You are on page 1of 304

T A M M A R A

W E B B E R

between the lines
a sorok között

Első kiadás
Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2014

Írta: Tammara Webber
A mű eredeti címe: Between the Lines
Fordította: Komáromy Rudolf
A szöveget gondozta: Késmárki Anikó

Between the Lines Copyright © 2011 by Tammara Webber
Cover design by Sarah Hansen at Okay Creations
Cover image used under license from Shutterstock.com
Copyright © Milos Stojanovic, 2011
A sorozatterv, annak elemei és az olvasókhoz szóló üzenet
a borítóbelsőn Katona Ildikó munkája.
© Katona Ildikó, 2014
ISSN 2060-4769
ISBN 978 963 399 008 7
© Kiadta a Könyvmolyképző Kiadó, 2014-ben
Cím: 6701 Szeged, Pf. 784
Tel.: (62) 551-132, Fax: (62) 551-139
E-mail: info@konyvmolykepzo.hu
www.konyvmolykepzo.hu
Felelős kiadó: Katona Ildikó

Műszaki szerkesztő: Gerencsér Gábor, Zsibrita László
Korrektorok: Réti Attila, Schmidt Zsuzsanna
Nyomta és kötötte a Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen
Felelős vezető: Bördős János ügyvezető igazgató
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve
rövidített kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli engedélye nélkül sem a teljes
mű, sem annak része semmilyen formában – akár elektronikusan vagy
mechanikusan, beleértve a fénymásolást és bármilyen adattárolást – nem
sokszorosítható.

Paulnak,
a félelmet nem ismerő
romantikus srácból lett szerető férjnek,
a rossz álmok távoltartójának,
kézmelengetőnek, kávéhozónak
társamnak képzelt és valós bűnben bűnhődésben
meg családi boldogságban

1. FEJEZET
REID

A

SZÜLEIDNÉL LAKSZ?

Ha az ember híresség, és elmúlt tizenkét éves, nem azt
várják tőle, hogy együtt lakjon a szüleivel, még ha egyáltalán azt
képzelik is, hogy tényleg vannak szülei. A filmcsillagokról azt hiszik,
egyből teljesen éretten szökkennek a lakástulajdonos felnőttségbe. Az
idősebb csajok a legmegátalkodottabbak az efféle függetlenségi
elvárások terén, és ő, aki pillanatnyilag hozzám simul, mit sem
különbözik ebben.
Elsuttogott kérdése a pisszegésemre reagál, miközben próbálok
betalálni a kulccsal a zárba és akadályozó tényezők nélkül bejuttatni
magunkat a házba, egész pontosan a szobámba. Most meg kuncog, két
kezével a szájához kap, elfojtja a hangját – vagy talán csak azért nem
hallom, mert még most is cseng a fülem a koncert után, amelyen
gyakorlott kezében elektromos basszusgitárral állt a színpadon, mialatt
én a VIP-szektorból néztem.
Rákacsintok, mert imbolygok, és ő is imbolyog, de kettőnk mozgása
nincs összhangban.
– Azt mondtam, a tizennyolcat töltöm be ma, nem a harmincat.
Mégis mit vártál, hol lakom?
Elhadart szavaimban nincs semmi harag, és szerencsére ezt
láthatólag ő is érzékeli a hangomból.
– Jól van, na, úristen, elfelejtettem, milyen kis babuci vagy.
Fölvonom a fél szemöldökömet, közben a kulcs fémes zörgéssel
csusszan be a zárba.

– Tévedés. Ma este férfi vagyok. Nem emlékszel? – Nem vesződöm

magyarázattal, miszerint más vele egyidős lányok nem várták ki, hogy
átlépjem a nagykorúság küszöbét, inkább hagyom, hadd gondolja, hogy
taníthat nekem valamit. Ki tudja, hátha tényleg? Elfordítom a kulcsot,
kattan a zár, lenyomom a kilincset, és vállammal benyomom az ajtót.
Bejutottunk. – Sss! – ismétlem összecsücsörített ajkamhoz emelt
mutatóujjal, és kiráncigálom a kulcsot az ajtóból.
A lány ezúttal bólint, huncut mosollyal közelebb hajol, elkapom az
ajtókeretet, hogy támaszt találjak. Elmaszatolódott a sminkje, egyébként
meg áporodott cigaretta- és sörszagot áraszt, igaz, én is.
– De, emlékszem – válaszolja éppolyan reszelős hangon, mint
amilyet a kulcs keltett a zárban.
***
Az alkoholgőzös álmok mindig furák és nyersek – ezt most a lehető
legjobb értelemben mondom. Azután jön az ébredés szerencsétlen
élménye. Addigra a bizsergés rég elmúlt, a gátlások visszatódulnak, és
nincs más döngetés, csak amit a koponyámban érzek. Adjunk hozzá
ehhez valami külső ingert, mondjuk, a mobilom berregését
ébredjémáfölvazze hangerővel, és máris átlendülök az italmámor
kellemes fázisával ellenkező végletbe. Hirtelen rotációs agykapálással
egybekötött beltéri tömegverekedés tör ki közvetlenül a szemgolyóm
mögött. Hurrá, megérkeztünk macskajajországba!
Megnyomom a zöld gombot, hogy leállítsam a visítozást (tényleg
tetszik nekem ez a szám? ne már!), de nem bajlódom azzal, hogy
megpróbáljak beleszólni a készülékbe, mert a szám kitikkadt, nem
valószínű, hogy beszélni tudnék. Az éjjeliszekrényen egy vizespalackot
látok, de ahogy érte nyúlok, elejtem a telefont, ami alig hallható hangon
megszólal – George az, a menedzserem:
– Halló! Reid? Hallóóó!
– Basszus! – Fölmarkolom a telefont a padlóról, közben kis híján
lezúgok az ágyról. – Haó?
Ízre és csengésre kábé olyan a hangom, mint a sóderban tempózás.
– Viharos éjszakánk volt? – érdeklődik George, epésen, de nem
bántóan. A menedzserem, nem az apám. Gondolom, hálás a

– Texasban? – Igen. Azt mondta. – Azanyjamindenit! A suli büszkesége. élő legenda. hogy lecsekkoljam. Azonkívül Richter igényt tart rád a meghallgatásokon Lizbeth szerepéhez. Eredmény: talán. a Jóistennek vagy annak. mint a tegnapi? *** EMMA . és kisilabizálom az írást: Reid! Pazar este volt. Hangyányit fölemelem a fejemet. próbálom eldönteni. Majd pénteken mindent megbeszélünk. kidobjam-e a taccsot. Nagyot húzok a palackból. Apukám a megmondhatója. a sorsnak. – Úristen. tudtommal egyelőre ott található Austin. széthasad a fejem! Miért nem bírom az istennek se megjegyezni. hogy Austinban forgattok. úgyhogy előre pihenj rá. Jesszus. Újrázás? Beütöttem a számomat a telódba – Cassandra. Halványan emlékszem. olyan a fejem. Mozimagazin. – Richter most hívott. – Jó. holnapra be vagy ütemezve kétperces megjelenésre a Mozimagazinban. izgatottan várja. aki/ami felelős ezért. itt van-e még a kis basszgitáros bombázó a rockbandából. mintha tizenhárom lenne huszonhat helyett. kiváló érzéke van a tinidrámához. – Hol külsőzünk? – Úgy döntöttek. – Adam Richter élvonalbeli hollywoodi rendező. hogy velem együtt csetlett-botlott a szobámban. Azok pár hét múlva kezdődnek. hogy együtt dolgozhasson veled. – Reid? – szólongat George. meghallgatások.világmindenségnek. Austin. megkaptad a szerepet A suli büszkeségében. amennyinek mondta magát. Cassandra? Bemutatkozott egyáltalán tegnap este? Nem emlékszem. Nincs itt. amit tegnap este Johnnal megnéztünk. – Jut eszembe. mintha le akarna esni. Banyek! – Ja – lendülök az ágy szélén ülő pozitúrába. a másikkal a telefont. egyik kezemmel a fejemet tartom. úgy vihogott. a palack aljától kör alakban szétfolyt a tinta. Ügyfélnek jobb vagyok. mint sarjnak. hogy ez elkerülhetetlen következménye az olyan estéknek. de egy alig olvasható cédula fehérlik a vizespalackom alatt.

egy lépéssel tovább is megyek a lelkesedés puszta hiányánál: – A Büszkeség és balítélet. – Dan telefonált ma délután – újságolja.és mutatóujjával mintegy bekeretezi a képkockát – Elizabeth Bennetet? – Még egy remake? – vonom össze a szemöldökömet. Kétségkívül az egész pályámra kihatna. ő pedig közli Dannel. Vajon ezúttal mire számíthatok. a konyhaasztalra löki a forgatókönyvet. hogy nem csak az egydimenziós szerepeket unom. tehát ez a végszavam. hogy lélekben fölkészüljek egy újabb meghallgatásra. és nekiállok szöveget tanulni. Meg aztán a brit akcentusom nem valami fényes (őszintén szólva. – Éppen ez az: ez nem a tizenkilencedik századi Anglia. de csak arra bírok gondolni: Szupi! Cukimuki szerep a legeslegkedvencebb regényem lebutított verziójában. mint olyannal van tele a hócipőm. Az eddigi nyúlfarknyiak. Várja. ha megcsípném ezt a szerepet. inkább katasztrofális). hogy totálisan bezsongtam a meghallgatás miatt. hanem egy amerikai kertvárosi középiskolában játszódó. a . és kész. modern feldolgozás. hanem a filmezéssel. Nincs kedved eljátszani – két keze hüvelyk. amíg én megterítek három személyre. talán tamponreklámra? Újabb mellékszerepre egy kábeltévén vetített filmben? – Meghallgatásra hívnak egy országos forgalmazású mozifilm főszerepéhez. és nem tárgyalunk róla tovább. – De hát csak néhány éve mutatták be a Büszkeség és balítélet legutóbbi filmváltozatát. Ez most komoly? Apa sóhajt. Középiskolai környezetben. meg a nagyáruházak hirdetései. Így szoktuk megoldani az effajta konfliktust: mindketten úgy teszünk. Tizenhárom éves koromban a Szentivánéji álom helyi színházi előadásán az egyik tündért alakítottam. mintha semmi problémám sem lenne azzal. a virsli. Az az igazság. Mielőtt megálljt parancsolhatnék magamnak. Dan az ügynököm. mint a többi” típusú szerepet.és szőlőléreklámok mind-mind ezt a pillanatot készítették elő… amikor megpróbálok elnyerni egy újabb (ám minden eddiginél jelentősebb) „pont olyan lány. hogy lelkesedjek.APÁM ALFREDO-SZÓSZT KANALAZ A LINGUINIS TÁNYÉROKRA. Imádtam az élő fellépést. Ebben a konkrét esetben majd fölviszem a forgatókönyvet a szobámba. amit ő akar.

Csakhogy nem vagyok hétköznapi lány. Nem járok iskolába. együtt énekeljük a kedvenc számainkat a rádióval. akikkel még nem találkoztunk. de soha nem fog sor kerülni rá. mert ha a saját életemet kellene a kezembe vennem. Letekerjük az ablakot. tüstént inamba száll a bátorságom. Ennyi. a konyhában. Azt szeretnék. Én se őt. összedobok magamnak valamit otthon. plázázást tervezgettem Emilyvel. de már évek óta nem az a hű de csúcs. Szürkészöld szemén meg a futómániáján kívül nem sok mindent örököltem tőle. Az azóta eltelt négy évben egyfolytában kuncsorgok. hogy megint színpadon játszhassak. magántanárok korrepetálnak. kiforratlan forgatókönyveit próbálom javasolni. Minden esetben lehurrognak. Egynapnyi tipikus tavaszi szünidei tevékenységet a legjobb barátnőmmel. Kompromisszumos megoldásként független filmes produkciók nyakatekert. Ha filmezem. bekapok valamit a büfében. mert Dan és menedzserként is működő apám azt a szereplésemet egyszeri közszolgálati vállalkozásnak tekintik. Még ma reggel is úgy éreztem magam. hogy normálisnak érezzem magamat. Minden egyéb tekintetben ég és föld vagyunk.közönségreakciók okozta izgalmat. mint egy hétköznapi lány – estétől reggelig a számítógépet meg a telefonomat böngésztem a kapott üzenetek után. mire én megadom magam. – Szerintem nem ez hiányzik a karrieredhez – mondja valamelyikük. tehát nem érünk rá helyi jelentőségű színházi szerepecskékkel butáskodni. Az elmúlt egy évben apámmal minden eddiginél feszültebbé vált a kapcsolatom. ismerős srácokról dumcsizunk. mert pontosan arra van szükségem. Nem ért engem. forgatási szünetekben foglalkozom a házi feladatommal. Torna közben forgatókönyvet olvasok és átnézem a szövegemet. Ebédidőben nem lógok a kajáldában a haverjaimmal. ha nem. . Dolgozó színésznő vagyok. és fantáziálunk azokról. hogy az Emma Pierce név országszerte általánosan ismertté váljon.

hogy találkozzak Larryvel. és tökre kiakadok tőle. miért nem jön rá. Még nem döntöttem. Apun nem látom. a sajtósommal. A nagyanyám velünk élt. de mire észbe kapott. rábeszéltem anyut. hogy mi hárman boldog kis családot alkotunk: ha együtt leülünk az ebédlőasztalhoz. A szobámnak külön bejárata van. már le volt vajazva az ügy. ez az ő lakrésze volt. HALLOD. Nem sokkal azután. hiszen még sosem következett be. hogy elment. amíg abba nem hagyta a füstölgést. Még a . REID? Basszus! – Ja. hogy meddig süllyed addigra. ITTHON VACSORÁZIK. és attól kezdve a tudtuk nélkül jöhettemmehettem. Mindegy. öregem – nyalizik szokás szerint Larry. Nem vagyok hajlandó azon filózni. hogy ugyanennyire igyekezne.2. nemsokára úgyis elpályázom. Egy este Markkal és Lucyval – mindig élvezet. hogy pontosan mikor költözöm el. Hacsak lehet. hogy ez csak vágyálom. kihagyom. de anyu most sarokba szorít. FEJEZET REID – A PÁD AZT MONDJA. anyu. a szusibárban ülünk. – Gratula A suli büszkeségéhez. hogy nehéz nemet mondanom neki. Annyira töri magát. amíg néhány éve meg nem halt. A Venturán. inkább a szüleim házához toldott külön lakás. Anyuban valami rózsás ködben úszó elképzelés él. mielőtt lelépek. Nem tudom. Apu bepöccent. és rá se hederítettem. persze. varázsütésre beköszönt a házi idill. hogy hadd cseréljek szobát. én meg begubóztam. mert kábé tizenöt voltam. mint a ház egy helyisége.

. hogy rajtakapjanak szittyósan vagy betépve.és alkoholellenes felvilágosító előadásokon… – bökögeti a tonhalszeleteit. Ez most úgy hangzik. mintha valami nagyképű barom lennék. haver! – Úgy gondoljuk. az kizárt. hogy már felnőtt vagy. hogy megmukkanni se bírjon. Így is árgus szemekkel figyel a sajtó. de ő választotta a helyet. Úgy hatna. tisztasági gyűrűt hordanak. – Oké. és tovább rágok. Plusz lesír róla. most. hajlamos a hátozásra meg az ööözésre. – Na. – Hát. hát… – köszörüli meg a torkát. Esküszöm. részt vehetsz drog. Rengeteg az irigység ebben a szakmában. nyögd már ki. amit hozzá képest elértem. Basszus. és önmegtartóztatásról prédikálnak a többi tinédzsernek. El is felejtettem. – Az ilyesmit a kisgyermekes szülőkre kell bízni. annál inkább célpont. Miért. de nem vállalom. Minél sikeresebb valaki. oké? – vonom össze a szemöldökömet. vagy televíziós reklámban mozgósíthatnál a felnőttkori írástudatlanság elleni harcra vagy a gyermekkori védőoltások kiterjesztésére. aztán előbb-utóbb rajtakapják őket letolt gatyával. sok választási lehetőség kínálkozik. Ilyenkor legszívesebben telenyomnám a száját szusival. aki menten összepislantja magát. úgy fészkelődik a széken. akik megjátsszák a szüzet. mint aki kacska kezű. Mondjuk. – Köszi! – kapok be egy darab lazacos szasimit. adománygyűjtő tévéshow. tisztára úgy fogja. hogy Larry ha ideges. gondot kéne okoznia? – Például milyeneket? – sandítok rá. – Hát… – törölgeti az arcát a szalvétájával. A fonáksága miatt irtó vicces lenne. vagy… ööö… egy-két nap önkéntes munka. hogy ideje… ööö… támogatnod jótékony célú vállalkozásokat. hogy eszi a fene amiatt. – Adománygyűjtő show és kétkezi meló felejtős. Olyan képet vág. mint egy kiscsávó. Az egész rohadt nap ezzel fog telni? – Egyéb? – Látogathatsz iskolákat. szóval.pálcikát se tudja rendesen tartani. mintha ez nekem várhatóan gondot okozna. A védőoltásokhoz meg semmi közöm. úgyhogy mindjárt el is tűnődöm. nem szükséges még provokálnom is az újságírókat. mint azok a tinicelebek. például családiház-építés a Habitat for Humanitynél.

hogy milyen ügyet támogatsz? Értetlenül meredek rá. Reid Alexanderre vált. – De nem valami őrült környezetvédő csoportot. – Mit fogok látni? – Úgy érted. Tök mindegy. kit fogsz látni. – Jó. csak állatosat. akkor háziállatosat. hogy legújabb munkájáról meséljen nekünk – mondja a műsorvezető. és villódzó képek kavalkádja tölti be a képernyőt. nem valami veszélyeztetett szalamandra vagy ilyen kreténség. – …és ma este eljött hozzánk. – Ööö… értem. – Kapcsolj a tízes csatornára! – lihegi barátnőm köszönés nélkül. a Mozimagazin jól ismert szignálja szól. ahogy a százharminckét centis képátlójú készülék surround hangsugárzói is fölélednek. és bedobja utánozhatatlan mosolyát: kicsit szégyenlős. tényleg be vagyok zsongva miatta – rázza ki szeméből sötétszőke haját a srác. – Uramatyám! – rebegi Emily. *** EMMA ÉPP KIVESZEM fölmelegített maradékból álló vacsorámat a mikróból. annál jobb. megyek már – indulok engedelmesen a televízióhoz. kicsit szerény. A kamera a filmvilág legdögösebb pasijára. És háziállat legyen. amikor a mobilom Emily csengőhangját játssza. . Csak a saját ügyemet támogatom. nem? – Valami állatosat. Megnyomom a gombot a távirányítón. majd ő intézi.– Hát… ööö… akkor egyszerűen adakozhatnál… – Maradjunk ennél! Beszéld meg apuval. – Kikötés: minél cukibb. – Igen. – Van valami elképzelésed. csak várj egy percet… – Nem! Azonnal! – Nyugi. A csajok csípik az állatokat. Például az Állatkínzás Elleni Társulatot? – Azt. és nem kicsit dögös.

– A nagy kérdés. Egyelőre nem bírok összefüggően fogalmazni. Reid Alexander alakítja Will Darcyt egyelőre ismeretlen partnerével. – Emma. *** . sötét szempilla. hogy a projekt Jane Austen klasszikus regényének. te pedig Elizabeth Bennet. – Lizbeth – igazítom ki Emilyt. Tutira te leszel a nyerő. már-már lányosan finom vonások – hosszú. – Ugye ez a te filmed? Láttam a műsor ajánlóját. A forgatás előreláthatólag nyár végén kezdődik. A haja örökké kócos.Reid Alexanderen van mit nézni: sötétkék szempár. – Jól hallottuk. szóval egészen más lesz. amit izgatottan várok. amire mindenki izgatottan várja a választ: ki lesz a női főszereplő? – Pár hét múlva meghallgatásokat tartunk. csábítóan telt ajkak – . – Tök mindegy. – Emily mindig halál magabiztos. és a kanapéra rogyok. Valószínűtlennek tűnik. de ez valamiféle kifogástalan ziláltság. úgyhogy remélhetőleg nagyon hamar tudni fogom. és rögtön arra gondoltam: Ó. – Amint hallották – fordul a műsorvezető a kamera felé –. Lizbeth Bennet megformálójával. – Te leszel az. Kikapcsolom a tévét. Friss megközelítés. amitől huszonnégy órával ezelőtt még nem nagyon voltam elragadtatva. Reid Alexander az új Darcy. – Emma! – érzem Emily ujjongását a telefonon át. Reid Alexander játssza Will Darcyt egy filmadaptációban. te jó ég. hogy beszámolunk a fejleményekről. olyan. de az arcformája teljesen férfias. az. ez Emma filmje! – Aha. Újabb szívdöglesztő mosoly. Egy amerikai középiskolában játszódik. Hogy ki lesz az? Ígérem. – Ja. Adam Richterrel fogok dolgozni. ez a sors keze. ha rólam van szó. a Büszkeség és balítéletnek egy újabb megfilmesítése? – tartja a mikrofont Reid álla alá a műsorvezető. mint egy tizennyolc éves szexisten művészi ábrázolása. – Megváltoztatják a neveket.

monomániásan botorkálok felé. mivel a tavaszi szünet sajnos a tanároknak is jár. Kávéaroma száll föl a földszintről. rendes munkát fognak ajánlani neki ahelyett. Megmarkolom a lépcsőkorlátot. elmegy dolgozni. Azóta sem tudok öklendezés nélkül szőlőlére nézni. Egyikükkel sem akaródzik ilyen korán találkoznom. Ott . Dan azt mondja. ami nem zavarta meg kétsornyi szövegemet arról. mint egy agyvelő helyett kávé után sóvárgó zombi. A lépcső tetején tétovázom. amit egyáltalán megkaphat. amikor az első reklámomat forgatták – tizenkilencedszerre sikerült fölvenni a tökéletes kortyot. a mostohaanyám apámmal beszélget a konyhában. amíg meg nem üti a fülemet.Kimerültem. Ámbár enyhe túlzás munkának nevezni azt. hogy lemenjek. Apám hangja kevésbé gúnyos. szinte garantáltan ő kapja. és kilép az ajtón. Chloe azért meghúz valami személyes határvonalat. ha zokon veszik. inkább dühös. de elég bosszantó így korán reggel hallgatni. – Ha gazdag és híres lesz. amit csinál. mint Reid Alexander? Az ember azt hinné. – Majd észhez tér. hogy apám szóljon valamit a védelmemben. Ahogy mindig. Apám ott volt. – Hm! – csak ennyit szól. annak a gyereknek jóformán nem is kell meghallgatás. – Ráadásul olyan szexis. A férfi főszerepet már Reid Alexanderre osztották. éjjel kettőig a meghallgatás szövegét bifláztam. mit akar Emma – vallja be apám. hogy meg kell zabálni. – Ez válthatja meg a reklámoktól és epizódszerepektől. Ha tetszik neki egy bizonyos szerep. Amerika! előtt. Mi mást tehetne? Maga menedzselné a saját karrierjét? – dermeszt meg Chloe rosszmájúskodása. hogy lagymatagon reagáltam a meghallgatás hírére. Most még a kávé sem tud rábírni. vagy repülőgéppel írassam ki az égre? – Majd megjön az esze – véli Chloe. Hogy mondhat ilyet Chloe. hogy Chloe. hogy hajszolnia kellene minden szirszar szerepet. mit akarok? Óriásplakáton tegyem közzé. hogy milyen ízletes és egészséges. Rendszerint hidegen hagy a véleménye. De durva! – Fogalmam sincs. Hogy a francba értessem meg vele. amikor a földrajzóráján üldögélő diákok gusztustalanul hasonló korúak. kivált. Chloe lecövekel a Jó reggelt. várom.

Még ha az a karakter egy gyerek is. mert leejtettem egy kelléktelefont. de ez nem elég. egybe kell olvadni az illetővel. És jól csinálom. milyen keményen dolgozom. amit csinálok. Hálásnak kellene lennem. és ezzel nincs is hiba. Minden idők legnagyszerűbb regényének középiskolásított filmváltozata? Ez komoly? Hacsak Jane Austen nem Reid Alexander rajongója. hát nem azt kívánja. legalább ő tisztában van azzal. . Le kell hántani a bőrét. amikor egy száraz. Végignézte. teljesen bele kell bújni.volt akkor is. De hiába kapja meg az ember. amint az arizonai sivatagi hőségben állig becipzározott anorákban kókadoztam. Félreértés ne essék – imádom. hogy fölvesszük valaki más ruháját vagy kiejtését. szerencsésnek kellene éreznem magam. Egyesek azt képzelik. Azt hittem. a színészet csak abból áll. amikor a kis költségvetésű tévéfilm őrjöngő rendezője ordítozott velem. aki tényleg imádja a szőlőlét. fagyott bolygóra száműzött csillagközi utazó leányát alakítottam. Át kell lényegülni azzá a személyiséggé. alighanem forog a sírjában. amit mindenki más kíván – ha ő nem azt kívánja.

Eddig tizeneggyel csináltam végig a meghallgatást. Belinda. de igaza van. hogy bárkivel képes vagyok a vásznon egy hullámhosszra kerülni. átnézzük az arcképeit.3. Richter azt akarja. akikre több időt fordítunk. hány csajjal készítettek próbafelvételt. mi mozgatja Richtert. és ujjával a kezében tartott felírótáblára bök. . és próbálom kiokoskodni. bármilyen módszert alkalmaz és bárkit választ is. Mielőtt egy-egy lány bejön. Nem is tudom. korábbi filmes munkáinak részleteit és a próbafelvételét. ugye? – Igen – bólint Daria. hogy ezek jutottak be a döntőbe. hogy előadjuk a csókot. és kék szeme rám csillan a szemüvegén át. ami szívás. aztán leszűkítették a létszámot húszra. – Ezzel most csókolózni fogok. Lizbeth Bennet olyasvalaki. annál valószínűbb. Richter fölnyerít. – Daria! – szól az asszisztensének. ám nem ez a helyzet. igaz? – kérdezem. mert én azokat rostálnám ki. Mindegyikkel eltöltöttünk több-kevesebb időt. és nem térek magamhoz. – Jöhet a következő lány. FEJEZET REID K IFEKSZEM EZEKTŐL A MEGHALLGATÁSOKTÓL. Szeretném azt hinni. akire Will Darcy a normális hajlamai ellenére bukik. – Máris behívom. Nem mintha Adam Richternek panaszkodnék. hogy a lány mutatós legyen. – Miből gondolod? Hoppá! – Csak úgy tűnik. minél kevésbé vagyok földobva valamelyiktől. de ne túlságosan szexis.

– Párhuzamosan bonyolítottuk a meghallgatásukat. kik ők? – Remélem. mert a testvérek közötti rokonszenvnek és megjelenésbeli hasonlóságnak meggyőzőnek kell lennie. amikor a lány nyelve már a számba nyomul. Próbálok nem reagálni. Richter mintha még valamit kérdezni akarna. pedig én aztán soha nem szoktam. de Daria beszól az ajtónyíláson: – Adam. figyelem a lány testbeszédét meg azt. – Logikus. ti már dolgoztatok együtt? – Ja. de Richter figyelmét semmi sem kerülheti el. – Ugye. őt Brooke Cameron játssza. Caroline Bingley talán lehetne. Eljutunk a csókig. – Köszönöm. használhatnánk Caroline-nak. Már majdnem négy. A vonásai túlságosan érzékiek. már úgy megjegyeztem. majd ismét elneveti magát. – Caroline-t és Charlie-t már kiválasztottuk – feleli. hogy zsonglőrködés közben is flottul fújnám.Kissé fölvonja félig fekete. megjött Emma Pierce. Brooke Cameron. megemlítem Richternek. hogy úgy gondolom. . Ma este hívom föl. akik nem mentek át a szövegpróbán. miután kissé elvörösödöm. Szavalom a szöveget. ezért azok. – Egyáltalán nem óhajtok részletekbe bocsátkozni. Miután elengedjük. és különben is indiszponált vagyok ahhoz. amit érzek. hogy Belinda nem az igazi. az arckifejezése túlságosan számító. Szórakozásnak nem rossz. Azonnal látom. jól szórakoznék Belindával a forgatáson. hogy palástolni tudjam. ahogy félig leeresztett szemhéjjal stíröl. – Néhány éve. – Megtudhatom. félig deres szemöldökét. mielőtt elutasítjuk őket. holnap összeismertethetlek Charlie-val. – Jó megfigyelés. Ami Caroline-t illeti. kapnak még egy utolsó esélyt. értékelem a támogatásodat – biggyeszti le az ajkát. Lizbeth Bennetnek viszont nagyon. Nem szeretném elszalasztani az esetleges testi vonzalmat. és úgy látom. és még két másodperce sem tart. bemutatom Belinda Jarvist – hagyja Daria egyedül a lányt a felvevőgép előtt. – Adam.

Dan figyelmeztetett. de a forgatókönyvben ez áll. és győzzem meg. hogy „Hát itt vagy!” – mondja Richter. – És… tessék! BELSŐ. hogy én vagyok az ő ideális Lizbeth Bennetje.) WILL .*** EMMA ADAM RICHTER SZEMÉLYE éppúgy elbátortalanít a meghallgatáson. WILL felé fordul. LIZBETH Tessék? (Reid Alexanderre bármilyen okból mogorván nézni teljesen helytelennek tűnik. Emma. WILL Hát itt vagy! LIZBETH könyveket lök a szekrénybe. úgyhogy gyűrjem le a szorongásomat. mogorván néz. megérinti a vállát. onnan kezdjük. Iskolai folyosó – nappal WILL odalép LIZBETHhez a lány szekrényénél. mint Reid Alexanderé. de nem voltam kisegítve a válaszával: „Atyaúristen! Testközelben vele… Nem kapok levegőt!”) – Rendben. hogy Richter nem vesztegeti az időt üres fecsegésre. (Fölhívtam Emilyt lelki támasz gyanánt. Reid.

de nem tudlak kiverni a fejemből. LIZBETH Ha randira hív valaki. Gyere el velem szombaton Charlie bulijára! Nyolckor érted megyek. mint aki összezavarodott. WILL (hitetlenkedve) Nemet mondasz? LIZBETH Azt mondom. LIZBETH fölnéz rá. (Ez megint tök helytelen. hogy nincs az a pénz. LIZBETH Szóval azt hiszed. és úgy ügetek utánad. mint az összes többi idióta lány ebben a suliban? Hát . és nem érdekel az illető. rendszerint igyekszem kedvesen válaszolni. hogy más-más társasághoz tartozunk. és homlokegyenest az ellenkezője vagy a zsáneremnek. de ez van a forgatókönyvben.Ezt nem bírom. oldalra billenti a fejét. közelebb lép hozzá. WILL Mi a franc? Komolyan nemet mondasz? LIZBETH kihúzza magát.) WILL nagy szemeket mereszt LIZBETHre. Világos. randizni hívsz. De most eléggé paff vagyok.

Emma! Majd jelentkezünk – bocsát el mosolyogva. – Reid. – Ms. nem érdekel a nyomorod! (Centiméterek választanak el bennünket. .) Na mi az? WILL megragadja LIZBETH vállát. hogy kíváncsi vagyok rád azok után. Ez most jó mosoly vagy rossz mosoly? A meghallgatást jónak éreztem. csak nem képzeled. hogy konzultáljon vele. jó. ahhoz semmi közöd. ha kamuznék. csak hogy legyezgessem a fene nagy hiúságodat? LIZBETH Mondhatsz. Jobban tetszene. Pierce? – rezzent föl révületemből az asszisztensnő. – Jó. – Erre legyen szíves! – kísér a kijárathoz. Reid a kurta kérdésemre vár – a végszóra. de a rendező pont a csók előtt állított le bennünket. bár a pillanat aligha a legalkalmasabb e tény méltánylására. Köszönöm. arckifejezése arról árulkodik.nem. mivel Lizbeth épp sík ideg. Ez nevetséges. ez viszont nem tűnik jónak. amit akarsz. még ha nem egészen vagy is az esetem. Még ha nem viselkednél is olyan tapló módra. Közvetlen közelből Reid Alexander a legcsodásabb srác. Csak buliba akartalak elhívni. akit valaha is láttam. hogy nemegyszer tanúja az enyémhez hasonló elképedésnek. miután igéző mosolyt küld felém. nézzük meg az utolsó előtti sort… – mondja. valahányszor a közeledbe kerülök. és Reid odakocog. amiket Jane-nel meg George-dzsal műveltél? WILL Ami George Wickham és köztem történt. hogy megcsókoljon. – Ennyi! – kiáltja Richter.

az „aha” szépen összefoglalja a lényeget. az egymásra hangolódás – érzékelhető köztünk. ötöt holnap. A forrása megmagyarázhatatlan. FEJEZET REID S – Emma Pierce. Ha őrá esik a választás. Nézzük meg ezt az utolsó… hetet. Visszamosolygott. – Aha – mondtam mosolyogva. holnap fölhívom Emma ügynökét. nem okoz-e majd gondot Richternek. Eddig nem is hallottam erről a lányról. gyakorlatilag ismeretlenül kerül a filmbe. Még két lányt nézünk meg ma. filmen mégis hat. mire mentek ketten a teljes jelenettel. Ezt Richter is tudja. hogy visszajöjjön. hogy meggyőzze a produkciót. Kíváncsi a csókra. hogy ő az. érdemes megpróbálkozni vele. mi a véleményem. mint Emma. Bármelyikük megfelelt volna… de nem úgy. A meghallgatás után megkérdezte. Ahogy én is. – Azt hiszem. akiknél a szexuális irányultságuknak ki kellene oltania. ZERENCSÉS SZÁM A TIZENHÁRMAS . Vannak párok. akiknél a vásznon működik. és vannak. a való életben látni sem bírják egymást.4. Mint valami varázslat. és nem tudom. de én már tudom. Kiderül. ugye? De azután továbblépek. A szikrázás. és megszervezem. Az első napon két neves színésznőt is megnéztünk Lizbeth szerepére.

hogy fülelek. Megérdemlik. és a Büszkeség és balítélet egy példánya. Hál’ istennek. végre feltűnik előttünk a szálloda. hogy ment? óta. vagy csak. A hátizsákomban A suli büszkesége oldalai. – Szóval… Reid ott volt? – töri meg Chloe vacsora után a taxiban öt perce tartó csöndet. Egyikük sem kérdezett tőlem semmit az első Na. aki hatéves koromban halt meg. – Mit gondolsz. és megtarthatom magamnak a gondolataimat. majd rájön. Chloe a szemét forgatja. A kettőszázharminchetediken . Ennyit hagyott rám: ködös emlékeket a távozása előtti életünkből. rúzst meg kompakt tükröt vesz elő. mintha a szálloda bejárata előtti kiszállása vörös szőnyeges eseménynek számítana. hogy a modortalanságomat a tizenhét évesek tipikus szófukarságának tudják be. a jegygyűrűjét és kedvenc regényének szamárfüles példányát. bár pontosan tudom. ami még anyámé volt. Apám újabb zaklatott sóhajt hallat. Remélem. maroknyi fotót. hogy nem fogom. amire röviden és konkrétumok nélkül válaszoltam. de külön-külön szobáinkba. visszahívnak? – Nem tudom. ott volt? – Együtt. amiket a meghallgatásra be kell vágnom. még ha nem tudták is. hogy némasággal toroljam meg a pár hete reggelinél folytatott beszélgetésüket. érted. Ezzel ma estére remélhetőleg vége a vallatásnak. hogy részletezzem. apa pár percenként hangosan sóhajt. A századik oldalon halvány kávékarika. Chloe még egy percet vár. míg mostohaanyám az ajkába harap. – Ott.*** EMMA APÁM ÉS CHLOE FOLYTON EGYMÁSRA SANDÍTGATNAK. hogy a reggelinél elölről kezdődik. – Szóval életben is olyan zabálni való? Vele együtt csináltad a jelenetet. Nemsokára elvonulunk egymásba nyíló.

és megvigasztalódom. elvégre ez a meghatározó jellemvonása! Nem hiszem. Emilyvel pizsamapartikat rendezünk. és első csengetésre fölveszi. vele leselkedtem (apa binokuláris távcsövével fölfegyverkezve) a helyes szomszéd srácok után.elmaszatolódott ujjlenyomat. Óvoda óta M&M-ként emlegetnek kettőnket. és nem bírom elviselni a tudatot. és megbeszélünk mindent. A rendező pont előtte állított le bennünket. . melyik jelenetet csináltad? Jó jelenet volt? Sikerült? – Azt a jelenetet. amelyikben randizni hív. amit Darcy valaha is megtenne. hogy körém fonódjon a karja. csesszék meg! Ez nem igazság – sóhajtja. és végeztem el a gépjármű-vezetői tanfolyást. ott lettünk barátnők. személyes veszteségként éli meg a dolgot. kivett a suliból. – Na. Amikor a legjobban érzem a hiányát. szoros közelségben maradtunk egymással. – Ó. és gondolom. a hektikus időbeosztásomra hivatkozva. és együtt jártunk iskolába egészen hatodikig. mert ő mindenkor uralkodik az érzelmein. ahol elkap. hogy anya egyidejűleg főzött és olvasott nekem. Emilyvel normálisnak érzem magam. ami mellesleg nem olyasmi. kétségkívül úgy került oda. megsimogatom az ujjlenyomatot meg a kávékarikát. amikor apám. Hála a nagyanyámnak meg Emily anyukájának. Belehalok. és bármennyire szükségem van rá. pedikűrözünk. behívták a következő reményteli pályázót. magányos. amikor sóvárgok utána. – Amelyiknek a végén megcsókol? Ééééééés? – Amikor eljutottunk ahhoz a részhez. hogy soha többé nem tér vissza. csak Emilyvel. Emilyvel együtt fúrattam ki a fülemet. Nyögd már ki! – Csók nuku. olyankor felütöm a könyvet ezeken az oldalakon. akik ide-oda fuvaroztak bennünket. *** Senki mással nem szeretném kitárgyalni a meghallgatást. rémlik is valami ilyesmi. megőrjítesz. Amint a szobámba érek. bármit teszek is. vele tanultam meg (fogjuk rá) gördeszkázni. Nem tudom. Gondolom. milyen lett volna az élet Emily nélkül. hogy a forgatókönyvíró egyáltalán olvasta a regényt… – Emma. fölhívom.

– Kábé negyvenéves korodban – feleli Emily. Em! . – Emma. vele csókolózni szép vigaszdíjat jelentett volna. – Negyvenévesen kétségkívül teljesen átveszed az irányítást. hogy magad irányítod a pályádat. mint a könyv. hogy megbirkózz mindennel. hogy az őrületbe kergessen. Em! – mosolyodom el. – Mikor lesz az? – vékonyodik önkéntelenül is sopánkodóvá a hangom. – Jóccakát. mondtam már. amit elbénáztak a forgatókönyvben? Senkit sem akarok bántani. amit akarsz. mint súlytalan és bájos teremtést. Fölkészültél. Csak amiatt izgulok. Soha semmi jelentőségteljeset nem fogok kapni. hogy te kapod meg ezt a szerepet. és akkor azt csinálhatsz. hogy ha én játszom a filmben. be fognak skatulyázni. – Jóccakát. Emily csuda jól ismer engem. Ne hagyd. – Egyszer tényleg eljutsz oda.– Hát igen. de a filmek soha nem olyan jók. – Boldogulok.

és ahogy a ház felé ballagtam. de aztán eszembe jut. miután igent mondtam. de áthajtok a Robertson Drive-ra. Miként előre tudta. amíg várom. amikor SMS-t kapok anyutól. hogy vacsora nyolckor. a megjegyzésétől legszívesebben azonnal eladtam volna azt a degenerált tragacsot. majd szenvtelen hangon leszögezte: – Ezt legalább egy évig megtartod. Durungtaxinak hívja. előhúzom a zsebemből a telefonomat. Utálja a kocsit. A múlt héten épp kijött a levélszekrényhez. és éppen Johnt. hogy nézett rám reggel. hogy ha nemet mond. a barátomat akarom hívni. Az első gondolatom az. akkor megveszem magamnak. Megnyomom a válaszgombot. Ezzel az erővel vásárolni is elmehetek – semmi értelme korán hazakeveredni.5. aminek a megvásárlására néhány hónapja azzal beszéltem rá aput. hogy kiálljanak az autómmal. A két óra múlva esedékes vacsora a legkülönfélébb örömökkel kecsegtet. amitől rezeg az egész ház. és bepötyögöm: Oké. hogy mi a fenével bújhatnék ki. az autóra meredt. a felpörgetett motor bőgésétől kezdve a sztereóig. mihelyt betöltöm a tizennyolcat. és egy másik kocsirendező kezébe . amikor beállok a garázsba. A kocsirendező odasuhan a Lotusommal. A Rodeo Drive luxusüzletei ilyenkor már zárnak. amiben emlékeztet. amikor a behajtóra kanyarodtam. de legfőképpen a színét utálja – citromsárga. FEJEZET REID A KÉT UTOLSÓ MEGHALLGATÁS VÉGEZTÉVEL.

Alexander – tüsténkedik. – Hadd nézzem meg a másikat is! Lehúzom a trikót. hogy már úton vagyok. – Megfogná? – lépek közelebb. Ahogy böngészni kezdek. – Ez újabb széria. és a lány kezébe nyomom. – Elviszem mindkét pólót meg a farmert is. Alig bújok bele a farmerba. mintha most bányásztam volna elő apu szekrényéből? Féloldalas mosollyal vállat von. majdnem kihalt. Gondoltam. mintha nem venném észre. az eladók (mindketten szexisek – egy meleg srác és egy filigrán. esetleg ezt is szívesen fölpróbálja – nyújtja felém a nacit. hogy fölismernek. Mr. begombolom a farmert. ahogy a fejemben elindul a pornóhangsáv. Kaci – érintem meg a névkitűzőt. amikor a lány belép a fülkébe. amíg nem csipog a telefonom. – Hogy tetszik? Nem olyan. újabb emlékeztető SMS anyutól a vacsora miatt. szőke csajszi) ácsorognak. hogy segíthessenek. egy pillanatra eltűnődöm. Szemernyi elfogódottságot sem mutat. Ketten együttvéve alighanem érdeklődést keltenek tizenöt és ötven között bárkiben. hogy tulajdonképpen többet vezetik az autómat kocsirendezők. közvetlenül a lány cicije fölött. várják. Visszaírom.nyomom a slusszkulcsot. hogy félmeztelenül lát. – Rendben. ami rajtam van. és próbafülkét kérek a lánytól. Egyszer talán majd utálni fogom. . miközben a lány a mellkasomon legelteti a szemét. Most nincs időm rögtön levenni. ahogy letépem az árcédulát. A cédula hátán piros tintával a lány telefonszáma. – Ebben távozom. egy másik árnyalatút hoz. Szinte hallom. de egyelőre imádom. Rádobom a ruhakupacra. mint én magam. Amikor kilépek az üzletből. akkor okés. és fölhúzom az egyik retró pólót. A Paul & Joe nyitva. Fölnyalábolok néhány menő pólót meg egy farmert. – Kicsit az ajkába harap. a letépett árcédula az új pólókkal együtt a szatyorban lapul a farmer mellett. – Hogyne. ha nem gond. – Félreérthetetlen a célzásom. – Ha a papája jó fej. természetesen. aki belép az ajtón. összenéznek. amiben érkeztem. A tükör felé fordulok.

anyu a másikban ül. kezében üres koktélospohár. mit jelent ez. – Anyu? Magát a kérdést föl sem kell tennem. még ha az arcán nem mutatkoznak is. tekintete kifejezéstelenül réved az elsötétült ablak felé. Bárhogy félek a választól. valami valóságshow-t néz. és nem is tudom. Így azonban nem. ha átveri – ami gyakran megesik. . Anyu imád olvasni. és neki sem lenne szabad törődnie vele. A tűzhelyen minden takarékon. Ha apu kimaradozásai és utolsó pillanatra hagyott programlemondásai csak hébe-hóba fordulnának elő. Remélem.*** Beállok a garázsba. – Nem nagyon… nem nagyon vagyok éhes – feleli anyu. vagyis egy időben imádott. A szentségit! Hallom a hangsúlyából. megkérdezem: – Anyu a szobájában? – Sí. ölében nyitott könyv. Immaculada egy konyhaszéken kuporog. milyen hatást gyakorol anyura. Immaculada mindennel elkészült. állandóan attól rettegek. Vár. Rám néz. hogy látnom kell. ami szerintem meg is felel a valóságnak. csak késik. apu helye üres mellettem. A két süppedős bőrfotel egyikébe vetem magam. A padlótól a mennyezetig érő polcokon irigylésre méltó gyűjtemény sorakozik. Hangjában könnyek remegnek. visszatérő indokai működnének. és legszívesebben megráznám. – Gyere. A hálószoba melletti nappali meghitt magánkönyvtár benyomását kelti. Jóízűen megvacsizunk nélküle is – próbálom leplezni hangomban a keserűséget. hogy apuval szemben üljek az asztalnál. – Gondolom. pislog. – Nem jön. a szobájában – int fejével a szüleim hálószobája felé Immaculada. de most már teszek rá. de kudarcot vallok. elhúzódott valami ügy – fanyarodnak el a számban a szavak. miért mondom ki őket egyáltalán. Bármennyire szívesen kihagyom. Nem jó jel. a könyvek között elvétve egyegy dísztárgy vagy bekeretezett fotó. mint aki most ébredezik. tenyerébe támasztja az állát. Hogy tud még mindig meglepődni ezen a viselkedésen? Apám mindkettőnkkel így bánik. Nem fér ugyan a fejembe. soha nem is bánt másként.

amelyben egy bipoláris nő lányát játszottam. és amikor az előszobába érek. ahogy azt mondja: – Szeretlek. Szólok Immaculadának. megpuszilom. A pincérnő a kávémhoz pici kristály kiöntőben hozza a tejszínt és hozzá illő kristályszelencében a ceruzatasakos barnacukrot. hogy ötcsillagos szállodában vegyünk ki szobát. Köszönöm. Egyelőre nem luxuslakosztályt. és dombormintás szegélyű porcelántányéron tálalják. Los Angelesben. fekete Mercedes luxusterepjáróba. Nem fog. Elmondta. Lehajtja a fejét. hátha később megéhezel. és az én alakításom indította arra. Arcát sötét napszemüveg rejti. az jó ötlet. ezredszerre sem tudom rendbe hozni ezt. és olyan hírnévre meg vagyonra teszek szert. vagy tucatnyian szólongatják. találkozom Johnnal. Először néhány éve itt. úgy teszek. *** EMMA VALAHÁNYSZOR CHLOE MEGHALLGATÁSRA KÍSÉR. mintha már nagy sztár lennék. elmegyek. hogy vannak tervei. Az omlettem rendelés szerint készült. Az étterem kirakata előtt valami szőke híresség vonul el sleppje kíséretében. de tudom. – Asszem. mintha kihúzná a lefolyódugót. Ha megcsípem ezt a szerepet. amikor a lesifotósok odaérnek. színezett üvegű. mintha nem hallanám. levezeti a dühöt – legalábbis a sajátját –. hogy orvoshoz forduljon. és éppen becsusszan a rá várakozó. Amikor kimondja a nevemet. – Jó. Reid! Sóhajtok. Mindig. Én érek le elsőnek a reggelihez. hogy tegye hűtőbe az ételt. akkor így élhetnék. .– Oké – állok föl zsebre vágott kézzel. amit apám kíván nekem. ragaszkodik hozzá. Engem eddig még csak kétszer szólítottak meg nyilvánosan. hogy a televízióban látta az anti-depresszáns gyógyszer reklámját. Apámmal egy meghallgatás után ebédeltünk. Távozás előtt lehajolok hozzá. és egy asszony bölcsődés korú kisgyerekével lépett oda az asztalunkhoz.

– Óvatosan bólintottam. hogy megnézted a filmet! – mondta Emily. amelynek tétje Lizbeth Bennet irigylésre méltó szerepe Reid Alexander oldalán. – Az egész család bepöccent! Tökre azonosultam a szerepeddel. ezzel az idegennel. Chloe napszemüveget visel. írd alá a szalvétádat! A második eset csak pár hónapja történt.– Szeretne autogramot? – kérdezte sugárzó arccal apám. – Na jó. mint tisztességes felsőre és szoknyára. Emily fölajánlotta. hogy kivallasson a meghallgatásomról. aki megszökött a lázadók hadseregéből. Nem valami lelkes az általam választott asztaltól – közvetlenül a padlótól mennyezetig érő üvegfalnál ülünk. apukám a Notre Dame-ra járt. egy időről időre megismételt tévéfilmbeli kis szerepem kapcsán. és feketekávés csészét szorongat. ami Sacramentótól százötven kilométer. a lány kezébe nyomta a telefont. és tökéletes leshely az emberek megfigyelésére. most mennünk kell. nyilván totálisan elázva. és a hétvégére vele tartottam. azután az enyémet. hogy szóljon. hogy lefényképez a rajongómmal. ez tisztára olyan. Tegnap este a szobámban a szövegemet gyakoroltam. és kituszkolt az ajtón. elragadott a karjából. és az arcomhoz bújt. nem te játszottál abban a polgárháborús filmben? Annak a srácnak a húgát. amelyen át kilátás nyílik a kék égboltra ezen a kivételesen nem párás napon. fegyelmeznem kellett magamat. a kulcslyukon át láttam a vállig érő fülbevalóját meg a vastagon kihúzott szemét. Amíg egy kis családi könyvesboltban nézelődtünk. nehogy elugorjak. A szerelése inkább emlékeztetett két széles pántra. – Megfogta az alkaromat. a bátyám meg úgy döntött. odapenderült hozzánk egy lány. a Michigani Állami Egyetemre megy. – Szia. ahogy a kulcskártyájukkal előbb az egyik szomszéd szoba ajtaját próbálták kinyitni. . Hallottam. Amikor Chloe bekopogott. mire folytatta: – Hát képzeld. és csatlakozott az unionistákhoz. de nem igazán tudtam. tudod? Bólintottam. végül megtalálták a sajátjukat. köszi. Éjjel háromkor keveredtek haza. – Emma. hogy baromira kiakadtam. apám és Chloe szórakozni mentek. Ma reggel az asztalnál az apám teljesen kuka. Emily kórusversenyre utazott San Franciscóba. aki lelkesen átkarolt. Amíg meg nem érkezik Dan. mintha átállt volna a sötét oldalra. Biztos látszott rajtam.

neki Allyson kell. ahogy mindig szokta. TAG Heuer karórájának számlapja kikandikál kifogástalan azúrkék ingének kézelője alól. – Hát nem pont ezt gügyörésztem én is? – Mit mondott. jó”. talán a kibontakozást akarja látni. Dan tökéletesen manikűrözött ujjai közé csippenti az állát. jól ment. Tudja. hogy akár Reid Alexander is ekkora hatalommal bírna. konkrétan mit mondott. jó.– A legutóbbi filmjében gyakorlatilag kijelölte a partnerét – hadonászik izgatottan két kézzel. elvégre csókolózni akárki tud. Összeszorítom a fogamat. de hát vagy van köztünk kölcsönös vonzalom. Elvégre ez „Darcy és Elizabeth”. – Azt hiszem. hogy majd jelentkeznek. Nahát. és ezzel a lány nyert. azt hiszi. és ha kettőtöknél működik. ha fontos bejelentésre készül. – Azt mondta. Nagy neveket. Ha Dan tényleg ezt hiszi. hogy „jó. micsoda újszerű gondolat! – Oké. – Tehát a csók kezdete előtt állított le benneteket – nyomatékosítja. mi fán terem a kölcsönös vonzalom. és azzal búcsúzott. vagy csak figyelmetlenül kifelejtek valami fontosat. nem igaz? Gondolom. hogy nem mindenki tud csókolózni. – Ez működhet. majd visszahívnak több… – Richter két évtizede rendez. – De rögtön azután azt mondta. – Alig bírom megállni. az ég szerelmére! Mindhárman rám merednek. azután szóról szóra elismétlem öt perccel ezelőtti válaszomat. sajnálom szegényt. Úristen. jó. Nem tudom. hogy a srác azt mondta. Ha hinni lehet a szóbeszédnek. hogy hazudok. nagy filmeket. Kölcsönös vonzalom egy romantikus történet főszereplői között. tudom. Még némileg korlátozott tapasztalatommal is tudom. az asztalra könyökölve Dan. ez jót jelenthet. amikor leállította a jelenetet? – Öt perccel ezelőtt már föltette ugyanezt a kérdést. hogy a szememet forgassam. – Kölcsönös vonzalomra törekszenek. észre fogja venni. Reid Alexander egy . Erősen kétlem. vagy nincs. de megtartom magamnak a véleményemet. – A rendező két-három esélyes között vacillált. azután megköszönte. és hallottam. nem bírom! – Igen. Dan az arcomat kémleli.

hogy érdeklődőnek tűnjön. mint egy fölhúzós majom. ahhoz pedig túl fiatalok voltunk. Dan enyhe fejcsóválással (ismerem az érzést) fordul apámhoz. természetesen. Én: Visszahívtak. – Connor. – Dan Walters! Igen. ki az ajtón. és ismét keresztüllibeg az éttermen. noha egyikünk sem beszél. Ez alapvető chloés gesztus. remélhetőleg nemsokára. hogy Dannek tényleg szüksége van bármiféle serkentőszerre). Dan mobiltelefonja valami nyolcvanas évekbeli rapszámot kezd nyomni. Justin azonban New Jersey-ben lakott.pocsolyában fog hagyni a lába előtt. – Csúcs! – csapja össze a kezét Chloe. bármilyen maradinak is tűnik ez a felfogás. Később még inkább elszontyolodva fedeztem föl. minek! Már így is mázlista vagy! :D . Holnap futtok még egy kört Reiddel. Az akkori külsős felvétel után még órákon át gyakoroltunk magánszorgalomból. – Megfogja az alkaromat. mert a legjobb képű srácok nem okvetlenül a legnagyobb csókkirályok. bébi. Valszeg smaci reid alexanderrel. probléma egy szál se. hogy Justin tündöklő csóklámpa volt a tompított fények tengerében. Kösz szépen. holnap tíz perccel három előttre vidd oda! Elég korán. hogy mire hajtunk fizetési feltételek terén. Holnap du3. Ez a nő olyan. a Newark és Sacramento közötti távolságot kellett volna áthidalnunk. Háromkor. Mesés. – Hengereld le őket! Még egy nyelet kávé (nem létezik. – Sínen vagyunk. amelyik önmagát húzza föl. Szoríts nekem! Em: Ne röhögtess. Daria! Szinte eszelős arccal fordul felém. lecsattintja az övéről. mintha Dan hozzá beszélne. Én azonban megkérdőjelezem ennek a valószínűségét. és rányom a hívásfogadó gombra. Jelentkezem. és amint a forgatás befejeződött. Életemben először a csillagközi utazós filmbeli partnereim egyikével csókolóztam. Én meg nekilátok kidolgozni. közben föltartott mutatóujjával csöndre int bennünket. de ne túlbuzgónak.

tudom. hogy megnő majd a feszültség közöttünk. úgy érzem magam. Amikor elengedem a lányt. de ezúttal Richter nem fogja félbeszakítani. tökéletesen szerepben van. a forgatókönyvhöz híven megragadom a vállát. és az övét is. a „Na mi az?”-t. hogy annál jobb nincs is. de készen áll. noha kívülről fújom a szövegemet. az előtte lévő mindháromra összpontosítottam. mialatt a szöveget mondjuk. és megcsókolom. de nem baj. Amikor hozzáérek. Ő is érzi. hogy a fogásom nem lesz helyénvaló. mintha bedugtak volna a konnektorba. mialatt lezavartuk a jeleneteket. és ahogy megérintem a lány vállát. Tanulmányozom a lapokat. Megkíséreltem profi módra viselkedni.6. és a lány elfordul. A kölcsönös vonzalom tagadhatatlan. és sajnálom. késleltetem a pillanatot. A helyünkre szólít bennünket. kicsit meginog. és ellenségesnek fog tűnni. amikor találkozik a tekintetünk. Úgy pereg a szövegünk. Amikor Daria bekíséri. Richter tesséket vezényel. vibrálok. hogy nem forgatunk máris. de a forgatókönyvi utasításokat követem. FEJEZET REID E MMA PIERCE AZ ÖT VISSZAHÍVOTT KÖZÜL A NEGYEDIK. . árnyalatnyi zavarodottság az arcán. szürke szemében szikrázik a zöld. és miután a lány kimondja az utolsó sort. mogorván néz rám. mert ez most olyan jó. felém fordul. tudom. de egész nap sistereg bennem az energia. Ugyanazt a jelenetet próbáljuk. mintha már tucatszor elpróbáltuk volna ezt a jelenetet. őt várom. Újra meg kell majd csinálnunk. amit tegnapelőtt.

Visszamosolyog. rám pillant. Chloe meg visítva nyújt felém egy poharat. lemosolygok a lányra. így rám dől. ez így túl agresszív. – Vegyük át elölről! Több szenvedélyt. Nincs más dolga. egy kicsit több reakciót… csak épp azelőtt kezdesz reagálni. márpedig pontosan így tudok a legjobban érvényesülni. de nincs bennem semmi kétség – ő Lizbeth. majd Daria kikíséri Emmát. mint az elmúlt években összesen. egyik kezemmel megtámasztom a tarkóját. – Kitűnő. – Nyugi! – súgom neki. amikor hazajövök az edzőteremből. A keze a mellkasomra tapad. hogy fizikailag én irányítsam a jelenetet. apám és Chloe pezsgőt durrantanak. Fél kézzel a combja oldalát ütögeti. A forgatás augusztus közepén az austini külső helyszínen kezdődik. – Azt hiszem. kevesebb fölényességet a csóknál! – Hagyja. Fesztelen arckifejezésem semmit sem árul el. a másikat lecsúsztatom a karján.– Ennyi! – Richter fölállt a székéről. A lány bólint. miután Richter azzal búcsúzik. – Megkaptad a szerepet! – mondja apa. Ezúttal magamhoz húzom. amikor csókolom. Az előbbi három visszahívottnál nem mozdult ülő pozíciójából. Mialatt a kamerákat állítgatják. Reid. kizökkentem az egyensúlyából. s ezt eddig hibátlanul csinálja. csak követnie a vezetésemet. Kiválasztottak Lizbeth Bennet szerepére A suli büszkeségében. telitalálat – dörzsölgeti a kezét Richter. hogy Lizbeth Bennet megadja magát Will Darcy szenvedélyének. hogy a fiú elhúzódik. Az anyagiakban úgy állapodtak meg. – További csücsörítés és combütögetés. megköszöni. és ez jó. Naná! Még pár jelenetet megcsinálunk. . hogy többet keresek. hogy majd keressük. – Emma. előrerántom a lábujjára. ahogy bámul bennünket. tökéletesen illusztrálja. még mindig ideges. elgondolkozva csücsörít. *** EMMA EGY HÉTTEL A MEGHALLGATÁS UTÁN.

de remélem. a gyümölcsturmix szívószálát egy pillanatra sem ereszti ki a szájából. ezáltal innentől Kanadáig minden második csitri gyűlölködésének-utálatának tárgyává válsz majd. amit bármelyik lány tenne a helyemben. nem mutatkozhatunk nyilvánosan? – Eszembe jut a lesifotósoktól ostromolt celeb. – Gáz! . Valahányszor arra a csókra gondolok.A hírtől. a gázsitól és a gondolattól. – Most még nem tudhatjuk. Mit is mondtam arról. hogy annyira közismert leszek. és lehalkítja a hangját –. hogy Reid Alexanderrel fogsz csókolózni. ha véget ér a pezsgös ünneplés meg chloe örömtánca. és SMSezek a legjobb barátnőmnek. körbepillant az ízek utcájában. Július végén járunk. milyen hírnevet szerzel. *** – Asszem. hogy három hosszú hónapon át Reid Alexanderrel fogok dolgozni. Fölkapom a telefonomat. tudom. akit a Los Angeles-i szálloda étterméből figyeltem. Nem egészen egy hónap múlva indulok Austinba. Én: MEGKAPTAM Em: JESSZUSOMU! Én: Hát ez az. – Mit. Ha tudnád… Em: Hidd el. Emily kóruspróbán van. ezt már nem sokáig csinálhatjuk – mondja Emily. hogy forgatni kezdjem első igazi nagyjátékfilmemet. Ne felejtsd el – hajol közelebb. még mindig érzem. teljesen elkábulok. hogy a szexi srácok nem a legnagyobb csókkirályok? Ezt töröljük gyorsan. azt teszem. bár nem tom lehetséges-e fütyülni rá. BOÁÁÁ! Em: Fütyülj a spinére! Egyedül TE számítasz <3 Én: Igyekszem. – Nem hiszem. hogy a karvezető haragjának fenyegetése nem tartja vissza a választól. na de ÚRISTEN! REID ALEXANDER!?!!!! Én: Majd hívlak. ATYAVILÁG! Em: Még sosem voltam féltékeny rád.

– Bárcsak elkísérhetnél – mondom neki. neked egy sávra állt be az agyad. Emily internetes változatban örökölte az anyukája betegségét. egyszerűen muszáj megvennie. ugye.– De még mekkora! Kivéve azt a részt. anyám. hogy Reid Alexanderrel fogsz csókolózni – ugráltatja a szemöldökét Emily. – Ja. Drog. – Figyelj. – Hollywood megváltoztatja az ilyesmit. hogy az ártatlanul buja hétvégédet a mennyezetbe rejtett pirinyó kamerával lefilmezték. már késő. a Sunt. online pornót – forgat meg egy szál hasábburgonyát a közös ketchupunkban. Nagyon sötét. . Sötét kis bizniszbe keveredtél. Egyikünk kénytelen tényleg iskolába járni. A tények magukért beszélnek. Mire megtudod. aki ha a supermarket pénztáránál sorban állás közben meglátja valami pletykaújság szaftos címlapsztoriját. a Start és természetesen a National Enquirert. – Segítenél. Na jó. maga mindenkinél jobban tudja. amiben középiskolába jár. pia. – Em – csóválom a fejemet –. mi az a baleseti pornó? – Tudod. hogy megsértődjek. mint egy óriási élvhajhász örvény. Sokszor azt játsszuk. amíg a másik egy mozifilmben villog. amikor sejtelmed sincs róla. most nem a nemi életedet bírálgatom. és így is gondolom. és versenyzünk. csak megmondom a frankót. tömegek töltik le az internetről. Megpróbáltalak figyelmeztetni a gazdagok és híresek életének árnyoldalára. hogy az uszodába menet magunkkal viszünk egy köteggel. ez van. hogy nekem nincs nemi életem. – Tök mindegy. – Mert te aztán komplett Hollywood-szakértő vagy. hogy én nem… egy pillanat. ki talál meredekebb sztorit. Olyan. tudod. Faramuci helyzet. – Ártatlanul buja? Nem tudom. – Hah. igenis. Emilynek tényleg szüneteltetnie kéne a tankönyvolvasást. mint. – Watson kisasszony. – Emily. vagy inkább féltékenykedjek önmagam Emily által lefestett verziójára. olvasom a Globe-ot. távirányítással kell megoldanom. Muszáj imádni. baleseti pornó… – szürcsöli ki a turmixa maradékát. nehogy bedilizzek.

milyen az. – Mindjárt visszajövök a többi csomagjáért. ha elutazik valahová. Tadd Wyler játssza a szerep szerint legjobb barátomat. kénytelen összecsomagolni. Körülbelül negyed óra múlva indulunk. ha puszta jelenléte egy csajsereglet közelében visítozásra ingerli a tömeget. Mr. másvalaki pedig a leszálláskor vár rám. a testőr pontosan a megbeszélt időben érkezik. és a filmgyár testőrt is küldött. húsos mancsába kapja a háromhavi poggyászt. nem tudja. Rendszerint valaki föltesz a gépre. azóta a felismertségi mutatóm csúcsokat döntöget. azután a kocsiban várok. Aki nem élte át. de tömegben egy kicsit megvadulnak. Ez egy ember formájú háromajtós szekrény. Pár évvel ezelőtt a Grammy-díjkiosztó afterpartiján ismerkedtünk meg. FEJEZET REID B ÁRMILYEN GAZDAG VAGY HÍRES IS VALAKI. és két fordulóval a várakozó limuzinba továbbítja. Bob.7. Alexander. Téboly. hogy valaki át tudjon jutni e mellett a pasas mellett – nem mintha paráznék a rajongóim táborától. attól fogva haverkodunk. Ugyanazzal a járattal repülünk. ha úgy megfelel önnek. El sem tudom képzelni. . hogy elkísérjen bennünket. ami először fordul elő. Charlie-t. és háromhavi távollétre becsomagolni durva nagy szívás. A legutóbbi filmemet két hónapja mutatták be. úgyhogy ez hiperjó hír.

– Kösz. – Melindával épp adománygyűjtő rendezvényt szervezünk. amíg haza nem jövök. Egymagában. nem ereszti el a kezemet. és beviszem a nagy szalonba. Anyu meg itt kószál a házban. anyu. – Ez hamisan cseng. dolgozom. – Na látod! Annyi teendőd lesz. hogy felnőtt férfiak misteralexandereznek. Fölállunk. Talán egy kicsit ez is. és féloldalasan teszi le az alátétre a poharat. csak az ivás. . hogy elmentem.Még nem bírtam túltenni magam azon a furcsaságon. – Még van pár percem. üljünk le! – fogom meg a kezét. hellyel-közzel aggódom is. Megpuszilom. Ez már legalább a harmadik. Most viszont Austinban leszek. hogy nincs más dolga. – Hiányozni fogsz. fölhajtja az italát. Gyere. úgyhogy nem tudom. miközben anyu a hátam mögé somfordál. még be kell csekkolnom. Reid – tűnik el az alkonyatban. De nem ugyanúgy fogunk hiányozni egymásnak. – Te is hiányozni fogsz nekem. az is. Hozzám bújik. – Ideje mennem. Mr. Persze. Szinte észre sem fogod venni. leülök vele a kanapéra. – Dolgozhatsz az emlőrákos alapítványnál. A gép pár óra múlva száll föl. érzékeljük egymás jelenlétét a házban. Ilyenkor az az érzésem. Remeg a hangja. – Egy-két hétvégére a forgatás alatt is hazajövök. játszom… Emma jut eszembe. nem? Azzal elfoglalhatod magad. könnyes szemmel ölel át. És szólítson Reidnek! – Hogyne. Ott a pohár a kezében. – Ez azért nem egészen igaz. – Tényleg! – derül föl. meg minden. vagy máris becsiccsentett. hogy biztosan nem is hozzám beszélnek. Idegesít a gondolat. gyöngéden viszonzom az ölelését. Az órámra pillantok. – Ez nem igaz. és egy pillanatra nekiiramodik a pulzusom. Még ha nem érintkezünk is sokat anyuval. Addig ugyanis nem szokta elvéteni az alátétet. mint valami bolygó lélek. öregem. hogy nem is fogok hiányozni – ölelem át. elérzékenyült-e. időnként gondolok majd rá.

Én néhány hónap múlva érettségizem. A leghíresebb személyiség a gépen Jenna Black. és meg sem fordult a fejemben. miért olyan nehéz kimondanom ezt a szót. azután elengedem. és kierőltetem a szót: – Szeretlek. és alakításával elragadtatott kritikákat söpört be. és érzem. kibámulok a házra. A legtöbb srácnak ez semmi. amelynek nézettsége nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket. amit Mark és Lucy Alexander épített. mint a csalit.– Szeretlek – mondja a mellkasomnak. Azután már a limóban ülök. úgy dobja be. Jennára két évvel ezelőtt egy Oscar-jelölt film főszerepét osztották. MiShaun most Lizbeth Bennet legjobb barátnőjét. Ha pedig a színi pályát folytatod. Jane-t. *** EMMA EGYSZER CSAK AZ AUSTINI GÉPEN TALÁLOM MAGAMAT – első osztályon – A suli büszkesége három másik szereplőjével. aki a legkisebb Bennet lányt. Ötéves korunkban forgattunk közösen egy mogyoróvajas reklámot. Úgy hírlett. hogy igényesebb szerepeket kaphass. hogy hihetetlenül agyas. kikanyarodunk az utcára. A fenébe! Meredith Reynolds alakítja majd Lizbeth nővérét. Utoljára megpuszilom. és egyikük sem Reid. a vállánál fogva tartom. Nem tudom. és két éve együtt játszottunk kis szerepeket egy tévéfilmben. – Egyszer talán valami mást szeretnél csinálni. hogy megfeszülök. Charlotte-ot fogja megformálni. – De hát muszáj! – hajtogatja rendületlenül Jenna. Körbefordulunk a behajtón. és lassan oldódni kezd bennem a feszültség. hogy tovább tanuljak. mind kedvesek. aki tizenöt évesen már gondosan megtervezte az életét. . szükséged lehet az elméd pallérozására. és a Princetoni Egyetemre készül. Lydiát játssza. a házra. MiShaun Grant nemrégiben hagyott ott egy Disney-csatornás vígjátéksorozatot. amelyben eddigi életem javát leéltem. Még egyszer megölelem anyámat.

A repülőúton megvitatjuk a forgatókönyvet. mint inkább mindjárt fejgörcsöt kapok ezektől. – Újra meg újra kikísérjük őket. egyem a kis lelküket. Megfeszülő állkapcsának üzenete nem annyira egyem a kis lelküket. kettővel odébb kinyílik egy ajtó. halk „Szia!” kíséretében biccent felém. – Az „Én-szívecske-Reid Alexander” fanklub nem vesztegeti az időt. A harmadik emeleti szobák zömét kötélkordonnal kerítették el A suli büszkesége stábjának. de mindig visszasurrannak. hogy ő is színész-e. amikor a hallba léptünk – megerősíti feltevését. hogy sokáig töprengjek rajta. mosolygós. de nem győzött meg. ami vasárnap ebben az időpontban furán hat. vagy a technikai személyzethez tartozik. Nem tudom. Mindig is átlagos diáknak tartottam magamat. mint aki besorol a forgalomba. azután hétközben nem tudunk forgatni. A stúdió tagbaszakadt testőrei ott strázsálnak. megfigyelői már elfoglalták őrhelyüket. *** . A főportás – sűrű bocsánatkérések után. hogyan viszonyul a tanulmányi eredményem a kortársaiméhoz. de akinek az iskoláztatás magántanárt jelent egy hotelszobában. és egy helyes srác lép ki megkötős pizsamanadrágban meg fehér pólóban a folyosóra. Amint megtalálom a szobámat.Az elmém pallérozására? Lehet. ezért először az iskolai jeleneteket vesszük föl. mert ferde szemmel nézett ránk. – Mesés – fintorog Jenna. amit mond. se konkurenciája. és a zárszerkezetbe csúsztatom a kulcskártyámat. a forgatás reggel nyolckor egy austini középiskolában kezdődik. annak nincs se összehasonlítási alapja. Fogalmam sincs. Két hetünk van a tanév ottani kezdetéig. Hátrapillant. Az ütemterv szerint. majd kettőt koppant egy másik ajtón. hogy megvédjék Reidet a rajongók lelkesebbjeitől. amit Richter asszisztense e-mailben elküldött. de fáradt vagyok ahhoz. és a házi feladatait az interneten adja be. és nem hivatalos próbát rögtönzünk. A szállodánál lányok nyüzsögnek a bejárat körül. hogy teljesen logikus.

Lényegében olyan. se csodálatra nem ad okot. Színészi képességei dacára az emberek kilencvenkilenc százalékban a külsejét veszik észre. ott gömbölyded) alak. Egyik-másik nap sokkal tovább fogunk dolgozni. Megkérdezem. és figyeljük a belvárosi irodákból hazafelé tartókat. járt-e már ezelőtt Austinban. Az első napon öt körül fejezzük be a filmezést. tökéletes csontozat. buzdításképpen olyasféle megjegyzésekkel bombáz. mintha reggel hat lenne. hogy ez az árnyalat hóttszimpla. Brooke a sofőrt a szállodától néhány háztömbnyire lévő sarki grillbárba irányítja. Az étel gondolatától fölébresztett gyomrom emlékeztet. mint egy életnagyságú Barbie baba: tökéletes (vékony. Csupa hibátlan csinosság. szőke haj. de hát nem is voltam sztár semmiben. hogy van egy-két napom. ahol az ablakhoz telepszünk. de ahol számít. Meredithszel beszállunk az egyik kocsiba. de a magam részéről bármikor jobban örülök egy elismerő kritikának a színészi alakításomról.Reiddel az első napon egyetlen jelenetet sem vesznek föl. hosszú táncosláb. – Ki éhes. A hajszínem (és Meredithé) Chloe szerint hikoribarna. és Brooke rogy le mellém az ülésre. A stábellátó fnomabbnál finomabb pizzákat és salátákat kínált. és egy falatot sem bírtam lenyelni. Hajfestésszakértő mostohaanyám évek óta próbál rávenni. tehát most örülnünk kellene ennek a könnyebbségnek. hogy kihagytam az ebédet. kenyérmentes vacsorák és keringésserkentő edzés jóvoltából Meredith meg én egyaránt karcsúnak mondhatjuk magunkat. srácok? – kérdezi. külső megjelenésünk se bánkódásra. hogy melíroztassam a hajamat. – Én!– feleljük Meredithszel kórusban. amelyik visszafuvaroz bennünket a hotelba. Nem bánom. de Kaliforniától Texasig két órát veszítettünk. ami alatt megismerkedhetek a többi színésszel. égszínkék szem. . A zellerszárebédek. amit a filmen ennyi mindenki előtt csinálni fogunk. így reggel nyolckor úgy éreztem magam. ideges vagyok amiatt. mint ha valaki a tomporom formásságáról áradozna. Eddig sosem aggódtam ilyesmin. de rám tört az első napi lámpaláz. így nincs is ott a forgatáson. Nyugtalanul várom a találkozást. – Mert én éhen pusztulok. csak arról beszélnek. és éjszakai felvételekre is szükség lesz.

csalódottan kétszer is hátrapillant. a pasibolond strandpipire. A srác. selymes haját hátradobja. ahogy néhány egyetemista fiú ballag arra. vagy azért alakította olyan meggyőzően azt a lányt. mert szó szerint soha nem láttam. mindhárman lelassítanak. Ha valamelyikük látta a Tiszta havaj tinisorozatot. ismerősnek tűnhet neki. a harmadik Emily haverja volt. mert lényegében önmagát játszotta? Visszafordul hozzánk. Brooke döbbenetesen hasonlít arra a szerepére. Vele azért szakítottunk. mint egy fiúval. öltönyös srácon pihen meg. Brooke elmosolyodik. a szája kissé nyitva. hogy minden nagyobb-e itt. – Húzzunk innen! . hogy félreérthetetlenül érdeklődést mutasson. aki vívódik. az egyikük félszeg vigyorral integet. és az egyik haverja a karjába bokszol. – Jesszus! – hüledezik Meredith. ő is felénk fordul. elmosolyodik. Emilyvel megnéztünk néhány epizódot. De az életkoruk alapján kétlem. majd a bárpultnál ülő két fiatal. hogy rendes iskolába járjak. – Hogy te milyen romlott vagy! – Igyekszik az ember – nevet Brooke. és a bárpultnál ülő srác nem bírja elszakítani a tekintetét Brooke tarkójától. az is tény. épp annyi ideig viszonozza a pillantást. miközben nekem arra sincs időm. amint észreveszik. Vacsora után Brooke tekintete a vendégteret pásztázza. A barátja fölfigyel a srác reakciójára. vagy elmenjek egy rendes randira? Szabad perceim meglehetősen esetlegesek. Talán ideje kideríteni. – Nekem az idősebbik kell – jelenti ki. amivel Brooke az elmúlt két évet töltötte. majd gyors mosolyt villant hátra.– Itt nőttem föl – válaszolja. Hogy ér rá Brooke elegendő élettapasztalatot szerezni ahhoz. egy mondat közepén Brooke-ra pillant. Brooke nevet. – Már jó rég nem jártam Texasban. hogy ilyen szintű közönnyel nyilatkozzon a szexről. lazán karba teszi a kezét. Fiúm csak elvétve akadt – eddig összesen három. idejöjjön-e. fölsóhajt: – Megenném reggelire. Ez vajon fölvett póz. a srácra. hogy inkább töltöm őket Emilyvel. aki integetett. Az illetőt mintha a nevén szólították volna. Kettővel együtt szerepeltem.

