Fülszöveg

A csillogó felszín alatt sötét titok rejtőzik…
Diana és Julian Denver mindent elért, amire ember csak vágyhat: boldog házasságban élnek, van egy fiuk, és
pompás otthont rendeztek be maguknak Londonban és vidéken. Kívülről nézve Diana élete maga a tökély, a
látszat azonban csal…
Julian váratlan és tragikus körülmények között bekövetkező halála nem hagyja nyugodni az asszonyt, ki kell
derítenie, mi történt a férjével. A húgához, Rachelhöz fordul segítségért, pedig megfogadta, hogy többé szóba sem
áll vele. A korábban a bulvármédiában dolgozó Rachel látszólag paradicsomi körülmények között él, búváriskolát
vezet egy thaiföldi szigeten. A valóság azonban az, hogy a családja kiközösítette, az újságírói pályafutása pedig
kettétört egy telefonlehallgatási botrány miatt.
Diana felbukkanása feltépi Rachel régi sebeit, a lány mégis elszántan veti bele magát az igazság kiderítésébe,
hogy jóvátegye a múltban elkövetett hibáit, kerüljön bármibe…

TASMINA PERRY

Türkizkék óceán

Ulpius-ház Könyvkiadó
Budapest, 2014

A fordítás alapjául szolgáló mű:
Tasmina Perry: Deep Blue Sea
Fordította
CSÁSZÁR TÍMEA

Az egyetlen embert, aki segíthetne rajta,
soha többé nem akarja látni (illetve…)
Mindenki azt hitte, tökéletes az életük – tévedtek…

Előszó

Húsz évvel korábban
Ki az a nő?! – hallotta anyja üvöltését a földszintről. Rachel Miller húsz perce ért haza az
úszóedzésről, és amint belépett az ajtón, azonnal a szobájába küldték, ezért nem hallotta,
hogy egészen pontosan min vitatkoznak a szülei. Direkt bezárta a szobája ajtaját, mert nem
akart fültanúja lenni a sértegetéseknek és vádaskodásoknak, de azt azért kivette, hogy az
anyja most épp az apját vonja felelősségre.
És ne hazudj nekem!
Rachel tudta, hogy erre a balhéra sor kerül. Gyakorlatilag ott lógott a levegőben, várható
volt, ahogyan a közelgő vihart is megérezzük.
Pedig nem volt mindig így. A fénykép a lenti tévészekrényen másról mesélt. Anya, apa,
Rachel és a nővére, Diana, mindannyian a kanapén ülnek, szorosan egymás mellett, hatalmas
vigyorral az arcukon, szinte hallani a nevetésüket, mondd, hogy „csíz”, a karjuk egymás köré
fonva, mintha soha semmi nem szakíthatná el őket egymástól. Vagy hazugság volt az is?
Valahol, valamikor az idők folyamán elromlott valami. Az állandó zsörtölődések, az apró
hülyeségek miatt. Aztán a sértődésekből viták lettek, a veszekedésekből nyílt háború. Kevéssel
karácsony előtt különösen csúnyán összevesztek a szülei, a hangjukban annyi gyűlölet és düh
volt, hogy Rachel a szobájába menekült, és azért imádkozott, hogy fejezzék már be.
És az imái tulajdonképpen meghallgatásra találtak.
A veszekedések gyakorlatilag megszűntek. Igaz, ellenséges hallgatás vette át a helyüket.
Állandó feszültség uralkodott az otthonukban, mint amikor egy csapból folyamatosan csöpög
a víz, mígnem a kád végül túlcsordul.
Rachel kihúzta az éjjeliszekrénye fiókját, az új C D -lejátszója után kutatott benne, hogy
minél gyorsabban megnyomva az indítógombot, kizárhasson minden más zajt. Bebújt a
paplan alá, a térdét felhúzta a mellkasához, és belemerült a Bravo legújabb számába, amelyet
épp ma kapott vissza az egyhetes elkobzás után. Mr. Stephenson ugyanis rajtakapta, amint
fizikaórán olvasgatta.
– Rachel!
A lány nagyot ugrott az ijedtségtől, ahogy lehúzták a füléről a fülhallgatót. Felnézett, a
nővére állt az ágya mellett. Utoljára a suliban találkoztak, és most örült, hogy ő jött be hozzá.
Diana – nagyobb – szobája az övé mellett volt. A falát fehér-rózsaszín Laura Ashley tapéta
borította, Matt Dillon- és Christian Slater-poszterekkel dekorálta. A két lány gyakran átment
egymás szobájába, amikor a szüleik veszekedtek.

– Jobb lett volna, ha haza se jövök – mondta Diana halkan, miközben felhajtotta a paplant,
és bebújt a húga mellé az ágyba.
– Hol voltál? – kérdezte Rachel, aki nagyon szeretett volna valami másról beszélni.
– Paulnál.
Paulnál?
Rachel szeme elkerekedett, és hirtelen nem foglalkozott azzal, hogy mi folyik lent, a
földszinten. Paul Jonesnál? Diana Paul Jonesék házában járt? Paul Jones a gimi sztárja, az
ügyeletes szépfiú, homlokába hulló tincsei alól sötét szempár kandikál ki, az iskolai
futballcsapat kapitánya. Paul Jonesnak még motorja is volt.
Az iskolában minden lány szerelmes belé, Rachel is – titokban, az álmaiban – nagyon bele
volt zúgva.
– Akkor ő most… Paul a szerelmed?
Diana megvonta formás vállát.
– Csak járok vele.
Rachel bólintott, és próbált lazának tűnni, bár a szája kiszáradt, a gyomra pedig görcsbe
rándult. Mit jelent pontosan „csak járni” valakivel? Egészen biztos volt benne, hogy a
csókolózás beleértendő. Igazi csókolózás, nyelvvel meg minden, amitől igazság szerint Rachel
be volt ijedve rendesen. De hát jövő héten betölti a tizenhármat, és szeretett volna jól
informált lenni.
– Nem nehéz?
Diana gúnyosan elmosolyodott, és felhúzta a szemöldökét.
– Mi nem nehéz?
– A csókolózás.
Diana felnevetett. Bájos nevetése volt, ami Diana egész lényéből sugárzott, ez Rachel
számára néha elég bosszantó tudott lenni. De tudta azt is, hogy a nővére sosem nevetné ki,
Diana nem volt gonosz.
– Sosem gondolkodtam még azon, hogy nehéz vagy könnyű-e csókolózni – mondta. – De jó

érzés.
Aztán Rachel összeráncolt szemöldökére tévedt a tekintete.
– Ne aggódj, te is hamarosan megtapasztalod.
Diana rámosolygott, és Rachel érezte, hogy kicsit enyhül benne a féltékenység. Nem Diana
hibája, hogy jobban tetszik Paul Jonesnak, mint Rachel. Ha ő lenne Paul Jones, valószínűleg ő
is Dianát választaná.
Hangos csattanás hallatszott. Olyan volt, mintha egy egész étkészletet vágtak volna a
földhöz.
– Min veszekszenek tulajdonképpen? – kérdezte Di suttogva, és közelebb húzódott a

húgához.
Rachelt mindig meglepte, hogy a nővére milyen halkan beszél. Az emberek általában arra
számítottak, hogy harsány és túláradó személyiség, talán a szépsége és a menő srácok
körében kivívott népszerűsége miatt. Ezzel szemben Di csendes, érzékeny lány volt, aki órákat
töltött imádott, butuska romantikus regényeinek az olvasásával.
– Nem tudom. Apa már itthon volt, amikor hazaértem.
Ki az a nő?!
Rachel nem volt ostoba, pontosan értette, hogy mire céloz az anyja. Apja talált valakit,
valakit, akit szerethet. De ezt nem akarta elárulni Dianának. Ma este semmiképp.
– Gyűlölöm ezt – sóhajtotta Diana. – Gyűlölöm a veszekedést.
– Tudom – felelte halkan Rachel, és átölelte a nővérét.
Gyakran gondolták azt az emberek, hogy Rachel az idősebb kettejük közül. Nemcsak a
magassága és hosszú lába miatt, aminek igen nagy hasznát vette úszás közben. Hozzá képest
Diana játék babának tűnt.
Hallották, ahogy döngve becsapódik egy ajtó. A két lány egymásra nézett, mindketten
tudták, hogy a bejárati ajtó csattant.
– Elment – mondta Rachel. Gondolkodás nélkül csúszott ki száján a szó.
– Elment? – ismételte meg Diana, hangjában félelem reszketett. – Honnan tudod? És mit

értesz azon, hogy elment?
Diana kikászálódott az ágyból, és az ablakhoz futott. Rachel azonban már az elrobogó autó
megpillantása előtt tudta, hogy az apjuk elhagyta őket. Nemegyszer előfordult már vele, hogy
megsejtett dolgokat, tudta, mit gondolnak mások, vagy mire készülnek. Nem szerette ezt a
képességét, úgy érezte magát tőle, mint egy mesebeli boszorkány.
– Rachel! Csinálj valamit! – kiáltotta Diana. Szemét könnyek öntötték el, szép, komoly arca

halottsápadttá vált.
Rachel kifújta a levegőt, és próbálta meggyőzni magát, hogy innen már csak felfelé vezet az
út – immár hármójuk számára.
– Nézzük meg, hogy anya jól van-e – javasolta végül.
Megfogta a nővére kezét, tudva, hogy nyugodtnak és erősnek kell lennie, mert furcsamód
úgy érezte, hogy az anyjára és a nővérére ilyen szempontból nem számíthat.
– Menjünk, nézzük meg, hogy mit tudunk helyreállítani a romokból!

mint amikor a nők sorban állnak egy-egy különlegesebb dizájnertáskáért: évekre előre fel kell rá iratkozni. hogy Mike csak szívatja őket. kerek asztalnál. – Az ég szerelmére. sivatagokon kelt át gyalogszerrel. egész kontinenseket hódított meg motorral. – Én benne vagyok – vágta rá Michael Reynolds. de Di aggódni kezdett. Bármelyik férfi lehetett a tizenkét személyes. azért nem a St. hogy hú. Csak egy kis elszántság kell hozzá. a férfi ugyanis legalább húsz kiló súlyfölösleget cipel. Nagyon sokan akarják manapság megmászni. mint minden mást is az életben – nagy gondossággal. hogy a kiválasztottak között lehess. és abszolút teljesíthető. majd így szólt: – Hát én még nem tudom – kezdte Diana nagy megkönnyebbülésére. de amikor a vendégek száma miatt már öt tizenkét személyes asztal kellett. aztán a gatyád is rámegy. És Juliannek nem hiányzott most a hegymászás. én viszont rengeteget olvastam a témáról. Az arabica csodálatos aromája a rózsa és a lonc illatával keveredett. Julian belekortyolt a brandyjébe. – Azt hiszem. és nagy hantás. Juliannek a közeli barátja. Ezen mindenki jót derült. és felhajtotta a brandyjét. manapság túl nagy a forgalom az Everesten. alaposan megtervezve hajtotta végre. . melyik barátja akarja próbára tenni a többieket. – Szerintem Juliannek igaza van. Diana eredetileg nem a kertben akarta megrendezni a partit. Ilyen barátaik voltak: kifinomultak. ambiciózusak és versengők. Moritz-i sífelvonóról van szó! A felesége. Michael előrehajolt a székében. jobbra és magasabbra törekedni. Úgy beszéltek a Himalája csúcsának megmászásáról. közben a felszolgálók újratöltötték a kávéscsészéket. Diana férjének. sokkal inkább az alfahím (vagy -nőstény) mentalitásról: mindig többre. de nehéz. hogy a dumájával esetleg felbiztatja Juliant. nem maradt más választása. még vállalati csapatépítő túrákat is szerveznek az alaptáborig. És nem pénzről volt itt szó. sőt akár még a lányok közül is kinézte egyik-másikból. – Túl nagy a forgalom? – nevetett fel Michael. de mindezeket – csakúgy. – Mindenki azt hiszi. Férje élt-halt a kalandokért. Olyasmi ez.1. Patty megveregette a karját. – Komolyan gondolom – mondta csillogó szemmel. mint mások egy sétáról a parkban. Diana tudta. hogy vajon melyik vendége tette fel a kérdést. és így végképp nem fértek el az ebédlőben. fejezet – Szóval ki akarja még megmászni az Everestet? Diana körbenézett az asztal körül ülőkön. megforgatta a szájában a borostyánszínű italt.

Senki nem hagyott egy árva falatot sem a tányérján. – Úgyis ott vagy már. valld be. Az asszony úgy érezte. és Diana épp ezt a hatást akarta elérni. Diana maga állította össze a menüt Dan Donnelly. ahogyan egy Viktória korabeli iskolás lány képzelhette el a tündérek ligetét. de Diana a falatkákra. Bob! Ilyesmiből már elég kemény leckéket kaptunk. hogy minden tekintet rá szegeződik. Ezen a balzsamos nyári estén úgy festett a kert. az is megosztva másokkal. és szétszóródtak a kertben. A vendégek királyrákot kaptak. amelyek igazán kivételesen finomak voltak. Nagyon izgult. és nézzük meg a feleségem vodka jégcsúszdáját. az oxfordshire-i háromszáz holdas birtok. A kedvenc partiszerviz cége ezúttal is kitett magáért. és megkönnyebbülten felsóhajtott: jól sikerült a vacsora. miközben a vendégek felálltak az asztaltól. Julian szerette a Notting Hillen álló. Európa egyik legnagyobb és leggazdagabb vállalatcsoportjának.– Julesnak nincs szüksége arra. de ez a kert akkor is fantasztikus volt a városnak ebben a részében. – Ne higgy el mindent. a befektetési bankár. – Ó. Diana a poharába bámult. spekulációkat. – Ha már szóba került a Himalája. Kétoldalt nyárfák szegélyezték. Diana is felállt. a vezető séf segítségével. nem igaz. vékony. aki a teraszon csapott le Dianára. tényleg megveszitek a Jura Motorst? Julian visszafogottan elmosolyodott. négyszobás villájukat londoni „legénylakásnak” nevezni. Letette a nagyesküt. – Milyen kár! – kiáltotta Patty. drágám! – kiáltott fel Patty. hogy ennyi idő után hogyan fog sikerülni a vendégfogadás. a lankás gyep a kert közepén vesét formázó mesterséges tavacskát fogott közre. hogy felmásszon a világ tetejére – tette hozzá Bob Wilson. Az otthonuknak most Somerfold számított. . ahol a több millió fontot érő házakhoz csak egy zsebkendőnyi zöld tartozott. Denver? Gyerünk. ami mindig jó jel egy ilyen gourmet társaságban. lesimította finom. ettől kicsit kényelmetlen érzése támadt. a fehér misóban pácolt garnélarákokra volt a legbüszkébb. Azzal a felesége kezéért nyúlt. gyerünk. A vizében úszkáló aranyhalak visszaverték az ágakról és bokrokról tükröződő mesebeli fényeket. a Denver-csoportnak a vezérigazgatójaként hozzá volt szokva. amit az újságokban olvasol. miért nem töltötök több időt a városban. tenyerét Diana asztalon nyugvó kezére tette. fehér gyapjúból készült ujjatlan miniruháját. amit ő maga alkotott. és halványkék színű édesgyökér panna cottát. aki viszonylag feltűnő jelenségnek számított a hajpótlásával. – Csodálatos itt kint! Nem is értem. A kert is lenyűgözően festett. hogy cáfolja a híreszteléseket. de eddig semmi gond nem adódott. és visszaverje befektetéssel foglalkozó barátai szégyentelen próbálkozásait bennfentes információk megszerzésére. hogy nem Michael farkát mintázta meg – tette hozzá Julian kacsintva.

Miért olyan nehéz ezt kimondani? Diana tudta. És éppen őket hívták meg ma este is. vetélés – túl komoly. Ma a nevetésé és a boldogságé a főszerep. mintha a tavalyi lett volna életem legjobb éve – mondta Diana. Bár Patty legalább tizenöt évvel idősebb volt nála. az ötfogásos vacsora pedig szolidnak tekinthető. – Hát persze – válaszolta –. nem teljesen híven az igazsághoz. Diana hálás volt a szavaiért. és persze valóban értette is a helyzetet. – Jól érzed magad. már amennyire hatvan barát és kolléga szűk körnek. ugye tudod? Patty csak kedves akart lenni. hogy lejátsszanak egy golfmeccset! Majd pont expedíciókra fognak utazgatni. Elhalt a magzatom. – És ami még fontosabb: egyikük felesége sem lenne oda az ötletért – tette hozzá Patty újabb sóhaj kíséretében. aki láthatóan nagyon jól érezte magát a barátai körében. Aha. amelyeket Julian annyira szeretett: bankárok. ahogy Julian. Diana és Patty odasétált a tóparti emelvényen elhelyezett ülőalkalmatosságokhoz. de hiányolunk ám. Halvaszülés. ahogyan udvariasan nevezni szokták a dolgot. Mike és egy csapat pasi lelkesen tárgyalják. hogy Patty csak tapintatos akar lenni. Patty biztatón megveregette Diana karját. drágám? Annyira örülök. – De ígérem. és megérintette Diana karját. Julianre nézett. persze! Arra sincs idejük. cégvezetők. – Nem teszek úgy. mert hiányzol nekünk – válaszolta Patty kedvesen. Soha nem érezte komfortosan magát azokban a körökben. Istenem. és onnan figyelték. – Megmászni az Everestet.– Manapság sokkal jobban érzem magam vidéken. és bebarangolniuk vele Nepált. Diana pont ezért ragaszkodott hozzá. A „nehézségek” óta eltelt hosszú hónapok alatt ráébredt. nem a múlton merengeni. – A szabimat papucsban akarom tölteni. gondolta. hogyan kellene motort bérelniük. sőt kegyetlen téma volt egy ilyenfajta társaság számára. szóval a kőgazdag elit világában. Ráadásul ma este nem lehet a múlton rágódni. mennyire szeretjük kerülgetni a forró kását! – gondolta Diana. Diana kuncogott. – Ennek örülök. hogy a környezetében élő embereknek mennyire nehezükre esik kertelés nélkül beszélni komoly dolgokról. a jövőbe kell tekinteni. hogy Diana nagyon megkönnyebbült. de egyike . hiszen ő és Michael tudott Diana és Julian „problémáiról”. hogy szűk körű és szolid legyen a kilenc hónap utáni első vendégség náluk. nem ormótlan bakancsban. A város olyan fullasztó tud lenni! – mondta. hogy… szóval hogy megint emberek között vagy a… nehézségek után. megértem. ahogyan azt a felesége remélte is. Patty megértőn elmosolyodott. amikor három éve vidékre költöztek. – Sose unják meg ezt a macsós egymás hergelését? – sóhajtott Patty. hogy nem fogok örökre eltemetkezni vidéken. De az igazság az.

hogy belevágjak egy üzletbe – mondta Diana. a tó partján álló tizennyolcadik századi. Diana nagyon szerette volna. Michaellel együtt. Annyira. amivel a másik iránt viseltettek. alig leplezett irigységgel. – Igen. de sosem kérkedett a sikereivel. Patty legyintett. akivel úgy érezte. – Rendezvényszervezéssel. gyakran sütöttek el vicceket a másik kárára. akinek szerencséje volt – gondolta Diana. Nem rendezünk már akkora vendégfogadásokat. de érezni lehetett a melegséget és a tiszteletet. – Saját vállalkozást kellene indítanod – javasolta Patty. – Kamasz. – Komolyan. Újabban mintha kezdene mindez a rossz szokásává válni.azon kevés nőknek a baráti körükből. Az összes rosszmájú feleség és barátnő ezt mondta róla. Arról nem szólt a fáma. – Van egy gyerekem… – Charlie már kamasz – vágott közbe Patty. ami a te partijaid jellemzője. ugyanis ez már nem számított. Kérdezd csak meg Mike-ot! Diana mindig irigyelte Patty és Michael kapcsolatát. egy svájci bank igazgatótanácsának tagjaként dolgozott. hogy egy házaspár tényleg szeresse egymást. egy nap sem telt el anélkül. én most gondolni sem bírok olyasmire. Nincs szükségesem semmi extra stresszre. – Persze. aki ráadásul bentlakásos iskolába jár. pénzügyi nagyágyúnak számítottak. Egyszerűen boldognak tűntek együtt. hogy ne érezte volna. A „kis senki”. aki lecsapott a főnökre. A baráti körükben ritkaságszámba ment. – Újra mivel? – Diana figyelme már megint elkalandozott. – Mondták már neked. Diana rosszallón csóválta a fejét. Tudod. aki egy nagyon befolyásos befektetési alap vezetője volt. hogy ellentmondást nem tűrő a stílusod? Patty szeme felragyogott. de nem ártana az a kis tündérpor. . – Patty. – Újra ezzel kellene foglalkoznod – mondta Patty. – Hát nem ebben a szakmában kezdted? – Nem igazán. Sziporkázóan okos és sikeres nőnek ismerte meg. lenézik a származása miatt. hogy mennyi nehézséggel jár ez nálunk. hogy az előző nyarat Genfben töltötték. most már a felső tízezer tagja volt. A kis senki. ha ugyanez nála is működik: amióta ugyanis hozzáment Julianhez. de próbálok újra teherbe esni. főúri pompával berendezett villában laktak. és egyszer csak a céges nyári buli szervezésének kellős közepén találtam magamat. Persze állandóan ugratták egymást. és nem fogadok el nemleges választ. hogy Patty nem gazdag családból származik. Azonnal adnék neked megbízást. drágám – válaszolta Patty. mint régen. tényleg megtalálja a hangot. Helyettesítettem valakit Julian cégénél.

hogy nem akarhatsz olyanná válni. Tudod. csak hogy megpróbálják egymást túllicitálni. a sikeres befektetési bankár Julian egyik legrégebbi barátja volt. Hagyjam abba a munkát. Először is. mivel igazság szerint közéjük tartozott.– Nekem is ezt mondta mindenki. aki úgy cserélte a barátnőit. – Szerinted hol szedte fel? Egy masszázsszalonban? – Patty! – döbbent meg Diana. ha mondjuk utcaseprő lenne. Julian facér barátai jellemzően egykori modellekkel és vonzó P R-osokkal jártak. hogy a pincér újratöltse pezsgővel. aki szellemileg is a társa? – Lehet. aztán szinte azonnal terhes lettem. Egy ilyen szőkeség ilyen bombázó alakkal sosem járna vele. visszamentem dolgozni. – Az ilyen lányokat azért kapják ki a pasik. – Greg egy átlagos külsejű pasi. egyáltalán nem átlagos méretű bankszámlával. Persze csodás cipőik. hogy tök sikeres ügyvéd. – Tudod. amikor lombikoztunk. hogy mit tettem? A lombikbébi-programot hagytam abba. A kötelezően elvárt dizájnerruháikban. táskáik voltak. az egész életük másról sem szólt. Diana pont ugyanerre gondolt. Ezzel Greg Willet szőkesége felé mutatott. és negyvenkét évesen megszültem Jacket. ideje. hogy mindketten elfoglaltak vagyunk. hogy jól érezze magát! – Irigyellek téged és Michaelt – bökte ki hirtelen. mint más az alsóneműjét. Másfelől meg ő aztán egy szóval sem illethette ezeket a lányokat. mert megfelelő feleséganyagnak tűnnek: . Diana a Greg Willets mellett álló. hogy Greget meg érdekelné egy komoly karrierrel büszkélkedő nő. pihenjek. – Úgy látom. Gregnek új barátnője van – biggyesztette le a száját Patty. a tökéletes frizurájukkal és a szépen manikűrözött körmükkel ezek a nők folyamatosan a férjükön és egymáson tartották a szemüket. de a fenébe a visszafogottsággal! Pattynek igaza van. mi a titka. és kensingtoni házuk olasz márványburkolatát belsőépítész tervezte. – Nem. Greg. de mégiscsak egy aranyozott mókuskerékben töltötték napjaikat. És gondolod. folyamatos stresszben. de nem tesszük. hogy működik a kapcsolatunk? – kérdezte Patty komolyan. Odatartotta a poharát. Patty az ablak előtt pletykázó nők felé intett a fejével. nem agysebészekkel. hogy éljek valódi életet? – kérdezte Diana kényszeredett mosollyal. Egész eddig józan volt. mert érdekesek akarunk maradni egymás számára. – Hát ha az. hogy holnap akár abba is hagyhatnánk a munkát mindketten. akkor megeszem Greg Bentley-jét! – horkantott Patty. én csak azt mondom. másképp nem fogok teherbe esni. kemény arcú szőke nőt nézte. mint ők. Annyi pénzünk van. Patty valószínűleg nem tévedett. Nem tudhatjuk. – Ugyan már! – mosolygott barátnője. Diana inkább nem szólt semmit. – Az. – Szóval azt mondod.

. fel fogsz vidítani – ráncolta a homlokát Diana. – Átgondolom. félő. kíméletlen nő. majd visszasétált az ebédlőbe. És a kapcsolatotoknak is. aki jó üzletasszony lenne. Te és Julian nem ilyenek vagytok. de te nem az a tipikus üresfejű feleség vagy. mi történik? Unalmassá válnak. – Erről beszélek neked egész este: túl okos vagy a semmittevéshez. De hogy okos? Az a húga volt. Diana a férjére nézett. Erről jut eszembe. aki épp Michael Reynolds egy beszólásán nevetett.vonzók. és tegyél végre valamit! Csinálj egy rendezvényszervező céget. a poharakat és a maradék ételt nyom nélkül bepakolták az utcán parkoló furgonba. Charlie szobájában. ha félreértenéd. A varázslatos kis fények még mindig ezer csillagként ragyogtak. hogy valóban csak ennyit tartogat számunkra a jövő? – Azt hittem. különösen akkor. akik nem teljesen ostobák. A mai parti tervezésekor a Pán Péterből merítette az ihletet. hogy belezuhan a dekoltázsába. vagy keress állást! Jót tenne neked. – Tényleg? Patty jelentőségteljesen nézett rá. eljárnak edzeni és vásárolni. Bújj ki a csigaházadból. Már éjfél is elmúlt. jobb. Diana. A partiszerviz alkalmazottai már majdnem végeztek. Dianából kitört a nevetés. és az eléje táruló látványt csodálta. véletlenül bukkant a könyvre fia. – Ezt ugye vehetem bóknak? – Tutira – válaszolta Patty. a terítőket. akit csak a szép pofikája miatt vettek el. – De tényleg! Juliannek vannak hibái. Julian imád téged. – Tényleg. A férjeik. ha megyek és megmentem a férjemet annak a nőnek a melleitől. Azt. igen. drágám. – Ígérd meg. hát nem rólad beszéltem. Megvan az esküvő. mert ha tovább bámulja őket. Tudom. És nem szeretném. Túlságosan kíméletlen – gondolta. aztán szépen rendben tartják a házat. továbbra is Diana szemébe nézve. az asztalokat leszedték. Az asszony a kertre nyíló üvegajtó előtt állt. Komolyan. hogy kiűzze agyából a hívatlan emlékeket. A sziporkázóan éles elméjű. Arra célzok. ha a feleségük veszít a szépségéből és a feszességéből. bár nem tudta hová tenni Patty szavait. hogy nem ment mindig minden simán. Tehát szeretőt tartanak. de jó ember. mire véget ért a parti. egyszerűek és elég jók az ágyban. Diana bólintott. megunják őket. Soha senki nem mondta még neki. még Greg sem. hogy okos. de Julian szeret téged. – Ó. hogy elköszönhessen az utolsó vendégektől. a porcelánt. És aztán tudod. hogy átgondolod! – kérte Patty. hogy szép és elegáns. Diana magára hagyta Juliant a bejárati ajtóban.

valamint a konok elhatározása. egy egyéves gyerekkel érkezett a fővárosba. de kedves Diana szívének. Persze nem tökéletes. – Nem tartod túl sokra a fiunkat. visszanyerve magabiztosságát férje vallomásától. A fiunknak. még ha klasszikusról van is szó. nyilván nem fog mesekönyvet. Az asszonynak Patty szavai jutottak az eszébe: Juliannek vannak hibái. Julian állt az ajtóban. szakadt és agyonolvasott. Dianában egyszerre feloldódott a feszültség. magával vinni a kollégiumba. Dianának hosszú időbe telt. ha egy férfi csak egy fokkal szebb az ördögnél? – Helló – lépett oda a feleségéhez. Diana úgy érezte. jó? Nem azért. – Miért vettél el? – kérdezte halkan. amíg Charlie-ra kettejük fiaként tudott gondolni. Semmi más nem volt a tarsolyában. Imádta Julian illatát. Diana tudta. és a férje szemébe nézett. de jó ember. de Julian sosem kezelte másként. amikor Londonba költözött. Julian egy perc hallgatás után így szólt: – Azért választottalak. fejét a férje vállára hajtotta.vagy hatvanéves. – Már majdnem tizennégy éves – vetette oda Diana. bármire képes lenne. és az orra picit nagyobb a kelleténél. – Tehát akkor nincs semmi hegyre mászkálás. hosszú combú szőkeség. és azzal is tisztában volt. ötven. és Charlie-t is vihetnénk magunkkal. Nyilvánvalóan ezer és egy oka lett volna. – Fantasztikus lenne. Régi kiadás volt. hogy elég. ha részt vehetne egy ilyen kalandban. amilyenek itt Notting Hillben szaladgálnak. – És mi a helyzet az alaptáborral? – firtatta Julian komoly arccal. – Válaszolj a kérdésemre! – kérte Diana. mert fülig beléd estem. sötét szemei talán túl közel ültek egymáshoz. de hát nem azt mondják. Szerintem jót tenne Charlie-nak. mert nagy a forgalom. és gyönyörű. – Jövő nyáron a tengerpartra akar majd menni a haverjaival bulizni. amitől az asszony szíve a torkában kezdett dobogni. az inge felső három gombja nyitva. hogy ez állandó .Tizenhárom évesen mint első évfolyamos az előkelő Harrow bentlakásos fiúiskolában. az ajka nem elég telt. Mindig is az volt. érintését. hogy mindig lesznek nők. – Mi ez a szomorúság? Szerintem egész jól sikerült a mai este. Ha a karjában tartotta. hogy viszi valamire. Megfordult. És azért kértem meg a kezedet. mivel még akkor vette egy antikváriumban. aki mesterien rebegtetik a szempillájukat és riszálják a csípőjüket. Julian jóképű férfi volt. Pénztelenül. és átölelte a derekát. nem Nepálba. – Jó válasz – mosolyodott egy Diana játékosan. mint a szépsége. hanem mert veszélyes. hogy ne menjen hozzá Julian Denverhez. – Tessék? – kérdezett vissza a férfi őszinte meglepetéssel a hangjában. Di. Az okok többsége magas. mert kedves vagy.

Biztos. Diana igyekezett leplezni a csalódottságát. Julian bólintott. hosszú. szereti a nőket. hogy minden oké? – Persze. az ajtóban lehúzza a ruhája cipzárját. egy halvány reménysugár. és úgy ment férjhez. Olyan szép darab volt. fehér szőnyeg puhán simult Diana lába alá. hogy bájosan fest. hogy valóban szeretik egymást. azt hittem. – Egész este figyeltelek. – Szeretlek – mondta ki halkan a gondolatát. – Bármi lesz is. miközben ő az étkező felé hátrál. – Én is szeretlek – mondta gyöngéden. Kiengedte a haját. És te? Tudta. de siess. jól érzed magadat.csábítást jelent egy olyan férfinak. hogy más körülmények közt egyenesen vétek lett volna levetni. hogy kihordta. mint Julian. De hála istennek. Ma éjjel szeretkezni akart a férjével. Lelki szeme előtt már látta. aztán mégis elveszítette gyermekét. ma este mégis feltámadt benne a vágy. ahogyan Julian itt. a barátaik nem vetették a szemükre a visszavonultságukat. hogy kívánatosnak érezze magát. Dianában hirtelen felszikrázott a vágy. – Ez most hogy került elő? – kérdezte Julian. Az elmúlt másfél év gyakorlatilag lenullázta a szexuális életüket. Nekem még van egy kis dolgom. félresöpörve az import ezüstkészletet… – Persze. hogy a férfiak hűtlenek. aki szereti a szexet. Diana arra gondolt. Termete pici és karcsú. felemelve Diana állát. Ezen a téren persze be is következett. hogy ő is vonzó legyen a számukra. persze. és kénytelen volt beismerni magának. Feléje fordította az arcát. jól vagyok. kihámozza a fehérneműjéből. Ahogy nekidőlt férje meleg testének. és lágyan megcsókolta a száját. ráadásul elég gazdag és jóképű. és rendbe hozták a házasságukat. mert Diana hitt benne. Diana abban a hiszemben nőtt fel. végül a férje az asztalra fekteti. – Feljössz velem? – mormogta. jó? – válaszolta. hogy a mai este nem lesz könnyű. és közelebb húzta magához az asszonyt. Kikapcsolta új félkosaras melltartója kapcsát. és visszafordult. amitől nagyon meglepődött. mert gyermeket akart. és a férjének ez nem lesz ellenére. hogy tudatában volt a kockázatnak: bármikor lecsaphat a férjére egy másik nő. de félúton megállt. talán a férje is éppúgy izgul a parti miatt. hanem mert Julianre vágyott. hiszen kizárólag csak a teherbe esés érdekében szeretkeztek. – Menj előre. Egy pillanatra belenézett az öltözőasztal tükrébe. ahogy lerúgta a cipőjét. mint ő. Nemcsak azért. És tessék. . Julian egész héten feltűnően csendes volt. nem nagyon járult hozzá ahhoz. a vastag. sötét haja lágyan omlik a vállára. Sokkal inkább egy rakás szerencsétlenségként gondolt magára. A kert hűvöse után jólesett a hálószoba melege. de átvészelték a dolgot. amitől tartott. A két vetélés és a halvaszülés szörnyű traumája. Julian elindult a dolgozószoba felé.

Mély lélegzetet vett. nagyon drága. De nem. mielőtt elnyomta az álom. De más is eszébe jutott.Diana hosszú-hosszú idő óta először érezte. az ágy másik felén jól láthatóan senki nem feküdt korábban. Diana becsukta a szemét. Azzal az érzéssel aludt el. és gondolatban végigvette a lehetőségeket. és hunyorogva nézte az ágy mellett álló kis digitális óra kijelzőjét. amelyek kézenfekvőnek tűntek. de azért nem vesztette el a realitásérzékét. hogy mennyire szereti a férjét. Gyere már. és hallgatózott. ahogy a ropogós ágynemű a bőrét simogatja. mint már nagyon régen nem. Tedd már le azt az átkozott telefont. amely a Julian által tavaly karácsonyra felszereltetett. bebújt az ágyba és lekapcsolta az éjjeliszekrényen álló lámpát. és nem hallott semmi neszt. Amikor felébredt. gondolta ingerülten. a férje hűlt helyét tapogatva maga mellett. mondta magának. ha kicsit több alkoholt fogyasztott. ahová pedig minden este teszi őket ágyba bújás előtt. és gyere fel! A feje fölé nyújtotta a karját. a feje mögé gyűrte a párnáját. miért is ne térhetne vissza a régi szokásaihoz? Diana kiment a lépcsőhöz. Julian igazi hódító volt. egyik tenyerét a mellére simította – mellbimbója abban a pillanatban megkeményedett az érintéstől. mire számított? Hogy Julian épp a szeretőjével skype-ol? Vagy a kertben szórakozik egy prostival? Ezt már mind lerendezte magában. Diana felkelt az ágyból. hol lehet a férfi. Talán kiment a fürdőszobába egy pohár vízért – gyakran tört rá kínzó szomjúság. Hagyd abba!. Kinyitotta a szemét. Julian ruhái nem hevertek a hálószobai széken. de soha nem használt drága hifirendszer része volt. egy olyan férfié. és el sem tudta képzelni. Csak nem dolgozik ilyenkor is? Még mindig kótyagosan az álmosságtól felült. A másfél évig tartó házassági tanácsadás Julian félrelépése után ennyire volt csak jó? Hogy itt áll a . de képtelen volt visszaaludni. Talán nem kellett volna annyi pezsgőt innom – gondolta. muszáj volt. Egy milliárdos felesége volt. sokkal sötétebb gondolatok. Simán lehet. az oldalára fordult. ahogy férje erős karjával átöleli. Julian?. és máris elképzelte. Mégis. Levette a tangáját. de nem látott fénycsíkot kiszűrődni az ajtórésen. 04:37 Aztán a fürdőszoba irányába nézett. Semmi. formás lábát ide-oda csúsztatta a lepedőn. gondolta álmosan. hogy telefonál. Élvezte. Hogyan működhetne egy házasság bizalom nélkül? Majdnem felnevetett. Hol lehet?!. üresen találta maga mellett az ágyat. és a köntöséért nyúlt. hogy bizsergetően forró vágy önti el az ujjai hegyéig. Jules! – gondolta. és olyan vággyal telinek és ellazultnak érezte magát. és megcsókolja. aki alig érhetett hozzá az elmúlt hat hónapban. Elképesztően be volt indulva.

Diana túl racionális teremtés volt ahhoz. régi bakancsát. de éjszaka mégis fenyegetően nagynak tűnt. hogy megcsörgeti a férfi mobilját. és Juliannek szinte az egész világon voltak üzleti érdekeltségei. Diana nem tudta. mit gondoljon. de ennek ellenére nem volt kellemes érzés a hajnal első. ami a telek hátsó részén álló. mi a helyzet. talán arra számítva. ahogy bedugta a fejét a helyiségbe. . keresztülvágott az ebédlőn. a legkisebb zajra vagy mozdulatra kihegyezett érzékszervekkel. hogy higgyen a szellemekben. Elment volna Julian itthonról? De vajon mi dolga lehet éjszaka? És különben is. Diana a hátsó ajtóhoz ment. megfordult. de nem volt kulcsra zárva. hát persze! Meg kell néznie. hogy Julian az orra előtt bonyolít le egy éjszakai randit? Lecaplatott a lépcsőn. remélve. Ha nem lesz ott az autója. – Julian! – szólította a férjét. Menj tovább!. noszogatta magát. Bezárta a garázsajtót. bement Julian dolgozószobájába. Somerfolddal összehasonlítva majdhogynem aprócska volt a londoni otthonuk. Felkapcsolt egy lámpát a földszinten. A szobában sötétség honolt. ami a férje jelenlétére utal. és felhúzta az első lábbelit. Nem ez lenne az első eset: a Távol. ami hideg volt. üres házban mászkálnia. hogy ott találja a telefonnal a fülén. – Julian! – szólongatta most már hangosan a férfit. miközben a tőzsdei hieroglifákat pörgeti a számítógépe képernyőjén. Kényelmetlen érzését lassan ingerültség váltotta fel. Visszafojtott lélegzettel állt meg a lépcső alján. Most már határozottan aggódott.hálószoba ajtajában. aztán kilépett a kertbe. Hűvös volt a levegő. hogy a garázsban van-e. csak az asztalon hagyott. – Hol a fészkes fenében vagy? – suttogta. Az autó. ami a kezébe akadt – történetesen Julian kopott. félig üres whiskyspohár árulkodott arról. ezüstszínű Range Roverét és Julian sötétkék Mercedesét. akkor legalább tudod. ami azt jelentette. De vajon mi a helyzet? A garázsajtó be volt csukva. mindenhol felkapcsolta a villanyt. kinyitogatta az ajtókat.Keleten most reggel volt. Ausztráliában kora délután. A parti tündérvölgyét most sötét árnyékok és kivehetetlen alakzatok népesítették be. végig az ösvényen. és azt képzeli. téglából épült garázshoz vezetett. A félhomályban is ki tudta venni mindkét autójuk körvonalát: a saját. hogy legalább nem maga vezette autóval ment el itthonról. a füvön a kora reggeli harmat finom párája ült. szürkés sugaraitól gyengén megvilágított. hogy vezessen. és túlságosan nagy a csupasz lábára. Végigment az egész házon. Ma éjszaka azonban nem ilyesmivel volt elfoglalva. Nagy nehezen beletalált a kulccsal a zárba. A pohár látványától Diana libabőrös lett. hogyan ment el? Nyilvánvalóan túl sokat ivott ahhoz. hogy meghall valami neszt vagy mozgolódást. és ahogy a ház felé nézett. A fejét csóválva elhatározta. hogy a férje korábban itt tartózkodott. halvány fényt látott derengeni egyik pinceszinti szobában. aztán visszamegy az ágyba.

és elállt a lélegzete az eléje táruló látványtól: Julian élettelenül. és egy kevésbé zsúfolt könyvtárszoba – könyveik nagy részét ugyanis Somerfoldba telepítették át –. amit épp csak megtört a függöny két szárnya között beszökő ezüstös hajnali fény. itt is csend és nyugalom fogadta az asszonyt. egy telezsúfolt ruhatároló. ahol Julian most a dobfelszerelését és a bakelitlemezeit tartotta. Akárcsak a ház többi részében. Megfordult. hogy felkapcsolja a villanyt.Diana ritkán tette be a lábát a háznak abba a részébe. de ettől valahogy még idegesebb lett. aztán le a lépcsőn a pincébe. ami az egyik könyvespolchoz volt erősítve. térdre rogyva feküdt a padlón. Berohant a házba. . nyaka körül hurok. és belépett. Volt ott egy mosókonyha. A helyiség félhomályba burkolózott. A sokktól a saját sikoltását sem hallotta. Belökte a könyvtárszoba ajtaját.

A csoportból három lány – mindannyian frissen érettségizettek. Igazán érthető volt a viselkedésük: Liam magas volt. azzal lecsatolta magáról az oxigénpalackot. – Aha. és izmos a zátonyoknál vezetett mindennapos merülésektől. Kézfejével végigsimította sós-nedves szemöldökét. helyesek – már átöltözött. sőt egyenesen tiltották. ami nagy zörgéssel landolt a hajó padlóján.2. azt hiszem. – Remélem. így aztán Rachel a Ko Tao nevű thai szigetet körülvevő merülőhelyek közül a haladók számára alkalmasabb részekre is kivihette őket. és Rachel érezte. hogy a kettejük között néhány pillanatra felszikrázó vonzódás ugyanolyan gyorsan el is párolog. lányok? – kérdezte Rachel odalépve hozzájuk. fejezet – Szóval milyen érzés volt? Rachel Miller kicsavarta a vizet sötét hajából. a szorgosan dolgozó Liamet figyelték. továbbá színes korallokat meg rengeteg tengeri szivacsot. benne voltak minden mókában. A kanadai felvonta a szemöldökét. miközben Rachel üzlettársát. . röhögött aztán saját magán. és most apró bikiniben csellengtek a fedélzeten. De ennek ellenére jobbnak tűnt. A Cápa-szigetnél láttak többféle rájafajt. ha nem bízza el magát. hogy figyelsz-e – cukkolta Rachel kihívó mosollyal. – Hihetetlen – vigyorgott a srác. jóképű kanadaira nézett. Így jártam. – Tudtad. – Minden rendben. és jó nagyot húzott az ásványvizes palackból. Ennél rosszabb munkája is lehetne. említetted. búvárruhás pasikkal mindig is munkája egyik nagy előnyének tartotta. Liam! Rachel felkapta a fejét az éneklő hangra és a kuncogásra. A falba tudta volna verni a fejét a hülyesége miatt. hogy az oktatók az ügyfelekkel bizalmaskodjanak. – Helló. aki éppen lázasan pakolta a helyükre a különböző búváruszonyokat. aztán elégedett sóhajjal leült. A fiú furán nézett vissza rá. de Rachel a játékos flörtöt a jóképű. egy egész iskolányi angyalhalat. Nem vallott profizmusra. amikor a foglalást intéztem. Mai csoportja ideális volt: fiatalok. és a hajón vele szemben álló. – Most lemegyek átöltözni. hogy ez a világon a második legjobb merülőhely Cairns után? – kérdezte Rachel. barrakudát. miközben Liam eltűnt a hajó gyomrában. – Csak tudni akartam. nem pisiltél bele a búvárruhádba! – kiáltott utána a lány. szőke. mindannyian elvégezték a búvároktatók szakmai egyesületének ( PA DI ) tanfolyamát.

ahol pálmafák hajladoztak a porcukorfehérségű homok fölött. ahol a lány kis búváriskolája működött. mint a karsztsziklás Andaman-szigetek. Az egy másik élet volt. A hajó lassan visszapöfögött Saiwee Beachre. és szakmai berkekben nagy népszerűségnek örvendett. de volt idő. akkor nagyot tévedett: hamarosan letartóztatták. buja trópusi erdeivel és kristálytiszta vizével. Londonban. – A férjemről beszélsz – közölte Rachel semleges hangon. hogy csak egy kis nyaralásra van szüksége. és újrarendezze az életét. – Ó. a sziget napsütötte szépsége újra és újra rabul ejtette. aki túl közel repült a naphoz. Mit szóltok hozzá? Liam ebben a pillanatban lépett újra a fedélzetre. ahol Rachel – alig harmincévesen – újságíróként dolgozott. a poklot kell megjárnia. aki szintén a merülés megszállottja volt. egy média. mint a bozóttűz. – Komolyan? – kapkodott levegő után a lány. simán el tudom intézni plusz ötven dollárért. – Mi olyan vicces? – kérdezte Liam. hogy most a paradicsomban érzi magát. – Igazán semmi. és a búvárkodás vonzotta Ko Taóra. Rachel önkéntelenül elmosolyodott. És ha azt hitte volna. és a lakását is átkutatták. hogy te minden napodat vele töltöd – suttogta a három lány közül a legszebb. Először csak betegszabadságra küldték. de egyik pillanatról a másikra nemkívánatos személy lett a szakmában.– Nem hiszem el. Először próbálta győzködni magát. ez volt Ko Tao fő kikötője. – Viszont mivel az üzlettársam. – Semmi – kuncogott Rachel. hogy eltűnjön a világ szeme elől. és a sziget néptelenebb. Szabadnapjain Rachel felpattant az ütött-kopott mopedjére. Szárnyalt a karrierje. Rachelnek még magához térni sem volt ideje. ahogy a sziget feltűnt a látóhatáron. Lehet.Ikarus. hogy ennél rosszabb már nem lehet. és a levegőnek olyan illata volt. Ennél rosszabb helyen sose legyen az irodám. te jó ég! Nem tudtam. máris az utcán találta magát. Pontosabban ezért menekült Thaiföldre. Aztán összefutott Liammel. hogy kisgatyára vetkőzzön nektek. de ez is valódi paradicsomnak számított hosszan elnyúló fehér homokos partjaival. De aztán bekövetkezett a hegyomlás: a telefon-lehallgatási botrány úgy söpört végig a média világán. hatalmas röhögést váltva ki a lányokból. mintha az ember egy frangipániillatú parfüm üvegébe pottyant volna. Rachel imádta a tengert. A profi ügyvédjének hála megúszta a börtönt. amikor úgy tűnt. megégett és lezuhant. csendesebb keleti partjai felé vette az irányt. Bár már három éve itt élt. Saiwee Beach. sok ezer kilométerre ettől a helytől. jó állása volt. de a mosoly lassan lehervadt az arcáról. végül felmondtak neki. Ezért jött Thaiföldre. még csak nem is a sziget szebbik oldalán feküdt. és létre akart hozni egy . Ko Tao nem volt olyan vadregényes. suttogta Rachel az orra alatt. bocsánat! – Csak viccelek! – nevette el magát Rachel. a Sunday Post szerkesztőjeként. és a búváriskola is itt működött.

– Aha. – Rachel. mennyire koslattak utánad a lányok egész nap! – Nem. mivel ez a mostani. és a feneküket riszálva elsétáltak a falu felé. Már éppen kezdett magasra ívelni a karrierje. pedig kíváncsi lett volna a teljes sztorira. és nem tudom garantálni. amikor bedobta a törülközőt. – Mondod te. és nehéz volt elhinni. ezt te is beláthatod. te állandóan flörtölsz az ügyfelekkel. Csakúgy. és sokszor csak későn döbbennek rá. hogy csak arra eszmélt. ha megmaradok ügyvédnek? – érdeklődött a férfi nyugodt. Liam! – búgták a lányok integetve. pont mielőtt felajánlották neki a partneri státust. és a napszítta szőke haj sokkal inkább illett egy született szörfös csávóhoz. – Ne mondd már. az jót tenne az üzletnek. – Szeretem fenntartani azt az imázst. Rachel annyira elmerült az emlékeiben. és ez nem beismerés. szóval az én érdekemben flörtölsz? – kérdezte Liam szárazon. napbarnított arc. hogy lesz még szabad időpont. hogy tényleg megcsömörlött. Liam ügyesen kiugrott. – Soha nem flörtölök ügyféllel – vágott vissza Rachel tettetett felháborodással. hogy ő viszont semmin nem húzta fel magát. Talán idegösszeomlás vagy egy csúnya szakítás áll a háttérben? Persze az is lehet. – Ennyire azért nem vagyunk tele – vetette oda Liam foghegyről. – Bár július a legforgalmasabb időszak. értelmiségi szülők gyerekei automatikusan választanak maguknak úgynevezett „tisztességes” foglalkozást. akkor sem. – Viszlát. – Ha flörtölnék. hogy népszerűek vagyunk. ha megmaradsz ügyvédnek. és rögzítette a hajóköteleket. amitől még jobban világított a kék szeme. . hogy ki akarnak szállni a mókuskerékből. Rachel sosem ment bele komolyan a kérdezősködésbe. miközben kisegítette a csoport tagjait a mólóra. a hajó nekiütődik a mólónak. A sikeres. hogy az üzlettársa miért cserélte fel a Boss öltönyt szakadt bermudára. – Tudod. hogy Liam korábban Anglia egyik vezető ügyvédi irodájánál dolgozott. mint te. semleges hangon. Rachel szerette Liamet a régi. mert arra figyeltem. néha azt gondolom. A borostás. laza beach boy lét annyira távol állt attól a másiktól. hogy nem vetted észre. – Mert a konfliktus a másik keresztneved. hogyan flörtölsz azzal a nagydarab kanadaival. Mesteri ügyességgel tudta felhúzni Rachelt azzal. – Szóljatok a barátaitoknak! – mondta Rachel.búváriskolát. – Ezt hogy érted? – Hogy értem? – nevetett Rachel. A szezon végéig tele vagyunk foglalással. ha rátok hivatkoznak. A lány csípőre tette a kezét. angliai életével húzni. – Miért lett volna jobb. Így aztán a lány lassacskán újra összeszedte magát. jobb lett volna.

ha rögtön dupla adagot kérek. – Azért. és nem akarta. de még mindig legalább harmincöt fok volt. barátokkal. – Rachel elhallgatott. vagy felújíthatnák a lakásukat. – Jobb. a nap kezdett lenyugodni. – Nyolcan lesznek. mohó kortyokkal itta a narancslét. de a lány több ismerőst vélt felfedezni a vendégek között. – Ki olyan hülye. és elrepülnének Thaiföldre. – Na. Rachel kihívóan méregette Liamet az asztalon álló kis viharlámpa reszkető fényében. családdal. hogy ötvenezer dollárt költenek egy thaiföldi esküvőre. Ennyi pénzért vehetnének egy sportautót. ahogy hisztis kisgyerekekre szoktak. a „Tanulj merülni” csomagot vették meg. hogy terjeszkedhetnénk. valamit meg akartál beszélni velem. Valamit meg kellene beszélnünk. . hogy részt vegyenek az esküvődön. Nos. tüzet szüntess. hogy Liam hogyan fogadja a mondandóját. – A szigeten házasodtak össze. egy nászutas pár és a barátaik. és belebújt a pólójába. Liam fogta a sörét. A lány mély levegőt vett.– Oké. – De azért persze örömmel elfogadod a pénzüket. Rachelnek egy Fanta narancsot hozott. hogy még nincs július. hogy a boldogító igen kimondása után azonnal felrakod őket a hazafelé tartó gépre. és kiitta az üdítőjét. – Fenyegetően hangzik – közölte Liam. élvezve a pohárban csilingelő jeget. Már elmúlt öt óra. Azt hiszem. A tömeg még nem árasztotta el a partot. – Csak nem értem. gondolkodtam egy kicsit. hogyan lehetnek egyesek olyan hülyék. A strand nyugodtabb részén álló egyik bárba mentek. – Na? Mondj már valamit! – nógatta Rachel idegesen. hívj meg egy italra. – Szóval hány foglalásunk van holnapra? – kérdezte Rachel. nem tudván. akkor nem teheted meg. Ha a barátaid vennék a fáradságot. A lány hatalmas. és máris agyondolgoztuk magunkat. Liam magának egy sört. mert az esküvőt tökéletesen felesleges dolognak tartom? A házasság egyszerűen kiment a divatból. – Szóval arra gondoltam. – Te is látod. Rachel egy tengerre néző fonott asztalhoz telepedett le. – Igazán romantikus alkat vagy – vigyorgott Liam. tessék. hogy a barátaival megy nászútra? Liam úgy nézett rá. egy újabb halálra ítélt házasság! – jegyezte meg Rachel megvetően. és komótosan belekortyolt. mindennel. Erről jut eszembe. hogy meghallják a mondanivalóját. nem? Vagy te így csinálnád? Rachel vállat vont.

vállpántos pólója alól kilátszott a delfintetoválása. Rachel nem sértődött meg a cukkoláson. – Tény. Rachel elvigyorodott. mennyire szuper lenne! Helyes kis bohém kunyhókban lenne a szállás. A legnagyobb búváriskola lehetnénk a szigeten: a merülési csomagokat szállással együtt adnánk el. a tüdőd ég. – Meg kellene vennünk – mondta a lány határozottan. – A búváriskola részei lennének. Tényleg mánia volt. és egy szóval sem említett ilyesmit. plusz a végén PA DI -bizonyítványt. más nem is lehetett. kőhajításnyira a Fő utcától. Na már most. hogy a Naplemente az egész szigeten az egyik legjobb helyen van. – Azt hittem. – A bungalókat? – kérdezett vissza Liam gondterhelt arccal. – Figyu. Egy éve járt oktatásra egy hasonlóan őrült franciához. a dobhártyádat feszíti a nyomás. – Milyen meglepő ötlet! – cukkolta Liam. Ennek hála már csak egy hajszál választotta el az oktatói képesítés megszerzésétől. az oxigénpalack nélküli búvárkodás nem a félősök sportja. és majdnem felnevetett. Liam. adnánk kaját és búvároktatást is. mint én. Egyáltalán nem üzletasszonynak nézett ki. – Honnan tudsz te minderről? Én tegnap beszéltem vele. a végtagjaid majd kiszakadnak a helyükről – nos. a nyugodtabb élet reményében jöttél Thaiföldre – jegyezte meg Liam. de nekünk búváriskolánk van. A bárpult mögötti tükörben meglátta magát. hogy nagyon nyakon öntötte Liamet az infókkal. hogy nagyon jó helyen vannak. hanem egyenesen őrültség. Az öbölnek ebben a részében mi lehetnénk a legnagyobbak. akit Stefannak hívtak. te is ugyanolyan jól tudod. tegnap este hallottam. ami Rachelnél ráadásul függőséget okozott. Ez benne a szép. – Visszamegy Új-Zélandra. mint megfontolt üzletasszonynak. olyan mélyre. Lemenni a víz alá tartály nélkül. – Komolyan? Ez csodás! – örvendezett a lány és előrehajolt. Gondolj bele. a szabadtüdős merülés a legújabb mániája volt. ez nemcsak veszélyes. – Jim tényleg eladja a bungalókat? – kérdezte az állát dörzsölgetve. amennyire bírsz.– Ugyanezen agyaltam én is. . és minden szabad idejében az öböl legmélyebb részein merült. és a nagy lelkesedés az arcán inkább mutatta kicsit dilinyósnak. És elindíthatnánk a szabadtüdős merülést is. és ha felújítanánk… – hadarta Rachel. – Én mindenen rajta tartom a szememet – Mint a régi szép időkben. hogy a Naplemente bungalókat árulják. Mit kezdenénk egy rakat bungalóval? Rachel lerakta a poharát. Ennek ellenére Liam tekintetében érdeklődés tükröződött. majd hirtelen ráébredt. Sötét haja tépett bubifrizurára vágva. ahogy beszél.

hogy tegyük meg –. miközben a fülére illesztette a telefont. ez volt az egyetlen gyenge pont a tervében. – Nyilvánvalóan sokkal több melónk van. és ő is külföldi. hogy téged nem csábít az ötlet! – Csábít. és meg is találtam. – Erre iszom – mondta Liam. mint amennyit ketten elbírunk. hogy neked esetleg van megtakarításod – közölte reményteli hangon. Pusztán arra gondoltam. Aztán megszólalt egy hang. A bár felé intett és felemelte az üres poharát. Liam védekezőn felemelte a kezét. – Van ott valaki? Csend. – Nem én döntöttem úgy.– Így van. figyelmét a zsebében megszólaló mobilja terelte el. hogy a személyiségünket mindig magunkkal cipeljük. hogy tudjam.és lila színű fénypászmák az öböl vize felett táncoltak. – Legalább még egy alkalmazottra szükségünk lesz. honnan lesz rá pénzünk? Egy akkora telek harminc bungalóval. Rach. mint te – mondta Rachel. kicsit félve Liam válaszától. – Ambiciózus. hogy feladom a régi életemet. ahogy a barack. – Végül is nagyágyú ügyvéd voltál. ne mondd. de ez túl jó lehetőség. – Hát Jimnek pedig sikerült. de csak recsegést hallott a vonalban. Liam. – Csak az. Van már jelölted? Rachel szórakozottan bólintott. mielőtt a lány megszólalhatott volna. hogy belevágunk – és ezzel nem azt mondom. – Igazából abban reménykedtem. de elég mazochista módon. hogy nyugisabb életre vágynál. saját tengerparttal legalább ötvenmillió bát. az a briliáns jogászagyad csak talál valami kiskaput! Liam mosolyogva a fejét csóválta. – És nincs is ezzel semmi baj. – Mi olyan vicces? – kérdezte a lány bosszúsan. Nem tudsz szabadulni tőle. – Én nem abban a helyzetben vagyok. és felemelve sörösüvegét Rachel poharához koccintotta. kiszáradt a szája. – Ennyire azért nem voltam nagyágyú. Rachel elfintorodott. – Még ha úgy döntünk is. Viszont annyira vagyok jó jogász. A szíve gyorsabban kezdett verni. a külföldiek tulajdonszerzése korlátozva van Thaiföldön. és szigorúan betartják a szabályokat. A lány a fantasztikus naplementét nézte. Egy hang. Ugyan már. Ne már. de az igazság az. – Halló! – mondta. egyikünk sem tud megváltozni. – Mert én milyen is vagyok? – kérdezte Rachel csendesen. amit már évek óta nem hallott. . – Csak gondold el… Liam egy pillanatra eltűnődött Rachel érvein. hogy ilyen messzire menekültél valami elől.

Sylvia Miller több ezer kilométerre volt innen. Mély levegőt vett. Boldog volt. – Mi újság? – folytatta. de nem lehetett nem kihallani belőle a keserűséget. Liamre nézett. de addigra már kimondta. hanem parancs. miközben tisztában volt vele. Csak így: semmi hogy vagy. Ezer éve nem beszélt az anyjával. mi történt. hogy a lánya tízévesnek érezze magát.– Anya? – próbált lazának tűnni. és a hangja újra elhalt. és mégis sikerült elérnie. méghozzá türelmetlen és személytelen. hogy erős marad. egyenesen bele a közepébe. nézte. – Nem. hogy mennyire esetlen a kérdése. hogy „rendbe fog jönni nélküled is”. Forgott a világ Rachellel. Képtelen volt felfogni. nehéz kérdéseket tesz fel. és kisétált a bárból egyenesen a partra. de nem tudta. ahogy a leszálló sötétségben ezüsttel csíkozott sötétkékre váltott a víz színe. hogy mennyire ostoba és felesleges a kérdése. bár nem érezte annak magát. anyja nyilván bántásnak is szánta. amit hallott. Depressziós volt? Gondjai voltak? Vagy mi? – Nem. mintha csak össze akarná tartani saját magát. megzavarja mások gyászát. – Ki találta meg? Egy pillanatra újra a fiatal újságíró volt. – De hát miért? – Miért lesz bárki öngyilkos? – kérdezett vissza az anyja fakó hangon. mindezt azért. – Persze – válaszolta. – Hogy vagy? Újra csend. – Tudunk most beszélni? Rachel azonnal érzékelte. Rachel szinte látta maga előtt Sylvia megrovó tekintetét. – Julian meghalt. – Hogyan halt meg? – kérdezte halkan. mit mondhatna. Ez jellemző az anyjára. aztán felállt. Boldogok voltak. hogy ez nem kérdés volt. Rachel önkéntelenül a mellkasára tette a kezét. semmi csevegés. a válasza azt jelentette. – Diana hogy van? A lány rájött. Pillantása a tengerre vándorolt. – Rendbe fog jönni – válaszolta az anyja. . hogy összeálljon a teljes kép. úgy értem. Meghalt? Hogyan? – Mi történt? – Ön… öngyilkos lett tegnap. aki nyomon van. és elhatározta. – Hogyan jöhetne rendbe? – firtatta tovább a témát elhaló hangon. mi van veled. bár ezért te nem sokat tettél – válaszolta az anyja nyugodt hangon. Rachelnek fájt a beszólás. Ez hihetetlen! – Megölte magát? Julian? – Rachel a fejét rázta. – Persze hogy érdekel – vágta rá. – Tényleg érdekel? – az anyja hangja nem árult el érzelmeket.

Felakasztotta magát. de túl szörnyű volt a kép. ahogy a nővére felfedezi a holttestet. A szavak bennszorultak a torkában. Ugyanazt a döbbent hitetlenséget érezte. Itt az egész család. a hibiszkusz és egy közeli étteremből áradó curryillattól. Erősítjük egymást. osztozni a közös gyászban. Az esti levegő nehéz volt a sós tenger. – Hazamegyek – mondta hirtelen. a fejében egymást kergették a gondolatok. Ahogy mindig mellette voltam… azelőtt. ezért elhessegette. akik egyszerűen nem halhatnak meg. Julian Denver. És ezen Julian halála sem változtat. rád is tartozik. Rachel beleborzongott. És Julian közéjük tartozott. Arra azonban élénken emlékezett. és segíteni. ne… De az anyja már le is tette a telefont. Vannak. és látta maga előtt. Vannak emberek. Rachel szorosabban markolta a telefont. hogy tudd. a sortján keresztül is érezte a nedvességet. . Julian szülei szervezik. – És Diana most veled van? – kérdezte. Diana hercegnő halálakor. amiben csak lehet. Úgy hiszem. hogy milyen egyéniség volt. Pár perccel később léptek tompa zaját hallotta a háta mögül. Charlie is hazajött az iskolából. hogy kicsit témát váltsanak. a térdére hajtotta a fejét. vagy kapcsolatba lépsz velünk… A családja még mindig gyűlölte. Ha még egyszer a szemünk elé kerülsz. hozzá idézett szavaira. – Még nem tudjuk. Lerogyott a homokba. nagyon sokan fognak eljönni. mint tinédzserkorában. csábító és egy kicsit félelmetes. – Anya. ez az anyjával folytatott rövid telefonbeszélgetésből világosan kiderült. hogy az anyja megszólaljon. – Jól vagy? – kérdezte az ismerős hang. Az egésznek semmi értelme nem volt. Néha azt is nehezére esett felidézni. Rachel a kezében tartott készülékre meredt. ahogy visszaemlékezett Julian utolsó. – Én is mellette akarok lenni. most már nyugodtabb hangon. Elgondolkodó. – Vele vagyok a házukban. Rachel becsukta a szemét. hogyan néz ki a férfi. Visszafojtott lélegzettel várta. Úgy gondoltam. A lábát mintha a homokba betonozták volna.– Diana találta meg a londoni házuk alagsorában. de nem törődött vele. – Mennem kell – mondta végül Sylvia hidegen és kimérten. hogy visszahívja a családja körébe. – Csak azért telefonáltam. akik halhatatlannak tűnnek. megadják a módját. ám a lány ebből semmit sem érzékelt. – Mikor lesz a temetés? – érdeklődött. hogy erre hiába vár. A néma csend azonban elárulta.

keményebben koppantak a fején. Egy ideig egyikük sem szólalt meg. – Liam. Ezzel kicsit elkéstem. Rachel! Tudod. kérlek! Pár esőcsepp esett a fejére. – Haza kell menned. – Jól vagyok. hogy miért jött az országba. de Liamnek nem akaródzott mozdulnia. nekem jól jönne a támogatás. aki mindent tudott. de elsősorban miattuk hozta meg olyan könnyen a döntést. mintha nem is érintené meg a tragédia. de tudom azt is. Ha a helyedben lennék. hogy ez azért túlzás. hogy most jött el az ideje a bocsánatkérésnek.Rachel feltápászkodott. Ez igaz is volt. és miért nem akar hazamenni. hogy nem kizárólag csak Diana és Julian miatt menekült el. – Figyelj ide! – kezdte a fiú. Csak hagyj most. ami az első találkozásuk óta tapintható volt kettejük között. és próbált elmenni a fiú mellett. és esetlenül megszorította a karját. akit a temetésen látni akarnak. amely egy röpke pillanatra tökéletesen beleolvadt az övébe. nagy tenyerét Rachel vállára borítva. de a lány ki tudta venni a fejük felett összegyűlt fekete viharfelhőket. – Megtennéd? – Szerintem fontos. Tudta. olyannak. hogy nem lesz könnyű. és Rachel kelletlenül ráemelte a tekintetét. – Mi a baj? – Anyám hívott – bökte ki végül. Én vagyok az utolsó ember. Az ég sötét volt. – De mindannyian azt fogják gondolni. Bár valószínűleg ezt hiszi mindenki. Komolyan. Liam a parton álló egyik pálmafa alá húzta menedékül. tudod. és elindult le a vízhez. Nem tehetjük meg – . a sógorom… tegnap öngyilkos lett. – De sosem késő. – Julian. – Talán. de nem igazán sikerült könnyednek. nemtörődömnek tűnnie. hogy leródd a kegyeletedet. – Ugyan már. – Hé – mondta Liam lágyan. utálnak engem. De az is lehet. hogy velem bármiről beszélhetsz. sajnálom! – mondta Liam. hogy hazamenj. – Mennem kell! – mondta a fejét rázva. Látta az aggodalmat a barátja szemében. Azt is tudta. de a hűvös szélnek tulajdonította. Próbált tárgyilagos hangot megütni. és ettől kihagyott a légzése. nem akart beszélni vele. és az a kimondatlan vonzalom. Rachel megborzongott. Vizes pólója kezdett a bőrére tapadni. A vihar nagyon gyorsan tudott lecsapni az öbölben. Rachel a fejét rázta. – Rachel. – De akkor be kell zárnunk az iskolát a legzsúfoltabb időszakban. amely a tenger felől érte őket. nem akart Liam szemébe nézni. Liam volt az egyetlen ember Thaiföldön. – Julian meghalt. Az esőcseppek nagyobbak lettek. – Akarod. most ismét fellángolt. hogy veled menjek? A lány belenézett a kék szempárba.

az anyám szintén nem akar látni. hogy a jó dolgokra emlékezzünk. mindenki rólam fog beszélni és arról. hogy ne menjen vissza Angliába. ha még megkérdezhetnénk. Liam túl jól ismeri. – Rachel. és Julian sem kérne belőlem. hogy mire vágyik mindennél jobban. De nagyon is jó oka van. – Haza kell repülnöd – nógatta tovább a férfi. hogy miért léptem le. tudja. – Miért? A bűntudat miatt? – kérdezett vissza a lány nyersen. Azzal adom meg neki a tiszteletet. akkor most kell bezárni az iskolát és hazamenni. Rachel egész testében megdermedt. Egy temetés arról szól. ha nem megyek el a temetésére. nem pedig ősrégi botrányok felhánytorgatásáról. ha valamikor. – A nővérem nem akar látni. . – Nézd. – Egyre jobban esik – mondta Rachel elfordulva a barátjától. Ha odamegyek. szeretnéd rendbe hozni a kapcsolatodat a nővéreddel? – kérdezte Liam egyszerűen.mondta Rachel. – Tényleg haza kell mennem.

Diana nem bírta sokáig nézni. mit csinál. hogy oka legyen. Miután a rendőrség befejezte a véget nem érő kérdezősködést. mind az anyja. hogy az asszony lássa. Nem értelmetlen. Senki nem láthatott volna be a szobába. egyből visszaküldte az ágyba egy gyógytea társaságában. Jót akart persze. amelyet Diana a szoba fő vonzerejének tartott. Már a tényt magát is nehéz volt felfogni. és pontosan tudta. sőt a feje teljesen tiszta volt. és a tó vizét bámulva egyedül lehetett a gondolataival. fejezet A Páva lakosztályból gyönyörű kilátás nyílt a tóra. diszkréten. Ebből viszont az következik. de jól látszott. Jules. Azonnal felismerte Juliant a csoport közepén. Szeretett itt üldögélni. vagy repülőszerencsétlenségben hunyt el. ami megadja a választ. Julian alig negyvennyolc órája halt meg. mit akar. De ma nem húzta szét a függönyöket. Ahogy várható volt. mintha legalábbis influenzás lenne. ráadásul nem autó ütötte el. a házvezetőnő nagy hűhót csapott körülötte. hogy Diana nem fog-e valami ostobaságot elkövetni. benézett minden asztalfiókba. Az egész délelőttjét azzal töltötte. még a zakók zsebeibe is. Bills. Nyilvánvaló. mi van rajta: egy csapat diák egy hajón. véletlen baleset végzett vele. Julian meghalt. a precízen belőtt sérójával. de ennek ellenére Diana jobban érezte így magát. nagyon is szeretett volna elmenekülni a pokoli . a két apró lámpa épp csak annyi fényt adott. Az asszony felemelt egy fotót és megnézte. hogy összegyűjtse őket. Ma reggel is. Régi polaroid felvétel volt. iratszekrénybe. Jó kis gyűjtemény volt: papírok.3. színei kifakultak. hanem ő maga vetett véget az életének. Muszáj. mind azt akarnak. minden kapkodás nélkül. és a két selfridges táska tartalmát az ágyra borította. jegyzetfüzetek. a szíve a torkában dobogott. hogy tehetted? Hogy tehettél ilyet?! Megrendülve ült le a kék színű selyem ágytakaróra. amikor Mrs. ahogy Sylvia Miller óvatosan megfogalmazta. talán soha nem lesz képes betenni a lábát a Notting Hill-i házba. Ennek pedig kell hogy valami oka legyen. Nem akart több csodálkozó szempárt maga körül. az anyja egyenesen Somerfoldba hozta. a fehér széle már megsárgult. a fotelt a hatalmas ablak elé húzta. Csak az alváshiány teszi. hogy mindannyian aggódnak a lelkiállapota miatt. Ám Dianának esze ágában sem volt ilyesmit tenni. egy percre sem tévesztették szem elől. fényképek. talán még az is megfordul a fejükben. valamiféle információmorzsának léteznie kell. a nagy halom papírra meredve. a szégyenlős vigyorával és az Operation Raleigh feliratú pólójában. Tudnia kell. és Diana azóta egy percre sem hunyta le a szemét. mondta magában. mind Mrs. hogy valahol. Mély levegőt vett. levelek. Bills a könyvtárban szöszmötölve találta Dianát. nyugták. Diana úgy érezte. ezért állt most ott a sötét szobában. ez tartotta épen az elméjét. Persze az is sokat nyomott a latban. Nem mintha nem akart volna aludni. hogy ez volt Somerfold legcsendesebb zuga oxfordshire-i házuk legeldugottabb szárnyában.

aki a tó melletti pázsiton focizott. és kizárni mindent. minden történést. Sylvia Miller az ötvenes évei végén járt. Testileg legyengült a kimerültségtől. gondolta Diana. szőke. hogy az egymáshoz közel álló emberek hasonlítani kezdenek egymásra? – Drágám. ami közte és Julian között esett az elmúlt néhány hónapban. Először szinte meg sem ismerte – karácsony óta nagyon sokat nőtt. szerette volna a nap sugarait érezni az arcán. hogy összeszedje a dokumentumokat. sokkal inkább. vállig érő frizurát viselt. Az ablakhoz lépett. és Devonban lakott egy sorházi lakásban? Sylvia úgy nézett ki. de nem azt szokták mondani. hogy valaki belehalt az alváshiányba – ahogy ott feküdt a függöny rését bámulva. hogy semmi személyes vagy árulkodó. mintha valami középkori kínzásnak vetné alá valaki. hogy zsákutcába kormányozta magát. Ki gondolná. Diana hallott már olyanról. hogy majdnem megbolondult attól. Ő maga tett-e. Az anyja lehajolt. Elhúzta a függönyt. hogy hagynod kellene ezt a dolgot – mondta Sylvia odanyújtva a számlát Dianának. Teste karcsú és izmos volt a diétának és a jógának köszönhetően. elvált családanya volt. Mennyire emlékeztette Julianre! Persze nem volt köztük vérségi kapcsolat. vonzó nő benyomását keltette. és felvett egy levelet. Visszafordult a papírhalomhoz. – Komolyan úgy gondolom. a kínzó kérdések pedig tökéletesen hiábavalók. ha… – a lehetőségek gyűjteménye végtelen. csak egy számla. Diana megkönnyebbülve látta. mintha azt remélte volna. hogy megbolonduljon. A bűntudat úgy nehezedett a lelkére. Charlie-t pillantotta meg. Feküdt a sötétben férje üresen tátongó helye mellett. hogy megakadályozza a tragédiát. mintha egyenesen beleszületett volna Somerfold fényűzésébe. és az elméje nem bírt megnyugodni: a szeme tágra nyitva. azt kívánta. hogy látszott-e valami felfeslés a házasságuk szövetén. hogy Sylvia egyből rájött. kajla kamasz volt dús vörösesbarna hajjal. – Mit akarsz ezzel a sok papírral? – Semmit – felelte Diana. végtelen hosszúnak tűnő órákban Diana végigvett mindent. hogy ez az asszony egykor alsó középosztálybeli. A fejét csóválva ébredt rá. mire véljem ezt a dolgot? Diana összerezzent az anyja hangjától. . De azt is látta. és gyorsan az ágyhoz lépett. becsukni a szemét.valóságból. mint én. miben mesterkedik. hogy nem tudta az okot. amivel csendes kétségbeesésbe hajszolta a férjét? Mondhatott vagy csinálhatott-e volna bármit másképp. ami a padlóra esett. És azokban a szörnyű. épp csak egy kicsit. hogy pusztán az érintésüktől választ kaphat a kérdéseire. hogy életben tartsa Juliant? Mi lett volna. Azt kutatta. az idegei pattanásig feszültek. minden szót. és beletúrt a dokumentumokba. és pont a fiát. bárcsak ez lenne az ő sorsa is. mondott-e olyasmit. de nem jött álom a szemére.

hogy nem is kell elmennie. hogy a költözés egyben újrakezdés is. onnan pedig Londonba. – Ugyan már. van elég gondod a nélkül is. és ismét felépíthetik a bizalmat kettejük között. – Néha. amelyek miatt lelkiismeret-furdalást érzett. ami annyira boldogtalanná tette Juliant. és az asszony el akarta terelni róla a gondolatait. És hogy családot alapíthatnak. Somerfoldot abban a reményben vették meg. ha nem akar. hogy jobb legyen a kapcsolatuk. – Jobb. – Tudod. – Minden pár veszekszik. – A mai eljárás csak formaság volt. a botrány után költöztek ebbe a házba. és csodás süteményt sütött. ha lejössz. A szülei válása után Sheffieldből Devonba költöztek. Igazad van. Julian csak veszekedős szobának hívta – mondta halkan. nem épp az egyik volt-e. – Tudom. Mindig apróságokon vitatkoztunk.– Csak tavaszi nagytakarításba kezdtem. ide jöttem megnyugodni. – Szerintem le kéne jönnöd enni valamit. mert mindketten komolyan dolgoztak azon. Diana – közölte Sylvia. Diana ilyen módon kezdett tiszta lappal. részt sem akart venni rajta. ezért odalépett hozzá. – Hogy ment? – Liz szerint ahogyan várható volt – mondta Sylvia nyugtatóan. Bills csirkelevest főzött. és körülnézett a helyiségben. Úgy. Liz telefonált. Sylvia érzékelte a lánya nyugtalanságát. Diana leült az ágyra. És most már mindkettő halott. és itt is aludtam. és Liz. összezörrenésüket újra és újra kielemezte. amikor összekaptunk. miután megszületett a nem tervezett gyermeke. – Jól elvagyok itt. Diana tisztában volt vele. amiért a délelőttöt a fiókokban és a szekrényekben való kutakodással töltötte az volt. minden egyes veszekedésüket. valamint rengeteg kartondobozra. Mrs. Sőt. tíz perc múlva itt vannak. A baj csak az volt. Diana mindig úgy gondolta. hogy mindent újrakezdhetnek. hogy délben tartják Julian öngyilkossága ügyében az előzetes halottkémi szemlét. hogy Diana képtelen volt nem ezen rágódni. de így is eggyel nőtt azon dolgok listája. Anyja kétkedőn felvonta a szemöldökét. Igazság szerint a veszekedős szoba alig volt használatban. és megsimogatta a karját. majd ő képviseli. mint te és apa. Julian és az apja: a két legfontosabb férfi az életében. Julian nővére megnyugtatta. tényleg. ehhez szüksége volt egy teherautóra. Négy éve. igaz. A másik ok. – Felesleges ezen rágódnod. hogy nem bírná ki a procedúrát. hogy ilyesmik miatt aggódj. Diana bólintott. és végül apró lépésekkel sikerült helyreállítani a házasságuk .

aki válaszul feléje biccentett. gondolta lemondón. Barbara határozott fellépésének hála az év egy részét barbadosi. Vajon emlékszik-e még ezekre a szavakra az anyósa? – Hogy vagy. Hát. a másikat provence-i birtokukon töltötték. – Mindent megadnék azért. és letörölte a könnyeket az arcáról. Az egykor életerős férfi. Az asszonyt megkönnyebbülés töltötte el. Ám ennek ellenére mégis el tudott menni a halottszemlére. és gyengéden megszorította Diana karját. hogy a gyászreakciók kiszámíthatatlanok. Diana pedig csak sírt. Két évvel ezelőtt azonban egy súlyos stroke következtében részlegesen megbénult. Rachel. Hangja elcsuklott. Ralph és Elizabeth Denver Somerfold hatalmas előcsarnokában álldogálva várták. míg Diana lejött a lépcsőn. erősebben sántítva. ha hallhatnám a hangját. ezzel kell beérniük. – Megvagyok – válaszolta. Ralph – mondogatta Barbara. aki egyébként sosem félt kimutatni az érzéseit. aztán felállt. miközben a húga. Diana felmarkolt egy csomó zsebkendőt az éjjeliszekrényről. és érezte. Anyósa. Emiatt kénytelen volt a Denvercsoport irányítását feladni. De tudom. – Julian kézben tart mindent. Holtsápadt arcából kitűnt a vörösre sírt szeme. és hagyta. nem érzem magam mellett az ágyban.stabilitását. Halk kopogás hallatszott az ajtó felől. Bills hangja. Sosem látom többé az arcát. Sylvia odaült mellé. és nyilván őt is megviselik a történtek. – Mr. Erőt vett magán. Ralph Julian apja. könnyei egészen eláztatták anyja könnyű kreppblúzát. zokogásba fúló hangját. olyan volt. nem hallom a nevetését. ahogy az ember elképzeli. – De hát miért?! – hallotta saját. Nagy- Britannia egyik leggazdagabb és legdinamikusabb üzletembere volt. – Örömmel hallom – mondta Ralph. Julian apja. mint ahogyan az a nő emlékeiben élt. és rámosolygott Elizabethre. Az asszony annyira belezuhant a saját fájdalmába és kétségbeesésébe. Denver és Elizabeth megérkezett – szólalt meg kintről Mrs. Diana hónapok óta nem látta az apósát. Diana szemébe nézve. kifújta az orrát. Diana napokig nem bírta abbahagyni a sírást. hogy anyja kivezesse a szobából. hogy csak most jutott eszébe. Vetett magára egy pillantást a tükörben – nem volt valami fényes látvány. így lett Julian a vezérigazgató. . az arcát ráncok barázdálták. és sosem akkor törnek ránk. Amikor az apja meghalt. visszafojtott érzelmei áttörték a gátat. Vagy mégsem? – Bárcsak veszekedhetnék most egy jót vele! – sóhajtotta Diana. és szorosan átölelve tartotta. Apja tíz évvel ezelőtti halála óta tudta. drágám? – kérdezte Ralph. – Ideje pihenned. hogy könnyel telik meg a szeme. mint egy kőszikla. hogy ez már soha nem fog megtörténni. Ralph feléje indult. hogy végre képes sírni.

Diana látta. – Semmi gyanús nincs? – kérdezte Diana döbbenten. – Nem jön ez jól nekünk. hogy a dolgok az ő szája íze szerint alakuljanak. Diana azonban mindig azt gondolta. – Nagyon nehéz ez most mindannyiunknak – mondta Elizabeth rezzenéstelen arccal. hogyan képes ilyen hűvös és összeszedett lenni. hogy muszáj keménynek lenni egy akkora vállalatbirodalom felépítéséhez és működtetéséhez. Dianának mindig az volt az érzése. – Nem bírom felfogni. mindannyian ezzel küszködünk. hogy pénzéhes betolakodó. Privilegizált környezetben nőtt fel. ha valamit nagyon a fejébe vett. Billst pedig megkérte. Nem jó a családnak és a cégnek sem. Nagyon nem jön ez jól nekünk. hogy megmássza a Mount Everestet? Ez eszükbe sem jutott? – Diana. hogy nehéz elfogadni. kérlek. – Szólnom kell a P R-os csapatnak. – Pedig csak erre tudok gondolni – mondta az asszony előrehajolva ültében. A Denver család nem volt nagyon patinás família. hogy Ralph helytelenítőn néz a lányára. ugye? – nézett . A rendőrség legalább azt mondja. – A média sajnos teljesen megszállt minket – folytatta Elizabeth. és el sem tudta képzelni. hogy az The Economist hasábjain fejti ki a nézeteit a gazdaság helyzetéről. – Nagy volt a tömeg? – nézett Diana a sógornőjére. hogy hozzon kávét és süteményt. amit nem lehetett a család minden tagjáról elmondani. mint azt. – Nagy volt a tömeg – felelte Elizabeth. hogy egy női lap társasági rovatában tűnik fel. – Hogyhogy nem gyanús egy olyan ember halála. úgy értem. karba téve a kezét. ami legtöbbször így is volt. éppúgy kinézte volna belőle az ember. Még Julian sem szívesen szállt vele vitába. és elvárta. Nagy hatalmú ember volt. és – ha hinni lehet a híreszteléseknek – üzleti ügyekben könyörtelen. hogy ment? – firtatta Diana idegesen. Jó életünk volt. Itt volt mindjárt Elizabeth.Az asszony kezdettől kedvelte Julian apját. aki az állítólagos öngyilkossága előtt pár órával még arról beszélt. Egy évvel volt idősebb Juliannél. ne kínozd magad ezzel! – mondta Ralph aggódón. Magas volt. hogy ez egyfajta ki nem mondott dominanciát nyújtott neki a testvéreivel szemben. akit csak Julian pénze érdekel. mint a Denver-csoport. a Denver család legifjabb utódjánál. Julian boldog volt. Mrs. hogy ő volt az első gyerek a családban. de az csak megvonta a vállát. – Tudom. elegáns és okos. – Kerüljetek beljebb! – javasolta Sylvia átvéve az irányítást. – A szemle. és majdnem tízzel Adamnél. Ralph vele mindig udvariasan és kedvesen viselkedett. Az is meglátszott rajta. és csillapítsák le a sajtót. ám három generáció alatt a sikeres szappangyárból nemzetközi konglomerátumot hoztak létre. hogy kapják össze magukat. És az üzlet? Az is rendben van. Mindenkit a dolgozószobába terelt. – Szóval. Ő folyton azt éreztette vele. de nincs értelme emészteni magadat. és Elizabeth a gazdag örökösnő volt a legkisebb porcikájáig. hogy a halál körülményeiben semmi gyanús nincs. és ez a lényeg.

És minden szörnyűség közepette Julian volt az. hogy a további vizsgálatok hat-nyolc hetet vesznek igénybe. utána tartják a végleges halottkémi szemlét. Dianának meg kellett szülnie őt. és válaszolni a kapcsolatukat firtató kérdésekre idegenek előtt! – Képtelen vagyok rá – mondta halkan. Egy percet sem élhetett a kisfia. hogy Arthur úton van. hogy minden rendbe fog jönni. Bills lépett be a szobába egy tálcával. hogy elő kell adnia tanúként annak az éjszakának az eseményeit. Nyilván nekünk is el kell mennünk tanúvallomást tenni. – És most mi fog történni? – kérdezte Diana. megértelek. azért. Másfél év alatt két vetélés már önmagában is elég nagy megpróbáltatásnak számított. ha a halottkém szükségesnek tartja. hogy a dolgok végére járjunk. A rendőrség legalább egy órán át faggatta a Notting Hill-i házban. amibe majdnem belepusztult. – Az az értelmük. Senki nem akart még több tragédiát szóba hozni. még véletlenül sem vetélést mondott. már persze. Elég szörnyű volt. mi aggasztotta Julest? Itt vannak például a terhességek. de hogy még nyilvánosan is be kell számolnia mindenről. aki mellette állt. amit Elizabeth mondott. Annyira boldogok voltak. hogy mások mit gondolnak. mígnem a terhesség huszonkettedik hetében megszűnt dobogni a kis szíve. amikor Julian meghalt. A nyilvános halottkémi szemlék csak arra jók. de lehet. hogy a fejében is szüntelenül csak ez pörgött. vagy csak színlelte az egészet? Vajon Juliant is annyira padlóra küldte a tragédia. Ralph komoly arcot vágott. próbálva összeszedni magát. Annyira erősnek tűnt. – Azt kell hogy mondjam.Elizabethre mint a Denver-csoport felső vezetőinek egyikére. hogy pontos képet kapjanak arról az éjszakáról. hogy a boncoláskor kizárták az idegenkezűséget – mondta az idős férfi. vagy halvaszülést. és kijelölik a meghallgatások időpontját. Diana elfordult. Émelygés fogta el a puszta gondolatra. Ki tudhatná. – Igen – válaszolta kurtán. Beszéltem az ügyvédemmel. – Azt is mondta. és szerinte neked nagy valószínűséggel meg kell majd jelenned a halottkémi bíróság előtt – mondta Ralph Dianára nézve. – Mondott valamit a halottkém? – Úgy tűnik. aztán eltemetni az apró testet. De persze Diana tudta. hogy Elizabeth milyen óvatosan fogalmazott. – A halottkémi iroda információt gyűjt. mint őt? Már sosem tudja meg. Dianának feltűnt. hogy még több fájdalmat okozzanak. Akkor azt gondolta. hogy van abban valami. hogy más céljuk volt… Ralph csillapítón emelte fel a kezét. a haját simogatta. a kezét fogta. és megtudjuk. mi történt – szólalt meg . és azt mondogatta. Nagyjából július közepén. amelyet az antik konzolasztalkára helyezett. Mrs. – Idegenkezűséget? Görcs szorította össze Diana gyomrát. – Volt még valami? – érdeklődött Sylvia Ralphra nézve. – De ki tudja. és azután jött még a halva született baba traumája. más értelmük nincs.

amikor nehezen birkózott meg a feladataival – mondta Ralph. kérlek. a férfi összetörtnek látszott. Diana hihetetlennek találta a gondolatot. milyen idegesek a részvényesek. látva a sokat sejtető összenézést apa és lánya között. és az arcát halvány pír öntötte el. – Ez talán kicsit fontosabb. – Amióta együtt vagyunk. Diana a homlokát ráncolta. hogy a család miért tartotta titokban Julian úgynevezett „hajlamát”. Persze értette. hogy mi történt – csattant fel Ralph. rájött. a hajlam ott volt benne. Nem akartuk. kérlek! Tudjuk. – Julian depresszióban szenvedett – mondta halkan. hogy nem voltak ilyen problémái. . – Tudod. Ralph a botjára támaszkodva felállt. Elizabeth kelletlenül követte Sylviát. – De ha baja lett volna. mit mondjon. mint akiből kiszállt az élet. azt észrevettem volna – válaszolta Diana. A titkokba. – Még mielőtt veled találkozott volna. hogy lassan kezd rajta elhatalmasodni a pánik. hogy Julian hajlamos volt a borúlátásra. rajtam. eléggé ismertem a férjemet. és most. mint az emberek érzékeny lelke. Julian halála után is azzal kell szembesülnie. de azt hiszem. – Nem volt depressziós – válaszolta. és átült Diana mellé. mi történt? Hogy érted ezt? – kérdezte.Elizabeth nyersen. Julian depressziós volt – erősítette meg. te is menj ki. – Talán nem volt számodra nyilvánvaló. hogy kiderüljön. ha ezt bármi megakadályozza. – Nem vagyok a lelki betegségek szakértője. – Kettesben maradhatnék a lányoddal? Elizabeth. hogy nem avatták be a családi titkokba. mert tudtuk. – Ez igaz – bólintott Ralph. Mindig is kívülállónak érezte magát a családban. hogy egy napon Julian lesz a Denver-csoport vezérigazgatója. – Azt gondolom. a feleségemen és családorvosunkon kívül. biztos. – Julian depressziós volt – mondta ki kereken Elizabeth. nem? – Elizabeth. Tudod. Még Elizabethet és Adamet sem avattuk be minden részletbe. de neki miért nem mondta el a férje? Ralph olvasott a gondolataiban. Ralph tekintete az övét kereste. – Az orvosunk egy rövid időre antidepresszánst írt fel neki. amelyeket rajta kívül mindenki ismert. – Senkinek nem volt tudomása róla Julianen. hogy nem akarja bántani a szavaival. Olyan volt. Így tudtuk meg. – Juliannek volt egy időszaka Oxfordban. mintha Ralph egy idegenről beszélt volna. Ralph Sylviára nézett. de igen. Diana nem tudta. Ahogy azonban az idős férfi könnyektől fátyolos szürke szemébe nézett – mintha Julian tekintetét látná –. Diana érezte. és nem szerettük volna.

– Elizabeth intézi a temetést – mondta kissé fontoskodva. valami olyasmi felé terelgetik. hogy ez nem lehetséges. – Valakire. – Ez az igazság. hogy levegyék a terheket a válláról. Ralph megértőn bólintott. Az esze ezt súgta. A szíve mélyén tudta. Ralph egy darabig némán nézte a menyét. Az asszony keserűen felnevetett. csakúgy. ne csináld ezt! – Mit ne csináljak? Ne firtassam a férjem elmeállapotát? Miért ne tenném? Mert ez az igazság. Csak túl kell élni. miért tette. – De kérheted hozzá szakember segítségét… Diana úgy érezte. Lehet. – Néha történnek értelmetlen dolgok az ember életében – válaszolta Ralph halkan. nem szeretnénk.– Egészen egyszerűen nem hiszem el. vagy mert nem akarsz még nagyobb médiafelhajtást? Ralph arcvonásai megkeményedtek. Diana megint zavarban volt: egyrészt úgy érezte. Halottakról vagy jót. de a szíve egészen mást mondott: valami nincs rendjén. mert ha Julian depressziós lett is volna. segíteni fog a nővérének. . biztosan nem hagyta volna őt és Charlie-t magára. Diana – érintette meg Ralph a karját –. ami nem az ő útja. hogy kiderüljön. amikor Sylvia és Elizabeth visszajött a szobába. – A hátam közepére sem kívánom a halottkémi szemlét. hogy sárba tiporják a nevét. Egyetlen szó vagy neki szóló üzenet nélkül semmiképpen. mint te. – Nem hinném. – Kérlek. Diana tiltakozni akart. de tudnom kell. – Kihűl a tea – mondta Ralph végezetül. a Denver család mindenre rátelepszik. hogy meg lehet úszni a gyászt. vagy semmit. de aztán meggondolta magát. ha szükséged van valakire – bökte ki végül. ha mindez a nyilvánosság elé kerülne. – Egy nap majd jobban leszek. teljesen összezavarodva. De jól látod. hogy depressziós lett volna – mondta Diana. aki segíteni tud. hogy az apósának igaza van. másrészt vágyott is arra. – Adam hazaért New Yorkból? – Tegnap este érkezett. Semmi és senki nem hozhatja vissza Juliant. Az üzlet és Julian emléke érdekében. – Tudnom kell – suttogta Diana. – Nyugodtan elmondhatod. és azt sem akarja. ezért aztán mindent megteszek.

Ráadásul az ő szakmájában egy üveg bor munka után szinte kötelező volt. sötétebb pillanataiban azon tűnődött. Szereti az ízét. a történetben híres ember tragédiája szerepelt. fejezet Egyetemista korában és már újságíróként is Rachel elég sokat ivott. hogy a hamarosan bekövetkező könnyű érzés ígéretét vigye magával. Nem. a lakása még mindig átmeneti jelleget öltött. Persze igazából sok minden nem derült ki a cikkekből. ráébredt. Amikor azonban nyakig belekeveredett a telefonlehallgatási botrányba. Ma este vett egy karton sört a túloldali minimarketben. a nővérével való összeveszésekor. mint egy nagy. a bérleti díja olcsó. A lány szabadnapos volt ma. Ma este laza akart lenni. vagy itt kell meghúznia a vonalat. Laptopja az ablak előtt álló asztalon világított. Rachel számára az alkohol minden alkalommal a menekülést is jelentette. hogy ne csússzon ki az irányítás teljesen a kezéből. Az apja halálakor. Bár már majdnem három éve itt lakott. hogy rákeresett a neten a sógorára. . hogy leküzdje a fenyegető börtönbüntetéstől való rettegését. és izgalmas volt részt venni a celebekkel teli rendezvényeken. és a párkapcsolatai mélypontján. Ilyet legfeljebb az ismer be. Apró volt. hogy vagy többet kell innia azért. és az azóta eltelt három évben egy csepp alkohol sem ment le a torkán.4. ha bármi problémája volt az elmúlt tizenöt évben. tágra nyitott kék szem. de néha. Persze másnaposan dolgozni már inkább a mazochista élvezetek közé tartozott. ha a brancshoz akartál tartozni. Rachel Miller annyit volt hajlandó beismerni. Innod kellett. Ám ma este a Sairee egyik csendes utcájában található lakásában Rachelt pont nem az érdekelte. de délután elkövette azt a végzetes hibát. az összes berendezést egy kis kanapé. Nem volt alkoholista. az ingyenpiát kortyolgatva felszedni a legújabb pletykákat. Tulajdonképpen semmi meglepő nem volt ebben. Szereti. és mindegyik részletesen kitárgyalta a legszaftosabb részleteket. ezért Rachel megengedhetett volna magának egy fényűzőbb lakhelyet is. A világnak ezen a részén alacsonyak voltak a bérleti díjak. vidám és részeg. hogy nem a múltban elkövetett ballépései miatti vezeklésként lakik-e mégis itt. A „Julian Denver halála” kifejezés ezrével hozta fel a híreket. hogy imádja a piát. Pusztán akaraterőből két hét alatt leszokott a piáról. a modern sajtót pedig semmi nem érdekli ennél jobban. ahogy a tüzes folyadék legördül a torkán. és legalább néhány órára szerette volna elfelejteni a problémáit. egy árva kép vagy fotó sem díszítette. aki már eljutott az Anonim Alkoholisták foglalkozásaira. egy halom könyv a sarokban és egy szúnyoghálóval védett franciaágy alkotta. a falai fehérre meszeltek. hogy kezében tartsa az életét. és már a harmadik doboz felénél járt. mintha csak nyaraló lenne.

és húzott egyet a sörből.… Tanúk elmondása szerint a Denver-csoport negyvenegy éves vezérigazgatója jó hangulatban töltötte a halálát megelőző napot… Depresszióról szóló pletykák… A család kéri. tartsák tiszteletben. Ez abszolút negatív rekord olyasvalaki számára. csak háromra. felkapta a táskáját. Az utolsó száz métert futva tette meg. de túl veszélyesnek találta. ha nagyon szedte a lábát. Ha figyelembe vesszük a Thaiföld és London közötti időeltolódást. az első interjút lekésted. ám az a kevés elég volt ahhoz. A bűntudatát. Liam volt az. – Helló. mert Rachel megkérte rá. és mennyire szeretne mindent jóvátenni. és rohant az ajtó felé. le a lépcsőn. és a lány egyből tudta. de közben megszólalt a mobilja. Megtartották az előzetes halottszemlét. én vagyok az. Végül is újságíró volt. – Rachel. Ráadásul a bár öt percre volt a lakásától. A szűk sikátorokban rohanva ügyesen kerülgette a kátyúkat. Azzal kirohant első emeleti lakásából. Miért nem hallgatott Liamre? Miért nem ment haza? Még ha csak távolról figyeli is a temetést. miközben a papucsában végigcsattogott az utcán. a megbánását és a részvétét jobban ki tudja fejezni írásban… Ezzel együtt két órába telt megírnia a féloldalnyi levelet. Hátrarogyott a kanapén. miért telefonál. Úton vagy már? A fenébe. Ráadásul Rachel tudta. a szavak embere. a vízelvezetőket. hogy a thai és a brit posta sebessége mellett a nővére szinte biztosan nem kapta még meg a levelet. gondolta Rachel. hogy fogalma sincs róla. Diana úgy temeti el a férjét. mennyire bűnbánó. – Azt fogja hinni. két perc múlva ott vagyok. ki az utcára. a temetés pedig mára volt bejelentve. leróhatta volna a kegyeletét. Legalább tucatszor nyúlt a telefonért. mert ő akar terjeszkedni és újabb munkatársat felvenni. Miért épp mára kellett tennie az interjúkat? Persze azért szervezte őket. gondolta Rachel. Rachel mennyire szomorú. – Bocs. hogy hívja a nővérét. hogy szívtelen ribanc vagyok – motyogta maga elé. akkor nagyjából most folyhat a szertartás. . és érezte. Tartsd a frontot. Rachel az órájára nézett. hogy a sör úgy lötyög a hasában. Az ok valószínűleg a gyávasága volt. hogy Rachel az alkoholhoz nyúljon. mint a víz a mosógépben. de valami okból minden egyes alkalommal visszarakta a tartójába. bocsánatot kérhetett volna… Még csak nem is beszélt Dianával. valami közbejött. Hülye Liam. aki húsz perc alatt kirázott a kisujjából egy egész címoldalas cikket. hogy gyászolnak… A temetésre számos hírességet és politikust várnak… Az öngyilkosság körülményeit taglaló spekulációkat azonban kevés valódi tény támasztotta alá. Ehelyett levelet írt neki. már majdnem ott vagyok! – hazudta. Vetett egy pillantást a mopedjére. – Igen.

legalább egy tízessel idősebb azoknál. hogy bővíteni akarják az üzletet. – És mivel foglalkoztál a búvárkodás előtt? – Marketinges voltam. hogy a fiú helyteleníti. csak két hete vagyok Ko Taón – válaszolta Sheryl. Itt most igazán elemében volt: interjúzás. hogy bárki kiszúrná őket. Végül is harmincéves volt. Sheryl elmosolyodott. Jinnek. mint amit otthon megszoktak. és megrázta a lány kezét. mert semmiképp nem lenne jó. nem hivalkodó hely volt. ha a konkurencia megneszelné. Liam egy hátsó asztalnál nevetgélt egy szőkeséggel. amit tesz.a kóbor kutyákat és a turistákat. Rachelnek hirtelen piára volt szüksége. nem fogom lehányni az új kollégát!. lehetőséget sem adva Liamnek. azt hitte. hogy Thaiföld tele van hozzá hasonló lányokkal: valamennyien a BlackBerryjüket cserélték le a hátizsákra. hogy fehér hollónak fog számítani. kérdésfeltevés. amolyan pirospozsgás arcú. Rachelt lenyűgözték a hallottak. lány a szomszédból típusú jelenség. ugye? – kérdezte. – Még nem találkoztunk. Jézus. Amikor annak idején megérkezett Thaiföldre. fohászkodott magában. Sőt. remélem. – Hol dolgoztál ezelőtt? – Port Douglasben. tudván. – Ő Sheryl. hogy beleszóljon a társalgásba. Tízéves korom óta merülök. Liam észrevette és odaintett neki. ezért intett a pincérnőnek. – Semmi baj – válaszolta Liam visszafogottan. a következetlenségek kiszűrése… – Jóval túl vagyok az ezrediken. . – Hány merülésed volt? – faggatta tovább Rachel. egy mosoda és egy internetkávézó közé beszorítva. Gondosan kerülte Liam tekintetét. hogy másféle életet éljenek. és leült Liam mellé. Diszkrét. Liam legalább a helyszínt jól választotta meg. ami megmagyarázta. Tökéletes fogsor. csak egy kék neonfelirat és egy sörreklám világított a portálon. amitől Rachel egyből ideges lett. de nem adta jelét. Három év gyakorlatot szereztem a zátony egyik legnagyobb búváriskolájában. hanem vonzó szőkeség. Harry Bárja távolabb feküdt a Fő utcától. Rachel helyeslőn bólintott. nemcsak szőkeség volt. hogy hozzon egy sört. amikor kifulladva odaért a bárhoz. és tavaly kaptam meg a mesteroktatói képesítésemet – mondta Sheryl éneklő ausztrál akcentussal. hogy miért nem futottak össze korábban ezen a pici szigeten. akik az egyetem előtti egy évüket jönnek ide eltölteni. Nem valószínű. – Nem. Ám legnagyobb meglepetésére azt tapasztalta. – Bocs a késésért – szabadkozott. Rachel átnyúlt az asztal fölött.

Mogorvának tűnt. A pincérnő megérkezett a sörrel. és visszaült a székére. mire Rachel befejezettnek nyilvánította az interjút. hogy hány tengeri mérföldre van egymástól Ko Tao és Ko Pha-ngan. ami meglepte Rachelt. – Azt hiszem. hogyan kezelnél egy különösen problémás ügyfelet? Mondjuk már kint vagytok a nyílt vízen. Rachel a fejét rázta. – Nem bírtam a fejét – válaszolta Rachel védekezőn. Amikor az ausztrál lány végül elment. sem a pszichológusom. – Miért ne? Nem vagy az anyám. Liam mindig annyira laza volt. édesvízi merülés. – A második? Rachel. Még vagy tíz percet beszélgettek. hiszen te nem iszol alkoholt! – De ma este mégis iszom! – válaszolta a lány dacosan. hogy barna öves aikidós vagyok. semmin nem idegesítette fel magát. Mi van. ha a hajóból elfogy az üzemanyag kinn. úgyhogy hagyj békén. ugyanakkor nem volt biztos a tudása a gyakorlati kérdésekben. Rachel Liamhez fordult. – Szerintem igenis fontos kérdés. – Mit írtál a hirdetésbe? Hogy a Csodanőt keressük? – mosolya nem tudta elvenni a szavai élét. de Rachel nem állta a tekintetét. ő meg elkezd balhézni valamin. akkor nagy hasznát venném annak. – De ha veszélybe sodorna másokat. Sheryl láthatóan szeretett volna még maradni. – Minden benne van az életrajzomban: roncsmerülés. Rachel rendelt két sört. – Kicsit túlságosan sokat képzel magáról. és védekezőn a mellkasa elé tartotta a sörösdobozt. – Ez a második. – Nos. tavaly Mexikóban még néhány cenotéban is búvárkodtam.– És hogy állsz az éjszakai merüléssel? A lány bólintott. . udvarias lennék vele – felelte Sheryl. – Ahogy akarod – válaszolta Liam legyintve. a tengeren. de Rachelnek nem volt hozzá kedve. de most kimondottan bosszúsnak látszott. – Mintha fontos lenne tudnia. – Miért? Liam aggódva nézett rá. Rachel a szájához emelte az üveget. és úszva kell visszajutni a szárazföldre? – Esetleg visszacsoroghatunk az üres sörösdobozaidból készített tutajon – vágott vissza élesen Liam. – Mennyit is ittál eddig? – Ne légy nevetséges! – mondta Rachel. – Hát ez meg mi a fene volt? – kérdezte Liam.

Ahogy kiléptek az esti levegőre. ha elesnél az utcán. A lány elképzelte.– Ha ilyen vagy. Ettől a gondolattól megingott az elhatározása. hogy tengerparton élhet! – Te mit gondolsz Sherylről? – kérdezte óvatosan. akkor hazamegyek – közölte és felállt. Rachel szerette volna. mikor lép már le. – Jeff tényleg jó – bólogatott Liam. – Nem lenne jó. Lesétáltak egészen a partra. Rachel a hullámverés hipnotikus hangját hallgatta. de a fiú erre nem volt kapható. – Nem úgy értettem… Csak az elmúlt napokban sok minden kavargott a fejemben. felhajtva a maradék sörét. hogy maradjon. Liam játékosan oldalba bökte a lányt. hangulatuk megenyhült. rájött. – Tudom. Azt hiszem. Ezt tudnod kell. aki sem Liamnek. a víz széléig. és tudom. – Mindkettőjüket? – kérdezte Rachel meglepődve. szép lány – vágta rá Rachel. – Szerinted ki lenne jó a csapatunkba? – kérdezte Liam megkerülve a választ. tényleg jól néz ki. hogy váltani szeretne. milyen feltételekkel jönne át hozzánk. Liam torokhangon felnevetett. – Csak ma este – mondta Rachel halkan. – Jó. Hogyan is maradhattak volna morcosak a világnak ezen a pontján. és a nap búcsúzó sugarai gyönyörű bronz pírral vontak be mindent. – Rendben. hogy Szuper Sheryl odakint várja. Nálad már bebizonyosodott. ha Liam könyörög. amikor a kávézók és éttermek fénye szentjánosbogárként világított a szürkületben. – Nem engedhetünk meg magunknak két . – Szerintem szuper. de hirtelen. a marketinges tapasztalatainak is jó hasznát vennénk. – Kedvelem Jeffet a Kék Rája Búváriskolából. – Hazakísérlek – mondta Liam. és mondtam neki. De nem kell egyedül megbirkóznod velük. – Szóval szerinted szép vagyok – cukkolta Rachel. – Úgy érted. Mekkora szerencséje van. sem magának nem akarta bevallani. – Igen. És semmiképp nem a pia a megoldás a problémáidra. hogy azonnal lecsaphasson Liamre. hogy egy ital mellett megbeszélhetnénk. de ez is jót tesz az üzletnek. ez volt a legkedvesebb melódia a számára a világon. ahogy kimondta. – Szerintem mindkettőjüket felvehetnénk – tette hozzá elgondolkodva. Tegnap találkoztam vele. hogy Sheryl a tökéletes jelölt. hogy nagyon is komolyan vette Liam szavait. – Ne haragudj! – bökte ki Rachel pár pillanat múlva. a napnak ebben az órájában.

és hirtelen boldognak és izgatottnak érezte magát. Most meg arról. hogy mit akar kezdeni az életével. hogy szedje a lábát. Liam volt az egyetlen fehér ember rajta kívül az aprócska. – A bungalók esetében több tízmillió bátról volt szó. amíg felfut az üzlet. azt szerette volna. amikor a Naplemente bungalókról volt szó. és kézen fogva húzta maga után üzlettársát a homokos parton. szinte hívogatnak. és amikor mindketten ugyanazt az ötvenbátos curryt rendelték. a fiú áthajolt az asztalához. nem engedhetjük meg magunknak. ha Liam is vele marad. de ha valaki ennyire jóképű. hogy megfinanszírozzuk két pluszoktató nem túl magas fizetését. Ráébredt. Aztán irány haza. mielőtt összecsuklasz! – Nem vagyok részeg! – nevetett a lány. A part vonalában sétáltak. Addig az estéig Rachel nem volt benne biztos. az első magányos estén. hogy „Nem engedhetjük meg magunknak”? – nevetett Liam. Liam felnevetett. – Csak megnézzük őket! – válaszolta a lány. mielőtt továbbáll a következő szigetre. – Jó tervnek tűnik – válaszolta Liam felemelve a sörét. amitől a lány szíve hevesebben kezdett dobogni. régi szerelmeikről és az előttük álló lehetőségekről. – Neked nincs kedved? Még most is emlékezett rá. hogy másnap reggel közös ágyban ébrednek. a Ko Taóra megérkezése után. de az este másképp alakult. hogy nem csak egyszerűen Ko Taón akart maradni. Ugyanezt a heves szívdobogást érezte az első nap. Rachel tudta. és egész életében ilyen éjszakákra vágyik. azt mondtad. hogy másnap reggelre mindkettejükön kitör a vérhas. mennyire gyorsan vert a szíve. A fiú hunyorgott a naplemente lágy fényében. hogy menjünk oda. Amint azonban másnap kerek sárgadinnyeként felkelt a nap. . nem pedig ugyanattól a nyavalyától fognak szenvedni. Ez azért nem ugyanaz. nézzük meg őket! Nézd. de gyorsan. és a távolban feltűntek az említett bungalók. Előrerohant.új embert. – Gyere. Nem ez volt a történelem legromantikusabb bemutatkozó mondata. – Melyik részét nem érted annak. Pár napot akart csak maradni búvárkodni. amikor találkoztak. – Vannak megtakarításaim – mondta Liam szinte mellékesen. – Itt maradok. lepukkant kávézóban. és megeresztett egy viccet arról. melyik irányba akar továbbmenni. Azt remélte. aztán visszafordult és integetett Liamnek. akkor Rachel véleménye szerint semmi sem számít. – Na jó. – Érdekes. Hajnalig beszélgettek az életről. hogy itt akar maradni. és búvároktató leszek – közölte. és ránevetett Rachelre azzal a szívdöglesztő félmosollyal.

és teljesen új életet kezdtek együtt a világ másik felén. – Ugyan már! El tudod képzelni a feliratot a bejárat fölött? Gosling– Miller Búvárparadicsom – mondta a lány színpadias hangsúllyal. ahogy Liam kocogásra vált.– Tulajdonképpen van. rokonlelkek voltak. mint a puzzle egyik darabkája a másikhoz. Finom íze volt. Rachel érezte. – Pink Kagyló? – most Liam röhögött. és úgy kapcsolódott a lányéhoz. hogy soha többé nem kell fenyegetve éreznie magát a bikinis lányoktól és a szexi búvároktatóktól. Az egyik kunyhóból halk dzsessz hangjai szűrődtek ki. hogy nem vagy részeg? – Nem – mondta Rachel a fiú felé fordulva. a nap és a só ízének kevercse. ahogyan a búváriskola ügyeit hozta egyenesbe. Az ajka meleg volt. Közelebb lépett Liamhez. amikor utolérte Rachelt. Egy gardéniabokor mögül kicsillant a medence kék vize. A kettejük közti állandó csipkelődés és a valószínűleg csak a képzeletében élő nem egészen plátói érzések ellenére. és lágy. csak ketten álltak a jázminillatú estében. Ráadásul nem is igazán blikkfangos név. mert szeretik egymást. ettől egyszeriben elöntötte a vágy. és Rachel ugyanazzal a könyörtelen hatékonysággal űzött ki a fejéből minden Liammel kapcsolatos romantikus gondolatot. – Mi a kedvenc tengeri herkentyűd? – A kürtcsiga. A lány nézte. – Rendben – mondta a lány a homokot nézve a lábuk alatt. a boldogság és a megkönnyebbülés meleg érzése. és kapkodva veszi a levegőt. A megkönnyebbülésé. hogy a Pink Kagyló. amíg az arcuk csak néhány centire volt. testét az övéhez nyomja. rád lehelek. – Miért nem? – Kürtcsiga Búváriskola? Nem igazán menő név. Liammel kiegészítették egymást. kopott felirata. és Liam . Ha Rachel volt a hajtóerő. – Miért van olyan érzésem. Ezt olyan könnyedén mondta. inkább valami olyasmire gondoltam. ez volt élete legjobban működő emberi kapcsolata. úgy próbálja utolérni őt. hogy teljesen eltérítesz a szándékaimtól? – morfondírozott hangosan Liam. És már ott is voltak a Naplemente bungalóknál. jól látszott a hely kókuszdiókra festett. Rachel felhorkantott a nevetéstől. – Búváriskolát vagy melegbárt üzemeltetünk? Biztos. És akkor Rachel minden gondolkodás nélkül megcsókolta Liamet. ahogy Liam reagál rá. Liam volt a szükséges fék. A világ eltűnt körülöttük. – Ez nem fog ráférni a kókuszokra. ahogyan csak lehetett. – Ha akarod. hogy végre minden a helyére került. Már másnap belevágtak az üzletbe. – Az nem jó. egyszerre ismerős és egzotikus.

– Hazudtam neked. De ekkorra már felhúzta maga körül a védőfalakat. ahogy az előbb az ajkán. Mindenképp meg akarta előzni Liam mondandóját. ha azok a szerencsétlen. és megtudhatja. de nem volt elég bátor. – Nem… nézd… A lány ösztönei semmi jót nem súgtak. hogy rákérdezzen. – Nem mondanám. és nem akarta. Persze nyilván gyengéden utasítaná vissza. ráadásul együtt dolgoznak. ha hazamegyek. és Rachel érezte. hogy mindig az leszel – suttogta Rachel Liam szívverését hallgatva. Liam lehelete a haját simogatta. Ígérd meg. Nem bírta volna elviselni. tudom. Liam világító kék szemébe nézve. hogy a barátom vagy. hogy az egyetlen kiút a kínos helyzetből. – Tudom. mire gondol a fiú. Beleborzongott a bánatba. ha megpróbálja humorral elütni a történteket. Rachel érezte. Ez volt az egyetlen oka. – Azt hiszed. hogy a hátizmai megfeszülnek. hogy a fiú kimondja. – Most már biztos vagyok benne.végre az övé. hogy Liam összetörje. hogy ezt rajtad éltem ki. és tudta. amikor eleve szét van esve Julian és Diana miatt. Tekintetük találkozott. hogy most mi következik. amit soha többé nem élvezhet. ezen a héten sem. Nem fogja hagyni. hogy Liam nem úgy szereti. szánakozó mondatok elhagynák a száját. megacélozta magát. és barátságosan hátba veregette. Liam elhúzódása tudatos volt. – Köszönöm. – Ígérd meg. Liam pólóján is a nap és a só illatát érezte. De a lényeg az. és megpróbálom kialudni magamat. Tudta. hogy tiltott gyümölcsöt kóstolt. miközben elhatározása egy pillanatra sem ingott meg. Mintha hideg vízzel öntötték volna nyakon. és hátrább lépett a homokban. csak részegen csókolnálak meg? – kérdezte Rachel mosolyogva. – Gyere ide! – mondta Liam. remélve. amiért eddig nem történt közöttük semmi. hogy részeg vagy – mondta a fiú és lassan elhúzódott tőle. ezért sebezhető. ezért elhúzódott tőle. hogy veszélyes tovább így maradniuk. és magához húzta Rachelt. hiszen éppen részeg. hogy hullámszerűen árasztják el az érzelmek. sőt. hogy rajtam élted ki – mondta Liam halkan. és tudta. Tudta. Kábé öt sört ittam. Nem jó ötlet – mondta. nem kedveli eléggé. Ma este semmiképp. és kicsit érzelgős lettem… Ne haragudj. hogy nem jelentesz fel szexuális zaklatásért! – nyögte ki az orrát ráncolva. hogy ezzel a kedves gesztussal szent lesz köztük a béke. – Jobb lesz. és Rachel bármit megadott volna. Pár pillanatig egyikük sem szólt egy szót sem. Meg akarta szakítani az intim közelséget. ha belekukkanthat Liam fejébe. . hogy szereted. Mondd meg neki. a lány arca a vállához nyomódott. kiáltotta belül egy apró hang.

hogy Liam visszahívja. – Ma ne beszéljünk semmiről – Rachel mesterien tudta tettetni a lazaságot. Érezte. hogy ég az arca. – Haza akarok jutni végre. . – Nem. nem. de legjobban arra vágyott. jó? Azzal megfordult. Holnap megbeszéljük az új kolléga dolgát. a torkát könnyek fojtogatják. Liamnek már csak a hűlt helyét látta.– Szerintem beszélnünk kéne – mondta Liam a lány tekintetét keresve. és visszanézett. Ám amikor a part kanyarulatához ért. komolyan. ha a föld megnyílik a lába alatt. azt szerette volna. és gyakorlatilag menekülőre fogta. – Akkor jövök veled. jól vagyok.

