You are on page 1of 937

Dan Abnett

1

Az Áruló

DAN ABNETT

AZ ÁRULÓ

SZUKITS KÖNYVKIADÓ
ALAPÍTVA 1929
2

Dan Abnett
A fordítás az alábbi kiadvány alapján készült:
Dan Abnett: Traitor General
A Black Library Publication, 2005
Copyright © Games Workshop Ltd, 2005
All Rights Reserved.
This translation copyright © Games Workshop Ltd 2010
All Rights Reserved.
Games Workshop, the Games Workshop logo,
Warhammer and the Warhammer logo, Black Library,
the Black Library logo, BL Publishing and the BL Publishing logo,
Warhammer 40,000 and the Warhammer 40,000 Device,
40K and all associated marks, names, place names, creatures, locations,
weapons, units, characters, illustrations, vehicles, unit insignia,
devices, logos and images from the Warhammer world and the
Warhammer 40,000 universe are either ®, TM and/or © Games
Workshop Ltd 2000-2010, variably registered in the UK and other
countries around the world. Used under license to Polaris.
All rights reserved.
http://www.blacklibrary.com/
Fordította
Oszlánszky Zsolt
Borító
Adrian Smith
ISBN: 978-963-497-193-1
Lektor: Vágó József
Tördelőszerkesztés: KARAKTERTAX BT., Szvoboda Gabriella
Színre bontás: A-SzínVonal 2000 Kft.
Felelős kiadó: Szukits László és Szukits Gábor
Debreceni Kinizsi Nyomda Kft.
Felelős vezető: Bördős János

3

Az Áruló

A 41. évezredet írjuk.
A Császár már több mint tízezer éve ül
mozdulatlanul a Terra Arany Trónusán. Az istenek
akaratából Ő az emberiség ura, s világok milliói
fölött uralkodik légiói sokaságával.
Oly sok éve már alig több mint egy rothadó héj,
amit a Technológia Sötét Korának gépezetei
tartanak életben. Ő a Birodalom istene, a Rettenet
Ura, akinek mindennap ezernyi lelket áldoznak,
hogy az erejükkel táplálják, s így soha ne enyésszen
el.
S Ő, az örökké élő, örökké virrasztó Császár még
ebben a sem nem élő, sem nem holt állapotában is
az emberiségre vigyáz. Akaratának kivetülése, a
fáklyaként izzó Astronomican mutatja az utat az
emberiségnek a valós űr mögött lapuló hipertéren
át, mely összeköti az ember lakta világok millióit. A
hipertéren át, melyet démonok laknak, s melynek
örökké változó ösvényeit véráztatta, rettentő
csataterek szegélyezik.
4

Dan Abnett

Ezeken a harctereken, ezeken a világokon
végeláthatatlan seregek indulnak csatába a nevében,
s ezeket legfélelmetesebb harcosai, az Adeptus
Astartes csatatestvérei, az űrgárdisták vezetik. A
nyomukban a Birodalmi Gárda seregei járnak, s
őket az ember lakta bolygók milicistái; a kíméletlen,
árgus szemekkel figyelő Inkvizíció és az Adeptus
Mechanikus technopapjai követik. De legyenek
bármily sokan is, a vészt, mi az emberiségre les, s
melynek hálóját eretnekek, mutánsok, s még náluk
is rettentőbb dolgok szövik, aligha tarthatják örökké
távol.
Ilyen időkben élni azt jelenti, hogy az ember egy a
végtelen milliárdok arctalan tömegében. Azt jelenti,
hogy az ember a valaha létezett legvéresebb,
legkegyetlenebb rezsimben él.
Az itt következő, egy ezeknek az időknek a
krónikái közül.

5

Az Áruló

Oly sokat felejtettünk, mi, emberek! Elfeledtük a
technikát és a tudományokat, és sok olyat, amire
már senki nem emlékszik, és soha többé nem is fog.
Nem létezik már sem a fejlődés, sem a megértés
ígérete, mert ebben a jövőben nem létezik már más,
csupán háború.
A csillagok közt nincs már béke, csupán öldöklés,
sötétség, hideg, és a vérre szomjazó, kegyetlen
istenek kacaja.


A 41. évezred 771. évének vége felé, mely egyben
a Sabbat Világok felszabadításáért indított
Keresztes Hadjárat tizenkilencedik esztendeje is
volt, úgy tűnt, Macaroth Hadúr végre győzelemre
vezeti a Birodalom seregeit.
Bevették Morlond erődvilágát, s az Impérium
figyelme immáron a Carcaradon-szektor és az
Erinnüsz-csillagkép felé fordult. Macaroth szokásos
makacsságával és arroganciájával már a végső
6

Dan Abnett

győzelemről beszélt, s arról, hogy az Ellenség vezére
– Urlock Gaur Archon – csupán egyetlen lépésre
van a vereségtől.
A siker azonban sokban múlt azon is, hogy Gaur
két hadura eredménytelenül próbálta szétszakítani a
birodalmi arcvonalat, és elszigetelni egymástól
Macaroth hadtesteit. Enok Innokentit legyőzték a
Herodoron, s maga a vezér is elesett az offenzíva
során. Anakwanar Sek előrenyomulását pedig mind
a Lotunon, mind a Tarnaguán és az Enothison
megállították.
Sek azonban nem halt meg, és erői továbbra is
veszélyt jelentettek az Impérium seregeire nézve. A
Khan-szektor peremén világok egész sorát foglalta
el, s innen nem is lehetett kiűzni.
Macaroth az Ötös, Nyolcas és Kilences Hadtestet
küldte ellene, de még így is alábecsülte a Káoszhadurat. A Khan-szektor felszabadítása évekig
elhúzódott, s a Hadjárat legvéresebb ütközeteire is
itt került sor.
7

Az Áruló

Korábban zárolt adatok kerültek nemrégiben
napvilágra az Administratum archívumából, s ezek
tükrében bizton állithatjuk: ennek az időszaknak az
egyik legfontosabb hadművelete – bár nem volt
kevésbé véres – sokkal kisebb hírverést kapott…
Részlet a Kései Keresztes Hadjáratok Krónikáiból

8

Dan Abnett

PROLÓGUS
Ahogy a nap utolsó sugarai is eltűntek a
láthatár mögött, a kúria falain túli mező szürke
lapállyá változott, a szellőrózsák pedig
ibolyaszín árnyakká.
Az este tiszta volt és hűvös, és a balkonról a
folyó túloldalán nyújtózó tábor fényeit is
tisztán lehetett látni. A tábortüzek csillogó
parázságyából
megfeketedett
ágakként
meredtek elő a légelhárító ütegek ágyúcsövei.
Barthol Van Voytz poharát az erkély
korlátjára tette, és megigazította hófehér
9

Az Áruló

kesztyűit, melyek már nem voltak tökéletesen
passzentosak. Mióta utoljára efféle ünnepi
alkalomra díszegyenruhát öltött, leadott pár
kilót. Valahogy már szinte idegesítették a
vállrózsák, az érdemrendek, szalagok és
zsinórok. Hiányzott neki a rohamsisak és a
vértezet súlya.
Holnap… holnap ismét felöltheti a páncélját.
Mert holnap, birodalmi idő szerint öt
harminckor megkezdik az Ancreon Sextus
visszafoglalását.
Úgy igazából.
– Uram! A kamarás szeretné tudni, hogy
elkezdhetik-e felszolgálni a vacsorát.
A balkon kétszárnyú ajtajában Biota állt, Van
Voytz tábornok legfőbb taktikusa. A
középkorú, őszülő halántékú férfi szintén
hófehér uniformist viselt, széles övvel és
aranyozott zsinórzattal.

10

Dan Abnett

– Úgy fest, mint egy kócsag – jegyezte meg
Van Voytz némi szarkazmussal.
– Köszönöm, uram. Önnek is remekül áll a
díszegyenruha. Mit mondjak a kamarásnak?
– Mindenki megjött már?
– Még nem egészen.
– Akkor mondja meg neki, hogy várjon. Azt
mondom, adjuk meg a módját!
Ahogy beléptek a kúria emeleti szalonjába,
Biota becsukta maguk mögött a kétszárnyú
ajtót, s lekísérte felettesét a földszinti étkezőbe.
Hosszú, pazarul kivilágított terem volt,
hófehér
falakkal,
aranyozott,
kazettás
mennyezettel, tükrökkel és száz meg száz
világítógömbbel. Még az asztalterítő és az
emberek bőre is gyöngyház fénnyel csillogott.
Negyven főre terítettek, de eddig csak
harmincnyolcan
érkeztek
meg.
Kisebb
csoportokba tömörültek, s ki-ki a saját

11

Az Áruló

klikkjével
és
ismerőseivel
elegyedett
beszélgetésbe.
Van Voytz rögtön kiszúrta Kelso tábornokot
a Nyolcadik Hadtesttől, és Humel tábornagyot
a Kilencestől. A fiatalabb tisztek álságos vagy
épp valós tisztelettel dongták őket körül, s
igyekeztek – ha csak egy-egy pillanatra is – a
vezérkari tisztek figyelmének fényében
fürdeni.
Az Ötödik Hadtest parancsnoka eredetileg
Luscheim tábornok volt, de ő elesett a
Tarnaguán, így most Van Voytz vezette az
Ötöst. Mint rendesen, az egyik szeme most is
sírt, mert ahhoz, hogy erre a magas posztra
kerülhessen, az egyik legrégibb barátjának
kellett meghalnia.
– Nem kezdhetnénk már, Van Voytz? –
kérdezte Kelso szuszogva, és megtörölte
izzadó tokáját.

12

Dan Abnett

Nagydarab, ősz férfi volt, s brokát
uniformisa – ha ez egyáltalán lehetséges volt –
még a valósnál is kövérebbnek mutatta.
– Még nincs itt mindenki – rázta meg a fejét a
tábornok. – Ha már egyszer egy ilyen
díszvacsorával ünnepeljük meg az offenzíva
kezdetét, akkor legalább arról gondoskodjunk,
hogy mindenki egyformán szenvedjen!
Kelso
szélesen
elvigyorodott,
aztán
biccentett.
– Ki hiányzik? – kérdezte, vadul fújtatva.
– A Tanithi Egyes parancsnoka és a politikai
tisztjük – jegyezte meg csöndben Biota.
– Viszont, amíg rájuk várunk, akár le is
ülhetünk – tette hozzá Van Voytz, s a tisztek,
az ültetési sorrendnek megfelelően kezdték
elfoglalni a helyüket. Az asztal körül
sürgölődő szervitorok azonnal nekiláttak,
hogy mindenki poharát habzó amaseckel
töltsék meg.
13

Az Áruló

Pár pillanatig fel sem tűnt, hogy nyílik a
külső ajtó, és két újabb vendég lép be.
Az egyikük a komisszárok bőrkabátját és
tányérsapkáját viselte, a másik ezüst
zsinórzatú, fekete díszegyenruhát.
– Na végre! – jegyezte meg Kelso, nem
minden él nélkül.
– Uraim! – intett az újonnan érkezetteknek
Van Voytz, miközben a Tanithi Egyes tisztjei
elfoglalták helyüket az asztalnál.
– Pohárköszöntőt! – fújtatott Kelso. – Van
Voytz tábornok, halljuk a pohárköszöntőt!
Az Ötödik Hadtest parancsnoka kesztyűs
kezébe vette az eléje tett poharat, s ahogy
szólásra emelkedett, mindenki más is felállt az
asztaltól.
Csönd ülte meg a termet, ahogy a tábornok a
megfelelő szavakat kereste. A tekintete egy
pillanatig elidőzött a Tanithi Egyes rangidős

14

Dan Abnett

tisztjein, Hark komisszáron és Gol Kolea
őrnagyon, aztán tósztra emelte a poharát.
– A barátokra, akik ma nem lehetnek velünk!

15

Az Áruló

EGY
A Kínzatás hatszáznegyedik napja volt, bár a
birodalmi kalendárium ezt csupán a 774. év
kétszázhuszonegyedik
napjaként
tartotta
számon.
Gerome Landerson az esti műszakváltást
jelző
szirénaszó
után
lépett
ki
a
munkahelyéről. Fáradt volt, éhes, és büdös az
izzadtságtól. Egész nap bontókalapáccsal
dolgozott, s mostanra már sajgott tőle a
vállöve, a háta, és mindkét karja. Az ujjait már
nem is érezte.
16

Dan Abnett

Az Ikonoklávé többi munkásával ellentétben
azonban nem a kantin vagy a zuhanyzók felé
indult, és még csak nem is a kijelölt szállás felé
vette az irányt, ami Ineuron túlfelén, a folyó
menti fal közelében volt.
Ehelyett nyugat felé indult, s a város régi
piacának romos árkádjai alatt sietett végig.
Régen itt virágzó üzletek sora húzódott –
kifőzdék,
vetőmagboltok,
háztartási
eszközöket árusító helyek –, s a neves
kereskedőházak is itt állították föl pazar
selyemsátraikat, melyekben ezernyi remek,
kívánatos és egzotikus árucikket kínáltak
eladásra.
Landerson mindig is szerette a piac
forgatagát, s azt a különleges hangulatot, ami a
távoli világokról érkezett árukat övezte.
Egyszer csupán azért vett meg egy enothisi
emlékérmet, mert olyan messziről hozták ide.

17

Az Áruló

A távoli világok azonban még soha nem
tűntek ennyire távolinak s elérhetetlennek.
Annak ellenére, hogy ma este éppen arra
készült, hogy elérje őket.
A piac mostanra már csak egy jókora
romhalmaz volt – a csarnok tűzmarta teteje
beszakadt, a füstfekete gerendákat kikezdte az
enyészet, s még az árusok fémpultjai is
megolvadtak és eldeformálódtak a lángokban.
A szemétkupacok között, a szurkoshordók
lángjai mellett ugyan most is folyt az üzlet, de
a feketepiac ma már csak olyan luxuscikkeket
kínált, mint a velőscsont és elgörbült
evőeszközök, étkezési jegyekért és legális
papírokért. S ha időről időre feltűnt egy
excubitor őrjárat, az orgazdák és seftesek
azonnal behúzódtak az árnyak közé.
Lesietett a piacról kivezető márvány
lépcsősoron – a piszkosfehér fokokat örökre

18

s jaj a legyőzötteknek! Régen ez a Sas Sugárútja volt. széles és hosszú. amik fém 19 . s most már csak a törött kőlábak sorakoztak az út mentén. Eredetileg persze nem így hívták. hogy ne nézzen a csontvázszerű bábok felé. A megszállók szétzúzták a szobrokat.Dan Abnett fekete lyukakkal pettyezték a lézersugarak –. és minden erejével azon volt. karcsú talixfák nőttek a sugárút mellett. s legalább kettőt teljesen lecsupaszítottak. s rátért a Lábak Sugárútjára. s ezekre aggatták a drótfarkasokat. Nem lehetett kikerülni őket. de többségükről leperzselte a leveleket a savas eső. mindkét oldalán birodalmi hősök szobraival. Magas. Nem volt értelme megpróbálni kikerülni őket. de a megszállók fekete humorral kezelték a népet. Landerson lehajtotta a fejét.

Landerson tudta. amihez a vér fémes szaga társult. s a romos házak fölött lassan vörösre színeződött az ég a levegőbe pumpált vegyszerektől. s az elvadult bokrok közé hasalt. használt akkumulátorra hasonlító bűzt árasztott. Savas. hogy most már sietnie kell. mintha a sötétséggel együtt köd ereszkedne a városra. s halkan zörögve himbálóztak a lassan feltámadó szélben. Landerson gyorsan letért az útról. A Jel a tér északi végében bukkant fel. A testébe ültetett imágó csak a nappali órákra biztosított szabad mozgást. A napfény is egyre fakóbb volt. átmászott egy romos kerítésen. akár egy 20 . s a szennyezett légkör miatt úgy tűnt. amikor megszimatolta a Jelet. majd nyolc méter magasan lebegve.Az Áruló csúszóhurkok végén lógtak. Épp Tallenhall terén vágott át. Nyugatra a húsolvasztók kéményei ontották magukból a gyomorkavaró szagú füstöt.

A Jel lomhán elfordult. Landerson azonnal másfelé próbált nézni. Ez közel volt. s már a fejét sem tudta elfordítani. és hangtalanul öklendezve a kiégett fűre roskadt. s a tudata mélyén egyre hangosabb zúgást és zümmögést hallott. mélyeket lélegzett. mintha ezer meg ezer rovar próbálna kiszabadulni az agyából. A kerítésbe kapaszkodva lassan feltápászkodott. A fényesen ragyogó szimbólumok szinte beszippantották. és a városi könyvtár romjai mögé siklott. Amint észrevette. A bal alkarjában egyre vadabbul vonaglott az imágó. Úgy érezte. de ez szinte lehetetlen volt. 21 . mindjárt elhányja magát. s lehunyt szemmel is csak azokat látta. Bár nem akarta. obszcén rúnák.Dan Abnett léggömb. és lassan. Amint eltűnt. vagy perverz neonreklám. Landerson végre ki merte fújni a levegőt. az elméjébe beleégtek azok az izzó.

A látása még mindig nem tisztult ki. magir! – hadarta kétségbeesetten a férfi. – Engedélyem van. Mindegyik közel kétméteres.Az Áruló – Voi shet! – csattant fel egy mély. és a bal kezét nyújtotta feléjük. gyíkbőrt mintázó. Díszes perzselőikkel egyenesen őt vették célba. fekete bőrkabátban. Zavaros tekintettel nézett körül. – Voi shet! Ecchr Anark setriketan! – Engedélyem van! – tartotta fel azonnal a kezét Landerson. reszelős hang. de a vasalt csizmák csattogása eltéveszthetetlen volt. tagbaszakadt alak volt. és térdre kényszerítette. amiben az imágó lapult. – Engedélyem van. – Shet atraga ydereta haspa? Voi leng haspa? – Én… én nem beszélem a… 22 . magir! A három excubitor azonnal körülfogta. szürke testpáncélban és hosszú. Az egyikük kirúgta alóla a lábát.

hogy Landerson a véletlennek vagy harctéri sérülésnek tudhatta volna be őket –. s a koponyájuk nagyobb részét csövekből és légzőrostélyból álló maszk takarta. borzalmas hegek túl egyformák voltak. hogy napközben a városban járjak. – Mi dolgod itt? – Engedélyem van. mint akiket most szalajtottak a pokolból. Egyetlen szőrszál sem nőtt viaszosan sápadt bőrükön. torokhangú szavait immáron elfedte egy gépi hang. Nem volt szemük – a helyükön éktelenkedő. érthetetlen szavakat ismét alsógótra fordította a gépi hang. 23 . – Nézz rám! A csikorgó. és a feltételezés talán nem is járt messze az igazságtól. s ahogy az excubitor ismét megszólalt. mély. magir.Dan Abnett Valami fémesen kattant. A fölébe tornyosuló excubitorok pont úgy festettek.

hogy szabaddá tegye a bal alkarját. uram. – A törőknél dolgozol? – Igen. hogy nappal a városban járhassak… az Anarch kegyelméből. Gerome Landerson. Engedélyem van. – Hadd lássam az engedélyed! Landerson feltűrte kopott kabátujját. 24 . – Munkahely? – Az Ikonoklávé. Az imágó enyhén remegett a gyulladt. magir. és szépséged áldást hoz rám – hadarta Landerson. vörös seb mélyén.Az Áruló helyette optikai vizort építettek a koponyájukba. Ami a szájukat és az orrukat illette… a légzőrostély és a fordítógép a csonkok javát eltakarta. – Eletraa kyh drowk – biccentett oda az excubitor az egyik társának. – Rád nézek. magir. – Név? – Landerson.

és úgy fordította a fejét. A harmadik őrszem durván megragadta Landerson nyakát. – Fehet gahesh – mondta. A fémpálcán felizzott néhány rúna. mire az excubitor eltette az eszközt. és szavai a fordítógép fémes hangjától még hátborzongatóbbak lettek. aztán elengedte. – Menj haza! – mondta az első excubitor. uram! Köszönöm.Dan Abnett – Chee ataah drowk – hangzott a válasz. és meg ne lássunk idekint még egyszer! – I… igen. Landerson megdermedt. hogy jobban szemügyre vehessék az arca bal felén éktelenkedő stigmát. magir! Azonnal! – Különben a drótfarkasok elé vetünk. uram! 25 . ahogy megérezte azt a… dolgot a bőre alatt mocorogni. majd az egyikük egy hosszú fémtárgyat húzott elő a kabátjából. és az imágót rejtő bőrfelülethez érintette. – Menj haza. – Értettem.

26 . Az égboltot vörösre festették a felgyújtott épületek és az új kohók lángjai. mire Landerson összeszedte magát annyira. kinek szava minden más szót kiolt.  Már majdnem teljesen besötétedett. Landerson azonnal eltakarta a saját száját. Az excubitorok a vállukra kanyarították a perzselőiket. mire elérte a város határában álló. Társai azonnal követték a példáját.Az Áruló Az excubitor hátralépett. – Mi az Anarch nevében járunk el. és végigmasíroztak a kihalt téren. Beletelt vagy tíz percbe. s a malmon túl fáklyák sora égett az út mentén. és összeszorított fogai közt mondta utánuk: – Akinek a szava minden más szót kiolt. elhagyatott malmot. s az egyik kezével eltakarta a légzőrostélyát egy pillanatra. hogy fel bírt tápászkodni.

– Késett. A túloldalon sötétség fogadta. – Merem remélni. Landerson halkan bezörgetett a malom ajtaján. és a hódítók tiszttartói kísérték a legközelebbi szentélybe az áttérni szándékozók újabb csoportját. uram. majd feltárult az ajtó. A következő pillanatban egy pisztoly hideg csöve érintette meg a tarkóját. – Hogy van Gereon? – kérdezte egy fojtott hang. – Minden erőfeszítésük ellenére – válaszolta a hang. – A Gereon él. – Szép lassan menjen be! 27 . – Akadt egy kis gond útközben.Dan Abnett Dübörgő dobok hangja. – Nem. s Landerson gyanakodva lesett be. hogy nem követték.

és meglapogatta a fiatalabb férfi hátát. 28 . Tette mindezt egy kézzel. ahogy egy lámpa egyenesen a szemébe világított. majd hunyorogva rándult össze. így már nem kellett megvakulni a fényétől. majd egy szkenner zümmögését hallotta. – Tiszta! A kezek elengedték. és közelebb lépett. s néhány fegyverlámpa fénykörét. Kezek ragadták meg. A könnyein át a malom dohos pincéjét látta. – Landerson. Emberalakok állták körül. – Jó önt újra látni. Ballerat ezredes eltette a pisztolyát. és rángatták be az épület belsejébe. s a lámpás is eltávolodott valamelyest. Az ezredes megölelte. – Megmotozni! – mondta valaki. uram. s az ajtó döngve csapódott be a háta mögött.Az Áruló Landerson beóvakodott a sötétbe. mely a testét pásztázta.

Az egyik húsolvasztóban amputálták a végtagjait. gépi protézis volt – ennél jobbat nem tudtak szerezni. hogy magát is lekapcsolták. hogy leszálltak. Bizonyára valamelyik sérült excubitornak vagy ME-snek volt szüksége rájuk. uram? – Igen. – És mekkora erőkről van szó. hogy megkapta az üzenetet – mosolyodott el Ballerat. – A leveses csajkámba dobták – biccentett Landerson. – Már kezdtem attól tartani. – Most már egészen biztos. – Örülök. s a jobb karja is vállból hiányzott. – Egyenest a levesbe. Mihamarabb kapcsolatba kell lépnünk velük. uram? Úgy értem… mekkora erőkkel kezdhetjük meg a felszabadítást? 29 . de legalább járni tudott –. Ma… ma éjszaka. Csak nem volt olyan könnyű elszabadulni. fiam – biccentett az ezredes.Dan Abnett A bal lába helyén durva.

Együtt szolgáltunk a BV-seknél.Az Áruló – Még… még nem tudjuk biztosan. – Én is így gondolom – biccentett az ezredes. A legfontosabb. hogy még ma éjjel kapcsolatba lépjünk a felderítőikkel. uram. – A Gárda egyik kódszava lehet. – Dolgozunk rajta. uram! – Lefivre és Purchason magával mennek. A kijelölt pont. – Mindkettőjüket ismerem. Jó katonák. A jelszó: Tanith Magna. De… már jönnek is! 30 . és a tereppel sem lesz gondja. őrnagy – rázta meg a fejét Ballerat. – Tanith Magna – ismételte el Landerson. – Értettem. – És ez mit jelent. a shedowtonlandi keresztútnál álló mezőgazdasági komplexum. – Őket is ismeri. ha tudom – rázta meg a fejét Ballerat. uram? – Gebedjek meg. ahol találkozniuk kell a külvilágiakkal.

mely még abból az időből maradt rájuk. szőke férfi volt. Itt még a levegő is mintha áporodottabb és 31 . és egy pisztolyt tett le a padlóra Landersonnak. mint egy sündisznó tüskéi. amikor a bolygóvédelmiseknél szolgáltak. hogy pucoljuk. A férfi leguggolt. akinek úgy állt a szakálla. ahonnan ajtó nyílt az istállóba. és elkezdte átválogatni a kupacot. foltozott egyenruhát viseltek. az ellenállás egy másik tagja néhány ruhadarabot. Mindketten rongyos. Mindkettőnél hangtompítóval felszerelt géppisztoly volt. s követte az ezredest a szomszédos helyiségbe. Lefivre alacsony.Dan Abnett Lefivre és Purchason jöttek be a szomszédos helyiségből. Miközben mosolyogva kezet ráztak. aztán feltápászkodott a földről. – Ez még várhat – intette le az ezredes. pár felszerelési tárgyat. fiam! Landerson biccentett. A sötét hajú Purchason jó másfél fejjel volt magasabb nála. – Először ki kell.

aki megkínálta. – Készen áll? – kérdezte Ballerat. azzal felgyűrte az ingujját. – Tompítja a fájdalmat – mondta halkan a férfi. aztán az egyik testes állat orrfacsarót szellentett. uram – szűrte a szót a fogai közt Landerson. – Nesze… erre szükséged lesz! Egy vastag bőrszíjat csúsztattak a fogai közé. s Landerson keményen ráharapott. A sötétből újabb alakok csatlakoztak hozzájuk. 32 . hogy nemigen szabadulhatott a szorításukból. s úgy fogták meg a karjánál meg a vállánál. Az egyikük egy üveg pálinkát kínált oda neki. – Szeretnék ezen mihamarabb túl lenni. a penész és rothadás minden falba és deszkába beette magát. amit Landerson alaposan meghúzott.Az Áruló fülledtebb lett volna. s úgy tűnt. A sötétben jól hallatszottak a groxok horkantásai.

Biztatóan rámosolygott Landersonra. s bár nem akarta látni. ráfogott a lényre. egyszerűen képtelen volt nem odanézni. Az izomrostok között egy ujjnyi. Álmosak lesznek tőle. Az orvos hosszú csipesszel nyúlt be a sebbe. – Nem szeretik – duruzsolta a nő. de a hosszú. és így könnyebb eltávolítani őket. még a Kínzatás előtti időkből. és egy kis pálinkát öntött a férfi bal alkarjára.Dan Abnett Az orvos egy idős asszony volt. 33 . és elkezdte kifelé húzni. De ez akkor is fájni fog. A sebből zavaros szövetnedv és genny szivárgott. Ez máris fájt. és a férfi fogai a szíjba mélyedtek. fiam! Egy szikével vágta föl a Landerson alkarján éktelenkedő tályogot. tüskés farok szilárdan ült a sebben. akit látásból ismert. Az imágó összerándult a bőr alatt. – Eltompítja az érzékeiket. fekete féreg gubbasztott. Az imágó nagyobb része gyorsan kint volt.

erősen kapaszkodott a húsába. Ballerat egyik embere eközben jókora vágást ejtett az egyik grox púpján. amikor már kint volt a sebből. ahogy szakadnak az izmai. hogy az a dolog kimásszon az élő húsból. s még akkor is görcsösen vonaglott. aztán a nő alkoholt öntött a sebbe. az orvos azonnal összehúzta a sebszéleket. Landerson fogai közül vér szivárgott. – Most! – kiáltotta valaki. Ahogy a lárva a húsba kapaszkodott. de a hang mintha nagyon távolról jött volna. és egy pillanatra az egész világ elsötétült. és hörögve rágta a szíjat. Erős öltések voltak. akár egy fogazott drótdarab vagy horog. s a doktornő ebbe a sebbe helyezte a csipesz végén vergődő imágót. és néhány öltéssel be is zárta azt. 34 .Az Áruló Landerson érezte. A faroktüske. mert nem hagyhatták.

Ennek ellenére vagy két percig mindenki lélegzetvisszafojtva fülelt. A világ ugyan még nem zökkent vissza a régi kerékvágásba. mielőtt ismét émelygés nélkül képes volt nyitva tartani a szemét. Aztán lassan… nagyon lassan engedett valamit a feszültség. de jó úton haladt felé. Mintha hiányzott volna belőle valami. ahogy antibiotikumot és fájdalomcsillapítót kap. Viszont… furcsa ürességet érzett. Érezte. mint egy újszülött. Landerson úgy reszketett. hogy szinte a teste 35 . Az a dög annyi hónapon át élősködött rajta. Se sziréna. de a tűt mintha valaki más karjába szúrták volna. s amikor a doktornő nekilátott. se excubitorok. majdnem elhányta magát.Dan Abnett – Most már rendben vagyunk – mondta végül a doktornő. Maga sem tudta. hogy mennyi idő telt el. hogy kitisztítsa és összevarrja a sebét.

ha egy kicsit ki tudná fújni magát. hogy az ellenség kezére jusson. amiről tudunk.Az Áruló részévé vált. – Minden rendben. uram – hazudta Landerson. és hogy mikor hol járnak. hogy mihamarabb memorizálja a szükséges adatokat. fiam? – lépett oda hozzá Ballerat. – Igen. Indulniuk kell. Legalább is. Itt… ezek az őrjáratok kijelölt útvonalai. de minden erejével azon volt. Az ezredes egy gyűrött. – Jobban örülnék. Landerson még szédült egy kicsit. Akkor szabadulni szeretett volna tőle. – Ezt most gyorsan nézze át. és igyekezzen minél pontosabban megjegyezni a részleteket! El nem viheti. Én ezt az utat javaslom. azt nem kockáztathatjuk meg. de az időnek most szűkében vagyunk. most meg… szinte hiányolja a teste. kézzel rajzolt térképet nyújtott oda neki. Időről 36 .

– Találkozó huszonhárom-tizenötkor. amint Landerson átöltözött. Kérdés? Lefivre és Purchason is a fejüket rázták. mire az őrnagy szó nélkül a zubbonya zsebébe csúsztatta a borítékot. és kövessenek el mindent. A találkozó előtt negyven perccel. és szomorkásán elmosolyodott. – Ez mire kell? – Soha nem lehet tudni – vont vállat Ballerat. hogy mire van szükségük. Ballerat mindhármukra a sas jelét vetette. Az ezredes egy borítékot is a kezébe nyomott. elterelő hadműveletbe kezdünk. 37 . Tudják meg. és próbálta ellenőrizni. és felfegyverkezett.Dan Abnett időre lehunyta a szemét. – Rendben! – biccentett az ezredes. amivel elvonjuk a figyelmet a célzónáról. hogy mire emlékszik. hogy ezt elő tudják teremteni! A szokásos módokon tudják felvenni velünk a kapcsolatot.

s a Császár vigyázzon mindannyiunkra!  Az éjszaka hideg volt. elvadult park. és a dobok dübörgése mindenhová elkísérte őket. A hátuk mögött lassan elmaradtak a város fényei. mint az avas olajnak. uraim! A Gereon él. Gyorsan átmásztak a nyugati városfal romjain.Az Áruló – Sok szerencsét. hogy milyen kint lenni éjjel. majd a vén. s ahogy átvágtak Ineuron külvárosán. igyekezett gyorsan ismét megszokni ezt a régi-új érzést. s a talajt – bár a dús aljnövényzet most már mindent befedett – gépek roncsai. és emberi 38 . Az Ineuronért vívott ütközet legvéresebb összecsapására a Díszsétányon került sor. a Díszsétány következett. és a levegőnek olyan szaga volt. Landerson már szinte el is felejtette. de az időről időre felharsanó szirénák.

A Díszsétány felénél járhattak. hogy kiszagolják az imágókat. hosszú láncra eresztett vérebek miatt. 39 . Az ellenállók egyikében sem volt már parazita. és az emberi feromonokat. amikor el kellett rejtőzniük egy őrjárat elől. s Landerson nem volt benne biztos.Dan Abnett csontok borították. az elébe kötött. hogy nem ők voltak-e a szerencsésebbek. s az első úgy festett. A díszes park igazi sírkert lett. s az indulás előtt mindhárman gyors. Az állatok vadul acsarogva rángatták a béklyóikat – úgy nevelték őket. ezrek temetője. A talixfák takarásából figyelték. ami szó szerint a bőrükbe passzírozta a testszagot elfedő vegyszereket. Mindkettő keresőfényekkel pásztázta a parkot. gravitációs zuhanyt vettek. mint valami szán. ahogy a két félpáncélos lassan elhalad előttük.

s Landerson intett. Vajon… sikerült az egész dögöt eltávolítani? Vagy még mindig lapul a seb mélyén egy darab a szentségtelen féreglényből.Az Áruló Az őrjárat lassan távolodott. mely a Mexley-hegy lankás oldalában gubbasztó háztömbök közölt vezetett. A bal karja szokatlanul könnyűnek tűnt. Amilyen gyorsan csak lehetett. a hátuk mögött hagyták a Díszsétányt. Ha csak egy kicsit is megsérült volna a dög… ha csak egy kis darab is a sebben marad… mindenhol excubitorok nyüzsögnének – vagy szabadjára engedték volna a drótfarkasokat. hogy indulhatnak tovább. mintha csak tegnap lett volna a legutolsó BV-s bevetésük. hogy… Igyekezett elhessegetni a gondolatot. ami csak arra vár. 40 . és követték a kijelölt útvonalat. Olyan folyékonyan használták a jelbeszédet.

s ez volt az ipari negyedek és a mezőgazdasági külvárosok közötti választóvonal. s mindhárman érezték a lábon elrothadt termés bűzét. Purchason hirtelen megtorpant. Ez még annál is félelmetesebb volt. tűzzel írt. amíg a szem ellátott. Alig harmincméternyire tőlük egy Jel lebegett az út fölött.Dan Abnett Ez a környék már a belső városfalon túl húzódott. A benne kavargó. A trió azonnal az egyik háztömb mögötti raktárépület fala mellé húzódott. hogy álljanak meg. mint ami elől Landerson bújt el. szentségtelen szimbólumok mintha valami kozmikus iszonyatot próbáltak volna 41 . alig néhány órával korábban. és rémülten jelezte. Mintha a sötétséggel együtt ennek az ereje is megnőtt volna. A hegyoldalon túl búzatáblák húzódtak. és igyekezett beleolvadni a sötétségbe.

ami megszakíthatta volna a kapcsolatot. de 42 . hogy kizárják tudatukból a sziszegő. Nem szabad odanéznie! Nem szabad! Lefivre nem fordította el a fejét időben. s képtelen volt pislogni. s most megállíthatatlanul reszketett. talán még… Lesunyták a fejüket. sistergő hangot. Képtelen volt bármit tenni. Landerson megragadta Lefivre fegyverét. úgy a teste is cserbenhagyta.Az Áruló közölni. s képtelen volt levenni a tekintetét a Jelről. s minden idegszálukkal arra összpontosítottak. Ezen a környéken még a szokásosnál is kevesebb utcai lámpa égett. s ha az ember elég sokáig és figyelmesen nézi. még mielőtt az kicsúszott volna a férfi erőtlen ujjai közül. de ahogy az akarata. Ömlöttek a szeméből a könnyek. Mintha egy méhkaptár készülne felrobbanni.

de látszott. s próbálta leküzdeni a késztetést. mint aki fuldoklik. Lefivre tébolyult erővel küzdött. hogy sikoltson. rovarszerű hang felerősödött. Purchason pedig leszorította. és véresre harapta az ajkát. A férfi érezte. hogy jól lássa.Dan Abnett ennyi fény is elég volt. Néhány pillanat múlva azonban tovasiklott. s a fogai Landerson tenyerébe mélyedtek. Krétafehér volt. s a zümmögő. 43 . és az ádámcsutkája fel-alá jár. s a sziszegés egyre távolabbról hallatszott. Landerson az iszonyattal küzdő férfi szájára nyomta a tenyerét. hogy ne tudjon felpattanni és elrohanni. ahogy a társa ajkai hangtalanul mozognak. hogy nem fogja tudni megállni. hogy dől a vér a kezéből. hogy szakad a húsa. majd. A Jel megremegett. hogy fel ne üvöltsön a fájdalomtól.

Ahogy elengedték Lefivre-t. nagyon is gond. 44 . Úgy tűnt. Talán valami szerencsétlen. – Sajnálom – suttogta. s pár perc múlva hallották. engedély nélküli flótás a park fái között. egy szakasznyi excubitor rohant végig az úton. a Jel talált valamit. ahogy a perzselők felsivítanak. A hólyagja és a záróizma azonnal felmondta a szolgálatot. s ahogy tehetetlenül feküdt a saját piszkában. a férfi minden izma elernyedt. a belváros felé. annak ellenére. mint egy megvert kutya.Az Áruló Abban a pillanatban. ahogy eltűnt az egyik északi lakótömb mögött. – Nagyon… nagyon sajnálom! – Nyugalom! – De a keze… – Nem gond – rázta meg a fejét Landerson. úgy reszketett. hogy tudta. Bár most már nekik sincs engedélyük.

gondozatlanul hevertek parlagon. melyeken átvágtak. Remek! Landerson egy darab rongyba csavarta a kezét. Lefivre a saját mocskától. és mindhármukról dől az izzadság. Ő vértől bűzlik. ahol a Határ szürke lápvilága nyújtózott. ma kiszáradva.  Már majdnem huszonkettő-harminc volt. A messzeségben. A levegő rothadó aljnövényzet és a rosszindulat bűzétől volt terhes. mikorra elérték a shedowtonlandi keresztutat. és a Császárhoz fohászkodott. fekete viharfelhők 45 .Dan Abnett A keze piszkosul fájt – Lefivre egy darabot majdnem kiharapott belőle és a vérszag egy kilométerről idevonzza a kutyákat. A valaha termékeny mezők. hogy ne találkozzanak vérebekkel.

s a Császárhoz fohászkodtak. hogy ma éjjel ne kelljen fegyvert használniuk. s az egyik épületben.Az Áruló tornyosultak. Az utolsó szálig leölték. Ma már szinte biztonságosnak tűnt a megszállt területekhez képest. Géppisztolyaikra felcsavarták a hangtompítót. A hangárok közt tenyésző. 46 . Valaha az a miazmás mocsár volt a bolygó legveszedelmesebb része. ami mellett elhaladtak – valaha sertéstelep volt –. aztán óvatosan visszalopakodtak. disznók tetemei rothadtak. derékig érő fűben traktorok és aratógépek csontvázai rozsdásodtak. s a távoli mennydörgés moraja egészen idáig elhallatszott. Nagy ívben megkerülték az előregyártott elemekből épített mezőgazdasági épületeket. s a többit már az enyészetre bízták. majd szögesdrót hurkokra aggatták őket.

Sajnálom. ha csak úgy elsülne a kezében a flinta! – Tudom. – Komolyan mondom. Lélegezzen mélyeket… fújja ki magát… mert nagyon nem lenne jó. és valamivel nagyobb ragadozók bóklásztak – a pusztulás émelyítő szaga sok olyan állatot vonzott ide. – Egy kicsit le kellene higgadnia! – morogta Landerson. Lefivre még mindig reszketett. s minden apró neszre úgy pördült meg.Dan Abnett Az aljnövényzetben apró dögevők. Az emberek jöttére azonban mind farkukat behúzva oldalogtak el. hogy az ujja azonnal a ravaszon volt. – Tu… tudom. Valószínűleg az egész Birodalomban így van 47 . A dögevőkön kívül mindenfelé patkányokba botlottak. amik a felperzselt erdőkben már nem találtak élelmet. de ebben semmi meglepő nem volt. őrnagy úr.

leszámítva néhány ocsmány.Az Áruló ez. mint a patkányok. telepesek. civilizáció. s volt olyan is. technológia. de semmi nem olyan gyorsan és biztosan. Egy napon talán elég gonoszság szivárog be a világba. s az emberek csak valahol útközben kapcsolódtak be a dologba. hogy ezek is Jellé váljanak. A három ellenálló gyorsan átfésülte a környéket. A Szent Terra gigantikus űrhajóival számtalan dolog jutott el az univerzum minden sarkába: hit. hogy a Birodalmat tulajdonképpen a patkányok építették. drótból hajtogatott rúnát. Nem egy bolygón a behurcolt patkányok lettek a domináns életforma. de egyelőre csak nyugtalanítóak és 48 . A megszállás előtt nem egy tanult embert hallott azzal viccelődni. amit az ME-s katonák hagytak hátra. hogy a lehetőségek és a szükség nyomására igazi szörnyetegekké fejlődtek. de semmiféle csapdát nem találtak.

49 . Nem mert ránézni a szentségtelen szimbólumokra.Dan Abnett gusztustalanok voltak. hogy a megszállók a Kínzatás első napjaiban deportálták és kivégezték a birodalmi kultusz minden papját. Ami elég régen lehetett. ahol a birodalmiakkal kell találkozniuk. Mire elérték azt az épületet. Lefivre azonban még a fejét is elfordította. Purchason igyekezett segíteni neki. már huszonkettő-harminchét volt. s szinte azonnal egy sziréna is fölharsant. akit csak el tudtak fogni. tekintve. de nem igazán veszélyesek. A városban hirtelen fölrobbant valami. Ennek ellenére Landerson nem akart felesleges kockázatot vállalni. amit a környéken élő. és a felszerelésében talált palackból vizet öntött mindegyikre. utolsó papok egyike szentelt meg. Olyat.

Az Áruló Az ég alja vörös volt. üres csarnok fogadta. a lábuk előtt elterülő völgyben kísértetiesen izzó Jeleket láttak. amik gömbvillámként száguldottak a belváros felé. 50 . aztán óvatosan az épület ajtajához lopakodott. hogy az őrnagy be tudott csusszanni a résen. Úgy tűnt. hogy szükség esetén azonnal tüzet nyisson. mintha maguk a felhők véreznének. Purchason eközben végig a környező épületeket és utcákat fürkészte. Lefivre lassan kitárta az ajtót – épp csak annyira. aztán hátborzongató zúgást hallottak. megkezdődött az elterelő hadművelet. s a fertőtlenítőszer bűze minden más szagot elnyomott. Odabent kongó. – A Császár óvjon mindannyiunkat! – suttogta maga elé Landerson. készen arra. s lent. Nyitva volt. A sötétben patkányok neszeztek.

hogy a bennük levő magmintákat szétszórhassa. Az egyik folyosón egy törött kogitátor darabjai hevertek. mocskos gézlapokra. 51 . a járólapokra száradt vegyszerfoltokra. belesve minden alkóvba. hogy valaki csak azért csapta szét őket a falon. és péppé taposhassa a kövön. miközben Purchason meg ő végiglopakodtak a kihalt épületen. s jól látszott. hogy ha egy ilyenre rátaposnának. Néhány lépéssel odébb egy elsősegélyláda maradványaira bukkantak – megrepedt fecskendőkre. s igyekeztek óvatosan félresöpörni a szilícium alaplapok maradványait. hogy tartsa szemmel az ajtót. az fülsiketítő robajnak tűnne.Dan Abnett Landerson jelzett Lefivre-nek. Két folyosóval odébb törött hengerek hevertek a padlón. Ajtótól ajtóig osontak. beugróba és a törött bútorokkal és szeméttel teli helyiségekbe. A csönd idebent úgy megsűrűsödött.

A félig letépett ajtóról azonban hiányzott a névtábla. mire az őrnagy egyetlen sima mozdulattal a szobában termett. 52 . s a küszöbön és a falakon megfeketedett vérfoltok éktelenkedtek. Az egész világon – helyesbített Landerson.Az Áruló Mintha pusztító forgószél söpört volna végig az épületen. s a két ellenálló gyorsan az ajtó melletti falhoz lapult. A helyiség az asztalt. aztán Purchason biccentett. a megszállás előtt talán a termelésvezető dolgozhatott itt. egy jobb napokat is látott íróasztalon egy gyertya égett. a gyertyát. A következő folyosóról nyíló szobák egyikéből fény szűrődött ki. és néhány törött bútordarabot leszámítva üresnek tűnt. Odabent. Egy hosszú pillanatig kivártak. Az apró láng bizarr árnyakat rajzolt a falakra. Tágas irodahelyiség volt. s mindketten szorosabban markolták a géppisztolyukat.

– A parancs szerint most várunk. hogy Lefivre-rel minden rendben van-e! A másik biccentett. amit épp most vett célba a géppisztolyával. míg a léptei elhalnak. és már nincsenek is itt? – Fogalmam sincs – rázta meg a fejét Landerson. Aztán még egy. 53 . ellenőrizze. Eltelt egy perc. – És mi a fenének kell ez a gyertya? – kérdezte Purchason. az csak azon az ajtón átjöhet. s lassan. – Ez az a hely – mondta az őrnagy hangosan. s máris beleolvadt a folyosó sötétjébe. aztán az asztal mögött vett fel lőállást.Dan Abnett Az ablakokat bedeszkázták. s az egyetlen bejárat az volt. Menjen. hogy előttünk értek ide. – Lehet. Ha valaki be akar ide jönni. Landerson megvárta. amin Landerson bejött. minden apró zugra figyelve beóvakodott az irodába.

azt pedig látnia kellett volna! 54 . Annak ellenére. s abban a pillanatban egy kéz kulcsolódott a jobbjára. A nyakán egy penge hideg érintését érezte. s a kés is lekerült a torkáról. lassan kimászott az asztal mögül. Landerson iszonyodva fordult meg. – Purchason? Amikor nem kapott választ. – Mondd! – súgta valaki a fülébe. Ha jön valaki… A gyertya váratlanul kialudt.Az Áruló A tenyere izzadni kezdett. és tett néhány lépést az ajtó felé. Valami zajt hallott kintről. hogy ellenőrizték a szobát. hogy csak az ajtón át jöhetett be. Ahogy megállt. minden idegszálával a kinti hangra összpontosított. és gyorsan a nadrágjába törölte. – T… anith Magna… A szorítás enyhült. Pedig az a valaki itt volt – annak ellenére. lenyomva a géppisztoly csövét. A szemei hiába fürkészték a sötétséget. nem látott semmit.

Landerson odakapta a fejét. s lövésre emelte a géppisztolyát… de senkit nem látott. – Elég! Hol van?! – Itt. bár nagy erőfeszítésébe került megszólalni. Mi a neve? A hang ismét a háta mögül jött. és az őrnagy megdermedt. és megperdült. – Mutassa magát! – Az is meglesz. Nem hallotta a fickót mozogni. – Itt – szólalt meg a hang a háta mögött. – Ne szórakozzon velem! – csattant föl Landerson. a Gereoni Bolygóvédelmi Erőktől. 55 . – Gerome Landerson őrnagy vagyok. – Hogy jutott be? – suttogta. Idővel. Tegye le a fegyvert! Egy pisztoly csöve feszült a tarkójának. Landerson lassan az asztalra tette a géppisztolyt. Az asztalon ismét meggyulladt a gyertya.Dan Abnett Boszorkányság! – Hol van? – kérdezte.

– Elvenné a pisztolyát a nyakamtól. a Tanithi Első és Egyetlenből. Alig volt több mint egy nehezen kivehető árnyék. – De… átkutattam a szobát… – Elég felületesen. Magasabb volt. egy másik férfival találta szemközt magát. – Kicsoda maga? – Mkoll felderítő őrmester. őrmester? Egy férfi lépett be a gyertya fénykörébe. – Ven! A nyakának feszülő nyomás megszűnt.Az Áruló – Egész idő alatt itt voltam. s ahogy Landerson megfordult. fekete köpenyben. Masszív. mint az első. ha az én pisztolyom lenne – mondta halkan. de ennél többet nem nagyon lehetett megállapítani róla. – Elvenném. – Mik… micsodák maguk? Szellemek?! 56 . ami szó szerint beleolvadt a sötétségbe. köpcös alak volt.

57 . az arcizmai nem voltak hozzászokva a mosolyhoz. Úgy tűnt. összehúzta a szemét. aki Mkoll őrmesterként mutatkozott be. – Maga mondta. és halványan elmosolyodott.Dan Abnett A férfi. Nyugtalanító gesztus volt.

amiből nem lehet felébredni. Lefivre és Purchason az udvaron térdeltek. s a kerítést bámulták. Úgy telepedett a városra. ahogy az állatok is érzik a közeledő vihart. s érezte az Ellenség döbbenetét.Az Áruló KETTŐ Landersont kivezették az udvarra. a kezük a tarkójukon összekulcsolva. 58 . dühét és vérszomját. mint egy lidércnyomás. Az ég alja még mindig vörösen izzott. Egy harmadik feketébe öltözött alak ügyelt rájuk.

59 . – Igaz? – Igen – biccentett az őrnagy. itt a négyes! Indulhatnak. és megnyalta cserepes ajkait. hogy azok – egy pillanat alatt beleolvadtak az éjszakába. – Csak ezt a kettőt találtam. és a felderítői tapasztalataik ellenére is… elkapták őket. – Mkvenner! Bonin! Ti biztosítjátok a terepet! A két feketébe öltözött katona – mert Landerson most már biztosra vette. – Hárman jöttek – fordult az őrmester Landersonhoz. ahogy kikapcsolta az adóvevőt. Egy fülbe rejthető. aztán Mkoll szólalt meg fojtott hangon. mint egy csapat zöldfülűt. Elkapták őket! A BV-s kiképzés. – Egyes.Dan Abnett – Bonin? – kérdezte Mkoll. Aztán. a két társára pillantott. A következő pillanatban vagy fél tucat újabb bukkant elő helyettük az épületek közül. uram. kis hatótávolságú adóvevő kattanását hallották.

mint a többi idegen. amit nekem! – Tanith Magna – motyogta Landerson. aztán összerezzent. s tüzetesen szemügyre vette. 60 . magas. – Neki is mondja el. fekete bőrkabátja fölött ő is álcaköpenyt hordott. színtelen hangon. A hátán zsák. ha engedélyt kapott rá – mondta halkan. csontos arc vizslatta a környéket – s Landersont. s hosszú. – Én vagyok – mondta az őrnagy. Ugyanolyan fekete egyenruhát viselt. – Csak akkor beszéljen. – Melyikük a vezér? – kérdezte. ahogy Mkoll őrmester a füléhez hajolt. – Neve? – Landerson őrnagy. s fekete szővetsapkája alól vékony. inas férfi Landerson elé lépett. a mellkasára szíjazott fegyverövön két sorozatvető.Az Áruló Az élen haladó.

Ön az ineuroni ellenálló sejt parancsnokának utasítására van itt. hogy bizonyos dolgokról szabadon tárgyalhassak önökkel. hogy ön és az emberei azok. helye és léte ugyanakkor nem tartozik ezek közé. 61 . csontos arcú férfi a sas jelét vetette magára. Landerson nagy levegőt vett.Dan Abnett A magas. – Korrekt – nyugtázta Gaunt. Én vezetem az akciót. Gaunt oldalán egy másik. – Őrnagy úr! A nevem Gaunt. majd elvágólag tisztelgett. vagy valamelyik megbízottjával. és bólintott. úgyhogy egyelőre abból indulok ki. – Én vagyok a megbízott – mondta Landerson halkan. uram. akikkel találkoznunk kell. Az ellenálló sejtek tevékenysége. – Engedélyt kaptam. – A feladatunk következő lépéseként azonban kapcsolatba kell lépnünk egy Ballerat nevű ezredessel. Ön a megfelelő helyen és időben a megfelelő kódszót használta.

majd megkérem Feygort. Valamivel alacsonyabb volt. – Nem venném a szívemre. ha be kellene piszkolni a kezét. De nem most. – Igazán szellemes. – Ott még nem tartunk – rázta meg a fejét Gaunt. Rawne. a szart is kiverem belőle. Landerson most már valamivel jobban ki tudta 62 . mintha pofon vágták volna. Rawne vállat vont. aki képes ebéd közben egy kivégzésben gyönyörködni. hogy segítsen. s legalább annyira sötét hajú. amennyire Gaunt szőke.Az Áruló fekete köpenyt viselő alak jelent meg. hogy megborzong. – Ha ez aggasztja. Olyan ember mosolya volt ez. – Ha akarja. amitől Landerson hátrahőkölt. Volt a pillantásában valami. A Rawne-nak nevezett férfi elmosolyodott. és odébb lépett. – Pedig az egy kicsit megoldaná a nyelvét. uram. és Landerson érezte.

egy tagbaszakadt. a kezükben fegyver. de Landerson semmilyen komolyabb fegyvert nem látott nála. Az egyikük. – Van olyan menedékük. A többségük tetovált volt. ahol átmenetileg meghúzhatjuk magunkat? 63 . Mind matt. Plusz a két őrszem. őrnagy? – kérdezte Gaunt. A parancsnokon.Dan Abnett venni az arcukat. a hátukon zsák. sötét pillantású fickó. akinek mintha baltával faragták volna az arcát. A hetedik – egy nő – övén csupán egy pisztolytáska lógott. A többieknél lézerkarabély volt. géppuskát cipelt. – Az ön becslése szerint meddig lehetünk itt biztonságban. fekete egyenruhát és álcaköpenyt viseltek. egy vékony. középkorú férfi vállán pedig hosszú csövű lézerpuska pihent. Többet nem. Rawne-on és Mkollon kívül még heten voltak. – Talán még egy félórát.

– Aparfümje. – Itt nincs olyan. hogy biztonságos. narthecium szkennert vett elő. Liliom. Elsőnek Landerson előtt húzta végig. – Ellenőrizze őket. s a zsákjából egy apró. ahol elkerülhetjük az őrjáratokat. – Tessék? – nézett rá értetlenül a nő. de… én még így is érzem. Meg a fertőtlenítőszerek. – Három hete nem használtam illatszert – csóválta meg a fejét a doktor. uram – keményedett meg Landerson pillantása. – Ez része volt az akcióra való felké… – Biztos vagyok benne. – Akkor elégedjünk meg azzal. ami van – biccentett Gaunt. – Biztonságosak? – Ez itt a Gereon.Az Áruló – Ismerek pár olyan helyet. doktor! A nő kilépett a sorból. szappan és 64 . – Liliom – mondta halkan az őrnagy.

– Túl magas a Béta-protein szintje. mert nem bűzlök. Maguk túl tiszták. Semmi perc alatt a nyakunkon lesznek. Mindannyian. És ha én érzem. – Sajnos pontosan így van. a húsunkban. a vérebek is érezni fogják. – Szóval azért fognak semmi perc alatt megtalálni. ha hetek óta nem használtunk semmiféle illatszert? – Igen. hogy ezek a kutyák akkor is kiszúrnak minket. s a leukocita száma. asszonyom. miközben a szkenner adatait nézte. mint egy darab szar? – kérdezte a nő dühtől szikrázó szemmel. A füst. Ott van a hajunkban. – Elég! – lépett oda Mkoll. a por… a rontás. Mi a csuda történt a 65 . Gereon minden porcikánkba befészkeli magát. – Ha már a rontásról beszélünk – mondta a nő. – Azt mondja.Dan Abnett tiszta ruha illatát. a bőrünkben.

feltűrte a zubbonya ujját. ha egyszer csak szökni próbálna. és megmutatta nekik a karján a kötést. miközben a segítségünket kérik. Lassan felemelte a karját. Az enyémet már eltávolították. Egyébként… esetleg felkelhetnének? Őszintén szólva nem igazán tetszik. Ennek segítségével ellenőrzik az embert. Általában ezt használják személyes papírok helyett. ahogy az embereimmel és velem bánnak.Az Áruló metabolizmusával? Talán bélférge vagy kullancsa van? Vagy valami más?! Mkoll azonnal Landerson fejéhez emelte a karabélyát. 66 . A társaimét is. mint egy jókora féreg. Olyasmi. határozzák meg a helyzetét. – Az Ellenség minden lakos testébe egy imágót ültet. – Most megmutatom a bal karom – mondta az őrnagy. aki nagyon is tudatában volt annak. hogy késélen táncol.

– A mási kettőt is ellenőrizze! Ha rendben vannak. – Inkább állnék. akit a szituáció inkább kihallgatásra. Gaunt elhúzta a száját. – Foglaljon helyet! – húzott Gaunt egy rozoga széket az asztal mellé. uram – mondta Landerson óvatosan. egészen a lepusztult szobáig.Dan Abnett – Szóljak Feygornak? – kérdezte Mkoll. Landerson őrnagy! Járjunk egyet! Visszamentek a romos épületbe. felkelhetnek. Curth? – A tiszta ebben az esetben egy kicsit erős szó – mondta a nő –. – Nem. de… amennyire meg lehet állapítani ilyen rövid idő alatt… igen. aztán ő maga ült le a székbe. mint beszélgetésre emlékeztetett. – Megkérdezhetem. uram? 67 . hogy mi a rangja. ahol a gyertyacsonk még mindig égett. de Gaunt megrázta a fejét. Tiszta.

– Már megtettem.Az Áruló – Komisszár ezredes. én viszont nem fogok rá válaszolni. – Ön nagyon elővigyázatos. uram – biccentett az őrnagy. nekiállhat számolgatni. – Hm… És az egységeik pozíciójáról beszélhet? – Amíg egy kicsit jobban meg nem ismerem magát. Ez a legkevesebb. Gaunt hallgatott. – Ezzel kénytelen vagyok egyetérteni. 68 . erről sem fogok beszélni. Egy tucatnyian vannak. hogy jutottak el idáig? – Megkérdezheti. uram. De ha akarja. Megkérdezhetem. – Egy olyan világban hajtok végre titkos akciót. mire Landerson lassan bólintott. amit teljes egészében megszálltak a Káosz erői. őrnagy. s a rangnak kijáró szócskában ezúttal már nyoma sem volt a gúnynak. – Értem.

hogy merre vannak a fő erők. – Attól tartok. A felderítők. – Ezt most nem értem – mondta Landerson. hogy nem beszélhet arról. Megértem. uram. hány ember és páncélos… – De? – De legalább annyit mondjon. – Egy tucatnyi specialista. Mi 69 . az önök ellenálló sejtjei és a Birodalmi Titkosszolgálat közötti kommunikáció még a vártnál is kevésbé volt… pontos. Gaunt nagyot sóhajtott. őrnagy. őrnagy? – A felszabadítás. hogy mikor kezdődik. hogy még meg is számolta őket. Most mondta. – A felszabadítás? – Igen. aztán megcsóválta a fejét.Dan Abnett – Maguk az előőrs. – Micsoda.

– Uram? – Rajtunk kívül senki más nem jön. És most azt 70 . hanem… mi vagyunk. Viszont ennél több embert nem küld a Birodalmi Gárda. és mi sem azért vagyunk itt. Zúgott a feje. hogy észrevétlenek maradjunk. akiket vártak. hogy mit gondolt. – Értem – mondta gépiesen. míg nem tudjuk teljesíteni a missziónkat. hogy egy csapásra szétzúztam a reményeit. és teljesítjük a kötelességünket. Landerson nagyon távolról hallotta Gaunt szavait. hogy a felszabadító seregek útját egyengessük. Gyorsan leült a földre. és igazán sajnálom. és hátát az egyik falnak vetette. Maguk fognak nekünk segíteni. Mind parancsot követünk. és tompa sajgást érzett a mellkasában. – Csak… azt hittem… – Tudom.Az Áruló nem valami előőrs vagy felderítő alakulat vagyunk.

Most azt szeretném. hogy nem fogok magának beszélni. és mihamarabb elindulhatnánk.Dan Abnett szeretném. ha a parancsnokától kapott utasítások szerint járna el. amíg nem bízhatok meg jobban magukban. Landerson őrnagy – mondta Gaunt hűvösen. Erre felesleges is több szót vesztegetni. És lehet. Ahogy már mondtam. hogy maguk bejuttatnak minket a városba. hogy még akkor sem. ha mind tennénk a dolgunkat. hogy a másik esetleg mégsem az. akinek mondja és mutatja magát. hogy… de… miféle küldetés? – Erről viszont biztos. Ballerat ezredessel. Kezdjük azzal. Az ezredes azt mondta. Meg tudja szervezni? Landerson lassan ingatta a fejét. – Ez most nemet jelent? – Én csak… hát… nem erre számítottunk. vagy a közvetlen megbízottjával 71 . – Még csak utalni sem fogok rá. Mindketten tartunk attól.

s maga Macaroth Hadúr hagyta őket jóvá. hogy hacsak nem kapunk olyan. Ezenfelül azt is elmondhatom. és felkelt a padlóról. – Szar duma! – köpött ki Landerson. Az utasításokat egyenesen a Hadjárat Ötödik Hadtestének parancsnokától. megbízható forrásból származó információt. ugyanebben a régióban.Az Áruló kell beszélnem. szükségünk lesz egy biztonságos útvonalra a Lectica síkságra. Barthol Van Voytz tábornoktól kaptam. akkor egy másik ellenálló sejt parancsnokával. amelynek tükrében másként kellene döntenem. – Üljön le! – Nekünk nem erre van szükségünk! A Gereon nem erre várt! – Üljön le! 72 . Vagy ha ez nem megoldható.

Dan Abnett Landerson ujjai karmokká görbültek. hogy ezek a rohadékok mit műveltek a népemmel?! Hogy mit művelnek a népemmel minden pillanatban?! – Igen – mondta Gaunt csöndesen. és összeszorított fogakkal küszködött a könnyeivel. amit minden órában elharsog a hangosbemondó. függetlenül attól. amiket a húsunkban ültetnek. hogy rövid pórázon tartsanak minket. mint az állatokat?! A szentségtelen szövegek és a propaganda. hogy milyen ez! Milliók haltak meg! Van róla fogalma. – Ezzel a szarsággal jönnek ide?! Valami kicseszett titkos akció. hogy milyen 73 . – Nem hinném! És az invázió? A mészárlások? A haláltáborok? A férgek. hogy éjszaka van vagy nappal? Tudja. amiről egy büdös szót sem hajlandó elmondani?! Bassza meg! Mi itt szenvedünk! Maga azt el sem tudja képzelni.

és nem tudják élve elfogni. hogy életben tartsuk az ellenállást! Minden napunk rettegés! Bombázások. hogy jön a felszabadító sereg. hogy a Császár elküldje a harcosait. A mai lesz a hatszázötödik! A Kínzatás hatszázötödik napja! Még naptárunk is van róla. amit csak tud! Mit gondol. Rajtaütések. Egy kicseszett naptár! Hatszázöt 74 . akik mindennap vásárra visszük a bőrünket. – A felszabadító sereg! Pontosan! És most kurvára baszhatjuk! Mindennap azért imádkoztunk.Az Áruló kevesen maradtunk. Már ha szerencséje van. hogy tovább küzdjünk? Mi tartotta bennünk a lelket? – A remény. akik még képesek valamennyire tisztán gondolkodni? Mi vagyunk azok. mert akkor elhurcolják. mi hajtott minket. Hatszáznégy nap óta ezért imádkozunk. Nap mint nap meghal valaki a bajtársaink közül. hogy kínvallatás során szedjenek ki belőle mindent.

képeket. Megengedik. hogy nyoma se maradjon. s mindennap tizenkét órán át egy nagy kalapáccsal törhetem apró darabokra a birodalmi kultúra minden kézzelfogható nyomát. – Tudja. hogy az Ikonoklávéban dolgozzam. s a hangja alig volt több rekedt suttogásnál. És külön kegy. megaláztatás.Dan Abnett napnyi szenvedés. hogy ezt tehetem! Ezért kaptam 75 . hogy a rohadt számvevők és tiszttartók mire kényszerítenek? Engedélyt kaptam. ami valamikor a városháza volt. amit ezek a rohadékok csak össze tudnak szedni. plaketteket. Szobrokat. jelvényeket. hogy mit csinálok én mindennap? – törölte meg remegő kézzel a száját Landerson. véres gyilkosságok… – Őrnagy… – Tudja. Porrá és péppé kell zúzzak mindent. domborműveket… Apró darabokra kell hogy törjem őket. hogy mindennap bemenjek abba a romba.

a kínok. hogy mi legyünk az önök… megváltói. hogy milyen lehet. – Rendben! – emelte föl fekete bőrkesztyűs kezét Gaunt. igazán? – mondta Landerson maró szarkazmussal. – Igen – biccentett Gaunt.Az Áruló engedélyt. a szenvedés. Még csak nem is kapiskálom. – Valóban nem értem. Azt hitték. amiket meg kellett hozniuk. Nem érti. A fájdalom. A döntések. És a Császár látja a lelkem. hogy a Hadjárat következő stádiumában a Gereont és a környező 76 . hogy legalább nappal szabadon mozoghassak! A jó csahosoknak járó luxus! Mert vagy ez van. A csalódottságát viszont nagyon is értem. – Azt akarták. – Ó. – Értem… – Nem. akkor már inkább Szent Kiodrus szobrait verem szét. vagy mehetek a húskohókba.

megpróbálnám megmenteni a 77 .Dan Abnett világokat szabadítjuk fel. és megértem. és sebeket ejt. őrnagy. – Ugyan mit tudhat erről? – Egyszer egy egész világot hagytam a Káosz martalékául. Azok az emberek azonban. Landerson szótlanul bámult a gyertyalángba. – Nézze. ezerszer több birodalmi polgárt óvtak meg a szenvedéstől. ez az Emberiség Birodalma. Ez azonban nem így van. A háború olyan dolog. hogy ez milyen érzés lehet. ha hagyom őket a szülőviláguk védelmében elesni. akiket sikerült elmenekítenem onnan. – Nem egy közülük most is itt van velem – folytatta Gaunt. aminek élei és sarkai vannak. mint ahány ellenséggel végeztek volna. ami kemény. ami ezer sebből vérzik. Ha tehetném. – És… mi történt vele? – Megsemmisült.

Ami azt jelenti. hogy az idejét megmondjam. hisz én magam sem tudom. Idővel talán valóban ideérnek a felszabadító csapatok. hogy ebben a szektorban minden egyes ember lakta bolygó a Gereon sorsára jusson? Landerson lassan visszaült a földre. Az. s az egész Birodalomnak. hogy… 78 . Ez több mint száz lakott rendszert jelent. amire készülünk. hogy magának a Császárnak is. túlmutat ezen a bolygón. Nem az én tisztem. Talán azt akarja. – Mit… mit akar tőlem? – motyogta.Az Áruló Gereont. ami fontos a tábornoknak. Nem ezért vagyok itt. az veszélyeztetheti az egész Hadjárat sikerét. a Hadúrnak. Itt és most azonban küldetésünk van. – Azt. – Menjen a pokolba! – Valószínűleg így is lesz. De ha mi itt nem járunk sikerrel. de nem tehetem. Landerson.

Beltayn? Egy percig csöndben hallgatta az adjutánsát. – Mi az. aztán felállt.Dan Abnett Egy pillanatra elhallgatott. – A beszélgetésünket egy kicsit el kell hogy halasszuk. Landerson gyomra szemvillanás alatt görcsbe rándult. aztán a fülhallgatójához nyúlt. Minden idegen eltűnt.  Odakint teremtett lelket sem láttak. mintegy varázsütésre Mkoll bukkant elő a sötétségből. de ahogy a nyomában Gaunt is kilépett az épületből. – Miért? – Van itt egy kis gikszer. s velük együtt Lefivre és Purchason is. őrnagy. – Jelentést! 79 . ami alig volt nagyobb mint egy gyöngy.

és mindig pontosan azt tegye. Két feketébe öltözött idegen – a lézerpuskás. A terepet biztositottuk. Egyelőre Bonin és Mkvenner jelentésére várok. uram – ellenkezett Landerson. amire én és Mkoll őrmester utasítjuk! Az épületkomplexum kapuja felé indultak. uram. – Ez most nem… – Tudja. 80 . de aztán meggondolta magát.Az Áruló – Mozgás az úton. – Hol vannak a… Landerson érezte a hangsúlyból. Landerson. uram? – Hm… maradjon a közelemben. hogy a komisszár ezredes foglyokat akart mondani. – Kísérje oda hozzájuk az őrnagyot is! – Több hasznomat vehetné itt. – Hol vannak az őrnagy úr emberei? – Varl az egyik toldaléképületbe vitte őket. uram. hogy mivel áll szemben.

– Igazság szerint nem kellene errefelé járőrözniük. mire az őrmester egy pillanatra lemaradt. aztán gyorsan felzárkózott mögéjük. Gaunt és az őrmester a fal mellett lopakodtak tovább. s Landerson szó nélkül követte őket. – Standard gépesített őrjárat – suttogta Landerson. – Két csapatszállító az. s az álcaköpenyeikben Landerson csak akkor vette észre őket. – Tudhatnak róla.Dan Abnett meg az. Mkoll fülhallgatója – ez is alig volt több mint egy gyöngyház fényű. 81 . apró füldugó – felcsipogott. és kutyákat. hogy itt vagyunk? – húzta föl a szemöldökét Gaunt. hogy az őrnagyot megveri – kuporgott a kapu két oldalán. Ven huszonhárom katonát számolt meg. amikor már közvetlenül melléjük ért. uram. aki önként ajánlkozott. Errefelé tartanak.

Nemrégiben volt egy robbantás. hogy mit is jelent a titkos akció – mondta Gaunt némi malíciával a hangjában. hogy külvilágiak vannak a városban. Csatornák.Az Áruló – Nem hinném. Nyílt terep. – Kell egy hátsó kijárat. Szántóföldek. Mi van arrafelé? – Mezőgazdasági területek. és már itt sem vagyunk. őrnagy. Ha sejtenék. – Ezt már mi is tapasztaltuk – mondta komoran Gaunt. hogy pont emiatt mégis kiküldtek pár járőrt. de… lehet. hogy elterelje a figyelmüket erről a negyedről. uram. hogy eljutott a felismerésig. uram! – Örülök. – És amarra? 82 . Az Ellenség nem ostoba. – Őrültség lenne szemtől szemben megtámadni egy gépesített járőrt. minimum megháromszoroznák az őrjáratok számát.

– Uram? – Maga és Mkvenner lesznek a hátvéd. – Az őrjárat előtt kell. Gaunt pedig Landersonnal a nyomában visszasietett az épületkomplexum kapujához. Rawne! – mondta halkan. – Az erdő jó lesz – biccentett Mkoll. akkor cseszhetjük! Mkoll egy villanás alatt beleolvadt a sötétségbe. – Sietnünk kell – mondta Landerson. – Meglesz. Magáé az elővéd.Dan Abnett – Úgy fél kilométeren át sík terep. Maguk biztosítanak minket. ha semmilyen más megoldás 83 . és Gaunt egyetértően bólintott. hogy elérjük az erdőt. – Indulunk. – Larks! – fordult Gaunt a mesterlövészhez. – Ha egyszer a vérebek szagot fognak – és biztos. hogy szagot fognak –. de csak akkor nyithatnak tüzet. aztán erdő.

hogy mit jelent a titkos akció. – Szívesen. szélesen elvigyorodott. Jó lenne elkerülni a feltűnést. – Örülnék. Az arca merő koszt volt. uram. – Felfogtam. ha visszaszolgáltatnák a fegyvereinket! – mondta Landerson hűvösen.Az Áruló nincs. ha megígérik. Larkin! Gaunt két embere ekkor vezette ki az ellenállókat egy közeli romos épületből. – A Császár vigyázzon magukra. Varl? Pofára esett? Az egyik katona. – Rendben. aki Purchasonékat kísérte. Mi történt magával. – Igen. uram. hogy nem használják őket – biccentett a komisszár ezredes. amíg csak lehet. 84 .

uram.Dan Abnett – Disznószar. az agrikomplexum mellett futó út kanyarulatában megpillantotta az első páncélos fényszóróit. Ahogy egy pillanatra visszanézett a válla fölött. – Adja vissza a szövetségeseinknek a fegyvereiket! – Igen. A következő pillanatban 85 . – Magának a lojalitás csak egy szó. az erdő felé. A kurva vérebek miatt. ahogy visszakapta a géppisztolyát. aztán futásnak eredt. igaz. uram. Landerson sokkal magabiztosabbnak érezte magát. A talaj egyenetlen volt. alattomos kúszónövényekkel és magasra felmagzott gyommal. inkább magát szagolják ki. Ha már választani kell. őrmester? – mosolyodott el Gaunt. tele félig betemetett árkokkal. ami l betűvel kezdődik. mint engem. A külvilágiakat követve ő is átmászott az agrikomplexum kerítésén. uram.

mivel a sűrű lombkorona eltakarta a hold és a csillagok fényét. de ilyen szabadszájúhoz még nem. A fák között szinte teljes sötétség honolt. hogy a kiképzésük ellenére ezekhez a 86 .Az Áruló akkorát esett. mert letépem a golyóidat! Landersonnak már volt szerencséje néhány vérszomjas nőhöz az ellenállásnál. Hitetlenkedve rázta meg a fejét. de ez lelassította. Most már jobban ügyelt. hogy hová lép. ahogy átvágott a rothadó aljnövényzeten. Sikerült felbuknia egy indában. béna gak! – sziszegett rá egy katona. – Talpra. s utolsónak ért be az erdőbe. – Mozogj már. hogy úgy érezte. minden csontja darabokra törik. s Landersonnak megint az az érzése támadt. A nő nem ütött zajt. aztán szó nélkül követte a külvilágit. Egy nő.

Hogy a fenébe érhettek ide ilyen gyorsan és észrevétlenül? Aztán… meghallották a kutyák csaholását. A magas. és a motorok távoli duruzsolása hallatszott. Gaunt szó nélkül a szomszédos facsoport felé mutatott. – Mikor jönnek vissza az őrszemei? – súgta oda a komisszár-ezredesnek. 87 . éhes hang volt. – Hasra! – mondta hirtelen a nő. Egyetlen épelméjű állat sem ad ki ilyen hangot. mint egy groxcsorda. és a mesterlövész a fák mohával benőtt léggyökerei között kuporogtak. Csak a lombok susogása.Dan Abnett külvilágiakhoz képest olyan hangosak. látta. csupa vérszomj és gyűlölet. Landerson megdermedt. s az őrnagy azonnal engedelmeskedett. szótlan felderítő. Ahogy a szeme is kezdett hozzászokni a sötétséghez. hogy Gaunt emberei ott gubbasztanak körülöttük. Vad.

akit kiszagoltak! Én… – Nem. – Sajnálom. – Fenébe! – komorodott el Gaunt arca. hogy milyen ostobán vagy hősiesen dobja el magától az életet. – Vér. függetlenül attól. mielőtt bárki az eltűnt őrjáratot kezdené keresgélni. – De hát én vagyok az. Ezt itt és most elrendezzük. – Nem – rázta meg a fejét Landerson. egész éjjel a nyomunkban lesznek. Felemelte a kezét. 88 . – Nem – rázta meg a fejét Gaunt. amin már átvérzett a kötés. Ha szagot fogtak. hogy azt szúrják ki a leghamarabb. Arra vannak idomítva. uram – mondta Gauntnak. és gyorsan odébbállunk.Az Áruló – Szagot fogtak – suttogta. – Vigye beljebb az embereit az erdőbe! Én majd magam után csalom őket. – Talán a parfüm illata – sóhajtott a mögöttük ülő doktornő.

Dan Abnett – Maga nem ép – ingatta a fejét lassan az őrnagy. elvadult szántóföldet 89 . – Meglehet. hanem elkárhozott lelkeket. és Landersonnak egy pillanatig megint az volt az érzése. – Tanithért. A két csapatszállító reflektorai az erdőig nyújtózó. Az agrikomplexum egyik külső drótkerítése hangos reccsenéssel hasadt szét. – A kutyákat intézzük el először. mint aki elhatározásra jutott. de én vagyok a rangidős. A Császárért. hogy nem is embereket lát. aztán. Gaunt szemei fenyegető. keskeny csíkká szűkültek. biccentett. Verghastért. A feketébe öltözött birodalmiak hangtalanul bólintottak. Utána jöhetnek a katonák. A kutyaugatás most már egészen közelről hallatszott. – Rohamkést használunk – mondta halkan az embereinek. ahogy az egyik félpáncélos fogazott tolólapja átszakította.

fekete álcafestékkel bekent rohamkést húzott elő. vérrel és halállal teli kenneljei mélyén.Az Áruló pásztázták. de a hangja minden katonához elért a fülhallgatókon keresztül. s ezeket a pokolkutyákat tenyésztette ki belőlük füstös. súlyra. s ez a csönd. aztán a vadállati hang 90 . Már nem ugattak. majd a szabadon eresztett vérebek vad csaholása. meg a mancsuk tompa puffanásai még a vérfagyasztó üvöltésüknél is félelmetesebb volt. akár egy felnőtt férfi. – Hadd jöjjenek – suttogta. amiket aztán az Ellenség nevenincs teremtményekkel keresztezett. Eredetileg talán félvad masztiffok lehettek. de a termetükhöz képest meglepően gyorsak. Hatalmas dögök voltak. Az első véreb hangos hörgéssel tört át a rothadó aljnövényzeten. Gaunt maga is hosszú. Aztán lánccsörgés hallatszott.

de ezek is elnémultak. valami súlyos és fekete rontott elő az egyik fatörzs mögül. s Landerson maga elé kapta a géppisztolyát. aki a karabélyára feltűzött 91 . hogy szétszaggassák. súlyos puffanás hallatszott. mint hivatásos katona. ahogy a kutya elrugaszkodott a földről. habzó. lángoló szemekkel. hogy már nem bírja magában tartani az üvöltést. Azt az üvöltést. amikor az ősvilág szörnyei rontottak rá.Dan Abnett egy villanás alatt elhallgatott. amit a családját és az életét védelmező ember hallatott. A következő három kutya alig húsz szívdobbanással később rohant be az erdőbe. Tompa. aki éveken át szolgálta a hazáját. Abban a pillanatban. s Landerson. érezte. acsargó pofával –. mint ellenálló. Aztán jött a többi – nyolc vagy kilenc fenevad. s majd két éve. aztán megint csönd lett. Varl őrmester volt az.

mint egy megszigonyozott hal. Landerson üvöltéséből nem lett semmi. – Igen. A dög görcsösen vonaglott. kihúzta belőle a bajonettet. Csak egy halk sóhajra futotta az erejéből. aztán fájdalmas hördülés hallatszott. uram – biccentett Mkvenner. – Mind megvan? – kérdezte Gaunt. aztán reszkető kézzel eresztette le a géppisztolyát. Ismét csönd telepedett az erdőre. – Sérülések? – Az egyik rohadék megharapott – sziszegte Varl. és letörölte rohamkéséről a vért.Az Áruló rohamkésével – mint egy lándzsával – nyársalta föl a vérebet. Varl az oldalának feszítette a lábát. és teljes erőből torkon döfte. Nyálkás reccsenéseket hallott – mintha valaki egy baltával hasogatna szét egy dinnyét –. 92 .

hogy nem téged kapott el egy körre. – Felderítők a jobb szárnyra! Brostin és Larkin! Maguké a két csapatszállító. Maga pedig maradjon hátul. Criid! – vágott vissza az őrmester. Csak az én utasításomra nyitnak tüzet! Nem korábban. s a nyílt térség 93 . hogy itt vagyunk! – Már tudják – szólalt meg Mkoll. – Itt jönnek. doktornő! – De… – Mindenki más hátul marad. – Örülj neki. Landerson őrnagy. – Tűzparancs – mondta Gaunt. aki korában becibálta Landersont az erdőbe. – Még egy szó. – Kuss legyen! – lépett közéjük Rawne. Mostanra már mindkét félpáncélos elhagyta az agrikomplexum területét. és az egész mocskos csürhe tudni fogja. hogy a disznószar mégsem volt olyan príma ötlet – vont vállat a nő.Dan Abnett – Lehet. Ez magukra is vonatkozik.

A harckocsik előtt vagy egy tucatnyi excubitor haladt. és akkor még nem is számolta a félpáncélosokat. hogy az összessel végezzenek! Kétszeres túlerőben vannak. Lassan haladtak. Landerson azt a gyomorforgatóan fűszeres. Képtelenség. édeskés illatot is érezte. ahogy az első excubitor belép 94 . ami minden excubitort körülvett. s némán figyelte. – Vár… – suttogta Gaunt. A kutyák nem jöttek vissza. s a keresőfények az aljnövényzet sötétjébe hasítottak. – Még mindig vár… a gyalogosok hadd jöjjenek be a fák közé! Most már nagyon közel jártak. s a keresőfények megállás nélkül az erdőt pásztázták.Az Áruló kellős közepén jártak. s ez óvatosságra intette őket. Lassan a vállához emelte a géppisztolyát. a kezükben kibiztosított perzselő.

– Voi shet tgharr! – kiáltott hátra. 95 . Landerson döbbenten konstatálta. – Most! – mondta Gaunt. Valószínűleg megtalálta az egyik kutya hulláját. ahogy megszűri az emberek számára belélegezhető levegőt. Lézerfegyverek sivítása keveredett a géppisztolyok kerepelésével. A mozgásából jól látszott. hogy az első sortűz legalább négy ellenséggel végzett. Most már a rohadékok respirátorának szörcsögő hangját is hallotta. Ez számára is új volt. hogy ő is nyugtalan – az igazat megvallva eddig még nem látott egyetlen excubitort sem. aki nyugtalan lett volna. és felállt. és lézersugarak cikáztak a sötétben. torkolattüzek villantak. azzal a sorozatvetőjével lerobbantotta az excubitor fél fejét.Dan Abnett a fák közé. Az excubitor hirtelen eltűnt a szeme elől. Az erdő váratlanul fénnyel és hanggal telt meg.

a lövészt nem nagyon érdekli. Az ellenség is megpróbálta viszonozni a tüzet. és két hajszálpontos lövéssel kiégette az első 96 . A félpáncélosok is közelebb jöttek. Larkin! – kiáltott Gaunt. s a robbanólövedékek cafatokra szaggatták az erdő szélén sorakozó fák nagyobb részét. de egy pontos találathoz ennél sokkal többre lett volna szükség. de a füsttől és vízpárától egyre nehezebb volt bármit is megcélozni. A mesterlövész Landersontól alig néhány lépésre emelkedett fel a bokrok közül. Úgy tűnt. hogy megpróbálja célba venni valamelyik excubitort. s a perzselők még a nedves aljnövényzetet is lángra lobbantották. s az első tetejére szerelt villámszóró hosszú sorozatokat lőtt az erdőre. A lézersugarak felvillanásai egyegy pillanatra elegendő fényt szolgáltattak.Az Áruló Ő maga is tüzet nyitott. – A lámpákat. hogy a saját bajtársait is eltalálhatja.

akik eddig nem vették ki a részüket az összecsapásból. Az iszonyatos erejű fénysugár hús. Landerson már rég szem elől tévesztette az embereit. mozgatható keresőlámpát kezelte. aki a tetőre szerelt. Ezek meg fogják támadni a páncélosokat! – nézett utánuk döbbenten az őrnagy. Gaunt rohant el Landerson mellett.és fémmasszává olvasztotta a fejét. A szikraeső egy régi tűzijátékra emlékeztette az őrnagyot. ficelén és vér szaga itatott át mindent. föld. és néhány méterrel odébb keresett újabb lőállást. mindkét kezében egy-egy sorozatvetővel. most vele együtt igyekeztek az erdő széle felé. s azok. Mintha vad jégeső vert volna végig az erdőn – faágak roppantak ketté. így egyedül kúszott a legközelebbi 97 .Dan Abnett félpáncélos reflektorait. megperzselt levelek. Larkin azonnal felpattant. A következő lövés azt az excubitort érte.

ahogy Brostin a legjobban páncélozott részt. Ennek így nincs semmi… 98 . A hosszú sorozatok a tank páncélozott burkolatába martak. magabiztos léptekkel indult a félpáncélosok felé. Amint lőtávolba ért. aztán betárazta a derekára és vállára erősített lőszerhevederek egyikét.Az Áruló kidőlt fatörzs takarásába. kihajtotta a fegyverlábakat. s a harckocsi megrázkódott. kezében a géppuskával. mint egy börtöntöltelék. mint egy büszke apa az újszülött gyermekét. hogy az utasteret vagy a platón álló lövészt célozná. ahelyett. – Brostin! – üvöltötte Gaunt. s igyekezett az eddiginél valamivel jobb lőállást keresni. – Az első tankot! A tagbaszakadt külvilági. amit úgy dédelgetett. aki úgy nézett ki. a motorblokkot veszi tűz alá. Landerson értetlenül nézte.

és hosszú csövű lézerpuskájával újabb célpontot keresett. – A Császárra… – suttogta Landerson döbbenten. s a tűz pillanatok alatt minden éghetőt elemésztett. Két excubitor próbált kimászni az utasfülkéből. és berobbantották az üzemanyagtankot. hogy nem hozhatta el a kedvenc lángszóró… hopsz! Olajozott mozdulattal emelte célra a fegyverét. – Piszkálta is a csőrét. 99 . A lövésznek nyoma sem volt. A fémlapok sikoltva hasadtak szét. de a lángok őket is elnyelték. és lőtt le egy újabb ellenséges pribéket. Larks. – Brostin ért a tűzhöz. A mesterlövész sietett el mellette. Larkin.Dan Abnett A páncéltörő lövedékeknek végül csak sikerült átütniük a vaskos plasztacél lemezeket. Valahogy így nevezte a komisszár ezredes.

Az egyik lövés egy perzselőt talált telibe. A másik félpáncélos tolatni kezdett. s vadul kapkodja a levegőt. és egy robbanótöltetet hajított a motorblokkra. hogy a szíve majd kiugrik. A fák közül Boni. ahogy a tank felrobbant. s megperzselt fém és bőr fojtó bűze ülte meg az erdőt. 100 . és törött fémdarabok tarolták le az aljnövényzetet.Az Áruló Jobb kéz felől lézersugarak kezdtek záporozni az excubitorokra. eleven fáklyává változtatva a gazdáját. Landerson ismét hasra vágta magát. aztán a túloldalról Rawne bukkant elő a fák közül. Érezte. Mkvenner és Mkoll bukkantak elő. s pillanatok alatt végeztek az őrjárat megmaradt katonáival. és a fegyver energiacellája felrobbant. Vagy négyet egy pillanat alatt lekaszáltak – mellkasok és végtagok égtek össze.

Varl! Nem érdekel. – Eltüntessük őket. ami képes lett volna elintézni Hlaine Larkint! 101 .Dan Abnett Mennyi ideig tartott? Harc közben az ember elveszti az időérzékét. mint egy igazi csatatér. Mi tűnünk el innen. hogy megharapták! Így járnak az állatbarátok! Gyerünk! Maguk se maradjanak le. őrnagy! – Maradjanak mellettem! – súgta oda Landersonnak a mesterlövész. Az erdő úgy festett. füst. halottak. Egy perc alatt végeztek egy egész gépesített járőrrel. – Nem. bűz. széthasadt fák. – Futólépés! Maga is. de… ez akkor sem volt több egy percnél. – Tüzet szüntess! – kiáltotta Gaunt. és bátorítóan elmosolyodott. vér. Mozgás! – Kettes oszlopba! – csattant fel Rawne. – És ne aggódjon! Az Ellenség még nem talált ki olyat. uram? – kérdezte Varl. Égő roncsok.

Az Áruló – Rendben – zárkózott föl mellé az őrnagy. és igyekezett tartani a tempót. 102 . – Az erdő a barátunk. – L… Landersonnak. – Hogy hívják. őrnagy úr? – szólt hátra a válla fölött Larkin. – Ne maradjon le Landerson őrnagy! Vár ránk az erdő! – Az erdő? – Mi tanithiak vagyunk – vigyorodott el Larkin. Larkin a korához képest igencsak fürge volt.

Dan Abnett HÁROM A kezdetektől megtagadták tőle. Pheguthnak hívták. 103 . hogy a nevét vagy rangját használják. hogy „az. Szitokszó volt. Átok. vagy „az. amit hétköznapi körülmények között nem használtak. aki elárulja a fajtáját”. Tabu. akinek az árulás az élete”. Csak talán nem ennyire szabatosan megfogalmazva. ami – ahogy az életőrzője elmondta – valami olyasmit jelentett alsógótra fordítva. amikor megszólítják.

kitaszított pária. apró lámpákat kapcsolta be. – Nem várhatnánk ezzel még egy kicsit? Pokolian fáj a fejem. pheguth! – parancsolta az életőrzője. minek tartják. Az életőrző behúzta a spalettákat. Az életőrző egyik ablakot a másik után nyitotta ki. nem nagyon tehettek vele. – Hogy szolgál az egészséged ma reggel? – Még most is pheguth vagyok. A szemükben féreg volt. – Már ébren vagyok. és a fény bántja a szemem. söpredék. hogy micsoda. 104 . és hogy mennyit ér nekik.Az Áruló Arra gyorsan rájött. hogy jelezzék. s annál rosszabbat mint hogy árulónak titulálják. – Ébredj. A pheguth kelletlenül hunyorgott. Ez ellen nem is volt kifogása. ha erre vagy kíváncsi. Tudta jól. s ehelyett a falba szerelt. hogy azért hívják igy. s beengedte a napfényt.

A válláról félig áttetsző. mint a madarak szárnytollai a napfényben. mely úgy csillogott. A vékony anyag nem takarta el teljesen a lény hátára szíjazott. hosszú combú lény volt. A pheguth néha arról sem volt meggyőződve. Persze 105 . Az életőrzőjét Desolane-nek hívták. mint a füst.Dan Abnett – Gondolom. mely mintha önálló akarattal bírt volna. mint emberi lényre. hajlított pengéket. s a férfi kezdett úgy gondolni rá. szürke köpeny hullt alá. kék-fekete testpáncélt viselt. – Én is azt hiszem. s úgy kavargott a teste körül. hogy milyen nemű. hogy a köpeny egyáltalán a páncélhoz van erősítve. karcsú. hogy a Gereonra szállították – immáron hat hónapja – Desolane volt a pheguth állandó társasága. Azóta. Két méter magas. Tökéletesen illeszkedő. a transzkódolás miatt van – mondta halkan. de nem lehetett eldönteni róla.

mint egy embernél. s a pheguthot egy fiatal gárdatisztre emlékeztették. Igaz. hiszen az életőrzője mindig csiszolt bronzmaszkot viselt. A szemei – ragyogó. ami mintha egybenőtt volna az arcával. aki valaha mellette szolgált. Ma reggel például nagyon nehéz volt nem észrevenni az idegen jegyeket – például. és a lábfejek nem ujjakban.Az Áruló ehhez igencsak tágan kellett értelmeznie az ember fogalmát. de erre nem is lett volna lehetősége. ahogy a hosszú lábak térdben épp az ellenkező irányba hajlottak. hanem patákban végződtek. soha nem látta az arcát. és a homlokából sarjadó apró szarvaknak volt nyílás vágva a maszkon. 106 . vízkék szemek – azonban nagyon is emberiek voltak. S persze ott volt az arca. Csak a szemeknek.

– Óhajtasz enni? – kérdezte Desolane. ahol egy embernek a pofacsontja található. bár ott helyezkedtek el. A hangja lágy volt és magas. Néha eltűnődött rajta. – A gyomrom még mindig émelyeg – sóhajtott a pheguth. Ha óhajtod. szólok a fyzika egyik 107 . – Figyelmeztettek minket. s talán ez volt az egyik oka. – Figyelmeztettek minket. – A transzkódolás? A férfi megborzongott. hogy… beteg lehetsz tőle. akár egy nőnek. hogy most bármit is bevenne. és szótlanul bólintott. – Nem hiszem. vajon hogy táplálkozik az életőrzője. Azon a maszkon nem volt szájnyílás. amiért a pheguth nem tudta eldönteni. hogy milyen nemű is az őre.Dan Abnett Emberi szemek voltak. hogy a transzkódolás komoly fizikai és szellemi megpróbáltatást jelenthet – mondta Desolane.

– Te minden kívánságomat a lehető leggyorsabban és legpontosabban teljesíted – mondta a férfi. ami mellékhatások nélkül segíthetne. – Egy csésze… – Gyenge fekete tea. pheguth. fahéjjal – fejezte be a mondatot helyette Desolane. hogy semmi nem lassíthatja vagy zavarhatja meg a transzkódolást. Talán képes lesz valamit enyhíteni a fájdalmaidon.Az Áruló mesterének. – Felhívták a figyelmemet rá. némi hitetlenkedéssel a 108 . Ha létezne olyan szer. – A feladatom része. hogy jól ismerjelek. – Nem – rázta meg a fejét a férfi. – Egészen jól ismersz – mosolyodott el a férfi. – Legalább egy italt hadd hozzak! – Azt megköszönöm – biccentett a pheguth. aki megvizsgálhat. már nyilván megkaptam volna. egy tudósnak.

mely segített. s a Káosz szelei olyan bűbájjal ajándékoztak meg. Én az Anarch falkaharcosa vagyok. de egyikük sem fordított ennyi gondot és figyelmet rám. – Hogy érted ezt? – kérdezte Desolane. amit szét kell hasítani.Dan Abnett hangjában. mint vezérkari tiszt. s az Anarch 109 . hogy miért vagy ilyen figyelmes velem. vér. hogy elérjem az életőrző titulust. Desolane. Néha azon tűnődöm. – Te az Örök Ellenséget szolgálod. hús vagy. s több mint száz csatában szereztem dicsőséget. atturaghan… – Ha nem tévedek. amit ki kell ontani. – Nem egy szárnysegédem volt. hogy te mi vagy. aminek a jelentését valószínűleg nem akarom tudni. de még azt sem tudom biztosan. A Felsőbb Hatalmak kedvelnek. – Én a ti leggyűlöltebb ellenségetek seregében szolgáltam. ez megint olyasvalami. míg te… már ne vedd sértésnek. – Te pheguth vagy.

hogy a ketrapengéimmel ontsam ki a beleidet. Ezt a bizarr és párját ritkító helyzetet. és megrázta a fejét. 110 . Mert ha hiányt szenvedsz.Az Áruló személyes testőrségének is a tagja lehessek. vagy baj ér. Szinte bármilyen körülmények között az lenne a feladatom – s én magam is így ítélném helyesnek –. Most minden kérésed hibátlanul kell teljesítsem. A pheguth elmosolyodott. rituálisan felvágni az ereimet. hogy miért. – Ez kielégítő válasz volt – biccentett a pheguth. maga az Anarch fogja lenyúzni a bőröm. – Mert ezt a parancsot kaptam. kivéreztetni… majd kivágni és felfalni a májam. – Szinte bármilyen körülmények között? – Kivéve ezt. – Ez még mindig nem magyarázza meg.

Sima mozdulattal kelt föl. és kinyitotta a meztelen férfit a fémkerethez rögzítő adamantiumpántokat. nem igaz. – Megtennéd.  Egy órával később Desolane kikísérte a szobából. majd bólintott. hogy ezt tedd. s át a torony huzatos folyosólabirintusán. és indult az ajtó felé. pheguth? – Mostanában csupán ennyi jut ki nekem az élvezetekből. – Hogyne – mondta. A pheguth fázott 111 . le egy lépcsősoron. – Akkor megengedem.Dan Abnett – Szeretsz velem csúfolódni. majd a füstköpeny alól előhúzott egy kulcsot. – Hozom a teádat. hogy előbb elengedsz? Desolane egy pillanatra megállt a szoba ajtaja előtt. Most még.

pheguth.Az Áruló egy kicsit. de a csavart szarvaikat. s csak reggel kapott vissza. Ma valami mást kell tenned. amit minden este elvettek tőle. Egy kék köpenyt hoztak a pheguthnak. zsákvászon ruhát és papucsot viselt. – Mi… miről van szó? Két őrszem jelent meg a hallban – mindketten emberszabásúak voltak. és a furcsa szögben hajló lábaikat a vértezetük sem tudta elrejteni. – Mert beteg leszek tőle? – Nem. ahol a transzkódolás folyt. melyet káoszlobogók és jelvények díszítettek. – Ma nem lesz transzkódolás? – Nem. Az Omnipotentát parancsa szerint. Ahogy leértek a nagy. 112 . a pheguth automatikusan jobbra fordult. s már indult volna a terem felé. amikor az életőrzője megállította. mivel csupán egyszerű. – Ma nem arra megyünk. központi csarnokba.

 113 . egy szakasznyi excubitor emelte előttük tisztelgésre a perzselőjét. A kosszarvas őrszemek előttük jártak. Ahogy kiléptek az árkádsor alól. s a Lectica Fellegvára úgy tornyosult fölébük. Odakint egy páncélozott csapatszállító várt rájuk. és érezte.Dan Abnett – Mostantól ez is része a ruházatodnak – tette hozzá Desolane. hogy a kísérőjének hatalma van. – Hová megyünk? – Csak szállj be! – intett neki Desolane. A pheguthban most először tudatosult. hogy a szíve hevesebben ver. A férfi a vállára vette a köpenyt. s minden ajtót szélesre tártak. Desolane kivezette az udvarra. mint egy irdatlan sziklaszirt.

melyen látszott. amiket a Birodalom ellenségei – az elrettentő példa kedvéért – olvasztárfegyverekkel semmisítettek meg. a levegőből pedig csapott szárnyú. faragott karfájú foteljében ült. – Van egy feladat – mondta hosszas hallgatás után Desolane. – Tetszeni fog? – Ez nem szempont. Kiégett városokat hagytak maguk mögött. A lakótömbök félig 114 . állítható hajtóművel felszerelt gyilokhajók biztosították őket. majd ráfordultak egy négysávos országútra. – Egy feladat? – Amihez szükség van a jelenlétedre. aki a jármű egyik bőrrel bevont. hogy csak nemrégiben javították ki.Az Áruló Több mint egy órán át haladtak a hegycsúcsok között. Egy szakasznyi excubitor kísérte őket egy félpáncélossal.

Csupa díszes ruha. katonatisztek. A konvoj végül egy masszív gátnál állt meg. elöljárók. elegáns ékszer. ami két hegyvonulat között húzódott. s mindegyiküket a saját életőrzője kísérte. krónikások. állig felfegyverzett testőr – úgy tűnt. Nagykövetek. Ahogy kiszállt a kocsiból. fontos személyiségek gyűltek ma itt össze. az utak egy jéggé dermedt tenger hullámaira. de a lassan gomolygó párafüggönyön itt-ott már átszüremlett a napfény. s eközben szemügyre vette a közelben várakozók csoportját. Hűvös reggel volt. a pheguth fázósan húzta össze magán a köpenyét. 115 . s a szélben díszes lobogók csattogtak. A gát tetején közel háromszáz fegyveres sorakozott fel.Dan Abnett elolvadt gyertyákra hasonlítottak.

Olyan volt. mint valami ott rögtönzött. némi fenyegetőzéssel.Az Áruló A díszes társaság kellős közepén pedig maga Izidor Sek Inkarnátusa. bizarr színi előadás. – A Császárra! – csúszott ki a pheguth száján. – Erre gyere! Desolane a prominens gyülekezethez vezette. – Régi beidegződés. A körülöttük álló excubitorok ezt hallva felhördültek. s a saját udvariassági kódexük szerint üdvözölték egymást. – Ezt ne mondd még egyszer! – figyelmeztette nyugodt hangon Desolane. régi sérelmek felhánytorgatásával. az Omnipotentát állt. és a maguk durva. ősi eskük 116 . torokhangú nyelvén szitkozódtak. ahogy megpillantotta. – Sajnálom – szabadkozott a pheguth. de félúton elébük jött a többi életőrző.

Sápadt. mint az Anarch tejhatalmú gereoni kormányzójának. s tartott fekete napernyőt az alacsony férfi feje 117 . Hosszú. Az egyikük még vészjóslóan morgott is. elhízott férfi volt. s bárki sokkal inkább nézhette volna helyi papnak. s a pheguth épp ezért tartott tőle annyira. másodszor pedig a transzkódolás kezdete előtti éjszakán.Dan Abnett felemlegetésével. megereszkedett izmokkal és petyhüdt bőrrel. A férfi már kétszer találkozott az Omnipotentáttal – először. míg a ceremónia véget ér. amikor a Gereonra érkezett. fekete köntöst és szürke kámzsát viselt. fegyverek csörgetésével. aztán magához intette a pheguthot. Semmi félelmetes nem volt benne. Sek megvárta. szőrtelen arcán örökké megvető kifejezés ült. Egy két és fél méteres minótaurosz állt mögötte. Sek helytartója alacsony.

pheguth! – mondta. A hangja olyan volt. – És a transzkódolás? Már ha bátorkodhatom megkérdezni. – Az is folytatódik majd. ami épp egy szaténlepedőt hasít ketté. ahogy azt Desolane jó előre meghagyta neki. – A következő hónapok során sok időt fogsz a társaságukban tölteni.Az Áruló fölé. – Üdvözöllek. – Ketten is vannak itt. hogy a hatalmának semmiféle látható. egy napernyő árnyékában. A transzkódolás sikere mindennél fontosabb. akikkel szeretném. mögöttük pedig féltucat erőpáncélos káoszgárdista várakozott tiszteletteljesen. magir mágus. ha találkoznál – folytatta az Omnipotentát. Ha nem így 118 . mint egy roppant éles kés. Csak egy alacsony férfi. kézzelfogható forrása nem volt. Annak ellenére. – Magir mágus – hajolt meg mélyen a férfi.

s két életőrző – magas. – Íme. amorf idomait zöld és ezüstszín selyemszövet fedte – ha nem is takarta el teljesen. A következő hetekben számos alkalommal fogsz vele beszélni. nem lenne értelme életben tartani téged. Széles karimájú kalap óvta a bőrét a napsütéstől. sötét gombszemei is alig látszottak. s minden arcvonása eltűnt a hájhurkák és a lógó bőr redői között. Apró. ez itt Idresha Cluwge. Úgy festett. mint a történelem előtti idők Földanya szobra. csontsovány nők. s irdatlan. magir mágus.Dan Abnett lenne. Gyere velem! – Parancsod szerint. Négy törpe növésű. hosszú ujjaik végén beépített fémpengék – kísérte. Az Omnipotentát jelére valami hatalmas és nőnemű mászott elébük. az Anarch Főetnológusa. 119 . roppant izmos szervitor cipelte a hordszéket. mint két vaskos hernyó ült az arca közepén. s a szája.

