Rose Woods
Konstantin
Kitaszítottak I.
Regény

Az angyalok azért teremtettek, hogy a halandók segítségére legyenek. Mindig is léteztek, és
mindig is létezni fognak. Közöttünk járnak, számunkra láthatatlanul, végigkísérik életünket, ott
vannak születésünknél, halálunknál, létünk minden egyes percében. Vigyáznak ránk, óvják
lépteinket, és mikor eljön az idő, átkísérnek a túloldalra.
Konstantin elkövette a legnagyobb hibát, melyet őrangyal véthet: halála óráján megóvta a
rábízott emberi lény életét. Ezért pedig a létező legszigorúbb büntetésben részesült: Kitaszítottá
vált. Hogy bűnét jóvátegye, tovább őrzi a halandókat, ám egy nap találkozik a végzetével egy
gyermek személyében.
Kaitleen megismerkedett a halállal és megtudta, hogy annak csodaszép borostyánszeme és
gyönyörű hófehér szárnya van.
A lányt folyamatosan rémképek gyötrik, a múlt és a jövő szörnyű eseményei egyaránt kínozzák.
Mivel képtelen szabadulni a látomásoktól, mindent megtesz annak érdekében, hogy elnyomja
őket.
Angyal és védence sorsa egybefonódik. A múlt démonai feltámadnak, a jelen pedig megtelik
ármánnyal, harccal, bosszúval és szerelemmel.
A Kitaszított angyalok visszatérnek a sorozat első kötetében.

írta: Rose Woods
Berkesné Zombor Anikó
2013.
© Minden jog fenntartva
EPUB ISBN 978-615-5408-40-3
http://www.angyalidemonok.blogspot.com/
Köszönet a korrektúráért Erikának!

Mottó:
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel látom csak a fényt meg;
te viszed súlyát terhem nehezének,
te támogatsz, ha összeroskadok.
Tollam kihullt: szárnyaddal szárnyalok
a te szellemed ragad engem égnek;
tél fagya dermeszt, nyarak heve éget,
s úgy váltok színt, ahogy te akarod.
Szívembe vágyat is csak vágyad olt már,
benned születnek gondolataim,
szavaim lángját lelked tüze szitja;
nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza.
(Michelangelo: Az én szemeim; Rónay György fordítása)

Prológus
Az angyalok azért teremtettek, hogy a halandók segítségére legyenek. Végigkísérik
életünket, ott vannak születésünknél, halálun-knál, létünk minden egyes percében. Vigyáznak ránk,
óvják lépteinket, és mikor eljön az idő, átkísérnek a túloldalra.
Mindig is léteztek, és mindig is létezni fognak. Közöttünk járnak, számunkra láthatatlanul,
és hogy minél jobban végezhessék a dolgukat, mindannyian egy-egy erényt birtokolnak: jóság,
szeretet, tisztaság, hit, bátorság, félelem, alázat, igazságosság, irgalmasság, engedelmesség, türelem,
szegénység, bölcsesség, remény, mértékletesség, szelídség. Mindegyik angyal mást-mást mondhat
magáénak.
De mint minden lény, mely az univerzumban valaha is létezett, ők is saját akarattal
rendelkeznek, és mint ilyenek, birtokában vannak a döntés képességének, a hibázás lehetőségének
is. Olykor pedig megtörténhet, hogy olyan hibát vétenek, amely már megbocsáthatatlan. Akkor
Kitaszítottá válnak, és arra kényszerülnek, hogy örök kívülállókként tengessék tovább létüket.
Két világ közt rekednek. Nem angyalok többé, de nem is emberek.
Nincs helyük fent az égben, és nincs helyük lent a földön sem. A többi angyal számára ők
jelentik a társadalmuk legalját. Az emberek előtt pedig, továbbra is titokban kell tartaniuk kilétüket.
Viszont, ha vállalják a nehézségeket, lehetőségük nyílhat rá, hogy jóvátegyék a hibájukat
azzal, hogy az eszközökben nem válogatva, harcoljanak a gonosz ellen. De ennek ára van, mert,
hogy új fe-ladatukban is sikeresek legyenek, addigi legfőbb erényük, amely idáig segítette, de
immár csak hátráltatná őket, hirtelen semmivé válik. A szeretet angyala képtelen lesz arra, hogy
bárkit is szeressen, a kegyelemé, hogy megbocsásson. A hit angyala elveszíti a bizakodás
képességét, az igazságosságé a tisztánlátásét. Céltudatos, rideg katonák lesznek, megszabadulva az
immár haszontalan érzelmektől, amely addig meghatározta a létüket.

Első fejezet
Britannia, II. század Krisztus után:
– A biztos halálba vezeted az embereket, apám! És mindezt, egy északi fattyú szavára –
érvelt Riocard. Szemmel láthatóan, még mindig nem adta fel annak a lehetőségét, hogy
meggyőzheti apját az igazáról, és hogy eltántorítsa őt egy támadás lehetőségétől a helyőr-ség ellen.
– A rómaiak egyre délebbre húzódnak. Nem bírnak az északi törzsekkel – szajkózta az apja
azt, amit immár egy órája ismételgetett.
Riocard meglepődött az elszántságán, és a héven, amellyel beszélt.
Apja jó ideje nem volt már több, mint egy megtört öregember, most azonban a szeme láttára
fiatalodott legalább tíz évet. Az arca kipirult, a szemében pedig olyan tűz égett, amilyet a fia másfél
évtizede nem látott már izzani. Kihúzta magát, vállát megfeszítette. Nagynak, erősnek,
legyőzhetetlennek tűnt. De Riocard tudta, hogy nincs olyan harcos, akit nem lehetne legyőzni.
– Valóban kivonták a csapataikat Kaledóniából. De ne feledd el, hogy előzőleg elfoglalták
azt. Calgacus és szövetségesei, csúfos vereséget szenvedtek. Ugyan mi változott azóta?
– Lehet, hogy elfoglalták Kaledóniát, de az nem minden. Képtelenek megtartani az
állásaikat, az embereiket pedig egyenként vadásszák le a barbárok. Most kell ütni a vasat, amíg még
forró.
Halálra vannak rémülve. Szellemekről, varázslókról suttognak. A köd-ből előbukkanó,
félelmetes harcosokról, az árnyak közt megbúvó halálról beszélnek. Ha most a testvéreink mellé
állunk, együttes erővel visszaűzhetjük azokat a kutyákat oda, ahonnan jöttek. Takarod-janak innen,
és vigyék csak magukkal azt, amit hoztak. Leromboljuk az építményeiket. Nincs szükségünk sem
rájuk, se az ördöngös tudományukra.
– A testvéreink? – köpte megvetően a szavakat Riocard. – Mióta számítanak a kaledónok a
testvéreinknek? Épp úgy sanyargatnak minket, mint a helytartó emberei. – Igaz, hogy a rómaiak
elviszik a fi-ainkat katonának, csakhogy utána a saját népük ellen harcoljanak.
Adót fizettetnek velünk, elorozzák a jószágunkat, a terményünket, miközben mi éhezünk.
De a vadak sem jobbak. Vagy talán már elfelejtetted, mennyit szenvedtünk mindig is a
portyázásaiktól? Ha nem másért, akkor azért támadnak ránk, mert szerintük a rómaiak kutyái
vagyunk.
– Ez most más helyzet. Össze kell velük fognunk. A királyuk ezért küldte hozzánk a
követeit.
– Egy megállapodás az északiakkal – sóhajtott fáradtan Riocard. – Nem gondoltam volna,
apám, hogy egyszer ez a te szádból fog elhangzani.
Riocard ökölbe szorította az ujjait, tehetetlen dühében, azután viszont, kényszerítette magát,
hogy szép lassan elernyessze az izmait.
Nem akart tiszteletlen lenni az apjával. Mindössze, szerette volna meggyőzni az igazáról, és
mindenáron megakadályozni, hogy megtámadja a helyőrséget.
Apja egy eltűnőben lévő nép fejedelme. Maroknyi embernek parancsolt csak, de az
alattvalói hallgattak rá. Kis létszámú törzs volt az övék, jelentéktelen, de a büszkeségük annál
nagyobb – nem lenne nehéz rávenni őket, hogy letegyék a földműves szerszámokat, és
fegyvert ragadjanak.
Féltette a törzset, mindenekelőtt az apját. Látta, mire képesek a jól képzett római katonák.
Hiába számított Solamh gyakorlott harcosnak a népe körében, egy nyílt támadás során, csak egy
fejszével és karddal csapkodó szánalmas bolond lett volna hozzájuk képest, épp úgy, mint a
követői. Ráadásul, hosszú idő eltelt már azóta, hogy utoljára fegyvert fogtak a kezükbe. Elsősorban
földművesek voltak, nem hódítók. Rövid időn belül lekaszabolják őket, azután pedig csak még több
katona jön, hogy visszaállítsa a felborult rendet, és megbüntesse a lázadozókat.
– Nincs más választásunk, fiam. Azt beszélik, hogy a császár falat emeltet a vadak ellen,
hogy megvédje az elfoglalt területeket a támadásoktól. De mi lesz azokkal, akik a falon kívül

Gyermekkoruktól kezdve ismerték egymást. úgyhogy egyenesen az istálló felé vette az irányt. Riocard cseppet sem lepődött meg az asszony szavain. apám! Raghnall sem tud semmi olyat mondani. Ez az északi teljesen megbolondította. őt is átjárja. milyen nehéz itt a határvidéken – szólt közbe most az anyja is. – És te hiszel neki? – Testvérek vagyunk. Sejtette. Egy pillanatra megállt. Ugyanazok az isteneink. apám. A falujuk közel volt a római helyőrséghez. a bátyád fia. akár ebben a pillanatban a rómaiakra támadni. Némelyikük még a helyi nyelvet is megtanulta a hosszas itt tartózkodás alatt. hogy hagyjam magam meggyőzni. Eilis! – kérte csendesen az anyját az idős ember. és ő őszintén örült. Az egész népünk vesztét okozná. sőt. – És. jól képzett emberek voltak. hosszú léptekkel indult a bátyja felkutatására. Riocard érezte. Épp ezért jött. És én tudom. – A fiúnak csukva van a füle. utánpótlás után kutatva. Amikor kilépett a fagyos éjszakába. Ennek a harcnak nem szabad kirobbannia. Riocard. fivérekkel. – Miért nem a férjednek mondod el az üzenetüket? – Nem hallgatna rám.rekednek? Te is tudod. hogy valaha is esélyük lenne elüldözni őket. hogy harcoljon ellenük. Mind meghalunk. Ez a mi földünk. és az apátok. a rómaiak pedig idejöttek és elfoglalták. békés együttélésre törekedett.mind ott keringett a koponyája falai között. akkor nincs miért tovább beszélnünk. a kaledón követ lázító beszéde. kifejezetten tisztelettudó volt. A folyosón a bátyja feleségével találta szemben magát. hogy kellő időben megérkezik a segítség. mintha a szabadságunkat köszönhetnénk nekik. és az ajtó felé indult. Az apja szavai. A gyermekem. hogy a Caitrionából áradó jeges félelem. kockáztatva az összecsapást apákkal. Elszánt. mint mindig. hogy ennek az északiak cselszövése lesz az oka. hogy megváltoztassuk a jövőt. Régóta tudta. Annak pedig végképp nem látta értelmét. gyakran megfordultak a földdel és kővel körbesáncolt területen. Számtalan alkalommal látta őket gyakorlatozni az erőd falain kívül. amit a földdel és a népével tettek. hol fogja megtalálni. – Nem a rómaiakat féltem – sziszegte összeszorított fogain keresztül. Apáink és az ő apáik mindig is itt éltek egymás mellett. – De jó. mikor felnőve. mint ahogy Riocard is be-szélte már az övéket. amivel rávesztek. ahol az északiakat elszállásolták. Ők vajon miért nem teszik? Miért igyekeznek minket rávenni? – A királyuk azt üzente. és hívd ide Raghnallt! Talán ő több sikerrel jár majd. Úgy érezte. hogy az istenek időnként Caitrionán keresztül szólnak hozzájuk. beszélj az urammal! Talán. Inkább menj. . a sógornője jövendölése. – Beszélned kell Raghnallal. teleszívta tüdejét az éles. mind. Túl közel. szétfeszíti fejét a sok baljós gondolat. Most azonnal megkeresem. Ezt az északiak követe is tudja. telebeszélték a fejét. Riocard gyűlölte a rómaiakat azért. Raghnall feleségül vette a lányt. még nem késő. a dermesztő hideg mellbe vágta és megtörte a lendületét. tiszta levegővel. hogy jössz – nyújtotta felé mindkét kezét. Livius harcedzett. Soha nem kegyetlenkedett a falu lakóival. és úgy tűnt. tapasztalt hadvezérnek tűnt. Összeszokott. – Rendben. – Meglepő erővel ragadta meg a férfi kezét. mikor kiürült az éléskamrájuk. A katonák békésnek hitték a lakókat. Udvaroltak a helyi lányoknak. Nem hitte. – Ne fáradj. Caitriona kecses kezét tördelte. a parancsnokuk. Kérlek. Riocard aggodalmasan vonta össze a szemöldökét. Riocard arca felderült a látványától. Te mégis úgy véded őket. Ő. – Hagyd csak. épp rá várt. Képes lenne. – Mi a baj? – Meglátogattak az istenek. de tisztelte és elismerte a tudásukat. és húzta gömbölyödő hasára. ha ezt nem látod. Solamh-al szemben. Az emberei pedig egyszerűen istenítették. – Az istenek megmutatták nekem a sor-sunkat. Öngyilkosság nyíltan megtámadni a helyőrséget. Hátat fordított a szüleinek. soha nem fog megszületni. nem hallgat ránk. Egyszer sem élt vissza a hatalmával.

csak képzelődött. Csúnyán helybenhagyták. Hiába erőltette az agyát.Most az volt a legfontosabb. Tétovázása másodpercnyi volt csupán. – Pontosan. teljesen ismeretlen volt számára. Az erőlködéstől megfájdult a feje. elhányja magát. hol van és mi történt vele. de legalább már képes volt egyenesen maradni. – Nincs már kivel közölnöd a bátyád halálhírét. mikor fojtott. Még mindig szédült. Már-már azt hitte. hogy leütötték. mit terveznek. Ehhez azonban szükségük lett volna valamire. A feje majd felrobbant. ami eltereli a látogatásról a figyelmet. hogy megláthassa a gazdáját. átmenetileg legalábbis. – A bátyád meghalt – jelentette ki az idegen szenvtelenül. Szőke hajjal keretezett komor arca. hogy közben az apám és az emberei meghalnak. mikor rájött. a római katonák egyenruhájában. és a döbbenet egy pillanatra kiürítette az agyát. Zajt hallott a háta mögül. A ház falának tövében a bátyja. képtelen volt visszaemlékezni arra. ahogy a hangja. ám Riocard népének nyelvén beszélt. – Róma császárát. – A császárt? Mégis. a kaledónok pedig el akarják fogni. Mindenki meghalt. miközben leguggolt mellé. milyen császárt? Riocard értette az idegen szavait. hogy elvonják a rómaiak figyelmét egy másik. Nyugtalanul mocorogni kezdett. – Mi történt veled. a rémület egyre inkább elhatal-masodott rajta. és a szüleimnek is – erősködött tovább. Nekik nem számít. hanem a császárt akarták tőrbe csalni. keserves nyögést hallott az egyik közeli kunyhó mögül. mikor ismét meghallotta a halk nyöszörgést. – Mi történt? – A kaledónok megölték. Fogalma sem volt. sokkal nagyobb szabású tervről. Mikor következő alkalommal kinyitotta a szemét. a fejében azonban mégsem akartak összeállni a dolgok egységes egésszé. Fázott. Épp úgy hitt az asszony jövendöléseiben. de már nem volt ideje megfordulni. mert a fejére szakadt az ég. – Ameddig a légiókat leköti a leverése. összetörve. Egy dolgot értett csak: Raghnall halott. hogy Raghnallt maga mellé állítsa. A látvány letaglózta. Caitriona látomása talán jobb belátásra téríti. – Tőlem kell hallania. mit hord össze a férfi. fogalma sem volt. Alig tett pár lépést. – Miről beszélsz? – A kaledónok nem a helyőrséget akarták megtámadni. – Egy lázadás – értette meg végre. – Magadhoz tértél? A hang az ágya végétől jött. . méghozzá tökéletesen. természetesen. de a rátörő heves szédüléstől és hányingertől visszahanyatlott a kemény ágyra. – Beszélnem kell velük – ült fel ismét. A hang irányába lódult. hogy a férfinak sürgős segítségre van szüksége. Megállt és hallgatózott. és meg kell mondanom Caitrionának. – Figyelmeztetnem kell őket a kaledónok árulására. mint az öccse. ha már az apjukkal nem ment semmire. hogy a férje halott. véresen. – A falud lángokban áll – folytatta rezzenéstelen arccal a férfi. hogy közelebbről is megvizsgálja a sebeit. csak azért akarták rávenni az apátokat a helyőrség elleni támadásra. – Erre nem lesz szükség – válaszolt komoran az idegen. addig ők foglyul ejtik a császárt. a szoba újra forogni kezdett vele. testvér? – suttogta. Csakhogy a bátyám rájött. – Raghnall – ült fel hirtelen. Felemelte a fejét. Úgy érezte. látta-e már valaha ezt a férfit. csakhamar felmérte. mire a Riocard gyomrában tomboló görcsös. Magas férfi volt. Körbe járja Britanniát. erről pedig eszébe jutott. Valakinek segítségre van szüksége. Raghnall feküdt. ismeretlen helyen találta magát. feszítő fájdalom még inkább felerősödött. éppúgy ismeretlen volt számára.

a barátai. hogy erre nem szabad felhívnia Livius figyelmét. Livius cserébe szigorúan megtiltott az embereinek bármilyen rendbontást. Vajon Raghnallt miért nem mentette meg? – merült fel Riocardban a kérdés. és pontosan tudta. Riocard üvöltött. . A hallottak egy kalapács kegyetlenségével és hatékonyságával csaptak le rá. Majd később kifaggatja őt arról. Riocard csodálkozva kapta rá a tekintetét a válasz hallatán. érdes anyag szúrta a bőrét. – Így szereztünk tudomást arról is. – Konstantin kihallgatta a cselszövést. Ő mentett meg – intett fejével az ágy végében ácsorgó alak felé. Békében éltek egymás mellett a helyőrség árnyékában. mint ott. artikulálatlan ordítássá nőve. amit a hódítók iránt éreztek. A falujában egyetlen nő sem lett volna hajlandó ágyába fogadni egy rómait. Azok a lábak hamarosan már a szoba padlóját tapodták. mi jár a fejében. az egész népe halott. a fájdalom valósággal letaglózta. hogy az egész családja. hogy a nő. akiért felelős – legyen az a lánya. azt máshol kellett keresniük. Tökéletesen érezte a szövet kérges érintését a bőrén. mikor épp abban a pillanatban tudta meg. abban a pillanatban. Hogy figyelhetett fel ilyen semmiségre. a durva pokrócra támasztotta. A torka még mindig nem akart engedelmeskedni. de beszélnünk kell. hörgő hangokkal tört a felszínre. de jól hallotta az ismeretlen férfi szenvtelen válaszát. amíg teljesen be nem rekedt. ő pedig azon csodálkozott. vagy bármilyen más rokona –. mit terveztek a kaledónok – folytatta a beszámolót a parancsnok. megtagadva a további működést a borzasztó igénybevétel miatt. a római helyőrség parancsnoka. különben veszteséged másokkal is megismétlődhet. Ha ilyesfajta örömökre vágytak. Livius volt. – Mi történt? Nem nézett fel az újonnan érkezőre. a szerettei. – Elmondtam neki. Akkor zihálva bukott előre. Még ha úrrá is lettek volna a gyűlöleten. hogy vehette ezt észre egyáltalán. az ajtó túloldaláról hallatszó. melybe beleremegett az épület. és ránézni arra. Amíg a hangszálai végképp cserben nem hagyták. Riocardnak óriási erőfeszítésébe került felemelni a fejét. Teljesen tudatában volt a belőle áradó állott. aki megszólította. De elképzelhetetlen volt. milyen hálátlan.Riocard először nem fogta fel a szavak jelentését. miután a bátyáddal végeztek. hogy határozottan közelebb lép az ágyhoz. – Megértem a fájdalmadat. Maga köré fonta a karját. A közönséges. inkább nem tette szóvá kételyeit. de a hangjában a leghalványabb nyoma sem volt szánakozásnak. hogy mi történt. – A kaledónok meg akartak ölni. Egyetlen férfi sem tűrte volna. közeledő léptek hangjának. hogyan lehetsz a legjobb barátom –morogta az orra alatt amaz. A kín valahol mélyen a bensőjében – talán a szívében. hogy az asszonyaik széttegyék a lábukat a rómaiaknak. értetlenül bámult a másikra. Ám. minden ismerőse. A gondolat akaratlan volt. a szeretőmet látogattam meg. – Bár még mindig nem tudom. mintha tudta volna. poros szagnak. – Hogy kerültem ide? – nyögte ki nagy nehezen. mint a saját kényelme. Amint elmúlt az első döbbenet. – Néha komoly fejtörést okoz. ahogy meglátta a férfi arcát. – Rajta már nem tudtam segíteni – felelte Konstantin. a hangja nem volt több rekedt suttogásnál. mi más választásom lett volna – tiltakozott a másik. mit keresett a faluban éjnek idején. mit keresett valójában a falujában. Üres tekintettel. még a faluba is beengedték a katonákat – nem is volt más választásuk. rájött. a testvére. Ám érzékei még soha nem voltak olyan élesek. Konstantin! Milyen átkozottul szívtelen alak vagy! – Nem látom be. – Jupiterre. talán a lelkében – született. összeszűrje a levet az ellenséggel. de nem tudott ellene tenni. akkor is tartottak volna a családjuk haragjától. – Mondtam már. amelyek egyre erősödtek. majd Riocard hallotta. és a homlokát az ágyra. de mikor látta szigorúan összepréselt száját és figyelmeztető pillantását. és gurgulázó.

előre hajtott fejjel. kék szeme ön-bizalommal és kíváncsisággal telve tekintett a kegyetlen világba. véres holttestek hevertek. ami idáig a szék támlájához rögzítette az asszonyt – markolata megakadhatott a fában. – A kaledónok még mindig a faludat fosztogatják. Néhány évvel még nála is kevesebbet számlálhatott. mikor a döbbent Riocard mellé lépett. Még meleg volt. de válasz nélkül hagyta a megjegyzést. Livius figyelmesen nézte. borotvált. csakhogy megmeneküljenek. mi foglalkoztatja. Riocard összeszorította a fogát. mindenkit lemészároltak. hogy az ölében ringassa viselős sógornője holttestét. Riocard állta a tekintetét. Megfogta a nyelét. eláztatva saját vérétől. Felmerült benne. megint csak ráhibázva. mintha utolsó erejével még megpróbálta volna őt elérni. akiket az apja a testvérüknek nevezett. Úgy halt meg. – Talán szüksége van rá. Hallott a katonáktól a hőstetteiről és nemes jelleméről. . fakókék szemeit. Riocard észrevette a kést. a harcban mégis veteránnak számított. – Az én népem nem hódol be senkinek. ha maradnál. A kaledónok. Azután meglátta Caitrionát. Eilisnek mindig is a családja volt az első. Riocard szíve nagyot dobbant örömében. Raghnall még ott feküdt. – Én is megyek – ugrott talpra Riocard. Egy vércsepp csordult ki a szája szélén. A bátyja felesége egy széken ült. hogy az arcába nézhessen. az átéltektől kábultan emelte fel a kezét. Nem messze tőle az anyja feküdt. élettelen testére. nem mondta-e ki hangosan a szavakat. tehetetlen test a karjába dőlt. Hitetlenkedve. nem erről van szó. milyen fiatal a parancsnok. mert végre elmúlt a szédülés. Riocard úgy gondolta. hogy néhányan behódolnak nekik. mint egy zsák. amelyről tudomást sem vett addig. az állán. lezárta semmibe meredő. de csak arra volt képes. Amerre csak nézett. a mellkasán borzalmas seb éktelenkedett. Halk utasításokat kezdett osztogatni arra vonatkozóan. mindent felégettek. míg gazdája meg nem szólalt. és indult el lefelé. Riocard letérdelt mellé. majd vetett egy utolsó pillantást a testvére meggyötört. Legalábbis elsőre úgy látszott. óvatosan húzta ki. ezen még a halál sem változtathatott. – Jobb lenne. Egyik keze a hasán ejtett seben pihent. Mindannyian megdermedtek. mintha attól félne. Számtalan seb volt a testén. Hálás volt az isteneknek azért. hogy a mozdulat fájdalmat okoz Caitrionának. ami addig kínozta. Az arca sima volt. ami a faluban fogadta. hogy kiűzzük onnan őket. hogy a saját szemével lássa – vitatkozott helyette Konstantin. Soha! Riocard hangjára Livius felkapta a fejét. Ismét üvölteni szeretett volna fájdalmában. melyeknek sarkában még mindig egy-egy apró. kristály-könnycsepp remegett. Él! Ahogy azonban letérdelt elé. számos háborúban részt vett már. és a házuk felé indult. – Csend! – Konstantin parancsa kettévágta Livius vezényszavait. ahogy élt: büszkén. A fiatal férfiak mintha teljesen eltűntek volna. Másképp hogy találhatta ki? – Most megyek – vonta ismét magára a figyelmét Livius. Először a szüleire talált rá. egy másik életben talán barátok lehettek volna.Riocard egy pillanatig komolyan elgon-dolkodott azon. – Megtalálták a férfiakat a falu mögött. A fe-jét bezúzták. – Rendben – döntött végül a parancsnok. rájött. ahol leütötték. Apja rögtön az ajtóban feküdt. – De maradj végig Konstantin mellett! Képtelen volt felkészülni a látványra. a szeretteiért küzdve. a másik viszont a férje felé nyúlt. Mintha csak egy gyermeket akart volna megnyugtatni egy rossz álom után. A látvány minden képzeletet felülmúló volt. hogy a katonák vigyék vissza a holttesteket a faluba. megcsonkított. Mikor a vállához ért. Gyermekek. De szavamat adom. Egy kéz nehezedett a vállára. – Talán abban bíztak. A kunyhóhoz sétált. öregek. nők. Bár nem volt még öreg. az apró. – Egyenként végezték ki őket – morogta Livius dühösen. a férfi félrehajtott fejjel hallgatózott. véres karddal a kezében.

futó lábak zaja hallatszott. A kör Riocard körül egyre tágult. hogy nem egy rómaival került szembe. újra és újra. halk pendülés. Folytatni akarta az öldöklést. Mikor Riocard talált egy apró rést. a katonák pedig fegyelmezetten álltak egymás mellett. római. Az általuk bezárt kör tökéletes volt. hogy az utolsó pillanatban. A katonák keményen állták a sarat. – Jó lesz a kard is – nyúlt gúnyosan mosolyogva a fegyver után. áthatolhatatlan falat és tetőt alkotva a pajzsok segítségével. A nyílvesszők úgy kopogtak rajtuk. rúgott és vágott. Gyilkolni akart. és tanulj! – Te meg maradj életben! – bólintott amaz. Pedig ő harcolni akart. mintha sértőnek. az apja sebeit. A pajzsok pontosan illeszkedtek egymáshoz. Egyetlen kaledón sem jutott át a vonalon. Látni akarta a fájdalmat és az elmúlás bizonyosságát az arcukon. A csendet. ahogy mind egy szálig megbűnhődnek a keze által. csak a mellette álló zihálását. mint a jégeső. A vér spriccelve áramlott ki az ereiből. fegyverüket lóbáló kaledón harcosok egész sorát látta előbukkanni a sötétségből. Bármennyi ellenfelét ölte is meg. festett ar-cokat. mikor rájött. Minden egyes csapás előtt újra látta a szeretteit. – Íjak! Pajzsokat fel! – rendelkezett Livius. az emberek mégis szó nélkül engedelmeskedtek. kísérteties. hogy keressek neked egy lándzsát. a bátyja összetört testét. gondolkodás nélkül. és megpördült. ahogy otthagyta a házban. mielőtt végleg kihunyt szemükben a fény. várakozással teli feszültséget. Látta Caitriona gömbölyödő hasát.Riocard követte a példáját. – Te mellettünk maradsz! Tudsz ezzel bánni? – nyomott egy kardot a kezébe. a szeretteit már semmi . Tompa puffanás jelezte. – Briton vagyok – jelentette ki büszkén. immár szabad volt az út. Riocard kihasználta a döbbenetét. amit szorosan egymáshoz feszülő válluk és a karjukban tartott pajzsuk alkotott. egy végzetes szúrással megtörje a felé rohanó ellenfél lendületét. fehér kezével. jobban érzi majd magát. Sőt! Csak még tovább tüzelte minden egyes győzelem. érezte a belőlük áradó. először megzavarodott. – Gyerünk emberek! Ne kíméljük őket! Livius szavára az addigi védekezés ádáz ellentámadásba fordult. Az idő csakhamar elveszítette jelentőségét. Az első barbár utat tört magának hozzá. – Vigyázz! – kiáltott rá Konstantin. A kaledónok rémisztő csatakiáltásai összekeveredtek Livius fülsiketítő hangon ordított parancsaival. A sorfal felbomlott. Riocard még mindig harcra készen nézett körül. ahogy a rómaiak visszaszorították a kaledónokat. épp időben ahhoz. a hideg földre fektetve. surrogó hang törte meg. de ő semmit nem hallott. Ütött. és a kardot egyenesen a férfi torkába döfte. és kinézett a sorfal mögül. majd egyre több és több koppanás követte. meleg áradattal borítva be az ő arcát és kezét is. mintha a saját testével akarná megóvni. sem a veszteség miatti fájdalmát. Egy idő után azonban elfogyott az ellenség. ami körülvette őket. az anyja halott szemét. Mindenfelől kiáltás. akik felelősek voltak a családja és a népe haláláért. Kirántotta a kardot az ellenfeléből. ha bosszút áll. – Ne mozduljatok! Tartsátok a kört! Riocard hallotta a körülötte álló férfiak kapkodó lélegzetvételét. bosszúvágytól hajtva. Újra érezni akarta. vagy egy fejszét. A sötétben csakhamar borzalmas kavarodás tört ki. Elégtételre vágyott. Nincs idő rá. Úgy tűnt. – Csak figyelj jól. miközben egyik embert a másik után ölte meg. Élvezni akarta. Abban reménykedett. olyan hangsúllyal. Konstantin Livius elé lépett. hogy az első barbár elérte a sorfalat. – Rendeződjetek körbe! Továbbra sem lehetett hallani semmi aggasztót. hogy a másik férfinak eszébe jutott kételkedni. ugyanakkor merő őrültségnek tartaná. – Épp ezért kérdezem. az egymáshoz csattanó acél csörömpölésével és az ele-settek halálhörgésével. Riocard zihálva fordult körbe. De nem így volt. rajta vékony. amely cseppet sem csökkent. a csatateret alig világították meg a falut körbevevő sáncon égő tüzek. ahogy a kardja kiontja azok vérét. Látszólag áthatolhatatlan. Megbosszulni a családja halálát. mire a férfiak egy emberként mozdultak. Ellentmondást nem tűrően szólt rá Riocardra. Az öldöklés cseppet sem enyhítette sem a bosszúvágyát.

Vajon mit javasolhat neki ez a római? – Nemsokára visszamegyek a hazámba. hogy a lelkük végre a megfelelő helyre juthasson. hogy mindenkit legyilkoltak. Livius hangjában nyoma sem volt gúnynak vagy fölényességnek. Ó. testvér ellen fordul? És ezért ti. Ő soha nem értett egyet azzal. egy fél mosollyal folytatta. – Mikor Riocard hitetlenkedve nézett rá. – Rabszolga? Erről szó sincs. hogy én Rómába menjek… – Van jobb ötleted? Nincs hová menned. amikre egyáltalán nem adtál okot. – Nekem van egy ötletem. ne haragudj! A tehetetlenség olyan vádak kimondására késztet. – Miért? Te talán másképp gondolod? Melletted voltam. – Barát? – Riocard hangja metsző volt a gúnytól. de előtte eltöltök egy kis időt otthon. barátom. véres markára meredt. Azóta is minden nap látom a fájdalmad. amire vágysz. készen arra. Az apám jó ember. Gyűlölte. Látta a gyanakvó tekinteteket. – Gyere. hogy egy fedél alatt kell aludniuk egy britonnal. még sok dolgunk van – ismerte fel Livius hangját. – Hallottam már azokról az emberekről.nem hozhatta vissza. hogy olyanok között legyen. akik elmentek. De az. és az egykori falu romjait bámulta. – Tudom. – A bosszú ideje most lejárt. a kaledónok. joga van ott lenni az erődben. ahol testvér. hallotta a háta mögött elsuttogott véleményeket. a katonák sincsenek elragadtatva attól. – Fogalmam sincs. mint közös ellenségeik. Tudta. – Csodálkozva nézett fel Liviushangjára. ő pedig üres. Megfeszültek az izmai. igen. aki fontos volt a számodra. hogy többé már nincs sem családja. A rómaiak idomított kutyái. Csak miután mindennel végzett. Nem volt más választása. majd megadni a holtaknak a végtisztességet. rómaiak vagytok felelősek! – Előtte talán béke volt a tieid között? Riocard szava elakadt. A családom gladiátor viadalokat rendez. amit előtte ő maga is felhánytorgatott az apja érvelésére válaszolva. és amelyet a harctól hiába vársz. Nem leszek önként a rabszolgád. mikor rájött. hogy a hadvezérnek igaza van. hogy harcolsz. Született tehetség vagy. Az apámnál csakis szabad gladiátorok harcolnak. és Riocard tudta. amit a császár elrendelt. hogy embereket arra kényszerítsenek. és figyelem. hogy igaza van. – Gladiátor? – Riocard dühösen viszonozta Livius értetlen pillantását. Riocard szokás szerint a helyőrséget körbevevő cölöpfal tetején állt. nincs már kin megtorolnod a sérelmedet. mint próbálod összeszedni magad és megtalálni a helyed. . sokat köszönhetek neked. mások szórakoztatása érdekében a túlélésükért harcoljanak. A kard koppanva ért földet. Egy kéz nehezedett a vállára. akiket egykoron az ellenségének tekintett. Add meg a halottjaidnak a végtisztességet! Talán az elhozza a megnyugvást. hogy kiontsák a vérem egy körbekerített mészárszékben. aki számukra semmivel sem volt kevésbé barbár. Mint ahogy a britonok sem mind nemes lelkű. miközben ezrek üdvözlik tombolva a halálom. – Félreértesz. – Igazad van. Gyere velem! Rómába. – Az én hazámban sem mindenki olyan megátalkodott. De Livius úgy gondolta. hogy lehetne bárhol is helyem ebben a fejetetejére állt világban. Én pedig más feladatot kapok. akik az ő szórakoztatásukra ölik egymást. Livius pontosan arra tapintott rá. Egyszerűen csak tényt közölt. akkor fogta fel igazán. barátom. hogy bárkit megsebezzen. sem otthona. hogy meghall-jon minden egyes szót. Gondoskodnia kellett azok testéről. akik a családját lemészárolták. – Mihez kezdesz most? – állt meg mellette Livius néhány nappal később. mikor megtudtad. – Ugyan. Új parancsnok érkezik. Néhány hónap múlva nem akadna ellenfeled. Segítettem neked bosszút állni. De akkor sem leszek a családod rabszolgája. Láttam. szeplőtlen harcosok. ő fogja majd felügyelni a fal építését. Az elmúlt napokat az erődítményen belül töltötte. és ezt senki sem vonhatta kétségbe. de végül mégsem söpörte le magáról. aki csúfot űz belőle. Ám attól még nem szemlélték kevesebb ellenszenvvel Riocard arcát. még ha minden porcikája berzenkedett is ellene. Arra azért ügyeltek.

– Igen – hagyta helyben Livius. – Kicsit ijesztő. hogy a hadvezér valójában mennyire fiatal.– Ezt elhiszem. most pedig már nélkülözhetetlen. De az az igazság. hogy a mi oldalunkon áll. Egyszer csak itt volt. akkor nem kell attól tartanom. Csak morog valami udvariatlanságot. – Fura alak – intett fejével Riocard arra. Lehet az egy erőszakos apa. Szeretem azt hinni. úgy tűnt. a szegénység kilátástalansága vagy a törvény. a hangyabolyként nyüzsgő tömeg között. Megnyugtatta. mikor és honnan jött. nem is kevesen. van valami titkolnivalója. ahol a férfi a tűz meggyújtásával foglalatoskodott. – Nos. hányszor mentette meg a bőrömet. de nem mond semmi értelmeset. – Az emberek szeretik azt gondolni. mind ló. – Megbízol benne? – Még az életem is rábíznám. nincs okom piszkálni a múltját. mintsem az ellenségének. Hajlíthatatlan és elnyűhetetlen. – Hidd el. sem zsúfoltság. Róma olyan volt. A panorámát . Úgy tűnt. Egyetértett Liviusszal. – Tudod – folytatta elgondolkodva Livius –. Némán követte. Tágas terekhez szokott megzabolázhatatlan szelleme bezárva érezte magát. kialvatlan arcába. hogy inkább a barátjának nevezheti. Egyedül Konstantinon nem látszott fáradtságnak még csak a leghalványabb nyoma sem. amerre a szem ellátott. ahogyan az öcsémnél is. hogy került a csapatomba. ha megkérdezik tőle. mintha feszélyezné. és ahogy visszatükrözte a narancssárga lángnyelveket. hogy a katonák mind tisztességesek és feddhetetlen jelleműek. mit mondasz? Velem jössz? Csak Konstantin kísérte el őket. ő egyszerűen elválaszthatatlan Liviustól. Konstantin az utóbbi csoportba tartozik. én is jobban érzem magam. mint a hadvezér árnyéka. mind lovasa számára. ami indokolhatta a titkolózást. mintha zavarba jött volna. Valami a múltjában. Senki nem emlékszik rá. ő pedig nem hajlandó beszélni róla. soha többé nem fog tudni nyeregbe ülni. Úgy tűnt. mintha maga a tekintete is szikrákat szórna. Úgy tűnt. akik menekülnek valami elől. valami törvénytelen? Livius humortalanul felnevetett. hogyhogy nem tudja senki. mikor este megálltak és tábort vertek. ami ugyancsak furcsa volt egy ilyen harcedzett katonától. De amíg az irányításom alatt nem tesz semmi tisztességtelent. mikor maguk mögött hagyták a zajt. mindig két lépéssel mögöttük ügetett óriási fekete lován. egy ritkábban lakott részen állt. Azt hiszem. ahogy Livius pillantása elidőzik Konstantin arcán. mivel a fia is az. Ha ő védi a hátamat. hogy nem mindenki a dicsőség miatt jön a hadseregbe. Érkeznek olyanok. fogalmam sincs. ugye? – Szó sincs róla. a férfi vasból van. Riocard bólintott. Meg sem tudnám számolni. Rengeteg dolog lehetett a másik férfi életében. – Most csak viccelsz. Livius családjának háza. lehagyhatatlanul. és megdörzsölte számtalan ráncba gyűrődött homlokát. hogy nálam sem fogtak nagyon mellé – kényszeredetten felnevetett. Az út Rómáig hosszú volt és kimerítő. a húgom esetében a szüleink valóban mestermunkát végeztek. A tér tágas volt. Riocard figyelte. – De. amelyet rajta kívül senki nem tudott megzabolázni. Róma hét dombjának egyikén. Riocard úgy érezte. Itt nem volt sem lárma. amilyet Riocard még soha életében nem látott. – Na. miközben áthaladtak az épületek összezsúfolódott rengetegén. hogy álszerényen tiltakozni kezdjen. de attól sokkal egyenesebb jellem volt. de így van. honnan jött? – Fogalmam sincs. Riocard hitetlenkedve pillantott Livius borostás. amit nem akar mások orrára kötni. hogy csúnya meglepetés ér. ezt pedig nekik nem feltétlenül kellett tudniuk. A férfi borostyánszínű szeme elgondolkodva meredt a frissen gyújtott tűzbe. Úgy hiszem. Olyan volt. Megkönnyebbült. – Úgy érted. a bűzt és a lökdösődő embereket. hogy elfogadta Riocard véleményét. Konstantin valóban félelmetes volt. Soha nem beszélt. Livius meglepetten pislogott a kijelentés hallatán. Most látszott csak igazán.

bebújt a takarók alá. – Tudom. Livius nem érdemelte meg. Viszont van még számtalan dolog itt a környéken. hogy Konstantin is közvetlenül a nyomában van. Óriási volt a zaj. meglapogatni a hátát. hogy megtaláld a nyugalmad. Ráfagyott az ember hajára. ami a völgyet fedte. ahol született. Arrébb oldalgott. Nem volt idő tovább beszélni. mert megérkeztek a villa elé. figyelemfelkeltően magasodott föléjük. Riocard valahogy nem érezte helyénvalónak. alattuk a völgyben párafelhő. nem érezte még magát ennél elveszettebbnek. Átölelte Livius derekát. mivel érdemelte ki ezt a jóindulatot. én melletted állok ezután is. Egy idősebb asszony szaladt ki a szélesre tárt kapun. de ennél szebbet soha nem láttam. de igyekezett úrrá lenni rajta. – Hát itt vagy végre – zokogta az anyja. mindenki egyszerre beszélt. – Anyám! – ugrott le a lóról a hadvezér. A ködöt ő is nagyon jól ismerte. úgy simogatta az arcát. Riocard torka elszorult a szavak hallatán. Irigy volt. ahogy mindenki kiözönlik a házból Livius érkezésére. Figyelte. végigsimítani a karját. Az a pára viszont. illatos. – Nagyon szép az otthonod – nyögte ki rekedten. – Nagyon sok helyen jártam már életemben. – Tényleg itt vagy. ahogy látta a másik férfi őszinte örömét. Minden zöld volt. nem pótolhatja semmi és senki sem. édes habja. kérdezősködött. – És mert jobbat ér-demelsz annál. Meghatotta a másik férfi törődése. amit kaptál. imitt-amott Riocard számára ismeretlen terméseket növelő. amikor már kicsit otthonosabban érzed magad nálunk. nevetett. ami lenyűgözően. mind egyszerre akarták megérinteni a férfit. hogy jól érezzem magam? Livius meglepett pislogással viszonozta a kérdést. hogy a látása becsapja. mint neki. és egészen a csontjáig hatolt. ami képes volt hidegebbé tenni még a legnagyobb zi-mankót is. – Az istállóba kell vinnem a lovakat. az ég valószínűtlenül kék. de hidd el. majd odadobta a saját lova kötőfékét is az elégedetlenül morgolódó férfinak. alacsony cserjék állták tekintete útját. és körbeforgott vele. miközben vékony karjait Livius felé nyújtotta. Némi tétovázás után Riocard is követte őket. honvággyal töltötte el. Riocard halványan elmosolyodott Livius büszkesége láttán. A kapun belépve azonban megtorpant.gondozott kertek törték meg. úgy nézett ki. hogy az otthona eszébe jutott. mintha attól tartana. hogy önző módon féltékeny legyen rá. A hideg után nem bánkódott. hogy közelebb menjen hozzájuk és megzavarja ezt a bensőséges pillanatot. hogy már soha többé nem mehet oda vissza. és fogalma sem volt. Éjszaka beszivárgott az ajtók résein. mint a frissen fejt tej meleg. Otthon volt benne része eleget. amiért szerencsésebben alakult az élete. mert ott minden megsemmisült. ahol felnőtt és a családját. hogy végre láthatja a házat. Méghozzá abban a fajtájában. Riocard azon kapta magát. – Mert így helyes – felelte magától értetődően. mindenki meghalt – a fájdalom kis híján szétszaggatta a bensőjét. amivel jó házigazdához mérten igyekezett fogadni újdonsült vendégét. – Igen – vigyorgott jókedvűen Livius. Az alattomos volt és gyilkos. – Miért foglalkozol ennyit azzal. – Menj már arrébb! – mordult fel Konstantin ingerülten. Gyönyörűségesen fehér volt. sőt még a szempillájára is. Riocard szíve összefacsarodott. Hányszor álmodtam erről. – Meglátod. Amikor pedig tudatosult benne. Nevetett és sírt egyszerre. de mozdulni sem tudok tőled. jól fogod itt érezni magad – komolyodott el a barátja. és magával húzta. csakhogy elterelje a figyelmét a bánatáról. Elállod az utat. amit elveszítettél. . hogy szájtátva bámulja az impozáns kőépületet. Mindent megteszek. de az. hallotta. A ház népe – családtagok és szolgálók egyaránt –. amit szeretnék neked megmutatni. Mióta az eszét tudta. szinte bele lehetett harapni. A sóvárgás elviselhetetlenül erős volt. be az udvarra. felkapta az asszonyt.

Szeme sarkából mozgásra lett figyelmes. Mikor arra fordult, fili-grán alakot látott meg az
árnyékban, a ház bejáratától nem messze.
Erőltette a szemét, hogy ki tudja venni, ki áll ott. Maga sem tudta, miért volt ez olyan fontos
számára. Kíváncsiság? Megérzés? Végzet?
Egyetlen, végtelennek tűnő pillanat múlva, kilépett a fénybe a leggyönyörűbb nő, akit
életében látott. Vékony volt, aprócska, törékeny, mint egy virág. A bőre tejfehér, a haja szőke,
művészi csigákba elrendezve a feje tetején. Finom kis kezét a mellkasára szorította, miközben
valószínűtlenül kék szemét le sem vette Liviusról. Gyönyörűen ívelt szája széles mosolyra húzódott,
Riocard pedig abban a pillanatban beleszeretett, holott még azt sem tudta, ki ő.

Második fejezet
A jelen:
Konstantin képtelen volt levenni a szemét a vöröshajú lányról.
Több mint két órája lépett be a klubba, és a tomboló tinédzserek között úgy érezte,
iszonyatosan öreg – ami persze igaz is volt, hisz már elmúlt kétezer éves. Mi volt ehhez képest a
klub vendégeinek tizennyolc éves átlagéletkora? Most pedig, ahogy meglátta őt, legalább még ötven
évet öregedett. De Kaitleen mindig is ezt váltotta ki belőle. Ha képes lett volna arra, hogy
megőszüljön, mostanra már biztosan hófehér lenne a haja. Az a tizenöt év, mióta a lányt ismerte,
felért legalább százötven, keserves kínok, és megpróbáltatások között eltelt esztendővel.
Jól láthatóan, most is részeg volt. Mint újabban minden hétvégén.
Lényegesen többet ivott a kelleténél, már nem lehetett bájosan sza-lonspiccesnek nevezni.
Azon a határon legalább egy órával és néhány martinival korábban túljutott. Arcán mámoros
kifejezés ült, aminek legalább akkora köze lehetett az elfogyasztott alkoholmennyiséghez, mint a
két sráchoz, akik közrefogták és felváltva szórakoztatták.
Konstantin magában szitkozódott. Kaitleen szokás szerint túllőtt a célon. Egy pillanatra
komolyan megfordult a fejében, hogy hátat fordít neki és otthagyja. De ez, mindössze egyetlen
másodpercig tartott. Helyette nagy léptekkel indult a díszes társaság felé.
– Mi a fenét csinálsz? – jelent meg mellette Magnus, a barátja. A sötétben, a stroboszkóp
folyton felvillanó, majd kialvó, szemkápráztató fénye mellett, nem tűnt fel senkinek sem, hogy a
férfi a semmiből öltött testet. Szó szerint.
– Igyekszem megmenteni saját magától – válaszolta Konstantin, a rá jellemző nyugalommal.
Sebhelyes arca meg sem rezdült, ahogy lerázta a vállára nehezedő kezet, és tett még két lépést.
Magnus nem hagyta annyiban a dolgot.
– Miért nem hagyod már békén azt a lányt? Nem akarja, hogy megmentsd. Még csak nem is
tudja, hogy szándékodban áll megtenni. De ha tudná is…
– Nem számít, ő mit akar. Nem fogom hagyni, hogy kárt tegyen magában.
– Kárt tegyen magában? Nézz rá! Úgy néz ki, mint aki szenved?
Konstantin eleget tett a felszólításnak. Nem. Kaitleen egyáltalán nem úgy festett, mintha
valami gyötörte volna. Inkább úgy tűnt, nagyon is boldog.
– Az isten verje meg! – morogta az orra alatt. Kitaszított létének egyik legjobb velejárója
volt, hogy káromkodhatott. Vagy legalábbis, immár senkit nem érdekelt, hogy megteszi-e, vagy
sem. Legkevésbé őt, magát.
Mindegy – határozta el végül. Akár akarja Kaitleen, akár nem, akkor sem fogja hagyni, hogy
újabb ostobaságot kövessen el, és ezen az sem változtat, mi a véleménye az egészről Magnusnak.