Bills észrevették volna. Kicsit túl lelkesen is. de az az utolsó üveg múlt éjjel már nem tűnt jó ötletnek. Másfél évvel ezelőtt. hiszen valakinek intézkednie kellett. Miután nem tudta magát a temetés szervezésével lefoglalni. Gyönyörű. és kimondottan felnőttesen festett a sötét öltönyben és nyakkendőben. Elárulta anyjának. de Diana csak arra tudott gondolni. hogy egyetért-e a temetés helyszínével. hogy a Julian hírnevén esett csorbát kiköszörüljék. A körülmények miatt így volt a legjobb mindenkinek. Persze később tartanak majd egy hivatalos búcsúztatót.5. de aztán el is felejtette. ahogy életében megismerte: tökéletes férj. . fejezet Szűk körű temetést szerveztek. Valószínűleg nem. nem igaz? Mindenki úgy akart Julianre emlékezni. hogy sógornője vajon meghívta-e őket. Könnyen eltüntetett néhány üveg jó chablis-t anélkül. amilyet Julian szeretett volna? Elküldte Elizabethnek Julian barátainak listáját: a hegymászóklub tagjait. de fogalma sem volt arról. az elejét benőtte a lilaakác. Charlie-val és Sylviával limuzinnal mentek a temetésre. hogy semmi befolyása az eseményekre. anya? Charlie vele szemben ült a limuzinban. hogy a temető falának tetejét belógó mikrofonok és teleobjektívek szegélyeznék. befolyásos üzletember és a társaság kedvence. Most lelkesen bólintott fia kérdésére. középkori üvegablakokkal. az ő agya pedig egyszerűen nem működött. képtelen volt gondolkodni. mintha vastag köd szállt volna rá. ha kicsit elült a vihar. hogy Elizabeth és Ralph magukhoz ragadták férje temetésének a megszervezését. legalábbis Julian apja ezt állította. amiről eszébe jutott. – Jól vagy. hogy a temetés tiszteletére saját kezűleg vágta le a haját. Kivéve az utolsó estéjén. – Semmi felhajtás. Diana – mondta a menyének. Senki nem kérdezte meg az asszonyt. Ahogy azonban közeledtek a templomhoz. Diana kibámult a fekete Mercedes ablakán. Tegyük a dolgunkat anélkül. elöntötte a pánik: vajon olyan szertartás lesz-e. Somerfold egyik fantasztikus borospincéjében keresett vigaszt. hogy az anyja. Charlie vagy Mrs. festett. Diana nem ivott alkoholt. hogy szabaddá tegyék magukat a szertartás idejére. – Legyen ez csendes temetés. és a Denvercsoport P R-csapata már mindent elkövetett. amin Diana egész héten jót mulatott magában. Aligha emelhetett volna kifogást. hogy Charlie-t el kell cipelnie a fodrászhoz. Hiszen ez a legfontosabb. tizenötödik századi kőtemplom volt. Ráadásul így lesz elég idejük a meghívandó politikusoknak és üzletembereknek. hogy még mindig másnapos. Julian kedvenc Notting Hill-i lemezboltjának tulajdonosát. semmi sajtó. Julian szülei a cotswoldsi birtokuk határán fekvő falu templomába szervezték a szertartást.

szinte azt várva. Diana még sosem érzett ekkora gombócot a gyomrában senki láttán. amivel oldotta a komor hangulatot. Hálás volt Charlie ösztönös gesztusáért. megállt mögöttük.amikor nagyon keményen próbálkoztak a teherbe eséssel. hogy üdítő kivételnek tekintette-e az ember. és legszívesebben sarkon fordult volna. és azonnal parancsokat kezdett osztogatni koporsóvivőknek. ugyanis a család fekete bárányának számított. mire Diana hálásan bólintott. – Majd én figyelek Charlie-ra – suttogta. A templom zsúfolásig megtelt. Nem akart a koporsóra nézni. és Charlie térdére tette a kezét. Ott állt vele szemben. hogy egész testében megborzong. – Be kell mennünk – mondta erélyesen Sylvia. Nehezére esett lélegezni. és megragadta Diana kezét. csak egy kicsit magasabb és sötétebb volt. amikor biztató . Ők a második autóban ültek. Ebben a pillanatban Elizabeth masírozott keresztül a templom kapuján. hogy a halottaskocsi megáll a templom kapuja előtt. Diana elment egy makrobiotikus étkezési tanácsadóhoz. hogy Elizabeth figyelemre sem méltatja. hogy a férjét fogja megpillantani. persze nézőpont kérdése. de Diana elmosolyodott. látván. amely a Denver családot hozta. Julian öccse. – Diana. Az ő előírásait sem tudta betartani. és pár percet várniuk kellett. mint a testvére. Sylvia megrovó pillantást vetett az unokájára. Adam volt az. de legalább ugyanannyi ismeretlen volt számára. a csillogó fémfogantyúk szinte vonzották a tekintetet. Adam az asszonyhoz hajolt. – Adam. hogy menni fog? Diana előrehajolt. és Diana látta. – Annyira feleslegesnek érzem magam – suttogta Diana. Pont így volt az esküvője napján is hét évvel ezelőtt. érezte. Megfordult az ismerős bariton hallatán. vagy semmirekellő playboynak. – Julian az – válaszolta az asszony a koporsóra nézve. a vendégeknek és a tiszteletesnek. Átvitt értelemben is. – Jól vagy? – kérdezte Adam. Az út elkanyarodott. de a fényesre csiszolt fa. Diana sok arcot felismert. aki eltiltotta az alkoholtól és a gluténtól. aki a nevén szólítja. – Te vagy itt a legfontosabb személy. míg a következő Mercedes. ugyanolyan jóképűn. – Ha a többi koporsóvivő nem százhúsz centi magas. A vörös és sárga virágok lenyűgöző kompozíciójának a látványától megszédült. Ahogy kiszállt az autóból. – Biztos vagy benne.

akkor észrevette volna. A temető már tele volt. A férje mindig tudta. hogy mikor kell közbeavatkoznia. hogy mit mondjon vagy hogyan viselkedjen egy-egy kényesebb társasági szituációban. Végigjártatta a tekintetét a köré gyűlő embereken. Mindig tudta. és amikor Adam és Charlie. A koporsó túloldaláról Patty Reynolds küldött feléje egy szomorú mosolyt. amikor Diana nem tudta. az asszony csak Sylvia és Elizabeth segítségével tudott kimenni a templomból. Szerelmük hajnalán sokszor viccesen Higgins professzornak nevezte a férfit. hogy Elizabeth pénze és kapcsolatai vajon az időjárás megrendelésére is kiterjednek-e. amelynek alapján a temetés zajlik. A Denverek két generációja nyugodott a Szent Mihály-templom kertjében.tekintetek között vonult az oltár elé ugyanebben a templomban déltengeri gyöngyök színét idéző menyasszonyi ruhájában. Egy világhírű szoprán két zsoltárt fog énekelni. hogy felemeljék. ugyanis minden alkalommal. akik addig a két oldalán ültek. Diana gyűlölt a figyelem középpontjában lenni. de a család közvetlenül mellette megvett egy darab földet. hogy alig tudott felállni. szinte férfivá vált az esemény hatására. Senki nem volt itt a hegymászóklubból. hogy épp csak Julian lelke maradt ki belőle. lonc. hogy a magas cipősarkak ne süllyedjenek a földbe. aki az egyik koporsóvivő volt. gondosan kerülgetve a füves részeket. amikor nagyon számíthatott volna Julian támogatására. de ha Diana nem a gyászába merülve ülte volna végig az egy órát. Dianának ma nagyobb szüksége lett volna rá. Michael. A szertartás résztvevői nem voltak hozzászokva. így biztosítva. és a szertartásrendet tanulmányozta. odaléptek a koporsóhoz. napos idő volt. Diana lerogyott az egyikre. Meleg. hogy még a nagy hatalmú üzletemberek is a zsebkendőjük után nyúltak. A gyászmisét az új tiszteletes celebrálja. Az asszony elfoglalta a helyét az első padsorban. hogy mind együtt pihenhessenek az örökkévalóságig. szörnyen melege volt a jól szabott kosztümjében. épp most . aztán egy miniszter és a nagykövet részleteket olvas fel a Bibliából. Gyönyörűen megkomponált szertartás volt. A fiú bátran lépett az emelvényre. Még csak titkos jelre sem volt szükségük.és rózsaillattal itatva át a levegőt. bánatos tekintet villan feléje. Egyedül a Charlie által felolvasott gyászbeszéd rezonált a hallgatósággal. de Dianáék mögött hatalmas tömeg hömpölygött. és mikor kell lelépnie. Enyhe szellő lengedezett. Julian azonnal a segítségére sietett. De ma csak többtucatnyi együtt érző mosoly és komor. akit Diana csak futólag ismert. mint valaha. hogy bármiben is megakadályozzák őket. Elvileg csak a közeli barátok és a családtagok lehettek volna jelen a koporsó elföldelésekor. annyira. és Dianában az a cinikus gondolat merült fel. Érezte. És Julian ezúttal nem segíthetett. A szertartás végére Diana olyan gyengének érezte magát. hogy felgyorsul a pulzusa. A sírig kísérték a koporsót. A kiásott sír mellett néhány szék várta a családtagokat. Ez tipikusan olyan esemény volt. Férje.

és egy csepp smink sem volt rajta. feltűnő szépségű arca felkeltette Diana érdeklődését. húsz éve. de a szemében tükröződő érzelmet felismerte: merő fájdalom. Kigombolta a selyemblúza legfelső gombját. és ahogy megfogták egymás kezét. Miért nincs velünk Julian? Patty mögött egy ismeretlen nő állt. hogy az autóhoz kísérje. amit Diana soha többé nem tehet meg. de csak nagyon lassan tudták megtenni az utat. vagyis nem lehettek iskolatársak. megfullad. miközben a koporsót leeresztették a sírba. Már egészen közel volt a Mercedeshez. és az asszony hirtelen szédülni kezdett. Közelről kimondottan gyönyörű volt. és a tiszteletes még szólt néhány utolsó szót. de mi mást mondhatnának ilyenkor? – Julian régi iskolatársa vagyok – tette hozzá gyorsan a nő. amikor meghalt. Valaki tud valamit… A kérdés ott visszhangzott a fejében. hogy igyekszik nem hangsúlyozni a külsejét. mert úgy érezte. Világos haját egyszerű copfba kötötte. mint ahogy szerette volna. bár ilyen szép arccal nincs is rá szükség. az is lehet. a Harrow fiúiskola – válaszolta Diana. azt hiszem. amikor egy magas. Miért vagyunk itt? Legszívesebben világgá kiáltotta volna a kérdést. Egyre inkább úgy érezte. hogy valami nem stimmel. ők megoszthatják egymással a gyászukat. – Nem. de hirtelen fenyegetőnek érezte a helyzetet. de holnap valamennyien visszatérnek a normális hétköznapokba. Diana irigységet érzett – lám. csak hogy végre egyedül lehessen. amitől rémesen öregnek érzem magam. – Nem tudtam másképp megfogalmazni – mondta Victoria sután. valóban nem. nem ismerjük egymást. hogy sírnak is. Julian tizennyolc évesen végzett a Harrow-ban. Nem akarta újra hallani. Diana nem ismerte a nőt. Charlie belékarolt. Mindenki megállította. Charlie egy idő után magára hagyta. Ez huszonhárom év. Nagyon sajnálom… Az elmúlt tíz percben legalább százszor hallotta ezt a mondatot. Feltűnt valamelyiken ez a nő? Nem tudott visszaemlékezni. elegáns arcél. – Victoria Pearson vagyok. és negyvenegy volt. bár látszott. – Nagyon régóta ismertük egymást. Diana viszont semmi másra nem vágyott. Igazság szerint Julian minden barátját irigyelte. hogy csak így megszólítom.lépett a felesége mellé. szőke nő lépett hozzá. hogy kifejezze a részvétét. Szőke haj. amit az elmúlt napokban átnézett. – Úgy tudtam. Ma még szomorúak. – Találkoztak az utóbbi időben? . Gondolatban végigpergette a rengeteg fotót. Diana gyors fejszámolást végzett. – Ne haragudjon. Élesebben hangzott a mondat. Diana azonnal ráismert a Patty mögött álló szépségre.

– Úgy egy éve nem. és olyan szakadozottan vette a levegőt. amennyire csak lehetett. most először tűnt fel neki. Diana szíve csak úgy dobolt a mellkasában. aztán szólt a sofőrnek. hogy sosem találkoztunk mi ketten. hogy mindenki szánakozva bámulja. egyáltalán semmit. hogy támaszt keressen. – Vigyél el innen! – suttogta. hogy Adam mindig milyen napbarnított. és ahogy Diana összerezzenve odafordult. – Nem tűnhetnénk el végre? – suttogta. minden rendben lesz! Az ismerős hang megnyugtatón hatott rá.Az asszony próbált annyira lazának tűnni. Sógora zavarba jött. és mintha egész messziről hallotta volna a hangot. – Victoria. és Adam talpra segítette. Azzal szorosan becsukta a szemét. hogy törékeny teste remegett belé. a világ forogni kezdett körülötte. anyja arcát pillantotta meg az üveg mögött. Valaki hangosan megkopogtatta az autó ablakát. A családban állandóan azon poénkodtak. Az asszony kinyitotta a szemét. – Nem bírom. Sírni kezdett. hogy lássa Adamet. de mielőtt elájult volna. és ahogy a könnyfátyolon keresztül a sógorára nézett. ami segítségért kiáltott. egy kéz elkapta. meg fogok bolondulni. Nem mert felnézni. – Mi történt? Diana alig tudta nyitva tartani a szemét. Mi a fenét mondott neked? – Semmit. és kezét a halántékára szorította. régi családi barát. mint Diana. hogy a férfi mennyire sápadt. szinte lyukat égetett a koponyájába. Adam. hogy vigye őket a szülei házába. a nap épp a fejére tűzött. – Nem fogsz megbolondulni. becsapva maga mögött az autó ajtaját. Kinyújtotta a karját. Diana végre elengedhette magát a bőrülésen. – Én is ezt akartam javasolni – válaszolta Adam. és a Mercedeshez kísérte. Ki ez a nő? Mennyire ismerte jól a férjét? Meg kell tudnia! Hirtelen nagyon gyengének érezte magát. hiszen folyton menő helyekre jár. Meghalt a férjed. Adam is beszállt. – Minden rendben. a sötétített üveg jótékonyan kizárta a külvilágot. A térde kezdett összecsuklani. de ma legalább olyan nyúzottnak látszott. de közben émelygés tört rá. – Fura. – Ki ez a nő? Kicsoda? – dadogta. itt az autó – mondta a sógora. – Nyugodj meg. . tudta. a két kar erősen tartotta. – Csodálatos ember volt.

Az 1940-es években katonai kórházként működött. a család székhelye. mintegy varázsütésre egy csapat inas tűnt elő a semmiből. Diana mindig is matrjoskának látta a Denver család házgyűjteményét: mindig egyre nagyobb ingatlanokat vásároltak. Az úton Adam nem hozta szóba a pánikrohamát. Ahogy a lába csikorogva földet ért a kavicson. Azután egy amerikai befektető vásárolta meg. oszlopos bejárat előtt. Diana maga sem értette az egészet. fejezet Hansley Park. Diana a közeledő udvarházat bámulta. hogy így gondolkodott. mégis rávette Juliant. a hatalmas barokk stílusú parknak pedig csodájára járt a társadalom krémje. mondd. de még akkor sem használták ki valamennyi helyiségét. hogy nem itt fog menedékre találni. az erdőben jutsz ki újra a felszínre. Közeledő autó hangjára lettek figyelmesek. épp csak egy picit elmaradva méretben a Howard-kastélytól. csak néhány kilométernyire feküdt a templomtól. és egy intéssel visszaküldte őket a házba. mély álomba merülni. hiszen míg gyerekkorában tökéletesen elégedett volt családja háromszobás otthonával. amelyek mellett az előzőek eltörpültek. és az arca égett a szégyentől. Szeretett volna egy kényelmes. Palaszürke kupolája szinte az égig ért. de a birtok gyakorlatilag határos volt vele.6. Tudta. – Nevetni fogsz. ám ugyanolyan fényűző és lenyűgözően szépséges. ami mögött eltűnhetünk – fogta könyörgőre Diana. de a szíve még mindig őrülten vert. mint a temetőben maradni. bár tagadhatatlanul nevetségesnek tűnt. Az autó megállt a lenyűgöző.és . Ahogy az autó a hársfákkal szegélyezett úton haladt. – Köszönöm – suttogta Diana hálásan. ahogy elképzelte a rosszcsont kisfiút. ahogy Barbara Denver nevezte. hogy minek valakinek ekkora ház. Hansley Park mellett Somerfold babaháznak tűnt. Kérlek. hogy vásárolja meg Somerfoldot. sem sajnálatra. biztonságos helyen összekucorodva magára húzni egy puha takarót. – Ezek Elizabeth rendezvényszervezői lesznek. Egy csomószor használtam. Adam megigazította a nyakkendőjét. Ám még mindig jobb volt ide jönni. és hosszú. akik nyilván az első vendégek érkezését várták a torra. hogy nem Somerfoldba vitette magát a közelebbi Hansley Park helyett. aki a család „ősi fészkévé” tette. Adam nyugtatón a vállára tette a kezét. nincs szüksége most sem felhajtásra. amikor anya és apa hadiösvényre léptek. hogy Adam megérezte. Diana sosem volt képes megérteni. és már bánta. de a konyhában van egy csapóajtó. hogy van egy titkos ajtó. Diana önkéntelenül elmosolyodott. Diana megint feszült lett. amely a katakombába vezet és amott. akinek gyerek. végül Julian nagyapja. A Denver család otthona az egész ország egyik legnagyobb udvarháza volt. és le fognak szúrni.

– Szerinted van még időnk eltűnni? – vágott egy grimaszt az asszony. mintha minden oké lenne. és a birtokról elkötött traktorral vitte a kocsmába a barátait. ahogy csak bírta. Charlie ugyanis abban a korban volt. – Adam bácsi. Például lehúzta a vécén a nevelőnő papucsát. a fiú egyre önfejűbb lett. hogy a vizsgák nem fontosak! – Ne velem próbálj takarózni – válaszolta Adam tartózkodón. Tényleg… – válaszolta. – Idd ezt meg! – parancsolt rá az asszonyra. de állta a pillantását. hiszen elájultál. Amióta bentlakásos iskolába járt. – Ebben a magas sarkúban semmiképp. Charlie. Nagyon aggódhatott érte. Gyerünk. de mindig nagyon hamar egy hullámhosszra kerültek. mi történt? – Minden rendben. amikor nem az. – Veled maradok. A fiú nem találkozott gyakran a nagybátyjával. de Diana meg volt győződve arról. A fiú tiszta. hogy most bontakozik ki a fiuk önbizalma.kamaszkori csínytevései mára már családi legendává váltak. – És vizsgáid is lesznek. ha ennyire megfeledkezett magáról! Adam közben hozott neki egy whiskyt a szalonból. – Nem megyek vissza a suliba – közölte Charlie váratlanul. erős és védelmező hangon beszélt. maga próbált mézet kinyerni a méhkaptárból egy kés segítségével. – Természetesen visszamész. Amúgy is mindjárt vége az iskolának. ha a család egy kevésbé problémás tagját szemeli ki Charlie a hősének. aki megkönnyebbülten felsóhajtott. Dianát meglepte a gesztus. Ne csinálj úgy. A liliomcsokrokkal telerakott előcsarnokig jutottak. Nagyanyád és én holnap visszaviszünk. Diana jobban szerette volna. hogy lennie kell benne Denver géneknek és Denver vérnek. – Nem hagyhatlak most magadra. az anyjához szaladt. amikor bármilyen érzelem kifejezése kimondottan furcsa és rendhagyó gesztusnak számított. – A picsába a vizsgákkal! – Charlie! – Adam bácsi. Julian azt mondta. ám most mindketten csak Adamre számíthattak szövetségesként. mondd meg neki. A sógora abszolút nem helyénvaló ajándékokat küldött a fiúnak. menjünk be! – rendelkezett Adam. – Anya. a tizenharmadik születésnapjára például arany öngyújtót. mondd meg neki! Charlie könyörgőn nézett Julian öccsére. hogy az anyai szigor kezd visszatérni belé. amikor látták egymást. hogy segítsen. A fia olyan szorosan ölelte magához. Charlie tűnt fel az ajtóban. amikor az autó megállt a felhajtón. és érezte. . Elhúzódott az anyjától. – Három hét van hátra a félévből – mondta Diana.

aki szerette volna megtudni. menj Adammel – parancsolt rá Sylvia. Miről beszéltetek? Valakivel muszáj megosztania. – Barbara hallotta az éles szóváltásotokat. hogy a férje ennyire rajong érte. – Nem tudom. Diana a mahagóniasztalnak támaszkodva várta anyja keresztkérdéseit. hogy szakember segítségére lenne szükséged: orvosra vagy pszichológusra. mi történt a temetőben. – Nem voltam udvariatlan Victoria Pearsonnal – mondta Diana nyugodt hangon. – Egyszerűen leléptél! – Nem leléptem. aztán meg elájulsz. gyönyörű… És annyira feldúlt volt. Ő tudja. A két nő a dolgozóba ment. – Tudod. amióta elvesztették a babát. hanem muszáj volt eljönnöm onnan. azt hiszem. és szerette volna azt hallani. nézzük meg.– Szerintem anyádra kellene hallgatnod. mindössze egyszer vagy kétszer szeretkeztek. azt képzeltem. – De mi? – kérdezte Diana a whiskyjét szopogatva. igaz? – Halálra rémítetted Victoria Pearsont. – Mi a nyavalya történt? – Charlie. megnyugtatva Dianát. nem? Nézz csak rá! Jó családból származik. hogy Juliannek viszonya van. hogyan juthatott ilyesmi az eszedbe… Az asszony halkan felhorkantott. száját szigorú. hogy majd szép fokozatosan visszaszoknak a régi kerékvágásba. a napfény elárasztotta a falakat. de mégsem kellett volna így elrohannom a férjem temetéséről. – Ezt azért nem annyira nehéz elképzelni. de a lelke mélyén tartott tőle. – Tudom. hogy a türelme és megértése valami sötét . gyere. burgundivörös vonallá préselve. és melletted állunk. hogy a kaja-pia rendben van-e! – Ez egy tor. mi a jó neked – mondta. és Sylvia Miller vonult be a házba. Óhatatlanul felmerül bennünk. A bejárati ajtó ismét kicsapódott. ami visszatükröződött a bőrkötésű könyvekről. – Charlie. és bezárták maguk mögött az ajtót. – Diana. Karácsony óta. hogy először udvariatlanul viselkedsz másokkal. hogy alaptalanul paranoiás. Nem bírja magában tartani. aki hálás volt a támogatásért. fogalmam sincs. hogy Juliannek viszonya volt vele… – Viszonya? Victoriával? – kérdezte az anyja hitetlenkedő hangon. hogy nem könnyű most nekem. Az asszony nem tudott elég hálás lenni. nem egy parti – válaszolta Charlie halkan. hogy nem könnyű most neked… – kezdett bele Sylvia. hogy átsegítsünk a nehézségeken. és cinkos pillantást vetett Dianára. Csodás helyiség volt. Fájdalmas és suta próbálkozásaikat Julian kitűnő diplomáciai érzékkel kezelte. De nem teheted meg. Mindannyian szeretünk. Természetesen egyáltalán nem volt nehéz elképzelni. és ennyire támogatja.

– Ez mindent megmagyarázna – mondta ki a félelmeit. – Ki kellene aludnod magad. Valami oka kellett hogy legyen. – Csak úgy. Talán úgy érezte. Sylvia óvatosan folytatta. Senki nem szólt egy szót sem. neked üldöztetési mániád van – korholta anyja. Anyja szája enyhén lefelé görbült. aki mindenkinél jobban ismertem. szeretője volt? – Talán – suttogta Diana. – Nem. Hűvösnek érezte a kristály érintését vékony blúzán keresztül. vajon mi késztethette az öngyilkosságra. – Ha van.titkot takar. de olyasvalami. és Barbara orvosa húsz percen belül itt van. hogy a temetésen azt találgatják a vendégek. Spekulál. – Akkor képzeld el. amiről képtelen volt velem beszélni… – Azt gondolod. – Szóval Ralph elmondta neked? – Te nem hiszel neki? – Tudom. Anyja odalépett hozzá. akit szeretek. Képzeld el. Hatalmas könnyek buggyantak ki a szeméből és folytak végig az arcán. Mindketten lezártátok az ügyet. milyen érzés nekem azon agyalni. Szerintem a Tamazepan nagyon jó… – Látni akarom Rachelt – mondta Diana halkan. Melléhez szorította az üres poharat. amitől újra a nevével lennének tele az újságok? – Diana. Nem tudom. hogy van más ok is. milyen érzés ez nekem. mit kellett volna másképp csinálnom. nem ura az életének. hogy mi lehetett annyira szörnyű a tökéletes életünkben. árkokat húzva a szokásosnál jóval vastagabban felkent sminkjén. a halottkém ki fogja deríteni – válaszolta Sylvia nyugodtan. A depresszió nem logikus dolog. – És azt lezárta. – Nem fogja. mi volt az. – Semmit sem kellett volna másképp csinálnod. . – De Juliannek korábban volt viszonya – mondta nyugodt hangon. amelyek Julian halála óta nem hagyták nyugodni. és kivette a kezéből a poharat. hogy mástól kapja meg a hiányzó szexet. Azt. túl udvariasak ehhez. Tudom – suttogta Diana zokogva. Diana a maradék whiskyt egy kortyra gurította le a torkán. talán bűntudata volt. és hogy megmenthettem volna-e a férfit. – Látszott. De az emberi természet már csak ilyen. mintha kezdené elveszíteni a türelmét. Csak egy telefonhívás. Vagyis jobban kellett volna ismernem. Drog? Házassági gondok? Pénzügyi nehézségek vagy más botrány. a semmiért nem lett öngyilkos. nincs. Ilyesmi miatt nem akarhatott öngyilkos lenni.

Sylvia fejcsóválva lépett hátra. hogy bűnbakkeresésbe kezdenél. ne légy nevetséges. – Meglátogatom Rachelt. Diana. . – Rachel majd kideríti. ha bevonod Rachelt? Tegyük fel. Egy hét óta ez volt az első értelmes cselekedete. – Épp érte teszem. ha tényleg nem bírod elviselni a dolgokat. Ha másért nem. és Mrs. – Ez nem bűnbakkeresés. – Haza kell mennem összepakolni. a hangot. Charlie kedvéért. Aztán mi lesz? Eladja a sztorit egy újságnak. – A reptérre? – Thaiföldre repülök – közölte Diana elszántan. – Ebben nagyon jó. Bills itt van. Tudnom kell. abban nagyon jó – jegyezte meg Sylvia szarkasztikusan.– Rachelt? Mi köze neki ehhez az egészhez? – Minden – válaszolta. amely pár napja folyton vele van. – Hová mész? – Vissza Somerfoldba. aztán indulok a reptérre. – El kell mennem. és belül hallotta a húga hangját. Menj fel és üldögélj magadban. Nekem és Charlie-nak muszáj maradnunk. – És az igazság fáj – mondta grimaszolva Diana. Megéri? Ezzel biztosan nem hozza vissza Juliant. Kézfejével megtörölgette a szemét. igen. ami megmagyarázza Julian öngyilkosságát. – Figyelj rám! A következő néhány hónap anélkül is nagyon nehéz lesz. – Szívem. Anyja a vállára tette a két kezét. és magamért. hogy mi történt. – És mi fog történni. – Hagyd ezt. és még több fájdalmat okoz neked és a családnak. Tudni szeretném. hogy mi történt a férjemmel. – Ó. Kideríti az igazságot. mielőtt a vendégek ide érnek. most már nagyobb meggyőződéssel. És Julianért. talál valami titkos okot. Mr. – De legalább tudnám – suttogta Diana.

Ahogy fogyott az oxigénje. Búvárkörökben számon tartották a nevét. Mennyi idő alatt lenne vége? Egy perc? Kettő? Mindenkinek megvoltak a határai. nem igaz? . csak a saját lassú és nyugodt szívverése dobolt a fülében. ami elterelné a figyelmét. – Bravó! – vigyorgott a férfi. a kék hány árnyalatát mutathatja a víz. – Kezdesz túl jó lenni ehhez a pocsolyához – nevetett és megütögette az óráját. Ő vajon elérte a határait? Vajon úgy döntött. és próbált elegendő levegőt juttatni a tüdejébe. Egy pillanatra megfordult a fejében. és hagyta. vagyis inkább Rachel a tüdeje ellen. Váratlanul Julian Denver képe jelent meg lelki szeme előtt. Stefan ugyanolyan lelkesedéssel és hatalmas energiával vetette bele magát Rachel oktatásába. Most azonban még ott tartott. mint ahogyan a saját rekordjait javítgatta. és felfelé nézett a tenger felszíne irányába. hogy minden rajta múlik. sötét zafír. amikor nincs csutora a szádban és oxigénpalack a hátadon. Az akcentusa még mindig nagyon erős volt. nem sietünk sehová – mondta Stefan kedvesen. ultramarinkék. e-mailek. ami most ezüstös körként csillogott fölötte. hogy egyszerűen elterült a fedélzeten. feltöltötte oxigén után szomjazó tüdejét.7. amíg el nem kezdett a szabadtüdős merüléssel foglalkozni. mint pusztán a legújabb hobbija. Fogalma sem volt róla. és megtapsolta Rachelt. mint egy rongybaba. még egy kis búzavirágkék is. és a lány érezte. hogy a fedélzetre húzzák. Mert a szabadtüdős merülés felszerelés nélküli búvárkodás. fokozódott a mellkasában az égető érzés. amitől a lány elhitte neki. Csak a tenger és ő. megszabadulva a víz jeges szorításából. Stefan Bresson versenybúvárként érkezett Thaiföldre a nyolcvanas években. A férfi összehúzott szemmel mosolygott le rá. – Végül is nem hal vagy. mivel húsz lábbal megjavította a világrekordot. hogy a tenger elsodorja. és zihálva kapaszkodott Stefan hajójának oldalába. nem húsz méterrel – tette hozzá mindig bánatos mosollyal. Az oxigénhiánytól gyengének érezte magát. Itt lenn béke honolt. amibe életet kell lehelni. – Három perc két másodperc. fejezet Rachel visszatartotta még a levegőt. Ember a természet ellen. és addig tudsz a víz alatt maradni. amíg az utolsó levegővételed engedi. végre kijutott a levegőre. hogy elengedi a kötelet? Rachel a felszínre rúgta magát a búvártalp segítségével. ha egy hal csapott egyet a farokúszójával. sem más. – Csak szép fokozatosan. Nincsenek csörgő telefonok. – Húsz lábbal. és hagyja. hogy elengedi a kötelet. A hullámok alatt ötven méterrel a lány kedvenc színének teljes spektruma megmutatkozott: sötét tengerkék. hogy egy nap a szabadtüdős merülés több lesz. bár már húsz évet töltött Franciaországtól távol. A lány megfogta Stefan kezét.

Rachel felült. – Hát először is. itt semmi nem marad titokban. de manapság ennél már mélyebbre mennek a bajnokok. a part felé. ott van a búváriskola. ha egy évben húsz hétre lelépnék a Kajmán-szigetekre vagy Görögországba. de tehetséges is. miközben egy törülközővel a haját szárítgatta. aztán tessék. hiszen abban a pillanatban megvalósulni látszott minden titkos álma. voltak ambíciói. ma petite. hogy megszerezze a bungalókat. hogy milyen mélyre merült a vízben. és búvárparadicsommá alakítsa őket. Stefan jelentőségteljesen felhúzta a szemöldökét. és Liam nem örülne. – Hatvan métert jóga nélkül is bírsz lefelé úszni. Rachel? – Harminckettő. – Tudod. függőleges merülésben elérni a hatvan métert nagy mérföldkő volt Rachel számára. hogy tompa huppanással földet érjenek a fedélzet padlóján. Úgyis azt hallottam. És lusta is vagyok. hová vezetett a nagy ambiciózusság. – Hatvan méter – olvasta le diadalittasan. A sok jógára. – Hát. hagyta. Egy percig egyikük sem szólt egy szót sem. Rávetette magát Liamre a bungalók előtt. ami neked erőlködés nélkül megvan. – Akkor legyél kisebbségi tulajdonos. A hajó lassan megfordult. Állandó súlyos. hogy a francia mindent tud a rettenetesen sikerült csábítási kísérletéről. hogy új oktatókat kerestek. – Lehet. Negyven évvel ezelőtt rekordmélységnek számított volna. – Gondolj arra a sok edzésre. és elindultak vissza. – Hol hallottad? – Ugyan már. Neki is eszébe jutott már. Elfelejthetik egyszerűen az este történteket? Lehetséges lenne ilyen könnyen megúszni? – Ugyan már. Stefan erre csak legyintett. – Hány éves vagy. . – Csak azt csinálom. hogyan lesz ezután. hogy versenyezzen. lassan visszanyerve a lélegzetét. Ambíciók. szerintem készen állsz a versenyzésre – mondta Stefan. A sziget körvonalait bámulta a távolban. Előző este ezek az ambíciók arra irányultak. kihívón nézve a lányra. Stefan – válaszolta Rachel. ez egy pici hely. ami megy magától. hogy miért ellenkezik Stefannal. A kis kijelző a kezében azt mutatta. Fele részben az én tulajdonom. Stefan franciásan megvonta a vállát. és Rachelnek az a szörnyű gyanúja támadt. Mások évekig dolgoznak azon a levegővisszatartási képességen. miközben Stefan beindította a hajó motorját. én pont így szeretem – mondta Rachel. mi tart vissza? – kérdezte Stefan. és tökéletesen balul sült el az egész. levette a súlyövét és a búvárszemüvegét. és azon morfondírozott. Rachel maga sem tudta. – Nem tudom.

„nem vagyok elég jó ahhoz. Ha ez tart vissza. parton szaladgáló pincérekkel. Ma már van a sportágban pénz. és hunyorítva nézte a halványzöld vízbe hosszan benyúló mólót. – Jó. hogyan nézel rá. Nem hiszem. de azért nem ugyanaz. hogy öreg vagyok. és nem tudta elhessegetni magától a gondolatot. és kikkel találkozol majd. hogy milyen fehér a homok és milyen tiszta a víz a Fülöp-szigeteken. hogy téged a pénz izgatna. az üzlettársam. Stefan nevetésben tört ki. – Azt hiszed. hogy a legkomolyabb versenyeken indulj. Rachel – mondta Stefan. . Mindenki más azt gondolná. mint az én időmben. mintha Venus Williams lennék. Erre már Rachel is elnevette magát. – Elmondom. tudja-e. nem fogok annyit keresni. mintha pénzért bármire kapható lennék – válaszolta. Rachel álla leesett a döbbenettől. – Nem. – És ezért leszel bajnok. – Szerintem te egy kicsit bele vagy zúgva Liambe. Eszébe jutott. nem sokkal az után. – Mi lenne nevetséges? Nagyon helyesek vagytok együtt. – Komolyan. görögdinnyés mojitóval és jógapavilonokkal. – Stefan. – Én észrevettem. Mi is volt a szálloda neve? Megvan. hogy még meggondolom. lehet.– Még elég fiatal ahhoz. Azonkívül szabadtüdős búvárnak lenni a világ legjobb állása. és a mólóhoz kormányozta a hajót. Ráadásul még gyönyörű is vagy. – Ez nevetséges. milyen helyekre jutsz el. – És akkor? Lehet még annál több is. mondtam. hogy Juliannel kezdett járni. Amanpulo. hogy Diana volt már ott évekkel ezelőtt. amíg meg nem látod. hogy mit csinált ő Londonban. nem? Rachel a fejét rázta. Voltál már a Fülöp-szigeteken? Rachel a fejét rázta. Gondolj arra. hogy én mit gondolok – mondta Stefan szemtelen vigyorral az arcán. hogy Stefan hallotta-e a pletykákat. ő a barátom. sokkal inkább vágysz az elismerésre. hogy szabadtüdős búvárbajnok legyek”. nem sokan mondtak neki ilyesmit. – Még meggondolom – közölte végül. mint a világ leghíresebb teniszezője”. Stefan elvigyorodott. és a szponzorok is felfigyelnének rád. – Ezt szeretem benned. A lány elpirult. Stefan széttárta a karját. ezen könnyű segíteni. – Stefan. de csak addig. Manapság egészen másképp mennek a dolgok. szó sincs erről. Diana elbeszélése alapján maga volt a földi paradicsom. ennél szebb nincs is. de van még bennem élet – folytatta Stefan. Ezzel szemben te azt mondod: „a fenébe. – Most úgy állítottál be. és láttam.

– Mi lehetne ennél fontosabb? De Rachel nem is hallotta a választ. sötét haja. van egy kis dolgom – mosolyodott el a francia. mint az olvasztott csokoládé. de barátja már meglátta a nőt a mólón. – Hűha! Azt hiszem. hogy azt mondja Stefannak. a hosszú.– Ti. Ismerős volt az alakja. franciák mindig csak a szerelemmel foglalkoztok. hogy az arcát ki tudta volna venni. Már az előtt felismerte. fordítsa meg a hajót. Egy percre kísértést érzett. . Figyelmét a mólón álló alak kötötte le. ami úgy csillogott a napfényben. – És méghozzá milyen kellemes! – Ő nem turista – hűtötte le a lány szinte pánikszerűen. – Ő a nővérem.

ha fél. fejezet Thaiföld nagyon bejött Rachelnek. hogy három év hallgatás után mit mondjon először a húgának. Diana hónapokig. – Van ott egy kávézó – mutatott egy bambuszból épített kunyhó felé távolabb a parton. A Bangkokig tartó tizenkét órás repülőút alatt azon szenvedett. – Palack nélkül merültél? Azt hogy lehet? – Egy levegővétellel mész olyan mélyre. – Miért vagy itt? – érdeklődött Rachel. – Helló! – köszönt Diana. a nap szinte spotlámpaként világította meg karcsú és izmos testét. akinek a fejéhez gyűlölködő és haragos szavakat vágtál? – Palack nélkül merültem – válaszolta Rachel. de túl jól ismerte a húgát ahhoz. évekig hibáztatta a húgát a házassági gondjai miatt. a vezetője leállította a motort. akit kizártál az életedből. Nem mosolygott. De ez volt az igazság. Rachel valószínűleg szívből gyűlöli. hogy eszébe jut valami igazán ütős. tényleg ezért repülte át a fél világot. banán alakú hajón. gondolta Diana egy kicsit irigykedve. Igyekezett semleges hangot megütni. – Mint a gyöngyhalászok? – Csak gyöngy nélkül – mondta az idős férfi a hajón. Szívverése fokozatosan lassult. nedves levegőt. amivel Diana tökéletesen tisztában volt. – Én… én csak beszélgetni szeretnék. bőrén milliónyi ezüst vízcsepp csillogott. ahol Rachel mezítláb szállt ki a hajóból. Mit mondhatsz annak a lánynak. hogy ne vegye észre. és ki tudta végre venni az arcát. És most mégis ő volt az egyetlen ember. úgyhogy magukra hagyta őket. Újra és újra elpróbálta az első szavait. amilyenre bírsz.8. rajta az idegesen zavarodott kifejezéssel. de Diana felfedezett benne egy parányi aggodalmat. Ahogy a húga ott állt a fura. Annyira elevennek tűnik!. akivel beszélni szeretett volna. Most azonban csak állt ott kukán. sötét haja vizesen simult a fejéhez. Az asztalok közvetlenül a homokban álltak. Odasietett a móló végéhez. Rachel minden nehéz helyzettel bátran szembenézett. A hajó finoman a mólónak ütődött. Ez elég bénán hangzott. – Úsztál? Nem jutott eszébe semmi más értelmes mondat. ha előbb átöltözöm? – kérdezte Rachel. és nagyon hülyén érezte magát. sőt nyoma sem látszott az arcán semmiféle érzelemnek. Senki mással nem tudok beszélni. Mélyen beszippantotta a forró. amikor a férfi már hallótávolságon kívülre került. . abban reménykedve. – Nem bánod. ahogy a húga egyre közelebb ért hozzá. ezt Diana azonnal látta. de Rachel határozottan intett a szemével.

– Tudják. de még akkor is . – Egyedül vagy? Diana riadtan nézett fel. és odahúzott egy széket. amit valaha látott. hogy bármelyik pillanatban felugrik és elrohan. élettel teli. hogy eljöttem hozzád. hogy Rachel testvére. természetes. A húga megtalálta a számítását. Járt már Thaiföldön korábban. de a tenger látványa megnyugtatta. Julian annyira büszke volt a belsőépítészek tervezte. amikor az irodában talált szexi. amelynek tagjai élete legcsodásabb négykezes masszázsában részesítették. de csak a szélére ült le. hogy fedezzék. akkor a húga valóban nagyon szerencsés. napbarnított férfi – nyilván Gosling az iskola nevéből – csodálkozástól tágra nyílt szemmel hallgatta. Diana még jobban meglepődött. hogy hol vagy? Diana enyhén elfintorodott. Diana biztos volt benne. hogy a húga kínosan érzi magát. A férfi olyan védelmezőn beszélt a lányról. Még az előtt lelépett Hansley Parkból. Fáradt volt. – Rachel Miller jó ember lenni – mondta tört angolsággal. aki eltűnt az egyik deszkazuhanyzóban. így Sylviára és Adamre hárult. és egy állandóan rendelkezésre álló masszőrcsapattal. aztán leült az egyik napernyő alá. Annyira elmerült a gondolataiban. Ha pedig Rachelnek tényleg ő a társa. és zaklatott. hogy nem vette észre a közeledő Rachelt. – Bentlakásos? – A Harrow. ledobta a szandálját. egyedül jöttem. – Hol van Charlie? – Anya és Adam visszavitték a suliba tegnap este. hogy Dianában felmerült. és Rachel után érdeklődik. fehér szőnyegekkel borított londoni irodájára és az onnan nyíló kilátásra! A leghihetetlenebb irodának nevezte a világ leghihetetlenebb kilátásával. hogy a Denver család visszaérkezett volna. Ez a hely teljesen más volt: érintetlen. mintha arra készülne. – Igen. Julian talán tévedett. arra gondolt. és amikor megtudta. – Tudja a család. A taxis a komptól egyenesen a Gosling– Miller Búváriskolához vitte. – Világos – mondta Rachel. Rachel biccentett. ahogy az asszony bemutatkozik. kertjében a legnagyobb tengerbe vesző medencével. és várta a húgát. rendelt egy Sprite-ot. egy luxusvillában laktak Phuketben. de nem igazán boldogok tőle. talán nem csak az üzletben partnerek. állapította meg magában hangyányi keserűséggel.Diana átsétált a kávézóba. de ahogy Diana most elnézte a csontfehér homokot és a türkizszínű tengert. nem fogadta el tőle a viteldíjat.

írásban jobb vagyok – fintorgott Rachel. – Mi olyan vicces? – Mondtam neki. Vagy hogy segítsen feldolgozni a gyászát. talán mégsem lesz ez annyira nehéz. – Diana. hogy turista vagy. Tartozik neked. Rachel… – kezdte Diana. mára nyoma sem maradt.félelmetesnek tűnt. az az. ami régen jellemezte őket. és folyékony thai nyelven az egyik pincérhez kezdett beszélni. jobb. – Tudom. hogy segít neki. – Jól megy az üzlet? Jól tudom. hogy mindent elmondjon a húgának. – Szükségem van a segítségedre – mondta végül húgának. hogy megvizsgáld a hitelképességemet? – Nem. hogy a legkevesebb. ha nem jelenek meg a temetésen – folytatta Rachel. nézd. hogy joga van tőle azt kérni. ami talán nem is bűncselekmény. miután évekig keservesen gyűlölte Rachelt. nem túl jó a kaja a repülőkön. – Azt gondoltam. amikor az álomélete a férjével kezdett elromlani. az intim bizalmasságnak. Ugyan jó régen nem repültem már. amit a húga megtehet. bár még mindig elég zaklatott volt. emlékeztette magát Diana. Akkor. egy búvárparadicsomot akarunk nyitni. – És bár nem voltam ott. Diana sűrűn pislogott. Angliában meg volt győződve arról. szóval óvatosan bánjanak a csilivel – vigyorgott Rachel. azért még nagyon sokat jártál a fejemben. De ugye nem azért jöttél. mert a férfi mosolyogva baktatott vissza a kunyhóba. és négyoldalas leleplező cikket írt Julian . – Megkaptad a levelemet? – Írtál nekem? – Ismersz. amikor a húga a karrierjét fontosabbnak ítélte a családjánál. A Julian halála utáni álmatlan órákban és napokban sikerült rájönnie. hogy kienged benne a feszültség. hogy búváriskolád van? Mereven beszélt. hogy bővülünk. adja fel ezt a paradicsomi létet. és jöjjön vele haza kinyomozni egy bűncselekményt. és nem bírt megszólalni. – Gondoltam. már nem volt annyira biztos benne. Diana érezte. nagyon sajnálom Juliant. hogy egész pontosan melyik volt az a pillanat. de a húga elfordult tőle. Fájdalmas volt még kimondania is. de amennyire emlékszem. vagy találjon válaszokat a kényelmetlen kérdéseire. Otthon. akik a végén PA DI -minősítést kapnak. – Évente háromszáz búvárt oktatunk. Valami vicceset mondhatott. biztosan éhes vagy. amikor sarokba szorították. mint gondolta. – Az üzlet nagyon jól megy – bólintott Rachel. Épp most tervezzük. – Vagy talán nem? Diana hirtelen leküzdhetetlen vágyat érzett. hogy végre itt ült vele szemben. De most.

– Di. Majdnem tönkretetted az életemet egy jó sztori kedvéért. Voltak fotóik a párról. szeretne-e valamit hozzáfűzni a másnap megjelenő cikkükhöz. és nővére asztalon heverő kezére tette. én nem éppen… – Ez nem bók volt – közölte Diana kereken. – Nem azért jöttem. Nem kellett volna… azt tennem. miért tette. Rachel ráemelte a tekintetét. nagyon lassan kinyújtotta napbarnított kezét. és azt kérdezte. Arra vagyok kíváncsi. Diana előrehajolt. és megszólaltatják a szeretőt is. és önfejű. – Komolyan. és tökéletesen hiányzott belőled a tekintélytisztelet. miközben a naplemente aranypászmákat festett az égre mögötte. amint épp kijönnek egy szállodából.házasságon kívüli viszonyáról. miért lett öngyilkos Julian. kimerevítve látta az időben. Diana csak bólintani bírt. hogy mi történt. – Újságíróként gátlástalan és alattomos voltál. – Ez azért így nem igaz – válaszolta Rachel. Eddig a körmét piszkálta. hűvös . mint egy fényképet. – Ez nem a halottkém dolga? – A halottkém azt deríti ki. – Miért én? – Mert a szakmádban te voltál a legjobb. Diana érezte. túlságosan nyomulós voltam. hogy könnyek égetik belül a szemét. És ez pont te vagy. nem nézve a nővére szemébe. Ami Julian félrelépését fogja taglalni. Ó. és őt bámulta. gondolta Diana. Ilyen messzire elrepültem. hogy ezt a sértést a fejemhez vágd. A Posttól hívta egy riporter. Nem felejtette el a pillanatot. amikor a lépcső melletti asztalkán megszólalt a telefon. akinek van elég ereje harcolni. aki képes a dolgok mélyére ásni. Istenem. Túl durva voltam hozzá. – Egyszerűen csak őszinte vagyok: egy olyan újságírót akarok. ha kiderítenéd. Rachel csak ült ott. ha kiderítenéd. látszott. amikor rájött. a gyerekkorból megmaradt rossz szokása arról árulkodott. de szerencsére be tudta fejezni a mondanivalóját. Akkor Rachel lassan. hogy az élete darabokra hullik. amit tettem. hogy sértegesselek – válaszolta Diana. és a végén elszúrtam. Rachel hátrahőkölt. – Elég hosszú utat tettél meg. de most. Rachel hosszan nézett Dianára. – Sajnálom. Azt szeretném. A lány makacs tudott lenni. ezt nálam senki nem tudja jobban. hogy miért történt. – De igen. Diana meglepően nyugodt maradt. igaz. de azt már tudom. Épp hazaért a Notting Hill-i házukba a reggeli jógaóráról. hogy ideges vagy zaklatott. hogy igazán megbánt mindent. Di – mondta. – Azt szeretném. Te semmitől sem riadsz vissza.

az ég szerelmére! Bizonyára meg tudja akadályozni a cikk megjelenését. Ez a hely meggyógyítja az embereket. nem akarta. hogy tedd azt. Végül Diana elment a szerkesztőség épületéhez. és ezért örökké bűntudatom lesz. Az az önző. Az asszony csak állt a hallban. az újra csörögni kezdett. Ebben támogatlak. pénzéhség. – Diana ezt már korábban is hallotta. amiben akkor éltem. Úgyis megjelentették volna. Diana pedig a húgát. legalább megpróbálhattam volna. Tudd meg nekem az igazságot Julianről. – Megváltoztam. De a húga nem fogadta a hívásait. Ambíció. mint hogy ideköltözöl egy időre. Diana – ez volt minden. és semmi más nem számított. . bármikor eljöhetsz ide hozzám. amit mondott. Hogy ne riadj vissza semmitől a nyomozásod során. Nem volt befolyásom rá. Rachel Miller a lap szerkesztője volt. hogy egy szimpla sajnálommal szent lesz a béke közöttük? – Az a világ. és igyekszem az emberek kedvében járni. és lecsapott a hazafelé tartó Rachelre. bármit mondok vagy teszek.hangon utasította vissza a kommentárt. megalázta Juliant. és Diana az egyetlen nő. – Épp ezért vagyok most itt – válaszolta Diana. és ha már eleged van Angliából. A napjaimat a búvárkodás. A hangja szándékosan hűvös volt. Azért egy percig. Nincs befolyásom a dologra. akit szeret. – Nem is próbáltam leállítani a cikk megjelenését – mondta Rachel halkan. – De már más vagyok – mondta Rachel. – Csak azt kérem tőled. csak az újabb szenzációs sztori – tette hozzá Rachel. Jobbat nem is tehetnél magaddal. akkor fordulj a rendőrséghez. és elvette a kezét a Dianáéról. Szeretnék neked segíteni. és ezért nem segíthetek neked. megfelelni akarás… – Pedig megpróbálhattad volna… – Nem sikerült volna. Egyszerűen nem hitte el az egészet. kezéből majdnem kiesett a telefonkagyló. Diana szeme összeszűkült. és vissza sem hívta. hogy tönkretette a nővére házasságát. hogy az affér nem jelentett semmit. miért. amiben a legjobb vagy. és önző. – Nem tudom. hogy a húga illúziókba ringassa magát a kibékülésüket illetően. Diana keze a hőség ellenére most is remegett. ez vagyok én. hogy kezét görcsösen ökölbe szorítva tartja. és csak most vette észre. a hajók és a tenger teszi ki. megszégyenítette a családját. Úgy nem. Ezúttal Julian volt az. mert amint letette a telefont. – Túlságosan is nagy sztori volt a Post számára. De igazad van. gonosz volt. Körülbelül egy percig tökéletesen. agresszív riporter már nincs többé. ahogy szeretnéd. és arra gondolt. amennyire csak tudok. Vagy bérelj fel egy magánnyomozót. de ha Julian halála ügyében akarsz nyomozni. Nem volt befolyása arra. aki remegő hangon közölte. tudok neked ajánlani. Julian felhívta az ügyvédeit. megingathatatlanul hitt a férjében. Azt hiszi. hogy ennél szörnyűbb már nem lehet a helyzet. meg a szokásos közhelyek. Di. Ez most az otthonom.

ugye? – Egyáltalán nem. hogyhogy nem adta semmi jelét? – folytatta Diana. és abban is biztos volt. hogy rengeteg korrupció és manipuláció folyik a színfalak mögött. – Nem tudom. – Úgy érted. Rachel a testvére. – De ha tényleg öngyilkossági gondolatai voltak. sőt igazából ettől volt annyira kérlelhetetlen a húgával. – Voltak problémák? Úgy értem. Megérkezett a pincér a fantasztikus illatokat árasztó curryjükkel. – Diana gyűlölte az érzéseket. és egyenesbe jöttünk. Az árulását ugyanannyira képtelen volt megbocsátani. – Nem ismertem annyira jól. mint feltétlenül szükséges. minden mögött titkos szándékot sejtett. a házasságunkban. ha azt mondanám. hogy nem keveredne ilyesmibe. Nagyon okos volt. Legalábbis semmi nagyobb balhé nem volt a cégnél. Diana ismerte ezt az arckifejezését – a húga gondolkodott. aztán érzékelve a feszült hangulatot. hogy bajok voltak a házasságunkkal. Diana beszívta a curry illatát. így logikus volt. – Ismerted Juliant – mondta Diana. hogy kiteregette Julian szennyesét. mint azt. hogy mindenben piszkos ügyleteket sejtett. Egész komolyan elképzelésem sincs róla – mondta kicsit nyugodtabb hangon. Azt hiszem. frusztráció. – És mi volt a helyzet a munkájával? – Minden okénak tűnt. a lapod le is hozta. – Azt gondolod. – Majdnem tönkretetted a házasságomat. Rachel komoly arccal bólintott. gyorsan odábbállt. amíg el nem árulta. – Tudod. hogy voltak. amelyek feltolultak benne: utálat. Julian életében. És igen.– Egy perccel sem akarok tovább a társaságodban maradni. boldogok voltunk. – Tartozol nekem ennyivel. – Két órával a halála előtt még arról beszélt. citromfű és kókusz biztosan volt benne. hogy voltak. Egy pillanatra csönd támadt. miért tette? – kérdezte Rachel. különösen miután a sajtóban kezdett dolgozni. harag. – Te mit gondolsz. és szereti. igaz? Szeretnéd. meleg aromájuk nyugtatón hatott rá. és most arra kérlek. De dolgoztunk rajtuk. Pontosabban szerette. Diana felhúzta a szemöldökét. hogy tedd jóvá. És miért nem hagyott búcsúlevelet? – Nem minden öngyilkos hagy hátra levelet. és egy csomó sztorit politikai vagy jogi megtorlástól tartva nem hozhattak le. Mindig azt mondta. Rachel – mondta Diana dühösen. épp ellenkezőleg. . hogy megmássza az Everestet. Arról tudtam volna. Rachel semmit nem hitt el első szóra. hogy Rachel már teóriákat gyárt. forgatta az agyában a lehetőségeket.

mivel nem áll össze a kép. hogy a Bangkokból induló járatokra nagyon nehéz ilyenkor helyet kapni? Diana kinyitotta a szemét. nyári egyéjszakás kaland nyomán. ezt te is tudod. hogy Diana hercegnőt meggyilkolták. a húga tartotta össze a csonka családot – intézte a számlákat. még az után sem.– De sokan. hogy bűnös. De még mindig úgy hiszed. mielőtt nyomozni kezdtem. – Azt hiszem. akkor Rachel volt az. vezette a háztartást. de kétségbeesésében minden eszközt megragadott. . Sőt mi több. – Meg vagy győződve arról is. – Pontosan. A húga meg volt róla győződve. Bizonyítékra van szükségem. nem tudván. Malcolm McIntyre volt az a politikus. Erősek voltak. miközben az anyjuk összeomlott. hogy Malcolm McIntyre bűnös. Hogy minden álmát és tervét megvalósíthatja. akinek biztosan sikerülne. aki után Rachel nyomozott. hogy nincs vége az életének. Rachel! Tudom. És amikor Diana terhes lett Charlie-val egy ostoba. – És lám. Ez minden. – Lehet. mit értem vele. Egyszerűen tudom. – Az teljesen más – mondta Rachel jéghideg hangon. hogy tartozik neki. mi mást mondhatna még. majdnem börtönbe juttatta. Diana összeszorította a szemét. mert sok tekintetben hasonlítottak egymásra. és felnézett az egyre sötétebbé váló. amellyel le akarta buktatni. Hangja elcsuklott. hogy segítsen. a szíve hevesebben kezdett verni. Hátrahajtotta a fejét. igaz? Diana tudta. hogy csak az első osztályra lesz jegy – tette hozzá a húga. Aztán amikor bizonyítékot próbáltam szerezni. hogy valami nem stimmel Julian halála körül. a két legokosabb ember volt. akiket Diana ismert. Sosem vetted be a hivatalos álláspontokat. akkor mi reménye maradt az igazság kiderítésére? Rachel az egyetlen ember. hogy még utoljára megpróbálja meggyőzni Rachelt. Julian és Rachel nem mindig értettek egyet. – Ez minden? – kérdezte Rachel. hogy McIntyre illegális szexbizniszben érdekelt. Rachelre mindig számíthatott. hogy minden kétséget kizárhassak. aki meggyőzte arról. kék égre. Az asszony mély levegőt vett. – Ez az én Malcolm McIntyre-em. nem lesz probléma – nyelt nagyot az asszony. amikor belekeveredett a telefon-lehallgatási botrányba. és emlékeztette. lehetett rájuk támaszkodni. Szíve ólomnehéz volt a várható vereség érzésétől. és tökéletesek. – Ugye tudod. de ez azért volt. Amikor az apjuk elhagyta őket. aki vele fog tartani az útján. – Már akkor tudtam. megégettem magamat. csak lesz egy gyereke. hogy a bűntudatára apellált. Ha nem tudja meggyőzni a húgát. hogy ez övön aluli ütés volt. csak a módszer.

mintha csak benyomtak volna egy indítógombot. és a régi megállíthatatlan Rachel volt újra. Mégis hazamegy vele a húga. Kezdd a vendégekkel. Diana majdnem elvigyorodott megkönnyebbülésében. Az egész attitűdje megváltozott. A tiéd vagy Juliané? Diana kifújta a levegőt. . hogy mi történt a partin – mondta Rachel. hogy lesz értelme. Malcolm McIntyre. mondd el pontosan. – Semmit ne hagyj ki. Remélte.Rachel belapátolt a szájába egy villányi curryt. kinek az ötlete volt az egész. a meghívásokkal. – Rendben. nem is.

Leült az ágy szélére. és hagyta. hogy kettejük között ugyanaz a meghitt csipkelődés és flört alakul majd ki. hogy menjen vele vissza Angliába. . és figyelte. És persze leginkább azt szerette volna. Nem találkoztak az óta az este óta a parton. hogy visszamenjen Angliába. hogy Diana úgy állítsa be a férje halálát. Jeff pedig egy hét múlva. Liamnek igaza van: nincs felkészülve rá. – Persze hogy rendben van. Az. – Nézd. – De csak akkor vagyok rá képes. – Pedig csak ezek vannak. hogy mondja azt. muszáj elmennem – mondta. mielőtt még túl késő lesz. Rachel nézte az üzlettársát. Rachel felhívta Liamet. és nagyot sóhajtott. szinte szuggerálta. hogy páni félelem szorítja össze a torkát. Még ennél is szörnyűbb volt annak a tudata. mert a válasza igazából nemleges volt: egyáltalán nem volt biztos benne. Mennyi idő lesz ez szerinted? – Két hét. hogy haza akar menni Angliába. rikító rózsaszínű felsőjét. ő maga is arra gondolt. a lány aprócska bikiniben. rögtön utána Rachel. hiszen a férfi csak aggódik érte. és mindent elmondott neki. és visszadobta a szék háttámlájára. Mégis engedett az érzelmi zsarolásnak. nem engedi el. a férfi félmeztelenül. Liam Rachel hálószobájának ajtajában állt. hogy tartsanak vezetői értekezletet. – Sheryl már holnap tud kezdeni. Felkapta a Keoni Tiki Beach feliratú. hogy Diana is ugyanígy gondolja. ahogy a lány egy csomó pólót gyömöszöl a bőröndjébe. Nem tartottam lépést a londoni divattal. hogy ezt akarod? Amint Diana visszatért a szállodájába. ami az előző néhány órában történt: Diana látogatását. hogy szükségtelen ilyen pikírtnek lennie Liammel. kísérteties borzongással töltötte el. – Biztos vagy benne. ha részedről is rendben van a dolog. Rachel tudta. sem másképp. Amint a hír hallatán túljutott az első sokkon. De Liam csak megvonta a vállát. fejezet – Ennél melegebb ruhákra lesz szükséged. látta. talán három. Másnap Liam volt szabadnapos. és a feszültség mára már tapintható volt közöttük. sem a ruhatárát illetően. – Mostanáig éppen te javasoltad azt. valamint a kérését. Liam. Rachel érezte. mint egy kideríteni való rejtélyt. és ezzel kimenthetné magát Dianánál. hogy valami nem stimmel ezzel az öngyilkossággal.9. elképzelte Liamet és Sherylt egyedül a hajón. Rachel azonban rajta vezette le a feszültségét.” Nem ezt mondtad? – tette hozzá epésen. hogy menjek haza. Amikor felnézett. „Menj és békülj ki a nővéreddel. és persze hogy menned kell. hogy Liam őt bámulja. ha hiányzik a férfinak.

hogy érdekli Liamet. akivel az estéit töltheti. hogy jó sztorik után szaladgálj. hogy semmit sem követelhet Liamtől. – Persze hogy visszajövök – felelte Rachel könnyed hangon. hogy ezek az afférok nem komolyak. hogy jó dolgában már nem bír magával? A lelke mélyén meg volt rémülve. hogy csak jó barátok. Liam mindig éreztette. esetleg randira. a megfelelő alkalomra vár. csak azt ne!. nagyon kiöltözött ezen az estén. farmert és szandált viselt. és megvillantott egy kényszeredett mosolyt. De a férfi arca feszült volt. kék szemében aggodalom tükröződött. Ettől kezdve népszerű téma lett a szupergazdagok piszkos ügyeinek kiteregetése. – Nem szaladgálok sztorik után – javította ki a lány. Már a Sunday Post szerkesztőjeként dolgozott. talán megy valahová. Az elmúlt három évben sikerült a régi életével kapcsolatos összes emlékét és érzését az agya rejtett zugába száműznie. hogy ilyen anyagokat szállítsanak neki. nála jobban senki nem . családokat zilál szét. Istenem. Annak jeleként. – Sheryl holnap kezd. gondolta és fájdalmas arccal nézett a férfira. és Rachel ezt titkon jó jelnek tekintette. Őrült verseny alakult ki a lapok között. hogy ez örökre így marad. mennyire jelentenek veszélyt az ő szempontjából. és gyűlölte miatta. – Hát akkor ennyi. – Hiányzik. Fehér inget. – Segítek a nővéremnek. hogy felmérje. és kiderült. Amióta ismerték egymást. Liam esetleg tök gyorsan keres magának egy barátnőt helyette. – Hogy kérdezhetsz ilyet? – Csak mert azt gondolom. Igazán? Tényleg erről van csak szó? Vagy igaza lenne Liamnek. és a sztori rekordeladást hozott a lapnak. de ezekről Rachel tudott. hogy amióta a kapcsolatuk jellegét tisztázták. Alistair Hall elvárta. hogy ki tud több hasonló sztorit megszerezni. hogy lezárhassa ezt az ügyet. és jól elzárnia. Most azonban minden újraéledt. Néhány kalandja igen. hogy hiányzik neked az az élet – válaszolta Liam egy tincset félresöpörve a homlokából. Akárhogy is. Hát nem csodás? Behúzta a táskán a cipzárt. nagyon magabiztos amerikai pultos lánnyal. ha egy kicsit külön lesznek. például azzal a gyönyörű turistalánnyal. és akárcsak ő. bármilyen fájdalmas volt is beismernie. azt hiszem. Rachel tudott Julian félrelépéséről. a férfinak egyetlen komoly kapcsolata sem volt. De a parton történtek óta. és minden újságírói képességét felhasználta. és a főnöke. aztán az enyhén kurvás. ismert bankárt. azt remélve.ami Liam és közte. Valószínűleg jót tesz. amikor a rivális Sunday News a vezércikkben leplezett le egy prostituáltakat igénybe vevő. – Nagyszerű – nyögte ki végül Rachel. A hűtlenség életeket tesz tönkre. Rachel arra gondolt. A cuki kis Sheryllel ne! Emlékeztetnie kellett magát. hogy bevallja az érzelmeit. Azért persze aggasztotta. Rachel többé nem ringatta magát abba az illúzióba. hogy Liam reménytelenül szerelmes belé. – De ugye visszajössz? Liam szokatlanul elegáns volt.

Ha Liam azt képzelte. találkozom a régi barátokkal. hogy tudat alatt vissza akarsz menni örökre – folytatta Liam. Rachel kihívóan csípőre tette a kezét. és hogy a csók. . Másfelől viszont nem lett volna képes elviselni több fájdalmat vagy egy újabb visszautasítást. pedig nem úgy érezte magát. – Jól fogok szórakozni. amit azzal töltött. hogy a férfi arról az estéről. A lányt ambivalens érzések kerítették hatalmukba. hogy maga alatt lesz a visszautasítása miatt. sosem próbáltál gyökeret ereszteni itt. Érezte. hogy maradjak. – Jól fogok szórakozni – mondta Rachel viccesen. – Mi az? – kérdezte Rachel. és ahogy elhaladt Liam mellett. ezt mindig fenntartotta. hogy próbálta elkerülni a Liammel való beszélgetést. ha visszajönnél. megint elszalasztották a megfelelő pillanatot. Rachelnek eszébe se jutott megakadályozni a cikk közlését. sosem látom rajtad a nagy kedvet. a csókról szeretne beszélni. – Ne aggódj miattam – vetette oda gyorsan. akkor nagyot tévedett. Ez volt az indítéka. amit tenned kell – válaszolta Liam. – Még a lakásod berendezése is ideiglenes. Egyfelől szerette volna megtudni. csak mondanod kell… – Nem. ha azt szeretnéd. és egyszeriben elfeledkezett a régi dolgokról. De mindez két napja történt. Liam úgy nézett rá. – Egyáltalán ne aggódj miattam. és az ajtó felé indult. de cserében boldog élet vár rá a későbbiekben. bár nem volt hajlandó elárulni Dianának. azt szeretném. nyomozok egy kicsit. mennyire szeretted a munkádat. – Ne butáskodj! Amikor te utazol Londonba.tudta ezt. – Azt gondolom. hogy Liam biztosan nem szerelmese belé. Egy darabig fájni fog a nővérének. – Csak ne szokj hozzá újra! – figyelmeztette Liam. Amikor egy kollégája az egyik szerkesztőségi megbeszélésen bedobta Julian sztoriját az afférról a tizennyolc éves modellel. – Tudom. illetve az utána következő visszautasítás nem félreértés volt-e. és be kellett ismernie. mintha akarna valamit mondani. – Viszont én önszántamból jöttem el. A lány körbenézett a gyéren bútorozott lakáson. ha azt tennéd. aztán visszajövök… – Ne szórakozz túl sokat… Rachel fogta a táskáját. nagyon szeretném. összeért a karjuk – mintha áramütés érte volna. összejövök néhány léhűtő pasival. és könnyen beszippanthat megint. hogy ott maradj. és most úgy tűnt. Vagy legalábbis így próbálta maga előtt igazolni a tetteit. – Figyelj. – És bár most a nővéreddel kell menned. hogy a férfinak igaza van.

még a temetésére sem ment el. Három év hosszú idő. bár tudta. hogy a húga itt ült mellette. ha végre belefekhet. önző és megbocsáthatatlan. de lehet. Mr. hogy csak nem ébredt fel még egészen. húga nagyon elmerült a gondolataiban. Diana látta a megkönnyebbülést Rachel arcán. hogy ennek hamarosan vége: nyilvánvalóan felvetődik néhány kínos kérdés annak kapcsán. a sofőrje egyben a házvezetőnőjének a férje várta őket a Heathrow-n. Nem. fejezet Diana belső órája teljesen felborult. hogy az estébe nyúlóan bent maradjon Bangkokban. hogy megtalálja a beszállókaput a reptéren. Csak a saját. nem biztos. Az alváshiány kezdett fizikai tüneteket okozni: fájt a feje. aki a fejét hátrahajtva szunyókált az ülésen. Diana határozottan békésebb hangulatban volt. nem valószínű. hogy magával hozta a család fekete bárányát. Mindketten tudták. . És most mégis arra kérte. egyszeriben megoldódik minden problémája. Londonba ment egy barátnője születésnapjára. hogy a távolléte örökre szól. Bills.10. Talán egyszerűen csak félt hazatérni ennyi idő után. hogy kialudja magát. Csábította. Sokáig maga Diana is így szerette volna: egyenesen azt kívánta. Ha Rachel nem lett volna vele. Alig beszéltek. amikor rákban meghalt. hiszen azzal számolt. soha többé nem ejtette ki a száján az apjuk nevét az után. fura volt elképzelni. hanem Somerfoldba. aki hunyorítva nézett kifelé az autó ablakán. a csodás gyógyfürdő a Sukhothaiban vagy az étterem a Lebua Hotel tetején lélegzetelállító kilátással a városra. – Nem. Kevés esély volt rá. morfondírozott az asszony. – A vidéki házba? Diana egy pillanatig némi szarkazmust vélt felfedezni testvére hangjában. – Nem oda megyünk. megvetendő. amióta elhagyták Ko Taót. hogy soha többé ne kelljen látnia a húgát. Megbocsátásról persze szó sincs. térjen vissza közéjük. Sylvia Miller világbajnok haragtartó volt. hogy megbocsát Rachelnek. hol lepukkant Bangkok nyüzsgése után. hiszen akadt néhány kedvenc helye a városban: bevásárlóközpontok. A zöld sövények és fák nyugtatón hatottak rá. hogy elhagyta őket. hogy az anyjuk tárt karokkal fogadná kisebbik lányát. Ezt most. Mégis inkább igyekezett vissza a szállodába. Ez most már nem is tűnt elérhetetlen célnak. Rachelre nézett. puha ágyára tudott gondolni Somerfoldban – úgy érezte. Túl kemény voltam hozzá?. ha másért nem. – Hol vagyunk? – mormogta Rachel. – Ez nem Notting Hill. a hol rikító. és Rachelnek még többnek tűnhetett. és az autó már a berkshire-i tájakon száguldott keresztül velük az otthona felé. és szédült. amit Rachel tett. – Anya ott lesz? – érdeklődött. ám minden reménye a húgában van.

– Mondtam. Diana felsóhajtott a megkönnyebbüléstől. bár örült a húga reakciójának. ízlés dolga. hogy a húga nemcsak nem látta. amíg a mosdóban voltál. – Szóval szexi lovászod is van. Baloldalt a tavat pillantották meg. Az asszony a szokásos egyenruháját. hogy visszament az iskolába. hogy Thaiföldön járt egy teliholdpartin. halványszürke szoknyát és blúzt viselt. és más fiús dolgokra. bár az igazat megvallva. Mindkét nő vihogott. I love Thailand felirattal a pólóján. hogy találkozzanak. ha többen vagyunk a házban. ahonnan Mrs. és látta. ahogy meglátta végre az otthonát. Tetszik? – Kicsit idős már ehhez – válaszolta Diana. . hogy csalódást okozott a húgának. mögötte egy emelkedőn állt Somerfold. aki világéletében vadóc volt. arcát gyakorlatilag az ablak üvegére tapasztva. – A samui reptéren vettem. – Nem jön haza péntekenként? Diana a fejét rázta. aztán több kapun áthajtva egy hosszú kocsifeljáróra jutottak. – Hát. Egy jó nagy tedimackót halászott ki belőle. amikor elutazott Thaiföldre. ahogy kiszálltak a kocsiból.különösen mivel Diana kimondottan szembement az akaratával. szűk lovaglónadrágban? – Hát. – Ha mondjuk egy új iPodot kapna tőled. Ráfordultak egy keskenyebb útra. Kikerülhetetlen persze. például fára mászni és gátat építeni. hogy legalább egypár napig halasztható a dolog. Rachel néni. hogy állandó kertészed is van. – Mekkora személyzet kell egy ekkora házhoz? – Csak egész kevés. – Phil és a felesége az istálló melletti kis házban laknak. – A mindenit! – ámuldozott Rachel előrehajolva. az lenne az ő stílusa. de Jessica amúgy is részmunkaidőben dolgozik. Bills lépett elő. – Istálló! – nevetett Rachel. Az autó a bejárat elé hajtott. de nem is hallott eddig a vidéki házukról. – Női inas? – suttogta Rachel. – Lefogadom. a régi jókedvű csipkelődésük egy pillanatra áttörte a haragszomrád vastag falát. – Csinálunk vele valami közös programot a hétvégén? – kérdezte reménykedve. – Vettem valamit Charlie-nak – mondta Rachel a kézipoggyászában turkálva. jó érzés. – Elküldöm majd neki az iskolába – mondta Diana. de Diana remélte. a szándék a fontos – védekezett Rachel picit megbántva. próbálva elfojtani a mosolygást. meg ilyesmi. Charlie és Rachel mindig pompásan kijött egymással. – Mekkora pontosan? – kapkodott levegő után Rachel. – Valószínűleg túl nagy – mondta szerényen az asszony. – Esetleg majd azt mondhatja a barátainak. biciklizni tanította Charlie-t. – Ez az? Hatalmas! Diana most jött rá.

és nemcsak azért. mert a meghívások hirtelen elapadtak. – Komolyan. mintha a királynő épp most hagyta volna el a szobát. ha azt állítja. Az asszony hazudott volna. Julian mindig oda ment. Bills. és ledobta magát egy kényelmes bőrkanapéra a nappaliban. Mrs. Hogy a fenébe bukkantatok rá? Diana egy pillanatig azon gondolkodott. Di – vigyorgott Rachel. A mi köreinkben senki nem akarja. Di. mert nem maradhattunk Londonban. Sokkal jobban tetszik. itt az ideje a teljes őszinteségnek. mennyi információt osszon meg a húgával. – Nyugisabb. és elvette a táskájukat.– Mrs. – Egy ingatlanügynök találta nekünk. hogy miért is tartja távol a húgát szándékosan a főépülettől. hogy modern bútorokkal és vastag. David. Bills két csészét és egy nagy halom házi sütit szolgált fel nekik. a szalonokon. volt olyan kedves. de nem látják szívesen. egyszerűen csak úgy örült a hely szépségének. Bills a házvezetőnő – felelte Diana. A ház György korabeli pompájának nagy részét megőrizték. ez a ház gyönyörű. hogy mások baja rájuk is árnyékot . – De először is menjünk be – invitálta Diana. Ez is fényűző. – Gyorsan körbevezetlek a házban. – Nagyon más világ. Talán tényleg megváltozhatnak az emberek. gondolta Diana. Diana szívének különösen kedvesek voltak a zuhanórepülésben ábrázolt gipszsasok a bálteremben. hanem azért. de aztán úgy döntött. nem élvezte. Megmutathatom önnek az utat? – Tavi villa? – kérdezte Rachel Diana felé fordulva. hogy a húga tátott szájjal esik egyik ámulatból a másikba. Ki kellett kerülnünk a társasági életből. miközben a diófa dohányzóasztalra helyezett gőzölgő kávéskannáért nyúlt. akinek egyszeriben bűntudata támadt. – A tavi villában lesz a szállása. és mindenképp szerette volna megmagyarázni. krémszínű szőnyegekkel barátságosabbá. mint egy kisgyerek. – Úgy gondoltam. jobb hely lesz a munka szempontjából – válaszolta Diana. megeresztve egy mosolyt a vezetőülésben feszítő férfi felé. Egyáltalán nem gúnyolódott. részben azért. – Nem itt fogok lakni? Csalódottság és megbántottság tükröződött az arcán. Miss Rachel – köszöntötte Mrs. amit ez jelentett: visszajött ugyan. de közben mégis otthonos. A botrány után vettük. ha tiszta fejjel kellett valamit átgondolnia. mint a Charleville utca – tette hozzá gyerekkori otthonukra utalva. lágyabbá tegye a berendezést – Ez őrület. – A férje. hogy elhozott minket a repülőtérről – tette hozzá. mert kirakták egy külön épületbe. a galérián és a földszinti könyvtárszobán. de ettől függetlenül belsőépítészt alkalmazott. – Ez itt olyan. eldugottabb hely. – Hát ez pont olyan. mint a Downton Abbey-ben! – Nagyon örvendek. ahogy végigvezette a fényűző előcsarnokon. mint Julian szüleinek kastélya. amint az jól látszott a magas ablakokon és a mennyezet stukkódíszein. – Jól hangzik – biccentett Rachel kevés meggyőződéssel az arcán. Nem akart a részletekbe belemenni.

vessen. Részben pedig azért, mert nem akartam, hogy Julian további kísértéseknek legyen
kitéve.
Diana nézte, ahogy a húga szégyenében lehajtja a fejét. Egyáltalán nem sajnálta, hogy
kínos helyzetbe hozta Rachelt.
– Az újságcikk után kicsit nehéz lett az életünk. Hónapokig követtek minket a fotósok,

mindenféle pletykák jelentek meg a sajtóban, és Julian a közvélemény szemében sokáig az
erkölcstelen üzletembert testesítette meg.
– Oké, nem kell többet mondanod – szólalt meg Rachel csendes konoksággal a hangjában.
– De ez nem mind miattam volt. Julian tényleg félrelépett, méghozzá egy tizennyolc éves
lánnyal. Ilyesmit nem lehet sokáig büntetlenül csinálni.
Diana elfordította a tekintetét, beismerve ezzel a húga szavaiban rejlő igazságot. Az évek
során számtalanszor elképzelte ezt a beszélgetést: hogyan fogja megszégyeníteni a húgát.
Most, hogy eljött a pillanat, egyáltalán nem élvezte a győzelmét. Rachelt és Juliant szerette a
legjobban a világon, és mindketten megbántották. Mégsem érzett diadalt, hogy felemlegette a
témát, inkább szomorú lett tőle.
– Magunk mögött hagyhatjuk végre-valahára ezt a dolgot, vagy csak pocsékolom az időmet

azzal, hogy ide jöttem?
– Szóval ezért vagy itt? – vágott vissza Diana. – Hogy kibékülj velem? Hogy jobban
érezhesd magad?
– Részben – ismerte be a húga.
– Mehetünk a Tavi villába.
– Aha, ideje munkához látni – mondta Rachel hasonló hűvösséggel.
Fogta a hátizsákját, és felállt. A bejáraton kilépve balra fordultak egy kaviccsal felszórt útra,
majd elhaladtak a medence mellett, amelyben a víz úgy csillogott a lemenő nap fényében,
mint a csiszolt zafír.
Befordultak a sarkon, és máris a tóparton találták magukat. Amikor megbízták az ügynököt,
hogy keressen nekik vidéken egy házat olyan távolságra, hogy onnan naponta be lehessen
járni Londonba, rengeteg gyönyörű ingatlant mutatott nekik, de Somerfold azonnal megfogta
őket. A bűnbánó Julian engedte, hogy Diana válasszon, és az asszony a tó miatt döntött
Somerfold mellett. Diana odavolt a vízért. Nem úgy, ahogy Rachel, aki egy vízicsibe volt
gyerekkora óta, és kitűnően úszott. Dianát inkább megnyugtatta a víz. Amikor a szüleik válása
után Leedsből Ilfracombe-ba költöztek, hogy közelebb legyenek anyjuk nővéréhez, Diana
hosszú sétákat tett a tengerparti sziklákon, ami sokat segített abban, hogy megszokja új
életét.
Cölöpökre épített ház nyúlt be a tó fölé.
– Hűha! – suttogta Rachel, és egy pillanatra megállt, hogy megcsodálja a látványt.

Diana is lenyűgözőnek találta az épületet. Palából és cédrusfából készült, letisztult
formavilágú volt, Julian maga felügyelte az építkezést.
– Azelőtt a csónakház állt itt, de már omladozott, amikor megvettük a birtokot, úgyhogy
Julian újraépíttette. Ledózerolták a régi épületet, és az alapoktól építették újjá. Julian imádta,
bár az az igazság, hogy nem sokat használta.
– De hát azt mondtad, azért vettétek Somerfoldot, hogy Juliant távol tartsd Londontól.
– Ez volt a tervem, de nagyon sokat dolgozott, gyakran éjszakába nyúlóan, így nem volt

mindig praktikus ide jönnie.
Diana nem tudta nem észrevenni a Rachel arcán átsuhanó hitetlenséget. A nadrágja
zsebéből kihalászta a kulcsot, bedugta a zárba és elfordította. Hetek óta nem járt a házban,
ezért kicsit állott volt a levegő.
– Attól tartok, kicsit elhanyagolt a hely – mondta, és kinyitotta az ablakot, hogy beengedje

a langyos, édes illatú esti levegőt.
– Ez van, amikor az ember túl sokat dolgozik – válaszolta Rachel. Mellékesen jegyezte meg,
de Diana értette, mire gondol.
A bejárati ajtó tágas nappaliba nyílt, ahol egy szürke, elemes ülőgarnitúra, egy tévé és a
tóra néző gyönyörű tölgyasztal kapott helyett. A falat teljes magasságában beborító
ablakokból pedig egyenesen a víz mögött lenyugvó napot látták.
– A terasz körbeér az egész házon. Csodálatos kinn üldögélni és figyelni a gémeket meg a

jégmadarakat – mondta Diana a két kinti székre mutatva.
– És nyilván be lehet innen ugrani a vízbe, ugye? – kérdezte Rachel lelkesen.
– Azt hiszem, elég mély – erősítette meg Diana, aki nem mert volna fejest ugrani a tóba, de
simán elképzelte, hogy a húga képes lenne rá.
– Hol fogok aludni? – érdeklődött Rachel.
Diana balra mutatott.
– Ott van egy ágy. Arra pedig főzési lehetőség és a hűtő – mutatott a másik irányba.
Figyelte, ahogy Rachel végigfuttatja az ujjait a polcokon álló könyvek gerincén, és némi
keserűséggel konstatálja, hogy ennél tökéletesebb szállást nem is találhatott volna neki.
– És hogy kezdünk hozzá? – szólalt meg végül.
Rachel ledobta magát a kanapéra, és keresztbe tette a lábát.
– Kicsit olyan lesz, mint egy rendőrségi nyomozás – mondta, és fáradtan hátrahajtotta a
fejét. – Láttál ilyesmit a tévében, nem? Van egy nagy tábla a falon tele fényképekkel, és

vonalak kötik össze az embereket az eseményekkel. Nagyjából így kezdesz egy nyomozást,
persze a tábla nélkül – mondta szárazon. – Az újságírók inkább papírfecnikre firkálják az
infókat, de az elv ugyanaz. A lehető legteljesebb képet kell felrajzolnunk Julian életéről.
– Nyilván – válaszolta Diana, bár kényelmetlen érzése támadt. Tudta, hogy nyíltnak és

őszintének kell lennie a húgával, de eddig nem gondolt bele, hogy mennyire kínosan fogja
érezni magát ettől.
– Ugye van a házban kávé? – kérdezte Rachel, és odasétált a minikonyhához.
Diana azt gondolta, Thaiföldön kicsit lenyugodott, de a húga még mindig olyan volt, mint
egy vadmacska: nyughatatlan, és állandóan ugrásra kész. Így volt ez gyerekkora óta.
– Ez a legjobb hely elkezdeni a nyomozást – kiáltott neki a konyhából. – Azt mondtad,

hogy Julian ide járt dolgozni. Miféle munkáról volt szó?
Diana a fejét rázta.
– Nem igazán tudom. Nem beszélt velem üzletről. De van két iratszekrény a másik
szobában. Sajnos mindkettő zárva van, és fogalmam sincs, merre található a kulcsuk.
– Majd a sofőröd feltöri őket. Elég izmos fickónak látszik.
Rachel két csésze kávéval tért vissza a nappaliba. Mrs. Bills alaposan feltölthette a
készleteket, gondolta Diana, mikor észrevette, hogy húga zsebéből egy kis tábla csoki
kandikál kifelé.
– Mindenről tudnom kell: az otthoni dolgokról, a szexuális, a családi és a társasági

életetekről. És össze kell hoznod olyasvalakivel, akitől megtudhatom a hiányzó infókat,
például hogy milyen projekteken dolgozott mostanában a cégnél.
– Oké – bólintott Diana. – Tudom is, hogy ki lesz az.
– Rendben. A lehető legtöbb emberrel kellene beszélnem, akik ismerték Juliant. A
kollégáival, a barátaival, különösen azokkal, akik közel álltak hozzá, akiknek vélhetően
elmondta a titkait is.
Diana kétkedve csóválta a fejét.
– A férfiaknak nincsenek ilyen barátaik.
– Az emberek néha olyan dolgokat is tudnak, amelyeknek nincsenek is tudatában – közölte
Rachel a kávéját szürcsölgetve. – És valahol amúgy is el kell kezdenem. Hozzá kell férnem a

személyes dokumentumaihoz is, fotókhoz, banki kivonatokhoz, számlákhoz…
– Azokat már összegyűjtöttem, a házban vannak, egy dobozban. Minden fiókját és zsebét
átkutattam. Meg kell hogy mondjam, semmi gyanúsat nem találtam.
– Jó, de azért én is átnézek mindent. És hozzá kell férnem a számítógépéhez is.
Diana egyszeriben nagyon kínosan érezte magát; eszébe villant, hogy fogalma sincs, mi a
férje jelszava. Sőt azt sem tudta volna megmondani, hány számítógépe volt Juliannek. A céges
mellett vajon sajátot is használt? És ha igen, vajon a londoni házban tartotta? Lefoglalta a
rendőrség? Miért nem tudja ő ezeket? Ráébredt, hogy valójában mennyire keveset tud
Julianről.
– Megpróbálom – mondta vontatottan.
– Tudom, hogy ez az egész nagyon furcsa számodra – mondta Rachel nyugtatón. – De

mindent meg kell vizsgálnunk, bármennyire apróságnak vagy jelentéktelennek tűnik is. A
legfontosabb azonban az, hogy mindent mondj el nekem. Semmi titkolózás vagy elhallgatás
csak azért, mert valamit túl személyesnek vagy kínosnak érzel, rendben?
Dianára nézett.
– Menni fog?
Diana biccentett, de igazából egyáltalán nem volt biztos magában. Végül is Rachel volt az,
aki egyszer már úgy belemászott a magánéletébe, hogy az majdnem tönkrement. És most
megint arra kéri, hogy újra vegye górcső alá az élete legkisebb morzsáját is. Ki a fene kérne
ilyet? Kinek a házassága állna ki egy ilyen vizsgálódást? És ennek ellenére mégis egyfajta
megkönnyebbülés töltötte el. Megkönnyebbülés, mert Rachel pontosan azt teszi, amire Diana
vágyott: nyakon ragadja a problémát, és jó alaposan megrázza. Eddig ugyanis senki, sem a
rendőrség, sem a család, sem a sajtó nem tett semmit a férje halálának a kibogozására. Senki
nem vette komolyan sem az ügyet, sem Dianát.
– Igen, sikerülni fog! – mondta. – Meg kell tennem, Rach. Nem nyugszom, amíg a végére

nem járok.
Rachel mély levegőt vett, aztán az asztal felé intett. A lemenő nap narancsszínben
tündökölt, mélyarany fénnyel árasztva el a szobát, meleg burokba zárva a két testvért.
– Ma éjjel kialusszuk magunkat, és holnap kezdünk – mondta Rachel. – A mélyére ásunk
ennek az ügynek, ígérem.
Diana az arcára erőltetett egy mosolyt, aztán elindult vissza a nagy házba. Pontosan ettől
félt. Tudnia kellett az igazat, különben megbolondul, miközben ott pislákolt benne az a
kényelmetlen érzés, hogy ha kiderül, egyáltalán nem fog neki tetszeni az igazság.

11. fejezet

Rachel kíváncsian nyújtogatta a nyakát a fekete taxiból: miért vesztegelnek már megint? Piros
lámpa. Hülye London! Kint már besötétedett, csak az üzletek és az éttermek fényeit verte
vissza a vizes aszfalt, mivel öt perccel korábban váratlanul hatalmas zápor zúdult a városra,
majd ugyanolyan hirtelen el is állt. Pont, mint otthon, gondolta Rachel. Thaiföldön minden
előjel nélkül jött az eső, és olyan erővel szakadt le, hogy kis krátereket vájt a homokba. De a
trópusokon tíz perccel a vihar után minden csontszáraz volt újra, mintha mi sem történt
volna. Itt viszont, annak ellenére, hogy a nyár kellős közepén jártak, másnap délig a
pocsolyákat kell majd kerülgetniük. Erről óhatatlanul eszébe jutott Liam. Vajon mit csinálhat
most? Ránézett a taxi digitális órájára – kellene már vennie egy karórát –: 21.12. A férfi
nyilván mélyen alszik. Remélhetőleg egyedül, reménykedett magában, de rögtön meg is bánta,
hogy hagyta a képzeletét elszabadulni – inkább a találkozóra kellene összpontosítania.
Rachel Julian személyi asszisztenséhez, Anne- Marie Carrhoz igyekezett, abban a
reményben, hogy megtudja, merre járt a férfi a halála előtti héten. A nő határozottan hűvösen
viselkedett a telefonbeszélgetésükkor, és csak akkor egyezett bele a találkozóba, amikor
Rachel közölte, hogy Julian felesége megbízásából kérdezősködik. Remélem, a vén csatalótól
többet megtudok, mint a nővéremtől, gondolta magában Rachel, amikor a lámpa végre zöldre
váltott.
A lány aznap reggel meginterjúvolta Dianát, de semmi hasznosat nem bírt belőle kihúzni.
Annak ellenére, hogy előző este felhívta a figyelmét az őszinteség és a nyíltság fontosságára,
a nővére ragaszkodott ahhoz, hogy tökéletesnek állítsa be a házasságukat. Diana szerint ő is
és Julian is túláradóan boldogok voltak minden téren, és még a teherbe esési problémák sem
vetettek árnyékot az életükre. Rachel belátta, hogy egyelőre be kell érnie ennyivel. Igazán
nem várhatta Dianától, hogy azonnal előálljon a kendőzetlen valósággal, mindazonáltal
frusztrálta is a kudarc, mert úgy érezte, nincs min elindulnia.
Talán nem vagyok annyira jó, mint hittem, gondolta, miközben azt figyelte, hogy egy
esőcsepp hogyan csorog végig az autó ablakán. Egy dolog azonban biztos: bárhogyan próbálta
is tagadni, Liam igazat beszélt, amikor azt mondta, hogy már hiányzott neki ez a koszos,
zsúfolt, barátságtalan város. Thaiföld gyönyörű, egzotikus, maga a paradicsom. És igen,
jelenleg inkább tekintette otthonának, mint Angliát, de volt valami lenyűgöző Londonban: a
város lüktetett az energiától, és az ember soha nem tudhatta, mi várja a következő sarkon.
Életerő – igen, ez a jó szó: életerő volt ebben a metropolisban. Ezért költözött ide, London
volt az a hely, ahol a fontos dolgok történtek.
A középiskola vége felé az egyik tanára félrevonta, és legnagyobb meglepetésére közölte

vele, hogy jó esélye van bejutni Oxfordba vagy Cambridge-be. A lány végigcsinálta a felvételi
procedúrát, és fel is vették a Trinity College-ba, de Rachelnek nem fűlött a foga egy ilyen félig
kihalt, sznob helyen tölteni az idejét. A nagyváros ragyogó fényei, nyüzsgése és illata után
sóvárgott. Ezért inkább a Londoni Egyetemre kezdett járni angol szakra. De nem sok
figyelmet szentelt Shakespeare-nek és Dickensnek, annál több időt töltött viszont a Soho
kocsmáiban, ahol pezsgett az élet. Egy este szóba elegyedett egy Simon nevű férfival, aki az
Új Brit Művészeti Mozgalom megosztó személyiségű vezetőjének, Darius Coopernek
dolgozott. Simon, aki teljesen nyilvánvalóan szerette volna ágyba vinni Rachelt, elárulta neki,
hogy Darius nem maga alkotja a műveit, hanem titoktartást fogadott, ígéretes képzőművészhallgatók festményeiből és szobraiból válogat, amiket aztán több százezer fontért ad el
galériáknak. A részegen vihogó Simon bevitte Rachelt Darius közelben lévő stúdiójába, ahol
három „művész” épp alkotott. A hallgatók örömmel elárulták a csalás részleteit, sőt még
fotózni is engedték a lányt. Búcsút intve a csalódott Simonnak, Rachel azonnal hazarohant, és
másnap reggel tízre kész volt a leleplező riport Csalás a képzőművészetben – Hogyan vert át
Darius Cooper egy egész országot? címmel. A cikket elvitte a Daily Posthoz, ahol bedumálta
magát az ügyeletes szerkesztő zsúfolt irodájába. Az írás másnap megjelent, a főszerkesztő
neve alatt ugyan, de Rachel ezzel sínre került, és munkaköri feladatává vált a Soho és Camden
legszaftosabb pletykáinak felkutatása.
Néhány héttel később újabb szenzációval állt elő, ezúttal egy ismert lányzenekar énekesével
kapcsolatban. Rachel véletlenül meglátta, amint elvonul egy közismert drogossal az egyik
éjszakai klub mosdójába. Rachel lefizette a vécésnénit, hogy egy órára zárja le az illemhelyet,
és felhívta egy kémiából PhD -ző barátját az egyetemről, aki azonnal ott termett a szükséges
oldatokkal, hogy megvizsgálják a vécétartály tetejét. Persze a minta pozitív lett kokainra, így
megszülethetett A popkirálynő drogozik főcímet viselő cikk. Ezúttal nem kellett bedumálnia
magát a szerkesztőségbe: kigurították elé a vörös szőnyeget.
Rachel időzítése kiváló volt, a rovatnál alig akadt női riporter, ráadásul a fiatal popsztárok
szóba sem álltak az öreg, viharvert újságírókkal, ám nagyon szívesen árulták el a legfrissebb
pletykákat egy szép és okos lánynak, aki ugyanúgy bírta a piát, mint ők. A lány gyorsan rájött,
hogy az újságnál valóban csak az érdem számít: senkit nem érdekel, honnan jöttél, amíg
hozod a jó sztorikat, a brancsba tartozol. És minél több sztorit hozol, annál gyorsabban és
annál magasabbra juthatsz a ranglétrán. Rachel hat hónapon belül a vasárnapi kiadás
főszerkesztő-helyettese lett, egy év múlva pedig az egész showbiznisz rovatot ő irányította.
Jól gondolta, hogy London olyan hely, ahol a fontos dolgok történnek.
– Ez az, kedves?
A taxi befordult az épp a belváros határán fekvő Finsbury térre. A tér közepén az elkerített
park már zárva volt, de a teret körülvevő épületek jó részéből még fény derengett. A City

sosem alszik, gondolta Rachel mosolyogva.
– Az az épület az, a lépcsős.
A Denver-csoport központjának márványoszlopos bejárata hatalmas és előkelő volt, és még
ezen a kései órán is három recepciós ült a pult mögött. Rachel megkapta a vendégkitűzőjét,
majd egy lifthez kísérték, amely a nélkül a kívánt emeletre vitte a lányt, hogy meg kellett
volna nyomnia egy gombot. Elképesztő, ámuldozott.
Magas, szigorú kinézetű nő fogadta, ahogy kilépett a liftből a nyolcadik emeleten.
Konzervatív külsejű titkárnő volt, nem az a modell alakú, dinamikus, diplomás személyi
asszisztens, akit manapság a gazdag és hatalmas üzletemberek alkalmaznak.
– Ön Anne-Marie Carr, ha jól sejtem – mondta Rachel a kezét nyújtva.
– Elkésett – válaszolta a nő, és sarkon fordult.
Örülök, hogy megismerkedtünk, vén szatyor!, morogta magában Rachel, ahogy az üvegfalú
irodákkal szegélyezett folyosón követte. Minden helyiségben rendkívül elfoglaltnak tűnő
emberek ültek, vagy a monitort bámulták, vagy telefonáltak. Rachelnek emlékeztetnie kellett
magát, hogy a szerkesztőség sem volt különb, de persze az már a múlt ködébe veszett.
– Erre jöjjön, kérem – mondta Anne-Marie, és kitárta a lány előtt egy apró iroda ajtaját.
Rachel elővette a notebookját, és közben igyekezett felmérni a titkárnőt. Késő ötvenes,
valószínűleg egyedülálló – mindenesetre nem visel jegygyűrűt –, és egyértelműen ellenséges
vele, ha jól olvas az arckifejezésében. A lány azon morfondírozott, vajon Diana ragaszkodotte ahhoz, hogy Juliannek olyan titkárnője legyen, aki még egy megrögzött nőcsábászt sem
kísért meg. Igyekezett nem felröhögni a gondolatra.
– Köszönöm, hogy időt szakít rám, Ms. Carr – mondta Rachel.
– Nyugodtan hagyhatja az udvariaskodást, Miss Miller – válaszolta a nő. – Kizárólag azért

lehet itt, mert Mr. Denver felesége kifejezetten megkért, hogy működjem együtt önnel.
– Én csak igyekszem kideríteni az igazat Julianről, Ms. Carr – folytatta Rachel.
– Gondolom, a legutóbbi alkalommal is ezzel nyugtatta magát. Van bőr a képén, tudja? El
sem bírja képzelni, mekkora kárt okozott a családnak.
Rachel lassan bólintott.
– Azért vagyok itt, hogy megpróbáljam jóvátenni.
A titkárnő arcáról tisztán leolvashatta, hogy kételkedik ennek sikerében.
– Bemehetnénk Julian irodájába? – kérdezte a lány, aki szerette volna látni sógora

személyes dolgait.
– Hogyne – válaszolta Anne-Marie kelletlenül.
Azzal egy sarokirodához vezette, ami akkora volt, mint a lány egész lakása Ko Taón. Az
ablakai a padlótól a plafonig értek, mögöttük ott villódzott a belváros összes fénye.
– Már elkezdtem pakolni – mondta a titkárnő lágyabb hangon.

Ms. . egy post-it tömb. – Tehát nem tűnt úgy. a Denver-csoport is megszenvedte a válságot. hogy öngyilkosságra készül? Rachel bólintott. sem elemző. – Nos. Anne-Marie. Julian túl szerény volt ahhoz.Rachel észrevette az egyik fal mellett felhalmozott dobozokat. – Én úgy tudtam. a rejtély. így nem tudhatom. gondolta Rachel. Mintha visszavárná az asztal tulajdonosát… Anne-Marie sűrű pislogással próbálta visszafojtani a könnyeit. és egy palack víz is a telefon mellett. Rachel látta. Nagyszerű vezető volt – mondta Anne-Marie kissé erőltetett mosollyal. – Julian és a csapata nagyszerű munkát végzett a cégnél. – Igen. kérem! Maga nagyon jól ismerte őt. Carr. Rachel más megközelítéssel próbálkozott. jól megy a társaságnak. Milyennek tűnt a halála előtti hetekben? – Úgy érti. és ezt én Julian érdemének tulajodnítom. mint a testvérei. Talán egy picit úgy tűnt. hogy… – Mit? A nő elgondolkodott. De nem viselkedett szokatlanul. és egy harmadikban Diana és Charlie együtt. mi vitte rá a szörnyű tettére. de nagyon jó munkát végzett. – Szóval nem igazán várta a partit? – Ilyet nem mondtam. de itt nagyon pozitív a hangulat. vagy türelmetlen. – Anne-Marie. de azt hiszem. hogy nincs itt lélekben. Ezüstkeretben állt rajta Diana képe. mit szeretne tudni? – Ön napi tizenkét órát töltött Juliannel. de aznap sokat beszélt a feleségével telefonon a parti miatt. Julian nem kedvelte úgy a társaságot. Az asztal azonban érintetlennek tűnt. kicsit bele lehetett zúgva a sógorba. nyilván szólok róla valakinek. – Nos – kezdte határozottan –. – Ha ilyesmit láttam volna rajta. miért tette? – Nem érdekelnek a pletykák – vágta rá a titkárnő gyorsan. látszott-e rajta. ezt nyugodtan kijelenthetjük. külön Juliané. ha figyelembe vesszük. hogy a nőt hatalmába kerítik az érzelmek. mint oly sok más cég. igaz? Anne-Marie nem tudta elfojtani a büszke mosolyát. Nem vagyok sem könyvelő. Hevert ott még egyThe Economist. Néha kicsit feszült volt. a körülményekhez képest. hogy maga alatt lett volna? Vagy ideges valami miatt? – A… sajnálatos esemény napján a szokásos időben ért be az irodába. de az ő pozíciójában ez benne van a pakliban. – Mit gondol. – Igen. Nyilvánvalóan nem lehetett köztük semmi. Semmi rendkívüli nem történt. Sajnos nem voltam a bizalmasa. hogy a saját érdemeivel kérkedjen.

Miss Miller. ahol halomban álltak az akták és a dobozok. szétzilálta a közösséget.Marie levett a felső polcról egy kartondobozt. Egy tárolóba mentek. hogy mitől szakadt el nála a cérna. de Julian rendes ember volt. és minden melegség eltűnt a hangjából. és intett Rachelnek. Anne. javaslatok. – Ebben az összes panasz a távoli skót szigetek elérésére szolgáló helikopter-leszállóhely kapcsán íródott. – Tudja. mivel az északi-tengeri olajkészletek kimerülőben vannak. láthatóan indulatból írták rá a szöveget. amiket vitriolba mártott tollal írtak. Hadd mutassak önnek valamit – mondta. Vörös tintával. – Tudott ezekről a levelekről? Anne-Marie szomorúan bólintott. hogy semmi szükség rá. idejön hozzánk a sok frissen végzett munkatárs a legnagyobb egyetemekről: a Harvardról. és talán elég volt valami apróság. a Stanfordról és hasonló helyekről. – Nem minden levelet feltűnési viszketegségben szenvedő emberek írtak – mondta a titkárnő. gondolta Rachel átkozva meggondolatlanságát. hogy hatalmas nyomás alatt dolgozott. sőt ezreit lehetne megtalálni. Még halálos fenyegetés is akad. . – Hogy érti ezt? – Lehet. és elővett a dobozból egy adag papírt. Miss Miller. hogy ön másképp gondolja. – Egyeseknek túl sok szabadidejük van. Elővett egy vastag mappát és kinyitva az asztalra tette. – Mindegyikre? – kérdezte Rachel hitetlenkedve. mert a vezetőségből valaki úgy gondolta. reklamációk.Ez nem volt szerencsés húzás. és az asztalra tette. Kihúzott egy levelet. De Julian mindig megpróbálta figyelembe venni az ő érdekeiket is. Tudja. Vannak. A levelek írói Juliant vádolják. Csak azt tudom. a kapcsolataikat.Marie elhúzta a száját Rachel korábbi munkahelyének említésére. Panaszok. és a bezárása mellett döntöttek. – Ez csak egy kis ízelítő – mondta. hogy kövesse. és így kezdődött: „Kedves vérszívó!” – A szerkesztőségben mi is rengeteg ilyet kaptunk – mondta a lány. ezekben az aktákban gyanúsítottak százait. hogy tönkretette az életüket. amitől végleg kiborult. Anne. ötletek. ha Juliant meggyilkolták. Rachel a homlokát ráncolta. – Mik ezek? – Juliannek szóló levelek.– Nem tudom. de számtalan nagyon megindító levél is található közöttük. A cég tulajdonában volt a létesítmény. – Egy kollégánk csak ezekre válaszolt. és odaadta Rachelnek. – Sok közülük valós problémáról szól. Pontosabban a Denver-csoport vezérigazgatójának írták őket. Mindannyian vezérigazgatók akarnak lenni. azzal felállt.

– Igazán ezt gondolja? – Ön nem? Kérem. hogy ebben kételkedik –. Denver rendes asszony. és a kedvéért beleegyeztem az önnel való találkozásba. visszatalál a lifthez egyedül is. de én a világ minden kincséért sem lettem volna a helyében. én csak… – Viszontlátásra. Persze Mr. de ennél sokkal nehezebb volt népszerűtlen intézkedéseket végigvinni. legyen velem őszinte. . hogy van értelme ennek az egésznek? – kérdezett vissza rezzenéstelen arccal. hogy ezzel a kérdezősködéssel visszahozhatja Julian Denvert? Mi értelme ennek az egésznek? – Helyreállíthatja a felesége lelki nyugalmát. azzal az ajtóhoz ment. a hatalmat. és aztán nyugodtan aludni. Denver ilyesmire is képes volt. Anne-Marie – hebegte Rachel –. – Úgy vélem. és elfelejti ezt az egész ostobaságot. és kinyitotta. Ütésállónak és kíméletlennek. – Tudja. de ha valóban törődik a nővérével – Anne.Marie arckifejezése arról árulkodott. a kiváltságokat. ebből áll az egész. hogy ez nyomasztotta Juliant? A nő a fejét rázta. – Komolyan azt hiszi. Miss Miller – zárta rövidre a beszélgetést a titkárnő. ahogy ön gondolja – nem mások hátba szúrásáról vagy bennfentes információkkal való kereskedésről beszélek. ha a helyzet úgy hozta. Carr! Ha tud valami… – Őszinteség? – vágta oda a titkárnő.csak a pénzt látják. – Kérem. Ms. például ezer embert elbocsátani karácsony előtt. Julian Denver valóban nagyon gazdag volt. egy igazán jó vezetőnek keménynek kell lennie. akkor visszamegy oda. ahonnan jött. és azt hiszik. Anne-Marie visszatette a leveleket a dobozba. – Mit tudhat maga az őszinteségről? Mrs. Miss Miller. – Gondolja. de nem úgy. – Gondolja.

bronz cégtáblával az ajtaján. fejezet Diana sohasem járt még pszichológusnál. A házasságuk elején. és jól öltözött. a falakat a legelegánsabb selyemtapéta borította. Diana egy idő múlva nem bírta nézni az ismétlődő mozdulatot. egy kora harmincas. minimalista. – Ezoterikus dolgokra. Vagy valami régimódibbra. ő egy devonshire-i kisvárosban nőtt fel. modern. Shapiro fiatalabb volt. – Velem fáradna. Úgy beszéltek a pszichoterápiáról. tudja. színes pontot rajzolt volna valaki a szoba közepére. hogy fel kellene keresnie egyet. hogy így is gondolták: nyugtató kezelés a megfáradt. a családodhoz és a barátaidhoz fordultál. oklevelek a falon. De valami visszatartotta – valószínűleg a szégyen. ami ugyanolyan ellátást igényel. más volt a háttere. Ápolt volt. ilyesmi. Én is ilyen vagyok? Mániákus dolgaim vannak? – Diana? Az asszony felnézett. Még ki is írt pár telefonszámot a telefonkönyvből. Ha ez nem segített. és lehet. ha bajod volt.12. Ott. mint egy spinningórán meghúzódott térd. zsúfolásig tele könyvekkel. tökéletesen manikűrözött kezével Chanel szoknyája szélét babrálta. kérem? Dr. nyilván azért. az ismerősei teljesen nyíltan beszámoltak a terapeutájukkal való találkozásokról. De Diana nem hasonlított ezekre a nőkre. Ez nem a diliház. és egy ovális. eszébe jutott. mint amire Diana számított. Szakmailag nagyon jó híre volt. mintha csak egy masszázsra ugrottak volna be a kedvenc kozmetikájukba. stresszes agynak. . A rendelője is meglepetést keltett. mustárszínű szőnyeg. ahová a nagyon gazdagok fordulnak. hogy a gazdag páciensek otthon érezzék magukat. gondolta Diana. Valószínűleg ő is páciens. Nem mintha a köreikben különösebben megbélyegezték volna miatta. amikor gyakran magányosnak és kirekesztve érezte magát. – Olga Shapiro vagyok – mutatkozott be az ajtóban felbukkanó nő. poros szoba. és az alakját hangsúlyozó szűk szoknyát viselt. amit szórakozottan lapozgatott. emlékeztette magát Diana. Az elegáns. mintha egy hatalmas. és félrebillentette a fejét. helyes nő. Az a fajta hely. Rajta kívül csak egyvalaki volt a helyiségben. svéd stílusú. szürke kanapé volt a fő bútordarab benne. Az asszony felnézett a Vidéki élet múlt havi számából. és szebb is: hosszú. ha a legjobb ellátást keresik. A terapeuta leült egy székre Dianával szemközt. Eduárd korabeli ház magánklinika volt. – Nem ezt várta? – Afféle életvezetési tanácsadásra számítottam – felelte Diana. akkor még mindig mehettél a diliházba. A váróban bőrkanapék és hatalmas cserepes növények fogadták a klienseket. szőke haja a vállára omlott.

úgyhogy nem érzem magam valami fényesen. Azt is el kell döntenie. Eddig úgy képzelte. Olga Shapiro bólintott. nem tudom lezárni ezt a dolgot. nem igazán – mondta Diana. – Nos. szóval szeretné elmondani. Sokféle módon élik meg az emberek. miért jött el hozzám. Lehetetlenség egy ilyen életeseményt egyetlen hét alatt feldolgozni. de az általános tapasztalat szerint több stádiuma van. – Tíz napja vesztettem el a férjemet. Én azonban nem így érzem. másképp nem fogunk kijönni egymással. Úgy értem. éles fényű lámpa előtt. majdnem olyan. hogyan halt meg a férje? – Öngyilkosság: legalábbis a hivatalos álláspont szerint. – Csak ez itt egy kicsit hivatalosabb. hogy elítéljem. amit nem szeretne elmondani. mint a Stasi kihallgatóhelyiségében izzadni az arcába fordított. Most épp mit érez? – Ki vagyok akadva. És semmi stressz. – És ha ez itt egy valódi orvosi rendelő. a halál az maga a végállomás. – Jól van. – Nem érzi úgy. mondja el. hanem frusztrált és ideges is. hogy a pszichiáterhez járás olyan érzés lehet.– Jobban érezné úgy magát? – Nem. Szóval csevegjünk egyet. Lelkileg egy szörnyű mókuskerékbe kerültem. hogy a nő lássa a szemébe gyűlő könnyeket. vagy ilyesmi – tette hozzá gyorsan az asszony. Azért ülök itt. hogy nem tudhatjuk előre. – Teljesen normális. de nemcsak az. Nem bírok aludni. hogy a férje valóban elment? Diana lehajtotta a fejét. És ön nem ért egyet ezzel az állásponttal? – Nem tudom. teszteljem. egyfolytában ezen pörög az agyam. és úgy érezte. akkor a problémája is egyből komolyabbnak tűnik. . és aztán majd meglátjuk. nem akarta. Nem azért vagyok itt. Megkérdezhetem. Egyszerűen nem értem az egészet. igaz? Diana idegesen felnevetett. vagy kiszedjek önből olyasmit. és megbolondulok emiatt. rendben? Diana bólintott. mint egy valódi orvosi rendelő. hogy ilyenkor megrohanják az érzelmek. – Értem. hogy szimpatikusnak talál-e engem. – Az a helyzet. milyen lesz a gyászunk. – Igen. hogy érzi magát? Az asszony a kezét bámulta. Túl sok a nyitott kérdés. és ez nem normális. mint amit gondoltam. Tényleg nem tudom. hogy meghallgassam. – Dühös vagyok. – Ki van akadva? – Nem bolondultam meg. gondolhatja. akkor hadd nyugtassam meg. hogy a pszichoanalízis máris kezdetét vette. úgy valahogy.

Menyük csak azért egyezett bele a pszichológus meglátogatásába. ami történt. de aztán eszébe ötlött. – És nem? – A húgomhoz mentem. Dianát megnyugtatta Olga hangja és a környezet rendezettsége. hogy kérjem szakember segítségét. nem fogok gyógyszert felírni önnek. – Az apósom erősködött. – Miért nem? – dr. Volt egy rosszullétem Julian temetésén. hogy az orvosi titoktartás itt is létező dolog. ami jelentősen enyhíti a fájdalmát. A szoba falai kezdtek összezáródni körülötte. Mindenki azt hitte. – Én pszichoterapeuta vagyok. Shapiro kedves mosollyal zsebkendőt nyújtott neki. Shapiro nem látszott meglepettnek. Ha csak udvariasan és semmitmondón társalog a terapeutával. hogy egyszerűen feláll és kisétál az ajtón. nem pszichiáter. de nem éreztem magam jól tőle. illetve meg nem születést nagyon nehéz feldolgozni – könyörgő tekintettel nézett fel az orvosra. – Nem szeretem magamat ebben a pillanatban – suttogta. nincs szüksége szakember segítségére? – Nem szeretnék még több gyógyszert szedni. mindjárt agyonnyomják. – Miattam van? Én alakítottam így a sorsunkat? Olga Shapiro erre nem mondott semmit. az orvosom altatót írt fel nekem. – Járt emiatt szakembernél? – kérdezte végül. Azon gondolkodott. mert nem értem… A hangja sírásba fulladt. – Nem akarok itt lenni – nyögte elhaló hangon. akkor valóban felesleges ide járnia. egyedül is megoldom. hogy megbékítse őket. – Az elmúlt két évben két vetélésem és egy halvaszülésem volt. elmenekültem. ha nem hisz benne. Mi csak beszélgetünk. próbálva leküzdeni a pánikrohamot. És bár kényszer hatására jött el Olga Shapiróhoz. úgy érezte. – Tehát úgy gondolja.– Nem tudom elfogadni. – Nem. A férjem teljesen mellettem állt. és remélte. – Akkor miért jött el hozzám? Diana nagy levegőt vett. hogy kap majd valami csodaszert. Dr. Dianát elöntötte a pánik. Az asszony csalódottan nézett Olgára. Ennyi halált. – Miért nem? – Azt hittem. hogy rosszulesett nekik Diana hirtelen és váratlan elrohanása a temetésről. Amikor a babám meghalt. . titkon abban reménykedett. Aztán elmentem Thaiföldre. Ralph és Barbara Denver nem csinált titkot abból. hogy nem várhat semmit a terápiától.

hogy az én kezemben van az irányítás végre. – Elnézést. a botrány óta nem volt újabb affér. – Gondolja. – Muszáj ezekről a dolgokról beszélnie. Van valaki. Olga türelmesen várt. – Szeretne beszélni erről? Elmondta a terapeutának. hogy voltak titkai? Az asszony bólintott. hogy bizonyítékok és elhallgatott titkok után kutatok. tudta. hogy nem bízom benne azzal. mintha azt mondanám. – Meglepte a dolog? Diana szomorúan ingatta a fejét. csak egy apró kis kellemetlenség lenne… Diana érezte. Diana ösztönei azt súgták. Az asszonynak eszébe jutott. – Azt hittem. hogy nem bírom abbahagyni. aztán persze szégyellte magát a paranoiája miatt. Nem csak azzal a tizennyolc éves modellel. Igaz. nem ő volt az egyetlen. – Korábban megcsalt. akivel megoszthatja a gondolatait? A húga esetleg? – Talán – válaszolta Diana. hogy Rachel egyszer azt mondta neki. Nagyon nehéz ilyesmiről beszélnie Rachellel. – Rosszat? – Bűntudatom van – sírt Diana. – Azt hiszem. sms-eket. hogy Julian megcsalja. és talán ezek az ösztönök a család más tagjait is jellemzik. de a lelkem mélyén számítottam valami ilyesmire. amikor elkezdték a nyomozást. De lehet. Diana továbbra is kutatta Julian esetleges félrelépésének jeleit: hitelkártyaszámlákat ékszerről és virágról. . Igen. – Mit mond ez el rólam. Az majd egy másik beszélgetés témája lesz. a mai találkozónkat rövidre kéne fognunk. hogy éppen megházasodott. és kifújta az orrát. Gyűlölte beismerni a gyengeségeit. hogy igazából rosszat tesz nekem. a nők még az esküvői partinkon is flörtöltek vele.– Nyomozok a halála ügyében. a férjemmel való kapcsolatomról? Olyan. Most talán a kitárulkozás okozza. akivel rajtakapták. hogy újra könnyek áztatják az arcát. míg az asszony megtörölte a szemét. Mintha az a tény. e-maileket. – Nem akartam elhinni. az ösztönei teszik jó újságíróvá. – Tudja. hogy a férje félrelépéséről egy újság címoldaláról értesült. Bár keményen dolgoztak a házasságuk megmentésén. – Nem bízik a hivatalos szervekben? – Nem – mondta Diana a mustárszínű szőnyeget bámulva. Én magam – mondta halkan. ám húga szerepéről egy szót sem szólt. amikor nem talált semmi gyanúsat. Eddig valahogy nem sírtam ennyit. jobban fogom magam érezni attól.

akitől mosolyra húzódik a szája? – A fiam – vágta rá az asszony. Komolyan.– Szerintem érdemes lenne olyan emberekkel körülvennie magát. és fogta a táskáját. hogy nem tudott nem tudomást venni róla. de hétvégére csak hazaengedik? Nem tudná kivenni Mindkettőjüknek jót tenne. hogy rá gondolt. – Ezt fogom tenni. – Rendben. ráadásul szórakoztató volt vele lenni. Mosolyogjon. hogy szívesen keresi a sógora társaságát. akkor rögtön hívja fel ezt a barátját. amint innen kiteszi a lábát. van valaki… egy barát – mondta bizonytalanul. Beszéljen meg vele egy találkozót. Reptessen sárkányt. de kerülte Olga tekintetét. Pedig miért is ne? Adam mindenkinél jobban értette. olyan élénken. Diana bólintott… nem is olyan rossz ötlet. Diana biccentett. mintha csak megsejtette volna. – De ő bentlakásos iskolába jár. egy pszichológus milyen következtetést vonna le abból. Biztos volt benne. – Valaki más? Ekkor egy arc jelent meg lelki szeme előtt. Az most a legjobb hely neki. akiket kedvel. – Nos. min megy most keresztül. – Nagyszerű. majd felállt. Adam Denver. dr. Ki az. hogy elpirult. pedig talán nem illendő. akik pozitívan befolyásolják az önbecsülését – válaszolta Olga. – Köszönöm. – Olyanokkal töltse az idejét. egy napra? . és fogalma sem volt. Shapiro – mondta. Nem akart mindent elmondani ennek a nőnek. hogy nincs minden rendben a testvérek között. És most pont erre lenne szüksége. Autózzon egyet.

milyen volt a ház a parti estéjén. de nem volt ideje azzal bíbelődni. Nevetés hallatszott. és nem rettent vissza a . korholta magát. Örült. nem volt sok holmi a házban. de eddig csak arra derült fény. Itt is aludhatott volna. aztán kikapcsolt. fejezet Rachel a Notting Hill-i ház konyhájában állt szorosan becsukott szemmel. különösen Somerfold virágos stílusával összehasonlítva. nem is lehetett volna bulvárújságíró. Reggel a földszinten kezdte a ház módszeres átkutatását. Julian Denver tudta. gyönyörű nők és kifogástalanul öltözött öltönyös férfiak jelentek meg. mint a pokol feneke. a két szalont. Megállt a hálószoba ajtajában. mint egy kávéra. és a reggeli után metróra szállt. az ebédlőt és a dolgozót már átfésülte. látszott. Olyan volt. és Diana el is árulta. polcot. Kicsit tétovázott. amikor eljött a belvárosi kocsmából. ha az. hogy miért nem kellett volna megölnie magát. Ne légy már ilyen nyápic. hogy a ház főleg Julian „legénylakásaként” funkcionált. zuhogott az eső. mert próbálta elképzelni. hogy életvitelszerűen senki nem lakik benne. a konyhát. hogy kiderítse Julian öngyilkosságának az okát. Minden fiókot. és a drága kristálypoharak csengése. Az egész nem tartott sokáig. de sejtette. Előző este. mire Rachel kinyitotta a szemét. Mindenki jól érezte magát. Julian? – suttogta Rachel. hidegnek és nyomasztónak hatott.13. de a lány ki akarta zárni a külső ingereket. Az épület férfias hangulatot árasztott. – Mire gondoltál? A vízforraló sípolni kezdett. Rachel nem sokat konyított a drága borokhoz. még a székek és kanapék réseit is átnézte. amilyenre emlékezett: szürke és krémszínű berendezés. De mi lehetett az? – Mi baj volt. Késő délelőtt volt. mivel a ház még a reggeli napfényben is üresnek. Fantasztikus kávéfőző állt a pulton. és bement a nővéréék hálószobájába. Az időeltolódást még mindig nem heverte ki. a napfény elárasztotta a helyiséget. Azért jött a házba. ezért csak egy dupla adag instant kávét kutyult magának. Lelki szeme előtt drága ruhákat viselő. A lány reggel nyolc óta téblábolt a londoni házban. mielőtt a helyiségbe lépett. aztán a csészével a kezében a lépcső felé indult. Rachel nem volt félős. ezért inkább kivett egy szobát egy szállodában. de nem érzett sok kedvet hozzá. kivéve egyvalakit. hogy az itteni választék árából bármikor meg lehetne venni Ko Tao egész szigetét. az ablak előtt álló fák hosszú árnyékot vetettek a konyhapultra. hogy nem aludt itt. Semmire nem vágyott úgy. Ezt jelezte a nagyon menő házimozi-rendszer és a hatalmas borospince is. de ezzel együtt sem akaródzott neki Julian szelleme társaságában tölteni az éjszakát. hogy a csillogó felszín alatt valami nagyon-nagyon elromlott. a hosszú ablakok a kertre nyíltak. az ég olyan sötét volt. Újságíróként a munkája nagy részét új sztorik felkutatása tette ki.