– Bár valójában sejtelmem sincs. Nem úgy néz ki. kórusban fordította a szavait alsógótra. – Ez lenne a pheguth. hogy az micsoda. mint az excubitorok. – De akkor fölfalják a májad… 120 . acélkarmos ujjaik fölött vicsorogtak rá. – Te sem nézel ki etnológusnak. – Mutass tiszteletet. és begörbített. különben én magam öllek meg – mondta Desolane halkan. durva hangzású nyelvet beszélte. A két életőrző felszisszent. – Talán vétettem a protokoll ellen? – kérdezte a pheguth szárazon. mint ahogy egy hadvezért elképzelünk. Hiszen ez csak egy apró férfi. de a két életőrzője azonnal. de az óriási csigára hasonlító nőszemély belefojtotta a szót. úrnőm – válaszolta a pheguth. Ugyanazt a torokhangú.Az Áruló – Én… – kezdte a pheguth. Izidor? Milyen érdekes.

bőr egyenruhát. hogy minél pontosabban megismerjem az ellenség szokásait és kultúráját. erőteljes testfelépítés – a férfi irigylésre méltóan jó kondícióban volt. – Az én feladatom. hogy egy harcossal áll szemben. – Idővel majd világossá válik. s te minden körülmények között kellő tiszteletet fogsz tanúsítani iránta. Egy emberférfi volt az. és vasalt csizmát viselt. rangjelzés nélküli. majd az intésére egy másik alak lépett elő a díszes csoportból. Egyszerű. mit is jelent mindez – szólt közbe Sek. s a pheguth azonnal látta. Széles hát és vállak. – Azt legalább megtudhatom. hogy mi egy Főetnológus feladata? A nőforma lény reszelős böffenésekre hasonlító szavait a két életőrző fordította ismét. A Főetnológus fontos személy.Dan Abnett – Megkockáztatom. Az arcát simára 121 .

– Sajnálom. 122 . – Mabbon etogaur vagyok. uram? – mosolyodott el a pheguth. de nem tiszteleghetek önnek.Az Áruló borotválta. Az etogaur egyfajta cím. de választékosan. A harcos lehúzta az egyik kesztyűjét. és sokaknak feleslegesen kellene kivágni és felfalni a máját. alsógót nyelven. – Igen – rázta meg a pheguth a kinyújtott kezet. az önök Impériumában az egyik harcos kézfogással üdvözli a másikat – mondta kicsit akadozva. – Azt hiszem. Kezet rázhatunk. és kinyújtotta meglepően rózsaszín és lágy kezét a pheguth felé. – Vagy tisztelgünk. de azt nem tehetem. Abból csak baj származna. rituális heg éktelenkedett – egyetlen hajszál sem nőtt. a fején pedig – amin tucatnyi régi. – Hogy szólíthatom.

Körülbelül az ezredesi rang megfelelője. – Ennek módfelett örülök. – biccentett a tagbaszakadt tar férfi. De nem ezredes. aztán halvány mosollyal biccentett. – Pontosan – biccentett Mabbon. Mabbon egy pillanatig tűnődve félrenézett. és visszahúzta a kesztyűjét. – Mi is… beszélgetni fogunk? Mabbon ünnepélyesen bólintott. valaha én is tábornok voltam. uram. és a kezén sem láttam a rituális sebhelyeket. uram. – Sokat tud. Talán egy nap még a pheguth szó jelentését is megtárgyaljuk. – Tudja. – Tudom. hanem tábornok. – Így igaz. 123 .Dan Abnett – Tudom – biccentett a pheguth. – De… ön maszk nélkül van itt. – Ez a Vértestvériségben használt rang. – Rangot jelölnek vele.

hogy ez alkalommal te is végignézd. Az Anarch fennhatósága alatt álló bolygók közül kilenc nem rendelkezik a szükséges vízforrásokkal. – Természetesen. Ezt már négy különböző helyen hajtottuk végre ezen a bolygón. Őrök! A tartályt! A helytartó a gát széléhez sétált – nyomában a testőreivel és a minótaurosszal –. Szomjaznak. aminek a segítségével Gereon vízkészleteivel megsegítjük ezeket a világokat. még arra is sor kerülhet. Ma itt egy olyan szertartást hajtunk végre. A pheguth ismét az Omnipotentát felé fordult. magir mágus? – Még távolról sem. – Egy újabb próba.Az Áruló – Ha a szükség úgy hozza. de azt akarom. 124 . – Végeztünk. a pheguth és Desolane pedig követték.

Két bestia – kecskefejű. A pheguth egy pillanatig tisztán látta. agyaras. Tudod. amiben körülbelül háromliternyi zöld folyadék volt. és a pheguthnak nyújtotta. hogy „az. Ami a valóságban is pontosan így van. hogy szétmállik az arca. Az Omnipotentát elvette a szolgáktól a tartályt. Egy tartályt cipeltek. Az Omnipotentát elmosolyodott. a név nem tesz említést a hipertérről. amitől egy pillanatig félő volt. – Szó szerinti fordításban azt jelenti. félállatfélember lény – sietett oda hozzájuk. ami kiissza a tengereket”. 125 . hogy mi az a jehgenesh? – Nem. amit háromnaponként tisztítanak.Dan Abnett – Nyolcmilliárd köbméter ivóvíz – mondta –. magir mágus. hogy valami mozgott a tartályban. de ez már más lapra tartozik. Igaz.

s a szemét egy pillanatra sem vette le a tartályról. s a víz. Ugyan miért foglalnánk el egy világot. – Ezek a lények nemcsak vizet. ha nem használjuk ki az erőforrásait? A pheguth megborzongott. Alapvetően ez egy hatalmas állkapocs. a szent hipertéren át jut el egy másik helyre. – A sok mód közül ez csak az egyik. Ez még alvó.Az Áruló – Ne tévesszen meg a jelenlegi mérete. amit magába szív. hogy annyi világot találtunk kiszipolyozva? A helytartó bólintott. kifejletlen példány. prométheumot. – Így fosztjátok hát ki a világokat – mondta a pheguth. 126 . – De… akkor ez az oka. A jehgenesh a hipertér egyik teremtménye. hanem olajat. a másik oldalon kiengedi. sőt egyes gázfajtákat is képesek elnyelni. Például Anchisus csontszáraz világára. Az egyik oldalon beszívja a vizet. A vízben majd megnő.

Erezte. Mit kell tennem? – Nyisd ki a tartályt. A zöld lével együtt az a valami más is a víztározóba került. A pheguth lassan lecsavarta a tartály tetejét. és a vízbe öntötte a tartalmát. – Különben téged fog elnyelni. porladó csontoké. A pheguth megfordította a tartályt. és könnybe lábadt a szeme. 127 . ahogy a zöld folyadékban lapuló lény megrázkódik. és engedd szabadon a benne levő lényt! – Hogy bebizonyítsam a hűségemet? – Ez csupán egy lépés a hűség felé vezető úton. Igaz. mint az ezeréves.Dan Abnett – Igen… ez tökéletesen logikus. vagy a tökéletesen halott sivatagé. fontos lépés. Olyan volt. – Gyorsan! – parancsolta a helytartó. bár a pontos alakját képtelen volt kivenni. aztán megérezte a szagát.

– Aztán növekedésnek indul. 128 .Az Áruló – Két nap – mondta Desolane. – Most szeretnék visszamenni a Fellegvárba – mondta a pheguth fáradtan.

A láthatár peremén már ott volt a holnap ígérete. s a hajnali pára lőporfüstként gomolygott a fák között. de a lombkoronán vajmi kevés fény szűrődött át. nyirkos félhomályba burkolózott. egyenletes légzése egyfajta 129 . A tisztást. s így legalább egy pár órát viszonylag nyugodtan tudtak aludni.Dan Abnett NÉGY Gaunt kinyitotta a szemét. ahol letáboroztak. A komisszár ezredes félálomban szenderegte végig ezt az időt. Az erdő örök. s a katonák nyugodt. előző éjjel találták.

Fél szemmel aludni – ahogy Colm Corbec szokta volt mondani. de a semminél több. 130 . de a legtöbb katonában gyorsan kialakul a képesség. amiből gyorsan magához tér az ember. Kadétkora óta tudta. hogy a gyakori őrségváltás és a folyamatos harckészültség közepette nem sokan tudnak elaludni. de… itt az ideje. amikor Gaunt a leginkább hiányolta Corbecet. Egy kis felületes szunyókálás. mint az alvás. hogy néhány percre elszenderedjen. s bár nem annyira pihentető. mintha maga is az erdő része lett volna. Mkvenner állt fölötte. s a szikár tanithi olyan csöndes és mozdulatlan volt. hogy odébbálljunk. uram. – Mi az? – suttogta Gaunt.Az Áruló meditatív állapotba ringatta. Az ilyen csöndes percek voltak azok. – Minden rendben.

hogy átmozgassa elgémberedett izmait. amit az önmelegítő tasakból szürcsöltek. Az ellenállók úgy aludtak a bokrok alatt. mint három kis kölyök. egy kidőlt fatörzsön. Az éjszaka meglehetősen hűvös volt. mint egy imádott asszonyt. – Ébresszék fel Brostint! Tona Criid valamivel odébb ült. s közben a fél szemét mindig a három helybélin tartotta. de ellenséges területen nem gyújtottak tüzet. A lézerkarabélya alkatrészeit tisztogatta. akik éjnek évadján 131 . Varl és Larkin már reggeliztek – épp egy adag levessel birkóztak. Egy jókora fának vetett háttal Beltayn. s az álcaköpeny alatt úgy ölelte magához a géppuskáját. Alig néhány lépésre tőlük Brostin még mindig húzta a lóbőrt. – Beltayn! – szólt oda Gaunt a számysegédjének.Dan Abnett Gaunt nehézkesen feltápászkodott. és kelletlenül csinált néhány nyújtást.

Az Áruló eltévedtek az erdőben. hogy a parancsnoka a saját készleteiből látja el a helyieket. – Pár perc múlva ébressze fel őket. Gaunt kivett három fejadagot a saját ellátmányos táskájából. – Semmit? A nő kelletlenül megrázta a fejét. és kénytelenek voltak idekint éjszakázni. és ügyeljen rá. – Aludt valamennyit? – kérdezte Gaunt. 132 . Ugye maga is tudja. – Caff és a gyerekek… nem lesz velük semmi gond. hogy ezt megegyék! – Értettem – biccentett a nő. uram. Oda sem kellett néznie. – Nem sokat. és nem fűzött megjegyzést ahhoz. és odavitte őket Criidnek. Tona minden alkatrészt áttörölt. a kezei maguktól is tudták a dolgukat. Tona? – Igen. majd a helyükre csúsztatta őket.

hogy Caffran helyett Feygort. mert bízom a szavában. mert bízik a szavamban? – Azért mondom ezt. Rawne jobb kezét hozza magával. Vervunhive romjai között találkoztak. de Caffrant és Criidet tekintették a szüleiknek. A komisszár ezredes végül úgy döntött. uram. Tona verghasti volt. Mindketten kiváló katonák. A kisfiúk a sereget kísérő személyzettel utaztak. de a kettejük románcáról már legendákat költöttek a seregben. a párja Caffran.Dan Abnett – Azért mondja ezt. s innen menekítettek ki két kisgyereket. Erre a küldetésre is mind a ketten jelentkeztek. 133 . Caffran és Tona ugyan nem voltak házasok. s Gauntnak száznál is több remek. akiket azóta is a sajátjaikként neveltek. tanithi. a sereg legjobbjai közül valók. kipróbált és megbízható ember közül kellett végül alig egy tucatnyit kiválasztani.

134 . Technikai értelemben véve már nem volt civil. A doktornő épp injekciót adott nekik. és az indulást megelőző hetekben Gaunt utasítására Mkoll és Mkvenner gondoskodtak róla. se Mkollt nem látta. hogy mindketten eljöjjenek egy olyan küldetésre. jó kondícióban volt. némán és észrevétlenül. de biztos volt benne. hogy a két felderítő most is a környéket fürkészi. ahol mindig nagy szükség volt szakképzett orvosokra. hogy a nő is átessen az alapvető kiképzésen. Rawne és Feygor Ana Curth társaságában üldögélt egy mohos sziklatömb mellett. Ennek ellenére volt benne kurázsi. de katonai kiképzést sem kapott. amit a Departmento Tacticae egyértelműen öngyilkos akciónak minősített. Curth tulajdonképpen sebész volt. de Vervunhive pusztulása után ő maga is belépett a seregbe. Gaunt se Bonint.Az Áruló Gaunt nem engedhette.

hogy belépett volna a seregbe. A legendás vervunhive-i események alatt egy lézersugár tönkretette a gégéjét és a hangszálait. de sajnos azóta sem jött teljesen rendbe. – Minden nagyon baba – biccentett Murt Feygor. és Dorden. de Mkoll azért továbbra is ügyelt rá.Dan Abnett Mindenképpen kellett egy orvos az alakulatba. hogy még a monoton. de 135 . Gaunt már rég kiheréltette volna a viselt dolgaiért. Feygor már azelőtt nagy gazember volt. az ezredorvos már nem volt elég fiatal egy ilyen misszióhoz. hogy ne essen baja. Curth remek választás volt. – Minden rendben? – lépett oda a trióhoz Gaunt. így azóta gépi implantátum segítségével beszélt. Rawne adjutánsa. gépi hangba is sikerül vérlázítóan sok cinizmust vegyítenie. Ennek ellenére mindenkinek az volt az érzése. A hereodori offenzíva több mint egy éve volt.

amikor szíves-örömest kést mártott volna Gaunt szívébe. Minden katona tudta. hogy megtehesse. s a komisszár ezredes úgy érezte. Emellett Rawne régi cimborája és bizalmasa volt. de erre nem is volt szükség. mint szerető. ezért igyekezett szemet hunyni a szemtelensége felett. ha egy régi. Colm Corbec halála után Elim Rawne lett a Tanithi Egyes rangidőse – Gaunt után. Volt olyan idő. Rawne sötét figura volt. az őrnagy egy ilyen helyzetben jobban elviseli az összezártságot. 136 . de inkább volt gyilkos. A maga hideg módján még jóképűnek is lehetett volna nevezni.Az Áruló a csatatéren Feygor is kiválóan teljesített. Nem kapta meg Corbec ezredesi rangját. s csak a kedvező alkalomra várt. hogy a rangsorban ő következik. jó embere is mellette van.

uram. hogy kilenc éve együtt szolgáltak. – Rendben van – biccentett Gaunt. Ezek Rawne-ban találtak vezetőre és hangadóra. ahogy múltak az évek. – Feygorak hidegrázása volt – mondta a doktornő. egyfajta kölcsönös tisztelet alakult ki a komisszár ezredesben és az őrnagyban a másik iránt. mert sorsára hagyta a szülővilágukat. bár soha nem is fordított hátat Rawne-nak. s majdnem ugyanannyira fűtötte őket a gyűlölet. s most már. 137 . egyre kevesebben akik még mindig Gauntot hibáztatták. – Mindenkit be akarok oltani. Az idő azonban számos dolgot megváltoztat. – Kezdjük talán magával. mint az őrnagyot. és lélekben vállat vont. A komisszár ezredes feltűrte az ingujját. miközben kitisztította a dermotűt.Dan Abnett Voltak a seregben egy páran – bár. Gaunt sem várt már kést a hátába.

amikor egy új bolygóról volt szó. élősködői. hogy a szervezet nem rendelkezik kellő immunitással. Amikor egy alakulatot egy másik világba szállítottak – aminek teljesen új mikroflórája. A Gereon egyébként is komolyan próbára teszi majd őket. A test persze gyorsan alkalmazkodott – feltéve. hogy megkapta a szükséges immuntámogatást. vizeit és élővilágát. Az egyik bioközegből a másikba átkerülni. nyavalya.és baktériumtörzsei voltak –. gyors és fájdalmas halált jelentett volna. tekintve. vírus. Minden betegség. A hidegrázás katonai szleng volt. 138 . hogy a Káosz már közel két éve fertőzte a bolygó légkörét.Az Áruló Végül is számítottak erre. láz és fertőzés a hidegrázás kategóriájába esett. úgy. allergia. minden katona védőoltásokat kapott.

– Most maga jön. én magára vigyázok. Látni szeretném. fáradtan. – Nem hiszem. amíg ez az egész véget nem ér. de még így. pirulva is nagyon csinos volt. mielőtt a többiekre is sort kerít. koszosan. hogy figyeljen az egység minden tagjának egészségi állapotára. Gaunt is megkapta a maga szokásos védőoltását. – Tessék? – Maga ránk vigyáz. de úgy néz ki. hogy… 139 . Az. Ana Curth egy pillanatra zavarba jött. még a sebek ellátásánál is sokkal fontosabb volt. ezt idelent többször meg kell majd ismételni. Az indulás előtt természetesen már kaptak. s igyekezzen egy darabban tartani őket. ahogy beadja saját magának is az oltást. doktornő.Dan Abnett Curth feladata volt. hogy a Káosz őket ne fertőzze meg.

És csak remélhetjük. mint önnek. uram? – kérdezte a tanithi. ha folyamatos orvosi felügyelet áll a rendelkezésünkre. A feladatunkat csak akkor tudjuk végrehajtani. doktornő. hogy másoknak nagyobb szüksége van a gyógyszerre. – Értem – mondta a nő.Az Áruló – Ha úgy gondolta. – Valami gond van. őrnagy? 140 . Gaunt biccentett. és kapcsolatba lépünk az itteni ellenálló sejttel. – Az eredeti tervnél maradunk. hacsak nincs valami nyomós érve. hogy változtassunk rajta. és saját magának is beadta az injekciót. de nem tűnt igazán elégedettnek. akkor nem jól gondolta. hogy el tudnak minket látni a szükséges felszereléssel. és félrevonta az őrnagyot. – Hogyan tovább. – Jó – bólintott Rawne. A helyiek segítségével beszivárgunk Ineuronba. aztán Rawne-hoz lépett.

hogy nem jön semmiféle felszabadító sereg. Egyszer csak… minden figyelmeztetés és előjel nélkül robbanni fognak. azt mondtam. Ez a hely. és az elmúlt két év felőrölte az idegeiket. 141 . amennyire feltétlenül szükséges. Rawne levette a sapkáját. és bőrkesztyűs kezével simította hátra a haját. – Én sem. – Tök mindegy. – És… ezek a… dolgok. Ezért csak annyira vontuk és vonjuk be őket. – De azt mondta Lansonnak… – Landerson. – Ezek hárman… olyanok mint az időzített bomba. Ebben az őrnagyban. meg az embereiben. – Igen – bólintott Gaunt.Dan Abnett – Nem bízom bennük. Azt mondta neki. A testükben. – Igen. – Én is észrevettem.

Az pedig ilyenekkel jár. hogy nagyon nem tetszenek nekem ezek a dolgok – vont vállat Rawne. el kellett vegyülniük. aki a Káosz bélyegét viselte a húsába vágva. – Nem fogok hazudni magának. Nem volt választásuk.Az Áruló – A beültetések? Igen. Az Ellenség ezek segítségével tartja szemmel a lakosságot. és nem próbált megölni. De… meg kell. Én is nagyon kényelmetlenül érzem magam tőlük. meg az imágók… ezek a Sötétség Erőinek bélyegei. Ezek a dolgok nekem sem tetszenek. hogy életben tudják tartani az ellenállást. hogy értse. Ezek a stigmák. 142 . Imágónak hívják. – És a jelek az arcukon… – Őrnagy – sóhajtott fel Gaunt. ezek az emberek is a Birodalom polgárai. – Még soha nem találkoztam senkivel. Nekem sincsenek ínyemre. – Én csak azt mondom. Ahhoz.

Ennyire kevesen.Dan Abnett – Márpedig ezen a világon egyetlen nőt. Az észrevétele azonban nagyon is helyénvaló. az ellenség. Ha én adom ki a parancsot. – De csak ha kiadom a parancsot. férfit vagy gyereket sem fogunk találni. Ugye ért engem. őrnagy. őrnagy. Csak akkor ölünk meg bárkit is a helyiek közül. akit ne jelölt volna meg az Ellenség – rázta meg a fejét Gaunt. Criidnek és a felderítőknek is! – Meglesz – biccentett Rawne. egy tökéletesen ellenséges területen… előbb-utóbb eljön az a pillanat. Akiért nem vállalunk kezességet. – Ehhez hasonlót még soha nem csináltunk. Mondja el Feygornak. és úgy is bánunk vele. Ettől a perctől kezdve a maximális biztonsági protokoll van életben. hajó okunk van rá. Vagy… ha nem is bízni. Rawne. amikor valamelyikükben meg kell bíznunk. A parancsszó: kezesség. Rawne? 143 . de együttműködni velük.

amit mond – vont vállat az őrnagy. – Ideje indulni.Az Áruló – Hallom. őrnagy! És személyesen ellenőrizze. uram. – Mindannyian – bólintott Gaunt. – Beszéltem az embereimmel – mondta Landerson. Az emberek legyenek menetkészek tíz percen belül. katona! – sziszegte Gaunt. – Egy kicsit kényelmetlenül érezzük magunkat. – Értettem. s már ment is. 144 . hogy ezúttal túl messzire ment. akinek még mindig duzzadtak voltak a szemhéjai az alvástól. s látta. – Rám nézzen. Rawne kelletlenül a parancsnoka szemébe nézett. ha hozzám beszél. hogy a doktornő mindenkit beoltott-e! Rawne rezzenéstelen arccal tisztelgett.

és fel akarja venni a kapcsolatot az ottani ellenálló sejttel. uram. uram. amire mi számítottunk. uram… azt szeretnénk.Dan Abnett – Azt mondta. és nekünk mindenképpen szükségünk van a felszabadító erőkre. ha… ezt némileg… átgondolná. és… 145 . hogy önöknek mi az itteni feladatuk. de az arcára volt írva. de úgy tűnik. vagy amire szükségünk lenne. – Ez a világ haldoklik. Kérem. Landerson elhallgatott. hogy igyekszik a lehető legóvatosabban megválogatni a szavait. uram! – Nem igazán tudom követni. Azt nem tudom. hogy be akar jutni Ineuronba. – Pontosan. ha megpróbálna kapcsolatba lépni a feletteseivel. Landerson – keményedett meg Gaunt arca. – Nagyon szeretnénk. semmiképpen nem az.

– Felhatalmaztak rá. – És mi ez? – Ösztönzés. Háborús pénz. Múlt éjjel már megértette. uram.Az Áruló – Tudom. – Egy pillanatig sem gondolom. hogy… Landerson egy lezárt borítékot húzott elő a kabátja belső zsebéből. Az efféle 146 . Hogy a mi érdekeinket is szem előtt tartsa. hogy ezt átadjam önnek. de ezeket a köröket már megfutottuk. hogy azt szeretnék – mondta Gaunt –. hogy meg akar vesztegetni. melyet felmutatva a tulajdonosa az egész összeget megkapja – amint a rend és a pénzügyi stabilitás visszaáll. kézzel írt váltót talált a borítékban. Landerson. uram. mindegyik százezer koronáról kiállítva. Olyan bizonylat. Gaunt húsz. és megcsóválta a fejét. A komisszár ezredes visszatette a váltókat a borítékba.

ha ezt valóban megértené. mint katonát és embert egyaránt.Dan Abnett fogalmak már érvényüket vesztették a Gereonon. Az ilyen döntések a vezérkar és a Hadúr hatáskörébe tartoznak. Ennek ellenére ezt nem fogadhatom el. hogy megtámad-e egy szektort vagy egy planétát. Még akkor sem. Három okom is van rá. Sokkal fontosabb 147 . A tábornok. és akit nagyra becsülök. Másodszor: ezt az üzletet nem lehet nyélbe ütni. S végül… és szeretném. Egyszerűen nem lehetséges. nem maga dönti el. ha történetesen én is ezt szeretném. mert ez a legfontosabb érvem… az itteni feladatunk sokkal fontosabb mint egymillió birodalmi korona. aki alatt szolgálok. saját akaratából nem indíthatna támadást egyetlen bolygó felszabadításáért. Ha rendelkezne is a szükséges csapatokkal és felszereléssel. Először is nem áll módomban kapcsolatba lépni a feletteseimmel.

hogy mennyit utasított vissza?! – Sokat. aki vagy tíz méterre onnan a zsákját pakolta. Visszaadta Landersonnak a borítékot. – Láttad a dohányt? – Nem vagyok vak. és szót se többet erről! És most szeretném. és megszervezne egy találkozót a parancsnokával. – Kurva sokat! – És akkor mi van? 148 . – Tegye el.Az Áruló mint az életünk. őrnagy. – Láttad? – suttogta. Feygor. A lángszórós némán bólintott. s a szabadságharcos úgy nézett rá. – De láttad. ha bevinne minket a városba. Murt. Fontosabb mint a Gereonon élő összes birodalmi polgár élete. mintha pofon vágták volna. Brostinra sandított.

Az elhanyagolt öntözőrendszer árkai úgy kanyarogtak mindenfelé. az már a kátránnyal kevert borostyánsárgára hasonlított. a Szellemek már átvágtak Shedowtonland mezőin. mint egy ősi. már ha az úton haladnak – ami szóba sem jöhetett. 149 . Landerson azt mondta. arkánikus rúna rajzolatai. hogy a város gyalogszerrel körülbelül kétórányira van. s ami elérte a felszínt. A Gereon napjának aranyló fénye szennyes légkörön haladt át.Dan Abnett Feygor vágyakozva bámulta a Landerson kabátzsebében eltűnő borítékot. – Csak úgy mondtam – mormolta tűnődve.  Mire a lombkoronán átszüremlett a felkelő nap fénye. s a párán átsejlő fényben úgy tűnt. mintha halványzöld üveglap mögül szemlélnék a tájat.

hibrid 150 . rothadó gyommal és olyan férgekkel voltak tele. Kétszer is szó szerint menekülőre kellett fogniuk a dolgot. hogy a földművesek speciálisan kiválasztott. amiből egyikük sem értett sokat.Az Áruló Az őrjáratokon kívül Jelekről és drótfarkasokról beszélt. rovarokkal volt tele. mert egy egész raj vette őket üldözőbe. hogy az első adandó alkalommal kifaggatja az őrnagyot mindazokról a veszedelmekről. Nemegyszer kerülniük kellett. s Gaunt el is döntötte. amik a Gereonon várhatnak rájuk. amit a terep nyújtott: a magasra nőtt füvet. Ebben a régióban természetes volt. amiben éppen haladtak. Igyekeztek minden fedezéket kihasználni. a félig kiszáradt árkokat és a romos kerítéseket. Az árkok nyálkás. amikre a legelszántabb xenobiológus is félelemmel vegyes döbbenettel csodálkozott volna rá. mert az árok.

s a holtesteket az árkokba lökték. amiket a dögevők már lecsupaszítottak. akiket itt végeztek ki.Dan Abnett rovarokat használtak az ültetvényeik beporzására. akik az őrjáratok elől menekülve itt lelték halálukat. sárga. s most kíméletlenül védelmezték a saját territóriumukat. A megszállás óta azonban ezek elvadultak. amiket Vervunhive ostroma óta minden Szellem megtanult. A reggeli köd már felszállt. A 151 . koszos. Egy részük fogoly volt. Az iszapban csontokat is találtak. Az utasításokhoz kézjeleket használtak. gyakorlatilag némán. temetetlen halottra bukkantak. mások talán menekültek voltak. Egyre több és több bomló. Három órája haladtak már a dögletes útvesztőben. de a felhős égbolt színe ettől csak még csúfabb lett. A nyílt sivatag színe volt: monoton.

– A szirénák mindig a műszakváltást jelzik. Mind mozdulatlanná dermedtek. Úgy egy kilométerre lehetünk. s egy hosszú pillanatig még levegőt sem vettek. Halk. – Valami kürt. Beltayn lerántotta Lefivre-t. de tiszta. aki egy kicsit lassan kapcsolt. távoli hang. hogy mindenki álljon meg. és lapuljon. és feltartotta a kezét. majd Mkoll jelzett nekik. Mkoll váratlanul megállt. aztán Mkoll intett Boninnak.Az Áruló Káosz a Gereon légkörén is rajta hagyta a keze nyomát. – Hallottátok? – suttogta. Közeledünk. A két felderítő egy villanás alatt eltűnt az árkok labirintusában. Újabb tíz percig haladtak tovább abban a bűzös árokban. hogy menjen vele. – Ez már a város – súgta Landerson. Más parancsnokok elvárták. hogy a katonáik minden körülmények között engedélyt 152 . amiben az elmúlt félórát töltötték.

ha cselekedni akarnak. majd a hatodik és a hetedik is. 153 . hogy bízhat az emberei döntésében. A fekete sár marasztalón húzta lefelé őket. a fasor mögött haladt el. s a Szellemek lassan ismét megindultak előre. így biztos lehetett benne. A trükk abban rejlett. A komisszár ezredes intett az embereinek. Ibram Gauntot tekintette parancsnokának. és alakulatban is képesek lesznek a döntéshozatalra.Dan Abnett kérjenek a felettesüktől. egyakaratú teremtmény. s szinte lehetetlen volt úgy mozogni a vízben. A fülhallgatójában két koppanást hallott. hogy egy jármű hangját hallja. Gaunt meg mert volna rá esküdni. hogy ez őt. Eltelt öt perc. amit Tanithi Egyesnek hívtak. hogy az emberei egyedül. Nem kellett minden tettüket felügyelni. de Gaunt kilenc év alatt megtanulta. A Szellemek önállóak voltak – egy sokfejű. ami a mező túloldalán.

A felderítők az árok végében várták őket – ott. ahol a mellközépig érő gyom már egy mezőgazdasági telep düledező kerítése mellett nőtt. hogy Rawne milyen pillantásokkal méregeti őket. – Nem sokáig akarok nyílt terepen lenni – morogta Gaunt. s mögöttük már a fasor állt. Landerson és a két cimborája ebben sem jeleskedtek.Az Áruló hogy ne csapjanak semmi zajt. és a Szellemek villámgyorsan átvágtak a tágas udvaron. A kerítés túloldalán négy siló árválkodott a mérges szömörce és a mindent benövő borostyán szorításában. A legközelebbi siló ajtaja nyitva volt. s odabent sötétség és megpenészedett gabona bűze fogadta őket. – Egy őrjárat volt itt – mondta Mkoll halkan –. ami az utat szegélyezte. de már továbbálltak. Tiltóan megrázta a fejét. A zsákok és konténerek 154 . s Gaunt látta.

hogy hagyjam önöket. 155 . és azon a nyíláson lesett ki. – Most akkor azt akarja. Addig maradjanak itt. hogy csak patkányok. amin keresztül az aratógépek önthettek a termést a magtárba. ha bejutok a városba. hogy kapcsolatba akar lépni a helyi ellenálló sejt vezetőjével. A várostól nyugatra.Dan Abnett között valami neszezett. Egy darabig itt is kell. – Parcelson agriplexum. vagy sem?! – sziszegte Landerson dühösen. Ezt csak úgy tudom megszervezni. – Tudja. – Hogyan? – Azt mondta. hogy segítsek. hogy hol vagyunk? – kérdezte Gaunt Landersontól. s mind azt remélték. uram. és… – Nem – mondta Gaunt színtelen hangon. Larkin pedig felmászott a siló oldalára szerelt létrán. A felderítők a telep három sarkában kerestek lőállást.

a 156 . – Rendben – sóhajtott fel. és kapcsolatba lépek az ellenállókkal. – Márpedig egy tucatnyi embert nem vihetek be Ineuronba fényes nappal. Ő bárhová képes bejutni. hogy tovább vitatkozzon. és magukat is beviszem. ha azonnal el is tudom rejteni őket valahol. ha segítene. de nem egyedül megy! Mkoll és én magával tartunk. Odabent nem lehet akárhová menni és akármikor akárkivel beszélni… nem.Az Áruló – Jó lenne. Ez nem így működik. hogy a felettesével tárgyaljak. Az összes emberem biztonságát így nem kell kockára tennem. Volt valami a szavaiban. én pedig ott leszek. – Rendben – biccentett a komisszár ezredes – . Először bemegyek. holnapra vissza is érünk. aztán visszajövök. – Mennyi ideig fog mindez tartani? – Ha minden jól megy. ami óva intette Landersont attól. csak úgy.

hogy szükség esetén mindenki öt perc alatt menetkész legyen! Ezt a helyet viszont csak akkor hagyják el. – Landersonnal bemegyünk a városba. Ugye ért engem. hogy megtalálják őket. hogy még akkor is életben legyenek. őrnagy. hogy meghaltunk. őrnagy? – Igen. – Landerson embereit a maguk gondjaira bízom. Őrmester. Azt akarom. Végül is olyan embereket kell hogy megtaláljak. Amíg távol vagyunk. Ügyeljen rá. Órák. – Ha holnap ilyenkorra még mindig nem vagyunk itt.Dan Abnett szervezéshez idő kell. magára bízom az embereket. Gaunt biccentett. amikor visszajövünk. ha nincs más választásuk! – Értettem. majd félrevonta Rawne-t és Mkollt. vegyék úgy. maga velem jön. és 157 . akik nem akarják.

egyszerűen csak tűnjenek el a környékről. Ha én és az őrmester nem térnénk vissza. – Világos – mondta Rawne magabiztosan. Ineuron úgyis zsákutca. és egy másik helyen próbáljanak kapcsolatba lépni az ellenállókkal! Landerson emberei ebben akár még a hasznukra is lehetnek. akkor Ezüst. Ne jöjjenek utánunk! Ne próbáljanak hősködni. – Igazítsa el a többieket is! Ahogy az őrnagy hallótávolságon kívül ért. Rawne. – Uram… – Ne is fáradjon.Az Áruló induljanak tovább. ha gond van… mondjuk Bragg? – Részemről rendben. Mkoll kelletlenül elhúzta a száját. – Milyen kódszavakat használunk? – Ha minden rendben megy. Onnantól kezdve már magukon áll a küldetés sikere. őrmester! 158 .

– Természetesen nem. és nem az életemet kockáztatnom. Gaunt előszedte a zsákját. – De ez itt a frontvonal. aztán elvigyorodott. akkor azt akarom. Az egyik sorozatvetőjét a tartalék tárak egy 159 . nekem pedig itt kellene maradnom. és szisztematikusan átválogatta a holmiját. – Normális esetben így is tennék – értett egyet Gaunt. – Rendben. és remélem nem vonja kétségbe a képességeimet. uram. Mkoll megvonta a vállát. hogy az én módszereim szerint csináljuk! Csak a legszükségesebb felszerelést hozhatja magával. hogy ez a felderítőknek való feladat. Úgy lesz. őrmester.Dan Abnett – De még azt sem tudja. De… ha ez egy beszivárgó akció. hogy mit akarok mondani! – Azt akarja mondani.

amik kihajtható. Ezek rövidebbek és könnyebbek voltak a szokásos fegyvereiknél. de ettől még egyikük sem szerette jobban a csúf. Erre a küldetésre azonban csak könnyű. amikben szilárd magvas lőszert 160 . és Beltaynra bízta. oldalfegyvernek pedig ezüsttel futtatott rohamkést és lézerpisztolyt használtak. de a lézerpisztolyaikat is lecserélték kompakt automatákra. hármas típusú. Larkin kivételével egyikük sem a szokásos felszerelését és fegyverzetét használta. drót válltámasszal voltak felszerelve. így áttértek a maguk között csak SZAR-nak nevezett karabélyokra. kompakt fegyvereket hozhattak magukkal. nalfa tusájú lézerkarabéllyal harcoltak. tisztán funkcionális tárgyakat. A rohamkéseiket megtarthatták.Az Áruló részével együtt a zsákja mélyére süllyesztette. A Szellemek általában szabvány.

négy tartalék tárat dugott a zubbonya zsebébe. ami ebben az esetben az alapfelszereléshez tartozott. lapos holmi. adja oda Rawnenak! – Igenis. a hátára szíjazva. uram. de fel lehetett őket szerelni hangtompítóval és felvillanásgátlóval. – Ha nem térnék vissza. Nem voltak ugyan annyira erősek. Végül ezt is Beltaynra bízta. aminél hezitált egy darabig: a hosszú. Egyetlen dolog volt. amit álcaszövettel bevont tokban cipelt eddig magával. – Tartsa rajta a szemét! – Úgy lesz. aztán abba a tokba csúsztatta.Dan Abnett használtak. 161 . amiben korábban a tartalék sorozatvetője volt. Gaunt ellenőrizte a pisztolyára szerelt hangtompítót.

162 . ami nem hagyta nyugodni a komisszár ezredest. Volt valami a felhők és a napfény bizarr színében. Forró nap volt. végig a fák takarásában. ami még csak nem is tartozott a Birodalomhoz. s a szállongó por kíméletlenül beette magát a bőr pórusaiba.Az Áruló  Gaunt. amit az Ellenség teljesen bekebelezett volna. és a többséget megfertőzte a Káosz mocska. Illusztris karrierje során már számtalan világon járt. Ez sokkal nyugtalanítóbb volt. s az úttal párhuzamosan haladtak tovább. Volt közöttük olyan. vagy épp a Verghast pokla. Mkoll és Landerson maguk mögött hagyták a silót. de… még soha nem járt olyan világon. amitől nem győztek vakarózni. mint bármilyen hadszíntér. Sokkal nyugtalanítóbb mint a Balhaut. a Fortis Binary.

amit csak értek. ahol bármi megtörténhet. mert 163 . akár halott. A csatornák és árkok dögletes miazmát leheltek. a kerítések beroskadtak. ahol bármiben vagy bárkiben megbízott volna. Ez nem olyan hely volt. legyen az akár élő. A szántóföldek műveletlenül hevertek parlagon.Dan Abnett Csöndben be kellett vallania önmagának.és csontférgek mindenbe beették magukat. A por. Ahol minden és mindenki ellenség lehetett. amik az út szélén nyíltak. amiben fertőzött atkák lapultak. Ahol valóban a legrosszabbal kellett számolniuk. Az éhező madarak a fák csupasz ágain. s a hús. itt-ott elrothadt állati tetemek hevertek a derékig érő gazban. A Gereon nem az a hely volt. hogy fél. A fura virágok. Olyan hely volt ez. Maga a táj is haldoklott. ahonnan ki lehet űzni a Káoszt.

álmokban. a vágyakban. A levegővel szívja magába az ember. amit viseltek. Vajon mennyi idejük van. 164 . A vízzel együtt issza meg. szavakban és gondolatokban. Megjelöl. A Káosz mindig fertőz. A Komisszariátus javaslata alapján vagy kéttucat olyan kötetet olvasott el az indulás előtt. A következtetések és vélemények kíméletlenül őszinték voltak. mielőtt őket is megrontja? Mielőtt őket is birtokba veszi? Ő maga is olvasott Ravenort. Bemocskol. Bekebelezte és megemésztette. Ott volt a vízben. a ruha szövetében. Ez tény. amiben mosakodtak.Az Áruló immáron ennek a helynek a része volt. Czevakot és a Gonosz Érintését. Birtokba vette. amit inkvizítorok írtak az adott témáról. az étellel együtt eszi. s nem sok jóval kecsegtettek.

Platós. és érzi. a forgalom is megsűrűsödött. Ahogy a pillantása Landersonra tévedt. Vajon mennyi idejük van. aki az adott kérdésben az Ordo Malleus véleményét is kikérte.Dan Abnett Egy csatatéren az ember a Káosz torkába bámult. aztán egy félpáncélos jött. vagy épp mit gondolnak magukról – menthetetlenül és visszafordíthatatlanul megfertőződnek. de itt… itt már le is csúszott a torkán. összeszorult a gyomra. s kénytelenek voltak még mélyebbre húzódni a fák közé. ami 165 . mint egy hónap. hogy máris elkezdte emészteni. mielőtt megemésztené őket? Az indulás előtt Gaunt még egyszer beszélt Biota Taktikussal. Ahogy közeledtek a városhoz. Ezután már – függetlenül attól. hogy érzik magukat. gabonaszállító teherautók robogtak Ineuron felé. A legoptimálisabb esetben sem több.

romos középületek és templomok sokasága. – Arrafelé sokkal termékenyebb a talaj. tornyok. amiknek már a suttogva kiejtett nevüktől is hányinger és fejfájás tört rá az emberre. ami percek alatt sem oszlott el. akiket dolgoztatnak. Kell a gabona. amit bástyák. – Azok a teherautók az alföldekről jöttek egészen idáig – mormolta Landerson. A nyugati erődfal irányából közelítették meg a várost. Leereszthető hidakon 166 .Az Áruló excubitorokat szállított. s olyan füstcsíkot húzott maga után. melyeket megszentségtelenítettek. Ineuron most már ott volt előttük: lakónegyedek. s olyan entitásoknak ajánlottak fel. erős őrség és két megvasalt kapu védett. és még nem pusztították el a szántóföldeket. Valamivel táplálniuk kell azokat.

zsíros füstöt eregettek. és szemügyre vette a falat. de a falakon már a Megszálló Erők zöld testpáncélját viselő őrszemek rajzottak. szürke vízzel teli. A sűrű aljnövényzetben hasalva Gaunt elővette a távcsövét. melyek zavaros. – Ahol… – Igen. akár a lenyugvó nap fényénél gyülekező rovarok. Masszív építménynek tűnt. hogy a megszállás óta senki nem foglalkozott azzal. hogy karbantartsa. – Rendben – tette le végül Gaunt a távcsövet. amik sűrű. A kapuban csúf. – Hogyan jutunk be? 167 . – Azok miféle gyárak? – fordult Landersonhoz.Dan Abnett lehetett bejutni a városba. A falakon túl gyárkéményeket látott. széles árkok fölött íveltek át. de látszott rajta. arcmaszkos excubitorok posztoltak. – Azok a húsolvasztók.

hogy a sofőrök se figyeljenek föl rá. a kapu előtti sor lassan feltorlódott. 168 . Előző éjjel az ellenállók egy üres kocsira ugrottak le a falról. Mkoll végigsietett a sor mellett. imágót és stigmát gondosan ellenőriztek. amit valaki felelőtlenül odakint hagyott. ahogy én kijutottam – mondta az őrnagy. s a füst szürke ködként kavargott a vizesárok felett. és azon kell észrevétlenül bejutniuk.Az Áruló – Ugyanúgy. Ahogy a hatalmukat fitogtatva minden papírt. Olyan mélyre görnyedt. A teherautók és traktorok bűze lassan kezdett elviselhetetlenné válni. és az őrszemek ne szúrhassák ki. Végül – akaratukon kívül – az excubitorok siettek a segítségükre. ami befelé tart. hogy végig a konvoj takarásában maradjon. – Kocsin. ügyelve rá. Most pont a fordítottját kellett megpróbálniuk – keresniük kell egyet.

A teherautó néhány perc múlva újra elindult. aztán nagy nehezen újfent elindultak. hogy kérdéseket tesznek fel a sofőrnek. amitől megfájdult a fülük. egy olyan nyelven. Megint egy megálló. s egy perc múlva már mind a hárman a teherautó ponyvás platóján kuporogtak. A gabona szaga facsarta az orrukat. – A zsákok alá! – súgta Mkoll. Valaki torokhangon üvöltözött néhány lépésnyire tőlük. Egy szót sem értettek belőle. aztán már a kapu súlyos árnyéka vetült rájuk. majd ismét megállt. de egyértelmű volt. s mindhárman a gabonával teli zsákok halmai alá bújtak. Intett Gauntéknak. de moccanni se mertek. hogy ez megteszi.Dan Abnett és gyorsan fellebbentette a sor legvégén várakozó teherautó ponyváját. Egy darabig megint járó motorral álltak. s marta a szemüket. 169 .

Kutyaugatás. és a por ellenállhatatlan erővel ingerelte az orrát és a garatját. A szemközti zsákok alól Mkoll kászálódott ki. hogy a tüsszentés ellenállhatatlan erővel készül kirobbanni belőle.Az Áruló Lánccsörgés. Ha a vérebek szagot fognak… Gaunt lassan megmarkolta a pisztolyát. Még csak levegőt se vett. majd ismét megindult. s a baljával befogta az orrát. Egyre közelebbről és közelebbről. 170 . átkutatják a járműveket. A mögéjük felzárkózó traktor motorja olyan hangosan hörgött. A szeméből könnyek csorogtak. és kibiztosította. Úgy tűnt. Újabb üvöltözés. Bent voltak. Üvöltözés. és hitetlenkedve ingatta a fejét. Újabb parancsok. a teherautó nagyot rántott. hogy Gaunt megkockáztatott egy köhögést. Érezte.

Dan Abnett A Császárra! Bejutottak! Landerson is kimászott a zsákok alól. – Higgyenek nekem. hogy a kocsiról át tudjunk rá ugrani. ha várunk. akár egyből főbe is lőhetjük magunkat. s tőlük bal kézre. aminek elég alacsonyan van a teteje. – Mi a francot csinál?! – sziszegte Mkoll – Feküdjön le! – Erre most nincs idő! – mondta az őrnagy. és a takaróponyva felé nyúlt. Az út egy domboldalban haladt. A piactérig csak egy olyan házsor van. 171 . régi. düledező házak sorakoztak. és Mkoll óvatosan kilesett. amíg ez a tragacs beér a piacra. És ezt mindjárt elérjük! Bal oldalt hajtották fel a ponyva sarkát. amerre a domboldal lejtett. mint a teherautó platója. A tetők úgy két méterrel voltak alacsonyabban.

A legjobb esetben is összetörik magukat… – Most! – kiáltotta Landerson. és senki nem jött már utánuk. és örömmel látták. Ugrottak. és megmozgatta elgémberedett tagjait. – Az ott! Több ilyen lehetőség nem lesz! Felhajtották a ponyvát. 172 . Rawne lemászott a kakasülőről. hogy a traktor időközben valahol lekanyarodott. A háztetők vészesen fogytak. s ha elvétik az ugrást… minimum öt métert zuhannak.Az Áruló A falon posztoló őrök ide már nem láttak el távcső nélkül. A levegő lehűlt egy kicsit.  Ahogy elkezdett besötétedni. – Ott! – mutatott előre Landerson. ahol eddig Larkin mellett ücsörgött. s a borostyánfényű felhők alatt már gyülekeztek az éjszakai rovarok. az idő is egyre kellemesebb lett.

de 173 . Az őrmester a szabad baljával előrántotta a rohamkését.Dan Abnett – Maga szerint hogy boldogulnak. de a lendület így is majdnem lesodorta a tetőről. s a súlyuk alatt nem egy azonnal szét is roppant. ha a cserepek végül mégsem bírnák el a súlyát. hogy Gauntnak sikerült az ugrás. és azonnal meg is kapaszkodott benne. A tető régi volt. aztán csinált még néhány nyakkörzést. a cserepek ócskák. Ahogy a válla fölött hátrapillantott. Az utolsó pillanatban sikerült. és a legközelebbi.  Mkollnak sikerült fogódzót találnia. hogy legyen egy másik fogódzója is. Rawne vállat vont. látta. stabilnak tűnő gerendába vágta. uram? – kérdezte halkan Varl.

– És most merre tovább? – kérdezte Gaunt. s lenyújtotta Landersonnak. és nem csúszott tovább. Mozdulatlanul tapadt a tetőhöz. Mkoll is lecsúsztatta válláról az álcaköpenyt. – Köszönöm! – lihegte az őrnagy. De most már csak gyalogolunk. – Tíz óra irányába. – Segítsen. A két köpeny segítségével aztán már nagy nehezen csak sikerült felhúzniuk. őrmester! – sziszegte Gaunt. Gaunt is tőrt rántott. Landersonnak sikerült megragadnia. s látszott rajta.Az Áruló Landerson alatt megindultak a cserepek. hogy minden szín kifutott az arcából. mélyen a cserepek közé döfte – Mkoll összerándult a csikorgó zajra –. és vészes gyorsasággal siklott a tető pereme felé. aztán az őrnagy felé lendítette az álcaköpenyét.  174 .

s percekig kerülgették a hatalmas gyámfákat. Az iskola mögötti sikátor egy mellékutcába torkollt. s csak akkor vágtak át 175 . Landersonnal az élen a hátsó kijáraton át távoztak. fa építőkockák és szakadt rongybabák karéjában egy elgörbült abakusz trónolt. amikkel az egyik gyárépület düledező falait támasztották meg. – Merre? – kérdezte Gaunt halkan. A helynek olyan szaga volt. – De amint megérkezünk. törött székek és felborogatott padok fogadták őket. Az egyik sarokban. mint egy igazi pöcegödörnek.Dan Abnett Az épület valaha talán egy általános iskola lehetett. csak én beszélek. Odabent dohos félhomály. Elhagyatott utcákon vágtak át. Mkoll előreosont. egy szemétkupac tetején. A csatornák az utcára öklendezték a szennyvizet. amit kilőtt lakóbolyok szegélyeztek. – Már nincs messze – súgta Landerson. ami a járdán és az úttesten bűzölgött.

ahol a megszállás előtt apró boltok és műhelyek voltak. s a szűk utcácska mindkét oldalán pincehelyiségek sorakoztak. szélesebb utcán. – Gyerünk! – sziszegte.Az Áruló a gyár előtti. aztán a két kapuszárny közé feszítette. hogy tiszta a levegő. Az egyik beugróban. Az utca túloldalán egy újabb sikátor következett. Az utca túloldalán lánccal lezárt szögesdrót kerítés fogadta őket. amin épp átfért egy felnőtt ember. amikor az őrmester jelzett nekik. akkora rést nyitva. egy kút mögött kopott kőlépcsők ereszkedtek alá. – És most? – kérdezte Gaunt. A levegő hűvös és nyirkos volt idelent. a kezére csavarta. – Most! A két birodalmi egy pillanat alatt átnyomakodott a résen. aztán Landerson is 176 . Landerson lekanyarította a kabátját. majd ismét egy szélesebb utca.

aminek a végén egy újabb lépcsősor állt. felsietett a lépcsősoron. Mkoll hirtelen megállt. hasonlóan keskeny utca következett. s a három katona komor árnyak között sietett előre. Végül felhúzta a kabátját. Egy bal kanyar után apró térre értek. aztán a mohalepte falhoz lapult. a nyomában Gaunttal és Landersonnak. és visszaengedte a kapuszárnyakat a helyükre. s a következő percben excubitorok vasalt bakancsait látták a lépcsősor tetején. Egy őrjárat. aztán átrohantak az utcán. amin csúf lyukak tátongtak. félhomályos utca csak délidőben kapott elég fényt. A lakóházak közötti keskeny. be a 177 . Kivártak még egy percet.Dan Abnett csatlakozott hozzájuk. Gaunt és Landerson egy pillanatig sem késlekedtek követni a példáját. amibe épp belefutottak volna. aztán újabb. ahol kiszáradt szökőkút árválkodott. Az őrmester visszadugta pisztolyát a tokjába.

Régi. – Gyorsan! Itt nem biztonságos! Mielőtt elérhették volna az útkereszteződést. A két birodalmi az ajtó két oldalán lapult meg. a kilincs rozsdamarta. – Mi a gond? – zárkózott fel azonnal mellé Gaunt. Landerson azonnal hátat fordított az ajtónak. ami a bal oldali falban nyílt. a hátuk mögött kivágódott az ajtó. és egy excubitor lépett ki rajta. vörösfenyő alkotmány volt. – A Gereon él – mondta az őrnagy. 178 . Vagy tíz méter után az őrnagy megállt. – Még akkor is. – Hogy van a Gereon? – kérdezte egy fojtott hang bentről. ha meghal – jött a válasz.Az Áruló szemközti sikátorba. azonnal célra emelte a perzselőjét. Landerson pedig gyorsan bekopogott. Ahogy megpillantotta a triót. kopott. és egy ajtóhoz lépett. és sietve a sikátor bejárata felé indult. – Gyerünk! – súgta az ellenálló.

mint akit kötéllel rántottak vissza. – És most futás! 179 . és három lövést adott le rá a hangtompítós pisztolyával.Dan Abnett Mkoll egy pillanattal megelőzte. Az excubitor úgy vágódott hanyatt.

A sikátorban egy újabb excubitor hevert a földön. ahogy befordultak a következő utcára. ahogy Mkoll újra tüzet nyit. Ahogy elérte a sikátor bejáratát. 180 . Mkoll egy villanás alatt utolérte őket. – Gyerünk! – kiáltotta a komisszár ezredes.Az Áruló Öt Gaunt futás közben is hallotta. – Most? – kérdezte Gaunt. megkockáztatott egy gyors pillantást a válla fölött.

a harmadik viszont lágy részt ért. 181 . mire az egyik excubitor oldalt perdült.Dan Abnett – Itt balra – kezdte Landerson. A legelöl futó excubitor fém félmaszkját és a fordítógépet találta el. A hátuk mögül. Sötét alakok ugráltak le a páncélos platójáról. a másodikat szürke. és a fémes. és állt meg csikorogva. aztán azonnal el is hallgatott. és a sikátor fala mellé roskadt. gépi halálsikolytól mindhárman összerezzentek. Gaunt három lövést adott le – az egyik célt tévesztett. s futva indultak utánuk. és előhúzta a pisztolyát. Bal kéz felől egy félpáncélos fordult be az utcába. Mkoll pedig abban a pillanatban tüzet nyitott. pikkelyes testpáncél állította meg. a vörös ajtós házból három excubitor bukkant elő. s a hosszú bőrkabátok alól pillanatok alatt előkerültek a perzselők. Gaunt elvicsorodott. tőlük úgy harmincméternyire.

hogy legyen valami terve! Különben ez nem több mint fejvesztett menekülés.Az Áruló Mkoll akkor robbant bele a harmadikba. és a földre döntötte az excubitort. amikor az célra emelte a fegyverét. s rohanvást indult a szűk utca másik kijárata felé. amelyek a zubbonya mellrészét borították – felpattant. Landersonnak biztosan van valami terve. Két lövés a fejbe. Az őrmester – nem törődve a vérrel és csontszilánkokkal. hogy ez esetben ő lehet a patkány a közmondásos labirintusban. s ő állt az élre. s az energiacsóva ugyanabban a pillanatban 182 . és már vége is volt. A szeme sarkából látta a villanást. míg a sort Gaunt zárta. Kell. Landerson egy pillanat alatt megkerülte. és a vészes gyorsasággal közeledő őrjárattól. és Gaunt már a gondolatát is gyűlölte. minél messzebb a félpáncélostól.

gépi hangjuk hátborzongatóan visszhangzott a szűk falak között. akiket természetellenesen hosszú lábaik sebesen repítettek. Hosszú bőrkabátjuk denevérszárnyként lebegett mögöttük. s mindhárman az oszlopok takarásába vetődtek. A perzselők sivítását sokszorosára erősítette az udvar akusztikája. Az innen kivezető utat azonban egy másik félpáncélos. Az üldözőik egyre közelebb értek – magas. Az utca egy széles udvarba torkollt. sötét alakok. aztán kettőzött erővel iramodott Landersonék után. és egy szakasznyi excubitor zárta el.Dan Abnett olvasztotta meg a falat alig fél méterrel a feje mellett. és a birodalmiak gyomra 183 . – Csapda! – kiáltotta Gaunt. aminek az egyik oldalán kő árkádsor emelkedett. s mély. Gaunt leadott néhány kapáslövést feléjük.

Előhúzta a sorozatvetőjét is. Szilárd magvas lőszerek és robbanólövedékek téptek ki jókora darabokat az oszlopokból. s a kolonnád belső faláról pattantak vissza a kőszilánkok. ahogy a nyomukban loholó excubitorok is ideérnek. és most aztán se előre. akkor egyszerűen cafatokra lövik őket a félpáncélos lövegével. se hátra. 184 . így most már mindkét kezében volt fegyver. hogy élve kapják el őket. Belehajtották őket a csapdába. s érezte a kő hűvös simaságát. Pár másodperc múlva. és elegen lesznek ahhoz. szép lassan megindulnak majd feléjük. s az árkádok alatt megülő savas füst marta a szemüket. Mert ha nem ez a céljuk.Az Áruló felkavarodott a megolvadt kő bűzétől. Az égő por folyton köhögésre ingerelte őket. Gaunt az egyik oszlopnak vetette a hátát.

őrnagy! – csattant föl Mkoll. – A többi a maguké! Landerson. – A fegyverét. hogy érdemesebb lesz bevárni az erősítést. két szakasz excubitor ellen.Dan Abnett – Én fogadom azokat. a másik csak súlyos sebet kapott. Esélyük sincs. értetlenül bámult rá. Mi a fenét értett az ezredes azon. Ki-kihajolt az oszlop takarásából. s a 185 . mint a patkányok. – Használja! Az őrmester a tokjába csúsztatta a pisztolyát. Mkoll kettőt menekülés közben lőtt le – az egyik azonnal meghalt. hogy a többi az övék?! Hárman. és rövid sorozatokkal szórta meg a támadóikat. Az excubitorok pillanatok alatt felmérték. és a félpáncélos takarásába húzódtak. sarokba szorítva. akik utánunk jönnek! – kiáltotta. és a válláról lekanyarított lézerkarabéllyal nyitott tüzet. aki a fejét védve kuporgott az egyik oszlop mögött.

őrnagy! – acsarogta. ölik meg őket. míg a saját bajtársaikat és családjukat is elárulják. mint amikor egy színésznő nyálas csókokat dob a közönségnek. aki épp kilesett a jármű takarásából. harcosként is tehetik. Ha már mindenképpen meghalnak.Az Áruló tér közepén vergődött. vagy élve esnek fogságba. Akkor megkínozzák őket. 186 . A hangtompítós géppisztoly olyan hangot adott ki. Úgyis meghalnak. akkor ezt akár emelt fővel. s csak akkor. amikor az önbecsülésnek és emberi tartásnak már szikrája sem maradt bennük. Itt helyben ölik meg őket. de senki nem sietett a segítségére. ami még rosszabb. s a félpáncélos oldalán egy sor lyuk jelent meg. Állított egy kicsit az irányzékon. s a következő rövid sorozata egy excubitort talált telibe. Landerson megrázta a fejét. – Gyerünk.

Dan Abnett A következő pillanatban az erősítés rontott elő a sikátorból – egyenesen Gaunt tűzvonalába. aztán két kézre fogta a sorozatvetőjét. mint akit letaglóztak. így nem láthatta. aztán kifogyott a pisztolya. és egy negyediket mellbe lőtt. és az excubitor úgy rogyott össze. hogy a saját gondolatait is alig hallotta – Mkoll lézerfegyvere és a perzselők sivítása szilárd magvas lövedékek robajával keveredett. A komisszár ezredes lövései az első hármat azonnal lekaszálták. s azonnal vissza is rántotta a fejét. A szürke testpáncél széthasadt a robbanólövedéktől. s újra tarázott. ahogy a 187 . Gaunt egy pillanatra kihajolt a fedezékéből. Gaunt visszaugrott az oszlop mögé. Gondolkodás nélkül a földre ejtette. Olyan hangzavar volt. leadott egy lövést.

Bal kéz felől mozgásra lett figyelmes. A következő robbanólövedéket ő kapta – egyenest a képébe. A boltívek alatt megsűrűsödött a füst. Valaki megpróbálta kihasználni a zűrzavart. uram! – hallotta Mkoll hangját a fülhallgatójában. s egymást fedezve futásnak eredtek. A hosszú sorozatok fedezékbe kényszerítették az excubitorokat. teljes erejével 188 . aztán megfordult. és egyre nehezebb volt pontosan célozni. így Gaunt kapott néhány értékes másodpercet.Az Áruló robbanólövedék letépi egy excubitor vállát. Mkoll kiszúrt egy bedeszkázott ajtót a tér túloldalán. és a felderítők őrmestere után eredt. hogy utolérje a másik két birodalmit. s ahogy odaért. és egy tenyérnyi darabot szakít ki a nyakából. és be akart lopakodni az árkádsor alá. Gaunt leadott még néhány lövést. – Ideje eltűnnünk. Mkoll és Landerson kiugrottak az oszlopok takarásából.

A bedeszkázott ablakokon alig szűrődött be némi fény. és combmagasságban kifeszítette az ajtó elé. a bal oldali falra tapasztotta. már bent is voltak az épületben. s mindent belepett a por. de elég keveset láttak a belső térből. Az ajtó mellett. s amint az út szabaddá vált. A falak mentén halomban állt a régi. ócska bútor. és egy robbanótöltetet vett elő a zsákjából. Gaunt és Landerson adtak neki fedezettüzet. majd egy monoszálas kábelt fűzött át a biztosítószegen. s beszakította a deszkákat. A szinte láthatatlan kábel egyik végét egy törött asztallábhoz. őrnagy? 189 . Mkoll azonban lemaradt egy pillanatra.Dan Abnett belerúgott. a másikat egy székhez rögzítette. aztán futva indult a parancsnoka után. Landerson és a komisszár ezredes sietős léptekkel vágtak át az épületen. Valami raktár lehetett. – Ismeri ezt a helyet.

– Most tényleg nagy bajban vagyunk. 190 . mire mindketten elhallgattak. – Mi volt ez? – szólalt meg a hátuk mögött Mkoll. Ez az út vezet a kézműves negyedbe.Az Áruló Odakint torokhangú parancsszavak harsantak. Ezek a raktárak a Földműves soron állnak. hogy megpróbálunk egy biztonságos búvóhelyet találni. amitől Gauntnak az az érzése támadt. – Igen. hogy amit eddig láttak. Ha erre megyünk. Volt valami Landerson hangjában. – Rendben – biccentett Gaunt. – Akkor most… – Nem értik! – vicsorodott el Landerson. – Tényleg nem értik – rázta meg a fejét az őrnagy vadul. a Rubenda déli oldalán lyukadunk ki. az csak a jéghegy csúcsa volt. uram. Most csak annyit tehetünk. és szinte varázsütésre elhallgattak a fegyverek.

Kell egy biztonságos búvóhely. távolról kürtök és szirénák hangja szűrődött be a raktárba. – Maga vezet. Ahogy mondta. túlvilági üvöltés.Dan Abnett Az excubitorok üvöltözésén túl. aztán a szél süvítését hallották. A raktár déli falában találtak egy másik ajtót. Kísérteties nyögéseket hallottak. Nem akarta tudni. amik mintha a falakból szóltak volna – nyögéseket. Landerson. – A Császár irgalmazzon nekünk! Az egész várost felvertük! – Mik ezek a… – kezdte Gaunt. amik mélyén ott lapult a pusztító. Mintha csak a közeledő vihart jelezte volna. amikből valaki 191 . – Drótfarkasok – súgta Landerson. uram. aztán megrázta a fejét. és megremegett a szája széle. Félrehúzták a bútorokat. – Megpróbálom.

és felfeszítették a zárat. aztán robbanás hallatszott. Utána Landerson jött. Gaunt érezte. s mintha apró tűkkel szurkálták volna a bőrét. Mkoll előhúzta hangtompítós pisztolyát. és ismét Gaunt zárta a sort. s a hangtól mindhárman megborzongtak. koszos sikátor várta őket. 192 . Tíz lépést. hogy ég a szeme. sáros utcán. és torz. fémes sikolyok. amikor a raktár másik ajtaja éles reccsenéssel beszakadt. Szinte érezte a szabadjára eresztett szentségtelen mágiát. és igyekezett minél kevesebb zajt csapni a sáros köveken. Végigrohantak a nyálkás.Az Áruló barikádot próbált emelni a hátsó bejárat elé. ha megtehettek. A túloldalon szűk. miközben a szél és a szirénák egyre vadabbul üvöltöttek. amit bűzös kanálissá változtatott a széttört szennyvízvezetékekből folyó mocsok. A nyögésekből üvöltés lett.

s a magas házak közt szinte csak egy keskeny résen át látták az eget. egy szűk utcácskába. Fallal körülkerített. A sikátor még az eddigieknél is szűkebb volt. 193 . belső kertek közt futottak. mielőtt Landerson lassított volna. – Nem.Dan Abnett Mkoll az egyik mellékutca felé intett. de Landerson megrázta a fejét. – Honnan tudta? – kérdezte Gaunt. Erre! Jobbra fordultak. és az elvadult kert végében levő műtrágyás zsákok halma mögé bújt be. a vörös ajtónál. Az őrnagy bemászott egy lyukas kerítésen. s még háromszor váltottak irányt. Az zsákutca. ahol kőlépcsőkön rohantak fel. – Honnan tudta? – kérdezte újra a komisszár ezredes. – Ott. aztán az első adandó alkalommal balra fordultak.

Az a ház az egyik legfontosabb találkozóhelyünk volt. hogy jön valaki. 194 . Most majd egy másikat kell használnunk… már ha maradt még olyan. akit nem találtak meg. – Csak biztonságosabb. Az utcákon egy perc alatt elkapnának minket. ha egy darabig meglapulunk. Mást nem tehettek az excubitorokkal a hátuk mögött. Odabent kosz. és por fogadta a csapatot. hogy jövünk – mondta Mkoll hidegen. törött alkatrészek. – Azt tudták. s a félig szétrothadt ajtó egy pillanatra sem lassította le őket. – Mi van itt? – Semmi – ült le az egyik fal mellé Landerson. A szemközti fal mellett egy düledező műhely állt. – Tudták. – Azzal figyelmeztettek.Az Áruló – A válaszból – mondta komoran Landerson. és a begörcsölt combizmait kezdte masszírozni.

amiről azonnal kiderült. A sarokban levő asztalon még most is ott árválkodott egy rozsdás motorblokk. Landerson résnyire nyitotta a garázsajtót. aztán az őrnagy arrébb húzott pár régi festékeshordót. mint egy apró galaxis. hogy egy jó darabig valami nagyobb járművet tároltak itt. A szirénák még mindig szóltak. s a levegőben – mintha vihar készülődött volna – ózon szagát érezték.Dan Abnett Vagy félórát pihentek a törött fémdarabokkal és rozsdás drótköteggel teli hordók mögött. A deszkák mögött egy lyuk tátongott a szomszédos kőfalban. A felkavarodó por úgy csillogott a szúnyoghálós ablakon beszűrődő fényben.és prométeumfoltok alapján arra következtettek. amiről már jókora foltokban lepergett a festék. és elmozdított két szélesebb deszkát. hogy egy garázs hátulja. és kilesett. 195 . A padlón éktelenkedő olaj.

196 . Az ellenállótiszt gyorsan lemászott a feltáruló. mely egy zavaros. s mindhárman kendőt kötöttek a szájuk elé. aztán Mkollal együtt eltolták az asztalt. habos vízzel teli csatornához vezetett le. A csapóajtó belső oldalához egy kötél volt erősítve. s ennek fénye mellett vágtak neki az egymásba nyíló pincék sorának. Omladozó. Gaunték pedig követték. Ahogy teljes sötétség borult rájuk. ahol minden repedésben penész tenyészett. Ebben mentek tovább. nyirkos téglafalak között haladtak. sötét aknába. Mkoll bekapcsolta a zseblámpáját. ami azonban meglepően olajozottan nyílt. Egy rozsdás csapóajtó volt alatta. s a lámpa fénye elől neve nincs rovarok hada futott szét. s Landerson ennek segítségével zárta le az ajtót. Néhány perc után csúszós lépcsősorhoz értek.Az Áruló – Segítsenek! – sziszegte az őrnagy.

Dan Abnett ami egy kicsit tompította a szűk helyen megrekedt bűzt. 197 . A zseblámpa fényénél régi ládákat és magokkal teli zsákokat pillantottak meg az egyik fal mellett. és lassan kinyitotta. Nekifeszítette a hátát. Az alagút falába valaki fémkampókat vert. ahol a mennyezet olyan alacsony volt. – De biztonságosabb mint más helyek. hogy nem is tudtak teljesen felegyenesedni. s Landerson ezek segítségével mászott fel egy másik csapóajtóig. – Nem – mosolyodott el Landerson keserűen. amit a vegyszerszag sem tudott elfedni. Az ellenállás búvóhelyként használja. – Itt biztonságban vagyunk? – húzta föl a szemöldökét kérdőn Gaunt. – Hol vagyunk? – Az ineuroni központi malom egyik használaton kívüli raktárában. Egy fénytelen helyiségbe értek.

Az őrnagy szemei résnyire szűkültek. hogy elég biztonságos legyen! – Ő a maga Császára is! – komorodott el Gaunt arca. Hiszem az emberiség Császárát. Ő a maga Császára is. de mégis… őszintén… komolyan úgy gondolja. – Nem vagyok pap. hogy hol volt. A családom az első telepesekig tudja visszavezetni a vérvonalát. komisszár ezredes. hogy megvéd minket? Itt is? Most is? Mert amikor a Kínzatás elérte Gereont. Fohászkodjanak a Császárukhoz. nem tudom. – Tessék? – Azt mondta. és lassan megcsóválta a fejét. és én tiszta szívemből szeretem. 198 .Az Áruló Biztonságosabb mint az utca. hogy imádkozzunk a Császárunkhoz. – Erre nem tudok válaszolni – mondta Gaunt halkan. – Ez itt az én világom. Landerson.

vagy legkésőbb holnap reggel. hogy van némi igazság az őrnagy keserűségében. másrészt valahol mélyen Gaunt maga is tisztában volt vele. – Meddig kell itt maradnunk? – kérdezte Mkoll. Az őrnagy a fal mellé fektette a géppisztolyát. de egyrészt nélküle nem boldogultak volna. – Tehát? – Ma este. és maga is letelepedett a padlóra. – Akkor megint megpróbálhatjuk felvenni a kapcsolatot az ellenállókkal.Dan Abnett Más körülmények között az ilyesmit eretnek beszédnek tekintette volna. Már ha addig nem kapcsolnak le minket is. – Amíg le nem csitulnak egy kicsit a kedélyek odakint – vont vállat Landerson. és agyonlövi Landersont.  199 .

aki úgy gubbasztott a puskája mellett. – Mi a franc lehet? A mesterlövész kelletlenül elhúzta a száját. olyanok. Fájt tőle a feje. Sikolyok. mint egy viharvert varjú. – Amondó vagyok. amit az ember a legrosszabb rémálmaihoz társít. és felállt a fal mellől. és kirázta a hideg. A szél vonítása. amiben mintha elkárhozott lelkek jajgattak volna. de a silóban rejtőző birodalmiak még mindig türelmesen várakoztak.Az Áruló Lassan beesteledett. Nemszeretem hangok voltak. 200 . Üvöltések. Aztán egyszer csak Bonin felütötte a fejét. hogy próbálkozzunk meg a rádióval – mondta Tona Criid csöndesen. – Egy ideje már én is hallom. – Ti is hallottátok? – Ja – biccentett Larkin.

– Várunk – mondta Rawne. Mkvenner lépett be a silóba. – A legrosszabb esetben a mi drága parancsnokunk valami nagy szarba tenyerelt. Egy pillanatig csak állt a küszöbön. nem több. hogy mondjon valami cifrát. és meghalt. 201 . vagy a legjobb úton jár felé – tette hozzá Rawne gúnyosan. – Erre mi is rájöttünk – biccentett Bonin. – Mi is hallottuk ezt az üvöltözést. mint aki nem is akar bejönni. – És mi a legjobb eset? – kérdezte váratlanul Curth. aztán megdörzsölte az állát. Varl nekikészült. Kábé egy kilométer. aki épp most fejezte be a legutolsó terepszemlét.Dan Abnett – Nincsenek a hatósugáron belül – rázta meg a fejét Beltayn. – Így szólt a parancs. – Valami nincs rendjén – mondta. aztán mégsem tette. – A fülhallgatók kis hatósugarúak.

doktor? – vont vállat az őrnagy – Hát az. hogy a mi drága parancsnokunk valami nagy szarba tenyerelt. és meghalt. őrnagy! – sziszegte Curth. 202 . aztán felállt. – Mindenki figyeljen! Holnapig várunk. – Örömmel állok a rendelkezésérc! – mosolyodott el hidegen Rawne. aztán az én módszeremmel állunk neki a dolgoknak.Az Áruló – A legjobb. Vagy ez valami trükkös kérdés volt? – Kinyalhatja. vagy a legjobb úton jár felé.

Kikapcsolták a lámpát. mint a többi. A pinceraktár sötétjében várakozó három birodalmi számára az idő végtelen lassúsággal telt. és némán ültek a 203 . s a városiak okosabbnak látták a házaikba zárkózni. Egyesek talán valóságosabbak voltak. de a városra telepedő sötétség és csönd semmi jót nem ígért. s a hűvös éjszakát mindenki a saját kísérteteivel és rémképeivel népesítette be.Dan Abnett HAT Leszállt az éj. és rettegve várni a napfelkeltét. Elhallgattak a szirénák.

204 . csakhogy ebben az esetben a hideg volt az. és nagyon is jól tudta. ismét süket csönd borult a városra. s olyan hangok. Mintha valami árapály jelenségnek lettek volna tanúi. Időről időre sikolyok harsantak. A falakon és a plafonon dérvirágok nyíltak. de a csöndben és sötétben. hogy hirtelen meglátszott a leheletük. Gaunt érezte a falakból áradó hideget. és volt olyan is. úgy tűnt. mintha fémpengéket húznának végig egy házfalon. egy vékony sátorponyva óvja és rejti őket. hol pedig mintha eltávolodott volna a közelükből a forrása. amit hol erősebben éreztek. ahol a racionális érvek súlyukat vesztették. aztán mintha késsel vágták volna el.Az Áruló sötétben. Távoli nyögések és moraj szűrődött be az utcáról. amik az éjszakát járták. Azok elől a dolgok elől. hogy ezek a masszív falak egy bombázást is kibírnának.

és lélegzetvisszafojtva fülelt. és látta. A sötétben az agy amúgy is csúf tréfát űz az emberrel. és vérebek ugatását. Ezekekkel szembe lehetett nézni. aztán egy motor robaját. hogy mi lehet odakint – hogy miféle elfajzott rémség garázdálkodhat Ineuronban. A fizikai világhoz tartoztak. 205 .Dan Abnett Megpróbálták nem elképzelni. Időről időre vasalt csizmák dobogását hallották. Gaunt szemügyre vette a kronométere halványan pislákoló kijelzőjét. Aztán hirtelen csönd telepedett a városra. Ezek a hangok – bár mindegyik a veszélyt jelezte – szinte megnyugtatóak voltak. A szellemek távoli üvöltése már teljesen más lapra tartozott. hogy két órával elmúlt éjfél. s a három birodalmi görcsösen szorongatta a fegyverét.

akár egy űzött vadé. – Biztos benne? – kérdezte Mkoll. A felderítők őrmestere nyúzott volt és sápadt. – Eltűntek? – A nyugvóhelyükre. Mostanra már eltűntek. 206 . nyolc órája először. a pillantása. – Miféle nyugvóhelyükre? – A hipertérbe – vonta meg a vállát az őrnagy.Az Áruló Néhány perc múlva Landerson bekapcsolta a zseblámpáját. a drótfarkasok gyorsan elhasználják az energiáikat. s ennyi sötétség után még ez a gyenge fény is bántotta a szemüket. – Amennyire csak biztos lehetek – biccentett Landerson. hogy visszanyerjék az erőiket. – Miután megidézik őket. – Visszahívták őket – szólalt meg az őrnagy. Bár valahogy soha ne akartam igazán tudni. – Gondolom.

úgy tűnt el a falakról a penész. melynek tetején. de ahogy egyre feljebb másztak. Ismét a szennyvízcsatornát választották. Ne vesztegessük el ezt az időt. – Most egy darabig viszonylag biztonságban leszünk. bűzös vizet. a zavaros. s úgy lettek a kövek egyre szárazabbak. Több mint negyedórát gázoltak a penészes falak között. mely egy keskeny sikátorra nyílt. gyomorforgató habként száz meg száz patkány csontja lebegett. megmozgatta elgémberedett tagjait. – Induljunk! – mondta a hosszú hallgatástól rekedten. s a felhők közül kíváncsi csillagok kémlelték a várost. s amennyire a szűk hely engedte.Dan Abnett Lassan fölállt. Végül egy viharvert faajtóhoz értek. A fokok keskenyek és csúszósak voltak. mígnem egy kő lépcsősorra bukkantak. 207 . Csöndes éjszaka volt.

dombnak fölfelé. aztán intett. egyforma. A rozsdás kapu túloldalán egy járőrcsapat robogott tova. A birodalmiak egy párhuzamos utcát használva kerülték meg őket. majd ismét sikátorok következtek. és egy könnyű páncélost számlált. Landerson hirtelen megtorpant. s Gaunt legalább két tucat katonát. ahol egy égő szurkoshordó mellett két excubitor melengette a kezét. hogy húzódjanak be egy kapualjba. Katonai alakulat volt. mohával és kúszónövényekkel befutott kapu zárta le. Az utcát rozsdás. 208 . majd egy asztalosműhely és egy szeszlepárló közötti mocskos sikátoron vágtak át. nem excubitorok.Az Áruló Ismét Landerson állt az élre. sötét és kihalt utcák labirintusa. ami keresőfényeivel folyamatosan a környező sikátorokat pásztázta. és egy keresztutcáig kalauzolta őket. Átosontak egy elvadult növényekkel teli téren.

 Nagy vargabetűket téve megkerülték a kereskedőnegyedet. A nyomukban azonban helyiek jöttek. ismét sötétség és csönd telepedett az utcára. Katonák és excubitorok haladtak az élen. disszonáns dallamot énekeltek. kivilágított sétányon fáklyás menetbe botlottak. A túlélni vágyók voltak ezek. ha megtérnek az őket leigázók hitére. s az egyik mellékutcából figyelték a dobszóval kísért felvonulást. a kezükben szentségtelen jelvényekkel felcicomázott lándzsák.Dan Abnett Ahogy befordultak a sarkon. akik egy hátborzongató. 209 . s egyre mélyebbre és mélyebbre hatoltak a város szívébe. – Gyerünk! – sziszegett Landerson. akik abban látták az életük és jövőjük biztosítékát. Az egyik széles.

Egy részük talán valóban azért teszi majd. kalmár és gazdasági szakember egyaránt. vagy a hatalmat szimbolizáló. bürokrata. s egyre kevesebb a remény. akinek nem lehetett 210 . úgy lesznek majd egyre többen és többen. mert a világukra telepedő Káosz sötét lehelete megrontja a lelküket. arannyal futtatott jogar. Volt közöttük pap. amit az Ellenség összes tisztviselőjére használtak. de a legtöbben csak a túlélés zálogát látják benne. hogy a Birodalom a Gereon megsegítésére siet. hogy milyen sokan vannak. a kezükben díszesen faragott bot. Súlyos fejékeket és arannyal hímzett klepetust viseltek. hogy a tiszttartó amolyan gyűjtőfogalom volt. látva. A javuk nő vagy férfi volt. S ahogy az idő múlik. A menetet tiszttartók vezették az út végén álló templom felé – Landerson elmesélte.Az Áruló Gaunt szíve elfacsarodott. tanító. de akadt olyan is.

s egy részüket annyira eltorzította a mutáció. Ezek voltak a harcosok nyomában járó szörnyetegek. hanem a kultúrájuk – már ha a Szentségtelen Erők esetében lehet egyáltalán ilyesmiről beszélni – vezetőit is szemügyre vehesse. hogy ne csak az Ellenség harcosait. ők hárman sietve átvágtak az utcán. hogy talán már nemük sem volt.Dan Abnett megállapítani a nemét. Ezek itt mind a Káosz csatlósai és fullajtárjai. Gaunt nem tudta – nem akarta – szemügyre venni a lobogókat. s arrafelé vették az irányt. hogy mit jelképeznek. 211 . az emberiség ellenségei voltak. Nem akarta tudni. és a ruhákat díszítő jeleket. Az már más lapra tartozott. hogy annyi év szüntelen harc után most először volt rá lehetősége. Ahogy a menet elvonult. akik új világrendet hoztak létre az elfoglalt világok üszkös romjain.

– Addig dolgoznak. míg össze nem esnek a fáradtságtól. Az egyik fal mellett rongyos helybéliek százai dolgoztak – létrákon és állványokon állva újabb és újabb jelekkel és értelmetlen szavakkal festettek tele minden szabad felületet. melyeknek már a látványától is felfordult a gyomruk.Az Áruló ahol valaha az Administratum helyi kirendeltségének épülete állt. ösztönösen is tudni fogja a megfelelő 212 . Azt mondják. vagy amíg nem sikerül egy olyan jelet festeniük. – Igaznak? – Az Ellenség nem tanítja meg a jeleit és szent szavait. hogy az. akit megérint a Káosz. – Szabálysértők és kérvényezők – súgta Landerson. A romos falakon vörös és fekete jelek és feliratok éktelenkedtek. csak azoknak. amit az őrök igaznak ítélnek. akik áttérnek az ő hitére.

akik át szeretnének térni. mindenféle jeleket és szimbólumokat festenek a falakra. ami a mellközépig érő hulladékhegyektől sokkal inkább szeméttelepnek. amit a tiszttartók is felismernek. Az excubitorok mellett három tiszttartó is figyelemmel kísérte a gereoniak tevékenységét. hogy utána áttérhessenek. ami csak eszükbe jut. Ha sikerül egy olyannal előállni. a rémálomból szalajtott játékával. Az 213 . Bár a trónra szerelt ikergéppuskában már semmi gyerekes nem volt. mely fém póklábakon járt. Így azok. Nagy ívben kikerülték az épületet. mint egy rémálomból szalajtott gyerek. Az egyikük egy mechanikus trónon ült. mint utcának látszott. akkor elviszik őket megtisztulni.Dan Abnett jeleket és szavakat. s úgy festett. s egy vizelettől és ürüléktől bűzlő sikátoron át egy zsákutcába jutottak.

Az Áruló egyik falban egy ajtó nyílt. – Le a földre! – kiáltotta valaki. Gaunt és Landerson beléptek a benti sötétségbe. amikor puskacsövet éreztek a hátukban. Az őrnagy az ajtóhoz lépett. és bekopogott. – Arccal előre! Le a földre! 214 . – Imádkozzunk – biccentett a komisszár ezredes. aki egy pillanat alatt behúzódott a zsákutca árnyai közé. aztán intett Mkollnak. és bízzunk benne. hogy erre a helyre még nem bukkantak rá! – fordult Landerson Gaunthoz. – A Gereon él – felelte Landerson. – Minden erőfeszítésük ellenére – jött a válasz. és az ajtó feltárult. ami szinte eltűnt a hulladékhalmok között. – Imádkozzunk. de három lépést sem tehettek meg. – Hogy van a Gereon? – kérdezte egy fojtott hang bentről.

– Feküdjetek a földre. komisszár ezredes – szabadkozott Cirk őrnagy.Dan Abnett – De mi… – kezdte volna Landerson. – A helyetekben én nem nagyon ugrálnék – mondta halkan az ajtóban álló Mkoll. 215 . Hirtelen fegyverlámpa fénye villant. s a tarkójukon összekulcsolt kézzel tűrték. – Értem én. – Szükségtelen – rázta meg a fejét Gaunt. hogy miért van szükség az efféle óvintézkedésekre. hogy átkutassák őket. kezében a kibiztosított lézerkarabélyával. hogy le a földre! Letérdeltek a földre. de egy puskatus csapódott a tarkójának.  – Elnézését kérem. – Azt mondtam. és elvegyék a fegyvereiket. rohadékok! – acsarogta a testetlen hang.

Az Áruló – Az embere ennek ellenére végezhetett volna velünk – komorodott el a nő arca. az világította meg az apró helyiséget. hátát a szemközti falnak vetve hallgatta őket. amit csinál. – Maguk miatt van ez a razziázás? – kérdezte az őrnagy. fegyverrel a kezében. ő a legjobb. Mkoll. Hat rongyos. elgyötört arcú szabadságharcos volt rajtuk kívül a szobában. akik Landersonnal beszélgettek. A maradék kettő – házi készítésű fegyvereikkel a kezükben – az ajtóval szemközt posztolt. miközben megpróbáltunk kapcsolatba lépni az ellenállással. szóval emiatt ne eméssze magát! Az egyik sarokban egy magnéziumfáklya égett. – Igen – biccentett Gaunt. 216 . hogy igen – mondta Gaunt kelletlenül. – Attól tartok. – Viszont abban. – Tűzharcba keveredtünk néhány őrjárattal.

hogy itt vannak. negyvenszázalékos veszteség. s lötyögött rajta az egyenruha. magas. de a nélkülözéstől szikár lett. telt ajkakkal és bájos. azt jelenti.Dan Abnett – A múlt éjszaka után az embereink felét lekapcsolták – mondta Cirk. és megrázta a fejét. szabályos vonásokkal. Az. – Mi történt múlt éjjel? Az őrnagy felsóhajtott. Ma viszont kíméletlenül a 217 . – Hogy maguk könnyebben bejuthassanak a városba. s ezzel magukra vonták az ME-s katonák és az excubitorok figyelmét. Negyvenes évei elején járó. hogy sikerrel jártunk. – Múlt éjjel elterelő hadműveletet hajtottunk végre – mondta halkan. Valamikor híres szépség lehetett. vonzó nő volt. Az embereink Ineuron különböző pontjain indítottak összehangolt támadást. – Célpontok? – Három taktikai célpont.

Tegnap éjjel esett el. a mezőgazdasági külvárosokban másik féltucatnyit számoltak fel. 218 . – Halott. vagy fogságba estek. amikor az Ikonoklávénál bombát robbantottak. Ineuron kilenc ellenálló sejtjéből négyet megsemmisítettek. – Nekem egy Ballerat nevű ezredessel kellett volna felvennem a kapcsolatot – dörzsölte meg a halántékát Gaunt. sem a hangjában nem volt nyoma érzelemnek. és sok jó emberünkkel végeztek. hogy bánni és bárki elvesztése fölött keseregjen. Halottak. Landersonhoz és a többi ellenállóhoz hasonlóan ő is túl sokat látott. – Veszteségek? – Hatvannyolc ember. Sem az arcán. Most én vagyok a rangidős. és túl sokat vesztett ahhoz.Az Áruló nyomunkba eredtek. És ez a rosszabb.

elsődleges fontossággal bírt – biccentett a nő. Az ellenállás ereje a sejtes széttagoltságában rejlik. – Ránk vártak? – Az. hogy felvegyük a kapcsolatot. Tulajdonképpen nem is tudom pontosan. – Kik? – Nem az én tisztem. – Az itteni ellenálló sejtek odébbálltak – leszámítva az én csapatomat. Senki nem tud többet. 219 . hogy megmondjam. – Ezt Ballerat ezredessel és velem is a lehető legvilágosabban közölték. így egy időre itt bezárjuk a boltot – folytatta Cirk. uram. Így. és hogy megadjunk minden lehetséges segítséget.Dan Abnett – Ineuronban meggyújtották a lábunk alatt a talajt. mint amennyit tudnia kell. ha bármelyikünk is fogságba esne… Nem fejezte be a mondatot. de nem is volt rá szükség.

hogy bejutottunk. de egy rövid üzenet még mindig kevésbé kockázatos. Én magam nem szívesen használnám. Csupán két szó: Ezüst és készültség. – Tehát… mire van szükségük? – Mihamarabb kapcsolatba kell lépnem a saját embereimmel. mint megpróbálni egy futárt kijuttatni a városból. ígérem. 220 . – Értem. és élünk.Az Áruló – Értem – sóhajtott fel Gaunt. – Van rádió adóvevőjük? – Igen. – Nem szükséges – vont vállat a nő. Tudniuk kell. – Ez nekem bőven elég – mosolyodott el halványan Cirk. – Mi is rendelkezünk egy készülékkel. – Az üzenet nagyon rövid lesz. hanem a feletteseimé is. – Ez nemcsak az én hálám. és hálás vagyok önöknek.

A lány kisurrant az ajtón. aki még a kamaszkorból se nőtt ki –. Az arcára sütött bélyeg azonban mindennél ékesebben 221 . hogy mit kell tennie. – Először én hadd kérdezzek! Mit gondol a felszabadításról? Cirk rezzenéstelen szemekkel állta a tekintetét. meggyötörten és komoran is nagyon szép. Cirk magához intette az egyik emberét – egy szőke lányt. Hullámhossz? – A kettő-négy-négy és a három-egy között bármi lehet az ultrarövid hullámon. A komisszár ezredes egy pillanatig szótlanul fontolgatta a választ. s Gaunt kénytelen volt elismerni. és eltűnt az odakint növekvő sötétségben.Dan Abnett – Rendben. majd gondosan elmagyarázta neki. aztán közelebb hajolt a nőhöz. hogy a nő még így. – Még valami? – fordult Cirk ismét Gaunthoz.

– Úgy gondolja? – Igen. Az embereimmel ezt természetesen nem közöltem. hogy fontos küldetést teljesítenek. Ahogy már említettem. hogy maguk ennek ellenére nem ok nélkül jöttek ide. és Ballerat is idejében eligazított. hogy ezt tisztáztuk – sóhajtott fel Gaunt. hogy egyhamar nem fog bekövetkezni – mondta végül Cirk. Nem vagyok bolond. Azzal is tisztában vagyok. annál kevesebbet tudnak alkalomadtán kicsikarni belőlük ígéretekkel és kínzással. – Úgy gondolom. hogy a felszabadítás nem holnap kezdődik. Ártana a morálnak. minél kevesebbet tudnak. – Landerson mindezt sokkal 222 . – Örülök. és. hogy mi is történt ezzel a világgal és a lakóival. Én azonban tudom.Az Áruló emlékeztette Gauntot. Persze az efféle információkat nem sok emberünkkel osztjuk meg.

hogy megöljünk valakit – mondta csöndesen Gaunt. ha figyelembe vesszük. Nem is rossz. hogy a Gereonra érkeztek.Dan Abnett nehezebben fogadta el. – Gondolom most ironizált. – Azért jöttünk. hogy még huszonnégy órája sincs. hogy megmondjam… A nő elmosolyodott. – Csak egy valakit? Landerson szerint már így is húsznál több excubitort és ME-s katonát kaptak el. – Csak egy valakit – engedte el a füle mellett a megjegyzést Gaunt. – Egy régi barátot. főleg. őrnagy? – Szerintem még maga Ballerat ezredes sem tudta pontosan. és megcsóválta a fejét. 223 . hogy miért vagyunk itt. – Hogyan tovább? – Sejtelme sincs. és nem szerettem volna az ön szemében is ugyanazt a csalódottságot látni. – Miért? – Nem az én tisztem.

hogy mire van még szükségünk. őrnagy? – Ha a belső tartományokba kell bejutniuk. hogy az illető férfi. – Értem – biccentett a nő. – Basszus! – sziszegte a nő. mihamarabb szeretné megtalálni ezt a… régi barátot. Gondolom. – Miért is? – húzta fel a szemöldökét Gaunt. Tulajdonképpen nem is igazán akarom tudni. – Igen. – Nem is kér sokat. Kérdezte. annál jobb… – Pontosan. 224 . igaz?! – Valami gond van. – Kicsoda a fickó? – Nem mondtam.Az Áruló – Jól gondolja. Minél kevesebbet tudunk. Ineuronnál jobb helyről is indulhattak volna. Az embereimmel együtt minél hamarabb el kell. – Ellenálló-taktika. hogy jussunk Lectica tartományba. – Rendben.

– Leszállóhajóval jöttek? – Egy darabig. – Ez azonban egy lassan kiépülő misszió. Amikor ugrani kellett volna. – Valóban nem. de nem ő a legösszeszedettebb emberem. Szóltam a lángszórósomnak. A Gárda hírszerzése és a gereoni ellenállás hónapokig tervezte az akciót. Remek katona. a mesterlövészem megmakacsolta magát. Aztán a mocsarak fölött már ernyőt használtunk. Bármi. az nem lehetett egy leányálom. Az első és legfontosabb lépés a biztonságos leszállási zóna kiválasztása volt.Dan Abnett – Mert körülbelül háromszáz kilométerre vannak attól a céljuktól. A gereoniak a Shedowtonland-től délre fekvő mocsarakat javasolták. – Tudom – biccentett a komisszár ezredes nyugodtan. – Igaz – bólintott a nő. túl veszélyes lett volna. hogy 225 . ami közelebb van Lecticához. – Na. mielőtt idejöttünk volna.

hogy tetszik neki a nő nevetése. – A várostól nyugatra fekvő földekből kétszáz hektárnyi a családomé volt. Persze azóta már megint szóba állnak egymással. és Gaunt elégedetten nyugtázta. – Mi volt azelőtt. őrnagy? A megszállás előtt. Sabbatina Cirk. Aztán megjöttek ezek az állatok.Az Áruló hajítsa ki a lövészt a leszállóhajóból. – Hogy hívják. és az egész gyümölcsöst felperzselték. és vagy tíz szívdobbanásig csak a magnéziumfáklyát bámulta. 226 . Gabonát és gyümölcsöt termesztettünk. Engem Ibram Gauntnak hívnak. Cirk végre elnevette magát. – Sabbatina. – Földbirtokos voltam – mondta végül. A nő arca ismét elkomorodott. Ineuroni Ellenállás… – A nevét kérdeztem. őrnagy? – Cirk őrnagy.

– A Szent… gondolom a Szent után nevezték el így.Dan Abnett Gaunt úgy hőkölt hátra. – Mi… mi az? Valami rosszat mondtam? – kérdezte értetlenül a nő. mintegy önmagának. – Vannak kapcsolataink az erdiani ellenállókkal. 227 . – Bármerre is megyek. – Uram? – Mindegy… nem érdekes. mit tehetek – mondta az őrnagy. Ő ott van. mint akit pofon vágtak. Ők talán tudnak segíteni. Onnan pedig már az ő kapcsolataikra tudunk támaszkodni. – Meglátom. hogy vezesse a lépteimet – mormolta Gaunt. Szóval… Lectica. hogy eljussunk a belső tartományokhoz. – Természetesen. – Kezdetnek megteszi – biccentett Gaunt.

s Desolane is elérkezettnek látta az időt. órák múlva már visszatért a szobájába. s az életőrző hallotta a férfi fültépő sikolyait. hogy ellenőrizze a biztonságát.Az Áruló HÉT A Bástya vörös viaszból öntött gyertyaszálnak tűnt a felkelő nap fényében. 228 . a paliszádon végigsétáló Desolane pedig alig többnek mint egy porszem. Most. A pheguthot hajnal óta transzkódolásnak vetették alá.

hogy benézzen a taktikai eligazítóba. aztán megrázta a fejét. életőrző – nézett fel az egyik tiszttartó. – Valami új? – kérdezte Desolane. – Még valami? – Ez a déli tartományokból jött – nyújtott át neki egy adattáblát egy másik tiszttartó. 229 . ahol féltucat testpáncélos őr árgus szemei előtt három tiszttartó rendezgette a jelentésekkel teli dossziékat. Brovisiában pedig két tiszttartó esett merénylet áldozatául. Az excubitorok gyorsan és hatékonyan jártak el. és az új információknak megfelelően pontosították a nagy fénytérkép adatait.Dan Abnett Útközben szerét ejtette. és Brovisiában minden tizedik lakost kivégezték. – Phatimában a lázadók felgyújtottak egy templomot. Desolane egy gyors pillantással átfutotta az adatokat. – Mozgalmas éjszakánk volt. Felrobbantották őket.

Lézerfegyvereket használtak. – Szerintem meg fogalmuk sincs. Egy mezőgazdasági városban. Múlt éjjel több támadást hajtott végre a helyi ellenállás. Olyan intenzitású tűzharc folyt. ami a drótfarkasokat is felébresztette. életőrző? – Nem olvastad át elég figyelmesen az adatokat! – kocogtatta meg a körmével az adattáblát Desolane. a mocsárvidéken. – Egy egész excubitor szakaszt lemészároltak.Az Áruló – Hol a pokolban van ez az Ineuron? – Innen délre. Egy kisebb mezőgazdasági központ. – A helyi gubernátor ura a helyzetnek. – Biztos? – Hogy… hogy érted ezt. de sikerült visszaállítani a rendet. nem messze a Határtól. hogy mivel állnak szemben – mordult föl vészjóslóan 230 . életőrző. életőrző.

hogy kézben tartjuk a dolgot! A tiszttartók mélyen meghajoltak. – Az Anarch parancsa szerint járunk el. – Értesítsétek az Omnipotentátot. és egyik kezükkel eltakarták a szájukat. ugyanakkor arról is tájékoztassátok. de az Anarch egyik személyes testőre előtt őket is elfogta a félsz. Ha Desolane úgy látná jónak.Dan Abnett Desolane. Mindhárman befolyásos személyek voltak. kerítsétek elő nekem Uexkullt!  231 . kinek szava minden más szót kiolt – recitálták kórusban. – És amint ezzel végeztetek – vetette még oda Desolane –. – Barmok! Mióta van lézerfegyverük az ellenállóknak?! A tiszttartók azonnal elhallgattak. és csupán uruknak tartozna elszámolással. megölhetné mindhármukat.

Az Áruló Az életőrző a taktikai eligazító előtt. amire várt. Ujabb tizenöt perc telt el. aki szemmel láthatóan alig volt magánál. az elismerése azonban őszinte volt. Néhány perc múlva két agancsos. idióták! – sziszegte Desolane. – Legyen jó napod. majd a karjukba emelték a magatehetetlen férfit. egy apró beugróban várakozott. Desolane vegyes érzelmekkel viseltetett vele szemben. de Mabbon etogaur volt az. mire a két tagbaszakadt bestia azonnal meghunyászkodott. és az Anarch számos győzelmét köszönhette neki. – Óvatosan. félember őr rángatta végig a folyosón a reszkető pheguthot. Felállt. Mabbon etogaur remek harcos volt. s úgy indultak vele tovább a toronyszoba felé. hogy üdvözölje Uexkullt. mire az őrző meghallotta a vasalt csizmák döngését. etogaur! 232 .

– Menj föl a toronyba. és most még gyenge. s a páncélja válllapjaira szerelt füstölőkből. – Köszönöm – biccentett Mabbon. életőrző! Alkalmas az időpont. – Óhajod szerint eljöttem. Uexkull két fejjel magasodott fölébe. – Életőrző – csikorogta. 233 . Négy káoszgárdista gyűrűjében dübörgött végig a folyosón. bódító illat szállt fel. Az öntömjénezés egy egészen szó szerint értelmezett formája – tűnődött Desolane. hogy a pheguth és én szót váltsunk? – Nem kifejezetten. – Csupán rövid időről lenne szó. Egész reggel tartott a transzkódolás. mégis meghajolt. Uexkull öt perccel az etogaur távozása után érkezett meg. s elviszlek a pheguthhoz. csatlakozom hozzád. etogaur! Amint itt végeztem.Dan Abnett – Légy üdvözölve.

mert egy porfészek. – Egy egész szakasz megsemmisült. majd összehúzta a szemét. – Túl csöndesek. ha vetnél erre egy pillantást. Uexkull hatalmas. Talán pont azért. – Lézerfegyverek – mordult föl. 234 . magir. páncélkesztyűs tenyerében szinte eltűnt az adattábla. – Astartes? – Nem hinném – csóválta meg a fejét Desolane. nem igaz? – Ennek ellenére mégis van ott valaki. mit kell tenned. mit sem törődve a hatalmas káoszgárdista csalódott arckifejezésével. – Pontosan – biccentett Desolane. Ez az Ineuron… ez valami távoli porfészek. Szeretném.Az Áruló – Légy üdvözölve. Valószínűleg a Birodalmi Gárdától. Gyorsan átfutotta. Inkább valami különleges alakulat. Tudod.

ha ennyire 235 . s úgy tűnt.  Az őrök – Desolane parancsára – a teraszra vitték a pheguthot. hogy gyakran tegyék ki ekkora megterhelésnek. – Megtalálom és megölöm őket. az idegrendszer – különösen az emberi – túl törékeny ahhoz. Előbb-utóbb menthetetlenül összeroppan.Dan Abnett – Igen – bólintott Uexkull ünnepélyesen. Még akkor is. – Tekintsd elintézettnek a dolgot. ha ez idővel elmúlik. Még a velőt is kiszopogatom a lerágott csontjaikból! – Ez utóbbi teljesen rád van bízva – vont vállat könnyedén Desolane. a friss levegő és a napfény jót tesz neki. Ennek ellenére a férfi arcának egyik felén petyhüdten lógtak az izmok. és ez módfelett aggasztotta az életőrzőt. életőrző – recsegte Uexkull.