Amikor találkozik a tekintetünk. hanem Wyomingban forgatták? – Vagyis? – sasol szőke tincsein át. hogy a Túl a barátságont nem Texasban.8. engem keres. Taddhez képest azonban kanadai is lehetnék. FEJEZET REID A ZONNAL MEGPILLANTOM EMMÁT. állandó bronzbarnasága. vagy tüsibe zselézve. – Vágod. amilyen most. de az ember azt hinné. valamint az olyan kifejezések használatára való hajlama. úgyhogy sehol nem vagyok. mint spanom. hogy hagyományos texasi jelleget adjanak a helynek. azután ismét Taddre fordítom a figyelmemet. szégyenlősen elmosolyodik. ahogy körbepillant – gondolom. Szögegyenes. megrántja a fejét. figyelem. mióta leszállt Austinban. a haja föllibben. szabad szellemű város” hozzáállást. A sajtó vagy a nagyközönség részéről időnként valaki szőke hajam és kék szemem láttán. – Értem én ezt a „tartsuk meg Austint eredetinek” és „ez egy hű de művészies. majd félresöpri őket. valamint kaliforniai lakhelyem tudatában arra a megállapításra jut. legalább jelképesen annyira tisztelegnek a Marlboro-reklámos arculat előtt. hogy a strandficsúr kategóriába tartozom. aki szünet nélkül azt magyarázza. se egy cowboykalap. amint megérkezik a forgatásra. majd minden tincs visszahull a helyére. Ehhez jön még égszínkék szeme. mennyire csalódott. . platinaszőke haja két hordmódban létezik: lenyalva. Viszonzom a mosolyát. hogy sehol egy westerncsizma. Puffog.

Nagydobra verték. gyümölcs-. amikor meglát. azután közömbös arcot vág. Évek óta nem láttam. Ha a pokolba kívánjuk egymást. Előbb-utóbb kénytelenek leszünk beszélni egymással. Vannak közös jeleneteink. nem maradhat észrevétlen. egymással folytatott párbeszédeink. – Ezt meg honnét tudod? – kérdezem. MiShaun a kirakott szendvics-. Nem kell tudnia. sütemény.– Talán ott kéne keresned a marlborós reklámfigurádat. közben könnyedén megfogja Emma karját. amikor a büfépulthoz lépek. és nevetve érzékelem. – El ne aludj állva! Annak sosincs jó vége. Ráadásul ilyen kicsi csapatban mindannyian egy társaság leszünk. Egészen halvány mosollyal nézek rá. . a jelek szerint gyárilag ismeri az Egyesült Államok térképét is. A szerepe szerint a legjobb barátom húgát alakítja. többé felém se néz. bármilyen némán tesszük. mint tizenhat évesen. Tadd adatok tömkelegét tárolja az agyában. *** Az ebédszünetben. a közelben ülők szeme elkerekedik. – Sajnos momentán Wyomingtól majdnem kétezer kilométerrel délre forgatunk – torkol le. legalábbis személyesen nem. Beteges kíváncsiság vesz rajtam erőt: vajon mi fog ebből kisülni? Épp Meredith Reynoldsszal beszélget. Káprázatos. elfordul. – Nem ez a lényeg! – tettet fölháborodást. hogy szerepelek A suli büszkeségében. hogy az arca még most is lélegzetelállító. közvetlenül Emma és MiShaun mögött kötök ki. úgyhogy ittlétem nem okozhat meglepetést.és italválasztékot tanulmányozza. Még szebb. Ekkor pillantom meg a forgatásra érkező Brooke-ot. hogy körülöttünk mindenki elhallgat. – Hanem hogy hol a francban vannak a cowboyok? – Dallasban? – Kackac – mondja fapofával. Mégis mintha meghökkenne. Egy szívdobbanásnyi időre hunyorít. Egy másodpercre sem hagyja abba a társalgást.

Probléma kipipálva. kinek hiányzik. – Na látod. mintha mindkettőnknél elmentek volna otthonról. Tonhalas. Olyasmit evett. – Basszus! Elfelejtettem. – Jaj. csak hogy én ne érezzem rosszul magamat. az közömbösíti a hatást? Ravasz. de kell a koffein. Szólj valamelyik gyakornoknak. Nem a kedvencem. – Szóval ha mind a ketten eszünk belőle. hogy mindjárt csókolózunk. és beleharapok. – Na ne! – Na de! MiShaun a fejét csóválja. hogy abba köpjem. ne hülyéskedj – nevet MiShaun –. – Te vagy vicces – vonja föl fél szemöldökét MiShaun. Abbahagyom a rágást. – Ölni tudnék egy dupla tejeskávéért. ha azzal akarják mérgezni magukat? – Mi olyan vicces? – kérdezem. kettőjük közé lépek. helyeselné a fehérjetartalmat. Ez förtelmes. hogy a sztárok szaladgáljanak el a forgatásról egy caffe latte kedvéért. Már épp virágcserepet kerestem. nem is törődsz szegény Emmával. és hozzon neked egy rendes kávét! – Azt lehet? Mármint nem számít seggfejségnek. hogy egyáltalán halat ettél. aztán nem is nagyon veszem észre. majszolgatja. Hál’ istennek nevet. – Az időeltolódás az oka. semmi gond – veszi el Emma a tálról a legkisebb tonhalas szendvicset. a kezében gőzölgő papírpohárba mered. Két óra is számít. – Hm. de Olaf. az edzőm. ennek a lánynak még sokat kell tanulnia a sztárságról. Nem a legszebb bók kijelenteni. MiShaun kiválaszt egy pulykás szendvicset meg egy palack málnás jeges teát. és ásít. – Eszem egy falatot.– Mi az? – pislog Emma. – Nem pár perc múlva fogtok csókolózni? Erre te tonhalat eszel. ha ilyet kérek? Hű. közben alig észrevehetően grimaszol. hogy elfelejtettem. hogy ugorjon el a legközelebbi kávézóba. Ez több szempontból is kedvező előjel. fölmarkolok egy szendvicset az egyik piramis tetejéről. amit utál. Bokán tudnám rúgni magamat. . – Lecsippenti a szendvicsháromszög csücskét.

– Ma este páran bemegyünk a belvárosba. Nincs kedved hozzánk csapódni? – invitálom Emmát. keres valakit. és MiShaun elszörnyedve néz rám. – A sajnos nem az első szó. és nem is érdekel mást. Kétszer. elhallgatva a tényt. az isten szerelmére. Elveszek még egy szendvicset. ha elárulnám nekik. Úristen! – kapok föl mosolyogva egy harmadik szendvicset. – De fiatalember. hogy ennem kell! A férfiember már fehérjéhez sem juthat anélkül. Ez a tudat bugyuta örömmámorral áraszt el. Tonhalnak nyoma sincs. ami a szükségképpen megismételt felvételről elsőre eszembe jut. mint a csapat tagját. fodormenta ízét érzem. hogy csókunk közben Reid hal. hogy valakitől engedélyt kérne.) Rajtam kívül senki sem tudja. (Én fogselymeztem és gargalizáltam is. Elfordulok. Pár perc múlva találkozunk. A rendező hátraperdül a székén. mit szólnának rajongóinak tömegei. Egy középiskola folyosóján vagyunk. – Scott! Ez túlzottan hangulatvilágítás. aki közvetlenül mellettem áll. fényt akarok! Lopva Reidre pillantok. ha eljönne. . hajvégeit épp úgy csavargatják. és már elmenőben.vagy mentoloscukorka-ízű. – Tökéletes. hogy számolatlanul falja a bűzölgő tonhalas szendvicseket? – Az edzőm megmondta. Amikor Reid a karjába von. ami azt jelenti. hogy a természetes sötétszőkébe vegyített világosszőke pászmák a lehető legelőnyösebben érvényesüljenek. otthagyom az asztalt. – Ennyi! – rángat vissza a földre azután Richter. és ajkát az enyémhez dörzsöli. leheletfrissítő mentolossága csak az enyém. mintegy mellékesen kérdezem Emmát: – Akkor a ma este oké? – Ja. hogy a büfépultnál folytatott iménti beszélgetésünk óta mindketten fogat mostunk. persze. *** EMMA A MEGHALLGATÁSI JELENETET VESSZÜK FÖL. – Szuper. hogy saját magam miatt szeretném. Sajnos újra kell vennünk. Jó ötlet.

és bármikor lefekszik nekik. de emiatt nem kell aggódnia. – Újabb „Én-szívecske-Reid Alexander” fanok? – kérdezem teljesen fölöslegesen. mindannyian kikukkantunk. Amikor ismét a szememre emeli a tekintetét. – Esetleg Quintont célozza meg. fölfrissíti az árnyalatot az ajkamon. Kissé megnyalom az ajkamat. – Te jó ég. visszabámul rám. mire pillantása az ajkamra szökken. és kiszárad a szám. amíg az autóparkoló utca felőli végéről sikítozást nem hallunk. egyenesen Reidnek veszi az irányt – nyugtatgat bennünket Jenna. hogy fodrászlányunk mind a százötven centijével húzgálva-fújkálva keringjen körülötte. ha bárki átjut a korláton. – Ne izguljatok. a délutáni forgatás némi nehézségbe ütközik – sóhajtja Jenna. és Brooke bólint. Brooke és Jenna utolérnek bennünket. – Texas összes tizenkettő és húsz közötti agyhalott csaja a parkoló végében csődült össze – véli Brooke. Azután elmosolyodik. Jaj nekem! Gáz van! *** Ma délután egy szabadtéri jelenetet kell fölvennünk. mosolya egyszerre csalafinta és lélegzetelállító. – Ezt minden srác csípi – feleli Brooke. Meredithszel óvatosan lépünk ki. . Valaki a parkolóból velőtrázóan sikoltja Reid nevét. a földteke összes csaja szívdöglesztőnek találja őket. Mielőtt észbe kapnék és elfordulnék. de Jenna és Brooke szemrebbenés nélkül nyomul előre. Meredithszel a kijárat felé menet a szöveget gyakoroljuk. – Hiányzik ez neki? – mutat a visongó tömegre Meredith. Ami legnagyobbrészt igaz is. Megkönnyebbülve látom az ideiglenesen emelt egy méter magas kordont. Reid szeme kinyílik. – Azt hiszik. Valaki púdert pacsmagol a homlokomra. amelynek innenső oldalán a stáb biztonsági emberei mellett két helybeli rendőr is áll. hogy fogunk így egyáltalán forgatni? – motyogja Meredith.Behunyt szemmel tűri. – Úgy nézem.

Gyanítom. – Ööö… – sandítok a csődület felé. Sötét haja. Na jó. Reid szégyenlősen behúzza a nyakát. a rajongók már órák óta várakoznak. akkor újra kitör a hangzavar. Jenna Oscarra jelölt filmjében szerepelt pár hiperdögös harmincas. hogy „Ennyi!”. hatalmas. hogy műalkotássá lényegítse át az arcát. ha betölti a tizennyolcat?” típusú spekulációkat gerjesztett (újabb ok arra. – Gyere. elszabadul a pokol. reid odaráncigált. Talán nem minden természetes hajlandóságomra. A rajongókat végül azzal az ígérettel sikerül lecsillapítani. vagy szimplán vakmerő. ilyet még nem pipáltam. hadd ismerkedjenek meg Lizbeth Bennettel! – hívogat bársonyos hangon. A tömeg mindig elcsitul. engem semmi sem bírhatna rá arra. Mély lélegzetet veszek. fényképezhetnek. közvetlen közelről láthatják Reidet. és az élmény óta a legelszántabb celebcápáktól sem ijed meg. – Gyere! – nyújtja a kezét mosolyogva Reid. és nem akarják hazavágni a filmet. Mire annyira megfogyatkozik a fény. amit apával néhány éve New Yorkban. és fölemeli a kezét. Amikor Reid kilép az épületből. . hogy el is kel neki ez a flegmaság. hogy miután végzünk. mit tesz Richter – von vállat Jenna. eszembe jut korábbi elhatározásom. majd fölemeli fél kezét a zsivajgók felé. autogramot kérhetnek. Én: Miután végeztünk. hogy megelégedjek nem kifejezetten szexbomba testemmel). és minden természetes hajlandóságomra fittyet hányva megfogom a kezét. és a Brooke-ot nem egészen felnőttként ábrázoló sajtómegjelenés itt-ott „mi lesz. talán azt a bírói tévedést leszámítva. h találkozzak az eszeveszett rajongóival. hogy megkockáztassak egy ekkora őrültséget. A srác vagy rendkívül elhivatott. Csak egy kicsit meg vannak gárgyulva. A csönd egészen addig tart. hogy én aztán soha nem megyek közel ehhez. szürke szeme és telt ajka múlt tavasszal arra ihlette a Vogue fotósát. a Yankees stadionjában láttunk. amíg a rendező el nem kurjantja magát. valahányszor Richter odafordul. amivel csak tovább fokozza a hangzavart. – A rajongók nem alapból rosszindulatúak. hogy már kevés a kinti forgatáshoz.– Attól függ.

Em: Ha smaciztok reiddel. beengednek? Em: Már celeb vagy. felejtsd csak el a kisembereket most. akárhová beengednek! Én: Nemtom. fotózz a telefonoddal. .Em: Jesszus! Lesznek képek az interneten? Én: Ja. h nem műfajom a távkibeszélő show. h te nekem soha nem leszel kisember. Este elmegyünk az egész társasággal. Asszem. valami bárba. az tuti. és KÜLDD EL A KÉPET! Én: EMILY. Em: Te is nagyon hiányzol. Mit gondolsz. Em: Hát jó. h már világsztár vagy! Én: Em. tudod. tudod.

mert úgy látszik. hogy kölcsönkérje a laptopomat. – Figyelj. országos nagy haverja Brooke-nak. és azt reméltem. Magasított ágy. de nincs olyan szerencsém. – Odaadom neki a laptopot. És beszéltem Meredithszel. FEJEZET REID F Azta. – IGYELD MÁR. Quinton kapható a ma esti bulira? Előhúzom a telefonomat. – Naná hogy! Mikor nem kapható Quinton bulizásra? Ki jön még? MiShaun és Emma már igent mondott. baromira – huppan a franciaágyra. és összekulcsolja a kezét a tarkóján. hogy meleg is. Ezt egy pillanatig emésztgetem. Öcsém. Pöpec. spanom. Quinton egy perc múlva igennel válaszol. hogy mik a legjobb helyek. és letölti az e-mailjeit. és bepötyögök egy SMS-t. hogy nem töcskölnek? Ez talán valami heppjük. mielőtt ledobják a bugyijukat? Tadd azért jött be hozzám. – Graham meg Brooke haverok… és a srác heteró? Honnét tudod. A szobádra? Ja. MICSODA LAKOSZTÁLY! . Vágott virág.9. spanom. Valami haverság extrákkal típusú heppjük. egyáltalán eljutnak a csajok a szobáig. Jennával meg Brooke-kal… és Grahammel. – Sarokerkély. úgyhogy egy csomóan előfordulhatnak közülük is. aki egyébként irtó dögös. – Féltékeny vagy? – A csajokra? Nem annyira. – Dumáltam pár statisztával.

Reid – neveti el magát de az én köreimben egy pasi elsődleges ismertetőjegye nem az. Rideg. – Bocsesz. – Jaj.– Talán – von vállat Tadd. mint egy csöcsös pasi. aztán elsétáltok. – Nyilván nem valami jól ismered Brooke-ot. – A lényeg a lényeg. Lecsukja a laptopot. mit csinálnak Grahammel? – kérdezi több szempontból is logikusan. – Mi van agyonkomplikálva a haverság extrákkal témán? A fejét rázza. hol rejtegeti őket. Láttam Brooke-ot a Tiszta havaj reklámfotóján. – Szóval megdugtad. – Megtámaszkodik a háta mögött az ágyon. ez tökéletesen hangzik! Szétkettyinthetitek az agyatokat. Emma jut eszembe. – Vagy talán nagyjából ez is történt… Elfelejtettem. *** EMMA . tekintete továbbra is a képernyőre tapad. Nem vettem le semmi ilyesmit. ti mindent agyonkomplikáltok. – Valahogy úgy. amelyekről nincs tudomásom. – Akkor miért számít. Van jobb dolgom is. és lehemperedik az ágyról. szerelmet – nyomatékosítja az utóbbit eltúlzott vállvonogatással. Tényleg nem. mint egy pasi. Nem igazán érdekel. – Elmész te a sunyiba! – taszítom meg nevetve. és félreteszi. Ha olyan fizikai jellemzőkkel rendelkezik. ezt a magamfajták már rég tökélyre fejlesztették. a szemembe néz. mennyire ért Tadd a gyors mélyre ásáshoz. – Köszönjük az értékes lélekrajzot – bólintok. kötődést. és nem hajlandó viszontszeretni? Mindjárt sírok. de tudjisten. hogy csöcsös vagy sem. spanom. hogy úgy gondolkozik. kíváncsi lennék. és a fürirucija két összebogozott pántlika. Olyan. Számító. Ti nem bírjátok megoldani. mert a lányok nagyobb valószínűséggel igényelnek érzelmet. – Igaz. – Azt akartam mondani.

hogy Graham játssza Bill Collinst. Társaságunk a bárpult melletti egyik sarkot plusz a zsebkendőnyi táncparkett felét foglalja el. hátrasöpörte. szemügyre vesszük a szereposztás többi tagját. Bár öt-hat méter választja el tőlünk. Brooke egy bársonypamlagon ül azzal a sráccal. pólót és farmert vettek föl. és semmiképpen nem hallhat bennünket. Graham Douglas egyáltalán nem olyan. hogy megnézze. Gondolatban végigpergetem a szereposztást.. Eddig leginkább független filmekben szerepelt. Amikor Brooke idefordul. muszklis testőreink úgy festenek. hogy MiShaun meghalljon. – Szokj hozzá a celebséghez. ahogy a srácok szavak nélkül köszönni szoktak. Jenna. hirtelen elmélyült érdeklődéssel kezdem tanulmányozni a táncparkettet. előrehajol. hogy Collinst játssza? . hogy egyetlen pillantást vetettek volna bárki személyijére. erre MiShaun megemeli felé a poharát. amilyennek Elizabeth Bennet nevetséges rokonát képzelem. a világirodalom egyik legbalfékebb figuráját. miközben a lány beszél. Idén az egyiket egész jól fogadták a Sundance fesztiválon. és ráeszmélek. – Graham Douglas. Ismét rásandítok. aki Brooke mellett ül? – hajolok MiShaunhoz. kigombolt gallérú kék inget visel. – Ki az a srác. Graham fekete pantallót és föltűrt ujjú. a srác szeme fölpattan. Miután a bejáratnál álló fickó ránézett Reidre. csak egy-egy szeszélyes tincs hull előre. – Valahogy. Tadd és Reid táncol. nem is tudom… nem túlságosan jóképű ahhoz. A társaság többi fiútagjával ellentétben. – Ismered? A srác sötét haja eléggé hosszú. akit tegnapelőtt este pizsamában láttam kijönni a saját szállodai szobájából. hogy mindannyiunkat beengedtek – harsogom túl a zenét.. Meredith. akik divatosan lezserek.– EL SEM HISZEM. olyasformán kapja föl az állát. – Még nem dolgoztam vele. anyukám! – koccantja a poharát az enyémhez. mintha babaházikóban álldogálnának. Elmosolyodik. Amíg az italomat szürcsölgetem. fél karját az alacsony pamlag háttámláján nyugtatja. valamennyiünket anélkül tessékeltek be. mi vonta el tőle Graham figyelmét. Társalgásba merült Brooke-kal.

Nézzétek. Vagy valami – int hátra. – Persze. aki szerepe szerint a híresen sármos George Wickham. Emily kedvenc pletykamagazinjában azt állították róla. de készen állnak. – Valamelyikőtök nem jön táncolni? Reid és szektás hívei kisajátítják a parkettet. Elszakítom pillantásomat Grahamtől. hüvelykujját csípőfarmerja zsebébe dugja. barátnőm szekrényének ajtajára celluxozva díszeleg –. Sok mindent hallottam már Reid Alexanderről. nem is várhatok tőle többet. amelyen merengő tekintettel valami rozoga deszkakerítésnek támaszkodik. Úgy is lehet mondani. – Semmi para. Magas. hogy a legszexisebb fiatal férfiszínész. aztán ahhoz a szőke sráchoz. és egy-egy kezét a vállunkra teszi. hogy másra nemigen elég a hely – jegyzem meg. kihajthatós posztert is mellékeltek – jelenleg feltűnő helyen. Óhatatlanul az jut eszembe. csak azt nem. és fölkérem táncolni. persze. és alighanem a legizmosabb srác a társulatban. sötét bőrű. aki már egy negyedórája stíröl. MiShaun követi a tekintetemet. hogy Reid kisebb háremet gyűjtött maga köré a helybeliekből a táncparketten. és kölcsönös vonzalom ide vagy oda. – Fölhozhatjuk a védelmére.– Éljen. és Quinton elneveti magát. még egy Jane Austen-rajongó! – tartja föl pacsira a kezét MiShaun. hogy egyszer is rám nézett volna. csak ide-oda dülöngél. Beauvier! – mosolyog rá MiShaun. Ha egyszer- . A testőrök figyelnek. most a hátunk mögé lép. hogy szükség esetén intézkedjenek. mihelyt a maszkmester kezelésbe veszi. hogy egyetlen kapcsolatot is fenntartott volna néhány hétnél tovább. Mindazonáltal nem rémlik. nem avatkoznak közbe. – Mr. – Hölgyeim! – szólal meg. Szánalmas. ahol egy fiú ropogósra vasalt fehér ingben és meglazított nyakkendőben támasztja a pultot a haverjaival. hogy milyen kár. mióta megérkeztünk. Tényleg játékos. Emma! Én eltipegek a mixerhez még egy ilyenért – emeli föl elpárolgófélben lévő cosmopolitanjét MiShaun –. – Mekkora játékos ez a fiú – csóválja a fejét. holott az a srác még táncolni sem tud. rövidre nyírt hajú. – Menj táncolni. Quinton Beauvier. bicepsze pedig kidagad a bőrére feszülő fehér pólóból. és észreveszem. vérfagyasztó dolgokat tud művelni azzal a helyes pofázmányával. kisfiúsan jóképű.

ha a színészet nem válik be – mosolyodik el. de meg sem mozdul. mutassuk meg a gyereknek. hogy Reid figyel-e vagy sem. föltűnnek kis gödröcskéi és hibátlan fogsora. Quinton egyik kezében sörrel. a fenébe) a fizikai kimerültség emlékeztet. Ez volt a tartalék tervem. arra az esetre. másodperceken belül visszatér a tekintete. Elfordulok. – Imádok táncolni. Emilyn kívül még senkivel sem beszéltem róla. – Holnap föl kell kelnem futni. Szólok Quintonnak és Meredithnek. forgatás előtt? – szörnyednek el mindketten. Quinton vállat von. a másikat kinyújtva ringatózik közelebb. de tudom: . nem látja-e MiShaunt. és lelkesen beszélgetnek. Emily odáig lesz. – Micsoda. amíg az épület falához húzódva várok. – Persze. – Még nem adhatod föl. Azután fölpillant. egy újabb koktél és a szereposztás több tagjával lejtett tánc után (akik közül Reid kimaradt. mennyire vissza kéne térnem a napi rendszeres futáshoz. megkérdezem Quintont. Kinézek a vendégekre. ahol azok ketten szorosan egymás mellett ülnek egy kicsi asztalnál.egyszer másfelé néz MiShaunról. de Reidre oda sem pillantok. hogy visszamegyek a szállodába. hogy elszakadjon imádóitól. de én rövid időre megfeledkezem róla. mindketten elmosolyodunk. amikor elmesélem neki. ha hajnalban föl akarok kelni futni. rám mosolyog. aki a közelben táncol. Semmiképpen nem maradhatok tovább. Reid lányok koszorújában sört hörpöl a bárpultnál. – Még mindig azzal a nyiszlett fehér sráccal dumál – int egy sötét sarok felé. Pár óra. nézegetem a mellettem elhaladó fiatal diplomások és egyetemisták tarka tömegét. Integetek Jennának. – Ez neked korán? – Csak most kezdtük! – marasztal Meredith is. hiszen délben egymillió fok van. srácok! A kocsirendező taxit hív. hogy csinálják a nagyok! – fogja meg a kezemet Quinton. Nem tudom. a zömük a társaságunkat figyeli. Korán van! – Éjjel egy óra! – nevetek. és ragyogó mosolyt villant rám. – Fantasztikusan táncolsz – dicsérem tíz perc múlva Quintont. Csá holnap. – Gyere.

Déliesen enyhén elnyújtja a magánhangzókat. – Hölgyem. hogy került az oda. mint akinek fogalma sincs. Arra járó lányok oldalvást sandítanak rá.színésztehetségemet annak köszönhetem. és mellénye zsebébe dugja a bankjegyet. Clark Gable és Bette Davis. Semmiképpen sem tudnám kifejezni oly sok különféle személyiség érzelmeit – akiknek némelyikét annak ellenére ki nem állhatom. – Rajtakaptál – tükrözi vissza gondolatomat. Graham Douglas lép ki a bárból egyedül. ellenőrzik. – Ööö… talán mindkettő. észrevette-e őket. majd minden figyelmeztetés nélkül fölemeli a tekintetét. Bólintok. Ez a vonzerő alighanem a régi fekete-fehér filmekre vezethető vissza. mintha a szürke felhőben testének minden izma elernyedne a nap feszültsége után. itt a taxija – szakít félbe bennünket a kocsirendező. Van valami furcsán rokonszenves abban. miközben a téglafalnak támaszkodik. szmokingos férfiak. hogy bámulom. Graham visszadugja az öngyújtót a zsebébe. hogy rögeszmésen figyelem az embereket. – Köszönöm! – nyomok borravalót a markába. – Visszamész a szállodába? – kérdezi Graham. Miközben kicsomagolok egy szem mentolos cukorkát a papírjából. ha egy jól öltözött srác rágyújt. – Szünetet tartasz a partizásban. azután ujjaival a mobilján dobol. Úgy pillant a kezében füstölgő cigarettára. odalép hozzám. vagy csak ennyire nikotinfüggő vagy? – évődöm. Önfeledtnek tűnik. ha csatlakozom? . miként érintkeznek egymással az emberek. – Nincs mit – mosolyog vissza. mélyet szippant. és a kijárat túloldalára állva cigarettára gyújt. – Pár perc múlva jön a taxi – közli a kocsirendező. Mosolyogva ellöki magát a faltól. kezével végigszánt sötét haján. és ma este másodszor kap rajta. hogy csak a képzelet szüleményei –. ha nem figyelném szüntelenül. Azokban mindenki dohányzott: Cary Grant. mint valami rafinált kis színpadi kelléket. tündöklő estélyi ruhás asszonyok. – Nem bánod. úgy fújja ki a füstöt. amelyeket egy időben anyuval néztünk. lazán fogták a cigarettájukat.

és én viszonzom a gesztust. Egy szemetes tetejére szerelt hamutartóban elnyomja a cigarettáját. – Köszi. Adódtak érdekes kamerán kívüli fejlemények is. – Szívesen. nem hallok mást. – Hát persze. én meg rádöbbenek. – Na és hogy sikerült ma a forgatás? El akartam menni közönségnek. visszatért velem a szállodába. kiveszi belőle a kulcskártyáját.– Nem hát. hogy épp beültünk egy szállodához induló taxiba. és kis híján elakad a lélegzetem. kialudjam magam. és bemutatkozunk egymásnak. nem árt egy nap. hogy átnézzem a forgatókönyvet. amíg a felvonóhoz lépkedünk. mire számíthat a srác – elvégre velem jött vissza a szállodába. megnézi a kijelzőt. a bárbeli viselkedésükből ítélve… De hát eljött a bárból. de nem csontropogtató. Talán Brooke-nak SMS-ezett. alighanem Brooke-nál. hogy megosztottad velem a taxidat! – fordul felém. hol forgat. Mosolyogva vállat von. Lángol az arcom a sötétben. Az ajtajához közeledünk. mindenhová utánacsődülnek. tudod. bepötyög egy válaszüzenetet. A sofőr phö hangot hallat. gyere! – invitálom. hogy kifizessem a viteldíj felét. – Emma. mialatt a zárba illeszti. amíg bemondom a sofőrnek a hotel nevét. ha a rajongói fölfedezik. Hátha azt hiszi. Mindketten hallgatunk. Erőteljes a kézfogása. . otthagyta Brooke-ot. hárítja a próbálkozásomat. – Phhh! Berreg a telefonja. – Egész jól alakult. és beszáll utánam a taxiba. Reid elszánt hívei a közelből szurkoltak. csak a fülemben zubogó vért. egy másodpercre a taxisra villan. Graham szeme résnyire szűkül. előhúzza a tárcáját. ahogy ráeszmélek. de úgy döntöttem. hogy valaki másnál éjszakázzon. amint pizsamában távozott a szobájából. és. – Egyébként Graham vagyok – nyújtja a jobbját. Amikor a szállodához érünk. és visszateszi a zsebébe. ahogy végigballagunk a szőnyeges folyosón. Eszembe jut. hogy én szeretnék pizsamapartizni? Kalapál a szívem. A lift halk csilingeléssel jelzi a harmadik emeletet.

elfelé menet a táskámban turkálok a kártyám után. A zár kijelzője zöld fénnyel villog. Zubogás. – Hát akkor jó éjszakát! – köszön el. . mint egy gyépés. én meg úgy állok ott. – Jó éjszakát! – fordulok el gyorsan. – Idióta – motyogom magamnak. Graham kinyitja az ajtót. egyedül maradtam a folyosón. hátrapillantok. Amíg kinyitom az ajtót. Zubogás.Zubogás.

Talán elment valami sráccal? Lehangoló. semhogy elfecsegje a lánynak. Quinton jelen. hogy halljam. a melle épphogy ki nem buggyan mélyen kivágott nyári ruhájából. Csak egyszer néztünk egymás szemébe. És Graham sincs sehol. mit gondol és mit dumál Brooke. mint ahogy feltételeztem róla. amit a lány mond. és eszméletlenül szexi volt a lány. Ideje létszámellenőrzést tartani. Persze nekem sem árulja el. . Ám Brooke láttán eszembe jut Graham. hogy berúgtam! – szólal meg mellettem az egyik lány. Próbáld ki. majdnem faképnél hagytam a körém sereglett hülye libákat. de egyébként sem érdekel. hogy azonnal fölkérjem táncolni. Jennával csörög. Hm. Tadd Brooke-kal cseveg – ezen egy pillanatig elgondolkozom. Tökéletesen mozogtak együtt.10. mert Emma sehol sincs. és már néhány perce nem látom Emmát. Úgy határoztam. – Te jó isten. – Halálkomoly. hogy még egy kicsit várok. de ő sokkal rendesebb haver. akkor épp Quintonnal táncolt. Most felülvizsgálom hígagyú döntésemet. gyakorlatilag bármire hagynám magam rábeszélni. Egész este észrevétlenül figyeltem. ügyelve arra. amit mondtam. ha nem hiszed! – nyomul hozzám. Talán jobban megy neki ez a játék. – Tisztára megőrültem ma este. FEJEZET REID É JJEL NEGYED KETTŐ. milyen finoman árnyalt utalás. de nem lehetetlen. – Komoly? – kérdezem.

Hátrafordulok. mint semmit sem kapni. gondosan kerülöm a bevetetlen ágy. nem? – vesz át két poharat a mixertől. – Tessék. rövidnadrágban. forgatás előtt? – Ja. és a bármire rábeszélhetőhöz fordulok. és figyelmemet Egyeskére meg Ketteskére összpontosítom. befűzöm a cipőmet. – De. és elvonulnak. a nevem üti meg a fülemet. Áttanulmányozom a szállodától kapott futótérképen a városi tó körüli útvonalakat. a simogató takaró és a puhapihe párna látványát. már egy ideje elment. és meglepve látom Grahamet pólóban.– Jó. . az. *** EMMA A TELEFONOM HATKOR ÉBRESZT. – De. csak futóösvényt kerestem ezen a térképen. és lófarokba fogom a hajamat. Miközben sortot húzok. Finoman előrehúzom. hogy hagyjam a futást. nem akarok a nyakadba akaszkodni. Mintha mondott volna valamit. hogy beterveztem a ma reggeli futást. futni indulsz? – kérdezi. félrevonom. – Figyelj. – Szia. Egy pillanatra nem tudom. azután megbánom. mielőtt az ágy rábírna. Ahogy átvágok a hallon. vidd ki a parkettre. Egyeske csintalan mosollyal kézen fogja Ketteskét. – Körbepillantok a hölgykoszorún. Kérek még egy sört. hogy kimenekülök a szobából. Osztozni jobb. azután megáll. észreveszi zavart arckifejezésemet. – Nem láttad Emmát? – kérdezem a lehető leglazább hangon. amíg egymást méregetik. megfogom egy másik pityókás lány kezét. elhatározom magam. ha inkább egyedül futsz… – Á… nem. hol vagyok. edzőcipőben. csak mert én azt mondtam. és táncolj vele! Pillanatnyi csalódottság suhan át mindkettejük arcán. hogy bohócot csináljanak magukból. – Hogyhogy. akik most ismerkednek az osztozás örömeivel. Közben Meredith a bárpulthoz lép innivalóért. és visszaaludjak. tiszta dilis. hogy holnap fut.

jóga. – Mindennap futsz? Megvonja a vállát. Austinban az évszakhoz képest szokatlanul „hűvös” az idő. és nem tudom. spinning. különösen annak fényében. A helyi időjárás-előrejelzés szerint a délután ötre várható hőmérséklet mindössze harmincöt fok körül alakul. annyit ígérhetek. hogy megcsináljak egy-két felülést vagy lábemelést. mivel ha nem is éppen saját tapasztalatból. . szóval nagyjából tudom. Kíváncsi vagyok. amíg futok. és kiabáljon trágárságokat. – Hú! – hökkenek meg. Melengető bizsergés hullámzik át rajtam. – Edzőteremben táncolni más tészta. Ha többet nem is. – Én leginkább futok. Csak nagy ritkán jut eszembe. ha olyan eszközöket is bevetnek. hogy edzés közben sértéseket vágjanak a fejemhez. ahogy a kijárathoz indulunk –. tisztában vannak-e az itteniek a hűvös szó jelentésével. Máskülönben elunnám magam. hogy Reid tegnap este lepattintott. ami most nem kevésbé fáj. Az aerobik nem az esetem. megkérem az ügynökömet. hogy vezessen mellettem. kezükben kávéspohár. sziklamászás. az égbolt egyre világosabb kék árnyalatra vált. mert rémesen táncolok. Ha majd az hiányzik. Kíváncsi vagyok. hogy tegnap este látott táncolni. Pláne nem Mexikóban. sehol egy szál felhő. Katasztrófa. hogy oldalt néhány lány áll összeverődve. mint akkor. hogy nem Dallasban fogunk kikötni. vagy azok a bődületes méretű gumiszalagok. A spinning végképp szóba sem jöhet. ahogy lejövünk Grahammel a lépcsőn. – Mindenféle érdekel: futás. hogy rémesen táncolsz. Tanulmányozza a térképet meg az utcanévtáblákat. vajon nem a Jenna-féle „Énszívecske-Reid” fanklub tagjai-e. mint a szteppad. súlyemelés. hogy tulajdonképpen azt akarta-e mondani. arcukról lerí a csalódottság. miközben a hátunk mögött teljesen fölkel a nap.– Akkor gyere! Egész napos óriási tapasztalatot szereztem a futóösvények megkeresésében – magyarázza. – Tényleg – neveti el magát –. bicajozás. de talán saját megfigyelésből tudom. – Nem hiszem. Észreveszem. kinek az agyából pattanhattak ki azok a gumiszalagok? Lefutunk pár háztömbnyit az ösvényig. merre menjek. főleg. Figyelik.

leszoksz róla. hogy legközelebbi beszélgetésünknél kérdőre vonjam. amit Emily mondott. hogy a hírnév küszöbén állok. aki már rajongótábort gyűjtött. hogy Reid rajongói-e? – kérdezi. – Gyakran mondod ezt. minden megnyilvánulásotokat kíváncsian lesik. Amíg le nem pattintott. Önkéntelenül visszamosolygok rá. és amikor olyan zavarodottan nézek föl rá. Barátságosan ráncolom a homlokomat. hogy pff? – Talán elkezdhetnénk számolni – vigyorog rám. ahogy hozzám igazítja a lépteit. és ízekre szedik. hogy amikor hátrapillantok. bár a srác most pont azt visszhangozza. – Mire eljutok kábé húszig. ahogy eszembe jutnak Reiddel meg a kölcsönös vonzódással kapcsolatos agyalágyult elképzeléseim. mint az előbb a hotel halljában. mindjárt feltételezik. amelyeket nyár végi. – Pff! – szakad ki belőlem. Már annyira eltávolodtunk a szállodától. . pontosan mennyire kéne zavarba jönnöm. a nagyvárosi házrengeteget kavicsos gyalogutak váltják föl. bágyadt zöld vesz körül. Kigyullad egy lámpa az agyamban. – Őrület! – Tudod. nem is látom. tudod? Miután megtaláljuk a futóösvényt. – Figyelted azokat a lányokat a bejárat előtt? – Az érdekel. elmosolyodik. hogy a magánéletben is működik. mire bólintok. Amelyeket tegnap estig tápláltam.– Köszi. nem árt. és halkan újra elneveti magát. Ez vajon régi beidegződés. – Azt. – Ha olyasvalakivel játszol. – Gyakran mondom. vagy újonnan fölvett szokás? Emily miért nem figyelmeztetett rá? Igyekszem megjegyezni. hogy pff. mielőtt eljöttem otthonról. hiszen nem vagyok meggyőződve róla. Például ha kölcsönös vonzódás látszik a vásznon. hogy elhívtál magaddal – mondja Graham. hát merő bosszúságból. ha másért nem. – Valószínűleg. Ezt a legutóbbit vesszük egynek. mialatt épp azt latolgatom. – Pff! – legyintek. – Mit mondok gyakran? – ráncolom a homlokomat. ha fölkészülsz a saját rajongóidra.

milyen következményekkel járhat a magánéletedre nézve. – Kétlem. miközben visszatér mellém. – Na mindegy. akkor tévúton jársz. Egyelőre – visszhangzom.– Talán nem hatunk majd olyan meggyőzően a vásznon – térek vissza az előző témához. ha élőben látná Reidet. ha egy romantikus szerepben ő a partnered. – Nem téged választottak volna. amit mi most – húzódik mögém egy pillanatra. Ez a valaha írt egyik legromantikusabb regény filmváltozata. – Ha ez az elképzelésed a nyomásgyakorlás mellőzéséről – hunyorítok a srácra –. Emily jut eszembe. Reid testőrök nélkül semmi szín alatt nem csinálhatná azt. – Ja. Én csak rámutattam. . késve eszmélek rá. hogy az ösvényen szembe gyalogló idős pár kényelmesen elférjen. pánikra semmi ok. aki nem eszement rajongó. ha nem látnák a vonzódást. – Ezen eddig nem is gondolkodtam – vallom be. Egyelőre. Elengedhetetlen a kölcsönös vonzalom. hogy ez nem jó alap a fesztelen társalgáshoz. Hogy mást ne mondjak. mégis elájulna.

összesúgnak mellettünk az emberek. azt . Ha Emma akár Grahammel. Elég egyetlen pillantás Emmára. mint Los Angelesnek az a fertálya. megismerkedtek-e már egymással. és éppoly híressé vált – nemegyszer évtizedekkel fiatalabb férfiakat érintő – szívügyeivel. Bennet szerepét játszó Leslie csaknem negyven esztendőn átívelő. mint kalászok a hullámzó gabonatáblán.11. lenyűgöző filmes pályafutással dicsekedhet. hogy megállapítsam: még nem szokott hozzá teljesen a felhajtáshoz. vagy figyelmeztették őket. bár a város legnagyobb része nyugisabb. Mobiltelefonok fordulnak felénk. úgyhogy nem tudom. Emma meg a többi lány pedig előttünk. Ahogy Tadd-del befelé jövünk. egymáshoz hajolnak a fejek. Az étterem személyzete vagy megszokta már. Tipikus tömegreakció hírességek megjelenésekor. Tagadhatatlanul ma is szexis. FEJEZET REID A TÁRSASÁG ZÖME KENICHIHEZ MEGY SZUSIZNI. A Mrs. Austin nem bizonyult annyira álmos porfészeknek. ami fokozza a tébolyt. mint szakmai teljesítményével. lazább hangulatú. mint amilyenre számítottam. Más kérdés a vendégekre gyakorolt hatás. amint a helyünkre vezetnek bennünket. A pletykalapok imádják. hogy hírességek esnek be ide. Graham és Brooke mögöttünk van. hogy őrizzék meg a hidegvérüket. Még nem láttam Grahamet Emmával. amit megszoktam. akár valaki mással távozott a bárból. ha együtt mutatkozunk valahol. amely mindig kísér bennünket. Ma este Richter és Leslie Neale is csatlakozik hozzánk.

– Az az érzésem. és érzem. . hogy a jelenlévők azonnal kettőnkről kezdenek spekulálni. Graham éppen velünk szemben ül le Brooke-kal. Megfogom Emma könyökét. – Ajjaj! – jegyzem meg halkan. – A zenét szeretem. úgyhogy kifejtem a dolgot: – Tudod. Richter az asztal egyik végén foglal helyet. Brooke már kiválasztotta a mostani prédáját. mintha eközben az asztal alatt a srác combjára csúsztatná a kezét. nem tőlem ered. Társalgási értelemben félig-meddig szeparált. nem tény. Quinton a másik végén. Ez csak pletyka. – Hát ez elég undorító – válaszolja Emma ugyanolyan visszafogott hangon. – Gitáron – hangzik a válasz. a többiek közbül telepszenek le. – Játszol valamin? – tudakolja a lány. és a kifelé néző oldal közepére vezetem. icipicit elpirul. egy hosszú asztalhoz.baromi diszkréten adta elő. de annál szembeötlőbb. hogy ismerik egymást. van itt a környéken valahol egy frankó blueskocsma – feleli Tadd. mert úgy tűnik. – Graham is gitározik – szólal meg Brooke. főleg az élő zenét. Emma füléhez hajolva. Átkísérnek bennünket a vendégtéren. Mialatt Richter és Leslie rendel. udvariasan és szakavatottan üdvözölnek bennünket. forgatásonként egy-egy pasit zsákmányol. – A lány értetlenül mered rám. ezzel egyértelműen elárulja. majd a szakéját szürcsölgeti. hogy veszélyt jelent. mire fölpillant. italrendeléseket vesznek föl és teljesítenek. de bocs. Azt nem tudom. Quinton megkérdezi a többieket: – Utána elmegyünk valahová? – Úgy hallottam. a lécrácsos japán papírpanelekkel borított hátsó fallal párhuzamosan áll. Fölzárkózom a lányhoz. MiShaun besorol mellé. – Te szereted a bluest? – néz rá kétkedőn MiShaun. szépségem! – fogom meg a derekát. balján Leslie Neale-lel. Emmára mosolyog. étlapot nyújtanak át a vállunk fölött. senki nem tud semmit. A felszolgálók sürögnek-forognak. hogy a kábeltévésorozatoknál milyen rendszert követett. – Helló. amely a többitől kissé távolabb. és az én helyemről úgy látszik. – Épp csak annyira. – Elképesztően.

Tadd vagy Graham. melyikük veszélyesebb gitárral a kezében. Emma halkan fölnevet mellettem. úgyhogy most aligha eldönthető a kérdés. – A győzelmet túlértékelik – jelenti ki Graham. nehogy elmosolyodjon. Otthon felejtettem a laptopomat. semmi. Három – tátogja Graham. – Csak azon tűnődünk. amit az imént adtam tovább Emmának. és Graham rávillantja a szemét. mire a lány a mennyezetre emeli a tekintetét. hogy Brooke lefeküdt vele. – Készségesebb már nem is lehetne a srác. Azok ketten a vacsora további részében nem néznek egymásra. – Nem baj? – Persze. mielőtt kortyol japán söréből. – Jó ötlet – véli Tadd. – Kölcsönkérheted Grahamét – indítványozza Brooke. – Sajna. – De vetélkedő helyett nevezzük inkább jam sessionnek! – Tudod. Emma megfeszül. ha nincs vetélkedő. Négy? – formálja ajkával hangtalanul a kérdést a srác. hogy oké. hogy alig bírom türtőztetni magamat. – Mind a ketten játszhatnának nekünk. Ez meg mi? Brooke-ra pillantok. a tartalék kontaktlencsémet. *** . Olyan baromi helyes. mire Emma kurtán megrázza a fejét. és megjegyzését azzal a pletykával összevetve értékelem. és látom. – Grahamet még nem hallottam játszani. merőn néz Grahamre. nem hoztam magammal a gitáromat. Graham pedig az asztal túloldaláról fegyelmezett arckifejezéssel figyeli bizalmas beszélgetésünket. hogy valami hasonlót gondol. – Semmi. a másik szemével még jobban hunyorít. hajszál híján a gatyámat is. akkor győztes sincs – mondja a lány. ide-oda cikázik a szeme Graham meg Emma között. majd válaszol.– Mi az? – húzódik résnyire Brooke szeme. – Pff! – mondja Emma. és Grahamhez fordul utólagos jóváhagyásért. de olyan benyomást kelt. Nyilvánvaló. nem kell pánikolni – felelem. banyek. – És mire jutottatok? – vonja föl fél szemöldökét Brooke. – Talán később a szobámban rendezhetnénk egy kis vetélkedőt – veti föl Brooke. semmi gáz. mint aki vigyáz.

Mérget vehetsz rá. mint a miénk. Még sosem vettem részt ennyi kortársammal közös forgatáson. hogy „Tessék. hogy ilyen veszélyt meg tudj állapítani. és érdeklődne. – A tükör elé állok. hol az ágyam. az első austini estén belépni láttam Grahamét.. és fölváltva egy rózsaszínű . Miként előre sejtettem. nem ismerek nála körültekintőbb embert. kicsoda. Kezdünk összebarátkozni. Pár óra múlva öltözködés közben. koncentráljunk! – nyögök föl. mert ugye tényleg csak haverkodtok? – Persze! – Ez egy pasi.EMMA BROOKE JAVASOLJA. – Rendes srácnak látszik… a csaj meg olyannak. mi nem lennénk haverok. mivel egy vagy több évtizeddel fiatalabb voltam a többieknél. miután megnyomom a Hangszóró gombot. A pasik észjárása más. – Hát neked legalább vannak elveid. amelyikbe nem egészen egy hete. hogy a partvonalról néztem végig ezt. csak az extrákat élveznénk. a szobámból hívom föl Emilyt. engem miért nem hívtatok meg? – Emily. Em. de Brooke-ról eddig egy szót sem szólt. és beállítom a hangerőt. mint Chloe fiatalabb kiadásban. akiről akkor még nem tudtam. A fejemet ingatom. Kihangosítalak. . erre parancsolj!” De tudod. amíg felöltözöm a gitárosviadalhoz. – Mit fogtok csinálni? És ami ennél is fontosabb. Ha ezek ketten csak kamatyolgatnak. ha ténylegesen egy sráccal kialakítandó kapcsolat kerül terítékre. kitárnám neki az ajtót. és dobjuk össze a törpe piás üvegeket. ti meg csak haverkodtok. és mindennél jobban megviselt. Mindig határozottan kirekesztettek a társulati összejövetelekről. ha ez a sok dögös srác ott lesz. az a szobája. hogy ezt az egész haverság extrákkal balhét pasi találta ki. – A gitározáson túl fogalmam sincs a tervezett programról. Bár ha Quinton Beauvier fölbukkanna a küszöbömön. Már kétszer összetörték a szívét. Bárhogyan fogalmaz is Emily. – Miben fogsz megjelenni ezen a kis estélyen? – Brooke pizsamát javasolt – dobom a telefont az ágyra. – Még nem ismered eléggé a srácot. hogy mindannyian fosszuk ki a minibárunkat.

– Te is nekem. – SMS. Lássuk a tükröt! Egész helyes. nem is rossz ötlet… – Na csá. és már mehetsz is. osztoznánk. Tadd meg én némi zenés szórakoztatást nyújtunk. – Gondolom. – Ez kettőnknek is elég beugrónak. hozzá világosszürke pólót. és mind isznak. Nem túl babás? – Nem. meg van bocsátva. a másikban egy palack tequilával lép ki. – Hozd ezt! – nyomja a kezembe a tequilát. Na persze. Másik megkötős pizsamanadrágot vett föl. Hiányzol. Dumálunk.pólót meg egy vállpántos fekete felsőt próbálok magam elé. te lángész vagy. tökéletes. Emily! – nevetek fejcsóválva. Mindent tudni akarok! – Micsoda pletykafészek vagy. SMS-ezz. Emily! – Örülj. Ez végszó is lehetne egy jól fejlett pánikhoz. nem minivel. hanem normál méretűvel. – Idát igen. akik mind pizsamát viselnek. – Rendben. amint visszaérsz a szobádba. – Nehogy elfelejtsd! – Nem felejtem! Tudod. egyik kezében gitárral. A továbbiakról fogalmam sincs. hogy mindent elmondok neked. lazán megkötöm a madzagját. . Ülünk és dumálunk. és lesimítgatom a gyűrődéseit. – Pontosan mit fogunk csinálni? Graham vállat von. hogy állíts be webkamerát… várjunk csak. SMS! – hallatszik az ágyról a test nélküli hang. – Rózsaszín alapon fekete pöttyös. hogy én semmit sem hoztam. – Emily. Nemsokára belépek egy nagyjából korombeliekkel teli helyiségbe. – Különben is nagyon jól tudod. hogy nem kértem. Ahogy elhaladok Graham szobája mellett. hogy ha itt lennél. mint a múltkor. A rózsaszín-fekete fehérnemű nagyon retrós. – Fölhúzom a nadrágot. – Hú. erről eszembe jut. Van capri pizsamanadrágod? – Aha – húzom elő egy fiókból a ruhadarabot. azután belebújok a vállpántos felsőbe. Kapd föl hozzá a vállpántos fekete felsődet. SMS. elfelejtettem – fordulok vissza.

Ha a fiatalok bepiálnak. Graham kopog. amennyire egyáltalán lehetséges. – Fölkészültél? – Miután bólintok. vagy a szülők nem zárták be a bárszekrényt. ha fogyasztasz ebből – mutat a kezemben lévő üvegre. – Oké. és Graham hátralép. ahol csapra vertek egy hordó sört. – Figyelj – érinti meg a karomat Graham –. és mély lélegzetet veszek. Mármint annyira baj nélkül és épségben. nem minden középiskolai élményről maradtam le. kopp-kopp. Csak reménykedem. és még a filmforgatás elején tartunk. hogy túlságosan elfajul vagy őrülten kínossá válik a helyzet. Megállunk Brooke ajtajánál. Jó néhány bulin vettem részt Emmel és a haverjaival. mint néhány nappal ezelőtt.Hála Emilynek. azt nem dumálás szokta követni. Tadd nyit ajtót. épségben visszajuss a szobádba. mosolyog rám. – Hölgyeké az elsőbbség. hogy baj nélkül. Nem valószínű. illetve egy hamis személyi elegendőnek bizonyult egy láda sör vagy egy üveg vodka beszerzéséhez. Ez azonban szűk csoport. . ne stresszelj! Gondoskodom róla. hogy én meg a szesz meg Reid Alexander egyazon helyiségben nem egyenlő valami megalázó szókimondással.

megkönnyebbülten fordultam el. Kisvártatva Tadd toppant be. locsogunk. Ma este csak merőn nézett rám. Azután elmúlt. Quintont meg Jennát. Megfeszültek a rágóizmai. – Miniüvegeket tettem az asztalra. fölemelte a fejét.12. – A primadonnák megérkeztek – ugratja őket MiShaun. azután kinyitottam a másodikat. és rögtön föl is hajtottam. miközben azon tanakodom. Négy éve teljesen egymásba gabalyodtunk volna. – Mennyi ideje is? – kérdeztem. és beengedtem MiShaunt. többiek a földön heverészünk. hogy beléphessek. kettőt magamnál tartottam. és ledobta magát a kétszemélyes kanapéra. Kopogtak. igyekezett közömbösnek. tudván. – Fogalmam sincs. Amikor ajtót nyitott. Mi. – Brooke. és annyit hátrált. mégis menynyire kellene fölzaklatnom magamat amiatt. A szemetesbe dobtam az üveget. egyúttal rettenthetetlennek látszani. egyet kinyitottam. hogy már csak Emma és Graham nem mutatkozik. . – Reid – mondta. és a szemembe nézett. mielőtt pár méterrel beljebb jutok. MiShaun az egyetlen fotelban a Cosmo legfrissebb számát lapozgatja. FEJEZET REID É N ÉRTEM ELSŐKÉNT BROOKE SZOBÁJÁBA. Öt perc elteltével együtt állítanak be. körülbelül két másodpercre déjà vu érzés fogott el. Brooke a kis kanapén terpeszkedik. hogy veszélyes vizekre evezek.

csak nagyon esedékesnek tűnt.– Most komolyan. Brooke rámosolyog Grahamre. Tadd föláll. – Várjunk – hitetlenkedik Tadd. ahová kívánom. Szóval. majd azt javasolja. pontosan oda. mit csinálunk”. hogy szakítson vele? Micsoda genyó! – Nem tudom. mint aki a Hamletból idéz: – Jómagam egy adag folyadékból merítek bátorságot a rám váró erőpróbához. – Kinyújtja a kezét az üveggel. Jenna és énközém. „mielőtt mindannyian úgy beszívunk. megpaskolja maga mellett a kanapét. bár gyanúm szerint Grahamtől származó üveg nyakáról Quinton. igyunk a film sikerére. s szófogadóan koccintanak a poharakkal és üvegekkel. lecsavarja a kupakot. és úgy szólal meg. ahogy Graham átadja Taddnek a gitárt. amelyen tucatnyi miniüveg díszeleg. – Hol van Meredith? – kérdezi Jenna. és tölt a kupicákba. Emma pedig a földre telepszik. Emma érzékeli a lány területvédő nekibuzdulását. mereven kihúzza magát. ki szakít kivel. Brooke fölkap egy miniüveg rumot a piakészletből. – Brooke vállat von. hogy nem is fogunk emlékezni. és ez láthatóan fölborzolja az idegeit. Emma azonban inkább Quinton kezébe nyomja a tequilát. . amíg Tadd oldalukon egyetemi emblémákkal megjelölt. – Föl kellett hívnom valakit. – A filmre! – mormolják a többiek. – A srác idetolja a képét egy forgatásra. – Mivel kezdünk. – Hm. ezt hova…? – Tedd csak a többihez! – int Brooke a kisasztalra. Mr. milyen zenedarabbal kívánja megörvendeztetni a hallgatóságot? – kérdezi Brooke. szakítósdi volt műsoron. – A pasija várta a hallban. amikor visszajöttünk a vacsoráról. – Én úgy láttam. srácok? – villan Brooke szeme ide-oda kettejük között. szívére teszi a kezét. mi tartott ennyi ideig. gyerekek? – kérdezi Brooke. – Csatlakozom – bontogatja a fóliát az Emma által hozott. és egyenesen a diétás kólájába önti. ajándékbolti stampedlis poharakat rendezget sorba. Wyler.

mire oldalba bököm Emmát. föláll. megfogja Graham . amivel kedvük támadt mérgezni magukat. csak egyszer. Miután befejezi. Brooke elmagyarázza a szabályokat Jennának. mire a lányok egy emberként hurrogják le. megszólaltat néhány akkordot. az utolsó refrén vége felé. ujjai úgy mozognak a gitár nyakán. – A királynő szólott – mondom. körbeballag a szobában. arra. míg a többiek szürcsölgetik azt. aki először játszik ilyet: – A játék kettős célt szolgál: hülyeségeket tudunk meg egymásról. tapsvihar tör ki. – Sirály – érinti meg könnyedén a srác karját. – Olyasmire gondoltam. és mindenki leissza magát. hát csak tessék. Elszánta magát. és pengetni kezd. és játszani kezd. – Graham. mintha cirógatná. még egy pohárka tequilát nyomok Tadd kezébe. amin dolgozom. – Saját szerzeményre? – Még nincs kész. amit mondok vagy teszek. akkor inkább John Mayerrel. de igen. – A Zeppelin örökzöld! – ellenkezik a srác. remélem. meghajol. Óvatos nemtetszésből átváltok piszkosul rühellem ezt a srácot üzemmódba. élvezze! Tadd fölhajtja a tequilát. – Ha ez minden. bonyolult akkordokat. Az énekhangja kifejezetten jó. és átadja a gitárt Grahamnek.– Vagy a Stairway to Heavennel. és egyetemes gesztussal vonom föl a szemöldökömet: láttad ezt? Graham a kis kanapé szélére csusszan. amikor a másodperc törtrészére találkozik a tekintetük Emmával. Tapsolunk. hogy Zeppelin nyista! – mondja Brooke. vagy valami John Mayerrel – kínál választási lehetőséget Tadd. – Fölpattan a kanapéról. hogy mindentől kiakad. miközben ő fortyog. mindegyik lánynak énekel egy-egy strófát a Your Body Is a Wonderlandből. már tisztáztunk. elkapom Brooke pillantását. Játék közben Tadd-del ellentétben senkire sem néz. és vigyorgok. és MiShaun ölébe telepedve fejezi be az előadást. Tadd-del egymást váltva folytatják. nyugdíjasklub? – fanyalog Brooke. próbálgatja a hangszert. lecsapja az asztalra a poharat. Mi ez. majd Quinton javasol egy piálós játékot.

Reiddel kiürítjük a poharunkat. de soha nem… voltam egyke. és hogy a közelségétől és a figyelmétől görcsbe rándult a gyomrom. Emmával kapcsolatos. hogy tetőtől talpig libabőrös lettem. de soha. ahogy könnybe lábad a szemem. de soha nem”. valamivel napbarnítottabb nálam. amit hangosan kimondhatnék. Nem szeretném beismerni. – Ez nekünk nem valami szerencsés kezdés – vigyorog rám Reid. hogy öltözz föl jobban. ami eszembe jut. ezzel még inkább fokozza a hatást. levegő után kapkodok. Aki viszont már igen. az oldalunk egymáshoz ér. és lehúzza magához. . Közelebb húzódik. – Korántsem óhajtalak arra biztatni. ha nem még ma éjjel. nekünk fél kupica az adag. Meg egyébként is az a szándékom. hogy „Én még soha. – Fázol? – simítja végig ujjával a karomat. – Vagy éppen baromi szerencsés kezdés. az köteles meginni egy kupicával. de soha nem bungee jumpingoltam – árulja el Jenna. Sosem kultiváltam az ivást. és hozzátesz valamit. hogy a hét végére érvénytelenítsem. – Na banyek – hajtja föl fél kupicáját Tadd-del együtt MiShaun. Az első soha. *** EMMA QUINTON TÖLT A KUPICÁKBA. – Azt hiszem. ez aztán sokat segített. ahogy a finom szőke szőrszálak hozzám érnek. és ahogy a tequila végigperzseli a torkomat. megborzongok.kezét. Lányok. megjátszottuk. Aha. – Izmos karját egy pillanatra az enyém mellé teszi. amit még sosem csinált. mi könnyítést kapunk. mintha a valóságosnál többet ittunk volna. és Tadd produkálja az első sosem volt dolgot: – Én még soha. – Én még soha. Amikor Emilyvel bulikra mentünk. – Tadd kezdi azzal. de nem olyasmi.

mit jelent szerelmesnek lenni. engem figyel. Graham iszik. de soha nem énekeltem színpadon. óvást jelentek be. Tudom. és bedobja az adagját. – Én még soha. de soha nem… smároltam sráccal. én viszont rajta kívül nem sok mindennek vagyok már tudatában. lányok. – Egyébként csak egy szavadba kerül. – Ördögi bestia – dörmögi Reid mackós hangon. ledöntjük a fél kupicánkat. Nem tudom biztosan. miután vállpántos felsőm mély nyakkivágására pillant. időt kérek – formál két kézzel T betűt Tadd –. és ráeszmélek. hogy holnap nincs forgatás. az nem az volt. Brooke megvárja. Még jó. és Quinton fölnyerít. – Én még soha. Egyedül én nem iszom. de soha nem voltam szerelmes – közli Reidre bámulva. Finoman bizseregni kezd a fejem. – Így hamar ki leszek ütve. – Hülye független filmek – morogja jókedvűen. Reid szembenéz a szobával. Nem iszom. nehogy rádőljek a srácra. – Én még soha. mosolya éhesre változik. de soha nem jártam Hawaiin – jelenti ki Graham. ez nem az a játék! – kócolja össze a srác szögegyenes szőke haját MiShaun. amíg Tadd némi káromkodás után iszik. Köszi. spanom – vigyorog Tadd. de sejtem. de soha nem ettem homárt – árulja el Quinton. tudatában van. bébi. Az visszabámul. és elismerően mosolyog rám. mind a négyen a szemünket forgatjuk. hogy embertelen másnaposság felé tartok. – Nyugizzál. mint mágnes az acélrúdra. Emily! Én jövök. – Időt kérek. egyikük sem mozdul. . és a srác a kör túloldaláról rám mosolyog. ez egyszerűen lehetetlen. Apám és Chloe nászútra mentek Hawaiira. hogy amit a newarki Justin vagy utána bárki más iránt éreztem.Reid langyos lehelete megbirizgálja a fülem mögötti pihéket. – Én még soha. hogy ez kivételesnek számít ebben a filmes és színházi emberekkel teli szobában. Graham is legurítja a tequiláját. Mi. és erőlködnöm kell. hogy ő következik. mire mindenki a pohara után nyúl. majd a többiekkel együtt fölhajt még egy pohárkával. – Én még soha. hogy pótoljam a hiányodat.

majd Jenna beismeri. de soha… nem jöttem össze színészpartnerrel. de soha nem tanult meg úszni. hogy nyalifalizásig. Emily bátyja díszhelyre tette ki a szobájában. fesztelenül mosolyog az őt körülvevő bolondozáson. – Se így. de soha… – tart hatásszünetet MiShaun – nem játszottam ezt a hülye játékot. őszintén. amiben tóba kell ugranod. és ledöntenek egy kupicával. mikor kezdődik a tanfolyam. Tadd bevallja. – Ki kell vinnünk téged a medencéhez. Szörfdeszkával a kezében féllábszárig vízben áll. Mondjuk. Brooke poszterét rögtön megjelentették. – Szívesen közreműködnék ebben a nemes ügyben – jelenti ki Quinton. – Micsoda? – hajtja föl a fél adagját Brooke. szörfruhájának cipzárja mellközépig lehúzva. hogy a forgatásokon soha nem találsz még egy magadfajta kanos fazont. erre az összes többiek morognak. Mit csinálsz. – Na ne fárassz ezzel a pimpós vakerral! – bosszankodik Quinton. Graham visszafogottabb. hogy oktassam ezt a ké-készséget. miközben a többiek mind isznak. – Pillanat! Simán össze vagy úgy össze? – kérdezi Quinton. – Muszáj. és hanyatt fekszik a szőnyegpadlón. hogy még soha. hogy még soha. hogy mindenki elcsöndesedjen. és hátrakönyököl. Koccint Jennával. Megvárja. hogy mindenki képes legyen úgy előbukkanni a vízből. mintha még folytatná a mozdulatot. . Mire ismét Taddhez érünk. de soha nem tanult kerékpározni. akadozva ejtjük ki egymás nevét meg az egy szótagosnál hosszabb szavakat. mint a többi srác. – Majd küldünk értesítést – ígéri Brooke. és hihetetlenül viccesnek találjuk a nyelvbotlásokat. – Én még soha.– Én még soha. – Tegyük érdekesebbé! – javasolja Tadd. amint betöltötte a tizennyolcat. a lány ujja a cipzár húzóján. se úgy. Párszor rajtakapom. – Mert azt egy másodpercig sem hiszem el. hogy sötét szemével rám pillant. ha olyan filmszerepet kapsz. de Brooke-ot is figyeli. – Vizesen és szexisen? Ez komoly? – legyezgeti magát Quinton a ledobott Cosmóval. azután vizesen és szexisen felszínre merülnöd? – Jogos – harap az ajkába Jenna. – Feltétlenül tudasd velem. és eléggé felkészültem. ahogy te a Tiszta havajos posztereden? – Igen.

amikor forog velem a világ. – Vagy játsszunk hét perc a mennyországbant! Használhatjuk hozzá az erkélyt. Egy pillanatra behunyom a szemem. Az e heti jeleneteinktől teljesen elolvadtam. de a bárban mellőzött. és figyel rám). és Quinton odahajol. majd ismét nevetés tölti be a szobát. Hú. hogy nem bírok világosan gondolkodni. MiShaun olyan gyöngéden legyinti kupán Taddet. ha az a legtöbb. Ez a húzd meg. hanem tényleg énhozzám. hogy potyognak a könnyei. – Te kész talány vagy – akarja mondani. Most be kéne sértődnöm. A tequila hatása egyre durvább. de rögtön megbánom. – A tekintete fogva tartja az enyémet. Vajon lassítani próbál? Rendszeresen összejön a csajokkal a forgatásokon? Szeretnék egy futó kalandot. Gondolataim a látásommal arányosan zavarosodnak. amit elérhetek? Annyira zsong a fejem. hogy aligha tekinthető dorgálásnak. hogyan viszonyul hozzám érzelmileg – nemcsak a testemhez (amikor be van rúgva. Mellettem Reid pillantása az arcomról lassan lesiklik a mellemre. Helyesbítek. csak színlelem az ivást. Szeretném tudni. Quinton úgy röhög. Miután Jennát is beleértve mindenki iszik. és egészen a lábujjaimig érzem a vibrálást. – Hmm. az meg elpirul. Pierce kisasszony? – húzódik el Reid. . rózsaszínűre lakkozott lábkörmömre.– Úgy éljek! – teszi szívére a kezét Tadd. – Nem tudod? A fejemet rázom. hogy összepacsizzon a lánnyal. onnan a pizsamanadrágom szalagjára. Az oldalunkat fogjuk nevettünkben. Elég jól tudom. A manóba. az egyik itteni statisztát már tervbe vettem. de fogalmam sincs. féloldalasan mosolyog. pedig már félórája csalok. mit akar. és baromira vonzó. a szeme szürkéskék a szoba félhomályában. hogy így nekilóduljon a kapcsolatom Reiddel. – Mit csináljak magácskával. és Reid halk nevetését hallom. mit akar. de tanyál kerekedik ki belőle. De aggodalomra semmi ok. Ez azonban lehetetlen. döbbent csend támad. Ez a tequila hamar betett nekem. – Üvegezzünk! – ajánlja Quinton. Tadd fátyolos szemmel néz rá. mint a frissen esett akármi. – Mit szeretnél csinálni? – viszonzom a kacérkodást. – Forgatáson tiszta vagyok. ereszd meg játék idegesítő. majd vissza. öcsém! Nem hagyhatom. hiszen még azt sem tudom. Reid mellettem ül. mit jelent ez.

Az erkély nem veszélytelen. – Tudod. Emma? – nyújtja le nekem a kezét. – Fölveszi a gitárját. – Egyetértek. Fél perc múlva már a folyosón tartunk a szobánk felé. Fölnézek rá. hogy hét percet tölthettünk volna együtt Brooke erkélyén… ki tudja. Amint elhagyja a szobát. és fölhúz. keze melengeti a derekamat. Belékapaszkodom. amíg föl nem áll. Tadd benyögi: – Azt hiszem. Graham tekintete találkozik az enyémmel. – Pff! . mint a másik.– Idősebbek abbahagyhatják – áll föl MiShaun. barna szeme olyan sötét. – Az sincs kizárva – fordul vissza fél kezét csípőre téve a lány. – Lehet. ahogy azzal a gondolattal ingerel. bőrpír kúszik fölfelé a nyakamon. A szőnyegpadlón heverők között cikcakkban az ajtóhoz lépdel. A szoba ide-oda billeg. ettől meg vihognom kell. és ezzel tiltakozáshullámot vált ki. és betolja. hogy veled kötök ki odakint. hogy a falnak ütközzek vagy orra bukjak. visszatart attól. de nem vagyok biztos benne. – Én már kinőttem a dedóból. mint hogy a véletlenre meg egy üres üvegre bízzam – mondja halkan. hogy csodabogár vagyok. – Nem akartam kimenni az erkélyre ve… Szóval tökre beszeszeltünk. mit ígért nekem néhány órája. Összeolvadnak a szavaim – macizósátékokaonfuák –. hogy reggel futni megyünk. kinyitja az ajtómat. én nem félek smacizni veled. elveszi a kulcsomat. Graham elmegy az ajtaja mellett. egyikünk jobban tántorog. Mintegy utóiratként még visszafordul. – Kész vagyok. Az ember áteshet a korláton. de ezek a smacizós játékok nagyon furák. Tadd. hogy szinte feketéllik. kivel csókolózzak. előfordulhatott volna. nem a sráccal. – Szerintem csak félsz smacizni velem – gyanúsítja meg Tadd. mivel. Vagy akármi – támaszkodom a nyitott ajtónak. – Nyújtózkodik. hogy emlékszik-e. Inkább magam döntöm el. – És csak hogy tudd. most a lelkembe gázoltak. és hozzáteszi: – Nem azt mondtad. de Graham szorosan fogja a csuklómat.

amint kinyitja az ajtaját. Elkapom az ajtót. a fülemben dübög a szívem. és betolja. és hátra sem nézve felelek: – Tessék? – Ez már tényleg négy – kuncog. és kattanva becsukódik az ajtaja. Emma! – adja vissza a kulcskártyámat. és elmosolyodik. . A szobája felé fordul. figyelem. – Emma? – szól utánam halkan. miközben bebotorkálok a szobámba. mielőtt becsapódna.– Jó éjt.

Emma és Graham el is megy. kettejük között Jennával az ajtó felé csámpáznak. hogy még nem ettél homárt. aki összekucorodva alszik a padlón. aztán viselkedjetek! – vigyorog fölvont szemöldökkel rám meg Brooke-ra Tadd. ahogy a félig ájult lánnyal kibotorkálnak a folyosóra. A srácok nevetnek. – Én máris utállak. – Jójszakát. ahogyan korábban mindannyiunkkal megtették ezt mások. ahogy föltámogatja. Tadd gyors pillantást vet Brooke-ra és rám. . tehát légből kapottnak tűnik a gondolat. – Reggel utálni fogom magamat – hunyja be a szemét Quinton. öregem. Nem tudom elhinni. Becsukódik mögöttük az ajtó. FEJEZET REID L ETOMPÍTOTT A PIÁLÁS. Sikerült a züllés útjára taszítanunk egy tizenöt évest. Pár percig egyikünk sem szól. mi meg egymásra meredünk a szőnyeg két végéről. mielőtt bármit is tudnék reagálni.13. fél kézzel átkarolja Jennát. majd Quintonnal kétfelől karonfogják. különben talán ő maga is elesne. Tadd félig-meddig felbökögeti a lányt. A srác azt az egy összenézésüket kivéve egész este mintha Brooke-ra koncentrált volna. majd bizonytalanul föltápászkodik. nem nehezebb egy postabélyegnél – mondja Tadd. – Hál’ istennek. – Quinton. segíts visszajuttatni a szobájába a kicsikét! – int Jenna felé. hogy rá akarná vetni magát Emmára.

mint amennyit feltételeztem róla. Hitetlenkedve pislog. Gyorsan visszanyeri az önuralmát. és rövid ideig azt képzeltem. Brooke. – Nem volt az annyira rossz. Reid! – mondja. Brooke pedig részeg. bár talán éppen a véremben keringő alkohol miatt nem fogom föl. Bármennyire jó lenne. hogy szerelmes vagyok belé. a szemembe néz. ahogy kinyitom az ajtót. nehogy lyukat üssek abba a rohadt falba. mintha büntetni akarna. talán ő is. Becsukódik mögöttem. és kettesben maradtunk a szobában. – Soha az életben – zárkózik be azután. Talpra löki magát. és fagyosan mosolyog. figyelem. Természetesen semmivel sem szerettem jobban. Minden figyelmeztetés nélkül elhúzódik. kettőig. Most már emlékszem. és úgy kuncogok. nincs szükségem rád. kaphatónak látszik. ellöki markolászó kezemet a derekáról. – Persze. ahogy ujjaival végiggereblyézi a vállamat. Néhány másodpercig – egyig. elnevetem magam. milyen szívtelen ribi vagy. azután keményen. térde a csípőmhöz ér. csücsörít. ahogyan én neki. ha semmilyen hatást nem . minden önuralmamat össze kell szednem. – Eredj a picsába. ha ő is. latolgatja. A testem a véremben keringő alkohol dacára reagál. mit művel. ahogy megdermed a hangtól. és csípőjét az enyémhez nyomja. – Annyira jó sem – feleli közönyös hangon. Kissé meghökken. Megcsókol. Ne félj. háromig – azt hiszem. átkulcsolja a nyakamat. nem olyan nehéz itthagyni téged. Reid – bocsájt el –. lecsúszik az ölemből. Aztán négykézláb megteszi a kettőnk közötti háromméteres távolságot. körme a pólón át a bőrömbe váj. lovaglóülésben az ölembe telepszik. megint pislog. több az arcán a leplezetlen érzelem. mint hiszed. én benne vagyok a buliban. buták. – Mehetsz. dögös. – Micsoda komoly és keserű hang – húzom el derűsen a szám.– Egyet a régi szép idők kedvéért? – intek végül fejemmel az ágy felé. Fölállok. Fiatalok voltunk. Amikor a szobámhoz érek. előbb puhán. Nekem Brooke volt az első. Egy pillanatra kiment a fejemből. és botladozva a fürdőszobájába indul. mennyire komolyan kérdeztem. mint ő engem. Mivel Emma az imént Grahammel távozott. majd becsukja a száját. mintha nem számítana ez az egész.

