvel: „kényszer” nélkül. hogy ingadozó. elégséges elv hiányával. az semmiféle tekintetben sem kényszerü. valamennyi jelentésében. Az úgynevezett akaratszabadságnak különben ez a fogalom az egyetlen. Abból. hogy ami szabad. de amely mégis sajátságos módon összeesik a szabadság fogalmával. Ez a reális magyarázat olyan szabatos és kimeritő. Minden esetleges ugyanis csak relativ valami. a lényeges formája egész megismerő tehetségünknek: itt azonban föl kell adnunk ezt is. A kényszerünek ellentétéül mégis az esetlegest gondolják. reális dolgoknál reális elv. ha a szögek egyenlők). ha megvan az ok): csakhogy mindig egyforma pontossággal jár együtt a következménnyel. azt jelentené. a háromszög oldalai egyenlők. E fogalmat azért nem gondolhatjuk el világosan. mig minden egyébhez viszonyitva. melynek értelmében a szabadság az a képesség. amelyek nem vonják magok után szükségképen a következményt. vagyis ezt igy mondjuk: nem függ semmilyen elvtől. amelyet nem határoz meg semmi. hogy fölveszünk egy ilyen liberum arbitrium-ot. amelynek elgondolhatóságáról nem állok jót.(pl. adott. ugy volna definiálható. Eszerint a kényszerüség hiánya azonos volna döntő. Ám most ami szabad – s minthogy ennek ismertető jegye a kényszerüség hiánya – a minden októl független lét. ha az ok adva van. egy-egy elv. mint az abszolut esetleges: nagyon is problematikus egy fogalom. két. . reális kényszerüség (minővel az okozat lép fel. világosan meghatározott. sem általában elégséges elv: különben – mivel adott. ahol csupa esetlegest találunk. homályos magyarázatokba – melyek mögött csak késlekedő félszegség rejlik – ne bonyolodjunk: akár mintha olyan elvekről beszélnénk. ha egyszer mi valamit egy elégséges elv következményének ismerünk fel. hanem kényszerüek volnának. hogy valamely individuális akaratot a megnyilvánulásában (akarattevékenységében) nem determinál sem ok. amivel csak térben és időben együtt van: esetleges. mert az oktörvény. közelebbről szemügyre véve mégis megláthatjuk a fogalom negativ természetét. amelynek egyes nyilvánulásai (akarattevékenysége) egyenesen és egészen eredetileg belőle magából indulnak ki. mindjárt azt a következtetést vonhatjuk – ez jellemzi magát a fogalmat és adja meg különös ismertető jegyét – hogy a vele biró emberi individuum számára. Az egyszer s mindenkor áll.

Tehát az öntudat az volna csupán. phil. legközelebbi kérdésünk: mit tartalmaz már most az öntudat? vagy: miként szerez az ember saját magáról közvetlen tudomást? Felelet: általában mint akaró lényről. kielégitett vagy kielégitetlen egyéni . remélhetjük. weil du sollst. egyrészt. kiki csakhamar rájöhet arra. Bárha az ismeretnek ezek a formái bennünk magunkban vannak. De lib. melyek eszerint objektiv létök lehetőségének feltételei. mivel még nincs élesen és elvitázhatlanul megállapitva a határ a között. világosabban szent Ágostonnál. arb. mint valódi értelemben veendő: mert az öntudat közvetlen. mert tenned kell”. Már ebből is láthatjuk. haragot. kell érteni. e megjelenés módjának bizonyos formáit. ellenszenvet. gyászt. (Du kannst. Ez teljes erejével kifelé fordul és szintere (sőt magasabb szempontból a föltétele) a reális külső világnak.) A mondottakból kiviláglik. Továbbá nem vezettetem magam félre a conscientia szó kétértelmüségétől. mely utóbbi a megismerő tehetséggel egy. Saját öntudatát vizsgálva. hogy összes tudatunknak legnagyobb részét általában nem az öntudat. quaest. 7.2. a kérdést a morál területére visszük át és Kantnak morális bizonyitékát – vagy helyesebben postulatumát – ismételjük. fájdalmat. okság. hogy annak tárgya mindig a saját akarata. azaz az objektiv megismerés lehetőségének föltételeiként. nyomban tetté váló akarattevékenységet és a formális elhatározást. hanem a más dolgok tudatának. amit mi tudatösszletünk eme legnagyobb részének elvonása után megtartunk. minthogy ezek az affektusok és szenvedélyek csak többé vagy kevésbbé gyöngébb vagy erősebb. de velök csak átmeneti viszonyban: ezért azokat a formákat. csak ugy. majd viharos. habozás nélkül az akarat nyilvánulásai közé fog számlálni minden kivánságot. Mi az öntudat? Felelet: saját magunknak tudata. mivel ilyesmi csak a tapasztalás és reflexio során. Ez alatt természetesen nem csupán az eltökélt. azaz annak. gyülölséget. receptiv állást foglal el. óhajtást. hogy az az öntudat nem lehet nagyon gazdag. reményt. hogy az embernek lelkiismeret. tehát ha csakugyan benne kell foglaltatniok az akaratszabadság bizonyitásához keresett adatoknak. mielőtt ama más dolgok benne megjelennének. vágyat. mint ilyenekről. lassanként fogalmakká dolgozza fel. a belőle származó cselekvényekkel egyetemben. vagy akár praktikus ész neve alatt ismert s a Kanttól felállitott kategorikus imperativusokba foglalt erkölcsi hajlamait az öntudathoz soroljam.. még a fokozat s a minőség különböző modifikációi között is. ha mindjárt bennünk vannak is. IV. másrészt. Akárhogy álljon is a dolog. majd pedig azt. egyszóval minden affektust és szenvedélyt. 190. hol szabadjára engedett. IV. amit ilyen uton nyert. ez csak a végre szolgál. tehát a más dolgok tudata folytán lép fel. Ha a lelkiismeretet az öntudathoz vonjuk. ama tétel értelmében: „tehetsz. félelmet. vagyis a megismerő tehetség tölti ki. Az öntudat szervéül valami belső érzéket is vesznek fel (erre vonatkozólag találjuk már Cicerónál a tactus interior elnevezést: Acad. szeretetet. hogy mi tudomást vegyünk más dolgokról. utálatot. hogy nem is fogják figyelmünket elkerülni. törekvést. ellentétben más dolgoknak tudatával. majd csöndes hullámzásai annak a hol megfékezett. a szó segitségével végrehajtott kombinációiból áll a gondolkozás. hanem más dolgoknak a tudata. örömet stb. nem az öntudathoz tartozóknak kell tekintenünk. hanem aki egyszer a lényegest. amit az erkölcsi és vallásos műveltség ad hozzájok. tér. legtüzetesebben Lockenál) ami azonban inkább átvitt. mely a szabadságot az a priori tudott morális törvényből magyarázza. hogy számunkra mint objektumok létezzenek: e formák tudvalevőleg idő. majd heves.. melyeknek végtelen. 3 és köv. II. majd Descartesnál: Princ. ami bennök eredetileg és igazában az emberi természethez tartozik és aközött. amellyel szemben eleinte szemlélő. mint nemakarást vagy ellenszegülést. Ez ugyan tartalmazza már. szem előtt tudja tartani.

amit nem akarunk?”) De ide tartozik még épen az. hogy akarásunknak tárgyát. hol ellenkező affekcióira utalnak. amit a külső világból észlelünk és megismerünk. egyedül világos és határozott értelmében. de észrevehetően közeledtünk hozzája. amely. óvatosan bár. Lib.akaratnak és valamennyien az akart dolog elérésére vagy elkerülésére. mint mondtuk. önmagára eszmélő akaratra. nem esik az öntudatnak közvetlen hatáskörébe. amely felé egyenesen evezni fogunk. nevezetesen De civit. amelyekből kiderüljön annak az akaratnak a szabadsága. amely érzetek azonban. máskülönben egy. miután már eddig is. Ha jól megfontoljuk. Sőt ez kiterjed a testnek kellemes vagy fájdalmas s a kettő közt található összes számtalan érzetére is. hogy az akaratnak mindama hullámzása. XIV. – ez a mi célunk. amit a kedv vagy kedvetlenség érzéseinek nevezünk: még pedig ezeknek roppant sok fokozata és faja van. hogy már Szent Ágoston egyházatya ezt világosan felismerte. melynek tevékenysége elhatározás és cselekvés. Ránk nézve most még csupán az a kényszerüség problematikus. az ellenszenvesnek eltürésére vagy legyőzésére vonatkoznak. örökös árjával és apályával. amire irányul. az akaratnak egészen közvetlen s vele hol megegyező. átmeneti s minden oldalról elismert vonatkozásban áll azzal. korlátolt vagy szabadjára hagyott. melyeket a megelőző könyvben négy kategoriába osztott: cupiditas. c. A kedvnek vagy kedvetlenségnek e puszta érzéseit különben akár együvé számlálhatjuk. mindenkor külső objektumok alkotják. ebben az egyedüli anyagában. Ezek tehát határozott affekciói az egyéni akaratnak. tristitia és azt mondja: „akarat van mindenben. hogyha nem attól eltérő akarat. laetitia. 6. ami körül forog s ami legalább is egy-egy motivum gyanánt hat rá. Dei. megannyi változatban is. beszél: de affectionibus animi. a szó fenti. állitólagos „érző tehetségével” ezt nem látja át. mert mi a vágy és öröm. sőt minden nem egyéb. még a saját testünkről is csak ugy van közvetlen tudomásunk. hogyha nem azzal megegyező akarat. mint föntebb mondtuk. a külső világtól teljesen elzárt s az öntudat sötét méhébe rejtett akaratot kellene még fölvennünk. ha ugy tetszik. ám mindig visszavezethetők kivánó vagy megvető affekciókra és igy tulajdonképen a kielégitett vagy kielégitetlen. timor. az öntudatnak vagy. Ez viszont. . Az ebben észlelt tárgyak pedig adják az anyagát s az inditékát az akarat mindama hullámzásának és tevékenységének. amit akarunk? és mi a félelem és szomoruság. hogy mint az akarattal megegyező vagy ellenkező lép közvetlenül az öntudatba. az a váltakozó akarás és nemakarás. amelynek tehát akkor jutunk a határára – melyen tul a más dolgok tudata van – mihelyt a külső világgal jutunk érintkezésbe. (Fölöttébb méltó a figyelemre. mint az akaratnak kifelé ható szervéről és mint a kellemes vagy fájdalmas érzetek székhelyéről. Ne olvassa rám senki a petitio principii vádját: mert az elvitázhatatlan. hogy az öntudat az akarattal nagyon tüzetesen. holott akárhány ujabb filozófus. akár nem. mindenesetre ugy találjuk. a belső érzéknek egyedüli tárgyát alkotja. Hogy vajon most már az öntudat. mint akarat. talál-e olyan adatokat. sőt voltaképen kizárólag foglalkozik. mellyel azok a külső világ tárgyai az akarattevékenységet befolyásolják. minthogy minden affekciónak az a lényege. Ugy találjuk tehát.

phil. amennyiben ez rá irányul. hogy alkalmazható-e vagy nem alkalmazható a kényszerüség fogalma az akarattevékenységnek adott. sokkal egyszerübb és korlátoltabb valami. hogy ilyen középut a fönt fölállitott alternativák között nem tartható és. valamint az esetleges kényszerüségre vonatkozólag. de a csomót nem lehet sommás eljárással kettévágni. vagy. különböző. Ha az ember akar. mint ahogy Descartes tette. amit világosabban és tökéletesebben megértenénk”. 41. csak az erő fokozására van szükség – az ellenállás mérve szerint – és hatását elvégzi. (Princ. 669. elmaradásának lehetőségére vagy lehetetlenségére? Nagyon csalódnánk. semhogy ilyesmibe beleszólhatna. azaz benne valamelyes változást céloz. Miféle megfejtéssel szolgál nekünk ez az öntudat arra az elvont kérdésre. végre arra az eredményre jut. holmi tetszetős félszegséggel. 292. Ő ugyanis ezt mondja: „Minden tevékenység determinált és sohasem indifferens. hogy a motivumok az akaratot befolyásolják ugyan. hogy semmi sincs. Rövidesen azt jelenti ez: szükségképen felidézi-e a motivum az akarattevékenységet? vagy pedig. hogy valami inkább igy történjék. ahogy azt föntebb körvonalaztuk. aki pedig e pontban maga is gyönge nádszál volt a szélben és az ellentmondó nyilatkozatok után. Erdmann. és III. hanem ingadozik. mint másként”. hogy akarjon vagy ne akarjon? Itt tehát a szabadság fogalma abban a fönt magyarázott s itt egyedül használható. tehát rája visszahat: ebben a reakcióban van egész lényege. ha a kauzálitásra általában és a motivációra különösen. mint a kényszerüség puszta negációja. egy kevés ellenállásnál. meg kell indulnia akkor az akarattevékenységnek is. I. Mit jelent most már: valamit akarni? Azt jelenti: az akarattevékenység. tehát a megismerő tehetség tárgya. hogy a motivumok csak bizonyos mértékben befolyásolják az akaratot. akkor. olyasvalaminek az inditékára jő létre. vajon ha a megismerő tehetségnek ez az objektuma megvan. ugy valamit is akar: akarattevékenysége mindig egy tárgyra irányúl s csak ilyennel való viszonyban gondolható. tehát elismertük. ha ez az öntudatba lép. azaz az elmében képzettel biró motivumból eredő fellépésére. 50. nem mondhatjuk. vagy pedig elmaradhat. amellyel mindakettő jár. abban az értelemben. hogy enélkül a tevékenység létre nem jöhetne. mert az öntudat. talán épen az ellenkezője: tehát vajon az a reakció is elmaradna. ezek a fogalmak inkább a kifelé irányuló tiszta értelemből . (Leibnitz. Mert ha egyszer egy adott erőnek okságát megengedtük. aki minden további bevezetés nélkül felállitja a tételt: „A bennünk levő szabadságról és közömbösségről pedig oly közvetlen tudatunk van. Ezzel kitüztük problémánkat. Tehát problémánkkal a közvetlen öntudathoz fordulunk. mely legközelebbi tárgya az öntudatnak. sőt ellenkező lenne. és vagy nem jönne létre semmilyen tevékenység. hasonló esetben.) Ez alkalmul szolgál nekem annak megjegyzésére. az akarat megtartja teljes szabadságát ahhoz. A közvetlen öntudatban kell azonban ennek megoldásához az adatokat keresnünk s az öntudat itétetét végezetül pontosan meg fogjuk vizsgálni.).) Ez állitás tarthatatlanságát már Leibnitz hibáztatta (Theod. alapos és mélyreható megfejtést várnánk ettől az öntudattól. I. vagy egészen más. mert hiányzanék hozzá ok és anyag. ed. p. ami a más dolgok tudatához tartozik. avagy teljesen egyforma körülmények között. úgy ahogy minden emberben lakik. de nem kényszeritik. mivel mindig akad valamely befolyásoló – nem épen kényszeritő – ok arra. hogy hat. hogy ez ki van téve hatásuknak. De libertate: Opera. meg lehet vesztegetni 100 forinttal és igy tovább. amely tárgyat ebben a viszonyban motivumnak nevezünk és amely egyuttal az akarattevékenységének anyaga. Ha valaki 10 forinttal még nem vesztegethető meg. Az akarat és az öntudat. Ebből már világos. elvont értelemben van véve.II. de csak bizonyos fokig s aztán kivonhatja magát alóluk. levezetett. Csak az a kérdés.

Mert semmiféle ismereterő nem állithat fel olyan viszonyt. egyszerü. egészen más. amely – vélekedése szerint – ezt kimondta. erre vonatkozólag pedig az a tétel: „én azt tehetem. mihelyt én akarom: ez elmaradhatatlan”. egy-egy adott esetben. Fölcseréli ugyanis a szeretnéket az akarással. mert ez az ő körén kivül esik. ám csak egyet akarhat: s hogy melyiket. mert csak azt mondja: „ha én ezt akarom. Mert ez az utóbbi. körülbelül igy fejezhető ki: „Én akarhatok és amikor én valamit cselekedni akarok. melyek épen meghatározzák az akarattevékenységet. És mindjárt ott vagyunk annak a semmiképen sem tagadható csalódásnak főforrásánál. meg a között. minthogy az eredményt tisztán a posteriori tudja meg és nem tudja a priori. Csakhogy nem ez az. a más dolgok tudatában foglalnak helyet. testemnek mozgatható tagjai ezt azonnal végrehajtják. ötlenek fel és tünnek le előtte. amit az öntudat minden esetben kimond. eredeti és népszerü fogalma. ami az ő birodalmán teljesen kivül van. Ama szabályos kényszerüségről pedig. amelyek a más dolgok tudatában. Azaz röviden: „Én azt tehetem. Tovább nem megy a közvetlen öntudat itélete. ha egyszer akarattevékenységgé lett. Itélete az akarattevékenységről – melyet ki-ki megfigyelhet saját bensejében – minden idegen és lényegtelen elemtől megtisztitva és puszta értékére leszállitva. azt is csak a tett tanusitja az öntudatnak. az öntudat pedig nem itélheti meg a viszonyt a között. amit akarok”. semmit sem tartalmaz.nyertek létet és első sorban a reflektáló ész fóruma előtt juthatnak szóhoz. még kevésbbé válaszolhat rá. azaz a megismerő tehetségben foglalnak helyet. Ám erről az öntudat nem mondhat semmit. amit akarok”. . Mi ugyanis magának az akaratnak és a motivumnak viszonyát nyomozzuk. nyilván az öntudat határán kivül. Ellentétes kivánságok. vagyis a tett az. amit akarok. Ezt a szabadságot az öntudat feltétlenül kimondja. Cselekvésünknek. Ám az akaráshoz megkivántató korlátozás nincs meg benne. Itélete tehát mindig a lehetőségre vonatkozik. amely szerint az avatatlan (vagyis a nem filozófiai képzettségü) ember azt véli. azaz testi tevékenységünknek függése akaratunktól. Csakis ezen uralomnak a használata. mert az öntudat csupán az akarást foglalja magában. akkor határozat. amely szerint szabad azt jelenti: az akarathoz képest. hogy pedig ezzé vált. Az öntudat a cselekvés szabadságát mondja ki. még pedig az akarathoz képest. a test tagjai fölötti abszolut uralma mellett. Az a természetes. hogy tetté lesz. az öntudat épen ezért nem tartalmazhat semmit. ha pedig befejezett. ezt tehetem”. ami azt még az öntudat előtt is akarattevékenységnek bélyegzi. egymással ellenkező akarattények lehetségesek és amellett az öntudatára apellál. amelynek egyik tagja neki semmiképen sem lehet adva. azt maga az öntudat előtt csakis a tett bizonyitja: mert mindaddig megmásitható. a motivumaikkal.” Csakhogy ez a szubjektiv lehetőség egészen hipotetikus. váltakozva és ismételve: mindegyikéről kimondja. kivánság a neve. az akarás feltételezésével: a kérdésben pedig az akarás szabadsága áll. sőt együgyü öntudat nem is értheti a kérdést. amennyiben a számunkra más dolgok tudata gyanánt szereplő külső világnak és a mi határozatainknak kauzális viszonyát illeti. hogy számára. hogy ellentétes kivánságok közül az egyik és nem a másik lett akarattevékenységgé és tetté. amit mi keresünk. Ez pedig a szabadságnak mindjárt kezdetben felállitott empirikus. mint akarattevékenységünknek a külső körülményektől való függetlensége: ebben állna az akarat szabadsága. Kivánhat ellenkezőt. Az öntudat dolga csakis az akarattevékenység. ami ezen belül van. amit voltaképen az „amit akarok” fejez ki. maga az akarattevékenység az egyedüli benne s a kettőnek – objektumnak és tevékenységnek – egymáshoz való oksági kapcsolata a kérdéses. Az akarás objektumai. tisztán szubjektiv lehetőség mindegyiköknél beállhat és épen ez az „én azt tehetem. Mert amig csak beálló cselekvés. akárhogy forgatjuk is és akármilyen formában fogalmazzuk is a kérdést. nem pedig az akarást determináló elveket.

hogy nehéz lesz nekem a választás. Ha most. mivel az ember. hogy azt válasszam. de csak azt mondja. Visszatérek majd erre más oldalról. hogy az elhatározás. hogy szikrát adjon. hanem az elvei után kérdezősködünk. körülbelül igy foglalná szavakba: „Én azt tehetem. első sorban és lényegesen praktikus. hanem kivülről fogjuk tekinteni és igy vizsgálni az akarattevékenység objektiv lehetőségét: tárgyunk csak e két különböző oldalról való megvilágitás révén válik majd teljesen érthetővé és különben példák is fogják magyarázni. hogy a bölcselők komolyan kétségbe vonták. Mert nem szól semmit a tényleges akarattevékenység föllépésének függéséről avagy függetlenségéről. hogy nem függ-e semmitől. hogy mint kétségbevonhatatlan igazságot mondja ki és valójában el sem hiheti. mitől függ maga az ő akarása. Az ezen itéletnek alapjául szolgáló tudat az egyedüli. mert azt veszi fel. mihelyt föllép. Ez az itélet mindenesetre tökéletesen igaz és helyes. annak mint testi tevékenységnek elmaradhatatlan megjelenéséről. tehát az a saját szabad voltára nézve mit sem mond. amit akarok: ha balra akarok menni. Ha megkérdeznénk egy teljesen elfogulatlan embert. vagy akaratunknak határozott aktusai. ha akarja és épen ugy megteheti a másik dolgot. csakhogy az akaratot már föltételezi. előnyt adhatsz-e az egyiknek épen ugy. a következő fejezetben. mindig nyomban át fognak menni a látható világba. hanem ugy van meggyőződve. Tehát az az öntudatban levő érzés: „én azt tehetem. mint minden más dolog. az azt a közvetlen tudatot. mint a másiknak?” Ő erre azt fogja válaszolni: „Meglehet. balra megyek. jobbra megyek. habár bensőnknek sötét mélyéből származnak. minthogy ide tartozik a testünk csak úgy. mint a másiknak? teszem azt. Hanem épen. nem a következményei. amelyiket én . Ez a tudat alkotja a hidat a belső és a külső világ között. amely itt dönt. azaz nem filozófiai képzettségü ember (aki azért. hogy most az ő akarásának. mint a passzivról. Ez teljesen csak az én akaratomtól függ: én tehát szabad vagyok”. ahol az akaratot már nem. amit akarok”. hogy vajon képes volna-e akarni az egyiket is. nem pedig theoretikus lény lévén. csakhogy mindig egyedül tőlem fog függni és semmi más hatalomtól. mert emebben csakis tőlünk minden tekintetben független szemléletek volnának mint objektumok. aminek folytán az elfogulatlan. ha jobbra akarok menni. de most azt kivánjuk tudni. belülről. emberünknek körülbelül igy adjuk fel a kérdést: „Ha benned két ellentétes kivánság támad. a következményeiről. mint itt. melyeket különben örökre feneketlen örvény választana el. ilyen szándékkal. engedelmeskedhetsz-e valóban az egyiknek ugy. az objektumok világába – amelyekhez a motivum és az ember mint objektum tartozik – tehát az öntudattól idegen és a más dolgok tudata körébe utalandó. amelyhez ismét az objektiv lehetőség járul. amabban meg csupa meddő és csak átérzett akarattevékenység. akarattevékenysége aktiv oldaláról. Az a szubjektiv lehetőség hasonfaju azzal. állandóan kisér bennünket. hogy magát már eltökélte. vagy pontosabban szólva.Hanem az objektiv lehetőség az. esetről-esetre. hogy erről minden szóbeszéd csak az iskolás bölcseségnek a szőrszálhasogatása és végelemzésben tréfa. ez pedig kivül esik az öntudaton. de acél is kell hozzá. hogy cselekvése ugyan tisztán az ő akarásától függ. azaz a hatásáról sokkal világosabb tudomást szerez. egyéb szakokban. avagy függ-e valamitől? hogy ő mindenesetre megteheti az egyik dolgot. mivel neki ama tudat által adott és mindenesetre fontos bizonyság állandóan a kezeügyében van és hozzá. meg a másikat is. nagy tudós lehet) az akaratszabadságot olyan közvetlenül bizonyos dolognak tartja. hanem csak ezen tevékenységnek. ha két egymást kizáró tárgynak a birtoklásáról van szó. ha akarja: ám most gondolja meg. mely a kőben van. melyet olyan gyakran azonositanak a vélt akaratszabadsággal. vajon én az egyiket vagy a másikat akarom választani: igy tehát teljes szabadságom van arra. azaz a függéséről: nagyon nehéz a nem filozófiai képzettségü embernek problemánkat megmagyarázni s megértetni vele.