236 . Hósipkás ormaik az alacsonyan ülő felhők örök ködébe burkolóztak. Mihamarabb beszélnie kell a fyzika egyik mesterével a pheguth állapotáról. mint a legmagasabb bástyafok. csipkés hegyormok nyugat felé haladva egyre magasabbra emelkedtek. Biztos volt benne. A vad. s ilyen magasságból már negyvenötven kilométerre is el lehetett látni a sík terep fölött.Az Áruló erőltetik a transzkódolást. Idefönt már kifejezetten hűvös volt. egészen a láthatárig. hogy láncolják a férfit az egyik fáklyatartóhoz. de a biztonság kedvéért utasította az őröket. A teraszon túl háromszáz méteres mélység tátongott. így Desolane egy köpenyt is hozott magával a pheguth számára. Keletre és délre az alföldek üde zöldje nyújtózott. hogy a férfi nem vetemedik holmi ostobaságra. s egy idő után már magasabban nyújtóztak.

se gyáva. s az egyikük egy tálcán frissítőt is hozott 237 . – A beszélgetés talán majd eltereli a figyelmedet a sötét gondolatokról. hogy végzek magammal? – kérdezte a pheguth fáradt. – E percben kifejezetten csábítónak tűnik a halál.Dan Abnett – Talán attól tartasz. És szerintem te nem vagy se gyenge. – Igazad van – hajtotta le fejét a pheguth. Az őrök a teraszra kísérték Mabbon etogaurt. s átadom magam az örök feledésnek? – Ezt elég valószínűtlennek tartom – rázta meg a fejét Desolane. és a transzkódolás hatása sem múlik el egyik pillanatról a másikra. Ugyanakkor még a legerősebbeknek is vannak gyenge pillanataik. Az etogaur szeretne szót váltani veled. Gyengeség. – Annyi szenvedés után egy ilyen megoldást választani… gyávaság lenne. – Hogy levetem magam a lenti vízmosásba. reszelős hangon.

puha kezét nyújtotta a pheguthnak. hogy a pszik igyekeznek kesztyűs kézzel bánni velem. de ennek ellenére minden egyes alkalommal úgy érzem. uram? – kérdezte Mabbon. s a kilátásban gyönyörködött. – Jobban mint szeretném – sóhajtott a pheguth. 238 . – Kérlek. majd az előző naphoz hasonlóan sápadt. ülj le! – intett a férfi. – Ha ennél pocsékabbul lennék. s az etogaur a fal melletti kőpad másik végére telepedett le. mintha egyenesen a hipertérbe lőnének ki. Mabbon egy percre elidőzött a paliszádon. Biztos vagyok benne. vagy véget ért a transzkódolás. Desolane jelére – aki mégsem akarta őrizet nélkül hagyni a pheguthot – egy kivételével mind visszatértek a toronyba. az csak két dolgot jelenthetne: vagy meghaltam.Az Áruló magával. – Hogy szolgál az egészséged.

 239 . Nagyon is tisztában vagyok vele.Dan Abnett – A transzkódolás amolyan szükséges rossz – értett egyet Mabbon. mint rossz vagy gonosz. – Valóban? És miről beszélgessünk? – Arról. A katonaságról. majd meglepetten húzta föl a szemöldökét. uram. nekem akkor is a hasznomra lehetsz. nem sokat érek a mesterednek. – Mire fel ez a mosoly? – Csak meglepett. – Úgy vélem. hogy mennyire szükségem van erre a rosszra. A helyzetemnél fogva ki vagyok hegyezve az olyan szavakra. Ha nem sikerül áttörni az elmémet és emlékeimet óvó mentális gátat. hogy épp a rossz szót használtad. amit mindketten jól ismerünk.

Mindennek ellenére jó volt egy kicsit kint lenni a szabad levegőn. ami mostanra már mindannyiukat elővett. és innen frissítették fel a készleteiket. hogy a gabonában megtelepedő helyi baktériumok és atkák nem súlyosbítják tovább a hidegrázást. Curth önként jelentkezett. hogy vizet hoz.Az Áruló Ana Curth kiöblítette a száját az utolsó korty vízzel. ami még a kulacsa alján lötyögött. s fancsali képpel konstatálta. minden és mindenki bűzlött az izzadságtól. Azt már csak remélni tudta. Bonin talált egy romos kutat a telep szélén. aztán az egészet a fűbe köpte. 240 . A gabonasilóban töltött órák után mindennek avas íze volt. és vitt magával egy maroknyi fertőtlenítő tablettát is – egy olyan világon. hogy egy rendes zuhany és szappan híján hamarosan be fognak gyulladni a portól eltömődött pórusai.

A hosszú. soha nem lehet tudni. Olyan volt. hogy a doktornő minden tenyérnyi árnyékért hálás volt. Nem akarta tudni. És az üvöltés… Curth megborzongott. jókora rovarok döngtek. Már majdnem délre járt az idő. A sáros udvar oldalában torz fák törzsei fonódtak össze. hogy valami nem ment simán. várakozással eltöltött órák után hajnaltájt végre hírt kaptak Gauntékról. sejtették. Amikor előző este elkezdődött a lövöldözés. Az egész helyet torokkaparó bűz ülte meg. hogy mi adhatta ki azt a hangot. de most még ez sem tudta elrontani Ana Curth kedvét. és a kúszónövények és virágok között szokatlan kinézetű. s a nap olyan erősen tűzött.Dan Abnett amit a Káosz hódított meg. mintha egy 241 . Nemcsak a napsütés és a szabad levegő tehetett róla.

Curth megállt a kerekes kút mellett. Még Rawne is idegesnek tűnt. amivel gyorsan megtöltötte az egyik kulacsot. De nem most. amitől azonnal mozdulatlanná dermedt.Az Áruló borotvapengével a meztelen idegeit akarta volna valaki széthasogatni. Pár pillanat múlva már jött is a zavaros víz. aztán bedugaszolta. és minden idegszálával a hangra összpontosított. igazi örömünnep lett volna a számára. hogy Gaunt valószínűleg beadta a kulcsot. letette a földre a kulacsokat. 242 . amikor olyasmit hallott. Épp a negyediket kezdte megtölteni. Más körülmények között a hír. beledobott egy fertőtlenítő tablettát. és hogy most már ő a főnök. Jöhet a következő. Nem itt. és jó alaposan összerázta. és pumpálni kezdte a rozsdás nyomókart.

– Én vagyok az – súgta Varl. – Ne csapjon zajt! Az őrmester lassan elengedte. amikor egy kéz szorult a szájára. hogy egy motor zúgását hallotta. és némán az út felé intett. s maga sem értette. A hang az út felöl jött. és kétségbeesetten igyekezett legalább azokra az alapvető fogásokra visszaemlékezni. ami önmagában nem is lett volna szokatlan. Curth szinte megbénult a félelemtől. Lehajolt a kulacsért. és lassan előhúzta a pisztolyát. Biztos volt benne. Kocsik és teherautók jöttek-mentek. de a tanithi bebújt a kút mögé. hogy mi is tűnt ebben most annyira szokatlannak.Dan Abnett Egy motor. amit Mkoll 243 . A doktornő ugyan nem látott semmi szokatlant. Curth azonnal melléje kuporodott. hiszen egész nap volt errefelé némi forgalom.

Sisak. Valami mozgott az úton. és lehúzta maga mellé a nőt. és a fák között a silók felé indult. Ez alkalommal Varlnak egy kicsivel több ideje volt megfigyelni a részleteket.Az Áruló magyarázott neki az indulás előtt a rejtőzködésről. Fegyver. Gyors volt. Váll-lap. Hátizsák. a váll-lapokon az alakulat jele. de az őrmester gyakorlott szeme kiszúrta az árulkodó részleteket is. alig több mint egy sziluett. Varl hirtelen mozdulatlanná dermedt. Ahogy átért az úton. lassított. és a felmagzott gyom közé kuporodott. fekete kígyónak tűnt a fasoron túl. Az út lustán tekergőző. Alig egy percre rá egy újabb alak rohant át az úton ugyanott. 244 . Zöld mellvért és sisak. A két birodalmi lassan a fák közé hátrált. egy üvöltésre nyitott száj.

ahonnan jobban rálátott az útra. hogy a Szellem mondjon. Az őrmester összehúzott szemmel figyelte őket. egy jókora talixfa árnyékában egy csapatszállító állt. Varl legalább egy tucatnyit számolt meg. A doktornő egyre kétségbeesettebben várta. s a katonák.Dan Abnett Katonák. vagy tegyen már valamit. de azzal Curth is tisztában volt. akik a járművel érkeztek. Mihamarabb figyelmeztetniük kell a többieket. Vajon csak rutinellenőrzésről van szó? Vagy véletlenül épp ene jártak? Esetleg valaki beköpte őket a helyiek közül? Lassan visszamászott Curth mellé. de a tanithi egyelőre hallgatott. Halkan és tervszerűen közelítették meg a silót. Úgy kétszáz méterrel odébb. Varl közelebb kúszott a fasor széléhez. 245 . és egy percig szótlanul meredt maga elé.

mert a nyílt terepen azonnal kiszúrják őket.  246 . és olyat tett. Varl tehetetlenül elvicsorodott. Francba! Tíz másodperc se kell hozzá.Az Áruló hogy a rádiót nem használhatják. és visszamásztak a kúthoz. Az ellenség azonnal kiszúrná az azonosítatlan jelet. Innen pedig nincs hová menni. amire Curth a legvadabb álmában sem gondolt volna. akkor lebuktak. Varl végül intett. Fütyülni kezdett. Ahogy azonban a siló felé indultak volna. egy ellenséges gyalogos lépett ki a fák közül. és a fickó eléri a kutat. és a gazzal felvert udvaron át a kút felé indult. Gondolkodj! Gondolkodj! Lassan a szájához emelte a kezét.

nem csinált füstöt. de valójában cigizni akart. a derítőakna mellett állt. és ehhez Brostin is tartotta magát. A kurva életbe! Rohadt felderítők! A szívbajt hozzák az emberre! – Nem hát. – Nem hát – visszhangozta Bonin. Larkin a múltkor is a szemébe mondta. 247 .Dan Abnett Brostin a siló mögött. Mkvenner világosan megmondta. és a siló falának dőlt. hogy piromániás. hogy semmilyen körülmények között nem dohányozhatnak. a parányi lángot. – Ugye nem is akartad meggyújtani? – szólalt meg a háta mögött Bonin. A többieknek azt mondta. hogy elmegy kicsavarni a gyíkot. A lángot akarta látni. Nem gyújtotta meg a lho-pálcikát. Mintha ez valami rossz dolog lett volna. amit a tenyerével takart el. Neki a tűz kellett.

248 . hogy milyen érzés a tűzzel dolgozni. Aztán a felderítő hirtelen felütötte a fejét. Ez egy tanithi fakopáncs füttye. Bonin előhúzta a pisztolyát. – Ja… ezt.Az Áruló – Csak… nem akarom elfelejteni. – Aha. – Te is hallottad? – Mit? – Ezt… ezt a hangot. Fakopáncs. – Szólj Rawne-nak! Gyerünk! – És mit mondjak neki? – Hogy baj van.

249 . és továbbindult. Az őrmester lassan előhúzta a rohamkését. s egyelőre elfedte őket a magasra nőtt gaz. nehogy a napfény megcsillanjon az ezüsttel futtatott pengén. Várt három szívdobbanásnyit. de a kezével eltakarta. aztán felemelte a fegyverét. Varl és Curth szorosan a földhöz lapultak. és óvatosan körülnézett.Dan Abnett NYOLC A kút felé tartó ellenséges katona megtorpant a szokatlan madárfütty hallatán.

A rohamkéssel a fickó torkát kereste. Még egy pillanat. a sisak szíja alá csúsztatta a tőrét. Most pillantotta meg a kút oldalának támasztott kulacsokat. Gyomorforgató. s még mielőtt az észbe kaphatott volna. és a katona kétségbeesetten markolászta a torkát. mint akinek rugóra járnak az izmai. Varl. Varl a sisakja pereménél fogva előrerántotta. és a doktornő nagyot nyelt. ahogy a légcsőbe vér tolult. s a férfi néhány rándulás után elcsöndesedett. és a nyakát a kút kávájához csapta. és a katona mellkasának ugrott. és átvágta a torkát. és bekapcsolja a sisakrádióját. szörcsögő hang hallatszott. Émelyítő reccsenés hallatszott. Az őrmester az egyik kezével félretolta a katona karabélyának csövét. 250 .Az Áruló A katona váratlanul megtorpant. de a kés éle lecsúszott az egyik váll-lapról. felpattant.

hogy még egyszer utánozza a fakopáncs füttyét. mint a rovarok ciripelése. s hangtalanul vették körbe a gabonaraktárakat. Némán.  251 . Hamarosan itt is fölfedezik. s épp csak annyi időre állt meg.Dan Abnett A tanithi néhány métert odébb vonszolta a hullát.  A katonák csöndben közelítették meg a silókat. Kétfős csapatokban kezdték el átfésülni a terepet. és az egyik vízelvezető árokba lökte. segített a doktornőnek összeszedni a kulacsokat. Visszasietett a kúthoz. kézjelekkel kommunikáltak. A vasalt csizmák a kiszáradt talajon is alig ütöttek több zajt. de ezzel legalább nyertek egy pár percet.

rozsdásodó fémkeretek borították a mezőt. Mkoll lassan bólintott. ketten a saját emberei közül. 252 . miután megbizonyosodott arról. a mezőgazdasági komplexum pedig alig egy kilométerre fekszik innen. Most lassan rothadó. a mező szélén kanyargó sövénysorhoz vezette őket. Mindez egyezett a fejében levő mentális térképpel. – Közel vagyunk – súgta. – Az út amellett a fasor mellett fut. A Tanith vándorló erdeiben kénytelen volt hibátlan irányérzékre szert tenni az ember. ha élve akart kikeveredni belőlük. ahol évekkel ezelőtt virágzó gyümölcsös állt.Az Áruló A fasoron innen. Mkoll és Landerson. szerves hulladék volt csupán ott. amikhez valaha a fiatal gyümölcsfákat kötözték. ami szinte mindig tökéletesen pontos volt. Cirk. Hatan voltak: ő. hogy tiszta a terep. no meg Gaunt.

hogy fésüljék át a környéket. aztán megjött a válasz. mint egy ló. Utána ismét néma csönd. és már vagy ezredszer kívánta a pokolba ezt a rohadt bolygót. és ellenőrizte a lőállásokat. 253 . Egy hosszú pillanatig csak süket csönd honolt az éterben. amit jobban gyűlölt. és bekapcsolta a fülhallgatóját.Dan Abnett – Most már belül vagyunk a sisakmikrofonok hatósugarán – morogta Gaunt. – Baj van – mondta Gaunt komoran. Reggel az övéhez hasonlóan felszerelt szakaszok tucatjait küldték ki az ineuroni kaszárnyából. A hőségben úgy izzadt. mint bármelyiket a korábban elfoglaltak közül.  Az őrjáratot vezető sirdar végigsietett az ösvényen. – Itt az Egyes. – Bragg.

és az a szóbeszéd járta. s arra is ügyelt. s ez az újabb ugyanolyan zsákutcának tűnt. hogy átvegye a parancsnokságot. A csapatszállítót hátrahagyva. és a sirdar azt szerette volna a legkevésbé. A sirdar ennek ellenére igyekezett tartani magát a parancshoz. hogy ebből katonai büntetőexpedíció lesz. hogy az az állat úgy találja.Az Áruló Pedig az ilyesmi az excubitorok feladata lenne. Ezen a reggelen már hat elhagyatott. hogy az emberei is így tegyenek. mint az előző fél tucat. nem a katonaságé! Bogarásszanak csak a kopasz bunkók. gyalogszerrel közelítették meg a célt. Volt egy olyan pletyka is. ne az igazi katonák! Az éjszaka történtek miatt azonban mindenki ugrásra készen figyelt. romos mezőgazdasági telepet kutattak át. hogy ő meg az emberei nem kellő buzgalommal végzik a dolgukat. hogy maga Uexkull jön ide. s ahogy elérte a telep 254 .

hogy egy percen belül utoléri őket. 255 .Dan Abnett kerítését. hogy ez majd jó színben fogja feltűntetni a reménybeli új felettese előtt. jelzett az embereinek. Az egyik embere nem volt sehol. de biztosra vette. hogy jelezzen. Felemelte a kezét. Ha végre méltóztatik ideérni. de a sirdar biztosra vette. amikor a sisakrádiója valami jelet fogott. és a tiszt remélte. távoli és rövid. ő maga fogja agyonlőni. hogy nem az ő katonáitól jött. Amíg nem ad más utasítást. hogy haladjanak tovább. Biztos elakadt valahol az erdőben. Gyenge szignál volt. Az ilyesmi gyorsan eljut Uexkull füléig. Rajtuk kívül pedig csak az ellenállóknak van rádiójuk. s a parancsát egyik embere sem merte volna megszegni. él a rádiócsönd.

mint két pokolbéli szörnyeteg. hogy kimenjenek. és két testpáncélos katona rontott be. Árnyékok. Nincs itt semmi. Bonin és Feygor emelkedett ki a hátuk mögül a nyálkás. A fegyverlámpák fényénél csak rothadó gabonát láttak.Az Áruló A sirdar izgatott várakozással vette újfent szemügyre a silókat. 256 .  A siló ajtaja beszakadt. ÉL a tűzparancs. Ellenállás várható. Három gyors kézjellel eligazította az embereit. és elvágták a nyakukat. Megfordultak. forró nyomra bukkantak. kezükben kibiztosított karabéllyal. Úgy tűnik. bomló gabonatengerből. és előhúzta a pisztolyát. Fullasztó bűz. Előre. Ebben a pillanatban. Pókhálók a szelemenfán.

de nyoma sem volt annak a párosnak. s az egyik sarokban egy ezeréves prés rozsdásodott. Mkvenner volt az. aki beóvakodott. A padlót rongyos zsákok borították. 257 . Az épületet belengte a dohszag. régi fenyőfadobozok halmai álltak.Dan Abnett  A kinti raktár ajtaját egy rúgás szakította be. miközben a társa biztosította. A katonák mögött egy árnyék emelkedett ki a ládák takarásából. de ahogy megperdültek. amelyik oda hatolt be. s lépett hangtalanul mögéjük. Az ajtó ugyan nyitva állt. s az első katona. a fegyverlámpájával világított körbe. Hirtelen zajt hallottak a hátuk mögül – a központi épület felől –. nem volt ott senki. s a falak mentén ócska.

amiket Mkvenner terített a padlóra. Az elhanyatló test puffanását a zsákok tompították. ahol nem volt levegő. amikor a Szellem egy gyors ütéssel összetörte a gégéjét és a légcsövét.  258 . hogy felemelje a fegyverét. és bevonszolta őket a ládák mögé – a másik kettő mellé. hogy üvöltsön… hörögjön… lélegezzen… Még néhány görcsös rángás. és nem mozdult többé.Az Áruló Villámgyorsan megragadta az egyikük sisakjának peremét. A másiknak annyi ideje sem volt. hogy a katona nyaka száraz reccsenéssel eltört. Mkvenner csöndben megragadta a hullákat. A világ egy pillanat alatt vörösen izzó pokollá változott. és olyan erővel rántotta oldalra.

Criid. de erre nem is volt szükség. páncélos férfit nem tudott volna felhúzni a levegőbe. felrántotta a katonát a mocskos padlóról. penészes zsákokkal teli magtárban semmit nem találnak. 259 . Az egyik keresztgerendáról halálos csöndben egy kötél hullt alá. s már csak azt látta. A saját testtömege. Egy nála majd kétszer súlyosabb. és a végén levő hurok a hátul haladó gyalogos nyakára csúszott. s a páros. A másik gyalogos döbbenten pördült meg a surrogó hang hallatán. ami egy patkánynál veszélyesebb vagy nagyobb lehet. aki leugrott a szelemenfáról. akik itt keresgéltek. biztosra vették. mint egy ellensúly. hogy egy ilyen elhagyatott. a hurok megszorult a torkán. Mielőtt bármit mondhatott volna.Dan Abnett A legutolsó siló is üresnek tűnt. hogy a gravitáció végezze el a munka nehezét. s a kötél a magasba rántotta. hagyta.

s végül teljesen elcsendesedett. nyoma sem volt a 260 .Az Áruló hogy a bajtársa rázuhan a magasból. aztán a mozdulatai egyre erőtlenebbé váltak. Persze lehet. A nő azonnal a gyalogos hátára ugrott. Criid elengedte a borotvaéles fojtóhurokra szerelt tartógyűrűket. Egyetlen lövés nem dördült. véres test a földre döntötte a második katonát.  Az őrjáratot vezető sirdar hirtelen ráébredt. és ott ennél vadabb dolgokat is látott. és elvágta a fickó torkát. hogy ez csak egy trükk volt. s a félig lefejezett. Úgyhogy biztosra ment. és az elkábult férfi arcát a rothadt gabonába nyomta. A katona vagy tizenöt szívdobbanásig még vergődött. hogy valami nagyon nincs rendben. kézéllel tarkón vágta. Criid a vervunhive-i bandaháborúk poklában nőtt föl.

A siló tetején. Az ilyen kis kaliberű lőszerek nem ütnék át a katonák sisakját vagy páncélzatát. 261 . Torok. A sirdar mellett haladó katona hirtelen felbukott. A hangtompítós pisztollyal ölni nem volt valami izgalmas. akik új pozíciót foglaltak el a legutolsó siló körül. de legalább kihívást jelentett. ahol a vért nem védte őket. az egyik esővízterelő lap takarásában rejtőző Larkin új célpontot választott.Dan Abnett feltételezett ellenségnek. Dühösen intett az udvaron várakozó többi katonájának. és a tiszt egy véres lyukat látott az embere vizorán. Vizor. Három lövéssel két újabb ellenséges katonát küldött a pokolra. az emberei azonban nem jöttek vissza a silókból és a magtárakból. Hónalj. könyök és térdhajlat. így muszáj volt tökéletesen pontos lövéseket leadnia oda.

mielőtt azok rálőhettek volna Brostinra. Brostin vigyorogva lendítette meg az ősrégi cséphadarót. láthatatlan lövész tarkón lőtte az emberét. Az egyik bajtársa volt az. Aztán a tetőn kuksoló. akinek a sisakjával együtt a koponyája is beszakadt. mint akit kicsontoztak. és szétcsapta vele a katona arcát.Az Áruló A hátul haladók egyike arra lett figyelmes. A sirdar – az utolsó emberével a háta mögött – futásnak eredt. aki eddig a bokrok között hasalt. most fél térdre emelkedett. A sirdarnak azonban sikerült 262 . épp amikor már elérték ennek az átkozott telepnek a határát. hogy valami súlyos zuhant a földre mögötte. és a hangtompítós pisztolyával lelőtte az utolsó két ellenséges katonát. Az magatehetetlenül zuhant a siló falának. amit az egyik raktárban talált. Rawne. és úgy dőlt el.

amit hallott. és a bokrok közé húzódva próbálta meg beüzemelni a sisakrádióját. és ha valami. Kell egy csatorna! Értesítenie kell a… Semmi. – Valami gikszer? Ez volt az utolsó. Lassan feltápászkodott. 263 . Még tíz lépés. és óvatosan a magtár felé indult.Dan Abnett kijutnia. hát ez képes lehetett zavarni a sisakrádiója hullámhosszát. Be volt kapcsolva. a legközelebbi magtár ajtajában egy birodalmi adóvevőt pillantott meg. Mintha valami zavarná az összes frekvenciát. De… ez hogyan lehetséges?! Tizenöt méterre tőle. és… Egy pisztoly csöve szorult a halántékához. A rádió süket volt.

– Itt az Egyes – ismételte. ami azt jelezte. de ezidáig mindhárom kísérlete kudarcot vallott.Az Áruló KILENC – Itt az Egyes – mondta Gaunt halkan. parányi adóvevő fogta fel a hangját. Negyedórája próbálta már elérni Rawne-t. Bár ez alkalommal legalább valami halk sistergést és háttérzajt hallott. hogy csak a fülébe rejtett. – Ezüst. hogy ismét van rádiókapcsolat. 264 .

s futólépésben igyekeztek a romos mezőgazdasági komplexum felé. Mkoll váratlanul megtorpant. csöndes délután jóllakott pókként ült az elvadult fák között. Villámgyorsan átvágtak az úton. és széles vigyorral intett nekik. Mkollal az élen. – ME-s csapatszállító – suttogta Cirk. Az alacsony kerítés mögül Bonin bukkant elő. és maga elé kapta a fegyverét. A fátyolos. poros csapatszállítót. a vízelvezető árokban haladtak. Gaunt és Mkoll jelentőségteljesen összenéztek. 265 . okkersárga égen beteg árnyalatú felhők lebegtek. s hallgatta a rovarok zümmögését. Úgy száz méterrel odébb megpillantották a fák alatt parkoló. A fülledt. mint egy májbajos viaszos sárga arcán a fájdalom és betegség ráncai.Dan Abnett A birodalmiak és a helyi ellenállók az úttal párhuzamosan.

– Mi csak ízelítőt adtunk nekik a tanithi vendégszeretetből. őrnagy – bökött a fejével a hullák felé Gaunt. Brostin és Feygor minden zsebet kiforgatott. minden övtáskát átkutatott. amikor meglátták. nyomtatott imakönyvek. azonosíthatatlan alapanyagokból készült. hogy a Káosz jeleit vésték beléjük. Még az aranyérmék is elvesztették a csáberejüket. ehetetlen fejadagok. A többség persze haszontalan holmi volt: csúf amulettek. – Ők jöttek. hogy átkutassák ezt a helyet – vont vállat Rawne. s azonnal a silók felé vette az irányt. – Látom. szentségtelen zsoltárokkal teli. apró. nem unatkozott.Az Áruló Az őrmester megkönnyebbülten intett vissza. és a hasznosnak – és értékesnek – ítélt dolgokat egy kupacba rakták a kút mellett. A Szellemek a raktárépületek előtti udvarra hordták össze halomba a hullákat. 266 .

– Nem csaptunk zajt. Rawne őrnagy. akiért a városba mentünk. Cirk hitetlenkedve csóválta meg a fejét. – Az a kettő ott az ő embere. Acreson és Plower. A két tiszt biccentett egymásnak. aki épp egy véres övtáskát ürített ki. – Ez ki? – A kapcsolat. nekik pedig nem volt rá idejük – vont vállat Rawne. ez itt Cirk őrnagy. 267 . A két ellenálló szívélyesen üdvözölte Purchasont és Lefivre-t. aztán Gaunthoz fordult.Dan Abnett – Túlélők? – Mkvenner még egyszer átfésüli a környéket. – És csöndeset – tette hozzá Feygor. – De… ez egy egész szakasz volt. de szerintem most is alapos munkát végeztünk.

– Brostin. – Szedje össze az embereket. nagyobb erőket küldenek ki a felkutatásukra – intett a halottak felé Cirk. ahol ismét kapcsolatba léphetünk az ellenállással. Rawne! Indulunk. – Hová rejthetnénk el a hullákat? – kérdezte a komisszár ezredes. Feygor. így valami más megoldás kell. – Úgyis utálok várni. Bonin és Varl! Maguk intézik. – Legyen – biccentett Gaunt. aki a rohamkését tisztogatta. hogy egy egész szakasz eltűnt. Cirk őrnagy elvezet minket a legközelebbi településig. – És mi legyen a csapatszállítóval? – kérdezte Landerson. 268 . – Remek – mondta hűvösen Rawne. – Az út mentén van egy dögkút – jegyezte meg Varl. – Addigra mi már rég nem leszünk a környéken – biztosította Gaunt. – A silókban keresnék először.Az Áruló – Amint feltűnik.

szóval ne takarítsanak el mindent! Gaunt végigsétált az udvaron. és kérdőn nézett Cirkre. – Elvisszük – biccentett Gaunt. Varl is. és megkereste Curtht. Feygor is ért a csapatszállítókhoz. az erdő mélyén még mindig elrejthetjük. A doktornő egy jókora borona mellett ült. Járművel mindenképpen gyorsabb. – Edrian tartomány legalább hatvan kilométerre van.Dan Abnett – Akár el is vihetnénk – mondta csöndesen Mkoll. – Egy darabig mindenképpen szükségünk lesz rá. 269 . – Elég nagy. és épp a gyógyszerkészletet ellenőrizte. ami gyalog több nap. Mkoll őrmester. de mi nem az? – vont vállat a nő. hogy szükségünk lesz két egyenruhára és páncélra. Ha pedig a szükség úgy hozza. szóljon Varlnak. Gaunt felvonta a szemöldökét. hogy lépten-nyomon megállítanák. és nem hinném. – Rizikós.

A nő szomorkás mosollyal nyugtázta a cinikus megjegyzést. 270 . de rosszul alszik. és folyamatosan ellenőrzöm az állapotát. Újra beoltottam. – Larkin esetében ez még elmegy. Az ilyesmi nem sok jót jelent. Feygor lázas.Az Áruló – Jó. bár semmi pénzért nem ismerné be. parancsnok – nézett föl. Rémálmai vannak. Braggal. Mintha durva allergiás rohamaik lennének. hogy jól van. és elmosolyodott. és beszél is közben. amit egy katonai orvos megoszthat a felettesével. meg fulladásra. – A hidegrázás egyre erősebben jelentkezik. – Gond van? – Már a hullákon kívül? – Olyasféle probléma. hogy jön. és a gégefőimplantátum körüli terület begyulladt. Larkin azt mondja. Beltayn és Criid hőhullámokra panaszkodnak.

És nem is gyújthat rá. – Hm… igen. – Még valami? – Mindenki fáradt. hogy valóban allergiás reakció. Curth elé tárva a nyakán és a kulccsontja fölött éktelenkedő vörös foltokat. – Szerintem mindannyian megkaptuk. mint izomfáradás. Lehet.Dan Abnett – Brostin egyszerűen csak ideges. ami egy láncdohányost biztosan kikészít. ha a silóban rothadó gabonától lenne. és ez jóval több. Mintha leégett volna. és kigombolta a saját zubbonya felső két gombját. hogy az alkarja csupa vörös folt. hogy 271 . – Allergiás reakció. Ezt át tudom érezni. s jól látszott. Gaunt megrázta a fejét. Feltűrte a zubbonya ujját. És… mindenkin megjelentek… ezek. Lehet. – Brostin általában ilyen. Nem lennék meglepve. Mindenre ugrik.

ha egy napon eltűnnek.Az Áruló mind allergiásak vagyunk erre a világra. Cirk őrnagy elmesélte. ha máris megvizsgálom. – Csinos darab. Mert akkor már alkalmazkodtunk hozzá. A rontásra. – Akkor jobb. 272 . parancsnok. – Cirk őrnagy – mondta végül Curth. és egy gyors pillantást vetett a nőre. – És… akkor mi magunk is fertőzöttek leszünk? – kerekedett el a nő szeme. hogy a rontás befolyásolja a hormonháztartása normális működését. – Belénk költözik a rontás? Gaunt szótlanul lehajtotta a fejét. Engem jobban aggaszt majd. hogy a megszállás utáni első hetekben mindenkin megjelentek ezek a foltok. nem igaz? – Ezen még nem gondolkodtam – húzta föl a szemöldökét Gaunt. aki a kút mellett tárgyalt Landersonnal. ami áthatja. mert nekem úgy tűnik.

A nőről. hogy szegény Vamberfeld is feltűnt az álmaiban. Néha nem is úgy látta. és elviharzott. Álmok. mint a legendákban a Szentnek – a hóra ömlik a vére a Kegyhely kapujában. doktornő! – vigyorodott el kajánul Gaunt. hanem mint Saniant. ahogy a sebeiből – kilenc volt neki is. Volt. és féltékenységet okoz. Gaunt egy hosszú pillanatig némán nézett a nő után. ugyanakkor össze is zavarta. – Lehet. a Szentről. A Hagia hófödte csúcsaitól egészen az Aexe Cardinal erdeinek mélyéig. és megcsóválta a fejét. A Beatiról. Igen… voltak álmai. Ő vezérelte. hogy a hatás fertőző. Ő irányította a lépteit. 273 . aztán felsóhajtott. a harcosról. mint a Beatit. Ott volt mindenhol.Dan Abnett – Akkor magát is vizsgálja meg. amik minden éjjel kísértették. – Álmodozzon csak. Álmok. parancsnok! – pattant fel Curth.

s amikor a Szent teljes dicsőségében jelent meg az álmaiban. Alig egy éve történt. Az álmok csak még gyakoribbak és élénkebbek lettek. Ott volt Slaydo Hadúr – vén és görnyedt. Gaunt könnyes szemmel ébredt. Alakok vették körül az éjszaka óráiban – olyanok. s a komisszár ezredes remélte. hogy a Szent testet öltött. Talán már a születése előtt így volt. ez most már világos volt a számára. hogy a vele való személyes találkozás majd megszabadítja az álmaitól. akik a Szentet szolgálták. Olyanok. Bragg. mint mindig. Talán mindig is így volt ez. akiket ő maga is szeretett és tisztelt. A Herodor volt a vízválasztó.Az Áruló Az élete a Szentéhez kapcsolódott. hogy ez a hatalom az Arany Trónuson ülő Császár legyen. Tévedett. Egy magasabb hatalom rendelte így. aki zavartan vizslatja az 274 . s Gaunt azért fohászkodott.

Blane. Nem tudta. 275 . hogy tartson vele. Cluggan. Gutes. s a meleg ellenére is érezte. nagy ritkán Colm Corbec is. Egyedül arról nem álmodott.Dan Abnett őt körülvevő sötétséget. és távoli sikolyok. Egy férfi kétségbeesett. ahogy hideg veríték csorog végig a hátán. Emberek. s néha. Doyl. aki nevetve intett neki. Adare. Muril… Gaunt igyekezett kisöpörni elméjéből az emléket. de… Gaunt ismerte ezt a hangot. akik már odaát várnak rá: Baffels. hogy hol lehet. Corbec mögött pedig régi harcostársak sorakoztak – Szellemek árnyai. akiket ő tett Szellemmé – majd kísértetté. S a legrémisztőbb… az az álom. amiben csak sötétség fogadta. szívet tépő hangja. Akit saját fiaként szeretett. hogy kicsoda. Cocoer. nem tudta. Lerod. aki Colm Corbecnél is jobban hiányzott neki. és hívta.

Ellenben mióta a Gereonon volt. A Szent talán mégsem feledkezett el róla.Az Áruló Brin Milo soha nem tűnt föl az álmaiban. mert az Anarch – akit mind szolgálunk. Ezért vette jelnek. – Azonban parancsot kaptunk. Mintha az őt kísértő képek itt nem tudták volna elérni. hogy végigcsináljuk ezt? – kérdezte a pheguth. hogy találkozott Sabbatina Cirkkel. – Tudom. Maga az Omnipotentát is parancsot kapott. hogy felmutassunk. s kinek szava minden más szót 276 . – Fáradt vagyok – sóhajtott fel a férfi. – Az életőrző hangja majdnem együttérzőn csengett.  – Ma is feltétlenül szükséges. nem álmodott. – Igen – biccentett Desolane. Mihamarabb eredményt kell. miközben végigsétáltak a kőcsarnokon.

Ha záros határidőn belül nem jutunk veled dűlőre. S úgy ítélte.Dan Abnett elnyel – elégedetlen az eddigi eredményeinkkel. s olyan álmokat dédelget. pheguth. hogy Anakwanar Sek Nagyúr. Irányítani akart. Mindez nem volt újdonság a pheguth számára. s parancsolni. hogy a hatalmas Sek úgy ítéli. felesleges továbbra is időt és energiát pocsékolni rád. melyek messze túlmutatnak a jelenlegi státusán. könnyen meglehet. aki 277 . akit maga Urlock Gaur Archon tett meg Hadúrnak. Sek hatalmat akart. Az most már világos volt a számára. Talán túl sokat is. és egyszerűen kivégeztet. olyan terveket szövöget. ígéretes lehetőségeket hordozol magadban. hogy az áruló. A beszélgetésük során Mabbon etogaur sokat elárult Sek terveiről. Erőt. s fáradtan elmosolyodott. de ebből eddig nem sokat tudtál felmutatni.

Sokan áhították a Legfőbb Hadúr címét – Nokad. Sholen Skara. s azt beszélték. hogy a hatalmi harcokban többen estek el a Káosz 278 . visszavonuló seregeknek mihamarabb új vezérre volt szükségük. a Káosz seregeinek akkori Archonja is elesett. hogy a Birodalom teljes győzelmet aratott. kulcsszerepet játszhat ennek elérésében.Az Áruló valaha tábornoki rangban szolgált a Birodalom seregében. A pheguthnak számtalan eligazításról és haditanácsról volt töredékes emléke: ott volt a balhauti ütközet előestéjén is. Egy rövid ideig úgy tűnt. a Ragályhozó. Qux a Szemek Nélkül Látó. Asphodel. A tönkrevert. s a Káosz végül önmagát is elemészti. mely során Nadzybar. az Örökös. Enok Innokenti –. s a frakciók véres utódlási harcokba keveredtek egymással.

Asphodel tudta legjobban felszítani a hívei szenvedélyét. s még magán Slaydón is túltett. s Qux rendelkezett a legtöbb lojális követővel. s kinek szava minden más szót elnyel – emlékeztette magát a pheguth) volt a nyilvánvalóan legoptimálisabb választás.Dan Abnett harcosai közül. Jobb volt. mint Macaroth. De mind közül Sek. egy addig kevésbé ismert. peremvidéki Hadúr lett az Archon. mint a birodalmi Keresztes Hadjárat során. amivel egyetlen riválisa sem rendelkezett. S hogy miért? Mert volt valamije. Mégis Gaur. Anakwanar Sek (kinek szavát mind szolgáljuk. Mindannyiuk közül ő volt a legbriliánsabb hadvezér. Az önjelölt vezérek közül Nokad volt a legkarizmatikusabb. 279 .

mert maguk is embernek születtek. hanem lojális. hideg fejjel harcoló. neki fogadtak engedelmességet. A fegyverzetük. ami méltó ellenfele volt a Birodalmi Gárdának. őt imádták. Olyan. Nem horda voltak. Vértestvéreknek hívták magukat. vérszomjas kultisták áradata. Ők voltak az emberiség legádázabb ellenségei. hanem egy kiválóan képzett. s a testükön az ő vértezetének fűrészfogas tüskéi és pengéi téptek rituális sebeket. de sokat tudott róluk a katonai jelentésekből. elsőrangúan felszerelt sereg. nem fanatikus hívők és kultisták tömegei. Nem a Hipertér megbízhatatlan szörnyetegei. A pheguth még soha nem látta a Vértestvéreket küzdeni. vad törzsek szövetsége. az 280 . fegyelmezett. s a seregeik felépítése és kiképzése is birodalmi mintára épült. igazi hadsereg.Az Áruló Hadsereg állt a háta mögött. a gépesített hadosztályok.

mint az Archon. Erről beszéltek Mabbon etogaurral. akik olyan jók – ha nem jobbak –. s első lépésként saját hadseregre volt szüksége. És lehet. úgy is cselekszik. mely képes volt legyőzni a Birodalmi Gárdát. Talán most még lojálisnak látszik. hogy a segítségükkel Macarothot is le fogják tudni győzni. Mert biztos volt benne. de türelmesen kivárja az időt. fegyelmezett katonákra. Mely elhomályosítja Gaurét. Győzelmet. Amit ő vív ki. hogy ő léphessen Urlock Gaur helyébe. amit Sek akart. E célhoz azonban rögös út vezetett. aki – a pheguthhoz hasonlóan – maga is áruló volt. hogy jobb és rátermettebb vezér. A 281 . mint a Vértestvérek. s megszerzi neki a legfőbb hadúri címet. Ez volt az. Rátermett.Dan Abnett alakulatok… ők voltak az Archon saját hadserege.

mely a Birodalmi Gárdát és a Vértestvéreket egyaránt képes legyőzni. a Gereonon. és az Anarch ugyanezt tette velük. hogy saját sereget állítson fel és képezzen ki. Már bele is kezdett – itt. hogy megtudják a titkaimat – nyögött föl a férfi. s olyan sereget szándékozott nevelni belőlük.Az Áruló Vértestvérek a Birodalmi Gárda tisztjeit próbálták a maguk oldalára csábítani. – Desolane… kérlek… értsd meg… én is azt akarom. de Mabbon etogaur – a pheguth segítségével – tökéletesen alkalmas volt rá. Sek Fiainak nevezte őket. hogy megszerezhessék a tudásukat. hogy Sek mivel tudta a maga oldalára csábítani. – Csak ez az… 282 . Rejtély. – Pheguth! Desolane a nyitott ajtó felé intett.

Szemrebbenés nélkül tűrte. és akár egy rab. leeresztette a vállát. hogy fémpántok rögzítsék a bokáját és a csuklóját. aki a vesztőhelyre tart.Dan Abnett – Elmezár – biccentett az életőrző. – Pheguth – suttogta egy hang. A pheguth nagyot sóhajtott. Középütt már ott várta a szék – az ő széke –. 283 . Érezte a fertőtlenítő szagát – a legutolsó transzkódolás óta kitakarították és sterilizálták az egész helyiséget. – Ismét belekezdünk. aztán leszegte a fejét. – Üdv. majd a szék lassan hátrafelé dőlt. belépett az apró szobába. kelletlenül beleült. melynek falait csiszolt kőlapok borították. A fém olyan hangot adott ki. mígnem a férfi már csak a plafont látta az egész helyből. mintha nem is lenne mögötte semmi. és megkocogtatta bronz arcmaszkját. melybe lassan.

s karmos kezek húzták ki a dugaszokat a koponyacsontba fúrt aljzatokból. A szonda fémaljzatai. gépi jobbja csikorgó hanggal feszült a csuklópántnak. – De gyűlölöm ezt… – morogta maga elé a férfi. – Kezdjük ismét az elején – hallotta a pszi hangját. s a plafonon kicsapódó nedvesség azonnal jéggé kristályosodott. halk zúgással csúsztak be a lyukakba. s a pheguth görcsösen megrázkódott. de hallotta a lépteiket. s rettegve várta az első kérdést. 284 . A szobában hirtelen nagyon hideg lett. Összeszorított fogai közt zihálva vette a levegőt. A pheguth összehúzta magát. akár egy sor vékony tű.Az Áruló A pheguth nem látta az idegen psziket. A pszik közelebb léptek. mintha épp most készülnének erőszakot tenni rajta.

285 .Dan Abnett A hang százszoros erővel. aztán – amikor a sikolyok már olyan rettenetesek lettek. és elment. hogy mi folyik az ajtó túloldalán. parancsolón robbant az elméjébe. hogy ő sem szívesen hallgatta őket – megfordult. – Ááá! – Rang? – Ngghh! Tábornok! Tááábooornoook! – Név? – Ngghh! Nem… nem emlékszeeem! – Fel kell nyitni az elmezárat! Felnyitni! – Aááááááá! Nem tudom! Nem tudooom! Desolane egy darabig a küszöbön állva hallgatta.

Az Áruló TÍZ Cirk útmutatását követve észak felé tartottak. Az út. amíg a szem ellátott. s annak a java is Ineuron felé tartott. kikerülve Ineuront és a környező agglomeráció mezőgazdasági településeit. s vagy 286 . aki gyorsan belejött a négykerék-meghajtású jármű irányításába. szürke késként szelve ketté a sík tájat. nyílegyenesen észak felé haladt. Nem volt valami nagy a forgalom. Varl ült a volán mellett. Néhány ütöttkopott teherszállítóval találkoztak.

Dan Abnett

három alkalommal gyalogosokkal, akik a
katonai
csapatszállító
láttán
azonnal
félrehúzódtak.
Úgy egy órája lehettek már úton, amikor
Larkin előreszólt, hogy valami követi őket.
– Tartsa a sebességet, őrmester! – mordult föl
Gaunt. – Lássuk, kik azok!
Egy STeG-4-es harckocsi volt az, könnyebb
és gyorsabb mint az ormótlan csapatszállító. A
Szellemek azonnal a fegyvereik után nyúltak.
Ahogy a STeG mögéjük ért, dudálni kezdett.
– Picsába! – szitkozódott Varl. – Azt akarják,
hogy lehúzódjak!
Fékezni kezdett, és az útpadka felé húzódott.
A páncélos abban a pillanatban megelőzte
őket, s közben ismét dudált. A STeG platóján
álló két rohamosztagos odaintett nekik, amit a
zsákmányolt páncélok egyikében feszítő Bonin
viszonzott.

287

Az Áruló

A páncélos felgyorsított, s pillanatok múlva
már csak az út fölött szállingózó, rozsdaszínű
por maradt utána.


Szomorú látványt nyújtott a sok elvadult
szántóföld, a nyakig érő gaz, s a lábon
elrothadt gabona. Mintha öblítőszer ömlött
volna végig a tájon, a fű olyan sápadt ezüstben
játszott.
A dudva közt vadvirágok virítottak – vérszín
pipacs, s ezer meg ezer hófehér grox-szem.
Milyen furcsa – tűnődött Gaunt, aki a
tovafutó tájat bámulta. – Az Ellenség elfoglalta
és megfertőzte ezt a világot, de úgy tűnik,
hogy a pusztulás torkában is akad valami
szépség.
Néha a síron nő a legszebb virág.
Vagy… az is lehet, hogy az emberiség és
annak Nagy Ellensége tehet, amit akar, a
288

Dan Abnett

kozmosznak is megvannak a maga törvényei,
melyeket a legkevésbé sem érint a halandók
múló torzsalkodása.
A délután lassan alkonyatba fordult, s ahogy
az árnyékok megnyúltak, az ég is sötétebb
színt öltött. A nyugati láthatáron méregzöld
felhők kezdtek gyülekezni, s felmorajlott az ég.
Újabb félórányi út után Varl kénytelen volt
bekapcsolni a csapatszállító fényszóróit. Az
égen ekkorra már szennyes viharfelhők
tornyosultak, s a szél eső szagát sodorta.
Egyik elhagyatott, kiégett falut a másik után
hagyták maguk mögött, mígnem az út lassan
dombok közé ért, melyeken túl erdősáv
sötétlett.
– Épp most léptük át Edrian Tartomány
határát – jegyezte meg Cirk. – Nemsokára
elérünk egy olyan helyet, ahol megállhatunk
éjszakára.

289

Az Áruló

A megszállás alatt véres harcok dúltak a
tartomány határvidékén, s a folt hátán folt út
kiégett, halott, fekete földeken és csonkig
perzselt erdőkön át kanyargott.
Itt-ott kilőtt páncélosok roncsait pillantották
meg – a javuk BV-s tank és önjáró löveg volt –,
s nem egy helyen összeaszott, rémisztő
kupacok jelezték, hogy az Ellenség még arra
sem vette a fáradságot, hogy a halomra
gyilkolt foglyokat legalább egy jeltelen
tömegsírba dobálja.
A Szellemek, akik idáig halkan beszélgettek,
most borzadva nézték a savas esőkkel perzselt
erdőket, a romokat – a világot, mely lassan
összeroppant a Káosz markában.
A zivatar egy erdőmélyi falucska határában
érte őket, s az Impérium katonái szótlanul
hallgatták, ahogy a vegyszerektől terhes,
mocskos
esőcseppek
a
csapatszállító
ponyváján dobolnak.
290

Dan Abnett

Az út mentén szurkoshordók égtek, s előttük
– egy viharvert épület mellett – úttorlasz
emelkedett. Járműveket láttak, és fegyveres
őröket,
akik
papírokat
és
imágókat
ellenőriztek.
– És most? – kérdezte Varl.
– Ez csak egy rutin ellenőrzési pont –
mondta Landerson, amire Cirk is rábólintott.
– Kerülje meg! – mondta a nő, és felvette a
sisakot és a váll-lapokat, amiket korábban
Bonin használt.
Varl lassított, s nyugtalanul pislogva vette
szemügyre az őrposzt körül nyüzsgő
excubitorok és ME-s katonák tucatjait. Volt ott
néhány tiszt, és mérget vett volna rá, hogy
akad itt pár vérszomjas kutya is. A
disznószaros incidens óta nem szívlelhette a
vérebeket.
Valamivel odébb, az út menti fákon,
törvénysértők hulláit himbálta a szél.
291

Az Áruló

Az őrmester óvatosan megkerülte a sort, és a
sorompó elé gördült. Egy gyalogos jelent meg
a reflektorok fénykörében, aki átázott köpenyt
borított a zubbonyára.
– Voi shet! Ecchr Anark setriketan! – próbálta
túlüvölteni a motor dübörgését.
– Hyeth, voi magir! – szólt ki az ablakon
Cirk, aki igyekezett elmélyíteni a hangját, amit
nagyban elősegített, hogy a szava egy részét
elnyelte a kinti üvöltözés, és a motorok zaja. –
Elketa sirdar shokol Edrianef guhun borosakel.
– Anvie, magir! – biccentett a katona, azzal
intett, hogy mehetnek.
A sorompó felemelkedett, Varl a gázra
lépett, s a nehéz csapatszállító tovadübörgött
az éjszakába.
– Mit mondott nekik, őrnagy? – kérdezte
Gaunt egy percnyi hallgatás után.
– Azt, hogy a felettesem az eső miatt
késésben van, és ha feltartják, nem fog időben
292

Dan Abnett

odaérni Edrianba, az eligazításra. És hogy
gondolkodás nélkül agyonlövi a következő
barmot, aki megpróbálja feltartani. Persze
azért nem ilyen szabatosan.
– És… őrnagy…
– Igen?
– Hogyan mondta el ezt?
– A saját nyelvükön, komisszár ezredes. Az
ellenállásban sokan megtanulják. Az efféle
helyzetekben a túlélés múlhat rajta.
– Értem – biccentett Gaunt, aztán hátradőlt,
és kényelmetlen hallgatásba burkolózott.
Rawne, aki mellette ült, kérdőn nézett rá.
– Kezesség? – suttogta.
Gaunt tagadólag megrázta a fejét.
Plower, Cirk egyik embere, aki eddig
csöndben figyelte az utat, föltápászkodott, és a
ponyva résén kilesve vette szemügyre a
terepet.

293

Az Áruló

– Balra a következő út a baksbergi
baromfitelepre vezet. Ott meghúzhatnánk
magunkat éjszakára.
– Jó ötlet – biccentett Cirk. – Már ha nincs
ellene kifogása, parancsnok.
– Menjünk – bólintott Gaunt.


Az út komor, sötétlő erdőn vitt keresztül, s
bár az órák óta szakadó esőben dágvánnyá
vált, de a csapatszállító masszív kerekei
egyelőre megbirkóztak az akadállyal. A
levegőben ózon- és kénszag terjengett.
A sötétből épületek bontakoztak ki előttük.
Tipikus baromfitelep volt: középütt egy
alacsony építésű házzal, körülötte hosszú,
tapasztott falú toldaléképületekkel, kasokkal
és dúcokkal.

294

Dan Abnett

Most az egész hely romokban hevert, s a ház
mögött, az udvaron egy kiégett traktor roncsa
rozsdásodott az esőben.
A háznak nem volt teteje, de a
madárürüléktől
és
penésztől
bűzlő
melléképületek viszonylag sértetlenek és
szárazak voltak.
Miközben a felderítők a környéket
ellenőrizték, Larkin, Criid és
Feygor
kipucolták a gyomorforgató szagú szalmát az
egyik épületből, Brostin pedig bekapcsolt
néhány hordozható világítótestet.
Beltayn nekilátott valami ehetőt összeütni a
fejadagokból.
Landerson
és
Plower
felajánlották, hogy segítenek neki, s miközben
a rádiós a melegítőlappal bíbelődött, a két
helybéli vizet hozott a kinti szivattyús kútról,
amit azonnal fertőtlenítettek.
Cirk az egyik sarokban tárgyalt Acresonnal
és Purchason-nal, Lefivre valamivel távolabb
295

Az Áruló

húzódott tőlük, s a gondolataiba merülve
bámult maga elé.
– Ellenőrizzen mindenkit! – mondta Gaunt
Curthnek. – A szövetségeseinket is beleértve.
– És mit mondjak nekik?
– Hogy nekem az alattam szolgáló minden
katona egészsége fontos.
Miközben a doktornő elkezdte kipakolni a
gyógyszeres ládát, Varl is besétált az esőről. A
ház mögött parkolta le a csapatszállítót, s most
egyenesen a melegítőlap felé indult, hogy
legalább a kezeit megszárítsa.
Mielőtt odaért volna, Gaunt megállította.
– Uram?
– Azt akarom, hogy hallgassa ki, miről
beszélget Cirk az embereivel! Nem érdekel,
hogy csinálja, de tudja meg! Találjon ki
valamit!
– Meglesz, uram!

296

Dan Abnett

A komisszár ezredes Rawne-hoz fordult, aki
szótlanul, az egyik falnak vetett háttal ült, és a
rohamkését élezte.
– Szervezze
meg
az
őrséget,
de
gondoskodjon róla, hogy mindenki legalább
négy órát alhasson!
– Értettem – mondta Rawne, de nem nézett
föl.
– Van valami gond, őrnagy?
– Ha nem lenne ekkora szükségünk a
segítségükre, én magam ölném meg őket –
intett a fejével az ellenállók felé a tanithi.
– De szükségünk van a segítségükre.
– Talán – biccentett Rawne. – Egyelőre. De…
azért tartsa rajtuk a szemét. Én is azt teszem.
Ez a Landerson, úgy tűnik, hogy rendben van,
és Cirk is hasznos, de az ott… ez a Lefivre…
Valami nem stimmel a fejében.
– Landerson úgy hordozza, mint valami
holdkóros – bólintott Gaunt.
297

Az Áruló

– Csak egy szavába kerül, parancsnok. Csak
egyetlen szavába, és intézkedem.
– Tudom. És tudja mit, őrnagy? Ha nem
lenne ekkorra szükségünk a segítségükre,
lehet, hogy én magam ölném meg őket.


– Ki itt a rangidős? – acsarogta Uexkull,
miközben bemasírozott a szobába.
Daresh első sirdar egy pillanatig döbbenten
bámulta a csillogó, rézszín erőpáncélban
feszítő óriást, aztán gyorsan lecsapta a villáját,
és miközben meghajolt, igyekezett gyorsan
lenyelni a félig megrágott falatot.
– Én vagyok az, nagyuram – cuppogta,
miközben az ineuroni főhadiszállás étkezője
lassan elcsöndesedett.
A tisztek iszonyodva követték a példáját, s
villámgyorsan felpattantak az asztal mellől.
298

Dan Abnett

Odakint tombolt a vihar, s a parázsgömbök
halványzöld fényében Uexkull páncélját
mintha ódon patina lepte volna be.
– Alkalmatlan barom vagy! – recsegte
Uexkull, és a villámvetőjével szétrobbantotta
Daresh fejét.
A zárt térben megsokszorozva verték vissza
a dörrenést a falak. Az első szirdár fej nélküli
torzója – a székét is magával rántva – eldőlt. A
körülötte állókat vér, csontszilánkok és
agyvelődarabok terítették be, de egyikük sem
mert moccanni, hogy letörölje.
Uexkull páncélzatának szervói halkan
búgtak, miközben a hegynyi harcos áthaladt a
helyiségen. A faparketta minden lépése alatt
nyögve tiltakozott, pedig csak az ő súlyát
kellett megtartania, két erőpáncélos harcosa
megállt az ajtóban.
Ahogy elérte az asztalfőt, csizmás lábával
egyszerűen félretolta Daresh tetemét, majd
299

Az Áruló

felállította a széket, és leült. A masszív,
faragott alkotmány megreccsent az embertelen
súly alatt, de kitartott. Uexkull maga elé tette
filigrándíszes villámvetőjét, ami szinte túl
finom darabnak tűnt egy ilyen húshegy
kezében, és vészjóslóan végigmérte a tiszteket.
– Ki a rangsorban a következő? – kérdezte
száraz, reszelős hangon. – Ki jön ez után az
agyhalott után a sorban?
A tisztek feszengve hallgattak. Uexkull
felszúrt egy jókora, zsíros húsdarabot Daresh
villájára, s mit sem törődve a vérfoltokkal,
zavartalanul bekebelezte. Lassan, komótosan
megrágott minden falatot, s ahogy az utolsót is
lenyelte, még egyszer végigjáratta a tekintetét
az egybegyűlteken.
– Olyannak látszom, aki egész éjjel itt akar
ücsörögni? – recsegte.

300

Dan Abnett

– Én… én vagyok a következő a rangsorban,
nagyuram – nyögte végül egy tőle balra álló
tiszt.
– Neved?
– Erod helyettes sirdar, nagyuram.
Uexkull biccentett, aztán a jobbja kivágódott,
és a villával torkon szúrta Erodot. A tiszt,
vérző torkát markolászva hanyatt zuhant, és
úgy hörgött, hogy attól mindenkinek felfordult
a gyomra.
– Első lecke! – mondta a káoszgárdista
bölcselkedő stílusban a férfinak, aki épp a saját
vérébe készült belefulladni. – Ha kérdezek
valamit, arra azonnali választ várok. Ha Erod
helyettes sirdar idejében válaszolt volna, most
nem lenne ilyen helyzetben. Alapjában véve
szeretem békésen rendezni a dolgokat, és nem
vagyok én valami vérszomjas szörnyeteg… Az
ajtóban
álló
harcosai
halványan
elmosolyodtak.
301

Az Áruló

– Na jó – biccentett Uexkull. – De. Az
vagyok. Engem egyetlen céllal képeztek ki, és
az az ellenség megsemmisítése. És ezt nem
valami
kifinomultan
teszem,
mert
a
kifinomultság
nem
volt
része
a
kiképzésemnek. Nem vagyok kormányzó, sem
törvénytudó vagy tiszttartó. Az Omnipotentát
is csupán egyetlen feladatot szokott rám bízni:
az Anarch ellenségeinek megsemmisítését.
A szavait hosszú csönd követte.
– Ki a rangsorban a harmadik?
– Én vagyok, nagyuram – mondta habozás
nélkül a jobbján álló idősebb katona, akinek az
arcát és a mellkasát Daresh vére borította.
– Jó – biccentett az óriás. – Gyors.
Engedelmes. Neved?
– Eekuin
második
helyettes
sirdar,
nagyuram.
– Jó. Téged nem öllek meg, kivéve, ha az
Anarch ellensége vagy. Talán az vagy, Eekuin?
302

Dan Abnett

– Nem, nagyuram. Hűséges vagyok az
Anarchhoz, kinek szavát szolgáljuk…
– És akinek a szava minden más szót kiolt –
fejezte be a mantrát Uexkull, miközben
eltakarta a száját. – Most már te vagy az
Ineuronban állomásozó erők parancsnoka,
Eekuin. Első feladatod pedig az lesz, hogy
elmagyarázod nekem, miért nem kutattatok föl
és öltetek meg minden egyes ellenséges kémet
és ügynököt?
– Az egész várost átkutattuk, nagyuram.
Éjszakára még a drótfarkasokat is elengedtük,
de ők sem találtak semmit. Megkettőztük a
kutatást végző alakulatok számát, és házról
házra…
Uexkull egy intéssel belefojtotta a szót.
– Harmadik órája vagyok a városban, láttam
az őrjáratokat és a kutatást folytató
alakulatokat. Nem az érdekel, amit tettetek,
hanem amit nem.
303

Az Áruló

– Igenis, nagyuram.
A káoszgárdista egy adattáblát vett elő a
fegyveröve egyik rekeszéből, és maga elé tette
az asztalra, a villámvető mellé.
– A shedowtonlandi keresztútnál egy egész
excubitor
őrjáratot
lemészároltak.
Robbantások. Tegnap tűzharc a belvárosban,
amiben majdnem két teljes szakasz excubitor
veszett oda. Lézerfegyverek. Ez nem az
ellenállókra vall.
– Én sem gondolnám, nagyuram.
– Szóval ebben a koszfészekben van valami,
ami sokkal veszélyesebb mint az ellenállók.
Talán egy kicsit régimódi vagyok, de úgy
gondolom, ilyen esetben a helyi erők
elsődleges feladata az ilyen veszélyforrás
felkutatása és megsemmisítése. Vagy nem?
– De igen, nagyuram – hajtott fejet Eekuin.
– És akkor hogy lehet, hogy ti mégis inkább
vacsorával múlatjátok az időt?!
304

ami már készült a szemébe csorogni. s már indult is volna. – Eekuin! A tiszt azonnal mozdulatlanná dermedt. Eekuin gyorsan. Eekuin két kézre fogta a súlyos fegyvert. Kezd az agyamra menni a hörgésével. – Engedélyt kérek. amikor a káoszgárdista felvette az asztalról a villámvetőjét. és megköszörülte a torkát. aztán megkerülte az asztalt. – Ez már inkább kedvemre való. elvágólag tisztelgett. hogy átszervezhessem a helyi tisztikart. Uexkull a markolattal előre nyújtotta felé a súlyos fegyvert. és vadászcsapatokat állíthassak föl! – Jó – biccentett Uexkull.Dan Abnett Eekuin óvatosan letörölte a homlokáról a vért. ha elhallgattatnád Erodot. Engedély megadva. és megállt Erod 305 . – Mindenekelőtt azonban szeretném.

de a keze reszketett. A férfi elhaló hörgéssel nézett fel rá – egyenest a villámvető csövébe.  A romos épület tetején álmosítóan dobolt az eső. – Mihamarabb. Eekuin igyekezett közömbösnek tűnni. – Eredményt akarok! – csikorogta Uexkull. egy kopott lóca végébe. miközben 306 . doktor? A nő a válla fölött lesett hátra – a többség már aludt. A lövés a két szeme között érte. s miután belaktak Beltayn főztjéből. és letelepedett mellé. Criid és Varl kártyáztak. Curth egy csésze kávéval sétált oda Gaunthoz. – Van valami. a Szellemek is lepihentek. és egy villanás alatt végzett vele. ahogy letette az asztalra a fegyvert.Az Áruló fölött. Különben megkeresem a következő rangidőst.

meg nem is. Körülötte szervitorok és altisztek sürögtek. és megrázta a fejét. Az alkarjukban van. – És ez mit jelent? – Mindenkit megvizsgáltam… és a barátnője. ez az Acreson… hordozók. – Igen is. a húsba ágyazva.Dan Abnett Brostin és Feygor szemérmetlenül kibicelt –. – Biztos ez? – Meg se próbálták elrejteni. hogy kéretem!  Eekuin belépett a parancsnoki szobába. Landerson és a többi ellenálló kimetszette a testéből… de ők ketten nem. Valamilyen parazita van a testükben. – Értem – biccentett Gaunt. aki a kódolók 307 . meg az egyik embere. és elvágólag tisztelgett. volt. – Szóljon Mkoll őrmesternek.

– És hol a csapatszállító. nagyuram. Parcelson agriplexumát ellenőrizték. hogy vizsgálja meg a helyet.Az Áruló működését felügyelte. Ma reggel küldtük ki őket. – Mit találtál nekem. mások a rádióadást vagy a kogitátorokat ellenőrizték. amit használtak? – Az utolsó rádióüzenet nem sokkal dél előtt érkezett tőlük. – Ugye van még valami. – Az egyik szakasz nem jelentkezett. hogy fésüljék át a shedowtonlandi út mentén a tanyákat és mezőgazdasági létesítményeket. első sirdar? – kérdezte vészjósló nyugalommal Uexkull. Már kiküldtem egy másik szakaszt. – És az meg hol a francban van? – Nem messze a városon kívül. – Egy egész szakasz nem tűnik el csak úgy – ingatta a fejét Uexkull. Eekuin? 308 . Eekuin egy adattáblát nyújtott át neki.

hogy biztosra veszem. találtál is valamit. Az azonosító jelük is megegyezik. hogy ma nem vagyok igazán 309 . Az első sirdar egy újabb adattáblát nyújtott át. II/V-ös típust. Uexkull elmosolyodott. – A szakasz egy négykerék-meghajtásos. Eekuin. – Baksberg? És az hol van? – Edrian tartomány egyik határtelepülése nagyuram. Azt is említsd meg. páncélozott csapatszállítót használt.Dan Abnett – Nagyuram? – Olyan elégedettnek látszol. és az első szirdár összerezzent a hegyesre reszelt agyarak láttán. és közöld velük. – Lépj rádiókapcsolatba az ottani Megszálló Erőkkel. Egy ugyanilyen típusú jármű alig egy órával ezelőtt haladt át a baksbergi ellenőrzőponton. hogy beszélni akarok a körzet parancsnokával.

Odakint egyre hevesebben esett. Mihamarabb.  – Komisszár ezredes? Cirk lépett be a magtárba. de az idebent árválkodó egyetlen lámpa fényénél sem lehetett sokkal többet látni. Eredményt akarok. Mire megérkezem ebbe a Baksbergbe – és ez egy gyilokhajón nem tart soká –. 310 . – Mi ez az egész? – kérdezte a nő gyanakodva. az első sirdar halkan fellélegzett. – Tüstént intézkedem. Miután Uexkull kirobogott a teremből. egy egész zászlóalj várjon teljes harckészültségben. őrnagy! – válaszolta Gaunt az egyik árnyéktócsából. mint odakint. – Üdv. és mindannyiunkra ráférne már az alvás.Az Áruló türelmes. nagyuram. – Holnap hosszú napunk lesz. Még mindig élt.

– Rohadék! – sziszegte a nő. ahol az alkar sápadt bőre alatt jól látszott a lassan lüktető imágó. A nő nagyot nyelt. – Ezt én is kérdezhetném. Magával kapcsolatban. és egészen közel húzta magához. Valami. ami nem hagy nyugodni. őrnagy? Hátrahúzta a nő zubbonyának ujját. majd megfogta Cirk kezét. 311 . mi ez. – De… nem hiszem. – Ez kölcsönös – mosolyodott el a nő. hogy… – Miért ne? – kérdezte a férfi. – Sabbatina… remélem nem baj. A Császár nevére. – Mi… mi ez? – kiáltott fel Cirk. hogy ez lenne a legalkalmasabb hely és idő.Dan Abnett – Az még várhat – lépett közelebb Gaunt. hogy… Gaunt keze hirtelen megszorult a csuklóján. – Tényleg… nem hiszem. hogy így szólítom… van itt… valami.

ahogy sikerült kiszabadítania magát Gaunt markából. – Elég! – lépett elő az épület egyik sötét zugából Mkvenner. a felderítő pedig ugyanilyen gyorsan ki is verte a kezéből. komoly kárt is okozhatott volna. Cirk. Ha egy kicsit pontosabb vagy több erőt tud belevinni. s egy kétméteres petrencerudat szegezett a nő mellkasának. Cirk villámgyorsan előrántotta a pisztolyát. s ahogy Cirk levegőért kapkodva görnyedt kétrét. A rúd végét a nő gyomrába döfte. – Miért nem próbálja meg inkább elma… Az ütés váratlanul érte. 312 .Az Áruló – Ugyan-ugyan! – csikorogta Gaunt. gyomorszájon rúgta a komisszárt. és a jól irányzott csapás Gaunt nyakát találta el. de a komisszár ezredes így is fuldokolva esett össze. aztán futásnak eredt. egy jól irányzott ütéssel leverte a lábáról. A nő meglepően erős volt.

– Remélem. melyben a parazita tanyázott. akit a kétméteres rúd tartott a földön. – Ezt? – nyújtotta előre a nő a karját. őrnagy – mondta hűvösen Gaunt. aki időközben feltápászkodott. Mkvenner elvigyorodott. ami még félelmetesebbé tette sovány. hogy van köztünk valamiféle… bizalom! – Van. hogy a jövőben több légyottra nem kell hogy magammal hozzam. 313 . szinte elhanyagolható vétség.Dan Abnett – Köszönöm. – Egy imágó van a testében. és félreállt a parancsnoka útjából. mire a nő. – Az ott az Ellenség jele. Ven – nyögte Gaunt. hogy egy birodalmi komisszárra kezet emelt. Ehhez képest az. De ezt akkor is meg kell magyaráznia. – Maga rohadék! Azt hittem. – Igen – biccentett Gaunt. dühösen kiköpött. és előhúzta a sorozatvetőjét. aszkétikus arcát.

– Bolond lettem volna hagyni. hogy a nap bármely órájában szabadon mozoghassak – hadarta a nő dühösen. mert csak rövid ideig tette lehetővé a szabad mozgást. hogy a magyarázata nagyon meggyőző lesz. hogyan maradhatott az ellenállás talpon?! Minden eszközre és trükkre szükségünk van. de ezek egész nap! Acreson meg én… mi egész nap szabadon mozoghattunk. amikor egy ilyen dög beleeszi magát a húsába?! Enélkül nem tudom elvinni magát meg az embereit Edrianba! Enélkül kurvára nem tudom elvinni magukat sehová! A többiek kiszedették a parazitákat. Maga el se tudja képzelni. hogy becsaphassuk a Jeleket és a szkennereiket! Vagy talán azt gondolja. hogy… ne… nem… mit csináltak Acresonnal? 314 . hogy olyan kurva jó érzés. – Ez az imágó teszi lehetővé. mit gondol. hogy eltávolítsák! Mégis.Az Áruló Ezért bízom benne.

Ők öten immáron ütközetek százaiban küzdöttek vállvetve.Dan Abnett – Semmit – rázta meg a fejét Gaunt. ezért nem vetettem ki. és a tokjába csúsztatta a sorozatvetőt. – Ők a megszállók. és nekünk azokat kijátszva kellett életben maradnunk! Ez a dolog a hasznunkra volt és van. Hinnie kell nekem! Kérem! Kérem! Gaunt lassan bólintott. nem mi! De a szabályokat is ők diktálták. Gaunt! Ők az Ellenség. 315 . Csakis ezért. – Hadd menjen! – intett Mkvennernek. s Uexkull bennük – és csak és kizárólag bennük – megbízott. – Eddig. Az elöl haladó vezérhajó fedélzetén Uexkull és négy harcosa már a csatára készült.  A két gyilokhajó – felhőszakadásnak és a viharos erejű szélnek fittyet hányva – száguldott Baksberg felé.

Különleges alakulat. – Négy perc. Uexkull kilép – mondta. – Sebek? – Többfajta. – Hamarosan Baksbergbe érünk – hallották a pilóta hangját az interkomon. majd a harcosaihoz fordult. 316 . – Nagyuram – hallották Eekuin hangját az interkomon. – Mi akarsz?! – Az embereim megtalálták az eltűnt szakaszt. – Valószínűleg a Birodalmi Gárda.Az Áruló A vezér ellenőrizte a váll-lapjára szerelt apró löveget. – Rajtaütés és gerillataktika. hogy szinkronban működjön a vértezete fegyverrendszerével. – Nagy valószínűség szerint. Egy dögkútban bukkantak rá a holttestekre. nagyuram. Uexkull új tárat csúsztatott a villámvetőjébe. – Kiszállásra felkészülni! – mordult föl. – Jó. ahogy azt is.

nagyuram. 317 . elég jók. – A főút közelében több elhagyatott baromfitelep is van. – Igen. Ezzel gyorsan megleszünk. nagyuram – jött a pilóta válasza az interkomon. – Van már bemért célpontunk? – csattant föl a vezér.Dan Abnett Beszivárgók. – Akkor itt a baromfivész ideje. és az egyikből mozgást és fényeket jelentettek. – A baksbergi repülésirányítók megadták a célpont valószínűsíthető koordinátáit. De attól még csak emberek. A négy harcos egyetértően morgott. – Baromfitelep? – mordult föl Uexkull. Úgy tűnik.

Az esős éjszaka hirtelen vakító fényekkel telt meg. így az első gyilokhajó olyan mélyre ereszkedett. tégla. s ebből a magasságból nyitott tüzet. Fa.Az Áruló TIZENEGY Nem volt elég hely a leszálláshoz. Az esővíz forró gőzzé vált. s a táj egy-egy villanás szemkápráztató pillanatába fagyott bele. hogy páncélozott hasa már a fák koronáját súrolta. pala és 318 . miközben a folyamatos össztűzben darabokra szakadt a központi épület. s azonnal elpárolgott a hajó átforrósodott lövegeiről.

a légmozgást. és a toldaléképületekre. Uexkull volt az első. s pusztító sorozatokat zúdított a keltetőkre. A vezérhajó még mélyebbre ereszkedett.Dan Abnett kődarabok röpködtek mindenfelé. a 319 . és a taktikai kogitátora a másodperc töredéke alatt elemezték a helyzetet. ahol az épületegyüttes állt. vizes sárba süllyedtek. de a páncél súlykiegyenlítői. Fémcsizmái híg. aki földet ért. s mint egy vajúdó szörny. a káoszgárdistákat. majd kinyílt az egyik csapóajtó. és az audioimplantátumának különleges egyensúlyozó rendszere azonnal működésbe lépett. A nyakvértjébe épített szenzorok. s ahogy a ház falai megroskadtak. az éjbe okádta rémisztő fattyait. A kísérőhajó lassú kört tett a tisztás fölött. a gyilokhajók máris új célpont után néztek. s úgy egyenesedett föl. mintha a legsimább és legszilárdabb talajon állt volna. a hőmérsékletet.

Tévednek. A világ egy pillanat alatt átalakult. 320 . s a káoszgárdista önkéntelenül is elvigyorodott. vörös és fehér villanásai. A fejük fölött köröző gyilokhajó fegyverei fehér tüzet ontottak magukból. élettelen dolgok most a legkevésbé sem érdekelték Uexkullt. Czelgur tüzet nyitott. csak az élet meleg. Uexkull emberfölötti érzékeivel a robbanólövedékek mennydörgésén át is hallotta egy ember halálhörgését. Három szívdobbanás alatt átvágtak az udvaron.Az Áruló levegő páratartalmát és a látási viszonyokat. akik a halált a sötétséggel azonosítják. s ahogy elérték az első épület sarkát. akárcsak a villámvetők. A hideg. A halál csupa vörös és fehér izzás. s a szemei elé ereszkedő szűrők azonnal az infravörös fénytartományra váltottak. maga a legtisztább fény.

hogy megtisztítsák a terepet. s a vezér beépített lövege azonnal célba vette. – A raktárak biztosítva – mordult bele a rádióba Virog. 321 . ahogy a fegyvert rögzítő pántok és kapcsok a helyén tartották a löveget. s a halálhörgésbe ezúttal fejhangú sikoly is vegyült. – Központi épület tiszta – recsegte Gurgoy. Valami mozgott a benti félhomályban. Egy éles villanás. Egyetlen rúgással átszakította a legközelebbi keltető oldalfalát. és akár egy irdatlan. s Uexkull elégedetten mordult föl. Az újabb kört leíró gyilokhajó felkavarta a híg.Dan Abnett Az emberei egy villanás alatt szétszóródtak. berobbant az épületbe. vizes sarat az udvaron. Húsz méterre egy gránát robbant. majd a megnyugtató rántás. – Három halott. páncélos lövedék. ahogy megérezte bőrén a vérrel kevert vizet. – Két halott.

és élvezettel hallgatta a csatazajt. de a káoszgárdista számára ez a szag távolról sem volt kellemetlen. majd dörrenést hallott. és savas füst bűzét mosták össze a sustorgó esőcseppek. Az egyik sarokból egy ember pattant elő. s egy hosszú sorozattal mindent és mindenkit elpusztított odabent. és egy alig érezhető ütést az oldalán. a szomszédos keltető falát Nezera tépte darabokra az energiakarmaival. Tőle balra.Az Áruló Az a valami húscafatokká és csontszilánkokká robbant szét. Kivárt egy pillanatot. és a falba tépett lyuk felé iramodott. Ez a háború és a győzelem illata volt. Uexkull a villámvetőjével lőtte le. madárürülék. – Balra! – rikoltotta Uexkull. egy pillanatra megállt. Vér. Ahogy kilépett a keltetőből. 322 . a szenzorok nem jeleztek több élőt a szűk helyiségben.

és egy lövéssel leszaggatta a legközelebbi ház tetejét.Dan Abnett Valaki rálőtt. Uexkull vállfegyvere egy másodperc alatt célra állt. Ennél ugyan több ellenállásra számított. Szilárd magvas lőszer. hogy a legnagyobb valószínűség szerint honnan lőtték ki. Az ilyen semmilyen körülmények között nem képes átütni egy erőpáncélt.  – Ott – mutatott Bonin kelet felé. de már ez is képes megédesíteni a győzelmet. 323 . kis kaliberű kézifegyver. Szórványos fegyverropogást hallott. A vértezete fegyverrendszere azonnal kiszámolta a lövedék becsapódási szögéből a röppályáját. és azt. és elégedetten felmordult. Egy pillanatra még a lövész összeroncsolt alakját is látta – mielőtt a romok maguk alá temették volna.

csupán néhány felvillanás. Robbanások. – Gyalog megyünk. de a körülötte állók azonnal betapasztották a száját. – Milyen messze lehet? – kérdezte Gaunt.Az Áruló Nem sok látnivaló akadt. majd visszarohant az ideiglenes szállásukra. Lefivre sikoltva riadt föl. és elüvöltötte magát: – Talpra! Most! A Szellemeknek nem volt szükségük több bíztatásra. A hangok azonban mindent elmondtak. ahogy az ellenállóknak sem. miközben rohanvást kapkodta össze a holmiját. ami megvilágította a sötétségbe burkolózó erdőt. uram? – kérdezte Varl. – Nem több mint két kilométerre – csóválta meg a fejét a felderítő. feltépte az ajtót. A komisszár ezredes azonnal sarkon fordult. Nehézfegyverek mennydörgése. 324 . Hajtóművek sivítása.

– Larks! Gyerünk! Ébresztő! – Már itt az idő. – A levegőből pillanatok alatt kiszúrnák. – Futólépés! Larkin a szénapadláson aludt magzatpózba kucorodva – olyan mélyen. hogy a robbanások hangja sem ébresztette föl. – Névsor! – vakkantotta Rawne.Dan Abnett – Nem kockáztathatunk – rázta meg a fejét Gaunt. aztán megrázta a vállát. Bragg? 325 . amíg én megkeresem – intett Gaunt. Mkoll! Lámpákat kikapcsolni! Ven! Cirk őrnaggyal együtt készítsenek útitervet! Mozgás! Mkoll és Beltayn gyorsan összeszedték és kikapcsolták a lámpákat. mire – Larkin kivételével – mindenki bejelentkezett. Gaunt nyugtalanul bámult a mesterlövész viaszfehér arcába. – Maga vezeti őket.

és szedje össze a holmiját! Semmit ne hagyjon itt! Két perce van! És igyekezzen. hogy van.  Rawne és Mkvenner vezette a sort. miközben villámgyorsan összepakolt. – Azt álmodtam. aztán visszakézből pofonvágta Larkint. A Szellemek a köpenyüket húzták a fejükbe. – Fogja a zsákját. és az arcát tapogatta. hogy meghaltam. miközben az épületek mögötti erdősáv felé futottak. És ennél nincs szarabb. – Talpra. mert szükségem van magára! – Francba! – sziszegte Larkin. és kiderül. Larkin. Aztán felébredek. katona! Larkin nyögve ült föl. a helyiek csuklyát – normális esetben a savas 326 . A sötétben csak a távoli robbanások visszfénye adott némi támpontot a tájékozódáshoz.Az Áruló Gaunt nagyot fújt.

Gaunt és Larkin zárták a sort. Az egyik hulla mellett egy özönvíz előtti. A levegő szinte marta az orrukat. a csatazaj is elült. képzett katonák. – Menekültek – acsarogta Uexkull.  Czelgur lángszórójának fényénél vették szemügyre a hullákat. 327 . hogy ezek rongyos. s igyekeztek mihamarabb átjutni az irtásterületen. egylövetű puska hevert a földön.Dan Abnett eső csúnya bőrallergiát okoz. – Nincs bennük imágó. nem kemény. de a Gereon nem tartozott a normális helyek közé. s mire elérték az erdőt. és az a sebeik ellenére is azonnal világossá vált. de lézerfegyvereknek nyomuk sem volt. alultáplált menekültek.

tőlünk nyugatra. – A szenzorok egy nagyobb fémtömeget jeleznek. nagyuram. – Meg fogják találni a csapatszállítót – sziszegte Varl.Az Áruló – A Birodalmi Gárda nem soroz be nyomorékokat – csóválta meg a fejét a vezér. A két páncélozott hajó keresőfényei az elhagyatott épületeket pásztázták. Felcsipogott a sisakrádiója. két egész harmincegy század kilométerre. – A rinyálás nem segít! – vágott vissza Rawne. – Mi van? – mordult fel türelmetlenül. – Megvannak! – bődült el Uexkull. amikor meghallották a gyilokhajók hajtóműveinek sivítását. – Rossz nyomot követtünk. 328 . – Mozgás!  Már jócskán maguk mögött hagyták a romos baromfikeltetőt.

és mozgás! – reccsent rájuk Gaunt. már egészen közel lesznek az első határvárosokhoz.Dan Abnett – Pofa be. Az egyik ilyenben kapcsolatba fognak tudni lépni az ellenállással is. Az őrnagy szerint körülbelül tíz kilométerre vannak az Edrian tartományon átvezető főúttól. amit a helyiek Határnak neveztek. A bőrük égett az esőcseppektől. arrafelé nem mehetnek. azon túl pedig valami. s minden szavukból sütött a félelem. s a rothadó aljnövényzetből felszálló gázoktól levegőt venni is alig mertek. amikor arról a helyről beszéltek. Cirk szerint nyugat felé sűrű erdőség húzódott. – Az ME-s alakulatokat és az excubitorokat riadóztatták… mire elérjük az 329 . Úgy tűnt. és az élre állva gyilkos tempót diktált. – Ennek ellenére nem lesz könnyű dolgunk – csóválta a fejét a nő. s amint az elérik.

Az Áruló első várost. hogy már a környék összes katonája ezeket az erdőket fogja járni. Kezdettől fogva tudta. és nem ringatta magát hamis illúziókba azt illetően. hogy a Káosz nem rendelkezik taktikusokkal és katonai elemzőkkel. kiterjeszthetik a keresés hatósugarát. és akkor az ő titkos küldetésüknek annyi. Mert ha Edrianban nem találnak meg minket. Gaunt nem szólt semmit. lehet. – Van más út? – kérdezte élesen Mkoll. Ehhez viszont kell némi idő 330 . mint gondolta. hogy miről is van szó. Gyalog legalább egy hónap. Az Ellenség nagyobb erőket állomásoztatott a Gereonon. de most a szerencse is elpártolt tőlük. bár az jókora kerülő lenne. át a hegyeken. Már ha nincs semmi gond. – Észak helyett mehetnénk kelet felé is. A nyomokból pillanatok alatt összerakják. hogy a dolgok nem fognak simán menni. Hacsak nem sikerül egy darabig még félrevezetni őket.

– Lassan és alacsonyan repülünk! 331 . A mennyezetre erősített fogantyúkba kapaszkodva hajolt ki a gyilokhajó nyitott csapóajtaján. – Életjelek? – Semmi emberi. A keresőfények pászmáiban vegyszerrel teli vízcseppek kavarogtak.Dan Abnett – és most akadtak ennél sokkal égetőbb problémáik is. s a vezér élvezettel tűrte. A sajátjában csakúgy. hogy jobban szemügyre vehesse a járművet. s mostanra már kifejezetten örömét lelte benne. – Irány észak! – recsegte Uexkull. Uexkull hanyag biccentéssel nyugtázta Gurgoy szavait. hogy a szél az arcába fújja az esőt. Rég megtanulta legyűrni a fájdalmat.  – Az ott az eltűnt csapatszállító. mint máséban. nagyuram.

titkon remélve. hogy ilyen időben értelmetlen lenne a talajon az ellenség nyomába eredni. s a szenzorok akkor sem vették őket észre. Uexkull tisztában volt vele.Az Áruló – Igenis. Ennek ellenére bekapcsolta a hőlátó vizorát. s ez könnyedén becsaphatta a szemlélődőt. akár egy helyben is állhattak. s elkendőzi a hő. akiket üldöztek. a szokottnál több fokkal magasabb hőmérsékletet teremtett az erdőben. 332 . A két gyilokhajó alig két méterrel a fák koronája fölött repült. – Hol a zászlóaljam? – mordult föl. s a reflektorok folyamatosan az erdőséget pásztázták. nagyúr.és szagmintákat. A lassan bomló avar. és a rothadó aljnövényzet azonban állandó. Azok. hogy megpillant egy halvány jelet. Az eső rövid idő alatt minden nyomot használhatatlanná tesz.

– Igenis.Dan Abnett – A baksbergi ellenőrzőpontnál. nagyuram – válaszolt a pilóta azonnal. Ellenben. ez az egész hamarosan már nem lesz több. – Az Edrian-úton pedig egy dandár közeledik. az Anarch nevében. mintha hibázott volna. nagyuram. amit vállalt. – Továbbítsd nekik a parancsom: a zászlóalj a környező erdőket fésülje át. Megfosztották a győzelemtől. észak felé haladva. 333 . kinek szava minden más szót elnyel – morogta Uexkull. Ritka érzés volt. nem sikerült teljesítenie. mint egy kellemetlen emlék. mintha vesztett volna. kettős csatárláncban! A dandár az út két oldalán áll fel. Mi több. és mindent megállít. aki csalódottságot érzett. ha minden a terv szerint történik. – Ez a parancsom. parancsod szerint. Ez olyan. s a legkevésbé sem kellemes. Olyan.

és a meleg. 334 . aki Criiddel egy álcaköpeny alá bújt be. elrejtette őket. amit a bomló aljnövényzet bocsátott ki. A reflektorok fényében jól látszott. és az éji erdő neszeit hallgatta. – Köszönöm! – suttogta Landerson. – Ha az egyikünk lebukik. mindannyian lebukunk – vont vállat a nő. A Szellemek lassan előmerészkedtek a fedezékükből. lassan ellebegtek felettük. groteszk rovar. amik izzó tekintetükkel kutattak zsákmány után. akár két óriási. Egyelőre.Az Áruló  A gyilokhajók. Az álcaköpenyeik. – És mozgás! A sort Mkoll zárta. hogy hajladoznak a fák a hajtóművek kavarta szélben. – Kuss van! – sziszegte Rawne. aki egy pillanatra megállt.

Dan Abnett Dél felől halk. vészjósló kutyaugatást hozott a szél. 335 .

három furcsa dologra figyelt fel. Egy hangot sem hallott. Az életőrzője soha nem lenne annyira gondatlan. és ez még a csöndnél is jobban meglepte. Aztán arra lett figyelmes. 336 . hogy nyitva hagyja az ajtót. Bár nem volt nála kronométer.Az Áruló TIZENKETTŐ Amikor a pheguth felébredt. úgy becsülte. hogy a szobája ajtaja nyitva áll. hogy még elég korán lehet. A szobája is távol volt az erőd legforgalmasabb részeitől… de akkor is. Először is a torony szokatlanul csendesnek tűnt.

Az izmai görcsösen rángatóztak. és az hagyta nyitva az ajtót? Ha igen. a szerencsétlen nem követi el még egyszer ugyanezt a hibát. félig kiesett az ágyból. erről Desolane majd gondoskodik. hogy az egyik bestia őrszem járt itt. a szaggató fejfájás így is rátört. miközben az agya a szemén és a fülén át próbált kifolyni. Lassan felült a fémkereten.Dan Abnett Lehet. a pheguth mégis érezte a kinti. miközben ő aludt. vér csordogált az 337 . s felborította fém éjjeliedényét. hűs levegőt az arcán. valaki egy üstdobot püföl a koponyája mélyén. Az ajtó ugyan csak résnyire volt nyitva. s mire úgyahogy csillapodott a kín. Úgy érezte. de a transzkódolás mellékhatása. Félig kimászott. ami a fal mellé volt támasztva. ami az ágyául szolgált.

Amint végzett. ismét az ajtót vette szemügyre. lőrésszerű ablakokon beszüremlő. s alig bírt talpra állni. lassan kinyitotta. – Desolane? – kérdezte rekedten.Az Áruló orrából. Nem volt az ágykerethez bilincselve. mint egy újszülött. hogy mi is a legfurcsább ezen a reggelen. de nem kapott választ. megvasalt ajtó is nyitva állt. éles. és az elharapott nyelvéből. Egy percig csak állt. s amikor az nem csapódott be. nagyon lassan elindult felé. s értetlenül bámult az ajtóra. és elkezdte felhúzni a tunikáját és a nadrágját. s a magas. Reszketett. reggeli napfénytől könnybe lábadt a szeme. aztán a sarokban álló székhez botorkált. Ekkor tudatosult benne. 338 . – Desolane? Az előszoba üres volt. A szemközti. s lassan. Óvatosan megérintette az ajtót.

rajtad pedig nem volt bilincs. A férfi a szobájában ült. pheguth.Dan Abnett – Desolane? – kérdezte újfent. de nem voltál itt. Úgyhogy leültem ide. hogy mit tegyek – rázta meg a fejét a pheguth. – Jó reggelt. és megvártalak. – Nem tudtam. – Valaki biztosan elfeledkezett róluk. pheguth. – Az ajtók nyitva álltak. majd halkan elindult kifelé. és nem voltak rajtam a bilincseim. Nem válaszoltál. – Hívtalak. az ajtóval szemközt.  Az életőrző háromnegyed óra múlva lelt rá a pheguthra. Nem csábított a szökés lehetősége? 339 . – Valóban? – hajtotta félre a fejét az életőrző. – Az ajtó nyitva állt.

Az Áruló A férfi lassan. Hiszen hová is mennék? És azt is tudom. Úgy becsülik. és hogyan működik. Még. Az emlékezetet gátló külső falakat már sikerült áttörni. hogy legfeljebb egy héten belül sikerül ezt is teljesen feltörni. hogy ez egy… trükk volt? Egy próba? – Ha úgy tetszik. és behívott egy őrt. hívhatod így. hogy a saját védelmem érdekében vagyok bezárva. aki a férfi reggelijét hozta tálcán. – Nem. pheguth – biccentett Desolane. és azt mondták. – Múlt éjjel szót váltottam a pszikkel. és megcsóválta a fejét. 340 . hogyan épül fel. De sikerült lerombolni az elmezár… külső falait. – És… és mire jöttek rá? – Semmire. és most már látják. hogy most először járt sikerrel a transzkódolás. Vagy… azt akarod mondani. fáradtan elmosolyodott.

aztán kelletlenül bólintott. A pheguth elmosolyodott. hogy az elmezár szerkezeti egységének megbomlásával előfordulhat. Lassan maga elé nyújtotta a karját. hirtelen nem lettem-e megint lojális az Arany Trónushoz? Desolane összerezzent. hogy valamennyi visszatér a szabad akaratból is.Dan Abnett – Akkor… mire fel volt ez a próba… ma? – dőlt hátra a széken a pheguth. s gondosan szemügyre vette a gépi kezét. Az pedig előre nem kiszámítható. s a szokatlan érzelem teljesen átformálta az arcát. – A pszik úgy vélték. – Hogy lásd. – Akkor… te hagytad nyitva az ajtót? – Igen. – Igen. hogy ez hogyan hat majd a hűségedre. ha ezt a kifejezést nem használnád többé. azért. Öt standard 341 . És szeretném.

mert az efféle játszadozás mindkettőnkhöz méltatlan. Az erdőn túl elterülő síkság közepén. amitől viszketett a bőr és égett a szem. ahol a csuklóhoz kapcsolódott. azt csak találgathatták a sűrű ködben. Az eső hajnaltájt ugyan elállt. akár gigászi őrszemek. de ott. – Igen – biccentett Desolane. Valószínűleg elvadult termőföldek. szélmalmok emelkedtek. és még annyi minden másért… nem mehetek vissza. 342 . Hogy a fákon túl mi van. még mindig jól látszott a lassan halványuló hegvonal.  A Szellemek napkeltére érték el az erdő szélét. Soha többé. de a fák között megrekedt a vízpára. – Ezért.Az Áruló évvel ezelőtt kapta. Szóval… ne tégy többet próbára. – Látod ezt? – kérdezte.

de ezeket senki nem merte közelebbről szemügyre venni. Úttorlaszok. A Gereonon többé már nem őröltek gabonát. 343 . hogy az úton járművek és gyalogosok várakoznak. ME-s katonák. Talán ha harmincpercnyire lehettek tőlük.Dan Abnett Hosszú karjaik fikarcnyit sem mozdultak – talán már a megszállás óta. A felderítők a rossz látási viszonyok ellenére is biztosra vették. A hangok alapján az üldözőik is egész éjjel talpon voltak. amire a Káosz torz jeleit festették. A masszív alapokra épített főút a fasorral párhuzamosan. Egyik-másik keréklapáton hosszú rongydarab lógott. tőlük alig ötszáz méterre futott. aztán újra nekiindultak. s mostanra már sokat lefaragtak a hátrányukból. Csapatszállítók. Rövid pihenőre álltak csak meg az erdő szélén.

Cirk őrnagy. körülbelül tíz kilométerre innen. uram. Ott a legnagyobb az esély rá. – Ha nekimegyünk az úttorlasznak. melybe a sarkukban lihegő vadászcsapat próbálta belehajtani őket. végünk – mondta Gaunt hidegen. merre érdemes továbbindulnunk? Az őrnagy helyett Plower válaszolt. – Északkelet felé. ha sikerül becsapnunk a vadászkutyákat. a csapda. 344 . – Ugyanakkor az Ellenség is ott keresne minket a leghamarabb – ingatta a fejét Cirk. – Ha itt maradunk. és végünk.Az Áruló Itt volt a harapófogó másik szára. és átjutunk az út túloldalára. aki sokkal jobban ismerte ezt a környéket. amint túljutottunk az úton. beérnek minket az üldözőink. Ebből a csapdából csak úgy jutunk ki. hogy kapcsolatba tudunk lépni a helyi ellenállókkal. Én arrafelé indulnék. Úgyhogy ezt fogjuk tenni. Edrian városa arrafelé fekszik.

Mostanában az excubitorok nagyon rászálltak a kisebb helyekre. s úgy tornyosult a ködfüggöny fölé. melyeken ártó jelek sorakoztak. hogy a lehető legkevesebb időt kelljen a 345 . ami körülbelül három kilométerre állt tőlük. – Egy próbát megér – mondta Gaunt komoran. úgyhogy amíg még nem oszlik el a köd.Dan Abnett – Útközben van két kisebb település is – folytatta Plower. Hatalmas volt. megpróbálunk átjutni az út túloldalára. Igaz. Egyenesen vágunk át az úton. mint egy katedrális. – Malomvölgy és Arató. A legközelebbi szélmalom felé intett. nem biztos. hogy ezek valamelyikében is találunk kapcsolatot. és az elcsendesedő katonákhoz fordult. – Ott találkozunk. – Itt nem maradhatunk. majd felemelte a kezét. Lapátkerekeit vörös rongydarabok kötötték béklyóba. Lehet.

Mkoll? Az őrmester megvakarta az állát. így őket is mi visszük át.Az Áruló nyílt terepen tölteni. aztán biccentett. 346 . páncélozott jármű jelent meg az úton – egy üzemanyag-szállító. – Vent és Bonint viszem. Mivel Cirk őrnagy embereinek nincs álcaköpenyük. Kelet felé megyünk. Criid megy Landersonnal. és útközben kitalálunk valamit. – Én nem hiszem. Keleti irányból egy jókora. Beltayn Acresonnal. – Uram! Larkin volt az. én Lefivre-t. – Erről nem nyitok vitát. Varl és Purchason mennek párban. maga kíséri Cirk őrnagyot. Rawne. Feygor pedig Plowerrel. Viszont szükségünk lesz egy elterelő akcióra. de Gaunt megrázta a fejét. aki eddig az utat fürkészte dédelgetett távcsövével. hogy… – kezdte Rawne.

hogy rá még ennél 347 . mielőtt annyira megritkulna a köd. mire elérték a töltést. hogy a fűtenger lassan hullámzik. s a komisszár ezredes szinte azonnal rábólintott. – Kértünk s megadatott – mondta ünnepélyesen. s a hűvös hajnal ellenére pillanatok alatt leizzadtak. – A Császár vigyáz ránk. Szükségük lehet rá. nedves fűben kúsztak előre.Dan Abnett Mkoll kérdőn nézett Gauntra. Magas. együtt maradni… Varl úgy érezte. a köd leple alatt talán csak annyit vett volna észre belőlük a figyelmes szemlélő. A malomnál találkozunk. Nem sietni. Nekiindultak. nem kapkodni. minden izmuk lángol. A környezet színéhez alkalmazkodó álcaköpenyeikben. Bonin helyett viszont Brostint vigyék. Az egy köpenyen osztozó párosok haladtak a leglassabban. hogy az útról is könnyen kiszúrják őket. s bár csak ötszáz métert kellett megtenniük. úgy érezték.

s kellett egy perc. és összeszorított foggal kúsztak tovább. hogy neki kellett cipelnie Brostin felszerelésének javát. ahogy valaki becsukott egy ajtót.Az Áruló is nehezebb feladat hárult. Gaunt 348 . hogy valamelyest összeszedjék magukat. Purchason hozta a lőszerhevedereket. Mire mind elérték a töltés oldalát. Itt már jól lehetett hallani az őrök lépteinek zaját. s a halk. Curth még arra is meg mert volna esküdni. s egyre gyakrabban kellett megállniuk. hogy egy lho-pálcika illatát érzi. torokhangú parancsszavakat. s pont úgy izzadt. akik kényszeredett vigyorral. némán verítékeztek. hogy Lefivre milyen feszült. Fémes koppanás. Az álcaköpeny kényelmetlen közelségbe kényszerítette a két férfit. tekintve. mint az őrmester. A férfi kapkodva szedte a levegőt. reszkettek a fáradtságtól. hogy letörölhesse arcáról az izzadságot. Gaunt érezte.

s hangtalanul motyogott. parancsoló hangon utasította őket. A komisszár ezredes megragadta a társa állát. Tudta. hogy mit mondhat az embereinek. ahogy a férfi szabályosan reszketni kezdett. – Ne! – suttogta – Ne! Odafönt újabb parancsszavak harsantak. s egyre nehezebb volt kettejük mozgását összehangolni.Dan Abnett türelme rohamosan fogyott. nagyon is el tudta képzelni. s bár Gaunt egy szót sem értett ezen a nyelven. és valamelyik őr észreveheti őket. Valahol a fejük felett egy tiszt épp az embereit egrecírozta. lecsúszik róluk az álcaköpeny. ha csak egyszer is elvéti a mozdulatot. s Gaunt villámgyorsan befogta Lefivre száját. hogy a szemébe nézzen. Harsány. 349 . A szája széle elkékült. még mielőtt a férfi felüvöltött volna. s Gaunt érezte a köpeny rezgését. Lefivre mozdulatlanná dermedt. és kényszerítette.

de Mkollhoz képest úgy csörtetett. 350 . és úgy kapkodta a levegőt. Egy képzetlen civilnél mindenképp csöndesebb volt. Mkvenner és Brostin végig a fák között haladtak. majd eressze ki! Ha rájönnek. A két felderítő hangtalanul mozgott – nem úgy a lángszórós. A szemeiből már csak a fehérje látszott. mint aki tíz mérföldet futott le egyvégtében.  Mkoll. hogy itt vagyunk. s le se vették a szemüket az üzemanyag-szállítóról. Gaunt érezte. – Lassan szívja be a levegőt.Az Áruló – Lélegezzen! – súgta. mint egy vaddisznó. úgyhogy a Császár nevére… lélegezzen! Lefivre mintha nem is hallotta volna. öt szívdobbanásig tartsa bent. hogy lassan lecsúszik róluk a köpeny. azonnal megölnek minket.

Dan Abnett

Az őrmester szigorú pillantással mérte végig
a tagbaszakadt katonát, aztán megrázta a fejét.
– Túl hangos! – sziszegte.
Brostin kelletlenül megvonta a vállát, mire
Mkoll szikrázó szemmel állt meg.
– Te is Szellem vagy, Brostin! Legalább
próbálj meg lopakodni!
– Próbálok én – motyogta a lángszórós,
aztán, ahogy az őrmester továbbindult, még
halkan hozzátette. – Kibaszott felderítők.
Mkvenner megfordult, és egy könnyed
mozdulattal ráfogott Brostin nyakára. A tanithi
nagydarab ember volt, csupa izom, és nem
egykönnyen ijedt meg, de most nyelni sem
mert. A nyaki ütőerére nehezedő nyomás alig
volt érezhető, de tudta, hogy egy kicsivel több
elég lenne, hogy elájuljon, egy erősebb
nyomástól pedig meghalna.

351

Az Áruló

– Hallottad az őrmestert – mondta Mkvenner
csöndesen. – Fogadj szépen szót! Szükségünk
van rád, de azért nem vagy nélkülözhetetlen.
Brostin némán bólintott, hogy megértette, és
igyekezett olyan csöndben követni a
felderítőket, ahogy csak tudta.