– Ami belefér – sóhajtok. Mindenképpen többel. Nem felejtek el SMS-ezni Emilynek. Miután kilépek. ez majd segít – slisszol be a szobámba. és azt számolgatom. hány kupicával ittam meg ma este. Lábujjhegyre ágaskodva lesek ki a kémlelőnyíláson. mintha valaki posztóval tapétázta volna ki a számat. keresztben fekszem az ágyon. a fogamat. – Graham? A srác starbucksos. mielőtt lemerül az akkumulátor. Kopogtatásra ébredek. mint eddig egy ültő helyemben bármikor. ennyit az új jó szokásokról. De semmi sem akadályoz meg abban. és először meg vagyok győződve róla. fedeles poharat emel föl. Úgy érzem. mindeközben a lehető legkevésbé nézek a tükörbe. még sikerül is. Megmosom az arcomat. Elfordítom a zárat. hogy a fejemből jön a hang. *** EMMA MIKÖZBEN FOROG VELEM A SZOBA. óvatosan kinyitom az ajtót. mivel a telefonom gombjai ide-oda ugrálnak.gyakorolna rám. Graham. lófarokba fogom a hajamat. és zsebeiből cukros meg tejszínes tasakokat húz elő. és becsukom magam mögött az ajtót. és mosolyog. – Mivel kéred a kávét? – viszi az íróasztalhoz a két poharat. A reggeli futás szóba sem jöhet. Az éjjeliszekrényen az óra azt állítja. Fél szememet résnyire nyitom. bár az üzenet valószínűleg érthetetlen betűhalmaz. és locsolj egy kis vizet az arcodra! – Szarul érzem magam. ez lehetetlen. és úgy is nézek ki. – Moss fogat. és hunyorgok a folyosó éles fényében. ez nem is olyan nehéz. Szófogadóan a fürdőszobába megyek. – Nem baj. Graham a kezembe nyomja a poharat. hogy mindjárt délelőtt tíz. vattával kitömött fejjel nincs erőm vitatkozni. hogy ezt titokban tartsam. . Kopp-kopp-kopp! Nem. mivel a szemem nem hajlandó teljesen kinyílni. ez mindenképpen az ajtó.

– Örülök. – Azt hittem. hogy nem játszottunk üvegezést. Nagyjából ez a titok nyitja – rak le az íróasztalszékről egy pár cipőt a padlóra. aki vásárolni akar? – Ugye nem sportszerboltba vagy képregényújságot venni csábítgatsz? – Könyvesboltra gondoltam. eleve nem nagyon csípem ezeket a smacizós játékokat… Elgondolkodva issza a kávéját. és leül. te mit szóltál az egészhez. iszom egy kortyot. – Hmm. mialatt a kávéját kortyolgatja. – Én sem. – Nekem nem igazán jön be. és ilyen… – csettintek az ujjammal – ilyen… hogy is mondják – intek felé. – Másnaptalan? – Az. Szünet nélkül azokról locsogott. hogy ez tipikus húzás a részéről. pedig még azzal is megfenyegettem. aki rajongott a képregényekért. elrejti a tekintetét. és egyik lábát a másik térdére teszi. – A tegnap este a maga módján szórakoztató volt. és leülök az ágyra. hogy a srácok bírják az ilyesmit. De tegnap este szép nyugodtan adtam elő. De ha te inkább a képregényeket bírod… – jaj. hörpint a kávéjából. ne! Könyvesbolt jöhet. – Vagyis? Az arcomat fürkészi. amíg a többiek középiskolás társasjátékok ürügyén mind jól betintáztak. és behunyom a szememet. Rádöbbenek. – Legalább harminc kilóval többet nyomok nálad. Lecsukódik a szemhéja. – Ezen töprengek. hátradől a széken. képregény nem. – Akkor te nem is szórakoztál? – kérdezem. hogy én meg a Szívek szállodája ismétléseiről kezdek . – Nincs kedved villásreggelihez meg egy kis vásárláshoz? Egy srác. azután megdörzsölgetem a szememet. Kíváncsi vagyok.– Hogyhogy ilyen éber vagy. se azt a… tudod. majd egészen más témára vált. Tavaly rövid ideig jártam egy sráccal. – Szóval soha nem vagy másnapos? – Azt nem mondtam.

– Valahogy mindig azt képzeltem. hogy játsszunk üvegforgatóst vagy hét perc a mennyországbant. – Megvesztél? Lehetőséged nyílt. mondjuk. és előbb eljöttél? – Em. Én: Bocs.őtt elhötten Em: Úgy látom. h én még sohát játszottunk és az üvegezés előtt eljöttem Em: MI A TÚRÓ?!! Hívlak. és elindul kifelé. tudom. Mire kijövök a fürdőből. készülj el. némi italozásra került sor. Em: Azt ígérted. háromnegyed óra múlva – áll föl. Többet tudok a képregényekről. Akkor jöttem el. és azonnal válaszol. én is. – Ugye nem komoly. és villog. mindent elmesélsz. és visszajövök. amikor Quinton javasolta. tudod. és majdnem. hogyhogy a tegnap este „a maga módján szórakoztató volt”. mi a véleményem ezekről a játékokról… – Ja.értekezni. – Igen – nevetem el magam –. Összevissza ugráltak a gombok. hogy én még sohát és üvegezést játszottatok? – De. Üzenet jött Emilytől. válasz a tegnap esti SMS-emre: Én: lm nlf dpjéz hérauprrimj – d sz öcrhdprfsrüd e. hogy hét perc a mennyországbant játssz Quinton Beauvier-val. miért nem ugorhatok be ilyenkor a dublőrödnek! Strapás feladat lenne. a telefonom feltöltődött. Mire vársz? Én: Tegnap azt akartam mondani. mint amennyit bármelyik lány valaha is tudni kívánhat. Ahogy apám mondaná. hogy Graham teljesen kitért a válaszadás elől. tequilatámadás. de meghoznám érted ezt az áldozatot. nincs kirobbanó formában az agyam. . – Hajtsd föl a kávédat. amikor azt firtattam. Csak azt nem értem. Csak zuhanyozás közben eszmélek rá. Hahó! Valami ÉRTELMESET!!! Visszaírok neki. hogy a celebpartik ennél… kifinomultabbak.

hogy üvegezőst játsszak Reiddel és Quintonnal. tudod. – Menj a búsba! – feleli. most indulok villásreggelizni. Tiéd az abszolút elsőbbség. Pangás minden vonalon. – Ez magától értetődik. – Bocs. de elvárom. Engem nem kell féltened. – Én személyesen szeretnék veled lenni. most ki rinyál? – ugratom. Itt penészedek tök egyedül a dögunalmas Sacramentóban. utána fölhívhatlak? – Naná. – Rendben. hogy lélekben mindig veled vagyok. amiért világsztár a legjobb barátnőm.Fölismerem Graham egyujjas kipp-kopp-ját az ajtón. hogy egy szép napon learathassam a babérokat. . – Na. – Emily.

ezt valamilyen oknál fogva nem írták a javamra. de a félhomályban nem voltam vitathatatlanul kivehető. így ejtették az ügyet… ez azonban nem tartotta vissza aput az arénázástól. azután meghallgatom a hangpostaüzenetemet. ahol az aktuális bigéje várt a kocsijával. . Idén nyár elején meggyanúsítottak marihuánabirtoklással. FEJEZET REID N EM SOKKAL DÉL ELŐTT ÉBREDEK. amikor hív. Készültek fotók. épp körbeadtunk a társaságban pár spanglit. sőt még a fű sem. azt mindig tudja. amiken pöfékelek. tehát apu irodája azzal érvelt. Buliztam. nehogy szeplő kerüljön az imidzsemre. Berántott a mellékutcába. és AZONNAL gyere a hátsó kijárathoz Bár John mintha hiányzott volna. Mintha nem tudta volna. se a tiltott szer birtoklására. Nem volt tárgyi bizonyíték a jelenlétemre. Egy vagyont pumpáltunk a sajtósom cégébe. hogy még aludni fogok. és a szobapincérrel kávét hozatok. amit ma reggel kaptam aputól. amikor John ezt SMS-ezte nekem: John: add tovább a spanglit a melletted ülő lánynak. de hiába álltam a költségeket. ha valami gubancra van kilátás. A pénz egyenesen az én számlámról eredt. és azóta sem hajlandó közvetlenül érintkezni velem. amikor a józan ítélőképességet osztogatták.14. épp amikor a rendőrök benyomultak a főbejáraton. hogy csak hallomáson alapuló vallomás szól ellenem.

magából kikelve üvöltötte. Reméli. befejezte-e. hogy önmaga helyett valaki más próbál lenni – aki állandóan józan. hátha abból fakad a reményvesztettsége. Néha eltűnődöm. nehogy… olyasmit mondj. meg az elvonók után hosszabb-rövidebb ideig. de kimondatlanul is benne rejlik a szövegben. Néhány másodpercre elhallgat. hogy anyám ki fog készülni.Az én talpig becsületes apám soha életében nem tért le az egyenes útról. Kilencvennapos a kúra. Igaz. – Reid – sóhajt mélyet –. talán már a forgatásod vége előtt. – Hogy nem sül le a képéről a bőr! Nem én szoktam fölzaklatni anyámat. hogy az üzenete valami számomra szükséges számlainformációt fog tartalmazni. hátha… ráérsz fölhívni. hogy futárpostával utánam küld valami szerződést. – Ha bármi kérdésed van. Kiváló ellátásban fogják részesíteni. amit elfelejtettem aláírni. Feltételeztem. mert valamelyik szülőm bámul vissza rám. hogy már megint. hívj föl! Egyébként… Szóval hívj. Megadom neked a számát. Máskülönben ez a kép él bennem róla: anyu poharat tart a kezében. de valahányszor igen. – Nem szúrja közbe. hogy ettől ő rossz emberré válik. nem tudom. jelmezkiegészítőt. hogy összecsinálom magam. amikor nagyon kicsi voltam. Talán a poharat szorongató anyuka az ő igazi énje. mindig pohárral a kezében láttam. Vagy talán mindennap úgy nézek a tükörbe. nem fér a fejébe. amikor azt képzeli. és ezáltal képtelen tompítani a valóság késszúrásait. amivel fölzaklathatod. hogy ritkán kerültem a közelébe. vagy arról értesít. – Tengerparti elit intézmény. hogy ez erkölcstelen. Kivéve. és mint annak már számos alkalommal fülsértően hangot adott. nincs messze tőlünk. miért folytatok ilyen életmódot. Úgyhogy nem számítottam arra. ha kell valami! Óriási! Előre tudhattam volna. válságba pedig az sodorja. ahogy az egyik terapeutája legkevésbé sem terapeutához illő rohamában. amit most hallok. anyád úgy döntött. elvonóra megy. hogy tudassam veled. Azután hozzáteszi: – Pár hét múlva majd lehet neki telefonálni. Vagy talán én katalizálom. hogy az ünnepekre hazajön. azért hívlak. Csak arra ügyelj. mint valami szerepkelléket. .

akit hátsó szándékok mozgatnak. elvetemült egyénnek kell lenned. . futás közben is így csinálja. Zsebre dugott kézzel lépked. Strandpapucs helyett a piros vászon tornacipőmet húztam föl. mintha a szabad ég alatt egy-két fokozattal világosabbra hangolódna a színpalettája. Olyan. – Egészen aljas indítékoktól hajtott. a könyöke könnyedén meg-megböki a karomat. Máris fölmelegedett az idő. – Hát ez… gusztustalanul szemléletes leírás. mert mostanáig már vagy száz háztömbnyit talpaltunk. mint aki most evett meg egy szutykos pólót.*** EMMA – MÉG EGYSZER KÖSZI A KÁVÉT! – A Hatodik utcán ballagunk Grahammel. sortot vettem. Rövidebbre fogja a lépteit. de inkább mély karamellbarna. mint az „elvetemült” – bólogat. – Szutykos pólót? – mosolyodik el. hogy nem tudom. miután a vállpántos fekete felső mellett döntöttem. amit tegnap este az ágyon hagytam. – Nagyon kedves volt tőled. és úgy érezném magam. ami zárt térben egyáltalán nem látható. – Kivált másnaposan. Számítottam rá. a napfényben is sötét ugyan a szeme. A rossz hír pedig az. – Jó következtetés. hogy igazodjon hozzám. Jól tettem. nem az-e a terv. hogy előbb elkutyagolunk a szomszéd megyéig. hogy valamikor a közeljövőben talán még meg is éhezem arra a villásreggelire. mivel fogalmam sem volt. mennyit akar gyalogolni Graham. Idekint. És olyan jelzőt használsz. – Meddig megyünk még? A jó hír az. semmint ónixfekete. – Sajnos gusztustalanul találó. Fölvont szemöldökkel néz le rám. Mutatóujjammal az ajkamat ütögetve sandítok rá. – Szóval kedvesnek találsz? Talán valójában mocskos szemétláda vagyok. meg azt a rózsaszín pólót. meg minden. Enélkül még most is a takaró alatt lapulnék. A haja pedig vöröses árnyalatot kapott. hogy szemétláda létedre kávét hozol nekem.

– Cöcö. egy fölújított ódon házban működő étterem bejáratához terel. És röstellem elárulni. – Úgy viselkedem. mint egy duzzogó óvodás. Húsz perc múlva minden idők legfoszlósabb áfonyás muffinját eszem. Fölnevet. és összerezzenhetnék. amolyan kertvárosi lány vagy. ahogy egy pincér megrakott tálcáját a feje fölé emelve halad el mellettünk. – De. beletunkolja a csípős szószba. – Szívesebben lapulnál a szobádban. – Ja. – Megérkeztünk. amit a tányérja szélére csorgatott. nehogy elfelejtsük. A cikóriaízű kávét kortyolgatom. amikor úgy festettél. Értetlen képpel rág. és bekapja. mint aki zendülésre kész. ellazulok. a takaró alatt? – Nem. a lakkozott tömörfa padló nyikorog. és az épület mintha velem együtt sóhajtana. Úristen. – Szuper ez a hely. Ez meg se kottyan. mert nem nyom ötven kilóval többet. Biztosra vettem. csak nem arra gondolsz. Ez a srác baromira mestere a kérdések előli kitérésnek.– Ha jól érzékelem. – Harminc. Én New Yorkban nőttem föl. gyilkos másnaposságtól szenved. – Milyen morgolódásért? – Újabb falatot fogyaszt el. . és kinyitja nekem az ajtót. még ramatyabb formában vagyok. mielőtt egyáltalán meghallanám magamat. mint gondoltam. de… – fogja meg a vállamat. és elfordít a járdán. – Ebben az esetben – mérem végig gőgösen – örvendek. – Ne haragudj a morgolódásért! Villára szúr egy falat omlettet. – Pff! – Ez öt – mondja. Pontosan tízet. – Igen. ott rengeteget gyalogol az ember. és bocsánatkérés-félét motyogok. – Okostojás. hogy nem szükséges szétrúgnom a sejhajodat. ugyanis az ezer kilométeres loholás túlságosan kidöglesztett az efféle megerőltetéshez. mert le kellett gyalogolnod pár háztömbnyit? – Párat? Legalább tizenötöt! – Valójában tízet. hogy közelebb volt a húszhoz. lusta kertvárosi lány vagyok… aki. Mosolyogva csóválja a fejét.

mit jelent nekem ez a két szó: anyám meghalt. mint az érdeklődés középpontjának. vagy kedvenc meséink. Ezt már tudom. . jégkrémpálcikát kiszíneztünk fénykardnak. – Fogadjunk. izgő-mozgó lencsibabaszemet és fonalból bundát ragasztottunk rájuk. mint zoknibábot. – Milyen érzés volt folyton az érdeklődés középpontjában állni? Az első gondolatom az. azután apukám születésnapjára eljátszottuk a Csillagok háborúját. Az egész ötlet olyan idegenszerűen hat. és bábszínházi előadást rendeztek a szüleiknek. ez is csak az idő múlásával érhető el. nincs rá mód. hogy biztosra veszem. hogy kimagyarázkodjon. hogy üljünk a földre. ami a Csillagok háborújával kapcsolatos. de általában vigaszt merítek belőle.– Mondtam. hogy baromira elkényeztettek – lassít le Graham. Aztán stresszelni kezdek. ami csak akkor fáj. mint valami zúzódást. A család témája előbb-utóbb előhozza anya történetét. olykor meg inkább tőrdöfésszerűen. például az Ahol a vadak várnak hőseiét. – A tegnap esti egyik kupica szerint. és nézzük végig. elfedve hallgatnak az érzéseim. csak kitalálta. és mindent. Evés után visszaindulunk. ha megnyomom. miféle bábelőadásokat rendeztek. hogyan beszéljek most anyámról. lehetetlenné téve. és pár órát a könyvesboltban töltünk. amit fölhajtottál. Megtudom róla. – Megcsináltuk önmagunk bábfiguráit. Elveszítettem az anyámat. amikor azt kívánom. A gyermekrészlegben bábműsort adnak. – Úgy nézek ki. bárcsak megszűnne a fájdalom. Graham rábeszél. – Egyszer pingvineket csináltunk. mint egy félrenevelt csitri? – durcáskodom. neked nincs testvéred – jegyzi meg. és ragasztópisztollyal a szárnyuk végéhez erősítettük. egy gördeszkát és deszkás felszerelést árusító bolt keskeny portálja előtt. érzem a hiányát – olykor úgy. Vannak pillanatok. hogy anyám halála után inkább éreztem magam láthatatlan gyereknek. Leggyakrabban némán. de ők soha nem fognak elmúlni. hogy maradéktalanul kifejezzem. Fénykardozó pingvinbábok? Ezt semmi szín alatt nem találhatta ki. hogy kölyökkorában a nővéreivel zoknibábokat készítettek. Imádja a pingvineket. Nem tudom egyszerűen elmondani. A szállodába menet megkérdezem. – Próbálom elképzelni Grahamet.

– Nem azt mondtam. De el tudlak képzelni, mint kislányt: imádni

való csöppség, a környezetében senki másra nem hullhat reflektorfény.
Ennyi elég is ahhoz, hogy az ujjacskája köré csavarja a szüleit. Úgy
értem, ez természetes önvédelem, nem? Darwin kevésbé ismert teóriája:
csak a legbűbájosabbak maradhatnak fenn.
Mosolygok, szuggerálom magam, nehogy elpiruljak.
– Én nem nagyon tudhatom, hogy el vagyok-e kényeztetve vagy sem.
– Jogos. Nálunk én, mint legkisebb, valóságos szörnyetegként
viselkedtem. A nővéreimtől legalábbis ezt hallom.
Fogalma sincs, mennyire megkönnyebbültem, hogy elterelődött a
szó a saját családomról.
– De ők nem igazán hivatottak arra, hogy megítéljenek, elvégre
vetélkedtek veled a figyelemért.
– Ezt gondolná az ember… de anyám egyetért velük.
Éppen kézműves ékszereket vizsgálgatok egy kirakatban, és a
megjegyzés készületlenül ér, így nem bírok elfojtani egy nevetést.
– Ez rémes!
Mintegy beletörődően vállat von.
– Elhangzottak vádak vég nélküli karattyolásról, féktelen
hisztirohamokról és telhetetlen sütispájzolásról. De ne firtasd a
részleteket! Alkotmányos jogommal élve nem szolgáltatok magamra
nézve terhelő adatokat.
Csipog a telefonja, előhúzza a zsebéből, elolvassa az SMS-t, és gyors
választ pötyög be.
– Szeretnék föltenni egy szakmával összefüggő kérdést – szólalok
meg, miután egy percig némán gyalogolunk. – Miért kívánod eljátszani
Bill Collinst? Olvastad a Büszkeség és balítéletet?
– Azután olvastam, hogy behívtak meghallgatásra. Válaszolhatnám
azt, hogy Collins sokrétűen összetett személyiség, és a megformálása
szélesíteni fogja a szerepskálámat, de őszintén szólva, a
színészkedésből tartom el magam. Ha az ügynököm ajánl egy szerepet,
és megkapom, akkor megcsinálom. A túlzott finnyáskodás anyagilag
öngyilkossággal érne föl.
– Pff!
Mosolyogva föltartja hat ujját, mire kiöltöm rá a nyelvemet, ettől
viszont elneveti magát.

– Hát te? Miért Lizbeth Bennet? – Cseng a telefonja, a kijelzőre

pillant. – Hú, ezt föl kéne vennem. Megengeded? – Bólintok, ő pedig
félreáll a gyalogos forgalom útjából. – Halló? – Intek neki, hogy
továbbmegyek a már csak félsaroknyira lévő szálloda felé. Bólint, majd
elfordul, jókedvű és barátságos a hangja. – Ja, itt vagyok, mizu?
Miután a szálloda bejáratához érek, hátranézek. Graham közben a
járda szélére húzódott, nevetve csúsztatja vissza a zsebébe az öngyújtót,
cigaretta fityeg a szájából.

15. FEJEZET
REID

D

ÉLBEN REGGELIT RENDELEK A SZOBASZERVIZNÉL, majd SMS-ezek
Taddnek és Quintonnak, hogy kiderítsem, mi néz ki ma estére,
persze tudom, hogy talán órákig nem hallok egyikük felől sem. A mai
másnaposságom jóformán nem is érzékelhető, sokkal rosszabbra
számítottam. Azt hiszem, a Brooke-kal lefolytatott csörte alatti és utáni
adrenalintolulás javarészt kiégette belőlem a bizsergést. Ma este a
hátam közepére sem hiányzik a csaj. Kanmuri esedékes.
Minél többet gondolok Emma és Graham tegnap esti távozására,
annál inkább előre eltervezettnek tűnik, legalábbis a srác részéről.
Egyelőre nem tudok kiigazodni ezen a gyereken. Váratlan az Emma
utáni kepeckedése, ha figyelembe vesszük, hogy még Brooke körül is
legyeskedik. Egyáltalán nem vagyok hozzászokva, hogy versengenem
kelljen egy csajért. Talán vérpezsdítőnek találhatnám. De nem az. Tadd
egy félóra múlva hív vissza.
– Először is az istenfáját, ne hagyd, hogy még egyszer ennyit igyak,
másodszor pedig vevő vagyok a ma esti kanmurira.
– Oké. SMS-ezek Quintonnak… Graham száma nincs meg, de
gondolom, őt is hívjuk.
Naná, majd itt hagyom Emma szomszédságában.
– Az enyém mellett van a szobája. Átügetek hozzá, és megkérdezem.
Tökéletes. Az az érzésem, Graham gyanítani fogja, hogy az invitálás
tőlem ered; el sem tudom képzelni, hogy Brooke megtartotta magának a
rólam alkotott véleményét. Tudtam, hogy nem tökéletes egyetértésben

váltak el útjaink, de azt nem is sejtettem, hogy ennyire ellenséges a csaj
hozzáállása.
– Zsír! Nyolc? Kilenc?
Tadd másnapos nyögést hallat.
– Kilenc. Holnap nincs forgatás.
– Fölhívom Bobot, és szólok neki, hogy szükségünk van testőrre meg
egy kocsira, esetleg a visszaúthoz több kocsira.
Én visszahozok valakit magammal, az holtbiztos. Emma nehezebben
becserkészhető, mint amire számítottam, és kell valaki, hogy tompítsa a
helyzetet.
***
Kilenckor a földszinten találkozunk, Bob és Jeff vár ránk, hogy
kikísérjenek egy kocsihoz. Tadd jön le utolsónak. Egyedül.
– Graham később csatlakozik hozzánk?
– Azt mondta, ma este itthon marad.
– Miii? – blokkolok le a hall közepén.
– Azt mondta, még nem heverte ki a tegnap estét, és a szállodában
marad. – Hazudós. Tegnap este ő ázott el legkevésbé a társaságból.
Tadd nekem jön, és továbbmegy. – Ugyan már, spanom! Nagy kaland!
Gyerünk!
Nincs más választásom, követem. Bob és Jeff ügyesen lelépteti a
lesifotósokat, és két perc múlva már egy koktélbár felé robogunk,
amelyről Tadd hallott valahol.
– A lányok mit csinálnak?
Ez nem olyan flegmán sikerült, amilyennek szántam, de szerencsére
Taddet nem érdekli.
– Nemrég összefutottam Brooke-kal meg Meredithszel, ők csajbulit
terveztek mára. Úgy láttam, Brooke éppúgy föllélegzett, hogy nélküled
töltheti az estét, amennyire te örülsz, hogy most nincs veled.
Van pofája kajánul somolyogni a srácnak, amiért megnyugtat, hogy
tudom, hová megy ma este Emma. A mindenit! Ez az ügy már jóval
komolyabb odafigyelést igényel, mint amihez eddig hozzászoktam.
– Amúgy mi folyik kettőtök közt? – figyel föl Quinton.

– Semmi, öreg – nézek össze gyorsan Tadd-del, és vállat vonok. –

Évekkel ezelőtt nyomultunk együtt, és úgy látszik, a csaj még nem tette
túl magát rajta.
– Nagyon helyes – öklöz össze velem vigyorogva Quinton –, hadd
ácsingózzanak mindig többre!
Nem világosítom föl, hogy Brooke és énköztem nem kimondottan a
többre ácsingózás írja le a helyzetet.
***

EMMA
A MÁSNAPOSSÁGOM ELMÚLT, de nyugodt estére vágyom. Eredetileg
maratoni traccspartit ütemeztem be Emilyvel, de randizik a sráccal, aki
az Abercrombie butikban dolgozik, két üzlettel az ő munkahelye, a Hot
Topic zenemű- és divatárubolt mellett. (Rámutattam, hogy ez a felállás
egészen furcsa páros potenciált rejt magában, de ez Emilyt kevésbé
aggasztja, mint engem.) Emily hosszas böjtölésen van túl, és
„tűrhetetlennek” tartja azt az eshetőséget, hogy pasi nélkül vágjon neki
az érettségi évének, sőt még ígéretes jelöltje se legyen.
Pihizési tervem nem pusztán az elhúzódó fejfájás lepattintását
célozza. Apám meg Chloe holnap érkezik, és öt napig maradnak
Austinban. Erőt kell gyűjtenem, hogy egyidejűleg tudjak megbirkózni a
kemény forgatási programmal és mostohaanyám stresszgerjesztő
közelségével. Remélni sem merem, hogy Chloe háttérbe húzódik. Tiltja
a vallása.
Kihúztam magam az austini éjszakai élet feltérképezésének mai
fordulójából, amelyen fiúk és lányok külön-külön csoportban vesznek
részt. A szobapincér parajsalátát hoz, a tévében kissé lehalkítva
peregnek a videoklipek. Nem találom a helyemet, kicsámborgok az
utcára néző, tenyérnyi erkélyre, a kő mellvédnek támaszkodva
bámulom a nagy, fekete égboltot, amelyen csak a legfényesebb
csillagok kivehetők. A belváros kivilágítása lehetetlenné teszi a
csillaglest. Odalent járókelők nyüzsögnek, a beszélgetés- és

nevetésfoszlányok egyvelege ide is fölhallatszik. És mintha dohányfüst
ütné meg az orromat.
– Szia, Emma! – Graham két erkéllyel odébb egyenesedik föl a
kőkorláttól, dohányzik. Találkozik a tekintetünk, a szeme fekete a
sötétségtől és távolságtól. Slukkol egyet, a cigaretta vége vörösen
parázslik föl a srác sziluettje mellett az utcalámpák és autóreflektorok
ideföntre már csak félhomályt varázsoló fényében.
– Szia! Azt hittem, elmentél a srácokkal.
Egy pillanatra föltámad a szél, Graham kirázza a haját a szeméből, és
füstkígyót ereget, amely mindenfelé szétoszlik.
– Úgy döntöttem, hogy a mai estét kihagyom.
– Én is – bólogatok.
Még egyet szippant, és visszakönyököl a mellvédre, lebámul a
színek és zajok lenti kavargására. Nem szól többet, és bár fúrja az
oldalamat a kíváncsiság a telefonhívás miatt, amely korábbi
beszélgetésünket félbeszakította, nem tudok módot találni, hogy
hanyagul rákérdezzek. Visszamegyek a szobámba, nem háborgatom
Graham gondolatait. Eszembe jut, hogy kicipelem az egyik süppedős
fotelt az erkélyre olvasni, de ha Graham még kint tartózkodik, sután
venné ki magát a dolog.
Miután megszemlélem a desszertlapot, és lebeszélem magam róla,
hogy egy szelet duplacsokis tortát rendeljek, fölkapom a ma reggel
vásárolt regényt, és az ágyra telepszem. Korog a gyomrom, az sem
csitítja tiltakozását, hogy rámordulok:
– Kussoljál már!
Kinyitom a könyvet, és a kötéstábla nyiszorgásától, a lapok
zizzenésétől, a nyomdafesték szagától jól ismert, mámorító érzés
legyint meg. Azután majdnem kiugrik a szívem a helyéből, amikor az
éjjeliszekrényen fülsiketítően megcsörren a telefon.
– Halló? – szólok bele riadtan, közben keresem a készüléken a
hangerőszabályzót.
– Emma? Itt Graham. Bocs, de nincs meg a mobilszámod…
– Értem.
– Szóval az van, hogy csokoládétortát rendeltem a szobaszerviztől,
és még az étlapon sem látszott ilyen ménkű nagynak… és gondoltam,
risztelhetnénk. Ha van kedved. De azt is megértem, ha inkább egyedül
maradnál.

Amikor elfordítom a reteszt. hogy földobjak egy kis ajakbalzsamot. azután rohanok a fürdőszobába fogat mosni. jobban felém fordul. és kinyitom az ajtót. Emily biztosan ismeri. és két oldalról eszegetjük a tortát anélkül. – A hölgy titokzatoskodik – viszonozza. Hívom a szobaszervizt. önálló és erős akaratú.Elmosolyodom. Fölhúzom a térdemet. Kivonszoljuk a székeket meg az egyik éjjeliszekrényt az erkélyre. mint ahogy eredetileg azt terveztem. ami nekem alig rémlik.. vannak tévedései. rajta valami alternatív banda nevével. – Az. ez a bigyó hatalmas. ezzel úgy tér vissza a ma délutáni beszélgetéshez. Épp csak annyi időm marad. Tulajdonképpen egy egész torta. a srác két villával meg egy olyan óriási szelet tortával áll ott. amikor korán szándékoztam lefeküdni – kávé. – Ahogy az angolul beszélő világban a legtöbb lány. mert pontosan így terveztem az estét. hogy minden reggel egyedül futok. képes szerelembe esni. hosszú lábát kinyújtva terpeszkedik el a fotelban. rajongok Elizabeth Bennetért. szembehelyezkedem a sráccal. Még egyet kortyint a kávéjából. és fölvonja fél szemöldökét. – Pontosan. akkor igazából nem is számít. – Épp most győztem meg magam. – Rendeljek kávét? Mert pont ez hiányzik nekem este tíz tájban. intelligens. csak másodpercekkel ezelőtt szakadt volna félbe. Mezítláb jött. Mindjárt ott vagyok. és Graham már halkan kopogtat. ha veled felezek. megbízható. mi indított arra. Bólint. – Melyik lány ne akarna szerepelni a Büszkeség és balítélet filmváltozatában? – köntörfalazok. hogy elfeleznénk. farmerban és elnyűtt pólóban. középen pár tincse égnek mered. hogy el akarjam játszani Lizbeth Bennetet. vár. amilyet életemben nem láttam. A hősnők netovábbja. – Jó ötlet. – Hű. hogy nem kell nekem az a torta.. mintha az nem is órákkal. . ahol kávézgatunk. Graham néhány percnyi villazörgés és elégedett sóhajtozás után megkérdezi. De asszem. ugyanakkor ő sem mentes a hibáktól. Kezével végigszánt a haján. Az utcáról tompán szűrődik föl a szombat esti zsivaj.

– Ez korrekt. mégsem bírok többet mondani. kihúzok egy szalvétát a majdnem üres tányér alól. hogy szerepelsz a filmben. Elvégre ez mégsem Elizabeth Bennet. a kamera előtt illegek-billegek. az amerikaiasított változat. de Grahammel nem fogom. levegőt veszek. – Nem egészen. Viszonozza a tekintetemet. a szőnyeg alá söpörgetek. hanem Lizbeth. Biccentek. Szeretném elmondani neki. – Nem tudom. az édességet és a koffeindús kávét okolom. aki nem bírná elviselni. mert nem nagyon bírok szembenézni a sok aprócseprő dologgal. el szoktam kerülni ezt a fajta beszélgetést. Összeszorul a gyomrom. – Hatéves koromban meghalt – bukik ki belőlem hirtelen. Hogy megjelent a színen Chloe. vagy ő is konzervatív Jane Austen-imádó? Témánál vagyunk. de fojtott hangon. hogy amióta elveszítettük anyát.– Szóval amint tudomást szereztél a filmről. Graham nem szól. Azzal. apámmal nem találjuk egymáshoz az utat. Emlékszem. az egész históriát. el akartad játszani a szerepet? Hoppá. Legtöbbnyire. A körmömet piszkálom. Most is megtehetném. a kezemre meredek. – Köszönöm! . Emma – mondja. – Részvétem. És a forgatókönyv itt-ott… Azt hiszem. nem fordul el a feszélyező látványtól. Néha meg nem. Édesanyám kedvenc könyve volt. valaki másnak tettetem magam. bizonyos dolgokban konzervatívan gondolkozom. Ügyes a srác. honnét ez a feszengés. holott nagyon is jól tudom. megnyomkodom a szememet. Na és mikor olvastad először a Büszkeség és balítéletet? Hát ez az. hogy ne körülötte forogjon a világ. mert amióta anya elment. hogy könnyek szöknek a szemembe. Hacsak lehet. tényleg jól. És hogy jól elvagyok. amit rendszeresen félretolok. Hogy nem lehetett normális gyermekkorom. amíg rá nem nézek. és szeretnék mindent elmesélni. és Jane Austen is ezek közé tartozik. hogy pici koromban fölolvasta nekem. – És neki mi a véleménye? Helyeselte.

Mire nem sokkal hajnali négy után fölébredek. hogyan jöttél rá. ha van kedved futni. . Graham”. hogy az tényleg egy szál köntös? – Pont úgy.Még üldögélünk egy kicsit odakint. Graham már elment. hogy „á. tévét nézünk a fizetős csatornán. hogy korán kell kelnem. és az éjjeliszekrényen egy cédula. mire ő: „nem kell megijedned. végül az eddigi munkáinkról mesélünk. mire én persze adtam a nagyot. aki egy szál köntösben kopogott be a lakókocsijába. hogy segítettél eltakarítani a tortahegyet! 6-kor lent várlak. ahogy gondolod – fintorog. – Fú! – Hát igen – neveti el magát.40-re. Kösz. Én a szőlőlés tévéreklám náci rendezőjéről. A paplan rám terítve. A fotelok visszakerültek kintről a szobába. – Juj… szóval akkor te… – Nem én! Azt mondtam neki. Végül vette az adást. Végül átülünk az ágyamra. tizenöt centi a távolság kettőnk között. csak tényleg dögfáradt vagyok.” Aztán már nem is nyitottam neki ajtót. Belealszom a film közepébe. Graham Beállítom a telefonom ébresztőjét 5. Graham meg a néhány évvel ezelőtti művészfilmje negyvenes sztárjáról. az erkélyajtó csukva és bereteszelve. – Szabad kérdeznem. szó sincs róla. – Talán még most is terápiára szorulok amiatt az este miatt.

– Ja. FEJEZET REID D ÉLIG KÉNE ALUDNOM. Ehelyett kilenckor fölpattan a szemem. és egytől egyig szexisek. a visszapillantón át nézte a lányokat. mennyire kéne kiakadnom. és azt fontolgatom. Azt mondta. Tadd pedig rám vigyorgott. MiShaun és Jenna mellett. Meredith.16. a lifthez menet beszéltem Meredithszel. – Mi van? – hökkent meg Quinton. Tehát Graham és Emma egyaránt passzolta a bulizást. Emma még habozik. Quinton ásított. hogy amikor efféle csoporttal kerül szembe az ember. a csajok! – mutatott rájuk Tadd. figyelni kell a főkolomposeffektusra: egy csoport extra dögös elemei megmagyarázhatatlan módon fölturbózzák magukhoz a kevésbé dekoratív haverjaikat. elmenjen-e ma este. A jelek szerint ma reggel iszonyat másnaposan ébredt. Tegnap a kései vacsora és a koktélbár között elhajtottunk Brooke. a plafont bámulom. – Emmát nem láttam – jegyeztem meg. Mindig is fenemód csípett minden lányt. Az éjjel háromból három bejött nekünk. aki az agyamra ment. A bárban leánybúcsút tartottak – kilenc lány meg három pasi. Quinton azonnal támadásba lendült volna. ami némileg enyhítette a bosszúságot – legalábbis ma reggelig. – Szemét strici! – káromkodtam. és a fejét csóválta. – Kicsi a világ. akik valami szórakozóhelyre igyekeztek. de Tadd figyelmeztette. – Jé. Ez .

. hogy elhomályosítsa a látásodat a hajszín! – rázta meg a fejét. én meg vele derültem. mint Halle Berry reinkarnációja. Quintonnal lecsekkoltuk az említetteket. hát a szőke – véltem én. – Én nem látom. nyilvánvalóan a latin srác az. melyik az – vallotta be Quinton. Quinton még mindig nem volt meggyőzve. Quinton. És bedobta a szabadalmaztatott Tadd Wyler-féle kacajt. – Első ránézésre mindhárom pasi alkalmas jelölt. – Persze. – Nyugi. – Na jó. és talpra állt. – Tök mindegy. – Jaj. Nézzétek meg jobban! Quinton meregette a szemét. amelyik tisztára olyan. úgyhogy nem is reinkarnálódhatott. – Hagyjuk. tincsei pontosan a helyükre hullottak vissza. lebuktam. hapsikám. épp most mondtál valami falrengetően humorosat. Reid. mazsola – csitította Tadd. nálad nyilvánvaló a szőkék iránti elfogultság… Fölvontam a vállam. – Bocs! Hacsak a túlságosan nem azt jelenti. mert akkor nem is tagadom. stipi-stopi az a néni. hogy Halle anyu meg a daliás hispán homár maguk szervírozzák ide nekünk a legmutatósabb barátnőjüket.kockázatos helyzetet eredményez. – Ilyen van? – Csak figyelj és okulj! Reid – fordult felém Tadd –. – Egyszerű. ráncolta a homlokát. Reid – sóhajtotta Tadd –. én mentem. – Nekem a szőke a viszonyítási alap. Apró popó. – Spanjaim. a tettek embere. hogy teljesen. A valóságban azonban csak egyikük egyéjszakás anyag. Tadd a mennyezetre emelte a tekintetét. akkor figyelj – pillantott lopva a csoportra Tadd. Tadd-del kétfelől elkaptuk a karját. majd közelebb hajolt. kétkedéssel fogadta az elméletet. – Spanom – biggyesztette le az ajkát Tadd –. Quinton fölhajtotta az italát. és visszaültettük. mert túlságosan heteró vagy. – Ne hagyd. Halle Barry egyelőre nem szenderült jobblétre. – Most sem látom. széttártam a kezem.

hogy sipákolhasson. Néhány órával. mindezt totális szorongás közepette. ez már jóval az én megjelenésem előtt eldőlt. fogammal lehúztam a műanyag kardocskáról az olajbogyót. így az érkezésükig körülbelül egy órám maradt. A producerek szigorú utasítást adtak a szálloda vezetésének az emeletünkön jóváhagyott vendégek . Ugyanebben a szállodában foglaltattak szobát. és rendet rakok a szállodai szobámban. ezalatt azon bánkódom. Azután hátradőltünk. hogy nem ment értük limuzin. hogy visszamenekülhessek. a recepciós pulttól hallom ingerült hangját. de csak hogy néhány másodperc múlva ismét odapillantson. bosszankodik. egy másodperccel később annál. Quinton elvigyorodott. és azt kívánja. tarkója mögött leplezetlen bicepszmutogatás végett nyújtogatta-hajlítgatta a karját. És ne tessék izgulni – a kicsike semmiképpen nem úszta volna meg ártatlanul az éjszakát. miért is nem forgatunk ma. Leszállás után még magukhoz kellett venniük Chloe poggyászát (képtelen legalább két kolosszális koffer és több kisebb bőrönd nélkül utazni). hogy még az ágyamban heverésznek. *** EMMA APÁM ÉS CHLOE GÉPE LESZÁLLT – a mostohaanyám SMS-ezett. hogy a felismerés fénye kigyúljon az érintettek elméjében. és vártuk. több gin-vermuttal és két szivarral később Bob lekísérte a leendő arát a hotelszobámból egy várakozó luxuslimuzinhoz. míg a feltűnően tanulékony Quinton is a magáéval. ellenőrzőm a szerelésemet. lerágok egy körömszálat. teljesen átöltözöm. Chloe a minibuszból újabb SMS-t küld. mert a gép elején valami kerekes székes nőci „mindenkit föltartott”. Tadd szemkontaktust létesített a célpontjával.Tucatnyi tekintet villant felénk. Én látszólag önfeledten bűvöltem a gin-vermutomat. Tadd megszakította a fixírozást. hogy menjek le eléjük a hallba. Amikor kilépek a liftből. Azért cirkuszol mert a szobájuk nem a stábbal azonos emeleten van. Ez nálam személyes irányelv – nem ébredek úgy.

– Igenis – motyogja a lány. Az adott pillanatban az egyedüli ésszerű dolgot művelem: keresztben átvágok a márványborítású liftsor előtt. A recepcióslány fiatal. ami remélhetőleg még kellemesebbé teszi az itttartózkodásukat. Chloe nyilván első ránézésre utálta. Sajnos Chloe számára a „nincs kivétel” nem elfogadható érv. hölgyem. Király! – Emma? Ijedtemben ugrok egyet. Becsukódik az ajtó. Chloe cirkuszolásának köszönhetően én vagyok a szóban forgó „híresség”.névjegyzékével. a ház ajándékát. az emeleten már minden szoba foglalt”! Kiaraszolok az oszlop mögül. rajtakaptak. . azután túlterhelt londinerkocsijukkal felvonóba szállnak. Most érkeztek meg apámmal. hogy rövidesen fölküld egy üveg pezsgőt. Most kivörösödve mered a márványpultra. – A hírességek hozzátartozói szeszélyesen viselkedhetnek. – MiShaun! – hápogom. – A mostohaanyám. engem még nem is láttak. pontosan úgy. amint a főportás lehordja a recepciósnőt: – A jövőben egyszerűen annyit mondjunk. hogy az oszlop meg egy hatalmas dísznövény között settenkedem. – Behunyom a szememet. és elképzelem. és a lifthez kísér. Nyugalmunk és biztonságunk érdekében nincs kivétel. – Atyaúristen! MiShaun karon fog. ahogy ő szereti. én meg búvóhelyemen rekedve önkéntelen fültanújává válok. Hozzáfűzi. – De hát a kiskorú lányunk a harmadikon lakik! – csúszik egyre följebb a hangja. elveszíthetjük a híresség támogatását. Egész héten itt lesznek. nehogy észrevegyenek. Mindenkivel találkozni fognak. amint a helyiségben az összes fej feléje fordul. és egy oszlop mögé bújok. a kijelző mutatja emelkedésüket a másodikra. – Te jó isten! – Ki elől bujkálsz? – kukkant körbe a hallnak azon a részén. hogy „Elnézést. vonzóan szabályos arcú. A főportás békítőleg kezdi magyarázni neki. és ha egy hozzátartozó megbántódik. fekete hajú. de a nő már a recepcióst meg a főportást abajgatta. Chloe kelletlen hümmögéssel beleegyezik. hogy gyönyörű szobát tettek félre nekik az alattam lévő emeleten. Amíg körbesompolygom az oszlopot.

különös tekintettel a felnőtté válásra. a küszöbönálló katasztrófa előérzete kísér apámék szobájába. amikor a portás fölszól. de a mostohaanyámnál ez még mértéktartónak minősül. a ruha rövidebb és szűkebb az ideálisnál. egyetlen. azokkal. hirtelen elhalálozás?). A kibúvókat fontolgatom (torokgyulladás. a tükör előtt állva fölfrissíti vérvörös rúzsát. *** Adam Richter meghívta vacsorára Chloét és apámat. jobb kezemen édesanyám gyűrűje – platinakarikába foglalt. – És még valami. Chloe fekete ruhában és tűsarkú fekete lakkcipőben nyit ajtót. – De mit csináljak az összes többiekkel. Épp kifújom a liftből való kiszállás óta visszafojtott lélegzetemet. – Egy kis smink sem ártana. – Papír zsebkendőt nyomkod az ajkára. – Jaj. . hozzá gézszoknya a türkizkék vízfestésszerűen egybemosódó árnyalataival. epilepsziás roham.– Emma. nem ránk fognak neheztelni a szüleink és azok sudribunkó viselkedése miatt. mikor kezdesz végre felnőtt ruhát hordani? Valami ízléses ékszer is javítana a helyzeten. mindenki mást nagy ívben letojunk. – Megnyomja a harmadik emelet gombját. – Szerintem én így is gyönyörű vagyok – lép ki apám nyakkendőkötés közben a fürdőszobából. Mindenki mást nagy ívben letojunk. négyzetesre csiszolt gyémánt. fél kézzel átfogja a vállamat. Az esemény önmagában véve is vészterhes. mindenki mást nagy ívben letojunk. – Emma. szokás szerint észre sem veszi a felesége ellenem indított támadását. hogy megérkezett a taxi. de a film még néhány szereplője részt vesz rajta. akik ismernek és szeretnek bennünket. A szerelésem: vállpántos türkizkék felső. amikor végigpásztáz a tekintete. A fülemben pici ezüstkarika. akik nem ismernek és szeretnek engem? – Mindenki mást nagy ívben letojunk. – Azok. hadd osszak meg veled egy fölszabadító igazságot a szüleinkhez fűződő kapcsolatunkról. Connor!– taszítja játékosan mellbe a nő. Chloe sóhajt. és az ajtó ránk csukódik.

majd rámosolygok Emmára. Emma mosolya feszült. én Brooke mellé. Graham természetesen a másik oldalára kerül. A pincérek sürgölődnek. nyolc főre – közli a lány a teremfőnökkel. hogy megismerhetem. – Emma. Chloe nincs tisztában vele. a gyakornok közé. A lány apukájával is jattolok. a partnere a filmben. ahogy kezet adok neki. mígnem fél óra múlva Chloe a harmadik pohár boránál tart. FEJEZET REID R ICHTERREL ÉS AZ EGYIK FELVÉTELVEZETŐ GYAKORNOKKAL érkezem az étteremhez. amikor meglát. Vihog. Emma mostohaanyukája – csüccsen le mellém az asszony. Emma az apukája meg Laura. – Foglalás Richter névre. majd Emma a szüleivel. fölkészültél holnapra? – kérdezi tőle a gyakornok. és egyfolytában hozzám beszél. – Szia. Vagy bármiféle decens viselkedés. tenyerébe támasztja az állát. – Én pedig Reid. Örülök. Chloe vagyok. közel hajol. először csodálkozom is. Anyám úgy mondaná. . teljesen.17. Az asszony az asztalra könyököl. akinek elkerekedik a szeme. hogy előkészítsék az asztalunkat. Kerek asztalhoz ülünk. Az anyukája szuperdögös. és Brooke tüntetően feléje húzódik tőlem. mi fán terem a beltéri hangerő. – Igen. amint belép Graham és Brooke.

valami karácsonyi tévégagyiról kérdezi. Laurára. – Te most ugratsz engem! – nevet Chloe harsány. A másodperc törtrészére megint összefonódik a tekintete Grahamével. Hmm. mulatnék azon. – Szerinted nem? Graham válasz nélkül hagyja. Brooke egy pillanatra Chloéra néz. Egyáltalán nincs ínyemre ez az egész. ahogy fölhúzza magát a helyzet miatt. Fölegyenesedik ültében. hogy figyelmen kívül hagyja.– Na és mi a legvadabb szöveg. majd Grahamhez hajol. aki úgy szorongatja a villáját. hogy a bugyiját írjam alá. mint fegyver. Egy siket nőt a halló lánya tanít hegedülni. Chloe közben egyre közönségesebb színvonalon társalog velem („És ezalatt rajta volt?”). mennyire hatékony. Ha bárki másról lenne szó. – Hát – hajolok én is közelebb –. hogy nyilvánosság előtt moderálja magát az ember. A nyakán lüktet egy ér. és ahogy Emmára pillantok. Ennél jobban már nem is különbözhetne Emmától. Richter a legutóbbi filmjéről. *** EMMA . de fogalmam sincs. hogy mindjárt világgá szalad. bár a srác arcát nem látom ebből a szögből. Emma pedig minden tőle telhetőt elkövet. tekintete nyugtalanul villan Richterre. és súg neki valamit. mintha azt fontolgatná. Emma mély lélegzetet vesz. nevet. azután Emmáét. sipítóan éles hangon. hogy szemkontaktust teremtettek. az arckifejezése higgadtabbá válik. Ez az asszony nyilván soha nem hallott róla. majd egy nyomatékosan hosszú pillanatig az alkaromon nyugtatja – klasszikus flörtölés. egyszer egy gyönyörű nő azt kérte. újratölti a lány borospoharát. és láthatóan ismét megnyugszik. Brooke-ra. legszívesebben megvédeném. Érzékelem. mihez kezdjek. látom. amivel egy nő valaha is autogramot kért tőled? Szabad kezével az idegesítően hivalkodó fülbevalóját babrálja. Őszintén szólva. Azután Grahamre. Vagy öngyilkossági eszköz.

de nem annyira. nem is fogom. hogy Quintonnal meg a többiekkel megvizsgálják a Hatodik utca szórakozóhelyeit. és miután megérkezünk. Uramisten! Milyen érzés lehet egy pánikroham? Nem kapok levegőt. hogy megy! – előz meg a válasszal Chloe. mint egy természettudós valami különös. legszívesebben elsüllyednék. Chloe velünk jön kocsmázni. Connor. hogy előbbutóbb ez az este is véget ér. hogy a nő eltörje a bokáját. Mikor utaznak haza? Én: Csütörtökön. ugye. h leugorjak róluk! Em: ILYET VICCBŐL SE MONDJ! Drukkolok. Én: A durva életbe. Az itteni épületek nem elég magasak. A taxiban előhúzom a telefonomat. és azt hiszem. hogy apám egy vállrándítással kötélnek áll. Úgy látom. apám inkább elnézően. így várom. apám pedig rögtön . harsányan ömleng valamin. hogy ne venném észre a tényt: úgy szemléli Chloét. Mindenki a mostohaanyámra meg rám mered. Egy bárszékre telepszem. A filmrendezőm ül itt. és a partnereim.LIDÉRCNYOMÁS EZ AZ ESTE. Chloe az étkezés vége felé a szempilláját rebegteti Reidnek. meggyőzöm a többieket. Mély lélegzetet veszek. nem tudok táncolni. hogy ma reggel futás közben megrándult a bokám. és tíz dolcsit adok a mixernek. Sosem értettem a kapcsolatukat. – Emma. amikor Chloe és Reid a táncparkettre indul. új fajt. Meg tudnám fojtani az apámat. Győzködöm magamat. Azután Reid bejelenti. Grahamre nézek. milyen helyes és aranyos ez a Reid. ő meg újra énrám. te is jössz? – Persze. – Jaj. menjünk mi is! A fölhúzós majmos tapsikolásával fogadja. aki ezért kamuból vizet töltöget a poharamba. Reid arckifejezése tartózkodó. semmint elszörnyedve figyeli a neje viselkedését. Vagy a medencéjét. Emily SMS-e ötletet ad. hogy az első adandó alkalommal lelécelhessek. együtt érző és megnyugtató a tekintete. miközben Chloe arról csicsereg apámnak. Hol a ködsipkám!!? Em: Jesszus. amit a srác éppen mondott. A megfelelő pillanat akkor érkezik el. a szívem összevissza kalapál.

ne olyan hevesen! – engedi el a karomat Graham. – Valószínűleg ugyanazért jöttem el. nem szeretnéd. tudom. hogy pff. – Tényleg? Légy szíves. és megadóan emeli föl a kezét. a pici lángba tartja a cigarettát. – Jézusmária. hogy nikotin. hogy rágyújts? Tenyerével elfogja a szelet a cigarettától.ezután angolosan távozik. szippant. amit úgy hívnak. akkor jogos. ne akard. A szálloda csak két-három jól kivilágított háztömbnyire van. készen arra. ha én meg rád szólok a kis függőséged miatt. ahogy egymás mellett elindulunk a szálloda felé. hogy a bokasérülésed életveszélyes – mosolyog le rám a srác. amiért te. mert folyton azt mondom. – Sejtettem. – Csak azért jöttél el. – Nem hát… – Szóval ha te rám szólsz egy rossz beidegződésem miatt. – Aú! – Még egyet szippant. A kissé illuminált tömeg és néhány tipikus beszólás ellenére viszonylag biztonságban érzem magamat. ami hosszan bodorodik mögötte. – Szóval mit akarsz tenni az ügyben? . hogy kimondjam! Grahamre nézek. miközben a járókelők kikerülnek bennünket. – Azt erősen kétlem. megpördülök. ha képmutatónak tartanának? Értetlenül mered rám. mielőtt belépnénk a szállodába. azt viszont kiszúrtam. – Igen. A bárban nem láttam őt. és fölkattintja az öngyújtót. Ám amikor egy kéz hátulról könnyedén megragadja a felkaromat. Nahát. hogy orrba vágjam az illetőt. azután elnyomja a cigarettát. az agyába szuggerálom ezeket a szavakat. Bólint. hogy Brooke Quintonnal táncolt. hogy igazad van. – Hé. az úttest felé fordul. de nélkülem – ezzel részemről újabb rosszpontot szerzett. és cigarettát meg öngyújtót húz elő a zsebéből. Graham! Várom. – Ez van. – Jó kifogás sose rossz – mondja. – Graham… gondolom. Ez könnyen ment. és kifújja a füstöt. hogy a szívem lecsillapodjon.

nem veszi-e zokon. Most eszmélek rá. hogy segíts leszoknom? Kissé összevonja a szemöldökét. illetve az is. – Ezt miattam kerested ki? Azért. Rám sandít. – Na és mi az. – Úgy hallottam. Párszor próbáltam már leszokni. Nem valami sokra mentem. ami működik? A kutatásaid szerint. – Aha. – Hát. a szobájához érünk. Hát akkor… esetleg reggel találkozunk? – Ja. Meggugliztam. mit mondanak a dohányzásról. Olyan bohém. Graham megböki a 3-as gombot.– Nem tudom. ha valakivel együtt szoksz le. Megfordulok. – Na jó. kiemeli a kulcskártyáját. úgyhogy talán én is segíthetek neked. de azok receptre kaphatók. a sokkterápia nem valami hatékony. féloldalra húzódik a szája. Illik hozzád. És a szorongásoldó szerek is segítenek. Kinyílik a liftajtó. és nem tudom. nem a társaságát. te segítesz leszoknom arról. . Eddig hogyan próbáltál leszokni? – Sokkterápiával. – Tényleg? – Tényleg. már az ajtót nyitom. – Amíg a liftre várunk. Talán mégsem veszett teljesen kárba ez az este. hogy pff. – Nincs kedved bejönni. – Pontosabban csúfos kudarcot vallottam. – Tetszik a szerkód. amikor utánam szól: – Emma! – Végigsiklik rajtam a pillantása. – Jé – mosolyodik el. Lépkedünk a folyosón. hogy beleavatkoztam a dolgába. beszállunk. a tapasz meg a rágógumi fokozza a siker valószínűségét. persze. vagy… újabb tortakómát előidézni? – Isten ments! Ma már egy falat sem fér belém. a hajába túr. önsegítő csoportra támaszkodsz. a szobámhoz megyek. – Jó. – Köszi! – Szívesen! Előveszi a tárcáját. filmet nézni. hogy öt másodpercenként azt mondogassam. hogy csak a további evést akartam elhárítani.

a házibulit. Amikor megérkezünk a helyszínre. Amikor eltűnt. Már megint. És a többségük magánkívül igyekezne bármit megtenni a kedvemért. Ezen a baromságon bőven ráérek még törni a fejemet. Most rögtön kisétálhatnék. Lizbeth legjobb barátnőjénél. és légzőgyakorlatokat végzek. mintha egy rusztikus lakberendezési katalógusba csöppentem volna. . ahogy csak akarom. független filmes dupla nulla. Egyébként is mi a francot kavar közben Brooke-kal? Laura szól. és minden ujjamra találnék egyet. együtt éreztem vele. Nem mintha nem érteném Emma reagálását a mostohaanyja viselkedésére. Akkor meg mi izgat annyira Emmában? A kihívás? Valaha Brooke iránt is ugyanígy éreztem – és tessék. FEJEZET REID E MMA TEGNAP ESTE FÖLSZÍVÓDOTT. Nem fogja elvenni tőlem valami hatodrangú. Félig-meddig arra számítottam. hogy hanyagoljam a témát. hogy nemsokára mi következünk Tadd-del.18. Ma az egyik legelső jelenetet vesszük föl. középszerű tehetségű. és nem érdekel. Charlotte Lucasnál. Figyelem MiShaunt és Emmát. hogy Graham is kámforrá vált. esztelenség-e: kívánom ezt a lányt. amint a megnyitó jeleneten dolgoznak. Azután egyszer csak észrevettem. mire jutottam vele. Mi a franc? Az agyam azt mondja. úgy érzem magam. millió és millió csaj vár rám. egy ilyen Graham. hogy ezúttal kifelé menet egy fél pár üvegcipőt találok. úgyhogy elfordulok.

Charlie. Will. Neked senki sem elég jó? WILL Itt nem sűrűn. az okés. átvág a helyiségen Charlotte-hoz. beszélgettem vele pár percet. . egyetlen frankó csaj sincs az egész bulin. Na. Lucasék háza – éjjel WILL és CHARLIE a többi bulizót nézi.BELSŐ. elvonul mellettük. Lizbeth viszont helyes. de nem törném össze magam érte. WILL Tényleg nem rossz. és kihallgatja beszélgetésüket: CHARLIE (túlharsogja a zenét) Eszméletlen jók itt a csajok. kivéve azt. Pont a te eseted. LIZBETH méltatlankodva bújik elő rejtekhelyéről. az agyam eldurran tőled. akinek az előbb fűzted az agyát. de ezzel kész is. Beszélhetnél vele. CHARLIE Jane Bennet a legszexisebb csaj. WILL (lefitymálóan) Hagyjad már. A húga. CHARLIE Jesszusom. Kedvesnek és értelmesnek látszik. miközben LIZBETH egy kiszögellés mögé rejtőzik.

hogy eláll a lélegzetem. mostanában több alvásra van szükségem – fordulok a hűtőhöz. – Arra célzol. ez a szokásos koffeinforrása. és kiveszek egy palack vizet. – Ennyi! – szól Richter. . – Ja. mert úgy nekilendül a nyelve. ha Lizbeth olyan szexis. mint a tornádó. néha kettőt is. – Úgy viharzottál el mellettünk. hogy tapasztalatot szereztem a kigúnyoltságban? – Játékos epéskedésre törekszem. vagy akár hármat. – Fölnéztem. Úgy érzem. – Tehetetlenül érzem. Tutira nem szeretnélek fölidegesíteni. hogy elönti az arcomat a vér. kellemesebb külsejű változata lenne. *** EMMA – JÓ VOLTÁL A JELENETBEN. hogy lehet valaki olyan lökött. mintha egy műalkotás mellett állnék. mint Will. – Mi történt veled tegnap este? – Közvetlen közelről olyan jóképű. és eltűntél. Igyekszik komolyan beszélni. hogy csak játszottam – próbálom megállni mosolygás nélkül. – Csak nem értem. Hátborzongató. Naponta legalább egyet megiszik. remélem. hogy nem tűnök sértődötten akadékoskodónak. – Eszemben sincs ilyesmire célozni – néz le rám fölvont szemöldökkel. hogy nagyon meggyőzően mutatod a kigúnyolt nőt.aki eldobált kólásdobozokat és szalvétákat szedeget össze. mint te. mintha az ügynököm. de a szeme kópésan csillog. de olyankor Richter eltiltja a további koffeinfogyasztástól. hogy kezdi egyberagasztgatni a szavakat. – Reid hatdecis karamellás tejeskávét tart a kezében. EMMA. – Csupán annyit mondok. Dan fiatalabb. – Még szerencse. hogy megszakítsam a szinte hipnotikus hatást.

most néhány bulifelvételt csinálunk. Ahogy a futóösvény felé tartottunk. hátralöki az arcából. kinyomkodtam belőle a vizet. amíg utunk feléhez nem értünk. hogy nem hiányzik nekem a komplikáció. hogy tömegtámogatást biztosíts? – Asszem. és nevetésben törtünk ki. egymásra néztünk. Azt hajtogatom magamban. hogy kora reggel futkosson velem. – Egymáshoz ütődött a térdünk. A rendezőasszisztens figyelmet kér. – A végén még jó kis záport kapunk a nyakunkba. mivel én dumáltalak rá.Már-már elmondom Reidnek. – Szóval hogyan döntöttél a dohányzásról? – Meg akarom csinálni. Ujjaimmal végiggereblyéztem a hajamat. – Mindenki a helyére! *** Graham ma reggel a hallban várt. . az eget vizsgálgatta. sötét fellegek úsztak fölöttünk. Mármint a leszokást. lábunkat a padra tettük. és a tető alól bámultuk a csatakos tájat. Az asztalra ültünk. – Bár nem lesz könnyű. Nem mintha Reid fárasztaná magát azzal. A felhőszakadásban öt perc alatt bőrig áztunk. némi. – Két kézzel csöpögő hajába túr. de mégsem. hogy minden reggel fölkelek futni. – Bejelentése fáradt üdvrivalgást vált ki a társaságból. amikor leértem a földszintre. – Oké. – Beborult mára. – Sűrű. ilyesmi. vihar előtti. – És te készen állsz arra. na. Az ég csak vészjósló maradt. majd pár másodperc múlva eleredt az eső. én meg követtem. Amikor közvetlenül az ösvény mellett egy fedett piknikező helyet pillantottunk meg. valamelyest illetlen tapizás. akkor aztán egyetlen fülsiketítő mennydörgés reszkettette meg a földet és csalt elő kínos sikítást belőlem. bár a stáb pár tagjával már találkoztunk. azután mára végeztünk. most már kénytelen vagyok – mosolyodtam el –. emberek. A színészek közül csak mi ketten dugjuk ki olyan korán az orrunkat az utcára. Ahogy zuhogni kezdett az áldás. fémes szag érződött a levegőben. és úgy határoztunk. tánc. a változatosság kedvéért ellenkező irányban futjuk le. Graham odanyargalt.

– Nem hiszem.Úgy bámult. leszökkent az asztalról. Neki kell vágnunk. (Helyes… kis… puffogó… szokásom?) Nyeltem egyet. lazán fogva tartotta a kezemet. mint tíz perccel azelőtt. magával rántott. Az arcomhoz emelte a kezét. ahol megpihent. a fülemben úgy zubogott a vér. Követtem. hogy a körös-körül tomboló özönvíz zaját is elnyomta. súrolta a fülemet. és a fülem mögé kanyarította. azután elengedte. mintha olvasni próbálna a gondolataimban. ujjai nyomán libabőrös lettem egészen a combomra támasztott kezemig. Kinézett az esőbe. hirtelen tudatosodott bennem a közelsége. és egymillióval több kérdés rajzott a fejemben. és elmosolyodott. a vállamat. Egymás szemébe néztünk. Bár addig semmit sem ígérek. – Oké – feleltem olyan súlytalan hangon. ahogy Graham leeresztette a kezét. Még egyszer megszorította a kezemet. végig a karomat. gyöngéden félresimított egy nedves tincset a homlokomból. hogy meg sem hallhatta. – Fölkészültél? Bólintottam. és kikocogott a zuhéba. – Én pedig igyekszem nem gondolni cigarettára. . miután olyan brutálisan cikizlek a helyes kis puffogó szokásod miatt. Mély lélegzetet vett. amíg nem szerzek olyan nyavalyás tapaszt. hogy egyhamar eláll. és ahogy sötét szeme az arcomat fürkészte. – Talán nem is érdemlek segítséget. Csak a kávéra gondolj! – Újra rám nézett.

tépett emós haja a szemébe lóg. Bob. Sportoló bátyja meg az apukája örökösen nyüstölte emiatt egészen a legutóbbi időkig. FEJEZET REID L OS ANGELES-I BARÁTOM. hogy problémád van ezzel. A limuzinnal megyek elé a reptérre. A mai tizenkét órás filmezés totálisan kipurcantott. hogy Bobbal többé nem Call of Dutyzom. ma este lóghatunk együtt. testhez álló póló. mindkét csuklóján bőrpánt. Azután kijön Walt. hogy elkísérjen. Bobtól azonban idegen ez. úgyhogy nem csinálok gondot abból.19. erre te lepuffantasz. hogy egy hadjárat után fejbe lövöm Bob játékosát. Nem tudtam. ember? – mered rám. de holnap nincs jelenetem. – Mi a franc. holnap este egyetlen hepaj erejéig Austinban nyomatja. aki egy zenekar frontembere. bocs. amikor hirtelen átment rocksztárba. Walt Riggs. Folyton ilyeneket tolunk. Mindig így öltözik. Nem kóser. bokára feszülő farmer. Már megszoktam a mókát Tadd-del és Quintonnal. Ez a tag komolyan veszi testőri kötelességeit. Elkettyenve csóválja a fejét. leeresztem a sötétített üveget. ember. Megnyomom a gombot. Jesszus! Megjegyzem magamnak. és Bob ragaszkodik hozzá. – De hát társak vagyunk. Call of Dutyt játszunk Bobbal. Együtt aprítottuk az ellenséget. úgyhogy azt mondtam Waltnak. Ez nem kóser. „Hűség mindhalálig!” meg minden. Amíg az érkezési oldal előtt várakozunk. – Hú. Walt nevét . Leesik az álla.

Beszáll. hogy dalszöveget. – Szóval mi a program. és mindenkinek fénylett a bőre. mosolyog. – Ideje hozzászoknod. Valószínűleg még egyszer bocsánatot kellett volna kérem. hogy elhívom a lányt szórakozni Walttal meg velem. Elhallgat. előveszi a beszállókártyáját. odaslattyog. ami nem bírta szinten tartani a hőmérsékletet a házban. hogy lássam. az emberek nyújtogatják a nyakukat. mondjuk. öreg! Nem rossz – értékeli a limót. Körülbelül egy hete adott interjút a Rolling Stone-nak. Meglát. és csontropogtató kézfogásban részesíti.40-kor vár a kocsival. és balra fordul a szobájához. Kicammog a liftből. Bob azt mondja. szénfekete haj és átható tekintetű zöld szempár – mellett a srác komoly énektehetség. – Helló. öreg? Tisztára föl vagyok pörögve. A repülés kurva szar volt. Megcsóválom a fejemet. Ezek komolyan összejöttek. . tízkor? – Csúcs! Miután Bobbal visszaérünk az én szállodámhoz. Egyelőre nem valószínű. félrelöki a szeméből a haját. és a hátára firkant valamit – leginkább arra tippelek. a szellőzés nem működött rendesen. vagy mi. amint Graham bemegy Brooke szobájába. és még épp idejében nézek föl. képes tudósítást fognak megjelentetni a zenekaráról. Amint Walt átadja neki.kiáltom. mint máskor. a folyosón jobbra fordulok. – Bobra pillant. hogy sokan fölismerik. amit tapasztalatból ismerek. 21. – Kiteszünk a szállodádnál. Walt vagyok. Megnézem az időt a telefonomon. hogy elvegye a cuccát. miközben a sofőr kiszáll. ahogy kitárom neki az ajtót. – Helló. és visszajövök. de hamarosan megváltozik a helyzet. nem olyan bőbeszédű. De még megerőltetőbb napja volt. – Baró! – Rám néz. amiért kinyírtam a Call of Dutys figuráját. eszembe jut. és mivel tudom. mint a légkondi. hogy körbepillant. Pár perccel múlt nyolc. Waltnak arcizma sem rezdül. a szobámhoz indulok. Pokol az égben. ahogy látom. azonnal előrelendíti a kezét. de muszáj letusolnom. félig koreai külseje – halvány bőr. Emma szobája néhány ajtóval odébb van. mint nekem – több jelenet. emiatt több újrázás olyan gikszerek miatt. hol tartózkodik pillanatnyilag Graham – ennélfogva hol nem tartózkodik –. Félig ír. – Majd meglátjuk. hogy lássák. – Bob – recsegi a testőr.

Brooke abszolút zenebolond. nemhogy bármi egyebet csinálni. hogy elhívom az egész társaságot. A szüleim hál’ istennek úgy döntöttek. hogy röpke kalandnál többet akar. Reiddel meg Grahammel kapcsolatos gondolatok kavarognak az agyamban. hogy leteszteljük a kettőnk közötti kölcsönös vonzalmat a filmvásznon kívül. így Emma megmarad nekem. úgyhogy muszáj korán visszaérnie. amilyen Walté. videoklipeket nézek. egy kis mogyorót rágcsálok a minibárból. de nem vagyok benne biztos. Nagyon korán alszom el. Ma reggel esküdni mertem volna. a szobaszerviztől gyümölcstálat rendelni. hogy ellazuljak. ma este magukban szórakoznak. Két órát aludtam. mint átöltözni bokszerba és pólóba. néhány falatot enni. azután összerogyni. feltörő bandákat csípi. hogy arra vágynék. hogy Graham megcsókol. Ő tutira eljön. kívántam is. Senki sincs kint. különösen a kevésbé ismert. Na jó. ahol Reid egész nap figyelmesen bánt velem. és este tíz körül a tévében pergő Nirvana-videoklip – a Come As You Are – vadul villogó képeire ébredek. ez kamu… de jó okkal türelmes tudok lenni. halkan . *** EMMA AZ EGÉSZ NAPOS FILMEZÉS ANNYIRA KIFÁRASZTOTT. Én türelmes srác vagyok. hogy gondolkozni sem tudtam rendesen. fogat mosok. flörtölt is. A holnap esti koncert tökéletes alkalom arra. Elbattyogok Graham ajtajáig. és kikukkantok a folyosóra. kinyitom az ajtót. és tudom. hogy most legalább két óráig nem bírok visszaaludni. de ő inkább elfordult. Vagyis pontosabban elfutott. Vajon Brooke miatt? Azután a forgatásra mentem.Azonkívül neki holnap is forgatnia kell. Elhaladok Emma szobája előtt. Nyugtalanul lődörgők a szobában. és kétségkívül leköti Graham figyelmét. és inkább bedobok a szobámban pár minivodkát. Eleve azt terveztem. Végül fölkapom a szobakulcsomat. megcsinálok néhány felülést. de egyre izgalmasabb. Én meg nem hiszem.

Egy időre elaludtam. talán te kopogtál be hozzám az előbb… – Á. Francfrancfrancfrancfranc! Kisvártatva Graham kopog az ajtómon. és előtárul egy sáv feszes hasából. becsapom magam mögött az ajtót. a pólója ingerlően fölcsúszik. farmerban és pólóban. asszem. – Akkor bemehetek? – Ja. amint kilép Brooke szobájából. hogy gyere. Ki sem kell néznem. Az én agyamat meg az tölti ki. – Szia! – kémleli sötét szemével az arcomat. talán még te sem feküdtél le. amit ma reggel elkezdtél. Ma reggel talán majdnem megcsókolt. mármint nem. Mély lélegzetet veszek. kinyitom az ajtót. hogy lejjebb a folyosón kinyílik egy ajtó. vagy valami… – Ebben nem is tévedtél – mosolyodik el Graham. Semmi. hogy ő az. és hülyeség csak azért nem szóba állnom vele. hogy megnyerő arckifejezést bűvöljek magamra. Csak unatkoztam. milyen hanyagul szexis így mezítláb. – Szükséged volt valamire? Csak mert… azt hittem. és ma reggel ténylegesen semmi sem történt. tulajdonképpen semmire sincs szükségem. nyújtózkodik az ajtókeretben.kopogok. persze – húzódom be a szobába. Tétován rágom a hüvelykujjam körmét. magas. kicsit erélyesebben újra kopogok. az imént meg Brooke szobájából jött ki. most az egyszer azonnal fölvillan a zöld lámpa. – Nem tudom. minden színészi tehetségemet bevetem. én kopogtam be hozzád. Jobbra-balra az ajtófélfának támaszkodik. de minden rendben. visszamennék a szobámba. különös tekintettel arra. Megfordulok. húsz-harminc másodpercet várok. nem. . és meglátom Grahamet. Csak gondoltam. belököm a kártyát a zárba. két kézzel megmarkolja a szemöldökfát. és igen. és fejezd be. de hallom. tudom. mert a csaj szobájában járt. Hátrapillantok. és már benn is vagyok. Basszuuuus! Gyakorlatilag lefutom a távot a szobámig. – Bocs! Jesszus. és eléggé pörgök… – Miért nem kussolok már?– Szóval… hát… ennyi. – Unatkoztál? Mi járt a fejedben? Próbálom elhessenteni a felötlő válaszok tömegét. én meg az ágyra ülök. és magam alá húzom a lábamat. most meg fölébredtem. leteszi magát az egyik fotelba. De haverok vagyunk. izmos teste kitölti a térközt. még mindig kicsit zizi vagyok a kései szundikálástól! Belép mellettem.