amelyeket hol a maga s a mások tapasztalásából. amelyet mindig el akar odázni. melyeknek tehát erről az oldalról változhatatlan jellegök van. amit akarok”. teljesen a külső inditékok korlátozásának vannak kiszolgáltatva. Tehát azt kérdezni tőle. ő akarásának az akarásáról beszél. akkor arra fogunk rájönni. mint amilyen ő. ha e nehéz helyzetben világosságra akar jutni. megvannak a saját kiszabott. Épen ezért a filozófusnak is. amelynek. csak tőlem! Én azt akarhatom. megtehetem és azt akarom. egyértelmű volna azzal a kérdéssel. az ismert adatokból. amellett pedig magyarázatainak bizonytalanságával és ingadozásával eléggé megmutatja. Tehát az elfogulatlan. az ő lényének igazi magva. ezt a feleletet hozza le: „Semmi egyébtől. tudni akarja. És ezért nem lehet rá haragudni. hogy az egyiket akarta s nem a másikat). hogy akarhatna-e másképen. az öntudatból. ami rajtok még módositható volna. ha tényleg megértette is. vajon lehetne ő más valaki. amit akarok: amit én akarok. mint ahogy akar és úgy akar. ahogy mondtuk föntebb. ami annyi. akit amattól csak a gyakorlat különböztet meg. Kutató kézzel nyul az ember legbelső lényébe. hogy nehéz lesz megállítani az igazi kérdésnél. hol az általános logikai szabályokból keres ki. ha igy sarokba szoritjuk. s ennek a . hogy a kettőt megbirálja. vagy hogy. a saját értelméhez kell fordulnia. hogy az embernek akarata az ő tulajdonképeni énje.akarom s amellett mindenkor egyedül a saját akaratomnak fogok engedelmeskedni”. azt akarom”. amelyet a kérdésnek. s igy abban is. hogy közvetlen öntudata a jól értelmezett kérdésre nézve semmit sem mond. azért lesz ez az ő öntudatának – mint egy általában adott és létező valaminek – alapja is. vagy pedig az ember kivételes helyen áll-e az egész természetben. hogy meg sem lehet vele értetni. hogy őt ennél a fontos kérdésnél megállitsuk és megértessük vele. Ezt meg fogja kisérteni ujra és számtalanszor. valami lehetséges módon. az ő személyét és a választásnak tárgyait itten adottaknak véve föl. amelyet puszta mivolta egyszer s mindenkorra meghatároz. az már olyan szükségképen megállapitható. mintha énjének az énjéről beszélne. mely az ő s a mások cselekvését mutatja meg neki. hogy a közvetlen öntudat erre nézve semmi magyarázatot sem tartalmaz. ugy. de nem filozófiai képzettségü embernek egyre iparkodnia kell. Csakhogy. hogy abból a zavarból. annál a választásnál. amely szerint egyedül az a tudat az igaz. Hogy vajon. Ha végre sikerül mégis. meg az ezeket megfontoló észhez és a tapasztaláshoz. mint ahogy a háromszögben mindig nagyobb oldal van szemben nagyobb szöggel: ez kérdés. ahol ő énjét és akaratát elválaszthatlanoknak találja. olyan lény-e. hogy tautologiát akarna elkövetni vagy bár legbelső tudatában az identitás elvére támaszkodni. ezt az értelmi ismeretet magyarázva és ellenőrizve. mint önmaga: mert ezt nem tudja. Visszautaltuk öntudatának a magvára. mely a priori szolgáltat ismereteket. hogy itt magának az ő akarattevékenységének eredetét kutatjuk: vajon valamelyes szabály szerint avagy teljesen szabálytalanul keletkezik az. mint utolsó és egyedül illetékes forumhoz. melyek szerint kivülről jövő inditékokra szükségképen reagál. És ezt elmondja anélkül. Ha azt mondjuk erre: „De hát a te akarásod maga mitől függ ismét?” akkor emberünk. Végelemzésben úgy áll a dolog. nem érvényesülhetne máskép is. elmeneküljön ama közvetlen bizonyság mögé: „amit akarok. még ha a feleletet készen vagy bár homályos csirájában magában hordaná is és egészen naivul megadhatná. mely a természetes öntudattól olyan távol esik. Mert ő maga olyan. maga az ő akarása (az. mint minden egyébnek a természetben. amelyen tul nem ismer kiutat. mint ahogy akar. mint ahogy végtére érvényesül. mert a kérdés valóban igen mély megfontolást kiván. de nem marad semmi ahhoz. okoznia kell. mint ahogy imént a hibás értelmezésre azonnal készen volt a válasszal. mig az elfogulatlan ember itt épen ebből indul ki és tanácstalanságát elmélkedéssel meg mindenféle magyarázatpróbával árulja el. ha vajon az ember – mint minden egyéb a világon – olyan lény-e. állandó tulajdonságai.

mely. az idézett bizonyság mellett: „amit akarok. Hanem belül sötét van. adott esetben. mi kényszerü és ilyen uton a priori teremt tiszta matematikát. de filozófiai képzettség híján levő embertől megkérdezzük. ha akarja. mi lehetetlen. nem ama külső körülmények. hanem csak az. tehát adott. nehéz és fogas kérdésre. hogy magát a mindenkori akarattevékenységet. az teljességgel nincs benne a fenti itéletben. Hanem hogy ő. amit akarok. azok feladatai és igy tovább. ha nem is olyan könnyü. spekulativ. amit akarok” egyáltalán semmit sem tartalmaz vagy dönt el az akarat szabadságára nézve. belül sötét létére. semhogy a puszta öntudat eldönthetné. egyes individuális esetben. reális külső világot s ezzel a tapasztalást. megteheti és ha amazt akarja. döntheti el biztosan. amelyek között itt ez az ember van. Ott kivül tehát nagy világosság és tisztaság az. amelyek benne magában gyökereznek. amelynek hullámzásaira vezethetők vissza tulajdonképen az összes ugynevezett belső érzések. Hanem erre az öntudat teljesen néma marad. mint az öntudaté. azt tehetem. teljes objektiv megismerő erejével. ellentétes dolgot akarhatna. – és szigoruan véve. hogy két ellentétes cselekvés közül ő. hogy ő. a megismerő alanyra nézve egy tapasztalati tétel ez.” ami voltaképen azt jelenti: „akaratomnak minden ténye (előttem teljesen érthetetlen módon) ugy jelen meg előttem. Ám minthogy teljesen ellentétes cselekvések gondolhatók el. amit lát. Kinek-kinek az öntudata nagyon világosan kimondja. A fej volt az. mert nem érti. ha mindjárt skolasztikus formula erre az eredményre nézve igy hangzanék: Az öntudat itélete az akaratra csupán a parte post vonatkozik. hogy én azt tehetem. Hiszen ez csak nagyon korlátolt része a mi össztudatunknak. akarásra és nemakarásra utal vissza. sőt igazság szerint nem is lehet azt egyáltalán elébe vinni. amit akar. mert a dolog egészen kivül esik hatáskörén. amely a kérdést fölvetette. Különben nem szabad csodálkoznunk. hogy ő azt teheti. Ha egy egészséges elméjü. Minden tökéletesen bizonyos.” Tehát mindig az ő cselekvésének meg az ő akarásának viszonya az. amiről beszél. rövidebb és könnyebb fogalmazásban. sőt tiszta alapvető természettudományt is. melyet öntudatának itélete alapján olyan bizonyossággal állitott. ellentétes dolgot is akarhat és ezt nevezi az akarat szabadságának. ugyan miben áll az az akaratszabadság. amiért a közvetlen öntudatnak nincs mit felelnie erre az abstrusus. épen ugy megteheti: de hogy ő. adott esetben. tehát a fej is feleljen meg rá. azután jönnek a tudományok. mint föntebb kimutattuk. A fölvetett kérdésben tehát a megkeresett biróság nem illetékes. . olyan közvetlen és egyszerü. a gondolatvilágot. azaz a priori biztos ismerete pusztán a külső világra vonatkozik és igy csak bizonyos általános törvények szerint.forumnak döntése. a szabadság kérdésére pedig a parte ante. továbbá a logikának s az ennek alapjául szereplő gondolkozó tehetségnek ama külső világra való alkalmazása szolgáltatja majd a fogalmakat. De mindaz. az ezzel még nincs elintézve és az sokkal mélyebb buvárlatnak a tárgya. hogy odakünn mi lehetséges. ha emezt akarja. mint a másikat. mint egy jól befeketitett messzelátóban: egy a priori tétel sem deriti fel saját bensejének éjjelét. Ehelyett a képzetlen elme azt mondja. tiszta logikát. azt fogja válaszolni: „Abban. egészen kifelé irányul. individuális jellemnél. hanem az most igy is. adott esetben. minthogy a külső világ s az ember közti okviszonyon nyugszik. Annak az ugynevezett belső érzéknek – mint föntebb kifejtettük – nincs adva egyéb. amely is abban állna. ezek a világitó tornyok csak kifelé vetik sugaraikat. A kérdésünkre az öntudattól kapott végzést összefoglalom most még egyszer. mint tőle akartak. A legrövidebb. ebből mindenesetre következik. hogy ő ellenkezőképen is cselekedhetik. ha egyszer nem vagyok fizikailag megakadályozva. ami az akaratnak ezt a belső érzéklését szolgáltatja. hanem azért a tárgyhoz illő és kielégitő lesz. mint testemnek egy-egy tevékenysége”. az egyiket épen ugy akarhassa. határoznák meg szükségképen. csak a saját akarata. Tehát az öntudatnak az a tagadhatatlan itélete: „én azt tehetem. Eszerint a priori tudott formáinak az érzékletekben kapott adatokra való alkalmazása szolgáltatja neki a látható. máskép is megeshetnék.

Az ezen fejezetben foglalt fejtegetéssel tehát válaszoltam volna – még pedig tagadólag – arra a kérdésre. valamint az eredetiség és önhatalmuság tudata. minden egyes adott esetben. a megismerő tehetségnek és az előtte föltáruló külső világnak mezején mozgó kutatás viszont sok fényt fog deriteni az eddig végzett direkt kutatásra és igy ennek kiegészitésére fog szolgálni. ami aztán kétszeresen megbizhatóvá tenné. hogy csak a főpontokban. amelyet Kant mondott ki e témáról. remélem. majd elkezd elmélkedni is. a következő fejezetben kétségen kivül meg fogom mutatni – igy hangzanék: „Megteheted. hogy vele minden elv és minden okoskodás elől elsáncolja magát. mint egyedül illetékeshez. csak ezt az egyet”. de mihelyt kezdi felfogni a kérdés értelmét. utaltattunk az előzőkben. Mert nem szabad lehetségesnek fölvennünk. hogy a közvetlen öntudatban olyan adatok. mint amely az egyedül lehetséges ut. mikor ez összeütközésbe jutott a más dolgok tudatával. itéletünk az eddig előadott empirikus alap mellé még egy racionális alapot is nyerne. Ha tudniillik most a kérdéssel ahhoz a hatósághoz fordulunk. valamely dolgot épen ugy akarhat-e. Ezzel. hogy negativ igazságokat a priori megállapitsunk. még csak a fizikai szabadság. amelyek az öntudat annyira egyszerü itéletének hibás értelmezéséből származnak. Az ő témájára a legtalálóbb válasz – mint. mintha tézisz és antitézisz különböző ismeretforrásból – az egyik teszem az öntudat itéletéből. hanem az ember cselekvése. tézisz és antitézisz. állitólag objektiv elvekből okoskodik. a másik az észből és tapasztalásból – erednének. . hogy regresszive olykor megpihenjen. azon elv szerint: a non posse ad non esse. még egy próbája. mint az első fejezetben kimutattuk. hogy az az állitólagos antinomia. azaz arra a szükségletre. mint minden egyéb a természetben. hogy aztán. amelyekből a kérdéses liberum arbitrium bebizonyitható volna. amennyiben fölfedezi majd azokat a természetes csalódásokat. azaz a tiszta értelemhez. hanem mindkettő. csak a henye észre. Ennek a mi tagadó válaszunknak is van. Ha tovább kérdezzük. egy esetben. Az eddig folytatott direkt kutatást csak ezzel lehet betetőzni. adott esetben. Amellett megjegyzendő. amelyhez. mert az öntudatbeli tényállásnak ezt a rajzát a következőkben még ki fogom egésziteni. hogy az öntudat közvetlen itéletei és a tiszta értelem axiomáiból származó eredmények – s azok tapasztalati alkalmazása – között határozott ellenmondás legyen. mint annak az ellenkezőjét. melynél fogva azok a mi cselekvéseink. az antitézisznek pedig megvannak a maga összes objektiv elvei. végül bizonytalanságba és zavarba jut és ebből legörömestebb megint csak az ő témája – „azt tehetem. amit akarok” – mögé menekül.Hanem ez. Eszerint ez a most következő indirekt. hogy vajon az öntudatból levezethető-e az emberi akarat szabadsága. miközben azonban a tézisz semmi egyébre nem támaszkodik. akkor ez megadná nekünk még azt a bizonyosságot. Sőt csak ezen indirekt kutatás végén lesz előttünk némileg világos annak az összes cselekvéseinket kisérő „akarom”-nak igazi értelme és tartalma. igaz. mint kényszerü okozat következik be. az ennek adataira reflektáló észhez s a mindkettőjökkel járó tapasztaláshoz és ha ezek döntése valamikép arra menne ki. még őnála sem magyarázandó ugy. amely a megismerő tehetség és egy és ugyanazon szubjektumban gyökerezik az öntudattal. első hevében ugyan igent fog mondani. amit akarsz: de életednek minden adott pillanatában csak egy határozott dolgot akarhatsz és épenséggel nem mást. ilyen hazug öntudat a mienk nem lehet. nem is lehetnek. hogy liberum arbitrium egyáltalán nem létezik.

valami (nagy vagy kicsi. hogy az okság törvényét mi a priori – következőleg. mint az idő kezdete vagy a tér határa. a . egyoldalu. kényszerü törvénynek – tudjuk. mint imént. Az okság törvénye a priori áll: mint az az általános szabály. mint „okozatokat” fogjuk föl és (bevezetés. hogy itt csak az akarattal biró lények vehetők tekintetbe. részben egyetemes. és ahogy a reális világban mint okság. hogy buvárlatunk tulajdonképeni tárgyát csak közvetve és nagy távolságból kell tekintenünk. szigoruan kényszerü helyzeti függésének törvénye lép fel. Azt is mondja az okság törvénye. Habár ez azzal a hátránnyal jár. amelynek a külső világ összes reális tárgyai. A kényszerüség jellegénél fogva az okság törvénye az elégséges ok elvének egyik fogalmazásaként igazolja magát. kába. hogy – mivel ez a tehetség lényegében kifelé irányul – rá nézve az akarat nem lehet közvetlen észlelet tárgya. Ha most problémánkkal a megismerő tehetséghez fordulunk. teljes erővel van fölfegyverezve. nehézkes. direkt öntudat. tanitás és tapasztalás nélkül) egy szempillantás alatt átmegyünk róluk az „okaikra. Tehát most már nem az akarattal magával van dolgunk. a kettő szükségképen együtt jár. az ugynevezett belső érzék volt: tudniillik az értelemmel. amelyet ügyünkben mégsem találtunk illetékesnek. sok vagy kevés) megváltozik. Mert az a szüntelen megujuló kérdés: „mi idézte elő ezt a változást?” nem hagy soha végső nyugvópontot az értelemnek. akárhogy törjük is a fejünket: miért is az első ok épen ugy el nem gondolható. a gondolati világban mint a megismerő elv logikai törvénye – és még az üres. „amelyek igy. hogy szükségünk volna arra az indirekt. ahogy a belső érzék elé tárul. amelyet e fontos igazságra nézve Kant adott. hanem. mint térbeli objektumok állnak elénk. amely az objektiv fölfogáshoz teljes külső érzékkel. ennek előtte ismét más valaminek és igy tovább a végtelenségig. Az akarat és a más dolgok tudata. hogy most kutatásunkban egy sokkal tökéletesebb szervvel dolgozhatunk. mint az anyag a tért – a kezdőpontját valaha megláthatnók. mint ahogy az volt az öntudat számára. minthogy ennek közvetitése utján keletkezik még a reális külső világnak szemlélete is.III. hogy. hanem az akaró. amely elv összes megismerő tehetségünknek a legegyetemesebb formája. általában adott. anélkül. melyeket a kész és valóban meglevő tapasztalás szolgáltat. az általa előidézett későbbi változásnak – az okozatnak – is elmaradhatlanul fel kell lépni. ehhez előbb más valaminek is szükségképen meg kellett változnia és hogy ez megváltozzék. anélkül. kárpótol érte az az előny. de a priori szemlélt térben is. ha a korábbi változás – az ok – fellépett. a mely kényszerü függést szakszerüen és tüzetesen levezetni. hogy a hol és a mikor az objektiv. a tapasztalás számára lehetőségök szerint. minden általános tapasztalás lehetőségét tekintve. lényegesen és kizárólag változásokra és azt mondja. Vonatkozik pedig. sőt ki sem elégitő bizonyitásra. kivétel nélkül. hogy a változások e regressziv sorának – amely ugy tölti be az időt. mint az összes részek kölcsönös. alá vannak vetve. részben ama tények után. amelynél mi az érzékszerveinkben talált affekciókat és változásokat tüstént és egészen közvetlenül. az akarattól mozgatott lényekkel. Épen e kivételnélküliségnek köszöni aprioritását. Ennek az értelemnek legáltalánosabb s legalapvetőbb formáját az okság törvényében találjuk. amelyek a külső érzékek tárgyai. reális anyagi világban. a priori bizonyos szabályok után. amelyek mint objektiv és külső jelenségek – azaz mint a tapasztalás tárgyai – állnak a megismerő tehetség előtt és igy mint ilyenek vizsgálandók és itélendők meg. már előre tudjuk. épen ezen értelmi processzus folytán. vagy bár mint lehetségest elgongondolhatnók vagy föltételezhetnők. Ebből elvitázhatlanul kiviláglik. mint az a homályos.

amelyek szerint régen osztályozva is vannak: mert részben szervetlenek. Vagy például a vizbe vezetett hő egy bizonyos fokig melegedést – de már e fokon felül csak gyors elpárolgást eszközöl: itt tehát megint ugyanaz a viszony áll be az ok és a hatás foka között és igy van ez nagyon sok esetben. a mi. minden tapasztalás lehetőségére a priori érvényes oktörvényünket. A szó legszorosabb értelmében ok az. részben szervesek. mint Mariotte törvénye tanitja. tehát e változások akárhol és akármikor lépnek fel. mely szerint a tapasztalati tárgyak összes mechanikai. minthogy a szabály a priori áll a tapasztalás minden lehetőségére. azaz élők s ezek ismét részben növények. – minmagunkat. akkor ezeken az objektumokon csakhamar fölfedezünk egyes mélyreható főkülönbségeket. fizikai és chemiai változásai lefolynak. az ok intenzitásának fokából a hatás fokát is – és vice versa – meg lehet tudni. Azaz a szervetlen testek. ahogy az összenyomó erő növekszik. reális tárgyait és aztán alkalmazzuk. Nézzük csak – anélkül. mint inger. a mi egyetemes. azaz élettelenek. amannak is ugyanolyan erősbülését idézi elő. a megelőző állapot. növények és állatok hármas különbségének megfelelően. a hatás foka mindig pontosan az ok fokához van mérve. mindig kényszerüen és elmaradhatlanul lépnek fel. a minden változásukat vezérlő okság is három formában mutatkozik: mint ok. következőleg emennek erősbülése. a állat fogalmának legtökéletesebben megfelelő lényekig: e sorozat csucsán pedig ott látjuk az embert. – anélkül. a legfejlettebb. akkor változásai alá vannak-e vetve az oktörvény alkalmazásának. tehát az ellenállás nő: és habár itt is az igazi hatás – a sürüsödés – csakugyan az ok arányában növekszik. meg lehet mérni és ki lehet számitani. Az állatokat ismét – ha lényegükben egymáshoz hasonlók és fogalmuknak megfelelők is – a tökéletesedésnek rendkivül soknemü és finoman árnyalt fokozati sorában találjuk. hanem az okság. vagyis egy okból kifolyólag. a szó legszorosabb értelmében. „azaz. amelyeknek esetleg föllépő változásaira vonatkozik szabályunk. egyre szűkül. azért ezalatt nem a látható megnyilvánulását kell értenünk. Mindenütt két különös ismertetőjegye van: egyik. . Ez alól kivétel nem lehet. Newton második törvénye értelmében. hogy bár a tapasztalás mindenütt az a priori bizonyos törvény javára szól. hogy nála nyer alkalmazást a harmadik newtoni alaptörvény: „hatás és visszahatás egymást kiegyenlitik. a priori bizonyos s azért minden lehetséges tapasztalásra kivétel nélkül érvényes szabályunkkal és tekintsük a benne adott reális objektumokat. Tehát minden változás. amely az objektiv. részben állatok. alá van vetve az okság törvényének. Mert a tér. Másodszor. külső világtárgyain végbemegy. elkezdve a növényekkel még közel rokon s tőlük alig megkülönböztethetőktől.geometriának egyedüli témája. ha igen. csak mint a tapasztalásnak objektiv. E második ismertető jegy empirikus alkalmazásánál azért nem szabad az igazi hatást látható megnyilvánulásával összetéveszteni. ha egyszer a hatás nemét ismerjük. az ezen lényeknél esetleg beállható változásokra: akkor ugy fogjuk találni. hogy e módosulás folytán a priori érvényessége és ezzel a következménynek általa föltételezett kényszerüsége a legkisebb csorbát is szenvedne. Menjünk most már közelebb magához ehhez a tapasztaláshoz. vajjon egy a külső tapasztalásban adott reális objektumnak változásáról van-e szó. mint motivatio. Mikor pedig a szabályt adott esetben alkalmazni kell. az ehhez mért fajbeli módositásokká gyakorolja rajtuk jogait. ugyanolyan változást szenved mint a következő. ugyhogy. csak az a kérdés. de ép azért szükségképen kell végbemenniök. melynek ok a neve. Épen ezért cserefogalmak – mint már eleinte utaltam rá – kényszerü lenni és adott elv következménye lenni. ama tapasztalati tárgyak emlitett nagy lényeges különbségének megfelelően. melynek okozat (hatás) a neve. hogy egy test összenyomásánál térfogata mindig abban az arányban fogyjon. Például nem szabad azt várnunk. amelyben a testet összenyomjuk. hogy a soknemüség félrevezetne – összességükben mindeme lényeket.