Vagy arról. hogy bármit megvegyen. illetéktelen behatolásnak érezte. nem ezen a nyomon kell elindulnia? Rachel ajka legörbült a szomorúságtól. De mi másra számított? Talán naplókra tele szörnyű titkokkal? Altató. ha még mindig firkász lenne. lányom!. szellősen berendezett. és azt a feladatot kapná. amiben – ahogy várta is – főleg Julian holmijait találta. bár ezt eddig is tudta. hogy ez talán miatta van. Azt magazinok és olcsó rúzsok borították. Három év búvárkodás és ilyen puhány lesz az ember? Lerakta a csészéjét.és antidepresszáns-receptekre? Vagy titkos randevúkkal teli naptárra? És mégis. akkor nem csoda. Össze kell kapnod magadat. hogy Denverék. ha utána csendes életet akarsz élni. hogyan éltek. Minden olyan volt. – Mit látsz? – mormogta magában és végighordozta a tekintetét a szobán. és közben arra gondolt. Cipői . Most nem. Igazság szerint nem sok mindent. és itt sem érte nagy meglepetés: diszkrét. pontosabban Julian. hogy nem függtek híres festmények a falon. jól szabott vonalak. A pólója szélével törölgette le a foltot. ez lenne számára az ideális körülmény: teljes és korlátlan hozzáférés az áldozat otthonához. mégpedig azt. mindkét házukat átkutatta. és mégis alig volt valami a házukban. kamaszkori pipereasztala jutott az eszébe. A házaspárnak volt elég pénze. kell lennie valaminek. és közben kilöttyentett egy kis kávét az üvegasztalra. mondta magának. amiről önkéntelenül is Diana rozoga. mintha csak arra várna. hogy nem az ezekhez való inget veszi fel? Változtatott volna az valamin? Vagy talán semmi jelentősége. Ez miről árulkodott? Arról. Rachel arra gondolt. Ha egy országos lapban nyilvánosságra kerül a félrelépésed története. egy Chanel szempillaspirál és egy kis üvegtálkában egy pár kézelőgomb. semmi feltűnő szín vagy minta. hogy a gazdája mikor fogja viselni. hogy nem sok időt töltöttek itt. Ez már jelenthetett valamit. Végigfuttatta az ujjait az öltönyökön. Nem okozhat csalódást Dianának. Úgy döntött. nem derültek ki részletek Julian lelkiállapotáról. hogy belegyalogol a nővére magánéletébe. hogy nem érdekelte őket a gazdagságuk? Tény. hiszen ez elsősorban az ő háza volt. és befolyásos emberekkel készült közös fotókat sem látott. a háló is takaros volt. ahogy várta: egy gazdag. hogy nézzen utána egy gazdag üzletember öngyilkosságának. mit keresne? Mert igazság szerint. Hevert rajta néhány tárgy: egy pirosító. Odasétált az ablak alatt álló üveg öltözőasztalhoz. hogy ez a vad suvickolás csak a frusztrációja jele. Akárcsak a ház többi része. és nem talált semmilyen bizonyítékot súlyos problémákra. Oké. Egyszerűen kell. Átsétált a kis gardróbszobába a háló másik oldalán. Most azonban más volt a helyzet. nyugat-londoni házaspár tökéletes élete. és mire jutott? Fogalma sincs. ez szinte üres volt és egy vagyonba kerülhetett. Beszélt Julian titkárnőjével. szeretett a radar alatt repülni. A lány mély levegőt vett.mások magánéletében való turkálástól. akkor vissza az alapokhoz! Ha még mindig az újságnál dolgozna. Juliané.

Valaki mindig látott valamit. aki verte a feleségét. hogy apjuk elhagyta egy másik nőért. még mindig nem térve magához a sokktól. Ebben az esetben viszont minek kellett a gumi óvszer? Rachel nagyot nyelt. Férjek. diáklányok. – Valami oka csak volt. gondolván. könyvjelző sem volt benne. Talált benne egy puha kötésű könyvet. Az anyai szeretet legcsekélyebb morzsáját sem lehetett kihallani a hangjából. ez elég sovány! A lány annyira belemerült a gondolataiba. hogy tudja. és őrülten kalapált a szíve. hogy nem is számított rá. Ez minden. Sylvia Miller gúnyosan elhúzta a száját. olvasatlanul. Egy bontatlan doboz óvszer nem feltétlenül jelent bármit is. – Mi a fenét művelsz itt? Rachel szíve majd kiugrott a helyéről. hangposta-üzeneteket. – Ezt ő mondta neked? – kérdezte a lány. mind alig használtak. színtelen. mert… Diana kérte. most bekövetkezett. hogy gazdájuk felvegye őket. Sylviában mindig volt valami nyugtalanító. hogy nincs sok értelme hazudni. és bár Rachel nem szívesen ismerte be. hogy segíts neki. ugyanakkor épp ellenkező is lehet a helyzet. A titkuk valahogy mégis napvilágra került. Éltek szexuális életet? Valószínűleg igen. és csak akkor eszmélt fel. Rachel azonban elég ideig dolgozott a bulvármédia világában. hogy ki kell kérdeznie Dianát a szexuális életükről. amióta felszállt a repülőre Thaiföldön. Unalmas. – Feltételezem. viszont a terhességek azt jelezték. hófehér ingek garmadája várta kivasalva. bárcsak megnyílna alatta a . ugyanis bármilyen óvatosak voltak is. igazából nem lepte meg. Rachelt ritkán kapta el a harctéri idegesség. hogy jöjjek el. leveleket. bár már a gondolatától is borsódzott a háta. amit talált? Kétségeket és egy doboz óvszert? Hát. hogy nem hallotta a bejárati ajtó nyílását. amikor a lépések már az emeletről hallatszottak. hogy próbálkoznak. mindig hagytak nyomokat: nyugtákat. – Azért vagyok itt. akik prostituáltként keresték a kenyerüket. hogy csapot-papot itt hagyva elrohant Thaiföldre! – Szüksége van rám – közölte Rachel. érdektelen az egész. hogy lánya válaszoljon a kérdésére. Diana fogamzóképességével problémák voltak. de most kiszáradt a szája. egy ajakápolót és egy doboz óvszert. Sylvia nem szólt egy szót sem. és tessék. Egyforma. Nehéz volt vele együtt élni. Ettől a találkozástól félt. azért vagy itt. aki a nőies fiúkat szerette. Rachel ezt megjegyezte. amiről még nem szedték le a celofánborítást. a látszólag normális életvitelek mélyén gyakran a legmegdöbbentőbb titkok rejtőztek. – Anya! – szólalt meg riadtan.fényesek. De mit? Visszament a hálóba. ráadásul úgy. Ideadta a kulcsokat – mondta. a jóképű tévés műsorvezető. akik kettős életet éltek transzvesztitaként. vagy a macsó filmsztár. mintha várná. bár közben azt kívánta. és kinyitotta az éjjeliszekrényt.

hogy mennyire felzaklatta a beszélgetés. ennek folytán mindenféle ostobaságról képzelődik. Mindössze három éve nem látta. ha ezektől úgysem tudsz elszakadni? – Úgysem tudok elszakadni? Attól. Az asszony idősnek nézett ki. – Azt majd Diana eldönti. hogy hiába is várja őket. Persze másoknak nem így tűnhetett. mivel az anyja nagyon jól tartotta magát: tökéletesen beszárított és festett haj. kedvességre. . igyekezett nem mutatni. aki majdnem tönkretette a házasságát. helyretenni az anyját. – Úgyis süket fülekre találna. És ez minden Thaiföldön töltött napomon eszembe jutott. – Julian volt az. azóta sem érzel semmi bűntudatot – jegyezte meg Sylvia hidegen. de úgy tűnt. – Már rég kiosztottál rám egy szerepet. megtalálta-e a szerelmet. Tény. Csupa olyan kérdés. nem újságíró. hogy Sylvia fáradt és megviselt. a legdivatosabb kozmetikai kezelésekkel ápolt bőr. és Dianára is. akármit mondanék – válaszolta hát halkan. hogy elárultad a nővéredet és a sógorodat? Te magad mondtál le a családodról. nem pedig egy szimatoló riporterre. Ám erről mindenki megfeledkezett. Támogatásra van szüksége. De Rachel tudta. mert az én hibáztatásommal volt elfoglalva. Sylvia dühösen nekiesett a lányának. és elnyelné. Inkább először alaposan szemügyre vette Sylvia Millert. amikor nem vetted fel a telefont anyák napján. de előbb vagy utóbb úgyis lebukott volna. szereti-e az új munkáját. hogy az anyja megkérdezze. – Na ne nevettess! – válaszolta az anyja gúnyosan. – A húga vagyok. hogy van. – Ez nem segítség.föld. és vannak-e barátai. amitől még boldogtalanabb lesz. De Rachel e mögött a maszk mögött látta. De tőled sosem hallottam. aki olyasmit ás elő. – De érzek. elmondani a dolgokat a saját szemszögéből. amitől elegancia és a nem hivalkodó gazdagság önbizalma sugárzott az asszonyról. Vajon mitől? – Erre nem is mondasz semmit? – gúnyolódott tovább az anyja. amikor magányosan töltöttem a karácsonyokat. amikor boldog családokat láttam ott nyaralni. A lelke mélyén arra vágyott. de valami visszatartotta. A lány sűrűn pislogott. mintha legalább tíz évet öregedett volna. – Diana majd beleőrül a gyászba. amiből látszana. Mi értelme van tovább ragozni. hogy Juliant hibáztattad volna. hogy én ezt nem voltam hajlandó fedezni. Ettől felhorgadt Rachelben a harci kedv. hogy törődik a gyermekével. milyen az élete Thaiföldön. Rachel szeretett volna visszavágni. – Úgy látom.

hogy én leírtam volna egyetlen szót is. és hazugságokat terjesztettél becsületes emberekről… – Szóval ez az oka? – kérdezte Rachel. de ahhoz elég esze volt. anya? – kérdezte Rachel. hogy remeg. – Mindig is csalódást okoztam neked. hogy a lányának és az unokájának jobb lesz Londonban. több szépség jutott neki osztályrészül. sosem szerettél. – Mindig is így volt. aki eltitkolja az érzéseit. ebben mennyi lehetőség van. mert lám. és mert az irigységed miatt majdnem tönkrement a nővéred házassága. – Olyan sokra vihetted volna – mondta az asszony. hogy tudja. szinte megkönnyebbülten. – Ezért vagy annyira mérges? Mert én nem mentem hozzá egy gazdag bankárhoz. mivel Sylvia szerint az „túl korán” kezdődött. – De komolyan. . azért vagyok dühös. Mi a bajod velem. sőt még azt az ezer fontot is előteremtette. nem igaz? Nem számít. és nincs nagy házam Kensingtonban? A szeme kezdett megtelni könnyel. mint okosság. aki kitalálta. de Sylvia nem az a fajta nő volt. használhattad a nyaralóit… – Szóval azt gondolod. Becsúszott terhessége átmenetileg kicsit rontotta Diana pozícióját. mert mindezt el akartad venni Dianától. hogy megvett engem? – Pénz beszél – mondta Rachel elfordítva a tekintetét. – Semmi közöm Julian halálához. és nem tudta. Diana közepes bizonyítványáért fagyijutalom járt. – Mert én nem vagyok olyan gyönyörű. – Hozzád volt jó. mennyire igyekeztem. Igen. De te? Félig részegen rohangásztál Londonban. mi a baj velem? Miért nem voltál sosem elégedett velem? Ezer régi emlék rohanta meg. miközben Rachelnek busszal és vonattal kellett az úszóversenyére elmennie. ami az egész életét végigkísérte. és bármi probléma volt a házasságukban. mit tettem. lehet.– Jó ember volt – mondta az anyja halkan. kit akar meggyőzni: az anyját vagy saját magát. mint Diana? – Nem. Diana rendszeresen dugipénzt kapott Sylviától. Valahol azt várta. Rachel érezte. és talált is magának egy jó férjet. Kihozta a külsejéből. Ha nem lettél volna olyan átkozottul önző. védelemre szoruló és vonzó a férfiak számára. de mégis Sylvia volt az. ami lehetővé tette a költözésüket. Egész életemben mindig csak Dianára figyeltél. hogy Julian még mindig élne. – Nézd meg Dianát. amit lehetett. de letörölte őket. Anyjuk elvitte a nővérét autóval a hatvan kilométerre lévő koncertre. fizette a drága ruháidat. ezért tudnom kell. az már az előtt is létezett. hogy igyekszik. Az évek óta felgyülemlett keserűség most egyszerre kibukott belőle. Vett neked egy lakást. hogy új ruhát vehessen magának egy-egy randira. hogy anyja végre elárulta az érzéseit. hogy az anyja tagadni fogja a kivételezést.

– Hát akkor abban megegyezhetünk. . és egyetlen további szó nélkül kiment az ajtón. hogy nem értünk egyet – jelentette ki Sylvia. azzal megfordult.

és egy tűsarkúba bújtatott elegáns láb ért földet. Tény. hogy lóghat-e még kinn egy kicsit. hogy elég bolond. ha még ennél is jobban elkésik. A lifthez mentek. Most nem futamodhat meg. Egy taxi állt meg a járdaszegélynél. A hely zsongott az ebédelő tömeg zajától. hogy interjút csinált egy tüdőtágulatban szenvedő. Sápadtrózsaszín. és azon morfondírozott. és a sarkával elnyomta. párducmintás pasminasálját. De most itt. hogy ugyanazt a ruhát viselte. hatvanéves asszonnyal. és Rachelnek adta. – Nem szeretek kérdezés nélkül elvenni holmikat. Az órájára pillantott. azt mondta neki – a haldoklók kegyetlen őszinteségével –. Azóta. Alaposan végigmérte Rachelt. London egyik legdivatosabb és legfelkapottabb étterme előtt annyira. de talán nem szúr ki a teremfőnök. sötét haja két teknőspáncél hajcsattal megtűzve keretezte szép arcát. A liftből egyenesen a zsúfolt étterembe léptek. a két nőt egyből az asztalukhoz vezették. fehér póló. bármennyire szeretne is. Úgy festett. nem számítottam rá. térdig érő ruhát és szürke cipőt viselt. aki épp a királynőt jött meglátogatni. épp előtte. ami egyenesen a tizenhetedik emeletre repítette őket. . aki amikor meglátta a Rachel táskájából kikandikáló Marlboro Lights csomagot. nem volt túl bizalomgerjesztő a külseje. – Így már jó leszek? – Nem igazán. – Ebben az étteremben nem lehet akármiben megjelenni – mondta Diana szinte szemrehányón. mint egy orosz cárnő. fejezet Rachel már nagyon régóta nem gyújtott rá. de már meg volt beszélve a találkozó. és kedvesebben nézett húgára. – Ja. balerinacipő. vagy nagyon nagy udvariatlanság. – Ezt terítsd magadra. Nem volt túl sok kedve Julian egyik legrégebbi barátjával ebédelni az anyjával történt konfrontáció után. ha kinyírja magát. – Felvehetted volna valamelyik ruhámat a Notting Hill-i házban lévők közül – folytatta Diana. Konkrétan a kilencvenes évek óta. – Helló! – köszönt Diana egyszerűen. hogy ilyen helyekre kell majd mennem. hogy nem ment át a teszten. így már mindjárt más – vigyorodott el Diana. és a lány azonnal látta. beszorították Greg Willets zsúfolt naptárába. Kinyílt az ajtó. Diana levette a szürke.14. mint előző nap: fekete farmer. – Hát amikor tegnap eljöttem Somerfoldból. Ledobta a földre a csikket. Az asszony csodálatosan nézett ki. de annyira jólesett neki egy gyorsan megvett cigi. és a hóna alá csapta apró táskáját.

de azért vagyok itt. Az volt a benyomásom. – Merre is éltél az utóbbi években? Costa Ricán? – Thaiföldön – javította ki Rachel. hogy valami távoli helyen. hogy segítsek. de most közös a célunk. de itt nem. ahogy nővére magabiztosan halad át a tömegen. – Hogy vagy? – kérdezte az asszonytól komor hangon. tudom. hogy elfogadta volna Rachel feléje nyújtott kezét. nem igaz? Kínos csend állt be pár pillanatra. – Azt gondoltam. tudtam. ha ti ketten minél hamarabb találkoztok. amennyire csak tudunk. nyilvános helyeken. aki nem felejt olyan könnyen. odabiccentgetett barátoknak. Kinyitotta a borlapot. aki az ablak mellett ült egy asztalnál. elegánsan öltözött férfi felállt. és feléje fordult. – Tudom. Elmentek Ibizára egy nagyobb társasággal – valamennyien párok –. A középbarna hajú. – Rendben. ehelyett ellenségesen bámult rá. A férfi megadón felemelte a kezét. néha meg-megállt egy-két szóra. Látszott. abban a reményben. – Greg. hogy az utazás végére a két szingli összejön. és anélkül ült vissza a helyére. Di. ez az én saram – állt meg egy pillanatra Diana. de van. Néhány évvel korábban Diana össze akarta hozni Rachelt Greggel. jobb lesz. és gyorsan belekortyolt a vízbe. – Bocs. Muszáj is volt. amelyet már ki is töltöttek neki. hogy anya kerül téged. mint a Greg Willetsszel való beszélgetés lesz – mormogta.– Anya beugrott hozzátok Notting Hillbe – súgta oda Dianának Rachel. Csodálattal nézte. – Vöröset kértem. Diana mindig visszafogottan és kissé zavartan viselkedett a hangos. és rábökött valamire. – Hogyne – válaszolta a férfi. kijött az asztal mögül és arcon csókolta Dianát. jó lesz? Meg kellene próbálnunk annyira civilizáltan viselkedni. – Oké. Nagyon kellemetlen volt? – Közel sem annyira. – Be kell vallanom. ugye emlékszel a húgomra. hogy otthon érzi magát. kérhetném. eléggé meglepett ez a dolog – folytatta. ahogy meglátta Julian régi barátját. A férfi nagy . Diana halovány mosollyal az ajkán bólintott. – Meg kell hogy mondjam. hogy te és Julian többi barátja nem vagytok túl jó véleménnyel rólam. hogy vannak köztetek nézeteltérések. hogy legyetek kedvesek egymással? – avatkozott közbe Diana. miközben a helyükre igyekeztek. – Greg. Rachelre? – kérdezte. és intett a sommeliernek. – Aha. A mosolyát sem viszonozta. De Rachel és Greg között semmi nem alakult ki.

csak szólj. mint a szavakkal. akik meghódították a Cityt. az elmúlt tíz napban mást sem csináltam. kérlelhetetlen vonallá préselve. Greg bólintott. – Rachel. amitől minden valamirevaló férfi azonnal a védelmére akart kelni. hogy a tekintete megkeményedik. – Tehát segítségről van szó… – Rachel szeretne feltenni néhány kérdést a Julianhez közel álló embereknek – kezdte Diana diplomatikusan. de ekkor odalépett a pincérnő. mintha egy szárnyaszegett kismadár lenne. egyfajta lágy sebezhetőség. Fújtatva engedte ki a levegőt a tüdejéből. és az érzés kölcsönös volt. Egyrészt gyönyörű volt. hogy megpróbálja felfejteni a férfiak védelmező reakciójának mibenlétét. Újabb ellenlábas. amikor Julian is belépett a céghez. Greg mindjárt elsírja magát. Azzal elhallgatott. és félretette az étlapot. A fejemet a falba tudnám verni. de volt benne még valami. Ismét Rachelre nézett.népszerűségnek örvendett a női nem körében. hogy nem ért egyet azzal. hogy a Denver-csoport vezérének lenni igen nagy felelősséggel járó . mint ezen rágódtam. amit művelnek. Ott voltam a partin is az utolsó estéjén. – Abban igaza van. – Greg. hogy miért nem vettem észre semmit. Kicsit megroggyant a macsó imázs. Greg elgondolkodott a hallottakon. Az asszony mindig ilyen hatással volt a férfiakra. Úgy nézett Dianára. ugyanis ő sosem váltott ki belőlük ilyet. úgy tűnt. és a lány látta. sem a fényes karrierje nem dobogtatta meg Rachel szívét. – Nos – folytatta Greg. Rachel belefáradt már. – Mióta ismerted Juliant? – Az esküvői tanúja voltam. – A számokkal jobban bánok. – Köszönöm a leveledet – mondta Diana. ezt már megbeszéltük telefonon… A férfi arckifejezésén látszott. hogy felvegye a rendelést. és hogy ezen a hétvégén eljönnek a monacói házamba. Ő úgy látta. – Beszéltem Julian titkárnőjével. hogy Julian nem mindig tudott megbirkózni a pozíciójával együtt járó stresszel. – Miért? Diana az asztalra tette szépen manikűrözött kezét. Diana jelenlétében talán még a bétahímek is alfának érezték magukat. de sem ez. Gyanakodtál egyáltalán… – Gyanakodtam-e? – kérdezett vissza Greg Rachel szavába vágva. hogy Mauin fogunk szörfölni. száját vékony. így a férfi önérzete megmenekült. hogy oldja a hangulatot. Két ifjú titán. – Julian közeli barátja voltál. Arról beszélgettünk. Ugyanaznap kezdtem. de ha bármire szükséged van. Az egyetem után a Denver-csoportnál kezdtem dolgozni.

amíg sűrű pislogásokkal le nem küzdötte a kicsordulni készülő könnyeit. Thaiföldre tartó gépre. nagyjából négy perced van. . és arra gondolt. ahogy Diana eltűnik a szemük elől. – Velük még nem beszéltem. – Valószínűleg. tudta. amit Diana előtt nem akartál. Diana ismerte Greg Willets hátterét. Nézte. hogy megfutamodjon. de akkor is utálta. hogy mekkorára nőtt a cég? Hét különböző üzletága van: motorgyártás. hogy nincs könnyű dolga.feladat. – És nem volt semmi probléma a cégnél az utolsó héten? – Nekem legalábbis nem mondta. de úgy látszik. – Sok szerencsét hozzájuk – mondta Greg színtelen hangon. és felszálljon az első. Kicsit nyomasztotta. – Az újságod kis sztorija majdnem az állásába került. akire bárki rábízná az utolsó centjét is. hanem létrehozta a saját befektetési cégét. muszáj kimennem a mosdóba. – De közel álltatok egymáshoz. hogy vastag bőrt kell növesztenie. Az a fajta ember. és fel sem mert nézni. amikor Greg arról beszélt. Greg felhorkantott. mint Julian. Mindenesetre Greg Willets az a fajta ember volt. hogy nem árult el nekem túl sok mindent. aztán Greghez fordult. Tudta. és ő volt annyira profi. szállodák. akinek a véleményét még egy olyan nagy hatalmú férfi is meghallgatja. Végül is én befektetési tanácsadó vagyok. Ki ne lenne feszült. mezőgazdaság. Nem sok ennél nagyobb van. Juliannek számított a véleményed – szúrta közbe Diana. hogy az övé lesz a következő nagy befektetési vállalat. Kísértést érzett. Egyszer ő is ott volt vele Toscanában. hogy elmondd nekem azt. Jó ötlet. élelmiszeripar. Úgy értem. Ő azonban nem süllyedt el a vállalattal. És mindezért egyetlen ember felel. A férfi a Lehman Brothers egyik nagyágyúja volt. hogy Diana előtt kellene őszinte beszélgetést folytatnia Julian barátjával. ha ezt a birodalmat kellene irányítania? De Jules szó szerint erre született. tudod. Felkészült volt. – Oké. mielőtt a cég tönkrement. pénzügyek. erre a nővére is rájött. gyógyszeripar és acélművek. – Volt a cégnél bármi olyan gond. egyenesen kimenjen a Heathrow-ra. de Jules nem ment bele a részletekbe. de velem nem osztotta meg. gondolta Rachel. ezért hagyta őket magukra. Rachel a táskájából elővett jegyzetfüzet üres lapjára szegezte a tekintetét. – Nézd. – Ha nem haragszotok. és sok segítséget kapott az igazgatótanácstól. hogy olyan szörnyen érezte magát az utóbbi napokban. beszélgettünk erről-arról. könyörgő hangon. amely különösen sok fejtörést okozott neki a halála előtti hetekben? – kérdezte Rachel. hogy vajon Julian minden egyes barátjával ennyire kellemetlen lesz-e a beszélgetés.

hogy észrevett. – Ki volt az a nő? . – Két perc – mondta a lány halkan. Ilyen alkalmakkor mindig igyekszünk ugyanabban a szállodában lakni. amivel megbíztak… – Legutóbb is ezt mondtad. és Julian hamarabb lelépett. – Kérlek. belekortyolt a borába. és akkor megláttam valakivel. Szükségem van a segítségedre. pontosabban biztos vagyok benne. Azt hiszem. a körülményekhez képest. kérdezz! – Mennyire volt boldog a házasságukban? – Eléggé. Greg. – Néhány hete együtt voltunk Washingtonban. – De ha tudnám. és bosszantanom téged.– Aha. Diana érdekében. egy gazdasági fórumon vettünk részt. Greg még mindig habozva újra belekortyolt a borába. akkor sem árulnám el neked. hogy nem bírod a képemet. Rachel nem vette magára a szarkazmust. – Akkor találgass! Greg hirtelen zavarba jött. Rachel előrehajolt. szóval újra kezded a kavarást? – Azt csinálom. Volt szeretője? – ismételte meg a lány. Julian is ott lakott. és nem szeretném viszontlátni a kibaszott Sunday Postban. – Szőke volt. ha nem vagy hajlandó őszinte lenni. a Four Seasonsbe. oké? Rachel bólintott. ha nem tévedek. ha elmondanád Dianának. – Volt szeretője? Greg arca elfelhősödött. mert gyorsan elindultak a másik irányba. – Nem szeretném. Mit tudsz? Bármi fontos lehet. Gyalog mentem vissza a szállodánkba. és együtt tölteni a szabadidőnket… Szóval elmentünk vacsorázni pár barátunkkal. – Nem. Greg széttárta a kezét és felsóhajtott. de semmi értelme itt ülnöm. – Nem tudom – ismételte a férfi határozottabban. – Egy nővel. – Három perced van – mondta Rachel. ő is észrevett engem. – Tudom. és Rachel szemébe nézett. – Nem tudom – válaszolta Greg. nyugtalanul a mosdó irányába pillantott. gondolom. – Oké. szép és fiatal.

mert a testvére vagyok – válaszolta a lány türelmetlenül. hogy a csend kínossá váljon – régi újságírói trükk. – Vigyázz magadra. hogy Diana megbocsátott neked. bocs. de nem tette. és a lány mögé mutatott. majd odahajolt Rachel füléhez. amit mondott. – Szokása volt igénybe venni a szolgáltatásaikat? A prostikéit. hogy a konferenciáról volt valaki? Greg kétkedő arcot vágott. és ők nem felejtenek olyan könnyen. amiken Diana keresztülment az utóbbi időben. – Talán. ez elég fontos… – Nem tudom. mint amennyit kellett volna. Greg. az külföldön marad. – Csak nem vagyok naiv. És hát nyilvánvaló is azok után. Tudod. Greg… – csattant fel Rachel. És az lehet. Annyit tudtam. Greg felállt. – Hát elég furcsán adtad ennek a jelét! – Nézd. ami külföldön történik. Rachel Miller – suttogta. nem akar beszélni róla. de Juliannek sok barátja van. hogy prosti volt? – Prosti? Neked aztán nagy véleményed lehet Julianről – ironizált a férfi. Rachel kemény tekintettel nézett a férfira. – Igen. Rachel! – Greg. – Pont Julian zsánere. ha azt nézem. – Honnan tudod? – Pár dologból. Ezen túlmenően semmit nem tudok mondani.– Fogalmam sincs. – Azt hiszem. bár ahhoz túl szép és túl fiatal volt. Mire célzott vajon? Egy darabig nem tett fel több kérdést. – Nem tudsz. jó helyen lesz nálad. az eszkortokéit? – Menj már. csak hagyta. és a szállodai bárok tele vannak eszkortlányokkal. – Komolyan dolgoztak rajta. hogy a beszélgetőtárs törje meg a csendet. . hogy mit tettél. de a férfi csak nevetett. Ne szólalj meg. amit kikutatsz. Diana már jött vissza a mosdóból. A babák… – Tehát a házasságuk nem jött rendbe. – Lehet. ennyit tudok. vagy nem akarsz? Greg arckifejezése megkeményedett. Vártam. Greg felnevetett. már eddig is többet mondtam neked. hagyd. ha azt hiszi. Rachel a mosdók felé pillantott. – Mert alapvetően én mindig jót akartam neki. – Bízik bennem. hogy nem volt épp felvillanyozó a szex otthon. lehetett egy eszkortlány – értett egyet vele Greg. hogy Julian majd szóba hozza. szóval gondoltam. talán. különösen. hogy nem közeledik-e még a nővére. vagyis. – Elképzelhető. Voltam elég ilyen konferencián. Diana sincs eszénél.

hol Rachelre. Igazság szerint úgy érezte. – És Greg tudott segíteni? – Igen. Rachel az arcára erőltetett egy mosolyt. hogy még jobban megutáltatta magát Julian barátjával. – Minden rendben? – kérdezte Diana. – Hát persze – válaszolta Greg. – Szent a béke közöttünk. . – Abszolút.– Ezt most vegyem fenyegetésnek? Greg erre lebiggyesztette az ajkát amolyan „Micsoda? Én ugyan nem” fintorba. nem ért el semmit. nagyon is. hol Gregre pillantva. azon kívül. De a szíve mélyén egyáltalán nem volt ebben biztos.

hogy Adammel találkozzon. – Hogy vagy? – szólalt meg mögötte egy hang. vagy nem akart tudomást venni arról. nem akarta elárulni. Rövid időre egész normálisan érezte magát. Vajon hol járhatott. mintha nagyon sietett volna. elég sok műkereskedőt ismert. . pedig megbeszélték. és fontosnak érezte. amiért reggel felhívta. az álomszerű színkompozíciók. hogy lássa a férfit. Diana látta. én is később értem ide – hazudta. De nem jött rá. Meglepődött a sógora láttán. hogy már egy órája megérkezett. fejezet A Victoria & Albert Múzeum harmadik emeleti galériájában Diana egy képet csodált. a fények. amint céltalanul lődörgött a Harrodsban. – Kicsit elkéstem. hogy tudja. és még rosszul is érezze magát. hogy nem kimondottan divatos vízfestményekért rajongani. Volt azonban valami ezekben a képekben. bocs! Arcon csókolta az asszonyt. mert nem akarta a dolgot halogatni. Úgy érzem magam. – Elég késő van. hogy találkozzanak. Egy kéz nehezedett a vállára. bár tudta. két órán át bolyongott Knightsbridge-ben. és ahogy hozzá hajolt. – Adam. hogy péntek este van. amelyben él. az éjszakai Velencét ábrázolta. Rögtön az Olga Shapirónál tett látogatás után telefonált Adamnek. – Nincs még olyan késő. hogy itt fognak találkozni. honnan kellett eljönnie? Diana egyszeriben önzőnek érezte magát. A múzeum sokkal nyugodtabb és a helyzethez illőbb hely volt. a város nappali pezsgése helyett azonban szürke melankólia áradt belőle. amiért ennek ellenére boltokban császkál. hogy a múzeum ilyenkor is nyitva van. hogy ki van fulladva. az akvarell a művészeti világban a szegény rokon. Ezek után ide hozhatod a barátnőidet péntek esti randira. ami nyugtatón hatott rá – a lágy vonalak. modern műtárgyat vett már ahhoz. és Adamnek majdnem biztosan lenne jobb dolga is. mint Ben Stiller az Éjszaka a múzeumban című filmben – mosolygott a férfi. hogy lássa. – Nem is tudtam. Miután elvált Racheltől és Gregtől. ruhákat nézegetve a Harvey Nicholsban.15. – Semmi baj. Elég régóta forgott a felső tízezer köreiben. A kép. kihez tartozik. hogy aztán rögtön újra eszébe jusson az egész rémálom. és elég sok drága. – Nagyon elmerültél a gondolataidban? – Olyasmi. mint a gyászoló sógornőjét pátyolgatni. ő pedig megfordult. – Most akkor már tudod. megijesztettél! – mondta kezét a szívére szorítva. szinte visszatükrözve az asszony hangulatát. amely előtt állt.

A pletykák szerint Barbara Denver gyémántkollekciója kenterbe veri az Elizabeth Taylorét. hogy ma este Olga Shapiro utasításai alapján sokat kell nevetnie. A lakásunk rémesen hideg és nyirkos volt. Még most. a drága és elegáns öltönyében is úgy festett. nem volt pénzem. Tsui galériába. – A portrék erre vannak – mutatta Diana. Egy hatvanas éveit taposó pár rosszallón nézett rájuk. mint egy mókamester násznagy egy esküvőn. és mereven Dianát bámulta. az előcsarnokban egy pop-up bár üzemelt. Diana nem reagált Adam célzására. – Szeretem ezt a helyet. ahol ennyi szempár figyel minket. széles és őszinte. – Az ilyen csendes helyektől mindig ideges leszek – mondta a férfi. – Mit szólsz Kínához? – kérdezte Adam. meglazította a nyakkendőjét. A két Denver fivér nagyon hasonlított egymásra. ahogy a galéria végéhez értek. és hirtelen valami meleg cinkosságot érzett kettejük között. – Gyakran jössz ide? – vigyorgott Adam. mihez kezdjek. A Victoria & Albert volt a kedvence. miközben a nagy klasszikusok olajfestményei előtt haladtak el. nyilvánvalóan egy felszedős kérdés paródiája volt. – Akkor összekeversz valakivel – mondta Adam szórakozottan. csak Adam sokkal többet mosolygott. majd megállapodott az ázsiai országnál. és fogalmam sem volt. Vonzó mosolya volt. egyfolytában arra gondolva. – Akkor menjünk máshová! – javasolta az asszony. Más . Adam Diana derekára tette a kezét. – Különösen ott. végigfuttatva az ujját az információs táblán. aki épp a vőlegény kárára készül elsütni valami poént. Amikor Londonba költöztem. – Itt nem szabad beszélgetni? – suttogta Adam. de neki nagyon tetszettek az ezüstök és a csillogó holmik. ahol a múzeum távol-keleti műtárgyait lehetett megtekinteni. amiért nevettek. T. – Ugyan már. amit az előbb mondott. az a típusom? – Olvasom a People magazint. hogy a gyerekek általában nem szeretik a múzeumokat. Tudom. ahol ritmusos afrikai zenét játszottak. úgy irányította az asszonyt lefelé a lépcsőn a T.– Milyen barátnőkről beszélsz? – kérdezte Adam. hogy ne fagyjunk meg. tutira rejtegetsz valahol egy Victoria’s Secret-modellt! – húzta Diana. és folyton ilyen ingyenes helyekre jártam Charlie-val. – Úgy érted. – Egyesek szerint nem. – Akkor ebben nagyon hasonlít az anyámra. Itt kicsit több volt az élet. Diana kuncogott.

– Egy ideig. hogy feljebb kell lépnem a ranglétrán. és apa tovább akarja vinni a hagyományt – folytatta. de apa azt mondja. – Nézd. mindig egy Denver állt az élén. és ott megtalálta a hivatását. szeretsz New Yorkban élni. és szeretné. és bárhogy próbálja. még úgy sem. hogy nem szeretnéd ezt a pozíciót. – Nem erre gondoltam… Csak mindig az volt az érzésem. nem probléma. ráadásul ki élvezte volna jobban a New York-i éjszakai életet és a szép lányokat. egzotikus zenét hallgatni. aki hirtelen megbolondult. azért jó lenne .ígyjelentéktelenebbmunkákkal rendezvényszervezéssel. amikor ő még mindig nem tért magához Julian halála miatt. nem bírja elfogadni. tudom – vigyorgott újra Adam. ha én lennék a vezérigazgató. ez a tökéletes feladat az öccsének. Hiszen olyan gyönyörű házad van! Az asszony Adam nemrégiben vásárolt. hogy az – igazgatótanácsbanszerepetvállalhasson. Az is lehet. – Végleg? – kérdezte Diana. Tényleg nem. De tudod. – És te szeretnéd? – Nem léphetek Julian nyomába. Brooklyn Heights-i házára célzott. – Ja. Szerintem ebben a percben is magáért lobbizik az igazgatótanács tagjainál. akik engem nem vesznek komolyan. kommunikációs feladatokkal – foglalta el magát. Julian úgy látta. – Nem is. amióta nyolcvan éve az egyik ősöm megalapította a vállalatot. aki eddig nem nagyon találta a helyét a családi cégben.körülmények között Diana rajongott volna mindezekért. ez visszalépés az elnöki pozícióhoz képest. Ráadásul Elizabeth is indul a posztért folytatott versenyben. Hogy merészel itt mindenki ilyen jól szórakozni. – De végleg? Azt hittem. emiatt imádta Londont is. amelyből Manhattanre nyílt kilátás. Adam arca elkomorult. mint Adam. hogy végleg. – Szeretek is. Egy évvel ezelőtt Julian büszkén újságolta Dianának. – Vezérigazgatónak? – kérdezte Diana meglepve. – Otthagyod New Yorkot? A szállodaipart? – Európából is tudok dolgozni. hogy az Adam irányítása alá került üzletág huszonhárom százalékkal növelte a profitját. miután megkapta a Denver Hotel-csoport elnöki pozícióját. mígnem bekerült a szállodaiparba. az apámé. de minden lelkesedés vagy büszkeség nélkül. hogy az apámé a szavazatok többsége. egy pohár itallal a kezében élvezni az életet. de ma este valahogy nem érezte jól magát tőle. hogy soha többé nem láthatja a férjét?! – Meddig maradsz Londonban? Az utóbbi két évben a férfi New Yorkba tette át a székhelyét. Túlságosan felelőtlennek találták.

Nagyon kellemes valamennyi. Diana nem tartotta valószínűnek. – És te miért vagy a városban? – érdeklődött Adam kicsit vidámabban. de valami nagy falat. hogy azért. szóval amint nem beszélgetek többé róla a barátaival és a kollégáival. akik lopva Adamet stírölték. És ezt gyűlölöm. és máris a tiéd az egyik. – De az nem lenne igazi otthon – válaszolta Diana. – Gondolom. ami segítene felejteni. nem volt annyira szívdöglesztő. Láthatóan témát akart váltani. akkor fog igazán meghalni. amíg a férfi kávéért állt sorba. de volt valami a sógorában. amelyben Julian véget vetett az életének. hogy az ebéd közben megfogalmazott gondolatait megossza valakivel. hogy elhalványuljon az emléke. hogy igyanak valamit. – Csak elég nehéz tartani a kapcsolatot úgy. vagy olyan elegáns és méltóságteljes. mert felismerték volna a magazinok bulvárcikkei alapján. – Én oda nem költözöm vissza! Adam bólintott. akár még szomszédok is lehetnénk. sok hasonlót kaptál. mert amint ez bekövetkezik. és beszélgessetek Julianről – javasolta Adam hévvel a hangjában. persze. hogy a sógora ötlete nem is hangzott olyan rosszul. – A cégnek vannak lakásai a vezetőknek. Talán inkább a könnyedsége. – Aggódom. a vidámságról árulkodó szikra a szemében és a kihívóan sármos viselkedése volt olyan vonzó benne. mint Rachel üzlettársa Thaiföldön. – Rachel és én Greg Willetsszel ebédeltünk. akiben megbízik. – Hogy van Greg? – Nagyon kedves levelet küldött nekem. miközben azt . Tökéletesen megértette a nő érzéseit az iránt a ház iránt. Diana egy pillanatra elfeledkezett a saját bánatáról. Egy telefonba kerül. – Kicsit szomorú lettem a találkozónktól. a művészetért rajongó lányokkal. hogy én Somerfoldban élek. – Gyere gyakrabban a városba! Vagy költözz vissza! Ott a Notting Hill-i ház. Nem feltétlenül a vezérigazgatóság. hogy már nem sokáig lesz miért találkoznom Greggel vagy Julian régi barátaival. és Julian testvéreire gondolt. – Hát akkor találkozz velük továbbra is. Jó. akik kicsit háttérbe szorultak a házastárs és a szülők mögött a részvétnyilvánításkor.valami feladat. Én magam is az egyik ilyen lakásban élek most. Diana meg akarta ragadni az alkalmat. – Miért? – kérdezte Adam értetlenül. Átsétáltak a kávézóhoz. A hely dugig volt helyes. bár be kellett ismernie. – Nekem pedig most arra van szükségem. mint a néhai férje. – Senki nem akarja. elemezte Diana magában. ami vonzotta a nők tekintetét.

egész máshol jár lélekben. A férfi észrevette. így igazán nem lett volna probléma csevegni vele. Az asszony megborzongott. A nyáresti égbolt már kezdett sötétedni. amelyet nem sokkal azelőtt viselt. Szerencsére kellemes. hogy üljön rá. amíg már nem lehetett többé Julian illatát érezni rajta. de most. Megérintette Adam vállát. de ahogy ott ültek meghitt közelségben a sötétbe burkolózó belső udvaron. hogy miről is beszélhetnének. langyos esti szellő lengedezett. A múzeum kertje gyönyörű volt. Tudtad. – És vitorlázni is. hogy nagyon tehetséges vagyok csomók kötésében? – Julian engem is rengeteg mindenre megtanított. hogy lélekben kapcsolatban maradjon a férjével: fényképeket nézegetett. A terasz szélén álló asztalok jó részét már lefoglalták. – A süti az élet apró örömei közé tartozik. a víz széléhez húzta. Az asszony számtalan dolgot tett. hogy az ő tekintete is réveteg. és rátukmált egy falatot.figyelte. mint korábban bármikor. mintha még az emléke is túl fájdalmas lenne annak a napnak. Adam talált egy magányosan álló vasszéket. Behunyta a szemét. Fogalma sem volt róla. a teraszon kerestek maguknak asztalt. intett Dianának. aztán amikor ránézett a férfira. Sógora bólintott. ám a múzeum hatalmas ablakain kiszűrődő fénytől a kert közepén fekvő tavacska a bronz és arany megannyi árnyalatát tükrözte vissza. és még nem volt kimosva. és csúszócsomót kötni. A kávézó zsúfolásig tömve volt. a férfi kedvenc C D -it hallgatta. hogy vajon Adam is így érez-e. és hosszú árnyékokat vetett a belső udvarra. és Julianre gondolt. hogy fizikailag ennyire közel volt a testvéréhez. látta. Mindketten hallgattak. Kinyitotta a szemét. mennyi mindenre – mondta Diana. hogy őt nézi. sokkal jobban érezte a kötődést Julianhez. csak a saját parfümjének és izzadságának szagát. Diana mindaddig a pólóval aludt. – Julian tanított meg úszni – törte meg a csendet Adam. hogy a szeme megtelik könnyel. és visszatért a jelenbe. – Kérsz? Az asszony a fejét rázva kortyolt bele a kávéjába. El sem tudom mondani. – Erről hallani sem akarok – közölte Adam. mire Diana gyorsan elkapta róla a tekintetét. ő pedig a lábaihoz kuporodott a lépcsőre. hogy olyan jó voltál hozzám a temetésen. Adam természeténél fogva beszédes és elbűvölő volt. Adam hogyan varázsolja el a pincérnőt. minden szó erőltetettnek tűnt. azon morfondírozva. és érezte. mintha csak kifogytak volna a témákból. ahogy Adam zakójának ujja hozzáért a meztelen lábszárához. Diana a karikagyűrűjét tekergette az ujján. A halála utáni reggelen megtalálta egy használt pólóját. és beleharapott a banánkenyérbe. így inkább kint. – Köszönöm. – Mikor lesz a gyászszertartás? . – Finom a süti – mondta Adam.

hogy Julian mindjárt besétál azon az ajtón. Kicsit teátrális volt. – Clintont és Beckhaméket is meghívja. Vagy hogy erre gondolt. ugye? Addig a néhány pillanatig. Elizabeth a Szent Pálra ácsingózik. amíg rá nem jössz. hát bók! Adam egy pillanatig hallgatott. hogy ez nem a valóság. Ha veled vagyok. hogy felvidítsalak. hogy voltam ma pszichológusnál. csak az van. – Tudnom kell. Diana hálás volt sógora szavaiért. – Gyorsan terjed a jó hír. szóval akkor vágjunk bele! Vessük bele magunkat az éjszakába vagy ilyesmi – javasolta. hogy csatlakozzon hozzánk. hogy látni akarlak. – Sajnálod? Ugyan már! Miért? – Azért. olyan érzésem lesz. minden botránya ellenére. hogy olyanokkal töltsem az időmet. – Hogy van Rachel? – Hazajött. – A kilencvenes évek óta nem vetettem bele magam az éjszakába. és nem normális. hogy az élet túl rövid a haragszomrádhoz. – Azonkívül. Adam a combjára csapott. és őrültséget művel ezzel az egész nyomozással. – Sajnálom. ami felvidít. amiért felfogadta a húgát. hogy a bulizás ebbe belefér. Mindenki más azt éreztette vele. de nem vagyok biztos benne. mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. – Tudom. – Ó. És Rachel jó ebben – mondta Adam halkan. aztán felállt. – Örülök. hogy ma felhívtalak. Sajnálom. miért halt meg Julian. – Jó érzés. Clintont pedig korszakalkotó politikusnak tartotta. Diana felnevetett. Férje nagy focirajongó volt. – Úgy érted. – Na és? Most szeretnéd? – A terapeutám szerint olyasmit kellene tennem. – Ez most sértés vagy bók? – kérdezte a férfi Dianára nézve. ha aggodalmat ébresztettem benned. aki azt javasolta. az az. . ha valamit tanulhattunk az utóbbi két hétben. az én feladatom. hogy felhívtál.– Hat hét múlva. mert azt mondtam. – És volt valami javaslata? Mert nekem egy sincs. a katedrálisra? – Mi másra? – Julian nem akarná. hogy téved. – Úgy tűnik. akik megnevettetnek. Ennek viszont örülne Julian – mosolyodott el Diana.

– Örülök. hogy veszek tőlük szállodákat. hogy itt vannak. hogy nem hülyítheti tovább. Randi? – Nem. mint egy rajtakapott kölyökkutyáé.– Azt mondta. Somerfold egy jó óra autóval még ilyenkor. jó? – Nagyon szeretném. kézmozdulatával is siettetve a férfit. – Milyen megbeszélésről van szó? – firtatta Diana. – Katari befektetők. hogy első szóra rohanjon hozzá. . menjek sárkányt eregetni. és látta. A férfi arcon csókolta. nézni a víz fodrozódását. hogy nem akarod belevetni magadat az éjszakába? – sógora arca ellágyult és bocsánatkérő volt. – Akkor tényleg nem bánod? – kérdezte Adam. hogy láttalak. – Mi az? Adam ránézett. Diana nagy kísértést érzett. milyen finom az illata. és Diana érezte. és érezni egy emberi lény meleg közelségét. és eléggé törődik vele ahhoz. Nem érdekelte sem a bulizás. – Adam! – Semmi lényeges. – Akkor mit keresel még itt? Menj! – mondta. – Én úgyis indulok haza. – Biztos. megigazítva a nyakkendőjét. este is. – Akkor nem rázhatod le így őket. aztán az órájára nézett. Lehet. – De igen – mondta Adam különösebb meggyőződés nélkül. hogy igent mondjon. – Vacsora? – Nem. – Biztos. – Az asszisztensem elintézi. min megy most keresztül. – Van egy megbeszélés a Mandarin Orientalban… Diana is megnézte az óráját: még hatvan perce sincs. – Megismételjük hamarosan. – Időre kell menned valahová? Az utóbbi tíz percben most nézed meg negyedszerre az órádat. és lesimítva a nadrágja szárát. aki pontosan tudja. sem a vacsora. egyszerűen üldögélni akart a tó partján. – Ez azért nagy nehézséget okozna a belváros közepén – nevetett Adam.

Örült. Rachel három éve nem látta Ross McKinney-t. de mégis inkább az izgalmas metrózást választotta. Rachel. a késő délutáni napfényben hunyorogva bukkant a felszínre. és hamarosan ott állt egy sorház utolsó épülete előtt. A tekintetük egymásba olvadt. – Változnak a dolgok. azokhoz képest ez itt Beverly Hills. – Lépj be a palotámba. Becsukta a szemét. – Én ilyen metroszexuális vagyok – válaszolta Ross. és a szája lassan mosolyra húzódott. fejezet Rachel magában mosolyogva ült a metrón. jó sok minden megváltozott. A térképet követve egy lakónegyedhez ért. és egy szőrgombolyag siklott ki a házból. Igen. ajka Liam ajkán. ahogy sötétedett. Eszébe jutott egy néhány évvel ezelőtt szárnyra kapott hír: állítólag valaki majdnem szomjan halt. sűrűn pislogva a félhomályban. hogy már majdnem vége a napnak. korholta magát. amelynek rozzant volt a kapuja és rozsdás motor állt kicsinyke előkertjében. milyen fogadtatásra számíthat. úgyhogy nem tudhatta. és megnézte a térképet. aztán szétválva nevetni kezdtek. mire kinyílt az ajtó. Egy vele szemben ülő huszonéves pár megcsókolta egymást. és nem a legbékésebb körülmények között váltak el. Te is tudod. – Befelé – invitálta. egy minimarket és egy bódé állt. Kinyújtotta a kezét. amely azt hirdette. Hiszen Bangkok leglepukkantabb negyedeiben is megfordult. A kocsi zsúfolt és fullasztóan meleg volt. Meggyorsította a lépteit. és szerelmesek. Sok minden megváltozott. nézz csak magadra! Rövid a hajad? – A férfiak rendszerint nem vesznek észre ilyesmit. a férfi illata betölti az érzékeit. megfeledkeztek a körülöttük lévő világról. Ugyan már. kezdett kifejezetten fenyegető környékké válni. Az utcában szemközt egy sültcsirke-büfé. Kopogott. Ross McKinney állt a küszöbön farmerban és egy ócska pulóverben. – Bocsánat a rendetlenségért. Néhány éve Rachel is így reagált volna. és magához ölelte a lányt. forró lehelete a bőrét égeti. Az East End nem túlzottan biztonságos részén járt. A lány követte.16. sőt. lefelé görbülő száját és grimaszát. és visszagondolt arra az estére Thaiföldön. . és megborzolta Rachel haját. de azóta megváltoztak a dolgok. hogy kikódolnak bármilyen telefont. hatvanas években épült sorházak és emeletes házak közé. egy barátságos arcra vágyott. – Van egy macskád – vigyorgott régi barátjára Rachel. A lány elkapta egy állva utazó öltönyös férfi gúnyos pillantását. a bokáját súrolva. boldogok voltak. Az anyjával és a Greg Willetsszel való találkozás megviselte. Felment a Beckton állomás lépcsőjén. kimenője van a szobalánynak. gondolta és kinyitotta a szemét. És nem minden jó irányba. Na nem mintha feltétlenül az várta volna az utazás végén.

egyenesen bűntudata volt. ahogy ott állt a barátja lakásában. valakinek börtönbe kell mennie a botrány miatt. ugyanis óhatatlanul igaz barátság alakul ki két ember között. kicsit már pocakosodott. Rachel meg elővette a tollát és a jegyzetfüzetét. a szája mellett mély ráncok alakultak ki. Több tucat sztorin dolgoztak együtt. – Van KitKated? Ross eltűnt a konyhában. és úgy látszott. hogy tisztában volt vele. Széles orra volt. hogy egykor jó barátok voltak. és ez nem is látszott rajta. . Ross McKinney azelőtt a hírszerzésnél dolgozott. közvetlenül az előtt. A porszívózás azonban nem elég hatékony eszköz a hámló tapéta. Amikor a bíróságon találkoztak. – Szép barna vagy. Ő és Ross egykor közel álltak egymáshoz. aztán a lány egyszer-egyszer kapott egy hosszú és zavaros levelet. hogy azt kívánta. hogy könnyen vette a büntetést. Egyik próbálkozására sem reagált. Mi az ördög szállt meg. hogy otthagytad azt a paradicsomot? Rachel felnevetett. és Rachel letelepedett a kanapé szélére. többször írt neki. és érezte. annak ellenére. ha főzöl egy teát – mondta a lány. akikről sosem hallott. legalább több időm lesz kötögetni – mondta. és nemcsak Rachel helyett. és amikor kiengedték. Nézte a barátját: a haja meggyérült. azt mindenképp sajnálta. emaileket küldött neki. Boldog lett volna. – Mindent megtudsz. Az elmúlt három évben alig beszélt Ross-szal. Amíg a férfi börtönben volt. ha nem lett volna olyan jó ügyvédje. Azon morfondírozott. Hónapokig nem történt semmi. átlagos családapának nézett ki. hogy elítélték Rachel lapjának telefonlehallgatási ügyében. hogy kienged benne a feszültség. és hátradőlt a kanapén. tele olyan eseményekkel és emberekkel. ha nem bűnbakként kezelik. – Hát. mintha nemrégiben sebtében kitakarították volna a helyiséget. Rachel kínosan érezte magát. az egészet elintézte egy vállrándítással. egy órán belül megtudott mindent bárki priuszáról. ami azért nem jelentette azt. Ross annyira gyakorlatias volt. tájszólással beszélt. Azt szerette volna. Nem. – Foglalj helyet! – mondta Ross. ezért is volt annyira jó a munkájában. és a leggátlástalanabb paparazzikkal állt kapcsolatban. akik keserves órákat töltöttek együtt egy autóban egy-egy híres ember megfigyelésével. hogy nem tudott többet tenni Ross megmentéséért. A férfi gyakorlatiasságáról ódákat zengtek. aki mindent elsimított. bárcsak ő lenne a helyében – ennyire nem volt önzetlen –. valamint a macskapisiszag ellen. egyszóval tisztes. a férfi volt a nyomozója. A hat hónap börtön legalább tíz évet öregített rajta. hogy Ross rögtön rá akar térni a feladatra. Tulajdonképpen egy kedvezményes áron megkapható James Bond volt. De tudta. így hozzáfért adatbázisokhoz.Az apró nappalit egy túlságosan is nagyméretű kanapé uralta. ő vajon hogy nézne ki. És bár Rachel nem azzal töltötte az elmúlt három évet. amióta utoljára találkoztak. nem csak kínosan érezte magát. ha a következő néhány órát nevetgélve és viccelődve tölthetné Ross-szal.

amikor kezdett rájuk omlani a ház. hallgassa le a telefonjukat. hanem még biztatták is. akit az újságok azért fizettek. Ő keltette életre a sztorikat. mivel foglalkozik a férfi. – És nem érezném magam jobban. Ross egyszerűen egy alvállalkozó volt. Ross – kezdte Rachel –. akik egyre szaftosabb sztorikat követeltek a példányszám növelése érdekében. mint Ross. szomorú és meg van rémülve amiatt. miért tette. A nővérem pedig dühös. csak azt szeretném mondani… – Tudom. és nemhogy elítélték volna. titokban lefotózza. hogy derítsem ki. te meg két hét múlva megjelensz a lakásomon. Azok. A munkájuk során számos halottkémi szemlén vettek részt. ki tudja majd tölteni a vizsgálat réseit. és jó lett volna. ha téged is bekasztliztak volna. hogy egy olyan gyakorlott nyomozó. – De nem így történt. és számtalan tervet dédelgetett. de azóta sok víz lefolyt a Temzén. és odadobta Rachelnek. ha több seggfej meglakolt volna. tudom – vont vállat a férfi. tudva. hogy a beosztottaik törvénysértő módon.hanem sok más szerkesztő helyett sem. – Megölte magát. – Diana megkért. vagy előléptettek. csak szeretné megérteni. nem? Csak nem gyanús a nővérednek valami? Rachel a fejét rázta. ezt nagyon őszintén mondom. Ross visszatért a szobába. – Nem. Diana szerint boldog volt. ugyanis magánnyomozók nélkül legfeljebb üres pletykákat hozhattak volna le a lapok. és közölték. – Bűntudatod van. hogy ezek a hírek milyen áron készülnek. A lány bólintott. nem igaz? – mondta Ross a volt kollégáikról. – Figyelj. egyáltalán nem törődtek azzal. . rendben? Ross kivett egy KitKatet a zsebéből. mindketten tudták. Tudom. telefonok lehallgatásával szerezték meg az információkat. szóval spongyát rá. hogy utánajárjon a sztorik részleteinek: megfigyeljen embereket. Nem kell Sherlock Holmesnak lennem. hogy nem tudja. – És nem bízik abban. hogy a sógoromról lesz szó? A lány ugyanis ezt nem árulta el a telefonban. – Csak azt szeretném. – Továbbra is olvasok újságot. kikre gondol. és a lány kezébe nyomott egy gőzölgő csészét. Mindennek oka van. nem kellett volna ennek megtörténnie. hogy összeálljon a kép. mi történt Juliannel. a botrány kitörésekor azonban azonnal széttárták a karjukat. és igen. akik mind tudták. Nem hibáztatlak – rázta meg a fejét. aztán vágjunk a közepébe. hogy a halottkém kideríti. mik ezek az okok. ha nem így alakul. különösen egy ilyen szörnyű öngyilkosságnak. fogalmuk sem volt arról. hogy megússzák a botrányt. Julian Denver öngyilkos lesz. akiket vagy gyorsan nyugdíjba küldtek nagy prémiumokkal. Nem akarta megnevezni az újság vezetőségét. – Nyomd fel a vércukrodat. Mesélj nekem Julianről! – Honnan tudtad.

Diana szép summát fizet. és öntött magának. – Jól van. de most a whiskyspoharát csak félig töltötte itallal. semmi gyanús körülmény – mondta a lány. A pénz nem számít. és azon gondolkodtam. – Mi a rendőrség álláspontja? Rachelnek még nem volt érkezése személyesen találkozni a nyomozást vezető tiszttel. Dianát sem gyanúsítják gyilkossággal. milyen volt Julian élete az utóbbi időben. csak úgy mondtam – védekezett a férfi felemelve mindkét kezét. – Hát. Egy üveg skót whiskyt vett elő. A lány figyelte. – Akkor talán segíthetek. aki mindig ragaszkodott ahhoz. – Meg sem kérded. és én is tudni akarom. Julian a sógorom volt. Ross? – kérdezte Rachel. hogy az ügyek minden aspektusát vizsgáljuk meg. plusz a költségeidet természetesen. – Nem bánod. – Pedig lett volna rá oka – vágta rá Ross cinikusan. mennyit fizetek neked? . – Ahhoz. Ross. – Én nem kérek. – Nem. amikor a férfi visszaült a helyére. miért tette. – Milyen most az életed. amit tudsz! – kérte Ross a térdére támaszkodva. Ross érdeklődve nézett rá. és a bárszekrényhez megy. bár el sem tudnád képzelni. hogy megtudjam. ami sok szívfájdalmat és csalódottságot okoz az érintett családoknak. – Ross. a börtön nem épp a legjobb ajánlólevél… – Találtál munkát? – Vállalok néhány műszakot egy közeli bárban pultosként. hogy újra beiratkozom egy vízvezeték-szerelői tanfolyamra. bár már beszélt telefonon egy bizonyos Mark Powell felügyelővel. – Egyértelműen öngyilkosság.Mindketten tudták. Ross elgondolkodva bólintott. ha iszom valami erősebbet ennél? – kérdezte Ross a teára mutatva. jól van. hogy az ilyen esetekben nem ritka az „ok ismeretlen” határozat. – Véletlenül pont ráérek. a nővéremről beszélsz. – Ez nem egy „ügy”. Barátja felhúzott szemöldökkel nézett rá. – Te voltál az. Rachel elvigyorodott. csak Diana és Julian. – Mondd el. mennyire drágák a felnőtteknek szóló tanfolyamok. ahogy a barátja feláll. – Segítségre van szükségem – folytatta a lány. – A biztonsági kamerák szerint senki nem volt a házban. Ross mindig is nagyivó volt. Ez személyes dolog.

hogy mit mondasz a nővérednek. Rachel kibontotta a csokiját. . – Vagyis nem sok minden van a kezedben – állapította meg Ross kereken. és megmondhatom. – Juliannek depressziója volt az egyetem idején – közölte a lány. mint Julian. – Szóval mit gondolsz. hogy nem sok lelki defektet tapasztaltam náluk. Nem lehet. Ross gúnyosan felhorkant. Azért fekszenek le más nőkkel. hallotta a lelkesedést a hangjában. Mindig is érdekelték a nők. aztán részletesen elmesélte. Mindannyian kiválasztottnak tekintették magukat. Pár pillanatig csönd támadt. mintha most kelne újra életre a szeme előtt. élénkek voltak a gesztusai. ha azt vesszük. barátja whiskyje is elfogyott. Egész életében arra készült. mert baj van a házasságukkal. de ez úgy hangzik. nem az igazságot – mondta Ross. amit az elmúlt negyvennyolc órában megtudott. – Az. a washingtoni nő felkeltette az érdeklődésedet – válaszolta a lány a homlokát ráncolva. Rachel nézte a barátját. hogy a pultos fizetésemnél biztosan jobb. hogy a házasságuk rémes volt. – A legvalószínűbb. minden lehetőséget meg kell vizsgálnod. nem csak azokat. amelyek nem botrányosak – közölte Ross határozottan. – Azt hittem. különösen. Mire befejezte. amíg Rachel emésztette a hallottakat. Már csak azt kell kitalálnod. hogy amikor beteljesült az álma. Ezenkívül a Denvercsoport vezérigazgatói posztja hatalmas feszültséggel járt együtt. – Először is. hogy problémák voltak a házasságban. Elképzelhető. – Ezt hogy érted? – Diana megoldást akar. nem tudott vele mit kezdeni? – Én ugyan nem vagyok gazdag pasi. – Ha kurva volt is. hogy prosti volt. mintha valaki a legkézenfekvőbb okot próbálná erőltetni az igazi megtalálása helyett. – Ne okozz neki még több fájdalmat.– Lefogadom. Rachel? Az ösztöneid mindig elég jól működtek. de elég sok időt töltöttem az utánuk való szaglászással. – Csak így juthatsz el az igazsághoz. – És mi az igazi ok? – kérdezte. És hát az emberek nem változnak. szerintem Julian gyenge volt. – Huszonöt évvel ezelőtt? – fintorodott el Ross. és talán nem bírta a nyomást. nem azért lépnek félre. – Nem akarom megsérteni a nővéredet. – Az olyan férfiak. ez azt bizonyítja. mert megtehetik. hogy a nővéred lépett félre? – Ross! – Ha rendesen akarod csinálni a nyomozást. hogy otthon nem pezsgett a szex. Visszatért a szín az arcába. hogy ezt fogja csinálni.

– Azt nyilván nem szeretné hallani. – Washingtoni fehérneműbolt számlája? Esetleg egy transzvesztita bordélyházé? Rachel felnevetett. de a helyzet az. – Úgy aztán könnyű lenne. vén kecske. de Diana úgy érzi. Újra férjhez megy. – Mit találtál? – Attól eltekintve. és egy év múlva kimondták a válást. – Nekem is hiányoztál. mert a házasságuk borzalmas volt. hogy kekeckedj velem. A lány a táskájába nyúlt. – Azzal a Peter nevű pasival? Hiszen még alig ismeri. ők a depressziónak tulajdonítják. – Nézz utána annak a nőnek Washingtonban. csak óvatosan! – Ez a volt feleségem dumája. és valamennyien áttelepülnek. hogy a férje azért ölte meg magát. A nővérem nem így gondolja. Ross és a felesége az ítélet után szinte azonnal szétváltak. – Ő hogy van? – Jól – válaszolta a férfi különösebb meggyőződés nélkül. – És mi lesz a gyerekekkel? – Rachel a tévészekrényen álló fotókra nézett. hogyan lehet 4650 fontot elkölteni egy szivarboltban. – Hol kezdjem? – kérdezte aztán Ross. És hát… a gyerekek nem szeretnek ide jönni. hogy Peter rendes pasi. – Ebbe nincs beleszólásod? Nem viheti el őket csak úgy Dél-Afrikába. nem? – Persze. bármennyire felidegesítesz is néha. – Két éve együtt vannak. és vastag borítékot húzott elő belőle.– Szerintem ezt rosszul gondolod – közölte Rachel. nem igaz? – Hoznék magamnak még egy italt. keménykedhetnék. – Hiányzott már. megbízható. Kath mindig erre vágyott. de azt hiszem. – A család mit gondol? – Velük még nem beszéltem. van még pár érdekes dolog. – Julian különféle bankszámlakivonatai. – Fokvárosba készül költözni. Ezeket is át kellene nézned. hogy teljesen megdöbbentem azon. Jó állása van. – Ross. hátha nem vettem észre valamit. titokban ennek a válasznak örülne. és elkölthetném a nem létező vagyonomat ügyvédi költségekre. . Rachel a homlokát ráncolta. Ilyet senki nem akar hallani. amit igazán nem vethetek a szemükre.

– Igazad van – ráncolta a homlokát a férfi. hanem a feleségük vagy a barátnőjük. Hitelkártyáról történő kifizetés az Expedia nevű utazási irodának. tudta. mint a drog. elmondania. hogyan talált magára. inkább csak szomorúnak. hogy a Denver-csoportnak van egy utazási ügynöksége. Talán gyorsan kellett foglalnia valami miatt. Szerette végighallgatni a szerkesztőségi értekezleteket. és egyéb alantas munkákat végzett. ami feltűnt nekem. Attól a pillanattól kezdve. Sosem a férfiak foglalják le az utakat. mintha hirtelen minden újra a helyére került volna. Rachel játékosan belebokszolt barátja karjába. Amikor elkezdett a sajtónál dolgozni. hogy egész életében ezt akarja csinálni. el sem tudta képzelni. amikor izgalmas híreknek kellett utánajárniuk. – Na jó – mondta Ross. figyelni. igaz? – mosolyodott el Ross. bár eleinte több mint egy évig gyakorlatilag csak ugráltatták: kávét főzött. hogy rendszerint melyik irodát használták. ő mégis minden percét imádta. – És mi ebben a szokatlan? A lány már alaposan átgondolta ezt korábban. A hír olyan volt számára. – Pontosan. de nem nagyon találtam más utazással összefüggő kifizetést. miért nem azzal utazott? – Családi nyaralás? Romantikus hétvége kettesben Dianával? Rachel elmosolyodott. amelyről Ross letakarította a magazinokat és újságokat.Ross nem tűnt megkeseredettnek. de ez valahogy mégis olyan rejtélyesnek tűnik. Visszatért a régi. nem? – A szimatod most sem hagy cserben. és hogyan építette fel az új életét a szerettei nélkül. – Most te vagy naiv. ahogy belépett a szerkesztőségbe. Diana elárulta. – Ez nem illik a képbe. jól ismert izgatottsága. és a bankkivonatok fölé hajolt –. hogy most kellene a thaiföldi életéről mesélnie. és Ross felkapcsolt egy asztali lámpát. . Leültek a rozoga ebédlőasztalhoz. és már majdnem elfelejtette. – Dolgozni akarok – mondta a barátja egyszerűen. Rachel egyetértőn bólintott. – Akarsz róla beszélni? – kérdezte. mint aki már beletörődött a vereségbe. amitől Rachelnek olyan érzése támadt. mintha újra a szerkesztőségben lenne éjszakai műszakban. – Ez az egyik. hogyan tudna mással is foglalkozni. Közben besötétedett. és minden rajtuk keresztül ment. Ráadásul a cégnek saját repülőgépe van. hogy legyen helyük. Mindenesetre Diana elmondta. – A munka átsegít az ilyesmin. amit fekete tintával alá is húzott. mennyire szerette. nézzük csak! Rachel rábökött egy tételre. Rachel arra gondolt. ahogy az újságírók akcióba lendültek. nem pedig Julian privát számlájáról. – Miért maga Julian foglalta le a repülőjegyeket? Sokat utazott. és ők többször előfordulnak a kivonatokon.

akkor megtudhatnánk. – Ne haragudj. ha magadra hagylak. hogy hová szólt. Ross. Már csak azt kéne tudnunk. Rengeteg új trükköt tanultam. Rachel elmosolyodott. mire költötte a pénzt – mondta Rachel. mintha elvégeztem volna a nyári egyetemet kiberbűnözésből. Ez annak a kérdése. Ha ez kellemetlen helyzetet teremt… – Ne hülyéskedj már! – nevetett a férfi. Rossra nézett. – Pár ezer font. – Egy halott magánszférájának a megsértése – merengett Ross. szóval valószínűleg repülőjegy. A férfi nagyon hasonló dolog miatt ült börtönben. Régebben egész hackercsapatot foglalkoztattam. – Csupa fehérgalléros bűnöző közt ültem a sitten. olyan volt.– Ha valahogy hozzáférhetnénk az utazási adataihoz. – Manapság mit mond erről a törvény? – A felesége kért meg rá – mondta Rachel reménykedve. – Mióta vagy ilyen erkölcsös? – Ez nem erkölcsi kérdés. ma viszont már magam intézem az ilyesmit. és kinek vagy kiknek a nevére. mit kér. végre úgy érezte. és kinyitotta a laptopját. Mindketten tudták. hogy a nevelőtisztem mit fog szólni hozzá. . némi haladást ért el. – Ebben az esetben viszont jobb. Rach. – Az még nem szentesíti a dolgot.

láthatóan zavarban. Riadtan eszmélt fel. és álmatlanul forgolódott az egyszeriben hatalmasnak tűnő ágyban. de Julian halála óta egyre nehezebben ment a reggeli felkelés. fenn volt a madarakkal. és szorosabbra húzta magán fürdőköpenyét. Aztán átfordította a kart a másik irányba. Bills öt perce szólongat. és megérintette a férfi karját. de a név hallatán melegség töltötte el. Az asszony teste még mindig libabőrös volt a hideg víztől. – Most már csak nem küldhetem el. Aztán Sylviára nézett. Újabb mozdulat. – Rosszkor jöttem? – kérdezte a férfi. – Igyál egy kávét! – mondta Sylvia. hogy tegnap úgy elrohantam – mondta a férfi. mivel ez a nap is egy hatalmas. és továbbra is illedelmes távolságban állt a sógornőjétől. gyorsan elzárta a csapot. amikor az egész éjszakát ébren töltötte. Rachel persze másnaposság ellen használta. hogy kibújjon az ágyból. – Lent várok – hadarta Adam. bár rögtön szeretett is volna visszamászni. és kiment a szobából. Csendben vártak.17. – Adam itt van? – kérdezte ijedten. – Diana! – Anyja dugta be a fejét a fürdő ajtaján. Ma is csak fél 11-kor bírta rászánni magát. amíg bírta. Adam Denver. – Szabadulj meg tőle. valamiféle skandináv elmélet volt az alapja. Vagyis nem – dadogott Diana. – Bocs. és lekapta a fogasról a puha fürdőköpenyét. Még olyankor is. a bőre már bizsergett a forró víztől. de az elmélet más helyzetben is helytálló lehet. Látogatód van. Igen. nem igaz? Diana gyorsan lesimította a haját. hogy Charlie-ról gondoskodjon. de csak állt a zuhany alatt. amely szerint a szervezet újra feltölthető energiával a forró és a hideg vízpermet váltakoztatásával. hangja bosszúsan csengett. amikor Sylvia hallótávolságon kívül . Elakadt a lélegzete. – Minden rendben? – kérdezte Adam. a jeges zuhatagot azonban csak egy pillanatig volt képes elviselni. ahogy a víz egyre égetőbben folyik végig a hátán. – Mrs. – Persze hogy nem. Dianának mostanában kimondottan szüksége volt ilyesféle „indításra”. Az asszony mindig korán kelő volt. fejezet A csapot a piros jel felé tekerte. míg a léptei elhalkultak. aztán belépett a hálóba. egyszerűbbnek látta a takaró alatt maradni. fekete lyukként tátongott előtte. amikor eljött a reggel. hogy az anyja éppen flörtöl Adammel. – Nem. Diana elszörnyedve jött rá. hiszen szinte teljesen meztelen vagyok! – Hát öltözz fel! – suttogta az anyja. és érezte. Ezt a zuhanytrükköt Rachel tanította neki. amikor az ajtóban megpillantotta Adamet. vagy edzeni induljon. aki fogta az adást. amikor kopogtak az ajtón.

lemegyünk a partra. hogy megkérdezzem. nem azért vezettél ennyit. a szüleimnél állt. – Azt hittem. – Kasmírfelsőben? – kérdezte az anyja meglepetten. mégis örömmel töltötte el az arcát melengető napfény. elbűvölő. csodás tájakon át. lenne-e kedved velem ebédelni. – A tenger elég messze van innen – közölte Diana. – Semmivel sem lehet olyan jól eljutni A-ból B -be. futni megyünk. – Hová megyünk? Sportpályára? – Meglepetés. a fehér fürdőköpeny nincs rajta az „ebédhez megfelelő öltözék” listán. hogy még Julian is megcsodálta. Jól tudta. hogy nem mentünk bulizni. – Úgy tűnik. Erőt és reményt adott. ha azt hinnéd. ha neked sem. Jót fog tenni egy kis tengeri levegő. hogy az időjárás nem segít a bánatán. – Nem szeretném.került. elvitted Amerikába. Tíz perc múlva legyél lent. és a nap már magasan járt. Újabb. azért vezettem ennyit. Dél. – Akkor örülök. Diana nem is emlékezett ilyen hosszú napsütéses időszakra az utóbbi időben. és végigsimította az ezüstszínű karosszériát. Igazi szépség volt. Késő délelőtt volt. Adam autója a felhajtón állt. nagyon meleg napnak néztek elébe. – Nem. Alsóbbrendű utakon autóztak dél felé. – Megbeszélésed volt. Diana farmert. pedig neki is volt néhány fantasztikus veterán autója. olyannyira. hogy nagyon illik a tulajdonosához. – Ahhoz először is fel kellene öltöznöm – mosolyodott el az asszony. – Mi volt a katariakkal? – Megkötöttük az üzletet. mint ezzel a szépséggel – vigyorgott Adam. – Gyönyörű – mondta az asszony. – És hol van B? – Arra gondoltam. – És futócipőt vegyél fel. – Igen. – Hát.Oxfordshire-en és . nekem nincs más programom mára. és úgy vélte. hogy bocsánatot kérj! – Nem. cserbenhagytalak… – Ne gyerekeskedj! Remélem. zöld kasmírfelsőt és sportcipőt húzott. miközben bemászott az anyósülésre. rövid ujjú. Diana elpirult. – Hová készültök ti ketten? – érdeklődött kíváncsian Sylvia. A múlt század hatvanas éveiből származó Aston Martin kabriót Diana mindig is James Bond-autónak tartotta.

– Ez egy lagúna. – Van közelebbi tengerpart is. – Bemegyek rendelek valamit. pont szemben pedig a La Manche ezüstje csillogott a napfényben. – Kirúgtak – válaszolta Adam vidáman. Diana csak nagy vonalakban ismerte Adam vad csikóéveit. mint egy hatalmas medence – jegyezte meg Rachel nevetve. és mire készen lettek. amikor meglátta az előttük elterülő. Az első másfél év Somerfold renoválásával telt. bizonyos értelemben beszűkült az élettere. Bár a ház hatalmas volt. A kerthelyiségtől balra sárga sziklákkal pöttyözött zöld mezők futottak fel a dombokra. hogy azért hagyta ott Londont. de ez valami egészen különleges – mondta Adam. ahol még sosem járt. Mit kérsz? – Válassz te – mondta Diana. segített Dianának kiszállni az autóból. Tulajdonképpen röhejes. A család nem nagyon szerette . elvégzett egy fotótanfolyamot a szomszéd városban. – Hol vagyunk? – Chesil Beach a hely neve – mondta Adam és a sörkertbe irányította az asszonyt. Dianának jó volt egy kicsit elszakadnia otthonról. gondolta Diana. – A tenger! – kiáltott fel boldogan. Kétórányi autózás után megálltak egy pubnál Abbotsbury szélén. hogy nem élt túlságosan izgalmas életet. – Olyan. de nem utoljára. amióta Somerfoldba költöztek. Félt beismerni. – Honnan ismered a helyet? – Néhány kilométernyire jártam bentlakásos iskolába. a nap melengette Diana vállát. hogy nem nagyon van mivel töltenie az idejét. hogy teljesebb életet élhessen. hogy találkozzon a barátaival. Etonba jártál. akik nélküle is vidáman élték az életüket. de az az igazság. kicsit távolabb a tömegtől. miközben ülőhelyet keresett. és Adam már hozta is a kancsó gyümölcskoktélt. aki képtelen volt betelni a látvánnyal. hogy ilyen sokan vannak. de ehelyett egy aranyozott kalitkában tengette a napjait. és ahová nem kötötték a Juliannel kapcsolatos emlékek. a szél zászlóként lobogtatta a haját.Wiltshire-en keresztül Dorset irányába. hogy nem tudtak beszélgetni. valahová messzire. leült. Nem csoda. – Először életemben. Eljárt egy közeli pilatesstúdióba. és olyan hangosan fütyült a fülük mellett. Az autó teteje le volt engedve. Lévén hogy szombat ebédidő. Diana arca felderült. Talán mindkettőjüknek erre volt szüksége: hogy kiszellőztessék a fejüket. természetesen valódi gyümölcsdarabokkal. és ahogyan az egy úriemberhez illik. tanyaépületek között tehenek legeltek. csillogó vizet. – Azt hittem. és persze néha bejárt Londonba. Kiszúrt egy faasztalt. kiderült. a helyiség már tömve volt.

ezért hátrahajtotta a fejét. hogy nagyon kevés időt töltöttek egymás társaságában és sosem beszélgettek fontos dolgokról. de bizonyos dolgokhoz nem szedtem még össze a kurázsit. A botrány kirobbanásáig bűntudatot érzett a húga iránt.emlegetni a múltnak ezt a darabját. Ahogy itt ültek egymás mellett a partra néző rozoga asztalnál. annak ellenére. amelyeket még nem tettem meg. – Soha? – kérdezte Adam hitetlenkedve. – Mi van a te bakancslistádon? – érdeklődött Diana egy salátalevelet csipkedve. mint Julian. életrevaló és kifinomult. hogy bárki más ezen a véleményen lenne. Adam erre csak morgott egyet. Erős. miközben töltött magának a koktélból. a sógora elmerült a gondolataiban. mindig olyan szerettem volna lenni. – Mi az. tudat alatt elhatározhattam. mivel nem igazán illett a szokásos sikertörténeteik közé. – Hármat – grimaszolt csibészesen Adam. Diana ráébredt. Lefeküdtél egy topmodellel… Adam nem is tagadta. – Mint például? – Keresztülmotorozni Ázsián. amíg elmegy. ez lehetetlen. hogy a két fivér közel állt egymáshoz. Bond-autót vezetsz. . hogy a napsugarak megmelengessék az arcát. Önző vagyok? – Nem. Hihetetlen. – A szüleim nem így látják. Annyira rá akartam hasonlítani. Úgy tűnt. hogy még sosem jártam itt. teljesen természetes. Persze van pénzem. – Tudod. Közben megjelent a pincérnő két szendviccsel. – Egy csomó minden van. – Jobban hasonlítasz rá. hogy épp az ellentéte leszek. – Szerintem nagyon sokban hasonlítotok egymásra. hogy eszedbe jut a múlandóság. Ugyanannak az éremnek a két oldala vagytok. Pár évvel idősebb volt nálam. hogy amikor rájöttem. Adam megvárta. ami még kimaradt. – Nem hinném. amit szeretnél még megtenni? Egy átlagemberhez képest nyilván kevesebb dolog van a listádon. Ez a filozófia aztán elég gyakran sodort bajba. ami nagyszerű. – Eddig kimaradt. Az asszony pontosan tudta. csak azután folytatta: – Tudod. milyen az. így a példaképem lett. Az ő családjukban ez Diana volt. és amelyekre vágyom. és letette őket az asztalra. Nem akart most erre gondolni. én legalábbis így láttam. és ezt a tényt mindig nehezen tudta megérteni és elfogadni. túl öreg ahhoz. mint gondolnád. ha a szülők jobban szeretik az egyik gyereküket. – Hány iskolát hagytál ott? – kérdezte a sógorát. Julian halála óta sokat agyalok olyan dolgokon. hogy a barátom legyen. – Fantasztikus ez a hely.

de nem merte elmondani. hogy eleinte nem is tudta. És mi a helyzet veled? Diana mosolyogva vonta meg a vállát. ez Rachel hobbija. és alig várja. és az is felötlött benne néhányszor. hányadán áll a sógorával. hogy a húgának egy ilyen férfi jusson? Egy még a férjénél is jóképűbb és karizmatikusabb pasi. amelyben nem volt biztos. ahol az ember a természet erőinek van kiszolgáltatva… És szeretnék oxigéntartály nélkül merülni. Végül is. hogy Diana egy rakás szerencsétlenségnek érezte magát a társaságában. Adam majdnem félrenyelte a kóláját. összejöjjenek. hogy elmondja. ráadásul tudta róla. . Dianát egészen felvillanyozta a beszélgetés. miközben néhány harapással eltüntette a szendvicsét. akitől jókedvre derül mindenki. – Rachel régebben a Sohóban lakott. jó lenne az Északi-sarkon táborozni. hogy miért ne tegye meg. Volt még egy dolog. de végül nem árulta el.– Akkor rajta! – A sztratoszféra széléig repülni. családot akarok – közölte Adam. – Ez kell a világnak. nem is olyan érdekes. de minden alkalommal talált valami kibúvót. Gyakran eszébe jutott. – Szeretnék ott lenni egy vulkán kitörésekor. néhány percre úgy érezte. Talán egy F –9-es vadászgéppel vagy egy orosz MiG -gel megtehetném. Diana már épp nyitotta volna a száját. Mintha én lennék a Top Gun főszereplője. – Tele vagy meglepetésekkel. mint neked? – És meg akarok nősülni. Ettől Diana majdnem leesett a székéről. hogy kiderülne. – Te gyereket szeretnél? – Ez színtiszta önzés – cukkolta Adam. hogy úgy intézi. de azért semmiből ne jusson neki jobb. hogy belevágjon valamibe. hogy Adam és a húga jól kijönnének egymással. és a húga igazán nem ilyen férfit érdemelne. és annyira izgalmasnak tűnt ott az élet! Ismert minden lökött alakot arrafelé. Vagy titkon. amit csak akartak. a lelke mélyén nem akarta. – Ismered Tom Cruise-t. egy mini-Adam Denver. Persze ehhez hozzátartozik. Néha szükségem lenne egy kis vadulásra. hogy korábban miért nem játszotta ezt a játékot. neki és Juliannek volt elég pénze bármit megtenni. hogy nem hajlandó elköteleződni. – Ez minden? – kérdezte Adam. Adam annyira magabiztos volt. – Szeretném látni az Ulurut napfelkeltekor. – Lehet. Lehet. Szeretnék diplomát szerezni. végtelen sok lehetőség áll előtte. és nem értette. hogy ez egy soha ki nem mondott törvényszerűség volt a lánytestvérek között? Hogy a legjobbat akarod ugyan a másiknak. hogy menni fog. ő biztosan el tudná intézni neked. és elmenni egy topleszbárba.

mintha elárulta volna a férjét. – Menjünk – javasolta Adam. Csodálatos kirándulóidő volt. Abban az időben egy aprócska lakásban lakott Charlie-val nem messze onnan. és a part mentén maradva először áthaladtak Charmouth-on. Ne gondoljon se a tegnapra. hogy kiheveri-e valaha a férje halálát. Visszaültek az autóba. ha Julian bemegy a lakásába. Diana azon morfondírozott. hogy a férfi idegesnek tűnt. de úgy gondolta. Az az este még ma is mosolyt csalt az arcára. Először fagyiztak. Ettől a gondolattól kellemetlenül érezte magát. Vissza az első randijához Juliannel. Dianának most csak az számított. erős keze és napbarnított karja nagyon hasonlított Julianéhez. amint azt a munkahelyi pletykákból megtudta. Helytelennek tartotta. és Julian minden legendát elmesélt neki a helyről. se a halottkémi vizsgálatra. és talál-e valaki mást. Az asszony sosem tagadta le a munkahelyén Charlie-t. aki nemcsak a főnöke volt. A férfi az autójához kísérte. hogy a városba fognak menni. valami menő étterembe vagy szállodába. olyan. és Diana arra számított. mint ez a mai. akit kedvel. aztán a Spaniards Fogadóban ebédeltek. és meglátja a hatéves fia könyveit és játékait. főként a katari szállodavásárlási projektről. mintha visszament volna az időben. a Denver család vajon miért nem ismerte fel Adam értékeit. És akkor rádöbbent.Fogalma sem volt róla. tölgyekkel és nyárfákkal benőtt domboldalra. de ha nem törődött ezzel a kínos érzéssel. hanem eléggé közkedvelt a gyengébbik nem körében. de szégyellte volna. Szerette az adminisztratív munkáját a Denver-csoportnál. Diana most is maga előtt látta Juliant a fehér ingében és vászonnadrágjában. Langyos szombat délután volt. bármennyire vonzó is a férfiak szemében. Minden egyes hotel metropolisokban lévő luxus kategóriájú szálloda volt. Még húsz percig beszélgettek a kerthelyiségben üldögélve. Például. Meglepte. se a holnapra. – Ez minden – mondta. hogy Keats itt írta a leghíresebb versét. hogy Highgate Village-ben találkozzanak. se a nyomozásra. hogy egy egyedülálló anyának nem túl jók a kilátásai a párkeresésben. hogy ez a nap kezd egyre inkább egy randira hasonlítani. Azonkívül azzal is tisztában volt. hogy gyönyörű tájakon autózik valakivel. Diana nézte Adamet. ha Julian Denverrel randizik. Az asszony tudta. aztán éles kanyarral felhajtottak egy meredek. és csak élvezze az életet. hogy a tűzzel játszik. Ehelyett kiautóztak Heathba. Pontosabban nem szerette volna. és hagyta magát elmerülni a pillanatban. ahogy koncentrál vezetés közben. megtörölve a szája szélét a szalvétájával. ha a férfi ott veszi fel. Diana ragaszkodott hozzá. amikor mindketten befejezték az ebédjüket. tökéletes nap arra. és a hírhedt útonálló. Ahogy a sógorát hallgatta. akkor majdnem olyan volt. hogy az ember elfelejtse minden búját-baját. Dick . és nem akarta kockára tenni. nagydobra sem kell vernie. ahová az ilyen férfiak szoktak járni.

két fivér. – Ide jártunk futni. ahogy a színes vászondarab egyre magasabbra szállt. de nem számított. de nagyon örült neki. hogy megkérdezte volna a címet. Julian és ő azonnal megtalálták egymással a közös hangot. Kétoldalt nyári virágokkal teli erdő szegélyezte az útjukat. Pillangók és rovarok repdestek a levelek közt átszűrődő poros fénysugarakban. Árnyékos ösvényen vezette Dianát felfelé. aki ellenállt a vonzerejének. mennyire fájt a lábam. de nem hívta be magához Juliant. hogy a céges adatbázisból nézte ki az adatokat. hogy tetszeni fog neked – vigyorgott Adam. kiderült. és nem akart mindent elrontani azzal. Aztán amikor a férfi egyenesen hazavitte anélkül.Turpin itt állt meg egy korsó sörre. – Nézd! – mondta Diana. – Mi ez? – Majd meglátod – közölte Adam. hirtelen véget ért az út. és hátrasétált vele. ahogy a csomagtartóból előszed egy katonai zsákot. Adam fogta a sárkányt. Vagy azt. hogyan fogja a zsinórt. és érezte. az asszony tudta. Diana pedig kiengedte a kötelet és felsikoltott örömében. hogy bölcs döntés volt. – Fogalmam sincs. messzebb. hogyan párbajoztak egy szerelmi ügy miatt. . de az asszony jól döntött azon az első estén. hogy előző este óta honnan szerzett a sógora egy papírsárkányt. hogy a románcuknak van jövője. Diana látszólagos húzódozása még jobban felkeltette az érdeklődését – itt volt egy nő. egy meredély szélén álltak. A férfi kicipzárazta a zsákot. amikor iskolás voltam. és kiszállt az Aston Martinból a kis. hogy a szél simogatja az arcát. vagy mennyire szúrt az oldalam. Gyűlöltem a tájfutást. Nem szándékosan ugyan. amikor már jobban ismerte Juliant. hogy véget érjen az este. ahol kijöttek az erdőből. Menni kellett. a távolban a tenger párás kéksége. Julian halála óta Diana képtelen volt bármiben is meglátni a szépet. A domb tetején. Nem akarta. ahonnan a tengerre és a dorseti dombságra nyílt kilátás. Előttük a dombok lankái. Amikor már elég messze volt. – Itt is vagyunk – mondta Adam. aztán a zsákot a hóna alá csapva elindult. közben Dianának magyarázott. nagy nehezen bevallva. hogy a tulajdonosok. ha fújt. ez a látvány minden kínomat feledtette. a szélbe eresztette a sárkányt. de ez itt most maga volt a tökéletesség. Diana figyelte. hogy a férfi esetleg rálép Charlie egyik műanyag tűzoltóautójára. talán az egyetlen Londonban. – Gondoltam. Julian nem volt hozzászokva a visszautasításhoz. Olyan jól sikerült az a nap. és izgatta a kihívás. hogy kell ezt a vacakot használni. Évekkel később. Az asszony el sem tudta képzelni. ha esett. poros parkolóban a domb tetején. – Egy papírsárkány – hüledezett Diana. Végül egy hatalmas tisztásra jutottak.

– Bejössz? – kérdezte Diana reménykedve. szaladj vele! – kiáltotta Adam. Az asszony elmosolyodott. kerülve a férfi pillantását. amíg végleg eltűnt a távolban a hátsó lámpájának a fénye. hogy a szürkületben ez talán nem látszik. – Gyerünk. testvéri csókot lehelt a homlokára. hogy a tavi házban ég a villany. Majdnem hét óra volt. hunyorogva nézve a napot. – Rachelnek látogatója van – mondta. és örült. Ahogy elhajtottak a tó mellett. mire visszaértek Somerfoldba. hangját letompította a szél süvítése. remélve. az asszony látta. – Hát akkor nagyon köszönöm – mondta. – Lassan indulnunk kellene hazafelé – mondta Adam. . hogy elpirul. – Nagy lesz a forgalom. és egy ismeretlen autó épp akkor áll meg előtte. és az asszony addig állt a ház előtt. és közben érezte. – Vigyázz a szakadék szélénél! A sárkány vadul rángatózott a levegőben. hogy lelke sötét hangulatát is kisöpri a szél. – Vissza kell mennem Londonba. Diana pedig olyan gyorsan szaladt. – Köszönöm. Végül a sárkány visszazuhant a földre. – Te reszketsz! – Hűvös van. és azon morfondírozott. mennyi az idő. ezúttal vajon hová siet a sógora. és Diana szóhoz sem bírt jutni a meghatottságtól. Adam a főbejárat előtt állt meg. és kisegítette Dianát is. mintha csak onnan akarná megállapítani. Érezte. hogy megmutattad. és könnyű. – Igazán nincs mit – mosolygott Adam is. Sógora hozzálépett. Adam beült az autójába. Diana pici csalódottságot érzett. mint valami vén tengeri medve. Kiugrott az autóból. hogy Adam nem lát bele a gondolataiba.körbetáncolva a sirályokat. ahogy csak bírt. és majdnem elérve a felhőket. nem minden napnak kell olyan borzalmasnak lennie. ha lemegy a nap – magyarázkodott Diana.

fejezet – A fenébe. . mert Diana nem akar a nagy házban látni. – Egy telefon is megtette volna – vigyorgott a lány. Tudtam. – Azt mondtad. Ma reggel viszont megjelent Somerfoldban. fel tudok ajánlani egy kis alkoholmentes sört. hogy lépjen beljebb. mivel vezetsz. – Aznap. kizárólag azért lakom itt. hogy összefussunk. – Csodás. napi jelentést kérsz. – Szóval akkor túlélted a találkozót… – Épphogy csak – válaszolta a lány. tök olyan érzés. mindig túlteljesítem a feladatot.18. majd az italokkal és egy tál rágcsálnivalóval tért vissza. – Hihetetlen. nem pedig olyan elhanyagolt külsejű remetének. Különösen. Szóval büntetésből. – Kerül engem. – Azt hinné az ember. mi? – mosolygott Rachel. ahogy tátott szájjal állt a csónakház ajtajában és alig hitt a szemének. Összeszedettebbnek tűnt. Rachel a fejét rázta. de anyám kábé úgy bánt velem. a nőid is ezt állítják – húzta őt Rachel. – Én nem bánnék egy ilyen büntetést – mondta Ross. mint azokban a flancos lakberendezési magazinokban. – Nem lazsáltál. mintha. akit előző nap volt szerencséje újra látni. és elhúzta a padlótól plafonig érő üvegtáblákat. – Ahol én lakom. – Anyáddal találkoztál már? – érdeklődött Ross nyitott laptoppal az ölében. hogy képes voltál kijönni ilyen messzire a városból – mondta Rachel. ha szeretnéd. hogy neked már nem lehet újat mutatni. Még nem jutott el a legközelebbi boltba. hogy a balzsamos esti levegő beáradhasson a házba. mintha én lennék maga a sátán. Rachel kiment a konyhába. Bills által felhalmozott készletekre kellett hagyatkoznia. – Habár azt hiszem. – Ja. hogy helyet csináljon. hogy a kíváncsisága legyőzi majd. amikor nálad is jártam. hogy a találkozásuk óta Ross levágatta a haját. amióta hazajöttem Thaiföldről. Ross kinyitott egypár fájlt a gépen. mintha valami nyaralásra jöttem volna – közölte Ross McKinney. – Micsoda kégli! Pont olyan. ott a nap is alig süt – válaszolta Ross vigyorogva. tegyünk úgy. – Ja. – Engedek be egy kis levegőt – mondta Rachel. hogy ilyen sokat vezetett a kedvéért. hogy a barátja legalább öt éve nem volt szabadságon. és gyorsan lepakolt a kanapéról. ezért a legkevesebb. és intett neki. Diana ügyeskedte ki. A lány fogadni mert volna rá. még mindig tágra nyílt szemmel. – Nos. – Ismersz. ezért a Mrs. hogy kellemessé teszi számára ezt az estét. amit megtehet. Feltűnt neki.

Onnan egy visszaútra szóló jegy – turistaosztályon – Bukarestbe Julian Denver névre. amit szeretett volna – beszélt Julian barátaival. és kivette a ceruzát a füle mögül. hogyan. – Találka a napsütésben – fűzte tovább a lány. Ross rákattintott egy fájlra. és találkozni akarsz a barátnőddel. átnézte a holmijait. Repülőjegy Londonból Montego Baybe. – Egy darab. – Julian turistaosztályon repült? Milliárdos. a fő. A lányt ettől jó érzés töltötte el. ahogy Rosst figyelte. Mi a fenéért repült turistaosztályon Jamaicába és Romániába? – Gőzöm sincs. akkor menetrend szerinti járaton. turistaosztályon repülsz. Nyers. hogy a munka el legyen végezve. észrevetted? Rachel elmosolyodott. kollégáival. A lány nagyot kortyolt az alkoholmentes sörből. hogy minek ment Jamaicába – válaszolta Ross pofákat vágva. hogy mindketten milyen gyorsan visszazökkentek a régi munkakapcsolatuk keretei közé. jutott eszébe az újságíró korában megtanult szabály. de nem ért el semmit. ugyanerre a névre. mit csinálhatott Romániában. ugyanis halott. és alig várta. ahogy lassan leesett neki a tantusz. – Tessék. Julian Denver névre. Madison Kopek névre. Egy fiatal. halottakról jót vagy semmit. Próbálta tisztességes úton megtudni. Repülőjegy Washingtonból Montego Baybe. hogy láthassa. és fogadni mert volna rá. egy ceruzát csúsztatva a füle mögé. – Nem is kérdem. Ross kinyitott egy újabb fájlt. – Már nem – közölte Ross –. – Képzeld el. rendszeresen szerepelsz az újságokban. A lány értetlenül bámult Rossra. szőke. – Ez Diana rémálma – mondta Rachel. erre ment a kifizetés – kezdte Ross. ezúttal egy online újságcikket. de arról van némi sejtésem. és van egy magángépe. mit talált Ross. – Máris a főnököt játszod. hogy ismert ember vagy. mint Julian. és egy fénykép nyílt meg a képernyőn. Vicces volt. Minden szükséges eszközzel. „Madison Kopek 21 éves. Ha közismert milliárdos vagy. – És ki ez a Kopek? Sikerült kinyomoznod? Ross a lányra pillantott.– Nem bizony – válaszolta a barátja. kék szemű szépségé. hogy ezt a nőt látta Greg Willets a Four Seasons előtt. de szeretnél feltűnés nélkül külföldre utazni. turistaosztályra szóló repülőjegy Washington Dulles repülőtérről London Heathrow repülőtérre. – Sikerült megszereznem Julian adatait az Expediától – mondta a férfi. Rachel csak füttyentett egyet. lényegre törő stílus az udvariaskodások mellőzésével. marylandi diáklány – olvasta fennhangon – csütörtök este .

hogy emészthetőbb következtetést lehessen levonni belőlük.” Rachel elolvasta az egész cikket. A gyűjtemény három fotóval kezdődött. hogy meg kell kímélnie az igazságtól. ha Madison valóban a szeretője volt. és odaadta Rachelnek. – A fenébe! – suttogta Rachel. A rendőrség szemtanúk jelentkezését várja. ártatlan szépségkirálynő. amikor a férfi arról beszélt. szörnyű minden érintettnek. Fogalma sem volt. hogy majdnem mindenre van . Madison Kopek évfolyamelső volt a Virginiai Állami Egyetemen. De különben is. – Akár ártatlan üzleti út is lehetett a jamaicai. nem Julian lett volna. és becsukta a mappát. Sógora szerette a szép. akibe könnyű volt beleszeretni. terveket szőtt. Nem. A lány a halántékára szorította a kezét. Rachel nem hitt Gregnek. egyre jobban igazolva látta az elképzelését a lányról. ha utcasarkokról vagy akár bárokból szed fel csajokat. de az áldozat a kórházba érkezése után elhunyt. – Akkor miért kellett titokban lebonyolítani? – kérdezte Rachel epésen. Benne volt minden információ. kinél talált volna megértő fülre? Két napig teljesen egyedül kellett megbirkóznia a gyászával. talán egy modellportfólióhoz. Rachel felállt és az ablakhoz sétált. olyan lány. amit tett. a feje szédült. – De azt még mindig nem tudhatjuk. – Nem. és ha Julian szerelmes volt belé. amit Madison Kopekről össze tudott gyűjteni. – Tehát két nappal Julian öngyilkossága előtt halt meg? – Hát ja. hogyan fogja ezt beadni a nővérének.cserbenhagyásos gázolás áldozatává vált. akkor nagyon lesújthatta a halála. A mentők a helyszínen megkísérelték az újraélesztését. – Tegyük fel. ahogy a lány várta: egészségtől kicsattanó. Madison pont úgy nézett ki. El kellett rejtenie. A lány érezte. fényes és új dolgokat az életben. ahogy nő benne a nyugtalanság. Ross kivett egy mappát az aktatáskájából. és ahogy olvasta az anyagát. Hogyhogy nem látszott rajta. valóban nem – értett egyet Ross. hogy Madison a barátnője volt. magába kellett zárnia. láthatóan profi készítette őket. Madison sokkal jobban illett a képbe. és Rachel hozzászokott ahhoz. de ösztönösen tudta. Milyen szörnyű veszteség. a bánatával. ahogy próbálta felfogni az információkat. hogyan csavarhatná ki úgy a tényeket. A jövőről beszélt. Ross félelmetesen jó volt a megfelelő információk megszerzésében. Hatalmas robajjal esett le a tantusz nála. ha tényleg maga alatt volt a halott szeretője miatt? Ross cinikusan felnevetett. gondolta Rachel. okos és szép. – Diana szerint Julian vidám volt azon az estén. Azon gondolkodott. hogy Madison Julian szeretője volt-e – mondta Rachel. – Volt benne elég gyakorlata. – Bizony. Ez már elegendő indok arra. hogy Julian hotelbárokban szed fel prostikat.

– Mutasd meg a képét Greg Willetsnek.válasza. hogy ő volt-e az a lány. Legalább arról bizonyosságot szerezhetünk. – És ha valóban ő volt az. Úgy tudom. hogy reggel ez lesz az első dolga. akivel Juliant látta a szálloda előtt. Maryland gyönyörű az évnek ebben a szakaszában. akkor itt van az édesanyja címe. – És most merre tovább? Madison Kopeket sajnos már nem faggathatjuk ki. . Rachel felírta a teendői virtuális listájára.

aki a merész feladatokat elvállalta. és a fejét lehajtva egy könyvet nézett.19. romos házba. mintha Jancsi és Juliska mézeskalács házikója lenne az erdő mélyén. például hogy visszaszerezze a labdát a dühös szomszédtól. fejezet Diana az ablakból figyelte. hogy Rachel esetleg haladt valamit a nyomozásban. és a fák között felsejlett a ház. hogy valaki csak beugorjon egy órácskára. – Helló. aki – Nancy Drew-nak képzelve magát – elsőként óvakodott be egy elhagyatott. Győzött a kíváncsiság. ahogy az autó elhajt a tavi ház irányából. Ő volt az első. bejöhetek? – köszönt Diana. Legnagyobb meglepetésére mosollyal az ajkán sétált a tó felé. Halkan kopogott. aki a trambulin legtetejéről beugrott a vízbe. a te házad – mondta Rachel. aztán – ahogy ott állt a sötétben – az is eszébe jutott. erre gondolni sem szabad! – Adamnek köszönhető. hogy mégsem. és hogy nem kellene-e áthívni a nagy házba. de ezen az estén egészen nyugodtnak érezte magát. Valószínűleg egy régi barát vagy kolléga. a húga sziluettje rajzolódott ki a hálószoba ablaka előtt. Dianát aggasztotta a házban uralkodó félhomály. ami talán – jaj. A madárház mellett elhaladva felriasztotta a lakókat. és elindult a murvás úton a tavi ház felé. hosszú lába kinyújtva. Először a húga látásáért aggódott. Mint oly sok minden mást is aznap. Karba font kézzel azon merengett. az ajtó nyikorogva kinyílt. és egyszeriben felélénkült arra a gondolatra. olyannyira. Gyerekkorukban a húga bátorsága és vagánysága legendás volt a baráti körükben – mindig Rachel volt az. A lány a párkányon ült. Ha azonban mégis megtette. Diana úgy érezte. hogy az asszony szinte azonnal megbánta. Diana meglepve látta. bár Somerfold elég messze volt ahhoz. Diana nem szeretett kint mászkálni sötétedés után. mintha . Ám ma este. hogy Rachel mennyire derűsnek és okosnak látszik. – Persze. a házat is más szemmel nézte. amit megérkezni is látott. Bűntudatosan arra gondolt. aztán úgy döntött. morfondírozott. aztán megjelent előtte Rachel aggodalmasan mosolygó arca. hogy a birtoknak ez a része milyen félelmetes éjszaka. akkor nyilván hozott valamit – talán fontos információt. és beljebb invitálta. hogy vajon ki látogathatta meg a húgát ebben az ősöreg Fiestában így szombat este. ahogy egy mókus szaladt át a gyepen. először csak pár centire. amelyek rikoltozva és szárnycsapkodva adtak hangot nemtetszésüknek. hogy vajon Rachel fél-e. ugyanis Rachel Miller soha semmitől nem fél. hogy a húgát a tavi házba költöztette. Somerfold elhagyatott hely volt Julian és Charlie nélkül. Ahogy közelebb ért a házhoz. ezért felhúzta a bejárat mellett álló gumicsizmáját. Ugyanaz az autó volt. Általában nem ugrott ki a bőréből a Rachellel való találkozás gondolatára. Varázslatosnak tűnt az épület. mintha egy tündérmesébe csöppent volna. amikor Adam hazahozta.

Billst egy gyors takarításra. citromos vizet kérek. ha megoldható – kiáltott utána Diana. – Jó téged nevetni látni. hogy régen így ittad a teát. – Anyát az őrületbe kergetted vele. inkább elhatározta. Jó nagy volt a rendetlenség. Rachel még csak egy hete lakott itt. hogy rá sem ismernél – mosolygott Diana cinkosan. halomban állt a papír az asztalon. – Sötét van itt – mondta Diana. és Diana kezébe nyomott egy bögrét. hogy a szülői . – Tajcsizik. – Régen meg arra sem lehetett rávenni. Hogy lehetett egy ilyen kis házban ilyen rövid idő alatt ekkora rendetlenséget csinálni? Diana ellenállt a kísértésnek. – Egy csomó olyan dolgot művel. hogy rendet rakjon. – Anya tajcsizik? – kérdezte Rachel elámulva. – Hadd halljam! – Benne van egy rakás jótékonysági egyletben. mint egy varázsló. és a fiókokból is kilógott ez-az. – Ko Taón az irodában csak egy kis dízelgenerátor van. A szabad kezével olyan mozdulatokat tett a levegőben. ne ronts el egy csodás napot egy hülyeség miatt. amitől egy kis tea a kasmírfelsőjére ömlött. Zoknik hevertek a padlón. Diana – emlékeztette magát –. – Csak forró. – Valami fura dolgot művelt reggel a füvön. – Azta! – füttyentett Rachel. Rachel is elmosolyodott. Diana kuncogott. Már majdnem kibukott belőle. Di. hogy ez mit jelent. – Emlékszel. hogy régen minden lámpát felkapcsolva hagytál? – nevetett Diana. Az asszony körbenézett a házban. aztán a belvárosi ifjúsági balett-társulat vezetőségi tagja. folyton spórolunk az árammal. mintha forgószél pusztított volna benne. egy pillanatra visszatérve a régi viccelődős stílusához. jótékonysági bált szervez a konzervatív párt részére. – Tea cukorral és tejjel – közölte Rachel. – Láttam. De emlékszem. – Bocs. hogy Adam varázsolta a mosolyt az arcára. hogy anya visszajött – mondta Rachel a teáját kortyolgatva. de… erre most nem akart gondolni. nincs citromom. csinálok teát. – Felkapcsolhatnánk valami lámpát? – Megszokás – vigyorgott Rachel szégyenlősen. Az asszony elfordult. aki épp varázsolni készül. de a hely úgy festett. Nem tudta. és egy művészeti főiskolán portréfestészetet tanul. Az asszony összehúzta a szemét: gúnyolódik a húga? Nyugi.rettenthetetlen küldetésen járna. hogy reggel átküldi Mrs. – Ülj le.

amit én egyszerűen nem engedhetek meg magamnak. – Nem erre gondoltam – nevetett Rachel. hogy Rachel ilyen gyorsan rátért a hivatalos témákra. – Megtudott valamit? Nyomra bukkantatok? Rachel legyintett. ezért gyorsan belekortyolt a teájába. jó hangulata elpárolgott. – Ne törődj a pénzzel. – Próbáltam. tudom. – Washington? – olvasta fel Diana. – Ross kutatja fel a kontaktokat. Diana tekintete ismét a rendetlenségre tévedt. – Nézd. mert most már mindenképp tudni szerette volna. Jó a pasi. hogy Washingtonba kell menned? Rachel idegesen felnevetett. hogy meg kellene próbálnunk kijönni egymással. hogy valamit elhallgat. aki az előbb ment el? Rachel bólintott. és kifizetném én magam. amíg egy fedél alatt lakunk? Rachel meglepődött nővére békülékeny hangnemén. kivel kell beszélned. szerintem is. Magánnyomozó. akkor honnan veszed. Hazudik a húga? Minden erejével titkolni próbál valamit. ez így működik. – Beszélned kéne vele. de próbálta leplezni. Nagyon jó. – Minek kell neked Washingtonba menned? És ki az a Ross McKinney? Az a férfi. Mihez kellenek? Húga odanyújtott neki egy papírt. Arra gondoltam. ha már biztosat tudok. majd elmondok mindent. A lány lezserül beszélt. – Pár praktikus dolgot meg kéne beszélnünk. Több mint kétezer fontról van szó. hogy megpróbál közte és az anyjuk között közvetíteni. Ne kérdezősködj. A legkevésbé azt várta tőle. . – Diana. hogy néha egy kissé… merev. Az asszony korábbi nyugtalansága visszatért. titkol valamit. hogy Diana egyből érezte. – Ki az? Kivel kell beszélnetek? – firtatta tovább. hogy egyre szaporábban ver a pulzusa. Di. – Régi barátom. Annyira lezserül és homályosan. hogy a költségeket hogyan intézzük. – Csak át kellene mennünk az Államokba. – Igen.munkaközösségbe belépjen. – Azt kell megbeszélnünk. de nem gondolod. – De ha azt sem tudod. – Én… nem tudom pontosan – dadogta Rachel. de az induláshoz ennyire közeli időpontban már drágák a jegyek. amin a sebtében felírt részletek álltak. Diana csalódott volt. majd én lefoglalom a jegyeket. Diana érezte. Repülőjegyet kellene vennem. hogy beszéljünk pár emberrel Julianről. – De miért kell Washingtonba mennetek? – ismételte meg. hogy besegíthetne a nyomozásba. teljesen nyilvánvaló.

Az ablak alatti asztal egy nagy dzsumbuj volt. mielőtt teljesen besötétedik! – Akkor miért van itt? Rachel vállat vont. – Igen – válaszolta. Láttam ma reggel. és szörnyen sajnálta. menjünk. hogy anya meglátja. Rachel a háló ajtajában állt. hátha szükségem lesz rá. és az első. Meg mert volna esküdni. – Van úszószemüveged? – kiabált ki a szobából a húga. Odament az asztalhoz. hogy mit is hazudjon. – Ki ez a Madison Kopek? – kérdezte Diana. – Valószínűleg. és gyorsan átnézte a papírokat. kezébe akadó dokumentumot elolvasta. de féltem. hogy a húga meg akar szabadulni tőle. Egy kinyomtatott újsághír volt egy közlekedési balesetről. Diana gyorsan körülnézett a nappaliban. Rachel. és kinézett a hátsó ablakon Somerfold irányába. és ez azóta sem változott. hogy itt az esély egy másik megközelítésre. Kinyitotta. vagy adjak egyet? – Hoztam egyet. – Mit művelsz? – szólalt meg mögötte egy hang. könyv. előbb engedélyt kérek tőled. Miért beszél Rachel egyszerre az úszásról? Az volt az érzése. – Nem kell megóvnod engem. De Rachel nem engedett. Nem bírta követni a hirtelen témaváltást. kezében a fürdőruhájával és egy táskával. van fürdőruhád. – Bízz bennem. – Ross hagyta itt. Diana rögtön látta. ha úszom egyet a medencében? – állt fel a lány. – Akkor szedd elő. és együtt visszasétálunk a házhoz. – Oké – mondta nyugodtan –. Legszívesebben beleugrottam volna.Ígérem. hogy a húga elsápadt. hogy nem volt ideje az egész mappát átnézni. amelyek bármelyik pillanatban ledőlhettek. mi történt Juliannel. – Mi? Most? – kérdezte Diana zavartan. Ahogy mondtam már. Di! Nem baj. ezért gondoltam. és a táskába gyömöszölte a fürdőruhát. nem vagyunk benne egészen biztosak. Di – vágta rá Rachel. A laptop mellett egy gumival összefogott kék mappa hevert. – Gyönyörű a medencéd. – Gyerünk. Amint Rachel eltűnt a hálóban. és nagyon nem szeretne a washingtoni útról csevegni. – Vagyis ez a lány része a nyomozásnak? Julian ismerte? A húga egy pillanatig habozott. Onnan indultunk. és nekem esik. mintha épp most próbálná meg kitalálni. amikor arra sétáltam. hogy köze van .és papírhalmok otthona. – Csak egy hír. hogy meg akarom tudni.

Két nappal Julian előtt halt meg. Diana azonban már szagot fogott. – Hülyeség – mondta Diana. – Vele dolgozott? És szerinted mennyire volt szoros ez a munkakapcsolat? – Diana… – Halljam. és nem volt hajlandó tágítani. és rájött a jelentőségére. Igen. Ebben a pillanatban gyűlölte ezt a Madison nevű lányt. és muszáj volt megtudnia. gyűlölte a halott férjét. A húga bólintott. akit Julian ismerhetett. – Még csak három napja dolgozom az ügyön. Ezek a dolgok időbe telnek. igaz? – Di… – Igaz?! Rachel nagyot sóhajtott. ám mégis. . miközben újra elolvasta a hírt. Diana gyomra összeszorult. tedd már le! Rachel odament hozzá. – Ne etess ezzel a szarral – válaszolta Diana.a… – Ez a baleset Marylandben történt. Ezért akartok Washingtonba menni? – Igen – ismerte be Rachel. maga is meglepődve a dühén. Nem. – Diana. csak ez visszhangzott a fejében. hogy a húga többet eláruljon. biztos volt benne. Megesküdött rá. Azt mondta. gondolta. hogy mindenre legyen válaszom. hogy viszonya volt ezzel a lánnyal. – Azt gyanítod. Madison Kopek pontosan az a fajta lány volt. és megpróbálta kivenni a kezéből a papírt. hogy soha többé nem tenne ilyet. – Julian hűséges volt hozzám. és feltartotta az összegyűrt papírt. hogy együtt dolgozott Juliannel. a szőke szépségre. hogy mit gondolsz! – ordította az asszony. van rá esély. kérlek! – fogta könyörgőre Rachel. és összeszorította a száját. mintha többé egy szót sem akarna szólni. – Akkor nyilván úgy gondoljátok. sőt legszívesebben kitörölte volna a memóriájából az elmúlt két percben hallottakat. – Ki ez. és gombóccá gyűrte a papírt a kezében. ahogy leesett neki a baleset dátuma. Rachel? És mi köze van a férjemhez? – Még nem tudom – közölte Rachel bizonytalan hangon. hogy fontos – nyomult tovább Diana. – Diana. – De ez a lány halott. és gyűlölte a húgát is. – Sanszos. Közelebb lépett a húgához. Nem akarta. szinte már őrjöngés. – Igen. hogy Rachel áttörést ért el a nyomozásban. ragadós hálóját. és én hiszek neki. nem várhatod el. ha ránézett a képre. a papír remegett a kezében. hogy mi az. Julian ismerte őt. Az asszonyt forróság öntötte el. meg a hazugságai és titkai szörnyű. nem is düh volt ez.

amit tehet. amilyen nekünk sosem jutott. állandóan csajozott. és az egyetlen dolog. és bár tizenöt centivel alacsonyabb volt a húgánál. mert nem beszélhet így egy halottról. és idegesen fel-alá járkált. de te még mindig a legrosszabbat feltételezed róla. aki szinte még ki sem hűlt a koporsójában. – Miért nem voltál boldog? Miért nem hagytál minket békén? Rachel arckifejezése megváltozott. – De nem gondoltam. mégis meghátrálásra késztette Rachelt. hogy hosszú távon jobb lesz neked nélküle. – Mert notóriusan hűtlen volt. – Di. – Miért? – hirtelen Diana hangja vált aggodalmassá. ugye? – Nem. Di. – Hát. én örültem a boldogságodnak. és érezte. És az ilyen férfiak nem állnak le a félrelépéssel. Szédült. Miért ne lettem volna boldog? – Pontosan! – kiáltotta Diana. és meglökte Rachel mellkasát. mintha valami mélyen eltemetett helyről bukkannának elő a szavak. hangosan és tisztán. És ezt különös módon élvezte. de Diana látta a szemében az aggodalmat és a félelmet. nincs hatalma a történések felett. mintha a föld a lába alatt kifordulna a tengelyéből. Az esküvődön valódi örömkönnyeket sírtam. – Ezt nem te döntöd el – nyögte Diana könnyes szemmel. – Di. nem igaz? Irigy voltál? Ez az oka? – Diana. és jóval filigránabb. akkor sem. hogy fájni fog neked. ettől újra nyeregben érezte magát. neki meg nem lenne mibe kapaszkodnia. de azt is tudtam. ez nem segít… – válaszolta Rachel. Tudtam. – Igaza van anyának. végképp kicsúszik a kezéből az irányítás. Di! – most már ő is kiabált. – Holtan fekszik a föld alatt.Rachel a földre dobta a táskáját. hogy van valami Julian életében. . hogy olyan életed lesz. nem gondolhat ilyesmit a férjéről. kérlek! Miért hoztál ide. hogy az én dolgom legyen – vágta oda Rachel. – Nem a te dolgod. – Mert nem volt elég jó neked. Tett még egy lépést előre. Többet érdemeltél volna te is. amiről nem szerette volna. ha tudsz. amit elhallgat előled. hogy egy másik nő lesz az – hazudta Diana. Diana úgy érezte. ugyan már! Csak végzem a dolgomat. Charlie is. Ezért nem próbáltam leállítani a cikk megjelenését sem. hogy elönti a vak düh. egészen az ablakig. ez bűnbakkeresés – motyogta szinte magának. ha nem gyanakodtál már eleve? Tudtad. – Hm? Sosem kedvelted. – Miért gyűlölted? – Nem gyűlöltem. Julian gondoskodott róla. hogy a húgára önti minden haragját és csalódottságát. Mindig. ő pedig elsüllyed a könyörtelenül hideg vízben. – Miért gyűlölöd Juliant ennyire? – kérdezte. az az. Úgy érezte vékony jégen jár. Tudtam. ha belegebedsz. ami bármelyik pillanatban beszakadhat alatta.

miféle ember volt? Tudni akarod. – Mi a fenére célzol? – suttogta fenyegetően. Miféle ember az. – Miért? – szólalt meg aztán Diana elfúló hangon. Rachel szemében dac égett. Egy kép jelent meg a fejében: Rachel és Julian vidáman a vörösbortól. . de Diana megragadta a karját. mielőtt belemerült volna a részletekbe. – Olaszországban történt. Akkor volt Julian születésnapja. Képtelen volt elfogadni. de a férfiak el voltak tőle ragadtatva. pár éve. hogy még a saját férje is Rachel hatása alá került. – De igen – sziszegte Diana. a lány csak állt ott az arcát fogva. mintha nem lenne biztos benne. most azonban mély szomorúság tükröződött a sötét szempárban. és ez igaz is volt. Mit csinált mégis? Tüzet kért tőled? Vagy egy italt? És máris azt képzelted. és keményen arcon ütötte Rachelt. mint a többi nő. hogy valami nagyon felzaklatta. ha eltűnik az életedből? – a lány egy pillanatra visszatartotta a lélegzetét. Gyorsan elhessegette a gondolatot. tudni akarom. Ő is részeg volt. és én is. amikor együtt nyaraltunk. arcát egészen közel tolva a Racheléhez. nyáron. – Diana hallotta. mint egy hideg. Tudni akarom. miért szerettem volna. nem vett részt a csajos dolgaikban. akit szerettem. látszott. Fantáziálsz. hogy ő is sír. Rachel ugyanis sosem szokott sírni. Lendült a keze. Velem is le akart. Diana hirtelen émelyegni kezdett. – Igenis. A könnyfolyam úgy csillogott az arcán. Az asszony szinte megilletődött. Rachel arrább lépett. kikerekedett szemmel. Ehelyett vízipisztollyal rohangászott. tiszta hegyi patak. fiú–lány vízilabdameccset szervezett. – Tudni akarod? Tudni akarod. hogy folytatni akarja. aki a felesége testvérére hajt? – Hazudsz! – üvöltötte Diana. hogy tartson velük. aki nem nagyon vegyült el a többi feleség és barátnő között. Utánam jött… Az asszony élénken emlékezett arra a toscanai nyárra. Egy percre mintha kimerevítették volna a képet. – Miért mondasz ilyen gonosz dolgot? – Mert ez az igazság – válaszolta Rachel szipogva. – Neked segítségre van szükséged – mondta Diana remegve.Diana a húgára nézett. Én nem vagyok olyan. Ma is fel tudta idézni a húgát. A nők csak fintorogtak a viselkedésén. hogy akar téged? – Annál egy kicsit több volt – mondta Rachel szemlesütve. és miért van ennyire rossz véleményed a férfiról. és Rachelt is meghívták. – Te őrült vagy. és látta. amint húga ezt mondta egyiküknek. – Válaszolj nekem! Mi a fenére célzol? – Ne akard tudni. megszédülve a napsütéstől. este pedig a vacsoraasztalnál hírességek magánéleti titkaival és bankárokról szóló pletykákkal szórakoztatta a társaságot. – Nem csak azzal a modellel feküdt le. hogy mitől vagy akkora szakértő a családi ügyeimben.

amit nem kaphatott meg. – Nem vagyok képes most beszélni veled. hogy még mindig gombócba gyűrve tartja benne az újsághírt. Rád se bírok nézni. amit megtehetsz – mondta. tudatlan feleségének. Azt éreztem. Rachel utánakiáltott. – Nem hiszek neked – suttogta Diana. várj! – Mi az? – Mi lesz most? Akarod. Nem érdekelte. ahogy megérdemelted volna. – Szóval szívességet tettél nekem? Így gondolod? Megszégyenítetted egy országos lapban. Azzal megfordult. aztán kinyitotta a bejárati ajtót. És marhára nem érdekelte. Julian olyasmit akart. Ezért akartam. kisimította és visszatette a helyére. hogy folytassam a nyomozást? Diana felhorkant és megrázta a fejét. hogy eltűnjön az életedből. mint te vagy a többi nő ott Toscanában. Az asztalhoz lépett. De nem úgy bánt veled. de nem akarta elfogadni. és nagyon elszomorít. hogy összetöröd a szívemet. – Talán nem vagyok olyan szép.– Lefeküdtél vele. és kisétált az éjszakába. szegény. hogy a testvéred vagyok. – Dehogyis! De megpróbált megcsókolni. . – Azt hiszem. és látta. akinek muszáj volt végre összetörni az illúzióit? Ez volt a motivációd? – Igen – válaszolta Rachel alig hallhatóan. és mindenfélét sugdosott a fülembe… én nemet mondtam. ami vele történt. ez a legkevesebb. Diana lenézett a kezére. – Di. – Persze hogy nem – halkította le a hangját a húga is. de azt hiszem. – Diana. kérlek… Az asszony a fejét rázta. persze nem így. – Hát nem így éreztem. csak hogy segíts nekem. és sarkon fordult. Majdnem tökön kellett rúgnom – rázta a fejét Rachel. hogy kit bánt vagy aláz meg.