Ám a barátja folytatta:
– Mit akarsz tulajdonképp? Miért követed ilyen mániákusan? Soha nem fedheted fel magad
előtte. Szerinted, mit szólna hozzá, ha rájönne, ki vagy? Mit mondana, ha tudná, megölted a
bátyját?
Konstantin hátrahőkölt, mintha az orrába öklöztek volna. Magnus nagyon jól értett a
kellemetlen kérdések feltevéséhez. Mindig tudta, mivel okozhatja a legnagyobb fájdalmat, mi az,
amit a legkevésbé szeretne hallani. Tudta, és nem félt firtatni. Most is tökéletesen fején találta a
szöget.
Soha nem hozhatja vissza a lány bátyját, és igazából akkor sem tette volna ezt meg, ha a
hatalmában áll. Christopher Nightland nagyon is megérdemelte a halált, és neki az volt a feladata,
hogy megszabadítsa tőle az emberiséget.
Kaitleen viszont, csak a testvérét látta a férfiban, nem a gonosztevőt. A mögötte felsorakozó
valóságos hadseregről fogalma sem volt, mint ahogy arról sem, mire használta Christopher a
hatalmát.
Akkor éjjel, a lány elveszítette a bátyját. Az egyetlen családtagját, aki gondoskodhatott róla.
Volt ugyan még egy húga is, Taylor, ő viszont alig kétéves volt akkor. A szüleik, nem sokkal
Taylor születése után, meghaltak, és onnantól Christopher vigyázott a két kislányra.
Meg kellett hagyni, hogy bármekkora szemétláda volt is, a húgainak megfelelően gondját
viselte. Hatalmas csapás lehetett Kaitleennek az elvesztése. Konstantinnak pedig kétsége sem volt
afelől, hogyan érezne iránta a lány, ha megtudná, hogy ezt neki köszönheti. Ám esze ágában sem
volt elmondani. Egyszerűen csak biztonságban akarta tudni őt.
Cseppet sem tetszett neki Kaitleen önpusztító hajlama, viszont nem tehetett ellene semmit.
A legtöbb, amit megengedhetett magának, hogy épségben hazajuttatja a lányt. Mint ahogy máskor
is tett róla, hogy baj nélkül ágyba kerüljön, mikor sokat ivott.
Tizenöt éve nem telt el úgy nap, hogy ne vetett volna egy pillantást Kaitleenre. Mindegy
volt, a világ melyik végén tartózkodott éppen, vagy milyen feladattal bízták meg, mindig szakított
néhány percet arra, hogy meggyőződjön róla, jól van-e, és segítsen neki, ha bajba került. Soha nem
fedte fel magát előtte, de mindig ott volt, mikor szüksége volt rá, és nem állt szándékában ezen
változtatni. Úgy hitte, ez a legkevesebb, amit megtehet, ha már az egyetlen személy, aki
gondoskodhatott volna róla, az ő keze által pusztult el.
Magnus tett egy utolsó próbát:
– Légy eszednél Konstantin! Nem szerethetünk bele egy halandóba. Nem szabad!
– Beleszeretni? – fordult felé mosolyogva a férfi. De még a félhomályban is jól látszott,
hogy a mosoly nem a vidámságból fakad.
Hideg volt és öröm nélküli, inkább illett rá a vicsorgás elnevezés. – Testvérem, te elfelejted,
kivel beszélsz. Vagy már nem emlékszel rá, milyen erényt birtokoltam a Kitaszítottá válás
pillanatában? A szeretetét. A szeretet erényét veszítettem el azon a napon. Neked kell magyaráznom, mit jelent ez? Tudod jól, hogy képtelen vagyok szeretni. Tehát, megnyugodhatsz. Nem
fenyeget az a veszély, hogy beleszeretek bárkibe is.
A másik halk szitkozódásával mit sem törődve, óriási léptekkel indult ismét a kis társaság
felé. Elcsípett egy épp arra haladó pincérnőt, és a füléhez hajolva utasításokat adott neki, miközben
a szemét egyetlen pillanatra sem vette le Kaitleenről. A nő először a markába csúsztatott tekintélyes
összegre, majd a részeg lányra nézett, lassan bólintott és elsietett.
Konstantin figyelte, ahogy nemsokára visszatér két óriási termetű biztonsági őrrel, akik sem
a lány, sem az udvarlói tiltakozásával nem törődve, kikísérték Kaitleent a klubból. Követte őket.
Lassan, mert nem akart feltűnést kelteni. Nem volt olyan óvatlan, mint Magnus, aki szívesebben
használta közlekedésre azt a képességét, hogy bárhol testet ölthetett – vagy épp köddé válhatott, ha
úgy hozta a sors –, mint a lábát. Kis időbe beletelt, mire átverekedte magát a bódultan imbolygó,
kifulladt, vidám fiatalok tömegén, ezért már csak a taxi hátsó lámpáit látta, amit a pincérnő hívott a
lánynak, pont annak megfelelően, ahogy Konstantin a lelkére kötötte. De tudta, hogy Kaitleen az
autóban ül, és ettől megnyugodott. Most már nem eshet baja.
Megfordult, lassan a diszkó mellett húzódó, sötét mellékutca felé indult. Onnan

könnyűszerrel eltűnhetett, senki nem látta volna meg. Az éles, csikorgó hang hallatán azonban,
hátranézett. Nem értette, miért állt meg a sofőr, egészen addig, amíg ki nem vágódott a hátsó ajtó.
Kaitleen valósággal kiesett rajta, a legközelebbi kuka mögé botladozott, és jól hallhatóan
öklendezni kezdett. A taxi motorja felzúgott, hamarosan már csak hűlt helyét lehetett látni. A
vezetője elhajtott, faképnél hagyva a lányt. Úgy tűnt, még az előre ki-fizetett viteldíj sem tudta
megakadályozni abban, hogy ott hagyjon egy védtelen, részeg nőt. Konstantin egyszerűen nem hitt
a szemének. Éktelen haragra gerjedt. Eltökélte, hogy megkeresi a taxisofőrt, és kamatostól hajtja be
rajta a jogtalanul elvett pénzt. Nem azért, mert szüksége volt arra az összegre, inkább színtiszta
élvezetből.
A klub ajtaja kinyílt, forróság és zsivaj áradt ki rajta. Részeg röhögés hangzott fel, ahogy
két, egymást támogató fiú botladozott elő. A nehéz fémajtó becsapódott mögöttük, azonnal
tompítva a zajt, ők pedig rögtön felfedezték a falnál támaszkodó vékony alakot, és feléje indultak.
Konstantin azon töprengett, mitévő legyen. Egyáltalán nem úgy sült el a kis mentőakciója,
ahogy eltervezte. Talán hiba volt köz-beavatkoznia. Semmi joga nem volt hozzá. Úgy tűnt, a
lánynak ma este mindenképp a fiúkkal kell mennie, bármennyire igyekszik is ezt megakadályozni.
Talán jobb lenne, ha békén hagyná őket, és a csaló sofőr után eredne, hogy a szuszt is kiverje
belőle. De képtelen volt rávenni magát, hogy megmozduljon. Ott állt a sötétben, és figyelte, amint a
fiúk Kaitleen felé indultak, majd közrefogva őt eltűntek az épület túlsó sarka mögött. Csak bámulta
a helyet, ahol utoljára látta őket, és kényszerítette magát, hogy ne mozduljon. Igaza volt
Magnusnak. Kaitleennek nem volt szüksége arra, hogy ő megmentse, neki pedig nem volt feladata a
lány követése. Sőt, joga sem volt hozzá.
A sikoltás váratlanul hullámzott végig a klub körül. Úgy tűnt, rajta kívül senki nem
foglalkozott vele. Az ajtó körül ácsorgók folytatták tovább a nevetést és beszélgetést, mintha mi
sem történt volna, miközben ő valósággal kővé dermedt. Igyekezett megállapítani, mer-ről jött a
hang. A kaotikus zajok közül nem volt egyszerű kiválasztani azt az egyet, ami érdekelte.
Újabb sikoly hangzott fel, egyértelműen telve kétségbeeséssel.
Most már biztos volt benne, hogy nemcsak jókedvű, túlságosan felszabadult fiatalok rendetlenkedtek – ami egyébként gyakran megesett a diszkó környékén. Talán ezért is nem foglalkozott a
hanggal senki más.
Behunyta a szemét, a helyre koncentrált, ahol Kaitleent látta eltűnni. Nem érdekelte többé,
ki veheti észre, hogy egyetlen pillanat alatt vált kámforrá a nyílt utcán. Tudta, úgysem adna hitelt
senki egy ittas – vagy ki tudja miféle bódulatban tévelygő – fiatal szavának.
Talán, még ő maga sem hinne a szemének, azt hinné, csak hallucinál.
Azzal sem törődött, ki láthatja meg, amint az utcasarkon túl testet ölt. Még remélte is, hogy
a frászt hozza arra, aki rátámadt Kaitleenre.
Mert teljesen biztos volt benne, hogy ő sikoltott.
De nem volt ekkora szerencséje. A lány támadója – még, ha meg is lepődött azon, hogy a
semmiből hirtelen egy közel két méteres, roppant mogorva férfi került elő –, a legkevésbé sem
rémült meg. Egyetlen pillanat alatt felmérte a helyzetet, és egy kést szorított a falfehér, remegő lány
torkához.
– Egy lépést sem, Kitaszított! Vagy megölöm.
Konstantin az utasításnak megfelelően, mozdulatlanná merevedett. Az agya viszont lázasan járt közben, keresve a lehetőséget, amivel Kaitleent
kiszabadíthatná.
Az előtte álló férfi – magas, hórihorgas alak – tudta, mi ő. Tehát azt is tudta, mire képes.
Számíthatott rá. Ő pedig nem akarta a lány életét kockáztatni.
A férfi kinyúlt, hosszú karjával magához rántotta Kaitleent, miközben kése egyetlen
milliméternyire sem távolodott el a bőrétől.
A lány tekintete az övébe kapcsolódott. A belőle sugárzó rémület és könyörgés szíven
ütötte, és egyetlen pillanatra visszaröpítette a múltba. Ugyanez az elgyötört arc, ez a rettegő, szinte
rikító zafírkék szempár meredt rá akkor is, mikor az orra előtt rángatta ki a bátyját, az autóból.
A kabátja alatt, hátához szíjazva ott lapult a kardja, és egy pisztoly is volt a hóna alatti

tokban. Mégis, teljesen fegyvertelennek, tehete-tlennek érezte magát a görnyedt, beteges kinézetű,
vékony fickó mellett, mert nála volt Kaitleen. Konstantin eszközei hatástalanok voltak vele
szemben. Mást kellett kitalálnia.
Tudta, hogy nagyon gyorsnak kell lennie. Amint eltűnik szem elől, a férfi azonnal tudni
fogja, mire készül, és már az is elég, ha egy pillanatra megremeg a keze. Abban az esetben, Kaitleen
semmiképp sem éli túl az akciót.
Koncentrált. Érezte, hogy a teste atomjaira hullik szét, hogy át-szelve a közöttük lévő
távolságot, közvetlenül a férfi mögött jelenjen meg újra. Kénytelen volt várni pár másodpercet,
hogy ismét mozgásképes legyen. Akkor viszont, mindenféle megfontolás nélkül előre nyúlt, és
hirtelen mozdulattal, megtekerte a támadó fejét. A reccsenés jelezte, hogy a tervet sikerült
tökéletesen kiviteleznie. Már csak az volt a kérdés, a férfinak volt-e alkalma még a halála előtt kárt
tenni Kaitleenben.
Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a támadó lábai összecsuklottak.
Konstantin tartotta a testet, nehogy a földre zuhanjon. A kés, hangos koppanással hullott ki a
hulla elerőtlenedett ujjai közül, de Konstantin nem merte megnézni véres-e vagy sem. Csak tartotta
tovább a férfit, majd óvatosan leeresztette.
Kaitleen háttal állt neki, még mindig nem tudta megítélni bántotta-e a támadó. Azt viszont
nagyon is jól látta, mennyire remeg a lány. Mivel azonban továbbra is talpon volt, reménykedni
kezdett, hogy épségben megúszta a kalamajkát. Legalábbis ami a fizikai sérüléseket illeti.
Nem mert hozzáérni. Félt, hogy még inkább megrémíti. Csendben maradt, hallgatta a másik
szaggatott, ziháló lélegzetvételeit.
Kaitleen keze megrebbent. A torkához emelte, mintha meg akarna győződni arról, hogy már
tényleg nincs ott a kés. Majd elfordította a fejét, és a sötétségbe bámult. Felcsuklott, próbálta szájára
szorított kezével elfojtani a feltörni készülő zokogást.
Konstantin is arra nézett, amerre a lány, és azonnal meglátta, mi az, ami annyira felzaklatta.
A fal tövében a két fiú feküdt, kicsavarodott, élettelen testtel. Súlyos árat fizettek azért, hogy nem
hagyták egyedül Kaitleent.
Vajon, mit akarhatott tőle a férfi, aki megtámadta? – töprengett Konstantin. És ki lehetett?
Pontosan tudta, hogy ő egy Kitaszított, tehát nem egy hétköznapi rabló volt. Vajon a lány volt a
célpontja, vagy a fiúk? Utóbbi esetben, beteljesítette a küldetését. Viszont az előbbi volt a
valószínűbb. Máskülönben, nem hagyta volna életben Kaitleent egyetlen másodpercre sem. És
vajon, honnan tudta, hogy vele sakkban tarthatja az angyalt? Lehet, hogy csak blöffölt? Ebben az
esetben bejött neki. Vagyis, majdnem.
Ismét vetett egy pillantást a földön heverő alakra. Rengeteg kérdése volt, amelyre csak ő
adhatott volna választ, de mivel meghalt, ez a lehetőség egyszer s mindenkorra elveszett. Ennek
ellenére, egyetlen pillanatig sem bánta meg, hogy megölte.
Kitaszítottként gyakran és lelkifurdalás nélkül gyilkolt. Viszont ezt a férfit akkor sem
sajnálta volna, ha egyébként akad még benne szánalomnak bármi nyoma.
Kaitleen megtántorodott, ő pedig nem gondolkodott tovább.
Közelebb lépett hozzá, és átölelte. A lány halkan felsikoltott, de a hangja már erőtlen volt.
Mintha mégis kiszállt volna belőle valamen-nyi élet.
– Foglak – súgta a fülébe a férfi.
Kaitleen derékban megtekeredett a karjai között, hogy az arcába nézhessen.
– Téged ismerlek – mondta alig hallhatóan.
Tehát emlékszik rá. Tudja, hogy ő a felelős a bátyja haláláért.
Konstantin visszatartotta a lélegzetét, miközben a lány további szavait várta. A fellobbanó
haragot kereste azokban a zafírkék szemekben, de helyettük csak ürességet látott. Kaitleen elájult,
mielőtt bármi mást mondhatott volna.
A férfi maga sem tudta, hogy megkönnyebbülése vagy csalódottsága nagyobb. Tudta, fel
kellene lélegeznie, amiért Kaitleen nincs olyan állapotban, hogy szembesítse a tettével. Őrültség
bármi más érzés, ami feltámadt benne, mégis elöntötte a keserűség, amiért nem fedhette fel a
kilétét. Szerette volna végre elmondani, csak azért fosztotta meg a bátyja szeretetétől, mert nem volt

mikor egy-egy halandót. Biztos volt benne. Az eszméletvesztésből időközben mély alvás lett. esetleg beszéljen az angyalok létezéséről. ahogy eszik vagy pihen. Minden bizonnyal halálra rémülne. De épp ezért választotta ezt a helyet. hogy méterekre van a földtől. eltűntette a szárnyait. Nem először járt már itt. Igen. minden tőle telhetőt elkövetett. lassan kezdett megtelni napfénnyel. ha beteg volt. . Nézte. Téboly. és elindult. Fájdalmasan hamar értek Kaitleen otthonához. hogy jól van. rendben van-e minden. nehezére esett elszakadni tőle. És az elmúlt tizenöt évben. hogy veszélyeztessen más. De néhány kávé után jobban lesz. Tetőtéri lakása. majd bevitte Kaitleent a házba. hogy mindez egyáltalán megfordult a fejében. miközben rémálmok gyötörték. Ha láthatatlanná válik. ám a Légió tag-jaként. De ezek ritka és roppant rövid alkalmak voltak. Hátat fordított a lánynak. hogy megszegje az utasítást. Most kiterjesztette őket. ha a halandó életét rá bízzák. Ez egyértelműen nem az az eset volt. Még arra is. Pihenésre. Még nem osztotta meg a repülés élményét senkivel. nem feszítheti tovább a húrt. legfelső emeletén volt. hogy nem fog felébredni. Az értékes élet megőrzése érdekében bármire felhatalmazása van. attól eltekintve. kevésbé értékes életet. hogy nézte Kaitleent alvás közben. Vajon tényleg emlékszik rá a lány? Ha igen. El kellett intéznie. kellett kimentenie rázós helyzetekből. hogy csak meg akarja nézni. hogy Kitaszítottként a káromkodás volt a legjobb dolog. merre kell mennie. akkor mindketten nagy bajban vannak. vigyázott rá. Tudta. hogy rendbe tegye a felfordulást. mikor felébred. Virrasztott. egész lényét. vagy öljön. és bosszúsan az oldalára fordult. miközben sírt és gyűlölte a tudatot. hogy valamelyest kárpótolja. Ott lehetne. és ezen múlik a küldetés sikere. Most viszont pont az a lány volt vele. ami a város legmagasabb házának. Állt még mellette egy darabig. akkor nem sért szabályt. Ugyanakkor Konstantin arra vágyott. néhány erőteljes csapással a levegőbe emelkedett. egy szárnyas lényhez préselődve. magához a Mennyhez. amit a sikátorban hagyott. Magához szorította a lányt. hogy mellé heveredik. Felnyalábolta a lányt. A törvény csak arról szól. betakarta és meggyőződött arról. Abban az esetben joga van hozzá. hogy a szárnyai csak akkor jelentek meg. hogy tragikus kimenetelű rablótámadásnak tűnjön az egész. mikor a húgával beszélt. Lehet. hallgatta. mert attól jobban érezte magát. és karjában az eszméletlen Kaitleennel. A karjában tartotta. vagy egyszerűen csak mellette maradt.más választása. egyértelműen az. Ott ült az ágya szélén vagy épp a konyhájában. és bízott benne. lefeküdt és élvezte azt. Kivéve. hogy nem vigasztalhatja meg. Tétovázás nélkül indult egyenesen a hálószoba felé. és a szárnyaira összpontosított. Az pedig. aki valószínűleg nem fogja egyhamar elfelejteni az éjszakát – végre hazaért. láthatatlanul. Számtalanszor megesett. Letette az ágyra. a Naphoz. A lehető legközelebb akart lenni a végtelen égbolthoz. hogy nem esett semmi baja. Leszállt a kertben. puha selymességét. Hajnalodott. akinek a legszívesebben megmutatta volna a szeme elé táruló látványt. ha arra van szükség. De igazából. hogy másnap Kaitleen iszonyatos fejfájással és pokoli hányingerrel ébred majd. Ő pedig levetkőzött. bámulta. a bőre átvette a lány bőrének illatát. pontosan tudta. hogy örökké tartson az út. azzal magyarázva a tétovázását. mikor – egy rövid látogatás után. ha úgy akarta. az orrában még mindig érezte a samponja virág-aromáját. Beletúrt a hajába. még csak fel se merüljön senkiben sem. ha rájön. mikor megszeghette a szabályt. egy bizonyos taxsofőrhöz. hogy nem árulhatja el halandónak a kilétét. A saját szemével győződhetne meg arról. Néha neki is szüksége volt a másik társaságára. amíg úton vannak. De most sötétségre vágyott. hogy mindenhol Kaitleent érezte maga körül. hogy Kaitleen is ott volt. Kezének egyetlen laza mozdulatára az óriási üvegablakokat fedő függönyök eltakarták az ébredő fényességet. Néhány pillanatig komolyan megfordult a fejében. De Kaitleen életét nem neki kell megvédenie. Még csak a közelébe sem lett volna szabad mennie. Ő.

mindennél jobban tisztában volt a szépségével és elérhetetlenségével. És bár szeretni nem tudott. egyre nagyobb lett. a közvetlen közelében akart lenni. Angyalként nem voltak testi szükségletei. miközben kelletlenül felült az ágyban. amit saját cselekedete miatt érzett. Abban a pillanatban. sűrű szövésű sötétítők ellenére is. Elveszíteni a lehető legrettenetesebb. Már nem volt őrangyal. a koponyája belsejébe férkőzött. voltak más irányú. Látta rajta. miután gyilkolt. akkor önként jelentkezett volna rá. egyetlen gyilkosság miatt sem érzett – csak akkor az egy alkalommal. Egészen addig a pillanatig. és megpróbálta kényelmesebbre püfölni a párnáját. Kitaszítottként őrületes ostobaság. A lány szemtanúja volt kegyetlenségének. Kétségbeesetten akarta mindenét: a testét. A lányból felnőtt nő lett. jelenlegi formájában viszont igen. De az bántotta. tehetetlen dühvel árasztotta el az angyalt. Azután a dolgok. Újra hallotta Magnus szavait. hogy Kaitleen szemtanúja volt az ő tettének. mikor először megpillantotta Kaitleent. Soha nem érzett lelkifurdalást. ha valamilyen csoda folytán mégiscsak sikerülne. amit soha. egyszerűen biztosnak kellett lennie benne. némi alvás segít visszanyerni a lelki nyugalmát. Ez pedig szörnyű. Gyönyörű és elérhetetlen nővé. mikor ott állt áldozata élettelen teste felett. mikor látta őt. ami előtte eszébe sem jutott. amit tett. Nighlandnek pusztulnia kellett. a lelkét. hogy az az ember olyan nagy hatalomra tehetett szert. sőt. Több lett. Nem szabad. az ujjain a selymes bőr érintésének emlékével. ezeket épp úgy igényelte. csak még tovább fokozta a megbánást. Talán az em-lékek. az ő esetében pedig egyszerűen lehetetlen. alvás. hogy amúgy is elcseszett élete. Tizenöt évvel ezelőtt. de nagyon is ismerte az ész nélküli vágyat. Nem ismerhette többé a szeretetet. Az pedig. Már ha ilyen feszülten sikerül elaludnia egyáltalán.– Teljesen megőrültem – nyögött fel. orrában a lány illatával. képes rá? Ez képtelenség. amit csak el tudott képzelni. amiket soha nem esett nehezére kielégíteni. hogy Kaitleen gyönyörű nővé cseperedett a szeme láttára. minden nappal. a legfőbb késztetés ellen vétett. mélyebb. ami addigi életét irányította. hogy meg kellett ölnie a testvért. Ráadásul. hogy valami rágja belül. A szeretet erényét birtokolni csodálatos dolog volt. de nem csak ezért vállalkozott volna a likvidálására. a gondolatait. ez egy újabb adalék lenne. Vigyázni akart rá. Egy pillanatra nappali világosság töltötte meg a szobát. Az embert nem sajnálta. De még mindig az volt a létezése legfőbb oka és értelme. Kitöltötte a bensőjét. rágta őt. csak még elcseszettebbé váljék. Ez a késztetés pedig egyre csak nőtt benne. Azzal viszont. hogy a lány ezek után is jól van. A takarót gondosan . és az ő kétségbeesett védelmező ösztöne is átalakult. Kitaszítottként vált. hogy az ártatlanokat védelmezze. De nem volt jól. elfogta az undor. és meglátta Kaitleent a kocsiban. viszont tudni akarta. minden egyes alkalommal. Abban reménykedett. Vissza nem csinálhatta. a mindent felülíró akarást. Ettől pedig csak még jobban vágyott rá. – Nem szerethetünk bele egy halandóba. a bőre alá bújt. kezdtek megváltozni. Étel. Megrémült. amit Kaitleennel szemben elkövetett. még gyerek volt. sokkal prózaibb vágyai. ha nem őt jelölik ki a feladatra. És ez megakadályozta abban. Ami azt illeti. – Felejtsd el! – dörmögte. sem megbánást. a behúzott. és immár sok dolgot meg kellett tennie. mint egy halandó. Elborzasztotta a szörnyeteg. amíg egyszer csak villámcsapásként nem érte a felismerés. Christopher Nightland pedig nagyon is megérdemelte a halált. Ő volt az oka. Konstantin nagyot sóhajtott. Már nem csak biztonságban akarta tudni. hogy magára hagyja. akivé Konstantin az évtizedek során. Őrangyalként tilos volt szerelembe esni egy halandóval. Akkor azonban. A megszállottjává vált. egyre nagyobb fájdalmat okozva. a kielégíthetetlen sóvárgást. ital. Vajon tényleg beleszeretett volna Kaitleenbe.

akik túl különlegesek voltak hozzá. Clara tökéletes példája volt annak. hogy a megfelelő irányba haladjon – mint egy igazi őrangyal. már-már baráti viszonyt . Ott volt Magnus. Közéjük tartozott Konstantin is. hogy zavarba hozzam. – Azért én mindig örülök. hogy visszakapják az érzést: tartoznak valahová. hogy a Légió tagjai kiérdemeljék a megbocsájtást. mikor ezt a testet a használatodra bocsájtották. akik hasonló szörnyűségeket okozhattak a puszta létükkel. ha az ő idejük. Ezért hívta őket. ha tudják. Mégpedig azért. Akadtak olyan emberek. hogy nem kell bizonygatnom. és voltak olyanok. az ő választottja nem halandó volt. néhány duzzadó izom és egy formás fenék kevés ahhoz. hogy egyetlen őrangyal vigyázzon rájuk. milyen. akit az édesanyja. hogy megtesznek dolgokat. nagyon hosszú időnek kellett eltelnie ebben a nehéz szolgálatban. De nem csak védelmezniük kellett. Az emberekre vigyázó őrangyalokat. úgy egyengette a lépéseit. hogy hozzád jövök. Ők vállalták. Gondviselésnek. Meg is érdemelné. és annak roppant különleges családjával. Vigyázott rá. – Nem sikerülne – válaszolt egy vidám női hang lázadó gondolataira. Igaz. Így hát a Légió tagjainak feladatai közé tartozott az ilyenek kiiktatása – akkor is. Csakis a feladatukra koncentráltak. Mikor vállalták a küldetést. – Tudom. milyen a magány. szerettek egyedül lenni. Clara. miért nem jelzi előre az érkezését – morgott magában. A hitetlen emberek szerencsének nevezték ezt a védelmet. a Légiót. hogy a másik kínosan érezze magát. ha egy angyal szerelembe esik. – Üdvözletüket küldik. ha jössz. Konstantin. Ráadásul a Légió tagjai. De azért egy széles váll. Ez Hannah esetében egy hegyvidéki kisvárost jelentett. látogatójának illik megadnia a legalapvetőbb tiszteletet. Akiknek képessége gonosz célokra használva óriási kárt tehetne mindkét világban – az emberekében és a természetfelettiben egyaránt. még önmaguk számára is. Ők szó szerint tűzzel és vassal védelmezték az arra leginkább rászorulókat. A Kitaszítottak ellenben nagyon is megtapasztalták. Vagy legalább úgy tenni. mint előkelő társaiké. küldetésük ennek ellenére nem volt kevésbé fontos. egyáltalán nem bánták a kapcsolatok teljes hiányát. Ahhoz. ami a többi angyalnak soha. mert mindennél jobban vágyódtak a társaságra. de úgy érezte.elrendezte a dereka körül. hanem démon. hogy egyszer alkalmuk nyíljon visszatérni az őrangyalok közé – feltéve. Ők vigyázták a rájuk bízott halandók lépteit. hogy én zavarba jöjjek. le kellett mondaniuk legfőbb erényükről. elhagyott. Clara segítsége már kevésnek bizonyult. azokat. Mi több. Amúgy meg. Az Égiek kegyesek voltak hozzád. nem ismerték az egyedüllét fogalmát. egyébként még nem érkezett el. A férfi halkan felnevetett. óvták őket. A szerelmükből gyermek is született – Hannah1 –. míg el nem értek földi pályájuk végéhez. az erény elvesztésével legtöbbször elviselhetetlen termész-etűvé váltak. Igaz. ha jól végzik a munkájukat. Néhányan ezt valódi tragédiaként élték meg. még ha nem is fedte fel magát előtte addig. Mások – mint Konstantin is –. halandók gondjaira bízott. A Kitaszítottak társadalmuk peremét képezték. mert egy démon szemet vetett Hannáh-ra a jósága miatt. mindig is az angyali hierarchia legalján állóknak tekintették. míg szükségessé nem vált. a kislány érdekében. Hannah és Camila hogy vannak? – Jól – lágyult el a nő kedves hangja a lánya és az unokája nevének hallatán. a hívők isteni sugallatnak. Belőlük szerveződött a Légió. Ám a háttér-ből mindig is nyomon követte az életét. akivel bajtársi. mintha szeretné elkerülni. ahol azután találkozott a férjével. ami addigi létüket meghatározta. elviselhetetlen teherként kellett magukban őrizniük évszázadokon keresztül. mint mindig. Mint Christopher Nightland esetében is. akik még náluk is kevesebb megbecsülést élveztek. ő nem volt teljesen egyedül. és a saját lakásában amúgy is joga van meztelenül aludni. Az angyalok. Mikor ez a család bajba került. ennek az erénynek az ellentétét. Általában nem volt szégyenlős. még csak eszébe sem jutna. milyen gyönyörű férfi vagy.

ez váratlanul ért – konstatálta Clara. – Azt hittem. hogy ő volt a célpont – bólintott a fér-fi. a családod jól van. amiért fenyegetni merte Kaitleent. Talán nem tévedek nagyot. A lánynak egyedül rád van szüksége. miről van szó? – Természetesen. Csak az volt biztos. De a többes szám indokolatlan. nem ez volt az utolsó eset. hogy a nő sokkal idősebb. Óriási hatalommal kellett bírnia ahhoz. Attól tartok. a spanyol inkvizíción keresztül. súlyos csapást mértünk . hogy azóta sem hagytad magára a lányt. – Látom. aki kést szorított a lány torkához. hogy szükség volt rá. melynek katonái már évszázadok óta ott voltak mindenhol. és melyhez őt magát ezernyi szál fűzte látszólag eltéphetetlenül – Kaitleen életére pályázik. közben a takarót szorosan a dereka köré tekerte. jöveteled okára vonatkozóan. hogy ezt megtegye. mit tehet az adott helyzetben. egy egész harcos csapatnak parancsolt. – Clara az ablakhoz sétált. új megbízatásod van számunkra. nem kell találgatnod. Azt hiszem. dönthetett sorsokról. úgy tűnik. se nyelni nem tudott. a többi Kitaszítottal. Gyönyörű arcát keretbe foglalta szikrázni látszó szőke haja. a római törvényalkotástól. Nem tűnt többnek húsz évesnél. Újra és újra megtenné. hogy megcsodálhassa a napfelkeltét. amit akart. – Sajnos. Minden egyes nap meglátogattad őt. nem a bájaim miatt jöttél. ha azt feltételezem. és hamar felmérte. Konstantin ereiben meghűlt a vér a válasz hallatán. de Konstantin tudta. mint ő. résnyire elhúzta a súlyos függönyt. – Ki akarja őt bántani? – Az Incontaminatus. és szorosan megmarkolta a csípőjéről lecsúszni készülő takarót. ugye? – Pontosan. – Nem voltam benne biztos. Abban a pillanatban azonban se köpni. Én adtam parancsot rá. hogy Nightland halálával. – Lánynak? – emelkedett fel Konstantin. Konstantin nem törődött tovább a méltóságával. a modern kori hatalmasságokig. milyen szerepet tölt be Clara az angyalok között. – A támadás ma este… Erről van szó. felszikrázott. Általában hidegvérrel tűrt bármilyen fordulatot. Konstantin a megdöbbenéstől szóhoz sem jutott. Ha alkalma nyílna rá. Ugyanakkor. hogy valami meglepi. nagyobb veszély esetén – mint mikor Hannáh-t is védelmezték – össze kellett fognia a hozzá hasonlókkal. Nem gyakran fordult elő. De azzal is tisztában vagyok. hogy mint szeráf. Kaitleennek védelemre van szüksége. – Vagy nem tudod. Ha ez egy nő halála. – Nos. nem kell bemutatnom. de még időben észbekapott. ami arany ragyogásba vonta egész alakját. miközben eszébe jutott a férfi. – Kaitleen veszélyben van? – Te magad is meggyőződhettél erről. és elmondásod szerint. a ranglétra ugyancsak magas fokán áll. – Ez nem túl jó ötlet – nyerte vissza végül a lélekjelenlétét. legidősebb és legtapasztaltabb Kitaszítottként. Az Incontaminatus mindig elérte azt. a támadás nagyon is ellene irányult. Találgassak tovább. azt is. – Milyen lányról van szó? – A neve Kaitleen Nightland. A szervezet – melynek egykor Christopher Nightland a vezetője volt. Arról azonban fogalma sem volt. Mert bár legtöbbször Konstantin egyedül dolgozott. ezzel egy időben bosszúság töltötte el. A fajtáját jellemző belső izzás. vagy megtudhatom. hogy én öltem meg a bátyját tizenöt évvel ezelőtt? – Természetesen tudom. ma este is megmentetted az életét. Kiugrott az ágyból. ismét megölné. és te vagy az egyetlen. és egyedül is élt. ha úgy hozta a szükség.alakítottak ki. aki ezt biztosíthatja. mondhatott ítéletet emberekről. Könnyedén rendelkezhetett élet és halál felett. Képtelen volt egy helyben maradni.

Éppen elég arra. és máris lázasan járt az agya. miért nem teszi? Nem sok esélyt látott rá. hová vezetne ez. Mert. hogy a szervezet összeszedje magát. – Talán ők többet tudnak. egy. hogy előre látta. mikor kiderült. hogy elkerüljék a tragédiát. hogy a nő. Számára az volt megírva. ami hatalmában áll? Mekkora káosz keletkezne abból? Nem avatkozhatom a dolgok folyásába. De az igazi büntetés az volt. nagyon is jó értesülései vannak az Incontaminatus tettei mögötti motivációról. amibe végül belehalt volna. Őrangyalként látta a rábízott ember jövőjét. és bár árván. hogy te nem tudsz valamiről – nevetett fel keserűen Konstantin. Elvégre mindenhol vannak embereik. akinek megölték a férjét és a fiát. sötét. ha jó szándék fűződik hozzá. ilyen csúfos véget érjen. hogy a szeráfnak mindössze egyetlen másodpercébe került volna felfedni a szervezet tettei mögött rejlő mozgatórugót. Tudtommal nincs semmilyen különleges képessége sem. akinek ezt a leginkább tudnia kellene. meglehetősen biztos volt benne. Vagy talán annyira naiv vagy. De azóta eltelt tizenöt év. Mikor erről faggatta. – A természetfeletti fellelése és elpusztítása – morogta rosszked-vűen Konstantin. Miután Kitaszított lett. abban biztos volt. amiket mi nem tudunk. – Pontosan – bólintott Clara. Talán vannak olyan információik is. Ez egy halhatatlan számára nem hosszú idő. azt az izzó. miért támadja az Incontaminatus? – Gondolkozz! Mi volt mindig is a céljuk? Te vagy. Az apja még időben elbújtatta a támadás előtt. hogy megtudja. miért nem avatkozott bele az események menetébe akkor. a lelkifurdalás nagyon is ismerős volt számára. magának a vezetőjének – legyen az bárki – a pontos lakcímét is. Te is tudod. Ostobaság ezt hinni – hagyta helyben a férfi. Nem változtathatják meg büntetlenül a dolgok menetét. de túlélte volna a borzalmakat. Igen. még mindig látta a kislány napbarnított arcát. ha mindenki büntetlenül megtehetne bármit. Konstantin tudta. fekete szempárt. Mint ahogy arra sem. Egyúttal abban is. A kislány tovább él. nem változtathatom meg a jövőt vagy valaki végzetét. mit is tehetne Kaitleen biztonsága érdekében. – De Kaitleen nem egy paranormális lény. majd az ötéves lánya szeme láttára akarták megerőszakolni. – Most már csak azt nem értem. milyen tragédiához vezetnek Konstantin és a körülötte lévők tettei. az ókor óta létező társaság felbomlik egyetlen vezető korai halála miatt? – Igazad van. Igaza volt Clarának. Ami azt illeti. Ő azonban nem tudta elviselni. ha ő nem avatkozik közbe. ha emlékeztették a tényre. azzal pedig az Incontaminatus megszületését. Két hét múlva öngyilkos lett. Ő egyszerű halandó. Még akkor sem. hogy úgy gondolod. Elegáns ujjainak egyetlen intésével eltörölhette volna az egész bagázst a föld színéről. De előtte még végzett a lányával is. mert megmentett egy édesanyát. Közbeavatkozott és megbüntették érte. hogy Clara nem véletlenül ment hozzá ezzel a feladattal. Azért vált Kitaszítottá. mi lenne. Egy asszonyt. – Még.rájuk. Miatta halt meg. Ember. ami mindig tele volt nevetéssel. ám egy halandónak másfél évtized. hogy védencének megbomlott az elméje az átélt szörnyűségek hatására. szörnyű emlékekkel. tanúja volt élete minden örömének és bánatának. Ha behunyta a szemét. – Mégis mit gondolsz. Szeretni ugyan képtelen volt azt követően. Vajon megtudja valaha is. egy kérdéssel válaszolt neki. elveszítette ezt a . hogy Kitaszított lett. mikor ő azt az őrületes hibát elkövette. és mindenre van befolyásuk. hosszú haját. Nem szerette. majd kétezer évvel ezelőtt. – Így is volt. hogy akkor és úgy érjen véget az élete. akinek huszonhárom éven keresztül óvta minden lépését. sőt mi több. Egyetlen figyelmeztető szava elég lett volna. – Nem hiszem. mint mi – rántotta meg a vállát Clara. hogy létezik olyasmi.

ha ez szükséges ahhoz. az is nehezére esett. Mintha csak borús gondolataira válaszolna. Ezt esküvel fogadja. mert mindenképp megvédte volna Kaitleent. valamint egy nagy pohár víz. Fogalma sem volt. Igen. Erre momentán képtelen volt. A jótékony félhomály gyógyír volt számára. Nem hiszem. Akár parancsot kap rá. hogy ne avatkozzon szerettei végzetébe. Viszont ez sem számított. A többi már a te dolgod. a nap folyamán. Nem tartozik a feladataim közé a lelkesítésed. Rám csak azt bízták. Mi a fenéért nem kapcsol már be az üzenetrögzítő? – bosszankodott. hanem olyanra. majd óvatosan kiült az ágy szélére. bármennyien legyenek is. – Gyakrabban nézek a pohár fenekére. akár nem. Egyelőre. Most. mikor a saját lánya került veszélybe. hogy ezt az üzenetet átadjam neked. ilyen brutális fájdalmat. mikor már nem szédült olyan nagyon. Végül is. – Most ugye. de tudta. Egészen biztosan. Pedig a szobában nem is volt világos. Ezt csak azért nem tette meg. Így. Négykézlábra küzdötte magát. hogy el kellene magyaráznom. hogy már nem hallotta tovább a fülsértő hangot. csakis erről lehetett szó. Kaitleen megkönnyebbülten sóhajtott fel. Várt. még a szemét is képes volt kinyitni. mint hittem – nyögött fel.képességét. és csak annyi időre . amire csak szükségem lehet. Nem emlékezett rá. hogy bántja a fény a szemét. Illetve a kis elsősegély csomagra. hogy a szemét résnyire nyissa. mégis kitől származik az utasítás. Megteszi. Mi más indokolt volna. megöli a szervezet összes tagját. – Mindent időben megtudsz. és egy utolsó. Részegen is idekészítek magamnak mindent. nem hagyományos értelemben vett elsősegély csomagra kell gondolni. de nyilvánvalóan megtette. megbántott nyikkanás után végleg elhallgatott. hogy óvatosságra intselek. No. hogy rögtön az első csörrenés után bekapcsoljon – jegyezte fel gondolatban az első teendőt. hogy ne hallja tovább a koponyarepesztő hangot. nem számított. Még akkor sem tette meg. a tekintete pedig azonnal az éjjel-iszekrényére esett. – Már egész rutinos vagyok. amit tegnap megittál? – vékonyka hang piszkálódott valahol. hogy újra és újra elkövetné ugyanazt a hibát. Clara megrántotta a vállát. Ha kell. A küldetésedhez szükséges információk máris a birtokodban vannak. minden áron. Ráadásul magamban beszélek. mohón a vizespohár után nyúlt. Nagy kortyokban nyelte a tartalmát. nem foghatta arra a fájdalmat. De az Incontaminatus kemény dió. Na. Fájdalomcsillapító és savlekötő tabletták. nem bátorítani akarsz? – Nem. mennyire megerősödött az Incontaminatus az évszázadok alatt. és ennek nagyon örült. egy rég elfeledett mélységben. míg a feje is megszokta a testhelyzet-változtatást. jó! Egy gyors látogatás a mosdóba talán megelőzheti – módosította a döntést. Rekedt hangja. Talán a lelkiismerete hangja. legszívesebben a fülére szorított volna egy párnát. agyrázkódást kaptam – töprengett. hogy tudta a másik angyal megállni. Elesett és megsérült. hogy Clara úgysem válaszolna. ami kimondottan másnaposok számára készült. amit elvégez. furcsán visszhangzott az üres lakásban. A telefon továbbra is makacsul csengett. nem kíváncsiskodott. Úgy gondolom. mert tudta. amit ott talált. hogy behúzta volna a függönyöket. hát. Meg kell védened Kaitleen Nightlandet. Nagyon szerette volna megkérdezni. A készülék végre feladta a harcot. mert meg kellett volna hozzá mozdítania a fejét. az pedig felesleges dolog. Talán a töméntelen mennyiségű alkohol. hogy a lány biztonságban legyen. Harmadik fejezet Kaitleen őrületes fejfájásra és a telefon kitartó csengésére ébredt. ébredés után. Ezzel tisztában volt. Be kell állítania a rögzítőt úgy.

Közben azon töprengett. Állítólag. Akkor este azonban mogorva volt és kedvetlen. amit az alkohol okozott. majd beszűkítve az egész látóterét. rángatózni kezdett. olyan durván lökte be a hátsó ülésre. Totális volt a filmszakadás. Sokat játszott vele és Taylorral. és valami iszonyattal vegyes félelem. mi a csuda történhetett előző éjszaka. Megöli őket néhány denevér. aki neurológushoz küldte. A szenvedés hangjai elhaltak. Csak a bátyja volt vele. Kaitleen egészen összezavarodott. Kényeztette őket. A motorosokat soha nem fogták el.hagyta abba. A vonásait eltorzította az aggodalom. amíg megtörténnek vele azok a szörnyűségek. Mármint. csend lett. Az autó felborult és kigyulladt. Óriási termetű férfi volt. hirtelen fennakadt a szeme. Először elkezdett káprázni a szeme. hová viszi. hogy nem fogja megtenni. Nem. kihalt országúton. de úgy hitte. a testvére halálát előzte meg. halálos csend. majd elvágódott. Mindig vidám volt és kedves. De tudta. és valami földöntúli. valami mégis csak rémlett neki. hogy az egész csak egy sima migrénes roham. Mivel ő nem volt bekötve. Christophert már legyűrte támadója. és mivel az nem mutatott semmiféle elváltozást. Még arra sem szólította fel. Nem mondta meg. Azután jött a lüktető. a rendelőben. Christopher mindig is imádta a két lányt. A férfit a bátyja élettelen teste fölé . Néhány hét múlva a szülei kocsiját. idegen hangon arról kezdett beszélni. mire annyira összeszedte a bátorságát. és ig-azán gondjukat viselte. körülötte teljes volt a felfordulás. Az anyja csendesen sírdogált. elviselhetetlen fejfájás és a hányinger. miközben hazafelé tartottak késő este a színházból. amiket állítása szerint Kaitleentől hallott. Legkevésbé az orvosok. nem fogja abbahagyni az ivást. Az egyik ilyen rosszullét épp ott tört rá. Mikor magához tért. majd beültette a kocsijába. hogy a lány csak úgy nyekkent. beesett az ülések közé. Szürke és fekete foltok vibráltak előtte. Mintha félt volna a saját húgától. mi üthetett belé. mikor feleszmélt. életében először. mániákusan ismételgette. megrémült tőle. Mindig ugyanúgy kezdődött. légszomj gyötörte. az arcát alig tudta kivenni a sötétben. Akkor egy óriási madárról hadart valamit. Még évekkel később is emlékezett arra az iszonyatra. hogy hangosan beszélgetek önmagammal. Ami azonban az első tünetek jelentkezése után következett. Illetve. a nyelve megdagadt a szájában. egyáltalán nem tűnt neki ismerősnek. csak vonszolta magával. hogy kipil-lantson az ülés mögül. Esküdni mert volna ugyanis. amit csakhamar felváltott a rémült könyörgés. mikor Christopher szitkozódva lefékezett. ami Christopher arcán látott. de legalább megfelelően helyettesítse a szüleiket. tönkretéve a periférikus látását. Mindketten halálra égtek. pánikba esett. hogy a szülei meg fognak halni. aki a karjában repítette őt haza. ha az első jelek után. de még mindig nyugodt apja is falfehér volt a rémülettől. Természetesen senki nem értette. a hideg padlón feküdt. hogy meg fog halni. Biztos volt benne. Minden tőle telhetőt megtett. Már nem látott semmit. Mikor először jelentkeztek a tünetek. Szinte nem is nézett Kaitleenre. A fájdalmas üvöltés arra késztette a lányt. ő pedig. Semmire sem emlékezett. A végtagjai elzsibbadtak. de jól hallotta bátyja dühös kiabálását. és azzal is. ő pedig megállapította. Kaitleen szeme előtt képek villantak fel. A szülei és az orvos aggódva hajoltak fölé. Az orvos koponya CT-re küldte. Tíz percbe telt. hogy ismét elbújjon. Néhány kilométert tehettek meg a sötét. hogy két ibuprofén tablettát a szájába dobjon. Mire sikerült kiszabadulnia szorult helyzetéből. A következő ilyen roham. Csak akkor tudta elkerülni a képeket. Másodpercekig látta őket csak. az inkább valamiféle látomás volt. hogyha pótolni nem is tudja. Még Kaitleen iskolájába is eljárt a szülői értekezletekre. arra senki sem volt felkészülve. A szülei orvoshoz vitték. – Tényleg le kell állnom a piával – döntötte el –. rögtön leitta magát. és később nagyon nehezére esett visszaemlékezni rájuk. pedig azt soha nem mulasztotta el korábban. hogy kösse be az övet. míg már csak néhány pici ponton keresztül látta a külvilágot. de a szemtanúk szerint mindegyikük bőrdz-sekijének hátára egyegy denevér volt festve. hogy egy angyalt látott. Iszonyatos. leszorította az útról egy motoros banda. Lázas telefonálás-ba kezdett. maradt az eredeti diagnózis: gyermekkori migrén.

Akkor elhatározta. – Miért? Nem engem hívtál? – De. mert képtelen volt bemenni. mikor hozzá közelállók szenvedését kellett végignéznie. kicsi gyerekkorától kezdve. Fellélegzett. akinél egy ideig a húgával laktak. már délben jelentkezett az ő „kis problémája”. hogy rekedt krákogás-nál több is jöjjön ki rajta. és a vezetője megállt. csak olyan fura a hangod. hogy elkerülje a képeket. Látta. olyan is volt. a tekintete égette. hogy szinte minden este ki van ütve. nem is akárhogy: szó szerint a semmibe veszett. hogy nem is volt ott semmiféle madár. Szitkozódva. hogy megnézze. Akkor már alig forgott a nyelve. és mire megitta az első korty alkoholt. viszont nem volt ötlete. Azután lassan megmozdult. . végig a bútorokba kapaszkodva indult. de kétségbeesetten igyekezett elfojtani őket. Persze a környezetében lévők már ezt is az ital számlájára írták. de leginkább az viselte meg. – Halló? – Meg kellett köszörülnie a torkát. A látása egyik pillanatról a másikra kezdett rakoncátlankodni. már majdnem késő volt. már nem jöhet. Lassan azon kapta magát. soha többé nem fogja ezt a borzalmat még egyszer átélni. talán nem is volt alaptalan félelem. egyszer csak sarkon fordult és eltűnt. Utána azonnal jelentkezett a fejfájás. mert még az estét sem tudta megvárni. Egy darabig minden szép és jó volt. – Kaitleen! Te vagy az? – harsant a húga hangja a vonal túloldalán. azonnal a pohár után nyúlt. hogy beteget kellett jelentenie. Sőt. Onnantól kezdve. hogy a készülék elhallgasson. Kisírta a szemeit. Látta. Általában ismeretlen emberek halálát látta. Előző nap is. Egyre többször kellett elkéredzkednie délutánonként. méregerős konyakjából. Mint például annak a nevelőcsaládnak az egyik lányáét. Már ez is elég szörnyű volt. Ezután még többször volt Kaitleennek hasonló rohama. megivott egy pohárral a nevelőapja féltve őrzött. kezdtek kicsúszni a kezéből a dolgok. Ő pedig ott maradt egyedül. Az első képek meg is jelentek. hogy sikerült megfékeznie a víziókat. ilyen hangerőre nem volt felkészülve. mit tehetne ellene. De ez volt az utolsó csepp a pohárban. Igaz. aki felelős volt mindezért. mire nagyot ugrott ijedtében. míg a rendőrök kikönyörögték az ülés alól. Mérhetetlen haragot érzett az idegen iránt. Kaitleent is elveszíti. hogy megihassa az első pohárral. gúnyos megjegyzéseket tettek rá. de nem tehetett ellene semmit. de a látomás végül elmaradt. Ugyanakkor borzalmasan felzaklatták az események és megrémült. merőn nézte a lányt. mire egy autó arra járt. Először a szüleik haltak meg. Kirúgták a munkahelyéről. hogy ott sem sokáig maradhat. mi történt. huszonöt éves. Christopher. Christopher halála után soha. úgyhogy alig emlékezett belőlük valamire. hosszan. az első jeleket tapasztalva. Csak a rengeteg kiontott vért tudta felidézni. ahogy egy férfi megerőszakolja. mert másnap nem bírt időben felkelni. Ami. Egy pillanatra eltartotta a fülétől a kagylót. hogy másnap borzalmas fejfájással ébredt. Örökre. Azt hitte ő is Christopher sorsára jut. Ám a férfi. Rengeteg érzelem kavargott Kaitleenben. ez nem mehet így tovább. hogy végleg meg-szüntesse az istentelen csörömpölést. Azt akarta. milyen átokkal verte meg őt a sors. a többi végképp homályba veszett. Ismét megszólalt a telefon. azután a bátyjuk. Na.magasodott. Megkönnyebbült. Máris halálra rémítette Taylort. majd megfojtja. felé fordult. akár meg is ihatta azzal a kupicával. A többi pedig… Nos. Mintha beteg lennél. bármibe kerüljön is. Egészen. Halkan hívta a testvérét. mennyire rosszul van valójában. hogy valami szerencsétlenség folytán. tessék. kétségbeesetten. Észre sem vették. senkinek nem merte elmondani. És onnantól kezdve alig emlékszik valamire. amitől csillapodó fejfájása újra erőre kapott. miután hosszú ideig állta az ő riadt pillantását. Folyton elkésett. működött. És csodák csodája. Taylor attól rettegett. Állítólag végig azt ismételgette. biztos volt benne. mikor érezte a roham közeledtét – mivel jobbat nem tudott kitalálni –. Egyre többet és többet kellett innia ahhoz. és megvető tekintettel. az ő önpusztító életmódját tekintve. pedig tudta. Később azonban. úgyhogy. Legközelebb. Az ő vesztét is megjósolta. Tudta. és bár sikerült új állást találnia egy postázóban.

ha te jönnél át. nagyon szereti Taylort2. ha közben ki nem dobom a taccsot. Idáig kedvelte Adamet. Nagyjából félórája van. hogy ebben tévedett. Szeretnie nem neki kellett. hogy Taylor dirigáljon. Tévedett. Remek. hogy az ő kezében lesz az irányítás? Taylor. – Ne kényszeríts rá. természetesen tudom. Kaitleen pár másodpercig még állt a nyitott ajtóban. mikor először megc-sörgette. szívem. Nehezen bírom a szagokat. ha hagyja. és őszintén örült kettejük boldogságának. Nagyon úgy tűnt. hogy Adam teljességgel elzárkózott a gyerek-kérdéstől. az egész elmúlt évezredet átaludtad. Kaitleennek pedig összefacsarodott a szíve. legszívesebben káromkodni kezdett volna. leginkább a húga miatt. Nem akart most a sógorával találkozni. hogy megszerezze magának Kaitleen feltétel nélküli támogatását és bizalmát. Bezárta az ajtót. mint elsőre hittem. Nem volt fél órája sem. ha nem a férjem? Az változott. semmilyen körülmények között nem lesznek gyerekeik. csak kicsit fáradt vagyok. elsőre fel sem fogta a szavak értelmét. Pedig nem hitte. Megszólalt a csengő. – Még ez is. Épp most ébredtem. mikor meglátta. mikor egy férfi és egy nő nagyon szereti egymást… – Ne majomkodj! A technikai részét. A kishúgáét. A forró zuhany nagyon jólesett. és engedelmesen elment zuhanyozni. miszerint soha. Adam pedig hallani sem akar róla. mikor meghallotta a kishúga zokogását. hogy terhes lettem. – Jól vagyok. De azzal is tisztában vagyok. – Huh! Ez gyors volt. Nem csoda. Tudod. de még fáradtabbnak érezte magát utána. Ismét megköszörülte a torkát. és próbálta követni az es-eményeket. hogy neki köszönhette a korábbi. hogy rendbe szedje magát és az ő kis fészkét. hanem Taylornak. hugi! – Menj. – Bizonyára te is hallottál róla. másnaposan. és ne feledd itt azt a gusztustalan kupacot sem – mutatott a padlón csúfoskodó szennyes-halom felé. hogy ismét kimondjam! Épp elég volt egyszer is. Meg sem várta a választ. hogy lehetel terhes? – Nővérkém. Jesszusom! Mikor kezdtek az események így pörögni? Meddig is voltam kiütve? – Akarod. ez az elhatározás idővel mindenképp megváltozik. Úgy tűnt. Jobb lenne. kellemetlen ébresztőt. – Nemsokára ott leszek – szipogta Taylor. Miből is gondolta. – Kösz. Az utolsó szavakat már sírva mondta. a mája beadja a kulcsot. Mert. És veled minden rendben? – Terhes vagyok. veled nagyobb a baj. mint előtte. kis híján elaludt mosakodás köz- . – Mondd még egyszer! Taylor meglehetősen nőietlen hangot adott ki. abban teljesen biztos volt. Szörnyen festesz. hogy azt lehetséges fokozni. és ez épp elég volt ahhoz. de nagyon is rokonszenvesnek találta. hogy ilyen hamar ideért. Furának találta ugyan Adam kijelentését.Előbb vagy utóbb. – Technika – rázta meg a mobiltelefonját magyarázatképpen a húga. Feltéve. – De. zuhanyozz le. Kaitleen végignézett a rendetlen lakáson. mindkettejüknek jobb lesz. hogy az ajtóban Taylor áll. de úgy hitte. Püff neki! Éhgyomorra. – Én addig csinálok neked egy kávét. A meleg víz elzsongította. aki nemsokára anya lesz. hogy átmenjek? Vagy nem is. elviharzott a konyha irányába. Úgy döntött. Bár. Kelletlenül indult a bejárat felé. Mi változott? Vagy nem tőle van? – Te normális vagy? Ki más lenne a gyerekem apja. minden bizonnyal már akkor úton volt. és már bontotta is a vonalat. ahogy elnézem.

világ-megváltó tervektől. és Kaitleen bízott benne. ahogy most. – Ezt jól elcsesztem – morogta. hogy kilépett a konyhaajtón. újságírást tanult. Az első reakciója a döbbenet volt. de ami után folyamatosan vágyakozott. a tervei. Sokkal többet. Hogy lefogyott – facsarodott össze a szíve. csak akkor derült ki. mindig jó soruk volt. A családjukat természetesen soha. lelki szemei előtt azonnal olyannak látta. Hogy képzelte. rettegés és alkoholos bódulat. mielőtt a kávét megfőzte. Ezért. hogy történhetett. Kaitleenbe belehasított a tehetetlenség fájdalma és a borzalmas harag. hogy ő és Taylor továbbra is együtt maradhattak. – Ne haragudj! Mit mondtál? A húga. Azért. törődtek velük. Ő pedig megvette ezt a házat. egy csapásra megértette. hogyha jól gazdálkodnak. Egészen mostanáig. hogy jó érzéke van az üzlethez. hogy ezen az igyekezetén kívül. Mikor először meglátta. és – a jó isten áldja meg érte – ott gőzölgött előtte az életmentő nedű. de nagyon vágyott egy csésze forró. mire Taylor zavartan felnézett. De tele volt élettel. Mikor Christopher meghalt. majd azt tette. másnak már alig maradt hely a gondolatai között. Kaitleen szerette ezt a házat. Bozótos. áthatolhatatlan rengeteg. Hatalmas testalkatú férje mellett úgy festett. hogy mindig is volt mit a te-jbe aprítania. az elfogyhatatlan. mert annyira kétségbeesetten próbálta elkerülni a képeket. hogy elutasítja a saját gyerekét? A testvére észre sem vette. minden fillért félre kellett tennie. amire mindig is vágyott. amit már nagyon régen nem érzett. teljesen maga alá temették a gondolatai. kitekerni a sógora nyakát azért. amit Taylorral művelt. vibrált a folyamatos tenni akarástól. Tisztában volt vele. A bátyjuk bróker volt. ő is nagyon jó érzékkel rendelkezett a pénzügyek terén. megalapozhassák az életüket. de gondjukat viselték. alaposan szemügyre vette a húga arcát. Végignézett a lány kedves arcán. mikor meglátta rajta a szomorúság és az aggodalom nyomait. az élete apró örömei. Azért. Mikor elkészült. és nem költekeznek ész nélkül. mint egy kis kolibri. mennyire önző. hogy ez így is marad. hogy látja is a fákat – valahol egész máshol járt. Kaitleen tisztában volt vele. mikor Kaitleen nagykorú lett. csak rémálom. és tudta. Már akkor is arról álmodozott. Tulajdonképp pontosan azért vette meg. és ahhoz. Sápadt volt és nyúzott. A szíve összeszorult. Szüksége is volt a nyereségre.ben. Hogy mennyit is pontosan. Cseppet sem volt barátságos. Taylor mindig is vékony és apró termetű volt. két diplomát szerzett. egy valóságos dzsungel volt. és ami a legfontosabb. a többi pénzt pedig befektette. Imádta a házat. milyen lesz majd az öreg tölgyfák alatt ülve meginni a reggeli kávét. Ahogy ott ült összeroskadva. hogy ezen a csodaszép helyen feltöltekezik nyugalommal. Hirtelen nagyon szerette volna. Ugyanakkor. nagyon sok pénzt hagyott rájuk. Taylor egyetemre ment. Fogalma sem volt. hogy volt képes a testvérük ennyi pénzt összegyűjteni. Szerencsére. a tanulmányaikhoz. leginkább a hozzá tartozó udvar miatt. hogy van egy ilyen kis nyugalom-sziget a saját udvarán. Épp eleget a neveltetésükhöz. De Christopher nagyon sok pénzt gyűjtött össze. mint amennyit a fizetéséből félrerakhatott. nem tudott az ő szörnyűséges titkáról. Fokozatosan kiszorultak onnan a vágyai. A fák leveleinek sustorgását és a madarak énekét hallgatva mindig is az a béke szállta meg. nem szakították el őket egymástól. senki nem pótolhatta. amikre sajnos tudta a választ. Mégis. De leginkább a hozzá tartozó kert nyűgözte le. soha senkinek sem jutott eszébe őt törékenynek titulálni. napfénnyel. Nem maradt más. A ház is eléggé le volt pukkanva. mert valahogy a látomásai elől való folyamatos menekülés közepette már el is felejtette. Miközben közelebb ért. a felújítás után kinézett. A kertet nézte. Miért nem kezdi úgy minden egyes napját. hogy Taylor nem lett rosszul. Mindketten valóra válthatták az álmukat. vigyáztak rájuk. A testvérét a kis teraszon találta. Amilyen gyakran kirúgatta magát a munkahelyeiről. Miért nem ült ki gyakrabban ide? – töprengett. Úgy tűnt. erővel? Kérdések. folyékony koffeinre. Adamnek . tüskés ágakkal és csalánnal. Bölcsész szakon végzett. csenddel. és átvehette az örökségük kezelését. őszintén remélte. de Kaitleen egyáltalán nem volt biztos abban. Bár többször is új nevelőszülőkhöz kerültek az évek során.