Miközben a letört gallyakra és száraz
falevelekre figyelt, fél szemmel Mkvennert
leste. A felderítőnek veszett híre volt, és az
egész sereg tisztelte. Gaunt kis kedvencei közé
tartozott, mint a felderítők többsége, s Brostin
– aki elsősorban Rawne-hoz volt hűséges –
nagy ívben köpött rájuk. Általában. Most
persze nem, de ki tudja… még egy ilyen trükk,
még egy kis szívózás, és ki tudja, nem esik-e
baja szegény Mkvennernek a következő
összecsapás
során.
Abban
a
nagy
kavarodásban annyi minden történhet…
352

Dan Abnett

Mkoll megállt, és feltartotta ökölbe szorított
jobbját. Mindhárman szorosabbra húzták az
álcaköpenyt, aztán hason csúszva folytatták az
utat a töltés felé.


Nem messze a töltéstől az utolsó fa is eltűnt,
s iszapos irtásterület vette át a csalitos helyét.
Elsőnek Bonin tápászkodott fel, megigazította
az álcaköpenyét, s szinte teljesen beleolvadt a
lomhán gomolygó ködbe.
Lassan mindenki elérte a töltést, s a felderítő
kézjelekkel utasította őket, hogy ellenőrizzék a
fegyvereiket. Hátukat a töltés sáros falának
vetve először a saját fegyvereiket, majd a
mellettük gubbasztókét ellenőrizték. Bonin
Larkinra pillantott, aki tőle balra kuporgott,
aztán megrázta a fejét, és nem erőltette a
dolgot. A mesterlövészt itt helyben megütné a
353

Az Áruló

guta, ha valaki hozzá merne nyúlni a
rajongásig szeretett lézerpuskájához.
Hol a főnök? – mutogatta el Larkin.
Bonin vérnyomása azonnal megugrott. Húsz
méterre tőlük egy álcaköpeny körvonalait
fedezte fel a magas fűben.
Nem mozgott.


– Uralkodjon magán! – sziszegte Gaunt. – A
Császár nevére…
Lefivre azonban nem hallotta. A szemei
kifordultak, a szája szélére habos nyál ült ki, és
görcsösen vonaglani kezdett.


A prométeum átható bűze minden más
szagot elnyomott, miközben a tartálykocsi
354

Dan Abnett

megállt, hogy feltöltse üzemanyaggal a
töltésen sorban álló járműveket.
A három Szellem a töltés árnyékában
várakozott, de tudták, hogy vészesen fogy az
idejük. A nap egyre magasabbra hágott,
rohamos gyorsasággal foszlatta szét a ködöt,
és rövidítette meg az árnyékokat.
A két felderítő a hátára kanyarította a
karabélyt, és a hangtompítós pisztolyokat
vették elő. Mkoll kérdőn nézett Brostinra.
Mehet?
A tagbaszakadt lángszórós élvezettel
szimatolt bele az üzemanyag szagától sűrű
levegőbe, és elvigyorodott. Mehet.


Bonin kétségbeesetten méregette a távolságot
a töltés és Gaunték között. Egyelőre még
árnyékban vannak, de a napkeltéig már csak
perceik vannak, aztán észre fogják venni őket.
355

Az Áruló

A köpeny megállás nélkül hullámzott. Mi
a…?
– Lefivre elkúrja nekünk – suttogta Rawne.
– Visszamegyek értük – kelt föl Bonin, de az
őrnagy megrázta a fejét.
– Észreveszik, és akkor mindannyian
cseszhetjük. Itt marad. – De…
– Hallotta a parancsot.
A fejük fölött valaki elkiáltotta magát: – Voi
alt reser manchin?
– Eyt voi? Echa ndeh, magir.
Mi a fenét láttak? – bámult fölfelé Rawne,
aztán kérdőn nézett Cirkre. A nő megrázta a
fejét, és intett, hogy maradjanak veszteg.
Rawne azért előhúzta a rohamkését.
Biztos, ami biztos.


Gaunt tudta, hogy nincs más választása.
Előhúzta az egyik sorozatvetőjét, és azzal
356

Dan Abnett

vágta halántékon Lefivre-t. A szabadságharcos
teste azonnal elernyedt.
Végre.


Az
üzemanyag-szállítón
kívül
két
félpáncélos és egy szakasznyi katona volt az
úton, ami hegyvonulatként emelkedett ki a
ködből. A vizes beton szembántóan csillogott a
felkelő nap fényében, s ez a katonákat legalább
annyira elvakította, mint a Szellemeket.
Mkoll óvatosan átmászott az utat szegélyező
korláton, s a legközelebbi páncélos mögött
keresett menedéket. Ilyen közelről már az
üzemanyagpumpa dohogását is jól hallotta,
akárcsak a közeledő léptek zaját. Begurult a
páncélos alá, s mozdulatlanul várt, míg a
csizmák ki nem kerültek a látószögéből.
Valaki a közelben cigarettára gyújtott, aztán
felüvöltött egy hang: – Akyeda voi smeklunt!
357

Az Áruló

– Aloost moi, magir! – szabadkozott egy
másik hang, aztán a két dohányzó katona
eldobta a még égő cigarettát, és kelletlenül a
töltés széléhez sétáltak, és tessék-lássék
vetettek néhány pillantást az erdő felé.
Közben a pumpa is elhallgatott, s a csövet
lecsatlakoztatták a félpáncélosról. Valaki
becsapta a jármű ajtaját.
Úgy tűnt, befejezték az üzemanyag-feltöltést,
és a tartálykocsi lassan továbbindul.
Ahogy kilesett a páncélos alól, Mkoll látta,
hogy a két katona – miután a sirdar a
tartálykocsival volt elfoglalva – ismét
rágyújtott, és már nem az erdőt figyelte. A
következő pillanatban Mkvenner emelkedett
ki a hátuk mögül a ködből, mint egy magas,
sovány lidérc. Az egyiknek a torkát ragadta
meg, és pusztító erővel szorította el a nyaki
ütőeret, míg a másiknak kést döfött a hátába.
A penge rézsútosan, felfelé szaladt, s elérte a
358

Dan Abnett

tüdőt. A két katonától csak egy halk, erőtlen
sóhajra futotta, mielőtt kiszenvedtek.
Mkvenner óvatosan a földre fektette a két
hullát, és előhúzta a hangtompítós pisztolyát.
Brostin közvetlenül a nyomában mászott át a
korláton, de ahogy megpillantotta az elejtett,
még égő cigarettákat, minden más jelentőségét
vesztette. Felvette az egyiket, és átszellemült
arccal mélyen letüdőzte a forró füstöt.
A mosoly csak akkor hervadt le az arcáról,
amikor a félpáncélos mögül két ME-s katona
bukkant elő.
– Voi shet… – kezdte az egyik, aztán
Mkvenner pisztolya kétszer felköhögött, és
vérbe fojtotta a kérdést.
– Doess scara? – kiabált ki valaki a páncélos
mögül.
A felderítő óvatosan kilesett a jármű
takarásából, de azonnal vissza is kapta a fejét.
A lézersugarak így sem sokkal kerülték el.
359

Az Áruló

A másik oldalról három katona próbált a
hátukba kerülni, de Brostin felkapta az egyik
halott karabélyát, és egy hosszú sorozattal
lekaszálta őket.
Azzal elszabadult a pokol.
Mindenfelől katonák rohantak a páncélosok
felé, és a maguk torokhangú, idegen nyelvén
üvöltöztek. Brostin két másikat is lelőtt,
mielőtt ő is beugrott volna a páncélos mögé.
Mkvenner higgadtan a tokjába csúsztatta a
pisztolyát, majd lekapta válláról a karabélyát,
kibiztosította, aztán nagy levegőt vett, és
kiugrott a jármű takarásából. A szaltót
tökéletesen időzítette, s a lézersugarak alatta
suhantak el. Ahogy betont ért, már lőtt is, és
két újabb katonát kaszált le.
Mkoll még mindig a páncélos alatt hasalt, de
az üvöltözés alatt lassan előrekúszott egészen
a motorblokkot takaró páncéllapokig. Előhúzta
a pisztolyát, és oldalba lőtte a páncélos előtt
360

Dan Abnett

guggoló tisztet. A sirdar hörögve esett össze, s
a következő lövés a két szeme közé ment. Két
szívdobbanás múlva egy katona rohant oda,
hogy megnézze, mi történt.
A felderítő őt is lelőtte.
– Brostin! – bődült el az őrmester.


Bonin az első lövés hangjára felkapta a fejét.
A fejük fölött posztoló őrszemek futva
indultak kelet felé, aztán felhördültek a
félpáncélosok motorjai is.
– Elterelő hadművelet – biccentett Rawne.
– Itt az idő.
– Behozom a parancsnokot – pattant fel
Bonin.
– Csinálja! – biccentett az őrnagy kelletlenül,
aztán a többi katonához fordult. – Mozgás!

361

Az Áruló

A Szellemek és a helyi ellenállók
villámgyorsan felkúsztak a töltés oldalán, míg
a felderítő odarohant Gaunthoz.
– Jöjjön, uram! – kiáltotta.
– Segítsen! – tápászkodott fel Gaunt, és
Lefivre mozdulatlan teste felé intett.
– De erre most nincs…
– Csinálja, katona! Mi senkit nem hagyunk
hátra! Bonin elmorzsolt egy káromkodást a
fogai között, majd megragadta Lefivre ernyedt
kezeit.


Mkoll előmászott a páncélos alól, és ő is
bekapcsolódott a harcba. Azonban hiába
fedezték egymás hátát, mindkét irányból
kezdték belőni a fedezéküket, s jól hallották a
közeledő katonák kiáltozását, és a nyomukban
haladó járművek dübörgését.
362

Dan Abnett

– Most, Brostin! – üvöltötte Mkoll. – Most
vagy soha!
A tagbaszakadt tanithi az üzemanyagszállítóhoz rohant, feltépte az ajtót, és egy
lövéssel leterítette a sofőrt. Kirántotta a
fülkéből a hullát, majd ő maga mászott be a
helyére, és ismét működésbe hozta az
üzemanyagpumpát.
Prométeum árasztotta el az utat, átszivárgott
a beton résein, lecsorgott a töltés oldalán, s
körbefolyta az élőket és halottakat egyaránt.
Bőven jutott belőle a járművek alá is.
Brostin egy utolsót szippantott a cigarettába,
aztán vigyorogva intett Mkollnak.
– Minden baba, őrmester! Innen már
átveszem. – De…
– A maguk helyében én elhúznék innen a
picsába, mielőtt még jobban felforrósodik a
helyzet! Menjenek!

363

Az Áruló

A két felderítő leadott még néhány lövést,
aztán átvetették magukat a korláton,
lecsúsztak a töltés oldalán, s elhasaltak a
magas fűben.
Odafönt elviselhetetlenül erőssé vált a
prométeum bűze, s a futva közeledő katonák
is lassan megálltak. Egyik a másik után kezdett
hátrálni, s egyikük sem mert rálőni a
tartálykocsira.
Aztán megpillantották az idegent.
Nagydarab, szőrös férfi volt, fekete ruhában,
egyik kezében égő csikkel, a másikban a
csővel,
amin
át
a
páncélosokat
is
megtankolták. A csőből, akár egy átvágott
ütőérből, sugárban lövellt az üzemanyag. Úgy
csillogott, mintha ő maga is megfürdött volna
a prométeumban.
– Rostonsültet? – kérdezte vigyorogva, s
azzal a katonák felé pöckölte az égő csikket.

364

Dan Abnett

A következő pillanatban kétszáz méternyi
útszakasz lobbant lángra.

365

Az Áruló

TIZENHÁROM
Mkoll és Mkvenner kábán botorkáltak a fák
között, és igyekeztek minél messzebb kerülni a
hátuk mögött tomboló infernótól. Az égből
lángoló alkatrészek, megégett testrészek és
tűzeső hullott, s a reggeli harmat ellenére is
égett a mező.
Nem hallottak semmit, és látni is csak annyit
láttak, hogy az út egyetlen, összefüggő
lángtengerré vált. Ahogy a lőszerszállítók, és a
katonák robbanótöltetei felrobbantak, csak
még tovább nőtt a zűrzavar, de a sikolyokat
366

Dan Abnett

elnyelte a lángok ropogása és a robbanások
zaja.
– A Császár Trónjára! – motyogta Mkoll, bár
még ő maga sem hallotta a saját hangját.
– Menjünk! – mondta Mkvenner higgadtan,
és a malom felé mutatott.
Brostin felgyújtotta a hidat, vagy negyven
ellenséges katonát, legalább négy páncélost és
a tartálykocsit… s mindez nem hozta ki a
sodrából Mkvennert. Mkoll most már
szilárdan hitte, hogy az ösztövér felderítő
sztoikus nyugalmát semmi nem képes
megzavarni.
Aztán Mkvenner szeme elkerekedett.
– Mi a jó büdös…
A mezőn egy égő alak tántorgott, aki újra és
újra összeesett, s a sáros, magas fűben
hengergőzve próbálta eloltani a ruháját
nyaldosó lángokat. Végül a harmadik vagy
negyedik próbálkozása sikerrel járt, s füstölgő
367

Az Áruló

rongyokba bugyolálva, bizonytalan léptekkel
indult feléjük.
Brostin
volt
az.
Majdnem
teljesen
meztelenül, csúnyán megégve, szőrtelenül – és
kísértetiesen vigyorogva.
A felderítők – amilyen gyorsan csak tőlük
tellett – elébe siettek, és betámogatták a fák
közé.
– Semmi gond – hörögte Brostin. – Jól
vagyok.
– Hogy a… a… francba lehet ez? – kérdezte
Mkoll döbbenten. – Hogyan?
Brostin egy pillanatig azon volt, hogy
tényleg elmondja nekik. A tartálykocsi
hátulján volt egy hordónyi oltóanyag –
olyasféle, amit annak idején a Tanith Magnán
használtak. A cigarettás trükkje előtt magára
öntötte az egész hordónyi vegyszert, ami
persze egy efféle tűzvészben nem védhette
meg teljesen, de nyert néhány értékes
368

de aztán meggondolta magát. Évek óta együtt élek vele. 369 . és ha belélegzi a tüzet.Dan Abnett másodpercet. akkor legfeljebb a Császár kegyelme mentheti meg. Úgyhogy csak annyit mondott: – Ismerem a tüzet. amin mi együtt keresztülmentünk. így ő sem bánt engem. A dolog még így is nagyon necces volt. és kikecmeregjen a lángtengerből. nem bántom. Egy pillanatig valóban el akarta mondani nekik mindezt. hiszen a szeme és az arca nem volt igazán védett. de nem tudták. hogy átvesse magát a korláton. hogy a magyarázat némiképp sántít. Különösen azok után. Katonai pályafutása alatt először tudta elkápráztatni a felderítőket a saját trükkjeivel és titkaival. És egy ilyen pillanatot az ember nem tesz tönkre holmi földhözragadt magyarázattal. A két felderítő érezte. hogy hol a trükk.

Landerson! – emelte föl a kezét Gaunt. Pedig majdnem tönkretett mindent. aztán eltúlzott türelmetlenséggel szólt hátra nekik: – Menjünk már! Nem érünk rá egész nap itt szobrozni!  – Köszönöm. uram – mondta Landerson. és a többi ellenálló az életüket is kockáztatták értünk.Az Áruló Brostin lassan felkúszott a fákkal benőtt domboldalon. Nem hibáztathatom érte. – A rettegés elvette az eszét. Mi pedig nem tudjuk ezt viszonozni – úgy 370 . – Hogy nem hagyta hátra Lefivre-t. – Mit is? – húzta föl a szemöldökét Gaunt. uram. – Mind félünk. És hogy nem ölte meg. – Maga. hogy Lefivre nem alkalmas a… – Hallgasson ide. Tartok tőle. Lefivre. de mind igyekszünk megbirkózni vele.

megmenteni magukat. Mi vigyázunk egymásra. azzal semmiféle szolgálatot nem tennék az emberiségnek. ahogy maguk szeretnék. 371 . De ha módomban áll. a kíméletlen megtorlásról. mint amilyennek eredetileg tartottam. – Örülök neki. – Én is ilyen vagyok – ha szükséges. Többek között ez különböztet meg minket az Ellenségtől. – Nem… úgy értem… maga egy birodalmi komisszár. Amikor szükséges. De nekem lelkem is van. – Ezek a dolgok rám is igazak – biccentett Gaunt. és a Császárt és a Birodalmat szolgálom. Nem tudjuk megmenteni a Gereont. Az emberiséget. – Maga nem olyan. És ha most agyonlőném Lefivre-t.Dan Abnett legalábbis. a brutalitásról. Mi is hallottuk a rémtörténeteket a kegyetlenségről.

S ha már egyszer mindenképpen magával kellett cipelnie. s most is ezt a képességét kamatoztatta – ha némileg keserű szájízzel is. Valójában két dolog tartotta vissza attól. s erőt öntsön a rettegőkbe. és a nő két emberében sem bízott igazán. akár életben is hagyhatta a szerencsétlen barmot. Végül is egy komisszárnak az is a feladata volt. hogy lelkesítse az embereket.Az Áruló Gaunt a karrierje során szinte mindig elő tudott állni valamilyen jól hangzó frázissal. és egy ilyen kritikus helyzetben egyetlen embert sem veszíthetett. Cirkkel kapcsolatban sokkal komolyabb fenntartásai voltak. És mindenek előtt szüksége volt Landersonra. Gaunt ebben mindig is jó volt. amin az ellenség elindulhat – hátrahagyni. hogy végezzen Lefivre-rel. Egyrészt égetően nagy szükségük volt az ellenállókra. Másfelől nem akarta Lefivre holttestét – nyomot. Landerson volt 372 .

Úgyhogy azt tette. hogy milyen romos – még mindig tiszteletet parancsolóan magasodott a táj fölé. amit minden tehetséges politikai tiszt az Officio Comissariat megalapítása óta: igyekezett a maga hasznára fordítani a dolgokat. Egy ilyen emberre nagyobb szüksége volt. hogy Lefivre egyelőre életben marad. S ha a lojalitásának az az ára. ám legyen. és közelről látszott. Tapasztalt. Már vagy húsz perce várakoztak a szélmalomnál. akire számíthatott. Innen kiválóan rá lehetett látni a töltésen kanyargó útra.Dan Abnett az ellenállók között az. Mindenfelé égő roncsok és 373 . talpraesett. mint valaha. és legfőképp lojális. ami egy jókora szakaszon lángokban állt. ami – bár senki nem tartotta karban. és a negatívumból is előnyt kovácsolni.

– Landerson! – mondta Gaunt halkan. vajon a tűz és a robbanás véletlen volt-e. hogy induljanak.Az Áruló halottak hevertek. – Van valami? 374 . de a komisszár ezredes úgy döntött. és Gaunt nagyon remélte. – Nézzen utána. Összeszorított fogakkal. vagy az elterelő hadművelet része. Cirk egyre azt hajtogatta. míg a fiatal tiszt bemegy a malomba. hogy a saját emberei nincsenek köztük. ad még Brostinnak meg a felderítőknek tíz percet. Megvárta. Nem haragszom rá. hogy minden rendben. majd felnézett a húsz méterrel feljebb levő szűk ablakra. és mondja meg neki… mondja meg neki. hogy van Lefivre. és magában azt latolgatta. komoran figyelte a füstbe és ködbe burkolózó tájat. mert egy órán belül itt nyüzsögni fognak az ME-s katonák.

aki maga is őrmester volt – mi több. – Szerintem jól van – sóhajtott föl a nő. Criid egy jókora. uram? – kérdezte Tona. – Még nincs – rázta meg a fejét Gaunt. – Van már valami hír az őrmesterről. Az Egyesnél. Az ajtóban posztoló Feygor némán félreállt az útjából.Dan Abnett Larkin kidugta a kezét. és intett. az első női altiszt a seregben –. és belépett a gabonatárolóba. – Ő is… meg a többiek is. de a Tanithi Egyesben mindenkinek Mkoll volt az őrmester. Larkin! Gaunt megkerülte a malomépületet. hogy vajon némi tisztítás után iható-e még a benne talált víz. rozsdás tartályt ellenőrzött. – Csak figyeljen. hogy nincs. s egy pillanatra az odabent ügyködők is abbahagyták a munkát. Odahaza. 375 . Minden csöndes.

színes és plasztikus álmokkal küszködtek. hogy innen már csak egy lépés. s a komisszár ezredes tudta. – Ha csak egyszer eszünk. akkor akár négy napig is. – Tartalékok? Beltayn mellett Criid felelt a lőszer. Caffrant meg a gyerekeket.és élelmiszerkészletért.Az Áruló Tegnap… álmomban láttam őket. Ők jól voltak. melyek annyira valósnak tűntek. de ezt a 376 . – A fejadagok még két napig kitartanak – csóválta meg a fejét Tona. Ennek ellenére nem volt kedve elrontani Tona Criid örömét. hogy komoly erőfeszítésbe került nem valósnak tekinteni őket. – Remek – mosolyodott el Gaunt. Egyre inkább sugallatnak tűntek. Mostanra már mind élénk. hogy elkezdjék valóságként megélni az álmokat. legmegbízhatóbb embere. A nő volt az egyik legszilárdabb.

Gaunt kelletlenül biccentett. meg vannak számlálva a napjaik. Azzal mind tisztában voltak. Egy megszállt. Lassúak és erőtlenek leszünk tőle. hogy ilyen hamar kimerülnek a készleteik. ami az egész küldetés során kitart. – Lőszer? 377 . de nem hitte volna. Egyszerűen csak szerette volna ezt minél tovább elodázni. és az ő lelkük is odalesz. Azt hiszem. Egy hónap – talán egy kicsit több –. ellenséges világban egyébként sem rablás. Őket is megrontja a Káosz. hogy elkezdik az itteni ételt enni – azt az ételt. hiszen attól kezdve. hogy képtelenség annyi élelmet magukkal hozni.Dan Abnett doktornő sem ajánlaná. ami már megfertőződött –. ha a készleteiket… feltöltik. itt az ideje a gyűjtögetésnek. Hamarosan kifutnak az időből.

Az energiacellák kétharmada is maximumon van. őrmester. – Wilder ezredes. Ennek a hírnek sem örült. hogy Criid csak a tényeket összegzi.Az Áruló –A géppuskához bőven akad. Ineuronban ő maga is kis híján kifogyott a lőszerből. mint amit alapban terveztünk. bár tudta. Sokkal többet kellett elhasználnunk. – Uram! – Igen. – Nem ismerek ilyen embert. Jóképű. akit Wildernek hívnak? – Wilder… nem hinném. Miért? 378 . és robbanótöltetet gyakorlatilag még nem is használtunk. A komisszár ezredes összeszorított szájjal hallgatta. sötét hajú férfi. A szilárd lőszer már egy másik történet. őrmester? – Ismer valakit.

– Tartok tőle. Caff folyton uramnak szólította. Ügyet sem vetett a ME379 . – Mindegy – vont vállat a nő. majd a tartály oldalán levő csap alá tette az egyik kulacsot.Dan Abnett Criid halványan elmosolyodott. hogy nem vagyok valami jó álomfejtésben – rázta meg a fejét mosolyogva Gaunt. Uexkull döngő léptekkel sietett le a rámpán. – Caff majd róla is mesél. ahol az út felülete megfeketedett a tűztől. és meg sem állt addig a pontig. – Ő is az álmomban volt. – Uram! – szólt be a tárolóba Feygor. – Mkoll őrmesterék… itt vannak!  Az út fölött gomolygó füstöt a gyilokhajók turbinái sem tudták teljesen szétfújni.

nem zárhatjuk ki a 380 . – A vadászcsapat lövöldözésről számolt be. – Baleset? – kérdezte mély. – Kicsi a valószínűsége. amit még mindig eltakart a lassan oszló köd. Percekig csak állt. aki három lépéssel lemaradva követte. akik lehajtott fejjel. megolvadt fémtárgyak. vagy felhasználva a zűrzavart. csikorgó hangon. Uexkull lassan a mező felé fordult. járművek konnos roncsai. A felismerhetetlenségig összeégett holttestek. és a pusztulás nyomait tanulmányozta. – Eddig elég találékonynak bizonyultak – mondta Virog.Az Áruló s katonákra. nagyuram – rázta meg a fejét Virog. kihúzták a nyakukat a hurokból. rettegve térdeltek az út mindkét oldalán. A robbanás előtt itt harc folyt. – Akkor a támadók is itt pusztultak. – Felteszem.

Dan Abnett lehetőségét. s annak ellenére. nagyuram. – Én is így gondolom – biccentett a vezére. hogy a helyiek az egész környéket kutassák át.  Idresha Cluwge idestova három órája karattyolt már neki. Virog! Találd meg őket nekem. – Azt akarom. – Még egyszer nem hibáznak. és ellenőrizte a tárat. hogy a bolondját járatják velünk. kezdve a malmokkal és a környező falvakkal. Egy részük legalábbis. – Az út védelméért felelős sirdarok és az altisztek pedig öt perc múlva legyenek itt! Uexkull előhúzta a villámvetőjét. vagy legalább a nyomaikat! Most már én magam akarok végezni velük! – Igenis. hogy átjutottak az úton. hogy a 381 . Úgy érzem. és ezt senkitől nem tűröm! Találják meg őket.

Az Anarch legfőbb etnológusa hátradőlt graviszékén. hogy: – Hogyan vetik a birodalmiak a sas jelét. Olyanokat kérdezett tőle. – Elfáradtam – jelentette ki végül. a pheguth úgy érezte. – Pedig még épp csak belekezdtünk a munkába. és összekulcsolt kezeit az ölébe ejtette. pheguth – tolmácsolta a szavait az egyik életőrzője. és ez mit jelképez? Vagy: – A sült tojás népszerű eledel a Birodalomban? Vagy: – Hány éves korától elég idős egy birodalmi gyennek ahhoz. hogy katonai szolgálatot teljesítsen? 382 .Az Áruló csontsovány életőrzők folyamatosan fordították úrnőjük szavait. A pheguth feje zúgott a nő – már amennyiben egyáltalán nőnek tekinthette az irdatlan bestiát – töméntelen kérdésétől. lassan a fülén át húzzák ki az agyát.

A Sötét Hatalmak ereje egész világokat volt képes pusztasággá változtatni. hogy az Ellenség – minden hatalma. és rémisztő képességei ellenére – alig valamicskét értett a Birodalom mindennapi életéből. csillagrendszereket foglalt el. amikre a csatatéren nem kaphattak választ. s teljes csillaghajóflottákat tudott hamuvá égetni. és a pheguth lassan rádöbbent. Ennek tükrében az etnológus volt az Ellenség egyik legokosabb fegyvere. de az ellenségeik gondolkodásáról és hétköznapjairól nem sokat tudtak. A 383 .Dan Abnett Avagy: – Magyarázd el leegyszerűsítve a Munitorium gazdasági és pénzügyi mechanizmusait! Az ilyen és ehhez hasonló kérdések egy darabig még szórakoztatóak is voltak. Ő tette föl azokat a kérdéseket. Cluwge a kifinomultabb hadviselés eszköze volt. iszonyatos ereje.

hanem uralmat az ellenség felett. miközben nagy kegyesen elbocsátotta. Az Archon seregei vérbe fojthatták az Impériumot. hogy az ajtó előtt a kosszarvas őrei várakoznak majd. és megdörzsölte a halántékát. 384 . ha most befejezhetnénk – állt föl a székéből. A nyitott ajtón túli galériáról ragyogó napfény szűrődött be. de most megmakacsolta magát. A nő arcáról nem sok érzelmet lehetett leolvasni. vagy legkésőbb holnapután folytathatjuk. A pheguth eddig a legjobb tudása szerint válaszolt. amikből a Birodalom mindennapjai épültek íol. A pheguth arra számított. A szokásokat. – Holnap.Az Áruló részleteket akarta tudni. amik nem pusztítást kínáltak. de színüket sem látta. – Szeretném. A hagyományokat. A társadalom működését. Cluwge azonban olyan válaszokat keresett.

sötét testpáncélt és köpenyt viselő férfi lépett ki a folyosóra. boltíves ablakokon beáradó fény aranyozott be. – Desolane. amit a magas. és összehúzott szemmel méregette a pheguthot. és a pheguthra fogta. néma folyosó túlfelén levő ajtót is nyitva találta. – Igen – mondta a tábornok. – Így neveznek… A férfi egy lézerpisztolyt húzott elő a köpenye alól. aki elárulta az emberek Birodalmát.Dan Abnett Lassan kisétált az üres folyosóra. Desolane – csóválta a fejét a férfi. bár a szavain érződött az erős akcentus. 385 . – Te vagy a pheguth? – kérdezte a másik alsógót nyelven. A tábornok. még soha nem látta ezt a férfit. A hosszú. – Mikor hagysz már föl ezekkel a gyermeteg próbákkal? Egy magas. de közben lassan hátrálni kezdett.

386 .Az Áruló – A Testvérek és az Archon nevében! – mondta. és lőtt.

A testpáncélos férfi kezében megremegett a fegyver. hogy egy öt méterről leadott lövést képes volt elhibázni. s elkerekedett szemmel bámult rá. A pheguth érezte a saját égett húsának a bűzét. s a fájdalom egyre erősebb hullámokban tört rá. Égető fájdalom hasított a bal vállába – a lézersugár nem sokkal kerülte el a nyakát. A balfék olyan ideges.Dan Abnett TIZENNÉGY A pheguthnak mozdulni sem volt ideje. s talán éppen ez mentette meg az életét. Elhibázta. 387 .

miközben a pheguth megperdült. Két ugrással a támadója előtt termett. hogy a támadója ismét tüzet nyitott volna rá. Apró. – Gyilkos! – üvöltötte. s egy pillanattal azelőtt sikerült beugrania. ahol az antik bútorok és a pazar faliszőnyegek mind azt 388 . és egy horogütéssel betörte az orrát. – Gyilkos! Feltépte a folyosó bal oldalán sorakozó ajtók egyikét. mint aki hallani sem bírja az efféle beszédet. elegáns szobába jutott. Az egykori tábornokban megpattant valami. – A Császárra! – nyögött föl a pheguth. A szentségtelen szó hallatán a merénylő a füléhez kapta a kezét. és futásnak eredt. és nyüszítve az orrát markolászta. mint a rugók. és az izmai úgy lökték előre.Az Áruló De a következőt nem fogja. A fickó térdre zuhant.

de ahogy átlépte a küszöböt. elér a komódig. A szemközti falon nyílt ugyan egy ajtó. szörcsögő hangokat hallatott.Dan Abnett sugallták. félrehajtott egy drapériát. és akármilyen lassan is halad a kereséssel. Még egy perc. A pheguth a komód mögül csak a lábát látta. Törött orra alig szelelt. Kihúzott egy széket. A gyilkos vadul szitkozódva rohant be a szobába. megtorpant. végig a szobán. és őt kereste. ahogy lassan elindult. 389 . de a pheguth tisztában volt vele. hogy azt soha nem éri el. vagy valaki privát meditációs kamrájába rontott be. és gyomorfogató. hogy egy dolgozószobába. Az üldözője abban a pillanatban lelőné. és akkor… Újabb pár csizma jelent meg a küszöbön. ami mögé lekuporodott. amint felkel a komód mögül. s közben mindvégig lövésre készen szorongatta a pisztolyát.

Szúrós szagú füst terjengett a szobában. de a lézersugarak így is csak egy hüvelykkel vétették el a fejét. 390 . aztán szövet reccsenése hallatszott. – Bujkál. A következő lövés a csípőjét érte. ahogy alig néhány lépésre tőle megállnak. – Rálőttél. mi?! – Egen… segíts keresni! – Itt lesz valahol! Ott nézted már?! A pheguth hallotta.Az Áruló – Megölted? – kérdezte valaki. de… Az újonnan érkezett elkáromkodta magát. El is találtad? – Bemenekült ide! Megsebesítettem. és a férfi felkiáltott fájdalmában. ahogy a koherens fénysugarak lyukat égettek a komód faragott oldalába. az alsógót egy alig érthető dialektusát használva. Még jobban összehúzta magát. ahogy félrerántotta az egyik faliszőnyeget. – Bemenekült ide – acsarogta a másik.

nedves loccsanását a pheguth is hallotta a szobára nehezedő csöndben. vagy szakadtak ketté éles pendüléssel. de a mozdulat nem 391 . Ahogy lassan előmerészkedett. Suhogó hang hallatszott. Húrok olvadtak meg. ősrégi spinét alá. Desolane-t látta a szoba közepén. Kitárt karral állt. s a lézerfegyverek egy pillanat alatt elhallgattak. amik nem mozdultak. A meggyalázott hangszer alól két patás lábat vett észre. mint amikor egy köpeny lebben. Folyadék csorgott végig a spinét roncsán. A szívtépő hangra hátborzongató üvöltés volt a válasz. s bebújt egy lakkozott. mint egy fájdalmában felsikoltó asszony. s a hangszer olyan hangot adott ki. és a következő pillanatban lézersugarak égették át az ódon hangszert.Dan Abnett Igyekezett még hátrébb húzódni. de legalább az egyikük észrevette a mozgást. a cseppek nyúlós. aztán valami súlyos puffanással ért földet.

s a köpenye úgy kavargott körülötte. tényszerű megállapítás nem érzékelteti az esemény brutális. mint azt mondani. pusztító mivoltát. – Most már előjöhetsz – mondta halkan az életőrző.Az Áruló áldást. Egy efféle. A támadói mintha darabokra szakadtak volna. A kezeiben tartott pengéken vér csillant. s a testükből minden csepp vért kipréselt valami emberfölötti erő. a drapéria és a padlószőnyegek máris 392 . Az ülések huzata. A férfi nagyot nyelt. A vérrel összecsapkodott bronzmaszk mögül vízkék szemek fürkészték a pheguthot. hogy egy csillag jó eséllyel szupernovaként fejezi be létét. A romok között heverő két gyilkosról azt állítani. ugyanolyan profán lett volna. mint ezer meg ezer felbőszült rovar. hanem halált hordozott. hogy halottak. és végignézett a szobán.

– Kérlek. de a bútorokon még patakokban csordogált. pheguth – hajolt meg mélyen az életőrző. A dolgok mellett. a maradékot pedig a köpenyébe törölte. amit Plower Aratónak nevezett. Egyre hidegebb és sötétebb lett. 393 . ott hevertek a kettéhasított lézerfegyvereik. miután a tokjába csúsztatta a pengéket –. amit az egy pillanat alatt magába szívott. amiket a pheguthnak nem volt gusztusa holttesteknek nevezni. ahogy a kelet felől érkező sötét viharfelhők egyre magasabbra tornyosultak.Dan Abnett elkezdték beinni a vért. Desolane gyors mozdulattal lerázta a ketrapengékről a vér javát. fogadd legőszintébb bocsánatkérésem!  Kora délutánra érték el a falut.

– Ott… a magtárak mellett… mik azok az épületek? – Az excubitorok szállása – intett fejével a falu felé az őrnagy. s hályogot vont a nap szemére. Cirk vezetésével a gyümölcsösök felől közelítették meg a faluba vezető. – Van rádiójuk – vont vállat Cirk. csontvázszerű fák nem sok fedezéket nyújtottak.Az Áruló Az ég fakó sárga színt öltött. és elhanyagolt szántóföldek terültek el. – Mostanra már a környék összes katonája minket keres. A néhai gyümölcsösön túl gondozatlan veteményesek. sövénnyel szegélyezett utat. bár a feketére perzselődött. – Ők őrzik a rádióadót is. 394 . A fasor takarásából Gaunt távcsővel vette szemügyre a falut. – Két csapatszállító – morogta maga elé.

Maguk szerint ehhez minimum a fél világot fel kell gyújtani. komisszár ezredes. ami elcsalja az ellenséget. – Nem is olyan régen már láttam. – Olyanra. – Én valódi elterelő hadműveletre gondoltam – csóválta meg a fejét Gaunt. – A részleteket már megtárgyaltam a szárnysegédemmel. hogy itt vagyunk. hogy nem fog tetszeni. – Neee… – Mondtam. Beltaynnel.Dan Abnett – Van egy ötletem – mondta halkan Gaunt. Szükségünk lesz némi figyelemelterelésre. Nem is csodálom. – Miféle terv? – Nem fog tetszeni. Különben nem kell hozzá sok. hogy úgy gondolta. de a maga segítségére is szükségünk lesz. hogy rájöjjenek. 395 . nem fog tetszeni az ötlet. hogy maga meg az emberei mit is értenek elterelő hadművelet alatt.

Az Áruló – Folytassa! – fonta össze a karjait szkeptikusan Cirk. amin látszott. Csuklyás alakok mozogtak a kerítésen belül. A megszállás során még az ilyen apró településeken is százak haltak meg. Szinte minden településen akad egy ilyen. – Már amilyen jelen körülmények között telik a helyiektől. akár egy börtön udvarán a rabok. A holtak többségét a csatatereken hagyták lassan elrothadni. – Sírkert – mondta komoran a nő. Mi az a hely? Szögesdróttal körbekerített földdarab volt. de a falvakban és a városokban a hullákat tömegsírokba temették. – Azonnal – biccentett a komisszár ezredes. hogy nemrégiben ásták föl. 396 . – Azok a csuklyás alakok akkor… siratok – bólintott lassan Gaunt. – De előbb… a falutól északra van egy üres terület.

Dan Abnett – Pontosan – mondta a hátuk mögött álló Plower. hogy kit melyik sírba temettek. hogy meglátogassák a temetőket. hogy kénytelen bizonyos engedményeket tenni. de az emberek többségének már az is sokat segít. Amikor azt hitte. amennyiben betartják a helyi. Például megengedik a megfelelő papírokkal rendelkezőknek. hogy mit mondjon. járási és vallási törvényeket. Gaunt lehunyta a szemét. hogy a tömegsírok előtt 397 . és egyes hagyományokat betartani. és egy pillanatig maga sem tudta. Megengedi. hogy kézben tudja tartani a meghódított területek lakosságát. – Még az Ellenség is megértette. hogy az Ellenség már nem képes meglepetéssel szolgálni. íme… valami újjal áll elő. ha a kegyeletét legalább ilyen módon leróhatja a halottak előtt. A legtöbbször persze nem tudni.

Az Áruló emlékezzenek meg a halottakról… ez majdhogynem humánus cselekedet volt. így juthatunk be a faluba. ha tévedek – mondta Rawne. Zarándokok vagyunk. aki eddig csöndben hallgatta a beszélgetést –. 398 . de nekem úgy tűnik. akik az elesetteket siratni jöttek ide. Persze… lehet. hogy az Ellenség nem tiltja meg a temető látogatását. A másik tervem… nos. – Akkor íme. mennyire keveset is ér az életük. – Így van – biccentett Cirk. az még egyelőre várhat. – Amint odabent vagyunk. hogy ez is csak egy újabb módja annak. azonnal meg kell próbálnunk kapcsolatba lépni a helyi ellenállással. – Javítsanak ki. – Nem is rossz – mondta Gaunt. hogy a Gereon lakóit arra emlékeztessék.

akik egy erdei ösvényről bukkantak elő. Ők ketten rendelkeztek a szükséges engedéllyel – a testükön élősködő imágóval –. Bonin. Lefivre. Gaunt ragaszkodott hozzá. hogy szabadon mozoghassanak a nap bármely órájában. Feygor és Rawne lapultak. Indulás előtt volt egy – ahogy Colm Corbec nevezte annak idején – erőszakos eszmecsere arról. hogy kinek is kellene menni. hogy a csapat része legyen. hiszen ez a küldetés legalább annyira 399 . A saját kis világukban elmerülve ügyet is alig vetettek az újonnan hozzájuk csatlakozókra.Dan Abnett  A faluba vezető úton zarándokok egy kisebb csoportja várakozott. A többségük mocskos rongyokat és foltozott köpenyt viselt. a kezükben kolomp vagy kereplő. akiket Acreson és Cirk vezetett. A csuklyás köpenyek alatt Criid.

– Ha magával valami történne… – Akkor majd maga átveszi a parancsnokságot – ellenkezett Gaunt. – Én megyek.Az Áruló szólt az ő hírnevéről. mint a Szellemekéről. de Rawne megmakacsolta magát. hogy most az ő köre jön. Ineuronnál ő várakozott a falakon kívül. és történne valami… – Akkor Mkoll venné át a parancsnokságot – vont vállat az őrnagy. hogy nélkülünk is egészen jól elboldogulna. Viszont most én 400 . s evidens volt. most mutathatnak is valamit! Mindketten tudjuk. s ha őt valami baj érné… egyikük sem fogja tudni elhagyni ezt a fertőzött sárgolyót. hogy Gaunt volt a küldetés parancsnoka. aki minden szükséges információval és adattal rendelkezett. – Ha viszont mindketten mennénk. – Úgyis mindig a felderítőket ajnározzuk. maga marad! – mondta Rawne hidegen. Arról nem is szólva.

– Akkor én megyek. – Jó – bólintott Rawne. és Cirk tanácsára Criidet. hogy ő is csatlakozhasson hozzájuk. A parancsnok csak a legvégső esetben megy a tűzvonalba. Az őrnagy szerint a nőket ritkábban motozzák meg. Látszott rajta. Az őrnagy Bonint és Feygort választotta maga mellé. amikor Lefivre azzal a kéréssel állt elő. – Tisztelem Mkoll őrmester képességeit. Gaunt összeszorított szájjal. Talán mégis hiba volt magával hozni az őrnagyot. hogy 401 . Már éppen indulni készültek. mire is megy ki ez az egész akció. Mert lassan ideje lesz. hogy én is megtudjam. A szabályzat egyértelműen rendelkezik az efféle helyzeteket illetően. dühösen hallgatott.Dan Abnett akarok menni. de ennek ellenére ezt most a nagykönyv szerint csináljuk.

bárcsak ő is bízhatna bennem. – Nem mehet. hogy bízhat az őrnagyban. uram – mondta csöndesen Mkoll. ahogy az emberei csatlakoznak a zarándokokhoz. hogy nem buktak le miatta a töltésen való átkelés közben. – Tudja. s kiköszörülni a tekintélyén esett csorbát. az apám és a testvéreim… ott vannak eltemetve.Az Áruló nagyon szeretne bizonyítani a gárdistáknak. – Tudom.  Gaunt távcsővel figyelte. Végül is kevésen múlt. – Kérem… uram… én erről a vidékről származom – mondta Lefivre halkan. – Nem – rázta meg a fejét Gaunt. Ezzel még Rawne sem tudott vitába szállni. – Lehet… hogy az anyám. 402 . És azt kívánom. Abban a temetőben.

emberforma bábok lógtak. emberinek tűnő bábokat. – Ne is nézzen rájuk! Az őrnagy a sáros útra szegezte a tekintetét. – Uram! Azok ott mik? Larkin egy ágvillában ült. és a falut figyelte. dróttal összefércelt fémdarabok. – Mik azok?  – Drótfarkasok – mondta Cirk halkan Rawne-nak. uram – mondta a felderítők őrmestere.Dan Abnett – Rawne is bízik magában. A települést átszelő utak találkozásánál. aztán elvigyorodott. – Landerson! – adta át az ellenállónak Gaunt a távcsövet. akár az akasztófáról. amik halkan nyikorogtak a szélben. 403 . – A maga módján. ágaikról. és igyekezett kiverni a fejéből a bizarr. néhány ősöreg talixfa magasodott. Kettő volt belőlük.

Aztán szemügyre vette Lefivre-t is. s ahogy komoran. 404 . lehajtott fejjel. az őrnagynak meg kellett állapítania. akit valaha is látott. Feygor már kevésbé tűnt megtörtnek. és én akceptálom ezt. – Részemről rendben – vont vállat Rawne. beleértve Lefivre-t is. – Most maga akarja vezetni az akciót. Rawne. de Gaunt megtiltotta neki. de a biztonság kedvéért gyors pillantást vetett az embereire is. Megtiltotta! Volt pofája az indulás előtt külön figyelmeztetni rá. hogy a szárnysegédje a legpocsékabb gyászoló. együtt a zarándokokkal. egyenes derékkal. hogy mindenkit élve hozzon vissza. De azt akarom.Az Áruló – Most alszanak – folytatta a nő suttogva. felszegett fejjel lépdelt a sor közepén. Ha rajta múlik. már rég elintézte volna a nyavalyást. Bonin és Criid higgadtan meneteltek. – De ne nézzen rájuk! Az provokálja őket.

A feje máris megfájdult az excubitorok torokhangú szavaitól – a nyavalyások annyi fáradságot sem vettek. Elhaladtak egy épület mellett. hosszúkás eszközzel. Rawne lassan a köpenye alá nyúlt. Arató pocsék egy hely volt. A zarándokok megálltak. és kibiztosította a lézerkarabélyát. Pont mint a drótfarkasok. Megértette. ami a bombázás előtt fogadó volt. de mostanra már csak a cégér maradt meg belőle. s a sor elején állókat excubitorok igazoltatták. őrnagy?! Ennyivel tartozunk a helyieknek. hogy bekapcsolják a maszkjaikba épített tolmácsgépet. ami lágyan himbálózott a feltámadó szélben. 405 .Dan Abnett hogy mindenki élve és egy darabban jöjjön vissza. Cirk imágóját is ellenőrizték egy furcsa.

magir. Hosszú utat tettem meg.Az Áruló – Messze jársz az otthonodtól! – mondta az egyikük. Miközben elhaladtak mellettük. Zsíros izzadtság. Rawne érezte a szagukat. és megfizettem a kirótt díjakat – válaszolta Cirk. s amikor az őrök már nem láthatták őket. ahol jó eséllyel kapcsolatba léphetünk a helyi ellenállókkal. Felfordult tőlük a gyomra. hogy továbbmehetnek. A zarándokok csöndben vonultak tovább a sírkert irányába. és valami émelyítő. – Balra tőlünk van egy ház – súgta. aki végre átváltott birodalmi alsógótra. Cirk Rawne tempójához igazította a sajátját. – Az egy olyan épület. édeskés szag… mintha lassan elbomlana a húsuk. – A halottaimhoz jöttem. és másokat már nem motoztak meg. 406 . Az excubitor intett a sornak.

Aztán megpillantott még valamit. A domb aljában jól látta a csapatszállítókat. – Ha az itteni ellenállást még nem számolták fel. amit már nem tartott a habarcs. a tégla alatt egy madártoll lesz. s az egyik kanyar után letértek az útról. Miközben a temető felé mentek. Óvatosan felnyúlt. Árnyékos mellékutcákon vágtak át. amitől hirtelen elakadt a lélegzete. és a házról házra járó ME-s katonákat.Dan Abnett Lassan lemaradtak a zarándokoktól. mire úgy egy óra múlva visszajövünk. – Rendben – biccentett Rawne. s a sort vezető Acreson hirtelen lecövekelt az egyik kapu előtt. az őrnagy egyre-másra visszatekintgetett a hátuk mögé. Mintha keresnének valamit… vagy valakit. és elmozdította az ajtó fölött az egyik téglát. – Most elmegyünk a sírkertbe – mondta Cirk. – Az meg mi a fene?! 407 .

de azonnal le is sütötte a szemét. – Mi a fene ez?! 408 . Úgyhogy most pont nem látom őket. – Az ott valami lámpás? – kérdezte váratlanul Larkin. elkerekedett szemmel nézett imádott távcsövére. – Hol? A mesterlövész úgy tántorodott hátra. – Az egy Jel – sziszegte. és holtsápadtan. – Akkor most várunk – mondta Mkoll sztoikusan. – Ott… azon az utcán mentek le.Az Áruló Cirk megfordult. – A Császárra! – suttogta. – Senki ne nézzen rá! A Császár nevére… senki ne nézzen rá!  – Nem látom Rawne csapatát – tette le a távcsövet Gaunt. mint akit egy pöröllyel vágtak mellbe. A főúttól balra.

lebegő masszát látott.Dan Abnett Gaunt ismét a szeme elé kapta a látcsövet. ha nem látja közelről. 409 . mit képzel. tagoltan.  – Mi a büdös franc… – kezdte Rawne. a sáros csatornák fölött egy neonfénnyel világító. amerre az előbb Larkin. ami akkora lehetett. jobb. parancsnok. Landerson volt az. Landerson?! – Az ott egy Jel – mondta az ellenálló lassan. de Cirk leintette. s mintha lett volna valamiféle rendszer a… Hirtelen minden elsötétült. Lassan pulzált. mint egy gyalogos katona málhazsákja. és arrafelé nézett. A termőföldek szélén. A tenyerével takarta el a távcső lencséit. – És higgye el. – Mégis.

410 . csikorgó hangot. és lehajtott fejjel baktatott tovább. – Hallgasson. Murtan Feygor megbabonázva bámulta a baljós fénnyel izzó. hogy a hangok hozzá szólnak. s lassan képes lesz megérteni. lebegő dolog… De egyikük sem nézett hátra – csak Feygor. ami már a nyelve hegyén volt. hogy… – Murt! – szólt hátra Rawne. Nem fordul meg! Nem néz hátra! Pedig mögöttük ott az a furcsa. Biztos volt benne. olyan hangosan. amit a szimbólum bocsátott ki. túlvilági Jelet. fényes. ahogy csak mert.Az Áruló – Hallgasson! – szűrte a fogai közt a szót. s a tudata mélyén egyre erősebben hallotta a sziszegő. és eszébe se jusson megállni! Nem néz rá senki! – De… – Csendet! Az őrnagy visszanyelte a választ.

és megragadta a kezét. A szája – mintha csak valami csodálatos dolgot látna – tátva maradt. A szemeiben nyoma sem volt értelemnek. Látni akarom! Nem. Kíváncsi volt rá. hogy mit eredményez. mit csinál a gárdista. bár tudta. de Feygor erre sem reagált.Dan Abnett A Szellemek azonnal odakapták a fejüket. s közben maga is halkan nyüszített a félelemtől. Rawne most már erőnek erejével akarta magával cipelni Feygort. ahogy látta. s az állán vékony patakban nyál csordogált. Mert. – Szent szar! – nyögött föl Cirk. ő maga is látni akarta a Jelet. Akarom! Nem! 411 . s az élet lángja is csak nagyon halványan pislákolt benne. Rawne odarohant a szárnysegédjéhez.

aki végig a földet nézte. és nyöszörögve maga alá piszkított. – Gyerünk! – rikoltotta Cirk. és a kezét felemelve próbálta takarni a Jelet. Olyan. Rawne a fejét. A záróizmai azonnal elernyedtek. és ketten. – Ha nem tud járni. hogy mi bűvölte el ennyire Murtöt! Hogy mi ez a zúgó hang.Az Áruló Ugyan mi baj lehet belőle?! Meg akarom érteni. Az adjutánsa – ahogy eltűnt előle a Jel – habzó szájjal. Bonin a lábát kapta el. akár egy öszvér. A tanithi megmakacsolta magát. és megvetette a lábát. görcsösen rángatózva esett össze. akár egy csecsemő. mintha rovarok lennének… A következő pillanatban már ott volt mellette Bonin. és ösztönösen befogta Feygor szemét. együttes erővel próbálták magukkal cipelni Feygort. hozzák! 412 .

Ezekkel a… dolgokkal jelöli meg a Káosz a világunkat. – Legyen – sóhajtott fel Landerson.Dan Abnett Azzal mind Lefivre-t. – Bár nem vagyok sem tanító. és ezek segítségével még a levegőt is ellenőrzése alatt tudja tartani. amik 413 . innen a neve is. sem tudós. – A lényegre. Van. amit a Sötét Erők zártak ebbe az alakba. Kivéve  – Magyarázatot akarok – mondta Gaunt hidegen. Az Ellenség elfoglalta a Gereont. Jó esetben egyikünk sem érti a Káosz működését. őrnagy! – A Jelek a hipertér kivetülései – szólt közbe Plower –. hogy az Ellenség őrszemei. futásnak eredtek. nekem legalábbis ezt mondták. aki úgy gondolja. A Jel egyfajta… gondolat… megtestesülése. így a magyarázatom… na mindegy.

hogy lenne eszük. Az imágókra is érzékenyek. és azóta is itt vannak. Riasztócsengők. a nyomában haladó pedig azokra a bizonytalan. Mint egy bukózsinór. bár fogalmam sincs.  Az első szigillum olyan volt. de… én sem értem az Ellenség módszereit. – De mit csinálnak? – Olyanok mint a… olyanok. Felébresztik… azokat… ott. – Pazar – jegyezte meg Curth szarkasztikusan. akár egy hullámzó körvonalú félhold. hogy valakiben nincs imágó… akkor… akkor reagálnak. Szenzorok. Én nem hiszem. Ami biztos. Az emberi viselkedésre reagálnak. hogyan. elmosódott 414 .Az Áruló önálló értelemmel bírnak. mint egy csapda zárszerkezete. hogy ezek a dögök a megszállás után jelentek meg. amihez akna van kötve. Ha felfedezik.

s azzal Lefivre is tisztában volt. amik egyetlen Jellé olvadtak össze. amiket a pókok lábai hagynak a porban. Nem is volt valódi alakjuk. mert mire a szem és az elme egy adott formába kényszerítette volna őket. hogy nem bölcs dolog. A tudata mélyén lapuló ösztön lény üvöltve követelte. Ragyogóak voltak és hidegek. hogy meneküljön. Tulajdonképpen több mint három Jelet látott.Dan Abnett mintákra emlékeztetett. amiben benne volt a minden lehetősége. amit 415 . Ezer meg ezer mintázatot látott. A harmadik egy széthasogatott emberi szívre hajazott. Tulajdonképpen egynél is kevesebbet látott. máris megváltoztak. A Káoszt látta. Nagyon hidegek. A semmit látta. s még a kamrák és pitvarok elnagyolt mása is ott lüktetett benne.

Akkor félt. Értette a jelentését. s mégis megszabadult tőle. Egyedül az alkarján levő forradás zavarta. Amikor legutóbb egy Jellel találkozott. Vér íze a szájában. hogy képtelen volt levenni róla a szemét. sistergő Jelet. Elszorult a szíve. Milyen végtelenül ostoba volt! Az emlékek lassan szivárogtak vissza a tudatába. de most már nem. ahogy a veszteség fájdalma rátört. Most már értette az előtte lebegő. Emberi szó azonban nem volt képes kifejezni. megharapta Landerson kezét. 416 . Ellökte magától. De olyan gyönyörű volt. A nyelőcsövét égette a feltoluló gyomorsav. Teljesebbé. de ez is csak halványan tudatosult benne. s ilyenkor gyűlölte magát azért. villódzó.Az Áruló tesz. Ahol valaha az imágó lapult. mert ilyen primitív. tökéletesebbé tette.

és visszafutott Lefivre-ért. Derékon kapta Lefivre-t. és tudta. Ügyelve rá. Az alkarjába ültetett imágó vadul vonaglott. és a férfi úgy érezte. s a düh könnyeket csalt a szemébe. de most nagyon bízott benne. amiben az imágó lapult. mindjárt kiszakad a húsából. 417 . ha meghalna. a legbölcsebb az lenne. hogy nem távolíttatta el a testéből. Ha a birodalmiak képesek a bajtársukért kockáztatni az életüket… akkor ők is. Szembesült azzal. és a földre döntötte. és már egyáltalán nem bánta. Önmagára haragudott. nehogy a Jelre nézzen. hogy a jelenléte lecsillapítja a Jelet. a magasba emelte a karját. Miközben Rawne és Bonin a magatehetetlen Feygort cipelték. Tudta. hogy ezt kell tennie.Dan Abnett ostoba fajhoz tartozik. Acreson odaintett a sort vezető Cirknek. Minden idegszálával gyűlölte a parazitát. hogy milyen tökéletlen és végletes.

sivító hangot hallott. Az idő lelassulni látszott. s a sziszegő. és tenyérnyi lyuk tátongott a hátán is. Mintha egy megtüzesített piszkavasat toltak volna át a gyomrán. A perzselő egyetlen lövése átégette a hasfalát. meghal. hogy a lábai alól eltűnik a talaj.Az Áruló A parazita jelenléte egy pillanatra mintha valóban lecsillapította volna a testet öltött Káoszrúnát. s érezte. sustorgó hang is elhallgatott. Ahogy visszazökkent a valós időbe. úgy érezte. de azt nehéz lett volna megmondani. s a fájdalom… a fehéren izzó fájdalom csak lassan jutott el a tudatáig. s a szél égett hús bűzét hozta. Az ő húsa égett. s egy pillanatra a lélegzete is elakadt. 418 . Az ég sárgásbarna árnyalatot öltött. hogy most mi lesz. Sikerült vajon elbolondítani? Továbbáll vajon? Magas.

hogy könnyű célpontot nyújtsanak. s a továbbiak már cseppet sem érdeklik. A birodalmiak futásnak eredtek. – A Császárra! – hörögte. hogy milyen hangok törtek föl a torkából. mint ami jól végezte dolgát. Cirk és Criid álltak az élre. Szirénák vijjogtak. akik erőnek erejével cipelték magukkal Feygort. 419 .Dan Abnett Ezt már senki nem fogja tudni befoltozni. s maga is elborzadt. s a fejük fölött sötét dicsfénnyel ott izzott a Jel. és az egész falu felbolydult. komótosan átlebegett a házak fölött. A Jel. és túl gyorsan mozogtak ahhoz. Néhány lövést rájuk is leadtak. kutyák ugattak. de túl messze voltak. közvetlenül mögöttük Bonin és Rawne igyekezett. Egy csapatnyi excubitor rohant feléjük. már nem is volt rá többé szükség. Igaz.

420 . hogy hányjon. Ineuronban. amik kilógtak a gyomrából… Keserű ízt érzett a szájában. s Lefivre szeme döbbenten kerekedett el. És már korábban is hibázott. megpillantotta az excubitorokat. Mi a fene folyik itt? Néhány lépésnyire tőle Acreson hevert az utca közepén. Egy pillanatig azt sem tudta. véres. perzselt szélű lyukat. A seb orrfacsaró bűzt árasztott.Az Áruló Vagy harminc méterrel mögöttük Lefivre mintha baljós álomból ébredt volna. s értetlenül forgolódva vette szemügyre a környéket. Innen már nincs hová futni. és azok a megfeketedett csövek. De miért is futna? Ez az egész az ő hibája. és ahogy megfordult. A töltésnél. ahogy megpillantotta a bajtársa gyomrán tátongó. hogy hol van és mi történt.

Bolygóvédelmis. házak kapualjaiba húzódva viszonozták a tüzet. egy másik szabályosan átégette a bal vállát. egyet sikerült hasba lőnie. Az élen haladó két excubitor felbukott. s ahogy az összegörnyedt. Lefivre egy kicsit állított az irányzékon.Dan Abnett De… katona volt. Egy energiacsóva Lefivre bal füle mellett villant el. Az ellenálló véresre harapta az ajkát. és tüzet nyitott. mint egy kukta. és nem is mozdultak többet. Az excubitorok igyekeztek fedezéket keresni. Rongyos köpenye alól előhúzta régi. de a fegyver kifogástalanul működött. A házilag barkácsolt hangtompító úgy sípolt. És egy katona teljesíti a kötelességét. ütöttkopott géppisztolyát. kibiztosította. s bár a következőt elvétette. s a kerítésekhez lapulva. de 421 . a következő rövid sorozat szétroncsolta az arcát és a koponyáját.

és a vérrel együtt rongyos húscsomókat köpött az út porába. és a vádlijából egy tenyérnyit. Tárat kell cserélnie! A jobb keze nem engedelmeskedett. hogy még kettőt leszedett. A pillanatnyi. A fájdalomtól hullámokban tört rá a rosszullét. Beleharapott a nyelvébe. Lefivre térdre roskadt.Az Áruló sikerült addig megtartani a géppisztolyt. mert mindjárt ideérnek. és elhamvasztotta a bal combja egy részét. de képtelen volt a tartalékot a helyére csúsztatni. de nem üvöltött. de majdnem biztosra vette. Vagy legalább eltalált. 422 . Muszáj lesz. és… és azt nem várhatja meg. És most tárat kell cserélnie. Egy lövés a lábát érte. Az üres tárat kihúzta a fegyverből. Azt már nem. erősebb fájdalom kioltja a gyengébbet. amíg ki nem ürítette a tárat.

Adott neki három szívdobbanásnyi időt. és mit sem törődve azzal. Lefivre egy pillanatig azt hitte. Ostoba póz volt. hogy Acreson az. hogy ez ő volt. A férfinak sikerült felülnie. és Lefivre is tudta. hogy az ellenség is pillanatok alatt rájön majd. – A Táháé! Azzal ő is tüzet nyitott. Figyelemelterelésnek azonban jó volt. A karhajlatába támasztotta a fegyvert. újratárazott.Dan Abnett Hirtelen felugatott egy géppisztoly. vért öklendezve. hogy újratöltse a géppisztolyt. s az ölébe támasztott fegyverrel lőtte be az utcát. Aztán már látta. hogy a felforrósodott cső égeti a bőrét. Ők ketten még egy kis ideig képesek lesznek feltartani az 423 . Hogy mégis sikerült a helyére csúsztatnia az új tárat. – A Geeoné! – krákogta. hogy a lövések java messze elkerüli a célt.

Még egy ellenséges katona esett el a kereszttűzben. s ezalatt a többiek talán egérutat nyerhetnek. mint valami torz félhold… – É em agatam! – nyögte kétségbeesetten. Nagyon hideg volt. Acreson kifejezéstelen tekintettel nézett rá. – E ien! Gyee! – Nem emlékszel. aztán a lassan előmerészkedő excubitorok felé pillantott. – Tudom – biccentett Acreson. És hidegre. Lefivre fényre emlékezett. s az ő szájából is vér szivárgott.Az Áruló excubitorokat. – Menekülj! 424 . Az első szigillum olyan volt. – Én már nem megyek sehová – suttogta. – Gyee! – bugyborékolta. s Lefivre elkezdett Acreson felé kúszni. ugye?? – Ie? – A Jelre… Miattad riasztotta az őröket.

Dan Abnett – Em! – Fuss! Elég. és hűvös szélroham söpört végig az utcán. – Felébresztettük őket. Kék kisülések energiacsápjai kúsztak végig a rögtönzött bitókon. 425 . s a drótból és fémdarabokból összefércelt bábok görcsösen összerándultak. A szirénák ismét megszólaltak. – A Császár irgalmazzon nekünk! – suttogta Acreson. s a keresztútnál álló fákba villám csapott. amitől felállt a hátukon a szőr. ha én maradok! Az excubitorok fegyverei hirtelen elhallgattak.

bezárkózott valamelyik házba. A levegőben ózonszag terjengett. Volt.Az Áruló TIZENÖT Az excubitorok is üvöltve szaladtak szét. úgy terjedt szét 426 . s ahogy feltámadt a szél. a falusiakat pedig a vak pánik hajtotta. Aki csak tehette. s az ME-s katonák is futásnak eredtek. Mintha valaki tintát csöppentett volna az ég vizébe. hogy keressenek valami menedéket. Arató fölött örvényleni kezdtek az égen a felhők. amelyik a fegyverét is elhajította.

képes volt megidézni a hipertér ezen teremtményeit. Felébredtek a drótfarkasok. A valóság és a hipertér közötti fal már csak hártyavékonyságú volt. s a villámok lassan szivárványszínre váltottak. hogy amikor a Jel betolakodókat érzékelt. A fémdarabokból és drótokból fabrikált bábok szivárványszín energiában 427 . A világokat elválasztó hártyán át épp elég energia szivárgott az anyagi valóságba ahhoz. s a vihar moraja immáron fülsiketítő volt. s mintha minden meleget kiszipolyozott volna a faluból. A bitó körül egyre fényesebben izzott a levegő. Fémdarabok csikorogtak. a drótváz rángatózott. s a pusztító. a házak falára és a kerítésekre néhány másodperc alatt vastag dérréteg ült ki. örvénylő energia belefolyt a drótbábokba.Dan Abnett odafönt egy éjsötét folt.

Az Áruló fürödtek. mint félelmetes karmok. s nem ujjakban vagy vaskesztyűben. Az illesztékeknél – akár a repedt csuporból a víz – energia szivárgott ki a fémlapok közül. hanem borotvaéles pengékben végződtek. Aztán – ahogy a hipertér energiái birtokukba vették a bábokat – a karpáncélból fénycsápok sarjadtak. akik bitón végezték. 428 . immáron ezek végén ültek. mint két páncélos lovag. saját akaratuktól vezérelve megmozdultak. A páncéllemezek. s látszott. s a pengék. amik a kart alkották. Távolról úgy festettek. csak tessék-lássék voltak összekapcsolva. – Fuss! – nyögte Acreson. hogy a kötél már nem sokáig fogja a fán tartani őket. és lassan. s az elnagyolt sisak szemréséből vakító fénynyaláb lövellt. Egyre vadabbul pörögtek és forogtak a szélben.

Dan Abnett Lefivre hátrált egy lépést. Csörömpölve egyenesedtek föl a túlvilági fényben. akkor sem lenne képes odébbállni. – Fuss. s lassan… nagyon lassan… megtették az első lépést. vékony. – A Császár vigyázzon rád! A bábokat tartó kötelek pattanásig feszültek. A gyomra görcsbe rándult. aztán hangos reccsenéssel elszakadtak. Minden mozdulatuk fölkavarta a levegőt. A combja egyetlen. és véres nyálat köpött a földre. A drótfarkasok szabadok voltak. ha az izmai engedelmeskednének. hatalmas fájdalomgóc volt. s a talpa alatt. de barom! – suttogta Acreson. Mintha minden elem a maga módján 429 . amit már aligalig érzett. de kénytelen volt azonnal megkapaszkodni a balján levő kerítésben. s a lépteik alatt nyögött a föld. csúszós jégréteg borította az utat. s úgy érezte.

éles fénycsóvát vetítettek oda. és lehajtott fejjel várta a sorsát. s ekkor látszott. Az 430 . – Fuss! – suttogta Acreson egyre gyengülő hangon. hogy mennyivel gyorsabbak mint egy ember. Majd hátravetették a fejüket. A drótfarkasok végre nekilódultak. Egy excubitor. és vonítani kezdtek. A szemeik. letérdelt az út közepén. A dermesztő hideg mindenhová követte őket. s lassan.Az Áruló tiltakozott volna a jelenlétük ellen ebben a világban. akinek már nem maradt ideje biztos menedéket keresni. s az ujjaik végén ülő pengék fülsértő hanggal csikorogtak a kövezeten. és a sas jelét vetette magára. ahová néztek. Az üvöltés egyre közelebbről hallatszott. komótosan szemügyre vették a terepet. akár a csapatszállítók reflektorai. – Igalom… – suttogta Lefivre.

baljós fény gyúlt. Lassan elérték a falu szélét. – Ne is figyeljen oda! Most biztonságos helyet kell találnunk! Azonnal! Feygor megint elesett. – Ne figyeljen oda! – csattant föl Cirk. gyerünk már! – sikoltott Cirk. 431 . s a torzóból savas füst szállt fel. A csapás erejétől az excubitor egész felsőteste kettészakadt. és most már Criid is beszállt a cipelésébe.Dan Abnett elöl haladó drótfarkas egy villámgyors mozdulattal feltépte a torkát. de a rájuk szakadt sötétségben ezt elég nehéz volt biztosan megállapítani. amit alig egy perce hagytak maguk mögött.  – Mi a büdös franc ez? – kapta föl a fejét az üvöltésre Rawne. – A Császárra. Lefivre végre nekiindult. A mellékutcában.

csak még nem tudják. – Embereim vannak odalent. 432 . Elengedték a drótfarkasokat. hogy Landerson nem hazudik. Gaunt tudta. – Már nincsenek – ingatta a fejét az ellenálló. uram. Ugyanakkor azzal sem lehetett tisztában. A küldetés… a küldetésük túl fontos volt ahhoz. – Nekünk most még a környékről is el kell tűnnünk! – Nem – rázta meg a fejét Gaunt. hogy a Szellemek miért is vannak itt valójában. Persze. – Higgyen nekem. és örülhetünk. s a birodalmiak futva indultak az elvadult mezőn át a kopár gyümölcsös irányába.  – Mit csinál?! – kérdezte kétségbeesetten Landerson. csak ha azonnal eltűnünk innen. és nem túlozza el a veszély nagyságát. ők már halottak. ha mi megússzuk élve.Az Áruló – A fák felé! – kiáltotta Cirk.

a Szerencsefi. ő is megváltozott. Odahaza. aki az életét kockáztatta Asphodel ellen. Bonin. A siker kulcsát pedig az emberei jelentették. Bonin. egyike Mkoll legjobbjainak. hogy remek katona lett. Volt idő. amikor ezt még másként gondolta. hogy döbbenjen. a seregben párja volt és gyerekei. 433 . a vész torkában rá kellett. Azok ott. aki pokolian hosszú utat tett meg Vervunhive bandaháborúitól a Birodalmi Gárdáig. hanem az ő emberei. amikor a Káosz-hadúr Vervunhive-ot ostromolta. Tona Criid. Még Rawne is. És nemcsak. a faluban nem csupán katonák voltak. Ő volt az első női altiszt a Tanithi Egyes történetében.Dan Abnett hogy elbukjanak. Egyikük sem volt feláldozható. Bonin. de most. lent. hanem elsőrangú taktikus is. Feygor. Criid.

ha akart.Az Áruló Feygor. De volt. – Mkoll őrmester! Magáé a parancsnokság. amilyen volt. Az ő saját. Nem fogja a sorsukra hagyni őket. a maga feladata lesz a küldetés 434 . Rawne nélkül nem lett volna ugyanolyan a Tanithi Egyes. Egyiküket sem. akik még a majd tíz évvel ezelőtti Alapítás szellemét képviselték. És Rawne. erre szinte a nyakát merte volna tenni. ha a szükség úgy hozta. külön nemezise. A szarkasztikus humorú csirkefogó. amitől. S most. Aki egy napon a végzete lesz. aki azonban három másik helyett verekedett. sem tudott volna szabadulni. Az árnyéka. a sötétebbik fele. Rawne volt az utolsó azok közül a tisztek közül. Vigye ki innen az embereket! Most! Ha nem jönnénk vissza. hogy Corbecet a messzi Herodor hideg földjébe temették.

aztán előhúzta a 435 . – De muszáj. hogy soha nem bízott magában? – Talán majd most belátja. de Mkoll megrázta a fejét. aztán kieresztette a hangját: – Varl! Brostin! Induljanak az alakulattal dél felé. – Ennek ellenére nem gondolnám. uram. hogy tévedett. Gaunt egy biccentéssel nyugtázta a dolgot. hogy teljesítse a kötelességét! – Úgy lesz. Rawne odalent van. be az erdőbe! Zaj nélkül! Mkvenner… menj a parancsnokkal! – Nincs szükségem… – kezdte Gaunt. akire azt mondta. uram. – Én sem gondolom – mondta Gaunt. Az én utasításomra. A részleteket ismeri. parancsnok – biccentett Mkoll. Mkoll szomorúan elmosolyodott. – Mkvenner önnel megy. hogy bölcs dolog lenne most lemenni oda. – Az az ember.Dan Abnett befejezése. és elvárom.

Ahogy a drótfarkasok felbukkantak az utca végében. Most már nem tarthat soká. ahogy Lefivre odébb sántikálva elindul. egyszerűen lepattantak a 436 . ösztövér felderítő szótlanul tisztelgett. Azok a lövedékek. A vérveszteségtől amúgy is meghalna. és az ujja rászorult a ravaszra. amik a lények páncélzatát találták el. A karhajlatába fektette a géppisztolyt. önkéntelenül is megborzongott. Reszkető kézzel törölte le szájáról a lassan rászáradó véres habot. – Ven! Hozd vissza élve! A magas.Az Áruló sorozatvetőjét.  Acreson hallotta. és lehunyta a szemét. aztán Gaunt után iramodott. és futólépésben indult Arató felé. és megpróbált ébren maradni.

A Szellemek Feygort cipelték. Cirk azonban nem foglalkozott velük. Uram. ahogy csak bírt. fémcseppekké olvadtak szét. aki az Arany Trónuson ülsz… – motyogta reszketve. A csapás elválasztotta a fejét a nyakától. míg csak ki nem ürült a tár. – Kérlek. mint kékesfehér hamuval borított. Te. Egy szívdobbanás múlva Acresonból nem maradt más. aztán az első drótfarkas rávetette magát. amik pedig az eresztékeknél csapódtak be.  Rawne csapata végre elérte a gyümölcsöst. Acreson addig lőtte őket. s a megcsonkított testet egy pillanatra bíbor fényudvar vette körül. füstölgő csontok. Az őrnagy előhúzott egy robbanótöltetet az oldaltáskájából. hanem futott. s a biztosítópecekbe akasztotta 437 .Dan Abnett fémlemezekről.

A töltények kinetikus energiája őt is felborította. s az ég immáron nem fekete volt. míg ebben a fém és drót testben létezett. Tény. hogy mind meg fognak halni. az ellenálló felsikoltott. Itt. a rozoga kerítések során túl már a halott mezők következtek. de arra az időre. az már csak rajta múlik. és a kreatúra mellkasába lőtte az egész tárat. Hogy mennyire lesz ez birodalmi gárdistához méltó halál. 438 . hanem vérvörös.  Lefivre pokoli kínok között érte el az utca végét. A vonítás egyre közelebbről hallatszott. rá is vonatkoztak az anyagi univerzum szabályai. azok mögött pedig az erdő sötétlett. A lövedékek nem sok kárt tettek a túlvilági lényben. Ahogy az első drótfarkas beérte.Az Áruló a hüvelykujját.

A húsa egy szempillantás alatt kékesfehér hamuvá porladt. a szája utolsó.Dan Abnett A második drótfarkas azonban így is elérte. csak egy rakás megfeketedett. 439 . s a tőrhosszúságú karmok Lefivre vállába martak. reves csont. aztán a testét bíbor fény ölelte körül. s nem maradt más belőle. hangtalan sikolyra nyílt. A férfi szemei megüvegesedtek.

és minden múló perccel egyre közelebb és közelebb érezte magához a sarkában loholó pánikot és iszonyatot. bár minden idegszála és sejtje azt üvöltötte. hogy meneküljön. A Szellemek… megálltak. Purchason és Plower valamivel előtte jártak. a Szellemek pedig… Nagy nehezen sikerült megállnia.Az Áruló TIZENHAT Landerson lélekszakadva rohant át a félhomályos erdő fái között. Vitatkoztak valamin. 440 .

– Gyerünk! – Nem. a zavart. – Mellette lenne a helyünk. – És most mozgás! – Hallottátok a rangidőst! – csattant föl Brostin.Dan Abnett A Császár szent nevére! Maga a halál jár a nyomukban. és a modorosságaira. hogy tulajdonképpen egy kőkemény veteránnal volt dolga. és vitatkoznak! Mi a fene bajuk van ezeknek? – Engedte. hogy visszamenjen? – acsarogta Curth doktornő. Larkin volt az. Ha az ember csak a hangjára koncentrált. könnyen elfeledkezhetett róla. ezek meg csak állnak. ideges mondataira. erre mi meg elfutunk! – Nem érdekel a véleménye. – Egyedül?! – Mkvenner vele van – morogta Mkoll. 441 . katona – keményedett meg Mkoll hangja. – Ez akkor sincs így jól! – tiltakozott Beltayn.

és ezt eredetileg maga Gaunt adta. Curth és Larkin fogták közre –. Azzal megfordult. 442 . a falu irányába. Larkin! – bődült el Brostin és ismét futásnak eredt. Ugyanis van itt egy kis… gikszer. Beltayn. A másik három Szellem szótlanul a nyomába szegődött. ha nem most? – sziszegte dühösen a doktornő. – Bocs. – Parancsot adtam. de a parancsnoknak szüksége van ránk. mit sem törődve Mkoll elkeseredett dühével. és elindult visszafelé.Az Áruló – Akkor baszd meg. őrmester – szólt hátra a válla fölött Beltayn –. Úgyhogy… ne most kezdjük a cirkuszt! – Mikor. Mkoll végighordozta tekintetét a körülötte állókon – Varl. és komor grimaszba gyűrődött az arca.

de mind kerülték az őrmester pillantását. hogy miről is vitáznak. Hiszen ez az egész annyira abszurd. és a parancs teljesítése… a kötelességünk… Lassan elhallgatott. Aztán Varl megcsóválta a fejét. és halványan elmosolyodott. Az ő helyük a parancsnokuk mellett van. hogy ott vagyunk közvetlenül mögötte. – Fethre! Maga Gaunt adta parancsba. – De feladatot bízott ránk! – erősködött Mkoll.Dan Abnett – Állj! – csapott a karabélyára Mkoll. s a szavait elnyelte az erdő. hogy nem bízhat a Szellemekben? Tudja. Egy pillanatig maga sem értette. őrmester… mióta megy Ibram Gaunt úgy csatába. 443 . hogy tűnjünk el a környékről! A Szellemek kelletlenül megálltak. – Ugyan. – Parancsba adta.

Nem hiszem. és az egyik fának támasztotta a géppuskáját. Ellenben életében először érezte azt. hogy visszafelé is egyedül akarja cipelni. hogy 444 . – Mi van már itt?! – vicsorodott el a tagbaszakadt tanithi. – Mit? – A géppuskát.  – Ezek meg mi a bánatos nyavalyát csinálnak? – torpant meg Brostin. hogy nem. – Mindenki totál begolyózott? Landerson biztos volt benne. – A Tanithért és a Császárért! Előre! Azzal futólépésben indultak – visszafelé. – Ez biztos csak valami elbaszott vicc… – Segítsek vinni? – kérdezte Landerson. amit idáig a vállán egyensúlyozott.Az Áruló – Gyerünk! – mondta hirtelen. és vállára kapta a karabélyát.

akiért a katonái a démonoknak is nekimentek. Szükség lesz rá. Látta a szemükben az elszántságot. Ha az emberei segítenek neki. akit érdemes követni. kötelességtudás… mindegy. de Brostin még mindig az ősöreg fa mellett ácsorgott. De ő meghalt. ami mellé a géppuskát tette. Plower és Purchason már rég eltűntek a fák között. Szeretet. hogy élve megússza a dolgot. és Landerson tudta. Ballerat is ilyesféle ember volt – a Császár nyugosztalja –. hogy minek nevezik. – Jön vagy marad? – kérdezte a tanithitól. szívesen elvinném a géppuskát. Gauntnak pedig még van egy halovány esélye. hogy ott a helye mellettük. még a megszállás előtt. Gaunt olyan tiszt volt. baromarcú! – bődült el Brostin.Dan Abnett olyan tiszt alatt szolgál. – Mindenki megbaszhatja! 445 . – Csak mert ha marad. tisztelet. – Baszd meg. hogy a pokol torkába is elmennek érte.

s még egyszer. a drótfarkasok maguk mögött hagyták az utolsó házakat is. ahogy megugrik a pulzusa. Itt az ideje. Nem fog sikerülni. és érezte.Az Áruló  Bíborszínű lángcsóvát húzva. – Gyerünk! – üvöltötte.  446 . A száraz fű úgy örvénylett körülötte a szélben. utoljára nagy levegőt vett. mint a tenger. hogy milyen messze járnak még az erdőtől. és megállítsa az üldözőiket. hogy milyen tempóban közelednek. Rawne látta. Az a két dög félúton beéri őket. hogy megvesse a lábát. amikor fölmérte. és kirontottak a mezőre.

s vagy húsz méterrel odébb Rawne állt. ahogy a két férfi válaszra sem méltatva elrohant mellette. és úgy döntött. 447 . ahol állt. pont rálátott a mezőre. A birodalmiak a Feygornak nevezett férfival bajlódtak. Várta a halált. Egy kiálló léggyökérben majdnem kificamította a bokáját. meredek domboldalon. hogy kifújja magát. – Hát maguk? – kérdezte döbbenten. Egy pillanatra még meg is állt. s onnan. és igyekezett minél gyorsabban eltűnni az erdőben. amikor Gaunttal és Mkvennerrel találta szemben magát.Dan Abnett Cirk épp fölfelé igyekezett az erdőbe vezető. aztán. kezében a kibiztosított robbanótöltettel. lassít egy kicsit. dühösen utánuk kiáltott: – A halálba rohannak! Idióták! – füstölgött magában a nő.

karmaik alól száraz földgöröngyök. Jó volt az időzítés. aztán kibiztosította és elhajította a robbanótöltetet. A detonáció ereje leverte a lábáról. A drótfarkasok vad üvöltéssel rontottak rá. de tudta. Nem lesz rá ideje. és a kigyulladt mező közepén egy jókora kráter tátongott.Az Áruló  Érezte a dühüket. Rawne kifújta a levegőt. amiből… Amiből abban a pillanatban mászott ki az egyik démon. Nem lesz rá ideje! 448 . fűtörek és kukoricaszemek szálltak a magasba. hogy eltalálta őket. A robbanás lelassította őket – de talán csak egy pillanatra. hogy már nem lesz ideje előhúzni. Az őrnagy az utolsó töltetért nyúlt. A belőlük áradó gonoszságot. de látta.

de ezeket nem. Ezek nem éltek. Mire újra nekirugaszkodhatott volna. s Mkvenner is csatlakozott Gaunthoz. az erejük bármilyen élőlényt darabokra tépett volna. és a bestia hátratántorodott a becsapódás erejétől. de azok újra meg újra talpra 449 . Rawne döbbenten bámult a mellette elrohanó Gauntra.Dan Abnett Robbanólövedék csapódott az elöl rohanó drótfarkas mellkasába. Kettejük lövései újra meg újra a földre kényszerítették a drótfarkasokat. aki a kezében tartott két sorozatvetővel zúdított gyilkos össztüzet a démonokra. A lövések pontosak voltak. újabb lövés érte. A következő pillanatban lézersugarak csapódtak a fenevadakba. Meghalni sem tudtak hát. aztán már megállás nélkül záporoztak rá a robbanógolyók.

ahogy a fegyvert – akár egy ősi lándzsát – megpörgeti. Az ütés ereje kibillentette a drótfarkast az egyensúlyából. és feltűzte a karabélyára. Mkvenner karabélya hirtelen elhallgatott.Az Áruló álltak. kitér. és azonnal elszáradt a fű. majd előrántotta a rohamkését. szúr. hárít. Hátratáncolt néhány lépést. és a következő ütését a bestia tarkójára mérje. a Nalsheenek ősi 450 . A seregben az a pletyka járta. Ez a Tanith legendáiban élő erdei harcos szerzetesek. s eltáncol a drótfarkas ütései elől. Ahol a testük a talajhoz ért. s a tusával sújtott le a torkának ugró fenevad fejére. majd szúr. Rawne elképedve nézte. hogy átcsússzon a lény kinyújtott karja alatt. hogy Mkvennert valahol… valamikor kiképezték a cwlwhl használatára. Kiürült a tár. s Mkvenner nyert egy értékes másodpercet. Ez épp elég volt. megfeketedett a föld. Az ösztövér tanithi megperdítette a fegyvert.

A mozdulatai olyanok voltak.Dan Abnett harcművészete volt. mintha egy tánc ezerszer begyakorolt lépései lettek volna. A büszke hazafíak. Mkvenner is nyilván csak azért kezdte terjeszteni magáról ezt a pletykát. hogyan térjen ki a halálos karmok útjából. ahogy a magas. 451 . súlyát és gyorsaságát. pedig a Nalsheenek már évszázadokkal ezelőtt is csupán a legendákban léteztek. Ezt a véleményét most pillanatok alatt átértékelte. és a keményvonalas patrióták szerették felemlegetni őket. tudta. hogyan fordítsa az ellensége ellen annak erejét. Nem több mint egy szép mese. egy használhatatlan karabély végére tűzött rohamkéssel küzd egy démon ellen. szikár férfi. A lény minden támadását képes volt hárítani. Döbbenettel vegyes tisztelettel figyelte. hogy némi hírnévre tegyen szert.

Aztán a mellette álló Mkoll és Beltayn is tüzet nyitott. és a földre döntötte.  452 . Az erdő szélén álló Larkin újratöltötte a lézerpuskáját. te rohadék! – suttogta. de az ütés ereje kettébe törte a karabélyát. nagy erejű lézersugár találta el a dögöt. – Gyere.Az Áruló Mindezek ellenére azonban ő is csak ember volt. s az embereknek egyszer elfogy a szerencséjük. és újra lőtt. Mkvenner megpróbált odébb gurulni. őt magát pedig a földre döntötte. A drótfarkas következő villámgyors csapását ugyan sikerült elkerülnie. és ismét megcélozta a fenevadat. aztán célzott. Rawne ösztönösen is a robbanótöltet után nyúlt… amikor pontos.

mint korábban –. A drótfarkas következő támadását pedig már azzal a fegyverrel fogadta. a penge méteres lángcsóvaként ragyogott föl a kezében. Heironymo Sondar energiakardjával. Gaunt első csapása a lény mellpáncélját találta el. és Gaunt mindkettőt a földre ejtette. aztán újra felkelt – bár ezúttal messze nem olyan gyorsan. A drótfarkas kettőt bucskázott. és egy adattáblát nyújtott át Uexkullnak. és könnyedén kettéhasította a fémlapot.Dan Abnett A sorozatvetők kifogytak. amire az ineuroni akció alatt Beltayn vigyázott.  – Nagyuram – hajtott fejet Virog. aztán tűnődve összehúzta a szemöldökét. A hatalmas termetű harcos elolvasta. Ahogy aktiválta. 453 . és most már valamivel óvatosabban indult Gaunt felé.

Uexkull azonnal a várakozó gyilokhajók felé indult. és szabályosan lefűrészelték a karját. – Ez a falu… mennyire lehet ide? – Tíz kilométerre. de már nem érték el. – Bár tartok tőle. – Most megvannak! – vicsorodott el. Súlyos lövedékek csapódtak a démon páncélzatába. Vér helyett azonban szembántóan éles. ibolyaszín fény dőlt a sebből.  A drótfarkas karmai Gaunt torka felé kaptak.Az Áruló – Igaz ez? – Igen – biccentett Virog. már nem sok marad belőlük. – Jelentették. hogy mire odaérünk. hogy Aratóban szabadon eresztették a drótfarkasokat. 454 .

Dan Abnett Az erdő szélén Larkin. – Szerintem ezekre is szüksége lesz – szólalt meg valaki mögöttük. és tenyérnyi darabokat szakított ki a kreatúra testéből. Brostin kocogott elő az erdőből. és odabiccentett a nagydarab tanithinak. egyre közelebb és közelebb kúsztak Rawne-hoz. Gaunthoz és Mkvennerhez. – Töltést! A záporozó lézersugarak és a géppuskasorozatok ellenére a drótfarkasok még mindig talpon voltak. és lecsúsztatta a válláról a lőszeres hevedereket. s emberfölötti erőfeszítéssel kapaszkodva a létezésbe. Landerson komoran elmosolyodott. Egyik sorozatot a másik után eresztette meg a drótfarkas felé. Mkoll és Beltayn mellett Landerson is beszállt a küzdelembe. hogy a leszakadt karú bestia lassabban és 455 . A komisszár ezredes figyelmét nem kerülte el.

de igyekeztek mihamarabb talpra kecmeregni. a lényt mozgató energiák elszabadultak. Mintha Landerson említett volna valami olyasmit – még Ineuronban. és eltűnni a lángoló mezőről.Az Áruló bizonytalanabbul mozog. Vakítóan éles. lecsapta a fejét. fehér fény lobbant. hogy viszonylag gyorsan elhasználják az energiáikat. Két marokra fogta a kardját. s ahogy a dög ismét nekirugaszkodott. s az anyagi univerzum és a hipertér erői közé került lényt darabokra tépte a nyomáskülönbség. a másik drótfarkas közeléből. 456 . egy örökkévalósággal ezelőtt – a drótfarkasokkal kapcsolatban. A vértezet illesztékeinél szivárgó fények is egyre halványabban pislákoltak. a fej legördült a helyéről. A birodalmiakat leverte a lábukról a robbanás. Ahogy az energiakard széthasította a drótokat és a tartókapcsokat.

Nem győzték le őket. és a karjai teljesen elzsibbadtak. 457 . de mégis talpra vergődött. megperzselődött a bőre.Dan Abnett Gauntnak csengett a füle. Nem győzhetik le őket! Ekkor hallották meg a dübörgést.

zöld járműve. A motorházat és a felhúzott. a Megszálló Erők katonáinak kopott. masszív csapatszállító robogott feléjük. kerítések során. 458 . Remek! Mintha a drótfarkasok nem lettek volna elég halálosak. szürke ponyvát por és faltörmelék borította – hogy minél hamarabb célhoz érjen.Az Áruló TIZENHÉT Egy hatkerekű. s még egy alacsonyan fekvő falon is áttört.

A démoni teremtmény egy percre megtorpant.Dan Abnett – Gyerünk! – üvöltötte Gaunt. aztán a következő pillanatban megremegett a 459 . sántikálva indultak az erdő felé. Aztán. és bicegve. a robbanás sűrű. A hátuk mögött. begörbítette pengeujjait. s a másik drótfarkas még ott volt a nyakukon. szemeiben a poklok tüze lobbant. hogy a saját hangját is alig hallotta. Rawne az utolsó pillanatig kivárt. hogy mi is történhetett a társával. fekete füstjéből a drótfarkas is előmászott. hogy sehol nem látta. Gaunt és az őrnagy felrántották a földről Mkvennert. – Talpra! Rawne és Mkvenner még mindig nem bírtak megállni a lábukon. majd a lény elé hajította a markában szorongatott robbanótöltetet. bár a füle annyira csengett. s megpróbált rájönni. és lerohanta a Szellemeket.

a volán mögött pedig Varl ült. de nála ugye nem volt fegyver. hogy egy tíztonnás csapatszállítót legördítsen magáról. Gaunt hallotta a fémlemezek sikolyát és a rém üvöltését. – Ez meg?! – Rögtönöztünk – mondta Varl. aztán a komisszár ezredes is bevágódott a vezetőfülkébe. így azt mondta. A doktornő és Gaunt felhúzták Rawne-t és Mkvennert a kocsira. hogy a többiek majd fedezettüzet adnak. Azt mondta.Az Áruló föld. de a túlvilági lény dühe is kevésnek bizonyult hozzá. – Tulajdonképpen a doktornő ötlete volt. – Szálljanak be! – kiabált ki valaki a vezetőfülkéből. Varl… 460 . s a csapatszállító szabályosan áthajtott a démonon. Curth volt az. s azzal máris sebességbe tette a masszív hatkerekűt.

461 . ami nem volt rögzítve. szélsebesen végigszánkázott a platón. de a hirtelen mozdulattól kis híján legurultak a járműről. A démoni teremtmény páncélzata csupa repedés és lyuk volt. és a csapatszállító megremegett. Hosszú karmaival felhasította a ponyvát. őrmester! Az erdőhöz megyünk. felvesszük a… Fémes csikorgást hallottak. és Varl szeme elkerekedett.Dan Abnett – Kíméljen meg a részletektől. s nem egy láda lesodródott a kocsiról. – Mi a… Elektromos kisülések kúsztak végig a gép törzsén. ahogy a visszapillantóban meglátta a jármű tetején kúszó drótfarkast. Mkvenner az utolsó pillanatban rántotta félre Rawne-t a lény csapása elől. s már bent is volt a járműben. s az ibolyaszínű energia szökőkútként robbant ki minden eresztékén. Mindaz.

és a dermát a drótfarkas hátába döfte. és a saját testét kezdte marcangolni a karmaival. s látta. Ahogy a folyadék a testéhez ért. amit fegyvernek használhatna egy démon ellen. a teremtmény felüvöltött. Kétségbeesetten kutatott valami után. Átnyúlt az ablakon.Az Áruló Curth feltépte a vezetőfülkét a raktértől elválasztó ablakot. tartalmazott egy keveset abból a szenteltvízből. amit még a Herodorról hoztak magukkal. főleg amikor az idő előrehaladtával a hidegrázás tünetei is felerősödnek. és előrántotta belőle az egyik feltöltött dennát. ami benne volt. Úgy gondolta. a Gereonon is hasznát veszi majd. aztán hirtelen ötlettől vezérelve kinyitotta az orvosi ládáját – a Departmento Medicae szabvány elsősegélyládáját –. A szenteltvíz 462 . hogy a dög alig egy méterre áll tőle. A folyadék.

még egyszer összerándult. végre elengedte az őrnagyot. s ahogy megfordult. hogy egyenesbe hozza a járművet.Dan Abnett molekuláris savként marta szét a démont. Hátrazuhant. Maró füstszag. egy újabb adag szenteltvízzel találta szemben magát. aztán úgy olvadt el. Mkvenner. A detonációtól maga a csapatszállító is kis híján felborult. Csönd. A Tanithi Egyes 463 . mint festék az esőben. A doktornő a páncél szemrésébe nyomta a dermát. hogy végezzen azzal. aki a csuklójánál fogva tartotta meg Rawne-t. s Varlnak nem kevés erőfeszítésébe került. aki ezt a szörnyű kínt zúdította rá. nehogy lezuhanjon a járműről. és megnyomta az aktiváló gombot. A drótfarkas egész teste megremegett. aztán felrobbant.

kivételesen komolyan is gondolja. – Minden rendben? – kérdezte Gaunt.  A Szellemek. Curth is visszaült a helyére. és a csapatszállító oldalának dőlt. – Köszönöm – mondta végül.Az Áruló első tisztje reszketve állt meg a saját lábán. de semmi pénzért nem engedte volna el a kezében tartott. és úgy tűnt. – Tulajdonképpen… mi volt ez az egész? – Én… azt hiszem… sikerült harminc másodperc alatt elhasználnom a készleteink javát – nyögte ki végül Curth. A nő szaggatottan biccentett egy párat. Ahogy a sort záró Cirk és Landerson is felmásztak a csapatszállító platójára. 464 . most futólépésben indultak a kocsi felé. akik eddig az erdő szélén várakoztak. füstölgő fecskendőt.

– Várjunk még? – szólt hátra Gaunt. Szűk ösvények és irtásterületek között lavírozott. Varl kilőtt. de Cirk csak a fejét rázta. – Tűnjünk el innen! – sóhajtott fel a nő megadóan. és a házakból lassan előmerészkedtek a katonák és az excubitorok is.Dan Abnett – Momentán nem hiszem. amit a favágók lánctalpasának tettek szabaddá. és a masszív hatkerekű pillanatok alatt felmászott a domboldalon. hogy ez lenne a legnagyobb bajunk – mosolyodott el halványan Gaunt. mígnem pár perc múlva egy keskeny útra értek. és kérdőn nézett a komisszár ezredesre. Arató szirénái megállás nélkül vijjogtak. Keletre vagy nyugatra? 465 . Plowernek és Purchasonnak nyoma sem volt. Varl felpörgette a motort.

De… most csak nyugat felé haladhatunk. és a motor sebzett vadállatként üvöltött föl. aztán félrehúzta a kémlelőablakot. Hogy van ott valami. amíg nem lesz köztünk és az üldözőink között némi távolság.Az Áruló Mivel az üldözőik kelet felől közeledtek. és hátraszólt Cirknek. A távolból már a gyilokhajók turbináinak sivítását is lehetett hallani. Varl tövig nyomta a gázpedált. hogy a nyugati út szóba sem jöhet. Addig. amit maguk Határnak neveznek. mindenképpen. nem sok választásuk maradt. és maga korábban azt mondta. – Őrnagy! – Igen? – Egy darabig ezzel a járművel megyünk tovább. Mi ez tulajdonképpen? 466 . Gaunt egy darabig csak az utat figyelte.

amiket nem lehetett megművelni. az arcára égetett stigma körül begyulladt a bőr. és úgy tűnt. amikor az első telepesek kolonizálták a Gereont. Fáradtnak látszott. – Járhatatlan? A nő ingerülten rázta meg a fejét. Ez a bolygó mindig is a kiváló termőföldjeiről volt híres. 467 .Dan Abnett – Lápvidék – komorodott el a nő arca. hogy egy ilyen klasszikus szépségű arcot elcsúfíthat. A név a régi térképekről származik. Mintha az Ellenségnek perverz gyönyörűséget okozott volna. helyek. civilizált világ határa. – Már most is abban a szinte érintetlen erdőségben haladunk. még a hőskorból. de itt is akadtak helyek. ahová nem lehetett eljutni. A lakható. ami annak a területnek a peremvidéke. Innen a név. Ezeken az erdőkön túl pedig már a Határ kezdődik.

Nincs rá mód. 468 . Azt a helyet még a Megszálló Erők is elkerülik.Az Áruló – Igen. hogy befejezzék. A küldetésük befuccsolt. hogy elfogadja a tényeket. őszinteséget is kért. legfeljebb hónapok alatt. és elő is bújhatunk. Én őszinte voltam. ismét megpróbálhatunk kapcsolatba lépni az ellenállókkal. – Meglátjuk – ismételte meg Gaunt. hogy ezzel az önök küldetése is meghiúsul. Annyi idejük nincs. Akkorra már ennek a nagy felhajtásnak is vége lesz talán. Viszont. és megrázta a fejét. – Nem – válaszolta keményen a nő. A célt ezen az úton nem érjük el. – Amikor a segítségemet kérte. uram. és most már magán a sor. ha szerencsénk van. És hónapok alatt őket is megfertőzi a Káosz… – Meglátjuk – mondta végül tompán. el tudunk rejtőzni a Határban. Pár hónap. és… – Hónapok – visszhangozta Gaunt. tartok tőle.

de miután az őket mozgató erők szertefoszlottak. nem tértek vissza a 469 . mögöttük pedig felfegyverzett félpáncélosok haladtak. Uexkull parancsára egy egész zászlóalj vonult ki. nyomok után kutatva. és torokkaparó. Uexkull a taktikai monitoron követte szemmel a katonák és az excubitorok csapatmozgását. hogy végre pontot tegyen az egyre bosszantóbb ügy végére. ahogy csatárláncot alkotva fésülték át az erdőt.Dan Abnett  A gyilokhajók dögkeselyűként keringtek Arató fölött. fekete füstöt öklendezett az égre. és ismét Gurgoy beszámolóját vette szemügyre. Valami felébresztette a drótfarkasokat Aratóban. A falun túl lángokban állt a száraz mező. Lassan elfordult a taktikai konzoltól. Egész kutyafalkát vittek magukkal.

s láttam. – Mi az? – Egy pillanatra olyan szokatlan hangokat adtál ki. hogy… – Nevettem – mordult föl Uexkull. akik képesek elpusztítani a Káosz vérebeit? – Nagyuram! – szólalt meg a háta mögött Virog. hogy a Hamis Császár olyan harcosokat küldött a Gereonre. 470 . Márpedig ezek a lények mindig visszatérnek – kivéve. hogy az arcod is eltorzul. ha elpusztulnak. Uexkull egyre kényelmetlenebbül érezte magát. mintha az általa ismert kozmosz törvényei hirtelen megváltoztak volna. Vagy talán lehetséges lenne. nagyuram.Az Áruló nyugvóhelyükre. Márpedig ő gyűlölte a lehetetlennek tűnő dolgokat. Ellenben egy drótfarkast nem lehet elpusztítani.

hogy más feladatot szán nekünk. Olyan harcosokra. de az Anarch. A másik négy harcos egyetértően morgott. – Évek óta arra vágyunk.Dan Abnett – Ó – mondta a káoszgárdista döbbenten. és képesek akár a drótfarkasokat is elpusztítani. Viszont most úgy tűnik. Uexkull ökölbe szorította a kezét. akinek szava minden más szót kiolt. akik a bolondját járatják az excubitorokkal és a helyi katonasággal. hogy megküzdhessünk az Ellenség átkozott harcosaival. és dühösen elvicsorodott. – De… miért? – Mert végre igazi ellenfeleinkre akadtunk. ehelyett ránk bízta ennek a jelentéktelen sárgolyónak a felvigyázását. 471 . a maga végtelen bölcsességében úgy döntött. Nem küldött minket a frontra harcolni. az Adeptus Astartes csatatestvéreivel. végre méltó ellenfélre bukkantunk.

Tőlünk huszonnégy kilométerre. Dohánybarna felhők csíkozták a vizeletsárga égboltot. s az 472 . az erdőben. – De most itt az igazi kihívás! Ezekkel végezni valódi öröm lesz majd! A harcosai a mellvértjüket csapkodták páncélkesztyűs öklükkel. – Támadó sebesség!  A nap végével együtt mintha az út is lassan kifogyni készült volna alóluk. – Igen? –A mozgásérzékelők egy nagyobb fémtárgyat regisztráltak. – Követjük! – mondta elégedetten Uexkull. – Nagyuram! – kapcsolt be a fedélzeti telekom.Az Áruló – Elkényelmesedtünk! – acsarogta. Nyugat felé tart. ahogy a nappalból lassan éj lett. és egyetértően üvöltöttek.

ami egyre nehezebben találta meg az aljnövényzetben kanyargó csapást.Dan Abnett idáig csöndes erdő hirtelen vészjósló sötétségbe burkolózott. Ágak nyúltak a kocsi felé. A fák komoran tornyosultak a csapatszállító fölé. 473 . hogy mennyire hasonlít ez a szituáció a templomi gyónáshoz. és Mkoll őrmesterrel tárgyalt. Varl legszívesebben gyorsított volna. Gaunt a kémlelőnyílás mellett ült. hogy valamiféle titkot bíznak a másikra. mintha hosszú. uram. Mindketten tisztában voltak vele. miféle szemérmetlen idegen tolakodott be az ő birodalmukba. s egyikük sem tudott szabadulni a kényelmetlen érzéstől. – Parancsot adtam – mondta csöndesen Gaunt. amivé az út zsugorodott. – Igen. de ezen az úton szinte csak lépésben lehetett haladni. göbös ujjaikkal akarnák kitapogatni.