– Miért nem követed a példámat. hogy köszönetet mondjon neki a meghívásért. Nekinyomta Rachelt a . aki láthatóan nagyon élvezte az első osztály előnyeit. hogy vagy hírességek után rohangált a cannes-i filmfesztiválon. Most is maga előtt látta a helyszínt. ahogy fejest ugrott bele. pedig a palazzo elég messze volt a villától. És hallotta a háta mögött a lépteket a sötétben. pedig az ételt még fel sem szolgálták. Ritkán volt kettesben a sógorával. újra és újra végigpörgette a fejében a vitájukat. Denverék fantasztikus. A lány a különálló. pipacsmezőkkel. toscanai éjszakát. tartozik Dianának annyival. majd rögtön azt javasolta a lánynak. Illetve próbálta megcsókolni. hogy az őszinteség az egyetlen helyes hozzáállás. Barátja már három nagy adag whiskyt gurított le. A lány tapasztalatból tudta.20. ha nem tudnád. mint a Denver család palazzója. maga volt a pokol. ahogy a drága bőrcipő a hideg kövön csattant. Érezte a levendula és a bougainvillea illatát. a külföldi utazás számára azt jelentette. nem pedig fél gőzzel. fejezet Rachel sosem rajongott a repülésért. a medence langyos vizének simogatását a napégette bőrén. hogy igyon egy pezsgőkoktélt. ezért most megragadta az alkalmat. így az. egyemeletes villába – a szállására – tartott éppen visszafelé. Rachelnek eszébe sem jutott megkérdezni Juliantől. úgy könnyebb felejteni. Amióta felszálltak a gépre. Julian ekkor csókolta meg. Ez abszolút nem az ő világa volt. olajfaligetekkel és ciprusokkal körülölelt palazzóját. de abban az időben. hogy aludni térjen. hanem mivel a természeténél fogva aktív ember volt. Még Rossnak is beszámolt róla. Mindketten részegek voltak. Épp előző nap volt a férfi születésnapja. – Ingyen van minden. de a férfi csak biccentett és közölte. és használod ki a piálási lehetőségeket? – kérdezte Ross. a költségcsökkentések idején mindkettő elég ritkán fordult elő. és azóta szinte abba sem hagyták a pezsgőzést és kokainozást. nyári estében a lány csak a medencénél szórakozó vendégek nevetését és kiabálását hallotta. amíg ő és Ross átrepülték az Atlanti-óceánt. Igazi élmény volt egy hetet eltölteni egy ilyen gyönyörű és fényűző helyen. vagy céges csapatépítésen vett részt. mivel a másnaposság ront az időeltolódás amúgy is szörnyű hatásain. a házi séf által készített homárrizottó és mandulás süti ízét. hogy miért jött utána. Rachel a fejét rázta. A nővérével történt rémes összeveszés óta Rachel úgy érezte. hogy maximális erőbedobással dolgozik az ügyön. De Rachel nem tudott elfeledkezni róla. Nem tudta maga mögött hagyni azt a meleg. Vagy fordítva? Azonkívül tiszta fejjel szeretett volna Washingtonba érni. hogy egy helyben kellett ülnie nyolc órát. Nem a turbulencia vagy a lezuhanás gondolata rémisztette. Pár perc udvarias csevegés után csend telepedett közéjük. a meleg. hogy nem jó ötlet a repülőgépen inni. no meg a tücskök ciripelését.

olyat teszek. és ahogy a férfi összegörnyedve feküdt a földön. át Virginia államba. hogy nincs otthon? Szemet hunyt volna fölötte? A szerelem egyszerűen nem olyan. és a félrelépését azzal indokolta. és ennek folyományaként Rossszal együtt most át kell repülniük Amerikába. Rachel Liamre gondolt. haza kell mennie. Ki ne akarna Julian Denver szeretője lenni? Rachel azonban ágyékon rúgta a sógorát. pálmalevélből és rozsdás hullámlemezekből tákolt kunyhókkal. a csodás tengerpartok és a felhőkarcolók. Ahogy most megálltak a Kopek ház előtt. de azt tudta. bárcsak Thaiföldön maradt volna. hogy a fájdalom. Persze nem minden eset egyforma. nem igaz? Thaiföldön Rachel megtapasztalta. ez az ő kis titkuk marad. hogy eljusson Amerikába. az utakat felváltva . amit most érzel. hogy Ross szinte mindig éjszakába nyúlóan dolgozott. az asszony vajon jobban elviselte volna. Légy a nővéred mellett! Hát ez eddig igazán jól sikerült. mert megtehetik? A gyengeség és a macsó arrogancia együtt okozza. és azt kívánta. hogy nősek? Rachel Rossra nézett. Stefan búváriskolája közelében áll egy halászfalu. hiszen ott található Disneyland és a mozisztárok. hogy a felesége megcsalta. Ha a férfi gazdag lett volna. Gyerekkorában Rachel minden vágya az volt. a kezét becsúsztatta a szoknyája alá a bugyijához. hogy mindig is vágyott rá. Mi a fene van ezekkel a férfiakkal? Miért nem bírják a gatyájukban tartani a farkukat? Tényleg csak azért csinálják. A lány nem ismerte a barátja házasságának minden részletét. De nem. csupa bambuszból. Julian nyilvánvalóan nem vette komolyan a fenyegetést. hogy egy olyan lány családjával beszélhessenek. simogatásnak fog tűnni. Ko Taón. mint az ember várja. amit – Rachelnek kétsége sem volt felőle – bármelyik nő boldogan elfogadott volna a vendégek közül. Rachel nyomát sem látta ennek a fajta türelemnek és testvéri érzésnek. mi a valódi szegénység. De ez itt nem álmai Amerikája. és hogy senkinek nem kell megtudnia. A Dulles repülőtéren bérelt autóban majd százötven kilométert utaztak nyugat felé. hogy megcsalod a nővéremet. ám buddhisták lévén boldogan megosztották bárkivel az utolsó tál rizsüket is. és semmiképp sem olyan. hanem a szegénység és elhanyagoltság Amerikája volt. a lány ezt suttogta a fülébe: – Ha megtudom. Olyan ajánlatot tett. és bárcsak a férfi marasztalta volna. Liam is – mint mindenki – úgy gondolta.villa faajtajának. mígnem megérkeztek a több mint kétezer lelket számláló Rocksburgh városába. mint a könyvekben és dalokban le van írva. aki valószínűleg Julian szeretője volt. és azt suttogta a fülébe. hogy hajlamosak megfeledkezni arról az apróságról. Az ott élő embereknek a hálójukon és a testükön viselt ruhadarabokon kívül szó szerint semmijük nem volt. Az emberek rozzant kisteherautókat vezettek.

Egy kiálló bordájú. a haja rikító szőke. Kopek – kezdte. hol Rossra nézve. ám Rachel megnyugodva konstatálta. az angliai London? Ross bólintott. üres telkek szegélyezték. és meglepetésére hirtelen. Micsoda ambíció kellett ahhoz. gondolta Rachel. hogy a lányáról beszélgessünk önnel. hogy valaki ajtót nyisson. de csak a filmekben. hogy legalább meg van kötve. hogy dolgozik – találgatott Rachel. mintha felébresztették volna. – Gondolod. habzó szájú kutya a szomszéd telekről megugatta őket. hogy Julian Denverrel kapcsolatba került. Rachel látott már lakókocsiparkot. nagy erővel kivágódott az ajtó. Azért jöttünk. A lány nem örült. Úgy nézett ki. mintha visszamentem volna az időben. hogy egyenesen Londonból érkeztünk. a lakókocsikat már a rozsda ette. mielőtt ide jövünk? – kérdezte Rachel. hogy el is kellett volna ijesztenünk Pamela Kopeket. khakiszínű bermudát és felsőt viselő nő állt hunyorogva. nagyon sovány. . csak az a helyzet. – Londont mondott? Úgy érti. Láthatóan a nőre is nagy hatást gyakorolt. hogy kikerüljön ebből a környezetből! Az meg egyenesen csodaszámba ment. ha ránk szánna néhány percet. az udvarukon rozsdás autók és kidobott bútorok várták az enyészetet. Behízelgő. sosem járt egyben sem. mert felhúzta a szemöldökét. idegesen tekintgetett körbe. Kiabálást hallott a lakókocsi mögül. miközben arra vártak. és egyáltalán nem volt elragadtatva. – Már a címet is elég nehéz volt megszerezni – közölte Ross. hogy egyedül maradt. – Nézd ezt a helyet! – mondta Ross körbepillantva. A küszöbön egy magas.lakókocsiparkok és szeméttel teleszórt. amelyeken maguk a lakókocsik zsindellyel borított kis házaknak látszottak. de továbbra sem történt semmi. amelyekben a hőségtől haldokoltak a növények. – Segíthetek? – kérdezte hol Rachelre. Életkora meghatározhatatlan volt. legszebb brit kiejtését elővéve –. Pamela Kopeké volt az egyik legnagyobb ingatlan. – Várj meg itt! – vetette oda Ross. A kívülről fával burkolt lakókocsi ablakán rácsok húzódtak. Mrs. Aztán láttak elhanyagoltabb telkeket is. – Elnézést az alkalmatlankodásért. nem pedig másfél órányira lennék Washingtontól. határozottan behízelgő. és nagyon szeretnénk. A férfi feléje lépett és a kezét nyújtotta. – Nem biztos. Voltak itt szépen rendben tartott telkek. A lány Madison Kopekre gondolt a fényes szőke hajával és a diplomájával. körülötte virágágyások. – És privát ügy. – Lehet. az arca sűrű ráncokkal barázdált. és eltűnt a lakókocsi mögött. hogy telefonálnunk kellett volna. leszámítva a szomszéd eb vad csaholását. A férfi újra kopogott. – Úgy érzem magam.

Mrs. Bejöhetünk? A nő bólintott. Maddy meghalt. bekapcsolt tévé is helyet kapott Pamela otthonában. – Akkor ügyvédek? Kártérítéses ügyekkel foglalkoznak? Mer’ ha igen. hogy feltegyünk néhány kérdést Madison balesetéről. – Azt hiszem. Csak azt tudták. akkor fel is út. ami a lányával történt. – És már nem is valószínű. mit. Nem akarom kavarni a… tudják. – A fiam. elöl pedig egy nagy nappaliszerűség konyhával. – Ismerték Maddyt? – A sógorom igen. nem messze az egyetemtől. Maddy lediplomázott. – Mint már említettem. – Elfogták a sofőrt? Pamela a fejét rázta. de nem vette a fáradságot. – Maguk rendőrök? – Nem – mondta Rachel –. és úgy döntött. és ezzel vége. – Pontosan mi történt? – vetette közbe Ross. Pamela Kopek lassan bólintott. érthetetlen módon. és beleivott a csészébe. tudják? – mondta. A mobil ház belseje egyáltalán nem úgy nézett ki. Azzal előhúzott egy üveget a háta mögül. És hívjanak Pamnek. de azért jöttünk. – Nem. hogy mennyire sajnáljuk. A túlsó végén terültek el a hálószobák. mint mindenki más. és szélesebbre tárta előttük az ajtót. hogy ebben és ebben a városban történt. töltött belőle magának egy teáscsészébe.Pamela Kopek habozni látszott. szükségem lesz egy italra. Valamint. Ross és Rachel összenézett. Billy hat hónapja halt meg. még a városban . ahová a lány járt. de az utóbbi néhány hónap aztán tényleg szar volt. – Szóval meg ne kérdezzék. – Két gyerekét? A nő bólintott. aztán elfintorodott. mint egy lakókocsié. nem vagyunk ügyvédek – válaszolta a lány. Szeretném elmondani. hogy a vendégeit is megkínálja. Madison a sógorom egyik barátja volt. – Két gyerekemet vesztettem el hat hónap alatt. A Madison életét kioltó cserbenhagyásos baleset részletei nem szerepeltek az újságcikkben. három lenémított. hogy fogják. Sosem sikerültek igazán a dolgaim az életben. – Az egyetem épp befejeződött. le is út. miért alszom és iszom egyfolytában. Rachel együtt érzőn biccentett. Kopek. egy pici étkezőasztallal és két olcsónak látszó kanapéval.

Maddy korábban is járt nős férfiakkal? Pamela tágra nyílt szemmel bámult rá. De itt? Nem sok vizet zavar. Mit gondolnak. lelépett a járdáról és… Pamela lehajtotta a fejét.marad bulizni. de mindegy is volt. – Eléggé maga alatt lehetett a dupla tragédia miatt. de nem törődött vele. – Ismerem őt? – Julian Denvernek hívják. mindig sok rajongó vette körül. én nem tudom. az ön sógora… – ráncolta a homlokát Pamela. hogy maguknál. – Ki tudja? De ha az anyjára ütött. hogy nem hozzám kell jönnie tanácsért. arcán folytak a könnyek. – Drágám. nem volt min kiakadnom. Hazafelé tartott egy bárból. a fiúkapcsolatairól pedig pláne nem. csak együtt dolgoztak – hazudta Rachel szemrebbenés nélkül. mi van? Még azt sem mondta el nekem. mint akinek most esik le a tantusz. – Nem tudom. hogy jutottam én ide? A gyerekeim apja félrejárt. az biztos. ha házas is az illető. Madison említette valaha? Pamela vállat vont. hogy egyetemre menjen. akkor elképzelhető. és én is. De szerintem sosem tudjuk meg. de Maddy és én nem álltunk közel egymáshoz. ki volt az apuci. – Nem. pár csepp a bermudájára csöppent. Az asszony ivott egy kortyot. Az egész kapcsolatunk tönkrement. Végig ösztöndíjas volt. Pam Kopek az egyik tévét bámulta. – Azonkívül ő a nővérem férje. Aztán Rachelre bámult. és esetleg valami nyári munkát keresni. szép lány volt. – Úgy érti. Nem igazán beszélt nekem a barátairól. Rachel igyekezett összeszedni magát. – Szóval Maddynek nem volt állandó barátja a halála idején? Az anya a fejét rázta. az alkohol kezdte megtenni a hatását. Okos lány volt. – De legalább lediplomázott – folytatta az anya remegő ajakkal. hogy terhes volt. . Rachel igyekezett leplezni a megdöbbenését. Olyan okos és szép lány volt! Tehát. el tudják ezt képzelni? De azt hiszem. Sosem voltam jó semmire. Nem is hibáztatom érte. hogy legyen belőle valaki. – A kórháztól tudtam meg. hogy sok fiú dongott körülötte. – Ki volt az apa? – kérdezte Rachel lélegzet-visszafojtva. tudta. Pam Kopek felkacagott. tudják? Még az egyik legmenőbb lányszövetségbe is felvették. Húzott egyet a bourbonből. Angliában hogy megy az ilyesmi. úgy értem. – Tudják. – Mindig az volt a vágya. – A sógora jó barátja volt Madisonnak? – Nem.

Ross odament. mivel semmit nem látott az éjszaka sötétjében. hogy elragadjanak az érzelmeid. hogy valakit a lejtőre taszítson. hogy tudták. – Ne hagyd. hogy vele látta-e Juliant Washingtonban? . hogy emiatt lett öngyilkos. ahogy haladtak a főváros felé. hogy Rachel szólt az amerikai útról a nővérének. Rachel vezetett. Pamela megfordult. ha hazaérnek. Nagyon szeretett volna gyereket. – Nem tudja esetleg Maddy barátainak elérhetőségét? – Egy rakat gyásztáviratom van tőlük – mutatott erőtlenül az egyik tévé felé. jobb lesz indulnunk – mondta Rachel. Szerintem ez elég. A szeretője ellenben terhes lesz. egyik ujját feltartva. állj. hogy Madison Kopek Julian gyerekével volt terhes. hallgass a józan eszedre! – Mi nem stimmel? – kérdezte a lány ingerülten.annyira elmerült az emlékeiben. hogy egyáltalán volt közöttük kapcsolat. és a jegyzetfüzetébe felírt pár adatot. hogy a lányának sok rajongója volt. az út végén a Four Seasons hotel vár rájuk. – Csak ki akartuk fejezni az együttérzésünket. – Állj. állj! – emelte fel Ross a kezét. – Mit fogok neki mondani? – kérdezte Rachel. hogy Madison Julian gyermekét várta – mondta Ross. lehet. – Mit is mondott. Hosszúnak tűnt a visszaút Washingtonba. ahová Pam mutatott. és rájuk sem nézett. ennek hála Rachel és Ross néhány órával az után gépre szállhatott. A veszekedésük ellenére Diana nyilván fel fog tenni kérdéseket. – És vajon hány vett közülük repülőjegyet neki – a privát számlájáról – a halála előtti héten? – Elküldted már Greg Willetsnek a képét? Megkérdezted. Ezt a kis „apróságot” hogyan hallgathatnám el a nővérem elől? Simán lehet. csak az időnként szembejövő autók vakító fényszóróját. és Rachelre nézett. – Még arra sem vehetünk mérget. hogy ilyen állapotban magára kell hagyniuk az asszonyt. Rachel mérgesen pillantott rá. hiszen maga az anyja mondta. – Későre jár. A nővére foglalta le és fizette ki a repülőjegyeket meg a szállást még akkor éjszaka. és erősen koncentrált. még úgy is. – Egyáltalán nem biztos. és szomorú volt. – Ross. aztán elüti egy autó. miért jöttek? Mit akar a sógora? – Semmit – mondta Rachel. – Miért kéne bármit is mondanod neki? – érdeklődött Ross. viszont a feleségétől nem lehetett neki. mintha hirtelen zokon venné a betolakodásukat. – Errefelé nincs túl sok puccos szálloda – közölte Pam.

– A reptérről elküldtem neki e-mailben. Holnap látogassuk meg őket. nem igaz? – vigyorgott a férfi. és előhúzta a füzetét. – Itt vannak Madison legközelebbi barátainak nevei és címei. de még nem válaszolt. amibe Pamelánál jegyzetelt. . hogy az öreg Ross bácsi itt van veled. – Akkor még jó. mert az anyák sosem tudnak a fontos dolgokról.

hogy Julian a Madison halála után két nappal lett öngyilkos. hogy ez a szörnyű sors legalább elkerülte. amint azt Racheltől megtudta. fejezet És eljött az a pillanat is. A hátán fekve lassan kifújta a levegőt. hogy nincs még túl a nehezén. hogy a Madison elvesztése fölött érzett fájdalom erősebb volt. és harminchat órán át ki sem kelt belőle. Madison Kopeket. A hazugságokat volt a legnehezebb elfogadnia. mint a családja iránt érzett szeretete…! A férje annyira imádta Madisont. egyelőre megemészthetetlennek tűnt az asszony számára. úgy mászott bele minden egyes sejtjébe. nyomasztó. a gyász oda is követné. érett gyümölcs. Tudatában volt. ezért oldalra fordította a fejét. se megszólalni nem bírt. Ezzel szemben az igazság az volt. mint a lopakodó köd. hanem a korábbi tökéletes életét. Egyelőre tökéletesen megfelelt neki. a fiatal és feltűnő szépségű amerikait. hogy a házassága nem tökéletes. – Anya. Az a felismerés. miközben kezét a szeme elé tette védekezésül a . és átfogta a karjával. Itt volt rögtön a hazugság a húgáról: Julian mindig azt állította. elhúzta a függönyöket. üres és hideg léte. arra várva. de azt sem látta ebben a pillanatban. Hiába csomagolna és költözne el innen valami napsütéses. erősebb. Hallotta. hogy ott fekhet a ropogós lepedő és a meleg takaró között. Nem feltétlenül érezte úgy. hogy nyílik az ajtó. bemászott az ágyába. mert visszautasította őt Olaszországban. Madison Kopekre még ennél is fájdalmasabb volt gondolnia. Néha aludt. Diana számított erre. hogy az élete nem ért semmit nélküle. behúzta a függönyöket. hogy a leleplező cikk miatt gyűlöli Rachelt. és ettől Diana tökéletesen értéktelennek és nyomorultnak érezte magát. hogy lássa. Sylvia sétált be a hálószobába. hogy már nemcsak a férjét gyászolja. vagyis azt. Az asszony védekezésül a mellkasához húzta a térdét. Ez most az új. amit annak hitt. figyelte. Ráébredt. Olvasott olyan özvegyekről. amikor úgy esett szét. Sőt. A tudat. hogyan hagyja el a testét. hogy Julian szereti őt és Charlie-t. majd hasonló kíméletlenséggel lerántotta Dianáról a takarót is. mint Julian életösztöne. hogy képtelenek voltak a leghétköznapibb tevékenységet elvégezni. hogy Julian valaki mást jobban szeretett. Diana tisztában volt vele. se megmozdulni. de mindig azt gondolta. ki az. hogyan fog tovább élni. amitől napfény árasztotta el a szobát. hogy valami vagy valaki megmutassa neki. de az idő nagy részét ébren töltötte. mit művelsz? – kérdezte rekedten. Elborította a gyász. ha egyszer kikel az ágyból. ez csak a kezdet. Valójában azért gyűlölte. akiket annyira megbénított a bánat. mint egy magasról leejtett. és nincs menekvés előle. hogy meg akar halni. Ám a Rachellel történt veszekedés után visszament a hálószobájába.21. mint egy kísértet. gyönyörű helyre. A Julian halála óta eltelt két hétben az volt az egyetlen vigasza. szinte megfojtotta a magány. merre induljon.

– Ráveszlek. eleinte sokat járt oda kenyérért és péksüteményért Juliannek és Charlie-nak. Diana és Sylvia lassan haladt. de hálás volt Sylviának. jó pár kilót vesztett. hogy tudja. amelyen járt. csak hallgatta az anyját. az út jórészt a murvás ösvényen vezetett. – Tizenöt perc múlva lent találkozunk – mondta olyan hangon. jó mulatság lenne részt venni rajta. Diana meg sem szólalt. Bills véleménye szerint leromlott a kávézó színvonala. miközben a fák lombján átszűrődő sárga fénycsíkokat figyelte. a régi templommal. a gyűrűje lötyögött az ujján. hogy ne szippantsa be az érzelmi futóhomok. Diana emlékezett a helyre. a kacsaúsztató tóval és néhány népszerű pubbal. a vörös téglás házaival. – És hová megyünk? – kérdezte. egy újsághírről. Boughton félórányi sétára volt a háztól. szívem – válaszolta anyja könnyedén. és nem kellett a mérlegre állnia ahhoz. amikor elhaladtak a tavi ház mellett. ami Diana birtokán kanyargott.és curryfesztiválokat. Diana tudta. hogy ösztönösen ráérzett. és valami feladatot vállalni. De az anyja nem hallgatott rá. A falu igazán bájosan festett a napfényben. ráadásul Mrs. – És aludtál is. . Később elmaradozott. amit hamarosan bemutat a Royal Albert Hall. lányának csak háttérzajra van szüksége. amit a Daily Mailben olvasott. hogy megmozdulj. amelyen épp dolgozik. – De aludnom kell – mondta Diana botladozó nyelvvel. Nem volt benne érdeklődés semmi iránt. és a tulajdonos házaspár egészen elbűvölte. Boughton volt az egyik legfestőibb hely egész Angliában. Nem bírok. hogy Diana még ilyen állapotban sem mert vele vitatkozni. Szombat óta mást se csinálsz. kimondottan más témákat keresett. lesétálhatnánk a faluba. csak egy kávét fognak inni. – A Kék szalag kávézóba. majd visszajött és az ágyra dobta lánya fürdőköpenyét. megnyitotta a zuhanyt. – Nem vagyok éhes – mondta az igazsághoz híven. – Hát nem azért megyünk.beáramló napfénytől. – Akkor minek megyünk oda? – kérdezte aggódva. hogy az anyja nem arra céloz. Amikor Somerfoldba költöztek. de Sylvia nem hozta szóba. Beszámolt egy új operáról. Arra gondoltam. Most hétfő délután három óra van. amelyekben felváltva rendeztek sör. Nehéz lett volna nem Rachelre gondolni. – Nem akarok kimenni. Bement a fürdőbe. A ruhái leestek róla. – Arra gondoltam. hogy együnk – mondta Sylvia meggyorsítva a lépteit. – Most tartják a falusi vásárral kapcsolatos megbeszélést. Julian halála óta egyszer sem érezte éhesnek magát. és az olajfestményről. ideje felkelned.

és akiről boldog emlékeket is őriztem. csak néhányan néztek hátra. hogy személyesen is kifejezzék az együttérzésüket. eltereli a gondolataidat. és arról. és érezte. Nem szerettem. hogy ki tudná szabadítani magát. mintha satuba fogta volna a lányát. Sylvia a másik kezét is Diana vállára tette. Vesd bele magad a lekvárfőzésbe. hogy szaporábban ver a pulzusa. mindenki szépen elpárolog. jelentéktelen részletekben. – Nem. Szorítása erős volt. pedig már nem voltunk házasok. a megbeszélés már elkezdődött. mintha nem vennének észre. amiért elhagyott minket. én is így éreztem. – Anya. de talán Sylviának van igaza. Jót fog tenni. amire lehetőség nyílik a falusi vásárban. Anyja a vállára tette a kezét. Azon morfondírozott. Sikerült majdnem észrevétlenül besurranniuk. inkább nem mondanak semmit. határozottan nem – közölte. aki egyáltalán nem volt biztos benne. csak ne kelljen szóba állniuk az udvarház frissen megözvegyült asszonyával. sőt azt hiszem. és egyenesen a szemébe nézett. ahogy a szervezőbizottság megvitatja. hogy mennyire elmerültek ezekben az apró. és hogy mennyi pénz áll rendelkezésre a szabadtéri bábszínház felállítására. és tovább csinálod. Ha nem tudják. egy apa halála miatt. hogy elment az a férfi. Nem vagyok olyan állapotban. hogy szolidaritásból ne számoljon-e be az anyjának a veszekedésükről Rachellel. Bizonyos tekintetben megnyugtató volt figyelni. Kényelmesen elhelyezkedett hát. Jobb előre nézni. Ilyen a halál – zavarba hozza az embereket. még ha akarná is. hogy nem megy tovább. Amikor az apád meghalt. – Értem. hogy minden vágyad elbújni a világ elől. Dianának kétsége sem volt afelől. bár kevesen vették a fáradságot. A Kék szalag tulajdonosa. kérlek! Semmi kedvem hozzá. csak ne kelljen találkozniuk veled. mintha .Diana sarkon fordult. és végighallgatta. Átmennek az utca túloldalára. Diana erőt merített anyja szavaiból. – Szomorú voltam a véget ért élet. vagy bármibe. talán gyűlöltem is. mint hátra. – Dehogynem vagy rá képes. veszel egy nagy levegőt. De erősnek kell maradni. Az asszony sok részvétnyilvánító levelet kapott a falusiaktól. akit valaha szerettem. talán Dot vagy Doreen – Diana nem emlékezett pontosan – fehér porcelán teáskannából töltögetett a résztvevők csészéibe. és tiltakozón felemelte a kezét. hogy amint véget ér a megbeszélés. vagy a fúvószenekarok zsűrizésébe. és szomorú voltam. és vetettek rájuk rosszalló pillantásokat. De mégis meggyászoltam – mondta. és amikor úgy érzed. és hirtelen nem érezte már magát olyan egyedül. tovább kell menni. amit húga mondott. Mire odaértek. hogy a zenekari emelvényt bevonják-e nemzeti színű drapériával. – Nem vagyok rá képes. és Diana egy pillanatra láthatta az anyja sebezhetőségét. mit mondhatnának. vagy úgy tesznek.

– Többet fogok veled erőszakoskodni – mondta az anyja megszorítva a karját. – Mit szólna jövő péntekhez? – mondta a hasára ütve. A bizottság többi tagja egy szó nélkül távozott. Dianának bűntudata támadt. – Jöjjenek el teára. miután a lelkész felesége magukra hagyta őket. Denver. – Mindannyian sokat gondolunk önre. megszokott világuk egyetlen perc alatt összedőlhet. Korábban már felmerült bennünk. amelyen ott akarok lenni. és megkóstolhatnánk a semmilyen díjat nem nyert csatnimat. – Jóságos ég! – forgatta a szemét Mrs. Még Henry Scott Holland gyönyörű versét. abból az autós műsorból. és érezte. amikor hárman maradtak. ha úgy gondolja. Beatty. hogy átbeszéljük a zsűrizés szempontjait – invitálta őket a lelkészné. Mrs. Te is velem .egyáltalán nem lennének tudatában annak. legnagyobb sütőtök. – Nem is volt olyan szörnyű. legszebb bogyós gyümölcs… Hány kategória van tulajdonképpen? – kérdezte némileg ingerülten. igaz? – suttogta Sylvia belekarolva a lányába. – Leghosszabb répa. Denver. és átadná-e a zöldség. és az arcára erőltetett egy mosolyt. A tiszteletes és a felesége nagyon megindító levelet írt neki. Beatty. – Nem – mondta Diana halkan. legédesebb paradicsom.és gyümölcstermesztői verseny díjait. Diana elhatározta. rendben lesz a dolog. hogy lenne-e olyan kedves. és elkezdte felolvasni az előtte heverő listát. – Holnap visszamegyek Londonba. a naptárja úgysem volt tele. Bár talán tudták… Diana mindenesetre szeretett volna boldog tudatlanságban leledzeni. Beatty. Lesz egy zongorakoncert. Beatty megérintve az asszony karját. Az asszony feltette a szemüvegét. Diana – tette még hozzá Mrs. elcsípte őket. – Szeretettel várom – mondta Mrs. hogy elfogadja a meghívást. Kifelé menet Mrs. hogy ez sok önnek. legsúlyosabb paszternák. – Negyvennyolc – közölte egy kék hajú hölgy az első sorból.A halál semmiség címűt is elküldték neki. aki egy rózsaszín IK E A-ernyő alatt keresett menedéket a nap elől. hogy anyja bátorítón megszorítja a térdét. cseveghetnénk. Arra eszmélt. – Gyönyörű az idő. hogy segítsen… – Nem. aztán a gyepen keresztülszaladva csatlakozott a férjéhez. aki itt lakik. és imádkozunk a férjéért. hogy a körünkben üdvözölhetjük. a lelkész felesége hozzá intézi a szavait. Talán megkérhetnénk azt a férfit. Ezt tudnia kell. Szívesen segítek – szólalt meg Diana. hogy a hétköznapi. kiülhetnénk a parókia kertjébe. nagyon örülünk. Ámbátor egyre több kategóriánk van. Beatty. – Az nagyszerű lenne – mondta Diana. – Tökéletesen megértem. hogy Mrs. hogy olyan keveset jár templomba. – Mrs.

hogy Ron meghalt. Jót tenne neked. a Savoy Hotel főcukrásza volt. A . hazament. Az idős nő elmosolyodott az emlékektől. és a rémült Mrs. mint ellenkezni. – Nem tudtam róla. ő meg nem értette. de egyszerűen vannak dolgok. és visszament a Kék szalagba. Diana szórakozottan simogatta a sálat. – Jól van. igaz? – Honnan tudja? – kérdezte Diana. – Tőle kapta a sálat. tisztálkodási szereket – beledobálta néhány szemeteszsákba. – Csak a sálamért jöttem. a kávézóban hagytam a sálamat. – A kedvenc sálam. később beadom önöknek – mondta. – Jó volt itt látni önt. Diana bólintott. – A fenébe – szólalt meg Diana halkan –. miután Ron nyugdíjba ment. Majd otthon találkozunk… – Drágám… De Diana azonnal sarkon fordult. – Páni félelem ült a szemében az elvesztése gondolatára. – Ne aggódj. Egyszerűbb volt bólintani. Miután Racheltől értesült Madison Kopekről. aki meglehetősen kínosan érezte magát. amíg dolgozott. Én is éreztem ilyet. – Ötvenkét évig voltunk házasok. Tudom. egy barátnőm eljött. Tudja. amelyekhez ragaszkodunk. hogy tüntesse el a szeme elől. Neki eszébe sem jutott a szentimentális ragaszkodás. amelyeket nem tudunk elengedni. Az idős hölgy csodálkozva nézett az asszonyra. hogy elvigye a horgászfelszerelését a házból. mivel Dot nyilvánvalóan mindent tudott róla. Iszonyú dühös lettem rá. ha több időt töltenél velük. kedves – mondta anélkül. és egyszerűen nem jutott eszébe a másik nő neve. – Ó. öööö… – válaszolta Diana. és elővette a kassza mögé elrakott sálat. hogy most nagyon nehéz lehet minden. egy évvel az után. ebből tizenöt évet töltöttünk a kávézó működtetésével. önnel együtt működtette a kávézót. esetleg találkozhatnál egypár barátoddal. cipőket. – Köszönöm. hogy hátranézett volna. Bills kezébe nyomta. Emlékszem. – Részvétem Ron miatt – mondta halkan. Magamnak sem bírtam megmagyarázni. szóval visszajött érte! Gondoltam. – Dot – mosolygott az asszony. ő pedig még a nevére sem emlékezett. Diana a fejét rázta. és Julian maradék holmiját – ingeket. miért. – Zárni készülök. ahol a tulajdonos épp a csészéket szedte össze az asztalokról. Emlékszem rá. kedvesem? – kérdezte Dot.jöhetnél. majd felküldik hozzánk.

A gyönyörű lován jött mindig vásárolni. mit szól hozzá. de már nincs energiám hozzá. Diana körbenézett a helyiségen. – Csak egy kicsit csevegtünk – mondta Dot. ahogyan én sem. és leharcolt. – Úgy lesz – válaszolta Diana. ahogy a pultnál állt vasárnap reggelenként. ha látná. hogy ez a hely már nem az igazi. amikor kilovagolt. De most… őszintén meg kell mondanom. hogy a férje is szerette.makaronjait Liz Taylor. Brigitte Bardot és Sinatra is megkóstolta. a vágtatást lóháton… Bárcsak boldogabbá tette volna Juliant. aki megvenné? – Majd nyitva tartom a szememet – válaszolta Diana elgondolkodva. Diana fejében egy kép kezdett formálódni. szívesen látom. A kávézó sötét volt. – Jössz már? – szólalt meg az anyja enyhén ingerült hangja. – Árulja? Dot bólintott. és kezdte rosszul érezni magát. Ron is itt van velem. hogy így elhanyagolom. Elképzelte őt itt a kávézóban. hogy valaki megvegye a kávézót. bárcsak néhányszor vele tartott volna. – Akkor kóstolja meg azt a citromtortát. Bárcsak mindent többször csináltak volna. Megkötötte a lovat az épület előtt. a sütievést. hogy ne máshol keresse az örömöt! – Idővel könnyebb lesz majd – mondta Dot lágyan. a házi készítésű süteményeket barna papírba csomagolják. Kár érte. Máshonnan kéne beszereznem a süteményeket. De most? Az első két évben jót tett nekem. – Az emberek egész messziről is eljöttek érte. – Nem ismer valakit. . de egyre kevésbé érezteti majd a jelenlétét. a nevetést. úgy éreztem. – Olyan szép ez a hely! – Gondolja? – kérdezte Dot élesen. – Ne beszéljen butaságokat! – mondta Diana. aki hirtelen kedvet kapott a sütikhez. csak arra várok. Az asszony fogott egy rongyot. mert a tágassága – ezért tartották itt a megbeszélést – és a fekvése miatt vonzotta a turistákat. és lássuk. – Szép időket éltem meg itt. Egy kép a kávézóról tele vendégekkel. mert ha itt voltam. – Jöjjön bátran máskor is. a citromtorta pedig valóban nem tűnt étvágygerjesztőnek. Ön valószínűleg nem fogyaszt szénhidrátot – nevetett az idős nő. akik hétvégenként megszállták a falut. – A bánat nem múlik el. Haragudna rám. és azt kívánta. Biztosan emlékszik Ron fahéjas tekercsére – folytatta Dot. Emlékszem. amiért megszabadult Julian ruháitól. és csinos. – A kávézó megsínyli Ron hiányát. Diana bólintott. az asztalokat kockás abrosz borítja. kék szalaggal kötik át. magának fahéjas tekercset kért. és tisztogatni kezdte az asztalokat. és igazat kellett adnia Dotnak. Megszólalt az ajtó fölötti csengő. a fiának brownie-t.

és visszafordult a biciklijéhez. Laura Dale-t. épp a biciklijéről szedte le a lakatot. Pamela Kopektől kaptuk meg a címedet. aki a kávézóval szemben található vízi parkban dolgozott. Az első két évben Rachel hat kilót hízott attól. annyira siettek. Kirontottak a kávézóból. és épp csak hogy nem gázolta el őket egy moped. hogy szem elől tévesztik a lányt. aztán elsötétült az arca. Telefonon beszéltünk. beszélhetnénk esetleg? A lány meglepett arccal nézett fel. de ahogy újrakezdte. – Bocs. de ismerjük egymást? – Rachel Miller újságíró vagyok. így kerültek a kávézóba. Kedvenc sportját akkor hagyta abba. Rachel megpróbálta az egyenes utat is. ami már belefért a legszűkebb farmerba is. akkor Mohamed megy a hegyhez. ahová folyamatosan érkeztek vissza a horgászhajók. . így kétségük sem volt felőle. ott jön! – sziszegte Ross. sötét hajú. – Szia. hogy megbeszéljenek egy találkozót. amikor felfedezte a másik nemet. Rachel türelmetlenül felsóhajtott. Ez volt az egyik oka. de még nem hagyta el a munkahelyét. fagylaltbárok és horgászboltok sorakoztak. Mindent láttak. Így aztán elhatározta. a parton millió. fejezet Rachel és Ross a Chesapeake-öbölre nyíló tökéletes kilátásban gyönyörködött kávéházi asztaluknál ülve. hogy a húszas évei közepén újra úszni kezdett. miközben a lány éppen egy falat sütit tolt a szájába. kezükben fonott kosarak és strandtörülközők. kivéve Madison barátnőjét. amely olyan hívogatón bámult rá a pult mögül. gyorsan visszanyerte karcsú alakját. ide-oda pillantgatott Rachel és Ross között. fedélzetükön a turistákkal és aznapi fogásukkal. A gyönyörű öböl vize ezüstösen csillogott a napfényben. hogy őt látják teljes életnagyságban. távolabb látszott a kikötő. Ennek a fajta munkának az egyik nagy hátulütője a rengeteg várakozás és ücsörgés. de a lány hárított. Laura. és egyetemre ment. sőt kimondottan ellenséges volt. és rendelt még egy epres tejturmixot meg egy zöldcitromos pitét. hogy ha a hegy nem megy Mohamedhez. Szemközt egy huszonéves. mert Rachel attól félt. magas. A parton kávézók. hogy kávézókban és pubokban várt különféle információkra a cikkeihez. lófarkas lány lépett ki a vízi park kapuján. pólóba és rövidnadrágba öltözött nyaraló nyüzsgött. De Laura még ott volt. és felrángatta Rachelt a székről.22. A Facebook korában Rachel egy pillanat alatt tucatnyi képet talált Laura Dale-ről. A lány műszakja elvileg fél órája véget ért. – Gyerünk. gyerünk. – Pamela nem tudja ezt a címet. felhívta Laurát.

kérlek! – Rachel eléje ugrott. Kérlek. – Igen. hogy alapvetően félénk. Laura. – Haza kell mennem. és újra elindult. – Nem akarok beszélni erről – ismételte. – Szeretném kideríteni. – Halott? – Két nappal Madison után halt meg. A lány szeme kikerekedett. zajos Ocean Citybe. mert be van ijedve. Kérlek. – De én nem akarok veletek beszélni. aztán a lány után indultak. mint Pamela Kopek.Rachel nem akart belemenni a részletekbe. A lány megállt. És azért ilyen elutasító. szelíd lány. akik elárulták. de Rachel azt is látta. hogy lányuk a Chesapeake-öbölben dolgozik a nyáron. és szembefordult Rachellel. Beültek az út túloldalán álló pizzázóba. – Madison meghalt. hogy miért? Rachel a fejét rázta. – Mit akarsz? Okosabb és gyanakvóbb volt. hogy a . Laura szemben ült velük a bokszban úgy. de csak pár kérdést szeretnénk feltenni Madisonról. muszáj beszélnünk! – mondta Rachel. azt meg én sejtettem – közölte Laura. – Nincs mit mondanom. hogy összerakhassuk a képet – mondta Rachel nyomatékosan. aki inkább egy ilyen nyugis városkába jön nyáron dolgozni. – Nagyon fontos lenne. Az a típus. – Ezt próbáljuk kideríteni. segíts. Rachel a bicikli kormányára tette a kezét. Rachel és Ross összenézett. hagyj békén! – Julian is halott. hogy zaklatott vagy – mondta Rachel utolérve Laurát. Néhány telefonhívás a szülőknek. elzárva az útját. – Tudom. – Sejtettük. válaszolj a kérdéseimre! Laura arcán zavar és félelem tükröződött. és elindult. a lakatot a bringa kosarába dobta. – Kemény dolog lehet ilyen váratlanul elveszíteni egy barátot. az biztos. – Kérlek. Kérlek. – A sógoroddal? És ő kicsoda? – Julian Denver. nem a diákok által annyira kedvelt. – Várj. hogy Ross miként szerezte meg a lány munkahelyének címét. hogy milyen kapcsolatban állt Madison a sógorommal. és a fejét rázta. – Lehet tudni. – Öngyilkos lett. – Hogyan? – susogta a lány.

tudjátok. – Maddy nem volt rossz lány. azóta vagyunk barátok. ezért amikor valaki adott neki valami új gyógyszert. Nos. hogy hangosan kimondta. – Ott voltam. nem volt nehéz feldolgoznia a talált információkat. – Billy miatt. nagydarab srác. amely segít megőrizni a testsúlyt.többi vendég hallótávolságon kívülre került. hogy ki az apa? – Maddy nem feküdt le összevissza mindenkivel – mondta Laura szenvedélyesen. mintha azon tépelődne. Billy nem akart napi hat órát edzőteremben tölteni – ki akarna húszévesen? –. Nem is úgy kezdődött a dolog. – Segítséget? Laura az ajkát harapdálta. – Elmondta. – A főiskolán egy évig szobatársak voltunk. a gyógyszer miatt? – Meg volt róla győződve. Bonyolult. hogy le kéne fogynia egy kicsit. és mivel kémia szakon tanult. Mindössze húsz évet élt. fociösztöndíjas a Riverdale Főiskolán. Hat hónappal az után. Illetve látta a… nem. szinte összerezzenve attól. aki nemrég halt meg? – Szívrohama volt. . Te tudtál erről? Laura bólintott. A másik lány újra bólintott. Annyit tudok róla. – Tegnap beszéltünk az anyukájával. nem akarta ellopni valaki más férjét. Nem. – Fogyasztótablettát szedett? – Zenni-valamit. amit nem fedeztek fel? – Talán. – Maddy egyik legjobb barátja voltál – kezdte Rachel óvatosan. egyfolytában a gyógyszer után nyomozott. Billy sportoló volt. hát ő elfogadta. hogy szedni kezdte. – Sokkal bonyolultabb. segítséget kért Julian Denvertől. de Madison nem így gondolta. amelyet Ross rendelt. – De Juliannel lefeküdt – jegyezte meg Rachel. talán még csak kísérleti fázisban. amikor megcsinálta a tesztet. Vagyis nem. de a bátyja miatt kérte a segítségét – mondta végül. ez volt a neve. – Maddy nem avatott be minden részletbe. Rachel mély levegőt vett. Xenistat. hogy Maddy terhes volt. – A testvéred Julian felesége. mert kissé el van hízva. – És Madison úgy gondolta. meghalt. mint gondolnád – mondta Laura halkan. igen. Teljesen megszállottá vált. Az edzője szólt neki. igaz? Ő tud Maddyről? – Igen. hogy új szer volt. hogy folytassa-e. el tudjátok képzelni? – És mi volt az oka? Szívrendellenesség. aki elmondta. és szívroham végzett vele. és a kóláját kortyolgatta.

de semmi nem történt. elkezdte tervezgetni azt az őrültséget. aki csodálta Madison ravaszságát.Marie Carr mutatott neki. – Elcsábította Juliant? – kérdezte Rachel. hogy kapcsolatba lép Julian Denverrel. nagyon sok pénz kell ahhoz. – És kiderített valamit? – A gyógyszer nagyon új volt a piacon. hogy a Four Seasonsben fog lakni. hogy akkor elmegy a főnökhöz. Azt is megtudta. csak úgy. és eszébe jutott a sokdoboznyi levél. – Azt hiszem. – Dehogyis! Az túl sokáig tartott volna. – Azt mondod. aki meg fogja őt hallgatni. hogy sokat jótékonykodik. Rachel fejében megszólalt a csengő. aki egy nem létező dolog után kutatott. tudta. – A gyógyszeripari üzletág. hogy valaki szembeszálljon a gyógyszergyárakkal. Maddy közvetlenül Julian Denverrel akart beszélni. és nincs elég panaszos. hogy a gyógyszer káros. mint Diana. – És ezért kereste meg Juliant? Mert ő volt az igazgató? Mit szeretett volna elérni? Kártérítést Billy haláláért? Laura kétkedve ingatta a fejét. addigra ezen már túl volt. hogy újjáélednek régi újságírói ösztönei. Maddy három másik esetet talált. Elolvasta egy csomó interjúját. ezért bevette magát egy közeli bárba.és élelmiszer-ellenőrző hatósághoz. Bátor lány. . Beszélt valami menő ügyvéddel is Washingtonban.Rachel kezdte érezni. hogy a gyógyszert a Denver-csoport gyártja? Laura bólintott. hogy talán rendes ember. Lehet. Panaszt nyújtott be a gyógyszer. aki aztán a bizalmába fogadja. – Szóval ezért döntött úgy. – Őrültséget? Laura fáradtan nézett Rachelre. hogy Julian Washingtonba jön egy konferenciára. amit Anne. Ez már szinte egy keresztes háború volt a számára. hogy csoportos keresetet nyújtsanak be. de Madison is egy gyászoló testvér volt. hogy puszta véletlen. amikor a gyógyszert szedő emberek hirtelen meghaltak. Megtudta. és azt akarta elérni. Levelet írt neki? – kérdezte Rachel. Maddy meg volt győződve róla. aztán másképp alakultak a dolgok. Madison gyönyörű lány volt. Julian vajon maga választotta ki Madison levelét a sokezernyi közül? Laura szomorúan elmosolyodott. aki azt mondta. és ebből arra következtetett. Sikerült beszélnie Juliannel. – Elhatározta. hogy vonják ki a piacról. Amikor ez kiderült. Ez volt a klasszikus forgatókönyv: egy gyönyörű nő magába bolondít egy nagy hatalmú férfit.

. hogy meghalt. hogy baleset volt? Szerinted szándékosan gázolták el? – kérdezte Rachel hitetlenkedve. – Most már tényleg mennem kell. hogy tévedtem. A legfontosabb azonban az volt.– Talán kezdetben ez volt a szándéka. – Hát hogy meghalt – válaszolta a lány alig hallhatóan. de amikor megtudtam. Találkoztak néhányszor. és kiitta a kóláját. nyilvánvaló. és ő is meghalt. hogy utánanéz a gyógyszer mellékhatásainak. hogy leszólítja. – Tudod esetleg. és azt hiszem. Megígérte. – Mennem kell. hirtelen aggodalmassá váló arckifejezéssel. – Julian tudott a babáról? – Ebben nem vagyok biztos – mondta halkan Laura. amit Maddy elmondott neki. rögtön erre gondoltam. megpiszkálni egy milliárdos fejlesztésből származó gyógyszert. hogy mennyi ideig volt viszonyuk? – Azt hiszem. – Nem gondoljátok. hogy Maddy beszélt-e neki a babáról – fűzte hozzá halkan. hogy nem jó ötlet ezekkel az emberekkel ujjat húzni. De mivel a rosszfiú a sógorod kellett hogy legyen. Szeretném tudni. – Tudom. Az mégse működött volna. – Nagyon sajnálom a testvéredet – mondta még Laura. ugyan. – Én mondtam neki. – Mi? – firtatta Rachel Laura szemébe nézve. a találkozásuk estéjétől kezdve. vonja már ki a piacról az új gyógyszert. hogy Julian láthatóan komolyan vette. hátha kitalálja a gondolatait. – Ne menj még – kérte Ross. – Nem hiszed. aztán megkéri. hogy odahívja a pincérnőt. hogy paranoiásan hangzik. megkedvelték egymást. de nem hallgatott rám. Rachel hallgatott. hogy furcsa? – kérdezte Laura. felemelve a kezét.

És bár az asszony biztos volt benne. vagy legalább vonattal kellett volna jönnie. vöröslő arccal. csak arra nem számított. Remélhetőleg nem sérült meg a nyaka. amikor a járdaszegélynek csapódott. hogy eljön ez a nap. hogy nem ő volt az. a fenébe! Mögötte megszólalt egy duda. és elég családregényt olvasott ahhoz. hogy a férfi beszáll egy fekete taxiba. nemhogy egy Range Rovert a forgalmas londoni utcákon. hogy összeszedje magát. hogy a férje állja a szavát. egy szerető. – Hülye nők. hogy jót fog tenni neki a vezetés. hogy ilyen ideges lesz tőle. és a teherautó vezetője vadul gesztikulálva hajolt ki az ablakon. Talált egy parkolóhelyet. Diana a vállára vetette a táskáját. aztán belenézett a visszapillantó tükörbe. az autó jobbra sodródott. A fenébe. Tudta. és olyan határozottan ment fel a lépcsőn. ahogy csak tudott. Időnként beszélgettek ilyesmiről.23. akibe Julian annyira szerelmes volt. amikor még a válás lehetősége is felvetődött közöttük. és felkísérte a legfelső emeletre Stuart Wilsonhoz. Tudta. Barátságos férfi volt. és miközben megfordult. Ehelyett meggyőzte magát. elegáns öltönyben. hogy megnyugtassa az idegeit. arról már fogalma sem volt. Látta. hogy Mr. Julian mindig azt mondta. A férfi a jól szabott. fejezet A férfi hirtelen ugrott ki az útra. Diana egy percre megállt. Majdnem biztosan egy szerető is volt a képben. Mélyen beszívta a levegőt. hallgatnia kellett volna az anyjára. a fenébe. és fájt a feje. hogy tudja: a végrendeletek gyakran nagy meglepetéseket okoznak az érintetteknek. és elindult. Diana elég sok bírósági műsort látott. hogy leintsen egy taxit. Egy titkárnő jött le érte a recepcióra. hogy megnézze. hogy a halála miatt öngyilkos lett. hogy még egy biciklit sem lenne képes irányítani. és hagyni. Mintha csak egy Dickens-regényből lépett volna elő. Hogy lehetett volna? Julian meghalt. Bills hozza be a belvárosba. Diana felnézett az előtte magasodó épületre. hogy mi lesz Julian végrendeletében. A keze iszonyúan remegett. sötét öltönyben csak hasonlított rá. és a járdaszegélynek ütközve megállt. nem okozott-e bajt. hogy a halála után is gondoskodni fog Dianáról és Charlie-ról. csak képzelte. hogy a férje az. Diana . pedig a napnál is világosabb. Diana vadul dobogó szívvel hajtotta a kormányra a fejét. Diana tövig nyomta a fékpedált. milyen egyéb rendelkezések szerepelnek a végrendeletben. és egy percig nem kapott levegőt. amely mellett a bronztáblácskán ez állt: Wilson és Nedwell Ügyvédi Iroda. Még egy héttel ezelőtt is biztosan meg tudta volna mondani. Kőlépcső vezetett fel a bejárati ajtóhoz. már tisztában volt vele. Az asszony már többször találkozott a szívélyes ügyvéddel. Még mindig egész testében remegett. különösen abban az időben. kurvára semmi keresnivalótok az utakon! – kiabálta. ahová azonban csak többszöri próbálkozásra sikerült betolatnia.

hogy simán megvehette álmai házát. – Julian így szerette volna. A kép tökéletességéhez az iroda berendezése is hozzájárult. hogy mégiscsak a huszonegyedik században járunk. ha jelent egyáltalán valamit. Ráadásul Stuart Wilson fogalmazta a dokumentumot. Elképzelte. Elizabeth meg szokás szerint átvenné az irányítást. fűzött dokumentumot. súgta egy hang Diana fejében. Mr. Diana elolvasta a címlapot: Julian Edward Denver utolsó akarata és végrendelete. bár a modern élet relikviái is megjelentek – az iPad. a műveltségét. hogy mindenétől . de gondoltam. kimegy hozzá Somerfoldba. hogy milyen érzés volt vele lenni. – Igen. ha azt állítja. hogy nem élvezte az egzotikus nyaralásokat. Diana bólintott. kérem. hogy ez vajon mit jelenthet. ha együtt néznénk át. Ennyi. aki lefordítja neki. Az asszony nyugtázta. egyedül is átolvashatja. nem a Madison Kopek halála utáni időben készült sietve. hogy laikusoknak érthetetlen jogi nyelven íródott. hanem mert szerelmes lett belé. hogy Stuart felajánlotta. az erejét – nem a bankszámláját szerette. Wilson – mondta az asszony izzadó tenyérrel. – Természetesen. tehát mi értelme lenne magában elolvasnia? Kivéve. ha kívánja.nem lett volna meglepve. rendben. És most mégis itt ült egy idegen irodájában. az az. hogy bár viszonylag friss a végrendelet. hanem a magabiztosságát. ha egy ódivatú. ha kicsit kimozdulok a házból – mondta. és hogy szüksége lesz egy szakemberre. Azt már rögtön látta. és kész. – Diana. Nem hiszem. azt. Szerette a vonzó külsejét. az eszét. Juliannek még a síron túl is megvolt a hatalma ahhoz. amelyet a Denver család nyújtott. – Hogy történik? – Végigmegyünk a végrendeleten – mondta Stuart. a korlátlan vásárlási lehetőségeket. jobban szeretné. ha Julian juttatott valamit az amerikai szeretőjének. a tartását. a falakat padlótól plafonig bőrkötésű jogi könyvek borították. Diana nem a pénzéért ment hozzá Julianhez. kvázi az ítéletre várva. A dátum a folyó év januárja volt. és azon morfondírozott. – Jót tesz. hogy el tudott jönni. – És köszönöm ezt is. bár nagyon értékelte. hogy semmit nem lehet biztosra venni. Azt hiszem. és azt. örülök. a számítógép és a falra szerelt plazmatévé jelezték. hogy kibírtam volna a végrendelet nyilvános felolvasását. olvassa fel nekem. Hazudott volna. amint Julian egész családja itt szorong a szobában. pontosan látta a családi viszonyokat – mondta az ügyvéd. és előrehajolva átnyújtott Dianának egy néhány oldalas. Ha az elmúlt szörnyű heteknek volt valami tanulságuk. magas keménykalapot pillant meg az ajtó mellett álló fafogason. Persze imádta az anyagi biztonságot.

nem egészen – mondta Wilson. Mr. Mégis szerette őt. – Nincs mit. hogy Julian minden személyes vagyonát önre hagyta. mindent önre hagyott. és jelentős mennyiségű készpénzt több bankszámlán. tárgyak repültek az irodámban. és van egy különleges rendelkezés a fiát illetően. ahol a feleségre nem hagytak semmit. De alapvetően igen. majd felállt. Eddig azt képzelte. Kiszáradt szájjal figyelte. akár „minden kikötőben”. hogy a férje gazdag nővé tette. Sőt. hogy Julian lemondott róla és a családjáról. – Köszönöm. a londoni házat. hogy Julian hagyott rá valamit. Az utolsó hetek olyan zűrzavarosak voltak. – Elnézést – nyögte –. Denver. aztán visszaadta a poharat. a motorjairól. Diana ivott egy kortyot. – Magunk közt szólva. és ettől a tudattól hirtelen nagyon boldognak érezte magát. – Tehát a lényeg az. ahogy Stuart megköszörüli a torkát és fellapozza a végrendelet nála lévő példányát. mint az egyetlen nőnek.megfossza. Szédült a feje. – Van néhány külön rendelkezés. és ujját megnyálazva az utolsó oldalra lapozott. az elmúlt hónapban két olyan végrendelet-ismertetésem volt. Diana hirtelen úgy érezte. minden itthoni és külföldi befektetését. a másikban egy kolléganő örökölte a vagyont. amire mindjárt rátérek. elfogyott a levegő körülötte. – Tudom. de előbb elmondanám a lényeget. Nagyon kellemetlen volt. Diana bármire fel lehetett készülve. és egy pohár vizet vitt az asszonynak. asszonyom – mondta az ügyvéd. Aztán hirtelen valami az eszébe jutott. Mrs. Wilson. hogy érzelmileg nagyon megterhelő ez a dolog – tette hozzá. túl sok volt ez egyszerre. Ha egy szeretője volt. Szörnyen érezte magát. rendben? Diana feszülten bólintott. . Diana a halántékát masszírozta. az autóiról. – Jól érzi magát? Nagyon sápadtnak látszik – mondta Wilson. Diana nem bírt válaszolni. amiért kételkedett Julianben. – Erre számított. emésztenie kellett a hallottakat. – És mi van Charlie-val? Említette. – Azonnal rátérek a részletekre. pár kisebb pénzösszegről. ahogy régen mondták a tengerészek. és mindegyikre hagyhatott a vagyonából egy-egy részt. szerelemgyerekei is lehettek. gondolom. Az ügyvéd felnézett. ön nagyon megértő. egyik esetben egy bébiszitter. hagyott valamit a jótékonysági alapra is – ez leginkább adózási kiskapuként szolgál –. akkor több is lehetett. mindent? – Nos. Somerfoldot a hozzá tartozó birtokkal és épületekkel. és most azt kellett tapasztalnia. Talán még Rachelnek is juttatott valamit. aki képes volt ellenállni neki. amelyek közül három svájci bankban van.

hogy azokat csak családtagra ruházhatja át. hogy szeretné. hogy az unokáját tette meg Julian ezek örökösévé… – Mekkora értékről van szó? – kérdezte Diana félve. – Mindkettejüket nagyon szerette – biccentett Stuart Wilson. a B kategóriás. – Az A kategóriás részvények a jelenlegi árfolyamon körülbelül 850 millió fontot érnek. – Szerette. Amikor azonban Ralph Denver stroke-ot kapott és visszavonult. amelyben kifejti. mivel szavazati jogot biztosítanak a vállalat irányításában. akkor tájékoztatom őket erről. és olyan erővel szorította ökölbe a kezét. még nem tudják? – kérdezte az asszony idegesen. – Micsoda? Az egészet? – Igen – Wilson végigfuttatta az ujját a lapon. – Charlie-nak adta őket? A szíve majd szétrobbant a szerelemtől. A B kategóriásak valószínűleg többet. ha egy nap Charlie lenne a Denver-csoport vezérigazgatója. – Úgy érti. Huszonegy éves korában kapja meg. tényleg szerette Charlie-t – suttogta az asszony. Adam és Elizabeth Denverrel. A részvények szavazati jogot biztosító része a család kezében van. Ralph tudja-e. – Lesz egy megbeszélésem Ralph. – Az összes A és B kategóriás részvényét a Denver-csoportban és csatolt vállalkozásaiban letétbe helyezte Charlie számára.– Igen. Julian egy szándéknyilatkozatot is készített. hogy az már fájt. a Denver-csoportban birtokolt részvényhányadát a fiára hagyta. Arról fogalmam sincs. – A Denver-csoport részvényesi szerkezete nagyon összetett. . azzal a kikötéssel. szavazati jogot biztosító részvényeinek tíz százalékát átadta Juliannek. Diana hitetlenkedve rázta a fejét.

A gyógyszeripar működését figyelő. a falakat plakátok. A lány Boston déli részén nőtt fel. egyáltalán nem olyan benyomást keltett. hogy bármikor beáll bármilyen tüntetésbe. minden munkatárs egyszerre beszél vagy egymáshoz. A bejáratot szinte teljesen eltorlaszolták a vállmagasságig feltornyozott kartondobozok. – Viccel? Azóta kísérem figyelemmel a Xenistatot. és úgy tűnt. – Fogadja részvétemet. Megan Hill pontosan olyan volt. és a főnökeiket is. fogyasztóvédelmi civil szervezet agytrösztje hosszú. – Én köszönöm. szedett-vedett asztalokon további papírhalmok és dobozok tornyosultak. A tüntetés a Lafayette-parkban lesz – hacsak idő előtt szét nem zavarják őket vízágyúval. erősebbnek bizonyult. aztán bezárta az aprócska irodája ajtaját. vagy a telefonjába. vörös hajat. És most meg felhív Julian Denver egyik rokona? Még a saját gyerekem szülinapját is lemondanám a kedvedért. – Rachel Miller? – kérdezte. hogy időt szakít rám – válaszolta Rachel.24. hogy ez is csak a szerepe része. amelyekben az „Egy generációt mérgeznek” szlogenű tüntetésre felhívó szórólapok lapultak. és halálra kereshette volna magát. aztán évfolyamharmadikként végzett a Harvard jogi karán. Az iroda belsejében sem volt kisebb a káosz. Így aztán Megan egy állandóan pénzszűkében lévő. úgy látszik. és hírnevet szerzett magának a neten is. Hallottam Julian haláláról – folytatta kicsit halkabban. a DWA. mint amilyenre Rachel számított. kérem! Én az egyik alapítója vagyok a DWA-nak. A lány utánanézett Megan Hillnek. A Washington D. . C. és parafa üzenőtáblák borították. Már a szülei is polgárjogi harcosok voltak a hatvanas években. hippi stílusú ruhát viselt. egy barna téglás ház első emeletén található. de azért fogott egy szórólapot és zsebre tette. a gyógyszeripar üzelmeit leleplező blogjával. eldugott irodába már bejutni sem volt könnyű. gondolta Rachel cinikusan. és már nagyon a finisben vagyunk. de elkötelezett szülei befolyása. és elámult az életrajzán. Ködös völgynek nevezett városrészének lepukkantabb végén. fémkeretes szemüveget és bő. amilyennek Rachel elképzelte. liberális civil szervezetet vezetett. fejezet A gyógyszeripar ellenőrzésére szakosodott civilszervezet. amióta elkezdték vele az első kísérleteket nyolc évvel ezelőtt. hogy kezet fogjon vele. de a hét végén tiltakozó megmozdulást tartunk. A munkám része. de Rachel úgy sejtette. és leült Megannal szemben. – Ne haragudjon a rumliért. majd a lányhoz lépett. – Tehát ismeri Juliant? – Miss Miller. Látszott rajta. hogy valamennyi gyógyszeripari cég vezérét ismerjem. Bármelyik washingtoni ügyvédi iroda vagy egy Wall Street-i befektetési cég tárt karokkal fogadta volna.

– És a Xenistat az? Megan vállat vont.Rachel udvariasan bólintott. mi értesülünk róla. hogy tényleg csodát tesz-e. Ezért aztán. – A Xenistat elképesztő gyógyszer. . miről beszél a másik nő. mennyit árulhat el Megannek. A zsírlerakódás-gátlók a modern tudomány Szent Gráljai. A Denver gyógyszeripari üzletága nem akkora cég. – Népszerű. – Maga ismer olyan nőt. ha egy gyógyszer átmegy a humánkísérleti fázison. hogy ismeri a gyógyszert? A gyógyszergyárakkal szemben álló fogyasztóvédelmi szervezetektől lehet a leggyorsabban a legteljesebb képet kapni a különféle gyógyszerekről. és valamennyien csődbe is mentek miatta. Így aztán nem csoda. Az elhízás népbetegség Amerikában. szóval nem tudhatjuk. akkor… – Megan felfelé mutatott – a határ a csillagos ég. Ám ami még ennél is lényegesebb. ugyanis gyakorlatilag olyan. hogy milyen információi vannak a Xenistat nevű fogyasztószerről. amelyik kifejlesztette. hogy a világ valamennyi gyógyszergyára megpróbálkozott vele. mielőtt az utolsó fejlesztési szakasza elindult volna. mintha valaki pénznyomtatási jogot kapna. Nem tudta eldönteni. és mindkettejüknek töltött egy csészével. Jól értem. Tudja – és erről sok embernek halvány fogalma sincs –. és a gyógyszer tényleg működik. aki éppen nem diétázik? – Pontosan. Olyan. – Már akkor a látókörünkbe került. hogy a legalkalmasabb és számukra legelérhetőbb forrást megtalálják. ami évente legalább egymilliárd dollárt hoz annak a cégnek. És aki megtalálja a Grált. arra lennék kíváncsi. amelyek elbuktak a kísérletben. hogy az Egyesült Államok lakosságának legalább a fele a fogyás megszállottja. Megan felállt. A kísérletekben hihetetlen súlycsökkenéseket regisztráltak. – Ez nem csak itt van így – mosolygott Rachel. az azonnal milliárdos lesz. A DWA-hoz egy összeesküvés-elméleteket gyártó honlapon keresztül jutottak el. – Ahogy a telefonban említettem. – Persze – válaszolta Megan hátradőlve a székében. de egyik sem csodaszer. aki nem pontosan értette. A Laurával való beszélgetés után Ross és Rachel átkutatta az internetet. – Nagyágyú gyógyszer? – kérdezett vissza Rachel. – Tehát nincs működő szer a piacon? – Rengeteg elhízás elleni gyógyszer kapható. az elhízottak száma megháromszorozódott az elmúlt harminc évben. Számos cégről tudok. „kasszasikernek” ígérkező gyógyszer. mint a Pfizer vagy a Glaxo. manapság nem minden nagyágyúnak ígérkező gyógyszer jut el végül a piacra. Rachel egy pillanatra elgondolkodott. – Úgy indult. De elég új még a piacon. odament a kávéfőzőhöz. de ha ügyes marketingstratégiát választanak.

Minden lehetséges információt szeretett volna megtudni a gyógyszerről és a Denver-csoport gyógyszeripari vállalatáról. amit én most szeretnék megvizsgálni. ha a gyógyszer. és amiben segíthet nekem.Phen nevű fogyókúrás szer. Megan a kávéját kortyolgatva hallgatta Rachelt. de ez nagyon hosszú folyamat következménye. Szélsőséges esetben a gyógyszert ki is vonhatják a piacról. – Három hete autóbaleset áldozata lett. – Meghalt. hogy hatalmas kártérítéseket fizetnek a pórul járt betegeknek. Mi van. akár olyan áron is. – Három ember halt meg: Madison. Megvizsgálják a gyógyszert. és járkálni kezdett a zsebkendőnyi méretű irodájában. valóban veszélyes? Mi a következő lépés ilyenkor? – Mennyi ideje van? – kérdezte szarkasztikusan Megan. – Miss Miller. – A testvére Xenistatot szedett. hogy egészítse ki a mellékhatások listáját. – Pont úgy hangzik.és élelmiszer-ellenőrző hatósághoz lehet fordulni. mint amit azok az összeesküvés-elméletet gyártó őrültek irkálnak a neten. Rachel látta. az a Denvercsoport és a Xenistat. – Mikor. Nem ezt tanítják az újságíró-iskolában? Hogy minden oldalról meg kell vizsgálni egy ügyet? – Az oldal. Meg volt győződve róla. – Megvan önnek Miss Kopek elérhetősége? Szívesen beszélnék vele. hogy Meganben is működnek a nyomozói ösztönök. – Mekkora összegekről van szó? – Néhány évvel ezelőtt felbukkant egy Fen. ám nem akart gyanút kelteni a nőben a cég – és Julian – esetleges tisztességtelen eljárását illetően. hogy semmit nem tudhatott biztosan. és felírta a nevet. Kilencezer per indult a cég . és ugyanazok a kérdések fogalmazódnak meg benne. itt külön részleg foglalkozik a gyógyszerekkel. a testvére és Julian Denver. hogyan… – halt el a hangja. – Felkereste önt valaha egy Madison Kopek nevű nő? – kérdezte óvatosan. aztán a hatóság felszólíthatja a céget. hogy a gyógyszer a bűnös. amelyet betegek ezreinél sikerült összefüggésbe hozni szívbillentyű-problémákkal. aztán felállt. – Nem. Ki ő? – kérdezte Megan. amit az öccse szedett. mint korábban Rachelben. hiszen maga is riporter volt. ezt a netről tudtam meg. mint egy védőügyvéd az esküdtszék előtt. – Csak Amerikáról tudok nyilatkozni… itt az van. ha Madison Kopeknek igaza volt? Mi van. hogy a gyógyszerekkel kapcsolatos panaszokkal a gyógyszer. különösen úgy. és szívrohamban meghalt. és el akart jutni Denverhez. És mindhármuknak köze volt a Xenistathoz? Rachel önkéntelenül elmosolyodott. És hát a vállalatok az utolsó leheletükig védik a terméküket.

– Nem tévedhetetlen a rendszer. a kártérítési igények milliárdokra rúgtak. . Megan telefonja megcsörrent. még ez eddigieknél is elszántabban. piacra kerül.ellen. – Kísérletek. bármilyen más információ. de utána tudok nézni. aztán bevétel helyett újabb milliókat kell miatta kifizetned. engedélyezik. nem az ellenségnek fogok dolgozni. nem leszek szűkmarkú. – Tud bármit is a Xenistat klinikai kísérleteiről? – Így kapásból nem. – De hát ezeket a gyógyszereket tesztelik. – Ez minden gyógyszeripari cég rémálma. – Ezt megígérhetem – vigyorgott Rachel. hogy végre kiderítheti az igazságot. és olyan gyorsan. sőt kimondottan sok benne a csapda. amit megtud? – Mit ér ez önnek? – kérdezte Megan ravaszul. – Megosztja velem. amennyire lehetséges. – Bízhat bennem. – Ezt fel kell vennem – mondta gyorsan. – Remélem. Milliókat költesz egy új szer kifejlesztésére. Még ma is vannak folyamatban lévő perek… – Tehát nem kicsi a tét. – Nekem pedig mennem kell – válaszolta Rachel.

hogy eljöttél. – Próbálok beleszólni Julian emlékszertartásának a megszervezésébe. Félő. ha megint Elizabethre bízzuk az egészet. Patty aznap délelőtt tíz órakor érkezett. ahogy ugrás közben pár másodpercre elemelkedett a nyeregből. szinte mintha megállt volna az idő. a vagyon. – A lovak betörésében? Nem igazán. Patty tökéletesen megfogalmazta a szertartással . pont jó korban van. – Bravó! – kiáltotta Patty Reynolds a karám kerítésére támaszkodva. hogy ugyanolyan legyen. amíg a ló átugrotta a kidőlt fát. a világ is újra mozgásba lendült. és Pattyhez vezette. hogy mit kezdjen az örökséggel. nem beszéltünk azóta – válaszolta Diana idegesen. aki megsimogatta Néró homlokát. – Gyerünk. végül kimentek a karámba. – Köszi. megreggeliztek. – Tényleg? – Nem akarom. – Nem tudom. és mindenekelőtt tanácsot szeretett volna kérni a barátnőjétől. Diana élvezte a súlytalanság érzését. ami felért egy kisebbfajta ország G DP - jével. Azonkívül Néró már hároméves. és megveregette a fiatal állat nyakát. hogy Denverék milyen népszerűek. – Nagyon jó vagy ebben – mosolygott Patty. mint a temetés. ha egy barát meglátogat – mondta őszintén. Néró! – suttogta Diana. Ami persze nagyon elegáns volt. és élvezte a paták ütemes dübögését a gyepen. Aztán ahogy lehuppantak a másik oldalon. – Köszönöm – biccentett Diana. Hiába volt Julian felesége. – Gondolom. akkor csak egy újabb hivalkodó ünnepség kerekedik ki belőle. de szeretném. szerintem csak bátorítom őket. mélyen az állat nyakára hajolt. – Megcsináltuk! Leszállt a lóról. – Meg tudod csinálni! Erősen megragadta a gyeplőszárat. amit a férje ráhagyott. Néró! – suttogta. ha az valóban Julianről szólna. sokkolta. Mindig örülök. sétáltak egy nagyot. Szerintem ezúttal ne azt fitogtassuk. Patty belekarolt Dianába. – Én is kihúztam náluk a gyufát – nevetett Patty. – Mit szóltak Denverék a végrendelethez? Croissant-evés közben Diana beszámolt Pattynek a végrendeletről.25. fejezet Diana vágtára ösztökélte a lovát. – Ügyes vagy. – Mit tettél? – kérdezte Diana meglepve. nincsenek odáig tőle.

a család is találkozott Stuart Wilsonnal utánam. Dianának kétségbeesetten jutott eszébe. Csodálkozom. itt vagyunk! – kiáltott oda neki Patty. minden oké-e velem. – Apropó. Miért is kéne másképp lennie? – Liz is így gondolja? – Liznek fura elképzelései vannak. hogy kínossá válhat a helyzet… – Adammel? Biztos nem. Gyorsan kisimította a haját az arcából. sárga mezőn. megnézem. – Kettőkor teniszmeccsem lesz. Diana Adamet pillantotta meg a kerítésnél. – Ezt meg hogy érted? – kérdezte Adam hunyorogva a napfénytől. a ruháját sárfoltok pöttyözik. mint pár napja voltam. ahogy keresztülsétáltak a naptól kiégett. Patty. – Jobban. Diana még nagyobb zavarba jött. lehuppant a túloldalon. Denverék! Látogatód van – lehelte Patty. az arca kivörösödött. Megzavartam a csajos napotokat? – Azt hiszem. – Tudom. akkor Néró gyeplőjével kötöznélek magam mellé. ha Liz jelenne meg. helló. – Hahó. szóval ezért jöttél! – válaszolta Diana idegesen. – Gondoltam. – Mennem kell – közölte Patty. . hogy megnézze. Diana szerette volna. Patty is csak azért ugrott be. – Voltál tegnap Stuart Wilsonnál? – Aha. Úgy tudom. – Csak nem félted a cipődet? – Szerintem a bakancsom pont megteszi itt vidéken – mosolygott Adam. és elindult a ház felé. az izzadságot törölgetve a homlokáról. nyilván szörnyen nézhet ki: megizzadt. bármelyik pillanatban jöhet egy hívás Ralphtól vagy Elizabethtől. hogy még nem telefonáltak a végrendelet miatt. hogy mindent te és Charlie örököltetek.kapcsolatos érzéseit. A férfi hunyorogva nézett rá. – Diana. Patty rögtön el is köszönt. – És hogy vagy? – kérdezte Adam. – Nyugodtan maradj csak. és a lábát átlendíteve a kerítésen. – Tudsz a végrendeletről. Di! – puszilta meg Adam mindkettőjüket. – Helló. – Mi járatban vagy? – kérdezte Diana. szóval hacsak nem tartasz attól. minden rendben van-e veled. és megigazgatta az öltözékét. Más lenne. hogy mivel az elmúlt egy órát lovaglással töltötte. én örülök. – Attól tartok. – Nincs szükségem bébiszitterre – mosolyodott el az asszony. ha nem kell erről beszélnie.

Így nagyon nehéz fenntartani barátságokat. hogy kihagynám. Jó volt beszélgetni vele. akik szinte rád cuppannak. hacsak nincs kedved lovagolni. Adam. Bár Patty látogatása csak megerősítette. – Tarts távol a hatalmas dinnyéktől. – Kábé hetvenéves. Az asszony bólintott. de nem bánom. és elvette Néró kantárszárát Dianától. hogy szegény ló nehezen viseli az elhanyagolást. hogy nagy vihart fog kavarni a dolog Boughtonban. teljes szívből kacagott. hogy vegyek részt a dologban. és azok az emberek annyira távolinak tűntek most! A népszerű helyszíneken megrendezett jótékonysági rendezvények. Audrey-t és Caspert. de végre őszintén. és hozza ki nekünk. Nérót vigye be az istállóba. Most eléggé elhanyagolt. ha neked is. amíg érdekük fűződik hozzá. mint azok a Notting Hill-i szőkeségek. akikkel járni szoktál – mosolyodott el Diana. amint igazságot teszel a zöldségek között? – Segíthetnél. Laza ügetésben indultak a birtok szélén található csalitos felé. A gazdagok feleségei és barátnői. – Mi legyen Snowdonnal? – kérdezte a lovászlány a szürke-fehér heréltre utalva. Már így is elég rossz hírem van. Övé a Kék szalag kávézó. – Össze kéne barátkoznod vele. tudta. – Hát. az anyám forszírozta. A férje két éve halt meg. A férfi bólintott. – Jess. Diana nevetésben tört ki. a délutánok a kozmetikában. – Úgy érted. hogy mennyire elszigetelten él itt Somerfoldban.Jessica. – Van kedvem. bár . Diana nem akarta újra felhozni a végrendelet témáját. – Mára ennyi. azok a fajta nők. akikkel régebben összejártál. – Na és? Valószínűleg szórakoztatóbb társaság. akkor nagyon jól titkolta az érzéseit. és kihozták őket az istálló elé. – Zsűrielnök leszek a falusi vásárban – mondta mosolyogva az asszony. Az állaton senki nem lovagolt a gazdája halála óta. Ha Adam ki volt akadva amiatt. a lovász lépett oda hozzájuk. A boksz ajtaja mögött Diana látta Julian lovának sötét orrát. Az a világ. – Eljössz? – Gondolod. Denver? – Igen. a rendszeres fodrászlátogatások. Bűntudata volt miatta. és azonnal elfelejtenek. – Legnagyobb répa? – Fogadni mernék. Mrs. hogy nem ő örökölte Julian milliókat érő részvénypakettjét. amint már nem vagy hasznos a számukra. Találkoztam egy nagyon helyes nővel a szervezőbizottság megbeszélésén. el akarja adni. – Sok mindent lehetne kezdeni a kávézóval. Jessica és a segédje felnyergelték a két lovat. kérem.

Diana megnyalta a szája szélét. – Próbálkozott? – Le akarta fektetni. – Hogy tehette ezt veled? – motyogta Adam haragtól elfelhősödött arccal. – Jó oka volt rá – mondta halkan. Bills kitűnő főztjéhez lehet szerencsém. amiről beszélnie kellene valakivel. Üvöltöztem vele – mondta Diana. . hogy valakivel muszáj „arról” beszélnie. Ijesztőek voltak a hangulatváltozásai. Dianát elborították az érzelmek. – Di. hiszek neki. A másikban meg tökéletesen összetörtnek érzi magát. – Azóta? – Tudni szeretnéd. aztán leültek a fűbe. – Hogy én kávézótulajdonos legyek? – Miért ne? – Kóstoltad már a főztömet? – Nem. hogy Rachel mit csinál? Nos. a kantárt egy fatönkhöz kötötték. ahol egy hatalmas fűzfa lógatta az ágait a vízbe. amikor az egyetlen dolgot. Viszont így csak vegetál. Mély lélegzetet vett. hogy gondolkodsz a kávézón! – Ígérem – válaszolta Diana. fél szóba hozni? – Juliannek viszonya volt. tudván. törődött vele. Nyilvánvalóan úgy gondolja.nem hiszem. van erre esély. hogy könnyek gyűlnek a szemébe. – Mi? – Tudod. Leszálltak a lóról. Egyik pillanatban még lelkesen lovagol. – Ígérd meg. árnyékos helyre. A húgomat. hogy rendes árat kapna érte. hogyan folytathatná az életét. Szokta még csinálni azt a fantasztikus marhahúsos francia ételt… hogy is hívják. ha egyszer Mrs. azt hittem. hogy Adam mire gondol. – Micsoda?! – nyögte Adam kikerekedett szemmel. Hogyan lehetne jobban. Mit talált Rachel? – Nem akarok róla beszélni. – Hazugnak neveztem. talán mégis élhető az élet. és úgy érzi. Rachel ezért gyűlölte. – De az igazság az. bár titokban amúgy is ezt tette. – Ez valamiféle tervnek tűnik – válaszolta Adam egy kacsintás kíséretében. és a könnyek kicsordultak a szeméből. Diana érezte. egy csodás. Julian Rachelnél is próbálkozott. és ez jóleső érzéssel töltötte el. ezt derítette ki. Sógora láthatóan szerette volna megóvni a fájdalomtól. hogy igen. – Hogy van Rachel? Az asszony tudta. már túl vagy ezen. alig fogy a süti és a kávé. boeuf bourguignon? Közben odaértek a patakhoz. – Hiszel neki? Adam gondosan megválogatta a szavait.

hiszen meghalt. Adam a kezére tette a kezét. Diana tudta. . és megszorította. hogy Adam nem nősült meg. de az asszony boldog volt. A férfi elfordította a fejét. Adam sosem volt képes megállapodni. hagyd ezt abba. A férfi felállt. Dianát ez egyszerre töltötte el izgalommal és nyugtalansággal. Gondolom. A különbség a két férfi között pusztán annyi. Rachelnek nincs valódi bizonyítéka. Rachelt és magamat vádoltam. és Dianának eszébe jutott a néhány nappal korábbi beszélgetésük a kiránduláson. – Ne válaszolj – suttogta Diana. hogy egy szempillantásra legalább érezhette mindezt. a sógora szemébe nézve. mert nem akarta. hogy sógora hazudjon neki. ha megöleli. Az asszony azt szerette volna. amikor azt mondta Adamnek.– Az elmúlt pár napban forrtam a dühtől. – Hé. – Miért nem akarod elhinni? – kérdezte Diana. hogy Adam is hasonlóan érez – érzi a kapcsolódást a múlthoz. Adam a nő válla köré fonta a karját. egyik mellett sem horgonyzott le. Julianhez. biztonságban akarta érezni magát a karjában. Aztán a pillanat elillant. Bár számtalan gyönyörű barátnője volt. Juliant kellene vádolnom. és ahogy pillantásuk egy másodpercre összetalálkozott. de nem tehetem. akit mindketten nagyon szerettek. és őt is felhúzta. hogy a bátyjával együtt ők ugyanannak az éremnek a két oldalát testesítik meg.

Most is jól jött volna. miközben átfésülte a saját e-mailjeit. A thaiföldi évek alatt mindig Liam Gosling volt az. hogy mi van veled. hogy mikor megyek vissza. Kíváncsi lett volna. ha megoszthatja vele. és örökre beköltözne a Fours Seasonsbe – nem sokat teketóriázna. hogy agyas barátja mit süt ki belőle. – Nem maradhatok itt hónapokig. Teljesen úgy érezte magát. A thaiföldi élete térben és időben is olyan távolinak tűnt. kilátással az egész városra és a Potomac folyóra. mint egy dúsgazdag szállóvendég. Rachel elpirult. – Kicsit gyanús ez a nagy tagadás – vigyorgott Ross. ha itt lennél. amelyek évtizedekre nyúlnak vissza. hogy van-e szavaknak valami mögöttes tartalmuk. és akiben feltétel nélkül megbízhatott. Tökéletes helyre épült. akihez a gondjaival fordulhatott. hogy nem is gondolt rá. de emiatt ne siess! Írj. – Igazság szerint. mint a . Ilyen munkakörülményeket bármikor kész lenne elfogadni. vannak kihűlt ügyek.26. akinek ezüsttálcán szervírozza a Ferrero Rocher-t az Adonisz külsejű szobapincér. és kinyitotta a laptopját. hogy nem jönne jól. csak egy rövid érdeklődés. Maradjunk kapcsolatban! L. és próbálta megfejteni. – Hát. fejezet A Four Seasons luxusszálloda volt. Rachel lakosztálya hihetetlenül nagy volt. egy kis szerencsével akár hónapokig itt dekkolhatunk – mondta Ross nyújtózkodva és az ujjait ropogtatva. Rácsatlakozott a wifire. amit talált. hogy levelet kapott a Gosling– Miller Búváriskolától. – Nem. Ez persze hülyeség. hogy mosolyog. bár tény. megnézte az e-mailjeit. Rachel újra elolvasta barátja sorait. – Mitől vágsz ilyen elégedett képet? A pasid írt? – érdeklődött Ross az ablaknál álló asztal mellől. A lány hátradőlt az álompuhaságú párnákon. nem volt semmi titkos üzenet. előcsarnokában fontosnak látszó emberek nyüzsögtek. és csodálkozva látta. az üzlettársam írt. akivel megvitathatta az ötleteit. – Ha tudni akarod. Helló. egyáltalán nem. Nem mondom. amióta eljött onnan. hogy ez a lakosztály kellemesebb. Szeretné tudni. újságírók gyöngye! Hogy mennek a dolgok otthon? Itt minden sima ügy. de ennek is nagyon örült. a szezon végéig tele vagyunk. nem is volt tudatában.

mit válaszoljon. Egy öltönyös szállodai alkalmazott borítékot nyújtott át neki. amikor feltárta az igazságot. és ne tovább? Ahogy az elején mondtam. hogy a fotó. vagy leleplezett egy csalást. A válaszok megvannak. Megan Hill. Az. amit csinál. Idézem „nem biztos. hogy most itt lehetett ebben a drága hotelban. Kopogtattak az ajtón. – Ez önnek érkezett. hogy mennyire szerette a régi életét. a lezárás lehetőségét kell megadnod a nővérednek. akit Juliannel látott. – Köszi. és Rossnak igaza van. hogy viszonyuk volt. Kutathatunk még tovább. úgy véli. – Na végre! És mit ír? – Igen. maga mögé gyűrt két párnát. – Mi az? – kíváncsiskodott Ross. hogy tökéletesen tudatában volt a saját képmutató viselkedésének. hiszen gyakran nem egyenes úton jutott hozzá a sztorikat alátámasztó bizonyítékokhoz. Tisztában volt vele. az utca túloldalán álltam.lakásom. Azzal visszadőlt az ágyra. – Hogy érted? – Diana válaszokat vár. és átlapozta a benne talált papírokat. Elégedettnek és fontosnak érezte magát attól. – Úgy nézem. Odakint már kezdett sötétedni. mintha úgy folyt volna tovább. Elmenjek és hozzak valamit? . hogy azt az egészet legalább annyira maga miatt csinálja. Rachel nem tudta. – Van egy étterem pársaroknyira. meg kell állniuk egy ponton. nem a Watergate-ügyet kell kinyomoznunk. amelyet küldtem. ahol Diana kérését teljesítették. ez sokat segít – mondta Ross epésen. Rachel felnyitotta a borítékot. – Nézd csak! Kaptam egy e-mailt Greg Willetstől – lelkendezett a lány. Mindig jó riporter akart lenni. hogy Rossnak igaza van. Mintha a pályája meg sem tört volna. és a lábát keresztbe rakva olvasni kezdte a szöveget. de minek? Hol mondjuk azt. én meg spicces”. a város fokozatosan eltűnt a szemük elől. mint a nővére kedvéért. ahogyan az várható volt. információk a Xenistatról – motyogta. sötét volt. Ne felejtsd el. – Éhen halok – mondta Ross és felállt a székből. mire Rachel kinyitotta. de mégis jó érzés töltötte el. embereket kérdezgetett. újra eszébe juttatta. készülhetett arról a szőke nőről. – Úgysincs szükségünk rá. ott. Rachel a szíve mélyén tudta. – Köszi. – Milyen messzire akarsz elmenni? – kérdezte Ross halkan. És ebben még az sem ingatta meg. hogy eddig. A pályáját az újságírás bulvárosabb oldalán kezdte ugyan. és botrányos hírességekről meg a jóléti rendszert kihasználó bevándorlókról írt cikkeket. Laura megerősítette. és egy történetet eddig értelmetlennek tűnő darabkákból rakott össze. Belátta. hogy ezekért nem fog Pulitzerdíjat kapni.

– A gyógyszeripar ellenlábasai azt is mondják. ám az utóbbi években a gyógyszeripari cégek sok kísérletet elvittek az országon kívülre. Ekkor megszólalt Rachel mobilja. Ahhoz. – Az hol van? – kérdezte Rachel.és élelmiszer-ellenőrző hatóság engedélyezzen. Azonkívül tudja. Melyiket választod? Montego Bay vagy Bukarest? – Szerintem Jamaicán jobb strandok vannak – vigyorgott a férfi. ha egy ifjúsági szálláson laknánk. – Ezt nézd! Bristol Jamaicában. – Kicsit tűt a szénakazalban esete lesz. hogy a kísérletekre felhasznált harmadik világbeli országokban általában a szabályozás sem olyan szigorú. folytak Xenistat-kísérletek. az te leszel. – Na jó. – A kísérleteket a Rassalle Rt. – Olvastam erről a neten. McKinney. – Biztos vagy benne? Úgy értem. hogy megfelelő körülményekre van szükségem a munkához. A kellemes bariton mintha a síron túlról szólalt volna meg. Mi lesz. – Ismeretlen szám – motyogta. hogy Maddy és Julian miért ment oda. és erre specializálódott cégekre bízzák a lebonyolítást. – Kábé tizenöt kilométernyire Montego Baytől. – Vagyis olcsó helyeken. – A Xenistat klinikai kísérleteinek utolsó fázisáról szóló információk találhatók benne. Rachel belekortyolt a kólájába. A hangtól majdnem elájult. Diana Denver fizeti ezt az egészet. – Ahol nagy a pénzszűke. Rendszerint Afrikában és Kelet-Európában folynak a kísérletek.– A francba. – Vagyis mindkét helyen. . – Ettől mindig ideges leszek. És Bukarest is szerepel a listán. hogy Ross mond valamit. ahová Julian és Madison elutazott. és Ross máris kereste a Google térképén. – Ezeket te olvasod át! – adta ki az utasítást. ha nem hajlandó kifizetni a számlát? – Már előre ideadta a pénzt. mint ebben a luxusszállóban. ebben az esetben Amerikában. de titokban azért beismerte magának. hogy egy gyógyszert a gyógyszer. végezte. A lány átnyújtotta a férfinak a papírköteg felét. számos kísérleti fázison kell átesnie. dehogyis. Rachel magabiztosan vigyorgott. A kísérletek jó részét általában otthon végzik. ott olcsó az élet – válaszolta Rachel cinikusan. Hívjuk a szobaszervizt. de ha valaki ki tudja deríteni. miközben elolvasta a címlapot. – Van kedved egy kis nyaraláshoz? – Mi?! Most? – kérdezte Ross. munkával egybekötött nyaraláshoz. és lefogadom. hogy jobban örülne. Kik ezek? – kérdezte Ross.

De nem kell hozzá pszichológusnak lenni. hogy ez a családtag miért gondolta. egyenesen az arcába vágtad. váratlanul érte a hívás. és érezte. – Nem akartad? – kérdezte Adam hitetlenkedve. – De most jól van? – Jól lesz. de belenézett az egyik mappába. – Ma találkoztam vele.– Rachel. mintha minden rendben lenne. – Idegösszeomlás? – kérdezte Rachel aggódva. nem igaz? Hagyjam. de azt hiszem. – Nem akartam elmondani – válaszolta a lány. hogy jó ötlet azt mondani egy gyászoló özvegynek. de még a tulajdon húgát is le akarta fektetni. tudom. az oké. hogy vagy? Ross az ajtóra mutatott. – Mindig így szemétkedsz. – Valóban? Nem igazán értem akkor. vagy ezt a viselkedést a nővérednek tartogatod? A lány mély lélegzetet vett. Majd. – Nem. és igyekezett nyugodt maradni. A lány pulzusa megkönnyebbülten lassabb ütemre kapcsolt. Ha neki van ezzel problémája. azt gondolnám. tényleg nem. A lány legszívesebben az ajtóhoz vágta volna a telefont. rendben? – Szeretnéd. Milyen állatira önelégült!. hogy az arca elvörösödik. akik segíthetnek a tisztánlátásban. ha kimaradnék belőle? – kérdezte a férfi. hogy elmondja-e Dianának a washingtoni fejleményeket. de azt is eszébe juttatta. gondolta Rachel. de megvan erre a megfelelő pillanat. jóképű arca. amint épp őt korholja. Nézd. rettentően sebzett. Arra a következtetésre jutott. és megjelent előtte Adam öntelt. A vonal vacakolt. – Szia. nem fogja a nővére elé tárni a teljes igazságot. Az. Adam. mert Diana megkért rá. de Adam dühe így is érzékelhető volt. – Jó is lenne. hogy az ember lássa. hogy Julian öccse így lerohanta. hogy mások is – méghozzá elég sokan – érintettek az ügyben. Adam. az idegösszeomlás szélén áll. ehelyett elszámolt magában tízig. Diana jelenleg nagyon-nagyon sebezhető. hogy lecsillapodjon. de te maradj ki belőle. – Nézd. hogy még több kárt okozz a családomnak? – Ez az én családom is. Adam – kezdte a lány. Adam Denver vagyok. És olyan emberekről van szó. Az egész elmúlt éjszakát kétségek között vergődve töltötte. hogy miért hívott Londonba. Úgy tesz. – Tényleg? Téged ismerve. ez nem segít. – Adam. – Azért vagyok itt. én is szeretnék válaszokat kapni. hogy bár a teljes őszinteség a legegyenesebb út. – A szobámban leszek – lehelte és felmutatta a hüvelykujját. Julian testvére vagyok. sápadt és kivannak az idegei. csak fokozta benne a zavarodottságot. . – Én próbáltam titkolni. hogy a férje nemcsak megcsalta.

hogy sosem mondtak neki nemet semmire. hogy a motivációja végre napvilágra került.– Ezután óvatosabb leszek. amikor meggondolta magát. Ross egy tányér sült krumplival és szendvicsekkel tért vissza a szobába. – Nekem meg történetesen holnap van időm találkozni veled. – Napok óta próbállak elérni. – De én történetesen Washingtonban vagyok. próbálom összerakni a képet. – Rachel. Ez van. Maga sem tudta elhinni. A lány majdnem felkacagott ekkora arrogancia hallatán. Tudod. Mindamellett valóban kényelmetlenül érezte magát az eset miatt. hogy nem próbálta megakadályozni a cikk megjelenését. hogy miért nem. – Szerintem is – helyeselt Rachel izgatottan. – Szerintem beszélnünk kellene. hogy beszámoljon Julian viselt dolgairól Toscanában. hirtelen elmúlt az éhsége. így aztán nyilván megérti Julian motivációit. – És mikor akarsz beszélgetni? – kérdezte. muszáj volt kiadnia magából. Ám a történtek évek óta forrtak benne. és emésztették belülről. ha valaki úgy nő fel. hogy Adam hová dugja fel a feltételeit. – Jó – mondta végül Adam. ám nem volt alkalma elmagyarázni. . Jó esély volt rá. Már éppen mondani akarta. azért kell beszélnünk. Valószínűleg tényleg túl sokat árult el Dianának. most semmiképp. hogy szabadkozik. hogy Adamtől hasznos információkat tudhat meg. – Hol vagy most? – Washingtonban. aztán kelletlenül beleegyezett. Mindig úgy érezte. hogy mit csinált Julian a halála előtti időben. És nyilvánvalóan nem az volt a megfelelő pillanat. hogy másnap találkozzanak. de miután Rachel elköszönt Adam Denvertől. Sosem tagadta. Nem szabad vele összeveszni. hogy a család túlreagálta az újságcikkes esetet. hiszen a férfi nagy playboy hírében állt. Megőrülök a stílusától. pedig ő csak rávilágított a megtévesztésekre. a hazugságokra. gondolta a lány. Örült. hogy megállapodjunk néhány feltételben. bár ehhez valóban nem a legjobb pillanatot választotta. – Holnap lenne alkalmas.

a folytonos idegeskedés. megdobbant a szíve. csak pislogott. amelyen csak egy kis bronztábla utalt a funkcióra. vörösesbarna haját. Az iskolai épületek a legkülönbözőbb helyeken álltak. Azzal az elképzeléssel jött Londonba. a falu többi része pedig itt-ott magától kinőtt volna a közvetlen közelében. drágám – nevetett a férje. akkor végig kellett menniük a fő utcán. – Csodás ez a hely – ámuldozott a kormány mögött vigyorgó Juliannek. és simán beleegyeztek. – Az iskola is ilyen szép? – Ez az iskola. hogy ugyanolyan minden. Furcsamód egyszerűbb volt akkor az életük. tele volt velük az utca. fejezet A Harrow fiúiskola egyszerre volt tiszteletet parancsoló és félelmetes. hogy Diana itt van. hogy szorgalmi időszakban korlátozták a szülői látogatások számát. Julian elmondása szerint nagyjából tényleg így jött létre a Harrow. Dianának még most is úgy tűnt. – Hol kapjuk itt a legjobb ebédet? Diana a fiára nézett. amikor Rachel után Londonba költöztek. ami azt jelentette. túl a hentes. Az asszonynak csöppet sem hiányzott az állandó aggódás az anyagiak miatt. A fejükön evezős szalmakalap. ám nem nagyon szívesen viselték nyilvánosan. Ám az iskola nagyon megértőnek és támogatónak bizonyult Julian halála miatt. és akkor jobb minőségű pelenkát tud venni Charlie-nak. mintha magát az iskolát odapottyantották volna a domb tetejére. és bemenni egy olyan házba. hogy Diana délutánra elvigye Charlie-t. örül. Szerette volna megborzolni Charlie kócos. mivel más diákok is álldogáltak a közelben. hogy . ahogy a kétoldalt álló sötét kőépületeket figyelte.27.és a virágüzleten. hogyan tudja összeegyeztetni a munkát a gyerekneveléssel. Amikor Diana először ment végig autóval a falu fő utcáján. Ha például a fiúknak zeneórájuk volt. hogy később cukkolnák miatta a fiát. és segélyen éltek egy kicsike lakásban. A Harrow a huszonegyedik században – szokatlan módon – teljesen bentlakásos intézménynek számított. Charlie babakora. és ráébredt. nagyon távolinak tűnt már. hogy például a fűtést csavarja-e feljebb. mint régen. akiket a nap bármely szakaszában lehetett látni. de vigyora elárulta. a mindennapos döntési helyzetek. de visszafogta magát. – Jól van. és tudta. amint könyvekkel és mappákkal a kezükben órára siettek. Az egész falu a diákok „játszótere” volt. Fia a kollégiumi épület előtt várt rá. anya – mondta Charlie a kamaszok visszafogottságával. Egy egyedülálló anya próbál zöld ágra vergődni a fiával. ami fekete-szürke egyenruhájuk tartozéka volt. vagy inkább fázzanak. és ahogy Diana meglátta.

piros buszok. Eszébe jutott. hogy a család gyakorlatilag kitagadta a nagynénjét. – Jó. Pál- székesegyház fenséges épülete. hogy jól vagy. egy ablakbeugróban elhelyezett asztalhoz vezette őket. Charlie túl kicsi volt ahhoz. hogyan buszoztak ki mindig Rachel nénihez. hogy felfogja. amit persze csak a vaskerítés rúdjain keresztül lehetett látni. hogy megértse. olcsó étkezdéjében találkozzanak. anya? – kérdezte a fiú ösztönösen. az emeletes. ahol nagy lehetőségek várnak rá. Van egy jó hely itt a közelben. mintha egy másik bolygóról származtak volna. de abban egyetértett vele. hogy előtte áll az egész élet. hogy valamelyik kedvenc. amikor a Julian Denverről szóló cikk megjelent a Sunday Postban. miután elhelyezkedtek és rendeltek. és még amikor azt hitte is. hogy örökre abban a hideg. Charlie elvette. Csak kilencéves volt. de ahhoz már elég nagy. Diana a tökéletesen begyakorolt. pici lakásban ragadnak. és előhúzta a táskájából a tedimacit. – Minden rendben. A dolgok azóta megváltoztak. ma már kevés olyasmi van. hogy ez az a hely. akkor hamburger és sült krumpli kell nekünk. és finom frisskenyér-illat terjengett. akiket a bárban látott. – Mennyire vagy éhes? – érdeklődött a fia. és ezt hozta neked – bólogatott. A pénz és a végtelen lehetőségek immúnissá teszik az embert. Hírességek a tévéből. és pár másodpercig csak bámult rá. a Downing Street 10. Napi szinten volt valami. hogyan hallgatta húga fura és vicces történeteit celebekről. – Csak egy krikettmeccsem lenne délután. fekete ajtaja. – Én jól vagyok – közölte Charlie. és bármi megtörténhet. annyira nagyvilági és menő emberek. .viszi valamire. ami miatt sokat csúfolták a játszótéren. – Tudom. a szeretett nénikéje valami rosszat tett. Bent meleg volt. Eszébe jutott. amitől leesik az álla. – Éhen halok – hazudta az asszony. – Akkor nem tartalak fel sokáig. ezért akartam beszélni veled. – Persze. a Parlament és a Szt. A papád nem szereti a mamádat! – Emiatt majdnem mindennap sírva ment haza az iskolából. Mondjuk nagyon fog hiányozni a csapatnak a világklasszis ütőjátékos. „minden oké” arckifejezését vette elő. Sosem rajongott a fővárosért olyan szenvedélyesen. és játékosan oldalba bökte Charlie-t. – Nem rabollak el semmi fontos dolgodtól? – kérdezte Diana. Rachel nénikéd hazajött Thaiföldről. Nem voltak sokan. akár a következő sarkon. ahol dolgozott. Odaértek az étteremhez. amit Charlie ajánlott. Sosem tudott igazán mit kezdeni azzal. ami elvarázsolta Dianát: a Buckingham-palota a Mall végén. miről van szó. Valami olyat. mint Rachel. így a pincérnő a legjobb helyre. megvolt az az érzése.

– Mert az is – mosolygott a nő. – Azért akartam beszélni veled erről. – Szóval Adam kapta azokat is. – A héten apa ügyvédjénél jártam. hosszú frufruja alól. mit hagyott rád apa. Diana elnevette magát. tényleg nem.– Ez nagyon komolyan hangzik. De van egy csomó gyakorlati dolog. Ez jogilag nem jár kötelezettséggel. közben pedig igen. hogy Charlie ennyit tud a vállalat működéséről. ha te is csak kötelességből tennél bármit. – A szavazati jogot biztosító részvényeket is? Az asszony meglepve nézett a fiára. Charlie nem tudott megszólalni. hogy a fia mennyire felnőttesen viselkedik. hogy sosem egyeznék bele. úgysem hozhatja őt vissza. – A pénz semmit sem számít. hogy te legyél majd a cég vezérigazgatója. Egyetértesz? Megérkeztek az italok. – Mindet? – kérdezte Charlie. – Szóval kibékültél Rachel nénivel. Charlie a szívószállal kevergette a kóláját. apád tudta. – Charlie. bármennyire nehezünkre esik is. És én nem szeretném. . amit el kell intéznünk. Diana bólintott. hogy sosem akart belépni a családi vállalatba. amikor a részvényeit a fiukra hagyta. Néha azt hiszed. – Mit? – kérdezte a fiú kétkedve. és Diana tudta. – És ott jó helyen is lesznek. És ez az egyik közülük. A fiú bölcsebb volt a koránál. – Beszéltem Adammel. hogy elmondjam. Letétben maradnak. – Mindet. – Erre esélyed sem volt. azért jöttem. hogy ott lesz. – Igen. Fogalma sem volt róla. Reméltem. és ő azt állítja. de a motoroknak örültem volna – vigyorgott a srác. inkább csak kötelességének érezte. hogy mi van a végrendeletében. nincs szükséged bizonyos emberekre. ami apa tulajdonában volt. – A vállalatban lévő összes részvényét. Miért? Neked fájt rá a fogad? – Nem. Julian jól döntött. – Nem. de kifejezte azt a kívánságát. A végrendelethez csatolt egy szándéknyilatkozatot is. hogy ott lesz a temetésen. amíg eléred a huszonegy éves kort. Elmondta. – Adam bácsi kapta a Ferrari-gyűjteményt? – nézett a fiú az anyjára. mit gondolsz a dologról – folytatta az anyja halkan. Anyja a kezére tette a kezét. Pár pillanatig csend volt. Arra számítottam. elámulva. mert tudni szeretném.

– Pedig annak tekintett – suttogta Diana. Diana ökölbe szorította a kezét az asztal alatt. – Majd később elolvasom – mondta Charlie. ha büszke lenne rám. hogy mindig a fiának nevezett. bár ezúttal az öröm könnyei égtek a szemében. hogy nem fog sírni a fia előtt. amiben most egy cseppnyi dac fénylett. megkapott engem is. szeretnék az az ember lenni. illetéktelenül szerzett tudomást egy apa fiához intézett utolsó szavairól. – Elfogadom a részvényeit – folytatta. vajon mennyire volt kínzó ez a gondolat a fia számára. Ő maga vagy tucatszor átfutotta már. Elhatározta. – Szeretném. Tudom. – Amikor téged feleségül vett. a kőkemény Ralphra.A Denver családra gondolt. – Most már tudom – válaszolta Charlie. és kívülről tudta. bár úgy érezte. és odatolta elé Julian szándéknyilatkozatát. érzelmektől remegő ajakkal. és szerette volna tudni. nem az övén. hogyan tekintheti a sajátjának egy másik férfi gyerekét. és zsebre tette a levelet. amióta elhozta Stuart Wilson irodájából. – Tényleg a fiának tekintett. amelyet a végrendelethez csatolt. hogy ilyen szoros szövetségben akarna maradni velük. akinek ő remélt engem. de nagyon sokszor morfondíroztam azon. . a félelmetes Elizabethre és a sznob Barbarára. – El kell ezt olvasnod – mondta az anyja. De végül is ez Charlie döntésén múlik. – Hát persze hogy a fiának tekintett – mondta Diana elszörnyedve. és egyáltalán nem volt biztos benne. Charlie ráemelte meleg mogyorószínű szemét.

borkóstolón vettek részt egy közeli pincészetben. Majd meglátod. és vigye Somerfoldba. neki kell bemennie az oroszlán barlangjába. hogy valaha vonzónak találta Adam Denvert. ehelyett utazhat tovább. amitől a lány majd megőrült.28. Lenézett az ölében heverő telefonjára. G U –17 9LQ. hogy egy értelmes mondatot nem bírt összerakni. Adam Rachel a fejét rázta erre a fontoskodó „megnéztem a járatodat” szövegre. Beleborzongott az emlékébe is. forduljon meg. ő húzta a rövidebbet. A férfi is ott volt azon a végzetes toszkán nyaraláson. . hogy hazamész – mondta Ross. Nyilván ezt is tudja. míg Ross szépen elrepült Jamaicára. Rachel eljátszott a gondolattal. Persze a férfinak könnyen járt a szája. hogy azzal az emberrel találkozzon. és eljön. hogy nagyjából ugyanolyan vacakul néz ki. hogy ő irányít. ma délben. Nem tehetett róla. a szőke modell. mígnem a hét közepén megérkezett a palazzóba Carina. amikor leszállt Heathrow-n. – Jó ötlet. és biztosra vette. Blackbushe. Az elmúlt három napban kávén és gyorskaján élt. és a visszaúton egy síró csecsemő miatt aludni sem nagyon tudott. de Rachel úgy érezte. az olyannyira vágyott forró fürdőért és pinot noir-ért. csak egy forró fürdőre meg néhány pohár vörösborra. aki nemrég a telefonban szemétnek nevezte. azért csinálja. és úgy reszkedett. – Adam Denver még hasznos lehet a számunkra. és az első pár napban Rachel mindenfelé mászkált vele. Jelen pillanatban másra sem vágyott. lüktetett a feje. sétáltak Siena mellett egy pipacsmezőn. ami már ott várta a mobilján. hol van. fejezet Rachel szörnyen érezte magát. nemhogy elkápráztatni a fickót a szellemességével. és újra megnyitotta az üzenetet. mint ahogy érzi magát. csak az időeltolódás miatti szenvedésből. hogy az évek alatt mennyi ügyetlen próbálkozása volt a férfi elcsábítására. mint amikor kitörni készül az emberen az influenza. Most hihetetlennek tűnt. Megnéztem a járatodat. A taxi ablakában tükröződő arca láttán megállapította. de nem tudta rávenni magát. hogy másból sem állt. De Rachel most már idősebb és bölcsebb volt. gondolta Rachel. hogy a lány minden dolgát félbehagyja. Washingtoni látogatása olyan rövid volt. Ezzel a férfi azt üzente. hogy szól a sofőrnek. azóta már valószínűleg a tengerparton üldögél egy koktéllal a kezében. és egyenesen Adam Denver ágyában kötött ki. amikor a lány elmondta a tervét a repülőtér felé menet. de minden alkalommal olyan részeg volt. egy autó fog várni. sokat idegeskedett. És ezt Adam is tudta. Számtalan vacsorapartin ült mellette.

amihez mikrofon csatlakozott. és pont úgy nézett ki. hogy a lány követi-e. hogy túlkiabálja a hajtómű zaját. és csak most . ez a sport túlságosan is unalmasnak és komolynak tetszett a férfi stílusához. de látta. – Ki van számítva minden percem. és bedugta egy aljzatba a fülhallgató zsinórját. Adam Denver a repülőtéri iroda ajtajánál várta. – Éles a szemed – válaszolta a férfi. úgyhogy tényleg nagyon örült a lehetőségnek. – Készen állsz? – Pontosan mire is? Adam a kifutópálya felé biccentett. hogy hová a fenébe mennek. Odanyomott a sofőrnek pár bankjegyet. Adam? – mondta összerezzenve. Letértek az autópályáról az országútra. – Gondoltam. – Jersey-re – felelte recsegős hangon. és beindította a motort. hogy valaha ült volna helikopteren.nem követi el a régi hibákat. élvezni fogod a repülést – mondta Adam hűvösen. Megigazította a fülhallgatót. Igazából belegondolva. aztán elfordult. sötétkék pilótadzsekiben. Aztán meglátta. amikor látta. – El kell intéznem valamit – közölte. Ezek szerint már kifizették a fuvart. Talán golfpálya? Különös. aztán a szorgoskodó Adamet nézte. a magas arccsontját és a zöld szemét a napszemüveg mögött. tehát nyilvánvalóan fogalma sem volt. és hátra sem nézett. rendes. felnyomott néhány kapcsolót. – Láttam már helikoptert – jegyezte meg Rachel. – Jersey-re? – Máshol van dolgod? – Mennyi időre? – kérdezte a lány. miközben Adam bekötötte az ülésbe. két legyet üthetnék egy csapásra. valahogy nem illett hozzá. Blackbushe egy repülőtér. vörös téglából épült irányítótoronnyal. – Gondoltam. Szerette volna megkérdezni a taxisofőrt. mint Steve McQueen. hogy hová mennek. Adam áthajolt. majd elindult. buborékszerű kabinján megcsillant a napfény. hogy ő is csak beírta a G P S -be az irányítószámot. ahogy egy kisgép fülsiketítő zajjal elhúzott mellettük a kifutópályán. így a mikrofonon keresztül tudtak egymással beszélni. Kétoldalt nagy házak és hatalmas mezők látszottak. Rachel nem emlékezett. és önkéntelenül elnevette magát. – Mi? Ezzel? – kérdezte a lány. – Ez egy repülőtér. és azzal a csíkos széljelzővel. – Vedd fel ezt – nyújtott oda a férfi egy pár fülhallgatót. ami a földön parkoló. krémszínű vászonnadrágban és pilóta-napszemüvegben feszített. amikor Rachel utolérte. amivel – Rachel sejtése szerint – tökéletesen tisztában is volt. de a férfi nem fogadta el. sosem látta Adamet golfozni. Fényes fekete helikopter parkolt a repülőgépek túloldalán. helyes kis propelleres gépek fölött lobogott. Hát persze. – És hová megyünk? – kérdezte szinte ordítva.

Már épp készült valamit mondani. – Hová mész? – Ide. amikor Adam. és meghúzott egy kart az ülés mellett. Szerintem maximum húsz percet vesz igénybe. Éhes vagy? . – Ennyit utazni a semmiért! – Az a helyzet. – Jössz? – hajolt ki a férfi az ablakon. hogy maradjon az autóban. azzal kiugrott a Roverből. Rachelnek a műszerfalba kellett kapaszkodnia. hogy ne büntessenek meg – mondta. – A bankba? Mi dolgod ott? Gyorsan kirabolod? Simán kinézem belőled.érkeztem Washingtonból. és aláfirkantotta az orra alá tolt papírt. fehérre meszelt kis házak. A fővárosba. mintha csak valami titkos világba nyertek volna bebocsátást. most először. hogy látni lehessen a folyópartok mentén sétáló embereket. A repülés bő fél óráig tartott. – Micsoda elfoglalt lány vagy! – mosolygott a férfi. amely meglepően hasonlított az angol vidékre: rengeteg sövény és kőfal. amelynek vize csak úgy csillogott a késő délelőtti napfényben. Helier-be hajtottak. James! – üdvözölte Adam. és megkérte Rachelt. hogy most intéztem el hetvenötmillió eurónyi kölcsönt. A terminál épületében egy nyakkendős férfi várta őket papírokkal a kezében. aztán beugrott az ott álló sötétzöld Range Roverbe. kivéve. hogy véget ér. amíg a keskeny autóúton haladtak. Érdekes volt felülről látni mindent. hogy megtartsa az egyensúlyát. teniszpályákat. a réteken legelésző teheneket. Adam a sárga vonalra parkolt. St. – Ha tudni szeretnéd. hogy itt minden utcának francia neve volt: Rue de la Mare. és Rachel szinte sajnálta. – Csak azért. – Miért nem fogod be a szádat és élvezed inkább a kilátást? Valóban csodás élmény volt a gyönyörű tájak fölött repülni. Ehelyett a tájban gyönyörködött. ha jön a parkolóőr? Nem beszélek franciául… – de Adam már fel is szaladt a bank lépcsőjén. amikor elhagyták az angol partokat a Wight-szigettől nyugatra. Elég alacsonyan szálltak ahhoz. amikor a jármű elhúzott a tarka rétek fölött a helikopterleszálló hatalmas. – És mi van. A helikopter a levegőbe emelkedett. A férfi tíz perc alatt végzett. és a helikopter előredőlve szépen a földre ereszkedett. nem akarta megszerezni Adamnek ezt az örömet. és kirepültek a La Manche csatorna fölé. Adam előretolt két kart. mintha csak Devonban vagy Somersetben lennének. De még ennél is izgalmasabb volt. továbbá helyes. ránézett. Route des Landes. alá kell írnom egypár papírt. Rachel szándékosan nem kérdezett semmit. ahogy a föld egyre távolabb került tőlük. fehér H betűje felé. úszómedencéket. – Jó reggelt.

ahol egy pici. – Kicsit a Scilly-szigetekre emlékeztet. – Micsoda látvány! – Ez Plemont – mondta Adam. maximum a rikoltozó sirályok. Egzotikus volt. Rendeltek két csésze teát. és elindult egy gyalogút felé. – Hűha! – kiáltott fel Rachel. beszélni akarsz velem. sárga homokos strand valahol alattuk.– Éhen halok. egyszersmind otthonos is. Látod? – Aha – bólintott Rachel. hogy kitöri a bokáját a magas sarkú cipőjében. vad sziklák. Átaludtam a reggelit a gépen. Még az is megfordult a fejében. – Kemping lesz újra? – Luxusvillák. hogy tetszik. – Örülök. És ez a legnapsütésesebb brit sziget. És feltételezem. kaja közben is cseveghetünk. közkedvelt kávézó állt. hogy óvatosan adagold az . – Erre – mondta. – Azt hiszem. és azon aggódott. sokat jártunk oda gyerekkoromban. de gondoltam. Csak azt kérem. Adam egy keskeny köves úton haladt tovább a dzsippel. mint a Scilly-szigetek. és gondoltam. – Kevesebb mint egy óra Londonból. Amikor utolérte a férfit. – Igen. Meg fogom venni – aztán Adam felmutatott a dombra. A sziget északnyugati csücskéhez autóztak. majd kiugrott az autóból. és egy pici. te akarsz beszélni velem – válaszolta a lány. hogy Adam simán belökhetné a tengerbe. aztán leültek kinn a fa piknikpadra. mind zavartalan kilátással a földnyelvre. a csészéje fölött felnézve a férfira. – Én már elmondtam a telefonban. – Miről akarsz beszélni velem? – Azt hittem. hogy nekem fogsz esni. de évek óta üresen áll. és egy kanyar után ott csillogott előttük a türkizkék tenger. nem látná senki. gyorsan adok is rá indokot. a mélyben. Végigsétáltak a földnyelven egészen a szikla csúcsáig. De azt hittem. – Hová a fenébe viszel már megint? – motyogta Rachel az orra alatt. amit akartam. amit két oldalról a kinyúló földnyelv fogott közre. – A sziget egyik legszebb része. az a Scilly-szigetek. Adam biccentett. kétoldalt tüskés bozót. és öt légitársaság repül ide vagy tucatszor naponta. aztán megszűnt az út. Az első osztályon nagyon kényelmesek az ágyak. hogy aztán átalakítva újra megnyissuk a nagyközönség előtt. ez a hely könnyebben megközelíthető. – Neked mindenben okosabbnak kell lenned? – Vártam. A szállodaüzletágunk tárgyal az ingatlan megvételéről. és két Victoria tortát. – Látod ott azokat az épületeket? Régebben kemping volt. – Ez elképesztő! – kiáltotta lélegzet-visszafojtva. csodálatos kilátás tárult a szeme elé: a tenger hullámaiba vesző. fölöttük a sziklák. – Szóval – kezdte Adam a sütijét piszkálva. homok porzott a kerekek alatt.

Végül a lány arról is beszámolt. – Arra végképp nem számítottam. – Hogy van? De komolyan. mi történt. komor lett az arca. Adam cinikus pillantást vetett rá. E miatt a hely miatt. Dolgozhattál volna New Yorkban. aki ezt ki tudja deríteni. Ragaszkodtam hozzá. A legjobb úton haladtál.infókat Dianának. Nagyon megijedtem. de Adam még csak nem is hallotta a gyógyszer nevét. – Úgy lesz – mondta Rachel halkan. Hogy felülkerekedj a nővéreden. hogy az idegösszeomlás szélén áll. – Azt hiszem. – Mérges. ettől minden sármja eltűnt. – Mi van? – kérdezte a lány dacosan. az számított volna-e valamit. Julian. hogy megveszem. hogy ha van. és egyetértek Dianával. Rachel. hogy bizalmat szavazol nekem. Észrevettem volna-e. nem igaz? Azon túl már tényleg a csillagos ég volt a határ. nem is mentem el a kerti partijukra… Adam szája széle legörbült. Adam egészen sápadt lett. hogy harmincéves korodra szerkesztő legyél. úgy érzi. Ross McKinney Montego Bayben van felderíteni. de én nem tartozom közéjük. na vajon miért? Kicsinyes bosszú miatt. és hogy Laura Dale megerősítette a Juliannel való viszonya tényét. – Minek mentél Washingtonba? – firtatta Adam. – Szerintem sokan vannak. hogy a boncoláskor kiderült. a lány terhes volt. hogy a társa. Rachel. akik nem kérnek belőled. hogy ha ott vagyok. Szörnyű dolgokat vágtunk egymás fejéhez. te vagy saját magad legnagyobb ellensége. – Ezt meg hogy érted? – Mindened megvolt. mire Rachel a történet végére ért. akik ugyanezen gondolkodnak. Adam kis habozás után folytatta: – Volt egy nagy vitám Juliannel két héttel a halála előtt. akár még politikai lobbimunka is kinézett volna neked. – Vannak. Rachel rákérdezett a Xenistatra. és túl gyors a cég expanziója. Elmondta. nem éri meg az ilyesmi. Nagyon nagy vitám. hogy Julian Madison és a baba miatt . Szeretném tudni. És mindezt eldobtad. Hidd el. – Szóval akkor mi is a következtetésed? Azt gondolod. – Azon rágom magam. Julian szerint ez csak egy szeszély a részemről. hogy valami baj van. tapasztalatból beszélsz. az te vagy. Rachel a teáját kortyolgatva elmesélt neki mindent Madison Kopekről. – Úgy tűnik. átvágták… – Nem akartam hazudni neki… – Nem te. hogy mit csinált ott Julian és Madison. amikor azt mondtad.