– És te hány éves vagy? Húsz? – Aha. ő pedig mellettem térdel. érettebbnek tűnsz. Például hány éves vagy? – hajol előre a térdére könyökölve a fotelban. viszont a vonásaid alapján idősebb is lehetnél. Honnét tudod? Azt persze nem fogom elárulni neki.három hétig. azután fölmordul. A szeme feketéllik a szoba félhomályában. továbbra is mosolyogva rázom a fejemet. – Na ez aztán tényleg izgalmas téma. Hátrébb húzódom az ágyon. Két másodperc alatt hanyatt fekszem. és felém mozdul a fotelból. Tizenhét. – Mmm. – Á. Még két hónapig és… – fejben számolok – . és maga felé húz. Az ágyam vetetlen. neeeem…! – Szóval azt állítod. hogy ez az elrendezés maga az intimitás. kideríthetem az összes titkodat. nagyon éretlennek tűnsz. – Kimondottan rozzantnak – tartom magam elé a két kezemet félreérthetetlenül megjátszottan védekező gesztussal. ennek ellenére idősebbnek. És még a legalapvetőbb dolgokat sem tudom rólad. hogy az interneten kutakodtam utána. te fiatalabbnak. tudom. hogy a másik kezével elkapja. amikor fél kézzel megragadja mindkét csuklómat. – Ja… ez meglepő? – Avonásaid alapján fiatalabb is lehetnél. a másik karját a derekam köré lendíti. – Tehát nem egészen három hónap múlva töltöd be a tizennyolcat. – Megrökönyödése láttán elnevetem magam. Az évek során rengeteg helyszínleírást olvastam. mint sokan mások – felelem. . – Ami azt illeti. Annyi időre elengedi az egyik csuklómat. – Vagy… ki is vallathatlak. ahogy előrenyomul.– Nézzünk valamit? – bólint a televízió felé. mint egy éretlen vén szivar? A szája egyik széle fölszalad. és a fejem két oldalán az ágyhoz szögezi a kezemet. utánam jön. fél lábbal az ágyra térdel. csak nem voltam biztos benne. a takaró meg a párnák szanaszét.. – Viszonylag unalmas vagyok. – Így is többet tudsz rólam. úgy nézek ki. a szobában csak egy kislámpa meg az MTV villódzó képei szolgáltatnak fényt. ezt nem hiszem. június óta. Már majdnem az ágy másik szélére érek. Nem meglepő..

óvatosan az enyémre mozdul. mert nem válaszoltam. érdes hangjában ott rezeg mindaz. . a térdhajlat érzékeny pontjára. Képek villannak föl az agyamban: őszinte aggodalma. amikor édesanyám elvesztéséről meséltem neki. fél térdét a combomra csúsztatja. Az érzés. Túlontúl hamar elhúzódik. ahogy ma reggel ázottan mellettem ült. kinyitom a számat. az államat. még sincs erőm ellenállni – neki. – Igen – rebegem. Oldódik a szorítása. Nyelvét finoman végighúzza az ajkamon. szétválasztja vele. onnan csupasz lábamra. vagy akárminek. Megszorítom a kezét. elnyúlik mellettem. miközben lehajtja a fejét. Mély. halántéktól nyakig. logikátlan az egész. és az arcomhoz ért. ha megyek – szólal meg. úgy szívjuk be a levegőt. és behunyom a szemem. mintha víz alól merültünk volna föl. a csókja egyre határozottabb… A keze a derekamról lejjebb vándorol a csípőmre. – Jobb. – Egy csóknak – feleli rezzenéstelen tekintettel.– Megadod magad? Kalapál a szívem. hogy kilép Brooke szobájából. – Igen? – Igen. szabad kezemmel a pólójába kapaszkodom. ujjaink egymásba kulcsolódnak. A meghökkenés néhány perccel ezelőtt. – Minek adjam meg magam? – suttogom. Ujjaival a hajamat birizgálja. saját vágyamnak. A részletek nem illenek össze. hüvelykujja megcirógatja az arcomat. ahogy fél kezébe fogja a fejemet. összegabalyodunk az ágy közepén. perceken át szinte mozdulatlanul fekszünk. belöki. vagy kíváncsiságomnak. Jobb tenyere az én balomra tapad. Kívánom azt a csókot. Forró a tapintása. amennyire csak bírok. Végighúzza az ujjait az arcomon. és megdermed. magára húzza a lábamat. Tök mindegy. kezd visszakozni. és annyira hozzápréselődöm. jobban hozzásimulok. azután a szája puhán. Szívverésünk lelassul. Fölsóhajtok. a fülem mögé tol egy tincset. amikor láttam. egymás szemébe nézünk. a karja körülöttem. majd továbbhalad nyaktól derékig. amit nem mond ki. másik válla a fejem alatt. mindketten zihálunk. a mellkasom zihál. és a fejem búbjától a lábujjamig bizsergek. és ez nagyon is zavar.

hogy csak álmodtam ezt az egész közjátékot.Fölnyitom a szemem. és most tényleg álmodom róla. hogy az már egyáltalán nem is szín. majd hátra sem pillantva poroszkál ki a szobából. csupa olyan gondolat és késztetés. A ki. A szeme annyira sötét. Majdhogynem abban a meggyőződésben alszom el. és lassan kibontakozik kezem-lábam öleléséből. lüktetést leszámítva mozdulatlanul fekszem.és belégzést. csak féltve őrzött mélység. de cserbenhagynak a szavak. homlokon csókol. amit nem tudok megfejteni. Fölém hajol. ránézek. Újra meg újra. szívdobogást. – Holnap találkozunk – mondja. tiltakoznék. .

FEJEZET REID W ALT ÁTMENT „A TEST A LÉLEK TEMPLOMA” FÁZISBA. megkérdezem tőle. Épp szólni készülök Jeffnek. A zenekar jó. Jeff igencsak impozáns jelenség. Igen. amiért lelőttem az avatarját. Bob nyilvánvalóan még mindig duzzog. ahol holnap játszani fognak. hogyan szerezte. Egyszer. És vakuljak meg. Márpedig nem nagyon óvatoskodtam. meg tudom jegyezni. és míg én a második sörömnél tartok. Nem kevésbé drabális. ha majd eléggé berúgok. Most abban a bárban ülünk. Az este előrehaladtával kezdik észrevenni Waltot meg engem… meg Jeffet. és folytatódik az álláig. mit felelt. ha veszély fenyeget. ma este Jeffet küldte velünk. tetoválás borítja. hogy ha válaszol. Ez teljesen király. Ez a bibi a testőrökkel. A banda helyéül szolgáló kis emelvény előtti rész megtelt táncolókkal – leginkább lányokkal. Remélem. mint Bob. egyetlen vékony forradás szeli át a fél szemöldökét. mint Walté. érinti alatta a járomcsontját. a védelemre már nincs is szükség. de elmegy. a félig ázsiai srác teázik a bárban. hogy forraljon neki vizet egy csésze teához (magával hozta a saját zöld teáját). ha ettől nem jön össze neki valamelyik itteni lány. hogy megégette magát. Nem akarok ítélkezni – lehet. ám pillanatnyilag nem ez a helyzet. rögtön azután pedig a védelem. hogy . olyasmikbe is beleugrott. Egy ideig nagyon keményen csapatta. Walt megbűvölte a mixer csajszit. Nem olyan jó.20. Ha kellően elrettentők. Nem mindennapi história lehet. Fő rendeltetésük az elrettentés. amikbe én nem mertem volna.

Walt megfogja. Walthoz hajol. gépzene. mert a banda szünetet tart. aki a lábfejével még most is a szék lábába akaszkodik. Az mintha nem hinne neki. Reid? Az elutasított. Testtartása nem marad észrevétlen. elvileg nem – nevet Walt. – Te Walt Riggs vagy. – Úristen! Visszanéz Waltra. és azokra meg énrám ügyet sem vetve helyet foglal a széken. – Király… Nyilván alaposan megvolt. fekete frufruján át szemlélgeti a lányt. hogy „nekem már megvolt” – magyarázza a lány. – Magányosnak látszottatok. azután mégis megdicsért lány arca ennek megfelelő érzelmeket mutat. és gyönyörködöm abban. nem. – Te frankón Reid Alexander vagy? Persze. ha téged viszlek el? – Gondolom. tágra nyílt kék szemű bige átlibeg a két lány között.tegye magát láthatatlanná. – Akkor ő nem bánja – int Jeff felé –. majd elkerekedik a szeme. és összefonja a karját a mellkasán. Viszont nyugodtan foglalj helyet! A lány Walt ölére sandít. ahogy táncoltok. Én meg Carrie – nyújtja a kezét. Én csak hallgatom a zenét. úgyhogy kit zavar? A jelek szerint Waltot igen. hogy szűzanyám! – de azért mosolyog. de nem is riasztja el őket. de mindkét csaj eszméletlenül dögös. Mialatt a lány mérlegeli a szitut. latinnak tűnő feliratot. Ebben a pillanatban a zenekar gitárosa. – Á. A két lány visítva fölkér bennünket. Nem valami eredeti. ha magadra varrattad. – Komolyan? – kérdezi a második lány. a haverom azonban beakasztja a lábát a szomszéd asztal egyik székébe. . de tényleg te vagy az? Nem hülyítesz? Jeff kihúzza magát ültében. nem táncolok. és odajön hozzánk. – Kösz. – Én senki se vagyok – mondja a haverom. – De én nem megyek sehová. többszörösen piercingezett. amikor pár lány kiválik a nyájból. szürcsölgeti a teáját. – Bocsi – szólal meg az egyikük. és pislogva néz rám. átfordítja. hogy elolvassa a lány csuklójára tetovált. Walt arckifejezését kábé úgy fordíthatnám le. valami popszám csendül föl. – Lényegében azt jelenti. és odahúzza. úgy nézel ki. egy lila hajú.

vágod? Nem hallottál még arról a szabályról. Walt jóízűen mosolyog. és mire meglesz. öreg. akkor logikus lenne az érvelésed. Na de ha kölcsönös a dolog? Elmosolyodik. mert amikor a lány nem játszott. akkor holnap SMS-ezz. – Jó. – Hát ez az. öreg. hogy ma reggel egyedül futok az ösvényen. a fejét rázza. – Nem. hogy „házi nyúlra nem lövünk”? – De hát csak ma este ismerkedtél meg vele. – Mindjárt jövök – mondom. ez a lány utcahosszal a legérdekesebb csaj a placcon. talán fölviszi Carrie-t a szobájába. Ezen úgy öt másodpercig tűnődöm. végig beszélgettek. Bonyolult az emberi lélek. Azt hittem. De közelítek hozzá. és elviszem táncolni a két lányt. – Sohasem kölcsönös. már rajtam a tetkó. ha csak te játszanál vele. ha most csak szexelésre használjuk egymást? Azta! – Gondolom. a lány pedig teli torokból hahotázik. Mennyire válhatna valaha is szakmaivá. ez szakmai kapcsolat. Meg kell hagyni. de a fejét rázta. hogy hányra legyünk a hátsó bejáratnál. . – Talán még nem. Valamelyik fél mindig többet akar. – Sirály! Csá holnap! *** EMMA ILYEN CSÓK UTÁN arra számítottam a legkevésbé. Walt rájuk se hederít. Öten-tízen jövünk. Pár órával később tesszük ki Jeff-fel a szállodájánál.Vállat von. akkor hogy lehetne szakmai kapcsolat? Elgondolkodva rágcsálja a pofazacskóját.

A hallban a portáson meg rajtam kívül egy lélek sem volt. én a konyhaasztalnál ücsörgök. Talán napokig távol maradok. amint elkezdünk futni. hogy hiába várj rám. Nem biztos. Graham Néhány percig azon töprengtem. Fölismertem Graham kézírását a cédula alapján. . örültem. mint arra. újra átgondolom Graham csókját mostani hirtelen távozása és talán rejtjeles üzenete fényében. és beálltam a forró zuhany alá. MiShaun. a lépések számlálásával mérem az időt. hogy egyik lábamat a másik elé teszem. és máskor értem már le előbb. Amíg a stáb háttérfelvételeken dolgozik a Bennet-ház előtt. amit néhány napja az éjjeliszekrényemen hagyott. beszélgetni. Emma! Valami közbejött. hogy fölújítottam ezt a reggeli szokásomat. Ez hajnalban egyáltalán nem szokatlan. amire kívülről rákörmölték. Azután egyedül indultam el futni. mint Graham. Pierce? – Az egy-két méternyire álló portásnő felé fordultam. hogy Emma Pierce. nincs-e rejtett üzenet az utolsó mondatban. Csak nem akartam. – Ms. amit semmi mástól nem kaphattam meg: kivételesen nemigen kellett többre koncentrálnom. kibámulok a hátsó ablakon. – Üzenetet hagytak önnek – adott át egy összehajtogatott papírlapot. hogy nem tudlak elkísérni a szokásos reggeli futásunkra. de úgy gondoltam. és haza kellett mennem. mindez elcsitul. Idegességemben izzadt a tenyerem és remegett a gyomrom. Ne haragudj. mígnem végül visszaértem a szobámba. *** – Föld hívja Emmát! – rezzentett föl mélázásomból MiShaun. és állva olvasgattam. – Bocs. hogy a srác bármelyik percben megjelenhet. mert olyasvalamit nyújtott. Az egyik asztalról fölkaptam egy fél újságot. biztosra vettem.

Egyből elszégyellem magam.Nem is próbálkozom mentséget keresni. mint gondoltam. a koffeinhiányra hivatkozást túlragozni. nem beszélve arról. – Milyen családi ügye? MiShaun vállat von. – Ha visszajön. mit csinált vele. Reid közismerten skalpgyűjtő. a plázás jeleneteket nem csináljuk meg ezen a héten. mivel Graham is szerepel bennük. a szövegben lapozgat. csak most… sok mindent kell végiggondolnom. de ha le kell menned alfába. valami sürgős családi ügye akadt New Yorkban. Nyilván még szórakozottabban viselkedem. Egy pingponglabda érzelmi terhét viselem. szinte teljesen elfelejtkeztem a jelenlétükről. – Az igazat megvallva. hogy megcsókoljon. nincs-e kedved átvenni a szöveget. Fogalmam sincs. mint valaha. biztos elmeséli. Reid a felszínen kizárólag rám figyel. ide-oda röpködöm Reid és Graham iránt táplált saját érzelmeim között. Graham pedig – ki tudja. Az ujjammal köröket rajzolok az asztalra. persze. Meg aztán épp a csókolózásunk előtt jött ki Brooke szobájából. – Ja. míg Grahamet gyakran Brooke köti le. mintha egész nap eszembe sem jutott volna a srác. – Azt hiszem. Nem bírom kiverni a fejemből azt a csókot. Azután Graham ma reggel eltűnt. távol álljon tőlem. én idióta meg hagytam. mire hajt Graham? Tegnap este egyenesen Brooke szobájából jött az enyémbe. Graham… – felelem. te olyan jól tudsz tanácsot adni… – Újabb kérdés? Lökjed. picinyem! Nyelek egyet. és még a szüleim is itt vannak. – MiShaun. – Úgy hallottam. hiszen a valódi oknak semmi köze sincs folyékony serkentőszerekhez. a jövő hétre halasztják őket. amit ők érezhetnek. nincs semmi baj. – Nem. . – Miért utazott el Austinból? Nem tudja valaki? – Azt hallottam. Igazán egyértelmű… de az a tegnap esti csók nagyon jólesett. hogy háborgassalak… Kíváncsian néz. – Azt akartam megkérdezni. és minden zavarosabb. még ha a csókunk előtt el is hessentettem ezt a gondolatot.

amilyeneket egy lány azután kezd megfogalmazni magának. hogy ha a látszólagos valóság összeütközésbe kerül az érzéseiddel. akkor több információt kell szerezned a döntéshez. a másik szemöldökét fölvonja. – Néha képtelenség eldönteni. mert összezavarodom. Szóval… honnét tudja az ember. – Szóval hétfő este észrevettelek. melyik az igazi? Leteszi a szöveget. – Csak nem elpirultál. hogy eldöntse. hogy ez a „pff” számít-e Grahamnél. és rávigyorgok. mert most téved. Végül fölsóhajt. – Informatikus? Pff! Elgondolkodom. hogy nem érdemes magyarázgatnia. – Reidről beszélsz? – Micsoda? Nem. – Kifogástalanul szalonképes arcot ölt. hogy nem. – És a sofőr valahogy ismerősnek tűnt… – Emily témaátirányításnak hívja ezt. mint hittem. – Akkor pláne. akkor honnét tudjam. de másmilyennek érződik. a laptopomhoz is csak annyit értek. én meg úgy döntök. amikor valami vitában alulmarad az anyukájával szemben. hogy be tudom kapcsolni. – Még akkor is. Lelkes híve ennek a taktikának. MiShaun? – Ne légy nevetséges! Az én famíliámban nem szokás pirulni. csak úgy általában. és már megmondtam neki. – Hát jó.– Oké. hogy a logikára vagy a megérzéseire hallgasson? Úgy értem. – Fél szemmel rám hunyorít. és rám emeli a tekintetét. MiShaun összeszorítja az ajkát. . Ő most nincs itt. barázda mélyül a homlokán. amikor egy dolog valamilyennek látszik. Nem hát. De annyit mondhatok. ha az érzések nagyon magabiztosak? – kérdezem. – Mi még nem… én nem… – Ühüm. bár előre tudom a választ. hogy nem Reidről van szó? Mert mintha olyasfajta kérdéseket tennél föl. Nyilvánvalóan nem olyan diszkréten adtam elő. A részleteket nem tudom. – Biztos. hanem konkrétan kettőre. nem konkrétan egy személyre gondolok. amikor a szálloda előtt szálltál ki egy kocsiból – bukik ki belőlem. – Na és milyen a srác? Mivel foglalkozik? – Informatikus. hogy Reid ájultra smárolta.

– Hát. külön a tömegtől. tudod. Mintegy végszóra Reid fordul be a konyhába. Emma. mi csak… – A szöveget gyakoroltuk – mondja MiShaun. – Miről van szó? Mosolyog. megigazgatja a lapokat. hogy folytathassátok… amiről épp tárgyaltatok. És bármenynyire szeretnék a filmgyáriak minden lehetséges felvételbe belepasszírozni a sármos fizimiskáját. megyünk. fiatalember? Ma délután a Lizbeth-Charlotte-jeleneten dolgozunk. hogy meghallotta.– Egyebek között – suhan át sóvárgó mosoly az arcán. bemehetünk hátul. hogy nem beszélem ki a pasijaimat. és tudom. ismerem a szólóénekest. – Persze – méltatlankodom. – Elhúzok. Érdekel titeket? Bólintok MiShaunnak. – Meg kellett beszélnem valamit Richterrel. – Maga mit keres itt. – Engem bezzeg faggathatsz. Azt mondja. Egyébként meg ma este föllép egy Los Angeles-i zenekar. és saját elkerített részen ülhetünk. és kettőnk közé teszi őket. megáll. – Király! Nyolckor találkozunk a hallban. mire azt feleli: – Persze. . ebben nem szerepel. csókolóztam-e Reid Alexanderrel. – Egyebek? Mik? – Jaj. és a mellettem lévő szék támlájára teszi a kezét. és a zenekar tíz körül kezd. úgyhogy a testőrök nyugodtan ügyködhetnek. – Reid dobol az ujjaival a széktámla tetején. kék szemével ránk kacsint. kajálunk valahol.

és ezért azt hiszik. Graham tegnap este állítólag hazarepült New Yorkba. és mindenkivel társalgunk. mintha a celebek képzeletbeli lények lennének. Jenna és Emma mind eljöttek. Lesifotósok. Vigyázok. FEJEZET REID H ÉT FŐ ALEXANDER NÉVRE. A vállunk és a combunk vacsora közben időnként egymáshoz súrlódik. ismernek. majd az asztalhoz menet ismét. – A hosztesz fölpillant. Quinton. A hírnév annyit tesz. ki vagyok. csak itt-ott egy picit – a kezem a kocsitól az étterem bejáratáig a derekára siklik. nem kell megvárnia a híressé válással a film premierjét. Mintha földönkívüliek szálltak volna le. . hogy sikoltozva szólongatnak bennünket. nem. az is fejbe kólintotta volna a nőt. ahogy az egész társaság egyszerre beszél. MiShaun. mert mindenki tudni szeretné. Ha egyedül jelenek meg. Hírharangok és internetes oldalak. mindezt merő hóbortból. Ja. Az emberek úgy reagálnak ránk. borzasztóan le is vagyok törve emiatt. kivel jövök össze. Brooke. amihez Los Angelesen és New Yorkon kívül mindenütt hozzászoktam. arckifejezése arra az álmélkodásra vált. de a társaságból többeket fölismert. hogy ne érjek feltűnően Emmához. A karomat a széke háttámláján nyugtatom. imádnak és gyűlölnek.21. Tadd. vagy Jézus most támadt volna föl. amikor nyilvános helyen látnak. Ha minden terv szerint halad. és ettől végképp nem bír dadogás nélkül megszólalni. Nemsokára hozzászokik ehhez – hogy az emberek tudják.

most! Amikor odahajolok. – A gitárossal már találkoztam. Walt pedig hihetetlenül tolja. amikor Los Angelesben együtt bóklásztam Walttal. A pódium előtt összeverődött lányok tülekednek. és megfogom Emma kezét. Emma két szett között megkérdezi. nem húzódozik.Amikor megérkezünk a bárhoz. és a pillanat sürget. mint amit eddig a kamera előtt csináltunk. Ellazul az érintésemtől. hogy sem mögöttünk. A nyelvem az ő nyelvéhez nyomul. Dobhártyarepesztő a hangerő. A hátsó traktus szűk. A karomat Emma széktámlájára fektetem. hogy most. mit mondtam? A kezem a vállára csúszik. ahol több száz ember van. nincs stáb. Emmára pillantok. a ritmus dübög bennünk. a zenekari bejáratot használjuk. szórakozottan gyúrogatja az izmokat. és külön-külön mindenkinek. ahogy az ujjaim a tarkójánál a hajába merülnek. Az ottani ülőhelyekről nyugodtan nézhetjük a műsort. ha időnként lekopnának. félhomályos folyosók labirintusa. Quinton mellém kerül. – Ez eszméletlen! – Na. Megcsókolom. miközben az előzenekar rázendít az utolsó szettjére. hogy jobb pozícióhoz jussanak. és hátrafordítom Lakers sapkám ellenzőjét. Úgy rendezték el a székeket. senki sem fog fölismerni. egyre mélyebben . ahogy Walt fölajánlotta. A padló lüktet a basszushangoktól. most. Brooke meg természetesen a lehető legtávolabbra húzódik tőlem. és mégsem törődnek velünk. ez most egészen más. ahol nekem férfi főszereplőként árnyékokra és kameraállásokra meg egy filmjelenet felvételének száz más vonatkozására megkoreografáltan kell viselkednem. A fal melletti elülső üléshez kísérem Emmát. Bob és Jeff a közelből figyel. ismerem-e a zenekar többi tagját. de nem bánnám. A zene nagyon rendben van. sem előttünk nincs senki – a lehető legháborítatlanabbul szórakozhatunk. rezgéshullámokat küld a lábamba. Szeretem a rajongóimat. aki elmosolyodik. zaklatni. és különös érzés ez a háborítatlanság a füstös sötétben. A többieket nem ismerem. A feje a vállamon nyugszik. és közelebb hajol. nem pedig a tömeggel együtt megyünk be. mialatt a főnök bevezet bennünket egy közvetlenül a pódium melletti. Nincs forgatókönyv. elkülönített részre. Az egész közönségnek játszik. és hagynának élni. úgyhogy nemigen beszélgetünk. – Sirály! – mondja.

fölsorakoztak a házat körülvevő korlátoknál. Ez John. újabb adag kell neki. semmi saját jogú celebség. még egyszer megcsókolom. lassan kinyitja a szemét. és imádja ezt az állapotot. akár a kábítószer – mintha ő is híres lenne. gumibelsőzünk a Guadalupe folyón.csókolom. A kelleténél több pénz és idő. Reid reggel SMS-ezett. amíg nem érzem. . ismét izgalom vesz erőt a kábé tucatnyi bámészkodón. Gondolom. csak a legkitartóbbak maradtak. Azt hiszem. és amikor befut a taxijuk. hol forgatunk. amíg ki nem szállnak a kocsiból. Chloe és apám ma délután keresik föl a forgatást. ha velem mehet szórakozni. úgyhogy végül elszállingóztak. Miután visszaérünk a szállodába. A rajongói tudják. Tadd-del épp ma beszélgettünk arról. amit szívesen művelnék vele. Naponta egy-két SMS. mert az Emma-féle lányok így működnek: éppen annyi figyelmet igényelnek. az enyémbe bámul. Miután elhúzódom. és szombatra megpuhul a csaj. *** EMMA EGÉSZ DÉLELŐTT MINDEN KÉZENFEKVŐ OK NÉLKÜL irulok-pirulok – valahányszor eszembe jut. fölviszem a szobájába. Graham még mindig nem hallatott magáról. ők járnak az eszünkben. az úgy hat rá. Azt hiszem. Néhány napra eltűnni nem rossz ötlet. és jó korán megjelentek. Chloe mai hacukája hipertapadós csípőfarmerből. és halálra unja magát Los Angelesben. hogy pár napra lemegyünk délre. mindig is szerette volna meglátogatni Texast. sok szerencsét kívánt a mai felvételhez. épp a csibészség határán. bár kellemesen gonosz elképzelések lüktetnek a fejemben mindarról. Holnap John barátom jön a városba – azt mondja. röviden és kedvesen – egyáltalán nem úgy. csípni fogom ezt a lassítós témát. hogy elolvad a tétovázása. ahogyan a műsor alatt –. hogy az elmúlt két nap alatt két őrülten szexi sráccal csókolóztam. hogy tudják. Ő azonban ma nem filmez.

jóllehet a legkevésbé sem hiányzik nekem. Pillanatnyilag azonban föl kell készülnünk erre a jelenetre. Helyezze kényelembe magát. ettől a ténytől Chloén elviselhetetlen lelkendezési roham tör ki. integetek. mint attól a vérlázító körülménytől. hogy ez a két jeles színész lesújtó véleményt alkosson rólam. mekkora rajongójuk már kislány kora óta. hogy mindenki mást nagy ívben letojunk. ahogy Emma dolgozik… – kíséri Chloét egy félreeső székhez. A délutáni program javarészt egy olyan jelenet. hogy tudják. Rendkívül tehetséges lány. ha Chloe alapján ítélnek meg engem. *** . igazán kedves. Amíg én színpadi süllyesztőkről és a folyós homok előnyeiről ábrándozom. biztosan nagyon büszke rá. meglep. pár rajongó rikoltozni kezd: – Emma! Odafordulok. hogy ennek a nőnek egyáltalán jogszerű köze van hozzám. Leslie rám kacsint. se nyelni nem tud. Pierce-nek. megkéri. Miközben Tim és Leslie épp az elsőként felveendő kettősükről értekeznek. Leslie meg Tim felém fordul. se köpni. ki vagyok. és kit tisztelhetünk önben? – Jaj. Amikor kimegyek.éktalpú szandálból és bő parasztblúzból áll. – Nahát. hogy közölje. Leslie tér magához elsőként. Azt hiszem. még ha igazat adok is MiShaunnak: nem szép tőlük. Nem tanárra gondolok. én Emma anyukája vagyok! Ettől a csalárd féligazságtól éppúgy összerezzenek. és élvezze a látványt. Timnek elakad a szava. mindez helyénvalóbban festene valakin egy középiskolában. egy pillanatra Leslie is Chloéra mered. és int egy asszisztensnőnek. Chloe félbeszakítja őket. majd megszólal: – Köszönjük. Ahogy elfordul a döbbenten elnémult Chloétól. imádom ezt a nőt. hogy igazoljam őket a biztonsági ellenőrzésnél. amelyben Tim Warner és Leslie Neale mint Lizbeth szülei szerepelnek. igyekszem arra gondolni. hogy hozzon valami innivalót Mrs.

– Igaz. azt sem egybefüggően. hogy elmondjam. Nekem pedig más sem kéne. A taxiban előásom a táskámból a telefonomat. de Chloe mindenáron el akar menni vacsorázni. ahogy a térdemet paskolgatja. Gondolkozzunk logikusan! Oké. hogy SMS-ezzek Emilynek. Az első üzenet így szól: HÍVJ! A csupa nagybetű hátborzongató. nem bírom megállni. szemcsés színes fényképeken. ha Reid Alexander ajkával kerülne szembe. mert holnap korán reggel indulnak. szanaszerte az interneten. illetve tizenhét colos monitoron. apám itt-ott tud közbeszúrni egy dicsérő mondatot az én teljesítményemről. csak szobaszerviz. így Reid Alexander összes rajongói oldalán életlen fotók és vadul burjánzó találgatások Reid Alexanderről meg jelenlegi filmes partneréről. . dumcsizás Emilyvel erről az egész smárolósdiról. – Még hozzá sem jutottam. istenem! – Pánikra semmi ok. nem reflektoros-kamerás filmfelvételen. – Fogalmam sem volt róla. hogy egyáltalán látnak bennünket. ráadásul mára virradó éjjel összesen öt-hat órát aludtam. És tessék. a vállára hajtom a fejem. de óriási különbség szöveges üzenetben a cicomázatlan tényeket megkapni. milyen fantasztikusan játszott Leslie. AZUTÁN HÍVJ! Amint a szobámba érek. Két nem fogadott hívást és két szöveges üzenetet találok tőle. És amit a lányok gyakorlatilag kilencvenkilenc százaléka megtenne. Átmelegszik a szívem a szavaitól.Estére kimerülök. meg némi szunyálás. Emma Pierce-ről. válogatott közelikkel kiegészítve látni a nevezetes cselekményt. bekapcsolom a laptopomat. Egy környékbeli grillteraszon vacsorázunk. és beütöm a keresőablakba a nevemet. milyen nagyszerű voltál ma. Reid. Chloe másfél órán át magyarázza. a valóságban. – Nem fekszünk későn – ígéri apám. Alexander megcsókolt. Atya-úr-isten! A tegnap esti csókról már SMS-eztem Emilynek. Jaj. de a fél órája küldött második még ijesztőbb: GUGLIZD MEG MAGAD. akik forgatáson kívül. a legkülönbözőbb helyeken. azt te sem szalasztottad el. az éttermi zsivajban nem hallottam a telefon jelzéseit. egy austini szórakozóhelyen csókolóztak.

nem nyitott ajtót… – Nyelek egyet. – Na. hogy ez az egész nyilvánosságra került? Azt mondtad. vagy valami másik Graham? – Jaj. beszélgethetnénk. Em. amint hadonászik. – Emma. Érdekes. – Mégis beengedte a szobájába ezt a Grahamet. ő már elment. Emlékszel a srácra. ha nem választaná el tőlem sok száz kilométer. mint a fejemben. mint a Tiszta havaj-beli szerepe. ez segíti a gondolkozásban. amiről ma este akartam beszélni veled. mindegy. elképesztően csókol a srác. mi van?! – sóhajt föl Emily. Azt mondja. ahogy Grahammel bújtunk egymáshoz. Miért? – Nem tudom. – Várj! Brooke Camerontól. vagy valami… – Emma… – morog Emily. Nem kérdeztem. Hú. hogy egyre jobban vonzódom hozzá. ez hangosan kimondva még rosszabb. Na ő csókolt meg hétfő este. azután filmet néztünk. Folytasd! Nyögd már ki! Az ágyam közepén oldalra fekve összekucorodom. hogy most jól megrázna. hogy „csak haver”. – Szóval szombaton az ágyban beszélgettetek. ahogyan a most következőkre fog reagálni. hogy a való életben nem olyan borzasztó. És azután hétfőn mi volt? – Nem tudtam aludni.– Akkor meg pontosan mi a probléma azon kívül. és mire fölébredtem. – Arra a . a megtestesült gonosztól? – Jaj. tudod. – Álljon meg a menet! Mi van? – Magam előtt látom. Emily. rá. – Igen… de… van egy kis komplikáció. és tudom. mielőtt értesültem erről az egészről. alias Kristen Wellstől. Tudod. akivel reggelenként futok? – Grahamre? – Igen. és most valószínűleg két kézzel gesztikulál. gondoltam. pontosan úgy. és az egész szombat estét végigbeszélgettük. – Szóval vissza akartam menni a szobámba… és a srác akkor jött ki Brooke-tól. fölkészülök rá. Emily képes telefonálni és autót vezetni. – Éreztem. istenem! – Bocs. hogy a cikizés a túlélési mechanizmusom. én elaludtam. és bekopogtam hozzá. akiről azt mondtad. – Ez ugyanaz a Graham.

másfajta csókra. és kihagyom azt a megaláztatást. és arra. – Ez komplikálja az ügyet. Mihez kezdjek? Voltaképpen nem várok választ. amikor visszarohantam a szobámba. istenem! Huszonnégy órán belül két sráccal csókolóztam. csak a ceruzájával kocogtatja a középső metszőfogait. és valahogy a csókolózásnál kötöttünk ki. beszélgettünk. Csak… különbözők. amint a fülem mögé kanyarított egy tincset. az egyikkel a szállodai szobámban. egy kicsit egész Hollywood az. hogy egy picurkát feslett dolog. a másikkal a nyilvánosság előtt. – Tudom. attól parázom. ahogy az ujjai a bőrömön siklottak. Ez percről percre vonzóbbnak tűnik. és most tele van vele az internet. komor vonallá szorított ajkát. – Valahogy a csókolózásnál kötöttetek ki. hogy a srác ohne magyarázat kijött Brooke Cameron hotelszobájából? Mély lélegzetet veszek. hogy hanyatt-homlok elszegődöm külföldi önkéntes munkára a Békehadtesthez. Lelki szemeimmel látom kétkedő arckifejezését. az érzés. amikor fedél alá húzódtunk a felhőszakadás elől. hogy Graham azt higgye. mint ijedt nyuszi a kerítés mentén a lyukhoz. – Na és a két srác közül melyik érdekel? Graham jut eszembe. amikor anyám elvesztéséről beszéltem. – Szóval nem akarod. hogy Reid azt fogja képzelni. a forgatáson kívüli. és nézzünk szembe a ténnyel.csókra azután került sor. miután ennek vége? Kell ez neked? – Jaj. heves. – Mind a ketten tetszenek. amivel őrületbe kergeti az anyukáját. összejöttél Reiddel… . hogy Graham látta. féloldalasan fölvont szemöldökét. Mi lesz ez után a film után? El tudod képzelni valamelyiküket az életedben. – Emma. ahogyan cukkol. hogy Graham is azt fogja hinni – lepem meg saját magamat is a válasszal. – Bejött a szobámba. azután bolondoztunk. van köztünk valami… és félek. azon kívül. igazából mi bánt? – Asszem. Visszaemlékszem az éhségre Reid csodálatos szemében. Fontolgatom. ahogy hallgatott. nevetségesen hangzik… Emily hallgat.

hogy IGEN!. nincs neked szükséged egyikükre sem. Ne csinálj semmit. De se nem hívott. – Furi – mondja Emily ceruzakocogtatás közben. nem is hallottam felőle. – És van még egy dolog. – Annak ellenére. hiányzik a legjobb barátnőm. és nem akaródzott hazamennem.– Szerintem fordított esetben én is azt hinném – mondom. miféle társalgást folytatok saját magammal. – Két és fél évvel. valami családi problémája adódott. – Figyelj. – Mit tudsz még róla? – Öregebb nálam. hogy fölkészült az elszörnyedésre. mert régebben pontosan ezt csináltam mindig. amíg ki nem okoskodod. hogy talán Graham és Brooke is összejött? Hmm. Graham valamikor a csókolózásunk utáni éjjel elutazott Austinból. a megszokott napirendem. szerintem azért vagy most ekkora katyvaszban. Emily pedig. Talán magadnak kellene eldöntened. mit akarsz. hogy olybá tűnik. már azt hittem. valószínűleg megjegyezné. módfelett hevesen protestálsz. se semmi. se nem SMS-ezett. ha hallaná. Em. ha Chloe értem jött. Azt hiszem. Figyuzz. a komplikációktól mentes életem – amiben nincs helyük bazi nagy tinibálvánnyal smárolós. – Pillanatnyilag legszívesebben hazarepülnék. miközben az vibrál az agyamban. Nevet. hogy biztos?. közlöd. mert hagyod. és azóta sem láttam. . és a kelleténél erélyesebben vágom rá. az interneten szanaszét szórt fotóimnak. hogy mások osszák neked a lapokat. és a szekrényedbe bújnék. – Mennyivel? – hallom a hangjából. mit akarsz. Vagy kit akarsz. hogy harminccal vagy ilyesmi. Hirtelen rettenetes honvágy fog el. – Hála istennek.

azután vissza a szobámba a guadalupei vízi túrát tervezgetni. Most már kevésbé izgulok a Grahammel való versenyzés miatt. – Mi a bajod. de mivel jelentős mértékű leittasodás következett be. ha a rávilágításról nem ordít a célzatosság: . Kivált. Különösen. Bejött hozzám. mint mielőtt csókolóztunk. mint valami másodállás. ez kútba esett. elküldi velünk Jeffet meg egy másik fickót a biztonságiaktól. Ekkorra már lenyomtunk egy töltet citromos whiskey-t. ne mondd el!” tevékenység után csatlakozott hozzánk. úgyhogy Quinton meg én röhejesnek találtuk a fenti szóváltást.22. Elég korán akartam kelni. Bob rámordult. – Azt ajánlom. és az ebédszünetében válaszolt. aminek Bob egyáltalán nem örül. Quinton is hozzánk csapódott. akkor ez a gyerek legyen! – mutatott Johnra. ha valaki vízbe fullad. Soha nem árt azonban félreérthetetlenül rávilágítanunk. Lassanként olyan ez az ismerősökért reptérre járkálás. öreg? – pislogott John. Tadd éjfél körül némi „ne kérdezd. bár rendszerint mégis beszámol. és hajnali három lett. mennyire elütünk lehetséges vetélytársainktól. együtt elmentünk vacsorázni. hogy mielőtt elmegyünk. mire a többiek elpályáztak a szobámból. hogy közölje. és kiment a szobából. még találkozhassak Emmával. Az úton egyszer SMS-eztem neki. FEJEZET REID J OHN TEGNAP ESTE ÉRKEZETT MEG. ha kérdezzük.

– Ez jól hangzik – véltem. Tadd-del meg egy otthoni haverommal pár napra elmegyünk gumibelsőzni. A helybeliek nyáron ezzel szórakoznak. megnyugtattuk őket. aztán mind körbeülik a tábortüzet. hogy már rég nem tarthatott számot az érdeklődésünkre – inkább enyelegtünk. Noha elvileg szolgálatban nem ihatnak. Tizennégy és tizenöt évesen még egyikünkről sem tudták. aki Austinban lakott. hogy a sörfogyasztást eleve nem tekintjük ivásnak. és annyi sört veszünk. Csak mókás. lecsorognak a folyón. szólok. hat gumibelsőt kölcsönzünk. strandcipőt. – Naphosszat sört vedelnek. nem tűnök el csak úgy. kacérkodnak a fiúkkal.Én: Quintonnal. dehogy. amennyi a hűtőtáskákba fér. Ha már lúd. ha már itt forgatunk. utóbbit a kiürült dobozok tárolására. kevésbé lombozta le rögtönzött kirándulásunk. legyen kövér. akibe beleütköznek. – Ismertem valakit. fölcsapnak folyami ingyenprostinak. Gondoltam. akik minden nyáron efféle vízi túrákat szerveztek a baráti társaságukkal. valami olyan unalmasat. mi is kipróbálhatjuk. mint Bobot. Jó mulatást!:) Három bungalót bérelünk. Brooke az a valaki. mire a karomba bokszolt. így legálisan vásárolhatják meg a sört. Annak idején mesélt nekem a nővéreiről. – Juj! Éppen filmet néztünk a lakókocsimban. :) Emma: Mi az a gumibelsőzés? Én: Lényegében folyami tutajozás egy marha nagy autógumibelsőn. naptejet meg necczsákot veszünk. és gondoltam. ahol a nővéreim sutba dobják a baptista családi hagyományokat. Plusz mindketten huszonegy év fölöttiek. és . szakmai elismerésre áhítoztunk. miközben sapkában és napszemüvegben kacskaringózunk egy vegyesbolt gondolái között. és összeadják magukat minden helyes sráccal. Jeffet és Rickyt. kicsoda. Emma: Veszélyesnek tűnik… Én: Á. de mi hírnévre éheztünk. Kijelölt testőreinket. – Egyáltalán honnét tudsz erről az egészről? – kérdezi Tadd. Legközelebb okvetlenül magammal viszlek. :D Emma: OK.

Nem tudom. az ölembe vontam. úgyhogy ez nem hatott vissza ránk. a csókunk óta eltelt két és fél napban nem hallottam felőle. hogy egy rakat csaj összejöjjön veled. azzal az arckifejezéssel. – Oké. a szereplők szövegpróba közben bekapnak egy-egy falatot. amitől akkoriban minden alkalommal elolvadtam. A megbeszélés a következőképpen zajlott le: – Mit szólsz. kameraállásokról és jelenetek elrendezéséről cserélnek eszmét. ahol megütött. A konyhában szüntelen a zsúfoltság. – Nekem meg nem kell más hapsi – felelte. ahányszor csak bedobta. a kezem elkalandozott a pólójában. Brooke odahajolt hozzám. – Nekem nem kell más csaj – jelentettem ki. – Nem szeretném. majd bólintott. Az akkor forgatott filmünk végül megbukott. és Graham hallgatásából elég egyértelműnek tűnik. Közben a Reidről és rólam a koncerten készült fotók föltartóztathatatlanul terjednek. *** EMMA MEGINT A BENNET-HÁZBAN FORGATUNK. mikor jött vissza Austinba. mi a véleménye róluk. és puszit adott arra a pontra. ahogy az övé az enyémben. ahol kisebb a tömeg és . és átmegyek a nappaliba. de mi még nem voltunk sztárok. Grahammel a miénk az első jelenet. hogy egy lépéssel tovább mentünk a nyalifalizásnál. Visszahajolt. Nemegyszer jut eszembe.mindketten készen álltunk arra. Talán ekkor történt meg először. hogy otthagyom a konyhát. ha…? Egy pillanatra rám nézett. a büfések reggelit és frissítőket szolgálnak fel. hogy agyondolgozzuk magunkat a sikerért. és megint közelebb hajolt. – Akkor jó – csókoltam meg. enyhe ajakbiggyesztéssel nézegetett. ácsorgó stábtagok eszegetnek.

kurtán biccent felém. kerek lencsés szemüveget visel. korallpiros pólót – a nadrágba tűrve – és aranykeretes. Fölöslegesen aggódtam. az egyik percben olyan. Látványos kudarcot vallok. mi az a valami. nem szól hozzám. máskor meg inkább kivégzőosztag előtt. Kifürkészhetetlen arccal. Tökéletes. A rendezőasszisztens elmagyarázza a jelenetet. bár perceken belül kénytelen lesz. – Tizenöt perc? – Rendben. majd visszafordul Richterhez. farmerban és könyökig feltűrt. alig ismerek rá. és olyan zaklatott vagyok. Legközelebb a kamera előtt találkozunk.a lárma. ide-oda csaponganak az érzelmeim. *** Amikor Graham visszatér. amíg el nem jut hozzám. a tekintete senkin és semmin nem időz el. és én pontosan tudom. de valami újra meg újra arra késztet. . hogy összeszedjem magam. A haját zselével hátranyalták. Mielőtt Graham megcsókolt. Graham az első pillantás óta nem néz rám. Bili és Lizbeth képtelen leánykérési jelenetét vesszük föl. hogy elrejtőzzek a tolongásban. bőségráncos khakinadrágot. Egy hete még teljesen biztos voltam ebben a jelenetben. – Menj a maszkmesterhez! – mondja neki a rendező. gyűrött ingben fordul be a konyhába. mint négy csésze kávé után. öt másodpercem marad. Járása és gesztusai félénkséget sugároznak. nincs elég időm rendezni soraimat. hogy nem tudják eléggé furára fazonírozni Bili Collins szerepéhez. és mióta visszatért. kerüljük egymás tekintetét. A szöveggel a kezében. körbepillant. figyelmesen hallgatjuk. galléros. majd eltűnt. mégis önelégültek. Richterrel beszélget. mintha rajtvonalon állnék. – Tessék! – vezényel Richter. Kavarog a gyomrom. A hajába túr. Miután végre a szomszéd helyiségből meghallom a hangját. Amíg Grahamre várok. Egy hete.

LIZBETH hirtelen szembefordul vele.BELSŐ. Bennet-ház – nappal LIZBETH edényt pakol a mosogatógépbe. . BILL Lizbeth. Ms. Lizbeth Bennet. egy férfinak az én pozíciómban a pályáján való gyors előrejutás szempontjából az a legelőnyösebb. ha családi értelemben megállapodik. BILL Arra kérlek tehát. DeBourgh úgy véli. BILL A főnöknőm. a mosogatóba ejt egy tányért. LIZBETH Tessék! BILL Mint tudod. ami csörömpölve összetörik. LIZBETH (oldalra sandít) Igen. a Rosings cég kulcsfontosságú munkatársaként fényes jövő áll előttem. már mondtad. LIZBETH a homlokát ráncolja. hogy légy a feleségem. BILL föltornyozott tányérokkal lép be az étkező felől. kérni szeretnék valamit.

(Az idióta Bili Collinshoz képest túlságosan rámenős. Graham viszont dühösnek tűnik.) LIZBETH (döbbenten) Megőrültél? BILL (gondtalanul nevet) A lányok folyton kéretik magukat. a hülyén hátranyalt hajára vagy bármire koncentrálni. amíg be nem töltőd a tizennyolcat. (Eltökélten igyekszem megoldani ezt a zárójeles hitetlenkedő arckifejezést. Mindjárt szétrobbanok. hogy nehezen bírok szerepben maradni. hányadán áll velük! (Én pedig újra elpirulok…) LIZBETH (elszörnyedve) . mindenki észre fogja venni. de minden hiába. még Bill orrhangú nyafogása is hiányzik. Próbálok a srác röhejes szemüvegére.) BILL Az eljegyzésünk mindaddig nem hivatalos.(Graham arckifejezése annyira tartózkodó. Az ember sosem tudhatja. Richter észre fogja venni.) LIZBETH (hitetlenkedve) De hát… de hát… én még középiskolás vagyok. de ez nem kell hogy visszatartson bennünket a tervezgetéstől. hiszen Bill Collins elvileg komikus figura.

Nem megyek férjhez. hogy nem valami elégedett. amiből azt hitted. – Ennyi! – állítja le a felvételt Richtert. vezetőjeként elkövetett hibáit. hogy remeg a szám. hogy vonzódni fogok hozzád. persze törvényesen. hogy beleszeress valakibe. alig jut eszembe a szövegem. és látom. hogy ki . hogy érdekelsz. Azért nem vettem még meg. mintha vigyázna. főleg nem hozzád.) LIZBETH (mosogatószeres vizet önt a lefolyóba) Ez marhaság. Tudtam. Azzal kívántam jóvátenni apámnak a Bennet Rt. hogy magad választhass.Én nem kéretem magamat. (Graham mélyen a szemembe néz. Ha bármi olyat tettem. akit nem is ismersz! (Elcsuklik a hangom. de határozott szándékkal érkeztem ide. a keze a szája előtt. Nem jöhettél azzal a szándékkal. amiről pontosan tudja. Vonzódom is. Biztos voltam benne. nem ismertelek. Meregeti a szemét Grahamre és rám. hogy összebútorozok veled. és tehetetlenül érzem. hogy szép vagy. nehogy kimondja. A francba!) BILL Igaz. BILL Egyébként a gyűrű kiválasztása miatt nem kell aggódnod. hát nagyon sajnálom. A válaszom akkor is nem. LIZBETH Egy hónapja még nem is ismertél. mert úgy akartam.

hogyan érezheti magát az. de szólj. átrúgjon-e egy széket a helyiségen. – Jól van. – Ugye érted. hogy ez védekező reakció. egyik kezével megmarkolja a konyhapult szélét. Graham – kezdi Richter. Minden színész tudja. hogy hátrazselézték. ő is keresztbe fonja a karját. tudom. ha több idő kell! Graham bólint. Most pedig úgy meredtél Lizbethre. Újravesszük a jelenetet. a többieknek öt perc szünet. akit az igazgatói irodába hívatnak. Ma kicsit indiszponált vagyok. és Graham ezúttal már teljesen szerepben van. – Minden rendben van köztetek? – kérdezi Richter. elnézést kérek – feleli végül. ennél a legutóbbi felvételnél Graham befolyásának engedtél. Bocsánat! – Pihenj pár percet. hogy ez a fickó egy buta. – Igen. amikor észbe kap. – Emma és Graham marad. hogy Lizbeth nem dühös. miután Graham távozik. – Figyelj. csak Richterre meg egymásra nem. Most el tudom képzelni. vagy verekedett. . Azt hiszem. csak döbbent és értetlen. Mi mást felelhetnék? – Hm. úgy néz ránk. – Basszus? – Legyen inkább tíz! – Jaj. Grahammal mindenfelé nézünk. Következőre jól fogom csinálni. Készülj föl az újbóli felvételhez. azután nekifutunk a második felvételnek. sekélyes jellem? Graham bólint. karba teszi a kezét. Graham pedig egy teljes percig hallgat. Tíz percet kapsz. vagy a vállára dobja a lányt.akarja mondani. – Egy kis időre lenne szükségem. de félbehagyja a mozdulatot. basszus! Rutinos rendezőnk csípőjével az asztalnak támaszkodik. a másikkal már-már a hajába túr. Megint elpirulok – a vállára dobja a lányt –. – Értem. – Akkor meg mire föl vágsz ilyen búskomor képet? Eddig tudatlannak és felszínesnek hoztad ezt a figurát. – Persze. és elhurcolja a barlangjába. leengedi a karját. hogy belerázódjak a szerepbe. Ne felejtsd el. és rám se nézve hagyja el a helyiséget. mint aki azt fontolgatja. mert fecsegett az órán. Több részjelenetet és néhány kisebb újbóli felvételt forgatunk le.

vagy csak a pillanat hevében cselekedett. megkerüli a párnázott padot. hátradől. majd a felvételvezető gyakornok elvonja a figyelmét. és helyet foglal velem szemben. és hátramegyek a fedett teraszra. hogy nem beszélünk egymással. reménykedem. és azóta megbánta. Graham látta a koncerten készült fotókat. Fogok egy pulykás szendvicset. Graham a mobilján tárcsázva vonul ki a bejárati ajtón. . hogy egy ajtófélfának támaszkodva figyel. hogy nem haragszik rám. Egy palack vizet tesz az alacsony asztalra. vagy undorodik tőlem. szerepben maradhattam volna. – Szóval vettél tapaszt? Jókedvre derít a hangja. – Ja. öngyújtót és egy csomag cigarettát húz elő a zsebéből. az pedig óhatatlan most. Nem tudom. amin ülök. egy diétás kólát meg a ma délutáni szöveget. hogy a kinti hőségben bújtam el. amelyikben Graham nem szerepel. és rágyújt. jól sikerül. Egy pillanatra egymás szemébe nézünk. és látom. újra slukkol a cigarettából. hogy most haragszik. amíg New Yorkban voltam. hogy nem a sminkesek. Nem tudom. Utálom ezt a helyzetet. hogy az a csók jelentett-e neki bármit is. a fejünk fölé fújja a füstöt. megbántódott. Az ebéd előtti utolsó jelenet. Szippant egyet. Nem fejti ki részletesebben. – Tökéletes! – dicsér most bennünket a rendező. amint befejezzük a forgatást – ígéri. bár lehettem volna profibb. elrakja a csomagot meg az öngyújtót. – Tartsunk szünetet. és irtózom a gondolattól. azután a Bennet családdal folytatjuk.Richter nem tévedett nagyot. amikor éppen nem filmezek. mert mániákusan tüntetnek el minden csillogást. és a kiégett kert felé néz. – Szia! – Holnaptól használom a tapaszt. nem kavartam-e bele valamibe Graham és Brooke között. Emma! – köszön Graham. megfordulok. Máris megkönnyebbülök a tudattól. – Így akkor kezdem el. nem háríthatok minden felelősséget Grahamre. Amint végzünk. Amikor mögöttem kinyílik az ajtó. amihez semmi közöm. vagy legalábbis tud róluk. Az árnyék tűrhető meleggé mérsékeli a forróságot. kiütöget egy szál cigarettát a majdnem üres csomagból. – Helló.

bekapom az utolsó falat szendvicsemet. majd újra elhallgat. és az üres kólásdoboz tetejére teszem. amíg most egyszerre nem lehet. minden rendben – feleli. mintha nikotinéhsége tudná. hogy az előbb kiakasztottalak. visszarántja a kezét. de ma futottam. – Fogalmam sem volt. A felvételvezető gyakornok srác kidugja a fejét az ajtón. mit mondjak Grahamnek most. – Holnap is mész? – Úgy tervezem. Elszívja a cigarettát. nem siet kitölteni. – Ja. és szeretne bespájzolni. . fogalmam sincs. mielőtt megszólal: – Elnézést. Ez a ragacs olyan. Én sem voltam formában. Komoly tekintetéből nyomtalanul eltűnt az előbbi szemrehányás. Önkéntelenül elmosolyodom. s utoljára hosszút szippant. A színészek hajlamosak túljátszani egymást egy jelenetben. amíg távol voltam? Fölnézek rá. – Futottál. Nem zavarja a csönd. – Veled tarthatok? A legutóbbi futásunk óta egy fekvőtámasznyit se mozogtam. – Akkor jó. – Persze. – Egy napot kihagytam. Kiment a fejemből. Lenézek a kezemben tartott lapra. mint az enyv. Megint a hajába akar túrni. gombóccá gyűröm. hogy a cigarettával hamarosan elválnak útjaik. és másikra gyújt. Vacakolok a szendvics papírjával. hogy itt ül velem. bocsánatot akartam kérni. – Semmi baj. hogy nagyokat tud hallgatni. és fölhajtom a kólát. igen. és én mindjárt az elsőt jól elcsesztem. milyen sűrűn nyúlkálok a hajamhoz. ha nincs mondanivalója. – Nem őrjít meg az a kulimász a hajadban? – Ha tudnád! – vigyorog vissza rám.– Minden rendben… a New York-i utaddal? Úgy hallottam. de hirtelen félbehagyja a mozdulatot. családi problémád volt. – Mindegy. Amíg ő dohányzik. Ma valamiért nagyon el voltam varázsolva.

hogy valahányszor társalgást kezdeményeznék.– Öt perc. Szeretnék még beszélgetni vele. csak eszembe jutottál. és már nem is tudom. h talán mégis egy kicsit lesülve megyek vissza. Reid: Remélem. Reid: Szia.) . de annyira röstellem a Reid-féle csókot. Emma! *** A forgatás végén Graham úgy hagyja el a helyszínt. inamba száll a bátorságom. miért kéne röstelkednem. de olyan sokat vagyok a napon. hogy csak Richterrel vált szót. Azután eszembe jut Brooke. és rád akartam köszönni Én: Szia! Jól mulatsz? Használsz naptejet? Reid: Igen és igen. Én: :D Szombaton találkozunk.

Austinban. Nem melírozta a haját. Ezek a folyón töltött napok emlékeztettek arra. amint bikinibe és rojtos farmersortba öltözött. Természetesen a srácokról és saját magamról beszélek. Anyám így festett. Azonban a dél-kaliforniai körökben a nők és lányaik többségét egy bizonyos kinézet jellemzi. egész életemben kiváltságos körökben forgolódtam. kissé valószerűtlenek. és a barátnői is. és új jövevény Kaliforniában. Lebarnult bőrén a fürdőruha . de természetes szépség. többiek) a bungalókba. és meghívtunk néhány lányt (meg pár srácot – Tadd semmivel sem inkább angyal. és a forgatáson kívül nem is sminkelt. a színésznők és a majmolóik is mind ilyenek. agyondédelgetettek és makulátlanok. Szép volt. Amikor megismerkedtem Brooke-kal. tizenöt éves volt. anyu származásának meg kettejük együttes vagyonának –. Los Angelesben nőttem föl. A társasági hölgyek. frissnek és másnak találtam. és hála jó néhány körülménynek – többek között apu karrierjének. mi tette olyan izgalmassá Brooke-ot. és annyira nyersnek. mint mi. Az elmúlt két nap órákon át figyeltük. FEJEZET REID B ROOKE-NAK MÉG VALAMIBEN IGAZA VOLT: a folyami ingyenprostiságban. Megközelíthetetlen szépségek. Texasban fedezték föl – mi több.23. hogy azonnal elállt tőle a lélegzetem. Tegnap este buliztunk. arcukat szalma cowboykalappal vagy baseballsapkával beárnyékoló lánycsapatok úsznak el mellettünk egymáshoz kapcsolt gumibelsőiken.

Egy lány kifogásolta a dolgot. ha csak annyit mondok: „Á. Mivel viszonylag nagy városban nevelkedett. csak enyhén. Az itteni lányok mind az ő régi kiejtésével beszélnek. . – Talán azt akarod. de egyesek az álcázás dacára is megfejtik a kilétünket. hogy úgy beszéljek. A lány barátnője viszont beszolgáltatta a táskáját meg a telefonját Jeffnek. Emlékszem. Miközben Emma meghódításáért kampányolok. ha mind együtt nyomulunk. vagy akár csak lehetnek. előbb az összes személyes tárgyát le kell adnia Jeffnél és Rickynél. hogy elharapják a szóvégeket. egy kis tánc belefér. ki durvábban. mint az összes ottaniak. esetleg egy kis iszogatás. hogy a ruháját is nála kell-e hagynia. ott mindössze együtt szórakozom a srácokkal. Most ugyanolyan hibátlan és lelketlen. majd megkérdezte. és izmai elárulták. Ahol fényképezőgépek vannak. a legkevésbé sem hiányzik. kinevetett. hogy ne menjen. Némelyiküknek minden második szava az. azzal majd magunk foglalkozunk. hogy holnap más lányokkal készült fotóim bukkanjanak föl az interneten. Mások csak elnyelnek mássalhangzókat. Olyankor nem nehéz rájönni. hogy a menedzsere beszédtanárhoz küldi. Nem mintha én jártathatnám a számat. hogy t’od. hogy nem. Mind hajlamosak arra. olykor le tudom szerelni azokat. akik kiszúrnak. de nem volt nagy ügy – Ricky egyszerűen visszakísérte a lányt a haverjai táborhelyére. hogy nyilvános uszodába jár. Azt feleltem. folyton összetévesztenek vele!” Quinton és Tadd társaságában ez szinte lehetetlen. mint most is. Ha egyedül vagy Johnnal mászkálok Los Angelesen kívül. mint valami agyatlan prosztó? Los Angeles ezt változtatta meg rajta elsőként. de amikor győzködtem. akkor megjegyeztem. hogy ötéves korától labdarúgással erősítette őket.világos nyoma jelezte. Ha bárki velem tart a bungalóba. hogy ennél nagyobb idiótaságot soha életemben nem hallottam. hogy levetkőzze „rettenetes nyávogását”. Bevallotta. összeragasztanak szavakat. Egy páran kiokoskodták. de azért határozottan hallható délies akcentussal beszélt. A fejfedő meg a napszemüveg segít. éppen ezért borult ki Bob. ki enyhébben. kik vagyunk.

akit játszol. ettől fölengednek. blazírtságát széles mosoly váltja föl. mint a főtt rák. egymásra sandítunk. vagy fütyülnek az ilyesmire. én. MiShaun Grant! Nahát.*** EMMA – SZÓVAL PONTOSAN MIT IS CSINÁLNAK A FIÚK? – kérdezi MiShaun pénteken a vacsoránál. nem te vagy Brooke Cameron a Tiszta havajból? – áll meg két lány az asztalunknál kicsit félénken. – Richter tutira megnyúzza őket – ért egyet MiShaun –. hogy álljon be a képbe. a másik lány körbepillant az asztalnál. Várjunk csak! Reid Alexander új filmjéről beszélsz? – pásztázzák tekintetükkel a lányok az éttermet. Kirsten tud. az első meg bólogat. – Úgy értem. sekély folyót. de nagyon elszántan. hogy diszkrétnek hiszik-e magukat. többiek. – Egy pillanat. autógumi-belsőket. – Szeretnétek fényképezni. ha olyan vörösen jönnek vissza. amit Jenna elkattintani készül. – Képzelj el egy lassú sodrású. és kezüket a szájukhoz emelve súgnak-búgnak. – Jaj. mintha azt kérdeznénk: kivel jöttünk mi vacsorázni? Amíg Jenna lefotózza Brooke-ot az egyik fannal. – Tényleg? – Most ismernek föl engem. és a pasik úsznak a boldogságban. szóval nem te… – Semmi baj. imádunk! – jelenti ki a második lány. Nem tudom. és hogy egész nap csak lefelé csordogálnak. és int a másik lánynak. – Fantasztikusan tudsz szemétkedni! – Mindketten elsápadnak. ti barátnők vagytok? Királyság! – Austinban forgatunk – közli Brooke. Nagy szemeket meresztenek. vagy valami? A rajongók ész nélkül turkálnak a táskájukban telefon után. – De. Hahaha! – Vagy befürdenek egy jó kis leégéssel – mondja Jenna. igyekszem fantasztikusan szemétkedni – nevet Brooke. Brooke odafordul. – Úristen. Adj hozzá sört meg bikinis lányokat. Mi. – Ki halt meg? – vonja föl fél szemöldökét MiShaun. – Gumibelsőzni mentek – válaszolja Brooke. . – Elnézést.

mintha valami sziporkázóan szellemes eszmecserét szakítottak volna félbe. – Lehetne legalább veled is egy képet? – kérdezi az egyikük MiShaunt. Meredith a pofazacskóját harapdálva tanulmányozza az evőeszközét. hogy visszajussak a szállodába. miután elmennek. . – Hogyne! Mindig boldogan veszek részt rögtönzött fotózáson az imádóimmal. A szavak finoman leplezik hangjának vitriolosságát. Meredithszel ismét egymásra nézünk. – De ő most nincs itt.– Igen – válik érdessé Brooke hangja. A lányok csalódottsága szinte kézzelfogható. lányok! – bocsátja el a fanokat Brooke. – Istenem! – sóhajtja. miközben Jenna kattintgat. és hirtelen alig várom. MiShaun mosolyogva hajol a rajongókhoz. A fotókérés nálam is megismétlődik. – Reid még akkor is púp az ember hátán. ha nincs a közelben. aki Meredithre és rám vigyorog. majd úgy fordul vissza Jennához. – Kellemes estét. én meg a szalvétámba köhögök-röhögök.

aki bárki eléje kerülőt rögtön úgy kezel. hogy hívják valójában – úgy pattant föl. John nem dolgozik. FEJEZET REID J VEZÉRIGAZGATÓ APJA TEGNAP ESTE TELEFONÁLT. és hazarendelte. – Csak a tökkelütött haverom. A lány – nevezzük Macynek. Ez vonatkozik Johnra is. mintha bikázókábel rázta volna meg. – Figyelj. öreg. mint a beosztottját. mondjuk úgy. és a srácnak holnap kell bejelentkeznie. és tegnap este. Macyre pillantottam. lehúzott farmercipzárral átcsattogtam a szobán. nem is hasonlítható John apukájához. és nem jegyeztem meg. lassan visszanyomtam. Hoppá! Akármilyen nagyhangú és félelmetes az apám. hogy ugorjon. úgyhogy ha az azt mondja. nem a legalkalmasabb pillanatban kopogott be a szobámba. mint aki netán elszalad. anyagilag teljesen az apjára van utalva. akin ruha nemigen maradt.24. gyere már ki egy percre! – kért az ajtó túloldaláról John. Mindjárt visszajövök. Félmeztelenül. ő ugrik. aki tizenhat éves korunkban Sötét nagyúrnak keresztelte el. – El ne mozdulj! – tettem az ujjam a szegycsontjára. és mosolyogva. A jelek szerint hétfő reggel kezdődik az egyetemi felkészítés. Johnnal osztozunk az egyik bungalón. és résnyire nyitottam az ajtót. mert tetszik ez a név. de úgy festett. – Mi van? – szóltam ki bosszúsan. OHN . a vezérigazgatóhoz.

fölkaptam a telefonomat a rozoga komódról. öreg? Tudom. Egyszerűen egymás körül forog az életük. Taddnek meg Quintonnak. – Micsoda? Miért? – Megcsóváltam a fejemet. Macyt most imádkoztam be a három taxi egyikébe. majd SMS-ezek Jeffnek. – Apám most hívott. majd Macyre meredtem.– Te meg mi a francot akarsz. Nincs ebben semmi érzelmi kapcsolat. általában abból szoktak kiindulni. – Köszi. Nem szoktam repetázni. hogy. – Majd én elintézem. – Nyugi. . nem foglak – mosolyodott el. miközben visszaballagtam az ágyhoz. kábé ezért nem őhozzá kopogtam be. és soha nem is lesz az. – Ja. hogy távozásomnak semmi köze az ő taxiba tuszkolásához. de az a nagy helyzet. megfordultam. – És? – Egy délelőtt tíz órás járattal. mert tényleg begorombulok. mint amennyit egy hét alatt használhatnál el. Ne vegyék zokon a mindenütt előforduló szexis csajok. bezártam. és bár a szüleim örök hűséget esküdtek egymásnak. Ha az ember filmes partnerrel kavar. Ez Emmára nem vonatkozik – ő nem egyéjszakás kaland. izé. talán még tovább is. holnapra haza kell érnem. igyekszünk nyolc előtt elhúzni. hogy több óvszered van. öreg! – Nem szívesen – csaptam be morogva az ajtót. amiért elmegyek. durván másnaposnak látszik. és duzzog. a házasságban sem hiszek. Ez pedig nem az én esetem. De most már reggelig ne buzerálj. hogy simán képes lekötni a filmforgatás tartamára. hogy mindenütt előfordulnak szexis csajok. Nem hiszek a szerelemben. Nem látom értelmét magyarázgatni neki. Ki tudja. Szétrúgná a seggedet. – Hol is tartottunk? *** Ma reggel némi kapkodás érzékelhető. – Nem érdekes. legalábbis átmenetileg. Most isten ments zavarni. és üzenetet pötyögtem Jeddnek. Csak társasági és pénzügyi. hogy ők ketten párt alkotnak. Feltételezem. csak mert az enyémet nem rúghatja szét.

amivel a lányokat riogatni szokták. *** EMMA TEGNAP REGGEL FUTÁS KÖZBEN alig beszéltünk Grahammel. csak a külön-külön lépteinkből egységessé igazodó. valamint az autók zaja egy közeli utcán. azóta meg sem szólalt. vagy bármely más srácról van szó –. és hazavittelek magamhoz. tehát nem jártam messze). Ennek semmi köze a másik fél iránti tisztelet hiányához. pedig már majdnem a szokott útvonalunk felénél járunk.Nem szoktam hazudni az olyan lányoknak. ami eléggé fölkelti a kíváncsiságomat. Máskor oly megnyugtató hallgatásunk most kínos. az ebédszünetben pedig MiShaunnal szöveget gyakorolt. vagy elkísértelek hozzád. mint Macy (akit egyébként Tracynek hívnak. Ha egész érintkezésünk alatt egyszer csak elhangzik valami. Ha tegnap este ismerkedtem meg veled. köszi a mókát. te se engem. mialatt én Timmel és Leslie-vel dolgoztam. Hogy előfordult-e már ilyen? Párszor. hogy újra találkozni akarjak veled. hogy ebből a végén kapcsolat sülhet ki – és nekem tök mindegy. Sokkal egyszerűbben fest a dolog. ennyi volt. mintha a torkunkon akadt volna a szó. Mindketten ezt kaptuk. mit csinált tegnap este. Nincs más hang. akkor ennyit igényeltünk. Hogy tartós volt-e? Egyértelműen nem. amíg a lányok szórakozni mentek. se semmi egyéb baromsághoz. és lefeküdtünk egymással. Ma reggel a hallban motyogva köszönt. hogy rólam vagy Johnról. csak magát hülyíti. ütemes lábdobogás. . Nem tudom. akkor találkozom. Ha abban a hiszemben bocsátkozik a tegnap estihez hasonlóba. Nem ismerlek. a magasban köröző kis repülőgép berregése – autókereskedést reklámozó KEZDŐRÉSZLET NÉLKÜL! csábszöveg hullámzik mögötte –.

úgyhogy érdekelne. amikor nem vagyok itt. mintha csak arra várt volna. vízi túrájukról visszatért szereplőtársaink hangos heccelődése fogad. – Sokkal több kell ahhoz. hogy valaki az agyamra menjen. Quinton a padlón térdel. figyelik. ahogy elhagyja a számat. azért. béke van! Még most is tíz alatt vagy. miközben én őrá vártam. kislány. – Szenvedsz még a nikotinéhségtől? Megkönnyebbülést olvasok ki pillantásából. érthetetlen módon örömet szerez. – Pff! – üti meg a fülemet a hangom abban a pillanatban. – Figyelmetlenné váltál a távollétemben. – Hát nem tudom – biggyesztem le az ajkamat. a sporttáskájában turkál. – Állítólag minden alkalommal máshová kell rakni. a ruhái körülötte szanaszét szórva. – Hová tetted? Fölhúzza a pólója ujját. *** Ahogy a harmadik emeleten kiszállunk a liftből. – Nyugi.Újabb öt perc elteltével nem bírom tovább ezt a kommunikációs szünetet. Gondolom. hogy megszólaljak. – Az az érzésem. Hol is tartunk? Negyven körül? Jól meglököm. mond-e rá bármit Graham. Reid és Tadd pedig mellette állnak. előtárul a minden képzeletemet felülmúló bicepszére helyezett kis négyszög. ugye tudod. . mintha haragudnék. ellazul a válla. hogy csak marháskodom? Igazából nem zavar. gyűjtögeted-e a büntetőpontokat. ha akár minden harmadik mondatban puffogsz. ő pedig nevetve tér le az ösvényről. – Fenéket – mosolyog. mintha tényleg idegesítene. De bemondásos alapon számolunk. Úgy teszek. még bizsergek a tapasztól. hogy továbbra is piszkál. még a legunalmasabb is jobb ennél a kényelmetlen némaságnál. de csak két lépésre. hogy kíméljem a bőrt. – Helló. Bármilyen társalgás. Egy másodpercig nem tudom. – Ami azt illeti.

azután még bőven marad időd sminkelni. – Emma! – örvendezik. mintha hetek óta nem találkoztunk volna. – Figyu. hogy te milyen helyes vagy ebben a kis sort-atléta kombóban! Mielőtt kiötölhetnék valami választ. nem is hasonlít a három nappal ezelőtti szenvedélyes smárolásra. és sodortattuk magunkat az árral. egyszer körbefordít. hogy valahol itt van az a rohadt kártya! – Leszólok a portára – ajánlkozik Tadd –. – Kár. – Na ugye! – találja meg Quinton a kulcskártyát a sporttáskája legalján. haver. – Szevasz. és fölküldenek valakit egy újjal. átesik egy ruhakupacon.– Tudom. amivel ismét elbuktatja a föltápászkodó Reidet. átölel. ma reggel pakolás közben láttam… Amint megjelenünk Grahammal. Graham! – nyújtja ki a másik kezét. és bosszant. – Nekem előbb szunyálnom kell – közli ásítva Tadd. este menjünk el mindannyian együtt valahová! – javasolja Reid. amíg azok ketten ötévesek módjára birkóznak és vihognak. Nahát – néz le rám –. hogy megszépülj. – Rohadt nagyot kell szunyálnom. karját a derekamon hagyja. lehajol és megcsókol. öregem. teljes nyolc órát szundíthatsz. és félreugrik –. átvágok a folyosón. – Még csak délelőtt tíz – bokszol a karjába Reid. a másodperc törtrészéig érintkezik az ajkunk. hogy nem tudtál eljönni. Reid kicsit jobban lebarnult (valamicskét leégett) arca földerül. – De hát itt volt. – Öcsém. bosszant. a gesztus mégis félreérthetetlen bizalmasságot sugall. és belököm az ajtómba a kulcskártyámat. . bár ártatlan arckifejezésének ellentmond gáncsra kinyújtott lába. Graham kifejezéstelen arccal fordul az ajtajához. Naphosszat csak piáltunk. Graham szó nélkül szorítja meg. Miután kiszabadulok Reid öleléséből. atomkirály volt. baromira hiányzik már a felnőtt társaság – hőköl hátra Quinton. Egyenesen odalép hozzám. Tadd előrelódul. hogy Graham ilyen könnyen lemondott rólam. Valójában nem több ez puszinál. – Hogyhogy! – hemperedik le Reidről Tadd. hogy Reid mintegy birtokba vett ezzel a csókkal.

hogy szoktam öltözni. vagy otthon maradna. és tökre depis leszek tőle. a csajszi fölidézi magában a múltját. utána legszívesebben vagy belevetné magát a bulizásba. mit művelt az imént. Tudod. Jasper húsz teljes percet adott – mondja Emily. akiket meghívott. mindannyian találkozunk. – Zsír! SMS-ezek a többieknek. az egész cselekmény a buli napján játszódik. – Öcsém. Én még nem döntöttem. De nem ám szimplán nyűglődik a csaj. és nem okoztam csalódást. hogy lecsekkoljanak. Csakhogy egész nap. aki éveken át szerelmes volt belé. Emma? Fogalma sincs. ez sokkal rosszabb. *** A szobámban töltöm a délutánt. miközben mindent előkészít erre a bulira. Graham már belépett a szobájába. épp vacsiszünetet kaptam. és azokat. . befejezek egy regényt. de sajnállak… 2 dögös srác. készülj föl a holnapi kompromittáló fotókra az interneten. – Ja. és együtt megyünk. különösen egy srácot. Lécci hívj. nem a lány választotta magának. te meg ledül… – Szióka. halk kattanással csukódik az ajtaja. és belököm. Még most is össze vagyok zavarodva. ha munkába megyek. mekkora téboly ez a nap! Derek valami antidarkos haverjai bevonszolták magukat az üzletbe. mintha meghalt volna benne valami. hogy fölvágja-e az ereit. miközben Reid utánam szól: – Este jössz. olyan. ha ráérsz! Em: Jaj. miután fölveszem a telefont.Kattanva kioldódik az ajtóm zárja. Ha az ember ilyesmit olvas. Én: Ma este az egész társasággal bulizni megyünk. Én legalábbis ezt vettem le belőle. és azt fontolgatná. A főszereplő csaj bulit rendez. – Persze.

