You are on page 1of 110

W. E. B.

GRIFFIN
KATONÁK ÉS KÉMEK
KÉMEK HÁBORÚJA

Aaron Bank hadnagy,


az Egyesült Államok Hadserege, Gyalogság,
OSS-részleg (késõbb a Különleges Hadviselési Erõk ezredese)

és

William E. Colby hadnagy,


az Egyesült Államok Hadserege, Gyalogság
OSS-részleg (késõbb nagykövet és a CIA igazgatója)
részére

Õk ketten már a Jedburgh-csoport vezetõiként is megmutatták a


német csapatok által megszállt Franciaországban és
Norvégiában, hogy mit értenek bátorság bölcsesség, hazafiság és tisztesség alatt,
példát mutatva ezreknek, akik az OOS-nél és a CIA-nál a
nyomdokaikban haladva megpróbálták követni a példájukat.

Elsõ
(Egy)
Németország,
Marburg an der Lahn
1942. november 8.
November 7-én éjjel, SS-Obersturmführer Wilhelm Peis (Sicherheitsdienst), a magas, sápadt a
KÉREM, TEGYEN MEG MINDEN SZÜKSÉGES LÉPÉST ANNAK ÉRDEKÉ-BEN, HOGY ALBERT SPEER BIRODALMI FEG
VALAMINT AZ ÕT ELKÍSÉRÕ NÉGYFÕS STÁB BIZTONSÁGBAN LEGYEN, AMIKOR NEM HIVATALOS LÁTOGATÁ
Az üzenet elsõ ránézésre nem különbözött a többitõl, amit rutinszerûen kapott, és nem is ig
Schroeder ilyen mértékû aggódása arra ösztönözte Peist, hogy dupla erõbedobással ké-szüljön
Ekkorra azonban Peist már kevésbé motiválta a körzetvezetõ aggályoskodása, és sokkal inkább

1 Körzetvezetõ, a ford.
Peis aznap reggel hét órakor adta le a biztonsági tervét, nem sokkal azután, hogy Schroeder
A különvonat, amely percre pontosan érkezett meg, nagy csalódást okozott Peisnek.
Elõször is nem is volt igazi vonat, csak egyetlen, önjáró vasúti kocsi, ami leginkább egy s
Ráadásul még Speer sem viselt egyenruhát. Egyszerû öltönyében úgy festett, mint a
többi civil.
Miután a birodalmi fegyverkezési miniszter és a kísérete a peronra ért, Karl-Heinz Schroede
Köszönöm az üdvözlõ szavakat, Herr Gauleiter mondta, aztán gyorsan folytatta. Remélte
Schroeder arckifejezésébõl Peis arra következtetett, hogy a Gauleiter életében nem hal-lott
Peis viszont igen.
Pontosan tudta, hogy, hacsak nincs még egy Dyer professzor, aminek igen kevés esélyt adott,
Elnézését kérem, miniszter úr mondta Schroeder. Dyer professzor?
Aztán végre kapcsolt.
Ó, talán Peis Obersturmführer tud segíteni magának. Peis! Peis odamasírozott a társa-ságh
Speer Peisre mosolygott.
Egy üzenetet kellett volna kapnia kezdett hozzá Speer.
Elküldtem az üzenetet, Herr Speer mondta a nõ. Speer bólintott.
...amelyben kérem, hogy Friedrich Dyer professzor jöjjön ki elém.
Nem kaptam ilyen tárgyú levelet, miniszter úr felelte Peis. De azt hiszem, tudom, hol
És ide is tudná hozni? kérdezte Speer.
Bátorkodhatok javasolni valamit, miniszter úr? kérdezte Peis.
Természetesen felelte Speer.
Amíg a kíséretével csatlakoznak a körzetvezetõ úrhoz, én megkeresem magának Dyer professz
Remek! mondta Speer mosolyogva, és barátilag megragadta Peis karját. Nagyon fontos do
Megteszek minden tõlem telhetõt, miniszter úr felelte Peis. Az állomásfõnök irodá-jába
2 Fõpályaudvar, a ford.
Gisella Dyer, Dyer professzor lánya (aki csak azért nem egy koncentrációs táborban törte a
Hogy van, Gisella? kérdezte Peis.
Nagyon jól, köszönöm, Herr Sturmbannführer felelte Gisella félénken. Peis megér-tette a
Meg tudná mondani, hogy hol találom az apját?
Peis hallotta, hogy halkan felsóhajt, mielõtt válaszolna, és kicsit hezitál. Nyilván jól me
Az egyetemen van felelte Gisella kicsit remegõ hangon. Valami baj van, Herr Sturmbann
Az egyetemen belül hol?
Gisella Dyer ismét elgondolkodott a válaszon, és csak aztán felelt.
Az irodájában, gondolom mondta. Ma délután négyig nincs órája Valami baj van?
Hivatalos ügy, Gisella mondta Peis, és bontotta a vonalat. Úgy vélte, hogy Gisellának j
Ott találta Friedrich Dyer professzort, ahol a lánya mondta, az egyetem egyik ódon épü-leté
Ezeket az öreg épületeket akkor sem lehetett felfûteni, ha volt is mivel.
Dyer professzor hûvös megvetéssel nézett Peisre, de nem mondott semmit, még csak nem is kös
Heil Hitler! mondta Peis nem azért, mert olyan lelkes náci lett volna, sokkal inkább az
Heil Hitler, Herr Peis felelte a professzor.
Nem tudtam, hogy ismeri Albert Speer birodalmi fegyverkezési miniszter urat, pro-fesszor
Ezek szerint itt van mondta Dyer.
A professzor nem lepõdött meg azon, hogy Speer a városba érkezett, ami viszont Peist lepte
A vasútállomáson kellett volna találkoznia vele mondta Peis. Nem felelte az idõs pro
Milyen ügyben?
Fogalmam sincs felelte Dyer professzor.
Vajon igazat mond? tûnõdött Peis. Vagy csak kihasználja a tényt, hogy ismeri a Todt Sze
A Fulmar-telepen van mondta Peis. Azért jöttem, hogy odavigyem magát.
Dyer professzor bólintott, aztán felemelkedett a székérõl, és nagy nehezen beledugta a twee
Az egyetem Marburg központjában épült, a hegy tetejére, a Fulmar Elektrisches Werke pedig k
A gyártelepet egyelõre nem õrizte senki, de Peis már tudta, hogy december l-jétõl meg fogna
tiszta civilt összegyûjteni, a rendõrségre bízzák az õrzõ-védõ feladatot, így annak egyéb
Idõközben felépítettek egy meglehetõsen nagy õrházat és egy majdnem két és fél méter magas
Peis addig furikázott a professzorral a gyártelepen, amíg meg nem találta Albert Speer biro
Speer éppen az egyik csarnokban tartózkodott. A csarnokot félig megtöltötték maró- és eszte
Dyer professzor? kérdezte.
Herr Speer? Dyer fejével a miniszter felé biccentett, és kezet fogott vele.
Nagyon örülök, hogy megismerhetem. Nagy érdeklõdéssel olvastam a volfrámkarbid nyújthatós
Melyiket? kérdezte Dyer már-már udvariatlan hangon. Többet is írtam róla.
Azt, amelyikbõl elõadást is tartott Drezdában felelte Speer ügyet sem vetve Dyer hangvé
Az volt az utolsó mondta Dyer.
Speer olyan arccal nézett Peistre, ahogy egy szolgára szokás.
Egy órát maradunk mondta , esetleg egy kicsivel tovább. Visszaélhetek a kedvessé-gével
Természetesen, miniszter úr.
Nagyon kedves magától.
Szolgálatára, miniszter úr mondta Peis.
Mivel bõven maradt ideje megkeresni az autóját, Peis úgy döntött, hogy körbesétálja a telep
Azt is észrevette a felderítõút során, hogy kerítést úgy alakították ki, hogy maradjon hely
A körútja végén beült Mercedes-Benz típusú autójába, és beindította a motort. Persze ezzel
Bekapcsolta a rövidhullámú rádióját, és beszélt a parancsnoksággal, valamint a birodalmi fe
A hírek szerint a Wehrmacht Oroszországban tovább nyomult elõre, és súlyos csapást mért az
A nemzetközi jogot súlyosan megsértve, aznap, hajnali négykor az Egyesült Államok tengeri,
Peis arra a következtetésre jutott, hogy a partraszállás nyilván sikeres volt. Máskülönben
Miért nem foglalkoznak az amerikaiak a saját dolgukkal? tûnõdött. Németországnak nincs
Aztán eszébe jutott, hogy van ott valaki, Francia Észak-Afrikában, egy rendõr, akit is-mer.
Müller, aki idõnként hazajött, hogy meglátogassa az édesanyját, korábban egyszerû Wachtmann
És lehet gondolta Peis hogy a háború hátralévõ részét egy amerikai hadifogolytá-borban
Jó másfél óra telt el, mire Peis meglátta Friedrich Dyer professzort az autója felé baktatn
Nem gond, professzor, ha a miniszter urat kikísérem az állomásra? kérdezte Peis, amikor
Mindenkinek megvan a maga kötelessége felelte Dyer szárazon.
Peis diszkréten követte a birodalmi fegyverkezési miniszter konvoját egészen a Hauptbahnhof
Mit akart magától a birodalmi fegyverkezési miniszter? kérdezte Peis útban a Hauptbahnh
Dyer egy pillanatig nem felelt. A válaszon gondolkodott.
A volfrám-szén ötvözetek molekulaszerkezetérõl folytattunk eszmecserét mondta végül.
Peisnek fogalma nem volt arról, mindez mit jelentett, de gyanította, hogy Dyer, tudván, hog
Fogalmam sincs, hogy mirõl beszél ismerte be Peis. Aztán gyorsan témát váltott, még mie
Valóban?
Maga tanult ember, professzor mondta Peis. Miért akarnák az amerikaiak Észak-Afrikát?
Ki tudja? felelte Dyer professzor. De ne feledje, Herr Obersturmführer, hogy az ameri
Miért mondja ezt?
Nos, elõször is azért, mert azt hiszik, hogy megnyerhetik ezt a háborút mondta Dyer.
Peis arcizmai megfeszültek, mert rájött, hogy a professzor már megint gúnyolódik vele. Egyr
Azért mégis sikerült visszavágnia az agg tudósnak. Amikor megállította az autót, és a profe
Feltétlenül adja át Fraulein Dyernek a legszívélyesebb üdvözletemet! mondta kivil-lantv
Dyer professzor erre nem tudott mit mondani.

(Kettõ)
Marokkó, Kszar esz Szúk
1942. november 9., 07.00
Kszar esz Szúk pasájának a palotája ötszögû volt. Vagy fél évezreddel volt idõsebb a vi-lág
A sivatagi Pentagon öt sarkában egy-egy megfigyelõtornyot építettek. Az évszázadok során ez
Aznap semmit sem lehetett látni a sivatagban, csak homokot, pedig jó tíz kilométerre el leh

Eric Fulmar, a magas, szõke, kifejezetten jóképû férfi, a sivatagi Pentagon északnyugati to
Attól függõen, hogy Washingtonban vagy Berlinben olvasták el a dossziéját, Eric Fulmar vagy
A karosszék, amelyen ült, legalább kétszáz éves. Fulmar hátradõlve egyensúlyozott a szék ké
A konyakosüveg mellett az Ernst Leitz, Wetzlar, nyolcszoros nagyítású távcsõ a bõrtok-jára
Fulmar elõrehajolt, megragadta az Ernst Leitz távcsövet, és kémlelni kezdte a horizontot Ou
De nem látott semmit, úgyhogy letette a távcsövet, és a szék másik oldala felé hajolt, ahol
Fulmar egy pillanatig hallgatta az arab bemondót, aztán elmosolyodott, és nevetni kez-dett.
Az adás amerikai adás volt, valószínûleg Gibraltárról, és Franklin Delano Roosevelt, az Egy
Íme, az oroszlánszívû amerikai harcosok megérkeztek szavalta a bemondó ünnepélyes hango
Örvendetes a seggem mondta Fulmar nevetve.
Nézzenek a szemükbe és mosolygó arcukra folytatta a bemondó , mert szent harco-sok õk,
Mondjuk teveszarral? kérdezte Fulmar a rádiótól.
Elérkezett a szabadság órája! fejezte be a bemondó drámaian. Nem egészen felelte Ful
A saját szabadságára gondolt. Fulmar hadnagy ugyanis jelenleg a csali szerepét játszotta eg
A csalinak mellesleg majdnem tetszett is ez a gondolat.
Természetesen a feladatot nem így magyarázták el neki. Számos lelkesítõ beszédben igyekezté
Nagyon jól tudta, mi a helyzet, és mibe csöppent. Az egész olyan volt, mint egy sakk-játszm
Ebben a játszmában õ is egy fehér paraszt volt. Csalinak használták, hogy csapdába ejt-sék
Ha a játszma úgy folytatódik, ahogy tervezték (itt az élet és a sakk nagyban eltért egy-más
A futó egy Helmut von Heurten-Mitnitz nevû férfi volt, pomerániai arisztokrata, a ma-rokkói
Helmut von Heurten-Mitnitz a Harvardon tanult, és egyszer még New Orleans német fõkonzulj
Von Heurten-Mitnitz arról informálta Murphyt, biztos benne, hogy Németország egy õrült kezé
A német diplomata azt is közölte Murphyvel, hogy Müller Obersturmbannführer hasonló követke
Müller arra is rájött, hogy élete egyetlen célját vagyis, hogy nyugalomba vonul a hesseni
De mivel Murphy a való világban élt, ráadásul dúlt a háború, nem fogadhatta el
Von Heurten-Mitnitz ajánlatát csak úgy. Elõbb próbára akarta tenni. Felajánlotta neki, hogy
És itt jöttek a képbe a parasztok.
Francia Marokkóban nem kevés francia tiszt tartózkodott katonák, haditengerészek és a Ser
Helmut von Heurten-Mitnitz összekötõje közölte vele, hogy össze kell gyûjtenie húsz áruló
Azt mondták neki, hogy az amerikai tiszt nem sokkal az invázió megkezdése elõtt fog ejtõern
Végül elárulták Helmut von Heurten-Mitnitznek, hogy az amerikai tiszt neve Eric Fulmar hadn
Eric Fulmar hónapokig volt szálka az apja és más magas rangú párttagok szemében. Amikor kit
Ami ennél is rosszabb volt, még csak arra sem volt képes, hogy az Egyesült Államokba dezert
De nem. Eric Fulmar Marokkóba ment, ahol egykori osztálytársa, Szidi Hasszán el Ferruch, Ks
Amint megérkezett a barátjához, szinte azonnal beszállt a csempészüzletbe, tovább ront-va a
Amikor Helmut von Heurten-Mitnitz a Francia-német Fegyverszüneti Bizottsághoz ke-rült, több
Németországba. De hiába próbált meg mindent Von Heurten-Mitnitz (pontosabban Müller Oberstu
Most azonban Helmut von Heurten-Mitnitz és Müller Obersturmbannführer eldönthette, mit akar
Természetesen a számukra az lett volna a legegyszerûbb, ha begyûjtik a húsz francia árulót,
De ami még ennél is fontosabb, kompromittálódnak. Ettõl kezdve az amerikaiak bármit kérhetn
Három nappal korábban Eric Fulmar hadnagy meg sem lepõdött volna, ha azonnal egy egység Waf
Ez természetesen még nem jelentette azt, hogy Helmut von Heurten-Mitnitz és Müller a játéks
Amint a Zenith rádión meghallotta a kódot, amely hírül adta számára, hogy az invázió hamaro
Müller olyan pontosan tudta az érkezése idejét, hogy Fulmar szinte azonnal gyanítani kezdte
Úgy döntött, az akciót a palota õrtornyából nézi végig.
A parasztokat kiteszik a veszélynek gondolta Eric , ez a játék része. De az sehol nincs
Amikor a bemondó ismételni kezdte az elnöki bejelentést, Fulmar keresgélni kezdett a rádió
Kikapcsolta a rádiót, és ismét a szeme elé emelte a távcsövet. Ezúttal már ott volt a por-f
Két teljes perc telt el, mire meglátta az elsõ jármûvet. Egy kicsi, nyitott, keskeny autó v
Fulmar összevonta a szemöldökét. Páncélkocsiról nem volt szó. Az egésznek hirtelen olyan cs
Úgy szûk egy kilométerre Kszar esz Szúktól, a konvoj eltûnt egy homokbucka mögött. Kisvárta
A toronyból Fulmar jól látta a berbereket, akik a konvojra vártak, és akik a németek számár
A Waffen-SS-katonák kiugráltak a Volkswagenekbõl, és védelmi körgyûrût alakítottak ki a kon
A Panhard az elülsõ Volkswagen elé hajtott, és megpróbált átmenni a kõhalmon.
A teherautóból senki sem szállt ki, ami nem jelentett semmit. Talán csak nem akarták, hogy
Fulmar meglátta a Panhard géppuskájának a torkolattüzet, majd pillanatokkal késõbb meghallo
Torkolattüzek villantak, amelyeket fegyverropogás követett. Két Waffen-SS-katona a berber á
Aztán a többiek felemelt kézzel jelezték, hogy megadják magukat.
Egy német és három francia tiszt, valamint egy Waffen-SS-gépkocsivezetõ szállt ki a Citroen
Egy berber jelent meg lóháton. Odaügetett a Panhard páncélkocsihoz, és hosszasan, el-gondol
Még több lovas jelent meg. A többi német kezét, a tisztét is, aki a Citroenben ült, a hátuk
A francia tiszteket nem kötözték meg, de õket is elkezdték a palota felé terelni. A jármû-v
Az akció nem éppen úgy zajlott, ahogy kitervelték, de bevált, és a páncélautó sem oko-zott
Fulmar a nyakába akasztotta a távcsõ tokját, megragadta a Thompsonját, és óvatosan el-indul
Amikor leért, az udvaron meglátott egy kisfiút, akit hibátlan arabsággal utasított, hogy ho
Aztán a belsõ udvart a második udvartól elválasztó kapu felé indult. Mielõtt odaért, az arc
A másik udvaron száz berber várakozott. A harmaduk nõ volt fekete köntösben. A férfi-ak a h
Aztán az egyik berber megérintette a vállát, és a kapu felé biccentett. Most már jól lehe-t
Amint beért, hozzátok el a teherautót és a kocsikat! adta ki a parancsot Fulmar.
És próbáljátok meg elrejteni a páncélkocsit!
Minek? kérdezte a berber.
Csak csináld, amit mondtam! felelte Fulmar.
A berber viccesen meghajolt, mintha csak hódolatát akarta volna kifejezni.
Teljesítem a parancsodat, ó, Paradicsom fia.
Kívánom, hogy kapd el a francia kórt, aztán zöldüljön be a férfiasságod, és hulljon a por
A két férfi hangosan felnevetett, aztán a berber odament a lovászhoz. Egy könnyed mozdulatt
A németek halálra vált arcot vágtak.
Hát gondolta Fulmar , az biztos, hogy bennem is meghûlne a vér, ha nyakamon kötél-lel ve
Fulmar egy másik berberhez fordult.
A köpcös fickót mondta Fulmar , akin nincs bõrfelszerelés, vidd be a kisszobába vagy a
A többiekkel mi legyen?
Vigyétek be õket a nagyszobába, és adjatok nekik enni-inni! Nem eshet bántódásuk!
Még a csizmájukat sem vehetjük el?
Még a csizmájukat sem felelte Fulmar. Bátran harcoltak, kiérdemelték, hogy tisz-tessé
Amikor a franciák megérkeztek, és beterelték õket az udvarra, Fulmar odament hozzájuk.
Üdvözlöm magukat õnagyméltósága Szidi Hasszán el Ferruch, Kszar esz Szúk pasája nevében a
Fulmar franciául beszélt. Úgy tûnt, a franciák azt hiszik, õ egy franciául jól tudó berber.
Egy kicsit meglepte, hogy senkin nem látta az izgalom legkisebb jelét sem. Nem örültek, és
Az egyikük, egy szikár, élénk tekintetû férfi, összeszedte magát annyira, hogy feltegyen eg
De Fulmar hátat fordított neki anélkül, hogy a férfi befejezhette volna a kérdését. Besé-tá
Egy berber strázsált az ajtó elõtt, egy másik pedig az ajtón túl. A német tiszt kicsit eset
Fulmar odament hozzá, a derekára kötött, aranyozott zsinórra erõsített, ékkövekkel kira-kot
Valaki hozza ide a konyakomat! adta ki a parancsot Fulmar. És hozzon kávét, na-rancsot
Sprecben Sie Deutsch? kérdezte a német tiszt, miközben a csuklóját dörzsölgette.
Abszolúte felelte Fulmar tökéletes német kiejtéssel. Tudja, én egy Alt-Marburger vagy
Maga Fulmar? kérdezte a német õszinte döbbenettel az arcán. Szolgálatára, Herr Sturmba
Mégis mit mondhattam volna? Azt, hogy köszönöm szépen, nem kérek páncélkocsit ?
El is baszhatta volna az egész tervet felelte Fulmar, visszafojtva egy mosolyt.
A két férfi egymásra nézett.
Azért egy kicsit fura ez a helyzet, nem? kérdezte Fulmar.
Egy pillanatra mindkét férfit megrohanták az érzelmek, de amilyen gyorsan jött, olyan gyors
Tartja magát az alkuhoz? kérdezte a német.
Amint mindenki eltûnik a színrõl, visszaviszem magát az autójához.
És mit történik velem útban Ourzazate felé?
Az úton biztonságban lesz mondta Fulmar. Én a maga helyében inkább amiatt ag-gódnék,
A játszmának vége gondolta Fulmar. És a parasztokat nem söpörték le a tábláról.
Azon tûnõdött, hogy miért nem érez diadalmámort, aztán rájött, hogy miért: mert ezzel egy ú

(Három )
Marokkó, Rabat
Francia-német Fegyverszüneti Bizottság
1942. november 10.
Helmut von Heurten-Mitnitz nem volt az irodájában, amikor Johann Müller SS-SD-Obersturmbann
Von Heurten-Mitnitz magas, markáns arcú, pomerániai arisztokrata volt, Von Heurten-Mitnitz
Jó napot, Obersturmbannführer mondta szárazon, és egy inget rakott a bõröndjébe. Nyilv
Johann Müller Obersturmbannführer felhorkant.
Egy fenét kergették felelte Müller.
Mi a helyzet?
Müller elmesélte neki, mi történt Kszar esz Szúk elõtt, és hogy találkozott Fulmarral.
Végül sikerült találkozni vele? kérdezte Helmut von Heurten-Mitnitz. Milyen
ember?
Elõször arabnak néztem mondta Müller. Von Heurten-Mitnitz kérdõn nézett rá.
Arra várt, hogy folytassa. Azt hittem, idõsebbnek fog kinézni. Amúgy jóképû kölyök.
Jó felépítésû. Okos. Magabiztos.
Von Heurten-Mitnitz elgondolkodva bólintott. Nagyjából ilyen leírásra számított.
És a többi amerikai? kérdezte szárazon.
Azt hiszem, az amerikaiak huszonnégy órán belül Rabatban lesznek felelte Müller.
Netán valami gondjuk támadt?
Megbízható forrásból tudom, hogy két órát szöszmötöltek, mire el tudták süllyeszteni az á

Nos, úgy tûnik, hogy mi ketten megmenekülünk az amerikaiaktól, hogy tovább segít-hessük a
Miért ilyen késõn indulunk? kérdezte Müller.
Az amerikaiak jó néhány órát szöszmötöltek azzal is, hogy leradírozzák a legyõzhetet-len
Müller az egyik asztalhoz ment, és megfogott egy üveg Steinhagert.
Szabad? kérdezte, de közben már el is kezdett tölteni magának egy pohárba.
Természetesen. És tölts nekem is, légyszíves!
Tudtad, hogy mit terveznek az amerikaiak? kérdezte Müller, amikor Von Heurten-Mitnitz k
Helmut von Heurten-Mitnitz a szemébe nézett.
Nem tudom, mire gondolsz felelte. Azt tudtam, hogy jönnek. Ez volt számukra a leglogi
Tehát nem bíztak meg benned. Akkor mi mért bízzunk meg bennük?
Helmut von Heurten-Mitnitz belekortyolt a Steinhagerbe, és csak aztán válaszolt a kér-désre
Erre a kérdésre roppant egyszerû a válasz, Johann. Azért kell megbízni bennük, mert nincs
Megtehetnénk, hogy egyszerûen elfogatjuk magunkat makacskodott tovább Müller. Erre ne
A te esetedben mûködne a dolog felelte Von Heurten-Mitnitz.
Ha akarod, meg is teheted.
A te esetedben nem mûködne? Miért nem?
Téged katonaként hadifogolytáborba küldenének. Nekem viszont diplomata-útlevelem van. Biz
Akkor nem, ha azt mondod nekik, hogy nem akarsz visszatérni mondta Müller.
De vissza kell térnem, Johnny. Ezt te is tudod.
Müller felhorkant, felhajtotta a Steinhagerét, aztán töltött magának még egyet.
Gondolj a jövõre! mondta Von Heurten-Mitnitz. Ugyan még csak most kezdõdött meg, de É
Müller felmordult.
Úgy érted, ránk azért van szükségük mondta, és összevonta a szemöldökét. És nem félsz

Úgy érted, hogy meg fognak-e minket dorgálni? Vagy hogy gyanakodni fognak-e ránk? kérde
És most, hogy az amerikaiak Marokkóban vannak, szerintem a Führer és a talpnyalói nem akarn
Müller gúnyosan felhorkant.
És elmondták neked az amerikaiak, hogy mit akarnak tõlünk, ha már Németországban leszünk?
Elmondtak pár dolgot felelte Helmut von Heurten-Mitnitz. De azt hiszem, minél kevesebb
Lezárta a bõröndjét, és becsatolta a bõrszíjakat.
Becsomagoltál már?
Rögtön azután, hogy Fulmar felhívott telefonon.
Nos, akkor menjünk el a csomagodért, aztán ki a repülõtérre! Von Heurten-Mitnitz Müller
Jesszusom, ennyire azért ne könnyítsd meg a dolgom! mondta Müller. Már majd-nem rábes
Igen mondta Von Heurten-Mitnitz elgondolkodva. Körbenézett a szobán.
Nagyon nem szívesen megyek el innen. Sok minden van Marokkóban, amit szeretek.
Müller a szemébe nézett.
Bárhová szívesebben mennék most, mint Németországba.

(Négy)
Washington D. C.
1942. november 12.
HADMÛVELETI UTASÍTÁS
AZ EGYESÍTETT SZÖVETSÉGES EXPEDÍCIÓS HADERÕ
PARANCSNOKSÁGA
GIBRALTÁR, 1942. NOVEMBER 12., 10.15
WASHINGTON D. C., VEZÉRKARI FÕNÖKÖK EGYESÍTETT BIZOTTSÁGA
W. J. DONOVAN EZREDES RÉSZÉRE
A RÉGI JÓ BARÁTOK BIZTONSÁGBAN VANNAK. AZ ÚJ BARÁTOK
HAZAMENNEK. MURPHY.
ÜZENET VÉGE
A rádiótáviratot washingtoni idõ szerint 05.15-kor fogta és rögzítette a Pentagon rádiós-kö
rádiótávirat már a G dobozban volt.
A G dobozt 05.28-kor ürítették ki, a tartalmát pedig egy felfegyverzett futár vitte a Nem
egy vörös szalagot, amely azt volt hivatott jelezni, hogy az üzenet hadmûveleti utasítás ,
vagyis hogy az igazgatónak azonnal meg kell néznie.
06.19-kor az igazgató dobozában lévõ üzeneteket J. R. Ellis másod-vitorlamester vette magáh
Ellis elolvasta az üzeneteket, aztán egy aktatáskába tette. Begombolta a zubbonyát, és a pa
Hogy ityeg a fityeg, fõnök? kérdezte a tengerész, aztán anélkül, hogy megvárta volna a
Georgetown felelte Ellis.
Ellis másod-vitorlamester nem sokkal azután lépett az OSS-be olyan régen volt már, hogy a
Kettõ: ha Ellis másod-vitorlamester azt mondta, hogy valamit meg kell csinálni, mindenki bö
Amikor a Buick megállt egy georgetowni ház elõtt, egy kövér civil ruhás lépett ki az egyik
Aztán felismerte Ellist, és a kéz, amely már a kabát alatt járt, és egy revolver markolatár
Na, ehhez mit szól, öregem? kérdezte a férfi, amikor Ellis kiszállt az autóból, és el-i
Azt hittem, hatkor lejárt a szolgálata mondta Ellis.
Én is azt hittem. Azok a kurvapecérek már megint késnek. Donovan ezredes nyitotta ki a há
volt, és mindössze nadrágot és atlétát viselt. Az arca be volt kenve borotvakrémmel.
A rohadt óra nem csörgött mondta Donovan. Mennyi idõnk van?
Elég felelte Ellis.
Nem kellett volna idejönnie, másod-vitorlamester. Mindenképpen bementem volna az irodába.
Donovan sarkon fordult, és intett Ellisnek, hogy kövesse a házba.
Valami fontos dolog van benne? kérdezte Donovan, és az aktatáska felé bökött.
Ellis kinyitotta a táskát, és Donovan kezébe adta a vörös szalaggal ellátott üzeneteket. Do
Douglass látta már?
Nem, uram, arra gondoltam, hogy visszaküldöm az egészet a sofõrrel felelte Ellis.
Murphy rádió távi rátát látta?
Igen, uram.
Soha nem kételkedett az akció kimenetelében, igaz, másod-vitorlamester?
Fulmarban nem kételkedtem felelte Ellis. A fritzekrõl nem tudtam, hogy mit gon-doljak
Donovan felnevetett.
Nos, a lényeg, hogy a terv bevált. Csak magának árulom el, hogy azért többrõl volt szó an
Erre én is rájöttem mondta Ellis , csak éppen arra nem, hogy mi lehetett az a több.
Ellis finoman arra célzott, hogy Donovan áruljon el neki pár részletet, de Donovan ugyanily
Reggelizett már?
Ellis hezitált.
Az Anacostián van egy kis kávézó mondta Ellis.
Tehát nem reggelizett. Amibõl pedig az következik, hogy egész éjjel fent volt.
Igazam van?
Úgy gondoltam, hogy jobb, ha bent maradok.
A szakács még alszik mondta Donovan. De én azért már feltettem a kávét fõni.
Mit gondol, tudna készíteni kettõnknek egy kis sonkás tojást anélkül, hogy porig égetné a k
Igen, uram felelte Ellis.
Akkor én felveszek egy inget, és hozom a táskámat. Egy perc az egész.
Donovan elindult felfelé a lépcsõn, aztán megfordult.
Ellis, nem bánnám, ha rákérdezne az Anacostiára. Nem szeretnék kimenni pusztán azért, hog
Már rákérdeztem, mielõtt idejöttem felelte Ellis.
Igen, persze, maga nem feledkezik meg ezekrõl a dolgokról mondta Donovan.
Mihez kezdenék maga nélkül, Ellis.
Nem tudom felelte Ellis halálosan komoly arccal. Ha nem lenne itt az az egy ember, ak
Donovannek kellett néhány másodperc, hogy felfogja, Ellis a megjegyzést viccnek szánta il
Aztán Ellisbõl kitört a mélyrõl, talán éppen a gyomrából jövõ, õszinte nevetés.
A tükörtojást ne fordítsa meg, Ellis, ha lehet! mondta Donovan, és elindult felfelé a l
Ellis az egyik, falhoz tolt kis asztalon lévõ telefonhoz lépett, és tárcsázott.
Ellis mondta a kagylóba, amikor a vonal végén felvette valaki a telefont.
A fõnöknél vagyok. Harminc perc múlva kéne elindulnunk innen. Ha két órán belül nem hívom,
Aztán letette a telefont, és a konyhába ment, ahol levette a zubbonyát, kötényt kötött a de
Ellis egy kínai fiútól tanult meg fõzni az USS Panay fedélzetén, amikor még a Jangce-járõrö
Az egész olyan régen volt már.
Akkor még huszonegy éves elsõ matróz volt, aki arról álmodott, hogy egyszer majd
negyedes lesz. Az tizenhét évvel ezelõtt volt.
Kínából csak nemrég tért vissza. Mielõtt a háború kitört, a Jangce-járõröket szélnek ereszt
Persze elég pipák voltak rá. Még szép. Mindenki tudta, hogy a háború hamarosan eléri õket,
Kínában élni), úgyhogy a legjobb, amit remélhet, az, hogy meghúzza magát, és a húsz évével
Ez alig két évvel ezelõtt történt.
És aztán belepottyant a szarba, de olyan illatosán mászott ki belõle, mint egy szál rózsa.
Ez a beosztás simán verte élete legnagyobb álmát, hogy rangidõs altiszt lehessen egy Jangce
Természetesen ennek a könnyítse meg az ezredes életét, amennyire csak lehet posztnak am
Nem tudta pontosan, miként kell majd egyszer megfizetnie ezt az árat, de eldöntötte, ha ben
tojást kap.

Kettõ

(Egy)
Anglia, Sussex
A légi hadtest kelet-grinsteadi bázisa
1942. december 3.
Amíg Kairóban tartózkodott, William J. Donovan ezredes elõreküldött egy futárt
Londonba, hogy kézbesítsen bizonyos anyagokat, amelyeket nem szeretett volna a ha-gyományos
A Casablancai irodafõnökön kívül két ismerõs arc várta Donovant és Ellist a Casablancai rep
Mindketten húszas éveik közepén jártak, nagyjából egyforma (180 cm) magasak és elég jóképûe
Canidy és Whittaker barátsága elemista koruk óta tartott. Donovan csak nemrégiben szerezte
Canidyrõl és Whittakerrõl ordított, hogy az Egyesült Államok Hadserege légi hadtest-ének ti
A dzseki hátulját egy hatalmas kínai zászló borította be. Alá pedig kínaiul írták rá hosz-s
Pearl Harbor elõtt Canidy Repülõ Tigris volt, ami azt jelentette, hogy P-40-esekkel
repült Burmában és Kínában az amerikai önkéntes csoport tagjaként. A dzsekijét szeren-cseho

Whittaker A-2-es dzsekije olyan új volt, hogy még érezni lehetett rajta a cserzõanyagok sza
A Canidy derekára csatolt vászon töltényövre a Hadsereg által rendszeresített revolver-tok
Fülöp-szigetekrõl vitte haza a Coltot és a krist.
A két pilóta úgy festett, mintha egy Észak-Afrikában állomásozó vadászrepülõ-századtól jött
Canidy az ikermotoros B-25-ös Mitchell bombázóra mutatott, amely a füvön parkolt a terminál
A hintója elõállt, ezredes úr. Gondoltuk, maga és Ellis másod-vitorlamester bizonyára el
Nem ezt kérdeztem magától, Dick mondta Donovan.
Stevens küldött ide minket három nagyon nehéz ládával felelte Whittaker. Amikor pedig
Edmund T. Stevens alezredes volt az OSS londoni irodavezetõjének a helyettese.
Ugyanezzel a géppel dobtuk le Fulmart Ourzazate másik oldalán folytatta Canidy. Tarta
Donovan alaposan megnézte a repülõgépet. A tetejérõl a lövegtornyot eltávolították, a helyé
stílusukban.
Két napig leszek itt mondta Donovan. Magukat nem várják vissza?
A távolság felelte Jimmy Whittaker ünnepélyes hangon jót tesz a párkapcsolatok-nak.
Donovan elvigyorodott.
Miért is ne? felelte.
A B-25-ös hatvan órával késõbb érkezett meg Angliába, miután elég nagy ívben kerülte el Eur

Stevens alezredes Donovan másik régi, jó barátja kiment a gép elé. Stevens, a
negyvennégy éves, õszülõ hajú, egyenes tartású, intelligens, mogyoróbarna szemû férfi erede
Stevens nem sejtette, miért akar Canidy és Whittaker mindenáron Marokkóban maradni, és elho
Nem is olyan régen Canidyre bízták az OSS kenti bázisát. Whitbey House, Stanfield
hercegének rekvirált õsi családi otthona lett az OSS menedékhelye , illetve az ügynökök ki
nevezett tanfolyamot, amit Dick Canidy találóan és nagyon helyénvalóim Torokvágó, gránátdo
A két fiatalember külön-külön is meglehetõsen nagy dumás volt, együtt pedig elképesztõ dolg
során, hogy néhány ládányi rádiót és különleges robbanóanyagot kell elszállítani
Casablancába (gond volt a logisztikával, és Casablanca helyett a ládák Angliában kötöttek k
keverednek el megint, és nem kell megint megküzdeni azzal a bürokrata szarsággal, ami ah-ho
Stevens elengedte õket, pedig akár nagy pénzben is mert volna fogadni, hogy nem
fognak visszamenni hetvenkét órán belül mert ugye Canidy és Whittaker mégiscsak Canidy és
Tulajdonképpen amit csináltak, az teljesen rendben volt. A Casablancai futárjáratoknál sokk
Amikor megkapta a légi hadtest üzenetét, mely szerint Williams ezredes is a B-25-ös repül
fekete Austin Princessben viszi el Whitbey House-ba, amit eredetileg a londoni irodafõ-nökn
Vitt magával egy köteg szigorúan titkos besorolású üzenetet is, amelyrõl úgy gondolta, hogy

Amikor a B-25-ös landolt, egy sakktáblamintás felvezetõ furgon elvezette a parancsnok-sági


Donovan szállt ki elõször a repülõgépbõl egyszerû olajzöld-drapp gyapjúegyenruhában, rajta
Technikailag tekintve Donovan a Vezérkari Fõnökök Egyesített Bizottsága állományában volt n
Stevens azonban tudta, hogy Donovan ártatlan külseje igen ravasz elmét takart. Jó ideje a w
A Hadseregben nem sokat törõdtek az ember politikai hátszelével, ezért Donovant úgy kezelté
A keresztbe tett puskák finoman emlékeztettek minden magas rangú tisztet, akivel dolga volt
Mellesleg a Hadsereg sem volt éppen az a kõfal, amit Donovan úgy gondolt, hogy
meglehetõsen nehéz lesz ledönteni, mielõtt elkezdhet az ellenség miatt aggódni. Nagyon, nag
Tudod, Ed mondta , az már egy jó nap, amikor az idõm ötvenegy százalékában az ország k
Stevens nagyon jól tudta, kit értett a belsõ ellenség alatt. Jó néhány embert, kezdve
J. Edgar Hooverrel, aki gyûlölte William J. Donovant. A felhatalmazás, amelyet Donovan az e

Stevens alezredes és Fine százados tisztelgett, amikor Donovan odament hozzájuk. Do-novan v
Canidy szeretné megtartani a repülõgépet jegyezte meg Donovan, amikor Canidy és Whittak
Azt lefogadom felelte Steven mosolyogva.
Úgy gondolja, hogy le tudná tenni a Whitbey repülõterén, és fel is tudna onnan szállni ve
Nem, uram felelte Stevens.
Donovan bólintott. Nem kérdést tett fel, hanem parancsot adott. Stevensnek most vala-hogy e
legalábbis meghatározatlan idõre kölcsönkérje . A rendkívüli meggyõzõerõvel bíró Canidy-Wh
Látom, magával hozta az ügyvédjét is, ezredes mondta Canidy Stevensnek, miköz-ben kezet
Mielõtt megkezdte volna a katonai szolgálatot, Stanley S. Fine százados, a magas,
vékony, harminchárom éves, amolyan tudós kinézetû férfi, a Continental Studiós Inc.
jogász-alelnökeként dolgozott. Mielõtt pedig az OSS-hez került, B-17-es századparancs-nokké
Látom, ezt most sikerült egy darabban visszahozniuk mondta Fine, és a B-25-ös felé bicc
Próbálunk tanulni a hibáinkból felelte Whittaker, aztán szeretetteljesen átölelte
Fine-t, és egy nagy puszit nyomott a homlokára. Fine egyszerre volt dühös, és szeretett vol
Az a baj Dick Canidyvel gondolta Fine, miközben Canidy is megölelte , hogy kedve-lem ezt
Ha nem kedvelném õt is, meg Whittakert is a nyomorult Bobbsey ikreket akkor köny-nyû lenn
seggemen, és végezhetem a rengeteg papírmunkát a mocsok után, amit maguk után hagy-nak.
Fine nem viccelt, amikor Whittakert és Canidyt azzal ugratta, hogy ezúttal egy darabban hoz
Fine-nak kellett megmagyaráznia, mi is történt a géppel.
Egyébként Fine repült az egyik R-5D-vel, amely részt vett a Kolwezi-mûveletben.
Miután az akciót sikeresen (bár a csodával határos módon kifejezést Fine helyénvalóbb-nak
Mielõtt Canidy és Whittaker rábeszélte Stevenst, hadd vigyék el a B-25-öst Észak-Afrikába,
Tíz perccel azután, hogy megérkezett a Berkeley Square-re, egy vastag, TITKOS feliratú doss
Találja ki, hogyan oldjuk meg ezt a problémát, Stan! Magának való feladat.
A dosszié egy köteg dokumentumot tartalmazott a BUAIR-tõl (a Haditengerészeti Lég-ügyi Hiva
A dolog természetesen korántsem volt olyan vicces, amilyennek elsõ olvasásra tûnhetett. A b
adjon neki kölcsön egy gépet, a Haditengerészet mindent meg fog tenni, hogy a végtelen-ségi
A kölcsönzés -nek mindenképpen zökkenõmentesen kellett haladnia, és nemcsak had-mûveleti o
A kialakult zûrös helyzeten az sem javított, hogy az R-5D Commandóból, amit Canidy és Whitt
A Commando egy akció teljesítése közben semmisült meg, amely olyan titkos volt, hogy a rész
Fine soha nem tudta meg, pontosan mi is volt azokban a zsákokban, amiket Canidy Commandójár
A Haditengerészet tehát kérte vissza a VIP-repülõgépét, vagy egy másik, azzal azonos típusú
Szerencsére, a Hollywoodban szerzett tapasztalatának köszönhetõen, Stanley Fine-nak ragyogó
Fine megoldása egyszerû volt. Ha a Hadiipari Bizottság és a Haditengerészet egy tanú-sítván
Egy kicsit rosszul érezte magát, amikor Douglass kapitány aki Annapolisban végzett, és ez
Miközben Fine gépelte a történtek kikozmetikázott változatát a Haditengerészet R-5D típus
vadászgépek lelõtték , arra gondolt, hogy mién örülhetett Douglass kapitány annyira a mego
Egy ügyvéd nyilván pontosan ilyen megoldást javasolt volna, míg egy hivatásos tisztnek ilye
Donovan beült a Princess hátsó ülésére. Stevens követte, a WRAC (Királyi Hadsereg, Nõi Test
Amint elindultak a repülõtérrõl, Stevens az ölébe tette merev aktatáskáját, kinyitotta a sz
A papírokon egy .38-as Banker's Special Coll revolver feküdt.
Stevens Donovan kezébe adta a sárga papírokat. Némelyiket Donovannek címezték, a többit ped
Donovan nekilátott mindegyiket figyelmesen elolvasni, miközben a Princess limuzin, nyomában
figyelte Donovan reakcióját az üzenetek tartalmára.
Majd megöl a kíváncsiság a következõvel kapcsolatban mondta, amikor Donovan egy rövid ü
PRIORITÁS
TITKOS
HADITENGERÉSZETI HÍRADÓS KÖZPONT, WASHINGTON D. C,
1942. DECEMBER 2., 18.00
LONDONI IRODAFÕNÖK, DONOVAN RÉSZÉRE
SAJNÁLATTAL KÖZLÖM, HOGY A FUTBALLSTADION LÁNCAI HASA-DOZNAK
HUDSON
TARTALÉKOS KORVETTKAPITÁNY
VÉGE
Jesszusom! mondta Donovan, és hangosan felsóhajtott.
Rossz hír? kérdezte Stevens, akit meglepett szokatlan megnyilvánulása.
Donovan úgy nézett rá, mint aki hirtelen nem tudja, kivel beszél, aztán megrázta a fejét. G
Nem adod vissza?
Ó Ed, tudod, a fontos üzeneteket szeretem magam iktatni mondta Donovan, aztán elõrehaj
elsõ adandó alkalommal húzódjon le, és álljon meg!
Aztán hátradõlt az ülésben. Stevens alezredes tudta, hogy ez most nem jó alkalom a kér-dezõ
Egy pillanattal késõbb a Princess lehúzódott az út szélére, és megállt. A WRAC-õrmester hát
Sétáljunk egyet, Ed! mondta Donovan, és kinyitotta az útpadka felõli ajtót.
Ahogy Stevens kiszállt, látta, a Ford is lehúzódik a Princess mögé.
Kérem, maradjanak az autóknál! kiáltotta Donovan, amikor meglátta, hogy Canidy kiszáll
Stevensszel az oldalán jó ötven méterre távolodott el az autóktól az úton, szemmel látha-tó
Hudson korvettkapitány az elnök kezdett hozzá Donovan. Gondolom, a Hudson
folyó után.
És? kérdezte Stevens. Semmit sem értett az egészbõl.
Ed. Itt az ideje, hogy beavassalak valamibe. Ez máshogy nem tudom mondani ez ennek a há
Bill, ha olyasmit tudok meg, amit Dave Bruce nem tudhat, átkozottul kínos helyzetbe kerül
Ez van mondta Donovan olyan szigorúan, hogy Stevens meg is döbbent egy pillanat-ra. N
Halványlila fogalmam nincs arról, hogy mirõl beszélsz.
Mindjárt megértesz mindent. Az atommaghasadásnak az a lényege, hogy energia
szabadul fel. Ha sikerült kiváltani ezt a bizonyos láncreakciót, akkor óriási energia fog f
Stevens nem tudott erre mit mondani.
Roosevelt úgy gondolta, hogy egy próbát megér a dolog, és felhatalmazást adott egy progra
Csak hírbõl. Ezredes a Hadseregnél? Mûszaki hadtest?
Dandártábornok mondta Donovan, és biccentett a fejével. Groves most Tennessee hegyei
És most már tudják, hogy lehetséges?
Az üzenetben éppen ez állt mondta Donovan.
És mi köze van a dologhoz az OSS-nek? kérdezte Stevens, aztán egy pillanatra el-hallgat
Az OSS kezdettõl fogva benne volt a projektben. Stevens szemöldöke felszaladt, de nem szó
Feltételezve, hogy a Chicagói Egyetemen dolgozók sikerrel fognak járni, megkezdtük a bomb
évekre vagyunk attól, hogy elkészüljön a prototípus. De legalább már tudjuk, hogy lehet-ség
Már megint elvesztettem a fonalat, Bill. Nem értetlenkedek. Tényleg nem értem.
Az uránium 235-öst az uránérc dúsítása révén nyerjük magyarázta Donovan. Jelen-leg ké
Ó! mondta Stevens, akinek most esett le a tantusz. Donovan bólintott.
Nem tudhattuk biztosra, hogy a Belga Kongóban talált uránérc a) valóban uránérc-e, vagy h
Ez volt az az anyag, amit Canidy és Fine elhozott mondta Stevens.
Az ércet képtelenség lett volna hajóval elhozni, vagy teherautóra tenni és Dél-Afrikába v
Én meg azt hittem, hogy a Kolwezi-mûveletnek a Norden célzókészülékhez volt valami köze
A haditengerészeti vezérkari fõnök is így gondolja mondta Donovan. Nincs jogo-sultság
És az elnök azt akarja, hogy tudjak róla? Miért?
Most a nemzetünk számára a legfontosabb az, hogy a mi bombánk hamarabb készüljön el, mint
Ezt még mindig nem értem, Bill. Mi köze van ennek ahhoz, hogy engem beavattál?
Donovan nem akart egyenes választ adni a kérdésre.
Az OSS második legfontosabb feladata az, hogy megakadályozza, hogy a németek akárcsak gya
tennének, ha megtudnák, hogy Perminek sikerült elõidéznie a láncreakciót.
Semmit sem lehet sokáig titokban tartani mondta Stevens, bár inkább csak hangosan gondo
Ez a titok lesz most a kivétel. Annak kell lennie.
Hányan tudnak róla?
Úgy egy tucat tudós, aki Groves keze alatt dolgozik. J. Edgar Hoovert is be kellett avatn
És ezzel visszatértünk a kérdésemhez. Miért pont én?
Te mindenrõl tudsz, ami itt történik és történni fog felelte Donovan. Azzal, hogy bea
És mivel már azt is tudod, mi élvez elsõbbséget, leállíthatsz olyan dolgokat, amelyek aka-d
Ez az irodavezetõ hatáskörébe tartozik.
Én is ezt mondtam az elnöknek mondta Donovan. Õ erre annyit mondott, hogy Dave-nek va
És mi a helyzet az aranygallérosokkal? Például Ike-kal? kérdezte Stevens. Õt min-den
A Hadseregnél három tiszt van beavatva. Groves, te és én. És egyelõre ez így is marad. Kö
Én így átkozottul kínos helyzetbe kerülök, Bill mondta Stevens gondolkodás nélkül.
A te helyzeted, Ed, bármennyire is kínosnak érzed felelte Donovan hûvösen , közel sem
Sajnálom mondta Stevens. Kicsit össze vagyok zavarodva. Donovan felnevetett. Stevens
A WRAC-õrmestered buzgón figyel minket az autóból. Biztos azt hiszi, hogy pisilni szálltu
Stevens hátrafordult. Még éppen látta, ahogy a WRAC-õrmester hátrapillant, hogy meg-nézze,
Azt gondolja, hogy akkora a hólyagunk, mint egy bálnáé mondta Stevens.
Donovan õszintén felnevetett, aztán megérintette Stevens alezredes karját, és elindult ve-l

(Kettõ)
Kent, Wbitbey House
1942. december 6.
Whitbey House, Stanfield hercegének õsi otthona, bõ tízezer hektárnyi földön terült el, ame
Amint arra számítani lehetett, õ királyi felségének Kormánya Whitbey House-t annak rendje é
A Whitbey House-t körülvevõ földön tizenöt méterenként táblák álltak, rajta a brit királyi
A táblák némelyikét fákra szögezték, másokat kõkerítésekhez kötözték, megint másokat pedig
hónap telt el azóta, hogy a táblákat kirakták, de már most is rongyossá és olvashatatlanná
Az öt és fél hektáros területen, amely közvetlenül ölelte körül Whitbey House-t, a birto-ko
A rekvirálást követõen Whitbey House használati joga õkirályi felségének Ingatlanügyi Minis
néven ismert, Különleges Mûveletek Szervezetéhez, végül a SOE-tól egy szinte ismeretlen ame
Az OSS valódi küldetésérõl csak néhányan tudtak. Még Bedell Smith altábornagy, Dwight D. Ei
A legtöbb magas rangú aranygalléros annyit tudott, hogy William J. Donovan ezredes kizáróla

A koponya és a keresztbe tett csont, valamint a szögesdrót amerikai volt. A szögesdróton kí


Az a három század, amely nem teljesített õrszolgálatot, rutinkiképzésen vett részt, de term
A harmadik akadály egy két és fél méter magas szögesdrótkerítés volt, amelynek mind-két old
Whitbey House kapusházában Kent rendõrségének egyik tagja teljesített szolgálatot.
Az õ dolga volt elirányítani azokat, akik véletlenül kerültek Whitbey House közelébe.
A rendõr kapott egy, az USA Hadserege által rendszeresített EE-8-as tábori telefont is. Ami
mûködésbe hozó kurblit , és közölte az USA Hadsereg õrszolgálatos õrmesterével, aki
az elsõ akadálynál strázsált, hogy most engedett át két, engedéllyel rendelkezõ jármûvet, é
A limuzin és a Ford majdnem másfél kilométert tett meg a századokkal korábban épített úton,
Amikor kiértek az erdõbõl, láthatóvá vált maga Whitbey House a széles, kanyargós ko-csiút v
Egy õrmester továbbengedte a két autóból álló konvojt, amely az õrparancsnok felé ha-ladt,
Amikor a két autó megállt Whitbey House bejárata elõtt, két tiszt várt az utasokra az ajtó
Mindketten tisztelegtek, amikor Donovan kiszállt az autóból, Stevens alezredes pedig minden
Donovan rendkívül érdekesnek találta Stanfield századost. Harmincas évei közepén járt, sápa
jelvényét viselte. Stanfield százados volt a brit vezérkar és az OSS Whitbey House-beli
állomása között az összekötõ tiszt. Donovan nagyon jól tudta, hogy a brit vezérkar azért kü

Donovan tudott róla, hogy Whitbey House hercegét, Stanfield repülõ alezredest (brit
Királyi Légierõ) lelõtték, és ütközetben eltûntté nyilvánították. Azt is tudta, hogy Elizab
Donovannek nem mondták el ugyan, pontosan hogyan zajlott a beszélgetésük, csak hogy Canidy
seggébe lenézõen.
Noha Donovan rendkívül helyénvalónak találta a hasonlatot, mivel a hercegné valóban eléggé
Érdekes mód, azután, hogy Canidy kiosztotta, õfõméltósága inkább odatartotta a másik orcájá
Megfürdök mondta Donovan. Aztán írok egy levelet a feleségemnek, amit Stevens ezredes
Természetesen, uram felelte Stevens.
Ma este már nem tartok igényt a nagy idegenvezetésre, tegyük át reggelre! Esetleg fel-hoz
Mit szólna egy szelet szép bélszínhez? kérdezte Canidy. Jamison hadnagy kifejezet-ten
Az pompás lenne mondta Donovan, és Jamisonra mosolygott. Jamison felvezette Donovant a
Rám férne egy ital mondta Canidy, miután Donovan eltûnt. És mivel ennek a léte-sítmény
Stevens felnevetett.
A maga whiskyjébõl iszunk, vagy a miénkbõl?
Pontosan tudta, hogy Canidy és Jamison négy láda whiskyt lopott el a londoni iroda rak-tárá
Ejnye, ezredes mondta Canidy , azt hittem, hogy már megbeszéltük a dolgot.
Én is iszom egyet, Dick mondta Stevens. Akár lopott, akár nem.
És õfõméltósága mit mond? kérdezte Canidy a hercegnétõl. Iszik egy jámborkortyot a par
Stevens látta a hercegnén, hogy nem sértõdött meg.
Köszönöm, õrnagy, de nem felelte a hercegné. Egy kicsit korai még nekem.
Én pedig követem a vezért, és veszek egy pompás, forró fürdõt jelentette be Whittaker.
Ha nem figyelünk rá, átmegy úri fiúba, és hetente kétszer fogja lecserélni az alsógatyá-j
A hercegné megrázta a fejét, aztán elindult a folyosón az irodák felé. Canidy Stevens és Fi
Whittaker az emeletre érve végigment a széles, parkettázott folyosón, aztán amikor egy mass
Whittaker az ágyra hajította a sapkáját, és besétált a fürdõszobába. Kinyitotta a csapot, a
Whittaker egyik kezében egy poharat és egy üveg skót whiskyt tartott az üveg nyakánál fogva
Óvatosan a kád peremére tette a whiskyt és a poharat, és fürdõsói kezdett szórni a most már
A víz felszínén megjelent némi hab, ami azonban nem elégítette ki Whittakert. Még több fürd
Whittaker nagyon meg volt elégedve a mûvével. Újra és újra ellenõrizte a víz hõmérsék-letét
Valaki belépett a fürdõszobába.
Ez érdekes. Ki sem néztem volna belõled, hogy szereted a habfürdõt.
Az elõkelõ származásúaknak kizárólag a legjobb jár felelte Whittaker.
Úgy érted, hogy a hozzád hasonlóknak? kérdezte a látogatója.
Kedves vagyok, vidám, engedelmes, tisztelettudó, s a többi, s a többi felelte Whittaker
valahogy nem jut mind az eszembe.
A látogatója kuncogott, aztán eszébe jutott valami.
Honnan szerezted a fürdõsót?
Mit gondolsz? felelte Whittaker.
Te gazember! felelte Stanfield hercegné õfõméltósága, aztán a kádhoz lépett, és a kezéb
Nos, tartok tõle, hogy most már csak egy dolgot tehetünk.
Persze felelte Stanfield hercegné mérgesen. Most jön az, hogy repülõvel hozatsz az Ál

Én inkább arra gondoltam, hogy addig kellene kiélvezned a habot, amíg van.
Azt akarod, hogy másszak be melléd a kádba? Te meghibbantál!
Nem tudod, hogy mit hagysz ki mondta Whittaker. Izéltél már habfürdõben?
Nem! felelte Stanfield hercegné. Whittaker megeresztett egy rakoncátlan vigyort.
Istenem, és ha bejön valaki? kérdezte Stanfield hercegné halkan.
Szerintem elég nagy a kád még egy párnak. Te kikre gondoltál?
Nem úgy gondoltam! felelte Stanfield hercegné, akinek csak most esett le, hogy Whittake
Fordítsd rá a kulcsot a zárban! mondta Whittaker.
Stanfield hercegné az ajkába harapott, de aztán megfordult, és bezárta az ajtót.
Aztán visszafordult Whittakerhez, a szemébe nézett, és lassan, de határozott mozdula-tokkal
Megpróbált leülni Whittaker mellé, de Whittaker addig igazgatta a lábát, hogy betusz-kolta
Gondolom, mondanom sem kell, hogy hiányoztál mondta Stanfield hercegné, aztán egy kicsi
Stanfield hercegné mozogni kezdett Whittakeren, aztán elnézett felette. A falon tükör volt,
féktelenül mozgott föl-le.
Lenézett Whittakerre. A férfi szeme be volt csukva.
Annyira fiatal gondolta Stanfield hercegné.
Hihetetlenül gyöngéd szeretetet érzett iránta. Whittaker fiatal volt, huszonnégy vagy
huszonöt éves, õ pedig betöltötte a harminchatot, férjnél volt, és tudta, a világon semmi s
De ez nem változtat semmin. Bármilyen abszurd is, az igazság az, hogy szeretem.
Akkor is, ha számára csak egy numera vagyok.
Szeretlek mondta.
Whittaker leállt, kinyitotta a szemét, és a nõre meredt. Stanfield hercegné egy pillanatig

Harmadik
(Egy)
Kent, Whitbey House
1942. december 6.
Canidy egy ódon íróasztal mögött ült, amelynek szerinte valami múzeumban lett volna a helye
Az OSS Whitbey House-beli létesítményének a parancsnoka lévén elképesztõ mennyi-ségû papírm
titkárnõre bízták volna.
Ahogy ötvenedszer, vagy talán már hatvanadszor írta a papír aljára, hogy Richard M. Canidy
válasszák ki a parancsnokává.
Canidyt még akkor vették fel az OSS soraiba, amikor még Információ-koordinátori
Hivatalnak hívták. Nem azért került oda, mert olyan nagyon értett a kémkedéshez, vagy bármi
Canidy elég naiv volt ahhoz, hogy elhiggye, azonnal végezhet a nemzetközi kémkedés-sel, ami
De aztán közölték vele, mivel bizonyos szigorúan titkos információk birtokába jutott, amely
Annak ellenére, hogy egyenruhát viselt, és vagy ezerszer írta a neve után, hogy õrnagy, US
leszerelte, õ pedig Burmába ment, hogy P 40-csekkel repüljön az amerikai önkéntes cso-port
Késõbb úgy döntöttek, hogy a Fulmar-mûvelet lebonyolításához szükséges valamiféle katonai s
Erre az apróságra szándékosan nem hívta fel senkinek a figyelmét, mert tartott tõle, hogy a
Whitbey House nem az elsõ parancsnoki posztja volt. Canidy õrnagyot bízták meg a COI Ne
COI-nak. A COI ott rejtette el De Escadre de Verbey francia altengernagyot, hogy késõbb fel
Mivel úgy gondolták, a tengernagy kellemesebben érezné magát, ha egy katona lenne a házigaz
valódi százados és valódi B-17-es századparancsnok volt,
Fine meg volt róla gyõzõdve, hogy amint megtette a COI-nak, amit kérnek tõle, vissza-küldik
Amikor a mûvelet véget ért, Fine-t gyakorlatilag Stevens ezredes helyettesévé tették meg, C
Canidy viccesnek találta, bár kicsit zavarta a tény, hogy az OSS újoncai õszülõ halánté-kú,
Természetesen a munka járt némi járulékos haszonnal. Õ volt Whitbey House parancs-noka, am
Valaki bedörömbölt az ajtaján.
Nyitva! kiáltott ki. Majdnem biztosra vette, hogy Jamison jött neki segíteni keresz-tül
De nem Jamison volt az,
Zavarok, Dick? kérdezte Vad Bill Donovan ezredes, ahogy belépett a szobába.
Canidy gyorsan felállt,
Egy csöppet sem felelte, és az asztalt szinte teljesen elborító papírhalmazra mutatott.
Donovan együtt érzõn felnevetett.
Látnia kellene, hogy mit készített Pete Douglas az én asztalomra! Lesz mit csinálnom, ha
Jamison nagyon sokat segít mondta Canidy. Tulajdonképpen egyedül is el tudja ve-zetni
Jimmy merre van? kérdezte Donovan.
Jimmy éppen egy virágot poroz be felelte Canidy. Akarja, hogy ide hozzam?
Donovan felnevetett.
Egy kicsit késõbb hívatjuk. Õt is, meg Stevenst, meg Fine-t. De elõtte szeretnék váltani
Némi kísértést érzek, hogy rákérdezzek Ann Chambersre mondta Donovan. Ha jól értettem
Ann Észak-Angliában van felelte Canidy. Húsz perccel ezelõtt végre sikerült tele-fonv
Ann Chambcrs a Chambers News Service haditudósítója volt. A Chambers New Service a Chambers
Adja át neki szívélyes üdvözletemet, ha látja! mondta Donovan.
Canidy felnevetett.
Ann Chambers komoly fejfájást okozott Donovannek és az OSS-nek. A legtöbb újságírót el lehe
A túlságosan kíváncsi újságírókat kórházba zárták néhány hónapos pszichiátriai kivizsgálás
Ha Brandon Chambers lányát pszichiátriai kivizsgálás ürügyén kórházba zárták volna márped
Mindenféleképpen mondta Canidy mosolyogva. Esetleg azt is megmondhatom ne-ki, hogy eg
Donovan nem bírta ki nevetés nélkül.
Oké mondta Donovan. Bevallom, néha vágyódom a régi szép idõk után, amikor a férfiak h
Aztán komolyra fordította a szót.
Kíváncsi lennék, mit gondol arról, hogy Fulmart visszavittük Marokkóba.
Kíváncsi rá? kérdezte Canidy. Oké. Amikor Fulmar kiugrott a B-25-ösbõl, úgy éreztem,
Félt, vagy talán dühös volt? kérdezte Donovan könnyedén.
Mindkettõ. Tényleg muszáj volt csalit csinálni belõle?
Igen felelte Donovan szimplán. És megérte. Most már majdnem biztosak vagyunk abban, h
Nos mondta Canidy , azt hiszem, az valóban fontos.
Rendkívül fontos mondta Donovan. Canidy nem szólt semmit, úgyhogy folytatta. Meg sem
Gondolom, ha el akarja mondani, úgyis elmondja felelte Canidy mosolyogva. Ha meg nem
Maga kezdi kitanulni a szakmát, Dick mondta Donovan, és visszamosolygott Canidyre.
Akkor elmondja?
A légi hadtest mennyit mondott el magának és Ed Stevensnek a németek sugárhajtású repülõg
Nem sokat. Csak annyit, hogy a németeknek van egy sugárhajtású repülõgép-prototípusuk, am
És maga mit gondol?
Én vadászpilóta vagyok felelte Canidy, aztán elgondolkodott. Illetve voltam.
Sokat ugyan nem tudok arról a német géprõl, de nekem az a véleményem, hogy sok bom-bázót fo
sebességre, és amelyre húsz milliméteres gépágyút szereltek, ami jóval kívül esik a
B-17-esek és a B 24-esek .50-es géppuskáinak a lõtávján.
A lényeg éppen ez mondta Donovan nagyon komolyan. Lehetséges, hogy a légi hadtest kén
Nekem úgy tûnt, hogy a légi hadtest aranygallérosai annyira nem aggódnak felelte Canidy
Ha a Luftwaffe legyárt mondjuk fél tucat repülõszázadra való sugárhajtású vadászgé-pet
Logisztikai katasztrófához vezetne, és borzalmasan rossz propaganda lenne a számunkra. Más
Jézusom!
És van itt még valami, Dick, amirõl nem tud. Ez teljesen új információ. A németek megkezd
Azt nem tudjuk, hogy hol. Maga repülõmérnök. Gondoljon csak bele! Robotrepülõgépek százai v
Canidy elgondolkodott a dolgon.
És hogyan akarják vezérelni ezeket a fegyvereket?
Nem vagyok repülõmérnök felelte Donovan. Azt hittem, maga majd elmondja
nekem.
Repülõmérnöki diplomám van, de ez minden.
Tudom magáról, hogy rendkívül szerény, Richard cukkolta Donovan Canidyt , de azt is tu
A navigációnak nem kell túlságosan pontosnak lennie mondta Canidy. Igazából csak egy
Canidy Donovanre nézett, aki bólintott.
Nagyjából ezt a választ adta Pritchard professzor is mondta Donovan-, aki egyébként üdv
Matthew Pritchard professzor Canidy egyik tanára volt az MIT-n. Tulajdonképpen együtt írta
Elég ijesztõ a dolog mondta Canidy. Minél jobban belegondol az ember, annál ijesztõbb
Matt Pritchard azt mondta, hogy a hajtómû lehet a fegyver egyetlen gyenge pontja. Ugyanez
Nem igazán értem mondta Canidy. Természetesen egyetértek vele abban, hogy a hajtómû a
Megakadályozzuk, hogy megépítsék a hajtómûvet.
És hogyan? kérdezte Canidy.
Inkább azt kellett volna mondanom, hogy késleltetni fogjuk a hajtómû megépítését, és hogy
És hogyan fogjuk késleltetni a megépítést? Milyen akadályokat fogunk gördíteni a németek
A legfontosabb feladatunk az, hogy elõször a sugárhajtású repülõgépek gyártását kés-lelte
És Von Mitfingsz ebben segíthet nekünk? Hogyan?
Úgy, hogy kihoz nekünk egy szakértõt, aki mindent el tud mondani azokról a hajtómû-vekrõl
Miért? A saját kohászaink nem tudják a választ?
Azt mondják, hogy több módszer is létezik. Nekünk pontosan kell tudnunk, hogy a németek m
És a fickó, akit ki akarnak hozni, meg tudja nekünk mondani? Donovan biccentett. Egy kics
Mindaz, amit elmondott Canidynek, igaz volt. Csak éppen nem mondott el neki mindent.
Ki ez az ember? kérdezte Canidy.
A neve Friedrich Dyer. Friedrich Dyer professzor, a Marburg an der Lahn-i Philips Egyetem
Eric is azon az egyetemen tanult mondta Canidy, Donovan ismét biccentett.
Canidy kétkedés nélkül elfogadta azt, amit hallott. Nem volt oka gyanakodni, és Dono-van ne
Donovan úgy vélte, ha Friedrich Dyert sikerül kihozni Németországból, talán a segítsé-gükre
Ha sikerül kihozni õket, talán besegíthetnek Leslie Groves Manhattan-tervébe.
De mindenesetre a németek így semmiképpen nem tudnák felhasználni a szaktudásukat. Mégis úg
Mivel Canidynek nem beszélhetett az atombombáról, a Dyer-mûveletrõl sem mondhatott el neki
A hajtómû prototípusának a fejlesztését egy marburgi gyárban végzik mondta Dono-van.
Fulmar? kérdezte Canidy. Jesszusom! Elektromûvek?
Viszonylag kisméretû elektromos kohókra van szükség az eljáráshoz, amely nagy, pontos hõm
Canidy felmordult. Mintha kicsit szégyellte volna, hogy erre nem gondolt.
Ha ki tudjuk hozni az elsõ embert, akkor a többit is ki tudjuk mondta Donovan.
Dr. Conant a Harvardról meggyõzte az elnököt arról, hogy a tudósok nem számítanak megújuló
Talán egyszerûbb lenne megölni õket. És olcsóbb is. Donovan döbbenten nézett Canidyre. Ne
Aztán Canidy szemébe nézett, és Donovan olyasmit látott benne, amit akár szégyennek is lehe
Nincs mk szégyellnie azon, amit mondott, Dick. Elképzelhetõ, hogy néhány embert kénytelen
A francba mondta Canidy.
Természetesen a logika most is az, hogy jobb akárhány halott német, mint egy halott ameri
Canidy megint felmordult.
Nem bánná, ha innék egyet, ezredes?
Reméltem, hogy engem is megkínál egy itallal mondta Donovan.
Ez sem igaz gondolta Donovan. Nem kívánom az alkoholt. De most iszom vele, mert tudom,
Canidy keresztülsétált a szobán egy asztalhoz, amin vagy fél tucat whiskys-, gines- és bour
Skót whisky megfelel?
Pompás felelte Donovan.
Canidy kevert két tömény italt, aztán visszament Donovanhez, és az egyik poharat a ke-zébe
És tartjuk a kapcsolatot ezzel Von Heurten-Mitnitzcel? kérdezte Canidy.
Von Heurten-Mitnitz gondolta Donovan , és nem Von Mitfingsz. Canidy annyira
elmerült a gondolataiban, hogy már a megszokott pimasz megjegyzéseire sem futja.
Berlinben van egy brit ügynökünk, akivel lazán ugyan, de összeköttetésben állunk.
Õ fogja felvenni a kapcsolatot vele, amint eljön az ideje. Hogy mikor, az magától függ.
Pontosan mi lesz az én szerepem ebben az egészben?
Azt hittem, magától is rájött, Dick. Maga kapja ezt az akciót.
Na, ez sem volt a teljes igazság. Donovan azt tervezte, hogy elõször csak beszél Canidyvel,
Mármint melyiket? kérdezte Canidy. A hozzuk ki Hogyis-hívják professzor- vagy a Heurt
Von Heurten-Mitnitzre gondoltam felelte Donovan, aki ebben a pillanatban döntött. Aztán
Van valami ellenvetése?
Canidy nem válaszolt azonnal.
Elbeszélgettem az egyik SOE-s fickóval mondta végül. Azzal büszkélkedett, hogy a brit
Szerintem maga jobban el tudná végezni ezt a munkát Eldon Bakernél mondta Do-novan. E
És most?
Úgy tervezze, hogy jó néhány órát fog eltölteni Ed Stevensszel, miután elmentem.
Õ majd elmond mindent.
Nem kell elmennem innen?
Egyelõre nem. Jó munkát végzett itt. Érdeklõdtem.
Erre mondják azt, hogy elhúzták elõtte a mézesmadzagot? kérdezte Canidy.
Donovan felnevetett.
Nem, erre a szituációra inkább az a mondás illik, hogy altatjuk az ellenséget.
Legalábbis megpróbáljuk elaltatni, mivel tudjuk, hogy figyeli minden lépésünket. Fine egyel
Svájcba? Minek?
Ismeri Allen Dullest?
Canidy megrázta a fejét, hogy nem.
Azt hittem, találkozott vele Washingtonban. Dulles a svájci irodafõnök. Jó ember.
Az a szándékunk, hogy felhasználjuk Stan Fine cionista kapcsolatait bármilyen hihetet-len,
Onnan pedig Németországba?
Ha belegondol, rájön, hogy ez szükségszerû felelte Donovan. Ezt már el is döntöt-ték,
Ha belegondol, rájön, hogy ez szükségszerû ismételte meg Donovan.
És Whittaker?
Whittaker folytatja az ügynökök kiképzését felelte Donovan.
Ó felelte Canidy gúnyos ártatlansággal a hangjában. Én meg már azt hittem, azt mondja
Canidy valamiféle reakcióra várt Donovantõl, de nem azt a reakciót, amit a szemében lá-tott
Jesszusom! mondta Canidy. Mikor? És miért?
Azt hiszem, mindent megbeszéltünk, amit meg kellett, Dick felelte Donovan színte-len ha

(Kettõ)
A Különleges Mûveletek Szervezete X. számú bázisa
1942. december 7.
A megbeszélésre egy kicsi, tölgyfával lambériázott helyiségben került sor a hercegi család
Ez a kifejezés azonban egy kicsit sem fedte a valóságot. A valóság ugyanis az volt, hogy õf
Õfõméltósága sokkal érdekesebbnek találta ezt, mint mondjuk azt, hogy a Chemin de Ferben mi
Nem a pénznek örült óriási földjei voltak Mayfairben , hanem a gyõzelem ízének.