Teljes felelősséget vállalok a történtekért. A többiek csak azt tették. és veszélybe sodorták a küldetést. – Igen. uram. Mint már mondtam. hogy biztonságos helyre viszi az embereket. uram. amire utasítottam őket. így… Az őrmester meglepetten konstatálta. – Ennek ellenére visszajöttek. 474 . – Hallgasson! – csattant föl Mkoll.Az Áruló – A parancs úgy szólt. hogy Mkvenner tökéletesen alkalmas lenne a helyemre. – Nagyon sajnálom. Az ön parancsát kellett volna követnünk. – Igen. – Baromság! – jegyezte meg a hátuk mögött doktor Curth. teljes felelősséget vállalok a történtekért. majd azonnal visszafordult Gaunthoz. Biztos vagyok benne. hogy Gaunt mosolyog. uram.

– Igenis. hogy itt ülnénk és beszélgetnénk. ami olyan mint maga a pokol. és Mkoll félrehúzódott. hogy nyílegyenest a lápvidék felé robogunk. – Ha maga nincs. meg én… mi megtaláljuk a mocsáron átvezető utat. itt a remek lehetőség.Dan Abnett – Nagyon is jól el tudom képzelni. – Uram? – Cirk őrnagy szerint az egész küldetésünk kudarcra van ítélve. Bonin. Azt mondja. hogy mi történt valójában. hogy méltó a bizalmamra. Gaunt szárnysegédje magával cipelte a rádió adóvevőjét is. Beltayn? 475 . őrmester! – Uram! – kúszott az ablaknyíláshoz Beltayn. – Mit talált. Ha be akarja bizonyítani. – Számítok is rá. hogy legyen helye az adjutánsnak. őrmester – mondta halkan. uram! Ven. most nem valószínű.

igaz. hogy különböző helyekről kerültek ide. Kettő… talán három. és egyre közelebb érnek. amiket mozgó jelforrásból adtak le. – Egy egész zászlóaljat szórtak szét a mögöttünk levő erdőben. Gondolom. és megdörgölte véreres szemeit. őrmester? – Igaz. Viszont fogtam olyan jeleket is. Próbáltam háromszögezéssel meghatározni a helyüket.Az Áruló – Figyelem az ellenséges üzeneteket. – Egy ideje már én is hallom a turbinák sivítását. Repülők. 476 . ha egymással akarnak beszélni. Gaunt a mellette ülő Varlhoz fordult. uram. így az eltorzított alsógótot használják. – Keletről jönnek – szólt közbe Mkoll. uram – motyogta a rádiós. – Innen már nem jutunk messze kocsival. de túl gyorsan mozognak. aztán gyorsan kifújta az orrát.

őrnagy. Valóban nem maradt sok a magukkal hozott felszerelésből. szintén eltűnni látszott a felmagzott gyom és dudva rengetegében. és borítsuk ezt a roncsdarabot az árokba!  Ahogy a csapatszállító megállt. Itt. Brostin és Landerson egy 477 . az erdő mélyén már nem volt út. s a karabélyokhoz is két-három energiacella jutott fejenként. a katonák már ugráltak is lefelé.Dan Abnett – Akkor álljon félre. s az ösvény. hogy mindent hozzanak! – utasította Gaunt Rawne-t. Gauntnak összesen két tár robbanólövedéke maradt a sorozatvetőkhöz. – Nem lesz nehéz dolgunk – mondta maró gúnnyal a tanithi. és a lőszerkészletük is a végét járta. – Ügyeljen rá. amit a favágók használtak.

és az ivóvízkészletük is jócskán megcsappant. hogy ez itt kevés lesz. Az orvosságos láda alján már csak némi kötszer és antibiotikum volt. Mkvennemek pedig még karabélya sem volt. ami még maradt. Varl vigyázott.Az Áruló szalagtár kivételével gyakorlatilag minden géppuskalőszert elhasználtak a drótfarkasokra. Rawne az utolsó robbanótöltetét Aratóban használta fel. s arra a kevésre. Volt ugyan egy pisztolya. Nagyobb problémát jelentett. lassan kifogytak az élelemből. és megvolt a rohamkése. Márpedig a hidegrázás egyre gyakrabban vette elő őket. távol mindentől. Fejfájás és izületi fájdalmak kínozták mindannyiukat. Curth gyógyszereiről nem is beszélve. volt. akinek lassan 478 . de ezzel sem húzzák már sokáig. hogy egy fertőzött világ kellős közepén. de látszott.

és négyszemközt közölte vele. És ez még csak a kezdet volt. akiknek már tegnap óta folyt az orra. Feygor még mindig nem tért teljesen magához.Dan Abnett kilyukadt a gyomra. másokon csúf kelések jelentek meg. különben vérmérgezést okoz. és üveges tekintettel bámult a semmibe. s általában csak ült. Rawne és Mkvenner ugyancsak megperzselődött. amit ez esetben sürgősen el kell távolítsanak. Mindenki borzongott. Egyedül nem evett. hogy a Feygor gégeimplantja körüli gyulladás egyre csúnyább. és könnyen lehet. Gaunt. s valakinek folyamatosan rá kellett ügyelnie. kivéve Criidet és Beltaynt. amikor felgyújtotta az utat. mintha láz kerülgetné. hogy hamarosan elhal a szövet. járás közben is támogatni kellett. Curth félrevonta Gauntot. Brostin csúnya égési sérüléseket szenvedett. amikor sikerült az első drótfarkast 479 .

Nem lesz könnyű. Curth minden pihenő alkalmával a vállát borogatta. hogy nem lesz könnyű dolguk. hogy megbirkóznak vele? 480 . hogy nem lesz könnyű. Vágások. sebek és sebek… Gaunt elkeseredetten sóhajtott föl. amikor ez először elhangzott. de… gondolja. horzsolások. Ibram. zúzódások. és ő maga is ezt mondta nekik. és Van Voytz emelkedett szólásra. – Tudom.Az Áruló megsemmisíteni. sebek. Tisztán emlékezett a percre. s a napsütötte délelőtt meseszéppé varázsolta a nemesi kúrián túli virágos réteket. amin csúf véraláfutás éktelenkedett.  Az Ancreon Sextuson voltak. Tudták. Biota alig egy perccel korábban fejezte be az eligazítást.

hogy elszállítsa magukat a célhoz. Az ügynökeink már előkészítették a terepet. de Mkoll biccentett. – Igen. igen! Milyen stílusos. uram. Mkoll és Kolea mind ott várakoztak. – Remek! – mosolyodott el a tábornok. – Egy csillaghajó máris menetkészen vár. nem igaz. uram. Ibram? Olyan mint a Tanithi Egyes. kifejezéstelen arccal hallgatott. Rawne. Hark. Minden akadályon képes átverekedni magát. Daur. Rawne karba font kézzel. – Á. A Szellemek képesek lesznek megbirkózni a feladattal. a helyi ellenállás 481 . Biota? – Állhatatosságnak.Dan Abnett Gaunt az oldalt várakozó tisztjei felé sandított. – A kémelhárítás és a taktikusok véleménye szerint egy tucatnyi embernél nem érdemes többet vinnie. Hogy is hívják a hajót. uram. – Igen.

hogy a tisztjeim a távollétemben is kifogástalanul vezessék a Tanithi Egyest. – Azért nem árt. – Hát hogyne – biccentett a tábornok. hogy kiket visz magával? – Ma estére összeállítom a csapatot. és szomorkásán elmosolyodott. Szóval… van már elképzelése. uram. A vezetőjük. Van Voytz arcáról semmiféle érzelmet nem lehetett leolvasni. uram. Ibram… ahogy maga is mondta… nem lesz könnyű. hogy nem jönnek vissza.Az Áruló minden lehetséges segítséget meg fog adni maguknak. – Tisztában vagyok vele. – Könnyen meglehet. Ibram… 482 . Gondoskodni fogok róla. – Nézze. ha emlékeztetem rá. de Gaunt egy pillanatra megborzongott. egy bizonyos Ballerat ezredes… személyes garanciát vállalt erre.

hogy ha évekkel ezelőtt a katonai protokoll szerint járunk el. és biztosíthatom. és nem engedjük a magas politikát beleszólni a döntésbe… mindez nem történhetett volna meg. – Felteszem. – Gondoltam. hogy ez a beszélgetés valaha is megtörtént. hogy így érez – biccentett a tábornok. hogy vállalják el ezt a küldetést. ahogy én magam is kértem. Ennek ellenére nem adom parancsba.  483 . uram. Ha mégis nemet mond. hogy elvállaljuk. mert őróla van szó. Ugyanakkor szeretném megjegyezni. ugyanakkor életbevágóan fontos. S ha valaki. Pontosan azért. elsősorban azért. azt is elfelejtjük. hát én magam szeretném a dolgot helyrehozni. uram.Dan Abnett Ez egy mocskos ügy. – Igen. – Értettem.

s rájött. és a Szellemek pillanatok alatt bevették magukat az erdő sötétjébe. hogy közben beesteledett. A Határ nem valami biztonságos hely. Criid. – Komisszár ezredes! – zárkózott föl mellé Cirk. 484 .Az Áruló – Uram! Gaunt zavartan nézett föl. és visszament a sor élére. – Jövök már. amiről úgy hiszem. Az emberei készen álltak az indulásra. – Indulás! – adta ki Gaunt a parancsot. A nő egy biccentéssel nyugtázta a dolgot. tudnia kell. – Valóban? Még több rossz hír? – Olyasmi. – Van még itt valami. – Ne mondja! – A ragadozók. mérgező növények és a mindent elnyelő sár mellett még ott vannak a szakadárok is.

uram.Dan Abnett – A micsodák? – A szakadárok. 485 . – Ó! Igazán remek.

akinek a sebeit már ellátták. értetlenül nézett az életőrzőjére. hogy a toronyba hozták. az asztalra. először kapott fájdalomcsillapítót a fyzikusok utasítására – bár a lüktető fejfájásán ez sem segített sokat. és a pheguth elé fektette. A férfi. – És… ezzel most mit kezdjek? 486 .Az Áruló TIZENNYOLC Desolane előhúzta az egyik ketrapengéjét a füstköpenye alól. Azóta.

de a büntetés mértékét illetően természetesen mindig azé a döntő szó. hogy öljelek? – Ha ez a szíved vágya – vont vállat Desolane. Megsebesültél. pheguth! – Tessék? – Nem sikerült megvédelmeznem téged. Jogodban áll megbüntetni engem. Büntess meg. Így most jogodban áll elégtételt venni. aki kiszabja. – Miféle büntetésről beszélsz? Meg kellene. – Tessék?! – Hibáztam. 487 . míg a másikkal a hosszú. – Büntetés.Dan Abnett Desolane egyik kezét az asztalra fektette. – Bár egy efféle hiba esetén a büntetés általában egy ujj eltávolítása. hajlított tőr felé intett.

mert engem megtámadtak? – Igen. Kérlek. – Azt javaslod. Nem a te hibád volt. hátradőlt. és nem tudtalak adott helyen és időben kellőképp megvédeni. és ez célponttá tett. büntess meg! 488 . – Magadra hagytalak. hogy a gondjaimra bízott személyeket megvédelmezzem. Az ágyat – a sérüléseire való tekintettel – párnákkal is ellátták. – Én életőrző vagyok. bár nem hiszem. Arra tenyésztettek és képeztek ki. Desolane.Az Áruló – Jól értem? – ült föl hirtelen az ágyon a pheguth. Téged az én gondjaimra bíztak. – Azért. amelyek egy hajszállal otthonosabbá tették a sivár szobát. Azzal. mint aki lezártnak tekinti az ügyet. hogy vágjam le az egyik ujjad? – Igen. – Ez bolondság. hogy ezt megértenéd – csóválta meg a fejét Desolane.

hogy megvédelmezzelek. Desolane felsóhajtott. hogy nem vagyok alkalmas. de a keze továbbra is az asztalon nyugodott.Dan Abnett – Nem fogom levágni az egyik… – Kérlek! – Ennyire fontos. 489 . amit szinte morgássá torzított a bronz arcmaszk. de ahogy a sebeit összefogó varratok megfeszültek. életőrző?! – Az Omnipotentát tajtékzott a merénylet miatt. – Kérlek! – Nem! – rázta meg a fejét a rab. hogy nagyon is alkalmas vagy a feladatra. ismét elkomorodott. hogy megcsonkítsalak. Azt mondta. – Nem hinném. pheguth. hogy igaza lenne – mosolyodott el halványan a férfi. – Ez ostobaság. – Én úgy gondolom. Megóvtál azoktól a fegyveresektől.

– Te tényleg ezt akarod? 490 . és az életedet pokollá fogják tenni. Félsz tőlem. – A Császárra! – szisszent fel a pheguth. de te sem jársz jobban. nekem visszaadod a becsületem. hogy az életőrző összerándul a szitokszó hallatán. az Omnipotentát úgy fog dönteni. A magam módján még meg is kedveltelek.Az Áruló – Meg kell értened. hogy alkalmatlan vagyok. De az új őrödet még jobban fogod félni és gyűlölni. – Ezt… hogy érted? – A többi életőrző csak egy mocskos pheguthot lát benned. Ha megbüntetsz. hogy ez mivel jár. Én már megszoktalak. és azzal sem törődött. Ha nem büntetsz meg. és egy másik életőrzőt rendel melléd. és talán gyűlölsz is. pheguth. Engem valószínűleg megsemmisítenek. magadat pedig számos kellemetlenségtől kíméled meg.

A férfi felvette a pengét. és görcsösen megrázta a fejét. és egy pillanatig a tenyerén méregette a súlyát. amikor az életőrző mélyen meghajolt előtte. amit aztán Desolane gyorsan ellátott. és egyetlen mozdulattal lecsapta a jobb keze kisujját. Te gondoskodsz rólam. Te vigyázol rám. aki… gondoskodik rólam! De ha ez annyira fontos. Desolane. 491 . aztán felvette a pengét. Nem vagyok képes hidegvérrel megcsonkítani valakit. Kékes-vörös vér lövellt a sebből. különösen.Dan Abnett – Igen. Aztán letette. – Nem tudom megtenni! Én is egészen megszoktalak és… egy kicsit… meg is kedveltelek. ahogy állítod… tedd meg te magad! Az életőrző ismét felsóhajtott. A pheguth hitetlenkedve rázta a fejét.

Ez – gondolta –. ez az igazi hatalom! – Desolane! – szólalt meg végül. nehogy Desolane megpillanthassa a mosolyát. ügyelve rá. és egy apró erszénybe rejtette a levágott ujjat. s a fal felé fordult. majd a tokjába csúsztatta a pengét. – Az ügyet lezártuk – mondta Desolane. pheguth! – mondta. – Mit beszélsz? – ült föl a pheguth azonnal. – Hogyan tudott két birodalmi ügynök ilyen közel férkőzni hozzám? Már úgy értem. hogy egy megszállt világon… – A támadóid nem birodalmi ügynökök voltak.  492 . s azzal kisétált a szobából. A pheguth összekucorodott az ágyon.Az Áruló – Köszönöm.

Nem hallottak azonban madárdalt. A rovarok azonban mindenhol ott voltak. melyek még délidőben is zöld derengéssé szűrték a napfényt. zümmögésük és dongásuk 493 . és hatalmasat. Szinte mindent kúszónövények és bűzös.Dan Abnett Egy nyugtalan éjszakát töltöttek a félhomályos erdőben. mely rózsaszín volt. s már hajnalhasadás előtt útra keltek. Nyugat felé mély vízmosások és mohával benőtt görgetegkövek szabdalták az erdőt. s ezerféle gomba tenyészett a lassú rothadás táptalaján. és szüntelen zúgásuk. penészes lepény. fekete moha fedett. ami nagyobb volt. és szellő sem kavarta föl a mindent átható bűzt. mint egy kutya. Az ősöreg fák. és alig nagyobb mint egy köröm. mint egy irdatlan. vaskos gyökerekkel kapaszkodtak a talajba. mely pogány katedrálisként borult föléjük. Láttak aprót. és úgy festett.

ami nem fért volna el egy felnőtt férfi tenyerében. hosszú lábú légyfajtával találkoztak. kivéve doktor Curthot. s mivel Cirk figyelmeztette őket. Legtöbbször egy jókora. elhajtani is csak óvatosan merték őket.Az Áruló megtöltötte az erdőt. mint valami felhúzható gyerekjáték. az olyan volt. s egy egész raj emelkedett lustán a levegőbe. Ezer meg ezer molylepke. Na és persze a molylepkék. mintha egy ódon kódex lapjai zörögnének. Brostin egyszer rálépett egy üreges fatörzsre. s ahogy a szárnyaikkal csapkodtak. amik ügyesen beleolvadtak a környezetükbe. hogy egy részük mérgező váladékot termel. Mindenki jót nevetett Brostin megdöbbent arckifejezésén. s akkora is. Akadt köztük parányi. mint egy kisebb madár. s úgy keringett a fák között. akár egy piszkosfehér hópihe. Képtelenség volt megszabadulni tőlük. 494 .

undorító… az ember szinte már akkor érzi. szőrös. – Miért? – Kiráz tőlük a hideg. és kész. – Tudom… tudom. ami alig egy arasszal húzott el az orra előtt. mint egy ilyen apró. – Mindenki fél valamitől. – Maga tegnap megölt egy drótfarkast. Undorítóak.Dan Abnett – Nem bírom a molylepkéket – panaszkodott Gauntnak. aki olyan dolgokat lát. – Hm… de az mégsem úgy nézett ki. vág és varr össze. amitől bármelyik veterán elhányná magát – bólogatott roppant együttérzően Gaunt. hogy rámásznak. de… a francba! Ijedten csapott egy albínó lepke felé. – És ezt éppen egy sebész mondja. amikor még meg sem pillantotta őket… Mindegy. roppant szórakoztató és ironikus. és én a molylepkékkel vagyok így! És tulajdonképpen 495 .

doktornő. ha valamelyik mégis megtámadná. doktornő! – mondta Gaunt. vagy valami hasonlót! – Igaza lehet. én lennék a legboldogabb. doktornő – mosolyodott el Gaunt. hogy „nyugodjon meg. – Nyugodjon meg. hahaha. Ha még egyszer egy ilyen szörnyeteg a közelembe jön… repül… én sikítani fogok! – Figyeljen rám. Ezek nem árthatnak magának… – Nagyon vicces. és a hangjában már nyoma sem volt az előbbi vidámságnak. – Ha a Gereonon nem várna már ránk rosszabb mint ezek a molylepkék. ezek nem árthatnak magának. De elkésett vele. nem lesz semmi gond. nem lesz semmi baj. 496 . azzal személyesen végzek”. hogy ilyenkor mondjon valami biztatót. parancsnok? Maga a komisszárunk is! Legalább valami olyasmit. és a Császárra esküszöm.Az Áruló nem a maga feladata lenne.

parancsnok. Végül is maga megölt egy drótfarkast. és merőn Curthre bámult. – Mert velem rossz lóra tesz a kicsike! 497 . szinte csak önmagának. – Ez hallgatózott! – Nem gondolnám. hirtelen megfordult. – De igen! – Rendben. és lehet. hogy ez most a ki a főnök játék része. A doktornő szikrázó szemmel nézett Gauntra. aztán lassan továbbindult. aki tíz lépéssel járt előttük. Cirk. – Jó – morogta a nő. – Gondolja? Gaunt eltúlzott komolysággal bólintott. hogy a lepkék többsége mérgező? – kérdezte vontatottan. – Említettem már. mint egy felzaklatott gyerekkel tárgyaló felnőtt.Dan Abnett – Maga mindig képes mosolyt csalni az arcomra.

Az Áruló – Majd meglátjuk! fenyegetően. – szólt hátra Cirk  Ahogy egyre mélyebbre hatoltak az erdőben. úgy lett egyre melegebb a levegő. A fólébük tornyosuló fákról megállás nélkül csöpögött a víz. s a nyirkos melegben úgy érezték. Mire elérték a vízmosás alját. egyenesen a bolygó magjáig nyúlik. amin átkeltek. állig begombolkozva vánszorgott a 498 . s a kúszónövények kacsai vad kígyókként fordultak utánuk. és egyre kisebb a látótávolság. a katonák többsége már egy szál trikóra vetkőzve kutyagolt. Feygor volt az egyetlen. mint egy gőzgép. s Brostin úgy fújtatott. úgy tűnt. aki még itt is fázósan. Csorgott róluk az izzadság. A vízmosás. mintha egy esőerdőn vágnának át.

Feygor azonban úgy borzongott. de látszott rajta. hogy nincs igazán tisztában azzal. Háborús veszteség – gondolta Rawne. Az őrnagy lihegve törölte ki szeméből az izzadságot. Kár. – Fázom – súgta oda Rawne-nak. és szórakozottan bólintott.Dan Abnett sor végén. s vezetgetni sem kellett. bizony elmarad valahol félúton. Most már képes volt egyedül is enni. – Minden háborúban vannak veszteségek. hogy hol van. mint akiben láz bujkál. még a mesterséges hang is rekedtnek. 499 . Az arca olyan sápadt volt. Ahányszor csak megszólalt. és ha nem tartja valaki mindig rajta a szemét. és a gégeimplantátuma körüli hús már haragos vörös volt. mint egy viasz halotti maszk. hurutosnak tűnt. vagy éppen mi történik körülötte. és csak nagyon ritkán pislogott. – Itt minden olyan hideg.

– Ez már a Határ? – kérdezte Gaunt a mellette botorkáló Landersont. – És mi a helyzet azokkal a szakadárokkal.Az Áruló hogy ezúttal a jó öreg Murt Feygorra jár rá a rúd. s az ősi. de most ez is kevésnek tűnt. Az egész táj megváltozni látszott – egyedül a sötétben tenyésző molylepkék maradtak változatlanul a nyomukban. Beltayn és Criid is egyre többször álltak meg. A lábuk egyre többször süppedt bokáig a szivacsos. vaskos fák mangrovéknak és magasra törő cikádoknak adták át a helyüket. akiket az őrnagy említett? 500 . vizes talajba. hogy kifújják magukat. Mindketten kiváló kondícióban voltak. – Az még egypár kilométerrel odébb van.

– Alvajáróknak nevezik magukat. – Olyan vallási radikálisok leszármazottai. A leszármazottaik azóta is itt élnek. Azt akarják. hogy szakadárok. mint a patkányok. hogy a Gereon szabad világ legyen. így nem volt rá ok. és ne a Birodalom része.Dan Abnett – Emberemlékezet óta ezen a vidéken élnek – vont vállat Landerson. és a legyőzött szakadárokat a Határig űzték. uram! Én sem igazán értem. – Megtagadták a Császárt? – Igen – biccentett Landerson. hogy innen is megpróbálják kifüstölni őket. és néha előbújnak a mocsárból. 501 . Az őseink háborúztak velük. Az viszont tény. Ez egy olyan hely. – Alvajáróknak? – Ne engem kérdezzen. Ez még a kolonizáció idején történt. ami gazdaságilag teljességgel értéktelen. akik a nézeteik miatt vonultak önkéntes száműzetésbe a Gereonra.

s ez Gaunt figyelmét sem kerülte el. amivel a kisgyerekeket ijesztgették. Nagyot nyelt. – Gyűlöltük őket. Mivel eretnekek. És amikor megrohanták a Gereont. Szinte visszasírom 502 . A szakadárok mindig is Gereon csúf titkának számítottak. hogy kipurgálják őket. ez a pár zavaros fejű. Szégyent hoztak az őseink nevére. és megpróbálta magában tartani a haragját és a keserűségét. Ők voltak a mumus. – Az Ellenség. Aztán megjött az igazi ellenség. a mocsárban lakó szörnyeteg. miközben beszélt. Egy feltörekvő világ a Birodalom kebelén. akik meghódították ezt a bolygót. és egész falvakat mészároljanak le. mocsárlakó eretnek hirtelen nagyon távoli és jelentéktelen problémává zsugorodott. ahol egy egész eretnek náció él.Az Áruló hogy gyújtogassanak. egyszer még inkvizítorok is jöttek. Landerson arca egészen eltorzult. de soha nem kerültek elő a mocsárból.

Molylepkék zúgtak el a fülük mellett. a Határ olyan hely. – Nem tudom – rázta meg a fejét Landerson. Igaz. hogy a Gereon elesett. – Az Ellenséggel is szövetségre léptek? – kérdezte Gaunt csöndesen.Dan Abnett azokat a napokat. amelyiket ismertek. 503 . Uexkull lemasírozott a gyilokhajó rámpáján. akár az árnyék. – Lehet. hogy fogalmuk sincs. az. – Ő megérkezett. teljesen megváltozott.  – Nagyuram – mondta Czelgur tiszteletteljesen. és a körülöttük levő világ. amikor a szakadárok jelentették a legnagyobb gondunkat. amit még a Megszálló Erők is elkerültek. Négy harcosa úgy követte. akár egy birodalmi himnusz. és átvágott a ködlepte tisztáson. Az is lehet. komoran és félelmetesen.

komótosan ereszkedett alá. és a fémszörnyeteg elcsendesedett. töpörödött. Erőtlen testét egy masszív szuszpenzor aljzat tartotta. és sorvadt izmai már aligha lettek volna képesek különösebb erőkifejtésre. és egy hidraulikus rámpa ereszkedett alá.Az Áruló A tisztás fölött hirtelen kivilágosodott az ég. Úgy 504 .és keresőfényei világították meg a felhőket. A benti. hogy gond nélkül kiférjen a fedélzeti nyíláson. Öreg volt. Sthenelus tiszttartónak be kellett húznia a fejét. langymeleg kabinból két excubitor bukkant elő. a kezükben kibiztosított perzselő. A páncélozott jármű lassan. amit hat hosszú mechanikus végtag hordozott. ahogy egy leszállóhajó jelző. s árgus szemekkel figyelték a tisztás túlfelén várakozó káoszgárdistákat. Hosszú percek múlva végül a leszállóhajó alsó fedélzeti nyílása is feltárult. majd a hajtóművek egy utolsót hördültek.

505 . s a gépezetet a trónusba épített kogitátor és irányítókarok segítségével vezérelte. amit meg is kapott tőlük. A hosszú lábak és a trónszék majd négy méter magasba emelték. Erre azonban semmilyen körülmények között sem kerülhet sor. hiszen Sthenelus magas rangú tiszttartó volt. akár egy csúf. Tiszteletet és elismerést érdemelt.Dan Abnett festett. ahogy lassú. precíz léptekkel indult Uexkull felé. A vénember – minden színpadiassága ellenére is – törékeny volt. Sthenelus testét egy díszes trónus és három masszív heveder tartotta. s a póklábon járó trónját egyetlen ütéssel bármelyik harcosa szét tudta volna zúzni. Uexkull ennek ellenére elégedetten mordult föl. kibernetikus pók. az Omnipotentát egyik legbizalmasabb tanácsadója. így még a hatalmas termetű káoszgárdistáknak is föl kellett rá nézniük.

Az Áruló – Tiszttartó – hajtott fejet Uexkull. Sthenelus mester. – Első alany: Uexkull nagyúr. Tömeg kétszáznegyven… – Nem azért kérettelek ide. Száznyolcvan méteres tengerszint feletti magasság. de Sthenelus mintha nem is figyelt volna rá. – Épp feljegyzést készítek! Megnyomott néhány gombot a kogitátoregységen. – Csitt! – mondta pergamenszáraz hangján. hogy holmi feljegyzéseket készíts! – recsegte Uexkull ingerülten. s végre a káoszgárdisták felé fordult. Ezerhatszáz köbméter barna erdei talaj. és… – Tiszttartó! – mordult föl Uexkull. 506 . de a vénember leintette. – A rámpa aljától eddig a pontig kilenc egész háromtized méter – motyogta félhangosan. a dőlésszög kétszázalékos. – A talaj lejt.

amikor elért hozzám a hívásod. nagyúr. – Az Anarch nevében. kellőképp értékeled. nagyuram! Remélem olyasféle dologról van szó. az ottani domborzati viszonyok meglehetősen sajátosak. én becsülöm föl ezt a bolygót. – Szerfölött dicséretes. hogy azonnal félbehagytam a munkát. a talaj összetétele nemkülönben. Épp Therion tartományban végeztem felméréseket. Remélem. mely kellő kihívást 507 . s jöttem.Dan Abnett – De én ezzel foglalkozom – mondta Sthenelus vékony. Sthenelus mester. sértett hangon. Precíz térképeket készítek. Alig nyolcszázalékos a… – Egy roppant fontos és különleges ügyben kérettelek ide. pedig épp az újrahasznosítható termőföldek arányát vizsgáltam! Amint azzal nyilván te is tisztában vagy. akinek szava minden más szót kiolt. ahogy tudtam. s a meghódított világot minden szempontból felbecsülöm és értékelem.

De elég a szócséplésből! Lássunk neki ennek a különleges és fontos ügynek. mert én ezekkel szolgálom az Anarchot. Bízom benne. hiszen az Omnipotentát tizenkét nap múlva teljes helyzetjelentést óhajt Therion tartományról. hogy valóban fontos a dolog.Az Áruló jelent a képességeimnek. osztályozni és kategorizálni kell. mely miatt idekérettél! Talán a terület fáit kellene megszámolnom és osztályoznom? Esetleg a felszíni és felszín alatti vizek megjelenési formáira. összetételére és tömegére vagy kíváncsi? Mert én érzem a közelben a vizet. s az általa adott parancs végrehajtásában nyilván te sem akarnál akadályozni. És hiszem. és folyamatosan emelkedik. A levegő páratartalma tizenegy egész öttized. mester! 508 . kinek szava minden más szót kiolt. hogy mérni. – Arra van szükségem. hogy valakit megtalálj nekem.

megóvandó a szemgolyókat a kiszáradástól. – Akkor itt valami tévedés lesz – csóválta meg a fejét Sthenelus. Azalatt az idő alatt. hogy nem fog 509 .Dan Abnett Sthenelus értetlenül pislogott a hatalmas termetű harcosra. A trón háttámlájából egy apró. ha az Omnipotentátnál érdeklődsz a feladatról. mechanikus kar emelkedett ki. tiszttartó! – húzta ki magát fenyegetően Uexkull. – Én nem vagyok nyomolvasó. csak vesztegetjük egymás idejét. Úgy tűnik. melyet maga az Anarch bízott rám. melyből fiziológiás sóoldat spriccelt a vén tiszttartó szemébe. de biztos vagyok benne. Therion tartomány tizenöt egész héttized hektárnyi termőföldjét tudtam volna megvizsgálni. a végén egy dennával. és… – Én olyan feladatot végzek. sem holmi véreb. míg ideutaztam. – Ehhez képest még a drágalátos méricskélésed is csak másodlagos fontossággal bír! Azt se bánom.

s megakadályozzuk. a Hamis Császár ügynökeit. Annyi bizonyos. nagyuram – mondta némi töprengés után Sthenelus. – És mi lenne az? – Olyasmi. amit majd akkor tudunk meg bizonyosan. amiért egy ilyen sürgős ügyben nem álltál azonnal a rendelkezésemre! – Úgy vélem. hogy az előttünk elterülő mocsárban kerestek menedéket. Lápvidék. igen. hogy elérjék a céljukat. – Fejtsd ki. amit a helyiek Határnak neveznek. Itt vannak a Gereonon. igazad lehet. Veszélyes embereket. hogy mire van szükséged! – Külvilági kémeket keresek. A Határ. s egyben… 510 . mely közelítőleg kilencszázezer négyzetkilométernyi területet borít. és az Anarch számos bátor harcosát meggyilkolták már. A feladatunk. amikor az utolsót is halálra kínozzuk közülük.Az Áruló megdicsérni. tiszttartó. – Á. hogy megtaláljuk őket.

Mezőgazdasági tevékenységre nem kifejezetten alkalmas. a kémek is előkerülnek. ahol évente átlagosan két egész kéttized millió tonna gabona… – Tiszttartó! – Bár az igazat megvallva mindig is szerettem volna feltérképezni ezt a helyet. a Határt egészen a mai napig nem térképezték föl. S miközben feltérképezem. Ez egészen vérpezsdítő feladatnak tűnik. és lassan bólintott. A felmerülő nehézségek miatt.Dan Abnett – Tiszttartó! – Úgy tudom. Sthenelus szürke. – Én és a harcosaim vigyázunk majd rád. miközben… felpezsdül a véred. meztelen csigára emlékeztető nyelvével megnyalta a szája szélét. 511 . mint mondjuk a Lectica síkság.

hogy te csak mérsz. és különleges eszközeidnek nincs párja. és megtaláltad a közmondásos tűt a szénakazalban. A Scipio Focalon. Se egy letört ág. – Amikor a Gereon elfoglalásának tiszteletére rendezett lakomán az Omnipotentát szót váltott velem. megemlítette. de még egy meghajolt fűszál sem. hogy te már korábban is felkutattál szökevényeket. A Baldrenen. Olyanokat is sikerült meglelned. de szabadjon megkérdeznem. akik az eltűnés igazi mesterei voltak. osztályozol és feltérképezel. És azt is elmondta nekem. a figyelmedet.Az Áruló – Nem kétlem. Mert annak ellenére. Sthenelus mester. hogy… miért pont engem kérettél ide? Én nem vagyok harcos. Uexkull nagyúr. 512 . és a gépeid érzékelőit semmi nem kerülheti el. hogy a képességeidnek.

Találd meg nekem az ellenséget. a Határt nem lehet feltérképezni. hogy ez a rovarok birodalma. látszott. A beteg külsejű fák között kénsárga ködpászmák úsztak. – Azt mondják. vigasztalhatatlanul szürke sártenger nyújtózott. szitakötők. és maga az Anarch mond majd köszönetet érte neked!  Amíg a szem ellátott. 513 . s beszüremlett némi fény. hogy mindezt megcselekedtem. – Egyetértek – biccentett Uexkull. olajos feketén csillogó. Mindenkinek kell. Molylepkék. hogy legyen valami kedvtelése.Dan Abnett – Tény. mindenfelé bűzös. legyek. hártyás és fedeles szárnyú. hogy te képes vagy rá. Én biztos vagyok benne. vagy éppen szürke vagy halottfehér rovarok és bogarak nyüzsögtek mindenfelé. ahol a fák koronái épp nem értek össze. s ott.

A víz büdös volt. Mkoll és Bonin haladtak az élen. A mangrovék kétségbeesetten kapaszkodtak minden talpalatnyi földbe. Olyan volt. hogy behatoltak az örökös félhomály és rothadás földjére. s most.Az Áruló Egy ideje már sárban gázoltak. Időről időre gázbuborékokat böfögött föl a mocsár. s folyamatosan bottal tapogatták ki maguk előtt a terepet. Néha három-négy perc után már irányt kellett változtatniuk. 514 . akár a kéthetes záptojás. ellenben egy barlangban biztosan nem lett volna ilyen meleg. amik bűzlöttek. s a nagyobb. teljesen eltűnt a lábuk alól a talaj. mintha egy elárasztott barlangon vágtak volna át. s a fák között békalencse úszott a víz felszínén. összefüggő tócsákban csak úgy nyüzsögtek a rovarlárvák. ahogy a mélységmérő pálca teljesen elmerült a sártengerben.

hogy azonnal 515 . Úgy tűnt. mint egy gém a csőrét. hogy legszívesebben lepuffantotta volna. – Mi az? – szisszent föl Gaunt. ízeit lábakon járó rovar bukkant elő. Larkin hirtelen megállt. A felszín alatt minden mozgott és élt. – Mozgás – súgta a mesterlövész.Dan Abnett A vízben piócák úszkáltak. s a Szellemek nemegyszer arra kapták föl a fejüket. mint egy kisebb kutya. Varl egy olyan csúf. hogy valami elsuhant a bokájuk vagy a lábszáruk mellett. félig angolna lényt látott. Fogazott csáprágóit úgy tartotta a víz fölött. félig hal. és lekanyarította válláról a puskáját. a piócák minden szabad bőrfelületet képesek megtalálni. és Curth minden pihenő alkalmával el kellett hogy távolítson egy párat a katonákról. ami akkora volt. A ködből egy hosszú.

Az Áruló

lecsaphasson bármire, ami elég közel úszik a
felszínhez.
Még legalább három másik követte, de amint
észrevették az embereket, széttárták méteres
szárnyaikat, és hangos zúgással röppentek a
magasba.
– Fethre! – suttogta Larkin, és lassan vállára
vette a puskát. Criidnek ismét meg kellett
állnia, mert úgy érezte, hogy megfullad. A
levegő páratartalma most már szinte
elviselhetetlenül magas volt, s egyik Szellem a
másik után állt meg a fojtogató légszomj miatt.
Mkvenner is vágott magának egy botot, egy
szíjdarabbal a végéhez erősítette a rohamkését,
s azzal vagdosta le a fejük fölött nyújtózkodó,
gyanúsan mozgó indákat.
Azt, hogy mi támadta meg Cirket, senki nem
látta. Az egyik pillanatban még Brostin mellett
állt, a következőben pedig már csak
hullámgyűrűk látszottak a hűlt helyén.
516

Dan Abnett

A Szellemek kétségbeesetten turkáltak a
vizes iszapban, hátha csak megcsúszott, vagy a
légszomj vett rajta erőt, aztán hirtelen ismét a
felszínen volt, néhány méterrel odébb.
Valami elkapta, s újra lehúzta. Gaunt és
Mkvenner, akik a legközelebb voltak hozzá,
megragadták a nő kezeit, és erőnek erejével
tartották a felszínen.
Akármi is volt az, ami megpróbálta a mélybe
rántani, végül feladta a küzdelmet, s lassú,
kígyózó mozgással elúszott a közelükből.
Az őrnagy bal vádlija csupa vér és zúzódás
volt, s egy jókora harapásnyom éktelenkedett
rajta, amiben benne maradt a támadója egyik
foga. Öt centiméter hosszú, vékony, áttetsző
csontdarab volt, akár egy ocsmány szálka.
– Képes lesz így gyalogolni? – kérdezte
Gaunt.
– Igen, uram.
– Sabbatina…
517

Az Áruló

– Jól vagyok, parancsnok. Induljunk! –
mondta dühösen, s megpróbálta lesöpörni a
ruhájába és a hajába tapadt algadarabokat.
– Jobb lenne, ha doktor Curth ellátná a sebét,
és…
– Nem kell! – villant meg a nő szeme
vészjóslón. – És nyugodtan megmondhatja a
kis barátnőjének, hogy megspórolhatja az
álságos együttérzését is! Kötés nélkül is
megleszek!
– Vigyázzon a szájára, őrnagy! Ana Curth
nem a kis barátnőm, hanem…
– Hanem micsoda?
– A csapatom egy értékes tagja.
– Ó, igazán? Hogy oda ne rohanjak! –
mondta a nő gúnyosan, majd leült egy törött
fatörzsre, és egy újabb fogat húzott ki a sebből.
– Én láttam, hogy néz magára, és azt is, hogy
maga hogy bánik vele.

518

Dan Abnett

A nő dühösen kiköpött, és a vért a kezéről a
nadrágjába törölte.
– Most tényleg nincs időnk a maga agybajára
is, őrnagy – keményedtek meg Gaunt vonásai.
– Mennünk kell.
Sikoly harsant, mire Cirk gúnyosan
felhorkant.
– Csak kiálts farkast, és megjelenik! Biztos
valami molylepke támadta meg a kis
barátnőjét.
Gaunt és a Szellemek kibiztosított fegyverrel
a kezükben igyekeztek a sikoly forrása felé,
ügyelve, nehogy a nagy sietségben valami
feneketlen, lápmélyi veremben kössenek ki.
Curth nem akart sikoltani. Tényleg mindent
megpróbált, hogy legyűrje a késztetést, de
amit a fák között tenyésző gombák és óriási
páfránylevelek között látott…
Térdre roskadt, s az sem érdekelte, hogy a
mocskos sárlé egészen a mellkasáig ellepi.
519

Az Áruló

– Mi az?! – kiáltott oda neki Gaunt, s úgy
tartotta a kezében a sorozatvetőt, hogy azonnal
tüzet nyithasson arra, ami bizonyára
megtámadta a nőt.
– Ott… – mutatott előre Curth reszketve. –
Láttam? – Mit?
– Egy… m… molyt.
Gaunt eltette a fegyvert, és nagyot fújt.
Legszívesebben megrázta, és ráüvöltött volna
a nőre, hátha attól magához tér.
– A Császár szerelmére, Curth, mondtam
már magának, hogy…
– Nem érti? Ez óriási nagy volt! Akkora
mint… mint egy ember!
– Ne… – nyögött föl Gaunt, de ismét
előhúzta a pisztolyát.
– Ott… a fák között láttam. Ott guggolt, és
engem nézett! A szemei…
– Keljen föl, doktornő! Beltayn! Segítsen neki,
és kísérje hátra!
520

Dan Abnett

– Jöjjön, doktornő! – lépett közelebb a
felderítő, és a nő karját a nyakába vette.
Gaunt tett egy lépést előre, aztán még egyet.
Igen… ott. Mintha valóban lenne valami a
fák között. Valami nagy és szürke, ami
beleolvadt a ködbe. A következő pillanatban
Bonin jelent meg mellette, karabéllyal a
kezében.
– Mit láthatott? – kérdezte halkan.
– Ott… nézze csak! Mintha tényleg lenne ott
valami.
Hirtelen mindketten elhallgattak, ahogy egy
magas, hátborzongató alak emelkedett ki a
szürke félhomályból. Osztott szemei voltak, és
hatalmas, szürke szárnyai, amik a vállára
borultak.
Egy gigantikus molylepke.
Egy molyember – aki egy perzselőt fogott
rájuk.

521

Az Áruló

– Fethre! – nyögte Bonin. – Azt hiszem
megtaláltuk a szakadárokat.
– Szerintem meg – motyogta néhány
lépésnyire tőlük Landerson – inkább ők
találtak meg minket.

522

Dan Abnett

TIZENKILENC
– Senki nem tesz gyors, elhamarkodott
mozdulatot! – sziszegte Gaunt.
– Letegyük a fegyvert? – kérdezte Bonin
halkan.
– Nem. De senki ne célozzon rá!
– Mi a faszt csinálunk?! – kérdezte Rawne
dühtől rekedt hangon. – Megadjuk magunkat
egy… egyetlen moly-izének?! Hát nem!
Baromira nem! Én…

523

Az Áruló

– Pofa be, őrnagy! – vicsorodott el Gaunt. –
Ha kussolna, hallaná, hogy itt neszeznek
körülöttünk. Bekerítettek minket!
Rawne lassan oldalra fordította a fejét, és
valóban… a léggyökerek mögött, a fák
takarásában… mindenfelé szürke árnyak
mozogtak.
– Picsába! – köpött ki, de nem nyúlt a
fegyveréért. Gaunt is elrakta a sorozatvetőjét,
és lassan mindkét kezét felemelte, nyitott
tenyérrel kifelé, hogy az idegen láthassa, nincs
nála fegyver. A molylény közelebb lépett, de
nem eresztette le a perzselőt.
– Pax Imperialis! – mondta Gaunt lassan,
tagoltan. – Békével jöttünk, és nem akarunk
harcolni veletek.
A molyember még szorosabban markolta a
fegyvert, s mondott valamit, amiből Gaunt egy
szót sem értett.
– Nem vagyunk ellenségek!
524

Dan Abnett

A komisszár ezredes figyelmét nem kerülte
el Landerson pillantása, és magában igazat
adott az ellenállónak. Amit mondott, az nem
volt teljesen igaz, de ez most csak
részletkérdés volt. Ezek a lények – a
szakadárok, ha ugyan azok voltak –
gyorsabbak és ügyesebbek voltak, mint az
Ellenség bármelyik alakulata, amivel a
Gereonon találkoztak, s ebből a kelepcéből
most csak az ügyesen forgatott szavak
húzhatták ki őket. Ha most megpróbálnának
fegyverrel a kézben kitörni, azzal csupán két
dolgot érnének el: a küldetésüket kudarcra
ítélnék, magukat pedig megöletnék.
– Pax Imperialis! – ismételte meg Gaunt. –
Nem vagyunk ellenségek! Az én nevem Gaunt.
Megütögette a saját mellkasát, és újfent
elismételte a nevét.
– Gaunt.

525

Az Áruló

A humanoid egy centivel sem eresztette
lejjebb a fegyvert, de ismét megszólalt, s
ezúttal valamivel érthetőbb volt, amit
mondott.
– Hhaunt.
– Gaunt. Ibram Gaunt.
– Kh-haunt.
Nyálkás torokhang volt, de minden kétséget
kizáróan egy értelmes lény hangja.
– Azt beszélik – motyogta Landerson –, hogy
az Alvajárók az Ősi Nyelvet beszélik. Az
ógótot. Vagy legalábbis annak valamilyen
változatát.
A Birodalom hivatalos nyelve az alsógót,
vagy annak helyi variánsa volt. Az archaikus
felsőgótot az Egyház és az Inkvizíció
használta,
formális
feljegyzésekhez,
adománylevelekhez, és fogadalomtételekhez.
Mindkét nyelvjárás az ősi protogótból

526

Dan Abnett

származott, melyet az emberiség a terjeszkedés
és kolonizáció korában használt.
Mint minden művelt embertől, Gaunttól is
elvárták,
hogy
a
tanulmányai
során
foglalkozzon az ógót nyelvvel. Az Ignatius
Cardinalon,
a
scholam
progeniumban
Bonifáciusz Nagymester szinte perverz
gyönyörűséget lelt abban, hogy a tanítványai
ilyetén képességeit tesztelje. Olyan ősi
szövegeket kellett fordítaniuk, mint az
Űrvándor, és a Sas Álma, melyek több mint
huszonöt évezreddel korábban íródtak, s a
nyelvezetük csak igen messziről emlékeztetett
arra, amit a modern kor embere használt.
Mennyi év telt el azóta! S mennyi minden
történt, ami kiszoríthatta a komisszár ezredes
emlékeiből az ifjúkori leckéket!
Gondolkodj! Csak emlékszel valamire!

527

Az Áruló

– Vogymuk Gaunt – kezdte akadozva. –
Vogymuk Gaunt, s valék az Tanithnak
vilagarul.
– Mi a fasz van? – húzta föl a szemöldökét
Bonin értetlenül. Gaunt érezte, hogy izzadság
csorog a hátán, s szinte látta maga előtt a vén
Bonifáciusz mestert, ahogy a dohos boltívek
alatt kuksoló diákok padjai közt járkál. Gaunt
Vaynom Blenner mellett ült, aki mindig
bandzsa eldákat rajzolt a palatáblájára.
– Ne nézd a grammatikai táblázatot, Gaunt
tanítvány! – parancsolt rá a vén mester, és úgy
emelte föl a mutatóujját, mint egy csatába
induló lovag a lándzsáját. – Hadd halljam,
hogy ragozod a létigét! Vogymuk, vagyok…
rajta, folytasd! Blenner? Mit rajzoltál, fiam?
Mutasd csak meg az osztálynak!
– Item! – futott neki újra Gaunt. – Vogymuk
Gaunt, az Tanith neki hozoá. Vagyol?

528

Dan Abnett

– Vogymuk Cynulff- válaszolt nyálkás
torokhangon a moly-ember. – Az Geryun neki
hozoá.
– Ürvend en szüvem, es ürvend mindenik
feleinek, Cynulff! Gaunt egy újabb lépést tett
előre, s az sem érdekelte, hogy combközépig
süpped a sárba.
– Ürvend en szüvem, es mindenik feleinek,
Cynulff! – ismételte nagy elánnal.
A szakadár végre leengedte a perzselőt, és ő
maga is tett egy lépést előre. Gaunt hallotta,
ahogy Curth felnyög rémületében.
Kiderült, hogy a szakadár nem valami torz,
molyember hibrid, hanem alapjában véve
ember, de ettől semmivel sem tűnt kevésbé
félelmetesnek. Jó egy fejjel volt magasabb
Gaunt-nál, s egy fél fejjel a néhai Corbecnél
vagy Braggnál is magasabb lehetett – a Császár
nyugosztalja mindkettejüket.

529

Az Áruló

Magas volt és ösztövér, s látszott rajta az
éhezés. Az pedig, amit először összetett
szemnek és szárnyaknak néztek, csak rongyos
köpeny
és
csillogó
pikkelyekből
összeeszkábált fejdísz volt. Az egész testét, és a
kopaszra borotvált fejét is nyálkás, szürke
sárréteg borította. Hosszú, vékony bajsza
lelógott az álla alá, azt a benyomást keltve,
mintha egy rovar csáprágói lennének.
S az is kiderült, hogy nem egy zsákmányolt
perzselőt szorongat a kezében, hanem egy
ősrégi vadászpuskát, ami majdnem olyan
hosszú volt, mint amilyen magasra a férfi nőtt.
Lassan átvette a puskát az egyik kezébe, míg a
másikat Gaunt felé nyújtotta, tenyérrel kifelé.
– Vogymuk Cynulff, Geryun vilagabul, az
Semhulban. Ürvend en szüvem Kh-haunt es
the weruid latasatul!
Gaunt úgy érezte, hogy szétpattan az agya,
ahogy megpróbált egy épkézláb mondatot
530

Dan Abnett

összeeszkábálni az ősi dialektusban, s úgy
érezte, régi tanárának igaza volt. Az adott
pillanatban a szükséges tudás hiánya
ugyanolyan biztosan öl, mint bármelyik
fegyver.
A szakadár egy hosszú pillanatig kivárt,
aztán lassan leengedte az üdvözlésül
előrenyújtott kezét.
Ezt most elcsesztem – szorította össze a
fogait Gaunt, amikor valaki váratlanul
megszólalt mögötte.
– Item! Én urodu Cynulff, az Semhulbul,
ürvend en jun-hom the szüned latasatul, es
künyüem arad the kegyügyetül!
Mkvenner – tenyérrel előrenyújtott jobbal,
baljában a heggyel lefelé fordított szigonnyal –
lépett Gaunt mellé. A szakadár ünnepélyesen
bólintott a magas, szikár felderítő felé.
– Ven? – nézett rá értetlenül Gaunt, de a
tanithi csak a fejét rázta.
531

Az Áruló

– Egy pillanat, uram! – mondta, aztán ismét a
szakadár felé fordult. – Türven es ézes urum
maraggun fioink ürüme! Tuled ualnum, es
menék en utu.
A szakadár egy hosszú percig a tanithi
rohamkését nézegette, aztán kérdőn felvonta a
szemöldökét.
– Tuled ualnum az milosztban?
– Vogymuk igoz es byuntelen – biccentett
Mkvenner.
A szakadár leeresztette a fegyvert, s az
iszapos tócsákon átgázolva Mkvenner elé
lépett. Érdeklődve vizsgálta a tanithi
rohamkését, s a felderítő szemrebbenés nélkül
engedte neki, hogy elvegye tőle a rögtönzött
szigonyt. Aztán olyan gyors szóváltás
következett, amit Gaunt is képtelen volt
követni.

532

Dan Abnett

– Nem tetszik ez nekem! – súgta oda Bonin
Gauntnak. – Most meg miről tárgyalnak ezek
ketten?
– Éppen azt próbálja kialkudni, hogy ne
lőjenek halomra minket – mordult fel a
komisszár ezredes. – Úgyhogy várunk, és
hagyjuk, hogy megpróbáljon kihúzni minket a
szarból!
Ennek ellenére Rawne és Brostin már azon a
határon voltak, hogy fegyvert rántanak, és
kiverekszik magukat a kutyaszorítóból. Cirk
nemkülönben. A többiek egyszerűen csak
pokolian idegesek voltak.
Kivéve Feygort. A tanithi egyszerűen leült az
egyik fa mellé, s az sem érdekelte, hogy
derékig merül a sárba. Csak ült, és üres,
kifejezéstelen szemekkel bámult a világba.
– Ven! – szólt oda a felderítőnek Gaunt, és
Feygor felé bökött.

533

Úgy tűnik.Az Áruló A felderítő ismét váltott néhány szót a szakadárok vezérével. és a Cynulffnak nevezett vezér elégedetten bólintott. Mkvenner egy kivehetetlenül gyors mondat után Gaunt-hoz fordult: – Mutassák meg a tőreiket! Gyorsan! A Szellemek pillanatok alatt előhúzták az ezüsttel futtatott rohamkéseiket. aki kimérten bólintott. – A doktornő odamehet. és az orvosi táskát cipelő Beltayn átgázoltak a sártengeren. és a doktornő nekiállt megvizsgálni Feygort. – Beleegyezett abba. és megnézheti. és visszament Gaunt mellé. hogy maga és az ő vezére tárgyaljanak. Curth. – És ez a tárgyalás mennyire biztonságos? 534 . az ezüst látványa lenyűgözte őket. – Most már eltehetik! – fordult vissza hozzájuk Mkvenner.

– Elég egy rossz mozdulat. – Azt akarja. Mindegyikük hátára a molylepkeszárnyra emlékeztető köpeny borult. uram – komorodott el Mkvenner arca. és félelmetesek voltak. kelletlenül rábólintott. hogy menjünk velük – mondta Mkvenner. – Jövend! – intett a Szellemek felé Cynulff. de… tartok tőle. Gaunt lassan. a kezükben vadászpuskák. szikárak. s a lápból közel negyven szakadár bukkant elő. hogy éppen most sétálunk bele a csapdába. mire Cynulff jelzett. – Ezt speciel én is értettem – biccentett Gaunt.  535 . Egytől egyig magasak. egy nem megfelelő szó.Dan Abnett – Egyáltalán nem az. és fura. És az is lehet. számszeríjhoz hasonlatos fegyverek. és azonnal végeznek velünk. hogy nem sok választásunk maradt.

és úgy érzem. Te pedig arra kényszerítesz. megtagadta az együttműködést. amit Desolane hozott neki. – Ez nem képezi vita tárgyát. akik söpredéknek tartanak! Talán most már rám férne egy kis pihenés is! 536 . de amikor Desolane közölte vele aznap délután. – Fáradt vagyok. hogy pihenés helyett Mabbon etogaurt kell felkeresnie. amik alig jobbak a vallatásnál. hogy a fejem bármelyik pillanatban szétrobbanhat – tiltakozott a férfi. és olyanokkal beszéljek. hogy olyan találkozókon jelenjek meg. de a transzkódolás lassan minden erőmet elszívja. aki az orrvérzését próbálta épp elállítani egy fehér gyolcsdarabbal.Az Áruló A pheguth egyetlen zokszó nélkül ment a következő transzkódolásra. pheguth – mondta csöndesen az életőrző. – Természetesen szeretnék együttműködni.

Dan Abnett – Rád férne egy kis pihenés? – ismételte meg Desolane a szavakat. Desolane még mindig a legveszélyesebb teremtmény volt. akivel valaha is találkozott. hogy beszélni is alig bírok?! Már így is fogytán az erőm. mi hasznuk van belőle. hogy a transzkódolás is azért tart mindig ilyen sokáig. – Talán nem próbáltam meg minden lehetséges módon a segítségetekre lenni? 537 . – Őszintén. mert kimerült vagyok. mint aki nem biztos benne. A pheguth bólintott. hogy veszélyes játékot űz. Annak ellenére. Tudta. hogy most volt némi befolyása az életőrzőre. ha olyan fáradt vagyok. hogy nem mehet túl messzire. – Nem tartom kizártnak – mondta Desolane óvatosan. de tisztában volt vele. és biztos vagyok benne. Szerette volna kipróbálni az újonnan nyert befolyását. hogy jól hall.

A pheguth szándékosan nem hozta szóba a lassan gyógyuló sebeit. hogy a gyilkosok milyen közel jutottak hozzá. – És a magasabb összefüggésekről sem szabad megfeledkeznünk! Tudom. pheguth. aztán biccentett. vagy azt. akkor mindebből semmi sem lesz. Tartozol nekem! Tartozol. és értette a rejtett üzenetet. és én ennek ellenére sem büntettelek meg téged! Ne hajszolj fölöslegesen! Desolane egy darabig csöndben tűnődött. 538 . mert hibáztál. amikor a segítségemet és szolgálataimat ajánlhatom föl neki. Az életőrző azonban nem volt ostoba. és higgy nekem. hogy potenciálisan mennyit érek az Anarch-nak. már én is türelmetlenül várom a napot. s hogy ez mennyiben volt Desolane hibája.Az Áruló – De igen. De ha közben meghalok.

nyugodtan gondolkodni. Úgy tűnt. azzal távozott. de csak most kezdett rádöbbenni. mit tehetek – mondta színtelen hangon. Fájt a feje. ennek ellenére hónapok óta nem érezte magát ilyen jól.  Ezen a délutánon a pheguth végre kedvére falatozhatott és pihenhetett. amiket a birodalmi Komisszariátus pszihasználói helyeztek el az elméjén. végre sikerül áttörni a béklyókat. Tisztában volt vele.Dan Abnett – Meglátom. hogy a legtöbb emlékéhez még mindig nem férhet hozzá. hanem a személyisége javát is homályba borította. a sebei is lassan gyógyultak. hogy az elmezár nem csupán az emlékeit. Végre volt ideje és módja tiszta fejjel. sajgott minden csontja. 539 .

S lassan az emlékek is kezdtek visszatérni. ami lassan elkezdett átszivárogni az elmezár repedésein. aki joggal áll mások felett. milyen is az. és ebbe a kétségbeejtő helyzetbe taszította. felkapaszkodott senki mindent elvett tőle. 540 . amit még az elmezár se volt képes elfeledtetni vele. Ismét úgy érezte. Valaha – évekkel ezelőtt – fontos ember volt. Ibram Gaunt. Vezér. Kezdett emlékezni rá. Tábornok. akinek egyetlen szavára seregek indultak csatába. olyan ember ő.Az Áruló Ez volt az. amikor tisztelik és félik. Emlékezett a hatalomra. Aztán az a nyomorult. Az ő neve volt az egyetlen. s minden egyes nappal több és több tért vissza régi önmagából. A Birodalom tábornoka.

Desolane most már neki engedelmeskedik. és megint seregek fognak a parancsára mozdulni. de a hatalom az akkor is hatalom. S most. a sors ismét neki kedvez. hogy személyesen látogasson meg. Az életőrzője nem sokkal alkonyat előtt tért vissza.Dan Abnett A pheguth töprengve kortyolt a teájába. Talán némileg másfajta seregek. Újra lesz hatalma. – Közöltem az etogaurral. mire ő ragaszkodott hozzá. Kérlek. hogy nem találkozhattam vele! Hozzád hasonlóan ő is 541 . add át az etogaurnak a bocsánatkérésem. Úgy tűnt. de most azt hiszem. mégis inkább alszom. hogy a szerencsecsillaga leáldozóban van. amikor már olybá tűnt. – Ez nagyon kedves tőle. ismét nyeregbe került. és Mabbon etogaur is jó eséllyel a szövetségese. hogy gyengélkedsz.

Úgy tűnt. s próbára tehette az életőrzője türelmét és engedelmességét. hogy még mindig gyengélkedsz. milyen fontos a Hatalmas Sek számára az egészségem. Szertartásosan kezet 542 . melyeket nem vehetsz a pogány szádra. s ezek közül az első és legfontosabb az Anarch neve. ezért fogja rövidre a látogatását. Természetesen közlöm vele. kinek szava minden más szót kiolt. s patás lábai vészjóslóan koppantak a kő járólapokon. Desolane közelebb lépett. kísérd be az etogaurt! – Úgy lesz. – Végtelenül sajnálom! – mondta azonnal.Az Áruló tisztában van vele. A fogoly azonnal felült az ágyon. ameddig elmehetett. pheguth. – Vannak szavak. – Kérlek. Néhány pillanat múlva Mabbon etogaur lépett be a helyiségbe. ez volt az a pont.

– A gyakorlószázad alatt Sek Fiait érted? – Az Anarch. hogy az első regimentet itt. hogy nem érzed jól magad. – Felállítottam az első gyakorlószázadot. azzal bízott meg. Valami fontosról maradtam le? – Tulajdonképpen várhat még – vont vállat Mabbon. amit az egyik ajtónálló hozott be a szobába. – Puszta kimerültségről van szó. etogaur. roppant sajnálom. Azt pedig.Dan Abnett rázott a fogollyal. és szerettem volna. de hálás vagyok az aggodalmadért. ha részt tudsz venni a tiszteletedre rendezett díszszemlén. A táboruk innen körülbelül harminc kilométerre 543 . – Az életőrződ említette. hogy nem tudtam elmenni a délutáni találkozónkra. a Gereonon állítsam fel. kinek szava minden más szót kiolt. s képezzem ki. majd leült arra a székre. miközben hosszú bőrkabátja szárnyait igazgatta. uram – kezdte.

– Örömmel állok a rendelkezésedre. hogy kénytelenek leszünk elhalasztani a díszszemlét. – Azok is. A férfi alaposan áttanulmányozta a nagyfelbontású képeket. úgy döntöttem. s gennysárga egyenruhájukon látszott. Egyébiránt a kiképzés kiválóan halad. Fegyvert 544 . kopaszra borotvált férfiak. s a katonák égnek a vágytól. egytől egyig – zárt alakzatban gyakorlatoztak.Az Áruló van. melyek egy közel háromszáz fős alakulatot mutattak. Az adattáblán újabb képek jelentek meg. – Kiváló emberanyagnak látszanak. Én magam válogattam ki őket. hogy terepgyakorlatra viszem őket. etogaur. hogy a Birodalmi Gárda uniformisainak mintájára készült. hogy előtted is bizonyíthassák a rátermettségüket. Az etogaur egy adattáblát húzott elő a kabátja belső zsebéből. és átnyújtotta a pheguthnak. A katonák – nagydarab. – Amikor kiderült.

– Mi… milyen parancsot adtál nekik. és közismert. s amint a képek is mutatják. hogy mit tervezünk. megpróbálták feltartóztatni a katonáinkat. hogy az ellenállókkal szimpatizáltak. – Amikor az ellenállók rájöttek. Felteszem. ahogy végignézte a felvételeket. Nahrent választottam ki erre a célra. Ezerhatszáz fős lakosság. hogy magukra vonják a sereg figyelmét és tűzerejét. etogaur? – Az ellenség taktikai bekerítését és megsemmisítését gyakoroltuk. ha 545 . A táborunktól tizenöt kilométerre található települést. – És Sek Fiai… – Megsemmisítették a helyet és a lakosságot is – bólintott elégedetten Mabbon. úgy gondolták.Dan Abnett kaptak és parancsot. A pheguth keze remegni kezdett. kiválóan teljesítették a feladatot.

s máshol kezdik újra a szervezkedést. és kényszeredetten elmosolyodott. S közben mi egyetlen embert sem veszítettünk. Ötvenkilenc ellenállót és szimpatizánst. – Ostoba taktikát választottak – csóválta meg a fejét az etogaur. s mindenkit megsemmisítettünk. akkor megkíméljük a civil lakosságot. ha elmenekülnek. uram. – Igen. – Így van. – Okosabban tették volna. – Mindenkit megöltek. aztán visszaadta az adattáblát az etogaurnak. Sek Fiai igazán remek munkát végeztek. Az egész lakosságot bűnösnek találtuk lázadók bújtatásában és segítésében.Az Áruló megsemmisítjük az ellenállás helyi fészkét. nem igaz? A pheguth egy pillanatra émelyegve hunyta le a szemét. 546 . – De nem így volt – suttogta a pheguth. – Nem… úgy értein. hogy mindenkit megöltek.

etogaur. A férfi igyekezett minél elégedettebb arcot vágni. – Le vagyok nyűgözve! – Pompás! – mosolyodott el Mabbon. Az Anarch tiszteletére emelt halotti máglyák még mindig égnek. – Ezerhatszáz lakos? – Pontosan. – Holnapután újabb terepgyakorlatra viszem őket. – Kinek szava minden más szót kiolt… – Így van. Kiváló munkát végeztek. Több mint ötszörös túlerő. A fáradtság… De ez valóban lenyűgöző teljesítmény volt az embereidtől. Pheguth! Minden rendben? – Csak… csak egy kicsit megszédültem.Dan Abnett – Valóban. egy Furghes nevű kisvárosba. Nagyon kegyetlen. – Köszönöm. Négyezer 547 . amikor elmondom nekik. uram! Az embereim igazán boldogok lesznek. hogy elégedett voltál a teljesítményükkel.

Az etogaur búcsúzóul ismét kezet nyújtott neki. Hogy lehetséges ez? – Sajnos nem áll módomban fel… 548 . – Köszönöm. – Mabbon! – Igen. s már épp indult volna. amikor a pheguth megállította. hogyan szerepelnek több mint tízszeres túlerővel szemben! – Pazar! – suttogta a pheguth színtelen hangon. hogy szolgál az egészséged. hogy fáradt vagy. uram? – Az életőrzőm említette. Mabbon etogaur felállt. Lássuk. hogy a támadóim nem a Birodalom ügynökei voltak. de… tudomást szereztem róla. és udVarlasan biccentett a fogolynak. – A sebeim már szépen gyógyulnak. hogy mégis tudtál némi időt szakítani rám. hogy megtámadtak. és tudni szerettem volna.Az Áruló lakosú. uram! Tudom.

– Tudom. s árulóvá lettem – mondta kíméletlen őszinteséggel a pheguth. mint aki azon tűnődik. nem pedig életben tartani.Dan Abnett – Tudnom kell. Ők még mindig birodalmi tábornoknak tekintenek. A tagbaszakadt katonatiszt lassan visszaült a székre. s mint ilyet. mint a hadvezéréhez. ellenségnek. akit likvidálni kell. Olyanok. és tanulmányozni. s egy percig hallgatott. a Hatalmas Sekhez. Mabbon. vajon mit és mennyit mondhat el a pheguthnak. hogy a vér nem válik vízzé. akik hűségesebbek az Archonhoz. Félnek tőle. – Magam mögött hagytam az Emberiség Birodalmát. hanem a 549 . uram. Az ő szemükben te egy eretnek förtelem vagy. hogy a tudásodat nem az Archonnak. de sokan úgy tartják. – A merénylők a Megszálló Erők katonái voltak. akivel azonnal végezni kellene.

és még éppen mi védelmezzük. – De te… te megérted. aki azzal csinált karriert. akár a ködóceánból kiemelkedő szigetek. most a keblünkre ölelünk. – Megértem. A tisztáson álló hatalmas. s ezeket olyan kábelek tartották. ősöreg mangrovefák ágai között függőhidak feszültek.Az Áruló Hatalmas Seknek ajánlod majd föl. Másoknak pedig egyszerűen nem fér a fejükbe. hogyan lehetséges az.  Az Alvajárók tábora közel egy hektáron terült el a mocsár mélyén. Mabbon. hogy valakit. A többségük legalább két méterrel volt a víz színe felett. uram – bólintott az etogaur. Ugye? – Igen. amik szakítószilárdságban a sodronykötéllel vetekedtek. hogy ellenünk harcolt. de az épületek java nem a földön állt. 550 . mert magam is áruló vagyok.

mire a nagydarab tanithi vállat vont. Gaunt nagyon 551 . A mellette haladó szakadár intett. S ezek között a hidak és platformok között. – Prométeum… – dörmögte. amik kiválóan beleolvadtak a környezetbe. Három órába telt. piszkosfehér házak álltak. hogy maradjon csendben. csúcsos tetejű. és megtartotta magának a véleményét. patinás bronzlámpások fényét a sötét vízfelület is visszatükrözte. Brostin mélyet szippantott a levegőből. a magasabban kifeszítetteket kötélhágcsók kötötték össze.Dan Abnett Az alacsonyabban fekvő platformokat létrák. a fák ágai közé ékelve magas. aztán elégedetten elvigyorodott. s ez az egész helyet hátborzongató derengéssel vonta be. s az utat teljes csöndben tették meg. mire elérték a tábort. A fákra aggatott.

de így is egyértelmű volt. a szakadárok primitív fegyverei legalább olyan halálosak lennének. hogy ki parancsol kinek. mintha minden problémájukról a komisszár ezredes tehetett volna. az ájulás határán egyensúlyozva tántorgott. Ugyan nem vették el tőlük a fegyvereiket. mint a lézerkarabélyok. hogy közel négyszeres túlerővel kellene szembenézniük. 552 . hogy az idegenek az ellenségeik. hogy nem tűr semmiféle beszédet. ha a szakadárok mégis úgy gondolnák. de Cynulff egyértelművé tette. Az mindannyiuk számára világos volt.Az Áruló szeretett volna legalább egy pár szót váltani Mkvennerrel. Beltayn és Varl két oldalról támogatták Feygort. hogy ha harcra kerülne a sor. Cirk is erősen sántított. méghozzá idegen terepen. és Gaunt abban sem kételkedett. és sötét pillantásokkal méregette Gauntot. aki láztól csillogó szemmel.

hogy tartanak valamerre. 553 . Az sem vigasztalta. a helyi bogarakat is vonzza a szaga. a kezdet kezdetén sem tűnt könnyűnek. amibe belevágtak. lázálomba illő mocsár nem szerepelt az elképzelései között. vajon mit is tartogat a jövő számukra itt. Gaunt sokat töprengett azon. hogy valószínűleg Rawne és Mkvenner is ugyanígy szenved. Miközben a Gereon felé hajóztak. de egy darabig legalább úgy látszott. mivel a bőre – ami a drótfarkasokkal vívott összecsapás során megpörkölődött – egyre jobban fájt. Vajon mi vár még rájuk? A küldetés. de ez a szürreális.Dan Abnett Gaunt igyekezett tudomást sem venni róla. Most azonban mintha minden múló pillanattal egyre távolabb és távolabb kerültek volna a céltól. ami viszonylag könnyen ment. s úgy tűnt.

s a felderítő azonnal lefordította a kérdést Cynulffnak. hogy itt biztonságban lesz a holmink. ahogy bevonulnak a faluba – magas. parancsnok. nők és gyerekek. hogy ez a törvény. és felnyitotta a tetejét. hogy hagyjuk itt a ládában a fegyvereinket – mondta komoran Mkvenner. 554 . Cynulff a szavát adta. – Az dyiluk maraggun! – intett a láda felé. ahol egy masszív faláda állt.Az Áruló A fejük fölötti függőhidakról Alvajárók százai figyelték némán. A rohamkéseinket magunknál tarthatjuk. – Azt mondja. Cynulff vezetésével megmászták a legalsó futóhidak egyikét. A vendégek nem hozhatnak magukkal fegyvert a táborba. és szemmel láthatóan a kard sem zavarja. – Ez parancs? – kérdezte Gaunt. – Azt akarja. sovány férfiak. mind szürke és sárszínű ruhákban.

míg ő a vezérével tárgyal – mondta Mkvenner. s szinte azonnal el is aludt. majd intett. hogy odafönt várakozzunk. mielőtt a többi mellé tette volna. Egy jóval tágasabb platformra vezette őket. A többi katona igyekezett száraz ülőhelyet keresni.Dan Abnett – Gyerünk! – intett Gaunt a Szellemeknek. – Azt akarja. Odafönt egyszerűen lefeküdt. Egyik birodalmi a másik után mászott föl. s nem sokat mozogni a recsegő 555 . mit mond a törvény! A lézerkarabélyok. bár Feygort felcipelni felért egy cirkuszi mutatvánnyal. ahonnan egy masszív kötélhágcsó vezetett fölfelé. A mesterlövész megcsókolta a fegyverét. és Brostin géppuskája mind a ládába kerültek. majd végezetül Larkin imádott lézerpuskája is. Cynulff lezárta a ládát. pisztolyok. – Hallották. hogy kövessék.

aztán mindketten elvigyorodtak. akik idáig kísérték őket. hogy figyelik őket. őrmester. most a csúcsos épületek felé tartottak. – Hát ez elég… cinkes helyzet – kuporodott Gaunt mellé Mkoll. 556 . s mindketten a saját gondolataikkal voltak elfoglalva. – Lehetne rosszabb is. – Meg is halhattuk volna – biccentett Mkoll nagy komolyan. A harcosok. Egyetlen őrt sem hagytak a Szellemek mellett. de a komisszár ezredes biztos volt benne.Az Áruló alkotmányon. ami a központi téren állt. ami enyhén ingott a súlyuk alatt. Egy darabig szótlanul figyelték a tábori életet. Gaunt a platform széléhez kúszott. és innen amúgy sem lett volna hová menniük. és onnan nézett le a táborra.

És ha méltónak bizonyulunk a bizalmukra.Dan Abnett – Ha kell. De ne írjuk még le őket. – Nekem nem úgy tűnik. akkor már 557 . akik valamiért még éppen nem öltek meg minket. uram – ingatta a fejét az őrmester. – Nem – rázta meg a fejét Gaunt. de… van egy olyan érzésem. – Hm… egyet gondolunk. ki tudok innen surranni – mondta halkan a felderítők őrmestere. – Az a fa elég közel van ehhez a szinthez. ha meg akartak volna ölni minket. hogy még segítenek is nekünk. Úgy gondolom. hogy ezek olyan segítőkész fajták lennének. – Akkor milyennek tűnnek? – Vérszomjas gyilkosoknak. – A csuda se tudja. lehet. és körbenézhetnék. Ott lemászhatnék. hogy ezzel itt most csak próbára akarnak tenni minket. őrmester. Akár a fegyvereket is visszaszerezhetném.

Az Áruló megtették volna. Ven. – Ezt egy vállrándítással nem intézi el. 558 . Mkvenner nagyot nyelt. Valószínű. de mégis megteszem. Jelen helyzetben nagyon sok múlhat minden információmorzsán. Mkvenner szótlanul megvonta a vállát. hogy… érdekeljük őket. mert maga szerfölött jól beszéli az ógót nyelvet. hogy beszélni akarok vele! A szikár felderítő Mkoll jelére odaballagott. Kíváncsiak. – Uram? – Van egy olyan érzésem. Az ilyen dolgokról jobb szeretnék nem beszélni. Erről jut eszembe… szóljon Mkvennernek. hogy észre se veszzük. uram. – Én is jobb szeretném. Olyan gyorsan és csöndben. – Ez személyes dolog. de nem válaszolt. hogy csupán azért élünk még. ha nem kellene ilyesmiről faggatnom. katona. Magánügy.

hosszú szálú hajába. a Tanithon. mint amit bárki elmondhat a seregben. és gyorsan hallótávolságon kívülre húzódott. – Maga beszéli az ősi nyelvet.Dan Abnett – Megyek. az Ignatius Cardinalon. de mégsem beszélem ilyen folyékonyan – csóválta meg a fejét Gaunt. Még gyerekkoromban tanultam. – Meglehet. A komisszár ezredes levette a sapkáját. Persze ez is több. – Akkor most azt játsszuk. – Én is gyerekkoromban tanultam. Ven? 559 . és beletúrt ritkás. Ven. uram. még az őrmester sem tudja a legjobb felderítője titkait. – Nos – mosolyodott el Gaunt úgy nézem. – Csak néhányat. megnézem. – Igen. – Magának ez a második anyanyelve. hogy van Feygor – tápászkodott föl Mkoll. hogy mindent harapófogóval kell kihúzni magából.

Ven. uram – mondta Mkvenner. az nem is kételkedik benne. Nincs még egy ember a seregben. Persze van. igaz. 560 .Az Áruló Mert annyi időnk nincs. – Kinek járt el a szája? – Magáról az Alapítás óta pletykálnak. és azt olvastam. nem többnek. Az Alapítás előtt magam is tanulmányoztam a Tanith történelmét. hogy ez a harcos szerzetesekből álló rend döntötte meg az utolsó feudális zsarnok dinasztiát. a Nalsheen harcosok már a Tanithon is évszázadok óta csupán legendának számítottak. mint maga. és aki látta magát harcolni. hogy amennyire én tudom. hogy mindaz. amit hallott. beszéljen hát! Van ennek valami köze a Nalsheen harcosokhoz? – Igen. Mindenki hallotta már a szóbeszédet. aki olyan kiváló lenne közelharcban. némileg meglepetten. A Császár áldja meg. Csak az a bökkenő.

ha ismét felütné a fejét a zsarnokság. Az ősi szokások szerint éltek az erdők mélyén. Az apám elvitt az 561 . hogy Mkvenner magától folytassa. mely szerint. de nem szólt közbe. amikor ismét megszólalt: – A Nalsheenek léteztek. Az én családom pedig emberemlékezet óta Nalsheen volt. lelógatta a lábát a mélybe. de tovább ápolták a régi hagyományokat. Kötötte őket az eskü. Gaunt bólintott.vagy négyéves lehettem. Hagyta. s nem nézett a parancsnokára. – Három. Már csak nagyon kevesen maradtak. Maga mit gondol? Mkvenner lassan letelepedett Gaunt mellé. uram. amikor elkezdődött a kiképzésem. Egészen addig a napig. s nemzedékről nemzedékre örökítették az ősi harcművészet fogásait. amikor a Tanith megsemmisült.Dan Abnett aki szerint soha nem is léteztek. újfent megvédelmezik a Tanithot. ahol senki nem találhatott rájuk.

Megválaszolta a kérdéseimet. Ven. az emlékeibe merülve. mintha az apámat és a tanítóimat hallottam volna újra. És a nyelvet. – Rendben van. – Igen. amit az első telepesek és favágók. ha nem is az összeset. Maga Nalsheen? 562 . egészen beleborzongtam. – Ezek után már a többit is nyugodtan fölteheti. amit ma tudok. Az ősi szokásokat. – Akárcsak itt – biccentett Gaunt.Az Áruló erdő mélyén élő öreg tanítóhoz. a famegmunkálást. Olyan volt. Hosszú percekig csak ült. Amikor meghallottam a szakadárokat beszélni. akitől mindazt megtanultam. A Nalsheen harcosok mindig is az ősi nyelvet használták – ugyanazt a nyelvet. és a ködlepte mocsarat bámulta. uram. – Legyen hát. a tradíciókat. akik a Tanithon telepedtek le. a harc és lopakodás művészetét. még az Ősi Időkben.

uram. hanem a Császárt kell szolgálnom. és az Alapítás idején beléptem a Gárdába. és ezzel a Szellemek közül még sokan vannak így. – Ő lenne a másik? 563 . de nekem mindig is makacs természetem volt.Dan Abnett – Nem. Engem legalább tucatnyi alkalommal mentett meg. Az egyik én magam vagyok. Csatlakoztam az egyik kisvárosi miliciához. mint ők. Azt hittem. Colm Corbec a halála napjáig tartozott magának. – Ven… ha nem olyan konok… maga is meghalt volna. hogy mit kell tennem. Sokan tartozunk magának az életünkért. hogy nekem már nemcsak a saját világunkat. A Nalshee-nek a Tanith pusztulásakor szálltak lángsírba. ha az ő útjukra lépek. és úgy éreztem. Az apám és a tanítóim szerették volna. jobban tudom. és ezt ketten is nagyon sajnálnák. Sajnos soha nem fejeződött be a kiképzésem.

akiben nem sok bizalomgerjesztő akadt. és odakínálta a doktornőnek. hogy ki látja. a jókedve ragadósnak bizonyult. és az sem érdekelte. hogy tagbaszakadt.Az Áruló – Nem. 564 . mint aki dohányzik. Brostin elvigyorodott. akkor most nem lenne velünk az utolsó Nalsheen harcos. és annak ellenére. A másik a maga apja lenne. Ven. darabos fickó volt. aki a Tanith utolsó fiait védelmezve teljesíti be ősei esküjét.  Brostin a platform túloldalán ült. Ha a nalfaerdőkkel együtt maga is elhamvadt volna. – Kaphatok én is egy szálat? – kérdezte a mellette ücsörgő Curth. és a lábát lógatva úgy csinált. A zubbonya zsebéből egy egész csomagot húzott elő. Az egyik féltve őrzött lho-pálcikáját használta erre.

– Pontosan. hogy a dohányzás súlyosan káros az egészségre. – Ja-ja. doki? – Ki vele. és hátradőlt. igen… teljesen igaza van. Brostin az egyik fadarabnak feszítette a csizmája sarkát. katona! – Úgy csinálni. azt kellene mondanom.Dan Abnett Egy darabig csak ültek szótlanul. 565 . Mocskos egy szokás. – Elsőrangú birodalmi minőség – értett egyet Brostin. – Tudja. doki. mintha dohányoznánk. – Mmm… jó íze van – suttogta a nő kéjesen. hogy szerintem mi az igazán nagy hülyeség. és úgy tettek. – Persze. pedig valójában nem is. mintha dohányoznának. mint orvos. Ilyet csak nagyon-nagyon hülye emberek csinálnak.

és az egyik lámpás felé mutatott. Brostin! A nagydarab tanithi elvigyorodott. – Pedig most mit meg nem tennék egy spangliért. Azt hiszem. erre ezek meg prométeumot használnak a lámpásaikban. Persze 566 . Brostin hirtelen felült. Curth elértette a célzást. és megnyalta a szája szélét. beleszimatolt a levegőbe.Az Áruló A doktornő önkéntelenül is fölnevetett. – És vajon honnan szerzik? – vette szemügyre a lámpásokat most már a nő is. – Le mertem volna fogadni! Az én orromat nem lehet csak úgy becsapni! Az ott prométeum! Igaz. nem valami elsőrangú minőség. és ismét felnevetett. hogy hol tör föl a föld mélyéből. de akkor is! Én itt búslakodom a lángszóróm után. aztán nagyot sóhajtott. – Azokkal jelölik. – A mocsárból – bökött a fejével a tábortól nyugatra levő póznák felé Brostin. találtak egy természetes forrást.

567 . finomítatlan formában nem olyan hatásos és értékes. mint egy remek tréfára a gyufával. Brostin! – A prométeum tüzet jelent. A Császárra mondom. hogy maga szeret gyújtogatni! – Ugyan. aki azt mondja.Dan Abnett így. de… Szerintem ezek a molyemberek pont emiatt húzták fel a táborukat épp ide. van. Olyan. doki. a tűz pedig maga az élet! – mondta álmodozó tekintettel a tanithi. az összes cigimet és az egész pakli lho-pálcikát odaadnám azért. ha lángra lobbanthatnám azt a prométeumkutat! A tűz… az maga az élet. hogy ez pirománia. – Mekkora tüzet lehetne ezzel gyújtani! – Néha az az érzésem. de én csak úgy gondolok erre. mint a víz színén úszó szivárvány… – Milyen költői.

– Szóval… miért nevezik magukat Alvajárónak? – kérdezte Gaunt halkan. – Rawne. és intett Gauntnak. hogy másszon le. Cynulff tűnt föl egy tucatnyi harcos élén. – És mi lenne. 568 . és a harcosok gyűrűjében követték Cynulffot. mint aki épp lever egy kis hamut a lho-pálcikáról. – Másnak se legyen az! Lemásztak az alant levő szintre. ha csak úgy tennénk. mintha dohányoznánk?  Hirtelen történt valami az alattuk levő szinten. maga velem jön! – kelt föl a komisszár ezredes. és együtt érzőn bólogatott.Az Áruló Curth úgy tett. – Ven. Semmi ostobaság! – Nem szokásom – mondta hidegen az őrnagy. maga a főnök.

de mást nemigen ismernek. Akik Éjjel Járnak. Bő. uram. ami valóban úgy festett. 569 . mint egy moly hímporos szárnya. mint bármelyikük. A központi épületet egyetlen.Dan Abnett – Nem pontos a fordítás. hatalmas lámpás világította meg. viasszal kifényesített bajsza az állát verdeste. Hosszú. ahol soha nem kel föl a nap. mely a plafonról lógott. Az odabent várakozó szakadárok egy hatalmas termetű férfit vettek körül. Szó szerint: Azok. s egy prizma-szemvédő mögül kémlelte a világot. Ők Éjjárónak hívják magukat. finoman kidolgozott köpenyt viselt. Milyen könnyen félremagyarázták a szó eredeti formáját és jelentését a gereoniak! – A mocsár a köd és a sötétség. aki sokkal inkább hasonlított egy irdatlan molylepkére. Gaunt hitetlenkedve csóválta meg a fejét. Számukra a mocsár az élet.

s újabb és újabb kérdéseket tett föl. – A Gereon már nem a régi. s pillanatok alatt kiderült. Gaunt egy idő után már nem is próbálta megjegyezni a nevüket. Amikor rá került a sor. hogy kik ők. és még közel egy tucat másik. hogy a férfit Cynhednek hívják. Eszra. már tizedszer. A sárszürke bőrű. nagydarab harcosok a fiai voltak. A mellette várakozó. de így is nagyon lassan haladtak. molyköpenyes férfiak tökéletesen egyformának tűntek a szemében. Eszébe. mert a főnök léptennyomon félbeszakította. s ő a törzs feje.Az Áruló Most is Mkvenner fordított. és mi a céljuk. a komisszár megpróbálta az ő szintjükön elmagyarázni. Mkvenner a lehető legjobb tudása szerint fordított. és a Birodalom sem az 570 . név szerint Eszekel. – A világ a mocsáron kívül megváltozott – ismételte el Gaunt.

Dan Abnett ellenségetek többé. uram. Át kellene. hogy kalauzoljanak a mocsáron. hogy őt sokkal jobban érdekli az új ellenség. Az Éjjárókéra. – Mindannyiunk ellensége – próbálta elmagyarázni Gaunt – Az embereimmel nehéz küldetést vállaltunk. hogy a segítségükre lesz szükségünk. Kétszer. – A Káosz? – Azt szeretné tudni. Ezt a helyet is elérte a Káosz. s utána Lectica felé… Sok életet menthetnek meg… – Igen. De úgy tűnik. hogy a Káosz az a fajta vérszomjas bestia. hogy miféle a… Káosz. – Khh-áusz? – próbálgatta a szót a vezér. – Mondja meg neki. ami mindent és mindenkit 571 . Ven? – Csak folytassa. uram! – Mondja meg nekik. ezt már elmondtam neki. s hacsak nem járunk sikerrel… ez ugye nem vezet sehová.

A káoszgárdisták undorodva figyelték. Azért jöttünk. amit a vezér figyelmesen végig is hallgatott. és döntsenek felőle. hogy a Császár nevében harcoljunk ellene. – És most? – Az őrök majd visszakísérnek minket a… szállásunkra. hogyan szenved ki a saját mocskában vergődve a kopaszra borotvált.  A tiszttartó egyik excubitora véletlenül belélegzett egy molylepkét.Az Áruló szíves-örömest elpusztít. 572 . hogy megvitassák. Mkvenner gondosan lefordított minden szót. amit tőlünk hallottak. arcmaszkos fegyveres. s egy perc leforgása alatt végzett vele a méreg. Az Éjjárók pedig tanácsot ülnek. uram. majd egy gyors mondattal kiadta a vendégei útját.

amikor itt vagyunk neki kíséretnek mi magunk. ahogy a cső villámgyorsan megtelik vérrel. Bár csak a Sötét Erők értik. s ahogy az excubitor áldásért és feloldozásért nyújtotta a kezét. – A Fabius-skála szerinti nyolc egész egyes toxinszint – motyogta Sthenelus. hogy golyót eresszek a fejébe! – vicsorodott el Uexkull. Uexkull értetlenül figyelte. mechanikus székből apró.Dan Abnett – Ez még azt sem érdemli meg. – A levegő páratartalma kilenc százalékkal haladja meg az átlagos tűréshatárt. Sthenelus szenvtelen arccal léptetett át a haldoklón. – A tiszttartónak meg még van öt excubitora ezen kívül. majd halk zümmögéssel húzódik vissza a mechanikus trón egyik lábába. a póklábú. kampós végű tű vágódott a húsába. ami egy áttetsző cső végén ült. A talaj dőlésszöge két 573 . hogy mi szüksége van ennyi fegyveresre.

– Vastag héjú bogyótermés. de potenciálisan hasznos a belőle kinyerhető 574 . mérgező. Sthenelus kimérten folytatta a hangos katalogizálást. szondák és letapogatók meredtek. A szék háttámlájából egy apró szkenner emelkedett ki. hogy a magasba röppenve. A következőkben a helyi flórából is mintát veszek. görcsös rángás futott végig. szisztematikusan elkezdte feltérképezni a környezetet. memóriatárolóval és repulzormező-generátorral felszerelt koponya is kiemelkedett. s a trónból minden irányba érzékelők. Az excubitor testén egy utolsó. majd nem mozdult többé.Az Áruló százalék. két kibernetikus szemekkel. a szék masszív aljzatából – melyhez a lábak is kapcsolódtak – két szervitor drón. mely lassan. mi több. s a növényekről készült felvételeket összevetette az adatbázisában taroltakkal. a levegőből segítse a térképezést.

szárral. és magas százalékban molylepke himporából kinyert méreg… érdekes. hogy Gaunt és Mkvenner visszatérjen. Pergamenszáraz mosoly futott át a tiszttartó arcán. – Merre?! – csillant fel Uexkull szeme. – Egyszerre csak egy dologra koncentrálj! Hol az ellenség? – Egy pillanat… egy a négyszázhetvennégyezerhez hígítás. – Mutatom az utat. Itt valakit megharaptak. A percek azonban órákká nyúltak. A tábort körülvevő 575 . mérete megközelítőleg… – Mester! – mordult föl Uexkull. de… kétségtelenül emberi vér. Ez valamiféle mesterséges adalék. s az idő mintha ólomlábakon járna.  A Szellemek ugrásra készen várták. Vér.Dan Abnett illóolajok miatt… apró gyümölcs.

Miután a parancsnokuk visszatért. – De mi… – Azt mondtam. őrnagy… üljön le! – Fethre! Legalább a felderítőket küldjük ki! Ők visszaszerezhetnék a fegyvereket. de 576 .Az Áruló mocsárban mintha soha semmi nem változott volna. aztán leléphetnénk innen a… – Nem. ami támpontot nyújthatott volna ahhoz. a molyemberek… egy rakás… – Üljön le! – mondta Gaunt hidegen. úgy is jó. Várunk. Ha nem akarnak nekünk segíteni. – Ez egy rakás szar! Ez az egész hely. Meglátjuk. hogy legalább az idő múlását vagy a napszakot megbecsüljék. hogy nem. hogy mire jutnak ezek az Éjjárók. – Csak az időnket pocsékoljuk itt! – Mondtam már. Rawne dühösen kiköpött. s beszámolt a tanácskozásról. őrnagy. a tábor.

hogyan és miért kerülhet 577 . lotyó! – csattant föl Cirk. – Azt kell.Dan Abnett nem fogok eldobni egy potenciális lehetőséget. ribanc! Orvos. és hogy szerezzünk egy kalauzt. hogy Rawne őrnaggyal értek egyet – csóválta meg a fejét Cirk. hogy mondjam. s bájos vonásait teljesen eltorzította a harag. – Mindketten tudjuk. és Gaunt felé intett a fejével. – Én a Birodalom katonája vagyok. csak mert magának mehetnékje van. Curth szikrázó szemmel pattant föl. hogy feltölthessük a készleteinket. aki átvisz minket a mocsáron. Tiszti rangom van! Szóval velem nem beszélhet így egy… – Ugyan már! – húzta torz mosolyra a száját Cirk. uram. mire a mellette ülő Varl szélesen elvigyorodott. – Micsoda meglepetés! – morogta az orra alatt Curth. – Pofa be.

– A doktornő az egészségügyi szaktudása miatt van itt – kelt föl a deszkapadlóról Landerson. köhög a bolha?! Talán csak nem érzékeny pontra tapintottam? – Mindjárt kitapintom a pofád. megvonta a vállát. – Nocsak. – Landerson – csóválta meg a fejét Cirk undorodva. aki egy jó fejjel volt magasabb nála. mire Cirk. – Bármi mást állítani szégyent hozna a gereoni katonai becsületre. te büdös… – Hagyják abba! – mondta Gaunt vészjósló nyugalommal. igaz?! – kiabált magából kikelve a verghasti nő. és a két nő közé állt.Az Áruló egy csapat veterán közé egy ilyen kis ribanc! Egy parancsnok csak akkor tud igazán a feladatára figyelni. hogy mikor kell befogni a pofád. olcsó kis seggnyaló… 578 . – Maga egy gusztustalan. ha időnkén egy jót… – Tényleg nem tudod. – Most.

mire a verghasti nő a középső ujjával jelezte. Cirk összegörnyedt fájdalmában. hogy nekiugorjon. – Egy szót se.Dan Abnett Curth ezt a pillanatot választotta. – Elég már! – üvöltött magából kikelve Larkin. ribanc! – vicsorgott Cirk. A létra tetején Cynulff tűnt föl. és ököllel gyomorszájon vágja. – Kinyírlak. s indultak a létra felé. hogy mit tart felőle. aki Mkvenner felé intett. és elindult lefelé. – Visszajönnek! Cynulff és három másik harcos jelent meg az alattuk levő szinten. és Beltaynnek kellett felsegítenie a padlóról. és dühösen bámult a szélesen vigyorgó Rawne-ra. őrnagy! – Hogy imádom az ilyen pillanatokat! – sóhajtott föl Rawne. aztán a sas jelét vetette magára. – Akarsz még?! – sziszegte az orvos. – Pofa be! – mordult rájuk Gaunt. 579 . A felderítő biccentett.

Az Áruló  – Sajnálom. s úgy tett. – Ha megkér rá. mintha a mocsarat bámulná. 580 . míg maga. – Ezt nem mondhatja komolyan – sápadt el Curth. ha nem ilyen helyzetben lennénk. csak tisztes rangban van. – Cirk őrnagy magas tiszti ranggal bír. helyben. aki rangban maga fölött áll. doktornő. Maga olyasvalakire emelt kezet. uram – szabadkozott Curth. És az igazat megvallva. – Nincs rá szükség – rázta meg a fejét Gaunt. – Elnézést kérek a viselkedésemért! – Tőle is elnézést kérne? – biccentett Gaunt Cirk őrnagy felé. és kérdés nélkül agyonlőné. én is ezt tenném. aki a platform szélén ült. Egy másik komisszár ezért itt.

hogy nem sok értelme lenne – rázta meg a fejét a nő. és kérjen bocsánatot az őrnagytól! – Tartok tőle. – Kin végezte el a tesztet? – kérdezte Gaunt halkan. Rawne is. de annyi még éppen maradt. Láttam és tettem már ilyet.Dan Abnett – De igen. ami beette magát mindenbe. Maga is. A Káosz. a szélsőséges hangulati ingadozások… az efféle érzelemkitörések… ezt maga a Gereon okozza. – Azért ütöttem meg az 581 . hogy elvégezhettem néhány tesztet. étel és levegő. és könnyek szöktek a szemébe. – A gyógyszerkészletünk már a végét járja. – Saját magamon – suttogta Ana. Én is. – És? – Az intolerancia. Cirk kifordult önmagából. és most lassan minket is átformál. A fertőzött víz. Úgyhogy most menjen oda.

Én magam is így gondolom. és… – Sss – intette le Gaunt. Nem lehet ez a vége! Eddig is legyőztük az akadályokat. – Tessék? – Most megint a komisszártrükkjeit használja. Még nem vagyunk a Gereonon 582 . Azt mondja. Érzem. Ha bennünk is van a fertőzés. – Igaz. akkor most már mindannyiunk számára késő. amit az embernek éppen hallania kell. de csak részben. amit mond. – Ha igaz.Az Áruló őrnagyot. és ezzel is meg fogunk birkózni. az csak lassan hat. hogy nem ez a vége. és megcsóválta a fejét. ahogy felborítja a hormonháztartásom. mert… most már bennem is itt van a rontás. Gaunt elmosolyodott. amiből Gaunt egy szót sem értett. A nő az ezredes zubbonyába sírta a választ. ahogy kezdek megváltozni… Egyre erőszakosabb vagyok. és átölelte a némán zokogó nőt. De… érzem… tudom.

hogy valaha is visszanyerjük a szabadságunkat… és mégis… mindent odaadtunk. amit csak tudtunk – mondta Cirk halkan. amink csak volt. hogy teljesen a hatása alá kerülhettünk volna. 583 . – Elvesztettük a világunkat. – Ez igaz.Dan Abnett olyan régóta. ahogy Gaunt letelepedett mellé. – Igen – mondta Gaunt szomorúan. feladatunk van. – De Cirk őrnagy nem… ő egész életében itt élt. általában őrültségnek tűnik. – Ha ez vigasztalja… amit én és az embereim teszünk. amit el kell végeznünk.és kijuthassanak. Parancsot kaptunk. s maga nem hozott reményt. hogy maguk élve be. és el is fogjuk végezni. Minden ellenálló meghalt Ineuronban. Ez őrület! – Sajnálom – mondta Gaunt komoran. – Mi mindent megadtunk. És miért? Ennek nincs semmi értelme.

ahogy felért a létrán. – Fethre! – szitkozódott Rawne. és nem sietnek a segítségünkre. hogy egy pillanat alatt nem fogják megváltoztatni a véleményüket.Az Áruló – Maga hazug ember. – Mire mondtak nemet? – értetlenkedett Brostin. ha velünk maradna. – Igen. – Visszajött Mkvenner. hogy megtaláljuk a kiutat a mocsárból. Sabbatina. és ennél sokkal rosszabb dolgokat is teszek. és olyan régóta harcolnak ellenünk.  – Nemet mondtak – tért a tárgyra azonnal a felderítő. – Uram! – lépett oda hozzájuk Beltayn. Szükségem van magára. De örülnék. és nem segítenek. Számukra mi vagyunk a régi ellenség. – Nem adnak mellénk kalauzt. 584 .

– Készülnek valamire. egy félreeső helyen. – Nem tudom… biztos leesett valahol.Dan Abnett – Hol a jelvényed? – kérdezte Mkoll. Viszont… Beltayn… állj rá a fülhallgatóm hullámhosszára! A főnök háza előtt hagytam. – Megpróbálhatom. de van egy olyan érzésem. de még hallótávolságon belül. – A rohadékok! – vicsorodott el Rawne. Ez az átkozott mocsár egyetlen hatalmas hőjel! A szeme azonban még soha nem csapta be. uram – fordult a felderítő Gaunt-hoz. – Eladnak minket az ellenségnek!  Uexkull megállt. és kikapcsolta a hőlátóját. hogy elengedni sem akarnak minket. – Csak háttérzajt fogok – motyogta Beltayn. mire Mkvenner zavartan megrázta a fejét. 585 . – Ugyan nem segítenek.

üdvözlésre emelte páncélkesztyűs jobbját. Vadak – húzta el a száját Uexkull. – Várunk! – intett a harcosainak és az excubitoroknak a vezér. – Vagyol te Khhaosz? – kérdezte az élen haladó barbár. – Lenyűgöző! – pirult ki Sthenelus arca. – Üdvöz légy! – csikorogta. ugyanakkor kíváncsinak tűnik! 586 . mit akarnak! A hatalmas molylepkére hasonlító humanoidok közelebb óvakodtak. álcaköpenyes alakok másztak ki. és lassan körülvették őket. hogy kik vagyunk. magas. – A teremtménynek elképzelése sincs arról. és a sekély tavakból szürke bőrű. de ha kelletlenül is. s a kezében számszeríjat tartott. Az élen haladó. – Lássuk.Az Áruló A fák gyökerei közül. szikár harcos bolyhos köpenyt viselt. – Mit beszél ez? – nézett hátra a válla fölött Uexkull a tiszttartóra.

fémesen csillogó holmit nyújtott a káoszgárdista felé. hogy honnan jöttek? – Természetesen. Egy katonai jelvényt. amilyet a Birodalmi Gárdában használnak. Olyasfélét. ezek a szürke bőrű állatok a Káoszt keresik.Dan Abnett – Khhaosz vagyol? – kérdezte ismét a szakadár. – Mester! Képes vagy a nyomaik alapján visszakövetni. hogy mi is az! A csatatestvérek egyszerre nyitottak tüzet. A sáros vizet 587 . a közelükben nagyobb koncentrációban van jelen a levegőben. s egy apró. – Ezek találkoztak az ellenséggel! – bődült el Uexkull. másrészt a molyméreg. és felemelte a sorozatvetőjét. Mutassuk meg nekik. s a robbanólövedékek sorozatai pillanatok alatt minden szakadárral végeztek. – Jó! – biccentett a tagbaszakadt vezér. Egyrészt a feromonminta alapján. – Ha jól értettem. amivel a fegyvereiket preparálták.

s megcsonkított testek. A tanithi jelvény kifordult a halott vezér elernyedt kezéből. 588 .Az Áruló vér festette vörösre. s egy sóhajtásnyi idő alatt elnyelte a mocsár. leszakadt fejek és végtagok hevertek mindenfele.