a motivumok iránti fogékonyság. hogy a motivum jelentkezik náluk és irányitja mozgásukat: miért is a most már meglevő öntudatnak a belső mozgató erő. a hő. Épen igy felcsigázhatjuk s jelentékenyen növelhetjük szellemi erőnket bor vagy opium által. Hogy az állati életnek a növényi élet szolgál alapjául. intellectus. amelyet be kell várnia. Eszerint állat minden test.Ilyen legszorosabb értelemben vett okok azok. Viszont növény minden test. vagyis képzetalkotó tehetség. Mig amellett az állati életnek még egy egészen más köre van. A mozgató okok harmadik neme az. Azért lép ilynemü lényeknél az ingerekre való puszta fogékonyság s az ezekre történő mozgás helyébe. kevés fajtánál ezekhez még egy sajátságos gyors mozgás járul. természetéhez mért mozgásai és változásai mindig és kizárólag ingerekre történnek. a levegő. hogy a kielégités eszközeit megválassza. vagyis az az ok. Bármily végtelen fokozatokat mutasson is az állatok sorában a képzetalkotó erő s ezzel együtt az öntudat. ismeretes. Nehány. hogy csakis kizárólag ilynemü okok determinálják. természetéhez mért. Következőleg itt nem lehet a hatás fokát megmérni s előre kiszámitani az ok foka szerint: sőt az inger csekély növelése igen nagy hatást okozhat. Ilyen módon hat rájok a fény. amelynek saját. de ha az inger helyes mértékét átlépjük. megtermékenyitésük s hogy koronájukkal a világosságot. gyökerükkel a jobb talajt keresik – mind csupa ingerekre történő változás. minden érintés. fizikának és chemiának tárgyai. csirázásuk. amit mi az akarat szóval jelölünk. Asszimilációjuk. hydrodynamikának. amely szintén ingerekből ered. mint olyan jelen meg. a saját hatásával arányos visszahatást. A növények jellege az. a tökéletesség számtalan fokozatában. A természeti lények sorában ama ponton lép fel. melyek az összes élettelen. tehát ingerek azok. az eredmény – a fokozott és siettetett élet helyett – a növény halála lesz. melyek az organizmusoknak mint ilyeneknek változásait meghatározzák. külső mozgásai és változásai mindig motivumokra. melynek egyes nyilvánulását a motivum eszközölte. Például tudvalevő. hanem olyan állapotban kellett lennie. amelyről mindjárt beszélni fogok. arról nem lehet kétségben még a külső megfigyelés sem. az előbbi hatást egészen megszüntetheti vagy épen ellenkezőt idézhet elő. sőt fölkeresse. Az okoknak ez a neme. a megtermékenyités stb. mely először nem szenved semmi. Hedysarum gyrans és Dionaea muscipula. mely mint ilyen csakis ingerek után indul. vagyis szervetlen testek változásait eszközlik. növekedésük. a növények egész élete kizárólag ingerek szerint igazodik. Ilyenek főképen az ismeretes Mimosa pudica. Egy szervetlen vagy élettelen testnek tehát igazi és lényeges ismertető jegye az. hogy kizárólag és kivétel nélkül ingerek determinálják őket. Hanem mindazok a mozgások melyeket az állat mint állat végez s melyek épen ezért attól függnek. hogy a növények növekedését rendkivüli mértékben lehet siettetni a meleg vagy a földbe kevert mész által. azaz bizonyos. egy megismert tárgy következményekép – tehát motivumokra – történnek. vagy megforditva is. vagyis a megismerés által keletkező okság. az ő itt már föltételezett öntudatában meglevő képzetekre következnek be. Az okoknak második neme az inger. az eredmény épen az ellenkező lesz. másodszor melynek intenzitása meg a hatás intenzitása közt egyáltalán semmi arány sincsen. a táplálék. Hogy most már egy adott test ingerekre avagy motivumokra mozog. A növényeknek minden változása és fejlődése s az állati testeknek minden pusztán organikus és vegetativ változása vagy funkciója ingerekre megy vissza. materiális alakjában mint idegrendszer és agyvelő – és velük együtt az öntudat. ennek folytán ezeket érző növényeknek hivják. amelynek saját. minden gyógyszer. mely az állatok jellegét adja meg: ez a motivatio. amennyiben ezen okok mint életerejüknek ingerei müködnek: ám ha itt az ingernek kiszámitott fokát csak egy kissé is áthágjuk. amit a fiziologia állati funkcióknak nevez. melyek a mechanikának. annyi mindjéről áll. Ilynemü okok ismerete és föltétele vezet mindama változások szemléletére. megragadja. ahol a komplikáltabb s azért sokféle szükséglettel biró lény ezeket nem elégithette ki pusztán az inger ösztönzésére. mely itt a mi álláspontunk: olyan szembeötlően különbözik az inger .

belső föltételt életerőnek nevezzük. elvont. amennyiben ennek folytán az állatot. a hő az inger – mégis elárulja magát azzal. csak szemlélhető képzeteik s eszerint csak azt ismerik meg. mindig szemlélhetőknek és jelenvalóknak kell lenni. Ebből pedig az következik. valamint az ingerek csakis annyiban hatnak. még pedig csupán a között. megfontolás. egyetemes képzeteink. ami épen jelen van és csak a jelenben élnek. ami titkos rugója az általa eszközölt mozgásnak. A kizárólag ingerre mozgó testeknél (növények) azt a tartós. Imént azt mondtam: „az itt fölkeltendő akaratnak”. hogy számukra nagyon kevés választás lehetséges. belsőleg és közvetlenül. hanem egyedül az ismeret. művészetek stb. ami tulajdonképen erőt kölcsönöz a motivumnak a működésre. mely a megszokás médiuma által működő félelem. Viszont nem szabad érintetlenül hagynom azt a különbséget. amit az akarat szó jelez. mert mindegyikük sok egyest foglal magában. – tehát csak a szabály . de olyan. melyet a motivatiónál az emberi öntudatnak minden állati fölött kimagasló volta hoz magával. az mindjárt motivumként is dönt akaratukra. habár ez a viszony az ingernek nem minden fokán marad ugyanaz. amellett tökéletesen mindegy. Ezt a képességet még a legokosabb állatok is nélkülözik: nekik tehát nincs egyebük. amelyek ugyan mindig – mint a fogalmak is. tudományok. A motivumoknak tehát. eszélyesség. milyen közel vagy távol és milyen világosan jutott az apperceptióba. a fény. Ahol ellenben motivum okozza a mozgást. ami az ő korlátolt látókörük és felfogó képességük előtt mint szemlélhető és igy időben és térben van jelen s amelyik az erősebb. – lényökhöz mérten. amelyekből állanak – a szemléletileg ismert világra vonatkoznak. melyek akaratukat mozgatják. mert itt a lényekben nincs öntudat. mégis motivumok határoznak meg közelebbről. mert. miáltal itt a motivum okszerüsége nagyon szembeötlő lesz. amit Kant magánvalónak (Ding an sich) nevez. visszapillantás a multra. – ha általában csak a tüneményből indulva ki. Minde különbségek a hatás fokát itt épenséggel nem másitják meg. minők a nyelv. De hogy vajjon ezekben az ismeret – sőt életnélküli lényekben ama belső föltétel. hogy egyáltalán valami meghatározó elve legyen az itt fölkeltendő akaratnak. E különbség. gondoskodás a jövőről. ugyanugy működik is.hatásmódja a motivumétól. amit tulajdonképen az ész (Vernunft) szó jelez. itt azt adja tudtul a lénynek magának. amennyiben a célba vett test rájuk nézve fogékony. Mert a fizikai és kémiai okok is. amelyet az egyes cselekvések részleteiben és minden egyes pillanatban. mégis voltakép azt eredményezik. állam. hanem belső hajlam és inditó ok hozza mozgásba. amelyeket – hogy érzéki öntudatában fixirozhasson és megtarthasson – szavakkal jelez és igy számtalan kombinációba olvaszt. amelyeket fogalmaknak (azaz a dolgok tartalmának) nevezünk. a csupán szorosabb értelemben vett okokra mozgó testeknél természeti erőnek (qualitas) nevezzük: a magyarázat ezt mindig megmagyarázhatlannak tételezi fel. abban áll. hogy az ember a külső világnak nem csak szemlélő felfogására képes. amit gondolkozásnak nevezünk és amiből az emberi nemnek minden egyéb fölött ama nagy előnyei származnak. Mert az inger mindig közvetlen érintés (vagy még intussusceptio) által működik és ahol nem is látható – mint ahol a levegő. körülbelül azonose azzal. hogy a hatás félreismerhetetlen viszonyban áll az inger tartamával és intenzitásával. az után kutatnánk. Minden azon az egyedüli képességen alapszik. együttes cselekvése. milyen rég. cselekvésmódja egészében. a melyhez közvetlenül volna sorozható. amit magunkban akaratnak nevezünk: ezt a kérdést nem bolygatom. minden ilyen különbség egészen elesik. A motivum gyanánt működő objectumnak egyáltalán nincs szüksége egyébre. többé-kevésbbé valódi az ösztön. ha egyszer már észlelték. de nem is akarok rá tagadólag válaszolni. Mert itt a hatás igazi és legközelebbi médiuma nem az atmoszféra. hanem ebből általános fogalmakat (notiones universales) képes elvonni. mint az állat. hogy vannak nem szemlélhető. mint hogy észrevegyék. Látszólagos kivételt alkot az idomitás. céltudatosság. többeknek tervszerü. megismerjék. amint már szó volt róla. tulajdonképen nem motivum. föltéve. hogy külső okokra reagáljanak.

és merőben fokozati: az állattal összehasonlitva. amivel az állat nem rendelkezik. az elmultat. puszta gondolatból álló motivum az akaratot meghatározó külső ok. hogy akaratának tükrei legyenek: ezt hivják megfontolásnak. mely a jelen nem levőt. amelynek az állat egyenesen alá van vetve: az ember ellenben a jelenlevő objektumoktól függetlenül határozza el magát. mint az állaté. hogy az embert a képzeteknek sajátos osztálya (abstrakt fogalmak. vagy az ész. amelyek közvetitésével gondolkozik és elmélkedik. a leghosszabb időn és a közvetitő fogalmak és gondolatok hosszu láncolatán keresztül. az ember cselekvését oktalannak nevezzük. amelyeket fejében mindenütt magával hordoz és amelyek őt a jelentől függetlenitik: ha ezt elmulasztják. melyeknek akaratára való hatását nyomozza. viszont mint okosat dicsérjük akkor. mint a szemlélet is motivum lesz. anyagi. amivel azt akarom jelezni. sokkal messzebbre megy a választása. az akaratára motivumként ható objektumoknak közvetlen kényszerétől. gondolatok). ha az kizárólag érett megfontolás után és igy a szemlélhető jelen benyomásától teljesen függetlenül hajtatik végre. Ez a relativ szabadság alapjában az. hogy mintegy látjuk. Az abstrakt. a nem szemlélhető képzetekre való képességénél fogva. gondolkodótehetségének segélyével. mint a mások. Csakhogy ez merőben relativ. sőt nem is csökkenti. milyen finom. Az embernek ellenben. csak ugy. mig az állatéit a szemlélhető jelenvalónak durva. ami. mint a jelen korlátai közé szoritott állaté. ám a motivumok hatásának kényszerüségét legkevésbbé sem szünteti meg. még legjelentéktelenebb cselekvésére is. Épen az ötlik tüstént szemünkbe. amely nyilván az ember előnye az állat fölött. mihelyt képes hatni a szóban levő akaratra. felváltva és ismételve állithatja maga elé a motivumokat. Csak a vezető sodrony hosszuságát tételezi fel. Azért csak nagyon felületes itélet tarthatja azt a relativ és fokozati szabadságot abszolut szabadságnak (liberum arbitrium indifferentiae). tetszés szerinti sorrendben. még pedig szabad a szemlélhetőleg jelenvalónak. látható fonalai vezetik.érvényesül itt is. mint a motivumoknak akárhányszor kinos összeütközését. Ez azonban a motivum okságát és az ezzel járó kényszerüséget legtávolabbról sem szünteti meg. a szemlélhető jelenvalókhoz viszonyitva. sőt minden mozgására és lépésére rányomja az előre megfontoltság és a szándékosság bélyegét. az ő cselekvését meghatározza: hanem csupa gondolatok azok. Motivum lesz a gondolat. A belőle származó határozatképesség valójában nem eredményez mást. Ez egyedül a motivatio nemét másitja meg. Nem az érzéki szemléletben szereplő. De tovább nem megy a különbség. amit annak a szervnek alkata és kiváló fogékonysága magyaráz. nem a térben és időben jelenlevő az. Az ember ugyanis próbára teszi . hogy nincs – mint a pusztán szemlélhető motivumok – térben és időben bizonyos közelséghez kötve. de nem mélyen gondolkodó emberek értenek akaratszabadság alatt. Igy az ember. végtelenül tágasabb a látóköre. Ezzel ő mindenesetre relative szabad. jelenlevő objektumból álló motivum: tehát olyan ok ez is. amely hatását első sorban érzi meg és fogja fel: és ez a szerv az emberi agyvelő. mint bármi más és hozzá mindig reális. inditja cselekvésre: merthogy ez minden. mint a szemlélhető. hanem képes hatni a legnagyobb távolságon. láthatatlan szálak (a puszta gondolatokból álló motivumok) irányitják mozgásait. ezek az ő motivumai. rendszerint. De minden motivum – ok és minden okság kényszerüséggel jár. amelyet a határozatlanság előz meg és amelynek csatatere igy az ember egész érzelmi és gondolat világa. reális. a jövendőt felfogja: ennélfogva a motivumok sokkal nagyobb körben hatnak rá s igy választása is nagyobb körre terjed. merthogy végelemzésben mindig egy valamikor és valahol szerzett külső benyomáson alapszik. Az ember határozatképes és e képességénél fogva. gondolatok után. amit művelt. miáltal viselkedése az állatétól oly világosan megkülönbözik.

– ki kell csiráznia. vagy az üveg dörzsölése mint ok és szabad elektromosság (meg ennek ritka tüneményei) mint hatás között. delejes tüneményei) mint hatás között. Az elmondottak legkevésbbé illenek a mechanikai okság esetére. mint az a test. melyben a szó szoros értelmében vett okok. mind a kettő egészen homogén. olvadás. minthogy ez egyre kevésbbé mutatkozik materiálisnak és kézzelfoghatónak. század első felében az a téves törekvés. a hőé. hogy minden mást erre vezessenek vissza és mechanikai okokból magyarázzanak minden fizikai és kémiai tüneményt. Mindez még világosabban tünik ki. hogyha hozzá nyulnak. ha mindegyik fokon megnézzük a viszonyt ok és hatás között. De azt fogjuk találni. a növényi és állati életnek soknemü alakzataival. a fény. Akkor azt látjuk. De ez az ok és okozat viszonyában egyre jobban beálló heterogénség. egy hajszállal sem csekélyebb. teljes kényszerüséggel lép fel. hogy megy át az ok a hatásba. az okozat heterogénebb. mihelyt alkalmas talajba hozzák és kiteszik a levegő. hogy ez az eset mindegyre ritkább lesz. ahol az okok puszta ingerek. mint amennyit az ok adhatna. hogy mig a lények során e szempontból alulról fölfelé végigmegyünk. ha átmegyünk a szerves testekhez. például a hő mint ok és különféle hatásai között. a táplálkozásé. összemérhetetlenség és érthetetlenség levont-e csak valamit is a tőlük feltételezett kényszerüségből? Egyáltalán nem. A taszitó test megmozditja a nyugvót és amennyi mozgást közöl. miáltal az akarat abba a helyzetbe jut. épen ugy el kell sülnie a leideni palacknak. amely. és mindezt összevéve. legkevésbbé sem. világosan elkülönülnek és heterogénebbek lesznek. évezredeken át semmi változást sem mutatott. összefüggésük érthetetlenebbé válik. Tekintsük át most még egyszer az okság formáinak egész sorozatát. ezekből pedig magát az életfolyamatot. A teljes elválás csak az animális életben lép fel. ám a kényszerüség. amelyre különböző erők hatnak ellentétes irányban: mig végre a tényleg legerősebb motivum a többit legyőzi és az akaratot határozni készteti. amelylyel fellép. mintha az okozat többet tartalmazna. amely. részint belsők. Igaz. hogy a növényi életben s az állat vegetativ életében az inger végtelenül különbözik az általa fölkeltett organikus funkcióktól és mindkettő világosan elkülönül. a hőség. mint a küzdelem eredménye. pontosan összemérhető s amellett kézzelfogható. részint külsők. És voltaképen igy van ez minden tisztán mechanikai hatásnál. ellenben a fönt mondottak ismétlődnek.akaratán a motivumok erejét egymással szemben. szárazon tartva. a nedveké és a részeké egymásközt és hatásuk mint az élet jelentkezik. amelynek müködéseit motivumok idézik elő. vegyi. ám azért tulajdonképen még nincsenek elválva. viszont az ok mindig kevésbbé lesz materiális és kézzelfogható s ezért az ok mindig kisebbnek. minők kiterjedés. az ok és hatás közti összefüggés veszt közvetlen érthetőségében és felfoghatóságában. ugy látszik. annyit veszit is el: itt mindjárt láthatjuk. Amilyen szükségképen mozgásba hozza a guruló golyó a nyugvó golyót. miáltal tehát az ok – mely eddig még mindig materialiter összefüggött az okozottal – most már teljesen el van szakitva . majd ingerek és végül motivumok – amelyek megint szemlélhetőkre és elvontakra oszlanak – különülnek el világosan egymástól. izzás. vagy lepárolás mint ok és megfagyás vagy kristályosodás mint hatások között. században s a XIX. Az ok komplikáltabb. növekednie és növénnyé fejlődnie a buzaszemnek. heterogénebbek lesznek. hanem kell közöttük akármilyen finom és láthatatlan érintkezésnek lenni. elpárolgás. a nedvesség befolyásának. Ezt a kifejletet hivják elhatározásnak. Tehát ok és hatás egyre jobban elkülönülnek. amely is a legfelfoghatóbb mindegyik között: ebből eredt a XVIII. minél magasabbra megyünk. a talajé. neki. a levegőé. végtelen komplikációival és számtalan fajbeli módosulatával. mint a fényé. az ok és hatása egyre jobban kilépnek egymásból. vagy a fémlemezek lassu oxidációja mint ok és galvanizmus (meg ennek elektromos. a hatás mindig nagyobbnak fog látszani. elégés. hőelektromosság stb. – meg kell ölnie az arzenikumnak minden élőt.

Mert most puszta gondolatok. A kutya tétovázva áll. hang. értelmünkre lényeges formában gondolkozunk. . ott a motivumok a jelentől és a reális környezettől teljesen függetlenek lesznek s azért a szemlélő előtt rejtve maradnak. sőt fény. csak épen annyival. Ehhez járul még. megragadják. amely tetteiknek motivuma lesz. immateriális. ha mi ezt is – mint a többi okviszonyt – csupán kivülről ismernők: csakhogy ezt a külső ismeretet kiegésziti itt egy egészen más természetü – egy belső ismeret és ilyen intim módon ismerjük annak menetét. Ameddig tehát a motivatio szemléleti képzetekre szoritkozik. szag révén akármilyen közvetve is. és a kettő viszonyát abszolute meg nem lehetne érteni. azaz minden októl független tettet tulajdonitson. és mindenesetre. tehát nem szemléleti megismerésre: fogalmakra. hogy az ember tetteinek motivumait akárhányszor elrejti minden más ember elől. hacsak ellenében nem hat más. ezen az alsó fokon. összemérhetetlenségük. hogy itt nem veszt az oki viszony kényszerüség dolgában. Ellenben még a legokosabb állatoknál is. amennyi szükséges. ennélfogva sok balgaság is van a motivumok között. A motivumban tehát. még mindig szemlélhetőnek kell lenni: még ahol választás lehetséges is. homályos öntudattal birnak. de mégis fizikailag hatnia az érzékekre. hanem akkor szükségképen be is következik az. csak gyönge. a legmagasabb fokát érte el az a heterogénség ok és okozat között. az csak láthatólag jelenlevő dolgok közt jöhet szóba. jelenlevő valaminek kell lennie. hogy táplálékukat vagy zsákmányukat észrevegyék és ha kinálkozik. hogyan lesz az okból okozat: ezt jelöljük egy ad hoc terminussal és hivjuk akaratnak. a radiariák általában. puszta képzet. Apró rovarokat a gyertyafény egészen a lánghoz csal. mint az okozat: látja. de azért ugy. mint föntebb az ingernél. rokonsága az ingerrel és általában az okkal még amiatt is szembeötlő. intelligensebb állatoknál a motivum hatása mindig közvetettebb lesz. mely imént szemük láttára nyelte le társukat. Az állati élet legalsó fokain a motivum közel rokon az ingerrel: a zoophyták. kimondjuk. hol a másik oldalra leng. amely egy ideig felváltva hol az egyik. a molluscák között az akephalok. épen oly szembeötlő motivum vagy idomitás. reális. Ki fog itt szabadságról álmodni? A felsőbbrendü. de amelyek mégis rajta kivül. gondolatokra képes. mint csak a legfelső fokot. a képzetnek. teszem hol a tulajdon. csak ugy nem. legyek gyanutlanul szállnak a gyik fejére. az erősebb motivum fogja mozgását irányitani. akárhányszor nagyon távol erednek. De ahol most már az öntudat értelmes. ha gazdája szólitja és ugyanakkor látja nőstényét. jóllehet – a bonyodalmas külső körülményeknek gyakran nehézkes kombinációja révén – sok tévedés és a közvetités folytán sok csalódás. a kettőnek elkülönülése egymástól. Igy hát az oki viszony két más.ettől: egészen más természetü. Az embernél ez megmérhetetlen. ahová lassu átmenetben fölemelkednek. A kettő összefüggését kétségbevonni lehetetlen. mint egy mechanikai hatás. közvetlenül határozottan és érthetően láthatjuk akár az ingerét. amelyet előidéz. hogy helyüket kedvezőbbel cseréljék fel: azért. hogy lép fel az ok és milyen elmaradhatlanul követi az állat tette. a motivatiót teljesen analognak találjuk. Ezért nem is fog senkinek eszébe jutni. ugyhogy a motivum és cselekedet távolságának ezt a különféleségét az állatok intelligenciájának mértékéül használhatnók. mely az állat mozgását előidézi. imént magyarázott alakjával. hol sokszor messze időből kelt szó és irás közvetitésével. amerre sulypontja vonja. amelyeket az ember magával hordoz fejében. ugy. az ok anyagiatlansága s innen látszólagos kis tartalma az okozattal szemben. A motivum ugyanis világosabban elválik a cselekedettől. sok évi tapasztalásból. a motivum hatását még olyan világosan. Ennélfogva itt az ok olyan tisztán áll a megfigyelő szeme előtt. hogy eredetük mindig reális és objektiv . hogy az állatoknak liberum arbitriumot. mignem arra fordul. Itt is egy egyensulyából kimozditott testet látunk. Mihelyt oki viszonyát felismerjük és ezen. hogy a motivumnak mint működő oknak.

puszta gondolatokból álló motivumoknak már vázolt anyagiatlan voltától – mert ezek nincsenek se jelenhez se környezethez kötve és akadályaik: az ellenmotivumok. máskép nem. ám én nem teszem meg egyiket sem. amig kifelé tekint. Ám ő . melyeket látunk. végre föl is forrhatok és eltünhetem (igen. csak itt maradok önként. a szökőkutban). felmehetek a toronyba is. hogy egy időben csak egy kép szerepelhet fantáziájában és az abban a pillanatban minden mást kizár. másik is. hogy az akarat. ugy az az ember is azt. nyugodtan és tisztán a tükörsima tóban. egy és ugyanazon embernél. vagy legalább is hatásuk kényszerüségét és azt hiszi. melyeket amellett olyan szilárdan és biztosan tételezünk fel. mint ahogy megtörténik. a vizesésnél). hanem ha van. akkor kell. tajtékozva és bugyogva gördülhetek alá (igen. tüstént érzi is ennek hatását akaratára. elégséges ok nélkül határozza el magát és határozatai. abban az értelemben. Ezt az eljárást követi mindenki. mintha a viz azt mondaná: „Én fölverhetem a hullámaimat (igen. vágtatva rohanhatok tova (igen. még pedig ott. mely a hibásan értelmezett öntudatból származik itt. ok nélkül határozza el magát és hogy mindegyik tevékenysége a kiinduló pontja az általa előidézett változások beláthatatlan sorának. Ezt a balhitet különösen támogatja az öntudatnak az első fejezetben hosszasan vizsgált hibás értelmezése: „azt tehetem. Tévedése és főként az a csalódás. a folyó ágyában). sugárként. akkor az abstrakt. a kerekek átmérőjét. abban a meggyőződésben. ahol fél beismerni. hanem én mindebből nem cselekszem egyiket sem. ha azoknak ez embereknek egyéni jellemét is oly tüzetesen ismernők. a tiszta ész s a természet minden törvényével ellentétben. hogy ne jőjjek vissza soha. sőt kirohanhatok a kapun a nagy világba. szabadon szállhatok föl a levegőbe (igen. vége a napi munkának. mihelyt a megfelelő körülmények közé jutott. jól szemügyre véve azon alapszik. hogy ok nélkül lehetetlen egyik is. teljes szabadságom van hozzá. amelyből az a tévedés származik. hanem ép oly szabadon hazamegyek. 80° melegben). Ez együttvéve tehát ama természetes csalódás forrása. Most elmehetek sétálni. hogy igazában mi az. mikor az egyikhez vagy másikhoz megvan a kellő ok. mint kell a viznek is változnia. ami őt arra birja. hogy ezt vagy amazt tegye. a tengeren és viharban). hogy cselekvése beáll és konjekturákkal igyekszünk kitalálni a motivumokat. hogy az teljesen fölérne azzal. Ha most egy olyan – lehetségesnek föltételezett – cselekvésnek a motivumát elgondolja. másokkal dolga van és praktikus célokat szolgál: mert az emberi értelem ilyenekre van alkotva. hogy az akarat magától. aki – mondjuk – az utcán állva. Ez mind egyedül tőlem függ. hogy a tett szintugy el is maradhatna. kivált ha ez – mint minden időben – a hatásnál is több. Viszont megforditva. a terhek sulyát stb. egyelőre csupa izgató és egymást kizáró motivumra illik. nem lehet cselekednie. elmehetek a szinházba is. mint amott a hasábok hosszuságát és vastagságát. csak ugyanazon föltétel mellett teheti meg.esetleg még önmaga elől is. a feleségemhez. vagy elmehetek a klubba. meglátogathatom egyik vagy másik barátomat. a saját terveinknél és vállalatainknál. mellyel mechanikai eszközöknek mechanikai hatását mérjük.” Ez épen olyan. igy szólna magában: „Este hat óra. Amig ok nincs. képzeljünk el egy embert. Hogy ennek a tételünkhez oly fontos tévedésnek eredetét különlegesen és a legérthetőbben megmagyarázzuk és ezzel az öntudatnak az iménti fejezetben folytatott vizsgálatát kiegészitsük. amit akarok”. mint ahogy oka van az élettelen testek minden mozgásának. hogy ő mindezt egyformán megteheti. hogy kétségbevonja létüket. igy vagy ellenkezőleg is alakulhatnak. Ám ha a dolgot teoretikusan és filozófiailag próbálja megitélni – amire az emberi elme nincs voltaképen alkotva – és önmagát teszi itélete tárgyává. Eközben látjuk.” Mint ahogy a viz minderre csak akkor képes. mely tőle nyer ingert: ezt hivják műnyelven velleitásnak. hogy öntudatunkban van akaratunk szabadságának bizonysága. a motivumok hatását az emberekre olyan biztossággal vesszük számba. amit megtehetni vél. hogy megnézzem a nap lementét. ugyancsak puszta gondolatok – annyira félrevezetteti magát.