Edwarddal. aki felhívta a lapot. Rachel nem is szeretett erre az egészre visszagondolni. hogy közeli cimbik vagyunk. hogy a fiatal fiúkat szereti. Sokszor tettek ellene rendőrségi feljelentést. ez kvázi közismert tény volt politikai és sajtókörökben. aki különféle stricikkel és pornófilmesekkel hozta össze. Majdnem elkaptam a fickót. és nem is fogom elmondani neki. – Az nem összeesküvés-elmélet volt. Az áldozatai gyakran csak évekkel az abúzus után léptek a nyilvánosság elé. Évek óta keringtek róla olyan pletykák. Nem érdekelte az sem. az volt az én Watergate-ügyem. Nem úgy Rachel Miller! A lány találkozott az egyik áldozatával. Adam egyetértőn bólintott. de nem mondanám. hogy mindenért perelt. így aztán a szerkesztők igencsak kesztyűs kézzel bántak vele. találkoztunk párszor. ki az. Elég magas beosztásban dolgozott már az újságnál. hogy mi miatt rúgták ki a laptól. megvolt a bizonyítékom. és akkor már nem voltak elég hasznosak a vád számára. hogy a Malcolm McIntyre-ügyre céloz. hol az utcán. hol szállásokon húzta meg magát. Hagyni kellene. McIntyre arról is híressé vált. de ezzel együtt érdekelte volna. és sokat jótékonykodott. A letartóztatása is elég nagy nyilvánosságot kapott. hogy felbérelhesse Ross McKinney-t. honnan tud róla. Utcazenészként és alkalmi drogdílerként keresett valamennyi pénzt. csak azért. Így aztán Ross börtönbe került. Csak éppen a nevüket Malcolm telefonjának a lehallgatásával szerezte meg. amellett kemény pénzeket adott politikai célokra. mert a legmenőbb ügyvédeket is képes megfizetni? Vadászni kezdett a férfira. Csak épp nem törvényes úton jutottam hozzá. – Beszélnél vele? . Persze nem volt titok. hogy bizonyos összegért cserébe kitálal. vagy valami egészen más elképzelésed van. de aztán egészen más fordulatot vett az élete. míg Malcolm McIntyre-t természetesen újra felmentették a vádak alól. – Nem. Malcolm McIntyre gazdag üzletember volt. – Az illegális bizonyíték nem létező bizonyíték – mondta Adam. hogy Adam figyelemmel követte-e a pályafutását.lett öngyilkos. Edward abban a gyermekotthonban ismerkedett meg Malcolmmal. ismert társasági figura. és kíváncsi lett volna. Edward története hihetetlen módon feldühítette a lányt. amelyben felnőtt. de ezeket az ügyeket valahogy mindig elsimították. A fiú hajléktalan volt. mert arra ugye nem kell hogy figyelmeztesselek: az összeesküvés-elméletek mekkora bajba sodortak téged már eddig is! A lány tudta. hogy megússzon egy ilyen szörnyű bűnt. ennek ellenére Rachel azonnal megkedvelte és megbízott benne. Állást kapott McIntyre irodájában. Rachel hajszál híján ugyanerre a sorsra jutott. ha McIntyre bepereli. – Diana tud Madison Kopek terhességéről? – kérdezte Adam. – Ismered a Denver gyógyszergyár vezérét? – Tudom.

az információ pedig még nem a teljes igazság – közölte Rachel halkan. Adam. hogy még nem tartunk ott. és neki ez elég. akire Julian annyira vágyott. Jules. hogy mit akarsz tudni. ami után nyomoztál. Ez csak információ.– Miről? A Xenistatról? – kérdezte a férfi hitetlenkedve. – De ez így nem kerek. De én az igazságot akarom. Rachel. A gyerekkel. – Könnyű lenne most abbahagyni. te idióta! – Adam az ég fel fordította az arcát. és behunyta a szemét. . A lány a szikla széléhez vezető ösvényt nézte. Mindig azt akartam. – Valahogyan mindig lehet tudni. – Hazaviszlek. Julian szeretője terhes volt a bátyám gyerekével. és tárcsázom őket. Diana már úgyis tud Madisonról. Baszd meg. Egészen eddig nem figyeltél rám? – Megvan. – Felhívod a Denver gyógyszergyárat? – Mondd meg. – És honnan fogod tudni. hogy elértél az út végére. – Persze. És most azt érzem. hogy megtaláltad? – kérdezte a férfi Rachel szemébe nézve.

amit tehetett. hogy látlak! – masírozott be az ajtón Elizabeth. fehér stukkóval és fényes. kőhajításnyira a legelegánsabb bevásárlóutcáktól. amikor felhívta. mintha egyenesen az égből pottyant volna ide. Julian meghalt. Charlie az iskolában. hogy az ellenszenv kölcsönös. Hogy hangzik? Igazság szerint rémesen. A magas.29. az arcán szinte nyoma sem látszott sminknek. hogy az öccse sokkal okosabban is házasodhatott volna. örülök. Elizabeth lejjebb adta a színvonalat. most azonban krémszínű farmert és selyemblúzt viselt. huzatos házban – mondta olyan hangsúllyal. ami jobban megfelelt volna Elizabeth sznob igényeinek. Diana sohasem táplált meleg érzéseket a sógornője iránt. – Főzök neked valami finomat. A nőnek egy szobalány nyitott ajtót. amely Dianát a Downing Street 10. – Örülök. Diana minden alkalmat úgy élt meg. hogy lerázza Szörnyella sógornőjét. Rachel meg detektívesdit játszik valahol távol. hogy Elizabethben egyáltalán van melegség. eklektikus stílusába belefért a sötétbordó virágmintás tapéta. abban viszont biztos volt. mint nadrágkosztümben és tökéletes frizurával. vagy egy kisebb európai uralkodócsaládba nősül be. – Nem tartózkodhatsz állandóan abban a hatalmas. hogy vitának nem volt helye. óriási ablakokkal. mintha éppen az egyetemre felvételizne. A legrosszabb. például egy hasonlóan jelentős nemzetközi vállalatcsoport tulajdonosát veszi el feleségül. fejezet A ház még kensingtoni viszonyok között is hatalmasnak számított.-re emlékeztette. de hát ezek most nem voltak normál körülmények. A Stuart Wilsonnal történt találkozója után pedig tisztában volt vele. hogy el tudtál jönni! Mintha Dianának lett volna más választása! Elizabeth gyakorlatilag ráparancsolt azon a leereszkedő. havonta egyszer Liznél vacsoráztak. A szoba központi darabja egy hatalmas kristálycsillár volt. – Diana. hogy előbb vagy utóbb kénytelen lesz szembenézni . A haját egyszerűen a füle mögé simította. és folyamatosan szégyenkeznie kellene a tudatlansága miatt. Amíg Julian élt. hogy a titkárnőjét vette el. majd az alkalmazott bekísérte a nappaliba. tanár nénis hangján. sőt afelől is kétségei támadtak. fekete bejárati ajtóval. ami úgy fénylett. és jól elcsevegünk. A berendezést belsőépítész tervezte. Másnak persze eszébe sem jutna ilyesmi. fehér épület egy terecske sarkában állt. Normál körülmények között Diana mindent megtett volna. Elizabeth nyilvánvalóan úgy gondolta. A nő ritkán látta a sógornőjét másképp. Nincs inasa? Diana átnyújtotta neki a pasmináját. az extravagáns arany képkeret és a modern bútorzat. különösen a nappali szoba láttán. Elizabeth Denver otthona a Phillimore negyed legnagyobb épülete volt.

Nekünk is el kéne oda mennünk Daviddel. – Meglátogattam Charlie-t. – Csak ketten eszünk. még borospohár is állt a tányérok mellett. be kell érned az én főztömmel. hogy nála járt? Mondjuk Elizabeth mindig sportot űzött abból. mindenesetre nagyon nyereséges volt az üzlet – vagyonkezelői vállalatát öt év eltelte után máris egymilliárd fontra értékelték. . David Liz jóval idősebb. Adammel találkozni egy dolog. És milyen volt Olga Shapirónál? Ugye mennyire érti a dolgát? Diana ezen megütközött kissé. pénzügyekkel foglalkozott. mivel az apjuk nyilvánvalóvá tette. attól tartok. bankárként dolgozó férje volt. mint a felesége. Nagyszerű. hogy különb legyen a testvéreinél. hogy Elizabethnél még egy hétköznapi ebéd is különleges lesz. hogy emiatt viselkedett állandóan úgy. A nő legszívesebben előkapta volna a telefonját. aki biztos volt benne. és folyamatosan küldi róla az információkat Elizabeth kensingtoni főhadiszállására. hogy David később csatlakozik hozzánk. hogy mindenről tudni akart. ugyanis nem Elizabeth ajánlására ment el Olgához.a Denver családdal. így. Sógornője rendkívül sokoldalú és kifinomult nő volt. – Szerintem lenyűgözően néz ki – mondta Diana. Három évvel ezelőtt a cég egyesült a Denver-csoporttal. Diana azon sem lett volna meglepődve. ezért némi aggodalommal fogadta el a sógornője invitálását. ha kiderül. hogy Julian lesz az örököse. ám másokkal ellentétben ezt szerette is a többi ember orra alá dörgölni. Akkor vajon honnan tudja a sógornője. kiváló modorú úriember volt. – Szóval Harrow-ban jártál. Szeme kihívástól csillogott. hogy ugyanolyan kíméletlen tud lenni üzleti ügyekben. Elizabeth azonban teljesen más tészta. A húszas éveiben rövid ideig a Denvercsoportnál dolgozott. mintha az ő felségterülete lenne az egész cég. Diana nem tudta pontosan. bár lehet. és mindent elkövetett. és Elizabeth az igazgatótanács befolyásos tagja lett. hogy saját céget alapítson. – Milyen napod volt? – érdeklődött Liz továbbra is könnyed hangon. annyira hihetetlen látvány volt. poloska van az autójába építve. és az asszony nem bánta volna. Vagy ok nélkül paranoiás? Diana leült az asztalhoz. A hatalmas konyha-étkező végében álló tölgyfa asztalon szépen meg volt terítve. Tésztában sült lazac gőzölgött a sütőből kihúzott tálon. ahogy tálalt egy adag ételt sógornőjének. – Meglepett a végrendelet tartalma? – kérdezte. Sajnálatos módon a Cordon Bleu szakácsiskola nem szerepel az önéletrajzomban. hogy Elizabeth mivel foglalkozik. hogy lefotózza. – Consuelának szabadnapja van. aztán otthagyta az egészet. ha itt van velük. régi vágású. mert bár kétsége sem volt afelől. – Menjünk át a konyhába! – javasolta Liz. Diana sejtette. miközben belevágott a halas tésztába. Elizabeth pedig edényfogó kesztyűt húzott karcsú kezére. Diana kedvelte őt. A Yale-re és a Stanford Közgazdasági Karára járt.

és nem olyan slágfertig. A fia és a felesége. – Julian a fiaként szerette Charlie-t. próbálva palástolni a remegést a hangjában. hogy megtámadjuk Julian végrendeletét – közölte Dianával úgy. – Befogadtunk téged ebbe a családba. Az arca . egyből a dolgok közepébe vág. megfelel majd a belé helyezett bizalomnak. Ez egy viszonylag friss végrendelet. de törvény szerint igen. Charlie nem Julian vér szerinti gyereke. mintha ez csak amolyan jogi hókuszpókusz lenne. Elhatározta. Diana. depressziós és kiszámíthatatlan. ebben semmi meglepő nem volt. tudod? – mondta Diana. Julian adoptálta. – Ennél sokkal komolyabb az ügy. Megbízhatatlan volt. És az üzletről. és leült. – De Charlie igenis Julian fia! – közölte Diana. Nem engedhetjük. ha mielőbb közöljük veled. egy szót sem bír kinyögni. ahogy ott ültek az ebédjük felett. Tudta. hogy nem olyan okos. A nő érezte. de eszébe jutott Charlie arca. mint a sógornője. Elizabeth lenyalt egy parányi darabka rózsaszín lazacot az ujjáról. hogy beüljön az igazgatótanácsba. És milyen indokkal? – kérdezte. felállt. Utálom ezt ismételgetni. – A tegnapi napomat néhány nagyon tapasztalt. – Azt hiszem. – Hogy micsoda?! – hápogott Diana. hogy ez a családról szól? Charlie és én voltunk Julian családja. – Biológiailag ugyan nem. hogy a cselekvőképessége teljes birtokában írta. – Korlátozott cselekvőképesség. de Elizabeth teljesen agresszív üzletasszony stílusra kapcsolt. és ők másképp látják. bár úgy érezte. – Megtámadjátok a végrendeletet. Elizabethet láthatóan nem hatotta meg ez az érv. Nem engedhetjük. – Adam kapta a Ducatikat. – Hogy érted. úgy fair. hogy korábbi végrendeleteiben megfelelően gondoskodott a részvényei… – Gonosz vagy. – Ne nevettessétek ki magatokat! – nyögte Diana. és az asztalra dobta a szalvétáját. hogy nem futamodik meg. hogy Julian szentimentalizmusa aláássa egy többmilliárdos vállalat jövőjét. és nem vagyok meggyőződve róla. hogy ez a családról szól. és nem Denver. – Meg kell értened. – Ne vedd magadra! – mondta Elizabeth kicsit kedvesebben. Elizabeth legyintett. és Julian volt az egyetlen hozzánk kötő kapocs. hogy kezdi elönteni a forróság. Az egész cég sorsa forog kockán. örökösödési ügyekben jártas jogásszal töltöttem. de attól még tény. hogy megnyerje a vele való vitát. – Szentimentalizmus? – ismételte Diana értetlenül. Julian megölte magát. és fia csendes határozottsága. ahogy megígérte. Biztosan tudom. Elveszítette a józan eszét.Ez is jellemző Elizabethre: nem kertel. és próbált erős maradni. mintha csak az időjárásról számolna be. Diana. Dianának kétségbeesetten járt az agya.

amennyire csak tőle telt. ha a család és a cég megóvásáról van szó. és elindult az ajtó felé. Diana! Légy belátó! Gondolj a családra és az üzletre. hogy megfojtja. hanem arról. Elizabeth gőgösen felnevetett. Mintha megrágták és kiköpték volna. hogy Julian mit szeretett volna. menj csak – mondta Elizabeth élesen. Diana. – Julian bolond volt. – Menj haza. hogy a szíve vezesse az esze helyett. hogy elég erős vagy-e a harchoz. hát legyen. és félő volt. őszintén vágysz rájuk? A nyilvánosságra. mi azt szeretnénk érvényesíttetni. kivéve. mintha maga sem hinné. Létezik egy korábbi végrendelet- verzió. hogy nem akarnának harcolni. Hiszed vagy sem. és amint azt te is tudod. mennyi pénzt akarsz? – Ez nem a pénzről szól – suttogta az asszony –. és már nem is próbálta elrejteni a sógornője iránt érzett megvetését. Mégis. Megérdemlitek Somerfoldot. és abban a szegényes kis lakásban laktál. amit mond. – Felejtsd el a Denver-részvényeket. hagyta. aztán a kőlépcsőre roskadt. – Örömmel hallom. – Rendben. mint azt remélni merted volna. hogy nem bírja már sokáig. és gondolkodj el rajta. hogy te legalább nyertél valamit Julian halálával. a felelősségre? A családnak nem tenne jót. Abban is elég nagy vagyont hagyott rád az öcsém. – Nem hiszem el. Sokkal gazdagabb leszel. – Nem én vagyok itt a gonosz. – A szüleim idősek. az apám egészsége megrendült – érvelt tovább Elizabeth. és ezt elhiheted nekem. Érezte a hátában. – Jól sejted. És ha Julian rátok akarta hagyni a többi befektetését. hogy Ralph vagy Adam ezt akarná… Dianának az asztalra kellett támaszkodnia. ha nem tudnál megfelelni a kívánalmaknak.vöröslött a dühtől. – Sose becsüld alá egy gyermekét védelmező anya erejét – válaszolta Diana. tényleg. – Elizabeth ajka megrándult. – Elmegyek – közölte. Mit szánt Charlie-nak. Ezt te mindenkinél jobban tudod. – Hogy merészelsz ilyet mondani?! – vágta oda. amikor megérkeztél Londonba. Diana érezte. hogy a függöny mögül . Kilépett a bejáraton. nem akarlak benneteket Charlie-val kisemmizni. A köd ismét kezdett leereszkedni a lelkére. annyira gyengének érezte magát. Elizabeth letette a villáját. Ekkor Elizabeth hangnemet váltott. És különben is. – Szóval ennek hiszed most magad? A család fejének? – kérdezte Diana annyi gúnnyal a hangjában.

gyere értem. Keresd meg. amikor a vonal másik végén beleszóltak a telefonba –.figyelik. de nem érdekelte. Szükségem van rád. . kérlek. és hozd haza hozzánk. Remegő kézzel kotorta ki a mobilját a táskájából. És keresd meg Rachelt. – Anya – susogta.

Rachel lépteket hallott a folyosó másik végéről. Nem tudtam eldönteni. hogy megtudja. hogy azonnal menjen a bayswateri lakásba. Félt bemenni. és épp megfelelt a „nagyi” megvesztegetésére. még mindig a váratlanul kellemesen töltött délután hatása alatt. míg meg nem haltak”. de hát az egy tündérmese. és még idegesebb lett. gyorsan besurrant. Egyfolytában Adam szavai visszhangzottak a fejében. hogy talán valami szörnyűség történt Dianával. mi történik a mesék végén. hogy kihívjam-e az orvost és kérjek-e neki nyugtatót. Persze mindig így történt. a lánya elárulása után Julian az általa ismert egyetlen módon. hogy megnézze a lakást. mint tényleges beszélgetés útján. amikor Diana legelőször teherbe esett három évvel ezelőtt. hogy vajon Hamupipőke és a hercege egymáséi lesznek-e. – Hol van? – A vendégszobában. Bár anyja megnyugtatta. Rachel! Hogy vagy? – kérdezte halkan. – Helló. hogy Diana az idegösszeomlás szélén áll. hogy ugyanez hogyan sült el Diana és az ő hercege számára: nincs „boldogan éltek. anya! – válaszolta gyorsan. hogy pontosan miért kell ide jönnie. hogy Julian vett egy lakást az anyjuknak. A félrelépése. hogy a nővére jól van. hatalmas ablakokkal az ingatlanügynökök álma volt. rettenetesen megijesztette. de meglepetésére anyja egy temetkezési vállalkozó ünnepélyességével bukkant elő a konyhából.30. pénzzel vette meg Sylvia megbocsátását. a lányt a London felé tartó hosszú úton a félelem és a bűntudat gyötörte. Rachel az autóút alatt millió forgatókönyveket felállított. Rachel tudott róla. Anyja nem mondta el. csak annyit árult el. Egyáltalán nem vágyott egy újabb ellenséges konfrontációra. – Nem bír aludni? – Azt mondja. A hatalmas ingatlan a szép Bayswater térre néző. nem. aggódott. és a tudat. hogy mit fog látni vagy hallani. – Helló. amikor Sylvia felhívta. Végül mégis megnyomta a csengőt. hogy normál körülmények között Sylvia inkább kommunikálna vele postagalamb. és látni akarja. ezért titokban mindig megnézte az utolsó oldalt. aztán felrohant az anyja első emeleti lakásához vezető hosszú lépcsősoron. Az ajtót résnyire nyitva hagyták. . Gyerekkorában sosem bírta kivárni. A kedves fogadtatástól majd a földre huppant. Az anyja hangjából kiérződő pánik. nem igaz? Aztán tessék csak megnézni. és gyorsabban kezdett verni a szíve. fejezet Rachel már jó ideje az anyja lakásához vezető lépcső alján álldogált. Már úton volt vissza Somerfold felé az Adam kölcsönözte fekete Mercedesben. hogy a nővére nagyon zaklatott. és kihasználta az egyedüllét néhány percét.

de annál sokkal hosszabbnak tűnt a távolság. Rachel fogta és odaadta a nővérének. nyári este van. Diana az ablaknál állt. – Akarsz beszélgetni? – kérdezte. Ott ült az utcán egy falnak támaszkodva. a meleg. kora esti fény megvilágította az arcát. összeszorított szájjal bólintott. A szeme beesett volt. A gesztus nem volt kellemetlen a számára. Sylvia megérintette a lánya karját. Lassú. hogy az anyja kicsi korában a karjába vette vagy megölelte volna. és bekukucskált. hogy a bőre halottsápadt. hogy ez korántsem bocsánatkérés azért. Rachel nem akarta közbeszúrni. – Ezt passzolom – mondta Diana erőtlenül. hogy idejöttél. Vehetünk fagyit és sört. – Nem fázunk meg? – Ne hülyéskedj már! Meleg. Sylvia aggódó arccal álldogált a folyosón. Tekintete ide-oda járt a két lánya között. annak a jeleként értelmezhető. de mindenképp békejobbként. megfontolt léptekkel ment végig a folyosón. de mindenképp meglepte. Közel van a park. Azt hiszem. Végül megtaláltam. hogy alig tudtam kivenni a szavaiból. Rachel tudta. hol van. hogy szinte hallani sem lehetett. A nő sosem mutatta ki különösebben az érzéseit. – Kösz. és a máskor csillogó haja élettelenül lóg a vállára. Rachel nem emlékezett olyasmire. – Gyerünk! Kell egy kis friss levegő. és kifelé bámult rajta. A szék háttámlájára egy kardigán volt terítve. Őszintén remélem. Nővére biccentett. mint valami hajléktalan. Az aranyszínű derengés ellenére jól látszott. Talán ha tíz métert kellett megtennie a vendégszobáig. így kedvesen visszamosolygott. ha felteszel egy teát. mint hogy meglátja-e valamelyik sznob ismerőse. – Beszélni akar veled. az arccsontja élesen kiállt. hogy Dianának kisebb gondja is nagyobb annál. mire Rachel összerezzent. – Most? – kérdezte Diana összefonva a karját. aztán leült az ágyra. Ahogy megfordult a léptek zajára. – Akkor jobb lesz. – Annyira sírt. mert anyja kizárta őt a családból majdnem négy évre. hogy a legrosszabbon már túl vannak. épp megy egy koncert is. – Kimehetnénk sétálni. Rachel felkapcsolta a lámpát. – Kensingtonból hívott fel – mondta aztán olyan halkan. a tekintete űzött. A lány kinyitotta az ajtót. A szobában félhomály uralkodott. amikor . senki nem látta meg. nem égett a villany.– De jól van? Sylvia becsukott szemmel.

és megkérdeztem tőle. Rachel nem tudta nem észrevenni. hogy Claudia Schiffer meglát. – Jó ötlet? – Sylvia arcáról lerítt. hogy bármikor is kínosan érezné magát. mert mindig olyan elegáns és összeszedett tudott lenni. a befektetéseit és a pénzvagyonát. hogy idejöjjek? – kérdezte Rachel. – Kimegyünk egy kicsit – mondta Diana élénken. A koncert már elkezdődhetett. – Azt hiszem. és hogy fürdött-e a tengerben. hogy Julian mindent rám és Charlie-ra hagyott. – Feleannyira sem lehetett kínos. hogy mi a helyzet. – Viccelsz? – Tudod. Diana? – Elmentem Liz Denverhez. hogy járt-e már Ilfracombe-ban. hogy ritkán került kellemetlen szituációkba. – Azt hittem. jórészt azért. Látszott a nővérén. – Elmondod. a távolból dob és gitár hangját hozta a szél. figyelmen kívül hagyva Diana epés megjegyzését. amint a csatornában fekszel. hogy együtt jártunk-e iskolába – nevetett Rachel. hogy még visszagondolnia is szörnyű az esetre. gondosan kikerülve az autókat és a bicikliseket. én meg nem hagytam annyiban a dolgot. mintha víz alól szólnának a hangszerek. Diana kuncogott. – Nagyon kínos volt. Megkérdeztem. aztán a Bayswater úton. mint amikor én összefutottam Daniel Craiggel a Sohóban. aztán bementek a Hyde Parkba. Átsétáltak a téren. hogy épp ellenkezőleg gondolja. hogy sikerült pár másodpercre jókedvre derítenie egy gyászoló embert.kiléptek a szobából. vagy csak fizessem ki a számlákat… – Miért akartad. hogy oldja a hangulatot. – Anya elmondta. most jó darabig a hátad közepére sem kívánsz. hogy anyjuk egyből megadta magát az idősebb lánya akaratának. Én kapom a házait. Dianára nem volt jellemző. – Aggódott. – Udvarias volt. – Milyen volt Washingtonban? – Érdekes. . – Mi történt ma. – Komolyan? – kérdezte Diana elkerekedő szemmel. olyan tompán. Charlie kapja minden Denver-részvényét. hogy hol talált rám? Rachel elnevette magát. Az őszinte nevetés hallatán Rachel gondolatban megveregette a saját vállát. Meg fogja támadni Julian végrendeletét. – A barátod elment Jamaicába? – Igen.

hogy megnyugtassa a nővérét. teljesen kiüresedtem. – Milyen indokkal akarja megtámadni a végrendeletet? – Korlátozott cselekvőképesség. képes leszek szembeszállni vele. ezt . Igaz. – Tudod. az egyiket az anyjuknak adták. hacsak nem pár órával az öngyilkossága előtt írta Julian a végrendeletet. Ugyanis elég. Ennek ellenére most mégis csalódottságot érzett a saját sorsa miatt. miben reménykedik Liz. hogy tedd fel a kezedet és fogadd el az ajánlatát? – kérdezte Rachel hitetlenkedve. ha a végrendelet készítésének időpontjában fennáll a teljes cselekvő. Ha egyáltalán befogadja a bíróság a keresetet. Nincs bennem semmi erő vagy energia. hogy elmehettek a barátaikkal szórakozni. – A bíróság el fogja utasítani a keresetet. mert Rachel meg volt győződve arról. – Van abban valami. hogy egy kicsit mindenhez hozzá tudsz szagolni. el sem tudom képzelni. és nem is nagyon reménykedhet. ami Dianának jutott. hogy a jövőben sokkal többre viszi. Rachel elhessegette ezeket a gondolatokat. hogy felülhetnek a buszra. Néha egyszerűen nem akarta elhinni. Eszébe jutott. Abban az időben a szülinapi üdvözlőkártyába rejtett öt font azt jelentette. akkor már van mibe kapaszkodniuk. hogy ugyanonnan indultak: két átlagos lány egy vidéki kisvárosból. hogy van ez. hogy a lélegzete is elállt. Ő szerette maga megkeresni a pénzét. a kanapé párnája alól kikotort apró meg azt. – Esélye sincs – jegyezte meg Rachel megvetően. hogy félretegye nekik. Eszébe jutott. Diana kétkedőn nézett rá. Már sírni sem tudok. hiszen most Dianára kell figyelnie. De ezt nem fogom hagyni! Julian szerette Charlie-t. Az örökösödési jog nem volt ugyan a szakterülete. Az a jó abban. nem akart egy tehetős férfival való házasság útján meggazdagodni. Nővére már nem pusztán Julian Denver gyászoló özvegye. hogy hétvégenként felszolgálással kerestek óránként két fontot. úgy érzem. – Mit mondott pontosan Elizabeth? – Hogy nem hiszi.Rachelt váratlanul olyan irigység öntötte el. hogy leérettségizhessen. Ám Rachel sosem vágyott arra. Ezért aztán. – A menő ügyvédei másképp látják. amit mond. hogy a kisvárosi létből csakis a tanuláson keresztül vezet ki az út. hogy milliárdos volt. de eleget tudott ahhoz. és kicsinálhatnak. Rachelnek vadul járt az agya. – Ezt nem teheti meg veletek! – dühöngött Rachel. ha újságíró vagy. mennyit segített Dianának. – Elvárná. egyúttal azonban özvegy is. És ő? Többévi kemény munka után csak egy búvároktató. hanem Európa egyik leggazdagabb asszonya.és belátóképesség.

Ha pedig nem volt súlyosan depressziós. – Ja. – Te tényleg azt hiszed. Felmerült annak a lehetősége. – Azt gondolom. – Talán baleset történt. – Ha nem öngyilkosság volt. akkor mit tennél? – firtatta tovább Diana.bizonyítja a végrendelete. – Ha viszont nem a bíróságon akarnál Elizabeth ellen harcolni. akkor nem volt depressziós. – Akkor is a csapatomban szeretnélek tudni. Diana elgondolkodva nézett a húgára. – Pontosabban? – kérdezte Diana gyanakodva. Ennyit magamtól is össze tudok rakni. ha nem lennél a testvérem. Csend telepedett rájuk. és meg akarja hálálni az apja bizalmát. . mert minden helyzetben tudod. Rachel rendszerint nagyon élvezte az ilyen estéket. – Mit tegyek? – kérdezte Diana. többé nem hibázhat. a frizbiző tinik kiáltásait és nevetését. – Azért vagy olyan okos. – A halottkém megbízottja holnap jön hozzám. valamilyen perverz dolog? Rachel tudta. hogy autoerotikus fojtogatás is történhetett? – Úgy érted. nem támadhatják meg a végrendeletet – mondta lassan. hogy telepedjenek le az egyik padra. hogy zseniális bűnöző elme vagyok? Megálltak egy már éppen zárni készülő árusnál jégkrémet venni. emiatt kerültem majdnem a sittre. hogy nem öngyilkosság volt? Diana szemében felvillant valami. alaposan megfontolva minden szavát. – Akkor kérdezz rá erre. hogy az egyben a helyes megoldás is. De ma este mindezt csak idegesítő háttérzajnak érezte. ügyvéd segítsége nélkül. Rachel felfogta. – Ha nem öngyilkosság volt. akkor esélyük sincs bebizonyítani a korlátozott cselekvőképességet. beszélni akar velem. Rachel hálásan elmosolyodott. viszont nem biztos. hogy szalmaszálakba kapaszkodik. és intett Dianának. – Keress egy jó ügyvédet. Félelem? Remény? Rachelnek emlékeztetnie kellett magát. a parkon átsuhanó gördeszkások és a füvön üldögélő szerelmesek látványát. hogy ez célzás volt. de muszáj volt reményt nyújtania a nővérének. – Előfordul az ilyesmi. hogy mi a legjobb megoldás. Levette a jégkrémes dobozka tetejét. És Charlie is szerette. még ha csak egyetlen estére is. – Hogy érted azt. hogy jobb lesz óvatosnak lennie. hogy okos és ügyes csaj vagy – folytatta Diana.

– Viszonzatlan szerelem – mondta Diana keserűen. teljesen kikészített. dühös és megalázott… – Én is sajnálom. – Részeg volt. gondolta Rachel. szörnyen érzéketlenül viselkedtem. de mindig azt hittem. Volt már elég szívfájdalma. hogy Juliannek szeretője volt. de majdnem biztosan semmissé tenné Liz Denver keresetét. amit tudunk. de megbántott voltam. Nyilván Toscanára céloz. ami után eddig kutatott. hogy okokat találjon. – Már hónapok óta nem feküdtünk le egymással. hogy Madison terhes volt. hogy egy másik nő miatt ölte meg magát. – Úgy látszik. – Amikor elmondtad. ő fog kérdéseket feltenni nekem. – Nézd. nem is gondolkodtam. mint a férjem. Annyira váratlanul ért az egész. ha az övé lenne a férje hagyatéka.– Azt hiszem. Rachel nem igazán tudta megcáfolni. Dianának Charlie volt a mindene. – Beszámolsz neki rólam? Hogy mire kértél meg? És hogy mit derítettem ki? Diana a húgára nézett. – Ne haragudj a múltkori estéért – mondta Diana. milyen egyszerű lenne most abbahagyni. – Szerelmes volt Madison Kopekbe? – Nem tudom. mint a fiatalkori depresszió. . A lány tisztában volt vele. méghozzá sokkal súlyosabbakat. Rachel nem válaszolt. nem lepődtem meg – közölte Diana. amit a családja olyan készségesen elfogadott. Ahogy mindig. mi? Diana a fejét rázta. az oké. – Mit gondolsz? Rachel Diana válla fölött egy messzi faágat fixírozott. az öngyilkosságának az oka. szeret engem. és nyilvánvalóan azt szeretné. Úgy tűnt. Elárulhatná a nővérének. hogy segíteni akarunk a rendőrségnek és a halottkémnek. Diana azért hívta haza. Diana magánkívül lenne. nem pedig fordítva. Julian terhes szeretője meghalt. de ha elmondod nekik. – Nem úgy kellett volna reagálnom. ráadásul a férfiak másképp állnak a szexhez – válaszolta kitérőn. azt kell mondania neki. jobb ember vagy. Ebben a pillanatban Rachel ráébredt. és elindultak visszafelé. amit hallani akar. Valami más okot kell kitalálnia. Felálltak a padról. hogy nem számolhat be neki Madison babájáról. Ezért aztán az. ez a nyomozás vége. és valóban talált is. Ahogyan azt Ross tanácsolta az első találkozásukkor. azzal csak egy dologban segítünk: hogy Julian halálát szépen beskatulyázzák öngyilkosságnak. miközben csak úgy kattogtak a fogaskerekek az agyában. Egyre több és több időt töltött Londonban.

– A halottkém látogatása után eljönnél velem valahová? – Persze. elszigeteltnek. hogy önző szempontok is vezérlik. ha sosem bukkanna fel újra. – Ott van neked Liam. hogy felhívj? – Állandóan készültem rá – mondta Rachel őszintén. – Jó – mondta Diana halkan.– Mikor jössz vissza Somerfoldba? – Amikor te. Rachel a földet nézte. Egy özvegyasszony működteti. akikkel megünnepelhette a születésnapját. a thai újévet. – De én mindenképp itt vagyok neked. Rachelnek voltak ugyan barátai. – Ott van nekem? – Mi a helyzet ezen a téren? Látszott. és csomagot küldenek egymás szülinapjára. – Te is nekem. amivel lefoglalom magam. Karácsonykor felhívják egymást. elég lepukkant. – Tényleg? – kérdezte Rachel élénkebben. Néha arra gondolt. mert nem akarta bevallani. igaza van. – Eszedbe jutott valaha. mert gyakorlatilag nincs családom. de gyakran érezte magát magányosnak. hogy törődik veled. a bensőséges gesztus kicsit váratlanul érte a lányt. . és azt hiszem. hogy megveszem. és csak azért nem tökéletes. de azon gondolkodom. támasz nélkülinek. senki nem venné észre. Adam szerint kell nekem valami. – Jól érzem magam Thaiföldön. Összemosolyogva indultak Bayswater felé. vagy a szongkrant. Liam szülei és testvérei már mind jártak Ko Taón. Az utolsó érintés a nővérétől a hatalmas pofon volt Somerfoldban. hogy ha lemerülne az óceán fenekére. Hová? – Van egy kávézó a faluban. amikor beszéltem vele. Piszkosul hiányoztál nekem. Diana a húgába karolt.

hogy egyedül legyen a hivatalnokkal. – Az autoerotikus fulladás tulajdonképpen maszturbáció – magyarázta Mr. akkor le kellett volna vetkőznie valamennyire. hogy megmutasd nekem azt a híres kávézót! – Ma nem… – De igen. ideje. ma. Kinn ült a ház meleg kőlépcsőjén. fejezet Rachel végighallgatta Diana beszélgetését a halottkémi hivatal munkatársával. és miután a férfi távozott. kinn voltam – ismerte be. – Ha maszturbált volna. Tudta. jobb lesz. de Rachel úgy gondolta. hogy két biciklit hozzon ki nekik a ház elé. hogy az értelmes arcú Mr. – Oké. kizárta az autoerotikus fulladás lehetőségét. – De ez így pont olyan. Persze nem nyíltan. . – Gyerünk – próbálta Rachel felélénkíteni –. A szoba hatalmas franciaablakait már jó előre kinyitotta. Diana meglepve fordult meg. vagyis napoztam… szóval igen. Rachel szégyellősen nézett rá. Vagy hívjuk el anyát is? – Nem. már csak azért is. hogy ilyesmivel kapcsolatban emlegetik a nevét. de még inkább azért. Nicholson. Azt azonban sikerült kivennie. Nicholson. – Egész idő alatt kinn voltál? – kérdezte elfúlva. és minden idegszálával figyelt. Diana a falnak dőlt. mintha megszöktünk volna előle. mert a nővére ragaszkodott hozzá. csak mi ketten menjünk – mondta Diana kiegyenesedve. hogy le kell foglalnia valamivel a nővérét. Hallotta. de a reggeli madárcsicsergéstől szinte alig hallott valamit. de bármelyik pillanatban bejöhet. hátha megtud valami újat. hirtelen mintha minden élet kiszállt volna belőle. suttogta Rachel a térdét átölelve. Rachel is kínosan érezte magát. Szegény Diana. – Én csak kertészkedtem. Rachel átszaladt a Bills házaspár házikójába. ahogy azt hallgatta. Billsszel. Szegény Julian. – Van bringád? Diana tétován bólintott. Azonkívül ondónyomot sem találtunk a boncoláskor. nővére hogyan tapogatja körbe óvatosan a témát. de az ön férje teljesen fel volt öltözve. Diana megbirkózik a helyzettel.31. ha azt akarja. hogy a nővére és Mr. – Gyerünk! Anya a medencében van. Nicholson elköszönnek egymástól. és megkérte a házvezetőnőt. megyek és beszélek Mrs. hogy kiheverje ezt a mai találkozót. Rachel besurrant a szobába a franciaablakon át. aki jó félórája érkezett. hogy biztos legyen benne. ha hall mindent.

miközben a biciklitárolóba rakta a bringáját a kávézó előtt. – És ezt hogy bírják ki? – kérdezte az asszony helytelenítőn. és eszébe jutott. Dot! – Hallgasson rá! – javasolta Rachel. – Ebben? – csodálkozott el Dot. és levette a kötényét. Diana elszörnyedve nézett rá. Nagy lehetőségeket lát benne. vagy buliba menjenek. ha átköltöznél a nagy házba? – bökte ki Diana hirtelen. és Rachel alig mozgott valamit. Dot kicsit kényelmetlenül érezte magát. – Ez az? – kérdezte Rachel. de Rachelt – ha egyszer elhatározta magát – nem nagyon lehetett megállítani. Diana azonban nagyon jó volt az ilyesmiben. amikor csak az egyfontos boltban tudott vásárolni. de hát a saját lakása is azt bizonyította. amelyikben a főhős egy fantasztikus kávézó-pékség tulajdonosa? Diana legalább olyan szexissé tudná tenni ezt a helyet. és átlendítette hosszú lábát a biciklin. – A nővéremnek lenne egy ajánlata – közölte Rachel minden mellébeszélés nélkül. hogy fiúzzanak. – Biztosan ezt akarod? – kérdezte Rachel. amióta eljött Thaiföldről. Beléptek. és a húgát melegség töltötte el. – Szép színe van! – vigyorgott Dot. A hosszúkás. ő a húgom. Felnézett és elmosolyodott. lányok! – Dot. Nyilvánvalóan képtelen . És most nyilván ugyanezzel az érzékkel alakítaná át a Kék szalagot is. és a pici lakása is olyan ízléses és stílusos volt. ahogy a nővére körbejár a helyiségben és végigsimítja a rozoga asztalokat. maga elé tolva a lányt. hogy végre igazán hazaért. – Thaiföldön élek. – Mi lenne. amihez a pénz önmagában nem elegendő.– Mert azt is tesszük – vigyorgott Rachel. fehér tányérokra. mire a faluba értek. – Nem vagyunk még nyitva. – Két testvér ilyen messze egymástól! Rachel figyelte. a szeme csillogott az izgalomtól. hogy nem sokat konyít a lakberendezéshez. Diana arca ellágyult. Ő maga nem látta olyan ígéretesnek a kávézót. – Csodás hely lehetne. Az ő karácsonyfája akkor is gyönyörű volt. Nem csak saját magát tudta vonzóvá varázsolni. hogy tiniként hányszor osontak ki a házból. Látta az Egyszerűen bonyolult című filmet Meryl Streeppel. Meleg nap volt. Rachel – mutatta be a testvérét Diana. – Jó helyen van.– Szeretne befektetni az üzletébe. Diana bólintott. Odabenn egy idős hölgy egy kartondobozból süteményeket pakolt sorba. az ajándékokat mindig szépen becsomagolta. ami persze az állóképessége vészes hanyatlásával járt együtt. világos téglás épület ablakain ócska függönyök lógtak. ez határozottan látszott. Mindketten megizzadtak.

– Gondolja. másfél liter. Diana belekukkantott Rachel válla fölött. – Nem igazán. nem felújítani. – És akkor mi lehet a TMFL? – Van szóköz a betűk között.volt szexinek látni a kávézóját. de nem tudom… úgy értem. és átnyújtott a lánynak egy világoskék füzetkét. hogy szívesen segítenék helyre pofozni. lépésről lépésre leírt receptek helyett különböző kódokat és rövidítéseket lehetett látni a füzetben. hogy a kávézó ugyanilyen jót tenne a nővérének. mint maga. Világos. – Ez lehet például tej. hogy milyen volt a kávézó a fénykorában? – kérte Rachel. Nyári szombatokon utcahosszú volt a sor. felújítani a kávézót. ha szeretné. Ron sütijei jelentették a vonzerőt. aztán Dotra pillantva. Mindketten kicsit kiégetten és kiábrándultan érkeztek Thaiföldre. az irománynak nem volt értelme. de nehéz elképzelni. – Ezért kellene együtt dolgozniuk – mondta Rachel előbb Dianára. – Elmeséli nekem. – Én el szeretném adni a helyet. ne vegye sértésnek. kedves – mondta Dot. – Ó. próbálva értelmezni a betűket. Eszébe jutottak azok az idők.L – böngészett tovább Diana. szerintem ez T. Szórólapokat nyomtattak. hogy Ron receptjei alapján újítják meg a kávézót. amikor látta. mint amikor Ron még közöttünk volt – fogalmazta meg Diana egy kicsit finomabban. Volt egy kis jegyzetfüzete. csodálatos! – áradozott az idős asszony megenyhülve. de Dot igazat mondott. hogy ezek a hozzávalók? Dot vállat vont. a búváriskola azonban hamar visszaadta az életkedvüket. Rachel belelapozott. ez . a titokzatos kísérleteit. de hamar ráncba szaladt a homloka a szöveg láttán. – Eladhatom magának. Egy egész hétvégén át festegették piros-fehér-kékre a parton álló kis kunyhót. úgy értem – kérdezte Rachel. Az volt az elképzelése. – Itt is van – mondta. hogy megint a régi fényében tündökölhessen. hogy egy ilyen elegáns hölgy. hogy asztalt kapjanak. hogy nem győzte meg Dotot. beáll a pult mögé. Dot kutatni kezdett az egyik szekrényben. – És megvan még? A jegyzetfüzet. de nem tudok belőlük semmit kivenni. és Rachel tudta. abba firkált ezt-azt. és a turistákat is megállították az utcán. – Rachel úgy érti. aztán széthordták a szigeten.MF . – A receptjei megvannak még? Dot szomorúan ingatta a fejét. Tudja. Nézd a következőt: V20D. – Mindenki ide járt. amikor Liammel összehozták a búváriskolát. hogy ajánlják nekik a szolgáltatásukat.

mintha Ron minden megfejtett mozaikszóval kicsit visszatérne az életbe. 4T. – Benne van a füzetben? Dot bólintott. mássz már! Diana kétkedve méregette a falat. – Lányok! Igazuk van! – Ki kéne próbálni. hogy Bournemouth-ben van az unokáinál. 20 deka. hogy minden hozzávaló megvan. – És most. . majd én vállalom a felelősséget. amely meglepően tiszta és modern volt. és az asszony a csinos Moschino ruhájában nem éppen falmászáshoz volt öltözve. Nézd. – Akkor süssünk mást! – Mégiscsak van egy hely. hogy maguk feltörték a kódot. és sütni belőle valamit – mondta Rachel szemtelenül vigyorogva. mint egy Gucci táskát. Rachel és a nővére pedig elmentek arra a helyre. Di? – Ron cukkinitortája legendás volt. hogy nincs itthon? – kérdezte aggódva. aztán felsegítette Dianát is. Dot kinyitogatta a szekrényeket. aztán kijelentette. de a másik oldalán tüskés bokrok álltak. Dot megvetően felhorkant. – Nagyjából annyi esélye van itt cukkinit venni. – Hol van a legközelebbi szupermarket? – kérdezte Rachel.valószínűleg vaj. – Esetleg vehetnénk a közeli boltban – javasolta Diana. kivéve a cukkinit. Rachel nevetni kezdett. – Gyerünk. – Nos. te kis kódfejtő. Nem volt magasabb másfél méternél. – Henley-ben. nagyjából húsz perc autóútra innen. Ez nem lehet más. – De ez illetéktelen behatolás. A lány lehuppant a másik oldalon. meg is tudjuk sütni! Követték az idős asszonyt a konyhába. – Valószínűleg igazad lesz. ellenőrizte a lejárati dátumot néhány dobozon. mint 4 tojás. ahol szerezhetnénk cukkinit… – mondta Dot. hogyan tovább? – kérdezte Dot lelkes arccal. – Dot azt mondta. felhúzta magát. – Én vagyok a bűnöző a családban. – Nekünk nincs programunk a délután hátralévő részében. nem igaz. és egy pillanatig csak élvezte a mámorító illatokat: a virágok. és úgy falta a szemével néhai férje írását. – Biztos. Dot kivette a kezéből a füzetet. Rachel bedugta a cipője orrát a fal résébe.

mondta a két testvérnek. Összeszedett egypár darabot. az jutott eszébe. menj már. Erre Rachel is szélesen elmosolyodott. – Szúrós a levele. de aztán rájött. menj! Diana tágra nyílt szemmel. amelyet könnyű volt felismerni a karókra kapaszkodó futóbabról. Diana foglalkozhatna a felújítással és a menedzseléssel. – Mi a baj? Ennyire rossz? Az idős nő a fejét rázta. kóstoljátok meg! – nógatta őket Dot. – Tökéletes. ott van. ami benne. miközben összekeverte a lisztet. mintha a szeme láttára hívnának elő egy képet: a két nőbe láthatóan visszatért az élet. – Gyerünk. menj. menj. Felvette. Diana besegített. tálakat és a mérleget. zümmögő hang szólalt meg. és ahogy Rachel nézte őket. Dot. hogy olyan ez a jelenet. Mire visszaértek a kávézóba. – De én azt se tudom. könnyek áztatták az arcát.a levelek. hogy népszerűsítsük a kávézót… Rachel érezte. a cukkinivel és gyömbérrel pöttyözött tésztájú torta. mintha ő sütötte volna. Rachel a veteményes felé mutatott. – Nagyon ízletes – mondta. mintha Ron itt lenne. A lány egyből rájött. Ekkor egy halk. Diana takaros. hogy a mobilja csörög. Neked kellene sütnöd a sütiket. sárga a virága. Diana vastag szeletekre vágta a süteményt. – A falusi vásár napján nyithatnánk ki újra – mondta Diana ragyogva. hogy a két másik nőben is ott buzog az az energia és lelkesedés. Olyan. Szerinted van olyan jó. mint amilyet Ron sütött? Dot azonban nem tudott megszólalni. hogy valaki sír. én meg esetleg szólhatok egy-két régi újságíróhaveromnak. valamelyik konyhai masina adja ki. – Te vágd fel – kérte Dot Dianát. aztán diadalittas arccal vitte Rachelhöz. csak éppen átszaladt a szomszédba. Egy óra múlva elkészült a mű. Csend volt a vonal másik végén. aztán halk szipogás hallatszott. – Nem kellene ezeket az ipari vackokat árulnod. Mind Ron régi felszerelésének része volt. és mindenkit megkínált. Diana óvatosan beleharapott a sajátjába. Először azt hitte. botladozva rohant a cukkiniért. Rachel visszatért az üzleti dolgokra. . – Elképesztően finom. ahogy a fal tetején szétnézett. – Gyere már! – sziszegte Rachel. Ron receptjei szerint. rémült játék babának tűnt. de még a fű is jó szagú volt az előző esti eső után. a cukrot és a tojást. Dot már előszedte a szükséges edényeket. hogyan néz ki a cukkini! – nyavalygott a nővére. – Nekem remeg a kezem. a vajat. – Tessék! – szólt bele a telefonba halkan.

Rachelre rátört a pánik. – Mi a baj? – Rosst megtámadták Jamaicán. azt hiszem. A lány egy pillanatig nem tudta hová tenni a nevet. és nem tudják az orvosok.– Kathryn Jensen vagyok. Rachel… Kómában fekszik. Munkaügyben volt ott. . – Ross volt felesége. hogy felépül-e. amivel te bíztad meg. azon a feladaton dolgozott.

A lány arra gondolt. Megvillanó fogsora tökéletes volt. inkább bűntudatot. hogy Diana aggodalmai a biztonságát illetően nem teljesen alaptalanok. gondolta Rachel szomorú mosollyal. . szóval biztonságban lesz velem. – Szeretne egyenesen a kórházba menni? Rachel elfintorodott. fekete Mercedes felé haladtak. és… – újra szélesen elvigyorodott – a seregben is szolgáltam. hogy a nővére láthatóan újra magára talált. Az egész teste remegett. hogy alig harminchat órával ezelőtt még Dianával és Dottal együtt nevetgéltek. Nem. és egészen más ténylegesen érezni. ahogy áthaladt a vámfolyosón. Én leszek a sofőrje. Kinn a váróban egy öltönyös. eltekintve egyetlen hiányzó fogtól. aztán tessék. Talán túl régen eljött már Thaiföldről. Yohan a csomagtartóba tette Rachel bőröndjét. ahogy a meleg szó szerint elöntötte. sokkal ijesztőbb dolgokkal is szembe kellett már néznie. – Mennyi ideig marad nálunk? – Még nem tudom. Testőr? Rachelnek ambivalens érzései támadtak. hogy a barátja mellett lehessen. és kinyitotta neki az ajtót. mi történt a barátjával. az idegenvezetője. a férfi még most is boldog és egészséges. mi történt vele. viccelődtek főzőcskézés közben. – Valóban? – kérdezte Rachel.32. Nos. Azt mondta. mert sosem volt az az örömében a bőréből kiugró típus. sőt ő is szolgált a seregben. amint a légkondicionált repülőgépből kilépett a Montego Bay-i kemencébe. rajta a lány nevével. Nem volt mit szépíteni a dolgon. teljesítsem minden kívánságát. amelyet a Rossról kapott hír okozott. ha néhány hete Rachel nem keresi fel. – Miss Rachel? Én Yohan vagyok – nyújtott kezet. De egy dolog volt elképzelni. hogy hőség lesz. minek neki védelem. másfelől viszont rettegett attól. – Neeem. hogy ezzel Ross is ugyanígy volt. – Sajnálattal hallottam. A lány Yohan széles vállát nézte. hogy milyen látvány fogadja a kórházban. magas férfi egy táblát tartott a kezében. végül is ez a Karib-tenger térsége. mert lehet. – Szerepelt a hírekben? A férfi felnevetett. a nővérével beszéltem. ahogy a hatalmas. hogy örül a férfi jelenlétének. és mennyire boldog volt. talán nem pont boldog. mint ami itt Jamaicán várhat rá. párás levegőben a lélegzete szaporábbá vált. A sokat látott újságíró énje nem értette. De ne felejtsük el. nem is megrendültséget érzett. – Irie – mondta Yohan. mennyire hihetetlen. Egyfelől alig várta. Vagy még nem heverte ki a sokkot. aztán bólintott. fejezet Rachel számított rá. a súlyos. Be kellett látnia. és elvette Rachel táskáját. a rosszullét kerülgette. hogy amíg Jamaicán tartózkodik.

majd nap égette mezők mellett haladtak el. hogy a vendégeknek ki se kelljen tenniük a lábukat a területéről. – Gondolom. tetején a szögesdróttal. Rachel Nápollyal járt így egyszer. Ha az ember figyelmen kívül hagyta volna az udvarán parkoló mentőket. igen. hogy egy új hely nagy meglepetés az embernek. – Igen. Jamaica azonban éppen olyan volt. ehelyett lepusztult és graffitivel telefirkált panelrengeteg fogadta. hogy elegáns. és a világ minden rendőrére oly jellemző fáradt és „nekem nem tudnak semmi újat mutatni” kifejezés ült az arcán. amely a gazdag nyaralókat volt hivatott megvédeni a szigetlakóktól. . – Ó. ennek ellenére a városban zsongott az élet. Tudja az utat? A férfi újból elnevette magát. Jamaicán legalább kitűnő a hangulat. tengerparti városba fog érkezni. Rachelt a sebészeti osztályra irányították. McKinney-nél jártam – nézett a kórterem ajtaja felé. Ezzel szemben Montego Bay a kegyetlen valóság arcát mutatta. A férfi bólintott. – Ross McKinney-t keresem. emeletes épületből a tengerre nyílt kilátás. A legtöbb ilyen szálloda all inclusive ellátást kínált. Épp Mr. Elhagyták a repülőteret. hogy az autó légkondicionált. hogy jó kezekben van. Rachel megkönnyebbülten dőlt hátra a hátsó ülésen. mire Rachel megfordult. – Rachel Miller. élvezte. Tegnap beszéltünk telefonon. luxusszállodának is beillett volna. Bár az autó ablaka fel volt húzva. az emberek pedig szó szerint az útpadkán ülve kortyolgatták a sörüket. A lány megfordult a világ néhány hasonlóan szegény pontján. Arra számított. Rachel hallotta a zenét. A férfi a negyvenes évei közepén járhatott. Mondtam már. én mindent és mindenkit ismerek ezen a szigeten. – Maga talán Henry nyomozó? – kérdezte a lány. a buja növényzetű park közepén álló. A szegénység lerítt mindenről: a földutakról. Rachel hozzá lépett és kezet nyújtott. A Cornwall Kórház sem volt szokványos. az emberek nevetgéltek és hangoskodtak. amikor Rómából odavonatozott. ahol egy nővértől próbált segítséget kérni. az emberekről.– Igen. mindenhonnan a reggae szólt. amilyennek elképzelte: a banánültetvények és a nap égette mezők között kicsi falvak húzódtak deszkából és hullámlemezből összetákolt házakkal. – Miss Rachel. sétányokkal tarkított. – Maga kicsoda? Egy mély férfihang szólalt meg a háta mögött. majd rögtön egy luxusszálloda magas kerítése. a poros autóalkatrészeket és kókuszt áruló bódékról. Aztán hirtelen feltűnt a tenger. de úgy tűnt. Van úgy.

és hát fehér bőrű. hogy esetleg meglátják őket. Meghívhatom egy kávéra. fogják a szajrét. és fegyverük is volt. A nyomozó megkavarta a műanyag pohárba töltött kávéját. – A körülményekhez képest kielégítően. – Az orvosa ma azt mondta. ahogy letelepedtek egy asztalhoz az italukkal. jól öltözött – vonta meg a vállát Henry –. gondolta. de dühös volt. – Mr. A lifttel a földszinti kávézóba mentek. felemelte a kezét. Kunyhóváros. A támadás túl agresszív volt egy szimpla rabláshoz képest. egyszóval olyan hely. maga meg azt mondja. milyen látvány fogadja. Miss Miller. rendszerint bűnözők közötti leszámolás. Szemtanúk szerint útbaigazítást kért. méghozzá egy elég drága géppel. A barátja védekezett ugyan. haldokló üzletek. vagy hogy szokták mondani. hogy szerencséje volt? Belekortyolt a kávéjába. Mr. Ó. amit hisz. amelyből az öbölre nyílt kilátás. – Ellentétben azzal. aki rossz helyen volt rossz időben? Én hülye. aztán fényképezett. mit tettem veled!. ki is rabolták. – Szerencséje volt? – vágta rá Rachel mérgesen. hogy a gyomra görcsbe rándul. különösen egy ismerős közegben nem. McKinney egy olyan negyedben sétálgatott. amelynek nem túl jó a híre. és elmenekülnek. Rachel érezte. így aztán bólintott. nagyon megverték. – A rablók. hogy teljesen felépül. és tehetetlennek érezte magát. és már előre rettegett. hogy nincs sok választása. hogy ebben a városban történik a legtöbb gyilkosság a világon. ahol még a helyiek sem szívesen mászkálnak egyedül. rendszerint megalkuvók: fejbe vernek valakit. – Hogy van Ross? – kérdezte Rachel. Miss Miller. Ez itt nem a vadnyugat. Jamaica általában biztonságos ország – mondta a nyomozó türelmesen. – Az erőszak. hogy igazságtalanul bántó a viselkedése. – Sajnos minden évben van néhány hasonló esetünk. mielőtt bemegy a barátjához? Rachel sejtette. – Akkor tehát mi történt? – firtatta a lány. ami a hírekben szerepel. de ha nem zavarták volna meg a támadóit – egy . A lány tisztában volt vele. nem lesz szép látvány. McKinney-re többen is rátámadtak. mintha eltévedt volna. – Mi történt tulajdonképpen? Egy turista. nagy szerencséje volt. – Majdnem megölték. Ráadásul szeretett volna beszélni a rendőrrel. Miss Miller. Rachel elszörnyedő arca láttán. hogy is mondjam. A férfi bólintott. Ross. figyelmeztethettem volna szegény Rosst. de ez másnak tűnik. Készüljön fel. Nem kockáztatják. ahol felismerhetők. Azt hiszem.megszomjazott a hosszú úton. – Gondolom. pont úgy nézett ki.

Talán arra. hogy fekve találja. amíg vissza nem nyeri az eszméletét. – Köszönjük a repülőjegyeket – mondta a sötétszőke hajú asszony. És azután sem biztos. hogy mennyit áruljon el a rendőrnek. nyaralók által látogatott hotel. Ross a hátán feküdt. ha eltitkol valamit – figyelmeztette Henry erős akcentussal. – Úgy érti. hogy néhányan bejöttek a szobába. jól irányzott dobással a szemetesbe hajította. – Egy olyan barátomét. Fogalma sem volt. – Hála Istennek. – Miért jött Mr. hogy kórházba került. – Ross volt felesége vagyok – mondta az asszony magyarázatképpen. – Maradunk. Nem tudta. és hálásan megrázta . kik azok. annyira. Henry nyomozó figyelmeztetése előtt Rachel nem is tudta. aki máris kevésbé érezte magát egyedül. elijesztették? – Figyelmeztették. és azon morfondírozott.tiszteletes épp egy beteg hívét ment meglátogatni arrafelé –. hogy kiderítsen dolgokat. és a poharat egyetlen. Rachel kibámult az ablakon. Néhány pillanatra csend telepedett közéjük. Az arca sebes volt. és később beszélhetnénk újra. aki a szeretőjével járt itt. – Ó! – mondta a férfi bólintva. gipszelt karja fel volt kötve egy állványra. amíg ki nem derül. és az nem egy tipikus. – Egy ismerősöm itteni mozgását próbálta feltérképezni – közölte végül. Most azonban legszívesebben elsírta volna magát a rettenetes látványtól. hogy igazából mire számított barátja állapotát illetően. A lány szája kiszáradt. hogy leüljön egy székre az ágya mellett. hogy mi lesz – szúrta közbe Peter. és vastag kötéssel az arcán. – Nem. Ross azóta feküdt kómában. hogy az egyik szeme szinte nem is látszott. – Haza lehet szállítani? – kérdezte. a karjában infúzióval. A rendőr kiitta a kávéját. a feje bepólyálva. – Hogyhogy? – Valaki talán nem akarta. és kezdett számára tisztulni a kép. hogy melyik szállodában lakott. akkor most gyilkossági ügyben nyomoznék. – A gyerekek az anyámnál vannak. amíg a pár Kathryn és Peter Jansenként be nem mutatkozott. hogy itt vagy! – válaszolta Rachel. Hívjon fel a szállodából. McKinney Jamaicába? Tudom. és feldagadt. nézze meg a barátját. – Menjen. arra eszmélt csak. mennyi időt töltött ott. Megengedték. – Így már érthető. – Azzal nem segít a barátján.

de szörnyen fáradt volt. a szeme majd leragadt. – Van ötlete. nem múlik – válaszolta Yohan eltökélten. a mosolygó Yohant pillantotta meg az ablakon keresztül. – Talán nem mindenkit. de a legtöbb embert igen. és Rachelnek eszébe jutott. A tiszteletet parancsoló. hogy magára vigyázzak. hogy Rachel és Ross családja azonnal Jamaicára repülhessenek. Korábban már olvasott a Kerek Házról egy magazinban. Pár éve pedig maga Ralph Lauren vezényelte le a felújítását. ami Thaiföldre emlékeztette a lányt. Elszundíthatott. mert amikor kinyitotta a szemét. Lehúzta az ablakot. Ross-szal. mit történt Mr. – Yohan. és igazán megnyugtató volt a jelenléte. természetesen az ő költségén. – Már elkezdtem kérdezősködni. akivel a felesége megcsalta. mint John Kennedy és Elizabeth Taylor. A fehér és zöld színű vászon napellenző a bejárat fölött nem túl méretes házat sejtetett. Amint letette a telefont Kathryn Jansennel. – Elviszem a szállodájába – mondta halkan. hogy mindenkit ismer a szigeten? A férfi elvigyorodott. Minden oka megvolt rá. mégis rendes embernek nevezte. és megtudjam. hogy beszippantsa a sós és a trópusi virágok illatától terhes meleg levegőt. – Még nem lehet tudni – válaszolta Rachel. hogy ki művelhette ezt a barátommal? Yohan arca elfelhősödött. mit mondott a férfiról Ross. – És mit derített ki? – Még semmit.és kókuszültetvények mellett hajtottak el. a Heathrow várótermében. Képes volt az embert látni még abban a férfiban is. a fehér homokos strandra és a kék . Miss Rachel. hogy gyűlölje. – Hogy van a barátja? – kérdezte. Szeretett volna még ezt-azt kérdezni Yohantól. A lány elmosolyodott. de ami késik. ugye azt mondta. Az a dolgom. Yohan a kórház előtt várt rá. A lány elgondolkodva nézett testőrére. és intézkedni kezdett. Legalább egy hete meg sem állt. ahogy ott állt a fekete Mercedes mellett.Rachel kezét. és olyan kaliberű vendégek fordultak meg benne. Rachel a látogatási idő végéig a kórházban maradt. hogy ruhát váltson. ahonnan csodás kilátás nyílt a kiugró földnyelvre. ám mögötte hatalmas veranda terült el. gyarmatosítás korabeli udvarház a várostól nem messze feküdt. Diana egyből elfeledkezett a saját bajairól. aztán kinyitotta az autó ajtaját. A sziget belsejében felfeltűnt a sűrű esőerdő. és nem is akart mélyebben belegondolni a helyzetbe. Peter együtt érzőn fogta át a vállát. néha még arra is alig maradt ideje. Ross betegágya mellett Kathryn majdnem elsírta magát. – Megérkeztünk. A városból kiérve banán. Miss Rachel.

Rachel hátralépett. Most azonban csak arra vágyott. Ezt az Anonim Alkoholistáknál javasolták neki – ne tedd ki magad csábításnak! –. amikor kopogtak. képtelen lesz újra felkelni. a haját kétszer is megmosta jó sok samponnal. Egy pillanatra egészen elfeledkezett arról. – Felhívott a nővéred. Rachel bejelentkezett. hogy Yohan az. a küszöbön azonban nem Yohan állt. amikor megpillantotta a minibárt. még mindig hitetlenkedve. A tincseit szárítgatva sétált vissza a szobába. lezuhanyozott. ha igen. és hiú módon az jutott eszébe. ha nem. A recepciónál átvette Yohantól a bőröndjét. Nagyot sóhajtva levetette magát az ágyra. hogy képes lesz a következő napokat pia nélkül végigcsinálni. pedig tudta. hogy az együtt töltött utolsó pár napjuk milyen kínosra sikeredett. akkor félő. Ha leáll a pörgéssel. aztán a fürdőszobába ment. . hogy minden alkoholt tüntessenek el a szobájából. – Mi a fenét keresel itt? – kérdezte. és felhívom. hogy oldódik a feszültsége. ha akarja. – Szüksége lesz ma még rám. Csak állt ott. Kérhetett volna jeget is a szobapincértől. hogy békén hagyják. és két kis whiskysüveg tartalmát egy pohárba öntötte. aki hatalmas bankszámlák fölött uralkodott. – A fenébe! – dühöngött. Nagyon köszi. csupa fehér lenvászon és fa. arra számítva. Miss Rachel? – Egyelőre nem tudom. milyen az. – Szerintem most már elengedhetnél – suttogta a férfi. hálaimát rebegve Diana istennőhöz. aztán a szobájába kísérték. Rendszerint előre szokott szólni a szállodákban. Máris spicces lenne? De hiszen szinte bele sem kortyolt a whiskybe! – Én vagyok az. Egy pillanatig nem akart hinni a szemének. Azt mondta. A pohár épp csak az ajkához ért.tengerre. Ezért. Mindig szerette volna tudni. Adja meg a mobilszámát. és hevesen átölelte a férfit. hogy hajat mosott. – El sem hiszem! – hüledezett Rachel. gyorsan a minibárhoz ment. nem kísértet – mondta Liam mosolyogva. a hangja azonban nevetésbe fúlt. hogy Liam tényleg itt van. karját Liam köré fonva élvezte a férfi illatát és közelségét. de most nem volt biztos benne. jól jönne most neked egy barát. hogy az elmúlt hetekben összegyűlt érzésekkel kell foglalkoznia. Érezte. de a tömény szesz kellemesen égető érzését akarta élvezni a torkában. ha állandóan az ember rendelkezésére áll egy testőr. és tágas. Kinyitotta az ajtót. – Liam! – kiáltotta Rachel. nehogy meggondolja magát. milyen jó. gondolta. amely hűvös volt. míg végre igazán tisztának érezte magát. Gyorsan felült.

Ez vajon mit jelent? – Mint valami francos hadművelet. Rach? Aggódom érted. holott tudta. Korábban sokszor járt a városban Juliannel.– Komolyan? Liam próbálta bagatellizálni a dolgot és oldani a feszültséget. A George Washington hídon haladt vele az autó. és hot dogot rendelni az összes létező feltéttel egy utcai árustól. az átvitt Samuiba a belföldi járathoz. mint a Smaragdvárosra. mintha Thaiföldön lennének egy gyönyörű tengerparti villában. és kisétált az erkélyre. Ahogy az autója átküzdötte magát a dugón. hogy kell valaki. – A történetben szerepel egy milliárdos. – Mi folyik itt. Diana kicsavarodó nyakkal bámult felfelé a hatalmas. A lány követte. milyen lenne odautazni. érezni a metróalagútból felszínre törő légáramlatot. mintha csak turista lenne. akinek mindent. valamint egy Xenistat nevű fogyasztószer. Liam az ágyra tette a kis. fogadjunk. egy gyönyörű szép. amihez csak hozzáfért. a férje hogyan volt képes az autó hátsó ülésén papírokat olvasgatni vagy üzeneteket írogatni a telefonján. Egy . de én jobban nézek ki. A saireei kikötőben motorcsónak várt. hogy Rachellel lehessen. mindjárt elbőgi magát. vörös téglás épületekre. – James Bondnak érezted magad. – Diana az éjszaka közepén csörgött rám. és közölte. – Dióhéjban? – kérdezte. – Csak ne nagyon bízd el magad – figyelmeztette Rachel. de mindent elmondhat. miközben kint annyi izgalmas látnivaló van. mosolyogva figyelte. dobozszerű. kezdheted újra a robotot. és feléje fordult. Erre mindkettejükből kitört a nevetés. de sosem értette. New Yorkra mindig úgy gondolt. De persze számára mindez már nem tűnt izgalmasnak. olyan volt – mondta Liam ideges vigyorral. együtt élő szerelmesekként. látni a Walk/Don’t walk feliratokat a közlekedési lámpákon. amikor oly sokszor menekült aprócska szobájába a szülei veszekedései elől. halott főiskolás lány. ahol varázslatos lehetőségek várják az embert. de ettől a tény még tény maradt: több ezer kilométert repült. elolvasott mindent a Nagy Almáról. hogy kilencre Bangkokban kell lennem. ahogy Manhattan ragyogó tömbje kiemelkedik a kékeszöld folyóból. – Ja. aztán Bangkokban extra sebességgel jutottam át a magángépes terminálhoz. Kamaszkorában. – Amint visszaérünk Ko Taóra. mintha álmodna. hogy Diana minden másról megfeledkezett. és ahogy ott álltak a balzsamos éjszakában. és az asszony az orrát az ablaknak nyomva. úgy érezte. bár Rachel úgy érezte. Liam bólintott. gurulós bőröndjét. – Örülök. A kilátás olyan tökéletes volt. Elképzelte. hogy itt vagy! – mondta.

olyan gazdag világpolgár, mint Julian, úgy utazott New Yorkba, mint más a munkahelyére,
számára a piros tűzcsapok meg a sárga taxik közömbös, hétköznapi látványt nyújtottak. Diana
azonban úgy érezte, az ő csodálata New York iránt sosem fog elmúlni, akárhányszor látogat is
el a városba. Számára ennél a városnál nem létezett izgalmasabb hely, itt bármi
megtörténhet.
Elhagyták a Madison sugárutat, és megálltak a szállodája, a The Mark előtt. A londiner
kisegítette az autóból.
– Köszönöm – mondta az asszony.
Be kellett ismernie, nagyon szerette azt a velejáróját a gazdagságnak, hogy az emberek
akkora hűhót csapnak körülötte. Ugyanakkor valahogy kívülről figyelte magát ilyenkor,
mintha folyton arra várna, hogy egyszer csak valaki eléje ugrik, és azt kiáltja: „Hohó!
Elkaptunk! Ez nem a te életed, Diana Miller! Valami nagyon összekeveredett, ezért sipirc
vissza, Sheffieldbe!”
Persze semmi ilyesmi nem történt. A recepción mosolyogtak, elfogadták a hitelkártyáját,
odaadták a kulcsát, és felkísérték az ízlésesen berendezett, gyönyörű lakosztályába, ahol pici,
illatos szappanok várták a hatalmas kád szélén. Amint azonban a szállodai alkalmazott
diszkréten becsukta maga mögött az ajtót, és Diana egyedül maradt, szemben a hatalmas,
makulátlanul bevetett dupla ággyal, hirtelen rettenetesen magányosnak érezte magát. Nem
volt ott sem Julian, sem az anyja, sem Rachel. Mi a fenét keresek én itt?, tűnődött, és lerogyott
az ágyra.
A húga szörnyen megijedt, amikor meghallotta, mi történt Ross-szal. Persze azonnal
elrepült Jamaicába – mi mást is tehetett volna –, és Diana boldog volt, hogy segíthetett az út
megszervezésében. Amikor azonban Rachel megkérte, hogy repüljön New Yorkba, és
beszéljen a Denver Vegyipari Művek vezérével, már korántsem volt olyan lelkes. Ő se nem
nyomozó, se nem riporter, igazság szerint még találkozni sem szeretett olyan emberekkel,
akiket nem ismert jól, nemhogy kínos kérdéseket tegyen fel nekik. Aztán amikor Rachel
beszélt neki a Xenistatról, és arról, hogy Juliannek és Madisonnak is volt köze a
gyógyszerhez, akarata ellenére kíváncsi lett.
Lezuhanyozott, és jól szabott, fekete ruhát vett fel, ami elegáns, decens és hivatalos külsőt
kölcsönzött neki. A Le Cirque nevű étteremben fog találkozni Simon Michaelsszel. A nő járt
már a helyen, és emlékezett rá, hogy tele volt az üzleti életben nagyágyúnak számító férfival.
És bár nem volt sem újságíró, sem nyomozó, azt akarta, hogy komolyan vegyék. A mobilja
üzenetet jelzett. A férfi az előcsarnokban várta. Diana fogta a táskáját, és a lifttel lement a
földszintre. Eltartott egy darabig, míg meglátta a férfit, háttal állt neki, széles vállát öltönybe
préselte, a kezét lazán zsebre tette, míg Dianára várt. Aztán Adam megfordult, és észrevette a
nőt. Szokásos széles mosolya helyett azonban óvatos kifejezés ült az arcán.

– Mi ez az egész, Di? – kérdezte, miközben könnyed puszit nyomott Diana arcára.
Diana előző nap hívta fel Adamet, hogy megkérdezze, kapcsolatba lépett-e Simon
Michaelsszel, ahogy Rachel kérte tőle. Adam éppen New Yorkban tartózkodott, ami nem
meglepő, tekintve, hogy ő felel az egész szállodaüzletágért a Denver-csoportnál, és itt
dolgozott a városban egészen addig, amíg Julian halála miatt haza nem ment Londonba. Ez
most nagyon jól jött Dianának, egyenesen úgy érezte, hogy felragyogott a szerencsecsillaga,
mert így nem kellett egyedül találkoznia Simon Michaelsszel.
– Azt hittem, Rachel beavatott mindenbe. Információkra van szüksége az új

fogyasztószerről, a Xenistatról.
Kiléptek a szállodából a zajos és meleg Ötödik sugárútra.
– Igen, tőlem is kérdezősködött róla, de nem tudtam, hogy ennyire sürgős. Mi olyan fontos,
hogy New Yorkba repülsz Simonnal beszélni?
– Nem tudom, de esetleg majd kiderül, ha beszéltem vele.
Taxival mentek a Bloomberg-házhoz, amelynek a földszintjén található a Le Cirque. Adam
ismerte a teremfőnököt, így az étterem egyik legjobb asztalát kapták, és amíg Simon
Michaelsre vártak, rendeltek egy-egy aperitifet. Diana fel sem ismerte a férfit, amikor
odalépett az asztalukhoz. Csak akkor eszmélt rá, hogy ő itt a Denver Gyógyszergyár
vezérigazgatója, amikor a férfi kezet rázott Adammel, és leült hozzájuk.
– Köszönjük, hogy ilyen gyorsan időt tudtál szakítani ránk – vette elő elbűvölő modorát

Adam.
– Letaglózott minket Julian halála – mondta a kerek, fémkeretes szemüveget viselő Simon.
– Sajnos nem tudtam részt venni a temetésen, de az alelnökünk, Dave Donnelly szerint
nagyon megindító volt.
Megrendelték az ételt, és erről-arról csevegtek. Simon a Denver Gyógyszergyár
Manhattantől harmincöt kilométernyire, New Jersey-ben található székhelyéről érkezett. Az
üzlet jól megy. Elizabeth Denver egy héttel korábban felhívta, és közölte, hamarosan
kinevezik a csoport új vezérigazgatóját, hogy a cégen belüli bizonytalan helyzet csak
minimális ideig tartson.
Diana sosem kedvelte Simon Michaelst. Behízelgő modorú volt, és mesterkélt akárhányszor
találkoztak. Talán a tekintete tette, ami folyton ide-oda járt, mintha mindig azt fürkészné,
hogy milyen fontos emberhez csapódhatna oda, vagy éppenséggel merre van a menekülő út.
– Diana, hogy van? – fordult az asszonyhoz. – Aggódtam maga miatt, amikor felhívott.

Annyira komolynak tűnt.
A férfi félrebiccentette a fejét. Diana ezt a trükkös gesztust a Denver-csoport sok felső
vezetőjénél tapasztalta – egyfelől odafigyelést, másfelől felsőbbrendűséget sugárzott. A nő
kíváncsi lett volna rá, hogy ezt vajon külön tanítják-e az üzleti képzéseken.

– Nem mondhatnám, hogy túl rózsás a helyzetem – válaszolta, ami a férfit láthatóan
kényelmetlenül érintette.
Dianának emlékeztetnie kellett magát, hogy most szerepet játszik: a gyászoló, szétszórt és
ingadozó hangulatú feleségét, ami nem is állt olyan nagyon távol a valóságtól. Ha támadó
stílust vesz fel, nem fog tudni semmit kiszedni Simonból.
– Jótékonysági ügyben járok a városban, és gondoltam, két legyet ütök egy csapásra –
mondta kedvesen. – Tudja, Julian ránk hagyta a vállalatban lévő érdekeltségét, és arra

gondoltam, helyes lépés lenne, ha megpróbálnék kicsit képbe kerülni, hogy mivel
foglalkoznak.
A mondanivalója világos volt: Julian Charlie-ra hagyta a részvényeit, ám amíg nagykorú
lesz, Diana kezeli őket és gyakorolja a szavazati jogot. És ettől bizony nagy hatalom került a
kezébe. Elméletileg akár ki is rúghatná Simon Michaelst, és a férfi ezzel tisztában is volt,
ugyanis meglehetősen idegesnek tűnt, miközben dióhéjban előadta, hogy mit gyárt a vállalat.
– Hallottam az új, ígéretes gyógyszerünkről, a Xenistatról – vetette közbe Diana, és evett

egy falatot a halból.
Simon bólintott.
– Valóban ígéretes.
– És biztonságos? Ugye nem ez lesz a következő Fen-Phen?
– Persze hogy nem – vágta rá Simon meglepődve, hogy az asszony egyáltalán tud
bármennyit is a gyógyszeriparágról. – Húsz év kutatás után került a piacra. Olyan
biztonságos, amennyire csak lehet, szinte csodaszer. Bízom benne, hogy a Xenistat fogja
megfordítani az üzletág szerencséjét. Tisztában vagyok vele, hogy Julian kezdte elveszíteni a
hitét a gyógyszergyárunkban, de a Xenistat bebizonyítja majd, hogy tévedett.
– Mindig azt hittem, a gyógyszergyár szinte pénznyomda.
– Rossz a sajtónk – válaszolta Simon mereven. – Sokszor az eredeti, hamisítatlan

készítmények árai miatt kritizálnak bennünket. Ám az senkit nem érdekel, hogy mennyi pénzt
ölünk bele a kutatás-fejlesztésbe. Nagyon sok gyógyszer nem jut túl a kísérleti fázison, így a
rájuk fordított összegeket is vissza kell nyernünk valahogyan. Az egyetlen lehetőségünk a
profitszerzésre az a pár év, amíg az új gyógyszert szabadalom védi…
A férfi megforgatta a kezében tartott borospoharat.
– Tudom, hogy Julian el akarta adni az üzletágat, de egy kis szerencsével a Xenistat

visszaállíthatja az igazgatóság belénk vetett bizalmát.
Simon Adamre nézett, mintha próbálná a saját oldalára állítani.
– Julian el akarta adni az üzletágat? – kérdezte Adam hitetlenkedve.
– Nem tudtad?
És már megint az a fensőbbséges fejbiccentés! A vezérigazgató, aki többet tud, mint a

vállalatbirodalom örököse.
– Nem tudom, mennyire vannak tisztában vele, de a gyógyszeriparban jelentős
összeolvadások történtek az utóbbi években. A Denver nem tartozik a jelentős piaci szereplők
közé. Julian úgy gondolta, jobban járnánk, ha egyesülnénk valamelyik óriáscéggel.
– És maga az eladás ellen érvelt – következtetett Diana.
– Julian stratégiai szövetséget keresett – mondta Simon lehalkítva a hangját, mivel sejtette,
hogy az étteremben lehetnek olyanok, akiknek sokat ér ez az információ. – Én azonban

megmondtam neki, hogy nem lenne bölcs dolog most megszabadulni a vállalattól. Ha vár egy
kicsit, és a Xenistat beindul, akkor egészen más értéke lesz a cégnek.

Miután elköszöntek Simontól, Adam és Diana az utcán folytatta a diskurzust.
– Nos, megérte ezért Manhattanbe jönni? – kérdezte Adam, miközben próbált leinteni egy
taxit.
– Meg kellett volna említenünk neki Madison Kopeket – közölte Diana, aki nem volt
elégedett az eredménnyel. – Rachel kiderítette, hogy Madison bejelentette a bátyja halálát a
gyógyszer- és élelmiszer-ellenőrző hatóságnál. Talán a gyógyszergyártóhoz is nyújtott be
panaszt.
– Simon a vezérigazgató – mondta Adam türelmesen. – Nem foglalkozik olyan részletekkel,
mint a céghez benyújtott panaszok. És ha Madison írt is nekik, ez mit bizonyít?
– Panasz? Itt nem arról van szó, hogy valaki visszavitt a boltba egy nem működő vasalót.
Egy ember meghalt, Adam.
A férfi bocsánatkérően nézett rá, de nem mondott semmit.
– Hallottad, mi történt Rachel barátjával? A nyomozóval, aki segít neki Julian ügyében?
– Nem. Mi történt?
– Kómában van, kirabolták.
– És úgy gondolod, hogy ennek köze van a Xenistathoz? – kérdezte Adam kétkedő arccal.
– Julian és Madison együtt mentek Jamaicára. Rachel azt gondolja, azért, mert a Xenistat

klinikai kísérleteinek egy részét ott végezték.
– Vagy csak egyszerűen elmentek együtt Jamaicára.
Aztán bocsánatkérően felemelte a kezét.
– Ne haragudj, nem úgy gondoltam.
– Csak küldj egy e-mailt Simonnak, és kérdezd meg tőle, hogy hallott-e Madison és Billy

Kopekről. Kérlek! Felhívom Rachelt, és beszámolok neki a mai találkozóról.
Adam jól hallhatóan felsóhajtott, és elővette a telefonját. Ott, a járdán álldogálva megírta
az e-mailt, aztán amikor végzett, zsebre vágta a mobilját.

– Tudom, miért csinálod ezt.
– Mit?
– Másik okot keresel.
Diana összeszorította az ajkát. Adamnek igaza volt. A Xenistat jelentette számára a kiutat.
Julian végrendelete kétséget kizáróan bizonyította, hogy a férje szerette őt és a fiát. És ha
Julian és Madison egyszerűen csak együtt dolgoztak a Xenistat leleplezésén, az más
értelemben is felmenti a férfit.
– Te nem ezt tennéd? – kérdezte Diana halkan.
– Túl szép ez az este ahhoz, hogy morbidak legyünk – válaszolta Adam.
– Van jobb ötleted? – vágta rá Diana, elszomorodva attól, hogy Adamnek megint igaza van.

Össze kell szednie magát, mielőtt teljes melankóliába süllyed.
– Mi lenne, ha pár órára megpróbálnál teljesen kikapcsolni, és belevetnéd magad a New
York-i éjszakába?
A nő mosolyogva bólintott. Kezdett sötétedni, és a város fényei egyre varázslatosabbak
lettek.
– Te itt élsz, cowboy, rád bízom magam!
– New York szépsége abban rejlik, hogy sok-sok városból áll össze – mondta Adam. –

Chinatown, Manhattan, az olasz negyed, és aztán a virtuális városok, mint a divat vagy a
művészetek New Yorkja. Akár tíz évig is élhetsz a városban úgy, hogy minden este más helyre
térsz be.
– Mutasd meg nekem a te New Yorkodat!
– Úgy érted, az éjszakai bárokat és sztriptízklubokat? – vigyorgott Adam szemtelenül, a

zöld szeme csak úgy csillogott.
– Nem úgy értettem…
– Csak viccelek! Én most a folyó túloldalán lakom, Brooklyn Heightsben.
– Akkor menjünk oda, mutasd meg a palotádat!
Dianának volt szerencséje megismerni New York számos arcát: a divathét alatt üldögélt a
Bryant Parkban felállított sátrakban, ivott koktélt a Gramercy Hotel bárjában, járt menő
galériamegnyitón Manhattanben, és evett fürjet az Upper Eastside egyik divatos éttermében.
Brooklyn azonban eddig kimaradt a szórásból, sosem járt még abban a városrészben. A taxi
átvitte őket a folyó túlpartjára, és a híres rakparti sétánynál szálltak ki.
Hot dogot és XL méretű tejes turmixot vettek egy utcai árustól, és falatozva sétáltak végig a
folyóparton. Gördeszkások kerülgették őket, jól öltözött, szőke anyukák toltak nagy kerekű
babakocsikat, szerelmespárok ölelkeztek a fák árnyékában.
Ha egy város képes arra, hogy átváltoztasson bármivé, amivé szeretnéd, miközben az utcáit
rovod, akkor Brooklyn nagyon jó munkát végzett azzal, hogy Diana a legkevésbé sem érezte

magát a régi Diana Denvernek.
Lazán és minden görcs nélkül csevegett Adammel, mintha csak egyetlen estébe akarnák
belesűríteni mindazt a beszélgetést, amit az alatt a hét év alatt elmulasztottak, amióta
ismerték egymást. Miközben a sógorát hallgatta, az asszony megdöbbent azon, hogy milyen
felületes ítéletet alkotott róla. Hogy lehet, hogy ennyire közelről ismersz valakit, és ennek
ellenére ennyire nem tudsz róla semmit? Fogalma sem volt róla például, hogy Adam átkelt az
Atlanti-óceánon egy vitorlással. Tudta róla, hogy szereti a lovaspólót, de azt nem, hogy profi
játékos. Vagy azt sem, hogy szaxofonozik, és hogy csinált egy rövidfilmet, amelyet a
Sundance filmfesztiválon be is mutattak. Azt sem tudta, hogy szeretne egy kutyát, de a
rengeteg utazás miatt eddig lemondott róla. Gyűjti Hemingway könyveinek első kiadásait, és a
soul zenét bakelitlemezen. Ha lenne egy másik élete, haditudósítóként dolgozna, ebben az
életében pedig a jelenleg kétszázötven szállodát összefogó Denver-portfóliót szeretné
akkorára növelni, hogy a legnagyobb láncok közé kerüljenek.
– És megnézzük akkor a palotádat? – kérdezte, mert nagyon kíváncsi volt, hogy milyen

körülmények között élhet a sógora. Dianát mindig nagyon érdekelte mások otthona, a lakás
ugyanis tükröt tartott a tulajdonosa elé, és sok mindent elárult róla.
– Arra lakom – mutatott Adam a sétányon túlra.
Sétájuk egy csendes, szép utcában ért véget, amelyet kétoldalt impozáns, fényes,
barnásvörös kőből épült házak szegélyeztek. Diana és Adam egy ötemeletes, igényesen
felújított sorház egyik ajtaja előtt állt meg.

– Kérsz egy italt?
Ahogy beléptek az ajtón, Adam gyorsan átnézte a postát, és a konyha felé intve tette fel a
kérdést az asszonynak.
– Semmi édeset. A turmix úgy forog a gyomromban, mint a vattacukor-készítőben a cukor.
– Akkor Martini koktélt kapsz.
A férfi kirámolta a hűtőt és néhány szekrényt, mielőtt szervírozta az olajbogyóval és
spirálra vágott citromhéjjal díszített italt.
– Csodás ez a hely, Adam – mondta Diana. Nagyon tetszett neki a modern művészeti

alkotásokkal dekorált, stílusos dán bútorokkal berendezett lakás.
– És még nem láttad a legjobbat az egészben. Gyere velem!
Háromemeletnyi lépcsőt másztak meg. Legfelül a lépcső hatalmas hálószobába vezetett.
Dianán parányi aggodalom suhant át, de aztán látta, hogy sógora nem áll meg, hanem az
óriási tetőteraszra nyíló franciaablak zárjával babrál. A lélegzete is elállt, ahogy Manhattan
látképe feltárult előttük – az eget fehéren megvilágító fények, a felhőkarcolók magasba törő

sziluettje.
– Tudod, meglepődtem, hogy Brooklynba hoztál. Mindig azt gondoltam, az a fajta ember
vagy, aki a dolgok közepén érzi jól magát, nem a periférián. De már értem. Most már tudom,
hogy néha kívül kell lenned, hogy igazán beleláss a dolgokba.
– Hát persze – mosolygott Adam, hogy mennyire értik egymást. – Ezt az utazásaim közben

tanultam meg, miközben szállodákat látogattam végig. Nézd meg például Velencét. A
legszebb kilátás a városra a lagúna szigeteiről van, nem pedig a városban lévő épületekből.
Látni akarod a Matterhornt? Akkor Zermattba kell menned, nem pedig fel a hegyre.
Miközben a koktélt iszogatták, Adam megmutatta a Szabadság-szobrot, amely csak egy
parányi fényfoltnak látszott a sötétségben. Dianának már annyira fájt a lába a magas
sarkújában, hogy nem bírt tovább állni, ezért lerúgta a cipőjét, és leült az egyik nagy, csíkos
párnára.
– Julian nagyon büszke volt a munkádra itt, az Államokban.
Adam felhorkant.
– Ő mondta?
A férfi rövidre zárta a társalgást, és Diana rájött, hogy Adam nem akar Julianről beszélni ma
este. Ha őszinte akart lenni, tulajdonképpen ő maga sem. Adamnek igaza volt, amikor azt
mondta, hogy ma este mindent el kell felejteniük, még ha csak pár órára is.
– Kibékültél Rachellel? – kérdezte a férfi, és letelepedett Diana mögé.
– Már egészen elfelejtettem, hogy milyen nagyszerű csaj. Azt hiszem, ez a tény elsikkadt az

utóbbi évek történései közepette. Tudom, hogy az elvesztegetett időt már nem lehet pótolni,
de próbálkozom. Talán elutazom majd kis időre Thaiföldre, ha Charlie ősszel visszamegy az
iskolába, bár úgy látom, Rachel nagyon élvezi Londonban az életet.
– Gondolod, hogy hazaköltözne?
Diana vállat vont.
– Van egy férfi Thaiföldön, akit szerintem szeret. És aki most éppen elrepült hozzá. Azt

hiszem, az a fajta fura kapcsolatuk van…
– Milyen?
– Hát, amikor egész nyilvánvaló, hogy összetartoztok, csak nem jöttök rá.
– Milyen az ital?
– Sejthettem volna, hogy jó mixer vagy – dicsérte Diana. A koktél valóban erős volt, és

száraz, nem pedig édesen tömény.
Adam hozott neki még egyet, aztán egy újabbat, és a végén már azon poénkodtak, hogy
egyszerűbb lenne felhozni az egész üveg gint és Martinit, és összeönteni őket.
Egymás mellett ültek, így Diana szinte rá sem nézett Adamre, ezért könnyű volt
elfeledkezni arról, hogy hol van és kivel. Lehetne ez akár egy balzsamos este a vitorlásukon,

lehanyatlott az ágyra. Diana felsikoltott a kéjtől. Már ő is meztelen volt. de képtelen volt így is érezni. amit tesz. és gondolkodás nélkül széttárta a combjait. Forróság öntötte el. Csodálatosan. Julian felvidítaná egy-egy viccel vagy érdekes sztorival. Fogalma sem volt. Megfogta Diana lábát. végre felébresztették mély Csipkerózsika-álmából. Diana lélegzet- visszafojtva csukta be a szemét. Ujjai megérintették a mellbimbóját. a mellén és a nyakán keresztül az ajkáig. . Lehámozta a ruhát Diana válláról. mire Diana teste megborzongott a gyönyörtől. ajka lágyan súrolta a vállát. hogy helytelen. és közelebb húzta magához. amint ruhája hosszú cipzárját lehúzta a nyakától a gerince tövéig. az asszony sebesen kigombolta Adam ingét. Ahogy egyre jobban belemerültek a beszélgetésbe. és felnyögött. és a saját pincészetükből származó finom vörösbort innának. Adam csókjában Diana a saját ízét érezte. hogy az érintésétől még inkább megkeményedik. könnyű selyembugyiját ügyes kezek csúsztatták le a csípőjéről. miközben Adam megcsókolta a füle mögötti érzékeny pontot. Adam pedig közé térdelt.ahol Julian karjában heverészve Nina Simone. mennyi ideig ültek így. és semmi másra nem vágyott. mintha tüzes nyilakat lőttek volna a testébe. az ajkuk összeért és megcsókolták egymást. és az asszony érzékelte. Adam finoman talpra állította a hálószobában.C D -t hallgatnának. ahogy a testük egymáshoz simult. És már kapcsolódott is kifelé a melltartója. ahogy ott állt meztelenül. aztán az ajka elindult felfelé a combján. Egy hang a fejében megálljt parancsolt. – Nem bánod? – suttogta a férfi. csak hogy végre magába fogadhassa a férfit. Diana teljesen önkéntelenül Adam vállára hajtotta a fejét. ahogy megérezte a férfi ujjait. A férfi a karjába emelte. de egyszer csak egymás felé fordultak. és élvezte. de az egész lényét elborító öröm elhallgattatta a hangot. Diana pedig átkulcsolta a nyakát. Tudta. erekciója a hasának nyomódott. és megnyalta. Adam az ágyékára irányította a kezét. Ha pedig az asszony időnként elszontyolodna. mintha örök időktől így lett volna rendelve. A férfi forró lehelete a bőrét simogatta. és felsóhajtott. ahogy csodálják és felfedezik a testét. Annyira természetesnek tűnt. A száj tovább vándorolt felfelé a hasán. egyszersmind ijesztően kiszolgáltatottnak érezte magát. az oly régóta parlagon hagyott kis terület felé… A nő még szélesebbre tárta a combját. Adam a kezével irányította magát az asszonyba. aztán Adam suttogását: – Beviszlek. Aztán szétváltak. a finom anyag halkan ért földet. szavak nélkül is megértve a nő vágyát. ahogy az ajkuk összeért. és ahogy Adam nyelve a csiklójához ért. A nő hátravetette a fejét. A nő homályosan hallotta egy feldőlő pohár csattanását.

egyszersmind éterien finom. érezni akarta. és egyszerűen nem tudta elhinni. Adam a combja közé nyúlt. Durva volt. miközben Adam a csípőjébe kapaszkodott. nem bírja tovább. . ahogy a bőre bizsereg az ujjai alatt. A kéj remegése aztán csillapodott és lassan újra kapott levegőt. Végigsimította a saját mellét. és a hatalmas belső robbanás végigfutott teste minden idegszálán. Az egyetlen. amitől a hasizmai összerándultak. Adam megmarkolta az asszony fenekét. hogy az asszony meglovagolhassa. és hirtelen átfordította Dianát. a magány és a bánat egyetlen hatalmas tűzgömbben egyesült. az a bizonyosság volt. lüktető kis pontot. És amikor már úgy érezte. ami eljutott a tudatáig. hogy mélyebben hatolhasson belé. kemény mellbimbóit. és simogatni kezdte a titkos. hogy ilyen érzések támadhatnak benne. teste domborulatait. hogy mi történt az előbb. hogy élete legfantasztikusabb szeretkezését élte át. de csak feküdt a puha ágyban.Egymásra hangolódva mozogtak. A vágy. Diana ívben hátrafeszült. nem pontosan értve.

neki mi baja volt a luxussal? – Azt hiszem. – Talán nála voltak. Rachel az asztalhoz lépett. Elmondása szerint Ross előre kifizetett egy hetet. nem messze attól a helytől. te a Kerek házban laksz. hogy itt voltak. Az egyetlen vonzerejét a recepcióval szembeni kólaautomata jelentette.34. hogy ne zavarják takarítással. és kérte. Ross rendet és tisztaságot tartott maga körül. – Nincs itt semmi. A félrészeg recepciós megvonta a vállát. így a lány a szobában kutatott tovább. mint ahogy azt Rachel elképzelte. ezért aztán Rachel nagyon örült Liam társaságának. Diana hívott New Yorkból. Most találkozott Simon Michaelsszel. A Kék papagáj fogadónak nem is volt medencéje. nyilván nála volt. és további kutatásra ösztönözte. Az ingei szépen összehajtva hevertek a fiókban. se hamva. amikor kirabolták – jegyezte meg Liam. Ja. az ablakokon rács. igen. Azonkívül úgysem tudott volna nyugton maradni. talán ezt a szokást még a seregből hozta. miközben beléptek Ross szobájába. A kis szálloda Montego Bay lepukkant részén állt. hogy Julian el akarta adni a vegyipari üzletágat. és egy árva lépéssel sem jutottak közelebb Julian halálának okához! Rachel lakosztályával összehasonlítva Ross szobája kicsinek és leharcoltnak tűnt. Semmi – mondta csalódottan. nem akart feltűnést kelteni – válaszolta Rachel. fejezet Ross végül is nem a medence mellett iszogatva dolgozott. a bútorokon cigarettanyomok. – Miért itt szállt meg? – suttogta Liam. miután a lány meglobogtatott az orra előtt néhány ötdollárost. sőt más se nagyon volt benne. aki elmondta neki. – Úgy értem. és odanyújtott Rachelnek egy kólát. gondolta Rachel. Néhány toll. A kis szobai széfben egy tableten vagy tárcán kívül semmi nem fért el. Hogyan is üldögélhetne a grillezett kardhala fölött. amikor megtámadták. A jegyzetfüzetének se híre. és simán odaadta nekik a kulcsot. annyira felzaklatta a Ross elleni támadás. Hihetetlennek tűnt. . – Talán. mint azt az előcsarnok ragacsos szőnyege sejtette. üzenetet hagyott nekem. se laptop. De Liam megérkezése új erőt adott a lánynak. de annyira mégsem volt szörnyű. ehelyett ők megint kimerészkedtek a vadonba. A vacsorát épp most szolgálják fel a saját szállodájukban. miközben a barátja kómában fekszik. a Denver Gyógyszergyár vezérigazgatójával. ahol Rosst megtámadták. hogy Yohan is hallótávolságon belül tartózkodott. a cipői sorba rendezve álltak az ágy lábánál. se jegyzetfüzet. egy coca-colás doboz és egy összehajtott újság feküdt rajta. de annak talán még jobban.

ha a Xenistat megbukna? – Nagyon nem. késő van – tiltakozott Liam. a szélén olajoshordók .– Talált vevőt is? – Nem tudom. – Yohan. Aztán a teherautó letért egy kereszteződésnél. Mi a kikiáltási ára manapság egy gyógyszergyárnak? Liam a fejét vakarta. Te egy menő ügyvédi irodánál dolgoztál. – Elég egy kis megingás. – Szeretném megnézni. hogy tekintetéből kelletlenség sugárzik. így ni! – csettintett az ujjával Liam. attól függően. akkor a tőzsde egy perc alatt elvesztheti irántuk a bizalmát. specializált cég ára minimum egymilliárd dollár. amelynek platóján rasztafári együttes nyomta a zenét. hogy hol van. vetett még egy utolsó pillantást a szobára. A férfi megfordult az autóval. – Az nagyon sok pénz. de már bezárták. – Nem valami kellemes részén van a városnak. – Végeztek itt fenn? Rachel bólintott. Egy kisméretű. Nem ismerem a Denvercsoport felépítését. egy öreg pick-up után. – Attól függ. A házak egyre lepukkantabbak lettek. – Yohan. – De ez messze nem csak egy üzletág eladásáról szól – mondta Liam. hogy az utóbbi években volt pár jelentősebb akvizíció. és csak ők maradtak az úton. de tudom. a trópusi növényzet egyre sűrűbb. Ha az egyik üzletágában valami hatalmas botrány tör ki. Ha nagy cégről van szó. mekkora. kérem! Fontos. hogy kutatás-fejlesztési vonalon látszik-e valami kecsegtető termék. – Vagyis a Denver-csoport részvényesei nem örülnének. Mostanában nem nagyon követem a trendeket. És persze a cég sokkal többet ér. egzotikus madarak éneke és a pálmalevelek között süvítő szél hangja töltötte meg a levegőt. Az út egyre porosabbá és keskenyebbé vált. hogy nyilvánosan működő részvénytársaság. ha egy potenciálisan nagyágyú fogyasztószer van a portfóliójában. a Sydon Klinikára! – Tudom. akkor ötven-hatvan milliárd dollárról beszélhetünk. – A gyógyszergyártó divízió csak egy része a vállalatbirodalomnak. és a részvényárak zuhanórepülésbe kezdenek. aztán kiment az épület elé. bár Rachel a visszapillantó tükörben látta. ahol Yohan az autónál várt rájuk. – Rach. Miss Rachel – értett vele egyet Yohan. – Hogy érted? – ráncolta a homlokát Rachel. Néhány kilométert kifelé autóztak a városból. de tudom. Rachel gondolatait a kulcsait csörgető és hasát vakaró szállodatulajdonos megjelenése szakította félbe.

Montego Bay sajnos zsákutcának bizonyult a nem működő klinikával és a kórházban kómában fekvő barátjával. és amint ez megtörténik. Sőt. tudom. nyilvánvalóan hónapok óta nem járt erre senki. Egyetlen árva utcai lámpa állt a klinika előtt. Miss Rachel. Már épp meggyújtott volna egy szálat. messze a horizont szélén viharfelhők gyülekeztek.égtek. Julian nem a Madison miatti bánatában ölte meg magát. ha . Valamilyen módon összefüggésben van a halála a Xenistattal. – És erre milyen bizonyítékod van? Semmilyen! – mondta Liam indulatosan. Yohan egy szinte teljesen romos épület előtt állt meg az autóval. hogy itt olyasfajta tudományos adatgyűjtés folyt. ellentmondást nem tűrő határozottsággal. méghozzá régi. Nehéz volt elhinni. – Te is jössz velem? – Hát tuti nem egy üveg jamaicai sörért utaztam át a fél világot! – mosolyodott el Liam. hogy Liamnek igaza van. Rachel tisztában volt vele. – A fenébe! – szisszent fel a lány. ha Yohan velünk van. De nem hiszem. Diana fizeti a kórházi számlákat. akit én ismerek. szerette volna. Az a Rachel Miller. – Kiderítem az igazságot! – közölte Rachel elszántan. de le volt zárva. Egy hétig maradok. Rachel felnézett az egyre sötétebbé váló égre. Liam átölelte a lány vállát. Rachel szeretett volna közelebb bújni hozzá. Liammel a nyomában. foszforeszkáló ezüstös fénnyel megvilágítva az épületet. A lány oda sem figyelt Yohanra. ami bárhol a világon megállná a helyét – közölte Liam. kiugrott az autóból. mint megannyi fekete ujjlenyomat a sötétkék égen. – Egy hét. biztos vagyok benne. szállj vissza az autóba! Nem mászkálhatunk ilyen helyeken éjnek évadján. kilátással egész Montego Bayre. visszaviszem magammal Thaiföldre. A klinika egy domboldalon állt. – Nincs itt egy lélek sem. Mivel vinne ez előbbre? – Itt valami nem stimmel. – Nézd ezt a helyet! – mondta Rachel megdöbbenve. – Nem vagyok biztos benne. A hurrikánszezon kezdetén jártak. amikor Liam kivette a szájából. – Visszamegyünk a szállodába – mondta a férfi. – Rachel. – Kell itt lennie valakinek. Rachel az egyik ajtóhoz lépett. és kivett egy doboz cigit a felsőtestén keresztbe vetve viselt táskából. hogy ebben bármiféle kísérletet végeztek valaha. állítsa le a motort! – Ez nem jó ötlet. még akkor sem. aki tud valamit. – Tudom. Ross felesége itt marad. és megpróbálta belökni. – Yohan. Te most nem tehetsz érte semmit. rozsdás vaslakattal. hogy ez Jamaicán fog megtörténni. – Vissza kell mennünk Londonba. ennyi idő alatt megoldja az ügyet.

ideje volt visszamenni a szállodába.most rögtön hazaviszi magával. későre járt. hogy a nővére két külön szobát foglalt nekik. Sötét volt. de Yohan megnyomta az autó dudáját. Kár. .

– Kicsit – válaszolta Diana mosolyogva. Aztán megpillantotta a férfit. amelyre egész életében emlékezni fog. Adam fogta az előző esti sietségben földre hányt ingét és bokszerját. és meg sem próbálta elhúzni. fejezet Diana kinyitotta a szemét. Adam aludt még. miközben torkában dobogó szívvel a mozgolódó. rekedtes hangon.35. Biztos volt benne. a férjéénél szélesebb hátát. az a híres Martini-másnaposság lesz! – mondta Adam. hogy ami történt vele ebben a tetőtéri szobában. hogy hol van. izmos. hogy az ilyesmi nagy könnyelműség egy ilyen gazdag környéken. és újra kezdeményezzen. hogy kocsonyának érzi magát. hiszen ez végül is az ő ágya. Tudta. amit Julian sosem hagyott ennyire hosszúra. Somerfoldban. mint egy görög szobor. hogy még mindig itt van mellette. Diana kísértést érzett. Egy pillanatra mintha megállt volna az idő. de mégsem otthonos városban. és a nő azt kívánta. Egyre több fény szűrődött be a tetőteraszra vezető franciaablakon. hogy nem csak álmodik-e. bár a karjuk összeért. majd felöltözött. A gondatlan viselkedés nem mindig vonja maga után jól megérdemelt büntetését. amit Diana sejtése szerint be sem zártak előző este. tehát nyilvánvalóan csak . Még mindig nem fordult a nő felé. és a nyakába lógó haját. abban is biztos volt. de ahogy ott feküdt ebben az idegen ágyban. Arra gondolt. hogy tegnap éjjel olyan éteri élményt élt át. miután kinyitotta a szemét. az ő otthona. magas és izmos volt. és hirtelen el sem tudta képzelni. De aztán Adam ledobta magáról a takarót. ebben az ismerős. aztán ujjával vonalat húzott egy másik anyajegyig a férfi lapockái között. Nézte a férfi gyönyörű testét. de szerencsére nem törtek be. mint otthon. Az előző este emlékei elborították a nőt. Az már önmagában jó jel. ami csak fokozta Diana csalódottságát. a szépen lesült bőrét. a kemény. nem mintha lett volna hová mennie. bár az ágynemű éppolyan ropogós volt. kiugrott az ágyból. hosszú ideig a plafont bámulta. Diana megérintette. és bevallotta. Meztelenül feküdt az oldalán egy a megszokottnál keményebb matracon. ráadásul nem is szégyellős típus. futott át az agyán. hogy a sógora nem az a típus. és a feje mögé tette az egyik karját. minden szempontból helytelen volt. a szíve millió apró darabra törik. lassan ébredező Adamet figyelte. és Diana úgy érezte. A férfi. mélyen és egyenletesen lélegzett. bár örökre így maradhatnának. aztán megszólalt: – Szenvedsz még az időeltolódástól? – kérdezte álmos. ujjbegyével megsimított egy anyajegyet a hátán. aki ugyanazt a ruhát viseli napokig. – Ó. de megmozdulni sem mert. bármennyire szeretett volna ismét intim közelségbe kerülni a férfihoz. hogy a lábát Adam köré kulcsolja.

de ellentétben a balga ifjúkorában előfordult egyéjszakás kalandokkal. álmai városában. Tulajdonképpen vágyott erre a fajta kellemes és kényelmes. Még érezte Adam ízét a szájában. aranykalickában tartott feleség. Egyszerűen szaporodási funkcióvá vált a szex. Diana egy pillanatig csak nézte a jóképű séfet. amíg a férfi kimegy a szobából. Félelmetesen izgató volt. és belebújt. Nem mintha valaha is olyan jó lett volna. A lábfeje is szép volt. hogy Diana egyik napról a másikra újra nőnek érezte magát: felszabadultnak. gyönyörűnek. Diana elképzelte. Félig begombolt inge a bokszerja aljáig ért. Fantasztikus volt. Akkoriban különböző parkolókban találkoztak. Mit szólnál a palacsintához? A nő bólintott. csak azután kelt fel az ágyból. hogy a teste ilyen érzékiségre képes. kibeszélhették a gondjaikat. ettől Julian majdnem szívrohamot kapott. Adam a tiszta. és palacsintákat dobált a levegőbe. hogy nem szabad lefeküdni a férjünk öccsével. hogy el van szakítva. szexinek. normális életre. De most. De az igazság az. Diana leakasztott az ajtón lévő fogasról egy fehér fürdőköpenyt. de előfordult. Persze tudta. orrában pedig a testük illatát is. frusztrációikat. Az elmúlt éjszaka döbbenetes élmény érte. meghatározott céllal szeretkeztek: azért. – Csinálok reggelit. amikor az asszony belépett a konyhába. Egyszer az igazgatóság tanácstermében is szexeltek. hosszú lába. majd a férfi után ment. izmos alkarját. Julian félrelépése nem csak a házasságuknak tett rosszat. Ettől kicsit zavarba jött. végre megélheti . különösen nem ilyen hamar annak halála után. még a kezdeti időkben sem. és lopva a liftben csókolóztak.előtte nem szeretne meztelenül mutatkozni. A párterápia rendbe tette a kapcsolatukat. Felvette. Eddig csak a két végletet élhette meg: volt küszködő. világosbarna szőrrel borított. szégyellte magát. Könnyelmű. kívánatosnak. ha lenne folytatás. milyen lenne. amikor már házasok voltak. felhajtott ingujja szabadon hagyta feszes. hogy így érez. hogy a biztonsági kamerák felvették őket. most szerette volna. alkohol hatása alatt megtörtént együttlét volt. és elkényeztetett. Selyembugyija még mindig a padlón hevert. New Yorkban. megvárta. hogy gyerekük legyen. ez a felfedezés egyszerre volt megdöbbentő és csodálatos. mint Adammel a múlt éjjel. hogy két ember örömet szerezzen egymásnak. és gyakorlatilag teljesen újnak látszó tűzhelynél állt. a hónapokig tartó közös és egyéni foglalkozások segítettek. amikor titkolniuk kellett a kapcsolatukat. amitől a vágy újra hullámként öntötte el a testét. Aztán később. vadul és önfeledten szeretkeztek. és akkor vette észre. hogy az asszony cipőjének a sarka jó harminccentis karcolást ejtett az antik biedermeier diófa asztalon. és hetekig attól rettegett. és nem arról szólt. Ám a szex sohasem lett a régi. az ő önbizalma is megroppant. alatta látszott finom. egyedülálló anya. ha mondjuk egy sorozatban játszanák egy fiatal házaspár szerepét.

– Julian elment – suttogta. de a tészta könnyű volt. Inkább hallgatott hát. és sokkal határozottabb tekintettel nézett az asszonyra. a gép hátsó üléseit ugyanis át lehetett alakítani fekvőhellyé. mintha el akarná zárni Diana elől a benne dúló érzelmeket. és a mosogatóhoz vitte a tányérját. Diana nem volt naiv. – Nagyon szép vagy – törte meg végül a csendet Adam. Nem lehettem a vállalat vezérigazgatója. – Úgy érted. és előbb nyeri el apánk bizalmát. akkor az a kellemetlen helyzet áll elő. mint előző éjszaka. Hamarabb tanul meg síelni vagy vitorlázni. de néha ez sem számított. Adam egy pillanatra behunyta a szemét. most következik a „de” – mondta Diana halkan. A múlt éjszaka… rémülten eszmélt rá. nekem kellene mennem. hogy utolérjem Juliant. ha együtt volt Dianával. de nem tudta. hogy Diana megint annyira kívánatosnak érezte magát. amennyire csak tőle telt. ami szinte már szokásává vált. – Dehogyis – válaszolta Adam tárgyilagos hangon. de sok egyéb dolgot hamarabb elért nálam. A nő szeretett volna mondani valamit. hogy igent mondjon. Jó. előbb kezd el dolgozni a cégnél. Az időjárásról beszélgettek. hogy majdnem ezzel a kegyetlen közhellyel indította a mondanivalóját. elismerését. . – Csak az van. Adok neked egy kulcsot. folyton küzdenem kellett azért. olyan áthatóan. majd Londonban visszaadod. juharszirupos palacsinta nem épp Wellington bélszín. Aztán újra kinyitotta. persze. hogyan kezdjen hozzá. Felállt. és te nem lehettél az enyém. Jobban síeltem.hőn áhított vágyát: egy szexi pasi reggelit készít neki a menő brooklyni házában. – Ha az embernek bátyja van. – Menned kell? A férfi bólintott. – Mennem kell. és kiitta a narancslevét. Diana szemébe könnyek gyűltek. mint ő. Én mindig csak második lehettem. és ízletes. – Úgy sejtem. ilyenkor hogyan illik viselkedni. hogy mindent ő csinál előbb. A férfi nézte a nőt. Velem tartasz? Nagy volt a kísértés. hogy vissza kell mennem a városba egy megbeszélésre. az áfonyás. és néha az órájára pillantott. Sosem gondolta volna. tudta. miközben Adam láthatóan gyorsan evett. ami azt jelentette. – Gyorsan lezuhanyozom. és ügyesebben vitorláztam. hogy Adam tud főzni. – Holnap repülök vissza a magángépen. – Mikor jössz vissza? – kérdezte Diana olyan közömbös hangon. hogy nekem ott már semmi keresnivalóm.

és Diana bele sem mert gondolni. beletúrt a hajába. . hogy melyik járatra száll fel. ma estére szól a jegyem visszafelé – hazudta Diana. Adam odalépett hozzá. és Diana oldalát fúrta a kíváncsiság. mint egy átlagos búcsúpuszi. köszi. Nem tudta hová tenni a csókot – nem volt elutasító.– Nem. Picit hosszabbra sikerült. – Majd beszéljünk Londonban – suttogta Adam. Igazság szerint szabadon választhatta meg. és megcsókolta a feje búbját. de ígéret sem rejlett benne. hogy a sógora vajon mire gondolhat. hogy kettejük története vajon milyen irányt vesz majd.

kevésbé romantikus terepre. Anyám sokat van a nagy házban. teniszezni és búvárkodni az áttetszően kék Karib-tengerben. hogy így döntöttél. hogy vajon nászúton vannak-e. és kiszedte a bőröndjeiket a csomagtartóból. – Úgy érted. hogy felköltözhetek a nagy házba. Előbb magániskolába. Mit gondolsz? Akarsz itt maradni. – Járt itt valaki – mondta Rachel körülnézve. – Előléptetés? – Inkább a hidegháború vége. és alaposan körülnézett a házban. Ő és Liam nagyon jól kijöttek egymással. – A nővérem tulajdonképpen azt mondta. Az időjárás elromlott. aztán Cambridge-be járt. hogy visszatértek a biztonságosabb. Ennek ellenére Somerfold láthatóan lenyűgözte. – Nézd meg ezt a házat! – mondta. – Igen. így aztán Rachel még jobban sajnálta. Rachel és Liam a következő nap délutánján visszarepült Londonba. félrevonna. ám ennek ellenére elmosolyodott magában. ahonnan jött. A férfi sosem kérkedett ilyen dolgokkal. fejezet Bár csábító ötletnek tűnt a Kerek házban maradni. mint tőled várható – vágta rá a férfi. középiskola után egy évet töltött Dél-Amerikában. de elég csinos – mosolygott Liam. nagyobb a rend. – Örülök. ahogy Somerfold feltűnt a távolban. aminek következtében legalább tucatnyian érdeklődtek afelől. Bár azért voltak kínos percek is a paradicsomban. gyorsan újra belerázódtak a régi rutinjukba. – Egy csónakház. és nosztalgikusan emlegette a család dorseti nyaralóját. – Maradjunk itt! Rachel szíve nagyot dobbant. hogy Liam felső középosztálybeli családból származik. mert én itt lakom – állította le Rachel a repülőtéren bérelt autót a tavi ház előtt. hogy nem maradtak Jamaicán tengeri herkentyűket enni. vagy inkább a vár ura szeretnél lenni? – Nekem tetszik ez a hely – válaszolta Liam. és még a végén kellemetlen kérdéseket tenne fel. mire hazaértek. – Ne nagyon éld bele magad. úgyhogy járt már hasonló helyen. Rachel tudta. Ebből a szempontból egyáltalán nem bánta. hogy a szándékaim felől érdeklődjön? A lány igyekezett nem túl sok mindent belemagyarázni Liam szavaiba. – Minden cuccom eltűnt… . de az évek alatt óhatatlanul is elárult ezt-azt arról a világról. bár azért még nem teljes az enyhülés.36.