– Így alig hallok valamit. de… A fejhallgatót Mkvenner kezébe nyomta. aki lélegzetvisszafojtva fülelt. – Elég halk. –A rohadékok eladnak minket! – ismételgette Rawne. miután már vagy öt perce keresgélt a rádiófrekvenciák között. mint egy ketrecbe zárt vadállat. 589 .Dan Abnett HÚSZ – Találtam valamit! – mondta Beltayn. – Bel… mégiscsak meg kellene próbálni kitisztítani a jelet – súgta Mkvenner. és úgy járkált fel-alá.

hogy miről is beszél a vezér. Ők is idegenek. kik ők. az Éjjárók felderítői egy másik csapatra bukkantak a mocsárban. Igen… hallom a főnököt… meg még néhány másik harcost. de úgy tűnt. – A vezér harcosokat küldött eléjük. – Mondtam! – csattant föl Rawne. és mit akarnak. Végül fáradtan Gauntra pillantott. 590 . – Úgy tűnk. hogy tudják meg. de csak egy kicsit. Egy… egy pillanat! Mindenki – még a sértetten hallgató Cirk is – Mkvenner köré gyűlt. a szikár felderítőnek sem könnyű kihámozni a távoli beszédfoszlányokból. – Eladnak bennünket! Kilóra! – A minket üldöző állatok nem azok az üzletelős fajták – rázta meg a fejét Gaunt. – Minket keresnek? – Könnyen meglehet – vont vállat Ven. Várnak valamire. Hmmm.Az Áruló – Jó… próbálom… Most? – Jobb.

hogy továbbálljunk. és a két oldalán haladó Virog és Nezera robbanólövedékekkel bombázták az épületeket.Dan Abnett – Az mindegy! Elég. – Itt az ideje. és nem sikerült – mondta Gaunt. míg Czelgur a plazmapuskájával egész fákat 591 . és a sikoltozva menekülő lakókat. A vezér. – Akkor megöljük őket. és elkezdték szisztematikusan megsemmisíteni a tábort. és akkor is eljutnak hozzánk! – Megpróbáltunk szövetségeseket szerezni. már nem volt több kérdés. Gyerünk a fegyverekért! – És ha a helyieknek ez nem tetszik? – kérdezte élesen Cirk.  Uexkull és a harcosai vicsorgó démonokként bukkantak elő a ködből. ha követik ezeknek az agyatlan molyembereknek a nyomait. ahogy felhangzott a nehézfegyverek mennydörgő robaja. – De… Aztán.

s a levegő robbanásoktól és halálhörgéstől volt terhes.Az Áruló porlasztott el. csupán füstölgő törmelék. a rajtuk levő házakkal és függőhidakkal együtt. de az excubitorok igyekeztek tisztes távolságot tartani maguk és a káoszgárdisták között. A sort Gurgoy zárta. A nyomukban haladó Sthenelus szenvtelenül figyelte a pusztítást. nem egyet páncélkesztyűs öklükkel zúzva szét. Az Éjjeljárók egy része megbabonázva bámult az idegenekre. Uexkull és a csatatestvérei álltó helyükben mészárolták le őket. A vezér fölhágott az egyik alacsonyan fekvő platformra. aki a lángszórójával minden holttestet és romot elhamvasztott. s nem maradt utána semmi. akik mintha csak népük valamelyik véres legendájából léptek volna elő. s a 592 . mely épp csak elbírta a súlyát. égett sár és hamu. Vér fröccsent a híg sárral pettyezett vértjeikre.

akár a különösen nagyra nőtt molylepkék. A robbanás darabokra szaggatta őket. – Eleget futottunk már! Itt intézzük el 593 . és hozzák el a fegyvereket! Beltayn! Landerson! Maguk hozzák Feygort! Gyerünk! – Tűnjünk el innen! – sikoltotta Cirk. ahogy az első robbanólövedék becsapódott a falu túlsó felén. – Rawne! Vigye Brostint és Larkint. – Szétszóródni! – recsegte Uexkull. a hulláikat pedig hozzátok elém!  – Mozgás! – kiáltotta Gaunt. s az égett köpenyek darabjai úgy hulltak alá.Dan Abnett vállfegyverével három szakadárt – egy nőt és két gyereket – lőtt le az egyik függőhídról. – Mindenkit megölni! Találjátok meg a birodalmiakat. – A fegyverek nélkül nem – rázta meg a fejét Gaunt.

ahol nincs fedezék! A Császár vigyáz ránk! Nekirugaszkodott. leugrott az alattuk levő szintre. ahogy a villámszórók és villámvetők lövedékei kettébe fűrészelték. Nem sikoltoztak.Az Áruló őket. ami eddig a tudatalattiját zavarta. 594 . hogy mi is az. ahogy egy plazmafegyver szuperforró gázt lőtt a menekülők után. aztán hátborzongató. s a komisszár ezredesnek csak ekkor tűnt föl. épp az ellenkező irányba. sziszegő hang hallatszott. Tíz lépéssel odébb szilánkosra hasadt egy fa törzse. majd előhúzta és aktiválta az energiakardját. s lassan dőlni kezdett. Szakadárok rohantak el mellette. Még a gyerekek sem. és nem a mocsárban. Valahol a közelben egy lángszóró okádott magából fehéren izzó prométeumot.

az emberi lét groteszk karikatúrái. A Császárra… ezt elcseszte. 595 . hogy a félelemtől görcsbe rándul a gyomra. bár gyöngyházfénnyel csillogó erőpáncéljaikban robosztusnak tűntek. Káoszgárdisták! A Nagy Ellenség legerősebb harcosai.Dan Abnett A füstködből lassan kibontakoztak a támadóik is. A támadók valóságos óriások voltak. milyen felelőtlenül és elhamarkodottan cselekszenek. ahogy csak bírnak. Futni. hogy észre sem veszik. s a Sötétség Erőinek szentségtelen jelképei csúfították el. Gaunt nagyot nyelt. Menekülniük kellett volna. készletekkel… csak futni. Lehet. Nem foglalkozni a fegyverekkel. és a rontás már olyan mélyen befészkelte magát az elméjükbe. hogy mégis Curthnek volt igaza. Keramit-vértjeiket aranyés rozsdafoltok pettyezték. s érezte.

Az Áruló A Birodalmi Gárda nem harcolt űrgárdisták ellen – az ilyen feladatokat az Adeptus Astartes emberfölötti képességű harcosaira hagyták. hogy Feygort valahogy lejuttassák a platformról. Criid és Varl elrohantak mellettük. Landerson és Curth azzal küszködtek. amiket a Birodalom katonái használtak.  Beltayn. mert azokkal a fegyverekkel. gyakorlatilag lehetetlen volt megsebezni egy káoszgárdistát. 596 . és egy ugrással az alant levő szinten voltak. akik még csak fel sem voltak fegyverezve. Ezt most nagyon elcseszte. Gauntnak egy tucatnyi katonája volt. A Birodalmi Gárda legjobban kiképzett és felszerelt alakulatai is azonnal visszavonultak. ha efféle ellenféllel találták szemben magukat. S tették ezt azon egyszerű oknál fogva.

– Tona! Ne csináld! Elment az… 597 . Criid a hóna alá csapta a zsákot. amiben az utolsó hat robbanótöltetet őrizgették.Dan Abnett – Gaunt egyedül van! – csattant föl Criid. Ennyi! Meghaltuk. aztán hitetlenkedve rázta meg a fejét. Erről véletlenül elfeledkeztek. és ezek… ezek űrgárdisták! – Szivatsz! – torpant meg Varl. amikor összegyűjtötték a fegyvereket. – Szent szar! Kész. – Egyedül van. és futva indult Gaunt után. – Mert nehézfegyverek nélkül nincs esélyünk?! – Tona… – Add ide a zsákot. – Miért?! – kérdezte dühösen a nő. Varl! Most! A tanithi szó nélkül odaadta a nőnek a zsákot. – Nézd meg magad! Varl egy pillanatig döbbenten szemlélte a lángok közül előbukkanó alakokat.

– A büdös francba! – morogta maga elé. arc vagy láb. s Varl ott állt egyedül. zöldesszürke vízben. és villámvetőjével tucatnyi szakadárt 598 . Nezera. végigdübörgött az egyik fahídon. Holtak lebegtek a zavaros. Nagyot fújt. mint Criid. és Criid után iramodott. és ő is futni kezdett – épp az ellenkező irányba. aztán megfordult.  A lángoló fatörzsek és parázsló romok között mindenfelé élettelen. a lángoló falu kellős közepén. szürke testek hevertek. tépett köpenyük mocskos szemfedőként borult rájuk. hol ott még kivehető volt egy kéz. de hol itt. Szükségük lesz a fegyvereikre.Az Áruló Criid pillanatok alatt eltűnt a ködben. ha… Húsz méter után megállt. aki a páncéljában majd két és fél méter magas volt. A többségük a felismerhetetlenségig összeégett.

mint egy gránát. Egyetlen jól időzített. Nezera az utolsó pillanatban látta meg az árnyak közül kiváló emberalakot – pont azelőtt.Dan Abnett ölt meg. Még így is. hogy csak egyetlen támadásra lesz lehetősége. robbanólövedékek. Gaunt már két perce a káoszgárdista nyomában volt. s egyetlen darab is elég volt. hogy az energiakard az oldalába hasított. a lézerfegyverek. hogy széttépjen egy felnőtt embert. Az űrgárdisták keramitvértezete szinte mindennek ellenállt. sav vagy tűz nem sok kárt 599 . hogy a meglepetés előnye nála volt. akik egy összeomlott épület romjai mögött próbáltak menedéket keresni. hőképét a lángok. szagát a füst fedte el. tudta. halálos támadásra. A robbanólövedékek mindegyike akkora pusztító erővel rendelkezett. léptei zaját elnyomta a fegyverek dübörgése.

de magában már a szétroncsolt belső szervek végeztek volna vele. 600 . keramittal megerősített gerincet. de a lendületéből. és kettétörte a masszív. lezuhant. mintha papírból lett volna. Nezera teste. A rézsútosan felfelé húzott penge ütőeret. tüdőt és gyomrot egyaránt ért. és emberi izomerejéből többre nem futotta. de az energiakard úgy hatolt át rajta. s átszakítva a platform közepét. légcsövet. aztán miszlikbe aprította a káoszharcos két szíve közül az egyiket. Gaunt megpróbálta továbbvinni a vágást. aztán előrebukott. A káoszgárdista egy pillanatig kifejezéstelen arccal egyensúlyozott a rámpán. és vértezetének létfenntartó rendszerei kétségbeesetten küzdöttek a sokk és a vérveszteség ellen.Az Áruló tehetett bennük.

Dan Abnett Gaunt egy pillanatig szinte várta. S mintha ez a pillanat éppen most jött volna el. – Talpra! – üvöltött rájuk a komisszár. de a súlyos test élettelenül hevert a sárban. – Talpra. A füstből. hogy a harcos a szörnyű seb ellenére is fölkel. Az Éjjárók olyan áhítattal bámultak rá. mintha ő is valamelyik legendából lépett volna elő. ezt Uexkull is érezte. különben mindenkit megölnek!  Valami megváltozott. 601 . és harcoljatok. Mint amikor a vihar előtti csend egy pillanat alatt üvöltő orkánná változik. Uexkull elégedett vigyorra húzta a száját. a szürke égre csapó lángok közül egy lövedék röppent elő – s pengve pattant le a vértezetéről. Az arasznyi fémlövedék még csak meg se karcolta a páncélját.

Ugyanakkor azt is 602 . Érzett ugyan némi fájdalmat. hogy felveszik a kesztyűt! A következő lövedék a bal szeme alatt csapódott az arcába. A harcosai mind sisakot viseltek. amit nem rejtett sisak. hogy ez ne lehessen több mint múló kellemetlenség. A seb szinte azonnal bezárult. de a szervezetében keringő vegyszerek s a páncélzata azonnal gondoskodtak róla. Ahogy a vértezetet aligha üthette át bármi is.Az Áruló Szóval a vadak mégiscsak úgy döntöttek. s pillanatok alatt var képződött rajta. hogy nem védte az arcát s a fejét. s személyes bátorságát mutatta. és elhajította. úgy a testének sem árthatott szinte semmi. A felületes szemlélő legalábbis így vélhette. A vezéri lét egyik kiváltsága volt. ő azonban már régóta nem. A fémlövedéket egyetlen mozdulattal kirántotta a sebből. hogy volt saját arca.

hogy rá nem ez a sors vár.  603 . akit a mocsár peremén hagytak. Megszédült. amik egy közönséges emberrel azonnal végeznének. Lelki szemei előtt látta a saját mocskában haldokló excubitort. de biztos volt benne. és két szívdobbanásnyi ideig a látása is elhomályosult – amíg a szervezete le nem gyűrte a mérget.Dan Abnett érezte. A szervezete gyakorlatilag bármilyen vegyszert vagy mérget képes volt pillanatok alatt lebontani – az olyanokat is. A teste legyűrte a halálos mérget. A legkevésbé sem az. ő pedig – a lövedékek záporában is – csak ment előre. Mert ő nem közönséges ember. És ölt. hogy néhány másodpercre lelassul.

s fegyverrel rontott a káoszgárdistákra. de sokuk a táborban maradt. Lehet. Uexkull harcosaira megállás nélkül záporoztak a mérgezett lövedékek. Talán külön-külön nem halhatatlanok. Nem sebezhetetlenek.Az Áruló Gaunt esztelen vakmerősége láttán az Éjjárók is felbátorodtak. Ha ezt a csatát meg akarják nyerni – és Gaunt nem nagyon hitte. Egy csapat vadember és gyengén fölfegyverzett gárdista nem lesz képes megállítani a Káosz legfélelmetesebb harcosait. ahhoz teljesen másfajta taktikára lesz szükség. 604 . Ugyanakkor egyet már sikerült megölni Heironymo Sondar kardjával. Egy részük a nőket és gyerekeket vezette biztonságos helyre a mocsár mélyén. hogy ez lesz a megoldás. hogy ez lehetséges –. de a keramit páncéllapokat egy se tudta átütni.

és a testőre azonnal szörnyethalt. A balján álló excubitor szemébe egy ugyanilyen lövedék fúródott. gyenge vasötvözetből készített fémlövedék. – Durván megmunkált.Dan Abnett  Sthenelus zavartan állította meg a trónszékét. Közelítőleg tizenöt centiméter hosszú. Nyomokban az egyik helyi molyféle mérge található rajta. és nem is kelt föl többé a sáros vízből. és gyorsan analízisnek vetette alá. erősen oxidálódott. A tiszttartó a szék mechanikus fogókarja segítségével húzta ki a trón oldalába fúródott lövedékek egyikét. Fémlövedékek suhantak el a füle mellett. és kettő el is találta a trónszékét. amikor az előtte haladó két excubitor váratlanul felbukott. A két életben maradt őre 605 .

606 . Mielőtt végezhettek volna a művelettel. és szétszaggatva a ruháját.Az Áruló vaktában leadott néhány lövést a ködbe. mérgező lövedékek csapódtak az arcukba és a koponyájukba. Sthenelus felvonta a szemöldökét. majd elkezdték újratölteni a perzselőiket. és végeztek velük. Vagy beszélni. – Nagyuram! Hirtelen véres habbal telt meg a szája. – Tekintve. hogy az említett toxin rapid lefolyású. és kíváncsian vette szemügyre a körülötte heverő halottakat. halálos kimenetelű görcsöt idéz előjavasolt lenne… Összerezzent. ahogy éles fájdalom hasított a mellkasába. és képtelen volt rendesen megformálni a szavakat. felsértette a mellkasát. – Lord Uexkull! – köszörülte meg a torkát a tiszttartó. Egy nyíl lecsúszott a trón karfájáról. Vagy levegőt venni.

és nyilvánvaló volt. hogy a másik feléhez sem lesz sokkal több időre szükségük. hogy ez sem lesz elég. hogy a szakadárok végre harcba indultak. s néhány görcsös rángás után Sthenelus kiszenvedett. Egy percen belül négy újabb lövedék csapódott a testébe. hogy a keze 607 . hogy megállítsák a káoszgárdistákat. Az a négy vérszomjas állat pár perc alatt megsemmisítette a tábor felét. A bizarr trónust és gazdáját pillanatok alatt elnyelte a mocsár.Dan Abnett A méregtől szétesett vérében a hemoglobin.  Látta. de tudta. hogy felborították a póklábakon álló alkotmányt. de csak annyit értek el. s nagyon ügyelt rá. Criid az egyik vaskos fatörzsön kúszott egyre följebb.

hogy az egyik páncélos szörnyeteg – a plazmapuskás – egyre közelebb ér a fához. Ne nézz fel! – fohászkodott Criid. – Ó. Bonin és Mkoll megkapták a karabélyukat. aki és ami csak az útjába akadt. Ahogy Mkvenner. A hátára vett zsákban ott pihentek a robbanótöltetek. máris a harc sűrűje felé vették az irányt. Uram. Ahogy lenézett. hogy ne nézzen fel!  Rawne egy rúgással eltörte a ládára tett rozsdás lakatot. 608 . látta. az Arany Trónuson… add. A káoszgárdista fikarcnyit sem törődött a záporozó lövedékekkel és nyilakkal.Az Áruló le ne csússzon a nedves fakéregről. amik talán megfordíthatnák a csata menetét. s a fegyverével mindent és mindenkit megsemmisített. és őrült iramban kezdte kipakolni a fegyvereket. amin ő kuporgott.

ami jelen körülmények között képes lesz átütni egy káoszgárdista páncélját. A mesterlövész féltő gonddal illesztette helyére a távcsövet.Dan Abnett Brostin kiemelte a ládából a géppuskát. Már ha sikerül a páncéllemezek illesztékénél eltalálnia a célpontot. Aztán Brostin minden figyelmeztetés nélkül tüzet nyitott – az egyik páncélos szörnyeteg már a nyakukon is volt. – Puska! – kiáltotta Rawne. A káoszgárdistát igazán még csak le sem lassították a páncéljába csapódó sorozatok. és a helyére illesztette az utolsó szalagtárat. és csúsztatta a tárba az egyik megmaradt energiacellát. Ha van. akkor az egy ilyen lézerpuska lesz. s egy hatalmas ugrással közöttük termett. És csak egy tiszta lövésre lesz lehetősége. s erőkesztyűs markával 609 . és Larkin kezébe nyomta a fegyvert. Elmarta a géppuskát.

Brostin nekifeszült. s a világ fehéren izzó lángtengerré változott. Hogy lehetséges ez?! A vezér óvatosan megérintette a sebből kibuggyant. hogy a csata forgataga pillanatok alatt elszáguldott mellette. gőzölgő beleket. s az sem érdekelte. de abban a pillanatban a páncélos óriás működésbe hozta a lángszóróját. hogy kibillentse a harcost az egyensúlyából.  Uexkull hirtelen megtorpant. de az a könyökével vágta oldalba. a testét valami rettentő erő kis híján kettőbe tépte. Egy holttestre bukkant – egyre a sajátjai közül.Az Áruló összeroppantotta a csövét. 610 . Nezera meghalt. s a tagbaszakadt férfi lerepült a faplatformról. – Larkin! – üvöltötte Rawne kétségbeesetten. A mesterlövész célra emelte a puskáját.

és egy visszakezes csapással kettéhasította Uexkull villámvetőjét. aki minden erejét beleadta a vágásba. ami egyetlen csapással megöl egy teljes erőpáncélba öltözött. De erre nem számított. A káoszgárdista Gaunt felé hajította a fegyver két darabját. hogy mindjárt megtudja. veterán csatatestvért?! Uexkull emberfölöttien éles érzékei azt súgták. hogy kiszakad a karja. Gaunt bukkant elő a ködből. de megpördült. A komisszár ezredes úgy érezte. Az istenek őrült kacajára! Mit üldöztek eddig?! Mi az. és üvöltve vetette rá magát.Dan Abnett Igazi kihívás vár rájuk. de a káoszharcos az utolsó pillanatban félreütötte a pengét a páncélkesztyűjével. Ezt mondta a harcosainak. 611 .

és azonnal odébb is gurult. – Megöllek! – hörögte Uexkull. A komisszár ezredes kétségbeesetten hengeredett odébb. és mentette. hogy a fegyver befogta. s a fa rögzítőcsapok nyögve engedtek. aztán már nem volt hová kitérni. A következő lövés azonban már a rozoga alkotmánynak is sok volt. Gaunt két másodperccel azelőtt ért fel a fejük fölött húzódó platformra.Az Áruló A birodalmi ösztönösen félrekapta a fejét. Az egész emelvény 612 . és a robbanólövedékek darabokra tépték a létrát. aztán elkapta az egyik kötéllétra alját. de lesújtó ökle csak sarat talált ott. ahol egy pillanattal korábban még Gaunt hevert. – Nincs hová futni! – üvöltött utána Uexkull. amihez rögzítették. ami még menthető volt – hanyatt vágta magát. és mászni kezdett fölfelé. és a vállfegyverével vette célba. és emberfejnyi darabokat szaggattak ki a fából.

s a szíve úgy vert. s az ütéstől felrobbant az élesített töltet. majd előhúzta az egyik robbanótöltetet. Gaunt megpróbált fölkelni. aztán már csak azt érezte. Aztán nagy levegőt vett. hogy zuhan. s a zsák szíjára erősítette. A káoszgárdista már majdnem pontosan alatta állt. Tona lecsúsztatta válláról a zsák szíját. mint egy ellensúlyt. majd a levegőbe emelkedett és kettéhasadt. száz méterrel odébb is tökéletesen lehet hallani. hogy biztosra vette. Criid két faág között egyensúlyozott. akár egy táncos. aki különösen kegyetlen nyújtógyakorlattal edzi a belső combizmait. és mindenre lőtt. és elengedte a rögtönzött bálát. a szíj a káoszharcos nyaka köré tekeredett. egy pillanatig a jobbjában tartotta. A zsák egyet pördült a levegőben. Egy 613 . ami mozgott. Kibiztosította.Dan Abnett megbillent.

és jöttek. Rawne tudta. s a detonáció ereje szétvetette a fatörzset. mert a következő pillanatban a tűz az égig csapott. Criidnek egy hosszú másodperce volt. hogy nem szabad elvesznie a részletekben. Már ha szerencsés dolog még tíz másodpercig összeégve. de azok csak jöttek.  Larkint elsodorták a lángok. de lehet. A csatazaj és a fegyverek ropogása elnyelte a sikolyát. melyen állt. s a káoszgárdistát elnyelték a lángok.Az Áruló milliszekundummal később a másik öt is felrobbant. szétroncsolt tüdővel kínlódni. hogy kiélvezze a diadalt. és nem kapták telibe. pedig neki most koncentrálni kell. hogy szerencséje volt. 614 .

Ilyen közelről el sem hibázhatta. aztán ismét a felszínen volt. Egy lövése lesz csupán. A káoszgárdista megfordult. Lehet. nem bűzös mocsárié. Felkapta a mesterlövész puskáját.Dan Abnett Nem lesz ideje Larkinnal foglalkozni. s ahogy megpillantotta. és akkor… A vállához szorította a tusát. és lőtt. s a tüdejébe levegő tódult. A nagyerejű. Ott! Az ott egy létra! 615 . Tűz. azonnal ráemelte a fegyverét. Egy lövés.  Egy pillanatig azt sem tudta. hogy hol a fönt és a lent. Még egy imára sem. Mindjárt működésbe hozza a lángszórót. pusztító energiasugár átégette a páncélos harcos sisakját – a koponyájával együtt. hogy már semmire nem lesz ideje.

mielőtt a következő sorozattól kettétörik a fa. de a körülötte becsapódó lövedékek jelezték. Uexkull ölni készen hágott föl a fára erősített lépcsőn. hogy annak az üvöltő húshegynek sem tett jót. A fegyverzete célzórendszerének biztosan nem. Törött ágak és levéleső hullt alá. A robbanólövedékek erejétől az az ősöreg cikász is megremegett. tántorgó lépést. aztán vagy húsz méterre tőle felugatott egy fegyver. ami mögött fedezéket keresett. Lehet. s Gaunt úgy döntött. Keramitvértezetéről mocskos víz csöpögött. egészen a futóhídig. hogy rászakadt egy fahíd.Az Áruló Tett néhány óvatos. hogy legfőbb ideje odébbállni. és a robbanólövedékek alig hibázták el. és 616 . Gaunt nehézkesen felmászott egy másik függőhídra. hogy a káoszgárdista nagyon is jól látja őt. és megpróbálta kihasználni a füstöt és az árnyékokat.

amikkel a fejét és a nyakát védte. amihez a platformot tartó kötelek egy részét rögzítették. s a záporozó faszilánkok szétszaggatták Gaunt zubbonyát. s mindegyiket valami lakkszerű folyadékkal itatták át. s a platform megbillent. A komisszár ezredes odébbgurult. és fájó sebeket téptek a karjaiba.Dan Abnett a komisszár ezredes hallotta. aztán előrevetette magát. három ugrással a híd túloldalán volt. akár egy fadarab. Gaunt nekifeszítette kardját a fatönknek. A kötelek régiek voltak. amitől megkeményedtek. s ahogy az energiapenge átvágta a fát. Ennyi! Nincs több ideje! Nekirugaszkodott. 617 . a kötelek elpattantak. A nyomában becsapódó lövedékek letépték helyéről a függőhidat. és egy jókora fatönk mögé bújt be. ahogy a vállfegyver éles kattogással újratárazza önmagát.

Uexkull mászott ki a sártengerből. lövései ágakat téptek le. mocsári szörny. és hasmánt kúszva indult meg fölfelé. s most némán. Gaunt a fapadozathoz tapadt. a következő szint irányába. elkínzott hörgéssel az oldalára fordult – s a káoszgárdista összeégett. akár egy vérszomjas. Alatta. és ismét Gaunt nyomába eredt. mint valami ősvilági démon. Elvicsorodott. s levéleső zúdult a nyakába. amit a csatazaj ébresztett föl évezredes álmából.  Criid a hátára zuhant. elkerekedett szemmel kapkodott levegőért. Lassan.Az Áruló Uexkull lába alól hirtelen kifutott a talaj. Dühében tüzet nyitott. A becsapódás erejétől a levegő is kiszorult a tüdejéből. ahogy a mocsár vizébe csapódott. s a mélybe zuhant. A vértezetére tapadt hínárdarabokkal úgy festett. páncélos 618 .

Dan Abnett testével találta szembe magát. hogy nyilvánvaló volt. ami a csuklójára fonódott. annak ellenére. Hallotta a reccsenést. Criid maga alá húzta a könyökét. rongyokba öltözött férfit látott. A robbanás felszakította a nyakvértet és a mellpáncél egy részét. és arra támaszkodva próbált meg feltápászkodni. aki a kezét nyújtotta felé. – Segítsen… Érezte. az óriási termetű harcos meghalt. ahogy valaki megállt fölötte. hányingere volt. megrándul. ahogy a sárral bekent kéz. A belső szervei és az izmai még össze-összerándultak. Zúgott a feje. s a szakadár felsőteste szétrobban. – Rendben – nyögte Criid. A keze még mindig 619 . s ahogy felnézett. mintha lenne bennük némi élet. egy szürke bőrű. s a résből bűzös füst szállt föl. és vörös pontok ugráltak a szeme előtt.

de egy kivételével mindegyik elvásott rajta. aztán – amikor 620 . Vér. s Criid érezte. A kezében tartott villámvetővel újabb lövést adott le. bélsár és húsdarabok terítették be a verghastit. Kétségbeesetten próbálta kihúzni a lövedéket. és azonnal a lövedék után kapott. amit a sisakjába épített jelerősítő csak még jobban felhangosított. Hátborzongató hangok törtek föl a torkából.Az Áruló Criidét fogta. s az arckoponyába fúródva a szájpadlásban állt meg. s az ujjak görcsösen ráfeszültek a nő csuklójára. ahogy valami súlyos zuhan a platform deszkáira. s a füstből egy káoszgárdista bukkant elő. A káoszgárdista elejtette a fegyverét. Az az egy azonban a légzőrostély rácsai között hatolt be. Nyílvesszők és vashegyű lövedékek csapódtak a káoszharcos páncéljába.

Páncélkesztyűs öklei elég nagyoknak tűntek. két kézzel fölemelte az óriás fegyverét. A nő kétségbeesetten próbált hátrébb csúszni. és az óriás elkezdte maga felé húzni. s tántorogva indult meg Criid felé. s minél messzebb kerülni a harcostól. amikor az egyik páncélkesztyűs kéz elkapta a bal lábát. és nyögve. ha nincs nála a villámvetője.Dan Abnett nyilvánvalóvá vált. hogy nincs teljesen magánál. Végül sikerült kitépnie a nyilat. Mert lehet. hogy a méreg őrá is hat. Megtámasztotta a platform 621 . lehet. Varl bukkant föl a káoszgárdista mögött. amit végig vér borított. de egy efféle szörnyeteg akkor is halálos. – Dögölj már meg! – sikoltotta kétségbeesetten. hogy nem boldogul – a sisakja tartószíjait próbálta kioldani. hogy azokkal roppantsa össze egy ember fejét.

s a hetedik lövéstől a káoszharcos feje is leszakadt. 622 .Az Áruló korlátján. A forró füstködben egyre hasznavehetetlenebb volt a hőlátója. A robbanólövedékek behorpasztották a keramitsisakot. és lenyomta a vaskos elsütőbillentyűt. s mechanikus vállprotézise így is kis híján elroppant a fegyver brutális erejű visszarúgásától. A páncélos óriás összeroskadt. aztán célzott. ami csak nagyon távolról emlékeztetett vérre. Az emberfölöttien éles Lyman-fül a környezet minden hangját képes volt megkülönböztetni. Teljes erejéből nekifeszült. Bűzös folyadék fröcskölte le őket – olyasmi.  Uexkull megtorpant. s többé nem kelt föl. így kénytelen volt a hallására hagyatkozni.

A vállára szerelt fegyver hűtőrendszerének halk zümmögését. A falevelekről aláhulló vízcseppek koppanását. Közel van. A százméternyire levő tartókötelek nyikorgását. mint amire számított. amiket szétmorzsolhat. aki az energiakardot forgatja. Jó harc ez. hogy a többit kiszűrje. és vér. Az. s a szervezetébe ültetett speciális mirigyek a vérébe ürítették a váladékukat. Hallotta a rovarok percegését a tőle tízlépésnyire levő fa kérge alatt. Egy pillanatig összpontosított. aki forgatja… csak egy ember. de az. Pillanatok alatt 623 . Jobb. Hús és csontok. amit kionthat.Dan Abnett s elég volt csupán egyre összpontosítania. Igazi kihívás. Az energiakard veszedelmes meglepetés volt. De most már ideje lesz befejezni.

Az érzékei a végletekig kiélesedtek. A vágy. – Ki vagy te? – mordult föl. Jobban. s mindezt lángok távoli ropogása kísérte. Olyan csata volt ez. akárcsak az energiakard zümmögését. mindent elsöprő düh söpört végig rajta. úgy ízlelgette az elkövetkező izgalmakat.Az Áruló gyilkos. mint egy igazi ínyenc. Úgy várta a közelgő összecsapást. Rovarok ciripeltek. – Én Uexkull vagyok. Fogadd elismerésem! Jól harcoltatok. Hallotta a másik szívének gyorsan pergő ritmusát. harcos? – lépett előre a káoszgárdisták vezére. melyet az ő füle mégis meghallott. 624 . amiről dalokban és legendákban kellene megemlékezni. az izmai megfeszültek. lassan minden mást elnyomott. vízcseppek koppantak. – Ki vagy. hogy vért ontson. a halk légvételt. Emberi veríték szagát érezte.

Dan Abnett mint amire számítottam és ezért… megígérek valamit. Vedd rá. Hús. A kard zümmögése is tisztán kivehető volt. s az emberi izzadság bűze már olyan erős volt. mi dolgod itt. – Minden elismerésem! Hallod. Ígérem. Csalogasd ki az ellenséget a rejtekhelyéről. hogy a célpont sem lehetett messze. Minden falevél mozgását külön hallotta. Átázott szövet. tedd le a fegyvert. Mint harcos a harcosnak. – Hallod. és add meg magad! Akkor gyorsan végzek veled. ki vagy. Víz loccsanása. Ezüst. 625 . Mindjárt. Mondd meg. Rovarok. Nem lesz kínzás. ugye?! ígéretet teszek. Nedves bőr. A tisztelet és az elismerés jeleként. hogy megmutassa magát neked… – Bravó! – húzta a száját gúnyos mosolyra Uexkull. Csak egy pillanatig fog fájni. A közelben valakinek felgyorsul a szívverése.

de ennek most vége! Ígérem. mint amire Uexkull számított. Ott! Tőle jobbra. miközben kifordult a fa mögül. hogy az óriási termetű 626 . a fa mögött. és ököllel esett Gauntnak. bár már sokakat megöltem a Birodalmi Gárdából. épp az ellenkező irányba. olyan. A káoszgárdista elbődült – félelmetes hang volt.Az Áruló gárdista?! Meg kell hagyni. szép mulatságot rendeztetek nekünk. eddig nem találkoztam hozzátok hasonlóan jól képzett harcosokkal! – Elhiszem – mondta halkan Gaunt. A komisszár ezredes igyekezett az utolsó pillanatig kivárni. A sós izzadság… a vadul verő szív… ott van! – Azt is meg kell. és lecsapta válláról a löveget. amilyennek az ember egy túlvilági lény üvöltését képzeli –. gyorsan pontot teszünk a végére. hogy mondjam.

Megpróbált felállni. de a teste nem volt hajlandó engedelmeskedni az akaratának. Sokkal gyorsabb mint amire Gaunt számított.Dan Abnett harcost továbbvigye a lendülete. s látta. s így kapott némi levegőt. A birodalmi tiszt felbukott. ahogy az óriás öles léptekkel közeledik felé. Akkor nem érzi. az ütése így sem ült teljesen – csupán eltörte Gaunt állkapcsát. Uexkull elégedett vicsorral hajolt le. kardja kirepült a kezéből. hogy az élet hogyan 627 . Valahol mélyen még elégedett is volt a dolgok ilyetén alakulásával. Igaz. Nagy nehezen elfordította a fejét. s arccal előre zuhant a vízbe. Uexkull azonban gyors volt. Fegyverrel ölni nem az igazi. A lábai kicsúsztak alóla. hogy összeroppantsa a birodalmi koponyáját. de nem tépte le a fejét. és hangos csobbanással hullt a sáros vízbe. s ne legyen ideje kitérni a halálos csapás elől.

Nem látja szemében az utolsó pillanat felismerését – amikor tudatosul benne. A legtöbb lepattant a káoszgárdista páncéljáról. hogy veszített. 628 . Az elsőt azonnal három újabb lövedék követte. s a hangjában nem sok emberi volt. Uexkull most már nem dühében üvöltött. Mintha mindenhonnan jöttek volna – a fák lombjai közül. Amikor… Émelyítő reccsenéssel egy vaslövedék csapódott az orrába.Az Áruló szivárog el a legyőzött ellenségből. s Uexkull felüvöltött dühében. és mélyen megült benne. a bokrok közül. majd egyre több és több. Egy nyílvessző a bal szemébe fúródott. Újabb lövedék találta el az arcát. s egészen a keramittal megerősített pofacsontjáig hatolt. az aljnövényzetből. de egyre több és több találta el az arcát és a vért illesztékeit.

Az arcából nem maradt semmi.és vállvédőre. és fél térdre küzdötte magát. s az óriási test lassan mozdulatlanná dermedt. koponyáját. Vér csorgott a masszív nyak. 629 . és minden lövésükkel a sisak nélküli fejet célozták. hogy őrá itt már nincs szükség. de látta. Mindenhonnan Éjjárók bukkantak elő a füsttel kevert párából. s legalább három nyíl az üvöltésre nyitott szájába csapódott. homlokát méreggel preparált nyilak tucatjaival tűzdelték tele. Uexkull lassan elhallgatott. A szervezete ennyi méreggel – különösen ilyen rövid idő alatt – már nem sokat tudott kezdeni. s az élettelen testet magába fogadta a mocsár. a torkát.Dan Abnett Gaunt ráfogott a kardja markolatára.

csak úgy kérdeztem… – motyogta a mesterlövész. 630 . mint az imádott nőt. – Megmentettem vele a szaros életét. aki úgy dédelgette a fegyverét. úgyhogy kuss legyen! – Jó.Az Áruló HUSZONEGY – Mi a fenét csinált a puskámmal?! – nyüszítette Larkin. akit megpróbáltak gerincre vágni. miközben ő épp másfelé nézett. de Rawne azonnal letorkolta.

de látszott rajtuk. – Még azt se tudom. mint egy törött baba. A Szellemek igyekeztek újrarendezni a soraikat. Tény. Brostin pedig úgy festett. – Öten voltak. Öt káoszgárdistával végeztek. és kísérteties csönd telepedett a táborra. és erre… kinyírtuk őket! Hogy a fenébe?! 631 .és túléltek.Dan Abnett – De ne kérdezzen! – vicsorodott el az őrnagy. aki tőlük néhány lépésnyire bukkant elő a ködből. bele is fulladt volna a mocsárba. megöltek egy csomó helyit… ezek öten itt mindenkit meg tudtak volna ölni. hogy ennek az egésznek vége van-e egyáltalán. hogy nem hallatszott fegyverropogás. – Öt rohadék! – sziszegte Rawne. hogy maguk sem képesek elhinni mindazt. – Vége van – mondta Mkoll. Ha Landerson nem húzza partra. Criid és Larkin csúnya zúzódásokat szerzett. amit az elmúlt percekben át. s közülük senki nem esett el.

köztük gyerekekkel és nőkkel. – Néhány órán belül lesz még öt-hat halottunk – mondta keserűen Gauntnak. Gaunt utasította a Szellemeket. A káoszgárdisták több mint negyvennel végeztek.Az Áruló – Szerencsénk volt – vont vállat Bonin. hogy Curth megvizsgálja őket. s Mkvennernek nem kevés erőfeszítésébe került. és a szakmai tapasztalat is kevésnek bizonyult. Nem úgy a szakadároknak. a gyógyszerek. Az Éjjárók eleinte nem értették. míg elmagyarázta nekik. A doktornő összeszorított foggal küzdött a hátborzongató sebekkel. de nem egy esetben a modern tudomány. Ezek után viszont sztoikus nyugalommal tűrték. hogy Curth irányítása mellett segítsenek a sebesültek ellátásában. 632 . hogy a nő helyre rakja az állkapcsát. hogy a külvilágiak mit akarnak. aki szótlanul tűrte.

jókora 633 . s egyedül Cirk utasította vissza. darabokra szedtek. hogy a szakadárok segítségére legyen. irányította az oltási munkálatokat. mint a tűz meggyújtásában – bár ez utóbbi nyilván nagyobb örömöt okozott neki. s igyekeztek minden épen maradt.Dan Abnett Brostin. Úgy tűnt. Az Éjjáró férfiak kis csoportokban kutatták át a tábort. Landerson igyekezett hasznossá tenni magát. mozdítható holmit összeszedni. s Feygorra vigyázott. s csak most látszott. aki néha még mindig mocsárvizet öklendezett fel. A nő komor arccal ült az egyik épen maradt platformon. aki még mindig üres tekintettel bámult maga elé. Minden épületet. amit nem értek el a lángok vagy a robbanólövedékek. hogy ebben legalább annyira jeleskedik. amennyire csak tőle telt. hogy milyen okosan voltak megkonstruálva ezek az impregnált.

s mindegyiket réges-rég építették. hogy a szakadárok szerint a hely… beszennyeződött. s minden alkatrészt vízhatlan bőrlapokkal fedtek be.Az Áruló faelemekből álló építmények. 634 . – Ven olyasmit mondott. – Nem gondolnám. ott maradnak egy pár hétig. Erre a helyre valószínűleg soha többé nem térnek vissza. ami itt történt. hogy nomádok – vont vállat Mkoll. – Rawne nem is érti. Percek alatt szét lehetett szedni őket. – A Határ mélyén még sok ilyen tábor akad. aztán továbbállnak. – Mi hoztuk rájuk a vészt – morogta Gaunt. – Itt hagyják ezt a helyet – motyogta Gaunt maga elé. uram – rázta meg a fejét az őrmester. Attól. Mkvenner valami olyasmit mondott. akik megpróbáltak az ellenség kezére adni minket. Ezek a népek egyik helyről a másikra vándorolnak. hogy miért segítünk olyanoknak.

Mkoll – lépett elő a hátuk mögül. – Ja. Éppen maga nevezett ki őrnaggyá. – Elnézést.Dan Abnett – Tudja. uram. – Igaz ez? – húzta össze a szemöldökét Gaunt. az árnyékok közül Rawne nekem rangom is van. hogy miért akarunk nekik segíteni. így nekünk is ezt kell tennünk. őrnagy úr – merevedett meg Mkoll arca. uram. és feladtak minket az ellenségnek. – Mert a Császár mindannyiunk atyja. Nem igazán értem. Rawne. Eszük ágában sem volt segíteni nekünk. Rawne! A másik dolog. – Igen. Ezzel csak az amúgy is szűkös készleteinket pazaroljuk ezekre az állatokra. hogy ez szentimentalizmus. – Azt kell mondjam. Ezek itt nem ismerik 635 . az! Igen. Rájuk is vigyáz. – Ne szórakozzon velem.

Lehet. Végül is képes volt tiszta fejjel gondolkodni. hogy ki ő. aki elindul a kárhozat útján? A romlás és az őrület. s lassan. amit a Káosz terjesztett. hogy adjon az őrnagynak. belülről támadta meg az embert. De vajon nem így van ezzel mindenki. Normálisnak érezte magát. Talán azt sem tudják. apránként változtatta meg. Mert bár valahogy megnyerték a csatát. amit tulajdonképpen nem is kellett volna megvívniuk. parancsnok.Az Áruló el a Császár hatalmát. hogy csak azért tették. a Gereont átjáró métely lassan az ő elméjébe és zsigereibe is beeszi magát. mert ő így döntött – és rosszul döntött. hogy ez a hely magának sem tesz jót. 636 . Megpróbált úrrá lenni a nyugtalanságán. Meglehet. Valahol mélyen Gaunt igazat kellett. de olyan összecsapás volt ez. Félek.

így neki nem volt más választása. Olyasmi. s minden apró. Diákkorában Gaunt lelkiismeretesen elolvasott minden tudománnyal és bölcselettel foglalkozó könyvet. Agun Soric mindig is megbízható. hogy először magára öltötte a politikai tisztek egyenruháját.Dan Abnett Úgy. ami önmagára és az egész seregre veszélyt jelentett. s egy idő után már a romlás és a kárhozat tűnt a legtermészetesebb dolognak az univerzumban. Kíméletlennek. Keménynek kell lenni. árulkodó jelre fölfigyelnie. Ezért kell minden komisszárnak olyan körültekintőnek lennie. s az emberből pszi lett. Ezzel azóta tisztában volt. s lám. mint a Fekete Hajóval elküldeni a Terrára. sziklaszilárd ember volt. a Hereodoron ő is elbukott. hogy az embernek mindig volt ideje alkalmazkodni hozzá. Őt is elérte a rontás. s még most is sokat 637 .

Napokkal korábban fejezték be a felszabadító hadműveletet. amikor arról olvasott. és soha senki nincs tőlük biztonságban. Gregor Eisenhorn. Az ő végzete volt az. aki hitt abban. ami helyesnek tűnik. olyan tisztán emlékezett a Darendara hóborította síkságaira. Élete egyik sorsdöntő pillanata volt. hogyan bukott el Ravenor mestere. Szakadárok ellen 638 . hogy megpróbálja azt tenni. hogy az embernek egyetlen és örök feladata. Volt azonban egy másik lecke is. Ezek az írások – mint például a fél évszázaddal korábban alkotó Ravenor művei – határozták meg a gondolkodását és a világnézetét. néhai mesterétől.Az Áruló olvasott. Mintha csak tegnap történt volna. ami izzó vasként égette az elméjébe az örök bizonyosságot: a hipertér ártó hatalmai soha nem nyugszanak. amit egy másik embertől tanult – Delane Oktartól. ha ideje engedte.

másrészt nem pazaroljuk el a munkaerejét. arra halál vár.Dan Abnett harcoltak. Egy halott azonban nem változik. de mit tegyenek az árulókkal. És minden emberben megvan a lehetőség. de Oktar komisszár tábornok másként vélekedett. hogy mi legyen a hadifoglyok méltó büntetése. Három magas rangú komisszár arra presszionálta Gaunt kadétot – aki 639 . Ha a Káosz fertőzi meg egy ember elméjét és lelkét. – Keménynek kell lennünk. akik önként fordítanak hátat a Birodalomnak? A komisszárok többsége kivégzést javasolt. de egyrészt nem csinálunk belőle mártírt. de nem gondolkodhatunk mindig szélsőségekben és végletekben. és kíméletlen tisztogató hadműveleteket. ami sokkal szomorúbb volt. mint a halál. mintha a Káosz ellen kellett volna verekedniük. Az átnevelés egy áruló számára legalább olyan kegyetlen ítélet. hogy változzon. Arról sem tudtak megegyezni.

amit tudatosítanunk kell minden emberben. hogy az univerzum melyik sötét szegletében járunk. Ő mindig velünk van. a desszert környékén hozakodott elő a dologgal. mindenható 640 . Ez az. és figyel ránk. a cinikusokat. – De… – A Császár vigyáz ránk. ha mindenkit kivégeztetnénk. a zavaros fejűeket és az árulókat is. Ibram. – Ugyan. Olyan mint egy örökké létező. a galaxis hamar üres hely lenne. A fiatalember. Amiről meg kell őket győznünk. hogy próbálja meg rávenni a tábornokot a véleménye megváltoztatására. fiú – mindig így szólította Gauntot –.Az Áruló szárnysegédként szolgált Oktar mellett –. aki nem ért velünk egyet. függetlenül attól. Oktar türelmes mosollyal hallgatta. aki a felettesével együtt a Téli Palota egyik pazar termében költötte el a vacsoráját. a kiábrándultakat. Még a felelőtleneket. aztán megcsóválta a fejét.

hogy egymás torkának ugrunk! Gondolkodj el ezen. És ha úgy ítéli. fiú! Ha azt tesszük. Ebben az átkozott. aki mindent lát. hogy továbbra is óv minket. fiú? – Hogy ez… eretnekség. ezt is látni fogja. uram.Dan Abnett atya. hogy halomra gyilkolunk mindenkit. Ha mással nem is. hideg világegyetemben úgyis annyi minden csak arra vár. hogy ezt azzal tudnánk leginkább alátámasztani. – Vannak. hogy helyesen cselekedtünk. hogy… – Mit mondanának. azzal mindenképpen. aki szigorú szeretettel figyeli a gyermekei tetteit. hogy elégedett. 641 . s nem hiszem. Ne könnyítsük meg a dolgukat azzal. tudatni fogja velünk. akik azt mondanák erre. hogy végezhessen velünk. amit helyesnek gondolunk és érzünk… a Császár.

Mindez közel harminc évvel ezelőtt történt. és elhúzta a száját. – A Császár vigyáz ránk – motyogta maga elé. Hogy lehetett ekkora idióta?! Néhány évvel később a Darendara új politikai elitje – sok olyan tiszt és nemes. csodával határos módon sértetlenül maradt platformra. Mostanra a Darendara lett annak a rendszernek az egyik leglojálisabb világa. de még ma is tisztán emlékezett rá. s úgy tűnt. és a ködlepte Határt. hogy életben maradtak – megszilárdította a hatalmát a bolygó felett.Az Áruló Tényleg ezt mondta?! Gaunt egy pillanatra összerezzent. – Vigyáz ránk… 642 . akik Oktar liberális politikájának köszönhették. és újra csatlakozott a Birodalomhoz. Oktar politikája végül is kifizetődött. Gaunt felmászott az egyik. és onnan vette szemügyre a füstbe burkolózó tábort.

Brostin géppuskája tönkrement a csatában. és ellenőrizte a tárat.Dan Abnett Előbb a magad bírája légy. az elkövetkezendő nap hajnala őt igazolja. meghozhatja mind közül a legfontosabb döntést. s minden porcikájuk sajgott a nyirkos levegőtől. Nem sok lőszere maradt. Curth. A mocsár miazmás bűzétől mindannyiuknak rémálmai voltak. s a tagbaszakadt tanithi fél éjszaka az egyik 643 .  Úgy tűnt. aki minden erőfeszítése ellenére még két sebesültet vesztett el az éjszaka folyamán. különösen rosszul aludt. Előhúzta az egyik sorozatvetőjét. Így szólt a Komisszariátus első törvénye. de… amíg egy is marad… ha kell. s csak azután másoké.

hogy mindhárom üzemanyagtartályt cipelje – egy is bőven elégnek bizonyult. s csak az alapokat tartotta meg. Nem sokkal hajnal előtt úgy döntött. hogy megtette. hogy az ő ereje is kevés. – Működni fog? – kérdezte Varl. hogy valaki effektíven használhassa az erőpáncél szervói nélkül. és a táborban található prométeumkútból föltöltötte a tartályt. Végezetül néhány méternyi kábelből – amiket a romba dőlt platformokról szedett le – masszív tartóhámot készített. amit lehetett. de Brostin leszerelt róla minden díszt – a káoszszimbólumokat egyenesen a mocsár fenekére süllyesztette –.Az Áruló halott káoszgárdista lángszórójával bíbelődött. Arra hamar rájött. túl hatalmas ahhoz. ennek segítségével a hátára vehette a fegyvert. aztán. – Ide a rozsdást! – vigyorodott el Brostin. milyen jó kis 644 . Ormótlan fegyver volt. hogy demonstrálja.

és tövig rántotta az elsütőkart. megtört testüket lápi virágokkal borították be. megcélzott egy közeli fát. a sebesülteket pedig rögtönzött saroglyákra tették. 645 . A holtakat a romba dőlt tábor közepén terítették ki. Minden holmijukat és ingóságukat a hátukra málházták. Mire a fáradt és elgyötört birodalmiak fölkeltek. és hosszan beszélt Mkvennerrel. A lángszóró felhördült. a szakadárok már indulni készültek. – Jó. mint újkorában. – Még… néhány apróbb igazítás… de aztán jobb lesz. a törzsfő néhány harcosa kíséretében kereste föl a Szellemeket. és zsíros füstfelhő kíséretében néhány szerény lángnyelvet öklendezett föl. Végül a magas. ösztövér felderítő az egyik szakadár társaságában tért vissza a Szellemekhez. Cynhed. rendben – vakarta meg a fejét Brostin.Dan Abnett fegyvere is van.

És ha úgy ítéli. Ő lesz az. ahogy tegnap éjjel harcoltunk… mély benyomást tett rájuk. uram. tudatni fogja velünk. szürke bőrű harcosra mutatott. hogy helyesen cselekedtünk. És ez egészen pontosan mit jelent? – Nekünk adta az egyik fiát. az. hogy segít nekünk. aki átvezet majd minket a mocsáron. – Akkor ideje. – Tessék? Mkvenner a mellette várakozó. és az. De a főnökük végül meggondolta magát. Úgy tűnik. hogy segítettünk nekik. mint egy szobor. uram. uram. hogy mi is induljunk – biccentett a komisszár ezredes. 646 . – Elmennek innen. Eszra a neve. aki olyan mozdulatlanul állt ott. és úgy döntött. – Igazán? – kérdezte Gaunt némi szkepticizmussal a hangjában. – Ez itt az egyik fia.Az Áruló – Mire készülnek? – kérdezte Gaunt. – Remek. – Igen.

és leugrott a kopott fapaliszádról. aztán nekiveselkedett. de értették a gesztust.Dan Abnett A szakadárok többsége máris beleolvadt a mocsár fölött gomolygó. de Eszra egyszer sem pillantott hátra. – Csinálhatom én?! – kérdezte. hogy megadják a végtisztességet a halottaknak. aki még mindig a lángszórójával szöszmötölt. és a tanithi szemében izzó tüzet. hogy búcsút vegyen a népétől. Csupán féltucatnyi harcos maradt hátra. Brostin szélesen elvigyorodott. és ünnepélyesen biccentett. Az egyik harcos odanyújtotta neki a fáklyát. és teljes erőből elhajította a fáklyát. ahol a 647 . Brostin. ami azon a tisztáson landolt. ahogy megpillantotta az egyik harcos kezében a fáklyát. kísérteties ködbe. azonnal abbahagyta a munkát. Amazok nem értették a szavát.

csak intett nekik. aztán alig észrevehetően biccentett. Brostin egy hosszú percig megdelejezve bámulta a tűzförgeteget. hogy itt valaha emberek éltek. Az Éjjárók már odébbálltak. s a gárdisták szótlanul vágtak neki ismét a mocsárnak. 648 . s visszaballagott a Szellemekhez. Gaunt még egyszer szemügyre vette a lassan semmivé váló tábort. Vakító fény lobbant. – Ez aztán a tűz! – morogta elégedetten. s a lángok vérszomjas fenevadakként falták föl a holttesteket. mint aki egy rég nem látott. hogy kövessék. – Mozgás! – bődült el Rawne. s egy szót sem szólt.Az Áruló holtak hevertek – és ahol a prométeum tört föl a földből. a környező fákat és épületroncsokat. s hamarosan nyoma sem marad. megszelídíthetetlen szörnyeteg előtt tiszteleg. Eszra egyszer sem nézett vissza.

kinek szava minden más szót kiolt – mondta a fogoly maliciózusan. – Nem lehetett könnyű dolga. – Kicsoda. – A Hatalmas Anarch. hiszen te voltál. – Megértem. miközben lesétáltak a domboldalon. bár onnan még nem láttak rá a katonai táborra. uram? – kérdezett vissza Mabbon. ha valami személyes… 649 .Dan Abnett  – Hogyan sikerült megnyernie téged ennek az ügynek. uram. de abban is biztos volt. hogy nem érdekli. – Nem mondanám – ingatta a fejét Mabbon. a szent gesztust utánozva. etogaur? – kérdezte a pheguth. A csapatszállító valamivel odébb állt meg. Desolane tucatnyi lépéssel járt előttük. a Vértestvérek vezére. hogy minden szavukat tisztán hallja. s eltakarta a száját. s a pheguth biztos volt benne.

hogy mi vagyunk a legjobbak. Miközben tovább sétáltak.Az Áruló – Nem. Tudtuk. Én ugyanúgy megvágtam a kezem Gaur páncéljának éles peremén. a vérszerződést megkötött testvéreknek járt. ami csak nekünk. bár a táj ettől sem festett vidámabban. hol és mikor is szökkent szárba a bennem csírázó elégedetlenség. mint csúf. A Vértestvérek között elsőnek lenni… a parancsnokuknak lenni… harcos ennél többet nem kívánhat. és én hoztam létre a Vértestvériséget. mint minden harcosom. penészes bolyhok lógtak az égbolt peremén. A felhők. semmi ilyesmiről nincs szó – vont vállat az etogaur. és ezeddig nem is találtunk legyőzőre. Felesküdött hadúr voltam magam is. – Csupán csak… nehéz megmondani. lassan a nap is kisütött. s a vidék is vigasztalhatatlanul siváran festett. 650 . mert ez olyan jel… olyan kiváltság volt.

hogy a Hatalmas Sek segítségére legyenek. azt hiszem. – A Vértestvéreket. hogy még egyszer nem kockáztatja a rábízott fogoly életét. Látja a dolgok lényegét. és a régi birtokhatárokat jelző sövény mellett várakozott. A fejük fölött szabályos időközönként két gyilokhajó húzott el.Dan Abnett Desolane következetesen a pheguthhoz igazította a lépteit. és 651 . akkor változott meg minden. s újabb tucat a környező ösvények. akiket vezettem. És félelmetesen okos. tudja. – Végül is. hogy mit kell tenni. Hallótávolságon kívül tucatnyi ME-s katona kísérte őket. Először is roppant karizmatikus. amikor találkoztam az Anarchhal – fűzte tovább a szót Mabbon. a Khancsillagrendszerbe vezényelték. kettő a csapatszállítónál maradt. s a szenzoraikkal folyamatosan a környéket fürkészték. s látszott rajta. És ő… azonnal lenyűgözött.

Az évek során. Világokat pusztít el. Gaur Archon igazán remek vezér. Bár… tanácsot nem is fogad el senkitől. Számtalan jó harcost vesztettem el így. és hihetetlen dolgokat ér el. hogy legyőzzük a Hamis Császár seregeit. Vérszomjas hódító ő. – Értem – biccentett a pheguth. 652 . s kegyetlen. Számtalanszor kellett ostoba. egyetlen alkalommal sem hallgatta meg a véleményem. akár egy vadállat. véres összecsapásokba bonyolódnunk. de a győzelmet nyers erővel vívja ki.Az Áruló azt is. míg etogaurként szolgáltam mellette. mert épp úgy diktálta a kedve. népeket tapos a véres sárba. hogy nemegyszer annyira nyilvánvaló lett volna. vagy vette fontolóra a tanácsaimat. de csak félig figyelt arra. mit kell tenni ahhoz. amit az etogaur mondott. És a legdühítőbb az volt a dologban. hogy hogyan. ott vitának nincs helye. De amikor Gaur Archon kiad egy parancsot.

ezúttal a friss levegőtől sem múlik el a fájdalom. – Ugy hallottam. s mindhárom esetben fontos szerepet játszott a győzelemben.Dan Abnett A transzkódolás utóhatása. hogy briliáns stratéga – biccentett a pheguth. – Mióta az Anarch keze alatt szolgálok. 653 . – Élvezni fogod a vele való találkozást – mosolyodott el Mabbon. és úgy érezte. S ez számtalan dologra nyitotta rá a szemem. – Biztosan így lesz. amit beépíthet a stratégiájába. a pokoli fejfájás ismét elővette. három világot hódítottam meg gyors egymásutánban. – Ő sokkal kifinomultabb. Úgy tűnt. hogy széthasad a koponyája. – A Hatalmas Sek más – folytatta az etogaur. és mindig figyelembe veszi a parancsnokai véleményét és ötleteit. hogy a Hatalmas Sek és a seregek vezérkara együtt tudott működni.

– Igen… végül is az. És nagy szerencsejátékos. – Bocsáss meg.Az Áruló – Mint például? – Mint például. Ha a Sabbat Világokat meg akarjuk hódítani. – Már nem az – mosolyodott el a pheguth örömtelenül. aki sokat blöfföl és kockáztat. A Birodalom Hadura okos ember. – Természetesen igazad van. uram – tárta szét a karjait az etogaur. A Hatalmas Sek maga is tiszteli a Haduradat. Ugyanúgy fegyverként használja a merészséget és az intellektust. hogy a Birodalom ellen vívott háborút nem lehet pusztán nyers erőre építeni. – Vakmerő – bólintott elismerően Mabbon. mint az acélt és az izmokat. Nem ez a győzelem kulcsa. Mindenesetre az Anarch gondosan szemmel 654 . – Ebben rejlik hát az ereje. ahhoz sokkal inkább észre és ravaszságra lesz szükség. – Macaroth? – húzta föl a szemöldökét a pheguth.

– Csak egy szólásmondás. és figurák milliárdjairól van szó. mintha csak egy sakkjátszma részleteit tárgyalnánk – csóválta meg a fejét a fogoly.Dan Abnett tartja és tanulmányozza Macaroth minden lépését. hogy már alig várja a percet. beteg kinézetű fákon túl elhanyagolt kertek és szántóföldek sora húzódott. hogy az Archon talán nem a 655 . de… az alapok azonosak. – Úgy beszélsz erről. Mabbon etogaur? – Tessék? – húzta föl a szemöldökét a főtiszt. Egyszer azt mondta nekem. A torz. – Szóval… úgy érezted. Lassan elérték a közeli völgy bejárata mellett húzódó fasort. Úgy értem… úgy láttad. amikor olyan erőkkel rendelkezik majd. amiket összemérhet Macarothéval. – A tábla természetesen sokkal nagyobb. hogy nem a megfelelő lóra tettél.

A lassú rothadás mindent átitatott. akik szintén azonnal megtorpantak. Desolane rezzenéstelen tekintettel állta az etogaur pillantását. s végül Mabbon kelletlenül biccentett. gombás betegség nyomorított volna meg. – Te is várakozhatsz itt. s intett a katonáknak.Az Áruló legmegfelelőbb a posztra. életőrző. hogy vigyázok a pheguthra. A leveleik összepöndörödtek. amit betölt. s így döntened kellett. – Szavamat adom. – Kérlek – mondta jóval udvariasabb hangon. amiket mintha tűz-elhalás vagy valamilyen csúnya. – Itt várjatok! – parancsolt rájuk. s a fakérgeiken vastagon ült a fekete penész. Mabbon bevezette a foglyot a fák közé. 656 . hogy kit szolgálsz? Az etogaur megállt. és félreállt az útból. s mellettem sem esik baja! Desolane lassan lazított a testtartásán.

fájdalmas emlékek jutottak az eszébe. uram – mondta az etogaur halkan. hogy ez megváltozzon. s minden más eretnekség. – Sokan úgy gondolják. aztán óvatosan megérintette az arcát és a kopaszra borotvált fejét borító. a mi sorainkban is vannak olyan radikálisok. hogy mi is lehetne erre a kérdésre a legfrappánsabb válasz. Mindannyiunké. régi sebhelyeket. – De te azon vagy. 657 .Dan Abnett – Nagyon kell ügyelnünk a szavainkra. Még az Anarché is. – Desolane nagyon körültekintően választotta ki a kíséret katonáit. Még mindig az Archon a mi urunk. nem igaz? Mabbon etogaur egy darabig nem szólt semmit. miközben átvonultak a halott tájon. hogy ha Gaur marad az Archon. akik szerint csak egyféle vélemény van. Aztán elfintorodott. mint akinek régi. az értelmetlen offenzívákkal. Mintha csak azon tűnődött volna. de ahogy már te is tapasztaltad.

hogy ezt a hibát ki kell igazítani. hogy a Hatalmas Sek is rendelkezzen egy olyan sereggel. – Igen. hogy megörökölje a vezéri posztot. s melyen minket is vezet. – Ezt már tudod. mielőtt örökre elveszítenénk a Sabbat Világokat. Sokan úgy gondolják. felemészti a seregeinket. hogy Nadzybar halála után Sek kellett volna.Az Áruló esztelen pusztítással és vérontással lassan elidegeníti magától a hadurakat. uram. Csak… úgy érzem. – S az ehhez vezető első lépés. vereségbe és pusztulásba vezet. Ez a terv igazán… vakmerő. És sokan úgy vélik. 658 . melyen jár. mint a Vértestvérek? – húzta föl a szemöldökét a pheguth. mintha most kerülnének lassan helyükre a kirakó elemei. s végül – miután szétforgácsolta a csapatainkat – vereséget szenved majd Macarothtól. Az út.

hogy Sek Hadúrnak segítünk. – Ugyanakkor… az. Tudod. Ki is végeztethetnek érte. aki ellen harcoltam. Régen Gaur volt a legfőbb ellenség. Lehet. A többi. akiknek a Birodalom gondol minket. Sek nagyra becsüli a tehetséget. s most. – Ahogy már mondtam. mi nem vagyunk azok az ostoba vadállatok. hogy évek telnek még el. Tőlünk sem áll távol a cselszövés és a politika. – Az Archon csupán annyit tud. a veszedelmes rész… az egyelőre még várhat. hogy immáron a ti oldalatokon állok. s ezáltal őneki teszünk szolgálatot. s a hazugságok és félrevezetés álcája alatt a saját hatalmunkat erősítjük.Dan Abnett – Tetszik ez a szó – mosolyodott el Mabbon. mire a Hatalmas Sek készen áll megtenni az első lépést ebben az új 659 . s ismét ő az ellenség… a sorsnak valóban furcsa humora van. amiről beszélünk… lázadásnak tűnik.

Én hiszek a jövőben. A pheguth a saját. s a szövetséget jelképező rituális hegek a régiekkel együtt immáron a múlté. így nekünk is évek állnak a rendelkezésünkre. igen. – Áruló? Igen… ha innen nézzük. Felemelte lágy. gépi kézfejére pillantott. rózsaszín kezeit.Az Áruló játszmában. amik sehogy sem illettek hozzá. – Az elmém és a hűségem immáron az Anarché. – Az itteni húsolvasztók adtak nekem új kezeket. – Szóval… ezért lettél te is pheguth? Az etogaur hangosan felnevetett. 660 . de a sebeim még mindig Gaurra emlékeztetnek. hogy eltart még egy darabig. Az Archon árulója. Ez a háború már nagyon régóta dúl. és az nem Urlock Gaur. – Megtagadtad hát a Testvériséget? – Igen – bólintott Mabbon. és biztos vagyok benne.

 A völgy túlfelén. Sátrak sora előtt. A rohampuskáikra feltűzött bajonettek tompák voltak. a ligeten túl lélegzetelállító látvány fogadta őket. egy letaposott mező kellős közepén okkersárga egyenruhát és bakancsot viselő katonák gyakorlatoztak. hogy meséld a történeted.Dan Abnett – Furcsa ez. s a 661 . barátom. hogy így is képesek súlyos sebeket ejteni velük. s egy újat kaptunk helyette? Nem ironikus és szimbolikus is egyben? – Egyszer te is feltétlenül el kell. Amint képes leszek visszaemlékezni rá. Mabbon etogaur? Hogy mindketten úgy lettünk árulóvá. de látszott. Párokban küzdöttek. uram! – Úgy lesz. nem gondolod. hogy elveszítettük a régi kezünket.

mint egy darab véres hús. a küzdelem nagyon is az.Az Áruló környék csattanásoktól. rekedt kiáltásoktól és fém csengésétől volt hangos. s a fogoly látta. Ők voltak Sek Fiai. A gyakorlatozást kiképző tisztek felügyelték – Mabbon nyúzóknak nevezte őket –. zúzódások és nyílt sebek éktelenkedtek. Mabbon végigvezette a pheguthot a küzdő felek sorai előtt. Ketten ájultan hevertek a sátor árnyékában. Az egyik sátor előtt fyzikusok látták el azok sebeit. s a karjukon és vállukon horzsolások. akik nem úszták meg felületes vágásokkal és véraláfutásokkal. akik a kezükben síppal és korbáccsal sétáltak a sorok 662 . s úgy festettek. Minden katona az Anarch jelét viselte a nyakába akasztott láncon. A katonákról szakadt az izzadság. Háromszázan lehettek – talán egy kicsit többen. hogy bár a fegyverek nem igaziak.

A nyúzókat veterán egységekből válogattuk össze. Az egyik nyúzó. az oktatás. és kíméletlenül megbüntettek mindenkit. Az ő feladatuk a fegyelem fenntartása. aki nem küzdött elég keményen. majd szinte 663 . és a morál fönntartása. aki nem küzdött teljes erőbedobással.Dan Abnett között. tőlük alig ötlépésnyire korbáccsal vágott végig egy katonán. a tisztjeimmel együtt. és Sek Fiaitól elkülönítve gyakorlatoznak. Az Anarch szeretné kiköszörülni ezt a hibát a Fiai esetében. – Pontosan. – Az Anarch roppant előrelátó – bólintott a pheguth. – A Komisszariátus nélkül a Gárda sem ér sokat. A Testvériségben nincs meg a fegyelmező tiszt… mi is az a szó… – Komisszár? – húzta föl a szemöldökét a pheguth. – De nem mindent. – Gaur a Vértestvériség felépítésének alapjait a Birodalmi Gárdától vette át – magyarázta az etogaur.

– Elégedett. mire a pheguth önkéntelenül is rábólintott. Biztosan az tehet róla. Az egyik kezükkel adnak. s türelmesen elmagyarázta neki. A következő néhány hét során a tisztjeim két hasonló méretű tábort állítanak majd föl az alföld szívében. mit javíthatna a technikáján. Végigjártatta tekintetét a katonákon. mint az átkozott komisszárok. pheguth. Az éles napfény. uram? – kérdezte Mabbon. és csak még jobbak lesznek. Egy pillanatra megszédült. a másikkal büntetnek. Csupán a kezdet. Sek Fiai máris jól képzett. Pont. Úgy 664 . vérszomjas katonák voltak. Esetleg… kérhetne egy sapkát. A szemükben a fájdalom és a harag lángjai égtek.Az Áruló azonnal egy másikhoz fordult. és elégedetten biccentett. – Hányan vannak? – Ez a csapat amolyan prototípus.

Dan Abnett tervezem. – Természetesen. hogy két közeli világon is kiképzőtáborokat hozunk létre. legalább hatezer katonánk lesz. A pheguth összerezzent. Természetesen a kiképzésükben a te tanácsaidra és véleményedre is számítunk. mert a mellettük küzdő páros egyik tagja úgy dőlt el. s mire beköszönt a tél. – Fyzikus! – bődült el a legközelebbi nyúzó. mint egy zsák. – Ma délután szeretnénk egy gyors erődemonstrációt tartani. uram – mondta Mabbon. majd élesen belefújt a sípjába. akit szemmel láthatóan a legkevésbé sem zavart a kiontott vér és a fájdalmas üvöltések. ahogy az ellenfele puskatussal bezúzta az orrát. pheguth. 665 .

– Örömmel – mondta a pheguth. horgas tűket döftek volna a szemeibe. – Szeretném. ha szólnál néhány szót a katonákhoz. A szaggató fejfájás és a szédülés egyre inkább erőt vett rajta. – Hogyne – biccentett a pheguth. ha a rangidős nyúzókkal is szót váltanál. az roppant hasznos lenne. 666 . uram – folytatta Mabbon. mint egyetértő gesztus. s hirtelen minden túl hangosnak és fényesnek tűnt. de a mosolya nem volt őszinte. Ugyanakkor nagyon örülnék neki. de ez már inkább volt görcsös rángatózás. s az agyát azokkal próbálták volna kitépni a koponyájából.Az Áruló – Furgesh nincs messze innen. Pokolba a fájdalommal! Mintha hosszú. – Ha egy kis betekintést engednél a Komisszariátus módszereibe.

akiről szakadt a veríték. hogy… Arról… Arról… Egy emléke arról. – Igen… persze… – nyögte a pheguth. Meg az. Van egy emlékem… Miről is? Arról. Vér íze a szájában. s addig fokozódik az ereje. hogy… Zúgó hang. – Csak a transzkódolás mellékhatása. – Jól vagy.Dan Abnett Néhány lépésnyire tőle Sek egyik Fia felüvöltött fájdalmában. Nincs fény. A pheguth úgy érezte. mint amikor víz rohan végig a csöveken. uram? – lépett közelebb Mabbon. hogy a fájdalomkiáltás beköltözik az elméjébe. Bugás. s csupán ürességet hagyott hátra. 667 . Azt hiszem… ez valami eltemetett emléket mozdított meg. mígnem szétrepeszti a csontjait. hogy a komisszárokról beszéltünk. ahogy a társa tompa bajonettje egy darab húst hasított ki a vállából. A sötétség minden fényt elnyelt már.

A sajátján kívül mindenki más arcán gyűlölte ezt a kifejezést. mintha csak bekapcsoltak volna egy sor lámpát. Legyen átkozott! Átkozott! Ki a fenének képzeli ez magát?! Ő… mert ő… ő volt… ő volt az. Egy sorozatvető pisztoly. hogy egy vizeskulacs. A fény is visszatért.Az Áruló Aztán… Gaunt. – Utolsó kívánság teljesítve – mondta Gaunt. Díszegyenruhában feszített a kurafi. s a fegyverről kiderült. Ibram Gaunt. hanem Desolane. ereje teljes tudatában szemlélte a világot. s végre újra rendesen hallott. aki… aki… aki… Nem ő volt az. Markolattal előre tartotta. mintha csak odakínálná neki. s összehúzott szemmel. Volt valami Gaunt kezében. A lassú rothadás és a vér 668 .

ahogy az etogaur visszaparancsolja az embereit. – Elestél. Mélyet lélegzett. s hallotta. – Nyúzók! Tereljék vissza a sorba őket! Alakzatba! – Pheguth? – guggolt le mellé Desolane. amikor egy tábornok elveszti az eszméletét. és egy rövid időre az eszméletedet is elveszitetted. amikor eszméletlenre issza magát. Zúgott a feje. tömött sorokban sorakoztak előtte. Sek Fiai hosszú. A fegyvereiket leeresztették. s lassan körülnézett. de a fájdalom elmúlt. hogy… az egyetlen alkalom. – Nhhn. pheguth? – Azt mondtam. 669 . és kíváncsian figyelték a pheguthot. Azzal felült.Dan Abnett szagát is újfent érezte. – …kor egy tábornok… – Tessék? Mit mondtál. a beiktatási ünnepség utáni bankett.

Végighordozta tekintetét a csöndben várakozó harcosokon. – Akkor segíts fel! – mondta. mire a pheguth szeme megvillant. hogy legyetek – kezdte meglepően erőteljes hangon. hogy mindennek szemtanúi kellett. Nem lesz ez így jó. miközben talpra állította. – Vérzik az orrod – suttogta Desolane. olyan tiszta fejjel. és a kezét nyújtotta neki. ami előtt annak idején egész 670 . s látta az arcokra kiülő gyanakvást és undort.Az Áruló Desolane a férfi szájához emelte a kulacsot. – Elestél – kezdte újra az életőrző. – Sajnálom. hogy elkente az arcán a vért. s a tábornok. amihez foghatót már nagyon régóta nem érzett. de csak annyit ért el vele. A pheguth megtörölte az orrát. aki valaha a Birodalmi Gárdában szolgált. nagyot kortyolt a hűs vízből.

A stílus. s érezte. a retorikai fordulatok. nem a gyengeség jele volt! – kiáltotta. a megfelelő hangerő és hangszín. Megbízhatok a bajtársaimban? 671 . – Egy tiszt gyengesége nem olyasmi. Szinte már el is felejtette. csupán az ellenség egyik ravasz fortélyának mellékhatása. Ti katonák vagytok… harcosok… bajtársak. Ti a legjobbak közül is a legjobbak vagytok. amit a katonáknak is látniuk kell. Sek Fiai! Halk moraj futott végig a sorokon. – Nem gyengeség. hogy lassan kezd minden a helyére zökkenni. s a parancsnokláshoz szokott hang. Márpedig ti nem is akármilyen katonák vagytok. amikor pusztán a szavai segítségével hatalmába keríti a hallgatóságot.Dan Abnett seregek hajoltak meg. hogy milyen csodálatos érzés. s hogy régen ezt milyen ügyesen csinálta. – Amit láttatok.

és a fegyvereik tusát a földhöz csapkodták. úgy döntött hát. a titkok. Fölemelte a kezét – az igazit –. A pheguth elmosolyodott. kemény munkával lassan sikerült lerombolni. hogy valaha is megtudhassátok őket. melyeket az elmúlt hónapokban hosszú. Pszik építettek falakat az elmém köré. s a harcosok lassan elcsöndesedtek. s a titkaim már majdnem elérhetőek. ezeket a titkokat nektek adom! Nektek és az Anarchnak! A katonák hangosan éljeneztek. túl szörnyűek. az ellenség úgy ítélte meg. Most már az övéi. megakadályozza. Most már majdnem szabad vagyok. 672 . aztán helyeslően felüvöltöttek. S amint e börtönöm falai leomlanak.Az Áruló Sek Fiai egy pillanatig döbbenten hallgattak. hogy az elmémben lakozó tudás túl veszedelmes. – Látjátok – folytatta –. amiket ismerek.

Dan Abnett – Pheguth?! – tört át Sek Fiai között Desolane. – Ne nevezz így többé! – mondta nyugodt. – Most már minden múló pillanattal egyre több dologra emlékszem. – A jövőért! – rikoltotta. Lassan az ég felé emelte ökölbe szorított. Vagy a hódítóké. és az életőrző felé fordult. amire Sek Fiainak vadállati üvöltése volt a válasz. Ehelyett a hangosan ujjongó harcosok felé fordult. gépi kezét. – Hogyan? – rázta meg a fejét Desolane értetlenül. Például a saját nevemre. 673 . Az áruló tábornok letörölte arcáról a vért. Vérszomjas üvöltés volt – akár a démonoké. szigorú hangon. és elégedetten fürdött az imádatukban. És a jövőben te is ezen a néven szólítasz majd. Noches Sturm tábornok válaszra sem méltatta.

Az Áruló HUSZONKETTŐ A Határ összefüggő lombkoronája alatt nappal és éjszaka nem vált el egymástól. mintha élnének. lágyan pulzáltak. Mintha egy bizarr. ahol a langyos szellő is gyomorforgató bűzt hozott magával. 674 . félhomályos lidércnyomásban jártak volna. Az iszapos vízben neve nincs teremtmények bujkáltak. bár jelenlétükre csupán a vízfelület lágy fodrozódásából lehetett következtetni. s az elszórt. zöld nyálkával teli tócsák lassan.

sem azóta. A víz felszíne fölött. Igaz.Dan Abnett Ahogy a víz mélyén. Talán még az Éjjárók sem. Ott voltak mindenhol – a parányi parazitáktól. ahol zsákmányra lestek. Ez a rovarok világa volt. amik észrevétlenül ültek meg a legapróbb bőrredőben is. jól alkalmazkodó betolakodók voltak a lápban. egészen a hatalmas. madár nagyságú molylepkékig. zegzugos ösvényeit. úgy a magasban is tenyészett az élet. s meglehet. Nem embernek való hely volt ez. Sem akkor. amikor az első telepesek a Gereonre érkeztek. hogy ember még soha nem is járt errefelé. mely talán már az idők kezdete óta itt volt. szúnyogszerű vérszívó rajokon át a gigantikus. akik pedig kiválóan ismerték a Határ folyton változó. s a növények a lombok között átszüremlő kevéske fényért is ádáz küzdelmet folytattak. ők maguk is csupán megtűrt. vagy épp 675 .

A pókok sodronykötélre hasonlító hálói ökölnyi bogarakat és rovarokat ejtettek foglyul. százlábúak. ahol nem sok ellenségük akadt. amik akkorára nőttek. a fák kérgén megülve. míg a hálók gazdái fel nem falták őket. senki és semmi nem szabályozta. amik vak.Az Áruló valami náluk is nagyobb és veszedelmesebb állat áldozatául estek. s piócák. a buja vegetáció minden zugában elrejtőzve. Ezen a helyen. hogy mekkorára nőjenek. Az emberek mintha egy szürreális látomásba csöppentek volna. marad-e valami a koncból nekik is. A lombkoronában rejtőző. feketén csillogó siklóknak tűntek. növényi nedveken és egymáson élősködve… mindenhol ott voltak. mint egy birka. s a szitakötők – akkorák. bagolynyi molylepkék a náluk kisebb rovarokra vadásztak. 676 . Kutya nagyságú poloskák. akár egy macska – lestek. ahol a rovarok uralták a világot.

hogy ez a hely soha nem is létezett. hogy maga az ág – talán valami sáskaféle lehetett –. s ahogy Feygor miatt egyre lassabban vánszorogtak. Ennek ellenére igen lassan haladtak. A három felderítő Eszra nyomában haladt.Dan Abnett Egyszer egy emberfej nagyságú. s közben a feladat. dongóhoz hasonlító rovart is láttak. de az egyik ágon ült valami. amiről kiderült. Rawne egyre idegesebben figyelte barátja leépülését. s a pára a rothadás bűzével itatta át a világot. és egy villanás alatt darabokra tépte. Az idő állni látszott – bár lehet. hogy merre kell menniük. mivel Feygort még mindig cipelniük kellett. A levegőben – csillogó üstökösként – ökörnyál úszott. hogy tartsa egyben az alakulatot. aki szemmel láthatóan tudta. kezdett elviselhetetlen teherré válni. úgy kerültek egyre távolabb egymástól a lassan ketté váló alakulat részei. Volt. 677 . hogy a felderítők percekre eltűntek.

s arról. – Egyetértek – állt meg mellette Cirk. de el kellett ismernie. ahogy Feygor mondaná. hogy egyáltalán léteznek. megálljt parancsolt. ahol egy kidőlt. hogy mind a szívóssága. Egészen közel lépett Rawnehoz. viaszfehér mangrovefa gyökerei között öklömnyi bogarak nyüzsögtek.Az Áruló Végül egy tisztás közepén. Az elővédet már nem is látták. Vérlázító mosolya 678 . és szendén felnézett rá. csupán az egyre távolodó loccsanások árulkodtak. s nyitott zubbonya alatt szorosan a bőréhez tapadt a trikója. és a másik vállára vette át a karabélya szíját. A nő észrevette a tanithi pillantását. mind a külseje elismerésre méltó. Full extrás. A nőről patakokban csorgott az izzadság. s lassan elmosolyodott. – Bassza meg! – sziszegte Rawne. Rawne egy csöppet sem kedvelte a nőt.

Dan Abnett

azonban elárulta, hogy mit is gondol
valójában.
– Tetszik, amit lát, őrnagy? – kérdezte
incselkedve. Rawne nagyot nyelt.
Nem… ez nem helyes. Nem bízhat ebben a
nőben. Az arcán ott az Ellenség bélyege.
Kényszerítette magát, hogy a nő melle
helyett az arcán kígyózó tetoválásra figyeljen.
És a karjában… ott az a dolog. A parazita, ami
a húsában tenyészik, mint a lassan rothadó
sebben a férgek.
Ez már segített valamelyest.
Rawne-nak fogalma sem volt arról, hogy
Gaunt miért nem végeztette ki a nőt. Ha rajta
múlik, ő megtette volna. Mert Cirk veszélyes
volt. Egy idő óta szinte csak azon
mesterkedett, hogy őt és Gauntot kijátssza
egymás ellen. Lett légyen szó bármilyen
vitáról, mindig az ő oldalára állt Gaunttal
szemben, s megpróbált egy olyan szövetséget
679

Az Áruló

kiépíteni vele, aminek Rawne nem akart a
részese lenni.
Mert lehet, hogy Ibram Gaunt és Elim Rawne
soha nem voltak és soha nem lesznek barátok,
de közel egy évtizede harcoltak egymás
mellett, és a kölcsönös tisztelet…
– Valami baj van, őrnagy?
A
pillantásuk
egy
másodpercre
összekapcsolódott, s a férfi döbbenten látta,
milyen perzselő szenvedély tüze ég a nő
tekintetében. Valami vad, izgató és tiltott
dolog ígérete. Rawne konokul a tetoválásra
szegezte a pillantását, de most ez sem segített.
A jel egzotikusnak tűnt, szinte csábítónak, s a
férfi hirtelen kíváncsi lett, vajon milyen érzés
lenne megérinteni…
A fenébe is! Ő a Császár katonája! Talán nem
a legbecsületesebb, vagy a legerősebb hitű, de
akkor is a Gárda tisztje volt, és az Aexe
Cardinal óta párja is volt. Jessi Banda, a
680

Dan Abnett

szakaszában szolgáló mesterlövész. És bár
lehet, hogy csak szeretők voltak, de ez akkor is
jelentett valamit. Egy kopott töltényhüvelyben
még egy tincset is őrzött a nő hajából!
– Az emberei kezdenek lemaradni, őrnagy –
mondta Cirk.
– Tudom, őrnagy – biccentett Rawne
hűvösen.
Mi baja lehet? Curth azt mondta, hogy a
rontás most már bennük is gyökeret eresztett, s
első lépésként felborítja a szervezetük
hormonális egyensúlyát, és szélsőséges
érzelmi reakciókat vált ki belőlük. Aztán
lassan felemészti az önuralmukat, az
akaratukat, a személyiségüket, s a józan
eszüket.
Talán már vele is ez történik? Kezd szétesni?
– Ideje lenne a szerencsétlent megszabadítani
a kínjaitól – vont vállat a nő, és letörölte
homlokáról az izzadságot.
681

Az Áruló

Ahogy fölemelte a kezét, telt keblei azonnal
magukra vonták Rawne figyelmét.
– Mi van? – kérdezte a férfi zavartan.
– Azt mondtam, hogy ideje lenne szegény
ördögöt megszabadítani a kínjaitól. Valami baj
van a fülével, őrnagy?
– Nem, semmi – rázta meg a fejét Rawne. –
Csak… mintha egy bogarat láttam volna…
ott… a nyakán mászni.
– És ott van még?
– Nem… biztosan csak a szemem csapott be.
A tetoválás! Gondolj a nő arcára tetovált
stigmára! De a mellei… a mosolya… Banda!
Gondolj rá!
– Úgy érti, hogy… öljük meg Feygort?
– Igen. Ő már menthetetlen.
– Senkit nem hagyunk hátra! – rázta meg a
fejét Rawne dühösen, és igyekezett a nő mögé,
az erdőre összpontosítani a figyelmét.

682

Dan Abnett

Ez sem segített. Mintha az ágak is a nő arcán
tekergő, buja jelet formázták volna.
– És miért nem?
– Mert mi gondoskodunk a mieinkről! –
csattant föl a férfi.
– Mesélje ezt Acresonnak, meg Lefivre-nek –
mosolyodott el a nő sötéten.
– Ne csesztessen már, őrnagy! – vicsorodott
el Rawne. – Gaunt még az életét is kockáztatta,
hogy megmentse őket. És én is. Mindketten jó
halált haltak.
– Nincs olyan, hogy jó halál, őrnagy –
csóválta meg a fejét a nő.
– Ha maga mondja.
Cirk megvonta a vállát, amitől ismét
megemelkedtek a mellei. Rawne nagyot nyelt.
A Császárra… olyan gyönyörű volt! Szinte
sugárzott. S ahogy a lassan gomolygó köd
angyalszárnyakként ölelte körbe a testét…
mintha alakok rajzolódtak volna ki a ködből.
683

Az Áruló

Egy férfi és egy nő.
– Mindegy – mondta végül a nő. – Az, hogy
én mit gondolok, nem igazán számít. A
parancsnoka előbb-utóbb úgyis elrendeli, hogy
hagyják hátra Feygort.
– Hogy micsoda?!
– A saját fülemmel hallottam.
Ez végre hatott. A düh, amit érzett, erősebb
volt a vágynál is, s minden józan gondolatot
kiölt belőle.
– Maradjon itt! – parancsolt rá a nőre, és
elindult visszafelé. – Maradjon itt, és várja
meg, míg a felderítők visszajönnek!


Beltayn és Landerson óvatosan letették
Feygort,
és
tőzegmohából
rögtönzött
derékaljat készítettek neki. Beltayn megállás
nélkül a döglegyeket hessegette, amik Feygor
körül keringtek.
684

Dan Abnett

– Nem tudjuk továbbvinni – szólalt meg
mögöttük Gaunt csöndesen.
– De igen, uram – mondta keményen a
rádiós. – Amíg csak kell.
– Nem – rázta meg a fejét Gaunt. – Úgy
értem, túl sok időt vesztünk amiatt, hogy
cipelnünk kell. Lelassít bennünket.
A két katona válla fölött Curthre pillantott,
aki egy kidőlt fatörzsre telepedett le, és épp a
vádlijáról szedegette le a rátapadt piócákat.
Gaunt még soha nem látta ennyire fáradtnak a
nőt. Olyan volt, mintha önmaga fakó mása lett
volna csupán, amiből minden életet és színt
kilúgoztak a megpróbáltatások.
– Még él – mondta Curth csöndesen, anélkül,
hogy feléjük nézett volna.
– Tudom, doktor, de…
A doktornő nagyot sóhajtott, aztán fölkelt,
odaballagott Feygorhoz, és ellenőrizte az
életjeleit.
685

Az Áruló

– Hihetetlenül szívós – csóválta meg a fejét. –
Ennél több kell, hogy beadja a kulcsot.
A tanithi bőre sárgásfehér színű volt, s a
húsa mintha elfonnyadt volna, s csak a bőre
tartotta össze a csontjait. A szemei alatt fekete
karikák éktelenkedtek, a karját és a vállát
barna májfoltok borították. Gaunt meg se
merte kérdezni a doktornőtől, hogy ezek mitől
alakulhattak ki. Lehet, hogy valami gombás
fertőzés. Már ha szerencséjük van.
Feygor halk, torokhangú hörgéssel kapkodta
a levegőt, s a testéből áradó, édeskés szag
mintha mindenhonnan idevonzotta volna a
legyeket.
A torkán, a mesterséges gégefő-implantátum
körül a hús haragos, sötétvörös színben
játszott, s félő volt, hogy hamarosan elhalnak a
szövetek, és akkor a vérmérgezés végez vele.

686

Dan Abnett

A férfi szája sarkából gennysárga nyál
szivárgott, s úgy remegett, mintha minden
lélegzetvételért meg kellett volna küzdenie.
– Hamarosan meghal, nem igaz, doktornő? –
kérdezte Gaunt színtelen hangon.
– Hallgasson! – csattant föl a nő, és
végigtapogatta a lassan nekrotizáló terület
határát az implantátum körül.
– Tudnom kell az igazat! – keményedett meg
a komisszár ezredes arca.
– Hallgasson már! – motyogta a nő, a
könnyeivel küszködve. – Hallgasson!
– Akkor csak annyit mondjon, hogy van-e
valami… bármi, amit tehetünk érte?!
– Én… én…
– Igen? – Én…
A nő dühösen felpattant, és megütötte
Gauntot. A vállán találta el, s bár az ütésben
nem volt erő, a gesztus mindannyiukat
meglepte.
687

Az Áruló

Aztán sírva fakadt, és a tiszt szomorúan
megölelte.
– Értem – mondta Gaunt halkan.
– Nem maradt már semmi… gyógyszerünk –
zokogta a nő. – Semmi. Fájdalomcsillapító,
anti… biotikum… semmi. Semmi!
– Rendben van – csitította Gaunt. – Erről
nem maga tehet. És… végül is mind a Császár
kezében vagyunk.
– Uram! – szólította meg Landerson.
Gaunt intett Beltaynnek, hogy kísérje vissza
a kidőlt fatörzshöz a doktornőt, majd
megfordult.
– Igen?
– Szeretnék
önként
jelentkezni,
hogy
cipeljem Feygort!
– A kérését meghallgattam, de nem hiszem,
hogy…
– Tudom, hogy lelassít minket, és egy
hadművelet során nem az érzelmi, hanem a
688

Dan Abnett

taktikai érvek döntenek, és ezek alapján itt
kellene hagynunk, de… én nem tartozom
közvetlenül az ön csapatához, uram. Ha
Feygorral együtt lemaradunk, az nem
akadályozza meg önöket, hogy teljesítsék a
küldetésüket. Szeretnék… segíteni neki.
Legalább egy halvány esélyt adni neki az
életben maradásra.
Gaunt zavartan konstatálta, hogy ő maga is a
könnyeivel küszködik. Ilyen önfeláldozást!
– Ezzel… saját magát is halálra ítélné,
Landerson, ilyet pedig a saját embereimtől se
kérnék…
Az ellenálló már épp válaszolni készült,
amikor Rawne robbant be kettejük közé.
– Mi a…
Az őrnagy vicsorogva rohant Gauntnak,
elkapta a nyakát, és lenyomta a fejét a víz alá.
– Bassza meg! – üvöltötte, s a nyála Gaunt
arcára fröccsent. – Szívtelen, rohadt állat!
689

Az Áruló

Hagyná meghalni, mi? Mi?! Maga felől
mindannyian megdögölhetünk, igaz?! Mint a
Tanith!
Újra lenyomta Gaunt fejét a víz alá, és
tébolyult erővel tartotta leszorítva a nála
magasabb és súlyosabb férfit.
– Szent szar! – nyögte Beltayn, aztán
felpattant, és Landersonnal együtt estek neki
az őrnagynak.
A rádiós az őrnagy nyakát és a vállövét
kulcsolta át, míg a gereoni a kezeit próbálta
lefejteni a komisszár ezredes nyakáról.
– Engedje el! – üvöltötte Beltayn, aztán
felsikoltott, ahogy Rawne beleharapott a
karjába.
– Rohadj meg! – hörögte az őrnagy, már nem
is egészen emberi hangon.
– Őrnagy úr! – üvöltötte Landerson, és a
zubbonya gallérjánál fogva rántotta hátra
Rawne-t. – Hagyja abba!
690

Dan Abnett

A tanithi hátratántorodott, s Gaunt megint a
felszínre tudott vergődni, hogy levegőt
vegyen.
– Félre! – csikorogta Rawne, és kézéllel
vágott Landerson torkára.
A gereoni azonnal összecsuklott, és elkékülő
szájjal kapkodott levegő után.
Curth egy pillanat múlva már mellette
térdelt, és megpróbálta kirángatni a vízből,
mielőtt megfullad. Rawne mintha már el is
feledkezett volna Landersonról, s úgy harcolt
Beltaynnel, mint egy megszállott.
– Elég! – üvöltötte a rádiós, de a következő
pillanatban Rawne ökle eltalálta, és valami jól
hallhatóan reccsent Beltayn arcában.
A rádiós még földet sem ért, mikor Rawne
már ismét Gaunt nyakán volt. A komisszár
ezredes hátára térdelt, és teljes súlyával
nyomta lefelé.

691

Az Áruló

– Ezt nem hiszem el! – üvöltötte magából
kikelve Curth. – Most akarja rendezni kettejük
dolgát? Pont most? Más alkalom nem felelt
volna meg?
– Mi? – nézett föl zavartan Rawne, mint aki
azt sem tudja, hogy hol van. – De… ez nem is
rólunk szól… hanem Feygorról…
Lassan elengedte Gaunt torkát, mire a
komisszár ezredes felült, és nyitott tenyérrel
fülön csapta az őrnagyot. Rawne felpattant, és
kínjában vicsorogva tántorgott jobbra-balra.
Gaunt előhúzta a rohamkését – ugyanolyan
ezüsttel futtatott, erős acélpenge volt, mint
bánnelyik Szellemé –, és az őrnagy torkát vette
vele célba.
– Most rendezzük, Rawne?! – hörögte.
– Nem hagyom itt Feygort meghalni! – rázta
meg a fejét az őrnagy, és ő is előhúzta a
rohamkését.

692

Dan Abnett

Gaunt tíz szívdobbanásig csak állt, és
mérlegelt, aztán a tokjába csúsztatta a tőrét.
– Tehetek némi engedményt – mondta, bár a
szavai végül köhögésbe fulladtak. – Ez a
hely… mindannyiunkat megőrjít. Tudtuk,
amikor erre a küldetésre jelentkeztünk, hogy
kockázatos lesz, de ez… azt hiszem mostanra
már egyikünk sem képes értelmesen
gondolkodni. Ez a kicseszett, fertőzött világ…
elkapott minket. Érti, amit mondok, őrnagy?
Rawne némán bólintott.
– Ennek ellenére meg kell próbálnunk
egyben és együtt maradni. Ép elmével.
Feladatunk van. Parancsot kaptunk, hogy
teljesítsük. És a Tanithi Első és Egyetlen eddig
még minden parancsot teljesített. Igaz, Rawne?
– Igen… uram.
– A feladatunk… életbevágóan fontos.
Minden és mindenki feláldozható, hogy
teljesítsük. Ezzel a legelső pillanattól kezdve
693

Az Áruló

tisztában voltunk. Ahogy azzal is, hogy eljöhet
egy ehhez hasonló pillanat, amikor a szar
belerepül a ventilátorba, és valahogy akkor is
boldogulnunk kell. Lehet, hogy még ennél is
szemetebb döntéseket kell majd meghoznunk.
De…
Ennek így kell lennie. Ez nem egy
közönséges hadművelet, és a Szellemek nem
közönséges katonák.
– Igen… tudom – hajtotta le a fejét komoran
Rawne. Gaunt egy villanásig a távolságot
méregette, s azt, vajon egy ugrással elérné-e az
őrnagyot. Aztán a pillanat elmúlt, és úgy ítélte
meg, hogy Rawne már lassan visszanyerte az
önuralmát.
– Félóra pihenőt tartunk – mondta végül. –
Kifújjuk magunkat, és átgondoljuk a dolgokat.
Félóra, nem több. Aztán döntünk Feygor
sorsáról.

694

Dan Abnett

– Ne… csak ne hagyjuk itt meghalni! Ezen a
helyen… ez nem… ennél bárki többet érdemel.
– Nem fogjuk itt hagyni – biccentett Gaunt. –
Nem is állt szándékomban. Ha számít az, amit
teszünk… ha valóban a Birodalom érdekét
szolgálja… a Császár gondoskodni fog rólunk.
Máskor ezek a szavak szánalmasan
fellengzősen és fatalistán hatottak volna, de itt,
ebben a mocsárban, túl az értelem és emberi
méltóság minden határán, mindenki magától
értetődőnek tartotta őket.
Néhány perccel később Cirk és a felderítők is
feltűntek a tisztás túlfelén, s a nyomukban a
többi Szellem. Mkoll, mintha csak megérezte
volna, hogy valami nincs rendjén, kérdőn
nézett Gauntra.
– Rövid pihenőt tartunk itt – mondta a
komisszár
ezredes,
és
komor
arccal
masszírozta a nyakát.

695

Az Áruló

Az őrmester megvonta a vállát, s a felderítők
gyorsan ülőhelyet kerestek maguknak a fák
léggyökerei között. A mocsár úgyis megvárja
őket.
– Sajnálom, uram – telepedett le Curth Gaunt
mellé. – Másodjára mondtam csődöt. Nagyon
röstellem, de egyfolytában sírok, és képtelen
vagyok parancsolni az érzelmeimnek. Ez a
hely… teljesen kifordít magamból, és…
– Nem maga tehet róla – rázta meg a fejét a
parancsnok.
– De akkor is… ez… ez meg mit csinál?
Eszra, aki a felderítők nyomában, csöndben
visszatért, Feygor fölött állt, és kíváncsian
nézegette a kataton tanithit.
Gaunt föltápászkodott, majd maga mellé
intette Mkollt, és az Éjjáróhoz ballagott. A
molyember
sötét,
kifürkészhetetlen
pillantással mérte végig őket, majd motyogott
valamit, és Feygorra bökött. A szavai túl
696

Dan Abnett gyorsak és kivehetetlenek voltak. Gaunt Curth felé pillantott. hogy valamiféle nem természetes eredetű rontással állunk szemben… az én tudományom itt véget ér. így ismét Mkoll fordított. semhogy Gaunt megértse őket. hogy ha megengedi. – Azt mondja. és lecsatolta a mellkasára erősített hevederről az egyik 697 . szeretné kipróbálni Feygoron. de a doktornő tehetetlenül tárta a szét a kezeit. – Mióta a Káosz megérkezett a Gereonra. uram. uram. – Legyen – biccentett Gaunt a kalauzuk felé. – Pontosan. – Próbálja meg! Az Éjjáró félrehúzta a köpenyét. hogy a népe az utóbbi időben már látott néhány hasonló esetet. Azt mondja… azt mondja. – Gyógyszer nélkül. És azt is. Egy ilyen helyzetben bármilyen segítség jól jön. és úgy. hogy van egy gyógymódjuk. ami néha valóban segített.

– Ez… azt mondja. A tanithi összerázkódott. – Mi ez a kenőcs? – lépett közelebb Curth. hogy ez a szer már nem egy alkalommal működött. mint a bőrét borító festékanyag. majd az ujjával kikanalazott belőle egy kevés szürke pasztát. ami ugyanolyan színű volt. Ezek az emberek évszázadok óta 698 . aztán a nőhöz fordult. a lassan elhaló szövetre a gégeimplantátum köré. de nem tért magához. Letérdelt Feygor mellé. – Méreg? – kerekedett el a nő szeme. és a kenőcsöt a katona nyakára kente. hogy ez… egy olyan szer. Viszont Eszra azt mondta. – Talán valamilyen… ellenanyag? – Olyasmi lehet – mondta a felderítő. – Én sem értem igazán. Mkoll szótlanul hallgatta Eszra válaszát. aminek az alapja az egyik itteni molyféle… mérge. Óvatosan kinyitotta.Az Áruló kulacsát.

összefonta a mellkasa előtt a karjait – és várt. ami tele van mérgező állatokkal és növényekkel. Az elmúlt századokban nyilván kialakult valamiféle… ellenállás a szervezetükben a mérgek többségével szemben. hogy viselik. Eközben Eszra már el is tette a kulacsot.Dan Abnett élnek olyan környezetben. Valahogy csak ki kellett ismerjék magukat a mérgek között. Ennek a koncentrátumát kenik a fegyvereikre. és vannak rituális okai is annak. doktornő. Ő hisz benne.  699 . majd lekuporodott Feygor mellé a földre. de az is a moly szárnyából kivont anyagból készült. Azt mondja. És… maga mondta. hogy… az egyik méreg semlegesíti a másikat. hogy… már nincs más ötlete. A bőrükbe dörzsölt anyag… álcafesték.

mint aki nem kap levegőt. Aztán Rawne szárnysegédje egyszer csak görcsösen rángatózni kezdett. minden izma egyszerre feszül pattanásig. hogy Feygor állapota javul legalább egy kicsit. aki egyszer csak felpattant.Az Áruló A kényszerű pihenő lassan a végéhez közeledett. bízván benne. és úgy hörgött. de háromnegyed óra után még mindig semmi változást nem tapasztaltak. Mindenki Feygor köré gyűlt. – Most! 700 . A mesterséges gégefő félelmetesen eltorzította a hangot. mint akinek teljesen megbomlott az elméje. ami mintha már nem is emberi torokból tört volna föl. s úgy tűnt. Hátravetette a fejét. – Gak! – káromkodott Curth. és fellökte azokat. és habzó szájjal kezdett üvölteni. Egy kicsit még rá is húztak. A szemeinek már csak a fehérje látszott. akik túl közel álltak hozzá. – Fogják le! – kiáltotta Gaunt.