És úgy döntött, majd bolond lesz lemondani errõl az érzésrõl a következõ amerikai útjáig, a
Õfõméltósága elbeszélgetett a Harrod's Gambling Hall3 tulajdonos-üzletvezetõjével. Amikor h
kiegészítõn a Harrod's Gambling Hall, Las Vegas, Nevada felírat állt.
Õfõméltósága sikeresen megtanította a barátait a játékra, az inasát és a többi szolgálóját
Ezért nevezték el a helyiséget, amelybe a pókerasztal, a székek és a speciális lámpa,
valamint a többi kellék került, kis bridzsszobának .
C (régen és most is így hívták) együtt járt õfõméltóságával az Oxfordra, s késõbb egyik
A személyzet a pókerre úgy tekintett fejezte be a történetet , mint azokra a fiatal nõ
A személyzet hétvégi különvendégek -nek nevezte õket.
Canidy és Stevens hangosan felröhögött. C csendesen kacagott egyet, mert örült neki, hogy
C finom úriember volt. A történettel nemcsak az volt a célja, hogy egy kicsit oldja a han
Az I. világháborúban a britek és a franciák egyetértettek abban, mivel az amerikaiak semmit

3Játékterem, kaszinó, a ford.

De a dolog nem egészen úgy sült el, ahogy a britek és a franciák tervezték, mivel hamar kid
Ebben a háborúban némileg megváltozott a felállás. Egy amerikai tábornok volt a fõpa-rancsn
Mivel Amerikában egy befolyásos réteg továbbra is úgy gondolta, hogy Európa háború-jához Am
A britek megértették, de a véleményük nem változott. Továbbra is úgy gondolták, a brit biro
Ha a briteken múlott volna, az OSS összes erõforrását anyagát, embereit és pénzét a kül
William J. Donovan ezredes volt a II. világháborús megfelelõje Black Jack Pershing
tábornoknak és az amerikai expedíciós erõnek az I. világháborúból. Természetesen az õ szakt
És jó néhány brit legnagyobb meglepetésére, az amerikaiak jól teljesítettek Észak-Afrika in
Stevens úgy gondolta, hogy igazából ezért ült most is ott C a pókerasztalnál éppen vele s
Ha a britek irányíthatták volna a két ügynököt, C személyes közbenjárására semmi szükség
C magával hozta a X. számú bázisra a MI-6 Helmut von Heurten-Mitnitzrõl és Johann Müllerr
Majdnem négy órába telt, mire az amerikaiak átnézték a fotókópiákat, feltették a kérdé-seik
Aztán az amerikaiak elmentek.
A MI-6 igazgatóhelyettese egyedül ült C -vel a pókerasztalnál, és kissé kábultan nézett C
Ha valami elmés megjegyzést készülsz tenni mondta C , akkor kímélj meg tõle, kérlek!
Komolyan elgondolkodtam valamin mondta a MI-6 igazgatóhelyettese. Be kell vallanom, a
C elmosolyodott.
Sejtettem, hogy valami romantikus eszmefuttatással fogsz elõállni. De nem hinném, hogy ti
Szüzek makacskodott a MI-6 igazgatóhelyettese. Esetleg gyilkos szüzek. De akkor is sz

(Három)
Marokkó, Casablanca,
Anfa Hotel d'Anfa
1942. december 8.
Noha most már a nyugati különítmény tisztjeinek a szálláshelyeként szolgált, a Hotel d'Anfa
Eldon C. Baker, a nem egészen negyvenkét esztendõs, holdvilágképû, ritkuló, hirtelen-szõke
Baker zsebében ott lapult egy parancs és a legfõbb hadsegéd által James B. Westerman névre

Baker egy másik igazolványt és egy másik parancsot is tartott magánál biztos helyen. Ezek
Noha a második parancs eredeti volt valóban a G-2 írta alá , Eldon C. Baker soha nem szo
A harmadik feladat fontosabb volt az összes többinél, ami Eldon C. Bakert a Hotel d'Anfába
Baker hamarabb vette észre Eric Fulmart, mint Fulmar õt. Ahogy Baker arra elõre szá-mított,
Olajzöld-drapp egyenruhát (nadrágot, inget és nyakkendõt) viselt, valamint fényesre pu-colt
Ahogy leült, meglehetõsen kérkedõ módon a mellette lévõ bárszékre helyezte a fegyve-rét, az
A bárban tartózkodó ifjú törzstisztek, akiket a legkülönfélébb, Casablanca mögöttes terü-le
Baker felállt az asztalától, a bárhoz ment, és felült a Fulmar melletti üres székre.
Wie gehts, Eric? kérdezte hibátlan német kiejtéssel. Was ist los?
A bárban tartózkodó tisztek a német beszédet hallva egy pillanatra elhallgattak. Baker arra
Fulmar oldalra nézett. A tekintete hûvös volt. Baker egy kicsit feszengeni kezdett, mert ez
Mit keres itt, Baker? kérdezte Fulmar. A tekintete megvetõ volt és gyanakvó.
Westerman javította ki Baker. Fulmar elgondolkodott a dolgon.
Akkor Westerman,
Nos, ideküldtek, és gondoltam, köszönök magának, ha már maga is itt van felelte Baker.
Hallottam az elõléptetésérõl, meg az Ezüstcsillagjáról. Gratulálok.
Francokat mondta Fulmar szimplán.
Beszélnem kell magával mondta Baker, miután úgy döntött, hogy feladja, és nem próbál me
Fulmar belekortyolt a whiskyjébe, aztán oldalra fordult, és hûvösen Bakerre nézett.
Baker arra gondolt, hogy Fulmarból olyan remek SS-tiszt válhatott volna, aki szívme-lengetõ
Akkor beszéljen! mondta Fulmar.
De nem itt mondta Baker. Nem mehetnénk a szobájába? Fulmar mondott valamit a pultosna
Némán mentek lefelé két szintet a lifttel, aztán a folyosón elsétáltak Fulmar lakosztályá-h
Nem tudom, hogy ez a szoba biztonságos-e mondta Fulmar.
Nem számít felelte Baker. Nem fog sokáig tartani a dolog. Elõvett a zubbonya szi-varz
Német toll? kérdezte Fulmar kíváncsian. Baker bólintott.
Nekem is volt egy hasonló.
Üljön le, Eric! mondta Baker, és egy kis íróasztal felé biccentett a fejével, miközben
Amikor Fulmar leült, adott neki egy képeslapot és két papírlapot, ami pontosan akkora volt,
Mi ez az egész?
Csak ez az egy képeslapom van, úgyhogy nem cseszhetjük el. Azt szeretném, ha lemá-solná e
Fulmar elolvasta a papírlapon lévõ szöveget. A képeslapot egy bizonyos Herr Joachim Freiens
Willi von K.
Mi a fene ez az egész? kérdezte Fulmar. Ki az a Freienstall? És, ha már itt tartunk,
Magához nincs köze a dolognak felelte Baker.
Nincs a francot. Akkor nem velem akarná lemásoltatni ezt a szöveget.
Mondjuk úgy felelte Baker hûvösen , hogy nincs joga megtudni, mirõl van szó, Eric.
Akkor írja meg maga a szaros képeslapot!
Tegye, amire utasítom, Eric! adta ki a parancsot Baker. Fontos dologról van szó.
A két férfi egy pillanatig farkasszemet nézett egymással.
Szeretném tudni, hogy milyen aljas trükk ez már megint mondta Fulmar. És hogy ezúttal
Pillanatnyilag nem mondhatok magának semmit felelte Baker.
A francba! mondta Fulmar, de a kezébe vette a töltõtollat, és lemásolta az üzenetet a p
Amikor végzett vele, Baker megnézte az írást, és bólintott.
Jó. Most ugyanígy másolja át a képeslapra!
Miközben Fulmar nekilátott másolni, Baker elõvett egy Zippo öngyújtót a zsebébõl, és eléget
Álljon fel! mondta Baker.
Miután Fulmar felállt, Baker ült le az íróasztalhoz. Letette a kartonlapokat az asztalra, a
Fulmar szemöldöke felszaladt, de nem mondott semmit.
Baker megvárta, amíg a nyála megszáradt, aztán nagy gonddal megtörölte a képeslapot a zsebk
Mit akar? kérdezte Fulmar.
Vegye el a képeslapot, és tegye a kartonlapra!
Elég lesz a hüvelykujjam és a mutatóujjam lenyomata? kérdezte Fulmar gúnyosan. Vagy a
Párszor vegye át az egyik kezébõl a másikba, aztán tegye a kartonlapra!
Fulmar követte az utasítását, Baker pedig rátette a képeslapra a második kartonlapot, az eg
Gondolom, mondanom sem kell, hogy errõl senkinek sem beszélhet.
Az igazság az, Baker felelte Fulmar , hogy maga olyan álnok gazember, ha akarnám, sem
A mi szakmánkban, Eric mondta Baker , sokan ezt a legnagyobb bóknak vennék.
Baker kezet nyújtott Fulmarnak.
Ez minden mondta Baker. De ha esetleg van valami, amit tehetek magáért
Washingtonban
Fulmar szándékosan nem vett tudomást Baker felé nyújtott kezérõl.
Maga a világon semmit sem tehet értem. Amit lehetett, már megtett értem.
Vagy inkább velem.
Sajnálom, hogy így gondolja, Eric mondta Baker.
Ó, azt lefogadom, hogy sajnálja felelte Fulmar.

Baker vállat vont, és kisétált a lakosztályból. Fulmar egy teljes percig meredt a zárt ajtó
A szentségit! mondta Fulmar, és kirohant a lakosztályából.
Csak most jutott eszébe, hogy az egyik vöröskeresztes lány, akinek elképesztõen szép szeme

(Négy)
Washington D. C.
Wardman Park Hotel
1942. december 16.
Ifjabb Peter Doug Douglass õrnagy, aki túl alacsonynak tûnt ahhoz, hogy pilóta lehes-sen,
Alabama és Észak-Carolina fölött azonban Doug Douglass megtalálta a kérdésre a vá-laszt. A
Charity Hoche várt rá az OSS egyik furgonjával. Doug elég jól ismerte. Tulajdonképpen egysz
Õ is a felsõ tízezer közé tartozott, ahogy Donovan, Jimmy Whittaker, Cynthia Chenowith, Ed
Átkozottul jól nézett ki a lány, amikor Doug meglátta. Fantasztikus mellek, hosszú, szõke h
Apám nem ér rá? kérdezte Doug Douglass.
Charity elmondta neki, az apja valóban nem ér rá, de ha Doug tud várni este nyolcig, ak-kor
Ha az apám elfoglalt, talán egy kis hancúrozás lenyugtatná a fáradságos küldetés miatt patt

Úgyhogy elmentek kettesben meginni egy sört, de persze Doug nem ihatott, mert aznap még rep
Aztán elmentek valahová vacsorázni, de Dougot nem igazán érdekelte, mit tettek elé. Szinte
Aztán nem köntörfalaztak tovább, bár a szavakkal finoman bántak. Charity közölte, hoz-zá ne
Ha nem Washingtonban lettek volna, hanem bárhol másutt, simán elmehettek volna egy szállodá
Aztán Charitynek eszébe jutott valami. Elmennek Ed és Sarah Bitter lakosztályába, a Wardman
Charity úgy gondolta, hogy Sarah meg fogja érteni, miért van szüksége Dougnak a szu-nyókálá
Sarah Child Bitter nagyon örült, amikor meglátta ifjabb Peter Doug Douglasst, a
Hadsereg légi hadtestének õrnagyát. Sarah férje, Bitter korvettkapitány több okból is rendk
A háború elõtti napokban Ed Bitter és Doug Douglass együtt repült a Repülõ Tigrisek-kel. Kö
Ha Doug nem ment volna utána, Ed vagy elvérzik, vagy japán fogságba esett volna.
Márpedig a japánok minden Repülõ Tigrist haramiának tartottak, és azonnal lefejezték azt, a
Doug Douglasst bármikor szívesen látták a kicsi Joe szobájában.
De nem olyan célokra, amelyekre Charity gondolt. Sarah be is hívta magával a tálalóhe-lyisé
Nem szeretnék közönséges lenni, Charity, de ha mindenképpen úgy akarsz viselkedni, mint a
Ha lenne is üres hotelszoba Washingtonban, mint ahogy nincs, akkor sem adnák ki egy pilót
Akkor addig vissza kell fognod magad, amíg nem sikerül lépned valamit ez ügyben mondta
Sajnos erre nincs idõ mondta Charity.
Mert ha nem bújhatsz vele ma este ágyba, akkor megvakulsz, mi? Meg szõr nõ a
tenyeredre.
Holnap ilyenkor már a picike repülõgépében fog ülni, és valahol az Atlanti-óceán felett f
Ezt õ mondta neked? kérdezte Sarah.
Nem, és nem is akarom, hogy tudja felelte Charity.
Ha ez valami hadititok, akkor miért mondod el nekem?
Miért? Fel akarod hívni Hitlert? Csak azért mondom el neked, mert szeretném, ha tud-nád,
Charity, tudod, hogy kedvellek téged, de ismerlek. Ha megtudom, hogy
Azért tudok a dologról, mert Douglass kapitány utasított, hogy szerezzek meg egy bi-zonyo
Istenem, ha Ed megtudja, megöl mondta Sarah elgyengülve.
Keddig úgysem jön haza érvelt Charity. Ezt pont te mondtad. És ha te nem mon-dod el n
Elmegyek Joe-val sétálni mondta végül Sarah, és hirtelen nagyon modern, világias nõnek
Sarah elvitte a kicsi Joe-t sétálni, pedig egyáltalán nem volt szüksége sétára. Hogy mi tör
Arra viszont nem számított, hogy nem végeznek, mire visszaér. Vagy hogy még órákon keresztü
Úgy döntött, az lesz a legjobb, ha nem mond semmit, és hogy majd csak akkor beszéli meg Cha
neki.
Jó, hogy Ed nem volt otthon, mert dührohamot kapott volna. De Ed azt mondta neki biztosra
Edwin Ward Bitter korvettkapitány három órával késõbb ért haza, valamivel éjfél elõtt.
Amikor a gyerekágyat a hálószobában találta, kíváncsi lett.
Ki a vendég? kérdezte Ed, amikor bebújt Sarah mellé.
Douglass felelte Sarah, és úgy tett, mintha nagyon mély álomból ébredt volna fel, pedig
Jó mondta Ed vidáman, és azonnal elaludt.
Így Sarah-nak maradi elég ideje arra, hogy átgondolja, hogyan kezelje a szituációt más-nap
Azóta, hogy férjhez ment, rájött, hogy az Akadémián végzett hivatásos tisztek sokban különb
A különbség nyilvánvaló volt. Például Doug, aki West Pointban végzett, és Ed, aki Annapolis
Erre most Doug Douglass is úgy dönt, hogy átlépi a határt. Volt egy fura szabály a hiva-tás
Egy tiszt nem visz fel holmi könnyûvérû nõcskéket egy tiszttársa otthonába, és fõleg nem he
Másnap reggel, amikor Ed felkelt, Sarah úgy tett, mintha még aludna. Tizenöt perccel késõbb
Doug mikor érkezett meg?
Nagyon késõn.
Éhes vagyok. Szerinted ébresszem fel?
Szerintem hagyd aludni! mondta Sarah, mert szerette volna egy kicsit késleltetni az elk
Egy francot hagyom mondta Ed némi gondolkodás után. Ha tudnád, hányszor vert fel õ me
Akkor ébreszd fel! mondta Sarah. Leszólok a szobapincérnek, hogy hozzon fel reggelit.
Sarah hallotta, ahogy Ed végigmegy az elõszobán Joe szobájáig, és vidáman szólítja Dougot.
Felvette a telefont, és négy személyre rendelt reggelit.
Doug arra ébredt, hogy valaki a nevét kiabálja, és dörömböl az ajtaján, meg hogy a hasa Cha
Óvatosan elhúzta a kezét, és a hátára fordult.
Atyaisten, hazajött. Ed rosszabb, mint az apám! Ha megtudja, hogy mit csináltunk,
kockát fog szarni dühében!
A karórájára pillantott. Az óra negyed tízet mutatott. Aztán Charity Hoche-ra pillantott.
Az álló faroknak, fõleg a te álló farkadnak, te farok, nincs lelkiismeret-furdalása.
Nesztelenül a szoba másik sarkába lopózott, felkapta a cipzáras táskáját, bement a fürdõ-sz
Charity biztos megfogja hallani a zuhanyt gondolta Doug. Úgy dörömböl a víz a zu-hanytá
Charity Hoche már akkor ébren volt, amikor Doug Douglass megmozdult az ágyban.
De akkor nem akarta jelét adni annak, hogy felébredt. Olyan jól érezte magát úgy, ahogy vol
Eszébe jutott, hogy mit mondott Sarah-nak elõzõ este. Vajon tényleg igazat mondott?
In vino veritas? És tényleg különleges volt ez a fiú neki. Tényleg több volt neki Doug Doug
Megpróbált nagyon lassan, ütemesen lélegezni, mintha még aludna, aztán érezte, ahogy az ágy
A szeme karikás volt, a haja kócos. A kezét a szája elé tartotta, hogy megszagolja a saját
A kezével megigazította a haját, amennyire csak lehetett, karikás szemét pedig meg-masszíro
lepedõt, helyrepofozta a lelapult párnákat, szépen elrendezte azokat a fejtámla elõtt, végü
Aztán úgy döntött, hogy semmi értelme úgy tennie, mintha Doug még sosem látta volna a testé
És azt is tudja gondolta keserûen , hogy úgy járok körbe, mint a tejeskancsó.
Amikor Doug kijött a fürdõszobából egy szál alsónadrágban, úgy tûnt, nem örül neki, hogy éb
Nyilván ki akart osonni szép csendben.
Jó reggelt mondta Charity, és Dougra mosolygott.
Jó reggelt felelte Doug, és mosolyt erõltetett az arcára. Ed tegnap éjjel hazajött.
Tudom felelte Charity. Van nálam rúzs. Ha gondolod, rajzolok skarlátbetût a hom-lokun
Õ ezt egyáltalán nem fogja viccesnek találni.
Sajnálom, ha úrrá lett rajtad a reggeli bûntudat. Mégis mit csináljak? Ugorjak ki az
ablakon?
Sarah jutott az eszembe mondta Doug.
Ezt el is hiszem neki. Ez a fiú minden más mellett még rendes is.
Nekem azt mondta, hogy keddig biztosan nem jön haza mondta Charity. Aztán egy fontos do
Doug bólintott, aztán neki is eszébe jutott valami.
Úristen, az apám!
Ha te nem mondod el neki, én sem szaladt ki Charity száján. Sajnálta, hogy ilyen idétle
Jesszusom mondta Doug türelmetlenül.
Egy órával ezelõtt beszéltem vele mondta Charity. Kilencig nem ér rá. A fairfaxi bázi
Doug meglepetten nézett Charityre.
Csak olyan hat óra körül fogsz felszállni mondta Charity. Egy front halad át a térség
Szóval tudod?
Nézd, mi a fenéért dolgozik az ember az OSS-nél, ha nem azért, hogy mindenféle tit-kot me
Akkor ami tegnap éjjel történt, ezért történt?
Ami tegnap este történt, az szolgálatból történt. Minden lány hazafias kötelessége javí-t
Charity azon tûnõdött, miért mondta azt, amit mondott, és hogy miért viselkedik így.
Egyszerûen nem értelek téged mondta Doug szinte szomorúan.
Sarkon fordult, hogy megkeresse az egyenruháját. Ott találta, ahová Charity elõzõ éjjel bea
Amikor felvette a nadrágját és az ingét, és nekilátott betûrni az ingét a nadrágjába, Doug
Örülnék, ha megpróbálnád megfékezni a nyelved, amikor kijössz. Nem szeretném to-vább nehe
Aztán felhúzta a sliccét, és kisétált a hálószobából.
A mindig úriember Bitter az asztalnál ült, és kávézott. Az asztal már meg volt terítve, de
Jó reggelt mondta Douglass olyan vidáman, amilyen vidáman csak tõle tellett.
Bitter felállt, és kezet fogtak.
Örülök, hogy látlak, cimbora mondta Bitter.
Én is mondta Douglass.
Mi járatban vagy Washingtonban? Persze csak akkor felelj, ha elmondhatod.
Átutazóban vagyok mondta Douglass. Innen a repülõtérre megyek.
Sarah annyira örül annak, hogy itt vagy, hogy négy fõre rendelt reggelit mondta Bitter.
Sarah és Douglass egy pillanatra összenéztek, aztán elfordultak.
Az a helyzet, Eddie mondta Douglass, miközben töltött magának egy csésze kávét , hogy
Ezt te csinálod? Tudsz róla? Honnan?
A Haditengerészet Catalinákat küld a kíséretetekre mondta Bitter. Én utaltam ki a Cat
Mik azok a Catalinák? kérdezte Sarah.
Hosszú távú, kétéltû felderítõgépek felelte Doug. Ha a vízre kell tennünk a gépe-ket,
Bár én is mehetnék veletek mondta Ed Bitter.
Nem örülnél te annak.
Kérdezhetek valamit a bevetéssel kapcsolatban? kérdezte Sarah.
Nem felelte Ed Bitter szimplán.
Charity lépett a helyiségbe az elõszobából.
Ed Bitter elõször Charityre nézett, aztán a feleségére, aztán megint Charityre.
Jó reggelt, Edwin mondta Charity tárgyilagosan. Azt hittem, csak kedden jössz vissza.
Hamarabb visszajöttünk mondta Bitter.
Ó, ez pompás! Kolbász. Olyan éhes vagyok, mint a farkas! Charity leült, és nekilátott kis
Bitter Douglassre nézett, aki nagyon ügyelt arra, hogy ne kelljen ránéznie.
Charity megevett egy darabka kolbászt, elégedett arcot vágott, és beszélni kezdett.
Douglass kapitány Baltimore-ban találkozik Douggal. Azt hiszem, Doug örülne, ha te vinnéd
Persze felelte Sarah.
A benzinnel gond lesz mondta Ed.
Vegyél a feketepiacon! mondta Douglass.
Én nem veszek semmit a feketepiacon felelte Bitter.
Pedig szinte mindenki ott veszi manapság jegyezte meg Doug.
A tiszteknek nem kellene mondta Bitter.
Ejnye, de magas lovon ülünk ma reggel! mondta Douglass. Vannak dolgok, amik nem méltóa
A feketén vásárolt benzinen kívül pontosan mire gondolsz? kérdezte Charity.
Ed dühös pillantást lövellt felé, aztán felállt.
Elnézést mondta Bitter összeszorított fogakkal, és kimasírozott a helyiségbõl.
Charity Douglassre nézett.
Bocs. Tudom, megígértem, hogy vigyázok a nyelvemre. Akartam is, de ez véletlenül kicsúszo
Kapja be! mondta Douglass. Álszent barom. Gyere, Charity, húzzunk el innen!
Kérlek, ne menjetek el! mondta Sarah.
Sajnálom, hogy kínos helyzetbe hoztalak, Sarah mondta Douglass. Te egy nagyon rendes
Talán jobb lenne, ha most elmennétek mondta Sarah.
És még te mondod nekem, hogy vigyázzak a számra mondta Charity Dougnak.
Doug odament hozzá, megragadta a karját, és elindult vele kifelé a lakosztályból.
Az ajtó bevágódott, a kicsi Joe pedig felébredt. Sarah odament hozzá, felvette, és bevitte
Elmentek már? kérdezte Bitter egy perccel késõbb.
Megkértem rá õket. Megmondtam neki, nem tûröm, hogy baromnak nevezzen téged a saját ottho
Ed feszengve nézett a feleségére.
Te álszent barom! mondta Sarah. Hogy mersz így viselkedni? Ez az ember a legjobb bará

Azóta, hogy feleségül vette Sarah-t, egyetlenegyszer sem hallott a szájából csúnya szót.
Amikor a baltimore-i repülõtérre értek, Douglass besétált a parancsnoksági épületbe, el-len
Sajnálom a tegnap estét mondta Doug apja. Nagyon szerettem volna együtt vacso-rázni v
Abszolúte felelte Douglass.
Ez kiváló végszó mondta Charity. Charity most szépen sátrat bont, és odébbáll.
El kell menned? kérdezte Doug.
Örülök, hogy újra láthattam, Douglass õrnagy mondta Charity, és kezet nyújtott Dougnak,
Én is módfelett örülök, hogy újra láthattam, Miss Hoche mondta Douglass komolyan, aztán
Edwin W. Bitter korvettkapitány futó alakja jelent meg a márványpadlójú folyosón.
Szabálytalan egyenruhát viselt. Nem volt rajta se nyakkendõ, se sapka, volt viszont egy kop
Nem szeretnék zavarni mondta Bitter.
Rúgd szét a seggét, apa! Eletében elõször szabálytalan egyenruhát visel.
Azért jöttem, hogy sok szerencsét kívánjak mondta Bitter.
Kösz mondta Douglass egy kicsit feszengve.
És hogy megmondjam, hogy te nagyon jól tudod, mekkora álszent barom voltam egész életembe
Egy igazi seggfej vagy mondta Douglass , de akkor is szeretlek.
És tõled is bocsánatot szeretnék kérni, Charity.
Semmi gond, Edwin mondta Charity. Én is régóta tudom, hogy egy álszent seggfej vagy.
Azt hiszem, egyáltalán nem vagyok kíváncsi rá, hogy mirõl van szó mondta Douglass kapit
Tényleg jobb, ha nem tudsz róla mondta Doug. Na, nekem mennem kell.
Kezet rázott az apjával.
Öleld már meg, az Isten szerelmére! adta ki a parancsot Charity.
Apa és fia meglepetten nézett rá, aztán megölelték egymást. Doug barátilag vállon bok-szolt
Én is kapok ölelést? kérdezte Charity.
Te egy csókot kapsz, de csak azért, hogy befogjam vele azt az automatára állított szá-dat
Hogy merészeli, uram mondta Charity, aztán megragadta Doug füleit, és viccesen, szenved
A dolog viccnek indult, a nézõk szórakoztatására, de a végén komolyra fordult. Ami-kor ab
Hideg van jelentette be Douglass. A két propeller elég nagy szelet kavar. Szerintem j
A földi személyzet már a csillogó, valamiért fenyegetõ külsejû, ikermotoros vadászgép melle
A repülõgép orrán, oldalt, a Doug Douglass õrnagy felirat fölé tíz fasírtot festettek. Mi
Indítok! kiáltotta Douglass a pilótafülkébõl. Az indítómotor felvisított, a bal oldali
Doug bal kézzel lazán intett. Az egyik motor felpörgött, és a P-38-as gurulni kezdett.
A repülõgépét gyakorlatilag eltakarta a többi parkoló gép, de õk csak álltak a terminál-épü
A gép jobbra dõlt, és harminc másodperccel késõbb eltûnt az égbolton.
Nem lesz semmi baja, Charity mondta Ed Bitter. Még nem láttam Dougnál jobb
pilótát.
Charity Edre mosolygott. Ez igazi bocsánatkérés volt tõle.
Negyedik

(Egy)
Németország, Berlin
Külügyminisztérium
1942. december 20.
Helmut von Heurten-Mitnitz, a Francia-német Fegyverszüneti Bizottság marokkói kép-viselõjén
Bizonyos körök szerint Von Heurten-Mitnitz kismértékben kegyvesztettként tért vissza. Az is
Tunéziába megy. Onnan aztán, amikor a Führer elérkezettnek látja az idõt, a Wehrmacht ellen
A bátyja, Von Heurten-Mitnitz gróf, aki nemcsak, hogy a náci párt egyik oszlopos tagja volt
A külügyminisztériumnál dolgozó legtöbb munkatársa szintén a védelmére kelt.
Von Heurten-Mitnitz karrierdiplomata volt, ahogy a családja számos tagja évszázadokon át. A
A politikához kevésbé értõ külügyes barátai egyenesen azt tanácsolták neki, hogy menjen a B
Noha az ötlet politikailag hibásnak bizonyult, volt benne valami elgondolkodtató.
Mivel a Führer a sikeres inváziót a magas szinten elkövetett francia árulással magyarázta,
Helmut von Heurten-Mitnitz kapott egy irodát, amely a külügyminisztérium épületének belsõ k
Már csak egy problémát kellett megoldani, Von Heurten-Mitnitz katonai státusát.
Miután leérettségizett a kelet-porosz Königsbergben, Helmut von Heurten-Mitnitz hat hónapot
A 127, pomerániai gyalogezred hagyományai egészen Von Heurten gróf 1582-ben kiállí-tott gya
Két hónappal késõbb felvételt nyert a Harvardra, ahol 1927-ben szerzett diplomát.
1931-1933 között a washingtoni német nagykövetségen dolgozott elõször kulturális atta-sékén
Miután New Orleansbõl hazatért Berlinbe ekkor már középszintû diplomatának számí-tott, ak
A katonai hírszerzés õrnagyi rangot ajánlott neki, természetesen ígéretet téve arra, hogy m
Aztán az SS tiszteletbeli Sturmbannführer (õrnagyi) rangot ajánlott neki. Von Heurten-Mitni
Von Heurten-Mitnitz remélte, hogy semmilyen egyenruhát nem kell majd magára öltenie, és szo
Ennek ellenére nem származott hátránya abból, hogy a klub tagja maradt. Az SS újabb tartalé
Von Heurten-Mitnitz a sebtében hozzáigazított fekete SS-egyenruhában letette az esküt, amel
Helmut von Heurten-Mitnitz arra gondolt, hogy megkéri Müllert, legyen jelen vagy az eskün,
Miután megmelegedett az új posztján, nekilátott megírni a Führernek szánt jelentést. Rendkí
A neve szinte azonnal megjelent a baráti és semleges nagykövetségek vendéglistáján, és gyak
Aztán, december 19-én az amerikaiak küldtek neki egy üzenetet.
December 20-án reggel, amikor a titkárnõje, Fraulein Ingebord Schermann belépett az irodájá
Helmut von Heurten-Mitnitz mindig feszengett a titkárnõje társaságában. Rendkívül komoly nõ
Ingebord Schermann szõke haja, amely feszes kontyban végzõdött, középen el volt vá-lasztva,
Von Heurten-Mitnitz szemében Müller volt a tipikus hesseni paraszt: nyers, egykedvû és lass
Fraulein Schermann Von Heurten-Mitnitz szerint harminc, harminckét éves nõ lehetett,
s még csak azt sem lehetett volna róla mondani, hogy nem vonzó. A bokája és a lábikrája kic
El sem tudta képzelni, amint Fraulein Schermann szeretkezés közben hangosan nyög, pedig nem
Gyanította, ha egy fiatalember lehetõséget kapna arra, hogy megfogja Fraulein Schermann keb
Nem õ választotta Fraulein Schermannt a titkárnõjéül, egyszerûen kapta és passz.
Tudom is, hogy kit adok melléd titkárnõnek, Helmut mondta a külügyi fõosztályve-zetõ.
Fraulein Schermann három okból került mellé. Az elsõ: a puszta véletlennek köszönhe-tõen a
Von Heurten-Mitnitz felpillantott a papírkötéses regényébõl, amelyet gondosan elrejtett az
Johann Müller SS-SD-Obersturmbannführer kíván beszélni a miniszter úrral.
Fraulein Schermann, megkérné az Obersturmbannführert, hogy fáradjon be?
Fraulein Schermann biccentett a fejével, szinte mechanikusan.
Jawohl, Herr miniszter.
Müller masírozott be az irodába. Fekete nagykabátot viselt, amely majdnem a bokájáig ért. A
Heil Hitler! kiáltotta Müller, és egyenes karral szalutált.
Heil Hitler! felelte. Nagyon örülök, hogy tudott rám szakítani egy kis idõt, Oberstur
Számomra megtiszteltetés, hogy itt lehetek, miniszter úr.
Bátorkodtam asztalt foglalni az Adlonban mondta Von Heurten-Mitnitz. Ha magá-nak is m
Ez rendkívül kedves a miniszter úrtól.
Remek ötletnek tartom, hogy a maga autójával megyünk. Csak veszem a kabátom és a kalapom,
Már majdnem a hajlított fából készült ruhafogashoz ért, amikor Fraulein Schermann megjelent
Müller Obersturmbannführerrel az Adlonban ebédelünk, Fraulein Schermann.
Amennyiben fontos telefonja érkezne akár az Obersturmbannführernek, vagy nekem, ké-rem, leg
Jawohl, miniszter úr.
Müller autója, egy felségjelzés nélküli Opel Kapitán a külügyminisztérium épülete elõtt par
Müller beült a volán mögé, és elhajtottak.
Elvinnél a lakásomhoz, Johann? kérdezte Von Heurten-Mitnitz. Be kellene szalad-nom va
Azzal, hogy Zehlendorfba mentek, onnan pedig vissza a belvárosba, nyertek egy kis idõt, ami
hazaszaladt ebédidõben valamiért, amit otthon felejtett.
Müller elhajtott az állatkert mellett, majd a Kurfürstendammon végigmenve a Brandenburgisch

A mellékutcában tornyosuló törmelékbe keskeny, éppen csak egy jármû számára ele-gendõ utat
Vissza fognak jönni gondolta Von Heurten-Mitnitz. Elõbb-utóbb vissza fognak jönni, ez e
Az oroszok megállították Von Mansteint jegyezte meg.
November 23-án a 6. német hadsereget, amely Sztálingrád határába ért, bekerítette az orosz
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Luftwaffe képtelen eljuttatni a csapatokhoz az ellát-mány
állomásozó Don hadseregcsoport vezetését, és törjön át az orosz vonalakon. Von Manstein Kot
Ó? kérdezte Müller nem kifejezetten meglepetten. És most mi lesz?
Most semmi nem lesz. Von Manstein hadereje elégtelen ahhoz, hogy újabb kitörési kí-sérlet
Újabb negyedmillió embert vesztettünk el jegyezte meg Müller.
Igen felelte, aztán egy teljes perc telt el, mire ismét megszólalt, Azért van jó híre
léptettek elõ.
A Brigadeführer dandártábornoki rangnak felelt meg.
Láttam a fotódat a Die Sturmerben felelte Müller szárazon. Hogy sikerült kijárnod?
Az új, kötelezõ katonai szolgálatra vonatkozó törvény szerint kis híján behívót kaptam az
Lehet, hogy eljön az idõ, amikor azt kívánod majd, bárcsak százados lehettél volna a pome
Úgy tudom, az ezredem jelenleg Von Paulus 6. hadseregének a részét képezi, és pilla-natny
Azt hiszed?
Képeslapot kaptam Bad Emsbõl. Szeretném, ha megnéznéd, és elmondanád, mit
gondolsz róla!
Müller biccentett, de addig egy szót nem szólt, amíg meg nem állt a kis zehiendorfi
családi ház elõtt.
Bad Ems? Mi a franc van Bad Emsben?
Egyes történészek szerint egy Bad Emsbõl küldött sürgöny robbantotta ki a francia-porosz
Tessék, nézd!
Miért raktad ebbe? kérdezte Müller, és az átlátszó borítékra bökött.
Gondoltam, talán van rajta ujjlenyomat. Vagy talán elragadtattam magam?
Müller vállat vont.
Helmut von Heurten-Mitnitz kiszállt az Opel Kapitanból, és a hófödte járdán a házát
körülvevõ kerítéshez, illetve a kapuhoz ment. Amint a házba ért, közölte a házvezetõnõjé-ve
Willi von K.? kérdezte Müller, amikor az autó ismét mozgásba lendült. Még azt sem tud
Eric von Fulmar Kolbe bárója mondta Von Heurten-Mitnitz.
Ez találgatás.
Ha megtalálod rajta az ujjlenyomatát, akkor nem az. Az apja, nyilván az apja. És Dyer pro
Abban majdnem biztos vagyok, hogy Berlinben megvan Fulmar ujjlenyomata felelte Müller.
Azt hiszem, vállalnunk kell a kockázatot.
Oké. Tegyük fel, hogy megnézem, vannak-e ujjlenyomatok a képeslapon, és összeha-sonlítom
Akkor azt tesszük, ami a lapon áll. Átadjuk az apjának és ennek a Dyer professzornak az ü
Németek kezdett hozzá Müller , olyan emberek, akiket ismerek, most halálra fagy-nak Or
Nem segíthetünk azokon, akik Oroszországban vannak. Nem tehetünk mást, mint
reménykedünk abban, hogy amit teszünk, azzal elõbb véget vethetünk ennek az õrületnek. Rész
Könnyû neked mondta Müller. Te elfilozofálgathatsz a dolgon. De én egy szimpla rendõr
Hirtelen rendõrszirénára lettek figyelmesek. Ekkor már az Avuson, a négysávos, teljesen egy
Müller lelassított annyira, hogy a motoros rendõr mellé érhessen. A rendõr éppen csak benéz
Az ebéd, amit a Hotel Adlonban fogyasztottak el, pompás volt. Vadkansültet ettek természe
A vadkant nem adták ingyen miért is adták volna , viszont így Göring tudathatta
Berlin felsõosztályával, hogy õ megosztja kelet-poroszországi vadászzsákmányát a néme-tekke

(Kettõ)
Anglia, Staffordshire
Az USA Hadsereg légi hadtest Aicham bázisa
1942. december 20.
Parancsnokként Doug Douglass õrnagynak jutott a megtiszteltetés, hogy megtartsa az utolsó e
Az alezredes pilóta volt ugyan, de bombázópilóta. Most viszont egy olyan tervet eszelt ki,
A bombázók korábban már próbálkoztak, de kudarcot vallottak, méghozzá több dolog miatt. A l
Az elsõ eligazításon Douglass megtudta, hogy már fejlesztés alatt van egy szuperbom-ba
A tengeralattjárók, amelyeket onnan indítottak, illetve ott tankoltak fel és láttak el hadi
A B-17-esek és a B-24-esek számos más okból nem tudták teljesíteni a küldetést. A ki-kötõke
Mindezen szempontokat alaposan fontolóra vették, és új taktikát eszeltek ki.
Arra a döntésre jutottak, hogy nem támadják többé a tengeralattjáró-kikötõ tetejét.
A bombákat a fõbejáraton fogják beküldeni. Ez alatt azt értették, legalábbis Douglassnek hi
P-38-as vadászrepülõ-csoportját, melynek parancsnoka nem volt más, mint ifjabb Peter Dougla
Figyelembe véve a fizika törvényét, amely szerint a mozgásban lévõ testek addig ma-radnak m

A terv az volt, hogy a bombákat pontosan akkor oldják ki, amikor a röppályája megfelelõ ahh
A bombázópilótából lett hadászati szakértõ azt is bejelentette, hogy az új taktika számos e
Így a víz felszíne felett mintegy harminc méterre repülõ P-38-asok
a bombák kikötõbe juttatásához ilyen magasságban kellett repülniük
a rádióhullámokkal mûködõ berendezések számára láthatatlanul fognak megérkezni.
Így sem a német vadászgépek, sem a légelhárítás nem fogja várni õket. Amint a P 38-asok led
Az utolsó eligazítás során Douglass mindössze egyetlen dologban értett egyet az alezre-dess
A kiképzési akkor szárazföldi csapatok támogatása címszóval rendelték el, de Doug tudta,
Ha Angliában tovább gyakoroltak volna, akkor a Luftwaffe szinte biztosan rájön, hogy mire k
Az eligazító tiszt azzal fejezte be az elõadását, hogy Atchambõl naplemente elõtt egy óráva
Doug semmi értelmét nem látta annak, hogy éjszakára megálljanak Ibsleyben, bár hiva-tásos t
Huszonkilenc P-38E-t vitt magával Ibsleybe december 19-én, és még tíz perce sem kez-dõdött
Saint-Lazare-tõl mintegy negyvenöt kilométerre Messerschmidt Me 109-esek vártak
rájuk. Ha nem a német radarok látták meg õket, akkor valaki más szólt nekik, hogy valami ké
Itt Vízkóros Vezér szólt Douglass a mikrofonjába. Padlógáz, és mindenki jön
utánam!

A huszonnyolc P-38-as pilóta ütközésig tolta a gázkart (TELJES KATONAI


VÉSZSEBESSÉG), ami egyrészrõl átkozottul megterhelte a motorokat, és hihetetlenül megnövelt
Három P-38-as pilóta teljesítette Doug parancsát, amit akkor adott nekik, amikor az eligazí
De erre soha nem került sor. Negyvennél is több német vadászgép rontott a P-38-asokra, és a
A hihetetlenül leleményes német mérnökök úgy tervezték meg a 88 mm-es légelhárító ágyút, ho
ellen akarták használni. Így aztán, amikor a P-38-asok látóterébe került a tengeralattjáró-
A légelhárítás hat P-38-ast lõtt le. Három egyszerûen füstté vált. Egyértelmûen telibe ta-l
Huszonkét P-38-as sikeresen kioldotta a bombáját. Úgy becsülték, hogy a negyvennégy 227 kg-
A hazaúton további két P-38-as veszett oda. Az egyiket egy Messerschmidt kapta el, a másikr
Késõbb arról kezdtek el beszélni a 8. légi hadsereg tisztjei a kantinban, hogy a 311.
vadászrepülõ-csoport azok a nyomorultak, akikbõl a szart is kiverték a saint-lazare-i te
A történet szerint eltusolták a testi bántalmazást. A 311-esek parancsnoka West Point-i tis
(Három)
Németország, Frankfurt am Main
1942. december 24.
Amikor a Berlin-Frankfurt vonalon közlekedõ vonat betolatott a frankfurti fõpályaudvar-ra,
Ahogy jó rendõrhöz illik, Müller azonnal kiszúrta a pályaudvar biztonsági embereit.
Az állomás távolabbi végén hogy senki ne hagyhassa el a pályaudvart a rendezõ pálya-udvar
Elméletben a civil kizárólag azért hordhatta, hogy a megjelenése segítse a munkájában, amit
Müller Obersturmbannführer általában nem tartotta valami sokra a Gestapo ügynökeit. Jól ism
Az állomás peronjai végén ellenõrzõ pontokat állítottak fel. Az egyik ellenõrzõ ponton a Fe
személyazonosságát és az utazásra feljogosító papírjait, a másik pedig a többiekét.
Két másik bõrkabátos-filckalapos férfi állt még a peronon, és figyelte az ellenõrzést.
Müllert kicsit meglepte, hogy két fekete egyenruhás férfi is ott állt a peronon a vasúti re
ácsorogva.
Amikor a szerelvény megállt, Müller levette a bõröndjét a csomagtartóról, leszállt a vo-nat
Müller Obersturmbannführer?
Az vagyok.
Heil Hitler? mondta a Hauptsturmführer, aztán megint elkiáltotta magát. Vegye át az O
A Scharführer elvette Müller bõröndjét.
Kramer Standartenführer küldött ki minket maga elé, Herr Obersturmbannführer mondta a H
Nagyon kedves a Standartenführertõl. Alig várom, hogy találkozhassak vele.
Müller csak felületesen ismerte Kramert. Annyit tudott róla, hogy õ az SS-SD hesseni részle
Egy Opel Admiral, nyilván Kramer saját szolgálati autója parkolt a Hauptbahnhof elõtt. Az ü
Kedves Johnny mondta Kramer, amikor megpillantotta Müllert az irodája ajtajában. Fel is
Müllernek feltûnt, hogy Kramer nem a szokásos Heil Hitlerrel! köszöntötte.
Nagyon kedves magától, hogy kiküldte elém az embereit, Flerr Standartenführer mondta Mü
Nem is tudja, mi? kérdezte Kramer boldogan. Reméltem is, hogy nem tudja még.
Uram?
Geehr mondta Kramer a Hauptsturmführernek , kérem, adja oda neki a karácsonyi ajándéká
Geehr összeütötte a bokáját, aztán egy egészen kicsit meghajolt, és átnyújtott Müllernek eg
Rögtön felhívtam Berlint, amint megkaptam a táviratot, Johnny, és azt mondták, hogy szaba
A dobozban az SS-Standartenführereknek járó váll-lapra és hajtókára kitûzendõ rendfokoz
Ezek szerint, Herr Standartenführer mondta Kramer , feltételezhetem, hogy én va-gyok a
Nem is sejtettem mondta Müller.
December l-jével léptették elõ mondta Kramer, és csettintett az ujjaival. Geehr egy táv
Kérdés nem férhetett a dologhoz. Müllernek egy külön bekezdést szenteltek a táviratban:
REINHARD HEYDRICH SS-OBERGRUPPENFÜHRER ÖRÖMMEL TUDATJA, HOGY JOHANN MÜLLER SS-SD-OBERSTURMB
1942. DECEMBER 1-JÉVEL SS-SD-STANDARTENFÜHRERRÉ LÉPTETI ELÕ.

Megtarthatom? kérdezte Müller, amikor Kramer lelkesen szorongatni kezdte a kezét.


Aztán Kramer csettintett az ujjával, Geehr pedig kiment, majd egy tálcával a kezében tért v
Hogyne, természetesen felelte Kramer. Bár az idõzítés egy kicsit fura.
Uram?
Ha nem szenteste lenne, Johnny, ragaszkodnék hozzá, hogy ne csak egy pohár snapsz-szal ün
A vonatom fél ötkor indul mondta Müller.
Nonszensz. Természetesen szolgálati autót kap, Herr Standartenführer.
Lekötelez mondta Müller.
És persze gépkocsivezetõt tette hozzá Kramer.
Nem szeretném, ha miattam kellene valakinek karácsonykor szolgálatban lennie
felelte Müller.
Ez kedves magától mondta Kramer. Nos, akkor miféle jármûvünk van, amit oda-adhatunk a
Ott van az a pompás Autounion sportautó, Herr Standartenführer felelte Geehr.
Pazar! Megfelel magának, Johnny?
Tökéletesen mondta Müller.
Ha leveszi a zubbonyát, Johnny, megkérem Frau Zernt, tegye fel a rangjának megfelelõ rend
Parancsol?
Steighofen báró földi maradványait hazahozták a keleti frontról felelte Kramer. Decem
veszem, hogy a báróné örülne, ha részt tudna venni a temetésen.
Ami lefordítva annyit jelent gondolta Müller , hogy politikailag bölcs lépés lenne, ha j
A Steighofen család kiváló kapcsolatokkal rendelkezik, Johnny folytatta Kramer, mintegy
Huszonnyolcadikát mondott?
Igen.
Egészen biztosan el tudok menni mondta Müller.
Akkor ott találkozunk. Nos, kedves Johnny, még egyszer szeretnék gratulálni az elõ-léptet
Azért lettem kedves Johnny gondolta Müller , mert ez az alak nagyon jól tudja, hogy eg
Esetleg használhatnám a telefonját, mielõtt elindulnék? kérdezte Müller.
Hát, hogyne felelte Kramer.
Tudnák nekem kapcsolni Helmut von Heurten-Mitnitzet a külügyminisztériumból? Azt hiszem,
Kramer Geehr felé biccentett, aki felvette a telefont, és utasította a központost, hogy in-
Müller azért akarta Müller irodájából felhívni Von Heurten-Mitnitzet, hogy megerõsítse Kram
Von Heurten-Mitnitz lehetõséget kapott, hogy beszélhessen Fulmar apjával, méghozzá gyanún f
A hívást azonban az SS-SD hesseni parancsnokának az irodájából indították, és azt senki nem

(Négy)
Az Autounion sportkocsiról kiderült, hogy egy valóban sportos, citromsárga színre
fényezett, lenyitható tetejû automobil. Müller felhajtott vele az autópályára, és egészen G
Arra gondolt, hogy más körülmények között igazán csodás lett volna a hazatérés, hiszen reme
Amikor a marburgi kapitányságról Poroszországba ment, még egyszerû Wachtmann volt, akit tel
Akkor meg sem fordult a fejében, hogy egy nap majd belép az SS-SD-hez, vagy hogy Obersturmb
Giessent lebombázták a szövetségesek valószínûleg alternatív célpont gyanánt, mert Frankf
Ahogy lefordult a fõútról a Frankfurterstrasséra, egy kicsit eltûnõdött azon, hogy ebben a
Elhajtott egy laktanya mellett, aztán a sárga sportkocsival megállt a macskaköves parko-lób

Az ügyeletes Scharführer, aki szemmel láthatóan megdöbbent azon, hogy ilyen magas rangú tis
hívták. Amikor Müller belépett a rendõrséghez, még Unterwachtmannként, Zeiman volt a tizede
Heil Hitler! mondta Zeiman. Mit tehetek a Standartenführerért?
Hogy van, Otto? kérdezte Müller, és kezet nyújtott az idõsebb férfinak. Örülök, hogy
Rendkívül kedves, hogy Herr Standartenführer emlékszik rám mondta Zeiman
ragyogó arccal.
Ha magunk vagyunk, Otto, szólítson csak Johnnynak, mint régen!
Az idõsebb ember elpirult. Müllernek eszébe jutott, hogy Zeiman régen sem szólította soha J
Peis Hauptsturmführer az ügyeletes tiszt mondta Zeiman. Szóljak neki, hogy itt van?
Peist, Marburg SS-SD-parancsnokát szintén régrõl ismerte Müller. Zeimanhoz hasonlóan õ is h
A fõnök szenteste is dolgozik? kérdezte Müller, aztán folytatta, mielõtt Zeiman vála-sz
Wilhelm Peis egy pillanattal késõbb már az elõcsarnokban volt. Szemmel láthatóan va-donatúj
Heil Hitler! , aztán megkérdezte, miben segíthet.
Meglepte, Müllert a regionális irodában látja, az pedig még ennél is jobban meglepte, hogy
Heil Hitler! mondta Müller. Reméltem, hogy megihatunk egy pohárka italt szentes-te, p
Nagyon sajnálom, de semmivel nem kínálhatom meg, Standartenführer felelte Peis.
Akkor talán menjünk el a Café Witzbe? kérdezte Müller.
Ha a Standartenführer megvár, akkor máris hozom a kabátomat. Pompás autó mondta Peis,
Ez Kramer kocsija. Volt szíves, és megengedte, hogy használjam.
Szabad megtudnom, hogy mi járatban van? Netán valami hivatalos ügyben jár? kér-dezte Pe
Hivatalosan szabadságon vagyok, Peis felelte Müller.
Értem, Herr Standartenführer.
Szenteste van, Wilhelm mondta Müller. Ráadásul nagyon régóta ismerjük egymást. Nem sz
Igen, természetesen felelte Peis elégedetten.
A Café Weitz tulajdonosa, egy sápadt arcbõrû, hatvanas éveiben járó férfi, aki foszlott gal
A tulajdonos közölte velük, rendkívül örül, hogy megtisztelték a jelenlétükkel a kávézó-ját
Itt születtem mondta Müller, de rögtön meg is bánta. A kávézó tulajdonosa olyan ar-cot
De évek óta nem itt élek. Az édesanyámat jöttem meglátogatni karácsonykor.
A pincér azonnal hozott az asztalukhoz egy üveg Steinhagert és egy üveg francia konya-kot.
Amíg itt tartózkodom, nem hivatalosan kezdett hozzá Müller, amikor a kávézó tulaj-donos
Állok szolgálatára, Herr Standartenführer. Johann mondta Müller mosolyogva.
Johann ismételte meg Peis feszengve.
Meséljen nekem Dyer professzorról!
Peis biccentett, mint aki egyáltalán nem lepõdött meg a kérés hallatán.
Mire kíváncsi? Meglehetõsen vastag az aktája. Ha az irodában szólt volna, meg tudtam voln
Elég, ha elmondja, Wilhelm mondta Müller.
Nos, elég jól ismeri Albert Speert mondta Peis.
Müller megdöbbent az információt hallva, de rendõr volt, ezért a döbbenet nem látszott az a
Tudom mondta türelmetlenül. Mi van még?
Professzor az egyetemen, és mindent tud a fémekrõl.
A személyes jellegû adatok érdekelnének. Mit tudtak meg róla?
Nos, egy alkalommal rajtakaptuk, amint pénzt próbált kicsempészni az országból mondta P
Müller elengedte a kérdést a füle mellett.
Meséljen nekem errõl az ügyrõl! Miért nem ítélték el?
Müller látta Peisen, hogy kellemetlenül érintette a kérdés. Tudni akarta, hogy miért.
Tudja, hogy van, Johann mondta Peis kicsit idegesen. Egyesekért megteszünk ezt-azt.
Mit tud tenni Dyer magáért?
Peist ez a kérdés az elõzõnél is kellemetlenebbül érintette.
Családja van? kérdezte Müller.
Egy gyereke felelte Peis. A felesége meghalt.
És az a gyerek történetesen nõnemû, igaz? Maga pedig kefélgeti? Peis rémülten nézett Müll
Senki sem tökéletes, Wilhelm mondta Müller.
Az ö egész még akkor történt, Johann, amikor még a háború elõtt. Lefüleltük, amikor Sv
Nem semmi lehet az a nõ mondta Müller mosolyogva. Lassan 1943-at írunk.
Két diák után nyomoztunk hivatalból, két egyetemista után.
Pontosabban? kérdezte Müller.
Az egyik egy arab volt, egy arab fejes fia
A neve? kérdezte Müiler. Pontosan tudta, kirõl volt szó, de Peis szájából akarta hal-la
El Ferruch mondta Peis diadalmasan, amikor végre sikerük elõkotorni a nevet az agya egy
Szidi Hasszán el Ferruch mondta Müller. Kszar esz Szúk pasájának a fia.
Mi van vele?
Peis szemmel láthatóan feszengett, de nem lepõdött meg azon, hogy Müller tudott
El Ferruchról.
Parancsot kaptunk, hogy nyissunk neki aktát mondta Peis.
És megnyitották? Együtt lakott
Eric von Fulmarral, Kolbe grófjával szólt közbe Müller. Én azt kérdeztem, hogy nyitot
Hogyne, természetesen felelte Peis. El is küldtem az anyagot Frankfurtba. Gondo-lom,
Mi köze van ennek Friedrich Dyer professzorhoz?
A pénzcsempész akcióját ugyanakkor füleltük le felelte Peis. Behívattam a lányát egy
Amikor pedig a páros elhagyta az országot, maga megtartotta a lányt mondván, hátha jó le
Tudja, hogy van ez mondta Peis, és szemmel láthatóan megkönnyebbült, amikor látta, hogy
Wilhelm mondta Müller. Úgy egy hétig maradok. Egy hetet szeretnék eltölteni az anyámm
Csak mondja meg, hogy mikor és hol, Johann mondta Peis.
Én megmondom, hogy mikor, maga pedig megmondja, hogy hol!
Ötödik
(Egy)
Anglia, London
A szövetséges expedíciós haderõ fõhadiszállása (SHAEF)
Haditengerészeti részleg, gépjármûpark
1942. december 24., 16.00
Két fehérsapkás teljesített szolgálatot a kis, hullámlemezbõl készített diszpécserbódéban,
A fehérsapkások elkezdtek felállni.
Maradjanak csak ülve! mondta a korvetthadnagy gyorsan, majd hozzátette:
Kellemes ünnepeket!
Kellemes ünnepeket magának is, uram mondták a fehérsapkások majdnem kórusban.
A nevem Kennedy mondta a korvetthadnagy. Ideszóltak maguknak telefonon?
Igen, uram felelte az idõsebbik fehérsapkás (lehetett vagy huszonkét éves). Egy jármû
Így van felelte Kennedy.
Nem szívesen teszem, különösen szenteste mondta a fehérsapkás , de nézzen körül, uram,
Három gépjármû parkolt a csarnokban. Egy háromnegyed tonnás autómentõ, egy Buick szedán és
Ha úgy gondolja, hadnagy, akkor indulhatunk mondta a másik fehérsapkás. Hová megyünk?
A légi hadtest Atcham bázisára felelte Kennedy. Staffordshirc-be. Tudja, merre van?
Csak azt tudom, hogy átkozottul messze van innen. Kennedynek hirtelen eszébe jutott valam
Semmi értelme, hogy mind a ketten átfagyjunk mondta Kennedy. Egyedül viszem el a dzsi
Ó, nem tudom, hogy szabályos-e, hadnagy mondta az idõsebb fehérsapkás. Magá-nak jár a
Ha valaki akadékoskodna, mondják neki, ragaszkodtam hozzá. Gondolom, tele van tankolva.
Igen, uram, és a menetlevélhez benzinjegy is jár.
Akkor rendben is volnánk mondta Kennedy, Ez minden.
Hadnagy úr, volna szíves írásba adni, hogy nem kérte a gépkocsivezetõt?
Papírja van?
Fél öt lett, mire Kennedy ráhajtott a dzsippel a Great North Roadra. A háború elõtt jó néhá
Volt térképe, õ maga rajzolta igen nagy gonddal, még a kanyarok közötti távolságokat is bej
Kilenc órakor, nem szívesen ugyan, de feladta. Az éjszakát egy kis vidéki fogadóban töl-töt
Másnap hajnalban ismét a volán mögé ült borostásan, nedves egyenruhában. A szobá-ban volt
Két órájába telt, mire Atchambe ért. Miután megvizsgálta Kennedy igazolványát és a menetlev
Kennedy ebbõl arra következtetett, hogy valamilyen hadmûvelet van folyamatban, és hogy nagy
Úgy döntött, hogy Peter Douglass õrnagy megér egy próbát. Ha mégsem jön össze a
találkozó, majd kitalál valamit, hogy elszabadulhasson a bázisról.
Ahogy elhajtott a homokzsák bunkerekben parkoló, esõáztatta P-38-asok mellett, egy
B 25-ös húzott el fölötte, de olyan alacsonyan, hogy még a lángot is látta a motor kipufo-g
Kennedy haditengerész-pilóta két dologra tudott gondolni: vagy õ mérte fel rosszul az idõjá
Az USA Hadsereg légi hadteste 311. vadászrepülõ-csoportjának parancsnoksága egy Quonset kon
Amikor Kennedy bekopogott az ajtón, senki sem szólt ki, úgyhogy benyitott, és belépett. Oda
Amikor megrázta a vállát, hogy felébressze, Kennedy arra számított, a katona ideges lesz, a
Douglass õrnaggyal szeretnék beszélni.
Alszik mondta az õrmester gyanakodva, aztán kelletlenül lemászott a priccsrõl, és nekil
Fontos dologról van szó, õrmester. Volna szíves felébreszteni?
Ott van mondta az õrmester, és egy zárt ajtóra mutatott, mintha csak azt akarta volna m
Kennedy az ajtóhoz ment, bekopogott, de senki sem szólt ki. Ifjabb Peter Douglass, a Hadser
Kennedy a priccshez ment, és végignézett Douglass õrnagyon. Azon tûnõdött, mennyi lehet iga
Kennedy elõrehajolt, és megrázta Douglass vállát. Douglass dühösen felhorkant, aztán az old
Douglass õrnagy mondta Kennedy.
Douglass nem felelt.
Kennedy már éppen azon volt, hogy megint megrázza az õrnagyot, amikor a külsõ iro-dából han
Kellemes karácsonyi ünnepeket, õrmester. Minket a 8. légi hadsereg tripperbrigádjától kül
Az õrmester felnevetett.
Odabent van, uram. És kellemes karácsonyt maguknak is.
A két tiszt egy õrnagy és egy százados belépett Douglass irodájába. Elõször az alvó Dou
Kennedy hirtelen arra gondolt, hogy csak ez a két fickó vezethette azt a B-25-öst ebben a t
Douglass õrnagy, aki hirtelen teljesen felébredt, sértõdötten nézett rájuk.
Hülye faszok! kiáltotta Douglass dühösen.
Csitt! felelte James M. B. Whittaker százados. Az angyali hírnök szólt!
Barmok mondta Douglass õrnagy, de most már mosolygott.
Öltözz fel! mondta Canidy. Kiviszünk a sötétzárkádból.
Gondolom, tisztában vagytok vele mondta Douglass, miközben felállt, és gyorsan meztelen
Csak a kapu van bezárva felelte Canidy.
Repülõgéppel jöttetek? Ti tényleg repültetek ebben a takonyban?
Ó, ti kicsinyhitûek! mondta Whittaker.
De tényleg öltözz fel gyorsan, Doug, mert romlik az idõ! jegyezte meg Canidy.
Douglass Kennedyre nézett, miközben felhúzott egy tiszta alsógatyát.
Tisztában van vele, hadnagy mondta Douglass , hogy ha ezzel a két alakkal lóg,
búcsút inthet a haditengerészeti karrierjének?
Nem ismerem az urakat mondta Kennedy kissé mereven, de mosolyogva.
Azt hittük, a te haverod mondta Whittaker.
A nevem Kennedy mondta a hadnagy. Azért jöttem Londonból, hogy beszéljek magával, Dou
Velem? Mirõl?
Saint-Lazare-rõl felelte Kennedy.
Londonból kocsikázott el idáig azzal a dzsippel ebben az esõben? kérdezte Whittaker hit
Így van felelte Kennedy. Tényleg fontos dologról lenne szó.
Én nem akarok Saint-Lazare-rõl beszélni jelentette ki Douglass hûvösen, miközben belebú
Maga ifjabb Joseph P. Kennedy, igaz? kérdezte Canidy.
Igen uram felelte Kennedy, aki szemmel láthatóan meglepõdött azon, hogy az õrnagy tudja
Nem azt mondtad az elõbb, hogy nem ismered? kérdezte Douglass.
Nem is ismerem, csak hallottam már róla felelte Canidy.
Szabad megkérdeznem, hol? kérdezte Kennedy.
Tartok tõle, hogy nincs joga tudni a választ felelte Canidy.
Én is ismerem mondta Whittaker. Maga a Cambridge-re járt, igaz?
A Harvardra, ha erre gondol.
Jim Whittaker mondta Whittaker, és kezet nyújtott Kennedy-nek. Harminckilenc-ben vége
Kennedy kezet rázott Whittakerrel.
Sajnálom, de nem tudom, hogy ki maga mondta Kennedy.
Pedig nem is egyszer rúgta szét a seggem lacrosse4-ban felelte Whittaker.
Kennedynek még mindig nem ugrott be Whittaker. Vállat vont, és megrázta a fejét.
Nos, nem szívesen vetek véget a régi szép idõk felemlegetésének mondta Canidy , de ha
A legnagyobb tisztelettel, uram, én csak azért kocsikáztam ide Londonból, hogy be-szélhes
Sajnálom felelte Douglass. Már mindent elmondtam Saint-Lazare-rõl.
Arról van szó, drága barátom, hogy Kennedy hadnagy és még néhány szabad gondol-kodású had

4Kanadai kétkapus, ütõs labdajáték, a ford.