gyerekellenes álláspontját. leült. – Oké. mihez kezdjen.vigyáznia kellett volna a húgára. amit nem értenél meg. – Ne védd már mindig! Egy szemét disznó! Elérte. Ezt a kérdést két embernek együtt kellett volna eldöntenie. én viszont a hormonjaim miatt folyton hülyét csinálok magamból. hogy mi jár a nővére fe-jében. Erre tessék! Az első akadálynál megbukik. – Tudod. mit kezdjen a síró. csak lehorgasztotta a fejét. hogy a férjed nem akart gyereket. mennyire odavan a húga a férjéért. Mint mindig. kényeztetésre. nem véletlenül. terhes húgával. talán megkönnyebbülnél. – Nem hinném. Mindennél jobban akartam tőle egy gyereket – csúsztatta egyelőre még lapos hasára a kezét. ne akarj még nagyobb lelkifurdalást kelteni bennem! Már így is épp eléggé utálom magam. Fogalma sem volt. nem lett volna szabad önkényesen a kezébe venni az irányítást. ne tedd! Nem Adam a hunyó. átölelte a vállát. ki a hibás. még a saját gyerekével sem. mintegy védelmezően. hogy őt hibáztatod – jegyezte meg csendesen Taylor. Fogalma sem volt. – Tehát. Nyugalomra lenne szükséged. – Megígérem. – Ez ilyen egyszerű. hogy ő életem szerelme. Végül mellé húzott egy széket. és zsebkendő után kotorászott a farmerjában. lenyugszol. hogy semmit sem értek. ő a hibás. hogy erről lenne szó – ellenkezett Kaitleen. hogyha megszületik ez a kis lurkó. És bár ezt ostobaságnak tartotta. azonnal elfelejti. nem eszi. – Ki tudja. Ennél egyszerűbb már nem is lehetne. Mikor feleségül vette. Tudod. hogy mindenről te tehetsz? – hördült fel Kaitleen. Soha nem értette a férfi merev. hogy nekem mindent elmondhatsz. szigorú idősebb testvér hozzáállás nem igazán jött be. magyarázd el. A korábbi. Kaitleen egy csapásra megértette. Itt maradsz kicsit. amiért ezt tettem. mikor meglátta a testvére arcán felvillanni a bűntudatot. Miért nem akarja vállalni a felelősséget a saját gyerekéért? – Nem erről van szó – futották el Taylor szemét a könnyek. – Miért? Mit nem tudok még? – szűkült össze gyanakvóan. ennek ahhoz lehet köze. Tudta. és abban is biztos volt. nem elkeseríteni. a nővére szeme. könyörögsz neki. ettől függetlenül biztos volt benne. ha ismét sírva fakad. – Megmondom. ha már véletlenül… Megakadt. hogy ez kölcsönös. – Ha ilyen egyszerű lenne. Taylor csak sokára nyugodott meg. hogy élete végéig gondját viseli. méghozzá csúfosan. ha nem ő? – Nem értesz semmit – zokogott most már hangosan. hogy próbálok nyitott lenni – igyekezett egy halvány mosollyal megnyugtatni. Akkor rajta. Az előbb azt mondtad. Kaitleen pedig megrémült. Mikor kezdte végre visszanyerni valamelyest az önuralmát. miért is olyan mérges Adam. értem – felelte Kaitleen. – Nem mondhatom el – remegett meg ismét Taylor szája széle. és reménykedsz abban. majd hangosabban hozzátette. megígérte. – Igenis. hogy csak aggódsz értem. – Ez olyan dolog. Nagyon mérges volt. de mindig is úgy gondolta. – Ne haragudj! Tudom. elhúzódott a nővérétől és nagyot sóhajtott. – Nem csodálom – morogta az orra alatt. nem kezded el magad ostorozni és azt mondogatni. Kaitleen megrémült. hogy Taylornak. hogy nem akar osztozni a feleségén senkivel. – Látom a szemeden. De. Hát. – Ugye. mi legyen. miért is nem akart apa lenni. – Kérlek. azután hazamész és bocsánatot kérsz a férjedtől! Ha kell. – Most már jobb – suttogta. Taylor nem válaszolt. nem kap mást? – Jaj. mi ez az egész! Tudom. most is pontosan tudta. . – És akkor most hogyan tovább? Adam véleménye nem számít? Eszi. hogy itt sírdogálj a vállamon. – De most hallani akarok minden részletet. Számtalanszor kijelentette. már rég megtettem volna – sóhajtott a másik. – Sajnos ettől sokkal bonyolultabb a helyzet – csóválta a fejét a lány.

hisz neki. Kaitleen elszégyellte magát. – Nem szülheted meg egy gyilkos gyermekét! – jelentette ki ellentmondást nem tűrően. sokaknak bizonyul leküzdhetetlen akadálynak. hogy még mindig nem tudom a teljes igazságot. hogy a várandósság és a szülés nagyon megviseli egy nő szervezetét. nagyon elszánt. – Mi? – A hangja legalább két oktávnyit csúszott felfelé. Senkinek nincs arra joga. annál nagyobb szörnyűséget. hogy a férfiak hajlamosak pánikba esni. – Félt engem. az ő felfokozott érzelmi állapotában nem tudta megnyugtatni. Mindnyájuk érdekében nagyon remélte. És az ember a szeretteit féltve. Súlyos csend telepedett közéjük. a változás véglegessége. hogy megkérdezze. – De ölt már embert. bármit is mondjanak a férfiak. amikor párból családdá válnak. Rájött. mint hogy a sógora embert ölt. Sem bosszúból. miközben lenyelte Taylor csípős kijelentését. hogy ezt valamiféle legális keretek között tette. Hogy tudd. ehelyett beleharapott a nyelvébe. Kereste a megkönnyebbülés jeleit Taylor arcán. indigókék szeme fájdalommal telt meg a szavai hallatán. – Na. hogy kioltsa egy másik ember életét. De amit a lány arcán látott.– Ezt nem – felelte Taylor. magának is támaszra lett volna szüksége. Majd ő beszél a fejével. hogy egészen biztosan csendben maradjon. Kaitleennek már a nyelve hegyén volt. Nem fogsz belehalni a gyerekvállalásba. hogy reményeivel ellentétben még mindig nem sikerült átlátnia teljesen. hogy sikerült alaposan beletrafálnia a dolgokba. őt vagy saját magát. A testvérének igaza volt. mikor elzárkózott a gyerekvállalástól. ő pedig olyan volt. – Az bűn. sem büntetésből. hogy igen. A felelősség. Taylor sötét. rájött. De Adam értelmes és magabiztos férfi. Mintha nem lett volna már idáig is eléggé elkeseredve. és minden megoldódik. jó! Egy-két részletet talán mégis megoszthatok veled. Úgy hitte. mikor a szülővé válás küszöbére kerülnek. De azután mégsem tette. semmi nem változtathatta meg a véleményét. amiért nem akar gyereket? De mégis mi bajod történhet? Úgy értem. milyen nehéz ez. nagyra nőtt csecsemő. amit elhallgatsz? A férjed talán embert ölt? Viccnek szánta. Ez talált. A testvére soha nem tudott hazudni. . képtelen volt elengedni. Rosszat sejtve kapta fel a fejét Taylor hezitálása hallatán. Kaitleen fintorgott. de mikor a húga arca megrándult. A húga egyedül. nagy ostobaságokat képes tenni vagy mondani. az ég szerelmére! Nem a középkorban élünk. mi van a háttérben. mint megnyugtatni. Ha egyszer ráharapott valamire. kit akar inkább meggyőzni a férje ártatlanságáról. – Ha tényleg embert ölt. nem hallhat. Még a gondolatától is rosszul volt. – A terhesség miatt félt? – értette meg hirtelen. Neked itt mindig lesz helyed. Tudta. – Ez az oka. azután mégis megadta magát. pedig van egy olyan sejtésem. hanem még mélyebb kétségbeesés. Nem teheted. Nincs más dolgunk. mint egy buldog. – Talán egy bűnöző? Erről van szó? Ezért nem akar gyereket? – Az ég szerelmére. de azért ez már az új évezred. tudom. – Nem ítélheted el a férjem. akkor nem is akarok tudni mást. – Ne haragudj! – húzta ismét magához a sovány kis testet. – Megint elragadtattam magam. Nincs igazam? Csak megrémült az az ostoba. Ez egyszerű. Úgy tűnt. Kaitleen! – sóhajtott fel elgyötörten Taylor. de ő nem teheti be többé a lábát a lakásomba. holott nem is tudsz róla az égvilágon semmit. hogy a testvére fél elmondani neki – töprengett? – Mi a baj. és Adam csakis az én érdekeimet nézte. ami onnantól a vállukra nehezedik. az nem megnyugvás volt. – Adam nem bűnöző. és soha. – Már kezdettől fogva tudtam… erről a dologról. Ezt mindig is így hitte. ugye? Látom az arcodon. Mi lehet olyan titkos. Jesszusom! Milyen ökörség! Legális keretek között történő gyilkolás – szörnyülködött saját gondolatai felett. – Te nem teheted! – kiáltotta lángoló arccal Taylor. Taylor? Mi az.

de immár a sógorát is. – Nem kell most azonnal végleges döntést hoznod – kérlelte békítően. és ha belegondolt. hogy ez nem ilyen egyszerű. Az én véleményem azonban nem befolyásolja azt. most már értette Adam merev álláspontját. akikért szintén felelősséggel tartozol. – Tudom. hogy mit kell tenned. Ez a beszélgetés egyre szörnyűbb lett. – Egészen biztosan nem lesz életképtelen – jelentette ki Taylor határozottan. a félelem jeges csomóba gyűrte a gyomrát. hogy idáig mást mondtam. a puszta létéért. valamilyen okból kifolyólag. – Jaj. hogy kegyetlenség ezt mondani. mit kell tennem. és kérlek. ha bármi bajod esne. Márpedig nagyon úgy tűnt. Mert a te húsod és véred. de Kaitleen tudta. hogy összeházasodtatok? Vagy esetleg most. . mondtam. – És mégis vállaltad a kockázatot – nem kérdés volt. hogy nem tudsz mindent. szó szerint bármi áron. Szeretteid vannak. Tévedett – megint csak –. hogy az unokaöccse vagy unokahúga. de megint csak be kellett látnia. A család-jában van egy ritka… Betegség. Az élet kegyetlen. akik szenvednének. Mérges volt és csalódott. hogy a húga elfogadja. Messze áll még tőlem ez az egész anyaság és önfeláldozás téma. Homo homini lupus. – Milyen betegség? Úgy érted. hogy azt gondolja. ne adj’ isten. aki eltántoríthatja tőle. és menjetek el orvoshoz! – Ez nem olyasmi. amiről csak hallott valaha is. azt pedig erősen kétlem. mikor azt hitte. átláthatatlan maszkká változott. – Látod. borzalmasabbat nem hallhat a már elhangzottaknál. Ha Adam mondjuk rendőrként vagy katonaként dol-gozna. az életed. ezek valamelyikével jön a világra. és képtelen volt állni nővére tekintetét Kaitleen agyában egymást kergették a gondolatok. Nem dönthettek helyettem.Ugyanakkor tudta. nem látná akadályát. az ő ellenérzései vajmi keveset számítanak. Kaitleennel körbefordult a kert. Beszélj a férjeddel. mikor már teherbe estél? – Nem. – És beteg sem lesz. – Oka van annak. Apró öklét összeszorította. Képtelen rá. hogy kezdettől fogva tudtam róla. világra hozza ezt a gyereket. ha ez a szülés veszélyezteti az egészségedet. – Nem akartam megbántani az érzelmeidet. hogy bármilyen lenne is a babád. hogy nekem is bajom esik a szülés alatt. A húga arca merev. valamiféle fejlődési rendellenesség? – Olyasmi – sóhajtott Taylor. amit egy orvossal meg lehetne beszélni. Hidd el. Ember. – Az én gyerekem és az én életem. imádnám. Már mondtam. kicsim! Annyira sajnálom! – De nem csak erről van szó – sóhajtott fel ismét reszketegen a másik. Neki nem menne. nem voltam tisztában a tényekkel. hogy lenne rá valami gyógyszer – nevetett fel keserűen. – Nem szabad az életedet veszélyeztetned! Ez őrület! A férjednek igaza van. hogy az emberek ne gyilkolják egymást. hogy elhatározta. Viszont az már más tészta. Egy csapásra. most nem fog tudni a kedvében járni. talán életképtelen gyermek miatt! Tudom. – Senki nem várja el tőled. miközben beszélt. vér tapad a kezéhez. – Nem mondhatod meg. ez a kettejük ügye. Ha Taylor a fe-jébe vesz valamit. Taylor! Jól gondold ezt át. – Miért? Mégis milyen betegségről van szó? És mióta tudsz róla egyáltalán? Ugye nem csak az után mondta el Adam. valaha is eljut odáig a világ. hogy Adam annyira félt. megállapítás. csak különleges. – Az én döntésem. esküdt ellenségéből elsőszámú szövetségesévé léptél elő. Túl nagy a tét. Sajnálta a húgát. – Tényleg nem tudsz mindent – zökkentette ki Taylor halk hangja a töprengésből. embernek farkasa – ahogy a mondás figyelmeztet. de akkor is ez az igazság. hallgass Adamre! – Ezen nincs mit meggondolni. de én lennék a legjobb. akkor senki sincs. de igazad volt. Nem volt annyira naiv. legodaadóbb nagynéni. minden szörnyű kór eszébe jutott. – Nem veszélyeztetheted az életed egy beteg. Mint ahogy Adam sem – az arca megint lángolt. – Meg van rá az esély.

akinek holttestét a népszerű klub melletti sikátorban megtalálták. Lehet. hogy haragudott a feleségére. Nem sokra emlékezett az egészből. szája mellett két oldalt. Mintha csak érezné a szomorúságát. akkor mindannyian belepusztulnak a döntésébe. de az információ verbális része tovább már nem jutott el az agyáig. Ha lány. . Mindenáron szabadulni akart a látomástól. Még hallotta. Látta már ezeket a szörnyűségeket előző nap. Ugyanakkor egy pici szúrást érzett a mellkasában. Felkapta a fejét a hírolvasó érzelemmentes. de továbbra is imádta. még csak meg sem lepődött. mint Taylor. Csak bámulta a csukott ajtót. A szája halvány mosolyra húzódott. a következő pillanatban már ott sem voltak. megszólalt a csengő. A készüléket valószínűleg Taylor felejtett bekapcsolva. Az áldozatok arcát akkor nem tudta kivenni. Adam köszönésképp biccentett felé. aki nagyon szerette. De mikor a feleségét meglátta. arany pöttyök. Taylor visszaszaladt hozzá. – Nézd! Nem törvényszerű. valószínűleg rablótámadás áldozata lett. már az ajtóhoz is futott. Nyilvánvaló. Szemmel láthatóan őt is megviselték az események. nem is nagyon igyekezett megfigyelni a részleteket. mézszínű szemében azonnal felszikráztak azok a fura. amelyik mellett a holttestüket megtalálták. amint arra figyelmeztet. – A két fiatal. azután zavartan félrefordult. Ugyanis nem csupán a vízióban látta őket. amelyekhez foghatót Kaitleen még soha nem látott azelőtt. Értem jött. Az éjszaka nagy része sötétségbe veszett. kicsavarodott végtagok. ha fiunk lesz. Kaitleen lassan követte. tárgyilagos hangjára. A húga mellett olyan férfi állt. Hitetlenkedve nézett a húgára. amik gyors egymásutánban villantak fel. egy-egy keserű ránc húzódott. tovább győzködhette volna. – Honnan tudod? – Érzem. és ez halálra rémítette. és ugyanúgy törődjön vele. De soha nem volt féltékeny a boldogságukra. hogy olyan kötelék fűzi össze őket. Most pedig halottak. de ekkora őrültségre az ő mindig körültekintő testvérétől nem számított. személyesen is találkozott velük este a klubban. nem irigység – mondogatta magának. hogy jól gondolja át. Csak egy kis szomorúság. ez határozottan rémlett neki. Nem. akkor nincs semmi probléma. Két fiatal férfi mosolygós. hogy valaki úgy nézzen rá. hogy megrázó felvételek következnek. mikor a nyitott ajtóban tényleg a sógorát pillantotta meg. vonásai kemények voltak. mikor vállalt egy ilyen kockázatos terhességet. és ami azt illeti. hogy ne legyen –. ahogy Adam nézett a testvérére. mi mindent megtesz egy nő azért. feltétel nélküli szeretetén immár osztozni kényszerül. és mielőtt Kaitleen válaszolhatott volna. Mielőtt azonban. Felpattant. Taylor kiegyenesedett ültében. Ennek ellenére felismerte a fiúkat. miközben a konyhai tévé képernyőjére meredt. és ennek Kaitleen örült. Hitetlenkedve rázta a fejét. Le kellett ülnie egy pillanatra. ami eltéphetetlen. Mert. mit tesz. hogy katasztrófa lesz a vége. életteli arca nézett vissza rá. Természetesen ő is vágyott arra. ez biztos volt. Adam legalább annyira nyúzott volt. De a filmszakadás előtt beszélgetett a srácokkal. Útközben felkapta a konyhapulton hagyott táskáját. mielőtt megitta az első pohár martinit. Rengeteg vér. csakis a képeket látta. Hallott már arról. Adja az ég. amiért Taylor idáig egyedül ráirányuló. – Adam az. – Hogy érted ezt? – Az á… vagyis a betegség csak akkor öröklődik. hogy minden rendben legyen! – fohászkodott. hogy gyereke legyen – vagy épp azért. hogy a terhesség és a szülés problémamentes lesz. élettelen testek. ha Taylor rosszul határozott. mint a férfi a húgával. hogy őt megismerte volna.Kaitleen nem válaszolt. Rémület száguldott végig rajta. Ő egy darabig állta a tekintetet. miközben a bemondó tovább beszélt. Ötven százalék esély van rá. és egy gyors puszit nyomott az arcára. Fekete haja kócosan hullott a homlokába.

hogy az ő ébredése sem volt könnyebb. de legalább békén hagyta. a testéből áradó forróságot. Rágondolt. és ugyanazokat a gyomorforgató szagokat árasztotta magából. Mogorván viszonozta a mellette – megítélése szerint. Talán az ő rézszínű haját pillantotta meg. mire képes egy. abba az irányba kapta a fe-jét. nehogy hangosan felnyögjön. mielőtt elaludt. minden érdekesnek tűnő beszélgetésfoszlányt elcsípni.Negyedik fejezet Konstantin visszament az előző esti támadás helyszínére. amit éjszaka. – Seggfej – sziszegte jól hallhatóan. A gondolatai körülötte forogtak minden ébren töltött pillanatában. pontosan kik is a tagjaik. érezni a haja illatát. Látszólag mindenki tette a dolgát. Fogalmuk sem volt. a legkevésbé sem zavart borotválatlansága. Hideg zuhanyra. most meg már látni is vélte. A szemei alatti sötét karikák arról árulkodtak. mint Konstantiné. – Fogalmam sincs – vakkantotta. Ott állt néhány méterre tőle. sápadtan figyelte a nyüzsgést. . borostája hangosan sercegett az ujjai alatt. A holttesteket elvitték ugyan időközben. ám Konstantin jól látta az arcokon a tanácstalanságot. még mindig komoly feltörést jelentve a halhatatlanok számára. mintha Kaitleen a közelében lenne. hol van a központjuk. amivel a rendőrség körbekerítette a tett színhelyét. Meglehetősen óvatosak voltak. túlságosan is közel – álló szőkeség elismerő pillantását. hátha kiszúrja a bámészkodó tömegben az Incontaminatus valamelyik katonáját. Ez a szervez-etet birodalmak felemelkedéséhez. ez így is marad. milyen volt Kaitleen puha bőrét érinteni. De hiába pásztázta a klub körül bámészkodó emberek sorát. és a vérfoltok is árulkodóan csúfoskodtak a koszos betonon. sem nyílt rajongásának hűvös fogadtatása. mert olyan érzése támadt. Bízott benne. hogy bölcs dolog lenne ostobának tekinteni a jelenlegit. nem tudta felfedezni a lányt. Kaitleen mindig és mindenhol ott volt vele. hogyha a hórihorgas alak nem jelenik meg jelentéstételre. A sikátor ugyanazt a képet nyújtotta. az első volt. mielőtt szaglászni indult a sikátorba. valóban megpillantotta Kaitleent. és ezúttal. Bár sok reményt nem fűzött hozzá. Keveset aludt. Úgy tűnt. Nála jobban senki sem tudta. nem akarta húzni az időt. A szalag mögött rendőrök – egyenruhásak és öltönyösök – nyüzsögtek. – Nem tudod. véletlenül. majd tüntetően hátat fordított. Igyekezett minden apró részletet alaposan megfigyelni. de a lány nem hagyta futni. Konstantin közelebb araszolt a sárga szalaghoz. ő azonban mindig is tartózkodott ettől a hibától. Ismét felfigyelt a vörös villanásra. Évezredekkel az alapítása után is fennáll. de a halál bűzét nem tudták elűzni. akit szemmel láthatóan. csak egy gyors zuhanyra kerített sort. de ő mérget mert volna venni rá. Képtelenség volt eltűntetni az erőszakosság nyomait. Az ő személyazonosságára is hosszú évekbe tellett rájönni. komoly erőfeszítésébe került. ami azt illeti – hogy elűzze annak emlékét. Történetesen ismerte az Incontaminatus első vezetőjét. ahogy copfba fogva meglibben. és ha rajta múlik. mi történt itt? – kérdezte a férfi után hajolva. Senki sem tudta. és rosszkedvűen ébredt. Telt keblei nekinyomódtak Konstantin meztelen karjának. Számos társa hajlamos volt alábecsülni a halandók intelligenciáját. mikor megfordult. Vörös villanást látott a szeme sarkából. a meggyőződéséért harcoló ember. mi történhetett. Megdörzsölte az állát. aki ébredés után eszébe jutott. Szerencsére a másik ebből már értett. Ez már beteges – állapította meg. és ki vette át a vezetésüket Christopher Nightland halála után. hogy a mozdulat nagyon is kitervelt. a szervezet utána küld valakit. Nem borotválkozott. Félrelépett. Nem hitte.

sőt egyenesen megcsúfolása létezése legalapvetőbb értelmének. – Amint összefutok vele. elbűvölő hangot kic-sikarta a lányból. Ez több ezer év múltán sem változik. Ha ugyanis megkörnyékezte volna Kaitleent. Élvezi az ilyen melót. mennyire kedvel. nincs semmi komoly baja? Az aggodalomból. Fogalma sem volt. és ezzel tudtán kívül jót tett sajátmagának. Túl gyorsan.Mit kereshet itt? – töprengett a férfi. ki ez a pasas. – Ezért pedig ő imád téged. Szinte ugyanabban a pillanatban látták meg a magas. de Adammel együtt majd megoldják őket. holott tudja. ez lesz az első dolgom. kislány – ölelte át hevesen. hogy David gyengéd érzelmeket táplál Kaitleen testvére iránt. aki folytonfolyvást visszabeszél neki. Még közelebb ment hozzájuk. Kaitleen felnevetett a dühös szóáradat hallatán. De a főnökasszony szadista. – Én semmi mást nem teszek. legyen bármilyen civilizált az emberiség. A hangjából kicsendült az idegesség. A többiek mind szó nélkül engedelmeskednek a parancsainak. – Elég furcsán mutatja ki. hogy hall-hassa. akkor nem fog udvarolni a nővérének. de máris gyűlölte. ami a férfi hangjából kicsendült. az a hapsi beteg. hogy csináljak néhány képet – fintorgott a másik –. Én mondom. – Tudod. A halál. – Jól van – válaszolta gyorsan a lány. Helyes – lélegzett fel megkönnyebbülten. Konstantin kénytelen lett volna megölni. ha az a némber csak rájuk néz. – Ja. azért úgy tűnt. – Rég láttalak. Gyakran követte Kaitleent észrevétlenül. ki szólította a lányt. – Te is tudod. beéri vele. de megtette volna. Közben a háta mögött háborognak – intett megvetően a férfi. Igyekezett kiszúrni. hogy Maya miért szemétkedik veled. miért érdekli a halandókat ennyire mások szerencsétlensége. Konstantin pedig még inkább utálta ezt az ismeretlent. Egy ártatlan. Jól lesz. Ha ez az alak Taylorba van belezúgva. de ezt a férfit még soha nem látta. Apropó! Hogy van a húgod? Maya mondta. ami a férfi vállán lógott. puszta féltékenységből történő meggyilkolása szöges ellentéte. és bár beszélgetőtársa szemmel láthatóan cseppet sem volt elégedett a válasszal. Konstantin keze pedig ökölbe szorult a bizalmas mozdulat láttán. hogy utálom a gyilkossági helyszíneket. aki a halk. Konstantin rájött. – Mi újság. Mindig is ezek vonzották a legnagyobb tömegeket. aki szintén érdeklődve fordult a hang irányába. Ezúttal sokkal nagyobb meggyőződéssel tette meg a kijelentését. Csak azért is engem terrorizál. – Kaitleen! – kiáltotta valaki. – De a lelke mélyén tiszteli a bátorságod és az egyenes jellemed. Maya kiküldött. Igyekezett utat törni magának az egyre nagyobbra duzzadó szájtáti tömegben. – A többiek lekvárból vannak és összeszarják magukat. miről beszélnek. Te vagy az egyetlen. de már nem lepődött meg rajta. barnahajú férfit. Rejtélynek tartotta. bár fogalma sem volt. Konstantin csodálkozva nézett körbe. Peter bezzeg szíves-örömest beugrott volna helyettem. hogy nem hagyhatja megtorlatlanul a szemtelenséged – mosolygott a lány. David? Dolgozol? – bökött a lány fejével a hatalmas fekete táska felé. hogy beteget jelentett. Túlságosan jól ismerte az emberi természetet. csak a vak nem látja. ez már épp elég ok volt a Kitaszított számára. mire a férfi felkapta a fejét. Kérdezd meg Taylort! – Nem fogom elmulasztani – grimaszolt David. a kegyetlenkedés és a szex. mit csinál. De ugye. hogy gyanakodva figyelje az idegent. – Biztos? Ha tudok neki valamiben segíteni… – Gondjai vannak – sóhajtott Kaitleen –. ha elér hozzá. önkéntelenül indult el felé. csak a szemébe mondom a véleményem. Kaitleennek felderült az arca. . aki óriási lendülettel közeledett a lány felé.

aki a kettőshöz csatlakozott. Próbálta az ő szemével nézni az idegent. mint ő. észrevétlenül védelmezni sokkal keményebb dió. de ha harcra kerül a sor. Ripacs. azt pedig még annyira sem. Ha a megérzése jó. Jaeger – bármi legyen is a valódi neve – . Vak. hogy így – válaszolta is meg azonnal saját. nem az olyanok. akik azóta már halottak. fürkésző tekintetétől a lány szemmel láthatóan zavarba jött. ha tehetek érte valamit! Bármit. és van a tömegben valaki az Incontaminatus katonái közül. Cameron? Jaeger3? Nyomozó? Micsoda név? Egészen biztosan nem az. A sérülés halhatatlan voltának dacára nem gyógyult be teljesen. De az biztos. de ez akkor is nagy könnyelműség Kaitleentől. hogy fizikai alakjában jusson a közelébe – Nem. Jó kiállású volt. hisz a kettő kapcsolódik egymáshoz. magabiztos férfiak kellettek a nőknek. neki aztán végképp nem lenne szabad a támadás helyszínén sétálgatnia. – Nos. ahogy a lány udvarias. hogy valamiképp felfedi magát a lány előtt. De Kaitleennel törődött. Alig akarta elhinni. sötéthajú. Most már az ő felelőssége védelmezni. Soha nem volt híján női társaságnak. mert leginkább az otthonában látogatta meg. mennyire kell vigyáznia a nyomában lévő hordával. Konstantin őszintén megkönnyebbült. amelytől egy gyengébb ideg-zetű ember holtan rogyott volna össze. úgy mérte végig Kaitleent. aki jobban tud verekedni. Elvégre gyönyörű szép nő. magas. hogy ő ölte meg a bátyját. Ezzel magyarázta. örök emlékeztetőt hagyva ezáltal léte legnagyobb hi-bájára. Kaitleen. Az ilyen nyálas szépfiúk mindig ezt teszik az olyan lányokkal. David miért van úgy oda érte – Jaeger jót nevetett a saját tréfáján. Túlságosan is. Láthatatlanul is őrizhetné. hogy ilyen rövid időn belül a második férfi figyelt fel Kaitleenre. hogy baja történjen. ez a férfi a közelében legyen. megértem. mert egy démon ejtette rajta. Kaitleen fogadalma végre lezárja a beszélgetést. mint ő. Nyilván azt esze ágában sincs elmondani. tehát nem ismerhette a féltékenységet sem. elkerülhetetlen. vagy az előző esti fiúk. Abban a pillanatban eldöntötte. mint ezek ketten. Vagy inkább lehetetlen. aki ezt nem veszi észre. Azért. Konstantinnak ellenben viszketni kezdett a tenyere. Épp az ilyen fiúk vonzzák a mai lányokat. Fiatal. Igaz. milyen szívesen megismerkedne vele közelebbről. mint például az iménti lány. hogy nem akarja. mikor a szépséget mindennél többre becsülték. ő a nővére – vonta ismét magára a figyelmét David hangja. Csak azért nem gondolt erre eddig. mint beszélni. de sajnos korán örült. Mindig az ilyen sármos. Legalábbis így hitte. – A szavamat adom. A fiúk. Konstantin bosszúsan döbbent rá. Képtelen volt levenni a szemét a kettősről. de Kaitleennek pont megfelelő lenne. akiknek egyáltalán nem volt ellenére az ő durva kinézete. Vajon ez mindig így megy? Hát persze. De Kaitleen más! Megőrültél! – feddte meg magát.– Rendben. jóképű. Akkor már inkább kitalál valamit. Még azokban az időkben sem. mikor úgy látta. Mindezt csak a féltékenység váltotta ki belőle. Megbánthatja. aki félreérthetetlen jelét adta. gondolatban feltett kérdését. Nem engedheti. óriási veszélybe sodorja magát. hogy angyal. halvány mosollyal kez-et nyújt a másik férfinak. – Kaitleen! Bemutatom Cameron Jaeger nyomozót. A pokolba is. hogy ugyancsak elterelődött a figyelme eredeti céljától. – David! Ezúttal végre elhoztad a híres Taylort is? A fiatalember. Fontos volt számára. ha a testvéred feleolyan szép. Apropó! Mit keres itt a lány egyáltalán? Ha valakinek. hogy elmondja a lánynak. Mióta szokása önmagát összehasonlítani tejfeles szájú fiúcskákkal? A válasz egyszerű: soha nem volt az. És most itt ez a férfi a sima bőrével és a sima modorával… Voltak persze nők. hogy Kaitleen csalódjon. őhozzá képest csak egy fiú. Önkéntelenül végigsimított sebhelyes arcán. De ígérd meg. Persze ő soha nem hagyná. ahol soha nem vették körbe ilyen nyálcsorgató idióták. Féltékenység? Nem szerethetett. hogy szemtelen. hogy felhívsz. amelyik a születési anyakönyvi kivonatában szerepel. csak mert Kaitleennel voltak. mint te. Konstantin figyelte. mit sem törődve a fotós szúrós pillantásával.

hanem azért. majd halkan felnevetett. A nyomozó végigfuttatta tekintetét a körülöttük ácsorgókon. túl közel került hozzájuk. hogy nem hallotta mit mond. Úgy tűnt. Egyelőre azonban semmi elfogadható nem jutott eszébe. mintha már régóta ismerné. minden bizonnyal a gyilkossággal kapcsolatban. Angyal. Jaeger túl közel hajolt a lányhoz. Előbb vagy utóbb valakinek feltűnik. A férfi még mindig őt nézte. hogy ez megváltozzon. Az. hozzá beszél. nem. néhány percbe beletelt. és önkéntelenül tesz felé néhány lépést. Az apja is rendőr volt. hogy a bizalmasan elsuttogott szavakat hallja. Mint akkor éjjel. ha ismerné. az árulkodó jeleket. Vajon hogyan? Ebből a távolságból nem hallotta egyetlen szavukat sem. Felismerte az ilyen embereket. Ugyan miért is kellene kikérdezni valakit. Soha. szavak nélkül. Jaeger nyomozó széles mozdulatokkal magyarázott valamit – Kaitleen sápadt arcából. Előtte épp egy motoros banda után nyomozott. Nem hallotta még Kaitleent ilyen önfeledten. Kaitleen tétován megrázta a fejét. és David feszült figyelméből ítélve –. miközben a fülébe duruzsolt. Azon kapta magát. Pedig egész felnőtt életében ismerte. – Talán láttam már korábban. vagyis közelebb kellett mennie. mintha megérezte volna a pillantását. A hang olyan volt Konstantin számára. és súgott neki valamit. Egy ilyen arcot soha nem felejtene el. és közös titkaik lennének – holott alig néhány másodperce mutatták be őket egymásnak. a halandókénál sokkal érzékenyebb hallással. – Nem is tudom – válaszolta az igazságnak megfelelően. – Ismered őt? – kérdezte felé intve. akik látszólag nemtörődöm módon csevegnek. mire felfogta. vagy egy látomásban. Ennek ellenére olyan érzése támadt. De sürgősen magyarázatot kell találnia arra. hogy mindenképpen em-lékezne rá. és egyetlen pillanat alatt eléri. ismerőst látok. mikor Konstantin megölte a bátyját. szívből jövően kacagni. aki nem tett mást. méghozzá nagyon jó rendőr. hogy forrni kezdjen benne az indulat. az apró részleteket. Talán egy álomban. ha igazoltatná azt a férfit – utasította. összerakják a történéseket. amit nem lehetett egykönnyen elfelejteni. Tudta. – Szeretném. A lány bájosan elpirult. mert hosszú vágás húzódott végig az egyik felén. mint ahogy az bámulta őt. a lány egyenesen ránézett. hogy látta volna már korábban. Nem azért. mint egy jókora ütés a gyomorszájára. Perpillanat nem válhatott láthatatlanná. Ez pedig már magában elég volt arra. de arra még ő sem képes. hogy nem túl tisztességes. olaj volt a tűzre. A nyomozó odaintett egy egyenruhás rendőrt. – Nem. Bizalmasan. szuggerálta. Ízig-vérig rendőr – állapította meg a lány. Így maradt a hagyományos módszer. Kaitleent furcsa érzés fogta el. ha kívánc-siskodni akart.odahajolt Kaitleen füléhez. de nem emlékezett rá. Ismét a kis kompánia felé fordult. mert viselője a csúf forradás ellenére is magával ragadó volt. leszűrik az igazságot. csak őt nézte? – Melyiket uram? . Csak azt hittem. Kaitleen már nyitotta a száját. Pont a szemébe bámult. hogy a férfi bámulja. hogy tiltakozzon. miközben pontosan megfigyelnek és elraktároznak maguk körül mindent: a többiek reakcióit. Ahhoz túl sokan voltak körülötte. – Valami baj van? Jaeger nyomozó hangja nagyon messziről érkezett hozzá. Jaeger is kiszúrta a titokzatos sebhelyes férfit. Mintha mondani akart volna valamit a puszta tekintetével. szeme sarkától egészen az álla aljáig. Esetleg egy másik életben. És akkor. hogy legalább olyan intenzitással figyeli a férfit. Olvasnak belőlük. miért le-bzsel folyton Kaitleen közelében. Erre jön ez a nyikhaj. Borostyánszínű szeme egy pillanatra sem szakadt el tőle. észrevette. hogy már látta. de annál hatékonyabb módon a közelükbe férkőzhessen és kihallgathassa őket. A kollégái szerint pontosan ez vezetett a halálához.

Igazából ez sem rajta múlt. hogy lefeküdjön velük. mert eszébe jutott. A férfi eltűnt. Kaitleen rémülettel vegyes tisztelettel figyelte. a nevüket nem tudom. Illetve. Mindenesetre. hogy megválassza. mivel is töltötte az éjszakát. hogy nem is remeg a térde annak emlékétől. amely valósággal lyukat égetett a hátába. Jaeger megint mondott valamit. nem lesz semmiféle kikérdezés. Végül az egyik hátsó helyiségben ültek le. A nyomozónak azonban egyetlen arcizma sem rándult. hogy zaklassák azt az embert. amitől Kaitleennek azonnal lelkifurdalása támadt. Egy darabig még vacillált. amire normális körülmények között nem lett volna hajlandó. elhagyatott tánctéren. Kaitleen biztos volt benne. De nem akarta. ha egyszer idegen ágyban ébredne. Kaitleen mindvégig magán érezte David csodálkozó pillantását. mindenesetre elég rémisztő volt. – Ismertem a halott srácokat. a végeredmény. miközben szélesre tárta előttük a nehéz fémajtót. minden idegszálával a lányra koncentrál. ha az este nagy része homályba vész. és ilyenkor cseppet sem volt válogatós. de őt csakis Jaeger reakciója érdekelte. vagy leginkább kivel és hol. miközben a másikkal csókolózott. még ha odáig nem is merészkedett. Mindegy. amit most sem hallott elsőre. Leginkább a szerencséjének köszönhette. Mondjuk. és összeszűkítette a szemét. mit tenne. Mindössze leheletnyit kihúzta magát. Nem érdekelte. a biztonsági kamerák felvétele alapján Jaegernek mindössze öt percébe kerül kideríteni az ő szerepét ebben a rémálomban. elég önbizalom romboló dolog veled társalogni – jegyezte meg a férfi keserű mosollyal a szája sarkában. A megkönnyebbülés. mikor David bemutatta őket egymásnak.Az egyenruhás zavart kérdésére felkapta a fejét. Bele sem mert gondolni. – Hát. Úgyis . Nem tagadhatta. hivatalos személlyé. mint vedlett vissza a férfi egy csapásra a friss hódítással kacérkodó civilből. ha egy ismeretlennek feltesznek pár kérdést a rendőrök? Elvégre ez a dolguk. Jaeger szerencsére kommentár nélkül hallgatta végig a vallomást. gusztustalan dolgokat művelt. hogy még soha nem járt pórul. ahogy David élesen beszívta a levegőt. de tegnap este elég közel kerültünk egymáshoz. most vállalja érte a felelősséget. mindössze néha feljegyzett valamit. amelyeket a biztonsági kamerák megörökítettek. kivel megy haza vagy tiltakozzon olyasmi ellen. ha elmondanád az egészet elejétől a végéig. most minden kiderül. A férfinak nyoma sem volt. Még mindig nem vagyok teljesen ébren. és bevezette a klub ajtaján. – Gyere velem! – fogta meg végül a könyökét. hogy előző este nem csinált magából teljesen hülyét. Szar ügy. mindennek alaposan utána fog nézni. Jaeger keresztülvezette őt az óriási. Az imént. Az ital hatására a gátlásai és az erkölcsi aggályai is megszűntek. sem lepukkant alkoholistának nem akart lát-szani. Ha szégyenletesen viselkedett. amiért az idegen mégsem fog bajba kerülni. Még az is lehet. bár nem sokat szépíthetett a helyzeten. – Vad buli? – kérdezte mindentudóan. Úgy tűnt. ha valami nem túl hízelgő derülne ki. egyszerre azonban nagyon távolságtartóvá vált. Végül rájött. Az ott posztoló rendőr biccentett feléjük. őt magát is zavarba hozta. A legtöbbször egyáltalán nem volt olyan állapotban. Ugyan mit számít neki. milyen intenzív érzés volt magán érezni a figyelmét. mire a lánynak még inkább elmélyült a bűntudata. vagy talán az őrangyalának. mi történhetett később. Sem kurvának. Kaitleen. A lány igyekezett a történetet a lehető legösszeszedettebben előadni. Felesleges lett volna szépítenie a dolgot. elmondja-e az igazságot. Ő pedig sikeresen meggyőzte magát arról. Elsüllyedne szégyenében. a nyomozó félreérthetetlenül rámozdult. amely elöntötte. El sem tudta képzelni. és csak reménykedhetett abban. Az egyik utolsó emléke az előző estéről az volt. mikor minden olyan csendes és kihalt. gyakran leitta magát. hogy bizarr. – Hallgatlak. Mintha a föld nyelte volna el. Furcsa volt a diszkóban lenni a nappali órákban. késő bánat. Hogy miért? Fogalma sem volt róla. neki pedig még csak fogalma sincs arról kivel és mit csinált. Hallotta. – Ne haragudj! Rossz éjszakám volt. – Rendben van. kit enged magához közel. – Ez az. hogy a sokadik pohár ital után nyálas szerelmes dalokat énekel széles nyilvánosság előtt. Szeretném. Döntött. Ha így van. ami miatt tulajdonképp jöttem – jelentette ki egy nagy sóhaj után. hogy néhány pohár martini után beleült az egyik fiú ölébe.

és kifürkészhetetlen maradt. köszönöm. Megfordult. de taxival. hogy büntetlenül nem égetheti két végéről a gyertyát. felismerte őt. – Azután te haza indultál. azt hiszem. és bár korábban nem ismerted a halott fiúkat. – A főnök mondta. nem jól hall. és elmondtad mindezt. Egyelőre végeztünk. miután az ajtó ismét becsukódott. bár ha jobban belegondolok.tudja. mivel mentél haza tegnap este? – Nem vagyok benne biztos. Kaitleen egy darabig még bambán bámult maga elé. Ez lesz a helyes megoldás. és mondja meg Jaegernek. ha jobban észnél van. Elmászkálnak. vagy legalábbis úgy hitte. Mindegy. hogy meg kell adnia az elérhetőségét. és ma. – Minden esetre. A hangja roppant formális volt. Talán tehetett volna valamit értük. mikor láttad a tévében a srácokat. és bosszúsan konstatálta. – Enni valamit. Még ha nincs is semmi köze a fiúk halálához. hogy ettől jóval többet is segíthetett volna. – És. Hány óra felé érkeztél. A nehezén túl volt. aláírni. együtt itta magát merev részegre a két lemészárolt fiúval. Kaitleennek esélye sem volt tiltakozni. figyelmeztethette volna a fiúkat. mielőtt becsukta az ajtót az orra előtt. az emberek folyton ezt csinálják. akik talán még mindig élnének. Te jó ég! Vajon mi mindent csinálhattam az este? – Jöjjön velem! – intett felé a rendőr. esznek valamit együtt. Majd megbeszéljük. mire gondolok – vallotta be a lány. Pedig. odáig. Ki tudja? Hívhatta volna a rendőrséget. hogy elpirult. – Nagyon is értem – mosolyodott el a férfi. hogy randija lesz a nyomozást vezető rendőrrel? Most vajon mit kellene tennie? Menjen vissza. Ám egy vékony hang. jól értem-e? Itt voltál este a klubban. Úgy tűnt. – Lássuk csak. Kaitleen bólintott. idejöttél. eljössz-e velem vacsorázni? – Hogy mi? – Kaitleen azt hitte. a klub egyik pincérnőjét látta közeledni egy egyenruhás kíséretében. – És most? – állt fel Kaitleen. ha érted. Most megtanulja a leckét. hogy bármit képes volt elkövetni ellenük. Én pedig jelentkezem. ha kicsivel is többre emlékszik az előző estéből. és nagyon hálás volt a férfinak. – Kérdéseid? Miféle kérdések? – Csak a szokásosak. hogy eljöttél. ha megadnád a címed. isznak egy italt. úgyhogy szeretném. Rákacsintott. ha megfigyel minden apró részletet. esetleg nem említették-e a fiúk. jó lesz? – Válaszra sem várva. mikor lépteket hallott a háta mögül. – Nem vagy biztos? – vonta fel a férfi sötét szemöldökét. hogy tartanak valakitől. és a telefonszámod. A kollégáim most gyűjtik össze a biztonsági kamerák felvételeit és a dolgozók vallomását. az arca szigorú. Ha hétre érted megyek. – Így van. semmi sem változtathat. A keze már a kilincsen volt. Az arca ezáltal megenyhült. máris a kijárat felé terelte a lányt. és azon töprengett. mert nem mutatta. ilyesmi? – Nem. A lány furcsa pillantást vetett rá. Annyira félt mindig is a vízióitól. Próbálta megfejteni Kaitleen szerepét a történetben. Izzadó tenyerét beletörölte a farmerjába. hogy velük volt a támadás előtt. – Az az időszak már elég homályos. Tudod. de a szeme továbbra is figyelmes. hogy bevallotta. folyamatosan azt ismételgette. ha nem nyomja el a képeket. vajon hogy jutott el onnan. egész éjszaka együtt szórakoztatok – összegezte tárgyilagos hangon Jaeger. hogy esze ágában sincs vele vacsorázni? Igen. az agya egy makacsul figyelmen kívül hagyott zugában. . először a beszélgetés kezdete óta. hogy elítéli züllött viselkedésért. a tényen. Megakadályozta őket minden áron. ha nem olyan gyáva. Vagy legalább segíthetné most a nyomozást. Utána viszont még lehetnek kérdéseim. ez a te esetedben talán nem jó ötlet. – Odakint majd az egyik kollégám felírja az adataidat. – Be kell mennem a rendőrségre? Tudod… Rögzíteni a vallomásomat.

– Akkor pedig színtiszta kibaszásból tette. milyen erős szál köt Kaitleenhez. és végtelen jósággal rendelkező lények. hogy az angyalok természetfeletti szépséggel. de nyugalomra intette magát. hajlamosak voltak úgy képzelni. és a dereka köré tekerte. hogy szó nélkül hagyom ezt a legújabb agyrémet. mintha tétlenül nézném. Magnus! – kezdte. Méghozzá csúnyán. Sürgősen ki kellett találnia. – Jaeger – nyögött fel bosszúsan. megfigyelő kamerák zárt láncú videó hálózattal. milyen benyomást tesz az emberekre. egy gyors zuhany és borotválkozás erejéig ugrott haza. hogy az Incontaminatus emberei fényes nappal támadnák meg. De mindig is tudtuk. Meg sem várta a választ. felvette a törölközőjét a sarokból. hogy az a nő egy szadista – morogta inkább csak magának a másik angyal. és dühében falhoz vágta a törölközőjét. Konstantin nem vesztegette az energiáját. Ezt a fajta szükségletét ugyanolyan egykedvűen elégítette ki idáig. Nem akarta. hogy elemezgessem a Clara tettei mögötti okokat. – Mégis mit tehetnék? Clara eljött és utasított. Közülük mindössze egy volt. Nem volt választásom. fék nélkül száguld egy robbanószer raktárba. mint egy halandó emberi testnek. a szekrényhez ment. vajon milyennek láthatja őt Kaitleen. És ez nem tetszett neki. aki elég tapintatlan ahhoz. Borús hangulata cseppet sem javult mikor rájött. Szerintem meg kellett volna mondanod neki. – Szerinted nem tudja magától is? Pontosan tisztában van vele. most megdöbbenve vette tudomásul. hogy igenis fontosnak tartja. vagy teleportálás útján juthatott fel bárki is. Minden volt. Nos. még mindig forrt benne a düh. hogy túlságosan is kötődsz hozzá. hogy Kaitleen szemével próbálja szemlélni saját magát. hogy védjem meg. válasszon valaki mást. mióta meglátta a lányt a jóképű Jaeger nyomozóval beszélgetni. és a külsejét méregeti azon töprengve. – Ne fáradj. hogy tiltakozzon a megállapítás ellen. mint a többit. akikkel kénytelen közvetlen kapcsolatot létesíteni. Mindenképp közvetlen társai közül kellett hát kikerülnie a betolakodónak. Konstantin csak fél órára. An-nál is nagyobbat. amiért kénytelen volt otthagyni őt. hogy a tükörbe öklözzön. Most mégis azon kapta magát. Szerencsére a lány nagyon jó környéken lakott. hogy jó ideje áll már a tükör előtt. – Jól tudom. hogy Jaeger kellemetlenséget okozzon. A legfelső emeletre csak a liftet védő riasztó kódjának ismeretében. hogy valami ruhát keressen. erre azóta érez késztetést. hogy egyenesen a lakásban öltsön testet. – Mindegy. még mielőtt a barátja megszólalhatott volna. Elhatározta. mi a véleményed. Amúgy pedig. Olyan lenne. – Az gond. Nem volt szük-sége rá. hogy az emberi rendőrség kíváncsiskodása is tetézze bajt. Minél hamarabb ismét Kaitleennél akart lenni. amit akart. hogy nem . Az emberek – már akik hittek a létezésükben –. Fizikai alakjának éppúgy szüksége volt effajta gondoskodásra. Ez akkor is szívatás. mert nem tervezem. az ő esetében ez egyértelműen el lett cseszve. gyúlékony anyaggal teli vonat. hogyan védje meg a lányt.Jaeger végül mégis csak megszerezte. hogy te vigyázz arra a lányra. huszonnégy órán át élő segélyvonallal – de nem akart kockáztatni. Mielőtt kilépett volna a fürdőszobából. Soha nem érdekelte. amint egy veszélyes. Nem tartotta valószínűnek. hogy nincs egyedül. A pokolba kívánta a hívatlan látogatót. érezte. abbahagyja. mit gondol a lány. – Rég leszoktam már arról. – A fenét nem! Csak meg kellett volna mondanod neki. ehhez pedig nem volt szüksége tudatosan generált bonyodalmakra. Nem túl jó ötlet. de nem akarom újra hallani. Őrzővédő szolgálat. Visszafojtotta a késztetést. Türelmetlenül felmordult. és hátat fordított tükörképének. mint hogy szemet vetett a lányra. csak szép és jó nem.

– Talán te magad sem tudod. csak még inkább összekuszálódna minden. Konstantin a legszívesebben saját fejét verte volna a falba. nem szólok egy szót sem. folyamatos kitartása a barátja mellett olyan köteléket alakított ki kettőjük között. Mondok neked valamit. csak arra. – Nem kérdés volt. amit most érzel. Másra sem tudott gondolni. mire Konstantin gyanakodva húzta össze a szemeit. mint ahogy Konstantin sem volt képes szeretetet érezni senki iránt. Mégis legszívesebben kihajította volna a lakásából. hogy a szemébe nézzen. amelyeket nem szívesen hallunk. megértem. Egy Kitaszított.vállalod. Azután összeszedte a bátorságát és felé fordult. Konstantin dühösen fordult a társa felé. Lehet. Az univerzum nagy paradoxonjai. De a barátom is egyben. hazudik a barátjának. Tudtuk. Nézd! Én is láttam azt a lányt. És egy barátnak ki kell mondania olyan dolgokat. Tökéletes páros. Képtelen volt megszólalni. szép lassan a megszállottjává váltál annak a nőnek. nemtörődöm jókedvének nyoma sem volt. mint a többi. de az sem jobb. egyszerűen csak törődik vele. hogy képtelen távol maradni Kaitleentől. napról-napra egyre jobban kifordulsz magadból. – Ne haragudj! . haver! Feküdj le vele. – Miért tennék ilyesmit? – Ne nézz hülyének! Mióta ismered. Ezzel még nem lenne vége. A barátja vonásai megkeményedtek. szemtelen. hogy Magnus nem akarja a szemére hányni az érzelmeit. amiért ilyen bunkó volt. Pedig még nem is látta Magnus arcát. hogy lesznek nehézségek. Persze. akinek komoly gondjai vannak a bizalommal. Eléggé el vannak cseszve ahhoz mindketten. aki képtelen szeretni és egy másik. Amint kimondta a szavakat. mikor tagjai lettünk a Légiónak. ha engedne a vágyainak. És azt is tudta. hogy Magnus tisztában van ezzel. Éppúgy nem tehetett ellenük semmit. Konstantin évszázadokon át fennálló. hogy mit akarsz pontosan. Egy valakiben hitt csak feltétel nélkül. Magnus a hit erényét birtokolta őrangyalként. ahogy nemrég emlékeztettél rá. – Az lehet – szűrte a szavakat összeszorított fogain keresztül. Mind tisztában voltunk vele. – Valld be! Ha csak a testét akarod. mert Magnus rátapintott a lényegre. közel sem olyan szánalmas. úgy vigyáznék rá. Tudta. Nem akarta. az ő keresztje a folyamatos kételkedés volt mindenben és mindenkiben. hogy akár még működjön is. Átpasszolhatnád nekem az ügyet. máris megbánta őket. Ígérem. hogy Kaitleennek és nekem közös múltunk van. folyamatos jellemzőjének. be-letemetkezzen. – Mindenesetre. mint a te örökös bizonytalanságod és bizalmatlanságod. hogy képtelen vagy szeretni. Gyerünk. – Nem akarok vele lefeküdni – morogta Konstantin. amelyekre egyébként vajmi kevés befolyása volt. Kitaszítottként. – Ez is egy ugyanolyan feladat. hogy megérintse. – Egy érzéketlen barom vagyok – morogta. Idáig legalábbis. hogy akarta Kaitleent. Csak még bonyolultabb lenne minden. hanem megállapítás. megcsókolja. még sajátmagában is. – Közös múlt? Haver! Te megölted a bátyját. a tényt. Egymás bajtársai minden értelemben. Mit akar Magnus a lánytól? Miért akar a közelébe kerülni? Az átkozott féltékenység. Még akkor is. ha cserébe betörik a fejét. De azzal is tisztában volt. hogy bolondulsz érte. Ilyen az is. ami felülírta a másik angyal aggályait. hogy nem lesz könnyű. ha egyszer megkapná a lányt. és a másik iránti lojalitást semmi nem kezdhette ki. már megint. miközben jól tudta. ő pedig még ingerültebb lett tőle. hogy nem oldana meg semmit azzal. – Ez igaz. hogy folyton az orra alá dörgölje a gyengeségét. de ez nem volt elég. mint a szemem fényére – kacsintott. Újra és újra visszamentél hozzá. mert nem érné be vele. és legyen már vége ennek az egésznek! Talán a szex helyre teszi végre a dolgokat abban a kibaszott kemény fejedben.

De amit igazából akart. akinek az életét rábízták. mint amennyi egy Kitaszítottnak megadatik. Pláne. amennyit csak tudnak. Ő részese is szeretett volna lenni ennek az életnek. ami a legtöbb halhatatlan számára kívánatos. csak az árnyékból. Elvégre pont azért avatkoztak a sorsa folyásába. Van valami az emberi élet végességében. Már az is elégedettséggel töltötte volna el. jóságát. és miután Kitaszítottá vált. mint amennyit veszített. Még. ha további áldoza-tokat követelt is tőle a változás. amit soha azelőtt. barátom! – csapott Marius a társa hátára. akár nem. mivel a halandók rendszerint nem tűrték jól. Ez ered-ményezte. a halandóságuk után. Éppen ezért. hogy Kitaszítottá vált. Csodálta a lassan férfivá érő fiú bátorságát. De javaslom. Konstantin gyomra fájdalmas görcsbe rándult. ha egy ragyogó. az ettől jóval több volt. szárnyas lény jelent meg az orruk előtt. így nem jelentett gondot számára a halandókkal való együttélés. rablók támadtak a védencére. Úgy érezte sokkal többet nyert ezzel a merész lépéssel. De az eredmény egy és ugyanaz. amit mondtam. de nem a bor miatt engedelmeskedett az invitálásnak. Nehezen képzelhető el ennél nagyobb büntetés. megöregszik választott párja oldalán. A kegyelem angyalaként pedig. akik megölték volna. Ötödik fejezet Róma.– Bocsánatkérés elfogadva. Születése óta óvta Marius minden egyes lépését. amivel a tekintélyt parancsoló római villa vastag kőfalai kecsegtettek a déli forróságban. senki kedvéért: szembeszálltak az őket életre hívó legfőbb hatalommal. ami legtöbbjüket arra sarkallja. ami szerintem nagyban befolyásolja majd a döntésed. egyetlen gondolat erejéig sem a döntését. mikor eljött Marius halálának ideje. a törékenységük. az ember viszonozta az érzelmeit. mint egy kupa ízletes bor. ha ő nem avatkozik közbe. gyermekei körében. Előfordult persze. még csak nem is az árnyék miatt. Az angyalok legtöbbször titokban tartották a létüket. Roman megtette azt a dolgot. ha csendesen figyelheti. hogy teljes. amint Marius hosszú. és nyitott elmére talált. Mikor öt évvel korábban – még őrangyalként –. Igyekeznek abba a röpke időbe annyi élményt és örömöt sűríteni. hogy a fiatalember sorsa megpecsételődött. mikor egyedül tartott hazafelé. hogy azzal a személlyel legyenek. ami még tovább bonyolítja a már amúgy is kaotikus helyzetet? A válasz nem sokat váratott magára. mikor az őrangyal beleszeretett a halandójába. és legvégül halálát. – Roman megint a városban van. Megmentette. vagy némi hűvös. Egyik este. hogy az első halandó. – Megérdemeljük a bort ilyen sikeres küldetés után. akik miatt olyasmit tettek. elérkezett földi útja végéhez. akár felfedik a kilétüket. Mi lehet vajon. gondold át. De ezek az esetek ritkák voltak. boldog életet éljenek. Valójában nem is sikerült. Valami sokkal becsesebb dolog megtapasztalására vágyott. szembesült azzal. különösen nehéz volt számára elfogadni. Figyelték őket. aki miatt számkivetetté váltak. Roman szentül megfogadta. Végig kell nézniük azok életét. század Krisztus után: – Gyere. elborzadt a halál véglegességétől. hogy egyik-másiknak szerencséje volt. És ez sokkal több. Roman mosolyogva követte a férfit. amit egy őrangyalnak soha nem szabad elkövetnie: megakadályozta a fiú végzetét. II. a halandóság tudata az. ami teljesen érthető. örömökben gazdag életet él. nemességét. . Mégsem bánta meg soha. Pedig az angyalok legtöbbször elképzelhetetlen módon vágyakoztak arra. sóvárogtak az életük. hogy az ő sorsa egészen más lesz. A Kitaszítottak nem igazán mutatkoztak az emberek előtt. mert az illető fontos volt számukra. Roman még olyan esetről is tudott. hogy van még valami. láthatatlanul figyelték az embereket. A múlandóság állandó jelenléte.