” ez azonban megszüntet minden akarati képességet. hogy a tettet meggátolja. hogy ő ezt csak a morális törvényből bizonyitotta és mint postulatumot állitotta fel. kiadta Vacherot. köt. hogy az akarat szabadsága a tudat legbiztosabb ténye (I. hogy ők nem olyan tudatlanok. hanem száraz és betüszerinti igazság. o. egymást kizáró motivumoknak ilyen successiv képzetei közt. amiben még manapság is egyes felületes filozófusok az akarat szabadságát vélik látni s igy azt mint a tudat egyik adott tényét emelik érvényre. hogy azzal magát meglőheti. mig egy motivum el nem vonja vagy nem üzi: hanem akkor az ő felállása olyan kényszerü és . a mit akarok” – mellett. semmi esetre sem: ahhoz ez a motivum nagyon is gyönge lenne. melyet képzelő ereje elébe tár. Én azt tehetem. hogy azt akarhatja és igy a zászlót ezen a ponton kitüzheti. amim van. Ezek közül kiválik Cousin Viktor. akik mindazt. akiről itt tisztelettel kell emlékeznem. szélnek eresztik és az öntudatnak az iménti fejezetben elemzett. egyet végrehajt közülök: ám akkor épen az én tagadásom s annak hatása az ő ellenmondó szellemére lenne az a motivum. róla bölcselkedem és vitatom az ő szabadságát. Ehhez a mechanikus eszköz a legkevesebb. amit akarok” – az akarat. ugy fordul szinte tüstént minden egyes motivum felé. a fönt felhozott cselekvések közül. hogy ezt akarjam. nem csak hit. hanem a legutolsóra. amit elég megállapitani?” (50. melynek megvan az a roppant ereje. – ha akarom! – De nem vagyok képes. a halál félelmének legyőzéséhez szükséges: csak ha egy ilyen lépett fel. hogy ezt voluntas-szá emelheti. csak a könnyebbekből birhatná rá egyikre vagy másikra. ami egy magas minisztériumnak inyére lehet. mintha észrevette volna. hogy szent volnék. Ha ellenben más jellemem volna s hozzá olyan. Még az is.azt hiszi. hibásan felfogott tényére hivatkozva. amely őt arra kényszeritette. hogy én a háta mögött állok.” (u. ha akarok. mert meglehet. l. még erősebb ellenmotivum – ha ugyan ilyen egyáltalán lehetséges – kell hozzá. mig töltött pisztolyt tart a kezében. csakhogy ez csalódás. épen ugy nem állhat fel egy ember a székéről. hogy amint meg nem mozdulhat egy billiárdgolyó. adottnak hiresztelik. – egyre ama belső hangtól kisérve: „én azt tehetem. vagy jobban mondva. Mert valójában az ő „akarhatom”-ja csak hipotetikus és igy egészitendő ki: „én ezt akarhatom. mivel ő A filozófia történetéről szóló előadásaiban (1819-20. általuk. azaz a tervbe vett cselekvést végrehajthatja. engem zavarba akarva hozni. egymásután az összes. l. De talán igazságtalan vagyok velök szemben. s arra belátná. akkor azt akarhatnám. minden neki lehetséges cselekvéshez. Könnyen megeshetik. semhogy azt megtehetném. Különböző. mert az ellentétes motivumoknak sokkal nagyobb hatalma van rajtam.) „a szabadság tény. lehetségesekként szereplő motivumok felé és mindegyiknél azt gondolja az ember. a szegényeknek adhatom s igy magam is szegény lehetek. amit erről két század óta nagy gondolkozók mondtak. Mert mindjárt föllépne a megfontolás és emlékébe idézné a más oldalra huzó vagy az ellenlábas motivumokat. lőheti agyon magát valóban és kell is magát agyonlőnie. Épen ily tévesen véli akárhány. ami puszta csalódás. tanitanak mindent. de akkor nem is lehetne azt nem akarnom s igy kellene megtennem. 1841) azt tanitja. az akarat szabadságát ténylegesnek. hogy a dologból tett aligha lesz. mikor pedig az tény: „mire való bizonyitani azt. aminőknek látszanak. pl. és igy. 19-20. hanem a fődolog egy fölöttébb erős és azért ritka motivum. ami az életkedvnek. hogy ő. mindenemet. egy darab száraz kenyérért. valamint a nagy tömegtől. amit akarok: én tehetek. Mindez egészen jól megáll az öntudat itétete – „azt tehetem. Térjünk vissza példánkhoz: hat órakor tanakodó emberünkhöz és képzeljük. hanem csak éhesek.) Németországban sem hiányzanak ama tudatlanok. hogy kirohanjon a nagy világba. Egyáltalán se szókép se tulzás.) és Kantnak szemére veti. mint állhatatlan szélben egy jól megkent sarku szélkakas. amig meg nem lökik. hogy a szinházba menjen. ha nem akarnám inkább azt a másikat.

amire hatnak. Az akaratszabadság föltételezése mellett minden emberi cselekvés megmagyarázhatatlan csoda lenne. idő. mely abból származik. maga is különféle alakulatokat vesz fel. amely őket. hanem tőle függ a másik. következőleg kivétel nélkül érvényes. mint azt várni. csakhamar rájövünk. hogy most. – mert ez lenne a motivatio. mely. Aki hasonló állitásokkal egy társaságban makacs ellenmondásra találna. megfelelően érvényesülnie. hogy egy darab fa megmozduljon. ami annak B. hanem mindig hagy valami magyarázatlant. Itt visszajutunk az abszolut esetlegesnek mindjárt kezdetben felállitott fogalmára. itt megnyilvánuljon. Hanem mindig van valami. ami mind az oki összefüggésnek ugyanolyan szigoruságával megy végbe. hogy ilyesmit elgondoljon. ugy. És azt várni. A világon egy ok sem hat függetlenül. hanem az értelem után indul. De itt olyasvalamit kell elgondolnunk. csak az értelemmel foghatók fel. mint az emberek mozgásai: csakhogy az itélet nem a szem. mint a golyó elgördülése a lökés után. egyes esetben. Eszerint minden hatás két tényezőből ered. amire őt semmiféle érdek nem készteti. kémiaivá. és a determináló okból. hogy elképzeljük a liberum arbitrium indifferentiae-t. . mely a következőt kényszerüvé teszi. és csak egy bizonyos időben. hogy mig a természeti lények egyre magasabbra emelkedve. amelyek a hatást várják. hogy végtére szemmel sem láthatók már. az embernek is alája kell vetve lennie. ami nem függ semmitől. mint a legszilárdabb mechanikai ok. igy tanusitja ezt az egész természetben uralkodó analogia és igy bizonyitja ezt a tapasztalás minden pillanatban. Mert az elégséges ok elve – a jelenségek egymástól való függésének és átmeneti meghatározásának principiuma – megismerőtehetségünknek legáltalánosabb formája. a működő okok természetének is ezzel egyforma lépést kell tartania és a lények minden fokozatán. amelyek más gondolatokkal küzdenek. tehát okság. intellektuálissá és végre racionalissá emelkedik és finomul. Hanem most emlékezzünk vissza arra is. hogy most A müködik. D ellenében előnyt adjon. ingerlékennyé. és minthogy az okság törvénye mindezekre a priori. Ismétlem: ennél a szó szoros értelmében megáll az ész. hogy annál tulajdonképen megáll az értelem: nincs formája rá. anélkül hogy kötél huzná. a puszta mechanikaiból. rendületlen biztossággal tételezi fel és kellő buvárlatnál fel is fedezi. ha egy harmadikkal harsány és komoly hangon elkiáltatná: „Omlik a tető!” miáltal az ellenmondók végtére belátnák.és térbeli jelenség. hogy az embereket a házból kidobja. Mert itt a működő okok csupa gondolatokká fokozódnak. érzékennyé. ami határozott. épen annyi. egy bizonyos helyen és egy bizonyos lényen idéz elő változást. hogy A-ban legyen valami. komplikált összeköttetésben. mig épen ugy müködhetnék B vagy C vagy D. Ők a megelőző változás. ha az ember csak meg is közelítheti ezt a tárgyat. működnek egymás ellen és meglesz hiba nélkül a kiszámitott eredmény. anélkül hogy meg volna határozva. Az oknélküliség látszatával – az ok láthatatlansága miatt – a pohárban minden irányban szerteugráló elektromos parafagolyók épen ugy birnak. egy belsőből meg egy külsőből: ugyanis annak az őserejéből. Igy mondja ezt a priori a tiszta értelem. amelyhez tehát az erőnek már ebben a lényben kellett rejleni. komplikáltabbak lesznek. Mert az ember.elmaradhatatlan. mint az összes tapasztalati tárgyak. C. azaz anélkül. Az őserő önmagából tételez föl minden okságot és minden magyarázatot: épen azért emez nem is magyaráz meg mindent. objektumainak különfélesége szerint. – okozat ok nélkül. amire hat. amely mindig a lény természetéhez van mérve. mint ahogy tisztán mechanikai okok. hogy egy ember megtegyen valamit. ugyanazon körülmények között. következőleg nincs alapja. hogy egy motivum éppen olyan hatalmas arra. mely azt kényszeriti. mi az ok általában. és fogékonyságuk. sem a semmiből nem teremt. ami kényszer nélküli. és hozzá müködhetnék teljesen függetlenül. mig közülök a leghatalmasabb megadja a döntést és az embert mozgásba hozza. Ezért lesznek aztán az okok mindig kevésbbé kézzelfoghatók és materiálisak. hacsak az ember nem ül fel a látszatnak. elektromossá. És ha meg merjük kisérelni. rövidesen nyitjára jönne a dolognak.

Ezérthogy egészen más ugyanazon motivum hatása különböző emberekre. megmagyarázhatatlan. . cohaesióban. hanem. mint hogy mikor és hol nyilvánulnak eredeti. hanem csak tapasztalásból ismerjük meg: empirikus jellemének. Az égi mechanika magyarázatai előre föltételezik a gravitatiót mint erőt. rugalmasságban birják föltételüket. mint ahogy a napfény a viaszt fehérre. És mint a természeti erők. szintoly őseredeti. amelyek a lélekrokonsághoz hasonlóan. A vegytan magyarázatai azokat a titkos erőket tételezik föl. mint lökés és nyomás. megmagyarázhatatlan erők. egyes esetben. Csakis ama föltevés mellett. Az okok tehát sehol sem magyaráznak többet. mint a többi természeti erőt. mint az előbb emlitettek. melyeket a motivumok keltenek. Ez maga minden ilynemü hatásnak közös alapja és megvan mindegyikükben. bizonyos stoicheometriai viszonyok szerint nyilvánulnak s amelyeken végelemzésben mindama hatások alapulnak. Bár a faji jellem mindegyiknek alapja. belsőleg és közvetlenül is. mindenkiben más és más. amelyek a tüneményekben nyilvánulnak s amelyekre való visszavezetésében áll az egész magyarázat. miért is annak főtulajdonságai mindegyikben megtalálhatók. hogy fölvehetjük. Igy vezetik vissza a mágnesség tüneményeit egy őserőre. tulnyomó charakterével vegyest. És általában igy van ez mindenütt. hogy a jellemek morális különbsége egyenes arányban áll az intellektuális képességekkel – ami sokat akar mondani – és mind a kettő hasonlithatlanul nagyobb mint a testi eltérés óriás és törpe. s így bővebben nem magyarázható erőnek. melyeknek itt motivum a nevük. Csakhogy itt a fokozatoknak többsége és kisebbsége olyan jelentékeny. amelyek föltételezése mellett lehetnek ők csupán okok. Szintugy nincs is maga semmi okságnak alávetve. hanem annak csak egy neme. még pedig a megismerés közegén átmenő okság. melyek előzetesen adott okoktól fölkeltve. amit az ember jellemének nevezünk. mert hiszen a motivatio nem különbözik lényegében az okságtól. Magyarázataiknál mindig előre föltételezik a természeti erőket. merevségben. melyek alatt ilyen erő nyilatkozik. hanem minden magyarázatnak a principiuma. azaz hoznak létre szükségképen bizonyos okozatokat. legokosabb állatoknál jelentkezik egy már számbavehető egyéni jelleg. Még azok az okok is. eredményezi azt. a tulajdonságok kombinációjának és módosulatának különfélesége olyan változatos. mivolta determinálva van. az okokat. Mert annyira alapja minden hatásnak. és mint az életerő az ingerek hatásainak. nincs máskép a motivumoknál sem. az áthatatlanságban. melynek értelmében itt az egyes okok. Az ember jelleme: 1) individuális (egyéni). pontosan beállnak. melyekkel az annyira kézzelfogható mechanika foglalkozik. hogy van egy ilyen akarat és hogy. müködnek. melyek az égi testek pályáját meghatározzák. Itt is tehát az ok csak a nyilvánulását idézi elő egy további okokra vissza nem vezethető. melynek neve elektromosság. Ahogy ez az eset a szükebb értelemben vett okoknál és az ingereknél. Csak a legmagasabb rendü. i. t. mint amely specifikus belső és külső ingerekre határozottan reagál. tehetetlenségben. Épen igy tételezik föl a fiziologia összes magyarázatai az életerőt. amely erőnek itt akarat a neve: ezt azonban nem csak kivülről ismerjük. mert hiszen épen ez kölcsönzi mindegyik oknak az okságot. sulyban. az öntudathoz képest. keménységben. hatnak a rá irányuló okok. melyek hatását fölkeltik. habár a species általános. mint az egyetemes természeti erők a szükebb értelmü okok keltette hatásoknak. Ennél megáll a magyarázat és csupán azokat a feltételeket adja meg. még pedig mivel ezt nem a priori. az embernél minden egyes individuumban más és más. Maga egy természeti erő nincs alávetve semmi magyarázatnak. mely szerint visszahatása ugyanazon motivumokra minden egyes emberben más és más. Ez határozza meg közelebbről a különféle motivumok hatásának módját egy-egy adott emberre. változhatatlan. azaz a ható képességet. Az állatoknál minden egyes speciesben.Ezt látjuk végig a fizikában és kémiában. Az akaratnak ez a speciálisán és individuálisan meghatározott mivolta. amelyek szintolyan kimagyarázhatatlan természeti erők. Apollo és Terzitesz között.

hogy valaha – amint mondják – kiesnék a jelleméből. aki teljesen változatlan és mindig ugyanaz. Ezérthogy magát a motivumot ismerve. mint azelőtt. és aki gyilkost akar bérelni. mint minden más dolgot. hogy ezt vagy azt a tulajdonságot – pl. olyan emberek közt néz körül. hogy erre. Saját szerepét. akiknek kezéhez már vér tapad. csak állandó próba után lesz bizonyos a másikról. hanem a jellemet is kell ehhez ismernünk. még nem mondhatjuk meg előre a tettet. akit. Ez igazságnak megerősitését a mindennapi tapasztalásból vehetjük: legfrappánsabban látjuk akkor. aszerint vagyunk – a magunkkal kötött ismeretség következtében – vagy elégedettek önmagunkkal. mint ahogy jóhiszemüen föltételeztük. aki saját jó és rossz tulajdonságait pontosan ismeri és igy biztosan tudja. Bizalmában nem is csalódott. melyek életkora és szükségletei különbözőségének a következményei. miként másokban. meg saját magáról is. Azért fordul az. egy előforduló nehéz választásnál. majd hogy arra az oldalra fog térni. Mint Herodotosz beszéli (VII. avagy ily erényeink hiánya derült ki. de cselekedeteikben mégis föltételezik . Az ember sohasem változik: ahogy cselekedett egyszer. bátorságot. önzetlenséget. Csak saját empirikus jellemének pontos ismerete adja az embernek azt. Csak az irányban és az anyagban szenvedi jelleme ama látszólagos változásokat. titok még önmagunk előtt is mindaddig. Ezt az igazságot ugyan sok ember szóban tagadni fogja. a hő a viaszt megolvasztja. egyenességet. mielőtt nem volt ő is abban a helyzetben. miben nem. Azért csalódunk akárhányszor. melyet előbb. hogy fog egy másvalaki – és azt sem. aszerint. melynek tulajdonságait már kitapasztaltuk és biztosan előrelátjuk. ugy fog teljesen hasonló körülmények között – amelyekhez e körülmények helyes ismerete is számit – mindig cselekedni. a mi saját elhatározásunk. rendkivüli segitségre van szüksége. Hanem akkor bizonyos is: kipróbált barátok. ha egy ismerősünkkel husz-harminc év mulva kerülünk össze és ugyanazon csapáson találjuk őt most is. vagy nem. most müvészien és módszeresen. akinek nagy. amit szerzett jellemnek nevezünk: az birja ezt. sőt hallatlan becsületességnek és lelkiismeretességnek adta tanujelét. tévedésben volt önmagáról. amit akarok” az akaratszabadság látszatát kelti. biztossággal és tisztességgel játsza meg. Végre az erősebb motivum érvényesiti hatalmát az akaraton és a választás akárhányszor máskép megy ki. Kadmoszt választotta erre. Amint mi egy esetben eszességet. 2) Az ember jelleme empirikus (tapasztalati). Aki egyszer valamit megtett. miben bizhat és számithat magára. alkalomadtával. rosszat egyaránt. sőt ismereteinek és nézeteinek változó leple alatt ott rejtőzik – mint a rák a héjában – az identikus és tulajdonképeni ember. csak természetesen adott. olyan emberhez. kiérdemült szolgák megbizhatók. mit lehet tőle várni és mit nem. mig el nem dőlt: majd azt hisszük. ha rájövünk. Egy előttünk jól ismert embert általában ugy veszünk.a klórezüstöt feketére festi. az agyagot pedig megkeményiti. mint aki ritka. aki nemeslelküségének már megállta próbáját. anélkül. egyes esetben. Ezért végelemzésben senki sem tudhatja. ami egyre bizonyitja. amint ezt vagy azt a motivumot hozza közelebb az ismeret az akarathoz és erejét rajta megkisérli. viszonyainak. hallgatagságot. nem csupán a másokét. amelyen az önbizalom – vagy bizalmatlanság alapszik. hasonló esetben ismét meg fogja tenni – jót. szirakuzai Gelo kénytelen volt nagyobb pénzösszeget teljesen rábizni egy emberre. hanem a magunkét is. mint ahogy kezdetben sejtettük. Azért marad. 3) Az ember jelleme állandó: ugyanaz marad az egész életen át. 164). Hasonlókép csak a tapasztalásból fakad. hogy egy valaki. Csak tapasztalás utján ismerhetjük meg. bátorságot – nem abban a mérvben birjuk. igazságosságot. mint akár egy idegené. hogy fog önmaga bizonyos meghatározott helyzetben cselekedni. empirikus jelleméhez képest. a saját magunkkal való ismeretség is. ugy önmagunkban is. gyöngédséget tanusitottunk. a vele szabad rendelkezés mellett. Éveinek. külföldre kellett küldenie. amikor is az az „én azt tehetem.