Õrnagy mondta Kennedy dühösen , ez szigorúan titkos információ!
Ja, ja mondta Canidy. Tudom én. Mondok én magának valamit, Kennedy. Jöjjön velünk, és
Dick, jó ötlet ez? kérdezte Whittaker.
Kennedy hadnagy apja volt itt valamikor a nagykövet felelte Canidy. Szerintem megbízh
Dick, én tényleg nem mehetek el innen. Az ég szerelmére, én vagyok a repülõcsoport paranc
A bázisparancsnok szentül hiszi, hogy valami nagypuskák elszólítottak, hogy Saint-Lazare-
Hová mennek? kérdezte Kennedy.
Canidy elengedte a kérdést a füle mellett.
Magát is visszahozzuk ide Douglassel együtt felelte.
Én tényleg nem szeretnék mást, csak egy órát beszélni Douglass õrnaggyal, de itt és most
Erre most nincs lehetõsége, hadnagy felelte Canidy. Jön, vagy marad? Döntse el!
Hivatalos ügyben vagyok itt blöffölt Kennedy.
Ma biztosan nem felelte Canidy. Dougnak pénteken kell eligazítania az embereit, hadna
Kennedy arcára kiült, hogy meglepi, mennyi mindent tud Canidy az ügyrõl, ami miatt odament.
Soha ne hazudjon a Mindentudó Canidynek! mondta. Akkor jön, vagy nem?

(Kettõ)
Anglia, Kent,
Whitbey House
1942. december 25., 10.15
Ahogy Edmund T. Stevens alezredes és Stanley S. Fine százados kiszállt az 1942-es Ford szol
Stevens alezredes egyáltalán nem örült annak, amit látott. A B 25-ös megkezdte a
leszállást a döngölt föld kifutón, amit még a háború elõtt építtetett õfõméltósága Stanfiel
alakították ki Whitbey House-tól ahhoz, hogy egy egymotoros felderítõgépen kívül bármi máss
topográfiája miatt nem lehetséges a kifutó kiszélesítése és meghosszabbítása. Észak-északke
A mérnökök szerint a kifutó még kényszerleszállásra sem igazán alkalmas, ezért javasol-ták,
Stevens alezredes biztosra vette, hogy a B 25-ös, amely megkísérelt leszállni a veszé-lyess
Miért? A B-25-ös felszállására senki nem adott engedélyt. Most is ott kellett volna csü-csü
Fine százados arcára kiült, hogy õ is ugyanarra gondolt, amire Stevens, és hogy aggódik.
Nemcsak azért aggódott, mert Canidy egy meglehetõsen veszélyes manõvert kísérelt meg, hanem
Stevens ezredes azonban úgy döntött, nem fogja eljátszani a dühös rangidõs tisztet.
Úgy tett, mintha meg sem hallotta volna a B 25-ös motorját, és magában azért imádkozott, ho
Az ajtóban Jamie Jamison hadnagy és Stanfield WRAC-százados, Whitbey House
hercegnéje köszöntötte. A két tiszt úgy tett, mintha örülne Stevens alezredesnek, de Steven
kérdezte meg, hogy hol van Canidy õrnagy, Jamison hadnagy és Stanfield százados pedig magát
Stevens alezredest és Fine századost bevezették a kastély ebédlõjébe, ahol az OSS-ügynökök
A Hadseregnél volt egy szokás, aminek az volt a lényege, hogy a parancsnok és a törzs-tiszt
Ennek ellenére õ volt az OSS Angliában szolgáló rangidõs tisztje (David Bruce irodaveze-tõ
Azonnal nyilvánvalóvá vált számára, hogy a kiképzésen résztvevõk örömmel látják, és arra go
Stevens alezredes és Fine százados kapott egy-egy csésze puncsot, amit el is fogadtak. Stev
Az egyik ügynök-tanonc a háború elõtt a tüzérségnél szolgált, õ szolgáltatta a receptet. St
Úgy döntött, nem figyelmezteti Fine századost arra, mire képes az ital. Fine századosra ráf
Fine százados már a harmadik pohár tüzérpuncsot kortyolgatta kipirult arcára bárgyú mosol
õrnagy is, ami viszont meglepte. De legalább már értette, hogy miért kellett Canidynek a B-
De ami igazán meglepte Stevens alezredest, az ifjabb Joseph P. Kennedy tartalékos
korvetthadnagy jelenléte volt. Stevens azon kezdett el tûnõdni, vajon honnan a fenébõl szed
Két nappal korábban Canidy eldöntötte, jó lenne, ha Douglass õrnagy is részt venne a Whitbe
De amikor Canidy felhívta Douglasst az Atchamen, hogy felajánlja neki, elviszi Whitbey Flou
A bázisparancsnok úgy döntött, hogy a szövetségnek nem tenne jót, ha szabadjára en-gedné jó
Ha nem én lennék a csoportparancsnok mondta meg Douglass kerek perec , simán kimásznék
Canidy szó szerint felszisszent, amikor meglátta Stevens alezredest. Aztán vállat vont, és
Fine százados tõle egyáltalán nem megszokott módon átkarolta Canidy vállát, és meg-kérdezte
Hogy ityeg a fityeg, drága cimborám? Canidy és Stevens elmosolyodott.
Látom, bepuncsozott, Stanley mondta Canidy.
Karácsony van, karácsony felelte Fine vidáman.
Örülök, hogy látom, Douglass õrnagy mondta Stevens alezredes , bár megmondom õszintén,
Ott szunyókáltam az én kis ágyamban, nem ütöttem az orrom más dolgába, amikor a semmibõl
Közölte a bázisparancsnokkal, hogy el kell vinnie egy eligazításra, amit valami fejeseknek
Gondolom, Kennedy hadnagyot ismeri, ezredes mondta Canidy ártatlan képpel.
Helló, Joe mondta Stevens. Mondanom sem kell, hogy hasonlóképpen meg vagyok lepve azo
Canidy õrnagy megkérdezte tõlem, hogy mit szeretnék: beszélni Douglass õrnaggyal itt, vag
Amint arra bizonyára már magától is rájött mondta Stevens , Canidynek jó érzéke van az
Stevens Canidyhez fordult.
Okos dolog volt idehozni azt a repülõgépet, Dick? kérdezte színtelen hangon.
Nem volt más választásom. Amikor elmentem Wincantonba, a kapunál strázsáló kato-nai rendõ
Én úgy tudtam, hogy ez a kifutó nem biztonságos.
Hát, egy rakás bombával a gépen nem is próbálnék meg felszállni, az biztos mondta Canid
Stevens emlékeztette magát, hogy Canidy nem ostoba. Sõt, diplomás repülõmérnök, aki tökélet
Hivatalosan Canidy engedély nélküli, személyes célú repülést hajtott végre (ráadásul to-váb
House-ba.
Hivatalosan, mindezeket figyelembe véve, Canidyt minden további nélkül hadbíróság elé lehet
Persze a dolgot más szemszögbõl is lehetett nézni. Egy kiváló pilóta egy egészen rövid távo
Ami pedig az ifjú Joe Kennedyt illeti, nos, neki pénteken mindenképpen megmondták volna, ho
Majd meghalok, annyira kíváncsi vagyok, hogy mi folyik ezen a helyen, ezredes mondta Ke
Pénteken mindenképpen idehoztuk volna mondta Stevens. De Canidy egy kicsit elõbbre hoz
Megkérdezhetem, hogy mi ez a hely?
Whitbey House hivatalosan a Stratégiai Titkosszolgálati Hivatal létesítménye mondta Ste
Az elõbb azt mondta, hogy engem is mindenképpen idehoztak volna?
Az OSS átvette az egész semmisítsük meg a saint-lazare-i tengeralattjáró-kikötõt projek
Amit Stevens elmondott, az a hivatalos verzió volt, és nem a teljes igazság.
Canidy felkereste Stevenst, és elmondta neki, hogy hallott a repülõbomba-projektrõl.
Kifejtette neki, meggyõzõdése, ha a németek valóban elkezdik a sugárhajtómûvek gyártá-sát,
Stevens egyetértett, és David Bruce elé vitte az ügyet. Bruce még aznap délután felke-reste
Szóval ezért tud rólam annyi mindent mondta Kennedy Canidynek.
Jobban éreztem magam, amikor még azt hitte rólam, hogy talán tényleg mindentudó vagyok
Most akar beszélni, vagy megvárja, hogy egy kicsit becsípjünk, és egy keveset betömünk az a
Most felelte Kennedy.
Douglass vállat vont, elfogadva az elkerülhetetlent. Az egyik ügynök-tanonc megtalálta a zo
Kennedy mondta Canidy , amikor majd Doug elmondja magának, mi várja Saint-Lazare-ben,
Istenem! mondta Kennedy halkan.
Valami baj van, Joe? kérdezte Stevens.
Csak meglep, hogy olyasmirõl beszél az õrnagy ilyen nyíltan, amirõl én azt hittem, hogy h
Örülök, hogy szóba hozta ezt a témát mondta Stevens.
Uram?
Noha okot adott magának arra, hogy komplett idiótának tartsa mondta Stevens , Canidy n
A hallótávolságon belül lévõ személyek részt vesznek a projektben, és rendelkeznek a megfel
Igen, uram felelte Kennedy.
És azt is megértette, Kennedy tette hozzá Canidy , hogy a maga finom módján Stevens al
Ne kísértse a szerencséjét, Dick! csattant fel Stevens. Néha egyszerûen túl messzire
Stevens addig meredt dühösen Canidyre, amíg az meg nem szólalt.
Elnézést, ezredes. Meglehet, hogy igaza van.
Meglehet? csattant fel Stevens.

5Torpex a britek által kifejlesztett, új robbanóanyag.


Kínos csend következett.
Azt hiszem, hogy a szobájába kellene mennünk, hogy megbeszéljük ezt a dolgot mondta vég
Igen, uram felelte Canidy õszinte bûnbánattal.
Ahogy elindultak kifelé a helyiségbõl, Stevens felfigyelt rá, hogy az emberek az ebédlõ-ben
Megfogta Canidy karját.
Ne mondjon semmi szellemeset, Dick! mondta Stevens halkan. Csak forduljon meg, és éne
Canidy egy pillanatra Stevens szemébe nézett, aztán biccentett.
Elénekelték az O Little Town of Bethlehem -et, aztán a Good King Wenceslaus -t, amikor pe
Egészen vacsoráig énekeltek.
Vacsora után Canidy szobájába mentek, és megbeszélték, hogyan fogják kinyírni az el-lensége

(Három)
Németország, Hessen
Steighofen-kastély 1942, december 28.
Beatrice, Batthyány grófnõ, Steighofen úrnõje reszketve ébredt. Karjait nagy, sötét bim-bój
Arra a következtetésre jutott, hogy nem vitte magával a kísérõjét az ágyába. Próbálta össze
Beatrice örült, hogy nem került sor az aktusra. Éjfél körül még pompás ötletnek tûnt, de mo
kínos helyzettel.
Az oldalára fordult, és az éjjeliszekrényén trónoló órán megnézte, hogy mennyi az idõ.
Kiderült, hogy egyáltalán nem hideg reggel volt, hanem majdnem délután két óra.
Beatrice hirtelen lerúgta magáról a paplant, és felült az ágyán. Lelógatta a lábát, és egy
pillanatig a papucsát kereste a lábujjaival. De nem találta meg, úgyhogy felállt, és mezítl

A lakosztály, amelyet Manfried építtetett neki a kastélyban (Beatrice pénzén), a kastély fa


A komódjához lépett, és kivett belõle egy vonzónak nem nevezhetõ bugyogót.
Arra gondolt, úgysem fogja látni senki, úgyhogy nem baj, ha a vastag, pamut alsónemû
eltakarja a hasát, a fenekét és majdnem a térdét is. És legalább felszívja az izzadságot.
A bugyogó után lovaglónadrágot húzott magára, aztán leült a földre, hogy felrángassa a lábá
Ahogy a másik komódhoz ment, hogy kivegyen magának egy blúzt, megnézte magát a tükörben. A
Fehér pamutblúzt vett fel, aminek gondosan betûrte az alját a lovaglónadrágba.
A mellbimbói nekifeszültek az anyagnak, és kirajzolódtak a blúz alatt. Arra gondolt, kény-t
A pulóver mellett döntött, úgyhogy kivett az egyik komódból egy rozsdabarna gyapjúpu-lóvert
Aztán rájött, hogy segítség nélkül az istállóig sem lesz képes eljutni, nemhogy felszállni
Az éjjeliszekrényéhez ment, töltött magának háromujjnyi Remy Martin konyakot (ez volt az ut
Aztán kilépett a lakosztályából, ami olyan volt, mintha hirtelen a múltban találta volna ma
Az ajtón kívülre érve Beatrice ismét a sötét középkorban találta magát, bár õ magában inkáb
Grandiózus lépcsõt is hiába keresett az ember. A kastély egyik szintjérõl a másikra az öt d

6 Adolf Hitler a ford.


Három emeletet ment lejjebb, az udvar szintjére, kilépett az épületbõl, és a macskakövön az
A lovak szaga kellemes volt és megnyugtató. Egy istállófiú dolgozott az egyik nyergen, amel
juthasson.
Az istállófiú talpra szökkent, bólintott Beatrice felé. Szemmel láthatóan meglepte a grófné
Légy olyan jó, és hozd ki nekem az arab telivert! Hogy is hívják? Voltan?
Voltant, báróné? kérdezte az istállófiú rosszallóan.
Majd kihozom én. Te menj, és hozz nekem egy nyerget, meg pokrócot!
Igen, hogyne, báróné.
Beatrice úgy döntött, nem javítja ki az istállófiút. A fiú szemében Beatrice mindig is a bá
Batthyány grófnõ.
Beatrice kinyitotta a Voltan bokszához vezetõ nehéz faajtót, és kivezette Voltant az
istálló udvarára. Az istállófiú egy perccel késõbb jött ki, kezében egy nyereggel és egy po
Beatrice elégedetten ült Voltan hátán, ahogy a ló a macskaköves udvaron lépkedett, és az er
Nem akart gondolni semmi másra, csak az arcát simító, jéghideg szélre, a paták ütemes dobba
Csak ekkor érzett elég erõt ahhoz, hogy szembenézzen azzal, ami rá várt aznap.
Legszívesebben nem is jött volna a kastélyba. Zokogott, amikor Budapesten közölték vele, ho
De természetesen ennyi nem volt elég. Manny báró Steighofen Oberstleutnant volt, ezért a fö
Õ pedig Batthyány grófnõ volt, és tisztában volt vele, a rangja kötelezettségekkel is járt.
A kastélyba természetesen meghívták Manfried rokonait (az õ rokonait nem, mert nem éltek a
Közéjük tartozott Helmut von Heurten-Mitnitz a külügyminisztérium képviseletében és két Sta
Müller Von Heurten-Mitnitz társaságában érkezett, amit a grófnõ kicsit furcsának is
talált, amíg Kramer a koktélpartin el nem árulta neki, hogy a két férfi együtt szolgált
Marokkóban, és csak hajszál híján sikerült elmenekülniük onnan, amikor az amerikaiak megszá
A grófnõ arra gondolt szárazon, hogy a háború furamód összehozza az egyébként össze-férhete
A pomerániaiakból két fajta létezett, a csúnya és a másik karcsú, ruganyos, leopárdszerû.
Másrészrõl viszont ha sikerülne a férfinak szerezni magának egy megbízatást Budapes-ten, am
Amikor Von Heurten-Mitnitz tudomására jutott Berlinben, hogy egy ilyesfajta pozíció esetleg
készen áll bármilyen áldozatot meghozni a hazájáért, ha szükséges.
Féltem tõle, drága grófnõm, ha a tudtukra adom, mennyire örülnék, ha visszamehetnék Budap
Beatrice felnevetett, és nem azért, mert ezt várták el tõle, hanem mert tetszett neki az il
Ha az istenek rám mosolyognának kérdezte Von Heurten-Mitnitz , esetleg felkeres-hetném
Örömmel venném felelte Beatrice.
Aztán fura érzése támadt. Vajon azért akarja a férfi felkeresni, mert õ, a nõ érdekli? Vagy
Amikor visszatért a kastélyba fáradtan, elepedve egy korty italért és egy finom, forró fü
Két nappal korábban, Helmut von Heurten-Mitnitz felhívta Karl von Fulmar bárót a IIoescht a
Von Heurten-Mitnitz õszinte részvétét fejezte ki báró Von Steighofen Oberstleutnant
halála miatt, bejelentette, hogy a külügyminiszter bokros teendõi miatt sajnos nem tud rész

A család megtiszteltetésnek fogja venni a jelenlétét, Herr von Heurten-Mitnitz felelte


Bocsásson meg, amiért a gyászát ilyesmivel zavarom meg, báró úr, de, ha már úgyis Hessenb
Von Fulmar báró hezitált.
Akár az irodájában, báró úr folytatta Von Heurten-Mitnitz , akár a kastélyban. Amelyik
Valami hivatalos jellegû dologról lenne szó? kérdezte a báró.
Mondjuk inkább úgy, hogy szeretnék magával megbeszélni valamit négyszemközt.
De ez természetesen nem telefontéma.
Biztos vagyok benne, Herr von Heurten-Mitnitz, hogy a dolog megoldható. És azt hi-szem, a
Nos, ebben az esetben nagyon várom a találkozót, báró úr. És még egyszer: õszinte részvét
Von Fulmar bárót kicsit aggasztotta, hogy a külügyminisztérium egyik igen magas be-osztású
Másnap reggel pedig szabályosan elöntötte a hideg veríték, amikor egy szolga kézbesí-tette
HELMUT VON HEURTEN-MITNITZ
SS-SD-BRIGADEFÜHRER
Külügyminisztérium
Berlin
A kártya hátoldalára a következõ volt írva kézzel: Javaslom, hogy találkozzunk
09.30-kor, a szalonban. Von Heurten-Mitnitz.
A báró, nagycsontú, pirospozsgás arcú férfi, aki egyre jobban ritkuló haját olyan rövidre n
Von Heurten-Mitnitzre, ugyanis utóbbi csak 09.40-kor jelent meg a szalonban.
A szalont nem lehetett éppenséggel kellemes helynek nevezni. A bútor ódon volt és csú-nya,
Nagyon örülök, hogy tudott egy kis idõt szakítani rám, báró úr köszöntötte Von Heurten-
Miben lehetek a szolgálatára, Herr Brigadeführer? kérdezte a báró, és az asztalra tette
Atyaisten, abból a fajtából küldtem magának? kérdezte Von Heurten-Mitnitz bosszú-san.
Hogyne, ahogy óhajtja felelte a báró. Hogyan szólíthatom? Nem szeretném, ha szemtele
Megkérdezhetem, Herr Von Heurten-Mitnitz, mi ez az egész?
Ahogy a báróra nézett, Von Heurten-Mitnitz arra a következtetésre jutott, hogy Von Fulmar j
Mondja csak, nem lépett kapcsolatba a fiával mostanság?
A báró arcizmai megfeszültek.
Nem felelte határozottan.
Az idõsebbik fiára gondoltam, báró úr mondta Von Heurten-Mitnitz, mintha csak meg akart
Gyanítottam felelte a báró.
Nem kis fejtörést okoz magának az a fiú, nem igaz? kérdezte Von Heurten-Mitnitz. Inkább
Egészen mostanáig meg voltam róla gyõzõdve, hogy ezt az ügyet a legfelsõbb szinten már me
Von Fulmar ezzel a kijelentésével gyakorlatilag Von Heurten-Mitnitz képébe vágta, hogy tudj
Sajnálatos módon az üggyel kapcsolatban ismét kételyek merültek fel jegyezte meg Von He
Istenem, már megint mit követett el? Gondolom, a tényeket maga is ismeri.
A bárót sikerült leszállítani a magas lóról.
Nem bánnám, ha a saját szavaival mondana el mindent mondta Von Heurten-Mitnitz. Ha me
Nem felelt a kérdésemre. Mit követett el már megint?
Az nem tartozik a tárgyhoz felelte Von Heurten-Mitnitz.
Az apám Amerikába küldött kezdett hozzá a báró , hogy villamosmérnöknek tanul-jak a Dé
Mit gondolt, miért?
Akkoriban a fiúk odamentek iskolába, ahová az apjuk küldte. Elõször négy évet Marburgban
Engem a Harvardra küldtek annak idején jegyezte meg Von Heurten-Mitnitz együtt érzõ han

A báró bólintással reagált a megjegyzésre, aztán folytatta.


Amíg ott voltam, elkövettem egy elég nagy ostobaságot. Belebolondultam egy fiatal nõbe.
Õ volna Mary Elizabeth Chernick?
Felvette a Monica Sinclair mûvésznevet mondta a báró. Mindenképpen színésznõ akart le
Arról a Monica Sinclairrõl beszél, akit az amerikai filmekben lehetett látni? Már meg-boc
A volt feleségem hat hónappal fiatalabb nálam felelte a báró hûvösen.
Értem. Szabad megkérdeznem, hogy miért vette el?
Mert ostoba voltam. Amikor együtt voltunk párszor és állapotos lett, elvettem.
Értem. Maga azt tette, amit egy úriembernek tennie kell.
Nem állt szándékomban sokáig a férje maradni mondta a báró. Németországba nyilván soh
Nyilván értett egyet Von Heurten-Mitnitz.
Az amerikai törvények szerint, ha a válást követõ tíz hónapon belül egy nõ gyermeket szül
Helmut von Heurten-Mitnitz bólintott.
szóval hat hónapos terhes volt, amikor beadtam a válókeresetet. Az apám akkor megelõlege
országba, és akkor is Németországban voltam, amikor a válásom jogerõre emelkedett, és
a gyerek megszületett. Más szóval nem is láttam az Egyesült Államokban, és utána sem ta-lál
Mikor látta elõször? szólt közbe Von Heurten-Mitnitz.
1934-ben felelte a báró , amikor Svájcba küldték.
Meséljen nekem errõl az idõszakról!
A volt feleségem karrierjének az alapja mert ez egy ilyen szakma, hogy mindig ugyanazt a
õ az ártatlanság szobra, és egy ilyen imázsba nem fér bele egy válás vagy egy utód.
Õ úgy árulja a szüzességét, ahogy a kurvák az ellenkezõjét. Max Liebermann a Continental St
az anyjához, hogy õ nevelje fel. Miss Sinclair nem ellenkezett.
Csak úgy lemondott a gyerekérõl?
Azt kell mondanom, a nagyanyja sem volt rosszabb anyja, mint amilyen a volt felesé-gem le
asszony volt.
Értem.
Aztán meghalt az öreg hölgy, és más megoldást kellett találni folytatta a báró.
Más megoldást?

A Continental Studiós egyik képviselõje megkeresett de tudja, nem közvetlenül,


hanem az amerikai ügyvédeimen keresztül és közölte velem, most, hogy a nagymama már nem él
Értem mondta Von Heurten-Mitnitz olyan hangon, amelybõl kiderült, valóban érti a helyze
Az egyik ügyvédem a tudtomra adta, hogy a feleségem a fiamat egy magániskolába akarja adn
Biztosra veszem, hogy helyesen döntött, báró úr.
Von Heurten-Mitnitzet rendkívül untatta Von Fulmar története, de a Bad Ems-i képeslap megem
Rosszul döntöttem, Herr Von Heurten-Mitnitz. Nagyon rosszul. Németországba kellett volna
Sajnálom, ha megalázónak találja, báró úr. Nem állt szándékomban megalázó helyzetbe hozni
Nyilván megint valami szégyenletes dolgot követett el, különben nem lenne itt mondta a
Ott tartott, hogy Svájcba jött a fia.
Az iowai iskola csak általános iskola volt mondta a báró. De a fiam összebarátko-zott
Véletlenül nem jut eszébe az igazgató neve?
De igen. Még a fiam bizonyítványának a másolatát is rendre elküldte nekem. És meg-hívót a
Értem mondta Von Heurten-Mitnitz.
Az információ nem volt eget rengetõ, és azt sem tudta, mit jelent, de azt tudta, az OSS-ügy
Van ennek valami jelentõsége? kérdezte a báró, aki megérezte, hogy a név valamiért bein
Nem. De néha a fura részletek is rendkívül fontosak lehetnek.
Szóval, a fiam Massachussettsbe ment, a St. Markba. Ott két évet töltött el. Aztán
ismét megkeresett a Continental Studiós képviselõje, ezúttal közvetlenül. Egy nagyon fia-ta
Akkor minden bizonnyal nemcsak nagyon fiatal és nagyon rámenõs zsidó volt, hanem rendkívü

Elmagyarázta nekem, hogy annak érdekében, hogy a volt feleségem imázsát meg tud-ják õrizn
Magához?
Nem. A fickó azt mondta, hogy Max Liebermann, a Continental Studiós tulajdonosa a legjobb
Õ is Liebermann volt?
Nem, Fine felelte a báró. Stanley S. Fine.
Folytassa!
Azt mondta, hogy a Die Schule am Rosenberg, Svájcban Von Fulmar von Heurten-Mitnitzre né
... Ericnek való hely folytatta Fulmar. Fine megkért, hogy vessem latba a befolyá-som
És latba vetette a befolyását, báró úr?
Igen. Beszéltem néhány emberrel a pártnál, és természetesen a bárónõvel is.
Hivatalosan vagy nem hivatalosan?
Elõször nem hivatalosan, aztán hivatalosan. Dönteni kellett a kérdésben, hogy árja-e a fi
És?
A volt feleségem felmenõi rendes, sziléziai parasztok voltak. A fiam tehát kétséget ki-zá
És hogyan befolyásolta ez a fia pozícióját az Almanac de Gotha-ban?
Az Almanac egy félhivatalos kiadvány volt, amely a királyi és nemesi vérvonalakat
sorolta fel.
A báró egy hûvös pillantást lövellt Von Heurten-Mitnitz felé.
Errõl eddig nem esett szó felelte a báró. De ha úgy hozná a sors, és német lenne, ter
A német törvények értelmében a fia német.
Amint mondtam, Herr Von Heurten-Mitnitz, eddig nem került szóba ez az ügy.
Valóban. Tehát, akkor bejuttatta a Roseyba?
Nemcsak hogy bejuttattam, de ki is fizettem a taníttatását. Mégsem hagyhattam, hogy az em
Kifizettem a számlát, és örömmel tettem.
És szándékában állt végül hazahozni a fiát Németországba?
Pontosan ezt terveztem felelte a báró.
Von Heurten-Mitnitz a szemébe nézett, arra várva, hogy a báró folytassa.
Miután végzett a Rosey-ban, elintéztem neki, hogy felvegyék a Philips Egyetemre, Marburg
De a terveibõl nem lett semmi?
Mivel személyesen természetesen nem találkozhattam vele mondta a báró , megkér-tem a m
Értem.
A fiam viszont bejelentette, hogy nem kér a Brüderschaftból.
Parancsol?
A fiam egy ifjú marokkói fiatalember, bizonyos Szidi el Ferruch, a marrakechi pasa fia tá
Döbbenetes.
Három egymásba nyíló lakosztályt vettek ki a Kurhotelben mondta a báró.
Amikor az emberem nagy nehezen rájuk talált, és elmagyarázta a fiamnak, mit intéztem neki,
Szóval kiderült, hogy a fia nem egészen olyan ember lett, amilyenre számított, mi? neve
Amikor meghallottam, hogy mi történt folytatta a báró ügyet sem vetve a megjegy-zésre
elmagyarázni neki, hogy bár egy olyan ember, mint El Ferruch, kivonhatja magát az elsõs egy
Lefogadom, hogy ügyet sem vetett az intelmeire.
A képembe vágta, hogy õ amerikai, és nem igazán érdekli, a németek mit csinálnak. Azt is
Helmut von Heurten-Mitnitz együtt érzõn megcsóválta a fejét. Erre én elmondtam neki, nem á
pofozhattam, csak kioktattam.
Kinevette magát?
A báró bólintott.
A tizennyolcadik születésnapján szerzõdést kötött a Continental Studiós vezetésével.
A szerzõdés értelmében, amíg az Egyesült Államokon kívül marad, és hallgat a Monica Sinclai
Cook & Sons által vezetett számlájára. Ez az összeg jóval meghaladta a havi kiadásait.

7 Diákszövetség.

Ez persze megnehezítette a maga dolgát.


Aztán azt is közölte velem, hogy semmiféle segítséget nem fogad el tõlem.
Nem kért se belõlem, se a németországi örökségébõl. Amikor ezt kimondta, Herr Von Heurten-M
türelmem.
Megütötte?
Nem. Hanem arrogáns, hálátlan zabigyerek -nek neveztem, és megmondtam neki, ami a dolgai
Erre õ?
Erre õ azt felelte, hogy menjek a picsába.
Meglep, hogy nem ütötte meg.
Az egész beszélgetés alatt ott állt El Ferruch testõre a fiam széke mögött. Hatalmas nége
Helmut von Heurten-Mitnitznek erõlködnie kellett, hogy el ne mosolyodjon. Lelki
szemei elõtt megjelent a báró, amint dühösen farkasszemet néz N'Dzsibbával, El Ferruch hata
Akkor, gondolom, a beszélgetésnek hamar vége lett mondta. Ez lett a vége?
Nem ez lett a vége, de én akkor távoztam felelte a báró. Amint lehetõségem adódott rá,
De azt is elmondta, hogy a gyakorlatban ez nem olyan egyszerû. Azért a cél elérése érde-kéb
És?
Az ügy a külügyminiszter elé került, aki úgy gondolta, egyelõre nem volna bölcs
dolog érvényesíteni az atyai jogaimat, és németté nyilváníttatni a fiamat. Az amerikai tör
Lefogadom, hogy a külügynél sokan arra is gondolhattak, hogy El Ferruch még kapóra jöhet
Marokkót.
Én is valami hasonlóra tippeltem felelte a báró.
Marokkóban én voltam a Francia-német Fegyverszüneti Bizottság képviselõje, báró úr. Az ot
Valóban? kérdezte a báró meglepetten.
Mielõtt rátérnénk erre, meg szeretném kérdezni, milyen gyakran találkozott a fiával az el
Soha többé nem láttam felelte a báró határozottan.
És nem is sejtette, amikor legutóbb elhagyta Németországot, hogy soha többé nem akar ide
A találkozásunk óta nem vette fel velem a kapcsolatot.
Ennek ellenére kifizette a marburgi tandíját, nem?
Azt a tanácsot kaptam, hogy fizessem ki felelte a báró.
És járandóságot is adott neki mennyit is?
Ötezer birodalmi márkát havonta. De, Herr Von Heurten-Mitnitz, ezt is magas posz-ton ülõ
Értem felelte Von Heurten-Mitnitz, aztán szigorúan a báróra nézett. Okunk van fel-tét
A báró lefehéredett.
El sem tudom mondani magának, micsoda szégyen számomra az, amit mond.
Helmut von Heurten-Mitnitz hagyta, hogy a báró egy pillanatig fõjön a levében.
Az információ tökéletesen megbízható forrásból származik.
De ugye senki sem gondolja, hogy kezdett hozzá a báró, aztán elhallgatott.
Senki nem gondolja. Senki sem kételkedik a báró úr lojalitásában.
Akkor mirõl van szó?
Felmerült annak a lehetõsége, hogy a fia megpróbálja felvenni magával a kapcsolatot nagy
felelte Von Heurten-Mitnitz. A FEG olyasmivel foglalkozik, ami nagyon érdekli az ame-rikai
Határozottan tiltakoznom kell a puszta gondolat ellen is, hogy
Báró úr, én nem kételkedek a maga lojalitásában, de mégis a vérérõl van szó!
Ha az amerikai katonai hírszerzésnek dolgozik, akkor a német állam ellensége.
A német állam pedig mindennél fontosabb.
Megadom magának a privát telefonszámomat mondta Von Heurten-Mitnitz.
És Müller Standartenführer privát telefonszámát is. Õ kezeli ezt az ügyet az SD részérõl. H
Hogyne, természetesen felelte a báró.
Helmut von Heurten-Mitnitz felírta mindkét telefonszámot egy másik névjegykártya hátoldalár
Köszönöm, hogy a gyásza ellenére idõt tudott rám szakítani.
Én köszönöm a megértését, Herr Brigadeführer felelte a báró.
A báró készen áll átadni a fiát a hatóságoknak gondolta Von Heurten-Mitnitz
ha alkalma adódik rá. Eric von Fulmar és William J. Donovan ezredes az OSS-tõl ezt minden b
Még egy kérdés, báró úr mondta Von Heurten-Mitnitz. Ismer maga egy bizonyos Friedrich

Látta Von Fulmar arcán, hogy a kérdéssel érzékeny pontot talált el.
Személyesen nem ismerem, de Speer birodalmi fegyverkezési miniszter úr kérésére
jelenleg a marburgi gyárunkban dolgozik tanácsadóként.
Értem felelte Von Heurten-Mitnitz elgondolkodva. De személyesen nem ismeri?
Nem felelte a báró.
Von Heurte-Mitnitz most már értette, hogy a Bad Ems-i képeslap által felmerült kérdé-sekre
és ez talán mindennél fontosabb volt a professzor és Albert Speer közötti kapcsolatban kell
Hatodik

(Egy)
Washington D. C.
Az USA Haditengerészet Repülésügyi Hivatala (BUAIR)
1942. december 31.
Az Egyesült Államok Haditengerészetének második legmagasabb rangú embere a hadi-tengerészet
Amikor például valami dolga akadt az USA Haditengerészet Repülésügyi Hivatala (BUAIR) igazg
vele, hogy a DCNO látni kívánja, és ha neki is megfelel, még aznap, vagy másnap 14.20-14.45
A haditengerészeti minisztériumban, Washingtonban, rendkívül fontosnak találták, hogy minde
Edwin Ward Bitter korvettkapitány volt Enoch Hawley ellentengernagy, a BUAIR repü-lõgép- és
A DCNO a lehetõ leghamarabb beszélni kívánt az AAAD fõnökével, amennyiben az
lehetséges.
Biztosra veszem, hogy a tengernagy harminc percen belül az irodájukban tud lenni felelt
Más szóval mit akar a DCNO?
A tengernagy úr úgy döntött, hogy õ megy el a maguk irodájába, korvettkapitány
felelte a DCNO szárnysegédje, aztán egészen biztosan az órájára pillantott, mert a követ-ke
Bitter kíváncsian felvonta a szemöldökét, aztán felállt az íróasztalától, és Hawley ellen-t
Hawley ellentengernagy, az õsz hajú, negyvenes évei végén járó férfi felpillantott, és in-t
Végül felnézett Bitter korvettkapitányra.
Tengernagy úr, a DCNO 15.25-kor ide jön. A szárnysegédje most telefonált.
Ide? kérdezte Hawley ellentengernagy meglepetten.
Igen, uram. Mondtam neki, biztosra veszem, hogy a tengernagy úr a DCNO irodájában tud len
Hawley ellentengernagy furcsa hangot adott ki magából: félig felmordult, félig
felhorkant.
Az alhajómester még itt van? kérdezte.
Nincs, uram. Korábban elengedtem.
Nos, ebben az esetben maga fõz egy kancsó friss kávét.
Igen, uram.
Van esetleg valami tömény italunk?
Ott van a vésztartalék, uram felelte Bitter.
Ez az eset vészhelyzetnek számít. Gondolom, ha tudná, hogy mit akar a DCNO,
Ed, elmondaná nekem.
Rákérdeztem felelte Bitter. Nem akart válaszolni.
Hawley ellentengernagy bólintott.
Készítse elõ, pohárral, jéggel, szódával, mindennel, de ne hozza ki, amíg nem szólok! Nem
Szerintem semmi ilyesmirõl nincs szó, tengernagy úr.
Akkor mondja el, hogy maga szerint mirõl van szó, Ed! mondta Hawley ellentenger-nagy.
Bitter elgondolkodott, aztán vállat vont. Elment megfõzni a kávét, és megnézte, hogy az alh
Hawley ellentengernagy felállt, levette a V nyakú pulóverét, az egyik fiókba tömte,
aztán felvette a zubbonyát. Aztán megpróbált valami rendfélét csinálni a rendezettnek egyál
Hirtelen abbahagyta a rámolást.
A francba az egésszel! Ha el is követtem valami hibát, az csak véletlen lehetett, és válla-
Ha a DCNO nem érti meg, hogy azért van az íróasztalomon ennyi papír és számológép, mert dol
A DCNO szárnysegédje 15.23-kor nyitotta ki az ajtót, a DCNO pedig bemasírozott.
Jó napot, korvettkapitány mondta a DCNO, és bár erre semmi szükség nem volt, be-mutatko
Jó napot, tengernagy úr mondta Bitter. Hawley tengernagy úr már várja magát, uram, és
A DCNO szárnysegédje, egy fregattkapitány, aki mintha a fõnöke fiatalabb kiadása lett volna
Bitter gyorsan a DCNO elé lépett, és kinyitotta Hawley ellentengernagy ajtaját.
A haditengerészeti vezérkari fõnök helyettese, uram! jelentette be Bitter.
Jó napot, uram mondta Hawley tengernagy, miközben felállt az íróasztala mögül.
Hello, Enoch mondta DCNO, és elõrenyújtott kézzel elindult Hawley felé.
Hogy van?
Nagyon jól, uram. És maga?
Ó, én túl sokat dolgozok, túl kevés fizetést kapok, és most is azt kívánom, bárcsak
valahol máshol lennék felelte a DCNO. A hangja komoly volt és lemondó.
Megkínálhatom egy kávéval, tengernagy?
Kizárólag akkor, ha nem tejet és cukrot rak bele, hanem valami mást felelte a DCNO.
Biztosra veszem, hogy megoldható a dolog. Nem igaz, Ed?
Igenis, uram felelte Bitter.
Ez a fiú sántít mondta a DCNO, amikor Bitter kiment az irodából.
A kijelentést kérdésnek szánta.
Kapott a térdébe egy japán .50-est, illetve a szilánkjait.
És mi az, ami a mellkasára van tûzve?
Azok az amerikai önkéntes csoport szárnyai, tengernagy. Bitter korvettkapitány koráb-ban
Lenyûgözõ mondta a DCNO.
Hawley ellentengernagynak fogalma nem volt, mit akart ezzel mondani a DCNO.
Bitter kiváló ember mondta Hawley. '38-ban végzett. Majdnem kétszeres ászpilóta lett
Hmmmm felelte a DCNO.
Bitter egy fehér kendõvel letakart coca-colás tálcával a kezében tért vissza, rajta két
csésze kávéval.
Mond magának valamit az a név, hogy Canidy, korvettkapitány? kérdezte a DCNO, amikor Bi
Igen, uram felelte Bitter, akit meglepett a kérdés.
Együtt repült vele a Repülõ Tigriseknél?
Igen, uram.
Ez minden?
És együtt szolgáltunk Pensacolában, uram. Oktatópilóták voltunk. Onnan mentünk
Kínába.
Ez minden?
Nem tudom, hogy a tengernagy úr mire kíváncsi.
Rendes ember?
Igen, uram.
A barátjának tartja, korvettkapitány?
Igen, uram.
A DCNO a szárnysegédjére nézett.
Charley, azt hiszem, épp most kaptunk egy megkésett karácsonyi ajándékot mondta a DCNO.
De igen, tengernagy úr, nagyon úgy néz ki.
Korvettkapitány, hozzon Charleynak és magának is abból a kávéból, és üljön le mel-lénk!
Bitter kiment az irodából, majd sietve visszatért két bögre kávéval. Kicsit feszengve leült
Mondhatjuk úgy, Enoch kezdett hozzá a DCNO , hogy közvetlenül a Vezérkari Fõ-nökök Egy
A DCNO belekortyolt a kávéjába, aztán Bitterre nézett.
Ismeri az elõbb említett urak valamelyikét, korvettkapitány?
Igen, uram.
Hogyan ismerte meg õket?
Douglass kapitány fia szintén az amerikai önkéntes csoportnál volt, uram felelte Bitter
Tudja, hogy most mivel foglalkoznak? kérdezte a DCNO.
Igen, uram.
Charley mondta a DCNO , nekem egyre inkább olyan érzésem kezd támadni, hogy abba a biz
Valóban úgy tûnik, uram felelte a DCNO szárnysegédje.
A Vezérkari Fõnökök Egyesített Bizottságával folytatott egyeztetés egyik témája, Enoch
Uram? kérdezte Hawley tengernagy.
Ez is csak újabb bizonyítéka volt annak, ha az ember nem tudja, mirõl beszél, jobb, ha me
Fõnökök Egyesített Bizottsága elõtt bejelentettem, hogy a legutolsó információm szerint a H
A DCNO körülnézett, aztán vállat vont.

Ekkor, nagyon finoman ugyan, ezt el kell ismernem, Douglass kapitány közölte velem, hogy
Uram kezdett hozzá Hawley volt egy üzenet, amiben
Ebben egészen biztos vagyok, ahogy abban is, hogy látnom kellett volna, de nem
láttam, úgyhogy csak ültem ott csendben, mint aki egy kicsi darabka szarba lépett.
De már régóta tudom, ha az ember már úgyis belelépett, akkor már mindegy, és nem szá-mít, h
Tengernagy mondta Hawley tengernagy , én döntöttem úgy, hogy visszahívom a torpedóvetõ
A DCNO felemelt kézzel jelezte, hogy eleget hallott.
Nem kritikának szántam. Ami engem zavart, az az volt, hogy ezzel gyakorlatilag
óriásplakátra nyomtattuk nagy betûkkel: A Haditengerészet nem tudja megoldani a saját prob
Uram mondta Hawley tengernagy , ha szabad megjegyeznem, ez soha nem volt a Haditengeré
Ne akarjon megetetni ezzel a maszlaggal, Enoch! A tengeri hadtápvonalak védelme a Haditen
Igen, uram felelte Hawley.
A légi hadtest önálló fegyvernemmé kíván válni, Enoch mondta a DCNO.
És elõbb-utóbb azzá is fog válni. Amikor ez megtörténik, nem akarom, hogy a légi hadtest az
Értem, uram mondta Hawley.
Azért nem lehet okolni senkit, mert õszintén elmondja a véleményét, de én elég ké-nyelmet
A DCNO egy pillanatra elhallgatott, és megrázta a fejét, mintha fájdalmas lett volna a szám

És mondtam még valamit, amit nem kellett volna. Tettem egy nagyokos megjegyzést. Egy tisz
Tengerészgyalogság fõparancsnoka, az az áruló szemétláda csatlakozott az ellenzékhez.
Uram?
Azt mondta: Mi a francról beszélsz, Jake? Elvégre elloptak egy hadihajót. Ha nem
sikerül megsemmisíteniük a kikötõt, majd ellopják a náci tengeralattjárókat. Erre persze k
Azt is elmondta, hogy a projektben jelenleg is szerepet kap egy haditengerésztiszt, egy
bizonyos Kennedy korvetthadnagy. A hadmûveleti tisztje, ez a Canidy nevû fickó szintén hadi
Értem mondta Hawley ellentengernagy.
Úgyhogy felkerestem magát, Enoch, hogy magától kapjak választ két kérdésre.
Elõször is kellene egy megfelelõ rendfokozattal és tapasztalattal rendelkezõ tiszt neve, ak
Elõször mondom a rossz hírt, tengernagy felelte Hawley ellentengernagy.
A probléma a robbanószerek szakítóerejével van. A tengeralattjáró-kikötõt sziklából vájták
Ha a tengeralattjáró-kikötõt bombával akarnánk megsemmisíteni, ahhoz akkora bombára lenne s
De a távvezérlésû repülõgépet akkor is irányítania kell valakinek a vezérlõ repülõgépbõl
A DCNO Bitterre nézett.
Maga repülõ állományban van, korvettkapitány?
Nem, uram felelte Bitter.
Az orvosok vették ki a repülõállományból? A térde miatt?
Igen, uram.
Az orvosok döntését természetesen idõnként felül lehet bírálni mondta a DCNO. Mondja
Nincs, uram felelte Ed Bitter.
Mintha egy pillanatra hezitált volna, korvettkapitány jegyezte meg a DCNO.
Vagy tévedek?
Uram, a kérdés inkább az, engedélyt kapok-e rá, hogy én irányítsam azt a gépet.
Douglass kapitány azt mondta, hogy beszél ezzel a maga Canidy nevû barátjával mondta a
Canidy õrnagy idõnként eléggé meg tudja magát makacsolni, uram mondta Bitter.
Egek, korvettkapitány, Canidy õrnagy. Az õrnagyok pedig azt csinálják, amire utasítják õk
Uram mondta Bitter , a helyzet az, hogy Canidy valójában nem õrnagy.
Õ egy OSS-ügynök, és csak azért viseli az õrnagyi egyenruhát, mert az szabad mozgást biztos
Hmmm mordult fel a DCNO. Nos, akkor másként mondom, korvettkapitány.
Azt akarom, hogy haditengerésztisztek semmisítsék meg azt a tengeralattjáró-kikötõt.
Ha egy mód van rá, akkor haditengerésztisztek semmisítsék meg, méghozzá egy haditen-gerésze
Igen, uram mondta Bitter. Megteszek minden tõlem telhetõt, uram. Nagyon hálás vagyok
Mikor tudna Angliába menni? kérdezte a DCNO.
Akár most rögtön is, uram felelte Bitter.
A DCNO egy pillanatig nem szólalt meg, csak az ujjbegyeit érintette egymáshoz.
Azt hiszem, Enoch mondta végül , a megoldás az lesz, ha ideiglenes szolgálatra
áthelyezzük a korvettkapitányt. Így, ha a szükség úgy hozza, felhúzhatja a maga lobogóját.
Igenis, uram mondta Hawley ellentengernagy.
Vegyen ki pár nap szabadságot, és töltsön el otthon egy kis idõt, korvettkapitány!
Aztán menjen Angliába! Tudja, hogy mit várunk el magától.
Igenis, uram felelte Bitter.
(Kettõ)
Németország, Marburg an der Lahn
1942. december 31.
Wilhelm Peis Hauptsturmführer kénytelen volt elgondolkodni azon, hogy Johann Müller Standar
Természetesen Müller Standartenführer elégedett kell, hogy legyen az estével, Peis
remélte, utána alkalma lesz megbeszélni a Standartenführerrel a jövõjét. Peis nem akart sem
Peis újra meg újra arra gondolt, hogy Müller a szíve mélyén valószínûleg éppen olyan ember,
Kutyából nem lesz szalonna, akkor sem, ha a Standartenführereknek járó ezüstzsinóros váll-l
Müller férfi volt, és mint minden férfi, õ is szeretett volna elkölteni egy finom vacsorát
Utána pedig össze akart bújni a vonzó, fiatal nõvel az ágyban. Mindössze ennyit várt el Pei
Mivel nagyon jó esély volt rá, hogy Fraulein Dyer kötekedõ hangulatban lesz, Peis arra gond
segítségét.
Frau Gumbach egy kuplerájt vezetett a fõpályaudvar közelében, egy igazi bordélyházat, ahol
A gond csak az volt, hogy Müller Standartenführer egyértelmûen érdeklõdést mutatott Fraulei
Amikor Peis felhívta Frau Gumbachot, a nõ biztosította róla, hogy tökéletesen megérti a dil
A lány kasseli házát lebombázták, a munkáját elvesztette, a hesseni munkaügyi hivatalnok pe
Csak nem arra céloz, hogy ki kell fizetnem? kérdezte Peis. Nem hitt a fülének.
Természetesen nem, Herr Hauptsturmführer felelte Frau Gumbach, aki tökéletesen tisztába
Háromnegyed hétkor ott leszek a Cafe Weitz mögötti parkolóban mondta Peis.
Frau Gumbach ízlésében általában meg lehetett bízni, de Peis most látni akarta a kasseli lá
Aztán felhívta Fraulein Dyert, és meghívta a Kurhotelbe, hogy ott töltse a szilvesztert vel
nagyon fontos ember, egy tiszt Berlinbõl. Megkérte a lányt, hétre legyen a hotel elõtt.
Ha Peis nem lenne ott, akkor várja meg a bárban.
Peis nem ajánlotta fel neki, hogy elmegy érte autóval. Ha zötyög egy keveset a villamos-sal

(Három)
Gisella Dyer huszonkilenc esztendõs volt. Magas, elég nagycsontú lány volt, olyasvalaki, ak
Ez annyit jelentett, hogy a lány válla széles volt, a combja izmos, a melle nagy és kemény,
Gisella Dyer és megözvegyült apja egy nagy, kellemes házban élt közel egy ódon erõd-höz, am
A ház eredetileg Gisella nagyapjáé volt, aki apjára és anyjára hagyta, de már nem
rendelkeztek felette teljes tulajdonjoggal. Gisella és az apja négy nagy szobában lakott (G
A ház többi részére rátette a kezét a Lakhatási Hivatal (ideiglenesen, a gyõzelemig), és
kiutalta három családnak és egy agglegénynek, aki mérnök a Fulmar Werk alkalmazásában.
Gisella nagyapja matematikaprofesszor volt Marburgban. Az apja az egyetem fizika
tanszékén tanított kohászatot. Ha nem jött volna a háború vagy a nemzetiszocializmus (Gisel
De jött a nemzetiszocializmus, és attól kezdve figyelembe kellett venni a párt iránti szim
szocialista Pártot illette, nem állt túl jól a szénája Marburg városában. Sõt.