A lány a karját is megdörzsölte. Ha valaki betört volna a tavi házba. és beraktam a zöld lakosztályba. amikor megpillantotta ócska vászonzsákját a bársonykanapén. Billsszel. a nyugati szárnyban. Lehet. Rachel felment a legfelső emeleten található gyönyörű. – Semmi különösre – válaszolta Rachel legyintve. Jamaica zsákutcának bizonyult. és az ablakpárkányon álló vázát friss virág díszítette. Denver szólt. mivel egészen libabőrös lett a hidegtől. Az édesanyjuk ment ki elé a repülőtérre. – Én felmegyek a nagy házba.Rachel pánikba esett. Egy barátom is itt van most velem. hogy Diana említette. A szíve őrülten vert. így szinte . valaki járt a tavi házban. és a Jamaica óta viselt kis farmersortja nem volt épp megfelelő viselet ebben az időben. a hatalmas ablakok mögött tátongó sötétségben úgy érezte magát. hátha tudja. zöld lakosztályba. jobb. jade színű selyemtapéta borította a falakat. Bills. beszélnem kell Mrs. még Denverék anyagi lehetőségei közepette sem. Nevetnie kellett. hogy ezért tört be valaki? Valami olyasmit keresett. Önök szeretnének enni valamit? – Az nagyszerű lenne – válaszolta a lány. mintha koldus lakna a királyi lakosztályban. A szobát a baldachinos ágy uralta. – Tehát mégsem költözik át? – Igazság szerint változott a helyzet. Ez néha megnyugtató hatással volt rá. – Mrs. ha a tavi házban maradunk. mivel mindketten átaludták a reggelit a gépen. Hol van Diana? – Most szállhatott le a gépe Heathrow-n. majd én elintézem. Kirabolták talán? Eszébe jutott. Somerfold nem tartozott a könnyen fűthető házak közé. gondolta. Julian időnként a tavi házban dolgozott. – Szóval csak erről van szó – nyögte ki megkönnyebbülten. különösen egy ilyen nyomorúságosan szürke napon. Rachel nevetésben tört ki. Égő szemét dörzsölgetve döbbent rá. – Akkor majd a férjem visszaviszi a holmijait. A lány zsebre dugott kézzel sietett felfelé az ösvényen. Minden holmim eltűnt – mondta Rachel lihegve. nagyon is csábító kilátás volt. mi történt. úgyhogy két órán belül itthon lesz. Esténként. hogy Liam vele marad egy hétig. elég sovány zsákmányt szerezhetett volna. Hideg eső szemerkélt. ezért arra gondoltam. hogy felköltözik ide. mire gondolt? – kérdezte az asszony meglepődve. ezért összeszedtem a holmijait. viszont az. hogy milyen szörnyen fáradt a sok tengerentúli ideoda repkedéstől. amire ő még nem akadt rá? – Mrs. amíg el nem utazik. – Rendezkedj be – mondta Liamnek szórakozottan. mintha az űrben lebegne. máskor viszont egyenesen megrémítette. ha a sötétítőfüggönyök nem voltak behúzva. – Miért. Időnként védtelennek érezte magát a házban. – Ne fáradjon.

a férfi nem dédelget hasonló álmokat. De el sem tudta képzelni.mindig hűvös volt a falai között. bundák. és magára terítette. Minden szép rendben sorakozott a polcokon és az állványokon: fényes bőrcsizmák. egy csomó gyertya. különféle divatházaktól. mivel szeretett volna mindent tudni nővére és az iskola leghelyesebb sráca. Rachel arra gondolt. mutatott neki egy tárolóhelyiséget is. – Ide pakoljuk a téli cuccokat – mondta akkor. a lány szeretett elmerülni a nővére ismerős. az épület kvázi üvegházként működött. amiről már a kinyitása előtt sejtette. elkél néhány pléd odaát a tavi házban. fésűkkel. hiszen csak a takarókért jött. Kamaszkorukban nagyon közel álltak egymáshoz. hogy ne nézzen alaposabban körül. Egy hatalmas dobozban brossok. Paul Jones románcáról. Most is kíváncsiság és bűntudat viaskodott a lelkében. Tudatában volt. akkor ő szívesen elfogadná egy részüket. és valószínűleg sohasem lesz. drága sífelszerelések. szinte megszállottan rögzítette a gondolatait és érzéseit a virágos füzetkékben. Ha kint meleg volt. milyen hideg lehet benne például a téli hónapokban. . ezért benyitott a tárolószobába. láthatóan nem Diana drága ékszerei közül valók. egyszer csak valami keménybe ütközött az ujja. amelyről igazából szinte semmit nem tud. Amikor Diana ez első napon körbevezette a házban. és egy halom kasmírpléd. Egy lila. akkor benn is kellemes hőmérséklet uralkodott. mint egy elegáns áruház. ami neki sohasem volt. vendégpapucsok még celofáncsomagolásban. hogy ha a nővére nem tart rájuk igényt. de képtelen volt megállni. de úgy sejtette. és önkéntelenül arra gondolt. no meg pár használaton kívüli méregdrága kézitáskát. tele olyan vonzó holmival. Napszemüvegekkel. hogy a tavi ház külső falai gyakorlatilag teljes egészében üvegből vannak. Ma estére is kimondott zimankót ígért a meteorológia. és kinyitotta a naplót. Rachel párszor beléjük olvasott. Rachel látott még márkás utazótáskákat és bőröndöket is. hogy összebújjon Liammel. kemény borítójú könyvecskét húzott elő a kacatok alól. Ennél jobb indok nem is kéne. kabátok. most azonban idegenek voltak a számára Diana tárgyai. ahogy leült az ágyra. Rachel nem tartotta magát különösebben anyagiasnak. Eszébe jutott. karkötők és fülbevalók hevertek. egyúttal mégis különleges világában.és kamaszkorában Diana lelkes naplóíró volt. Gyermek. Ahogy a táskában turkált. hogy nem kellene itt kutakodnia. bélelt bakancsok. Ko Taón csak egy sufni volt a raktár. búvárfelszereléssel és régi kacatokkal. Ez hát a nővére élete. Aztán a titkos naplóolvasás állandósult. A lány felvett egy hímzett selyempasminát. mintha egy lakatlan szigeten kincses ládára bukkant volna. A saját lakásában. de azért ez a helyiség olybá tűnt. Ez a tároló ezzel szemben olyan volt. mi lehet. dobozokban kesztyűk. Egy krémszínű kozmetikai táska felkeltette az érdeklődését. telerakva hátizsákokkal. inkább olcsó bizsuk. levette a polcról és kinyitotta. szemmaszkokkal és egyéb haszontalanságokkal volt tele.

oldalakon keresztül. de úgy tettem. Az újabb terhességnek nulla az esélye. A naplóbejegyzések jórészt a nap eseményeit . ami történt. Hogyan veszíthettem el a babát? Miért én? Azok után. viszont lelkileg rosszabbul érzem magam. de képtelen vagyok felfogni. hogy a természet tette a dolgát… talán valami baj volt a babával. hogy legyen egy kis szerencsém? Nem kaphatnék egy esélyt? Az ápolónő azt mondta. mintha mi sem történt volna. hogy lássam meg a dolog jó oldalát. Csak kedves akart lenni. Hiányzik a pocakom. Rachel összerázkódott. Megint próbálok diétázni. Ráadásul a kötésről babaholmik jutnak az eszembe. így aztán tévét néztem az ágyból. vagy még rosszabb. kis takarók és cipőcskék. és kifürkészi a legbensőbb titkait. azt akarta. Nem akarom. Ma este még Mrs.Január 6. – Jules megint Londonban tölti az éjszakát. aztán vissza. ahogy Ruth javasolta. hogy hozzám érjen. Ugyanakkor a nyomozás szempontjából fontos információ is előkerülhet innen. Kilovagoltam – Clarissa nagyon nyugtalan volt. Nem helyes. hogy mi történt. Megfürödtem. hogy az írójuk rendet rakjon a lelkében. hogy ugyanezt Diana esetében is megtegye. el vagyok átkozva. mivel a férjem gyakorlatilag látni sem akar. Hiányzik. de arra még nem volt érkezése. Aztán hónapokkal később: Április 12. Julian tegnap megint későn jött haza. értelmezze a saját gondolatait. de a fájdalom velem maradt. – Még mindig kómás vagyok a fájdalomcsillapítóktól. aztán ettem egy salátát. Fölém hajolt az ágyban. mintha aludnék. arra szolgálnak. Nem az ő hibája. nyugtatta magát a lány. hogy a gyermekem fogyatékos lett volna. hogy tud dolgozni járni úgy. nem érdemelném meg. de béna vagyok. Ilyesmikre pedig nem akarok gondolni. És így tovább. De én nem tudok így tekinteni a történtekre. Az orvosok elvették tőlem a babámat. hogy érezzem a babám rugdosását. Próbáltam kötögetni. A naplókat nem másoknak szánják. Már három hét eltelt. hogy hasznos lenne. Nem értem. Igazából eddig eszébe sem jutott. Ebéd: omlett. tudom. Tovább lapozgatott hát a naplóban árulkodó információk után kutatva. sőt úgy hiszem. a nővére naplóját olvassa. így hát újra egyedül vagyok. hogy itt ül. és kiöntse a szívét egy képzeletbeli barátnak. Bills sincs itt. Január 28. Ezzel elment két óra. Nem érzem szerencsésnek magam. lehet. Két napot töltött Julian holmijainak átnézésével. de akkor is így érzek. – Elsétáltam az erdő túlsó széléig.

ezért abbahagytuk. akik azt hiszik. Gyűlölöm ezt az érzést. A takarók a háta mögött voltak. és nagyot sóhajtott. Rachel a homlokát ráncolva olvasta a bejegyzést. És Julian egy hét múlva halott volt. és árulkodó volt a monoton egyformaságuk. de efelől vannak kétségeim. Május 14. mintha ő lett volna minden férj mintaképe. Igazság szerint el akarta felejteni az egészet.rögzítették. hogy a nővére izgalmas és érdekes életet él. másfelől pedig azért. amit én nem? Lehet. kilátástalan. Néha azt kívánom. . részeg volt. Üldöztetési mániám van. – Julian végre hazajött. Nem akart azon gondolkodni. mert Diana eddig úgy állította be Juliant. simán lefeküdhetnek más nők férjével! Nem bírnám ki ezt a megaláztatást még egyszer… Nem akarom újra gyűlölni Juliant. Azt mondja. hogy az élete üres. néhányat levett a halom tetejéről. – Julian a harmadik éjszakát tölti Londonban. – A fenébe! – suttogta. hogy kíván-e még. mert a nővére sosem használt ilyen szavakat. Nem vagyok jó feleség. Rachel bezárta a naplót. Először is azért. és maradna is ott. és indult vissza Liamhez. az vagyok. Kurvák? Megdöbbentő. Próbáltunk szeretkezni. de fájt. hogy újra a régi történet? Azok a rohadt kurvák. aztán remegő kézzel visszadugta a naplót a kozmetikai táskába. Ezután nem volt több bejegyzés. jó szerető és jó anya sem. sok a munka. de néha nem tehetek ellene semmit. Anne. és a férje sem áll mellette. Azt hiszem. vagy tényleg tudhat valamit. Tudnom kellett. Rachel mindig azt gondolta. ehelyett oldalról oldalra arról panaszkodott. amit az imént olvasott. akárhányszor beszélek vele. Május 16. Egy rakás szerencsétlenség. Gyűlölöm! És Juliant is gyűlölöm. bár menne vissza Londonba. Diana dühe szinte sütött a papírról.Marie mindenesetre zavarban van.

Nem volt ott más. de Diana oda sem figyelt rá. Próbált jó képet vágni a helyzethez. amikor Diana megérkezett a repülőtérről. próbált belesni a nappaliba is. mondtam már. amikor a házvezetőnő átjött a konyhába az udvar túloldalán álló házukból. – Mindig ez a szöveg – közölte Sylvia helytelenítő fejrázással. fejezet Somerfold gyanúsan csendes volt. Eddig olyan férfinak ismerte meg Adamet. – Áthívtam. akit említettél? – Liamnek hívják.37. – Vittem nekik pár szendvicset. Széles a válla. egy jel… Persze csalódnia kellett. – Hol van Rachel? – kérdezte Mrs. mint egy úszónak – tette hozzá. mintha a jövevény csak anatómiailag lenne érdekes. Igazság szerint semmi jel nem utalt rá. és . Nem üvöltött a zene a vendégszobából. és nem beszélt hangosan a mobilján. – Csak haverok. csak egy már hervadozó rózsacsokor. és nézzük meg mi is! – lelkesedett Sylvia. – A búvárfiú. türelmesnek kell lennünk egymással. de persze ez most más. és a fiatalember épp öltözködés közben volt. Bills még az elutazása előtt rakott a vázába. nem trappolt senki az emeleten. Billst. hogy lakjon itt. Bills elpirulva. nem akarnak az ön terhére lenni. – Itt van vele egy barátja is – vetette közbe Mrs. Egy üdvözlet. – Akkor menjünk le. és a tűzhely mellett álló dobozba dobta a Range Rover kulcsát. Bills. hogy mennyire vagy harapós kedvedben. – Milyen barátja? – érdeklődött Sylvia felélénkülve. amelyet Mrs. – És nagyon jóképű – mondta Mrs. akinek érdeklődését láthatóan felkeltette a lánya barátja. mit keres itt. – Az attól függ. hogy a húga átköltözött volna a nagy házba. sokkal bonyolultabb szituáció. mert titokban azt remélte. mint aki szeret virágot adni. Persze örülök. figyelmen kívül hagyva anyja cicegését. – Szóval akkor nem a barátja? Sylvia és Diana egy hatalmas esernyő védelmében sétáltak a tavi ház felé. és Rachel üzlettársa – közölte Diana türelmes hangon. hogy végül lerótta a kegyeletét. – Anya. – Itt kellene lennie? – kérdezte Sylvia. Ide-oda járt a tekintete a konyhában. – És visszautasította? – Úgy tűnik – válaszolta Diana. – De még mindig nem értem. azt hiszem. aki eddig nem jutott szóhoz. Anyja méltatlankodni kezdett. hogy egy nagy csokor várja majd itthon Adamtől. – Azt hiszem.

Rachel beszámolt neki az elhagyatott klinikáról. és a nyitott ablakhoz lépett. – Nagyon jól megy neki – mondta Liam. – Neked tetoválásod van! – kiáltott fel Sylvia. miszerint a férfit súlyosabban bántalmazták. hogy az arcát elönti a pír. Rachel nem vette észre őket. ezért Diana egy pillanatra megállt a hatalmas ablak előtt. de annyira. Diana remélte. bárcsak őt hívta volna el magával. hogy Diana szinte azt kívánta. Liam. Közben odaértek a házhoz.láthatóan valóban felzaklatta. hogy a hűvös szél lehűti kicsit. hogy mi történt New Yorkban! Diana érezte. – Na és mi volt Jamaicán? – kérdezte Diana. és ennek van valami oka. Billsszel. aztán elmosolyodott. abban a reményben. hogy kezd megfagyni körülöttük a levegő. – Rachel csak azt teszi. aki azt állítja róla. – Hm – mormogta Sylvia meggyőződés nélkül. ő pedig az anyukám. Támogat engem. Valami társasjátékot játszottak a tóra néző ablaknál álló asztalon. – Délkelet- Ázsia egyik legjobb oktatójával edz. – Ki szeretne ebédelni? – kérdezte gyorsan Rachel. – Ő Liam. – Én szívesen kiugrom a boltba. hogy a húga Liam társaságában legalább tudott egy picit lazítani. Diana felemelte a kezét. Diana biztosan tudta. és futó pillantást vetett Liamre. mintha még sosem látott volna tetoválást. Mindketten nevettek. mint barátság. – Nekem? – kérdezte Rachel. – Megajándékoztam magamat. Felállt. Sylvia kopogására Rachel meglepetten fordult hátra. Liam az asszony vállára tette a kezét. Nagyon szeretett volna . és csak nézte a húgát meg a barátját. amikor kettesben maradt a húgával. Sylvia. és abból. Ross sérüléseiről és a nyomozó gyanújáról. hogy nemzetközi versenyeken is indulhatna. Sylvia udvariasan mosolygott. hogy több van közöttük. de minek ment Amerikába és Jamaicára? Mintha a te költségeden akarna nyaralni. Rachel megsimította a kis delfint. és elvette a vizes esernyőt Sylviától. de Diana érezte. és leplezni tudja a zavarát. – Mi az? – kérdezte Sylvia olyan tekintettel. ahogy egymásra néztek. amikor elkezdtem a szabad tüdős merülést. van kedve velem jönni? A férfi mosolyának lehetetlen volt ellenállni. Dianával már találkoztál. mint az egy rablásnál történni szokott. ami kikandikált a pólója alól. ami történt. – Ne! Reggel már csinált nekünk szendvicseket. – Egyebek között ezért alkalmazzuk őt – mondta az anyjuk nyugodt hangon. amire megkértem. – Te meg meséld el. – Hozatok valamit Mrs.

akár mellette. – Az volt az érzésem. Julian számítógépét már visszaszolgáltatta a rendőrség. majd én telefonálok neki – vágta rá gyorsan. hogy így legalább lesz egy jó indoka felhívni sógorát. – Tudom. hogy ha Julian bizonyítékokat gyűjtött akár a Xenistat ellen. – Én csak azt nem értem. hogy hiábavaló minden nyomozásunk? – kérdezte Rachel megbántott arccal. Lefeküdt Adammel. Azt hiszem. hogy igaza van. majd kisvártatva Liam és Sylvia lépett be a házba egy-egy szatyorral a kezükben. – Ne. Simon nem örült annak. látott és győzött – vigyorgott Diana. hogy a férfi teljesen elbűvölte az asszonyt. – Nem igazán mondott semmit. akár nélküle. látszott. vagy pusztán annak a jele. – Esetleg felhívom – mondta Rachel. hogy rengeteg dokumentumot összeszedett volna. akár Madison Kopek segítségével. biztos. Kintről autózúgás hallatszott. Lehet. Diana – meglepetésére – féltékenységet érzett húga szavainak hallatán. – És mi Adam véleménye? Diana szíve hevesebben kezdett dobogni a férfi nevének említésére. tudván. – Csakúgy. Egyelőre azonban visszariadt attól. hogy el akarják adni a céget – zárta a mondandóját. – Azt nem mondtam. Húga az a típus volt. hogy azóta már Rachel is átnézte a benne lévő fájlokat. Nem tudta eldönteni. de mások problémáira általában nagyon hasznos tanácsokkal tudott szolgálni. hogy Liam hogyan próbálja megtanítani Sylviát a tom kha gai nevű thai leves elkészítésére. és a két nő hamarosan hallotta. Eszébe sem jutott volna a gyógyszergyártó cégük legígéretesebb termékét a kukába dobni valódi megfontolások és bizonyítékok nélkül. – Úgy látom. teljesen hiábavalónak tekintette a Simonnal való találkozást. akit nem lehetett semmilyen kérdéssel meglepni. akkor hol vannak ezek az anyagok. de most teljesen tanácstalannak tűnt. – De lehet. és készen áll egy új kapcsolatra. – Szóval úgy gondolod. Aztán eltűntek együtt a konyhában. mint minden nő esetében – mosolygott vissza Rachel kicsit keserédesen. – Szóval fasírtban volt Juliannel? – érdeklődött Rachel. mivel érez is valamit iránta. és Diana tudta. hogy ez szörnyű-e. Julian nagyon alapos volt. Liam jött. hogy nem akar már a múltban élni. hogy hangosan is kimondja a gondolatait – ehelyett előadta a Simon Michaelsszel folytatott beszélgetés részleteit. hogy keményen dolgozol az ügyön – mondta lágyan Diana. .mindent elmondani a húgának. hogy Rachel nem nagyon tudott rendet tenni a saját életében. a jövőjére Julian nélkül. de nem ilyen egyszerű a helyzet. Valamin nagyon nevettek.

ahogy a jelenetet figyelte. akiket Rachel eddig bemutatott Dianának és az anyjának. – Sosem jártam még Thaiföldön – mondta Sylvia. devoni gyerekkoráról mesélt. Szerintem ez csodás ötlet – közölte Sylvia. Régebben alternatív stílusú. és a többi puccos kiegészítő is hiányzott. – Mit gondolsz. – Januárban tökéletes az időjárás. ehelyett a lányok idilli. Magát úgy állította be. hogy Sylvia végre megenyhült. Az étel azonban mindenkinek ízlett. Aztán persze Sylvia is faggatózott egy sort a férfi múltjáról. hogy Rachel mit tesz. – Mindenképp el kell jönnöd – javasolta Liam. aki él-hal a figyelemért. hogy anyjuk . nem is hallottak még soha a citromfűről. hogy élvezhessék a tó felszínére hulló vízcseppek megnyugtató látványát. rocksztárnak vagy költőnek készülő fiúkat hozott haza. amihez Diana a fényűző partijain már hozzászokott. Dianát jó érzés töltötte el. Liam mindenfélét kérdezett Rachelről és Dianáról. Az idő nagy részében a nő beszélt. Bár az eső kitartóan szemerkélt. hogy oda küldi Charlie-t. sem két egyforma evőeszköz az asztalon. így aztán Liamnek improvizálnia kellett üveges citromlével és fokhagymával. mintha csak egy képeskönyvből olvasott volna fel Liamnek. miután egy hatalmas pohár chablis-val leöblítette az ebédjét. Liam nagyon különbözött azoktól a férfiaktól. egyedülálló anyát. amit Diana is ismert. Elmehetnénk az Ao Nang Parkba. A nőben mindig volt egy kis kellemetlen érzés amiatt. Sylvia kijelentette. és egyáltalán nem érdekelte. – Rachel. – Talán – válaszolta a lány kitérőn. melegszívű. ami újdonság volt Diana fülének. Sylvia az a fajta nő volt. Liam kelletlenül beismerte. Sylvia mesterkélten felkacagott. A nyarak kagylókereséssel és kirándulásokkal teltek – minden úgy hangzott. Liam elmondta. hogy ez eléggé valószínű. hogy szállodát szeretnétek nyitni. de aztán Julian ragaszkodott a Harrow-hoz. hogy Sylvia annyira egyértelműen az ő pártjára állt a botrány után. Rachel teljesen elhúzta a nagy üvegajtót. mint egy nagyszerűen helytálló. Diana megkönnyebbülve látta. A régi sheffieldi életet kiradírozta a család múltjából.Az ebéd nagyon szedett-vedettre sikerült. hogy egészen biztos benne. Rachel? – kérdezte a lánya felé fordulva. a férfi pedig elárasztotta vele. mielőtt meggondolnád magadat – válaszolta Rachel. – Szerintem foglaljuk le a repülőjegyedet. Nem volt terítő. Fogalma sem volt arról. Liam egy híresen jó iskolába járt. összefutott egyszer Liam anyjával. és sosem késő elkezdeni a búvárkodást sem. egy a Nemzeti Balett számára rendezett jótékonysági bálon. mivel gondolkodott rajta. bár a falusi boltban nemhogy nem tartottak.

hogy eddzenek együtt iskola előtt. a New York-i Balthazar itteni változata. A Covent Gardenben most nyílt egy új étterem. Rachel az úszócsapatból ismerte a fiút. – Olvastam róla a repülőn. hogy kihívta a srácot versenyre ötvenméteres pillangóúszásban. – Szerintem el tudom intézni… – Tényleg? – kérdezte Liam reménykedve. . Rachel sosem volt szerencsés szerelemben. Diana ezért sporteseményekre kezdett járni. és próbálta meggyőzni magát. hogy nem bír nem New Yorkra gondolni. ahová ők. – Tudja ő azt – jegyezte meg Sylvia halkan. – Felejtsd el a New York-i időt! – mosolygott Liam. aki ugyanabba az iskolába járt. hogy végre szerencséje legyen. – Menj vissza. – Jobb. ne riválisa. – Miért nem mentek be Londonba? Szórakozzatok egy kicsit ahelyett. A nő szerette volna világgá kiáltani. hogy kicsit túllőtt a célon. Ez a férfi a húgához való. – Nyilvánvalóan nagyon kellemes ebéd volt. nem havert akarnak. A húga megérdemli. Diana bólintott. vagyis lehetetlenség asztalt kapni. Az volt az érzése. hogy most nagyot léptek előre.ilyen fokú megenyhülése teljesen Liamnek volt-e köszönhető. – Persze. Visszafelé úton Sylvia belékarolt. de ehelyett csak megköszönte az ebédet. és hogy az élete talán jobbra fordul. ha mi megyünk – mondta Diana –. nem tudott flörtölni sem. Megérdemli. És az egyik Denver-szállodában meg is alhattok utána. és közöld ezt Rachellel is – válaszolta Diana. és egyre többet beszélt róla Dianának. csakúgy. de nem is számított. és Diana rájött. De Diana korán rájött arra. ahogy a lányok többsége a suliban. A legmenőbb étterem a városban. hogy ültök a házban. hogy barátja legyen. Amikor a fiú végül elhívta randevúra. – Igazán jól éreztem magam – mondta elégedetten. hogy a fiúk nem riválist. hullafáradt vagyok. Diana is kedvelte Pault. Legalábbis nem úgy. ha nincs kedvetek visszajönni. hanem egy pomponlányt. Elmondta. a lány bűntudatot érzett. hogy Paul úgysem kedveli Rachelt. Rachel kétségbeesett pillantást lövellt feléje. Dianának eszébe jutott a nagyon jóképű Paul Jones. úszóversenyeken és focimeccseken szurkolt Paulnak. és azt is felajánlotta neki.

– Háromszor telefonáltam. hogy a Dianától kölcsön kapott. Nagy ház. – Honnan tudja. a Holland Park metróállomás közelében. Ha szeretne időpontot kérni. szűk. hogy egy híres üzletember halála ügyében nyomozok. és megpillantotta Mark Powell detektívfelügyelőt. akkor… Rachel eléje állt. – Igen. – Úgy tudom. de igazából nem volt választása. amikor a felügyelő visszatérve leült mellé. Diana. Felnézett. Kérem szépen! – próbálkozott a lány sűrű szempillarebegtetéssel. kobaltkék Roland Mouret ruha megfelelő választás-e. ha az ember a sógora öngyilkossága ügyében eljáró nyomozóval találkozik. Bent talált egy üres helyiséget.38. elzárva előtte az utat. viszont én mára végeztem. de egyszer sem hívott vissza. hogy szeretnék beszélni önnel. Miss Miller. amitől úgy nézett ki. mint egy tévéshow háziasszonya a nyolcvanas évekből. amit lát. akik utánafütyültek az utcán. Egyetemista korában gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta azokat a férfiakat. és elindultak vissza az őrs felé. Julian Denver sógornője. – Felügyelő úr! – lihegett a lány. de ezt már próbáltam. hogy újságíró voltam? – érdeklődött Rachel. – Jól van? Belement valami a szemébe? – érdeklődött a felügyelő. – Onnan. említette – erősítette meg a rendőrtiszt. – Igen. fejezet Rachel nem volt benne biztos. tudom – mondta a felügyelő a homlokát ráncolva. aki épp kilépett a rendőrőrs ajtaján. ha . Az öngyilkos Julian Denverről van szó. míg elment az automatához két kávéért. – Beszélhetnék önnel? A férfi megfordult. – Nézze. majdnem elnevetve magát. említette önnek. mint akinek tetszik. és már indult is tovább –. felügyelő úr. – Jó napot! – köszönt levegő után kapkodva. – Visszatért a szakmájába? – kérdezte a férfi. aztán kicsit magára hagyta a lányt. Nem árt. és egy ideig úgy méregette a lányt. és odanyújtott a lánynak egy zsebkendőt. – Ne vegye zokon. lenne rám öt perce? Csak néhány kérdésem lenne. – Rachel Miller vagyok. a felesége. – Nem fogadtam a hívásait? – kérdezte felhúzott szemöldökkel a férfi. Rachel önkéntelenül elmosolyodott. A nővérén a decensen térdet takaró ruha az ő majd száznyolcvan centis termetén csak combközépig ért. Nem fogadta a hívásaimat.

Ez elég jó válasz? – kérdezte Powell a kávéját szürcsölgetve. – Ezt most vegyem a nyomozásra vonatkozó kritikának? – Csak egy megfigyelés. A lakásom ablaka a tengerre néz. – A nővérem gyászol. hogy maga nem kedvel engem. hogy ez az igazság.mindent tudok az érintettekről. mindketten tudjuk. de ön mit gondol? – Maga aztán nem sokat kertel. Mark Powell komolyan vette a kérdést. – Én most Thaiföldön élek. hogy a halottkémi hivatal óvatosan bánik az öngyilkosság tényének a megállapításával. ha öngyilkosság volt? Rachel a fejét rázta. – Nos. és a bizonytalanság csak ront a helyzeten. különben minek küldte el Rosst Jamaicára. vagy csak a koffeintől lett ilyen nyugtalan? – Vagy az is lehet. – Nem a pénz a lényeg – válaszolta csípősen. Eddigi vizsgálataink alapján azonban ez kötél általi fulladásos halál volt. emiatt minden eshetőséget meg kell vizsgálnunk. – A maga fajtája elég sok bajt okozott a londoni rendőrségnek az elmúlt években. Miss Miller? Mi az ön szerepe az ügyben? Az életbiztosítás nem fizet. mert újságíró voltam. hogy miért akart beszélni vele a lány. . – Vagyis gyanúsított vagyok? – Kicsit paranoiásnak tűnik. Mark Powell nevetésben tört ki. és ha hinni lehet a pletykáknak. Powell megkeverte maradék kávéját. amelyekben kenőpénzt fizetett nem egy rendőrnek a bennfentes infókért. ugye tudja? – Kettőn áll a vásár – vágta rá a lány.Három ember halt meg: Madison. Kivéve. idegenkezűség kizárva. Nagy csapás érte. Rachelnek erről Megan Hill megállapítása jutott eszébe. – Nem perverz szexuális aktus következménye volt. ha a család oknyomozó újságíró tagja mást gyanít a háttérben. és nem a gyilkossági csoport foglalkozik az üggyel. a testvére és Julian Denver. és minél előbb szeretnék újra ott lenni – mondta Rachel. A felügyelő felvonta a szemöldökét. – Julian Denver nagyon gazdag volt. – Tehát kizárható az idegenkezűség? Ezt muszáj volt megkérdeznie. mintha csak most kezdené érteni. könyörtelenül viselkedett az üzleti életben. És mindhármuknak köze volt a Xenistathoz. – Miről szól ez. – Diana belebolondul ebbe… Powell biccentett. mert még jól emlékezett a barna borítékokra. majdnem meggyőzve saját magát is.

ami megkönnyítené a nővérem számára. és nem ölhette meg? Nem lehet egy gyilkosságot öngyilkosságnak álcázni? Rachel érezte. A ház zárva volt. hogy úgy talált rá. – Miért van olyan érzésem. hogy ő maga tette? Nem törhetett be valaki a házba. hogy maga tulajdonképpen magánnyomozást folytat az ügyben? – Én? – pislogott rá a lány ártatlanul. az is bérgyilkosság volt. elfogyott a névjegykártyám. hogy nem jut elég vér az agyába. A rendőrtiszt ismét kétkedőn nézett rá. – Attól tartok. az esti levegőt megtöltötte a tömeg zsongása. aztán menjen vissza a tengerre néző thaiföldi lakásába. hogy felhív? A felügyelő furcsán nézett rá. A környéken hemzsegtek a turisták. hogy egy szerettük képes volt ilyesmire. – Miért volt Julian térdeplő helyzetben? Diana elmondta. Az önök esetében egyedül a nővére tartózkodott a házban. – És biztos benne. Powell a kanalával a pohár alján maradó tejhabot kavargatta. akkor bizony öngyilkossággal állunk szemben. – Rachel. viszont borzasztóan nehéz. A lány elővette a tollát a táskájából. Rachel a Covent Garden metróállomásnál találkozott Liammel. és felírta a telefonszámát egy szalvétára. tudom. elméletileg lehetséges egy gyilkosságot öngyilkosságnak álcázni. – Nos? – firtatta tovább a lány. a felvételeket átnéztük. hogy túl sokat beszél. Az emberek rendszerint nem akarják elhinni.– Ez minden? – Tegye meg. amit kétlek. Biztos vagyok benne. akkor megtenné. és megrángatta . de adott Rachelnek egy névjegyet. Ehhez csak megfelelő nyomást kell gyakorolni a nyakra. Ha talál bármit. és senki illetéktelen nem járt a házban. nincs jele erőszakos behatolásnak. hogy elfogadja a helyzetet. és soha nem tudtuk bebizonyítani. hogy mindezt nehéz feldolgozni. De semmi nem utal arra. hogy ott jobb lenne önnek. – Meg sem tudok mozdulni ebben a cuccban! – panaszkodott Rachel. – Akkor fogadja meg a tanácsomat: vigyázzon a nővérére. az egész épület be volt kamerázva. Az egész pályafutásom alatt egy ilyen esettel találkoztam. – Rövid zuhanás? – Az áldozat attól fullad meg. – Én már csak egy búvároktató vagyok. hogy válaszol néhány kérdésemre! A férfi kétkedő arckifejezéssel nézett a lányra. hogy nem öngyilkosság történt. várja meg a halottkémi vizsgálat végét. De igen. – Rövid zuhanás után fulladt meg. és hacsak nem ő hurkolta a kötelet a férje nyakára.

miközben a Covent Garden egyik csendes sarkában álló étterem felé tartottak. sőt még azt is bevallotta magának. Azt hiszem. Diana fél nyolcra foglalt neki asztalt két személyre. hogy tulajdonosa a pénzügyi szektorban dolgozik. amilyenbe Rachel nagyon szívesen járt céges költségen. rendben van – hazudta széles mosollyal az arcán. nagy mellű. Majdnem a nővére nyakába ugrott a boldogságtól. A klasszikus francia bisztrókra hasonlító Balthazar pontosan az a fajta étterem volt. hogy töltsenek el egy estét kettesben Londonban. a segítségünkre lehet – mondta Liam. – A vendégük már megérkezett – mosolygott szélesen a szép pincérnő. nem bánod. ehelyett arról motyogott valamit. hogy Liam ráébred a tévedésére. Liamnek erre azt kellett volna mondania. elemzőként a cégegyesülések és felvásárlások volt a szakterülete. de nem szólt semmit. amire nem is lehetne jobb alkalom. hogy szeretnél találkozni a barátaiddal. de elhívtam egy barátnőmet. akinek kifogástalan szabású kosztümje összetéveszthetetlenül arról árulkodott. – Rachel Miller. hogy tett volna bármit is. ennek ellenére még mindig élt benne egy halvány remény. de hivatalosak vagyunk!. miközben az asztalukhoz kísérte őket. – Helló! – mondta a lánynak. a Xenistat és Ross McKinney – néha úgy érezte. Alicia a Goldman Sachsnál dolgozott. hogy a ruha szexis és fantasztikusan áll rajta. Egyszerűen képtelen volt felfogni. Diana. feltéve persze. csak velük van tele a feje. ha valaki kedveli a karcsú. Rachel slamposnak és jelentéktelennek érezte magát mellette. Alicia gyönyörű volt közelről is. mint egy kettesben elköltött vacsora egy fényűzően elegáns étteremben. Most pedig már valószínűleg túl késő. – Remélem. amikor még újságíróként dolgozott. hogy ki lehet Alicia. és Liam úgy gondolta. hogy a férfi mennyire jóképű. hogy az élettapasztalatok mennyire kiölik az emberből az optimizmust. csak mosolygott. Rachel gondolatait szinte teljesen lefoglalta Julian öngyilkossága. hogyan tölthetett el három évet a társaságában – annak tökéletes tudatában. Madison.magán a kék ruhát. hogy csatlakozhasson hozzájuk Alicia Dyer. törékeny szőkeség üldögélt. Nagyon lelkes lett Diana ötletétől. A szilvakék színű bokszban egy gyönyörű. exkluzív. Rachelnek beszélnie kellene vele. bemutatom Alicia Dyert – mondta Liam. Itt a „francia paraszti étel” fejenként ötven fontba került. és örök szerelmet esküszik neki. – Persze. A lány sokat morfondírozott azon. amíg itthon vagy. amit aztán három személyesre változtattak. a hely menő volt. Rachel már messziről kiszúrta. de Liam mindig ott lapult valahol a tudatalattijában. hogy Mark Powellnek ma jó napja lehetett. Ó. – Tudom. tejfehér bőrű nőket. . hogy egy kicsit bele is van zúgva – anélkül. Rachel szíve összeszorult. gondolta Rachel. és kapcsolatok nélkül az asztalfoglalás is lehetetlennek számított.

egy Emma és egy Ally. esetleg hasznos lehet. – Ti ketten hogyan ismerkedtetek meg? – Közös búváriskolánk van Ko Taón. de azért tudok egyet s mást. Mire Rachel felemelte a kezét. nem vagyok naprakész a Denverből. mintha gyomorszájon vágták volna. miközben törte a fejét. – Valami olyasmi – felelte Rachel a pezsgőjét kortyolva. a barát te vagy. – Liam felhívott. hogy okos. és pezsgőt rendelt a pincérnél. – Al cégegyesülésekkel és -felvásárlásokkal foglalkozik. Szeretett volna valami okosat és szellemeset válaszolni. Ideges volt. aki már az elején szeret az iskoláival kérkedni. Aha. – Mit tudsz a gyógyszeripari üzletágról? Alicia összecsücsörítette a száját és megrázta a fejét. de Alicia mellett egész egyszerűen megsemmisült. Gondoltam. és egészen elbátortalanodott. A lány sosem csinált titkot az eszéből. bár a férfi ezt így nem fogalmazta meg soha. – A nővérem Julian Denver felesége. Alicia… Rachelnek olyan érzése támadt. hogy említette-e Liam ezt a kapcsolatát. Vagyis csak volt. – Cégelemző vagy. ezer évvel ezelőtt. – Sajnálom. már tele is lett a pohara. – Ez a vezeklés a bűneimért – mosolygott a lány. Volt egy Helen. nem próbálta titkolni. aki nyilvánvalóan összetörte a szívét.– Milyen kellemes meglepetés! – mondta Alicia. – Nem igazán – nevette el magát Alicia. Nyilvánvalóan nem kerülhet ki jól ebből a helyzetből. a cég meg a Denver – mondta Alicia hátradobva a haját. Úgy érezte. megörökölte a férje részvényeinek egy részét. ha a nővéred képbe kerülne a vállalat ügyeit illetően? Gondolom. hogy nemet intsen. és azt mondta. ami történt – mondta. Ő aztán mindent tud a Denver-csoportról. Gondolom. – Ti együtt jártatok? – kérdezte Rachel zavartan nevetgélve. És ti ketten honnan ismeritek egymást? – Együtt jártunk Cambridge-be. amit akkor a lány jó jelnek tekintett. ha beszéltek. Mi érdekel? Szeretnéd. a pincér kezdte kitöltögetni. aztán steaket és salátát rendelt. – És aztán együtt is voltunk egy darabig. de cserbenhagyták a szavak. és hát… Alicia együtt érzőn biccentett. . Túl részletesen nem tárgyalták meg a témát. Legalábbis nekem úgy tűnik – villantotta meg tökéletes fogsorát a lány. Ally. Megérkezett a pezsgő. Rachel szája kiszáradt. mintha odavetették volna az oroszlánok elé minden fegyver nélkül. annyira tökéletesnek látszott minden szempontból. – Nézzétek. ő is egy olyasféle nőszemély. hogy egy barátja szeretne mindent tudni a cégről.

de mindig az volt az érzésem. miután Ralphot kinevezték ideiglenes vezérigazgatónak. – Rachel az igazat akarja hallani. Főként generikus gyógyszereket forgalmaznak. erős. – Nehéz megmondani. – Tehát a Xenistat értékesebbé. Ralph Denver azt akarta. Persze a részvényárak estek Julian halála után. – És a nélkül? Alicia megvonta a vállát. nem? És nőként pontosan tudja. A nagyobb vállalatok magas értéket. kicsit kérdezősködtem. a kutatás-fejlesztési részlegük szinte említésre sem méltó. de gondok vannak az üzletággal. miért mondasz ilyeneket? – kérdezte Liam diplomatikusan. Halottakról jót vagy semmit. hogy a világ így működik – válaszolta a lány sóhajtva. Ha tényleg annyira sikeres lesz. Stabil azonban csak akkor lesz a cég helyzete. Nem az én szakterületem. senki nem értette. – Ez persze bizalmas. hiszen a botrány . hogy ez érdekel. mint a Denver-csoport. hogy eleve miért nem ő lett a vezérigazgató. Egy akkora cégnek. Rachel kiitta a poharát. – A hagyományok és a fafejű ostobaság együtt győzedelmeskedett. kevés originális termékük van. Ally. – Megbecsülésnek örvend üzleti körökben. akkor az üzletág értéke máris húsz-harminc milliárd dollárra ugrik. Még vevőt sem feltétlenül könnyű találniuk ebben az esetben. és teljes figyelmével Alicia felé fordult. hogy Julian nem teljes szívvel csinálja a munkáját. mint azt remélik. karizmatikus vezető kell. de Julian volt az első fiú a családban. Rachel legszívesebben elhúzta volna a száját e név hallatán. nem sokat. – És mi a helyzet a Denver-csoport egészével? – Semmi különös. de a piacok gyorsan magukhoz tértek. – Ha lehetek őszinte. akárcsak én. növekedési potenciált várnak el a felvásárlásra kiszemelt cégtől. Egy felvásárláshoz le kell tenni valamit az asztalra. Elizabeth volt az első gyerek. Az ilyen férfiaknak csak a hagyomány számít. hogy megkapja a pozíciót? – Természetesen Elizabethről. – De még a botrány sem rengette meg Julian pozícióját? Rachel kényelmetlenül érezte magát a saját kérdése miatt. de mivel Liam említette. A tőzsde szemében Julian nem ilyen kaliberű vezér volt. – Kiről beszélik. hogy a fia legyen a cég vezére. igaz? – Nehéz természet. egy Warren Buffet vagy Richard Branson. – Ugyan már. vonzóbbá teszi a vállalatot? – Kétség se fér hozzá. ha a hivatalos és végleges kinevezés is megtörténik. A lány közelebb hajolt hozzájuk. bár az új fogyasztószerüknek már elterjedt a híre.– Attól tartok. de zseniális üzletasszony – válaszolta Alicia.

bár egy pillanatig hezitált. Még Diana összeköttetései révén is csak kétórányi asztalfoglalást kaptak az étteremben. Aztán Alicia is feltett udvariasságból néhány kérdést a thaiföldi életükről. – Hamarosan szállodát is nyitunk. Alicia Rachel karjára tette a kezét. itt a névjegyem. és mintha megbánás csendült volna ki a szavaiból. – Becky? A fenébe. és ő az üzlettársam – mutatott Liam felé. Rachel értesült róla. aztán lassan végül elindultak kifelé az étteremből. Megmerevedett. csakhogy mire Ralph bejelentette a visszavonulását. Becky álla leesett az elképedéstől. Becky gyakornok volt az újságnál. Rachel nem volt az a dicsekvős típus. – Thaiföldön élek – vigyorgott Rachel.kirobbantásában neki is része volt. tulajdonképp miért is szakítottunk. – Megvárjalak kint? – kérdezte Liam. Becky a Post szórakoztató rovata után celebmagazinoknál dolgozott. miközben alaposan végigmérte a lányt. – De igen. Mindenesetre érdekes. ezért bólintott. Amikor már szedelődzködni kezdtek. nem ismertelek meg! – Már Rebecca Stanton vagyok – mondta. hogy melyik lányhoz legyen előbb udvarias. és arra kérte. akkor most az egyik legnépszerűbb újság főszerkesztője volt. – Rachel! Rachel Miller! Te vagy az? A lány egy pillanatig nem tudta hová tenni a tányércsörömpölést és az általános alapzajt túlsüvöltő hangot. – Néha nem is tudom. de mindenképp beszélni akart pár szót Beckyvel. és hadd írjam fel az elérhetőségedet. ha esetleg megtudnék még valamit a Xenistatról. – Szép barna vagy. Liam később mindkettőjükre felsegítette a kabátot. összetartoznak. sőt még csak nem is hallott róluk – most épp mivel foglalkozik. hogy Liam többi cambridge-i barátja – akikkel még sosem találkozott. igazság szerint nem bírta azokat az embereket. hogy egyedül hagyja a férfit Aliciával. és büszkén mutatta az ujján lévő gyűrűjét. és Liam kiment a mosdóba. – És hogy vagy? – kérdezte Becky. Ismerős volt az arc. Rachel nem akart ellentmondani neki. – Szívdöglesztő! – csapott Rachel karjára. a csatazaj már elült. hogy vigyázzon Liamre. Az este hátralévő része könnyedebb csevegéssel telt. – Van egy búváriskolám. Rachel rosszul volt a gondolattól. amikor Rachel odakerült. – Hol találtad ezt a pasit? Én is akarok egy ilyet! – Üzlettárs – tette helyre a dolgot mosolyogva a lány. hogy felszedjenek sztorikat a hírességekről. akik . Tessék. bár Liamnek nyilvánvalóan nincs szüksége az ő istápolására. és ha Rachelnek jók voltak az infói. és csinos. – Liam jó ember – mondta Alicia. A lány együtt dolgozott vele. együtt jártak éjszakai szórakozóhelyekre. és Julian mégis megkapta a vezérigazgatói posztot. hogy Alicia is úgy gondolta.

– Majd írok a Facebookon – mondta Becky. . – Jó látni. csak minél távolabb akart kerülni az idióta férjétől. Franciaországba költözött. pletykákat akarok hallani! Az elmúlt három évet a világ másik felén töltöttem. meg minden. – Szép lány – közölte Rachel pár pillanat múlva. ha nyitnék egy csokoládéboltot. Azt hiszem. akit életemben láttam. – Igen. de persze Rachelnek mindez mintha kínaiul lett volna. mindenki az interneten vagy a telefonján olvassa a híreket. – Hol van Alicia? – El kellett mennie – mondta Liam. Rachel hitetlenkedve rázta a fejét. Jobb is. – Mennem kell. meg akarta mutatni. jóformán már senkit sem ismert. Az elmúlt három évben barátnője volt Readingben. Annyi kellemes és vicces emlék tolult fel benne a múltból. a képszerkesztőre? Nagydarab lány. amikor még mindketten lelkesek és megszállottak voltak! Azok voltak ám a szép idők! – Na gyerünk – nógatta Rachel Beckyt –. – Komolyan? – kérdezte Rachel. A nyomtatott újság és magazin kihalóban lévő műfaj. Nincsenek hirdetők. – Igen. az. hm? Meddig maradsz a városban? – Még nem tudom. Ki mit művel mostanság? Becky erre benyögött pár nevet. és visszament az asztalukhoz. – A szolid-szelíd Stuarttól? A legunalmasabb pasi volt. megkérte a kezét. – Hihetetlen! – hüledezett Rachel. hogy már nem vagy újságíró – mondta Becky legyintve. ugyanis az unalmas és szolid Stuart bigámista. – Bigámista?! – Hát olyasmi. és elmondott róluk néhány pletykát. Rachel nem hitt a fülének. a példányszámok folyamatosan esnek. Liam a járdán várta egy utcai lámpa alatt. – Minden változik. hogy találkozhatott egy régi barátjával. én is jobban tenném. vastag szemöldökkel. – És csokiboltot fog nyitni? – Nem. miközben elindultak a metróállomás irányába. gyereket csinált neki. a média világa sem a régi. emlékszel Lydiára. – És okos. – Várj csak.mindent felnagyítanak. hogy sínen van az életed. Együtt ebédelünk valamikor? Egy kis csajos összeröffenés. Vett a csajnak egy lakást. de most le akarta nyűgözni Beckyt. hogy nem ment tönkre az élete a lehallgatási botrány után. Rachel boldog volt.

és abban a pillanatban fény gyúlt az agyában. ahová mehetünk – ismételte meg. legalábbis egyelőre nem. de egyes részletek még mindig elevenen éltek benne. hogy mindig azt állítottad. még nem biztos. és ez egy újabb lökést adott ahhoz. hogy én nem ilyen életet akarok. Senkinek nem kell tudnia erről. – Akarlak. És igen. – Bármikor együtt lehetünk – nyögte a fülébe. – Diana tegnap azon morfondírozott. – Nem igazán? – kérdezett vissza Rachel megütközve. – Miért szakítottatok? – Csak mert szép és okos. és ahogy elnéztem a partnereket a cégnél. – Tessék? – Van egy helyem. – Ez most új ahhoz képest. és eszébe sem jutott. – Nem egyetlen dolog váltja ki az emberből a vágyat a változtatásra. Utáltam a munkámat. – És mit mondott az ismerősöd? – törte meg Liam a pár percre beálló csendet. – Van egy helyem. hogy Liam ezt esetleg felhívásnak tekinti keringőre. – Egy közös barátnőnkről mesélt. Liam feléje fordult. vagy valami ilyesmi? A lány bólintott. a férfi ajkával a nyakát csókolta. ahová mehetünk – mondta most a lány hangosan. ahová mehetünk. Nem akarok hatvanöt éves koromig az irodában ülni. akinek a férjéről kiderült. hogy egymásnak lettünk teremtve. – Számít? Rachel karba fonta a kezét és nem válaszolt. Rachel igyekezett kitörölni a gondolataiból annak az estének még az emlékét is. Alicia és én akkor szakítottunk. Liam a homlokát ráncolva nézett rá. de nem ez volt az egyedüli oka. rájöttem. zihálva szedte a levegőt. és várni a nyugdíjazásomat. – Miatta menekültél Thaiföldre? – Nem igazán. – Tudom. – Van egy helyem. – Kettős élet. – Miért nem beszéltél róla soha? – Miről? – Aliciáról. Forró volt az éjszaka Olaszországban. Rachel – lihegte Julian. hogy miért nem találtunk semmi anyagot Julian . hogy bigámista. hogy aztán elkezdhessek élni. és fogdosta Rachelt. és a fülébe suttogott. Hirtelen Julian szavai jutottak eszébe. hogy te is akarsz engem. hogy elköltözzem az országból. ki akartál törni a mókuskerékből. Nem akart beszámolni Julian csábítási kísérletéről. A férfi hangja sürgető volt. Több minden összejött.– Az is.

– Még egyről biztosan tudok. akkor vajon hová rejtette? Átnézted az irodáját. – De talán mégis gyűjtött anyagokat a gyógyszerről. és nem is otthon. fogalmam sincs. – Mivel nem vagyok nőcsábász milliárdos.holmijai között a Xenistatról – mondta gyorsan. – Mert nem is érdekelte a Xenistat. Vele buktatta le Juliant a lapom. De hogy vadászod le a szeretőket. hogy igazad van. Susie McCormack. – Juliannek voltak szeretői – jegyezte meg Rachel. mindkét otthonát. de simán lehet. Talán itt az ideje a régi hírek felelevenítésének. – Ha nőcsábász milliárdos vagy. csak nem a munkahelyén tartotta őket. . akkor hogyan kerülöd el. hanem van egy kis szerelmi fészked a randevúk lebonyolítására. az is halott. hogy lebukj? Nyilván nem mész szállodákba. – Na és ha van anyag. csak a csaj – válaszolta Liam cinikusan. hogy kiszedd belőlük az információt? Csak egy nőjéről tudunk.

szürke kanapén. – Ha csak ez a probléma. némi bűntudatot érezve. és egymásba fonta karcsú ujjait. Diana a fejét rázta. a nyelve a szájában. – Hogy érzi magát? – Vannak napok. ahogy neki tetszik. fénylő arca mindjárt leleplezi őt. és nem szegni meg a szabályokat. Olga nyilván kíváncsi rá. miközben egy barna hajtincsével játszott. Diana a földet bámulta. meztelen teste. A titkot. Diana Olga szemébe nézett. Egy másik életben ő lehetett volna a harmadik Miller nővér: belátóbb és komolyabb. Olga biccentett. hogy a másik nő vajon összerakta-e a . Adam forró. Hirtelen bevillant egy emlék. hogy ne kerüljön bajba. de mindig nagyon ügyelt arra. – Meséljen erről bővebben! A felszólítás meglepte Dianát. amikor reggel fel sem bírok kelni. amit Adam Denverről őriz. akik a legközelebb álltak a férjéhez – folytatta Olga. hogy élvezi azoknak a társaságát.39. Úgy érezte. – Szeretne erről beszélni? – kérdezte a pszichológus. Élvezem a társaságát. Máskor meg sokkal jobban érzem magam. az ajka a mellbimbóján. fejezet Olga Shapiro láthatóan aggódott amiatt. – Eltöltöttem némi időt a sógorommal. Ám Olga firtató tekintetétől meghátrált. hogy miért nincs senki az életében. és okosabb. – Teljesen természetes. Nem volt odáig ezért a rossz tanuló szerepért. Az iskolában sosem teljesített valami fényesen. Kedvelte Olgát. mint Diana. hogy elvörösödő. tudok ajánlani valakit a közelében – válaszolta Olga. miközben kényszeredettem magyarázkodott. hogy nevettem – vallotta be az asszony. Előfordult az is. és azon merengett. valamelyik okosabb barátnője vagy az aktuális szerelme mindig segített a háziban. mintha örülne a fejleményeknek. Diana kényelmetlenül fészkelődött a puha. akivel megoszthatná a titkait. hogy kihúzhat még többet az asszonyból. Mindig azt gondolta. és nem mindig egyszerű bejutni a városba – magyarázta. az izzadságtól átitatott lepedő alattuk. remélve. ha több időt és energiát szán a foglalkozásokra. hogy ő fogja irányítani a terápiás üléseket. Rachel. márpedig igazán csak akkor tud neki segíteni. Ez annak a jele. hogy nem vesz részt teljes szívvel a terápiában. ő pedig igyekezett nem sok vizet zavarni. és majd olyan ütemben csepegteti az információt a pszichológusnak. – Oxfordshire-ben lakom. mint Rachel. hogy három hét alatt Diana csak kétszer járt nála.

mintha csak egy gondtalan szingli lenne. Hiányzik a szex is. és jóképű. már tudta. akkor feltehetően igen. Nem gondoltam. Olga azonban hajthatatlannak bizonyult. de ehelyett Olga szigorú. Felnézett egy újabb bátorító mosolyért. de képtelen volt visszafojtani az érzéseit. – Azt hiszem. hogy mindennek vége. pont ahogy a Szex és New Yorkban csinálták a csajok. Diana tudta. Érzelmi kapocs jött létre önök között. ami néha időleges testi kapcsolatban nyilvánul meg. Várta. nem érti. akkor mindent el kell mondanod. hogy feküdj le a sógoroddal! – Hogyan történt? – kérdezte Olga. Mindketten veszteséget éltek át. hogy végre megtudta. hogy Juliannel szeretkezem azon az estén. te bolond nőszemély. Sejtette. ecstasy tablettát fogyasztott. azt. – New Yorkban találkoztunk. hogy kicsit túllőtt a célon. hogy kimondhatta végre. A szex sosem volt fontos a számára. Ha egyszer beléptél a gyóntatószékbe. hogy mi történt abban a brooklyni padlásszobában. A sógora tökéletesen be tudta tölteni ezt a szerepet… Diana magában füstölgött: ennek a nőnek láthatóan lövése sincs a helyzetről. Meg kellett védenie a döntését. hogy Olga mit mond erre. Diana a homlokát ráncolta. Ibizán találkoztak egy klubban. hogy a férjem legyen az. hogy menj sárkányt eregetni egy barátoddal. . helytelenítő tekintetével találkozott a pillantása. mire fel az a nagy felhajtás az orgazmus körül. mint gondolja róla. ám amikor a pszichológus csendben maradt. tudta magától. Nem is vágytam arra. hogy csapdába esett. – Lefeküdtem vele. Charlie apjáról kevés emléke maradt. mintha újjászülettem volna. – Önt és a sógorát összeköti a közös gyász. aki épp a barátnőjével cseveg. nem azt. hogy újrakezdhetem az életemet. hogy menő volt. ehhez pszichológus sem kellett. és Juliant jelképezik egymás számára. hogy milyen gyönyörűnek és szexinek érezte magát Adam mellett. hogy azt az éjszakát Adammel töltötte. Ha tényleg olyan okos. és csodálatos volt – mondta kurtán. A nő hatalmas megkönnyebbülést érzett. Azt éreztem. sőt mindig kudarcélményként élte meg. Szerette volna bevallani.képet. már az arcát sem tudná felidézni azon túlmenően. Végre nem éreztem azt. Újra nőnek éreztem magam. – A veszteség miatt vágyódunk a kötődésre. – Kedvelem őt. és a fiatal nyaralókra általában jellemző könnyelműségtől teljesen elbódult. Diana szeretett volna mindent elmondani úgy. Hiányzik egy szerető társ támogató jelenléte. Diana vodkakoktélt. hogy Olga Shapiro mit gondol most: Azt mondtam. és a kikötőben lehorgonyzott egyik kis halászhajón szeretkeztek. és hogy végre nem érzi már magányosnak és szomorúnak magát.

amiért kapható bizonyos dolgokra. hogyan néz ki egy tizenegy hetes magzat. nem keresett kapcsolatot éppen azért. vagy unalmasan hétköznapi a repertoárja? A férje félrelépése pedig minden ilyen irányú kétségét eloszlatta. hogy ami kettőjük közt történik az ágyban. Az első randijuk után egy héttel Diana fogamzásgátlót kezdett szedni. mert nem volt annyira jó vele a szex. amíg Julian színre nem lépett. Kudarc. A lány szörnyű görcsökről. Ribancnak tartja-e Julian. Vagy legalábbis a srác ezt mondta neki. Túl könnyű volt magát okolnia. – Miért olyan biztos benne. hogy csak azért. Mindenhol szeretkeztek: szállodákban. – Amikor egy szerettünk meghal. hogy nem rafinált szerető. hogy ezt a férfit nekem teremtették. Kudarc. – Miért nem szólhat két emberről. – Beszélt a sógorával az érzéseiről? – kérdezte Olga. vagy éppen ellenkezőleg. A férfiak frigidnek hitték. Miután Charlie megszületett és Londonba költöztek. akit el tudott képzelni egy agyzsugorító rendelőjében. luxusvillákban. hogy ő is forduljon szakemberhez. de persze lehet. Talán javasolnia kéne neki. – A szexuális kapcsolat a férje bátyjával a hiányérzetének a kompenzálása. hogy ez az egész Julianről szól? – kérdezte Diana. alvadt vérdarabokról és hosszas vérzésről beszélt. Később persze már örült a döntésének. Mindaddig így ment ez. a csillagos ég alatt. Olga Shapiro szórakozottan forgatta ezüsttollát az ujjai közt. Aztán arról. és minden kezdődő érdeklődésük elég hamar hamvába holt – bármilyen szépnek találták is Dianát –. azt gyakran árulásnak érezzük – folytatta Olga. Ám ezúttal a nő nem tartott a következményektől. mert félt a szex következményeitől. nem elég a férfinak. mivel rájöttek. túl könnyű volt abban a hitben élnie.amitől olyan dolgokat művelt. ahogyan maga – mondta Olga. amikor összefutott egy lánnyal. akik kedvelik egymást? Tudom. . Diana ezután képtelen volt megszakíttatni a terhességét. így még telefonszámot sem cseréltek. és ez eléggé aggasztotta. Dianának mindig rendszertelenül jelentkezett a menstruációja. csak a harmadik hónapban. ezért nem vette észre. – Akkor tegye meg. hogy fogytán van a türelme. aki pár héttel azelőtt vetette el a babáját. Diana majdnem hangosan felnevetett. Már időpontja is volt az abortuszklinikára – a dátum a naptárában ijesztő. amilyeneket józanul sohasem tett volna. de a szex ambivalens érzéseket keltett benne egész eddigi életében. hogy nem éri meg a vesződséget. Fogalma sem volt róla. Adam volt az utolsó ember. Tisztában volt vele. hogy a körülmények nem épp ideálisak. hogy nem elégítette ki a férjét szexuálisan. A fiú másnap hazautazott. vele minden megváltozott. hiszen Charlie lett a legdrágább kincse. de úgy érzem. az túl sok. – Még nem. hogy terhes. végleges jelzés –. és érezte.

– Olga hangja határozott és parancsoló volt. Csak annyit mondhatok. de az asszony meg sem hallotta. akik boldoggá teszik. – Nem számítottam rá. és azt hiszem. Nem is akartam. egy pillanattal sem bír tovább bezárva lenni ebben a nyomasztó helyiségben. ő is engem. de ami önök között történt. Izgató volt. Nem fogja begyógyítani a sebeit. hogy olyan emberekkel töltse az idejét. Diana legszívesebben hevesen tiltakozott volna. és szinte borítékolható. Hát nem ezt várja az ember a pszichoterápiától? Azt akarta. hogy amikor az ember nehéz életszakaszban van. hogy a sógora most biztonságos megoldásnak tűnhet. és ezért ment el a sógorával azon a napon Dorsetbe. De kedvelem őt. hogy boldoggá tesszük egymást. hogy Olga áldását adja az Adammel való kapcsolatára. hogy válaszokat és megoldást találjon. és azt sem. Azt gondolom. – Át kell ezt alaposan beszélnünk. csak biztonságos megoldás nem. hogy mit fognak beszélni az emberek. ha egyszer híre kel a románcuknak. aki azt javasolta. És mégsem tehetett semmit az érzései ellen. és kiszámíthatatlan. és úgy érezte. – Mennem kell – mondta hirtelen. – Azt akarom mondani. hogy boldoggá tesszük egymást? Ekkorra már remegett Diana keze.– Nem én fogom megmondani. Diana. Ezért eregettek sárkányt. hogy mikor kezdjen újra randevúzni. Adam minden volt. mert kirohant a rendelőből. mint szerette volna. hogy ez fog történni. Azért jött Olga Shapiróhoz. az nem igazán segít a problémáján. nem túl jó ötlet további gondokat generálnia maga körül… – Adam nem egy gond – vágta rá Diana. . – Ezzel mit akar mondani? – kérdezte Diana majdnem elsírva magát. Végül is ő volt az. akkor hát hogyan lehetne ez rossz dolog? Nem érti. talán kicsit élesebben. hogy kit teremtettek a maga számára.

Azok aztán jobb a békesség alapon önként leszedték a cikkeket az oldalaikról. Ami azonban igazán lenyűgözte Rachelt. az maga Susan volt. hogy megtalálja Susie-t. hogy ő az. hirtelen magabiztos. és láthatóan .40. a LinkedInen találta meg Susan J. A lány először el sem akarta hinni. Susie csak ártatlanul pislogott. milyen nehéz volt létrehozni ezt a találkozót. ő maga nem vett részt az utánuk való nyomozásban. és arra gondolt. aki szerelmes lett a dúsgazdag és nála jóval idősebb férfiba. aki simán beleillene akár Diana elegáns és illusztris társaságába is. Susan J. fejezet Susie McCormacknek. modern és drága. a Denver nagyon alapos munkával kiirtotta a sztori írmagját is az online magazinokból. hogy egyszerre mennyi önbizalom sugárzik a lányból. hogy Juliant rajtakapták. És a neten is hiába kutakodott. Mack pedig egy jó nevű pénzügyi P R-cég ügyfélkapcsolati igazgatója. Susie McCormacknek nem volt egyszerű a nyomára bukkanni. hogy a Denver jogászai perrel fenyegető leveleket küldtek minden portálnak. hogy a fiatal nőnek fogalma sincs. miközben a nappaliba kísérte a vendégeit. hogy mindössze huszonnégy vagy huszonöt éves. és mesterkélt mosollyal előadta az ártatlan lány szerepét. Rachel átfésülte a Facebookot. amikor a lapja lehozta a sztorit Julianről és tizennyolc éves szeretőjéről. fehér blúzában és jól szabott nadrágjában pedig tökéletesen hozta a befolyásos üzletasszonyt. hogy Rachel. alulbecsülte Susie McCormacket. mint mindenki. Bár Rachel nem avatkozott közbe. és akkor sem fordított túl nagy figyelmet a részletekre. Ki hibáztathatta volna ezért? Julian jóképű volt. Macknek nagyon felvitte az isten a dolgát. hogy végre megismerkedtünk – köszönt Susan. krémszínű textilekkel és minimalista bőrbútorokkal berendezve. de elegáns. amelyik utánközölte a hírt. amikor a cikk végül megjelent. Ahogy így elnézte Susie-t. Bár persze az is elképzelhető. avagy ahogyan most hívták. a fogsora olyan fehér volt. aki előszeretettel hordott szűk felsőket. Diana elmondta. mint egy hollywoodi filmcsillagé. A London menő negyedében lévő lakása kicsi volt ugyan. Rachel törte a fejét. Mack néven. Őt csak egy dolog érdekelte. tehetős. Ráadásul elképesztő kilátás nyílt belőle a Temze torkolatának keleti részére. Amikor a bulvármédia hiénái rávetették magukat. felnőtt nő lett. – Én is – mosolygott kissé kényszeredetten Rachel. A legdöbbenetesebb az volt számára. hihetetlennek tűnt. Susan J. míg végül az üzleti közösségi oldalon. amint tilosban járt. beleértve Juliant is. csakúgy. de nem tudott visszaemlékezni. Fényes haja művészien elrendezett hullámokban omlott a vállára. hogy vajon valami titkos szerelmi fészekben kapták-e rajta a sógorát a lánnyal. mégpedig az. – Örülök. Az egykori ártatlan tekintetű Lolita. Susie McCormack egy unalmas kisváros átlagos családjának modellálmokat dédelgető kamasz lánya volt.

te tizenéves fejjel mit tettél volna. ettől még szexibbnek láttam. aki nyilvánvalóan rátermett a munkájában. de engem ő érdekelt. szörnyen naiv is – mondta akadozva. korholta magát a lány. ami ez esetben a befolyásos férfiak elbűvölését jelenti? Ő maga is épp elégszer szembesült azzal. Épp csak elcsíptél itthon. a kislány. Most viszont kiderült. harminc perc múlva bent kell lennem. – A dolognak erre a részére nem vagyok büszke. amikor újságíróként dolgozott. miközben elegáns testtartással ült a kanapé szélén. Miért ne kereshetne jól egy olyan nő. – Tudtad. De gondolj bele. Most már Rachel szemébe nézett. De az igazság az. nem a pénze. hogy ennél azért összetettebb volt a kép. amit. hogy Julian volt az első szerelmem. Ferris. Viszont kétségtelenül jó fizetéssel jár. – Meg kell hogy mondjam. amikor Mr. azt próbáljuk kideríteni. letaglózott a hír. – De… én tényleg kedveltem Juliant. és hát ahogy később kiderült. mit mondtál volna. Persze hízelgő volt. – Persze hallottam rólad Juliantől – mondta Susan mosolyogva. és arany karórájára pillantott –. aki megvette neki ezt a lakást. nem illetett túlságosan barátságos szavakkal. de nem emelte fel a tekintetét az öléből. – Értem – válaszolta Rachel.nem az erkölcs bajnoka. amit tett… Susan bólintott. Persze volt egy kínos eset. – Szóval most egy P R-cégnél dolgozol? Lenyűgöző! – A valóságban nem annyira lenyűgöző. hogy nős? – kérdezte Rachel óvatosan. hogy egy gazdag és befolyásos férfi udvarol nekem. Ne légy rosszindulatú a saját nemeddel!. Nagyon fiatal voltam. – Bár meg kell hogy mondjam. – És hol randevúztál Juliannel? – kérdezte Liam. hogy szerencsevadász vagyok. A szebb napokat is látott Ilfracoombe városában annyi esélye volt összefutni egy milliárdossal. – Azt gondoltad. és az fűt-fát ígér neked! Rachel visszagondolt a tinédzserkorára. azt elárulhatom. ha egy jóképű milliárdossal hoz össze a sors. mint eljutni a holdra. az újságos megfogta a fenekét. igaz? Mindenki azt hitte. Susie volt a sértett fél. a tekintetéből dac sugárzott. akit megszédített a dörzsölt nőcsábász. – Ha már a munkám szóba került – folytatta Susan. nos. A kedves és együtt érző hangra Susan hálásan elmosolyodott. hogy nincs-e a képben egy újabb gazdag. – Azt elhiszem – válaszolta Rachel szemben ülve a lánnyal. és egy jelzáloggal terhelt lakókocsiban élt. . idősebb szerető. hogy a férfiak a gyors előmenetelét a „szereposztó díványnak” tulajdonították. Gerincferdülése volt. úgyhogy nem hibáztatlak. de hát ő nyilván nem számít. ha csak… Rachel egy pillanatra eljátszott a gondolattal. – Ahogy a telefonban is mondtam. hogy mi késztette Juliant arra.

Nagyjából azon a nyáron voltunk együtt. és rám csörgött. hát a családja kedvéért. odajött hozzám. Azt mondta. amikor végre sínre került az életem. hogy a cikk megjelent. – Egy kérdésem azért még lenne. Susan a vállára akasztotta a táskáját. – Hát nagyon örülök. Persze ő is hallott megbízható forrásból származó pletykákat. Azt mondták. Nem én mentem el hozzátok. hogy egyik pillanatról a másikra egyszerűen ejtett engem. hogy szerelmes voltam Julianbe. És hát Julian nem harcolt értem. nagyon fiatal. szóval. Mindegy. de sosem sikerült más nőnek a nyomára bukkanni. a ti szerkesztőitek vadásztak le engem. Rachel nem gondolta volna. részt vettem egy fogadáson.– Természetesen egyik házába sem mehettünk. Én csak vele akartam lenni. vagy vidékre mentünk. A lapod gondoskodott róla. de nem én voltam az egyetlen szeretője. kapok pár ezer fontot. ha nem számítjuk a rúdtáncos klubok ajánlatait. Mondtam már. és indulni készült. kapott egy fülest. ahová különösen sokat jártatok? – kérdezősködött tovább Rachel. aki más férjével kavar. Az affér idején fiatal volt. hogy vissza kell mennie a feleségéhez. és az kérdezte. hogy figyelmeztessen. hogy jól szituált ember felesége lehet. amitől együtt érzett vele. – Már persze. de volt valami Susie-ban. ahol leszólított egy nő. hogy szimpatizálni tud egy olyan nővel. ha csinálhatnak rólam fotókat. Szállodában vettünk ki lakosztályt. – Volt olyan hely. miért is ne. és soha többé nem hallottam felőle. hogy ilyen jól alakult az életed. és befolyásolható. Igazság szerint nagyon hasonlított a nővéredre. Neked sem lehetett könnyű a botrány kirobbanása után. ha másért nem. Ami igazán bántott. hogy a nagyon gondosan megszerkesztett sajtóközleményekben pillanatnyi kontrollvesztésre hivatkozott. ha Julian el tudott szabadulni. ha arra célzol. Nagyon szép volt. hogy én nem vagyok afféle kipakolós lány. már úgyis mindegy. és ennek ellenére továbbra is találkozhatunk. – Úgy egy évvel ezelőtt. hogy mivel . – Egy évig nagyon nehezen találtam munkát – válaszolta a lány tárgyilagos hangon. nem érdekli a cikk. – Esetleg egy lakás? Susan dühös pillantással válaszolt. – Valóban? – kérdezte Rachel. ráadásul nem is tartott sokáig a kapcsolatunk. Egy nappal az előtt. és nem tehettem semmit. Én meg azt gondoltam. hogyan érzek. Azt hiszem. Nem volt szükségem arra. – Azt hittem. hogy lakást vagy ékszert vagy bármi mást vegyen nekem. csodás ruhában. – Arról tudnál – felelte Susan élesen. Én meg visszakérdeztem. felhívott. Azt megértettem. látszott. – Nem voltam kitartott nő. – És azt is tudhatnád. Miért nem lepleztétek le a többi viszonyát? Tudom. de aztán nem így történt. kaptál pénzt az újságtól. az az volt. vörös hajú.

hogy Julian Denver szeretőinek mikor lesz szükségük egymásra. mintha a kisujját nyújtotta volna. és pár pillanat múlva egy névjeggyel tért vissza. Erre ő: Julian Denverrel kapcsolatban. Ez az illető talán többet tud erről. de aztán mégis beszaladt a hálószobájába. és Rachelnek az egész karja kellene. . Sosem lehet tudni.kapcsolatban. – Megvan még a névjegykártya? Susan felsóhajtott. Én nem tudok segíteni Julian titkos ingatlanaival kapcsolatban. – Nem adom oda – mondta gyorsan –. amit megtartottam. – Ki volt az a nő? – Adott egy névjegyet. hogy kinyomozzátok. hol volt a szerelmi fészke. Gondolom. azért jöttetek. mint én. de leírhatod az adatokat róla.

amitől az asszony gyomrában millió pillangó kezdett verdesni a szárnyával. – Megtámadja Julian végrendeletét – közölte Michael. Az intézmény leginkább figyelemre méltó vonása azonban az volt. ahogy megpillantotta az ajtón belépő. Greg Willets és Michael Reynolds is a társaságukban volt. letéve az eddig olvasott Financial Timest. Elizabeth már eléggé a szervezés közepén tart. hogy egyenesen Pattyre nézzen. – Úgy tudom. – Talán Ralphfal kellene konzultálnunk – ajánlotta Diana. és intett a pincérnek. ne a vele szemben helyet foglaló sógorára. mint más előkelő klubok a fővárosban. Diana megfordult. aki pletykát szimatolt. – És Adam mit szól mindehhez? – firtatta Greg az ásványvizét iszogatva. ezért pozíciót változtatott. Patty észrevette. – Te is tudod. hogy majd én elintézem. hogy a temetési szertartás nem Julian személyiségéhez illett. – Mi a baj? – kérdezte Greg. a vezető séf Párizs egyik Michelin-csillagos étterméből jött. nem tud jönni. oké – tette fel a kezét Michael. a mellettük álló. amiért itt vagyunk. – Megkérdezheted tőle a megbeszélésünk után – mondta Patty. – Ezt ő mondta? – érdeklődött Diana. – Javaslat? – ismételte Greg. Talán képesek leszünk együtt dolgozni Elizabethtel. harmadik bőrfotel üresen állt. – Hagyd ezt rám! Megállapodunk pár javaslatban. Az üres fotel épp vele szemben állt. – Oké. . elegáns szürke öltönyt viselő Adamet. hogy Elizabethet javaslatokkal nem lehet sarokba szorítani. hogy tegye az asztalra a tálca szendvicset. – Meghívtam Elizabethet is. A legfelső emelet egyik tanácstermében Patty Reynolds éppen az ablaknál álldogált. az ajtó felé intve a fejével. – Azért vagyunk itt. Diana körbenézett a kellemes helyiségben.41. hogy aggódik amiatt. Elizabeth mit szól majd ehhez az egészhez. hogy megbeszéljük a Julian emlékére szervezett ünnepséget. és én majd továbbítom őket Elizabethnek. és mindennap a Forbes ötszázas listáján szereplő vállalatvezetők. de itt a falnak is füle van – mondta. Adam. A tekintetük találkozott. de elfoglalt. bankárok és egyéb befolyásos figurák fordultak meg benne. fejezet A Limelight Klub egyike volt a legelőkelőbb magánkluboknak Londonban. hogy nőket is felvett a tagjai közé. hogy az asszony mit néz. – Térjünk akkor vissza arra. – Rendes ebédet kellene ennünk. én is tudom. talán te is egyetértesz azzal. és nagyot dobbant a szíve. Tud erről a találkozóról? Adamen látszott. Épületéből csodás kilátás nyílt a belvárosra. – Mondtam. nem pedig ellene. nem úgy.

– Az mi? – mosolygott Diana. én rémtörténeteket tudnék mesélni a főzési tudományáról – vigyorgott Michael. hogy milyen zene szólt a temetésen. – Különlegesség – tette hozzá Greg. A nő idegesnek látszott. – Erjesztett cápahús. Patty bátorítón nézett rá. akiket Julian nem igazán ismert vagy kedvelt – értett egyet Dianával Patty. A világhírű szopránénekesnő énekelte ária gyönyörű volt.Erre mindenki egyetértően bólintott. megindító és az eseményhez illő. és azzal kábított. – Problémám van például a meghívottak listájával – kezdte bizonytalanul. – Nagyon sok hasonló dologról eshet szó – helyeselt Adam is. – Oké. hogy neki kell először megszólalnia. Tinédzserkorából a heavy metal iránti . amikor elrángatott minket Izlandra horgászni. Greg? – Több mint egymilliót. hogy Julian mennyire sikeres volt a vállalatnál. – Mindannyian javasoljunk tizenkét-tizenkét embert. Az asszony emlékezett rá. akiket Julian tényleg szeretett. hogy valami skandináv különlegességet készít nekünk? Mi is volt az? – Harkarl. – Diana. emlékszel. de mi a helyzet a többi dologgal. Dianának az is eszébe jutott. hogyan hallgatta meg újra és újra a One-t a U2-tól. Mindenki más a szobában annyira magabiztosnak tűnt. hogy ne állott sült krumplit adjunk mellé – röhögött hangosan Michael. Vonjuk be Anne. Mindenki vele nevetett. Mennyi pénzt hozott össze. te milyennek képzelted el az ünnepséget? – kérdezte Patty. az iPodján Bruce Springsteen Born to Runja szólt. hogy ne legyen felvágós az összeállítás – csitította őket Diana. – A temetésre. annyira céltudatosan fejezte ki magát. – Greg. – Csinálhatnánk diavetítést a kalandjairól – javasolta Diana. – Arra azonban vigyázni kellene. de Julian nem ezt a fajta zenét szerette. – Fontos. sok olyan ember jött el.Marie Carrt is. amikor egy különösen stresszes munkanap után tért haza. Dianának igaza van. amilyen Diana sohasem tudott lenni. Mindenki tudja. – Rengeteg fotóm van a Párizs– Dakar raliról – mondta Greg lelkes arccal előrehajolva a fotelban. bár egy-két könnycsepp is megcsillant a szemekben. Ha pedig futni indult a tó körül. amit elért az életében? – Például amikor jótékonysági célból megmászta azt a csúcsot az Atlasz-hegységben. ahogy megfigyeltem. Patty jegyzetelni kezdett.

Az apja halála után ugyanis inni és drogozni kezdett. és méteres lazacokat fogott kristálytiszta vizű patakokból. – Itt van a kulcsod – bökte ki végül Diana. Jules állta az elvonó költségeit. Az asszony úgy érezte. Egyedül nevelte a fiát. bokszmeccsekre járt a barátaival. aki szerette a focit és a rockzenét. – Nem sokat ettünk a szendvicsekből. . sokat nézett velük kapcsolatos műsorokat. a Metallica és Scorpions feliratokkal díszített régi farmerdzsekijét soha nem engedte volna kiselejtezni. miközben a kötelet a nyaka köré hurkolta? Vajon mennyi ideig tartott a haláltusája? Eszébe jutott-e közben a sok csodálatos dolog az életében. amelyben elmeséli. amiket már soha többé nem tehet meg. amely már soha nem lehet az övé. – Van kedved velem ebédelni? – kérdezte a férfi. Micsoda élete volt!. de a magánéletében csak egy átlagos fickó volt. – Örülök ennek a mai megbeszélésnek – mondta Adam. Diana az épület előtti járdán. Az üzleti világ élén állt. – Nem is tudtam. hogy mit is mondhatna. A sráctól. Diana bólintott. aztán fizette az egyetemi tanulmányait. amit elkezdett? Vagy addigra már túl késő volt? Már nem volt visszaút a szerettei közé. mintha egy olyan jövő kulcsát adta volna át. hogy te is itt leszel. a táskájában kotorászva. – Erről nem tudtam – suttogta Diana. aki a zsebébe süllyesztette. úgy tíz éve halt meg. Átnyújtotta sógorának. Luke-tól tegnap kaptam egy levelet. – Patty ma reggel csörgött rám… Aztán egyikük sem tudta egy ideig. egy csomó hasonló sztorit olvashatnál. és szerette volna-e visszacsinálni. Adam társaságában találta magát. – Nem bontottam még ki minden levelet. – Mit gondolsz. Diana a fejét rázta. hogy Jules segített rendbe tenni az életét. – Emlékszel John Duncanre? – kérdezte Adam. – Nem vagyok éhes. – A postázóban dolgozott. Egyórányi közös ötletelés után szép lista állt össze arról. – Neked is írt a srác. hogy szerintük milyen lenne a Julianhez méltó megemlékezés. Miután mindenki szétszéledt. gondolta Diana keserédes bánattal a szívében. A srác most diplomázott építészmérnökként. Az asszony nem mert a sógorára nézni. Vajon átfutott az agyán mindez. Imádta az autókat.nosztalgia maradt meg. – Pedig kellene. Adam? Te álltál legközelebb hozzá.

hogy az elmúlt órát a Julianre való emlékezéssel töltötték. és már nyoma sem volt az arcán a pár pillanattal korábbi gyanakvásnak. – Talán megnézhetnéd még szombat előtt. hogy azt javasoltad. hogy egyedül akar lenni a férfival? Visszafojtott lélegzettel várta Adam válaszát. – Oké. hogy mindezeket ki merte mondani. Diana merésznek és szabadnak érezte magát.Diana a férfira nézett. – Csak egy kicsit kipofoztuk. ott leszek. ugye? A nő megkönnyebbülten elmosolyodott. – Na most már tényleg kíváncsi vagyok! Mi az? – Emlékszel. ezt mondtad. A vásár napján nyitunk ki újra. Esetleg csütörtökön munka után eljöhetnél megnézni. – Izgalmasan hangzik – válaszolta Adam. – Eljössz szombaton a boughtoni a vásárra? – kérdezte ezúttal a nő. A nő felbátorodott a férfi mosolyától. aztán elfordította a tekintetét. Azok után semmiképp. Pénteken Charlie-t is elhozom a Harrow-ból. . Ma nem. ami lefoglal. Vajon túl nyilvánvaló vált a szándéka. – És megcsináltad? – kérdezte Adam. – Meg vagyok híva? – Lesz egy meglepetésem is a számodra. frissítettük az étlapot. tekintetét le nem véve Dianáról. A park mellett van. Nem akarta vele tölteni a délután hátralévő részét. fektessek be abba a kávézóba? Szükségem van valamire.

– Jöjjenek be! – tessékelte be őket halkan vendéglátójuk. és nyilvánvalóan sosem főztek benne. ahogy a fényes. hogy egy igazán jóképű férfinak milyen erős hatása van a nőkre. Liam! – És hová mész? – Westminsterbe. és letette a telefont. – Kell hozzá kíséret? – Köszönöm. ugyanis . miután bejelentkeztek a kaputelefonon. nem. elintézem egyedül. Ross esete óta semmiképp. amikor Rachel felhívta. Marjorie Case.42. A vaskapu magától kinyílt. – Szóval a szőke hercegem akarsz lenni. Rendszerint utálta. nyomára bukkantam Julian másik szeretőjének. – Szóval tényleg több nővel kavart! – Micsoda éleslátás. Liam Gosling – mondta Rachel. A lány elvigyorodott. – Hát. érthetően elég idegesnek tűnt. Ő is Londonban volt. Rachel újra meggyőződhetett arról. aki majd megment? Rachel tisztában volt vele. – Húsz perc múlva a St. hogy együtt tudjanak visszamenni Rachellel Somerfoldba. ha mindenképp tudni akarod. de be kellett ismernie. – Felesleges fáradnod! – tiltakozott Rachel. de nem érdekelte. fejezet – Menjünk együtt haza vonattal? – kérdezte Liam a telefon másik végén.Jones rezidencia lenyűgöző ház volt Westminster egyik legelőkelőbb negyedében. A ház túlsó végében található konyhába mentek. Ő a barátom. A Case. hogy most kikezdett Liammel. Ahogyan most is. A nő láthatóan megenyhült. – És mi dolgod van? – firtatta tovább a férfi. ha atyáskodtak fölötte. hogy Liam aggódása fölöttébb jólesett neki. John’s Wood állomásnál leszek – válaszolta a férfi mogorván.Jones? Rachel Miller vagyok. ha egyedül mászkálsz. – Azt a leborult szivarvégit! – füttyentett Liam. amikor pillantása Liamre esett. – Figyelj. nem vagyok messze onnan. – Még dolgom van – válaszolta a lány szórakozottan. ám Julian neve mindig minden ajtót megnyitott előttük.Jones. barátokkal ebédelt. A nagy belmagasságú helyiségben minden üvegből és márványból készült. – Mrs. Case. nem szeretem. de úgy intézte. velem beszélt telefonon. fekete ajtó feltárult előttük. – Akkor jövök veled. akinek a névjegyét Susie McCormack megmutatta nekik.

de mindkettejük arca sápadt és finom vonású. mivel foglalkoznak valójában. hogy a bornak kicsit több mint a fele hiányzott. nem azért jöttem. A pult közepén nyitott borosüveg és két pohár állt. akkor tudja. de nagyon sikeres. főleg ennyi idő után. ide nem illően kopott bárszékre mutatott. Rachelnek feltűnt. hogy nem könnyű fenntartani a látszatot. hogy mi történt. de viszonylag gyakran összefutottunk – válaszolta az asszony. legalább tízégős ipari méretű tűzhely – kizárólag esztétikai célokat szolgáltak. hogy mit tett. ha ez így is marad. Marjorie jó sok bort öntött az egyik pohárba. Azt hiszi. – Ígéri? – nevette el magát Marjorie. – Maga aztán nem semmi! Miss Miller. hogy az asszony mire céloz. láthatóan nem használta őket senki. míg Dianának elegáns sötét fürtjei. gesztenyeszínű haja volt. hogy Susie igazat beszélt: meglepő hasonlóság volt Marjorie és Diana között. és egy sor. hogy kellemetlen helyzetbe hozzam. Ahogy a lány körbenézett a házban. és fogalmunk sincs róla. – Ez már csak így van a mi köreinkben. ígérem? Hahaha! . és Rachel elé tolta. A férjemet is ugyanazokra a partikra hívták meg. – Mrs. Marjorie-nak élénk. tudom. Case. Rachel látta. A nevetségesen felvágós konyhai gépek – a króm kávégép.patyolattisztaság uralkodott. – Nap mint nap útjukra bocsátjuk a férjeinket. és szörnyű még csak rágondolni is… de nem számítottam a hívásra. – Úgy értem. aki a tulajdon nővérét elárulta. Rachel értette. Ha volt már viszonya valakivel a saját köreiből. – Meglepődtem. amit most elmond nekünk. persze olvastam. vagy a matt fekete. – Képtelen vagyok elhinni. foglaljanak helyet! – mondta Marjorie. Vajon milyen jól ismerjük a szeretteinket? Az én férjem például nyilvánvalóan nagyon keveset tud az életemről. Mondjuk néhány területét érintően jobb. – A férje mivel foglalkozik? – Üzletember. – Mikor látta őt utoljára? – Rendszertelenül ugyan. Bátorságot gyűjtött volna az asszony? Vagy ez a szokásos menetrend a gazdag feleségek számára délután három órakor? Akárhogy is. Valószínűleg nem ismerős az ön számára. ami egy kávézót is kiszolgált volna. amikor a telefonban Julian nevét említette – magyarázkodott. – Kérem. és mekkora nyomás nehezedik rájuk. minden köztünk marad. nem Julian botrányának a részletein csámcsogtunk minden vacsorapartin legalább egy fél éven keresztül? És a lány. vagy a nyilvánosság elé tárjam a Juliannel folytatott viszonyát. azt mondja. ami Julesszal történt – mondta Marjorie lassan. ő maga pedig letelepedett a reggelizőpult túloldalán.Jones. ismerem az egész történetet. ami időnként kínos helyzeteket szült. Ígérem. egyet kellett értenie a ház úrnőjével.

Nem hiszem. szerette Juliant. Védelmezni akarta. külön menni mindenhová. amit tennie kell? – ismételte Liam óvatosan. ez egy idő után elég lélekölő. hogy tegye azt. Nem csak a félig üres üveg tartalmát pusztíthatta el eddig… – Ha viszont bennem nem bízik. gondoskodni róla. akit szeretünk. – És nem tudok nem arra gondolni. akkor még ma is élne. Sokat beszélgettünk. Mindketten tudtuk. és akkor ért véget. a nővére egyszerűen jókor volt jó helyen. hogy annyi szabályt be kell tartani. egymás bizalmasai voltunk. nagyon jó. ön azt mondja. – Mennyi ideig tartott a kapcsolatuk? – Úgy másfél évig. Julian akkoriban jutott oda. családot alapítani. A szex jó volt. hogy ha nem nyomulok annyira. ahol együtt lehettünk. úgy gondolom. Két évvel ezelőtt kezdődött. A nő vadul rázta a fejét. amit tennie kell. – Mitől volt ebben olyan biztos? – Vett egy lakást kettőnknek. – Tegye azt. Kölcsönös volt az érzés? – Biztos voltam a közös jövőnkben. meg kell hogy mondjam. hogy boldoggá tennénk egymást. – Nem akart elválni Dianától? – kérdezte Rachel. hogy szeretett volna megállapodni. Rachel szíve majd kiugrott a helyéről – ezek szerint jó volt a szimata. ez ilyen egyszerű. hogy Julianben és a feleségében sok közös vonás lenne. hogy nagyon szeretett a megmentő szerepében tetszelegni. – Szeretett ott lenni. Így aztán vett egy kis lakást. A szállodákban álneveket használni. amikor a felesége elvesztette az utolsó babát. nem volt hajlandó. – Nem. – Tehát megvette a lakást? . – Sokat beszéltünk arról. és a szemét is alig bírja nyitva tartani. akkor miért volt hajlandó mégis fogadni? – Mert szerettem Juliant – válaszolta az asszony kertelés nélkül. – Marjorie. hogy Marjorie nyelve akadozik. – Milyen gyakran találkoztak? – Amikor csak tudtunk. hogy a nővérének már van gyermeke. de kedveltük is egymást. Dianát pedig nem kedveli. hogy megbéklyózzon minket a megszokás és a vagyon. Szerintem egy pszichiáter azt mondaná. Az is tetszett neki. hogy elszökünk együtt. Imádta a csodás kilátást a belvárosra. – Hol található a lakás? – Pont Highgate-ben – nevetett fel Marjorie. Azzal kell élnünk.Rachel csak most vette észre. Nagyon untuk már. és nem szabad hagyni. ha nem akarunk lebukni.

ha elköltöztem otthonról. – Ez a cím. . Ez elég jellemző volt Julianre: hatalmas. bejuthatnak a lakásba. akkor Julian visszavett a tempóból. hát az egy olyan rejtegetős hely. – Szalaggal átkötve nyújtotta át nekem a kulcsokat. nem igaz? – Ezt hogy érti? – Kész voltam elhagyni a férjemet. ezek segítségével pedig – tartotta fel a kulcscsomót –. De nem tette. de világossá tette. – És mi a helyzet a lakással? – Nem az én nevemen van természetesen. szerelmi vallomások… aztán mégsem jól sült el. kiment a konyhából. hogy térden állva könyörgi vissza magát. de a kulcsaim még megvannak. és már soha nem is teheti. arra számítva. – Igen. De aztán a felesége újra terhes lett. hogy maradjak a titkos kis szeretője.A nő bólintott. majd pár perc múlva egy papírdarabbal a kezében tért vissza. csak eleinte én voltam az. A nő felállt. amit Julian nagy valószínűség szerint elrejtett valahol. akit Jules ott rejtegetett. Azt akarta. és a baba az eddigiektől eltérően megmaradt. amit odacsúsztatott Rachelnek. Marjorie felnevetett. Ezért szakítottam vele. hogy semmi komolyabbra ne számítsak. és amikor eltelt az első trimeszter. – Elkérhetem őket? Keresek valamit. nagylelkű gesztusok. hogy lakhatom majd a highgate-i lakásban. és Julian azt mondta.

nem? – kérdezte Rachel. egy szeretőd? Az egész egy nagy hazugság. A hatalmas tölgyfa ágyat világoskék ágyterítő takarta. az ablakokon krémszínű függöny volt. Rachel kénytelen volt egyetérteni vele. – Ne haragudj! Rachel biccentett és nagyot sóhajtott. A lány szomorúan bólintott. Vajon Marjorie ízlését tükrözi a ház?. Felmentek az emeletre. Az unokaöcsém apja. Julian házikója egy csendes utcácskában állt. és körülnézett a pici. bár az is igaz. és megállt Rachel mögött. ide aligha akarhatott túl feltűnő berendezést.43. hogy a ház mindig új belsőt kapott. – Kezdjük akkor szobáról szobára . és hatalmas ablakaiból csodás kilátás nyílt a közeli parkra és tóra. – Julian titkos élete. hogy különösebben rajongtam volna érte. Persze az is simán elképzelhető. Kívülről egész helyesen festett a bejárati ajtót körbenövő lilaakáccal. de mégiscsak a nővérem férje volt. hogy egyelőre csak Marjorie-ról tudják biztosan. valahányszor Julian lecserélte a régi szeretőjét. hát ez már sokkal inkább olyan. csupa króm és bőr – közölte Liam. és utálom. nap mint nap a szemébe nézni. – Igen. hogy sorban borulnak ki a bilik. fejezet – Egyáltalán nem ilyennek képzeltem – mondta Liam. morfondírozott magában Rachel. miközben van egy másik életed. de belül érződött. és visszanyelte a könnyeit. – Igazán? – csattant fel a lány. – Szépen beleillik a róla alkotott elképzeléseidbe? A lista minden eleme kipipálva? Liam a lány karjára tette a kezét. – Hát jó – mondta Rachel. – Igazi szerelmi fészek. A házasság egy nagy hazugság. – Túlzás lenne azt állítani. – Azt gondoltam hipermodern lakás fogad. – A legtöbb esetben nem az. Hogy lehet együtt élni valakivel. ami gyakorlatilag az egész szintet elfoglalta. szövetborítású kanapéval és pár könyvespolccal berendezett nappaliba. ráadásul úgyis csak a hálószoba érdekelte. és a női kéz nyoma az elegáns fürdőszobán is meglátszott. miután becsukta maguk mögött a kis ház ajtaját. mint ahogy elképzeltem – mondta Liam. a hálóba. – Te se haragudj! Hosszú volt a mai nap. alacsony belmagasságú helyiségben. ahogy bekukkantott a teljesen átlagos. távol a Highgate fő utcáján hömpölygő forgalomtól. – Nem mindig – mondta a férfi csendesen. – Hát. hogy jó régen nem lakik már benne senki. – Ennek a lakásnak diszkrétnek kellett lennie. hogy járt a házban Juliannel.

Rachel ki tudta venni a névből a „Maddison”-t. amiről azt hitte. seprű és lapát a kamrában. Ehelyett azonban meredek lépcsősor indult mögötte. Nem vagyok biztos benne. Ez itt a valódi Julian gondolta. Helen Ge – korábban a Denver Gyógyszergyár munkatársa – megerősítette.haladva. és munkához látott. lakáson nyomot hagyó tiszteletre méltó Juliannel. Rachel lecaplatott a földszintre. – Xenistat kontrollált kísérlet. amelynek a tetején kezdetleges dolgozószobaként funkcionáló kis helyiség húzódott. drágának látszó játékkonzollal. hozzá csatlakozó. te itt kutass. DV D -k a tévé alatti polcon.” Dr. Rachel lélegzete elállt. szórakoztató irodalom és néhány sportoló meg filmsztár életéről szóló film. és volt egy tévé is. két d-vel. szemben a Notting Hill-i. A lány a földre rogyott. A könyvállványon. és különféle számítógépes játékok szétszórt dobozaival. számú jelentés – olvasta hangosan. hogy készen állok eldobált női fehérneműk látványára. de egy bekezdés felkeltette a figyelmét. – Itt vagyok bent – válaszolta a férfi. ezt látnod kell! De a férfit sem a hálóban. A szoba közepén álló asztalon nagy papírhalom magasodott. ahogy Rachel sejtette. Ge telefonszáma oda volt írva a szöveg alá golyóstollal. hogy problémák jelentkeztek a klinikai kísérletek során. sem a fürdőszobában nem találta. de láthatóan valamiféle üzleti jelentést tartalmazott. Egy másik nevet és mobilszámot a jelentés borítóján lehetett olvasni. – Hol vagy? – A tetőtérben – jött a válasz. Itt is a valódi Julian mutatkozik meg. A hang útját követve Rachel a folyosó másik végén lévő ajtóhoz jutott. a felsőteste egészen eltűnt a beépített iratszekrényben. hogy nővére aranykalitkában élt. egy tárolóba nyílik. Ő is egy olyan skatulyába volt belepakolva. és törökülésben elhelyezkedve gyorsan átfutotta. ahogy belépett. Semmi érdemlegeset nem talált. az i-re a pont helyett szívecske volt . „Dr. amikor meglátta a címét. abban kotorászott éppen Liam. 6. amelyben nem érezte jól magát. – Rachel. Nem tartott sokáig. Vagyis nem igazi könyv volt. gondolta. Akusztikus gitár támaszkodott az egyik sarokban. Diana naplóját olvasgatva az a benyomása támadt. amikor Liam hangját hallotta az emeletről. A jelentés legnagyobb részét egyáltalán fel sem fogta. Egyszerre csak egy A4-es méretű könyv repült a lány felé. mivel nem volt nagy a ház. de talán ugyanez igaz volt Julianre is. amiknek ott kellett lenniük: edények és serpenyők a konyhaszekrényben. Én lemegyek. laikusok számára érthetetlen szaknyelven íródott. csak olyasmiket. de Rachel csak a fenekét és a lábát látta. csak egy műanyag borító fedte. A lány épp kilépett az előszobába.

De ez vajon melyik város előhívója? Nem ismerős nekem. – Igazad van. Helen Ge Rómában él. . miközben bepötyögött valamit az iPhone-ján a Google-ba. Liam felnézett. akivel beszélhetnél – közölte Liam. hogy már megbánta az előbbi javaslatát. és látszott rajta.rajzolva. – Úgy tűnik. – Máris van valaki.

a fények lágyabbak. Egy egyszerű piaci árus is olyan lelkesedéssel és élvezettel ad el egy zacskó barackot. . különben honnan lenne meg a címe? – Nem akartam rákérdezni. És persze az is erre utalt. hogy vigye őket a Trastevere negyedbe. A nő erre eddig nem is gondolt. hogy elutazhat az Örök Városba. Az étel is ízletesebb Rómában. hogy Rachel mennyire gyanúsnak találta Madison Kopek halálát. a férje egy több milliárd dolláros vállalat vezetőjeként nem kis hatalommal bírt. és percekig nem tért magához a rémálmából. amit az elején. hogy jövünk? – kérdezte Diana. és nem mindig pozitív irányba. Diana nem volt naiv. – Persze hogy tudja – válaszolta Rachel és elhelyezkedett az ülésen. még nem sejtett. Ross megtámadását és Julian nyomozását a Xenistat mellékhatásai ügyében. Soha annyira elevennek nem érezheti magát az ember. lakóinak szenvedélyességét. amikor Rachelt megbízta a kutakodással. hogy igazából semmilyen ok nem nyújt számára vigaszt. és tört olaszsággal instruálta a sofőrt. emberek élete változott meg.44. És talán néhány percre valóban így is van. – Ugye dr. de nyilvánvalóan gyanította. ahonnan be lehetett látni az egész várost – bár Dianának voltak kétségei afelől. miközben Rachel leintett egy fehér taxit. hogy elég ideig lesznek-e Rómában a nagyszerű élmény élvezetéhez. Imádta Róma életteliségét. A húga sosem mondta ki egyértelműen. De mára már tudta azt. fejezet Más körülmények között Diana kiugrott volna a bőréből örömében. Az Exedra Hotelban szálltak meg. mint annak egy másik nő iránt érzett szerelmét. hogy Juliant meggyilkolták. tehát Rachel teóriája nem volt egészen légből kapott. De hogy meggyilkolták volna? Ez a gondolat még álmában is kísértette. mert tetőmedencéje volt. A nőt ambivalens érzések kerítették hatalmukba Rachel Xenistatot érintő felfedezése kapcsán. Rachel választása azért esett a szállodára. Múlt éjjel is izzadságban úszva riadt fel. amelyben a szörnyűséges részletek egyszerűen nem álltak össze egésszé. az asszony úgy gondolta. Helen Gétől. hogy nagyon sürgősen kellett neki az információ dr. az egész élete megváltozik a lédús gyümölcsök fogyasztásától. Döntései nyomán a cég milliókat nyert vagy vesztett. – Mit gondolsz. az éjszakák érzékibbek és varázslatosabbak. hogy az embernek az az érzése támad. Amikor a Madison Kopek-dolog kiderült. történelmét. ezért is volt most furcsa Dianának a férje öngyilkossága ügyében folytatott nyomozás miatt itt tartózkodnia. Ge tudja. Elég volt csak arra gondolnia. hiszen még az öngyilkosságot sem sikerült megemésztenie. A gyilkosság gondolata túlságosan is rémisztette. bármilyen más magyarázatot szívesebben elfogadna a férje halálára. mint amikor Rómában van.

de akkor a taxi olyan hirtelen fékezett le. Denver? – kérdezte a nő amerikai akcentussal. miért bökte ki. nem igaz? . A lakása egy magas. Nem volt feltűnő szépség. Rachel megírta neki. – Köszönjük. hogy egy kicsit gyanakvó lesz. – Helyes – mondta Rachel most már rá figyelve. Mondjuk nem meglepő. hogy keressen nekik egy nyugis helyet. – Megérkeztünk – közölte a sofőr. Gének. Diana nem tudta eldönteni. a Tevere keleti oldalán. – Gyanakvó? – Paranoiásnak tűnt a telefonban. enyhén omladozó házban volt. fontos neki a húga támogatása. Ha nem lettek volna olyan mély árkok a szeme körül.Rachel bosszúsan nézett rá. mintha egy vizsga előtt használná ki az utolsó perceket is a tanulásra. Rachel ki sem dugta az orrát a Xenistat-jelentésből. amit előlem elhallgattál. de gondosan ápolt és jól öltözött benyomást keltett a világos vászonnadrágban. Dr. sötétszőke félhosszú hajú nő jelent meg a kávézó előtt. akkor akár tíz-tizenöt évet is letagadhatott volna a korából. Helen Ge Róma Trastevere nevű negyedében lakott. A pincér kapott tíz eurót. kék blúzban és papucscipőben. elhaladt egy Julius Caesarszobor mellett. – Elkezdtem a terápiát. – Igen. hogy hol lesznek. Dr. Ge utcára néző helyre telepedett le. Dianának tulajdonképpen fogalma sem volt róla. a teraszokon rengetegen üldögéltek. hogy majdnem leestek az ülésről. – Viszont lehet. Az utcában egymást érték a kávéházak. amely kígyóként tekergett keresztül a városon. aztán körbepillantott. Rachel küldött egy üzenetet dr. – Tényleg úgy gondolod? Egyszerre úgy érezte. A taxi közlekedési dugókkal teli utcákon verekedte át magát. – Nem mondhattam nemet a volt vezérigazgató feleségének. Talán hogy megtörje a csendet? Vagy csak egyszerűen közölni akarta a húgával a tényt? Vagy abban reménykedett. aztán át a szürkészöld folyó fölött. hogy majd fájdalommentesen szóba hozhatja Adam Denvert? Halvány gőze sem volt. hogy eljött. ő Diana. a húga. hogy a pincért keresi. én Rachel Miller vagyok. Adam neve már ott volt a nyelve hegyén. Körülbelül húsz perc múlva egy negyvenes éveiben járó. és így az Adam-affér megvitatása lekerült a napirendről. a fonott asztalokon apró kávéscsészék és spagettistányérok sorakoztak. – Mrs. aztán az egyik csendesebb kávézóban próbáltak asztalt találni. úgy tanulmányozta. vagy valaki mást. – Csak azt remélem. szemben egy mozgalmas piaccal. hogy semmi olyat nem mondtál el neki. most pedig integetéssel hívta fel magára a figyelmet.

– Ilyen messzire is eljutott a hír? – kérdezte Diana halkan. hogy ez pontosan mit takar – mondta Rachel. – Hiszen tudja – mondta dr. és rávennie őket. hogy Kínában már most annyi túlsúlyos ember él. Akkora nyereséget termelhetett volna. – Ők írnak alá minden fizetési papírt. amennyiből felfuttathatták volna a kutatás-fejlesztési részleget. Az ital sűrű volt. majdnem összeragadt tőle az ajka. . és fekete. mint a többi elhízás elleni szer a piacon? – A hatékonysága kiemelkedő. macska-egér játékot játszania az emberekkel. azt kívánta. ami még az után is hallgatásra kötelez. – Az emberek általában felfigyelnek a volt munkaadójukkal kapcsolatos hírekre. Ge először feszengeni látszott. Tudták. bárcsak ő is ilyen okos lenne. – A Xenistat kapcsán? Dr. miért hagytam ott a Denvert? – kérdezte végül. minden szerződést és megállapodást… Dr. – Tudjuk. A Denver család tagja – kezdte Rachel nyomatékosan. átvéve a beszélgetés irányítását. ha nem lett volna titoktartási záradéka a munkaszerződésemnek. és hosszú távon is szedhető – mondta a doktornő. Ebben a pillanatban Diana megértette. hogy akció közben látta a húgát. – Sajnálom. miután megkapta a kávéját. minden elbocsátást. Ge hallgatott. – A Xenistat nagy lehetőségekkel kecsegtető gyógyszer volt a cégnél. hogy mekkora probléma az elhízás az Egyesült Államokban. – Elmondja? – Elmondanám. Diana mindig a szépségét használta. – Diana a volt vezérigazgató felesége. hogy eljöttem a cégtől. Kirakóst kell összeraknia a darabkákból. – Tudják. – Tehát ismerte Juliant – kérdezte Rachel gyorsan. aztán felengedett. – Mitől volt más. Mindenki hallott már arról. – Igen. hogy mitől olyan izgalmas Rachel munkája. hogy elérje a célját. de azt nem. Ge minden él nélkül.– Tehát ön a mellékhatás-figyelő osztályon dolgozott a Denver Gyógyszergyárban? – kérdezte Rachel. de a gyógyszergyártókat a globális piac tartja lázban. mint Amerikában? Ez az egyetlen gyógyszer teljesen új pályára állíthatta volna a vállalatot. ami eszük ágában sincs. ami a férjével történt – fordult a doktornő Diana felé. Ge nem válaszolt azonnal. hogy olyasmit is eláruljanak neki. de most. – Biztonságos a szedése? Dr.

kérem. – Annyit nem. amikor sorra jöttek a jelentések szív. Így aztán nem voltam meglepve. – Jobban tenné.és élelmiszer-ellenőrző hatóság engedélyez. amelyet egy évtizede vontak ki a piacról. hogy a Xenistat direkt tartós szedésre tervezett elhízás elleni szer volt – vetette közbe Diana. azzal még nem ér véget a mellékhatások figyelése. A lehetséges mellékhatásokat pontosan feltüntetik a betegtájékoztatóban. A legtöbb ember szerint igen. – És talált néhányat a Xenistatnál – szólt közbe Rachel. – Közvetlenül nem folyt bele az ügybe. olyan páciensek esetében. amit senki sem szokott elolvasni? – kérdezte Rachel gúnyosan. akik több mint egy évig szedték a Xenistatot. mint ön.és élelmiszer-ellenőrző hatóságnak? – kérdezte Rachel. – Kezdettől fenntartásaim voltak a Xenistatot illetően. a hatóanyag molekulaszerkezete túlságosan hasonlít egy másik fogyasztószerére. – De hiszen azt állította. ha komolyan veszi a mellékhatásokat. azon a sűrűn teleírt papíron. – Aztán persze lehet. Nem csoda. hogy a gyógyszer jótékony hatásának érdekében megéri-e a mellékhatás kialakulásának kisebb rizikóját vállalni. – Helen. – Mondjuk úgy. – Úgy érti. – Simon Michaels? – érdeklődött Diana. hogy Julian ön mellett állt. Én ezzel foglalkoztam. azt kell eldönteni.– A Xenistat minden lécet megugrott. monitoroztam a gyógyszerek „utóéletét”. hogy a főnökeim ellenállásába ütköztem. . – Mennyit tudnak a gyógyszerek klinikai kísérleteiről? – kérdezte dr. De a gyógyszerezés mindig kockázatmenedzselés is. Dr. A testvérpár reagálását meg sem várva a doktornő folytatta: – Persze azt senki nem akarja. Ge kis szünet után. mondja el az igazat! Tudjuk. – Mesél nekünk a Denvernél végzett munkájáról? – kérdezte Diana. ha rendszerint kedvező eredmény születik. előrehajolva a székében. – Miért nem jelentette mindezt a gyógyszer. különös tekintettel a mellékhatásokra. – Talán mégsem – válaszolta dr. hogy soha többé nem vesz be egy aszpirint sem. hogy engedélyezzék – mondta óvatosan fogalmazva. Ge bólintott.és légzőrendszeri problémákról. ha elolvasná – válaszolta dr. – Mit jelent pontosan a mellékhatás-figyelés? – Amikor egy gyógyszert a gyógyszer. de valószínűleg volt róla tudomása. Ge. – A gyógyszerkísérleteket vagy maguk az előállító cégek. Ge. hogy egy gyógyszer veszélyt jelentsen a betegekre. Úgy véltem. vagy a megbízásuk alapján mások végzik.

hogy találkozzon velem. Azt is közöltem vele. Ge diplomatikusan.– De hát ilyet nem lehet tenni – mondta Diana elborzadva. de ezen túlmenően semmi kapcsolatom nem volt vele. a Xenistat összes mellékhatása érdekelte. Fogalmam sincs. hogy akár milliárdokat is kénytelenek lesznek kártérítésként kifizetni. hogy a Xenistattal is foglalkoztam a mellékhatás-figyelő részlegen. Diana szíve megtelt büszkeséggel: Julian. – Muszáj volt. hogy egy ismerőse szedte a gyógyszert és meghalt. – Ez mikor történt? Először úgy tűnt. de tudott a Xenistat lehetséges mellékhatásairól. – Milyen kapcsolatban állt Julian Denverrel? – Szinte semmilyenben az idő alatt. Tudni akarta. aki átszeli Európát. . hogy eljöttem a cégtől. hogy ezért jelentős pénzösszeget kaptam. hogy ő a vezérigazgató. a hős. hogy hagyjam ott a céget. – Például úgy csűrni-csavarni a törvényi előírásokat. aztán egyszer csak megkeresett Julian. Újrakezdtem az életemet itthon.és szívkárosodást okozhat. Tudta. – És elmondta neki? – érdeklődött Rachel. akkor nem sok mindent lehet tenni – mondta dr. – Hat héttel ezelőtt. Otthagytam Amerikát. és visszaköltöztem Olaszországba. honnan. Helen nem akar erre a kérdésre válaszolni. – Kirúgták? – Anyagilag érdekeltté tettek abban. hogy mit tudok. ami haláleseteket vagy visszafordíthatatlan tüdő. arról nem is beszélve. – Többféle módon is el lehet rejteni az igazságot – fogalmazott Helen óvatosan. a férje. hogy nagy valószínűséggel egy időzített bombán üldögélnek. hogy az megfeleljen a saját céljainknak. ő volt a vezérigazgató. Aztán azt is megtudta. – Ezután mi történt? – Megkértek. a Perugiai Egyetemen lettem oktató.és élelmiszer-ellenőrző hatóság elé. és hallotta. hogy érzésem szerint a Denver Gyógyszergyár menedzsmentje a mellékhatásokat illetően nem tárta a teljes igazságot a gyógyszer. Persze tudtam. – Nagyon rossz szájízzel távoztam. Eredetileg ugyanis olasz vagyok. – Gyakran előfordul az ilyesmi? – Ha a gyógyszer mellékhatásai ismertek. – Saját elhatározásból történő kivonás – bólintott Helen. hogy a konzultációs feladatkörömet hamarabb befejezettnek tekintsem – fogalmazott dr. Iderepült Rómába. amíg a Denvernél dolgoztam. hogy kivonják a gyógyszert a piacról. hogy megmentse a világot. – És ez csak így megy? – kérdezte Rachel. Azt állította. Elmondtam neki. – Erre hogyan reagált? – Arra célzott.

Mielőtt kirúgtak a cégtől. Julian is így akart cselekedni. – Remélem. Persze csökken tőle a fogyasztás. – Mi történik olyankor? – Néha a gyógyszer. – Julian mit gondolt erről? – kérdezte Rachel. ami hasznára válik másoknak. és legszívesebben elfelejtette volna. – Maradjon még. nem. – Kit hívsz? – kérdezte. Ezeket odaadtam Juliannek. és felállt a székéről. ha már a hatóság is erre készül – mondta dr. Helen belenyúlt a táskájába. de ez a kisebb vagyon most lehetővé teszi. de valami nem stimmel vele. és miután átolvasta őket. mert akkor én is bajban vagyok – mondta Helen. Ge belekortyolva a kávéjába. – Helyesen akartam cselekedni. – Persze a piacon is lehet tartani a gyógyszert. azt látta. mint a profit. előhúzott egy öteurós bankjegyet. amit az imént hallott. – Most már tényleg mennem kell. hogy a klinikai kutatások szerint határozott rizikója van a súlyos vagy életveszélyes állapotot előidéző mellékhatások kialakulásának. ez azt jelzi. és a kávéscsészealj alá csúsztatta. – Elképzelhetőnek tartja.és élelmiszer-ellenőrző hatóság kiemelt figyelmeztetést helyeztet el a dobozon. és Julian nem akarta vállalni a kockázatot. de csak akkor. már biztos volt benne. hogy kevés fizetésért olyan munkát végezzek. a jelentéseim nagy részét lemásoltam. és ezért nem maradhat a piacon. hogy Rachel a kezében tartja a telefonját. kérem! – győzködte Rachel. . Vagy elrendelhetik a gyógyszer piacról kivonását. – Olyan sokat segít nekünk! – Valójában nem akarok többé ezzel az üggyel foglalkozni – mondta Helen halkan. Diana szorítást érzett a mellkasában. Ahogy Helen eltűnt a szemük elől a zsúfolt utcácskában. és megvárni. Juliannek erős erkölcsi aggályai voltak azt illetően. Nem vagyok rá büszke.Ge óvatosan. – Szerinte cinikus dolog a kiemelt figyelmeztetés. Diana becsukta a szemét. Nem tudjuk biztosan. Azt mondta. hogy Juliant ez az álláspontja veszélybe sodorhatta? – kérdezte Rachel. de sokan továbbra is szedni fogják. amíg a gyógyszerés élelmiszer-ellenőrző hatóság vagy valamelyik másik gyógyszer-ellenőrzési hatóság vizsgálatot indít. Amikor kinyitotta. hogy a piacon szabad-e tartani egy ilyen gyógyszert. hogy a Xenistat túl kockázatos. aztán amikor nem sikerült. az emberi élet sokkal fontosabb. hogy a Xenistat mennyire veszélyes. – Mennem kell. Előfordul a saját elhatározásból történő kivonás is. és hazavittem. elfogadtam a Denver Gyógyszergyártól a hallgatási pénzt.

– Adamet. – Julian ki akarta vonni a cég legnyereségesebb gyógyszerét a piacról. mintha minden rendben lenne. nem tehetünk úgy. – De mit tehetne Adam? Repüljön vissza New Yorkba. szó sincs ilyesmiről – mondta Rachel. és vádolja meg Simon Michaelst gyilkossággal? – Nem. – De azok után. . miközben bepötyögte a számot. és hetekkel később holtan találod. amit itt hallottunk. A nőnek hirtelen oxigénhiánya támadt. – És miért? A húga csak a fejét rázta.

– Bocs. hogy épp ma estére beszélt meg vacsorarandevút Carllal. lelkes fiatal diákként járt itt először. én nélkülözhető voltam. akik szimplán gyagyásnak tartották a férfit. Még most is ugyanúgy tetszett neki a hely. Rachel nevetésben tört ki. nem is telt el három év az utolsó találkozásuk óta. fejezet Rachel kedvenc nyugat-londoni étterme. Régi főnökük. hogy a Gosling– Miller weboldal nagyon hatékony marketingeszköz. és kétfelől arcon csókolta. amikor együtt dolgoztak. Carl. hogy otthagytad az újságot. ami még Justin Biebernek is becsületére vált volna. a Babylon szerencsére egy csöppet sem változott az elmúlt években. Norfolkban nagyon szép a vidéki élet. – Csodásan nézel ki – bókolt a lánynak. mi van veled. és a családi gazdaságukban kezdett dolgozni. – Hol láttál te engem búvárruhában? – kérdezte Rachel és meglegyintette Carlt a koktéllappal. a rivális újságokat és egymás gyakran nem is létező szerelmi életét. és egy akkora edzőcipőt. – Azt kell mondanom. mindig Carlhoz fordult tanácsért. tweedzakót és farmert viselt. Carl Kennedyvel – akinek stílusa jól illett az étterem hangulatához –. miután felkerült Londonba. de nem mondható különösebben eseménydúsnak és izgalmasnak.45. hogy tudjam. falfülkéjével és barokkos stílusával. – Bár titkon abban reménykedtem. Alistair szokta volt mondani. Rachel majdnem minden péntek estéjét itt töltötte barátjával és kollégájával. hogy Carlnak különleges agya van. A haja rövidebb és rendezettebb volt. mintha leskelődnél utánam! – Az unaloműzés a megfelelő szó ide. Rachel innen tudta. Hébe-hóba írtak egymásnak e-maileket. – Mindenkinek újra meg kellett pályáznia az állását. a sok kis zegzugával. Időnként ránézek. de egyszerűen nem tudlak elképzelni egy traktoron. – És mivel foglalkozol? El sem hiszem. ami még mindig sokkal kedvesebb megjegyzés volt. Úgy tűnik. és egyszerűen nem tudott betelni a főváros kínálta sok újdonsággal. Másfél évtizede. – Szívem. Régen. A lány szerencsés véletlennek tartotta. Szexi pasi és szexi lány merülni tanít. hogy te érsz ide előbb! Rachel alig ismerte meg Carlt. amikor a Julian halála utáni nyomozásban holtpontra jutottak. – Kiraktak – mondta barátja a borlapot tanulmányozva. hogy Carl elköltözött Londonból. hogy megbeszéljék a legfrissebb pletykákat és kibeszéljék a kollégákat. hogy a kis fekete búvárruhádban jössz. és egyszerre úgy érezte. tudtam. mint a többieké. – Olyan. A gumicsizma csak rontja .

az öltözéked összhatását.
– Hát igen, az apám is pont így állt hozzám, amikor térden csúszva hazamentem. Így aztán
én lettem az egyik fejes a vállalkozásban.
– Csak nem azt akarod mondani, hogy te irányítod a farmot?
– Jó ég, nem! A két bátyám ezt tanulta, ezért rájuk hagyom.
– Akkor mit csinálsz, te fejed a teheneket?
Carl megbántottan nézett rá.
– Úgy látom, a trópusi meleg sem tompította a nyelve élét, ifjú hölgy! – mondta, és

elővarázsolt egy névjegyet a zsebéből.
– Carl Kennedy – olvasta a lány. – Innovációs igazgató. Mi a fenét jelent ez?
– Üzletfejlesztést. Gondoltam, nem ártana kicsit menőbbé tenni a krumplit.
– És ezt hogyan érted el?
– Chips, kedvesem, chips a varázsszó.
– Chips?
– Tudod, van ott nekünk Norfolkban kétszáz hektárnyi krumplink, és az a zseniális ötletem

támadt, hogy értéknövelt formában kellene eladnunk, így aztán saját, ínyenc chipsmárkát
hoztunk létre. Nagy siker lett, tévéreklámjaink vannak, híres emberek ajánlják, buszok
oldalán szerepel, minden, ami kell. Ne mondd, hogy nem hallottál még a Norfolki
Ropogósról!
– Sajnos Ko Taóra nem jutott még el a híre.
– Hát akkor Délkelet-Ázsiát máris felveszem a következő ötéves stratégiai tervbe. Ha már

szóba került a világnak az a fele, te meg hogy kerültél most ide, a másikra?
Rachel vállat vont.
– Julian miatt természetesen.
Carl bólintott.
– Olvastam róla. De elég fura egy ügy.
– Fura? Hogy érted ezt?
– Nos, találkoztam vele egyszer, emlékszel? Azon az istenverte díjátadón. Meg kell hogy

mondjam, nem olyan embernek tűnt, mint aki ilyesmit követ el.
Rachel bólintott. Neki is pontosan ez volt a véleménye, és most egyszerre el akart mondani
mindent Carlnak. Az elmúlt hónapban folyton azon töprengett, hogy kiben bízhatna meg,
mert nagyon szerette volna, ha nem kell annyi titkot rejtegetnie, de most végre volt valaki,
akivel megoszthatott mindent.
– Én sem hiszem, hogy annyira egyszerű az eset, mint ahogyan a lapokban leírták.
– Könyörgök, avass be! – mondta Carl, összetéve a két kezét.
– Biztos, hogy kíváncsi vagy rá?

– Viccelsz? Az egyik legizgalmasabb sztori bennfentes infóira?
Rachel vett egy nagy levegőt, és mindent elmesélt a barátjának.
– Ross McKinney kómában van? – kérdezte Carl később, amikor Rachel befejezte a
történetet. – Ez aztán a balszerencse! Most örülök csak igazán, hogy áttértem a
krumplitermesztésre! A magánnyomozói munka nem éppen életbiztosítás.
– Életemben először igazán be vagyok tojva, Carl.
A lány megkönnyebbülten felsóhajtott, hogy végre kimondta. Senki másnak nem vallhatta
volna be, hogy fél; Liam aggódni kezdene, Diana meg már így is az idegösszeomlás szélén áll.
– Nekem chips, neked búvárkodás – szerintem az ilyen élet jobban fekszik nekünk, Rachel.
– De nem adhatom fel. Azok után, ahogy a McIntyre-ügy alakult, nem adhatom fel, nem

hagyhatok futni egy újabb bűnözőt.
– És ki az a bűnöző? – suttogta Carl drámai hangon.
Ez volt az, amire Rachelnek még nem sikerült rájönnie. Ezen kattogott az agya esténként,
amikor nyugovóra tért. Hirtelen eszébe jutott, hogy tíz perc sétára vannak a háztól, amelyben
az öngyilkosság történt, és a kulcsok még mindig itt vannak a táskájában.
– Gyere velem! – mondta, félrelökte a koktéllapot, és megragadta Carl kezét.
Láthatóan senki nem járt a házban az utolsó látogatása óta, sőt úgy tűnt, mintha már
hónapok óta lakatlan lenne. Döbbenetes, hogy milyen gyorsan el tud szivárogni az élet a
kihalt házakból. Máris finom porréteg ült a hall márvány kandallópárkányán, a gardrób ajtaját
pedig ezüstös pókháló szőtte be.
– Elmondod, miért hoztál ide? Remélem, nem akarsz szellemidéző szeánszot rendezni,

mert egyszer részt vettem ilyenen, de azóta is folyton vörösen izzó szempárokat látok
leskelődni a sötétben.
Rachel felkapcsolta a villanyt, hogy megpróbálja kicsit barátságosabbá tenni a helyiséget.
Egy hatalmas kristálycsillár fénnyel árasztott el mindent.
– Azt szeretném, ha körbenéznél a házban. Te mindig másképp láttad a dolgokat, mint az

emberek többsége, és olyasmiket is észrevettél, amiket mások nem.
– A csodálatos, megújulásra képes gondolkodásmódomra célzol? Gyönyörű ez a hely –
mondta Carl halkan. – Ötven-hatvan évvel ezelőtt bagóért megvehettük volna. Fogadni
mernék rá, hogy akkoriban bérház volt, tele lakásoknak nevezett kis lyukakkal.
– Változnak az idők. Manapság nem sok visszajárót kapnál negyvenmillióból ezért a házért.
– Ezt figyeld! Ujjlenyomattal nyitható zárak, biztonsági kamerák. A legújabb technológia –
sorolta Carl. – Ha vannak kamerák, akkor vannak felvételek is, nem igaz?
Rachel a hazaérkezése utáni napon kapott egy másolatot a biztonsági kamerák felvételeiről.
– Igen, és más sem látszik rajtuk csak ugyanaz a kép órákig, miközben az égvilágon semmi
nem történik. Nem éppen egy James Bond-film.