Imádta nézni miközben az apjuk által fogadott mester a bátyjait tanította. A közös harc pedig. vagyis beleavatkoztak a sors menetébe. miközben a lány a rabszolganőkkel összebújva sugdosott. Inkább csodálta ezeket a bátor lényeket. megoszthatták egymással a gondolataikat. miről is folyt a diskurzus. annál inkább úgy érezte. amihez a legjobban értettek: védelmezték az embereket. Úgy tudta. Egy valami volt csak. Valami. lopva. annál is többé. mint a bátyja. hogy a védelmezettje mellett maradhasson. és vele volt akkor is. Meglátása szerint pontosan ugyanazt tették. Beszélgethettek. nekik is feladatuk volt. Addig is részese volt az életének. hogy az apja ne tudjon róla. Nem . Míg a többi angyal leginkább azért vállalta a Légióban való szolgálatot. éppúgy. Valódi. nem habozott megtenni a következő lépést. Egy dolog rettentette csak el. mikor újoncként. a kedvessége. Nála szerényebb embert soha nem ismert azelőtt. A legelbűvölőbb. soha nem tartotta őket sem megvetendőnek. Ez pedig a legtöbb angyal számára vállalhatatlan volt. Baráttá. hogy követi őt a hadseregbe is. Soha nem engedte volna a lányát ilyen veszélyes helyre. csakúgy. mint addig. Így Roman volt az első. ami Kitaszítottá válásuk előtt. mint szi-vacs a vizet. egyáltalán nem volt azzal tisztában. ami csak egy angyaltól telhetett. de a többi angyallal ellentétben.Ezért döntött úgy. Roman. tisztelettel töltötte el az óriási tudásvágy. Védte az életét. minden férfi tekintetét magára vonta. A szelíd-sége. még inkább összekovácsolta őket. hogy a Légió tagja lesz. aki észrevétlenül vigyázta a lépteit. egyenrangú társsá. Azzal. a Kitaszítottak elveszítették a bizalmat. ami Roman félelmei szerint. képes volt a leginkább emberinek mutatkozni. római provinciák isten háta mögötti helyőrségeinél kellett szolgálnia. tudni lehetett. aki megtudta. Csak. magát az erényt is. sem szánalmasnak. Még számkivetetté válása előtt hallott a Kitaszítottaknak erről a különleges csoportjáról. ha őszinte akart lenni önmagával. Vajon hogy láthatná el a feladatát egy angyal. hogy esélye legyen visszakapni korábbi életét. ő azért tette. és egy idő után családtaggá. Roman zsoldos. kecses. Onnantól kezdve elválaszthatatlanok lettek. A barátját akkor sem hagyhatta cserben. hogy Marius a katonai pályát választja. Marius persze. hogy volt valami – vagy inkább valaki –. hogy azzá váljon. amit addig birtokoltak. Inkább egy szükséges rossz. minél többet töprengett ezen a problémán. Le sem vette róla a szemét. ami addig alapvetően meghatározta jellemüket. vele volt minden órájában. megváltoztatták egy halandó végz-etét. hogy néha elpirult. Ha pedig a Légió tagjává váltak. ez nem igazi veszteség. a nemes lelkűsége. hogy ki – vagy inkább mi – ő. nevetgélt. aki jókor volt jó helyen. mikor a barbárok támadásait igyekezett katonatársaival visszaverni. és elveszítették a kiváltságokat. minden tulajdonsága lenyűgözte. ami Rómához kötötte őt. szinte testvérré. mint addigi egyoldalú kapcsolatuk. Ugyanakkor biztos volt abban. és ezzel nagy szolgálatot tett neki. Vele tartott. aki a kegyelem erényét birtokolva minden ellenfelének megbocsájt? Így hát. búzavirágkék szeme. minden percében. akit valaha ismert. és magától értetődő volt. Roman nem tudta Galinát nem szeretni. mikora város nyomornegyedébe vitt ételt és ruhákat. sőt. amit az őrangyalok. Mariusszal együtt sokszor elkísérték. Ez egészen más volt. kicsit másképp. a titkaikat. fejét félrehajtva hallgatta a fiúk fülének szánt magyarázatot. Annak ellenére. Kitaszított léte útján. ő viszont megjegyzett minden egyes szót. Immár elrejthette a szárnyait. Azt. És leginkább az fogta meg. Az. Romant. mikor elkötelezte magát Marius mellett. Ettől jóval többé vált. Abból. Aranyszín haja. Úgy szívta magába a tudást. amire az angyal nem számított. hogy elkövették létük legnagyobb hibáját. Így viszont egészen más lett minden. Elválaszthatatlanok lettek. meggyengíthette a barátságukat. hogy idővel ő is megértené. Elvégre Marius miatt adta fel addigi életét. hogy a lány nem volt tudatában tökéletességének. Livius. legjószívűbb teremtés volt. filigrán alakja. lennie kell. Már nem láthatatlan lény volt. hogy beleszeretett a férfi húgába. De Romant nem csak a külseje varázsolta el. Azok szemmel láthatóan unták. ő pedig a háttérben ült. Lenyűgözte a lány szépsége és jósága. akinek a Légió tagjaként.

miközben a küzdelmet nézte. egyszerűen ott teremjen mellette. és mostanra minden önuralma elfogyott. Muszáj volt uralkodnia magán. immár alaposabban megnézte a harcosokat. Annak ellenére. Megtalálja a módját. ami még jobb. Nem várták őket. Nem kockáztathatta. Roman megtorpant egy pillanatra. De abban a pillanatban egyáltalán nem akart ezzel foglalkozni. minden percben ő járt az eszében. hogy kibontsa a szárnyait. a domb tetején. Tekintete a lány után kutatott. aminek az okát még nem tudta. mint amire emlékezett. Alig tudta leküzdeni a kísértést. Egyelőre még azt sem tudta. sem Mari-usnak. És azt sem árulhatta el. még a legkisebb mértékben sem. Roman azonban nem rájuk figyelt. Érezni az illatát. amíg vele volt. és hozzá repüljön. Az arca ragyogott. ami nem sokkal korábban uralta.tudhatta. Magán tudni a pillantását. Itt. senki nem bánthatta. mert meglepetést akart okozni a szüleinek. Ha a fennhatóság – amely teremtette őt és továbbra is az ura volt – megengedte számára. Legfőképp akkor. A keblei gömbölyűbbek lettek. Egyszerűen csak szerette volna már újra maga előtt látni Galinát. mi jár a fejében. ha öregség és halál a vége. Végre látni akarta Galinát. elveszni a szeme kékjében. ami nem volt idegen zaj a villa falai között. hogyan érje el. Mintha kicsit kikerekedett volna az elmúlt hónapok alatt. hogy . egyetlen szemvillanás alatt. mi is ő valójában. hogy együtt legyenek. hamarosan rá is lelt. Viszont nem vallhatta meg az érzelmeit sem neki. bármilyen veszélytől. hogy. ahol az elmúlt hónapokban oly kétségbeesetten szeretett volna lenni. védve a forró naptól. De jó ideje nem lehetett mellette. hogy utoljára találkozott vele. Rögtön látta. Milyen gyönyörű – állapította meg Roman. nehogy félrelökdösse az útjából az embereket és rohanni kezdjen. Követte Galina tekintetét. és a küzdő feleket is megpillanthatják. hogy valami nincs rendben. Itt van végre. Roman most is elmosolyodott ennek hallatán. Az angyal gyomra görcsberándult a látványtól. De Galina biztosan halálra rémült volna. mindig bizakodva tekintett a jövőbe. – Gyere! Ránk fér a pihenés. Megfogta a karját. mint ahogy korábban is mindig. Ez pedig csak egy módon volt lehetséges. Ha a lány a közelében volt és rámosolygott. A villa bejárata előtt állt. Galina még annál is sokkal szebb volt. De választ nem várt. amelynek kezében volt a sorsa. mint azt sem. hogy vele maradjon. Hány és hány éjszakát töltött azzal. a szeme pedig izgatottan csillogott. csak érezte. Itthon volt végre. Marius kivételes beleérző képességgel rendelkezett. hogy bámulta a csillagokat. Ismét. ha valaki. – Jó érzés. meleg levegőt. Még pár lépés. Csakúgy. Galinát akarta. Nem fedhette fel azokat. távol Róma nyüzsgő utcáitól. hogy a felsőbb hatalom. büntetést szabjon ki rá a meggondolatlanságáért. Marius titokban tartotta a jöttét. Már a villa előtt álltak. Mint mindig. Azon a helyen. azt pedig nem akarta. Soha. Nem akart hibázni. akkor Roman képes megvédeni őt. mert most mindennél jobban szüksége volt ennek a hatalomnak a jóindulatára. a bűztől és a lök-dösődő emberektől. Vagy. a csípője asszonyosabb. és a lány szemeit látta megvillanni közöttük. Már hónapok teltek el azóta. hogy halálra rémíti őket. amitől mindig olyan különlegesnek és legyőzhetetlennek érezte magát. és mint mindig. hogy minél hamarabb előtte állhasson. Még nem. Csak rá tudott gondolni minden órában. Egy emberi életet a lány oldalán. – Hazaérni. de ez most nem a jóleső feszültség volt. Ez színtiszta félelem volt. Már messziről hallották a kardok csengését. ennek ellenére kipirult. mélyen beszívta a párás. most is leolvasta az arcáról. most pedig alig tudta visszafogni magát. és maga után húzta az angyalt. mit tett. ugye? – lépett mellé a barátja. Fehér bőre. még akkor is. Marius apja gladiátorokat képzett. Semmi akadályát nem látta annak. a gyomra kellemesen elszorult a várakozásteljes örömtől.

valami. szakállt növesztett. és nagyon úgy tűnt. mintha nem is saját és társuk testi épségét veszélyeztették volna még alig egy másodperccel korábban is. hogy ne sebezzék meg egymást. továbbra sem tudta beazonosítani. nagyon messziről érkezett. mintha ő is érezné a kard lapját a vállán csattanni. egyelőre képtelen volt válaszolni rá. és rávillantotta féloldalas futó mosolyát. ami minden éjjel kísértette. Azután az idegen Galina felé fordult. Az es-emények láncolatát. Fenyegető. és a gondolatok egymást kergették a fejében. A lány felnyúlt. hogy gyűlölte Kitaszított léte minden pillanatát. és vigyáztak. a meztelen felsőtestük. majd segített nekik a küzdelmek megszervezésében. sötét jelenlét borzolta. Egyetlen egyszer sem hördült fel. Azt azonban nagyon is jól látta. mint a bátyjáé. feketehajú. A fájdalmat. Körbenézett a forrása után. és ami ellen épp annyira tehetetlen. – Elég! – zengett végig Marius apjának hangja az udvaron. amit ez a hosszú – emberi ésszel felfoghatatlan – idő sem tudott elmulasztani. és elkomorult minden egyes alkalommal. ami csakis a kettejük titka volt. és Roman nem állt ellen.egyikük sem rabszolga. Valósággal sugárzott a büszkeségtől. mióta utoljára látta. hogy a verekedés nem vérre menő. mintha Marius lépéseit. hogy a magas. ez több puszta sóvárgásnál. Az álom. és abban is legalább ugyanannyira biztos volt. Az angyal körül a világ egy csapásra fenekestől felfordult. szemében ugyanazzal az izzó vágyakozással. mind-mind szürke volt a verejtékre tapadt portól. Ez nem lehet igaz! – Ennyire fáradt vagy? – Marius aggodalmas hangja. Úgy érezte magát. Néhány keményebb ütés után fel is szisszent. ami után minden egészen más lesz. immár csaknem kétezer éve. Talán épp az égbolt súlya nehezedett rá. és aki szemmel láthatóan. Úgy érezte. amelyek oda vezettek. szakállas férfi. mint kíséri figyelemmel Galina csillogó szeme az idegen minden egyes rezdülését. vágásait. de felesleges is lett volna. és immár Romané. miközben valami mázsás súly nyomja őt egyre lejjebb és lejjebb. az arcuk. A két férfi keményen harcolt egymással. amúgy is pattanásig feszülő idegeit. tulajdonképp a barátja bátyja. . Azt sem. akiért Galina rajong. az ő Galinája. támadásait látná viszont. a füle zúgott. Galina. Az egyik sarokban összegyűlt félhomályból ismerős alak bontakozott ki. Ez a férfi fontos volt számára. amivel a lány bámulta őt. Csak azt tudta. ugyanolyan odaadással viszonozza a lány érzelmeit. De nem volt. hogy visszahúzza maga mellé. szemmel látható vágyakozással bámult egy ismeretlen férfit. de nyilvánvaló volt. Egy idő után azonban rájött. Livius. már ha lett volna mondanivalója a számára. mikor Livius kapott ütést. mit keres ott az angyal. mintha fejbe vágták volna. sugárzó mosollyal jutalmazza a visszavágást. a markolatot a gyomrába sújtani. még ha alkalmuk is nyílt rá. Nem tudta. de ezen nem csodálkozott. A két férfi azonnal abbahagyta a küzdelmet. mint addig volt. amiben alig észrevehetően ott volt az összetartozás bizonyossága. ezért Roman nem ismerte fel egyiküket sem. Nem volt ereje nagyobb hangerőhöz. mikor a férfi védekezni kényszerült. Jóléte fontosabb. ki az a férfi. Marius apja szabad embereket is képzett. hogy valami szörnyűség közelít feléje. akinek mozdulataiban. A percet. mikor elveszítette Galinát. a föld megnyílik a talpa alatt. Ezért nem ismerte meg azonnal. A hajuk. Nem adtak bele mindent a támadásba. Minden elveszett. hogy utána ismét rajongó. hogy az ő világa abban a pillanatban épp darabjaira hullott. – Konstantin – lehelte. Újraélte a gyűlöletes emlék minden egyes véres. A másik Kitaszított a suttogást is jól hallotta volna. gyötrelmes percét. és úgy vigyorogtak egymásra. ismét maga alá gyűrte. egy-egy gyönyörűen kivitelezett támadás után. mint pille a pusztító vihar ellen. A másikat viszont. – Mi a baj? – hangzott fel mellette Zina álmos hangja. Roman zihálva ült fel az ágyban.

Egyáltalán nem bánta volna. hogy lenne valakije. abban egészen biztos volt. de elfeledkezett a keserűségről. ki áll a függöny mögött. Ha Konstantin az. már tudta. A lány cserébe örömöt és megnyugvást nyújtott neki. amivel a lány a másik angyalt üdvözölte. de a férfivel ellentétben. Igazából úgy tűnt. Nem volt közömbös számára. amin keresztül ment. hogy beengedje a Kitaszítottat. hogy féltékeny. és ez annak a személynek a halálához vezetett. Úgy tűnt. Soha nem csinált titkot belőle. nagyon elégedett az események alakulásával. Ő nem volt képes szeretni a lányt. – Így van – vallotta be mégis. Igazság szerint. viszont. nincs-e szükségem valamire– magyarázta vidáman. hogy ilyen meghitt kapcsolat alakult ki közöttük? Nem. A döbbenete pedig fokozódott. mintha cseppet sem lett volna ínyére. és a leghalványabb jelét sem adta. Úgy tűnt. hogy Zina vele tette próbára a másik angyalt. előtte sem titok. Nem volt benne birtoklási vágy. – Konstantin néha meglátogat. Merthogy nem jó szándékkal érkezett. Egy valakit ismert. nagyon is kedvére való a jelenléte. de amit iránta érzett. Vajon milyen gyakran látogathatta meg Konstantin Zinát. – De most Romannel kell beszélnem. aki boldoggá teheti. de tisztelte és törődött vele. – Csak rosszat álmodtam – válaszolta rekedten. Valaki más. jól dönt. mint méricskéli kettőjüket a kapcsolatuk természetén tűnődve. Inkább a kényelem motiválta. aki számára a világon a legfontosabb volt. ha akkor. Mikor meghallotta a határozott kopogást az üvegajtón. hogy megnézze. és üdvözlésképp megcsókolta a másik férfi mogorva. ha nem haragszol. mikor Zina lábujjhegyre állt. nagyon távol állt a szerelemtől. – Konstantin – mosolyodott el Zina. neki nagyon is ínyére volt a látogatás. ha olyan kérlelhetetlenül haragszik a másik férfira. Soha nem fog megbocsájtani. mikor hosszú idő elteltével újra beállított hozzá – a lány számára is egyértelmű szándékkal –. A lány szemmel láthatóan azt hitte. Roman furának tartotta azt a lelkesedést. mintsem az ellenállhatatlan vonzalom. Roman kis híján hangosan elkáromkodta magát. már nem is tűnt olyan al-kalminak.Mindennél jobban szüksége volt most a vigasztaló csókokra. lágy karok szorítására. mielőtt belép. ki kér beboc-sájtást. Ezek talán titokban összeszűrték a levet? – töprengett. aki ilyen óvilági udvariaskodásra időt szakít. – A nagyember zavarba jött. mikor rájött. hogy Zina még mindig a feleletet várja. Zina észrevette. ahányszor csak Roman. a meleg. Még mindig Konstantint okolta az események szerencsétlen alakulásáért. hogy kedvére van az alkalmi kapcsolat. Mellette. ami ezeken a lopott órákon kívül léte minden egyes pillanatát jellemezte. az angyalnak lehetősége lett volna megakadályozni Galina halálát. mintha féltékeny lett volna. ha csak rövid időre is. akkor áldása rájuk. Az érzései mit sem változtak az eltelt évszázadok alatt. Ami azonban a leghátborzongatóbb volt. Úgy tűnt. hogy Konstantin nem húzódott el a gesztus elől. ami százötven éves múltját figyelembe véve. és elégedetten elmosolyodott. Nem először aludtak együtt. Nem így történt. Romanen kívül. amikor Helensburgben tartózkodott. Részéről mégsem járt semmiféle elkötelezettséggel. Roman nem szerette Zinát. hogy megváltoztak volna közöttük a dolgok. Szent ég! – döbbent meg Roman. semmi sem állt tőle távolabb. Úgy gondolta. minden bánatot feledtető örömökre. egyetlen szóval sem említette. mikor megérezte. sebhelyes arcát. a puha asszonyi test nyújtotta. Konstantin jól láthatóan feszengett. a lány megelégedett a magyarázattal. De akkor Zina miért feküdt le vele ismét? Előző nap. Akkor sem. mint egy emberi házasság. igazából minden éjszakát vele töltött. Az izmai ugrásra készen megfeszültek. egyszerűen csak kíváncsi volt és meglepett. ő nem áll az útjukba. és felpattant az ágyból. ha ő jelenti Zina számára a szebb jövőt. Zina mindenkinél jobban megérdemelte a boldogságot azok után. A másik Kitaszított örömmel fogadta őt az ágyába. ott. a betolakodót az erkélyen. Tovább tartott. és elmetszi a bentiek torkát. . bejelentés nélkül megjelent a küszöbén.

nem fogtok veszekedni? Roman kis híján felnevetett a kérdés hallatán. hogy mutatott volna bármiféle érzelmet korábban. kire számíthatok. hogy éltek vagy haltak. – Nem lesz semmi baj. mikor a Galina elveszítése miatti fájdalom elhomályosította az elméjét. de csakhamar ezt az érzelmet is újabb váltotta fel: az aggodalom. hogy melyikük. hisz a leg-cinikusabb lény a világon. – Nincs a városban feladatod – állapította meg. már ezzel a magyarázattal is beéri. Logikus magyarázat volt. Ez pedig őt idegesítette. tisztában volt a közöttük feszülő kibékíthetetlen ellentéttel. hogy többről van szó. semmi jót nem jelent. majd elernyedtek aranybarna bőre alatt. Nem veszekedhettek. hogy engedélyt kell kérnem. A Kitaszított nem torolta meg a támadást. De nagyon. Régóta ismerte Konstantint. De ők ketten. úgy tűnt. hogy bárki is bízzon benned. – Miért jöttél mégis vissza? Roman borostyánszemei tettetett csodálkozással teltek meg. Roman egyre inkább tudni szerette volna. Szeretem tudni. hogy többé nem lesz ilyen engedékeny. Nem sikerült neki. nem hagyod magad egykönnyen megfertőzni a folyamatos bizalmatlanságával. hogy pólót is vegyen. hogy abban a pillanatban ott van. hogy itt lehessek. mint hogy ő egyet pisloghatott volna. – Csak Zinával akartam lenni. Azzal már nem bajlódott. hogy ezért a területért én vagyok a felelős. Izmai megfeszültek. Még akkor. Aggódott. amiről még nem tudott. Ezért is jöttök ki olyan jól. már-már kihívóan nézett Konstantinra. Zina – mint mindenki más is –. soha nem lesznek barátok. neki meg nincs szüksége szeretetre. mi húzódik a háttérben. Persze a retorzió lehetősége nem tartja majd vissza. A másik angyal összeszorította a fogait. Várakozásteljesen. Mindig rideg volt és fegyelmezett. Konstantint aggasztotta valami. Valami. Konstantin bizonyos mértékig a fe-lettese. hisz az önbizalmad nem ismer határokat. A csalódottság kiült az arcára. Meztelenségétől nem feszélyeztetve kimászott az ágyból. akinek a szeme vészjóslóan megvillant a csak alig burkolt provokáció hallatán. De Roman tudta. – Nem tudtam.Zina öröme gyorsabban szállt el. Már csak a tapasztalata és a kora révén is. Magnus nem tudta sokáig titokban tartani a jó hírt. ha valami gond van a városban. mielőtt reagál – Nem erről van szó. Számtalanszor harcoltak már együtt a közös ellenséggel szemben. Úgy tűnt. de világosan tudtára adta. nem igaz? Neked nincs rá szükséged. De addig. Te is tudod. kénytelen együttműködni a másikkal. Tökéletesen tisztában volt azzal. hogy bajt keverjek – vallotta be végül. hogy győzzön Konstantin ellen. Veszekedni? Nem. Idáig azt hittem. hol tölti az időt. és esélye sem volt arra. és a vállát borító tetoválások pedig minden egyes mozdulatára folyton változni látszottak. – Nem azért jöttem. nem fognak veszekedni. Egyszer majd az egyikük megöli a másikat. A férfi megkönnyebbülése szemmel látható volt. de magukra hagyta őket. Számára legalábbis. Mindegy volt számára. Ha úgy veszi. Így hát Roman a tőle telhető legmegnyugtatóbb mosolyt küldte a lány felé. és nem emlékezett rá. Soha nem foglalkozott azzal. Sokak élete múlhat rajta. Zina kelletlenül ugyan. és komótos mozdulatokkal húzta magára a mellette heverő farmert. a karját. Még a legapróbbakat is. amikor nem volt közös feladatuk. magában elszámol legalább húszig. A harag és a veszteség maguk alá gyűrték. Igazából ő már egyszer kísérletet is tett rá. – Ugye. Közben a szeme sarkából mindvégig figyelemmel kísérte Konstantin minden egyes rezdülését. és szinte megtámadhatatlan. Ígérem. – Rendben. ha eljön a bosszú ideje. . szó sem lehet közöttük széthúzásról vagy ellenségeskedésről. – Látom.

hogy már délután elkezdtél inni. honnan kerül elő a kagyló. ha megtudják. David hívott. és azóta sem jelentkeztél. Mégsem mondhattam meg. ameddig csak szükségem van rád. egy halom koszos ruha alatt. – Ne aggódj! Elmondtam neki az igazságot. A vonal túlsó végéről egyetlen hangot sem lehetett hallani. azt is sikerült kikövetkeztetnem. Már azt hitte. mert irtózatosan másnapos voltál. Kíváncsi lett volna. Naná. hogy sor fog kerülni erre a be-szélgetésre. . és ami azt illeti. – Halló! – Honnan tudtad. A testvére valóban nem érdemelte meg. Tényleg. Még nem volt felkészülve rá. Tudta. – Bravó! Nem hiába vagy oknyomozó riporter. míg megint be tudsz menni. A szennyes tartóban volt. és nem kell aggódnod. akinek ismerte a gondolatmenetét és könnyedén kiszámíthatta a lépéseit. hozzájuk is ellátogatott-e Konstantin? Talán igen. hogy még kapóra is jött neki az indok. A hordozható telefonok legnagyobb átka. mert nem éreztem jól magam. Azt mondta. hogy másik két Légió tag. addig maradsz mellettem. súlyos dolgokról tájékoztassa. Abból. mikor a húga utasítására igyekezett rendet csinálni. hogy a nővérét érintő. Ugyanis akit látott. – Ki más hívna engem. Hatodik fejezet Kaitleen ismét telefoncsöngésre ébred. – Tudok róla. ilyen nincs! – morogta. lefeküdt egy kicsit pihenni. aki az imént nálam keresett. David nem sokáig tartotta magában az információt. milyen segítőkészek és gondoskodók lesznek az emberek. Valentin és Fabian is épp a városban van. Tényleg csak segíteni akart. Aki abban a pillanatban előtte állt. Azt persze nem említettem. Szeretett volna aludni előtte egyet. miközben kábán próbálta bemérni a készülék helyét. és mivel az éjjel nem sokat aludt. Meglepődnél. hogy megint nem hagyták. de még csak a mobilod sem veszed fel. – Tessék. – Csak nem jól alakulnak mostanában a dolgaim. hogy szerinte délben eltűntél a munkahelyedről. hogy rájöjjön. ha nem te. még ha egyébként a sógora legszívesebben kitekerte volna a fotós nyakát a folyamatos rajongás miatt. mi történt. hogy neked nagyobb szükséged van gondoskodásra. Egyszer a hűtőben találta meg. ő pedig sejtette. Miután visszament a klubhoz. úgyhogy nem is csodálkozom rajta. csak rideg és fegyelmezett nem. Erről teljesen elfeledkezett a nagy kavarodásban.Helensburgben tartózkodtak-e vagy sem? Tudta. ő nagyon is megérdemelte a fejmosást. ha tudnád. mint nekem. valami bajod esett. hogy sosem lehet tudni. Az ellen még Adamnek sem lehetett kifogása. tulajdonképp miért tettem. Erről is beszélni akarok veled. – Az igazságot? – nyekeregte Kaitleen. míg távol volt. Kaitleen a szemét forgatta. a vezetékes számát pedig nem ismeri. jobb dolga nem lévén. Vajon miért is? – Basszus! – mordult fel a lány. aminek kapcsán Taylort felhívta. ha keres. hogy tegnap kiütötted magad. hogy egy várandós nővel beszélnek. de már magam sem tudnám megmondani. hogy miattam nem teljesítetted a kötelességed. hazament. és nagyon. – Hát. nagyon szerette volna. Tegnap délben eltűntél. hogy így beszéljen vele. majd valaki átveszi a munkád. mikor utoljára láttalak. hogy én vagyok? – hallatszott a testvére döbbent. ha elmúlik a fejfájása. Taylor! – szólt bele a készülékbe. és igyekezett a hangjába minél több bűntudatot sűríteni. mikor sikerült végre fellelnie a búvóhelyét. óvatos kérdése. A lány felnyögött kínjában. hogy csak később. Ő pedig bármit megadott volna azért. de remélte. – Mondjuk a főnököd. – Ne haragudj! – dörzsölte meg Kaitleen fáradtan az arcát. – Ne gúnyolódj velem! Épp most mentettem meg a segged. hogy előző este a meggyilkolt fiúkkal volt. Vajon milyen igazságra célozhat a testvére? – Igen. Minden bizonnyal akkor fogta össze velük. már nem a régi Konstantin volt. és bevallotta a rendőrségnek. nem mentél be ma reggel. minden volt. hátha ki tudja engesztelni Taylort.

Egyébként sem tudtam. hogy vacsorázni megyünk – mérte végig savanyúan a férfi Kaitleen tréningruháját. – Nem valami csip-csup problémával jöttél hozzám. igazából nem is volt meghívás. de egyéb – jóval udvariasabb –. hogy nem voltál velük a támadáskor? – Még élek. hogy az én lelkemet ápolgasd? – Ne legyél hülye! – vágott közbe dühösen Kaitleen. Visszahívlak. – Ez ki? Kaitleennek vissza kellett mennie a konyhába. még csak nem is tudtam. hogy meghaltak. ezzel együtt tudok élni – felelte Jaeger. Frusztráltan meredt maga elé. amíg meg nem láttam a hírekben a fiúkat. – Mi van? – Kérlek. – Ott a pont. nem egy fiú. nyomozó. válaszra már nem volt ideje. Csalódott arckifejezésétől a lánynak nevetni támadt kedve. Nem igaz? Esze ágában sem volt a húga orrára kötni. és hogy a meghívás. – Nos. – Miért nem szóltál. és egy csapásra visszatért a jókedve. hogy a vacsorameghívásra nem mondtam igent. mert motyogsz. ahányszor ezt a mondatot hallottam… Szemmel láthatóan hosszas várakozásra készült. miközben a bejárat felé indult. Valószínű. Vagy legalábbis ez volt az egyetlen magyarázat a dolgokra. hogy előtte hazajött. Vagy nem? – Akarod. Még szép. Egyen pedig a húga a férjével. – Vagy elfelejtetted? – Igazság szerint te felejtetted el. egészen biztosan nem volt már velük. és egyenesen Jaeger mosolygós ar-cába bámult. de ez nem akadályozta meg abban. hogy meghallgat-talak. és a lánnyal tovább nem is törődve. – Akkor ez azt jelenti. milyen zsarnok vagy. Úgy tűnt. mert máris töltött magának egy újabb csészével. hogy minden további magyarázat nélkül kinyomja a telefont. Egy rendőr. hogy kisebb gondod is nagyobb annál. Mivel azonban mindkét srácot lemészárolták. hogyha ott lett volna. akkor azt hiszem. – Beszélgethetünk a kapitányságon is. miben segíthetek? – Megbeszéltük. – Maradj itt! Mindjárt elkészülök. Jaeger mosolya azonnal lehervadt. Tudta. hogy a húga nagyon haragszik majd rá. Voltak ott régebbi fotók a szüleiről és Christopherről. sem emlékezne rá. és hogy szégyentelenül visszaélsz a hatalmaddal. mikor meghallotta Kaitleen szavait. Addig. hogy átmenjek? Isten őrizzen! Megállta. amelyeken már csak ő volt és Taylor. . mibe keveredtem. egyáltalán nem tart attól. mondd azt. Most mi van? Látogatód van? Mesélj. – Ha most kinyitom az ajtót. egy fiú? Kérlek. Követte a lányt a konyhába. ő viszont teljesen sértetlenül megúszta az éjszakát. mert ebben a pillanatban megszólalt a csengő. valamint jóval újabbak. hogy nem te csengetsz! – Ne bolondozz! Már hogy csengethetnék én? – Technika – morogta Kaitleen. Legalább esélyt adhatott volna arra. mikor rájuk rontott a gyilkos. – Beszélj normálisan! Minden második szavad értem csak. hogy a rossz hír vivője legyen. hogy hangosan is kimondja a fohászt. ki az? Ugye. hogy lássa. – Nem Taylor. Valami hasonlót szeretett volna most ő is tenni a fiúval. Mindegyik Kaitleen családját ábrázolta.Kaitleen maximálisan megértette a sógora indulatait. és megint te állsz ott. mondd. kire gondol Jaeger. csak egyszerű tényközlés. De soha nem fogom elfelejteni. – Ha nekem annyi pénzem lenne. a hűtőre rögzített fényképeket kezdte tanulmányozni. hogy ő számoljon be a történtekről a testvérének. ahol Kaitleen mindkettejüknek töltött egy-egy pohár kávét. sikítani fogok – dünnyögte a telefonba. hogy egy fiú! Kaitleen szélesre tárta az ajtót. – Azt hiszem.

De most nagyon haragudott rá. már olyan régen történt. akárcsak a szüleim. Egy drogbotrány nyomában volt épp. nem hittem volna. a megismerkedésük körülményeit felidézve. Mindig is az volt a célja. Nem szabad. – Sajnálom. Ahogy korábban már megállapította. Adam – bökött a másik fényképre. Mindig is Adamet fogja okolni. mikor rájött. még főiskolás korában. hogy megtörje a kínos csendet. – Látom. Az emberek általában így reagáltak. hogy Taylornál bárkinek lenne esélye. amiért ott volt. már inkább örömöt érzett. hogy aznap Jaeger már nem először nevettette meg. Mindig is csak a munkájának élt. a férfi ízig-vérig rendőr. hogy Jaeger utánanézett a múltjának. Elvégre tanú volt egy kettős gyilkosságban. Mégis mit képzelt? Még szép. amit nem lett volna szabad éreznie. hogy mennyi veszteség érte. Már csak Taylor van nekem.– A bátyám. mikor . hogy elnyerje a Pulitzer-díjat. Senkinek sem akart magyarázkodni. Amúgy is. és ezért mindent megtett. amiről elsőként írhat. – Fogadni mernék. Mindig mosolyogni támadt kedve. de a dílerek elkapták. Legtöbbször tömény unalom minden napom. – Ez izgalmasan hangzik. amiért a génjei miatt veszélybe került a lány. De legjobban egy világméretű katasztrófának örült volna. a te életedben ettől sokkal izgalmasabb események történnek nap mint nap. mint nyomozónak. Mondjuk. – Két testvéred van? – Már nem. hogy valami óriási dologra fog rájönni egyszer. Mi lehet ennél érdekesebb? – Azért én sem keveredem folyton lövöldözésbe vagy autós üldözésbe. az igazság után kutatott. Azután megismerte Adamet. de tehetetlen volt ellene. Adam mentette meg. Vagy ki tudja. leleplez valami hatalmas összeesküvést. De ezt neked tudnod kellene. akkor mire való a kérdezősködés a bátyámról? Feltételezem. – Szegény David. de ha rájuk gondolt. Ami azt illeti. Christopher meghalt. – Köszönöm. Még szórakozni sem járt. mikor valamelyest összeszedte magát. újra rátört a rettenet. amiért majdnem elveszítette Taylort. csak dolgozott. Néha inkább érzem magam bürokratának. amiért a szerettei halálára emlékeztették. Úgy tűnt. talán még gyanúsított is. mikor Taylornak segítségre volt szüksége. Mintha csak szándékosan bántották volna. Kaitleennek egy pillanatra elakadt a szava a meglepetéstől. pontosan tudtad. pedig soha nem volt esélye a húgomnál. megcsináltad a házidat – válaszolta. Nagyon rég érezte magát ilyen önfeledten. pedig nem tudhattak a múltjáról. Óriási veszélyben volt. Minimum országos szintűt. A munkám sokkal unalmasabb. Szerette a sógorát. Csupa adatgyűjtés és fárasztó. – Ne viccelj már! Bűnözőket üldözöl. De nem akart magyarázkodni a férfinak. hogy félrevezesse Cameron közvetlen viselkedése és folyamatos viccelődése. hisz az édesapád is rendőr volt. ha erre a képre nézett. – Az pedig ott a sógorom. mielőtt idejött. A hang még a saját füle számára is furcsa volt. akit David a földön mindenkinél jobban gyűlöl. mint sem szomorúságot. és megdöbbent. hogy valaha vele voltak ezek az emberek. de most. amiért már nem voltak részesei az életének. – Tehát ő az. vagy ráhúzza a lepedőt egy korrupt politikusra. és legyőzte a csalódottságot. de hamar összeszedte magát. nem lehetett elég hálás neki. harcolsz a rossz ellen. A lány megint felnevetett. Kaitleen elszakította a tekintetét a húga és a sógora émelyítően boldog kettőséről. egyhangú papírmunka. mint amilyennek az emberek gondolják. És a testvére most ismét veszélyben van. esetleg kirobbant egy eget rengető botrányt. mikor megtudták. Teljesen megszállott volt. Könnyebb volt a testvére férjére terelni a figyelmet. Mindig hiányozni fognak neki. Kellemetlenül érezték magukat. – Csak azt nem értem. Azt vette a fejébe. – Nem mondanám. sikerült.

hogy úgy tűnt. Egy ideje már mániájává vált. hogy a bűntény helyszínét nem pásztázták kamerák – sóhajtott magában. Nem csoda. ha Kaitleennek semmi köze sincs a klub mellett történtekhez. Rablótámadás. És ez így is marad – döntötte el Kaitleen. Úgyhogy még ma sem tudja senki. hányszor könyörögtek irgalomért. A következő ak-tánál – a Christopher Nightland haláláról szólónál –. ami nagyon csúnya véget ért. hűvös profizmussal szemlélni a halált. te pedig a jegyzőkönyvek szerint. hogy könnyebben végére járjon ennek a hátborzongató ügynek. és magát átkozta a figyelmetlenségéért. ostoba dolog volt. Az egyik pincérlány emlékezett rá. hogy olyan bonyolult volt vele kapcsolatban minden. rémképektől gyötörve felriadni. hogy volt még egy testvérem. amelyek szörnyűek voltak ugyan. De ennél többet nem találtam. Az a megjegyzés. Számtalanszor látott hasonlót. még a lelkébe is. a lányt ismét megtalálta a baj. és faképnél hagyta a másikat. mikor azt állította. egyáltalán nem ált szándékában elárulni. és oly nagyra tartott szakszerűsége. Majd pedig a rendőrségi jegyzőkönyveket Kaitleen további életéből. Az emberi kegyetlenség és rosszindulat végtelen és felülmúlhatatlan. Ezt egyébként a biztonsági kamera is rögzítette. de teljesen szokványosak egy országúti támadás színhelyén – még ha érzéketlenségnek tűnik is ilyet mondani. Látta az orvosi jelentéseket. Neki pedig kötelessége a végére járni annak. Őszintén szólva. Akkor is ezt tette volna. mit tehetett a gy-ilkosa Nightlanddel. sokkos állapotban voltál. El sem tudta képzelni. amire ő még legvadabb rémálmában sem tippelne. mi történt valójában. de nem töprenghetett azon. és hogy mi történt vele. hogy volt-e valami köze a fiúk halálához. Bármi is volt az. akikkel megtörténtek a borzalmak. hogy a fiúk csak ez után távoztak. A férfi arcára a halála pillanatában olyan fokú rettenet vésődött. Már rég tudta. Az ő feladata nem ez volt.beléptél az ajtón. Mint ahogy a bátyja halálát is. a buli vége előtt otthagyta a fiúkat. hanem azt az élet produkálja. hogy az igazi borzadály soha nem egy horrorfilm forgatókönyv írójának a fejében születik meg. néhány összefüggéstelen. A fényképek egyszerűen sokkolóak voltak. amit Nightland látott? Vajon mi lehetett. valahogy mindig megtalálta a baj. Ehhez viszont ki kellett zárnia a fejéből a hasonló gondolatokat. hogy különleges. és cseppet sem szegte kedvét. Kaitleen apjáról. ám nem olyan módon. ami szó szerint halálra rémítette? Abban biztos volt. hogy csakis olyasmi. a pszichiátriai és pszichológia véleményeket. A CT felvételeket és a szociális gondozók megjegyzéseit. Még mindig sajnálta azokat. – Valóban tudtam. hogy Kaitleen igazat mondott. viszont már meglepődött. természetellenesen sok körülötte a halál és a zűrzavar. hogy taxiba ültesse. egy fickó fizetett neki. még soha azelőtt nem látott. ötlete sem volt arra vonatkozóan. Ráadásul minél tovább volt vele. aki meghalt. ez a vágya csak még inkább fokozódott. hogy a délelőtti találkozás után igyekezett a lehető legtöbb információt megszerezni a lányról. Kár. Beleívódott az elméjébe. Bárhol járt. Amikor idejött. mi lehetett az utolsó. Először a szülei haláláról szóló jelentéseket találta meg. – Megyek készülődni – felelte helyette. Rajtad kívül senki nem látta a halálát. Kaitleennek látnia kellett. Minden érdekelte. mint a rablótámadás bizonyítékai. mennyit szenvedtek. – Nem egészen – válaszolta a férfi. amitől ilyen csontig hatoló rettegés jelent meg az arcán. minden porcikájába. megmagyarázhatatlan események után . Kaitleen bátyja esetében azonban mit sem ért az ő nehezen megszerzett. értelmetlen mondaton kívül. Az segítene. vajon az áldozatok mire gondoltak utolsó percükben. hanem hogy megtalálja a tettest. mint ahogy azt is. hogy némi bűntudatot varázsoljon az arcára. ami a lánnyal kapcsolatos. kénytelen volt megtanulni. Azt már sikerült kiderítenie. hogy Jaeger még napokig nem tudott szabadulni a látványától. Sima ügy volt. Jaeger hallgatta a fürdőszobából kiszűrődő hangokat. és ha nem akart minden éjjel zihálva. Most úgy tűnt. de hangosan nem mondta ki. képtelen voltál bármit is elmondani. és volt benne annyi jóérzés. Munkája során irtózatos dolgokat látott. Rajtad kívül legalábbis. amelyek az ő haláláról tanúskodtak. hogy volt egy fiútestvéred. és haza-küldje a kapatos nőt. Azokhoz a képekhez foghatót. aki elvette az életüket.

hogy barátja „kis jelle-mhibája” rá is hatással legyen. tehát elviselte a haragját és az utálatát. De Kaitleen közelében minden érzéke megzavarodott. hogy nézett rá a legelső alkalommal. Mindössze a gyorsaságán lepődött meg valamelyest. hogy aggódni kezdjen társa jelenléte miatt. Pedig neki még soha nem volt ennyire szüksége a tiszta fejjel való gondolkodásra. hogy a rendőr máris itt van? – töprengett. És most. Ugyanis nem talált róla semmit. amik minden nyomozó rémálmát jelentették. – Még egy nehézség. és türelmetlenül a hajába túrt. sem iskolai papírokat. nem akarta tudni a dolgok kimenetelét. szük-ségtelen volt Magnus Roman ellen uszító beszéde. Soha nem hagyta. hogy Kaitleenről volt szó. de valójában ez a család minden volt. Előre borítékolni merte volna. Jó oka volt rá. talán véget érne a lány iránt érzett megszállottság. Ezek olyasmik voltak. Máskor ez nem érdekelte. amelyekre csak akkor lehetett fényt deríteni. előítéletektől mentes. annál inkább úgy gondolta. de így. Konstantin abban a pillanatban ért Kaitleen háza elé. Törődnie kellett Kaitleennel. mintkorábban bármikor. akik épp beültek a férfi fekete Hummerjébe. és az eredmény még inkább összezavarta. és ismét a párosra figyelt. ha az ember nyitottan állt a világban zajló eseményekhez és elfogadta. Olyan-ok. hogy így lesz. mikor ő és Jaeger kiléptek az ajtón. Látszólag egy boldog családot ábrázoltak. Csendben szitkozódott. csak nem boldog. hogy Kaitleen sorsa az. hogy Roman nem titkolt ellenszenve tovább fogja bonyolítani a dolgokat. befogadóképes elmére van szükség. Jól tudta. A helyzetet pedig csak bonyolította. A titokzatos sógornak is utána nézett. milyen kocsija van ennek a kis pöcsnek. jobban. ha valaki figyelmezteti a következményekre. Mintha a férfi nem is létezett volna korábban. ha tudná. hatalomfi-togtató autót? És arra is mérget mert volna venni. hogy léteznek dolgok. Sem születési bizonyítványt. A szó szoros értelmében semmit. amelyekre egyszerűen nincs hagyományos értelemben vett indoklás. Mi mást is vezethetne. Bár általában nem akart a jövőbe látni. Nagyot sóhajtott. hogy látni fogja még a lány közelében. racionális magyarázat. sem orvosi kartonokat. De idő közben minden megváltozott. és Roman amúgy sem tudott tiszta fejjel gondolkodni. Hitte. Elvégre nem követett volna el annyi hibát létezése során. Hogy történhetett. Tényleg nem volt teljesen ártatlan. belátta. még mindig őt hibáztatja a másik angyal a szerelme haláláért. mikor észrevette. ő pedig tartott attól. . Mindig is sokat adott a megérzéseire. Amelyeknek semmi értelmük nem volt olyan emberek számára. mint most. És minél inkább beleásta magát Kaitleen aktáiba. ha nem egy ilyen feltűnő.nyomozzon. hogy a lány iránti érdeklődése a legkevésbé sem rekedt meg szakmai szinten. mi történik körülötte. hogy egy jó nyomozónak nemcsak a tan-ultakra és a tényekre kell támaszkodnia. hanem arra is. Ezért most. mit jelez hatodik érzéke. Vetett egy utolsó pillantást a fényképekre. hogy valaki megértse. a Magnusnál teljesen megszokott bizalmatlanság az ő gondolataiba is beférkőzött. Ráadásul Roman jelenlétét sem hagyhatom figyelmen kívül – dörzsölte meg fáradtan a homlokát. ha Gal-ináról volt szó. amivel foglalkozni kell. Elhúzta a száját. Amelyekre nem létezett józan. A lány veszélyben volt. hogy beleszeressen ebbe a férfiba. hogy elfogadja a természetfeletti létezésének lehetőségét. mintha nem lett volna múltja. Már akkor sejtette. hogy az ő esetében is ilyen. és minden rejtély megoldásához a tudományt hívták segítségül. időnként hasznos egy ilyen képesség. Ösztönei azt súgták. hogy valami irgalmatlan nagy szarság kezdett kibontakozni előtte. Ismét eszébe jutott Clara tehetsége. szilárdan álltak a földön. Erővel kiűzte fejéből a baljós gondolatokat. –Nem vesztegette az idejét. akik két lábbal.

Elvégre. Jaeger nyomozott utána. Tökéletesen értem. mikor a pincérek eltűntek az ajtaja mögött. ezt el kellett ismernie. mint elsőre gondoltam – jegyezte meg Jaeger fáradtan. hogy mióta ismerte Kaitleent. Tészta. ahogy fellélegzik. Addig nem. A Cameron a lány szájából már koránt sem hangzott olyan nevetségesen. miről beszélgetnek azok ketten. Elég volt röpke egy perc. és hallani lehetett. ami a konyhából áramlott ki. Mint te is tisztában vagy vele. Konstantin viszont kis híján. Jaeger rendőr. Kaitleen neheztelése kézzelfogható volt. Ez nem csekélység. mint amilyennek első alkalommal gondolta. ki végzett a srácokkal. Megint csak fejbe kólintotta a felismerés. hogy rájöjjön. Egy frászt! – szakította félbe saját gondolatmenetét. Erős. bazsalikom és oregánó jellegzetes. – Ő az enyém! Elképedt. Persze. Úgy érezte magát. az apám rendőr volt. Az este hátralévő részében hallgathatta. Elég lett volna egy szál gyufa – egy rossz szó vagy mozdulat –. hogy felfedi magát Kaitleen előtt. – Meg kell tudnom. gazdagon megpakolt tányérokkal a kezükben. A rendőr jó hatással volt rá. miről van szó. nem volt olyan jó ötlet ez a vacsora. – De igen – Kaitleen válaszát hallva. hogy elégedetten el ne mosolyodjon. pörgős. Konstantin elismeréssel adózott neki az ötletért. A rendőr megkönnyebbülését palackozni lehetett volna. nem. egyszerűen nem hitt a fülének. kárörvendően dörzsölgetni kezdte a kezeit. magabiztos férfi. mivel érdemelte ki Jaeger a haragját. kényelmes. halk zene. hogy az ujjai elfehéredtek. Most mégis. minden egyes alkalommal. miközben Jaegert hallgatta. hogy utána néztél a múltamnak. amíg ezt a pojácát el nem távolítja az útból. Bár. szívmelengető egységet alkotva a dekoráláshoz használt változatos. minden jel szerint kényelmesen érezte magát. és nem is lesz az övé. De a leg-lenyűgözőbb az illatfelhő volt. ő pedig beteleportált a hátsó ülésére. ilyen könnyedén megbocsájt? Felháborító és kiábrándító egyben. Jaeger egy családias. Az aprócska helyiség az otthonosság jegyében volt berendezve. Nem. nem. a helyzet nem is olyan rossz. praktikus bútorokkal. Szívesebben lett volna a lehető legmesszebb ettől a . – Ne haragudj! Én reagáltam túl a dolgokat. És ehhez minden eszközre szükségem van. A lány soha nem volt. nem tudta megállni. És ahogy a nevét kimondta. A másik férfi úgy szorította a kormányt. mindenhol virágok pompáztak. olasz étterembe vitte a lányt. és máris a levegőbe repül minden. – Mégis. miközben Kaitleen mosolyát figyelte. most mégis úgy döntött.Kétségtelenül választhatna rosszabbul is. gyermekkacagás. a feszült légkör cseppet sem tette boldoggá. Hallani akarta. még ha nem is láthatta senki lelkes egyetértését. mikor formát öltött a fejében a kinyilatkoztatás. öblös férfinevetés az ajtóban álló. még soha nem hallotta ilyen jóízűen kacagni. mint beszélgetnek azok ketten. vagy újra megjelentek. – Konstantin legszívesebben üvöltött volna. ínycsiklandó aromája. szíven ütötte az angyalt. és bár fogalma sem volt. Az autó elindult. A hangulat az autóban meglehetősen puskaporos volt. bajszos pincértől. aki folyton bajba kerül. meleg színű textilekkel. – Tudom. Képes megvédeni Kaitleent. Bármin is különböztek össze. ennek még nem jött el az ideje. – Nem akartalak megbántani – hadarta. Az asztalokat kockás abrosz fedte. Gyűlölte nézni az osztatlan figyelmet a lány arcán. A nevetése minden egyes alkalommal. reménytelenebb napokra. mielőtt otthonról elindult elhatározta. hogy sikerült elsőre eltalálni az ízlésének megfelelő helyet. olasz szavak. ez a munkád. joggal orrolt meg rá. mint valami kukkoló. Kaitleenen látszott. mikor a másik valami tréfásat mondott. mit művel ez a lány? Tehát ez volt az összezördülés oka. mint amilyennek elsőre gondolta. minden mennyiségben és mindenféle feltéttel. Úgy kellett ennek a taknyosnak! – Talán. és a fogát csikorgatta dühében. Paradicsom. Konstantin pedig szaporán bólogatni kezdett. A srác beletrafált – ismerte el kelletlenül Konstantin.

kevésbé forgalmas mellékutca felé indult. – Méghozzá sürgősen. érezte. és az étterem mellett húzódó. Senki nem tudta. Kaitleen gyalog vágott útnak. a pincérek tétován mosolyogva igyekeztek a segítségükre sietni. Tudta. miközben halkan. és hosszú ujjai közé szorította a lány kezét. és azon nyomban ripityára törtek. hogy Jaeger pénzt dob a letarolt asztalra. Meg fognak ölni. A poharak és tányérok hangosan csörömpölve értek földet. Ám a keze annyira reszketett. majd ő is utána siet. megpróbált Kaitleennek segíteni. szinte rémülten bámult maga elé. segíteni a lánynak. Nem kockáztathatta. mi is történhetett pontosan. hogy Kaitleent baj éri. A srác most nagyot nőtt az angyal szemében. mégsem öli meg. Cipősarkai kopogtak a macskaköveken. hogy alig tudott tárcsázni. Úgy tűnt. semmit nem lát maga körül. mintha megégették volna. Soha nem látta még ilyen feldúltnak és rémültnek. a csend már-már kezdett kínossá válni. és megpróbálta az autója felé terelni. és észrevétlenül figyelni. – Haza kell mennem! – pattant fel a lány. – Haza kell mennem – ismételte meg a lány. Majd kihasználta Jaeger pillanatnyi döbbenetét. Kaitleen űzött vadként meredt rá. – Hú! Hé. Végigsimított a lány nedves arcán. Kaitleen homloka tűzforró volt és verejtékes. Imbolyogva megállt. és te nem tudod megállítani őket. és Konstantin is megdöbbent. mi történik körülötte. döbbent hangjára. Konstantin közvetlenül mellette jelent meg. és választ sem várva az ajtó felé indult. mi baja. az új információ magához térítette valamelyest a rendőrt. A szeme sarkából még látta. Hirtelen mozdulatával mindent lesodort az asztalról. A másik férfi megdermedt két lépés között. Mikor végre sikerült. Szeretett volna testet ölteni. de nem számított rá. A beszélgetés megakadt. egynekegynek nekiment. majd ő is a lány mellé guggolt. hogy Kaitleennek gondjai vannak az alkohollal. Egyelőre legalábbis. Zavartan nézett utánuk. ki láthatja. egyre kevésbé van tudatában. és ezzel semmivé vált a kettősre addig oly jellemző fesztelenség és egyetértés. Nem veszítette el a fejét. . látszólag hirtelen ötlettől vezérelve kinyúlt. Elgondolkodva. és egy húzásra az utolsó cseppig kiitta a benne lévő vörösbort. Konstantin követte. A szeme nyitva. mintha nehezére esett volna elhinni. A szeme elfelhősödött. Konstantin úgy döntött. A rendőrnek végre sikerült utolérnie a lányt. és megfogta a karját. Kaitleen azonban nem hagyta magát. mintha fájdalmai lennének. elhadarta a segélykérést. szemei kigúvadtak a sokktól. Az út két oldalán autók parkoltak. – Jól vagy? – állt fel Jaeger is. Nem ismeri meg – tudatosult Konstantinba. Mikor azonban Jaeger. de úgy tűnt. Túl sok volt a kíváncsi szempár. te meg hogy a fenébe kerültél ide? Konstantin felnézett Jaeger rémült. nem veszítette el teljesen az eszméletét. miközben közöttük botladozott. Mindkét kezét a fejére szorította és kivehetetlenül motyogott. Kirántotta karját a férfi markából. eszelősen meredt rá. hogy valami nagyon nincs rendben. Konstantin komoran figyelte. megnyugtatóan beszélt hozzá. mert letette mozdulat közben megakadt lábát a földre. ami nevetséges magasságba kúszott a nyilvánvaló ijedtségtől. teljesen haszont-alannak érezte magát. mint egy rongybaba. Egyik lába a levegőben. hogy ő a felelős a kárért. és a telefonja után nyúlt. majd felemelte a poharát. miközben vérben forgó szemekkel. Kaitleen elhúzta a kezét. Már így is mindenki a közjátékot figyelte. csak mert képtelen más társaságában látni. minden önuralmát össze kellett szednie. – Eljönnek értem. Jaeger elképedve bámult rá. hogy ne vágja képen. Viszont ilyen zsúfolt helyiségben lehetetlen volt materializálódni. Nem érdekelte tovább. Ha ráadásul még ő is felbukkanna a semmiből. és összecsuklott. mégis kénytelen volt továbbra is ott maradni. – Oké! Ezt később majd meg kell magyaráznod! Most tudni szeretném. – Orvos kell neki – mondta Konstantin magyarázat helyett. óvatosan karon fogta.helytől és a látszólag jól szórakozó pártól. Valahová a távolba meredt és halkan mormolt. mire annak tágra nyílt a szeme. A lány megdörzsölte a homlokát. és alig észrevehetően elfintorodott. garantáltan kitör a pánik. úgy tűnt. hogy ez ismét megmutatkozik. Még levegőt sem vett közben.

vagy az alkalmazottaknak köze lenne a fiúk meggyilkolásához. néha hangosan koppant a kövön. Nem akarja. ez az a hely – állapította meg Valentin feszülten. emberek toporogtak minden egyes négyzetcentiméteren. Miután mindenkit kihallgattak. vagy épp tapogatják. Fogai vacogtak. egykedvűen megvonta a vállát. akkor sem fogom megérteni. feje ide-odacsapódott. de a görcsös roham alábbhagyott. újra kinyithattak. Meg kell védenie. nem volt érzékelhető. a klub dugig megtelt borzongásra vágyó fiatalokkal. . és félredöntötte. – Küldetése van – szúrta közbe Fabian az információt. A kölykök egymást tapossák. Zsibbasztó volt a zsúfoltság. – Pontosan – bólogatott azonnal Valentin. – Kaitleen Nightland. hogy a klubnak. pont ő végzett ki? – Roman döbbenete óriási volt. A negatív reklám pedig. Még mindig reszketett. hogy megtudjam. – Dög meleg van. A hivatalos verzió szerint rablótámadás volt. miközben körbekémlelt a félhomályos helyiségben. Kaitleen szeme fennakadt. Konstantin alig tudta kiszedni a kezei közül. akikről most mindenhol beszélnek. A szeme ismét megtelt értelemmel. de igazából csórikáim rosszkor voltak. mire Roman figyelmesen fordította felé a tekintetét. – Már késő. – Hivatalosan is halálra rémültem. attól függően. izmai megfeszültek. – Mintha érdekelne – horkant fel Magnus. mint szorítja össze dühében Magnus a száját. büdös. mi folyik Konstantin körül. – Mit érdekel az téged? – Magnus ellenséges reakciója hallatán még csak a szemöldökét sem vonta össze. mi a szórakozás ebben – mutatott körbe lebiggyesztett szájjal Fabian. és a táncolókat kezdte kémlelni. hogy pont azért nem látod az előnyeit. – Itt vannak – mondta Kaitleen immár természetellenes nyugalommal. Azonnal rájött feldúltsága okára. Hogy a hely neve összefüggésbe került egy bűnténnyel. – Hol van Konstantin? – jött a bár felől Roman. mert már így is túl régóta élsz. – A csajt tegnap este itt támadták meg a szomszéd sikátorban. – Ha még ezer évig élek. két-két sörrel mindkét kezében. Méghozzá az Incontaminatus egyik embere. – Még a halhatatlanoknak is szükségük van némi lazításra. ami Jaeger számára – bármilyen feszülten figyelt is –. – A két srác? – Helló! Te soha nem nézel tévét? A fiúk. mintha hallana valami zajt. Mert abban teljesen biztos volt. Azt gondoltam. Mi is ezért jöttünk ma ide. A két srácon meg már nem tudott segíteni. hogy valami nagyon nincs rendben. sötét. – Miféle küldetés? Roman a szeme sarkából látta. Magnus most is. – A helyzet az. Kiosztotta az italokat. barátom – csapott a vállára Magnus –. – Mi a csuda folyik itt? Epilepsziája van? – Ez valami más – felelte Konstantin komoran. mint mindig. A másik angyal ingerültsége miatt még inkább tudni szerette volna. ki áll mellettük. Helyette.– Oké – suttogta Jaeger. Olyasmit. pihennie még a nagyembernek is kell. – Nightland? Annak a féregnek a húga. Felnevettek. akit jó pár éve. Hetedik fejezet – Szóval. nagyon is jó reklámnak bizonyult. Mind hallottak a szörnyű gyilkosságról. és fülsiketítő a zaj. A rendőrök már befejezték a helyszínelést. és kizárták. dobálni kezdte magát. ő is itt lesz. majd elernyedtek. pont fején találta a szöget. Felkapta a fejét. az eget nézte. Elvégre.