Dyer professzor már akkor sem értett egyet a Nemzetiszocialista Párt elveivel, amikor csupá
1938 õszén tett pár hízelgõnek nem mondható megjegyzést Julius Streicher professzorra, aki
Az SD-tiszt, aki a nyomozást lefolytatta, Wilhelm Peis SS-Obers-turmführer volt, egy egykor
Peis behívatta Gisellát az irodájába, megkínálta egy pohár Steinhagerrel, aztán felvázolta
Peis tárgyilagosan közölte Gisellával, hogy a büntetéseket egy módon kerülheti el az
apja: ha Gisella vállalja, hogy az apját az igaz nemzetiszocialista úton tartja; ha rendsze
Gisella fejében csak egy pillanatra fordult meg a gondolat, hogy visszautasítja az ajánla-t
Ha Peis akarta volna, letéphette volna a ruháit ott helyben, addig verhette volna, amíg meg
Aznap délután elment Peis lakására, hagyta, hogy a férfi leitassa, és az ágyába vigye.
Mivel a maga módján tisztességes ember volt, Peis Obersturmführer állta a szavát.
Az apja ellen emelt vádak mellé az a megjegyzés került, bizonyíték híján a nyomozás folyta
A dolog csak addig volt érdekes Peisnek, amíg újdonságnak számított. Késõbb csak rit-kán ké
Gisella viszont elég intelligens volt ahhoz, hogy rájöjjön, ha úgy tesz, mintha szívesen bú
Hat hónappal azután, hogy Peis az irodájába hívatta Gisellát, úgy döntött, hogy alkalmi ajá
Egy este meghívta Gisellát, vacsorázzon vele a Marburgtól délre, a hegyoldalba épített Ku
A Kurhotel egy kicsi, nem túl rég épített, Bauhaus stílusú épület volt, egy nagyon kelle-me
Peis nem volt ott, amikor Gisella megérkezett, úgyhogy leült a bárban az egyik székre, hogy
Fraulein Dyer, ezt õnagyméltósága küldi hódolata jeléül udvariaskodott a fõpincér.
Parancsol?
A fõpincér a helyiség másik végében lévõ asztal felé biccentett. Három férfi ült az asz-tal
Köszönöm, nem kérem! mondta Gisella a pincérnek dühösen. Vigye innen!
Arra gondolt keserûen, hogy attól még, hogy Peisszel kénytelen lefeküdni, nem lesz kurva, a
Meglehet, hogy õnagyméltósága ezt sértésnek fogja venni, Fraulein mondta a pincér.
Talán nem annyira, mint Peis Hauptsturmführer vágott vissza.
Akkor is dühös volt, és a szégyentõl is égett még az arca, amikor Peis megérkezett. Amikor
Melyik kívánta meg? kérdezte Peis. Az arab vagy a báró?
Báró?
A fiatalabbik Kolbe bárója mondta Peis.
Én azt hittem, hogy az arab kis barátja felelte Gisella.
Elõször én is azt hittem, de nem homoszexuálisok.
De nagyon biztos a dolgában mondta Gisella. Most már Peis is idegesítette.
Kedves Gisellám, persze, hogy biztos vagyok a dolgomban. Hiszen ezért fizetnek.
Ezt meg hogy érti?
Hivatalból köteles vagyok megfigyeltetni azokat az embereket, akik után érdekdõdik a berl
És figyelteti õket? Miért?
Államérdekbõl, természetesen. De errõl természetesen nem beszélhetek.
Természetesen felelte Gisella olyan hangon, hogy Peis azt higgye, rettentõen lenyû-gözt
De elárulhatok magának valami rendkívül izgalmas dolgot kettejükrõl mondta Peis.
Gisella tudta, bármit is akar neki mondani Peis, annak lesz valami köze a szexhez.
Peis ugyanis szerette a szexszel kapcsolatos dolgokkal zavarba hozni.
Valóban?
Borotválva szeretik a nõket suttogta Peis.
Micsoda? kérdezte Gisella, aztán megértette, mire céloz Peis. Õt magát is meglepte, mil
Frau Gumbach mesélte, hogy amikor õnagyméltósága egy héten egyszer vagy kétszer elküldi a
Nem hiszem el mondta Gisella. Miért?
Fogalmam sincs felelte Peis. De ki fogom deríteni.
Hogy? Egyszerûen odasétál, és megkérdezi tõle?
Nem. Én most elmegyek. Maga fogja kideríteni nekem.
Egyáltalán nem találom viccesnek, Wilhelm mondta Gisella.
Nem viccnek szántam felelte Peis. Egy ideje azon morfondírozok, hogyan talál-kozhatné
De végre megvan a megoldás. Odamegyek hozzájuk, és elnézést kérek tõlük a maga nevé-ben, am
Mondtam, hogy nem találom viccesnek a dolgot.
Én pedig azt mondtam magának, hogy nem viccelek felelte Peis. De másként fo-galmazok.
Gisella erõlködött, hogy el ne sírja magát. Peis szemmel láthatóan komolyan beszélt,
ráadásul nagyon élvezte, amikor Gisella elsírta magát.
Megtudhatnám, hogy miért szükséges ez?
Teljes jelentést várok magától mondta Peis.
Mirõl?
Minden érdekes dologról, ami velük kapcsolatos felelte Peis.
Gisella a púdertartója tükrében figyelte, ahogy Peis biccentett a fejével, és összecsapta a
Három perccel késõbb a pincér diadalittas mosollyal az arcán visszatért az 1932-es Gump
A báró úr hódolata jeleként küldi, Fraulein Dyer mondta.
Köszönöm felelte Gisella.
Aztán Von Fulmar már ott is állt az asztalánál.
Arra gondoltam, ha már úgyis egyedül van, megkérdezem, nem ülhetnék-e maga mellé mondta
Von Fulmar rettentõen magabiztos volt, ami egy kicsit furcsává, sõt, egyenesen nevetsé-gess
Parancsoljon mondta Gisella, és a székre mutatott.
A pincér azonnal hozott egy poharat neki, de Fulmar intett neki, hogy nem kéri.
Én konyakot iszok. Idehozná a poharamat, kérem?
Jawohl, Herr Baron felelte a pincér.
Fura volt ez a mesterkéltség egy ilyen kisfiús külsejû fiatalembertõl.
Na és a barátai? kérdezte Gisella.
Õk már foglaltak ma estére felelte Fulmar.
Gisella biztosra vette, hogy az arab és a fiú megbeszélte, hogy ki megy oda az asztalához.
Peis Obersturmführert elszólította a kötelesség mondta Gisella.
Mi ez az egész, Fraulein? kérdezte Fulmar.
Nem igazán értem, hogy mire céloz, báró úr felelte Gisella.
Miért nevez bárónak? kérdezte Fulmar hirtelen meglepõen udvariatlanul. De egy pil-lanat
Nekem azt mondták, hogy az édesapja Von Fulmar báró.
Ez igaz. De én amerikai vagyok. És Amerikában nincsenek bárók.
Tökéletesen beszél németül mondta Gisella. Egész nyugodtan kiadhatná magát németnek.
A bók simán lepergett Fulmarról.
A nyelvekben elég jó vagyok mondta Fulmar tárgyilagosan. Még arabul is elég jól beszél
A pincér megérkezett Fulmar konyakospoharával. Von Fulmar beleszagolt, aztán bele-kortyolt,
Tényleg nem tudom, hogy mire céloz mondta Gisella feszengve.
Tudom, hogy kicsoda Peis mondta Fulmar már-már türelmetlenül és egyértelmûen megvetõen.
Gisella érezte, hogy elpirul.
Kimondta az elsõ dolgot, ami az eszébe jutott.
Nagy bajba kerülhet, ha gengszternek nevezi mondta Gisella. Fulmar csak legyintett.
Neki dolgozik? kérdezte Fulmar.
Gisella Fulmar szemébe nézett, de nem szólt semmit. Fulmar megrázta a fejét.
Mire kíváncsi Peis? kérdezte Fulmar.
Gisella most már félt, és nem is kicsit. Ez a beszélgetés egyáltalán nem úgy alakult, ahogy
Akármire, ami érdekes, mi? kérdezte Fulmar.
Nem vagyok a nõje szaladt ki Gisella száján.
Én azt hittem mondta Fulmar tárgyilagosan, és Gisella hitt neki. Ez pedig azt jelen-tet
Azt hiszem, már értem mondta Fulmar. Sakkban tartja magát valamivel, igaz?
Gisella idegesen megnyalta az ajkait, mielõtt válaszolt volna.
Azt hiszem, szeretne összebarátkozni magával és a barátjával. Fulmar gúnyosan felne-vetet
Azt lefogadom! A szemétláda! mondta Fulmar, aztán kíváncsian Gisellára nézett. Mivel
Gisella nem felelt, Fulmar pedig vállat vont.
Elnézést. Semmi közöm hozzá. Nem is kellett volna megkérdeznem.
Kérem mondta Gisella halkan , ne sodorjon bajba!
Fulmar megint Gisella szemébe nézett, Gisella pedig rájött, hogy tetszik neki a férfi szeme
Nem felelte Fulmar , természetesen nem fogom. Elüldögélünk itt, megiszunk pár pohárkáv
Gisella elmosolyodott.
Nagyon szép, amikor mosolyog mondta Fulmar.
Köszönöm mondta Gisella. Az arca hirtelen olyan forró lett, amibõl tudta, hogy min-den
Honnan tudja, hogy ki vagyok? kérdezte Gisella egy pillanattal késõbb.
Az egyetemen mondta az egyik hallgató felelte Fulmar. Beültem az apja néhány volfrám-
Aztán Fulmar felállt.
Felkérhetném egy táncra, Fraulein Dyer? kérdezte Fulmar eltúlzott udvariassággal.
Amíg táncoltak, Fulmar szemmel láthatóan nagyon ügyelt a kettejük közötti távolságra. Egy p
Amikor visszamentek az asztalhoz, Fulmar térde Gisella térdéhez ért, majd a férfi gyor-san
Ezt most parancsra teszi? kérdezte Fulmar.
Gisella elszégyellte magát, és elhúzta a térdét.
Azt mondtam volna, hogy nem esett jól? kérdezte Fulmar.
Gisella nem nézett a férfira, de a térde visszakerült Fulmar lába mellé.
Nem volna kedve megnézni a rézkarcgyûjteményemet, Fraulein Dyer? kérdezte Fulmar.
Gisella elmosolyodott.
Hadd legyen mit jelentenie a pincérnek.
És hol tartja a rézkarcgyûjteményét? kérdezte Gisella.
Itt. Az emeleten. Én itt lakom.
Gisella felvette a poharát, felhajtotta a bort, aztán felállt.
Indulhatunk, báró úr mondta Gisella.
Amíg a liftre vártak, a pincér az étterem ajtajából nézte, hová mennek.
Gisella nem is gondolta, hogy ilyen élvezetes lesz az Eric Fulmarral való közösülés.
Valószínûleg azért volt az, mert Eric egy kedves, egyenes és lelkes fiú volt, míg Peis
mindig unott képet vágott, miközben Gisellán dolgozott .
Amikor Peis másnap felhívta telefonon, hogy megkérdezze, hogy mentek a dolgok, Gisella a kö
Úgy éreztem magam, mint Frau Gumbach egyik kurvája.
Én azt kérdeztem, hogy hogyan mentek a dolgok felelte Peis, aki egyértelmûen él-vezte,
Peis rövid hatásszünetet tartott, aztán folytatta.
Hét harminckor ment fel Fulmar szobájába. Háromnegyed kilenckor jött le, és vacso-rázott.
Gisella meg sem tudott szólalni a döbbenettõl.
Nagyon örülök, Gisella folytatta Peis , ennek a maga új kapcsolatának. Nagyon szomorú
Wilhelm, ez a fiú alig múlt húszéves!
Az sem érdekelne, ha tizennégy lenne felelte Peis.
Átkozott!
Peis belenevetett a telefonba, aztán bontotta a vonalat. A vicces azonban az volt, hogy ezú
A rossz csak az volt a Gisella Dyer és Eric Fulmar közötti kapcsolatban, hogy egyszer vége
Amikor pedig vége lett, Gisellából ismét az lett, ami volt, egy kurva, aki kérésre házhoz m

(Négy)
Gisella Dyer szomorú volt.
A puszta gondolattól elment az életkedve, hogy szilveszter éjjelén el kell bûvölnie egy vad
Nem véletlenül reménykedett abban, hogy a véget ért a megaláztatása. Mivel az apja hi-hetet
Az apját a kormány egyértelmûen rehabilitálta. Ezt Peisnek is tudnia kellett volna.
Annak ellenére, hogy helyi SS-SD-tisztként szolgált, Peis is csak egy egyszerû paraszt volt
Logikusnak tûnt azt feltételezni, hogy Peis mostantól kezdve békén fogja hagyni, ha má-sért
Olyan jó volt azt gondolni, hogy vége a megaláztatásnak. Teltek a napok és a hetek, és Peis
De most minden kezdõdött elölrõl. Semmi sem változott. Gisella ostobának érezte ma-gát, ami
Próbálta a legtöbbet kihozni a hajából, és figyelmesen válogatta össze a ruhadarabokat, ame
Amikor eljött az idõ, kilépett a lakásából, és megállt a hófödte utcán. Azon tûnõdött, merr
Arra gondolt, hogy kevesebbet kell villamosoznia, ha balra megy, és lesétál a hegyrõl a M
Úgy döntött, már csak a hóesés miatt is jobban jár, ha a rövidebb sétát választja, akkor is
Miután a déli pályaudvarnál leszállt a villamosról és elindult felfelé a Kurhotelhez vezetõ
Azon tûnõdött, Eric vajon gondol-e néha rá, és hogy merre lehet. Talán a keleti fronton van
Aztán a gondolatai a Standartenführerre terelõdtek, akit aznap este kellett szórakoz-tatnia
Ahogy belépett a Kurhotel elõcsarnokába, ahol már csak úgy hemzsegtek a vidám és csaprészeg
Peis egyszerûen nem volt hajlandó elfogadni a tényt, hogy Fulmar semmit sem mondott Gisellá
Két évig szoptad a farkát, és egy hang nélkül lelépett tõled? Csak nem hiszed, hogy beves

Gisella Dyer átadta a kabátját a portásnak, és belépett az étterembe. A helyiség tele volt,
Vajon mit ünnepelnek ezek? tûnõdött el Gisella.
Észrevette Peist, aki a helyiség túloldalán ült az egyik asztalnál. Egy vékony, hosszú hajú
Gisella mosolyt erõltetett az arcára, aztán keresztülvágott a zsúfolt helyiségen.
Heil Hitler! mondta, és merev karral tisztelgett. Jó estét! És boldog újévet!
Kedves Gisellám mondta Wilheim Peis Hauptsturmführer, majd felállt, és kezet csó-kolt G
Köszönöm mondta Gisella.
Müller Standartenführer, bemutatom magának Gisella Dyert.
Müller kezet fogott Gisellával, aztán udvariasan kihúzta Gisella székét.
Müller fiatalabb volt annál, amire Gisella számított, és még csúnyának sem nevezte
volna. A szeme intelligensen csillogott, és nem úgy nézett Gisellára, mint aki meg akarná k
Nem sokkal hajnali egy után, Gisella abban a lakosztályban találta magát, amelyet a Kurhote
nõvel.
De amikor Gisella bekopogott a férfi ajtaján, a korrektség nem múlt el.
Gisella felkészítette magát arra, ami meg fog történni, de Müller szemlátomást nem akarta m
Levette a zubbonyát, és felakasztotta egy vállfára, aztán leült az ágyára, és lehúzta a csi
Mennyit ivott? kérdezte Müller hirtelen. Józannak érzi magát?
Egy kicsit talán becsiccsentettem felelte Gisella.
Arra vagyok kíváncsi, hogy részeg-e mondta Müller Gisellára nézve.
Nem, nem hinném.
Van egy üzenetem a maga számára, amit át kell adnia.
Gisella Müllerre nézett. Az arcára volt írva a kérdés, amit nem mert feltenni.
Eric von Fulmar üdvözletét küldi az apjának. Gisella hirtelen megborzongott.
Ezt nem igazán értem mondta Gisella egészen halkan.
De hallotta, amit mondtam, nem? kérdezte Müller kissé türelmetlenül.
Igen, csak nem értem.
Pedig nem bonyolult. Ha reggel hazamegy azt hiszem, az lesz a legjobb, ha éjszakára itt
Gisella érezte, hogy potyogni kezdenek a könnyei, és nem tudott megálljt parancsolni nekik.
Herr Standartenführer mondta Gisella , az édesanyám sírjára esküszöm, hogy az apám nem
De ismeri, nem?
Ismertem, igen.
Ez minden?
A szeretõm volt az egyetemen felelte Gisella.
A szeretõje? kérdezte Müller.
Én én csak államérdekbõl tettem, Peis Hauptsturmführer utasítására felelte Gisella.
Müller odalépett hozzá, megragadta Gisella vállát, és egészen közel húzta magához.
Kislány, veszélyes játékba kezd, ha hazudik nekem az apja és Fulmar kapcsolatáról! mond
Gisella most már reszketett.
Krisztusra esküszöm, hogy apám sosem találkozott vele!
A szeretõje volt, de sosem találkozott az apjával? Miért nem?
Mert nem akartam, hogy apám tudjon róla felelte Gisella.
Mikor hallott utoljára Fulmarról?
Ezt már nagyon sokszor elmondtam a kihallgatásokon. Nem tudom, hogy hová ment, mert nem m
És 1940 májusa óta nem is hallott felõle?
Nem, esküszöm. Nem tudok róla semmit. Istenem, miért nem hisz nekem?
Müller elengedte Gisellát, aztán a zubbonyához ment, kivett belõle egy csomag cigaret-tát,
Gisella mondta Müller már-már atyáskodó hangon, Szeretném, ha nagyon jól meg-gondolná
Gisella mély lélegzetet vett.
Igen, természetesen értesíteném felelte , ha ezt várják el tõlem.
Nem hiszek magának felelte Müller tárgyilagosan.
Gisella halálra váltan nézett rá.
Peis hinne magának. Én nem. Ez a maga szerencséje.
Én ebbõl semmit nem érlek mondta Gisella tehetetlenül.
Eric von Fulmar most már az Egyesült Államok Hadseregében szolgál tiszti rangban mondta
Már megmondtam magának szólt közbe Gisella kétségbeesetten , hogy Fulmar nem ismeri az
Aztán eljutott a tudatáig, hogy mit mondott neki Müller. Egyáltalán nem úgy beszélt, mint v
és én tudni akarom, hogy mit akarhatott mondani az üzenettel fejezte be Müller.
Fulmar nem ismerte az apámat. És most sem ismeri.
De üdvözletét küldte neki mondta Müller. Nekünk pedig ki kell derítenünk, hogy mi a f
Én ezt nem értem kezdett hozzá Gisella, de Müller elhallgattatta.
Dehogynem érti. Maga egy rendkívül intelligens fiatal nõ.
Van ennek az egésznek valami köze Speer birodalmi fegyverkezési miniszterhez? kérdezte
Nem tudom felelte Müller. Ha arra kíváncsi, hogy Speer megbízásából kérdezõs-ködöm-e,
Gisella kíváncsian meredt rá, Müller pedig bólintott, mintha csak meg akarta volna erõ-síte
Szeretném, ha megkérdezné az édesapjától, csak így, szimplán, hogy van-e valami el-képzel
Müller addig nézett Gisellára, amíg a nõ végül nem bólintott, és egészen halkan azt nem mon
Jól van, jól van.
Müller bólintott, aztán elfordult, alsónadrágra vetkõzött, és lefeküdt az ágyra.
Gisellának fogalma nem volt, hogy mit kellene tennie, úgyhogy lekuporodott Müller mellé az
Peis ellen készül valamire ez a Müller? Vagy valami olyasmit tervez, amire még Peis sem len
Elaludt, és borzasztóan rosszat álmodott. Azt álmodta, hogy Peis pofozza, és hogy Mül-ler n
Mi a baj? kérdezte Müller.
Rémálmom volt mondta Gisella.
Müller valami nevetésszerû hangot adott ki, de nem volt gúnyos, vagy ilyesmi.
Én is benne voltam?
Maga és Peis felelte Gisella. Megégette a mellemet egy cigarettával.
A valóságban is?
Igen, amikor Eric eltûnt, és én nem tudtam, hogy hová tûnt, vagy hogy hová készült menni.
Elképzelhetõ, hogy ez megint meg fog történni mondta Müller. Sajnálom, de nem hiteget
Gisella reszketni kezdett.
Müller az oldalára fordult, és átölelte Gisellát.
Addig ölelte, amíg a lány remegése el nem múlt, aztán elkezdett elfordulni tõle.
Ne engedjen el! mondta Gisella.
Figyelmeztetem, hogy nem vagyok szent mondta Müller.
Én sem vagyok az, Herr Standartenführer felelte Gisella halkan, de érthetõen.
Hetedik
(Egy)
Washington D. C.
1943. január 5.
Noha Ed Bitter éppen arra készült, hogy otthagyja a feleségét és a gyermekét, mert úgy néze
Elõször is nem kellett amiatt aggódnia, hogy hol fog Sarah és Joe lakni. Miután Ed beje-len
Ed anyja azzal érvelt, hogy a Laké Shore Drive-on lévõ lakásban rengeteg a hely, és kü-lönb
Joseph Child közölte Sarah-val, hogy noha a döntés Sarah-é, õ arra gondolt, hogy Sarah mégi
Sarah salamoni döntést hozott, és bejelentette, ha senkinek nincs ellenvetése, õ Palm Beach
A nagyszülõk rendkívül udvariasan megegyeztek abban, hogy ki szállítja majd Sarah-t és Joe-
nevezze Bitter mamának fog rájuk várni, hogy segítsen Sarah-nak berendezkedni .
Idõközben Ednek sikerült meggyõznie Sarah-t és a nagyszülõket arról, hogy a mostani irodai
Másrészrõl viszont nem lett volna értelme eloszlatni a családja azon tévhitét, hogy a se-be
A fura csak az volt, hogy Ed számára nehezebbnek bizonyult otthagyni Sarah-t és a kis Joe-t
Noha nem szerette Sarah-t õrülten vagy szenvedélyesen, nagyobb tiszteletet és csodála-tot é
Például azt is hihetetlenül jól reagálta le, amikor kiderült, hogy állapotos. Elfogadta, ho
részét, és rögtön közölte Eddel és Ed biztosra vette, hogy komolyan is gondolta , hogy n
Ennek ellenére Ed vállalta a felelõsség ráesõ részét, mert kötelességének érezte, hogy törv
Joe-t. Fantasztikus nõ és fantasztikus anya, és szerelmes volt Edbe.
A házasság mindkettejüknek jót tett volna Joe nélkül is.
Ed egészen megszerette a fiát, ami õt magát is meglepte.
A fia iránt érzett szeretet erõsítette meg Edet abbéli hitében, hogy nem szerelmes Sarah-ba
Ed hihetetlenül nagy szerencsének érezte, hogy megkapta ezt az új megbízatást. Újból harcba
Ahogy a munka, amit Hawley tengernagy számára végzett, egyre jelentéktelenebbé vált, Ed úgy
Amint a repülõgépek, az alkatrészek és a felszerelések lejöttek a futószalagról, azonnal el
De megváltozott a helyzet. Noha továbbra is mindenki több repülõgépet akart, az elmúlt pár

Bitter tisztában volt vele, hogy a munkáját simán el tudta volna végezni egy közvetlen kine
dolgoztak. Ezek az emberek nagy anyagmozgatási gyakorlattal rendelkeztek, és köny-nyedén
Amint az amerikai iparkomplexum elkezdte ontani a repülõgépeket, méghozzá olyan
hatékonysággal, amilyennel hûtõket és automobilokat is gyártott, többe nem volt szükség egy
Ettõl kezdve Ed meglehetõsen sokszor kérte Hawley tengernagyot amilyen gyakran csak merte
Hawley tengernagy minden alkalommal elutasította a kérését, méghozzá nagyon udvari-asan, ug
Végül kiderült, hogy a tengernagynak volt igaza. Ed Bitter végre elindulhatott a harc-
mezõk felé, ráadásul visszavették repülõállományba is, mert a Haditengerészetnek most ott v
Négy nappal azután, hogy a DCNO bemasírozott Hawley tengernagy irodájába, Sarah kivitte Ede
Sarah hozzátapadt, amikor a hangosbemondó elharsogta, hogy a Légierõ C 54-esre meg kell kez
A repülõgép az új-fundlandi Ganderben szállt le üzemanyagért aztán még egyszer a skó-ciai P

(Kettõ)
Horsham St. Faith
Az USA Hadsereg légi hadtestének bázisa
1943. január 6., 08.05
William H. Emmons õrnagy, az USA 8. légi hadserege 474. fotófelderítõ századának pa-rancsno
Canidyt megelõzte Kenneth Lorimer dandártábornok (USA 8. légi hadsereg parancsnok-sága) tel
Lorimer tábornok elmondta Emmons õrnagynak, hogy a 43-Special-124 jelû küldetés nem más, mi
A tábornok azt is elmondta, Canidy õrnagy személyesen fog a Horsham St. Faithre men-ni, hog
Bill, semmi esetre se engedje meg Canidy õrnagynak, hogy részt vegyen a küldetésben! mo
Igen, uram.
Emmons õrnagy késõbb elmagyarázta a barátjának, Ross századosnak, hogy Canidy is egyike a s
Emmons egy kicsit sajnálta, hogy Lorimer tábornok megtiltotta, hogy felengedje ezt a Canidy
Canidy õrnagy hajnali háromkor érkezett meg a Horsham St. Faithre. A Packardot, ami-vel érk
Canidy elõször kávét kért, aztán valami harapnivalót, utána pedig nekilátott elmagyarázni a
Már megbocsásson, õrnagy, de ez a küldetés titkos.
Tudom. Én titkosítottam felelte Canidy, de aztán megértette, hogy mi Emmons prob-lémája
Ha szabad megkérdeznem, õrnagy, hány órát repült B-26-osokkal? kérdezte Emmons dühösen.
Tulajdonképpen nulla órát repültem B-26-osokkal felelte Canidy.
De egyéb típusokon több ezer repült órája van mondta a WRAC-õrmester kedvesen. És meg
Fogja be, Agnes! szólt rá Canidy.
Mielõtt pedig idejöttünk volna, Douglass õrnaggyal egyeztettünk, aki a P-38-as táma-dást
Most mondtam, hogy fogja be, Agnes! szólt rá Canidy másodszor is.
Richard makacskodott a WRAC-õrmester , az õrnagy úr nyilvánvalóan azt hiszi sõt, ami
Furán hangzott a puhapöcs szó a meglehetõsen választékosan és fennkölt stílusban be-szélõ
Azt hiszem, elnézést kell kérjek magától, Canidy õrnagy kezdett hozzá Emmons.
Ugyan, erre semmi szükség szólt közbe Canidy.
de amikor Lorimer tábornok közölte velem, hogy semmiképpen ne engedjem meg magának, hogy
Mit mondott magának Lorimer? kérdezte Canidy.
Azt, hogy semmi esetre se engedjem meg magának, hogy részt vegyen a küldetésben felelte
A gazember!
És komolyan is gondolta felelte Emmons. Sajnálom.
A tábornok túljárt az eszén, Richard jelentette be a WRAC-õrmester, aki szemmel látható
Canidy a gimnazista kinézetû B-26-os pilótára nézett, és vállat vont.
Csak mondja meg, mit szeretne, õrnagy mondta a fiatal pilóta , és hogy maga szerint ho
Saint-Lazare a Brest-félsziget Anglia felõli oldalán helyezkedett el, mintegy 700 kilomé-te
Ahogy a B-26-os ráfordult a kifutóra, egy sebesült a fedélzeten jelzõrakéta röppent fel a
Amikor a futómû leereszkedett, még onnan, ahol Emmons és Canidy állt, is jól lehetett látni
Megpróbálták rádión közölni a pilótával, hogy húzza be a futómûvét, menjen még egy kört, és
Amikor Canidy és Emmons a repülõgéphez ért a dzsippel hatvan másodperccel meg-elõzve a me
De a fotósok abban a pillanatban kidobták a gépbõl a negatívokat tartalmazó pléhdobo-zokat

(Három )
Anglia, London
Croydon repülõtér
1943, január 6., 10.35
Ahogy a C-54-es a parancsnoksági épület felé gurult, Ed az USA Hadserege két buszát pillant
Ed türelmetlenül várta, hogy elég hely legyen az ülések közötti folyosón ahhoz, hogy õ is f
Aztán valaki elkiáltotta a nevét.
Edwin Bitter korvettkapitány!
Ed körülnézett.
A limuzin elõtt öt ember állt egy vonalban. Mind az öt egyenruhát viselt öt különbözõ egy
A mellette álló, szélesen vigyorgó amerikai tisztet viszont minden további nélkül felis-mer
A repülõgéprõl leszálló többi utast is lenyûgözte a kis fogadóbizottság. A legtöbben vic-ce
Bitter egy kicsit elszégyellte magát, amikor kilépett a buszok felé tartó sorból, és elindu
A király nem tudott eljönni mondta Canidy , úgyhogy elküldött maga helyett egy hercegn
Hogy a fene esne magába, Dick! mondta a brit századosnõ.
Bitter korvettkapitány mondta Canidy , szeretném bemutatni magának Õfõméltósá-gát, Sta
Úgy látom, a korvettkapitányt nem nyûgözi le a látványa, Dick mondta brit százados elég
Nagyon jól néz ki ez a nõ gondolta Bitter. Van benne valami arisztokratikus. Lehet-sége
Csak azért viselkedik így, mert még nem kapott csókot, õfõméltósága mondta Canidy.
Abbahagyná ezt az õfõméltósága maszlagot? nevetett fel a brit százados.
Canidy erre gyorsan Bitterhez lépett, megragadta mindkét karját, és amikor Bitterbe be-leha
Isten hozott Angliában, Edwin! mondta Canidy jó hangosan. Mi, akik elõtted érkeztünk i
Mit csináltok itt? kérdezte Bitter.
Természetesen érted jöttünk felelte Jimmy Whittaker. Hogy ne kelljen végigszen-vedned
Hogy van Joe, Eddie? kérdezte Ann Chambers.
Palm Beachbe mennek felelte Ed.
A háború valóságos pokol, mi? jegyezte meg Canidy szárazon. Nekem úgy tûnik, hogy te i
Honnan tudtad, hogy jövök?
Mindentudó vagyok felelte Canidy.
Mi vagy?
Mindentudó ismételte meg. Mondja meg neki, õfõméltósága, hogy mindentudó va-gyok!
A százados kezet nyújtott Bitternek.
Örülök, hogy megismerhetem, korvettkapitány. A nevem Stanfield.
Örvendek mondta Bitter.
Térdre, te faragatlan tuskó! mondta Canidy. Egy hercegnõhöz beszélsz!
Bitter zavarodottan nézett a századosra, aztán látta a századoson, hogy Canidy igazat mond,
Mellesleg ez az egész nagyon jellemzõ volt Canidyre. Direkt élvezte, hogy kellemetlen helyz
Ed elfordult az õrmestertõl, de még mielõtt megtette volna, magában megállapította, hogy

Jobb lesz, ha felszállok a buszomra mondta Bitter.


Ejnye, korvettkapitány, maga nem figyelt oda Whittaker századosra mondta
Canidy. Ha felszáll arra buszra, több órára sötétzárkába zárják, vagy valami hasonló át-k
Bennszülöttek, mi? jegyezte meg Stanfield százados, Whitbey House hercegnéje.
Mi az a cerkaszemle? kérdezte Ann Chambers.
Majd késõbb megmutatom felelte Canidy, és Whittakerre vigyorgott.
Azt hiszem, jobban járok, ha követem a szolgálati szabályzatot mondta Bitter.
Hol talállak meg titeket késõbb?
Tényleg nem kell felszállnod a buszra, Eddie,
Az engedély nélküli eltáv lenne, és abból nem kérek tiltakozott Bitter.
És mit csinálhatnak veled? A tengerentúlra küldenek?
Hol talállak meg titeket késõbb?
Istenem, hogy te milyen kockafejû alak vagy! jegyezte meg Ann Chambers.
A Savoy Grillben fogjuk meginni az ebédünket felelte Jimmy Whittaker. Aztán úgy öt ór
Meglátom, hogy oda tudok-e menni mondta Bitter, aztán Stanfield századoshoz for-dult.
Én is nagyon örülök felelte Stanfield százados.
Dick! tiltakozott Ann Chambers, amikor Bitter felvette a bõröndjeit, és elindult a bu-s
Én megmondtam neki, hogy nem kell felszállnia a buszra mondta Canidy. De már megint o
Ahogy Ed a buszhoz sietett, hallotta, hogy Whittaker felröhög, és hogy a hercegné meg-kérde
Ki az a Winslow fregattkapitány?
Canidy elmondta neki, hogy Don Winslow fregattkapitány egy gyerekeknek készített rá-diómûso

8A cerkaszemlét eredetileg arra találták ki, hogy megállapítsák, az illetõ személynek nincs

A busz egy hotelhez vitte a C-54-es utasait, amelyet az újonnan érkezett tisztek számára fo
Amikor az elõadásoknak vége lett, megkereste egy õrmester, aki elirányította a SHAEF hadite
Mire Ed visszapakolt a bõröndjeibe és visszaszerezte a többi csomagját, elment az elsõ busz
Hivatalhoz, amely egy szupertitkos irodával rendelkezett a Berkeley Square-en.
A kapitány azt mondta neki, ha akarja, megvárhatja, amíg lesz szabad autó, bár az iroda csa
Egy londoni busz mocskos latyakkal terítette be Ed kabátját, ahogy a Berkeley Square felé t
De aztán a dolgok elkezdtek sokkal jobbra fordulni.
Egy bizonyos Stevens alezredes fogadta. Jóképû, idõsebb tiszt volt. West Point-i gyûrût vis
Már vártuk, Bitter korvettkapitány mondta Stevens. Isten hozta nálunk!
Köszönöm, uram.
El sem tudom képzelni, hogy mi történhetett Canidyvel.
Uram?
Kölcsönkérte a limuzinunkat, hogy kimenjen maga elé a Croydonra, hogy megmentse magát a
Uram kiáltotta vissza egy férfihang, amely valahogy ismerõsen csengett Ednek , azt mon
Biztosan feltartóztatták a SHAEF-nél magyarázta Stevens ezredes. A 8. légi hadse-reg
Igen, uram,
Korvettkapitány, azt hiszem, nekem kellene eligazítanom magát, de úgy gondolom, hogy a pr
Igen, uram.
Dick javasolta, hogy keresse fel a barátját, Douglasst, aki sajnos szakértõje lett a ten-
Aphrodité-projekt? kérdezte Bitter. Stevens felnevetett.
A rádió-távirányítású repülõgép Aphrodité. Dick Canidy minden kétséget kizáróan nagy mito
Csupa meglepetés ez a Canidy mondta Bitter.
Dick csak jó dolgokat mesélt nekem magáról, korvettkapitány mondta Stevens ezre-des.
Stevens figyelte Bitter reakcióját, de az arcán semmit sem látott, úgyhogy úgy döntött, fol
Korvettkapitány, kötelességemnek érzem közölni magával, hogy Canidy parancsot ka-pott, ho
Igen, uram felelte Bitter.
Fine százados már elkészítette az igazolványát, korvettkapitány, és a parancsot is, amell
Igen, uram felelte Bitter.
Stan, be tudna jönni egy percre? kiáltott ki Stevens. Egy pillanattal késõbb Stanley S.
Ismeri Bitter korvettkapitányt, igaz, Stan?
Igen, uram felelte Fine. Örülök, hogy látom, korvettkapitány. Isten hozta az elme-gyó
Intézze el a papírmunkát, Stan, aztán vigye el a korvettkapitányt a Dorchesterbe!
Igen, uram.
És Stan, a Princesst utána kérem vissza!
Természetesen, uram.
Útban a Dorchester felé Bitter megkapta a választ a kérdésre, amit nem mert feltenni.
A Princess az Austin Princess limuzin volt, amit Canidy kivitt a repülõtérre.
A Dorchester Hotel bejáratát homokzsákokkal védték, amelyeket jó magasra pakoltak a forgóaj
De odabent a hotel nagyjából úgy nézett ki, mint legutóbb, amikor Bitter ott járt. A kü-lön

Bittert meglepte, hogy a brit õrmesternõ is ott ült a fal melletti asztalnál a többiekkel.
Ez is csak újabb megnyilvánulása volt annak, hogy mennyire megvetette Canidy a sza-bályokat
És a tiszteknek az érzelmeiket sem volt szabad nyilvános helyen kinyilvánítaniuk, már-pedig
Don Winslow fregattkapitány és a zugügyvédje megérkezett jelentette be Canidy.
A zugügyvédet azért küldték, hogy visszavigye a Princesst.
A francba! mondta a brit sorállományú. Pedig olyan jó volt vezetni!
És még a kormány is ott van rajta, ahol lennie kell, mi? jegyezte meg Whittaker.
Bitter kiszúrta, hogy Whittaker a hercegné bal kezét fogta, pedig a nõ kezén jegygyûrû volt
Most, hogy túl vagy az elõadásokon, Edwin mondta Canidy , kérlek, mutasd meg, hogy hog
Richard mondta a brit õrmesternõ , az ég szerelmére, hagyja már békén!
Bitter elképesztõnek tartotta, hogy egy sorállományú ilyen hangot engedjen meg magá-nak. Po
Korvettkapitány mondta a hercegné , azt hiszem, úgy tisztességes, ha elmondom, hogy az
Egy pincér jelent meg egy székkel a kezében.
Nagyon sajnálom, õfõméltósága mondta a pincér , de már csak ezt találtam.
Bitter látta, hogy a hercegné gyorsan elhúzta a kezét Whittakertõl.
Ez is megteszi mondta a hercegné. Nagyon köszönjük.
Mire Bitter szétnézett, már a brit õrmesternõ mellett találta magát.
Ettõl kicsit furcsán kezdte érezni magát, de semmit sem tehetett ellene.
Whittaker lenyúlt az asztal alá, és két papírzacskót húzott ki alóla.
Skót whisky és almabor van, Eddie mondta Whittaker. A bourbon és a rozspálinka elfogyo
Szégyellem bevallani mondta Fine , de kezdem megszeretni az almabort.
Bitter úgy döntött, hogy jelen körülmények között nem utasíthat vissza egy pohár italt, ped
Skót whiskyt kérek mondta Ed.
Az angol õrmesternõ elõrecsusszant a kárpitozott padon, hogy elérje a jegesvödröt. Hosszú,
Bitternek beugrott az Õrmesternõ neve: Agnes Draper.
Amikor az õrmesternõ átadta neki a poharat, az ujjaik egymáshoz értek. Bitter azon kez-dett
Arra a következtetésre jutott, hogy azért.
Tizenöt perccel késõbb Stevens alezredes masírozott be a bárba.
Nem szívesen rontom el ezt a szép családi ünnepet mondta Stevens , de váltanom kell pá
Fine és Canidy azonnal felállt. Ann arrébb csusszant a kárpitozott padon, Agnes Draper pedi
Bitter figyelte, ahogy Canidy, Steven és Fine keresztülverekedte magát a báron az elõ-csarn
Folyton ezt csinálják, Eddie magyarázta Whittaker. Hármasban cseverésznek.
Nem tudom eldönteni, hogy azért csinálják-e, mert tényleg meg kell beszélniük valami fontos
Jaj, Jimmy! mondta a hercegné. Nem szép dolog ilyet mondani!
Hé! mondta Whittaker. Te az én csajom vagy, nem? Ha folyton Canidy pártjára állsz, An
Nem fogok mondta Ann. Aki Dick oldalán áll, az a barátom. Úgyhogy jó lesz, ha vigyáz
Whittakernek, de aztán megsimogatta Whittaker kézfejét az ujjbegyeivel.
Kétség nem férhetett a dologhoz: Whittaker belehabarodott a hercegnébe. Pedig a her-cegné f
Stevens, Canidy és Fine lifttel ment fel a hotel ötödik emeletére, aztán bemasíroztak egy l
Az aktatáskájából elõvett egy vastag barna borítékot, aztán kivett belõle egy újság egyet-l
Ezt úgy egy órával ezelõtt kaptuk Svédországból mondta Stevens.
Meg sem kérdezi, hogy mentek a dolgok Horsham St. Faithben?
A 8. légi hadseregtõl felhívtak, és közölték velem, hogy a küldetés sikeres volt mondta
Én ott voltam, amikor a fotófelderítõ repülõgép visszatért Horsam St. Faithbe mond-ta C
Ezt nem tudtam mondta Stevens színtelen hangon.
Azt a B-26-ost elég csúnyán kilyuggatták. A másodpilóta hozta vissza a gépet, de le-száll
Jesszusom, Dick! mondta Fine.
Dick, ne gondolja, hogy valami módon maga felelõs a haláláért? mondta Stevens.
Miért is lennék felelõs? Nem én rendeltem el azt a küldetést, hanem a jóságos tündér kere
A felderítésre szükség volt mondta Stevens.
Nekem kellett volna vezetnem a gépet mondta Canidy , és nem egy kölyöknek, aki tavaly
Tudja nagyon jól, hogy miért nem vezethette a gépet.
Ezt mondja meg a kölyök anyjának! mondta Canidy. Azért mondom azt, hogy az anyjának,
Az a pilóta önkéntes volt, ahogy maga is, Dick mondta Stevens. És õt gond nélkül elkü
Canidy egy teljes percig meredt Stevensre némán.
Lorimer ötlete volt, hogy nem vehetek részt a küldetésen, ezredes, vagy a magáé? kérdez
Az enyém. Ha ez feldühíti magát, Dick, akkor sajnálom.
Canidy bólintott. Szemmel láthatóan õ is úgy döntött, hogy ideje témát váltani, mert odamen
A pofám leszakad! mondta Canidy. Ez a mi öreg haverunk, Helmut Mitfingsz.
Stevens felnevetett. Örült, hogy Canidy végre leszállt a B-26-os pilóta elvesztése témá-ról
Mi áll benne, Stan? kérdezte Canidy, és Fine kezébe adta az újságot.
Ez a Frankfurter Rundschau december 30-i száma fordított Fine. Azt írták a fotó alá:
És Eric apja is. Valamint öreg barátunk, Müller, aki, ha jól látom, most már Standartenführ
Mi az a Standartenführer? kérdezte Canidy.
Ezredes mondta Fine. Az SS-ben az ezred a Standart. Standartenführer, ezredpa-rancsno
Gondolja, azért mentek oda, hogy találkozzanak Eric apjával? kérdezte Canidy. Más szóv
Müller a szilvesztert mondta Stevens , az egész éjszakát a Kurhotelben töltötte Gisell
A professzor feleségével? kérdezte Canidy csodálkozva.
A professzor lányával javította ki Stevens.
Honnan tudja?
A britek egyik ügynöke Marburgban dolgozik. Van ott egy vadászrepülõ-bázis.
Megkértük, hogy tartsa a szemét a professzoron. Úgy gondolta, hogy érdekes lehet nekünk ez
Figyeltetik a professzort a kérésünkre? kérdezte Canidy ismét csodálkozva.
Nem. Nem úgy, ahogy gondolja, Dick. Egyszerûen csak dolgoznak, és ha találnak va-lamit, t
Canidy egy pillanatig elgondolkodott a dolgon.
Oké mondta. Akkor hogyan tovább?
Elõször is idehozzuk Fulmart Marokkóból mondta Stevens. Remélem, Gisella megismeri a
És az angol úri gyerekek nem akarnak segíteni nekünk? Ezt mondta az elõbb? Túlsá-gosan mo
Más feladataik vannak, Dick mondta Stevens.
Az új légi felvételekbõl megtudott valamit, Dick? kérdezte Fine.
Meg. Azt, hogy Douglass küldetése teljesen értelmetlen volt. Meg azt is, hogy igaz a hír,
De biztosnak tûnik a dolgában, Dick mondta Stevens.
Én is a Haditengerészetnél szolgáltam valamikor, ezredes felelte Canidy szárazon. Ha
Canidy megvárta, amíg Stevens bólintott, és csak aztán folytatta.
Jó néhány repülõ bombára lesz szükség, hogy megsemmisítsük azt a kikötõt, de a gond az, h
Miért nem? kérdezte Fine.
Könnyû mondani, hogy a repülõgépeket rádió-távvezérléssel fogjuk irányítani, de megcsinál
Van valami konkrét oka ennek? kérdezte Stevens.
Ó, igen felelte Canidy, Repüléstani és aerodinamikai okai vannak. A vezérsíkokat drót
Stevens bólintott.
És én üres géprõl beszéltem mondta Canidy. Terhelt állapotban meg sem próbál-tunk fel
Könnyebb dolguk lenne lehetségesnek tartaná a dolgot, ha Kennedy új repülõgépe-ket kapna
Nem sokkal, de igen, valamennyivel könnyebb dolgunk lenne felelte Canidy.
Utánanézek a dolognak mondta Stevens. És, Dick, az elõbb azt mondta, még meg sem prób
Tudom felelte Canidy szárazon, gúnyosan. Olyan vagyok, mint egy Vesta-szûz. Valami fo
Igen felelte Stevens tárgyilagosan. Valóban errõl van szó. Stevens felvette a Frank-f
Ez minden mondta Stevens. Visszamehet a társaságához.
(Négy)
Anglia, London
Mûsorszóró állomás
1942. január 8., 10.15
A fülkében a producer a stúdióban ülõ két férfi közül a bal oldalira mutatott. A férfi egé-
A BBC tengerentúli adását hallják mondta.
A producer a mutatóujjával a hangmérnökre mutatott, aki mellett ült a vezérlõben.
A hangmérnök felemelte az ujjbegyeit a lemezjátszón lévõ hanglemezrõl, amelyet mosta-náig t
A Big Ben harangjátéka csendült fel, és a jel elindult az éterben.
A producer a stúdióban lévõ asztal jobb oldalán ülõ férfira mutatott.
Hírek következnek Németországban tartózkodó barátaink számára mondta a férfi a mikrofon
A Kurfürstendamm jeges és csúszik olvasta a férfi, aztán felolvasta még egyszer, egésze
Az üzenetnek elsõ hallásra nem volt semmi értelme. Ennek ellenére Berlinben a külön-bözõ hí
A BBC hírolvasója nem olvasta fel a 9. számú üzenetet, mert a 8. és a 9. üzenet közé be-ill
Gisella köszöni Ericnek a rádiót olvasta fel a férfi lassan, pontosan. Gisella köszön
Aztán olvasta tovább a 9. üzenetet,
Bruno üdvözli Hans bácsit. Bruno üdvözli Hans bácsit.

(Öt)
Anglia, Kent
Whitbey House
1943. január 8.
Kicsit morgolódva ugyan, amiért az õrmester úgy ébresztette fel, hogy ha reggelizni akar,
Edet leginkább egy múzeumra emlékeztette Whitbey Elouse. Az sem lepte volna meg, ha az egyi
Ed Bitter rossz felé indult el, egy zsákutcába ért, úgyhogy vissza kellett mennie a szobá-j
Ahogy egyre közelebb ért az étkezdéhez, Ed egyre hangosabban hallotta a bentrõl kiszû-rõdõ
Ed azonnal kiszúrta, hogy Whitbey House étkezdéjében együtt ettek a tisztek és a sorál-lomá
De aztán felfedezni vélt némi rendszert odabent. Noha a nyolcfõs asztaloknál tisztek és sor
Canidy meglátta az ajtóban álldogáló Bittert, és intett neki, hogy menjen a fõasztalhoz. Ah
Jó reggel, korvettkapitány! mondta Agnes Draper õrmester.
Egy asztalnál ült, amelynél csak sorállományúak foglaltak helyet: sorállományú nõk az ameri
Jó reggelt, õrmester mondta Bitter.
Bitternek feltûnt, hogy Draper õrmester nem viselt zubbonyt, csak khaki inget és khaki nyak
Azóta ismerem Don Winslow fregatt kapitányt szólalt meg Canidy , amióta az eszemet tud
Üljön le, korvettkapitány mondta a hercegné , és ügyet se vessen rá! Ma megint olyan h
Elaludtál, mi? kérdezte Canidy,
Úgy látszik felelte Bitter, miközben egy egyenruhás pincér a kezébe adta a stencile-zet
Csak a jóllakott tengerész lehet boldog tengerész mondta Canidy jámboran. Kö-szönd me
Azt látom mondta Bitter. Tojásrántottát rendelt marhavagdalttal, aztán töltött magá-nak
Vigyáznunk kell a jó hírünkre, korvettkapitány mondta Canidy. A parancsnoka
elvárja magától, hogy minden reggel borotváltan, és minden szempontból kifogástalan egyenru
Bitter végignézett Canidyn. Canidy khaki ingének a felsõ gombját nem gombolta be, nem volt
Igen, uram mondta Bitter. Azon leszek, hogy ne okozzak csalódást magának, uram.
Ezt már szeretem! mondta Canidy. Amikor találkozik a tengernaggyal, azt akarom, hogy
Milyen tengernagy?
Annyira aggódunk amiatt, hogy mit fog hozzád szólni a tengernagy, hogy még a Packardot is
Milyen tengernagy? tette fel a kérdést Bitter másodszor is.
A SHAEF haditengerészeti egységének légi bevetésekért felelõs parancsnokhelyettes-ének ma
Ha muszáj kimondanom, Dick mondta Bitter , hálás vagyok, amiért neked dolgoz-hatok, és
Canidy bólintott.
Megkérte Stevens ezredest, hogy ha lehetséges, ha a zsúfolt programod engedi, akkor szánj
Nem tudlak követni, Dick mondta Bitter.
Egy kis türelem, korvettkapitány, és mindent meg fog érteni mondta Canidy. De Stevens
Hol van az az ott, és ki az a Lorimer tábornok?
Az ott az Londonban van, Lorimer tábornok pedig Kenneth Lorimer dandártábornok a 8. légi
Oké mondta Bitter.
A tengernagy annyira vigyáz, hogy mindent megkapj, amire szükséged lehet, hogy nemcsak az
Nagyon köszönöm, Dick mondta Stanfield hercegné.
Nem sértésnek szántam, õfõméltósága mondta Camdy. De, ha megkérhetem, ne szakítsa fél
Én ezt nem értem mondta Bitter.
Dick arra akar kilyukadni, korvettkapitány mondta a hercegné , hogy az autóhoz kötelez
És semmi szükségünk egy matróz kémre tette hozzá Jimmy Whittaker. Éppen elég bajunk v
Mind a ketten elmehetnek a pokolba! mondta a hercegné.
Természetesen a jelenlévõk kivételt képeznek mondta Whittaker.
Valamiért olyan érzésem van, hogy szórakoztok velem mondta Bitter.
Nem, nem szórakozunk veled mondta Canidy. Olyan sokat kémkedünk a szövetsé-geseink ut
Ez sajnos igaz, korvettkapitány mondta a hercegné.
Õfõméltósága szerint nem engedhetjük, hogy a lekötelezettjükké tegyenek téged és én maxi
És hogy még elegánsabbá tegyük a dolgot, a volán mögött természetesen a hûséges Agnest ülte
A te külön Packard automobilod?
Jobb, ha nem tud a dologról semmit mondta a hercegné.
Pedig érdekelne.
Bizonyos fokig kényes természetû dologról van szó mondta Canidy, De a francba is, her
A hercegné vállat vont.
Jamison hadnagy a birtokot derítette fel éppen, korvettkapitány, amikor egyszer csak megp
Egy Packard automobilt, amit tõkére helyeztek, és szemmel láthatóan konzerváltak a há-ború
Bitter látta a hercegnén, hogy elszégyellte magát.
De abban a pillanatban, hogy az autó napvilágra került folytatta Canidy , õfõméltó-ság
Bitter felnevetett.
Úgyhogy szépen felpingáltuk az ajtókra, hogy USA Hadsereg, a motorháztetõre meg felstenci
Whittaker nyilvántartási számát?
Nem volt idõnk kideríteni, hogy honnan szerezzünk rendes papírokat mondta Whittaker.
Hadsereg feliratú Packardot, amit egy angol õrmesternõ vezet, és elkérni a menetlevelet.
Stevens úgy döntött, hogy nem akar tudni a dologról tette hozzá Canidy. De tartok tõl
Úgyhogy légy óvatos, Ed! mondta Whittaker.
És persze a történetnek van tanulsága is, Edwin mondta Canidy.
Meghalok, hogy megtudjam, mi is az.
Ha nem lettél volna olyan kíváncsi, most nem lennél a birtokában egy potenciálisan veszél
Mégis mit kellene tennem, ha megállítanának?
Az lenne a legjobb, ha nem állnál meg mondta Canidy, Megkönnyítené a dolgun-kat.
Jesszusom! mondta Bitter.
Amikor Jamisonnal elloptuk a Fordot tette hozzáWhittaker , és Stevens ezredes el-kapot
Tartok tõle, hogy ezzel a szöveggel még egyszer nem úsznánk meg a dolgot.
Rendes körülmények között most kiselõadást tartanék neked arról, hogy csak annyit mondj el
Bitter Whittakerre nézett.
Isten hozott a tükör túloldalán, Ed mondta Whittaker.
A pofám leszakad mondta Bitter.
Nem akarod elmondani neki, hogy mi van az ügynökünkkel, aki a Fersfielden van? kérdezte
Canidy elmosolyodott.
Nem mondta Canidy. Kíváncsi vagyok, hogy rájön-e, ki az.
Egy órával késõbb Bitter frissen borotváltan, simára vasalt egyenruhában állt Whitbey House
Akármi is volt az igazság, egy jobbkormányos, 1939-es Packard valóban ott állt a ház elõtt
A kocsi utas oldali ajtajára az USA Hadsereg felirat volt festve, a motorháztetõn pedig val
Agnes Draper õrmester kiszállt a volán mögül, és felsétált néhány lépcsõfokon az ajtó-hoz.
Jó reggelt, korvettkapitány mondta az õrmesternõ. Megkaphatnám a táskáját, uram?
Köszönöm, de elbírok vele magam is felelte Bitter. Az õrmesternõ a kocsihoz ment, és ki
Útban London felé Draper õrmester elmesélte Ednek, hogy High Wycombe lányiskola volt egésze
Bitter nem tudott mit kezdeni Draper õrmesterrel. Mindig is bajban volt, ha sorállomá-nyúak
Ed szerette volna egy kicsit megtörni a jeget, úgyhogy feltette a szokásos kérdéseket: Honn
Agnes azt felelte, hogy vidéken nõtt fel, tulajdonképpen nem messze Whitbey House-tól, és
Bitternek beletelt pár másodpercbe, mire rájött, hogy Draper õrmester Stanfield száza-dosró
Ez magánál valami szokás, hogy mindig a keresztnevén említi a századost? szaladt ki Ed
Agnes hátrafordult, és Edre mosolygott.
Csak ha barátok között vagyok mondta Agnes. Nagyon szép mosolya volt. Nem is beszélve a
A rohadt életbe gondolta Ed. Jobb lenne, ha sorállományú férfi lenne ez a nõ. Akkor sim

Nyolcadik

(Egy)
London, Grosvenor Square
A szövetséges expedíciós haderõ fõhadiszállása (SHAEF)
1943. január 9.
Az impozáns Packard kecsesen haladt keresztül a Grosvenor Square-en, majd Agnes Draper õrme
Az épület elõtt nem volt valami sok hely. Az embereknek gyorsan kellett beszállniuk a szolg
A többiek vagy az épülettel szemben parkoltak az utcán, vagy a pincegarázsban.
Egy magas, jó kiállású, fehér kesztyût, kamáslit és fehér sapkát viselõ amerikai katonai re
Bitter viszonozta a tisztelgést, és elindult az ajtó felé. Huszonnégy órán belül már má-sod
Az épületbe érve egy WAC-recepciós telefonon felhívta Foster tengernagy irodáját, majd jele
A szárnysegéd, egy hadnagy, alaposan meglepte Bittert, mert a keresztnevén szólította. Bitt
Nem tudom, mi történhetett mondta a szárnysegéd, ahogy végigvezette a hosszú fo-lyosóko
Nem gond mondta Bitter.
Canidy bezzeg tudta, hogy melyik gépen leszek, és mikor érkezek.
Foster tengernagy, akinek az irodája a hófödte parkra nézett, szívélyesen fogadta, és az eg
Egyelõre idõben vagyunk mondta a tengernagy. Ken Lorimer nem tud fogadni minket, csak
Igen, uram felelte Bitter. Tengernagy úr, én itt teljesen új vagyok. Kicsit aggódom a
Õrmesternõ?
Igen, uram. A brit hadseregnél szolgál.
Tisztára, mint Eisenhower mondta Foster tengernagy.
Uram?
Eisenhower tábornok gépkocsivezetõje is egy angol õrmesternõ mondta Foster. Átkozottu
Ez is felelte Bitter.
Foster utasította a szárnysegédjét, hogy tegyen róla, hogy Bitter korvettkapitány sofõrje k
Ed gyorsan rájött, hogy a tengernagy szemében õ volt a tökéletes folt a zsákra: a hadi-teng
Ebéd után, amikor Agnes Draper õrmester megállt a Packarddal az ajtó elõtt, Foster ten-gern
Amint kiértek Londonból, Foster megkérdezte, hogy fel lehetne-e húzni a válaszfalat, aztán
Átkozottul nagy szerencsénk van, hogy jó barátja magának ez a Canidy nevû fickó, Bitter
Tengernagy mondta Bitter amikor bejelentkeztem a Berkeley Square-re, Stevens ezredes
De ugye nem gondolja, hogy Canidy, a maga régi jó barátja ezt meg is tenné, ugye?
De gondolom, uram. Azt hiszem, sõt tudom, hogy megtenné.
A Haditengerészet elvárja magától, korvettkapitány, hogy gondoskodjon róla, hogy a Hadite
A pofám leszakad gondolta Bitter. Canidynek igaza volt.
Tengernagy mondta Bitter , tudja, hogy mit csinál az OSS azokkal az emberekkel, akikre
Nem, nem tudom mondta a tengernagy. De az ég szerelmére, korvettkapitány, mi az Egyes
Az Államokban a St. Elizabeth Kórházba küldik õket pszichiátriai kivizsgálásra. Parancso
Itt is van egy hasonló létesítményük Richodanben, Skóciában.
Foster tengernagy hitetlenkedve nézett Bitterre.
Az a helyzet, uram, hogy a törvényeink szerint a habeas corpus nem vonatkozik a pszichiát
Korvettkapitány, én nem tudom, hol hallotta ezt, de szerintem nem kellene túl nagy je-len
Igen, uram mondta Bitter. Megnyugtató, amit mond, uram. Canidy mesélt Bitternek a St.
Egészen mostanáig egész jól érezte magát a bõrében, hála az új megbízatásának, de a jó-kedv
Hirtelen megértette, hogy az OSS-nek kizárólag egy olyan személy adhatott ilyen rend-kívüli
Amikor Stanley Fine odaadta neki az OSS-es igazolványát, még mulatságosnak is találta a dol
Illetve nem egészen. A Repülõ Tigrisekhez önként jelentkeztem, erre a munkára viszont rohad

(Kettõ)
A 8. légi hadsereg fõhadiszállásán, High Wycombe-ban udvariassági látogatást tettek a fõhad
Aztán felkeresték Foster tengernagy barátját, a tisztet a 8. légi hadseregnél, akit kifeje-
Foster úgy mutatta be Bittert, mint az ember a Haditengerészettõl, aki napi szinten fog fo
'38-ban végzett Annapolisban.
Elég egyértelmû volt, hogy Foster azt akarta Lorimer tudtára adni, hogy a pecsétgyûrû-sök,
G. G. mondta Lorimer. Kicsit kellemetlen helyzetben vagyok.
Nem értelek mondta Foster.
Nem szívesen mondom, hogy nincs rád idõm, de ez a helyzet. És az van, G. G, ezt tényleg k
Az ég szerelmére, Ken, én a SHAEF haditengerészeti egységének vagyok a fõnöke!
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de nem vagy rajta Canidy listáján.
Milyen francos listán nem vagyok én rajta?
Azon a listán, amin azoknak a neve szerepel, akik tudhatnak az Aphrodité-projekt hadmûvel
Elég elbaszottul állnak a dolgok, ha már ott tartunk, hogy egy ellentengernagynak azt mon
Lorimer tábornok vállat vont jelezve, hogy errõl õ nem tehet. Foster tengernagy gyorsan leá
Ha a Haditengerészet bármiben segíthet, Ken, szólj! mondta a tengernagy. Ez ma-gára i
Kikísérlek a kocsidhoz, G. G. ajánlkozott Lorimer tábornok.
Köszönöm, de egyedül is megtalálom.
Aztán a két férfi kezet fogott, és a tengernagy távozott.
Amikor az ajtó becsukódott, Lorimer tábornok Bitterhez fordult, és intett neki, hogy ül-jön
Nos, mit tehetek az OSS-ért, korvettkapitány?
Tábornok mondta Bitter , egy kicsit szégyellem, de be kell vallanom, nekem úgy tûnik,
Lorimer egy pillanatig némán nézett Bitterre, aztán elmosolyodott.
Egy dolgot tisztázzunk már a legelején, korvettkapitány! Én fütyülök rá, ki irányítja ezt
Lorimer tábornok egy lélegzetvételnyi szünetet tartott, aztán folytatta.
Ami pedig Canidyt illeti, aki ezt az egész projektet vezeti, nagyon meg vagyok vele elége
Uram?
Még hadnagyként megtanították nekem, hogy egy tiszt soha ne kérjen olyasmit az em-bereitõ
Nem tudtam kezdett hozzá Bitter, de Lorimer tábornok felemelt kézzel jelezte, hogy hal
Canidy ma reggel felhívott, és közölte velem, hogy jövök neki eggyel, és ha gondolom, akk
Megkérdezhetem, hogy miért mondta azt magának Canidy, hogy jön neki eggyel?
Mert amikor Stevens ezredes felhívott, és közölte velem, hogy szerinte Canidy részt akar
Errõl nekem egy szót sem szólt, uram mondta Bitter.
Nekem se felelte Lorimer. Magáról viszont rengeteg jót mesélt nekem. Azt mondta, maga
Nem tudom, hogy erre mit mondhatnék, uram felelte Bitter. Nos, korvettkapitány, én his
Bitter Lorimerre meredt, de nem szólt semmit.
Jól tudom, hogy mostanában irodapilótaként szolgált? kérdezte Lorimer.
A BUAIR-tõl küldtek ide, tábornok.
Szeretne megint repülni?
Igen, uram.
Nos, egy elhasznált tizenhetes nem éppen egy P-38-as mondta Lorimer tábornok , de még
Pár órát egy ikermotoros Beechcrafttel felelte Bitter. Arra gondolt, hogy ezek szerint
Arra gondoltam ma reggel mondta Lorimer tábornok , hogy az egész dolog legve-szélyeseb
Nem, uram felelte Bitter.
Akkor maga szerencsésebbek közé tartozik, mi?
Uram?
Párszor elbeszélgettem az egyik vadászcsoport-parancsnokommal szerintem ismeri is, Doug
Repültem Douglass-szel, uram mondta Bitter. Amikor eltaláltak, és kényszerleszál-lást
Lorimer elgondolkodva méregette Bittert.
Szóval Douglass volt az, mi? kérdezte Lorimer. Hallottam ezt a történetet, de mos-tan
Elõször engem rakott az ülésbe, aztán meg beült az ölembe. Fogalmam sincs, hogy tudta ren
A pofám leszakad mondta Lorimer tábornok elgondolkodva, de aztán visszatért a je-lenbe.
Hallottam a dologról mondta Bitter , de nem Canidytõl.
Ezzel vissza is tértünk a távirányítású repülõgépekhez mondta Lorimer. Jártam Fersfie
Lorimer megállt, és Bitterre nézett, hátha ismerõsen cseng neki valamelyik név, de Bitter m
Két alapvetõ problémába ütköztek. Az egyik probléma a távirányítású repülõgépekkel van, a
A pilótának tehát ki kell ugrania a gépbõl? kérdezte Bitter.
Ez a másik probléma mondta Lorimer. Kiugrani a gépbõl. Mennyire ismeri a ti-zenhetest
Sosem láttam egyet sem belülrõl felelte Bitter.
Nos, ezen könnyen segíthetünk mondta Lorimer tábornok. Elintézhetem, hogy részt vegyen
Azt megköszönném, uram mondta Bitter.
Nos, a problémát jobban fogja érteni, ha ült már egy B-17-esben. Röviden azért el-mondaná
A törzsbe pedig rengeteg robbanóanyag fér, fõleg, hogy a bombák a burkolat nélkül elég könn
Bitter hirtelen észrevette, hogy Lorimer tábornok elhallgatott, és vagy kíváncsian, vagy tü
Azt hiszem, nem is rabolnám tovább az idejét, tábornok mondta Bitter. Most már el kel
Lorimer bólintott, aztán felállt, és kezet nyújtott Bitternek.
Ha bármire szüksége van, csak szóljon! mondta Lorimer.

Amikor Ed kisétált az épületbõl, Agnes Draper õrmester az utca másik oldalán állt, és a Pac
Amikor odaért hozzá, Agnes kinyitotta elõtte a hátsó ajtót.
Fersfieldbe, korvettkapitány? kérdezte Agnes.
Igen felelte Ed. Ha nem bánja, inkább én vezetnék.
Szerintem magának nem lenne szabad vezetnie jegyezte meg Draper õrmester.
Ettõl függetlenül én fogok vezetni mondta Ed.
Igen, uram felelte Draper õrmester.
Bitter beült a volán mögé, és beindította a motort.
Szabad szólnom, korvettkapitány? kérdezte Draper õrmester.
Bitter az õrmesterre nézett.
Igen?
Csak szeretném emlékeztetni a korvettkapitány urat, hogy Angliában vagyunk, ahol Hogy is
Köszönöm, õrmester felelte Bitter igyekszem észben tartani.
Ed csak pár percnyi vezetés után jött rá, hogy az európai hadszíntérre valószínûleg külön j
És akkor mi van? Ha elkapnak minket ebben az illegálisan használt autóban, akkor már csak j
Azon kezdett el tûnõdni, hirtelen miért tört rá ez az érzés, hogy vezetnie kell? És fõként,
Aztán rájött, hogy ebbõl az egészbõl semmi sem igaz. Azért akart vezetni, mert nem akart há
Kér egy cigarettát, korvettkapitány? kérdezte Draper õrmester. Van Playersem és Camele
Egy Camelt kérek felelte Bitter.
Ednek úgy tûnt, túl sokáig tart Agnesnek megtalálnia azt a cigarettát, ezért oldalra for-du
Agnes Draper szájában két cigaretta lógott, és mindkettõt egyszerre gyújtotta meg.
Az egyik cigarettát odanyújtotta Ednek. Ed fejbiccentéssel köszönte meg a cigarettát, amibõ
Aztán a kezére pillantott, amivel a kormányt fogta, és amiben most a cigarettát tartotta. A
Amikor megint beleszippantott a cigarettába, úgy érezte, hogy érzi, ahogyan a nõ rúzsa a sz

( Három )
Anglia, Bedfordshire
A Hadsereg légi hadteste Fersfield bázisa
1943. január 9.
Egy kiégett B-17-es hevert a szántóföldön, közvetlenül a Fersfield repülõtér mellett. Nyilv
A géptörzs több helyen szét volt szakadva, másutt pedig géppuskával szórták meg.
A kapunál álló katonai rendõrt egészen lenyûgözte a Packard és a haditengerésztiszt gépkocs
Bittert idegesítette a katona. A haditengerészeti bázisokon mindig fegyelmezett, nett tenge
Miután a katonai rendõr meggyõzõdött róla, hogy Draper õrmester nem német kém és miután k
Ed rengeteg B-17-est látott a bázison. Volt közöttük pár csillogó új darab, és néhány ütött
A repülõtér távolabbi végén Bitter megállította a Packardot egy 1,2x2,4 méteres tábla elõtt
Ez lesz az mondta Ed.
Hacsak nem vezettek minket félre mondta Draper õrmester.
Ed meglepetten nézett Draper õrmesterre. Az õrmester mosolygott.
Õrmester mondta Bitter , megpróbálom kideríteni, hogy hol fogják elszállásolni magát.
Köszönöm mondta Agnes.
Szóltak magának, hogy eltöltünk itt egy-két napot?
Igen, uram felelte Draper õrmester.
És felkészült rá? Úgy értem, hogy hozott magával ö ruhát? Meg ilyesmit?
Stanfield százados azt mondta, hogy mindenre készüljek fel, korvettkapitány mondta Drap
Bitter úgy döntött, hogy az õrmesternõ nem kétértelmûnek szánta a kijelentést. Ráadásul ezú
Jó mondta Bitter, aztán kiszállt az autóból, és a táblához legközelebb lévõ kunyhóhoz m
Ed arra gondolt útközben, hogy noha az egyenruhás nõk számára is kell, hogy legyen szállás
Amikor benyitott a kunyhóba, egy matrózt pillantott meg, aki, amint meglátta Bitter sapkájá
Viii-gyázz!
Maradjanak csak! mondta Bitter reflexszerûen.
Bitter éppen akkor szúrta ki az ajtót, amin a J. B. Dolan korvettkapitány felirat állt, a
A pofám leszakad mondta Dolan korvettkapitány. Ni csak, mit sodort a partra a dagály!
Dolan sietve keresztülvágott az irodán, kézfogásra nyújtott kézzel. A nagydarab, kopa-szodó
Ed Bitter most már tudta, hogy kire gondolt Canidy, amikor azt mondta, hogy van itt egy ügy
De örülök, hogy látlak, öregem mondta Bitter vidáman.
Öregem? Egy francot vagyok az öreged. Korvettkapitány vagyok, korvettkapitány mondta Do
Hogy ityeg a fityeg, Mr. Bitter?
A régi beidegzõdések gondolta Bitter. Dolan még most is Mister -nek szólítja az alacso
Egész jól, John felelte Bitter. Visszakerültem repülõállományba.
Láttam, hogy idefelé jövet bicegtél mondta Dolan kissé vádlón.
Az csak a nedves idõ miatt van felelte Bitter.
Micsoda gazember! mondta Dolan nevetve. Nekem meg azt mondta, hogy az új parancsnok e
Hát, a Pentagon-dolog azért igaz mondta Bitter.
A rohadt életbe mondta Dolan , de örülök, hogy látlak. Ez a küldetés már így is elég f
Én is örülök, hogy látlak, John mondta Bitter.
És kicsit meg is lep, hogy egyenruhában látsz, mi?
Igen vallotta be Bitter. Amikor utoljára látta, Dolan kétségbeesetten harcolt azért, ho
Amikor hazajöttem Kínából, megpróbáltam magam aktív szolgálatra hívatni, de a Bitters azt
Én persze közöltem vele, hogy elmehet a kurva anyjába. Két nap múlva visszajött, és azt mon
Ismerem a szabályzatot, és a szabályzat kimondja, hogy az ember azzal a rendfokozattal vonu
Gondoltam, hogy ott már biztos meglesznek az orvosi papírjaim, de harminc napig vala-hogy c
És idejöttél?
Ja.
És hogy mennek a dolgok?
Nem a legjobban felelte Dolan. El sem hinnéd, micsoda seggfejeket találtam itt, amiko
És mi van az orvosi papírjaiddal? kérdezte Bitter,
Amint azt már te is megtapasztalhattad, kedves korvettkapitány társam mondta Dolan , a
Repülõorvosit? Te repülsz?
Ki hitte volna kérdezte Dolan ártatlanul , hogy te meg én egyszer még B-l7-eseket fogu
Dolan a megjegyzést tényleg kérdésnek szánta, nem kötekedésnek, és Bitter ezt tudta.
Bármit is csinál, Dolan korvettkapitány, az engem már nem lep meg mondta Bitter.
Akkor jó. Mert régen eléggé szõrözõs voltál a szabályokat illetõen, ha nem sértelek meg.
Bitter azt mondogatta magának, hogy Dolan egészségi állapota miatt majd késõbb aggó-dik. Az
Szükségem lesz Dolanre, és Dolant csak akkor kaphatom meg, ha elfogadom a játéksza-bályait.
Öregebb lettem és bölcsebb mondta Bitter.
És mi van ezzel a pompás cicijû angol lánykával? kérdezte Dolan. Itt marad éjsza-kára
Canidy a kocsival akarta elkápráztatni a SHAEF-tengernagyot felelte Bitter.
G. G. Foster mondta Dolan. Az már korvetthadnagy korában is egy szemét fasz volt. Jó
Találkoztál vele?
Itt szimatolt párszor. Úgy beszélt velem, mint valami régi haverrel. Azt hiszi, hogy a há
Én meg vele ebédeltem mondta Bitter.
Mesélt neked Canidy egy Richodan nevû helyrõl?
Futólag említette felelte Bitter.
Akkor vigyázzon magára, Bitter korvettkapitány! mondta Dolan. Nagyon vigyáz-zon magár
Vettem az adást, Dolan korvettkapitány felelte Bitter. Dolan barátian a vállába pan-cso
Akkor mi van a pompás cicijû õrmesternõvel? kérdezte Dolan.
Canidy adta a kocsihoz mondta Bitter. Elvileg csak gépkocsivezetõ, de szerintem jelen
Kicsit keskeny lesz kettõtöknek a katonai priccs, de te tudod.
Dolan csattant fel Bitter , én nem kefélem ezt a nõt.
Ha jól emlékszem, a térdedbe kaptad a repeszt, nem a töködbe felelte Dolan. Mi a fran
Elõször is, Dolan mondta Bitter , én nõs vagyok. Másodszor, ez a nõ egy õrmester.
Ó, így már értem felelte Dolan, és elmosolyodott, Bitter pedig tudta, hogy hülyének néz
Hiába bújtatnak egy sorállományút tiszti egyenruhába gondolta Bitter sértõdötten , az ak
Gyere be az irodádba! Van jóféle bourbonom.
Szerintem ez nem az én irodám, Dolan mondta Bitter. Én csak szétnézni jöttem ide.
Canidy azt mondta, hogy itt leszel egy jó darabig felelte Dolan. És te vagy a rang-id
Bitter úgy gondolta, nincs értelme vitatkozni, és az italt sem akarta visszautasítani, ami-
Isten hozta a csapatban, uram mondta Dolan. Tisztán hajtotta fel a bourbont, aztán kiki
Ki az a Kennedy? kérdezte Bitter.
Õ az egyetlen originál seggfej, akit megtartottam mondta Dolan, aztán kijavította magát
Ezért tartottam meg. Tartalékos hadnagy, és nem túl sok ideje szolgál egyenruhában, de jó e

Pár perccel késõbb Bitter korvettkapitány megpillantotta ifjabb Joseph P. Kennedy tarta-lék
Joe mondta Dolan , ez az a pentagonos puhapöcs, akit Canidy küldött nekünk. Együtt har
japánt szedett le, mielõtt bekapott egy lövedéket.
Akkor talán jobb lenne, ha kimennék, aztán visszajönnék, és rendesen jelentenék neki mo
Csak, hogy tudja, Kennedy hadnagy, Bitter korvettkapitány is egy besózott seggû veterán
Kennedy nem mutatta jelét annak, hogy megbánta volna, amit mondott.
Nos, ebben az esetben javaslom, hogy gurusunk le egy jámborkortyot, aztán menjünk tápolni
Nem emlékezteti valakire a hadnagy, korvettkapitány? kérdezte Dolan.
Bitter látta Dolanen, hogy kedveli a hadnagyot. Ezek szerint Kennedy valóban nem lehe-tett
MIT, Mr. Kennedy? kérdezte Bitter.
Kennedy ugyanis enyhe massachussettsi akcentussal beszélt.
Egy sarokkal arrább felelte Kennedy. Harvard.
Azon leszünk Dolan korvettkapitánnyal, hogy ezt ne rójuk fel magának mondta Bitter, és
Tetszik a sofõrje, korvettkapitány mondta Kennedy.
Nekem is felelte Bitter, és rádöbbent, hogy közönséges dolgot mondott. Gyorsan té-mát i

(Négy)
Az 503. vegyes repülõszázad, amely kizárólag bürokratikus okokból kapta ezt a nevet az Aphr
Dolan a rendfokozatánál fogva ehetett a magas rangú tisztek számára fenntartott asztal-nál.
Szinte azonnal csatlakozott hozzájuk meghívás nélkül egy fiatal kinézetû õrnagy és egy
Dolan mondta az alezredes , már vagy százszor elmondtam magának, és most száz-egyedsze
Dolan felállt.