Rachel otthagyta Carlt a dolgozószobában, hogy alaposabban körülnézhessen, ő pedig
visszament a konyhába. Negyvenmillió font. És ez csak egy része a vagyonnak, amit Julian a
feleségére hagyott. Én vajon mihez kezdenék ennyi pénzzel?, töprengett magában a lány
szórakozottan. Buli lenne megpróbálni elkölteni, az biztos. Jacht, magánrepülőgép, Karibtérség, hideg koktélt felszolgáló, napbarnított, izmos pincérek – kezdetnek pont megtenné.
Julian sok tekintetben nagy szívességet tett Dianának. A nővére mindig is utálta a férje
fennhéjázó barátainak a közvetlen társaságát, mint amilyen Greg Willets is, de ezentúl már
nem kell elviselnie őket. Nem kell többé partifalatkákat ennie, és kipletykálni XY válását vagy
plasztikai műtétjét. Ha Julian élne, ez a pénz akkor is meglenne, a Denverek ugyanolyan
gazdagok lennének, csak Diana lenne még mindig arra kényszerítve, hogy ezt a sznob,
kiszámítható és valójában halálosan unalmas életet élje.
– Nem csodálom, hogy a rendőrség úgy gondolta, senki nem járt a házban – mondta Carl
belépve a konyhába –, ide még egy hangya se jöhetne be észrevétlenül. Amennyire én láttam,

nincs holtterük a kameráknak, mondjuk ennyire profi rendszernél nem is lehetne. Csak azt
tudom elképzelni, hogy ha valóban gyilkosság történt, akkor az elkövető már eleve a házban
tartózkodott.
– Úgy érted, Diana volt az.
Rachel visszagondolt a naplóban olvasottakra, amit azóta is próbált elfelejteni.
– Még az is lehet – vonta meg a vállát Carl.
– A fenébe is, dehogy lehet! – fakadt ki a lány. – Mi a bánatért akarta volna megölni a

férjét?
– A negyvenmilliós házért, a vidéki palotácskáért, a milliárdokat érő részvényekért… vagy
egyszerűen nem bírta neki megbocsátani, hogy megdugta azt a modellt.
– Nem hiszem, hogy négy évet várt volna a bosszúra.
– Az is elképzelhető, hogy volt tettestársa. Valaki, aki erős befolyást gyakorolt Dianára,
hogy közösen szabaduljanak meg Juliantől. Mindig azt mondtad, hogy visszahúzódó
személyiség.
– Diana nem gyilkos – közölte Rachel határozottan.
– De Julian Denvernek voltak ellenségei, olyan emberek, akik esetleg szívesen eltették volna
láb alól, nem törődve azzal, hogy eközben ki esik még áldozatul. Emlékezz Susie
McCormackre. Egyáltalán nem vagyok rá büszke, hogy tönkretettük egy tinédzser életét a
sztori kedvéért. De az, aki bemártotta Juliant, egyáltalán nem törődött vele, ő csak Julian
Denvernek akart ártani.
Rachel hirtelen megfeledkezett a nővéréről és kérdőn nézett Carlra.
– Hogy érted, hogy az, aki bemártotta Juliant?
Carl zavarba jött, mintha most ébredt volna rá, hogy eljárt a szája.

– Emlékszel, hogy Alistair azt mondta, szaftos sztorikat akar? Hogy a tilosban járó
gazdagok most a legnépszerűbb téma? Olyan bankárokat és üzletembereket kellett találnunk,
akik tisztességes férjeknek és családapáknak tűnnek, de amúgy képmutató, hűtlen
szemétládák.
Rachel nem reagált, csak hallgatta Carlt.
– Mindenkinek ki volt adva a feladat a szerkesztőségben, de rajtam külön nyomás volt az

ismeretségi köröm miatt: haverom volt a társaság krémje Londonban és vidéken. Pontosan
azok a mocskok, akik után Alistair kajtatott. Egyik nap még az irodájába is behívott, és azt
mondta, hogy „számít rám” – itt Carl tökéletesen utánozta volt főnökük baritonját. – Szóval
megtettem, amit tudtam. Kiengedtem a csápjaimat, és megszondáztam a legjobb
kapcsolatokkal büszkélkedő és leggazdagabb ismerőseimet, hogy milyen pletykákat
ismernek…
– És?
– Nem találtam semmit. Zéró infót sikerült szereznem. Nem tudom, hogy a társaságban
elterjedt-e, hogy a Post a vérükre szomjazik, de hogy stílusos legyek, tökéletes hírzárlatot

rendelt el számomra mindenki.
Rachel a homlokát ráncolva előrehajolt.
– De hiszen találtál valamit. Te kutattad ki Julian félrelépését.
Rachel sohasem fogja elfelejteni, hogy milyen arckifejezést öltött Carl azon a napon.
Meghívta Rachelt egy italra, aztán közölte vele, hogy a sógorának viszonya van egy tizennyolc
éves lánnyal. Megmutatta a képeket is róluk, és azt mondta, mint jó barát előre figyelmezteti
őt a hamarosan kirobbanó botrányra.
– Azt akarod mondani, hogy nem is te borítottad ki a bilit Julian ügyében?
Carl elhúzta a száját.
– De igen, én voltam. Csak nem bravúros nyomozással, ahogy azt mindenkivel elhitettem –

vallotta be szégyenkezve.
Rachel lerogyott az egyik székre.
– Mondd tovább! – sürgette a férfit, a harag szinte érezhetően sütött belőle.
Carl felsóhajtott, aztán bólintott, mintha csak évek óta ettől a pillanattól rettegett volna,
miközben tudta, hogy óhatatlanul el fog jönni.
– A szerkesztőségben úgy állítottam be a dolgot, mintha hallottam volna egy pletykát

Julianről, aztán követtem volna, amíg képeket nem tudtam csinálni róla és Susie-ról.
Rachel még most is jól emlékezett a fotókra, minden részletüket fel tudta idézni, mintha
most is itt hevernének az asztalon. Julian és Susie összeölelkezve csókolóznak. Úgy egymásba
borulnak, mint két tini. A Denver család persze perrel fenyegette a lapot, mondván, hogy nem
tudják bizonyítani Juliannek ténylegesen volt-e viszonya Susie-val vagy bárki mással. Amikor

pedig a Post közzétette a lány hivatalos vallomását a szexuális kapcsolatról, Denverék gonosz
haszonlesőnek, illetve naiv kis szerencsétlennek próbálták Susie-t beállítani – válasszon
mindenki kedvére. Persze akármi volt is az igazság, akkor ez már csak elméleti felvetés volt,
hiszen a sztori addigra megjelent.
– Oké, hogy ezt mondtad a szerkesztőségben – mondta Rachel a fogai közt szűrve a

szavakat. – De mi volt az igazság?
– Én személy szerint nem hallottam semmiféle pletykát Julianről – mondta Carl halkan.
– Ezt most nem értem. Honnan tudtál akkor Susie-ról? Honnan szerezted a képeket róluk?
– Valaki elküldte nekem őket – válaszolta barátja bűnbánó arccal. – Barna borítékban,
feladó nélkül kaptam a nevemre a szerkesztőségbe. Volt mellettük egy cetli is azzal, hogy
„Julian Denver és egy szőkeség, aki nem a felesége”. Segítségként, ha nem esett volna le a
tantusz.
– Szóval nem is a te képeid voltak a lapban? – kérdezte a lány hitetlenkedve.
– Nem hazudtam mindenben, Rach – vágta rá Carl gyorsan. – Csak arról hazudtam, hogy
honnan tudtam Julianről és Susie-ról. Miután megkaptam a fülest, rájuk állítottam egy

papparazzót, és lettek saját képeink kettejükről.
– De minek kellett egyáltalán hazudnod? – kérdezte a lány, próbálva felmérni a füles
jelentőségét. – Miért állítottad, hogy azok a te képeid?
Carl felhorkant.
– Talán még emlékszel, hogyan mentek akkoriban a dolgok. A Post fizetési nehézségekkel
küszködött, rémhírek keringtek leépítésekről és létszámstopról. Féltettem az állásomat,
mindannyian féltettük az állásunkat. Az sem volt titok, hogy Alistairre nagy nyomás
nehezedik, hogy csökkentse a létszámot, és több feladatot oldjon meg szabadúszókkal.
Carl maga elé bámulva folytatta.
– Jó színben akartam magam feltüntetni, és ha a kapcsolati hálómon keresztül jutok Julian

nyomára, az sokkal jobban néz ki, mintha készen kapom a sztorit egy lezárt borítékban, nem?
Rachel legszívesebben az arcába vágta volna, hogy csak igazolni próbálja a hazugságait, de
tudta, hogy Carl igazat beszél. Sajnos működik – vagy legalábbis akkoriban működött – az a
régi közhely, hogy annyit érsz, amennyit az utolsó megjelent cikked ér. Ezért történhetett,
hogy nem egy újságíró telefonlehallgatásra vagy e-mail fiókok feltörésére vetemedett.
Folyamatosan szállítani kellett a sztorikat, ez volt az elvárás, amit a főszerkesztők és a
laptulajdonosok is bőszen támogattak, hiszen nem ők vitték vásárra a bőrüket, csak learatták a
babérokat, amikor egyik exkluzív cikk követte a másikat az újságjuk címoldalán. Rachel most
elnézte régi barátját, a gazdag chipsgyárost, és próbálta felidézni, hogy milyen újságíró volt.
Igazság szerint neki még az átlagnál is nagyobb szüksége volt a szaftos sztorikra, a
különcségéről mendemondák terjengtek a Postnál. Piperkőcnek nevezték, a szexuális

irányultsága is találgatásra adott okot, és általában jókedvű volt, nem úgy, mint a kollégái
többsége, akik belefásultak a munkájukba és cinikusan viselkedtek. Rachel persze értette a
motivációit. Egyetlen nőként ő maga is kétségbeesetten szeretett volna megfelelni,
beilleszkedni. Ő is rengeteget blöffölt, és minden eszközt felhasznált, hogy érvényesüljön.
Ennek ellenére most dühös volt, és úgy érezte elárulták.
– El kellett volna mondanod nekem – mondta szemrehányón Rachel –, ugye tudod?
Carl bólintott.
– De egyszerűbb magunknak is hazudni és mentségeket keresni. Miután elkészítettem a

fotókat, könnyen meggyőztem magamat, hogy nem számít, miként szereztem tudomást az
afférról. És tényleg nem is számít, honnan jött az információ, nem igaz? – tette hozzá, és egy
csöpp váddal a tekintetében nézett Rachelre. – Nekünk legalábbis. De most, hogy Julian
meghalt, és te azt állítod, hogy voltak ellenségei… nos, úgy gondoltam, el kell mondanom
neked.
Rachel lelkében nagy érzelmi vihar dúlt, bűntudat, düh, csalódottság és rossz érzés
kavargott benne. Ha nem Carl készítette az eredeti fotókat, akkor ki és miért?
A lány hangosan is kimondta a kínzó kérdéseket.
– Az a kérdés, hogy ki nyert Julian hűtlenségével és megszégyenülésével. Ha engem

kérdezel, egyértelműen a családban kell keresni a bűnöst, méghozzá azt a személyt, akinek
Julian pozíciójára fájt a foga.

46. fejezet

Susie McCormack nem ugrott ki a bőréből örömében, hogy újra láthatja Rachelt, de a lány
nem is várt tőle semmi ilyesmit. Pont ezért slisszolt be az irodaház hátsó, gazdasági
bejáratán, aztán olyan magabiztosan masírozott el a recepciós pult mellett, hogy az ott ülő,
láthatóan unatkozó szőke lány még csak egy pillantásra sem méltatta.
Nyilvánvalóan egy csomó elfoglalt nő járkált ki-be a Leith és Brody Médiacsoport
székházában. Elég bonyolult név egy olyan P R -cégnek, amelyik szeret rövid, velős szlogenekkel
operálni, gondolta Rachel, miközben Susie irodáját kereste. Nem kellett sokáig kutatnia,
ugyanis egyenesen belebotlott a lányba, aki éppen egy tárgyalóból jött ki, komoly, öltönyös
férfiak társaságában.
– Rachel! – kiáltotta, és gyors pillantást vetett a balra mellette álló férfira. – Én, ööö…

elfelejtettem, hogy most lesz a megbeszélésünk.
– Semmi gond, Susan – mondta a férfi, aki láthatóan érzékelte Susie kétségbeesését, bár a
lány nagy erőfeszítéssel próbált jó képet vágni Rachel megjelenéséhez.
– Igen, igen, elfelejtettem beírni a naptáramba – mondta erőltetett mosollyal és az órájára
nézett. – Menjünk egyenesen az irodámba?
– Igen – válaszolta Rachel –, az jó lesz.
Susie egy üvegfalú irodába vezette, és becsukta az ajtót.
– Remélem, piszok jó mentséged van, hogy így betörsz a munkahelyemre. Nem volt elég,
hogy egyszer hajlandó voltam szóba állni veled?!
A lány orcái vöröslöttek a dühtől. Rachel arra gondolt, pont úgy néz ki, mint egy nyalóka –
egy óriási, piros fej a magas, sovány testen.
– Kérsz egy kávét? – kérdezte Rachel, és odasétált az iroda sarkában elhelyezett
kávégéphez.
Susie riadt volt, szokatlanul riadt, és Rachel tapasztalatai szerint ez a bűntudat jele.
Jelentőségteljes csend támadt, a két lány egymást méregette. Rachel magában számolni
kezdett, Susie hatnál fordította el a tekintetét.
– A közted és Julian közt lévő viszony – ugye tudod, hogy Juliant csapdába csalták?
– Igen – felelte, és a szeme még mindig szikrákat szórt. – Az újságod csalta csapdába.
Rachel megrázta a fejét.
– Nem, nem úgy történt – mondta semleges hangon.
Elmesélte Susie-nak, hogy Carl Kennedy hogyan tett szert a képekre, és hogy ezzel
kezdődött az utánuk való nyomozás, nem pedig ezzel fejeződött be.
– Kérlek, mondd el nekem, hogyan találkoztál Juliannel, és ne hagyd ki a legkisebb részletet

sem!
Rachelnek volt egy elmélete, egy elmélet, amely fokozatosan kristályosodott ki az
elméjében. Fogalma sem volt róla, hogy helytálló-e, vagy csak légből kapott elképzelések
sorozata, de úgy érezte, hamarosan megtudja.
– Chelsea-ben találkoztunk, egy éjszakai bárban – mondta élesen Susie. – Nem emlékszel?

Hiszen megírta az újságod is. Akkor kezdődött a viszonyunk.
– Mit kerestél egy éjszakai bárban? Csak tizennyolc éves voltál, egy diszkó sokkal inkább
hozzád illő lett volna.
– Szerettem volna vinni valamire.
– És úgy gondoltad, hogy ennek a legjobb módja, ha gazdag pasikat szedsz fel?
– Battersea-ben nőttem fel, egy nyomorult bérlakásban, és Chelsea fényei minden este ott
villogtak rám a folyó túloldaláról. Oda akartam átjutni, kerül, amibe kerül. Először azt
gondoltam, ha keményen tanulok, sikerülhet. És így is tettem, emelt szintű érettségire és
egyetemre készültem. Aztán egy napon a kirakatokat nézegettem egy bevásárlóutcában,
amikor elhajtott mellettem egy Porsche, és a vezetője rám dudált. Az volt az a pillanat, amikor
rájöttem, hogy el vagyok tévedve. Mert mit érek el a tanulással? Szerzek valami értéktelen
diplomát, felhalmozok egy csomó adósságot, amit sose tudok kifizetni, és nézhetem, hogy a
menő állásokat azok kapják, akiknek megvan a megfelelő összeköttetésük, vagy jó családból
származnak.
– Szóval úgy döntöttél, hogy kevésbé tisztességes utat választasz.
Susie lebiggyesztette a száját.
– Hívd, aminek akarod, én úgy veszem, mint alternatív pályaválasztás. Jól nézek ki, ez az én
fő adottságom, és nem érzek lelkiismeret-furdalást, hogy ki is használom. A nővéred

pontosan ugyanígy tett.
Rachel tiltakozni akart, és elmondani, hogy Diana házassága igenis szerelmi házasság volt,
de a körülmények ismeretében ezek csupán üres szavakként hatottak volna. Azonkívül Susie
nem járt távol az igazságtól: gyerekkorukban az anyjuk mással sem tömte Diana fejét, mint
hogy találkozni fog majd a szőke herceggel, aki elviszi őt a palotájába. Az emelt szintű
érettségi valahogy sosem került szóba Diana kapcsán.
Rachelnek az volt az érzése, hogy a lány még titkol valamit. Susie szeme gyanúsan fénylett,
mintha kétségbeesetten próbálná visszafojtani a kitörni készülő könnyeit.
– Susie, tudod, hogy miért vagyok itt – szelídült barátságosabbá a hangja. – Julian halála

ügyében nyomozok. Te elég jól ismerted őt, szerinted az a típus volt, aki öngyilkosságot követ
el?
– Senki nem lát bele tökéletesen mások életébe.
– Ha segíteni szeretnél nekem, akkor kérlek, mondd el, amit tudsz! Bármit! Tényleg a

legkisebb dolog is fontos lehet. Azt hiszem, voltak ellenségei, akik ártani akartak neki.
Ebben pillanatban legördült egy könnycsepp Susie McCormack tökéletesen sminkelt arcán.
– Susie, mondd el, kérlek! Hiszen Marjorie Case- Jonesszal is segítettél nekem. Tudom,
hogy nem akarod cserbenhagyni Juliant.
Susie körülnézett, mintha csak menekülő utat keresne, de nem talált, ezért nagyot
sóhajtott.
– Nem tehetem – mondta halkan, és kibámult az ablakon.
– De igen, megteheted – felelte Rachel lágyan.
A lány az asztal szélének támaszkodva állt, és csak szipogott.
– Julian nem az első gazdag pasi volt az életemben – bökte ki végül. – Pénzeszsákokat

akartam felszedni, és pontosan tudtam, hol találom őket. Viszont elég gyorsan rájöttem, hogy
velem ellentétben ők nem a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” forgatókönyvre
ácsingóznak. Legtöbbjük csak meg akarta dugni az első naiv szép kislányt, aki egy koktélért
cserébe szétteszi nekik a lábát.
Susie lassan összeszedte magát.
– Egy nap összefutottam egy klubban egy nővel, már nem is emlékszem, hol. Gyönyörű

ruhái voltak, drága ékszerei, és láthatóan gazdag volt, és mindenkit ismert. Úgy tűnt, tetszem
neki, adott egy névjegyet és azt mondta, összefuthatnánk egy ebédre.
– Elmentél?
– Persze hogy elmentem. Hiszen épp ezt akartam, kapcsolatokat építeni – mosolyodott el
Susie, mintha valami vicces emlék jutott volna eszébe. – Annyira lelkes volt, hogy még az is

felmerült bennem, hogy akar tőlem valamit. Furamód nem is lett volna ellenemre, mert volt
abban a nőben valami, annyira karizmatikusnak hatott, hogy az ember önkéntelenül is
szeretett volna a kedvére tenni.
– Ki volt ez a nő? – kérdezte Rachel.
– Ne mondd, hogy nem tudod.
– Elizabeth Denver?
Susie biccentett.
– Úgy két hétig többször együtt ebédeltünk, és elvitt partikra is. Szépen lassan mindent

megtudott rólam: hány éves vagyok, honnan származom, mit szeretnék elérni az életben.
Aztán azt mondta, hogy lenne számomra egy kis munka.
– Arra kért, hogy csábítsd el az öccsét – töltötte ki a hiányzó információ helyét Rachel.
– Azt mondta, hogy gyűlöli Julian feleségét, és szét akarja választani őket. Az ő
előadásában ez szinte jótéteménynek tűnt. A nővéredet gonosz boszorkánynak állította be.
– És te belementél a tervbe.
– Elizabeth azt ígérte, ötvenezer fontot kapok, ha sikerrel járok. Ötvenezer fontot! –

ismételte meg, csillogó szemmel. – Ez kétévi fizetés egy átlagember számára. Ahonnan én
jövök, ott még több. Elizabeth jegyet vett nekem egy eseményre, ahol Julian is megjelent, és
azt kell hogy mondjam, nem sokáig állt ellen a bájaimnak – mosolygott a lány. – Még azon az
éjszakán leszoptam a Bentley-je hátsó ülésén. Másnap kaptam tőle egy nyakláncot.
– Szóval csak munka volt? – kérdezte Rachel, aki alig tudta leplezni a döbbenetét.
– Úgy valahogy – válaszolta a lány őszintén.
– Tudtad, hogy Elizabeth mit tervez? Hogy bemárt benneteket a médiában?
Susie a fejét rázta.
– Azt hiszem, nem is nagyon gondolkodtam azon, hogy mi lesz az ügy kifutása. Addigra

már megkaptam a pénzt is, és rendszeresen lefeküdtem Juliannel. Ha tudtam volna, hogy
milyen jóképű és kedves, ingyen is elvállaltam volna a feladatot.
– Ezek szerint kedvelted őt.
– Igen – mondta Susie halkan. – Nehéz lett volna megállni, hogy legalább egy kicsit ne
essek bele Julian Denverbe. Más volt, mint a többi férfi az éjszakai bárokban. Okos volt, és
nagylelkű. És soha nem beszélt nekem a feleségéről, nem úgy, mint a többiek. Azok úgy
bántak velem, mint egy kurvával, rögtön közölték, hogy nősek, és csak szex lehet közöttünk.
Julian nem ilyen volt, mellette különlegesnek éreztem magam.
Susie vett egy mély levegőt, aztán az ablak felé fordult, talán mert újra sírnia kellett.
– Körülbelül egy hónapja lehettünk együtt, amikor Elizabeth eljött hozzám, és közölte,

hogy az újságok kiszimatolták a viszonyunkat.
– Szóval nem te küldted azokat a képeket a lapnak?
Susie a fejét rázta.
– Dehogyis! Meg voltam rémülve, attól féltem, az apám kinyír, ha kiderül, hogy mit
művelek.
– Azért arra számíthattál, hogy bekerülsz az újságokba, ha ilyen gazdag pasasokkal jársz.
– Miért? – kérdezte a lány, és visszafordult Rachel felé. – Nem focistákkal vagy celebekkel
jártam. Julian csak egy gazdag üzletember volt. Persze tudtam, hogy néha szerepel a
lapokban, de azért nem egy Tom Cruise-kategória, nem igaz? És engem soha nem érdekelt,
hogy kiárusítsam a kapcsolataimat, én csak kényelmes életet akartam, ez minden.
– És Elizabeth mondott még valamit?
– Azt javasolta, hogy működjem együtt a lappal. Azt állította, hogy a cikk nagyon részletes

lesz, úgyhogy akár segíthetem is alátámasztani a vallomásommal.
– Honnan tudta, hogy milyen lesz a cikk?
Susie gúnyosan felhorkant.
– Úgy hallottam, hogy a főszerkesztő a szeretője volt.
Rachelnek tátva maradt a szája.

– Alistair Daviesszel volt viszonya?
– Azt nem tudom, de az biztos, hogy úgy táncolt, ahogy Elizabeth fütyült. A cikk úgyis
megjelent volna, hát gondoltam, miért ne kereshetnék vele egy kis pénzt. De nem voltam
ostoba, tudtam, hogy helyzeti előnyben vagyok, így közöltem Elizabethtel, hogy nem muszáj
arról beszélnem, hogy ő találta ki és hozta össze az egész viszonyt.
Susie felnevetett, még most is elégtétellel töltötte el, hogy túljárt a félelmetes Elizabeth
Denver eszén.
– Neki elég sok veszítenivalója lett volna, ha elmondom az igazat. Bekeményítettem hát,

így kaptam egy kis extra juttatást.
– Extra juttatást? Mit?
– Elizabeth segített a kapcsolataival. Azt mondta, üljek a fenekemen egy évig, amíg
elfelejtik a nevemet. Addig megéltem a lapodtól kapott pénzből. Aztán Elizabeth szerzett
nekem egy állást egy dublini P R-cégnél. Akkor kezdtem el a Susan Mack nevet használni.
Senki nem ismert fel, és senki nem tett fel kellemetlen kérdéseket, mivel befolyásos
hátszelem volt. És négy év elteltével itt vagyok – mutatott körbe Susie az irodáján. – Hat
számjegyű fizetéssel, és a magam erejéből. Senkinek nem tartozom már semmivel.
Kihívóan nézett Rachelre, mintha csak azt várná, hogy ellent mer-e mondani neki.
– Kapcsolatban vagy még Elizabethtel?
Susie a fejét rázta.
– Megtettem, amire kért, azon túlmenően csak gondot jelentettem a számára. És én is

boldog voltam, hogy megszakadt a kapcsolat. Ha őszinte akarok lenni, féltem tőle. Ha képes
volt a saját testvérével ezt művelni, mit tenne velem, ha keresztbe tennék neki?
A lány felvont szemöldökkel nézte Rachelt.
– De pár hete felhívott, hogy beszéljen rólad velem.
– Rólam?
Rachel ültében előredőlve várta Susie válaszát.
– Pár héttel az után történt, hogy Julian meghalt. Emlékeztetett arra, hogy egy árva szót

sem szólhatok a közös kis titkunkról. Burkoltan megfenyegetett, és azt mondta, várhatóan fel
fogsz hívni. Tudta, hogy mit csinálsz, hogy mindenfelé kérdezősködsz Julianről.
Rachel valamit nem értett.
– Ha Elizabeth tényleg megfenyegetett, akkor miért mondtál el most nekem mégis
mindent?
– Julian mindig jól bánt velem, én meg becsaptam, ezért – közölte Susie. – Mert hiszem,
hogy igazságot kell szolgáltatni Juliannek. Elizabeth veszélyes. Megúszta, hogy eladta a
tulajdon testvérét a médiának. Bele sem merek gondolni, hogy mi mindent úszhatott még
meg.

47. fejezet

– Végül akkor így áll össze a szombati nyitásra a menü – mondta Dot, aki az orrára
csúsztatott szemüvegen keresztül tanulmányozta a jegyzeteit.
Diana lerakta a kezében tartott fehér-kék kockás abroszokat, és leült. Megállás nélkül
dolgoztak egész délután, ezért örült, hogy szusszanhat egyet.
– Kétféle quiche, a klasszikus póréhagymás Lorraine és a paradicsomos-spárgás Petit Pois.
– Petit Pois, hú, de előkelően hangzik! – cukkolta Diana, és belekortyolt a vizébe.
– Aztán lesz póréhagymás burgonyaleves, és péksütemények attól a londoni pékségtől,

amelyet ajánlottál.
– Polaine a nevük – válaszolta Diana, és most is a szájában érezte kedvenc péksége csodás
kovászos kenyerének ízét.
– Sosem hallottam még róluk, de ha azt mondod, jók, elhiszem. Azután jön a fő fogás: a
torta – közölte Dot. – Piskótatészta az alapja, de levendulás krémmel töltöm meg, és ehető
virágszirmokkal díszítem. Diana tortának neveztem el, mivel édes és szép, mint te, és ettől ne
is próbálj meg eltántorítani!
– Akkor megtiszteltetésnek veszem.
– Lesz még Ron receptjei közül a datolyás diókenyér és a lisztmentes csokitorta, abból a

csokiból, amit szintén te ajánlottál.
– Valrhona – segítette ki Diana, és nagyon boldog volt, hogy a javaslatai elnyerték Dot
tetszését. A nő messze nem volt olyan nagyszerű cukrász vagy séf, de evett már elég sok
gourmet étteremben, és találkozott elég sok menő séffel, hogy tudja, a legegyszerűbb étel is
varázslatos lehet, ha a legjobb alapanyagokat használják hozzá.
– Csinálok pár adagot Ron makaronjaiból is, málnásat, pisztáciásat és kókuszosat.
– Nagyszerű, és itt vannak hozzájuk a dobozok – mondta Diana, és megmutatta a lila színű

kis kartonokat. – Igazán csinosak lesznek fehér szaténszalaggal átkötve.
– És ne felejtsük el a cukkinis-gyömbéres tortát sem. Gondolod, hogy elég lesz ennyi?
– Dot, ez így is rengeteg.
– De ha mégsem lesz elég?
– Ne pánikolj!
– Bárcsak ne tettük volna közhírré, hogy épp a vásár napján nyitunk ki újra! Nagy fába

vágtuk a fejszénket. És nincs plusz segítségem, csak Beth, aki hétvégenként pincérkedik. Ha
túl sok vendégünk lesz, akkor nem fogjuk bírni, ha kevés, akkor meg szégyenkezhetünk.
– Charlie-nak holnap ér véget az iskola, őt befoghatjuk. Mrs. Bills pedig igazi varázsló a
konyhában. Ha senki nem jön el, akkor bezárjuk az ajtót, és felfaljuk az összes tortát.

hogy Adamnek is legalább annyira fog tetszeni. Nem is értem. Holnap hosszú napunk lesz. és Diana kérésére elküldte Boughtonba. Ekkor megpityent a mobilja. mint az óceánon eltévedt kis csónak. ami váratlanul érte Dianát.Dot elmosolyodott. Már majdnem este kilenc óra volt. hogy elsodorja a bizonytalanság. Diana körülnézett a kávézóban. ha több ideje van. és lehúzza a mélység. sikeres lesz-e a kávézó vagy sem. a spalettákat megjavították és halványzöldre festették. hogy van-e még valami tennivaló. A nő ivott egy kis bodzaszörpöt. és Dot miatt is számított. gondolta Diana. végül szalagot kötött a nyakukra. Mr. és szinte remegve az izgalomtól sűrűn pillantgatott az órájára. Dianának fogalma sem volt róla. megigazgatta az asztalokra kihelyezett fréziacsokrocskákat. – Nemsokára végzek fent. Adam késett. kivett belőle egy üveg pezsgőt és berakta a hűtőbe. és meggyújtott egy sor mécsest a komód tetején. A kávézó még távol állt attól. pár szál fréziával díszítette őket. de így is kezdett kellemesen otthonos és rusztikus hangulatot árasztani. A fapadlót felcsiszolták. Leterítette az asztalokat a kockás abroszokkal. és remélte. amilyennek Diana szerette volna látni. de talán mégsem szenved hajótörést. mint neki. hogyan hagyhattam magam belerángatni ebbe az egészbe! – Jót tesz neked – mondta Diana kedvesen. és amilyenre meg is csinálta volna. hogy nem Dottal együtt issza meg. Úgy számolta. antik gyógyszeres üvegcsét vásárolt egy aukción. hogy mit fog neki mondani. hogy ne valljon kudarcot. üzenete érkezett. Dot rövid idő alatt nagyon közeli barátjává vált. Kicsit bűntudata volt. Az üvegcséket Diana félig töltötte vízzel. Időnként attól félt. amelyet reggel hozott a futár. . hiszen úgyis csak figyelemelterelésként kezdett vele foglalkozni. hogy lehűljön. Most azonban már igenis számított. Diana mosolyogva nézte. teljesen mindegy. Bills lehozott Somerfoldból egy régi komódot. ahogy az idős asszony felmegy a lépcsőn. Elővette a pult alá bedugott nagyméretű táskáját. de minden tökéletesnek tűnt. Vele. A nő minden lámpát lekapcsolt. és sok örömet szerzett neki. Tagadhatatlanul gyönyörű ez a hely. hogy felborul. hogy Adam bármelyik percben megérkezhet. Bár akár hagyhatná is. de a pillanatot valaki mással szerette volna megosztani. majd kinyitotta a csomagot. Az egyik lakberendező ismerőse tizenkét gyönyörű. és részben ezért volt ennyire izgatott. Az utóbbi hetekben Diana elképzelései alapján több más felújítási munkát is végeztek. A falra akasztott antik tükörben megigazította a sminkjét. – Mindkettőnknek jót tesz. Korábban azt gondolta. a nap kezdett eltűnni a nyugati égbolton. és megtörölte a homlokát egy konyharuhával. Az elmúlt hetekben úgy érezte magát.

Bocs. Szombaton találkozunk. már nagyon várom! Adam Diana elfújta a teamécseseket. Sok dolga van. A megbeszélés elhúzódott. . Messze van ide London. ezért ma este nem tudok kimenni hozzád. Majd holnap Dottal megisszák a pezsgőt. hogy csak most szólok. mint a rétes.Még Londonban. Minden rendben. és minden egyes fújással a csalódottságát is igyekezett eltüntetni.

amikor meglátta. Rachel. hogy a füvön üldögélve piknikezzen. Leültek egy padra. július 31. 1878. és gyilkos is? Rachel majdnem elnevette magát a helyzet iróniáján: az ilyen jeleneteket mindig hiteltelennek tartotta a krimikben. ha segítségért kiáltasz? A Postman’s Park persze nem a világ végén volt. hogy kimentsen egy gyermeket. Semmiben nem különbözött a többi belvárosi üzletasszonytól. nem igaz? Már az előtt meghallotta Elizabeth lépteit. csak ha odakerül. nem. Beugrott a Temzébe egy gőzhajóról. mert nincs sok időm – mondta Elizabeth az órájára pillantva. élt 31 évet. magas sarkúja hangosan kopogott a kövezett ösvényen. Az ember sosem tudhatja. ahol senki nem hallja meg.48. Rachel a park keleti oldalával határos bérház tetővel védett falához sétált. hogy a táblák hősei is ezt a választ adták volna. A nő szűk. felügyelő. hogy ő maga beugrana-e a Temzébe. – Vágj bele. haját szigorú kontyba fogta. Rachel gyakran üldögélt a fal alatt. chelsea-i lakos. Ha valakit gyilkossággal gyanúsítasz. – Nem erről van szó – közölte a lány. de őt elgázolta a vonat.” Ám mindegyik nem mindennapi bátorságról tett tanúbizonyságot. – Illetve csak közvetve. január 11. vagy berohanna-e egy égő házba. és Rachel mindig libabőrös lett. Mindegyik egy-egy olyan embernek állít emléket. aki mások megmentése közben vesztette életét. és azon morfondírozott.” Néhányuk furcsa eseteket írt le: „Frederick Alfred Croft. – Ugye tudod. Szívbe markoló sorok olvashatóak a táblákon: „Edmund Emery. miért találkozol vele egy félreeső helyen. Rachel. az ismeretlen emberek tetteit olvasgatva. fejezet A Postman’s Park mindig lenyűgözte Rachelt. – Remélem. mielőtt az élet-halál kérdését eldöntő helyzetbe kerültek. De valóban csak az volt? Vagy Susie-nak igaza lehet. 1874. Egy sor pad fölött a falra kerámiatáblákat erősítettek. – Mi . A hősi önfeláldozás emlékműve különleges hangulatúvá tette a helyet. de persze könnyen lehet. nyári napokon gyakran kisétált ide. Amikor a közelében lakott. jó okod van rá. hogy megmentse mások életét. és megfulladt. A római kori romokat is magában foglaló park fái és kerítése hatékonyan tompították a London szívéből áradó járművek keltette zajt. de ilyen korai órán nem járt arra egy lélek sem. fekete szoknyát és égkék felsőt viselt. hogy őt magát megpillantotta volna. élvezve a csendes oázis viszonylagos nyugalmát. Megmentett egy őrült nőt az öngyilkosságtól a Woolwich Arsenal állomáson. Úgy gondolta. hogy ide hívtál – mondta Elizabeth köszönés helyett. Ilyen módon örökké él az önfeláldozásuk emléke. hogy a Julian végrendeletét megtámadó indítványunk már az ügyvédeknél van? Nem fogom ezt megvitatni veled.

– Nem. hogy befeküdjön annak a lánynak az ágyába. gondolta Rachel. mint megállítani egy Föld felé száguldó meteort. de csak egy aprót rándult Elizabeth bal szeme. – Azért rángattalak ide. vagy figyelemre sem méltónak. hogy a lány beletrafált az igazságba. hogy nem próbáltam leállítani azt a nyavalyás cikket! Jól tettem vajon? Vagy segítenem kellett volna. – Bűntudatod van? Nem gondolod. hogy milyen reakciót vált ki a bejelentése. Rachel. majdnem szétrobbantottad a házasságát és velem is kitoltál? – Veled? Mi közöd neked ehhez az egészhez? – Négy évig emésztettem magam amiatt. Rachel? – kérdezte az asszony. hogy az egész napomat fel kellett borítanom miatta? – Viszonyod volt Alistair Daviesszel. hogy régi szerelmi ügyekről beszéljünk? Erősen kétlem. hogy megint reflektorfénybe kerüljön a férje hűtlenkedése? Rachel azonban nem hagyta magát megfélemlíteni. nem igaz? Elizabeth nem is leplezett dühvel bámult rá. jelezve. ahogy a fogaskerekek kattognak Elizabeth agyában. szívesen. gondolta Rachel. hogy esik ez majd Dianának? Szerinted arra vágyik. miközben azon töri a fejét. mint te. mintha nevetségesnek tartaná az ötletet. ment ő magától. amikor azt állította. hogy a lány mire akar kilyukadni. Elizabeth – válaszolta Rachel. hogy Julian hírnevének tönkretétele érdekében feküdtél le Alistairrel. hogy összefusson azzal a lánnyal. – A hírneve tönkretétele érdekében? – kérdezett vissza az asszony megvetőn. és vajon mennyit tudhat. . Nagyjából annyi esélyem lett volna megakadályozni a sztori megjelenését. Igen?. de te intézted úgy. – Ennyi? – nevette el magát. – Elintézte ezt ő maga. Rachel figyelte. Elizabeth lazán legyintett.olyan fontos. de az asszony szinte azonnal visszanyerte a lélekjelenlétét. mert arról akarok beszélgetni. hogy most ilyen vádakkal dobálózol? – Miért? Mert tönkretetted Julian hírnevét. – Azért rángattál ide. mindenki megvehető. hogy elég bajt okoztál már ennek a családnak anélkül is. Nem kényszerítettem az öcsémet. – Miért csinálod ezt. hogy itt szerelemről volt szó. Elizabeth hangosan felhorkant. Ettől robbant csak igazán a bomba! Rachel szinte hallotta. – Az a baj az olyan emberekkel. hogy Julian megússza? Eközben neked a zsebedben – és az ágyadban – Alistair Davies feküdt. Elizabeth. – Újabb gusztustalan kis cikket írsz valamelyik lapba? Leleplezel mint gonosz ármánykodót? Mit gondolsz. hogy Elizabeth veszélyes. hogy azt hiszitek. mire célzott Susie. – Igen. Menj a fenébe te is! – Nyilvánosságra fogok hozni rólad mindent – közölte nyugodt hangon. és Rachel rögtön megértette. te aztán igazán tudhatod.

Rachel. különb vagy nálam. ez nyilvánvaló. Rachel tudta. Kicselezett másokat. Elizabeth. – Ne próbáld rám terelni a szót! – mondta Rachel. igaz? Rachel lemondón ingatta a fejét. miről beszélek. teleobjektívek. Telefonlehallgatás. a cél nála is szentesítette az eszközt. akit nem lehet megfélemlíteni – az. Tényleg azt hiszed. simán megtette. hátba döfte a barátait. a te drágalátos Julianed sosem művelt ilyesmit? Hát tévedsz. amit elveszíthetnék. e-mailek feltörése – mind-mind a jó sztori érdekében. hogy valld be. – Az igazságot akarom! – kiáltotta Rachel. Elizabeth ajka megvetően legörbült. – Én sosem mennék el olyan messzire. – Azt akarom. mindig is az akartam lenni! Csak mert szerencsétlenségemre nőnek születtem. Elizabeth – válaszolta. sosem léptek mások tyúkszemére? Azt gondolod.De van olyan ember. mindig hajlandó üzletet kötni a cél érdekében. krimibe illő találkozót. hogy azt képzeled. különben nem szervezted volna meg ezt a nevetséges. akin mostanra végképp eluralkodott az Elizabeth iránt érzett megvetés. akinek nincs vesztenivalója. Soha az életben. – Mit szeretnél? – kérdezte Racheltől. Ne csinálj úgy. Elizabeth mindig eléri. mintha nem tudnád. – Ezt hogy érted? Rachel előredőlt a padon. Elizabeth sima homloka ráncba szaladt. – A pályafutásomnak rég vége. hogy jól sejtette. te is ilyen vagy. de zavarodottsága csak egy pillanatig tartott. amit akar. hogy azok az emberek. A cég vezetője akarok lenni. már alkalmatlan vagyok a Denver-csoport vezetésére? Nem számított. – Rólad van most szó. hadd eméssze nővére sógornője a hallottakat. – És te. Mindig mindent ezüsttálcán nyújtottak át neki. nőj már fel! – emelte fel a hangját Elizabeth. – Tehát csapdába csaltad. milliárdosok –. – Valóban? Fogadjunk. – Ez nem kispályás mérkőzés. – Igen. Rachel. Mivel akarsz megfenyegetni? Elizabeth kínosan fészkelődni kezdett. amit meg kellett tennie. Egy percig hagyta. amit elkövettél! Elizabeth dühösen meredt rá. – Te ölted meg az öcsédet? . Te közérdeknek nevezed. – Azt hittem. elege volt már ennek a nőnek a kisded játékaiból. az ég szerelmére. akiknek hatalom van a kezükben – politikusok. mint te. – Nyilvánvalóan akarsz valamit. – Ó. mennyire voltam jó. más pedig a magánszféra súlyos megsértésének. nincs hírnevem. Julian volt az örökös. vezérigazgatók. mennyire dolgoztam keményen. különb vagyok nálad.

miről beszélsz. Elizabeth feltartotta a kezét. aztán hirtelen újra Rachelre kapta a pillantását. És felmérted. – Jó – válaszolta a lány. higgyem el. Semmi baj nincs a részvényeink árával. – Tudok a Xenistatról – mondta a lány. nem én voltam. olyan meggyőző volt az alakítása. – Olyan csapdát állítottál Juliannek. A pénz volt az ő világa. mintha próbálna értelmet adni a lány szavainak. mit akarsz. – Mi?! Mi a fenéről beszélsz? – Válaszolj a kérdésre! – Nem. ha az utadba állna? Elizabeth a kézfejével megtörölte a száját. Lelkiismeret-furdalás nélkül feláldozod az embereket. – Hagyd abba ezt az őrültséget. – Tudom. Ha Rachel esküdt lett volna egy gyilkossági perben. – Rendben. Rachel lassan bólogatott. . – Nem öltem meg az öcsémet! – ismételte Elizabeth remegő hangon. mint te. fogalmam sincs. hogy a kivonásnak milyen hatása lesz a Denver-részvények árfolyamára és a gyógyszergyár eladási árára. ezt az elmúlt néhány hétben bebizonyítottad. Rachel? – kérdezte. vagy megtudtad valahonnan. akkor megint az ő kezébe kerül a gyeplő. gondolta Rachel. Teljesen őszintén mondom. – Rendben.A nő szeme tágra nyílt a döbbenettől. – Az ilyeneknek. az orrcimpája remegett. hogy nem szabadulnál meg simán bárkitől. van egy megoldási javaslatom – mondta Elizabeth. – De miért? Hiszen annyira népszerű! – Vagy Julian mondta el neked. És a gyógyszergyár eladása is rendben halad a maga útján… A nő a földre bámult. A megkönnyebbülés olyan látványosan ömlött el Elizabeth arcán. hogy Rachel majdnem elnevette magát. és jót nevetett magában. én öltem meg őt? – kérdezte hitetlenkedve. kétségkívül hitt volna Elizabethnek. még sosem volt ilyen magas. De nem hagyhatta eltéríteni magát a céljától. Rachel. igazság szerint. mindig megvan az áruk. hogy Julian ki akarta vonni a piacról. – Hogy juthat ilyesmi az eszedbe egyáltalán? Csak mert vannak ambícióim? – Hogy juthat ilyesmi az eszembe? – kérdezte a lány. hogy elérd a céljaidat. – Beszéljünk a pénzről. ami majdnem tönkretette az egész életét. Most meg áttérünk a hízelgésre?. – Tényleg azt hiszed. és van kiút a kellemetlen helyzetből. És azt akarod. – Jó nyomozó vagy. az arca vérvörös volt. – Xenistat? A fogyasztószer? Kivonni a piacról? – tette fel a kérdéseket Elizabeth a fejét rázva. Ha Rachel hajlandó pénzzel elintézni ezt az ügyet.

hogy én épp most készülök befektetni egy ilyen cégbe. milyen felelőtlenül próbáltad aláásni az öcséd pozícióját és ezzel a vállalat hírnevét is. majd felállt és lesimította a szoknyáját. Elizabeth továbbra is dühösen bámult rá. hogy a szegény. láthatóan nem értette a helyzetet. – Azzal az elkényeztetett kis fattyúval? Semmi köze a családomhoz. Elizabeth hagyta. nem kell állás. hogy valószínűleg úgysem nyernél. – Az a helyzet – folytatta –. Azt hiszem. hogy a média egy rakás szar – folytatta az asszony. – Vond vissza a keresetet! – mondta egyszerűen. – Vagy visszalépsz a végrendelet megtámadásától. – Tudod. ha nem tévedek.– Ugyanolyan jól tudod. Ha pedig a cég úgy fellendül. akkor a barátomnak. Rachel bólintott. És? – Meg kell hogy mondjam. – És te mit nyersz ezzel egész pontosan? – Semmit – közölte Rachel megvonva a vállát. amelyet korábban említettél. És ha már így benne vagyunk. akkor olyan gyorsan kipenderítenének az igazgatótanácsból. Az sem tetszett. sokkal kifizetődőbb. ha összeismertetlek a megfelelő emberekkel. akár még partner is lehetsz. Talán jót tehetek valakivel. Rachel? A lány felhúzta a szemöldökét. – Hát akkor mit akarsz? Pénzt? – Julian végrendeletének a megtámadása. – Hová akarsz kilyukadni. mintha csak megfontolná az ajánlatot. hogy Rachel eméssze a hallottakat. – Nagyszerű. – De nem pont ilyesmire gondoltam. Megmondtam. hogy az öcséd a vezérigazgató. Állíthatom. hogyan csaltad csapdába az öcsédet egy tini lánnyal. mint búvártanfolyamokat szervezni Thaiföldön. – Rendben – mondta Elizabeth. és soha nem is lesz. amiről korábban beszéltél. hogy manapság hol dolgoznak a legjobb nyomozók? Magánbiztonsági szolgálatoknál. mint én. Nem kell pénz. – Ez nagyon nagylelkű ajánlat – mondta lassan. de a lány érezte. ehelyett inkább előnyödre fordíthatnád a helyzetet. – A fiával? – kérdezte gúnyosan Elizabeth. – Ezt akarom. ahogy sejtem. vagy nyilvánosságra hozom. Ross McKinney-nek . és egy kis nyomást is gyakorolok rájuk. – Talán picit enyhítem azt a bűntudatot. örökbe fogadott fia örökli a céget. Julian fiával. Rachel érezte. Elizabeth a homlokát ráncolta. nem lepett meg. Elizabeth? Van egy olyan érzésem. ugye a te ötleted volt. – Igen. de neked. hogy ha a részvényeseitek megtudnák. csak hagyd békén a végrendeletet. hogy nekem nincs vesztenivalóm. így nyilván nem nézed jó szemmel. vezetői pozíciót kaphatsz náluk. akkor ez nagyon kifizetődő pályamódosítás lesz neked. hogy elönti a méreg. hogy magadhoz térni se lenne időd. Te is tudod. hogy most telibe talált.

. A lány követte a tekintetével. Rachel – mondta Elizabeth összehúzott szemmel. – Csodás – mosolygott Rachel. ha tudod: kijátszottad az egyetlen aduászodat. de én sokkal jobb játékos vagyok. – Megbeszéltük – válaszolta az asszony kelletlenül. nem sok jobb van nála. – Nevess csak nyugodtan. Lehet. Sokkal jobb. – De jobb. Nagyon jó nyomozó. Magas sarkúja hangosan kopogott a kövezett ösvényen. amelyet említettél. és még azután is hallotta Elizabeth lépteit. ahogy kiviharzott a parkból.szerezz egy állást annál a biztonsági cégnél. hogy most nyertél. amikor ő maga már eltűnt a szeme elől.

majd a háta mögött megszólalt egy hang. ha az anyád megkér rá. Diana hirtelen úgy érezte. Az. hogy nem kell dolgoznod. hogy csináljon egy újabb adag limonádét. hogy Dot és a nővére nem vágták túl nagy fába a fejszéjüket. – Hanem mit? – kérdezte az asszony és a melle dagadt a büszkeségtől. hogy az üzleti fiaskók egyik legfőbb oka a nem megfelelő készletgazdálkodás. Diana és Dot tökéletesen alulbecsülték.49. Ám a siker tagadhatatlanul óriási volt. a szeme sarkába nevetőráncok gyűltek. hogy van-e még a Diana tortából.30kor – amikor a templom harangja megszólalt. teljesen kifogytunk belőle! – kiáltott utána Dot. ez a nyári szünetem. hogy mennyire népszerűek lesznek. – Csak virágot raktam a vázákba. – Meghívtál. mondd meg a nénédnek. aki azt mondta. – Hát eljöttél! – mondta Diana. Dot egész előző éjjel dolgozott. arról. – Szeretném megkérdezni. napsütéses idő köszöntött rájuk. – Igazán nem tettem sokat – füllentett Diana. . valaki megérinti a vállát. Hogy állunk a rendeléssel? Diana mosolyogva nézte. – Ha már úgyis hátramész. hogy romantikusan kivilágította a kávézót az eltervezett. – Rachel nénédnek és nekem két állásunk is volt a te korodban: újságot hordtunk ki és pincérkedtünk. Szép. A lány csak remélni merte. hosszú sor kígyózik az ajtó előtt. pedig még három óra sem volt. A nő megfordult: Adam állt mögötte mosolyogva. Rachel egyszer interjút készített egy szakértővel. nem Gordon Ramsey! – Hagyd abba a nyavalygást! – legyintette meg anyja játékosan egy másik konyharuhával. ahogy a bentlakásos iskolából épp hazatért fia morcosan a vállára dobja a kezében tartott konyharuhát. hogy te puccosabb iskolába jársz. A nő nem akart a csütörtökről beszélni. Diák vagyok. – Anya. ennek ellenére az összes készletük fogytán volt. ennyi az egész. az a legfinomabb. hogy jelezze a vásár kezdetét – kinyitottak. még nem jelenti azt. két tejszínes teát és egy levest kért. – Ez lenyűgöző. fejezet – Charlie. és világoskék ruhájába törölte a kezét. és rengeteg ember jött el megnézni a vásárt. Amióta 11. közös estére. Di. – Én nem ezt hallottam. sütötte a süteményeket. az ötös asztal két szelet gyömbéres cukkinitortát. hogy mennyire várta. Azt mondják.

pufogott magában bosszúsan. – Diana! Diana Denver! A tiszteletes kiabált utána. hogy helyes kis pöttyös {1} süteményes dobozaink lehetnének. Arra gondoltam. Délután együtt morcoskodott Charlie-val. – Menj! – lehelte Adam kacsintva. – Tetszik a dolog. úgyis így hívja mindenki a környéken. – Hát itt van. – Csak nyugodtan. És furamód. de aztán gyorsan elhessegette magától az undok gondolatokat. – Aztán jöhetnének a franchise üzletek országszerte – vigyorgott Adam. hogy hagyta magát belerángatni a kisegítő szerepébe. hogy a legkisebb szögig átalakítottad a Kék szalagot. A nő rájött. Adam bólintott. aztán leülhetnénk kint. A kávézó ajtaja csilingelve kinyílt. hogy Adam máris valami vicces dolgon nevet Charlie-val együtt. bár a hangocskát alig lehetett hallani a benti zsongástól. csak azt látta. Mi tagadás. hogy túl sokat beszél. még akkor is. és megborzongott. mert akkor senki nem nézné le többé. hogy versenyben van egy akkora paradicsom. és nem is rossz. hogy ezt szeretné. egy csésze vízből és egy csésze frissen facsart citromléből szirupot kavart. ez az ötlet Diana fejében is megfordult. aki elvetette magát a főnökkel. Mintha nem tenne már úgyis elég sokat Dianáért. nem tartanák szerencsevadásznak. Diana ugyanis rájött. – Dot sütödéjére változtatjuk a nevét. de ahogy hátranézett. amely görögdinnyének is beillene. Diana elmosolyodott. meg kötények és csészék. – Hozok két pohárral. – Kérsz limonádét? Rachel csinálta. még Julian emlékét is segítene életben tartani.– Azt. A nap folyamán mindig variálta egy picit a receptet. aztán négy csésze vízzel és rengeteg tört jéggel hígította az italt. Diana Adamre nézett. Egy csésze cukorból. . Charlie addig tartja a frontot helyettem is. mert egyszerűen képtelen volt elhinni. legfeljebb egy kis reszelt citromhéjjal és mentával megbolondítva. Rachel már a nyolcadik adag limonádét keverte. még néhány titkos hozzávalót is bevetett Dot készleteiből. ha hatalmas üzleti sikereket ér el. – Kezdődik a zsűrizés. A nő azt remélte. a kis titkárnőnek. izzadt és aggodalmas arccal. van időnk. Muszáj elmondanom. bár ő maga tisztán szerette. kedvesem! Már nagyon várják a nagysátorban – mondta immár halkabban. Titokban nagyon örült volna. a férfi utána jön majd a nagysátorba. ha az Adam iránti érzései teljesen nyilvánvalók.

Holnap visszarepül Bangkokba. Nem is . és magában füstölgött. Nem is tudtam. – Hurrá! Nagy dolog ez olyasvalakitől. ha neked mondom el. hogy korábban nem találkoztunk. hogy mindenki úgy tudja. és csak velük dolgozott. jobb. sőt a cégünknél az egyik partner azt állítja. és találkozni szeretne a barátaival és a családjával. Megértette. és fogta az épp elkészült kancsó limonádét. – Persze. Igazság szerint már itt kéne lennie. Ez után az időjárás után fog majd sóvárogni a thaiföldi rekkenő hőségben. Alicia. – Alicia vagyok. Eredetileg Liammel akartam üzenni. Kár. – Liam veled volt? – kérdezte a lány és érezte. ezt fel kell vennem. hogy tárgyaljanak az akvizícióról. – A mobilom. – Remélem. Viszont ígéretem szerint kicsit körbekérdezősködtem. hogy Rachelnek esélye sem volt meghallani a kávézóból beszűrődő zsivaj miatt. Mondjuk felesleges volt az erőfeszítése. mert Juliannek megvoltak a saját befektetési tanácsadói. hogy újdonsült feladatai ellenére szerette volna Liammel tölteni. nagy szükség lenne most rá. – Köszönöm az infót – mondta Rachel. – Londonban. Rachel befejezte a hívást. hogy Liam összeköttetései bármit is számítanak jelenleg. Limonádét kéne árulnod Thaiföldön. Nem amiatt volt mérges. ha visszamész. A Dottól kölcsönkapott. foltos kötény zsebében megzizzent a telefonja. Az összes nagy gyártó találkozni akart vele. – Bocs. – Nem szólt róla? – De igen – hazudta Rachel. Julian el akarta adni a gyógyszeripari üzletágat. aztán lerogyott a járda szélére. hogy egyszerre kiszárad a szája. tudtam segíteni. A lényeg. igazad van – jött zavarba Alicia. – Ez a cucc egyre jobb. Kiment az épület elé. aki még egy kemény tojást sem tud megfőzni. hogy valaha számítottak volna. Rachel széles mosollyal próbálta leplezni csalódottságát.Ekkor Dot esett be a konyhába. Annyira halk hang szólalt meg a vonal másik végén. hogy Liamnek ilyen jó összeköttetései vannak a Denver családhoz. De olyan csodás volt ez a délután. minél többször csinálod. – Julian meghalt. Nem hiszem. hogy a férfi csak kevés időt tölt itthon. Csak szólni akartam. hogy Liam elindult hozzád. hogy Liam még nem ért vissza Boughtonba. de ott sem lett sokkal jobb a helyzet. – Thaiföldről jut eszembe! Hol van az a helyes barátod. Sőt azt sem. de aztán úgy gondoltam. hogy nem köszöntem el a múltkor a Balthazarban. ő már meg is találta az ideális vevőt a Denver számára. de nem tűnt nagyon őszintének. Alicia Dyer. – Rachellel beszélek? A hang ismeretlen volt. ezért befogta a szabad fülét.

Rachel! Mi a baj? – Miért olyan seggfej minden férfi? – kérdezte a lány Adam felé fordulva. mint azt gondolod. másra sem tudott gondolni. hogy a lányt felzaklatná a dolog. Alkoholt kérek uborkával. hogy lelki tanácsadó leszel! – Rám számíthatsz. – Ugyan már. hová megy. bemegy Londonba elintézni pár dolgot és barátokkal találkozni. Liam tényleg hazudott? Azt mondta. mint Alicia gonosz szavaira. – Egyébként fantasztikus a limonádéd. – Nagyon finom volt. ha az emberek beszélnek egymással. – Én már rosszul vagyok tőle. – Erre aztán nem számítottam. akkor erre igyunk! – Te maradhatsz a limonádédnál – mondta a lány morcosan. – Bármi is a baj. Rachel elnevette magát. az pont ez az utóbbi kategória. – Nem kellene éppen karfiolokat zsűrizned? – A nővéred a helyi celeb. miért bántja ennyire a dolog. a férfi pedig letelepedett mellé a járdaszegélyre. – Aha. – Ugye volt benne vanília? – Mi? – Vanília. Minden megoldható. és Adam Denvert pillantotta meg. és hát. . Nem tudtad? Nem bírta eldönteni. Felnézett. mert bemenni viszont nem látta. – Kicsit rendhagyó módon csináltam. Liamnek ugyanis semmi oka nem lett volna hazudni arról. – Nincs pasim! – csattant fel Rachel. ami azért volt fura. A lány intett neki. – Jó. Volt a férfiban valami. kihasználták és elárulták. amitől úgy nézett ki. hidd el nekem. és ezt azért titkolta el Rachel elől. mert egyébként pedig nagyon segítőkésznek mutatkozott. igazán kreatív ötlet.értette. ha Aliciával találkozott. A lány alig figyelt rá. hogy semmi bajom. Liammel voltam. mire Adam odasétált hozzá. hogy szándékosan szúrt-e belé a másik lány. szóval pasiprobléma. engem a kutya sem ismer. – Igen. Rachel elnevette magát. amint kisétál a kávézóból. Jól vagy? – kérdezte. kezét a farmerja zsebébe dugva. hacsak nem volt romantikus oka az Aliciával való találkozásának. mint egy amerikai filmsztár a legújabb filmje forgatásán. mert azt gondolta. nem olyan jelentős. – Mondtam. Rachel mégis úgy érezte. a limonádéban.

és felállt. – Ezt meg kell tennem. uborkával és mentával megtöltött műanyag pohárral tért vissza. Hol van eltemetve? – A szüleim háza közelében lévő templom kertjében. Liam! A napbarnított búvár szívtipró. – Akkor jobb. Hallottam. Rachel. és hozok még italt. – Nem iszom alkoholt – mondta Rachel. mielőtt visszarepülök Thaiföldre. hogy kimennék Julian sírjához. Tudsz ebben segíteni? – Beletelhet pár napba. – Hát nem mindenki könyvelt el gonosz boszorkának. Tényleg ilyen egy igazi jó barát. – Végre. Tisztességes.Adam elment az italos sátorhoz. – Amióta letartóztattak. ha megyek. és kisvártatva két ginnel. – Diana mindent elfecseg neked? Adam látta. – Senki nem könyvelt el annak. hogy a segítségedre sietett Thaiföldről. különösen azokra. jó ember volt. – Az emberek bonyolultak – mondta Adam halkan. – Most magadra hagylak – mondta Adam. vagy nem tartottam helyesnek. – Hát. és Liamet pillantotta meg. arra gondoltam. Elvihetlek. és Adam tudta ezt. aki pár hete szemétnek nevezett? De a lány csak viccelt. amiket nem kedveltem. – Nem úgy értettem. – Ó. – Maradj velem! Adam biccentett. – Szükségem lenne a Denver-csoport részvényeseinek listájára. érti a helyzetet. – Senki sem fekete vagy fehér. akiknek jelentős részvényhányaduk van. Rachel bólintott. – Igazán? Ki is volt az. de azt hiszem. A lány ránézett. A szeretőit és a hűtlenkedéseit leszámítva egyenes jellem volt. – Tudod. hogy Rachel kezd kiakadni. és belekortyolt ebbe a tipikusan brit italba. – Ismered? – Az üzlettársam. csakhogy ideért! – motyogta epésen. Rachel felnézett. és letette a járdára. aki épp feléjük tartott. – Ne menj el! – kérte Rachel a férfi karjára téve a kezét. de az elmúlt néhány hét nagyon kemény volt. . az alkohol nem megoldás semmire – válaszolta Adam. úgy tűnt. Voltak Julian életében olyan dolgok. de természetesen tudok segíteni. ha szeretnéd. azóta nem ittam. Kivette a poharat Rachel kezéből. ezért kedvesen megérintette a karját.

mint egy gyömbéres cukkinitorta. – És lenne. ami a falusi vásárban és a Spencerék magtárában tartott záróbuliban is a vendégek rendelkezésére állt. – Ezer éve tetszel Jimnek. – Gondolod? – suttogta. akivel táncolhatsz! – vágott közbe Diana. hogy bárki betöltse Ron helyét. mintha a naptól felforrósodott aszfalt égetné meztelen talpát. aki továbbra is úgy állt ott. – Tudod.50. arca hirtelen elkomorult. Annyira helyes jelenet volt: túl van a hetedik ikszen. Amikor tombolát árult. Diana biztatóan mosolygott. mint Ron. mielőtt lecsap rá valaki! – Hogy nézek ki? – Olyan ínycsiklandóan. a gyász nem múlik el. Dot arcán boldog mosoly futott át. Legalábbis az én esetemben. aki még tapasztalatlan a gyengébbik nemet illetően. Diana Jimre nézett. de a hiánya örökre ott marad benned. mintha csak egyetlen válaszban bízna. hogy táncolnál-e vele – mondta Dot Dianának kipirulva. Dot egy pillanatra mintha elbizonytalanodott volna. Hatvannyolc éves létére meglepő lelkesedéssel vetette bele magát a táncba. mintha nem venné észre. és hessegető mozdulatot tett a kezével. nem beszélve a jelentős mennyiségű koktél és almabor elfogyasztásáról. Az idős asszony a fejét rázta. mire Diana elnevette magát. – Dot. Nem akarom. – Menj már. más férfiakkal kapcsolatba kerülni… úgy? . hogy három helyett hatot vettél el. ha esténként lenne kihez szólnom. már nem töltesz annyi éjszakát ébren. és úgy viselkedik. enyhül valamelyest. fejezet – Jim tudni szeretné. ez most nem számít. csak azt szeretném. mint egy kamasz fiú. úgy csinált. és a napnál is világosabban látszott. – Szerinted mikor lehet továbblépni? Úgy értem. hogy öt éve vesztette el a feleségét? Másfél évvel korábban halt meg. – Ez rágalom! – válaszolta az idős asszony tettetett felháborodással. Változik persze. Csak egy táncot kér. – Olyan kedves ember! Tudtad. hogy a férfi milyen szégyenlős pillantást vet Dotra. de reménykedik egy táncban a választottjával. – Nem hiszem. Jim türelmetlenül egyik lábáról a másikra állt. Dot. – Szerintem inkább téged választana. hogy Jim éppen velem akarna táncolni – mosolygott. Most Dot nézett Jimre.

Aztán Liamet és Adamet is befogták a rendrakásba. és kisírnia a két szemét. Denver? Yohan Clarke vagyok. ha nem akarna vele találkozni. Diana a karjára tette a kezét. – Köszönöm. Ám az asszony hatodik érzéke azt súgta. És Miss Rachel? – Épségben hazaért. hiszen eleve itt sem lenne. Julian csak nemrég halt meg. Felvette. pakolásba. Diana a magtár másik vége felé pillantott. hogy vonzódik Adamhez. Tényleg. és talán nem is szándékosan. Tudom. nap mindig olyan reménytelinek tűnik. – Amikor készen állsz rá – mondta egyszerűen. ezzel tisztában volt. érezni a leheletét a nyakán. kedvesem – mondta Dot. Drága fehérneműk. ha föléje magasodna… Megrázta a fejét. az alkohol beszél belőlem. Milyen képet fest ez róla? Milyen képet fest ez a Juliannel való kapcsolatáról? Próbálta a gyászra fogni. Köszönöm. de még beszélni sem volt alkalmuk. – Bocsánat. Shapiro beszélt neki a gyász szakaszairól. Épp belekortyolt a meleg almaborába. szexi lábbelik – mind-mind arra tervezték. Dot. az első néhány perc. ahogyan nézte őket. – Azért telefonálok. arra. hogy magához térjen. hogy ez begerjedést fog jelenteni. de azt biztosan nem mondta. és kerülte őt. hogy a New York-i éjszaka nem fog megismétlődni. amikor megérezte. de az igazság az. Örült. hogy valószínűleg szükségét fogja érezni egy érzelmi kötődésnek. Gyászolnia kéne. Ma este semmiképp. – Igen. hogy a segítségére volt. Dianában csak úgy kavarogtak az érzések. Jamaicáról telefonálok. Nincs ez így jól. – Mrs. hogy a telefonja rezeg a zsebében.– Dot arca még jobban elvörösödött. nem kellett volna ezt szóba hoznom. mikor lehet továbblépni? Az ő esetében három héttel a férje halála után jött el ez az idő. azt szeretné. jól. hogy Ron is azt szeretné. láthatóan jól érezte magát. Kellett egy perc. arról. a férfi szinte szünet nélkül Liam és Rachel társaságában ivott. és amióta a magtárban megkezdődött a buli. Gyakorlatilag gondolkodás nélkül ugrott be a sógora ágyába. hogy ki is az. Hogy van? – Köszönöm. feketét viselnie. Yohan. hogy az asszony boldog. hogyne örült volna.és zöldségbemutató zsűrizése két órát vett el. A bőréhez akar érni. amíg Diana rájött. Erre a kezdeti időszakra egész iparágak épültek. Egy kapcsolat kezdete. – Ez a válasz. ahol Adam éppen Rachel és Liam társaságában üldögélt a szalmabálákon. Nem látványosan. és ragyogó arccal indult a hódolója felé. ha újra megtanulnál nevetni. Pedig Adam megígérte még New Yorkban. óra. hogy szerelembe essenek a segítségükkel. mert valószínűleg felhívja majd önöket Henry felügyelő a Montego . hogy az érzelmei csúfot űztek belőle. a díjak átadása újabb egyet. A vonal túlsó végén idegen hang szólalt meg erős akcentussal. Mindamellett Dianának szörnyű bűntudata is támadt. Dr. A virág. Meg kéne ragadni a lehetőséget.

A férfit láthatóan megrázta az információ. de nem tehet róla. Harag. rablás és testi sértés.Bay-i rendőrségtől. – Néha jót tesz az alkohol – mondta Diana halkan. hogy az ambíciói időnként elragadják… – Nem erről volt szó. hogy ti ketten kibékültetek. aki a terem másik végéből követte a tekintetével barátnőjét. ha továbbra is figyelemmel kísérném a történéseket? – Ha úgy gondolja. hogy Jamaica zsákutca. Három férfi. kérem. Persze értem. megpróbálta elcsábítani. – Bár ezzel festéket lehetne maratni – mondta grimaszolva. Diana tudta. Körülbelül fél órája tartóztatták le őket. hogy mi történt Juliannel. ahogy ismét Rachel felé pillantott. Diana riadtan kérdezte: – Valami baj van? – Nem igazán. ugye? – Ő is jön vissza hamar – mondta a férfi a pohara alját bámulva. – Szeretné. Rachel ezért gyűlölte és fordult ellene. és belekortyolt az italba. és odasétált hozzá. – Hiszen ez nagyszerű hír! – Talán – mondta a férfi óvatosan. Bőkezűen megfizette a szolgálatait Rachel és Liam mellett. és átnyújtotta neki az egyik poharat. Dianát mindez nem töltötte el jó érzéssel. mindannyiunk közül a legjobban ő szeretné megtudni. mindannyiuknak van priuszuk. ahogy most Liam nézett a húgára! – Hiányozni fog Rachel. Diana szíve összeszorult. és ezzel nem volt egyedül. hogy Yohan csak még több pénzt szeretne kihúzni belőle. hogy mi volt az oka. – Hogy tetszik a buli? – kérdezte. – Nagyon – mondta a férfi. Liam zavartan nézett az asszonyra. Bárcsak rá is így nézne valaki. de tudod. hogy Yohannak hihetetlenül jó kapcsolatai vannak a szigeten. – Vagyis nem. a felügyelő megtalálta Ross McKinney támadóit. Diana fogott két pohár helyben készült almabort. – Az biztos. és legörbült a szája széle. hogy rém elszánt. hogy hazahívtam. de a húga azt állította. A táncparketten közben zajlottak az események: Adam felkérte Rachelt. aggodalom és zavarodottság tükröződött . azt hiszem. hogy szükséges. Liamet is magára hagyták. Nagyon örülök. Egy pillanatra megfordult a fejében. – Julian rámászott. – Szóval holnap visszarepülsz Thaiföldre? Liam bólintott. Úgy tűnik. – Sajnálom. Fájt neki ez a családi haragszomrád. nem szükséges.

hogy nem ám csak egy szállodát akar. És magabiztos. – Sajnálom. – Ezt megjegyzem magamnak. nem igaz? Hogy mindennek ellenére szeretsz valakit. amilyen. másokról és az életről úgy általában. én voltam a szép kislány. és mivel épp véget ért a zene. egy Rachelandet. mert egyik napról a másikra elveszítheted őket. Kicsi korától kezdve így volt ez. Liam elmosolyodott. Rachel csak fel akar vágni anya előtt. – Ezt nekem nem is mondta. Liam bólintott. Az alkoholtól kezdtek oldódni a gátlásai. – Kérd fel táncolni. – Tudod. Remélem. mert nem voltam rá képes.az arcán. segített kicsit. de nem volt szívből jövő a jókedvük. Ő még a sikertelen próbálkozásoktól sem csüggedt el soha. hogy szereted őket. – Gyerünk. amit nyitni szeretnétek? Először azt hittem. De néha én is gyűlöltem Juliant. és megint Rachelre siklott a tekintete. De Rachelnek volt valamije. tudta. Nem lehet elégszer elmondani a hozzád közel álló embereknek. – Igen. hogy nem mondtad el nekik. Túlságosan is becsületes. – Persze hogy nem. és aztán bánhatod. de maradtam. amibe belefog. mielőtt Adam kisajátítja magának egész estére. de aztán eszembe jutott. – Pedig ő mindig azt mondta. ami nekem sosem: ő elfogadja magát olyannak. Mindig sziklaszilárdan hitt abban. Évekkel ezelőtt elmehettem volna. amit szerettél volna. de sokat tanultam magamról. hogy itt az alkalom a páros szétrobbantására. Az asszony persze nem tiszta szívjóságból biztatta Liamet. . Ő szerette volna kisajátítani Adamet. – Valóban nem volt könnyű. én mindig irigyeltem Rachelt – folytatta a nő feltűnően jókedvűen. Mindketten elnevették magukat. hogy valóban sikerül-e. A lány épp a tiszteletessel összekapaszkodva ugrándozott. amiről szeretnék beszámolni Rachelnek. és nem aggódott amiatt. – Akkor azt is tudhatod. hanem egész üdülőkomplexumot. – Talán. menjünk oda. Nem lehetett könnyű neked az elmúlt néhány hét. Ez a szerelem. hogy a húgom nem ismer lehetetlent. Gyűlöltem. hogy bármit elérhet. – Mondasz egy-két szót arról a szállodáról. amit akar. hogy te voltál a szerencsésebb kettőtök közül. Diana kedvesen oldalba bökte Liamet. anyától mást se hallottam. Egyébként is volt egy hívásom. hogy Rachel itt volt veled. miközben szerettem. és újra Rachelt nézte. ami veled történt.

teljesen sötét volt. akkor te nyertél! Nekem csak kettő jött össze. ki tud belőlük hosszabb láncot fújni. – Rachel. lassan a zene utolsó hangfoszlányai is elhaltak mögötte. – Az a jamaicai zsaru az előbb hívott. ő pedig szédült. Rachel bólintott. miről beszélsz. és aztán már annyira röhögtek mindketten. – Bravó. az emberek. aztán fújt egy tökéletes füstkarikát. – Mikor utazol vissza? Gondolom. sem ott. ahogy egyre távolabbra úszik tőle az éjszakában. Másra fecséreltem az ifjúságomat. – De igen. – Vágytam egy cigire. én megyek. de itt a magtárban nem lehetett. – Oké. – Ez király volt! – Most te jössz. és egy nagyon kellemes helikopteres repülés Jersey-be. mint én! – Hagyd abba! – mondta Rachel. akkor lássuk. Tizenegy óra felé járt. A zene hangos volt. Sem itt nem vagy otthon igazán. Hogy van a barátod. – Még nem sikerült minden szálat elvarrnom. hiányzik. a szél illata. Pár korty koktél és fél üveg. aki már három éve nem iszik. mielőtt felgyújtok egy szénabálát. Diana mondta. Adam is nevetett. és felült egy alacsony kő mellvéd tetejére. nevetve lökte le a lányt a falról. hogy meg sem hallották a közeledő lépteket. fejezet Rachel gondolkodni szeretett volna. hogy elfogták a támadóit. – Vagy talán nem hiányzik annyira Thaiföld. Rágyújtott egy cigarettára. . – Várj. – Mi az. – Kérhetek egy cigit? Rachel villámgyorsan megfordult a hangra. – Nem tudok füstkarikát fújni.51. Az elmúlt két hétben háromszor repültem a tengerentúlra. nem bírtad már bent? – kérdezte a lány mosolyogva. jobb. ha kijövök. mint a pitypang kis ejtőernyős magocskái. nem mész még holnap Liammel. Ross magához tért a kómából. titokban lehajtott sör így hat arra. szóval most kicsit jobban állnak a dolgok. Rachel újabb füstkarikát fújt. Kiment az épületből. csak a hold vékony sarlója világított halványan. és figyelte. te sokkal korábban kezdted az ipart. Hiányzik a türkizkék víz. aki már fuldoklott a nevetéstől. mint gondoltad volna. – Tudom. Ross? Hallottam. az ottani életem. és gondoltam.

hátha valamelyikük hajlandó lenne befektetni. – Szerintem is. kellemesen telt a délutánod.– Hogyan? – kérdezte. Liam ezzel foglalkozott egész idő alatt! Vajon az ő kedvéért . Egész nap piszkálta a csőrét a dolog. – Nos. – Nem olyan rossz arc. hogy nem maradtál vele egy kellemes éjszakára is. megyek. a sógorommal és Aliciával. De most nem bánta. Nekik van a legtöbb pénzük az ismeretségi körömben. – Bemegyek – mondta hirtelen Adam. – Felhívott. – Nem – válaszolta Liam élesen. kérdezte volna legszívesebben. – Erről meg honnan tudsz? – kérdezte Liam a homlokát ráncolva. Mert mindennek ellenére Liam továbbra is az üzlettársa. A lány nagyon örült Adam társaságának. Alicia telefonja végtelenül felbosszantotta. Próbáltam eladni nekik az üdülőparadicsom tervét. – Össze kell pakolnom. és eloltotta a cigijét. Rachelt elöntötték az érzések. hogy hazudj nekem. Csak azon vagyok meglepődve. megérezve a Rachel és Liam közötti feszültséget. – Ó. – Ha mindenáron tudni akarod. A férfi habozni látszott. hogy Adam magukra hagyta őket. hogy pénzt próbáljak szerezni a hotelunkra. beszéltem az apámmal. de igyekezett leplezni a kellemetlen érzést. – Azt mondtam. Rachel gyomra összerándult. hogy nem beszélték meg a problémát. – Igazán? – a kérdés óhatatlanul is ellenségesen hangzott. értem – válaszolta Rachel. – Máris? Mész felhívni Aliciát?. amikor felismerte a hangot. hogy a férfi úgy menjen vissza Ko Taóra. és nem akarta annyiban hagyni. – Vicces. azért találkoztam vele. – Nyugodtan mondd el az igazat – mondta Rachel gyorsan. – Amióta itthon vagyok. amit aztán nagyon megbán. ahol együtt kell majd dolgozniuk. és ha nem lett volna ott a férfi. Szóba kell hoznia. valószínűleg olyat mondott volna Liamnek. hogy Aliciával fogsz találkozni. és ő hamarosan vissza fog térni Ko Taóra. mint amilyennek lefestik – mondta Liam. nem akarta. – Nem is mondtad. remélem. Rachel visszaült a fal tetejére. – Miről? – Arra készültél. Liam lassan megrázta a fejét.

baráti viszony. – Elmondhattad volna. – Dianától nem kérek. Miért nem tudja egyszerűen megköszönni az erőfeszítéseit ahelyett. de be kell fejeznem az itteni munkámat. ha helyreáll közöttük a régi laza. – Akkor is. Ezt ígérted Jamaicán. ha erre célzol. feszült és hálátlan… – Tele van a fejem mindenfélével – mondta Rachel olyan hangsúllyal. hogy ilyen nagyszerű első benyomást tettem rád – válaszolta Rachel szarkasztikusan. – Sosem kértelek. – Nem is sejtettem. és Rachel esküdni mert volna. – Visszamegyek. – Barátok vagyunk. nem most. – Csak nem vagy féltékeny? – Ne légy nevetséges! – vetette oda a lány. – Julian holttestét egy . Boldog voltál. – Visszajössz egyáltalán? Mert ha nem. és mindenkibe belerúgtál magad körül. ha megmondod. hogy vigyen el – válaszolta a lány duzzogva. Azt hittem. Érezte. hogyan viselkedtél. hogy beszélj Dianával! Ha esetleg elfelejtetted volna. Ko Taóra értettem. – Hát lehet. – Akkor viszont kitől kaphatnánk hétszázötvenezer fontot? Merthogy ennyibe kerül a biznisz. de akkor mintha kicseréltek volna. Én csak próbáltam mindent elkövetni.tette? – De hát az nem lehet. hogy a volt menyasszonyod pénze legyen az üzletünkben! Rachel legszívesebben a falba verte volna a fejét. hogy kritizálja? – Nem voltunk eljegyezve. akkor jobb. Liam ránézett. – Munkádat? Rachel. Pedig nem így akarta. De tönkretetted – mondta magában. te akartad annyira ezt a szállodát. de nem nézett a férfira. Liam. hogy parányi megvetést lát felvillanni a szemében. Tíz nap. míg lecsillapodtál – folytatta a férfi –. Tönkretetted azon az estén a parton. – Hazajössz? – kérdezte Liam. ez nem munka! – közölte Liam mérgesen. amikor megérkeztél Ko Taóra? Idegbajos voltál. – Hat hónapba telt. – Emlékszel még. mintha csak egy gyerekhez beszélne. hogy találkozol Aliciával. Az volt az igazi éned. ezt világosan megbeszéltük a múltkor a parton. hogy sikerüljön. hogy a beszélgetésük nagyon nem jó irányt vett. – Majd valakit megkérek. nem ez a mostani dühös. nyugis. azt szerette volna. hogy tovább fog tartani – válaszolta Rachel. kiabálós. – Nem. jó volt veled lenni.

– De hát a bizonyítékok… – Milyen bizonyítékok. De akkor miért nem hallgattatták el a többieket. amit ki lehet egyáltalán deríteni. – Nem volt alkalmam a biztonsági kamerák összes felvételét végignézni. segítene bárkin. vagy másnapos – mondta színtelen hangon. – Az ott a Kroll száma – tette hozzá a férfi. a tizenkét órás út alatt neked lenne időd végigpörgetni őket. – Repülőjegy vissza Ko Samuira. hanem rólad. – Azt kéred tőlem. ezt elismerném. . nem hiszem. hogy elfogták az elkövetőket. Madison terhes volt a halálakor. – Megtennél nekem egy szívességet? – Mi lenne az? – kérdezte Liam gyanakodva. – Azért holnap kiviszel a reptérre? Korán megy a gépem. és a kamera semmi mozgást nem rögzített. Gondoltam. hogy hívja fel őket. legkevésbé rajtad. – Köszönöm. mert túl közel jutott a kísérletek helyszínéhez. mondd meg neki. Ez az egész már rég nem Julianről vagy Dianáról szól. szóval megértem. hogy nem vagyok elég jó a feladatra. Ott hagytam a felvételt a táskádon a hálószobában. Rachel lenézett a borítékra. – Igen. Ha valaki. persze. rá se pillantva. Talán szándékosan gázolták el az úton. Liam az arcát a kezébe temette. Ez az egyik legjobb magánnyomozói és biztonsági cég az egész világon. Ezért aztán hacsak azt nem állítod. hogy ez a nyomozás. Rach. sosem volt. Liam egy kartonborítékot vett ki a hátsó zsebéből. Liam arca ellágyult. – Néhány ismerősöm már használta őket. hogy a nővéred titokban egy őrült gyilkos. – Azt mondod ezzel. – Nem te mondod meg. talán Julian gyermekével. tudod te ezt magadtól is. vagy minek hívod. aki képes elbánni egy nála kétszer nagyobb férfival. a hátuljára írva volt valami. akkor azt kell hogy mondjam. Pedig nincs rá szükséged. akik szintén panaszt tettek a Xenistat miatt? Rosst talán tényleg amiatt verték össze. hát ők kiderítik. a gyilkossági teóriád elég bizonytalan lábakon áll. – Mi ez? – kérdezte a lány. és hátrább lépett. Egy hét múlva indul a járat.riasztóval felszerelt házban találták meg. ha túl fáradt leszel. és Rachelnek adta. és vegyék át ők a nyomozást. mit csináljak. aki kétségbeesetten próbálsz bizonyítani. de nem tudhatjuk biztosan. Én csak azt mondom. – Bármire alkalmas vagy. talán nem. Rachel? Jó. Add oda a számot Dianának. ha nem hívott volna fel az a rendőr. hogy adjam fel – válaszolta Rachel hitetlenkedve. kiviszlek – dadogta a lány.

A Mercedes ablaka mögött Mr. és elindult. – Elképesztő vagy! A lány tudta. – Hová mész? – kérdezte Rachel. – Csak azt gondoltam. és leugrott a falról. Diana a hátsó ülésen ült.Liam hitetlenkedve csóválta a fejét. és rájuk dudált. hogy ezt nem dicséretnek szánta. Bills mosolygó arcát látták. Liam bólintott. Alig kapott levegőt a pániktól. – Nem mehetsz gyalog. – Vissza a házba. tudtál róla? Liam sarkon fordult. aztán némán beszálltak mindketten az autóba. – Megszállott vagy. hogy hasznosan tölthetnéd az időt. . tök sötét van! Egy autó állt meg mellettük. – Hazavigyelek benneteket? Már majdnem vége a bulinak.

vagy a bulin evett birkaragu. Biztosan teljesen bolondnak tűnök. hogy huszonnégy órát alszom. Pont az hiányzott volna. amikor már úgyis olyan vacakul érzi magát. – Én nem hagynám abba a terápiát a maga helyében. és gondosan áttörölgette a kezét. aztán két napig egy percet sem – nevetett fel Diana idegesen. Arra gyanakodott. mintha csak egy tévé képernyőjén látná magukat. hogy átbeszéljük a gondjaimat. A gyógyulás sokáig tart. amitől Diana kicsit ideges lett. amikor benyitott a szobába. amikor csak réges-régi magazinok ideges lapozgatásával lehet elütni az időt. Illetve jártam – javította ki magát az asszony. de azóta is gyengének. és az ölébe ejtette a szamárfüles magazint. hogy összeszedjen valami vírust. – Elképzelhető. hogy várandós? Diana szeme elkerekedett. Dr. A terhességei és vetélései kapcsán a nőgyógyásza kezelte. – Milyen az általános közérzete? – kérdezte a doktornő. . Valaki csúnyán köhögött mögötte. – Pszichológushoz járok. aztán belépett az ajtón. – Először olyan érzés volt. az orvosoknak nem sikerült újraéleszteniük a férjét. Orvosa türelmesen hallgatta. Minas már régóta az orvosa volt.52. ám ez több volt annál. Dr. ha most épp jobb periódusban van. Hallott a kétnapos másnaposság jelenségéről. mintha egy nagy fekete köd ereszkedett volna rám. visszaemlékezve. hosszú vonatút. Kopogott. Minas ismét lejegyzett valamit. – Elképzelhető? – ismételte meg a kérdést a doktornő. Rövid udvariassági csevej után Diana elsorolta a tüneteit. fejezet Diana az orvosi rendelő várójában ült. hogyan ért véget a legutóbbi ülés. de már jobb egy kicsit. hogy a rossz dolgok mindig várótermekhez kötődnek? Gyökérkezelés. Miért van az. és beszámolt a falusi ünnepségről. Még a kórházban is egymagában kellett várakoznia. holott Diana abban a percben tudta. Várandós? Lelki szeme előtt az Adammel töltött éjszaka jelent meg. hogy Julian halott. fiatal rendőrnő – jesszus. de ebben a percben már be is szólították a rendelőbe. Elővette a kézfertőtlenítőt a táskájából. még akkor is. Három nap telt el a falusi vásár óta. nem lehetett több huszonhatnál –. de a háziorvosa végig mellette állt és együtt érzőn támogatta. hogy talán a gyümölcspuncs lehetett a bűnös. amikor végre megjelent egy helyes. levertnek érezte magát és állandóan émelygett. hogy hivatalosan közölje. – Sajnálom. néha pedig jegyzetelt az előtte heverő írótömbbe. ami a férjével történt. – Tud aludni? – Van. gondolta. még gyantázás előtt is át kell esni ezen az unalmas üldögélős rituálén.

hát – mondta dr. Dr. hogy nem vette észre? Pedig ez volt az igazság: tényleg nem tudta megmondani. Diana! – suttogta. Minas élénken –. és máris tudjuk. az is segíthet. és bement a rendelőből nyíló vécébe. A férje öccse. – Teljesen normális. mikor van peteérése. Amikor Julian és ő a teherbe eséssel próbálkoztak. Minas. Julian öccse. akkor pontosan ismerte a ciklusát. Diana látta. hogy csapdába került. Diana remegő kézzel vette át a kis műanyag poharat. Minas bátorítóan megveregette a kezét. ha kimarad? Hogyan lehetséges. A mosdóban megejtheti.Letépték egymásról a ruhát. de hogy ne vegye észre. – Gyerünk. milyen ételeket kell ennie és a többi. tudta. – Minden rendben? – kérdezte dr. hogy egyik napot túlélje a másik után. sem semmi másra… – Mennyire hamar lépnek fel a tipikus tünetek? – kérdezte. mert attól félt. hogy mit kell tennie. a halott férje babáját hordja a szíve alatt. A menstruációjához sosem lehetett órát igazítani. – Jöjjön. Minas. Nem akarta megtudni. hogy rosszul lesz. – Nos. Miért is hinne mást? Minden más lehetőség elképzelhetetlen és visszataszító volt. Adam benne ment el. Minas azt hiszi. csak arra. és az asszony minden gondolatát ez töltötte ki. Az asszony lelógatta a fejét és többször mély lélegzetet vett. – Mikor volt az utolsó menstruációja? – Nem emlékszem pontosan… Furcsa volt ezt kimondani. mikor menstruált utoljára. Képes vagy rá! Mi van. hogy vegyes érzéseket kelt a terhesség gondolata. vagy nyissa meg a csapot. – Ez teljesen egyéni dolog – válaszolta Dr. méghozzá szó szerint. mi a helyzet. amit Juliannel együtt el kellett szenvedniük. csináljunk akkor egy tesztet! Gondolom. Lélegezz!. – Csak egy gyors pisi. A Julian halála utáni zavaros időszakban egyszerűen semmire nem tudott figyelni. az agya képtelen volt feldolgozni a sokkot. – Szedd össze a bátorságod! . ez elég gonosz fintora lenne a sorsnak. Csak a rendelőn keresztül juthatott ki innen. és a padlóra dobták. Terhes lenne? Egyszerűen nem történhet ilyesmi! Dr. és érezte. biztatta magát. Az ön helyzetében pedig különösen így van ez. A doktornő persze Julianre gondol. essen túl rajta! – biztatta az orvos kedves mosollyal. és a kezébe temette a fejét. Diana dermedten ült a széken. Julian. ha tényleg terhes? És miért pont most? Annyi csalódás után. tudja már. nem a sógoráét. Nem gondoltak sem a fogamzásgátlásra. – Próbáljon lazítani. mikor optimális a testhőmérséklete. hogy kezd elhatalmasodni rajta a pánik. Ráült a vécékagyló lehajtott tetejére.

A doktornőnek persze igaza volt. – Amikor a fogantatás bekövetkezik. nem lehet elbújni az igazság elől. ezért sajnos semmi pontosabbat nem mondhatok ultrahangvizsgálat nélkül. akivel tizenkét napja feküdt le. – Biztos? Száz százalékig megbízhatók az ilyen tesztek? – A vérvizsgálat a legmegbízhatóbb – válaszolta a doktornő. Mint mondtam. Minas felvonta a szemöldökét. Diana tudta. és az út akár kilenc napig is eltarthat. – Ó. hogy a terhességi tesztek ki tudják mutatni. amikor a petesejt és a spermium zigótává egyesül. és az asszony látta. – Ahhoz ultrahangvizsgálatra lesz szükségünk. Nem. viszont a vizelettesztek a kimaradt menstruáció utáni első naptól bevethetők. – Ez biztos? – Akár egy hét is elég lehet. hogy a gyermeke apja az a férfi. A méhben aztán beágyazódik. – De az ön orvosi véleménye szerint gyermeket várok – dadogta Diana. nem! Diana úgy érezte. belepisilt a pohárba. Diana arcán addigra már kövér könnycseppek gördültek végig. az asszony nem tudta rávenni magát. Minasnak. kedvesem – mondta a doktornő. – Csak ahogy mondta is. Nyilván tudja. hogy a legfontosabb kérdésére itt nem kaphatja meg a választ. Bármilyen megértőnek mutatkozott is dr. nem. Diana gépiesen bólintott. minden porcikája zsibbadt. ezért előrehajolt és megérintette a térdét. hogy az asszony mennyire sápadt. az nem fog úgy elmúlni. és elvette a feléje kínált zsebkendőt. ez az idő nagyon változó lehet. – Mennyi idős terhes vagyok? Dr. a szervezet egy H CG nevű hormont kezd termelni – magyarázta a doktornő. – Mi a baj? – Bocsánat – mondta Diana. Minas látta. Minas. így vagy úgy. ami miatt eljött az orvoshoz. – Körülbelül két hét után lesz annyi H CG a vérben. – Pozitív – mondta mosolyogva. hiszen olyan nagyon szerettek volna gyermeket. hogy fals eredményt adnak. Gyorsan felállt. hogy hirtelen mindent megértett. Dr. de gondoljon arra. aki bátorító mosollyal belemártott egy papírcsíkot. – Két hét? – kérdezte Diana. mint a másnaposság. . aztán kivitte a mintát dr. vegyesek az érzéseim. ezért jobb. de mindenképp meg kell tudnia. hogy a férje mennyire örülne a hírnek. – Valóban? – mondta rekedten. – Most nyilván meg van zavarodva. Ha ugyanis terhes. lehetséges-e. nem kap levegőt. hogy megkérdezze. és megindul a szervezetben az említett hormon termelődése. hogy a fogantatás az a pillanat. Azután a zigóta elindul a méh felé. aztán az óráját figyelve várt. és az ölébe potyogtak. ha alaposak vagyunk. – Ezekkel – biccentett a papírcsík felé – megtörténik.

Ám igazából úgy érezte magát. mintha a legszörnyűbb rémálma vált volna valóra. .

mindig talpraesett lánynak tartottalak. és neki hálásnak kellene lennie a fáradozásaiért. Milyen jó volt nézni. fejezet Rachel türelmetlenül bámulta a számítógép képernyőjét. – Megvagyok – közölte a lány. ahol bikinis lányok tömegei várják. – Fogadni mernék. hogy a karjába omolhassanak. hogy folyamatosan egy pasi sertepertéljen körülöttünk. és Adam Denver vigyorgó arcát pillantotta meg az üveg mögött. Ez lett volna az utolsó lehetőség. ahogy ajtót nyitott a férfinak. – Akár hiszed. független nőknek nincs arra szükségünk. hogyan érez iránta. mennyire élvezetes számára a férfi puszta jelenléte. Ehelyett letámadta. ugye? – váltott témát Adam. akár nem. ma nem. benézek. van még mit tanulnia a szerelemről… – Kipp-kopp. hogy újra egyedül vagy itt a vadon közepén. ahogy magában dúdolgatva borotválkozik. Épp a Notting Hill-i ház biztonsági kameráinak felvételeit nézte végig.53. A férfi hangja hirtelen kirángatta a gondolataiból. hogy minden rendben van-e veled most. és gondoltam. mit jelentenek egymásnak. – Mi a fenét keresel itt? – tette hozzá még üdvözlésül. – Adam! – kiáltotta. Igazság szerint magányosnak érezte magát Liam nélkül. Rachel körbepillantott a kis házban. hogy a lány felbukjon benne. és bevallania neki. hogy menjen csak vissza Ko Taóra. Hát. Mind ez ideig nem tudatosult benne. Csodás ez a hely. – Dianához jöttél? – Nem. de igazság szerint nem volt ott lélekben. Ez nagyon nagy dolog. hogy a kemény meló drága cipők nézegetését jelenti. – Csak kicsit dolgozgattam – válaszolta a lány. amikor a futócipőjét az ajtó mellett hagyta. – Aha – röhögött Adam. Liam hatalmas erőfeszítéseket tett. hazugságokat vágott a fejéhez. és lecsukta a laptop tetejét. – Nekünk. hogy valamilyen anyagi forrást szerezzen a szállodájuk megvalósításához. azzal odasétált az ablakhoz. Olyan szomorúan végződött a férfi látogatása! Pedig a magtár előtti beszélgetésük megfelelő pillanat lehetett volna. . mivel minden gondolatát Liam töltötte be. és kinézett a tóra. meg kellett volna csókolnia. – Nem vettem észre. sőt még arra is szívesen emlékezett. csak erre jártam. Mi magunk is el bírjuk dönteni. megijesztettelek? – kérdezte Adam. hogy kiderítse. Ezt persze nem fogja Adamnek elárulni. – Bocs. Megfordult. hogy ennyire belemerültél a gondolataidba. melyik csatornát nézzük. láthatóan jót mulatva Rachel reakcióján. majd közölte vele. és ettől ő is jobb kedvre derült.

– Ez őrültség – mondta Rachel. – Hogy érted? – Próbáld meg! Ki más lehetne az első. Talán három méter. – Nahát. tudom. és egy ugrással a hullámok közé vetette magát. – Jobb későn. és a lány nem tudta levenni a szemét a formás hátsójáról. amikor megmutatta nekem a terveket. igen. – Ellenőrizted? – Ó. aztán hamar megunta. – Gyere már! – integetett a lánynak. – Hű. – Mi a fenét művelsz? – Mit gondolsz? Gyerünk. a víz úgy csillogott a hátán. amikor újra a felszínre bukkant. – Adam! – kiáltotta Rachel. sötét haja vizesen tapadt a fejére. Vicces amúgy. Adam elfordult. és teljesen kinyitotta az ablakot. mintha egy hatalmas hal lenne. hogy nekem is ez volt az első gondolatom. Julian is említette. és hatalmas csobbanással beugrott a vízbe. hogy a lágy kora esti szellő átjárja a házat. Adam közben a farmerjából is kibújt. – Úgy tudtam. és odakint most is legalább huszonöt fok van – közölte Adam. a férfi épp akkor jött a felszínre. innen egyenesen a vízbe lehet ugrani! – Csábító. és levette a pólóját. késő van! – kuncogott Rachel. a vizet tanulmányozva. aki beugrik a nappaliból a tóba. – Még nincs hét óra. – És nem érem el az alját – megfordult. mi? – Aha. és kicsatolta az övét. Az ablakhoz rohant. – Milyen mély? – Nem tudom pontosan. – Adam! – sikította Rachel nagyot nevetve. hogy ő valaha beugrott volna innen a tóba. de eddig még nem próbáltam. . mint te? – Ne már. Azzal felhúzódzkodott az ablakpárkányra.– Még sosem jártál itt? – Julian nagyon lelkes volt. mint soha – mondta Adam. csak rántsd meg! – bólintott Rachel. ez csodás! – kiáltotta széttárva a karját. De nem hiszem. amikor beléptem ide. – Én sem. vagy több. hogy te is vágysz rá! – Neeem… – De igen – vigyorgott Adam. – Néha olyan jó egy kis őrültség – kacsintott rá a férfi. mindennap – válaszolta csúfondárosan a lány. amíg az építkezés tartott. Nyithatóak az ablakok? – Aha. emlékszem.

– Néha szükség van egy jó tettestársra. amikor bezárták maguk mögött az ajtót. itt az autóm. de aztán arra gondolt. míg végre elérte a tó fenekét. ezért berohantak a házba. Rachel a fejét rázta. hogy víz kifolyhasson a füléből. oké – köhögte Adam. igaz? Rachel oldalra fordította a fejét. nem? – vigyorgott a férfi a lány orra előtt lebegve. profi szabadtüdős búvár vagyok. – Oké. – Akkor ugorj már! – vigyorgott Adam. – Nem sok kikapcsolódásban volt részed.úszóbajnok voltál. – Ez nem mehet így tovább. – Hová tűntél? – kérdezte Adam. – Tök jó. és végre elszánta magát. és a fantasztikus szabadságérzetet. A hideg víztől egy pillanatra a lélegzete is elállt. feltartva a kezét. amióta itthon vagy. és kilőtt nyílként vágódott bele a vízbe. – Köszi! A hálószobából hozott két törülközőt. Leültek egy pillanatra. Stefan említésre méltónak sem tartaná ezt a teljesítményt. komolyan? – Tudok mutatni pár trükköt. az egyiket a férfinak dobta. de dideregtek. és a felszín felé rúgta magát. – Ez kurva hideg. dolgom van. – Hát valóban nem. egyre mélyebbre. aztán elszámolt tízig. Rachel Miller! – nevetett Adam. és kimásztak egy fűzfa alá. – Ne kezdj ki velem. – Felesleges. szóval akkor most már ne hagyjuk abba! Olyan szép ez az este. teljesen beterítve a lányt a permettel. és megrázta. . közben meg-megcsúsztak a sáros és moha borította köveken. Először talpasat akart ugrani. – Adam. – Hűha. körülbelül öt méterre a vízfelszíntől. de a pólóját magán hagyta. – Hé! – nevetett Rachel. – Hát ez tök jó volt – mondta Rachel. – Megadom magam. Rachel a fejét csóválva lehámozta magáról a farmert. és ő is lefröcskölte a férfit. ezért felállt az ablakpárkányra. hogy valódi fejessel fog a tóba érkezni. A lány erős karcsapásokkal lebukott a víz alá. Elúszott a tó közepe irányába. Pár percig nevetve és ordítozva fröcskölték egymást. – Már kezdtem aggódni. – Felvágós! – mondta Adam. menjünk el valahová szórakozni. aki eddigre érte utol. Most meg nyuszika vagy? – Nem! – kiabált vissza Rachel. és lefröcskölte a lányt. nyertél! Kiúsztak a partra. Élvezte a hideg víz bizsergető érintését a bőrén. – Én vagyok a fröcskölés királya. gondolta. Adam tenyerével belecsapott a vízbe. – Miért vártam ezzel ilyen sokáig? – kérdezte Rachel.

Tényleg szép ez az este. különben eláztatom a kocsid bőrülését. – Úgy értem. csuromvizes pólója minden kis domborulatát kiadta. – Ne aggódj. nemet mond annak a férfinak. – Magadon hagyod? – mutatott Rachel a férfi vizes bokszeralsójára. akkor megbolondul. – Rendelkezz velem. ráadásul. Adam Denver. – Más pasi gatyáját vegyem fel? – vigyorgott Adam. Rendszerint ő szokott spontán bulikat kezdeményezni. hogy … Liam nem hagyott-e itt fehérneműt – dadogta Rachel. Picit elhallgatott. aki amúgy még tetszik is neki. És olyan fülledt a tavi ház. gondolta. a lemenő napsugarak megcsillantak a felszínén. mert rájött. Hát. csak hadd bámuljon. hogy fülig vörösödött. Rachel egyetlen reakciója az volt. megvagyok alsónadrág nélkül is. hirtelen kedvet kapva. a rovarok cikáztak a víz felett lebegő párában. – Rendben – mondta. megnézhetem. – Minden lány ezt kérdezi – válaszolta Adam kacsintva. . gondolta. visszaemlékezve a balul sikerült kísérletére Liammel a vásár éjjelén. Mégis tudok flörtölni. Mi akarhat vajon? Megcsókolni? Ám ehelyett csak kivett egy levelet a lány hajából. Rachel magán érezte a férfi tekintetét. hogy nem várhat néhány órát? A lány kinézett a tóra. – És annyira fontos. – Nem zavarna – mondta Adam hunyorítva. – Előbb viszont átöltözöm. ha még tovább kell néznie a felvételeket. hogy félreérthetők a szavai. most meg tessék. Adam közelebb lépett hozzá.Rachel nem ismert magára. gondolta.

hogy Julian erőszakoskodott vele. és végül lelépnek. mert képtelen volt megajándékozni őt saját utóddal? Vagy csak egy szörnyű tévedés következménye. az isten szerelmére! És még volt képe előadni a nagy sztorit arról. ő maga árulta el még Devonban. lehet. Lehet. hogy ez Isten büntetése az erkölcstelen viselkedése miatt? Vagy Julian bünteti a síron túlról. pedig aznap reggel meglepően pozitív hangulatban ébredt. Adam persze tudja. Isten tudja. és az Rachel . Micsoda nyomorult helyzet!. amikor együtt kirándultak. egy kis lény. akit szeretett. Langyos este volt. gyerekekre vágyik. Ennél jobban nem is alakulhatott volna a helyzet! Egyetlen ember volt a világon. A páva lakosztályból tökéletes kilátás nyílt a tóra és a Somerfoldból kivezető útra. megpróbálja ellopni tőle Adamet. Tényleg olyan szörnyű. hogy várandós? Új élet növekszik benne. aztán tíz percre eltűnnek a házban. de Diana migrénre hivatkozott. Látta őket együtt. amikor teljesen nyilvánvaló. Adamet és Rachelt. hogy a gyerek Julian utolsó ajándéka a számára. és akiről gondoskodhat. akivel meg akarta osztani az iménti gondolatait. Könnyen rájöhet. és a kagyló fölé hajolva felöklendezte sovány ebédjét. mert egyszerűen képtelen volt elfogadni azt a szörnyű tényt. ahogy félig felöltözve kimásznak a vízből. hogy Diana eredeti sejtése a helytálló: Rachel kezdett ki Juliannel Toscanában. a behúzott függönyök mögött kisírta a két szemét. akit szerethet. fejezet Diana a karját maga köré fonva ellépett az ablaktól. ahogy a nap sugarai bevilágítottak a függöny résein. amivel most már örökké együtt kell élnie? Mrs. De hiszen családra. Előző nap ki sem mozdult a hálószobából. hogy nem örülnek neki. hogy nyilvánosan is vállalják a kapcsolatukat. amíg elérkezettnek nem látják az időt. gondolta. irigységből el akarta venni tőle azt az embert. és hozzá sem nyúlt az ajtó előtt hagyott ennivalóhoz. Együtt! Látta. hogy a baba érkezése az érzelmei tisztázására késztetné. az élet csodája. Bár hideg és távolságtartó vele azóta – Diana úgy sejtette. Az asszony letépett egy adag vécépapírt.54. hogy övé a gyerek. Még éppen látta Adam Aston Martinját eltűnni az utolsó kanyarban. Ám aznap reggel. hogy annyira részegek és könnyelműek voltak New Yorkban. az asszony is más megvilágításban látta a helyzetét. kezét a szájára szorítva rohant a vécére. így Adam nyugodtan játszhatná a gondoskodó nagybácsi szerepét mindaddig. ő mégis fázott. hogy nem használtak óvszert. ahogy a tóban úsznak. Hogy tehették ezt vele? Hiszen Rachel a húga. és megtörölte a száját. Hirtelen kellemetlen érzés szakította meg a gondolatait. de a levegő alig talált utat a tüdejébe. A külvilág úgyis abban a hitben élne. hogy váratlanul érkezik. hogy esetleg Adam Denver gyermekét hordja a szíve alatt. a férfi is össze van zavarodva –. hová. Mély lélegzetet próbált venni. És most újra ezen mesterkedik. még nem jelenti azt. Az. Bills próbálta kiimádkozni a szobából.

hogy ijesztően vijjogva. hogy mindvégig igaza volt Juliannel kapcsolatban? – Gyerünk! Lélegezz!. A fejében cikáztak a gondolatok. hogy a húga titokban gyűlöli. akinek nem voltak annyira szigorúak az erkölcsi elvei. hajából csavargatva ki a vizet. és futni kezdett végig az ösvényen. megfordult. megdörzsölte az arcát. Mióta folyhat ez kettőjük között? Miért nem vette észre korábban? Ez volt az első alkalom. hogy mindez Adam számára csak trófeagyűjtés. csak azt érzékelte. Bills mellett. amióta Liam visszarepült Thaiföldre. talán a húga magányos. Diana úgy érezte magát. amikor Diana első terhessége kiderült. az izmait. Arra gondolt. aztán éjjel beoson az ágyába. Ezért aztán Diana elindult a tavi ház felé. A férfi egy szál alsónadrágban mászott ki a tóból. ez nem a szokásos rozé. sosem ítélné el. Aztán Rachel jelent meg a látómezejében. Közben felriasztott egy csapat madarat. és kinézett a tavi ház irányába. ahogy meglátta Adamet. ugyanúgy. amelyek oly ismerősek a számára. Nem bírta tovább nézni őket. gondoskodó Adam bácsiról. próbált uralkodni magán Diana. szintén majdnem meztelenül. Felült. bezárta maga mögött a hálószoba ajtaját és lerogyott az ágyra. ahogy New Yorkban neki is. varjakat. Megdobbant a szíve. amiért lefeküdt Adammel. hogy most együtt látta őket. amit a legbensőbb magányügyeik megtárgyalása közben szoktak inni. Vajon éppen összebújnak? Meglepetésére azonban . aki a térdén lovagoltatja közös gyermeküket. és csak a ház biztonságos menedékére vágyott. elrohant a döbbenettől tátogó Mrs. és képtelen lenne kikapcsolni a készüléket. Diana már azelőtt meghallotta a hangjukat. nedves anyaga alatt jól kirajzolódott a hímtagja. ahogy Juliannek is az volt? És mit jelent ez a babára nézve? Diana álma a jóképű. Diana ösztönösen a feje fölé tartotta a karját. vagy már hetek óta ezt művelik? Vajon lefeküdtek egymással az ő közös New York-i éjszakájuk előtt? Lehetséges-e. mintha tévét nézne. hogy olyan távol legyen mindkettőjüktől. ahogy ugyanazzal a mozdulattal nyújtotta a kezét a húgának. hogy megkedveltesse magát Adammel. Nem hagyom magam! – gondolta elszántan. vissza a ház felé. Az ablakhoz ment. szeméből potyogtak a könnyek. és bebizonyítsa. de azért finom lesz a tóra nyitott ablak mellett üldögélve elkortyolgatni. hogy nem fog neki tetszeni a látvány. amennyire csak bírt. kérdések tömkelege árasztotta el. seregélyeket és másokat. a fák ágai közt próbált kilesni a vízre. és lassan kezdte kicsit jobban érezni magát. Majd amikor berontott. Rachel. Vagy Rachel a bűnös? Bosszút forral? Esetleg így fejezi ki az iránta érzett megvetését? Lehet.volt. egy szempillantás alatt ment füstbe azzal. Az asszony egy üveg málnaszörpöt is vitt magával. Jó. Rachel. Az ösvényt szegélyező fasor elzárta a kilátást a tóra. a mellkasát. és a nyomozást arra használja. Nem bírta levenni a szemét Adamről. mielőtt megpillantotta volna őket. Óvatosan lopakodott előre. de az asszony egyből sejtette. sötét szárnyukkal verdesve az égre robbannak. aki olyan erősnek és bölcsnek mutatkozott.

tudta. mert azt hiszi. karja a levegőben kalimpál. de . Istenem. sem a baba. Maddison Kopek. Ekkor kellett kirohannia a vécére hányni. A levélnek nemcsak ő. hogy vállalja a felelősséget? Nyilvánvalóan nem kell neki sem ő. Mit tehet? Árulja el Adamnek. írjon Simonnak. de ő Julian barátja is. Vajon csak elvétette a név helyes írását. Diana gondosan elolvasta minden sorát. Agyában egymást kergették a gondolatok. a járdán állva az együtt elköltött vacsora után. mert nagyon rossz előérzete támadt. látta. Felment érte. sem Maddison Kopekről. Maddison Kopek és egy telefonszám. Muszáj volt beszélnie valakivel. és kényszerítse. Adam. rendszerint egy d-vel volt írva. vagy ő is olvasta a jelentést? Dianának elszorult a torka. Valami rémlett neki. de sehol sem hallottak sem Billy. elhalad Somerfold előtt. hogy terhes. Ez a furcsa! A Maddison két d-vel írva szokatlan. amelyben Maddison Kopekről tudakozódott. kettesével szedve a lépcsőfokokat. Aztán eszébe jutott. Hogyan reagálna arra a hírre. a bokája kifordul. A Juliannél talált jelentés a Xenistatról. Az asszony valamit furcsállt a levélben. Hirtelen komolyan aggódni kezdett a húgáért. amit elvittek dr. Diana rohanni kezdett. hogy mi következik. Simon arról számolt be. A bőrönd az emeleti tárolóban volt. Helen Géhez. hanem Adam is a címzettje volt. hogy el kell érnie. Patty Reynolds. hogy ő kérte meg Adamet. Méghozzá a húgom!. Felkapta a telefonját az éjjeliszekrényről. micsoda hülye helyzet. ellenőrizni akarja. Minden általa ismert névben. de még a szenvedélyes éjszakájuk előtt. muszáj vele beszélnie. És most hogyan tovább?. ahogy reszkető lábbal visszament a szobába. mit fogok csinálni? Épp le akarta tenni a mobilt. Tudta. mondd. a bőröndjében van egy példány belőle. hogy olvassa át az út előtt. hogy Adam gyerekével terhes? Diana nyugtalanul járkált fel s alá a szobában. hogy egyik lába túlcsúszik a lépcsőfok szélén. A falnak dőlve olvasta a címlapra írt szöveget. legyen az utcáé vagy emberé. New Yorkból. amiket egy dührohamában száműzött ide. Simon Michaelstől. de nem számít. Rachel adta neki. morfondírozott magában. Adam Maddison Kopeket írt a levelében. Elment Adammel. Róma. De kit hívhatna fel? Nem volt közeli barátja. és kihajt az útra. Úgy emlékezett. hová. hiszen már új nője van. amint felkapaszkodik az ösvényen. sziszegte félhangosan Diana. hogy Rachel kiakad majd. ezért újra elolvasta. csak az Isten tudja. Legördítette a képernyőt a levél aljáig. amikor megrezzent a kezében. szinte egy pillantást sem vetve közben Julian ruháira.Adam autóját pillantotta meg. De mit mondjon neki? Figyelmeztesse? Lehet. hogy ez válasz Adam levelére. hogy nincs benne ebben a kezed! A következő gondolata Rachel volt. Újra átfutotta a szöveget. Persze. A telefonja a páva lakosztályban maradt. Aztán mintha lassított felvétel lenne. és akkor látta. E-mailt kapott. hogy megtudakolta az illetékesektől.

aztán lezúdult a lépcsőn. és a keményfa padlón landolt. súlya előrehúzta.képtelen volt megtartani magát. teste egy töredék másodpercig mintha megállt volna a levegőben. .

– Komolyan? De hiszen olyan gyönyörű. Az én esetemben viszont már kicsi koromtól nyilvánvaló volt. A langyos szellő amúgy is kellemesebben bizsergette. hogy nem múlik a varázsa. – Julian és Elizabeth itt végzett. Rachel elnevette magát. mint a forró hajszárító. igyekezve túlkiabálni a motor hangját. A lány azon merengett. és tulajdonképp bosszantotta. mint én. és hagyta. nem tűnsz annak a típusnak. – De komolyan. mi a visszataszítóbb: a hallgatók a felvágós egyetemi sáljaikkal a hülye biciklijükön. csipkés-tornyos épülete feltűnt előttük. hogyan utálhattad? Adam végigmutatott a fő utcán. hogy semmi keresnivalóm itt. rájött. – Mindenkinek megvan a maga keresztje. akit negatívan befolyásol a testvérei sikere. – Mint egy középkori város! Nem csoda. Fogadjunk. hogy a szél felborzolja a hajfürtjeit. hogy Dianától nem is várják ezt el. miközben lehet. – Választhatsz. – Miért megyünk Oxfordba? – kérdezte. A kora este hosszú árnyakat vetített a mezőkre és az utakra. beleértve a Dél-kínai-tenger paradicsomi szigeteit is. aztán átkeltek a régi kőhídon. és ahogy a Magdalen College homokkőből készült. – Ne kérdezz semmit – válaszolta Adam titokzatosan. de talán az oxfordshire-i dombságban a legszebb minden hely közül. . Legszívesebben ledózeroltam volna az egész várost. fejezet Rachel ívben hátrafeszítette a törzsét. – Ugyan már! Utálom a meglepetéseket – nógatta a lány. az omladozó régi épületek vagy a japán turisták tömegei. hogy megszárítsa a haját. – Igazság szerint én utáltam Oxfordot – közölte Adam. Adam a lányra nézett. „Jó sportoló” – így hívták nálunk a suliban az olyan nehézfejűeket. hogy a nyár mindenütt nagyon szép. ahol járt. de arra már nem volt ideje. Rachel nem értette. hogy a nővére butának érezte magát mellette. Rachel arra gondolt. te bolond? – Kínosan kisstílű okom volt rá – közölte Adam. hogyan tarthatta sznobnak és ódivatúnak ezt a gyönyörű várost. Mindig Rachel volt a jó tanuló.55. Egy pamutruhát kapott magára a vizes póló helyett. Mindig nagyon magabiztosnak láttalak. akik minden kis szegletet le akarnak fényképezni. – De miért. de Adam csak a fejét rázta. szívből gyűlöltem. – Ez csodálatos – ámuldozott. hogy nagyon szereti a kabriókat. – Érdekes. A Cherwell folyó mellett parkoltak le. Ahogy a zöld legkülönfélébb árnyalataiban pompázó tájak mellett suhantak. hogy Dianának voltak-e valaha hasonló érzései. hogy te Cambridge-be jártál.

Manapság nem volt büszke a pályája gyökereire. viszont benned is megvan az az Oxbridge-ben végzettekre jellemző felsőbbrendű öntudat. – Olyan.– Ezt miből gondolod? – Nyilvánvalóan nem ismered Oxfordot. és titokban fotókat is készített. ki issza magát eszméletlenre. ahol dolgozott. ő pedig mindig nyitott szemmel és füllel végezte a munkáját: ki kinek a szeretője. – A világ egyik legrégebbi könyvtárának. hogy Denvernek született. – Azta! – kapkodott Rachel levegő után. akik tálcán kaptak mindent a gazdag szüleiktől”. de végül mást választottam. és lekanyarodott egy mellékutcára. mert odavoltam Londonért. ki költi az éves átlagjövedelmét egyetlen üveg pezsgőre és így tovább. ő maga írta a cikkeket. . A személyzet jó része onnan szerzett pluszjövedelmet. – Látom. Még idejében elhallgatott. – Tökéletes időzítés – közölte Adam. hatalmas tér közepén. oszlopokkal díszített építmény szabályos kör alakú volt. – Ezt hogy érted? Rachel elhúzta a száját. kőből készült torta – jegyezte meg a lány. – És ezt bóknak szántam. hogy bárhol is továbbtanuljak. – Ez mi? Magas. amikor emberek azt állítják. ami csak úgy sugárzik belőled. azért nem múlt el még teljesen az utálatod a hely iránt – nevetett Rachel. de lemondtam róla a kertészkedés kedvéért. de másik egyetemre mentek. kupolás épület emelkedett a macskakövekkel kirakott. a Bodleian könyvtárnak az egyik épülete. – Ez a Radcliffe Camera – magyarázta Adam. Olyan mintha azt mondanák: „A U2 énekese lehettem volna. hogy „nem úgy. Igazán nem Adam hibája. – Egyébként nem Cambridge-be jártam. hogy információkat adott el bulvárlapoknak a hírességekről.” Rachel kuncogva hallgatta a férfit. ahonnan egy széles térre jutottak ki. hogy felvették őket Oxbridge-be. de azért. mint egy hatalmas. – Hosszú történet – mondta. A boltíves. a celebek gyűjtőhelye volt. Most Adam nevette el magát. mint egyesek. és nem fűzte hozzá. – Az egyetem alatt a Sohóban pincérkedtem az egyik étteremben. Felvettek. – Hihetetlen. Rachel azonban még tovább ment. A férfi elmosolyodott. A kilencvenes évek közepén a Quo Vadis étterem. Igazság szerint így lettem újságíró. Ott olyan izgalmas az élet! Nem mintha megengedhettem volna magamnak. – Én tényleg másik egyetemet választottam.

hadd nőjön be előbb egy kicsit a fejem lágya. ahogy az utolsó napsugarak is elbúcsúznak a tértől és a Mindenszentek Kollégiuma sárga falaitól. és föld alatti termei is vannak. Adam Denver. Rachel gunyoros vigyort villantott rá. és hogyan mászott egyre feljebb a karrierlétrán a médiában. Amikor elfogyott a limonádéjuk. és a hangja is kísértetiesen csengett. Az idegenvezető temetkezési vállalkozónak öltözött. – Ez elég hátborzongató – suttogta a lány.– Klasszicista stílusú. sétálni indultak Oxford kanyargós utcácskáin. amelynek védőkorlátjára kőóriások fejét tűzték. látták. sötét utcákon és sikátorokon keresztül. a bárok és éttermek meleg. Lehetetlen volt ellenállni a város romantikus hangulatának. hogy meglepően érzékeny is. Ekkor kisebb csoportosulásra lettek figyelmesek. Elhaladtak egy újabb. – Egy évig művészeti főiskolára jártam. Anya és apa nem tudta. mindenesetre. hiszen egyetlen céllal épülnek: a vendég igényeinek a kiszolgálására. 1737-ben kezdték építeni. de most kiderült. – Fogalmam sem volt arról. talán mert gyerekkoromban annyit laktunk hotelokban. Szépen rácáfolt a róla alkotott általános véleményre. sárga fényét. hogy a cégnél dolgozzam. Vagyis hát. tetszett a funkcionális dizájn. hanem a lakókat szolgálja. ezt a lány mindig is tudta. élvezték a langyos nyári estét. Több mint félmillió könyv található benne. hogy te ilyen idealista vagy. hogyan került Londonba. hogy nem vagy tudós? A teret szegélyező kávézók egyikénél kiültek a teraszra. hogy épp egy szellemtúrára gyűlnek össze az emberek. nyilván ilyenre van maszkírozva. hogy lopott pillantásokat vet Adamre. Adam pedig hamarosan egy kancsó limonádéval tért vissza. – Mindig jobban szerettem a szállodákat. csak aztán engedték. és Rachel azon kapta magát. mit kezdjen velem. A bőre sápadtan fénylett. . Hagyták. ha könyvre volt szükségem. amelyeket varázslatosnak tartottam: ha például megkívántam egy fagyikelyhet. Rachel elmesélte. Beleszerettem az építészetbe. ami megvilágította lábuk előtt a járda kopott köveit. Jóképű. hosszú fekete kabátot és cilindert viselt. és követték a vezetőt a szűk. Adam pedig elsorolta. Adam karját rángatva. értünk megtették. A férfi a könyvtár felé pillantott. nézzük meg! Ahogy közelebb értek. amikor az egyik főiskola kapujánál megállva meghallgatták a kápolna padlójából feltámadó szellem történetét. A szállodák ennek az elvnek a megtestesülései. Az italt szürcsölgetve nézték. miként lett a szállodai üzletág vezetője. kör alakú épület mellett. máris hoztak egyet. látványos. amikor a forma nem öncélú. előkerítették nekem. – Gyerünk. mint otthon lenni. – Vajon mi folyik ott? – kérdezte Rachel. Rachel és Adam befizettek a túrára. – Biztos. gondolta Rachel.