” Ezen alapszik. A jellem változhatatlan. Amig ezeket nem tudná megérteni. hogy. egy embernek helyzete másodszor tényleg egészen más. hogy ez vagy az az eszköz. melyekre imént nem volt . vagy több hátránnyal jár mint haszonnal: akkor megváltoztatja az eszközt. nem szivének megjavitását vállalja magára. hasonló külső körülmények között. azokat rég letettük. hogy ama körülményeket helyesen és tökéletesen megértse.” Ezen alapszik hogy. vagy a bolondok becsülete). melyek számára nélkülök az ember el volna zárva. „hanem: „csalódtam benne. hanem egyetlen cselekedetnek foltja az emberre örökre rátapad. ha elérték a célt. mi több. munka és takarékosság utján. Általában egyedül az ismeretben van minden javulásnak és nemesülésnek köre és határa. hogy utat nyit motivumoknak. mely nem az ember jellemének. hogy a jellem változatlanul ugyanaz maradt. mikor annak. őt – amint mondják – megbélyegzi. Ez csak ama föltétel mellett lehetséges.maguk is. ha világosan fölismeri is. Ezen alapszik az amerikai penitenciarendszer. saját meglepetésére is. nem is léteznének akarata számára. akkor sem mondjuk soha: „megváltozott a jelleme. minélfogva most oly motivumok hatnak rá. mert viszont érettebb korunkban nem válnak már szégyenünkre ifjuságunknak legnevetségesebb tévedései. hogy meg fog javulni. a régi ösvényre. nem vezethet céljához. Az ész kimüvelése. melyek után jelleménél fogva változatlanul törekszik. hanem hogy a fejét helyreállitsa és megmutassa neki. mert a viszonyok változók. legvaskosabb tudatlansága. alkalomadtán csak rátér. legcsodálatosabb balgaságai sem: a kor megváltozott e tévedések ismeretünk tárgyai voltak. ezért juthat annak belátására. Rousseaunak. Ezért lehet. jelleme azonban változhatatlan. hogy ha egyszer elveszett az igazi becsület (nem a lovagi. negyven év mulva. a hamisságnak eddig követett utján sokkal nehezebben és jóval nagyobb fáradsággal és veszéllyel érheti el. az árulót megkeresik. a motivumok kényszerüen hatnak de az ismereten kell átmenniök. Még ha e bizalmukban egyszer csalódtunk is. a szakadatlan helyesbitésre: ezen dolgozik minden nevelés. mindennemü ismeretek és nézetek által. arra pedig rábizzák magukat. mint pl. hanem aztán dicséretünk vagy gáncsunk nem a motivumot. valójában mégsem javul meg. mi azoktól már eltértünk. mint a tisztesség. felhasználják és megjutalmazzák. hogy egy ember. Mert ezen az igazságon nyugszik minden emberismeretnek és a kipróbált. kitapasztalt egyénekben való szilárd bizalomnak lehetősége. mint az első: ha tudniillik csak időközben lett képessé. aki korábban tisztességesnek mutatkozott. azután. de nem a célt. hogy ama célokat. erkölcsileg azért fontos. azaz nincsenek – a nagy költők jellemeihez hasonlóan – egy természeti törvény állandóságával és szigoru következetességgel végigvezetve. ha mi egy cselekedet morális értékét meg akarjuk itélni. az tolvaj lesz örök életében. ha például fontos államügyek kivánják az árulást. hogy Mariont a szolgálót lopással vádolta. akit egyszer hazugságon értek. csak ugy mint ifjukori ruháinkat. azt nem lehet soha visszaállitani. Csak ismerete jobbittatja meg magát. hanem a jellemet illeti – amely magát ilyen motivumtól befolyásolta – mint e tettnek második és egyedül az embertől függő tényezőjét. Ezen alapszik. egy-egy drámairó főhibája is. mindenekelőtt a motivumáról akarunk megbizonyosodni. mivel ez sokszor késő öregkorban is elénk tárja az ifjukori bünöket. Ugyanezen az igazságon alapszik. Ez azonban képes számtalan fokozatban a legsokoldalubb kibővitésre. erősen fölteszi magában. nem hisznek többé. hogy jellemei nincsenek megtartva. melyet előbb alkalmazott. az okosság parancsolja. Ugyanezen az igazságon alapszik. Sőt ugyanezen az igazságon alapszik a lelkiismeret lehetősége. sőt megutálja erkölcsi hibáit és ballépéseit. Innen a közmondás: „Aki egyszer lopott. hogy eltávolitsák. hanem komoly föltétel és szóbeli igéret dacára. mint amely a motivumoknak médiuma. melyet pedig ő maga követett el.

gondos ápolással. tulajdonképen a szinlelés egy neme – s igy nem valódiak – volnának s ezért megmaradásukra és megőrzésükre. arannyá akarnánk változtatni. ahol ilyen célból össze vannak állitva.) 4) Az egyéni jellem velünk született: nem a müvészet vagy a véletlennek alávetett viszonyok alkotása. Oratio de magia-jában. azt találjuk. sed secundum esse cognitum. hogy az egyes erkölcsi tulajdonságok minden emberben többé-kevésbé természettől fogva megvannak: mert az igazságosságra. Ezért tünteti föl két gyermek. qui semper eodem ingenio ad virtutem vel ad malitiam moratus. nagyon helyesen. Sőt inkább a velünkszületett jellemben. A jellem változhatlanságáról kétségtelennek nyilvánitott meggyőződést találhatunk már Apulejusnál. véletlen körülmények. egyáltalán nem lehetne akkor számitani.) azt tanitotta: „Nem tőlünk függ. csak ugy gondolhatók mint velünk született tulajdonságok és csak mint ilyenek volnának valódiak: ellenben a megfontolásból kiindulva és önkényesen fölvéve. 35. 13. Már a gyermekben nyilvánul. vagy puszta ismeret és tanulmány művei legyenek! Hiszen épen Nerónak Seneca volt a nevelője. És ha még az Arisztotelesznél s az összes régieknél hiányzó keresztyén erényt. motivum) movet non secundum suum esse reale. külső csinálmányok. midőn Catoról a következőket irta (II. a viszonyok ziláltsága közt. aki Arisztotelesz tanusága szerint (Eth. amely mindig ugyanazzal a tehetséggel törekszik az erény vagy a bün felé és szilárd biztosítéka a vétek helyeslésének vagy megvetésének. hogy jók vagy rosszak legyünk. az nyilván rossz. aut respuendi. maga is osztja Szokratesz e véleményét és a legvilágosabban ki is mondja: „Ugy látszik.) És ha az összes erényeket és hibákat Arisztotelesz illető könyvében (De virtutibus et vitiis) áttekintjük. et per omnia genio diis quam hominibus propior: qui nunquam recte fecit. ahogy megismertük. hanem aszerint. az egész embernek a tulajdonképeni magvában rejlik összes erényeink és büneink csirája. Antoninus. a scholastikusok: causa finalis (cél. VI. ami nagy lesz a jövőben. hogy összességükben. de már ez volt a meggyőződése az erkölcstan atyjának. hogy erények és bünök velünk születtek. hanem magának a természetnek müve. Ez az igazság sok előitéletbe és sok copfos filozófusnak ugynevezett praktikus érdekébe – tudniillik kicsinyes. Nero.” (Eth. amivel aggkorukban is birni fognak. a leglényegesebben elütő jellemet.) Hanem az ismeret javitásánál tovább nem terjed semmiféle erkölcsi hatás és arra vállalkozni. Nicom. ahol is. igazi emberekben. 9. szük fogalmaiba és korlátolt iskolás felfogásába – ütközhetik. Hadrianus. (A végső ok nem igazi mivoltában hat. Titus jelleme egyfelől és Caligula. ut facere . mélyen gyökerező gonoszsága. Ez az elfogulatlan ember előtt oly természetes meggyőződés vezette Velleius Paterculus kezét is. hogy barackot teremjen. hogy az egyik ember fáradhatatlan jósága és a másiknak javithatatlan. mihelyt meg-megszülettünk. de csak az apától. mérsékletre s egyéb erényekre tüstént hajlandók vagyunk. (Van mindenkinek bizonyos jelleme. magna I.” Amit Arisztotelesz ezzel szemben felhoz. vagy ha tölgyfát. Szokratesz-nek. az ő saját erkölcsiséget ujjáalkossuk.): „Homo virtuti consimillimus. Miként volna lehetséges. Ebben az értelemben mondták. a szeretetet (caritas) hozzávesszük. Alaptulajdonságaiban még örökölhető is a jellem. épen annyi volna.fogékony. ismert jellemére hivatkozik és azt mondja: Certum indicem cuiusque animum esse. külső eszközökkel. Domtiianus jelleme másfelől. a boszorkányság vádja ellen védekezve. ott kicsinyben mutatkozik. Az individuális jellem lényegének ezen ismertetéséből mindenesetre következik. mely ugyanaz. bátorságra. akkor sem áll másként a dolog. teljesen egyforma nevelés és környezet mellett. firmum argumentum est accipiendi criminis. arra akarnánk bírni. hogy egy ember erkölcsi hibáit szónoklatokkal és morálizálással megszüntessük és ezzel magát a jellemét. mintha ólmot. mig az értelmiség az anyától.

” A legerényesebb férfi. melyek a cselekvést meghatározzák és a kivánt szabadság végkép tönkremenne. sed quia aliter facere non poterat. hogy a cselekvési módok ama tényleges nagy különbségének eredetét a subjectum és objectum közt keressük. eltanulásból stb. A jellemek tényleges. nem lehet alapja különböző emberek tekintetbe vett különböző cselekvésmódjának. Mert akkor kell. Hanem azt semmi esetre sem szabad figyelmen kivül hagynunk. Hogy egy másik származzék. ahol gyökeret verhetne. egészen másféleképen. Minden tettet biztossággal meg is lehetne mondani előre. mielőtt jellemet szerzett volna. akkor e miatt minden erkölcsi felelősség végkép elesnék. vagyis ahogy azt különböző emberek megismerik. De most még megkisérelhetik az akaratszabadság hivei e gonosz dilemmából a menekvést oly módon. vagy általában az a tény. amilyen Locke szerint az elme és nem szabad egyik vagy másik irányban semmiféle veleszületett hajlammal birnia. mellyel – mint föntebb tüzetesen bebizonyitottam – a motivumok. a felelősséggel egyetemben. hanem mert másként cselekedni nem tudott. sőt ki lehetne számitani. mert már ez felbillentené azt a tökéletes egyensulyt. mint minden ok általában. a cselekvésmódoknak s evvel az erény. melyeknek állitólag eredménye a jellem. e föltétel mellett. ha [2] . ahhoz vagy más motivum vagy más jellem kellene. minden helyzetben egyaránt ellenkezőképen cselekedhessék. másodszor pedig hogy mindama külső körülmények. mely abban áll. A subjectivben tehát. hogy minden ember. ahogy a subjectiv az objectivet felfogja. akkor aztán kimagyarázható belőle a cselekvés különfélesége. még pedig abból a különböző módból eredtessük. Mint ahogy az élettelen természetben minden hatás két tényezőnek – még pedig az itt megnyilvánuló egyetemes természeti erőnek és az ezen megnyilvánulást itt fölkeltő egyes oknak – kényszerü eredménye. alapját és talaját. egészen hatalmunkon kivül esnek és a véletlen – vagy ha ugy tetszik. benyomásokból. hogy lássák. eredeti és lényeges különbsége nem egyeztethető össze ilyen akaratszabadság fölvételével. és ha egyszer ily módon a jellem megállapodott. melyben gyökerezik. mint az emberekhez számitott s aki sohasem azért cselekedett helyesen. Ha ez a kettő adva van. hogy az a feltétel – bárhogy meg felel is első tekintetre a józan észnek – alapjában épen akkora ellenmondásban áll morális meggyőződéseinkkel. sőt ellenkezőleg cselekszik. hatnak. ez pedig a velünk született egyéni jellem. Most megismertük föltételét. a tett elmaradhatatlanul bekövetkezik. hanem ilyen különbség származhatik külső körülményekből. hogy azt mondják: nincs ugyan a jellemek közt velünkszületett különbség.videretur. Ama kényszerüség. minthogy az nyilván csak a véletlen vagy a gondviselés műve volna. hogy honnan ered tulajdonképen erény és bűn. Erre elsőben is az a megjegyzésünk. teljesen egyforma körülmények és inditékok között. melyet a liberum arbitrium indifferentiae fejez ki. hogy két egyformán nevelt ember. Ebből pedig következik. miáltal a cselekvési módok morális különbsége az itélet helyességének puszta különbségévé módosulna és a morál átváltoznék logikává. hogy e szerint a jellem nagyon későn alakulna ki (holott tényleg már a gyermekben felismerhető) és a legtöbb ember meghalna. Akkor mindenesetre még az a középut maradna. hogy ha fölvesszük az akaratszabadságot. nincs minden feltétel nélkül. ahogy ezt elegendőképen meg is mutattuk. de még kevésbé lehet az objectivben. aki nagy lelkével inkább az istenekhez. Látjuk tehát. mert akkor az objektumok volnának azok. minden támasz nélkül lebeg s nem talál annyi helyet sem. a gondviselés – igy vagy ugy alakithatja őket: ha most már ezekből származnék a jellem s ebből ismét a cselekvés különfélesége. épen igy egy ember mindegyik tette az ő jellemének s a fellépő motivumnak kényszerü eredménye. tapasztalásból. vagy bűn különbségének eredete. ha az akaratszabadságot fölvesszük. példákból. hogy házi jelleme tabula rasa legyen. mint értelmünknek legfelső alaptörvényével. Csakhogy akkor minden a kérdéses körülményeknek helyes vagy helytelen ismeretére menne vissza.

Mindezeknek végeredményeképen származnak most már egyes tettei s ennélfogva egész szerepe. nagy eszmét. azaz vannak alapvető. melyeket ehhez használ. mely téged létre kelte. hogy valami legyen és amellett mégis semmi legyen. hogy előlépjenek. ennek tulajdonithatjuk. akármilyen fajta legyen. hogy ne legyen. máskor pedig egészen másként cselekedjék. egyszer igy. amelynek nyilvánulásait az okok szükségképen előidézik. azaz minden létezőnek kell valaminek lenni. minden dolognak a belső lényege. Akként fejlődtél s akként élj is épen. a scholastikusok ezzel a formulával fejezték ki: Operari sequitur esse. existentiát jelent essentia nélkül. épen oly kevéssé lehet ez existentia. amely által azzá lesz. mely pályád kijelelte. mig ellenben maga ez a természet semmikép sem ezen okok müve. sem általuk nem módositható. ami azt teszi. hogy ugyanaz a fa. melyet a világban játszania kell. az eszközöket. hogy holmi Ens metaphysicum legyen. Jósnők s próféták elmondták de régen! Mert ős. amelyen általában minden ok hatásának kényszerüsége alapszik. Mert minden létezőnek kell lényegének megfelelő. melyben élet lüktet. a jövőben körtét teremjen. Ama föltétel tehát. ha behatóan vizsgáljuk. tehát ellenmondás. existentia nélkül (amit Kant a száz tallér ismert példájával magyarázott meg). ami a lényben rejlik: mert ez nem tud máskép reagálni. a ható okok izgatására sajátos természetéhez képest fog visszahatni. De mindez az emberről és akaratáról csak ugy áll. Lehetetlen. lényeges tulajdonságai. amely ezt folyton bizonyitja. hogy valami létezzék s amellett ne legyen semmi. Neki is van az existentia mellé essentiája. mely ezen a nyáron cseresznyét termett. melynek a világon minden dolog kivétel nélkül alá van vetve. Ha ezt belátjuk. melyek felé változatlanul törekszik. hogy állitották az akarattevékenység kényszerüségét a motivumok fellépése esetén és elvetették a liberum . annyi volna. részben a külső körülmények. Saját énedtől sohse menekszel te. másrészt nem volna maga a motivum is akárhányszor elrejtve és kitéve más motivumok visszahatásának. tulajdonságok és igy az ezekből folyó határozott müködési mód nélkül: hanem amily kevéssé ad valóságot essentia. sajátos természettel birnia. az ember pedig az embert ugy. sem kor meg nem semmisithet. Az akaratszabadság.nem volna olyan nehéz egyrészt a jellem kipuhatolása. Itt emlékeznünk kell arra. ami ismét azt teszi. Minden esetben szükségképen kicsalják a külső okok azt. vagy lehet akarat: mindegyik lény. részben róluk alkotott felfogása – melynek helyessége ismét értelmétől s annak képzettségétől függ – határozzák meg. mint a természet összes többi lényéről. vagy lehet életerő. mint költői felfogással olvashatjuk az egyéni jellem itt kifejtett tanának eredményét Goethe egyik legszebb versében: Mint az napon. egyéb nézeteik akármily eltérők voltak is. bolygók dicső körében: Törvény szerint. amelyek csak az ember eszmekörében léteznek s másnak számára nem hozzáférhetők. Ennek következtében a vegyész kémszerekkel vizsgálja meg a testeket. hogy van. ami. Ott állt a nap. Sem erő. mintha azt akarnók. Az ember veleszületett jelleme már lényegesen meghatározza nagyjában a célokat. olyan dolog. hogy próbára teszi. kell határozott lényeggel birnia. abban megegyeztek. mint amilyen önmaga. amelyek jellemét alkotják és csak külső inditékra van szükségük. Azért ép oly találó. hogy minden idők igazi mély gondolkodói. minden meghatározás. valamint ha belátjuk az okság törvényének a priori bizonyos és azért kivételnélküli érvényességét. lehet az aztán csupán egy benne nyilvánuló általános természeti erő. Következőleg azt várni. Ezt a törvényt. hogy minden Existentia föltétele egy Essentia. amely csak van és semmi több annál. essentia nélkül. hogy egy ember ugyanazon inditék mellett.

évszám. Igy tőn már Leibnitz. Buridan előtt élt és nem szamarakról. ugy látszik még a tizenötödik században nyomott példánya. E példázatok közül legismertebb a Buridan szamara. Buridannak még meglevő irásaiban hiába kutatunk. mely bizonyos tekintetben az itt tőlem vitatott nagy igazságnak szimboluma vagy tipusa lett. ezekkel a szavakkal: „amit pedig az erősen éhezőről és szomjazóról mondanak. helytelenül mondja. hogy az a példa. De coelo. Mi több. akár a legcsekélyebb dologban.arbitriumot.l. általában s a legaprólékosabban. mind a cselekvés kényszerü bekövetkezését állitják. mintegy száz éve.. distanti e moventi D’un modo. Nekem megvan Sophismata c. Megtaláljuk Dantenál.. szavak és frázisok mögé menekülnek. (Leibnitz ingadozása e pontban legvilágosabban látható Costehoz irt levelében: Opera phil. mert amazok adott jellemnél és motivumnál. hogy a leghatározottabb. ed. Vannak aztán még közvetitők. vagy a szamárra hivatkozzék. vagy a kérdést addig csürik-csavarják.. Sőt mivel a gondolkozásra képtelenek és a látszatra meg az előitéletre sokat adó tömeg kiszámithatlan nagy többsége ennek az igazságnak mindenkor makacsul elleneszegült. mint filozófus. akinek Buridanról szóló cikke forrásul szolgált mindahhoz. mig az ember már nem is tudja hová megy ki az. jóllehet majd minden oldalon fel van hozva a szamár például. két egyforma távol s egyforma izes étek közt. két cselekvés lehetséges-e. amit azóta róla irtak. hogy egyfelől a jelleme változatlan. 13. ahol a kettő eltér egymástól. aki inkább volt matematikus és polihisztor. Az akaratszabadság kérdése valóban próbakő. emezek viszont nagy többséggel szavaznak az akaratszabadságra. bizonyos körülmények között. vagy határkő. vagy csak egy? – Minden mélyen gondolkodó felelete: Csak egy. prima si morria di fame.) Hanem hogy ilyen szócsiszárt sarokba szoritsunk. én ismerek vagy negyvenet is. annyira élére állitották ezt az igazságot. hogy példáiban Socratesre és Platonra. hely. meg azután a Théodicée 45-53 §-ban is. amely után pedig. aki kora egész tudásának birtokában volt. aki e forrásból vette át példáját. másfelől a körülményeket. hogy megpihenjen. igy kell feltenni neki a kérdéseket s attól nem szabad elállani: 1) Egy bizonyos embernek. megtaláljuk már Aristotelesznél. hogy Buridannak csak egy sophismájáról tudunk. amelyek folyton szigoru kényszerüséggel lépnek fel s melyeknek csupa hasonló kényszerü elemekből álló láncolata a végtelenségbe nyulik – alakulhatott volna valahogy máskép. amelyben szintén hasztalan kerestem. munkájának egy. az embert szamárral cserélte ki. 2) Egy bizonyos embernek lefolyt élete – nem tekintve. hanem emberekről mondja az alábbi szavakat. mint ahogy alakult? – Nem! a következetes és helyes válasz. mivel e jámbor scholastikusnak szokása. melyeknek hatását tapasztalnia kellett. Erdmann. jóval régibb Buridannál. II. Che liber’ uomo l’on recasse a’ denti. midőn egyforma távolságra áll az ételtől meg az italtól. szükséges.” Buridan. ha már Bayle a kérdést olyan tüzetesen tárgyalja. Bayle. semhogy egybe is harapna. előbb meghalna éhen. amit különben azóta ugylátszik észre sem vettek. tudnia kellett volna azt is. . egyetlen jelenetben. Meg aztán. csupán azért. A szabad ember. szükségképen külső okok determinálják. 447. sőt a legelbizakodottabb szavakkal erősitették. akik zavarukban ide-oda tétováznak a maguk s a mások célzatát összebolygatják. melyek a Paradicsom negyedik könyvét megnyitják: Intra duo cibi. lapszám nélkül. egy eseményben. amelyen a mély gondolkozásu szellemet a felületestől meg lehet különböztetni.

Mi lenne ebből a világból. szükségképen történik. inkább olyan szemmel kell néznünk. Betetőzésül még egy pár elmélkedést füzök az események kényszerüségének tanához. ahogy bizonyos dolgokról gondolkozók. mint az. akkor a jövendő minden előrelátása. mely látszólag rokon a bünével s mint persona piacularis (balsors embere) némileg elveszti hitelét mások előtt is. egészen véletlenül megsebesitett vagy megölt egy másikat. aszerint. Quidquid fit. Merthogy éppen minden történő. meg az a mindenütt kiirthatatlan hit az omenekben. hanem ezt számtalan helyen abszolut szabadsággal töretjük meg. mint a nyomtatott betüt. hogy vagyunk. Az eseményeket. hogy bár egy esemény ne történt volna meg. amit teszünk. mint az a kivánság. tehát a szubjektiv lehetőséget vonjuk kétségbe. látnoki somnambulismusban és kettős arcban (second sight) maga is objectiv lesz. ezt a Piaculumot egész életén át gyászolja. balgatag önkinzás. melyet olvasunk. melyet kiki. hogy ez a vigasztalásnak és a megnyugvásnak leggazdagabb forrása. hogy aki a legcsekélyebb szándékosság nélkül. tetszése szerint megtarthat vagy elvethet. Ha mi nem vesszük fel minden történőnek szigoru kényszerüségét egy minden eseményhez különbség nélkül csatlakozó oki láncolat értelmében. tehát el nem gondolható. amennyiben azok mind éppen olyan szigoru kényszerüséggel léptek fel és éppen olyan teljes hatalommal működtek. necessario fit. melyet akár lehetséges módon előre lehetne látni: ahelyett hogy mi most ennek csak szubjektiv feltételeit. azt tudjuk meg csupán. egyetmást még meg kell tanulnia s egyetmást elfelejtenie: akkor aztán el fogja ismerni. melyek azt az eseményt előidézték és milyen könnyen máskép lehettek volna: mert mindez csak illuzórius. hogy állt az. Meg aztán a választottakról szóló keresztény tanra bizonyára nem volt befolyás nélkül a jellem változatlanságának s kényszerü nyilvánulásainak átérzett meggyőződése. mert hiszen még a legkisebb véletlen is kényszerüleg lép föl és minden esemény – hogy ugy mondjuk – tempot tart egymással. tehát minden visszhangzik mindenben. amelynek következtében a nap keleten felkel. Azon a bár nem világosan felismert. hogy a nap nyugaton keljen föl. miután számtalan szavahihető bizonyság szól a jövendő ama megejtése mellett. olyan érzülettel. következőleg abszolute lehetetlen. valóságos véletlennek munkája. . valamint a mohamedánok fatalizmusa. a legnagyobbtól a legkisebbig. hogy minden szigoru kényszerüséggel történik. szigoru kényszerüséggel áll elő. egy romhalmaz. akár kicsi. Aki ettől a két tételtől visszariad. mint valami absolut lehetetlent kivánni és olyan esztelen. csak érzett meggyőződésen. mert ez annyi. jól tudva. álomban. milyen jelentéktelen és véletlen okok voltak azok. akár nagy. Végül ez még összefügg azzal is. azért bennük nem is nyer létet semmi igazi uj: hanem annak révén. Végül nem hallgathatom el még itt a következő egészen futólagos megjegyzést. alapszik a régieknek szilárd hite a fátumban (gör. egyáltalán hiábavaló dolog arról gondolkozni. ha a kényszerüség nem hatna át s nem tartana össze minden dolgot s különösen nem volna első az individiumok keletkezésénél? Egy szörnyalkotás. az igazi. A mi tetteink semmiesetre sem kezdeményezők. mert akkor nincs objektive valódi jövendő. S még ennek a kételynek sem lehet helye manapság többé művelt embernél. heimarmené). Azt kivánni. amint bekövetkeznek. mielőtt mi elolvastuk volna. értelem és jelentésnélküli torzkép.E két tétel következménye: Mindaz ami történik.

10: „ami pedig természettől való. sem az utonjárónak. nehéz problemáknál. II. mely az erényhez simul. hogy megnyugtassam azokat. mert az önkéntes és szabad fogalma nála egy. hogy nem tér rá analitikus eljárással. ahol valamivel közelebb jő a tulajdonképeni problemához. 6-10. sokszor puszta szavaknál. ami összhangzik a fönt idéztem helylyel. Nicom. azt mondhatni. ahol azonban abba a hibába esik. ami a szabad akarat dogmáját kárhoztatja. hogy már Jeremiás próféta megmondta: „Tudom. 7-ben.” És most a filozófusokhoz. Annak bizonyitására. Ott olvassuk a 145. lap: „Szeretném odakiáltani a szabad akarat védőinek.” (X. amennyiben Krisztusról szólnak. Mindenütt az a módszere. hogy a jellemet a tettekből vezeti le. amit föntebb minden mély gondolkodónak problemánkat érintő itéletéről állitottam. hacsak nem az természettől fogva. világos. megállapodik külső jegyeknél. hanem. Schmidt Sebestyén kiadásából (Strassburg 1707) idézek. 11-el is: „puszta akaratából nem lesz még senki sem a legjobb. csak megjavithatja magát”. A morális szabadságnak fölötte nehéz problémája benne még nem alakult ki. 23. ha a szabad akaratot elfogadják. hogy jellemezze véleményét. hogy azok tulajdona. Számuk tömérdek. 9-18. gondolatai néha elérnek odáig. Hogy mennyire volt különben világos a régiek előtt az akaratszabadság problemája.IV. Uram. mint valamely isteni okból eredő. 2. X. melyet ő természetesen nem filozófiai. aki egy e célra irt könyvében (De servo arbitrio) egész hevességével támadja meg az akaratszabadságot. holott megforditva kellene. hogy az ő gondolata erről lényegében csak a fizikai és intellektuális szabadságot illeti.” 220. A régiek itt nem vehetők komolyan tekintetbe. Azért. hanem teologiai érvekkel támogat. azért beszél egyre csak önkéntesről és önkéntelenről (hekuzion kai akuzion). akik azt hihették talán. hogy nincs szabad akarat. hogy Krisztust tagadják meg. hogy az embernek utja nincsen az ő tulajdon hatalmában. ha a szentirásra támaszkodva tárgyaljuk a kérdést. És alább: „Az erkölcs. 1-8. Elődeim. hogy ne hagyjak ki egy vesszőt se. különösen az Ethica Nicom. lapon: „Minden embernek szivébe van irva. ámbár ezt az igazságot annyi ellentmondó vitatkozás és annyi emberi tekintély homályositja el. c. bár igaz. akik hasonló értelemben nyilatkoztak. Itt most már . Ugyancsak nagyon hibásan birálja el Sokratesznek imént idéztem meggyőződését. az egész szentirás. hogy behatolna. mig egyebütt ezt megint a magáévá teszi. kell. pl. könnyen vezet tévutra. külső érvekből von következtetést: ahelyett. csakhogy minden ingadozó és felületes. hogy a vallásos elvek ellentétben állnak a tőlem vitatott igazsággal. hogy a maga lépését igazgassa. és az Ethica Eudemia II. hogy a dolgok velejéhez jusson. emlékezetökbe hozom.) De hivatkozom különösen Lutherre. Ez a módszer. akik igazán szerencsések”. az nincs hatalmunkban.) ahol is azt látjuk. mindenképen rajta leszek. Hasonló értelemben tárgyalja Aristotelesz az akaratszabadság kérdését az Ethica magna I. valamint az Ethica magna I. Mindenekelőtt. Elég nehány hely. pontjában. azt eléggé megitélhetjük Aristotelesz Nicomachosi Ethicájából (III. de célhoz soha. lap: „A szabad akarat ellen ott vannak a szentirás bizonyságai. hogy valamikép eleve meglegyen az az emberben”. egyenesen a dolgokra.” 214. hanem szintetikusan. mert ugyszólván még az ártatlanság állapotában levő bölcseletük nem tehette tudatossá az ujkori filozófiának két legmélyebb és legfontosabb problémáját: az akarat szabadságának és a külső világ reálitásának vagy az ideális és reális viszonyának kérdését. idézni fogok egy-két nagy férfiut. és III.