D'Angelo ezredes, bemutatom Bitter korvettkapitányt mondta Dolan. D'Angelo


ezredes a csoportparancsnok.
És a bázis parancsnoka is, Dolan mondta D'Angelo. Ezt ne feledje!
Örvendek, uram mondta Bitter. Csak reggel állt szándékomban felkeresni magát.
Ez persze nem volt igaz, de Bitter azzal nyugtatta a lelkiismeretét, hogy másnap reggel biz
Danny Ester mondta az õrnagy, és kezet nyújtott Bitternek. A végrehajtó tiszt.
Az igazság az, korvettkapitány, hogy mi már tudtunk az érkezésérõl mondta D'Angelo. L
Bitter kellemetlenül érezte magát,
Bûnös vagyok minden pontban, uram felelte Bitter.
Azt is mondta, hogy mûködjek együtt magával folytatta D'Angelo. Vajon ezt csak úgy mo
Nem én, uram mondta Dolan.
Danny mondta D'Angelo , szerintem egyszerûbb lenne, ha idehozná a Csapattisz-tek szám
Igen, uram mondta az õrnagy. Átsétált a másik asztalhoz, elvette a táblát, és vissza-me
Természetesen mindenben együtt fogok mûködni magával mondta D'Angelo ezredes , és term
Nagyon kedves magától, ezredes mondta Bitter , de pillanatnyilag semmire nincs szükség
Ki vele! mondta D'Angelo.
Szeretnék részt venni egy gyakorlóbevetésen mondta Bitter. Gyakorlatilag semmit sem tu
Tud lõni ,50-es Browninggal, korvettkapitány? kérdezte Ester õrnagy.
Persze felelte Bitter,
Na, hacsak nem ragaszkodik a gyakorlóbevetéshez, korvettkapitány mondta Ester , van eg
Nem lennék útban?
Az egyik törzslövész helyére vennénk be mondta Ester.
Bitter érezte, hogy az asztalnál mindenki a reakciójára vár.
Az remek lenne felelte Bitter.
A valóságban egyáltalán nem szeretett volna elmenni egy B-17-es bevetésre másnap reggel. És

Adok magának egy példányt a gépkönyvbõl mondta D'Angelo ezredes. Még ma este átnézhet
Köszönöm mondta Bitter, és elmosolyodott. Közben azon tûnõdött, hogy vajon D'Angelo ezr
Bitter még azelõtt megkapta a Használati utasítás a B-17-es repülõgéphez címû gép-könyvet
Elég szemét dolog volt ettõl a kis mocsoktól, amit veled csinált mondta Dolan útban a k
Mirõl beszélsz?
Te már rendesen kivetted a részed a harcból. Tudod, hogy milyen, amikor rád lõ az el-lens
Ha nemet mondtam volna neki, Dolan, tudod, hogy mit kezdett volna el terjeszteni a kis mo
Menjen a kurva anyjába! Mit foglalkozol vele, hogy mit pofázik?
Már döntöttem, megyek mondta Bitter. Itt zárjuk le a témát!
Igenis, uram mondta Dolan.
Volt valami Dolan hangjában, ami idegesítette Bittert. Aztán eszébe jutott, hogy mit mondot
Dolan, ne merj a telefon közelébe menni ma este?
Mi?
Tudod te, hogy mirõl beszélek mondta Bitter.
Bassza meg! mondta Dolan.
Úgy érted, hogy bassza meg, korvettkapitány úr , nem?
Ha lelöveted magad, Canidy szét fogja rúgni a seggem.
Ha viszont holnap valamiért nem szállhatok fel arra a B-17-esre, én rúgom szét a seg-ged
Amikor a kunyhóhoz ért, Bitter meglátta Agnes Draper õrmestert az ablakon keresztül. Odaben
Holnap kénytelen lesz valamivel elfoglalnia magát mondta Bitter. Az egész napot a báz
Igen, köszönöm, mindenem megvan.
Akkor jó éjt, õrmester.
Jó éjt, korvettkapitány.
Bitter a szobájába ment, az olvasólámpát az ágyára irányította, amennyire tudta, és ol-vasn
amerikai önkéntes csoportnál használt, ez a gépkönyv döbbenetesen egyszerû volt.
Mintha gyerekeknek készítették volna. Azok a gépkönyvek, amelyeket Bitter korábban
olvasott, feltételezték, hogy a gépkönyv olvasója képzett pilóta, aki komoly aerodinamikai,
Leginkább azokhoz a kis füzetecskékhez hasonlított, amiket a kesztyûtartóban tartanak az au
Attól minden csak sokkal rosszabb lett volna. Úgyhogy visszakapcsolta a lámpát, és addig ol
Másnap reggel háromkor egy õrmester ébresztette fel, aki közölte vele, õ D'Angelo
ezredes sofõrje, és azért jött, hogy elvigye Bittert az eligazításra. Az õrmester hajózóruh
Ahogy Ed végigmasírozott a kunyhó keskeny folyosóján kicsit furán lépkedett a csiz-mák mi
A nõ nehéz fürdõköntösén nem volt megkötve az öv, Ed pedig jól látta a pamut hálóing alatt
Nem hinném, hogy Dick örülne neki, ha tudná, hogy bevetésre megy, korvettkapitány jegye
Emiatt aggódik, õrmester? csattant fel Bitter.
Nem egészen mondta Agnes, aki Bitter szavait szimpla kérdésnek vette, nem pedig letolás
Bitter kurtán Draper õrmester felé biccentett, aztán kiment a dzsiphez.
Mire D'Angelo õrmestere bekísérte az eligazítóba, az eligazítás már javában folyt.
Ed gyorsan rájött, hiába figyel oda arra, amit az eligazítást tartó tiszt mond, úgyis lemar
Aztán az alezredes a mutatópálcáját mindkét kezével megfogta Ed szerint úgy, ahogy a lova
Ez minden, uraim. Sok szerencsét!
D'Angelo odament Bitterhez.
Jó reggelt, korvettkapitány mondta D'Angelo.
Jó reggelt, uram felelte Bitter.
Danny Esterrel fog menni. Jöjjön, kiviszem az indítóvonalhoz. D'Angelo szó nélkül ki-tett
A legénység sorállományú tagjai már ott álltak egy ejtõernyõrakás mellett. Mindannyian bárá
Jó reggelt mondta Bitter.
Választ nem kapott, mindössze az egyik sorállományú biccentett felé.
Bitter jobban megnézte magának Danny kedvesét . Majdnem új gép volt, de a pilóta-fülke abl
Csak most jutott eszébe, hogy az ígéretével ellentétben, nem írt Sarah-nak rögtön, ahogy me
Ed Bitter egész egyszerûen úgy döntött, hogy õ hivatásos harcos, és a hivatásos harcosok do
Kilencedik

(Egy)
Anglia, Bedfordshire
A Hadsereg légi hadteste Fersfield bázisa
1943. január 10., 04.15
A legénység egyik fiatal tagja segített Bitternek felrakni a Browning ,50-est az állványá-r
Persze felelte Bitter.
Ez azonban így, ebben a formában, nem volt teljesen igaz. Annapolisban valóban lõtt egy lég
A férfi hitt Ednek.
Ester õrnagy azt mondta, ha berendezkedett, elõremehet hozzá. Bitter bólintott, és el-mos
Ed elõrement a pilótafülkébe, megállt a pilóta és a másodpilóta ülése mögött, és megnéz-te
Ed figyelte, ahogy Danny Ester õrnagy végigment az ellenõrzõ listán. Amikor úgy látta, nem
Néhányan úgy hívják, hogy Júdás Bárány mondta Ester. Mert ez a gép vezeti a bá-rányoka
Ezt nem igazán értem vallotta be Bitter.
Ez a gép a vezér mondta Ester, aztán elmagyarázta, hogy mirõl is van szó.

A legtöbb B-17-es pilóta meglehetõsen kevés tapasztalattal rendelkezett. Közülük csak néhán
Ester õrnagy elmagyarázta Bitternek, hogy ezzel a módszerrel sikerült a minimálisra csök-ke
Ester egy kivételével minden motort leállított Bitter szerint valószínûleg azért, hogy üz
Az õrnagy megállt az egyik B-17-es mögött, és ellenõrizte a gyújtómágneseket. Amikor rájuk
Bitternek eszébe jutott, amit a B-17-es gépkönyvében olvasott. Felszálláskor a négy Wrigbt
A földön a B-17-es esetlennek és ormótlannak tûnt, de amikor Ester a levegõbe emelte, megle
Csak rótták a köröket a bázis felett, amíg el nem érték a küldetéshez szükséges magassá-got
Azért érezte magát rosszul, mert tehetetlen volt. Egyáltalán nem úgy érezte magát, mint aki
Mielõtt a Temze torkolatához értek, csatlakoztak hozzájuk a kíséretüket ellátó vadászgé-pek
Talán nem ártana, ha hátramenne, korvett kapitány, és feltenné az oxigénmaszkját mondta
Bitter visszament a géppuskájához, feltette az oxigénmaszkját, aztán a fejére tette a fej-h
Egy öt P-51-esbõl álló V alakzat jelent meg Bitterek gépétõl jobbra. Nyilván lassítottak, h
Nekem is ott kellene lennem. Valamelyik vadászgép pilótafülkéjében. Nem pedig egy
B-17-esen, mint valami ostoba potyautas.
Odalent semmit sem lehetett látni, csak felhõket. Bitter azon gondolkodott, merre lehet-nek
Északi-tengeren, ahol a Királyi Haditengerészet egyik rombolója horgonyzott. Onnan jobbra k
Számítani lehetett rá, hogy két hollandiai (Zwijndrecht és Hertogenbosch) és három né-met (
A terv az volt, hogy miután ledobják a bombáikat Dortmundra, jobbra fordulnak, és nyílegyen
Hirtelen Ester hangja csendüli fel a fejhallgatókban, mintha csak Ed fel nem tett kérdésé-r
Közeledünk a parthoz! Tûzpróba! adta ki a parancsot Ester õrnagy.
Bitter csõre töltötte a Browningot, aztán megragadta a gépfegyver fogantyúját, a tõlük balr
Ester és a legénység teljes nyugalommal viselte a dolgot. Bitter azon tûnõdött, ez a bá-tor
Öt perccel késõbb lyukak jelentek meg a felhõtakarón. Bitter megpróbált kikukucskálni a lyu
A légvédelem a két bal oldali motor között találta telibe a B-l7-est. A külsõ motor és a sz
Bitternek hirtelen hányingere támadt.
Öt perccel késõbb német vadászgépek jelentek meg. Pedig a légi hadtest hírszerzése sze-rint
Bitter tüzelni kezdett az egyik német vadászgépre, amely a B-17-esük felé igyekezett, aztán
A P 51-es hirtelen megremegett, aztán felrobbant.
Bitter egy másik Messerschmidtet pillantott meg, amely zuhanórepülésben támadott há-tulról.
Aztán, amilyen gyorsan elkezdõdött, az összecsapásnak olyan gyorsan vége is lett. Danny ke
Ahogy Dortmund közelébe értek, ahol a célpontjuk, a Krupp Acélmûvek volt, megint tûz alá ve
És ekkor következett Ed Bitter életének leghosszabb három perce. A B-17-esek meg-kezdték a
Hihetetlenül megkönnyebbült, amikor érezte, hogy a B 17-es megremeg, amint megsza-badul a s
Bombák kioldva.
Bombatárajtót bezárni! adta ki a parancsot Ester, miközben felhúzta a gép orrát, és mer
A forduló közepén Bitter visszanézett a többi B-17-esre, amely még javában bombázott. Úgy t
Öt perccel késõbb Ester lelki nyugalma szertefoszlott. Nemcsak izgatottan, hanem egy-értelm
Banditák elõttünk. Istenem, négyen vannak!
Bitter rémülten nézte, ahogy a négy Messerschmidt hihetetlen sebességgel elhúzott a
B-17-es mellett, túlságosan gyorsan ahhoz, hogy rájuk tudjon lõni.
Hallotta, amint a géptörzs alatt és a farokban helyet foglaló lövészek elsütik az ötvenese-
Aztán valami furcsa fütyülõ hangot hallott, a gépbe jeges levegõ tört be, a B-17-es pedig m

Aztán Bitter meghallotta a fedélzeti mérnök tompa, halálra vált hangját.


Haditengerész mondta a fedélzeti mérnök , ide tudnál jönni?
A meredek jobbforduló centrifugális erejét leküzdve, Bitter elõretántorgott a pilótafülkébe
Ester a kormányon feküdt. A koponyájából hiányzott egy darab, de hihetetlen módon a fejhall
Bitter lehúzta Estert a kormányról, és megpróbálta kicsatolna a vértõl tocsogó övet, amely
A fedélzeti mérnök Ester szétnyílt koponyájára nézett, és elhányta magát,
Segítsen kivinni innen! adta ki a parancsot Ed Bitter.
De a fedélzeti mérnök nem reagált a parancsra, ezért Bitter úgy döntött, hogy egyedül emeli
Ennek ellenére Bitter kirángatta a két ülés közötti résbe, aztán belehuppant a pilótaülés-b
A B 17-es pedig dugóhúzóba billent.
Bitter arra gondolt, ha nem tudja kihozni a gépet a dugóhúzóból, mind meghalnak.
A centrifugális erõ odaragasztja õket, ahol vannak. Még kiugrani sem tudnak a bombázó-ból.

(Kettõ)
John B. Dolan tartalékos korvettkapitány a Hadsereg légi hadteste Fersfield bázisának irány
A pilótadzseki és a távcsõ még a háború elõtti idõbõl való volt. A pilótadzseki mellré-szér
A távcsõre két dolog volt írva. Az egyik felirat úgy hangzott, hogy Carl Zeiss GmbH Jena ,
A Fersfieldbõl útnak indult két bombázószázadnak már harminc perce meg kellett volna érkezn
Hatalmas fegyvertény volt a részükrõl, hogy képesek voltak ezervalahányszáz kilométert repü
Negyven perccel a tervezett érkezési idõpont titán, délnyugaton egy nem túl csinos
B-17-es alakzat jelent meg. Amikor Dolan a távcsövén keresztül megpillantotta a vezér-
gépet, amely éppen akkor korrigálta az irányt, és fordult Fersfield felé, már tudta, hogy e
A huszonvalahány repülõgépbõl három elhagyta az alakzatot, és lassan ereszkedni kez-dett. A
Dolan hallotta a britek által épített tûzoltóautók jellegzetes szirénájának a visítását, ma
A repülõgépek, amelyeken a sebesültek voltak, ráfordultak a kifutóra, és megkezdték a leszá
Az elsõ két gép minden gond nélkül földet ért, de a harmadik bombázó jobb oldali futó-mûve
Aztán egymás után szálltak le a gépek, nagyjából hatvan másodpercenként. Dolant nem nyûgözt
Dolan tovább kereste Danny kedvesét a landoló és a még odafent körözõ B-17-esek között, d
Danny kedvese mondta Dumbrowksi õrnagy nem jött vissza. Sajnálom, korvett-kapitány.
Dolan bólintott.
Mi történt? kérdezte. A hangja színtelen volt, és az arcán sem látszott bármiféle érze-
Négy Messerschmidt átverekedte magát a vadászokon, és szembõl támadt ránk. Danny kedvese
Ejtõernyõt látott? kérdezte Dolan.
Nem felelte Dumbrowski. A bal kezével demonstrálta, hogyan kezdett el zuhanni a serült
Ja mondta Dolan. Semmi esély nincs rá, hogy kihozhatták a dugóhúzóból?
Szerintem két dolog történhetett felelte Dumbrowski õrnagy. Talán mindkettõ egy-szerr
Meddig figyelte õket? kérdezte Dolan.
Kétezer-egyszáz méteren felhõk voltak foltokban felelte Dumbrowski õrnagy,
A faroklövészem jelentette, hogy egy felhõbe kerültek. Attól kezdve nem láttuk õket.
Dolan bólintott, de nem szólt semmit. Akkor ennyi volt. Ha 2100 méteren még dugóhú-zóban vo
B-17-essel.
Korvettkapitány mondta Dumbrowski õrnagy. Nem tudom, most mit kellene ten-nem. Úgy ér
Bízza csak rám! mondta Dolan színtelen hangon. Dumbrowski õrnagy együtt érzõn megverege
Amikor Dolan lesétált a toronyból, Ed Bitter angol sofõrje, aki addig a Packard lökhárí-tój
Van valami hír? kérdezte Agnes Draper õrmester.
Õrmester mondta Dolan akár össze is csomagolhatja a holmiját meg Bitter korvett-kapit
Agnes arcából kifutott a vér.
Mi történt? kérdezte elhaló hangon.
Eltalálták õket, az történt! mondta Dolan dühösen. Amikor utoljára látták õket, du-gó
Jaj, Istenem! mondta Draper õrmester.
Miért hagyta, hogy az a kis mocsok rábeszélje erre a bevetésre? tette fel a költõi kér-d
Ejtõernyõsöket láttak? kérdezte Agnes Draper.
Amikor a repülõgép dugóhúzóba kerül magyarázta Dolan már higgadtabban , az történik, h
Atyaisten! És felrobbant, amikor becsapódott?
Valószínûleg felelte Dolan, de már látta is az õrmesternõ szemében, hogy mindjárt felte
Agnes Draper õrmester néhány másodpercig elgondolkodott.
Akkor nem tudhatjuk biztosra, hogy valóban lezuhantak-e, nem igaz?
A repülõgépek ilyenkor általában le szoktak zuhanni.
Mennyi üzemanyaguk maradt? Úgy értem, hogy mi az a legkésõbbi idõpont, amikor még visszat

Dolan a karórájára pillantott, és számolt.


Még két óra harminc percre elég üzemanyaguk maradt mondta. Vagy két óra negyvenöt per
Akkor, ha nem bánja, korvettkapitány, várok még két óra negyvenöt percet. Úgy tûnik, én j
Ez aztán a keményfejû fehérnép szaladt át elõször Dolan agyán. Aztán valami más ju-tott a
A francba is, én vagyok a rangidõs tiszt. Én döntöm el, hogy mikor kezdem el összeállítani

( Három)
Ed Bitter tudta, hogyan kell kihozni egy repülõgépet a dugóhúzóból, de nem volt benne bizto
Nem tehetett mást, meg kellett próbálnia. Egy örökkévalóságig tartott, mire a sebesség-muta
Aztán rémisztõ fájdalom hasított a térdébe és a lábszárába. A fájdalom elég komoly volt, de
Nem emlékezett rá, hogy fájt volna a lába, amikor beletaposott az oldalkormánypedá-lokba. P
Most azonban, hogy a halálfélelme elmúlt, megint érzett fájdalmat. Furcsa, tompa, fog-fájás
De mindez talán csak csalóka érzés volt. Amikor az a japán lövedék belefúródott a lábá-ba,
Nagyon remélte, hogy ez a helyzet. Mert tudta, ha a térde csütörtököt mond, akkor nagy szar
Felnyúlt a gázkarokhoz, és visszavett a gázból, aztán erõt vett magán, és megpróbálta felhú
De ekkor a sebességmérõre pillantott, amely azt mutatta, hogy a gép mindjárt átesik. Amikor
Kétségbeesetten kereste a feje feletti kapcsolótáblán a MOTORTÛZ feliratú kapcso-lókat, a
Most már mindössze 150 méteren repüli két motorral, de legalább a gépet sikerült egye-nesbe
Ellenõrizte a mûszerfalat. A pilótaoldali mûhorizont egészen õrült szögben állt. Bitter átn
Oldalra és hátrafordult a fedélzeti mérnök után kutatva.
Kell ide valaki, aki segít vezetni ezt a szart!
A fedélzeti mérnöknek nyoma sem volt. Bitter Esterre pillantott. Ahogy nézte, az õrnagy szé
Bitter elhányta magát. A gyomra teljes tartalma az ölében landolt.
Aztán megragadta a hírközlõ mikrofonját,
Valaki jöjjön ide! adta ki a parancsot Ed Bitter.
Ed rápillantott a szélvédõ tetejére erõsített iránytûre. A plexiüveg az iránytûtõl mindösz-
Az iránytû a gép mozgására kitért. Miután úgy látszott, hogy az iránytû mûködik,
Ed megállapította, hogy északkeleti irányba repül, más szóval Németország felé, ponto-sabba
A fedélzeti mérnök imbolygott be a pilótafülkébe kábán.
A navigátor és a bombázótiszt halott, uram mondta a fedélzeti mérnök.
Emelje ki a másodpilótát az ülésébõl! adta ki a parancsot Ed Bitter. Aztán pedig vigy
Bitter lassú 180 fokos fordulóba döntötte a B-17-est, és közben ügyelt arra, hogy tartsa a
Amikor ismét felnézett, azt látta, hogy a fedélzeti mérnök arrébb húzta Estért, és letakar-
Hihetetlenül kicsi az esély arra, hogy vissza tudom vinni a gépet mindössze két mûködõ moto
nagyjából Anglia felé.
A fedélzeti mérnök Ed Bitter fölé hajolt.
Hátul mindenki rendben van mondta a fedélzeti mérnök.
Mi van a másodpilótával? kérdezte Bitter.
Elég csúnyán vérzik felelte a fedélzeti mérnök, aztán feltette a kérdést, amit alig mer
Ha a még mûködõ két motor egyike leáll, akkor lezuhanunk, és pont felelte Bitter gondol
A bal oldali belsõ motorra nézett. A vitorlába állított propeller egészen lassan forgott.
A kapcsolója a BE állásban volt, a motor mégsem füstölt.
Bitter egy pillanatig gondolkodott, aztán úgy döntött, hogy megpróbálja, pedig tudta, ha me
A propellert kivette vitorlaállásból, mire forogni kezdett. Megkereste a motorhoz tartozó o
A motor fordulatszám mérõjére nézett, bár fogalma nem volt róla, hogy mûködik-e.
Aztán, mielõtt meghallotta volna a robajt, látta, hogy a fordulat-számmérõ mutatója élet-re
A sebességmérõre pillantott. 420 km/h sebességgel haladt. Az üzemanyagszint-jelzõje azt jel
Ed Bitter felpillantott, és egy vadászgépet pillantott meg maga elõtt a magasban.
Gondolkodás nélkül lenyomta a B-17-es orrát. Tipikus vadászpilóta-reakció volt ez.
Egy félig begõzölt vadászpilóta reakciója: ha az embernek nincs esélye arra, hogy a támadó
pilóta ne lássa meg.
Most már alig 60 méterre repült a földtõl, ahol már jobban lehetett érezni a sebességet.
Isten vigyáz a hülyékre és a részegekre gondolta Bitter. Ha megpróbálom letenni ide a g
Egy órával késõbb Ed átrepült a partvonal felett. Még egy órával késõbb, amikor az üzemanya
Addigra teljesen lenyugodott. Arra gondolt, ha 60 méterre a földtõl el tudta vinni a gépet
Finoman hátrahúzta a kormányt. Most egy kicsit feljebb kellett emelkednie, hogy lássa, van-
Még soha életemben nem repültem ilyen géppel mondta Bitter a lövésznek. Jó esély van
Pár perccel késõbb, amikor Bitter meglátott egy B-17-es rajt, amely egy repülõtér felett kö
Maradunk, uram mondta a fiatalember.
Akkor üljön le oda, és olvassa fel a leszállás elõtti ellenõrzõ listát!
A lövész hirtelen hátrahõkölt, amikor meglátta a másodpilóta vértõl és agyvelõtõl ma-szatos
Bitter próbált kapcsolatot teremteni a rádión, de nem kapott választ. Nem maradt más hátra,
Parancsnok szólalt meg egy hang Bitter fejhallgatójában, meglepve Edet. Ez Horham. Ha
Bitter úgy döntött, hogy repülni még harminc kilométert kevésbé kockázatos, mint bere-pülni
Fersfield fölött egy szál repülõgépet nem lehetett látni, amit Bitter nagy örömmel kons-tat
Ez meg mire volt jó?
A fedélzeti mérnök furcsán nézett Ed Bitterre.
Sebesült a fedélzeten mondta a mérnök. Mindig fellövünk egy jelzõrakétát, ha se-besül
Ügyet sem vetve a fájdalomra, amely a térdébe és a lábszárába hasított, amikor rálépett az
Fékszárnyak! Milyen fékszárnyakat használjak? Mûködnek egyáltalán a fékszárnyak?
A futómû! Hogy fog reagálni ez a nagy dög, ha a futómû belekerül a légáramba?
A fékszárnyak és a futómû.
Most fogom odaverni magam, miután sikerült ilyen messzire eljutnom?
Hogy fogom kormányozni ezt a szart a földön, ha kimegy a térdem?
És ha elájulok?
Emelkedjek inkább feljebb, hogy a többiek ki tudjanak ugrani?
Az egyik kérdésére szinte azonnal megkapta a választ.
A futómû kiengedve szólalt meg a fedélzeti mérnök. Futómû kint és rögzítve.
Fékszárnyat húsz fokra! adta ki a parancsot Bitter.
A sebesség azonnal csökkenni kezdett, és a kormányszervek nehézkessé váltak.
Bitter egy kevés gázt adott.
Fékszárnyak húsz fokon jelentette a fedélzeti mérnök.
A B-17-es most már a kifutó felé siklott, és gyorsan közeledett a kifutóküszöbhöz.
Bitter nem merte visszavenni a gázt. Attól félt, ha visszaveszi, a tizenhetes úgy fog lees-
De szinte rögtön rájött, hogy rossz döntést hozott. A B-17-es jóval a kifutó fölött volt. B
B-17-es visszapattant a levegõbe. Bitter keze remegett a kormányon.
Megint letette a gépet, felhúzta az orrát, mire a B-17-es megint a levegõbe emelkedett. Bit
De végül a B-17-es remegve megállt, és meg vagy ötszáz méter maradt a kifutóból.
Még egyszer annyira felpörgette a bal oldali belsõ motort, hogy le tudjon gurulni a kifu-tó
Nagyot sóhajtott. Amikor belélegzett, megérezte az ölében lévõ hányás szagát.
De valami másfajta bûz is megcsapta az orrát. A térdébe és a lábszárába pedig olyan fájda-l
Ehelyett, minden elõzetes figyelmeztetés nélkül, megint elhányta magát. Félig tudatánál vol

(Négy)
Amikor Edwin H. Bitter korvettkapitány kiszállt a repülõgépbõl, John B. Dolan tartalé-kos k
Amikor Bitter átkarolta Dolant, hogy levegye a súlyt a sérült lábáról, Dolan izmos karja Bi
Baszd meg, Ed! Én megmondtam, hogy el kellett volna küldened azt a kis mocskot a kurva an
A kis mocsok halott, Dolan mondta Bitter, és erõtlenül a repülõgép felé intett.
Azt hittük, hogy mind meghaltatok mondta Dolan dühösen. Aki utoljára látott, azt mondt
Tényleg? kérdezte Bitter. Dolan háta mögött meglátta Agnes Draper õrmestert, aki a Pack
Tényleg, a szentségit mondta Dolan.
Bitter látta, amint a felcserek egy takaróval lefedett testet vittek az egyik mentõautóba.
Ed Draper õrmesterre nézett. A nõ az ajkait harapdálta. Aztán elindult Bitter felé.
Aztán D'Angelo alezredes állt elõtte.
Jól van, korvettkapitány? kérdezte D'Angelo. Valami baj van a lábával?
Még Ázsiában sérült meg felelte Bitter. Szerintem most megerõltettem egy kicsit. Nem
D'Angelo a repülõgéphez ment, és éppen akkor tért vissza, amikor Draper õrmester Edhez lépe
Nagyon örülök, hogy egy darabban látom, korvettkapitány. Jól van?
Haskell õrmester az elõbb szólt be, hogy hazahozta a madarat, korvettkapitány mondta D'
Nem igazán volt más választásom felelte Bitter.
D'Angelo egy miniatûr palackot adott Bitternek, amiben Jack Daniel's bourbon volt. Bitter l
Bitter rettenetesen szégyellte magát, és még Draper õrmester szemében is sajnálatot lá-tott
Hozz nekem egy dzsipet, Dolan! adta ki a parancsot Bitter.
Dzsipet?
Az ég szerelmére, nézz rám! mondta Bitter, és a véres magassági ruhájára mutatott. Ne
Levesszük szépen ezt a magassági ruhát, korvettkapitány mondta Dolan, és nagyon óvatosa
Ha az eligazítótiszt végzett a legénységgel mondta D'Angelo , átküldõm magához.
Nem tudom, mi a francot mondhatnék neki mondta Bitter.
Megmondom neki, hogy fogja rövidre a dolgot mondta D'Angelo. Azt szeretném tudni, hog
Bitter D'Angelóra meredt.
Amikor utoljára látták a gépét, dugóhúzóban volt magyarázta D'Angelo.
Bitter saját magát is meglepte azzal, ami kiszaladt a száján.
Haditengerészeti pilóta vagyok, ezredes mondta Bitter, A haditengerész-pilótákat megt
D'Angelo arcára kiült a döbbenet és a düh. Dolan felröhögött, D'Angelo pedig elõször dühös
Igaza van mondta D'Angelo. Hülye kérdésre hülye válasz.
Elnézést, uram mondta Bitter. Nem tudom, miért mondtam ezt.
Kérem, emelje fel a lábát, korvettkapitány! mondta Draper õrmester, és Bitter érezte, h
D'Angelo ezredes átkarolta Bitter vállát, hogy segítsen neki megállni a lábán.
Jelen pillanatban, korvettkapitány mondta D'Angelo , jogában áll bármilyen gyalá-zatos
Draper õrmester lehúzta Bitter lábáról a báránybõr nadrágot, aztán felállt, és Bitterre mos
Fájdalmai vannak, ugye? kérdezte Agnes Draper halkan, egy egészen kicsit mérge-sen.
Ha Dolan szerez nekem egy kis jeget, meg gumilepedõt, nem lesz semmi bajom fe-lelte Bit
Na, akkor indulás haza, korvettkapitány! mondta Dolan, aztán átkarolta Bittert. Agnes m
(Öt)
Amikor a nõtlen tisztek szállására értek, Dolan elküldte az egyik fehérsapkást jégért.
Nem kifogást akarok, hanem jeget.
Aztán óvatosan letették Bittert az ágyára.
Dolan adott neki háromujjnyi rozspálinkát, tisztán, és szinte anyáskodó hangon közölte vele
Idd meg mind! Jót fog tenni.
A jég egy szemeteskukában érkezett meg. A fehérsapkás és Kennedy hadnagy vitte be Bitter sz
Gumilepedõt nem találtam mondta a fehérsapkás.
Bitter felemelte az altestét, hogy alá lehessen tenni a viaszosvásznat, közben Dolan leté-p
Agnes Draper levette Bitter cipõjét, aztán lehúzta a nadrágját.
Egy pillanattal késõbb egy õrnagy érkezett meg, hogy kikérdezze Bittert arról, hogy mi tört
Agnes Draper elvette Dolantól a jéggel teli csomagot, és finoman Bitter lábára tette.
Az õrnagy nagyon értette a dolgát. Mesterien szedte ki Bitterbõl, hogy mi történt Danny ke
És Ed Bitter mind a kétszer a szemébe nézett.
Aztán Ed egyszer csak azon kapta magát, hogy Agnest bámulja. A nõ a falnak támasz-kodva áll
De amikor az õrnagy végzett Bitterrel, Agnes is távozott a többiekkel együtt.
Ha reggel is fájni fog a lába mondta Agnes kifelé menet , hívassa ide a repülõorvost!
Bitter úgy aludt el, hogy azon tûnõdött, vajon hogy nézhet ki Agnes Draper hasa a szok-nyáj
Amikor felébredt, Agnes Draper õrmester az ágyán ült, és leszorította a vállát.
Rémálma volt mondta Agnes.
Igen mondta Bitter.
Hamar túl lesz rajta, azt hiszem mondta Agnes.
Bitter felült az ágyban, és nekitámasztotta a hátát a falnak,
Nem arról álmodtam, ami ma történt mondta Bitter.
Ó?
Évekkel ezelõtt amikor egyébként még Dickkel repültem földközelben orsóztam. Pont fejje
Értem.
Sajnálom, hogy felébresztettem, õrmester mondta Bitter. Most már jól vagyok.
Tulajdonképpen nem ébresztett fel mondta Agnes színtelen hangon. Akkor vettem észre,
Értékelem, hogy aggódik miattam, õrmester mondta Bitter. Esetleg nem tudna a ke-resztn
Ezt most nem igazán értem mondta Bitter.
Dehogynem érti felelte Agnes.
Ed Bitter Agnes szemébe nézett, de nem tudott megszólalni. Egy hosszúnak tûnõ pilla-nattal
Agnes! kiáltott utána Ed.
Agnes Draper megállt, és egy pillanatig nem mozdult. Aztán megfordult, és Bitter ágyá-hoz f

(Hat)
21.15-kor a SHAEF haditengerészeti egységének propagandatisztje tudomást szerzett Edwin H.
Richard C. Korman fregattkapitány volt az ügyeletes tiszt. Hat hónappal korábban még a Publ
Fregattkapitány jelentette be a hívó , Jerry Whitney ezredes vagyok a 8. légi hadse-re
Mit tehet a Haditengerészet a 8. légi hadseregért?
Ki akarjuk tüntetni az egyik tisztjüket, és a törzsfõnök úgy gondolta, hogy nem ártana ma
Mirõl van szó?
Ismeri az azonnali kitüntetés -programunkat?
Tartok tõle, hogy nem felelte Korman.
Nagyon röviden arról van szó, ha olyasvalamit tesz az egyik emberünk, ami egyértel-mûen v
És jól értettem, hogy most a mi egyik emberünket akarják kitüntetni? Mit csinált?
Megfigyelõként vett részt egy B-17-es bevetésen Dortmund felett. A náci vadászok szétlõtt
Meglep, hogy a német vadászgépek nem intézték el mondta Korman fregattkapitány.
Úgy kerülte el a vadászgépeket, hogy egészen alacsonyan repült. Alig hatvan méterre a föl

Ez hihetetlen!
És ez még nem minden mondta Jerry Whitney ezredes. Az emberük pilóta ugyan, de nem B-
Hogy akarja csinálni? kérdezte Korman fregattkapitány.
Amint magával végeztem, felhívom Fersfieldet, és megmondom ennek a fickónak, húzzon át Lo
Jól hangzik mondta Korman fregattkapitány.
Természetesen a Haditengerészet is kap egy kópiát a fegyvernemeknek együtt kell mûködniü
Egészen biztosan odaküldünk valakit mondta Korman fregattkapitány. Mit is mon-dott, k
Ezt még nem tudom megmondani mondta Whitney ezredes. De reggel már tudni fogom. Holnap
Nagyon köszönöm, hogy ilyen körültekintõen jár el mondta Korman fregattkapitány. Mire
Hogy hívják ezt a fickót?
Bitter. Edwin H. Bitter korvettkapitány.
Hol szolgál?
A SHAEF haditengerészeti egységénél.
Jó mondta Korman fregattkapitány. A következõt fogom csinálni, ezredes.
Idehozatom a korvettkapitány aktáját, mire maga idehozza az emberünket. Az életrajzából itt
Elvileg mindig lennie kellene negatívnak az aktában, de néha elõfordul, hogy még sincs benn
Ha találok negatívot, nagyíttatok pár tucat hússzor huszonötös fotót róla a fotósokkal.
Szeretnénk mi végigcsinálni a dolgot, fregattkapitány mondta Jerry Whitney
ezredes határozottan.
Félreértett, ezredes mondta Korman fregattkapitány. Én pusztán segíteni szeretnék. Eg
Amíg megértjük egymást mondta Whitney ezredes, aki egy kicsit sem enyhült meg.
Abszolute felelte Korman fregattkapitány. Holnap 08.00-ra meglesz minden, amit el tud
A francba is, elvégre egy oldalon harcolunk, nem igaz, fregattkapitány?

Amikor Whitney ezredes bontotta a vonalat, Korman fregattkapitány kihúzta az írógépé-bõl a


Majd megírja késõbb.
Aztán Korman fregattkapitány felhívta a SHAEF haditengerészeti egységénél az ügyele-tes tis
Amikor Korman átért az ügyeletes tiszt irodájába, közölték vele, hogy Edwin H. Bitter korve
Harminc perccel késõbb Korman fregattkapitány már vigyázzban állt a Connatight Hotel egyik
fregattkapitánnyal, hogy õ ugyan nem sokat tud a propagandamunkáról, de még így is egy tuca
A szentségit, Korman! Bitter haditengerésztiszt! A hõstetteibõl a Haditengerészetnek kell
Uram kezdett hozzá Korman fregattkapitány.
Maga csak maradjon ott, ahol van, fregattkapitány szakította félbe az ellentengernagy
A tengernagy több személyt is felhívott, többek között Walter Bedell Smith tábornokot is, a
A következõt fogja tenni, fregattkapitány. És jól figyeljen rám, mert nem fogom még egysz
Igen, uram mondta Korman.
A Haditengerészetnél, Korman, amikor egy alacsonyabb rendfokozatú tiszt jelezni akarja, h
Igen, uram. Igenis, uram.
Bitter korvettkapitányt elhozza Londonba. Legyen rajta kék egyenruha, és legyenek ki-tûzv
Uram?
Mi az?
Milyen szárnyai, uram?
A Repülõ Tigris-szárnyai felelte Foster tengernagy türelmetlenül. Talán nem tudta, ho
Nem, uram, nem tudtam vallotta be Korman fregattkapitány.
Hát, nem mondom, hogy meglep mondta a tengernagy maró gúnnyal a hangjában, Fregattkap
Ha arról hallanának, hogy egy haditengerész-pilóta, aki kilenc japánt lõtt le Repülõ
Tigrisként, könnyedén tud váltani, és akár el tudja vezetni a légi hadtest rommá lõtt
B-17-esét is.
Értem, mire gondol a tengernagy úr felelte Korman fregattkapitány. Közben azon kezdett
Smith tábornok utánanéz, hogy Bitter korvettkapitány kitüntetési ceremóniáját be tud-ja-e
Amint Bitter korvettkapitány Londonba ért, értesítem, tengernagyúr.

(Hét)
Berkeley Square
Az OSS londoni irodája
1943. január 11., 08.00
Szinte félek megkérdezni, hogy miért van így kiöltözve, Dick mondta David Bruce irodave
Bruce magas, õszes, jóvágású férfi volt. Mindig elõkelõ szabóktól vásárolt, drága ruhát vis
Edmund T. Stevens alezredes felnevetett.
Canidy úgy nézett ki, mint aki a Hadsereg szabályzatkönyvének Tisztek számára köte-lezõen
És a rendfokozati jelzését és szolgálati jelvényeit is a helyére tûzte ki.
Az utolsó irodavezetõi megbeszélésen khaki ingben, báránybõr pilótadzsekiben, olaj zöld-dra
Elszégyelltem magam Fine százados mellett felelte Canidy , aki a lelkialkatánál fogva
Canidy egy lélegzetvételnyi szünetet tartott, aztán folytatta.
Az a helyzet, hogy adódott egy kis propagandaproblémánk, és arra gondoltam, hogy megpróbá
Mivel nekünk egyáltalán nincs szükségünk semmiféle propagandára jegyezte meg David Bruc
Úgy, hogy egyszerûen megtalált minket felelte Canidy. 11.15-kor valami nagypus-ka, ak
Mi a francról beszél maga? kérdezte Stevens ezredes egy kicsit türelmetlenül.
Bitter tegnap Dortmundba repült mondta Canidy. Géppuskásként egy B-l7-essel.
Mit csinált? kérdezte Bruce mérgesen.
A helyzet az, hogy csõbe húzta egy tiszt, legalábbis Dolan ezt mondja. Egyébként az infor
Erre Bitter, aki akkor látott B-17-est életében elõször, átvette a gépét ami akkor éppen d
Mennyire siklott ki, Dick? kérdezte Bruce halkan. Ebbõl Canidy már tudta, hogy Bruce ke
Ma reggel négy órakor beszéltem D'Angelóval magyarázta Canidy. Rutintelexet küldött H
És most hol van? kérdezte Stevens.
Nem tudom felelte Canidy szárazon. Foster tengernagy értekezleten van már 08.00 óta.
Majd szétrúgom én a picsáját! mondta az irodavezetõ. Canidy szemöldöke felszaladt. Még
Az elsõ gondolatom az volt, hogy felhívom mondta Canidy. Úgy értem azért, hogy õ rúgj
Az irodavezetõ egy hosszú pillanatig némán meredt Canidyre, aztán intett, hogy folytas-sa.

Ennek a nagy titkolózásnak, ami a tengeralattjáró-kikötõ-projekt körül kialakult,


igazából semmi köze nincs a tengeralattjáró-kikötõkhöz folytatta Canidy. Az egész ügy n
Nem tudom követni, Dick mondta Bruce türelmetlenül.
Adjunk ki nekik egy olyan titkot, amit nem baj, ha megtudnak. Biztos lehet benne, hogy a
Bruce a fejét csóválva mosolygott azon, ahogy Canidy az IRA ügynökeit nevezte.
Fersfield környékén csinálok egy kis felhajtást, szigorítom a biztonsági intézkedéseket,
Az irodavezetõ elgondolkodott a dolgon, aztán Stevens ezredesre nézett.
Ed?
Van az IRA-nál egy ügynökünk mondta Stevens. A fickó Brooklynban lakott egy darabig,
Szerintem ezt a propaganda dolgot már nem lehet leállítani jegyezte meg Fine, Ha egys
Köszönöm, Fine százados, én is éppen ezt akartam mondani jegyezte meg az iroda-vezetõ k
Maradjon csak a helyén! mondta Canidy. Higgye csak azt, hogy õ nyert. Dolan azt mondj
És megbízik Dolan ítélõképességében? kérdezte Bruce.
Teljes mértékben felelte Canidy.
Jól van, akkor a maga terve szerint csináljuk mondta az irodavezetõ. Mi a követke-zõ
Négy, Görögországba szánt csoport vár Whitbey House-ban mondta Canidy. Már az õrület
Biztosra kell mennünk felelte Bruce türelmetlenül. Nem akarjuk, hogy a németek ölébe
Igazából én Fulmarral kapcsolatban szerettem volna kérdezni valamit mondta Canidy ártat
Ma délután érkezik meg Casablancából mondta az irodavezetõ. Fine Londonban akarja tar
Nem felelte Canidy szimplán.
Eldon Baker szerint túlságosan erõs az érzelmi kötõdés maga és Fulmar, illetve Fulmar és
Eldon Baker egy seggfej jelentette be Canidy.
Jesszusom, Dick! tiltakozott Stanley Fine.
Stevens ezredes arra a következtetésre jutott, hogy Canidy nagyon jól tudta, hogy ha seggfe
Feltételezem mondta Bruce hûvösen , szakmai és nem érzelmi okai vannak ennek a maga ki
Ha Richodanbe küldi Fulmart mondta Canidy , akkor beszélje rá Eriket Eldon
Baker arra, amit szerintem a fejében forgat, mert én nem fogom megtenni. Befejezem a dolgot
Néha úgy gondolom, Canidy csattant fel az irodavezetõ , hogy magának kellene Richodanb
Én pedig néha úgy gondolom felelte Canidy tárgyilagosan , hogy talán jobb is lenne ott
Ezt most fejezzék be mind a ketten! mondta Stevens határozottan.
Mindkét férfi meglepetten nézett rá.
Különben nincs se tejcsi, se süti vacsi után, mi? kérdezte Canidy egy pillanattal
késõbb.
Az irodavezetõ elõször Canidyre, aztán Stevensre nézett, aztán felnevetett. De nem azért, m
Nos, ha Dicknek tizenegy tizenötre a Grosvenor Square-en kell lennie, akkor talán lás-sun
Stevens azon kezdett tûnõdni, hogy az irodavezetõ miért hátrált meg, amikor konfrontá-lódot
Donovan magyarázatot követelne. Az irodavezetõ elmondaná a saját verzióját, aztán Canidy is
Ebben az esetben Stevens Canidy mellé állna, és ezzel az irodavezetõ is tisztában volt. És
Az igazság az volt, hogy az történt, amit mindenképpen el akartak kerülni: Canidy majdnem n
Whittaker és Dolan olyan szinten neheztelne, ha Canidyt leváltanák, és Richodanbe kül-denék
Senki sem tudta volna megmondani, milyen hatással lett volna Canidy menesztése a ki-képzés
Mindez természetesen igaz volt. Ahogy igaz volt az is, hogy Canidy kijátszotta a kártyá-ját
Stevens ahogy az irodavezetõ is nagyon jól tudta, hogy kénytelenek lesznek Eric Fulmart
Stevens azon tûnõdött, vajon Canidy mindezt végiggondolta-e. Nagyon is lehetségesnek tartot
Akármi is volt az igazság, Canidy két lehetõséget adott David Bruce-nak: vagy nevet egy jót
Tizedik

(Egy)
Berlin-Zeblendorf
Beerenstrasse 44 46.
1943. január 12.
A háromszintes díszvakolatos villát, amelyet a Von Heurten-Mitnitz család építtetett Zehlen
Az alsó szintet úgy alakították, hogy nagyszámú vendégeket is tudjanak fogadni és el-szórak
Az elõcsarnok, amelyet úgy terveztek, hogy akár száz koktélvendéget is fogadni lehessen ben
Helmut von Heurten-Mhnitz nem kedvelte különösebben ezt a házat. A lakosztály, amelyben lak
Berlinben hiánycikknek számított a kiadó lakás, és egy ház azért mégis nagyobb mozgás-teret
Von Heurten-Mitnitz megnézte magát a fürdõszobatükörben. Pompás szabású, szürke öltönyt vis
Milyen kedves magától, Herr Standartenführer!
Johann Müller nagykabátban állt az elõcsarnokban Von Heurten-Mitnitz házvezetõnõje mellett.
Örömömre szolgál, hogy elvihetem, miniszter úr felelte Müller.
Akkor is nagyon hálás vagyok mondta Von Heurten-Mitnitz. Nem tudom, hogyan értem voln
Örülök, ha segíthetek mondta Müller.
A házvezetõnõ az elõcsarnokban lévõ szekrényhez lépett, és kivett belõle egy prémgallé-ros
Köszönöm, Frau Carr mondta.
Udvariasan intett Müllernek, hogy fáradjon ki az ajtón. A járdaszegély mellett egy Opel Adm
Új kocsi, Johnny? kérdezte Von Heurten-Mitnitz, ahogy beszállt az autóba.
Nekem új felelte Müller. Az órában viszont már van kilencvenezer kilométer.
És azt sem tudom, hogy mennyire praktikus.
Müller közben beült a volán mögé, és beindította az autót.
És feltûnõ. Az én szakmámban az ember nem engedheti meg, hogy feltûnõ legyen.
Jól mutatsz benne mondta Von Heurten-Mitnitz. Mi lenne, ha az Avuson mennénk?
Müller bólintott, és elindult az autópálya felé.
Tudsz róla, hogy Frau Carr feljelentett, Helmut? Mert a BBC-t hallgattad. Láttam az
e heti zehlendorfi SS-jelentést.
Reméltem is, hogy feljelent mondta Von Heurten-Mitnitz szárazon. Dicséretre méltó a b
Jelen esetben azt kérdezték tõle, hogy volt-e veled valaki felelte Müller. Aztán megm
Ettõl vajon megkönnyebbült Frau Carr vagy csalódott volt? tûnõdött el Von Heurten-Mitnit
Biztos vagy benne, hogy ez a mi Gisellánk és a mi Erikünk?
Ó, ebben egészen biztos vagyok.
De mi a francot jelent? kérdezte Müller. Hogy adjunk neki egy rádiót, hogy tudja hall
Hogyan lehetne megoldani? kérdezte Von Heurten-Mitnitz.
Reméltem, hogy neked lesz valami ötleted felelte Müller.
Van is. Csak azt nem tudom, hogy mit fogsz rá reagálni.
Ki vele!
Fraulein Dyer után érdeklõdik egy magas rangú SS-SD-tiszt mondta Von Heurten-Mitnitz.
Müller felnevetett, aztán egy darabig némán vezetett, s csak aztán válaszolt.
Peis lakosztályában voltam mondta Müller. Peisnek van egy nagyon szép, és na-gyon mod
Nem ártana, ha a zsúfolt programod ellenére pár órát rá tudnál szánni a lánykára mondta
A francba, Helmut. Nem is olyan nagy köztünk a korkülönbség. Tudod, mit mondott Oscar Wi
Honnan tudnám, mit mondott, amikor azt se tudom, kicsoda?
Egy angol író volt felelte Von Heurten-Mitnitz. Mindenféle dolgot írt, és rettentõ ér
Müller elismerõen mordult fel.
Emlékszem már mondta Müller. Ez az a fickó, akit börtönbe zártak, mert buzi volt, iga
Igen.
Miniszter úr, tudhatná, hogy nagy bajba kerülhet, ha egy SS-SD-Standartenführernek minden
Igazad lehet értett egyet Von Heurten-Mitnitz.
Mi a francot akarnak tõlünk, Helmut?
Elég sokat gondolkodtam ezen.
És?
Valami köze lehet a professzorhoz mondta Von Heurten-Mitnitz. Vagy a Fulmar Werkhez,
És azzal, hogy szerzünk a lánynak egy rádiót, tudatjuk velük, hogy hajlandóak va-gyunk hu
Igen felelte Von Heurten-Mitnitz. Kell, hogy legyen egy emberük Marburgban. Vagy az i
Gisella biztosan nem szólt közbe Müller. És szerintem az apja sem.
Akkor egy ügynök dolgozik Marburgban, aki figyeli õket, aki jelenti majd, ha azt tesz-szü
Felfordul a gyomrom ettõl az egésztõl mondta Müller. Lehet, hogy csak arról van szó,
Von Heurten-Mitnitz nem felelt azonnal.
Amíg rád vártam, Johnny mondta végül , hallgattam a rádiót. Az amerikaiak le-bombázták
Müller felmordult.
és ha hihetünk Göring Reichsmarschallnak folytatta Von Heurten-Mitnitz , és persze mi
Szólítsanak Meyernek felelte Müller.
A háború elsõ heteiben Göring azt mondta a német népnek, ha a szövetséges erõknek csak egys
A Meyer zsidó név volt, éppen ezért pejoratív értelemmel bírt.
Megkértek, hogy kommentáljak egy Abwehr-jelentést folytatta Von Heurten-Mitnitz amit eg
New Jersey? kérdezte Müller.
Az egy állam. Közvetlenül New York City mellett. Más szóval, az amerikaiak kétszer annyi
És mit mondtál az Abwehr jelentésére? kérdezte Müller.
Elég óvatosan volt megfogalmazva. Az igazat megvallva bizonyos részei nagyon bölcs meglát
Én azt kérdeztem, hogy mit mondtál a jelentésre mondta Müller.
Azt mondtam, hogy hihetõnek találom az amerikai repülõgépekre vonatkozó számada-tot. De a
Müller felmordult, és megrázta a fejét.
Szerintem, amikor az amerikaiak legközelebb lebombázzák Dortmundot mondta Von Heurten-M
A francba mondta Müller.
Mi pedig, Johann, azon dolgozunk, hogy véget vessünk ennek a megnyerhetetlen há-borúnak,
Ez akkor is árulás mondta Müller.
Tudsz olyan rádiót szerezni Fraulein Dyernek, amin lehet fogni a BBC-t? kérdezte Von He
Azt mondtad, vagy legalábbis utaltál rá, hogy nem ártana, ha úgy nézne ki a dolog, mintha
Így van.
Elképzelhetõ, hogy hétvégén meglátogatom a családomat.
Biztosan kellemes utad lesz ezzel a szép új autóval.

(Kettõ)
London, Grosvenor Square
A szövetséges expedíciós haderõ fõhadiszállása (SHAEF)
1942. január 12., 11.45
Azt hiszem, egész jól ment a dolog, Korman mondta G. G. Foster ellentengernagy Korman f
Köszönöm, uram mondta Korman.
Korman nem érezte fontosnak, hogy közölje a tengernaggyal, megtudta, hogy Bitter a Carlson
És nem is bánták meg, mert maga Eisenhower adta át a kitüntetést, és még egy kis be-szédet
A tengernagy ellépett Korman fregattkapitány mellõl, és váltott pár bizalmas szót Eisen-how
Tegyen róla, hogy Bitter korvettkapitány legyen a szállásomon 17.30-ra adta ki a pa-ran
Chambers, tengernagy.
Kérdezze meg Mr. Hope-tól és Miss Chamberstõl, hogy nem volna-e kedvük meginni velem egy
Kit, uram?
Ifjabb Joseph P. Kennedy hadnagyot! csattant fel a tengernagy. Mondja meg Bitter korv
Igenis, uram felelte Korman fregattkapitány.
Korman vegyes érzelmekkel fogadta a fejleményeket. Ha Meachum Flope és a Chambers lány elfo
Nem tehetett mást, ki kellett derítenie, hogy ki az, és oda kellett vinnie a Connaught Ho-t

(Három )
Berkeley Square
Az OSS londoni irodája
Stevens ezredes szeretne beszelni magával, õrnagy, méghozzá most azonnal mondta a fõtör
Nem mondta, mirõl? kérdezte Canidy.
A fõtörzs megrázta a fejét.
Fulmar rendben megérkezett?
Fine századossal van felelte a fõtörzsõrmester.
Canidy kettesével szedte a lépcsõfokokat, aztán végigsietett a folyosón Stevens ezredes iro
Hívatott, uram?
Hogy mentek a dolgok a SHAEF-nél? kérdezte Stevens.
Pompásan. Sikerült váltanom pár szót Bitterrel egyébként igazam volt, a haditenge-rész p
Kezdenek nekem is olyan gondolataim támadni, mint magának mondta Stevens. Úgy értem,
Stevens ezredes Canidy kezébe adta a Stars & Stripes egyik példányát.
Két fotó volt a címlapon. Az egyiken az Egyesült Államok elnöke mosolygott szélesen, szája
AZ AMERIKAI FÉRFIAK VÁGYÁLMA AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGBA MEGY Monica Sinclair integet, mielõt
R. J. Tourtillot ezredes (SHAEF, Különleges Szolgálatok Hivatala) búcsúzik el a szépség-tõl
Nem lehetett volna valahogy leállítani kérdezte Canidy a fejét csóválva. Nem tet-szik
Nekem is ugyanez az érzésem támadt mondta Stevens, aztán folytatta. Ha tudtunk volna
Mit szólna mondjuk egy merénylethez? felelte Canidy. Stevens felnevetett.
Szerintem az is megjelenne a Stars & Stripesban felelte Stevens. A merényleten kívül
És magának? kérdezett vissza Canidy. Fulmar tud róla?
Még nem felelte Stevens.
Canidy kérdõn nézett rá, ezért Stevens folytatta.
A fõtörzs szó szerint azt mondta, hogy még életében nem látott ilyen elbaszott szolgá-lat
Legalább most majd kedvezményezettnek megnevezheti az anyukáját mondta Canidy.
Most komolyan, mit csináljunk, Dick? kérdezte Stevens.
Nem tudom vallotta be Canidy.
Ismeri az anyját, Dick?
Nem mondta Canidy. De Eric talán találkozott vele egyszer.
Talán nem is akar találkozni többet az anyjával mondta Stevens. Vagy az anyja
vele.
Nos, még mielõtt Eric is elolvasná a Stars & Stripesot, meg kell neki mondani, hogy az an
Stevens bólintott.
Még valami? kérdezte Canidy.
Stevens megrázta a fejét.
Sok szerencsét, Dick!
Canidy felvette az asztalról a Stars & Stripesot, összehajtotta, hogy a címfotó ne látsz-sz
Fulmart Fine irodájában találta meg. Egy asztalnál ült Fine századossal és Ed Davisszel, a
Ha jól látom, Ali Babához van szerencsém mondta Canidy , és a két rablóhoz.
Davis fõtörzsõrmester köpcös, tokás, a harmincas évei végén járó, hivatásos baka volt. Egy
Eric Fulmar kigombolt zubbonyban ült, meglazított nyakkendõben. Ahogy meglátta Canidyt, fel
Orvosi vizsgálaton volt már? Nincs trippere, vagy valami más nemi betegsége? kér-dezte
Addig ki sem engedték Marokkóból, amíg meg nem gyõzõdtek róla, hogy egészséges, õrnagy
14-es bérfokozatú technikai szakértõje .
Ennek ellenére úgy bánt Canidyvel, ahogy egy hivatásos altisztnek kellett, akit tisztel,
Akkor megcsókolhatom? kérdezte Canidy ártatlan képpel.
Azért annyira nem vagyok biztos benne, hogy egészséges, õrnagy.
Hogy haladnak a papírmunkával?
Még tíz perc, és készen is vagyunk mondta Davis. Canidy bólintott, aztán leült az aszta
Átlapozta a vastag köteg papírt, amely az asztalon hevert, és amely szemmel láthatóan már k
Dr. Canidy tiszteletes Dick Canidy apja volt. Canidynek hirtelen eszébe jutott, amit Eldon
De mit értett túlságosan szoros érzelmi szál alatt? Aztán Davis végzett a papírmunkával.
Kap egy rakás dohányt, õrnagy mondta Davis. A Hadsereg és az OSS is lóg neki a fizeté
Ez rendes dolog volt Stevenstõl gondolta Canidy.
És még csak nem is tudtad, hogy bevettek a buliba, mi? kérdezte Canidy.
Ennyi pénzem nincs a páncélszekrényben mondta Davis. Át kell mennem a SHAEF pénzügyis
Fine százados gazdag ember mondta Canidy. Majd megcsapoljuk õt, amíg ideér Eric pénze
Van pénzem mondta Fulmar.
Jó, akkor téged csapolunk meg mondta Canidy. Remélem, hogy nincsenek poloskák ebben a
Nincsenek, uram mondta Davis, A híradós hadtest emberei éppen tegnap jártak itt.
Miféle titkot? kérdezte Fulmar, miközben Davis összeszedte az asztalon heverõ nyomtatvá
Arra gondoltunk, hogy a nemi életeddel kezdjük mondta Canidy , aztán jöhetnek az érdek
Ez meg mi a fenét jelentsen? kérdezte Fulmar felbõszülve.
Canidy vállat vont. Ezzel jelezte, hogy addig nem folytatja, amíg Davis a helyiségben van,
Hadnagy, holnap ugorjon be ebéd után, és megkapja a pénzét? mondta Davis, amikor már a k
Köszönöm mondta Fulmar.
Megvárta, amíg Davis kiment, és csak aztán tette fel a kérdést Canidynek.
Apropó, pénz. A bankszámlám még mindig be van fagyasztva?
Nem tudom felelte Canidy. De kiderítem.
Canidy Fine íróasztalához ment, és felvette a telefont, majd hívta Stevens ezredest.
Eric arra kíváncsi, hogy a New York-i bankszámlája még mindig be van-e fagyasztva. És, ha
Köszönöm mondta Fulmar.
Mi ez az egész? kérdezte Fine. Vagy nem szabad ilyesmit kérdeznem?
Nem arról van szó, hogy Eric nem akarná kockára tenni anyu almás pitéjét meg az amerik
Milyen pénzt? kérdezte Fine.
Kerestem pár dollárt az export-import bizniszben, Stan magyarázta Fulmar egy egé-szen k
Ja, úgy kétszázhúszezret mondta Canidy. Ez az egyik oka annak, hogy Németor-szágban n
Errõl nem tudtam mondta Fine. Úgy értem arról, hogy ennyi pénzt keresett.
Most pedig egészen fantasztikus dolgokat fog megtudni Erik nemi életérõl, Stan mondta C
Folyton ezt hajtogatod mondta Fulmar. Mi a francról beszélsz?
Gisella Dyerrõl felelte Canidy.
Fulmar tekintete hirtelen meglepõen hûvössé vált.
Az a kurva képeslap! mondta Fulmar. El nem tudtam képzelni, hogy mi a francra kell. M
A munkámat végzem. Jelen pillanatban Eldon Bakert igyekszem kizárni mindenbõl. Hogy ez me
Elég a köntörfalazásból mondta Fulmar. Mondd, hogy mi van!
A te Mitfingsz és Müller nevû haverjaidon keresztül sikerült felvenni a kapcsolatot Gisel
Fulmar egy pillanatig elgondolkodott, és csak aztán felelt.
Úgy érted, az apjával mondta Fulmar. Az állt Baker képeslapján.
Canidy bólintott.
Te szemét! mondta Fulmar. Dick, ha tudtam volna, hogy a lányt is belekevered eb-be az
Jól van, akkor hadd reagáljak elõször erre! mondta Canidy. Elõször is a háborúban és a
Kapd be! mondta Fulmar. Barátilag meséltem neked róla.
Másodszor pedig amúgy is kiderült volna a dolog.
Tényleg? csattant fel Fulmar gúnyosan.
Deyer professzor miatt mondta Canidy.
Mit akartok Dyer professzortól? kérdezte Fulmar.
Azt nem tudom mondta Canidy. Van róla egy aktánk, ahogy az angoloknak is.
Bizonyos személyek, akik nem közölték velem, hogy mit miért tesznek, ki akarják hozni a pro
Fulmar gyanakodva nézett Canidyre.
Canidy vállmagasságba emelte a kezét, és három ujjal tisztelgett, ahogy a cserkészek szokta
Cserkészbecsszó. Itt süllyedjek el, ha többet tudok. Oké?
Fulmar felnevetett.
Oké mondta Fulmar.
Mindenképpen rájöttek volna folytatta Canidy. A prof a marburgi egyetemen tanít. Te i
A mik?
IBM-kártyák magyarázta Fine. Kis, téglalap alakú kartonkártyák, lyukakat ütnek beléjü
Ha maga mondja, Stan felelte Fulmar.
A lényeg, hogy kiderült volna. Megkérdezték volna tõled, hogy ismered-e Dyer pro-fesszort
Én pedig azt mondtam volna, hogy nem ismerem mondta Fulmar.
Dehogy mondtad volna, a szentségit! mondta Canidy.
De igen makacskodott Fulmar.
Oké mondta Canidy. Akkor tõlem kérdezték volna meg, hogy nem említetted-e
nekem a Dyer nevet, én pedig azt mondtam volna, hogy de, Fulmar egyszer mesélte, hogy egy
Na ezért mondtam neked az elõbb, hogy kapd be, haver.
Most már hiába reklamálsz mondta Canidy. Tudunk rólad meg a Dyer lányról.
A döntés megszületett: fel fogjuk használni a kettõtök kapcsolatát.
Bassza meg! mondta Fulmar.
Tudom, mire gondolsz mondta Canidy.
Tényleg? Mikor is voltál utoljára Németországban?
Canidy véletlenül éppen Fine-ra pillantott, amikor Fulmar feltette a kérdést.
Egy pillanatig farkasszemet néztek.
Nem állítom magunkról, hogy minden szempontból szépek és jók vagyunk mondta Canidy , d
Mibõl gondolod, hogy ki tudjátok õket hozni?
Vannak rá módszereink.
Szinte látom magam elõtt Gisellát, amint integet a repülõgépnek, vagy a hajónak, vagy aká
Amíg én vagyok a fõnök mondta Canidy , addig ilyesmi nem történhet,
Nem tudod, vagy nem akarod megmondani, hogy miért akarják kihozni õket? kér-dezte Fulma
Nem tudom felelte Canidy. És a végén mégis sikerült kijutnunk Marokkóból, Erik.
Szerinted mi történne Gisellával, ha az apja hirtelen eltûnne? kérdezte Fulmar.
És mibõl gondolod egyáltalán, hogy belemegy? Mit kap õ ezért? És ne gyere nekem valami patr
Azt kapja, hogy az apjával együtt kihozzuk onnan felelte Canidy. A professzort még mi
Amíg Gisella kedves Peishez mondta Fulmar , vagy az utódjához, addig viszonyla-gos biz
Peis? kérdezte Fine.
Egy helyi fakabát mondta Canidy. Gestapo.
Nem javította ki Fulmar , nem Gestapo, hanem SS-SD. A kettõ nem ugyanaz.
Mi van ezzel a Peis nevû alakkal? kérdezte Fine.
Én annak idején azt hittem, hogy az ellenállhatatlan vonzerõmmel vettem le a szép Gisellá
Nem hinném, hogy az az ember még mindig ott van, de mindenesetre ellenõrizni kell mondt
Persze: Herr Hauptsturmführer felelte Fulmar. Nem egy lángész a fickó, de nagyon nagy
Canidy felnevetett.
Azt még nem mondtad el, hogy mit vársz el tõlem mondta Fulmar. Jó lenne, ha elmondaná
Most a következõt akarjuk tenni. Be akarjuk bizonyítani Gisellának, hogy (a), te Ang-liáb
A galambok a Szajnába pisilnek mondta Fulmar. Ilyen üzenetekre gondolsz?
Canidy bólintott.