Nehéz lehet. lesz egy-két szavam a PR-osaimhoz! Rachel kuncogott. én is kérek! – De csak akkor. míg Rachel végül minden irányérzékét . hogy kiderítsd. és megdobta egy sült krumplival. aztán tovább sétáltak. – Mutatok neked valamit. és megfogta a lány kezét. hogy egy cilinderes pasitól kiver a víz. Adam ránézett. – Nézd. az összebarátkozással. – Nem akarom ezt tovább hallgatni. – Sült hal és krumpli! Adam csibészesen elvigyorodott. Nem kellett kimondania Julian nevét. Rachel próbálta poénra venni a helyzetet. csak mégis hülyén érzem magamat. – Gyere – mondta. Szűk utcák sűrű szövevényén vezette keresztül. – Csak épp nem totálisan nagy seggfej. aztán belekarolt. Adam hosszan nézett rá. – Ne viccelj már! – válaszolta Adam. Mindketten kértek egy-egy adag sült tőkehalat és krumplit. azért jöttél haza. hogy hatással van rád az ügy. ha van hozzá zöldborsópüré. Adam értette a helyzetet. aztán szépen leszakadtak a csoporttól. – A sülthal-evéssel? – Nem. hogy mindent magadban kell tartanod. – Ha te is kérsz. – Akkor hát. de ahogy a gyilkosságok és kínzások történetei tovább folytatódtak.– Azt hittem. hogy egészségmániás vagy. – Mindig azt hittem. miért ölte meg magát Julian. – Miért vártunk ezzel ilyen sokáig? – kérdezte a lány. – Kicsit hülyén érzem magam – szólalt meg a lány. az ilyen sajtóhiénák keményebbek – sziszegte Adam. és elindultak vissza. a fő utca felé. mint inkább bátorítón. ezért egyszerűen csak bólintott. Teljesen természetes. egyre kényelmetlenebbül érezte magát. – Azt gondoltam volna rólad. egy seggfejnek tartasz – vigyorgott Adam. – Persze. – Én? Azt hiszem. érzed ezt az illatot? Rachel beleszimatolt a levegőbe. – Akarsz beszélni róla? Mármint a nyomozásról. Megfogta Rachel kezét. – Az is vagy – röhögött Rachel. nem annyira közeledésképpen. – Csak volt sajtóhiéna. – Ma este nem – válaszolta lágyan a lány. Megbökte Adamet.

– Hűha! – nyögte Rachel. elhaladtak egy kényelmesnek tűnő nappali előtt. mint bármelyik másik ház az utcában. Egy viktoriánus úriember tulajdona volt. . Adam a vállánál fogva megfordította a lányt. Adam nem válaszolt. a padlótól a plafonig értek benne a lakkozott fapolcok. és megcsörgette. Rachel kétkedve nézett fel a poros ablakokra. de azért én kicsit aggódom. Például ezt. aki egy hatalmas kitömött medvével találta magát szemközt. – A tiéd? – Pontosabban a cégé. mire Rachel belebokszolt a karjába. még nem az. Oxfordban rengeteg turista megfordul. hogy kívülről pont olyan. – Te aggódsz? – mosolygott a lány. – Mit gondolsz? – kérdezte Adam. A lány fényűző előcsarnokot várt. mi volt régen? – Magánmúzeum. a kapuja fölé címer volt vésve. neki van érzéke a lakberendezéshez. aztán egy faajtónál álltak meg. megmutatom belülről – mondta Adam. hová viszel? Egy sárga téglás épület előtt álltak meg. – Mi ez? Kié ez a ház? Adam kivett a zsebéből egy kulcscsomót. csak kinyitotta az ajtót. Úgy fog festeni szállodának is. A jogászok azt állítják. – Az enyém. hogy felsikoltott. – Mi ez a hely? Úgy értem. és továbbra is olyan.elveszítette. és már nyitotta is a kaput. Bár nem akármilyen otthon. – Gyere. – Nyuszi! – röhögött Adam. – Ide. aki az utazásairól mindenfélét hazahozott magával. nem lesz nehéz engedélyt kapni az átépítésre. A legfelső polcok elérését rézzel díszített létrák tették lehetővé. Úgy megijedt. – Dianát kellene megkérdezned. – Adam. mint más hotelokban. néhány még tele volt könyvekkel. de nagyon kevés szálloda van a városközpontban. aztán kinyitod az ajtót. mint egy második otthon. igazság szerint nagyon bírom. az tény. de csak egy puritán hallba érkeztek. – Nem tetszik? – kérdezte Adam. – De igen. – És ez egy szálloda? – Nem. Egy könyvtár tárult eléjük. A férfi végigvezette Rachelt a folyosón.

fényesre csiszolt kagylófosszíliát. gondolta. dobozokkal telipakolt helyiségben. Adam ajka végigsiklott a nyakán. és Adam nekinyomta a falnak. A csókjuk egyre szenvedélyesebbé vált. – Hát nem csodálatos? – kérdezte. egy zulu dárdát és pajzsot. hogy harmincöt szobánk lesz. maga felé fordította. a lány a nyakán érezte a leheletét. Rachel majdnem dorombolt a gyönyörűségtől. Valóban ez volt a legmegfelelőbb jelző az eléjük táruló látványra. – Mit művelsz? – kérdezte Rachel idegesen. mintha csak attól félne. felvezette egy vasból készült csigalépcsőn. Úristen. Testét a Racheléhez szorította. a férfi egészen közel lépett hozzá. hogy fel akarja majd használni őket a szállodai szobák dekorálására. Adam lelkesedéstől csillogó szemmel arról beszélt. – És most már igen? – kérdezte a lány. gyengéden megcsókolta. a lány érezte merev hímvesszőjét. A lány halkan felnyögött. Simán megszállnék benne. egy Pegazus-szobrot alabástromból. ahonnan le lehetett nézni a lakrészre. – Mert sosem tudtam rajtad kiigazodni – válaszolta Adam zihálva. – Ez gyönyörű! – suttogta Rachel. felfedve a combját és a bugyiját. – Ez volt a tulajdonos lakrésze – suttogta Adam. aztán egy szék nagyságú. – Komolyan. és . Alig látott a sötét. – Úgy számolom. amit azonnal meg is bánt. teljesen természetesnek és magától értődőnek érezve a kis évődésüket. hogy forduljon meg. – Miért vártunk ezzel is ilyen sokáig? – kérdezte Rachel. Rachel!. hogy felébreszti az öregfiú szellemét. amely nyikorogva kitárult. Mindegyikben találtak valami érdekeset. és ismét kézen fogta. Adam mögötte állt. A férfi elsimította a haját a nyakából. és belepirult. és visszahúzta az ajtóból. hátrahajtott fejjel. – Apartman? – Gyere velem! – mondta a férfi. Amikor végre szemtől szemben álltak. fölöttük üvegkupola magasodott. és egy apartman. Lábával meglökött egy nyitott ajtót. Hány hálószoba van? – tette fel a kérdést. kezével felhúzta a lány rövid ruhácskáját. azon túl a csillagokkal telihintett égbolt. Még mindig fogva a lány kezét. az ujjai érintése nyomán szinte megperzselődött Rachel bőre. de Adam mintha kitalálta volna a gondolatát. el-elszakítva magát Adamtől. – Erre. Egy körkörös galériára jutottak.Végignézték az összes szobát. Mi a fenéért kérdezősködsz hálószobákról? Adam megfogta a kezét. – Szóval tényleg tetszik? – Imádom. egy kis hang a fejében azt súgta. és lágyan.

de vészhelyzet van. – Rachel. és megcsókolta. miért hívja egyáltalán? Rachelnek csak azért volt meg Mrs. az kicsúszott a kezéből. Aztán egyszerre csak felállt. eljöttem a mentőben Miss Dianával. máris indulok. – Igen. mi történt! Hol van most? – A kórházban vagyok. beütötte a fejét. és a lány ruhájának vékony spagettipántját letolta a válláról. kielégítetlenül hagyva a férfit. szorosan magához húzta. Bills. és ragaszkodott hozzá. Bills száma. én vagyok az. mígnem megállapodott a galéria alatt. Közben hallotta a galériáról Adam csalódott felhorkanását. Nagyon nagyot zuhant. – Kérlek! – súgta rekedten… ám ekkor megszólalt a telefonja. Istenem. – Majd én… – kezdte a férfi a homlokát dörzsölgetve. hogy felvegye a földről. minden csupa vér volt! – az asszony újra sírni kezdett. és a szájába vette. – Mentőben? – ismételte zsibbadtan. hogy Adamen nincs alsónadrág.eszébe jutott. Somerfoldban. az ajkát harapdálta. és utánarohant. Mi a nyavalyáért hívja őt Diana házvezetője ebben az időpontban? Sőt. miközben felnézett Adamre. – Fel ne vedd! – motyogta Adam. Rachel azonnal leguggolt. az meg továbbra is csörögve fokról fokra szépen lebukfencezett a lépcsőn. az ujjait babonásan . Miss Rachel. aki a tenyerébe vette a lány arcát. Valami baj történt a birtokon? – Nyugodjon meg! – mondta Rachel. Elmosolyodott. – A fenébe! – kiáltott fel a lány. mindennél jobban vágyott rá. Rachel a homlokát ráncolva nyomta meg a hívásfogadó gombot. – A francba! – morogta bosszúsan. kigombolta a férfi farmerét. Akarta őt. Mrs. beletúrt a hajába. és igyekezett maga is nyugodt maradni. ön az? – kérdezte Rachel a telefont a füléhez emelve. – Mondja el. Adam felnyögött a gyönyörtől. Rachel visszafojtott lélegzettel várt. Rachelnek esze ágában sem volt fogadni a hívást. majd lehajolt. de addigra Rachel már megszerezte a készüléket. Elnézést a zavarásért. ki akarta kapcsolni a telefont. Az idős asszony erre elsírta magát. de ahogy elővette a készüléket. hogy mindenkinek meglegyen mindenki száma. nyelvével felfedezte a szája belsejét. – Mrs. Ó. ne… – szólt utána Adam. és leesett a földre. Bills. Amikor végre kiszabadult a férfiassága. – Rendben. amitől a lány gyomra azonnal görcsbe rándult. de közben Adammel összekoccant a fejük. – Mi a baj? – Miss Diana leesett a lépcsőn. ám a kavarodásban Rachel belerúgott a mobilba. mert Diana aggódott az éjszakai biztonságukért kint. A hívó „Bills” volt. Hogy van Diana? Mennyire súlyos a sérülése? Csend honolt a vonal végén. aztán kínzó lassúsággal elkezdte lefelé húzni a cipzárt. Rachel átölelte. miközben a lány a kezével is izgatni kezdte.

.keresztbe téve. Istenem. rendbe fog jönni. Bills. de az orvosok szerint lehet. hogy csak ön tudjon róla. hogy mások is meghallják. aztán halkabban folytatta. csak össze kell varrni – válaszolta Mrs. hogy a baba nem éli túl. hogy ne haljon meg! – Azt hiszem. add. – De a baba. Miss Rachel… Miss Diana azt akarja. mintha csak attól tartana.

amíg biztosat nem tudunk. Hirtelen minden eszébe jutott. Ő még a barátjánál van – felelte Mrs. Mrs. például ahogy a nővérnek bevallotta. Vagyis az voltam eddig. Az édesanyja már úton van ide Londonból. Diana sosem látta még ilyennek a mindig életvidám testvérét. és magángépet bérelnek. hogy húga alig észrevehetően elpirul. az ágy mellett álló alak felé fordítva a fejét. Rachel és Adam a tóban. Visszatértek az előző este további emlékei is. Rachel lélegzete elakadt. ahogy kinyitotta a szemét. – Terhes vagyok. – Nem Charlie vagyok. lehet. és aggódón Diana karjára tette a kezét. – Di. Még nem. és össze kellett varrni a fejbőrödet. az autó kanyarban eltűnő hátsó lámpája. csak öt öltés – suttogta Rachel.56. jobb. hogy vannak a szobájában. és ide hoztak. és megfogta a testvére vékony kezét. A szemébe a bűnbánat és az aggodalom könnyei gyűltek. kedvesem. Bills közölte. bár legszívesebben magában tartotta volna. Összerándult. a fény nagyon erős volt. Diana odanyúlt. és a legkisebb mozdulat is fájdalmat okozott. leguggolt. – Úgy gondoltuk. ha nem szólunk neki. – És a hajas fejbőrön van. szóval nem fog meglátszani. Diana látta. – Ne aggódj. hogy várandós. Meg kell várnunk az ultrahangot. két rózsaszín folt jelent meg az arcán. Bills. ahogy lerohant a lépcsőn… – Leestem a lépcsőn? Rachel odalépett hozzá. akik épp a provence-i villájukban tartózkodnak. Agyrázkódásod van. Rachel. – Mi…? – próbálta folytatni. Bills azonnal hívta a mentőket. és Diana tudta. és a szőnyeg alá söpri… Aztán a hisztérikus kirohanása. még mielőtt kinyitotta volna a szemét. – A fejeden landoltál – mosolygott. hogy mindenkit felhívott a balesete hírével. – Szóval semmi életfontosságú szerved nem sérült. Óriásinak tűnt. Bills közben diszkréten magukra hagyta a testvéreket. hogy most nem árulhat el neki ennél többet. Bills azt mondja. – Nem értem a dolgot – tette hozzá halkan. és megtapogatta a kötést a fején. El kellett mondania. – Charlie? – szólalt meg. hogy elvesztetted a babát – folytatta a húga aggodalmas arccal. hogy hazarepülhessenek. – Láttalak az este a tónál Adammel. amikor Mrs. az e-mail. . a mellére szorította a kezét. – Hol voltál az este? – kérdezte erőtlenül. Mrs. Mrs. még Ralph és Barbara Denvert is. fejezet Diana érzékelte. görcsösen szorítva annak fémkeretét. – Rach. te vagy az? A húga az ágy lábánál állt.

és nem akart belegondolni abba. beugrottunk a tóba. nem akart a húga szemébe nézni közben. . aztán bementünk Oxfordba egy italra. – Jó. csak barátok vagyunk – válaszolta a lány bizonytalanul. Diana érezte. – Ne légy már lüke. Úgy értem. hogy egész testében oldódik a feszültség.– Csak egy kis gyerekes móka volt. nagy megkönnyebbülés ez számomra. mert el kell mondanom neked valamit Adamről. – Van köztetek valami? – folytatta testvére a kérdezősködést. húga keze után nyúlt. nem akarta hallani a választ. Görcsösen belekapaszkodott az ágya szélébe. hogy vajon Rachel igazat mond-e.

te mégis úgy tettél. – Igen. mielőtt Diana és én említettük neked. mintha semmit nem tudnál sem a gyógyszerről. – Rémlik valami? Olvastad a jelentést. de idejében kapcsolt.57. Rachel szorosan becsukta a szemét. Rachel? Minden rendben? – Rendben lesz. nem tudta eldönteni. épp némi aprót dobált bele. – Te miről beszélsz? – Ne merészeld tagadni. Julian elmondta neked. amit Julianről és a Xenistatról tudsz. Azt gondolta. Adam! Megkérdezted Simon Michaelstől. és figyelte a férfi reakcióját. A lány meglepődött az azonnali beismerésen. és ő gyorsan fel akart hívni engem telefonon. a jelentést is megmutatta neked. sem Maddison haláláról. mire készül a Xenistat ügyében. A férfi egy pillanatra meglepődött. Julian megmutatta nekem a jelentést – válaszolta halkan. Diana miért került kórházba? – kérdezte a lány dühösen. elfogulatlan véleményre volt szüksége. amikor megpillantotta Rachelt. Rachel alig bírt beszélni. de közben leesett a lépcsőn. hogy Maddison két d-vel írja a nevét. De te már akkor ismerted ezt a nevet. Adam döbbenetében magára löttyintett egy kis kávét. – Mi a fene folyik itt. A szeme kezdett elkerekedni. amint elmondasz nekem mindent. hogy a cégnél hallottak-e Maddison Kopekről. mutatóujját rászegezve. Adam komor arccal a padlót bámulta. – Össze volt zavarodva. – Az istenit. az ökölbe szorított keze vagy a hangja. – Hogy van? – kérdezte. – Azért. arcán valódi aggodalommal. hogy mi remeg jobban. – Épp fel akartam menni… – Nem mehetsz be hozzá! – közölte Rachel. és újra nyugodt tekintettel nézte a lányt. de nem hagyott időt a válaszra. – Onnan tudtad. Teljesen zavarodottnak tűnt. ezt tőlem kaphatja meg. lassan letette a poharat. Elfogulatlan . mintha így nem kéne tudomást vennie a rémes valóságról. próbálva kidörzsölni pólójából a kávéfoltokat. nem tudta. fejezet Adamet kint találta a kórház előterében a kávégépnél. kivel beszélhetne a dologról. – Hogyhogy lelepleződtem? – kérdezte Adam. Rachel. mert lelepleződtél. aztán kivett a nyílásból egy műanyag poharat teli kávéval. mielőtt megszólalt. – A Juliannél lévő Xenistat-jelentés – mondta Rachel szimplán. nem tudnál megfeledkezni a Xenistatról legalább egyetlen estére? – Mit gondolsz. sem a klinikai kísérletekről.

és még több bajt fog okozni… – Ezért foglalkoztál velem annyit. hogy maradjon a fenekén. És nem szép. – Minden igaz. Mit számít az nekem. szinte könyörögve. Te vagy a playboy a családban. hidd el. hogy a cég sikeres eladása mennyi pénzt hozott volna nekünk? Szerettem Juliant. Hihetetlenül naiv voltam. Szeretett volna megfürödni. . hogy ez lesz – grimaszolt a férfi nagy sóhajtás közepette. tette hozzá a lány gondolatban.vagyok. hogy játssz az emberekkel: elbűvölő vagy. ki tud még a jelentésről! Ám a lány már az előtt tudta a választ. felkértél táncolni. hogy a család üldözési mániás firkásza felfújja majd ezt az egészet. Nem akartam. az azért történt. jóképű és jellemtelen – Rachel szinte köpte az utolsó szót. hogy Adam tudott a Xenistatról. amit onnan látok. a férfi fülcimpáján még ott a rúzsa nyoma. ne légy nevetséges! – lépett közelebb Adam. – Áruld el nekem. és mit derítettem ki a nyomozás során. Ugyanakkor nem volt meg benne az a könyörtelen elszántság. A lány közben próbálta átgondolni a dolgokat. – Próbáld az én szemszögemből nézni a helyzetet – mondta Adam. hogy így is történjen. hiszen semmi közöm a céghez. hogy mennyit tudok. amit rólad beszélnek. Adam? – Nem lennék képes megölni a bátyámat! – Ebben nem lehetünk olyan biztosak… – Tudtam. meghívtál egy italra Oxfordba. úgy tettél. mintha a barátom lennél. – Tudtam. ami a konkrét cselekvéshez szükségeltetik. hogy a vezérigazgató könnyelmű legyen a cég érdekeibe vágó döntésekben… – És mit tettél? Megölted? – Mi? – kérdezte Adam kikerekedett szemmel. hiszen a testvérem volt. hogy a gyógyszert kivonják a piacról. hogy tartsa a száját. és ne cselekedjen elhamarkodottan. hogy nyer vagy veszít a Xenistat miatt. – Azt teszem. Tudtam. mindamellett részvénytulajdonos is vagyok. mert kedvellek és vonzódom hozzád. Még érezte a szájában az ízét. hogy mindenfélét bele fog képzelni a dolgokba. a kezén az izzadságát. Elintézted. És minden adottságod meg is van ahhoz. – Ami Oxfordban történt. Adam? Elvittél Jersey-be. hogy kivonja a piacról a Xenistatot. Az is simán hihető. hogy majdnem lefeküdtem veled. nem igaz? – a férfi szája gúnyos mosolyra húzódott. – Rachel. – Ne fáraszd magad! – csattant fel a lány. – Azt akartad. neked minden csak játék. hogy kapzsisága és az üzleti etika hiánya miatt nem akarta. – És mit tanácsoltál neki? – Azt mondtam. És hihetetlen. Közben pedig csak az érdekelt. Tudod te. hogy lemossa magáról Adam érintését. hogy Adam bármit is mondott volna. Az elég rosszul fest. ugye. őrültség lett volna. Megengedhetetlen.

amint a vezérigazgatói székben ül. Lelki szeme előtt képek sorakoztak: Julian. . jeges. Adam kíváncsian nézett Rachelre.– Elizabethnek is adtam belőle egy példányt – mondta szinte ijedten. Elizabeth. menten belefullad. és ismernie kell minden részletet. egy koporsó. – Hiszen ő a vezérigazgatói poszt várományosa. – Mi a baj? Nem kellett volna elmondanom Elizabethnek? Rachelt kirázta a hideg a félelemtől. neki tudnia kell róla. – Menj innen! – mondta. – Igen. és védekezőn maga elé emelte a karját. hogy azt hitte. csak ennyit tettél – mondta Rachel. mintha csak valamiféle révületből akarná magához téríteni. és adtam belőle egy példányt Liznek is. győzedelmes mosollyal az arcán. – Rachel. Adam megfogta a vállát. és megrázta. Elizabeth. beszélj már! Mi a baj? A lány durván lerázta magáról Adam kezét. Látni sem akarta a férfit. – Hiszen én csak elolvastam a jelentést. és olyan kétségbeesést érzett. ha esetleg perek indulnának a Xenistat miatt.

hogy nem tudta. És amennyire most látom. – Látom a babát. miközben a szonográfus az ultrahangkészülék beállításával bajlódott. még nem – válaszolta a szakember. a hang vajon a saját mellkasából vagy a masinából származik-e. és csak pár percet vesz igénybe. A szíve olyan sebesen vert. és a kép mozogni kezdett. – Itt is vagyunk – szólalt meg ismét a szonográfus. Az orvos megint megnyomott egy gombot. bár semmit nem bírt kivenni a monitoron. amiért nem tudott gyermeket szülni . A szonográfus felé fordította a monitort. semmi baja nem lett az eséstől. – Minden rendben lesz – mondta Sylvia is. hogy alig kapott levegőt. Az aggódás annyira hatalmába kerítette az asszonyt. – A baba? Akkor ez azt jelenti… hogy… tényleg van ott egy baba? És jól van? Az orvos felnevetett. de Diana látta rajta. Diana a húga szemébe nézett. és önkéntelenül összerándult az ágyban. A lelkével. Elnézést szeretett volna kérni tőle. – Igen. – Semmit nem fog érezni. – Nem. A szonográfus a bőrére illesztette a vizsgálófejet. – Ez már a baba? – suttogta Diana. Gyorsan megnézzük. – Ez itt a gerinc íve. Ez pedig a feje. és a képernyőn szemcsés. és próbált kapcsolatot teremteni Juliannel. hogy minden rendben van-e. – Szeretné látni? Az asszony bólintott. tényleg van ott egy baba. Diana elakadó lélegzettel nézte. amiket nem akart hallani. a szellemével. Diana összeszorította a szemét. – A szíve? – kérdezte Diana rekedten. egyelőre üres képernyőre. – Látja. hogyan mozog a baba? És itt középen. kedvesem – mondta neki a nővér. amikor a hideg zselét a hasára kenték. teljesen egészségesnek tűnik. – Látja? – mutatott egy pontra a tollával. Olyan sok forog kockán. – Egyelőre csak próbálok tájékozódni. fekete-fehér kép jelent meg. és egy gombnyomással kimerevítette a fekete-fehér képet. hogy ő is ideges. annyi kérdés kavarog benne. még a parányi karokat és lábakat is ki tudta venni. és annyi válasz lóg a levegőben.58. A szakember mosolyogva nézett rá. és Rachel dugta be rajta a fejét. Ekkor kinyílt a vizsgáló ajtaja. fejezet Diana az anyja kezét szorongatva aggódva meredt az ágy mellett álló. hogy Rachel ott áll mellette és a vállát simogatja. – Nyugodjon meg. itt dobog a szíve. Elnézést. és megmérjük. Diana érezte.

– Az ő gyereke! Nem Adamé a baba. A férje él. hogy úgy nyolchetes terhes lehet – mondta az orvos. amikor úgy két héttel a halála előtt Julian későn ért haza Londonból. Egyszer. Az arcát eltakarva bőgni kezdett. próbálta kitalálni a fogantatás időpontját. De ezek szerint eredményes volt az együttlét… Diana reszketni kezdett. és kipattant a szeme. és Diana nem is érezte. hogy a férje benne ment el. benne él tovább. Gondolatban visszapörgette a heteket.neki. mintha egy másik életben történt volna. viszont most megfogant a testvérétől. Juliané. . Fájdalmas és kellemetlen élmény volt. Bevillant neki egy este. – Azt mondanám. bár olyan régnek tűnt. szeretkeztek. Az övé – mondta. könnyek homályosították el a szemét. – Nyolchetes – suttogta Diana. és befeküdt az asszony mellé az ágyba. Nyolchetes terhes! Hitetlenkedve csóválta a fejét.

belefásulva a hiábavaló nyomozásba. és tudta is. ha kihallgatná Elizabeth Denvert – közölte Rachel a diétás kóláját iszogatva. akkor könnyen lehet. . – Minek köszönhetem. – Már beszéltem vele. és hogy ki akart vonni a piacról egy vitatható gyógyszert. hogy ennek a két ténynek. engem a feleségem és négy gyerek vár otthon. nem látta a fényt az alagút végén. ehelyett azonban meglepően gyorsan összeszedte magát. mint kellene. vagy legalább az egyiknek van-e köze a halálához. Ritka manapság az ilyen hely. aki nehezen dolgozta fel a terhessége tényét. hogy Juliannek viszonya volt. Attól tartott. Bangkokba szóló repülőjegy hatalmas kísértést jelentett a lány számára. gondolta Rachel nem kevés sajnálattal. még Dianát sem. aki soha nem ismerheti meg az édesapját. hogy jobb helyen nem is jöhetne létre az előtte álló találkozó. ezért igyekezett minden segítséget megadni a nővérének. rákchipset és sült malacbőrt lehetett kapni. ha egyetlen perccel is később érek haza. és hallgathatom a nyavalygásukat napestig. Az elmúlt néhány nap nagyon sűrűre sikeredett. Arra sikerült rájönnie. fejezet Rachel kedvtelve nézett szét a Nelson admirális sörözőben. hogy nem lehet könnyű lelkileg egy olyan baba érkezését várni. ahol jóféle csapolt sört. A táskájában lapuló. – Majd a halottkémi döntésnél megtudja – válaszolta Powell kurtán. Rachel azon merengett. hátha a mimikája elárulja. és láthatóan új értelmet kapott az élete. – Tíz percet kap. A felügyelő homlokráncolva tette le a telefonját. miközben az már senkit nem fog érdekelni. hogy ismét élvezhetem a társaságát? – ült le mellé Mark Powell. Igazi zsarukocsma volt. – Akkor a lényegre térek. – És mit mondott? – érdeklődött a lány. kutatón nézve a férfi arcát. A nyomozás holtpontra jutott. és örökre itt ragad Londonban.59. miközben Mark Powell felügyelőre várt. hogy halad a nyomozás. soha nem tér vissza Ko Taóra. hogy miért. – Nézze. mi? – mondta Rachel. és igyekezett Diana mellett állni. Rachel ezzel szemben elveszettnek és legyőzöttnek érezte magát. miközben a férfi már egy üzenetet pötyögött a telefonján. kizökkentve gondolataiból. de abban nem jutott előbbre. A jegyet Liamtől kapta. és úgy találta. és rávigyorgott a lányra. Rachel felköltözött a tavi házból Somerfoldba. hogy Diana összeomlik. Szeretném. a járat kevesebb mint negyvennyolc óra múlva indult Thaiföldre. A lány sejtette. – Maga aztán nem sokat teketóriázik. Felnézett. hogy ha nem száll fel arra a gépre.

és próbált kicsit visszavenni a hevességéből. hogy megölte vagy megölette. magához fordultam – mondta a lány. Most valahogy átérezte a mondás igazságát. hogy faképnél hagyja. Rachel nem akarta elárulni neki. – Elizabeth velem nem áll szóba. A lány egy pillanatra megállt. . De nem bízom Elizabethben. akik ezt nem akarták hagyni. hogy muszáj egy morzsát vetnie neki. ha nem akarja. és nem tudok szabadulni a gondolattól. mintha elakadt volna a tű a lemezen. szeretett volna vezérigazgató lenni. kihúzva magát ültében. jól gondolta. hogy úgy beszél.– Nézze. De Elizabeth egyszer már könyörtelenül tönkre akarta tenni az öccsét. és meglazított néhány gombot a zakóján. hogy valószínűleg tényleg öngyilkosság történt. aki ugyanazt teszi újra és újra. mert eszébe ötlött. inkább csak megszállottnak fog tűnni. amit Julian és Madison Kopek viszonyáról kiderített. amikor azt mondta. – Julian a halála előtt vizsgálatot folytatott a Denver Gyógyszergyár által forgalmazott egyik új gyógyszer ügyében. akkor semmi konkrét dolgot nem tudna felmutatni. Elfogadom. A gyógyszer kivonásának igen súlyos következményei lettek volna a társaságra. Elizabeth. Ha most egy cikket írna. így nem nagyon örült Julian szándékának. hogy újra képes lehetett rá. Átnézte az e-mailjeit és a híváslistáját? – És mit kellene keresnem? – Elizabeth meg akart szabadulni Juliantől. – Nem kellene szakemberhez fordulnia? – Megtettem. Liam rátapintott a lényegre. – Tudom. akkor közelebb jut Julian öngyilkosságának a megfejtéséhez. Semmiben sem vagyok már biztos – válaszolta Rachel kétségbeesetten széttárva a karját. Nemcsak a gyógyszeripari üzletág eladási árára. hogy ha még ezerszer előadja a Xenistattal kapcsolatos félelmeit. – Nézze – folytatta. – Például kik? – Például a nővére. Nagyrészvényes a Denver-csoportnál. és Rachel biztos volt benne. – Nem tudom. de tudta. ezúttal teljes sikerrel. Tudott Julian terveiről. hogy Albert Einstein egyszer azt mondta. de mindig más eredményt vár. hogy valahogyan benne van a keze. Egyetlen bizonyíték sem utalt közvetlenül Elizabeth bűnösségére az öccse halálában. és a szerkesztőjének meg a lap jogászainak kellene előadnia a történetet. én magam is nyomozok… – Milyen meglepő – mondta a rendőrtiszt szarkasztikusan. hogy voltak olyanok a cégnél. Semmi garancia nincs arra. és meggyőződésem. igaz? – kérdezte Powell hitetlenkedve. Sőt. és erre megvoltak a lehetőségek… – Arra gondol. hogy senki nem juthatott be Julian házába azon az éjszakán. Ki akarta vonni a piacról. hanem a csoport részvényeinek az árfolyamára is. bolond az. Hagytam vagy egy tucat üzenetet a hangpostáján.

és Elizabeth Denvernek megvan hozzá a pénze és a kapcsolatai. hogy teljesen biztos-e az öngyilkosság. – Menjen haza a feleségéhez és a négy gyerekéhez. Ha visszagondolt a gyerekkorára. gondolta magában Rachel. a bűntudatát. – Ezt nem hiszem el – suttogta a lány. Most örült igazán. Liam hangjától a torkába ugrott a szíve. hogy rémesen fest. Mi van. Nem csoda. hogy nem lehet a legjobb. de azzal tisztában volt. Kihallgathatná Elizabethet hivatalosan. – Bár Julian nem volt vér szerinti rokona. be kellett ismernie. Tudom. Rachel Miller nem az a típus. A fiúk és a társaság csak kényelmes kifogás volt. – Hogy pszichológus kellene nekem? A rendőr bólintott. még a buszsávok is bedugultak. Tudom. A felügyelő együtt érzőn nézte. Meggyorsította a lépteit. de Rachelt a zaj ellenére is hihetetlen magány szállta meg. de alig ért ki a kocsmából. – Emiatt nyilván rendbe kell tennie a vele kapcsolatos érzelmeit. hogy csak segíteni szeretne. A tóban fürdés óta nem mosott hajat. és lehűlt a levegő. mert tudta. hogy kivett a közelben egy szállodai szobát. hogy nincs mentség a majdnem a hajléktalanokra emlékeztető megjelenésére. – Mennem kell – ugrott fel a lány. méltósággal eljöhetett. aki bármiben is kudarcot vall. Menjen! – Miss Miller. Már kezdett sötétedni. hogy mennyire hiányzik neki a férfi. Rachel tudta. Nehéz elengedni a halottakat. gondolta keserűen. aki Juliant boncolta. Azért hagyta abba az úszást. Nem akarta beismerni. utoljára a nővére esküvőjére készítette fodrász a haját. Maga mondta. kérem. Magának sem akarta bevallani. hogy vonja vissza a végrendelet megtámadására benyújtott keresetét. Vagy . Az utak zsúfolásig telve. Beszélhetne a patológussal. és így idejében. – Ne fárassza magát! – tartotta fel a kezét a lány. hogy egy pszichológus kellene magának – mondta Powell nyugodtan. hogy lehetséges a gyilkosságot öngyilkosságnak álcázni. hogy így elrohant. a dühtől piros foltok ütköztek ki az arcán. Lassan kifogy az ötletekből. Rachel nem akart hinni a fülének. – De maga sokat segíthetne. hogy ez most nagyon nehéz időszak magának. megzsarolta Elizabeth Denvert. nyilván gyászolja. ha Powell bolondnak tartja. amikor megszólalt a mobilja. Egy profinak akár sikerülhetett is. A hotel előcsarnokában volt már. máris megbánta.Érthető. Sosem pepecselt túl sokat a külsejével. hogy nagyon kacifántos volt a viszonya a sógorával – tette hozzá Powell diplomatikusan. hogy részben Liam elutazása és elutasítása kergette Adam karjába. így nem kell visszabumliznia Somerfoldba. hiszen amikor utoljára találkoztak. Zsebre dugott kézzel indult el az utcán. ha például a gyilkos a kéményen át ment be a házba… – Arra gondoltam. és a farmerja koszos volt. hogy találjon egy ilyen embert. Megértem. hogy ezért hagyta abba a versenyszerű úszást.

– Szóval megnézted őket te is? – Aha – válaszolta Rachel. . bekapcsolta a laptopját és bejelentkezett a postafiókjába. de hallgass végig. – Az jutott eszembe. hogy talán teljesen rossz ez a megközelítés. és teljesen elszörnyedt a gondolatra. – A vendégekre? – Tudom. – Nem rájuk gondoltam. ha valaki már eleve a házban volt? – Úgy érted. Pár pillanatig eltartott. hogy ilyesmivel gyanúsítom őket. Rachel pulzusa szaporábban kezdett verni. – Úgy érted a filmeken? – Elég sok felvétel volt. – És azt kerested. a partiszerviz emberei? – kérdezte a lány. – Mi van. – Pedig szerintem ezeknél jobb gyógyír nem is kell az álmatlanságra. és ettől ideges lett. bement. hogy lehetett-e idegenkezűség. hogy valaki bement-e a házba. vagy inkább csalódott legyen. A lány egyszerre magához tért. Mi van. – Átnézted mindet? – kérdezte a lány döbbenten. – Hanem a vendégekre. agytröszt barátja jelent meg a lelki szeme előtt. – Minden rendben? Késő van. – Ja. mindjárt felérek a szobámba – mondta Rachel a lépcsőn felrohanva. ahogy kérted. új remény ébredt benne. – Nem tudtam aludni az időeltolódás miatt. Rach – közölte Liam. Csak nem miatta hánykolódik Liam álmatlanul? A vonalon kis késéssel jött át a hang. Számítógép mellett vagy? – Egy szállodában vagyok. – Liam! – szólt be a telefonba meglepődve.legalábbis ezzel mentette fel magát. – Már kikérdeztem róluk Dianát. A tulajdonos jó barátja. – Ó – válaszolta Rachel. szemüveges. Bedugta a kulcskártyát a zárba. ha senki nem ment be a házba? – Ezt nem értem – mondta Rachel. míg rájött. hogy Thaiföldön éjjel három óra van. – És feltűnt valami szokatlan. – Ezért aztán átnéztem a kamerák felvételeit. a számítógépnél ülő. már számtalanszor dolgoztak neki. hogy őrültségnek hangzik. hogy ennek most örüljön. – Küldök neked valamit. – Nem tudtam aludni. és nem tudta eldönteni. nem ábrándozott már az ágyban fekvő Liamről.

hogy a szemét ellepi a könny. – Tudod. hogy ki ez? – kérdezte Liam. de Dianával átvettük a vendéglistát. – Itt van – mondta Rachel a telefonba. hogy ő ezt nem vette észre. Minden egyes vendég hazament a parti végén. ezért egészen megdöbbent. – Mutasd meg a rendőröknek. – Jó éjt. – Akkor ki kell aludnod magadat. – Biztos vagy benne? – kérdezte. a gép egyből berregni kezdett. a kurva életbe! Gyere haza! A lány ritkán hallotta káromkodni Liamet. Már kétszer átnéztem az érkezős-elmenős részeket. nem viccelek. de meggondolta magát. és gyere haza. Rachel a falba tudta volna verni a fejét. bedugta a laptopba. – Én is megnézem most azonnal. és közben feltúrta a táskáját a felvételek nála lévő példányáért. Liam. hogy nem tehetem. – Egyedül vagy? – Persze hogy egyedül vagyok. – Rachel. Újabb csend. – Mi az? – kérdezte Rachel halkan. akkor… – És hogy mennek a dolgok? Hogy van Sheryl? – Tele vagyunk melóval. – Nem tehetem. A viszonylag éles fotón egy vonzó. – Nem távozott? – Mindenki érkezését összepárosítottam a távozásukkal. a vendégek többségével együtt. egyedül ezt a nőt nem láttam távozni. és rákattintott a levélre. – Igen. – Nyitom a fájlt. A lány végre megtalálta a CD-t.48at mutatott. Ez a nő Greg Willetsszel érkezett. szőke nő alakja körvonalazódott. – Tudod. Rach! . Greg háromnegyed tizenkettő felé ment el. mintha a férfi akart volna mondani még valamit. – Sejtettem – válaszolta Liam kicsit megenyhülve. – Viszont nem távozott a parti után. Köszönöm. Most még nem – mondta. – Nem találkoztam vele. kivéve Greg barátnőjét. és érezte. – Nos.Pár másodperc múlva megérkezett a levél. a digitális óra 19. minden vendéget kipipáltam. Nagyon-nagyon köszönöm! Csend lett a vonal másik végén. A képernyőn az egyik felvételen egy kimerevített állókép volt látható.

hogy Patty szemét könnyek homályosítják el. barátságos ölelésében. hogy költözz hozzánk egy időre. Bills kezébe. hogy kiserkent a vére. és együtt átmentek a konyhába. rusztikus asztal gyönyörűen meg volt terítve. ha a higgadt és energikus Patty több időt tölt mellette az elmúlt hetekben! Talán kevesebb rossz döntést hozott volna… . Ezzel a babával nem kockáztathatunk. – Nekem kettő helyett kell ennem. – Ezzel magunkhoz is vesszük az egész heti kalóriaadagunkat. – Figyelj. Már itt is van. és Michaellel ezt már meg is beszéltük. bár nagyon hálás volt a törődésért. kedvesem? Patty Reynolds megérkeztével mintha maga a szivárvány jött volna látogatóba Somerfoldba. közepén egy narancsszínű tálban frissen készült pásztorpite gőzölgött. és egyszerre slamposnak és jelentéktelennek érezte magát a tréningalsójában és a fehér pólóban. – De jól néz ki! – mondta Patty. és benyúlt nagy bőrtáskájába. – Akkor majd az orvos jön hozzád – felelte Patty határozottan. még befejez egy hívást. * – Hogy vagy. de mégis azt javaslom. és meglepve látta. és egy hatalmas csokor virágot nyomott Mrs. – De hát nem járhatok Svájcba nőgyógyászhoz! – mosolygott Diana. Liam! Rachel kinyomta a telefont. Mrs. Milyen jó lett volna. tudod – jegyezte meg Diana vigyorogva. Reynoldsék közelében Diana mindig annyira biztonságban érezte magát! – Gyertek beljebb. Svájcban és New Yorkban. – Michael hol van? – Kint. hogy a stressz nem hozható közvetlen összefüggésbe a vetéléssel. megkértem egy orvos barátomat. – Most. Mike belépett a bejárati ajtón. Bills finom vacsorát főzött – invitálta őket. a haja frissen melírozva. A hatalmas. kerek képe csak úgy ragyogott a mosolytól. Tudom. Ajka élénkvörösre volt festve. drága nyári ruhája pedig smaragdzöld színben ragyogott. Mindannyian a kora terhességben előforduló rendellenességek szakértői. – Ne ma este beszéljük ezt meg – kérte Diana. hogy írja ezt össze neked – mondta Patty. hogy látlak. – Ez a világ öt legjobb szülészének a neve és elérhetősége Londonban. és olyan erősen megharapta az alsó ajkát. akinek filigrán termete egészen elveszett a férfi mackós.– Jó éjt. már jobban – válaszolta Diana. Átkarolta Dianát.

– Magánnyomozást folytatok Jules halála ügyében – vallotta be Diana. és remekül elterelte Diana figyelmét az excentrikus barátairól szóló történetekkel. akinek ekkor megszólalt a mobilja. A mai vacsora viszont nagyon jól sikerült. Diana tartott a találkozástól. mint ő. – Hagyd Julest békében nyugodni – mondta Michael csendesen. Semmi nem hozza vissza Juliant. Még Elizabeth Denver is felhívta előző nap. Charlie-nak és a babának is. amelyek felzaklatják. Arra külön ügyelt. hogy néha jólesett szóba hozni a férjét. mit mondhatna a férfinak. mivel gőze sem volt róla. hogy a végrendelet megtámadása talán elhamarkodott lépés volt. akkor jobb és biztonságosabb élete lehet neki. Kétszer is telefonált. Patty egyszerre kisebbfajta bombát robbantott a kérdésével. bármit derít is ki Rachel. Adam másnapra volt hivatalos ebédre. Michael csúcsformában volt. – Azt. hogy Julian esetleges viszonyáról kérdezősködött nála. amikor már a karamellkrémet kanalazgatták. hogy mennyire hiányzott. muszáj vele átbeszélnie és tisztáznia a helyzetet. és most először komolyan is gondolta. – Igen. – Igen. amikor a felesége kiment a konyhából. hőlégballonos és méhész is. hogy a hogyléte felől érdeklődjön és gratuláljon a kicsihez. semmiképp nem szeretett volna édeshármasban ebédelni. hogy mivel foglalkozott a húgod az elmúlt hetekben? Ma együtt ebédeltem Greg Willetsszel. és hogy nem akarom. És arra is rájöttem. és kiment a folyosóra telefonálni. hogy ne legyen része az életemnek. – És azt is. Julian neve egészen eddig nem hangzott el. hogy nem lehet mindig a múlton rágódni és haragudni az emberekre. Látni sem akarta többé. – Elárulod. hogy hangpostára menjen a hívás. és azt javasolta. Ha azonban igyekszik boldog lenni. ekkor beadta a derekát. hogy egyszeriben minden kezd jó irányt venni. ebben igazad van – bólintott Patty. . – És mit derítettél ki? – kérdezte Michael meglepődve. de Diana mindkétszer hagyta. ezt kell tennem – suttogta Diana. Adam volt az első. Nem merte elhinni. de mivel családtag. mennyire büszke vagyok rá. Közeli ismerősei között akadt cápavadász. és arra gondolt. és előre kell nézni. maradjanak itt éjszakára. Ki kell velük békülni. Adam végül e-mailt írt. aki virágot küldött neki a baba hírére. akik legalább annyira szerették Juliant. és kizárni az életéből azokat a dolgokat. hogy az asszony már két hónapos terhes. valamint közölje. aki azt állítja. de ma este sokkal inkább a jövőről beszélgetett azokkal az emberekkel. Az asszony bosszús arccal kihalászta a táskájából. Aztán. ebédeljenek együtt. Diana úgy volt vele. nyilván megkönnyebbülve. hogy mennyire szeretem a húgomat – válaszolta halkan az asszony. hiszen nem kerülheti el a sógorát az idők végezetéig.Kellemetlen érzésekkel gondolt Adamre. ráveszi Reynoldsékat. hogy Rachel ne legyen itthon Adam látogatása idején. de legalább nem volt minden reménytelen.

bár ezt így egyenesen nem árulta el nekem. Mit csinálsz Afrikában. – Nem talál hobbit itthon – jegyezte meg Patty élesen. nincs rá szükségük. nem igaz? Diana aggódva nézte a barátait. – Ilyen fantasztikus tájat nem sok helyen láthatsz a világon. Diana arra gondolt. Patty visszajött a telefonálásból. milyen a befektetések világa. Michael? – Homokdűnéken fogok szörfölni – vigyorgott a férfi. és nem viselne jól egy újabb kudarcot. de ugyanez volt a helyzet Julian többi. amióta a jól fizető állása a Lehman Brothers csődjével a kukába került. Greg ambiciózus típus. amely kisebb üzletekkel foglalkozott. hogy a cége nem marad talpon. fél. ifjú hölgy! – Nincs kedvetek itt aludni? Adam holnap átjön ebédre. hogy kicsit aggódik az üzlet miatt. mint a piac jelentősebb szereplői. szokatlan volt ez a szóváltás köztük. aki biztosan szívesen tenné. – Sajnos nem lehet – mondta Patty csalódottan. örömmel mondva ki a tényt. Abban biztos volt. – Önnek persze whisky nélkül. – Nem szeretnék dűnéken szörfölni. Most. És igen. megleszek magamban.– És hogy van Greg? – kérdezte. Holnap jön vissza. egyszer lenn. még azokkal is. – Ilyen dűnék nincsenek errefelé. hogy nincs többé Julian. – Neked is jönnöd kéne – mondta Michael. – Remélem. A férfi már öt éve keményen dolgozott a cége felvirágoztatásán. Nem sokat tudott arról. a pénzügyi világban dolgozó barátjával is. jól megy Greg cége – mondta Diana őszinte aggodalommal a hangjában. Nem lenne szükséged egy kis kikapcsolódásra? – Várandós vagyok – válaszolta Diana mosolyogva. nem rólam beszélsz. Billsékre feltétlenül számíthatok. hogy Greg mivel foglalkozik. és találkozik barátjukkal. Törődni kell az emberekkel. akiknek úgy tűnik. – Te hozzám beszélsz? – nevetett Diana. belemártva kanalát az édes krémbe. egyszer fenn. aki ügyfeleket és üzleteket hozott neki. – Mindig van valami jó kifogás. hol van Rachel? – Londonban. – Én azt hittem. Megleszel itt magadban? Egyáltalán. de ismerek valakit. azóta. – Úgy érzékeltem. és Sylvia is sokat van velem. Én már kinőttem a homokozásból – mondta Patty . hogy Greg vállalkozása egy exkluzív ügyfeleknek fenntartott befektetési bank volt. – Ki kér ír kávét? – Megcsinálom! – jelentkezett Michael. hogy a következő héten időt szakít rá. – Igazán? – Tudod. azt hiszem. úgyhogy haza kell mennünk. – Michael gépe korán reggel indul Namíbiába.

ő olyan helyeken van otthon. Ő nagyon élvezné. – Annak már vége – válaszolta Diana halkan. és igazán megérdemelne egy kis nyaralást az elmúlt hetek megpróbáltatásai után. – Nem. – Rachel nem Londonba való. milyen ragyogóan boldog és elégedett volt a húga. amikor hosszú idő után először megpillantotta a thaiföldi mólóról. – És mi lesz a nyomozással? – kérdezte Patty. – És a te megpróbáltatásaid? – kérdezte Patty felvont szemöldökkel. a húgomról. – Ideje továbblépni. jól emlékezve. mint Ko Tao és Namíbia – mondta az asszony. .nyugodtabb hangon.

Rachel busás borravalót adott neki. hogy hosszú éjszaka áll előtte. mondta magának. még egyszer átnézi a felvételeket. csak olyasvalaki tehette. Greg barátnője nem ment el a férfival. A barátja akkor azt mondta. De mi? Mindhárom biztonsági kamera felvételét átnézte. majd kiesett a szeme. Nemcsak fáradt volt. Mintha csak köddé vált volna. annyiszor megnézte a felvételen. és hideg vizet locsolt az arcára. Kirázta a hideg. valamivel több a gazdasági hírportálokon. ha Juliant meggyilkolták. hogy Greg száma volt az egyik első adat. és látta. De persze mit tudhatunk bárkiről is? Gondolkozz!. de nem tudta eldönteni. vagy valóban nem távozott. és életrajzok a világ számos pontján tartott előadásaihoz csatolva. kiment a fürdőbe. és úgy tűnt. Sajnálatos módon a Wikipedián nem volt szócikk Greg Willetsről. mindent megrendelt. szégyellte is magát a gondolat miatt. Kért sajtburgert. és mivel tudta. egy Cézár salátát.60. mint a . tejturmixot. hogy a bejárati ajtón közlekedő embereket rögzítsék. Greg kísérője nem tűnhetett el csak úgy. ahogy Greg Willets elhagyja a házat. és visszaült a laptopja mellé. amitől hirtelen összerezzent. semmiképp sem akkora piaci szereplő. mert eszébe jutott az a délután Carl Kennedyvel a Notting Hill-i házban. így a lánynak magának kellett elvégeznie a kutatást. mielőtt újabb bajszokat kezdene huzigálni. sült krumplit. Ekkor kopogtattak. a Blackstone Partners kis befektetési bank volt. Volt néhány adat a LinkedInen. ha valaki más tette? Rachel egyre nyugtalanabb lett. Egy pohár vizet kortyolgatva Rachel kinyitotta a jegyzetfüzetét. klubszendvicset. amire gusztusa támadt. egy kancsó kávét és egy érdekesnek tűnő „desszert triót”. hogy a szőke nő vagy észrevétlenül jutott ki a házból. Mit tud Greg Willetsről azon túl. hogy felhívja-e. fejezet Rachel felemelte a telefonkagylót. hogy ételt rendeljen a szobaszerviztől. ami azt jelenti. Akkoriban csak Dianát gyanúsíthatta meg. Este tizenegy után nagyon megcsappant az étlap választéka. Kinézett a kémlelőlyukon. Talán van valami értelmes magyarázat a dologra. ami nem tűnne vádaskodásnak? Nem. Liamnek igaza van. Alaposan át kell gondolnia ezt a dolgot. amit akár Diana egyik puccos partiján is felszolgálhattak volna. A lány sűrű pislogással próbálta enyhíteni a szemében az égő érzést. de mi van akkor. aztán újra gondosan magára zárta az ajtót. és más időpontban sem rögzítette a távozását egyik kamera sem. Mit mondhatna neki. Fogta a mobilját. Cége. még azt a rémes toscanai nyaraláson is együtt voltak. hogy Julian legjobb barátja volt? Számtalanszor találkoztak. aztán kinyitotta az ajtót. aki már eleve a házban volt. amelyet a nyomozás kezdetekor feljegyzett. Egy szállodai alkalmazott étellel megrakott kocsit tolt be a szobába. A biztonsági kamerák úgy voltak beállítva.

gombócba gyűrte az egyik papírt. Mindegyik lapra felírt egy információt. A lány arra gondolt. hogy a férfinak köze van Julian halálához? Ha Juliant valóban meggyilkolták. és csalódottan a kukába dobta. Lehet. Felsorolták a szakterületeiket. fekete-fehér fotóját is. A férfi barátnője felszívódott a házban. A Denver-gyógyszergyár eladása. hogy az a Blackstone volt? Nagy a valószínűsége… És ha Julian valóban Greget bízta meg a Denver-gyógyszergyár eladásával. a papírlapokat bámulva. Rákeresett a vállalati adataira is. Felsóhajtott. Elizabeth Denver vezérigazgató akar lenni. bár egyelőre nem igazán tudta megfogalmazni. hogy Julian üzleteket szállított Gregnek. hogy tovább kell majd kutatnia Greg után. hogy ez önmagában semmi rosszat nem jelent. Greg barátnője a házban maradt? – Mi lehet az indíték? – mondta ki hangosan Rachel a kérdést. akkor a tettesnek nyilván volt indítéka. a tőkéjük rendszerint offshore számlákon pihen. Birtokolta a siker minden kellékét: házat Chelsea-ben. ám ezen belül is feltűnő volt a vegyipari ágazat magas aránya. és az összes kis dobozos kóla tartalmát beleöntötte egy pohárba. az ő cége valószínűleg nem pályázott a feladatra. és körberakta velük az asztalt. mivel rengeteg üzletet hozott a cégének. Nem ismerte annyira sem a Denver-csoportot. Ennek ellenére a Blackstone Partners nem állt igazán biztos lábakon. Rachel nem volt naiv. Rachel a minibárhoz ment. Az éjjeliszekrényen heverő jegyzetfüzetről lapokat tépett le. Újra kinyitotta a laptopját. Julian ki akarta vonni a piacról a Xenistatot. Julian meghalt. tudta. A pénzügyi szakértők okos emberek. mivel Juliannek megvolt a bevált cége. Greg Willets alapítóként volt feltüntetve az oldalon. ez elég tekintélyes lista volt.Goldman Sachs vagy a J P Morgan. bár azt Juliantől nyerte pókeren. A honlapjuk szerint harminc munkatárs dolgozott a londoni irodában. ahol rövid pályaképét is elolvashatták az érdeklődők. a likvid tőkéje félmillió font alatt volt. A Denver-gyógyszergyár eladása folyamatban van. ha a sógora a Blackstone-t kérte fel az eladással kapcsolatos tanácsadásra? Alicia Dyer azt mondta. és átolvasta a Blackstone honlapját. Adam Denver tud a Xenistat-jelentésről. Greg Willets sikeres ember volt. Gregnek viszont sokkal több hasznot hajtott a barátja élve. és volt egy kisebb kirendeltségük New Yorkban is. amelyek igen beszédesnek bizonyultak. és az. és súlyos adósságokat halmozott fel. hogy ennek pontosan mi az értelme. a köreikben legalábbis mindenki így gondolta. lakást Monacóban és egy oldtimer Ferrarit. Ez egyben azt is jelenti. ehhez kétség sem fér. A „Hírek” menüpont alatt a cég által az elmúlt egy évben tető alá hozott szerződésekről lehetett tájékozódni. Két információ ragadta meg a gondolatait. amit a nyomozás folyamán tudott meg. . mint holtan. Mi van. Rachel itt utalást talált a Denver-csoportra: a társaság festéküzletágát adták el egy német vegyipari cégnek ötmillió euróért. valamint megnézhették a komoly. Julian segíti Greg vállalkozását. az vajon mit jelent? Rengeteg pénzt Gregnek.

Rachel nem ismerte nagyon jól a férfit. és mindjárt felszállunk. bár tudta. hogy Greg Willets intézett bármiféle üzletet a Denver-csoport részére? – kérdezte a lány valóban nem vesztegetve az időt. feltéve. össze akarta rakni a teljes képet. Rachel fáradtnak és elgyötörtnek érezte magát. – Van tudomásod arról. ha jó sorrendben értelmezi őket. mert repülőgépen ülök. Az az eshetőség.sem a cégakvizíciók világát. De kivel? Elizabeth Denverrel? Ő tudná a választ minden kérdésére. Átnézte a telefonlistáját. de sokkal kevésbé reményvesztettnek. már kilenc felé járt. a férje pedig Julian egyik legközelebbi barátja volt. A lány csak egy pillanatra hunyta be a szemét. Nézte az információkkal teleírt. hogy össze tudja rakni a képet. ezért először vele próbálkozott. amit szeretnél. Rachel azonban nem bízott benne. amelyből a komplett sztorit össze lehet rakni. vagyis nyugodtan felhívhatott bárkit a szombat ellenére. most reggel sem tűnt vonzóbbnak. Ott van Adam is. Michael nem beszélt vele olyan fagyos hangon. Muszáj lenne beszélnie valakivel. Talán Aliciát kellene megpróbálnia újra. – Szia. aki otthon van a témában. Patty és Michael Reynolds. és két névnél megállt. – Gyorsan mondd. Mindketten jól ismerték Greget és a Denver családot is. sült kolbásszal és paradicsomos babbal. hogy előbb-utóbb kénytelen lesz konfrontálódni vele. amikor a lány hetekkel ezelőtti hazatérte után találkoztak. És persze ott van maga Greg is. Rachel Miller. Majdnem nyolc óra volt. Újságíró korában tanulta meg. Patty éles eszű nő. Rachel ébresztőül kiadós reggelit rendelt. extra adag tabasco szósszal. hogy az embernek gyakran rendelkezésére áll minden kis darabka. Rachel. Michael volt a barátságosabb természetű a házaspár tagjai közül. és felegyenesedett. amelyek továbbra sem fedték fel a teljes képet. ráadásul pénzügyi zsenik. mint az éjszaka. a hajnal halvány fénye derengett át a függöny résein. Pislogott párat. sőt. de kedvelte a humorérzékét és igazi angol modorát. A fejét az asztalra hajtva aludt. Ki az. mint előző este. de amikor felébredt. mert kétségbeesetten be akart valamit bizonyítani. a nyála a jegyzeteire folyt. Kit kellene felhívni? – morfondírozott magában a lány. azaz az illegális eszközök – telefonlehallgatás és postafiók-feltörés – használata. Ha nem. hozzá Virgin Bloody Maryt. és sokat tud Denverékről? – kérdezte magában. . mint Julian barátai általában. hogy Greg Willetsszel beszéljen. majd hatalmasat nyújtózkodott. amit ő is művelt. nyáltól nedves jegyzetlapokat. akkor fordulhat elő olyasmi. aki okos és ravasz. Az ellenérzését már kifejezte az első és egyetlen alkalommal. Mindkettőjüket ismerte és tisztelte. de ő sem megbízható. még annál is többet. – Halló! – Rachel vagyok. Mire megreggelizett.

De esetleg beszélj Pattyvel. remélve. Lehet. – Csak egy igent vagy nemet mondj. A lány nem tudta a pontos címet. Öt éve járt ott. A Denvergyógyszergyár viszont milliárdos nagyságrendű eladás lesz. gyorsan felvette. maximum kétszázmilliós üzleteket szokott tető alá hozni. gondolta Rachel vigyorogva. hogy lemerülőben van az aksi. de szeretett pletykálni és bizonyos esetekben hajlamos elfeledkezni a diszkrécióról is. hogy hová megy. – Kedvesem. Ebből a szempontból a személyes találkozó sokkal jobb lehet. És hogy Greg részt vett-e a tranzakcióban? Valószínűleg igen. hogy Patty hívja vissza. arra ennyi idő nem elég. hogy hogyan működik a vállalatakvizíció. és kezdett bepakolni a táskájába. bár ez példátlan elbánás lenne az első osztályon utazókkal. de egyből a hangposta kapcsolt be. Megvan a száma? Greenfieldsbe megy ma reggel. de csak a készülék jelzett. Lehet. – Igen. csak nagyjából emlékezett arra. A mobilja pityegett. Próbálta hívni. de az ő életük sem könnyű olykor – mondta Michael. de azért jelentős Denver-részvénycsomagom. ha valóban megkapták az üzletet. vörös arca elfelhősödik. – Van egy kisebb. – Mikor száll le a géped? Felhívnálak újra. mint egy telefonhívás. Rachelben millió kérdés fogalmazódott meg. Patty Reynolds penge csaj volt. volt róla szó – válaszolta a férfi lehalkítva a hangját. és Gregnek kétségkívül nagyon jól jönne ez a pénz. hogy merre van a ház.– Nem ez a legjobb hely ilyesmiről társalogni – mondta Michael óvatosan. hogy épp most fenekelik el. A lebonyolító cég megbízási díja ötven-hatvan millióra rúg majd. de ezzel együtt nagy dolog. hívd fel! Azzal Michael letette a telefont. úgyhogy csak holnap tudsz elérni. hogy manapság népszerű dolog a bankárokat ekézni. és ezért igyekszem képben lenni a vállalatot illetően. hogy jobb ötlet lenne utánamenni. kérlek! Csak öt percet szánj még rám! – Mi szeretnél még tudni? – a lány szinte látta. – Michael. Küldött egy üzenetet a nővérének. Egy szelet hideg pirítóst tömött a szájába. Patty mobilszáma is megvolt a füzetében. – Nos. amikor a közös toscanai nyaralás után kicsikart Reynoldsékból egy meghívást Michael ötvenedik születésnapjára. Az asszony valószínűleg még úton van a vidéki házukba. – Namíbiába repülök. ahogy a férfi kerek. – Azt. Tudom. Még ki kell jelentkeznie a . ha nem teszem le a telefont. – Ezt hogy érted? – Greg száz-. aztán kikapcsolta a telefont. Támogattam Julest a döntésben. különös tekintettel a gyógyszergyárukra. A Blackstone-nak sok referenciája van az iparágban. a légiutas-kísérő mindjárt elfenekel. hogy spóroljon az akkumulátorral.

szállodából. . aztán indulhat.

Most mindennel meg tud birkózni. – Diana? – szólalt meg egy férfihang. hogy nem csinál semmi hülyeséget. Erősnek érezte magát. Ismered Rachelt. – Hogy vagy? Ezek szerint rendben megérkeztél Thaiföldre? – Próbálom elérni Rachelt – mondta a férfi minden udvariaskodás nélkül. hogy kihívja maga ellen a sorsot.61. A jó nagy zuhé végre elmossa az izzasztó forróságot is. Próbáltad felhívni? – Tegnap este beszéltem vele. Vagy megváltozott volna? – Csak remélem. A távolból égzengés hallatszott. Kezét a hasára tette. De most? Most semmi nem ronthatta el a kedvét. Merengéséből a telefon csörgése riasztotta fel. és a föld berepedezett. fejezet Diana szürke és nyomasztó időjárásra ébredt. és még mélyebbre süllyedt volna a depresszióba. Ám ezúttal megnyugtató bizonyosság töltötte el. és az asszony elmosolyodott. – Liam vagyok. Az asszony gyomra összerándult. és próbált visszaemlékezni. A hangjában ugyanaz az aggodalom csengett. – Diana beszél? – Igen. Diana arcáról lehervadt a mosoly. A kezét ismét a hasára simította. az alacsonyan úszó. ha lehetősége nyílik rá. hogy ezzel a babával minden rendben lesz. hogy mikor jönnek az első rúgások. fekete felhők és az elhagyatott tavi ház látványa olyan benyomást keltett. széthúzta a függönyöket. délig alszik. Korábbi terhességeinél gondolni sem mert erre. Ez a tény mosolyt csalt az arcára. Ön kicsoda? Újra csend. mert a pázsit szinte már kiégett a naptól. – Liam! – kiáltotta az asszony megkönnyebbülve. Az első kövér esőcseppek már verni is kezdték az ablakot. aztán a saját hangját hallotta visszhangozni a vonalban. – Londonban van. . ezt is meg tudja oldani. a nyár első vihara megérkezett. de az asszony most örült neki. Julian gyermeke. és az övé. Liam Gosling. – Mi a baj? – Valószínűleg semmi – mondta Liam –. mindig úgy érezte. mégis uralta a furcsa helyzetet. – Halló! Csend. s bár reggel volt. Pár nappal ezelőtt még rossz jelet látott volna egy hirtelen jött viharban. amely pár perccel korábban Diana gyomrát szorította össze. de nem veszi fel a mobilját. – Korán van még. mintha szürkület lenne. újra aggódni kezdett.

– Liam. Diana is megpróbálta felhívni Rachelt. aztán soha többé. és arra gondolt. semmiképp. hihetetlenül kidolgozott testtel. összetartozást. ahogy Adam kiszáll a kocsiból. – Szereted őt. Liam hívása elterelte ugyan a gondolatait Adam látogatásáról. Mire Adam Aston Martinja lefékezett a bejárat előtt. – Mire gondolsz. – Elküldtem a képét Rachelnek. Gyorsan bekapcsolta. az eső már épp csak szemerkélt. – Úgy érted. – Nem hagyta el a házat – suttogta az asszony. hogy semmit nem érez a férfi iránt. Gép mellett vagy? Az iPadje ott volt a fésülködőasztalon. hogy Greg Willets kísérője volt a kérdéses nő. vigyázok rá. Hogyan engedhette. – A neve Eva – mondta Diana. amíg haza nem megy hozzád. – Ne aggódj. de nem járt sikerrel. külföldi. és felszalad a lépcsőn. mi a baj! A férfi csak némi csend után szólalt meg. Szerintem a rendőrség nem vette ezt észre a felvételen. hogy a sógora így behálózza? Most meglepve tapasztalta. Azok után. – Ideadta nekem egy C D -n a biztonsági kameráitok felvételeit a parti estéjéről. hogy nincs olyan meleg. hogy az egyik vendég nem hagyta el a házat. És ha nem tudsz erről gondoskodni. Azonnal felismerte a nőt. mint a dorseti kirándulásuk idején. Amikor átnéztem őket. és ő azt mondta. észrevettem. – El tudod küldeni nekem is a képet? – Persze. ha az ember Greg barátnőivel csak egyszer vagy kétszer találkozott. kiben bízhatunk? – Azt hiszem. ha Rachel elmenne ezzel Greghez vagy bárki máshoz egyedül. bár alig beszélt vele az este folyamán. igaz? – kérdezte hirtelen Diana ellágyulva. Mondjuk nem volt szokatlan. Liam? – Nem szeretném. és az asszony a parti óta nem találkozott vele. – Nem hagyom. hogy bármi baja essék. Pedig mennyi érzelmet szabadított fel benne Adam azon a New York-i éjszakán! Szenvedélyt. akkor a következő géppel hazarepülök. Tényleg megtörtént . vágyat. hogy mennyire hülye volt akkor. Nagyon nem szeretném. ám csak újabb okot adott az aggodalomra. Figyelte. és pár pillanat múlva már a Liam által küldött képet tanulmányozta. mondd el. ami Ross-szal történt. ha egyedül mászkálna mindenfelé. Az asszony kimondottan örült. fel kellene hívnod a nyomozást vezető felügyelőt. Szőke volt. nem tudhatjuk.

mert tetszett neki Rachel. – Rendben – vont vállat a férfi újabb suta mosollyal. – Beszélni szeretnék veled. Nagyon jó barátja a családnak. Aztán az indítékot is megtalálta. – Örülök. Azt hitte. a sógora megkönnyebbül. amit New Yorkban mondtam. aztán elmesélt neki mindent. ha tisztázatlan maradna a kapcsolatuk. Egyedül arra nem bírt rájönni. Juliant megölték. hogy beszéljen Greggel. beleértve a húgomat is – ordította volna legszívesebben az arcába az asszony. amiket normál körülmények között nem tennénk. Liam miért gondolja. – Tudod. ehelyett enyhén megbántottnak tűnt. – Menjünk étterembe ebédelni? Vagy Dothoz? – kérdezte Adam. Azonkívül igazán nem hibáztathatja azért. nem könnyű most a helyzetünk. – Greg Willetsről akarok beszélni veled – mondta az asszony. – Igyunk legalább egy kávét. – Persze. és miért nem akarja. a leendő gyermeke nagybátyja. – Komolyan gondoltam. Ez egész más volt. hogy kínosan érzi magát. – Nem értem. hogy itt vagy! – Nem szeretném. hogyan jutott be a gyilkos a házba. igazad van. Az asszony még sosem tapasztalt ilyen viselkedést tőle. amely a ház legvilágosabb helyisége volt. . nem lenne jó. mint amit Julian tett a húgával. – De hát Greg a legjobb barátja volt! – mondta Adam hitetlenkedve. és még a mindent beborító szürke fellegek ellenére is világos. Adam továbbra is az élete része. Diana ezt semmiképp nem akarta kockára tenni sértegetésekkel és vádaskodásokkal. hogy Rachel veszélyben van. – Én sem. hogy Rachel kezdettől úgy gondolta. apa szerezte az állást Gregnek. miközben ő már szabadulna a kötelékből. – Adam. Amikor befejezte. és nyilván elkövettünk olyasmiket.mindez? Vagy az egész csak délibáb volt. ettől Diana majdnem elnevette magát. Ahogy a sógora mondta. ha tisztázatlan lenne közöttünk a helyzet. – Ugyanazon a napon kezdtek a Denvernél dolgozni. A bosszúság halvány árnyéka suhant át a férfi arcán. ami semmivé vált az ő butasága és kétségbeesettsége miatt? – Helló. A férfin látszott. Mintha csak a barátnője készülne vele a lelkére ható beszélgetést folytatni a kapcsolatuk jövőjéről. Di! A sógora sután arcon csókolta. Átmentek a télikertbe. Tehát nem akarsz beszélni róla… Az asszony a fejét rázta. Adam teljesen összezavarodottan nézett rá. De nem éri meg. amit Liamtől hallott. és mindenkit lenyűgözött. a Xenistatot. Az egyetem idején gyakornokként dolgozott a cégnél. Nyilván minden nőnek ugyanazt mondod.

Nézd át újra a felvételt. Tényleg azt gondoltad. Adam? Arról. Lehet. De ez az egész igazából rólad. abban több pénz van. akkor kellett a másik is. – Nem hiszem el. – Ne aggódj. – Nem volt szándékos – mondta a férfi bátortalanul. mégpedig azt. Mégis meg kell ezt beszélnünk. Adam elszégyellte magát. A férfi a fejét csóválta. és az asszony tudta. hogy visszautasítsa? Diana látta a bűntudat felvillanását Adam szemében. – Akkor hívd fel! – kérte a nő. hogy a húgom veszélybe kerüljön. Közben . hogy volt köztetek valami. hogy a farkadat nem bírod a gatyádban tartani? Vagy hogy meg akartál szerezni mindent. A gyanúja beigazolódása olyan érzés volt Dianának. A férfi kelletlenül fogta a telefonját. – Ne aggódj. – Diana. hogy ki vagy akadva New York miatt. Ezzel legalább kicsit jóváteheted. hogy felhívja a nővérét. hogy épp ebben a pillanatban találkozik Greggel. – Persze hogy nem. – Akkor miért hagyta ott a céget? Adam a vállát vonogatta. – Egy dolgot megtanultam az elmúlt hetekben. – Mert befektetési bankár akart lenni. – Diana. – Azért ne ess túlzásokba! – Azt hittem. Tudom. a te egódról szólt.apának. – Ő többet tud a cégről és a befektetési ügyekről. amit elkövettél. ami nem? Először a feleségét. – Erről van szó igaz? Persze lehet. aztán a sógornőjét. ami Juliannek jutott. kérlek! Tudtam én. Rátapintott a lényegre. hogy vonzódsz hozzám. mintha fix fizetésért dolgozna a Denvernél. ha már az egyik testvér megvolt. aki elég bátor volt ahhoz. Liznek és nekem is. hogy te magad sem ismerted fel a motivációdat. aztán pedig Rachelhez. mint bárki más. – Elizabethtel kellene beszélned – közölte Adam. mintha gyomorszájon vágták volna. Nem érdekel a magyarázkodásod. nem számít. inkább hívd fel Elizabethet. – Nyerhetett valamit Greg Julian halálával? Tegnap este Michael Reynolds azt mondta. – Nem akarom. neked is fontos Rachel – válaszolta Diana élesen. – És miről beszéljünk. Adam. és az ablakhoz sétált. hogy van magyarázat a dologra. biztos. mi van az emberek fejében – mondta Diana halkan. Adam a fejét rázta. hogy a cége nem áll túl fényesen. hogy nem tudhatod. sőt még azt is. hogy a markában van. Greg sosem tenne ilyesmit. Úgy gondolta.

hogy húga üzenetet küldött arról. hogy kimegy Patty Reynoldshoz. hogy amint tudja.Diana újból megpróbált rácsörögni Rachelre. de megkönnyebbülve látta. Visszaírt neki. hívja fel. . Még mindig nem érte el.

olyan érzése támadt. Az asszony hirtelenszőke haja lófarokba volt kötve. és ő javasolta. hogy nem hagy pihenni a hét végén – válaszolta élesen Patty. és újra kék ég mosolygott a földre. elhatározta. Lehet. mennyire gyönyörű ez a ház. fehér Lacoste teniszruhát és edzőcipőt viselt. Egyedül a kézfeje árulkodott a koráról. harapnivalóan tiszta levegőt. – Már elfelejtettem. aki bár már ötven felé járt. Ilyen épületeket rendszerint kosztümös filmekben lehet látni. hogy forduljak hozzád. Teniszezem – törölte le az asszony az izzadságot a homlokáról. Rachel fél óra alatt két szivárványt is látott. Londonban nyári vihar tombolt. és egészen megkönnyebbült. és az autóján nyoma sem volt az esőnek. Mire Reynoldsék háza közelébe ért. Felhívtam Michaelt. Rákanyarodott a hozzájuk vezető tengerparti útra. mármint Dianával. A vaskapu nyitva volt. amikor Patty ajtót nyitott neki. egészen szenzációsan nézett ki. az emberek az újságjukat a fejük fölé tartva kerestek menedéket a zuhogó eső ellen. hogy zavarok. Becsengetett. de ez azért hihetetlen volt. – Isten áldja a brit időjárást! – mormogta Rachel. hogy senki nincs itthon. Nagy szükségem lenne a szakértelmedre valamivel kapcsolatban. Az égbolt kivilágosodott. és az egész várost beburkolták a sötét felhők. mintha a télből egyszerre a nyárba csöppent volna. de az Anna királynő korabeli ház palatetője már messziről csillogott a napfényben. – Sajnálom. ezért a lány egyenesen a házhoz hajtott. élvezve az ablakon betóduló. – Hívtalak. Rachel alaposan megnézte Pattyt. és Patty nyilván odabent parkolt. – Minden rendben. rövid. már ragyogóan sütött a nap. – Igazán? Úgy látszik. Az asszony pillanatnyi habozás után beljebb invitálta Rachelt. a felhők elvonultak. mikor tűnik fel egy-két krinolinszoknyás hölgy. – Még nem hallgattam le a hangpostámat. Ahogy azonban a lány délnyugat felé autózott az A3-as autópályán. az ember szinte várja. fejezet Rachel hallott már a mikroklímák jelenségéről. és akkor feleslegesen tettem meg ezt a hosszú utat? – morfondírozott magában. A nővéremnek hála rengeteg fantasztikus . – Rachel Miller! Hát téged meg mi szél hozott erre? Diana jól van? – sápadt el Patty. A kocsifelhajtón nem állt autó. de a négy járműre tervezett garázs ajtaja zárva volt.62. Az országúttól távolabb állt ugyan. Reynoldsék udvarházát el sem lehetett volna téveszteni. mellkasán drága napszemüveg lógott egy láncon.

aki. de annyira azért igen. – Gondolom. rendkívüli körülmények közt elhunyt milliárdosesetében . Lenyúltak egy üveg francia pezsgőt. – Nekem is meg kell csípnem magam mindennap. Rachel. de mindig azt mondtam magamnak. kisebb volt. – Meg kell csípned magadat? – A ház. hogy sikerült meghívatnia magát a nagyszabású születésnapi partira. Úgy tűnt. – Lehetek egészen őszinte? – Nem ismerjük jól egymást. Ez persze nem maradt titokban a vendégsereg előtt. Boldog volt. Az volt az a hely. ami végül túlságosan is hangos szexbe torkollott. – Itt voltál Mike ötvenedik születésnapján. ha visszagondolt az afférjukra. és Rachel kezdett egy kicsit megnyugodni. – Szóval mit szeretnél tudni? – kérdezte az asszony mosolyogva. és kortyolt egyet az ásványvizes üvegéből. Kérsz valamit inni? – Diétás kólát. hogy mekkora utat tettem meg. de ha választanom kéne. és vetkőzős pókert játszottak a teniszpavilonban. Jó látni. ahová a szüleim egyetlenegyszer elvittek nyaralni. és lesz egy házam a tengernél. A dobos másnap turnéra indult Németországba. és Rachel azóta sem hallott felőle. Julian megölésének több millió dolláros indítéka volt. – Azt hiszem. mert egy nap sokat fogok keresni. mert emlékeztet arra. – Komolyan? – kérdezte Rachel megdöbbenve. mint itt a garázs – mosolygott Patty. igaz? Aztán leléptél a dzsesszbanda egyik tagjával. – Én nem olyan családból származom. amikor itt ébredek fel. Patty nem lepődött meg a kijelentés hallatán. Rachel halványan elmosolyodott annak az estének az említésére. Nem jártam igazán jó iskolákba sem.helyen jártam. ennek köszönhetem. de hamar rájött. hogy mikor kerül rám a sor. – Ezt az összes. hogy alig ismer valakit a társaságból. hogy felemlegette a történteket. felesleges megkérdezned. Már vártam. – Azért köszönöm a kedves szavaidat a házról – mondta végül az asszony kedvesebb hangnemben. mint Julian vagy Michael. a ti házatok benne lenne a top háromban. amelyben felnőttem. Egyszerűen káprázatos. ha jól emlékszem – kommentálta Patty. ha van. de máig kínosan érezte magát. így aztán a zenét szolgáltató együttes dobosával állt le csevegni. hogy az lettem. Patty előhalászott egy üveggel a hatalmas hűtőjéből. De azt hiszem. – És mennyire így lett! – A birtok egyik pontjáról a Wight-szigetre nyílik kilátás. Az is Pattyre vallott. hogy tudd. ez nem számít. összefügg a Julian halála ügyében folytatott nyomozással.

– Kérlek. A jutalék nagyjából egy százalék.és negyvenmilliárd dollár közötti árban gondolkodnak. – Ahogy a barátnőjét. – Viszont amíg a sztárgyógyszer a piacon van. ha tudsz valamit. kíváncsiságtól csillogó szemmel. . – Akkor az eladási árat is csökkentik. A Xenistatot nem lehetett kivonni a piacról. egy ilyen üzlet azonban belépőt jelentene az elit klubba. jelenleg is próbálnak vevőt találni. Madison Kopeket is. vagy akár meg is hiúsul a tranzakció. Minden a Xenistat miatt történt. – A halála előtt néhány héttel Julian úgy döntött. Ha bármi krach beütne a Denvergyógyszergyár esetében. Patty vállat vont. – Más tekintetben is lenne hatása? – Jelentős előrelépés lenne Gregnek szakmailag. szóval legalább harmincmillió dollárról beszélünk. – Úgy hallottam. akkor nekik is annyi. Julian öngyilkos lett… – Megölték – közölte Rachel fejcsóválva. Rachel? – kérdezte Patty. de közben a cég piaci értéke hirtelen csökken. hogy a legnagyobb bevételt hozó gyógyszerüket kivonja a piacról. – És ha Greg intézi az eladást. és ha mégis meghiúsul. és több hasonló kaliberű ügyfelet hozna nekik a jövőben. hogy harminc. akkor az ő díjuk is több tízmillió dollárra rúghat. Ha többmilliárdos üzletről van szó. – És ilyenkor mi történik a befektetési bankkal? – Rendszerint jutalékért dolgoznak. az határozottan befolyásolná a Blackstone megbízási díjának a mértékét. – Micsoda? – Az a nő. és Greg ezt nem engedhette meg. A Blackstone elég pici cég jelenleg. akkor mi történik? – gondolkodott hangosan a lány. – Miért kérdezősködsz Gregről. Greg vitte el a partira Julian gyilkosát. Ez a lépés jelentősen csökkentette volna az eladni kívánt gyógyszergyáruk piaci értékét. – Az óriási pénz – füttyentett a lány. – Van arról tudomásod. – Rachel.feltételezhetnénk. ők is nyugodtak lehetnek a jutalékuk felől. – Úgy gondolom. – És én miben segíthetek? – nézett rá Patty összevont szemöldökkel. nem hagyta el a házat. Lassan a kirakó minden darabkája a helyére került. akivel odament. Akár hónapokat is beleölhetnek egy akvizíció tető alá hozásába. mert ez a lépés veszélyeztette volna a vállalat eladását. hogy Greg cége tanácsadóként részt vett az akvizícióban? Patty egy szót sem szólt. Az eladás azóta is folyamatban van. áruld el! – Valószínűleg.

miket beszélsz? Greget ugyanúgy lesújtotta Julian halála. és… Rachel azonban nem hallotta a mondat végét. kérlek! Hallod te egyáltalán. A feje szédült. majd ájultan rogyott össze.– Rachel. de aztán minden elsötétült előtte. a látása elhomályosult. . Halványan még érzékelte. hogy valaki nagy erővel hátulról fejbe vágja. mint mindenki mást.

– Hát persze! – csattant fel Elizabeth. Elizabeth érintetlenül tette le a poharát az asztalra. A Xenistat a piacon marad. és Diana azonnal látta. Még mindig lovaglónadrágot és testre simuló tweedzakót viselt. de nem szólalt meg. hogy sógornője összerakta magában a dolgokat. ha még a mi tulajdonunkban lesz a cég. a Blackstone intézi a Denver-gyógyszergyár eladását. – Úgy gondoljuk. hogy nyereséget termeljek a cégnek. A Denvernek hatalmas veszteség lenne erről lecsúszni. de természetesen együttműködünk bármilyen illetékes hatósággal. – Mi a rendőrség véleménye? – kérdezte halkan. és leült Dianáék asztalához a kandalló mellé. amikor Adam hívása befutott hozzá. Úgy tűnik. – Szóval keresztül akarod vinni az eladást… – mondta Diana elszörnyedve. egy Somerfold és a családi birtok között félúton lévő étteremben. – Ne próbáljatok engem kinevezni bűnbaknak. Elizabeth a füle mögé simította egy hajtincsét. Ötvenmilliárd dolláros eladási árban gondolkodnak. és ők főleg a Xenistat miatt döntöttek az akvizíció mellett. – Ne kezdj velem vitatkozni. – Volt oka Gregnek Julian halálát kívánni? – szegezte neki Diana a kérdést minden bevezető nélkül. minden a Xenistattal függ össze – törte meg a csendet Adam. – Greg cége. – A Xenistattal? Elizabeth okos nő volt. Elizabeth! – közölte Diana olyan határozottan. – Válaszolj a kérdésemre! – nógatta Diana. hogy időt akar nyerni. hogy sokáig szándékozik maradni. A nő kelletlenül beleegyezett. vagy a döbbenettől némult el. Feltéve. egy kínai cég lesz a befutó. – Miről van szó? – kérdezte bosszúsan. hogy velük ebédeljen.63. – De milyen áron?! . fejezet Elizabeth éppen kilovagolt szülei Hanley Park-i birtokán. Julian meghalt. miután rendelt egy pohár ásványvizet a bárpultnál. Diana pedig nem tudta eldönteni. – Továbbra is folyamatban van az eladás? Elizabeth a fejét csóválta. Azt hiszem. ha megkeresnek minket. és Julian gyógyszerrel kapcsolatos fenntartásait. – Csak mondj igent vagy nemet. és Gregnek is. Sógornőjét tökéletesen váratlanul érte a kérdés. mint még soha életében. – Az a dolgom. mindannyian ismerjük a Xenistat-jelentést. és nem úgy tűnt.

– Szóval akkor együtt dolgozol Greggel az eladáson? – kérdezte Adam. A férfi megpróbálta. – De ez nem jelenti azt. – Igen. – Nem. Ez a gyógyszer nem annyira az ördögtől való. és semmi gyanús nem merült fel. A vevők is utánanéztek a dolgainknak. és felhívta Patty Reynoldsot. – Nos. én vagyok – mondta. minden rendben van. – Nézz rá Pattyre. – Beszélnünk kell Greggel – jegyezte meg Adam. Meglepetésére a barátnője azonnal jelentkezett a vonal túlsó végén. Egy pillanatra úgy tűnt. – Gregnek volt indítéka megölni Juliant. – Nyilván mindent be fog vallani – mondta gúnyosan a nővére. – Ugyan már. hogy kimegy hozzád délelőtt. – Igen. hogy Rachel várhatóan beugrik hozzám. Remélem. – Nyilván épp Patty Reynoldsot dugja – mondta Elizabeth. Diana. hogy nem hallottad a pletykákat! – válaszolta Elizabeth. és elmesélte. aztán nézd meg Michaelt. Michael felhívott a reptérről. de aztán nem tudta. nem hagyta el a házat a parti után. És a Denver sorsa múlhat rajta. de közben végigfutott a hátán a hideg. amiről tudnod kell – mondta Diana. valami furcsa. ne mondd.– Senki nem tud semmi biztosat a Xenistatról. hogy Greg kísérője. hogyan folytassa. Elizabeth egy szóval sem reagált az elhangzottakra. – Az övéké a legjobb házasság az ismeretségi körömben. Michael elrepült Afrikába. – Hívd fel! – kérte Diana Adamet. de még nem ért ide. de Greg nem vette fel a telefont. – Még nem érkezett meg. mint ahogy te elképzeled. biztosan – mondta Diana. Di? – Igen – válaszolta az asszony. – Patty. – Próbálom elérni Rachelt. Eva. – Van valami. – Minden rendben. hogy Pattynek kell egy fiatal szerető? – De hiszen szeretik egymást! És Michael annyira kedves férfi… Diana ólomnehéz kézzel felemelte a telefonját. hogy meg is tettük. Azt írta nekem. . Legalábbis egyelőre. – Hogyan? – Diana képtelen volt elhinni. és ha nincs itthon a macska… – Patty és Greg? – motyogta Diana elképedve. Liz. amit az imént hallott. nem hallottam – kapkodott Diana levegő után. hogy eljárt a szája. kissé összeszedve magát. Hát nem egyértelmű. – Mindannyiunknak volt – pillantott rájuk Elizabeth. Diana és Adam egymásra nézett. Elizabeth megbánta.

vagyis ennyi idő alatt bőven leérhetett Hampshire-be. és ott a helikopter. – Mi a baj. Diana hívta a húgát. – El kell mennem Pattyhez! Adam egyetértőn bólintott. ha indulunk! – vezényelte Diana a többieket.Felnézett. és látta. és pillantása Elizabeth kemény tekintetével találkozott. Reynoldsék házába. Igaz. – Ugorj be az autóba! Az út nincs több másfél óránál. hogy Rachel három órája küldte. Adam az órájára nézett. – Hívd újra Rachelt! – sürgette Adam. – Másfél óra? – szedte össze magát Elizabeth. – De hát Jules öngyilkos lett – ingatta a fejét Elizabeth. és Diana hirtelen megsajnálta. de most nagyon elveszettnek és összetörtnek látszott. – Akkor jobb. Aztán újra megnézte az üzenetét. Liz? – Részben Patty finanszírozta a Blackstone megalapítását. hogy nem kedvelte különösebben a sógornőjét. . – Tíz percre vagyunk apáéktól. ha nyomom a gázt. de nem érte el.

– Semmit – krákogott Rachel. és beszélek Pattyvel. először csak homályos körvonalakat észlelt. A férfi letépte a szájáról a ragasztószalagot. és a kézfejével megtörölte a száját. fejezet Úgy gondolta. hogy ide készül. akik pár méterre tőle éppen vitatkoztak. de időt kellett nyernie. a szája leragasztva. de igazából fogalma sem volt. akár nem. hogy kitalálja. – Kérdezd meg tőle! – sziszegte Greg. amíg kigondolok valamit! – csattant fel Patty. akkor talán tehetne valamit. de sajnos pont rajta ült. mintha még mindig ájult lenne. – Annyit mondtam. aki az előbb vette észre a konyha padlóján a sporteszközt. hogy összekötözött keze remeg. aztán idegesen fel-alá kezdett járkálni. A lány azonban mozdulatlan maradt. – Mi a fenét csináljunk? – Patty hangjában pánik reszketett. – Hagyd békén. hogy miről beszélnek. – A barátod volt – mondta halkan Gregnek. mennyi ideig tartott. Először nagyon nehéz volt koncentrálnia. mit csináljon. Greg a fejét rázta. – Ezzel az egésszel nagyon el vagy tévedve. – Diana telefonált. – Ne hazudj nekem! – sziszegte Greg. Akár hiszed. a férfi megbökdöste a lábával. és a lány érezte. hogy a szívét összeszorítja a félelem. Rachel erősen pislogott. és a hátát a konyhaszekrénynek támasztotta. Rachel elmondhatta neki. – Az előbb felhívta Pattyt. És ha a Denver- gyógyszergyár-ügylet kútba esik is. keze-lába szorosan össze van kötözve. Rachel újra becsukta a szemét. és zavarná a fény. csak pár percre vesztette el az eszméletét. Ha kivehetné onnan. hogyan mennek a dolgok ebben a szektorban. és próbálta kivenni. Rachel? Tudod.64. mennyi időt és . aztán az ujjával felhúzta a szemhéját. Greg. hogy a földön fekszik. ugye tudod? – mondta a lánynak. – Kár tovább rontanod a helyzeteden. hozott volna neked másik üzletet… – Tudod. lehet. Greg felemelte. úgy tett. de ez minden. hogy magához térjen. – És segíteni akart neked. – Mit mondtál Dianának? – mordult rá a lányra. Észlelte. A szeme lassan kinyílt. A mobilja a hátsó zsebében volt. Pattyt és Greget pillantotta meg. hogy ide jövök. és a húgáról érdeklődött. ő sem teljesen hülye. mintha csak most tért volna magához. – Nem kellett volna megkavarnod a szart – közölte Greg vészjóslón. Rachel érezte. De Rachel hallotta Greg közeledő lépteit. – Nyilván ezért vertél fejbe a teniszütőddel és kötöztél meg – válaszolta a lány. aztán ahogy a látása kiélesedett.

és várt a megfelelő pillanatra. Majdnem egy napja ment rá a feladatra. Mindenemet elvesztettem. hogy szörnyű dolgokon ment át a háborúban. és a vállára tette a kezét. Greg. az egész vagyonom elpárolgott. – Elég volt! – üvöltötte Patty. hogy a Xenistat veszélyes? Csak mert valami kis hülye repedtsarkú nyavalygott neki egy sort a bátyjáról? – Te veretted meg Rosst is. hogy megért két gyilkosságot? Gondolom. Etetjükitatjuk az ügyfeleket. A férfit nem lehetett leállítani. ha meghiúsul az üzlet? Semennyit. és találtok más megoldást a helyzetre. a helyszínelők. – A cég a csőd szélén állt. – Gőzöm sincs. – Megvárta. Greg? Hol találtad? És hogy csinálta? – Eva? Bár valószínűleg nem ez a valódi neve. ez még tőlem is szokatlanul merész húzás! – Elrejtőzött a házban. mennyi pénzt kapok. kinyaljuk a seggüket is. – Hagyd abba! – mondta Patty. – Azt gondoltam volna. akik ekkora árat hajlandók fizetni a cégért? És tudod. – Ki művel ilyet? Magától előáll azzal. – Szükségem volt a pénzre – válaszolta kétségbeesett hangon. bérgyilkossal érkezni egy partira. Patty kiment a konyhából. hogy bárki észrevette volna. Nulláról kezdtem. Feltűnő csaj. hogy egy vezérigazgató maga tegye tönkre a saját cégét? – kérdezte Greg. míg odaér a rendőrség. Annyira nagy szükséged volt erre a pénzre. amíg idáig eljutottam. – És hogy jutott ki a házból? – Várt – vonta meg a vállát Greg.energiát fordítunk egy-egy üzlet megkötésére? Heteket. – El tudod képzelni. Patty? – kérdezte Rachel. akkor simán kisétált anélkül. igaz? – suttogta Rachel. Azt mondják róla. több eszetek van. koszovói. Aggódott. Nem engedhettem meg. pontosan hol. és amikor már elég nagy volt a jövés-menés. – És neked mi volt ebben a szereped. Ettől lett olyan kemény és könyörtelen. ahol ma tartok. – Most azon töri a híres agyát. Ez még egyszer nem fordulhat elő velem. mert a sarokba szorított emberek gyakran cselekszenek elhamarkodottan. hogy mihez is kezdjetek – mondta Rachel dacosan. El tudod képzelni. nem kérdeztem a részletekről. hogy mi következik. néha akár éveket. hogy ez még egyszer bekövetkezzen. öt nagyobb üzletünk hiúsult meg ebben az évben. . mikor a Lehman Brothers kibaszott velem. Madison Kopeket is te öletted meg. Fizettem a szolgálataiért. igaz? – vetette közbe a lány. Gondolj bele. Greg nem nézett rá. Kidolgoztam a belemet. hónapokat. és kész. – Ki volt veled az a szőke nő a partin. de Greg dühösen lerázta. Nyilván elrejtőzött. milyen nehéz volt megtalálni ezeket a kínaiakat. aztán megint a nulláról kellett kezdenem.

az az. Tudta. és megmenti! . Rachel reszketett. – Miért? – Gyerünk. A nővére eljött érte. Sajnálom.– Aggódtam. és hamarosan megpillantotta a nagy. Juliannek is ez a sors jutott. – Mondd el neki. Akkor hallotta meg a hangot. A rotor zúgása egyre erősödött. egészen közel a késhez. de közben már Diana és Adam rohant feléjük a gyepen át. aki bátran cselekedett. A nővére itt van. mi? Patty visszajött a konyhába. mint ezek itt ketten. amit sajnálsz. Rachel nem akart sírni. Rachel botladozva állt lábra. hogy erősebb. Idiótának tartasz. mielőtt Eva ideér. magasabb és fittebb. és azon morfondírozott. és felhúzta a lányt a padlóról. – Vidd ki a hajóhoz – mondta Gregnek nyersen. Patty és Greg gyorsan beugrott utána a fedélzetre. diófából készült hajó horgonyzott. hogy még gyanúsabbá tette Julian állítólagos öngyilkosságát. mi a helyzet. próbált kiabálni. Greg végiglökdöste az ösvényen. Rachel hallotta. vidd már! Patty megragadta Rachel pólóját. Az a sok ember. hogy lenne-e esélye ártalmatlanná tenni őket. hogy túl sokat szimatol. és kérj tőle tanácsot. hogy mit tegyünk. Mert akkor neki annyi. talán lenne esélye. amint egyre lejjebb ereszkedik. farmer és póló volt rajta. Tisztában volt azzal is. Át is öltözött. le a tengerpartig. hogy a hajó motorja életre kel. Rachelnek egyszerre a Postman’s Park kő emléktáblái jutottak az eszébe. Szándékosan elesett a fedélzeten. hogy hamarosan ő is közéjük fog tartozni. amellyel a hajósok a köteleket szokták elvágni. Az egyik ujjával éppen elérte a mobilját. és a lány remegve gondolt rá. határozta el dacosan. kicsit sikerült összeszednie magát. és meglátott egy matrózkést. ha sikerülne megszereznie. – Az egyetlen dolog. és indultak kifelé. – Befelé! – parancsolt rá Patty. – Hívd fel Evát – utasította Patty a férfit. és mások megmentése közben halt meg. – Igazad van. A birtokra sehonnan nem nyílt belátás. fekete fémmadarat. Az asszony erős volt. Újra leragasztották a száját. ahogy a helikopter közeledett. Pillantása ide-oda járt a hajón. és úgy tűnt. és egyik megkötözött kezét a hátsó zsebébe csúsztatta. Márpedig ezt nem fogja hagyni. de alig kapott levegőt a félelemtől. ahol a fényes. de a ragasztószalag túl szoros volt.

hogy véglegesen megválasszák az új vezérigazgatót. puszit nyomott az arcára.65. – Mindent elmondott a rendőrségnek. mert jót akarok a családnak. hogy igazat beszélek. Amikor azonban átölelték egymást. aztán lassan. Julian egyik kedvencével jött. és Dianát magát is meglepte. – Miről van szó? – Tudom. – A húgod belevaló egy lány. de a barnaság sem rejthette el a szomorúságát. odaintegetett neki. Az asszony a távolban megpillantotta Ralphot. hogy ő a megfelelő . mintha csak tenisz. Dianának szemernyi kétsége sem volt efelől. – Gyere. ahol a zöld pázsit túlnyúlni látszott a horizonton. hogyan hozza szóba a dolgot. gratulált a babához. Ralph arcát megfogta nap – Diana tudta. amit kiderített? Az asszony bólintott. hogy mennyire érdekelni kezdte a vállalat sorsa. aztán belekezdett a mondandójába. Charlie-nak és Juliannek. és egy ősöreg tölgyfa árnyékában álló kovácsoltvas kerti garnitúrához vezette a nőt. Apósa krémszínű kalapot és bronzgombos kék zakót viselt. hidd el. és azért mondom el neked. nehézkesen elindult feléje. – Hogy van Rachel? – Jól megérdemelt és nyugodt álmát alussza – mosolygott Diana. fejezet Diana végighajtott a Hanley Parkhoz vezető. hogy Elizabethre vár a vezérigazgatói poszt. – Valamiről muszáj beszélnem veled – folytatta Diana. több melegséget érzett az apósa érintésében. Idefelé jövet sokat törte a fejét. üljünk le! – invitálta Ralph. majd a ház mögé kísérte. az apósáék szobalánya nyitott neki ajtót. – Nem könnyű ez nekem – mondta akadozva. ezért kezeskedem. kacskaringós úton. – Pont így szeretjük.Marie Carr naponta jelentést küldött neki a cégnél zajló nagyobb eseményekről. amit tett. Neked. de nem hiszem. – Helyes – válaszolta Ralph vitriolos hangon. és a dór oszlopos bejárat előtt leállította az autót. – Úgy tudom. Anne. mint eddig valaha. Ralph a homlokát ráncolta. Conception. Az asszony tökéletesen képben volt a társaság ügyeit illetően.vagy vitorlásverseny megtekintésére készülődne. Várt egy picit. Az idős férfi megfordult. – Greg Willets és Patty Reynolds drágán megfizet azért. hogy a temetés óta szinte egyfolytában Provence-ban vannak –. két hét múlva ül össze az igazgatótanács. – Kérlek.

– Ne haragudj. mégsem kellene ezt elmondanom neked – suttogta végül. mert tudta. hogy amit mondani készül. – A tudás hatalom. Hogyan építettem volna fel másképp ezt a sikeres vállalatbirodalmat? Az idős férfi levette a kalapját. hogy végleg be lehessen feketíteni a nevét. Liz ragyogó vezető. hogy a gyereked követ el hibákat. az volt a mottóm. hogy az asszony alig hallotta. Biztos. – Szülőként tisztában vagy vele. Julian gondosan megtervezett elcsábítása. Susie McCormack után. és képtelen volt az apósa szemébe nézni. Az asszony egy pillanatra becsukta a szemét. ez a válasz. Diana szinte levegőt sem mert venni. amit a szülő szíve-lelke egyszerűen még csak számításba venni is képtelen. Ha az ember túl ambiciózus és gátlástalan. mint amire számítottunk. Figyeltettük. hogy további fájdalmat kell okozni ennek a családnak? Könnyek égették Diana szemét. – Gondoltál arra valaha. A szavak már ott voltak a nyelve hegyén. mert szükségem volt az igazságra. semmiképp. Ralph olyan halkan szólalt meg. – Ne aggódj. Elizabeth szerepe a Susie McCormack-afférban. Azért tettem ezt. sőt kiverte a víz a gondolatra. és két könnycseppet látott legördülni pergamenszerű arcbőrén. nyomozzon Julian halála ügyében. hogy mi történhetett volna vele. és a társaság . Mindazonáltal nagyon erősen hitt abban. Sosem vissza. többet derített ki. Az embereimnek persze nem kerülte el a figyelmét. hogy Julian halálához is köze lehet? – Egyetlen pillanatra sem – mondta Ralph gyanúsan csillogó szemmel. hogy tanulj a hibáidból. – Amikor én vezettem a céget. az újabb csapás lesz az apósának. Az apósa a szemébe nézett. olyasmit is. hogy erőt gyűjtsön. A Denver-csoport hamarosan új vezérigazgatót választ. hogy Susie kapcsolatban áll Elizabethtel. amelyek egyszerűen képtelenségnek tűnnek. hogy az embereknek felelniük kell a tetteikért. azt hiszem. – Nyilván tudod. ha a saját gyerekéről van szó. és az asztalra tette. akkor tessék. és a köztük zajló kommunikációból egyértelművé vált. mit tett a lányunk. hogy vajon miért nem a lányom lett a vezérigazgató a visszavonulásom után. Amíg én élek. Elizabeth nélkül a húga most nem otthon aludná az igazak álmát. ha úgy jobban tetszik. de nem lesz belőle vezérigazgató. De vannak dolgok. – Tudjátok? – kérdezett vissza hitetlenkedve. hogy Rachelt kértem meg. hogy mindketten érintettek az ügyben. de mindig előre nézz. és Elizabeth kaphassa meg a pozícióját. ami után nem is kutattunk. Diana az apósára nézett. És Rachel nagyszerű munkát végzett. Diana. akkor könnyen követ el hibákat. Majdhogynem árulónak érezte magát a véleménye miatt. – A botrány kirobbanása után nyomoztattam az után a lány. Ha valaha szöget ütött a fejedbe. tudjuk.ember.

Én vettem fel a céghez. Dianát elöntötte a megkönnyebbülés és a boldogság. de féltem kutakodni. hogy a Denver család befogadja őket. – Nem a te hibád. nem nyújtottam neki elég támogatást? Majdnem belebolondultam ezekbe a gondolatokba. hogy bármi derül is ki. hogy ez nem is baj – mondta Ralph Denver. és aztán megölte a fiamat! Az apósa nagyot sóhajtott. és végre halványan elmosolyodott. akkor elnézésedet kérem. Ha a lányom mást sugallt. erőtlennek látszott. hogy szinte a pupillája sem látszott. a szemét annyira elhomályosították a könnyek. Nagyon haragudtam rád. engem is ugyanúgy lenyűgözött. Egy család vagyunk. – De igen. amikor megtudtam. a családok pedig összetartanak. mint mindenki mást. mert tudtam.történetében először ez az ember nem a Denver család egyik tagja lesz. Greg Willets – mondta. amíg az új generáció felnő. szinte kiköpve a nevet –. – Új generáció? – Nagyon büszkék vagyunk Charlie-ra. nagyszerű fiatalember lesz belőle. És lehet. és gyengéden a vállára tette a kezét. . Az idős férfi szomorúnak. én leszek miatta a hibás. Diana felállt. Az az ember. átvészeljük ezt az egészet. – Miért lennél te a hibás? – A családi cég vezetésével járó stressz miatt ölte meg magát? Vagy tőlem örökölte a depresszióra való hajlamot? Nem vigyáztam rá. Persze szerettem volna tudni. hogy jól fog jönni a vérfrissítés. Ralph. Diana. odalépett hozzá. Féltem nyomoztatni az ügyben. – Lehet. hogy mivel bíztad meg Rachelt. – Minden rendben lesz. dehogyis. miért halt meg a fiam. – Továbbra is a családunk része vagy.

– Ez meg mi a fene? – Skype. milyen fantasztikus hely Boughton. és a szeme csillogása elárulta. – A kislányom elrepül a világ végére. anya? – vágott közbe gyorsan Charlie. a tetejéből az egyetlen. ha a jövő hónapban mennénk. mert Rosst pillantotta meg a képernyőn. Aztán bevonult a kávézó egyik sarkába. Barátja arcán még mindig látszottak a támadás nyomai. és gyakran haza gyere látogatóba – válaszolta Dot. – Nem kellett volna! – Azért sütöttem. de számomra ez nem ünnep – mosolygott Sylvia szomorúan. Rachel feltette a fejhallgatót. aztán majd a földbe gyökerezett a lába a döbbenettől. mielőtt kezdődik a suli? – Komolyan? – Komolyan – nevetett Diana. hogy „Boldog szülinapot”? – vigyorgott Charlie. mikor megyünk. mint egy rakéta. és belekortyolt a vaníliás limonádéjába. – Mi lenne. – Hát. és megérintette a képernyőt. – Tényleg. – Ross – mondta. . Rachel – mondta Charlie. – Ki jön velünk? Mindenki feltette a kezét. a nagylányod meg tele van zsetonnal. hogy ne felejtsd el. hogy jobban van. hatemeletes kókusztortával a kezében lépett ki a konyhából. úgyhogy nem lehet probléma évente mondjuk kétszer eljönni és meglátogatni engem. te dinnye – vigyorgott Charlie.66. és belevágott a sűrű krémbe. A torta vastagon be volt vonva krémmel. – Kezdhetjük énekelni. És már elég idős vagyok a PADI-vizsga letételéhez is. – Várjatok! Van egy meglepetésem a számodra. nagy gyertya úgy állt ki. és egy fejhallgatóval ügyködött valamit. és belekarolt Rachelbe. de magánál volt. fejezet Dot egy hatalmas. – Liam szerint most a legjobb búvárkodni. – Telefonod van! Rachel bizalmatlanul ment közelebb. – De hiszen csak Thaiföldre megyek vissza – mosolyodott el Rachel egészen elérzékenyülve. miközben a laptopján matatott. – Tortával engem mindig meg lehet vesztegetni – közölte Rachel. és leült egy székre. az ágyában ült. majd odakiáltott a nagynénjének. – A torta ünneplést jelent.

– Nagyon igyekeztem. csak ha megígéred. hogy uralkodsz magadon! – Jó. – Valamit még meg kell tennem. – Majd még beszélünk. A húga nevetve nézett rá. kihalászott egy borítékot a táskájából.– Minden oké. mielőtt elutazom – mondta a lány nővéréhez fordulva. és tessék! – Ross… – a lány nem találta a szavakat. mit műveltem karácsonykor. . kis csokor fréziát tett a sírkő mellé. megígérem. megérintve húga vállát. A faluból egy fűnyíró zúgása hallatszott. – Csak akkor nyisd ki. ha visszaértél Thaiföldre. Rachel leguggolt. Még mielőtt ráfordultak volna a Cotswoldsba vezető útra. hogy ne hagyjalak cserben – suttogta. de egyébként minden csendbe burkolózott. Diana gyengéden átölelte a vállát. A temető kapujában Diana megtorpant. bírok addig várni? Nem emlékszel. de akkor legalább a gépen hadd nyissam ki! – Nem. Diana már tudta. hová tartanak. Most menj vissza bulizni! Rachel még öt perc múlva sem tudta letörölni a vigyort az arcáról. Senki nem volt a templomban. és megszorította. A két testvér egymásba karolva sétált Julian sírjához. – Oké. csakis akkor. Remélem – vigyorgott a lány. ha már Liam is veled van. Elizabeth Denveren keresztül. Diana egy ölelés kíséretében átadta a húgának a borítékot. – Azt hiszed. Elindultak vissza az autóhoz. – Találtam neked egy állást. – Gyere velem! Rachel Hanley Park irányában indult el a Range Roverrel. Látlak majd? – Azt hiszem. – Olyan nagyon fogsz hiányozni! – mondta. akár hiszed. és Rachel kezébe nyomta. nem adom oda. akár nem. és megszorongatta Rachelt. Rach? Milyen balhéba keveredtél már megint? Az ember egy pillanatra nem figyel rád. – Nem hagytad cserben – mondta Diana. amikor kicsik voltunk? Diana meglobogtatta előtte a borítékot. ha hazajöttél? – Ma éjjel hazarepülök. Méghozzá egy tök jót. amikor odaértek. – Liam? – És ne próbálj belelesni előbb! Ígérd meg! Gyerünk! – Jól van. Megiszunk majd egy alkoholmentes sört.

hogy büszke lenne egy ilyen kezdeményezésre. Arra gondoltam. gyerekek százainak segíthetnénk a pénzünkkel. és visszaindultak Somerfoldba.– Maradhatok is. – Ugyan már! – válaszolta Rachel. . és szeretnék létrehozni egy alapítványt Julian emlékére. – Legalább három évet kell majd bepótolnunk egyetlen hónap alatt. Egész augusztusban a nyakadon leszünk. azzal beszálltak az autóba. ezért tudom. és garantálom. Másrészt jobban bele akarom ásni magam a Denver-csoport ügyeibe. rengeteg tennivaló vár rám. – A kávézó? – Igen. hogy a húgának tovább kell lépnie. az az egyik. ezt soha ne feledd! – mondta neki Rachel könnyes szemmel. Hátrányos helyzetű fiatalok egyetemi tanulmányait támogatná. – Na. Di. Tudta. – Igazad van. Az egyik beosztottjának a fia Julian segítségével lett építészmérnök. – Lesz mivel lefoglalnom magam. – Nem örökre búcsúzunk. hogy a végére látni sem akarsz majd többé. – Jó ember vagy. csak ne érzékenyüljünk el! – mosolygott Diana. Az asszony a fejét rázta. még kevés is lesz az idő – vigyorgott Diana.

Rachel a válla fölött az iroda belsejét fürkészte Liam után kutatva. Rachel majdnem elolvadt. amitől a hajó ringatózni kezdett alatta a vízen.67. – Liam itt van? – kérdezte nyugtalanul. amint a fedélzetet takarította. Nagyon komolyan festhetett. hogy ma még viszel-e ki búvárokat – mondta olyan tiszta és nyugodt hangon. ahogy megállt a Gosling– Miller Búváriskola előtt. Pár percnyi sétára volt csak a móló. hanem Jeff volt. Egy . ahogy csak bírta. Pálmafák. tovább akarsz maradni. – Azt hittem. mint egy kamasz. az legnagyobb meglepetésére nem Liam. és megint csalódás öntötte el. és a szemöldökét összeráncolta. a mondanivalóját már összeszedte. azt hiszem. hogy mit is mondjon a férfinak. bár tulajdonképpen alig ismerték egymást. – Nem számítottál rá? – kérdezte a lány. hogy Liam ennyire jól érzi magát nélküle. összeszorította a száját. és úgy érezte magát. és megölelte a lányt. világosan tudta. Hat héttel ezelőtt ez volt az otthona. A férfi háttal volt neki. mit akar. de amikor a szomszédos helyiségből végül előjött valaki. Liam megfordult. gondolta Rachel. – Csak szeretném megkérdezni. A lány megacélozta a lelkét. hát megjöttél! Csodás! – nevetett Sheryl. izmos alakját. mintha képeslapot látna. Nagy levegőt véve lépett fel a rozoga kunyhóba vezető két lépcsőfokon. fejezet Fura. tengerpart. vagy fotókat egy ismerős nászútjáról. – Nem bírtam várni. – Rachel. hogy itt vagy? – Nem – mosolygott a lány. – Visszajöttél! A jegyemmel méghozzá! – mondta. – A hajón van. és kiugrott a mólóra. most meg úgy néz itt mindenre. A bentről hallatszó nevetéstől összeszorult a gyomra. Tud róla. – Mi a baj? Rachel nagy levegőt vett. akiről a lány már el is feledkezett. ezért nem vette észre a közeledtét. – Mire? – El kell mondanom neked valamit. és Rachel végig azon gondolkodott. Először a szexi sortot és pólót viselő Sherylt pillantotta meg. mert Liam arca egyszerre aggodalmassá vált. ahogy meglátta a boldog és meglepett mosolyt. hogy az ismerős dolgok milyen hamar idegennek tűnnek. ragyogó napsütés. Már messziről észrevette Liam magas.

eleinte mindenkibe belemartam. hogy látlak. fáradtnak érezte magát a hosszú úttól. Aztán már nem. hanem mert senki mással nem akarok lenni. maradjunk inkább barátok. de kék szeme csillogott. de Rachel feltartott kézzel leállította. mert Alicia vagy más otthoni lány után sóvárgok azóta is. Nem akartál kapcsolatba bonyolódni. mint a londoni barátaid. és tudtam. hogy mit akarok. hogy nem ugyanarra vágyunk. Te és én. csak a hajó oldalát lágyan verő hullámok hangja hallatszott. hogy nem nézek ki úgy. hogy befejezzem. Tudtam. a parton kizárólag azért utasítottalak vissza. boldog leszek. hogy Liam odalépett hozzá. Gondolni sem bírok arra. – Az első találkozásunkkor megettem azt a gusztustalan. hogy túl kell ezen esnie. Három éve egyedül vagyok. hogy esetleg elveszíthetlek. Liam a fejét csóválta. hogy veled maradhassak. És azon az estén. hogy mivel foglalkozom. hogy mi egymásnak vagyunk teremtve. mintha nem számítana. – Az nem befolyásolta. és ezt a változást neked köszönhetem. végre hazaért. Tudom. de tudta. De mi ketten összeillünk. hogy maradjunk inkább barátok. aki ennyire összeillik. csak azért. Közös céget alapítottam veled. mert azért jöttem Thaiföldre. Már attól is gyorsabban ver a szívem. teljesen másra vágysz. hogyan érzek irántad. – Azt mondtad.pillanatra mégis elbátortalanodott. hogy boldog legyek. amikor csókolóztunk. És ha két ember. ha veled tölthetem a napjaimat. ötvenbátos curryt. Liam! Igaz. mert úgy éreztem. – Három éven át mást sem hallottam tőled. A saját érzéseim védelmében mondtam azt. mint Diana vagy Sheryl vagy Alicia Dyer. – Tudom. de igenis számít. – Fogd már be a szádat egy pillanatra. mert később nem biztos. akkor úgyis mindegy. . és nélküled kell leélnem az életemet. csak veled. hogy visszautasítottál azon az estén. hogy lesz erőm végigmondani. – Az irántad érzett szerelem vett rá egy csomó dologra – mondta Liam. csak megvető szavakat a szerelemről és a házasságról. Rachel úgy érezte. Liam szeretett volna valamit mondani. ahogy Rachelt nézte. – Szóval akkor meggondoltad magad? – kérdezte a lány hevesen dobogó szívvel. és sosem leszek olyan menő. És azt gondolom. hogy amikor megérkeztem Thaiföldre. – Annyira boldoggá teszel. – Hagyd. hogy két összeillő embernek együtt kell lennie az életben és a szerelemben… Rachel szinte észre sem vette. nehogy megbántsanak. Csend volt körülöttük. arra gondoltam. viszont úgy hittem. még sincs együtt. – Akkor kaptad a hírt Julianről. hogy megcsókolhassalak! És milyen édes volt az a csók! Mint a méz. az szerintem nagy kár. de nem azért. Ezért amikor megcsókoltál. mert hiszem. mint én. a tenyerébe fogva a lány arcát. És én nagyon sokáig próbáltam úgy tenni.

– Micsoda testvér! – mosolygott Rachel. hogy olvassa fel. A lány bólintott. de nem számított. „Ez a Naplemente bungaló kulcsa. Rachel odaadta Liamnek. mintha soha nem akarna elszakadni tőle. és a hüvelykujjával megtörölte a szemét. – Ez meg mi? – Nem tudom. A kulcs mellett volt egy kártya is. mert Liam gyengéden lecsókolta őket. Örökre téged akarlak. itt. ez valóban szuper befektetés. Aztán újra a tenyerébe fogta Rachel arcát. a parton. Rachel érezte az arcán végiggördülő könny sós ízét. Veled akarok megöregedni. – És mit akarsz? – kérdezte Rachel lélegzet-visszafojtva. Az ingatlan mostantól a tiétek. Egyetértek veletek. de nem volt szabad addig kinyitnom. és kéz a kézben elindultak a homokos parton. és megcsókolta. – Veled akarok lenni.te nem azt várod tőlem.” Megvette a Naplemente bungalókat! Nekünk! – kiáltott fel ujjongva Rachel. amíg te nem vagy velem. nyisd ki! A lány felnyitotta a borítékot. mielőtt elkezdődik az új tanév. – Akkor gyerünk. – Hát akkor vágjunk bele! – vigyorgott Liam. Rachel szíve eszeveszetten dobogott. – Légy a feleségem! – lehelte a fülébe. Csendestársatok: Diana. VÉGE . A tulajdoni lapot hamarosan megkapjátok. ahogy máris terveket kezdett kovácsolni magában. Egy kulcsot talált benne. A lány a karjába omlott. – Családias szertartás lehetne. – Micsoda nászajándék! – örvendezett Liam. – Diana adott nekem valamit. Diana úgyis szeretne eljönni hozzánk Charlie- val a nyáron egy hónapra.

2014 ISBN 978-963-383-294-3 Felelős kiadó Kepets András Felelős szerkesztő Palkó Katalin Minden jog fenntartva. írásbeli hozzájárulásával végezhető. terjesztése tilos. feldolgozásához. A könyv. írásbeli engedélye szükséges különösen a jelen kiadvány lefordításához. mennyország! Sztárok ügyvédje Titokzatos idegen . terjesztéséhez. digitalizálásához. A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Apuci lányai Örökösnők Eredendő bűn Divatdiktátorok Viszlát. A kiadó előzetes. kivéve a szabad felhasználás esetköreit. 2014 © Ulpius-ház Könyvkiadó. átdolgozásához. melynek megsértését adott esetben a Büntető Törvénykönyv is büntetni rendeli. az egyes részleteknek az idézés szabályait meghaladó átvételéhez. A könyv bárminemű felhasználása kizárólag a kiadó előzetes. A jelen kiadványt a mindenkori hatályos szerzői jog védi.Copyright © 2013 Tasmina Perry Hungarian translation © Császár Tímea. illetve egyes részeinek másolása. többszörözéséhez.

. – A ford.{1} A dot pöttyöt jelent magyarul.