Szerző minden további bevezetés nélkül azonositja a szabadságot az önkénynyel vagy a szabad választással s aztán a legnagyobb buzgalommal tanitja és fejti ki. jóllehet ebben ma is Aristotelesszel tart sok ugynevezett filozófus. 9. se büntetés nem igazságos. akit tehát. És az emlitett Argumentum-ban: „az akarat tehát. 10 et c. az akarat szabadságát annyira korlátolni. A manichaeusokkal szemben foglalt állása. mely őt még következetlenségre és ellenmondásra is csábitja (De libero arbitrio). S éppen azért alapjában véve hamis az az ellentét önkényes és kényszerü között. ex Lib. hogy ezzel az eredendő bünnek. ha nem képes a lélek szabadon kivánni és megtartózkodni. akár nem látja. ám mindenesetre már szellőzteti az ügyet. akár látja. de nem tudja véghezvinni”. hogy épen az önkényes. a kényszerü és az önkényes (anankaion kai hekuzion) vélt ellentéténél: ami ezek fölött van. se tisztesség. de nem akar olyan lenni”. hanem önkéntelen a vétek” (Strom. az összes hozzátartozókkal egyetemben. hogy feltünő zavarba és bizonytalan tétovázásba jő e problemánál. hogy jó legyen. c.).megáll. melytől nem is lényegesen különbözik. II. milyennek kell lennie. Hanem problemánknak teljesen kialakult tudatát. Hanem bizonyos értelemben már a Makkabeusok negyedik könyve. mint ilyen. Másfelől mégis a következő három ok birta őt rá. mely a bün eszközévé aljasitotta és nem segiti. amely nélkül akarati aktus csak ugy lehetetlen. hogy egy halandó becsületesen és istenesen éljen”. Szent Ágoston egyházatyánál találjuk meg. Ő maga megfér az akaratszabadsággal. 17. mely mintegy természetes örökségképen tapad halandó létünkhöz s bár belátja. akinek tanai ellen aztán külön cáfolatot irt De natura et gratia cimmel. de látjuk.) s rá közbevetőleg egy korábbi tételre utalva: „nem oka isten annak. arb. itt mint filozófust veszünk tekintetbe. Tüstént látjuk. hacsak az isten malasztja fel nem szabaditja abból a rabszolgaságból. 17. És alább: „Vagy tudatlanságból nincs akaratának itélőképessége annak megválasztásához. amennyiben feladatává teszi bebizonyitani. Már De libero arbitrio-ban mondja: „Most pedig az ember nem jó s nem is áll hatalmában. hogy az akarat szabadságát védelmezze: 1 . §. De natura hominis 35. aki problemánkkal tisztába jött. akik ellen De libero arbitrio három könyvét . ha ama könyveket nem Pelagius fellépte előtt irta volna. ahogy mégis ő maga mondja (Fth. Szintén figyelemreméltó Lukianosnak harmincadik halotti beszéde – Minos és Sostratos közt – mely tagadja az akaratszabadságot s ezzel együtt a felelősséget. Eudem. Már meglehetős világosan fejtegeti az akaratszabadság problemáját Cicero (De facto. vagy ellenszegül a testi megszokás. I. I. többé-kevésbé világosan. ha mi vétkezünk. hogy már Chrysipposnak és Diodorosnak. c. a megváltás szükségének s az isteni kegyelemnek dogmáját megingassa. 10: hé gár u heneka mia tón ajtión esztin). se gáncs. jobbára theologus létére. Alexandriai Kelemen volt szerintem a legelső. a motivumnál fogva. fej. hogy kell helyesen cselekednie s akarja is. tudniok kellett e probléma nehéz voltáról. hogy az észnek (logismos) van ereje minden szenvedély és indulat legyőzésére s ennek példáiként hozza fel a második könyv a zsidó mártirokat. hogy érdemlegesebben szólt volna hozzá ez ellenvetésekhez (melyeket később Luther tett magáévá olyan nagy hévvel). Egyrészt nem akarja. hogy a gonoszon felülkerekedjék.” Ez a fölöttébb érdekes záradék mutatja. mit tegyen helyesen. mint akaró subjektum nélkül és amely motivum épen olyan. kényszerü is. Pelagius módjára. még nem elégséges.) Értekezésének tárgya mindenesetre egész könnyen s természetszerüleg utal erre. mint egy falnál. ugy mintha az ember tulajdon erejéből igazolna meg és lenne méltó az üdvezülésre. Ő mondja: „Se dicséret. milyen értelemben fogalmazta az egyház mindjárt a problemát és milyen döntést előlegezett. mint érdekeinek megfelelőt. de mint a mechanikus ok. végén és 39-41 fej. Tova kétszáz évvel később már tüzetes fejtegetést olvashatunk a szabad akarat tanáról Nemesius-nál. a Septuagintában (Luther német és Károli Gáspár magyar forditásában hiányzik) egész értekezés az akaratszabadságról. S még azt is tudtunkra adja (Argumentum in libras de lib. csak annak belátása.

ez a lelke az ő makacs – bár a korszellem nyomása alatt lehetőleg ravaszul titkolt – lázadásának a theismus ellen. hogy ha a bünök a lélekből erednek. régóta gyötör. hogy összhangba hozza az ember erkölcsi felelősségét az isten igazságosságával. akikre ezért sietek majd rátérni – inkább könnyedén átsiklott rajta. 12: Quid enim tam in voluntate. hogy mi sem nem vagyunk magunktól. mert vagy nem tud vagy nem képes vagy nem akar szavának állni. amiket akar vala”. sem nem cselekedhetünk semmit. Szent Ágoston ellenben nemes őszinteséggel. amit akarok” az akarat szabadságára magyarázzák és sietnek az önkényest azonositani a szabaddal. himezetlenül kimondja. Ha nem akarja. nem-e isten a rossz szerzője?” S azután tüzetesebben mindjárt a második fejezetben: „Mert gondolkodóba ejt. hanem ahogy isten előre látta és csalhatatlan és változatlan tervszerüséggel intézi”. quam ipsa voluntas. kijátszhatatlan következetességgel megengedni. stb. A bölcselők azt mondják: ha nem akarná isten felburjánozni hagyni a földön a szennyes és galád . a lélek pedig istentől ered. Minden ember kénytelen. melyet isten teremtett.” E fölöttébb kényes elmélkedéseket Luther folytatta ismét és élezte ki ékesszólásának egész hevével: „Maga a józan ész kénytelen bevallani. (De lib. aki ezt sekélyes okoskodással megdönteni erőlködik stb”. Az isten előrelátása és mindenhatósága ellene mond a mi szabad akaratunknak. hogy a legkülönbözőbb szempontokból fejtegesse. Az a természetes. – hogy olyannak kell lenni istennek. hogy nem saját akaratunk. hogy tudomásom szerint minden későbbi filozófus – három kivételével. – irja többek közt. csak egy lépés választ el attól. mert ezek tagadták a szabad akaratot s a rossznak és bajnak más forrást kerestek. hogy a bünt istenre háritsuk.) A tizenhetedik század elején Vanini az. ami engem. aki saját szabadságával parancsolja ránk a kényszert. arb. Visszatér rá minden egyes alkalommal és bele nem fárad. hogy nem előrelátó. I.egyenesen irányozta. ami tetszik. akinél teljesen megvan ez az ismeret: ez a veleje. csakis az ő mindenhatósága által. Ha megengedjük előrelátását és mindenhatóságát. sem nem élhetünk.” Mire igy válaszol a másik beszélő: „Te most azt mondtad ki. hanem kényszer hozott létre bennünket s hogy tehát nem tehetjük azt. hogy ezt: „én megtehetem. gondolkodó létemre. természetszerűleg és csalhatatlan bizonyossággal következik. Mert Szent Ágoston éleslátását nem kerülhette ki egy fogas kérdés. situm est?) 3. melyet oly nehéz mellőzni. meg is teszi! mert irva van: „megcselekedett mindeneket. l. vagy kegyetlen. Már De animae quantitate utolsó fejezetében rájok céloz: „van a léleknek szabad akarata és vak az. a szabad akarat érdemén. (144. mindjárt De libero arbitrio kezdő szavaiban: „Mondd csak. exercitatiójában azt mondja: „Ha isten akarja a bünt. akkor is elkövetik a bünt: tehát akkor azt kell mondani. vagy tehetetlen. mintha nem is volna. Például Amphitheatrum aeternae providentiae 16. tőlem felfedezett csalódás. 2. Annak szüksége.

semmi kétség. amely is mindezt készpénznek véve. hogy isten. mert isten az. ha ő ezzel ugy bánik. ha nem csalódom. ha fölvesszük. amelytől függ amannak egész léte és okságának egész bizonyossága. aki e roppant gépezetet először mozgásba hozta és minden lényt ama különleges helyzetbe juttatott. mint egy géppel. tudniillik egy tőle különböző felsőbb lény okságában. . hogy aztán azt meggyőző alapossággal boncolgassa.” És a 44. u. ugy mindenütt. annál őszintébb örömmel nézte végig. de bevallja végezetül. Mert amint az az ember. miután elismertük. Ezért emberi cselekedetek vagy nem is lehetnek egyáltalán rosszak. E csalafintasággal még a nagytudományu Sorbonnet is megejtette. Ez ugyanis a theologusoknak legerősebb argumentuma s mióta ezt elvették tőlük.cselekedeteket. akár rövid volt az a zsinór. ami hatáskörén teljesen kivül esik. tanquam re bene gesta diadalmasan visszavonuljon. aki nem tért ki az először Szent Ágostontól fölvetett kényes kérdés elől. ha mégis rosszak lehetnek. amelyben önkényének tudata. hogy Szent Ágostonra vagy Lutherre vagy Vaninire gondolna – leplezetlenül kimondja Essay on liberty and necessity-jében. melyet minden remekmüvek legfőbb mestere ácsolt és huzott fel és az öntudat ugyan gondolkodó automatává tenné.” (180. miután előbb kivágták istenkáromló nyelvét. a negyedik és 232. akár véges. aki az akaratot igy alkotta és igy irányitja. amelyből elkerülhetetlen kényszerüséggel kell erednie minden utóbbi eseménynek. ahol kényszerüen müködő okok megszakitatlan kapcsolata áll fenn. akár müködéséből magyarázni. istennek kell betudni. mint égették őt meg elevenen. az első müködő lény. akár végtelen. akaratunk pedig ugy végzi müködéseit. amit az akaratnak lehetne beszámitani vagy akár lényegéből. A gyakorlati ész kritikájá-ban: „Ugy látszik. vagy pedig. az ő rovására kell irni az akaratnak jó és rossz müködéseit egyaránt. melynek isten a gépésze: ha tehát a gép rosszul müködik. mint egyetemes őslény. és köv. Az ember egy Vaucancon-féle automata volna. hogy megoldhatatlannak tartja. puszta csalódás volna. l. visszafelé megy minden. ha a büncselekvényben felsőbb erők is közrejátszanak? Ha meg az ember isten akarata ellenére bukik el. ha szabadságnak nézi. a maga részéről pedig gyönge érvekkel és laza argumentumokkal támadja meg és végtére magát az olvasó rosszhiszemüségére bizva. exercitatioban ez áll: „A gép ugy mozog. ahogy van! Ha jobbat akarna. ha egyszer olyan jó forrásból fakadnak. mert ugyan melyikünk szegülhet ellen az isteni akaratnak? Hogy követnek el bünt isten tudta nélkül. teremtőnket ugyanabba a bünbe keverik. hogy egy csapásra számüzne és kiverne a világból minden gyalázatosságot. hogy az ember cselekvéseinek abban van biztos alapja. felelős az összes következményekért. mert bár belső okok határozzák meg legelsőbben mozgását és belső okok hosszu sora vezet fel az embereket meghatározó okokhoz. Ebből azt vezetik le: Isten ugy kivánja a világot. hüségesen rájegyezte istentelen irásaira az „imprimatur”-t s amely. aki ellene fordul és fölébe kerekedik. akár hosszu. Elődeitől függetlenül. volna neki jobb is. A szükebb értelemben vett filozófusok között.” Meg is kisérli.” Vanini-nél azonban szem előtt kell tartani. Minthogy az akarat lényege és iránya istentől van. A mi akaratunk nemcsak irányában. a legutolsót és legmagasabbat azért mégis egy teljesen idegen kézben találjuk meg. az isten alsóbb lény lesz az embernél. három évre rá. Kant is eljutott e nevezetes botránykőhöz. azt is meg kell engedni. aki meggyujt egy kanócot. hanem lényegében is egészen istentől függ. ahogy a gépész hajtja. amelynek vége felé ezt olvassuk: „Összes akarati müködésünk végső oka e világ teremtője. a substantia létének is végső oka. l. hogy egy-egy ellenfele ajkára adja az ő saját véleményét. Hume Dávid az első. mint egy gép. hogy mellesleg azzal a fogással élt. amennyiben csak összehasonlitólag érdemes ugy nevezni. hogy e kényes kérdést megoldja. okozója az összes többinek is. melyet szörnyülködve akar megcáfolni. hogy ő a végső okuk és szerzőjük. hanem azt – anélkül.. miért is nincs semmi.

amely ugyis. valóban elégséges volna az egész kérdés megdöntésére. melynek valahonnan csak kell erednie. mely egyedül természetének szükségéből létezik és egyedül önmaga rendelkezik cselekedeteivel (a se sola ad agendum determinatur). Kétségkivül ez a lehetetlenség mondta tollba Spinozának ama nyolc definició hetedikét. csakhogy ezzel a dolog lényegében nyilván oly kevéssé változik. melyekkel már tőle is egész sulyában átérzett kényes kérdést elháritani reméli. Ezek támogatása. maga pedig megdönthetetlen. azaz minden lény müködése mivoltából folyik. mely válaszfalul emelkednék a teremtő és teremtményének bünei közé. lapon. rendeltetését és igy felelős legyen tetteiért? Ez a tétel: operari sequitur esse. mert akkor meg a véletlennek kellene betudni: tehát az ember mindkét esetben ártatlan maradna. mert ő rossz. És ahhoz a tételhez csatlakozik corollariuma: ergo unde esse. hogy egy lény. hogy a metafizika dogmatikus mesterei több furfangot. holott mégis őt teszik érte felelőssé. melyekkel Ethikáját bevezeti: „Azt a lényt mondjuk szabadnak. mint amilyen könnyen kimondtuk s ha megállana a gondolat is a szavaknál. azaz veleszületett mivoltából származik. készséggel megengedem. a 184. amikor is nyilván nem az ember a hibás. honnan ered végelemzésben maga a tett. mint mondtuk a harmadik oka – a fönt idézett kettő mellé – hogy miért kisérti ő meg védelmezni az istentől az embernek kölcsönzött szabad akaratot. minthogy alapjában negativ tulajdonság és csak azt mondja. mert az rosszul jár? Ha még oly szivesen tekintenők is tabula rasának az akaratot. hogy az emberi akaratnak meglegyen a morális felelőssége s az akarat mégse ase létezzék. hogy. mint figyelmet tanusitottak abban. mint meg vagyok győződve. vagy a külső körülményekben birja alapját.Rosenkranz-féle kiadásban. tehát nem föltétlen érvényüek. ahol ezt teszi hozzá: „Csakhogy könnyebb és érthetőbb-e minden egyéb megoldás. hogy igy vagy ugy cselekedjék. amikor meg bün és érdem megint nem az ő rovásukra esik. nem is vette komolyan. Hiszen maga is beismeri megoldásának tarthatatlan voltát. melynek létéről és cselekvéseiről egy másik rendelkezik. egyáltalán nem látjuk át.) Most megkisérli ezt a nagyon is kényes kérdést a „magában vett dolog” (Ding an sich) és a tünemény (Erscheinung) különbségével dönteni el. mi a forrása. azért lehetetlen be nem ismernünk. hiszen akkor teremtőjének terhére iródnék – sem pedig pusztán a külső körülményekből. hogy e nehéz pontot lehetőleg eltakarták szem elől. helyesebben kényszerünek azt. hacsak olyan könnyü volna komolyabb és mélyebb elmélkedésnél legalább elgondolni. Ha egy ember rosszat tesz. Ám miként gondoljuk el. mely nyugodtan függ és ki nem mozdul . ugy bizvást e természet alkotójában van a hiba. Mit szólnánk arról az órásról. hogy az én értelmemet is felülmulja azt elgondolni. Ezért találták ki a szabad akaratot. visszatérek egyházatyánkhoz. mert nem az emberek veleszületett vagy szerzett mivoltából kell kiindulnia. Theologiai és nem filozófiai elvek azok. S ha már ezt fölvesszük. hogyha például két ember közül egyik a másikéval teljesen ellentétes módon cselekszik (morális értelemben). vagy akaratuknak eredeti eltérésében. onnan van.” E nagyon is heterogén s mindnyájan ugyanazt mondó szavazatoknak figyelemreméltó összeállitása után. ez a különbség. hogy ha egyáltalán nem beszélnek róla. abban a reménységben. A szabad akarat természetes képe egy suly nélküli mérleg. nem is fog senki egykönnyen rágondolni. Miután az idézett nagy férfiak hiába iparkodtak e labirintból kivezető utat találni. amelyet megkiséreltek vagy megkisérelhetnek? Azt mondhatjuk inkább. inde operari. szükségképeninek. megdönti azt a föltevést. aki megharagudnék órájára. Ám ebből sohasem lesz világos. mégis önmagában birja létét. mint existencia. hogy az embert semmi sem kényszeriti vagy akadályozza.” Ha ugyanis egy rossz cselekedet az embernek természetéből. ha egyszer egész létök és lényük egy másiknak a müve. ugyis mint essentia egy másiknak müve. Egy ilyen szabad akarat.

a malaszttól és a megváltástól kell üdvét remélnie. tehát azok kényszerüek. vagyis ha önmagának a müve. Ilyen ok azonban egyuttal kényszerü is: mert ha lehetséges volna. contra Doctorem Branhallum. valami idegen testet kell rátenni. hogy egy elégséges ok ne szülje meg az okozatát. akkor az ő akarásának oka nem maga az akarás. ami létrejött. mint amely áthidalhatatlan ürt képez a teremtő és teremtményének bünei között. minthogy az akarat elvitázhatlanul szükségképeni oka az önkéntes cselekedeteknek és az imént mondottak szerint az akarat is más. mi minden függ az akarat szabadságától. Időközben a filozófia. Hanem aki legelőször jutott mélyére a dolognak. hanem valami más. Mert mindennek. Innentul ez a scholastikusok utján. ami positive müködik és vala több. lassanként világos lett előtte. Hobbes moral and political works-ban. Ép igy kell. azaz akinek a munkája az ilyen hajlandóságu ember. azaz a külső körülmények. tehát veleszületett jelleméből: azaz az emberben eredetileg bennelévő ama hajlamokból. hogy az emberi tettet valami előidézze. ha van aseitása. Tehát tettéért csak abban az esetben felelős az ember. Eszerint. Ez pedig csak kétféle lehet: vagy megteszik a motivumok. a filozófia-professzorok. Szent Ágoston és neki a manichaeusokkal és pelagianusokkal folytatott vitái révén. Ha az egyik serpenyő leesik. vagy pedig a tett ily motivumok iránti fogékonyságából származik. problemánknak tudatára ébredt. Hanem akkor nem szabad már az akarat: mert ezek a hajlamok képviselik a mérleg serpenyőjébe rakott sulyt. se nem akart. hogy ami létrejő. akkor az elégséges ok egyszersmind kényszerü ok is. 7. ll. ez ma már ritka. ha most az ember valamit kiván vagy akar. in Folio. hogy minden önkéntes cselekvésnek van szükségképeni oka. erősitik. London 1750. ami nem tőle függ. ami az okozat létrehozásához szükséges. hogy se látva. ebből következik. Azért.egyensulyából. . az ő vélekedése egészben arra megy ki. oly kevéssé képes a szabad akarat magától tettet létrehozni.. 483 l. Elismerem elégséges oknak azt. Ahogy ez nem képes magától a mozgásra. Tárgyunknak itt fejtegetett egész szempontja eléggé megérteti. amely létrehozta. Angol nyelven még olvasható. hisz másképen nem lett volna meg: tehát az önkéntes cselekvések is kényszerüek. Ebből tény az. és köv. ugy ennek létrehozásához valami szükségesnek hiányzani kellett belőle és akkor az ok nem volt elégséges. miről Buridán szofizmája és Dante föntidézett helye tanuskodnak. s akkor az ember nyilván nem felelős tetteiért. tőle független dolgokban birja szükségképeni okát. 469. aki odarakta őket. mint pusztán negativ szabadság. azután pedig. hogy egy elégséges ok ne szülje meg az okozatát. miért ragaszkodnak hozzá olyan makacsul a theologusok és minisztránsaik. hogy van szabad akarat és akár pro ara et focis harcolnak érte. melyek az egyéneknél különbözők lehetnek s melyek szerint a motivumok müködnek. mely ekkor a mozgás oka. az minden valószinüség szerint Hobbes Tamás volt. akik oly kötelességszerü hüséggel tartanak ki mellette. se hallva a nagy gondolkodók legvelősebb cáfolatait. amely nem abból indul ki. amiből aztán megmagyarázható. amit közvetlen azelőtt se nem kivánt. akinek teljesen e tárgynak szentelt irása: Quaestiones de libertate et necessitate. hogy az embernek tulajdonképen csak a bünbeesés előtt volt egészen szabad akarata.: 6. Hanem hogy befejezzem egyszer imént félbeszakitott jelentésemet Szent Ágostonról. Th. Semmi sem birja kezdetét önmagában. mert hiszen semmiből semmi sem lesz. rajta kivül fekvő közvetlen ok müködésében. volt elégséges oka. hacsak nem tesznek valamit egyik serpenyőjébe. mint az eredendő bűn martaléka. Ha pedig lehetetlen. A felelősség arra háramlik vissza. 1656-ban jelent meg. ahonnan a következő főhelyeket illesztem ide. hanem egy más. mert különben minden ember egyforma körülmények között egészen egyformán cselekednék. szükségképen jő létre.