Meg olyan dolgokat is kellene üzengetnem neki, amirõl csak én tudok, igaz? kérdezte Ful
BBC-t? Aki ilyesmit tesz, az máris nyert egy jegyet valamelyik koncentrációs táborba.
Errõl már gondoskodtunk mondta Fine.
Fulmar kíváncsian nézett Canidyre.
Müller fogja odaadni neki a rádiót mondta Canidy.
Fulmar nem akart hinni a fülének, de Canidy megint bólintott.
Jesszusom mondta Fulmar döbbenten.
Próbálj meg visszaemlékezni, Erik, valami intim dologra mondta Canidy halkan , amire e
Olyasvalamire vagy kíváncsi, ami az ágyban történt? csattant fel Fulmar.
Bármi lehet, ami a kritériumoknak megfelel mondta Canidy. A szex elég intim és privát
Fulmar vállat vont.
Nem is tudom, hogy miért csinálom végig ezt az egész szart. Aztán eszébe jutott vala-mi.
Eric behunyta a szemét, és nagyot sóhajtott.
Eric újra be akar szállni Gisella kenujába mondta végül.
Tessék?
Eric újra be akar szállni Gisella kenujába ismételte meg Fulmar. Amilyen mocskos a fa
Azért nem kell túl trükkösnek lennie. Biztos, hogy érteni fogja?
Mondom, tudni fogja, hogy én küldöm az üzenetet felelte Fulmar.
És mit jelent? kérdezte Canidy.
Kapd be, Richard! mondta Fulmar. Semmi közöd hozzá.
Valami becenév kellene mondta Canidy. Amibõl azonnal tudná, hogy te vagy az. Akkor ne
Fulmar lesújtó pillantást vetett Canidyre.
Bübchen mondta végül Fulmar.
Büttyen? kérdezett vissza Canidy. Mi a franc az a büttyen?
Kisfiú németül magyarázta Fulmar. Olyan érzelmi töltés van benne, amit nem lehet lefo
És te minek szólítottad?
Na, elmész a picsába, Dick! Bübchen újra be akar szállni Gisella kenujába.
És ennyi, Dick. Ha neked ez nem elég, akkor dugd fel az egészet a seggedbe!
Canidy felállt.
Húzzunk el innen! mondta Canidy. Igyunk egyet valahol!
Biztos, hogy ez minden, Dick? kérdezte Fine.
Fine alig láthatóan a Stars & Stripes felé biccentett a fejével.
A francba, arról megfeledkeztem mondta Canidy.
Fulmar félreértette,
Akármi is az, most már várnia kell mondta Fulmar. Szükségem van egy italra, és szeret
Canidy szétnyitotta az újságot, és Fulmar kezébe adta. Fulmar elolvasta a cikket, ami ar-ró
Mi legyen, Eric? kérdezte Canidy.
Nem figyelt rám, õrnagy mondta Fulmar.
Mi van?
Az elõbb azt mondtam, hogy: Szükségem van egy italra, és szeretnék megfürdeni. Ennyi sza
Fine százados mondta Canidy , ha bárki keresne, Fulmar hadnaggyal a Dorchester bárjába
Mindössze három percet kérek mondta Fine és megyek!

(Négy)
Canidy, Fulmar és Fine a Tinley Streetrõl átsétált a Deanery Streetre, és vagy fél tucat hi
Elnézést mondta Canidy, ahogy a sofõrökhöz lépett.
A sofõrök azonnal vigyázzba vágták magukat, az egyikük egy nõ még a bokáját is összecsa
Uram!
Kérem, fáradjon velem, õrmester! mondta Canidy, miközben viszonozta a tisztelgést.
Uram! felelte Agnes Draper õrmester, és megint összecsapta a bokáját.
Canidy katonásan a homokzsákok felé menetelt, amelyekkel a szálloda bejáratát bariká-dozták
Agnes Draper elvette Fulmar hadnagytól a csomagját, aminek Fulmar hadnagy nem iga-zán örült
A negyedik emeletre mentek. A negyedik emelet egyik folyosóján egy amerikai szak-szolgálato
Az úr Fulmar hadnagy jelentette be Fine. Idõnként itt fog megszállni.
Igen, uram mondta a férfi, miközben ráhúzta a zubbonyát az öve alól kilógó Colt Detecti
Canidy õrnagyot és az õrmestert már ismeri, igaz? kérdezte Fine.
Ó, igen, uram felelte az amerikai.

Azok is szolgálnak, akik szállodai folyosókon ülnek, s a Stripes-t olvassák jegyezte me


Inkább ez, õrnagy mondta a kémelhárítás ügynöke , mint a kastély körül járkálni a hóba
Az erény kétségkívül önmagában hordozza a jutalmát jegyezte meg Canidy.
Fine kinyitotta a szoba ajtaját.
A híradós hadtest ma reggel seperte ki a szobát, százados mondta a kémelhárítás ügynöke
Köszönöm mondta Fine, és intett a többieknek, lépjenek be.
El nem tudtam képzelni, hogy hol a francban lehet, Agnes mondta Canidy.
Az a hogyishívják fregattkapitány elküldött mondta Agnes. Szerintem azt hitte, hogy e
Gondoltam, végül úgyis itt fog kikötni, úgyhogy idejöttem.
Jól gondolta, õrmester mondta Canidy. Maga dicsõséget hoz az altisztekre.
Ó, örülök, hogy így gondolja mondta Agnes. Gondolja, hogy kiérdemeltem egy pohár whis
Készítsen mindenkinek egy italt, amíg az arab sejk fürdõt vesz? mondta Canidy.
Mivel senkinek nem jutott eszébe, hogy bemutasson minket egymásnak, õrmester mondta Ful
Hátrább az agarakkal, magányos vadász mondta Canidy. A hölgy foglalt.
Agnes Draper elpirult. Fine és Fulmar meglepetten nézett Canidyre.
Úgy tudtam, hogy Ann itt van hadarta Fulmar.
Itt is van mondta Canidy. És itt is lesz Eddie Bitterrel úgy fél hatkor vagy hatkor.
Dolan elmondta? kérdezte Agnes.
Canidy bólintott.
Az a szemét!
Azt tudom, hogy maga már nagy kislány, Agnes mondta Canidy. De ami Bittert
illeti, már nem vagyok olyan biztos a dolgomban.
Úgy beszél rólam, Dick, mintha valami ragadozó lennék.
Nem úgy értettem, aranyom mondta Canidy kedvesen. Nem tartom magát annak. Csak szeret
Fõleg a nõs tisztek és úriemberek szólt közbe Agnes. Mire célozgat, Dick?
Ez valami letolás, vagy mi?
Ann Eddie unokatestvére folytatta Canidy. Együtt jár fõiskolára Mrs. Bitterrel.
Errõl nem tudtam mondta Agnes.
Azért szóltam mondta Canidy. Nos, most, hogy a parancsnokaként eleget tettem atyai kö

Miután tett róla, hogy Fine százados és Fulmar hadnagy is megtudja?


Állítsa le magát, Agnes! csattant fel Canidy. Fine-nak jogában áll mindenrõl tudni, é
Canidy dühös arccal meredt Agnesre, aztán odavágott még egy durva megjegyzést.
Van nekem éppen elég bajom. Nem hiányzik, hogy még amiatt is nekem fájjon a fejem, hogy m
Agnes Draper összeszorított szájjal nézett farkasszemet Canidyvel.
Most pedig, hogy a témát lezártuk, Agnes mondta Canidy , szerintem hagyjuk ma-gára ezt
Agnes egy pillanatig hezitált, de aztán elmosolyodott.
A Dorchester Hotel bárja elõtti csarnokban óriási volt a tömeg, lassan már alig lehetett me
keressenek, valaki csettintett az ujjával, aztán meg egy férfihangot hallottak, amint oda-
kiált nekik:
Erre!
Canidy két angol férfit pillantott meg, akik a bár egyik, ritkaságnak számító, hatszemé-lye
Kivéve persze, ha a SOE ügynökei gondolta Canidy. A SOE-ben figyelmen kívül hagyják a s
Hát, van pár szabad hely az asztaluknál. Akármit is isznak, az asztal megér annyit, hogy fi
barátságos a brit bajtársaimmal.
Canidy elmosolyodott, belekarolt Agnesbe, és bependerítette a bárba.
Örülök, hogy újra látom mondta Canidy. Volna pár szabad hely a számunkra?
Hogyne felelte az Õrnagy.
Draper õrmesterre emlékszik? kérdezte Canidy.
Tartok tõle, hogy nem mondta az õrnagy, és kezet nyújtott Agnesnek. A nevem Niven, az
Közben Fine is megérkezett.
Stan, szeretném bemutatni magának Niven õrnagyot mondta Canidy.
Fine arcán valami furcsa mosoly jelent meg.
Már volt szerencsém találkozni az õrnaggyal mondta Fine. De maguk honnan a fe-nébõl is
Hát azon a vidéki helyen találkoztunk felelte Canidy.
Milyen vidéki helyen is? kérdezte Niven õrnagy.
Hát azon a vidéki helyen jegyezte meg Usztyinov közlegény.
Ó, hát persze mondta az õrnagy, és nyájasan Canidyre mosolygott. Azon a vidéki helyen
Miért van olyan érzésem, hogy hülyét csinálok magamból? kérdezte Canidy.
Daviddel még Los Angelesben lettünk cimborák mondta Fine. És persze Peterrel is.
Los Angeles alatt Hollywoodot érti? kérdezte Canidy, aztán az õrnagyhoz fordult. Maga
Már nem felelte az õrnagy. De valamikor benne voltam.
Beszédmûvészetet tanított a színészeknek jegyezte meg Usztyinov közlegény.
Én balett oktató voltam.
Ó mondta Canidy.
Elõször megtanítottam õket járni, aztán David következett, és megtanította õket
beszélni folytatta Usztyinov közlegény.
Akkor összekevertem az õrnagyot valakivel mondta Canidy. Úgy néz ki, mint az egyik ti
Nos, ebbe beletrafált mondta az õrnagy. Valóban a Sandhurstre jártam.
Ó mondta Canidy. Természetesen nem sértésnek szántam.
Én pedig természetesen nem sértõdtem meg mondta az õrnagy.
Annyiban azért igazad van, Dick, hogy már láttad az õrnagyot mondta Fine.
Na, mondom én, hogy láttam valahol mondta Canidy.
A moziban, Dick mondta Fine. Az õrnagy David Niven, a színész.
Már megbocsásson, de én is színész vagyok mondta Usztyinov közlegény. Játszani ugyan
Canidy csak ekkor ismerte fel David Nivent.
Tudom már, hogy mit csinálok mondta Canidy. Szépen kisétálok innen, aztán visz-szajöv
Ha nem bánná, inkább innék egyet abból mondta Niven , ami szerintem a hölgy zacskójába
Itt nincs semmi pia mondta Usztyinov közlegény. Daviddel csak azért jöttünk ide, mert
Õrmester, piát! mondta Canidy.
Uram! felelte Agnes, és elõhúzott egy üveg skót whiskyt.
Nem találkoztunk mi már valahol, õrnagy? kérdezte Agnes, amikor mindenkinek töl-tött.
A maga apja Hayne grófja, nem igaz? kérdezte Niven,
Agnes pedig bólintott.
Sejtettem. Volt szerencsém többször is ellátogatni a birtokukra. De amikor utoljára lát-t
Nem is tudtam, hogy maga nemesi származású, Agnes mondta Canidy.
Agnes szélesen elmosolyodott.
Már megbocsásson, uram, de az õrnagy úr nagyon sok mindent nem tud rólam mondta édesen.
(Öt)
Inkább hét óra volt már, mint hat, mire Edwin W. Bitter korvettkapitány és Miss Ann Chamber
Bitter ott írt egy rövid, meglehetõsen furcsa levelet a feleségének. A levél lényege az vol
Azt írta Sarah-nak, hogy tekintsen úgy a dologra, mint egy autóbalesetre. Õ csak utas volt
Ed odaadta a levelet Ann Chambersnek, aki leült a rádiótávíróhoz, bepötyögte, aztán
elküldte a SHAEF hírközpontjába, hogy cenzúrázzák és továbbítsák Brandon Chambersnek, a Cha
Szerintem egy szavadat sem fogja elhinni, Eddie mondta Ann. De majd írok neki én is,
Ezt meg honnan veszed? kérdezte Ed.
Sehonnan felelte Ann. Most találtam ki. De ha jobban belegondolok, nem is olyan rossz
Törõdj a magad dolgával, ha megkérhetlek rá, Ann!
Mégis mit gondolsz, meddig csinálhatod ezt? Meddig teheted kockára az életedet bün-tetlen
Mi értelme ilyesmit kérdezni? Háború van, én pedig haditengerész-pilóta vagyok.
Te egy nagy marha vagy. Nem. Annál is rosszabb. Egy nagy, bátor marha. Tudod, a bátorság
Egy pillanatig farkasszemet néztek, aztán Ann törte meg a csendet.
Na, induljunk a Dorchesterbe! Nem szeretném, ha valaki szemet vetne Dickre.
És milyen gyakran fordul még elõ? kérdezte Ed. Mi a helyzet ezzel a nagy ro-mánccal?
Lehet, hogy te nem hiszed el, én biztos vagyok benne, ha egyszer sikerül kivakarnom ebbõl
Miért nem mész hozzá feleségül most rögtön? kérdezte Bitter.
A dolog úgy mûködik, Eddie, hogy a fiúk kérik meg a lányok kezét magyarázta
Ann. Dick ezt már jó néhányszor közölte velem.
Nem félsz, hogy
Mitõl?
Hogy teherbe esel.
Eddie, ehhez neked az égvilágon semmi közöd! csattant fel Ann. Istenem, el sem hiszem
Ann Chambers türelmetlenül az ajtóra mutatott.
Amikor Bitter meglátta Canidy Packardját a Dorchester elõtt, tudta, hogy szembe kell néznie
Dolan természetesen tudta, hogy Agnes vele volt az éjjel. Bitter azon tûnõdött, hogy
vajon Dolan fontosnak tartotta-e, hogy ezt az érdekes információt megossza Canidyvel. Aztán
vajon mit fog szólni. Biztos el fogja mondani Ann-nek, hacsak nem megy oda hozzá, és nem ké
Bitter arra a döntésre jutott, hogy megkéri, ne beszéljen a dologról Ann-nek. Ha Ann megtud
Nem maradt más hátra, meg kellett mondania Canidynek és Agnesnek az igazságot. Megmondja Ag
Canidynek is nagyjából ezt fogja mondani. Hogy nagyon szégyelli magát, de nem azért, mert l
A bárban most már csak úgy tolongtak az italozó egyenruhások. Jó néhány percbe bele-telt, m
Canidy már félig részeg volt. Az egyik karját Agnes vállán pihentette, a másikat egy
angol közlegényén, akit úgy mutatott be Bitternek, hogy egy hollywoodi balettmester, akine
Az asztalnál ült még egy angol õrnagy is, aki szintén alaposan letompította magát,
valamint Fulmar, aki rózsaszín-zöld egyenruhában és ragyogóra pucolt ejtõernyõs-
bakancsban virított, mellén az Ezüst-csillaggal. Egy kicsit Fine is el volt ázva, ami megle
Agnes mondta Ann , az a férfi, akinek a karja a válladon van, hozzám tartozik,
Csak úgy ragadnak rám a nõk jegyezte meg Canidy nagyképûen,
Az még elõttem volt búgta Ann.
El onnan, Agnes! Ülhetsz a hõs kuzinom mellé.
Agnes nem nézett Edre, ahogy megkerülte az asztalt, és leült egy másik székre.
Elnézést, Õrnagy mondta Bitter , de nem találkoztunk mi már valahol?
Meglehet mondta Niven õrnagy. Gratulálok a Kiváló Repülõ Érdemkeresztjéhez. Dick mesé
Szoktál te járni a New York-i Club 21-be, Eddie? kérdezte Canidy, Dave az imént mondt
De felelte Bitter, A helyzet az, hogy szoktam. Apámmal rendszeresen látogatjuk azt a
Pontosan mondta Niven õrnagy. Az Ötvenkettedik utcán.
Akkor ott találkozhattunk mondta Ed Bitter.
Ed mondta Ann , nem lehetsz ekkora marha! Ez az ember David Niven, a színész.
Bitter érezte, hogy az arcát elönti a vér. Canidy elégedett vigyorral konstatálta, hogy
sikerült csõbe húznia a barátját.
Dick sem jobb nála sietett Agnes Ed védelmére. Azt hitte, hogy David a SOE-nek dolgoz
Ezért még számolunk, Lady Agnes mondta Canidy.
Bitter azon kapta magát, hogy Agnes szemébe néz.
Mi ez az egész? Mirõl beszél ez az alak?
Agnes vállat vont, de nem szólt egy szót sem. Aztán az asztal alatt összeért a térdük.
Aztán egy pillanattal késõbb a kezeik is egymásra találtak. Ahogy Ed és Agnes ujjai ösz-sze
És mi járatban van Londonban, Niven õrnagy? kérdezte Bitter.
Canidy hangosan felröhögött.
A kölcsönbérleti szerzõdésrõl tart elõadásokat felelte az angol közlegény.
Olyan nyolc óra körül a társaság bepréselõdött a Packardba, Agnes pedig keresztülautó-zott
sofõrtõl hallott. Canidy és Niven addig beszélt, hogy végül beengedték a társaságot.
Az étel nem volt se finom, se elég, csak drága. Vacsora közben viszont Agnes kihúzta a lábá
A társaság éppen a negyedik üveg bort bontatta ki, hogy leöblítsék a Stilton sajtot, ami-ko
Bübchen újra be akar szállni Gisella kenujába. Bübchen újra be akar szállni Gisella kenuj

Tizenegyedik

(Egy)
Németország, Marburg an der Lahn
1943. január 15.
Wilhelm Peis Hauptsturmführer vigyázzban állt, a jobb karját pedig negyvenöt fokos szögben
Heil Hitler! kiáltotta Peis Hauptsturmführer.
Johann Müller SS-SD-Standartenführer csak könyökbõl emelte meg a kezét viszonozva a tisztel
Wiegeht's, Wilhelm?9 kérdezte.
Szándékosan fogadta ilyen lezseren Peis mostanra kötelezõvé tett náci tisztelgését.
A trükköt Von Heurten-Mitnitztõl tanulta el.
Éppen együtt ebédeltek hetente kétszer ebédeltek együtt az Adlon Hotelben, illetve csak
Helmut von Heurten-Mitnitz közel hajolt Müllerhez, és halkan odasúgta neki:
Ha odafigyelsz, Johnny mondta szárazon , észreveszed, hogy egy-két kivételtõl
eltekintve, minél pattogósabb a tisztelgés, annál kevésbé fontos a tisztelgõ személy.
Müller akkor nevetett. Von Heurten-Mitnitz szavakba öntötte azt, amit õ maga is észre-vett,
A magasabb rangú tisztek és a párt vezetõ beosztású emberei viszont szinte egytõl egyig lez
Mintha csak azt mondták volna: Ez a kis formaság persze kötelezõ nektek, alattvalók-nak, d
Müller akkor felállt.
Pisálni megyek mondta, és lezserül tisztelgett Von Heurten-Mitnitznek.
Heil Hitler, miniszter úr.
Heil Hitler, Herr Standartenführer mondta Von Heurten-Mitnitz, és még a Müllerénél is l
9 Hogy van? , a ford.
Ahogy pedig Müller az Adlon márványpadlós elõcsarnokán masírozott keresztül a férfi-vécé fe
Aztán pedig elégedetten rámosolyogtak, amikor Müller egy laza intéssel viszonozta a náci ti
Müllernek most is ez az incidens jutott az eszébe. Aztán meg arra gondolt, hogy megle-hetõs
Jól vagyok, Herr Standartenführer felelte Peis. És ha szabad megjegyeznem,
nagyon örülök, hogy ilyen hamar viszontláthatom.
Nagyon jól sikerült ez a szilveszteri mulatság, Wilhelm mondta Müller. Nagyon jól.
Ezt örömmel hallom. Sejtettem, hogy tetszeni fog magának a lány.
Új autót kaptam, és arra gondoltam, kipróbálom, hogy megy, és most itt vagyok, Wil-helm.
Új autót, Herr Standartenführer?
Müller az ablakhoz hívta Peist, és megmutatta neki az Opel Admiralt.
Nagyon szép mondta Peis. Minden bizonnyal valami jó barátja lehet a közlekedési hivat
Tudja, hogy megy ez, Wilhelm. Kéz kezet mos. Peis bólintással jelezte, tudja, hogy megy e
De valamirõl megfeledkeztem mondta Müller. Elfelejtettem benzinjegyet kérni. Tudja, h
Nem gond, Herr Standartenführer, nem gond. Megtankoljuk az autóját, és adunk ma-gának ben
Ez nagyon kedves magától, Peis. Lassan már az adósa leszek.
Dehogy, Herr Standartenführer. Örömmel segítek.
És, ha már itt vagyok, úgy gondoltam, esetleg felhívnám telefonon Fraulein Dyert, és megk
Lekötelezne mondta Peis. Ha szabad, Herr Standartenführer, én magam hívnám fel a hölg
Arra gondoltam, Wilhelm mondta Müller , hogy ma délután meglátogatnám anyá-mat, fél hé
Vegye úgy, hogy minden el van intézve, Herr Standartenführer. És, ha szabad javasol-nom,

10 Mi van? , a ford.
Ó, ezzel már tényleg az adósává tesz, Wilhelm mondta Müller.
Jaj, dehogy, Herr Standartenführer.
Arra gondoltam, Wilhelm, hogy adnék a hölgynek egy kis ajándékot. Nincs valami kis porcel
Magam fogom kiválasztani mondta Peis. Délutánra itt lesz.
Ha nem lenne gond, inkább magam szeretném kiválasztani mondta Müller.
Nem tudom, megoldható-e
Ó, természetesen megoldható, Herr Standartenführer felelte Peis. Akár most rögtön is
Hosszú volt az út Berlinbõl, Wilhelm. Mi lenne, ha elõbb meginnánk valamit, lemos-nánk az

(Kettõ)
Marburg and der Lahn,
Burgweg21.
1943. január 15., 17.15
Guten tag, Wilhelm mondta Gisella Dyer, amikor Peis türelmetlen kopogtatására
reagálva kinyitotta az ajtót. Mit tehetek magáért?
Volt valami arrogancia a nõ hangjában, ami nem tetszett Peisnek. Azon tûnõdött, jó ötlet vo
Elõször is mondta Peis hûvösen, mert a helyére akarta tenni a lányt , figyelmezte-tem,
Bocsánat felelte Gisella, de a hangján érzõdött, hogy egyáltalán nem ijedt meg Peistõl,
Két marburgi rendõr ment felfelé a lépcsõn. Az egyikük, egy idõsebb férfi, valami nagy tárg
Mi ez az egész, Herr Hauptsturmführer? kérdezte Gisella.
Peis ügyet sem vetett a kérdésre.
Órák óta keresem magát mondta Peis.
Az egyetemen voltam mondta Gisella.
De nem a könyvtárban.
Abschidt professzor irodájában rendeztem a katalógust.
Mindig tudatnia kell velem, hogy hová megy mondta Peis.
A két rendõrnek közben sikerült felcipelnie a takaróba csomagolt tárgyat, amit azonnal le i
Bemehetek? kérdezte Peis.
Gisella elállt az ajtóból. Peis bemasírozott a lakásba, aztán egymás után nézte meg az össz
A raktárban Müller Standartenführer tisztára úgy viselkedett, mint egy vénlány.
Harminc percen keresztül válogatott, és folyton azt hajtogatta, hogy nem, ez biztosan nem
Müller végül a FEG (Fulmar Elektrische Gesellschaft) egyik óriási kombirádiója mellett dönt
A rádió valamikor annak a zsidónak a tulajdonát képezte, aki régen a FEG marburgi ér-tékesí
Peis egyáltalán nem örült Müller választásának. Elõször is nem volt egyszerû teherautót és
fogni lehetett a BBC-t is.
Ha Gisella megtudja, hogy a rádiót Müllertõl kapta, akkor nyugodtan fogja hallgatni a BBC-t
Gisella hálószobájában talált egy egyenes hátú széket, meg egy kis asztalt, ami a falhoz vo
Keressen más helyet a széknek meg az asztalnak! utasította Peis Gisellát. Vigye át va
Elárulná, hogy miért van erre szükség? kérdezte Gisella.
Csak csinálja, amit mondtam! mondta Peis, de aztán az udvariatlan megnyilvánulást tompí
Amikor Gisella megfogta a széket, és elindult vele a szomszéd szoba felé, Peis is meg-fogta
Tegye le valahová! mondta Gisella, Mindegy hová, majd késõbb keresek neki he-lyet.
Peis letette az asztalt, kiment a bejárati ajtóhoz, és intett a két rendõrnek, hogy emeljék
Ez minden, köszönöm mondta Peis a rendõröknek. Ne feledjék magukkal vinni a takarót!
És a dobozok a teherautóban, Herr Hauptsturmführer? Azokkal mi legyen?
Hát, hozzák fel! csattant fel Peis.
A rendõrök távoztak.
Nagyon szép mondta Gisella. Kié?
Egy kis ajándék Müller Standartenführertõl tisztelete kifejezéseképp mondta Peis. Rem
Csak az estét? Vagy együtt is vacsorázunk? kérdezte Gisella színlelt ártatlansággal.
Na, ide figyelj, te hülye kurva! csattant fel Peis. A Standartenführer nagyon fontos
Mindkettõnk számára tette hozzá Gisella.
De bajt is hozhat a fejünkre, ha felbosszantod. És ha felbosszantod, azzal engem is fel-b
Mikor? kérdezte Gisella.
Negyed hétre idejövök. A Standartenführer fél hétre vár minket.
Minket?
Csak páran leszünk mondta Peis. Szeretném, ha elgondolkodnál azon, hogy miért fontos,
Átgondolom felelte Gisella.
Negyed hétre legyen a ház elõtt! mondta Peis. A Standartenführer új autójával fo-gok
Peis egy pillanatra elhallgatott, aztán a nyomaték kedvéért, hogy Gisella is érezze, milyen
egy Opel Admirallal.
Admirallal? kérdezte Gisella. Akkor a Standartenführer valóban fontos ember le-het. M
Remélem, tisztában van vele, milyen szerencsés, Liebchen mondta Peis , hogy sike-rült
Magát is levettem a lábáról mondta Gisella édesen mosolyogva. Miért ne vettem volna l

(Három )
High Wycombe
Az USA 8. légi hadseregének fõhadiszállása
1943. január 15.
Edmund T. Stevens alezredes a volt lányiskola ajtaja elõtt várt Canidy re.
Nagy megtiszteltetés ért minket mondta szárazon. Használhatjuk a VIP-lakosztályt.
Nem terveztem itt tölteni az éjszakát felelte Canidy. Nem lökhetem itt az éjszakát, d
Én sem terveztem. De nincs választásunk. Késõbb el kell mennem a PX-be venni alsó-nemût,
Menjenek a kurva anyjukba! mondta Canidy. Mondjuk azt, hogy elszólított minket a köte
Ezt nem tehetjük meg, Dick. Nem engedhetjük meg, hogy ezt a csatát azért nyerjék meg, mer
A nyomorult légi hadtest! dühöngött Canidy. Nem látott a pipától. Az elõcsarnok másik v
a megjegyzést hallva.
Amirõl Canidy azt gondolta, hogy egy három-négy órás megbeszélés lesz, az egy egész napos (
Akkorra már keserû volt a szája a rengeteg kávétól, amit megivott, a feneke sajgott a székt
Canidy egyáltalán nem akart jelen lenni a megbeszélésen, mert a legrosszabbtól tartott és
Bedell Smith azt mondta David Bruce-nak mondta Stevens , fontos lenne, hogy odaküldjük
Akkor meg miért kell nekem mennem? kérdezte Canidy, pedig majdnem biztos volt benne, ho
Richard mondta Stevens türelmesen mindig van egy pont, ami után az ellenállás már hiá
Amint azt Canidy gyanította, a megbeszélést azért kezdeményezte a légi hadtest, hogy meggy
információk elemzésének a fényében immár egyértelmû, hogy túlbecsülték a német sugárhajt
Ha pedig a sugárhajtómûvek csak csekély veszélyt jelentenek, vagy éppenséggel semmi-lyen ve
A 8. légi hadsereg nem engedhette meg magának, hogy akármilyen feladatot adjon a felderít
értelmében az OSS hírszerzõi információ gyûjtésére irányuló kérése minden más feladatnál fo
Két lehetõségük maradt: vagy ráveszik a Vezérkari Fõnökök Egyesített Bizottságát, hogy vonj
A légi hadtest aranygallérosai világos álláspontot képviseltek. Határozottan állították, ni
A légi hadtest hadianyagot nem kímélve, óriási erõfeszítéseket tett, hogy megtalálja a néme
Ebbõl következett, hogy szükségtelen a jövõben is olyan intenzív légi felderítést végezni,
A légi hadtest felsorakoztatott egy szekérre való szakértõt hivatásos repülõsöket és ci-v
A Haditengerészet fütyült, az egészre. Õket nem érdekelték a sugárhajtású vadászrepü-lõgépe
Így az esküdtszék határozatképtelennek bizonyult. Egy újrafutózott, akadékoskodó ezre-des é
Canidy úgy gondolta és Stevens igazat adott neki , hogy a rendelkezésre álló hírszer-zõi
A légi hadtest semmi olyan információt nem tudott felmutatni, ami megcáfolta volna Donovan
Tábornok mondta végül Stevens , tartok tõle, hogy az OSS nem tud egyetérteni a követke
Más szóval, ezredes, a saját és az õrnagya véleményét állítja szembe mindazzal, amit mi i
Tábornok, a legnagyobb tisztelettel, az OSS olyan információval rendelkezik, amely alapjá
De természetesen nemzetbiztonsági okokból ezekrõl az információkról mi semmit sem tudhatu
Igen, uram, tartok tõle, hogy ez a helyzet felelte Stevens. Akkor nem sok értelme van
Uram, én úgy gondolom, hogy mindent megbeszéltünk mondta Stevens.
A tábornok bólintott, és egész egyszerûen kisétált a helyiségbõl.
Canidy arra gondolt, hogy a légi hadtest ezzel a megbeszéléssel elvesztett egy csatát.
De ha az OSS gyõzelmet is aratott, miféle gyõzelem volt az? Canidy tisztában volt vele, hog
Stevens és Canidy is elaludt a Princess hátsó ülésén, útban London felé. Úgy látták, hogy m
folyamatosan bombázták õket, teljesen kimerültek.
Nagyon jól tudták, hogy mire a Berkeley Square-re érnek, ott már tudni fognak arról, hogy m
Canidyre még két másik bosszantó dolog várt a Berkeley Square-en.
Davis törzsõrmester közölte Canidyvel, hogy Ann Chambers hívta telefonon, és azt üzente, ho
Mivel Canidy nem volt igazi tiszt, és nem folytathatott le egy hadbírósági eljárást, az iro
Valamilyen oknál fogva, amit Canidy soha nem tudott megérteni, Berry õrnagy azután került a
Ráadásul Canidy tisztában volt vele, hogy õ maga is eltérített egy Packard és egy Ford au
Majd én elintézem a dolgot mondta Canidy. Majd én beszélek a fejével. Többet nem fog
Éppen elég baj, hogy egyszer ilyesmire vetemedett, Canidy mondta Bruce.
Nem akarom, hogy Litchfieldben arról meséljen a rabtársainak a kõtörés szünetében, hogy m
Az irodavezetõ arcizmai megfeszültek. Õ nem gondolt másra, csak arra, hogy a tolva-jokat m
Akkor magára bízom a dolgot mondta Bruce némi gondolkodás után, aztán úgy dön-tött, kom
Szóval a légi hadtest máris hallatott magáról?
Az elmúlt negyvennyolc órában folyamatosan csöngött a telefonom felelte Bruce, és halvá

Amint mondtam, mivel úgy látom, hogy egyetértés van maga és Stevens ezredes között, termész
Az igazság az volt, hogy Canidy olyan taktikusan járt el, amilyen taktikusan csak tudott, é
Borzasztóan sajnálom, ha megsértõdtek mondta Canidy. Bárcsak hinni tudnék ma-gának, Di
Bruce az egyik tanítóra emlékeztette Canidyt, aki a St. Markban tanította. Ahányszor a fiúk
Õszintén mondom, hogy sajnálom, David mondta Canidy, és próbált olyan õszinté-nek tûnni
Nos, azt hiszem, hogy ez most már úgyis esõ után köpönyeg mondta David Bruce. De szer
Istenem, még egy megbeszélés! Elegem van a megbeszélésekbõl!
Ezt a megbeszélést valószínûleg érdekesnek fogja találni mondta Bruce, és intett Canidy
Stevens és Canidy kisétált az irodából, aztán felmentek a keskeny, nyikorgó lépcsõn, ami va
Bruce megállt az egyik tárgyaló elõtt, és bekopogott.
Az ajtót Vad Bill Donovan nyitotta ki.

(Négy)
Hello, Dick mondta Donovan. Épp most szereztem tudomást arról, hogy hadat üzent a lég
Stevens ezredes, aki Stanley Fine társaságában ült az egyik kis asztalnál, felnevetett.
Nem igaz mondta Stevens, Én csak annyit mondtam, hogy legnagyobb döbbene-temre, Canid
Nem ártott volna, ha maga is ott van, ezredes mondta Canidy, miközben kezet rázott Dono
Ed mesélte, hogy kemény volt felelte Donovan, De nem lehetett elkerülni.
Gondolom, maga is rájött, hogy ez a megbeszélés igazából nem arról szólt, hogy folytas-sák-
Ezt most nem értem ismerte el Canidy.
A légi felderítés része a stratégiánknak, de csak része. Ha tartjuk magunkat az állás-pon
Vagy maga mondta Canidy.
Az kizárt nevetett fel Donovan. Amint mondtam, nem szerettem volna Davidet küldeni. Í
Tartok tõle, uram, hogy megharagudtak ránk jegyezte meg Canidy.
És haragudni is fognak ránk egészen addig, amíg el nem ismerjük, hogy kezdettõl fog-va ro
Ezt örömmel hallom, uram szólt közbe Canidy. Mert én már kezdtem azt hinni, hogy felk
Ne csacsiskodjon! vágta rá Donovan, aztán témát váltott. Mielõtt folytatnánk, Canidy
Uram? Tartok tõle, hogy nem értem a kérdést.
Egy hadmûveletet tervezünk a csendes-óceáni térségben, ahol véleményem szerint Whittaker
Canidy nem válaszolt azonnal.
Jelenleg nincs semmi konkrét feladata, uram. Mostanában inkább úgy tekintek rá, mint a he
Nekem is pontosan azért kellene Whittaker, mert már dolgozott ellenséges vonalak mögött
Nem tudom követni, uram.
Elmondom, mi a helyzet felelte Donovan. Van egy tiszt a Fülöp-szigeteken, egy Wendell
kinevezést kapott, aztán, amikor Bataan elesett, megtagadta a megadásra felszólító paran-cs
Nem is tudtam, hogy van gerillahaderõnk jegyezte meg Canidy.
Ott tartottam mondta Donovan kissé haragosan, mert nem szerette, ha félbeszakítot-ták
az üzenetek hamisak, és hogy a japánok küldözgetik. MacArthurnak van egy Willoughby
nevû G-2-je, aki azt állítja, hogy hatékony gerillahaderõt nem lehet megszervezni a Fülöp-s
Fertignek viszont sikerült kapcsolatot teremtenie a Haditengerészettel San Diegóban,
és Fertig létérõl tudomást szerzett Frank Knox haditengerészeti miniszter és az elnök és
És mi lesz akkor, ha megtalálják?
MacArthur fõhadiszállásának az az álláspontja, hogy Fertignek nincs ki mind a négy kereke
De a tengerészgyalogosok egyelõre nem találják?
Donovan megrázta a fejét.
Eddig nem. A küldetésük sikerének az esélye ötven százalék. Ha nem találják meg Fertiget,
Donovan elhallgatott, mert adni akart egy kis idõt Canidynek, hogy átérezze a súlyát an-nak
Kezdi már kapisgálni, hogy mi a tét?
Igen felelte Canidy a gondolataiba merülve.
Ha parancsot kapok, hogy küldjek valakit a Fülöp-szigetekre, olyasvalakit akarok, aki nem
Fülöp-szigeteket MacArthurral. Még Willoughby sem köthet bele.
És persze Jimmy ismeri a Fülöp-szigeteket mondta Canidy , és beszél spanyolul.
Az sem kizárt, hogy Fertiget is ismeri tette hozzá Donovan, A Fülöp-szigetek eleste e
Canidy csak egy hosszúnak tûnõ pillanat múlva felelt.
A szomorú igazság az mondta végül , hogy Jimmy inkább a jó lenne, ha maradna kategór
A Fülöp-szigeteki küldetés rendkívül fontos, Dick.
A szerelmi életét persze fenekestõl fogja felforgatni, de a francba is, a háború állítóla
Önként kellene jelentkeznie. Gondolja, hogy kötélnek fog állni? kérdezte Donovan.
Canidy bólintott.
Most pedig, ahogy mondani szokás mondta Donovan jöjjenek a feladatok, amelyek nem tûrne
Három nappal ezelõtt felelte Canidy.
Ki kezdeményezte a kapcsolatfelvételt? kérdezte Donovan. És mi hangzott el?
A britek segítettek nekünk egy kicsit. Nincsen emberünk Berlinben, õk pedig segítet-tek,
Ez nem meglepõ jegyezte meg Donovan.
Folyton azzal jönnek, hogy az embereink meglehetõsen fontos munkát végeznek, hát, nem tu
Ha jól forgolódunk, akár kettõ is lehet belõle. De az a maximum. Még kétszer felveszik nekü
Van még valami, Dick mondta. Amirõl eddig nem kellett tudnia, és amit a britek-nek se
Én eddig azt hittem, hogy Hollandián keresztül fogjuk kihozni Dyert meg a lányát egy halá
A németek tudják, hogy mi is meg a britek is Hollandián és Belgiumon keresztül ho-zunk ki
Canidy bólintott.
Szóval ez az ember a tartalék.
Nem. Nem olyan értelemben, ahogy maga gondolja. Szóval nem akkor fogjuk hasz-nálni, ha az
Dyer ennyire fontos nekünk?
Dyer ismeri a kohászati eljárást, amely szükséges a sugárhajtómû megépítéséhez fe-lelte
Nem volt valami nagy vicc, de mégis mindenki nevetett rajta.
Miért Jugoszlávia? kérdezte Canidy.
Magának csak addig van szerepe ebben az egészben, amíg Fulmar meg nem érkezik Budapestre
A menekülési útvonalat elõször mindig tesztelni kell valakin mondta Canidy. Errõl van
Maga megfeledkezik arról, hogy kivel beszél! csattant fel David Bruce.
Donovan felemelt kézzel jelezte Bruce-nak, hogy hallgasson el.
Fulmart azért küldjük Németországba, Dick magyarázta Donovan , mert Dyer any-nyira fon
Canidy Donovan szemébe nézett, aztán egy pillanattal késõbb, szinte formálisan mondta:
Köszönöm.

Úgy gondoljuk, hogy Fulmar jelenléte, úgy értem, az, hogy Fulmar Németországba megy, megg
Canidy bólintott.
De az még azelõtt volt, hogy ez a jugoszláv dolog bejött volna a képbe mondta Canidy.
Miért? kérdezte Bruce.
Tudomásom szerint Jugoszláviában két nagy gerillaerõ tevékenykedik. Az egyiket egy bizony
Annyira lenyûgözött az, hogy ilyen sokat tud Jugoszláviáról, Canidy mondta Dono-van ,
Nem elõször fordul elõ, amióta az OSS-nél vagyok, hogy dezinformáltak mondta Canidy.
Na, ide hallgasson, Canidy hadarta David Bruce.
A múltban ez sajnos szükségesnek bizonyult felelte Donovan szimplán. De nem én voltam
Nem, uram mondta Canidy. Valóban nem maga volt az. Eljárt a szám, nagyon saj-nálom. E
Remélem is mondta Bruce.
Donovan, ahogy azt korábban is tette, egy kézmozdulattal hallgattatta el Bruce-t.
Azt szeretném megtudni, Canidy mondta Donovan , hogy kitõl tud ennyit Jugoszlá-viáról?
Beszéltem a srácokkal, akiket Jugoszlávia felett dobnak le felelte Canidy. Úgy gondol
És maga alaposan ki is kérdezte õket, mi? csattant fel Bruce.
Szóval így jutott hozzá az információkhoz mondta Donovan. Maga rendkívül lele-ményes.
Canidy némi gúnyt vélt felfedezni Donovan szavaiban. De talán Donovan tényleg komo-lyan gon
Természetesen Mihajlovics csapatait fogjuk felhasználni arra, Dick mondta Donovan , ho
Fulmar meg fogja kérdezni tõlem, hogy mi lesz akkor, ha leszállította Budapestre Dyert me
Akkor majd mondja meg neki felelte Donovan egy pillanatnyi gondolkodás után , hogy ami
Milyen repülõgép?
A briteknek van egy kisebb hadereje Vis szigetén felelte Donovan. Valamivel több mint
aztán mondja meg Stevensnek, hogy maga szerint a B-25-öse hatósugara elég-e ahhoz, hogy fel
Canidy arcára kiült a meglepetés.
Van pár emberünk Mihajlovics és Tito közelében is mondta Donovan. Nem tartot-tuk szük
Tudnom kellene még valamit mondta Canidy. Most, hogy Fulmar már memorizálta a holland
Donovan felnevetett.
Stevens azt is meg fogja mondani felelte. Gondot okozna eljuttatni ezt az informá-ció
Öt nap kell hozzá, mire egy darab papír a kezébe kerül felelte Canidy. Egy éjszaka al
Nem szeretném, ha az utolsó pillanatban értesülne a dolgokról mondta Donovan. Nem árt
Igen, uram mondta Stevens.
Ez minden mondta Donovan, és felállt. Hamarosan indul a gépem. És már érzem is, hogy
Donovan mindenkivel kezet fogott, aztán kisétált a helyiségbõl.
Az irodavezetõ és Stevens ezredes követte.
Eszembe jutott valami mondta Canidy. Keressük meg Jimmyt és Fulmart, aztán menjük el
Nagyon meg fog lepõdni azon, amit most fogok mondani, Dick mondta Fine.
Benne vagyok.

(Öt)
Anglia, London
A Dorchester Hotel bárja
1943. január 15., 20.10
James M. B. Whittaker százados, Eric Fulmar hadnagy és Stanfield WRAC-százados, Whitbey Hou
sejtette, egy asztalnál, ami a falhoz volt tolva.
El nem tudtuk képzelni, hogy hol lehettek mondta Whittaker, ahogy Canidy leült, és neki
A fõnökkel voltunk mondta Canidy.
Azt hittem, veletek ment High Wycombe-ba felelte Whittaker.
Én a fõnökrõl beszélek mondta Canidy.
Hallottam is valami szóbeszédet, hogy itt van a városban mondta Whittaker.
És van valami szaftos pletykád a számunkra?
Hát, csak annyi, haver, hogy nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan visszamész a Fülöp-szigetekr
Semmi ilyesmi mondta Canidy.
És mi volt High Wycombe-ban? kérdezte a hercegné.
Ha lehet, mellõzzük a témát, õfõméltósága felelte Canidy. Még a fõnök is megsaj-nált m
Mi már ettünk mondta Whittaker. Nem tudtuk, hogy mikor jöttök vagy hogy egyáltalán i
Nem gond mondta Canidy. Stannel úgyis csak azért jöttünk, hogy magunkkal
vigyük a harmadik embert a légi hadtesthez egy kis ivászatra. Joe Kennedy már ott van. Épp
A harmadik embert? kérdezte a hercegné.
Nem ismeri azt a mondást, õfõméltósága kérdezte Canidy , hogy Két ember egy pár. Háro
Stanfield százados elpirult, aztán gyorsan témát váltott.
Nem megyünk vissza Whkbey House-ba ma éjszaka?
Nem felelte Canidy. Jimmynek meg nekem jelenésünk lesz holnap Stevens irodá-jában.
Ahol Stevens majd közli veled, kicsi Jimmy, hogy pakolhatod a cuccaidat, mert szükség van r
Canidy belekortyolt az italába. Arra gondolt, bárcsak vele lenne Ann, Jó lett volna Jimmy u
Aztán Canidy szemöldöke felszaladt, és huncut vigyor ült ki az arcára.
Stanley mondta Canidy , amott egy hölgyemény, aki nagyon szeretné, ha észreven-né.
Tudom felelte Fine, Próbálok úgy tenni, mintha nem vettem volna észre.
Hát nem szeretne kedves lenni a hölgyeményhez, Stan? kérdezte Canidy.
Az ég szerelmére, ne nézzen rá! mondta Fine.
Canidy erre a magasba emelte a kezét, és integetni kezdett.
A helyiség másik végében álló nõ magas volt, ezüstszürke haját a vöröskeresztes egyen-sapká
Azt hiszem, ide akar jönni magához, Stan mondta Canidy ártatlanul.
Maga gazember! mondta Fine, és a nõ felé fordult.
Ó, Istenem, tényleg idejön!
Fulmar és Canidy felröhögött.
Majd nem fog nevetni, Eric mondta Fine , ha ez a nõ belemélyeszti a karmait a hú-sába.
Stanley S. Fine a Dorchester Hotel bárjának rendszeres látogatójává vált, amint arra számít
Fine-nak rettenetesen hiányoztak azok az emberek, akikkel együtt dolgozott a filmbizniszben
A Dorchester bárját éppen olyan gyakran látogatta az a hölgy is, aki most éppen Fine felé m
Nemrég töltötte be a negyvenet. A Minnesota állambeli Duluth-ban élt, és ott is özve-gyült
A pozíciójánál fogva olyan bért kapott, amely lehetõvé tette, hogy szobát kapjon a Dorchest
rámenõs, ifjú pilóták.
Amikor Eleanor Redmon észrevette, hogy mennyire kedveli mindenki Stanley S. Fine-t fõleg
összebarátkozik Fine-nal.
Nem is volt különösebben nehéz dolga. Mindössze foglalnia kellett egy helyet Fine
számára. A kis fáradság hamarosan nagy eredményeket hozott. A Skorpió leveleket kez-dett ír
Ami Stanley S. Fine-t illette, morbid csodálattal figyelte, ahogy esténként a Skorpió fel-s
A Skorpió elismerte Fine-nak, akit dekadens (ebbõl következõen megértõ) filmesnek tartott
Fine azt is kifigyelte, ahogy a Skorpió elcsavarta a középkorú, magas rangú tiszteket, akik
Amikor a Skorpió szélesen mosolyogva az asztalukhoz ért, Fine látta rajta, hogy túl van már
Kis szerencsével gondolta Fine , kikezd Canidyvel.
Hello, Stanley! kiáltott fel a Skorpió. Mutasson be a barátainak!
Fine tudta, hogy a Skorpió a barátai alatt Fulmart értette. Whittaker szemmel látható-an
Stanfield százados, Canidy õrnagy, Whittaker százados, Fulmar hadnagy, szeretném bemutatn
Nagyon örülök, hogy megismerhetem magukat mondta a Skorpió.
Tényleg bele fogja mélyeszteni a karmait a húsába? kérdezte Canidy.
Jesszusom! mondta Fine.
Parancsol? kérdezte a Skorpió.
Stanley azt mondta, hogy maga bele fogja mélyesztem a karmait Eric húsába magya-rázta C
Nem hiszem, hogy Stanley ilyesmit mondott magának tiltakozott a Skorpió.
Pedig ezt mondta kontrázott Fulmar.
A Skorpió dühös pillantásokat lövellt feléjük, de aztán úgy döntött, hogy csak heccelik a f
Itt állomásozik Londonban, õrnagy? kérdezte a Skorpió, miközben elõvett egy ciga-rettát
Nem felelte Canidy.
Maga viszont biztosan a 82. légideszanttal van itt mondta a Skorpió Ericnek.
Nem felelte Eric.
Akkor meg nyilván együtt dolgoznak Stanleyvel azon a dolgon mondta a Skorpió, majd jele
Én úgy tudtam, hogy Stan a SHAEF filmes egységénél szolgál tódított Canidy.
Annál is szolgálok vágta rá Fine,
Jól van mondta a Skorpió , akkor nem beszélünk róla. Fine látta a Skorpión, hogy egyre
A 32. bombázócsoportnál szolgálunk mondta Canidy. Én mûszaki tiszt vagyok, Eric pedig
Ó mondta a Skorpió egy kicsit csalódottan. Akkor csak most ismerték meg Stan-leyt?
A, dehogy mondta Canidy. Stanley országos cimbora. Még Hollywoodból ismer-jük.
A Skorpió arca erre felragyogott.
Szóval maguk is filmesek?
Canidy bólintott. A Skorpió Fulmarra mosolygott.
Tudnom kellett volna mondta, Magának olyan kisugárzása van, mint egy színész-nek.
Sajnálom, de nem vagyok színész mondta Fulmar határozottan.
De azért filmes, nem?
Kaszkadõr a srác mondta Canidy. Õ csinálta meg Errol Flynn helyett az összes
veszélyes mutatványt. Meg Alan Ladd helyett.
Komolyan? kérdezte a Skorpió. Ez fantasztikus!
A Skorpió arca csak úgy sugárzott. Át is ült Fulmar mellé.
Fulmar pedig kapott az alkalmon, és mesélni kezdett a nõnek, hogy Errõl Flynn rettene-tesen
Aztán megjelent egy ezredes a SHAEF-tõl, zubbonyán a vegyi hadviselési jelvénnyel, és felké
Addig húzzunk el a francba, amíg vissza nem jön! mondta Canidy, és felállt.
Fulmar és Fine sietve követte az elõcsarnokba.
Neked nem kell velünk jönnöd, Eric mondta Canidy. Szállj rá a vöröskeresztes hölgyre.
Nevess csak! mondta Fulmar. Tudod, mit csinált ez a kedves idõs hölgy, amikor felállt
Hát, azt nem mondhatod, hogy Stanley nem figyelmeztetett mondta Canidy, és már röhögött
Nem hittem neki mondta Fulmar.
A Packard a szálloda elõtt állt, de a sofõr egy magas, vékony WRAC-tizedes volt. Ebbõl Cani
Elvisszük a kocsit jelentette be Canidy. Nem hinném, hogy Jimmy és Õfõméltósága el ak
Már útban voltak a légi hadtest tiszti klubja felé, hogy találkozzanak Joe Kennedyvel és Jo
Mielõtt még teljesen eláznánk, szeretnék kérdezni valamit. Mit csináljak anyámmal? Találk
Ezt neked kell eldöntened, haver! felelte Canidy. Elvégre a te anyád.
Elég sokat gondolkodtam a dolgon mondta Eric. A francba is, tényleg az anyám.
Ha arra vagy kíváncsi, hogy az OSS-nek van-e valami ellenvetése, hogy találkozz vele je
Vajon hol lehet? És hogy találom meg?
Stanley, ezt az apróságot igazán elintézhetné a hadnagynak mondta Canidy.
Persze felelte Fine.
Kösz mondta Eric egy egészen kicsit elérzékenyülve.

Tizenkettedik

(Egy)
Németország, Marburg an der Lahn
Kurhotel
1943. január 17.
Miután Peis megérkezett Gisellával meg egy lotyóval az étterembe, Müller és Gisella olyan f
Gisella nem kurva gondolta Müller. Azért tette, amit tett, mert nem volt más válasz-tás
De hogy mit gondolnak az emberek Giselláról ma este, abba nincs beleszólásunk. Sõt, még a h
Még amikor Müller és Gisella táncolt egyet annak ellenére, ami közöttük történt
szilveszterkor , az is olyan fura volt. Úgy táncoltak, ahogy egy apa táncol a lányával.
Ez is érthetõ volt, bár Müllert a koránál fogva nem lehetett volna Gisella apjának nézni.
De amikor lesétáltak a táncparkettrõl, Gisella megfogta Müller kezét. Megszorította, Müller
A vacsora után Müller azonnal közölte Peisszel, hogy ideje lenne magával vinni a kurvá-ját.
mihamarabb le akarja fektetni Gisellát. Ahogy Peis kurvája felállt, hogy induljanak, egy pu
Liebling, azt hiszem, gyakran fogunk találkozni.
Ez a megjegyzés úgy felbosszantotta Müllert, hogy õ maga is meglepõdött saját magán.
Peis vigyázzba vágta magát, összecsapta a bokáját, merev karral szalutált, és jó hangosan e
Jó éjszakát, Herr Standartenführer. Heil Hitler! Müller egy laza kézmozdulattal viszo-noz
Müller kérdõn meredt rá.
Láttam már katonásabb tisztelgést is életemben mondta Gisella.
Gisella most már Müllerre nézett. Az arcára és a szemébe. Ilyesmit most csinált elõször.
Azt hiszem, iszom egy konyakot mondta Müller. Rendelhetek valamit neked is?
Én is meginnék egy konyakot mondta Gisella.
A hotel tulajdonosa személyesen szolgálta fel. Úgy fogta a palackot, mintha valami ret-tent
A háború elõtt mondta Gisella, amikor a tulajdonos odébbállt , az apám mindig ezt a ko
Akkor veszünk neki egy üveggel mondta Müller.
Gisella szeme felcsillant.
Komolyan mondja?
Persze felelte Müller. Hallotta, hogy mit mondott. Két üveg konyakja van.
Ez már nem tetszett Gisellának. Inkább megijedt tõle.
Ha megitta a konyakját mondta Müller , hazaviszem, ha gondolja.
Azt hiszem, hogy most inkább táncolni szeretnék.
Ezúttal már nem úgy táncoltak, mint apa és lánya. Müller érezte a lány puha mellét, ahogy h
Beszélnem kell veled mondta Gisella.
Rendben.
Csak nincs valami baj? Ha az a mocsok Peis
Azt akarod, hogy hazamenjek, Johnny? kérdezte Gisella.
Én azt hittem, hogy te
Válasz helyett Gisella megszorította Müller kezét.
Nagyon is lehetséges, hogy Gisella szívesebben lenne egy Standartenführer barátnõje, mint P
És akkor mi van? Mit foglalkozol vele? A lényeg, hogy bejuss a bugyijába, nem?
Aztán úgy elöntött, kizárt, hogy a lány pusztán önmagáért kedvelje-
Mi lenne, ha a szobádban innánk meg a konyakot? kérdezte Gisella halkan.
Tudja, hogy mi fog történni odabent. Ami a hasához ért, az nem lovaglópálca volt.
Amint a szobába léptek, Gisella egyenesen a fürdõszobába ment. Egy szál bugyiban jött ki. A
Vennem kellett volna neki valami szép fehérnemût.
Aztán Müller gyorsan letusolt, és egy kicsit zavartan 471l-es kölnit locsolt a mellkasára,
Gisella már az ágyban feküdt, a ronda bugyiját pedig az egyik szék támlájára dobta.
Teljesen meztelen a takaró alatt!
Gisella megfogta a takarót, felemelte, és a fejével biccentett Müller felé, hogy feküdjön o
Amikor Müller odafeküdt mellé, Gisella felé fordult, és félig ráfeküdt a férfira. A lábát a
hátát, és elcsodálkozott azon, hogy milyen puha is a lány bõre.
Johnny mondta Gisella elfojtott hangon , hallgattam a BBC-t.
Azért akár börtönbe is zárhatnak mondta Müller kedvesen, viccelõdve.
Nem lepõdtem meg, amikor Peis beállított a rádióval mondta Gisella.
Ezt hogy érted?
Gisella köszöni Eriknek a rádiót idézte Gisella.
Nem félsz, hogy a szomszédok feljelentenek? kérdezte Müller.
Dehogynem felelte Gisella. De óvatosan csinálom.
Szerintem most már minden rendben lesz mondta Müller. Peis tart tõlem.
Nekem is tartanom kellene tõled. De valahogy mégsem ez a helyzet. Sõt.
Müller szorosan átölelte a lányt.
Ez az üzenet neked szólt, igaz? kérdezte Gisella.
Igen, úgy gondoljuk felelte Müller.
Gondoljátok?
Minél kevesebbet tudsz, annál nagyobb biztonságban vagy mondta Müller, de azon-nal rájö
Úgy értelmeztem, mintha a második üzenet nem is tudom az elsõ megerõsítése lett volna.
Milyen második? kérdezte Müller.
Két üzenet volt.
Müller lenézett a lányra. Látta a fejbõrét ott, ahol a haját elválasztotta, és látta a mezt
Most nem akart mindenféle üzenetrõl beszélgetni. Csak ott akart lenni, ahol volt, a lány-ny
Ach, Gott! mondta Müller. Én nem tudok második üzenetrõl, pedig tudnom kellene róla.
Bübchen újra be akar szállni Gisella kenujába ismételte Gisella komolyan, mire Müller e
És mit jelent ez? kérdezte. Honnan tudod, hogy neked küldték? És mi a fenét jelent a
Gisella egy pillanatra elnémult.
Mi olyan vicces ezen? kérdezte Gisella.
Nem tudom, néha nagy seggfej tudok lenni felelte Müller.
Idõsebb voltam Ericnél mondta Gisella.
És Bübchennek szólítottad?
Müller a mellkasán érezte, ahogy Gisella bólintott.
És a kenu? Mit jelent a kenu?
Gisella mesélt Müllernek a piknikrõl a Lahn folyó partján, ami egy nappal azelõtt volt, hog
Müller saját magát is meglepte, mert elõrehajolt, és egy puszit nyomott Gisella fejére.
Szégyellem magam, hogy el kellett neked mondanom mondta Gisella.
Miért? kérdezte Müller. Erõszakkal vettek rá, hogy vele légy.
Annyira azért nem felelte Gisella.
Beleszerettél? kérdezte Müller.
Szerelemrõl szó sem lehetett felelte Gisella.
Még mindig szereted? kérdezte Müller, és minden erejével azon volt, hogy a hangján még
Gisella eltolta magát Müllertõl, és a szemébe nézett.
Ha azt mondanám neked, hogy nem, elhinnéd nekem?
Igen felelte Müller.
Akkor nem.
Ennek örülök mondta Müller.
Gisella visszafeküdt Müller mellkasára.
Tulajdonképpen mi ez az egész? kérdezte Gisella elmerengve.
Két dolog lehet szerintem felelte Müller. Fulmar illetve õk, vagy az apádtól akarna
Próbáltam apámból kiszedni, hogy mit tud Ericrõl mondta Gisella , de egyszerûen nem is
Beszélnem kell az apáddal mondta Müller.
Az apámmal?
Vele.
Apa úgy tesz, mintha nem tudna Peisrõl mondta Gisella. Nem tudom, hogyan rea-gálna, ha
Ez majd kiderül mondta Müller.
Úgy néz ki mondta Gisella.
Aztán elhallgattak.
Két perccel késõbb Müller törte meg a csendet.
Te vagy a leggyönyörûbb lány, akit valaha láttam.
Ez aztán a bók mondta Gisella. Amikor a férfiak így bókolnak, mindig akarnak va-lamit
Müller érezte, hogy elpirul.
Ez azt jelenti, hogy szeretkezni szeretnél velem? kérdezte Gisella.
Nem azért mondtam hõkölt hátra Müller sértõdötten. De igen, szeretnék.
Akkor jó mondta Gisella, aztán felült az ágyban, és végignézett Mülleren. Már megijed
Müller döbbenten nézett rá.
Miért vágsz ilyen döbbent arcot? kérdezte Gisella.
Nem tudom felelte Müller. Mert meg vagyok lepve. Én sosem... nekem sosem volt sikerem
Hát, nálam sikered van mondta Gisella, és megfogta Müller kezét. Látod? Érzed?