– Hát persze. Azonkívül nem valami rucibolti eladóról van szó. A daganatsejtek az álcázás mesterei. hogy az anyám halála előtt mindössze hónapokkal készült fényképein még semmi sem figyelmeztetett a bajra. és nógatta. – Mármint hogy komolyak-e a fiatalember szándékai? – Talán túlságosan tizenkilencedik századi a kérdés? – Olyasmi. annyira kevés az árulkodó jel. addig a családjában sem fordult elő hasonló eset. hogy forduljon orvoshoz. A fogorvosát nyugtalanította egy sima fogászati beavatkozás során tapasztalt vérveszteség. az még nem jelenti azt. nem harmincöt. de a látszat csal. Úgy érzem. Az elmúlt tizenegy évben annyit derítettem ki. az isten szerelmére! *** Apámmal sosem beszélünk arról. hanem Reid Alexanderről. hogy kirántsák alólad a szőnyeget. – Ha nem akarod. Tudom. nem annyira az. Sugárzott a szépségtől. gyerekek sivalkodnak. egészségesnek tűnt. Véletlenül fedezték föl. vagy amit ő irántad? – Tudod. hogy örök hűséget ígérjenek nekem. hogy mivel annyira fiatal volt. Anyám végül engedett neki. – Oké. visszajöttem. Eleget szomorkodtál már. amit érez. mintha hónapok teltek volna el azóta. Nem ragaszkodom hozzá. Rák vitte el. hogy örök hűséget követelsz. Én meg tizenhét vagyok. hogy egy szelet pizzát és limonádét rendel. így semmi sem késztette arra. hanem hogy az mit is jelent. Em. hogyan halt meg anyám. hogy Emilyvel kettesben elmélkedtünk küszöbönálló híressé válásomról.– Tartsd egy percre! – Hallom. Szinte érzem. hogy rendszeresen kivizsgáltassa magát. a háttérben száz más beszélgetés zsong. méghozzá gyorsan. korábban eszébe sem jutott ilyesmire figyelni. ahogy az ízek utcája-beli pizzázóban az oregánó és a paradicsomszósz illata keveredik a szomszéd hotdogos fritőzkosaraiban folyamatosan sülő hasábburgonya aromájával. Sosem értettem. hogy kettőnk közül én írok tele spirálfüzeteket mélabús versekkel. Szóval melyik fele bizonytalanabb: amit te érzel Reid iránt. csak hogy . Utánanéztem. miként alakulhatott úgy.

még a pap is sírt. Connor. mintha párnafelhőn lebegett volna. Tizenhárom hónappal anyám halála után házasodtak össze. Egyszer otthon annyi párnával föltámasztva ült az ágyban. amit anya kiskutyásnak nevezett. hogy elveszítem őt. Elfelejtettem. én is utánoztam az ábrázatát. mire ő lelocsolt a slaggal. tágra nyitott szemmel pislogott. és nem egészen értettem. megfogta a kezemet. A kórházban halálra rémisztettek a csövek és tűk. Ő ugyanazt érezte. Apa szája legörbült. Miután összejött Chloéval. amint két-három nap múlva a döbbenettől némán rogy le a konyhaasztalhoz. mert a nagyanyám is. A közelben lakott. Sírtam. nem nézett levegőnek. miért. mintha elszakadtunk volna egymástól. anya pedig csípőre tette a kezét. addig. amíg megkerülhetetlenné nem vált. és még ha jelen volt is az életemben. – Nem tud ellenállni zöld szemű bűbájunknak – suttogta színpadiasan apa. kétgyermekes egyedülálló anyának érzem magam. mennyi időm maradt vele attól a pillanattól. anya megadóan széttárta a kezét. mindaddig nem árulták el nekem az igazságot. A temetés egyes részleteire is élénken emlékszem. Miután anyám meghalt. és szinte látom. Mintha óriási lyuk tátongott volna a mellkasom közepén. hogy megvigasztaljon. mert mindenki más. Néhány erőteljes emléket őrzök akkoriból. hogy visszataláljak oda. Megint kikerültem az öleléséből. – Esküszöm. mennyit kergetőztünk a ház körül. akihez leggyakrabban fordultam. hiába küzdöttem. mert apám is. . amíg eltávozott. előadta azt a nézését. De egy idő múlva aztán már csak ahhoz a nőhöz tartozott. amikor anyám hiányzott. és sírtam. hogy segítsek lemosni a kocsiját: én meg rázúdítottam egy vödör mosószeres vizet.elhallgattassa. Nem tudom. amit én. apám annyira visszahúzódóvá és szótanná vált. és soha semmi nem tölthette ki. hogy kezdtem elfelejteni. így ő lett az. A nagymama egy-két hétre hozzánk költözött. milyen közvetlen és derűs volt azelőtt. de végül vissza kellett mennie dolgozni. Észrevett. mert anyám nem volt ott. és mosolyát palástolva elvonult. amik mintha az ágyhoz horgonyozták volna. és hányszor vett rá. rövid időre visszatért a régi vidámsága. mekkorákat kajacsatáztunk. úgy tűnt. Mivel gyerek voltam. amikor megtudtam.

Tudom. így szokták mondani: A maga módján szeret téged. hogy a magam módján szeressen? . Jó. a maga módján. hogy apám szeret. és mi lesz a magaméval? Hátha arra van szükségem. Igen.

Kézen fogom Emmát. – Elragadóan nézel ki ma este – jegyzem meg neki. odahajol hozzá. A lófarok a gyöngém – valahogy izgat a csupasz tarkó. Ezt most teljesen a birtokunkba vesszük. Ma nem sok fotós áll lesben – valószínűleg nem tudták. a többiek a két másik kocsiba szállnak. A bár táncparkettre néző galériáját VIP részleggé alakították. keresztpántja a háta közepéig ér. Tetszik. mert nagyon korán értünk ide. halkan beszélgetnek. A . – Klassz gyűrű. hogy visszajöttem New Braunfelsből. majd fölpillant rám. Brooke lehuppan Graham mellé. és napközben nem hagytam el a szállodát. négy kanapét rendezünk köréjük. Az az érzésem. Lábán iskolás lányos. finom. és ez a látvány még inkább sóvárgást ébreszt bennem. hogy ennek a gyűrűnek története van. Bob követ bennünket. FEJEZET REID A MA ESTI DAJDAJOZÁSHOZ A HALLBAN gyülekezik a társaság. pántos félcipő. és az első taxihoz kísérem.25. Emmával és velem szemben. mire az ölébe mosolyog. az ártatlanul nőies látvány. magas sarkával irtó szexi. abszolút nőies kéz. Emma kis fekete ruhát visel. Négyzetesre csiszolt gyémánt. ráteszi a kezét. A haját ugyanebben a stílusban a feje búbján lófarokba fogta. – Nekem is – simogatja meg másik kezével az ékszert. Kicsi. Brooke és Graham is. súg neki valamit. Ahogy feléje nyújtom a tenyeremet. középen összetoljuk az alacsony asztalokat. de Emma valamiért egyelőre nem akarja elmesélni. akik szorosan egymás mellett állnak.

hogy ragadozó halak élnek abban a rohadt folyóban! – fakad ki Quinton. lila véraláfutást a sípcsontján. Tadd pöccint az ujjával. hogy fölhúzzam. amikről a lányok társaságában beszámolhatunk. *** . hogy parkettre merészkedsz az életveszélyes sérüléseddel? – szellemeskedik Quinton. – Na persze. megmutatja a hatalmas. – Ezt nézzétek! – húzza föl fél lábán a farmerját Tadd. miközben a lány együtt nevet a többiekkel. víz alatti ág. – Csak féltékenykedsz. Mindannyian italt rendelünk. – Senki sem figyelmeztetett. – Mintha te nem vetetted volna ki magad hisztérikusan a gumibelsőből. akkor meg nekiálltál káromkodni. mert rátok nem voltak kíváncsiak a halak. Hagyja. majd Meredith és Tadd is követik a példánkat. Vajon ezzel olyan benyomást keltettem. mintha megjelölném a felségterületemet? Sajnos igen. – Táncoljunk! – fogom meg Emma kezét. amíg meg nem láttad. amikor az a hal a hátsódba harapott. mint egy kislány. amikor a srác jelenlétében megcsókoltam. – Úgy sikítoztál. És úgy éreztem. akár egy ideggyenge ribi. A karomat most Emma mögött nyugtatom. – Reidet meg engem egyáltalán nem csipkedtek. figyeli-e őket. – Hülye. csakis. és elvonul. finoman masszírozgatom. hogy a combunk egészen könnyedén összeér. Tadd gondosan lesimítja a lábán a textilt. – Biztos. Új szám kezdődik. Kizárólag Quintont – jegyzi meg Tadd. Ma délelőtt a folyosón kifejezetten feszültnek éreztem. láthatatlan. – Haver. és olyan közel ülünk egymáshoz. mi hárman Tadd-del és Quintonnal elmeséljük túránk azon részleteit. hogy erre szükség van? Szintén igen. és Quintonra mutat. aligátor tanyázik a Guadalupéban – mondja Quinton. A kezem Emma csupasz nyakára vándorol. hogy lássam. fölállok. azt hittem.szemem sarkából lesem Emmát. hogy csak egy bot.

homlokát az enyémhez támasztja. keze a derekamra tapad. Meggyőződésem. Szeme színéhez tökéletesen illő kék pólójában. ahogy mintha vigyázna rám. – Kimondottan rémültnek tűnsz. SE REIDRE NEM NÉZEK. foglak! – mondja. ahogy a lépcsőhöz megyek. tetszik. Egy testőr árnyékként követ bennünket. aki a galérián maradt. A bámészkodók legalább fele mintha fölismerné Reidet. és elindulok lefelé. a nyaka köré fonja a karomat. mint amilyennek látszom. Talán veszekedtek. és a fülemhez hajol. a csókunk botlás volt csupán. mint a GQ címoldalán Armani öltönyben feszítő pasas. ki jön. lassan ringatózik. mérték utáninak tűnő farmerjában és bejáratott westerncsizmájában maga a megtestesült férfiszépség. szívesen beszélgetek és futok vele. Még a félhomályban is úgy érzem magam. A testőrök ideges képet vágnak. talán Graham csak félrelépett. mintha rajtunk kívül senki sem tartózkodna a parketten. Lentről gyakorlatilag mindenki fölpillant. amely szétválik előttünk. hogy a múltkor Brooke miatt hagyott magamra a szobámban. – Bátrabb vagyok. a többiek pedig ráhagyják. Igyekszem nem gondolni Grahamre. mint aki fél? – Ühüm – mosolyog le rám.EMMA SE GRAHAMRE. Ha bármi többet próbálnánk belevinni ebbe. és ezzel eléggé tisztában is van. mutogatva irigylésre méltó bicepszét és vállát. Reid vagy nem érzékeli mindezt. Ez a fiú jóformán bárkinél bármit elérne. ahogy ugrat. semmi egyéb. a pattogó ritmusú számmal mit sem törődve. Valószínűleg van valami közük egymáshoz. – Ne félj. Összebarátkoztunk. mintha elsőbálozóként érkeznék a táncterembe. . Izig-vérig olyan. aki a magazin egyik kétoldalas fotóján testhez álló fekete atlétában húzódzkodik egy faágon. Újabb ok az óvatosságra. egy másik közvetlenül a parkett szélén várakozik. hogy megnézze. – Úgy nézek ki. és talán már jó ideje. vagy csak úgy tesz. azzal tönkretennénk. valószínűleg inkább az utóbbi. A parketten magához ölel. – Ezt jó tudni – húz befelé a tömeg mélyére. de Reid úgy viselkedik. még szorosabban magához húz.

hogy belepirulok. és én soha nem fogom úgy érezni. és megosztozunk egy szelet túrótortán. Egy pár egy utcalámpa tövében olyan szenvedélyesen csókolózik. figyeljük. Az egyik ablaknál lévő bokszot választja. mintha a többiek nem is léteznének. miközben Reid a karjába zár. és behunyja a szemét. nem szembe. hogy szinte elbizonytalanodom. és a kávézó felé húz. aki részegen táncol a barátainak. megfogja az államat. ahová a liftektől nem lehet odalátni. – Szeretem nézni. úgy bámulnak. hogy egész idő alatt.Ezt hajtogatom magamban. Érzem. – Én is szívesen tartozom a nézők közé. Én még a Grahammel elfelezett torta ledolgozásán fáradozom. amikor néhány óra elteltével ketteshármas csoportokban belépünk a szállodába. Nem gondolunk Grahamre! Még járnak az utcán. azután körém siklik a karja. maga felé fordítja az arcomat. előbb könnyedén. – Feljössz velem a szobámba? – kérdezi olyan halkan. tényleg kimondta-e a kérdést. – Hát akkor – mondja erre. mint azok ketten. bármennyire tettetjük is. de a javát ő kebelezi be. ahogy az emberek bohócot csinálnak magukból. a jelentése azonban világos. és úgy táncol velem a tömegben. mint az a fazon – mutat Reid valakire. és mellém csúszik be. mintha egyenesen átlátnának rajtam. igyunk egy csészével! Még nincs kedvem fölmenni – mondja halkan Reid. Csakhogy mi ketten soha nem válhatunk láthatatlanná. – A többieket nem akarod hívni? – Belőlük mára elegem van – emeli mutatóujját az ajkához. amíg a parketten vagyunk. miközben lelassul a légzésünk. ahogy vonulnak előttünk. mintha mindenki más eltűnne. ahogyan a bárban tette. Megcsókol. a szája egyre sürgetőbb. Mi érkezünk utolsónak. – Vagy szerelmeskednek. *** – Gyerünk a kávézóba. Napnál világosabb. majd a combomra mozdul. Kávét rendel. egyik keze a derekamról a csípőmre. Végül a homlokát az enyémhez nyomja. azok meg hiába próbálják leállítani. .

a szekrény ajtajára tisztítós ruhazsákokat aggattak. Vagy szökevények. az egyiket a kezembe nyomja. – Talán vizet. Csak légy szíves. csak az a különbség. és a kávézóból a felvonókhoz indulunk. se millió bámész tekintet. nem akarom eltaszítani. – Máris hozom. A kihalt folyosón vihogva rohanunk a szobájához. amelyet jól ismerek az elmúlt két évben készült duplaoldalas magazinfotókról. engedd. Reid két palack vizet hoz a minibárból. inkább fokozódik. hogy egyedül vagyok egy hotelszobában Reid Alexanderrel. de nem szeretném megtenni. lerakja a vizét. Nyugtalanságom nemhogy oldódna. másodpercek alatt bejutunk. a délre néző balkonra kétszárnyú erkélyajtó nyílik. hogy becsapódjon mögöttünk az ajtó. lecsap egy ötvenest az asztalra. amire kér. mintha kémek lennénk. hagyja. de nem nagyon tudom. ahogy ő sem. hogyan csitítsam le magam. először kidugja a fejét. és azzal a perzselő pillantással tekint rám. A kezében a kulcskártyája. Reid. ahol nincs a közelben pincér. néhány ujjnyi hézagot hagy kettőnk között. Amikor fent kinyílik a liftajtó. bár a számla jó. hogy olyan helyen csókolózzunk. Már nem vihogok. a kanapé sarkába támaszkodik. A kanapé közepére telepszem. az egyik falat hatalmas franciaágy uralja. semmi többet. Azután eszembe villan. Bólintok. Érezd otthon magad! A szobája kész lakosztály. és kattanjon a zár. ha ez túl gyors neked. mennyire biztonságban éreztem magamat Grahammel a szobámban. a társalgórészben kanapé és két fotel. miközben mellém ül. se bekapcsolt videokamera. Minden különösebb ok nélkül az jut eszembe. Úgy értettem. Az agyam választ keresgél. Egy pillanatra hülyén érzem magam. ha tizenkét dollárt tesz ki. karon fog. A komód tetején friss vágott virág. – Kérsz valamit inni? Kiszáradt a szám. nem mintha még soha senkivel nem csókolóztam volna.– Hát… nem tudom. . Nem gondolunk Grahamre! – Emma – nyújtja a kezét a dohányzóasztal felé Reid. Na jó – heherészik –. – Csak meg akarlak csókolni. ideges vagyok. jobbra-balra pillant. nem lesz semmi más. ez egyáltalán nem igaz.

Fél kézzel a derekamat gyúrja. Úristen. egyenesen énrám irányul. – Hmm. és úgy kapaszkodom a bicepszébe. az nem könnyíti meg. mire felszínre merülünk levegőért. a szája a nyakamra mozdul. – Az arcomat két kézbe fogja. – Reid. szerintem tudsz – feleli.hogy ez most a valóságban. röviden és kedvesen még egyszer megcsókol. ujjai hegyét oda-vissza futtatja a vállam és a kezem között. ha egy srác próbálkozik. hogy leállítsam őt. – Nem tudok. – Ha meggondolod magad. végül jobbrólbalról csuklón ragad. keze a derekamon. a másikkal elindul a tarkómtól. szomorkásan elmosolyodik. tudom. mielőtt behódolok valaminek. az ő keze pedig közben már a combomon jár. – Ne vedd zokon. ennél kevésbé meggyőzően nem is hangozhatna. a csípőmnél fogva fölemel. a combom körülöleli a törzsét. míg a térdünk egymáshoz nem ér. és visszaül. amire még nem készültem föl. félretolja vállpántot. Újra megcsókol. Ahogy gyöngéden hátradönt a kanapéra. Gyöngéden megcsókol. hogy megadjam magam. vagy tíz. mintha sziklaszirt peremén függeszkednék. és a nyaka köré emeli a karomat. Emma. hogy nem akarsz itt maradni? – perzsel utat az ajka az államtól a nyakam tövéig. Öt percen át csókolózunk. és öt teljes perc telik el. – Gyere! A palackomat az övé mellé teszem. vagy tizenöt. zegzugos ösvényt csókolva a fülemhez. közben a szája szünet nélkül az enyémre tapad. keze a vállam csupasz bőrén matat. testközelből. – Egészen biztos. és a mellkasára húzza a kezemet. tudod. behunyt szemmel mély lélegzetet vesz. ahogyan a táncparketten tette. fogalmam sincs. kiolvassa a tekintetemből a vágyat. . Azután újra megcsókol. két kézzel fölhúz magához. Kisvártatva föláll. és amit Reid most művel velem. és közelebb húzódom. annyira kifulladva. Fölnéz. a csuklója a bordáimnak nyomódik. Kitapintom a tenyeremmel a szívdobogását. hol találsz. mintha két kilométert futottam volna. Ki kell jutnom innét. magamról nem is beszélve. Nem bírok értelmesen gondolkozni. Reid. légy szíves! Ne… még ne! – Megértelek – mondja. és titokzatos mosollyal az arcomat fürkészi. Miután végre elszakadok tőle.

Negyedik próbálkozásra sikerül a kulcskártyámmal kinyitnom az ajtómat. . Meredith: Minden rendben? Nem mintha ellenőrizgetni akarnálak. Majd bekopogok hozzád. alighanem tudni szeretné. amikor eltűntünk Reiddel. megbánás és megkönnyebbülés különös keverékét érzem.) Én: Aha. jó ötlet Délben? Meredith: Oké. Meredith az. Hanyatt fekszem az ágyamon. aztán vásárolni? Én: De.Kilépek a szobájából. mi történt. Meredith: Nincs kedved holnap együtt ebédelni. mintha egy hónapig a tengeren hánykolódtam volna. úgy remeg a lábam. és megnyomom a képzeletbeli visszajátszó gombot… amíg föl nem rezzenek a telefonom csipogására. csá! . vagy ilyesmi. Reiddel még beültünk lent pár percre a kávézóba.

A tegnap este a szobámban kettesben töltött egy-két óra után egyébként is teljesen elveszítettem a mások iránti érdeklődésemet. Bár semmi sem árulkodik rajta arról. tehát jól tudom: ezt nem szabad magától értetődőnek tekinteni. vagy bármi efféle baromság. mint már tisztáztam magamban. hogy az esküvőig várni akar. Emmához azonban nem kell effajta türelem. Tudom. hogy Emma még szűz. miközben annyira kívánom őt. az nem csak a velem szembeni óvatosság – bár az is benne van. ahogyan a táncparketten tette. amiben nem hiszek. Na és itt van ez a Graham Douglas. Mindenekelőtt tuti. Őszintén szólva. és bármennyire is kézben tartottam a helyzetet. . ha addig is minden egyéb ügyködést leállítok. és bőséges összehasonlítási alappal rendelkezem. Emma figyelmes. és a siker legbiztosabb záloga az. A fentiekhez képest hihetetlenül csókol. Ő kell nekem. Már jó ideje nem habarodtam így bele senkibe. azért a legtöbb lány vár valamire – rendszerint a szerelemre. amikor szex van kilátásban. mindjárt gutaütést kapok! Ezt most nem cseszhetem el. nem mindenkinek ugyanaz. Ez az egész balhé új még neki. hogy ez egyéni megítélés kérdése. bárhogy fegyelmeztem is kezdetben magamat. FEJEZET REID I DEJE ÚJRAÉRTÉKELNI A HELYZETET. Jesszusom. éppúgy követi minden mozdulatomat. és pont. én szinte bármit elnézek. Ahogy visszafogja magát. óvatos és kedves.26. és ugyanúgy tetszik. hogy képes megőrjíteni.

hogy folytatta vagy abbahagyta. szó nélkül meghátrált. *** EMMA MEREDITH EBÉD KÖZBEN FAGGAT. Fogalmam sincs. hogy szakítottunk Robbyval. hogy valami korábbi forgatáson ismerkedtek össze. vagy mi a túró. Tizenhét éves koráig semmiben sem játszott. Két évvel idősebb nálam. hogy lemondjak egy lányról. – Hmm. talán reggelig nem kapok választ az SMSemre… – Még este válaszoltam. – Féloldalasan fölvonja a szemöldökét. hogy A suli büszkesége előtt keresztezték volna egymást az útjaik Emmával. Túlságosan jó viszonyban vannak ahhoz. Emma. . pedig így a legjobb.Nem ismerem a srácot. de nem teljesen. hogy a lány az enyém. Mindenesetre Graham egyáltalán nem olyannak tűnik. mi van köztetek Reiddel? Vállat vonok. – Iszik egy kortyot a jeges teájából. Az ősemberes módszerek általában nem tartoznak az eszköztáramba. Feltételezem. Nem tudok róla. – Tényleg. elég a vallatásból. – Becsszóra nem tudom. – Ahol egyedül tartózkodtam. vágom. – Mi történt? Legörbül a szája. de bármi elképzelhető. – Oké. Talán egyszer összejöttek. akkor szerintem visszavonul. Miután tegnap az orra előtt csókoltam meg Emmát. aki határvitákba bonyolódna – ha úgy gondolja. Azt hittem. akit ilyen eszméletlenül kívánok. hogy csak itt találkozhattak volna először. – Még mindig le vagyok törve amiatt. Rejtély. már azelőtt elkezdte az egyetemet. és a saját szobámból. eggyel Brooke-nál. de az sem jellemző rám. és úgy tűnik. Eddig kizárólag független filmekben meg egy-két diákfilmben szerepelt.

– Mindjárt szétvásároljuk a várost. egyértelmű. Robbyval az elmúlt két évben háromszor szakítottunk. Ha nem ért utol a mobilomon. – Hú. hogy nem maradhatok vele. csak megijedt. Reid: Ma este vacsi? Kettesben? 7-kor bekopogok. – Figyelj. Aznap este. és szétrúgnám a sípcsontját. hogy akkor úgy látszik. Graham jut eszembe. dühös üzeneteket hagyott. ha nem bízik bennem. Könnyek szöknek a szemébe. – Reid? – kérdezi Meredith. ahogy annak a srácnak. minden rendben volt. – Nincs. nem maradhatok vele. Erre azt felelte. elszabadult a pokol. – Hallom. Legszívesebben megkeresném ezt a Robby gyereket. hogy tetszel neki. – És mégsem tudod.– Amíg együtt voltunk. amiket soha nem tettem volna. – Szeretne kettesben vacsorázni velem. Slussz. amikor szakítottunk. Csak még tudnunk kéne. Én: Lazán vagy elegánsan? Reid: Szerinted? . és nekem tényleg csak túl kell tennem magam rajta. passz. amit ő nyilvánvalóan ballépésnek tart? Leteszem a tányérra az evőeszközt. aki második általánosban törte össze Emily szívét. ő is neked… hacsak nincs valaki más. hogy szeret. mire vadászunk. megmondtam neki. – Na szóval. Előásom a táskámból. és összeszorítom a fogamat. nem nézek Meredith szemébe. Aztán meg hajtogatta. és elpislogja a könnyeit. amikor még egyszerűen ment a megtorlás. mi van köztetek – vigyorodik el. mit veszünk föl ma este? Sportosan dögöset vagy elegánsan dögöset? – mosolyog Meredith. Egyáltalán nem bízott bennem. Ha elmentem külsőzni vagy valami. Csak túl kell tennem magam rajta. Miért jár folyton ez a fejemben? Amiatt az egyetlen csók miatt. Olyasmikkel vádolt. ez szívás! – De még mekkora! Csipog a telefonom. Én: Oké.

– Éreztem. – Miért nem? Vállat vontam. Graham és a ma reggeli futás jár az eszemben. hogy novemberre befejezzem a középiskolát. ahogy elhagytunk egy ellenkező irányba kocogó csoportot. tíz perc alatt immár a harmadikat. ahogy elhaladtunk mellette. vállpántos lila selyemfelső). hogy folyamatosan társalogjunk. *** Amíg a Reiddel megbeszélt randira öltözködöm (sötét farmer. akkor igen. – És azután? – Egymás mögé sorolva kerültünk meg egy lassabb párt. – Ha az kutatásnak minősül. és még nem érettségiztek. mi történt tegnap este. mint Reid. besorolt mögém. Elvégzem a kötelező feladatokat. Graham hál’ istennek nem kérdezte. És az egyetemi hallgatók zöme nem lángész. A várható óráimról érdeklődött. hogy megállapítottam. Lemosolygott egy babakocsiban ülő kislányra. hogy a tanévben forgatás közben is oktatáson vegyenek részt. – Nem vagyok annyira agyas. Elegendő kreditet gyűjtöttem össze. . – Nem tekintettem követelménynek. de semmi különös. mégis egészen más. – Szóval felmérést végeztél? Esetleg némi kutatást? Elnevette magát. – Alábecsülöd magadat. az eddigi évfolyamtársaim legtöbbjét agyilag simán lekörözöd.Én: Nem mindegy? Reid: Okés :D akkor lazán. Például olyan srác. hasonló. Emma. Csá 7-kor. hogy magyarázkodom. az meg vissza rá. jogszabály kötelezi. Jóleső érzés hullámzott végig rajtam. mint amikor valami srác szexisnek nevez. Azokat a színészeket. Jennával és Meredithszel a jövő héttől magántanárokkal különórákat veszünk. – Egyetem? – A vasárnap reggelenként zsúfolt futóösvény megakadályozta. – Az sosem szerepelt a terveim között. akik tizennyolc év alattiak. Még tényleges választási lehetőségnek sem.

mert felvágós voltam. – Csak mindig is kicsit… törekvőbb voltam. hogy ne kérdezzelek tovább a jövőbeni terveidről. – Ph… – kapok észbe. – Nem akartam másra terelni a szót. – Egyébként ha arról akarsz meggyőzni. hogy ugyanilyen grimaszokért ruházták meg annak idején az iskolaudvaron. bár időnként meggyepáltak. hogy az osztálytársaim mind idősebbek nálam. Gyanítottam. kétszer ellenőrzöm a fogamat. Jövő tavasszal. Bizonyos tantárgyak és oktatók olyan dolgokon gondolkoztatnak el. amiknek addig a létezéséről sem tudtál. – Ügyesen terelted a szót a tanulmányaimra. – Aha. mint a társaim. amik nincsenek. – Nem vagyok okos – sóhajtotta. *** Háromnegyed hétkor indulásra készen állok. a mostani forgatás után fejezem be az utolsó félévemet. és összepréselem az ajkamat. számtalanszor ülök le az ágyra és pattanok föl újra. A kopogástól görcsbe rándul a gyomrom. New Yorkban diplomáztál. – Pedagógus szülők és a nővéreim mellett korán értem. A nagycsoport helyett mindjárt elsőbe. – Szóval mikor érettségiztél? – Tizenhat évesen – vigyorgott rám. hogy ismét magunk mögött hagyhassunk egy reumás csigát. majd átvette a vezetést. Hétig négyszer igazgatom meg a hajamat. – Kábé állandóan tökre el voltam telve magammal.– MiShaun azt mondja. És elárulok még valamit. – Ügyes – dicsért Graham. másodikból félévben harmadikba mentem. – Hogyhogy már itt tartasz? Az ajkába harapott. Csak kíváncsiskodtam. – Tényleg felvágós voltál? – Ja – nevetett. Tetszett. Jenna majdnem szóról szóra ugyanezt mondta a repülőgépen. nem okosak. – Nem egészen. azt az érveléseddel máris bebuktad. Színészként így több tapasztalatból tudsz meríteni. hogy akik egyetemre járnak. Ki .

– Jaj. megpróbálom helyreállítani a hasadt személyiségemet. pislog. de a haja az egyik oldalon egyenes. – Örök hálám.sem nézek a kémlelőnyíláson. Az ajtószámozásra pillant. És totálkáros a frizurám. amit a múltkor láttunk. picit félrehajtja a fejét. annál csodásabban fest. – Randid van. és bemondta az unalmast. megpillant Brooke háta mögött. majd úgy döntött. – Brooke? Szia! – Szia. – Na. érzelmek sorát látom fölvillanni Reid arcán. hogy van hajvasalód! Az enyém rövidzárlatos vagy mi. magabiztos kopogás hallatszik az ajtó felől. Brooke. – Jó a hajad. Akármi. és Brooke áll a küszöbön szórakozáshoz öltözve. ki a hibás. – Könyörgök. mialatt Brooke megkerüli a srácot. – Persze. kinyitom az ajtót. amikor az a nyomorult vacak zizegő hangot adott. hogy pontosan mit akar ezzel mondani. srácok! Köszi a hajvasalót – fordul felém a lány. És hát éppen ez az – tényleg rendben van. végül elszakítja tőle a tekintetét. – Szevasz! Reid farmert meg fehér Lacoste pólót visel. én mentem. aki összerakta ezt a cuccot. mint aki fölkelt a szunyálásból. Menedzserével? Brooke egy zenekar menedzserével randizik? – Persze. – Nem érek rá töprengeni. én meg kábé húsz perc múlva randizok annak a bandának a halál szexi menedzserével. Mint magad is láthatod. a hajam felénél tartottam. hogy minden rendben. Hunyorít. legszívesebben kinyiffantottam volna valakit. mindjárt hozom. megjött Mr. a másikon hullámos. és dúdolva a szobája felé indul. Ez a legigazságtalanabb. hacsak nem az. Durcás ötévesek módjára farkasszemet néznek egymással. mert már ki is tárja az ajtót. mondd. . és különös módon megfoghatatlan tulajdonsága: minél lezserebb a megjelenése. a hajába túrt. és az illető valószínűleg háromcentes órabérért dolgozik valami délkelet-ázsiai ablaktalan üzemben. helyes a felsőd – sétál be a szobámba. Ahogy kilépünk a fürdőszobából. de fogalmam sincs. hála istennek! Komolyan. és úgy fest. Emma? Ki az? Reid? – Kikukucskál a kémlelőnyíláson. Ahogy átsandítok Brooke válla fölött. Brooke pillantása rám siklik. Jó mulatást. ismét a lányra.

mély lélegzetet veszek. igyekszem emlékeztetni magamat. Na persze. hogy megnyugodjak. megfogja a kezemet. lassan körbefordít. A mostani randin ő csak egy srác. Elismerően végigmér. hogy ő csak egy srác. – Fantasztikusan szexis vagy! Indulhatunk? – Aha. Miközben átvágok a szobán. Hozom a táskámat. .– Fura egy csaj – fordul vissza hozzám Reid.

Emmánál próbálkoznak. Emma megszorítja a kezemet. és villogni kezdenek a vakuk. hogy fölpillantsak. hogy a képünkbe villanthassák a vakujukat? A nevemen szólongatnak. opálüveg tartókban lobogó gyertyák. és . Pici fehér fényfüzérek tekerednek az oszlopokra. Senki sem figyelmezteti az embert előre arra az egyik leginkább riasztó és váratlan jelenségre. és mielőtt még egyáltalán kiszállnánk a kocsiból. Ahogy kilépünk az utcára. Miután ez nem jön be. Testőreink fedezékében átkarolom Emmát. nincs hozzászokva ekkora médiafigyelemhez. Az étteremben tiszteletteljes teremfónök. Okos lány. amíg besuhanunk. Ő követi a példámat. elkattinthassák a jól fizető képet. A lesifotósok egy része az étteremig követ bennünket. rájuk sem hederít. süppedős szőnyeg. hogy a fotósok egészen közel jönnek. ami legalább félórányira található. az egyik oldalról muszklifalat alkotnak. az asztalokon ropogósra keményített fehér abrosz meg szalvéták. hangulatvilágítás. próbálnak rávenni.27. FEJEZET REID B OB ÉS JEFF A SZÁLLODA BEJÁRATÁNÁL ÁLL. Egyértelműen megszeppent. Miért nincs ezeknek profi teleobjektívjük? Tényleg muszáj Bob vaskos karja alá bújniuk. A felszolgálók elegáns fekete-fehérbe öltöztek. ami arról árulkodik. és a várakozó kocsihoz kísérem. mészkő fal és fagerendás mennyezet fogad bennünket. már újra villognak a vakuk. Bob és Jeff szokás szerint az utolsó centig megdolgoznak a bérükért. hogy kezd sokkal érdekesebbé válni a dolog.

visszatér hozzám. ahogy kértem. akár a csillagok. Nem szól. – Talán a fotósokból. az ablak mellé. A többit mostanában egyáltalán nem látom. Emma? – engedem el a kezét. nem is érdekelnek. Figyelem Emma arcát. ahogy befogadja mindezt. – Tényleg? – ráncolom a homlokom. Fölkészültél már? Vállat von. – Te már híres vagy. és csücsörítek. Mosolyogva figyeli. amint megkóstolom a bort. Pont olyasmi. egyet észrevettem. és bólintok. – Milyen lányokból? Én még egyet sem vettem észre – felelem. akik követnek bennünket? A lányokból. – Miből gondolod? – Jaj. mire ismét nevet. amíg a felszolgáló el nem tűnik. . Meglepően érzékenynek tűnik a kamuzásra. amit a srácok rendszerint azért nem tesznek meg. – Mert ez a film mindkettőnket híressé tesz. Félszegen mosolyog az ölébe. és hátradőlök. Csodálatos. Még mindig kicsit valószerűtlen. Emma arcát halvány pír vonja be. Tudom. – Na jó. azokon túl szentjánosbogárkás fényben tündöklő csónakkikötő.csüngenek alá. másrészt egyszerűen normális lány szeretnék lenni. Felőlem akár láthatatlanokká is válhatnának. Áthajolok a kicsi asztal fölött. Egyrészt természetesen vonz a siker. – Nem tudom. – Az – bámulok rá. Nem akarok elhamarkodottan túl sokat mondani. – Nem válaszoltál. A teraszon további asztalok. ahogy a pincér megérkezik egy palack borral. – Szóval fölkészültél már a hírnévre. – Igen. komolykodó mosollyal emelem az ajkamhoz. kilátással a tóra. megfogom a kezét. – Hmm – sandít rám oldalra döntött fejjel. egyfolytában bámulom. mert sötétek hozzá. egyenként végigcsókolgatom az ujjait. és hátrakísérnek az asztalunkhoz. – Tetszik? Tágra nyílt szürkészöld szeme végigsiklik a látványon. Amióta leültünk. nem is tudom… – neveti el magát. szirupos. Bemondom a nevemet.

Azért nincs a szomszédban. amivé mi? – Úgy hallom – pirul el kissé. – A sportcsapat. – Ugye vágod. akiket otthagytál? – támaszkodik az asztalra. Erről a forgatásról. Az nincs nagyon messze Los Angelestől – szalad ki a számon. . – Mi az? – kérdezem. és nagyon örültem.. sulinapi focimeccs. az osztálytitkári poszt. ha azzá válhatnának. – Előrehajtom a fejemet. amiben egyáltalán nem játszhattál. – Mióta vagy magántanuló? – Hatodik osztálytól. – Semmi. Egy évvel ezelőtt befejeztem a szükséges kreditpontok összegyűjtését. mire még inkább az arcába szökik a vér. – Soha nem hiányoztak. és rámosolygok. közelebb hajolok. és abban a pillanatban tudom. Ki szeretne normális lenni? – Mennyiben normális? Ismét megilletődötté válik.Ez nekem új. – Sacramentóban.veled. Sosem törtem a fejemet különösebben azon. – Eleve nem jártam állami iskolába. miről mondtam le. Önkéntelenül elnevetem magam. szalagavató? – nevetek halkan. mennyit áruljon el. – Mint egy… középiskolás. miközben viaskodik. – Szóval akadt egy hűséges rajongóm… hol is laksz? – Sacramentóban. szalagavató.. ahogy elmosolyodik. hogy korunkbeli srácok milliói gondolkodás nélkül otthagynák mindezt. Az ajkába harap. érzékelem. mire célzok ezzel. ha megkaphatnák azt.. – Á. csak a barátnőm mondott valamit a minap. – Én is akkor kezdtem. megint mosolyog és lehajtja a fejét. hogy vége az óráknak. mit hagytam hátra. Ő is tudja. – Én is az asztalra könyökölök. leckéknek. amit mi. – . továbbtanulási tervek. amit könnyedén elnyerhettél volna? Ezeket a kérdéseket még soha senki nem tette föl nekem. A szemét forgatja. Drámaóra. hogy más is van még. tanároknak. – Olyan hatszáz kilométer. ujjaival körberajzolja a borospohár talpát.. úgyhogy az én helyzetem kezdettől nem mondható teljesen normálisnak.

nem rám tartozik. Egyszerűen emlékezetembe villant a kettejük közt érzékelhető ellenségeskedés. és kíváncsi lettem az okára. hogy milyen messze lakik tőlem Graham. de addigra látom. Ehhez képest Los Angeles tényleg mintha ugyanabban az utcában lenne. – Szóval észrevetted? Megfontolt. Milyen hamisak. de ártatlan képet vágok. vagy szeretnénk együtt dolgozni. akikkel már dolgoztunk együtt. – Na és honnan ismered Brooke-ot? – érdeklődöm. különösen hollywoodi pletykákról meg arról. nem is gondolok arra. A pincér tökéletes időzítéssel hozza a vacsoránkat. vagy kár a gőzért. Na jó. Azt is tudom. Apám mellett felnőve megtanultam. – Ne haragudj. pontosan hogyan is értelmezzem. Nem tűnik mérgesnek. New York azonban az ország másik végén található. hogy ez mire célzás. . de nem tolakodó. nem akarom más dolgába beleütni az orromat… csak… úgy vettem észre. A vacsora káprázatos. higgadt a hangja. mint. a pincér figyelmes. milyen reakciót válthatok ki vele. mintha ti ketten… mármint… Úristen. mondjuk.– Nincs – vonom meg a vállamat. mint Sacramento. jól sarokba szorítottam magamat. *** EMMA FURCSA MÓDON EDDIG NEMIGEN GONDOLKOZTAM AZON. – Bocsánat. hogy egyáltalán eszembe jut Graham. hogy az ember vagy hazudjon profihoz méltóan. ezért a bravúrért harmincszázalékos jattot érdemel. Bár így sem tudom. Texas vagy New York. Reid gyorsan fegyelmezi magát. Eddigi munkáinkról beszélgetünk. Ez Brooke-ot juttatja eszembe. milyen kisszerűen és rosszindulatúan tudnak viselkedni az emberek. mi suhan át az arcán. és élvezem a dolgot. Elvégre éppen Reiddel randizom. és Reid murisan mesél. – De annyira messze sincs. pillanatnyilag orrba kéne vágnom magam. filmes kollégákról.

ha az ember a magáévá teszi az „élni és élni hagyni” hozzáállást. hogy másokkal randiznak? – Vagy ez a helyzet. Tulajdonképpen még soha… senkivel nem beszéltem a történtekről. hogy én mondjam el Grahamnek? – Hát. megegyeztek egymással. ez remek. vagy épp csak kiviháncolják magukat. hogy ő is. mert hozzáteszi: – Na. – Viszonyunk volt. Még mindig tapasztalatlannak számítasz. – Úgy érted… arról. – Kék szemével hirtelen fölnéz. Hidd el. Olvashatatlan macskakaparással aláírja a nyugtát. és föláll. és mintha lerázna magáról minden kellemetlen emléket. Ebben a szakmában az a legjobb. valami ma esti randit említett… – Mármint úgy érted. ha elmondja Grahamnek? Vagy talán úgy illene. ez alighanem a csajszolidaritás íratlan szabályainak megsértése. megvárja. – Ennek már tényleg hosszú ideje. Jó ideje. – Ma már egyikünknek sincs oka ezen rágódni. igazán túltettem magam rajta. menjünk! . Na tessék! Mi lesz. Azóta ez az első alkalom. Puff neki! Csak így. Feszengek. hogy együtt dolgozunk. nem Grahammel? – Úgy. Brooke láthatólag elégedett Grahammel. – Hitelkártyát tesz a számlára. hogy nem jól végződött. hogy a pincér elvegye a tányérját. – Elgondolkozva mosolyog. hogy megváltozz. hogy Brooke és Graham. – Mit? – vonja föl fél szemöldökét Reid. – Gyere – fog kézen –. Most jól ledöbbentettelek. hátracsapja a haját. Figyelj. Tudom. nem mintha azt szeretném. – Szinte biztos vagyok benne. az arckifejezésem átminősít tapasztalatlanból kifejezetten naivvá. biztosra veszem. Brooke ma este azt mondta… Hoppá. – Gondolom. Majd meghalok a kíváncsiságtól. hm. hogy kifecsegtem. amíg a forgatás tart. – Enyhe kifejezés. amíg Reid nem válaszol: – Emma… te nem vagy a hollywoodiakhoz szokva. sóhajt. – Hűha! Tényleg komolyan… sajnálom. de semmi szín alatt nem faggathatom Reidet.– Semmi baj. hogy bármit csinálnak is. mivel messze laknak egymástól. Még ha Brooke nem éppen a kebelbarátnőm is. – Ők ketten…? Úgy értem. és elengedi a pincért. megállapodást kötöttek. – Fészkelődik a székén.

hogy holnap botrányos időpontban forgatsz. ha nyöszörgünk. két keze szorosan fogja a derekamat. Reid az oldalfalnak dől. ugyanis hajnali négykor vonszoljuk ki magunkat az ágyból – illetve bocs. – Tudom. Nevetve nyitom ki az ajtómat. Hajnali ötkor startra készen kell állnunk a helyszínen. akiknek vigyázniuk kell. amíg el nem alszom. megint kézen fog. épp csak akkora terpeszbe áll. Belépek a szobámba. de mire beszállunk a liftbe. Újra megcsókol. befelé menet éppúgy pajzsként oltalmaz. hogy sértetlen maradjon a képük. hogy az üzletek nyitása előtt befejezhessük a filmezést. és megcsókol. Amikor a kezemhez ér. körme könnyedén súrolja csupasz karomat. hogy menjünk tovább a szobájához. vagy egyáltalán nem megyek – mondja percek múlva. magához von. majd azonnal hozzáprésel. hogy előbb valami plázás jelenetekkel végezzünk. Az ajtómnál megállunk. megfogja. és mosolyogva üldögélek egy kicsit magamban. Csak biccenteni bírok válaszul. – Most mennem kell. és egy szóval sem buzdít. már kalapál a szívem. Miután becsukódik az ajtó. úgy kísér át a hallon. Sokkal fesztelenebbül érzem magam vele. – A fene – mormolja.Amikor a szállodához érünk. utána elvonulok a szobámba. és kisurran a folyosóra. és széthúzva a függönyt. Senki sem róhatja föl nekünk. szóval ha egyetlen csók erejéig beengedsz. két keze lefelé indul a vállamtól. Mihelyt bejutunk. majd kinyitja az ajtót. amikor elindultunk. hogy ilyen hamar kezdődik a nap. – Most megcsókollak – jelzi előre. – Ma este nem gyilkolászol zombikat? – Á – nevet –. Reid hagyja becsukódni az ajtót. ahogyan órákkal ezelőtt kijövet. ki volt az? Tadd vagy Quinton? Ez a mánia elvileg hármunk titka. lehajtja a fejét. *** A stúdió fölfüggesztette a Bennet-házbeli forgatást. Azután meg is teszi. . mint azt valaha is lehetségesnek hittem volna. de az elvileg még csak nem is hajnal. hogy a lába közé férjek. mert még világos volt. ahol egy lámpát égve hagytam. Tegnap. elhúzódik. Afféle Harcosok Klubja olyan srácoknak.

– Úgy hallom. mintha a limuzin picurka belső fényei is kiborítanák. – Máris hiányzik a futás – jegyzi meg. Rengeteget dumáltunk. Mi ketten hozzászoktunk. starbuckos kávéspoharat meg viharvert szövegkönyveket szorongatunk. miközben a folyó menti ösvényeken nyugat felé kocogunk. lábával megböki a cipőmet. Quinton csukott szemmel terül el mellettem. Öten botorkálunk be a limóba és rogyunk az ülésre. – Miért vagyok ébren? Még föl sem kelt a nap – zúgolódik. Bár tegnap este nem így éreztem… Em: Ez most már hivatalos? A rajongói oldalak szerint se az ő emberei.amikor Grahammel tudomást szereztünk a változásról. . Tadd és Brooke csak délután forgat. szóval jesszusatyaúristen. majd az arcunkba süt. te még maradhatsz. lehúzhatsz néhány kört a… A fejét rázza. hogy visszainduljunk a szállodába. Én: Jó. Úristen! Em: Tegnap esti részletek! Az interneten láttam fotókat. amint az égen egyre magasabbra hágva fokozatosan melengeti a hátunkat. – Miután végzünk a filmezéssel. – Hátha nem csak maga a futás hiányzik? Rápillantok. de az nem ugyanaz. erre a hétre beáldozzuk a reggeli futásunkat. Reid. de ő az ablakra szegezi a tekintetét. A lesifotós műsor kicsit para. úgyhogy pillanatnyilag mindannyian utáljuk őket. úgy döntöttünk. akinek saját poszterei vannak. átnézzük a megszólalásainkat. hogy magába fojtsa a vigyorgást. se a tieid nem nyilatkoznak. küszködik. Em: Olyan sráccal randizol. az idősebbek körében népszerű a plázagyaloglás – felelem. néhány másodpercig mindketten az elsuhanó nagyvárosi látképet figyeljük. – Vicces kislány. – Tekintete a szemközti ablakra siklik. mint tőled tudni a frankót. Az ülés másik szélén Graham ajka féloldalas mosolyra húzódik. szeszélyesen hosszúra nyúlt árnyékot vetít elénk. igaz. ismerjük az érzést. Én: Kellemes volt. mikor megfordulunk. hogy előbb keljünk a napnál. a kinti sötétség és a színezett ablaküveg ellenére Ray-Ban napszemüveget visel.

Én: Na jó. Elvileg ma délután kezdődnek a tanóráim. Uncsi. . léptem dolgozni.Én: Vannak embereim? Em: Úgy látszik.

Mielőtt egyáltalán megemészteném a kijelentését. ő pedig remélhetőleg elég fontos neked ahhoz. Z ELMÚLT HÁROM NAPBAN . hogy szakíts egy órácskát a rutinszerű időfecsérlő tevékenységeid közepette. A következő hétfő szabad. A délutáni órái bosszantóan bezavarnak. már érzem. Ez a hosszú hétvége nekem két dolgot jelent. George foglalt neked helyet péntek estére Austinból Los Angelesbe.28. Azután megértem. hogy újabb mihaszna terapeutával csevegjek. úgyhogy zsinórban három napig nem láthatom. hogy érzelmileg reagálok. de most anyádról van szó. részben mivel a munka ünnepe. ráadásul házi feladatokkal kell vacakolnia a szabadidejében ahelyett. szombat reggel pedig kiviszlek kocsival Malibuba. amivel tudatosan nem voltam hajlandó foglalkozni. ha ez fölborítja a megszokott buliterveidet. – Szombat délelőttre családi foglalkozásra várnak bennünket – magyarázza. Másodszor pedig mindjárt letelik anyu első két hete az elvonón. kisajátítottam magamnak Emmát. – Micsoda? – kérdezem színtelen hangon. sajnálom. hogy velem töltené. – Nézd. hogy péntek este repülök Los Angelesbe – vagyis holnap. részben azért. FEJEZET REID A valahányszor büntetlenül megtehettem. mert Adam Richter feleségét arra a napra jegyezték elő programozott császárra. Először is Emma szombaton hazamegy Sacramentóba. Apu épp most közölte velem. Családi foglalkozásra? Az hiányzik a legkevésbé.

a végére mind a ketten úgy beleéltük . – Megnyomom a piros gombot. ő válaszul hátralép. belemarkolok és meghúzom. Eh! Egyre győzködöm magamat. kijátssza az aggódós kártyát? Ez komoly? A hajamba túrok. amikor hazaérek. Valahányszor lépek egyet előre. Nincs több mondanivalóm. – Értem – ismétlem. Csak Immaculada hagyjon nekem valamit. Szólj George-nak. – Értem. hogy küldjön kocsit a reptérre! – Már el van intézve. keresnék valakit… Megannyi ha. amikre ő magasról tesz? Az estéit meg a hétvégéit még akkor is „senki ne zavarjon. akkor bőven megéri. Lepattan róla. Akkor holnap találkozunk… – Jó. Péntek este. de valamiért bárgyún szorongatom a telefont. egyébként sem kérek. Ha nem döntöttem volna úgy. úgyhogy én is. holnap. az ágyra hajítom a mobilomat. hát akkor először is: ő fog kioktatni engem arról. akkor egyszerűen fognám Quintont meg Taddet. a vastag padlószőnyegre hullik. amiket ő mulasztott el? Mi újság anya jótékonysági vackaival. – Kicsit későn fogsz megérkezni vacsorára… – kezdi apu. apu meg a terápiás foglalkozás. Amikor végez. – Az isten verje meg! Emma még néhány percig a magántanárral vesződik.Na jó. könnyebben türtőztetném magamat. átjön a szobámba. Most meg. apu. – Köszi. mintha egyszerűen nem bírnám letenni. hogy leállítom az itteni hancúrozgatást. hogy dugába dől a tervem. – Rendben. miközben összeszorítom a fogamat. Kikészített ez a hét. De tényleg nem szeretnék úgy hazamenni. minthogy anya megint elvonóra került. Apa minden gyönge pontomat rohadtul kihasználja. ahol az Emmával közös jeleneteinkben a szerepünk szerint heves szóváltásba keveredtünk. Ha az eddigi vonzalmunk bármit is jelez. elmennék szórakozni. hogy anyu elsőbbséget élvez? És mi újság mindazokkal a vacsorákkal. hogy megéri a türelmet. ha netalán éppen otthon tartózkodik. Ma délelőtt a társaság zöme a Gap ruhaüzletben forgatott. Az elmúlt napokban a szex témája körül táncikálunk. Ha nem várna a repülőút. amit fölmelegíthetek. énfontosságom dolgozik” üzemmódban szokta tölteni. Esküszöm. Ismered George-ot.

de kudarcot vallottam. a másikban krétával. hogy a stáb átállítsa a világítást. Amikor fölemeltem a fejemet. ez valami kiscserkészes dili? – pislogtam ártatlanul. és megcsókoltam. és megcsókoltam. és csiklandozta a tenyerét a borosta.magunkat. Próbáltam nem mosolyogni. valakinek ezzel is foglalkoznia kellett. Már-már újra odahajoltam. Bólintottam. Az égnek emelte a tekintetét. A keze félig elfojtotta a szavaimat. de óvatosan. Azt hiszem. berántottam a napozóruhák szivárványába. elfordítottam a fejemet a körülöttünk tolongóktól. mintha nem bízna benne. – Cserkész becsszóra – tartottam föl két ujjamat. halkan nevetett. – Bírni fogsz magaddal? – kezdte lecsúsztatni a kezét. – Akkor házon belül vacsizunk. én meg odahajoltam. közben háttal nekinyomtam a hevenyészett válaszfalnak. szemüvegesen. amit a filmezéshez gondosan egynaposan kellett tartanom. a gézszerű pamutanyag mintegy párnául szolgált mögötte. – Ez? Azt. a másikon női nyári ruhák kínálták magukat. mert én aztán baromira nem törődtem vele. Nem nagyon lesz időm elmenni. másfelől majdhogynem rágerjedtünk egymásra. amikor Emma a számra tette a kezét. ahogy átmentem a három méter magas térelválasztón túlra. – Holnap is korán itt kell lennünk. – Gyere! – Reid? – követett értetlenül Emma.. – Jaj. elképzeltem egyik kezében vonalzóval. hogy Ennyi! Amíg arra vártunk. hogy befejezze.. – Reid! .. – Ez mit akar jelenteni? – kérdezte kissé kifulladva. mire Richter bekiáltotta. és a hátam mögé pillantott. magas sarkú körömcipőben. hogy nem fedeztek-e föl bennünket. na ez végképp nem tett jót. hogy egyfelől nem láttunk a pipától. se nem húzott magához. amelyiknek egyik oldalán strandsortok. a mellkasomnak támasztotta a kezét. se nem taszított el. feszes miniszoknyában. Emma pislogott. hogy ma este vacsorázz velem. – Mi a… – Nem hagytam. – Valahogy nem tudlak kiscserkészként elképzelni – hunyorított rám.. Amikor szigorú tekintettel fölvonta fél szemöldökét.

– Ez itt a végszó. Emma még egy kicsit meglökött. – Rendben.– Nálam vagy nálad? Te válassz. Banyek. Ebben a pillanatban meghallottuk Laurát. Amikor Laura megjelent. Emma! – súroltam ajkammal a halántékát. – Á. néhány távoli és fárt. Még szerencse. – Rengeteg ilyet csinálunk – csókoltam meg újra. és meglökte a vállamat. a felvételvezető gyakornokot. hogy színészek voltunk. hová tűntetek! Minden kész. amikor Laura nem nézett oda. Még pár megismételt felvétel. Ajakbiggyesztve sandított rám. – És állig felöltözve maradunk. ettől elnevette magát. farmerom farzsebéből előrántottam a szövegpéldányomat. *** EMMA A NAGYKÉPERNYŐS TELEVÍZIÓ kifejezetten arra figyelünk. majd ötig becsekkolnom a Los Angeles-i járatra. és Emma a tekintetével követte a kezemet. – Mit műveltek itt kettesben? Senki sem tudta. amire eddig rányomtam. de nem . De nekem még csomagolnom kell. vagy a jövő hétig semmi. A többiektől gondosan elkülönülve. mintha a társzekérnyi nyári ruha között ácsorogva a forgatókönyvről értekeznénk. Mi az? – formáltam ajkammal némán a kérdést. Holnap reggel kell befejezni a plázás forgatást. – Szóval itt bujkáltok! – pillantott meg bennünket Laura. amelyhez a tőlem telhető legangyalibb arcot öltöttem. megint esküre emeltem a kezemet. aki éppen megkerülte a térelválasztót. értem már! – bólogatott Emma. – Nem mehettek messzire… Kétlépésnyit hátráltam. hogy mérgesen nézz rám. Szóval vagy ma este. és már el is húzunk. már a lap közepére mutogattam. MÉG BE VAN KAPCSOLVA. Nálad. közben elhúztam Emmát a függőleges matractól. és suttogóra halkítottám a hangomat. csak rátok várunk.

A plédet a szobapincér megérkezése után Reid terítette le. mindenem bizsereg. . De te semmit sem ígértél. Amint azonban a kanapéra ülünk. majd háromig számolni. közvetlenül összefügg a tényleges zombitámadás esetén biztosan bekövetkező halállal – adom a sértődöttet. a legapróbb részletekig tudatosodik bennem Reid jelenléte. behúzott. a szeme sötétkék a félhomályban. Nem próbálja kigombolni. örömmel fogadom. hogy meghazudtolsz.Miután a szobájához értem. – Szóval hol is tartottunk ma. beleolvadok a bútor párnázásába. kócos haja a homlokába lóg. ha kiakasztaná a Ne zavarj! táblát. hogy nem kedvező előjel. mire azt mondta. amikor ujjai a bimbómat súrolják. hogy öltözékem létezése vajmi csekély jelentőséggel bír. amikor elbújtunk a forgatócsoport elől… A keze olyan céltudatosan és szakavatottan mozog rajtam. Éppen jóllakottnak és kellemesen spiccesnek érzem magam. Hümmögtem. félkönyökre támaszkodva. hogy fölébresszen ebből a révületből. mígnem hanyatt fekszem. Kerülgetjük a pléden szétszórt vacsoraedényeket. nekem annyi. hogy tudom. de úgy gondolja. majd továbbhalad a hasamra. nem örülnék. de nem részegnek. hogy a szobaasszony ránk nyisson. Mosolyogva dobja a távirányítókat a televízió mellé. háttal az ágy végének támaszkodunk. De el kell ismerned. de tudom. ő meg lenéz rám. a ruha marad. – Tudom. nem szeretné. A kanapéján enyelgünk. és fölhúz a padlóról. – Talán nem. Hipnotizál. és ha kívánod. ingerkedve vándorol a nyakam alatti mélyedésből a mellemre. míg másik keze megfontoltan. azt ígértem. és Reid épp most mondta. Tudja. Most a földön ülünk. hogy ha valaha is bekövetkezik a zombiapokalipszis. fölszisszenésre késztet. – Hihetetlen vagy – mondja lágy hangon. hogy elkerüljem az agyam videojátékban fölzabáltatását. Tényleg nem. hogy az arra való képtelenségem. smárolunk és tapizunk. a chardonnay-ból semmi. és gondosan bezárta az ajtót. – Nem vagyok meggyőződve róla. mire gondol. és elmerül a sortomban. és nem szándékozik csettinteni. Az ő vajban posírozott óriásgarnélájából meg az én articsókás-krémsajtos palacsintámból nem sok maradt.

és hányan várakoznak a kulisszák mögött? Azt hiszem. Tudom. Én meg egyre csak nemet mondok neki. így én is csak egy táskát hoztam magammal haza. nem túl gyermekbarát berendezéssel. – Olyan régen? – A szememet forgatom. a többség az én helyemben már öt napja Reid ágyában kötött volna ki. Bár itt sosem érzem úgy. – Reid. az én szobám tapétáját pedig Chloe egyenesen vintage stílusúnak. ha nem motoszkálna bennem az a nyugtalanító érzés. hogy hazajövök. Visszafojtottam a lélegzetemet. Ha ennyire kitartó minden lánnyal. aki az útjába akad. én meg ugyebár pasiból vagyok. – Költözzünk Los Angelesbe vagy San Franciscó-ba! Valahová. pedig a tapétám romlott mustárt idéző színárnyalatáról korábban azt sem tudtam. – Miért nincs saját otthonunk? – duzzogott apa nyakába borulva. *** Egyikünk sem jelentkezett ki az austini szállodából. Sacramento elhagyása egyet jelentett volna Emily és a nagymama elhagyásával. nyalifalizás alatt találkozásaink fele valamiféle igen-nem huzakodással végződött. – Bocsi. És Emily. a munkám ideköt – felelte apa. nagy házat vettünk. És pont ez zavar. Túlságosan kedveli ezt a mentséget. hogy még néhány napra van szükségem. hogy nyomulósan adom elő. Biztos. Hányan voltak már meg neki. Mintha én legszívesebben nem most rögtön az ágyába vonszolnám. hogy . hogy nem vagyok épeszű. ami nem ilyen borzalmasan zöldövezeti. Végül úgy alkudtak meg. – Chloe. De hát imádni valóan ellenállhatatlan vagy. mit akar. az asszony beköltözött a házunkba. inkább érintetlenül tartjuk ideiglenes kvártélyunkat. ő meg nevet. kell nekem egy kis magány.Hogy mi a különbség kettőnk között? Ő pontosan tudja. antikoltnak titulálta. Pontosabban öt napja. Reid Alexander le akar feküdni velem. hogy új. Ötnapi csókolózás. Hónapokon belül új lakásért kezdett nyafogni. Emma. amikor a hálószobájuk előtti közlekedőből nyíló mosókonyhában hallgatóztam. Csak egy hete kezdtük. Miután apám feleségül vette Chloét.

létezik. Hacsak lehetett, a nagyanyámnál töltöttem a hétvégéket, ahol
szabad volt anyuról beszélni, és fölrakhattam a lábamat a kanapéra, és
tarthattam kiscicát, akit Hectornak hívtak.
Egyik hétvégén, miután Chloe magára vállalta, hogy leül velem, és
megbeszéljük a nagylánnyá válás témáját, elhebegtem-habogtam a
nagymamának néhány ezzel kapcsolatos további kérdést. Nem voltam
biztos benne, hogy tud rá válaszolni, de úgy okoskodtam, hogy ő szülte
az anyukámat, tehát legalább életében egyszer nyilván szexelt.
Elismételtem ezt-azt Chloe alapszintű magyarázataiból, majd
nagyanyám máskor oly fegyelmezett arca ellilult, foltosra változott, és
attól féltem, menten szívrohamot kap miattam. De csak mély lélegzetet
vett, és megszólalt:
– Ez az eszmecsere kakaót kíván, sok-sok pici pillecukorral.
Tizennégy éves koromban agyi aneurizma vitte el a nagymamát. A
nagymamámat, aki gondosan ügyelt az egészséges étrendre, a megfelelő
testmozgásra, rákszűrésre, a szívbetegségek megelőzésére. Kutakodtam,
és kiderítettem, hogy az aneurizma, vagyis verőértágulat gyakorlatilag
észlelhetetlen, kivált akkor, ha nincsenek olyan tünetek, mint a fejfájás
vagy kettőslátás. És még ha korábban megállapítják, talán akkor sem
tehettek volna semmit az agyban kialakult rendellenességgel szemben.
Nagymamát csak kínozta volna a tudat, hogy időzített bomba ketyeg a
fejében.
Könyörögtem apámnak és Chloénak, hadd költöztethessem Hectort
hozzánk. Esküdöztem, hogy minden áldott nap kiporszívózok, és
szőrhengerrel végigmegyek a bútoron, etetem, itatom, almozom a
macskát. Chloe összesen ennyit reagált:
– Connor, allergiás vagyok!
Meggyőződésem, hogy kizárólag attól a gondolattól volt allergiás,
hogy Hector szőre az ő csicsás gönceihez és bútorához fog tapadni.
– Sajnálom, Emma – mondta apám, miközben elcsörtettem a
szobámba. – Majd keresünk a kandúrodnak új otthont.
Úgy tűnt, hogy röstelli magát, de nem engedett. Érdekütközés esetén
Chloe kívánságai minden esetben felülírják az enyémeket.
Emily bőszen a védelmemre kelt, és rábeszélte az anyukáját, hogy
fogadják be az elárvult macskámat. Watson mama nem lelkesedett
Hector gyönyörű, hosszú, fehér bundájáért, de legnagyobb
megdöbbenésünkre beleegyezett. Hectort nem ejtették a fejére,

rajongásának macskás megnyilvánulásait – a ritka ölbe ülést és a nem
ritka lábhoz dörgölőzést – ettől fogva Emily anyukájának tartogatta. A
macskám most tízéves, ami cicakörökben már élemedett kornak számít.
***
– Egyetlen csomag? – méregeti apám kétkedőn a sporttáskámat, amikor

kilépek a repülőtérről. Chloéhoz szokott, akinél lehetetlenség megúszni
a poggyászkiadó futószalagnál való várakozást.
– Csak pár napra jöttem – dobom a cuccomat a hátsó ülésre, és
beszállok apa kocsijába.
– Hogy halad a filmezés? – kérdezi, és besorol a forgalomba,
miközben mély lélegzetet veszek.
– Jól.
Igyekszem arra koncentrálni, hogy találkozni fogok Emilyvel, az
anyukájával és Hectorral. Ha ők nem várnának Sacramentóban, inkább
Austinban maradtam volna hétvégére, még ha az egyet jelent is a teljes
magánnyal. Egymillió év múlva sem jöttem volna haza, hogy lássam
Chloét. És nem jöttem volna haza, hogy lássam apámat.
Egymással ellentétes szempontok vívnak háborút az elmémben.
Egyfelől szeretném kikérni apám tanácsát Reidről és Grahamről, az
egyetemről, meg arról a tényről, hogy nemsokára hivatalosan
nagykorúvá válok. Szeretném tudatni vele, hogy ez a hideglelést hozza
rám, mert nincs más tervem az életre, mint az eddigi folytatása.
Másfelől szóba sem akarok állni vele.
Ahány fejlődéslélektani weboldalon vizsgálódtam, mind azt mondja,
hogy serdülőknél természetes az elszakadási vágy. De amit én érzek, az
nem lehet természetes, és a szabadságomat nem is a normális úton
nyertem el. Vallási parancsolatok nélkül nevelkedtem, nem nagyon
korlátozták a mozgásomat, és nem nehezedett rám nyomás a jó
tanulmányi előmenetel érdekében. A nagyi és Watson mama szerettek,
de a szüléimet nem tudták pótolni. Ezt a tisztséget apám viselte, és
ilyetén minőségében mindössze annyi erőfeszítést tett, hogy filmsztárrá
válásra ösztökélt. Tizenhét éves vagyok, aki egy vaskos évtizede
baromira önmagát neveli. Elég jó munkát végeztem ilyen téren, de ez

olyan hihetetlenül szomorú, hogy az már dühítő. Itt gubbasztok apám
kocsijának anyósülésén, és ráeszmélek, hogy tényleg dühös vagyok.
Mindenáron igyekszik megtörni a csendet, ezért a munkájáról kezd
magyarázni, meg a konyhafelújításról, amit Chloe talált ki, meg az
öntözőrendszer meghibásodásáról, ami miatt az egész kertet föl kellett
ásni, és új rendszert kellett telepíteni.
Nem válaszolok.
És ez még csak föl sem tűnik neki.

29. FEJEZET
REID

F

ÉLÚTON JÁRUNK AZ ELVONÓ FELÉ, és még egyikünk sem szólt egy
szót sem. Miután elhagyjuk a szűkebb értelemben vett Los
Angelest, eloszlik a pára, amely szinte az év háromszázhatvanöt napján
kupolaként borul a városra. A tündöklő kék eget mintha úgy festették
volna a táj fölé, nincs rajta más felhő, csak füstpászmák a távolban.
Semmi elképzelésem, hogy mit várjak a terápiás foglalkozástól vagy
anyutól. Nem hiszek a kezelésben. Miért is hinnék? Már többször
befuccsolt. Anyu vergődik, hogy józan maradjon, én meg vergődöm,
hogy ne maradjak az.
Na jó, ez nem egészen igaz. Kétségtelen, hogy amilyen gyakran csak
lehetséges, feszegetem a határaimat, de amikor kell, fegyelmezem
magamat. Persze, olykor szeretek beszívni. Fiatal vagyok. Ez jó dili.
Miért is ne? Nem arra használom a szeszt, hogy „elzsibbassza a
fájdalmat”, nem lökök semmilyen hülye rizsát. Anyu akárhány
terapeutája azt mondaná, tagadásba menekülök, mentségeket gyártok.
Én azt mondanám, hogy magyarázkodom. Ők azt mondanák, a
magyarázkodás nem azonos a mentegetőzéssel, én az egyiket művelem,
és a másiknak hívom. Erre én azt mondanám, baromira nem érdekel,
melyik melyik. És ezzel vége is a mesének.
John SMS-ezik – azt mondja, ma este buli, okvetlenül el kell
mennünk. Érdeklődik, nincs-e kedvem az egyetemhez közeli lakásán
aludni. Kedden kezdődnek az előadásai, nem mintha agyonizgatná
magát miattuk. Kétlem, hogy akár csak az órarendjét is ismeri,

szerintem gőze sincs róla – az apja vágya volt, hogy pénzügyi szakra
jelentkezzen. El sem tudom képzelni, hogy fog ez végződni, de
alighanem nagyot fog szólni. John kockázatos játékot űz, úgy tesz,
mintha az apja nyomdokaiba lépne. Örülök, hogy nekem legalább nem
kell ilyesmit színlelnem. A magam útját járom, és bár apa talán nem
érti, de látszólag támogatja. Mindenesetre egyáltalán nem próbál
önmaga – Mark Alexander, a ragyogó, köztiszteletben álló ügyvéd –
ifjabb verziójává formálni.
Még csak azt sem hiszem, hogy képesnek tart arra, hogy hozzá
hasonlóvá váljak, nem mintha ebben vitatkozhatnék vele, és nem
mintha valaha is törekedtem volna erre.
***
Miután megérkezünk, apu az előtéren át egyenesen a fogadópulthoz
nyomul, én meg utána, nem veszem le a napszemüvegemet, amíg túl
nem jutok a pult környékén és az ott lézengőkön. A pult mögött ülő nő
megismeri aput, és azonnal rám néz, szaporán pislog, bár az
arckifejezése közömbös marad. Most megállapíthatja, hogy helyesen
következtetett a kilétemet illetően. Vajon a hírnevem nem nehezíti-e
meg anyunak az itt-tartózkodást, mivel most már mindenki tudja – vagy
tudni fogja – róla, hogy Reid Alexander édesanyja? Semmivel sem
inkább burkolózhat névtelenségbe, mint én. Csakhogy én legalább saját
akaratomból híresültem el.
A létesítmény proccossága nem lep meg, és persze az sem, hogy
anyu éppolyan törékenynek látszik, mint mindig. Látogatásunk
alkalmával csak a kezelőorvosa szobájában találkozhatunk vele, és
őszintén remélem, hogy több alkalmat nem is várnak el tőlem.
A helyiségben egy alacsony asztal körül két kanapé – az egyik csak
kétszemélyes – meg két fotel. Az orvosnő, dr. Weems, keresztbe vetett
lábbal foglal helyet az egyik fotelban, kinyitja a dossziéját az ölében,
nem ad útmutatást, hová üljünk. Gyanítom, hogy ez próba, de nem
tudom, milyen elrendezést tart kedvezőnek, és érzékeli-e, hogy
rájöttem, ülőhelyválasztásunk alapján elemezgeti mindegyikünket,
illetve egymáshoz való viszonyunkat. Mire ezek a gondolatok
végigfutnak az agyamon, apu már a hosszabbik kanapé közepén ül,

anyu mellette, a bútor sarkában. Én a kis kanapé közepére huppanok le,
mert ehhez a választáshoz egyszerűen csak le kell ülnöm ott, ahol éppen
állok. Weems doktornő jegyzetel, máris hibát talált bennem, vagy talán
vicces macskákat firkálgat, amíg arra vár, hogy befejezzük a
kanapéfoglalósdit.
– Mark, Reid, dr. Weems vagyok. Örvendek, hogy megismerhetem
önöket, kérem, szólítsanak Marcie-nak!
Mesterkélt terapeutamosolyt villant ránk, azt a fajtát, ami közben
nem nevet a szem, miközben apu udvariasan üdvözli, és kezet fog vele.
Mikor a nő felém fordul, előrehajolok, a térdemre könyökölök, készen
arra, hogy az első adandó alkalommal kirobogjak innét. Kurta
biccentéssel nyugtázom a jelenlétét. Ez a maximum, amit kaphat tőlem,
és ezen az sem változtat, hogy a szemem sarkából látom, milyen merőn
néz apu.
A doktornő nem retten meg. Kétlem, hogy a seggfej ifjak újdonságot
jelentenének neki.
– Az elmúlt két hétben valóban komoly előrehaladást tettünk. –
Marcie körömcipőjének sarka kissé eláll a lábától, mintha csak
jelmezest játszana, és az anyukája cipőjét vette volna föl. – Örülök,
hogy mindketten el tudtak jönni, így a saját szemükkel láthatják, hogy
szerettüknek jól megy sora, és családi közegben is végezhetünk egy kis
munkát.
A „szerettünk” itt ül, és közben harmadik személyben beszélnek
róla, ráadásul a neve helyett csak így emlegetik. Nem tagadom,
általában véve problémáim vannak a terapeutákkal. Szerintem beképzelt
társaság, azt hiszik, legféltettebb titkainkat is tudják testbeszédünkből,
meg abból, amit cselesen kimondatnak velünk. Marcie-ra mindez
érvényes, plusz a legutáltabb, legkivételezősebb tanáraink némely
tulajdonsága.
Figyelem anyut, ahogy ujjai icipicit, alig-alig észrevehetően
remegnek, valahányszor meg kell szólalnia. Amikor fölnéz –
ugyanolyan sötétkék a szeme, mint az enyém –, próbálom elkapni a
tekintetét, kíváncsi vagyok, vajon arra vár-e, hogy valaki elkapja a
kezét, és elhúzzon vele innét a francba. De nem, elszánta magát, hogy
megbirkózik a démonaival. Összeszorítja a fogát, az asztal közepén
elhelyezett virágkompozícióra vagy az azt közrefogó két köteg
magazinra koncentrálva ráncolja a homlokát. Azután erőtlen hangján

Hector a hasamra telepszik. a kevésbé kegyeltek a szobaajtóra kerülnek. Gyerünk. miután anyu éveken át úgy röpködött mögötte. Behunyom a szememet. Marcie az egy óra alatt néhányszor rám hunyorít. és nem értem. tőle szokatlan üdvözlésként dorombol. és rádöbbenek. *** EMMA – HOL VANNAK REID POSZTEREI? – nyúlok el Emily ágyán. Kevés. majd elenged. és kétségbeesetten igyekezett a levegőben maradni. én pedig az ablak felé fordulok. és csakis az ajtókon.megszólal. Az egy óra leteltével úgy érzem. Megsimogatom selymes hátát. – Ne haragudj! Szeretlek. miért is kell. mint máskor. hogy a kedvenc fiúk mindenkor jól láthatóan a szekrényajtóra. Quintoné . megvakargatom a füle tövét. mintha börtönből szabadulnék. Apuhoz lép. Apu a legrosszabb fajta képmutató – képes most is ezt a vacak műsort adni. – Köszönöm. hogy még törékenyebb. Nem szólok. de a semminél több. mint valami papírsárkány. Nem mondom ki. Amikor anyu búcsúzóul megölel. ha egyszer nem én vagyok elvonón. ki kell mondani! – Én is. hogy semmi kedvem itt lenni. Emily becsukja a szobaajtót. nem óhajtok részt venni ebben. köré csúsztatom a karomat. amire kétoldalas ragasztóval rögzítette Reid két szexisen gyönyörűséges közelképét. Még egyszer megszorít.) – Lefokoztad az ajtó hátára? Emilynél az a rendszer. hogy eljöttél – mormolja a vállamba. amíg kifejezetten nem engem kérdez. sosem a falon. válaszol Marcie puhatolózó kérdéseire és apu óvatos érdeklődésére. és még akkor sem mutatok semmi készségességet. aki átkarolja. (Emily anyukájánál két szabály érvényes a poszterekre: rajzszög helyett kétoldalas ragasztó.