mielőtt meg nem tanultuk. hogy ő szabad s hogy semmi más ok nem birta mozgásra. részemről megengedem. 2. csak kényszerü oknak eredménye. Az akarat nem lehet szabad oknak. prop. Ibid. Ezekben eléggé kifejtettem. Hires könyvében De cive. §. melylyel mindenki szeret dicsekedni s mely csupán abban áll. mert azt mondja. hogy az emberek tudnak vágyaikról.. a jellemből a cselekvési módra. mint a reális dolgok képzetei. a lökés következtében. ami neki jó. II.” Mindjárt Hobbes után Spinozát találjuk. Ami végre a negyedik ellenvetést (Buridan szamaráról) illeti. nyitott szemmel álmodnak. amilyen lehet ok és okozat között a természet bármely országában. hogy akár a tudomány. Minden egyes dolgot szükségképen valamely külső ok bir létezésre és müködésre. hogy agyuk szabad elhatározásából beszélnek vagy hallgatnak vagy tesznek bármit is. Az agy elhatározásai ugyanazon kényszerüséggel születnek az agyban. milyen nehéz és milyen mély gondolkozás kell hozzá.) határozottan és hevesen az ellenkező vélemény mellett harcolt. Epist. szükségképen jött létre. 32. de nem tudnak azokról az okokról. Például a kő egy külső októl.” Hasonló nézetcserét és megtérést mutathatok még majd alább. bizvást azt hinné. melyből föntebb már idéztem egy helyet. okra van szüksége. s erre nem csekélyebb természeti szükség készteti annál. amely a követ leesésre birja. hogy Spinoza e nézetre csak utolsó (t. sőt egyenes ellenmondásban a most idézett Scholium ultimum Partis II-vel. a legtisztább meggyőződéssel ir az egyes akarati aktusoknak kényszerüségéről adott motivumoknál és az ő általánositó modorában nagyon is kiemeli ezt. Azt mondja: „Igy esik meg. A szabadon cselekvőnek ama szokásos meghatározására – hogy tudniillik szabadon cselekszik – az. scholium ultimum. ha meg volna is a hatás keltéséhez minden szükséges. i. Hume. III. 1. Schol. akár a tettek mezején kezdjünk valamihez. mint az ő akarata. akármily véletlennek lássék is. Elég lesz egy-két hely. P. Coroll. 7. hanem a legvadabb szamár volna. Mert az akaratnak. ebbe az egyensulyba. meg a képzelt emberi akaratról. aki. hogy az ok elégséges. 62. hogy az összeköttetés motivumok és önkényes tettek között olyan szabályszerü és egyforma. 485. Ebből látszik. mint vélekedem én a szabad és kényszerü szükségről. l. az az ember nem gondolkodó lény. ugyanebben a meggyőződésben. I. és kerülni azt. ami neki rossz. két más nagy embernél. biztos és kiszabott terv szerint. Ez a kő. 12. melylyel aztán képes megindulni. azt még sem keltené fel – ellenmondást tartalmaz és nem egyéb nonsensnél. ha éhen és szomjan pusztulna el. vagy akármily önkényes is legyen. Minden esemény. amely némiképen müködésre birja. leginkább pedig a legnagyobb rosszat: a halált. hogy az ember ilyen egyensulyban (ha tudniillik nem érezne semmit. a Buridan szofizmájáról ezt jegyezte meg: „Ha pedig az embert tesszük a szamár helyébe. kap bizonyos mozgási mennyiséget. Ilyen az az emberi szabadság is. hogy van kényszerüség és hogy lehet következtetni a motivumokból az akarati aktusokra. c. az Essay on liberty and necessity-ben. Akik tehát azt hiszik. hogy problémánkat tisztán átlássuk. csak éhséget és szomjuságot s nem látna egyebet a tőle egyforma távolra levő ételnél és italnál) éhen és szomjan halna meg. a Cogitata metaphysicá-ban (c. miután korábban. 1665-ben. mint minden egyébnek. hogy tanát e pontban jellemezze: Eth. Azonban figyelemreméltó körülmény. 2.” És alább: „Ennélfogva szinte lehetetlennek látszik. negyvenes) éveiben jutott el. azt mondja: „Kiki hajlandó (fertur) megkivánni azt. P. Ibid.8. P. ha tudna gondolkozni.” . prop. vagyis kényszerü és az okozat mégis elmaradhat. amikor még cartesianus volt. melyek a vágyakat irányitják.

Csoda nélkül. vagy valamelyes külső ok közbejötte nélkül nem alakulhatott másként egy embernek semmilyen akarati aktusa vagy cselekedete. melyeket a második kiadás után (Birmingham 1782. Csakugy igazi oka ez. egy kizárólag e tárgyról. Rövidesen nincs hátra más választás: vagy a kényszerüség tanát fogadjuk el. mely nem kevesebb kényszerüséggel és akarattal ugrik át egy árkot: mindez csakugyan legyőzhetetlenül determinálva van. l. 43. mint mi magunk. hogy két dolog között választhassunk. amely okozat. amit csak cselekszünk. a mérlegre nézve mégis semmi. mint az akaratszabadság fogalma. mely kitol egy másikat. Meg kell most jegyeznünk. azért fogalma sohasem lesz arról. aki épen igy járt. nem mindig gondolkozott hasonlóképen. nagy buzgalommal vitattam a szabadság tanát és semmit nem adtam azokra az érvekre. ha oda bezárják és mikor annyira el van mélyedve egy problemába. aki előbb életének bizonyos tettéért vádolja magát. ami a motivum elnevezés alá esik. 37. valójában nem marad hátra semmi. XX. l. ez a szarvas. annak értelmét az előitéleteknek végkép el kellett homályositaniok. ami azt a determinálást előidézhetné. arról kell meggyőződnie. amit azóta. 90.) .” (13. l. a 13. minden ok nélkül lép fel. egyszer meg egy substantia-féle. miként indulunk mi egyszer motivumok után. mint ahogy természetben akármely dolog oka egy másik dolognak. melyeket ellenem felhoztak. Hartley. Számomra nincs kézzelfoghatóbb abszurdum. irt munkájában: The Doctrine of philosophical necessity. mindabban. XXVIII. A Traité de métaphysique 7. Használjon valaki amilyen szó tetszik neki. amilyen neki akkor volt – minden más felfogást kizárva. l.) idézek. Voltaire. 66. hogy az akarat önmagát határozza meg. mint ahogy kialakult. ha a megelőző körülmények ugyanazok maradnak. amelynek nincs semmi sulya és amely lehet magában véve akármi. l. Akit ez a rendkivül világosan és érthetően megirt könyv meg nem győz. Előszó. Ha azt mondjuk. Ducunt volentem fata. fejezetében tüzetesen és hevesen védelmezte azt az ugynevezett akaratszabadságot. A tudatlan. Mint dr. mint Priestley.De egy iró sem fejtette ki az akarati aktusok kényszerüségét olyan tüzetesen és olyan meggyőzően. sőt abszurdum van benne: hogy egy determinatio. 26. hogy a mérleg serpenyőjét egyszer suly huzza le. l. vagy az abszolut lehetetlent. máskép cselekednék. egyszer meg motivumok nélkül: arról igen. ami Spinozával és még egy mindjárt emlitendő nagy emberrel. Egy ember. melyet igy zár be: „Archimedes is kénytelen szobájában maradni. azért épp oly biztosan és szükségképen befolyásol engem és hat rám. Mert mindent kizárva. csakhogy kénytelen magát megadni. fejezetben. hogy eszébe sem jut kimenni. l. A filozófia saját nyelvén a motivumot a cselekvés igazi okának (proper cause) kellene nevezni. hogy ugyanolyan hangulatban és ugyanolyan világnézettel. Habár lelkemnek egy-egy hajlama vagy indulata nem a nehézkedés. aki az ő ismert kedélyességével és naivságával ismeri ezt be. egy vizsla. Nem lesz hatalmunkban soha. 84. nolentem trahunt.” A rákövetkező könyvében: Le principe d’action azt mondja: „Egy golyó. megfontolás utján szerzett. – nem cselekedhetnék máskép.” A harmadik nagy ember. aki igy gondolkozik. Csak tova negyven év mulva irt könyvében: Le philosophe ignorant. mely kénytelen meg készakarva fut egy szarvas után. fej. l. Ugyanis Priestley azt mondja az első kiadás előszavában. Csakhogy ez merő csalódás: mert ha szigoruan megvizsgálja magát és fontolóra vesz minden körülményt. én is nagy küzdések árán adtam fel szabadságomat és egy hosszu levelezésben. mint ahogy cselekedett. mindenesetre elképzelhető. hogy Priestleyvel épen az történt. hogyha ismét abba a helyzetbe jutna. ez még nem nyujt fogalmat. melyet egyidőben folytattam e tárgyról.: „Nem egykönnyen tértem át azért a kényszerüség tanára. tanitja az akarati aktusok szigoru kényszerüségét. 287. Eredményeinek jellemzésére kiirom néhány helyét. akár az az erő egy kőre. l.

az első kiadás 798. l. fölöttébb fontos tanához. mellyel az empirikus jellemet a motivumok cselekvésre birják. metafizikai szempontból. l. cselekvéseiből akarjuk fiziologiai uton kipuhatolni az inditó okokat. akár külső tetteiben megnyilvánul – oly mélyen bepillantanunk. ll. már mint kész dolgot fogadta el és nem vesződött annak ujra bizonyitásával. a negyedik – vagy 230. kell levezetni.” Ugyanott olvasható. az értelmi és tapasztalati jellemről. „Eszmék a világtörténelemhez” c. kénytelenek vagyunk ezt is csakugy magyarázni. az ember minden tette. lapján: „Az akarat lehet azért szabad. az ötödik kiadásban. l. mint ahogy az anthropologiában szokás. a negyedik vagy 224-231 ll. meg a rá kivülről ható inditékokat is: olyan biztossággal kiszámithatnók ennek az embernek jövendő viselkedését. még a legparányibb rugókat. amely nélkül az észnek semmiféle empirikus értéke nincs. 177.” A tiszta ész kritikájá-ban (548.” Ezzel kapcsolatban azonban tanitja. általános természeti törvények szabályozzák. Mind e jeles és tisztes elődeim buvárlataitól a jelen értekezés eddigelé két főpontban tér el. az ötödikének 826. az akaratszabadság fogalmát. hogyha lehetséges volna nekünk egy ember gondolatvilágába – ahogy az akár belsőleg. Másodszor én az akaratot összefüggésbe hoztam az egész természettel és ugy elemeztem. 532-534. egy sérthetetlen axioma értelmében. Először is én az akarat belső érzéklését az öntudatban szorosan elválasztottam a külsőtől és mind a kettőt külön vizsgáltam s csakis igy vált lehetővé a legtöbb emberre oly ellenállhatatlanul ható csalódás forrását fölfedeznem. Kantnak épen most dicsért.Hogy e három ragyogó lángelme ilyen egyhanguan a mi nézetünkre tért át. mikor pusztán megfigyelünk és. aki az emberi szabadság meg a cselekvési kényszer összeegyeztetéséről alapos ismeretre akar szert tenni. az mégis csökönyössé tehet mindenkit. i. 169-179 ll. hogy ismerjünk ott mindent. a cselekedeteket illeti. a Rosenkranz-féle kiadásban: e fölöttébb mélyen átgondolt helyeket el kell olvasni mindenkinek. a legközelebbi elődei után. hogy Kant. t. Most még egy-két szót egyes irókról. aki saját együgyü öntudatának a tárgyhoz egyáltalán nem szóló „tehetem” és „akarom”-jával vállalkozik mélyreásott igazságok megtámadására. annak tüneményeit az emberi tetteket csak ugy. igy a kérdést a lehető legkimeritőbb alapossággal. Nem szabad csodálnunk. az ötödik kiadásban) azt mondja: „Mivel az empirikus jellemet. l. az ő empirikus jelleméből és a természet rendje szerint együtt müködő egyéb okokból van meghatározva: és ha önkényének minden tüneményét a mélyéig kikutathatnók. amit senki sem tett előttem. melyet a tapasztalás szolgáltat. Az empirikus jellem szempontjából tehát nem létezik semmiféle szabadság és ugyancsak ebből a szempontból nézhetjük az embert. akik Kant után következtek. hogy szabadság és kényszer megférnek együtt. a kényszerüséget. nem volna egyetlen emberi tett. munkájában hangsulyozza: „Akárhogy forgassuk is. a tüneményekből és azok szabályából. módszerességgel és teljességgel tárgyalhattam. az első – 577. az első vagy 560-582.vagy holdfogyatkozást. amelyet biztosan előre meg nem mondhatnánk s amelyet előfeltételeiből kényszerünek fel ne ismernénk. még vissza fogok térni. mint a természet többi jelenségét: változhatatlan törvények szerint. akárcsak egy nap. mint okozatot. mint tünemény. Mert ami az akarat nyilvánulásainak tüneményeit. az értelmi és tapasztalati jellem különbségénél fogva – amely nézetre. mint minden más természeti eseményt. mert akkor is ez csak akarásunk értelmi okára illik.” Továbbá A gyakorlati ész birálatá-ban. ll. minthogy egészben csatlakozom hozzá. Kant kétszer is tárgyalta még pedig a Tiszta ész birálatá-ban. a Rosenkranz-féle kiadásban: „Meg kell tehát engednünk.. de még világosabban A gyakorlati ész birálatá-ban. . de akiket én mégsem tekintek elődeimnek.

mi több. tesz óvatosan emlitést a „Kant-féle fogalomról”. hogy egyszerü fogalmak (notiones simplices) legyenek amelyek. ami e tárgyról nekünk uj vagy alapos felvilágositásokat adhatna. és Rosenkr. Kant eszméinek körülirásán kivül nincs abban a Szabadságról szóló tanulmányban semmi. arra csak egy példát akarok a sok közül idézni. hogy tudniillik elcsititsa azokat. sőt olyan kifejezéseket használ.l. Csak a következő lapon. 101.) sőt a Tiszta ész birálatának második kiadásába (274. l. aki nem eléggé ismerős a nagy férfiu terjedelmes és nehézkes müveinek tartalmával. Test és lélek cimü könyvében. midőn neki követeltem azt. hogy Kant jószága az. aki tiltakozik az ellen. arra jó.” Schelling tehát szerencsésen elfoglalta itt a Kant helyét. kiki tisztán láthatja. Fichtét követő filozófiáját fogja érteni. élénk koloritja miatt. melyeknek felületes . Hanem ő ezt okosságának is köszönheti. hogy épen ez az elmélet az ő egyedüli sajátja. stb. Mert a 465. mint tulajdon áruval kalmárkodnak. Schelling itt. nem mondja ki világosan.) Az idealismus cáfolata c. minden igazság és jogosság dacára. 1837-ben irt. csakhogy a filozófiában nem mond semmit s igy nem is lehet vele kezdeni semmit. hanem csak kötelességemet teljesitettem az emberiség e nagy mestere iránt. miként jutott ehhez az ismeretséghez. lapot igy kezdi: „A szabadság tanát először főleg csak az idealismus emelte arra a szinvonalra. Az emberi szabadságról irt tanulmányában (465-471. Erdmann Henrik. i. hogy azt egy szóval sem árulja el. Az értekezés csupa álokoskodások szövevényével kezdődik. mert még a származását is elmondja. „a jóra és rosszra való képesség. az áll. nemcsak a véletlennek. hogy a szabadság. l. hogy filozófiájára az idealismus elnevezést alkalmazzák (pl. ám anélkül. azt fogja hinni. semmi magyarázatra. nagy bölcsen idealismust mond: e sokértelmű kifejezés alatt itt mindenki Fichtének és Schellingnek első. nem kevesebb illemmel tulajdonitotta el Böhme Jakab eszméit. hogy Kant nem jutott fel arra az elméleti áttekintésre stb. hogy itt tisztességesen Kantot nevezné meg. Minthogy itt a Schelling értekezéséről kellett beszélnem. 155. hogy itt Schellingnek saját eszméit olvassa. amilyet nélküle még ezer olyan fő. nem volt szabad elhallgatnom e pontot.. hogy némelyek számára érthetőbbé tegye a kérdést. hanem a főtartalma egy kimeritő beszámoló az uristenről. melyeket föntebb elolvasásra ajánlottam. mint Amerigo a Kolumbusét: az ő nevében pecsételik meg a más felfedezését. Általában nagyon kis része szól annak az értekezésnek a szabadságról. nem pedig a Kantnak tanait. de száraz fejtegetése tudná. ami egyedül és elvitázhatlanul az övé. akivel a szerző – ugy látszik – meghitt ismeretségben van. akik már tudják. az tartalmilag a Kant tulajdona. amelyre nagyon is illik a goethei vers: „das Knabenvolk ist Herr der Bahn. Manapság is azt mondja egy fiatal hallei bölcselettanár.) Ez a tanulmány. Ahelyett tehát. Nem szabad azonban ezt megemlitenem egy.” Egy katekizmusban még beválhat ilyen definició. ll. hogy amit fejteget. magukban világosak lévén. melyekből a legtöbb olvasó.” Egyébiránt Schelling. az igazság és Kant nevében tett megrovás nélkül: hogy t. Hogy mennyire megfelelt itt az eredmény a szándéknak. fejezetet ékelte be. l. csakugy mint Schelling a Szabadságról irt értekezésében. Ez látszik is mindjárt kezdetben abból a meghatározásból. mindenekelőtt a lelket határozza meg stb. a Prolegomenában. Csak az a kár. megállapitásra és alapozásra nem szorulnak. mint a Fichte vagy Schelling uraké. Mert jó és rossz messze vannak attól.” és mindjárt rákövetkeznek a Kantféle eszmék. mint Kantnak alapos. lapon is. holott Kantnak ama két halhatatlan helyéből. hogy forrását megnevezte volna. sőt véleményem szerint legmélyrehatóbb tanát tárgyalja.kommentárszerü paraphrasist szolgáltatott Schelling.: „Habár Leibnitz. egy odavetett frázisban. szavait. sem volna képes megérteni. 51. amivel itt olyan pompázva. Hanem azért még a 472. ugyanabban az értekezésében. akire Goethe után még egyedül lehet joggal büszke a német nemzet. ahol Kantnak legfontosabb és legbámulatosabb. kivált olyan időben.

Angliában és Franciaországban a filozófia egészben véve még ott áll. hogy az akarat szabadsága közvetlenül adva van az öntudat számára s ezzel oly határozottan meg van állapitva. misztifikálni. olybá tekintve ezt. tisztes. „erkölcsi szabadság” nevezete alatt. hanem ha szabad volna őket megvizsgálni. Azóta s ennek és hasonló termékeknek következtében most a német filozófiában. mint egészen önmagától értetődő dolgot. ahol Locke és Condillac hagyták. amit akarok” fejez ki. Cousin Viktor „le premier métaphysicien Français de mon temps” névvel tisztel meg. világos fogalmak és tisztességes kutatás helyébe. az akarat szabadsága és hivatkoznak arra. legalább a bolondok házán kivül. aki. aligha lehetett hallani. historikus. ez most a módszer és általában belátás helyett célzatosság vezeti az előadót. hogy minden kétségen fölül áll. obscurantizmus és protestáns jezsuitizmus eszközévé sülyesztette: hogy azonban e szégyent elpalástolja s egyszersmind az elméket minél jobban elbutitsa. imponálni. hanem ártatlan létükre nem értenek rajta egyebet. hogy elfojtsa megint a Kanttól kivivott gondolatszabadságot. Wenn man Vernunft gesprochen stundenlang? (Olyanok vagytok mint az asszonyok. zoologus. akárcsak sohasem léteztek volna az előbb idézett nagy férfiak. hogy minden ellene felhozott érv nem lehet egyéb szofizmánál. olyan léha szóáradatba és zagyva gallimathiasba boritotta. Az ilyenfajta emberektől is meg lehetne kérdezni: Seid ihr nicht wie die Weiber die beständig Zurück nur kommen auf ihr erstes Wort. ahová – annyi nagy előd után – a hegeli filozófia visszajuttatta a német gondolkozást. aki nem hagyja magát a kérkedő hangtól félrevezettetni. államügyek. Ők azt tanitják. akit kiadója. vagy a mi régi. akármily előkelő stilusban beszéljenek is: tehát olyan fogalmat. mint az akaratnak második fejezetünkben analizált uralmát a test tagjai fölött. úgy találnók. mignem elérte az elaljasodás legutolsó fokát Hegel-ben ebben a miniszter-kreaturában. egy okos ember sem kételkedett soha s amit éppen az „én azt teszem. És aztán megint a napjainkbeli medikus. Ez. az „erkölcsi szabadságot” emlegessék! Ezzel már képzelik magokat valaminek. hogy akárhánynál köztük a fönt érintett theologiai motivumok dolgoznak a háttérben. amiben pedig. „intellektuális világnézet” és „abszolut gondolkozás” léptek. mondják ők egész becsülettel. minőt addig. mi az akarat szabadsága és mit jelent. hogy alatta vagy nem értenek semmit. A magyarázatába persze nem bocsátkoznak. 1834-ben megjelent Nouvelles considérations du physique et moral cimü művében mint a liberum arbitrium indifferentiae fanatikus hive lép elénk. hogy a jók nem is tudják. Éppen az ártatlanság állapota az. meglepni. az ész gyermekét és az igazság leendő anyját. Ez a magasztos bizalom csakis abból ered. Kik azt a nótát fujják egyre csak. amelynek tarthatatlanságáról a nagy tömeget ugyan sohasem fog . Mindennek révén aztán a filozófiának – ha még megérdemli ezt a nevet – egyre jobban és egyre mélyebbre kellett sülyednie. az olvasónak mindenféle mesterfogással port hinteni a szemébe. azt hiszem. hogy „az ember szabadságát”. Nem cselekszenek különbül akárhányan az ujabb német filozófiai skriblerek közül: a liberum arbitrium indifferentiae. jól ismert liberum arbitriumunkat értik. Maine de Biran. mint kész tény szerepel náluk.voltát bárki beláthatja. Ha óraszámra is papolsz nekik?) Ám meglehet. a filozófiát. politikus és belletrista irók milyen kitörő örömmel ragadnak meg minden alkalmat.

Szerencsére meg tudom mondani a kérdőleg rám néző olvasónak. mely az ő léhaságuknak és gyávaságuknak való hátsóajtót nyit a szökésre. gör. amilyen voltam. éppenséggel semmit. (Különben a Geist szó tudvalevőleg rokon a Gaz szóval. ahová csak betoppan. Hivatásszerüen űzi.sikerülni meggyőzni. a Szeget szeggel vigjátékban (II. (Amit nem akarok meg sem tehetem. megint elkövetném . (Fátum. illeniök és hódolniok. Morális kérdésekben nagy költők tanusága is fontos. hogy ha ujra olyan lennék. ourselves we do not owe. köt. azaz objective fogják föl. aki halálos ágyán vallomással akar könnyiteni szorongatott lelkiismeretén s eközben az alábbi szavakat adja ajkára: „Menjetek és hagyjatok engem sorsomra. mikor nem mernek már a z akarat szabadságáról beszélni. azt mondják helyette: „a szellem szabadsága”. St. a bölcselők és tágabb értelemben a tudósok világában áll thémánkról mindaz. hogy kegyelmezzen meg halálraitélt bátyjának: Angelo. de amelyről mégis tudósoknak óvakodni kellene akkora együgyüséggel beszélni.) Isab. Ronans Well -jében (III. sőt voltaképen semmitmondó kifejezés. gőzt vagy levegőt jelent. hogy a gyávasággal párosult gondolathiánynak álarcául szolgáljon. napfényre hozta azt a mély értelmü igazságot. pneuma. hanem mély intuicióval pillantanak be az ember valójába: azért színigazság minden szentenciájok.) kéri Izabella Angelo helytartót. Nem rendszeres vizsgálódás után beszélnek. ha akarná?) Ang. aneos-szal. aki csak élt a földön valaha. Én a legnyomorultabb és legundokabb teremtés vagyok. and be this so. jel. hogy stat pro ratione voluntas. bánkódó bűnös asszonyt rajzol. felv. elő kell kérni az útlevelét. amiből ismét bebizonyul. Look. hanem e kevesek maguk is mindig csak kevesek számára léteztek. igy remélvén rajta keresztülsiklani. ne pedig úgy. aminthogy ez egy homályos. akik nagyon mulatságosak. Ép azért viszi mindig az uralmat ostobaság és tévelygés. nagyobb finomság kedvéért. (Nem akarok. hanem első sorban a logika szabályaihoz. what I will not. animus rokon gör. hogy mit értenek alatta: semmit. felv. Mert még a töredelmem közben is valami titkon azt sugja nekem. az emberi szívnek s legtitkosabb gerjedelmeinek ez a nagy ismerője és festője.) Egy haldokló. ki sem ur énjivel: Történjék. akárcsak spiritus. Általában ez a „szellem”. akitől azért. hogy nemcsak a természet hozott létre olykor-olykor ritka kivételképen egy-két igazi gondolkodót.) A mondottak szerint tehát. vezess. Shakespearenél. I will not do it. that I canot do. mely az arabból és az alchimiából származván. én magam jobban utálom magamat. aminek történni kell!) Scott Walter is. 2. amit az idézett nagy szellemek tanitottak róla. A „szellem” szó tulajdonképen tropus és mindenütt az intellektuális képességeket jelenti az akarattal szemben: ezeknek azonban működésükben egyáltalán nem kell szabadoknak lenniök. Épp ezért akad köztük egy két csüggeteg alak is. hanem. What is decre’d must be. But can you if you would? (De megtehetné. ezt olvassuk: Fate show thy force. majd pedig megismerésük mindenkori objectumához alkalmazkodniok. 6. mindenképen átkozott egy legény. mely a mostani német irodalomban olyan sűrün szerepel. hogy azt tisztán. fej.) Vizkereszt I.