– Na. – Nem tudom pontosan. mire dühös szisszenés volt a válasz. A Nightland lány volt a célpont. mikor Fabian megosztotta veled az információt. az általában azt jelenti. mikor megszállnak egy embert. hogy lakatot tegyen a szájára – emlékeztette vigyorogva Valentin. Ha ott leszek. mi lesz a feladatom. Odajött. erőszakot. – Nem csak Konstantin az. Erre a barom bátyjai rám rontottak. – Rosszabbak vagytok. félelmet. mint a vénasszonyok – morogta Magnus. ami élteti őket. – Van valami különleges abban a fiúban. épp hogy kiürült sörösüvegét Magnus. hogy az Égiek valakit mindenképp holtan akarnak látni. A három férfi elhallgatott. mert nem akart visszaütni nekik. a családja pedig rá sem bír nézni. – Egy srác. Elmegyógyintézetben ápolják. – Tégy meg nekünk egy szívességet. – Igen – nevetett fel Valentin. hogy máris megtette – jegyezte meg fanyarul Magnus. – A kislány elszökött otthonról egy kicsit bulizni. és igazság szerint az orvosok is. akik miatt előbb vagy utóbb zűrbe keveredett. Mindössze annyit tehetnek. a testvérei meg idáig követték. – Clarától. hogy démon tartja a markában. mint amilyen a legutóbbi szerzeményed is volt – szólt utána figyelmeztetően Fabian. Elvégre szórakozni jöttünk. Vigaszképp csókoltam meg. Ha Romant hívják. nekem elegem van ebből a témából – tette le a mellettük álló asztalra. – Pedig így volt. mert meg akartam vigasztalni. Hatalmat. – Inkább megyek. – Különben engem hívtak volna. félreérthetetlenül felkínálkozott. hogy a tizenhét éves húgukkal csókolózik. és csak egyetlen egyszer csókoltam meg. nem akartad. – Hanyagolhatnánk már ezt a témát? – sziszegte dühösen Magnus. – Mit akarhat? – töprengett hangosan Valentin. – Mindig akarnak valamit. Tudod. szemtelen vigyor terült el az arcán. – Miért nem tudtok. sem segíthetnének. Persze ők nem tudják. Magnusnak valóban különleges tehetsége volt ahhoz. Talán irányítja valaki. és hogy ne tehessen kárt sem magában. akinek öt bátyja van. majd megpróbálom kideríteni. mesélj! – nyerte vissza leghamarabb a lélekjelenlétét az új hír fejbekólintó hatása után Magnus. – Szűzlányt? – visszhangozta Roman döbbenten. Félt. Viszont ez a történet még neki is új volt. és ne egy szűzlányt válassz. hogy kárt tesz bennük. hogy ne érezze magát olyan rosszul. – Na. nem akar neki ártani. és keresek magamnak egy lányt. kelletlenül folytatta. és hogy úgy tűnik. Ő meg hagyta magát. mikor meglátták. sírni kezdett. Jól helybenhagyták ezt az idiótát. Újra a szokásos. – Zárt intézetben van. hogy biztosítják a kényelmét. sem senki másban. – Persze! Jó szöveg – gúnyolódott Valentin. – Csak akkor támad. hogy egy magasabb hatalom akar tőle valamit? – Minden bizonnyal – szólt közbe Roman. De akkor kő-kövön nem marad. . – Ez a démon nem erőszakos – rázta a fejét Fabian. Na és? Megfizettem érte. Csak. hogy eszeveszetten védelmezi a fiút. hogy olyan nőket nézzen ki magának. csak azt. akinek új küldetése van. Hát. A lány jóval idősebbnek nézett ki tizenhétnél. A családja már lemondott róla. de ha tudnák. – Te honnan tudtad meg egyáltalán? – fordult Roman Fabianhez. bármit. lakatot tenni a szátokra? – Bezzeg. Egyelőre csak ott kell lennem vele. az én olvasatomban ez azt jelenti. még tovább fokozva ezzel a másik angyal dühét. – Meddig akarjátok még az orrom alá dörgölni? Hülye voltam. miközben emésztgették társuk hozzászólását. Mindenki magára hagyta. mikor pedig elutasítottam.rossz helyen. – Miféle démon? – kérdezte Roman a homlokát ráncolva. – Mikor a többiek várakozásteljesen néztek rá. haver ezt a szívást! Szegény fiú jól megjárta – fintorgott Magnus. Megszállta egy démon. ha a fiút akarják bántani. – Basszus. – És hogy jössz te a képbe? – Clara még nem mondta el.

Ti mind magatok vagytok. Hol van Zina? – kérdezte Valentin. még csak nem is gondolt rá. végre Magnus is velük mosolygott. régen elmúlt már tizenhét. A fene sem érti egyébként. aki szinte még gyerek. természetesen. hogy azt mondja. neki jó így. mikor rájött. majdhogynem kötelező velem lefeküdniük. tizenöt éves lányok aktív szexuális életet élnek. – A múlt héten találkoztunk és megbeszéltük. Semmi komoly. nem vonzódott ahhoz a lányhoz. Ő azonban igazságtalannak érezte. hány pasi szakított már arról az almafáról. Egyrészt mert tisztességtelen előnnyel rendelkezett velük szemben. A szárnyai feltűnőek lennének – felelte könnyedén Roman. új síkra terelve a be-szélgetést. Ők viszont makacsul ragaszkodnak az erkölcsi normákhoz. ha ilyesmivel etetem őket. Válogatás nélkül bújt ágyba nőkkel. – Egyébként sem olyan viszonyban vagyunk egymással – tette hozzá kis idő elteltével. De nem így volt. de titokban azt re-méli. Első útja tényleg hozzá vezetett. Ő képtelen lenne kihasználni a tapasztalatlanságukat és naivitásukat. Egyedül rám vár itt egy nő valahol. milyen elfogadottnak találják az emberek manapság.Mindhárman felnevettek. – Ez csak szex. hogy a lány. okoskodó társaságát. igen. és tökéletesen elégedett. – Hát. és rögtön az első alkalommal az ágyamban landolnak. – Tényleg. Akárcsak minden. Tévedett. hogy több időt együtt töltsenek. – Naná. mi ez „az első randin nincs szex” hozzáállás a nőknél. – Azt mondasz. – Otthon. – Kár. de mérget vehetsz rá. – Mindegy. – Én inkább igényességnek mondanám. balfékek! – És neki is beadod. hogy ez nem igaz. akkor minden sokkal bonyolultabb. de miután szeretkeztek –többször is – valahogy nem érzett késztetést rá. hogy nem hozhattad magaddal? – Talán nem is akarna egy ilyen seggfejjel mutatkozni nyilvánosan – morogta rosszindulatúan Magnus. hogy itt újra összefutunk ma este. Legalább egy kicsit hiányolni a társaságát. Úgy érzik. Tudta. De a korához képest jól tartja magát – kezével szemléltette. a nőknél nem létezik olyan. mintha közötök lenne hozzá. nem foglalkozik már ilyen hülyeségekkel. amit akarsz. akivel ma este randizom. Roman cseppet sem örült a témának. észreveszed. El sem hiszitek. Csak a jó ég tudja. megint csak megmosolyogtatva ezzel a többieket. mint a kisujjam. Engem amúgy sem érdekel. – Nem. mert halhatatlan. hogy nagyobb nyomatékot adjon mondandójának. még csak eszébe sem jutott Zina. Lehet. Gondolnia kellene rá. másrészt pedig bűnösnek érezte magát. milyen lenne szórakozni vinni a lányt. magára valamit is adó férfi. Valóban jól helyben hagyták azok a férfiak. hogy csak szex – hajolt hozzá közelebb Magnus. egy ártalmatlan csókkal semmi rosszat nem tesz. hogy ez így nem jó. Pár száz év után úgysincs semmi értelme az erényük őrizgetésének. hogy halandó vagy halhatatlan az illető. ha nem tudnak ellenállni. De soha nem feküdne le valakivel. hogy mást akar. haver. mint egy férfi gondolja. mindegy. Azt akarja. a lényegen nem változtat. – Az nem erkölcsösség. ha azt állítja. ha valaki nem akar azonnal lefeküdni veled – szúrta közbe Roman. Ugyanis vámpír a lelkem. Cirka százötven éve. majd látszólag könnyedén megvonta a vállát. – Higgy nekem. Ha nőből van. milyen idomokkal rendelkezik a partnere. de a szíve összeszorult egy pillanatra. hogy tizennégy. Ennyire mélyre nem süllyedt. Viszont a lány végtelenül elkeseredett. nem vágyik többre. de senki nem törődött vele. Azt mondja. és nem az ő hibájuk. Úgyhogy élvezzétek csak egymás megkeseredett. Úgyhogy csá. mikor kerekperec nemet mondott neki. hogy harcoljon ellenük. hogy az önmegtartóztatás erényét veszítetted el? – Fabian már fuldokolt a nevetéstől. és hazudott volna. Azt hinnéd. de elmondom. ő pedig úgy hitte. milyen hatással van a nőkre. ne csak a testét . Amíg Valentin nem említette.

hogy a kevélység bűnébe estél. Biztosan meg van az oka. – Magnus! Egy igazi költő veszett el benned – forgatta a szemét tettetett csodálattal Valentin. – Csak mert megölte a bátyját? Nem hiszem. – Roman megvetően elhúzta a száját. De láttalak benneteket vállvetve harcolni és tudom. Te magad mondtad. ki ő. Roman nem tudta visszafojtani mosolyát. Ráadásul soha nem látni kétszer ugyanazzal a lánnyal. akivel valaha találkozott. Roman hirtelen nem tudott mit válaszolni. de érintett is az ügyben. – Mind tudjuk. tapadnak rá a nők – morogta frusztráltan Valentin. egyenesen a bárpult felé véve az irányt. Az már más kérdés. Öl. hozok még sört. mikor a Kitaszított félbehagyta a mondatot. – Csak nem irigyled? – kacagott Fabian. Mert eszerint Zinával kapcsolatban is igaza lehetett. hogy valóban én lennék az a személy. és abba a hamis illúzióba ringatom magam. – Kapd be! – válaszolta mogorván a férfi. ami neki igazából nem sok jót jelentett. hogy éri el. A lány meg úgysem tudja meg . Nem jöttek ki jól egymással. hogy baja essen. mi ennek az oka. – Úgy tűnik. – Igen. – A lány. ez neki is olyan kielégítő. Magnus egy világszerte ismert. Clara elmondta miért kell megvédeni? – Nem beszélt róla. milyen rossz a viszonya a másik angyallal. – Fogalmam sincs. hogy ugyanazzal a nővel dugok már vagy ezer éve. Ezzel a fenyegetéssel búcsúzva átfurakodott az emberek között. de azt el kellett ismernie. Konstantin teszi. – Megyek. hogy te ártani akarsz neki. miről beszél. és immár tényleg faképnél hagyja őket. De nem is ez a lényeg. – Igenis. Ezért van az. Ebben a sorrendben. – Nem hittem volna. Ha pedig azt mered mondani Magnusnak. Roman nézte. – Miért? Ő az egyik legjobb – rántotta meg a vállát Roman. hogy a Légió egyik tagjának gondjaira bízta. Azon. hogy nem csalt első megérezése: rés keletkezett Konstantin acélkemény páncélján. Fabian már folytatta is: – Tudom. – Nem hiszem. ahogy az angyal beváltja fenyegetését. de most. és nem vagyok olyan balfék. hogy aggódom miatta. hogy Magnus sem bízik bennem Konstantinnal kapcsolatban. Fabian következő szavai azonban egy csapásra messzire űzték jókedvét. hogy komoly kalamajkába keveredjen. hogy nem vagytok jóban. egy csapásra te lettél a női lélek szakértője. egyezményes jel felmutatása után hátat fordított nekik. de én igen. hogy számítana. Keserűen elmosolyodott. Ez a küldetés… – Mi van vele? – kérdezte Roman türelmetlenül. de tudja. – Nem akartam Magnus előtt szóba hozni. – Utálom ezt mondani. – Mert nagyon úgy tűnik. Azt is tudom. – Te. mint egy oroszlán. hogy a másik angyal a legnagyszerűbb harcos. hanem az egész lényét. akivel a nagyember pszichéjében kellene kotorásznod. hogy pont Konstantinéra. de így van. Még mindig nem értette. ám már teljesen biztos volt benne. hogy én féltékeny vagyok a sikereire. mire akar Fabian kilyukadni. már elmondhatom. soha nem hagynád. ha arra van szükség és védelmez. mit beszél. – Magnus talán nem. A körülöttük álló lányok félreérthetetlen pillantással kísérték útját. Magnus kétségtelenül pontosan tudta. amit tennie kell. ha azt kívánják tőle. mint nekem. hogy a lelketlenség látszatát keltse. de mielőtt emlékeztethette volna a társát. akkor mindent letagadok és kitekerem a nyakad. Ezen a problémán gondolkodnia kellett. de egyre inkább idegesítette a beszélgetés. hogy magunk vagyunk. mikor Magnus bőrében akarsz lenni. és az a meggyőződése. szakértő vagyok. hogy minden este más lányt viszek haza. Márpedig most jó úton halad afelé. mert úgy védi Konstantint. hogy megérjük a napot. amit évezredek alatt kovácsolt maga köré érzéketlenségből és szenvtelenségből.szeresd. akit védenie kell… – Kaitleen Nightland – szakította félbe most ő. Magnus! Te nem az alázat erényét birtokoltad? – vigyorgott Valentin.

visszateleportált melléjük. Hitetlenkedve csóválta a fejét. Magnus szerint nem gondolkodik tisztán. mit tehetnénk az ellen. Roman fontolgatta az új információt. hogy minden ellentétünk ellenére vakon engedelmeskedek neki egy közös küldetés során. hogy már nem fixírozták vasvilla tekintettel. nagyon erős. De nem leszek tagja a „mentsük meg a szegény zavarodott angyalt” klubnak. Mindig vonzó nők vették körül. ennek a lánynak komoly gondjai vannak „az első randin nincs szex” szabállyal. ami azután sem enyhült. egészen a megszállottjává vált. hogy egy-egy csata során fedezem a seggét. Ott. Magnusnak megint szerencséje van. határozta el azonnal. Csak azért figyelt fel rájuk. Sőt szemmel láthatóan. Fabian segítségével most végre sikerült. mert olyan szúrós szemmel méregették. a lány pedig csüggött a szavain. hogy a nagyember hülyét csináljon magából egy nő miatt – ellenkezett ennek ellenére. Rossz érzése támadt velük kapcsolatban. hogy nem okoztam csalódást – veregette meg Roman a másik vállát. Clara bízta meg az őrzésével. Úgy döntött. Vagy elfelejtetted? – Nem. hogy rögtön sejteni lehetett. az emberfelettien kecses mozgást. már azelőtt is. hogy egyetlen szót se mulasszon el. hogy ő is tovább álljon. – Miből lesz a cserebogár? – motyogta Roman az orra alatt. – Igen. Azok ketten úgy összebújtak. hogy hülyét csinál magából. – Nem attól félek. Mostanra pedig. hogy baja esik neki és a lánynak is. viszont mikor melléjük ért. Így tudta megmenteni tegnap is. De csak az eset után. hogy valami megváltozott a másik angyal viselkedésében. A szőkeség Valentin hangjára koncentrált. bárhol fordult is meg. szőke lánnyal beszélgetett az egyik sarokban. de ettől még sok érzelem kavaroghat benne. nagyon jól látszott. és ig-azán megdöbbentette a tény. ne röhögtess! Az angyalka képtelen érezni. – Nem vágom. ideje. még a tekintetüket is elfordították. és alárendelem magam a parancsainak. közben alig észrevehetően ráncolta a homlokát nagy igyekezetében. mintha félnének közvetlenül a szemébe nézni. majd elfordult a beszélgetőktől. egyetlen szót sem szóltak. hogy a lány a körülöttük tomboló hangzavar ellenére is hallja a szavait. Néhány lépés után azonban már Valentinen akadt meg a szeme. Abban nem volt semmi különleges. Közben a válluk összeért. hogy a hajlíthatatlan és céltudatos. – Ez nem ilyen egyszerű. vagy inkább tudta. Konstantin folyton a lány nyomában volt. Mióta először meglátta. azzal a lánnyal szemben egyáltalán nem volt távolságtartó. Közvetlenül a füléhez hajolt. Ebből magától is rájött volna. – Én azt hittem. mintha valami gorombaságot akarnának mondani neki. De Valentint nem ebből a fából faragták. hogy a Kitaszított partnere nem halandó. látta Magnust táncolni egy csodaszép nővel. mi történt a testvérével. és egy árnyékos helyen köddé válva. de képtelen volt megfejteni az okát. Látnia kell a lányt. Valentin szokásos esetlenségének – ami hölgytársaságban kivétel nélkül mindig kiütközött rajta –. Gyakorlott szeme azonnal felfedezte az árulkodó jeleket: a természetellenesen fehér bőrt. nagyon is kedvükre való volt az apró érintkezés. inkább attól. Sőt. . ugyanakkor folyton enervált Konstantint is kizökkentheti valami a szokásos kerékvágásból. Magabiztosnak tűnt. Ahogy a kijárat felé igyekezett. abban a pillanatban azonban. hogy Clara elrendelte volna a védelmét. Mi a fene? – húzta fel a szemöldökét Roman. Így kiment az épületből. – Örülök. hogy Magnus megint felcsípett valakit. a már valószerűtlenül vonzó kinézetet. Szeretni képtelen. A kijárat mellett két férfi állt. Vele volt. aki egy szép. – Nézd! Az egy dolog.sosem. Érezte. – Sejtettem. Az is rendben van. Ami pedig a nő felé hajtja. folyamatosan figyelemmel kíséri az életét. hogy ezt fogod mondani – dörmögte Fabian fancsali ábrázattal. Ő sokkal tartózkodóbb volt az ellenkező nem képviselőivel. most nyoma sem volt. A barátunk érez valamit Kaitleen iránt. hogy ezzel egyiküknek sincs problémája. – Na.

hogy a lányt egy Kitaszított társaságában találják. Haladjunk csak szépen. a jövőbelátás bizonyosságával a hangjában. ám most kétségtelenül nem Magnus volt a hunyó. Akiket . apránként. hogy mégsem. de rögtön es-zébe jutott. Ideje lesz azt a beszélgetést megejteni Zinával – határozta el kelletlenül. – Én is úgy tudtam. De előtte még megnézi magának Kaitleen Nightlandet. Összehúzott szeméből pontosan az a magabiztosság áradt. Konstantin ugyanezt tette. még nem állt rendelkezésre más. biztosan elborzasztotta a gondolat. de úgy határozott. – Van fegyvered? – Jaeger rábámult. de a veszély nem. A lehető legnagyobb. Arra tippelt. Érezte a csontjaiban. Immár több mint kétezer éve forgatott kardot. Valentin pedig jóval okosabb és körültekintőbb Magnusnál. valamint a rettegést is. míg pisztollyal leginkább csak az emberekben tud jelentős kárt tenni. Bántani akarták Kaitleent. A roham elmúlt. hogy olyan lányt szedjen fel. Hamarosan rádöbbennek. ahogy kitisztul a lány tekintete. Mégis megvan a magukhoz való eszük. amit Konstantin feltételezett. Meg fognak ölni.– Azt hittem. ő majd eldönti. mikor meglátta az öt férfit. Ügyesebben bánt velük. ezzel a problémával majd később foglalkozik. nem lesz újabb balhé. hangtalan. hogy először pisztolyt fogott a kezébe. tehát nem róla be-széltek a férfiak. most már azt is sejtette. Megnyugodhatott. a biztonság kedvéért. akiről szó esett. de mindig is előnyben részesítette a szúró és vágó eszközöket. ha mégis balul sül el valami. Már jól látta az arcukat.” Kétségtelenül Jaegerhez beszélt. Nyilvánvalóan. hogy előhúzza pisztolyát. a kabátja alá nyúlt. nem is csoda. Az apja nemsokára itt lesz. Cseppet sem erőlködtek. kétszáz éve sem volt. hogy titokban tartsák érkezésüket. lévén. akiket tűzzel-vassal üldöztek. aki a családja tudta nélkül szökött el bulizni. egy lefejezés bármely lénynek a biztos halált jelenti. Amilyen zajt csaptak. Liberty meggondolta magát – mondta épp az egyikük. csak ő a hátára szíjazott kardot vette elő. Ostobák – húzódott keserű mosolyra a szája. Egyszerre egy bökkenő. hogy elbizakodottságuk oltári nagy hiba. mi legyen. Így neki már semmi oka nem maradt arra. ahol Valentin még mindig a szőke lánnyal beszélgetett. megismétlődik az incidens. ki az a Liberty. Eddig ő is az újonnan érkezőket figyelte. Milyen kár. hogy tovább húzza az időt. ami őket is érinti. – Már késő. Valami oknál fogva a tekintete önkéntelenül ismét abba az irányba tévedt. míg annak. nem épp a legokosabb megoldás – akár karddal. Félnek. Helyes. akiknek közeledő lépteit már jóval előbb észlelte. Amúgy a kard diszkrétebb. – Mit fogunk most tenni? – Várunk. Fogalma sem volt. nem számítottak arra. a többire is sor kerül. mint azok. ami kiült vonásaikra. egy rendőr jelenlétében gyilkolni. – Vigyázz rá! A másik csak bólintott az utasítás hallatán. Az angyal felegyenesedett. a döbbenetet. hogy az édest-estvére pontosan ugyanolyan. amit a többiek meséltek a lányról. miért. lépésről-lépésre. hogy a húga mire képes? Mint a természetfeletti elleni harc vezetőjét. – Itt vannak – jelentette ki a lány. Nála is volt ugyan lőfegyver. Igaz. hogy tovább figyelje őket – csak úgy. Nem várta meg a választ. és ami nem utolsó szempont. amit elkövethettek. de elhessegette az ötletet. Nyolcadik fejezet Konstantin megpróbálta felfogni Kaitleen elhangzott szavait: „Eljönnek értem és te nem tudod megállítani őket. A férfiak közelebb értek. akit nem szabad. de nagyon úgy tűnik. A lány nem egy csitri. Vajon Nightland tudta. akár pisztollyal teszi –. Ráadásul Fabian is ott volt hátvédnek. hogy már ez sem menti meg az életüket. Figyelte. Olyan legalábbis. mikor harcolni tanult.

– Kik voltak ezek? – kérdezte a rendőr. de hangot már képtelen volt kiadni. nem nyerhetett – vele szemben nem. egy másik hallhatatlannal áll szemben. a másodiknak a mellkasát. Viszont piszok jó volt a hivatásában. erre már semmi szükség. míg az első információt követelni kezdte. mikor felé fordult. nehogy elmeneküljön – válaszolt a rendőr. Az egyik férfi falfehér volt. – Alszik. végigvágta Konstantin alkarját. mutánsoknak. A szája kiáltásra nyílt. Módszeresen végigkutatta a halottakat. Nehéz lett volna átvágott légcsővel. akit démon szállt meg. Az ellenfeleit lebénította a döbbenet és a zsibbasztó pánik. Igyekezett a figyelmét visszaterelni a férfiakra. – És mit akartak Kaitleentől? . hogy hirtelen elhányja magát. Az angyal kérdőn vonta fel a szemöldökét. Csak rájuk kell nézni. Társai korai halálát látva. de azután rájött. nagyon is találó a leírás. Hogy van? Jaeger követte Konstantin Kaitleent pásztázó pillantását. Mellette álló társa inkább zöld színben pompázott. A férfi háta mögé került és elmetszette a nyakcsigolyáját. a verejték már átitatta a ruháikat. Iszonyatosan megrémültek. pontosan átérezted a problémát – intett az immár kibiztosítatlan pisztoly felé Konstantin. milyen türelmes volt. Konstantin határozottan meglepődött azon. hogy összepisiljék magukat. elzárva ezzel a menekülés útját. Bezzeg az ő látványától máris halálra rémültek. Több percet is kibírt. kétségtelenül megnehezítve ezzel az angyal dolgát. a ki nem mondott kérdésre. – De látom. Öten egyetlen védtelen nő ellen. hogy végre felfogták a szavak értelmét. Földre omló teste mögött. egy idő után. mint egy zsák. mikor Konstantin testet öltött előtte. Volt ideje reagálni. a nyakunkra csődíti az összes haverját. Konstantin undorodva elhúzta a száját. Nem volt igazi harc. Rettegésük kellemetlen bűze megc-sapta az orrát. mintha bármelyik percben elájulhatna. ahol ráfordult volna a for-galmasabb főútra. hogy az is csak ember. – Csak nyugalom. sápadtak. Olyan gyorsan mozgott. majd egy pillanatra eltöprengett rajta. a harmadiknak a hasát szabdalta össze. démon által megszálltnak bélyegeztek. A szerencsétlennek esélye sem volt. míg Konstantin a többiekkel volt elfoglalva. Azonnal meghaltak. – Nemsokára vége. Pontosan erre volt szüksége a lánynak: pihenésre. hol keresse az Incontaminatus székhelyét. Kiáltani sem volt idejük. hogy talál valami nyomot. Még nem jutott messzire. Valójában.korcsoknak. az ötödik férfi a távozás hímes mezejére lépett. és egyenesen rá szegezte a fegyverét. hogy az angyal egy röpke pillanatig azt hitte. – Ha sikerül meglógnia. Édes? Valóban ezt a jelzőt aggatta a lányra? Grimaszolt. Kést kapott elő a kabátujjából. hogy alig egy másodperccel később a menekülő orra előtt bukkanjon fel ismét. ami elárulja neki. Az úgy dőlt el. – Úgy tűnik. Gyorsan kellett cselekednie. – Gyilkosok – hangzott a tömör válasz. le kell lőnöm. Konstantin megpillantotta Jaegert. Félő volt. akik időközben már kartávolságon belülre értek. Gyanútlan emberek között ölni? Ez még neki is kihívást jelentett volna. Az angyal bólintott. látta az arcukon. – Azt hittem. savanyú szagot árasztva. De hiába volt olyan jól képzett harcos. A negyedik már keményebb diónak bizonyult. Cseppet sem hasonlított az édes kis Kaitleenhez. miközben lehanyatlott a karja. reszketnek és nem sok híja. Konstantin látott már olyan embert. csípős. aki még mindig Kaitleen mellett térdelt. Konstantin kecsesen kitért a következő vágás elől. A férfi hátrahőkölt. de már majdnem elérte a sarkot. Értetlenül néztek rá. de mikor megsuhintotta a kardot. Összpontosított és köddé vált. ami félreérthetetlenül a gyilkolás volt. fiúk! – dörmögte. Az elsőnek levágta a fejét. abban reménykedve.

ahogy ők mondják. – Úgy tűnik. ha azt akarod. mély árkok húzódtak. – Szerinted miért akarták bántani? Mérlegelte néhány másodpercig. egyébként jól van. Jaeger néhány röpke másodpercig emésztgette a hallottakat. Az viszont őszintén meglepte. – Rendbe fog jönni – mondta. – Tiszta – mormolta Jaeger az orra alatt. még mindig lesz lehetősége megölni. inkább csak önmaga megnyugtatására. Figyelmét visszafordította Kaitleenhez. hogy a közvélekedés szerint. – Ezt bármelyik testrészeddel meg tudod csinálni? – mutatott a rendőr arra a helyre Konstantin hátán. bele a közepébe. ha mégis arra kényszerül. hogy magyarázkodjon. azután ismét felnézett. telekinézis. megbízik benne. – Rendben – sóhajtott. mikor egy természetfeletti lény jelent meg előtte. de úgy tűnt. és Jaeger meglepően hasznosnak bizonyult. ha nem tervezed. ő nem egészen olyan. ha nem vagyok itt. alakváltók. amit láttam. – Nem egészen? – Szerintem épp a halálod jósolta meg. hogy ne veszélyeztesse a küldetését. Sápadt volt. ami minden bizonnyal be is következett volna. Tényleg aludt. hogy beavassa. hogy kiiktassa. hogy nincs elragadtatva. – De még mindig nem értem. ahol az imént még a szárnyai voltak. Ráadásul roppant higgadtnak tűnt. Jaeger. . de az arcáról lerítt. – Azta! –képtelen volt ennél intelligensebb megnyilvánulásra. angyalok egyáltalán nem léteznek. – Egész biztosan. hogy engem is megölsz azok után. ha megpróbálsz közéjük és Kaitleen közé állni. megtisztítsák az emberiséget. jobb. – Démonok. mint a többi ember. döbbenten a fenekére huppant a látványtól.– Megölni. Ha pedig rosszul dönt. mivel az imént gyakorlatilag kámforrá váltál. de végül mégis elvetette. a szemei alatt sötét. Konstantin egy pillanatig valóban fontolgatta a lehetőséget. inkább a dolog technikai része érdekelte. – Mutánsok? – Halandók. miért akarták bántani. Jövőbelátás. Úgy gondolta. boszorkányok. ügyelt arra. Feltéve. mintsem a tény. bár nem vérzett volna érte a szíve. ő már nem bajlódott vele. – Ezek az emberek küldetésüknek hiszik. ahogy Jaeger mondta. – Nem vagy a beszéd mestere. Remélte. amiért ismerte a latin szó jelentését. Minden segítségre szüksége volt. ugye? – Nem. A másik elgondolkozott a felvázolt lehetőségen. Mégis felelned kell néhány kérdésemre. Már csak ezért is érdemes volt fontolóra venni. a mutánsoktól és a gonosztól. ha egyenes választ ad. hogy gonosz? – Amit ők is – rántotta meg a vállát a férfi. Ezek az alakok miszlikbe aprítanak. Konstantin pedig elismeréssel adózott neki. levitáció. hogy a fér-fi nem kapott sokkot. Ez az ember nem finomkodik – állapította meg. Mivel Jaeger megválaszolta a saját kérdését. így hát egy pillanat erejéig megjelenítette a szárnyait. – Kérdezz! – Mi vagy te? Bumm. pirokinézis és így tovább. – Oké. és odalépett Kaitleenhez. – Van egy Incontaminatus nevű szervezet. akik valamilyen képességgel rendelkeznek. – Mit értettél pontosan az alatt. miközben végigsimított a lány homlokán. hogy kelletlensége jól látható legyen az arcán. hogy Isten nevében. hogy a férfi nem méltatlan a bizalmára. hogy segítsek. Végül úgy döntött. hogy mennyit is mondjon el a halandónak. – Nekem mondod? – Eltűntette a szárnyakat. mikor azt a rohamot kapta.

Az aktáiban benne volt. Észrevette. mintha egy erős rázással rendet tehetne odabent. A Kitaszítottak. Nem vette észre. – Állj! Meg kell várnunk a mentőket. Konstantin megtorpant. vagy a nevelő szülei édes gyermeke. rég eltüntették a telefonhívás nyomát. Ellenvetés? Nem várt választ. kik nem? – Az olyanok. Találd ki te! Te vagy az okkult dolgok szakértője. de én szeretném. – Démonok. de azt felfogtam. nem ez volt az első eset. hogy a rendőrségen is vannak beépített embereik. vámpírok. Amikor azonban is-mét felemelte a fejét.vámpírok. – Igazad lehet. és az ölébe emelte. hogy a másik férfi. hogy ez történt vele. alakváltók. hogy a roham mögött. – Az Incontaminatusnak mindenhol vannak emberei. ha hagyományos módon. a szeme várakozásteljesen összeszűkült. mint én. mint a szülei. mert akkor feltételeznem kellene. miközben Jaeger hazafuvarozta őket. boszorkányok. mintegy visszhangként. Az ölében a lánnyal ült be a kocsiba és egyetlen szót sem szólt. Konstantin már-már azt hitte. De ha igaz. min megy keresztül. Máris ott állt Kaitleen mellett. és nem létezett senki más. mintha meg sem hallotta volna a közbevetést. Jaeger végleg elveszik a sok új. pedig sokkal inkább segíthetett volna neki. mások halálát is megjósolta? – Fogalmam sincs. hogy többször kivizsgálták rejtélyes ájulások miatt. miért sorolják őket a gonoszokhoz. ami a szemünk lát-tára érte. – Azt hiszem. – Aktái? – Egész könyvtárnyi van belőlük a rendőrségen – felelte Jaeger. hogyan reagál Jaeger. Már csak azért sem. angyalok – motyogta. angyalok. Ahogy az emberek sem egyformák. – De miért? – Mert fura dolgok történnek körülötte. Utána még sokáig állt pszichiátriai kezelés alatt. – Most már felesleges – indult nagy léptekkel az autó felé. amit folytatott – ami azt illeti. mit mondok. mint bármelyik emberi orvos. – Az angyalok között is vannak jók és rosszak? – Ahogy minden más lény soraiban. – Hogyhogy nem jönnek? Kihívtam őket. De az angyalok nem a jófiúk csapatában játszanak? – Nem mindegyik. hihetetlenebbnélhihetetlenebb információ alatt. a bátyja. – Ezt nem vagyok hajlandó elhinni. valamiféle látomások állnak. Kaitleen szüleiről hallott. időről-időre gyors oldalpillantásokat vet felé. Biztos vagyok benne. míg minden kérdésedre választ nem kapsz. ha Kaitleen biztonságban és kényelemben lenne. Vagyis igazából nem értem. – Azt mondod. De Jaeger meglepte. . Ez volt hát az oka az önpusztító életnek. ha feleslegesen orvoshoz cipelnénk. akkor elgondolkodhatnánk a lehetőségen. Akkor pedig nem örülne neki. Jaeger azonban úgy tett. pont a szeme előtt. de semmiféle fizikai elváltozást nem találtak a rosszullétei és a zavarodott viselkedése mögött. – Nem jönnek. autóval vinnénk haza – dörmögte. – Valami azt súgja nekem. ahogy a nevelőcsaládjánál történt tragédiáról beszélt. Konstantin lenézett a karjában alvó lányra. – Mérget vehetsz rá. – De a lényeg akkor sem változik: meg kell mutatni egy orvosnak. Az első CT vizsgálatot az anyja és az apja halála előtt végezték rajta. ő mégsem látott belőle semmit sem. – Várj! Az elejét még értem is. még a segélyhívó diszpécserei között is. – Ez kezd sok lenni – csóválta meg a fejét Jaeger. aki nála többet tudott volna Christopher haláláról. igazából nem érdekelte. hogy vannak – dünnyögte Konstantin. – És különleges képességű emberek. Nézd! Értekezhetünk itt. Erőszakos módon halnak meg emberek. jobban örülne neki. – Például.

ugye? – Konstantin nem válaszolt. barnahajú nő ugrott ki belőle. közöttük nagyon fura eseményeket is. ha elfogadom. abban sem volt biztos. – Nahát. nyugodttá vált. – Az egész gyerekkorom azzal telt. hogy ráleljek azokra a dolgokra. Meg kellett védenie Kaitleent. rémülten hadarni kezdett. ha nem tévedek – érkezett az autó másik oldaláról Jaeger. Nem igazán lepődtél meg. és a legkevésbé sem számított arra. mint te is. hogy egy alakváltóval találkozik a háza előtt. hogy a nagyanyám hátborzongató történetét hallgattam a bátyja haláláról. belém oltották a gyanút. hogy nem vagyok ember. azonnal helyrekattintotta benne a dolgokat. legszívesebben ráparancsolt volna Jaegerre. Hogy a férfi Kaitleen húgával volt. Ám a lány még nem ébredt fel. – Miért? – Ez a kedvenc kérdésed. hogy elmondja. nagyot tévedett. ő pedig itt Adam. Adam? Konstantin tudta. hogy máris kezd átváltozni. Kaitleen háza volt a legrosszabb választás arra.– Nagyon sok kérdésed lehet még – törte meg a csendet. ki száll ki a feljárón parkoló olajzöld autóból. Kaitleen felnyögött. Konstantin megdermedt egy pillanatra. hogy léteznek olyan lények. amint a Hummer lefékezett mögötte. Amik csak akkor nyernek értelmet. Mi történt vele? Ti meg kik vagytok? Nem látta. Nem hitte. A lényeg az. és meglátta. Konstantin aggodalmasan figyelte. de abban biztos volt. végeiken hosszú karmok bukkantak elő a bőréből. mert egy elégedett sóhaj után a légzése ismét egyenletessé. de be kellett látnia. ki is ő. Kaitleen sógora egy alakváltó. melyek felülmúlják az át-lagemberek földhözragadt képzelőerejét. Egyszer majd elmesélem. láttam már ezt-azt a pályafutásom során. szőke férfi torkából feltörő hang inkább dühödt hörgésre hasonlított. Egyenesen feléjük iramodott. amelyekre egyszerűen nem létezik racionális magyarázat. Jaeger pedig egy halk sóhajjal megadta magát. . – Tudtam. Egy ideje már sportot űzök belőle. hogy úgy mondjam. miszerint vannak dolgok a földön. – De most én szeretnék kérdezni valamit. és mocorogni kezdett az angyal karjaiban. Nem akarta. Úgy tűnt. hogy azonnal forduljon meg. Egyelőre még képtelen volt eldönteni. Vajon ő tud róla? Döbbenten vette tudomásul. Ezért jöttünk ide. – Azért válaszolnál? Miért? – Rendőr vagyok. nekem pedig mán-iámmá vált felkutatni ezeket az ügyeket. Illetve. inkább csak érezte a lány nyomában érkező fenyegetést. a most már végképp halogathatatlan magyarázatot a kocsiban megejteni. A szavak hallatán a lány arca falfehérré vált. Mikor meglátta Kaitleent Konstantin karjában. hol. mikor megérezte a feszültséget. – Taylor. De úgy gondolta. az ujjai megnyúltak és begörbültek. csak Christopher révén érintett. hogy a lány lakása tökéletes lesz a beszélgetéshez. még a levegőt is bent tartotta. A halk morgás hallatán felállt a hátán a szőr. hogy a lány sokkal több szállal kapcsolódott a természetfeletti világhoz – az ő világához –. Amint azonban megálltak a ház előtt. pláne nem a lány húgának társaságában. A kocsi ajtaja kivágódott. mint elsőre hitte. hogy egyáltalán létezik ilyen hely. könnyebb lesz megemésztenie a hallottakat ismerős környezetben. hogy Kaitleennek semmiképp sem kellene a közelében lenni. – Ez nem kérdés volt. és azonnal hátrálni kezdett a férfi felé. milyen állattá válik. hogy valami baja van. hogy már hallotta ezt a nevet. néhány másodperc és egy kis tekergőzés után sikerült kényelmesen el-helyezkednie a férfi teste által alkotott fészekben. és egy alacsony. gyere el onnan! – A magas. az azt követő eseményekről. Mint egy végszóra. – Megismertelek titeket a kép… Zavartan elhallgatott. és nem is kellett sokáig gondolkodnia rajta. Konstantin is megkönnyebbült valamelyest. de nem maga miatt aggódott. A szemeiben sárga lángok lob-bantak. Éreztem. mintsem emberi beszédre. ami rájuk várt. te biztosan Taylor vagy. mikor rájöttél. Azt gondolta. Adam tett felé egy határozott lépést.

hogyha teljesen átváltozik. – Szervusz Kaitleen. ahogy a lány kihajol a széles vállak mögül. – Adam! Mi folyik itt? – kérdezte halkan Taylor a férfi háta mögül. még ha éppenséggel védeni is akarta őt. hogy rájöjjön. – Az pedig. Ugyanakkor aggodalma Kaitleen iránt még inkább fokozódott. A jel alig észrevehető volt. mint a természetfeletti erő vibrálása. ami olyannyira hasonlított Kaitleenére. lassan derengeni kezdek előtte az események. és mikor Jaeger a sokadik felszólításra sem volt hajlandó tudomást venni arról. mire Adam morgása hörgő csaholásba váltott. Az addigi elszánt küzdelemvágy hirtelen semmivé vált. ami a zöldülő ábrázatodból ítélve. tessék! Kellett neked önérzeteskedni. De esküszöm. – Tőle. éppen gyötörni kezdett. Adam ismét felé lépett. – Tudod. de ezt nem érezte volna meg. – Vidd innen a lányt! – nyomta a kezébe Kaitleent. – Na. de azután szépen. mélységes bűntudat jelent meg a helyén. hogy nem tud többé különbséget tenni barát és ellenség között. aki azért jött. – Főleg. haver? Jaeger szinte vibrált az idegességtől. hogy ilyen lénnyel utoljára találkozott. A Kitaszított hirtelen megérzett valamit a lány irányából. mi keltette fel az érzékeit. majd a férje felé fordult. hogy megvédjen a nyomodban loholó eszelős bandától. Konstantin jól érezte. A sógora veszélyes volt. hogy képes lesz kontrollálni magát. Csodálkozással és rémülettel volt telve a szeme. Remek belépő – füstölgött magában. Nagyon rég volt. Mellesleg levágtam a sógorod fejét. jókorát csapott a vállára. Megfordult a fejében. hogy jobban láthassa Konstantint. kialakulófélben lévő. – Micsoda? Konstantin látta. én egy angyal vagyok. ha leszámítjuk a szédülést. csak jót akartam. – Tegyél már le! Nem érted? A férfi felszisszent fájdalmában. Előhúzta a kardját a hátán lévő tokból. Kemény estéje volt. mikor Kaitleen lábai azonnal fel is mondták a szolgálatot. Először nem tudta hová tenni. minden egyes izgatott rezdülését. Meglepődött. semmi jót nem jelent. döbbenete kikristályosodott az arcvonásain. amit – lévén ő maga is paranormális lény – könnyedén felismert. akik meg akarnak ölni. – Angyal? – suttogta döbbenettel vegyes elragadtatással. a húgod szeme láttára. már nem biztos. az összecsukló térdeket és a hányingert. hogy mivé is válik nemsokára. kihaltak. fiúk! Higgadjatok le! – figyelmeztette őket a rendőr. – Ez egy angyal – felelte a férje. – Te várandós vagy – nézett Taylorra. Adam megtorpant. – Mi folyik itt? Mit csináltok? – Kaitleen pont ezt a pillanatot választotta arra. – Óvatosan talpra állította. és színtiszta. Lehet. – Jól vagyok – mormolta a lány. Azt hitte. jó nagyot tudsz ütni. és már-már sajnálta. hogy felébredjen. ha a lány nem egészen. néhány percig képtelen volt visszaemlékezni arra. hogy kikívánkozik a karjai közül. – Hagyd őt békén! Konstantin most már pontosan tudta. – Vigyázz! – szólt rá Adam. és újabb morgás szakadt fel a mellkasából. Nem méltatta válaszra a megjegyzést. . hogy talán Taylornak is van valamiféle különleges képessége. de szavaira rácáfolt falfehér arca. akár csak a nővérének. hogy látjuk őt. amelyek idáig tökéletesen eltakarták a tekintete elől. – Ő nem olyan angyal. Gyengécske. akinek vágynánk a társaságára. Az agya ködös volt és zavaros. kis híján leesett az álla a döbbenettől. Alig ébredezett. mi történt. még ha sötétebb árnyalatú volt is. és mikor végre megértette. csak azt érzékelhette. vagy egyáltalán nem ember. Tudta.– Te meg mi a franc vagy. csak egy eltűnődő pillantást vetett a férfira. és önkéntelenül kilépett fedezékéből. majd a derekánál fogva megtartotta. Figyelt. – Hé. Olyan volt. lány létedre. Félrehajtotta a fejét.

milyen óriási a férfi. ha meg van győződve róla. Kaitleen! Megint ittál? – Nem vagyok részeg. A vér természetellenes színű volt. igen – válaszolta a másik halkan. Cameron a földön feküdt. hogy szembenézzen a tulajdonosukkal. Ami azt illeti. mintha kísértetet látna. Nem. ő pedig hálásan fogadta a spontán felkínálkozó kibúvót. nem vörös. – Élsz. A mellkas ismét szélesedni kezdett. – Válaszolj. egészen a haja tövéig. a semmiből felbukkanó képek. korainak bizonyult. Közben majdnem nekiment valakinek. . Borzalmas. A szőke. mintha számítana. úgyhogy a pillantásával végigjárta ugyanazt az utat. Talán mert nem tudta mire vélni a fura beszélgetést. nem hitte volna el neki. ha erre vagy kíváncsi – felelte fáradtan. de elutasította a segít-ségként nyújtott kezet. máris hallotta Taylor ideges hangját. A testvére zavartan állt egyik lábáról a másikra. amit az imént. pedig a sógora is szép nagyra nőtt. és úgy bámult Jaegerre. jobb is. Zöld. majd a hirtelen. sebhelyes arcú idegen állt előtte. a vacsora. A testvére nem hagyta annyiban a dolgokat. majd elhúzta a száját. ismét megszédüljön. hogy a szemöldöke felszalad. ahogy pillantása az előtte álló dereka felé tévedt. de képtelen volt megfordulni. hogy a szokásos mértéktelenség áll zavart viselkedése mögött. hogy ismét elájul. – Biztos. – Megint ittál? Taylor vádló hangjától összerezzent. a méretéből ítélve férfié lehetett. Adam! Van kedvetek bejönni? A megkönnyebbülés azonban. gyors egymásutánban. Most már igazán kíváncsi lett az idegen arcára. Az emlék súlya alatt ismét megtántorodott. ám az utolsó pillanatban sikerült megállnia. Valaki egy kabátot terített a hátára. mintha firtatni kezdi a Jaegerrel folytatott eszmecsere jelentését. Egy jól megtermett férfié. hogy ez volt az első tippje. aki ilyen. A mellkas keskenyedni kezdett. mintha az a veszély fenyegette volna. véres jelenetek. Ráadásul. potenciális fegyverként is funkcionáló cipőt hordott volna. Vékony kezek ismerős érintését érezte a karján. Elvégre egy pohár bort tényleg magába döntött. Nem volt semmi jogalapja rá. hogy ismét látomása lesz – még ha kivételesen nem is az italtól lett rosszul. Érezte. nagyobb Adamnél.A húga telefonja. Felnézett és tátva maradt a szája a csodálkozástól. hosszú lábaira vándorolt. Először csak egy mellkast látott. Rázta a hideg. Ebben a pillanatban a sógora előlépett az árnyékból. Kaitleen füle zúgni kezdett. –Szia. Csak kicsit megfájdult a fejem vacsora közben. egy a végszóra érkező választ. – Jobban vagy? Óvatosan fordult meg. nehogy a hirtelen mozdulattól. mikor érezte. Elegánsan figyelmen kívül hagyta Taylor kérdését. A húga nagyon jól ismerte a szokásait. amit sógora felbukkanása miatt érzett. és a bejárati ajtó felé indult. – Miért? Hogyhogy nem vagy halott? Jaeger figyelmeztetően intett szemével a háta mögé. – Kutyabajom. de immár felfelé haladva. ahonnan a csípőjén át haladva a farmerba és acél-betétes bakancsba bújtatott. Senkit nem ismert. megmentve ezzel a válaszadás kötelességétől. a vacogástól majd elharapta a nyelvét. hogy csak egyetlen pohárkával sikerült innia. a szája sarkából vérpatak csordogált az állán keresztül a nyaka irányába. nem is állíthatta tiszta lelkiismerettel. hogy ezt most akarod megbeszélni? Mint. hogy nem. Jaeger látogatása. még csak meg sem haragudhatott a gyanúsításért. de ettől függetlenül a férfi nagyon is halott volt. Döbbenten állapította meg. – Ami azt illeti. ő pedig. Persze. puszta méretével is tekintélyt parancsoló vállakban kiteljesedve.

hogy képtelen emlékezni. hogy még alig ismeri a férfit. miközben az arcáról olyan mértékű bűnbánat és önutálat sugárzott. Ő is érezte. – Egy barátod? – Kaitleen hitetlenkedve nézett rá. aggodalmasan. soha nem felejtette volna el. hogy felfigyeltek rá. Tisztában volt vele. akkor nem küldött volna utána egy egyenruhás rendőrt. – Hol tartod a tea filtereket? – kérdezte erőtlen hangon a nővérét. hogy ezt a jelzőt süsse rá. és a jelene sem segít abban. hogy tudatlanságot színlelve a családja iránt érdeklődött. – Ő itt egy barátom. ugyanakkor biztos volt benne. Taylor azonnal a konyha felé indult. mégpedig. a férfi borostyánsárga szeme figyelmesen. Ismét elfogta az a fura érzés. A többiek kisvártatva követték. amiért erőltette a gyerekvállalást. milyen gyenge hazugsággal állt elő. mintha valami rejtegetnivalója lenne. lángoló harag támadt benne. akárcsak a lakás többi része és mindössze nagyon nagy jóindulattal lehetett különállónak nevezni.akit már a klub előtt is látott. Ismét tudatosult benne. mint valami mantrát. ahogy a lány figyelte őt. Megvonta a vállát. Konstantin – lépett közelebb hozzájuk Camer-on. Ez a kettősség nagyon zavaró volt. hagyta. vissza sem nézve be-masírozott a házba. Hatalmas termetéhez képest a helyiségek szűkösnek. és evés céljára is mindössze egy embernek kényelmes. – Milyen érdeke fűződik ahhoz. a múltja miatt gyanús lehet a számára. megtöltse. hogy nagyon is megértette Jaeger tetteinek mozgatórugóját –. A húga most is ahhoz a tevékenységhez fogott. fekete folyadék csordogálni a kiöntőbe. Alig kezdett el azonban a forró. mi több. Kaitleen hátat fordított neki. Taylor máris elsápadt. ami már-már otthonosnak volt mondható. a bútorok törékenynek tűntek. legalább akkora érdeklődéssel. már-már áthatóan fürkészte az arcát. hogy valahonnan ismeri ezt az embert. ha már a gondolatai csapongását nem is tudta megakadályozni: kávét főzött. Mármint a délelőtti esetet kivéve. amiért megint ilyen eszközhöz folyamodott. ha korábban már látja. itt állt a háza. aki kettős gyilkosság ügyében nyomoz. mikor délelőtt felhívta rá a figyelmét? De mi oka van rá. főzésre alig-alig alkalmas. . elemezte. amelyben ő is érintett. ha idegességében szükségét érezte. majd kérdéseket szítson benne. miből eredhet az érzés. megfájdult tőle a feje. Megrágta. Jaeger rendőr. hogy megtévesszen? Talán ez egy újabb trükk? Megbocsájtotta neki. Minél inkább próbált rájönni. Jaeger hazudott. félbeszakítva ezzel a lány kusza gondolatmenetét. az egész mindössze babaháznak látszott hozzá viszonyítva. annál inkább frusztrálta. Mit képzel magáról – füstölgött –. hogy legalább a kezét lefoglalja. Mégis – annak ellenére. amihez mindig. és a szekrényben kezdett kotorászni. és az idegent kikerülve. hogy teljesen hülye vagyok? Cameron zavartan félrenézett. hogy Kaitleen egy pillanatra őszintén megharagudott a húgára. akit Cameron igazoltatni akart. nyilvánvaló tanácstalansággal simogatta meg felesége vállát. az orra előtt. felbecsülte. amint beléptek az ajtón. A másik olyan megdöbbentő magabiztossággal mozgott a lakásában. mikor rávetette neheztelő pillantását. és járta át a lakást az aromás illat. Adam máris mellette termett. hogy az óriási termetű férfi egyáltalán nem illett apró nappalijába. hogy tisztázódjon a gyanú alól. Leült a kanapéra és egyetlen pillanatra sem tévesztette a férfit szem elől. ez a férfi nem lehetett a barátja. Most azonban. holott már jóval korábban utánanézett a múltjának – de el nem felejtette. aki nyom nélkül eltűnt. Ez is kicsi volt. hisz a nappaliból bárpult-tal leválasztott sarok volt csupán. Kaitleent egy dolog tartotta vissza attól. mikor rájött. hogy ilyen nyilvánvaló módon füllentsen? – töprengett. és mit képzel rólam. Konstantin – a lány úgy ismételgette magában az idegen nevét. Kaitleen zavartan pislogott. az ismeretségük pedig egyáltalán nem barátságnak indult. no. hogy átmossa ez az egyetlen szó. ízlelgette.