Térdig gázoltak a sárban. Faágak csapódtak az arcába. és egy mozdulattal leütötte a felderítőt.Dan Abnett Bonin állt hozzá a legközelebb. azt se nézve. zöld vízben. sikoltva rohant. Aztán futni kezdett. Látni már egyáltalán nem látták a tanithit. 701 . aztán az őrnaggyal együtt Feygor nyomába eredt. merre. akár két sárbarna csík. mint egy eszelős. A karjait kitárva. – Maradjanak itt! – vetette oda Gaunt Mkollnak. megpróbálták elhajtani a túl közel merészkedő rovarokat. gyökerekben bukott fel. lehajló faágakat kerülgettek. de Feygor úgy küzdött. A nyomai. de hallani még mindig hallották. úgy húzódtak a nyálkás. miközben megpróbált minél messzebb jutni. s mérgező molylepkék százait zavarta föl. s tartani a tempót.

s úgy kapaszkodott az egyik törzsébe. – Visszafordult! – Ott fut! – csattant föl Gaunt. mint a vízbefúló az utolsó szalmaszálba. A körmei erőtlenül csúsztak le a fa pikkelyes kérgéről. 702 . s mindketten hallották. és ő maga is balra kanyarodott.Az Áruló – Akkor ennyi volt – krákogta Rawne futás közben. Feygor két. – Megpróbáltunk segíteni rajta – zihálta Gaunt. lassan rothadó cikász között állt meg. – Egen… legalább megpróbáltuk. majd Gaunt előhúzta a hangtompítós pisztolyát. Tőlük balra ismét felhangzott az agonizáló gépi sikoly. milyen kétségbeesetten kapkodja a levegőt. Lassítottak. – Nyilván túl nagy dózist kapott.

– Jobb. tekints le rám. mint aki sír. Rawne kétlépésnyire állt meg tőle. most mégis halk imába kezdett. amíg odaballagott Feygorhoz. ha én csinálom – mondta rekedten. vagy fuldoklik. s bár nem volt egy istenes ember. 703 . Gaunt biccentett. a pisztoly útjába. s bocsásd meg bűnömet… Feygor leguggolt. míg kiszenved. Rawne a komisszár ezredes elé állt. s mindkét kezével átölelte a fatörzset. s a tarkóját vette célba. – Az ilyesmi a barátok dolga. hogy még órákig tartana. – Enélkül lehet. mint egy szent ereklyét. és odaadta neki a pisztolyt.Dan Abnett – Egy pillanat alatt megleszünk vele – mondta halkan. A vállai úgy rázkódtak. Az őrnagy úgy szorította a mellkasához a fegyvert. – Föld Arany trónusa… mindenható Császár… kérlek.

amikor Feygor hirtelen fölnézett – egyenesen rá. ahogy megpillantotta a fejének szegezett pisztolyt. A tekintetében értetlenség tükröződött. szárnysegédje. Az ujja az elsütő billentyűnek feszült. bajtársa. 704 . – Hát ez meg mi a franc? – kérdezte döbbenten.Az Áruló Feygor… legrégibb cimborája.

705 .Dan Abnett HUSZONHÁROM – Sokáig tart még? – kérdezte Sturm. phe… Bocsáss meg. pheguth. – Desolane! – mondta a tábornok. uram! Még nem szoktam hozzá teljesen az új neved használatához. – Nem. Desolane a púpos fyzikusra pillantott. – Ez a régi nevem. A régi nevem használatához. Desolane. – Bocsáss meg. mire az gyorsan megrázta a fejét. fenyegető éllel a hangjában.

csavarok. 706 . fogók. lézerszikék. de igazándiból nem is igen volt kíváncsi a funkciójukra vagy a működésükre.Az Áruló A fyzikus lassacskán a végére jutott a vizsgálatnak. Levette Sturm fejéről a króm szkennercsuklyát. szkennerek. Az egyik asztalon. ahogy függőlegesbe hozták az alkalmatosságot. vérátömlesztéshez használt csövek és pumpák. tálak. vércsapolók. Köröskörül filigrán díszes orvosi eszközök álltak tartókban és pihentek a krómasztalokon: szenzoriumok. amiket még soha nem látott. A vizsgálóasztal szervomotor]ai halkan felbúgtak. – Most már felülhet – szörcsögte. és eltávolította a férfi fejbőréből a tűket. Az áruló tábornok távolságtartással és némi undorral szemlélte a termet. vörös selyemlepel alatt egy sor olyan eszköz hevert. fűrészek. kapcsok. kések.

a falakon anatómiai ábrák. idegrendszerét és vérkeringését. –A kéregi aktivitás mindenesetre figyelemreméltóan sokat javult – biccentett a fyzikus Desolane felé. A legtöbb rézkarc és metszet volt. – Fáj még a feje? – kérdezte. – Minden teszt ezt 707 . és egy speciális szerkezettel világított a jobb szemébe. bennük vizeletsárga folyadékban preparátumok. belső szerveit. és olyan emberekére is. – Egy kicsit. – Az emlékezetkiesés? – Most már emlékszem a saját nevemre. melyek hátborzongató pontossággal ábrázolták egy sor idegen lény csontszerkezetét.Dan Abnett A polcokon végig üvegek sorakoztak. akik hosszú időn át csupán megfoghatatlan árnyak voltak. melyeket nagy műgonddal készítettek. A fyzikus egészen közel hajolt Sturmhoz.

de ez most szemmel láthatóan nem zavarta. amilyen hamar csak lehet. Javaslom. – Nem kell több transzkódolás! – Meg kell bizonyosodnunk róla. Fiziológiai traumának azonban nem sok nyomát találtam. akárcsak a hanghordozása vagy a szóhasználata. s minden mozdulatára és gesztusára kihatott. – Azt már nem! – csattant föl Sturm. Sturm meztelen volt.Az Áruló bizonyítja. – Ez most nagyon kritikus időszak. Desolane egy tunikát nyújtott át a tábornoknak. Arrogáns magabiztosság keményítette meg a gerincét. 708 . s szegte föl az állát. A viselkedésében beállt változás félelmetes volt. hogy az összeomló elmezár után nem maradtak csúf meglepetések – ingatta a fejét a fyzikus. Még a tartása is megváltozott. hogy a pszik is vizsgálják meg.

Az echelonok parancsnokai. A következő néhány nap elég fárasztó lesz. ami illik hozzám. aztán kilépett az ajtón. s azonnal parancsokat vakkantott oda az ajtónállóknak. miközben szórakozottan. – Felteszem az Omnipotentát már értesült a történtekről – vetette oda Sturm a visszatérő Desolane-nek. máris ideutazik. s a Gereonon állomásozó legfőbb stratégák és tiszttartók szintén értesültek a szerencsés eseményről. A transzkódolás után.Dan Abnett – Nem! – rázta meg a fejét Sturm. – Nem akarom ezeket a rongyokat! Találj nekem valami olyat. vagy továbbra is meztelen maradok. – Természetesen. Amint tud. amit ez egyszer még kénytelen leszel elviselni. 709 . az egyik asztalon heverő eszközöket tanulmányozta. Az életőrző biccentett. hogy pihend magad. jól ki kell.

és hosszú zöld kabát járt hozzá. A transzkódolás során nemegyszer megmutatták neki a róla 710 . – Jobb szobát. – Nos. s a tábornok roppant elégedett arckifejezéssel öltötte magára az egyenruhát. Egy darabig a vizsgáló egyik falán függő tükörben nézegette magát. és egy megfelelő ágyat akarok! Bilincsek nélkül. de Sturm egyszerűen lesöpörte.  Az ajtónállók egy elegáns uniformissal tértek vissza: egy szirdár díszegyenruhájával. Bilincsek nélkül. Világos? – Igen – hajtott fejet a testőr. – De jobb szobát. Hosszú szárú fekete csizma.Az Áruló – Rendben – biccentett a tábornok. zöld nadrág. amiről minden rangjelzést és kitüntetést eltávolítottak. én… – kezdte Desolane. és egy megfelelő ágyat akarok.

türelmesen posztoló őrszemek. Idegen dolog volt a számára. s amit megérintett. uram – biccentett Desolane. hogy az arcát immáron a sajátjának érzi. folt és forradás ismerős volt. és elégedetten konstatálta. hogy a saját arcának látványa majd erős érzelmi reakciót vált ki belőle. Most azonban minden vonás. hogy az arc.Dan Abnett készült felvételeket. dolgukra igyekvő szolgák. Próbaképp megvakarta az állát. minden ránc. – Borotválkozni is akarok – jegyezte meg. – Ez az elhanyagolt szakáll elfogadhatatlan! – Igen. Félelmetes érzés volt. Pusztán egy darab hús. amit látott.  Együtt vágtak át az erőd visszhangos csarnokain és folyosóin. – De előbb… a pszik. semmiféle emléket nem ébresztett benne. remélve. 711 .

Az Áruló excubitorok és pletykálkodó tiszttartók között. Méternél alig volt magasabb. Sturmnak nem jutott jobb hasonlat az eszébe. akár egy malacé. A vázról papírlapokkal teli tartók lógtak. amikor megpillantotta – egy törpe. amik szinte a földet súrolták. púpos alak várta őket. Desolane figyelmét nem kerülte el. Jókora. A baljóslatú transzkódoló terem ajtajában egy görnyedt. s aprók voltak. akire írógépet szíjaztak. sem riadt nem volt. kampós orra 712 . s aranyszállal hímzett vörös bársonyköpeny rejtette idomtalan alakját. hogy a pheguth immáron sem görnyedt. mintha mind az alárendeltjei lettek volna. Úgy masírozott át a szolgálattevők sorain. mely egy fekete írógépet tartott. A törzsére fémvázat szíjaztak. A torz emberke arca sem festett sokkal szebben: a szemei mélyen ültek.

aki minden pillanatban melletted lesz. nyomában a lexikográfussal. majd megropogtatta az ujjait. Az ujjai könnyed eleganciával siklottak a billentyűk fölött. 713 . A füleit levágták. – Ez itt Humiliti – intett a törpe felé Desolane. Humiliti bekapcsolta a fémkeretre szíjazott írógépet. papírt tett a gépezetbe. vagy merül feledésbe. s a tábornok. s minden szavadat lejegyzi. – Én hívtam ide. és írni kezdett. s a helyükre gépi audioaljzatokat építettek be.Dan Abnett alatt azonban ajkak nélküli száj vicsorgott – csupa nikotinsárga lapátfog. – Lexikográfus. s az előző beszélgetés minden egyes szavát megörökítették. Így egyetlenegy sem vész kárba. – Mivégre? – húzta föl a szemöldökét az áruló. Desolane kinyitotta az ajtót. belépett.

s a koponyájába csúszó tűk mintha egyenesen az agyába mélyedtek volna. ahogy a levegő pillanatok alatt lehűl. – Pheguth – szólalt meg egy testetlen hang. – Többé már nem – mondta a férfi. A bilincsek egy pillanat múlva kinyíltak. s a szék lassan elkezdett hátrafelé dőlni.Az Áruló A helyiség közepén álló szék iszonytató emlékeket ébresztett benne. kutakodó ujjak távolítják el a koponyacsontjából az aljzatokat védő gumikupakokat. Az elektromos vezérlésű bilincsek azonnal a helyükre csúsztak. és rá is záródtak. s kelletlenül foglalt benne helyet. s hallotta. mígnem az arca már a mennyezet felé fordult. s óvatos. Aztán felsivítottak a psziszondák. – Ismét belekezdünk a vizsgálatba. ahogy a törpe minden szavát lejegyzi. 714 . Sturm felmordult. – Ezekre már semmi szükség – mondta. Sturm érezte. és az izmai megfeszültek.

Ekkor küldtek ide. s az elméjét megtöltő. zúgó hangon túlról is jól hallotta. 715 . ahogy a lexikográfus minden szavát lejegyzi. ami távol esik a fronttól. Amikor a támadók rájöttek. Itt fedezték föl. Azért. hogy feltörhessék az elmezárat. – Hogyan került ide? A tábornok megköszörülte a torkát. hogy az egyik foglyuk a Birodalmi Gárda egy magas rangú tisztje.Dan Abnett – Kezdjük hát ismét az elejéről – szólalt meg ismét a hang. fogoly voltam egy katonai hajón. a Gereonra. hogy a tudatomat elmezár óvja. melyet a Tarnagua közelében foglaltak el egy rajtaütés során. azonnal biztonságos helyre szállítottak. – Úgy tudom. – Név? – Noches Sturm. – Rang? – Tábornok. hogy kivallathassanak.

– Ez nem igaz – szólalt meg egy harmadik hang. ha eltöprengene ezen! Ez már olyan emlék. amihez hozzáfér. minden szavát a halhatatlanság felé terelte. Noches – jegyezte meg az első hang. amikor az alany túl sok kényes információval bír. elfedi az emlékeket. Elködösíti az elmét. ami akár egy kisgyereké is lehetett volna. – A maga agya titkokkal teli. hogy nem törölték egyszerűen az elméjét? – Elképzelésem sincs.Az Áruló – Mit tud az elmezárról? – kérdezte egy másik hang. – Óvintézkedés. Hogy lehet. Olyan esetekben alkalmazzák. akár egy miniatűr kivégzőosztag dobosai. – Fontos titkokkal. egy idős nőé. Az írógép. – Ugye? Szeretném. 716 .

Sötétség. hogy valóban képes visszaemlékezni.Dan Abnett Sturm lehunyta a szemét. Üresség. Csodálatos érzés volt. De… semmi nem segített. Viszont annak kezdetéig túl veszélyesnek ítélték megfelelő… óvintézkedések nélkül hagyni. Hogy ezek után mit tettek velem. s bíztak benne. amikor is szándékukban állt eltávolítani. Csak 717 . hogy ne tegyék. Maga az érzés… végtelen tompaság. és lassan tudatosult benne. – Nem volt ínyére a dolog. hogy nem lehet törölni az elmémet. – Tárgyalásra vittek. azt már valóban nem tudom. A Komisszariátus úgy döntött. Noches? – Gyűlöltem. Könyörögtem nekik. hogy az asztropaták eme trükkje majd megóvja az emlékeimet és titkaimat a tárgyalás kezdetéig. A tudatomat elmezárral vették körül. nem igaz. mert úgy képtelenség lenne lefolytatni az eljárást. Fenyegetőztem. Haditörvényszék.

de percekig egyetlen kérdést sem tettek tol neki. de hogy mifélét… hogy mi mindent vettek… loptak el tőlem. és nem Noches Sturm. – Igen. de én nemcsak nevekről. ahogy körüljárják –. Noches. Nemcsak azokról az információkról. – Az emlékei rohamos gyorsasággal térnek vissza. csupán egy hús-vér báb volt. Saját magamról beszélek. akin az elmúlt hónapok során a transzkódolást végezték. hogy valami szörnyűséget műveltek az elmémmel. Még saját magamat is elfelejtettem! Hogy ki vagyok én… milyen a természetem… a saját szokásaimat… önmagamat. 718 . amiket bezártak az agyamba. évszámokról és adatokról beszélek. Egy üres héj. A pszik egy darabig ott keringtek körülötte – szinte érezte. Az az ember. azt csak most kezdem igazán megérteni. Elvették a személyiségemet.Az Áruló azzal voltam tisztában.

és egy darabig úgy tűnt.Dan Abnett – Nincs több kérdés? – kérdezte a tábornok. – Miért volt őrizetben? – kérdezte egy férfihang. így nem volt időnk efféle kisstílű torzsalkodásra. Vervunhive védelmét rám bízták. De a legaljasabb ellenség nem a falakon kívül lesett ránk. de én nagyvonalúan viselkedtem. Az útjaink már korábban is keresztezték egymást. De ez az átkozott addig ügyeskedett. készen arra. hanem azokon belül. A Birodalmi Gárda egyik komisszárja volt az. Ezzel vádolt a mocskos fattyú! Engem. míg úgy tűnt. Elvégre egy egész háborút kellett megnyernünk. hogy a legjobb barátok voltunk. – Ezt magyarázza meg! – A Verghast bolygón. és nem állítom. – Miféle tárgyalásra akarták elvinni? – Tévedés volt csupán… mert… elárultak. a 719 . mintha elhagytam volna a posztomat. hogy fátylat borítsunk a múltra. Iszonyú küzdelem volt. lerohannak minket.

és a felettesei tudtával és beleegyezésével fogságba vettetett. – Hogy hívják ezt a komisszárt? Az egyetlen dolog. 720 .Az Áruló parancsnokát! De… ő komisszár volt. Ha engem ott helyben kivégez. amit még az elmezár sem volt képes elfedni. Ezt kihasználva foganatosította a vádjait. s azokban a sötét napokban elég népszerű a katonák körében. az a gyűlöletes név volt. amit ő sem mert megkockáztatni. az akkora vihart kavart volna. – Az én családom kiváló kapcsolatokat ápol a Terra Nagyuraival. Aztán jött az elmezár… – És a statáriális bíróság? Egy komisszárnak nincs jogában a vádlottat helyben elítélni és kivégezni! – Egy közkatonát igen. de nem egy tábornokot! – horkant föl Sturm megvetően.

– Volna még itt egy utolsó kérdés – szólalt meg váratlanul a női hang. – Még az olyan napokért is. hogy ismét önmagam lehetek.Dan Abnett – Gaunt – mondta Sturm. A mi munkánk itt véget ért. és torz mosolyra húzta a száját. – Még kérdés? – Szerfölött elégedettek vagyunk a jelenlegi elmeállapotával. 721 . – Igen? A hangok. – Ibram Gaunt. amikor sikoltoztam. Hogy rohadjon meg! A pszik egy darabig megint nem szóltak hozzá. Noches! Az emlékezete már majdnem teljes egészében ép. s lassan az elmezár utóhatásai is elmúlnak majd. Örülök. akár egy kórus. egyszerre szólaltak meg. – Köszönet a fáradozásért! – biccentett a tábornok kényszeredett mosollyal.

– És most figyeljenek jól! Én hűségesen szolgáltam a Birodalmat. A szánalmas héj. – Valóban. nem Noches Sturm volt. aki a fogadalmat letette. és a mi urunk oldalán küzd majd. Azt ígérte. elhagyja a Hamis Császár ügyét. hogy kérdezzük… meggondolta-e magát? – Ha nem így gondolnám. s úgy bánt velem.Az Áruló – Mikor először találkoztunk. A Birodalom akarta. – De ma beismerte. hűséget fogadott az Anarchnak. hogy az ellensége legyek. azt úgyis kiolvasnák az elmémből – komorodott el Sturm arca. legjobb tudása szerint. A Birodalom azonban elfordult tőlem. hogy immáron egy másik ember lett. Ennek szenteltem az egész életemet. mint egy rühes kutyával. de ezt még nagyon meg fogja bánni! 722 . Innen már nincs visszaút. Így hát meg kell. hogy amint az elmezár megszűnik.

A föléjük boruló 723 . Nem egy ezek közül fluoreszkált az örök félhomályban. bűzös és mérgező.Dan Abnett Humiliti írógépének szüntelen kattogása volt az egyetlen hang. Aztán. s szürkésfehér fényével rovarok ezreit vonzotta. s a fénytelen senkiföldjén. akinek szava minden más szót kiolt. A víz a lábuk alatt zöld volt. ahogy lassan apadni kezdett. Elég jó válasz ez a kérdésükre?  Az Éjjáró átvezette őket a Határ neve nincs ösvényein. fehér gombák tenyésztek. – Az Anarchnak. ennek ellenére nyüzsgött benne és körülötte az élet. ami megtöltötte a helyiséget. – Hűséget fogadtam – mondta ki végül Sturm. szürke sártengernek adta át a helyét. amik felhőként keringtek a gombák körül. A megfeketedett csontváz kezekre hasonlító fákon jókora. amit örök sötétség és köd ült meg. a mocsárvilág sivár.

ahol a lápvilág lassan véget ért. ők maguk is egyre kevesebbet szóltak egymáshoz. lerongyolódott emberalakok voltak csupán. Idelent valóban szellemeknek tűntek. s végtelen. ólmos fáradtság 724 . hogy elismerjék. szinte minden pihenő nélkül. A birodalmiak konokul törtek előre. már megszűntek létezni. Sápadt.Az Áruló lombkoronán azonban még mindig csak egyegy halovány fénysugár tudott átszivárogni. ahol a csönd és a sötétség volt az úr. Érezhetően lehűlt a levegő. akiket már csak a makacsság és a kötelességtudat hajtott előre. egykori önmaguk néma kísérteteinek. és a páratartalom is már majdnem elviselhető volt. mire elérték azt a pontot. akik ahhoz is túl makacsok. de itt. Két teljes napig meneteltek. A ruháikban – amik az előző két nap során megszívták magukat nedvességgel – most szinte fáztak.

Mindőjük közül Feygor volt messze a leglerongyolódottabb állapotban. hogy egy kegyesnek ítélt lövéssel átsegítsék a túlvilágra.Dan Abnett kezdett erőt venni rajtuk. ahol az ember álomra hajthatta a fejét. kiölthető nyelvükkel a mérgező molylepkéket 725 . s úgy tűnt. a szemükbe is visszalopózott valami az élet fényéből. A torkán terjengő pír is kevésbé látszott már vészesnek. és képes volt járni. Ez már nem a rovarok birodalma volt. a méreg. A szilárd talajjal együtt az élővilág is újra megjelent. amit Eszra adott be neki. de az iszaptengerben szinte lehetetlen volt olyan helyet találni. Ahogy azonban egyre szilárdabb talajt éreztek a lábuk alatt. végül mégiscsak megóvta az életét. hogy milyen közel is voltak hozzá. Arról pedig. amik villámgyors. hanem a gyíkoké. se Gaunt. A tízperces pihenők nem pótolták az alvást. se Rawne nem beszéltek. de élt.

A készleteiknek napokkal ezelőtt a nyakára hágtak. víz és élelem híján már rég elpusztultak volna. s tudományos precizitással osztályozta is őket. s a láp végtelen csöndjét végre már nemcsak a rovarok halk. Íjának hajszálpontos lövéseivel ötven lépésről is eltalált egy tarajos gyíkot. Ő volt az. A vízfelszín alól kétéltűek dülledt szemei lestek az emberek minden mozdulatát. monoton zümmögése törte meg. Curth mindent megvizsgált. Volt. és melyeket kerüljenek el nagy ívben. ami nélkül elvesztek volna a mocsárban. és néhány nap alatt mind megtanulták tisztelni a tudását. amivel csak Eszra módosult immunés 726 . s ha Eszra nincs velük. hogy mely növények és állatok ehetőek. aki megmutatta a felderítőknek.Az Áruló is levadászták. amit a vadászatok során elejtettek. mert halálosan mérgezőek.

Most vették először igazán hasznát Brostin alig működő lángszórójának. tűz nélkül enni sem tudtak volna.Dan Abnett emésztőrendszere boldogult. Végtére is olyasféle holmi volt. élelemmel és a levegővel már mind megfertőződtek – ostobaság lett volna egy ilyen parancs. de akadt olyan állat is – egy angolnaféle. hogy a vízzel. alapjában véve veszélyes és tisztátalan. hogy jó alaposan átsütötték. ami kezdetleges átmenetet képezett a hüllők és az emlősök között –. Az egyik étkezés után Eszra megengedte Gauntnak. amit mind megehettek. és egy gyíkszerű lény. s mint ilyen. hogy közelebbről is megvizsgálja az 727 . Gaunt már napok óta fontolgatta. hagyják hátra az ormótlan fegyvert. feltéve. A jelenlegi helyzetüket tekintve azonban – most. És most. amit a Káosz egyik harcosa használt. ami az iszapos vízben élt. hogy parancsba adja.

Míg ő egy sült békát majszolt.Az Áruló íját. Eszra következetesen ezen a körülbelül egynapi járóföldön belül tartotta a Szellemeket. Egy ilyen fegyverrel talán még egy birodalmi arbitrátor könnyű vértezetet is át lehetne ütni. hogy záporoztak a káoszgárdistákra a rövid. mely a láthatár pereméig nyújtózott. melyek a gyíkok és békák birodalmán belül kanyarogtak. s ezzel 728 . a komisszár ezredes a masszív. Látta. ami aztán lassan szélesedni kezdett. A Császár óvja az Éjjárókat is!  A magasabban fekvő mocsár határvidék volt – egy másik. vashegyű lövedékek. s végig azokat a csapásokat követte. és – napok óta először – csöndesen elmosolyodott. Mintha egy roppant töltésen haladtak volna. miazmás ködbe burkolózó láp peremén húzódott. visszacsapó íjat tanulmányozta.

karcsú fák. Itt azonban már járt a levegő. akár egy rongyokba csavart. Az ágakról fekete indák lógtak. a fák kérgén seszínű moha tenyészett. kifacsarodott törzsű fák úgy gubbasztottak. amikkel a mocsárban egyszer sem találkoztak: bíbor tövisű. s mindent elleptek a gombák. az iszapból először tőzegláp lett. A következő nap délutánján már sűrű erdőben jártak. Ez – annak ellenére.Dan Abnett együtt olyan növények is megjelentek. magas. hogy mind az erejük végén jártak – felvillanyozta őket. ahol az eltorzult. Ujabb napi járóföld után ismét emelkedni kezdett a talaj. melyek egyre inkább képesek voltak megkötni a talajt. aztán barna. majd fekete erdei talaj. s ahogy északnyugat felé haladtak. és sűrű bokrok. A mocsár bűze 729 . s a fák halk nyikorgással hajladoztak a szellőben. leprás sereg.

Úgy tűnt. Csak 730 . amiről talán egy vihar szaggatta le az ágakat. és jelezte. itt. s bár nem látták tisztán. Először azt hitte.Az Áruló után a lassan bomló erdei aljnövényzet szaga szinte üdítően friss volt. Egy kicsivel odébb Eszra váratlanul megállította őket. amikkel a molyember sem szívesen találkozna. Valami mozgott előttük az erdőben. Három órával később végre megpillantották a fényt. azt mind érezték. hogy rejtőzzenek el. Bonin szúrta ki először a halvány derengést. amik épp csak képesek voltak félhomállyá változtatni az örök. magas. olyan lények élnek. és maradjanak csöndben. hogy reng a léptei alatt a föld. mint a világító gombák és egy-egy kósza napsugár fénye. ahol a Határ végre megszilárdul. hogy valami szokatlanul egyenes. ami már több volt. koromfekete éjt. világos kérgű fát lát.

A fénytócsába állt. s a látvány egyre megszokottabb lett. aki sírva fakadt.  Most. hogy a fák között. s felfelé fordított arcát percekig fürösztötte a napfényben. s ahogy a Szellemek köréje gyűltek. hogy már volt. vagy épp a Császárnak mondtak köszönetet. a lombkoronában egy foghíjat lát. Mind igyekeztek megfürdetni az arcukat – vagy legalább a kezüket – a fényben. A talaj is 731 . – Erre! – rikkantotta. mások nevettek. sokkal jobb tempóban haladtak. végre megtört a nyomasztó csend. ami hajtsa őket. ahogy a lombsátor lassacskán ritkulni kezdett.Dan Abnett lassan tudatosult benne. Volt. ahol átszüremlik a napfény. Egyedül Eszra maradt mindvégig távol. Hamarosan újabb fényfoltokra bukkantak.

aztán elfíntorodott. hogy tudakolja meg a kalauzuktól. míg elérik a Határ peremét.Az Áruló fokozatosan megszilárdult. s az egyik pihenő alkalmával Gaunt utasította Mkvennert. – Nem tudja. Ilyen messze még ő sem járt soha. 732 . uram. hogy a lidércnyomásos menetelés lassan a végéhez közeledik. ahogy az Éjjárók nevezték – fokozatosan sápadt derengésbe burkolózó erdőknek adta át a helyét. Az ösztövér felderítő figyelmesen végighallgatta Eszra válaszát. s a Határ – a Semmi Sötétsége. A Szellemek is szinte úgy érezték. meddig tart még.

s a láthatáron húzódó. sárgásfehér pamutgombolyag. kéken derengő hegyvonulatig csupa megművelt. zsíros föld nyújtózott errefelé. Rawne. aki a magas fűben 733 . apró ligetek. a Gereon éléskamrája. cserjés síkság bukkant elő a ködből – csupa zöld és sárga falevél. a felhők. akár egy összekuszált. valaha megművelt földek.Dan Abnett HUSZONNÉGY A napkeltével együtt végtelen. A megszállás előtt mind közül ez volt a legtermékenyebb tartomány. A hajnali égbolt üvegesen áttetsző volt.

A sötétségben és félhomályban töltött napok után nem győzött betelni a nyílt égbolt látványával. mint Feygor. az egyik karhajlatán nyugtatta a fejét. Hagyta. A felhők… mindegyiknek saját. virág. s az eget bámulta. ló. s igyekezett nem gondolni.Az Áruló hevert. s a Határ sötét pokla után ez is szinte kiváltságnak tűnt. madár… amott egy pár összehúzott szem. Meg fogok őrülni. Most már mind betegek voltak. abba azonnal alakokat kezdett beleképzelni. Akadt köztük asszony. Volt. és nem nézni semmire. egyedi alakja volt. akinek az érzelmeit fertőzte meg ez a rohadt világ. 734 . Lehunyta a szemét. Mind. Egy részük testileg. Mert bármit is látott. ott meg egy tőrt markoló kéz. hogy a bágyadt napfény cirógassa az arcát.

Még így is.Dan Abnett Curth. Mind másként festett. Jelképeket látott a falevelek között. Cirk. de azok csak szavak voltak. még az indulás előtt. a retinája előtt úszó apró. s mindnek más nevet is adott. amik nem voltak képesek megfelelően érzékeltetni mindazt. de ettől semmivel nem lett könnyebb számára a dolog. Az orvosok. más volt a jelentése. mindenhol szimbólumokat látott. taktikusok és papok mind figyelmeztették őket erre. Brostin… lassan mind gyerekekké vagy dühöngő őrültekké válnak. Tisztában volt vele. s az árnyékokban. Igaz. fekete pöttyökből is 735 . a hullámzó fűben. ami itt rájuk várt. Bármerre is nézett. erre senki és semmi nem lett volna képes felkészíteni őket. hogy becsukta a szemét. hogy ez már a rontás hatása. a felhők formájában.

736 .  Attól a helytől. Már majdnem teljes. egy csoportban. egy egész napi járóföldre volt még az erdő széle. Megint látta a fűszálak kavargásában. így kelletlenül feltápászkodott. azzá teszi. egy telt keblű nőt… a stigmát. de ez sem segített. száraz. ahol Bonin először fényt pillantott meg. Mindenhol azt az obszcén jelet látta. Kinyitotta a szemét. s odaballagott. repedezett sárban. ahogy ott álltak. Angolnát. A csizmájára tapadt. A tenyerén kanyargó vonalakban. amit Cirk viselt az arcára tetoválva. Még ők is. a Jelre emlékeztették.Az Áruló jeleket látott kirajzolódni. Átvágtak egy ártéri erdőn. – Rawne! Gaunt hívta. és ahogy közéjük áll majd. ahol a Szellemek gyülekeztek. tekergő férgeket.

ahol mindenfelé hatalmas görgetegkövek hevertek. A legtöbbször 737 . A csupasz. mióta a Gereonra tették a lábukat. s remek ebédet készítettek belőle. Ennél jobbat és táplálóbbat nem ettek.Dan Abnett ahol a sáros dágványban derékig ért a gaz. s mind több és több fény jelezte. Larkin egy pontos lövéssél leterítette az egyiket. akár a félig eltemetett óriások. de még a talaj szerkezete is szokatlan és új volt a számára. közöttük elvadult groxok kóboroltak. hogy lassan maguk mögött hagyják a mocsárvilágot. A molyember egyre gyakrabban állt meg. halott fák szarvasként ültek a dombtetőkön. Végül egy ősöreg tölgyfaerdőbe értek. A növények és az állatok. ami Eszra kivételével mindannyiuk arcára mosolyt csalt. A fák egyre ritkásabban álltak. A láp után sáros dombok következtek. s gyanakodva szimatolt a levegőbe. s végre ismét szilárd földön állhattak.

uram. mint aki attól fél. – A szeme sem alkalmazkodott még az új fényviszonyokhoz – tette hozzá Curth. hogy most már visszatérhet az övéihez – mondta a komisszár ezredes. – Mondja meg neki. Ven. – És köszönje meg neki mindazt. hogy a fejére szakad.Az Áruló azonban az égboltot fürkészte. és ismét Gaunthoz fordult. aztán egyre döbbentebben hallgatta az Éjjárót. – És miért nem? 738 . – Nem megy. amit tett! Nélküle nem jutottunk volna el idáig. A felderítő elkezdte fordítani Gaunt szavait. hogy szinte megállás nélkül könnyezik. – Még soha nem látta az eget – jegyezte meg halkan Mkvenner. Végül hitetlenkedve megcsóválta a fejét. – Megfigyeltem. – Valahogy sejtettem – morogta Gaunt.

hogy a népük egyikét akarja tulajdonául. Nem csoda hát. ha visszautasították a kérését. Mintegy ajándékképp. 739 . de nem boldogultak. Amikor Gaunt segítséget kért tőlük. Hálája jeléül Gaunték mellé adta az egyik fiát. Cserébe a népnek nyújtott segítségért Cynhed az egyik fiát ajándékozta a Szellemeknek. A káoszgárdistákkal vívott csata után azonban a vezér úgy érezte. aztán ismét segítségül hívta Mkollt. mert… khm… szóval… ő az öné. de az Éjjárók úgy értelmezték. uram. Az Éjjáró tudta. illetlenség lenne továbbra is megtagadni az idegenek óhaját. ő csupán egy kalauzra gondolt. – Tessék? – Ő az ön tulajdona. uram.Dan Abnett – Azért. Örökre. hogy mi a kötelessége. Gaunt maga próbált meg a molyember lelkére beszélni.

Mkvenner ismét megpróbált a lelkére beszélni. majd tábort bontottak.Az Áruló Végül Gaunt utasította. mint utasítani. Arra kényszeríteni. hogy térjen vissza a saját népéhez. de tisztes távolból így is követte őket. de most sem járt sikerrel. s a gazdája parancsát: lemaradt ugyan tőlük.  Az Éjjáró a maga módján igyekezett értelmezni az apja szavait. és legyen a kísérőnk. hogy szegje meg az apjától kapott 740 . Ez most már becsületbeli dolog nála. így pontosan ezt is fogja tenni. Még soha nem járt ilyen messze az otthonától. míg csak él és mozog. Az apja arra utasította. olyasmi lenne. – Nem fog hazatérni. hogy jöjjön velünk. hogy menjen vissza a mocsárba. de akkor is teljesíteni fogja a kapott parancsot. és ismét útnak eredtek. uram.

Furcsa gesztus volt ez az örökké mozdulatlan. hogy ez valóban csak a látszat. hogy engedelmeskedik és szolgál. Eszra meghajolt. erre emlékezni fog. de tudták. mert szent esküvel fogadta meg. Az együvé tartozás pillanata volt ez. – Hm… értem – mondta Gaunt végül. Márpedig azt nem teheti.  Hajnaltájt. és elmosolyodott. Az előttük elterülő ligetes síkság szinte riasztóan békésnek tűnt.Dan Abnett parancsot. Már az indulás előtti végső eligazításon beléjük 741 . de illett a pillanathoz. amíg él. szürke arcon. mint a saját embereim egyikére! Miután a felderítő lefordította a parancsnoka szavait. hogy mostantól kezdve úgy tekintek rá. Ven. – Akkor… mondja meg neki. s Gaunt tudta. egy háromórás pihenő után haditanácsot tartottak.

Valószínűleg elhagyatott. ahol a célpontjuk tartózkodik. 742 . Ha jól emlékszem. – Jó – biccentett Gaunt. mert ezen a környéken vagy féltucat hasonló. És éppen ez az a hely. odamegyünk. – Pihenésre van szükségünk – kezdte Gaunt. A térkép szerint innen körülbelül három kilométerre. és ha az emlékeim nem csalnak. – Élelemre és készletekre. – Landerson? – Én már jártam errefelé. Ott kezdjük a készletek felhajtását. Cirk őrnagy? – Nem ismerem ezt a környéket – vont vállat a nő. apró település akad. – Akárhogy is hívják. északnyugatra van egy falu.Az Áruló sulykolták. az a falu Sövényes lesz. hogy az egész Gereonon ez a legjobban őrzött terület.

hogy a települést már jó ideje – könnyen meglehet. s pillanatok alatt átfésülték a települést. A nyomok alapján arra a következtetésre jutottak.Dan Abnett  A falu alig volt több mint egy maroknyi elhagyatott épület. és pár üveg befőttet egy pincében –. Találtak némi élelmet. A felderítők halkan szétszóródtak. de rajtuk kívül életnek más jelével nem találkoztak. egy magtár. ami még fogyaszthatónak bizonyult – sózott húst az egyik kamrában. és már hónapok óta nem is járt itt senki. A kora reggeli napfényben rovarok zümmögtek. egy ütött-kopott kovácsműhely. és egy apró templom. hogy a megszállás óta – senki nem lakja. Beltayn pedig egy ősöreg sörétes 743 .

s most már ő próbálta Tonát vigasztalni. A földszinten egy ócska ágyra bukkantak. Percekig csak ült az avítt gyermekjáték mellett. aztán leült az ágy 744 . ahogy ő is szemügyre vette a bölcsőt. benne egy csinosan felöltöztetett babával. Curth az egyik ház emeletén. Aztán. és vigasztalhatatlant zokogott. amit Feygor azonnal birtokba is vett. Curth lassan megnyugodott.Az Áruló puskát és három kerozinlámpást egy műhely sarkában. egy poros szobában egy parányi bölcsőre lelt. Az őrmester megcsóválta a fejét. hogy csupán a rontás erősíti föl az érzelmi reakcióit. Mire Varl átfésülte az egész házat. a másik tanithi már hangosan húzta a lóbőrt. maga is sírva fakadt. semmi nem segített. Feygor és Varl együtt kutattak át egy épületet. benne a régi gyermekjátékkal. Criid itt akadt rá. de hiába próbálta megvigasztalni. pedig tudta.

A teríték… a tányérok mintázata olyan volt. Csak hogy pihentesse egy kicsit. Egy perc múlva már ő is aludt. s az időtől foszladozó szövetszalvéták pihentek az asztalon. Úgy tűnt. barna massza maradéka. a poharak pedig a csónak körül fodrozódó vizet formázták. kopott. és lehunyta a szemét. talán már évek óta. bárkik is éltek itt. akár egy csónak körvonalai. A kandallóban kihűlt faszén parazsa. aki a szomszédos házban keresgélt. Hat teríték. 745 . a fejét a falnak támasztotta. Rawne. és leült. de csinos tányérok. Az őrnagy kihúzta az asztalfőn álló széket. épp vacsora közben kellett sietve távozniuk. egy kancsó alján összeszáradt. egy vacsorához terített asztalt talált a konyhában. ami valamikor talán sör lehetett.Dan Abnett végébe.

 A kovácsműhelyt Larkin és Bonin kutatták át. Larks? – mosolyodott el a felderítő. – Idehívnád Brostint. áttolt pár tányért az asztal túloldalára. és elkezdte áttölteni az értékes folyadékot a zsákmányolt fegyver tankjába.Az Áruló Óvatosan kinyúlt. hogy mire fel kell neki pont a kovácsműhelybe jönnie. Most már ezek is a stigmát formázták. Brostin nem értette. 746 . s a szalvétákat is másként hajtogatta. megigazított néhány evőeszközt. Így már jobb. amit valószínűleg a kovács használt annak idején a fém hevítésére. de amint megpillantotta az üzemanyagtankot. s az egyik fal mellett egy féltanknyi prométeumot találtak. szélesen elvigyorodott.

s halkan belekezdett a Pusztulás Zsoltárába. 747 . s a beszüremlő napfényben porszemcsék táncoltak. – Itt Mkoll. az oltár fölött pedig bronzból öntött sas tárta ki szárnyait. a sas jelét vetette magára. uram! És… hozza magával Landersont is!  A templom épületén – ami alig volt több mint egy nagy faház – jókora lyukak tátongtak. Vaskos faszékek álltak két sorban az egyik fal mellett. Gaunt fél térdre ereszkedett.Dan Abnett  Gaunt rádiója felcsipogott. Ide kell jönnie. – Itt az Egyes. A templomnál vagyok.

Azok a halott barátai és bajtársai. akik éjről éjre meglátogatták álmában. amit nem szentségtelenítettek meg – tűnődött komoran az ima közben. Az elmúlt néhány éjszakán ismét álmodott. Sabbatról álmodott. vén pap ilyenkor elégedetten nevetett. s a viharvert. amikre még most is emlékezett. hogy milyen alakot ölt. Színes. De Bragg már 748 . Amíg a Szent vele van. Valami azonban hiányzott az álmaiból. amire azóta nem volt példa. hogy a Gereonre érkeztek. aki néha kísértetiesen hasonlított Cirkre. szinte áttetsző. de az agg hadúr halovány volt. nem fontos.Az Áruló Könnyen meglehet. hogy ez az utolsó birodalmi oltár a bolygón. Néha még álmodott Slaydóval. Zweil atyát is látta olykor. plasztikus álmok voltak ezek. már nem jöttek el hozzá az álmok ösvényein. de ez nem zavarta.

Annak pedig már az idejét sem tudta. De… ami egyre inkább nyugtalanította… az ismerős arcok és hangok helyett ott volt a sikoly. Vamberfeld is. vagy hogy ki lehet az. hogy mikor tűnt föl valamelyik álmában Brin Milo. semmiképpen. És lassacskán Colm Corbec is. amikor ennél sokkal földhözragadtabban gondolkodott. hogy az álom azon ritka eszközök egyike. A tanulmányai és tapasztalatai azt mondatták vele. amin keresztül az Istencsászár kinyilvánítja az akaratát és szándékát a közönséges halandóknak. Volt idő persze. és neki elképzelése sem volt. Mióta a Herodoron elváltak az útjaik.Dan Abnett csak egy emlék volt. de a 749 . nem több. Pedig… a hang fölöttébb ismerősnek tűnt… Ibram Gaunt roppant komolyan vette az álmokat. Egy ember üvöltött a semmiben. hogy ez mit jelenthet.

– Mi az. a víziók és jelek. Születési és halálozási adatok. – Sajnálom. és a rézkapcsos előlapot Gaunt felé fordította. uram – rázta meg a fejét az ellenálló. hálás volt értük. őrmester? Mkoll becsukta a könyvet.Az Áruló hosszú út. hogy visszatértek – még ha néha zavarbaejtők is voltak –. Házasságkötések… – Ezért kellett iderohannom. uram. hogy vegye nagyon is komolyan az álmokat. – Thawly falu plébániájának nagykönyve… hmm… Landerson? – Nem ismerős a név. megtanították rá. S most. Talán Cirk őrnagy… 750 . és egy vaskos fóliánst lapozgatott. melyek végül őt és a Szellemeket elvezették a Herodorra. őrmester? – Feljegyzések. – Uram! Mkoll az egyik sarokban ült egy gyalult széken.

Végre be tudjuk tájolni. – Van egy térképünk. Az a falu tőlünk északnyugatra valóban Sövényes.  A Szellemek a templom előtt gyülekeztek. az elmúlt századokban elhunytak nevével. – A Császárra – kerekedett el Gaunt szeme. s a komisszár ezredes megmutatta nekik a térképet. és újra kinyitotta a kötetet. – És… itt van még ez is.Dan Abnett – Annyira nem fontos – legyintett Mkoll. Minden halott neve annál a településnél szerepelt. Egy lista volt. ahol eltemették. hogy hol vagyunk. – Landerson őrnagynak igaza volt. Tőlünk északra pedig egy Lombhullató nevű település fekszik. a háttérben Thawly és a környező falvak térképével. 751 .

amit csak tudnak. – Hamarosan. hogy az árnyékuk egy imádkozó sáska alakját veti a falra. De most szeretném. és elmondanának erről a környékről mindent. 752 . hogyan rajzolódik ki a Gaunt arcán éktelenkedő zúzódásokból a stigma. Errefelé… látja. őrnagy. A Káosz jele. Hamarosan. Az Ellenség immáron Gauntot is megjelölte. Ahogy azt is. – Valamivel a térkép szélén túl. A sötétlila vérömleny alakja eltéveszthetetlen volt. – Most. Az. ha vetnének egy pillantást erre a térképre. Egy kicsivel Furgeshen is túl.Az Áruló – És hol a célpont? – kérdezte Rawne. – Nem lenne itt az ideje. amit a démoni szépségű Cirk is magán viselt. hogy már mi is részesei vagyunk a küldetésüknek. És látta azt is. őrnagy? Rawne nagyon is jól látta. hogy minket is beavassanak. parancsnok? – kérdezte élesen Cirk.

csapatszállítók. – Igaz – biccentett Cirk. 753 . de mégiscsak helyőrségnek számít. hogy jelenleg erre esélyük se lenne. Katonák. Mikor utoljára ott jártam. – Leghamarabb Lombhullatóban fogunk tudni kapcsolatba lépni az ellenállással. egy önálló ellenálló sejt tevékenykedett a környéken.Dan Abnett Cirk és Landerson közelebb léptek. Nem túl nagy. rádióadó… nem is beszélve a drótfarkasokról. Gaunt úgy döntött. s egy percig némán tanulmányozták a térképet. és nem emlékezteti rá a doktornőt. – Nos… Sövényes egy egészen kis falu – kezdte Landerson. Lombhullató már valamivel nagyobb és fontosabb hely. – Jeleken és excubitorokon kívül nem sok mindent találnánk ott. – Egy pár drótfarkassal csak elbánunk – jelentette ki harciasan Curth. Ugyanakkor… van ott egy kaszárnya is. hogy elengedi a füle mellett a megjegyzést.

Ezen az éjszakán a katonák mindegyike ágyban aludt. hogy végre mi is kipihenjük magunkat. – Ez a Lombhullató nevű hely pont megfelel. Reggel indulunk tovább. Gaunt elmosolyodott. – Ne is keltse föl egyelőre.  Az éjszaka sötét köpenyt terített a tájra. Varl! Hogy van Feygor? – Még mindig alszik. hogy rendelkeznek rádióval. ami mintha még a csillagokat is kioltotta volna. 754 . – Ez jó lesz – biccentett a komisszár ezredes.Az Áruló – Biztos benne. őrnagy? – Legutóbb még volt – vont vállat a nő. mélyebben és békésebben mint a megérkezésük óta bármikor. amitől – Rawne tisztán látta – az arcán éktelenkedő stigma még obszcénabb formába torzult. Itt az ideje. uram.

Csak penészes lepedőket és takarókat talált. ezüstösen csillogó tőr volt a kezében. az a Rawne nevezetű. Már vagy két órája őrködött csöndben. és értett is. 755 .Dan Abnett Egyiküket sem érdekelte a por. amikor mozgásra lett figyelmes az egyik utcán. úgyhogy hagyta az egészet. mérgező sarához képest ez maga volt a tökéletes kényelem.  Gaunt egy parasztház szénapadlásán tért nyugovóra. A Határ híg. Éjszaka volt és sötét – olyasmi. Egy kivont. és hangtalanul a nyomába eredt. Egyedül Eszra nem aludt. és ruhástól heveredett le a szénarakás tetejére. Az Éjjáró felajzotta az íját. A karcsú férfi volt az. ami minden bútorba beette magát. amit a nappallal szemben ismert. vagy a dohszag.

és körülkémlelt. Egy nő nyögéseit. amikor megnyikordult a padlásfeljáró. – Ana? A nő hangtalanul levetkőzött. – Ibram – suttogta. Aztán csönd lett. Gaunt óvatosan átölelte. 756 . akár egy árnyék. és egy nő korvonalait pillantotta meg a beszüremlő holdfényben. Lihegést. – Ana. és megcirógatta a férfi állát. és melléje heveredett. én… – Shhh…  Rawne némán fülelt. A szénapadlásról furcsa zajokat hallott. Hangtalanul. fellopózott a padlásra. ha alhatott.Az Áruló Három órát. aztán szenvedélyesen megcsókolta.

és a forró csókokra. Most már emlékezett a nő bőrének selymes érintésére. ami még mindig testmeleg volt. Mintha valami olyasmit álmodott volna. meztelenül. lázas sietségre. Összefonódó karjaik és lábaik pont olyanok voltak. – Menj aludni – mondta halkan. hogy… Kinyújtotta a kezét. pedig biztosra vette. és eltette a rohamkését. hogy ruhástól aludt el. Lassan lesétált a lépcsőn – s egyenest Eszra felajzott íjával találta szemben magát. a kapkodó. – Csak… menj aludni. és hűvös. Gaunt hirtelen felébredt. mint a stigma vonalai. Zavartan rázta meg a fejét.Dan Abnett Gaunt és Cirk hevertek odafönt a szalmán. Odakint még sötét volt. egymás mellett alva. hogy hol van. ezt tisztán érezte. 757 . és megtapogatta maga mellett a szalmát. Meztelen volt. és egy pillanatig azt sem tudta.

amikor a sor élén haladó Mkoll kemény tempót kezdett diktálni. és csapatszállítók meg mezőgazdasági gépek tűntek föl az úton. Eleinte azt az ösvényt követték. Eleinte az utat szegélyező csalitosban várták 758 . Két órán át teremtett lelket sem láttak. Még Feygor arcába is visszatért némi szín. ami a termőföldeken vitt keresztül. s a hangulat – miután végre egyszer rendesen kialudhattak magukat. és a ruháikat is kitisztíthatták – szokatlanul jó volt. majd – amint egy nagyobb útkereszteződéshez értek – északnyugat felé fordultak. mosakodhattak. de aztán megindult a forgalom.Az Áruló – Ana? – ült föl – Ana?!  Napkeltekor hagyták maguk mögött Thawlyt. ami a falun is átvezetett. s ő sem panaszkodott. rá egy szélesebb útra.

Úgy tűnt. aztán bölcsebbnek látták. Egy idő után azonban a tájkép gyökeresen megváltozott. fekete szárú növények nőttek. mint Ineuron környékén. s az itt betakarított terménnyel etették a katonáikat. a sövénysorokat kivágták. a megszállók itt továbbra is megműveltették a földeket. mályvaszínű gyümölcsöktől roskadoztak. hogy a gépek elhaladjanak mellettük. 759 . – Ezeket már a megszállás óta ültették – jegyezte meg Cirk. hogy toronyiránt vágjanak át a földeken. A rétek és kaszálók errefelé messze jobb állapotban voltak. és amíg a szem ellátott.Dan Abnett ki. amik öklömnyi. A levegő műtrágyától bűzlött. ipari méretű és rendezettségű ültetvények sorakoztak. egyenest Lombhullató felé. s egészen a láthatárig vaskos. A kisebb parcellák határátjelző kerítéseket elbontották.

760 . hogy a növények. Az elmúlt évek során számos olyan jelentést olvasott. s egy évben akár háromszor vagy négyszer is termettek. sivár világgá válik. amelyek az Ellenség tevékenységével foglalkoztak az elfoglalt mezőgazdasági világokon. mint a Megszálló Erők katonái. Ezek a hibridek roppant ellenállóak voltak a szélsőséges éghajlati változásokkal és a betegségekkel szemben. s felborították az ökoszisztéma egyensúlyát. a növény sem őshonos – biccentett Gaunt. amik talán nem is ebből az univerzumból származtak. de néhány év alatt teljesen kimerítették a talajt. Néhány évtized leforgása alatt a Gereon is erre a sorsra jut majd. Olyan növényeket ültettek. Cirk és Landerson valószínűleg nem is sejtik. amelyek mellett elhaladnak.Az Áruló – Gondolom. a maguk módján ugyanolyan gyilkosok. s terméketlen.

bordázott kerekek. hogy rákérdez. Egy jókora. amik bíborlila kemikáliát permeteztek a mályvaszínű gyümölcsökre. amikor Bonin figyelmeztetően felemelte a kezét. ami hatalmas. ha jobban belegondol. és mindenki a növények takarásában keresett fedezéket. épp olyan szélesek. páncélozott jármű közeledett. Már éppen azon volt. javasolja a bajtársainak. mint egy páncélozott hadosztály. 761 . mint a helyőrségeket és a fegyverraktárakat. Cirk fura pillantást vetett rá – bár. hogy kényelmesen elfértek két növénysor között. A gépezet aljából csövek álltak ki. Ezek legalább olyan veszélyesek. teleszkópos lábakon ült.Dan Abnett – Ha módja lesz rá – fordult a nőhöz –. hogy ezeket az ültetvényeket is tekintsék ugyanolyan katonai célpontnak. egész reggel volt valami szokatlan a férfi viselkedésében. A lábak végén masszív.

Tíz. Útközben még két efféle masinát kerültek ki. 762 . amit az Ellenség ezekkel az idegen növényekkel telepített be. és egyre sűrűsödő forgalmat az utakon.meg tízezer négyzetkilométernyi föld. betakarították. Legalább tíz kilométeren át az ültetvények között haladtak. de valószínűleg ez csupán egy apró szegmense volt annak az irdatlan földterületnek. ahol előző éjjel megszálltak. s a térkép szerint most már alig félórányi járóföldre voltak Lombhullatótól. óriási pókokra emlékeztető gépekkel. Az már ilyen távolságból is látszott. mint az a falu. s jobbnak látták a túlnan elterülő földeken folytatni az útjukat. amik permetezték. Tágas kőépületeket láttak. és fel is dolgozták a terményt.Az Áruló A Szellemek ismét kerültek egyet. hogy jóval nagyobb hely.

és az elszórtan álló facsoportok takarásában haladtak. – Mi a gakkos francról beszél. – Mikor? – Ma hajnalban. – Hogy van ma? – Jobban – mosolyodott el halványan a nő. A nő nyilván még mindig sebezhető. Nem érdemes erőltetni a dolgot. se a városkából ne vehessék őket észre. A déli pihenő alatt Gaunt Curth mellé ült le. hogy szót ejtsenek a tegnap éjszakáról. – De… korán elment. s nagyon ügyeltek rá.Dan Abnett Az úttal párhuzamosan futó sövénysor. és az érzelmi 763 . ideje. parancsnok? Túl sokáig volt a napon sapka nélkül? – Hm… mindegy – legyintett Gaunt. hogy se az útról. – Már nem érzem magam annyira feszültnek. és belekortyolt a kulacsába. – Honnan? – nézett rá értetlenül a nő. s úgy érezte. – Én sem – biccentett derűsen Gaunt.

Felállt. és nagyot sóhajtott. Sőt… ha jobban belegondol… lehet. szeszélyes érzelmi kilengés. hogy a múlt éjszaka is csak az volt. – Legyünk túl ezen is.Az Áruló reakciói is kiszámíthatatlanok. 764 . – Mozgás! – intett a Szellemeknek. Egy szélsőséges.

Óvatosan kihúzta az egyiket. akkor átrohant az udvaron. mielőtt áthaladtak volna a boltíves kapu alatt. s bevette magát egy bála mögé.Dan Abnett HUSZONÖT Három excubitor vágott át az udvaron. Alsógót 765 . míg a trió bekanyarodik az utca végén. Bonin megvárta. Pár szót váltottak. és kisimította. amiből papírlapok sarka kandikált ki. és a macskaköves utcán elindultak volna fölfelé. a fegyverövükön perzselő. hosszú bőrkabátjuk alatt ösztöke. a piac irányába.

és csatlakozzanak hozzájuk a Gereon újbóli felvirágoztatását célzó küzdelmükben. Még egy óra. Óvatosan visszadugta a cédulát a bálába. még mindig sokan jártak a dolguk után az utcákon. Kora este volt. ahonnan majd csak a hajnali ébresztő után távozhat. s bár az árnyékok már kezdtek megnyúlni. akiket az engedélyük feljogosít erre. A rejtekhelyéről Bonin az egész udvart jól belátta. A balján levő robusztus épületet használták a Megszálló Erők katonái 766 . Az annektált világ lakóit szólította fel arra.Az Áruló nyelven íródott röpcédula volt. amolyan sebtében nyomtatott propagandaanyag. hogy térjenek meg új uraik hitére. Mindenki más vissza kell. többre azonban már nem volt kíváncsi. Bonin két sort elolvasott. hogy térjen a körletébe. és a szirénák jelezte időpont után már csak azok léphetnek ki majd az utcákra.

Ez az udvar azonban tiszta volt. Mindhánnuk kezében hangtompítós pisztoly volt. s az udvaron félpáncélosok várakoztak. s a legközelebbi 767 . Bonin jelére Mkoll és Mkvenner surrant be a kapun. A tőle jobbra levő épület tetején pedig rádióantennák sorakoztak. A város határában itt is drótfarkasok lógtak az egyik fa ágairól. amiért külön hálás volt.Dan Abnett kaszárnyaként. Az excubitoroktól eltekintve eddig egyetlen fegyverest sem látott. félő volt. s az egyik épület oldalában egy Jelet pillantottak meg. amitől Feygort azonnal kiverte a hideg veríték. és egy pillanat múlva már ők is ott lapultak a röpiratokkal teli bála mögött. Bonin végigosont az udvaron. mert bár eddig még nem ütköztek őrszemekbe. hogy egy helyőrségben nem tarthat ki örökké a szerencséjük. miközben a másik két felderítő fedezte.

egy adjutáns. amikor elhaladnak az ajtó előtt. hogy ne vegyék észre őket. – Bonin?! – Bragg – jött az alig hallható válasz.  Az udvar túlsó felére nyíló sikátor mélyén Gaunt ingerülten kocogtatta meg a gégemikrofonját. – Bonin! Ismételje! Bragg vagy ezüst? Süket csönd volt a válasz. 768 . – Ezüst – suttogta a gégemikrofonjába az őrmester. és féltucat fegyveres sorjázott ki rajta. és némán fohászkodtak a Császárhoz. Mkoll és Mkvenner egy pillanat múlva követték.Az Áruló kapubeugróba húzódott. és négy excubitor. amikor a kaszárnya ajtaja kinyílt. Egy sirdar. – Bragg! – sziszegte a rádióba Bonin. aztán mindhárman szorosan a falhoz lapultak.

és intett Varlnak. – Eddig még mindig sikerült – húzta el a száját Gaunt. Nincs tiszta helyzet. de Gaunt leintette őket. – Bonin azt mondta. hogy ezüst – acsargott az őrnagy. majd megy fentről. hogy Bragg – rázta meg a fejét a komisszár ezredes. hogy tartson neki bakot. – Még várunk. Ha szemből nem megy. – Nem tudja féken tartani az embereit? – sziszegte Cirk. – Hallottam. – Ezüst! – hallották Bonin hangját a fülhallgatóikban.Dan Abnett Rawne és Beltayn már ugrásra készen várakoztak. – Aztán azt mondta. – Én bemegyek! – vigyorgott kihívóan Rawne. – Indulás! 769 . – Rendben – biccentett a komisszár ezredes. – Úgyhogy várunk.

aztán húsz szívdobbanás után kilesett. Odabent. beosont. – Nagy hatósugarú adóvevő és kódfejtő! Az egyik sarokban két operátor holtteste hevert átvágott torokkal. – Ez az! – nyalta meg a szája szélét Beltayn izgatottan. hogy most már jöhetnek. Egy pillanat múlva már ők is Mkoll és Mkvenner mellett szorongtak a toldaléképület kapubeugrójában. Mkoll óvatosan kinyitotta az ajtót. s a következő pillanatban Rawne és Beltayn bukkantak föl az udvar túloldalán. Bonin ismét jelzett.Az Áruló  Ahogy a sirdar és kísérete végre eltűnt szem elől. s intett a többi Szellemnek. 770 . a sárgán izzó fénygömbök aranyló félhomályában egy jókora beépített rádióadó ragadta meg azonnal a figyelmüket. Az antennák alapján itt volt a rádió is.

és csak melózzon csöndben! – vicsorodott el Rawne. Amint minden aljzatot a helyére illesztett. – Senograph 160-as. aztán lekanyarította válláról a magával cipelt adóvevőt. – De rühellem. de kiválóan karbantartott. anélkül. inkább kussoljon. – Ígérem. ha munka közben cseszegetnek! – motyogta Beltayn. felnyitotta az oldalán az egyik panelt. Nagyon régi darab. – Amilyen gyorsan csak lehet! – morogta Rawne. – Miután végzett az előadással. Jó rég nem találkoztam már ilyennel. alaposabban is szemügyre vette az ellenség hírközlő eszközét. senki nem fogja zavarni! 771 .Dan Abnett A rádiós nagyot sóhajtott. és egy kábellel a hatalmas kommunikációs egységhez csatlakoztatta. hogy felnézett volna.

és két kábelt a saját adóvevőjéhez kapcsolt. mire egy sor kijelző borostyánszín fénnyel izzott föl mindkét készüléken. aztán próbaképpen ellenőrizte az ellenség által használt hullámhosszokat. aztán egy darabig csak némán tanulmányozta a kábelek rengetegét.Az Áruló Beltayn megvonta a vállát. Az ajtóban őrködő felderítők ugyan nem láthatták. Igyekezett nem odanézni. és a kommunikációs 772 . Végül vagy féltucatnyit átkötött. – Mi lesz már? – türelmetlenkedett Rawne. Beltayn megnyomott néhány gombot. de ez minden múló pillanattal egyre nehezebben ment. leügyeskedte a kommunikációs egység előlapját. Utána előszedett egy apró csavarhúzót a táskájából. Kezdte nagyon rosszul érezni magát idebent. de a kábelekből is a stigma rajzolódott ki.

Minden üzenetről van másolat. és 773 . – Ez az! – derült föl a rádiós arca. – Többre nem lesz időnk. És a Császár adja. aztán megint lenyomott néhány gombot mindkét készüléken. Ezt a kicsikét szépen felspécizték. amit az elmúlt hónapokban küldtek és fogadtak. aki kelletlenül bólintott. – Mennyi idő. – Picsába! – Legyen az utolsó hét – szólt közbe Mkoll. és egy kogitátort is hozzákapcsoltak a… – Mennyi adat ez? – szakította félbe Rawne. – Megvan! A rádiós napló.Dan Abnett egységhez csatolt képernyőn hirtelen furcsa jelek és számsorok jelentek meg. – Csinálja. hogy találjunk valami használhatót! Beltayn kérdőn nézett az őrnagyra. míg ezt mind átnézni? – Öt-tíz perc per hét. amit az őrmester mondott! Beltayn biccentett. – Úgy… nyolc hónapnyi.

akinek már kifehéredtek a bütykei. és húzzatok a picsába! – Van itt egy kis… gikszer – motyogta a saját készülékei kijelzőjét tanulmányozó Beltayn. és a saját torokhangú nyelvükön beszélgettek. 774 . – Most már csak néhány perc. hogy elszívjanak egy lho-pálcikát. – Szívjátok el a cigit. Odakint két ME-s katona tűnt föl az udvaron. és… – Csöndet! – mordult föl hirtelen Mkvenner. – Mi az?! – Az áttöltött adat kódolva van.Az Áruló elkezdte áttölteni a saját adóvevője kogitátoragyába az információt. – Gyerünk már! – sziszegte Beltayn. úgy szorította a pisztolyát. A kaszárnyából jöttek ki. mintha egy jéghideg kéz fogná marokra a szívét. – Fethre! – szitkozódott Rawne. Rawne úgy érezte. szóval… mindent újra kell kezdenem.

Az egyik halott nyakában láncon egy apró acélkulcs lógott. és villámgyorsan átkutatta vérmocskos zubbonyaikat. ami könnyedén elfordult.Dan Abnett Az udvaron cigarettázó katonák még mindig beszélgettek. Úgy nézem. – Mi van? – Lehet. – Miért nem működik a dekódoló?! Hacsak… kell lennie valamilyen biztonsági kódnak. hogy nem is egy jelszó. – Ez az? Beltayn az aljzatba helyezte a kulcsot. Mkoll a sarokban heverő hullák mellé térdelt. 775 . hanem a szó szoros értelmében valamilyen kulcs. A központi képernyő ismét kivilágosodott. s a dekódoló azonnal működésbe lépett. – Gondolkozz! – kocogtatta meg a saját homlokát Beltayn. hogy ide passzolna is.

elintézzük. A futár a következő pillanatban már az ajtó előtt állt. Aztán egy szárnysegéd tűnt föl az udvaron. Bekopogott. amit akart. – Pont ide – húzódott be az ajtó mögé Bonin. – Hadd jöjjön be! – intett Mkoll. és olyat tett. – Amint idebent van. ahol ők is voltak. amire a legvadabb álmukban se gondoltak volna. hogy a két katona mindent megbeszélt. Egy kicseszett futár. aki egy darab papírral a kezében indult az épület felé. akit épp most evett erre a fene! – Jön valaki! – mordult föl Mkvenner. A Szellemek döbbenten néztek össze. Bonin most már nagyon bízott benne. és végre elhúzzák a belüket. 776 . Egy futár. – Ide? – nézett hátra Rawne.Az Áruló – Megint műben vagyunk! – vigyorodott el a rádiós.

ahogy megpillantotta a három fekete ruhás idegent. aztán idegesen a kint cigarettázó katonákra vigyorgott. Az egyikük odavakkantott neki valamit.Dan Abnett A futár újra bekopogott. Aztán újra bezörgetett. – Nem tudom. Nem tudom! Hogy a francba mondják ezen a vartyogó nyelven. – Voi sahn. Mindenki Rawne-ra pillantott. amin mindhárman jót nevettek. hogy jöjjön be? Cirk persze biztos tudná. Fojtott hangon valami olyasmit próbált produkálni kétségbeesésében. ami legalább távolról emlékeztethetett az Ellenség használta szavakra. a futár ezt elégséges válasznak tartotta. és benyitott. magir? – kérdezte. A mosoly azonnal eltűnt az arcáról. akik a rádió-adóvevő 777 . Ugy tűnt. aki tehetetlenül rázta meg a fejét.

míg csak bele nem fulladt a saját vérébe. akkor máris keresni fogják. és a másik két halott mellé fektették. Aztán Bonin bezárta mögötte az ajtót. és látta. hogy a két katona végre úgy döntött. és ideje lesz visszatérniük a kaszárnyába. 778 . Mkoll segítségével felnyalábolták. A fiatal katona kétségbeesetten vergődött. hogy ha tizenöt percen belül nem jelentkezik. Miután a szerencsétlen fickó kiszenvedett. hogy vége a cigarettaszünetnek. Mkvenner pedig a futár szájára tapasztotta a tenyerét. – Ez a fickó sietett – bökött a fejével a futár hullája felé Mkoll. de a felderítő vasmarokkal tartotta. – Lehet. és a tüdejébe döfte a tőrét. hogy gyors válasszal várják valahol.Az Áruló mellett álltak. A nyakamat merném rá tenni. Bonin óvatosan kilesett.

és kihívóan nézett az őrmester szemébe. – Én őrnagy vagyok – mondta. Rawne idegesen dobolt a kézfején. Talán egy kicsit több. akkor maga is azt teheti. Mkoll volt az egyik legcsöndesebb és 779 . A többi Szellem döbbenten kapta oda a fejét. őrmester. és meg se moccant. de amint észrevette.Dan Abnett – Mennyi még? – nézett Rawne kérdőn a rádiósra. – Valahol itt van a kutya elásva – mondta kifejezéstelen arccal és hangon Mkoll. – Lassú ez a dög – csóválta meg a fejét dühösen Beltayn. – Majd ha maga is az lesz. hogy Mkoll őt figyeli. abbahagyta. – Még legalább tíz perc. Bonin és Mkvenner továbbra is az ajtó előtt posztoltak. Mkoll pedig az egyik operátor székébe ült. amit csak akar. és hidegen elmosolyodott.

főleg nem egy feljebbvalója jelenlétében. de mind tudták. te pöcs. – Ja. – Tényleg azt akarja. maga seggfej?! – suttogta fenyegetően Mkoll. de egy pillanatra sem vette le a szemét Mkollról. Még egyikük sem hallott tőle ilyen epés megjegyzést. Bonin és Mkvenner azonnal otthagyták az őrhelyüket. hogy az őrmestert nem bölcs dolog a magassága alapján megítélni. hogy a Tanithi Egyes legveszélyesebb emberei közül éppen három veszi körbe. tennék egy próbát. – Mondott valamit.Az Áruló legvisszafogottabb közöttük. Azt hiszem. 780 . katona? – lépett közelebb Rawne. Jó egy fejjel volt alacsonyabb mint az őrnagy. hogy befogjam azt az ostoba pofáját. Mkoll hátratolta a székét és fölállt. Az őrnagy nagyon is tisztában volt vele. és Rawne mögé léptek.

olyan hangosan. – Nem hiszem el. hogy… én ezt mondtam.Dan Abnett – Mi a fasz baja van magának. hogy jobbnak látta visszaülni a székébe. – Letöltés kész! – mondta Beltayn. – A Császárra! – suttogta Mkoll. – A rontás. – Most már bennünk van – mondta Rawne szomorúan. hogy mi ütött belém. 781 . és azonnal elkezdte összerakni a holmiját. és csöndben folytatni a munkáját. hogy minden Szellem összerezzent. Értetlenül dörzsölte a halántékát. hogy mi bajom. – Tényleg mindenkivel össze akar verekedni. uram! Én sem értem. – Igaza van – fújt egy nagyot Rawne. és zavart pillantásokkal méregette a többi Szellemet. őrnagy?! – csattant föl Beltayn. – Én sem értem. Mindannyiunkban. és… sajnálom. mielőtt vége a küldetésnek? Azok négyen olyan pillantást vetettek rá.

Miközben ők épp egymás torkának készültek ugrani. A katonák a röpiratokkal teli ládákat és bálákat kezdték felpakolni a járműre. – Vagy esetleg ki is mehetnénk. Négy katona mászott ki a páncélosból. az udvarra egy csapatszállító gördült be. – Már csak ez kellett! – motyogta Bonin. – Addig innen ki nem mehetünk. – Mire az összes ládát felpakolják. és elintézhetnénk őket – mondta váratlanul Beltayn. ami az ME színeit viselte. 782 . az még vagy ezer év – sziszegte Rawne. de Bonin. aki közben visszaosont az ajtóhoz. a nyomukban pedig egy idősebb. elhízott sirdar. – Gáz van. megrázta a fejét.Az Áruló – Gyerünk! – intett az őrnagy. hacsak nem jön közben valaki. mert hiányzik neki a kis futár. – Ja.

A Szellemek egy üres szabóműhely raktárába húzódtak be az utcáról. – Nincs szükségünk még öt hullára. molyrágta szövetek és szabásminták között ücsörögtek. a többiek a kopott próbababák. színes katalógust. s a szirénák jelezték a műszak végét. Criid és Larkin figyelték. Túl régóta.  Az alkonyból lassan éjszaka lett. És ezeket már nem tudnánk olyan könnyen és csendben elintézni. s vele együtt a kijárási tilalom kezdetét. Az ajtót és az ablakot Varl. Mkoll és az emberei pedig még mindig odabent vannak.Dan Abnett – Nem – rázta meg a fejét Mkoll. Eszra az egyik sarokba kucorodott. ahol a kijárási tilalom miatt pillanatok alatt szemet szúrtak volna. 783 . és döbbenten lapozgatott egy ősrégi.

aztán mégsem tette. hogy válaszoljon. hogy korán elmentem? – kérdezte váratlanul Curth. – Tessék? – Én mentem el olyan korán. – Hogy értette azt. – Valami? A verghasti csak szótlanul megrázta a fejét. hogy visszamenjen. Gaunt nagy levegőt vett. Cirkbe ütközött. és a raktár végébe ment.Az Áruló amiben csinos nők és elegáns férfiak mosolyogtak a képeken. – De… – makacsolta meg magát a nő. – Mit értett azalatt. 784 . Ahogy megfordult. – Én voltam – suttogta a nő. ahol egy rövid folyosó végén Criid posztolt a hátsó ajtó mellett. hogy… Gaunt válasz helyett fölkelt. nem a maga asszonya. – Francba! – morogta Gaunt. – Ne most! – rázta meg a fejét Gaunt.

– Vettem. amiért jöttünk. de ez már elég feltűnő lenne. Elintézhetnénk őket. 785 .Dan Abnett Felcsipogott a fülhallgatója. – Boldogulnak vele. Egy rakat idióta épp most pakol meg egy teherautót. – Gond van? – kérdezte Cirk. Megvan. de beszorultunk. Utasította Rawne-t. úgyhogy valószínűleg gond van. és az utasításra hagyják el az épületet a sikátor felé! A kódszó ezüst. és Gaunt mellkasára tette a kezét. Kettes? – Nem mondhatnám. hogy csak végszükség esetén használja a rádiót. Álljanak készen. Egyes kilép. – Itt az Egyes. Persze azért mi sem akarunk idebent megöregedni. Elég. – Kettes. ha az egyiküknél van rádió.

– Később… később beszélünk. Sabbatina! – rázta le magáról a nő kezét a komisszár. ha a piromániás nincs benne. és máris elkezdte felcsatolni a lángszóró hevederét. – Francba! – sziszegte a nő. hogy olyasmit tegyünk. aztán visszasietett a raktárba. de most… nem. Működik már a lángszórója? – Meglátjuk.Az Áruló – Ne most. Elterelő hadműveletet indítunk. amitől Cirk őrnagy irtózik. – Miről beszélünk? – Elég! – csattant föl Gaunt. – Varl! – Uram? 786 . – Pedig Brostin éppen. uram! – vigyorodott el magabiztosan a nagydarab tanithi. – Mindenki talpra! Itt az ideje. – Na jó… legyen… feltéve. hogy benne van.

elindulnak. amint meghallják a parancsszót. Amikor meghallják. 787 . – Jó – biccentett.Dan Abnett – Én Brostinnal bemegyek az udvarra. ami legyen… mondjuk Sabbatina. A Beati templománál – mosolyodott el halványan Gaunt. hogyan jutnak oda! Azt akarom. hogy maguk ketten vezessék a csapatot a templomhoz. – Mennyire alkalomhoz illő. a Beati templománál volt egy találkahely. hogy sok minden megváltozott errefelé. – Magyarázza el Varl őrmesternek. Akár nélkülünk is. Innen nyugatra. maga a többiekkel a sikátor felőli oldalon várja Rawne őrnagyot és az embereit! Cirk őrnagy! – Igen? – Az akció következő fázisa önre és Landersonra vár. Hogyan találjuk meg őket? – Lehet. A helyi ellenállók. de amikor utoljára itt jártunk.

uram – vigyorodott el Varl.  Gaunt és Brostin a bolt főbejáratán át távoztak. – Igen. – Abbahagyhatja a vigyorgást! Ha a dolgok mégsem sülnének el jól. Odakint csöndes. A távolból egy motor berregését hallották.Az Áruló Kérdés nélkül. üres utca fogadta őket. 788 . hogy azért közben néha szarik a fejünkre. Az én távollétemben Varl őrmester a rangidős. és egy halk gongütést. akkor ez a rangidős poszt nem fog örömére szolgálni. ami mintha nagyon messziről jött volna. – A Császár vigyáz ránk – mondta Varl őszinte meggyőződéssel. – Bár… lehet. A közvilágítás a város ezen részén szinte teljesen ismeretlen fogalom volt. bár a laktanya környéke ki volt világítva.

Olyan halkan mozgott. és azt sem kellett a lelkére kötni. ami bármelyik Szellemnek a becsületére vált volna. 789 . – Menj… mene utu… á… hagyjuk! Jövel! Eszra egy biccentéssel nyugtázta a dolgot. Számára egyértelmű volt. hogy maradjon csöndben. – Mi a terv. Eszra volt az. ahová a gazdája is. uram? – kérdezte Brostin halkan. Egyikük sem akarta még egyszer hallani a drótfarkasok üvöltését. Gaunt már épp válaszolni készült. Gaunt birtokolta őt. – Vissza… a házba! Az Éjjáró elfintorodott. – Menj vissza! – sziszegte Gaunt. így oda ment. így a helye mindig mellette van. hogy egy kukkot sem ért. hogy az apja Gaunt mellé rendelte.Dan Abnett De jó volt ez így. A komisszár ezredes az utolsó pillanatban eresztette le a pisztolyát. jelezve. amikor egy alak jelent meg az épület oldalában.

aztán a második kereszteződésnél balra fordultak. és belestek az udvarra. uram! Gaunt a kiszemelt épület ajtaját próbálgatta. amit valaha is kaptam. aztán két épülettel odébb megállt. – Azt az épületet gyújtsa föl! A tagbaszakadt tanithi szélesen elvigyorodott. Gaunt intett az embereinek. hogy a ház lakatlan. Talán tartozás fejében kobozták el. ott! – mutatott a szemközt magasodó házra. és elégedetten bólogatott.Az Áruló Végigsiettek az utcán. talán a korábbi lakók elkövettek 790 . Az ajtón és az ajtókereten sorakozó tiltó jelek alapján valószínű volt. hogy induljanak tovább. ahol a katonák a sirdar felügyelete mellett még mindig a teherautóra rakodtak. és sikerült a vállával benyomnia a rozsdás zárat. – Ez a legszebb parancs. – Mi… mi legyen vele. uram? – nézett rá értetlenül Brostin. – Azt.

– Mennyi éghető cucc! – csillogott a lángszórós szeme. és az ajtóban állva figyelték. – Mennyi kanóc! – Kanóc? – Ez amolyan… gyújtogató szakszó. hogy mennünk kell. Viszont. Persze lehet. ha szólok. ennek örömére. és szinte gyengéden simítja végig a ruhákat és szövetbálákat. A földszinten ruhakereskedés volt. – Mehet? – nézett Brostinra kérdőn. csupa dohos. ahogy Brostin körbejár az üzletben. molyrágta holmi. uram.Dan Abnett valamit. s csak egyszerűen kilakoltatták őket. akkor mennünk kell. hogy nem. kicsikéim! – suttogta. Gaunt a karjánál fogva húzta vissza az Éjjárót. – Szervusztok. 791 . – Megjött a papa! És most egy igazán szép tüzet gyújtunk.

nem baj. mintha baleset lett volna. Gondoltam. Akkor úgy tűnik majd. – Ez a hely úgy lobbanna el. aztán lassan az ajtó felé hátrált.Az Áruló Először prométeumot spriccelt minden bálára és polcra. ha kicsit lassabban ég. aztán meggyújtott egy gyufát. Az ajtóban megállt egy pillanatra. – Csinálja! – Jöhet a mehet! – mormolta maga elé Brostin. és egy pillanatig gyönyörködve figyelte. – Nem… nem a lángszóróval csinálja? – húzta föl a szemöldökét Gaunt. nem szándékos gyújtogatás. és egy vízhatlan tokból elővett egy doboz gyufát. – És most… futás! A égő gyufát az előszobába dobta. s a prométeummal átitatott szőnyeg azonnal lángra lobbant. mint a rőzseláng. vékony prométeumcsíkot húzva maga után. uram. A következő pillanatban a tűz 792 . – Jó – biccentett a komisszár. ahogy ég.

Dan Abnett már a falikárpitot falta harsogva. mintha a tűz minden levegőt magába szippantott volna egy pillanat alatt. – Ezüst – suttogta a gégemikrofonjába Gaunt. ami a laktanya előtti utcára nézett. és riasztó gyorsasággal száguldott a bolt felé. és Gaunték nyomába eredt. A birodalmiak egy olyan sikátorban lapultak meg. Sustorgó hangot hallott. hogy az udvar kiürüljön. és a lángok izzó ujjai az ablakkereteken át nyúltak az ég felé. – Jó lenne maradni és nézni. Egy perc sem kellett hozzá. A katonák – a hájas sirdarral az élen – az égő ház felé rohantak. akik már majd egy utcával jártak előtte. de talán majd máskor – vigyorodott el Brostin. 793 . aztán az ablakok szétrobbantak.

Az Áruló Valahol megszólalt egy sziréna. – Hát nem gyönyörű? – kérdezte elégedett mosollyal. és a lángok sziszegése. Brostin! – reccsent rá Gaunt. – A frászt hozza rám! – Megvan? – kérdezte a komisszár ezredes futás közben. s a szavaihoz riasztó aláfestést adtak a szirénák. s Brostin megbabonázva bámulta. – Meg – lihegte Rawne. 794 . – De hagytunk magunk mögött három hullát is. – Értem. amit több utcával odébb is tökéletesen hallottak. ahogy a lángok lassan a ház homlokzatát is fölfalják. – Ezt most hagyja abba. Cirk őrnagy! Hall engem? Hol az a templom? – A laktanya utáni negyedik utcán forduljanak balra! – jött a nő válasza az éteren át. és ezen biztosan el fognak gondolkodni.

aztán vagy húsz méteren át egy üres sikátorban haladtak. akik értetlenül bámultak a semmiből előtűnő. Két sarokkal odébb excubitorokba futottak. és reszkető gyomorral. vörhenyes fény árasztotta el a kopott falakat és az utca macskaköveit. idegesen vették be magukat ismét az éjszakába. Curth azonnal Feygor szájára tapasztotta a tenyerét. Aztán lassan derengeni 795 . fekete ruhás alakokra. ahogy a házak fölött egy Jel lebegett el. és igyekeztek kifújni magukat. – Mozgás! – sziszegte Gaunt. A Jel tizenöt szívdobbanásig pásztázta az utcát. Hirtelen bágyadt. aminek a végén Varl és a többi Szellem várta őket.Dan Abnett Két újabb mellékutcán vágtak át. Azonnal behúzódtak a kapualjakba. aztán lassan tovasiklott. de a tanithi még így is alig bírta visszafojtani az üvöltését.

Ő már látott ilyen lényeket a mocsárban. Szemet szemért! A gyújtogatással már megvoltak. s a szeme sem rebbent a körülötte cikázó energiasugarak láttán. – Francba! – nyögött föl Varl. s a birodalmiak azonnal fedezéket kerestek. hogy megfizessen nekik. és az első nyílvesszőt a legközelebbi excubitor torkába röpítette. bőrkabátos férfi úgy esett össze. itt az ideje ölni. hogy öljenek és gyújtogassanak. Olajozott mozdulattal emelte célra az íját. Talán nem is volt vele 796 . hogy itt valami nagyon nincs rendjén. Itt az ideje. A kopaszra borotvált.Az Áruló kezdett nekik. Azért jöttek. Kivéve Eszrát. Eszra új nyílvesszőt helyezett az idegre. mint akibe villám csapott. és a perzselőik után nyúltak.

A következő nyílvessző egy másik excubitor szemébe fúródott. s a méreg szinte azonnal végzett vele. valószínűleg csak csali. Hármat a Szellemek szedtek le. s végre a többi is észbe kapott. és futásnak eredtek. aztán sarkon fordultak. hogy az utca közepén álló magányos őrült.Dan Abnett tisztában. az utolsónak pedig tollas vessző csapódott a tarkójába. Két excubitor azonnal felbukott. hogy elvonja a figyelmet a fekete ruhás idegenekről. aki íjjal lövöldöz rájuk. Az egyik alig egy ujjnyival kerülte el a nyakát. 797 . s csak arra kell. hogy a hangtompítós pisztolyaikkal tűz alá vegyék az ellenséget. Criid és Varl – akik príma fedezéket találtak egy kuka mögött – ezt a pillanatot választották. Leadtak még néhány lövést a perzselőikből. Pedig azoknak sokkal komolyabb fegyvereik vannak. hogy mik azok.

az oltár meggyalázva. és ha valahol. és letérdelt az oltár elé. A belső szentélyben összeaszott testek hevertek a bemocskolt márványpadlón. Csupa rom. de most csöndes volt és üres – a szó minden értelmében. a padló és a falak mocskosak. Ez volt az egyik legszomorúbb hely.Az Áruló – A templom? – csattant föl Gaunt.  Valaha talán mindennap emberek százai jártak ide. a szentképek leszaggatva. hogy az Istencsászár elfordult a Gereontól. akik e szent helyen szerettek volna menedékre találni. – Erre! – állt az élre Cirk. amit ezen az elátkozott világon láttak. aztán nagyot sóhajtott. immáron hónapok óta. Gaunt szomorúan hajtotta le a fejét. A 798 . Nők és gyerekek. hát itt tökéletesen hihető volt.

– Kérlek! – suttogta. Magunkra maradtunk. hogy a Szent valahol. – Most pedig meghúzzuk magunkat. s csak remélni tudta. a sas jelét vetette magára. Azzal egy régi. – Kérlek! – Ő nem hallja magát – jegyezte meg a háta mögött Cirk hidegen. és gyorsan távozott.Dan Abnett márványlapba metszett arc – a Beati arca – már alig volt kivehető a kosz és az obszcén feliratok alatt. görnyedt pap. hogy elmondja az egyre üresebbnek és értelmetlenebbnek tűnő imái egyikét. 799 . – Ezt a helyet minden szentség elhagyta már. és várunk. Amint megpillantotta a gyertyatartót. kopott gyertyatartót állított a kápolna északi ablakába. valahogy hallja a szavait.  Valamivel éjfél után jött be egy vén.

mire visszatért. atyám.Az Áruló Egy óra is eltelt. – Itt vagyok. 800 . – Van… van itt valaki? Gaunt csöndben lépett elő az árnyékok közül. – Üdvözlet! – mondta rekedten.

hogy lesz ennek a beszélgetésnek valami veleje is. hogy hamarosan arra is rátérünk. Egy közösségi raktár mélyén tárgyaltak. Lombhullató északnyugati szektorának peremén. meglepően jól 801 . – Remélem. ezredes úr! – mondta Gaunt hidegen.Dan Abnett HUSZONHAT – Ez elfogadhatatlan! – rázta meg a fejét Noth ezredes. – Egyszerűen elfogadhatatlan. A vén pap értesítette a helyi ellenállókat – ötvenegy-néhány. – És bízom benne.

s idegesen dörzsölte borostás állát. fekete haját lófarokba kötve hordta. hogy az ineuroni ellenálló sejtet az elmúlt hónap során megsemmisítették. – Ő az ineuroni ellenállók vezetője. hogy beszéljen Cirk őrnaggyal! – intett a nő felé Gaunt. – Ezt mondja maga. javaslom. Hosszú. aki az ellenálló sejt parancsnokával próbált dűlőre jutni. Nem úgy a komisszár ezredes. és azt várják. és a többségük pillanatok alatt el is aludt. – Ideállítanak ezzel a hihetetlen történettel. Maguk… akárkik 802 . miközben Gaunttal beszélt. kemény kötésű. én viszont tudom. A birodalmiak végre ehettek néhány falatot. akik a templomból erre a helyre kísérték a Szellemeket. negyvenes évei végén járó férfi volt. Maxel Noth alacsony. hogy egyből el is higgyem? – Ha az én szavam kevés.Az Áruló felfegyverzett katonát –.

– Azért vagyunk itt. hogy elvégezzünk egy feladatot. – Uram! – lépett oda hozzájuk Landerson. A Császár nevében és érdekében. – Nézze. Ehhez pedig barátokra és segítségre van szükségünk. – Ugyan miféle feladatot? Azt állítja. Talán az intervenciót készítik elő? – Jaj. Ballerat ezredes tudta. – És mi lenne az? – Ezt az információt sajnos velem sem osztották meg. Ugyanakkor a korábbi felettesem. ezredes – mondta Gaunt fáradtan. Lehet. és ő bízott 803 . hogy a Birodalmi Gárda katonái.Dan Abnett lehetnek. – Ha megengedi… a komisszár ezredes és az emberei egy különösen fontos misszió végett érkeztek a Gereonra. ne… már megint ez – nyögött föl Gaunt. hogy csak jól informált spionok.

Raktárakat. hogy… – De igen – mondta Gaunt komoran. De mindvégig csöndben tevékenykedtünk. – A Császár nagyon is elvárhatja. Pokolgépeket robbantottunk. Ő maga rendelte el. ez épp eleget mond az ügy fontosságáról.Az Áruló ezekben az emberekben. hogy minden lehetséges módon segítsük őket. uram. – Ballerat? Hm… jó ember. Senki nem várhatja el tőlünk. hogy ezek a külvilágiak közelebb juthassanak a céljuk eléréséhez. – Itt. – Halott. utakat és erőműveket támadtunk meg. Azt hiszem. A 804 . Lombhullatóban egyébként is a kés élén táncolunk. magtárakat. Jó katona. – Nem erről van szó – csóválta meg a fejét Noth. – Mi… az elmúlt hónapok során egyik akciót a másik után hajtottuk végre. – Halott? – Azért adta az életét.

uram. vagy akár az életünk. mi itt maradunk. és a következményekkel nekünk kell majd szembenéznünk. meghal. de… a komisszár ezredes és a katonái… okkal vannak itt – mondta váratlanul Cirk. hogy mind meg fognak halni. amiért lehet. a biztonságunk. Talán még a Gereon biztonságánál és függetlenségénél is fontosabb. 805 . és a kötelességüket. a saját szakállukra elkezdenek gyújtogatni és gyilkolászni! Csoda. Erre maguk csak úgy berontanak ebbe a városba. mint mi. Eltapossák. mint egy bogarat. A fenébe is! – Sajnálom.Dan Abnett megszállás óta az. Olyasmi ez. Valamikor mi is azok voltunk. – És ez az ok sokkal fontosabb. hogy teljesíthessék a parancsot. Meghalnak. aki felhívja magára a figyelmet. hogy ellent kell mondanom. Mert ők katonák. hogy ha maguk tovább is állnak. hogy a drótfarkasokat nem ébresztették föl! És bele se gondolnak.

– Lehet. – Úgyhogy csak ne akarjon engem kioktatni a saját embereim előtt. Lőszert. Robbanószert. – Még valami? – húzta föl a szemöldökét Noth.Az Áruló – Ez itt az életről és a halálról szól. 806 . de a mieink már majdnem teljesen kifogytak. – Élelmiszert. mert az ilyesmire roppant kényes vagyok! Egyébként pedig… ha el is hiszem a maguk kis történetét… mit akarnak tőlünk? – Felszerelést – mondta Gaunt. hogy a maguk készletei is szűkösek. hogy ezt hamarosan elmondhatom. hogy meg fogja kérni valamilyen elterelő hadműveletre – jegyezte meg epésen Cirk. nem pedig az idealista hősködésről! – fintorgott Noth. őrnagy. – Az a kedvence. És szükségünk lesz valamilyen szállítóeszközre. Ruhát. Tudom. – Hová tartanak? – Bízom benne.

bár ez körülbelül a harmadára csökkentette az élettartamukat.Dan Abnett – Könnyen meglehet örömtelen mosollyal. aki az egyik szurkoshordó mellett ült. A páncélozott cellákat viszonylag egyszerű volt újratölteni – elég volt megfelelő időn keresztül magas hőnek kitenni őket. eközben a tűzbe helyezte a lézerfegyverek energiacelláit. és ő is a lángok közzé tette őket. hogy ezek a nyavalyás energiacellák még így is túlélik őket. ez most a legkevésbé sem érdekelte az őrmestert. 807 . Igaz. Mkvenner az utolsó tárakat is begyűjtötte Varltól és Criidtől. hogy a legjobb esetben is már csak napjaik vannak hátra. – mondta Gaunt. Volt egy olyan érzése. s könnyen meglehet.  Mkoll.

Mostanra már minden Szellem így járt. hogy mindannyiunkra ez vár. Csak valahogy… bíztam benne. hogy lassan még a személyiségünk is eltorzul. a körmei pedig betöredeztek. Ven… az ott egy pillanatig… nem is én voltam. A hangulatunk percenként változik majd… de hát te is láttad. Rawne-nal. Gyanakodva nézett a saját kezére. – A doki azt mondja. – Láttam. Azt is mondta. hogy a rontás minket is elkapjon. – Minek is? – Annak a baromságnak. – Ja – sóhajtott szomorúan Mkoll. főnök. Már elég régóta vagyunk ezen a szemétdombon ahhoz. 808 . ami vörhenyes kiütésekkel volt tele.Az Áruló – Ennek nem így kellett volna történnie – mondta az őrmester komoran. hogy én… hogy engem nem kap el. Tudod.

– Azt hiszem… végül is nem pusztít el minket – fejezte be az ösztövér felderítő.Dan Abnett – Ezt most nagyon megszívtuk. – Hogy… mi van? – A Káosz. Félek. Ven. ugye? – Mi a fenéről beszélsz. Legalább ezerszer figyelmeztettek minket. hogy a Sötét Erők úgy emésztik el az embert. a lelkünk… az elménk… minden darabokra hullik végül. – De… ha a másik oldalról nézed a dolgot… – tűnődött Mkvenner. Ven? Még a csontjaim is sajognak! 809 . mint ahogy a betegség falja föl a testet. Pedig ez nem olyan. A legendák nalsheen harcosai sem adták föl soha. hogy ebből nem mászunk ki. A testünk. mire az őrmester elmosolyodott.

Az Áruló – Nem megöl minket. Az önmagáról alkotott kép azonban most 810 . hogy képes legyen koncentrálni. Megkeményítette. Aztán ott van Curth doktornő. hanem paranoiás. Megerősítette. A rontás most ezt hozta elő belőle. A Káosz pedig most minden dühét és keserűségét a felszínre hozta. De ő maga is tudta. mint egy kiskakas. Felnagyította. Ezt tolta az előtérbe. Ezért is olyan veszélyes. hogy mennyire kicsi is az a kakas. Elég ránézni. Mindig is büszke volt a szakértelmére. hanem… átformál. és emberéleteket menteni. Mindig is makacs volt. Nézd csak meg az őrnagyot. Most már nemcsak gyanakvó. Soha nem is bízott. Lenyúlt a mélybe. amivel a rádiót kezelte. Aztán meg Beltayn. főnök! – Muszáj? – Rawne soha nem bízik senkiben. és ezt a tulajdonságát szedte elő. és peckes volt. de a háború ezt elnyomta benne.

vétket… a rosszabbik énünket. főnök. hanem… megtalálja azokat a dolgokat. ami már majdnem tíz éve nyomta a szívedet. – De az is lehet. hogy rettegjünk tőle. – Lehet – biccentett Mkvenner.Dan Abnett eltorzult. Te pedig… – Én? – kérdezett vissza megütközve Mkoll. és kíméletlenül a napvilágra tárja. Ezért kell. ami már egyébként is ott volt. A Káosz nem megöl minket. hogy ez csupa ostobaság.  811 . hibát. – Igazad lehet – motyogta Mkoll döbbenten. és ez saját magára és ránk nézve is egyre veszélyesebb. és nem a kiütések miatt. de csak olyasmit. amit a rontás hozott elő belőlem. amik már amúgy is megvoltak bennünk. – Te végre meg merted mondani Rawne-nak mindazt. Minden mocskos titkot. A legrosszabbat hozza ki belőlünk.

Ez csak a múlt hét adatforgalma. és ettől lassan a szemem is kifolyik. – Mármint hogy… 812 . hogy nem ismeri. de akkor is több ezer kódolt fájl. amikor Larkin letelepedett mellé. – Mindent átfuttatok a fordítóprogramokon. Az Ellenség által használt nyelvekről csak felületes információink vannak. Baromi sok adatot kell átbogarászni. – Kódolt adatok – sóhajtott föl a rádiós. – Segíthetek valamiben? – kérdezte Larkin. Az adó kommunikációs paneljén egész adatfolyam áramlott. és szinte minden második szóra azt írja ki a gép. – Hogy megy? – Mint a csiga. de ez akkor is szinte reménytelen. de a jelek közül egyik sem volt ismerős Larkinnak.Az Áruló A pince túlsó felében Beltayn épp a rádióadóval bíbelődött.

hogy nyomot sem hagyott. ahol évekkel ezelőtt megóvták Sabbat földi maradványait. Egy jókora. amikor lassan a képek is elkezdtek beszivárogni az álmaiba.Dan Abnett – A Szellemek között nekem van a legélesebb szemem. de eltéveszthetetlen. A szemei Rawne szemei voltak. hogy honnan. Ismerte ezt a hangot. és én ezer közül is kiszúrom azokat. 813 . ami úgy futott a havon. a szentélyvilág. Megmutatod. Egy ezüstös bundájú farkast látott. és visszanézett rá. Te meg közben menj. hogy miféle jelekre figyeljek. Talán a Hagia volt az. és egyél végre valamit!  Gaunt már órák óta aludt. Egy férfi üvöltött tehetetlen dühében és fájdalmában. Jeget és havat látott. fekete farakás mellett állt meg. Valahonnan távolról sikolyt hozott a szél. de nem tudta volna megmondani. Halk volt.

Egy nőalak volt az. – Odabent. de a szavai és a szájmozgása furcsa mód nem voltak szinkronban. Beszélni kezdett. a jég és a farakás. hogy Beltayn felébresztette. s nem maradt más. Kivételesen nem is bánta. aztán észrevette a szárnysegédje mellett várakozó Larkint. Az arcán éktelenkedő stigma sast formázott. Ahogyan abban sem. csak a sikoly. de az álom logikája szerint ebben nem volt semmi meglepő. Aztán visszamászott a farakásba. – Igen? 814 . és egy alak lépett ki rajta. Nagyot ásított. az odabent van. hogy a farakás oldalában egy ajtó nyílt. és az ajtóval együtt szertefoszlott. Egy férfi elkínzott üvöltése. A bőr alatt.Az Áruló A farkas eltűnt. aki egyszerre volt a Beati és Cirk. Ami valóban számít. Eltűnt a havas táj. ami lassan mindent betöltött.

Dan Abnett – Azt hiszem. – Rendben – mondta Gaunt. hogy számos magas rangú tisztségviselő gyülekezik ott. Valami készül a Lectica Bástyánál. – És? – A parancsnoki csatornán beérkező hírek között volt. Volt néhány üzenet tegnap és tegnapelőtt. Valamilyen titkos gyűlés lehet. – Larkin szúrta ki. és megmasszírozta a tarkóját. az illető már ott van 815 . Annyit sikerült megfejteni az üzenetből. Ez az Ellenség által használt faramuci nyelven körülbelül annyit tesz. hogy csomag vagy küldemény. abban semmi szokatlan nem lehet. – Csakhogy a Bástya a Gereon legfontosabb katonai erődítménye. megvan – mondta csillogó szemmel Beltayn. mert az üzenetek csak kódneveket használtak. Bárkit is jelöl. Ha egy csomó magas rangú tiszt és hivatalnok egy ilyen helyen gyülekezik. – Az egyik kódnév az eresht volt.

Mindketten. uram. Mi több. A többiek mind azért jönnek. Itt az ideje.  – A küldetésünk célja egyetlen személy felkutatása és likvidálása – kezdte Gaunt halkan. – Jól csinálták. Most kerítsék elő nekem Cirket és Landersont! Én addig felébresztem Noth ezredest. – A Császárra! Még mindig ott van – suttogta Gaunt. A komisszár ezredes a bal alkarját masszírozta. 816 . azért rendelték őket egy helyre. És… a küldetés előtti eligazításokon a célpont fedőneveként a mieink is az eresht szót használták. – Még mindig ott van? A Bástyában? – Igen. hogy őt láthassák. és lassan fölnézett az adjutánsára. hogy megtudják az igazat.Az Áruló az erődben. hogy lássák.

hogy akad ezen a bolygón bárki is. és hitetlenkedve horkant föl. Hacsak… a Császárra! Ugye nem ő… nem az Anarch az… ugye?! – Nem – rázta meg a fejét Gaunt.Dan Abnett A Szellemek félkörben álltak a parancsnokuk körül. aki megéri ezt a felhajtást. – Egyetlen célszemély? – húzta fel a szemöldökét Noth. ennél többet várt volna. az Anarch egyszerűen egy másik tetvet ültetne a helyére. 817 . amin átmentek. Ha meghalna. figyelmesen hallgatták a külvilágiak parancsnokát. s mind csöndben. Azok után. Még az Omnipotentát sem. – Egy ember? – kérdezte Landerson csalódottan. A neve Noches Sturm. ha már itt tartunk. – És ki az? Az Omnipotentát? Nem hiszem. a helyiek velük szemben. – A célpontunk egy ember férfi.