így Hector bundagombóca fölött látjuk egymást. Folyton azokat rágcsálja. Illetve egyáltalán akar-e bármilyet is. – Továbbra sem tudom. hogy vakargassuk a hasát.most is a szekrényen díszeleg. – Hmm. és olyan pasikra buksz. – Te figyelj. – Súlyos dilemma. Fölsóhajtok. Megjátszott rosszallással mereszti rám a szemét. – Dögös. amíg újra simogatni nem kezdem. hogy a lányok a lába elé vetik magukat. mire vállat von. és elnevetem magam. A kolléganőim imádnák. Hozzászokott. – Na. – Micsoda? Úristen! Dehogyis! – takarom el az arcomat. mikor gyakorlatilag párt alkottok. – Az ellentétek vonzzák egymást? – Nem jellemző – felelem. Gyakorlatilag naponta. miféle kapcsolatot akar. – Szóval most olyan neked. nem olyan amerikai bálvány. vagy mi? – Talán anyu valamelyik szobanövénye macskanarkotikum. mindegyiken fognyomokat hagyott. mindegy. és ágya lábvégének támasztja a fejét. hogy a Hot Topicban dolgozol. – A kép ránk mered az ajtóról. hogy totálisan összezavartam. Hector bedrogozott. Nem csalhatom meg a legjobb barátnőmet a pasijával. – Ne beszélj hülyeségeket! – feleli. darkos cuccban jársz. mint Reid. – Nem értem. és Hector sértődötten nyávog. kuncsorog. mint Reid. szemmagasságba. Még elméletben sem. a rajongói oldalak azon csámcsognak. – Nagyon súlyos. a lába égnek áll. Őrületbe kergeti anyut. fölkap egy párnát. – Nézz rá! – Szoktam. hogy te meg Reid végigszexelitek egész Austint. – Apropó. Az elég jól bevált. töprengőbb benyomást kelt. igyekszem elhessenteni az ellenséges érzést. – Hector hanyatt hemperedik kettőnk között az ágyon. – Nem tűnt ildomosnak. Emily. mint egy testvér. . – A nagymama csípős paprikakrémet kent a levelekre. Biztos vagyok benne. amit máris táplálok Emily kolléganőivel szemben. bár elmélyültebb. hogy van az. új képeket találtam Grahamről – huppan mellém az ágyra. sőt átvándorolt a főhelyre: az ajtó fogantyúja fölé. hogy előkelő helyen tartsam Reidet.

Forr bennem a méreg. Behunyom a szememet. Megsimogatja a hajamat. néztem a virágmintás ágyterítőt meg a bútort. – Pont mielőtt értem jöttél. hogy a tökéletes pillanatban törjön felszínre. megfog. hogy ha beszélsz vele. azután megesszük a spagettis húsgombócot. mintha egy Yellowstone parki gejzír törne ki – sitty-sutty. Váratlanul sírva fakadok. A var azonban mindig ott marad. de élénken emlékszem az érzésre. mintha valami állat összerágta volna. – A nagyanyád ördögi zseni volt. durr. – Töröld meg az arcodat. és a fülem mögé kanyarítja. Úgy viselkedtél. hogy valaki megpiszkálja. és valami kalóriadúsat nassolunk. Ott álltam abban az undorsárga szobában. pályád eddigi legnagyobb filmjének forgatása közben. ami olyan. . – A mennyezetet bámulom. és arra gondoltam. ez nem közönséges bosszúság. – Papír zsebkendőt nyom a kezembe. mint anyura. hát hány éves lehettem akkor. – Talán. Emily meg felül. nézzük a vacak tévéműsort vagy egy jó DVD-t. De miért most? Miért éppen most törődöm ezzel? – Mindig is törődtél vele. elképzeljük. hogy fájjon az a hiány. netán megmondod neki. mint egy miniatűr felnőtt. nehogy a szüleim frászt kapjanak. – Tényleg az volt. apám azt kérdezte. hogy dühös vagy. – Attól félsz. hogy az idő begyógyítja a sebeket. nincs-e kedvem holnap reggel futni menni. – Talán nem a legjobb az időzítés – sóhajtja –. – Most mégis mit csináljak? – hüppögök. félrehúzza könnyes arcomból. Nem tudom pontosan fölidézni az arcát. magához húz és átölel. és hagyom. Sokkal tisztábban emlékszem a nagymamára. Rázkódva lélegzetet veszek. milyen dühös vagy? Igaz. de az érzelmi öntudatra ébredés nem mindig várja ki türelmesen.Nevetünk. és csak arra vár. ahogy ujjai a hajamban matattak. Jól mondják. „mint a régi szép időkben”. Azután pedig átgondoljuk ezt a katyvaszt. miféle „régi szép időkben”. Emma. hogyan hatna ez a gyanútlan Hectorra. ettől belém hasít anyám hiánya. csak magadba fojtottad. és barátnőm ölébe hajtom a fejemet. amit főztek. Mi mást tehettél? Persze. öt? Emily egy darabig hallgat.

hogyan tovább. hogy SMS-ezzek Johnnak. mindkettőnknek tagadhatatlanul nyilvánvaló. – Gondolkoztál már. A francba! – Johnnal már programot beszéltem meg… Kidagadnak a rágóizmai. milyen súlyos az állapota. Hétre. hogy mi közöm hozzá? Azután ráeszmélek. Előveszem a telefonomat. mire jó az effajta élveboncolás. miután láttuk anyut. ha A suli büszkesége forgatásának vége? Ez meg mi? Érdekli a pályám? – George küldött néhány forgatókönyvet átnézésre. hogy ellazítsam. FEJEZET REID F ÖLVÉRTEZTEM MAGAM újabb kábé egyórás feszült hallgatásra a kocsiban Los Angelesbe visszamenet – még feszültebb most. Valószínűleg ma éjjel is. és fölfoghatatlan számomra. Johnnál alszom. Bulizni is jobb későn. – Tedd későbbre! Én koránra foglaltattam. Önkéntelenül az én állkapcsom is megfeszül.30. de mielőtt nekilátnék. – Jó. . láthatatlan vágást ejtettek volna rajta. és megírom Johnnak. A terápiás ülés úgy hatott. hogy kettőnknek foglaltatott asztalt. mint soha. Első gondolatom az. hogy tízre jöjjön értem. apu megszólal: – Foglaltattam asztalt ma estére. mintha száz apró. azután erőlködöm. Kurtán biccent.

– Igenis – csapja össze a borlapot a pincér. most már nem jársz közönséges szereplőválogatásokra? Befutottál. Azta! Ez a hétvége egyik örömteli pillanatot a másik után hozza. noha még jócskán huszonegy év alatt vagy. Kivárom. éppúgy türelme határára érkezett. Vállat vonok. – Pontosan miért határoztál úgy. Ha mást nem? Mi a rosseb ez a visszakézből elém lökött dicséret? – Nem a te kedvedért jöttem. legalább azt tudom. és méltányolom a fáradságot. keresztbe fogja őket. és az asztalon hagyja a palackot. – Hamarosan rendelünk. hogy ma délelőtt eljöttél. – Ez mi a franc volt. ha hagyja. bár el sem tudom képzelni. nem – rázza a fejét apu. hogy törődsz anyáddal. – Óhajtják megtekinteni az urak a borlapot. ahogy mondani szokták. Ha mást nem. Egy ideje kikerültél a közvetlen ellenőrzésem alól. mint én. hogy megszólaljon. ahogy Marcie délelőtt keresztbe vetette a lábát. és fél kézzel eltávolítja a borospoharakat. tudom tehát. hogy csekély vagy semmi reményem sincs ez irányú viselkedésed befolyásolására. apu? Rám szegezi tekintetét. Azonkívül szerettem volna… – fújtat megint. Inkább Austinban kellett volna maradnom. esetleg kérdezni akarsz valamit anyád elvonókúrájáról. A jelenlétemben. – Köszönjük. nyilvánosság előtt azonban nem fogod ezt művelni. Ahogy neked is. Vigyáznom kell a jó híremre. – Úgy gondoltam. amit az évek során szerencsétlen tanúknak föltett keresztkérdések közben tökéletesített. Egyszerűen megkímélhette volna magát ettől a gyötrődéstől. – Tisztában vagyok vele.– Gondolom. A nő emléke tovább súlyosbítja amúgy is megcsömörlött hangulatomat. szája vékony vonallá préselődik – …szerettem volna megköszönni. vagy parancsolnak koktélt vacsora előtt? – Én igen – felelem. hogy együtt kell vacsoráznunk? Az orrán át fújja ki a levegőt. hogy iszol. . hogy magam szervezzem meg az estémet. A pincér Perrier-t tölt a vizespoharunkba. úgyhogy nincs mit megköszönnöd. miért. nem mintha nem fütyülnél rá.

– Azért én mégis köszönöm.
– Zsír! Jó, hát akkor igazán nagyon szívesen. Végeztünk? – húzom ki

magam ültömben, és az asztalra teszem a szalvétámat.
– Miért viselkedsz ilyen ellenségesen?
– És te miért?
– Nézd, én igazán minden tőlem telhetőt…
– Ennyi telik tőled, apu?
– Az istenit, Reid! Ezt ne csináljuk itt tovább!
– Egyetértek, ügyvéd úr. Sőt, egyáltalán ne csináljuk – dőlök hátra a
széken, mesterkélt mosolyt erőltetek az arcomra, és igyekszem lazának
mutatkozni. – Egyelőre nincs kérdésem anyu elvonóját illetően. Ha lesz,
majd tudatom veled vagy Marcie-val. – A doktornő mindkettőnknek
azzal adta oda a névjegyét, hogy bármikor keressük telefonon vagy emailben. Na persze, pont ez fog történni. – Egyébként George-dzsal azt
fontolgatjuk, hogy a következő munkám egy akciómozi lesz. Idősebb,
testesebb, robusztusabb színészt kerestek a főhőshöz, George azonban
meggyőzi őket, hogy én mindezt hozni tudom a vásznon. Baromira
gyúrnom kell, hogy megkapjam a szerepet, de ha nekem adják,
megcsinálom.
Apu hümmög, de ez elismerő hümmögés. Jó ideje nem részesültem
tőle ilyenben. Dühít, hogy ennyire jólesik – totál kiakadok tőle.
***

EMMA
– MESÉLTÉL EMMÁNAK DEREKRŐL? – kérdezi Emily anyukája, ahogy

este asztalhoz ülünk.
– Az abercrombie-s srác – szúrja közbe Jason. Barátnőm huszonéves
bátyja három hete költözött haza, átmenetileg, mivel épp nincs
munkája. Már megint. Sportot űz a húga szekálásából.
– Neki legalább van állása – kapja el előle a kenyérkosarat Emily. A
srác már két zsömlét befalt, és a harmadikért nyúlt volna.
Watson papa elneveti magát, megpróbálja köhögésnek álcázni,
miközben a felesége szúrós szemmel néz rá. Az asszony úgy gondolja, a

fiataloknak emocionális támogatást és buzdítást kell nyújtani, hogy
boldoguljanak. Szívvel-lélekkel kiáll csemetéiért, ami a legidősebb,
Grant esetében jól be is vált, Jasonnél azonban mintha visszafelé sült
volna el. Miután a fiú harmadszor költözött vissza a szülői házba, Em
az apja gondolkodásmódját tette magáévá (miszerint az embernek
időnként nem árt egy gyors emocionális farba rúgás).
– Én is szereztem állást – morog Jason, és nekigyürkőzik a
spagettijének.
– Az igaz – hagyja helyben Emily csak úgy látszik, megtartani nem
sikerül. Még sosem hallottad? A megszerzés könnyű, a megtartás a
dolog fontosabbik része.
– Mintha bizony halvány fogalmad…
– Gyerekek! – harsogja Watson mama, és csodálom, hogy ez az egy
szó nem készteti azonnali állásvadászatra Jasont, majd távolmaradásra
mindaddig, amíg nem talál magának munkahelyet. – Emily, kérdezted
már Emmát, mi a véleménye a sulinapi bálról?
Ajjaj! Emily még meg sem szólal, már tudom, hogy ez
feszültségterhes téma, mert ha Watson mama valamilyen tárgyban az én
nézeteimre apellál, akkor már elúszott szalmaszálak után kapkod.
– Jaj, anyu, ne már! Légy szíves, állj le ezzel a bálozással! Nem
megyünk.
– Szóval az abercrombie-s srác nem hívott el? – mar el Jason egy
zsömlét Emily tányérjának széléről. – Hogyhogy, talán nem óhajtja a
pénzét pazarolni, hogy láthassa, milyen árnyalatban tudod még viselni a
feketét?
– Na jó, le lehet szállni rólam – vesz ki barátnőm egy péksüteményt a
kosárból, hogy pótolja a bátyja által lenyúltat. – Te dumálsz, aki a
munkanélküli törzsgárdatagságoddal a sarki mini-ABC-be sem tudnál
meghívni egy csajt?
– Elég! Vendégünk van! – szól rá Watson mama.
– Emma nem vendég – morog Jason, és ez tulajdonképpen igaz is.
Életem során már több százszor aludtam Emilyéknél.
– Jason, akarsz ma este desszertet, vagy inkább máris a szobádba
mész? – tudakolja az anyjuk pontosan úgy, ahogyan a tizenkét éves
sráctól kérdezte volna (értsd: kérdezte is).
– Mi? Komolyan kérdezed, anyu?
– Halálkomolyan.

– Felnőtt vagyok! Nem küldhetsz a szobámba.
– Nem a fenét nem – néz zord tekintettel a fiára Watson papa. Már

mindhárom csemetéjükkel szemben megfigyeltem ezt a páros manővert.
Minden ellenállás hiábavaló. Az ember azt hinné, Jason mostanára
megtanulta, de gyanítom, hogy nem.
– Jesszusom, apu…
– Betelt a pohár! A szobádba! – mutatja Mr. Watson az irányt,
mintha Jason útbaigazításra szorulna. A pofazacskómba harapok, és
lopva Emilyre sandítok. Olyan szorosan összepréseli az ajkát, hogy
elfehéredik. A konyhapulton valamiféle bogyós gyümölcsös rakott süti
vár ránk, mindegyikünknek kinéz belőle egy jó nagy kanállal, úgyhogy
mi ugyan sehova sem fogjuk küldetni magunkat.
– Ez szívás – löki el magát az asztaltól Jason, és megfogja a
zsömléjét. – Nekem saját lakás kell.
– Végre egy jó ötlet – mormolja Watson papa, mihelyst Jason
hallótávolságon kívül kerül.
– Anyu – fordul az anyjához Emily –, tök gáz az a bál, senki sem
megy. Mindenki csak a meccset nézi meg. Megváltozott a világ azóta,
hogy ti jártatok gimibe.
– Látod, Vera, most ez a pálya a fiataloknál – mondja az apja, és
esküszöm, Emilyvel alig bírjuk megállni röhögés nélkül. A szülei Grant
középiskolás korában vettek egy Értsd meg a tinédzser gyermekedet!
című könyvet, és nincs tudomásuk a tényről, hogy a kamaszok szlengje
naponta változik.
Órák múltán Emily ágyán fekszünk, málnás rakott sütivel és frissen
fölvert tejszínhabbal tele a gyomrunk.
– Szóval mi a helyzet az abercrombie-s sráccal?
Emily felül, és képen vág a párnájával.
– A bátyád káros befolyást gyakorol rád! – visítok föl.
– A bátyám egy pöcs – tuszkolja vissza a feje mögé a párnát.
– Akkor mi a helyzet Derekkel?
– Ez reménytelen – takarja el az alkarjával az arcát.
– Miért reménytelen? – fordulok oldalra.
– Mindenben egymás ellentétei vagyunk. Ő a jól fésült trendi gyerek.
Khakiszínű jól szabott nadrágban jár. Soha életében nem hallott a
kedvenc zenekaraimról, én meg évek óta poénkodom az ő kedvencein.
Lila tincsek virítanak a hajamban, testékszerek olyan helyeken, ahová

csak szülői engedéllyel tetethettem föl őket. A kedvenc körömlakkomat
Darkotikumnak hívják. A barátai mind csudabogárnak tartanak.
– Mondta neked? – kérdezem, mire ő is oldalra fordul, hogy
szembenézzen velem.
– Nem kellett mondania, látom a hülye képükön.
– Ki nem tojja le, mit gondolnak? – simítom félre a szeméből lilával
sávozott haját.
– Ja, persze, „az igaz barátok elfogadják azt, akit szeretsz”. Hagyjuk
ezt a púdert! Nem várhatom egy sráctól, hogy ellenálljon effajta
nyomásnak. Saját magamnak pedig úgy tetszem, ahogy vagyok, nem
óhajtok megváltozni!
– Kért rá?
– Nem – feleli majdhogynem csalódottan.
– És mennyire bírod ezt a srácot?
– Jaj, istenem! Iszonyúan! – bújik hozzám, az állam alá temeti az
arcát, a hangja olyan reményvesztett, mintha vonzalom helyett épp
gyilkosságot vallott volna be.
– Úgy tűnik, itt a pillanat, hogy ugorj.
Bólint.
– Emma? – tompítja a hangját a paplan. – Azt hiszem, már zuhanok.
– Akkor most nincs más dolgod, mint kivárni, hogy megtart-e a
gumikötél.
Furcsa, mennyire nem tudom saját magamra alkalmazni ezt a
bölcsességet, holott amikor Emilynek mondom, nagyon is ésszerűen
hangzik.

31. FEJEZET
REID

F

ELTETT SZÁNDÉKOM, HOGY AMÍG EMMÁRA HAJTOK, szüneteltetem
az alkalmi hancúrokat, de ezen a bulin hemzsegnek a dögösebbnél
dögösebb csajok, akik úgy felpörögtek, mint annak a rendje. Erős a
csábítás, hogy felfüggesszem ideiglenes önmegtartóztatásomat.
Azonkívül Emmával még tulajdonképpen nem is vagyunk együtt. Ő
nagyon megfontoltan lépked előre, bár úgy gondolom, hogy célba
fogunk érni. Ezen a hétvégén azzal a magabiztos érzéssel jöttem haza
Los Angelesbe, hogy türelmesen várhatok… de eltökéltségem minden
múló másodperccel halványul.
Ez a kis összejövetel erősen exkluzív jellegű. Fölismertem több
filmes kollégát és John pár barátnőjét – milliomoslánykákat, akik élnekhalnak azért, hogy filmcsillagokhoz és rockbálványokhoz
törleszkedhessenek (többféle értelemben). Igencsak valószínűtlen, hogy
bármi fölkerüljön innen az internetre. Az ilyen rendezvényekre
meghívott nem celebek tudatában vannak, hogy ha bármelyikünket
kiszolgáltatják, végleg kívül találják magukat az ajtón. Ezért látni olyan
ritkán privát helyen rendetlenkedő híres emberek fotóit. Zárt körben
nagyon könnyű rájönni, ki árulkodott.
Viszketek és szédülök, fotelban elterpeszkedve figyelem az öt-hat
spangliból bodorodó füstöt. John ledugja a nyelvét egy
manökenreménység torkán, miközben a táncot mímelők számára
kiürített részen tapizzák egymást. Voltaképpen közszemlére teszik az
előjátékukat. John tényleg csípi a manökeneket. Kivált a külföldieket.

Ez a mostani kinézetre és akcentusra, hm, nem is tudom, talán svédnek
tűnik, pillanatnyilag nem a legjobb az ítélőképességem.
Ma este csak kukkolok. Visszafogom magam, várok.
Azután valamelyik csaj Johntól egy-két lépésnyire táncra perdül egy
másik csajjal, és lehámozzák egymásról a ruhát. Lassan. Amint
magukra vonják a figyelmemet, rendszeres időközökben mindketten
felém pillantgatnak, meggyőződnek róla, hogy továbbra is nézem-e
őket. Na ebben nincs hiba – rájuk tapad a tekintetem.
A fenébe! Pontosan tudom: nemhogy hajnalig, még egy félóráig sem
bírom megállni, hogy kidobjam az ablakon kérészéletű cölibátusomat.
***
John manökenje zuhanyozik. Teljesen elázott. Odakint még sötét volt,
amikor taxival hazaküldtek bennünket. Most mindketten szokásos
vasárnap délelőtti állapotunkban, azaz másnaposan heverünk a kanapén.
– Ma este mit csinálunk, haver? – ereget John füstkarikákat, mint egy
rajzfilmes mozdonykémény. Ahhoz képest, hogy a nem rendszeresen
dohányzók közé tartozik, meglepően látványos dolgokat képes művelni
az ujjai között tartott cigarettával, különösen, ha tekintetbe vesszük,
milyen ritkán gyújt rá. Művészetté fejlesztette. – Elmenjünk valahová?
Figyelem, ahogy a füstkarikák eloszlattak, hátradöntöm a fejemet a
kanapéra. A vízcsobogás abbamarad.
– Nem tudom. Persze, menjünk! De csak mértékkel.
– John? – vágódik ki a fürdőszobaajtó. A lány annyira megnyomja a
név végén a mássalhangzót, mintha Jonah-t mondana.
– Mi az? – szalad föl egy pillanatra barátom szemöldöke, majd
lehemperedik a kanapéról.
A lány törülközőt kér. John belibben a fürdőszobába, hogy
megmutassa neki, hol találja, és bent is marad. Viháncoló hangok
szűrődnek ki az ajtón, úgyhogy kezembe veszem a távirányítót, és
bekattintom a televíziót.
Voyeur hajlamomnak kifejezett határt szabtam, és a John után
hallgatózás, miközben valami csajjal kefél a fürdőszobában, na ez már
egyértelműen átlépné azt a vonalat. A képernyőn a tévétudósító egy

Ráadásul tökre be vagyok tojva. Valószínűleg egyébként is nemet mond. hogy igen. – Este azt mondtad. amiről dumáltunk. hogy ha netán beleegyezik. EM. – Barátnőm veterán Sentrájában ülök. akit rajtakaptak. – Néhány órával ezelőtt sokkal biztosabb voltál magadban. – Akarok egyáltalán? Sóhajt.politikusról számol be. Neki fölvetni egészen más. de azután fényképet mutatnak a szexi guatemalai dadusról. Semmiképpen nem bírom elmondani neki mindazt. hogy tovább akarsz tanulni. amint megcsalta a feleségét a csemetéjük dadájával… aki illegálisan tartózkodik az országban. és akkor mi máshoz kezdjek. Első gondolatom az. ha megpróbálom közölni vele a véleményemet. ha egyszerűen ő akarja ezt. Tönkretehetem a meglévő karrieremet. ha egyből kifogásokat emel. – Akkor kezdd az egyetemmel! Mondd meg. mintha a ház látványa máris kiölte volna belőled az önbizalmat. Emily? – Mi a franc ütött beléd. Világéletemben szót fogadtam. – Kibukhatok. HOGY EZ TÉNYLEG OLYAN JÓ ÖTLET-E. nem nagyon lázadoztam. De mi van. . – Apámnál amúgy is kimerítő feladat. esetleg óriási hibát követek el. – Mindinkább kihallom saját hangomból a rettegést. Csak azt hiszi. Bakker – szegény flótásnak eleve meg volt pecsételve a sorsa. – Apám nem ismer engem. ha egyáltalán nem is ért meg engem. *** EMMA – NEM TUDOM. hogy mekkora barom. hiába fejtem ki világosan az álláspontomat. – Veled nyugodtan tudtam beszélni róla. elvétve mondtam ellent. hogy legalább a színészi becsvágyaimat megérti. Olyan. akarsz. Emma? – ragadja meg a kezemet. ami kétséges. Mindig azt hittem. a házat bámulom. és belőlem valójában semmit sem ért. és kész.

a magazin megrándul a kezében. és kiolvas valamit a tekintetemből. Tudod. – Azt sem tudom. – Beszélni szeretnék veled – mondom végül a szükségesnél hangosabban. mialatt egyre hosszabbra nyúlik köztünk a csönd. mit mondjak. Azt hiszem. és bemegyek a házba. Ezt te tudod a legjobban. Még kiabáltok is egymással. hogy csak az időt húzom. A szoba túlsó oldaláról figyelem apát. hogy igyekeznek. és ez a te életed. és leülök apámmal szemben a kanapéra. de rendíthetetlen. Minden szakmai lapot elolvas. Soha nem is volt. Mert persze. már majdnem betöltötted a tizennyolcat. Félek. – Dehogynem. ami a szívedet nyomja. hogy megvárjam.– Az apukád. – Em. Emma – hangsúlyozza Emily. A saját érdekedben. még mindig a kezemet szorongatva. ha valami fontosat akarsz… Ezt elengedem a fülem mellett. ha szépen bemész. hol kezdjem. Magához ölel. – Én… ööö… szeretnék egyetemre menni. megköszörülöm a torkomat. Eredj be. összekulcsolom a kezemet a térdemen. Apám meghökken. talán megnémult a döbbenettől. és várom. – Mi újság? – néz rám. és mondjad! Emily érti a dolgát. Nincs az az isten. Apám az olvasófoteljában ül. Mély lélegzetet veszek. mi a célod ezzel az egésszel. amikor biztos az igazában. nyomtatott formában és elektronikusan egyaránt. mert úgy kell kipréselnem a szavakat. hogy rajtam kívül is elmondd valakinek. ami érdeklődőből óvatossá változtatja az arckifejezését. – Összeszorul a torkom. – Ha nem akarsz beszélni vele. De szerintem jobb. – Rendben – fújja ki a levegőt. te néha vitatkozol a szüleiddel. hogy szeretnek téged. hogy megint bátortalanul fogok megszólalni. Értetlenül ráncolja a homlokát. ölében kiteregetett gazdasági magazin. és elmondod. és talán ez az első lépés ahhoz. amíg Chloe hazajön. – Tényleg? Ezt eddig nem is említetted… . Együtt érző. – Hm. Mindketten látjuk. hogy lerázza magáról. – Nálunk nem ugyanez a helyzet. Chloe körülbelül egy óra múlva jön haza. akkor ne beszélj. De tudod.

– Lassanként készülődhetsz a vacsorához. – Rendben… – mondja rövid habozás után. és fontolóra vettem az ötletet. talán kipróbálom az őszinteségesdit Reiden. hogy arra akarod fordítani. összetorlódik a fejemben. Még soha semmiben nem voltam ennyire biztos. – Azt hiszem. felvételi követelményeket meg ilyesmit. mintha megtorpantam volna a futóösvény közepén. de semmit sem látok. Azt hiszem. – Ööö… nincs. . zuhanyozni. úgyhogy bólintok. hol. És úgy döntöttem. tudod. Le kell tennem az általános szintfelmérő vizsgát… – Lesütöm a szememet. szakot? – Az arcát kémlelem rosszallás nyomai után. amit a Coogan-jogszabály értelmében a nagykorúságodig letétbe kellett helyezni. – Biztos vagyok. Ezt kétlem. és valamiféle kábulatban megyek a szobámba. hogy nincs. Lenyelem a torkomból a gombócot. és mind belém ütköztek volna. akik tovább akarnak tanulni. bármilyen szédítő érzés az igazság feltárása. színművészetit. – Tervezgetsz konkrét egyetemet. Chloe jó mulatságot eszelt ki az itthon töltött utolsó estédre. Vagy nem. Elkezdhetek nézelődni az interneten. hogy apa nem mondott nemet. Holnap visszarepülök Austinba. Miután befejezed A suli büszkeségét. hogy egyetemre akarok menni. ha már biztos vagy benne. hogyan fizessem a tandíjat? – Azt fedezi a filmes jövedelmed. hogy pőrére vetkőztessem a lelkemet. És miután odaérek. de most nincs ellenkezős hangulatom. az öt-hat érv.– Csak mostanában gondolkoztam el rajta. bőven elegendő pénzed lesz. – Akkor jó – mosolyog megkönnyebbülten. még nem készültem föl arra. De látni nem látom. ahogy lassanként befejezem a középiskolát… Hogyan tovább? Beszéltem a forgatáson a többiekkel. Azután ráeszmélek. – Hm. és nem bírok többet mondani. az esti kiruccanásra készülődni. Bármennyire földobott ez a dolog. – Van… még valami? Ránézek. De még nem tudom. amit Emilyvel tegnap este fogalmaztunk meg. Nem mintha ez azt jelentené.

a frászt hozza rám. – Igen – nyeltem egyet –. Ez már-már vicces. milyen változásokat indíthatott el apámmal folytatott beszélgetésem mind a közeljövőre vonatkozóan. kisimította a Wall Street Journal lapjait. Esetenként rengeteg emberrel együtt. Az arckifejezésem bizonyára elárulta apámnak. megpróbálok ledolgozni valamit a kötelező olvasmányokból. Másokkal együtt. Amennyire meg tudom állapítani. amikor Chloe még aludt. és latolgatom. Chloénak egy szót sem szólt. Az egyetem elvont gondolata percről percre kézzelfoghatóbbá vált. A pultnál állva szorongattam a bögrémet. Emma? – Igen. Miután befejezitek a filmet. beteszem a táskámba. Austinban. hogy iskolai környezetben egy egész tanteremnyi emberrel kell megférnem. tökéletesen – ültem le az asztalhoz a kávémmal. – Tényleg ezt szeretnéd? – nézett aggódva a szemembe. de a gondolattól. – Biztos vagy benne. miközben átfutotta az első oldalt. mind hosszú távon. valószínűleg lesz valamilyen felvételi is. hogy mire vállalkoztam. Elégedetten biccentett. Nem tudok Virginia Woolf szavaira koncentrálni. Órákra fogok járni. Görcsbe rándult a gyomrom a felismeréstől. mit is készülök kezdeni az életemmel. jó. Színpadon elboldogulok közönség előtt és filmforgatáskor a stáb előtt. egy oldalzsebből előhúzom az iPodomat. . amennyiben jövő ősszel kezdeni akarsz. beadjuk a jelentkezési lapokat. – Bejelentelek a szintfelmérő vizsgára – jegyezte meg halkan.*** Ahogy a beszállásra felszólító jelzést várom. – Ja. – Majd el kell döntened. Könyvjelzőt csúsztatok a kötetbe. de föladom. – Ráérsz. miután harmadszor olvasom ugyanazt az oldalt a Saját szobából. – A jövő hónapra. hogy egyszerre rám zúdult a felismerés. sok mindent kell végiggondolnom. Egyetemi terveimre csak ma reggel kávézás közben tett utalást. hová akarsz jelentkezni – mondta.

sikerülni fog. kihúzom a fülhallgatót. Graham: Hali. Amikor a telefonom rezegni kezd. A reptéren vagyok. Én: Beszéltem apuval az egyetemről. és három perc leforgása alatt az olvasás után a zenehallgatásról is lemondok. Graham: Mit mondott?? Én: Beírat felvételi vizsgára. .Átfutom a zenekönyvtáramat. már visszafelé tartasz? Akarsz futni holnap reggel? Én: Naná. austinban. Brrr. Én: Köszi:) Graham: Szív. de alig figyelek a címekre. Csá austinban. képtelen vagyok megállapodni valaminél. Graham: Én is. A jövő hónapra. Mindjárt beszállok. Graham: Ne parázz.

miközben egy nyolcvanas évekbeli pocsékszar filmet nézünk (és könyörtelenül kiröhögjük). hogy rám mosolyog. nem haboznék. Emmával az ágyon ülünk. mialatt valamennyien kitárgyaljuk. . Tadd elhozta a gitárját Los Angelesből. a lábkörmét egészen sötétlilára. hogy rajta kívül bármire is figyeljek. amit persze nem fogad meg. ki-ki elterpeszkedik az ágyon. mint a körülöttünk zajló társalgásra. Amikor fölnézek a lábáról. Ugyanazzal a járattal jöttünk vissza Los Angelesből. diszkrét. meg kéne tanulnom valamilyen hangszeren játszani. amit nem érdemes megőrizni. hogy George néhány éve fölvetette. olyasmivé. látom.32. Rémlik. milyen kutyaszorítóba került. törökülésben ül. amire nem hallgattam. FEJEZET REID H ÉTFŐ ESTE AZ EGÉSZ TÁRSASÁG A SZOBÁMBAN LÓG. Ha egyetlen csettintéssel mindenkit eltüntethetnék a szobából. és adtam is a srácnak tanácsot. a válla az enyémet súrolja. hogyan telt a hétvégénk a távolban. Újabb javaslata. Szórakozottan hallgatom. hogy visszaszerezze. A szobaszerviztől rendelünk. és a szombat esti lányok jellegtelen emlékké szürkülnek. így én már tudom a hírt. Ismerős a mostani illata – finom. Mezítláb. és nehezemre esik. majdnem feketére festette. Emma időnként inkább a gitározókra figyel. a kanapén és a szőnyegpadlón. Grahammel fölváltva halkan játszanak. Quinton volt barátnője egész pályás letámadást indított. amint a többiekkel is megosztja.

A fenébe. hogy a lány válla kissé megrázkódik a néma nevetéstől. megszakítja párbeszédünket. Az összes gyöngémet ismeri! – Újra összejöttél vele? – kérdezi Brooke. A húgom meg beengedi. mire kijövök. már elment a csaj. De amikor kinyitottam a szobám ajtaját. Az a süti olyan. szinte olyan. – Hű. spanom. – Jól hallottam? Egy falatka mennyország? – tárja szét a kezét Brooke. Emma a mobiltelefonjára pillant. és átsorollak a másik csapatba. – A futáshoz korán kell kelnem. aztán lezuhanyoztam. Borzasztóan. és majdhogynem suttogva szólalok meg. azt hittem. Most inkább a homlokának döntöm az enyémet. Quinton megdörgöli az arcát. – Ja. és rögtön az első nap futsz? Ez aztán az elhivatottság! . – Quinton megcsóválja a fejét. de késő van! – mondja. – Még egy ilyet szólsz. Szeretném megcsókolni. szunyáltam egyet. – Jaj.– Még egy félórája sem értem haza. hogy hazajövök – vonja föl fél szemöldökét. – Kimber tudja. régen rossz neked. amikor beállít az exem. – Nem értetek semmit! Ezzel a lánnyal ötéves korunk óta ismerjük egymást. mire a helyiséget vélemények hangzavara tölti be. nem? Szóval bezárkóztam a szobámba. és bólint. mintha valaki leadta volna a csajnak a drótot. majd a mennyezetre emeli a tekintetét. mi? – nevet Jenna. szép kis véletlen egybeesés. és kinyújtja a lábát. Érzem. de az túlságosan féltékenységről árulkodna – Emma a legutóbb sem lelkesedett. Graham halkan tovább pengeti az akkordokat. hogy beleavatkozik a szerelmi életedbe. ha megyek lefeküdni. kimondatlanul ugyanerre kérem őt is: – Hiányoztál. és Emma rám néz. amikor ezt csináltam. Ha egy nő úgy dönt. mint egy falatka mennyország. – Hú. Quinton valami megjegyzése hisztérikus nevetést vált ki a helyiségben. Quinton! Mit műveltél? – hüledezik MiShaun. az exemnek voltak lánytesói. csak ezt ne! Elfordítom a fejemet. az egész rohadt ház csokis sütitől illatozott. – Te is nekem. nem törődöm Graham jelenlétével. Jobb. – Szinte. azután félmosollyal Emmára pillant. – Visszajöttél. hogy nem bírok ellenállni az ilyesminek.

– Reid… – mondja. egyszer majd rájössz. A srác végigmér bennünket. miközben én is fölkelek. Most már kifejezetten a homlokát ráncolja. hogy elmélyítsem a csókot. nem akarlak bosszantani. – Ne haragudj! – vonja össze a szemöldökét. Mindenkinek jó éjszakát kíván. – A többieket azonnal kirúgom.– Csak akkor használ. A keze a háta mögé szorult. föltartom a kezemet. különben mindent elszúrok. Reid? Nem lennék együtt olyasvalakivel. mint könyörtelen típusra. – Gyere vissza a szobámba! – hívom. mintha azt jelezné nekem. – Valahogy sosem úgy gondoltam rád. Brooke fölvonja fél szemöldökét. még a saját tanácsaimra sem hallgatok. hogy kívánlak. hagyja. hogy megbízhatsz bennem. nyelvemmel követem az ajka vonalát. Gondolom. emelkedik és süllyed a mellkasa. az ajtóhoz kísérem. hogy abba kell hagynom. megnyitom. Hátborzongató jelleggel. „együtt” vagyunk? Basszus. Kinyitja a zárat. – Tudod. – Jó. nem tehetek róla. – Hogy érted ezt. ahogy elhagyjuk a szobámat. fölszedelődzködött a társaság. tenyere az ajtón fekszik. mintha mindjárt ismertetné a jogaimat. akiben nem bízom. . – Miért. gyöngéden megcsókolom. és úgy érzem magam. Ez elég szexi. és felém fordul. Elszakítja a száját az enyémtől. mintha öklöznénk. amíg a kilincs másik fele tompa puffanással a falnak nem ütközik. Remélem. Hátrálok. Graham és Brooke jelenik meg. figyelem. lenyomja a kilincset. két kezem a derekára mozdul. hogy pontosan erre számított. és győzködöm magam. mindketten lihegünk. és megfogom a kezét. Odébb kinyílik egy ajtó – a hangból ítélve az én szobám ajtaja. – Hidd el. a jobb pozíciókért helyezkednénk valami láthatatlan határon. Megőrjít ez a lány. ha könyörtelenül ragaszkodom hozzá – mosolyog rám. hátratoljam. Öt perc alatt eltűnnek. azután belökne egy járőrkocsi hátsó ülésére. Csak hát… négy napja nem láttalak. ahogy gyorsul a légzése. Az arca két oldalán a kemény ajtólapra tenyerelek. Odahajolok hozzá. hogy az ajtóhoz préseljem. leállok.

és ő szenved az én határozatlanságom miatt. mit akarok. Nem tudom. Ezer év telt el azóta. még ha én nem olyan maradéktalanul. mert még nem akarok szexelni. és tudom. Fogat mosok. *** EMMA BEOSONOK A SZOBÁMBA. Ez talán bizonyos szempontból igaz is. mint valami jeladás. Hosszú volt a nap. ahogy Reid szeretné. Nehéz hét áll előttünk. Graham meg én pedig belemegyünk a játékba. a farmerból meg pólóból átvedlek bokszerba és egy másik. vagy akár azokra való hajlamaim. hiába kért. Graham szobájában. illetve olyan gyorsan adom is meg magam. leküzdöm a vágy hullámát. Talán nem bízom benne. hagyom becsukódni az ajtót. az pedig nekem nem elég. és visszafordulok a szobámhoz. felejtsd el. ha nem tudom. amit mondtam… a fenébe. mi folyik két ajtóval odébb. hogy a türelem nem tartozik közéjük. azon tűnődöm. Tehát ha nem fekszünk le egymással. én már nem is emlékszem. akkor nem vagyunk egy pár? Így értette? A kérdése nagyon is fontosnak tűnik. nem bízom benne. és életünk rég elmúlt időszakairól beszélgettünk. Viaskodom. csokoládétortát ettünk. hogy Grahammel az erkélyemen ültünk. de az holtbiztos. Azt hiszi. Nem tudom kiverni a fejemből Reid szavait. mit mondtam. Valószínűleg jobb. kicsomagolok. – Na jó. Eltűnnek Graham szobájában. ha csak lefekszem Reid Alexanderrel. másfelé kényszerítem a gondolataimat. . hogy mára ennyiben kell hagynom. vannak-e erényeim. Vagy talán nem tudom. hogy válasz nélkül hagyjam.– Jó éjszakát nektek! – búgja lekezelő hangon. hogy felejtsem el őket. túlméretezett pólóba. Brooke és Reid kinyilvánították ránk irányuló vágyaikat. hogy annál többet kíván tőlem. Holnap találkozunk – csókolom meg még egyszer.

miért. Atyám. – Hiába próbálok előrukkolni valami magyarázattal. ha egy húszéves facér srác. kinyitom az ajtót. – Akkor hatkor? – kérdezi. a csillagokra mered. – Hát akkor ez megvolt. Egy pillanatig mindketten csak állunk. Hátraperdülök. – Nincs. – Emma! – fordul felém. átvágok a szobán az erkélyhez. Félig-meddig arra számítok. most már bemegyek. Mintha bármi közöm lenne hozzá. nem is tudom. *** Amióta visszajöttem Sacramentóból. hm. és rábólintok. – Csak egy kis friss levegőt akartam szívni. – Emma? Próbálok fegyelmezett arcot ölteni. hogy visszameneküljek a szobába. és kilépek a langymeleg sötétségbe. miért siettem ki az erkélyre. – Tessék! – Ugye… futunk holnap? – Ja. tisztára hülyének érzem magam. minden rendben.Kiöblítem a számból a fogkrémet. Grahammel reggeli futásaink közben egyetemi jelentkezésekről és motivációs levelekről. miközben megfordulok. – Halló? – szól bele a telefonba. karokról és szakokról értekezünk. mielőtt becsukja az erkélyajtót. és bemegy. hogy cigarettát látok a kezében. Megnézendő . bár nincs semmi komoly indokom. összejön egy gyönyörű lánynyal. amíg meg nem csörren a szobájában a mobilja. mind jelentőségteljesebbnek érződik. hogy kémkedjek utána. hogy így érezzék. hogy egyedül van. persze. Jóleső a látványa. – Nincs semmi baj? – kérdezi. Szívtam. Úgyhogy asszem. és megkönnyebbülten lélegzek föl. Graham lelkesedése átragad rám. hallgatásunk egyre hosszabb. – Reggel találkozunk – búcsúzik. nincs. Mármint levegőt. Graham magányosan áll az erkélyén. de béna! – Értem – feleli csekély meggyőződéssel. Majdnem ugyanennyire az a tény is. de mindkét hüvelykujját farmerja zsebébe akasztja. aki egyáltalán nem a pasim.

mint Emily középiskolájában. Azt hiszem. mintha a motorháztető alatt meg tudnám különböztetni az üzemanyag-szivattyút a gyújtógyertyától. miért javasol olyan sok New York-i iskolát. vállat von. Némelyikben kevesebben tanulnak. – Ott lakom.iskolák nevét küldi SMS-ben: a Julliardot és a New York-i Egyetemet ismerem. mindenütt márványpadló. Még véletlenül sem szeretnék a szüleim közelében maradni. Építői semmit sem spóroltak ki belőle. ez tetszene. Nekiállok információkat guglizni minden általa javasolt iskoláról.és csempehomlokzat. Te is szeretnél az otthonod közelében maradni? Kereshetünk Kaliforniában olyan sulikat. hogy az ország túlsó végére költözhetek. én pedig hajtogatom magamban. mert valami okból. a teraszon szemfényvesztően mintegy a levegőbe nyúló úszómedencétől Chloe dalra fakadna. A filmgyár fölfogadott egy autószerelési szakértőt. Éppen a Chloéval ellenkező parti iskolára van szükségem. hogy keresztet vessek. amit nekem nem magyaráztak meg. mivel az otthonomhoz közeli iskolába akartam járni. Domboldalon emelkedő. a gyönyörűséges villa előtt görnyed. több száz négyzetméter mészkő-. hogy ennek semmi köze Graham New York-i lakhelyéhez. amik tetszenének neked. Ettől a gondolattól késztetést érzek. hogy segítsen olyan benyomást keltenem. szuperül hangzik. A milliófokos hőségben. a jelenkori Lizbeth járatos a . a többi kisebb intézményt nem. *** A Bingley-ház irigységrohamokat váltana ki Chloéból. A hét első két napját egy hárompercesnek szánt jelenet forgatásával töltjük. Amikor megkérdezem. szédítő belmagasságú helyiségek. Meredith egy lerobbant Civic motorházteteje alatt. ami Ohiótól keletre található. A szabadban. Az égvilágon semmi köze. kovácsoltvas. Fölnevet. – Dehogy. úgyhogy jobban ismerem a környéket. a látványosan fölszerelt konyhától Emily anyukájának csorogna a nyála.

ami nem olyan könnyű. vagy csak azt remélte. kioldatja velem. hogy mi folyik köztem és Reid között. aki hál’ istennek nem említette hétfő esti furcsa viselkedésemet az erkélyen. miközben ízekre szedem magamban az indokokat: miért is ódzkodom Reidtől? Nem hagy hidegen. annál inkább szeretném visszafogni. vagy egyáltalán eszébe jut. hol találom a reteszkioldót. Hirtelen fölocsúdom. A sminkeseink a fülledt hőség miatt a hajukat tépik. Mindenekelőtt azt kell megtanulnom. . miközben ide-oda csúszkálnak az ujjaim ott. lecsapja a tetőt. imába foglaljuk a pasas nevét. ha hozzám ér. aki föltalálta a légkondicionálást. meg a miénket. hogy nem feküdtem le Reiddel. mint hinnénk. és újra megmutatja. Testileg igenis kívánom őt – csak érzelmileg még nem egészen állok készen rá. vajon ugyanazért tartózkodott-e odakint. Azután ott van Graham. tetovált karját a mellén összefonva áll. Neki ott a saját ügye Brooke-kal.gépkocsi-karbantartás alapjaiban. Stan. Sóhajt. hogy majd magam is kimegyek. Ó. abban a reményben. Stan pedig vastag. ez a sok hasznos banalitás. én semmit nem tudok az autókról – hunyorítok rá. a szerelő. hogy Graham azzal van elfoglalva. Minél jobban erőlteti a dolgot. annál bizalmatlanabbá válok. és belesni. amit el kell sajátítanom a munkámhoz. – Ez van. nem hatja meg a teljesítményem. Meredithszel a második nap végén kimerülten hallgatva autózunk vissza a szállodához. Egy röpke pillanatra eltűnődöm. Nem mintha nekem meg ahhoz a kapcsolathoz lenne bármi közöm. mint én. – Na és maga képes vezényszóra elsírni magát? Csak rajta! Várok. ahol azt a hülye reteszkioldót állítólag elhelyezték. Micsoda képtelenség. vágja a képeket. bántóan fölényeskedik. Elsuhan mellettem a városkép. amíg bekötött szemmel is meg nem tudnám csinálni. és legalább ötvenszer újra megkeresteti. azt kell elrendeznie. – Aha! – oldom ki a reteszt. Amint odanézés nélkül meglelem. hogyan emeljem föl a kocsi motorháztetejét. Kénytelen vagyok leguggolni.

nem kopogott be hozzám. El sem akartam hinni. és a vacsorát tervezgettük. Ez a megtorló hallgatás valamiféle fiús duzzogás lehet. amin tudtommal mindenki részt vesz. amikor majd fölébredek. a végzős házi dolgozatunk témájául választott regényekről cseréltünk eszmét. . hogy szarul érzem magam. de nem emlékeztem rá. *** EMMA MA NEM HALLOTTAM REID FELŐL. Átvészeltem a forgatást. A délelőttöt ráérősen töltöttük Meredithszel. és kialudnom – bármi is ez. egyetlenegyszer sem ütköztem össze Brooke-kal. Tegnap este rosszul éreztem magam. nem SMS-ezett. Pokoli másnapossággal ébredtem. úgyhogy korán lefeküdtem. ami nem is másnaposság volt. ami tényleg hajmeresztő. de az ráér. Alighanem SMS-eznem kéne Emmának. amiket majd össze fognak vágni a szabadtériekkel.33. FEJEZET REID M A TADD-DEL ÉS BROOKE-KAL FORGATTAM – beltéri jeleneteket. Nem hívott. Csak annyit tudok. Le kéne feküdnöm. és nem akarok ébren maradni. amiket Emma és Meredith tegnap vettek föl. hogy ennyire sokat ittam előző este. Egyszerűen nem tudom leírni. Bosszúsan megyek el Reid ajtaja mellett. azután Jennával franciaóránk volt.

ugyanakkor szeretném látni. tudván. Egy percig semmi sem történik. El kell ismerned. hogy kiderítette az igazságot. tehát visszafordulok. mi folyik köztük. ha valakinek a csaja úgy beszél félredugásról. Vic. kinyílik az ajtó. hogy nem manipulálhat. – De durva! – visszhangozta Vic legutálatosabb haverja. hogy a srác elmesélte a haverjainak. Vic végig azt állította. hogy erős túlzás. De búcsúzóul hadd világosítsalak föl. Emily fölállt. Vic meg csak nevetve utánaszólt: – Ugyan már.Emilyt az előző fiúja. Végül az iskolai étkezdében fogyott el Emily türelme. úgyhogy elvileg semmiféle igényt sem tarthatsz rám. Szeretném tudatni vele. bébi. – Ha szétnyitod a lábát. hogy egy lány frigid? – A haverja hatásszünetet tartott. A barátnőm először azt mondta nekem. A fiú haverjaival ültek ott. Emilyre pillantott. hogy a srác már legalább egy hónapja. még ha egyelőre nem különösebb hajlik is rá. – A plátói kapcsolat mióta a félredugás szinonimája? – kérdezte Emily az utolsó veszekedésükkor. . otthagyta a kórusban dedurvázó társaságot. hogy ő maga eleve nem is dug az illetővel. Pontosabban mi nem folyik köztük. – Közlöm. de amikor indulnék. vajon Reid nyomulása mennyire jogos. a haverjai röhögtek. Emily. hogy az a lány belezúgott. de mi tagadás. de ő szigorúan plátói kapcsolatot tart fenn vele. hogy te meg én szakítottunk. Vic nógatta. talán annál is régebben lefeküdt egy tizenegyedikes lánnyal. Nem tudom. hogy elgondolkozzak. de eltökéltem magam. akit rajzóráról ismert. kigyullad egy lámpa. pontosan mit akarok mondani. – De durva! – felelte Vic. hogy türelmesen viselkedtem”. – Figyuzz. hogy feküdjön le vele. Emily meg én átkokat szórtunk Vic hülye hájfejére ezért az idióta mentegetőzésért. – Ez nem vicces – bosszankodott a lány. és talán föl kellene adnia. amire mindjárt azután került sor. hogy kimondom. Unom már Reid búskomorságát. beveti-e a Vic-féle önigazolást. és bekopogok hozzá. akit Emily csak Vicre való tekintettel viselt el. Azután a srác ilyesmiket kezdett mondogatni: „Ha tudtam volna. ez csak poén! Egy hét múlva a barátnőm megtudta. honnét tudjuk. hogy ennyire kéreted magad…” és: „Pasi vagyok. kellően az elmémbe szivárgott. hogy már hónapok óta együtt járnak.

Add ide a szobakulcsodat. A hasátfogja. – Inkább csak visszafekszem. és már tudom. hogy nincs szükséged orvosra? A fejét rázza. Lázas. Én: Reid szobájában vagyok. Tyúkhúslevest hoztam tésztával. ha elmennék. és nem tudom. Nem valami királyul érzem magam. fél kezét a hasára szorítja. nem fertőzök-e. sápadtból kipirulttá változik. Máskor tökéletesen rendezett haja csapzottan tapad a homlokához. Graham: Mennyire rosszul? Én: Nem tudom. Igen. hogy ne kelljen újból fölkelned. Húsz perc alatt visszaérek. Mire visszaérek. mert ég a láztól. A telefonom zümmög a táskámban – SMS jött Grahamtől. – Reid? Rosszul vagy? – Nem. Graham: Mindjárt megyek. – A tárcámon van – mutat a komódra. – Hívjak valakit? Orvost? Fáradtan pislog. de nem hány…eddig. Valószínűleg igaza van. Graham: Szia. Amióta visszajöttem. Reid nyögve az ágyra rogy. hogy tényleg nincs rendben. – Talán jobb. rosszul van. de mindkettőbe csak belekóstol. Szólj Richternek. Ahogy fölkapom a kulcskártyát. hogy hozok neki valamit. . behunyt szemmel ül. Megtapogatom a homlokát. Nem tudom.Erre a látványra számítottam a legkevésbé: Reid sápadtan előregörnyed. ha elmész. – Nincs hányingered? – Nem tudom – feleli kis késéssel. Visszalép a szobába. hogy nem nagyon vagyok formában a forgatáshoz! – Persze. – Biztos. két kezét a gyomrára szorítva. amit szinte biztosan nem fog megenni. egyfolytában alszom. jössz? Most akarunk taxit fogni. de nem bírom így itthagyni. Azt hiszem. meg Sprite-ot. mit csináljak azon kívül. – Ne hozzak valamit a kávézóból? Talán levest. Nem tudom. az lenne a legjobb. Fölhúzott térddel.

amíg megvizsgálja Reidet. – Semmi baj. Most föl-alá járkál Reid szobájának társalgórészében. . Néhány perc múlva már nem érzem úgy. – Orvost kell hívnunk. aki hajlandó szállodai vendégekhez házhoz menni. ő Reid forgatási személyi asszisztensét. valóban vakbélgyulladás-e. – Remélem. és a szemembe néz. Reid alig veszi észre. hogy ennem kell. Sóhajt. hogy túlreagáltam a dolgot. hogy menjenek előre. – Nem érdekes – rázza a fejét. Graham a szobaszerviznek telefonál. menedzserét és ügynökét. Graham halkan kopog. – Jaj. félresöpröm Reid csapzott haját a homlokából. Asszisztensi ügybuzgalma ma estig elsősorban karamellás tejeskávék beszerzésében és ruhatisztítási szakfelügyeletben nyilvánult meg. – Elérhetőek a közelben a fiatalember hozzátartozói? – érdeklődik. – Már telefonált a portára. kitessékel minket Andrew-val és Grahammel a folyosóra. Telefonálok a felvételvezető gyakornoknak. és rányomom a vizes ruhát. – Az ajándékboltból – mosolyog. nem fogsz miattam összeszedni valamit – nyitom ki az ajtót. – Harminckilenc-öt – mondja Graham. szendvicseket rendel a saját szobaszámlájára. hogy bejött a szobába. Miután az orvosnő megérkezik. – Kis papírzacskóból egyszer használatos lázmérőt húz elő. hogy ellenőrizzük. Andrew-t hívja. erősködik. Andrew a filmstáb több tucat rendszerint láthatatlan tagjának egyike. sorra hívja Reid szüleit. köszi. Amikor tiltakozni próbálok. és Andrew eszelősen tárcsázni kezd. de nem nyitja ki a szemét.Én: Ok. Kinyílik az ajtó. – Néhány vizsgálatot még el kell végezni. az meg fölhajt egy orvost. – Rendbe fog jönni – fogja meg a vállamat Graham. Hideg vízzel benedvesítek egy kis törülközőt. – Szóltam nekik. hogy beengedjem. a doktornő visszaenged bennünket a szobába. neked meg vacsorázni kellett volna menned a többiekkel! – kapok észbe. hogy hívjanak mentőt a szállodához.

ráeszmélek. Graham fészkelődik. – Mi lett volna. Andrew teljesen fölvillanyozódott. Becsukódik a szemem. Graham vállára hajtom a fejemet. Egész úton fogja a kezemet. a doktornő előzetes diagnózisa helyesnek bizonyult. Andrew majdhogynem barázdát tapos a padlóba. ideoda cikázik a váróhelyiség és a nővérállomás között. amikor azt mondja. megmasszírozgatja elmerevedett izmaimat.Graham meg én taxival követjük a mentőautót. hogy értesüléseket szerezzen és továbbítson a műtétről. – Richter szeretne beszélni veled – lép hozzánk Andrew. én meg a pólójába kuncogok. és felém nyújtja a mobilját. A kórházak nem kifejezetten állnak a dohányosok rendelkezésére. – Hát akkor lehet. miközben azon fáradozik. . mi a teendő. visszahúz a mellkasára. tényleg látszik rajta. amit ma este szükséges. hogy segítséget kell hívni Reidhez. az ablakhoz mászkál. és amikor elgémberedett nyakkal ülök föl. A kezdetben a híresség érkezésétől elkápráztatott ápolónők hamar bepöccennek. hogy Reidet megműtik. Biztosra veszem. Elveszem a telefont. hogy rágyújtani. vagy ha hallgatsz rá. – Amint kihozzák Reidet a műtőből. – Inkább Graham érdeme. szívdobogása a fülembe hallatszik. hogy lázmérőt hozott. – Pff! – feleli Andrew. nagy bajba került volna. Ha reggelig ellátatlanul marad. hogy tudta. azután a váróhelyiségben is. hogy ilyen figyelmes voltál. kislány. visszamegyünk. hogy azonnal kész belevetni magát bármilyen sürgős feladatba. mint az enyém – villan a tekintetem a srácra. hogy Andrew mindent el tud intézni. ahol az estét töltjük. gyanítom. – A páciens még a mű-tő-ben van – nyugtatgatja egyikük fogcsikorgatva. díjazom. De nem kell ott maradnotok. időnként kimegy a levegőre. hogy ketten mentettétek meg a fiú életét. és megszorítja a vállamat. miután közlik velünk. – Halló? – Szia. és rájöttél. ha nem nézel be hozzá. hálás vagyok neki. hogy elaludtam. – Rendbe fog jönni – hajtogatja. mire Graham halkan fölnevet. hogy csak visszafekszik? Andrew szünet nélkül telefonál és SMS-ezik.

amíg ki nem jön egy orvos. – Tényleg? – fürkészem az arcát. *** Módosítják a forgatás menetrendjét. – Tegnap este beszéltem Robbyval – árulja el. Itt az idő egy újabb cigarettaszünetre. de tudja. hogy cigarettát fogok. hogy minapi összeomlását fogja fölhasználni az erőteljesebb érzelmi hatáshoz. hogy Reidet kitolták az őrzőbe. – Hogy működnek a tapaszok? – Egész jól. hogy nyugtalan éjszakát hagyott maga mögött. ő pedig beszéd közben a kijárathoz indul vele. amelyben az általa játszott Jane rádöbben. hogy a volt pasija iránt még megmaradt érzései állnak a legközelebb ahhoz. A filmstúdió megszervezi.– Helyes. előrehozzák a még megmaradt néhány olyan jelenetet. nem nézek Graham szemébe. Közvetlenül a forgatás megkezdése előtt összpontosít. és a végén a vágásnál mindent összeraknak. az ő részét majd később veszik filmre. – Azt mondja. Ő is ismer engem. mert megszoktam. ebből tudom. és esze ágában sincs visszatérni. Azt mondja. mert egy jó hétig. amíg a díszlet előkészítésére várunk. Nem ejtettek a fejemre… de nagy a kísértés. és még a szakszerűen fölvitt smink ellenére is látom. és Meredithszel egy érzelmes jelenetet veszünk föl. – Az asszisztens kezébe nyomom a telefont. elment. Kivörösödött a szeme. bárcsak valami mást hasznosíthatna. Csak attól félek. fölfelé fordítja mindkét tenyerét. finom bőrén még kirajzolódnak a sötét karikák. mintha nem őhozzá tartozna. akibe szerelmes. Add Andrew-t. úgy ülünk egymás kezét fogva. Bár a kezemmel időnként még nem tudok mit kezdeni. Megmozgatja az ujjait. aki közli. hogy a tervezettnél korábban ismét használjuk a Bennet-házat. hogy megbeszéljem vele. amiben Reid nem szerepel. Megfogom a közelebbit. Ismerem Robbyt. hogy a férfi. és úgy mered rá. Mivel a két főszereplő egyike. hogy . talán kettőig munkaképtelen lesz. egyes jeleneteket részlegesen veszünk föl – dublőr áll Reid helyett háttal a képben. vagy a párbeszéd egyik felét forgatjuk le. amiben azonosulhat a szereppel. hiányzom neki. el tudja-e érni a többieket. Grahamhez fordulok.

soha nem múlik el. Különben kénytelen leszek veszekedni veled. de nem fogja föl. ha elengedem őt. szerencsétlenné teszem magamat. a vágyait? Hát szerelem ez? – Persze. – Hallja. Emma? – sóhajtja. amit mondok. – Persze. belehalok a magányba. – Tudom. tudom – motyogja. – Nyugtass meg. hogy adja föl a foglalkozását. hogy több eszed van ennél. – A szerelem rohadt nagy szívás. . – Miféle srác az. hogy rám nézzen. amit iránta érzek. hogy hagyd abba ezt az idiótaságot. hogy nem szabad foglalkoznom vele – mondja elkeseredve. és legszívesebben megráznám. – Tudod mit. és kivárom. – Meredith! – fogom meg a karját. Szinte úgy tűnik. Mélyen a szemébe nézek. aki azt kívánja a szerelmétől.

– A francba. Néhány másodperc telik el. mert az agyam zsibbadt. Lenézek az agyonmosott. és nemsokára jön Andrew. emiatt nem kell aggódnod. kétségkívül valami altatószertől. fedezi a költségeket. és a produkció gondoskodik az orvosi ellátásodról. Úristen. – Most hülyéskedsz? – Nem én. amíg földolgozom a tegnap történteket. pólót… Ebben nem maradok. amit fölvehetek. ma forgatnom kellett volna. Most ébren maradsz pár percig? – Odalép az ágyamhoz. aki majd elintéz mindent. – A vakbeled úgy döntött. amit esetleg szeretnél. hogy ne sokat mocorogj. – Megrángatom a köpeny oldalán az egyik hülye megkötőmadzagot. amíg nem hoz valami mást. – Nyugi – kuncog George –. FEJEZET REID K ÓRHÁZI BETEGSZOBÁBAN ÉBREDEK. – Mondd meg neki. a rendezők általában hagyni szokták. Ahogy megmozdulok. hogy addig ne is jöjjön. – Mi történt? – nézek a karomba bekötött infúzióra. mintha homokot nyeltem volna. Nem könnyű. – Egy kicsit lenyugtatóztak. – Reid. – Szóval apunak nem sikerült iderepülnie? Téged küldött pótszülőnek? . nem annyira csípi Austint. George a kis kanapén ül. Sortot. cukorkapapír-csíkos kórházi köpenyre. hogy az emberek fölépüljenek a sürgősségi műtétekből. Mindent elintéztek – természetesen különszobát kaptál. A testőröd a folyosón ül. olyan a torkom. a menedzserem fölpillant.34.

kisméretű tévéből bömbölő valóságshow-t. Nem is értem. A beépített furnérlemez fiókos szekrényre helyezi a virágvázát. – Tapintatról hallottál már? – Túlértékelik – véli Tadd. Talán a gyógyszer az oka. hogy erre rákapcsolhatnánk egy játékkonzolt meg két távirányítót. megfogja a karomat. hogy láthatsz? – vág sértődött képet George. már alszom is. vázában ázsiai liliomot hoz. Bagatell. igyekszem nem röhögni. mert az fáj. lefogadom. – Szia! – köszön. *** Másnap késő délután Emma lép be. – Haha. mint a mosott szar. Ha megígérem. Tadd és Quinton is vele van. – Hála istennek. miért lepődöm meg. hogy rendesen fogok viselkedni. – Gondoltuk – mosolyog rám a lány. hogy eljöttél. Megcsóválom a fejemet. csak az ő hiánya. de azt hiszem. hogy ő nincs itt. George! Ezt szeretem benned. nagyon vicces fiú vagy. holnap elpályázok innen. és a tévére sandít. – Aludd ki magad. – Kösz. már megőrültem az unalomtól – némítom el a falra szerelt. gyógyulj meg! Az apaproblémáiddal majd máskor foglalkozunk. . talán nem örülsz. George grimaszol. elvégre ez csak egy nagyműtét. – Úgy nézel ki. Kisebbfajta Oscart érdemelne. aki megakadályozza a rajongók és a lesifotósok betolakodását. mint valami börtönben. spanom – közli Tadd. Mi a francot tökölök. Quinton meg videojátékos magazinokat nyom a kezembe. A doki szerint még négy-öt napig ágyban kell maradnom. mintha tündért látnék. – A smasszerkutya az ajtónál vigyáz – utal Quinton a folyosón ülő Bobra. vacak. Természetesen méltányolom. mármint nem a kellemes értelemben – kacsintok Emmára.– Miért. – Nem a helyettesítés zavar. és icipicit elpirul. akkor lábadozhatok a szállodában. – Itt úgy érzem magam. – Figyuzz. Elnehezedik a szemem. de a virág fölött olyan az arca.

de Bob valahogy úgy érezte. Az még . Tényleg jól vagyok. nem árt bekukkantani. esetleg szivaccsal lemosdatni? – piszkálódik Tadd. mintha nem venném észre. olyan. Mr. nem. rádión riasztotta a kórházi rendészeket.– Ja. egy fiatalkorú cukorkapapíros molesztált. és tessék. – Hohó! És legalább dögös volt? – érdeklődik Quinton. mintha kést döfnének belém. Jogilag. – Így. hirtelen visszarántja a kezét. nem. Monica nővér fecskendővel lép be. amikor Tadd elfojt egy röhögést. és basszus. Alexander! – szólal meg egy fiatal. kissé déliesen éneklő hang. és átnézte a lány üzeneteit. és kisiet a szobából. és fölmutatta a névkitűzőjét. Begyógyszereztek. milyen volt. mivel kórházi formaruhában érkezett. ni! Ettől mindjárt jobban lesz – teszi ujjait alkarom csupasz bőrére a nővér. – Parancsoljon. Bob bejött. – Olyannal. Bob beengedte. igazgatja az ágyneműt. Megnyomom a nővérhívó gombot. – Már elnézést. A jelek szerint némi fotózási szabadosságot engedett meg magának lenyugtatózott testemmel és célirányosan kigombolt cukorkapapír-csíkos szerkómmal. – Óhajt még valamit? – Köszönöm. Monica nővér. – Fogalmam sincs. Megköszörüli a torkát. kikapta a csaj kezéből a telefont. mielőtt Bob közbeavatkozott? – kérdezi Quinton. – Biztos nem kell fölrázni a párnádat. – Na és a fiatalkorú zaklatódnak sikerült MMS-ben elküldenie valamit. – Á. már volt egy incidensünk egy kórházi önkéntes csajszival – nevetek. pislog. aki a továbbtanuláshoz gyűjt kreditpontokat a társadalmi munkával. kérem! Tadd fölrántja fél szemöldökét a legyen szíves és a kérem hallatán. – Máris megyek! – Miféle önkéntessel? – kérdezi Emma. hozzon valami fájdalomcsillapítót. Quinton mereven bámulja. – Mert abból durva dolgok sülhetnek ki. – Legyen szíves. – Elnézem – pislog rá a lány. Elpirul. a tartalmát az infúziós vezetékembe nyomja. én meg úgy teszek. majd Emmához fordul. Tarkóján kontyba csavart hajából rézvörös tincsek állnak ki. nem tudom hibáztatni érte.

hogy hoztam magammal olvasnivalót. de általában ki szoktam bulizni. hogy a szerelésemről magam dönthessek. rögtön el is gondolkozom. bár egy kicsit még kába a fájdalomcsillapítótól. amíg a kórházi biztonságiak be nem rontottak. mint egy tank! – Persze. .semmit sem küldött el. hol magához tért. vagy még nem vetted észre? – Csak ő tud elsütni ilyen szöveget úgy. – Úgy tűnik. közben a másik kezével törölte a fotókat. a látogatási idő végéig Reiddel maradok. kópésan néz föl rám a szemébe lógó szőke tincsek között – látszik. hogy megmosták a haját. amikor Bob elkezdte törölni a fotókat… – Megtámadta Bobot? – hüledezik Emma. többnyire az utóbbi. Ma égszínkék póló és fekete kosaras sort van rajta a kórházi lebernyeg helyett. Sajnos az őrült kavarodásban a lány telefonja véletlenül ripityára tört Bob hegedűtök méretű cipőtalpa alatt. – Azt mondtad. hogy annyi aranyat ér. hogy sértő helyett elbűvölően hasson. még szerencse. és a memóriakártya taccsra ment. hol bekómázott. de tényleg így volt. amennyit élősúlyban nyom – vigyorog Emma. áttették a forgatást a Bennet-házba? Ne haragudj. – Ez az ő esetében nem csekélység – ért egyet Tadd. tegnap este dugig volt gyógyszerezve. amit az ápolónő most adott be neki. komolyan nem emlékszem. miről beszéltünk tegnap este. – De hát akkora a srác. viszont rátámadt. ahogy tegnap is. hogy vajon ki: talán a vörös ápolónő? – Nem éppen. ez a hivatalos kórházi öltözék? Leszegi az állát. – Eléggé ki voltál ütve. Bob fél kézzel összefogta a lány csuklóját. Ma már éber. Bobról elmondhatjuk. *** EMMA MIUTÁN A SRÁCOK ELMENNEK. – Jé.

– Úgy hallom. – Fáj valamid? – Amíg egyáltalán nem mozgok. – Gyere ide. hogy te voltál az a bárki. hogy helyet csináljon nekem. szóltam neki. vigyázok. hogy orvost kell hívni hozzád. Megfogja a kezemet. egy pillanatra elvigyorodik. nehogy meglökjem. addig nem. nagyon messze vagy! – Ott hagyom a kanapét. és visszadől a föltornyozott párnákra. – Mmm. – Sokkal jobb. és lelkiismeret-furdalást érzek. – Igen. Tulajdonképpen ő gondolta úgy. Féloldalasan elmosolyodik. fölszisszenve húzódik el. Azért mentem oda. és az arcomhoz emeli a kezét. – De te néztél be hozzám először. úgyhogy megcsókolom. – A helyzet az. erre feljött. . – Kinyitja kék szemét. Közelebb hajol. hogy beolvassak neki. és közelebb von magához. és belecsókol a tenyerembe. örök hálával tartozom neked. Melengető tekintetét rám szegezi. Gondolom. nincs-e valami baja. – Bárki látta volna. Erről persze nem muszáj tudnia. megcsókol. hiszen nem azért mentem be a szobájába. – Megfogja a kezemet. Egyébként meg Graham ne vegye zokon. ujjai továbbcsábítanak. hogy ellenőrizzem. félresöpröm a szeméből a haját. így már jobb. és fölmászom mellé. újabb csókra. az egész emeletről iderendelte az összes párnát. de inkább neked mondok köszönetet. hogy rosszul vagy. Illetve talán Graham is ott volt? Az egész estéről zavarosak az emlékeim.Odébb húzódik az ágyban. vagy összenyomjam az infúziós vezetékét. hogy rosszul érzed magad.

sérülés miatt. Emma kissé önelégültnek is tűnik. Ma elmentem a forgatásra. . Rámeredtem. Emma ezek után a majdnem pettingelések után olyan kifulladva hagyja el a szobámat. a két Oscar-várományos mellett Jenna. hogy ott lábadozzak. Richter magánkívül ujjong. és javasoltam. Apu ledöbbenne. amiért elhagytam a szállodai szobámat. Már napok óta egy-két órát egyhuzamban csókolózunk és tapizunk. hogy fölhívja az orvost. Emma szorongott ettől a jelenettől. Időnként beugranak hozzám a többiek. amint fölvesznek egy jelenetet Emmával. amiben Leslie és Tim. Némi beállítgatáson kívül összesen két nekifutásra sikerül fölvenni a jelenetet. az örök magabiztos tizenöt éves szerepel. Andrew annyira idegeskedett. én meg halálra unom magam. A közelsége természetesen fizikai érintkezéshez vezet. hogy tartson cigarettaszünetet. Még soha semmiből nem kellett kimaradnom betegség. hogy azt hittem. Fenyegetőzött. szétdurran az agya. apámat és George-ot. FEJEZET REID V ISSZATÉREK A SZÁLLODÁBA. ami a forgatás és a napi órák mellett nem valami sok. hogy kiborít a munkaképtelenségem. hogy megnézzem. ahogy még sosem láttam. míg a többiek az én szereplésemet is igénylő jelenetek megkerülésével folytatják a forgatást.35. Sarkon fordult. és kicsörtetett a szobából. hogy ücsörögjenek itt egy kicsit. Emma pedig minden szabad percét velem tölti. ha tudná. de fájdalom nélkül ennél tovább nem tudok menni. mindannyiukat elengedi a nap hátralévő részére.

hamarosan meg foglak győzni róla. Nevetek. és mélyen elvörösödik. Félig leeresztett szemhéjjal várja. – A mostohaanyádtól hallottam. A szállodába visszafelé menet a kocsiban fölhúzom a sofőr mögötti átlátszatlan üvegfalat. kiskamasz koromban játszottam a helyi színházban. Élveztem a dolgot. – Komolyat. és végeredményben egy rakat pénzt keresel vele? . kissé megszorítom a combját. hogy a filmezésben vagy őstehetség. vagy épp semmi pénzt sem hoznak. pontosan. – Ebben is őstehetség vagy. csak ezt akartam mondani. – Ne csináld ezt. De most arra gondoltam. becsúsztatom ujjaimat a szoknyája széle alá. A homlokát ráncolja. néhány hónap alatt tonnányi DVD-t adnak el belőle. De ha már filmnek kell lennie. A mostohaanyja említésére még jobban ráncolja a homlokát. – Mi vonzana ebben. ha olyasmit is csinálhatsz. A magas irodalom filmes megfelelői. mi sértőt talál ebben a megállapításban. az összes többieké mellékes. független dolgokat? – Igen. Ma viszont nincs más dolgom. hogy ne hozzam szóba többé azt a nőt. mi történik ezután. mire végighúzom az ujjamat a szemöldöke között. De mindkettőnknek veleszületett tehetsége van a filmezéshez. de a pálya széléről figyelni egészen más. megcirógatom a térde fölött. Észben kell tartanom.Természetesen első kézből szereztem már tapasztalatokat színészi képességeit illetően. – Hogy érted azt. Filmforgatás közben az ember elsősorban a saját alakítására ügyel. nem filmszereplésre. – Őstehetség vagy – jegyzem meg. mint… érted… komolyabbat annál. és szinte senki sem nézi meg őket. amit országszerte több száz moziban meg még külföldön is vetítenek. – Tényleg szerettem volna színpadon játszani. A független filmek rendkívül ritka esetektől eltekintve kevés. mint őt nézni. hogy egy időben színpadra vágytál. és végigcsókolgatom az arcát. Fölvonja a szemöldökét. sőt most is szeretnék. mert ráncos maradsz. például korlátozott forgalmazású. hogy őstehetség vagyok a filmezésben? Föl nem foghatom. jobb szeretnék valami komolyabbat. amit most csinálunk. Meg tudlak érteni. óvatosan keresztbe teszem az ölemben Emma lábát.