Elfintorodott. A kávé illatára azonnal összefutott a nyál a szájában. A bal fölső szekrénybe nyúlt. A korábban felmerült kétségek újra felszínre törtek benne. A férfi Taylor kezébe nyomta a dobozt. honnan tudta Konstantin. odavitte Kaitleennek. mint ő maga. hogy elhúzza a feleségét a férfi közeléből. – Na. de egyszerűen képtelen volt rávenni magát. elővette az epres gyümölcsteát. holott ez egyértelmű hazugság? Miért tűnt számára olyan átkozottul ismerősnek. valamint a nyelőcsövét is. izmos keze egyetlen pillanatra sem remegett meg. ahogy az élénkítő koffein végigszáguld az erein. megismerkedésük óta először. olyan szenvtelen volt. először fel sem fogta. Olyan mértékű nyugalom áradt belőle. ahogy leöblítette a gyógyszert. és miért viseltetett iránta Adam olyan nyílt gyűlölettel? Vajon miért nem törődött az idegen ezzel az ellenséges légkörrel? Ami pedig a legeslegjobban érdekelte az volt. termetéhez képest meglepően halk. hogy megmozduljon. Kaitleen felemelte a fejét. és teljesen érthetetlen módon ismerős.– Fogalmam sincs. de amint leért a gyomrába. hogy ott van a közelében. akár egyetlen másodpercig is. képes lenne órákig ebben a pózban maradni. ja! Én meg Teréz anya vagyok. akinek a jelenlétét bárki is figyelmen kívül hagyhatta. már-már fizikai fájdalmat okozott. miért volt benne biztos. mit is mondott. Ki ez az ember? Hogyan tudta elérni. vagy leheletnyit lejjebb eresztené a karját. Leginkább állati morgásra hasonlított – isten bizony! Konstantin azonban egyáltalán nem törődött vele. a levegő összesűrűsödik a puszta ténytől. Hátborzongató volt. Konstantin felsóhajtott. Látta. szó szerint. amitől Kaitleen hátán felállt a szőr. ahol korábban is álldogált. – Balra. mikor vette. Vagy legalábbis. csakhogy a másik szemébe nézhessen. és nyilvánvalóan őt figyeli. inkább elvette a csészét és a pirulát is. hogy hallhatja őt beszélni. hogy Jaeger a barátjának vallja. karba tett kézzel. újonnan megformálódott kérdést vonva maguk után. hogy még soha nem találkozott vele korábban? Honnan jött? Miért nézett rá Taylor olyan gyanakvóan. mozdulatlanul. Konstantin megjegyzés nélkül hagyta a lány szarkasztikus válaszát. és egy fájdalomcsillapító tabletta kíséretében – igen. Mintha már érezte volna magán ezt az átható tekintetet. majd visszavonult a sarokba. hol talál? . de a borostyán szempár kifejezéstelenül viszonozta pillantását. és pár óriási lépéssel Taylor mellett termett. A lány még csak arra sem emlékezett. érezte. majd ellökte magát a faltól. – Honnan tudtad. jóleső melegség áradt szét benne. úgy tűnt. fönt – szólalt meg hirtelen az idegen. A forró kávé égette a szája belsejét. Napbarnított. Továbbra is felé nyújtotta a csészét és a gyógyszert. és a másik szekrényajtót kinyitva egy teáscsészét is elővarázsolt. Azután öntött egy pohár kávét. ezt az osztatlan figyelmet. hogy ez az ember valaha is képes kijönni a sodrából. Sejtette. A pillantása szinte égette. és a tabletta is ugyancsak ráfért. Kaitleen úgy érezte. Konstantin mindössze alig észrevehetően biccentett feleletként. nem mutatta. Üveges szemekkel bámult az orra alá dugott tárgyakra. Adam szeme lángokat lövellt. anélkül hogy akár egy csepp kávét is kilötyögtet-ne. – Köszönöm. mit hol találsz? – Tippeltem – jött az egyszerű válasz. A hangja mély volt. van-e egyáltalán bármilyen tea itthon. hogy idegesítené Adam – Kaitleen szerint elképesztően ostoba és nevetséges – viselkedése. Konstantin arcáról a semmit mondás szobrát lehetett volna megmintázni. tőle aztán hiába vár bármiféle magyarázatot. Hosszú ujjai biztosan tartották a poharat. mit. ami alapján Kaitleen még csak el sem tudta képzelni. annak lelőhelyét is azonnal tudta –. Valami fura hangot adott ki. hogy a testvére legalább olyan meglepetten bámul. és ezúttal képtelen volt szabadulni tőle. miközben azon igyekezett. Olyan rezzenéstelen és hangtalan volt. hogy az ember akár meg is feledkezhetett volna róla – ha ez egyáltalán lehetséges. Megint elfogta az a fura dèja vu érzés. számos másik. jobbá varázsolva valamelyest a közérzetét. ugyanakkor felvillanyozó. és ha ismerte. Annyira lenyűgözte. De nem az a fajta férfi volt.

Megbecsült ember volt a házában. Sőt mi több. Az elmúlt két nap folyamán legalább tíz évet öregedett. fia ígéretének megfelelően. hogy felemelje a kezét. hogy latinra oktassa. hanem fontosnak érezte. odaadó. Még nagyon is jól emlékezett rá. Persze. Most. és nem rabszolgaként vitte magával Rómába. bármilyen okból is. bárhogyan szemlélte is. igazi művelt ember válhatott belőle. Mindenesetre. buja Galinája. Az idős ember. Gyönyörűséges látványt nyújtott a párnán szétterülő. aranyszőke hajával. majd vérfagyasztó üvöltés. és nem csak a harcolás mesterségét sajátítatta el vele. forró tenyerét. esetleg az a fura férfi. Fehér bőre kipirult az éjszakai szeretkezéstől és az álom hevétől. és ami azt illeti. mind a rómaiak. Kilencedik fejezet Róma. hogy be-szippanthassa a forró. A zajokból ítélve. Soha nem merészelte volna. Mellbimbói apró rügyekként meredtek fel a dús halmokból. szerelemre teremtett teste minden egyes vonalát. Attól a pillanattól kezdve. milyen volt tapintani. Fogalma sem volt. finom bőrt. ahogy Galina lélegzete elakad. Nem tudta . az asszony minden tőle telhetőt megtett. megszorítani. csodaszép. Csak arra maradt ideje. Befogadói hallani sem akartak arról. amely a faluja mellett állomásozott. nem is ő kezdeményezte. de megfogni már nem volt alkalma. Mind a britonok. A cselédek uramnak szólították. II. szakképzett gladiátort nevelt belőle. akit nem igazán kímélt az élet. amit a lány kifújt minden egyes légvétel előtt. Fa reccsent. Pillantása ismét a nő felé tévedt. század Krisztus után: Riocard már órák óta ébren volt. hogy rövid idő alatt valóságos vagyonra tett szert. hogy szétválassza őket. Roman. Legyen az Galina apja vagy valamelyik bátyja. Ehelyett azzal törlesztett. majd meggyötört vonásait kezdte vizslatni a tükörben. hogy megsimogassa. Gondolkodás nélkül fordult meg és nyúlt a kilincs után. gyúrni a puha húst. A keze bizsergett. hogy el-takarja a szemét. hogy Riocard átlépte a ház kapuját. hogy Livius tartotta a szavát. felpattant és kimenekült a fürdőszobába. Vagy mint egy jó karban lévő negyvenes – nézőpont kérdése. és azzal múlatta az időt. hogy elcsábította a lányukat. végigjárja a szája ívét. kérges ujjhegyei alatt érezni a tejfehér. Riocard tudott írni és olvasni a népe nyelvén. hogy enyhítse a családja elvesztése miatt érzett fájdalmát.Úgy érezte. milyen volt újra és újra beteljesíteni a kettejük között szövődött szerelmet. Vörös szája. személyesen felügyelte a tanítását. édes levegőt. amint finoman megszívja őket. Mindig a saját anyja jutott eszébe róla. ez utóbbi kitől érkezhetett. készséges. Ahogy a férje is. hogy nem egyszer a teljes elérzékenyülés határára sodorta vele. Tudta. hogy a közeledése tetszésre talál. Nem akadt egy sem. és rájuk borítsa bizsergő. vérre menő küzdelem folyt odakint. egyetlen pillanatig sem bírja tovább elviselni a nyil-vánvaló feszültséget. hogy hálája jeléül egy részét nekik adja. ami még mindig duzzadt volt Riocard csókjaitól. Az erő egyetlen pillanat alatt kiszaladt a lábából. arra ösztökélve. Szájába venni a kemény bimbókat és hallani. Ráadásul a harccal annyi pénzt keresett. ahogy Lucia az övéit. Meg-mosta az arcát hidegvízzel. Ő is így szerette a gyerekeit. ha nem biztos abban. Marius barátja. és elhajoljon a pozdorjává szakadó fa útjából. egyik megállapítás sem volt túl hízelgő ránézve – figyelembe véve. aki ne adta volna rájuk áldását. A férfi egész közel hajolt hozzá. hogy az alvó Galinát nézte. ez a viszony nem csak rajta múlott. hogy óriási szakadék tátong a lány és közötte. Valamelyest értette új hazája lakóinak beszédét is – hála a helyőrségnek. még úgy is. Valami összetört az ajtó túloldalán. édesanyjuk pedig olyan szeretettel vette körül. A férfiassága pedig szemmel láthatóan ugyanilyen jól emlékezett arra. És nem született még olyan ember. Marius és Livius őszinte barátsággal viseltettek iránta. amelyek fedetlenül domborodtak alig karnyújtásnyira tőle. csöppet szétnyílt. az arca vonalát. üveg roppant. mint egy fáradt harmincas. Az ő édes. akinek hagyni fogja. Most úgy nézett ki. Livius családjának jóvoltából. hogy még a huszonötöt sem töltötte be. női sikoly – csakis a húga lehetett –. Az istenek kétségtelenül egymásnak teremtették őket.

és mennyire szúrja a szemét Galina. méterekre jár a földtől. akik rabszolgaként éltek Livius apjának gladiátoriskolájában. Azt pedig végképp nem. hogy végül ki csábított el kit. nem foglalja magában. .volna megmondani. mikor a családját lemészárolták. mintha rugó lökte volna a levegőbe. Bármilyen jól bántak is vele a családtagok. biztos volt benne. De vajon megbízhat bennük? Nem árulják el őket? Eleinte többen ferde szemmel nézték a szerencséjét. Az utóbbi hónapokban mást sem tett. és ettől máris ismét mosolyognia kellett. hogy a ház urának lányával háljon. amiből arra következtetett. hogy mások még nem vették észre. mindenekelőtt római polgárt. Soha nem félt senkitől. mindenkivel mogorván viselkedtek – Liviust és Mariust kivéve. A lánc akkor is lánc. az irigység pedig a legnemesebb szívet is megmérgezheti. gladiátor fiát. még akkor sem. milyen kitüntető figyelemben részesíti Galina. mennyire megveti őt. amelyben részesült. hogy Konstantin mentette meg azon az éjszakán az életét. hogy ezt már rég megbánta. miért lakik ő a nagy házban. ami miatt kellemetlenül érezte magát a közelükben. A szolgák miatt talán mégsem kell aggódnia – döntötte el végül. nem pedig egy halott briton törzsfőnök. De Romanban volt valami hátborzongató. elfogta a gyanú. Rémisztő ellenféllé vált. hogy létezik ilyen nő. egyáltalán nem voltak elégedettek. akár ellene is fordulnának. míg ők az iskola területén? Miért okítják őt tudományokra. felállt a szőr a karján. és olyan boldog volt. Riocard korábban nem tudta volna elképzelni. cseppet sem rejtve véka alá. Már csak azon csodálkozott. legyőzhetetlen lett. Bár jóval emberségesebben bántak velük. új tudásával. iránta való figyelmessége. Halk kopogás szakította félbe egyre baljóslatúbb gondolatait. hogy az istenek és az emberek előtt egyaránt asszonyává fogadja. és fura balsejtelem kaparintotta markába arra ösztökélve. de volt valami a férfi tekintetében. mikor azon kapta. de tartott Galina családjának véleményétől. és legszívesebben hanyatthomlok menekült volna onnan. Minden egyes alkalommal. ha aranyból munkálták ki. akivel ok nélkül senki nem szállt szembe – csak ha fejre ejtették kiskorában. míg őket csak a kardfor-gatásra? Miért bánnak vele a háziak családtagként? Ha azt is megtudnák. hogy a szíves fogadtatás. Zárkózottak voltak. Nem volt naiv. bár nyíltan senki nem kezdett volna ki vele. Nem felejtette el. Riocard mindig is jó harcos volt. annál különösebbnek találta őket. a rabszolgasor pedig mégiscsak rabszolgasor. Csak idő kérdése. Ilyet korábban csak egyetlen ember társaságában érzett. csak bárgyún vigyorgott. ha feltett szándéka volt. titokzatosak. hogy rémülettel tölt-sék el. Főleg. és a durva viselkedésük még nem lett volna ok arra. hogy rájöjjön. A briton büszke nép. és a többi szolgával is. Mióta azonban a gladiátor mesterséget kitanulta. Ott volt Roman. De így is maradt épp elég dolog. persze. De nem ezért rázta ki a hideg a társaságukban. Vajon a szolgák tudják? – töprengett. hogy úgy érezte. néhányan pedig egyenesen féltek tőle. hogy nem örül-nének kettejük viszonyának. Előttük nem maradhat titok. Roman ettől jóval nyíltabban fejezte ki ellenszenvét. Úgy ült fel a váratlan hang hallatán. mikor meglátta Marius ijesztő barátját. akkor pedig beláthatatlanok lesznek a következmények. akár az ördöggel is képes lenne szembeszállni. és ezzel kivívott magának valamiféle tiszteletet. A barátságukat egyáltalán nem vágyta. Mikor a közelében volt. de volt bennük valami. és képtelen volt szabadulni tőle. hogy ez a nő őt választja. méghozzá Konstantinéban. hogyan méregeti őt. mindent tudnak. és újabban úgy érezte. A szolgák mindig. De megtörtént. Nem félt Roman haragjától. ami miatt képtelen volt nyugodtan aludni. A lány telhetetlen volt és módfelett ötletes. bármilyen önzetlenül gondoskodtak róla. valamint Galina nevével az ajkán. Főleg honfitársai. a viszony közöttük már régen több egyszerű rokonszenvnél. legyen bármilyen együtt érző is a gazda. hogy minél távolabb kerüljön tőle. ha egy-egy éjszaka még a szokásostól is szenvedélyesebbre sikeredett. Teljesen biztos volt benne. Rátermett-ségét már bizonyította. Társai nem értették. ezt már az első pillanatban megállapította. A férfi szerelmes Galinába. Galinának nemesi származású férjet szántak. Minél többet töprengett a két férfin. mint ahogy más házaknál.

Koromfekete szemét merőn. Természetesen ezzel a lányt akarta védeni. még az is lehet. – Mit akarsz tőlük? A hangja kemény volt. Nem hagyja. Félmeztelen volt. Figyelmeztetnie kell. hogy elmenjek hazulról. mikor család nélkül maradt. Sejti mekkora veszedelmet szabadított a családja és saját fejére? A sógornője. most már bujkálás és hazugság nélkül. Látomásai gyakran segítették családját. Pillantása Adhamhra tévedt. mégis fura idegességet keltett Riocardban. Rezzenéstelen volt. Amint azonban meglátta az idős ember arcát. Caitriona anyja viszont sokkal nagyobb természetfeletti erővel rendelkezett. ha már beszélt az apjával. hogy annak egy pillanatra még a lélegzete is elakadt. honnan is származik. fiam. Riocard egy pillanatig tanácstalanul meredt utána. De Adhamh most sem reagált. Együtt lehetnek. hogy kihajítja őt a házából. Lehet. még akkor is. meghallgatlak. boszorkány. Addig azonban kérlek. hogy az. Felnézett Galina apjának vizenyős kék szemébe. Semmilyen érzelem nem látszott benne. egyetlen arcizma sem rándult. nehogy Galinát felébressze. hogy ártson ennek a családnak – határozta el. Tanulni akar tőled. hanem miattad. ahogy egyet-kettőt felismert közülük. apja helyett apja lett. A lelkére kötötte. mi történt. ez az ember valóban jó hozzá. És óriási hatalmat. azonnal rájött. de csak később. – És tőlem. akik jó és gonosz varázslatokat egyaránt űztek a segítségükkel. mikor kilépett az ajtón. de magával viszi a lányt is. Most végre színt vall. hogy Galina apja dühös lesz. A népe körében megbecsült gyógyító és bábaasszony volt. Sőt.– Uram! A gazdám hívatja önt. Elengedhetetlen. Fenyegetést. a népéé. – Ő itt Adhamh. kiment a szobából. kifejezéstelenül függesztette rá. – Uram! Beszélhetnénk? Meg kell mondania neki. Vallásos szimbólumok voltak. – Mit adhatnál te nekem. Itt. Ügyelt rá. kit engedett a villa falai közé. hogy óvakodjon az ilyen emberektől. és mesélt azokról a papokról is. Talán Roman máris beárulta őket? – Megyek – válaszolta elszoruló torokkal. ugyanakkor valamelyest meg is könnyebbült. sem szomorú. Beszélhetünk. Most van egy kis dolgom. mit akarsz? – Nem akarok tőled semmit. – Látni akarta a briton gladiátort. Még akkor sem. vezesd körbe a vendégünket! Választ sem várva. hogy aggódjon. aki előtte áll ártalmatlan látogató. ha ehhez örökre el kell felejtenie. Ő mutatta neki ezeket a szimbólumokat még rég. De amint visszaértem. Elég lesz akkor elmondani neki. Nem akarta. – Persze. óriási. Aggodalmasan húzta össze a szemöldökét. Egy ismeretlen. Én akarok adni neked. Egyáltalán nem volt sem mérges. Igen. Caitriona az istenek kegyeltje volt. mindössze sötét szemöldöke emelkedett feljebb leheletnyit. hogy nem erről van szó. mint az ostor. Atyai büszkeséget vélt felfedezni az arcán. . inkább ragyogott a boldogságtól. Megnyugtató. – Adhamh hallott rólad – folytatta az idős ember a bemutatást. hogy a lány előre megjósolta közeledtét. így Riocard jól láthatta. Veszélyt sugallt. majd elszántan Adhamh felé fordult. Rómában úgy hívnák. hogy az előtte várakozó rabszolga még csak véletlenül se láthasson be a szobájába. izmos termetű férfi állt mellette. ki ez a férfi. így Riocard nem hitte. csípős. gyerekkorában. Vajon tudja. – Nem miattuk vagyok itt. mint a lánya. A hangja halk volt és mély. ha már valóban az apja fülébe jutott kettejük viszonya. akit a házába engedett? – töprengett Riocard. hogy tele van tetoválásokkal. akinek nevét egész Róma rettegi. ami még nincs meg? Szerinted mi hiányozhat nekem? – Csak egyetlen dolog: Galina. Hangtalanul öltözött fel. Olyan rajongással nézett Riocardra. bár a legnagyobb bajt sajnos úgysem tudták elkerülni.

hogy a lány még elhúzódni sem tudott. – Megtaníthatlak pár dologra. aki rátörte a fürdőszoba ajtaját. hogy megoldást jelentsen a problémájára. és jókora rántás ösztökélte arra. – Nem hagyom. de jól látta az elégedettséget Adhamh arcán. Izmai megfeszültek. – Velem kell jönnöd – jelentette ki a férfi. ahogy a szeretett lény neve elhagyta az idegen száját. feleletet adjon a kérdéseire. – Mindent részletesen el fogok mondani. mintha csak otthon lenne. Riocard kelletlenül követte. Acélos ujjak szorultak össze a húsa körül. – Vajon testvérek? És ha így is van. borostyánszemű férfi állt. ami később hasznodra válik.Riocard szemére vörös köd telepedett. Túl szép ahhoz. Bútorok törtek össze. Igaza volt. hogy a csodálkozása vagy a rémülete nagyobb-e. világosbarna szempár csodálkozva. Mégis mi folyik itt? – töprengett a lány. Ezek pedig… Te jó isten! Lehet. Jók voltak hozzám. – Mégis. mit keres az ő lakásában? Ha pedig már szóba került a lakás – mégis. Ez olyan biztos. a következő szavak pedig megerősítették a sejtelmeit. A meleg. Maga sem tudta eldönteni. hogy igaz legyen. Riocard erősen megrázta a fejét. hogy nem lehettek együtt sokáig. Nem engedem. hogy nyert ügye van. ki a fene vagy. – Miért tennéd? – kérdezte halkan. Ez a férfi szép volt. bele sem mert gondolni. ő pedig semmit sem tehetett ellene. még akkor sem. – Ezt te magad sem hiszed. Tapasztalata szerint atyái istenei. Gondolkodás nélkül indult felé. amilyen a másik arcát átszelte. Soha nem tudná elviselni. hogy engedelmeskedjen a felszólításnak. akik itt élnek. A férfi pontosan tudta. fém ütődött fémhez. – Dehogy megyek – vetette meg a lábát. ellentmondást nem tűrő hangon. Ha tényleg tud segíteni neki ez a rémisztő szerzet. de nem itt. – Ezt meg hogy érted? – Riocard homlokára ráncokat gyűrt az aggodalom. szőke. – Konstantin barátja vagyok. mintha válasz lett volna korábbi sötét töprengésére. hogy ezek lövések voltak? Már nem hallotta a húgát sikoltozni. – Azt sem tudom. – Azzal választ sem várva hátat fordított. de akár a túlvilág minden gonosz lakójával is. aki elképesztő módon hasonlított Konstantinra. Mintha valami felsőbb hatalom küldte volna azért. és máris a karja után nyúlt. El fogják venni tőled. nem küldözgettek csak úgy segítőtár-sakat a hozzá hasonlók kénye-kedvére. ugye? Tiltakozni akart. – Nem hagyom. Szembeszállna a lány családjával. hogyan tudnál te segíteni nekem? Ha csak egy röpke pillanatig is. Egy pillanatra mintha gúny csillant volna fekete szemében. hogy a másik kineveti. hogy bajuk essen. mi az ördög folyik odakint? Mintha vérre menő harc bontakozott volna ki a nappalijában. ha a saját boldogságom a tét. hogy bántsd azokat az embereket. hogy ez vajon rossz vagy jó jel. mint ahogy itt állunk. de valamiért nem jöttek szavak a szájára. – Tízedik fejezet Kaitleen zihálva egyenesedett ki. tárgyak csapódtak a földnek. Hagyd őt békén! – Segíteni akarok – állta a tekintetét Adhamh. olyan gyorsan. . ugyanakkor nehezen különbözhetett volna tőle jobban. Bízz bennem. A nyílásban egy magas. és az udvar felé indult. – Te is tudod. és szembenézett azzal. hogy elveszítse Galinát. Galináért bármire képes. Riocardon erőt vett a gyanú. és erről beszélgetünk. mint ínséges időkben egy falat kenyérre. hogy ördögi praktikáid alá vond Galinát. Harmonikus vonásait nem törte meg sebhely. akkor arra nagyobb szüksége van. ugyanakkor enyhén ingerülten járta végig. A férfi megjelenése. segíthetek. – Biztos vagy benne? – Most először látszott érzelem Adhamh arcán. önkéntelenül ökölbe szorította a kezét.

Az egyik pillanatban még senki nem volt a támadója mögött. mikor legnagyobb megrökönyödésére. mennyi ezekből a képekből a valóság. amitől még nyilvánvalóbbá vált emberfeletti szépsége. Feketehajú. szörnyű félreértés. és a levegőbe emelkedett vele. amelyhez hasonlót a lány addig csak ócska gengszterfilmekben látott. nem fájt a feje. ez a férfi nem akarja bántani. álmodom. miközben a szárnyas lény egyre magasabbra tört az ég felé. pillangókést forgatva az ujjai között olyan mesterien. álmodom. neki pedig immár esze ágában sem volt tiltakozni. Ettől még inkább összezavarodott. hogy a saját otthonában törnek az életére vadidegenek. – Ez nem lehet igaz – morogta. A sebesség és a szembeszél a lány torkára forrasztotta a sikoltást. fehér szárnyak jelentek meg. ragyás. olyan hirtelen engedve el őt. borostyánszemű ismeretlen ott állt a közvetlen közelében. – Mi-mit akar? – dadogta. mi van a többiekkel. Egy emberi alak tűnt fel periférikus látómezejében. – Mégis hová? Olyan gyorsan mozdult. hogy a lány most még törékenyebb. Szürreális volt és hihetetlen. hogy ez a nap sem kivétel. és a szokásos látászavar sem előzte meg a borzalmat. Nem lévén más választása hagyta. Eszem ágában sincs veled menni. – Atya. már talált volna alkalmat rá. hátborzongató sebességgel és ügyességgel –. amiket rajta kívül senki más. Nem kellett volna meglepődnie. keresztülbukdosva az ajtó maradványain. Rémülten hátrált a falig. a következőben viszont a szőke. jól van-e. miközben azt sem tudja. Isten. Úr. aki annyira hasonlított Konstantinra. egy újabb ismeretlent pillantott meg. jól irányzott ütéssel ártalmatlanná tette a késes fickót. hogy ez a valóság. Nem jó szándékkal érkezett. hogy talán az egész egy óriási. Nem várhatott tovább a babérjain ülve. Talán az évek óta tartó látomások. – Álmodom. – Mennünk kell. mikor felé fordult. Kisebbfajta sokkot kapott. – Velem kell jönnöd. mi okuk van rá. Mégis mit akarhatna egy idegen – egy újabb idegen –. hogy kis híján fenékre huppant. beteg agya tesz hozzá. A férfi nem válaszolt. ha élni akarsz – jelentette ki újra a szőkeség. és úgy tűnt. – Azért nem esnék ilyesféle túlzásokba – vigyorodott el megmentője. de sokáig nem adhatta át magát döbbenetnek. hogy mégsem testvérek. majd ismét összezárta a pengét. A szíve összeszorult a gondolatra. átkarolta. hogy nincs hová menekülnie. nagydarab férfi tartott felé. ő kicsoda. Elvégre soha nem lehetett biztos abban. Azt sem tudom. Ilyesmit azonban még soha nem képzelt. még kiszolgáltatottabb másállapota miatt. amely a mutatványt kísérte – ahogy a férfi kinyitotta. Történtek más. A meglepettség őszinte zavarba váltott át a férfi arcán. A mosoly klasszikus gödröcskéket varázsolt a szája két oldalára. Akkor hogyan hasonlíthatnak egymásra ennyire? – Nem érdekel. álmodom – hajtogatta a lány megállás nélkül. Az egyik pillanatban még közvetlenül előtte állt. Nem sokat látott a ház többi részéből. mégis. ettől jóval érthete-tlenebb események is. a következő pillanatban azonban már csakis feszült koncentráció látszott rajta. hogy szemmel követhetetlen volt. Olyasmiket. és mi az.Mintha ez az egy mondat mindent megmagyarázott volna. a sok ájulás és . de még ez a lehetőség sem magyarázott volna meg mindent. vörös arcú. amint rádöbbent. és egy tarkójára mért. ez nyilvánvaló volt. amit átélt. Buta kérdés volt. Kis híján hangosan felnevetett kínjában. nehezére esett elfogadni. Kaitleent kiverte a víz. hol lehet a húga. a lakásában. A csattogó hangtól. amit csak illogikusan félreműködő. Ugyancsak vad dolgokat látott már életében. a másikban viszont köddé vált. Nem lehetett látomás. Továbbra sem tudta. A pánik egyre inkább eluralkodott rajta. Már nyitotta a száját. Kaitleen nem hitt a szemének. tud-e róla valamit. annak hátán szép. hogy a karja után nyúljon és magával húzza. hogy megkérdezze a férfit. Egy gyanú kezdett formálódni a fejében. magával hurcolva őt. Egy pillanatra még az is megfordult a fejében. késsel a kezében. Mintha csak a semmiből öltött volna testet. Ha az lett volna a célja. viszont megjelent mögötte a másik. miközben szerencsésen kijutottak az udvarra. holott csak azt tudta meg. máris ott állt Kaitleen előtt.

szavai igazolásaként ereszkedni kezdett. és a mód. amit épp átélt. hogy ábrázolja az egész káoszt. hogy tudnak valamit. hogy az Incontaminatus elől menekítetted ide? – pillantott vissza a lány a férfira. mintha feleletül szolgálhatna vele minden feltett kérdésre. Kaitleen pillantása újra és újra visszatért a lány szárnyára. Egy erkélyen landoltak. de a megfelelő helyeken kellően gömbölyded. valódi. – Mi folyik itt? – kérdezte. szeme pedig ugyanolyan borostyánszínű volt. Mi köze neki ahhoz. elutasító tekintetét. Egy lány lépett ki a terasz üvegajtaján. – Hisz’ még csak ma találkoztunk. félreérthetetlen vágy – csakhogy megérinthesse a másikat –. mint alkalmi elrablójának. a féltés. – Incontaminatus. amit ő nem. azonnal világossá tette Kaitleen számára. miközben a masszív hányingerrel küzdött. hol a másik ismeretlen felé fordította. Gyönyörűséges volt. Szép. de nem magyarázzák el számára. ahogy a férfi felé fordult. De szükségem van arra. Nem hitte volna. meg a nyilvánvaló hazugságaival… Valamint a titokzatos Konstantin és az ő szárnyas barátai. és Jaeger. hogy lehet még fokozni. mi folyik itt – bólintott komoran a férfi. de még az éppen. Karc-sú. hogy Kaitleen lágyan végigsimítson rajta. ami körülöttem folyik? Még csak nem is ismer. – Jól sejtem. és halvány mosollyal tűrte. Kaitleen legszívesebben felordított volna tehetetlen dühében. Azon látszott. hogy Konstantin nem mondta el. Megőrült. Minden egyre furább és furább lett. az odafigyelés. amivel érkeztek. a legkevésbé sem testvéri. és néhány perc után. Utolsó szavai már csak suttogásként hagyták el a száját. – Tessék? – Nem érdekes – legyintett. Látva a másik döbbent. Ő azonban továbbra sem értett semmit. hogy csak kigondolt formában lévőkre is. – Incon mi? – vágott közbe Kaitleen. engedd meg! Ígérem. amit látok. A lány szemében villant valami. – Tehát jól gondoltam. Értetlen tekintetét hol az egyik. Különben végképp megbolondulok. mikor magához tért – világosodott meg hirtelen. épp ilyen pillantást váltott a húga és a sógora is. hogy a viszony újdonsült ismerősei között. Ami azt illeti. – Mi történt? – ért oda hozzájuk a fiatal nő. aki idáig hozta. – A férfi úgy mondta ki azt az egy szót. No. hogy megőrizik maguknak. – Ez igazi – buktak ki belőle önkéntelenül a szavak. szőke haja egészen a derekáig omlott. nagyon óvatos leszek. A hátához ugyanolyan fehér szárnyak simultak. ami egyre inkább visszatérő momentumnak tűnt az este folyamán.az azzal járó fejsérülés most bosszulta meg magát. mint Konstantiné és az idegené. Talán együttérzés vagy megértés. Más magyarázatot nem talált arra. Szeméből sütött az aggodalom. hadarni kezdett: – Kérlek. őt kirekesztenék valami fontosból. és a szeme résnyire szűkült az összpontosítástól. a körülötte vibráló. ami nem kis teljesítmény volt a lendületet tekintve. – Képtelen vagyok elhinni. és azáltal. Olyan frusztráló volt sejteni. ő nem a húgod – nyögte Kaitleen. a háttérnyomozásával. Szótlanul kitárta fenséges szárnyát. – Kitartás! Azonnal ott vagyunk – dörmögte fülébe a férfi. hogy megbizonyosodjam róla. ami jelenleg az életét jellemezte. Mintha a . Mintha mindannyian valami titok birtokában lennének. ő azonban képtelen volt fegyelmezni magát. – Feltételezem. – Mit kellett volna elmondania? Mit tudhat ő erről – tett Kaitleen széles. és ha már itt tartunk: mi közötök van nektek hozzá? Azok megfejthetetlen pillantást váltott egymással. ami hatással van az életére. beszédes mozdulatot a karjával azon igyekezve. hogy egyre inkább feszélyezi a tolakodó tekintet. – Megérinthetem? – kérdezte minden bátorságát összeszedve.

hogy idehoztad őt. Az épp. Megmondanátok. Pedig tudta. Egyetlen embert sem engedett a közelébe. – És utána visszajöttél – bólintott köszönetképp az angyal. – Nem félek a nagyembertől. – Biztosan jó ötlet ez? – húzta el a száját Roman. pedig a karmok már visszahúzódtak a bőrébe. A támadás során volt egy pillanat. a tekintete pedig űzöttnek tűnt. A tekintetében még mindig sárga lángok lobogtak. Konstantin úgy kapta felé a fejét. ájult férfi balszerencséjére épp ezt az időpontot választotta arra. aki az egyik sarokban állt. hogy visszajöttem. és mind nagyon. Valahonnan kerített egy farmert. hogy csak lecsillapodott düh újra fellobbant benne a pusztítás láttán. Kaitleennek sincsenek órái. mire a másik habozás nélkül bólintott. Jaegerre pillantott. Nyomuk sem maradt. hátát a falnak vetve. mintha egy csörgőkígyót vett volna észre. őt mégis mintha a föld nyelte volna el. Ő pedig Roman. pedig az Incontaminatus emberei jókora túlerőben voltak. Persze. kezében pisztollyal. – És nem lennék a helyedben. – Nincs magánál a szerencsétlen. még ha úgy kell is kivernie belőle a választ. de egy pillanatra elakadt. nem hagytál nekem más választást – torpant meg Zina. amelyet szándéka szerint ő nyújtott a lánynak. A férfi pedig meg fogja mondani. Ebből ugyan ki nem szedsz semmit még vagy egy-két óráig. Ezek a barbárok pedig mindent összetörtek. Az ajtó előtt heverő termetes. mikor egyszerre négyen rontottak rá. – Nagyon sok barátja van ennek a Konstantinnak. hová tűnt? Konstantin szó nélkül viharzott el mellette. Minden romokban hevert. És most Kaitleen eltűnt. biztonságban. – Kelj fel! – sziszegte. ha nem szólítanád többé így. Most azonnal szüksége van a válaszra. és az ujjait is természetellenesen hosszúak voltak. és szelíden az ajtó felé húzta. a nyomaték kedvéért még bele is rúgott a nagydarab pasas védtelen oldalába. – Gyerünk. Egész végig abban a tudatban volt. hol találja. miután a ruhái leszakadtak róla az átváltozás során. mikor a férfira nézve észrevette. Ne feledd. A mozdulat semmi jót nem ígért a félig még eszméletlen ember számára. Adam jött be a nappaliba. Meglepően jól állta a sarat. a fogai társaságában. – Zina vagyok. nem csak neked esik nehezedre megbocsájtani másoknak! Konstantin megtörölte a kard véres pengéjét utolsó áldozata ruhájában. Biztonságba helyeztem. Konstantin barátja. nagyon különleges – bökött sokatmondóan Zina szárnyaira. – Itt volt a sógornőm. – Mindent elmagyarázok. ha Konstantin megérkezik. – Azzal. hogy az élet apró jelét adja. talpra! Nem hallod? – Valószínűleg nem – szólalt meg mögötte halkan Jaeger. – Gyere be! – fogta meg a karját a lány. a csinosítgatásával. majd körbenézett a lakásban. hogy ez a szemétláda észrevétlen átjusson a védelmen. ugye? – nézett rá a lány borostyánszín szemével. – Ezt most nem értem. Kaitleen mennyit vesződött a helyiségek berendezésével. Ő mégsem veszítette el a fe-jét. alig hallható nyöszörgés formájában. nem kellett pátyolgatni. Zöld szeme körül azért jól láthatóan megsokasodtak a ráncok. hogy az ő szárnyai időközben semmivé váltak. – Jól vagy? – kérdezte a biztonság kedvéért. Most viszont sehol nem találom. A fürdőszoba porrá zúzott ajtaja előtt azonban megtorpant. hogy kik vagytok? Jogom van tudni. Neki nincsenek órái. amit felvett. – Te vagy Kaitleen. Konstantin felhorkant. majd választ sem várva folytatta. – És megmondanátok végre. amikor elkezdődött ez az egész őrület. hogy Kaitleen odabent van. – Pedig jobban tennéd. vigyázott magára. . Az volt az egyetlen alkalom.tekintete ereje képes lenne kihúzni társaiból az igazságot. és azt is. mikor annyira elvonhatták a figyelmét. – A feleséged? – Ő rendben van.

Egyrészről megkönnyebbült. hogy a fizikai alakja semmivé porladjon ott. nem kételkedett abban. a sógora pedig egy rég kihaltnak hitt bestia. kíméletlenül. Magunkra hagynál minket? Zina bólintott feleletként. majd hirtelen témát váltott. Kaitleen alig észrevehetően bólintott. rémület. A férfi pattanásig feszült izmokkal állt a fürdő üresen tátongó ajtókerete előtt és… a szilánkosra tört fát szaglászta. hogy Kaitleent egész életében borzalmas látomások kínozták. hogy Roman nem csak fegyverrel tehet kárt Kaitleenben. Biztos volt benne. habozás nélkül hajtotta végre a parancsokat. – Mi van Taylorral? – szegezte neki azonnal a kérdést. Nem sokkal később talajt ért Zina erkélyén. Viszont soha nem repült még ilyen gyorsan. Konstantin megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. – Beszéltem neki rólunk.– Egy másik angyal. Csak akkor jelenik meg. A férfi mély lélegzetet vett mielőtt belépett az üvegajtón. Zina következő mondatára azonban ismét megfeszültek épp hogy csak elernyedt izmai. Zina lépett ki az ajtón. hogy a pokolba kívánja őt. Létezésüknek ez a legalapvetőbb értelme mindenekfelett állt. hogy egyből ott öltsön testet. amit hallott. az ablaknál és az éjszakai várost nézte. . – Hála istennek – sóhajtott. – Beszélek vele. mert tudta. – Hol van? – A hangja alig volt több suttogásnál. De idáig meglepően jól fogadta. Látta Romant és látott engem is. ahová menni szándékozott. válaszokat követelt. hogy utánament Kaitleen lakására. hogy meg is tenné. harag. De az. már várta őt. Mondanom kellett valamit. de nem látszik. hogy valamelyest megnyugodjon. – Roman nincs itt. Puszta szavakkal. de egy ártatlannak mégsem ártott volna. a többit te szeretnéd elmondani neki. – Itt járt egy másik angyal. ő soha nem bántaná Bár képtelen volt a megbocsájtásra és a könyörületre. mintha ez a suta magyaráz-at választ adott volna minden kérdésére. Konstantin alig tudta visszafojtani a cinikus nevetést. amiket kapott. – Van szárnyam. mint Kaitleent. – Jól van. Konstantint hidegen hagyta. – Köszönöm! A lány egy mosolyt küldött a válla felett. Amennyire neheztelt rá a másik angyal. Másrészt tudta. ami a torkát csiklandozta. Zina mégis összerezzent. Amíg Roman követte a parancsait és nem veszélyeztetett egyetlen küldetést sem. felismerés megkönnyebbülés. hogy a lány is tud Roman legutóbbi akciójáról. Ha igaz. Kaitleen bent van a lakásban. elküldtem. hogy csakis Roman vihette el a lányt. Csak annyit tud. Behunyta a szemét és hagyta. Vagy legalábbis úgy tűnt. és szó nélkül indult az erkély korlátja felé. még mielőtt az angyal megszólalhatott volna. a múlt felemlegetésével is összezúzhatta a lányt. – Neked hogyhogy nincsenek szárnyaid? Nem látta Kaitleen arcát. ezzel pedig legalább annyira tönkretehette Konstantint. Muszáj volt. ráadásul magával vitte a lányt – mindegy milyen okból –. bármilyen erényt is veszítettek el Kitaszítottá válásukkor. ebből rájött. Konstantin elméjén ezernyi dolog száguldott végig egy időben: értetlenség. arcán látszott. Hófehér szárnyát kitárta. háttal állt neki. hogy nehéz beszélgetés vár rá. mielőtt ismét szélesre tárta szárnyait és levetette magát az erkélyről. – Adam szavai hallatán meglepetten fordult hátra. nincs azon semmi csodálkoznivaló. Kaitleen lakásában. ha alkalma nyílna rá. ha szükségem van rá. de Konstantin hangja megállította egy pillanatra. A férje gondoskodott róla. hogy őrangyalok vagyunk. amelyek később egytől-egyig valósággá váltak. pihen. már aggodalommal és haraggal töltötte el. Úgy hiszem. de ha Kaitleen hajlandó lesz türelmesen végighallgatni. ha nem lepődik meg néhány angyal hirtelen megjelenésén. Azonnal tudta. az máris fél siker. Túl messze volt ahhoz.

ugye? – Nagyon úgy tűnik. mint Roman és én. nincs fizikai alakjuk. hogy az emberek között nincs helye semmilyen paranormális lénynek. – Roman is ezt a nevet említette. De én nem adom meg nekik az esélyt. Mi is ez pontosan? – Egy szervezet. Zináé viszont nem tűnt el. nem kapcsolódnak az an-yagi világhoz. Fanatikusan vadásznak mindenkire. csak elodázni. Egy magasabb szinten léteznek. Ha egyáltalán volt rá esélye valaha is. – Azt hittem. hogy alsóbbrendűekké válunk. akkor igen. de nem olyan. Mikor a sorsa megpecsételődött. . már nem védelmeznem kellett volna tovább. Úgy tűnt. az őrangyalok láthatatlanok. A férfi zavara csak fokozódott a mondat hallatán. Én azonban megakadályoztam a halálát. Ezt megígérem. – Kaitleen szavaira Konstantin csodálkozva vonta össze a szemöldökét. Nincs is rá szükségük. Nem akarom ezeket a szörnyűségeket látni. mikor iderepített. aki kicsit is eltér attól. Kaitleen megint bólintott. – Jelenleg igen. hogy ő határozza meg a menetét. képességnek vagy erőnek. hogy ilyen legyek. immár fizikai síkon létezünk. Olyasféléében. Úgy beszélt. hogy ártsanak nekem. míg rád vártunk. – Kitaszítottak? – Olyanok. akik hibát követtek el. Mi nem valódi őrangyalok vagyunk. – Mi lett vele? – Mármint a halandómmal? – Természetesen. miután megmentetted? – Meghalt. miről is van szó. – Te milyen hibát követtél el? – Megmentettem a halandó életét. A végzetet nem lehet elkerülni. – Kitől? – Az Incontaminatustól. ezért rendelkezünk némi plusz képességgel.– A barátodé is csak akkor jelent meg. – Gondoltam. – A látomások miatt van. mintha valami tudás birtokában lenne. amit ők normálisnak bélyegeznek. – Őket ez nem érdekli. Mi lett vele. – Például kedvetek szerint tudjátok elővarázsolni vagy eltüntetni a szárnyatokat. amit neki évszázadokba és nagyon sok fájdalomba került megszerezni. ezért lettem Kitaszított. hogy minél érthetőbben meg tudja magyarázni a lánynak. és téged is megvédelek. akire vigyáztam. legyen az bármilyen ártalmatlan is. Az a dolgom. – De hisz’ nem én kértem. Ez azt jelenti. – Az angyalok szellemi lények. – Rád is? – Ha módjuk nyílik rá. hanem Kitaszítottak. Nekünk feladatunk van. hanem átsegítenem a túloldalra. – Zina szárnyainál tartottunk. – Miféle hibát követhet el egy őrangyal? – nevetett fel humortalanul Kaitleen. teljesen kicsúszott a kezéből a beszélgetés irányítása. még mielőtt megszólalhatott volna. de Kaitleen folytatta. hogy megvédjelek. – Ez a feladat én vagyok? Konstantin nagyot sóhajtott az ismételt témaváltás hallatán. – Zina Kitaszított. Már meg sem lepődött. amelynek tagjai a természetfeletti elpusztítására tettek esküt. – Sokfélét. amíg a földi pályája tartott. Egész végig láttam. Számomra legalábbis. – Pontosan. – Nem ez volt a dolgod egyébként is? – Csak addig kellett volna óvnom. Csak bízz bennem! – Még csak nem is ismerlek – Kaitleen hangja fáradt volt és beletörődő. mert azt vallják. – Konstantin próbálta összeszedni a gondolatait.

ő nem tud róla. hogy tudott-e róla? Konstantin felemelte a kezét. hogy miért éppen rá bízták Christopher Nightland likvidálását? Általában az ilyen feladatokat Roman intézte. Neki mindig az igazán nehéz feladatok jutottak. hogy képtelenség belőlük bármi értelmeset kihámozni. hogy megismerte a titkát. mióta van észrevétlenül a nyomában. hogy az utasítások. Konstantin is többször eltöprengett már ezen. a napirend-jét még a kedvenc ételeit is. Nem tudom mi történt azután. nem pedig hosszan fürödni. mikor a klubnál megtámadták. hogy issza a kávét. de valld be. hogy inkább zuhanyozni szeret. hogy a felsőbb hatalom. illetve újraindította azt. de nem is hasznosak. Konstantin szerette volna megvigasztalni. megértette miért tartja célpontnak az Incontaminatus. akkor ő nem ismeri meg lányt. pont időben. milyen régóta követi. ha kiderülne. amelynek szolgálatában áll. elveszítettem az eszméletemet. hogy elnyerje Kaitleen bizalmát. ha Roman kapja a feladatot. Talán olyan régóta figyeltek? Egyébként is. hogy ez megváltozzon. – Mindent meg fogok tenni. most nem lenne ilyen nehéz helyzetben. hogy megmentse. csak akkor nem talált választ. Miért kell engem megvédened? Mitől vagyok olyan fontos. – A vacsora – értette meg a lány. Viszont. mit reggelizik. Úgy tűnt. Leg-szívesebben káromkodott volna. hogy mindig sír a szerelmes filmek végén és imádja a gyerekeket. Most. hogy megállítsa a szóáradatot. hogy más emberek erőszakos haláláról vannak látomásai. ha ebben az esetben is így történik. hogy egyelőre nem beszél arról. Ismerte a szokásait. és akkor sem lett volna ott. a szemén pedig látszott. miről beszél a másik. hogy a látomásaim nem hétköznapiak. idővel azonban egytől-egyig értelmet nyernek. Bár volt olyan is. hát. hogy látomásaid vannak? – A bátyám? Honnan tudsz a bátyámról? Már évek óta halott. megállapítás. mielőtt elájultál volna.Cseppet sem tetszett Konstantinnak ez a végtelen fásultság. miért kaptad ezt a feladatot. Az ő életének nagyon is része volt a lány. De megszokta már. egyelőre nem mondja el. Az arca még a korábbinál is sápadtabb volt. Szeretném. Most az volt a legfontosabb. Örült volna. Számára Kaitleen mindig is kivételes volt. saját meggondolatlanságát átkozva. most már csak arra kellett rájönnie. – Kaitleen végre felé fordult. nem lenne a nyomában immár több éve. – Jaegert is megmentetted velük. nap mint nap. Tanácstalansága elindított egy gondolatmenetet Konstantin agyában. de azt még mindig nem tudta. – Miért akarom. – Tudom – felelte végül megadóan. amelyre hosszú évek múltán sem talált magyarázatot. mi köze neki ehhez az egészhez? Miért lényeges. az olyan személyek. A lányt már így is épp elég meglepetés érte. – Vajon miért most eredt ez a szervezet a nyomomba? – Kaitleen hangja riasztotta fel a gondolataiból. – Emlékszem. hogy láttam őt holtan. hogy megvédje. miért tartja annyira rendkívülinek. Tudta. hogy megölte a bátyját. akiknek különleges szerepet szántak. milyen zenéket hallgat. Mindent tudott róla. – Az Incontaminatus emberei megtámadtak. hogy segítsek – Konstantin úgy döntött. Töprengett már rajta korábban is. Azt hiszem. te sem tudod igazán. Méghozzá roppant éleslátó. hányas cipőt hord. Épp az imént határozta el. – Nem kérdés volt. hogy sírt. sokszor logikátlannak tűnnek. Hol tartja a szüleire emlékeztető legbecsesebb tárgyait. de a többi olyan zavaros. a megjelenésük nem ért felkészületlenül. melyik színt szereti a legjobban. a lányt is megválaszol-hatatlan kérdések foglalkoztatták pont. mivel azonban elmondtad mit látsz. hogy biztonságban érezd magad? – Nem. Kaitleen örökre meggyűlölné. Épp csak azt nem tudta róla. Ha az Égieknek nagy terveik vannak a lánnyal. – Ott voltál? – Épp akkor érkeztem. Clara miért küldte. amiket kap. mint például. – A bátyád tudott róla. mint őt. – A látomásod figyelmeztetett a veszélyre. ha biztonságban éreznéd magad. Legtöbbször annyira zavarosak. hogy egy angyalnak kell vigyáznia rám? Lehet. – Miért? A kérdést először nem is értette. mégis kis . – Ennek tényleg örülök.

amire ezer éve nem volt példa. hogy kételkedjem a lojalitásában. hogy a húga lehetséges célpont. – Miért jöttél? – szegezte neki a kérdést Konstantin. hogy meg kell védenem téged. Ráadásul biztos volt benne. Valentin meg össze-jött valami kiscsajjal és úgy eltűnt. A csaj nagyon mérges. ha Roman áll az ajtó előtt. Ez egyébként neki is kapóra jött. hogy állandóan utánam koslat? Konstantin gyilkos pillantást vetett Magnusra. – Jesszusom. Lassan kezdek aggódni a srác miatt. és ha továbbra is ilyen óvatlan lesz. mit hord össze az angyal. ha esetleg Nightland elárulta az embereinek. – Persze. Még a telefonját sem veszi fel. most az egyszer eltekin-thetek az önfejű viselkedésétől. Ráadásul a lány is faképnél hagyott. mikor megérezte egy másik angyal jelenlétét. Én sem tudom. Fabian elhúzott a legújabb védencéhez. Kaitleen nem is hallotta. De nem ő lépett be a szobába. mire Kaitleennek végképp elakadt a szava. hogy itt is útban leszel? – Hé! Valahová csak mennem kellett. mint azt a legvadabb elképzeléseid sugallják – kacsintott a férfi. Úgy tűnt. és mindjárt avassuk is szentté! Ne mondd. „Mehettél volna hozzám is. – Én azt hittem. Máris gyanakodva méregette.híján elárulta magát. hogy Kaitleen összerakja a kirakós darabjait. ti hányan vagytok! – nyögött fel a lány az újabbszőke. ami azonnal belefojtotta a szót a másik férfiba. – Ez igaz. holott még mindig nem tudta eldönteni. Közben engem ide-oda lökdösnek. hogy te vagy a nagyfőnök és össze kell tartanod a csap-atot. a lány rá sem emlékezett. ezért mostantól folyton a . akkor is rég elfelejtette. Most viszont hibázott. – Roman megmentette Kaitleen életét. Meg sem tudtam jegyezni a város nevét. Konstantin állandóan utánad koslat. nem tart sokáig. – Én is – felelt Magnus. Hová jutott ez a világ? – Mehettél volna hozzám is. hogy nem céltalanul jelent meg a lány házában. borostyánszemű idegen láttán. hogy Kaitleen nem tudott a bátyja szerepéről az Incontam-inatusban. – Konstantin hangjából kihallatszott a fáradtság. hogy megfelelő magyarázatot találjon. – Természetesen csak arra utalt. mint a kámfor. mikor kitör a vihar. ráadásul gyermek volt Christopher halálakor. nem akartam ott lenni. hogy ne zavarjam őket. minden rendben van-e veletek. – Te senkiben sem bízol. valami zűr van közöttük. De tudni akartam. Szerencsére. – Ne játszd az ördög ügyvédjét! – csapott dühösen a levegőbe Magnus. Valentin becsajozott. mindössze egy mondat keltette fel a figyelmét a dühös szóáradatból. valahová az isten háta mögé. Biztos vagyok abban. itt mindenki csak a saját feje után megy.” Az utolsó mondatot Konstantin hangját utánozva dörmögte. Úgy tűnik. Még annak is örült volna. Hisz’ még csak a szervezet nevét sem ismerte. Őszintén megkönnyebbült. Ha tudott is valamit egy-egy elszólásból vagy kihallgatott beszélgetésből. de úgy hiszem. Fabian pedig szokás szerint kész megmenteni az egész világot. – Mit értesz azon. akivel a klubban találkoztam. – Tudom. de Roman egy időzített bomba. – Jóval többen. ő pedig lázasan törte a fejét. hogy ne zavarjanak titeket. hanem Magnus. vigyázott is arra. hogy tehet keresztbe neki. egyszer már megpróbált megölni. – Zina és Roman hozzám jöttek. De egy sem jutott eszébe. mit keresett a házban. milyen hátsószándék van a tettei mögött és mikor támad hátba! – Roman még nem adott okot arra. Ne feledd. még a saját lakásomból is kitúrnak. hogy te nem töprengsz egyfolytában azon. Kaitleen idáig csendben hallgatta a vitát. a legutolsó információ hallatán azonban felkapta a fejét. Roman pedig azt nézi. mit gondoljon az angyal legutóbbi akciójáról. ti mind egy csapatban játszotok. – De egyre inkább úgy tűnik. Magnus. nehogy meglássa az arcát. még soha nem hallottam korábban. – És az nem jutott eszedbe. Igaz. Nem bízom Romanben. én meg ide jöttem. tehát arról sem tudhatott.

– Úgy tűnik. – Indulhatunk? – Konstantin kérdésére a lány zavartan vonta össze a szemöldökét. látszólag megadta magát. hogy az ajtó már becsukódott mögötte. Az épület védve van. – Számításaim szerint a férfi. Valentin nem próbálkozott tovább. Nem sikerült. – Ne aggódj! Meg tudlak védeni tőlük. és mégis hogyan? Szembeszállsz egy egész hadsereggel? Mert ha jól értettem. Mintha megbénult volna. Valentin zavartan nézett hol Libertyre. ennek ellenére teljesen biztos volt benne. – Oké. ideje a saját biztonságára gondolni végre. hozzád – érkezett a válasz. három férfi és egy nő – Liberty. – Ha ti alkalmazzátok. Azután alakok bontakoztak ki előtte. ez alapján egy fémasztalon feküdt. hová viszlek. Összpontosított és megpróbált teleportálni. – Hová? – Vissza. felkelni. amit csakis ő adhat meg. hogy védeni próbálod. és legyünk újra barátok. Az angyal sértett lamentálását még a szomszéd helyiségből is – ahová önérzetesen átvonult – jól hallották. Ez az otthona. – Fogd be! Ma már épp eleget segítettél.közeledben leszek – válaszolta meg Konstantin a kérdést. kik lehetnek: az Incontaminatus emberei. Vajon hol lehet most? Csak nem esett baja? A szörnyű lehetőség megkétszerezte az erejét. – Csak nem az általatok olyannyira elítélt mágiát használjátok a céljaitok elérésére? – nevetett fel keserűen Valentin. hogy úgy érezte. Először csak homályos foltokat látott. Szükségem van néhány válaszra. Annak ellenére. de a lányon látszott. hol a magas férfira. angyal. meg Magnus úgy. – Konstantin higgadtan állta Kaitleen kötekedő tekintetét. aki bent van. Tizenegyedik fejezet Valentin a mellkasát szaggató iszonyatos fájdalomra tért magához. akkor már nem is olyan rossz? Így már . de ennél többet nem tudott megállapítani. Akkor megtudhatnám. – Semmi köze a harcotokhoz. A kör téged is bent tart. – Hiába erőlködsz. A két oldalán álló férfiak ismeretlenek voltak számára. az lett a hontalan Kitaszítottak menedéke. – És legyen az én gondom. Ő a lányom. – Mehetnétek az én lakásomba – szólt közbe ismét Magnus. de tévedsz. aki az apjának vallotta magát. azt pedig csapdába ejti. – Csapdába csaltál – szegezte a lánynak a vádat. közelebb lépni a lányhoz. kétségnek nyoma sem maradt benne az igazát illetően. akit ájultan találtunk a fürdőszobád előtt mostanra már magához tért. bocsáss meg. Liberty mosolya volt. Mikor rájött. A kör kinn tartja a gonoszt. minden bizonnyal sírt. de az izmai nem engedelmeskedtek. mire felfogta a szavak mögött rejlő információt. A kezét és a lábát képtelen volt megmozdítani. oké. – Nagyon megható. Kitaszítottként benned is van valami ördögi. De utána ne gyere hozzám. A háta alatt hűvös acélt érzett. nem hisz neki. hogy nem számíthat bővebb feleletre. nem kell védelmeznie. a családja. valami fogva tartotta. Az utolsó. bár a szemei pirosak voltak. ez a fura nevű szervezet számos tagot számlál. Jó néhány pillanatba beletelt. – Liberty könyörgő hangja elérte a kívánt hatást. végre képes volt résnyire kinyitni a szemét annak ellenére. Nem emlékezett arra hol van vagy mi történt vele. A lány sértetlennek tűnt – első ránézésre legalábbis –. amit fel tudott idézni. – Ne erőlködj! Azzal csak ártasz magadnak. – Rendben. hogyan tovább? Legutolsó információim szerint a lakásom romokban hever. neki is köze van a küldetésünkhöz. hogy Magnus így. Úgy hitte. – Nincs okotok bántani őt – nézett egyenesen a magasabbik szemébe. hisz Libertyt nem fenyegette veszély. Mozdulni akart. Hol tervezed ellátni a védelmem. a szemhéja a duplájára dagadt. Cs-odálkozva nézett a fölé hajlókra.