(Kettõ)
Németország, Marburg an der Lahn
Burgweg 12.
1943. január 18., 10.00
Senki sem tudta megmondani, mikor építhették a Burgweget. Valószínûleg az út már akkor is o
Kr. u. 900 (?) körül építették egy õrtorony köré, amely akkor már ott állt.
Maga a macskaköves út elég meredek volt. Most pedig, miután egy réteg jég és hó borí-totta,
A házszámozás abba az irányba csökkent, amerre haladtak. Már majdnem a várnál jártak, amiko
A jelzõtáblán egy nagy P volt áthúzva egy piros vonallal, és a gyengébbek kedvéért az is od
Müller nem zavartatta magát. Nagyon kevés rendõr mert volna csak elgondolkodni is azon, hog
Kihúzta a kulcsot az indítózárból, behúzta a kéziféket, aztán kiszállt az autóból, és gyor-
selyem harisnya felett. A selyemharisnyát Müller hozta neki Berlinbõl.
Müller szíve nagyot dobbant.
A szentségit, de szép ez a lány!
Ki tudok szállni mondta Gisella, majd kilépett az autóból, és odament Müllerhez.
Gisella az egyik kezében egy selyempapírba csomagolt palackot tartott. A Kurhotel
tulajdonosa majd elájult a gyönyörûségtõl, hogy a Standartenführernek ajándékozhatta az uto
Várj! mondta Müller. Van itt még valami.
Gisella szemöldöke felszaladt. Kíváncsian nézett Müllerre. Müller kinyitotta a kocsi csomag
Mi az? kérdezte Gisella.
Pár apróság, amit neked hoztam Berlinbõl felelte Müller.
Gisella szemében meleg fény csillogott.
Köszönöm mondta, és elbicsaklott a hangja. Köszönöm szépen.
Ez a lány kedvel engem!
Ahogy beléptek az öreg ház elõcsarnokába, kinyílt egy ajtó, és egy szempár kukucskált ki ra
Peis rezidens spiclije gondolta Müller.
Követte Gisellát az emeletre. A lány bekopogott az ajtaján, és megvárta, hogy az apja kinyi
Noha alaposan áttanulmányozta az öregúr aktáját, Müller egészen más Friedrich Dyer professz
Heil Hitler! mondta Dyer professzor, és tisztelgett.
Heil Hitler! motyogta Müller.
Belépett a lakásba, Gisella pedig becsukta mögöttük az ajtót.
Apa mondta Gisella , az úr itt Müller Standartenführer.
Örvendek, Herr Standartenführer mondta Dyer hivatalosan, se nem hûvösen, se nem kedvese
Mert a lánya egy SS-SD-tiszttel van együtt? Vagy mert találkoznia kellett egy férfival, aki
Örülök, hogy megismerhetem, professzor úr mondta Müller. Amint az elragadó le-ánya elv
Gisella kuncogott. Az apja alig láthatóan biccentett, de nem mosolyodott el.
Mi van benne, Johnny? kérdezte Gisella.
Olyasmi, aminek a hûtõben a helye felelte Müller.
Gisella odalépett Müller elé, és kinyitotta a kartondobozt.
Istenem! mondta Gisella. Honnan szerezted ezt?
Van hûtõtök?
Jégszekrényünk van felelte Gisella.
Megmondom Peisnek, hogy hozzon egy hûtõt mondta Müller.
Ne! vágta rá Gisella.
Az öreg jégszekrényünk tökéletesen megfelel a célra mondta Dyer , de azért
köszönjük.
Ez a köszönjük egy kicsit sem hangzott õszintén.
Professzor, barátként kerestem fel mondta Müller.
Ó, hogyne mondta Dyer óvatosan, aztán elmosolyodott. De a mosoly erõltetett volt, az ar
Akár fél napig is udvariaskodhatok Dyerrel, és akkor is ugyanilyen ellenséges lesz gondol
Velem jönne egy percre, professzor úr? kérdezte Müller, és már meg is fogta Dyer kezét,
Gisella aggodalommal, ugyanakkor kíváncsian nézett Müllerre.
Müller megfogta Gisella kezét, és olyan közel húzta magához a lányt, hogy a szája egé-szen
Elképzelhetõ, hogy Peis telerakta ezt a lakást poloskával mondta Müller.
Ha idebent akarnak beszélgetni, kapcsolják be a rádiót, és nyissák meg a csapot. De jobb le
Gisella bólintott.
Müller intett Dyer professzornak, hogy menjen hozzá egészen közel, és a fülébe sutto-gott.
A lánya elmondja magának, mi a felállás mondta. Figyeljen rá oda nagyon jól!
És ki ne nyissa a száját, vagy mind meghalunk!
Amikor Müller elengedte Dyert, látta az arcán, hogy teljesen összezavarodott. Aztán Müller
Mondj el neki mindent, amit tudsz! Nagyon fontos, hogy az apád tisztában legyen
vele, mennyire veszélyes ez az egész! Próbálj meg belõle mindent kiszedni! Minden érde-kel.
Gisella olyan közel hajolt Müller füléhez, hogy a férfi érezte a forró leheletét.
Elmész? Máris? Miért?
Látom az apádon, hogy nem kedvel engem felelte Müller. Biztos, hogy nem hinne nekem. A
Müller Gisella szemébe nézett, a lány pedig bólintással jelezte, hogy mindent megértett.
És nekem Berlinbe kell mennem tette hozzá Müller.
Müller kísértést érzett, hogy megcsókolja a lány fülét, de ellenállt a kísértésnek.
Elzárta a vízcsapot, és lehalkította a rádiót.
Nagyon örülök, hogy megismerhettem, professzor úr mondta Müller, Remélem, hamarosan v
Müller elhallgatott, aztán elkiáltotta magát:
Heil Hitler, und auf Wiedersehen.
Aztán egy hosszú pillanatig Gisella szemébe nézett, majd sarkon fordult, és kisétált a la-k
Már majdnem a ház bejárati ajtajánál járt, amikor Gisella utolérte.
Johnny!
Gisella átölelte Müllert.
Vigyázz magadra! mondta Gisella.
Az elõcsarnokban megint kinyílt egy ajtó, és Peis spiclije ismét kikukucskált.
Müller úgy gondolta, nem ártana, ha a spicli látna valamit, amit jelenthetne a fõnökének. S
Müller sokkal tovább csókolta Gisellát, mint szerette volna, és sokkal gyöngédebben. Aztán
Az igazság az gondolta, ahogy elhajtott a ház elõtt , hogy úgy viselkedek ennek a lányna
Aztán valami más jutott az eszébe:
Holnap, ha letudtam az ebédet Von Heurten-Mitnitzcel, elmegyek, és veszek neki fekete színû

(Három)
Németország, Berlin Külügyminisztérium
1943. január 20.
Helmut von Heurten-Mitnitz úgy érezte, hogy ez az egész szituáció olyan szürreális. Mint eg
Amikor valamivel korábban besétált az irodájába, egy üzenet várta, mely szerint Joachim von
Miniszter úr mondta Fraulein Ingebord Schermann , vettem a bátorságot, és közöl-tem a
Ezt nagyon helyesen tette, Fraulein Schermann mondta Von Heurten-Mitnitz.
Köszönöm. Mikor?
Fél kettõkor, miniszter úr felelte a titkárnõ.
Vagyis maradt még bõ négy órája arra, hogy átgondolja, hogyan is viszonyuljon Von Ribbentro
Von Heurten-Mitnitz sokban hasonlított a külügyminiszterre a felszínen mindenképp. Mindke
A felszín alatt azonban óriási volt a különbség. Joachim von Ribbentrop Almanac de Gotha-i
Helmut von Heurten-Mitnitz azóta kerülte, amióta visszatért Berlinbe. Hasonlóképpen Von Rib
Amikor megtudta, hogy Von Ribbentrop találkozóra hívta, az elsõ gondolata az volt, hogy biz
Arról a jelentésrõl, amelybõl egyetlen oldal sem készült el.
Természetesen a jelentésre telefonon is rákérdezhetett volna.
13.20-kor Helmut von Heurten-Mitnitz ott állt Ribbentrop titkára elõtt, és fogalma nem volt
A titkár közölte vele, hogy a birodalmi fegyverkezési miniszter úrnak még dolga van, aztán
13.25-kor az ajtó kivágódott, és Ernst Kaltenbrunner tábornok, az SS fõnöke masírozott be a
Kaltenbrunner imponáló külsejû ember volt. 190 centiméter magas a magasságának éppen megfel
A szárnysegédje Von Heurten-Mitnitz mellé ült le, kíváncsian végigmérte, aztán a kezébe vet
Két perccel késõbb egy fekete SS-egyenruhás jelent meg Von Ribbentrop ajtajában.
A birodalmi miniszter úr most fogadja, Herr Von Heurten-Mitnitz jelentette be a tiszt.
Von Ribbentrop irodájában nem volt jelen sem Von Ribbentrop, sem Kaltenbrunner.
Az SS-tiszt Von Ribbentrop privát ebédlõjébe vezette, amit egy hosszú, keskeny szobából ala
Kedves Helmut köszöntötte Von Ribbentrop , nagyon örülök, hogy el tudott jönni.
Von Ribbentrop odament hozzá, és kezet nyújtott. Középmagas férfi volt, nem kopaszo-dott, d
A kézfogása erõteljes volt, de Von Heurten-Mitnitz érezte, hogy a birodalmi miniszter szánd
Örülök, hogy meghívott felelte Von Heurten-Mitnitz.
A tábornokot természetesen ismeri.
Von Heurten-Mitnitzet hivatalosan soha senki nem mutatta be Kaltenbrunnernek.
Örülök, hogy ismét találkozunk, tábornok mondta Von Heurten-Mitnitz, Kaltenbrunner pedi
kezével.
Mindig jövök, ha hívnak mondta Kaltenbrunner. Ribbentrop szakácsa a legjobb egész Ber
A hosszú, fényesre politúrozott mahagóni asztalnál akár húsz fõ is elfért volna, de csak há
Ötszáz méterre innen gondolta Von Heurten-Mitnitz és egész Németországban éhez-nek az e
Egy magas, jóképû SS-katona zubbony helyett fehér zakóban lépett az asztalhoz, ke-zében
Azt hiszem, egy kis aperitif nem fog megártani mondta Von Ribbentrop. Jelen esetben m
Nos, így már mindent értek. A budapesti nagykövetségre küldenek. Vajon azért, mert. cé-lozt
Mindenki elvett egy-egy poharat.
A Führerre jelentette be Kaltenbrunner ünnepélyes hangon, Von Heurten-Mitnitz és Von Ri
Épp a jelentésrõl beszéltem a tábornoknak mondta Von Ribbentrop amelyet a Füh-rernek ké
Ó, a jelentés. Ez most vajon csak egy elvarratlan szál, amit el kell varrni, mielõtt elme-g
Már kezdem látni a végét felelte Von Heurten-Mitnitz.
Nos, akkor a legjobb pillanatban helyezzük át magát mondta Von Ribbentrop.
Talán foglaljunk is helyet.
Ez a jelentés olyasmi lehet, mint Goebbels haragkiváltó eseményei jegyezte meg Kaltenbr
A haragkiváltó esemény kifejezést Kaltenbrunner találta ki.
Hogy mondja, tábornok? kérdezte Von Heurten-Mitnitz.
A tábornok úgy véli mondta Von Ribbentrop és talán igaza is lehet, hogy dr. Goebbels
És ez a maga jelentése kiválóan megfelelne a célnak tette hozzá Kaltenbrunner. Ami en
Két jóképû, szõke, fiatal SS-katona lépett be ismét a helyiségbe. Az egyik egy díszes zsúrk
Ami a jelentésemet illeti, tábornok mondta Von Heurten-Mitnitz , ahogy a britek mondtá
Kaltenbrunner felnevetett. Von Ribbentrop értetlenül nézett rá.
Az õ dolguk nem az, hogy megtalálják a választ a miértre, az õ dolguk az, hogy te-gyék a
Rendkívül szellemes mondta Von Ribbentrop, aztán témát váltott, hogy leplezze, mennyire
Az attól függ, miniszter úr felelte Von Heurten-Mitnitz.
Attól függ? kérdezte Kaltenbrunner.
Attól függ, hogy milyen jellegû gondról van szó, és hogy tudok-e tenni valami haszno-sat.
Kaltenbrunner felhorkant. Joachim von Ribbentrop ránézett, mert nem tudta eldönteni, hogy d
A problémánk forrása egyetlen személy: Horthy mondta Kaltenbrunner. Magyaror-szág kormá
Helmut von Heurten-Mitnitz szemöldöke felszaladt.
Én inkább úgy mondanám, hogy a problémánk forrása az egész magyar nép mondta Von Ribben
Ha olyasmit kérdezek, amit nem lenne szabad, akkor elnézést kérek mondta Von Heurten-Mi
Igen, van felelte Kaltenbrunner, aztán elhallgatott, és Von Ribbentropra nézett. Van
Joachim von Ribbentrop megrázta a fejét.
Von Heurten-Mitnitz, a magyaroknak hosszú idõn át kiváló harcosaik voltak. Termé-szetesen
Ezt követõen Kaltenbrunner meglehetõsen részletes, ámde szenvtelen beszámolót tartott arról
És nem tudom elhinni fejezte be Kaltenbrunner , és ebben Ribbentrop is egyetért velem,
Helmut von Heurten-Mitnitz kimondta azt, amit elvártak tõle.
Akkor a tiszteket fõbe kell lövetni, a katonákat pedig vissza kell küldeni a frontra!
A Führer szerint ez nem volna helyes lépés felelte Von Ribbentrop. Hitler úgy gondolj
Meglehet, hogy igaza van jegyezte meg Von Heurten-Mitnitz. És meglehet, hogy téved m
Helmut von Heurten-Mitnitz meglepõdött Kaltenbrunner kijelentésén. Csak igen kevés ember me
Ezt nem egészen értem ismerte be Von Heurten-Mitnitz.
Göring Reichsmarschall, dr. Goebbels és még mások Budapestre mennek, hogy be-széljenek Ho
Horthyval. Aztán kineveznek egy új nagykövetet. Amennyiben Göring és Goebbels fogja kinevez
Elnézését kérem, ha elõreszaladok, de ha én ott lennék, nekem sem hinnének.
Õk ketten nem, persze felelte Von Ribbentrop. Ahogyan akkor sem hittek magá-nak, amik

11 1943 januárjában, egy 200 000 fõbõl álló magyar haderõt vertek szét az oroszok Vo-ronyez
A Führer viszont hinne magának mondta Kaltenbrunner. Amint közöljük vele, hogy maga vo
Értem felelte Von Heurten-Mitnitz. Értette a logikájukat, és azzal is tisztában volt, h
A következõt fogom tenni, Helmut mondta Von Ribbentrop. Kinevezem magát a nagykövetsé
információját meg fogom osztani a tábornokkal, és amikor eljön az idõ, a Führer elé terjesz
De így gyakorlatilag szembekerülök a nagykövettel, és ez megnehezíti a dolgomat szabadk
Németország nehéz helyzetben van felelte Kaltenbrunner.
Ez a maga marokkói embere, tábornok mondta Von Heurten-Mitnitz , Müller Standartenführ
A magáé szólt közbe Kaltenbrunner.
Nos, akkor csak annyit mondhatok, nagyon hízelgõ, hogy szerény személyemet ilyen feladatt
A hozzánk hasonló emberek mondta Von Ribbentrop lassan, mintha csak ezzel akarta volna
Aztán Von Ribbentrop rálépett Von Heurten-Mitnitz lábujjára. Von Heurten-Mitnitz döbbenten
Bocsásson meg, drága barátom mondta Von Ribbentrop. Azt az átkozott hívógom-bot próbá
Szinte azonnal belépett a két jóképû SS-katona, ezúttal borjúsülttel, citromos-vajas már-tá
Amikor visszaért az irodájába, Von Heurten-Mitnitz közölte Fraulein Schermannal, hogy a bir
Nemcsak az új megbízatása vagy az elegáns ebéd volt az, amitõl ennyire elképedt, és nem is
Elõzõ este az argentin nagykövetségen vett részt egy fogadáson. Amikor elment a kalap-jáét
Meg kellett várnia, hogy hazaérjen, és csak otthon nézhette meg alaposabban.
Egy fekete-fehér rajz volt a képeslap egyik oldalán, amely egy budapesti templomot
ábrázolt, pontosabban a Szent-Anna templomot, amely a Duna és a budai vár közötti Vízi-váro
A címzett neve és címe elmosódott, az üzenetet azonban a cenzor lila bélyegzõje ellenére is
Remélem, hogy hamarosan itt üdvözölhetlek téged, F. et és G. t. Majd hívlak. Üdv: Eric.
Beletelt néhány másodpercbe, mire megértette, hogy mirõl is szólt az üzenet. Pedig vilá-gos
Talán éppen maga Fulmar? Vagy az Eric nevet csak az azonosítás kedvéért használták?
És miért akarják az amerikaiak Dyert? Mit tudhat Dyer, ami annyira fontos, hogy ekkora kock
Most viszont az, ami korábban majdnem lehetetlennek tûnt, most nevetségesen egysze-rûnek lá
Komolyan megfordult a fejében, hogy csak álmodja ezt az egészet, még a kezébe is
beleharapott, hátha attól felébred.
Aztán megcsörrent a belsõ vonalra kötött telefonja.
Elnézését kérem, miniszter úr mondta Fraulein Schermann , de Müller Standartenführer v
Kérem, küldje be, Fraulein Schermann!
Ahogy Müller belépett az ajtón, felvisítottak a légvédelmi szirénák.

(Négy)
London, Croydon repülõtér
MATS utasterminál
1943. január 21.
Amikor Stanfield százados, Whitbey House hercegnéje megpróbálta követni James M. B. Whittak
Sajnálom, hölgyem mondta a rendõr. Az ellenõrzõ ponton túlra csak utasok mehet-nek.
Stanfield hercegné bánatosan nézett Whittaker százados után, aki befordult az egyik sar-kon
Õk már a kocsiban elbúcsúztak Whittakertõl, hogy Jim és a hercegné egyedül lehessen pár pe
Canidy odasietett hozzá. Amikor látta Whittakert eltûnni a fordulóban, a szeme megtelt könn
Mi a gond, õrmester? kérdezte Canidy természetellenesen magas hangon.
A váróba csak utasok léphetnek be, uram felelte a katonai rendõr.
Canidy a zubbonya zsebébe nyúlt, és elõvett egy kis bõrtárcát, aztán az õrmester orra alá d
A százados bemehet a váróba mondta Canidy az õrmesternek. A katonai rendõrnek fotón meg
Sajnálom, õrnagy mondta , de ezzel az igazolvánnyal se maga, se a százados nem mehet a
Rendben van, õrmester! Ebben az esetben vegye elõ az istenverte pisztolyát, és lõjön mink
Az õrmester arca elvörösödött a dühtõl. A fegyverét nem vette ugyan elõ, és nem is pró-bált
Canidy és a hercegné sietve bemasírozott a helyiségbe, ahol az induló utasok várták, hogy l
Amikor a termináltiszt megtalálta õket, az OSS-es õrnagy és a brit századosnõ egy ame-rikai
Megbocsásson, Õfõméltósága mondta az altábornagy , de a herceg régi jó barátom volt. V
Nincs felelte Stanfield százados, Whitbey House hercegnéje , sajnos nincs.
Elõ fog kerülni mondta az altábornagy. Majd meglátja. A herceg karakán fickó.
És találékony.
Igen mondta Stanfield százados, és James M. B. Whittakerre nézett.
Ez az eltûnt férj dolog kicsit furcsa volt beszédtémának Whittaker jelenlétében, úgyhogy az
Ha jól látom, maga nem jön velünk, õrnagy mondta az altábornagy Canidynek.
Nem felelte Canidy kissé udvariatlanul.
És maga meddig utazik, százados Whittaker százados, ugye?
Egészen Brisbane-ig felelte Whittaker.
Nos, akkor Új-Delhiig magával tartunk mondta a repülõ altábornagy.
Az jó lesz mondta Whittaker, és közben végig a hercegné szemébe nézett.
Majd kártyázunk, vagy valami.
Figyelmet kérek! csendült fel az utaslistát összeállító írnok hangja a hangszóróból.
Úgy tûnik mondta a repülõ altábornagy , hogy hogy is mondják az amerikaiak mindjárt
James M. B. Whittaker százados, Hadsereg, légi hadtest dübörögte a hangszóró.
Vagyok! kiáltotta Whittaker.
Whittaker elõször Canidyre, aztán Stanfield századosra nézett.
Isten vele, Whittaker százados mondta Stanfield százados.
Köszönöm, hogy kikísért mondta Whittaker százados, ahogy kezet fogott Stanfield százado
Ne csacsiskodjon, százados! mondta Stanfield százados. Aztán írjon néha!
Természetesen felelte Whittaker, és végre elengedte a hercegné kezét, aztán kihúzta mag
Nos, Dick kezdett hozzá Whittaker. A hangja erõltetett volt.
Lehetõleg ne repülj heggyel töltött felhõbe! mondta Canidy, aztán átölelte Whittakert,
Whittaker kibontakozott az ölelésbõl.
Remek ötlet, õrnagy úr mondta Whittaker, aztán felvette a csomagját, és elindult a repü
Canidy belekarolt Stanfield századosba, és kimasírozott vele a váróterembõl.
Amikor meglátta õket közeledni, Agnes Draper WRAC-õrmester kinyitotta a Packard
ajtaját.
Én vezetek, Agnes jelentette be Canidy, és a fejével intett az õrmesternek, üljön be há
válaszfal felemelkedett. Ann Chambers beült mellé.
Kemény volt? kérdezte Ann.
Beleszaladtunk a herceg egyik haverjába mondta Canidy. Úgyhogy csak egy meleg kézfogás
Jaj, Istenem! mondta Ann,
Fapofával, meg minden mondta Canidy.
Ne vigyük el valahová? Attól jobban érezné magát?
Más terveim vannak felelte Canidy.
Ó, csakugyan? csattant fel Ann.
Canidy ránézett.
Megkeresem Fulmart mondta Canidy , és elmondom neki, hogy milyen érdekes dolgokat talá
Mint például? kérdezte Ann. Aztán megértette. Átnyúlt az ülésen, és megfogta Canidy kez

Tizenharmadik

(Egy)
London, Berkeley Square
Az OSS londoni irodája
1943. január 21., 21.00
David Bruce kénytelen volt elismerni, hogy Dick Canidy egészen szokatlan módon kö-zelítette
Most például közölte Bruce-szal, hogy úgy érezte, mindent el kell mondania Fulmarnak a Dyer
Csakhogy Fulmarnak nem lett volna szabad többet elárulni annál, amit feltétlenül tudnia kel
Bruce csak találgatni tudott, mennyit mondhatott el Canidy Fulmarnak, bár Canidy azt állíto
A mûvelet szempontjából Canidy csak egy olyan információt adott ki Fulmarnak, amit nem kell
A Q pirula volt az utolsó dolog, amirõl tájékoztatták az ügynököket, mielõtt bevetették õke
Ráadásul egészen addig, amíg át nem lépte a német határt, Fulmarnak jogában állt meg-gondol
És persze az nem pótolhatná Fulmart minden szempontból, és természetesen a Németor-szágban,
Az Isten szerelmére, Dick kérdezte Bruce, és próbált nagyon uralkodni magán , mi-ért k
Talán azért, David felelte Canidy a megbánás legkisebb jelét sem mutatva , mert abban
Ezt még most is megteheti. Ez nem fordult meg a fejében?
Nem fogja megtenni felelte Canidy. A jó öreg Vad Bill nagyon ért ahhoz, hogy olyan em
Bruce már majdnem válaszolt Canidynek, de visszafogta magát. Canidy egyike volt azoknak, ak
Most hol van? kérdezte Bruce.
Elment az anyjához felelte Canidy.
Mit csinált? kérdezte Bruce döbbenten.
Elment az anyjához ismételte meg Canidy.
Szerintem ez nem volt valami jó ötlet mondta Bruce, és tökéletesen tisztában volt az-za
Szerintem sem volt az mondta Canidy. De õ úgy döntött, hogy látni akarja az any-ját,
Az aktája alapján azt gondoltam volna, hogy Istenem, az a nõ úgy bánt vele, mint a kapcá
David, a legtöbb kutyába belerúghat, ahányszor csak akar mondta Canidy , mégis vissza
És hol fog sor kerülni erre a megható újraegyesülésre? kérdezte Bruce egy pillanattal k
A színtársulata Wincantonban haknizik. Odaadtam Ericnek a Packardot és Fine is vele van.
Legalábbis maga ebben reménykedik, nem igaz? kérdezte Bruce.
A remény hal meg utoljára. Nem tudta, David?
Azt hiszem, ez minden, Dick mondta David Bruce. Ha történik valami szokatlan dolog, e

(Kettõ)
Anglia, Kent
A légi hadtest Wincanton bázisa
1943. január 21., 23.30
A térkép ellenére, amelyet az OSS gépjármûparkjába beosztott tiszt rajzolt Fine-nak, Stanle
Így aztán meglehetõsen késõn, majdnem fél tizenkettõkor érkeztek meg a légi hadtest Wincant
Ahogy ahhoz a helyhez közelítenek, ahol Monica mulatott a bázis aranygallérosai közül néhán
Aztán Fine kiszúrta, hogy Monica igencsak elázott Fine a szemén látta, meg azon, ahogy mo
Stanley S. Fine soha nem kedvelte Monica Sinclairt. Az, hogy így érzeti iránta, jórészt ann
De ahogy Fine végignézett Monicán akinek egyébként a szemén látszott, hogy felis-merte
Mivel Monica tudta, hogy õ amerikai férfiak vágyálma, úgy gondolta, kijár neki, hogy lessék
Max Liebermann hivatalosan nem engedte Monicának, hogy beleszóljon, kik szerepel-hetnek vel
Amikor sem a rajongók, sem a sajtó képviselõi nem voltak jelen, az amerikai férfiak vágyál
Na, nézd már, mi a faszt sodort a partra dagály! kiáltott fel Monica Sinclair, amikor m
Lefejtett egy kart, amely a vállát fogta, aztán két lépést tett Fine felé.
Londonban kellett volna találkoznunk, seggfej! mondta.
Egy tiszt, aki eddig Monica USO-egyenruhába csomagolt melleit bámulta, most részeg tekintet
Hívott a kötelesség, Monica. De jöttem, ahogy tudtam.
Jöttél a faszt mondta Monica, aztán megfogta Fine nyakát, magához húzta a férfi fe-jét,
Aztán megpillantotta Ericet. Rögtön felcsillant a szeme. Egy pillanatig Fine azt hitte, hog
És? Téged nekem hozott Stanley bácsi? kérdezte Monica.
Eric bólintott.
Fine, te fasz mondta Monica , ezért megbocsátok neked. Aztán a karjait Eric nyaka köré

Monica Ericre meredt, aztán Fine-hoz fordult.


Stanley, ki ez a hülye kis buzi?
Fine látta a rémületet, ami kiült Fulmar arcára.
Nos, Monica, ez a fiatalember nem más, mint Eric Fulmar hadnagy felelte Fine. Emléksz
Monica Sinclairbõl csak úgy ömlöttek a trágár szavak. Ha ez most valami beteg vicc, te fas
Ez volt az a pont, amikor egy túlbuzgó különleges szolgálatos tiszt megjelent, és meg-kérde
Ez a tiszt, õrnagy mondta Fine , Miss Sinclair fia.
A különleges szolgálatos tiszt döbbenten, ugyanakkor gyûlölettel nézett Fine-ra.
Fogalmam sincs, hogy miért akarja megszégyeníteni Miss Sinclairt mondta , és meg kell
Az benne a vicc, hogy ez nem vicc mondta Fine.
Azonnal hagyják el a klubot!
Eric úgy döntött, hogy ideje mondani valamit.
Húzz el innen! mondta Eric Fulmar megvetõ hangon. Aztán az anyja szemébe nézett, és vid
Szia, mami! Olyan régen nem találkoztunk!
Te hálátlan szarzsák! sziszegte Monica.
De, mami! kiáltott fel Eric gúnyosan, mint egy gyerek, akit az anyukája igaztalanul szi
Monica befogta mindkét fülét, és visítani kezdett.
A dobhártyaszaggató visítástól mindenki elnémult a helyiségben.
Vigyétek el innen a francba! ordította Monica Sinclair még mindig befogott füllel.
A különleges szolgálatos tiszt, aki meg volt róla gyõzõdve, hogy kötelessége eltávolítani a
körülmények között is ostobaság volt ilyesmire vetemedni, most pedig egyenesen öngyil-kossá
Fulmar keze megvillant, és egy szempillantás alatt lecsapott a különleges szolgálatos tiszt
Vér kezdett el ömleni a tiszt szemgödrébõl és az orrából, aztán ordítva a földre rogyott.
A légi hadtest többi jelenlévõ tisztje csak másodpercekkel késõbb döbbent rá, mi is tör-tén

Egy nagydarab, masszív nyakú és vállú, futballjátékos benyomását keltõ százados indult el F
Eric ordította Fine , az ég szerelmére, ne!
Egy pillanatig Eric nem reagált, aztán, mintha csak valami álomból ébredt volna, hátra-néze
A francba mondta Eric.

(Három )
Hogy õszinte legyek, ezredes, szarok rá, hogy mi van ráírva mondta a légi hadtest Winca
Ezredes mondta Stevens , ha úgy gondolja, hogy nincs hatásköröm eljárni ebben az ügybe
Bedell Smith tábornokot? kérdezte az ezredes.
Stevens bólintott.
Nem hívok én fel senkit se, ezredes. Én vagyok a bázisparancsnok. Az én feladatom eljárni
Akkor majd én hívom fel mondta Stevens.
Az ezredes mutatta meg Stevensnek, merre találja a telefont.
Köszönöm felelte Stevens udvariasan, és felvette a telefont.
Kérem, kapcsolja nekem Londonban a katonai kettõ nulla nulla ötöt!
Amíg Stevens beszélt, végig Stanley Fine-ra nézett, aki a fal mellett ült, és próbált látha
Eisenhower helyettesének, az Angliában tartózkodó második legmagasabb rendfokozatú tisztnek
Csak, hogy tudja, ezredes mondta Stevensnek , ezzel még nincs vége a dolognak. Fel fog
Nagyon sajnálom ezt a kis incidenst, ezredes mondta Stevens.
Hát sajnálhatja is, ezredes mondta a légi hadtest ezredese. Aztán kimasírozott, hogy el
Rettentõen sajnálom ezt az incidenst, ezredes mondta Fine, amikor egyedül marad-tak.
Stevens Fine szemébe nézett.
Tudja, mi jutott az eszembe, Stan? kérdezte Stevens, és folytatta anélkül, hogy meg-vár
Uram, az imént mondtam, hogy felelõsnek érzem magam felelte Fine,
Ahogy én is. Canidy elmondta, hogy ide akarja hozni Fulmart. És én nem állítottam meg. De
Mit csináljak vele, ha visszavittem? kérdezte Fine.
Stevens szemöldöke felszaladt, miközben elgondolkodott a kérdésen.
Jelen körülmények között, azt hiszem, azt kell tennie, amit Dick tenne mondta végül, M
Nagyon sajnálom a dolgot, ezredes mondta Fulmar,
Én is, Eric felelte Stevens ezredes,
Hogy van a fickó? kérdezte Fulmar.
Valószínûleg el fogja veszíteni az egyik szemét mondta a légi hadtest ezredese.
És nem árt, ha tudja, hadnagy, hogy ezért hadbíróság elé fogom állítani.
Sajnálom mondta Eric. Tényleg nagyon sajnálom.
A sajnálata nem lesz elég, hadnagy mondta az ezredes. Mindent meg fogok tenni azért,
Stevens ezredes intett Fine-nak és Fulmarnak, hogy induljanak el kifelé.
Amikor Fine és Fulmar a Dorchesterbe ért, ahol Canidy várt rájuk
Stevens parancsára , már rég elmúlt éjfél, és a bár is bezárt. Az ajtó mögül mégis hango
Canidy egyedül volt. Fine azon tûnõdött, hová tûnhetett Ann Chambers.
A Skorpió a szokásos fiatal tisztek társaságában üldögélt. A szeme rögtön felcsillant, ahog
Mi történt? kérdezte Canidy, amikor a társaság leült mellé.
Az ezredesnek fel kellett hívnia Bedell Smith tábornokot, hogy a fickó elengedje Ericet
Canidy megrázta a fejét.
Hadbíróság elé fognak állítani mondta Fulmar. Kivertem a fickó szemét.
Nem fognak hadbíróság elé állítani. Akár Bedell Smith szemét is kiverhetnéd, akkor sem állí
Akkor pont jókor lépsz le, mi? kérdezte Canidy.
A Skorpió lépett az asztalhoz.
Maguk meg merre jártak egész este? kérdezte a Skorpió, és leült az egyik székre, Eric-k
Az igazság az, hogy tivornyázni voltak felelte Canidy. Whisky, vad nõk, vereke-dés, m
Szóval rosszalkodtak? kérdezte a Skorpió.
Ha feltennék magának egy kérdést szólalt meg Fulmar , hajlandó lenne rá õszinte válasz

A Skorpió egészen közel hajolt Fulmarhoz, és az ujjaival végigsimította Fulmar kézfejét.


Kérdezhetsz tõlem, amit csak akarsz, édesem felelte a Skorpió.
Hogy válaszolok-e, az
Van szobája, ahová felmehetnénk? szólt közbe Eric, Vagy maradjunk inkább itt, és tapo
Ne légy gazember, édesem! felelte a Skorpió, és hátrahõkölt. Én nem ártottam ne-ked.
A kérdés az, hogy akarja-e, vagy nem? És, ha igen, akkor hol? kérdezte Canidy.
A Skorpió dühös pillantásokat lövellt Canidy felé, aztán Fulmarra nézett.
Fulmar felállt, az ajtóhoz masírozott, aztán megállt, és visszanézett az asztalra.
Ez egy soha vissza nem térõ alkalom jegyezte meg Canidy.
Maga bekaphatja, Canidy mondta a Skorpió.
Canidy felnevetett, amivel újabb dühös pillantással válaszolt a Skorpió. Aztán felállt, és
Belekarolt Ericbe, aztán megfordult.
Jó éjt mindenkinek! kiáltotta.
Fine látta, mennyire büszke magára, amiért sikerült felkarmolnia a legkövérebb nyuszit a me
Maga szerint marad Ericbõl valami reggelre? kérdezte Canidy. Úgy értem, miután kiszív
Elég csúnya volt az a jelenet az anyjával, Dick mondta Fine.
Tartottam tõle, hogy baj lesz felelte Canidy. Ezek szerint mégsem volt jó ötlet, hogy
Szerintem az sem jó ötlet, hogy most meg elmegy a Skorpióval. Hát, tudja, hogy mit mondo
Nem visítanak, nem izzadnak, és a végén még hálásak is.
Fine felnevetett.
Franklin ilyesmit sosem mondott.
Hogy is mondják maguk, zugügyvédek? kérdezte Canidy. Szó szerint nem így mondta, de e
Fine megint felnevetett.
El akartam zavarni a vén szatyrot mondta Canidy , de aztán hirtelen beütött az iste-ni
Micsoda?
Nem szívesen küldöm az én hûséges légiómat a halál torkába úgy, hogy nem szereztem minden
Fine felnevetett.
Az USA berni nagykövetségére megyek mondta Fine.
Elõször mondta Canidy.

Fine elmosolyodott.
Ó, köszönöm, uram, de mégsem kérek belõle mondta Fine. Én is azon ritka állatfaj-hoz t
Canidy felröhögött.
Ez lenne a szerelem, Stanley? Hogy az ember nem akar megdugni egy másik nõt?
Fine érezte, hogy ez a kérdés most komoly volt.
Mindent a szemnek, semmit a kéznek mondta Fine. Ezt hívják házastársi hûségnek.
Akkor most már biztos, hogy elkaptam magától mondta Canidy.
Talán csak egy szimpla nátha lesz jegyezte meg Fine.
Bekaphatja, Stan mondta Canidy barátilag.

(Négy)
Anglia, Bedfordshire
A Hadsereg légi hadteste Fersfield bázisa
1943. január 29.
Edwin W. Bitter korvettkapitány egyszerre érzett örömet és dühöt, amikor megpillantot-ta a
A volán mögött jól látta Agnes Draper õrmestert. Ezzel nem is volt semmi baja. De a hátsó ü
Azt sejtette, hogy Canidy meg fog jelenni, és hogy valószínûleg magával viszi Fine-t is. El
De amikor Agnes megállt a homokzsák bunker mellett, amelyben a B-l 7-es parkolt,
Pete Douglass szállt ki a Packardból és nem Fine.
Horgonyt felhúzni! kiáltotta Douglass. Erre Dolan és Joe Kennedy is kikukucskált a B-17
Nahát kérdezte Dolan nevetve , az õrnagy úr nem ismeri meg Kennedy hadnagyot?
Aztán Dolan kijavította magát.
Úgy értem, az ezredes úr. Egyébként mikor történt?
Tegnap felelte Douglass. Nem kell a porban fetrengenetek elõttem. Az is elég lesz, ha
Gratulálok, Pete mondta Bitter. Rendesen megdolgoztál érte.
Nem kell nagyon ünnepelni mondta Douglass. A hangja hirtelen keserûvé vált.
A 8. légi hadseregnél van egy új szabály: ha elveszted a csapatod felét egy idióta beve-t
Azért léptettek elõ, mert megérdemelted mondta Bitter.

Jó napot mondta Agnes Draper, miközben odament hozzájuk.


Jó napot, õrmester mondta Bitter.
Minõ kuszaság is lesz belõle szavalta Canidy, és közben kezet rázott Dolannel és Kenned
Bitter dühösen nézett Canidyre. Agnes Draper arcán semmilyen reakciót nem lehetett látni.
A rádiós figurák nincsenek itt? kérdezte Canidy.
De, odabent felelte Dolan, és a B-17-esre bökött a hüvelykujjával. Megnézed?
Aha felelte Canidy. Az ezredes is kíváncsi rá. Gondoltam, talán õ észrevesz vala-mit,
Egek! mondta Douglass, ahogy végignézett a B-17-esen. Ez a roncstelep-szökevény tényl
Douglass nem viccbõl nevezte a B-17-est roncstelepszökevény -nek. Ezt a repülõgépet valóba
A repülõgép számos más részére is alumíniumlemezt szegecseltek, mint például az orra és az
És ez még a jobbak közül való, ezredes mondta Joe Kennedy Douglassnek.
Akkor nem szívesen nézném meg a rosszabbakat felelte Douglass.
Kennedy megfogta Douglass karját, és elvitte a gurulópálya olyan részére, ahonnan jól látha
Mindössze hat órát kérünk tõlük mondta Kennedy. Csak hat órát.
Douglass megrázta a fejét, és visszament az elsõ bunkerhez. Canidyt már sehol sem
látta. Draper õrmester felmutatott az ütött-kopott B-17-esre, Douglass pedig felmászott az
A pilótafülkébe négy ember zsúfolódott be, így ott alig maradt hely. A fedélzeti mérnök ülé
Kennedyék modellezni a Torpex robbanóanyagot, amit a repülõgép törzsébe akartak
rakodni.
Douglass benézett a géptörzsbe. A nyílásait alumíniumlemezzel lezárták, ezért a törzs kifej
A légi hadtest egy alacsony, szarukeretes szemüveges századosa magyarázta éppen Canidynek,
Ezt nézd meg, Doug! mondta Canidy, és a két õrmester, aki az alacsony századossal volt,
A szervoberendezés sokkal egyszerûbb volt annál, amire Douglass számított. Tulajdon-képpen
És most nézzük meg, hogy Allén százados és az elszánt katonái mennyire basztak el az én s
A légi hadtest apró termetû századosa elmosolyodott.
Már megmondtam magának, õrnagy mondta a százados , hogy alig nyúltunk hozzá. Mindössze
A három férfi kívülrõl megvizsgálta a B-25-öst.
Oké mondta Canidy. Úgy látom, nem kell kasztrálnom magát.
A százados arca felragyogott Canidy dicsérete hallatán. A háború elõtt amatõr rádiós volt,
Dick mondta Bitter egy kicsit feszengve , én azt terveztem, hogy Joe-val megyek.
Azt tervezted? kérdezte Canidy szárazon.
Szeretnék jegyzetelni felelte Bitter egy kicsit sután. Joe-nak éppen elég lesz vezetn
És ki fogja kezelni a távirányítót? kérdezte Canidy.
Dolan felelte Bitter.
És ki fogja vezetni a B-25-ösömet?
Van itt vagy egy tucat ember, akinek van rá jogosítványa mondta Bitter.
És, ha valami balul sül el, akkor hogy óhajtasz kiugrani a tizenhetesbõl a sérült lábad-d
Ki tudok ugrani belõle felelte Bitter.
Az ezredes megy jegyzetelni mondta Canidy,
Egy nagy francot felelte Douglass. Én ezzel a repülõ szemétheggyel nem megyek sehová!
Nos, ebben az esetben, Eddie, rendben van mondta Canidy. Akkor indulhatunk?
Felõlem felelte Bitter.
Allen százados, szeretne menni egy kört a B 25-ösön? kérdezte Canidy.
Jól hangzik, uram felelte az apró százados, akit szemmel láthatóan felvillanyozott a le
Talán repülõpótlékot kellene adnunk magának mondta Canidy. Úgy tûnik, maga itt az egy
Canidy ehhez nagyon ért gondolta Douglass. Ez a mélynövésû rádiózseni máris
háromméteres óriásnak érzi magát.
Douglass Canidy és Dolan mellett maradt, amíg elvégezték a B-25-ös felszállás elõtti
ellenõrzését, aztán intett Allén századosnak, szálljon be a gépbe. Becsatolta magát a négy
Canidy szereltetett be a B-25-ösbe, és közben azt mondogatta magának, hogy õ most tényleg c
Dolan a pilótaülésben ült, és egy bakelittetejû alumíniumdobozt tartott az ölében.
A dobozt egy vastag, a padlóra lelógó kábellel csatlakoztatták a rádió paneljéhez. A doboz
Számára hihetetlennek tûnt, hogy egy akkora repülõgépet, mint a B-l7-es, egy olyan egyszerû
Allen százados egy fejhallgatót nyomott Douglass kezébe. Douglass még idõben tette a fejére

(Hét)
A svájci-német határ
1943. január 29., 09.05
A szerelvény, amely lassan megállt Lörrachban, Bázeltõl nem messze, a határ túlsó
oldalán, az elsõ volt, amelyet Lorin Wahl, a Geheime Staatspolizei alfelügyelõje önállóan
vizsgálhatott meg.
Wahl magas, karcsú, szõke hajú férfi volt. Rendkívül sápadt arcán pattanások éktelen-kedtek
Senki sem gondolta, hogy Lorin Wahlból tényleg rendõr lesz, ennek, ellenére a fiatal-ember
minden kétséget kizáróan tiszta árja volt, de az apja benne volt a Nemzetiszocialista Párt
sorszáma ötezer alatti volt.
Tizenkilenc éves korában Lorin vasúti rendõrkadét lett, az aktájára pedig felvezették, hogy
Huszonkét esztendõsen a Gestapo drezdai irodájába került gyakorlatra. Tizenkét hóna-pon át
Egy héttel a huszonharmadik születésnapja után értesítették, hogy (ha egy évig megfele-lõen
A jelvény feljogosította a birtokosát, hogy vádemelés nélkül letartóztathasson bárkit, ugya
Ha valakit azon kaptak, hogy törvénytelen módon került Gestapo-jelvény a birtokába, azt hal
Amint Lorin Wahlt kinevezték, rögtön át is helyezték Drezdából a stuttgarti regionális irod
Egy kis bútorozott lakást vett ki az egyik panzióban, amely az egyik Gestapo-tiszt
édesanyja tulajdonában volt. Ez volt az elsõ alkalom az életében, hogy nem kellett
senkivel osztoznia a fürdõszobán.
A Kreditanstalt Bank freiburgi fiókjából kölcsönt vett fel, és vásárolt magának egy
kétajtós, zárt Autounion automobilt. Nagyon szép kocsi volt. Korábban egy zsidó használ-ta,
Lorin Wahl engedélyt kapott, ha az autóját szolgálati célokra használta, annak költségeit a
Wahl azt az utasítást kapta, hogy különös gonddal nézze át az utasok úti papírjait és
vízumait, és tartóztasson fel mindenkit, akinek a papírjaival kapcsolatban valamilyen gya-n
Egy hónap felügyelet melletti munka után, január 28-án, a felettesei végre kimondták, hogy
A szerelvények utasainak név szerinti ellenõrzését együtt végezte a rendõrség és a vasúti r
De Wahlnak világosan elmagyarázták, hogy az õ feladata igazából az, hogy megtalálja azokat
A három elsõ osztályú hálókocsi egyikében, az elsõben, megakadt valamin Wahl szeme.
Tulajdonképpen nem is kézzel fogható dolgot látott, csak a hatodik érzéke súgta, hogy valam
És most valami nem stimmelt a fiatal svájcival kapcsolatban, aki egyedül ült az elsõ osz-tá
Wahl úgy ítélte meg, hogy a fiatal svájci nem lehet kém, vagy valamiféle államellenség. Túl
És mindezt pusztán azért, mert egy vonalat ott húztak meg a térképen, ahol meghúzták, Wahl
Wahl úgy döntött, átvizsgálja a fiatal svájci csomagját. Természetesen csak udvariasan, de
Arra gondolt, milyen szép is lenne, ha már az elsõ önálló munkanapján letartóztathatna vala
Wahl kopogtatás nélkül félrehúzta az elsõ osztályú kocsi hálófülkéjét, és belépett.
A fiatal svájci éppen akkor állt fel. Az egyik bõröndjét tette vissza a csomagtartóra. Vagy
Guten Tag, mein Herr mondta Wahl. Az útlevelét, legyen szíves!
Már megvolt az útlevél-ellenõrzés felelte a svájci. A határõrök már megcsinálták.
Az útlevelét kérem! mondta Wahl türelmetlenül. A fiatal svájci vállat vont, aztán ki-ve
Wahl alaposan megnézte az útlevélben lévõ fotót és a svájci fiatalt. Minden kétséget ki-zár
Svédországba tart? kérdezte Wahl.
Pontosan.
Milyen céllal utazik Svédországba?
Nem hinném, hogy bármi köze lenne hozzá felelte a fiatal svájci.
Wahl elõvette a Gestapo-jelvényét a zsebébõl, és a tenyerébe véve a fiatal svájci orra alá
Gestapo, mein Herr. És én döntöm el, hogy mihez van közöm.
Villamosmérnök vagyok mondta a fiatal svájci. A Carl Faber és Fiánál dolgozom. A stoc
Wahl kurtán bólintott.
Kérem, vegye le a csomagját! mondta Wahl.
Már egyszer átnézték mondta a fiatal svájci.
De én szeretném még egyszer átnézni makacskodott Wahl. A fiatal svájci megint vállat vo
A csomagtartón három bõrönd volt.
A svájci egymás után vette le és helyezte a bõröndöket az ülésre. Aztán a bõröndökre mutato
Parancsoljon! mondta a fiatal svájci.
Wahl kinyitotta az elsõ bõröndöt, és tüzetesen átvizsgálta. A bõrönd egészen vékony bõrbõl
A második bõröndöt kinyitva úgy érezte, talált valamit. Ahogy az összegöngyölt zokni-kat ta
Visszateheti ezt a kettõt mondta Wahl, és kinyitotta a harmadik bõröndöt is.
Lorin Wahlnak talán két másodperce maradt azután, hogy meglátta a harmadik bõrönd-ben az SS
Aztán azt érezte, hogy egy kéz eltakarja a szemét, hátrahúzza a fejét, majd rövid, éles fáj
***
Eric Fulmar és Stanley Fine diplomata-útlevéllel és civil ruhában utazott Svájcba Dublinon
kiállítva (ideiglenesen áthelyezve a Reichsführer-SS-hez, Berlinbe), igazolványok és
utazásra feljogosító engedély Budapestig Dyer professzor, Gisella Dyer és Fulmar részére, t
A birodalmi márka és mindkét amerikai útlevél igazi volt. A svájci útlevelek és az SS-SD-ig
A fedõtörténet úgy szólt, hogy Fine és Fulmar a külügyminisztérium alkalmazottai,
akiket az Egyesült Államok berni nagykövetségére küldtek, hogy a konzulátuson dolgoz-zanak.
A tervezéskor figyelembe vették a nemzetközi jog és a diplomatákra vonatkozó szabá-lyok fin
A svájciak akik mellesleg pontosan tudták, hogy Svájcban legalább annyi kém tartóz-kodott
Ha két, diplomáciai státusszal rendelkezõ amerikait kémkedésen kapnának, kitoloncolnák Sváj
Ha pedig a nagykövetségrõl elküldtek két szövetséges diplomatát, akkor a tengelyhatal-mak k
Azokat a személyeket, akik nem rendelkeztek diplomatastátusszal, a svájci hatóságok akár el
Amint a Swiss Air repülõgépén megérkezett Bernbe, Fine és Fulmar felszállt a Zürichbe indul
Fulmar átszállt a bázeli vonatra, de ekkor már a hamis svájci útlevéllel és hamisított né-m
Amikor a vonat megállt Lörrachban, a német határon innen, hogy elvégezzék a vám-vizsgálatot
Azt tervezte, felveszi az egyenruhát, aztán megszabadul a civil ruhájától és Martin Reber b
Ezek után Fulmarnak még le kellett volna szállnia a vonatról Marburg an der Lahnban, és fel
De az OSS hihetetlen gondossággal megírt terve egy pillanat alatt darabokra hullott, amikor
ha valami rossz fát tett a tûzre.
Tizennegyedik

(Egy)
Skócia, Kirkcudbright megye
Little Ross-öböl
1943. január 29. 11.05
A fodrozódó vizû Little Ross-öböl a Soleway folyó torkolata közelében terült el, nem messze
De Richard Canidy pontosan ilyen helyet akart. Egy helyet, ahol nincs senki, csak szir-tek,
Õkirályi felségének kormánya egy jelképes összeg fejében az amerikai szövetségesek rendelke
Január 25-én az USA Hadsereg mûszaki szakasza a Little Ross-öbölbe ment egy nyolc teherautó
A 4109. könnyû felszerelésû mûszaki zászlóalj Baker századának 2. szakasza a követ-kezõt
csíkokat festettek, hogy jobban látható legyen a szerkezet, majd az egészre a franc se tu
Aztán, miután hátrahagyott egy tisztet és nyolc embert egy teherautóban, akiknek a hely-szí
Canidy rettenetesen elégedett volt a Little Ross-öböl nyugati részével, és ennek az is lett
Ez a baromság a parancsuk szerint egy titkos akció volt. Errõl a baromságról mind-össze
Amerikai Fegyveres Erõk bizonyos tagjait, akik esetlegesen a tengerbe, vagy a partra fog-na
A mûszakiak kiváló munkát végeztek, és úgy elrejtették a franc se tudja, mit, amit építet-t
Aztán hirtelen egy B-17-es jelent meg.
Mindenki a helyére! Mindenki a helyére! dübörgött a hangszórókból. A csónakok legénys
A B-17-es elrepült az Atmore felett, de olyan alacsonyan, hogy látni lehetett a motor ki-pu
A B-l7-es egyenesen nekirepült a Little Ross-öböl nyugati partján emelkedõ szirteknek, és f
Amikor az Atmore-ról a vízre tett csónak végre a szerencsétlenség helyszínére ért, a
legénység azt látta, hogy már megelõzték õket a Hadsereg mûszaki katonái, pontosabban egy h
viselte.
A mentésre küldött csónak parancsnoka, egy korvetthadnagy, valamint a mûszaki had-nagy nagy
Mindkét tiszt szeretett volna pár kérdésre választ kapni.
A mûszaki hadnagy azon tûnõdött: Ha nem volt a gépen legénység, akkor hogy a picsába tudott
A korvettkapitány a következõn gondolkodott el: Ha ez egy baleset volt, ami egy rutin gyako
És mindkettõjüket érdekelte Jamison hadnagy.
Hogy lehet, hogy egy SHAEF-tiszt még csak nem is a légi hadtest tisztje éppen itt járt a
És honnan tudta, hogy a legénység kiugrott a gépbõl, és jól van?
De Jamison szemmel láthatóan nem óhajtott beszélni velük, más pedig aligha adhatott volna v

(Kettõ)
Magyarország, Budapest
Szentkáromság tér
Batthyány-kastély
1943. január 29., 11.15
Beatrice, Batthyány grófnõ és egyben Von Steighofen bárónõ majdnem bokáig érõ
cobolykabátban masírozott keresztül a parkettázott padlón, hogy felvegye a telefont.
A kabát alatt tweedszoknyát és két pulóvert viselt. A lábán bokáig érõ, báránybõrrel bélelt
A grófnõ éppen olvasott, amikor szóltak neki, hogy telefonja van, és a Batthyány-kastély ol
budai várat (1715-1770), és mindig nehéz volt felfûteni. Most pedig, hogy nem állt ren-delk
A dolog iróniája az volt, hogy a grófnõnek volt szene. Rengeteg szene volt. A Batthyány csa
A gondot csak az jelentette, hogy vigyék a szenet a bányákból a Batthyány-kastélyba.
Ahhoz teherautók kellettek volna. A grófnõ havonta egy teherautó-szállítmányra kapott enged
Az alsó szintet meg sem próbálta, ahogy a két felsõ szintet sem. Ezeket a lépcsõházban felá
A grófnõ csak az elsõ szintet lakta be.
A grófnõ egy öt szobából álló lakosztályban lakott, amely a Szentháromság térre nézett, de
A két ablakot, amely a térre nézõ erkélyre, illetve hátul a kertre nyílt, nem deszkáztá
A telefon, amely a bárónõ ágya mellett volt, még két hónappal korábban bedöglött. Amikor sz
tegyen, kifejezetten gorombán közölték vele, hogy háború van, és nem tudják megmondani neki
Nagyon sajnálom, kedves bárónõ mondta a férfi , de tartok tõle, kénytelen lesz a másik
A férfit egy kicsit sem hatotta meg, amikor a grófnõ közölte vele, hogy a tizenegy készü-lé
A hálószobájához legközelebb lévõ telefon a folyosón volt, amely az elsõ szinti nappali-jáb
Felvette a telefont, és közben megnézte magát a falra szerelt, aranyozott szélû tükörben. M
Kedves Von Heurten-Mitnitz mondta a grófnõ , de örülök, hogy hallom a hangját! Budapes
A nagykövetség elsõ titkárává neveztek ki.
Ez esetben szeretnék gratulálni, ha szabad mondta a grófnõ.
Nagyon kedves magától, bárónõ felelt Von Heurten-Mitnitz.
Mikor érkezett? kérdezte a grófnõ.
Tegnap éjjel.
Borzalmas volt a vonaton, ugye? kérdezte a grófnõ. Biztosan kimerült.
Az igazság az, hogy autóval jöttem. Müller Standartenführert szintén áthelyezték ide, és
A barátja az, ugye? A kis pufók hesseni? Aki úgy néz ki, mint egy savanyúságoshordó? ké
Helmut von Heurten-Mitnitz felnevetett.
Õ az.
Az élet szándékosan nem mondom, hogy a politika jegyezte meg a grófnõ , furcsa ember
Ez egy eléggé sznob megjegyzés volt tõle gondolta Von Heurten-Mitnitz. De elvégre is õ
Aztán valami más jutott az eszébe, és ki is mondta.
Ez egy amerikai mondás.
Valóban? kérdezte a grófnõ.
Tudom, talán tolakodás lesz, amit mondani fogok mondta Von Heurten-Mitnitz , és megért
De? szólt közbe a grófnõ.
Abban reménykedtem, hogy bár nem szóltam kegyednek elõre, talán mégis velem ebédelhetne
Elfogadom a meghívást szólt közbe a grófnõ ismét.
utána pedig folytatta Von Heurten-Mitnitz , esetleg, megmutatná nekem a várost? Kapta
Természetesen mondta a grófnõ. Hívjon meg egy finom ebédre, és a magáé
vagyok.
Helmut von Heurten-Mitnitz felnevetett, de egy kicsi azért feszengett a választ hallva.
Az Imperiálban vagyok mondta Von Heurten-Mitnitz , és amilyen vacsorát tegnap este itt
Nem olyan, mint régen szólt közbe a grófnõ ismét , de elmegy.
Pontosan. A grófnõnek mikor felelne meg?
Jöjjön értem háromnegyed egyre! Idetalál?
Szentháromság tér felelte Von Heurten-Mitnitz.
Akkor háromnegyed egykor, kedves Helmutom mondta a grófnõ, aztán letette a tele-font, é
Kinyitotta az egyik plafonig érõ ruhásszekrényét, és kivett belõle egy ruhát, ami két szemp
Aztán arra gondolt, hogy vesz egy fürdõt, de aztán ellene döntött. Elõször is alig maradt i
A fürdõszobai vízmelegítõt csak akkor üzemelte be, ha estére fürdést tervezett. És arra gon
tartozott jobban szerették a nõ illatú nõket a szappanillatú nõknél. Pontosabban javíto
Párizsba ment, annyi parfümöt vett neki, amennyit csak tudott.
A fekete ruhája és a fekete alsónemûje mellé tette az utolsó hat harisnyája közül az egyi-k
Visszafutott az ágyhoz, és gyorsan felvette az alsónemût, a ruhát és a cobolykabátot.
Aztán visszament a fésülködõasztalhoz, és megcsinálta a haját, valamint kifestette az
arcát. Amikor ezzel végzett, megfordult a széken, levette a csizmáját és a kötött harisnyát
Aztán csengetett a szobalánynak.
Ebédelni megyek mondta a grófnõ. Mire visszajövök, ezek a szobák legyenek me-legek. M
Grófnõ mondta az õsz hajú, hatvanas éveiben járó szobalány , nincs elég szenünk
Kitaláltam valamit mondta a grófnõ. A vendégem valószínûleg segíteni fog nekem. Csak
A szobalány bólintott.
És hozza ide az ezüstróka bundámat, a térdig érõt! mondta a grófnõ. Meg a hozzá passz
Igen, grófnõ mondta a szobalány.
Helmut von Heurten-Mitnitz negyedórával korábban érkezett, de a grófnõ már várta. Amikor az
Gondolom, most azt gondolja, hogy rettenetesen be vagyok sózva mondta a grófnõ.
Dehogy.
Nem reggeliztem, és majd éhen halok.
A grófnõ elmosolyodott. Von Heurten-Mitnitz zavarban volt, de azért nem nagyon.
Igazi világfi volt, és Isten tudja, rendkívül kevés maradt az õ fajtájából. A grófnõ örült
neki, hogy fekete alsónemût vett fel. Gyanította, hogy tetszeni fog majd Von Heurten-Mitnit
Az ebéd a Hotel Imperialban egészen ízletes volt, a grófnõ pedig elegánsan, de nagy
étvággyal evett, miközben Von Heurten-Mitnitz a berlini pletykákkal szórakoztatta.
Von Heurten-Mitnitz szemmel láthatóan nem lepõdött meg azon, mennyire kíváncsi volt a grófn
Felmerült, grófnõ, hogy a magyarok már korántsem elkötelezett hívei a velünk kötött szöve
Biztosra veszem, Helmut, hogy hamarosan rájönnek mondta a grófnõ , hogy a
magyar álláspont semmit sem változott.
Ha Von Heurten-Mitnitz célzást is vélt felfedezni a mondatban, egy szót sem szólt.
Nagyon jóképû pasi gondolta a grófnõ. És annak ellenére, hogy mindent megtesz, hogy pom
Amikor kisétáltak a hotelbõl, a grófnõ felajánlotta, hogy majd õ vezet.
Kiváló ötlet mondta Von Heurten-Mitnitz. Az ember olyan keveset lát, ha egy
idegen városban kell vezetnie.
Hová megyünk? kérdezte a grófnõ, amikor az autó már eltávolodott a hoteltõl.
Kezdhetnénk a Szent Anna-templomnál? Használhatnám a templomot kiindulási pont gyanánt, a
Amikor a Vízivároshoz és a Szent Anna-templomhoz értek, a grófnõ megkerülte a temp-lomot, a
Von Heurten-Mitnitz kíváncsian nézett a grófnõre.
Megkínálna egy cigarettával? kérdezte a grófnõ.
Von Heurten-Mitnitz elõvette a cigarettatartóját, kivett belõle egyet, és meggyújtotta a gr
Tudja, én nem ismerem mondta a grófnõ.
Parancsol? kérdezte Von Heurten-Mitnitz meglepetten,
Azt sem tudom, hogy néz ki folytatta a grófnõ. Eric Fulmar Manny unokatestvére, vagy
Maga egészen különleges nõ!
Batthyány grófnõ elmosolyodott, látva az arcán a zavarodottságot.
Mondja csak, Helmut, nem fog maga véletlenül kapni szénutalványt? kérdezte a grófnõ.
A kérdésnek nem látta ugyan értelmét, de természetesen Von Heurten-Mitnitz válaszolt.
De igen. Azt mondták, fogok kapni, mert a szénutalvánnyal könnyebben jutok lakás-hoz. A h
Valóban. A kastélyom elsõ szintjén két lakosztály van. Ha szerez szénutalványt, haj-landó
Von Heurten-Mitnitz egy pillanatig hezitált.
Természetesen lesznek, akik majd kérdezõsködni fognak mondta a grófnõ. De maga az ism
Maga egy rendkívüli nõ, grófnõ ismételte meg Von Heurten-Mitnitz.
A grófnõ sebességbe tette az Admiralt, aztán hátratolatott a padkától.
Ne sértõdjön meg, de hogy lehet, hogy maga nem nõsült meg? Helmut von Heurten-Mitnitz nem
Sosem volt rá idõm, azt hiszem.
De ugye nem buzi? kérdezte a grófnõ.
Nem. Annak gondolt?
Csak gondoltam, megkérdezem felelte a grófnõ. Mivel, ha nem tévedek, a szén-utalványá
El sem merem hinni, kedves grófnõ mondta Von Heurten-Mitnitz , hogy ekkora szerencse é
Von Heurten-Mitnitz megfogta a grófnõ kesztyûs kezét, és megcsókolta.
Ó, maga rendkívül gáláns! mondta a grófnõ elégedetten. És most, hogy már nem kell egé
Igen. Szabad vagyok. Valami konkrét ötlete van? Batthyány bárónõ hangosan felneve-tett.