és megcsókolom. amit okvetlenül tudnom kell. mint olyasvalamit létrehozni. értem. amit mondasz. Integetek. amíg az ujjaim a csípőjéhez nem érnek. Ez mégsem olyan. hogy lesimítsa a szoknyáját. Karonfogva sétálunk be a szállodába. időnként magam olvasgattam ilyesmit. és viszonozza a csókomat. – Naná. mert kibuktam. és csak arról tájékoztat. hogy Emily figyelemmel kíséri a rajongói oldalakat. mintha pornót forgatnánk. Hoppá! – Úristen. Valami rajongói oldal például kijelentette. azután sóhajt. de én egyszerűen élvezem. Bob és Jeff vár ránk. lehetőséget adok Emmának. – Úgy elsápad. – Nem csoda. és kész. Közelebb húzom magamhoz. valamint néhány fotós meg rajongók. az emberek kiáltoznak: – Reid! Emma! Imádunk titeket! Független film? Egy nagy túrót! Kinek ne hiányozna ez? *** EMMA MA ESTIG ELÉGGÉ ELHANYAGOLTAM a szintfelmérő vizsgára készülést. Emma nagy nehezen kibontakozik a karomból. szuperdögös” sráccal járni.– Szóval az eszelős hírnév és szemérmetlen gazdagság többet ér. és nincs jogom olyan „incsifincsi. – Figyelj. . A kezem följebb csúszik a combján a szoknya alatt. Mielőtt fölvállalta a velem kapcsolatos mocsokszájtok figyelését. hogy én vagyok Hollywoodban a legkevésbé vonzó sztár. ami talán társadalmi hatást gyakorol vagy kritikai elismerést szerez. Pár hete megállapodtunk. amit csinálok. hogy elmeséli a legújabb pletykákat – rólam. de Emily most közvetlenül azután hozza szóba. Nagyon rosszul tettem. látnod kellett volna az arcodat. Egy pillanatig habozik. mosolygok. hogy nevetnem kell. mint Reid. A kocsi megáll a szálloda előtt. mire kinyílik az ajtó.

ami mellesleg kábé négy nap múlva lesz. vajon a srác nem áll-e közétek. Emily? Azt hiszem. hogy hovatovább úgy érzem. hogy közvetlenül a futás előtt szoktatok kibújni az ágyból… együtt. holnap ott iszol. meg ilyesmi? – Ez most komoly. – Kétszer látogattam meg. hogy segíts ruhát keresni a sulinapi bálra. bravó. hogy belenézzek. akkor beszélj róla. hogy beszámoljak előrehaladott tapizásainkról… meg arról a tényről. ezt egyáltalán nem muszáj tudnom. – Tudom. mintha nem is lenne barátnőm.. mert neked egy ruha kell… – Tíz. – Emma. még várok vele. amíg kórházban feküdt. ha beszélni akarsz valamiről. és nem vagy itt. hogy mi az igazság? – Megvetted a vizsga-előkészítő könyvet. Quintonnal készült fotót nem találtak rólam? Sőt. és úgy fest.Na. de egyébként mi a bajod? – Hogy mi a bajom? Egy szót sem beszéltünk az én problémáimról Derekkel.vagy tizenkét éves korom óta egyetlen ruhát sem vásároltam… . hogy mindent félredobjak. hogy a te köreidben a szintfelmérő vizsga nem egy kabinetkérdés. – Na. azt meg nem várhatod. hajlandó vagyok lefeküdni Reiddel. Az egyik fölvetette. és totálisan ki vagyok akadva miatta. – Emily. – Közöltek egy fotót. de eldöntheti. csak rólad és a te gondjaidról ezzel a dögös sráccal meg azzal a dögös sráccal. de komolyan rengeteg a dolgom… (Hogyhogy az én köreimben? Ez meg mit akar jelenteni?) – Például rengeteget csókolózol Reid Alexanderrel. Mostanra már a könyv felénél kéne tartanod. mi a helyzet velem és Brooke-kal? Érdekel itt bárkit is. bulizol. amint Grahammel futtok… És több oldal azon csámcsog. másról sem beszélünk. amit ajánlottam? – Meg – csodálkozom a hirtelen témaváltáson de még nem nagyon volt időm.. tudom. tucatnyi alkalommal látogattad meg Reidet. melyik egyetemre vesznek föl. Emily az első védelmi vonalam. – Folyton panaszkodsz. szóval most már két pasival fekszem le. nem számítva az első estét. Hogyhogy. de közben egész Austin tele van veled. ma itt vásárolsz. hogy fontos. egész nap és minden este a többi celebbel lógsz. hogy nem érsz rá.

mint a másik. hallom. hogy figyelmet fordítsak rád. se a támogatásodra. a kezemben tartott telefonra meredek. könnyek szöknek a szemembe.– Amikor Grant diplomázott a Pennsylvaniai Egyetemen. Emily? El sem akarom hinni. de ezen a héten egészen súlyos esetnek látszom. akkor vettél ruhát! Annak úgy két éve! – Tök mindegy! – vág a szavamba mérgesen Emily. hogy én ezt művelem veled? Hát ez óriási. Te a reflektorfényben állsz. ugye? Nekem pedig az a dolgom. – Te nem tudod elhinni. hogy ezt műveled velem éppen most. úgy. Egy kattanás. és kibuggyannak. – Akkor mi a franc fontos. és . hogy ezen a becenéven szólított. – Ez még csak nem is fontos. Soha életemben egy napig sem voltam allergiás. és több se kell az érzelmeimnek. A szemem megtelik könnyel. levegő után kapkodok. én az árnyékban. Azután már csak egyvalami jár a fejemben: Emily most szakított velem? *** Néhány álmatlan órával később Grahammel futunk. Hotelszobám ágyára ülök. – Rosszul érzed magad. és a barátnőmnek nincs szüksége rám? Neki van anyukája. bár nem sokkal indulás után észreveszi. és egyik kellemetlenebb. Ég az arcom. ahogyan Emilyvel ötéves korunk óta hívjuk egymást. Tudod mit? Ne is törődj vele! Nem szorulok a segítségedre. Mert neked van szükséged figyelemre. nem említem neki. Nem hiszem. nekem meg nincs? Tulajdonképpen ezt akarta mondani? Vadul kalapál a szívem. És ki nem szarja le a problémáimat? Te biztosan igen. hogy Graham beveszi. Túl sok gondolat kavarog bennem egyszerre. hogy összevesztem Emilyvel. Em? Ez az egyetlen eset. hogy visszhangzik a fülemben. és megszakad a vonal. hogy valami nem stimmel. Nekem itt az anyukám. Csak magammal törődöm. sírva motyogok valami mentegetőzésfélét pollenszámról meg allergiás reakciókról. hogy talán belázasodtam. eszembe jut.

az előkészítő könyvet bújom. végigcsinálom a gyakorló kérdéssorokat. hogy nem. Nem tudom. mert az csak azt igazolná. és nem látok a dühtől. segíthet-e valamit. dajdajozós képeket találna rólam a tetves böngészőjével. vagy Derek meggyőzte-e. próbálom lelohasztani a duzzanatot. és a szintfelmérő vizsgát meg képzelt allergiámat okolom begubózó viselkedésemért. hogy azt szeretném-e. amit mondott. valamint szűnni nem akaró szipogásomért. mivel este álomba sírtam magam. hogy kieresszék a gőzt. vagy hogy hiányzom-e neki egyáltalán. Reggelente egy órán át jeges vizes ruhát nyomkodok a szememre. Nem tudom eldönteni. hogy fotót lásson rólam. hogy alighanem jobb. hogy nem akarja megváltoztatni. és egyáltalán nem hallok hírt felőle. azután el is múlik. A padlón vagyok. ha Emily mindenütt kizárólag mosolygós. Miközben a fáradságos forgatási napok végén a többiek mind szórakozni mennek. ezért most szüneteltetem a futást. hogy talált-e magának ruhát. . amit az orvosa írt föl. Ami igaz is. Visszaír. Meredith pedig a homeopátiás kezelést forszírozza. amit a természetgyógyásza javallott. Elérkezik Emily sulinapi bálja. megkérdezi.pár nap múlva SMS-ezek neki. Csak annyit tudok felelni. én a szállodában maradok. vagy pedig egyáltalán nem akarom. ha elkerülöm a sok virágport. Brooke fölajánlja allergia elleni gyógyszerét. a szobaszerviztől rendelek vacsorát.

A szemét forgatja. félrelököm az öléből a könyvét. hogy egyáltalán tudlak használni. az még mindig pokolian fáj. valami francia regényből fordít egy bekezdést..36. és Emma ismét undorodó hangot hallat – . hogy nem gond. – Fél nap is több a semminél – hangoztatja Richter. . – A francba… nem purcant ki! – Fejbe akartam kólintani. mivel te baromi béna vagy a zombiölésben. Legalábbis ezt hiszem. Fölfüggesztem a játékot. nevetek viszolygó arckifejezésén: a felső ajka féloldalasan. Átkarolom. – Megint Emmára pillantok. és lehasítom a karját. ha… tudod… – szólal meg. bár az orvosom és a filmstúdió csak napi néhány órát engedélyez. Hanyatt nyomom a párnán. – Smaciszünet – összesen ennyi figyelmeztetést adok. mintegy fitymálóan megemelkedik. – Tudod. óvatosan követem. behajolok Emma látóterébe. – Örülök. megcsókolom.. mert ha rossz szögben nyújtózkodom. Mosolyogva hajolok fölé. és ügyet sem vetek erőtlen tiltakozására. az elvileg… – metszem le az újabb zombi fejét a nyakáról a csatabárddal. amíg meg nem szólal: – Pfuj! Egy tepsivel ölted meg azt a hogyishívjákot? Csatabárdot vágok a következő zombi vállába. – Biztos vagy benne. és dühítő ez a tehetetlenség. FEJEZET REID E LVILEG HOLNAP KELL FOLYTATNOM A FORGATÁST. Készen állok a visszatérésre. – Föl kell készülnöm a védelmedre.serpenyő volt. Emma leül mellém.

vagy nincs is.– Ha mi? Ha addig csókolgatlak és fogdoslak. az sem mutatná meg egyértelműbben. hogy kettesben találom magam Graham Douglasszel. amiért a múltkor orvost hívtál. Pillanatnyilag egymás mellett állunk Grahammel. de a feszültség szinte kitapintható. amelyikben csak mi ketten szerepelünk. Vagy tényleg ügyesen leplezi. mihelyt megismerjük az indítékait. amit elvárok olyasvalakitől. és gyanítom. Sóhajt. de nyomát sem látom. elneveti magát. – Minden oké – biccentek. Én annyira kikészültem. várunk a film egyetlen olyan jelenetének felvételére. Próbálom észlelni a lefitymálást. És nem vagyok hülye. Kíváncsi vagyok. hogy ha a srác dönget Brooke-kal. Félig-meddig vállat von. azért Emmát is szemmel tartja. De bármennyire a lány közelében marad. amíg le nem tepersz. mintha drótot húztak volna ki kettőnk között. hányadán állunk. *** EMMA . hogy semmit sem érzékeltem. ha nem venném észre. – Ja. A legtöbb emberen viszonylag könnyű kiigazodni. Talán ha megpendíteném azt a drótot. – Emma azt mondja. észrevettem. hogy innentől kezdve nem kell többet beszélnünk. hogy nála az egyik Brooke. hogy elbánj velem? Az tényleg egyáltalán nem gond. Örülök. – Mindenesetre köszi! – Nincs mit – feleli. Biztosra veszem. *** Nem sűrűn fordul elő. neked tartozom köszönettel. akivel én szándékozom összejönni. – Mizu? – kérdezi higgadt arccal. aki Brooke-kal lóg. Hülye lennék. akkor Emmával is meg akar-e próbálkozni. A felvételvezető gyakornok a helyünkre szólít bennünket. hogy segíthettem. és talán azt a lányt is szeretné meghúzni.

fotókat a netre feltöltő Reid Alexander-fanok előtt smároltam. Nem kíváncsiskodom. miket csinálunk mostanában Reiddel. pedig amit Reid meg én egymással művelünk. Az ágyon csókolózásunk azóta sem került szóba. és még nem említette allergiás összeomlásomat. eltűnt de időről időre eszembe jut. ami afféle végszónak tűnik. – Szóval minden rendben nálatok Reiddel? – kérdezi végül. Arról sem beszéltünk. Minden tuti. hogy megcsókolt. ahhoz neki semmivel sincs több köze. Olyan. megértem. Mintha félne. hogy tanácsot kérek tőle Emilyt és az összeveszésünket illetően. hogy fölidegesít. ahogyan ő. de a továbbtanulási beszélgetés közben valami kimondatlanul marad.MA REGGEL EGY HÉT ÓTA ELŐSZÖR FUTOK GRAHAMMEL. mi az oka. hogy Reiddel a sutyiban fényképező. hogy kiöntsd a szívedet. végül is teljesen mindegy. – Ja. még csak a közelébe sem jutottunk. és máris . mintha meg sem történt volna. hogy Grahammel beszélgessek Reidről. Szót ejtünk julliardos felvételi meghallgatásokról és stúdióbeosztásról a New York Egyetemen. és némi lelkifurdalás fog el. hogy megismételjük. hogy Graham végre kibökje. és úristen. Egyszer még puffogok is. mert másnap Reiddel csókolóztam. Azt hiszem. ha szükséged van rá. mennyire feszélyezi ez a kérdés. és várom. csak tudni akartam. mi jár a fejében. Már sokkal jobban érzi magát. Eszembe jut. – Aha. – Aha. vagy Brooke miatt. hogy nem néz rám. mintha nem hallotta volna. vagy akármi. mint nekem az ő és Brooke dolgához. Akkor jó. amikor az ösvényen a fordulópontunkhoz érünk. – Jó – felelem. és abból. hogy velem beszélhetsz. – Hm… úgy értettem. És tudod. – Köszi. nem ismétlődött meg. Fontolgatom. vagy mert egyszerűen semmit sem jelentett neki az. El sem tudom képzelni. Így aztán fogalmam sincs. és általában szépen háttérbe is szorul – hipp-hopp. persze. de úgy tesz. hogy kettőtök között… minden rendben van? Fölpillantok. ezt tartotta vissza már húsz perce. Mármint. de elég a barátnőmre gondolnom. Egy pillanatig hallgat. Bárcsak olyan könnyen el tudnám felejteni. hogy jól vagy-e. hogy Graham azért fújt visszavonulót.

Hogyan kérjen az ember bocsánatot azért. de miért? – ráncolja a homlokát. Én naponta jó néhány órán át forgatok. és a pillanat tovaröppen. Szombat délután pedig igyekszem behozni a lemaradást. de nem tudtam. persze. körülöttünk videojátékos távirányítók és tanulnivalók.majd megszakad a szívem. hogy ne beszéltünk vagy SMS-eztünk volna egymással. Legalább ötvenszer hozzáfogtam. – Mit is mondtál. és a szintfelmérő vizsgára készülök. és a bármi másra fordított idő elszalasztott filmszerepekhez és megtört lendülethez vezet? Mindkét lány fura szerzetnek tartja és nem igazán fogadja el Jennát az értelmiségi családja miatt. ha a pályánk már nyitva áll előttünk. Eddig még sosem telt el három napnál több úgy. mielőtt hozzákezdenék a következő heti forgatáshoz. hogy rengeteg a szabadideje. Meredith és Brooke ugyanilyen értetlen arccal tette föl ugyanezt a kérdést. ahogy Reid megcsókol. azonkívül tanórákra járok. és felém fordul. Az a gond. – Jó. az ágy lábánál tálcákon a szobaszervizes ebéd maradványai. és nemigen tudja mivel kitölteni. vagy a gyorshívó számára kattintottam. mert éli az életét? *** Reid ezen a héten már beszáll rövid menetekre a forgatásba. és majdnem föl is hívtam. rendszerint huszonnégy óra sem. Éppen ma egy hete vesztünk össze. – Az egyetem miatt – lököm félre az ölemből a matekos előkészítő könyvet. miért akarod letenni azt a vizsgát? – nyújtózkodik Reid. . és az éjjeliszekrényére dobja. márpedig semmi áron nem akarok megint közönség előtt sírni. Az ágya közepén ülünk. mit mondjak neki. Aztán néhány perc múlva Graham mond valamit a holnapi forgatással kapcsolatban. hogy SMS-t vagy e-mailt írjak. Kiveszi a kezemből a ceruzát. A magunkfajták jobbára nem törik magukat a továbbtanulásért. bár az orvosa legfeljebb napi három óra munkát engedélyezett neki. Miért is tennénk. szünetelteti a játékot.

sok melóval jár – von az ölébe. semmi más nem érdekel – szorít magához. – Vigyázz! – aggodalmaskodom miatta. – Semmi bajom. amit a szájával művel: apró. Emma! Kérlek szépen! Nyugtatgatom magamat. és lovaglóülésben helyezkedem el rajta. hogy könyörögjek? Jó. hogy megcsókolja a nyakamat. Fölemeli az államat. a nyakam felé halad. és mindenki szépen elvonult a szobájába. Nem bírom tovább. – Azt akarod. már nem is fog olyan nagy ügynek tűnni. azután csak hápogok attól. Két keze föl-alá csúszkál a hátamon. a jövő héten hozzákezdhetek az edzőmmel egy kis lájtos gyúráshoz. hogy csak azért gyulladtam be. majd lebökdösi a vállamról a melltartóm pántját. . – Elszántan cseng a hangja. – Leszarom a sebemet. akkor legyen ma este. a nyelve a mellem felső hajlatára siklik. hogy mert ezt teszik a normális emberek? (Valószínűleg nem. közben két kézzel szorongatja a csípőmet. tényleg hímezek-hámozok itt? Az agyam kibúvó után kutat. könyörgök. újra itt szeretnélek látni az ágyamban. hogy megcsináljuk a közgazdaságtan házinkat. az én felsőmet teljesen kigombolta. a másikkal kigombolja a blúzom felső gombjait. Egyszerűen le akarok vizsgázni. és próbálok levegőt venni. mi ez. rendben? – Oké. – Miután visszajövünk a mittudoménhonnan. Fél kézzel megtámaszt. – Megcsókolja a vállamat. csak kíváncsiskodtam. – A szemembe néz. és olyan vadul csókol. mert még sosem csináltam. a szája követi az ujjait. behunyom a szememet. Úristen. hogy az már szinte túlzás. – De hát… – Jesszusom. megőrülök. gyöngéden szívogató mozdulatokkal harapdálja végig a nyakamat. Ajkával félrehúzogatja az anyagot. Egy negyedórával később ő már félmeztelen. és újra összevarratom. Reid. annyira kívánlak! – De a sebed… – mondom. Úgy látom. Nekem te kellesz. Talán ha egyszer átesem rajta. mert mindannyian azt kérdeznék. – Irtó szexis vagy. simán visszamegyek. Emma. – Fél óra múlva Meredithszel kéne találkoznom. Az orvosom azt mondta.Elég lenne vajon. minek akarok normális lenni. ha azt válaszolnám. – Mondj igent.) – Nem tudom. de vállrándítással reagál. utána meg az egész társasággal elmegyünk… – Jó.

mint aki már majdnem makkegészséges – jegyzi meg Meredith. – Ez a beszéd! – mondja. – Egyetértek. és megkövültem tőle. kíméletesebben csókolja immár elgyötört ajkamat. – Tudok várni. nézem a lányt a tükörben. – Reid úgy néz ki. Aztán meg legszívesebben a szobámba szaladnék. a szemspirál úgy mered a levegőbe. hogy kockázatos a szemspirál használata. Döbbenten állok. – Megyünk? Jelen időben? – Ja… szóval. – A hétvégére iderepül. tegnap este újra összejöttünk – feleli huncut mosollyal. és bebújnék a szekrénybe. miért lehetne szükségem valaha is erre az akármire” – mondja). Tudtam. – Mit gondolsz. mintha vezényelni készülnék vele. de ez egyéni – hagyom válasz nélkül a Reidre tett megjegyzését. fölhúzza. Mi az az újabb – pillant a karórájára – négy vagy öt óra? *** Valahányszor a ma estére gondolok. úgyhogy minden figyelemelterelést örömmel fogadok.– Igen – felelem a létező legesleghalkabb hangon. Meredithszel egy órán át gyürkőzünk a közgázzal („Nem fér a fejembe. Reid halkan elneveti magát. azután föladjuk. és a saját tükörképét vizsgálgatja. hogy ez be fog következni. még a házi feladatot is. hogy Ezt meg hogy a francba képzeled? – Ezek szerint mostantól kevésbé zsarnokoskodik. majd leengedi. Összefogja a haját a feje búbján. és nem fog teljesen alaptalanul mindenfélével gyanúsítgatni? . hogy a kereslet-kínálat törvénye várhat. hogy jobb: leengedve vagy föltűzve? – Én föltűzve szeretem. úgyhogy ha vele megyünk el valahová. Kis híján kibukik belőlem. Föltűzve. Nekünk most át kell öltöznünk a stáb tanulmányi kirándulására: egy új táncos helyen tartunk terepszemlét. Robby leengedve szereti. elönt a hideg veríték. napról napra közelebb jutottunk hozzá. és úgy döntünk. de most hirtelen elérkezett. és szavaitól borzongás fut végig rajtam. sosem tűzhetem föl. megint leereszti. bár annak köszönhetően máris annyira remeg a kezem.

hogy jobban fog bízni bennem – kezdi föltűzögetni a fürtjeit. tűzzük föl a tiédet is! Fordulj meg! Hátat fordítok neki. – Pff! – Gyere. ha nem látja az arcomon a hitetlenkedést. . de a cinikus hangsúly valahogy elkerüli Meredith figyelmét. hátat fordítok a tükörnek. Mindkettőnknek jobb. – Nem mondta ezt már korábban is? – kérdezem. – Tudja.– Megígérte. – Azt hiszem. hogy ok nélkül féltékenykedett rám. hogy ezúttal tényleg komolyan gondolja – jelenti ki önfeledt meggyőződéssel. Megváltozik.

John: ja ok de fotók is vannak kettejükről. Bob ma este ügyesen bedobja az egyik hasonmásos vezércselét a nyomuló lesifotósok lerázására: a többiekkel együtt a főbejáraton küldi Á LTALÁBAN ÚGY KERÜLÖM . Nem mintha nem lehetne az is megtévesztő. A legtöbb ilyet valami önjelölt „újságíró” készíti. amin Graham és Emma futnak. Rendszeresen csinálják vagy csinálták. De azon a sok fotón nincs semmi kamu. ha fényképes bizonyíték is akad. hacsak lehet. mint a leprát.37. FEJEZET REID John: valamit vakerálnak erről az emmáról. Csak az a bökkenő. nemtom öreg csak gondoltam nem árt ha tudod. beszélgetnek. Én: ok kösz az internetes pletykaoldalakat. a képmanipuláló szoftver rossz kezekben borzalmas eszközzé válhat. hogy igaz-e. h veled is meg ezzel a grahammel is nyomja a csaj Én: Ne már. A ruházatuk más és más. aki egyszerűen szeretné elsütni a sztoriját. nevetgélnek. nem is csak egy vagy kettő hanem úgy néz ki ezek folyton együtt futnak tudtál róla? Én: mi a lf – mikor??? John: az egyik szájton a szállodások azt mondják ezek kábé minden reggel együtt jönnek le. tehát nem egyetlen alkalomról van szó. és fütyül rá. Azok a szájtok töxarok. mintha dugás után futnának vágod. nyújtózkodnak. Mindannyian erre törekszünk.

ennyi. Igazságot és hazugságot egyaránt kihallok a szavaiból. hogy némelyik rajongói oldalra képeket raktak ki kettőtökről. hogy minden lépését éberen figyelik. Már tudja. – Jóképű srác – jegyzem meg. hogyan reagál. lefeküdtetek egymással. és gyorsabban telik az idő. ahogy elhajtunk a szállodától. asszem. habár azelőtt nem is találkoztatok. határozottan azt mondja. A hangja azt mondja: Tényleg? Észre sem vettem. Futni. és nem tudom. és figyelem. hogy itt vagyunk. . Emma meghökken. megszakításokkal azóta. és egyáltalán nem ismertétek egymást – próbálok egyszerűen kíváncsi hangot megütni. Azt állítják. mit kezdjek ezzel. közben ujjaim a tarkóját cirógatják. A szeme kissé elkerekedik. – Korábban is ismertétek egymást? Megváltozik az arckifejezése. – Nem. Emma. – Graham? Ja. és nyel egyet.ki az egyik kevésbé tagbaszakadt társát – az egyik sapkámban –. Nem mintha annyira hiszékeny lennék. Megköszörüli a torkát. Tényleg nem kenyerem ez a féltékenykedős baromság. Csak általában tojok az ilyesmire. Tud az internetes fotókról. – Szóval csak úgy elkezdtetek együtt futni. hogy már tudott erről. mi? – Hülyeség. de jól adja. – Te. mióta jártok futni Grahammel? – kérdezem. Csak együtt edzünk. Ezzel az erővel akár ki is teregethetem a lapjaimat. míg mi Emmával hátul besurranunk egy várakozó luxusterepjáróba. Nem sikerül. – Fura. és a legelső héten egyszer összefutottunk. – Amióta Austinban vagyunk? – döntöm oldalra a fejemet. – Mind a ketten korán reggel szoktunk futni. – Hát. készületlenül érte a kérdés. A hangom a lehető legfesztelenebb. – Grahammel. honnét fúj a szél. Szinte nem is érződik rajta. Elmosolyodom. Csak nincs hozzászokva. amikor Austinba jöttünk. – Micsoda? Hú. Mióta jártok? – ismétlem meg alkotóelemeire bontva a kérdést. – Fura. ha az ember nincs egyedül… – hal el a hangja. hogy észrevette.

megsimogatom oldalt a nyakát. hogy közvetlen közelről csorgathassa a nyálát. Ahogy Reiddel kéz a kézben belépünk a lokálba. és szájon csókolom. hogy nem siettem tájékoztatni. cseveg a többi színésszel meg az ez alkalommal szerencsés fannal. . Erre csak egyetlen magyarázat kínálkozik. az övé csak úgy izzik. mégis furdal. amit a kocsiban szóba hozott. de én nem tudok úgy Grahamre nézni. Még mindig jelent nekem valamit. hogy ne jutna eszembe minden szó. és engem figyel a táncparketten. hogy furdaljon miatta a lelkiismeret. *** EMMA REID MINTHA ELFELEJTENÉ. A testőrök a közelünkben maradnak. Még mindig érzek valamit. Ahányszor találkozik a tekintetünk.– Oké. A filmstúdiónak nem kívánatos semmi olyasmi. A rajongók és fotósok kénytelenek beérni azzal. hogy bármi is elcsessze a mai estét. Graham meg én hetekkel ezelőtt csókolóztunk. és abbahagyom a vallatást. nem szükséges ébrenlétem minden pillanatáról beszámolnom neki. különösen Meredith és Robby drámája után. hogy jóformán nem is mozgunk. Igaz. teljesen magához ölel. Nem vihetem magammal azt a csókot és ezeket az érzéseket ahhoz. és őszintén szólva. olyan lassan ringatózik. eszembe juttatja későbbi terveinket. elkülönítik őt az idegenektől. riasztana is az effajta elvárás. Hébe-hóba egy-egy csaj átdumálja magát a biztonságiak védőláncán. Többnyire azonban a bárpultnak támaszkodva iszogat. Reid párszor táncol velem. még ha nem is lenne szabad. Reid sosem tűnt olyannak. amit Reid meg én ma este tenni fogunk. de úgy gondoltam. hogy messziről nyáladzanak. elhatározom magam. Nem hagyom. csak rákérdeztem – vonom közelebb magamhoz. és odakísérik. hogy reggelente Grahammel futok. amitől Reid visszaeshet. hogy elfelejtem az ügyet. Nem kellene.

amikor fölpillantok.Épp Tadd-del táncolok. istenem! Fogalmam sincs. és látom. talán ellenőrizni akarod a fülkéket? Tessék. bekattintom magam mögött a rozsdamentes acélajtót. nem akarom megszakítani a barátságomat Grahammel. jobb. látom. és egy újabb kezdődik. ahogy belép. Érzem. aki az este legnagyobb részét Brooke-kal társalogva töltötte. Amint egy újabb szám csendül föl. és vakító bizonyossággal eszmélek rá. Körülbelül tizenöt másodpercig. Ahogy ehhez hasonló helyzetekben eddigi életem több mint felében tettem. – Reid jön utánam – mondja Brooke. miről beszélnek. és bár ránézésre mindhárman higgadtak. ne zavartasd magad! Visszafojtom a lélegzetemet. és villámgyorsan megcélzom a mosdót. A mellékhelyiségben magamra maradok. Ajjaj! Ahogy a szám véget ér. mint valami silány kémfilm hősnője. akit megnyugtat a kihívó viselkedés. Nem akarom. amikor beléptünk ide. és hogyan érinti az a bármelyikükhöz fűződő viszonyomat. – Ha el akarod kerülni. aki beszédbe elegyedik az egyik statisztával. Nem tudom. ha elbújsz. de Brooke jól ismeri Reidet. Először nem tulajdonítok jelentőséget a dolognak. hogy valami megváltozik. és az ösztöneim azt súgják. Mielőtt föltehetném magamnak a kérdést. lesír róluk a közöttük feszülő ellenségesség. – Mi az. hogy ennek valami köze van hozzám. hogy Reid bármit is tegyen. amikor észbe kapok. Reid lép be. ami véget vet neki. és fölhúzom a lábamat. hogy Brooke tűnik föl Graham oldalán. leülök. a telefonomért nyúlok. lehajtom a vécécsésze fedelét. mihez kezdjek. hogy szellemi robotpilótám mire késztetett. de azután Reid a táncparkett felé mutogat. Hirtelen hatalmába kerít a tétovaság és az elkeseredés. minek lapítok egy toalettfülkében. Beugrom a három fülke egyikébe. és már Emily számát tárcsáznám. hogy Reid Grahammel beszélget. hogy bármit gondoltam. Jaj. Bob egy félreeső VIP-részleg felé mutat. – Van itt még valaki? – Nincs – feleli a lány. otthagyom Taddet. – Csak egyetlen kérdésre felelj! Lehetőleg igazat mondj! Graham tudja? .

te seggfej! Amikor szóltam róla neked. – Senki sem kényszerített. és jobb is. Tudod mit. Én naiv kislány voltam. hogy azt tegyem. ami mögött mozdulatlanul és némán ülök.Az ajtó és a keret közötti fél centiméteres résen át figyelem. Futó pillantást vet az ajtóra. úgy döntöttél. Ő pedig azt mondta. egocentrikus. mint a te szánalmas. – Hogy merészelsz úgy viselkedni. – Graham szerepelt a filmben. ahogy Brooke a táskájából előveszi a szájfényét. és szembefordul vele. tudja. hogy szinte nem is hallok. mintha elfogyott volna a helyiségben a levegő. hogy félresiklatod a karrieredet. Olyan hevesen lüktet a vér a fülemben. ha valaha is nyilvánosságra kerül a dolog. amit kell”. Brooke. Te döntöttél. ahogy a szüleid akarták. aminél föl kellett bontanom a szerződésemet. és gondosan bekeni vele az ajkát. Úgyhogy elmondtam neki. Bár őt alig ismertem. mit akartam – mondja a srác olyan halkan. . Te nem akartál tőlem mást. Úgy döntöttél. hogy nekem mire van szükségem. és a szüleim meg az ügynököm nyúztak. amit csak kellett. hogy megkapd. mielőtt válaszol. majd a tükörben tanulmányozza a srácot. csak szexet. – Az a baba – csuklik el a lány hangja – a te babád volt. hogy alig hallom. mintha ez olyan pofonegyszerű volna? – mered rá Brooke. – Na persze! Senkit sem érdekel. – Fogalmad sincs. Visszatartom a lélegzetem. Reid ingerült hangot hallat. Bármit hajlandó voltál mondani. mert az az érzésem. mit hittem. – Ha elveteted a babát. És bármikor inkább a saját életemet választom. – Igen. azt hittem… – hallgat el. Nem volt olyan rohadt egyszerű. és a nyakamba zúdultak a következmények. Reid? A döntésem tényleg kisiklatta a karrieremet. hogy megtartsd azt a babát. annyira tudtam! Miért mondtad el neki? Miért? A lány visszadobja a szájfényt a táskába. de a saját szempontomból helyes döntést hoztam. mert teherbe estem. bekopogott a lakókocsim ajtaján. hogy „tegyem. hogy mindkettőnk életét elcseszed. akkor nem lettek volna következmények. és ott talált zokogva. ami nekem a legjobb. Csak a tények számítanak. az összes ismerősömmel ellentétben egyedül őt érdekelte. önmagát Úristennek képzelő létezésedet. – Istenem. Miután te oda se bagóztál. – Mint a pénzfeldobás vagy a dobókocka.

aki biztosít afelől. A fal mellett osonva olvadok a tömegbe. – Nem tudom. Az isten verje meg! Egész nap jól voltam. hiányzik a barátnőm. már kezelni tudom a dolgot. hogy visszajuttatja Brooke-ot a szállodába. Holnapra rendbe jövök. és akkor láttam utoljára a kisfiút. erre leteszem a lábamat. azért mondja. Alaposan melléfogtam. máris – indulok az ajtó felé. de megoldás egy sem. már itt sem vagyok – nyitja ki a mellékhelyiség ajtaját Reid. Vállat von. mit mondjak. – Reid még a születésnapját sem tudja. Mennyire megrémülhetett! – Segíthetek valamit? – Légy szíves. a kijárathoz indulok. arra. húzódozom attól. – Ne menj bele vakon! Bármit mond neked. kezemmel az ajtókilincsen visszafordulok.Szánalmas? Aligha. – Ezzel nem vagy egyedül. De hát nincs is mit mondani. – Elment – mondja Brooke. amit akar. indulatok kavarognak a fejemben. majd becsukja maga mögött. Soha nem kérdezte. mint – . Miután a lány kívánságát teljesítettem. hogy valakit teherbe ejtett. milyen fiatal. aki kibújt a felelősség alól. fölitatja az ajkáról a fölösleges szájfényt. akkor egyszerűbb a helyzeted. sőt még érzelmeket sem ébresztett benne az. – Fölkap egy papír törülközőt. Egocentrikus? Oké. – Emma… – Megállok. A szemem megtelik könnyel. Pontosan ma három esztendeje. és kinyitom az ajtót. Szeretnék elhúzni innen. – Mikor történt? – Három éve. Csak bele ne szeress! Megkeresem Bobot. hogy szembenézzek Reiddel. hogy hívjon nekem egy kocsit. szükségem van a tanácsára. úgy gondoltam rá. Amióta az eszemet tudom. hogy megkapja. Ha te is csak ennyit akarsz. Idén azt hittem. – Takarodj innét! – Nyugi. és arra gondolok. Ezzel bármikor elboldogulok. Nem bírok megmozdulni. Emily kell nekem. – Persze. és mennyivel fiatalabb volt három évvel ezelőtt. hogy kiegyensúlyozzon. Tizenhat voltam. szólj Bobnak. és a szeme sarkához nyomkodja. A tekintetünk találkozik a tükörben.

elveszítettem. ahogy mindenki mást. Elszakadt tőlem.örök társra. akit valaha szerettem. . de mégsem az volt.

Mivel általában nem szoktam kizárólagos kapcsolatokat fenntartani. hogy ilyen helyzetbe kerültem – valamiféle viszonyt folytatok valakivel. hogy igen. Márpedig nem hagyom. egy-két méternyire ült tőlem a bárpultnál Grahammel. hogyan táncol Emma. akkor kiötölnek valamit. hogy a szokásos „levadászom és szélnek eresztem” sémámnál komolyabb érdeklődést mutatok iránta. Azután megpróbálnak minden adatot összeszedni a hűtlenségemről. Félszeg mosollyal nyugtázta. Az imént táncoltam Emmával. hogyan mozog. Grahamről és rólam. Ha a szennyoldalak nem tudnak megbizonyosodni egy kapcsolat létezéséről. – Elnézést… Mr.38. Alexander? – szólalt meg mögöttem a mixer. . az Emmát illető találgatások azóta tombolnak. és átengedtem őt Taddnek. hová jövünk ma este szórakozni. mint én. még mindig figyelem-e. aki talán félredughat. Minden sínen volt ahhoz. aki pillanatnyilag inkább a parkett ördöge. amióta nyilvánvalóvá vált. hogyan néz időnként felém. amit csak találnak. De Brooke óta ez az első eset. akik kiderítették. FEJEZET REID N EM AKAROM ELHINNI EZT AZ ESTÉT. hogy ez a zagyvaság hasson rám. Brooke egy kicsi elázott. hogy a mai este észbontóan sikerüljön. figyeltem. hogy lássa. Először az SMS Johntól – az internetes híresztelések Emmáról. Szórakozottan fecsegtem valami mellékszereplőkkel meg néhány statisztával azok közül. Ügyet sem vetettem rá. Nem és nem.

miközben a felszín alatt mindketten szikrát hánytunk a feszültségtől. hogy elmondta a srácnak. ráadásul úgy. ajakbiggyesztve meredt a poharába. Láttam. Egy óra múlva totál kiütve röhögcséltünk és nyaltuk-faltuk egymást. El sem tudtam képzelni. hogy nem emlékszel.– Tessék! – fordultam hátra. félig megtöltötte narancslével és jégkockával. Egymáson kívül nemigen figyeltünk semmire. és valami előérzet tört előre bennem. Nem sokkal a szakításunk előtt Brooke a hátizsákjában becsempészett hozzánk egy üveg vodkát. Tagadhatatlanul elázott. te ezt most jobban élveznéd. Ekkor villant a tekintetem Grahamre. és eltűntünk az én lakrészembe. de azt hiszem. Ekkor már tudtam. Résnyire húztam a szememet. figyelmeztetett. hogy óvakodjak tőle. mint én. . – Kösz. veszedelmesen labilis. Egy ostoba pillanatomban azonban elhessentettem. – Ez mi? Brooke felé intett. Csak ma este. aki puszit dobott nekem. néhány lépést tettem a lányhoz. miközben ő kerített két nagy műanyag poharat. hogy valami közös ivászatot akarsz az eszembe juttatni. mire megy ki a játék. amit egyértelműen nem én rendeltem. ha emlékezne. – Van konkrét oka. ne mondd! Mikor? – Nem csodálom. Fölemeltem a poharat. és minden elképzelhető szempontból meggondolatlanul viselkedtünk. – Egy vodka-narancsot tett elém. – Brooke – tette a kezét a karjára –. – Csak az. – Szerezzünk dzsúszt és csináljunk vodka-narancsot – súgta a fülembe. nem tudtam. azután azt mondtuk a szüleimnek. kieresztett egy sóhajt. Graham szótlanul ült a lány másik oldalán. Nagyon is jól emlékszem. Látványosan kukoricát pattogtattam a mikroban. majd a lány felé fordult. miért akar most Brooke arra az estére emlékeztetni. hogy megnézünk egy filmet a tévészobában. – Valamikor szeretted. hogy Graham ott ül mellette. ami összejött belőle – felelte. menjünk vissza a szállodába! – Azt szeretném. Majdhogynem sértődöttre változott az arckifejezése. Csak most az egyszer. – Na. aki behunyta a szemét. hogy Brooke nem bír magával. Brooke? Merőn nézett.

bár valahol mélyen tudtam. – Ehhez kurvára semmi közöd. Fölhajtottam a tequilát. Graham összeszorított foggal a közvetlen közelben állt. mint hittem. és a lány után mentem. hogy pontosan tudod. pontosan kivel. Brooke ekkor kifelé indult. hogy igen. amikor kilöktem az ajtót. hogy mire célzok. amit a mixer közben elém rakott. – Ezt nem kellett volna – mondta nekem. Biccentettem neki. egyenesen visszamentem a bárpulthoz. – Az Emmával folytatott viszonyom végképp nem a te dolgod. hogy Brooke elmondta-e neki. Mindannyian halkan beszéltünk. és korántsem ázott el annyira. Brooke tud róla. Néhány perc múlva. Graham követett. fokozottan tudatában voltunk. és tekintetemmel Emmát keresve pásztáztam végig a helyiséget. A mosdóban aztán megbizonyosodtam erről. Graham eléje lépett. ha bántod Emmát – pillantott arra Graham. a háta mögött tartotta. mikor történt? – hajoltam oda hozzá. – Na ne fárassz! Kétlem. – Szétrúgom a seggedet. majd szétvetette a düh. mintha máskülönben bántottam volna. Hát ez Brooke orra előtt kissé kellemetlen volt. – Te szemétláda…! – csusszant le ökölbe szorított kézzel a bárszékről. – Én legalább egyszerre csak egy csajra hajtok – intettem a táncparkett felé. és ki tudja. a keze a lányon. hogy akár azt is tudod.– Szóval azt állítod. mi mást csinálsz? Hogy két kapura játszol? – A hangsúlyozásom nem hagyott kétséget afelől. – A barátjaként igenis van. de tojtam rá. Szállj le róla! – A barátjaként? Remek. hogy reggelente Emmával futsz. *** EMMA . Tudnom kellett. hogy szóváltásunk nyilvánosság előtt zajlik. De a srác kioktató hangjától még így is bepöccentem.

és lecsöppennek az államról. a karjába von. Graham pedig bemondja a sofőrnek a szálloda nevét. Csalódtam és megdöbbentem? Egyértelműen. Mint egy levágott végtag. – Emma? Minden rendben? A könnyeimet törölgetve rázom a fejemet. mit fogok mondani neki. csak fogja a kezemet. ha Reid Alexandert használom föl rá. miközben két biztonsági őr siet ki. Legalább nem vagyok szerelmes belé. hogy Graham elkísér. Remélem. Mint a lelkiismeret halk hangja. de sikerül. miután világossá válik. és szót fogadok. amint Emily azt mondja. és lövésem sincs.FOGALMAM SINCS. és kinyitja nekem a kocsiajtót. Miután fölérünk az emeletre. hogy fáj az arcom. a szüzességem elveszítésének a lehető legészbontóbb módja. és fürge léptekkel a bejárathoz indul. Ahogy a kilincshez nyúlok. Képes vagyok Brooke-ra hallgatni. beülök hátulra. Holnap izgalmas hírek látnak majd napvilágot. Reid elvesztése nem is hasonlítható a fájdalomhoz. Emily hiánya elviselhetetlen. az ajtóra pillant. – Szállj be! – sürget mérgesen. azután fölvillannak a vakuk. hogy valaki megállítana. amíg sírok. és kifizeti a sofőrt. Az agyamban teljes a zűrzavar. Mint az éhség. Útközben egy szót sem szólunk. Csalódtam a nem is annyira tökéletes Reid Alexanderben. Lehunyom a szememet. ahogy megállunk a szálloda előtt. hogy oda kívánkozik. Két másodpercig nem értem az utasítást. Elképzelem. ez fölteszi a koronát erre a nyavalyás hétre. Magához húz. miközben az ablak felé fordulok. a csaj . ahogyan ő akar kihasználni engem? Aligha. hogy bekísérjen bennünket. és taxit fognom anélkül. és tudom. Szerencsére nem érdekel. Graham ott terem. HOGY SIKERÜL KIJUTNOM A BÁRBÓL. – Maradj mellettem. és egyszerűen kihasználni a srácot. amit a legjobb barátnőm elvesztése miatt érzek. Az imént hagytam faképnél Reidet minden magyarázat nélkül. még csak el sem köszöntem. Megszakad a szívem? Egy frászt. Annyira igyekszem visszatartani a sírást. és áthúzódom a másik oldalra. és elhaladunk Brooke szobája mellett. Emma! – figyelmeztet Graham. újabb könnyek peregnek az arcomon.

vagy azt kell hinnem. Megnézem a kijelzőt: két nem fogadott hívás és négy szöveges üzenet. tudom. hogy a legnagyobb idióta voltam Texas államban. vagy csak az ő verziója érdekel? Reid: Ok. Emma. mint gondolnád – jelenti ki halk. Bólintok. 5 percen belül hívj vissza. hogy rémesen festhetek. és átfutom mindet. mi jutott neki. Engem is meghallgatsz. aki számít. Erősebb vagy. mint Reid Alexander. Vágom. ahogy az óra elketyegi Reid ultimátumának utolsó három percét. Nem érdekel. azután hanyatt fordulok. Reid: Hol vagy? Még mindig itt valahol? Reid: nem fogadott hívás Reid: nem fogadott hívás Reid: Ez komoly? Eltűnsz. Az ágyon fekve figyelem. és az arcomat kémleli. zümmög a telefonom. és elfordul. Emily ki fog nyírni! . A legutolsó SMS két perce érkezett.fölfogja. és úgy fogom gondolni. hívj vissza! Reid: Jenna azt mondta. – Biztos? – aggódik olyan aranyosan. Talán egyszer valaki összetöri a szívemet. hogy az már szinte fáj. látta. Behunyom a szememet. amiről talán a világon minden lány ábrándozik – a szüzességem elvesztését olyasvalakivel. – Minden rendben lesz. mind Reidtől. milyen régimódi gondolkodásra vall olyasvalakinek tartogatnom. kezébe fogja az államat. Nem érdekel. és újra bólintok. – Köszönöm! – lököm a kulcskártyámat az ajtóba. Az ágyra rogyok. Úristen. Gyöngéden homlokon csókol. mint Reid. Talán akkor visszaemlékszem a mostani helyzetre. milyen égbekiáltó elutasítani azt. hogy valaha is megpróbáltam összehasonlítani őket. Amint a szobámba lépek. El sem tudom hinni. Ez a srác egészen más. h brooke-kal beszélgettél. és akkor majd nem törődöm vele. h végeztünk egymással. de magabiztos hangon. aztán nem válaszolsz? Aggódom. – Menj csak… foglalkozz Brooke-kal! Én megvagyok. kivel fekszem le.

fél kezemmel átfogom a derekát. a szeme elkerekedik. Ha pedig nem palástolom. hogy kis híján leverek a lábáról egy lányt. mielőtt hanyatt esne. Ahogy én vedelem. Soha nem hagyom. FEJEZET REID N INCS VÁLASZ. EZT EGY-SZE-RŰ-EN NEM HI-SZEM EL! Úgy érzem.39. Apám lekezelő viselkedése szoktatott rá erre. A pultnál fölhajtok még egy tequilát – a mixer a szemöldökét ráncolja. halálos áramütést szenvedne. amit tisztelettel kortyolgatnak. Csinos lány a sötét hajával. tágra nyílt szemével. mert ez hosszan érlelt. a mellkasomra támasztja a tenyerét. hogy átkarolom. Váratlanul egy kéz nehezedik a vállamra. a másikkal megragadom a csuklóját. partidrogoktól vagy attól a ténytől. – Hogy hívnak? . olyan feszültség gerjedt bennem. Elkapom. – Juj! – tántorodik hátra magas sarkújában. – Az – bólint kifulladva. hogy azután a maradékot el tudjam fojtani. kiszolgáltatottá teszem magam. mert nem bírom palástolni. hogy ha most egy ujjal hozzáérnék valakihez. – Juj! – ijed meg ismét. hogy ennyire feldühödjek. Általában apró kitörésekkel szoktam csillapítani a dühömet. és olyan hirtelen perdülök hátra. ahhoz a legolcsóbb lötty is megfelelne. drága ital. kissé túlzásba vitt sminkjével. – Statiszta vagy. nem tudom. hogy szesztől. Fölismerem a forgatásról.

hogy nem bújhatok ki a forgatás alól. hogy torokgyulladást színlelek. – Jössz táncolni. Blossom? Nem erőltethetem meg magam. mégis mi történt tegnap este? – kérdezi Meredith a kocsiban a Bingley-ház forgatási helyszínére menet. Miután hetek óta próbálom elcsábítani Emmát. vagy legalábbis összejöttetek. Nem törődöm a kellemetlen érzéssel. hogy elfogadom-e. mint valaha. hogy tátva marad a szám. Összeszorítom az ajkamat. hogy ami Brooke-kal kettejük között történt. Kíváncsi vagyok. – Mire észbe kaptam. elmentél. hogy jöjjön velem a szállodába. – Nem tudtál róla. Valószínűleg még egyébként is Brooke-nál van. Hú. sehogy sem akar becsukódni. Vagy szívinfarktust. és lemosolygok rá. az csak éretlenségből. Brooke elment. ti együtt jártok. Graham elment… azután Reid az egyik statisztával jött vissza a szállodába. Vagy gyilkos migrént. – Hát még nekem – mondom. el tudom-e hinni. elfelejtettem. bár komolyan fontolgatom. Könnyebben. és kisvártatva már a fülébe suttogok.– Blossomnak – feleli kérdő hangsúllyal. milyen magyarázattal tud előállni. mert még lábadozom a műtétem után… – Persze. a francba! . amit ez a gondolat ébreszt. nem pedig lelketlenségből eredt. – Érzem. mint aki hajlandó megváltoztatni. hogy ma nem megyek futni. úgyhogy kettesben vagyunk. ahogy a táncparkettre vezetem. könnyen rábírom. Azt hittem. Hamiskásan elmosolyodik. *** EMMA ÁLMATLAN ÉJSZAKÁM UTÁN SMS-ezek Grahamnek. Az egész nap – a hét hátralevő része – csupa Reiddel közös jelenet. istenem! – hökken meg. milyen könnyű dolgom van általában. Nekem bejön a lassúzás – feleli aprókat zihálva. amennyiben ez nem tetszik nekem. A többiek már elmentek. Tudom. Kíváncsi vagyok. – Emma. – Jaj.

együtt ülnek taxiba. hogy ezekben a mostani jelenetekben Lizbeth és Will ellenségeskedése használ vagy árt nekünk. – Ez fura. tőlem telhetőleg igyekszem belerázódni a szerepbe. vagy a múlt héten egyetlen rohadt napig kihagytam volna a tornát). a majdnem ésszerűektől (összevesztünk Reiddel vagy Graham. hogy… nem igazán passzolunk egymáshoz. arra szolgál. Villámgyorsan. Nincs semmi bajod? Valahogy letörtnek látszol mostanában. Nem tudom. – Á. Sajnos ez baromi fontos tényező. vagy az új csaja miatt) az agyamentekig: az egész csak cselezés. *** Amíg a sminkben ülök. Ezt nézd! – nyújtja nekem a telefonját. amelyet állítólagos babapocakomról készült közelkép szemléltet (ezen a fotón körülbelül úgy fest a hasam. hogy szembe tudjak nézni Reiddel. ezek nem vesztegetik az időt. Kösz szépen. a fiú átkarolja a lány vállát. az arcomat a karjába temetem. – Hoppá! Ez gyorsan ment. izé. A legkülönbözőbb elméletek terjengenek. hogy elterelje a közfigyelmet az igazságról – tudniillik arról. a rajongók megjegyzéseit pláne nem olvasgatom. minden rendben. amíg Richter nem indítja el a felvételt. Még csak egymás szemébe sem nézünk. Visszaadom a telefont. és egyszeriben meglepően éles fotókat tartok a kezemben: Reid meg valami lány bizalmasan összebújnak a bárban. a szája majdnem a lány füléhez ér. További képeken Grahammel belépünk a szállodába. vagy talán Grahamé a baba? –. . hogy valójában gyereket várok Reidtől. – Jesszus. A képernyőn az egyik rajongói oldal látható. az egyetlen kiszámíthatatlan tényező Reid várható viselkedése. semmi gond – hazudom. mintha talán fél szelet kenyeret ettem volna. rendben. Reid egy lányt vitt föl a szobájába? Tegnap este? – Nem. szállnak ki a hotelnál. Mi már… szakítottunk. azt hittem. enélkül is épp eléggé érzelmi roncs vagyok! – Micsoda ökörség! Csak arra jutottunk.– Nem – felelem pislogva. amikor legutóbb dumcsiztunk. Nem bírom tovább.

Will errefelé jön. ahol a vendégek táncolnak. miközben WILL átviszi a lányt a helyiség másik részébe.BELSŐ. Reid leejti a karját. esélyt arra. CHARLOTTE és LIZBETH a többi vendéget figyeli. és a parkett közepén tanyázunk le. Reid megfogja a kezemet. ugyanúgy magához szorít. Ahogy elhaladunk. helyet adnak nekünk. hogy megértsem. WILL (LIZBETHhez) Táncolunk? (Vagy tökéletesen beleélte magát a szerepbe. maga után húzva nyomul be a mellékszereplők és statiszták tömegébe. CHARLOTTE (félre LIZBETHnek) Ne nézz oda. . Most semmi remény erre. és elfordul. WILL odalép hozzájuk.) LIZBETH (CHARLOTTE-ra pillant) Persze. Vágás: CHARLOTTE vállat von LIZBETHnek. Amikor a rendező leállítja a felvételt. vagy dühös. Akkor talán meghallgattam volna. Bingley-ház – éjjel Buli Bingley-éknél. amiért tegnap este leléptem. mint amikor tegnap este táncoltunk. ha magyarázatot ad. Reid átkarol.

nehogy beleszeress. Öt percig némán táncolunk. és félrevonulunk a többiektől. mint egy ódivatú apuka. – Jó reggelt. miközben közelik készülnek rólunk. – Mindenki a helyére! – vezényel a rendezőasszisztens. Reid engem figyel. aki Blossommal. és visszafordulok Reidhez. azt mondtam. – De most már semmi jelentősége. a statisztalánnyal beszélget. Fölpillant. meglátom Grahamet a lökött Billszerelésében. akit ismerni véltem. nyugtalansága rádöbbent. és a helyére lakkozza. és elmosolyodik. és a srácra pillantok. a fülem mögé igazít egy tincset. – Tessék! WILL és LIZBETH táncol . A szünetben Brooke megfogja a könyökömet. De… talán csak velem bánt így. hogy fogalmam sincs. A lány visszabotorkál a jelenetbeli partneréhez. csak álca. Veled talán másképp bánna. visszafogott mosolyt csal ki belőlem. megfogom a vállát. Emma! – üdvözöl fagyos arccal. kicsoda valójában. és elfordítom a fejemet. tegnap este anélkül jöttél vissza a szállodába. – Tudom. – Nem érdekes. hogy beszéltél volna Reiddel. táncoltatja a szemöldökét. Egyvalami világos: az a Brooke. a testközelséget és a szemkontaktust még kínosabbá teszik a szavak. észreveszi derűs tekintetemet. – Sajnálom – néz a szemembe Brooke. Ez Reiddel kétségkívül a mai forgatásunk legkönnyebb öt perce. – Nem hiszem – felelem. Újra átölel. hogy… szóval a kettőtök kapcsolata nem rám tartozik. Richter int. és elkezdődik a felvétel.Valaki a sminkesektől odaszalad. Hátrasandítok. – Nem számítottam rá. – Tétovázása. Vállat vonok. amiben úgy néz ki. megigazítja a szemüvegét. és ahogy figyelem őt. aki a lesifotósok képein szereplő lány fülébe suttog. ahogy kerüljük egymás tekintetét. – Graham azt mondta. – Feszélyezettnek látszik. A következő jelenetbeli párbeszéd kellemetlenül hasonlít a visszájára fordított valósághoz. – Jól aludtál? Mielőtt válaszolhatnék.

LIZBETH Akkor remélem. Tíz másodperc nagyon hossszú idő tud lenni. mire Richter bekiáltja. Mintha egy óra telne el. az emberekről alkotott véleményeden sosem változtatsz. és ketten kétfelé távozunk. Mindenki tudja. Bármit teszünk. és tíz másodpercig egymással szemben állunk.LIZBETH Néhány nappal ezelőtt azt mondtad. miután a kelleténél tovább tartózkodtunk a víz alatt. A forgatási szünetek olyanok. Ezen a ponton véget ér a háttérzene. hogy bármi volt is . WILL (kíváncsian) Úgy van. akkor megfordulunk. a stáb összes tagja árgus szemekkel figyeli. WILL És? LIZBETH Még nem sikerült. hogy kezdettől előítéletek vezéreljenek. és a kettőnk közötti fagyos légkörtől görcsbe rándul a gyomrom. Sosem vagy olyan szemellenzős. hogy óvatosan formálsz véleményt másokról. Máskülönben dideregnék. Miért? LIZBETH Csak próbálok kiigazodni rajtad. mintha fölmerülnénk levegőért. hogy „Ennyi!”. WILL Azt én is remélem. Reid tekintete hideg. de még ezek a szünetek is nyomorúságosak a maguk módján.

egyikük sem tudja pontosan. de nem találják el. .kettőnk között. hogy valami igen. tegnap este vége lett. csak azt tudják. kerülgetik az igazságot. Ez az istenverte nap soha nem akar véget érni. és árulkodó jeleket keresnek a kiderítésére. mi történt. Találgatások kapnak szárnyra. Méghozzá kellemetlen körülmények között.

miközben azt hajtogatta. halált lehelő jégár. Amikor meglátom. SMS-eimet. Most meg gleccser húzódik kettőnk között. Évek óta eszembe sem jutott ez a baromság. és válasz nélkül hagyta a hívásaimat. hogy Blossom semmit sem jelentett? Tegnap este kellett valami kikapcsolódás.40. miután összetűzésbe keveredtem Brooke-kal. különben beletörne a bicskám a mai forgatásba. Még jó. hogy szeret. ha négyszemközt beszélnék vele. holott valószínűleg még csak nem is én okoztam a sajnálatos következményt. de a végét már régtől fogva igyekeztem kitörölni az agyamból. ő pedig megcsalt. Blossomra mered. amiket valaha forgattam. Még akkor sem. tudom. hogy Brooke-kal beszélget. bocsánatot kérnék. hogy viszonozzam. majd Emma eltűnt. hogy Will Darcy most eléggé tapló. és rábírt. hideg. talán nem is eggyel. hogy összeadta magát egy másik sráccal. ha az a kölyök esetleg tőlem lehetett? Miért kellett volna törődnöm vele? . hogy szégyenkeznem kéne amiatt. hogy lehetetlen átkelni a jégfolyamon. hogy elzsongítsa a felszín alatt fortyogó indulatokat. ami csaknem négy esztendeje történt. majd elkapja a tekintetét. Vajon változtatna a helyzeten. Újra átérzem azt. Imádtam. és elmondanám. Hát mit számít. FEJEZET REID A Z EMMÁVAL KÖZÖS JELENETEK A LEGNEHEZEBBEK. amikor a forgatás kezdetén megláttam Brooke-ot – a kapcsolatunkra persze emlékeztem. Berzenkedek a gondolat ellen. rám pillant.

Mert a . de nem tehetek úgy. a szintfelmérő vizsga egyik online gyakorló kérdéssorának közepén tartok. Nem hiányzik nekem ez a baromság. és bosszant (na persze. elvárják tőle. mintha mind csupa badarság lenne. hanem olyan kérdést szegez nekem. – Emma. Az ilyesmit soha nem szokta feszegetni. Az arról terjengő pletykákra. ezt pontosan hogy érted? – ütöm vissza a labdát. – Nincs valami. illetve mindkettővel. – Nincs. hiszen lány. Anélkül is van elég bajom – alkoholista anyukám és a karrierem. Úgy gondolja. amitől szertehull az apámról festett jól kiszámítható képem. Kezdhetem elölről. mert azt hiszi. vagy a babapocakomról szóló tudósításra… vagy valami egészen másra. nem tudom. nem hagyhatom figyelmen kívül. építgetni kell. EMMA? Apám kérdése bevisszhangozza a kettőnk közötti sok száz kilométeres távolságot. tudod. amit folytatni. Talán van is benne valami. amiről beszélni szeretnél velem? Ez a rá jellemzően kitérő kérdés egyszerre hálára késztet (mert semmi konkrétat nem kell válaszolnom rá). mennyi hitelt adok a celebpletykáknak. és kezdek megnyugodni. ha ez a beszélgetés nem fejeződik be elég hamar. hogy lefeküdtem Reiddel és/vagy Grahammel. Néha azért kérdez rá. A pokoli nap végeztével az ágyamon ülök. de igazából soha nem kíván foglalkozni vele. – Hm. hűtlenül elhagytam Brooke-ot. *** EMMA – MI FOLYIK OTT.Emma valószínűleg nem így látja. ha… ha a segítségemre van szükséged. érdekli is őt…). Így hát meglepetésként ér. vagy hogy szakítottam valamelyik sráccal. hogy nem ejti a témát. Totál kikészültem. Kikészültem. Egy pillanatig hallgat. hogy apa mire céloz.

– Mi baj. és már-már megharagszom magamra. amint a kezét behunyt szemmel a homlokára tapasztja. bár van más is.. hivatalosan és szenvtelenül. – Nem tőle. hanem a nagyitól és Emily anyukájától. és nem tudom. nem mintha az most segítene. Ezúttal nem téveszt meg másodpercnyi hallgatásával. csak nyökögés. – Szóval tudnod kell. mintha beszélnék vagy rágnék valamit. akkor nem tudom.mindenségit neki. és ez a dolgom. Arra gondolok. mit vétettem. – Ezt már… ezt már mind tudom. és próbálom türtőztetni magamat.herpeszt és hüvelygombát. Nem! Kifújja a levegőt. mit csináljak. ez a legfontosabb öt-hat. hogy a nagymamával évekkel ezelőtt megbeszéltük. de nem okvetlenül kell mindet ismerned… – Apu! – Idegennek érződik a szó.. mert én nem úgy gondolok rá. meg kell győződnöm arról. – Pff! – mondom lángoló arccal. amikor megkérdezi: – Próbáltad már fölhívni? . hogy az óvszer nemcsak a nem kívánt terhesség kivédésére szükséges. melyik az. hogy egy kicsit elkésett. hogy voltaképpen eddig sosem tárgyaltunk a… ööö… szexről – nyomul tovább –. ahogy nyel egyet –. mintha nem tudnám azóta. – Tényleg? Chloétól? – Nem – vágom rá a kelleténél durvábban. azt hiszem. Emma? – Összevesztem Emilyvel! – tör ki belőlem. mint apura. – Tudom. nem bírom tovább magamban tartani. terhes vagy-e? Ha ez nem lidércnyomásos pillanat. fogalmam sincs. Újra elhallgat. Éberen várok. miközben apa egyetlen hatalmas szexuális információdömpingbe megy át – . elsírom magam. hogy éppen neki kellett így kifakadnom. hanem elhárítja a nemi úton terjedő betegségeket is… – úgy magyarázza ezt. amíg végül azt nem mondom: – Nem. az apád vagyok. és elképzelem. Aztán mivel kimondtam Emily nevét. A szám úgy működik. mintha valaki más használná. hogy rendelkezésedre állnak a biztonságodhoz szükséges eszközök. de az apád lévén. Hát. mintha még soha nem hallottam volna róla. de nem jön ki rajta más. Úgyhogy tudni szeretném – valósággal hallom. – Nem áll szóba velem. Ő az apám.

hogy ez a mondat beburkoljon. Én pedig megmondom Chloénak. – Azért. Ugye szombathoz egy hétre lesz a szintfelmérő vizsga? – Igen. . külön-külön életet fogtok élni. és talán ez igaz is. mellőztem. és ha egy pillanatra félrenézek. mit mondjak neki. Talán neked kell bátran viselkedned. tudod. mióta vagytok szinte összenőve.– Félig-meddig. amikor már barátok voltatok Emilyvel. meg fog hallgatni. és hagyom. de nem akartam… – Hát akkor ezt mondd neki. édesem! – búcsúzik. elfojtani a reményt. mint a sziámi ikrek. – A mcdonald’sos ebédeidről is mesélsz neki? – évődöm vele. Hogy bátor vagyok. Próbálok józanul gondolkozni. amikor megijednek. – Szipogok. hogy ez valóság. – Ideje. – Persze. és követi a példámat. Elgondolkoztat. ha újra elfeledkezik magáról. Ilyen kedveskedve. hogy én is bátorságot merítsek – feleli nem valami lelkesen. Talán megrettent. – Jó éjszakát. de a remény hajlamos szemet hunyni a józan ész előtt. – De hátha lecsapja a telefont? Hátha utál engem? – Emma. – De én nem vagyok bátor – mondom cérnavékony hangon. talán ezúttal nem fogom olyan könnyen elereszteni őt. és legalább ma estére félrelökje a kételyt. jólesik a hangzása. Nem igazán. Egy pillanatig gondolkozik. Még nem szóltál neki? – ingatom a fejemet. – Akkor miért taszít el magától? – zokogom. Elnevetem magam. – Jaj. Most felnőtté váltok. és ez csak egy ösztönös reakció. mintha megölelne. csillagom. – Jól hallottam? – Kössünk egyezséget! Még ma este fölhívod Emilyt. – Egyes esetekre érvényes. Nem tudom. – Köszi. milyen Chloe. hogy elveszít téged. Ha ez igaz. kérem! – mondja tettetett komolysággal. – Azt hiszi. édesem! – Nagyon régen nem hívott így. tényleg azt képzeled. hogy ez a mostani kép csak délibáb. hogy lehetséges ez? Gondold végig. hogy amit nem tud… na jó. amit mondott. félek. és tovább terebélyesedni. apu! – mondom ki a szót. már el is tűnik. – Ki sem látszottatok a földből. hogy tudom – felelem megborzongva. mert az emberek néha így tesznek. hogy jövő ősszel egyetemre mész. nem ismerek nálad bátrabb embert. Talán majd emlékeztetem. – Ne eszetlenkedjünk.

de nem veszi föl. Hogy megbocsáss nekem. amit kell. Aztán nálad hirtelen itt ez a mesébe illő románc. amit mondott. mintha nem bízhatnék abban. hogy milyen szuper barátnő vagyok. Borzasztóan hiányzol. hogy ezt csináljam. hogy komolyan gondolt mindent. ne haragudj rám… Azután nevetünk és sírunk. aki az elcseszett Abercrombie-ban dolgozik. Szóval kiderült. hiszen előbb a tévében szerepeltél. apu! Én: Ne haragudj! Önző voltam. – Nem úgy gondoltam… – Emily.– Jó éjt. – Sosem tennék olyat. hogy a viszonzatlan szerelem legszánalmasabb esetét adom elő egy sráccal. a kezemben tartott telefont bámulom. ezalatt az ágyam közepén a térdemet átkarolva hintázom. hogy alig hallom. hogy ocsmány egy barátnő vagyok… – csuklik el a hangja. Miközben megnyomom a gombot. – Te se haragudj! – mondja. Kínkeserves öt percet élek át. és híres leszel. Kevésbé fog fájni. hogy a hang önmagában is jelzi majd. – De. s mindketten egyszerre sírunk és beszélünk. és közli. Másodszor: sokáig veregettem a saját vállamat. . hogy szikrányi bátorság jobb egy társzekérnyi gyávaságnál. komolyan. ha nem válaszol az SMS-emre. azután fölkapom. hogy elküldjem az üzenetet. még ha Chloét kell is átküldened. fölveszi. Bármit megteszek. meghökkenésemben az ágyra ejtem. Amikor csöng. ha Emily visszaír. miközben én halálra rémültem. – Halló? Olyan halk a hangja. és a hangpostafiókja jelentkezik. majd Emily megszólal: – Hadd kezdjem én! Először: soha többé ne hagyd. mint ha rácsörgök. de nem akartam. most meg ezt a filmet forgatod. én pedig cseppet sem irigykedtem. Egyáltalán nem emilys. hogy higgy nekem. hogy józan észt verjen belém. győzködöm magam. vagy ami még rosszabb.

bocsáss meg nekem! – Ha te is megbocsátasz nekem.és a mesébe illő románcod ment a levesbe. – Hűha! – Na szóval. hogy csak azért. ahogy csak anyu képes rá. fölhívta apádat. hogy te mindig figyelsz rám. Szükséged volt rám.. mással nemigen törődtem. nálam nincs semmi baj. Mi ez a baromság a babapocakkal? . – Ha jól sejtem. Anyu először tényleg nekiesett. Megbocsátok. hogy rám figyelj. ez köszönő viszonyban sincs az igazsággal. apukád jó kérdéseket tett föl. én meg egyáltalán nem figyelek rád. nyelvtanból elégtelen! Ez már tényleg súlyos lelki megpróbáltatásra vall! Légy szíves. Szerintem fogalma sem volt róla. ez megmagyarázza. – . mi a nyavalya folyik odalenn? Anyu tökre begurult. és tényleg csak az én hibám. Elégedett vagy? – Aha – szipogom. de azért mégis. hogy… – Micsodát? – Apa az előbb telefonált… gondolod. mintha meg sem szólaltam volna. mert anyukád mondta neki…? – Nem hiszem.. Na szóval. – Em. ha azt éreztettem veled. és anyu válaszaiból ítélve. mint bármi mástól. amikor szükséged volt rám! Most már bőg. mihelyt tudok –. Képzeld. hogy nem törődöm a problémáiddal. hogy téged veszítettelek el. Sose nem álltál nem mellettem… jesszusom. én vagyok az… – tiltakoznék. tudod. Amikor téged elveszítettelek. Felejtsd el. Sajnálom. még szitokszavakat is használt! Nem olyan jó szaftosakat. hogy ez nem lehet igaz. nem pedig állandóan csak tőled várnom. és leszedte róla a keresztvizet. Egyszerűen csak irigykedtem. – Emily – vágok közbe. akkor is tudtam. Amíg anyu meg nem magyarázta neki. de azután beszélgetni kezdtek. mire van neked szükséged. ha úgy érezted. Emily. én pedig mániákusan Reiddel és Grahammel foglalkoztam. holott meg kellett volna hallgatnom. becsszóra. Fölsóhajt. de úgy folytatja. jobban kiakadtam attól. – Okés. – Oké. mennyire csapnivaló apa. – Még ha mellőzve éreztem magam. hogy magadra hagytalak.– Dehogyis. amit mondtam! – Nem.

Em. tudom. milyen dilemmába kerültél Reid és Graham miatt. anyukám. amennyi csak kell. amit mondhatnál? . egyszerre minden összejött. ne aggódj! Úgyhogy fejezd be a tökölődést. hogy mindig puffogsz. – Emily. Mindent elmesélek neki. – Hű! – mondja ezután. – Egész éjjel. mennyi mindent nem tudok azon kívül. és lökjed a szöveget. már megint kezdem. ha nem jut eszedbe más. – Nem is sejtettem. és hanyatt dőlök az ágyon. szóval annyi időm van. Azt is tudom. észrevetted már. hamarosan beszélünk róla is. hogy ne hívjon. és megmondtam. ő várhat. majd én hívom. amit a National Enquirer ír. nem vagyok… – Jaj. Szóval mi történt? – Meddig érsz rá? – kérdezem. Mielőtt hívtalak. még Dereknek is telefonáltam.– Emily. És úgy látszik. – Pff! – Te. beszélnünk kellene Derekről… – Derekkel minden rendben.

Blossom után a Netherfieldi Középiskola egyik pomponlányának alakítója következett (megkértem. tényleg létezik olyan. és dacos pillantást vet Emmára. odabújik hozzám. Vivian az ágyban szexi és találékony volt. például térdre esnék és kegyelemért könyörögnék. kanál. hogy megünnepeljük Jenna születésnapját. ágyon kívül viszont idegesítően közönséges. – Felejtsél el! – mordul vissza Tadd. Balga módon magammal hoztam a tegnap éjszakai csajt. . Emma figyeli. majd nevetgélve kitöltik a bort. Tádé? – kérdezem tőle. Tadd kibont egy üveg rizlinget. Mint kiderült. most azonban az egész kompánia Brooke szobájában gyűlt össze.41. – Te lerágtad azt a dugót. máskülönben valami hebehurgyaságot művelnék. – Mit csinálsz? – kérdezi Vivian. Még teljes huszonnégy órán át sem bírtam elviselni. hogy nagyjából hagyja magán a jelmezét). Többé-kevésbé. miután kiszedi az utolsó darabkát. hogy a kelleténél több hízelgés és csodálat. Ma estig kerültem a kollégákkal való társas érintkezést – Taddet és Quintont leszámítva –. FEJEZET REID S ZINTE SAJNÁLOM BLOSSOMOT. majd pedig az egyik tanárnő megformálója. Jesszusom! Ez nem hiányzott. Ezzel együtt szükségem van ütközőre köztem és Emma között. azután szívószál. szalvéta és fogpiszkáló segítségével halásszák ki minden pohárból a parafa morzsákat. Valójában szarrá roncsolja a dugót.