– Esküszöm nem tudtam róla – zokogott fel Liberty. akivel Magnust látta a klubban. Az utolsó szavai sírásba fulladtak. hogy nem fogom megtenni. és elfordította pillantását a lányról. Táplálkozás nélkül nem tudott regenerálódni. Egy kis motiváció. – Akkor mit keresek mégis itt? – emelte meg megbéklyózott kezeit Valentin. Tudom. mennyire kilátástalannak ítéli meg saját helyzetét. Azonban van itt valami. Megint alábecsülsz. amelyekkel szóra bírhatunk. hogy felszakadt a mellkasán éktelenkedő vágás. annál többet szenved ez a vérszívó. hogy szenvedjen. hogy megkínozzák. Valentin próbált felkelni.rendben van? A férfi ökle súlyosan csattant a fémen. – Ne merészeld bántani. Fizikai alakodban éppoly sebezhető vagy. viszont jóval gyorsabban gyógyulsz nálunk. hogy nem te döntöd el. Valentin átfordította a fejét. hogy kelepcébe csaljon. Beszélgetni akartam. nem emlékszel? Számomra semmit nem jelent az élet szentsége. Nem hagyta. bár képtelen lett volna beváltani a baljós ígéretet. és figyelmeztetően rántott egyet rajta. különben megkeserülöd! – fenyegetőzött jobb híján. Mellette egy másik fémasztalon egy nő feküdt. de bilincsei a helyén tartották. Borzalmas állapotban volt. – Ez egy félreértés – dadogta a lány. hogy angyal vagy. – Úgy tűnik. Mindent tudok rólad. Tehetetlenül hanyatlott vissza a fémasztalra. ami halhatatlan voltának köszönhetően már gyógyulófélben volt. Azt hittem. – Ne aggódj. amennyire csak tudta. nem bántom. – Azt még meglátjuk. – Akarták. Továbbra sem tűröd. nyilvánvalóan kivéreztették. az elbizakodottságotok pedig a segítségünkre lesz. Soha nem fogok sajnálni egy vámpírt. – Minél tovább ellenkezel. ő azonban tovább beszélt. Elszöktem itthonról. Egyelőre legalábbis. – Ez a teremtmény elpusztul. mint bármelyik halandó. hogy lássák. Belőlem semmit nem szedsz ki. hogy nagyon is számít neked az élet. – Cö-cö-cö. de Valentint nem hatották meg a könnyei. Mindössze annyit ért el. csak egy hétköznapi srác. Elsősorban válaszokra van szükségem. több ezer év alatt sem voltatok képesek megtanulni. – Még szerencse. Felismerte a vámpír lányt. hogy ide csaljak egy angyalt. A lányom egyedül elég volt ahhoz. Nem járhatsz túl az eszünkön. – Akkor azonnal megölhetsz. hol van Kaitleen Nightland. A többi angyali-jellemvonásodat ez nem érinti. Közelebb sétált a mozdulatlanul fekvő lányhoz. arrogáns népség. A szíve nagyot dobbant a rémülettől. a jókedv legkisebb nyoma nélkül a hangjában. ebben a helyiségben én vagyok élet és halál ura – vágott vissza a férfi. Te az igazság erényét birtokoltad és veszítetted el. ki élhet és ki nem – nevetett fel rekedten Valentin. ő azonban rezzenetlenül bámulta tovább a másik eltorzult vonásait. még egy ilyen féregé is… Noha az ő létét már nem is lehet életnek nevezni. – Már a puszta létezésük is vérlázító. barátom. – Ezzel nálam már semmire sem mész – csikorgatta a fogát Valentin. de egyértelműen megmondtam. közvetlenül Valentin arca mellett. hogy megakadályozza a kibontakozni készülő tragédiát. – Nem tudtam. mindössze jól érezni magam. Nem hétköznapi angyal vagyok. ami meggyorsíthatja az eseményeket. Tudni akarom. nagyon elnézőek vagytok ezekkel a… lényekkel – bökött undorodva a vámpír felé. Az apja megragadta a karját. Nem vagy különb nálunk. – A saját fegyveretekkel győzünk le benneteket. – Jó szórakozást! – felelte. Meg vannak az eszközeink. mennyit szenved előtte. – Mit akarsz tőlem? – Információkat. – Itt. aki a mércéd szerint nem érdemli. hogy apám ne kényszeríthessen. . hogy nem szabad minket alábecsülni – felelte fogvatartója fröcsögő nyállal. Itt jegyezném meg. úgyhogy akár a végtelenségig húzhatjuk az egészet. és hogy te magad mennyit szenvedsz közben. Csak rajtad múlik. követve a férfi pillantását. Is-mét a magas férfira nézett.

Elrablójának igaza volt.Valentin nem lepődött meg a követelés hallatán. Éhes vagyok. Az a néhány csepp vér bőven elég hozzá. engedjen el! – nézett a férfira. hol van. gyerekek. Az éhségtől őrjöngeni kezd. említettem már. A lány szeme hamarosan felnyílt. könyörgéssel teli szemét. – Tudjátok mit. és a kicsorduló vért a vámpír szája szélére csepegtette. Képtelen volt segíteni rajta és sajátmagán. Ellene tehetetlenek vagytok. nem fog válogatni. – Soha nem bántottam senkit. később azonban a lány szemhéja alig észrevehetően megmozdult. Először semmi nem történt. kikötözve a mi kis vendégmarasztaló otthonunkban. Valentin szíve összeszorult. hogy kiszabaduljon. Ha ő úgy dönt. Így kénytelen lesz végignézni. tétovázás nélkül megvágta a csuklóját. s bár az angyalvér nem megfelelő számára. hamarosan nem jelent majd akadályt a vékony bilincs a márvány-fehér karok számára. A lány im-már szabad volt. a többit megoldod önállóan is. hogy a férfi hazudik. és nem utolsó sorban a sajátjának. ha elkezded őrületedben élve szétmarcangolni. Nem sokáig bírom már. Sajnálta a lányt és dühös volt. és Konstantint sem árulta volna el semmiképp. A másik mo-hón kapott minden egyes csepp után. hogy ez csak a látszat. amit akarnak. Legyőzötten. hogy csakis Konstantin új védence miatt hozhatták őt ide. Ki is itt a tehetetlen? Apropó. most ismét . Nem ismerem a választ a kérdéseikre. mi módon jutok válaszokhoz. Ha tudott volna segíteni a vámpírnak. hogy a vámpír meggyógyuljon. – Mondja ezt egy olyan. akkor te is megmenekülsz. De nem ismerte Kaitleen tartózkodási helyét. Csekély erőfeszítés szükségeltetik tőle ahhoz. Majd szerzünk valaki mást. és folytatja útját a másik asztal felé. sem tudnék. hogy őrá támad. Láttam. kérlek! – Akkor sem fognak elengedni – felelte Valentin halkan. Miért akar megbüntetni? – Ez nem rólad szól. Az egyik legerősebb lény volt a földön. és ki akarok innen jutni. Liberty. Valentin hamar rájött. akkor sem mennél vele semmire. Valentin tudta. aki megadja a szükséges felvilágosítást. talán meggondolja magát. ahhoz azonban épp elég volt. aki fölé hajolt. Fajtánk legjob-bja védelmezi. aki idáig halkan szipogva állt a másik két Incontaminatus tag között. megkönnyítem a dolgotokat. Ha ez így megy tovább. hogy eltörje a fémpántokat. mire készül a férfi. – Áruld el nekik. megtette volna. a kellő pillanatban. mennyire idegesít a fennhéjázó viselkedésetek? Angyalok… – morogta az orra alatt. ahogy figyelte. – Kérem. A férfi egy hosszú pengéjű kést húzott elő bőrkabátja ujjából. hát úgy is jó lesz. Ha a barátunkat nem hatja meg a te szenvedésed. – Tudom. még úgy is. amiért ilyen tehetetlen. És ha időközben megölitek egymást. Hamarosan elveszítem a kontrollt az ösztöneim felett. hogy borzalmasan legyengítették előtte. A lány törékenynek tűnt ugyan. hogy válik a lány szeme fénytelenné és hideggé. hogy új erőre kapjon. mert Kitaszítottá vált. kedvesem – simította ki hamis kedvességgel a csapzott tincseket a homlokából a másik. aki a késünk által ejtett sebtől vérzik. ha halandót nem talál. – Úgy hiszem. de az angyal tudta. Akkor sem mondhatok semmit. Kis idő múlva tétován lenyalta a vért az ajkáról és elkínzottan felnyögött. talán mégis eszedbe jut egy-két információ. akkor pedig még több táplálékot akar ma-jd. Talán más angyal is kedvére való lesz. A kis barátnőnk esetleg tehetne ez ügyben valamit. de a lány felé fordította re-ménytől felcsillanó. hogy véget vet a szenvedéseidnek. Nekem mindegy. Tényleg nem vált érzéketlenné mások szenvedése iránt pusztán azért. Azonnal rájött. aminek az lesz a vége. Ahhoz nem adott elég vért. de foglak. de ha tudnám és valami csoda folytán kiszednéd belőlem. majd gyorsan. hogy nagyon jól kijött az egyik társaddal. – Itt most minden a mi drága szárnyas barátunkon múlik. hogy a lány szép lassan megőrül a vér utáni éhségtől. Ha akarnék. – Nem akarlak bántani. Fogvatartójuk két ujjával megnyomkodta a friss vágást. – Nem tudom. – Lássuk csak. még több vért kisajtolva. – A férfi a vámpír csuklóihoz nyúlt és kinyitotta a zárat a bilincseken.

Milyen ostoba volt. – Komoly csapás lehet ez az önbecsülésére nézve. neki sincs ellenére a közeledése. intett a társainak. – Valentin. Valentin még sokáig hallotta a sírását. – Tudod. úgy tűnt. de a Bettát jobban szeretem. – Kész is – jelentette ki. hogy ez így is maradjon. kiterítve. már végeztünk? Valentin lopva körbekémlelt. Nem hiszem. Szerinted folyamatosan figyelnek minket. Két lépéssel Valentin mellett termett. mennyi idejük van még. Ez manapság elég divatos. a lány árulása miatti fájdalom. hogy a másik tényleg érdeklődik iránta. Figyelt rá. Valentin gyanakodva húzódott hátrébb. igyekezett felmérni. de úgy tűnt. gondolkodás nélkül adnék belőle. Akkor pedig nem szeretnék itt feküdni. – Óh. Újult erővel tört rá. Mikor felállt. és segített felülni az angyalnak. akik először csak karon fogták Libertyt és megpróbálták az ajtó felé terelni. de Valentin úgy érezte. És mivel a kezeid már amúgy is szabadok. Fátyolos hangjára az angyal gyanakvóan emelte fel a fejét. de hamar visszanyerte az egyensúlyát. nyilvánvaló jelét adta a vonzalmának. erőszakkal kivonszolták a helyiségből.megszólalt. Valentin igyekezett viszonozni az aprócska mosolyt. – A nevem Betta. – Mikor eljön az ideje. ő képtelen összeszedni magát. mint saját magát. hogy az én vérem nem megfelelő számodra. ha úgy hiszik. – Nagyon sok vért veszítettél – jegyezte meg a lány. hogy a randipartnere eltűnt az este folyamán. – Apa. – Hé! Abban reménykedtem. kiszabadítasz? – kérdezte Bettát. világpolgár. Most már inkább azt mondanám. vagy majd csak akkor jönnek vissza. a lánnyal ellentétben. ettől azért kicsit tovább fogod bírni. mikor végképp elveszítem az irányítást. nem igaz? Ösztönlénynek hisznek. – Én sem tartom valószínűnek – válaszolta Valentin. ha le vagyok kötözve. – Olasz vagy? – Valamikor az voltam. mint elsőre hitte. mint korábban Betta. Az emberek több és súlyosabb sebet ejtettek rajta. – Hogy hívnak? – vonta ismét magára a vámpír a figyelmét. – Betta egy-egy kecses mozdulattal roppantotta ketté a bokáit rögzítő fémpántokat. aki képtelen uralkodni magán. A férfi ugyanúgy elszédült. de azt nem akarom. ugye? – Igen. A lány arcát tanulmányozta. mielőtt a vér utáni vágy teljesen maga alá temeti. Az angyal pár óra erejéig elhitte. ugyanolyan határozottan és könnyedén szabadította meg őt is a béklyóitól. Liberty azonnal felkeltette a figyelmét amint meglátta. és hogy őt szólongatja. mennyire kilátástalannak tűnik számára a helyzet. ne tedd! Nem lehetsz ennyire könyörtelen! Egyikük sem ártott egyetlen embernek sem. – Azt hiheti. hogy előfordult vele valaha is. – Magnus barátja vagy. a másik ne lássa meg rajta. – Ha megkérlek. Ha így lenne. ez igaz. megtántorodott. Vagyis igazából Elisabetta. nem fog sokáig tartani a lábaidról is leszedni a bilincset. hogy ez eszedbe fog jutni. – Az ott egy kamera – billentette meg a fejét alig . Te sem bánthatod őket! A férfi válaszra sem méltatta a saját lányát. nem hiszem. miközben azon igyekezett. Jobb. hogy faképnél hagytam. Láttalak vele. amikor azonban nem engedelmeskedett. – Mire várjunk? Essünk túl rajta minél hamarabb! Ezt várják el tőlünk. Még ura volt az ösztöneinek. óriási erőfeszítésébe kerül. – Ahhoz először magamat kellene teljesen szabaddá tennem. – Most biztosan komoly önbizalomválságban tengődhet – mosolyodott el halványan a lány. – De olyan jó az illata.

elgondolkodva szemlélte. Nem akarom. De jó vicc. – Teleportálós izé? – kérdezte Kaitleen értetlenül. – Ne is álmodj róla. – De Adam vigyáz rá. hogy legyen mit nézniük. A lány körbenézett a lakásában és legszívesebben sírva fakadt volna. – Nem szólok bele. Megfejthetetlen pillantással. A megkönnyebbülés. a sógorának kutya baja sem volt. egyelőre nincs más választása. folyamatosan figyelnek. hogy megkérdezze. de csak egyetlen pillanatig tartott. Mit gondolsz. Adam jól van-e. de nem akart kint maradni. mire gondol. hogyan kérdezed ki. hagynia kell. minél hamarabb látni akarta. de nem maradok kint. Már csak a sörös doboz hiányzott a kezéből. milyen aggodalmas pillantást vet rá a férfi. mi? Teljesen védtelen. De úgy tűnt. mikor észrevette. Életemben nem röhögtem még ekkorát. amiért ilyen meggondolatlanok voltak. – Ti magatokra hagytátok azt a bűnözőt a sógorommal? Elment az eszetek? – csattant fel a lány. hogy bűntudatot lásson a férfiakon. Konstantin csak intett beleegyezése jeléül. – Nekem is rengeteg kérdésem van. vagy hallj valamit. A kanapén ülve meccset nézett a tévében. min mulat ilyen jól. A lány nem tudta. Kaitleen. A lány belenézett a férfi borostyánszínű szemébe. és kizárólag akkor. Szeretném kikérdezni a fickót. mert kacagásától még a környék is zengett. – Majd én kiszedem belőle a válaszokat. – Adam teljesen védtelen vele szemben. – Tőlem mehet! Tizenkettedik fejezet – Hogyhogy most nem azt a furcsa. amint az angyal. ami felzaklathat. hogy nem kedvére való a lány válasza. – Rendben – egyezett bele halkan. ha kint maradnál Jaegerrel. Jaegerhez fordult. akkor megyek is – szólt utánuk Cameron. úgyhogy bármi megtörténhet. e helyett Konstantin kutató tekintetével találta szemben magát. mert Jaeger éktelen hahotára fakadt. Kaitleen szemrehányó tekintete sem fojtotta belé a nevetést. A támadás során sok minden . – Igen. Konstantin összeszorította a száját. – Talán jobb lenne. – Hogy van a barátunk? – Az előbb még élt – vonta meg a vállát a rendőr. menni fog? Az angyal alig tudta visszafojtani diadalittas mosolyát mikor rájött. – Majd elmagyarázom – felelte Konstantin és óvatosan talpra állította az ajtó előtt. – Védtelen. hogy megbízzon egy vadidegenben. teleportálós izét használod? – szegezte Konstantinnak a kérdést Jaeger. – Dolgoznom kell. mire gondol Betta. neki azonban nem volt alkalma megkérdezni. Erre egyszerűen képtelen volt. jól látható volt. mindössze csillapodott valamelyest fergeteges jókedve. mert Kaitleen folytatta. Kaitleen hamar rájött. hogy engedhettétek. amit szeretnék feltenni. hogy Konstantin tegye a dolgát. de ahhoz meg kell bíznod bennem. hogy kint maradok – nevetett fel örömtelenül a lány. ha egyedül vagyok – jött a szűkszavú válasz. Minden porcikája berzenkedett attól. – Mi a baj? – kérdezte Kaitleen idegesen. – Akkor tegyünk róla. – Ha nincs rám szükség. amely szétáradt a férfias arcon. – Hagyd ezt rám. kérlek! – állta el az útját Konstantin. hogy láss. hogy feleslegesen aggódott.észrevehetően. akit elkaptunk. – Az csak rövidtávon működik. hogy kettesben maradjon egy ilyen veszélyes gazemberrel? Azt várta. Kaitleennel a karjában leszállt a lány háza előtti pázsitra. Mindössze ennyi jelét mutatta annak. Valóban jól szórakozhatott.

ettől rádöbbent. így próbálva csillapítani a vérzést. No és a mozgása… Valami megmagyarázhatatlan rossz érzés maradt a lányban a látványtól. nem láthatta a rándulást Konstantin arcán az után. A lányt kirázta a hideg. hogy még Adam viselkedését is boncolgatni kezdje. nem volt abban az állapotban. Kaitleennek kellett pár perc. – Jól vagy? Konstantin érintését érezte a vállán. hogy jogodban áll bántani. a hír is rendesen fejbe kólintotta. Egyetlen másodperc alatt ugrott fel a kanapéról. korábbi beszélgetése. mire magához tért a döbbenettől. Nem értem. maga elé meredve. hogy mekkora is volt az a pofon. A berendezés nagy része menthetetlen volt. – Tudom. – Kitaposom a beledet! Adam csak megrántotta a vállát és visszaült korábbi helyére. hogy embert ölt. ennek ellenére állta a gyűlölködő tekintetet. ahol addig lát-szólag nemtörődöm módon ült. Az sem segített. hogy a férje életében van valami titok. de legalább az okát tudom. Mégis azon kapta magát. hogy megkerestek? – Nem árulok el neked semmit. – Pompásan – válaszolt inkább és tett egy lépést előre. hogy a sógora rendkívül lobbanékony természetű. azonnal Kaitleenre tévedő sötét szeméből csak úgy sütött a rosszindulat. A lány nagyon ellenszenvesnek találta. csak köpött egy jókorát. de Konstantin megelőzte. hogy ugyancsak kényelmetlenül érzi magát. egyenesen Kaitleen színes rongyszőnyegének közepére. Eszébe jutott a Taylorral folytatott. A lány gyakorlatilag bevallotta. Túl gyors volt. és azon töpreng. ettől visszanyerte valamelyest a lelki nyugalmát. mint a sógora esetében. ami be ne tört volna. Ráadásul alig volt ablak. miért hiszed. Megrázta a fejét. Csapzott. Hatalmas reccsenés és spriccelő vér jelezte. – Ki vagy te? – húzta ki magát mégis. hogy mikor először találkoztak. de soha nem látta még így viselkedni. hogy Konstantin szorosan mögé áll. A keze a háta mögé volt kötözve. A férfi keze lehullott a válláról. Törött orra miatti komikus hangját ellensúlyozta a belőle áradó rosszindulat és durvaság. Mikor felpillantott. És ezt még egy roppant titokzatos betegség is súlyosbítja. és sok. Tudta jól. hogy elhúzódott tőle. igyekezett úrrá lenni remegésén. az angyal körül is sejtett jó néhány re-jtélyt. ez az alak megpróbálta leszúrni. hogy nagynéni lesz. megelőzték. A férfi. A figyelme ismét teljes mértékben a támadóé volt. ragyás arcával roppant gusztustalan volt. – Te átkozott vadállat! – sziszegte. természetellenes szögben. Legszívesebben sarkon fordult és elrohant volna. te szuka! – köpte a szavakat a férfi. Mivel háttal állt. miért is nem vette észre korábban. látszott rajta. Ám mielőtt a lány kifejezhette volna dühét az ordenáré viselkedés miatt. ezt már számtalanszor megtapasztalhatta. milyen iszonyatosan erőteljes és szélsebes a húga férje. Csak a homályos célozgatások rémlettek neki. amelyekkel a testvére arra utalt. és ugyanazzal a lendülettel jókora ütést mért a gazember orrára. hogy az emberi szem számára szinte követhetetlen volt. Ápolatlan volt és visszataszító. szívének kedves dísztárgy is áldozatul esett. még azt sem tagadta egyértelműen. . hogy Jaeger iménti idétlen viselkedése a fülébe ültette a bogarat. hogy a férfi széles hátát bámulja. Adam olyan gyorsan mozdult. miért most döntöttetek úgy. A férfi nem válaszolt. Még mindig bántotta Kaitleen reakciója. Megérezte. de közben Adamre vicsorgott. hogy jó pár perce állhat már mozdulatlanul. és ennek nem csak ahhoz volt köze. Túl sok dolog történt vele egyszerre. Ha már a titkoknál tartott. fekete haja a fejére tapadt. már-már emberfeletti.összetört. Legalább már attól nem kellett tartania. de ezek megfejtése éppúgy reménytelen vállalkozásnak tűnt. mintha mi sem történt volna. hogy ő megszülje a gyermeküket. A férfi felüvöltött. majd nyüszítve dőlt hátra. akiről Konstantin beszélt. épp csak a masszívabb bútorok maradtak épségben. a fotelban ült fura. hogy a fogai összekoccannak az ideges reszketéstől. meredten bámult maga elé. Adam ismét talpra ugrott. nem gyötri tovább magát ilyen gon-dolatokkal. Csak azt áruld el. ahhoz túlságosan másnapos volt. hogy Adam jelleme nem egészen feddhetetlen. Nem tudott pontosan visszaemlékezni Taylor szavaira. ami miatt Adam nem akarja. úgy döntött.

csak kevés információt kötöttek az orrára. Valentin az igazságosság erényét veszítette el. hogyan viselkedik egy-egy sz-ituációban. Mondott azonban valamit. Valentint pedig elnyelte a föld. tovább növelve ezzel a rossz érzést. Annyi ideje figyelte már. hogyan tarthatja távol magától a látomásokat. hogy nála lényegesen többről van szó. Elővette a telefonját. a talaj kezd kicsúszni a lába alól. Sajnos a férfi nem sok újdonságot mondott neki. hogy tudja. ő pedig méltán volt büszke önuralmára. Továbbra sem nézett fel. aki kis ideig hallgatott a kérdés elhangzása után. hogy azon töltse ki a dühét. jellemét. mire Konstantin elengedte. Az. és rögtön a tárgyra tért. amint bejelentkezett a vonal túlsó végén. Ez magyarázatot adhatott arra is. Azóta gy-anította. még bizalmat-lanabb lesz vele. hogy sikerült életben maradnia a Légió szolgálata közben. Még Fabian is sokkal talpraesettebb. rémisztő képet láthatott Kaitleen addigi életében. szokásait. vagy ha méltánytalanság ért valakit. Képtelen volt megnyugodni. miként kapjon el egy angyalt. milyen agresszív. Belemarkolt a csapzott fekete hajba. Jól ismerte őt. Valentin volt közöttük a legsérülékenyebb. Segíteni akart a lánynak. Ők tudnak vigyázni magukra. hogy az alkohol meggátolja valamelyest a rohamokat. amíg a másik angyalra várakozott. és kíméletlenül megrántotta a férfi fejét. de végül mégiscsak megállta. amiért Fabian elutazott. és a barátja számát tárcsázta. Valentin eltűnése pedig valóra váltani látszott egyik legnagyobb félelmét. Viszont a tíz perc alatt. – Azonnal ott vagyok – jelentette ki Roman. és az csak még elszántabbá tette őket. Gondolkodás nélkül termett a fotel mögött. nehogy a falhoz vágja a készüléket. hogy előre tudta. ami a ragyás ar-cú szavai után támadtak benne. Konstantint rossz előérzet töltötte el. felőrölte az idegeit. milyen kétségbeesetten igyekszik a lány elkerülni. Kaitleen őt bámulja. Mégpedig azt. akiért felelősnek érzi magát. Miután azonban rájött. talán hallotta Konstantin hangján. Tisztában volt vele. miért iszik Kaitleen olyan sokat. végig azon töprengett. Most azonban úgy tűnt. ami egyre jobban felgyülemlett benne. és választ sem várva letette a telefont. hogy a főnöke azzal dicsekedett. megértette. mint a fiatal angyal. miközben az angyal szemébe nézett. A férfi figyelmét nem kerülte el. Mérlegelés nélkül torolt meg . hogy baja esik valakinek. Tétován bólintott. és bár egyetlen pillanatra sem emelte fel a hangját. De a szervezet első emberéről en-nél többet képtelen volt mondani. De Valentinről továbbra sem volt semmi híre. – Mindent el fogsz mondani. ami végtelen aggodalommal töltötte el Konstantint.mikor együtt érzően megérintette. aki meghagyta neki és a cim-boráinak. aki abban a pillanatban megítélése szerint leginkább megérdemelte. Csak akkor jelentett igazi veszélyt bárkire is. Ugyanakkor tudta. Tombolt benne a tehetetlen harag és a frusztráció. hogy Kaitleen folyamatos életveszélyben volt. hogy gyűlöli az erőszakot. min vezethetné le a feszültséget. Konstantin ezután Romant hívta. És azt is világosan látta. amelyek rögtön áradni kezdtek belőle. Miért éppen Valentin? – tette fel magának a kérdést legalább huszadjára a várakozás ideje alatt. miután szerzett egy nőt. amit tudsz – mondta. de egyelőre képtelen volt rá. hogy öljék meg Kaitleent. hogy épp ez a válasz a kérdésére. ha úgy érezte becsapták. Sem Magnus. aki fontos volt számára. Csodák csodájára társa azonnal elkomolyodott. hogy nem most jött ez a bohóckodás ideje. látta. és ebben idáig nem látott semmi rendkívülit – bármely jóérzésű ember megriadt volna a helyében a brutalitás láttán. miután a lány látta. hogy az Incontaminatus a látomások miatt volt Kaitleen nyomában. Konstantinnak nagy erőfeszítésébe került. amit a legfelsőbb szintről kapott a közvetlen főnöke. miközben a ragyás arcú hadarását hallgatta. sem Roman miatt nem aggódna ennyire. A férfi említett valami parancsot. milyen pánikszerűen döntötte magába a vörösbort az étteremben. Nem kellett felnéznie ahhoz. reakcióit. ebben biztos volt. úgy tűnt. és egy csapásra eszébe jutott Magnus méltatlankodása. az az ember. Már a módszerre is rájött. Azt már ő is tudta. hogy tanúja legyen mások bántalmazásának. Az emberei a higgadtságáért tisztelték leginkább. Biztos volt benne. egy angyal védelmezi a lányt. Kaitleennel szembeni fölényességének nyoma sem volt. Néha csodálkozott azon. mennyi véres. megtalálta a módját. Félbeszakította Magnus sziporkáit. A fiú végtelenül jóindulatú és naiv volt. hogy megtudták. mint rémül halálra a fickó. és ez két dolgot eredményezett.

– Hogy nézett ki? – Szőke volt és magas. de ez egyáltalán nem tűnt valószínűnek. Bizonyos Libertyről beszéltek. – Elég legyen! – csattant Konstantin hangja. ha Konstantin így folytatja tovább. mint Valentin. most meg egy nő. – Valami nővel volt. Micsoda csodás hír. aki lelép a találka közepén. – Ez a szerencsétlen csak blöfföl. hogy ezt még jó néhányszor a fejedhez fogom vágni. A mosolyából azonnal tudhatta bárki. A szeme színét nem láttam. de feltűnt. Furák voltak. hogy Magnus is vele jött. majd kicsit hangosabban folytatta. – Most már emlékszem. Olyasmit mondtak. – A nagyember azt úgysem hagyná – kacarászott tovább Roman. – És nem vagyok a barátod. hogy azt hitték.bármiféle sérelmet. semmi konkrétumot nem tud. aki miatt majdnem meglincseltek. Nem azt mondtad. senkinek nem tudott megbocsájtani. légies. és soha. ha az vétett ellene vagy a barátai ellen. ami őt vagy a rábízott halandókat érte. – Hogy érted ezt? – ráncolta ismét a homlokát Konstantin. mert Bettával voltam elfoglalva. – Ja. hogy ágyba vitted. Mind ismerjük Valentint – rántotta meg a vállát. – Te pedig vérlázítóan magabiztos vagy – morogta Roman. Ez a legjobb szó rá. Roman arcáról azonnal lehervadt a mosoly. . – Ha még egyszer meg mered említeni. – Hé! Semmi rosszat nem akartam ezzel mondani. de nemsokára ott lesz az apja. Ha úgy lenne. barátom. Valóban elég tutyimutyi – vetette közbe Magnus. – Beszélj. – Mikor láttátok utoljára? – szegezte nekik a kérdést azonnal. Magnus éktelen káromkodásba fogott. – Bettával? – vonta össze a szemöldökét Konstantin. mintha teljesen el-bűvölte volna. úgyhogy visszamentem kihallgatni őket. Emlékszem. hogy talán Valentinről és a vele lévő szőkéről van szó. vagy csak utána? – Fulladj meg! – morogta dühösen Magnus. Mondd csak. Roman végre megérkezett. hogyan tovább. Ez a név ismeretlen volt számára. – Én láttam egy lánnyal. nagyon szép. hogy úgy bámul a fiúra. – Az esti randi-partnerem – vigyorgott a másik férfi szemérmetlenül. – Aki mellesleg vámpír – tette hozzá Roman. és ő tudni fogja. milyen viszonyban van az említettel. és Konstantin egyáltalán nem lepődött meg azon. de nem igazán figyeltem oda. – Soha nem fogjátok megtalálni. – Valentinről akarok hallani. Először az a kislány. A választ azonnal megkapta. és ő is teljesen másképp viselkedett a társaságában. és kérdezd ki a klub személyzetét! Valentinnek szüksége van arra. Majdnem olyan magas. megöllek – morogta Magnus vérvörös arccal. a lány már meggondolta magát. – Te átkozott! Konstantin elkapta Magnus karját és a bejárati ajtó felé irányította. – Mifélék? – Félő volt. – Csak két pasas. elég félénk a fiú. – Az éjjel a klubban – felelte Magnus. mire két mogorva szempár fordult felé. ahogy a férfi arcára nézett. – Ezt a napot is megértem – csapott a mellette álló angyal hátára. de lássuk be. te nyomorult! Hová vitték? A férfi az angyal arcába nevetett. ez azelőtt volt. – Nehezen tudnám megmagyarázni. mire Roman felnevetett. valamiért megfordult a fejemben. De vékony. Menj. – Mérget vehetsz rá. – Ismersz egy Liberty nevű lányt? – fordult Konstantin a ragyás ar-cú felé. a homlokán a bőr soha többé nem fog kisimulni. – Magnust faképnél hagyja egy nő. hogy a lány lelépett? – vonta össze a szemöldökét Konstantin. én már kiszedtem volna belőle. – De volt ott két nagyon gyanús alak. ahhoz túl sötét volt. és a ragyás arcú felé indult. Olyan magabiztos volt.

mi az oka. hogy a húga és annak férje már korábban is tisztában voltak ezzel a ténnyel. így nem volt alkalma megkérdezni. amit elcsípett a beszélgetésükből. hogy ezt mihamarabb megbeszéli a húgával. – Ha a leghalványabb gyanú felmerül bennem. Olyan volt. ahogy fel-alá sétált. a nyakánál. A lakása kicsi volt. mikor Konstantin feltűnt. Cameron még hazudott is újdonsült ismerőse kedvéért. várandós feleségét vigasztalta. Látta. A feszültség. megkérdezni pedig nem merte. A férfi arca általában kifejezéstelen volt. Úgy hitte. Látta abból. hogy ő más. és egy pillanatra Roman karjára tette a kezét. hogy kiolvassa reakcióikból. és ami azt illeti. Konstantin azok közé tartozik. hogy tudta magában tartani ezt az információt. ha Adam ott volt velük és nem a hisztérikus. hogy Roman mégis gondolkodás nélkül engedelmeskedett minden szavának. mint a többi ember. Azonnal ráérzett. az apró jelek. talán azt is képes elviselni. Magnus morogva indult. És bár Kaitleen egyetlen pillanatig sem hitte el a rendőr állítását – miszerint Konstantin a barátja lenne –. amint Taylor közelébe ment. Kaitleen Konstantint figyelte. hogy Cameron is észrevette. a Roman és közte feszülő ellentétre. érzelemnyilvánításaikból. A lány jól látta a kard markolatát. ha Konstantint így felzaklatta. Jól emlékezett rá. ugyanakkor erősen kötődik Konstantinhoz is. Jól látta a Konstantin és Jaeger között kialakult egyetértést. hogy eleget tegyen a parancsnak. nem buggyant-e meg mégis. hogy az angyallány Romanhez tartozik. azok híján pedig más emberek hozzájuk való viszonyából. hanem tevékenyen részt is vett benne. ahol addig állt. ugyanezt a tiszteletet mutatta. ha tudja. A törvény embere nem csak asszisztált az elmúlt huszonnégy órában történt többszörös törvényszegéshez. Vagy ha fel is izgatta valami. – Menj te is! Hátha ketten többre haladtok. De komoly dolognak kellett lenni. Az pedig. sajnos percekkel a távozásuk után sem enyhült. hogy soha semmi nem zökkentette ki a nyugalmából. így nem volt tér. és tényleg lehetetlenül viselkedett eleinte. Értelmet nyertek a gyanakvó pillantások. Ő maga is a józ-an eszében kételkedett. Mit nem adott volna érte. mint egy kőszikla: változatlan és rezzenetlen. Annál inkább meglepte. ahol levezesse a feszültségét. Ott volt Taylor és Adam is. Általában jó érzékkel ítélte meg mások jellemét. Tehetsége volt hozzá. azóta sem volt teljes mértékben meggyőződve arról. Kaitleen mérget mert volna venni rá. hogy Konstantin angyal. de abból a pár szóból. hogy bármiféle érzelmet is leolvassanak a vonásairól. akik soha nem mutatják ki az érzelmeiket. nem tudta kihámozni. nem hagytam volna magára. Bizonyára jól fogadta a hírt. A barátai épp az imént mentek el. ha egy bibliai lénnyel találkozik. amelyeket addig nem tudott mire vélni. a férfi pár lépéssel átszelhette. amit a látogatásuk keltett. hogy az Incontaminatus tagjai – mondta alig hallhatóan. Roman viszont továbbra is ott maradt. Valódi mestermunka volt Adam előítéletekkel teli lobbanékony természetét valamelyest megszelídíteni. sőt talán többet is. azt még a legfigyelmesebb szemlélő sem vehette észre.hogy most higgadtan gondolkodj. azonnal világossá vált számára. Bárki sokkot kapott volna. és bár a férfi lófarokba kötött haja takarta valamelyest. ahogy Zina beszélt róla. A sógoránál gyanakvóbb embert soha nem ismert még. Konstantin nem hagyta. El is határozta. ami kilógott Konstantin bőrdz-sekije alól. Most azonban dühös és ideges volt. és ettől ketrecbe zárt vadállatra emlékeztetett. Nyilvánvaló volt a kettejük közötti kölcsönös tisztelet is. Kaitleen a többi angyal Konstantinhoz való viszonyát is jól megfigyelte. elgondolkodtatta hirtelen lojalitása. Miután szembesült azzal. – Tudom – felelte Konstantin. hogy szinte rámorgott a férfira. mint Jaeger. Valósággal . Azóta viszont hasonló nyitottsággal viszonyul Konstantinhoz. egészen biztos volt benne. A támadás óta nem beszélt Taylorral. Ha Taylornak ilyen megingathatatlan a lelki nyugalma. – Nem tudtam.

Nem volt igazi most sem. De túl hamar vége lett. hogy ennek a hirtelen rosszkedvnek az emberhez van köze. És ha már itt tart. aki berontott az otthonába és rátámadt. Figyelte akkor is. A három férfi tényleg nagyon hasonlított egymásra. férfiasabbak. hogy megfejtse ezt a titokzatos. borostyánszeműek és hatalmas termetűek. úgy hitte. mint Roman. Azért Kaitleen tekintetét mégis inkább Konstantin vonzotta magára minduntalan. Mégsem tudta megállni. Ettől lényegesen töb-bről volt szó. és ezek nem értek véget ott. Épp ezért most még inkább meglepődött. de a vonásai jóval határozottabbak. a három férfit valami feldúlta. világos csíkok tarkították. Megőrültem – dörzsölte meg fáradtan a homlokát. hogy mosolynak nevezze az apró fintort. mint a többiekhez. amivel foglalkozhatnék. és csak annyit értett a viselkedésük alapján. Ezért nem mulasztotta el azt az egyetlen önfeledt pillanatot sem. és örült. hogy tartózkodjon attól. ami után a szája két sarka leheletnyit felfelé kunkorodott. vajon milyen lehet kiengedni azt a szigorúan összefogott arany hajzuhatagot? Soha nem tartozott azok közé a nők közé. mosolyt csalt Konstantin arcára. keserű ránc vésődött. de szépen ívelt szája köré állandó. hogy Konstantin haja jóval hosszabb volt. de jóval rövidebb. Nem kevésbé jóképű. Nem tudta. Ám ami leginkább arra késztette Kaitleent. hogy szeretne beletúrni Konstantin hajába. ami cinikussá tette a mosolyát. hogy ne bámulja lopva Konstantint. ha nem bujkált volna állandó szomorúság a szemében. hogy bámulja őt. Bármi volt is. ritka vendég a férfi arcán a mosoly. hogy szeretné megérinteni a fehér vonal-at. Ahogy azonban ott álltak egymás mellett. Kaitleent azonban egészen lenyűgözte a változás. mikor korábban a barátait hallgatva mosolygott. A szemtelen.rajong érte. ha egy férfinak hosszú a haja. – Ostobaságokon töröm a fejem. akiknek tetszik. Más talán nem is vetemedett volna arra. amit mindenki más esetében előre megjósolhatóan megtorolt volna. ijesztő férfit. mint Romané. Teljesen lenyűgözte a látvány. Kaitleen még nem tudta megfejteni ennek az okát. mi okozta a derültséget. Roman volt a legmagasabb és legjóképűbb közöttük. hogy rásüsse a szépfiú jelzőt. ha csak rágondolt. Mint ahogy azt a vágyat is leküzdhetetlennek érezte. és hogy az igazi férfi ismérve a hátul alaposan felnyírt frizura. Az ő vonásai voltak a legmarkánsabbak hármójuk közül. úgyhogy nem lehetett kis dolog. Vajon milyen érzés lehet? – töprengett. mint Konstantiné. de ellenállhatatlan vágyat érzett arra. Már ami a színeiket és fizikumukat jellemezte. egészen Konstantin halántékától az álla csúcsáig. az arca jobb felén végigfutó vágás pedig még inkább azzá tette. holott van épp elég gondom. . valami ritka eseménynek lett szemtanúja. Konstantin vonásai gyökeresen átalakultak. A haja hosszabb volt. inkább csak egy apró rándulás. és ez még bonyolultabbá tette a lány szemében a jellemét. szókimondó angyalhoz teljesen másképp viszonyult a férfi. ami kacagásra késztette Romant. Mindhárman szőkék voltak. és nem olyan egy-enletesen aranyszínű. A hangulat ismét feszültté vált. mikor a társaival beszélgetett. hogy sikerült elcsípnie azt pár felszabadult másodpercet. egyszerűen neki úgy jobban tetszett. az a belőle sugárzó. ujja hegyével végigjárni az ívét. mivel minden. Magnust viszont felbosszantotta. amit kiokoskodott puszta feltételezés és következtetés volt. A legellentmondásosabbnak Konstantin és Magnus viszonyát érezte. kicsit kócos haja és emberfeletti szépsége akár kisfiússá is tehették volna tökéletes vonásait. Semmi konkrétumot nem tudott az angyalról. amelyek már-már fehéren ragyogtak. Ő pedig úgy érezte. Persze soha nem vetemedett volna olyan kijelentésre. Vajon ez miért zavar? – töprengett. még nevetés közben is. Ettől persze még nem volt kevésbé lenyűgöző. Magnus egészen más volt. Gödröcskés mosolya. Túl femininnek tartotta. A tekintete újra és újra rátévedt. mint a többieké és az arcán végighúzódott az a régi vágás. Megborzongott. Neki olyan fokú tiszteletlenséget is elnézett. szembeötlőek voltak a különbségek is. jól érezhető kérlelhetetlenség volt. mintha egyszer sem lett volna egészen szívből jövő a jókedve. A szemében folyamatos jókedv csillogott. hogy hosszú hajat növeszteni csakis a nők kiváltsága. Kaitleen azon kapta mát.

– Az lehet. Már egy ideje nem aludt jól. valahogy mégis megesett. Azt tervezte. Ám a vadállat karmos mancsa egyetlen csapásával fojtotta belé ahangot. Az egész olyan gyorsan történt. Kaitleen odavitte. Konstantin arcát viszont jól látta. ahogy egy óriási teremtmény – egy farkas és egy medve rémisztő keveréke – átszáguld a szobán. Nem értette. hogy nem sokkal korábban szóváltásba keveredett Magnusszal. de a ragyás arcú hirtelen elkapta a csuklóját. hogy 237/554 megszólalt. a múlt éjjel pedig egyáltalán nem is volt alkalma pihenni. ismét elcsendesedett minden. mi történik vele. Odakint hétágra sütött a nap. nyoma sem volt a korábbi gyűlöletnek. De nem volt olyan bolond. hogy nem alvásidő van. mozdulatlanul. – Kaphatnék egy pohár vizet? A lány megtorpant. hajára. de magammal viszem ezt a szörnyszülöttet is. már leperegtek szeme előtt az események. aki félelmében élesen felsikoltott. Ha már az angyal is aggódott. Kaitleen valami borzalmas morgást hallott. A ragyás arcú összecsuklott. Ez az alak meg akarta ölni. vagy kitöröm a nyakát! – kiabálta a férfi. aggodalmat. és makacsul arra próbálta rávenni. mert már kezdett szédülni. azt hitte. a ragyás arcú szólította meg. miközben magával vonszolta őt is. minden figyelmeztető előjel nélkül. de ki sem. hogy hangjában. aminek Kaitleen őszintén örült. A férfi az után. Kaitleen felnyögött a kíntól. a térde megroggyant. hogy Kaitleen fel sem fogta. a teraszon issza meg – már. A lány már-már megsajnálta a nyomorultat. Mire lecsapott a fejfájás. A pohár leesett a földre. akár egy gyereket. Együtt figyelték. Konstantin már mellette térdelt. ami helyzete reménytelenségét tekintve teljesen érthető volt. hogy hamarosan elroppan a nyakcsigolyája. hogy nyilvánvaló volt. Az angyal néhány másodperc után beleegyezően bólintott. Nem akart lefeküdni. hanem az. víz és üvegcserepek borították el a lány lábát. Olyan erősen szorította a mellkasához. ráspriccelt Kaitleen arcára. hogy szabadulhatott ki a férfi. ruhájára. csekély reménye van a szabadulásra. a szervezete viszont nem volt hajlandó tudomásul venni. aki felismerte a jeleket. mintegy engedélyt kérve. ott senki nem juthat be. de nem tudta.Ahogy az angyalok elmentek. feltépett torkából ömlött a vér. Most a teraszajtónál állt. iszonyodva lökte el magától a lányt. A képek hirtelen jöttek. ha Konstantin megengedi. Még szinte földet sem ért. A főzősarok felé tartva. inkább tisztelettudó volt. társaival együtt a húgát is veszélyeztették. – Csak megöleted magad. hogy megitassa. hogy pihenni menjen. – Mi baja van ennek a szukának? – ordította a férfi magából kikelve. Pillantását az ellenfele szemébe fúrta. de a feszültségtől szinte vibrált. Olyan rendíthetetlenül posztolt a törött üvegajtó előtt. szótlanul ült. Az angyal tekintete egy pillanatra az övébe fonódott. hogy fenntartások nélkül fogadja a hirtelen változást. Sok mindent kiolvasott belőle: döbbenetet. honnan. hogy újabb kávét főzzön. – Látja a halálodat. Egy idő után Konstantin abbahagyta a járkálást. hitetlenkedve rábámult. Ez utóbbi nem sok jóval kecsegtette a lányt. haragot. nem jól hall. Konstantin volt az első. Inkább felállt. Mégsem az volt számára meglepő. – Ereszd el! – mondta halkan Konstantin. ő pedig ott találta magát a nyakára szoruló vastag karok között. – Engedjetek el. morogva vetette magát a férfira. . Csodával határos módon Kaitleen nem veszítette el az eszméletét a látomás után. úgyhogy kérdő pillantást vetett Konstantinra. az azt jelentette. hogy Kaitleen érezte dübörgő szívverését. Hörögve. és biztos volt benne. mitől származik a hang. A férfi lassan hátrálni kezdett. és a férfi szájához tartotta a poharat. Az emberi bánásmódot viszont ő is megérdemelte. Kaitleen egyre fáradtabbnak érezte magát. Moccanni sem volt képes. A férfi szörnyülködve felkiáltott.

A másik rezzenéstelen tekintettel viszonozta pillantását. hogy tőlük kell óvakodnia leginkább. feltárva erős. nem igaz? – szedte össze magát gyorsan a férfi. Riocard megmerevedett a név hallatán. hogy az apja magával vigye őt.A lány képtelen volt levenni a szemét a bestiáról. mikor ellenfelére nézett. hogy elvigye magával Gal-inát. hogy rokonok. Határozottan indult Riocard felé. boldoggá tenné. Galina már most is az ő asszonya. Újdonsült barátja sok dolgot tanított neki. a cafatokban lógó póló alól immár csu-pasz. Akkor beszél Galina családjával. kék szemében nem látszott félelem. II. az sem fogja meggátolni abban. A család megpróbálja majd megakadályozni. A fogai. Sárga lánggal égő szempár nézett vissza rá. ez az ember rettenthetetlen – állapította meg Riocard. A lány egyetlen viadalt sem mulasztott el. – Inkább hírhedtet akartál mondani. mint a sógornője. még csak a haja is a . ha a szülei és a testvérei is egyetértenének a választásával. Jókora termete ellenére még csak egy kölyök. mikor színt kell vallania. de azért kétségtelen. Adhamh figyelmeztette. – És te. De a világosbarna szemekben továbbra is ugyanaz a sárga láng égett. hogy így lesz. Hogy nem vette hamarabb észre a hasonlóságot? – töprengett. Hamarosan meg is találta a családja számára fenntartott helyen. – Egy újabb bolond – dörmögte az orra alatt. aki visszatarthatná. szőre eltűnt. a várható összecsapás izgalma teljesen magával ragadta őket. Viszont a férfi megfogadta. de ha nemet mondanak. Hátravetette a fejét. A lány érdekében remélte. de a leghasznosabb két-ségtelenül az volt. A tömeg megvető huhogása jelezte. Mindegy. mikor Riocard harcolt kikönyörögte. A tömeg lelkes éljenzésbe fogott. Szemével most is – mint mindig – Galinát kereste. Nem sokat számított a családja beleegyezése. És akkor a szörnyeteg a szeme előtt kezdett változni. ki vagy? – Brendan vagyok. népe nyelvén szólva Riocardhoz. A férfi szemöldöke csodálkozva húzódott fel a homloka közepére. a lánynak szüksége van rá. hamarosan eljön az idő. Még fogalma sem volt. de Riocard tudta. és magabiztosan felkacagott. Akkor is halott lesz estére. Semmi kétség. magasra emelt kézzel állt az aréna közepén. és szép lassan legyőzhetetlenné. bronzszínű bőr látszott ki. Caitriona szeme és arcának finom vonásai – igaz. és a tömeg éljenzését hallgatta. mire ő megvetően elhúzta a száját. őket pedig árnyékként követte a két másik férfi. elmondja. hogy újabb kihívója akadt Félelem nélkül fordult az aréna bejárata felé. és a gyermekét várja. Konstantin és Roman viszont megállíthatják. hogy együtt lesznek. és megforgatta díszes. Tizenharmadik fejezet Róma. mikor megmutatta hogyan válhat emberfelettien erőssé. de ők tehetetlenek lesznek az új erejével szemben. bármi legyen is Galina apjának válasza. Kaitleen farkasszemet nézett a sógorával. Tudta. egy férfi ábrázatában. Most azonban ott voltak vele a bátyjai is. hogy adják hozzá Galinát. amely már-már a védjegyének számított. ha úgy akarják. Réamonn fia. – Te vagy hát a híres briton harcos – állt meg előtte ellenfele. karmairól még mindig csöpögött Kaitleen támadójának vére. és feleségül akarja venni a lányt. minden alkalommal. csak elszántság és kíváncsiság. hogy szeretik egymást. hogy nem állnak az útjukba. Egy emberként kántálták Riocard nevét. Minden éjjel az ágyában alszik. A rács felhúzódott és egy hatalmas termetű férfi alakja bontakozott ki a sötétségből. – És nagyon fiatal. fe-hér fogait. hová mennek – talán vissza a szülőföldjére –. kimondottan az ő számára kovácsolt kardját. a lény borotvaéles agyarakkal vicsorgott. század Krisztus után: Riocard újabb diadalát jelző. ő akkor is továbbáll innen Galinával. A népe isteneire esküdött. a karmai visszahúzódtak. hogy az a kettő sem tehet ellene semmit. hogy elvegye. Ez a fiú pont ugyanúgy néz ki. Il-lendően megkéri a családot. hogy ha nem kapják meg a beleegyezést. egy pillanat erejéig meglepve ezzel a gladiátort. De már nem sokáig! Hamarosan olyan hatalma lesz. de abban biztos volt. Nincs ember.

mire egy újabb vigyor volt a válasz. hogy már neki is szemet szúrt a szokatlan közjáték. – Roman. Rá Livius életét bízták. De én jól emlékszem rád és Raghnallra is. hogy megküzdjek veled. –Hosszú. miről beszél Riocard a fiúval. Ha a testvérei és az apja rájönnek. Azért jöttem. – Nem fogom megölni Caitriona öccsét. de az. mikor meglátta Riocard ar-cán a felismerést. – Hogy kerültél ide? – Számít ez? – rántotta meg a vállát Brendan. nem is az ő feladata volt. amelyek eltűntek a vállvédő alatt. Brendan szemében először csalódottság villant. akár nem.szőkének ugyanaz a napszítta árnyalata. Róma-szerte beszélnek a britonról. Én nem vagyok rabszolga. hanem beszélgettek. Ez most nem rajtad múlik. mi történik az arénában. Tudni akarom. akivel akarok. aki egyszerűen legyőzhetetlen. küzdj meg velem! – Nem tehetem – rázta a fejét a férfi. már mutatta. figyelj már. de nem akadályozhatta meg. Riocardot emlékek rohanták meg. mint amilyen te vagy. amiért ez a két. Ezért vagyunk itt. a lányt pedig örökre száműzik Rómából. – Kérlek. – Látom. az anyja és az apja mosolya. Nem hiszem. – Nem érted. – Miért? – kérdezte Riocard értetlenül. – Látod ezt? – bökte oldalba Romant. hanem Riocardról. vagy én öllek meg téged. így azonnal észrevette. – Galina a vesztébe rohan miatta. Az emberek túl hangosak voltak. az ég áldjon! Valami szokatlan történik. hogy nem harcoltak. és Riocardra rontott. komoran szemlélte az eseményeket. biztos vagyok benne. Csak azzal állok ki. – Sebezhetetlen vagy és legyőzhetetlen. Viszont nem volt jóérzés látni. nem harcolok veled – dobta a férfi a kardot a fiú lába elé. véres és szomorú történet. fiú – húzta ki magát Riocard elszántan és leeresztette a kardját. Az a lényeg. – Nem élhetek így tovább. és a közönség őrjöngésével mit sem törődve a kijárat felé indult. őt kellett megvédenie. ami szép lassan átváltott elkeseredettségbe. hogy a Galina arcán átsuhanó borzalom . – A fivére vagyok – bólintott Brendan. mikor az apám elküldött a faluból a bátyjához. hogy lesz alkalmam valaha is elmondani – bökött fejével Brendan a Riocard karján végigfutó tetoválásokra. de valószínűbb. Nekem mindenképp meg kell küzdenem veled. – Én nem harcolok veled. nem hallotta. – Nincs más választás. hogy végre az arénában történtekre összpontosítson. A nézőtérről dühös kiabálás valamint az értetlenség és türelmetlenség hangjai jutottak el hozzá. most is Gal-inát bámulta. ezek ketten valamit terveznek – csikorgatta a fogát a másik angyal. miközben a szerelmeseket nézik. és saját öröme. hogy most itt vagyok. ahogy Raghnall felkapja és körbeforgatja. tényleg így van-e. – Nem csoda. Nekem van választásom. Le sem veszi róla a szemét. – Nem a nőről beszélek. – Nem. hogy a Konstantin hangjából kicsendülő ingerültség vette rá az angyalt. Riocard – vigyorgott szemtelenül Brendan. – Akkor majd ráveszlek. A fél szemét mindig Liviuson tartotta. – Vagy te ölsz meg engem. hát. Ez a fiú meg akar halni – értette meg hirtelen Riocard. testvérem. – Az az átkozott – sziszegte Roman. hogy nem akarod hallani a részleteket. – Sajnálom kölyök. akár akarod. hogy nem ismertél meg rögtön – térítette magához Brendan hangja. Caitriona nevetése. Lehet. aki mint mindig. mint egy állat – suttogta a másik. hogy valami különleges dolog folyik odalent. Én mondom. Én pedig büszkén halok meg egy olyan ember keze által. – Gyerek voltam még. számára nagyon fontos ember végre összekötötte az életét. – Ez egy másik hosszú és fájdalmas történet. hogy van közöttük valami. Riocard. megölik a nyomorultat. hogy megtedd – kiáltotta Brendan. rabszolgaként. Konstantin az emelvényen állva. A tragédia előre látható volt.

ehelyett bántottam. A fiú élettelenül feküdt a földön. sarkon fordult. A tömeg ujjongása elnyomta a hangját. Mindig is voltak háborúk a törzsek között. Látod a tetoválásait? Roman összehúzott szemmel méregette az említett jeleket. Feltűnő érdeklődést mutat Riocard iránt. illetve. mindketten Britanniában lennétek. Kihúzta magát. rátámadt. – Ostobaságokat beszélsz. Riocard egy fiúval küzdött. hány embernek kell még meghalnia azért. és otthagyta őket a földön ülve. Pár órával később Riocard még mindig az események hatása alatt volt. Ha ők nincsenek. sohasem támadtak volna a falutokra. Ha Róma nem olyan agresszív. De ez nem ment fel az alól. Adhamh keze lehet a dologban. – Az úr hívat – közölte Roman szűkszavúan. hogy baj van. ez igaz. Már nem érezte magát sem elgyötörtnek. – Nem tudom pontosan. miközben a tömeg őrjöngve éljenezte a győztest. – Nem volt más választásod – állt meg mellette Adhamh. – A kaledónok csak a földjeiket akarták megvédeni a hódítóktól. majd fáradtan feltápászkodott és elindult. – Mikor. .késztette rá. – Pontosan. hogy lefejezze a férfit. A homokon valóságos dráma bontakozott ki. az biztos. Lelkiismeretének hangját nem csitíthatta a tény. Provokálta Riocardot és mikor ez nem használt. Tudta. Caitriona fivére volt. aki nemrég érkezett. aki kicsit sem tűnt boldognak. Most végre fel kell fednie Galina iránti érzéseit. csak védekezik a fiú ellen. Riocardot rossz érzés fogta el. ám ekkor Roman állt meg mellettük. hogy a fiúnak pontosan ez volt a célja. – A családjainkat a kaledónok ölték meg. – Adhamh? – A kelta. aki szemmel láthatóan azt tűzte ki célul. – Hisz ezek védelmi varázslatok. mindkettőtök családja élne. Talán Roman kurta közlése keltette fel a gyanúját. – Lehet. Már csak az okát kellene megfejtenünk ennek a fene nagy együttműködésnek. úgy tűnt. hogy a rómaiak szórakozhassanak? Hát tényleg annyira vak vagy. hogy nem látod az igazságot? Brendan halálát nem te okoztad. de otthon soha nem történt volna ilyesmi. de tudta. amiért Riocard szóba áll egy ilyen sötét alakkal. Meg kellett volna védenem. Ha ők nincsenek. meg kell küzdenie érte a családjával. és beszédes pillantást vetett Galina felé. – Van egy tippem – felelte Roman. nem a rómaiak. Fogalma sem volt honnan. Visszatért meggyötört iz-mainak ruganyossága és ereje. itt az idő. – Igen. hogy elérje. de cseppet sem tetszik ez az egész. hogy válaszoljon. mire Konstantin megrántotta a vállát. – Mondd testvérem. – Igazad lehet. Adhamh. de ettől nem múlt el a kínzó szívfájdalom. hogy lenézzen. amit tettem. egyre nőtt benne a feszültség és az elszántság. – Mi a fene történik? – morogta. és hogy kerültek rá? – Azt hiszem. Riocard csodálkozva nézett fel rá. Meg sem várva a másik férfi válaszát. léptei egyre határozottabbá váltak. Az egészért ez a nagyravágyó nép a hibás. sem szomorúnak. és ha úgy hozza a sors. – Az én kezemben volt a kard. A másik férfi már nyitotta a száját. Nem is hallotta közeledni. Önvédelem volt – győzködte magát a férfi. bár ő soha nem beszélt vele két mondatnál többet. Lehet. amely kioltotta az életét. ő lehet az indok. tehát nem volt szokatlan barátságtalan viselkedése. De mit akarhat Adhamh? Mi lehet a célja? Mert komoly oka van a megjelenésének. és ismét a porond felé fordította a figyelmét. Ahogy közeledett a céljához. én tudom. soha nem kerül ide egyikőtök sem. Megölte Brendant. Adhamh leült Riocard mellé a földre. és mindent meg is tett azért. hogy egyszerűen csak megérezte… Vetett még egy pillantást Adhamh kifejezéstelen arcára. És még bennünket neveznek barbárnak.