Hab’ ich des Menschen Kern erst untersucht. egy káplár és 7 ember kisért. „Március 24-én itélték halálra a spanyol Aguilart (alias Gomezt). vele párhuzamos esemény. mely a jellem állandóságának tanát a leghathatósabban megerősiti. Összes bűntetteim közül legjobban bánom ezt: 1841-ben. Mindegyiket lefejeztem. A címe ez: „Egy katona kivégzése Oranban”. hogy 30 gyilkosságot követtem el. melyeket elkövettem.) . aus dem sie ewig quellen. So weis ich auch sein Wollen und sein Handeln. Nem támad úgy.mindama förtelmességeket. máskép beszélsz te még!) Iphigenia: Das steht nun einmal nicht in unsrer Macht. hab ich gern getan. örök rejtélyeit. Hanem azért. 2. IV. Die inn’re Welt. Oly kényszerü az. Ezeknek az embereknek halála nagyon nyomja a lelkemet: velök álmodom sokszor és holnap őket fogom látni a főbelövésemre kirendelt katonákban. mint ár s apály. Tudom. miből áll tette. jel.) Iphigenia: Was ich vermochte. wist! Sind nicht wie Meeres blind bewegte Wellen. Meggyilkoltam egy viselős asszonyt és később egy spanyol tisztet. holott csak 26 a száma azoknak. elfogtam egy követségben járó hadbiztost. ki az embert tanulmányozám. ist Der tiefe Schacht. (Amit az ember művel vagy kigondol. (Számba se vetted híveid tanácsát. örömest megtevém. Meg nem másitja véletlen varázsa. Sie kann der Zufall gankelnd nicht verwandeln. megölnék még másokat is”. (Jöhet idő.: Arkas: Denn du hast nicht der Treue Rat geachtet. Sie Sind notwendig wie des Baumes Frucht. minek folytán kénytelen voltam elmenekülni Spanyolországból. mielőtt idegen hadseregbe léptem. csapatomnak élén. azt mondta börtönőrének: Nem vagyok én olyan bűnös. Gyermekkorom óta szomjaztam a vért: mikor hét és fél éves voltam. A kivégzése előtti napon. akit egy altiszt. sőt még azoknál gonoszabbakat is”. beszélgetés közben. Azzal vádoltak. Ide vág a következő hely is Goethe Iphigenia-jából. (Mi rajtam állt. leszúrtam egy gyermeket. sein Mikrosmus. E költői ábrázoláshoz adalékul szolgál a következő. Én. amilyennek állitottak. onnan forditom le. (Változni képesek sohasem vagyunk) A mi főigazságunkat mondja ki Schiller Wallenstein-jának egy hires helye is: Des Menschen Taten und Gedanken. mint gyümölcs a fán. A francia La Presse-ből került a Times 1845. felv. julius 2-iki számába. ne hidd: Belső világod – mikrokozmusodból Keresd ki mély.) Arkas: Noch änderst du denn Sinn zur rechten Zeit. ha megint szabad lennék. Franciaországba szöktem s ott is két bűntettet követtem el. akarása.

a Rosenkranz-féle kiadásban. kedvező esetben. Csakhogy a filozófus fegyverei nem tekintélyek. melyek a rövidlátó többség előitéleteinek. hogy olyan bizonyosságot nyerjünk. Nem törődve a következményekkel. 190. végtére. ilyen megbecsülhetetlen adat. amig be nem fejeztem. hogy kerülgetés és tartózkodás nélkül előálljak vele. ha maga az igazság készen van. olykor nagyon fontosnak látszott nekem. a priori és a posteriori levezetett ismerete. meg a gyöngéknek és tudatlanoknak ellenszenvesek lehetnek. ami annak fele utján. hogy én itt nem a népnek. Mert az igazságok láncolata a tudás minden terén oly nagy. tekintve. Örömest emlékeztem itt meg mindazokról a bölcselőkről és költőkről. amig csak arról van szó. hogy aki egyszer egész bizonyosan a birtokába jutott egynek. fölemelkedhetünk egyszer az egésznek az eddiginél magasabb szempontból való áttekintéséhez. Összefoglalás. úgy a legnehezebb emberi feladatnál. hogy bármely tudományos buvárlatnál. mintegy magától utalt forrására. (A gyakorlati ész birálata. vajjon egy elismert igazság egyéb meggyőződéseink rendszerével összhangban áll vagy nem: ez amit már Kant ajánl. hanem az igazságra hallgatnak. akinek szavait szeretném itt ismételni: „Ez megerősiti azt a már másoktól elismert és magasztalt szabályt. hanem elvek. a szigoru kényszerüségnek biztos. hogy most jogom van a non posse ad non esse következtetést levonni. hogy onnan az egészet meghódithatja. zavartalanul haladjunk a magunk útján. akik dicső elődeim voltak a tőlem vitatott igazság terén. hogy olyasmihez fordulnánk. ha ezt a fontosságot egyelőre mellőztem s csak munkámra ügyeltem. annak az öntudatban nem lehet nyoma. a metafizikánál.) Metafizikai ismereteink általában ég és föld távolságra vannak még attól. az összes lehető pontossággal és nyiltsággal. Befejezés. hanem ezt lehetőleg igazában és teljesen hajtsak végre. minden részrehajlás és előszeretet nélkül. hogy oly evidenssé tettem. hanem felvilágosult akadémikusoknak beszélek. hogy egy okszerüen levezetett igazságot azért kelljen elvetnünk. ez mégsem tarthatott vissza engem. tehát a posteriori megokolt tagadása most közvetve és a priori is meg van okolva: amennyiben ami egyáltalán nem létezik. a negyedik vagy 239. amelylyel adott jellemből és adott motivumokból a tettek folynak. l. ezekre jut majd idő akkor is. melynek más terheket kell mozgatnia. mert lehetségessé teszi a megoldást. egyéb tanok szempontjából. mert következményei nem felelnek meg amazoknak. egészen váratlanul. egyedül az elveket vizsgálni és azt kérdezni elsősorban. anélkül. nem pedig következményeire lesz tekintettel. mindig egyedül annak elveire.V. amiből be lehessen bizonyitani. Ha az itt vitatott igazság azok közül való volna is. sőt ahonnan. azért vezettem én ügyemet csak ezekkel és remélem is. Az igazság tisztességes kutatója. hogy egy igazságot megállapitson és hitelesitsen. amelyből egyedül kiindulva eljuthatunk az összes feladatok megoldására. . a kérdésnek közvetlen és tényleges. ha egyszer eltökélnék. hogy valamivel több nyiltsággal fogjanak munkához”. hogy ha ezt a munkát elvégeztem. megegyezett azzal. sok kárbaveszett. remélheti. minek folytán az öntudat vizsgálatánál. Az írók sok tévedéstől. ahová megerősithetjük az emelőrudat. – mert szemfényvesztésen alapuló – fáradságtól kimélhetnék meg magokat. l. akik nem előitéletekre. Mint egy-egy nehezebb algebrai példánál egyetlen pozitiv adott nagyságnak megbecsülhetetlen értéke van. Ismételt megfigyelés meggyőzött engem arról. ami a kutatást más térre vihetné. Hanem minden kivivott és megállapitott igazság egy-egy elhóditott rész az általános tudás problemáinak területéből és egy-egy szilárd pont. ami minden tekintet nélkül ama tanokra.

Azért kell mindennek. melynek tudatában van. nem pedig megforditva. azért. egy gazfickó”. hogy a megismerésnél nagyon is sokat ad az objectumra. A tett meg a motivum csak mint a cselekvő jelleméből vont bizonyitékok jönnek emellett tekintetbe. hogy mennyire a subjectumból ered az. akik nyomorogtak: . ha útjában áll. az emberi cselekvéstől minden szabadságot teljesen megtagadtuk s azt ismertük el róla. amelyet eddig teljesen mellőztem. lehetséges volt. aljas lélek”. aki teljesen meg van győződve arról az eddig fejtegetett kényszerüségről. de durva értelem nemcsak illetéktelen. Ugyanis egészen természetes. hogy ne zavarjam vizsgálódásom menetét. Még csak egy általános észrevételt legyen szabad itt kockáztatni. ami azon a megrendithetetlen bizonyosságon alapszik. amelyről azonban a régieknek nem volt világos tudomásuk – az akaratszabadságnak s az ideális és reális viszonyának problemáját értem itt – az egészséges. És ezért teszik őt mások is felelőssé. Hogy természetesen az észszel visszásnak látszik ez a spekulativ kutatás. mint az ujkori filozófia két legmélyebb problémáját. ha ő egy másvalaki lett volna. mert hiszen ezek föllépésénél a tett elmaradhatatlan volt. amennyiben amazt teljesen emebből származtatja. Azért jól mondja idevágólag Aristoteles: „Ünnepeljük meg azokat. csalfa. vagy „ez egy pimasz”. tehát objective. amelyek őt korlátolták – nagyon is lehetséges volt egészen másként. anélkül. Van ugyanis az öntudatnak még egy ténye. mikor itéletök mindjárt otthagyja a tettet. egyszer s mindenkorra meg van állapitva. mert ilyen és ilyen a jelleme. ott megforditva arra hajlandó. hanem még határozottan természetes hajlama van a tévedésre. de mint annak biztos szimptomái s melyek nyomán az visszavonhatlanul. vagy „ez egy nyomorult. tudományos hitelesitése. arra a megfontolásra juthatunk. E tudat folytán nem jut soha eszébe senkinek – még annak sem. ahol megérthetjük az igazi morális szabadságot. mert az ész eredetileg tisztán praktikus. Azért a felelősség. amelytől visszatartani sokkal messzebbmenő filozófia szükséges. a beszámithatóságot cselekedeteinkért. aminek nincs szilárd. mig a subjectumból csupán általános és lényeges. nem pedig más. igy hangzik itéletök és a jellemére mennek vissza gáncsaik. és semmiesetre sem szabad alkalmazkodásra és korlátozásra ráállnia. éppen ennek révén jutottunk el arra a pontra. de magában véve. tudniillik morális alapjellege indul ki. melyeket már az iménti fejezetben úgy tüntettünk fel. Mert maga is nagyon jól belátja. hogy kellőképen számbavenné az objectumban rejlő tényezőt: a motivumot. hogy van ennek a kényszerüségnek egy szubjektiv föltétele és hogy itt objective – azaz a fennálló körülmények között. hogy be nem bizonyitott s tán téves állitásokkal összhangba jöjjön. legközelebb és nyilván csak a tettre. amely voltaképen a cselekvésnek egész individuális mivoltát megszabja. sőt az övével éppen ellenkezőleg cselekednie és cselekedhetett volna. ami már magasabbrendü. Eredményeinkre visszapillantva. hogy a cselekvő tulajdonságait domboritsa ki: „ez egy rossz ember. de semmiesetre sem spekulativ célokra van rendelve. mert ő ez és ez. hogy ama két probléma dolgában. kitérnie egy ilyen jól megokolt igazság elől. azért kellett Locke-nak é s Kant-nak megmutatni. természetesen más cselekvésmód nem volt lehetséges. hogy nagyon keveset adjon az objectumra és nagyon sokat a subjectumra. amelylyel cselekvéseink bekövetkeznek – hogy magát egy hiba miatt e kényszerüséggel mentegesse és a bűnt magáról a motivumokra háritsa. amit teszünk. alapjában pedig az ő jellemére vonatkozik: ezért érzi magát ő felelősnek. tehát ama motivumok hatása alatt. Őneki. hogy általában a legszigorubb kényszerüségnek van alávetve. Viszont ami az akarást illeti. hogy a mi tetteinket mi magunk tesszük meg. azon nem szabad csodálkoznunk. Ez pedig az. Csakis ezen fordul meg a dolog. hogy teljesen tisztán és biztosan érezzük a felelősséget azért. Ha már most. eddigi fejtegetéseink folyamán.

már amennyire emberi erő képes. mert eléggé meggyőződtünk arról. mintegy kompromisszum a motivum és a jellem között. Minthogy pedig ez a jellem ép oly szükséges tényezője minden cselekvésnek. amennyiben. Itt van helyén arról az iménti cikkben felhozott fejtegetésről emlékeznem. vagy az az „én akarok”. Ez a közelebbi s egyre bensőbbé váló ismeretség tulajdonképen az. aki nem nyomorgott. A harmadik fejezetben fordult elő. amelyek a jellem fölvétele mellett szigoru kényszerüséggel következnek be. a melyekért tehát magát moraliter felelősnek érzi. Csakhogy ez nem megy tovább a cselekvés második tényezőjének tudatánál. egész lehetősége szerint. amit lelkiismeretnek nevezünk. még a saját akaratának mivoltát is tapasztalatilag csak a cselekedeteiből ismeri meg. amelyből azok erednek. mint a tettek predikátumai. amelyhez vannak adataink) akarjuk most valamivel közelebbről szemügyre venni. vonatkozik a gyűlölet. Ez pedig ismét éppen az az öntudat iménti vizsgálatánál talált: „Azt akarom és csak azt akarom mindig. Az empirikus és intelligibilis jellemnek Kanttól letárgyalt viszonya teljességgel azon alapszik. mely feljogosit. aminthogy megdicsérnők azt is. a gúnynevek. sőt általában amit ember valaha alkotott. minthogy fölösleges kitérés volna itt ismételnem. I. hogy az nem található fel közvetlenül az egyes tettekben. A szabadságot tehát ebben az értelemben (az egyedüliben. hanem kielégiti mind a kettőt. annyival is inkább. amely lényegében kifelé s nem befelé irányulva. hogy egy ember minden cselekvése két tényezőnek a produktuma: az ő jellemének. hogy fér össze mégis cselekedeteink szigoru kényszerüsége azzal a szabadsággal. ott kell a felelősségnek is gyökereznie. A jellem a tapasztalatilag megismert. mikor makacsul állitja minden cselekedet absolut szabadságát (liberum arbitrium indifferentiae). mint a motivum. állandó és változhatatlan tulajdonsága egy egyéni akaratnak. innen érthető az az érzés. hogy miután az öntudat egyik tényéből feltártuk és helyét megtaláltuk. amit ez a nagy szellem. adja tudtul saját mivoltát a megismerő tehetségnek. inkább az emberek. Ez világért sem azt jelenti. amelyre az a tett alkalmából egyszerüen rábizonyul. melyek azt megjelölik. melyhez a motivum járul. Ahol a bűn gyökerezik. hogy tetteink mimagunkból indulnak ki. Hanem csak amennyiben ily módon hozzák tevékenységbe. A jellem pedig – mint a harmadik fejezetben kimutattam – velünk született és változhatatlan. ami a józan észt vezeti. hogy aztán a jövőben is fölemelje biráló szavát. hanem a cselekvő maradandó tulajdonságaira: azaz jellemére. ami .mert a tettek a szokás jelei. hogy morális szabadságra következtessünk. megfontolásul és visszapillantásul hasonló esetekre. előzetesen inkább csak közvetve jő számba.) Tehát nem az esetleges tettre. amelyekről már nyilatkozott. ami összes cselekvéseinket kiséri s aminek világánál kinek-kinek a sajátjaiként kell elismernie azokat. 9. az ellenszenv és a megvetés. ugyanott kell a szabadságnak is gyökereznie: az ember jellemében. A jellemhez illeszkednek. mely éppen ezért közvetlenül csak a cselekvés után igazodik. De csak ebből lehet megérteni. melyet Kant az empirikus és intelligibilis jellem viszonyáról s ezzel a szabadság és kényszer összeegyeztethető voltáról adott s mely a legszebb és legmélyebben kigondolt dolog. Ezérthogy minden nyelvben a morális gonoszság jelzői. mert ennek kell a bűnt viselnie. szintén lehetőleg filozófiailag értelmezzük. és minthogy ez az egyedüli adat. mintahogy a motivum fellépésénél viszont képtelen azt elnyomni. hogy az egy középső valami. ha ilyennek vélnők”. Csak hivatkoznom kell rá. mind a kettőn alapszik egyszerre: azon tudniillik. amelyről a felelősség érzete tanuskodik és amely szerint a tettek a mi tetteink és nekünk erkölcsileg beszámitandók. hogy a működő motivum erre a jellemre találjon és ez a jellem ilyen motivumtól legyen korlátolható. (Rhetorica. amit akarok”. ami annak létrehozására magában teljesen képtelen volna.

és abból. hanem magának az embernek egész létében és lényében (existentia et essentia). Minden idők óriási tévedése egy hysteron proteron volt. amennyiben mi a tüneményből és minden formájától elvonjuk. akármilyen kényszerüséggel folyjanak is azok az empirikus jellemből.az ő egész filozófiájának a magvát alkotja.és oksághoz kötött megismerő tehetségnek jelen meg a cselekedeteknek bizonyos sokaságában és különféleségében. hogy azok a mi tetteink. tudniillik a tünemény és a „magában vett dolog” közti különbségen. okság – van kötve és azok törvényeinek van alávetve. de csak magában véve és a tüneményen kivül: ebben viszont már határozott jellemmel jelen meg. ahogyan tulajdon énünknek belső (an sich) lényege jelentkezik. magában véve. hogy mik vagyunk! Ezen. hogy a mi szabadságunknak müvét nem egyes cselekedeteinkben kell keresnünk. Minden azon fordul meg. i. hogy a kényszerüséget az esse-hez és a szabadságot az operari-hoz számitották. s azért. Viszont ennek az egész jelenségnek föltétele és alapja. mint szükségképeni következmény. amelyhez ily minőségben mindenesetre absolut szabadság. mint az ő szabad tettét. Ez az ut – mint könnyen látható – oda vezet. a motivumoktól függésük dacára. abból folyik magától. mint jelenségek puszta formájától való függetlenség is járul. Igy tehát a tapasztalati világra kivétel nélkül áll: operari sequitur esse. Nem csal tehát az önhatalmuságnak s az eredetiségnek az a tagadhatatlan tudata. amely szerint kell összes minden tetteinek igazolniok. vagyis az a mód. Ebben az értelemben az önhatalmuságnak és eredetiségnek. Ez a szabadság azonban transcendentális. éppen a bennök nyilatkozó eredeti egység miatt. ép ugy megfér a cselekvés szigorú empirikus kényszere annak transcendentalis szabadságával. a mi időhöz. mint „magában vett dolog”. az ő intelligibilis jelleme.be n van csak a szabadság: hanem belőle és a motivumokból szükségképen következik az operari. tér. . amely csak az idő-. térhez és oksághoz kötött megismerő tehetségünkben. idő. Az empirikus jellem ugyanis. valamint a felelősségnek az a tudata. amilyen és az ekként kényszerü cselekvés. Minden ember aszerint cselekszik. Megforditva. vagyis az ő akarata. És ahogy nála a tapasztalati világnak tökéletes empirikus realitása összefér annak transcendentalis ideálitásával. amelyeknek azonban. Eszerint az akarat szabad ugyan. minden időn kivül. mint az ember belső lényegét. amit teszünk ismerjük meg. tehát a többi jelenség formáihoz – tér. azaz nem a tüneményben nyilvánul. kiséri s mely azt mondja. mely ezektől a formáktól független s azért semmiféle időbeli különbségnek alávetve nincs. hogy eljussunk ahhoz. Minden dolog mivolta szerint müködik s az ő okszerü müködése hirdeti e mivoltát. az okság törvényétől. hogy mi ez s ez az ember: amit tesz. az esse. mert a mi létünk és lényünk. egyes esetben a motivumtól függ. A szabadságnak. mint a tapasztalat tárgya: puszta tünemény. nem pedig az állitólagos liberum arbitrium-on alapszik a felelősség tudata és az élet erkölcsi iránya. amelyet. t. szükségképen igy és nem másként kell történniök. ha az megtalálja motivumát: mert ez az empirikus jellem puszta tüneménye az intelligibilisnek. ezzel voltaképen egy fogalom alá tartozik. ahogy a közvélemény teszi. hanem csak annyiban áll fönn. mely tehát az operari-ban nem található. önmagában kell gondolnunk. mind egészen ugyanazt a jelleget kell viselniök s azért ugy jelennek meg mint szigoruan kényszerü eredményei ama mindenkori motivumoknak. akárcsak az egész ember. Ennek a szabadságnak értelmében az ember minden tette az ő saját munkája. amit ugy kell gondolni. mely összes tetteinket. ha a járulék motivumok közelebbről meghatározzák őket. melyek őket fölkeltik s esetről-esetre meghatározzák. Ám valódi tartalma messzebb nyulik még a tetteknél s magasabb eredetü. amiből összes tetteink – a motivumok inditékára – szükségképen kiindulnak. hanem állandó és változhatatlan. az esse-ben kell rejleni.

Egy szóval: az ember mindig csak azt teszi. miért is Vellejus Paterculust nem idézi névszerint. még pedig az egyes cselekedetek területéről. még a legalsóbbrendü természeti lény is. apodiktikusan felismerjük. csak ki van küszöbölve. hogy ő egyre csak azt teszi. egy mutatóhoz hasonlitható. aki 1800 év előtt élt.mely cselekvésünket kiséri. hogy ő már az. amit akar és mégis kényszerüen teszi. céljához mérten. Ugyanazt érezné tehát minden. 478. január 26-án el is nyerte a jutalmat. ami ő. De ez csupán azt mondja. . És ebben az értelemben fogom én fel Malebranche mondását: a szabadság rejtély (la liberté est un myst?re). Ha objective. Fejtegetésemmel tehát a szabadság nincs megtagadva. egész szigoruan az okság törvényének kell alávetve lenniök: viszont subjective kiki érzi. ha érezni tudna. egy kissé elmásitott forditásban adta vissza. hogy azoknak. a szabadságról irt értekezésében. hogy az ő működése az ő tulajdon lényének megnyilatkozása. hanem – épen oly furfangosan. tudós társaság tűzte ki ily címmel: Num liberum hominum arbitrium e sui ipsius conscientia demonstrari potest? (Az ember akaratának szabadsága kimutatható-e saját öntudatából?) Schopenhauer ezzel az értekezésével pályázott és 1839. amit akar. mint előkelően – ugy emliti: „egy régi bölcs”. Végre magam sem akartam őt nélkülözni. amit akar: mert abból. De ez onnan van. mint mindegyik természeti lény működésének. utána Priestley. Ez a hely lassanként rendes fegyver lesz a deterministák kelléktárában s ekkora tisztességről a jó öreg historikus. tehát kivülről nézzük tetteit. Először Hobbes dicsérte. amelynek égisze alatt jelen értekezés a kitüzött feladat megoldását megkisérelte. szükségképen folyik minden. aligha álmodott. miután tényleg tárgyammal jár. mely egy távolabbi tárgyra utal. bár ismeretünknek nem egy könnyen hozzáférhető régióba: a szabadság ugyanis transcendentális. Majd Schelling. ahol is kimutathatólag nem lehet megtalálni – egy magasabb. [1] [2] A kérdést a drontheimi norvég kir. amit ő mindenkor cselekszik. hogy rá hivatkozzam. I. mint amely ugyanabban az irányban közelebb fekszik s amelyre mutat látszólag.

Összefoglalás. Az akarat és az öntudat. Fogalommeghatározások. V. IV. Befejezés. Mi az öntudat? II. Elődeim. III.TARTALOM I. 1. Az akarat és a más dolgok tudata. Mi a szabadság? 2. .

Related Interests