(Három )
Bázel-Frankfurt expressz
Eric Fulmar leengedte a Gestapo-ügynök testét a padlóra. Fulmar zihált, a szíve pedig gyors
Egy pillantást vetett a holttestre, aztán átlépett rajta, és bezárta a fülkéje ajtaját.
A francba! mondta németül.
Megint átlépett a holttesten, az oldalára fordította, majd a egyik kezével megfogta a holt-
Egy pillanatig arra gondolt, otthagyja azt a kurva kést, ahol van. Erre senki sem gondolt,
A tervben a késsel sem számoltak. Errõl nem esett szó. És mivel már eldöntötte, hogy a kést
A kést egy angol SOE-õrmestertõl vette még a X. számú bázison. Az õrmester elmesélte neki,
A késnek, amelynek a prototípusát egy Fairbairn nevû angol férfi készítette el, aki akkori-
nagyobb volt, és a brit férfi közelharcra szánta. A tokját rendszerint a nadrágszárhoz vagy
Az a kés viszont, aminek a pengéje eltûnt a Gestapo-ügynök fejében, a kisebb verzió volt, a
A kés kiválóan teljesített, és Fulmar arra gondolt, hogy esetleg még máskor is szüksége leh
Nem kis nehézség árán Fulmar ismét az oldalára fordította a német férfit meg fel is nyögö
engedte a kést kijönni, most, hogy elfordította a holttestet, elengedte a pengét, Fulmar
pedig a nagy lendülettõl az ülésén nyitva hagyott bõröndön találta magát.
A fekete pengéjû késen nem sok vér volt. Fulmar elõrehajolt, és a Gestapo-ügynök
nadrágjába törölte a pengét. Aztán visszatette a kést a tokba, amely az alkarjához volt
csatolva.
Csak ekkor vette észre, hogy mennyire kapkod a levegõ után, és hogy mennyire ver a szíve. R
Elõször el kell tüntetni a bolttestet, aztán át kell venni az egyenruhát, és meg kell szaba
De akkor kétszer kell kinyitnom az ablakot.
Egyáltalán kifog nyílni az a kurva ablak? És ha nem nyílik ki, akkor mi lesz?
És ha valaki meglátja, ahogy kidobom az ablakon?
Egyszerre dobjam ki a fickót meg a bõröndöket, vagy várjak egy kicsit, hogy a holttest pár
Akkor kezdjük az elején! Lássuk, hogy kinyílik-e a nyomorult ablak!
Egy pillanatig úgy tûnt, az ablak befagyott, de aztán Fulmar látta, hogy a sín, amelyen az
Most, hogy megtette az elsõ lépést, minden olyan egyszerûnek tûnt.
Akkor most kidobom a holttestet.
Kinézett az ablakon, aztán végig a sínen. Nem látott semmit, csak a vasúti sínt.
Megragadta a holttestet a hónaljánál fogva, megemelte, és a fejét kidugta az ablakon.
Ez a mocsok legalább háromszáz kiló!
Eric megfogta a saját csuklóját, magához ölelte a hullát, és megpróbálta az ablakig emelni.
hasán feküdve, mint valami rongybaba.
Megfogta a német lábát, aztán lökött egyet rajta. Egy pillanatig úgy tûnt, hogy valamibe be
Anélkül, hogy végiggondolta volna, mit is csinál, leült az ülésre. Szakadt róla a víz, és t
Egy idõ után aztán feltápászkodott, és a kinyitott bõröndhöz tántorgott. Kivette belõle a s
Lefogadom, hogy ez a kurva sapka se lesz jó rám. Biztos le fog csúszni a fülemre, vagy olya
A bõröndben volt egy ing és egy nyakkendõ is, valamint egy zubbony a Sturmbannführereknek j
Fulmar azon tûnõdött, honnan szerezhették az egyenruhát. Arra a következtetésre jutott, hog
Hadserege pamutvászonból készült rózsaszín-zöld egyenruhájához képest, amit Whitbey House-b
Neki eddig mindenki azt mondta, hogy az SS-nek volt a legjobb minõségû egyenruhája és felsz
A bõrönd teljes tartalmát az ülésre borította, és gyorsan alsónemûre vetkõzött. Ezt köve-tõ
Aztán felöltözött. A tervben esetleges nehézségek között említették meg azt is, hogy az e
Az esetleges nehézségek között volt felsorolva, hogy a csizma esetleg túl kicsi lesz, err
Fulmar elõvett egy gyufát, és elégette a Reber-útlevelet szépen, lassan, oldalanként , m
A város egy vagy két perccel késõbb suhant el az ablak elõtt. Amikor elfogytak az épüle-tek
A sín néhány hihetetlenül hosszúnak tûnõ perc után kiegyenesedett.
Fulmar most már sokkal tisztábban gondolkodott. Rájött, a bõröndöket egyáltalán nem is kell
Úgy tervezte, ha valaki bemegy a fülkéjébe, egyszerûen azt mondja majd neki, hogy a bõröndö
Feltette Reber bõröndjét a csomagtartóra, aztán alaposan szétnézett a fülkében valami árulk
kinyitotta az ajtaját, aztán leült, és a kezébe vett egy újságot.
Aztán azon kezdett gondolkodni, hogy csak azért van ebben a fülkében, mert kihasznál-ják. A
Bassza meg! A kibaszott Q pirula Reber zakójának a zsebében maradt. Tisztára megfe-ledkezte
Levette a bõröndöt a csomagtartóról, megkereste a zakóban az üvegcsét, aztán a fogai közé v
Egy harapásnyira vagyok a végzetemtõl.
Canidy azt mesélte neki, hogy bár soha nem próbálta, de azt hallotta, hogyha valaki
ráharap az üvegcsére, akkor annyi. Egy pillanat alatt se kép, se hang. Egyesek azt terjesz-
Fulmar benyúlt a szájába, a tenyerébe helyezte a Q pirulát, és pár másodpercig szemezett ve
Mi van akkor, ha ráharapok, de közben a háromnegyede elfolyik? Annyi is elég ami megmarad?
Aztán átnézte az SS-zubbonyt, de hiába keresett rajta olyan alkalmas rejtekhelyet, mint Reb
A lába rettenetesen fájt a szûk csizmában. Eszébe jutott, amit a bõr bevizezésérõl meg a tá
A hálófülkében volt egy vízcsap, meg egy kopott pohár. Olyan erõsen kellett megnyom-nia a g
Ismét megtöltötte a poharat vízzel, levette a bal lábáról a csizmát, beletöltött egy kevés
Újra megtöltötte a poharat vízzel, és megismételte a mûveletet a jobb lábán lévõ csizmá-val
Aztán ide-oda járkált a fülkében az ajtó és az ablak között, egészen addig, amíg a csiz-máb
A vonat lassítani kezdett. Megérkezett Offenburgba, ahol a menetrend szerint is meg kellett
Fulmar kinyitotta az ablakot. Az emberek egymás után özönlöttek be a vasútállomás épületébe
Ideje pisálni!
Levette Reber bõröndjeit a csomagtartóról, megigazította a sapkát a fején, hogy úgy néz-zen
Az állomásépület belseje nagy csalódás volt. A vécék elõtt hosszú sorban álltak az em-berek
Vigyázzon, kérem, Herr Sturmbannführer! szólította meg egy hang.
Ahogy Fulmar hátranézett, két munkást pillantott meg, akik egy poggyászkocsit toltak, amely
Akárhová is vitték a munkások azokat a bõröndöket, bele fog telni egy idõbe, mire rá-jönnek
A két férfi végigtolta a kocsit a peronon, aztán Fulmar szerelvénye mögött átmentek vele a
Fulmar elégedetten szállt vissza a vonatra. A kocsiból jól látta, mi történt a két bõrönd-j
Amikor a szerelvény ismét megmozdult, visszament a fülkéjébe. Két férfi ült odabent, két kö
Heil Hitler! mondták majdnem kórusban.
Fulmar könyökbõl tisztelegve viszonozta a tisztelgést, de nem szólt semmit.
Két választása volt. A fülkében lévõ bõrönd üres volt, és senki sem gondolhatta, hogy az öv
Lassan ideje lett volna enni. Az igazolványhoz élelmiszerjegy is járt, de Baker azt mond-ta
A javasolt megoldás az volt, hogy fizessen a jegyek helyett készpénzzel.
Fulmar szeretett volna inni egyet. Arra gondolt, ha élelmiszerjegyet kérnek is érte, egy fi
Az alkohol és az ebéd kérdése gyorsan megoldódott. A büfékocsiban csak bort szolgál-tak fel
Amikor a harmadik pohár bort rendelte, Fulmar felnézett a pincérre, és elmosolyodott.
Mit tegyen az ember, ha éhes?
Hát, egyen, ha van élelmiszerjegye felelte a pincér.
Ilyen jegyre gondolt? kérdezte Fulmar, és pár bankjegyet csúsztatott a pincér elé.
A pincér egy pillanatig Fulmarra nézett, aztán egy kecses mozdulattal elvette a pénzt.
Azt hiszem, a dolog megoldható, Herr Sturmbannführer mondta a pincér.

Fulmar néhány percen belül meg is kapta az ebédjét: két szelet feketekenyeret, közöttük egy
Fulmar azon tûnõdött, hat nappal korábban mennyire csalódott volt, amikor kiderült, hogy W

(Négy)
Fulmar egy teljes órát töltött el a büfékocsiban, amíg a vonat meg nem állt Strassburgban,
A pincér nem ültetett senki mást az asztalához, így Fulmarnak nem kellett beszélgetnie ne
A lényeg az volt, hogy kerülje a feltûnést. Márpedig, ha tovább marad a büfékocsiban,
valaki elõbb-utóbb felfigyel rá.
A bortól pedig szépen lenyugodott . Más szóval az alkohol eltompította az érzékeit.
Ezt pedig nem engedhette meg magának.
A pincér felé biccentett, amikor kisétált a büfékocsiból.
Heil Hitler! mondta Fulmar, és lezserül, könyökbõl tisztelgett. A büfékocsi a három els
Az elsõ hálókocsiban a kalauz a jegyeket ellenõrizte, két határõr pedig az útleveleket és a
Fulmarnak feltûnt, hogy a vonat gyakorlatilag megtelt utasokkal. Egészen mostanáig a vonat
Már majdnem átért a második hálókocsin, amikor meg mert volna esküdni rá, hogy egy nõi hang
Egy pillanatig hezitált, és úgy gondolta, hogy egy másik Ericrõl lehet szó.
Eric von Fulmar! kiáltotta a nõi hang, ezúttal már sokkal hangosabban.
Istenem, most mit csináljak?
Fulmar megállt, és hátrafordult.
Egy fiatal, kerek arcú, sötét szemû nõ sietett felé a kocsiban. Fulmar egy pillanatig nem i
A nõ Elizabeth von Handleman-Bitburg volt, és Fulmar Párizsban találkozott vele utoljá-ra.
Vacsora után El Ferruch Dalahaye automobiljának a hátsó ülésén Elizabeth jól pofon vágta Er
Az apja Kurt von Handleman-Bitburg Generalmajor volt. Nem. Fulmar kijavította magát. Eldon
Dealben, a jerseyi tengerparton Baker azt mondta nekem, a barátnõje apját elõléptet-ték''.
Kurt von Handleman-Bitburgot Generaloberstté léptették elõ.
Tudtam, hogy te vagy az! mondta a nõ vidáman, és kezet nyújtott Fulmarnak.
Látom, a szülõfölded szolgálatába szegõdtél te is felelte Fulmar.
Hát nem szörnyû ez az egyenruha? kérdezte Elizabeth.
Elõször meg sem ismertelek benne felelte Fulmar.
Mikor léptél be az SS-be?
1942. május 12-én felelte Fulmar gondolkodás nélkül.
Ezt a dátumot, ahogy a szolgálati aktájában szereplõ többi adatot is belevéste az agyába ad
Nagyon jól nézel ki egyenruhában mondta Elizabeth. De kérlek, nehogy azt mondd nekem,
Rendben felelte Fulmar , nem mondom.
De sokat gondolkodtam rajta, hogy mi lett veled! mondta Elizabeth. A címedet nem tudt
Amikor utoljára találkoztunk, te jól képen töröltél mondta Eric. Kifejezetten büszke vo
Elizabeth elpirult, de Eric szemébe nézett.
Akkor még fiatal voltam, Eric. Te pedig túl messzire mentél. Mivel Eric erre nem mondott
Az apádnak dolgozok mondta Elizabeth. Na, ehhez szólj, ha tudsz!
Az apámnak?
A FEG höschti irodájában mondta Elizabeth. Titkárnõként.
Ó felelte Eric.
És te hová mész? kérdezte Elizabeth.
Berlinbe felelte Fulmar.
Ó, ez remek! mondta Elizabeth. A berlini csatlakozásra két órát kell várni. Akkor elt
Fulmar bólintott.
Elizabeth megint hátravetette a fejét, és Eric szemébe nézett. Aztán megfogta Fulmar karját
Mit csinálsz? kérdezte Eric.
Nem is tudom, hogy kezdjem egy érdekes sztorit hallottam rólad, Eric mondta Elizabeth
Tényleg?
Az apám mesélte az anyámnak mondta Elizabeth. Én csak véletlenül hallottam, hogy mirõ
Mirõl?
Azt hallottam, hogy az egyik barátja, egy miniszter a külügynél azt mesélte neki, hogy lá
Persze, hogy voltam Marokkóban vágta rá Fulmar. Emlékszel még El Ferruchra?
Amerikai tiszti egyenruhát viseltél mondta Elizabeth von Handleman-Bitburg.
Elizabeth most már Eric szemébe nézett.
Fulmar válaszolni akart, amikor Elizabeth feljajdult.
Jaj, Istenem, tehát igaz!
Tudod vetette oda Eric egészen könnyedén , most meg kellene, hogy öljelek.
Elizabeth elsápadt. Meg kellett nyalnia az ajkát, mert érezte, hogy kiszáradt.
Nekem pedig most sikítanom kellene mondta Elizabeth egészen halkan. Aztán megint Eric s
Bassza meg! mordult fel Fulmar.
A kocsi ajtaja kinyílt.
Fulmar gyorsan átkarolta Elizabethet. A lány elõször szabadkozott, de aztán megértette, mir
Elizabeth egészen közel hajolt Fulmarhoz.
A két határõr volt az, meg a kalauz, aki megpróbált átmenni az átjárón a másik kocsiba.
Guten Tag, Herr Sturmbannführer mondta az egyik határõr. A másik határõr felne-vetett.
Fulmar addig ölelte a lányt, amíg a három férfi át nem ért a következõ kocsiba. Eric két do
valamint Elizabeth von Handleman-Bitburg mellére, amely a testének préselõdött.
Aztán egy harmadik dolog következett. Elizabeth nyelve egy egészen rövid pillanatra Fulmar
Aztán eltolta magától Fulmart.
Látták, hogy veled vagyok mondta Elizabeth. Most már nem ölhetsz meg.
Hívhattál volna segítséget mondta Fulmar.
Minek? Tudtam, hogy úgysem ölnél meg.
De nagyon biztos vagy a dolgodban jegyezte meg Fulmar.
Ha meg akartál volna ölni érvelt Elizabeth , akkor elõtte azt nem közölted volna
velem. És a szemeden is láttam, hogy nem akarsz megölni.
Jesszusom!
Ugye mennyivel kellemesebb egy csók a gyilkolásnál? Neked elment az eszed, ugye tudod?
Az apám azt mondta az anyámnak, hogy amikor az oroszok majd megjönnek, már nem lesz értel
Most már azt mondom, ha úgyis meg kell halni, akkor legalább elõtte élvezzük az életet, ame
Az apádat akár fõbe is lõhetik, ha ilyesmit mond mondta Fulmar.
Nem felelte Elizabeth nyugodtan. Most már ez a propagandaminisztérium állás-pontja. I
A lényeg azon van, hogy ha szaladt ki Fulmar száján. Nem azt mondta, hogy ami-kor, ha
Elizabeth vállat vont.
Most komolyan. Hová mész?
Azt nem árulhatom el felelte Fulmar.
Nem foglak feladni, Eric mondta Elizabeth.
Ha ez a két határõr megjegyezte a Sturmbannführer arcát, aki megcsókolt téged, meg a te a
Akkor téged köröznek? kérdezte Elizabeth.
Igen. De ne kérdezd, hogy miért!
Esetleg segíthetnék neked ajánlkozott Elizabeth.
A legjobb, amit tehetsz, az az, hogy visszamész szépen a fülkédbe, és elfelejted, hogy va
Az úgy gyanús lenne felelte Elizabeth. És tényleg, lehet, hogy tudok neked segíte-ni.
általában le is állnak.
Eric Elizabethre nézett.
És ha lemennénk a Bahnhof Hotelbe, Frankfurtban, és kivennénk egy szobát, amíg a berlini
Nem Berlinbe megyek mondta Fulmar , hanem Marburgba.
Ezzel a vonattal biztosan nem mondta Elizabeth. Az elsõ hely, ahol Frankfurt után meg
Honnan tudod?
Sokat járok Marburgba felelte Elizabeth. Ismerem a menetrendet. Az elsõ vonat, ami Ma
És az azutáni vonat?
Az valamivel kilenc óra után érkezik Marburgba.
Talán az lenne a legjobb, ha kivennél nekem egy szobát gondolkodott hangosan Fulmar ,
Mitõl változtál meg ennyire? kérdezte Elizabeth. Már nem tetszem neked?

Fulmar végignézett Elizabethen.


A lány felemelte a kezét, és megsimogatta Eric arcát.
Én megmondtam, hogy megváltoztam mondta Elizabeth. Addig akarok élni, amíg élek.
Aztán Elizabeth magához húzta Fulmart, és azt csinálta vele, amit annak idején nem
engedett meg neki El Ferruch Dalahaye automobiljában, Párizsban.

Tizenötödik
(Egy)
Németország, Marburg an der Lahn
Fõpályaudvar
1943. január 30., 09.20
A vonat, amely Frankfurt am Main és Kassel között közlekedett, és megállt Bad Homburgban, B
Határozottan megtiltotta Elizabethnek, hogy elkísérje a frankfurti fõpályaudvarra.
Ettõl persze jól megsértõdött. Tisztára õrült volt ez a lány. Ahogy beszélt, abból Fulmar a
De tévedett. Amikor a Bahnhof Hotelben csinálták elõször , és egyiküknek sem volt valami
De amikor másnap reggel újra próbálkoztak, valami történt. Fulmar azért csinálta, mert vala
Eric Fulmarnak semmilyen magyarázata nem volt erre. Egyszerûen csak más volt.
Úgy történt, hogy más lett. Tulajdonképpen reggel kétszer történt meg. És harmadszor is meg
És valami õrült dolgot is mondott az a lány, mielõtt Eric feltette volna a Höschtbe induló
Vigyázz magadra, Eric! mondta Elizabeth.
Te is felelte Eric.
Ich liebe dich mondta Elizabeth.
Te megõrültél mondta Fulmar.
Ahogy te is mondta Elizabeth, és kezet rázott Erickel. Mit gondolsz, miért szeret-lek
Aztán egy puszit dobott Ericnek, és felszállt a buszra. Fulmar a járdán állt, és az ablakon
Eric elgondolkodott azon sõt, meg is említette Elizabethnek , hogy õt is kiviszi az
országból. De Elizabeth felnevetett, és közölte vele, hogy az nem volna okos dolog.
Nem tudod, hogy mit csinálnak azoknak a családjával, akik eltûnnek az országból?
Higgyék csak azt, hogy meghaltál egy bombázásban! makacskodott Eric. Hogy szétlõttek.
Tudsz nekem útlevelet szerezni? És utazási engedélyt? kérdezte Elizabeth, Eric pedig hi
Persze ezt az Ich liebe dich baromságot az utolsó pillanatra kellett hagynia.
Amíg le nem szállt a vonatról Giessenben, többször eszébe jutott Elizabeth. Talán tényleg v
kefélt, mindenféle módon és helyen, de ilyen még egyikkel sem volt.
Aztán hirtelen néhány vad, gyerekes gondolata támadt: ha vége lesz a háborúnak, meg-keresi
Giessenben aztán visszatért a valóságba. A város romokban hevert. Amint a vonat ajtaja kiny
Giessent csúnyán elintézték. Fulmar azon kezdett el gondolkodni, hogy vajon miért. Amennyir
B-l7-es pilóták egyáltalán megtalálják Németországot, ha pedig még a várost is megtalál-ják
És a bombázás okozta pusztítás megint eszébe juttatta, hogy háború van, és hogy a hábo-rút
A vonat, amellyel Giessenbõl Marburgba utazott, és amely megállt minden fánál és bo-kornál,
neki, hogy a fiát elfogták az amerikaiak Észak-Afrikában, aztán meg megkérdezte Erictõl, ho
Eric lelki szemei elõtt megjelent a parasztasszony fia, amint Fort Dixben, vagy valami haso
finom meleg ételt eszik egyébként naponta háromszor , és áldja a szerencséjét, hogy él,
Amikor a vonat Marburg határába ért, Fulmar felállt, keresztülverekedte magát a vonaton ács
Szerelte volna látni, hogy mekkora kárt tett a háború Marburgban. Eltekintve néhány
feltöltött gödörtõl a vasúti töltés mellett, ami feltehetõen bombatölcsér volt, Eric semmi
Pár óra múlva rájönnek arra is ha eddig még nem jöttek rá , hogy Reber már nincs a vonat

12 P , mint prisoner, vagyis fogoly, a ford.


Fulmar azt tervezte, ha a vonat megáll a Südbahnhofon13, akkor ott leszáll, felül egy
villamosra, és azon zötykölõdik be a városba.
A vonat lelassított egy kicsit, amikor áthaladt a Südbahnhofon, de nem annyira, hogy Eric l
Öt perccel késõbb a vonat megállt a Hauptbahnhofon. A vasútállomás itt is sértetlen volt. P
A peronokon vasúti rendõrök strázsáltak, de csak figyelték az utasokat, nem kértek sem igaz
A sor gyorsan haladt. Úgy tûnt, csak rutinellenõrzést tartanak, és nem egy konkrét sze-mély
Már majdnem rákerült a sor, amikor egy SS-Unterscharführer (õrmester), aki az íróasztal mög
Heil Hitler! kiáltotta az Unterscharführer, és egyenes karral tisztelgett.
Fulmar lezseren viszonozta a tisztelgést, aztán elmosolyodott, és anélkül, hogy bárki kér-t
Az okmányra csak egy pillantást vetett az Unterscharführer, majd visszaadta Fulmarnak.
Engedjék el a Sturmbannführert! kiáltotta el magát az Unterscharführer.
Danke schön mondta Fulmar.
Fulmar már majdnem az asztalnál járt, amikor az Unterscharführer utánaszaladt, és meg-érint
Fulmar szíve hevesen kezdett el verni, ahogy a német katona felé fordult, és olyan arcot vá
Herr Sturmbannführer, a taxisok benzinje már megint elfogyott mondta az Unterscharführe
Nagyon kedves magától, Herr Scharführer mondta Fulmar. Arra gondolt, hogy elvi-teti mag

13Déli pályaudvar, a ford.


Ma elég kellemetlen lenne felsétálni a Burgwegen ebben a hidegben mondta az Unterscharf
Ez meg honnan a francból tudja, hogy a Burgwegre megyek?
Parancsol? kérdezte Fulmar hûvösen.
Ó, viccnek szántam, Herr Sturmbannführer mondta az Unterscharführer. Ne vegye rossz n
Egyelõre nem veszem rossz néven mondta Fulmar , de nem igazán értem, hogy mi-rõl beszé
Ó, csak szimplán arra gondoltam, hogy mivel a Herr Sturmbannführer a Reichsführer-SS törz
De ismétlem, Herr Sturmbannführer, ne vegye rossz néven.
Semmi gond mondta Fulmar, és elmosolyodott , de ismerek egy bizonyos Standartenführert
Ha ugyanarról a Standartenführerrõl beszélünk, Herr Sturmbannführer, akkor nagyon szépen
Ugyan, dehogy mondta Fulmar. Már itt van Marburgban?
Ó, nem, uram mondta az Unterscharführer. Érkezett egy távirat persze egy nem hivatal
Fulmar olyan nyugalommal fogadta a hírt, hogy Müller nem lesz a városban a hétvégén, ami mé
Ez minden bizonnyal azután történhetett, hogy eljöttem Berlinbõl mondta Fulmar. Ezért
Fulmar hirtelen elhallgatott, és elmosolyodott.
Ó, már értem! Maga azt gondolta, hogy egy kis ajándékot hoztam magammal, hogy a hölgyet k
Az Unterscharführer vállat vont.
Meg kell mondanom, maga nemcsak éber, de a szeme is éles mondta Fulmar. Jól átlátja a
Fulmar jelentõségteljes arcot vágott, és pár másodpercig hallgatott.
Talán üzenet vár rám a Burgwegen mondta Fulmar. Örülnék neki, ha el tudna
vinni.
A legnagyobb örömmel, Herr Sturmbannführer mondta az SS-altiszt.
Amikor a Dyer-házhoz értek, az Unterscharführer közölte Fulmarral, hogy meg tudja várni, ha
Minden bizonnyal telefonálnom kell Berlinbe felelte Fulmar. Nem lepne meg, ha megbízná
A német katona egy cseppet sem gyanakodott. Annyit mondott csak Fulmarnak, hogy egész hétvé
Fulmar megköszönte a felajánlást, és az ajtóhoz ment.
Ismerte a házat, de sohasem járt odabent. Gisella nem szerette volna, hogy odamenjen.
Amikor Fulmar becsengetett, egy alacsony, középkorú, kissé görbe hátú nõ nyitott ajtót, aki
Fraulein Gisella Dyert keresem mondta Fulmar.
A lépcsõn fel, és jobbra! mondta a középkort nõ.
Az emeleten Gisella nyitott ajtót. Azonnal felismerte Fulmart, de a szemében félelem tükröz
Heil Hitler! kiáltotta Fulmar a nõ kedvéért, akirõl gyanította, hogy odalent hallgató-z
Heil Hitler felelte Gisella. Miben lehetek a szolgálatára, Herr Sturmbannführer?
Üzenetet hoztam az egyik közös barátunktól felelte Fulmar.
Kérem, fáradjon be! mondta Gisella.
Amikor Fulmar elment Gisella mellett, a lány becsukta az ajtót, és nekitámaszkodott.
Úristen, mit keresel te itt? kérdezte Gisella. És honnan szerezted ezt az egyenruhát?
Hol a francban van Müller? kérdezett vissza Fulmar. Itt kellene lennie! Vagy üzen-nie
Válasz helyett Gisella az ajkai elé emelte az ujját, majd a konyhába húzta Fulmart, és
kinyitotta a vízcsapot.
Hol a francban van Müller? tette fel a kérdést Fulmar még egyszer.
Üzenetet küldött Peisen keresztül, hogy nem tud jönni felelte Gisella.
Én nem ezt kérdeztem mondta Fulmar.
Gisella tehetetlenül vállat vont.
Fulmar arra a következtetésre jutott, hogy valószínûleg tényleg nem tudja, hol lehet. Dönte
Akkor nélküle kell mennünk! mondta Fulmar.
Lehetetlen mondta Gisella. Csak a jövõ héten jön. Hamarabb nem.
Engem mostanra már elég sokan keresnek felelte Fulmar. Most kell elindulni.
És a papírokkal mi lesz? Az útlevelekkel meg az utazási engedélyekkel? Hogy akarsz átvinn
Nem kell kocsi. Vonattal fogunk menni. És Bécsbe megyünk, nem Hollandiába.
Az okmányok pedig nálam vannak.
Bécsbe? kérdezte Gisella. És mi lett Hollandiával?
Változott a terv felelte Fulmar. Müller tudott róla. Talán éppen azért nincs itt, mer
Vagy talán azért, mert meggondolta magát. Vagy azért, mert letartóztatták.
Nekem azt üzente, hogy szerzett papírokat nekünk mondta Gisella. Úgy értem, hogy úti
Johnny? kérdezte Fulmar vádlón. Nos, készültünk arra az eshetõségre, ha Johnny nem tu
Nem tudom, hogy apám hajlandó lesz-e elmenni veled mondta Gisella. És én sem vagyok b
Az apádnak nincs más választása mondta Fulmar, és megvárta, amíg Gisella a
szemébe nézett. Egy SS-SD-Unterscharführer hozott ide a kocsijával. A helyi irodában dolg
És akkor mi van? kérdezte Gisella. Az legyen az én gondom! Majd kitalálom, hogy mit m
Még egy döntést meg kellett hozni, és Fulmar majdhogynem gondolkodás nélkül hozta meg.
Gisella, parancsot kaptam. Nem engedhetem, hogy téged vagy az apádat kihallgatásra vigyen
Ezt meg hogy értsem? kérdezte Gisella már-már gúnyosan.
Azért keresnek, mert ki kellett iktatnom egy Gestapo-ügynököt a vonaton útban idefelé m
Te most komolyan beszélsz?
Fulmar elengedte a füle mellett a kérdést.
Apád hol van?
Az orvosnál felelte Gisella, és a karórájára pillantott. Fél órán belül itt kell lenn
Mi baja? kérdezte Fulmar.
Köhög felelte Gisella. Elég csúnyán.
Akkor azt a fél órát használd ki, és csomagolj! mondta Fulmar. Semmilyen értéket ne h
Azt hiszem, hányni fogok mondta Gisella.
Jó, akkor menj, és hányj mondta Fulmar , de olyan helyen, ahol látlak!
Gisella gyûlölettõl és félelemtõl eltorzult arccal nézett fel Fulmarra, de nem hányt.
Öt perccel késõbb valaki kopogott az ajtón.
Az apád? kérdezte Fulmar suttogva.
Gisella megrázta a fejét.
Neki van kulcsa felelte Gisella suttogva, aztán felemelte a hangját.
Ki az?
Peis Hauptsturmführer vagyok, Fraulein Dyer kiáltott vissza Peis.
Gisella kérdõn meredt Fulmarra.
Fulmar lábujjhegyen az ajtóhoz lopakodott, aztán intett Gisellának, hogy nyissa ki.
Gisella az ajtóhoz ment, és kinyitotta.
Guten Tag mondta udvariasan Gisella.
Úgy tudom, látogatónk érkezett Berlinbõl mondta Peis , és arra gondoltam, hogy megkérd
Fulmar ugyanúgy végzett vele, mint a Gestapo-ügynökkel a vonaton: gyorsan és neszte-lenül.
Fulmar a hulla fölé hajolt, az arcára lépett, aztán kihúzta a bébi Fairbairnt a koponyából.
Fulmar bevonszolta a hullát a nappaliba, és olyan helyre tette, ahol senki sem láthatja meg
Muszáj volt megölni? kérdezte Gisella elhaló hangon. Szükségesnek bizonyult
felelte Fulmar, aztán arra gondolt, hogy ez a kijelentés egy kicsit talán erõs volt.
Azt akarta, hogy Gisella féljen tõle, és nem azt, hogy hisztérikus rohama legyen.
Ismertem ezt az embert, ha esetleg elfelejtetted volna. Õ biztosan emlékezett volna rám.
Gisella utálkozva felnevetett.
Istenem mondta Gisella , ha elkapnak, megölnek minket!
Fulmar nem felelt. Az ablakhoz ment, és végignézett a Burgwegen. Egy kis, dízelmoto-ros Mer
Peisnek van sofõrje? kérdezte Fulmar.
Nincs felelte Gisella.
Akkor, amint az apád megérkezik, a kocsijával Frankfurtba megyünk, és felülünk a bécsi vo
Miért megyünk Bécsbe? kérdezte Gisella. Bécs pont az ellenkezõ irányba van.
Mert arra biztonságosabb felelte Fulmar.
Természetesen Budapestre mentek, de a tervezõk úgy gondolták, ha esetleg elfogják õket, akk
Ha apám meglátja Peist, valószínûleg infarktusa lesz mondta Gisella. Nem olcsó
szófordulatnak szánta. Komolyan beszélt.
Fulmar vállat vont.
Amikor a múltkor elmentél Marburgból kérdezte Gisella , Peis kihallgatott, és megéget
A lépcsõ felõl lépések hallatszottak, egy pillanattal késõbb pedig egy kulcs elfordult a zá
Friedrich Dyer professzor lépett be a szobába.
Nem zártad be az ajtót mondta a professzor, aztán meglátta Fulmart. Látom, ven-déged
Fulmar intett neki, hogy csukja be az ajtót.
Ne menj a nappaliba, apa! mondta Gisella.
Miért ne? kérdezte azt apja, és egyenesen a nappaliba ment.
Ez a maga mûve? kérdezte Fulmartól színtelen hangon.
Ki kellett iktatnom felelte Fulmar.
Friedrich Dyer professzor Peis hullája fölé hajolt, és leköpte. Aztán Fulmar felé fordult.
Maga kicsoda?
Erich von Fulmar.

Dyer bólintott, mintha nem is lepte volna meg a bejelentés.


Mit szándékozik tenni ennek a mocsoknak a hullájával? kérdezte Dyer.
Amint bedobál néhány holmit egy táskába mondta Fulmar , beülünk Peis autójába, és Fran
Dyer a lányára nézett.
Jól vagy, Liebchen?
Gisella bólintott,
Dyer Fulmarhoz fordult.
És mi van akkor, ha megállítanak minket egy ellenõrzési pontnál?
Van útlevelem és utazási engedélyem mindkettejük számára mondta Fulmar.
És van SS-SD-igazolványom.
Van idõ arra, hogy bemenjek az irodámba? kérdezte Dyer.
Nincs vágta rá Fulmar.
Ne kapkodja el a dolgot, fiatalember! csattant fel az öregember. Elég sokat gon-dolko
A munkája? kérdezte Fulmar. Milyen munkája?
Úgysem értené felelte Dyer türelmetlenül. Fémek molekulaszerkezetét kutatom.
Nekem egy szót sem szóltak papírokról mondta Fulmar.
Szeretném magammal vinni a munkámat csak a fontosabbakat vagy megsemmisí-teni.
Nem megyünk az egyetemre mondta Fulmar. A vita le van zárva. Professzor úr, tegyen pá

(Kettõ)
Németország, Höscht am Main
A Todt Szervezet höschtwerki irodája, FEG
1943. január 30., 15.40
Guten Tag mondta hívó. Kapcsolná nekem, kérem, Fraulein von Handleman-Bitburgot?
Fraulein von Handleman-Bitburg nem ebben az irodában dolgozik, és nem tudom a te-lefonhoz
Von Handleman-Bitburg Generaloberst nevében telefonálok mondta a hívó hûvösen kérem,
Egy pillanat, mein Herr mondta a nõ.
Pontosan két perccel és negyvenkét másodperccel késõbb a hívó figyelte a karóráját , Fra
Halló?
Ich liebe dich mondta a hívó.
Örvendek mondta Fraulein von Handleman-Bitburg.
Hallottad, hogy mit mondtam?
Ezt magamtól is tudtam mondta Fraulein von Handleman-Bitburg. De azért köszö-nöm, hog
A hívó bontotta a vonalat.
Aztán keresztülrohant a frankfurti Hauptbahnhofon, és felszállt a Bécsbe induló Duna expres

(Három)
Ostmark, Lajta
1943. január 31.
A Lajtánál az állomás mellett egy vámház állt. Téglából épített, masszív épület volt, az aj
feliratot nézte volna.
A határ most az egykori Osztrák Magyar Monarchia két nagy részét választotta el
egymástól. Magyarország immáron önálló ország volt. Ausztria is önálló és független
állam volt, de aztán beolvasztották Nagy-Németországba, és hivatalosan Ostmarknak
nevezték, és Bajorországgal, Poroszországgal és Hessennel vált egyenértékûvé.
A Lajtától harminc kilométerre, északra húzódott a határ Ostmark és az egykori Osztrák-Magy
Nagy-Britannia miniszterelnöke, Neville Chamberlain kizárólag azért, hogy béke
legyen a mi idõnkben , megengedte Hitlernek, hogy elfoglalja ezt az országot. Csakhogy a Cs
Ausztriának. Az ott élõ cseheket és morva embereket a németek alsóbbrendûeknek tartot-ták,
Richard Canidy elég sokat rágódott a történelemnek ezen a kis részletén, mielõtt megál-lapí
A magyarok és a németek szövetségesek voltak.
A Cseh Morva Protektorátus polgárai valamiért nem értették meg, mennyire jó nekik az, hogy
Ebbõl következõen a protektorátus és Ostmark, illetve a protektorátus és Magyarország közöt
A Lajtánál csak egy helyen ellenõrizték a papírokat, és azt is csak többé-kevésbé felüle-te

Ettõl függetlenül az ellenõrzés az ellenõrzés volt, és nem csak formaság. A hatóságok szemé
felesleggel rendelkezett, amit a gazdák vagy az intézõik elõszeretettel adtak el bárkinek,
Útban Magyarországról Németország felé, az utazókat átkutatták, hátha találnak náluk valami
A papírok ellenõrzése és a poggyászok átvizsgálása szinte azonnal megkezdõdött, amint a von
A Budapest expressz már harminc perce állt a Lajtánál miközben az ellenõrzés folyta-tódot
Siemens egyik mérnöke volt.
Úgy tûnt, hogy a papírjaikkal minden rendben van. A fiatal Sturmbannführer naivan még azt i
Rendes körülmények között a Gestapo-ügynök, miután rendben találta a papírokat, sze-met hun
Csakhogy aznap reggel sürgõs rádiótáviratot kaptak Berlinbõl. Elõzõ éjjel egy Gestapo-ügynö
Brutális módon megkéselték, majd kidobták a Bázel-Frankfurt expressz egyik kocsijából. A gy
A Gestapo-ügynök meglehetõsen kényes helyzetbe került. Tudta, ha ez a Sturmbannführer a Rei
Biztosra veszem, hogy a Sturmbannführer megérti a helyzetet mondta a Gestapo-ügynök.
Milyen helyzetet?
Olyan helyzetrõl van szó, amirõl nem szívesen beszélnék nyilvánosan felelte a
Gestapo-ügynök.

Szeretne velem négyszemközt beszélni? Fulmar felállt.


Ha volna szíves mondta a Gestapo-ügynök.
Hogyne mondta Fulmar, és kilépett a fülkébõl.
A Gestapo-ügynök kivezette a kocsi végén lévõ átjáróhoz.
Most fogok lebukni, öt kilométerre a kibaszott határtól!
Rettentõen kínos lenne a Herr Sturmbannführer számára, ha adna nekünk egy telefon-számot,
Mi ez az egész? kérdezte Fulmar türelmetlenül. Mi az, amirõl a többiek elõtt nem akar
Egy incidens történt, Herr Sturmbannführer, amelyben egy Gestapo-ügynök az életét vesztet
leírásáról.
És maga azt gondolja, én vagyok az, akit keresnek? kérdezte Fulmar. Ez hihetetlen!
A Herr Sturmbannführer minden bizonnyal megérti, milyen nehéz helyzetben vagyok én is.
Jól van, essünk túl rajta mielõbb! mondta Fulmar, Innen fel lehet hívni Berlint? Müll
Herr Sturmbannführer mondta a Gestapo-ügynök , azt a Gestapo-ügynököt brutáli-san megg
Jól van mondta Fulmar. Miért nem ezzel kezdte? Nem kell elnézést kérnie! Sõt, én kére
A határõrség irodájában, Herr Sturmbannführer.
Müller nyilván meggondolta magát. Amikor majd felveszi a telefoni, azt fogja mondani, hogy
Nem maradt más, amint egyedül maradok ezzel a fickóval, megölöm, elrejtem a hulláját, aztán
Lebuktam, és kész. Bassza meg pedig már olyan közel voltam!
Nos, ha a Gestapo nem õrül meg, amikor rájön, hogy megfogott, és ha Dyerék nem õrül-nek meg
A leglogikusabb megoldás az, ha most rögtön bedobom a törölközõt. Ha kihallgatnak, kiszedik
Fulmar az arcára csapott, mintha egy rovart akart volna lecsapni, és véletlenül leverte a
A Gestapo-ügynök gyorsan lehajolt, felvette, és visszaadta Fulmarnak.
Danke schön mondta Fulmar, és lesöpörte a sapkáról a port. Meg is igazította a sapka te
A sapkát a fejére tette, aztán köhögött egyet, és illedelmesen a szája elé tette a kezét. M
Most harapjam el? tûnõdött el Fulmar olyan nyugodtan, ami még õt magát is meglepte. Vag
Elõször meg kell hívnunk Bécset, ha berlini számot akarunk hívni magyarázta a Ges-tapo-
Jó mondta Fulmar. Az állkapcsa alig mozdult. A nyelvével végigsimította a fogai közé sz
Eric! kiáltotta egy férfihang. Eric von Fulmar!
Fulmar és a Gestapo-ügynök a hang irányába fordult.
Egy magas, vékony, arisztokrata kinézetû férfit láttak, aki széles karimájú puhakalapot vis
Heil Hitler! mondta Eric. A Q pirula kiesett a fogai közül. Attól félt, hogy vagy
lenyeli, vagy a torkára szalad, felköhögi, és kiköpi. A bajt megelõzendõ köhögött egyet.
A köhögés elég mesterkéltre sikeredett ugyan, de legalább a Q pirula megint a kezében volt.
Maga meg mi a csodát keres itt? kérdezte a férfi.
Mondja meg neki, hogy egy perc, és odamegy! mondta a Gestapo-ügynök.
A francba! Gyanút fogott a szemétláda!
Egy pillanat kiáltott oda neki Fulmar. Fel kell hívnom Berlint.
A férfi leugrott a lépcsõrõl, és gyors léptekkel közeledett feléjük. Most már látszott a Ge
A bokáig érõ bõrkabátja zsebébe nyúlt, és kivette belõle az alumínium Gestapo-jelvényét, az
Gestapo mondta az ügynök.
Gondoltam felelte a férfi. Legyen olyan jó, és magyarázza meg, hogy mi folyik itt!
Semmi köze hozzá, uram!
Ó, de még mennyire, hogy van hozzá közöm, drága uram felelte a férfi hûvösen.
A férfi a zakója szivarzsebébe nyúlt, és kivett belõle egy disznóbõr tárcaszerû valamit. Ki
Nézze meg jó alaposan! mondta a férfi egészen halkan.
A Gestapo-ügynök alaposan megnézte a tárcát. Még sosem látott ilyesmit egy olyan
ember kezében, akinek a nevére kiállították. Fotókon persze látott belõle mintát még az is-
A tárcában egy igazolvány volt, amelyet a külügyminiszter adott ki, és maga Heinrich Himmle
hatósági szervet, hogy teljesítse az igazolvány birtokosa, Helmut von Heurten-Mitnitz
SS-SD-Brigadeführer minden utasítását.
Parancsára, Herr Brigadeführer mondta a Gestapo-ügynök.
És most magyarázza el nekem, mi folyik itt!
Ha szabad megjegyeznem, Herr Brigadeführer mondta Fulmar , ez a tiszt csak a munkáját

Valóban? És mi lenne az? kérdezte Von Heurten-Mitnitz.


Egy embert köröznek, és a személyleírás alapján akár én is lehetek ez az ember.
Az úr most éppen a személyazonosságomat ellenõrzi.
De most már, Herr Brigadeführer mondta a Gestapo-ügynök erre egyértelmûen nincs szükség
Von Heurten-Mitnitz ügyet sem vetett rá.
Beatrice nénikéje mondta, hogy valószínûleg ezzel a vonattal utazik mondta.
Próbáltam megkeresni Bécsben, de nem találtam meg.
Majdnem lekéstem a vonatot mondta Eric.
Engedelmével, Herr Brigadeführer mondta a Gestapo-ügynök , távoznék.
Von Heurten-Mitnitz lezseren tisztelgett.
Heil Hitler motyogta.
A Gestapo-ügynök elindult a vonat felé.
Hé, maga! kiáltott utána Von Heurten-Mitnitz, mire a Gestapo-ügynök megállt, és visszaf
Köszönöm, Herr Brigadeführer mondta a Gestapo-ügynök elégedetten.
Ez elég meleg helyzet volt, nem gondolja? kérdezte Von Heurten-Mitnitz. Hogyan akarta
Fel akartam hívni Müllert felelte Fulmar.
Nem találta volna a helyén mondta Von Heurten-Mitnitz. Amint meghallottam, hogy mi tör
Azt hittem, meggondolta magát mondta Fulmar. Vagy, hogy lebukott. Én már azon voltam,
Helmut von Heurten-Mitnitz jelentõségteljesen nézett Fulmarra, de egy pillanatig nem mondot
Más is történt, amirõl tudnom kellene? Gond volt Marburgban is?
Egy SS-SD-tisztet ki kellett vonnom a képletbõl felelte Fulmar.
Ki kellett vonni a képletbõl?
Megöltem mondta Fulmar. A hullája Dyerék lakásában van. Frankfurtba is az õ kocsijáva
Von Heurten-Mitnitz ezen elgondolkodott.
Nos, akkor jó, hogy Müller az oroszlán barlangjában van, nem igaz? Még valami?
Dyer valami papírokat akart magával hozni, illetve meg akarta azokat semmisíteni, mielõtt
Von Heurten-Mitnitz ismét elgondolkodott, aztán megrázta a fejét.
Fogalmam sincs, mire gondolhatott.
Arra gondolt, hogy megmondja Müllernek, hogy szerezze meg Dyer professzor papírjait, ha leh
Hírem van a számára mondta Von Heurten-Mitnitz. Amikor megérkeztem Buda-pestre, kider
Fulmar szemöldöke felszaladt.
Én csak annyit tudtam, hogy Szent Anna-templom, ekkor és ekkor mondta Fulmar.
Mi lenne, ha visszaszállnánk a vonatra, kedves Eric? kérdezte Helmut von Heurten-Mitnit
Mi a következõ lépés? kérdezte Fulmar.
Holnap vagy holnapután Jugoszláviába viszik magukat. Biztosítottak róla, hogy amint Mihaj
Fulmar felhorkant.
Biztosították róla? Kicsoda?
Valaki, aki nagyon közel áll a magyar ellenállás vezetéséhez mondta Von Heurten-Mitnitz
De nem árulja el, hogy kicsoda?
Már elárultam. Batthyány grófnõ.
Fulmar szemöldöke megint felszaladt.
Hamarosan rájön, milyen rendkívüli a grófnõ mondta Von Heurten-Mitnitz. Leg-alábbis é
Tizenöt perccel késõbb, amikor a vonat elindult, a Gestapo-ügynök felhívta a bécsi fõ-nökét
Remélem, minden rendben ment!
Igen, természetesen.
Idõnként egy-két Brigadeführer is felül a vonatra. De nem lehet tudni, hogy mikor, vagy h
Igen, uram.
Egyébként nem kell tõlük annyira seggre esni. Õk is ugyanúgy hugyoznak meg szarnak, mint

(Négy)
Magyarország, Budapest
Keleti pályaudvar
1943. január 31. 11.45
Amikor az Opel Admiral megjelent a Keleti pályaudvar hivatalos személyek számára fenntartot
Elõször is, Opel Admiralokból igen keveset lehetett látni, másodszor pedig ez az autó
típus a hatalom és az erõ jelképének számított. Ezen az Opel Admiralon pedig berlini
CD-s (diplomata) rendszám volt, a matrica helyén pedig, ami a gépjármûadó befizetését igazo
Akárki is állt meg a parkolóban azzal a kocsival, az nagyon fontos ember lehetett.
Már csak egy kérdés maradt megválaszolatlanul: Ki?

Munkához is láttak. Josef Hamm, a rangidõs Gestapo-ügynök elrendelte, hogy a magyar vasúti
állomásról kilépve azt tapasztalta volna, hogy valaki megkarcolta a kocsi oldalát egy kulcc
Mostanában elég sok autó oldalát karcolták meg. Jó néhány magyart sértett a német-magyar sz
jelent meg konkrétan Budapesten, és a nemtetszésüknek apró, bosszantó kellemetlensége-ket o
Aztán Hamm felhívta a német nagykövetség biztonsági fõnökét, és megkérdezte tõle, hogy kié
Valószínûleg Von Heurten-Mitnitz autójáról lesz szó felelte a biztonsági fõnök.
Ez megmagyarázná az SD-fémjelet, és egyébként is a hozzá hasonlók járnak Admirallal.
Ki ez a Von Heurten-Mitnitz?
Helmut von Heurten-Mitnitz felelte a biztonsági fõnök. A nagykövetség elsõ titká-ra.
Hogy lehet neki SD-fémjele?
Úgy, hogy amikor nem csíkos nadrágot visel, akkor az SS-SD-Brigadeführereknek
járó egyenruhája van rajta felelte a biztonsági fõnök. Mondhatjuk úgy is, hogy Von Heur
Mennyi idõbe telne?
Harminc, negyven percbe felelte a biztonsági fõnök.
Egy óra múlva visszahívom mondta Josef Hamm. Köszönöm, Karl.
Amikor Hamm visszahívta Karlt, a biztonsági fõnök közölte vele, hogy az autó nem Von Heurte
Gondolja, hogy a Standartenführer tud róla, hogy Von Heurten-Mitnitz vezeti?
Szerintem, ha lopott lenne, Josef mondta a biztonsági fõnök gúnyosan , valószínûleg sz
fogadnak magánjellegû hívásokat. Az lehet, hogy kölcsönadta Von Heurten-Mitnitznek.
Maga ismeri ezt a Von Heurten-Mitnitzet? Hogy néz ki?
Magas, markáns arca van. Nagyon elegánsan öltözködik. Ha azon töri a fejét, hogy megkérde
Azon töröm a fejem, hogy ha találkozom az új elsõ titkárral, amikor megérkezik, köz-löm v
A biztonsági fõnök felnevetett.
Gyorsan tanulsz, Josef mondta a biztonsági fõnök, és bontotta a vonalat.
Josef Hamm és két embere a peron végénél várakozott, amikor a bécsi vonat megérke-zett. A k
Hamm úgy látta, hogy Helmut von Heurten-Mitnitz valóban adott a megjelenésére. Szürke, szél
Amikor már majdnem a rendõrség ellenõrzõ pontjához értek az egyik peron végén, Hamm megkerü
Heil Hitler! mondta Hamm, és gyorsan, kinyújtott kézzel tisztelgett.
Von Heurten-Mitnitz egy lezser mozdulattal viszonozta a tisztelgést.
Von Heurten-Mitnitz Brigadeführer? kérdezte Hamm.
Igen felelte Von Heurten-Mitnitz, de nem mosolyodott el.
Josef Hamm, Herr Brigadeführer, szolgálatára mondta Hamm.
Az enyém a megtisztelõ feladat, hogy a Gestapo budapesti körzetének vasúti egységeit felü
Mit tehetek magáért, Herr Hamm? kérdezte Von Heurten-Mitnitz szemmel láthatóan bosszúsa
Elõször is szeretném átkísérni az ellenõrzõ ponton mondta Hamm.
Ez a tiszt és ezek az emberek velem vannak mondta Von Heurten-Mitnitz.
A fiatal SS-tiszt hasonlóan lezseren tisztelgett, mint Von Heurten-Mitnitz.
Utat a Brigadeführernek és a kísérõinek! kiáltotta Hamm, ahogy elvezette õket az el-len
Nagyon kedves magától motyogta Von Heurten-Mitnitz. De most már árulja el, hogy mit ó
Herr Brigadeführer kezdett hozzá Hamm , volna szíves legközelebb értesíteni
valamelyik emberemet, ha legközelebb az állomás elõtt kíván parkolni
Ugyan miért tenném? vágott Hamm szavába Von Heurten-Mitnitz.
...és akkor gondoskodnék róla, hogy senki ne tegyen kárt az autójában.
Helmut von Heurten-Mitnitz Hammra nézett. Egy szót sem szólt, csak felvont szemöl-dökkel né
Történt pár sajnálatos incidens, Herr Brigadeführer magyarázta Hamm. Autókat rongált
Von Heurten-Mitnitz úgy tett, mintha azon gondolkodna, amit Hamm mondott neki,
aztán elmosolyodott.
Azt hiszem, már értem mondta Von Heurten-Mitnitz. Meglátta az autómat, vette a fárads
A legnagyobb örömmel tettem, Herr Brigadeführer.
És ha már itt tartunk, tehetne nekem még egy nagy szívességet. Kérem, ne használja az SS-
Meggondolatlanság volt a részemrõl, miniszter úr mondta Hamm. A miniszter úr elnézésé
Ugyan, kedves Hamm. Nem tudhatta.
Esetleg segíthetek még valamiben a miniszter úrnak?
Azt hiszem, nem mondta Von Heurten-Mitnitz egy pillanat hezitálás után, majd kezet nyúj
Ekkor már az Admiral mellett álltak. Hamm kinyitotta mindkét ajtót, és miután apa és lánya
hanyagul, mosolyogva viszonzott, Hamm pedig hátrébb lépett, és figyelte, ahogy az Admiral k
Ha belegondolok gondolta Hamm , egész jól intéztem el a dolgot.
Istenem, amikor megállította magát, azt hittem, elájulok mondta az õsz hajú ember a hát
Az ember nem ájul el, ha megijed, professzor mondta Eric Fulmar. A félelem hatá-sára
Istenem! mondta a fiatal nõ a hátsó ülésen. A hangja merõ undor volt.
Helmut von Heurten-Mitnitz felnevetett.
Tipikus amerikai mondta Von Heurten-Mitnitz.
Hová megyünk? kérdezte Friedrich Dyer professzor.
A Batthyány-kastélyba felelte Von Heurten-Mitnitz. A Szentháromság téren van. Nincs me
És ott mi fog történni? kérdezte Dyer professzor.
Nem tudom, ki hogy van vele jegyezte meg Fulmar , de amint megérkezünk, én
neki esek egy üveg konyaknak.
Nem így értettem! csattant fel Dyer professzor.
Mindent meg fog tudni idõben, professzor felelte Fulmar. Mindent a maga idejé-ben. Mi
Dyer professzor hangosan felsóhajtott, aztán belesüppedt az ülésbe. A lánya dühös pil-lantá
Von Heurten-Mitnitz megállt a Batthyány-kastély jobb oldali kapuja elõtt, és megnyomta az A
Beatrice, Batthyány grófnõ az elõcsarnokban várta õket. Coboly-kabátot viselt, amely majdne
Batthyány grófnõ vagyok mondta kitárt karral. Kérem, fáradjanak be!
Dyer professzor és Gisella kiszállt az autóból, és az épületbe sétált. A grófnõ Eric Fulmar
Maga pedig minden bizonnyal az én drága Eric kuzinom mondta mosolyogva. Örülök, hogy
Fulmar felnevetett.
Hello mondta Fulmar.

Von Heurten-Mitnitz közben megkerülte az autót, és úgy ment a bejárathoz.


Látom, minden rendben ment mondta a grófnõ.
A Gestapo embere személyesen kísért át minket az állomás ellenõrzõ pontján mondta Von H
Úúú mondta a grófnõ. Akkor most biztosan meginna egy italt.
Én biztosan mondta Fulmar.
A grófnõ ismét Fulmarra nézett.
Maga úgy néz ki, mint Manny mondta a grófnõ. Még a hangja is hasonlít. És pont olyan
Fulmar felnevetett.
Reméljük, maga szerencsésebb lesz nála! mondta a grófnõ, és elindult õ is a házba.
Reméljük, hogy itt is van pár gönce, és reméljük, hogy jó is lesz rám! mondta Fulmar.
A grófnõ megint megfordult, és végignézett Fulmaron. Ezúttal már elismerõen.
Maga egy kicsit derekabb Mannynél mondta. De biztosan találunk itt valamit. Gondolom,
Egy Sturmbannführert keresnek, aki úgy néz ki, mint én mondta Fulmar. A határnál volt
Ennyire szoros volt? kérdezte a grófnõ.
Azt hiszem, sikerült elsimítani a dolgot mondta Von Heurten-Mitnitz. Szoros volt, de
A grófnõ elgondolkodott, aztán biccentett.
Mivel nem tudták, hogy hová menjenek, Dyerék egyszerûen megálltak az elõcsarnokban a cseléd
Fulmar azonnal leült egy törékeny kinézetû, aranyozott, XIV. Lajos korabeli fakanapéra, és
A grófnõ gyanakodva nézett rá, de Von Heurten-Mitnitz megérezte, hogy valami nincs rendben.
Valami baja van a lábának? kérdezte.
Ez a rohadt csizma négy számmal kisebb a kelleténél mondta Fulmar. Beáztattam vízbe,
Amikor levette a csizmáját, aztán a zokniját, az ölébe vette a lábát és alaposan szemügyre
A rohadt életbe! mondta Fulmar.
A csizma szabályszerûen lenyúzta a bõrt a lábáról több helyen, és most is szivárgott be-lõl
A grófnõ a kanapéhoz ment, letérdelt, és a kezébe vette Fulmar lábát.
Hogy tudott ilyen lábbal járni? kérdezte a grófnõ.
Hát, kedves kuzin, sok választási lehetõségem nem igazán volt mondta Fulmar.
Be kell áztatni sóoldatba mondta a grófnõ. Más nem segít.
Úgy érti, sós vízbe? kérdezte Fulmar, a grófnõ pedig bólintott.
Na, elõtte viszont kérek egy nagyon nagy pohár konyakot.
Aztán levette a másik zokniját is. Ez a lába az elõzõnél is csúnyább volt. Jobban vérzett,
A grófnõ a bárszekrényhez ment, majd egy nagy, kristály konyakospohárral tért vissza.
Forralok vizet mondta a grófnõ. És elkészítem a sóoldatot.
Aztán meg bepácolod vele a csülkeimet mondta Fulmar szárazon. Örök hála, ked-ves kuzi
Miért szólítja a kuzinjának? kérdezte Dyer professzor. Mert szegrõl-végrõl rokonok vag
A néhai férjem Eric unokatestvére. Vagyis az volt.
A néhai férje? kérdezte a professzor.
A professzornak mindenrõl eszébe jut egy kérdés mondta Fulmar gúnyosan.
A néhai férjem, báró Manfried von Steighofen Oberstleutnant a keleti fronton esett el a s
És maga ezt csinálja? kérdezte a professzor.
Ez az egyik oka annak, hogy ezt csinálom, drága professzorom mondta a grófnõ.
És mi a másik oka? kérdezte Fulmar.
Fontos ez?
Csak kíváncsi vagyok mondta Fulmar. Én a maga helyében a németeknek drukkol-nék.
Ha úgy gondolnám, hogy van esélyük a gyõzelemre, talán azt is tenném felelte a grófnõ t
Beatrice! háborodott fel Von Heurten-Mitnitz.
Nézzen szembe a tényekkel, kedves Helmutom! mondta a grófnõ.
A logikája ott sántít mondta Fulmar , hogy segít az oroszoknak idejönni.
Remélem, hogy maga és Helmut akkor még életben lesznek, és elmondják majd a nép-biztosnak
A grófnõ egy pillanatra elhallgatott, aztán folytatta.
De igazából abban reménykedem, hogy lesz egy ember, olyasvalaki, mint Helmut, aki megkísé
Hú sóhajtott fel Fulmar.
És magát mi motiválta, kedves Eric? kérdezte a grófnõ. Miért teszi azt, amit tesz?
Fulmar elgondolkodott a kérdésen.
Néha én magam sem tudom.
A grófnõ bólintott, aztán Gisella Dyer felé fordult.
Segítene nekem, kérem? kérdezte a grófnõ. Gulyáslevest fõztem, és ha segítene feltála
A forró sós víz és az eleven hús találkozása nem is volt olyan fájdalmas, mint amire Eric F
A gulyásleves rendkívül finom volt, és ezt nem a konyak miatt gondolta Eric, és nem is azér
Von Heurten-Mitnitz megvárta, amíg mindenki megette a levesét, és csak akkor szólalt meg, a
Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha elmondaná nekem, hogy mi történt attól kezdve, hogy be
Röviden úgy tudnám összefoglalni a történteket, hogy ahol csak lehetett, beütött a szar
Mi volt azzal a Gestapo-ügynökkel? Muszáj volt megölnie?
Akkor öltem meg, amikor kinyitotta a bõröndöt, amit a vonaton hagytak nekem mondta Fulm
Von Heurten-Mitnitz bólintott.
És ami Marburgban történt? Azt is muszáj volt megtennie?
Természetesen felelte Fulmar türelmetlenül. Nem szívesem barmolom szét emberek agyvel
Lehetne egy kicsit tapintatosabb mondta a grófnõ.
A mi szakmánkban az nem divat, kuzin mondta Fulmar.
Ez minden? Nincs semmi más, amirõl tudnom kellene? kérdezte von Heurten-Mitnitz.
Fulmar hezitált, és ez egyértelmûen kiült az arcára.
Nos? kérdezte von Heurten-Mitnitz.
Felismert valaki a vonaton mondta Fulmar. Mielõtt Frankfurtba értem volna.
Útban Marburg felé.
Kicsoda?
Fulmar megint hezitált.
A francba is, nem szívesen árulom el magának mondta végül. Nem szeretném, ha kisded já
Tartok tõle, hogy tudnom kell a nevét mondta Von Heurten-Mitnitz.
Kapja be! mondta Fulmar. Azt én döntöm el, hogy mit kell magának tudnia.
A francba!
Von Heurten-Mitnitz arcizmai megfeszültek. Nem volt hozzászokva, hogy így beszélje-nek vele
Valaki, akit még abból az idõbõl ismert, amikor Marburgban élt? kérdezte türelmesen.
De Fulmar nem válaszolt.

Félre ne értse, nem melodrámának szánom, de én akkor is itt leszek, amikor maga már a biz
Mondja meg neki, Eric! mondta a grófnõ. Maga mondta az elõbb, hogy ebben a szakmában
Nem akarom, hogy felhasználja valamire azt a lányt. Vagy az apját.
Ki ismerte fel? kérdezte Von Heurten-Mitnitz kitartóan.
Elizabeth von Handleman-Bitburg felelte Fulmar.
Von Heurten-Mitnitz szemöldöke felszaladt. A grófnõ kérdõn nézett rá.
Von Handleman-Bitburg Generaloberst lánya? kérdezte Von Heurten-Mitnitz. Fulmar bólinto
Valószínûleg nincs jelentõsége a dolognak mondta Von Heurten-Mitnitz. Találko-zott eg
viselkedésében?
Az apja azt mondta neki, hogy láttak engem Marokkóban, amerikai egyenruhában mondta Ful
És mit gondol? Beszélni fog az apjának? kérdezte Von Heurten-Mitnitz.
Nem felelte Fulmar. Semmit nem fog elmondani az apjának.
Szeretném hinni, hogy igaza van mondta von Heurten-Mitnitz.
Csak azért mondom el magának mondta Fulmar , mert nem szeretném, ha azzal próbálná meg
Mit mond el nekem?
Együtt töltöttük az éjszakát mondta Fulmar. Oké? Világos már?
Azt hiszem, igen felelte Von Heurten-Mitnitz.
Ha történik vele valami mondta Fulmar , én
Ne gyerekeskedjen! mondta Von Heurten-Mitnitz.
Már majdnem valami gyerekes dolgot mondtam mondta Fulmar. Mint például azt, hogy viss
Atyaisten! mondta Von Heurten-Mitnitz.
Nem kellett volna beszélnem róla magának mondta Fulmar.
De igen, Eric mondta a grófnõ. Odament Von Heurten-Mitnitzhez, belekarolt, aztán lábujj
Fulmar elõször Von Heurten-Mitnitzre nézett, aztán a grófnõre, aztán felnevetett.
Hát, az eszem megáll! mondta Fulmar. A Vígözvegy teljes életnagyságban.