– Hónapok óta a foglyuk. hogy a Sabbat Világok sorsa azon áll vagy bukik. hogy ez miféle veszélyeket rejt magában. Noth lassan leült egy kopott székre. Egy olyan ember. Túlzás nélkül állíthatom. – Nem szükséges részleteznem. – Ezredes úr! – Nem érdekel ez a sok… – Noches Sturm a Birodalmi Gárda egyik vezérkari tábornoka.Az Áruló – Sturm fogoly. A Lectica Bástyában tartják fogva. – Egy… vezérkari főtiszt? – motyogta Noth. és a mellette álló Landerson önkéntelenül is megrázta a fejét. aki a Hadjárat legfontosabb és legbizalmasabb adataival is tisztában van – folytatta Gaunt jeges nyugalommal. hogy magának elment az esze! – csattant föl Noth. – Most már biztosra veszem. hogy sikerül-e ezt az embert időben 818 .

hogy végre gondoskodjam a kivégzéséről. gyengeséget és titkot. ami majdnem felért egy vereséggel. kommunikációs protokollt. taktikát. véres győzelem volt.Dan Abnett kiiktatnunk. – Hogy a fenébe foghattak el egy ilyen magas rangú tisztet?! – Véletlenül – vonta meg a vállát Gaunt. – Sturm tábornok elárulta a Birodalmat. ami a Gárdával kapcsolatos. – Akkor ezért van itt? Büntetésből? Mert engedte. ezredes. A 819 . tervet. – És… sajnálatos módon némi közöm nekem is van hozzá. Néhány évvel ezelőtt ő és én feleltünk egy bolyváros védelméért a Verghast nevezetű világon. hogy elfogjanak egy vezérkari tisztet? – Nem – rázta meg a fejét a komisszár. Egy vezérkari tábornok ismer minden fontos kódot. – Ezt most nem értem. erőt. – Azért. Nehezen kivívott.

hogy fizessen meg azért. hogy nyilvánosan szégyenítsék meg.Az Áruló tábornok a legsötétebb órában – amikor minden veszni látszott – a saját életét próbálta menteni. hogy emelt fővel fogadja a büntetést. és őrizetbe vetettem. de kiderült. amit elkövetett. hogy ismét megpróbáljon elmenekülni. Azt akartam. Emberek ezrei haltak kínhalált a gyávasága miatt. hogy hagynom kellett volna a törvényes eljárást. – Azt hiszem… azt akartam. és majdnem a város bukását okozta. Eleinte úgy tűnt. hogy ez is csak színjáték volt. és ott helyben ki kellett volna végeznem. – És miért nem tette? – kérdezte értetlenül Noth. Most már látom. Ezzel meggyöngítette a morált. Rangidős komisszárként jogomban állt letartóztatni dezertálásért. Levágtam a kezét. 820 . s pusztán arra akarta felhasználni. s magára akarta hagyni a védőket.

hogy miféle váratlan ajándék hullt az ölükbe. hogy ott helyben végezzek vele… túl egyszerűnek tűnt. hogy milyen előnnyel járna egy nyilvános hadbírósági tárgyalás. Aztán jött a Khan rendszer elleni támadás. és a tárgyalását sikerült a családjának a múlt év közepéig elodázni. Emellett politikai tisztként azt is láttam. és ítéljék el. hataloméhes főtisztnek. Egyértelmű üzenet lett volna a többi túlbuzgó. de nem érzi úgy. A tábornokot szállító hajó – ami a tárgyalás helyszínére vitte – ellenséges kézre került. A statáriális bíróság. ami minden korábbi tervünket dugába döntötte. hogy… már elkéstünk? Ennyi idő alatt 821 . – Uram! – emelkedett szólásra Noth egyik tisztje. Ami Sturmot illeti… őt őrizetbe vették. és az. hogy a Hadúr nem olyasvalaki. akik gyorsan ráébredtek. akivel büntetlenül ujjat húzhatnak.Dan Abnett fokozzák le. – Már megbocsásson.

különösen úgy.Az Áruló valószínűleg mindent kiszedtek belőle. – Az Ellenséget is nagyerejű pszik szolgálják – csóválta meg a fejét Gaunt. – Szóval… semmit nem tudnak kiszedni belőle? – csillant fel Landerson szeme. – A tárgyalás megkezdéséig Sturm tudatát elmezárral óvták a telepaták. Efféle esetekben ez bevett eljárás. A tárgyalás kezdetekor eltávolították volna. hogy Sturm ne mondhasson semmit. az egyetlen módja. hogy a tábornok elméjét és emlékeit nyugodtan átvizsgálhassák. Attól tartok. miért csak egy szakasznyi 822 . de nem lehetetlen. hogy közben az se haljon bele. amit csak tudott. – Egy elmezárat feltörni. – Ha ez a küldetés ekkora fontossággal bír. akinek az agyát védelmezte… kemény feladat. – Ez nekem akkor is sántít – csóválta meg a fejét Noth. hogy örökre elhallgattatjuk.

– És biztosak benne. és sajnos egy bombázásnak is megvannak a hátulütői. hogy odabent van ez a Sturm? – szólt közbe Cirk. – De megfelelő tervezéssel és némi szerencsével akkor is be lehet jutni. ahová az ember csak úgy besétál – makacsolta meg magát Noth. – Tudom – biccentett a komisszár ezredes. amiért a Gereon felszabadítása sem kezdődött még meg. 823 .Dan Abnett gárdistát küldtek a végrehajtására? Miért nem bombázza le a flotta az űrből az egész rohadt Bástyát?! – Ugyanazon okból. hogy a célpont is elpusztult-e. A flotta arcvonala széthúzva. ezredes. az erők legminimálisabb átcsoportosítása is roppant nehézségekbe ütközik. Soha nem lehet benne biztos. – A Lectica Bástya akkor sem az a hely.

hogy még mindig ott van. – Az üzenet úgy utalt Sturmra.Az Áruló – Amennyire csak biztosak lehetünk. mint eresht. de a rádiósomnak sikerült megfejtenie egy néhány órával ezelőtt zsákmányolt üzenetet. 824 . hogy találkozhassanak vele. Mielőtt elindultunk volna. és gyorsan kihúzta magát. a titkosszolgálat arról tájékoztatott bennünket. Magas rangú tisztek és hivatalnokok jönnek ide. És úgy tűnik. hogy időközben máshová szállították. ami csomagot vagy küldeményt jelent. melyben arra utalnak. hogy valami nagyszabású dolog van készülőben. Természetesen megvolt rá a sansz. és a birodalmi hírszerzés is így utalt rá. A tegnap érkezett üzenet szerint még mindig ott van. Beltayn? A szárnysegédje megköszörülte a torkát. hogy oda vitték. A kezdetektől ezt a kódnevet használják.

hogy Sturm ott van. A nő gyilkos pillantást vetett a tanithira. amikor rá utaltak. – Ez nem olyasmi. – Az üzenetek javát nem tudtuk lefordítani. uram – vont vállat Beltayn. Többfajta kódnevet is használtak. Az azonban biztos. hogy áruló. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni. Tabu. 825 . körülbelül annyit tesz. Egyfajta átok vagy szitokszó. – Talán Cirk őrnagy tudna nekünk segíteni – jegyezte meg maliciózusan Rawne. aztán – ahogy minden szempár rászegeződött – kelletlenül megszólalt. A másik a pheguth.Dan Abnett – Valami fontos készülődik? – kérdezte Noth. – Mint mondjuk az elmezár feltörése? – Ezt nem tudnám megmondani. de ezzel már nem volt képes megbirkózni a fordítóprogramunk. bár ezek körül a leggyakoribb az eresht. amit szó szerint le lehet fordítani.

mind jönni akarnak majd. Cirk őrnagy szólt már az elterelő hadműveletről. – Tudom – mondta Noth komolyan. ha már arra kérem őket. ami a rendelkezésünkre áll – kelt föl a székéből Noth. Még ma éjjel kapcsolatba lépek a környező települések ellenálló sejtjeinek vezetőivel. – De valamit akkor is mondanom kell az ellenállóknak. Olyan alkalom és célpont ez. hogy egy csapásra hány ellenséges tiszttel és hivatalnokkal végezhetünk. amit nem szalaszthatunk el.Az Áruló – Minden térképet összeszedünk a környékről. Együtt körülbelül hatszáz fegyveresünk van. – Mindketten tudjuk. – Rögvest elkezdjük megtervezni. és ha megtudják. ami ebben az esetben elengedhetetlen lesz. hogy ez csak önámítás – mondta Gaunt szomorúan. hogyan fognak tudni bejutni az erődbe. hogy 826 . – Még hatszáz emberrel is alig több az esélyünk a semminél.

Dan Abnett adják az életüket bejuthassanak az főhadiszállására. azért. hogy Ellenség maguk gereoni 827 .

Az Áruló HUSZONHÉT – Mi ez a zaj? – csattant föl Sturm. de odakint már majdnem teljesen besötétedett. te idióta! Desolane! Bár még csak késő délutánra járt az idő. hogy a folyamatosan érkező vendégek minden kívánságát teljesítsék. mintha csak vihar készülődne. Most pedig már vagy másfél órája gyújtogatták a 828 . aztán a nyomában loholó Humilitire förmedt. A Bástya személyzete már reggel óta megállás nélkül azon tüsténkedett. – Ezt ne gépeld.

fegyveresek százai álltak őrt a falakon. hogy az egész erőd fényárban ússzon.Dan Abnett gyertyákat és a lámpásokat. és Sturm elégedetten nyugtázta. az udvaron katonai csapatszállítók jöttek-mentek. – Desolane! Az életőrző a márványfalú galéria túlsó felén tárgyalt éppen a Bástya rangidős sirdarjaival. csupa aranysujtás és ezüstzsinórzatú díszegyenruhát öltöttek. és a tábornokhoz sietett. Odalent. A magas. s a hónuk alatt tartott. azonnal elbocsátotta a sirdarokat. ezüsttel futtatott sisakokat fehér tollforgó díszítette. A tisztek az ünnepélyes alkalom tiszteletére extravagáns. Desolane. hogy mindez miatta van. 829 . Őérte. keményített gallérokon apró féldrágakövek csillogtak. ahogy meghallotta Sturm hangját.

amit tudni akar – mordult föl Sturm. a hivatalos fogadás után kérdéseket fognak feltenni önnek. Desolane? – Az Első Echelon katonai zenekara.Az Áruló – Uram? – Mi ez a pokoli zaj. – Ő a Megszálló Erők fősirdarja. Humiliti egy percre lemaradt. uram. Brendel fősirdar ragaszkodott hozzá. amikor az Omnipotentát megérkezik. – Ez a Brendel egy idióta. Nyomukban a bicegő lexikográfussal lesétáltak a lépcsőn. akik ma este. És egyike azoknak a magas rangú tiszteknek. – Természetesen. s egy köteg legépelt papirost nyújtott oda az egyik 830 . uram. – Ahogy azt is. uram. Ahogy jónak látja. – Elmondom neki is. A ma esti ünnepségre próbálnak. hogy a zenekar játsszon. hogy a zenekara csapnivalóan rossz.

Ennek ellenére kéjes örömmel beszélt mindenről. kijelentését és megjegyzését hűen leírta. ami csak eszébe jutott. amiket egyelőre még nem tudott hová tenni. a családjáról. a díszegyenruha rangjelzéseiről. egész emlékképek. hogy az minden szavát megörökíti.Dan Abnett szolgálónak. és voltak töredékek és benyomások. és a győzelmeiről. bár levegőnek tekintette a törpét. gyermekkori emlékekről. bárhová is ment. Voltak kristálytiszta. Sturm. hogy vigye el a könyvtárba. Mesélt évekkel ezelőtti ütközetekről. elégedetten konstatálta. akiket ismert. és fűzze le. A tábornok egyébként is igen emelkedett hangulatban volt – az emlékei rohamos gyorsasággal tértek vissza. és minden szavát. 831 . A torz kis emberke egész nap szótlanul követte a tábornokot. emberekről.

hogy az ember ezt is képes elfelejteni. legfeljebb közepesen átsütve. melynek kerekét én magam is forgattam. – Az embereknek emlékezniük kell rám. Most már emlékszem.Az Áruló A délután folyamán egyszer csak megállt a szobája közepén. Véresen. Véresen. Milyen fura. S ezekből a jegyzetekből… a belőlük születő önéletrajzomból fogják majd 832 . Elégedetten felnevetett. s kétségbeesetten igyekszik minél több emléket megörökíttetni. hogy Sturm szinte mániákusan viselkedik. hogy a vacsorára felszolgált ételek között feltétlenül legyen grox vesepecsenye. Desolane! Természetesen az is fontos. Az életőrzőnek úgy tűnt. hogyan vonulok majd be a történelembe! Abba a történelembe. és bejelentette: – Roston sült grox vesepecsenye. s Desolane gondoskodott róla. Az a kedvenc ételem.

Nem állt szándékában megálljt parancsolni Sturm ömlengésének. és nem marad utána semmi. s minden emlék tucatnyi újabbat hozott magával. ha már egyszer átszakadt az emlékek gátja. s mit tartogatott nekem a végzet! Desolane kötelességtudóan bólintott. hogy egy villanás alatt ismét visszasüllyed a feledés homályába. ki is voltam.Dan Abnett megtudni. Hogy ismét elfelejt mindent. 833 . A tábornok a Megszálló Erők egyenruháját viselte. Még önmagát is. Mintha attól félt volna. A tábornok szinte minden múló perccel többre és többre emlékezett. de már szólt Desolane-nek. Ebbe a dagályos lelkesedésbe és pátoszba ugyanakkor jókora adag rettegés is vegyült. hogy kerítsen neki valami alkalomhoz illőt az esti fogadásra.

melyet tucatnyi kristálycsillár. és parázsgömbök százai világítottak meg.Az Áruló – Valami hosszú kabáttal… megfelelő zsinórzattal… és persze kell egy selyemöv is. A legdicsőbb echelonok zászlói fölött a Sötétség Urainak jelvényei díszelegtek. Vagy ez talán túl nagy kérés lenne? – Azonnal intézkedem. uram. 834 . középütt az Anarch jelvénye. központi fogadótermébe vezettek. A lépcsők az erőd hatalmas.  Lassan lesétáltak az emeletről. s egy pillanatra megálltak a kétfelé ágazó márvány lépcsősor előtt. No meg tiszti sapka. a falakon pazar szőttesek és selyemlobogók tucatjai. Az ablakokat súlyos brokátfüggönyök takarták. s mind között a legelőkelőbb helyen.

hogy ettől függetlenül gondoskodjon a biztonságukról. Desolane reggel óta egy percre sem állt meg. 835 . akár a szorgos hangyák. Humiliti minden szót gondosan leírt. s a terítékben az aggályoskodó Sturm sem találhatott semmi kivetnivalót. hiszen Sturmon és az Omnipotentáton kívül háromszáznyolc magas rangú vendég érkezését várták napnyugta előtt. Alant szolgák sürögtek. A terem közepén álló hosszú asztalt már megterítették. Ezüst evőeszközök. Újra és újra ellenőrizte az erődfal őrségét. Egy ünnepségről beszélt. A többségük maga is testőrrel érkezik. de Desolane kötelessége volt. kristálypoharak és festett porcelántányérok sorakoztak példás rendben a selyemterítőn. melyen valamikor régen részt vett.Dan Abnett Sturmból ismét csak úgy ömlött a szó.

Ravasz 836 . és minden bizonnyal szót kíván majd váltani önnel a Birodalom katonai formanyelvéről. hogy személyesen üdvözöljem őket? – kérdezte Sturm. s a gyilkossági kísérlet óta mindig és mindenhol kettőzött őrség vigyázott rá. – Újabb vendégek – intett az ajtó felé Desolane. uram. Ő a Birodalmi Gárda moráljáról akar majd beszélni önnel. – Kell. – Nem. A mellette álló férfi Zereth tiszttartó. Az ő szakterülete a propaganda. Kiváló nyelvész. hogyan lehetne minél hatásosabban aláásni az ellenség harci morálját. Mögöttük Erra Fendra Ezeber sirdar parancsnok a Különleges Echelontól. s arról.Az Áruló A tábornok védelmére a nap huszonnégy órájában ügyelt. Az ott… Ouflen tiszttartó. Önt majd az Omnipotentát érkezése után mutatják be az egybegyűlteknek.

és két. – Erről már beszéltem ma. hajózási útvonalakról. Neki is sok kérdése lesz a birodalmi flotta felépítéséről. felszereléséről. 837 . Oszlok Flottaadmirális megbízottja. és minden bizonnyal a Gárda különleges taktikájáról és elit alakulatairól fog kérdéseket föltenni. ezüsttel futtatott testpáncélzatú szervitor kísérte. a hajótípusok gyengeségeiről. Ön talán még nem emlékszik mindenre. megbéníthatja a Birodalom csillagközi haderejét. – Á! Az ott Pytto. aki prémmel szegett palástot viselt.Dan Abnett nő. hogy hamarosan már a birodalmi hajógyárakról és űrkikötőkről is fogja tudni informálni a flottát. – És az kicsoda? – intett Sturm egy öles termetű férfi felé. Egy jól időzített rajtaütés a sérült hajókat javító kikötőkön. és hasonlókról. de az admirális reméli. nem igaz? – nézett a válla fölött a törpére Sturm.

a magvilágok irányában. amit mondtam. feltéve. ami a Khan rendszer peremén található. az Omnipotentát három órán belül megérkezik – mondta kimérten Desolane. – Megpróbálhatom. Úgy tájékoztattak. Gondoskodj róla. mely során a tábornok úr hűséget fogad az Anarchnak. ha ez a nyavalyás rezesbanda végre abbahagyja a macskazenét! – Őkegyelmessége. uram – jegyezte meg az életőrző. A törpe lejegyzett mindent. – Az ünnepség akkor veszi kezdetét. mire a tábornok elégedetten elmosolyodott. 838 . hogy egy eskütételi ceremóniával óhajt kezdeni. – Igen… néhány órával ezelőtt épp egy olyan titkos kikötőről beszéltem. az üdvözletemmel együtt! – Talán le kellene pihennie egy kicsit. hogy a kívánt információk eljussanak az admirálishoz.Az Áruló A lexikográfus buzgón bólogatott.

és ezt másoknak is tudtára hozza. majd lesietett a lépcsőn. uram – folytatta Desolane. – Bölcs – mosolyodott el Sturm elégedetten.Dan Abnett kinek szava minden más szót kiolt. hogy végre valaki nem téveszti szem elől a bennem rejlő lehetőségek fontosságát. És ha most megbocsát… Azzal meghajolt. míg egy-egy 839 . ezzel is elismerve a segítségét és együttműködését. Utána érdemrendet és tiszteletbeli rangot szándékozik önnek adományozni – legjobb tudomásom szerint sirdar parancsnokit –. s csak annyi időre állt meg. csodálatot és hatalmat! – Fürdő várja a szobájában. – Az ünnepség kezdete előtt negyvenöt perccel önért megyek. Végre annyi idő után ismét megkapja az őt megillető tiszteletet. – Örömmel konstatálom. A tábornok arcára büszkeséggel kevert elégedettség ült ki.

Megkaptam az üzenetedet. kezükben lézerkarabély. melyben rövid. – Életőrző. barna bőrpáncélzatát viselte. Mabbon az őt kísérő két férfi felé biccentett. de így is jól látszott az álluk és a szájuk erőszakos vonala. Mindkettő tagbaszakadt.Az Áruló őrszemnek vagy szolgálónak valamilyen utasítást adott. és kérésed szerint korábban érkeztem. – A biztonság ügyében kérettelek ide. – Etogaur – biccentett Desolane. testpáncélt. görbe penge pihent. A sisak vizora a fél arcukat eltakarta. s a váll-lapjára az Anarch aranyszínű jelvényét erősítette. akár a kőszobrok. egyszerű. 840 . Mozdulatlanul álltak. de a csatok és a gombok most makulátlanul csillogtak. A kétszárnyú kapun újabb vendég lépett be – Mabbon etogaur. Szokásos. Fegyverövére pisztolytáskát és kardtokot csatolt. és csontfehér sisakot viselő katona volt. okkersárga egyenruhát.

hogy az Anarch összegyűlt parancsnokai végre megismerhessék Sek Fiait. a sereg legjobbjait. ha két megbízható embered állna őrt a pheguth… úgy értem. ha egy tucatnyi a kapu előtt és az erődfalon posztolna a bankett alatt. Amikor a táborukban járva elájult. és nem hiszem. – Szeretném. hogy elveszíti ezt 841 . hogy bármilyen akadálya lenne annak. Sturm tábornok szobája előtt. a többi pedig a felső udvaron sorakozna föl. És hálás lennék. Hatvan katonát hoztam magammal. és bízom benne. – Lekötelezel – bólintott Desolane. – Az embereim szabályosan istenítik a pheguthot. életőrző. attól tartottam. hogy velük együtt már elegendő őrszem vigyázza majd a vendégeink biztonságát.Dan Abnett – Igazán pompásnak ígérkezik a mai este – mosolyodott el az etogaur –. Tartunk egy rögtönzött díszszemlét.

ha ezt meghallja. Magad is láthattad. Nagyon karizmatikus. – És? – Te magad is ott voltál. a szégyen legkisebb jele nélkül. amit utána tartott… lenyűgöző volt. – Az ott… odafönt… nem ő? 842 . Nem csodálom. hogyan kelt föl a földről a tábornok. hogy megvédje. – Az embereim azóta csak még inkább bálványozzák Sturm tábornokot. – Egyetértek – biccentett Desolane.Az Áruló a tiszteletet. – A tábornok roppant elégedett lesz. Született vezér. És a beszéd. életőrző. – Valóban inspiráló volt. Bármelyikük az életét adná érte. Sek Fiai megvetik a gyengeség minden jelét és formáját. hogy ilyen magas rangot kapott a Hamis Császár seregében.

az összesét. hanem maga lenne a hegy. Humiliti pedig minden szavát azonnal leírta. Eredetileg egy irdatlan méretű öregtorony köré épült. A lassan kifakuló napfényben úgy tűnt. és tollba mondja az emlékeit. mintha nem is a hegy köveiből faragták volna ki. ami mindent lát maga körül.  Az erőd hatalmas volt. A tábornok egész nap az erődöt járja. – Miféle emlékeit? – Amennyire meg tudom ítélni. mellette két kisebb fiatorony állt. akár a busa fej mellett a széles vállak. Ezernyi ablakával mitikus szörnyre emlékeztetett. Az előttük elterülő felső udvart magas falak 843 . és folyamatosan beszélt. etogaur. – De igen.Dan Abnett Sturm még mindig a lépcsőfeljáró márvány korlátja mellett állt.

s mindkét oldalon csupán egy alacsony szalagkorlát óvta a járműveket a százöles. Az út veszettül csúszott. gyilokhajók. A Bástyához egyetlen szárazföldi út vezetett. amikor 844 . A nehéz teherszállító – vaskos kerekei ellenére is – megmegcsúszott az úton. és egy masszív erődfal következett. Közelebbről már a falakra telepített ütegek is jól látszottak. amik a központi torony oldalából kinyúló teraszra ereszkedtek le. tintafekete mélységtől. egy éles kanyarok szabdalta töltésút a szürke sziklaagyarak között. amik akár egy hadosztály támadását is könnyűszerrel képesek lettek volna visszaverni. Hatalmas csapatszállítók.Az Áruló övezték. Időről időre leszállóhajók érkeztek. azon túl pedig újabb udvar. Az Ellenség vezérkarának krémje gyűlt össze itt ma éjjel. díszes bárkák.

Dan Abnett egy felfagyott átfolyásra ért. motorizált lövegek igyekeztek az erőd felé. áruszállítók. Páncélkocsik. mint valami felbőszült vadállat. Az utolsó kanyarban ők is lassítottak. katonai csapatszállítók. – Most már elég legyen! – mordult rá a sofőr. és beálltak a sorba. 845 . A jármű hatalmas motorja úgy hörgött. vagy amikor egy szembejövő jármű elől kellett félrehúzódnia. – Nehogy lefulladjon! – csattant föl a nő. és háromkerekű. A Bástya kapuja előtt leeresztett sorompó és géppuskafészkek várták őket. hogy már legalább három jármű állt be mögéjük. – Fejet föl! – sziszegte a sofőr. Innen már csak előre mehetnek. Merthogy a szerpentin még ezen az úton. ahol az ME-s katonák és excubitorok egész légiója igazoltatott mindenkit. és ezen az órán is zsúfolt volt. A visszapillantóban látszott.

és megpróbáltak a sziklafal mellé húzódni. hogy húzódjunk félre. – Ahenna barat voir! Mej! Avar voi squen? Mej! – Félre! Gyerünk! Valami jön mögöttünk. Kopasz fejükre csuklyát húztak. miközben jól érezhetően minden eresztékében rázkódott. és tüzetesen szemügyre vették. leheletük fagyosan csillogott a hidegben. rendben? Ez a rakás ócskavas szart se ér! A hatalmas gép lassan hátrafelé mozdult. és annak kell helyet csinálni. – Azt akarják. centiről centire. 846 . – Voi shet! Ahenna barat voir! Mej! Mej! – Mit akarnak? – szűrte a szót a fogai között a sofőr. és engedjünk utat a mögöttünk jövőknek. A mögöttük állók szintén hátramenetbe kapcsoltak.Az Áruló Két excubitor lépett a kocsihoz. – Próbálom.

– Ez valami fejes lehetett. Én tárgyalok. A sor ismét elkezdett előre araszolni. háromkerekű motor haladt el mellettük. – Csak nyugodtan! – mondta a nő. szívesen kinyuvasztom őket! – mordult föl a sofőr. hogy kik voltak. hogy tüzetesen átvizsgálhassák őket.Dan Abnett Vagy öt percig várakoztak így. Az őrök már három teherautót állítottak ki a sorból. – Ahogy megbeszéltük. mögöttük egy hatalmas csapatszállító. A sort két újabb páncélozott. bogárra emlékeztető motor zárta. – Ha esetleg kiderül. Úgy haladtak át a felemelt sorompó alatt. – És ha nem működik a dolog? – Akkor búcsúzóul megcsókolhatja a saját seggét. A 847 . amikor két páncélozott. mire ők kerültek sorra. hogy senki nem állította meg őket. Újabb tíz perc telt el.

vezetőfülke ajtaját. kezük a tarkójukon. – Voi shet? Hakra atarsa? – Engedélyünk van. A kapu egyik géppuskafészkéből pontosan a vezetőfülkét vették célba. Az egyikük acsargó vérebeket tartott rövid pórázon.Az Áruló sofőrök és a kísérők a járműveik mellett álltak. magir. – Nem fognak. Három excubitor állt meg a kocsi előtt. és kifejezéstelen arccal nézett föl a gépmonstrumra. Az excubitor bekapcsolta az arcmaszkjába épített tolmácsegységet. 848 . s rettegve néztek szembe a rájuk szegeződő fegyverekkel. ahogy az egyik excubitor megkocogtatta a. mert jól fogjuk csinálni – torkolta le a nő. A masszív gépezet jókora rántással állt meg. s pillanatok alatt egy csapat ME-s katona vette körül. – Ha minket is kiállítanak… – suttogta a sofőr. A nő letekerte az ablakot.

lassan körbejárta a kocsit. Gornellből. A vérebek hörögve szimatoltak. – Lássam az engedélyt! Cirk feltűrte az ingujját. – Eletraa kyh drowk! – vakkantott oda az excubitor a mellette álló bajtársának. – Túl sokat beszél. 849 . Az. és szabaddá tett alkarját kinyújtotta az ablakon. ha a húsnak avas íze lesz. magir. amelyik a kutyákat vezette. mielőtt megromlik. Még azelőtt kell bevinnünk a konyhára. magir. vagy éppen… – Kuss! – mondta hidegen az excubitor. és megmutatta a tetoválást. A tiszttartók nem fognak örülni.Dan Abnett – Mit szállítanak? – Élelmiszert. – Igenis. – Stigma? A nő lassan oldalra fordította a fejét.

s a leolvasón sárga rúnák villantak föl. 850 .Az Áruló – Chee ataah drowk – válaszolta a másik. A parazita megvonaglott. – Továbbmehet! A sorompó azonban mégsem emelkedett föl. A vérebek egyre hangosabban ugattak a tízkerekű hátuljánál. aki az előbb engedte útjukra őket. – Az engedély rendben van – jött az excubitor monoton géphangja a tolmácsegységből. Álljanak megint félre! Át kell hogy kutassuk a kocsit. fémnyelű eszközt. – A kutyák éreznek valamit. ismét megkocogtatta az ajtót. – Várjon! – csattant föl az excubitor. és a végét az imágó fölé helyezte. majd a kabátja alól előhúzott egy hosszú. és a kutyákat vezető őrszem dühösen üvöltött előre. – Fehet gahesh – morogta a drabális. kopaszra borotvált őrszem. Az.

Már az is csoda. Borda. – Pont oda. – Nyers húst szállítunk. – Jobbra – mondta halkan. aztán valamit odakiáltott a kutyás őrszemnek. belsőség. magir – mondta gyorsan a nő. magir – mondta a nő. mindegyik bekapcsolt lámpával. s egy pillanat múlva már azt is tudták. Érzik a vér szagát. hogy kiszagoltak valamit. s átgördültek a sorompó és a főkapu boltíve alatt. s fénypálcával integető excubitorok irányították őket. aztán a monstrum motorja feldübörgött. 851 . ahová azok a platósok mennek. – Mehetnek! – Köszönjük. felsál. hogy egyáltalán vissza lehet őket fogni! Az excubitor egy pillanatig csöndben fontolgatta a dolgot. és négy egész grox. Odabent az udvaron járművek tucatjai álltak már. hogy merre kell menniük. Cirk ismét letekerte az ablakot.Dan Abnett – Persze.

– Húzódjon be oda… azok mögé a kocsik mögé! Közvetlenül a fal mellé.Az Áruló – Rendben. – Ez szoros volt. – Rohadt szoros. A tízkerekű a fal mellé parkolt le. Mindketten hangosan. – Tudom. Odabent. ahol a személyzet kézikocsikra pakolta a konyhákba szánt árut. amikor azt hittem… – Tudom. a vastag erődfal alatt egy olyan parkolóba értek. 852 . megkönnyebbülten sóhajtottak föl. aztán elhallgatott. Varl hátradőlt. lehúzta a csuklyáját. és fáradtan vigyorgott rá Cirkre. Volt egy pillanat. a motorja még egyszer felhördült. ahol az egyik kisebb kapun engedték át őket. Egy perc múlva elérték a belső erődfalat.

a kampón lógó. de akkor is kurva jók voltunk! Ahogy átcseszte a fejüket… meg tudnám csókolni! – Inkább ne. – Ja. Maga született hazug. Lyukat beszélt a hasukba. fagyott húsdarabok között várakozó Szellemek jól hallották a jelet. A raktérben. őrmester.Dan Abnett – De maga igazán nagyot alakított. mire a gárdisták a hátukra kanyarították a zsákjukat. és kibiztosított fegyverrel másztak a raktér végébe. 853 . és megütögette a vezetőfülke válaszfalát. – Harckészültség! – mondta halkan Gaunt. Cirk mosolyogva csóválta meg a fejét. és ezt nyugodtan vegye bóknak! – Pedig ez még csak a bemelegítés volt. aztán egy legyintéssel elintézte a dolgot. – Gyerünk! – mondta. Varl azért csak megpróbálta.

aki most is árnyékként követte Gauntot mindenhová. – Mozgás! – intett Gaunt. hogy az idegenek fontos dologra készülnek. hogy miért is nem jöhet velük ide. Ahogy elhaladt Gaunt mellett. megállt egy pillanatra. Landerson mögött Eszra várakozott.Az Áruló Landerson egy vadonatúj golyószórót cipelt magával. amit Noth embereitől kapott. Az Éjjáró megértette. 854 . és a szent esküt csak az apja oldhatta volna föl – vagy maga a halál. őrnagy – mondta a komisszár ezredes fanyar mosollyal. a végjátékból igazán pofátlanság lett volna kihagyni. – Köszönöm. – Nyitom az ajtót! – mondta halkan Mkoll. hogy magukkal jöhettem. aztán feladta. uram! – Ha a Határon át velünk tartott. Mkvenner egy álló órán át próbálta neki elmagyarázni. de a fogadalom kötötte.

az ellenállók már órák óta azt tervezték. ahol a helyi ellenállók. A parancsnok zárta a sort. Közel egy napba telt. hogyan juttassák be őket az erődbe. még akkor is. egy Zúzó nevű nő várták őket. Zárt teherautókon vitték el őket egy Gornell nevű településig. aki a helyi vágóhídon dolgozott. mire a Szellemek megérkeztek a városkába. s a Szellemek egyesével másztak ki a sötétbe. és a vezetőjük. kétszárnyú ajtaja hangtalanul tárult föl. Az egyik emberük.Dan Abnett A raktér nagy. hogy Lombhullatóból ideérjenek. Cirk és Varl ott várták őket a kocsi oldala mellett. jelezte. s óvatosan behúzta a két ajtószárnyat maga mögött. ha Noth emberei igyekeztek mindent megszervezni. s a sor élére állva vezették át társaikat a néma gépmonstrumok között. így. Nothnak megvoltak a maga módszerei a hírek továbbítására. hogy kaptak egy utolsó pillanatban leadott rendelést – valaki 855 .

Innentől viszont már csak magukra számíthattak. Minden alkalommal. álcaköpenyeikbe burkolózva osontak a konyhák kivilágított bejárata felé. vagy üres ládával jött ki. Egy pillanat alatt ellenőrizték. aztán már bent is voltak. Sokkal inkább a folyosó végén nyílót vették szemügyre. parancsszavak és konyhai edények csörömpölése szűrődött ki. Egy olyan ajtót céloztak meg. 856 . Kőburkolatú folyosóra jutottak. amikor valaki egy teli ládával ment be. gőz és a készülő ételek illata szivárgott ki az ajtó résén. ami szemmel láthatóan használaton kívül volt. groxot óhajt enni –. Jobbra tőlük a konyha felé egy ajtó vezetett. és egy kocsit már elő is készítettek a szállításhoz.Az Áruló odafönt a Bástyán. de a felderítők ügyet sem vetettek rá. Mkoll és Mkvenner vették át a vezetést. Szorosan a falhoz lapulva. A nyitott ajtón át éles szóváltás.

de a Szellemek a főbb épületek egymáshoz viszonyított helyzete alapján már úgy-ahogy tudtak tájékozódni.Dan Abnett Jobbra. s végigsiettek a gyéren megvilágított folyosón. így nekik balra. az öregtorony felé kell indulniuk. kezükben hangtompítós pisztolyokkal. Noth térképe – amit az erődről mutatott – alig volt több. 857 . Árnyéktócsától árnyéktócsáig osontak. Lépcsőfordulótól lépcsőfordulóig osontak. mint Sturm. Egy olyan fontosságú foglyot. mint egy kibővített vázlat. minden valószínűség szerint a lakótorony valamelyik felsőbb emeletén szállásoltak el. s igyekeztek folyamatosan mozgásban maradni. A konyhák a keleti fiatorony alagsorában kaptak helyet. vagy föl a lépcsőn? Fölfelé – jelezte Gaunt. balra. Öt emelet múlva balra fordultak.

Valaha a Gereon főnemességének és katonai elitjének portréi 858 . míg a legutolsó Szellem is át nem ért. A zenét mintha taps és éljenzés követte volna. lőrésszerű ablak mellett. No. ami leginkább katonai indulóra hasonlított. – Már a központi toronyban vagyunk – suttogta. Egy újabb emelettel följebb egy széles kerengőre értek.Az Áruló A távolból zeneszó hallatszott – hátborzongatóan disszonáns dallam. Akkor most jön a dolog nehezebb része – gondolta Gaunt. s ő zárta a sort. Az erőd hatalmas volt. amin eddig átvergődtek. és kibámult a sötétségbe. könnyebb lett volna. nem mintha mindaz. és Sturm tulajdonképpen akárhol lehetett. Bonin pattanásig feszült idegekkel várt. szobák százaival. Rawne megállt az egyik keskeny.

hogy már csak azt látta. Mehetnek akár erre is. ahogy a felderítők megtisztogatják és elteszik a rohamkéseiket. Olyan gyorsan haltak meg. 859 . A galéria túlfelén egy újabb lépcsősorra bukkantak.Dan Abnett díszítették ezeket a falakat. Landersonnak szinte a vér is megfagyott az ereiben. bár ez már kevésbé volt fülsértő. Fölfelé indultak. A helyükön a Káosz bizarr szimbólumai éktelenkedtek a csupasz kövön. vagy választhatják… A kerengő egyik oldalsó folyosójából három ME-s katona lépett ki. poros gardróbban rejtik el őket. és egy apró. felnyalábolják a hullákat. Valahol odalent ismét egy induló harsant. de az aranyozott keretekből mindenhol eltávolították a képeket. Egy pillanatig értetlenül bámultak az idegenekre – aztán már halottak is voltak. ami fölfelé vezetett.

Valakik beszélgettek. torokhangú dörmögés. – Nem tudom biztosan. mintha valaki köhögne. melyekből szobák tucatjai nyíltak. s onnan jöttek a hangok. Bár lehet. Az egyikük énekelt mély. uram. csöndes folyosókon vágtak át. míg a másik ingerülten morgott valami miatt. hogy nevetett. reszelős hangon. molyrágta szőnyegek elnyelték a lépteik zaját. ahol két kosszarvas állatember épp megágyazott. és föltartotta a kezét. bár a szavakat nem értették. Éneklés? A folyosó végén az egyik ajtó tárva-nyitva állt. 860 . Mkoll hirtelen megtorpant az egyik folyosó közepén. s a puha. Odabent parázsgömbök megvilágította. és szaggatott hangok. miközben karmos mancsával az ágyneműt igazgatta. Mély. fejedelmi lakosztály volt. – Mi az? – súgta Gaunt.Az Áruló Hosszú.

Gauntnak azonban megvolt a saját véleménye a dologról. Úgy tűnt. Az egyik golyó a gyomrát érte. mert a lény elterült a földön. – Sajnálom. bár ettől nem érezte 861 . kezdek öregedni. és a birodalmiakra pillantott. hangtalanul léptek be a szobába. és félrelökte az útjából.Dan Abnett Gaunt és Mkoll óvatosan. amikor a földön fekvő Gaunt kétszer mellbe lőtte. a másik azonban valami létfontosságút roncsolhatott. és ledöntötte a lábáról. de a másikra már nem jutott ideje. Az egyik kecskeember hirtelen felkapta a fejét. és célba vették a bestiákat. de az állatember meglepően erősnek bizonyult. hogy kijut az ajtón. uram – szabadkozott Mkoll. A komisszár ezredes abban a pillanatban golyót röpített a fejébe. A bestia nekiugrott. – Úgy látszik. Mkoll gáncsot vetett neki. és néhány görcsös rángassál vége is volt.

Minden részletre gondolt. Úgy látszik. itt meg az. Akárki is írta ezt. miután átnézte az irományt. s mindegyik mellett egy-egy szimbólum állt. 862 . hogy szolgáknál találtak rá. A szavakat ismeretlen jelekkel rótták a lapra. Tekintettel ana. és a szállásuk száma. mellettük szobaszámok. a rontás lassan az őrmestert is kikezdi. Criid és Mkvenner segítettek nekik az ágy mögé betuszkolni a vérmocskos szőrű bestiákat. Itt például az áll. – A vendégek névsora.Az Áruló sokkal jobban magát. – Cirk őrnagy! El tudja ezt olvasni? – Ez egy… szobabeosztás – mondta a nő. amit a fal melletti asztalkáról vett föl. nem akart fennakadást. hogy „Cluwge tiszttartó délre néző szobát óhajt”. – Uram! Tona egy hosszú listát tartott a kezében. talán nevek lehettek. és leterítették őket egy jókora takaróval.

hogy a tizenhatodik emeleti nagy lakosztályt készítsék elő a pheguthnak. és kenderből készített lepedőket az ágyára. – Tizenhatodik emelet.  863 . és a pillantása találkozott Gauntéval. uram. – Értem. akik egy pillanat alatt köréje gyűltek. ahol különválunk. – Ez az a hely. de… – Igen… itt az áll. A lista szerint mi most a kilencediken vagyunk. – Igen. – Ide mindenki! – intett Gaunt a Szellemeknek. Fürdő… részletek az egyenruha zsinórzatáról… bla-bla-bla… pamut ágyneműt akar.Dan Abnett hogy a sirdar parancsnok egy lámpást kért az éjjeliszekrényére. és… Hirtelen felnézett.

mögöttük pedig négy irdatlan izomzatú minótaurosz jött. A sirdar parancsnok és Desolane siettek elsőként a nagyúr elé.Az Áruló Az Omnipotentát leszállóhajója is megérkezett végre. Gigászi rovarra hasonlított. ernyőt tartva a nagyúr feje fölé. és lehajtott fejjel. s az Omnipotentát unott arccal intett az egybegyűlteknek. A tömeg egy emberként rikoltott föl. tiszteletteljes csöndben várakozó tiszttartók álltak. tömött sorokban ME-s katonák. A rezesbanda azonnal rázendített. és 864 . A hajó rámpája előtt díszőrség sorakozott föl. s még az üstdoboknak sem sikerült kellőképpen elfednie a diszharmonikus taktusokat. mely izzó szemeivel vizslatta a leszállóplatform márványlapjait. Az Omnipotentát méltóságteljesen sétált le a rámpán. mögöttük hosszú. Két hatalmas termetű káoszgárdista kísérte.

Dan Abnett mélyen maghajoltak. Igazított még egy kicsit a mandzsettagombjain. Gyakran megállt. hogy megcsókolják a kezét. és csókkal illesse az ujjai hegyét. hogy találkozhasson velem? – kérdezte nyájasan. hogy letérdeljen elé. magir – vágta rá Desolane azonnal. akinek még azt is engedélyezte. – Igen. míg az Omnipotentát a rámpától elért a vörös szőnyeg végéig. Desolane már rég elküldte az egyik emberét a pheguthért. Az egy biccentéssel nyugtázta a köszöntést. – Sturm tábornok várja már. és saját magában gyönyörködött. nevén szólított egy-egy tiszttartót vagy sirdart. 865 . s volt. Huszonhét percig tartott. egész alakos tükör előtt állt.  Sturm a pazar. és kegyesen megengedte nekik. s elégedetten bólintott az eredmény láttán. Mire a szőnyeg végére ért.

A lexikográfus ujjai megállás nélkül jártak a billentyűzeten. te majom?! Humiliti vadul bólogatva esett neki ismét a billentyűzetnek. Furcsa. – Hol is tartottam? – fordult vissza Sturm tűnődve a tükörhöz. hogy nem sokkal az elmezár alkalmazása előtt zajlott le a vervunhive-i offenzíva. igen… Vervunhive. de annak ellenére. – Á. Humiliti összerezzent. de az öv egyszerűen pazar. – A kabát egy kicsit talán szoros. A törpe zavartan nyújtotta neki oda a papírlapot. aztán elkezdte törölni a legutolsó megjegyzés szavait. te kis féreg! – csattant föl a tábornok. mégis csak homályos emlékeim 866 . Nem sokkal a barbár elmezár előtt… írod már. – Ezt ne írd le. amin a tábornok utolsó szavai szerepeltek.Az Áruló – Egész jó – mormolta. – Tehát… Vervunhive.

amolyan mumus. hogy ennyire gyűlölöm a Birodalmat? Egész életemben az Istencsászárt szolgáltam… aki hagyta. hogy ilyesmit tegyenek a legalázatosabb szolgájával! Átkozottak! Én a Birodalmi Gárda tábornoka voltam! 867 . és sietve bólintott. csak önmagát. És mivel vádolt? Én mondom. embert még ilyen nevetséges vádakkal nem illettek! Dezertálás? Csoda hát. – Ő a Komisszariátus embere volt. és nem Gaunt.Dan Abnett vannak az ottani eseményekről. akinek nincs is tehetsége a katonáskodáshoz. Ugye kitértem már erre?! A lexikográfus gyorsan újraolvasta az előző oldalakat. Természetesen én parancsnokoltam. Tiszta politika. aki a büntetést rótta ki. ő komisszárként szolgált az offenzíva alatt. Ahogy talán már említettem. én mondom! Az a nyavalyás fattyú nem szolgált mást. Az áruláson kívül talán nem is ért semmihez.

s futólépésben 868 . Sek egyik Fia lépett be. és kimérten biccentett. – Az Omnipotentát kíván látni téged. megigazította. Csupa kemény. elszánt. a sziklák takarásában Noth ezredes becsatolta sisakja álladzóját. és a csöndben várakozó katonáira pillantott. – Készüljetek! – mordult föl. – Igen?! – csattant föl Sturm. s a hangja minden sisakrádióban ott csikorgott. – Mehetünk. – Három… kettő… egy… most! A Gereon ellenállói néma csöndben bukkantak ki a sziklák mögül. harcedzett nő és férfi. – Magir – hajolt meg.Az Áruló Kopogtattak az ajtón. A tábornok felvette a sapkáját.  A bekötőút kanyarulatán túl.

– Él! 869 . Csak amikor már lőtávolon belül értek. – Gereon él! – üvöltötték. eresztették ki a hangjukat. s az őrök is észrevették őket.Dan Abnett indultak az erőd kapuja felé.

A kapu előtt várakozó kocsikon és csapatszállítókon sortűz söpört végig. s a bent levő katonákkal repeszgránátok végeztek. – Mozgás! – rikoltotta Noth. Mire a lőállásokban ülő lövészek kapcsoltak. s az egyik ki is gyulladt.Az Áruló HUSZONNYOLC Egy pillanat alatt elsöpörték a kapuban posztoló excubitorokat és ME-s katonákat. A géppuskafészkeket is megrohanták. már túl késő volt. – Befelé! Kapuk és a fal! Gyerünk! 870 .

S közben a masszív kapuszárnyak is elkezdtek bezárulni. Egy rakéta telibe találta a kapubástya egyik lövegét.Dan Abnett Száz meg száz fegyvergránát robbant a kapu mellett a falba. vállról indítható rakéta. az erőd elleni támadásra összpontosították. Aztán a meglepett silbakok is kezdtek magukhoz térni. Mire az ellenállók elérték a falakat. és vagy húsz mozsár viszonozta. és a 871 . maga alá temetve a felállított ütegeket. s a detonációk erejétől még a masszív védmű is megrázkódott. Három helyen is megroskadt a fal. a tüzéreket és az őrszemeket. s az ütegek és géppuskafészkek össztüzét legalább tucatnyi. a nehézfegyverek véres rendet vágtak a soraikba. A szabadságharcosok minden erejüket ide. és tíz másodperc múlva már gyilkos pergőtűzzel válaszoltak a szabadságharcosok támadására.

A következő pillanatban egy fegyvergránát csapódott a gyomrába. átugrott a holttest fölött.Az Áruló gyilokjáró egy darabjával együtt a levegőbe röpítette. az ellenállóknak esélyük sem lesz bejutni. Egy másik ellenálló. hogy elérje a kaput. és kettétépte. Kőtörmelék. Aztán az ezredes végre megpillantotta a kocsit. melyekből füst szállt föl. fagyott por és véres testrészek záporoztak az égből. ha a főkapu bezárul. Lézersugarak villantak. és az előtte futó harcos fölbukott. Azt azonban mindenki tudta. s terítették be az odalent harcolókat. A mellkasán és a nyakán fekete lyukak éktelenkedtek. még mielőtt az bezárul. akit hajszálnyira hibázott csak el az egyik lövész. Úgy festett. mint egy kopott 872 . Noth kétségbeesetten igyekezett átverekedni magát a pergőtűzön.

bár amit szállított. s Noth látta. sokkal veszélyesebb volt minden üzemanyagnál. Egy gránát letépte az egyik hátsó futóművét. hogy majd megvakította az embert –. lézersugarak lyuggatták át a vezetőfülke tetejét. amikor a tankban tárolt. elsuhant a kilőtt. Bíborvörös láng lobbant – olyan éles. s a robajjal együtt érkező lökéshullám százméteres körön belül mindenkit levert a lábáról.Dan Abnett üzemanyag-szállító. Azok. és egyenesen a kapu felé száguldott. akik túl 873 . ficelén alapú robbanóanyag – a terület ellenállóinak minden készlete – felrobbant. lángoló teherautók roncsai mellett. közel tonnányi. A kapuszárnyak hidraulikája lassan szétmorzsolta a szárnyak közé szorult tartálykocsit. hogy a sofőr az utolsó pillanatban ugrik ki a sodródó járműből. mielőtt az belerobbant volna a kapuba. A tankautó kerekei felpörögtek.

víz alól hallatszott volna. döbbenten kapták oda a fejüket. – A kapuhoz! – bődült el. minden irányba törmeléket és lángokat okádott. Noth lassan föltápászkodott. minden tagja ki akar szakadni a helyéről. kérdezni és 874 . s mintha a robbanólövedékek döreje is távolról. A belső udvaron összegyűlt vendégek. s úgy érezte. A következő pillanatban mindenki egyszerre kezdett beszélni. amikor a kocsi felrobbant. s akár egy megvadult tűzhányó.Az Áruló közel voltak a kapuhoz. A maró füstben tompán villództak a lézersugarak. és a katonák – akik a díszszemlére készültek –. nem is keltek föl többé. Még a rezesbanda is elhallgatott. kiabálni. – Gyerünk! A kapuhoz! A Gereon él! Él! A pusztító detonáció az egész erődfalat megrázta.

aki a lakótorony tisztjei közé tartozott. – Szedd össze az embereidet. kísérd vissza Sturm tábornokot a szállására. és a leszállóhajójuk felé indultak. Az Omnipotentát életőrzői azonnal körülvették urukat. és karon ragadta. és maradj mellette. és az arcmaszkjába épített rádió azonnal továbbította a parancsát. 875 . Mögöttük tajtékos tengerként morajlottak az ágyúk. Az erőd ütegei azonban minden zsivajt elnyomtak. amíg más parancs nem érkezik! Hamarosan én is megyek. s az egybegyűlt méltóságok is egyre hangosabban követeltek magyarázatot. – Az excubitorok azonnal helyezzék biztonságba a vendégeket a központi toronyban! Mozgás! Kiszúrt egy sirdart. – Tizenegy tartalékos szakasz a falakra! – csattant föl Desolane.Dan Abnett értetlenkedni.

és okozzon lehetőleg minél több kárt. – Elkezdődött – mondta komoran Landerson. a bajtársai oldalán küzdve. de az esze azt súgta. a másikat Beltayn és Bonin. aki már percek óta egy speciális robbanótöltettel bajlódott. hogy keltsen zűrzavart. – Készen vagyunk már? – kérdezte Mkoll. aki azt a feladatot kapta. bár odakint lehetne. A folyosó egyik végét Criid és Brostin biztosították. A szakasznak ezt a felét Mkoll vezette. csipetnyi éllel a hangjában. – Majdnem – bólintott kelletlenül Varl. de a kőfalak vadul rázkódtak.Az Áruló  – Hallottátok? – kapta föl a fejét Bonin. A lelke egy része azt kívánta. 876 . A távoli robbanás hangja ide már alig szűrődött be. és a sas jelét vetette magára. hogy ez itt most sokkal fontosabb.

Gaunt csapata is ilyen robbanótölteteket helyez el minden stratégiailag fontos ponton. Az őrmester az utolsó pillanatban 877 . s Varl most ezt próbálta az egyik energiaelosztón elhelyezni. hogy innen számítva nem egészen tíz perc múlva ez az egész hely lángokban áll majd. s az őrmester. Varl nagyot sóhajtott. az egész szint sötétbe borul majd. A keramittartályban harminc zselétöltet volt összekapcsolva. ami azt jelentette. és amint ezek felrobbannak. Amint ez felrobban. És utána minden öt percben felrobban egy újabb töltet. melynek végén egy újabb lépcsősor indult fölfelé. – Mozgás! – adta ki a parancsot Mkoll. A Szellemek végigsiettek a folyosón. elszabadul a pokol.Dan Abnett Noth ezredes nekik is félretett egy palacknyi robbanószert. Tízperces késleltetést használt. élesítette őket. miután a kívánt helyre erősített néhányat.

s a kézifegyverek sivítását és kerepelését. és Varl. 878 . és csak két szinttel lejjebb álltak meg. – Jönnek! – mondta hirtelen az őrt álló Bonin. – Bassza meg! – sziszegte Mkoll. Egy alkóvba húzódva várták ki. ahol már egészen közelről hallották a bombák moraját. Csendben osontak lefelé. a falat borító panelt félrehúzva. – Ide! – intett egy falszakaszra Mkoll. aztán intett Criidnek és Boninnak. – Pont a közepén tartok. munkához látott. – Fentről. hogy a katonák elrohanjanak mellettük. – Varl? – kérdezte Mkoll. és összerezzentek. mielőtt egy fölfelé tartó ME-szakaszba futottak volna. és a lépcső felé mutatott.Az Áruló parancsolt megálljt. ahogy egy szinttel lejjebb megszólalt egy riasztócsengő.

Egyiküket sem találta el. A fejük feletti emeleten valaki parancsszavakat üvöltött. sikerült leadnia egy sorozatot. a hatodik azonban csak csípőlövést kapott. és a hangtompítós pisztolyaikat húzták elő. Egyenesen a Szellemek tűzvonalába futottak bele. s a szűk. s még mielőtt Bonin egy tiszta fejlövéssel a pokolra küldhette volna. Mind tisztán hallották a csizmás lábak dobogását. s a következő pillanatban hat ME-s katona bukkant föl a folyosó végén. zárt térben a lövések robaja fülsiketítő volt. de a falba csúf lyukakat tépett. Ötöt azonnal lelőttek.  879 .Dan Abnett Azok ketten a vállukra kanyarították karabélyaikat.

Egyedül az ablaküveg csillant meg időről időre a belső udvaron felvillanó borostyánszín fényben. Sek Fiai egymásra néztek. s Humiliti is majdnem beleütközött. Elfeledett érzéseket. – Ég a kapu… Nagyot nyelt. A látvány újabb emlékeket ébresztett föl. Ahogy a veszély közeledtével a szervezet mozgósítja az adrenalintartalékait. – Mi volt ez? – Uram? – Nem hallja? Robbanások. és a szemközti falon nyíló ablakhoz sietett. Pergőtűz. – Megtámadták az erődöt – mormolta döbbenten.Az Áruló Sturm hirtelen megtorpant. nyilván rég nem is használták. A szoba poros volt. A tábornok feltépte az egyik folyosóra nyíló szoba ajtaját. Az őt kísérő katonák értetlenül kapták oda a fejüket. 880 . aztán az egyik előrelépett.

Visszatértek a folyosóra.  A tizenhatodik emeleten. és mindkét harcos kibiztosította a karabélyát. Humiliti nagyot sóhajtott. Utánuk Curth és Eszra következett – szokatlan páros. hogy kísérjük a szállására. – Igen… azt hiszem valóban ez lesz a leghelyesebb. A 881 . aztán ő is sarkon fordult. Gaunt szakasza hangtalanul lopakodott végig a néma szobák és folyosók útvesztőjén.Dan Abnett – Vissza kell. Amíg a helyzet nem rendeződik. közvetlenül mögötte Gaunt jött. Mkvenner haladt az élen – kezében a felkelőktől kapott rohampuska –. akik egy háború poklán kívül máshol nem is találkozhattak volna. uram. Ott lesz a legnagyobb biztonságban. messze az odalent dúló csatától. – Igen – lépett hátra tétován az ablaktól Sturm. és a nyomukba eredt.

s a sorozatvetőjével pásztázta a helyiséget. Bal kézre nyílt a hálószoba ajtaja. mire a felderítő nagy lendületet vett. de a helyiség üres volt. a magas. és berúgta az ajtót. Mkvenner egy pillanatra megállt az egyetlen ajtó előtt. A lámpák ugyan égtek. Gaunt már bent is volt a szobában.Az Áruló törékeny nőnél hangtompítós pisztoly volt. és egy remek visszacsapó íj. kártyaasztal. A sort Cirk. akik ugrásra készen figyeltek a legapróbb neszre is. Larkin és Feygor zárta. Rawne. és az ablak előtt egy jókora. A padlón ruhadarabok 882 . inas férfinál mérgezett nyilak. ahol a küszöb alól fény szivárgott ki. gazdagon hímzett kárpitú székek. és a komisszár ezredesre pillantott. Gaunt némán biccentett. Kényelmesen berendezett nappali fogadta őket. állványra állított távcső.

883 . majdnem színültig töltve vízzel. Mkvenner megérintette a kád oldalát. – Már ha ez az ő szobája – mondta Gaunt komoran.Dan Abnett hevertek – egy ME-s katonai uniformis darabjai –. – Most! Egy sorozat csapódott mögötte a falba. és egy villanás alatt összeszedte a felszerelését. Tíz-tizenöt perccel késhettük le. – Lefelé! – biccentett Varl. nem sokkal hibázva el a felderítőt. – Gyerünk! – mordult föl Mkoll. és megcsóválta a fejét. – Kezd kihűlni. miközben Criid-del lélekszakadva rohantak végig a folyosón. s az egyik fal mellett elegáns rézkád állt. – Átfésülni az egész szintet! Gyerünk!  – Tűnés! – kiabálta Bonin már messziről.

széles galériára jutottak. és tüzet nyitott a karabélyával. kovácsoltvas korlát szegélyezett. s egy újabb. – Első és Egyetlen! – rikoltotta az őrmester. és a lépcsőfeljárót lézersugarak árasztották el. majd le a lépcsőn. amikor az első őrszem feltűnt a lépcsősor tetején. s az emberei már mind odalent voltak. Az ellenséges katonák még kétszer próbáltak meg 884 . Hirtelen az egész emelet megrázkódott. Landerson és Criid is beszállt a mókába. azzal fél térdre ereszkedett. s a plafonról és a falakról jókora vakolatdarabok szakadtak le. és onnan próbálták tűz alá venni a lépcsősort. A hosszú sorozat két ellenséges katonát is lekaszált.Az Áruló Végigrohantak a folyosón. mire a többi visszahúzódott a folyosóra. Varl első töltete működésbe lépett. melyet pazar. Mkoll volt a sereghajtó.

Lassan mindhárman hátrálni kezdtek. s igyekeztek felzárkózni a többi Szellemhez. és félő volt. – Várj! A rádiós oldalt perdült. hogy előbb-utóbb egy szakasz megkerüli őket. ahogy a nagykönyvben állt. Beltayn ért el először a szemközti lépcsősorhoz. felszaladt rajta. azzal egy hosszú sorozatot lőtt a folyosóba. tervszerűen. s már épp készült kilépni a folyosóra. akik már a galéria túlfelén jártak. egymást fedezve.Dan Abnett áttörni. de mindkét alkalommal véres fejjel kellett visszavonulniuk. – Ne! – üvöltötte Bonin. és a galéria túlfelén jön le. A hangok alapján egyre többen gyűltek össze odafönt. de egy energiasugár így is eltalálta. majd megpróbálta 885 . a hátukba kerülve. amikor Bonin visszarántotta.

és mindketten tudták. amikor alig tíz méterre tőlük három alak fordult be a folyosóra.Az Áruló beráncigálni a rádióst a lépcsőforduló viszonylagos védelmébe. Aztán a nagydarab harcosok tüzet nyitottak. romboló erőt. Két tűz közé kerültek. A pillantásuk egy töredék másodpercig összekapcsolódott. közöttük pedig… Noches Sturm. s értek egyre közelebb hozzájuk. hogy a felismerés kölcsönös. Két nagydarab. Őrszemek és excubitorok nyüzsögtek a folyosón. tagbaszakadt férfi okkersárga testpáncélban. amikor Varl első robbanótöltete működésbe lépett. 886 . Már épp a nyelve hegyén volt. hogy talán eltévesztették a szintet.  Gaunt érezte a falakon végighullámzó.

és együtt zuhantak a szemközti falnak. s igyekeztek az ajtóbeugrók nyújtotta minimális takarást minél jobban kihasználni. Ha nem lenne fontos. – Ő az! – Gaunt? – tajtékzott Sturm. és mindketten bezuhantak a kivilágítatlan szobába. egy ajtózár fémnyelve elpattant. de aztán úgy döntött. hogy igen. – Gaunt? Hogyan lehetséges ez? Hogy lehet itt? Humiliti nem volt biztos benne. A következő pillanatban Mkvenner robbant elé. 887 . a testükkel. a pheguth biztosan szólt volna. A többi birodalmi is azonnal fedezéket keresett. Valami reccsent. és gonosz pergőtűzzel fedezve Sturmot. magához szorította az ezredest.Dan Abnett Egy nagykaliberű lövedék ütötte át Gaunt bal vállát. alig hibázva el a nyakát. vajon ezt is le kell-e írnia. A két tagbaszakadt harcos máris kihátrált a folyosóról. – Ő az! – üvöltötte Gaunt.

Sek Fiai szórványos. és vicsorogva vette föl a sorozatvetőjét a földről. és tűz alá vették. aki a sebét akarta ellátni. Feygor és Mkvenner máris feltűntek a folyosó végén. 888 . majd mindhárman behúzódtak a szobába. Rawne.Az Áruló Sek Fiai a legközelebbi lakosztály felé terelték a tábornokot. – Hogyan? – üvöltötte Sturm magából kikelve. – Hogyan?  Gaunt félretolta Curthot. és sikerült megakasztaniuk a birodalmiak előrenyomulását. Az egyik berúgta az ajtót. A két megtermett harcos nem válaszolt. de pontos lövésekkel válaszoltak a Szellemek hosszú sorozataira. – Hogyan lehetséges ez?! – acsargott Sturm.

ebben az 889 . A szakasz.  A hegyek ölén ülő erőd – akár egy amfiteátrum közepén álló színész –. – Elég az – köpött ki Mkvenner. ami csak az elit egységek katonáira jellemző. de a háta mögül jövő lövésektől azonnal meggondolta magát. aki egy kiugró falpanel takarásából igyekezett tűz alatt tartani a folyosót. Az a kettő olyan gyorsan és higgadtan reagált. Kicseszettül jó. Gaunt vérző vállára pillantott.Dan Abnett – Csak ketten vannak! – kiáltott oda neki Rawne. most ért föl a tizenhatodik szintre. minden irányból megsokszorozva kapta vissza a mennydörgő hangorkánt. Igaz. és ez a kettő jó. amit Desolane küldött Sturm védelmére. – Kettő vagy akár kétszáz… pokolra velük! – indult meg. – Remek pozíciójuk van.

és nem a tömeg ovációja. és szemügyre vehette a tartalék szakaszokat és a tisztek kíséretében érkező alakulatokat. és nyugtalanul hallgatták az egyre közeledő csatazajt. Desolane végre elérte a külső erődfalat. robbanólövedékek és kézifegyverek acélköpenyes töltényei keresték az utat a fedezékek és a vért résein át. A kaputorony közelében lángolt a fal. 890 . – Valahogy bejutottak az erődbe – mondta az egyik sirdar. s a kövek fölé emelkedő füstfelhőt belülről világították meg a lángok. – Jelentést! – lépett oda a sorok előtt tanácskozó rangidős tisztekhez az életőrző.Az Áruló esetben ez bombák robaja volt. A katonák a fegyvereiket ellenőrizték. Koherens fénysugarak. az élő hús felé.

– Személyesen fogok őkegyelmessége. – Desolane hangja alig volt több fagyos suttogásnál. – Kik ezek. amikor Desolane ketrapengéje már ismét a tokjában pihent. és az Omnipotentát védelme az én feladatom. – Milyen meglepő! – csattant föl Desolane. Valószínűleg az ellenállás. az Omnipotentát kegyelméért esengeni a hibámért! Valami villant. – Több százan.Dan Abnett – Tartjuk a főkaput – tette hozzá egy másik –. – Ez az idióta tévedett. a pheguth. – Megkíméltem ettől a megalázó kötelességtől. Az enyém! Aki más 891 . és hányan vannak? – kérdezte szigorúan Desolane. – Ez megengedhetetlen malőr – csóválta meg a fejét Brendel sirdar parancsnok. és Brendel feje lebucskázott a nyakáról. Az erőd. A teste még földet sem ért. de egyre nehezebb visszaverni őket.

életőrző – lépett előre az eddig a sirdarok mögött várakozó Mabbon. – Életőrző! Egy futár volt az. azt ugyanígy megölöm. aki képes ezt a lázadást vérbe fojtani. – Mi az? 892 . – Akkor a tiéd a parancsnoki poszt. egy fiatal tiszt. kinek szava minden más szót kiolt… rajta! A katonák a belső kapu felé indultak. – Kell nekem egy parancsnok. A sirdarok innentől kezdve neked felelnek.Az Áruló véleményen van. – Az Anarch nevében. – Mindenki készüljön föl az ellentámadásra! – húzta ki magát az etogaur. A tisztek megkönnyebbülten értettek egyet. hogy végezzenek bármivel. készen arra. Hol az etogaur? – Itt vagyok. Sek Fiai készen állnak? – Mindig. ami a túloldalon várhat rájuk.

A folyosót és a lépcsőfordulót fültépő sikolyok töltötték be. A zsákmányolt fegyver felköhögött. – Csak gyorsan! – csattant föl Mkoll. aki Criiddel és Landersonnal ekkor ért oda.  – Földre! – bődült el Brostin. s Boninban ütközött. – A másik oldalról is jönnek! – kiáltott oda a lángszórósnak Mkoll. aki Beltayn teste fölött kuporgott. – Majd én megtisztítom az utat! – vigyorgott Brostin ördögien. és futva indult a lakótorony felé.Dan Abnett – Az öregtoronyból robbanásokat jelentettek – nyöszörögte a tiszt. aztán fölsietett a lépcsőn. Desolane félrelökte a hírnököt. 893 . aztán fehéren izzó. emésztő lángcsóvát lövellt magából. és meghúzta a lángszóró elsütőkarját.

s nem maradt más a nyomában. ami az útjába került. Varl és Landerson – még egy sorozatot lőttek a romokban heverő galériára. A folyékony. hogy Brostin lángtengerré változtassa a helyet. aztán hagyták. de a másik felderítő csak a fejét rázta. olthatatlan lánggal égő prométeum mindent elemésztett. – Jaj. de egyelőre visszanyomták a padlóra. A Szellemek hátvédjét alkotó trió – Criid. mint a 894 . Bel! – csóválta meg a fejét Mkoll. ne… – Felejtsd el. A perzselő lövése szétolvasztotta a hátára csatolt rádióadót. – Túléli. – Az életed többet ér egy darab vasnál. de ő majdnem sértetlenül megúszta a dolgot. és fölhúzta a padlóról a tanithit. A rádiós köhögve próbált fölülni.Az Áruló – Ne… – nyögött föl az őrmester. – A rádióm… – nyögött föl kétségbeesetten.

Valahol a fejük fölött egy újabb detonáció rázta meg az épületet. füstölgő tetemek. amiknek a húsába a páncélzatuk és a fegyvereik is belesültek. Valami alig néhány emelettel lejjebb szakított ki egy jókora darabot az erődből. ami még a legeldugottabb zugokban is utat talál. – Tűnjünk el innen! – morogta. Desolane előhúzta a pengéit. mint egy búvópatak. Újabb robbanástól remegett meg a masszív torony.  895 .Dan Abnett felismerhetetlenségig összeégett. Lentről detonációk visszhangjai.  Az erőd üres folyosóit füst ülte meg. és a tiszttartók sikoltozása szivárgott föl.

Nem egy ellenséges katona hevert már a folyosón. és csatlakozott a Szellemekhez. Párokba osztotta a katonákat. és tartsák föl azokat a rohadékokat a hátunk mögött! Én Mkvennerrel elkapom Sturmot! Nem volt idő vitatkozni. aztán kimászott a fedezékéből. Nem is nagyon lehetett volna. – Vigye a Szellemeket. Rawne el kellett. megpróbálták feltartóztatni a támadóikat. mert a szűk térben alig lehetett valamit is hallani a csatazajtól. Cirk – aki eddig a védőket irányította – egészen jó munkát végzett. közülük hárommal mérgezett nyíl végzett. akik a fedezékeik takarásából eddig még 896 . A birodalmiak a folyosó kiszögelléseit használva fedezékül.Az Áruló – Rawne! – próbálta Gaunt túlüvölteni a fegyverropogást. Az őrnagy egy biccentéssel nyugtázta a dolgot. hogy ismerje.

aztán biccentett. Cirknek és Feygornak jelzett. és milyen pozíciót foglaljanak el a folyosón. Rawne szomorúan látta. aki semmibe vette Cirk utasításait. Larks! A mesterlövész az utolsó három tára egyikét csúsztatta a puskájába. Curth volt az egyetlen. – Próbáljuk meg visszaszorítani őket a legközelebbi lépcsőfeljáróig! Akkora területet még képesek vagyunk tartani! – Rendben! Rawne Larkinnak. és vicsorogva. 897 . fejhangú rikoltásokkal lőtt mindenre. hogy mit akar. ami kibukkant a füstből. hogy összeroppanjon. meddig nyomuljanak előre. hogy a csinos. – Egy kis fedezettüzet kérek.Dan Abnett szerencsésen meg tudtak gátolni minden előrenyomulást. – Cirk! – kiáltott oda a nőnek. intelligens nő mennyire közel jár ahhoz.

s ugyanebben a pillanatban Rawne és Cirk már ki is ugrottak a fedezékükből.  898 . Egy golyó csapódott a combjába.Az Áruló – Mehet! – kiáltotta Rawne. A füst… Rawne megtorpant. A folyosón álló katonák mind részei voltak a jelnek. A pusztító erejű lézersugár mellbe találta az egyik katonát. ahogy a füstből a stigma rajzolódott ki előtte. és érezte. és az őrnagy térdre roskadt. hogy a parancsnokát lelövik. Larkin. ahogy a téboly jeges ujjai végigsimítanak rajta. Tíz lépés. Öt. Itt fogunk meghalni. Rawne után vetette magát. aki látta.

és megpróbálta kiráncigálni bajtársát a tűzvonalból. és a fejsebből azonnal dőlni kezdett a vér. Egy gellert kapott lövedék majdnem megskalpolta. mintha nyúznák. Minden erőfeszítésük semmivé foszlani látszott – és mindez miatta. egy másik a combjából tépett ki egy jókora darabot. A kulccsontja szilánkosra tört. Egy lövés a bal karját törte. Larkin arca rohamosan vesztett a színéből és pillanatok alatt hamuszürkévé vált. és átkozta magát a gyengeségéért. és a világ hirtelen kifakult körülötte. – Larks! – üvöltött föl Feygor. és a golyó valahol a mellkasában állt meg.Dan Abnett Ütést érzett a mellkasán. de ennek ellenére nem hagyta hátra az eszméletlen mesterlövészt. Csakis miatta! 899 . Feygor üvöltött. Rawne bekúszott az egyik nyitott ajtó takarásába.

Az Áruló Cirk pedig. – Utánuk! 900 . halálra ítélten. egy semmi kis ajtó fedezékében. s egyre nehezebben mozgott. Ven megkockáztatott egy gyors pillantást a folyosóra.  Harminc méterrel mögöttük. A komisszár ezredes már nem érezte a bal vállát. – Lelépnek! – vicsorodott el Gaunt. és látta. aki biztosra vette. Gaunt és Mkvenner lassan visszaóvakodott a folyosóra. most ott ragadt a folyosó közepén. hogy a birodalmiak a nyomában vannak. ahogy a vérrel együtt az ereje is lassan elszivárgott a testéből. hogy közvetlen közelükben már véget ért a harc. Sturm és az okkersárga testpáncélos katonák ebben a pillanatban tűntek el a folyosó végén.

 A füst egyre jobban megsűrűsödött. egy ideje már nem jelentkeztek. Ő. az emberei és Sthenelus. miközben az igazi veszély idebent les a… Lord Uexkull. aki miatt fényéveket utazott. mint amire a bárgyú szabadságharcosok képesek voltak. Az utolsó jelentésükben a káoszgárdisták egy különleges birodalmi rohamcsapatról számoltak be. újabb dörrenés. és Desolane megtorpant egy pillanatra. Valahol az erőd mélyén jókora tűz éghet. s a poklot is vállalta.Dan Abnett Azzal tántorgó léptekkel indult az után az ember után. Hányadik is volt már? Hatodik? Hetedik? Ki a fene robbantgat?! Mert ez jóval nagyobb szakértelmet és pontosságot igényelt. Azok odakint csak az elterelő hadműveletet hajtják végre. ami 901 . Újabb rázkódás.

Desolane az Anarch színe előtt fogadta meg. megalázónak találták. A pheguthért jöttek. amit a Megszálló Erők csak képesek voltak elébük állítani. aki valóban számot tarthat a Birodalom figyelmére. Ezek lennének azok? Holmi külvilágiak. és féltek. akik a bolondját járatják vele.Az Áruló minden akadályt leküzdött. és ez nem az Omnipotentát volt. az Anarch egyszerűen egy másik tisztet nevezne ki a helyére. Idővel mindenki ráérez a hatalom ízére. és az erőd minden őrével? A sok prominens vendég ellenére Desolane csak egyetlen olyan célpontot tudott elképzelni. hogy az élete árán is óvni fogja a különleges foglyot. Ha a testőrök légiói ellenére őt itt valami baj érné. Más életőrzők visszautasították a feladatot. hogy 902 . és egy részük még a politikai játszmákba is képes beletanulni.

Kapocs alakult ki kettejük 903 . Törődött vele. hogy az Anarch – kinek szava minden más szót kiolt – maga kérte föl erre a feladatra. akit megkedvelt. Az. Számára ez a képességeihez mért valódi kihívás volt. Az életőrzőket kifejezetten védelmi célokra tenyésztették.Dan Abnett egy áruló személye őket is beszennyezi. Gondoskodott róla. és számukra semmi nem lehetett olyan fontos. külön büszkeséggel töltötte el. mint a gondjaikra bízott célszemély. Desolane nem így gondolta. s lassan már nem csupán célszemély volt a számára. Egy áruló nem érdemelheti meg azt a fajta védelmet. hanem egy egyéniség. Márpedig az életőrzők között Desolane volt a legjobb. ami legfeljebb egy magas rangú tiszttartónak vagy hadúrnak jár. És volt ennek az ügynek még egy aspektusa: hónapok hosszú sorát töltötte el a pheguth társaságában.

aki úgy itta a csésze fekete teáját. s akit védelmezett. hogy a fogoly is kedveli őt. mintha az a világegyetem legcsodásabb dolga lenne. Természetesen nem volt egyszerű. aki összeroppant a sors markában. Desolane számára a pheguth egy megtört szerencsétlen volt. Desolane azonban most is látta a felszín alatt azt az embert. és a pheguthból ismét Sturm lett.Az Áruló között. 904 . Mindig tisztelettudóan viselkedett az életőrzővel. amikor az elmezár falai leomlottak. A tábornok hiú volt és arrogáns. A csöndes. akit megkedvelt. Desolane akkor érezte először. s akár az életét is kioltsa. szerény pheguthot. hogy a rituális büntetést kirója rá. és jóval kevesebb tiszteletet tanúsított az életőrzővel szemben. s minden apró figyelmességért roppant hálás volt. a pheguth megkímélte őt. Amikor lehetősége nyílt volna arra.

hogy az egyik kapu hamarosan beszakad. Érzések és kötelességtudás. A füstszürke köpeny alól egy apró.  Az ellenállók már a fő védművön belül jártak. Megteszi. Az efféle dolgok emelik ki a gondolkodó lényeket a barbarizmus mocskából. és Zúzó azt jelentette. A pheguth mit sem tudott a jobb farpofájába ültetett nyomkövetőről. hogy a fogoly merre van. Ugyanakkor 905 . hármasával szedve a lépcsőfokokat. Egy pillanatig a szkenner borostyánszín rúnáit tanulmányozta. aztán rohanvást indult fölfelé.Dan Abnett Megóvta akkor. tenyérbe simuló alkalmatosságot vett elő. mert kedveli azt. s megóvja most is. melynek segítségével az életőrző mindig tisztában volt vele. aki a Sturm nevű ember személyisége mélyén megbújt. s mert fogadalmat tett rá.

még mindig van esélyük. kinyílik. s a többségük kínhalált halt a golyózáporban.Az Áruló rettentő árat kellett fizetniük azért. de a füst és a szerteszét repülő törmelék ellenére is látták. és megölik a nyavalyásokat. Okkersárga egyenruhát és testpáncélt 906 . akik évek óta sanyargatják a világukat! – Mozgás! – biztatta az embereit Noth. – A kapu már majdnem a miénk! Rakétavetőt! Mindjárt bent vagyunk! A Gereon él! Él! Bal kézre tőlük gránát robbant. Úgy tűnt. Az összes átkozott tiszttartót és nagykutyát. amit épp berobbantani készültek. Noth biztosan elcsodálkozik rajta. akkor bejutnak a belső várba. Ha lett volna egy fölös perce. hogy a kapu. Noth körül hullottak az emberek. hogy eddig eljussanak. Ennek ellenére rendíthetetlenül törtek előre. Ha sikerül áttörniük a kapuk valamelyikét. hogy egyáltalán eddig eljutottak.

Egy másiknak térdből lőtték el a lábát. – Sorba! – próbálta Noth túlüvölteni a csatazajt. mint az alultáplált. – Sorba rendeződni! Igazodj! Hosszú sorozatot lőtt a támadókra. és üvöltve – akár egy falkányi démon – rohamra indultak. A mellette rohanó emberét egyszerűen darabokra tépték az újonnan érkezett katonák sorozatai. hogy a minőségi testpáncélok ellenére legalább egyet sikerült leszednie. elcsigázott ellenállóké. jól látszott.Dan Abnett viselő katonák rontottak elő az erődből. 907 . és elégedetten állapította meg. Noth még soha nem látott hozzájuk foghatóan képzett és brutális harcosokat. hogy a gennysárga vértezetű harcosok súlya és fizikai kondíciója mennyivel jobb. s ahogy a soraik villámgyorsan közeledtek feléjük.

de nem… ezek most kézitusával akarják eldönteni a küzdelmet. Az egyikük elvágódott – egy lövedék roncsolta szét az állkapcsát –. de azonnal egy másik állt a helyére. Zúzó emberei is visszafordultak. és igyekeztek szilárdan megvetni a lábukat.Az Áruló Néhány katona azonnal felfejlődött. Balra tőle Planterson őrnagy üvöltözött. Noth biztos volt benne. 908 . fedezék nélkül vívott tűzpárbajt ezek a szörnyetegek nyernének meg – a jobb vértezetük miatt többen maradnának életben közülük –. s igyekezett tartani a lelket az embereiben. hogy egy ostoba. aztán szuronyt szegezve rontottak nekik. s az ő embereit Zúzó próbálta maga köré gyűjteni. és igyekeztek kitérni a sárga páncélos szörnyetegek útjából. A sárga páncélosok még egy sortüzet adtak le. Stocker ezredes néhány perccel korábban már elesett.

Dan Abnett Talán valamit bizonyítani akarnak. és. És ezek most… A következő pillanatban a sorok egymásba robbantak. Noth a nyakát merte volna tenni rá. azt ép ésszel soha senki föl nem foghatja. Zúzó emberei megpróbálták hátba támadni a sárga páncélos katonákat. Férfiak és nők haltak meg sikoltva. de a védművön posztoló őrszemek gyilkos pergőtüze egy 909 . Voltak köztük barátai. Talán a személyes dicsőségről szól a dolog… talán valami másról. összekaszabolták és megcsonkították a testüket. hogy mit miért tesznek. A Káosz harcosai őrültek mind egy szálig. Olyanok. és megkezdődött a mészárlás. mások nemegyszer az életét mentették meg. akiket évek óta ismert. akikkel együtt nőtt föl. ahogy a bajonettek átdöfték. hogy ezek az állatok a felelősek Furgesh és Nahren pusztulásáért. Most pedig meghaltak.

és közvetlen közelről lőtte lágyékon a támadóját. aztán ügyesen kitért egy szurony elől. Ilyen távolságból el sem hibázhatta volna. az ellenséget óvó jobb vértezet miatt valószínűleg csak a sajátjaikat ölnék halomra.Az Áruló pillanat alatt tucatnyi ellenállóval végzett. A mellette álló harcos már nem volt ilyen ügyes. Nem volt más választásuk. Az ezredes öt golyót 910 . s egy feltűzött bajonett szabályosan átszakította a koponyáját. Innentől kezdve már nem sokat tehetnek a bajtársaikért. aki kiadhatta volna a tűzparancsot. közvetlenül a fal mellé húzódtak. Nem is akadt. Tehetétlen dühvel figyelték a szemük előtt kibontakozó mészárlást. mert az előbbi sortüzekben maga Zúzó is elesett. amit a gyomrának irányoztak. ahol legalább a nehéztüzérség ütegei nem érhették el őket. Ha tüzet nyitnának. Már nincs sok hátra – gondolta keserűen Noth.

Dan Abnett pumpált a páncélos combjába. és egy sor eret. aztán öten vagy hatan körülvették. és akár a hiénák. s ahogy az elzuhant. s előredőlt. darabokra tépték. 911 . s a fegyver závárzata üresen kattant. Noth rásütötte a fegyverét. ahol nem védte a sisak vagy a vizor. szétszakította a hasfalát. A penge a gyomrát találta el. Az ellenséges katona úgy ütötte félre a fegyvert. de a karabély tára kiürült. egyet a nyakába. – A Gereon él! – üvöltötte torkaszakadtából. A páncélos katona kirántotta a férfi gyomrából a fogazott rohamkést. mint aki hónapokig ezt gyakorolta. hogy gyakorlatilag máris halott. és egyet az arcába. de megpróbált talpon maradni… harcolni… Minden erő kifutott a testéből. Noth tudta. majd a szuronyával felnyársalta az ezredest. – Él! Egy újabb tagbaszakadt fickó rontott neki.

Az Áruló  – Lefelé! Gyorsabban! – üvöltötte Mkoll. Mkoll bízott benne. és mostanra már elvégezték a feladatukat. A hátuk mögött legalább három teljes szakasz loholt. és folyamatos tűz alatt tartották az egész lépcsőházat. hogy Gaunték olcsóbban megúszták a dolgot. Égett a drapéria. a falak faburkolata. Varl alig bírta 912 . a szőnyegek. s egyre-másra lobbantak lángra az elektromos kábelek is. Bonin pedig egy csípőlövést. és maga is kettesével szedte a lépcsőfokokat. A fejük fölött lángokban állt az épület – Varl kis játékszerei az erőd három szintjét is tűzbe borították. ami egyre csúnyábban vérzett. bár egyikük sem festett valami fényesen. Varl és Criid loholtak a sor élén. Mostanra már minden Szellem kapott legalább egy könnyebb sebet.

913 . Mkoll fölrohant egy fél emeletet. A tanithi hirtelen magához rántotta a nőt. ideiglenesen fedezékbe kényszerítve őket. Tona fejbőrét pedig egy repesz tépte föl. legfeljebb tíz másodpercet. A felderítők őrmestere cifrát káromkodott. savas füst szállt föl a megégett korlátból. ahol az előbb álltak. hogy mire készülnek a betolakodók. aztán hosszú sorozatot lőtt a lefelé dübörgő ME-s katonákra. és oldalt perdült vele. De ez akár elég is lehet. Az alattuk levő szinten excubitorok gyülekeztek. s rövid. és igyekeztek az egész lépcsőfordulót tűz alatt tartani. szőke tincsei mostanra már vöröslöttek a vértől. Ott. szétolvadt a lépcső. és maró. Nyertek öt. mielőtt azok ott fönt rájönnek.Dan Abnett megemelni a jobb karját. és berúgta az első útjába kerülő ajtót. – Muszáj lesz fölfelé mennünk! – kiáltott oda Mkollnak Varl.

– Nincs már idő élesíteni… 914 . – Van még a töltetekből? – fordult Varlhoz. Az sem érdekelte. – Gyerünk! – kiáltott hátra. Minden Szellem közül neki volt a legkifinomultabb tájékozódó ösztöne. hogy ezzel gyakorlatilag seggére vert a maradék prométeumnak – elégetett mindent és mindenkit. akik előmerészkedtek a fedezékükből.Az Áruló Egy hosszú terembe jutott. ami valaha talán tárgyaló lehetett. két ME-s katonát is lelőtt. és ez most azt súgta. Varl és Brostin zárták a sort. aki lőtávolon belül merészkedett. s még mielőtt besorjáztak volna az ajtón. és a mögötte nyílók már visszavezetnek a keleti fiatoronyba. hogy ez a helyiség. és amíg az emberei fölértek. a nagydarab tanithi lángba borította a lépcsőházat.

– Fogd! – nyomta a keramittartályos zsákot Brostin mancsába. és az utolsó lángcsóvával begyújtotta. Sek vérszomjas Fiai elégedetten üvöltöttek föl. A súlyához képest meglepően fürgén mozgott. mire is készül Brostin. félrelökte. 915 . majd kihajította az ajtó résén a zsákot.Dan Abnett – Nem baj! – vigyorodott el a lángszórós. és Varl után iramodott. Mabbon etogaur büszkén járt közöttük. Két mozdulattal leoldotta magáról a fegyver hevederét. ahogy rájött. – Ez nagyon baba lesz! – dörmögte elégedetten a lángszórós.  Az udvaron várakozó harcosok. amikor a lángoktól áttüzesedett tartályban felrobbantak a ficeléntöltetek. – Ide velük! Az őrmester szeme elkerekedett. és futásnak eredt. és már majdnem beérte az őrmestert.

A kinti. A jégvirágos ablakok tüzet okádva robbantak szét.Az Áruló egyiknek-másiknak megveregette a vállát. hogy egy pillantásra sem méltatta őket. Gyakorlatilag legyőzték az ellenállókat. A lakótorony jobb oldala lángokban állt. és a Bástyát hívta. és az egész épület megingott. és az erőd – akár egy hatalmas fáklya – fölragyogott. Mabbon azonnal bekapcsolta a rádióját. akárcsak a keleti fiatorony felső emeletei. és az etogaur borzadva 916 . szórványos csatazaj már említésre sem volt méltó. s úgy lépett át a lemészárolt ellenség hulláin. Aztán megrázkódott a lábuk alatt a talaj. – Itt az etogaur! Új utasítás! Azonnal kezdjék meg az erőd evakuálását! A százéves kövek elektromos és vegyi tűzben feketedtek meg.

miközben megpróbálta elkötni a nő combsebét. Az Anarch szent nevére… mi a fene folyik odabent?! – Cirk! Ne mozduljon! – üvöltötte Rawne. és végre sikerült rögzítenie a kötést. Larkint lelőtték.Dan Abnett nézte a féktelen pusztítást. A folyamatos zárótűzben nem volt már hová bújnia. és két acélköpenyes golyó is eltalálta. hogy ezúttal valóban valami iszonyatos dolog történt. Minden csupa füst volt. Úgyis mindjárt vége mindennek. és a csontjaiban érezte. mintha szét akarna esni. – Ne mozduljon! – hörögte Rawne. Feygornak ugyan sikerült fedezékbe cipelnie. Az egész épület úgy rázkódott. Cirknek is annyi. Curth eddig még 917 . s a fegyverropogás és a lángok sziszegése szinte teljesen elnyelte Cirk sikolyát. de közben őt is vagy háromszor eltalálták.

meghal. A doktornő pisztolya üresen kattant.Az Áruló megúszta. de amint kiürül a tára. aki úgy érezte. mint ők! – Láttam – nyögte Rawne. s felragadta Feygor elejtett karabélyát. – És?! – vicsorodott el a nő. 918 . – Megérdemli a ribanc! Maga is látta a pofáján a jelet! Olyan. – Igen?! – Előre kell nyomulnunk! Most! – Mi a fenének?! Az őrnagy a falhoz lapulva. – Cirket… eltalálták. – Ana! – üvöltötte Rawne. Ha nem hozzuk ki. súlyát az ép lábára terhelve sántikált oda a nő mellé. mintha tüzes kést forgatnának a combjában. mire a nő elhajította. – Mindenhol. már semmi nem fogja visszatartani az ellenséget.

Kérdés nélkül. Rajta a jel. 919 . Nem is bízom benne. de… – Itt hagyjuk! – rikoltotta Curth. – Mi a fenéről beszél. Kockáztatta értünk az életét. majd két újabb lövést adott le a füstbe burkolózó folyosóra. – Ana… nem hagyhatjuk itt. mintha… behódolnánk a rontásnak. Végig. – Miért?! – Mert akkor az Ellenség győz.Dan Abnett – Mi? – kapta oda a fejét a nő. őrnagy?! Rawne megszédült a vérveszteségtől. és megpróbálta érthetően formálni a szavakat. – Bennünk a métely. Nélküle nem jutottunk volna el idáig. – Segített nekünk. az egész úton. Ha itt hagyjuk Cirköt… az olyan. bár ez egyre nehezebben ment. Én se szeretem. és mellbe lőtt egy ME-s őrszemet. Hörögve köszörülte meg a torkát. – Magában is. doktor – csikorogta Rawne.

és rövid sorozatokkal pásztázta a folyosót. Ha nem teszi. hogy ez a rohadt világ így kibabráljon velem! És maga? – És ha meghalunk? – A Császár majd vigyáz ránk. hogy már nem bírja visszatartani a könnyeit. – Ezt a marhaságot ugye nem maga találta ki? – Nem – rázta meg a fejét Rawne. hogy még emberek vagyunk. ezt maga is tudja – sóhajtott Rawne. – De igen. – Nem hagyom. úgyis végünk. és Rawne látta. őrnagy! – Attól még igazam van. Curth leeresztette a karabélyt.Az Áruló – Egy nagy szart! – sikoltotta a nő. – Menjünk. – Rendben – biccentett a nő. – De sok baromságot összehord. – Mire? – Bebizonyítani. – Gaunt. 920 . Ez az utolsó esélyünk.

A Császárra… azt hittem. majd lassan elindultak előre. besétált. Megállás nélkül föl-alá járkált. – A Tanithért! Az Első és Egyetlenért! Mindketten hosszú sorozatra állították a fegyvert. hogy mindenre… de nem… hogy ki voltam és mit 921 . mint aki félálomban beszél. és letelepedett az ágyra. – Emlékszem – mondta lassan.Dan Abnett Az őrnagy odanyújtotta neki az utolsó tartalék tárat. – Gaunt… de ő nem lehet itt… ennek nincs értelme… Egy pillanatig hallgatta. aki egyre zavartabban viselkedett. – A Császárért! – mondta Curth reszkető hangon. Sek Fiai egy másik szobába vezették Sturmot. majd szélesre tárta a hálószoba ajtaját. hogy Humiliti mindent legépel. vontatottan. s folyamatosan gesztikulálva magában beszélt. – Most már emlékszem.

seregek ura… vagy ezt már említettem? A lexikográfus gyorsan bólintott. 922 . hogy mind ott haljanak meg. és szembefordult a lexikográfussal. A zoicaiak már a kapukat ostromolták. Sturm hirtelen fölállt. – Parancsnok voltam.Az Áruló tettein. nem mulasztva el egyetlen szót sem. – Hatalmam volt. Akadnak olyan sötét dolgok. Tiszteltek is. – Az életemért rettegtem. és elhagytam a posztom. amik csak lassan bukkannak a felszínre. Humiliti várakozásteljesen nézett föl rá. – Féltem – mondta végül rekedten Sturm. Hagytam volna. A törpe megállás nélkül gépelt. ujjait a billentyűk fölött tartva. De… a Császárra… most már emlékszem! Vervunhive… a véres háború… Vesztésre álltunk. és félték a nevem.

– Írj! Ez a vallomás… ez is én vagyok! Te és az átkozott uraid mindent tudni akartatok rólam! Hát tessék! Itt az összes titkom! Azt hittem.  923 . – Mi lesz már. és a falnak támaszkodott. Hogy volt erőm és hatalmam. – Engem kaptak. aki annyira rettegett a haláltól. És mit kaptak cserébe? Mit kaptak? Sturm megtántorodott. te féreg? – csattant föl a tábornok. ezért is szánták rám ezt a rengeteg időt és energiát. Egy gyáva embert.Dan Abnett Humiliti bizonytalanul pislogott. hogy képtelen volt helyesen cselekedni. Egy olyan embert. Odakint felugattak a fegyverek. vajon ezt is leírja-e. hogy vezérkari tábornok voltam. Az uraid is így gondolták. s azon morfondírozott. hogy el ne essen.

s a lövedék az imágót is szétroncsolta. – Szép munka – vigyorgott fáradtan Criid. és a Bástya megingott. – Hol találták el?! Az őrnagy levette kezét az alkarjáról. – Ideje eltűnni innen. ahogy a megrepedt külső falak lassan engedtek. amit eddig szorított.Az Áruló Mkoll és Criid segítették föl a padlóról Varlt és Brostint. s távoli mennydörgés hallatszott. Mindketten csúnyán megpörkölődtek. ami a lángszórós esetében – aki az előző égési sérüléseiből sem gyógyult még föl teljesen – különösen fájdalmas volt. – Az – biccentett Mkoll. – Már nem érzem. Mögöttük az egész szint lángolt. Csúf.  – Hol sebesült meg? – rivallt rá Cirkre a doktornő. 924 . – Meghalt – suttogta Cirk. nyílt törése volt.

Gaunt és a felderítő óvatosan beléptek a szobába. ahogy egy robbanólövedék a sisakjával együtt a koponyáját is szétszakította. és pontos lövésekkel terített le mindenkit.Dan Abnett – Jöjjön! – sürgette Curth. és felhúzta a földről a gereonit. Mkvenner egy pontos nyaklövéssel a pokolra küldte. de már nem érdekelte. A lézersugarak villódzásából is a stigma rajzolódott ki. A másik a hónaljába kapott egy lövést. Sugárban lövellt a vére. aki megpróbált átjutni a folyosón. s ahogy térdre roskadt. a vért illesztékei közé. – Visszajöttek értem – nyögte Cirk. Rawne mögöttük sántikált. – Aha – fintorodott el Curth. amit a két páncélos harcos őrzött. – Na mit szól?  Sek Fiai össztüzet zúdítottak a beszakadt ajtóra. aztán az egyik elzuhant. 925 .

Desolane lépett be a lakosztályba. 926 . Mögöttük. A két birodalmi összenézett. akár egy árnyék. majd Ven halkan a kilincs felé nyúlt. A következő szoba zárt ajtaja mögül hangok szűrődtek ki. majd előhúzta és aktiválta az energiakardját.Az Áruló Sehol senki. A komisszár ezredes a tokjába csúsztatta a sorozatvetőjét.

A balkezeset Gaunt hárította Sondar 927 . s maga elé kapta a rohampuskáját. A formagyakorlatok. Inkább érezte. az utolsó pillanatban megperdült. A jobbkezes ketrapenge kettészelte a fegyvert. amik évtizedek óta az élete szerves részét képezték. mint hallotta a penge szisszenését. de elkerülte Mkvenner nyakát. s melyek eredete az idők homályába nyúlt vissza.Dan Abnett HUSZONKILENC Mkvennert ősei tudása mentette meg.

Szemkápráztató sebességgel és eleganciával mozogott. Csak kék szemeinek és apró. Gaunt két újabb csapását védte ki. így csak a mellkasát szakította föl. de a férfi érezte. Magas. és füstként örvénylő sötét köpenyben. ami az egész arcát elfedte. nemtelen kreatúra volt. akár a soha meg nem pihenő. s döbbenten látta. Aztán a szörny egy villámgyors mozdulattal felhasította a komisszár ezredes kabátját. hogy a lény csak kóstolgatja. mint valami kecskének. 928 . Hátrafelé hajló. patás lába volt. de nem csúszott be a bordái közé. A vágás egy hajszálnyit elcsúszott Gaunt kardján. hogy a támadó fegyvere nem olvad fémmasszává. tajtékos tenger. kékesfekete testpáncélban. s tükörsima bronzsisakja. és jobbkezes pengéjével a férfi törzse felé nyúlt.Az Áruló energiakardjával. ösztövér. fehér szarvainak hagyott két-két nyílást. Egyikük sem találkozott még soha ehhez hasonló lénnyel.

ami 929 . amiben már volt elég erő. Ven hárította az első három támadást. Mkvenner eldobta a kiürült pisztolyt. aki kétrét görnyedt a fájdalomtól. és sziszegve szorongatta megrepedt térdkalácsát. A felderítő felbukott.Dan Abnett Desolane kirúgott oldalra. Desolane a birodalmi tiszthez vágta a csonkot. és… Két lövedék csapódott az életőrző mellkasába. Sondar kardja kicsúszott véres. Desolane egy pillanat alatt lerázta magáról a fájdalmat. Gaunt egy klasszikus fej fölötti vágásnak huzakodott neki. hogy kettéhasítsa az életőrző balkezes pengéjét. erőtlen ujjai közül. s fölvette az energiakardot. és térdhajlaton találta Mkvennert. a jobbkezes ketrapenge mélyen a karjába hasított. s Desolane félköríves rúgása a falnak perdítette. Még egy vágás. és a felderítőre vetette magát. s ahogy Gaunt önkéntelenül is félrekapta a fejét.

Az Áruló szemmel láthatóan felbőszítette az életőrzőt. Megpróbált felállni. Ven átfordult a vállán. A felderítő üvöltve kapott a sebhez. s ahogy megtántorodott. Vashegyű lövedék vágódott az oldalába. s maga elé kapta a kardját. s Gaunthoz lépett. de a ketrapenge még így is elérte. és egyetlen ütéssel letaglózta az Éjjárót. Desolane fél térdre roskadt. egy második is eltalálta – egyenest a bal szemébe fúródott. A fegyverzet alapján úgy ítélte. Rövid. s amint Mkvenner hárította. egész testsúlyával a felderítőbe robbant. Eszra újabb nyílvesszőt illesztett az idegre. de a nyílvesszőkre 930 . hogy végezzen a molyemberrel. és feltépte az arcát – a szájzugtól egészen a pofacsontig. amiből csak úgy dőlt a vér. aztán nekilódult. Desolane nehézkesen föltápászkodott. így vele akart először végezni. hogy elvágja a torkát. és mellbe lőtte az életőrzőt. visszakezes vágást indított. ő lehet a páros vezére.

A rettegésre. – Örülök. – Tábornok. Mindenre. Gaunt. – Komisszár – mondta halkan. ne! Hagyjuk a formaságokat – emelte föl a kezét Sturm. görcsös rángás futott végig a testén.  Gaunt előhúzta a sorozatvetőjét. Humiliti riadtan hátrált egészen a falig. – Az Istencsászár nevében… – Kérem. hogy fölnézett volna. Valahogy… így helyénvaló. anélkül. és a hálószoba ajtajához támolygott. A 931 . de a birodalmi nem is törődött vele. Még egy utolsó.Dan Abnett kent méreg már átjárta minden porcikáját. hogy maga az. és a padlót bámulta mereven. – Most már mindenre emlékszem. aztán elcsendesedett. Sturm az ágyon ült.

– A Komisszariátus által rám ruházott hatalmamnál fogva… – Gaunt… kérem! – Nem. Ezúttal nem. és sajnálom. Vervunhive-ban könyörületet mutattam. Sturm.Az Áruló gyávaságomra. A másikat azonban továbbra is az áruló fejére szegezte. De most… kérem… hadd haljak meg férfiként! Birodalmi tisztként! Gaunt egy hosszú pillanatig csöndben mérlegelte a hallottakat. Nem állítom. – Tudom. Gaunt lassan fölemelte a sorozatvetőt. aztán a halántékához szorította a fegyvert. és talán jobb is volt nélkülük. – Köszönöm – mondta Sturm. – Utolsó kívánság teljesítve. és meghúzta a ravaszt. hogy szép emlékek. és ez lett a vége. aztán az egyik sorozatvetőt markolattal előre odanyújtotta Sturmnak. 932 .

de csöppnyi elégedettséget sem érzett. mint aki maga sem hiszi. 933 . Sturm holtan hevert a padlón – a robbanólövedék a fél koponyáját leszakította. hogy vége.Dan Abnett Gaunt közelebb lépett. – Vége – mondta csöndesen.

de egyikük sem halt meg a lángoló erődben. Larkin úgy nyögött. és talán így is volt. Mind megsebesültek. A Szellemek az erődtől néhány kilométerre. 934 . de a Bástya még mindig égett. Feygor a vérveszteségtől volt eszméletlen.Az Áruló HARMINC Már beköszöntött a hajnal. mint aki halálán van. Bonin járni se bírt a sérült csípője miatt. egy völgyben gyülekeztek. s számba vették a veszteségeiket.

ha egyikükmásikuk látszólag a Káosz bélyegét hordta magán. Ami igazán fontos. még akkor is. egy jókora. és sínbe rakta Cirk kezét. Curth átkötötte. – Semmi gikszer. uram. miután a szétroncsolt imágót teljesen eltávolította a húsból. A Szent százféle módon mutatott utat a hozzá hűeknek. A bőr alatt. – Mit? – A rádiót. A szívben. Hogyan mondja meg nekik? 935 .Dan Abnett Gaunt a szárnysegédje mellé telepedett le. Hogy fogjuk így hívni a mentőosztagot? – Valahogy csak elboldogulunk – mondta Gaunt fáradtan. lapos kődarabra. Az elmében. uram – motyogta elkeseredetten Beltayn. az odabent van. – Sajnálom. Tönkrement.

csak ő. hogy még ha sikerrel járunk is. Egy csillagközi üzenet továbbítása már magában is szép teljesítmény. Gaunt lebotorkált a domboldalon. uram. de hogy kifelé… Van Voytz elhallgatott. Amit egyik embere sem tudott. hogy sikerül magukat élve kihozni onnan. Ibram… roppant kicsi az esély rá.Az Áruló Az utolsó dolgot. de… Oda bejuttatni magukat… már az is közel lehetetlen. és megkereste Landersont. ez egy öngyilkos küldetés? Hogy nem hoznak ki minket? – Igen – mondta a tábornok mereven. 936 . uram. – Azt akarja mondani. – Ez talán változtat a dolgon? – Nem. – Meg kell értse. és a reggeli tájat nézte szótlanul. amit Van Voytz az indulás előtt közölt vele.

és halványan elmosolyodott.Dan Abnett – A bajtársai jól harcoltak. Azt hiszem. Mind meghaltak. 937 . Még az Omnipotentátot is majdnem sikerült elkapniuk. De most már vége. Szóval… mit mond? – Hogy a Gereon él? – Él – biccentett Gaunt. – Igen. őrnagy. – Akkor itt az ideje. aztán fölnézett a füstös. uram. amikor a Tanithi Egyes győztesen hagyta el a csatateret. egy darabig úgyis a Gereonon maradunk. Majdnem. nem igaz? – Felépítsük? – Igen. hajnali égre. Brin Milo játszotta mindig. hogy újra felépítsük az ellenállást. Mint most. Igaz hazafiakként küzdöttek és haltak meg. Hosszú idő óta először jutott eszébe a dallam.