Tessék. Egyfelől fütyülök rá. se a ma esti macájára. A lány megpróbált kikezdeni velem. Lábujjhegyre áll. Emmára hunyorít. vagy harciasabbá teszi. közben azon gondolkozom. és azok olykor egyszerűen nem maradnak a felszín alatt. ez tényleg vicc. hogy a srác azt képzelje. hogy összeszedjem magam. kiölti a nyelvét. *** EMMA MÁR MAJDNEM KÉT HETE mintha valami tetves páholyból nézném. Semmiképpen sem szeretném. bármiféle kivételt jelenthetek a nőügyei között. és kuncog. mint mindenki más. de mi is emberek vagyunk. bébi – kapok föl egy poharat. Miért nem tudott ma este bekrepálni a vakbelem? Nehéz eldönteni. vajon az alkohol majd elcsitítja. Emma összenéz Tadd-del. nem néztem se rá.– Innivalót neked. Reid bukkant föl mellettem a partnernőjével. másfelől halálosan megalázó. . magamon éreztem a csaj tekintetét. kijelöli a territóriumát. Mivel holnap vizsgázom. Mindeddig nem szóltam hozzá. Sajnos Vivian észreveszi a némajátékot. de attól a másodperctől. mielőtt Reid elrángatta onnét. a szájába dugja az ujját. féltékeny vagyok. tartózkodom az ivástól. ahogy Reid rendet vág a női statiszták soraiban. és amíg a dugódarabokat halászgattuk ki a poharakból. és tisztára hülyének érzem magam. és fölcsattan: – Valami bajod van? – Nyugi – kormányozom a szoba másik felére –. Kimenekültem az erkélyre. egy színésznő kivágja magát az efféle helyzetekből. érzelmekkel. Sikerült a dugóhúzóval szétmarcangolnunk a parafát. de segítettem Taddnek a rizling dugótlanításában. az orrát az enyémhez dörzsöli. aki kullancsként tapadt rá. hogy beléptek. senkinek sincs baja. melyik fájt jobban: az az este vagy ez. Na jó. Bárki azt hihetné. és mosolyogva a kezébe nyomom. amiért azt képzeltem. tessék! Reid Alexander jelentkezőket fogad egyéjszakds gyakornoki munkára.

és Reid ma esti luvnyája átment területvédőbe. hogy ő Brooke-hoz tartozik. – Csak egy szavadba kerül. ez hányadik? – Negyedik… tudtommal. *** Egy óra múlva a szobámban Emilyvel trécselek. a fátyolosságát. Száznyolcvan fokos fordulatot vett az életem: szeretném. és kivágom őket. Azt hiszem. Figyeljük a látványt. tudok a jelenlétéről. mert megüti az orromat ismerős. és visszamegy. – Ja.. aromás illata. boldogan megmondom Reidnek. – . A srác percekig nem szól. ha Reid eltűnne. – Figyelj. élvezzük egymás társaságában a hosszas némaságot.Behunyom a szememet. hogy húzza el a belét a lotyójával együtt. – Jól vagyok – hazudom. és kigyulladnak az utcalámpák. ahogy besötétedik az égbolt. Brooke-kal meg valahogy puszipajtások lettünk. micsoda strici! Sóhajtva a párnára vetem magam.. Kár. Brooke csatlakozik hozzánk. igaz? Imádom az orgánumát. rendben. minden rendben? Mert hidd el. Amúgy rendben vagy. mint macskát… – szorítja meg a vállamat. – Hmm. milyen sokszor hallgatunk kettesben. hogy korán nyugovóra térjek. és mélyeket lélegzem. mármint…? – int fejével a szoba és Reid felé. mígnem Graham kijön. – Ja. Mintha vetélytársak lennénk. – Jesszus. zsebre dugott kézzel megáll mellettem. ami visszhangot ver valahol mélyen bennem. . Na hiszen! – Úristen. Eldobom az agyamat. ma este van mentségem. hiszen a fizikai erőkifejtés nem feltétlenül kedvez a társalgásnak. – Holnap szintfelmérő vizsga. Ez alighanem a közös futással függ össze. én pedig eltűnődöm.

– Persze. – Ha rászokik. csak fölkaptam a vizet. amikor mind együtt szórakozunk. – Á. . hogy elmosolyodik. És egyébként… Derekkel mi újság? – Derek okés – feleli. és ha lehetséges meghallani a mosolyt. hol vagyok.hogy odahordja őket. Már az is elég nehéz. – Ha te mondod… Nem hisz nekem. elfelejtenem. mint bevallod – veti föl Emily. de egy pillanatra muszáj elfelejtkeznem Reidről. akkor hallom a telefonban. talán jobban fáj ez neked. – Em. és mi mindent érzek. én nem állok jót magamért. ha egy szobában kell kibírnom vele.

Pillanatnyilag egyikükért sem kimondottan rajongok. gurulós kisbőröndje fogóját szorongatja. Helyes lány. valamennyien együtt a folyosón rekedtünk. hogy el is lökjem a mondott irányba. majd elfordul a lift felé. Emma! – köszönök. visszafordul az ajtóhoz. és automatikusan aktiválódott a zár. de már késő – az kattanva becsukódott. ellenállok a késztetésnek. de a vele töltött éjszaka után olthatatlan vágyat érzek a csöndre. Ahogy kilépünk a szobából. A vállánál fogva a szobája felé fordítom. ahogy elhaladunk mellette. Jesszusom! . pedig az egyik kedvencem). Amint meglát. és a seggére csapok. – Jó reggelt! – mormolja. székházának. A csajszi az én ingemben vihorászik (az istenit neki. Hétfő reggel a lifthez indulok. az utóbbit valószínűleg soha többé nem látom. és a folyosón áll. Emmával és MiShaunnal. – Jó reggelt. – Nyomás aludni. a karom a múlt éjszakai ágybetétem derekán. Ez azt jelenti.42. Ajakbiggyesztve néz föl a szemembe. kisasszony! – Juj! – vihog még egy sort. hogy három napot (és két éjszakát) külsőzünk Dallasban Grahammel. Az ingemben feszítő csaj minden ok nélkül vihog. a vállamon utazótáska. Emma éppen behúzza maga mögött a szobája ajtaját. FEJEZET REID A FILMSTÚDIÓ ABBAN A ROHADT DALLASBAN bérelte ki egy irodaház huszonkilencedik emeletét a Rosings Rt.

de kész vagyunk. . ahogy a csigarendszerrel működtetett. Reid pedig alighanem az egyik új statisztalánnyal vagy egy helybeli rajongóval jött össze. hogy azon gondolkodom. *** EMMA – NEM IS MONDTAD. Legutolsó dallasi étkezésünkhöz kettesben találtuk ezt a mexikói kajáldát. mozog egyáltalán ez a szar? A lépcsőn négykézláb is gyorsabban másznék le. és némán megyünk le a földszintre. nehogy újabb babapocakkal gyanúsítsanak meg. Remek. ahogy járás közben tartja magát. tesz rá a tejfölös-sajtos guacamoléból is. izmos lába körvonalát a fehér sort szegélye alatt. Emma sápadtfehér vállával a szemközti falnak támaszkodik. Magamban dúdolok. a kocsihoz menet semmiségekről locsog. amitől én óvakodom. úgyhogy a lány vele ment. HOGY SIKERÜLT A SZINTFELMÉRŐ VIZSGA. MiShaun informatikus pasija valami szaktanácsadásból kifolyólag a városban tartózkodik.Amíg Emma után megyek a lifthez. Graham pedig a lánnyal szemben foglal helyett. MiShaun karon fogja Emmát. amit valaha is fizikailag vonzónak találtam rajta – ahogy a haja a vállára omlik. a csípője domborulatát. noha nemrég még mindketten méltányoltuk a felvonó álomkóros tempóját. hogy a lehető legtávolabb tartsanak tőle. aki rádión jelzi. Beszállunk a liftbe. motorizált felvonószekrények történetének talán leglassúbb ereszkedését hajtjuk végre. magamban önkéntelenül számba veszem mindazt. bal csuklóján a karkötők kötegét és a jobb kezén az ezüstgyűrűt. Rajtakapom magam. Szerencsére e korai órán csak pár lesifotós van talpon. hogy most visz ki bennünket. Graham megpakolja a tortilláját mindennel a közös fajitás tálunkról. aminek a történetét már sosem fogom megismerni. A forgatás pokoli volt. Egyesítették erőiket. Beül Emma mellé. Graham és MiShaun a hallban várakozik Bobbal.

Graham mosolyog. Vagy talán csak mondanék valamit. akkor nekem semmiféle jogcímem sincs annak fontolgatására. – Emma! – késztet arra. – Rendben – mosolyodik el. A tejföl még ott csillog. Micsoda? Ja. karba teszi a kezét az asztalon. Miután bemutatják a filmet. izgatott beszélgetésbe fognak. Graham hitelkártyát nyújt át neki. és kényszerítem magam. de hiába óvatoskodom – egy egész asztalnyi egyetemista lány bámul vissza. ahogy homlokráncolva lesütöm a szememet. sötét . – A vendéglátóhelyek valahogy nem csípik a fizetés nélkül távozókat. Vállat vonok. hogy áthajolok az asztalon. Esetleg szalvétával. Próbálok lopva hátrasandítani. még gyakrabban fog ilyesmi előfordulni. – Basszus! Nem léphetnénk le? – Még nem fizettem. Pillantásom valamennyiüket lázba hozza. mit szólna. Arról fantáziálok. ez nem számít. Előrehajol. odainti. – Jó. – Nyomasztóan hangzik – mondja. és lenyalom. ha híresek az illetők. Nem tudom. – Halkan nevet. – Rajongók három óránál. és jól kimerített – ütögetem az ennivalót a háttérzene ritmusára. miközben sovány falatokat válogatok a grillcsirkéből a zöldségek mellé. Fölemeli az öléből a szalvétát. Ismét hátradőlök a bokszunk puha bőrkárpitjára. hogy ismét fölnézzek. kortyintok a jeges teából. vagy össze akarnak tartozni. és fölvonja fél szemöldökét. és letörölném. nem pedig puffogás. hogy… nyalogassam a srácot. hogy egy kis tejföl fehérlik a szája szögletében. – Van ott egy kis… – bukik ki belőlem. és a szája sarkára mutatok. ha odanyúlnék az ujjammal. és megtörli a száját.– Hosszúra nyúlt. – Eltűnt? – El. – A pincérnő hozza a számlát. – Ezt nem vesszük figyelembe. már beszélgettünk erről a témáról. és megint a szájára pillantok. azután előkerülnek a mobiltelefonok. Vagy ennyiben hagynám. hogy ne nézzek oda. ez lényegében hangos kérdőjel volt. Nem bámulhatom tovább a száját. és észreveszem. Még akkor sem. – Graham tekintetével a felszolgálónőnket keresi. Ha Graham és Brooke összetartoznak. a szintfelmérő. – Tudod. – Pff? – feledkezem meg magamról.

nyugodt vagyok. hogy várjon bennünket a kijárat előtt. – Emily azt mondta. miközben kimegyünk. mi lesz ebből. kézen fog.szemével merőn néz. – Hű. – Tudod. mobil-telefonok irányulnak felénk. miért mutatkozik Reid mindenkivel. . ahogy fogja a kezem. csak velem nem. és húzzunk el innét! Fölhívja a sofőrünket. Na. és bár mindenki megbámul. Természetesen igaza van. a rajongói oldalak azon őrjöngenek. de el tudnék veszni Graham szemében! Nem bámulhatom úgy. aláírja a számlát. vágjunk öntudatos képet. vagy egyszerűen mutogatnak. Én is az asztalra támaszkodom. Nagyjából így fog festeni nálad a normális helyzet. mintha el akarnék veszni benne. – Egy nagyszabású hollywoodi film női főszereplője vagy. hogy lefotóznak veled egy majd kétségkívül meghitt vacsorának minősített szituációban? Elmosolyodik. és elteszi a hitelkártyáját. – Túlélem.

Pedig én aztán nagyon szeretném. Kínszenvedés hozzáérnem. sőt nem is hallok róla. aki nem tojik az egészre. mert kölcsönös vonzalom érződött közöttünk. Graham változatlanul Brooke oltalmazójának tekinti magát – ezt most már legalább értem. mint eddig bármikor. A rajongói oldalak szerint Emma és Graham reggelente továbbra is együtt futnak. Kínszenvedés megcsókolnom. hogy közük van egymáshoz. Vagy talán ő az egyetlen. hogy városszerte enyelegnek – bár erről nincs más fényképes bizonyíték. de nem bámulják egymást a helyiség két végéből. mintha alig várnák. Fesztelen közvetlenséggel. kihúzom magam mindennemű társas tevékenységből. Tadd természetesen azok közé tartozik. Kínszenvedés. spanom. csak a dallasi kézfogós incidens. amiben Emma érintett lehet. és az a hír járta. Hacsak lehetséges. amikor Will Darcy szerelmet vall Lizbethnek. Emmát azért választották Lizbeth szerepére. hogy egymáshoz érnének. aki nem gondolja automatikusan.43. Zárt körben ugyanúgy viselkednek egymással. hogy mi azt szeretnénk. – Már majdnem vége. Még mindig úgy vélem. és nem látom. hogy úgy kell nekem. FEJEZET REID A FILMFORGATÁS UTOLSÓ HETEI EGYBEMOSÓDNAK. úgy arat. akik észreveszik feszengésemet. ki mint vet. – Mi az? . az pedig nem csitul attól. hogy kettesben maradjanak.

hogy kegyelemért könyörögjek? Mi a franc. – Nem. már majdnem vége. hogy bocsánatot kénee kérnem Emmától olyasmiért. hogy ez nem nagyon működik. . – Csak szólok. De mint mondtad. karba teszi a kezét. öreg. Zabos vagyok. hogy Tadd nem a mai forgatásra céloz. minden tőled telhetőt elkövettél. akibe belezúgtál. spanom… – fordul felém Tadd. Nem kívánok azon vitázni. amilyen világéletünkben volt. – Brooke verzióját meghallgatta. hogy kidöngesd a fejedből. amit valaki meglátása szerint Brooke ellen vétettem. – Még sosem láttalak ilyen nyúzottnak. hogy kebelbarátja hiúsította meg kapcsolatát Jane-nel. rám emeli a tekintetét. – Szánalmas vagy. tudom. – Megalázóbb. hogy túl messzire ment ez a párbeszéd. ajka a jól ismert gúnyos fintorra húzódik. Filmen éppen olyan zavartalan a viszonyunk. hogy a szereposztásból minden lánnyal lefekszel? Imádom a srácot. mint neki végignéznie. arról nem is beszélve. majd nevet valamin. amit Meredith az imént mondott. Kilódítja a haját a szeméből. hogy Richter kíván-e további felvételeket Will és Charlie összezörrenéséről. úgyhogy valószínűleg jó teljesítményt nyújtottunk. tiszta kék szeme szokatlanul komoly. – Nem annyira. öreg? Ez tök logikátlan. Sikerült jól keresztbe tenned valakinek. Mint láthattuk. de úristen. hogy könnyebben belém rúghasson. és összeszorítom a fogamat. Értekezésünk tárgyára pillantok. – Az egyik mondatban nyúzottnak nevezel. mennyire megalázó lenne. – Nem fogok hason csúszni a lábai előtt. Hangosan sóhajt. Miért nem adod föl. a következőben meg arra buzdítasz. és kérsz tőle bocsánatot? Leesik az állam.A forgatáson épp arra várunk. időnként szörnyű okostojás ez a Tadd. Megpróbálhatnád exkuzálni magadat. aminek során Charlie rájön. az enyémet nem – sziszegem. Sejtem azonban. Hiába erőlködnék. – Ő mikor kér bocsánatot tőlem? Miután a felvételvezető gyakornok odanéz. – Halkan heherészik. aki a helyiség másik felében egy vizespalackból kortyol.

– Szép munka. Most még jobban. hogy nem készültem föl. De Richter „Ennyi!”-je egy csapásra kioltotta a szemében a szenvedélyt és odaadást. A biztonsági ellenőrzésen a vártnál gyorsabban estünk át. mígnem a jelenet elkerülhetetlenül véget ért. Ő és Richter aznap este hagyta el a szállodát. ölelkeztünk és fogadkoztunk. de némi előkészület után. Tadd biccent. magában tartja. Ahogy megfordulunk. Amikor Reiddel intim jeleneteket vettünk föl. még ücsörgünk egy kicsit a . Az utolsó forgatási nap ünneplős hangulatát beárnyékolta a vég keserédes szomorúsága. és kimondtuk Will meg Lizbeth szavait. és Reid Alexander többé nem volt jelen. Párszor előfordult. Reid ajka egy pillanatra a halántékomat súrolta. uraim – szólal meg most Richter. süketté válok. *** EMMA HAZAJÖTTEM. A forgatás utolsó hetei igencsak próbára tettek. Mindkét alkalommal esküdni mertem volna. egymás szemébe néztünk. kora hajnalban. és úgy döntöttünk. becsukja a száját. majd elfordult. úgyhogy bármit készült is mondani. – Többször nem vesszük újra. és mindig is jól ki tudtam rekeszteni az érzelmeimet. és a kapcsolat megszakadt. és a szája érintésétől elakadt a lélegzetem. hogy tartani fogjuk a kapcsolatot. hogy nem bírom majd megcsókolni. Lizbeth Bennetté váltam. aki Will Darcyval csókolózott. A többiek másnap jelentkeztek ki. mihelyt behunytam a szememet. Reid végtelenül meggyőzően hatott. leléphetnek. tíz perc különbséggel szálltak fel a gépeink. hogy Quintonnal hátba veregessék egymást. hogy őt sem hagyja hidegen a dolog. Grahammel együtt taxiztunk ki a reptérre. Én pedig amint elhatározom magam. mint inkább a köztük történtek. Mindannyian egyszerre sírtunk és nevettünk. nem annyira maguk a jelenetek. Féltem. ahogy minden szándék dacára egymásba szerettek.

én pedig anélkül eresztem el. – Te is nekem. – Még egy másodpercre rám nézett. hogy mindjárt itthagy. – Beadtad már valahová a jelentkezésedet? – kérdezte. amit elfeleztünk. elveszetteket. és ettől váratlanul olyan erős melegség árasztott el. miért csókolt meg. és gyöngéden halántékon csókolt. az összes többiektől baromi idegeseket. megeheted – próbáltam közömbös hangot használni. nyár közepére beterveztek egy újabb független filmet. és ölelő karjába léptem. hogy eloszlassam a fantáziaképet. részletes jelentkezési lap. amelyben Graham ráérősen és alaposan egyenként leszopogatja az ujjaimról a ragacsos édességet. Egyszerre álltunk föl és fordultunk szembe egymással. a két kapu ellenkező irányban volt. Tudtam. Már mindennek utánanéztünk. Emma – mondta. amikor elkezded a tanévet. Figyeltük a többi utast: kiadatlanokat. látszik rajtam. – A többit. melyik egyetemnek kell motivációs levél. Megköszörülte a torkát. megnézte. – Ez remek – mosolyodott el. . hány óra. megtöröltem az ujjaimat az ölemben tartott szalvétával. melyik igényel ajánlólevelet. nem törődve a testemen átvillanó elektromossággal. hogy ott jársz egyetemre. majd folytatta: – Ha úgy határozol. – Hiányozni fogsz. New Yorkban forgatják. – Indulhatunk a beszállókapuhoz. hogy úgy éreztem. – Tegnap hívott az ügynököm. Azután Graham a kezemre meg a számra meredt. A mellkasához simítottam az arcomat. hogy egyáltalán megkérdezném. – Elővette a telefonját.zsúfolt kávézóban. Kiengedett az öleléséből. – Majd otthonról intézem. miközben viaskodtam. és elgondolkozva nyalogattam az ujjaimat. ha lediplomázol? – Közös reggelink sokkal kisebb szeletét majszolgattam. Graham letépett egy darabot a fahéjas csigából. hm. Graham kitárta a kezét. A mellkasa enyhén megrezdült a nevemtől a fülem alatt. jövő ősszel valószínűleg ott leszek. tudjuk. két kezébe fogta az arcomat. majd egyetlen falásra elfogyasztotta a ragacsos sütidarabot. – Te mihez kezdesz. Ahogy lenézett a fahéjas csiga maradványára. beszívtam az illatát.

hogy összeszedje a poggyászát. elég jól fogadta – mondja apu. amiért föladom a filmes karrieremet. hogy egy világsztár anyjaként első osztályon röpködhessen ide-oda. majd elfordult. és áthajol a felesége válla fölött. Még mindig zsémbes. A múlt héten. – Emma már felnőtt. de mostanára kezd beletörődni a gondolatba. az szerintem egyéni szoc. mély lélegzetet vettem. Napok óta egyikünkhöz sem szól. érezzétek jól magatokat! A szobám felé menet végiggörgetem az SMS-eimet. Apu rám kacsint. akik elhaladtában forgolódtak utána. Azt hiszem. Szertefoszlatták az álmát. emlékezetembe véstem ismerős járását. *** – Hát… azt hiszem. hogy ránk férne egy hétvégi kiruccanás kettesben. biztosítottam afelől. apu. probléma. és közölte vele. . hátranézett. miközben egy pohár narancslevet töltök magamnak. Grahammel tegnap este egész sor üzenetet váltottunk. miután fölhívta Dant. – Menjetek csak. tudomásul vette a hírt. Egyik kezével a tarkóját dörzsölgeti. pedig még el sem tűnt a szemem elől. amikor megemlítette nekem az ötletet. hogy részemről nagyon is rendben. azután fancsali képet vág. ahol vizsgadolgozatokat osztályoz. Fölkeresnénk egy-két pincészetet… megszállnánk valami panzióban? – Tényleg? – derül föl az asszony. Amikor öt-hat méternyire jutott. Chloe a konyhaasztalnál hümmög. amit szeretnék újra elolvasni. – Persze – mondom. és rám mosolygott. – De mi lesz… – int felém. talán örökre. fölszegte a fejét. mert egyetemre megyek. Azt. Intettem neki. – Na jó. – Nem nagyon tudsz hazudni. Chloe. gyerekek. hírességekkel parolázhasson. egy darabig kihagyom a világrengető szerepeket. ahogy máris éreztem az elvesztését. Azt. ahogy ügyet sem vetett a lányokra. Túlél egy hétvégét itthon egyedül. közben a másikban tartott telefonra mered. Hogy tetszik-e neki.– Te nekem jobban – suttogta. – Az jutott eszembe.

A forgatás befejezése óta eltelt hetekben senkivel sem találkoztam A suli büszkesége szereplőgárdájából. ő és Emily épp munkából jöttek. fekete hegyűre lakkozott körmével. az első 15 év egyáltalán nem volt nyerő.Graham: Szia. Megünnepled valami különlegessel a 18-at? Én: Mivel. Én: :D Kellemes hétvégét! Graham: Köszi. Mindketten a maguk vevőköre imázsát megtestesítően öltözködtek – vásárlóik zömét nagyítóval sem lehetne fölfedezni a másik fél társadalmi szférájában. Ahogy szobám ablakából figyeltem őket. rövid szőke hajú sráctól. Most iratkoztam be az utolsó félévre. Ezen a hétvégén megyünk északra a nővéreimmel kicsit pihizni Én: Irigy vagyok. napbarnított. óhatatlanul arra gondoltam. Emily fekete hajában a lila tincsekkel. Régi-új életem ismét teljesen leköt. hogy megpecsételődött a sorsuk. mintha Emily jelentené mindazt a . amíg elég menő nem lettem. Ez a néhány sor és néhány heti emlék – számtalan beszélgetés meg egyetlen felejthetetlen csók – Grahamből is csak ennyi maradt. Graham: Hidd el. neked is Elmentem a szöveget a telefonomra. amikor megismerkedtem Derekkel. hogy nyilvánosan is hajlandók legyenek felvállalni. szűkített fazonú vászonnadrágot és vitorláscipőt viselt. Azután a fiú megfogta Emily kezét. Mindig szerettem volna nővéreket. h nem. bokától féllábszárig csatokkal díszített motoros csizmájában jobban már nem is különbözhetett volna a nyurga. és úgy mosolygott le rá. megállította. szavazással? Graham: HAHAHA Én: Csak vacsizni megyek apuval és chloéval Graham: Apropó. szülinapos lány Én: Nem felejtetted el Graham: Persze. *** Aznap. mi a helyzet Én: Tulajdonképpen egész jó Graham: Helyes. aki kívül hordta az ingét.

bár már nem érzem szükségét. hogy most itt vagyok. leginkább az ő választása alapján. Ahogy féltő keze közé fogta az arcát. hogy jövő ősszel itthagyom. Derek vágyai között szerepel. hogy ugyanazokra az egyetemekre adták be a jelentkezésüket. hogy elmeneküljek otthonról. mintha nem tudna betelni azzal. és megcsókolta. . a lány hozzásimult. fáj arra gondolnom. Az ünnepek alatt fölléptem néhányszor a helyi színházban – főszerepet kaptam Az élet csodaszép kis költségvetésű produkciójában. közben regényt írjon – és azt mondja. ahogyan most néz rám – mintha éveken át nem is látott volna. Mihelyt a költözés kilátása befészkelte magát az agyamba. hogy hiányozni fog az apám. ahhoz képest minden más csekélyebb jelentőségűnek tűnt. Fülig. hiányozni fog az. A fájdalom azt jelzi. Még mindig izgat a New York-i élet. ami őt boldoggá teszi. Bár már évek óta jövökmegyek. Apu és Emily már megbékéltek a tudattal. hogy – legalábbis egy időre – elragad tőlük a keleti part. Egész életünkben független és meg nem alkuvó barátnőm szerelmes. Apu egyetlen előadást sem mulasztott el. illetve egész Kaliforniából.világon. ehhez neki bármilyen tisztességes felsőoktatási intézmény megfelelő háttér. Emily elárulta nekem. hogy angolból diplomázzon. Emilyt még sosem láttam ilyennek. De jó ez így.

hogy bárkivel találkoznom kelljen. és a folyosó végén befordulok. csak nem megnyugtató. – Emma! – szólok halkan. A többieket nem láttam. Én a késő esti géppel érkeztem. de kedves arckifejezéssel – ha kissé mesterkélttel is – fordul felém. Idegesítően életszerű álmaim ébredés után visszahúzódnak tudatom peremére. A legfontosabb szereplők most pár napra Austinba jöttek a Vanity Fair magazin fotóriportjához. te is. nem is hallottam felőlük. részleteik elhomályosulnak. utóhatásuk minden. – Köszi. A felvonó ajtaja szétnyílik. beszállunk. senki sem mutatkozik. ÖT HÓNAP TELT EL AZÓTA. élesen és némán – ahogy a falhoz .44. hogy befejeztük A suli büszkesége forgatását. A közbeeső időben többször lógtam együtt Tadd-del és kétszer Quintonnal. nem akarom megijeszteni. Miután kilépek a szobámból. Emlékek kavarognak körülöttünk. Reid! – Jól nézel ki – jegyzem meg az igazsághoz híven. A szobaszerviztől rendelt kávé és reggeli elodázza. – Szia. Emma képével a fejemben alszom el. hogy ismét Austinban találom magam. hogy a limuzin megérkezett. A válla kissé megfeszül. FEJEZET REID M ÁRCIUST ÍRUNK. mígnem a porta föltelefonál. a lány a lift előtt áll. Kissé összezavar. amikor bejelentkezem a szállodába. egymástól féllépésnyi távolságra állva meredünk az egyre csökkenő emeletszámokra.

szám a szájára vándorolt. állat föl! – Katt. katt! A következő sorozathoz zsámolyra ültet. Érzéki. mintha a világ összes filmje is kevés lenne. – Emma nyakára tapasztom a számat. a tarkómra helyezi a kezét. fél kezedet a hasadra! – Virgil. várják. az ölembe. elfelejtette-e már. ez megy. – Itt csak a felsőtest fog látszani. Emmát meg velem szemben. – Emma. Quinton és Tadd a társaság . látom. valami kies és tökéletes tájon… A többiek a jobb szélen verődtek össze. katt! – Jó. beszélgetnek. a hideg. mialatt Virgil elkészíti a képeket. – Emma. hogy elkerülje a tekintetemet – ami ebben a pózban nem kis bravúr. lábával átfogja a csípőmet. Egymásnak háttal állunk. vágyteli arccal. Reid. szórakozottan nézelődnek. miközben a kezem a derekán matatott. Emma haját zuhataggá rendezi a térdemen. rozsdamentes acélburkolathoz szögeztem. – Döbbenetes! – Katt. a VF fotósa azon művészek egyike. így a szíve fölé kerülök. katt. hogy vezetéknévre nincs is szükségük. és szétteríti a pléden. Emma komoly erőfeszítést tesz. rám nézz! Reid. nézz át a vállam fölött! Képzeld el. te őrá… epekedő. és Virgil örömmámorban úszik. katt! – Behajlítja Emma karját. miközben a fényképezőgép lencséjébe meredünk. a fejed Reid ölében! Így jó lesz. most hajtsd hátra a fejed. Kíváncsi vagyok. a kezünk oldalt összekulcsolva. mihelyt a liftajtó becsukódott mögöttünk. én a tó felé nézek. de bújjatok szorosan egymáshoz! – instruál Virgil. homoríts! – Katt. hogy valahol messze jársz. csukott szemmel. – Na. feküdj hanyatt. és Virgil úgy kattintgat. Emma a lapockáim között nyugtatja a fejét. amivel a móló durva deszkáit takarták le. amíg egyikünk sem tudott már világosan gondolkodni. hogy sorra kerüljenek. katt! – Még hátrébb. – Emma. a dobbanások visszhangoznak bennem. akik annyira közismertek. katt. *** – Oké. Katt.nyomtam. az optikába bámul. érvényre juttatom úgynevezett „eszményi férfiarcélemet”. romantikus fotó-összeállításaival szerzett hírnevet. Emma. hogy megragadja ezt a pillanatot.

a lányok délelőtt. legfölül Jenna és Emma. Nem kéne meglepődnöm. a srácok délután dolgoznak. mint ma reggel a liftben. Jenna olvas. Graham meg én vízszintesen a derekunk előtt tartjuk Emmát. Tadd. – Király! Négyesben beszélgetünk soron következő munkáinkról. a többiek csevegnek. majd Brooke. háta mögött a könyökére támaszkodik. – A jövő hónapban fölkeresek párat. úgy tesz. és mit fog tanulni. és elvonszoljuk magunkat a várakozó kocsikhoz. hogy találkozott a tekintetük. – Niksz másnaposság. Négykézlábas gúla. de a túlnyomó része nem. Ugyanolyan bizalmatlanul viselkedik velem. ahogy az apró termetű Jenna fölmászik Brooke-ra meg Meredithre. MiShaun és Meredith. – A fényképezőgép nem kedvez a véreres szemű. Graham kissé félrevonulva hever. ahogy a mennyezetre emeljük a tekintetünket. ebből valamennyi a képeken is átjön. köze van-e ennek Grahamhez. kivonom a lányok társalgásából. és az egész társaság úgy . azután hozok végleges döntést. mintha összeroskadna a teher alatt. Holnap csoportokra bomlunk. mint valami varieté-énekesnőt. – Tökéletes – mormolja Virgil.mögött állva nevetgél. Meredithszel és Jennával egy autóba pattanok be. Üdvözlésképpen fölszegi az állát. Tadd nyögdécsel. A szája féloldalas mosolyra húzódik. és mindenki visítozva röhög. gyors egymásutánban lődözi a képeket. – Még mindig úgy tervezed. milyen egyetemeket szeretne meglátogatni a jövő hónapban. Quinton. és vajon nem kizárólag őhozzá van-e köze. hogy mindketten New Yorkot vették célba – színházi szempontból logikus de érdekelne. Én Emmával. Megérkezünk a szállodába. mert az egész építmény kis híján tényleg a plédekkel és homokkal beborított tornaszőnyegekre omlik. A csoportos fotózásnál rengeteg a bohóckodás. egy kis teret hagyok kettőnk között. alul a fiúk. A lányok félkörben ülnek. előrenyújtott lábát bokánál keresztbe veti. Emmát figyeli. Megfogom Emma vállát. emberek – figyelmeztet Virgil. kiszikkadt alanyoknak – kuncog. Jenna kifaggatja Emmát. ebből tudom. hogy ősszel egyetemre mész? Választottál már? A kezét összekulcsolja az ölében.

Graham belép. Épp telefonál. – Hali. elválasztotta a barátaitól. aki a saját szobájában maradt Robbyval. ahogy csatlakozik hozzánk. A sajtó szerint párszor összejöttünk Emmával – ami eléggé eszetlen feltételezés. – Sikerült mindenkit leitatnod. míg a srác lecsavarja a shaker tetejét. – Az illető ellenőrizte a srác telefonüzeneteit. Még ha közülünk bárkik is együtt fognak dolgozni a jövőben. – Mit eszik rajta a csaj? – Dunsztom sincs – feleli Emma.határoz. ma este nem kerül sor piálós játékokra. hogy a mostani egyetlen este után májusban néhány csinnadrattás filmbemutató következik. miközben a minibáromból kivett shakerben margaritát készít. elhaltak a kettejük körüli találgatások. Tadd? – érdeklődik Brooke. és annyi. minthogy a forgatás befejezése óta egyazon városban sem tartózkodtunk. ami azt követi. a többi a rémálom. és nem tudom nem észrevenni az örömöt. az apáskodó pasijával. mindenki tudja. Miután a forgatás véget ért. – Varázslatosan finom. belemászott a számítógépébe. ebben a formában soha többé nem létezik. . Emmával kis híján ráköpjük a margaritánkat. ami a másodperc törtrészére átsuhan az arcán. ez a csoport így. mínusz Meredith. Illetve a srác szerint az a része isteni volt. Emma! – köszön. kérek szépen… és Grahamnek is! Pillanatokon belül itt lesz. Amikor Brooke Grahamet említi. egyet az enyémbe. miután iszik egy kortyot. A baljós érzést. – Kérsz egyet? – kérdezi Tadd. Tekintettel Virgil másnaposság elleni rendelkezésére. és törökülésben Brooke meg Emma közé telepszik a padlón. Emmára nézek. hogy nálam szobaszervizezünk. három pohárba tölti a koktélt. Oldott és nosztalgikus a hangulat. – Hú. egyet a lány kezébe nyom. – Az a hapek tiszta gyökér – jelenti ki Tadd Emmának. Egy rémálom volt az a fasz. – Az egyik haverom nagyon durván elbaltázott kapcsolatba bonyolódott egy kontrollmániás pacákkal – magyaráz tovább Tadd.

várj még egy picit! Mondani szeretnék valamit. – Leleplezik. mint valaha. *** EMMA – GYERE. Szebb. ÜLJ LE! – fogja meg a kezemet Reid. – Emma. Egyéb a szemem láttára nem történik közöttük. – Le sem bírtam venni a szememet rólad. mélykék szemével az arcomat kémleli. a szavai lecsengenek körülöttem. irodalom és dögunalom tölti ki. – Talán folytatást akarnak – véli MiShaun. – Tegnap pazarul néztél ki. Leülünk. szőkés haja kicsit sötétebb. de rábólint. – Búvalbélelt bumburnyák? – sipítja fejhangon. gondolom. – Még mindig szorongatja a kezemet. megállapodott mindennapjaikat mélabús merengés. gyöngéden karon fogom Emmát. amikor a többiek fölszedelődzködnek. – Még nincs olyan késő – feleli. és a kanapéhoz vezet. kicsit hosszabb. – Ööö… korán kelünk… azaz én korán kelek. – Quintonhoz fordul. Pislogok. én nem… – Emma. Kibuktam. milyen is volt valójában a házasságuk. mégsem lett volna szabad ultimátumot adnom neked. ez meggondolatlan. Pár óra múlva. gyerekes dolog volt. – Will és Lizbeth egybekelnek.– Szia! – viszonozza a mosolyt a lány. – Te meg pont olyan vagy. – Reid. Óriási hibát követtem el. te most mit… Szóval. te később is ráérsz… A kifogások összefüggéstelenül kavarognak az agyamban. mint a jó édes anyád! – reccsen rá Quinton. majd elfordítja a fejét. hallgatja a többiek beszélgetését. miután akkor este eltűntél. Meg kellett volna . és úgy döntök. hibáztam. hogy végighallgatom. – Ezzel aztán végérvényesen romba döntik Darcy és Elizabeth idilli álmát – ért egyet Tadd. Tartózkodóan reagál. továbbra is kifogástalanul zilált.

Ebbe a harci övezetbe oldalaztunk. mélykék a szeme. És a jelek szerint még most is fáj. Akár velem. Most elszorul a torkom. hogy minden erőmet össze kell szednem. Reid. És sikerült is. akár nélkülem. aki átlát a süketelésemen. – Nem akarok segíteni neked. ahogy a könnyeimmel küszködöm. hogy ténylegesen megsértett engem. valami jobbá válni. és tudom. a harmadikkal. hogy több mélység is van benne. hogy bármivé is próbálj válni. Lappangó érzelmek rohannak most rám. – Veled másmilyen lehetne – fogja meg a két kezemet. mint amennyit megmutat. Te más voltál. A saját erejéből. hogy megpróbáljak valami többé. Olyan nyíltan beszél. – Te vagy talán az egyetlen. – Megbocsátok – mondom. miután összeszűrte a levet Blossommal. Elmentél az első lánnyal. Tovább nem is számoltam… – Sértődötten vissza akartam vágni. Azt hittem. hogy logikusan gondolkozzak. én pedig egyszerűen elengedtem. és még nem merek ránézni. A szívem dörömböl a mellkasomban. hogy mindig. milyen jelentéktelen vagyok. Fájt. – Fölemeli a kezét. hogy megpróbált megalázni. Nem magyarázkodtál. Emma. két tenyere közt dédelgeti az arcomat. – Beképzelt hólyag vagyok. Összekulcsolódó kezünkre meredek. szakításra. ritmusa végigdübörög a testemen. – Kérlek. Végighúzza a hüvelykujját a szemem alatt. biztosan meghallgattál volna. . a negyedikkel. ahogy fölismerem.várnom. óvatosan letörli a könnyeimet. hogy féltékennyé tegyelek… – Nem. és segíthet. aztán a másodikkal. amit művelt velem. csak fölkaptam a vizet attól. Ezért nem tudlak kiverni a fejemből. – De hát… nem vártál. Egy pillanatra elnémul. inkább meg akartad mutatni. hogy alábecsültem ezt az egészet. Annak idején nem gondoltam arra. hogy beszélj velem. Értelmes és korrekt lány vagy. – De felejteni nem tudok. de ez nem elég. És nem bízom benned. aki eleve valami több. Megszoktam. minden lánnyal a kedvem szerint bánjak. Nem került sor kenyértörésre. bocsáss meg! Delejes a tekintete. Olyasvalakit akarok. Meg tudtam volna magyarázni.

– Nem. mert túl vagyok rajta. hogy én mit gondolok. de éppen ez a lényeg. mint amennyit érdemlek. kényszerít. amint barátnőm fölveszi a telefont. talán akkoriban fiatal voltál ahhoz. De tényleg nem ez a lényeg. mégsem bírom ellazítani a vállam. – Emily! – mondom. Úgy kefélted át magad az egész szereposztáson. mintha nem számítana. Nem szól semmit. – Az a lényeg. Fölkapcsolok egy lámpát. sírva zuhanok az ágyra. ahol becsukom és bereteszelem magam mögött az ajtót. Brooke bízott benned. nincsen. hogy újra a szemébe nézzek. – Hát akkor mi a lényeg? – emeli föl ujjaival az államat. amíg a szobámba nem érek. nem érem be kevesebbel. nem jön utánam. Utolsó csepp erőmmel fölkelek. Graham. és elhagytad… és igen – mondom ki. hogy kiderítsem ezt. ahogy meghallom a hangját. Megbocsátok neked. hogy nem érem be kevesebbel. és minden ízemben remegve távozom a szobájából. és máris tárcsázok. . mielőtt ellenkezhetne –.– Van is valaki más? Graham jut eszembe. Megremegek. mint amennyit akarok. a kezére hullanak a könnyeim. Túl vagyok rajta. aki nem lehet az enyém. de egyáltalán nem adtál nekem lehetőséget. hogy kezelni tudd a helyzetet. és abban a pillanatban tízszer jobban érzem magam.

Másodszor néhány hónappal a nagymama halála után próbálkozott elvonóval. se a férje. Amikor hazajött. Az ő elutasítása sohasem lármás-rumlis. Csupán egyetértően bólint. rövidre szakadt elvonókúra közben elvesztette a babát. vagy az anyja elvesztése miatti gyász indította erre. aki nálunk lakott. AHOGYAN LEGUTÓBB. Különvéleményét nagyon is zseniálisan juttatja érvényre. Nem bocsátkozik okfejtésbe. amivel eddig háromszor jelentkezett elvonóra. Első alkalommal azután próbált segítséget kérni. higgadtan. mert máskülönben egyre csak sírt volna. azután nem fogadja meg a tanácsot. hogy fölfedezte a terhességét. FEJEZET REID U GYANÚGY KEZDŐDIK. mert sosem igyekezett megfelelni az elvárásainak. Azután valami lefekvés előtt.45. és pont ugyanazzal az eltökéltséggel. Egy hét sem telik bele. se az anyja. vagy a lelkiismeret-furdalás. de anyu nem tért vissza. nem folyamodik csúnya dühkitöréshez. hogy meg tudjon birkózni a gyászával. senki sem hibáztatta – se a tízéves kisfia. és depresszióba süllyedt. szakembert. egy pohár borral vacsora közben. kellő segítséget szerezni neki. tökéletes lányaként viselkedni. Egyesek lendületesen lekanyarodnak a tiszta útról. A nagyanyám megpróbálta visszatéríteni. Mire átterjed a nappali órákra. majd bor evés közben. mások félresiklanak. majd rendszeresen elzsongította magát. és már kell egy koktél vacsora előtt. Egy forgatásról jöttem haza – annál a . mindennek vége. de a közben az első. bármit javasolnak is neki. Anyám egyszerűen letér róla.

meddig. Eltörtem a bal kezemet. és már nem találtam otthon. ott rajcsúroztunk (ez különösen ijesztő. fölmásztunk egy épület tetejére. eltávolította a levált szilánkokat. Most már nem vagyok biztos benne. hogy anyut pohárral a kezében találtam. hogy iszom. hogy eszméletlenre ittam magam. ha figyelembe vesszük. hogy nem az enyém a gyereke. nincs semmi baj – ezt azzal a ténnyel kívánta alátámasztani. a tizenkilencedik születésnapomon valahogy mégis sikerült megdöbbennie. fogalmam sem volt. Nem emlékszem. pont a létra aljáról zuhantam a terepjáró tetejére. és minden szép és jó lesz az Alexander családban. hogy egész idő alatt röhögtem. hogy én addigra elkezdtem. de John azt mondta. – Mi közöm hozzá? A te bajod. hétvégeken . Egy ideig így is volt.filmnél ismerkedtem meg Brooke-kal –. Valami irracionális okból jobban éreztem magam attól. rendesen rögzítette a csontot. mit műveltünk. A kézsebésznek meg kellett operálnia. Pár hete. azután hetente kétszer – nem hülyéskedek – kézkezelésre kell járnom. csak a vállam vonogattam. Ez nekem nem jött össze. Apa ujjongott. a kezem lüktetett. Anyu tudja. hogy terhes. hogy egy csónakban evezünk. és fémpálcát ültetett be a hüvelykujjamba. Ezúttal még az ünnepeket is átvészelte. mitől. de a balul végződött tűzlétrás műsorszámomat már nem. Apu addig néha korábban vetődött haza. hogy annyira berúgtam. Brooke-kal akkor már szakítottunk – vagy inkább szétrobbantunk. azután megpróbáltunk leesés nélkül lemászni. amikor Johnnal szórakozni mentem. miután többször is fölmerült. mikor kezdett újra inni. Napokkal a kis malőröm után mentem először arra haza. nem mintha számítana. Mostanáig ez az első és egyetlen alkalom. Amikor szólt. Néhány hét múlva kell kivetetnem a pálcát. a jó ég tudja. azt hitte. hogy egy bizonyos ponttól nem is egészen tudom. Teljesen meg voltam győződve róla. a duplájára dagadt. anya leszámol a függőségével. John szerint valami srácokkal terepjáróval beálltunk egy tűzlétra alá. hogy megcsal. ami rohadt szar. úgy tűnt. hébe-hóba vacsorára is beesett. hogy ebből az egészből semmire sem emlékszem). John lakásán borzalmas állapotban ébredtem. és úgy beszívtam. csak azt tudom.

A felnőttre való holmi a térde alá ér. és éppúgy áhítozom a latte csészéjének dermedt ujjakat fölengedő melegére. Ahogy szabad asztalt keresve körülpillantok. hogy a napsütésben vörösesnek tűnt. New Yorkot kicsit szokni kell.mutatkozott. rövidre vágott haja minden lépésnél libeg. a hely mássága vonzott. akivel Austinban majdnem minden reggel együtt futottam. bár emlékszem. Emlékeztetem magamat. és életemnek olyan . így abból nem is nyúlik ki más. Ez aztán a támogató viselkedés. arra gondolok. zöld balett-trikója és harisnyanadrágja meg rózsaszín tüllszoknyácskája fölött férfizakót visel. nem sokban hasonlít kertvárosi szülőhelyemre – más a helyi nyelv. hogy eredetileg tulajdonképpen ez. meglátok egy pici lányt. micsoda véletlen! Most szokatlan félszegséget érzek rajta. Amint a visszaesés bekövetkezett. tábortűzről és pehelypaplanról ábrándozom. ezek a változások egy csapásra megszakadtak. Minden visszazökkent a megszokott kerékvágásba. A múlt hónap óta nem találkoztam Grahammel. mire a kislány felém fordul. apu. kicsi karja elvész a ruhadarab ujjábán. az időjárás. akármi francot értünk is azon. ellenkező irányba szökdécsel. Pislogok. aki rikító. miután az ember huzamos ideig Kaliforniában élt. a végén csillámporral bevont csillag és sugárnyaláb. Arra is emlékszem. csak valami fabot. de a lányka haja egyenes szálú. ugyanaz a szájforma. vörösesszőke. míg Grahamé hullámos és barna. a tömeg. öt másodperc múlva újra fölpattan. azon a srácon. hogy Grahamnek két nővére van. Elmosolyodom. Ugyanaz a sötét szempár. de sokszor eszembe jutott. akinek a zakóját a lány viseli. Biccent. *** EMMA AMÍG APU KÁVÉT RENDEL. mert a férfi Graham. Tekintetem a férfira siklik. Elgémberedtek az ujjaim az áprilisban váratlan New York-i hidegtől. A kislány bizonyára az unokahúga. leül. egyujjas kesztyűről. A kislány kétszer körbeugrabugrálja az asztalt. nahát. mint a dupla kávé koffeintartalmára.

– Emma szerint te voltál a legtehetségesebb színész A suli büszkesége szereposztásában. – Jaj. tündér. vagy az én ország-világ előtti csókolózásom Reiddel. – Tessék. amikor leülünk. úgy látszik. aki most leplezetlenül engem mustrálgat. Mégis barátok lettünk. – A saját kávéja tetején egy szelet túrótortát egyensúlyoz. hogy máig sem tudom. – Én úgy láttam. ez a legmeredekebb majdnem káromkodás. amikbe addig csak Emilyt. Érzem. Attól a szobámban elcsattant csóktól függetlenül. miért csókolt meg egyáltalán. hogy több ezer kilométerre távolodtunk Chloe legújabb étrendi szisztémájától. A környező asztaloknál ülők fölkapják a fejüket. . – Persze. – Mr. Látod? – dobja le a válláról Graham zakóját a kislány. kihasználja azt az előnyös helyzetet.vonatkozásaiba avattam be. – Hát. Chloe hülyét kapna. Pierce – bólint apunak Graham. amit a nővérem megenged magának a jelenlétében – tárja szét a kezét Graham. ne! A szárnyam! Na. közben a másik kezével a kislánynál köröz. – Te királylány vagy. emlékszel Graham Douglasre? A kislány abbahagyja az asztal körül keringést. emlékszem Grahamre – szór apu cukrot a kávéjába. Cukrot. és Graham oldalához szorítja a pofiját. és egyenesen odanyomul. Azután vége szakadt. – Hali! – köszön Graham. és azután miért húzódott el tőlem. hogy ő a legtehetségesebb. Talán a Brooke-hoz fűződő viszonya késztette meghátrálásra. Márpedig neki nem könnyű imponálni. Kiszúrja a Graham melletti üres asztalt. – Érdekes – mosolyodik el Graham. Brooke-tól és Reidtől függetlenül. – És a hölgyben kit tisztelhetünk? – mosolyog apu a kislányra. hogy vérbe borul az arcom. Cara? – Dehogyis. én az ajkamba harapok. ezt már szabhatjuk. Ráeszmélek. – Szia! Apu. fogadja a kézfogását. és előbukkan lelapult szárnya. a lattéd! – mondja apu. aki színes csóvát húzva lengeti meg a pálcája sugárnyalábját. – Ő Cara. Apu a térdére könyököl.

– Akkor hogyan teljesítsem? Elámulok a logikáján. közben hallom. – Azt hittem. hogy nagyon okos vagy. és megcsodálom az ezüstcsillámos tollazatot. hátat fordít. – Még mindig kevésbé megdöbbentően hangzik egy négyéves szájából. Kinyitom a szememet. gondolom. – Mi az. Cara. – Akarod. azt nem szabad elmondanom. a szalagok csiklandozzák az orromat. Graham engem figyel. A kislány a homlokomhoz érinti a varázspálcát. ahol már hosszú ideje nem fogalmazódott meg igazi kívánság. A csészémbe mosolygok. meglötyögtetem a tejhabos kávé maradékát. – Bizony! – kapja föl a pálcáját az asztalról. azt latolgatja. mennyire látszom megbízhatónak. – Bármit kívántál. Bólint. Négyszemközt. mint a másik változat. – Igazán agyafúrt tündér vagy. ne kételkedj Carában! A kívánságteljesítő képessége legendás. hogy anyafúrt? – Agyafúrt. és a kislány alaposan megnéz magának. . egy félreérthetetlen gondolat kerül előtérbe. visszahajlítgatom a merevítő drótot. Cara kisvártatva az arcomat fürkészi. Elhúzom az áttetsző szárnyat pici lapockájától. a szája szélén árulkodó nyomok is látszanak. – Varázsereje van. nem akar-e ő is kívánni valamit. – Gyönyörű a szárnyad. majd újra előttem áll meg. – Mit kívántál? Csokoládéillatot áraszt. – Hát persze – ír le nyolcast a két asztal körül. majd közelebb lép. kezecskéje a térdemen nyugszik. hogy rendbe hozzam? – kérdezem.és igyekszik komoly arcot vágni. Ezen egy pillanatig töri a fejét. – Tényleg? – mosolygok rá. Azt jelenti. – Rendben. – Most kívánj valamit! – Az agyam vigasztalanságában. Az alsó ajkát harapdálja. Újra szeretném látni Grahamet. Teljesült a kívánságod. hogy aputól is érdeklődik. – Hunyd be a szemedet! – Engedelmeskedem.

És nézzenek oda! Itt vagy ebben a városban. különben egy év alatt tönkremegyek anyagilag. amelyet nem annyira véletlenszerű megszólítás előz meg: – Apu. De talán egyszer majd megszereted. Buzgott benned az energia. kinéz az ablakon. nem bírok válaszolni. hogy apa. micsoda butaság lenne. és semmi sincs. folyton kérdeztél. hogy alig tudok koncentrálni. Azután Grahamhez fordul egy véletlenszerűen előkapott kérdéssel. mintha közölte volna magáról.– Hát persze – mondja ismét. Tekintete a kislányra siklik. miután taxiba ülünk. minden nagyképűsködés nélkül. hogy egy-egy este a négy fal között maradjak. lemondom a vacsorát Teddel – fogja meg a kezemet apu. – Cara rád emlékeztet ennyi idős korodban. tanulmányozza reakciómat. Graham soha nem is célzott ilyesmire. Ennél feltűnőbben már nem is meregethetném a szememet. ha ekkora a kislánya – jegyzi meg apu. mint amennyinek látszik. én majd letudom ezt a hotelszobában ücsörgős dolgot. táthatnám a számat. nemde? – Azt hiszem. . Ha már New Yorkban vagyunk! Csak nem fogsz egyedül kuksolni egy hotelszobában. *** – Graham bizonyára idősebb. A forgatás alatt valami közelebbről meg nem jelölt sürgős családi ügy miatt haza kellett térnie. keresed önmagadat. Te meg sosem találkozol Teddel. de ez mégsem egészen az. Emma. Ideje hozzászoknom a gondolathoz. Sóhajt. Menj csak el. titkokat kerestél. Bár pontosan ismerem Graham életkorát. muszáj szeretni a brokkolit? Graham a kislány feje fölött rám sandít. egyetemi campusokat látogatsz. – Inkább kitalálunk valamit együtt. Megrázom a fejemet. – Nem muszáj szeretned a brokkolit. amivel leplezhetném megdöbbenésemet. Büszke vagyok rád. varázslatokkal tetted tökéletessé a világot. – Nem hiszem – fintorog Cara. be nem állt a szád. – Hónapokat fogok egyhuzamban itt tölteni. Még mindig annyira padlón vagyok az iménti megrázkódtatástól. Rengeteg másfajta zöldség létezik.

A vállára hajtom a fejemet, olyasformán, ahogy Cara tette
Grahammel.
– Köszönöm, apu!
Most könnyebb megbocsátanom neki, most, hogy ilyen közel az
elválás. Újra egymásra találtunk, és ha a sebeimet nyalogatom, az nem
hozza vissza az elvesztegetett éveket. Az éveket, amikor nem öntöttem
neki szavakba a fájdalmamat. Az éveket, amikor nem látta meg a
szememben a fájdalmat. Ami megtörtént, megtörtént, és most már csak
az számít, hogyan lépünk tovább.

46. FEJEZET
REID

A

JÖVŐ HÓNAPBAN TARTJÁK A suli büszkesége bemutatóját, amit az
elmaradhatatlan vörös szőnyeges rendezvények, tévéshowszereplések és interjúk előznek meg. Eleget láttam már a végleges
verzióból, hogy tudjam: jól sikerült. A szívfacsaró szerelmesfilmek
műfajában kelendő cikknek ígérkezik.
Emmával mindennek vége. Tudni tudom, az agyam mégsem egészen
nyugodott még bele a ténybe. Újra meg újra átgondolom, mi mindent
rontottam el, töröm a fejemet, miként tehetném jóvá aznap este
kapitálisan elbaszarintott döntéseim csődtömegét. Nem lett volna
szabad szem elől tévesztenem őt. Nem lett volna szabad fölhúznom
Brooke-ot. És baromira nem lett volna szabad a szállodába cipelnem azt
a csajt.
Lehet, hogy beleszerettem Emmába? Nem tudom. Kitelik még tőlem
egyáltalán ez az érzelem? Ezt sem tudom.
Amit a múlt hónapban mondtam neki, nem csak süket duma volt,
hogy lefektessem. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a kollegiális
szellem többet nyomott a latban, mint a kettőnk közötti kölcsönös
vonzalom, de élveztem a műtét után a szobámban töltött délutánokat,
amikor együtt lógtunk, filmeket néztünk vagy én videojátékoztam, ő
meg tanult. Egyszerűen jólesett, hogy a közelemben tudhattam. Nem
adódott rá alkalmunk, hogy kiderítsük, mivé fejlődhetett volna ez, mert
a végén ugyanúgy bántam vele, mint az összes lánnyal, aki valaha is az
utamba került.

A legtöbb csajnak, aki engem akar, a rosszfiú kell. Ez nem
egyszerűen szerep, ez én magam vagyok. Soha nem nyílt rá
lehetőségem, hogy bárki más legyek, mint az, aki vált belőlem, és
Emma talán ezt látta meg végül.
Azt mondta, olyasvalakit akar, aki eleve valami több. Nyilván valami
különbet nálam. Nem óhajt a sorok között olvasni, hogy meglássa,
kicsoda az illető, és hogyan vélekedik őfelőle. Bármennyire szerettem
volna, ha én vagyok az a srác, hiányzik belőlem, ami ahhoz kell. Én az
vagyok, aki vagyok.
***

EMMA
Graham: Szeretnék beszélni veled. Négyszemközt. Ha szóba állsz
velem. Elmehetek a szállodádba, vagy találkozhatunk máshol?
Én: Mikor?
Graham: Most, ha akarod. Vagy ma este később. Holnap.
Én: Most jó. Apu elment egy barátjával. Vacsorát akartam fölhozatni
és filmeket nézni.
Graham: Hol vagy?
Én: Soho grand hotel
Graham: Fél óra múlva ott vagyok.
– Hali! – köszön Graham ma már másodszor.
– Szia! – nyitom ki az ajtót, és rögtön eszembe villan, hogy teljesül a
kívánságom, ahogy Cara ígérte.
A srác belép a szobába, az ajtó éles csattanással becsukódik, és
egymástól egyméternyire megállunk. A háttérben egy régi Switchfootszám szól a tévéből, a refrén úgy száll a szobában, mint valami saját
zenei aláfestés a jelenetünkhöz.
– Te meg a videoklipjeid – mosolyog Graham, és végigsimít az
egyetemi látogatásokról hozott tájékoztató prospektusokon, amiket a
komód tetején hagytunk. – Eldöntötted már az egyetemet?
– Majdnem. Abból a kettőből választok.

– Mind a kettő príma – bólogat. – Szóval New Yorkba költözöl?
– Igen. Miután hazamegyünk, átnézzük az egészet. Megalapozott

döntést hozok.
Megint bólogat, de tudom, nem azért jött, hogy a továbbtanulási
terveimről csevegjünk, úgyhogy nem fejtem ki részletesebben.
– Szóval… úgy gondoltam, talán nem bánnád, ha megmagyaráznám.
Azt sem tudom, hol kezdjem.
Egy időre mindketten elhallgatunk. A mai élmény halomra döntött
mindent, amit Grahamről tudtam. Azaz tudni véltem. Még most is
ugyanolyannak látom őt, ugyanolyan érzéseket táplálok iránta, mégis
megváltozott minden. Combja mellé leeresztett kezét félig ökölbe
szorítja.
– Van egy lányod. – Vádló a hangom, pedig nincs jogom hozzá. A
legkevésbé sem szeretném, ha úgy érezné, hogy faggatom, de magától
nem beszél, és kérdések tömege kavarog egymás hegyén-hátán az
agyamban, mindegyik azonnali választ követelne. – Azt hittem, barátok
vagyunk… de hát akkor miért nem mondtad el?
– Nem szoktam… beszélni róla – tárja szét a kezét. – A családomon
kívül egyedül Brooke tudja, meg néhány barátom még akkoriból.
– És… nős vagy… illetve voltál?
A fogalom annyira idegen, hogy úgy bukik ki a számon a szó, mint
valami trágárság.
– Nem, nem vagyok, nem is voltam. Cara anyja… egyáltalán nincs a
képben. Cara megszületése óta nincs.
Próbálom megemészteni ezt. Hiába. Olyan, mintha a kirakós játék
dobozának fedelére rossz kép került volna, és ahogy a darabkák
összeilleszkednek, a kialakuló kép valami teljesen más, mint amit
vártam.
– Hogy… jöttél össze a lánnyal?
Némán átvág a kicsi szobán, és kinéz az ablakon. Hagyok neki időt,
hogy összeszedje a gondolatait. Végül zsebre dugott kézzel megfordul.
– Cara anyjával már véget is ért a kapcsolatom, mire megtudta, hogy
terhes. Megfontolta a választási lehetőségeket, de nem akarta
megtartani a kislányt. Én pedig… én akartam azt a gyereket. Célt adott
az életemnek az, hogy igényt formálhattam rá, vállalhattam a nevelését.
Muszáj volt megtennem. – Mély lélegzetet vesz, ujjaival végigszánt a
haján, a szőnyegpadlót bámulja. – Megbeszéltem a szüleimmel.

Tizenhat éves voltam akkor, tehát egyedül nem léphettem. – Amikor
fölemeli a tekintetét, elszánt tűz lobog a szemében, könnyű elképzelnem
az arcot, amit a családja láthatott. – Nem tudom, mi történt volna, ha ők
nem támogatnak. De én már meghoztam a döntést, és érzékelték, hogy
semmiképpen sem változtathatnak rajta.
– Szóval beleegyeztek, hogy segítenek neked? – Bólint. – És
aztán…?
– Aztán meg kellett győznöm az immár csak volt barátnőmet, hogy
hordja ki a babát, azután adja nekem.
– Hú! – rogyok le majdhogynem sokkos állapotban az ágyra. – Nem
tudom, mit mondjak.
– Persze – ül le mellém. – Ez a szokásos reakció. – Összekulcsolja a
kezét, és rámered. – Emlékszel a sürgős családi ügyre, ami a forgatás
alatt merült föl? Cara asztmás rohamot kapott, kórházba szállították.
Életemben nem rémültem meg annyira.
Órákkal, vagy talán csak percekkel azután, hogy az ágyamon
megcsókolt, egyszerűen eltűnt. Már ekkor elmondhatta volna nekem, de
nem bízott bennem eléggé.
– Hát ez… ez fantasztikus! – Keresgélem a szavakat, összerezzenek
álságosan vidám hangomtól, de az az érzésem, ha most elhallgatok,
olyan zihálás jön rám, hogy elájulok. – Mármint, szóval úgy értem,
tudod, hogy apa lettél. Valaki apunak hív. És ez egyszerűen…
– Fantasztikus? – Csalódott vagy megbántódott, ugyanakkor azonban
nincs meglepve. Ehhez a reakcióhoz van szokva. – Mindenesetre most
már tudsz az egészről. – Föláll. – Figyelj, nekem… ööö… el kell
intéznem ezt-azt. Később még beszélhetünk, okés?
A hangjából nem érződik, hogy ezt tényleg valószínűnek tartaná.
– Oké. – Az ajtóhoz kísérem, ráeszmélek, hogy az imént valami
tényleg intim dolgot osztott meg velem, én meg kiborultam. Itt áll a
szobámban, kézzelfoghatóan megtestesíti a kívánságomat. – Graham –
szólok hozzá gyöngéden. Megfordul, és a mellkasára teszem a két
kezemet, érzem, hogy a szíve ugyanabban a fölgyorsult ritmusban
kalapál, mint az enyém. Sötét szeme most szomorúan mered le rám.
Reszket a kezem. Fölnyúlok, ujjaimmal a halántékánál a hajába
túrok, lehúzom magamhoz a fejét. Finoman, óvatosan megcsókolom,
egy pillanatra egyáltalán nem reagál, és biztos vagyok benne, hogy

teljesen félreértettem a jelzéseit… Azután a szája az enyémhez
préselődik, a karja szorosan körém fonódik, lábujjhegyre emel.
Azt hittem, magamban idealizáltam a csókját, de ahogy az ajka most
újra az enyémhez tapad, távoli visszhanggá változtatja azt az első
csókolózást. A keze fölsiklik az oldalamon, a hajamba mélyed, elfordít,
végül háttal a falhoz szorít, teste az enyémhez préselődik, a szíve
lázasan lüktet a tenyerem alatt. Magamhoz húzom, még szorosabban
ölelem, ujjaim kemény hátizmait tapogatják, följebb a vállát,
elindulnak, le a karján, majd vissza föl. Amikor lihegve levegőt
veszünk, a mellkasunk egy ütemre emelkedik és süllyed, homorítva
hozzásimulok, minden érzékem azt jelzi, hogy kívánlak, kívánlak,
kívánlak.
Amikor elhúzódik, zavarba jövök. Pislogva követni próbálom, de
föltartott tenyerével megállít.
– Nem tehetem, Emma. Ez… nem megy.
Megfordul, föltépi az ajtót. Három másodperc, és elment. Hanyatt
fekszem az ágyon, újra meg újra fölidézem a most történtek minden
részletét, de semmivel sem válik világosabbá a kép. Majdnem fölhívom
Emilyt, de mégsem. Ez az a ritka este, amikor Derekkel mindketten
szabadok, és nem akarom a saját problémáimmal terhelni őket. Ezt a
rejtélyt magamnak kell megfejtenem. Később, amikor apu megjön,
kikapcsolja a televíziót, és a nevemet suttogva betakargat, úgy teszek,
mintha aludnék.
A kirakós játék darabjai hiányoznak. Nem olyan sok, mint ma
délután, amikor összefutottunk Grahammel és Carával. De most már
tudok a kislányról, így eggyel kevesebb a titok kettőnk között. Mi
késztette arra Grahamet, hogy elhúzódjon? Bizonyára valaki más.
Brooke? A múlt hónapban még nyilvánvalóan közel álltak egymáshoz.
Graham mai bevallása szerint a lány egyike azon keveseknek, akik
tudnak Caráról. Talán Brooke az oka, hogy meghátrált az austini
csókunk után, és ma este ismét.
A sötétítőfüggöny minden fényt kirekeszt a szobából, de már két
órája félig ülő pózban, teljesen ébren támaszkodom az ágy párnázott
fejvégének. Félhomályhoz alkalmazkodott szemem előtt kirajzolódnak
minden egyes berendezési tárgy körvonalai, a tükör a szemközti falon,
benne árnyszerű képmásom. Fölemelem a kezemet, integetek, és a
kísérteties tükörkép visszainteget.

Nincs válasz. amikor mintha mindenfelé kalandozott volna. rajta egy újabb olyan zenekarral. arcán egynapos borosta.A nehéz drapéria a lenti város zajait nem zárja el tőlem. lazul a szorításom a telefonon. hogy begépeljem az SMS-t. egy kicsit nevetségesnek érzem magam. Százszor is gondoltam rá. a képernyő kivilágosodik. Graham kávét rendel. hogy Graham jönni fog. amit Emily áradozása nyomán ismerek föl. az ébresztőórát fél hatra állítottam be. sajnálom. Apu halkan horkol a másik ágyon. nem úgy. olyan bakancsot. Nem meglepő. én meg csak ülök a pici képernyő derengésében. várja. elhagy a bátorságom. valamiért biztosra veszem. Megnyomom a gombot a telefonom oldalán. és szétterpeszti az ujjait az asztalon –. a telefont a párnám alá rejtettem. noha tény. az éber milliók egyike vagyok. miután biccentek. mint tegnap. Találkozni szeretnék veled. befészkelem magam a takaró alá. Mihelyt leült. farmert visel. nehogy a szemembe kelljen néznie. ott várok. hiszen ez a város sohasem alszik. 02. Tíz óra múlva hazarepülünk. egy pincérnő lép oda. A sacramentói rendszeres álmatlan éjszakákkal ellentétben itt nem magányosan virrasztok. Hátul keresek egy bokszot. Tekintete nyílt. mintha máris idetartoznék. és kifakult pólót. és egy gombnyomással elküldöm: Én: Ma elutazom. Mit mond az ember. hogy szombaton ilyen korán nincs sok vendég a bárban. az Üzenet küldése opcióra kattintok.18. hogy végig hallgattam előtted Caráról. Becsusszan velem szemben a bokszba. Harminc másodperc múltán a kijelző elsötétül. Elnehezedik a szemem. Néhány perc múlva fut be. amilyet az utcában zajló építkezésen dolgozókon láthatok. Reggel hatkor a földszinti bárban várlak. A kurzor villog. és ahogy peregnek a percek. Kikeresem Graham számát. a zuhanyozástól még nedves haja a homlokába hullik. ha az érzései nem formálódnak szavakká? Végül bepötyögöm az üzenetet. – Nézd – sóhajtja. hogy egyáltalán nem válaszolt az SMS-emre. keze az asztallap szélét markolja. hogy elmondom . – Kettőt legyen szíves! – teszi hozzá.

Brooke-kal barátok vagyunk. – A kávéscsészéjébe grimaszol. annál nehezebbé vált szóba hoznom. – Ez keménynek tűnik. vagy mit tudom én. ha a családod nem ér rá. – Az is. hogy összehozzam a kettőt. arckifejezése komoly. nem mérlegeltem. a kezem összeszorul és ellazul az asztal alatt. Mindent tudok a vele… a kettejükkel történtekről. kifújom. Talán időnként futhatunk együtt. Vállalok gyerekcsőszködést. mindent meghatároz. Olyan hosszú ideje élek kettős életet. hogy nem szóltam neked. Levegőt veszek. Ő meg tud Caráról. – Én borultam ki előbb – kevergetek egy tasak cukrot a kávémba. és kész? A tegnap esti csók… – Semmi oka. hogy ne barátkozzunk. Valóban nem nagyon szoktam beszélni róla. – Sajnálom. hogy tegnap este így kiborultam neked… – folytatja. Graham elnémul. hogy megszokássá vált. – Ja… – sóhajtja. – A viszonyomat Brooke-kal? Emma. és amíg nem távozik. Vagy elvihetjük Carát a játszótérre. . – Az asztalra meredek. – Azt hiszem. Évekkel ezelőtt életünk olyan vonatkozásai révén barátkoztunk össze. Most már évek óta az egyik oldalon tartom a családomat. és egészen mostanáig óvakodtam attól. – Hát a… viszonyotokat. – Barátkozni. végigfuttatom ujjaimat a csillogó felület pici rovátkáin. és fölnézek rá. te okkal tetted. összeszorul a torkom. Megértem a Brooke iránti érzéseidet… – Várj! Miféle érzéseimet? – szakít félbe. és galacsinná gyűri kiürült cukrostasakomat. – Graham! Négy hónapig itt fogok élni. Mert… te sokat jelentesz nekem. – Hiányzik a barátságunk. A pincérnő kihozza a kávét.neked. A keze mozdulatlan. és minél tovább halogattam. és… szinte mindenki mást a másikon. hogyan befolyásolja jövendőbeli kapcsolataimat. Nagyon szeretném megismerni őt. Amikor belevágtam az apaszerepbe. Tegnap este kiakadtam. Nyelek egyet. – Szóval barátkozni akarsz? – kérdezi. Nem volt korrekt tőlem. És hiányoztál. – Cara a legfontosabb az életemben. amíg ő tejszínt önt a magáéba. és el kell menned otthonról.

Kiugrik a bokszból. Ámbár az utóbbiról igazából fogalmam sincs. – Ötéves korunk óta testi-lelki barátnőm. hogy én nem vagyok szerelmes Brooke-ba. hogy sejtelme sincs. Mintha egy póló hátában maradt árcédula birizgálná a bőrömet. De mindig is az volt. Emily is közrejátszott. Küszködök.amikkel mások nem tudnának mit kezdeni. találkozik a tekintetünk Grahammel. mert kábé egy héttel azelőtt csúnyán összekaptam Emilyvel. Még most is nagyon könnyű beszélgetni vele. de ilyesmiket még sosem mondtunk egymásnak. mintha szúnyogok tucatjai csipkednének. és nem tudtam. hogy átlátott a szitán. – Szóval ez okozta egész héten az „allergiádat”? Tudtam. Kell lennie valakinek itt. Főleg. de… akkor este leginkább azért voltam kibukva. New Yorkban. Mintha bambusztüskéket szúrnának a körmöm alá. – Szóval nem vagytok szerelmesek egymásba? A tekintetemet fürkészi. és nem igazság. és az is marad. Reid zaklatott föl. . Biztosan azt hitte. nem. hogy végleg elveszítettem őt. Valaki másnak. Reiden? Behunyom a szememet. túl vagyok rajta. – Jaj. – Akkor este a bárban nagyon kikészültél. ha ilyen közel kerül hozzám. majd az én oldalamon vissza be. mit művel velem. Attól féltem. Így aztán épp nem voltunk beszélő viszonyban. Sötét szeme a bűvkörébe von. Úgy érzem magam. hogy úgy elcsesztem a dolgot. és újra megpróbálok koncentrálni. A keze forrón a kezemre csúszik. Barátság Grahammel? Ez nem fog működni. – Azt nem állítottam. holott a Brooke-kal és Reiddel történtek után szükségem volt Emilyre. Föl akartam hívni. Elgondolkozik. – Azt a lányt. – Értem. – Fölnézek. Brooke jó barátom. akiről soha nem beszélt nekem. akit szeretsz… én is ismerem? Az arckifejezése merő ámulat. Annyit mondtam. – Igen. – És te… túl vagy Reiden? – kérdezi azután. gyakorlatilag kitakar kettőnket a képből. hogy könnyed és kiegyensúlyozott maradjon a hangom. milyen. Mármint igen.

a homlokát az enyémhez támasztja. gyöngéden megcsókol. Öntsünk tiszta vizet a pohárba! – Öntsünk! – bólintok.– Emma. ahogy ujja hegyével az ajkamat súrolja. jobb szeretném. ha mégis megtartanád ezt a bizonyos szokásodat – mondja. elmélyül. csak te. mármint mindjárt énutánam. majd miután kinyitom. tekintetét a szemembe fúrja. a lábujjamtól a fejem búbjáig átérzem. és elfelejtem. megannyi ígéret rejlik benne. Tenyerébe fogja az államat. kavarognak a gondolataim. majd ismét megcsókol. Semmi kétértelműség. – Pff! – pihegek. – A megismerkedésünk estéjétől fogva nem kell nekem senki más. És bármennyire értékelem is a barátságunkat… nem ezt képzeltem el magunknak. Talán mindkettőnknek a puszta tényekre van szükségünk. birtokba vesz. – Talán ez elég tiszta lesz – kezdi halk és színtelen hangon. azt hiszem. – Tudod. nyelve hegye végigtapogatja az ajkamat. . te vagy a legnehezebb felfogású egyén a földkerekségen. és viszonzom a csókját. hol vagyunk. mintha ki akarná olvasni mögüle a gondolataimat. Graham elmosolyodik. Végighúzza az ujját az arcom szélén.

amiért szeretitek az utódotokat. hogy tudatta velem. Kim Hartnak és Lori Norrisnak. Köszönöm.KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Szívből jövő köszönet kritikus szemű társaimnak. Jody Sparksnak és Carrie Sullivannek. anyu és apu. alvási szokásaimat. Előolvasóimnak – optimizmusotok tartotta bennem a lelket írás és átdolgozás közben ahelyett. a lányotokat. A ti őszinteségetek. Alyssa Crenshaw-nak. . Zachary Webbernek és Keith Webbernek a cselekményről adott visszajelzéseikért és a szereplőket illető észrevételeikért. miért káromkodom annyit. vagy önfejűen tévelyegnek-e a hőseim. Paul. valamint MiShaun Jacksonnak. hogy kitéptem volna a hajamat. Ti vagytok a legjobbak. amiért rendíthetetlenül hittek bennem. Köszönet Robin Deeslie-nek és Hannah Webbernek a többszöri átolvasásért és a nyelvtani botlások sasszemű felfedezéséért. márpedig az senkinek sem lett volna jó. még ha nem is értitek. meg azért. sínen maradnak-e. elhihetitek. bátorításotok és részletekbe menő vétóitok nélkül ezek a szereplők talán örökre csak a fejemben kornyadoztak volna. lelkes visszajelzésekért. extraspéci köszönet Ami Kellernek az aprólékos. Orbitális. hogy elviseled egyéni hóbortjaimat. Joy Grahamnek. Végezetül köszönet nektek. no meg a macskák föllelésére és befogadására való hajlamomat.