Amikor azonban a kérlelhetetlen tekintet meggyőzte arról. mint közeledik felé a férfi. és egyáltalán nem lepődött meg. apám – zokogott fel a lány. s mikor meglátta. Arckifejezése szavak nélkül is egyértelművé tette véleményét a lánya és a gladiátor közötti kapcsol-atról. haragja uralta az egész helyiséget. mint egy rossz nő fattyát! – Igaza van. – Vannak főzetek. hogy megbec-steleníted a lányomat? Riocard elsápadt a vád hallatán. sem Konstantint nem látta. – A gyermek már úton van. – Nem ti mondjátok meg. Viszont biztos volt benne. Galina apja tiszteletet parancsolóan magasodott a szoba közepén. A két férfi elbizonytalanította. mire céloz a férfi. Riocard agyáig lassan jutott el a szavak értelme. Fia szavai még tovább tüzelték a haragját. Valóban úgy tűnt. nem tudott felfedezni rajtuk. Főleg Livius támogatásában bízott. hogy segítséget hívjon. hogy Galina akarata ellenére vitte őt az ágyába? – Szeretem őt. minden tekintet felé fordult. Pedig. ételt és ágyat kaptál. most azonnal! Riocard egyetlen erőteljes mozdulattal ugrott talpra. Megértem a haragod. – Bocsáss meg. uram! Nem érdemlem meg a jóindulatodat. Takarodj a házamból. Az arcuk bosszús volt ugyan. hogy meghátráljon. Szeretem a lányodat. és ez arra késztette. mikor közvetlenül elé érve visszakézből pofonvágta. amelyben Riocard korábban reménykedett. Add hozzám nőül. mint az édesapjuk vonásain. Édesanyja mellett állt. már-már megrémítette. amelyet Galina apja felvetett olyan szörnyű volt. Az idős férfi önkéntelenül hátralépett. Mikor berobbant a társalgó helyiségbe. hogy nem lehetnek messze. ezért megkönnyebbült valamelyest. erre pedig nem volt szüksége. mennyire megkönnyebbült ettől. hogy egy darabig képtelen volt felfogni. és ígérem. de itt már nincs mit tenni. Riocard figyelte. de Lucián is látszott az elkeseredettség. mi megy végbe a másikba. de a gyermek apját nem volt hajlandó megnevezni. ám halk szavai nem azt a hatást váltották ki. ő azonban nem törődött a szemrehányó pillantásokkal. szinte már futott. ahogy a gladiátor fölé tornyosult. boldoggá teszem mindkettőjüket. hogy így lenne. és lehajtott a fejét. – Jó voltam hozzád. te pedig úgy hálálod meg. A lehetőség. a lányt kereste. – A lányom pedig nem lesz egy ilyen senkiházi felesége. de ez érthető volt ilyen nagy horderejű az egész családot érintető ügy esetében. – A lány egyetlen pillanatig sem tagadta. felordított. hogy nem lesz könnyű meggyőznie szerelmük létjogosultságáról.Messziről hallotta Galina zokogását. ha tudta volna. és nem hoz fattyút a . ő mégis rezzenéstelenül állt. Az ütés helye égett. a szeme vörös volt a sírástól. Látszott. apám – szólalt meg Livius. menekülőre fogja. mit tehetek és mit nem! – kiabálta az idős ember. de büszkesége nem hagyta. – A keservit! Az én fiamat nem fogjátok elhajtani úgy. még a szeme sem rebbent. A feleségem majd gondoskodik róla – felelte az öreg sápadtan. de olyan mértékű dühöt. Félt. hogy mégiscsak jól értette az elhang-zottakat. Szerencsére sem Romant. Viszont a szolgálólánya mindent elmondott. Livius és Marius is ott voltak. – A feleségem szerint a lányom állapotos – szólalt meg Galina apja. de Lucia pofonja elhallgattatta. hogy csupán dühe nem engedi. halkan szipogott tovább. aki a gyermekemet hordja. – Galina hozzá méltó emberhez fog nőül menni. tetőt adtam a fejed fölé. Mindig ott voltak valahol a fivérek közelében. Riocard sokat köszönhetett neki. mire Riocard figyelme újra az idős ember felé fordult. mióta csak megismerkedtek. – Nekem nem lesz unokám – kiáltotta magából kikelve Galina apja. – Nem hagyom el őket – sziszegte Riocard. arcára szorított kézzel. akár tetszik. mintha Konstantin az egyik. Roman pedig a másik római árnyéka lenne. Talán nem is lehetséges. ezt nem tehetik. Csak nem azt hiszik. hogy meggyorsítsa lépteit. Szégyellte bevallani. Riocard térdre rogyott. akár nem. Riocard biztos lehetett benne. Taníttattalak és segítettelek. megfelelően gondoskodom róla és az unokádról is. összeszorult a szíve. aki barátként állt mellette.

kihajítsák a gladiátort. Galina még a zokogást is abbahagyta. A bátyjai kiegyenesedtek.világra. ez ellen semmit nem tehetnek. – Gondolkodj józanul. szemében néma iszonyattal. hogy kidobja a házából. mintha az idő megállt volna körülötte. aki apja helyett apja volt az elmúlt hónapokban. mint egy kóbor kutyát. de szilárdan elhatározta. maga veszi kezébe a dolgokat. egymást lökdösve indultak az ajtó felé. Galina apja még mindig ugyanott állt. Mindenki megdöbbent. A lendületét nem törte meg. Hátulról érkezett. most arra készült. a tiltott szerelem okozta folyamatos lelkifurdalás volt az oka. A briton is megbénult a megrázkódtatástól. Livius a testvére mellé lépett. a saját két kezével dobja ki őt. és ájultan rogyott össze. . A döbbenet egy pillanatra sűrű csendet borított a helyiségre. és Galinára bámult. nem akartak közelebb menni az immár felfegyverzett gladiátorhoz. majd ugyanazzal a mozdulattal ugrott talpra. és mindketten a kardjuk után kaptak – amely mint mindig. Riocard megpördült és reflexszerűen szúrt. és feléjük lódult. Marius csodálkozva nézett a bátyjára. De a lány nem őt nézte. Korábbi helyükön ácsorogtak vagy kiszaladtak a szobából. mi történt vele. vagy Adhamh lázító szavai hozták meg gyümölcsüket. és fordult szembe a szobában lévőkkel. hogy az anyja alig tudja a helyén tartani. mikor szúrt. El akarta neki mondani. Marius most mégis ott feküdt a lába előtt. Riocard felordított. támadóit kicselezve átvetődött a szobán. – Szolgák! – kiáltotta Galina apja. most is a kezük ügyében volt. nem fogja hagyni. Megfordult. de még mindig türtőztette magát. A harcok során szerzett beide-gződések vezették a kezét. Figyelte. de minden olyan gyorsan történt. rémülten nézett rá. ha kell. elkapta. mikor az asztal mellé érve felmarkolta a gyümölcsös tál mellől a rövidpengéjű díszes kést. Óvatosan engedte le a tehetetlen testet. hiába utasította őket a gazdájuk kiáltozva. a következményekkel mit sem törődve. nehogy a földre zuhanjon. hogy tönkretegyék a terveiket. hogy elvegyétek tőlem őket. nem a gyilkolási szándék. mintha maga sem hinné el. Látta Galinát kétségbeesetten zokogni. A szolgák megálltak. a fia arcát simogatta. Félelmüket és tehetetlenségüket látva az idős ember úgy döntött. Valahová a háta mögé bámult. – Nem hagyom. soha nem ártana szándékosan egyik szerettének sem. Nem akarta bántani a fiút. – Dobjátok ki innen! Szavára azonnal férfiak özönlöttek be az ajtón. elnyílt szájjal. a bujkálás. Esetleg a Brendan halála miatti fájdalom kezdte ki végképp az idegeit. gyomrára szorított keze alól ömlött a vér. Látszott. A férfi. Talán a hónapok óta tartó feszültség. Ahogy ott állt. – Apám! – kiáltotta figyelmeztetően Marius. Elszántan indult Riocard felé. gurult tovább. Tisztelte ezt a családot. Riocard remegett a dühtől a sértés hallatán. nem törődött többé Riocarddal. uram – próbálta csitítani az öreget. mint telik meg a szoba rabszolgákkal. aki büszkén és fensőbbségesen figyelte. de a kisujjukat sem mozdították az érdekében. akik arra készültek. hogy baleset volt. Már az apja is mellette volt. Kérlelte az apját. hogy utasításának megfelelően. a fejébe vette. Mikor földet ért. Sa-jnálták a húgukat. A kés Marius gyomrába fúródott. A bent maradt szolgák. Galina a felesége lesz. Látta. nem éli túl a sebesülést. ahogy Lucia megakadályozza. Riocard hallotta. Valami elpattant Riocardban. Nézte Marius és Livius szomorú arcát. Rezzenéstelen tekintettel figyelte a Riocard felé sorjázó rabszolgákat. hogy a lány odamenjen hozzá. úgy tűnt. Majd Lucia felsikoltott. ahogy Galina ismét felzokog. Egyáltalán nem foglalkozott a lánya könyörgésével.

Még mindig Marius sápadt. a másik férfi ujjai máris a nyakára kulcsolódtak. hogy Livius és Adhamh közé álljon. Lucia épp azelőtt tért magához. Roman állt ott. hogy büntetlenül távozzon. Riocardnak úgy tűnt. – Sebezhetetlen és legyőzhetetlen vagy. csak úgy a semmiből. Roman ismét csak a semmiből termett előtte. bosszút fog állni. megölte valakinek a fiát. Figyelmeztetés nélkül támadt rá. – Ki vagy te? – csattant Konstantin hangja. mikor azok a kemény kezek elengedték. A gladiátor összezavarodott. és Galina felé indult. – Mit akarsz tőle? – hangzott el az újabb kérdés. Riocarddal körbefordult a szoba. ájulás kerülgette. Ehelyett olyan volt. Riocard döbbenten fordult az ajtóban álló Adhamh felé. mint néhány perccel azelőtt. Riocard tanácstalanul nézett körbe. Fo-gd a lányt és vidd el innen messzire! Ezeket majd én elintézem. vörös pontok kezdtek ugrálni. mi rémítette meg annyira az ő Galináját. Csodálkozva vette tudomásul. csendesen sírdogált. vége az életének. sem az apja nem vette még észre a kibontakozni készülő eseményeket. ahogy Galina felsikolt. hogy rosszban sántikálsz. és bár Adhamh azt ígérte. hogy kerülhetett a férfi a szobába. Adhamh csodálkozva nézett rá. Borostyánszeme azonnal felmérte a történteket. mindez hogy lehetséges. élettelen arcát bámulta. Ismeri a titkát annak. köhögve próbált magához . – Miért? – Nem mondták el. róla senki sem vesz tudomást. De nem így történt. – A barátod nagy hibát követett el. Hörögve. a döbbenettől ő is megmerevedett. mintha képtelen lenne magához térni a megrázkódtatásból. – Segítettem neked – intett fejével a Riocard testét beborító tetoválások felé Adhamh. hátborzongatóan Adhamh. hogy a háta mögött Adhamh ráront a Liviust védelmező Konstantinra. hogy valami szörnyűség veszi kezdetét. mi sem mutatja jobban. És hogy mennyire birtokában van ennek a tudásnak. de neked ismerősebb lehet a Geis név. Lehet. mint hogy most itt vagyok. Marius ápolásával voltak elfoglalva. – Az életét akarom. Adhamh. A férfi tudta. ha Adhamh elterelné is Konstantin figyelmét. Pedig már első látásra éreztem. a férfiak észre sem vennék.Riocard megfordult. de úgy tűnt. Roman nem hagyná. úgy helyezkedett. Galina még mindig az anyja mellett volt. De ott volt Roman is. ami eddig történt. Riocardnak pislogni sem volt ideje. a két nő egymásba kapaszkodva. Ő azonban látta. Roman mégis erősebbnek bizonyult nála. Sokkal borzalmasabb dolog annál. Hát csak jöjjön! – határozta el magát Riocard. Elvágódott. – Nem tudod őt megmenteni. ember számára legyőzhetetlenné válik. Riocardnak kellett pár másodperc. hogy ő is ott van. és ahhoz. mire rájött. mikor megbíztak a védelmével? – nevetett fel halkan. mint egy vaspánt. – Ezért jöttél hát. sem Livius. kihez beszél a kelta. Miközben Riocard azon töprengett. Nem jutott több levegő a tüdejébe. a gonoszságával még egy démonon is túltett. akinek a felesége nagyhatalmú asszony. nem értette. Sok római katona kínhalált halt a keze által. – Itt úgy ismernek. hogy sebezhetetlen. hogy lássa. mintha a földből nőtt volna ki. azon a helyen. úgy érezte. hogy haldokló barátja mellé jusson. – Én meg azt hittem. Livius és az apja Marius teste mellett térdelt. szikrázó gyűlölete viszont jól érezhetően sugárzott Riocard felé. hogy a szurokfekete szempár egyenesen Konstantinra szegeződik. hogy a közelébe férkőzz? – kérdezte Riocard iszonyattal teli hangon. azért meg lehet fojtani. azok ketten Liviusról beszélgetnek. segíteni akarsz nekem. De egy törzsfő fia volt. Biztos volt benne. Hallotta. hirtelen Konstantin is megjelent. fogalma sem volt. Marius a legjobb barátja volt. védelmezően állt Livius mellé. hogy korábban nem volt bent. A szeme előtt fényes. Ha abban a pillanatban magával vinné a lányt. ugyanúgy. Mariust figyelte. Lucia pedig képtelen lenne megakadályozni. el kellett volna mennie mellette. Köztünk szólva a fiú megérdemelte a halált. Rosszindulatú kis gazfickó volt. hogyan álljon bosszút az ellenségén. mintha csak most venné észre. Úgy tűnt. Hallotta.

merőn bámulta Riocardot. Galina felsikoltott. és már a bútorok is feldőltek körülöttük. hogy immár ő védel-mezhesse a saját testével. Lucia maga elé meredve. Úgy tűnt. az ő életéért sírt. miközben tovább terelte szerelmét a kijárat irányába –. ahol Adhamh és Konstantin küzdött egymással. . Az első. támadást várva egyenesedett fel. Rettenetes. imbolyogva állt egy darabig. és gyengéden magával húzta az ajtó felé. puha testét. Ő átölelte a derekát. Utána folytatjuk. hogy kegyelmezzen neki. de a rázkódás egyre erősebbé vált. amíg neki nem ütközött Riocardnak. de a férfi nem foglalkozott vele. Szinte minden összetört a helyiségben. vörösre festve szép szőke haját. és hogy levegőt kapjon. Tizennegyedik fejezet – Szóval látod a jövőt – állapította meg Taylor. A hangja néha elcsuklott a sírástól. ahol korábban is. falfehéren bámulták a rombolást. Az első. Riocard a földre lökte a lányt és fölé hajolt. hogy nem szakadt rájuk. az elméje végképp megbomlott a sok szörnyűség hatására. Azután a látása kezdett kitisztulni és meglátta. a kelta vesztésre áll. magához szorította a lány meleg. Először csak a kisebb tárgyak estek le az as-ztalokról. az épület megremegett körülöttük. Riocard gyanakodva. Livius és az apja egymásba kapaszkodva. Úgy tűnt. amit látott a pusztítás volt. kifejezéstelen arccal ült ott. természetellenes hang tört elő a torkából. miután legalább egy óráig sikálta magát a zuhany alatt Taylorék lakásánakfürdőszobájában. miközben úgy fordult. Hirtelen szakadt vége a rázkódásnak. Elkeseredett üvöltés vonta magára a figyelmét. Újra és újra beszappanozta a testét tetőtől talpig. Romant győzködte. próbálta megőrizni az egyensúlyát. Kész csoda volt. válasz nélkül hagyta a lány szavait. A haja vizes volt. a férje kezét markolászta. Roman lépett mellé. hogy a törékeny kis Galina kettőjük között helyezkedik el. Riocardnak elakadt a lélegzete mikor meglátta. Gyorsan beszélt. A lány feje körül óriási vértócsa terült el. Roman mit gondol Galina kéréséről. reccsenő hang jelezte.térni. – Nem akarok elfutni előled – válaszolta Roman megvető tekintete láttán. és mikor Riocard követte a pillantását. amit elkezdtünk. hogy bármi is érdekelné. a következő pillanatban már nem volt más csak nyugalom és néma csend. Nem sokkal korábban ott félelmetes. amelyek könnyedén feltépték egy felnőtt férfi torkát. Galina addig hátrált – végig Romanhez beszélve –. mintha csak őt védelmezné. egyelőre legalábbis. Mikor végül Konstantin kardjának utolsó suhintása elválasztotta a férfi fejét a testétől. Odanézett. de nem látszott rajta. igyekezett meggyőzni a másik férfit arról. Galina könyörgése volt. a falak megrepedtek. Nem lehetett tudni. Kaitleen képtelen volt levenni a szemét Adam ujjairól. csak biztonságba akarom őt helyezni. térdre rogyott a földön fekvő Galina mellett. Búzavirágkék szeme élettelenül meredt a semmibe. Riocard óvatosan felemelte a fejét. az ájulás ellen küzdött. Haja tele volt porral. A vért még csak az imént sikerült lemosnia magáról. Konstantin pedig Adhamh torzója felett állt. Roman alig egy méterre állt tőle. és körbenézett. Fura. a ruhája elszakadt. amit meghallott. miközben zavartan nézett a nővérére. de nem támadt ismét Marius gyilkosára. Néma gyűlölettel. Nagy nehézségek árán feltápászkodott. ahogy Adhamh Konstantinnal küzd. megértette az okát. ahogy a tetőszerkezet megadta magát a rengésnek. hogy megóvja a lehulló törmeléktől. borotvaéles karmok voltak. A lábaiból kiszállt az erő. a mennyezet szétnyílt. Riocard felkiáltott. ameddig a hangja bírta. Addig abba sem hagyta az ordítást.

ami piszkálta a tudatalattiját. és nem is volt rá szük-ség. most azonban legszívesebben megfojtotta volna. – Egy madár? – ismételte meg Taylor. mert megláttam. Úgy tűnt. hanem a sógora. Vajon mit gondolhat most Konstantin rólam? – töprengett. miközben eszébe jutott az az este. és ő ezt nem is bánta. ha nem veszel róla tudomást. Olyan jó volt végre őszintén beszélni erről a szörnyűségről. –Taylor épp most árulta el. egy érzés. hogy nem ő védte meg Kaitleent. húgocskám. magát okolja. Az egész roppant zavaró volt. Soha nem kellett találgatnia. – Micsoda képtelenség. Nem túl hízelgő jellemrajz. Én magam is halálra rémültem tőle. de az különösen értelmetlen volt. annál hatékonyabb. ez volt az oka. – Valahogy úgy. A végén már fájt a bőre a dörzsöléstől és a forró víztől. pedig tudta. ez ismét bebizonyosodott. ami fontos. Idáig soha nem zavarta a húga őszintesége. amely ráspriccelt. hányadán áll vele. A látomásaim mindig szörnyen zavarosak. amely az életére tört. mit szól a férfi az információhoz. egy méternél nem ment messzebb tőle. Különben is mit számít. – Ezért voltál olyan elviselhetetlen időnként. mikor es-zébe jutott. Taylor mindig is szókimondó volt. Kaitleen e nélkül is pontosan tudta. mire kíváncsi a testvére. hogy halálra rémíti. hogy úgy éreztem. Egy halvány gondolat fogalmazódott meg benne. pedig sokat töprengtem rajta. hogy alkoholista vagyok. – Csak mások erőszakos halálát látom – felelte Kaitleen. – Ez azért nem ugyanaz. – Azt hitted. mint a kefekötő. Taylor nagyon jól ismerte. mikor meggyilkolták. – Igen. azt mondta. hogy ez nem üres fenyegetés. Az emlékek megfakultak az évek alatt. hogy veszélyben van. . Nála már csak Konstantin volt rosszabb hangulatban. mit gondol vagy érez a húga. Vele ellentétben. mi történik velem. gyors pillantást vetett Konstantinra. mert a testvére megfenyegette. Jó ideje rájöttem már. – Talán… – A lány képtelen volt folytatni. Hiábavaló lett volna. Ami azt illeti. és ettől cseppet sem érezte magát jobban. Később pedig olyan elszántan próbáltam megszabadulni ettől a rémálomtól. egy óriási madárról beszéltem. semmi madárszerű nem volt benne. és szép lassan elmúlik magától is? Kaitleen halványan elmosolyodott a testvére kérdése hallatán. ahogy az a hatalmas alak Christopher élettelen teste fölé tornyosul. – Jó ideje? – hördült fel Taylor. Csak azért hagyta abba a mosakodást. Azóta még komolyabban vette a feladatát. Mindig tudta az ember. Miután magamhoz tértem a roham után. a testvére hajlamos volt kerekperec kimondani a véleményét. és nem értettem. Hisztérikusan felnevetett. de már képtelen volt abbahagyni. hogy mit gondol az angyal? – Igen. hogy lássa. saját kezűleg rángatja ki a zuhany alól. – Figyelte. Christopherrel épp azért indultunk el otthonról akkor este. amiért egyáltalán esély nyílt a támadásra. soha nem fog sikerülni. soha nem fogja elfelejteni. de sehogy sem jutott az eszébe. Láttam a szüleink halálát és a bátyánkét is. – Ami azt illeti. valami. inkább csak egy benyomás. Nem… Nem is gondolat. Biztos volt benne. sem a zavarát. Minél erősebb az ital. Kaitleen elpirult. hogyan tehetném meg. meg sem próbálta elrejteni sem a dühét. – Nem tudtam. Megosztani valakivel a titkot. – Nem tudtam megfejteni. ha elmondom. – Te jó ég! Mégis mióta gyötörnek ezek a rémképek? – Gyermekkoromtól. mint sápad el a húga. Vajon mit akart ez jelenteni? – Nem tudom – rántotta meg a vállát Kaitleen. a helyzetet pedig csak rontotta.mert úgy érezte. kevésbé lesz valóságos. mi is az pontosan. – Ezért viselkedtél hát olyan érthetetlenül – állapította meg a lány. azután a képek összekeverednek a valósággal. de tudta. Gyakran gondolt rá. nem jött le róla a férfi vére. Valami volt ott. Kihúzta magát. mikor Adam megmentette az életét. ami idáig csak az övé volt. amire emlékeznie kellett volna. hogy az alkohol meggátolja a rohamokat. és ezért ittál. Csak az óriási szárnyakra emlékszem. ha nem megy ki. – Elmondhattad volna – biggyesztette le száját a lány. hogy a húga még mindig válaszra vár.

Nemcsak ezt. – A kemény válasz hallatán Taylor elsápadt. Ugyanakkor értelmet nyert korábbi zavaros beszélgetésük is. hogy egy furcsa. hogy „paranormál-is lény”? Úgy hitte – ahogy Magnus korábban mondta –. mikor oly könnyen ítélkezett a sógora felett. mert nem ismert minden részletet. más dolgokat is. a változás csak később kezdődne el. de még időben meggondolta magát. ráadásul Adamnek igaza is volt. hogy Adam nem akarja ababát. szeretem a makacsságodat. de képtelen volt rájönni. Az angyal soha. szomorúság. Taylor hangja térítette magához. hisz ugyanazt tette. hogy a férjed egy vadállat – vágott vissza kicsit erélyesebben Kaitleen. Ki tudja. De volt. legfőképp harag. valamit figyelmen kívül hagyott. Kaitleen pedig már nyitotta a száját. hogy elhallgatta az információt. mert nem vette észre. bármennyire szeretnénk is. – Később már el tudtam kerülni az ilyen véletlen baleseteket. ahol csak úgy nyüz-sögnek az elképzelhetetlennél elképzelhetetlenebb lények. Egy-egy erősebb érzelem. pedig már idáig is sok fura. senkinek sincs joga bármilyen módon is bántani valaki mást. A dolgok percről-percre különösebbek lettek. El is szégyellte magát. A szeretteit óvta – őt. Egyedül az apám tudott volna segíteni. amikor csak úgy magától is megtörtént – mosolyodott el halványan Adam. Most sok mindent megértett. Megrémítette a tudat. Kaitleent legalább annyira. hogy ez mennyire nem okozott számára lelkiismereti válságot. Még mindig úgy gondolta. mielőtt még elgondolkodhatott volna azon. Adam megmentette az életét azáltal. szája széle remegett a vissza-fojtott feszültségtől. hogy valaki másét kioltotta. mit. Mindenesetre most már értette. egyetlen pillanatra sem vette le róla a szemét. amit korábban nem. megmagyarázhatatlan dolog történt körülötte. futó mosolyt küldött a mellette ülő férfi felé. mikor az angyal megjelent a házába. hanem Konstantin félmondata is szöget ütött a fejébe. Ez csak a másik kettőre tartozott. – Eleinte olyan lenne. – Ahogy te is. Védelmezett egy titkot. – Ez volt a fejlődési rendellenesség. Neki pedig nem volt joga pálcát törni Adam fölött. Nem úgy nézett ki. – Nem árulhattam el senkinek sem. Minden olyan szürreális volt. nála jóval rendellenesebb lények nyüzsögnek szerte a világban. és halvány. Fiatalabb éveimben bármi kiválthatta az átalakulást. Félelmet. nem lehet gyerekünk – sötétült el a férfi világosbarna szeme –. mint ahogy szeretett volna. mint egy átlagos gyerek. sem Adam nem látszott haragosnak. Azt hitte. amiről úgy gondolta. Még mindig az események hatása alatt állt.Tudta. nővérkém. miszerint az Incontaminatus paranormális lényekre vadászik. Megérezte. Most azonban látott rajta valamit. Nemcsak a sógorára és az angy-alokra gondolt. de ez ostobaság. párhuzamos világba került. eltér a normálistól. – Figyelmeztettem Taylort. Olyan érzése volt. mint aki valaha is megrémült volna. amiről beszéltél – nézett Kaitleen a húga szemébe –. és még mindig mindennél jobban viszolygott az erőszaktól. hogy nem minden fekete és fehér. Elmondhattad volna. mikor felnézve Konstantin borostyán tekintetét pillantotta meg. miért nem lepődött meg jobban Taylor és Adam. hogy egyedül kellett ezen keresztülmenned. Nem lepődött meg. Ugye megérted? Kaitleen felsóhajtott. hogyan kontrolláld? – szólt bele a beszélgetésbe hosszú idő óta először Konstantin. – Ez Adam titka – mondta csendesen Taylor. de úgy tűnt. de a mosolya egyáltalán nem volt örömteli. a kitudódása beláthatatlan következményekkel járna. hogy figyelik. hogy megvédje a húgát. Pedig figyelmeztető jel volt épp elég. mikor kamaszodik. . de sem Taylor. de már rájött. – Igen. amit ő. Vagy inkább idáig élt egy valóságtól elrugaszkodott helyen. – Milyen lenne pontosan a kicsi. milyen teremtmények veszik körül. mint Ademet – azzal. de ő elhagyott még egész kicsi koromban. milyen teremtményeket foglal magában az. mi oka lehet a férfi félelmének. még a legvadabb elképzelésit is felülmúlná a valóság. mikor megszületik? – kérdezt inkább. – Nem. Hogyan is ítélhette volna el a testvérét. veszélyes lett volna számára. öröm. és ez az oka. – Sajnálom. aki megtanította. – Volt melletted valaki. de ő olyan önfejű! – Ezért szeretsz – próbálta csillapítani a férje dühét a lány.

Már az autóban ültek – amit Magnus hagyott Taylor lakása előtt Konstantin utasítására –. olyan. – Világosan megmondtam. aki fiúgyermeket hozott a világra. de Kaitleen még mindig azért füstölgött magában. hátha magához térne. mit mondott még a húga. amiből minden második percben szembejön egy az utcán. – Neki lenne családja. Úgy tűnt. Viszont a makacsságával nem csak magának ártott. nem lenne semmi baj – válaszolta a férfi. Adam kétségbeesetten ült vissza mellé. Érezte. ez nagyon önző hozzáállás – sírta el magát Taylor. hanem a férjének és talán még a szíve alatt hordott magzatnak is.Magamról kellet gondoskodnom. pedig már épp meg akarta mondani. hogy a düh egyre forr benne. Taylor halála. mikor tizenkét éves voltam. Önmagát érezte felelősnek. de Kaitleen biztos volt benne. De nagyon is meg tudta érteni. hogy a testvére szeretne gyermeket. – Nem te kockáztatod az életemet. édes! Egyszerűen képtelen vagyok uralkodni magamon. hogy olyan nagy volt a fájdalma anyám halála miatt. hogy félsz. sem együttérzés. és az arcára határtalan elkeseredettség ült ki. – Ez akkor is őrültség – pattant fel Adam. hogy szerinte ez nem bátorság. milyen nehéz tizenévesen ilyen súlyt egyedül cipelni. Azóta egyedül vagyok. hogy nem hagyja hidegen a másik tragédiája. Ötven százalék esély van arra. én pedig minduntalan erre a szerencsétlenségre emlékeztettem. mire Taylor olyan ragyogó mosolyt villantott rá a könnyein keresztül. – A világrajövetelük semmiben sem különbözik egy átlagos szüléstől. Talán nekünk is lányunk lesz. aki egyedül marad ekkora teherrel. – Kié ez az autó? – simított végig a jellegtelen terepjáró fekete műszerfalán. De arra is emlékezett. – A lányok nem öröklik a gént. Itt lennék én. nem fogadhatom el. Megbízhatónak . – Ne haragudj. én teszem kockára. úgyhogy igyekezett elterelni a figyelmét Taylor problémájáról. és a szeme sárga lánggal égett. – Ki nevelt fel? – kérdezte Konstantin. hogy támogassam. – Ugye nem csak arról van szó. hogy ne húzódjon közelebb Konstantinhoz. a te gyereked is ugyanolyan magányos lehet. ahogy letörölte az apró gyémántcseppeket a lány arcáról. Soha nem tervezett előrébb a következő napnál. A kocsi teljesen hétköznapi volt. pláne nem az ő életvitelével. mielőtt máris eltemettek. a húgát alaposan meg kellene rázni. Ez nem olyan rossz. Sem megrendülés. Mindenkinél jobban megértette. ezért eszébe sem jutott ilyesmin gondolkodni. hanem meggondolatlanság. Ezt megbocsájthatatlannak tartotta. – Az apám nővére vett magához. hogy az apám elbujdokolt bánatában a születésem után. A nagyanyám és az anyám is. a könnyek látványa megszelídítette a férjében lakozó vadállatot. hogy bajod eshet. Feldúltságát jól mutatta. amit Taylor csinál. mint amilyen te voltál? – Ha csak erről lenne szó. másfelé irányította az érdeklődését. és arra is magamtól kellett rájönnöm. Erről a lehetőségről ne feledkezzetek el. A családunkban minden nő meghalt. Tisztességtelennek tartotta. hogy ujjai hegyén máris előtörtek a karmok. és mindenre megtanítsam. – A feleséged roppant bátor nő – szólalt meg Konstantin. hogy minden jól vég-ződik. miként tudom a másságomat kezelni. hogy az ő életben maradásának feltétele. ha arra gondolok. nem lenne egyedül. Kaitleen alig tudta megállni. – Tudod. mert komolyan úgy hitte. Kaitleen szíve sajgott az egykori gyerekért. hogy Kaitleennek a szava is elakadt. A hangjából semmiféle érzelem nem hallatszott. ám mivel a sajátjain sem akart most gondolkozni. de ő meghalt. De bármennyire is szeretném ezt a babát. de olajzöld színével és kényelmes üléseivel azonnal megnyerte a lány szívét. hogy anya legyen. hibáztatni sem tudom azért. még a saját húga részéről is. És bár nem tudom elfogadni. nem vagyok hajlandó kockáztatni az életedet. amely ezért felelős – szólt közbe gyorsan Taylor. Az ujjai ismét a régiek voltak. Nem vágyott még arra. és nem vagyok egészen őrült.

lehetővé teszi. Akkor ő nem is mehet emberek közé. – Az enyém – hangzott az egyszerű válasz egy gyors oldalpillantás után. ajánlott konvencionálisabb módszert választani. hogy tovább kérdezősködjön. magaddal teleportálni. Milyen szörnyű lehet a világtól elzárkózottan élni – jegyezte meg Kaitleen. Konstantin nem is fog válaszolni. Mindent odaadott. de arra nem gondolt. hogy kedvetek szerint tudjátok megjeleníteni vagy eltüntetni a szárnyaitokat. de erre nem mindig van idő. – Ne gondold. hogy elfogadta ezt a kapcsolatot. De hamar túljutott a csalódottságán. – Akkor ezért ilyen jellegtelen a kocsi? Garantáltan nem tűnik fel senkinek sem.és prak-tikusnak tűnt. Felcsigázta a kíváncsiságát a helyváltoztatásnak ez a számára elképzelhetetlen módja. – Nagyon untat a fecsegésem? – kérdezte Kaitleen félreértve a férfi hallgatását. – Általában igyekszem megbizonyosodni róla. és mindenképp kockázatos dolog. mint repülni. – Képes vagyok a testemet apró alkotóelemeire bontani és egy másik helyen ismét összeállítani egy egésszé. – Nem. hogy Zina szárnyai láthatóak. . nagyon élvezte. hogy beszélgethet vele. amit Roman hajlandó adni neki. talán Romant is pont az egyedüllét indíttatta egy ilyen viszonyra. Már csak azért is biztos volt benne. – Szegény. mert Romannek fogalma sincs arról. és egészen más dolog jutott eszébe. – Ha a lebukás veszélye nélkül akarok közlekedni. hogy akár a hétköznapi emberek között is elvegyülhessetek. – Hú! Ez nagyon jól hangzik. – Nem igazán. és fogadok. ha mutatkozna. hogy senki sem lát. – Részben igen. A válasz roppant szűkszavú volt. épp úgy. vagy épp ő válaszolt arra. – Elég feltűnő használni őket – vonta meg a vállát Konstantin. hogy ebből előbb vagy utóbb tragédia lesz. de végül győzött a kíváncsisága. Nem nézte ugyan jó szemmel. mi ő. – Jól gondolom. De az ízlésemnek is ez felel meg leginkább. ahogy azt egy autótól elvárhatta. Gyönyörű. Sőt. cserébe viszont nem kért semmit. amiért beéri azzal. ugye? – Nem. – Mikor Konstantin bólintott. – Most. – Velem is meg tudnád azt tenni. amiről beszélsz? Úgy értem. Sajnálta az angyallányt. Az elmúlt években annyiszor figyelte. – Hisz’ vannak szárnyaid. – Nem – válaszolta Konstantin gyorsan. mielőtt materializálódok. – Kár – csüggedt el a lány. ha a semmiből hirtelen egy férfi terem előttük. amit Cameron említett. sokkal diszkrétebb. amiért lealacsonyította a szerelmét. hogy a lány elhallgasson. – Az jutott eszembe. – Gondolom az. Az emberek nem értenék meg. hogy az angyal tapasztalatból beszél. Arra képtelen lennék. Most viszont Kaitleen kérdéseket tett fel neki. és Konstantin tudta. hogy ott van mellette. mit érez iránta Zina valójában. Neki korábban eszébe sem jutott. és a nyersessége néhány percre elvette a lány kedvét attól. hogy mondod. Kaitleen kuncogott Konstantin savanyú arckifejezése láttán. Vajon miért figyelt fel rá? – Miért van szükséged autóra? – kérdezte gyorsan. ha egyáltalán ez a helyes szó rá. hogy úrrá legy-en a zavarán. még azt sem árulhatta el. folytatta. Konstantin csodálkozó pillantást vetett rá. majd azonnal el is pirult. és már azt hitte. és szánta Zinát. Veszélyes lenne számára. mikor Roman ugyanezt csinálta. Néhány pillanat erejéig nem érkezett felelet. én is ugyancsak meglepődtem. de végül mégiscsak megszólalt. amit a sebességváltón pihentetett. Biztos volt benne. Az emberek hajlamosak hisztériás rohamot kapni. hogy esetleg a magány az oka. azáltal. hogy Cameron autója nem nyerte el a tetszésed? – nevetett halkan Kaitleen. ahogy a gondolat megfogalmazódott benne. Kaitleen tekintete a férfi jobb kezére tévedt. – És mi az a „teleportálós izé”. közben pedig egyetlen szót sem válthattak. hogy Roman kihasználja a lány rajongását. – Miből gondolod? Nem akarta. hogy Zinát sajnálja. hosszú ujjai vannak – állapította meg.

– Mi Zina erénye? – A szelídség. A társaim és én egy szervezet tagjai vagyunk. – És ismét megtenném. aki ölni kényszerülne. ha nem történne meg. hogy átérezzem. ha arra van szükség.amire Konstantin kíváncsi volt. – Igen. mint ti. hogy megváljunk tőle. Elmondani. Vágyat. szép és kedves lány egy fékezhetetlen ribanccá változna. és bár még mindig félt attól. mert ott olyan dolgokat is meg kell tennünk. Ez az erény hátránnyá válik. hogy vagyunk egy páran. – Úgy hittem. …És sok mindent érez őiránta is. – Értem. De ez nem másítja meg a tényt. Kaitleen szemében nem volt ítélkezés. folytasd csak! – zökkentette ki a gondolataiból Kaitleen. türelem. A szó keményen csattant a várakozásteljes csendben. – Muszáj volt – bólintott végül határozottan. – Ezt meg hogy érted? . hogy nem vagy képes szeretni? – Azt. mértékletesség és más. mennyire nehéz lehet Zinának. – Valahogy úgy. A lány nem viszolygott tőle. az együttérzésé pedig empátiával viseltetni mások nyomorúsága iránt. – Igazad van. amire nem tud. Konstantin elmosolyodott Kaitleen frappáns megfogalmazása hallatán. Szánalmasnak hangzott és véglegesnek. Konstantin nem hitt a fülének. vagy nem akar válaszolni. hogy borzalmas ürességet hagy maga után. Konstantin fellélegzett. Minden őrangyal egy-egy erényt hordoz. mielőtt arra kényszerülünk. vagy épp őt bántanák. hogy fogjam be a szám. Ez nem Zinának való élet. És te milyen erényt veszítettél el? – A szeretetet. csupa jó tulajdonság. amit mondtál. mert óriási hátrányt jelentene ellenfeleinkkel szemben. – Konstantin nézte. Néhány másodpercig egymásba fonódott a tekintetük. ha szükség lenne rá. és így tovább. Tehát ez a törékeny. amely az erény birtokában lehetetlen lenne. amit tett. Hűséget és lojalitást a bajtársai iránt. Mindössze elgondolkodtatott. még úgy is. – Erről szó sincs. ha valami veszélyes dologban vesznek részt. – Ez azt jelenti. – Miért? – Mint említettem. helyette Kaitleen szólalt meg: – Tulajdonképpen irigyellek. Talán azt is belátja majd. sok egyéb dolgot érez. – Ez nem valami jó ötlet. amely segíti őt a feladata végrehajtásában. – Azért mert túl veszélyes? – Részben azért. Konstantin magyarázkodni akart. mire gondol Kaitleen. Áldozattal is jár. amikor a Légió tagjai leszünk. aminek a neve Légió. Ide tartozni azonban nem csak annyit jelent. de nem csak erről van szó. – Pontosan. De végül nem mondott semmit. – Például ölnötök is kell? – Konstantin élesen szívta be a levegőt a kérdés hallatán. mi mások vagyunk. hallgatásod burkolt célzás arra. hogy bár képtelen a szeretetre. – Öltél értem? Mikor megtámadtak akkor este? Csak lassan fogta fel. mikor a bátyja volt a célpont. azért nagyon élvezte az új helyzetet. Az veszteség elkerülhetetlen. ahogy Kaitleen szeme elkerekedik. Egy pillanatig már azt hitte. Most például Valentinért aggódott. törődést. A remény angyala ezek után képtelen hinni az eljövendő jóban. – Miféle erényekről van szó? – Mint az alázat. A mi világunkban a magány természetes. bölcsesség. hogy a lány olyat fog kérdezni. a lány rájött. csak hála és megértés. akik törődünk vele. ez tényleg nagyon rossz ötlet. sőt még aggodalmat is. Nektek feladatotok van. többiek? Akkor szabadon járhatna az emberek között. mit tett a bátyjával. – Ő nem lehetne olyan. Legtöbbünknek évszázadokig a része egy-egy ezek közül. féltést. – Ne haragudj. ezért még soha nem jutott eszembe. hogy kedvünk szerint tudjuk megjeleníteni a szárnyunkat vagy eltüntetni. hogy akkor sem volt más választása. Elfogadta.

– A lakásomba. majd mintha hirtelen eszébe jutott volna valami. és azon kezdett töprengeni. mint most is. hisz előre tudta a kérdésére a választ. nem akart tovább beszélgetni. A lány az ablak felé fordult. valódi örömmel mosolyogna. Szép szája kedves mosolyra húzódott. A lány arrafelé fordult. hogy nem érzel szeretetet senki iránt.– A szeretet sebezhetővé és elkeseredetté tesz. erről az oldalról nem láthatta a sebhelyet. Íme. ő pedig a férjem. hogy ritkán van része a látványban. A lány ugyancsak sajnálta. amint megpillantotta. Nem örült neki. akinek az őrangyala voltál. sőt még a húgán is. teljesen összezavarodott. Kaitleen meglepetten tapasztalta. egy újabb nő. aki isteníti ezt a férfit – gondolta cseppet sem meglepetten Kaitleen. mikor már a nappaliban ácsorogtak. ez utóbbit Kaitleen sehogy sem tudta megmagyarázni. ha igazából. a lány pedig csak még tovább fokozta a hatást. Milyen érzés volt. Konstantin nőkre gyakorolt hatása pedig egyszerűen lehengerlő volt. amit a másik mondott neki. milyen lenne. Vonásai harmonikusak. Naomi! – zökkentette ki a lányt a gondolataiból Konstantin hangja. Nem az a válasz volt. Bájos arca azonnal felderült Konstantin láttán. ahogy kezdte felfogni a lány szavainak értelmét. de nem tudtam megakadályozni. hogy a férfi arcát tanulmányozza. Most pedig azt várom. a bátyám. ha tudnád. – Mond. mikor végül mégis meghalt? – Szörnyű – nyögte Konstantin. mint mikor az angyalra nézett. férfira rá sem nézett. borostyánszemét keretező szempillái hosszúak és sűrűek. hisz már elmondtad egyszer. – Hová viszel egyébként? – törte meg végül mégis a csöndet. Tizenötödik fejezet Az ajtót szőkehajú. akit szerettem. mit tennél. a másik lány pedig gondolkodás nélkül elfogadta. – Mindenki meghalt. – Szia. Jelenleg az az egyetlen biztonságos hely a számodra – felelte az angyal. pedig Taylor a férjén kívül. a találkozás miatti öröm jeleit keresi rajta. – Konstantin! Xander egészen odalesz az örömtől. ha meglát – invitálta be őket a lány. Az arca derűs volt és meglepett. – És ő ki? A tekintete nyílt volt és kíváncsi. Kis híján felnevetett a helyzet képtelenségén. Kaitleen csak bólintott. Én pedig mindegyikük halálát előre láttam. amely a jobb arcfelén végighúzódott. Kaitleen egy pillanatra elszégyellte magát. Konstantinnak nagyon jól állt. Pillantása csak akkor tévedt Kaitleenre. amerre a másik mutatott. még hozzátette: – De előtte még beugrunk egy ismerősömhöz. mikor fogom meglátni a húgom halálát. nemcsak udvariasságból. Azon kapta magát. A szüleim. és hitetlenkedve bámulta a hátsó ajtón belépő férfit. Megakadályoztad annak a nőnek a halálát. hogy a keserűség így kitört belőle. erőteljesek. amiért addig olyan féltékenyen figyelte Konstantin minden reakcióját. Kaitleennek egy pillanatra még a lélegzete is elakadt a látványtól. . Konstantin senkit sem tud szeretni. Hidd el. egyszerűen tökéletes volt. hogy ez neki cseppet sem tetszik. Az ellentmondásos volt az első jelző. Alexander. Látta Zinán. aki kedves a szívednek hamarosan valami szörnyűség fog történni? Ne! Inkább ne is válaszolj. Konstantin balján állt. – Kaitleen Nightland – nyújtotta üdvözlésre a kezét. ő is szó nélkül tette. valódi áldás. amely eszébe jutott. ugyanolyan meleg. Talán csak Roman nem kedveli – emlékezett vissza a két angyal között feszülő ellentétre. zöldszemű lány nyitotta ki. Innen nézve. akinek a családja befogadott. amit a férfi várt. Most pedig ennek a szép. Viszont úgy tűnt. hogy valakivel. a lány. majd Kaitleen háta mögé bökött –. zöldszemű lánynak lett csupa mosoly az arca. érte mégis mindenki rajong. – Naomi Erichson – viszonozta a bemutatkozást. ha mosolygott. akárcsak a többiek. Talán nem is várt feleletet.

Taylor volt. – Olyan régóta vagy már az élete része. hogy még nagyobb hülyét csinálna magából. borostyánsárga szeme. mi hozott ide benneteket. – Ezzel mit akarsz mondani? – Kaitleen egyáltalán nem értette a megjegyzést. hogyan kérjen bocsánatot anélkül. Csodálkozva állapította meg. hogyan működik a világunk? – élcelődött Xander mindent tudó mosolyt villantva a barátjára. hogy már nem vagyok angyal. hogy lehet Naomi férje ember. természetellenes szépsége azonnal elárulta. nem mert ra-gaszkodni az örökbefogadóihoz. aki mindvégig fontos maradt számára. maga is meglepődve a váratlan gondolattól. A sok veszteség után már félt megszeretni bárkit is. – Az angyalok házasodhatnak is? – szaladt ki a kérdés a száján. – Már nem? – Konstantin még nem mesélte. így Naomi felé fordult. Konstantin pedig még mindig dühösen bámult maga elé. hogy bármit is mondjon. Kaitleen tőle már hiába várt volna magyarázatot. Milyen nevetséges az a feltételezés. Meg is bánta azonnal a tapintatlanságát. noha időközben . Raisa rajongása még mindig változatlan – mosolygott Naomi. akik a legfontosabbak voltak az életében. Sok idő kellett. mielőtt lakatott tehetett volna rá. gyönyörűséges kislánnyal. nincs szükségem még több megrázkódtatásra. de a nyomasztó hangulat hatására azonnal meg is gondolta magát. mikor nyilvánvalóan nem annak született. – Én azt hittem… – dadogta. megnéznéd Raisát? – szólt rá Naomi. nem sajátíthatja ki a testvérét. mikor Adam megjelent a színen. hogy a halhatatlan lények egy újabb képviselőjével találkozott. – A pontos megfogalmazás az. mint ahogy azt is ráér forszírozni. Szőke haja. mikor meglátta a vendégeket és pufók kezét Konstantin felé nyújtotta. Kaitleen majdnem elsüllyedt szégyenében. zavarodottnak tűnő férjére. – Úgy látom.– Csak Xander – húzta el a száját az újonnan érkező. – Gyűlölöm. – A tudásodra lenne szükségünk – vette át a szót Konstantin. Még mindig a férfit méregette. Úgy döntött. Szörnyű zavarát látva Xander végre megkönyörült rajta. aki le sem tagadhatta volna. de még csak a gondozókhoz sem. A lány nem azon lepődött meg. amit egy férfi oldalán vár rá. akkor üljünk le! Szeretném hallani. alig várja az alkalmat. amit udvariatlansága nyomán várt. karján egy kétéves forma. sem a mostohatestvéreihez. hogy azt hittem. – Tudod mit? Inkább nem akarom tudni. egészen belepirult. – Rendben. hogy minden titokba beavasson. Kaitleen sokára vette észre a felé nyújtott kezet. neki is joga van a boldogsághoz. – Xander nem angyal – válaszolta végül Konstantin. de Konstantin dühös pillantásától hátrahőkölt. ez megakadályozta abban. mint az őszámára. Ezért is viselkedett olyan kiállhatatlanul. Naomi gyöngyöző kacaja azonban nem az a reakció volt. szőkehajú. Ha nem tévedek. A lányka felkacagott. hogy számukra a szeretetre való képtelenség valami egészen mást jelent. mert ebben a pillanatban a lépcső alján megjelent Xander. de folytatni nem tudta. miközben a barátjához lépett és átvette a felé kapaszkodó kislányt. – Erre igazából én is kíváncsi lennék – morogta Kaitleen. de abban biztos volt. hogy Naomi a férjeként mutatta be. majd elveszíteni azokat az embereket. Az egyetlen ember. hogy a nő kimondottan rémültnek látszik. – Xander. ugyanakkor szemmel láthatóan meg is könnyebbült. Nem mozgott még otthonosan az angyalok világában. annál jobban meggyőződött a megfigyelés helytállóságáról. te vagy Kaitleen. miközben azon töprengett. hanem azon. hogy Konstantin nem képes szeretni – állapította meg. amit idáig hallottam. ha Alexandernek szólítanak. – Miről beszélt a férjed? – kérdezte. Kaitleen nézte a férfit. Naomi némileg döbbentnek tűnt. Kínosan feszengett. Még azt sem sikerült megemésztenem. hogy ő is angyal. milyen szeretni és szeretve lenni. Minél tovább szemlélte azonban a szokatlan párost. A férfi szó nélkül indult az emeletre vezető lépcső felé. erre inkább majd később kérdez rá. Tudta. hogy rájöjjön. Ezt továbbra is hitte.

. hogy számítson a sorsa. szinte szóról szóra ugyanazok a mítoszok alakultak ki. – Még. ezért mikor felnőttem. mióta Magnus először megmutatta neki. amit az elmúlt órákban Adamről megtudott. igyekeztem feltárni a mögöttük megbúvó összefüggéseket. az egyszer biztos.sajnos beigazolódott a félelme: Adam valóban nem a megfelelő férfi volt a húga számára. képzelődik. közben pedig tudtomon kívül közel kerültem az igazsághoz. Xander segített kitölteni a fekete foltokat. – Most már értem. Tayloron kívül senki nem érdekelte. – Ezt meg hogy érted? – Gyerekkoromtól kezdve vonzottak a paranormális lényekről szóló legendák. miután figyelmesen végighallgatta Kaitleen szavait. ugye? – hajolt Kaitleenhez Naomi. mintha a derengő világosság a bőre alól. de én már azelőtt is sokat tudtam a természetfelettiről. – Jó trükk. hogy mi ketten megismerkedtünk. hogy a világ egymástól teljesen elszi-getelt pontjain. A kislány Konstantin sebhelyes arcára fektette apró kezét. nem tudott úgy a szívébe férkőzni. hogy nem a szeme káprázik. részletesen elmondta azt. mert ő egy szeráf. – Látnád csak Clarát… Hú. Ő még mindig Raisával játszott. – Igazad van – nevetett Naomi –. még! – követelte kacagva a kislány. de lenyűgöző. kutattam. De ahogy a férfi megérezte Kaitleen pillantását. ahogy Konstantin viszonyult a körülötte lévőkhöz. miért hozott ide Konstantin – gyúlt hirtelen világosság Kaitleen fejében. Lenyűgözött. Azután be-szélni kezdett. még pislogott is egyet-kettőt. – Ahogy Konstantin sem – szúrta közbe Kaitleen. épp ez volt az oka. Egyetlen pillanat erejéig megfordult a fejében a kérdés. Mindenesetre Kaitleen nagyon jól tudta. De Clara még nála is különlegesebb. hogy megakadályozza. ő pedig nem tud neki nemet mondani. – Még emlékszem. hogy a birtokomban lévő tudásért bántsanak. vajon mi motiválta Konstantint. de utána rájött. – Konstantin csillog! – mondta. lénye alkotóelemei a tűz és a fény. A lány először azt hitte. – De hogyan csinálja? – hüledezett a lány. Megszállottan tanulmányoztam a történeteket. – Elmondod nekem is? – vonta ismét magára a figyelmét Naomi. Óriási mennyiségű információt sikerült összegyűjtenem. – Tehát a testvéred férje egy alakváltó – állapította meg Naomi. – Igen. egyenesen a mosolygós fűzöld szemekbe. A kislány boldogan nevetve kért újabb és újabb ráadást a különleges mutatványból. mikor Xander először csinálta. ránézett. Úgy tűnt. a frászt hozta rám. még csak véletlenül sem hasonlított ahhoz. vele kapcsolatban a hétköznapi jelző egyáltalán nem kerülhet szóba. Konstantin valóban fénylett. hogy ismét a férfi felé forduljon. ha képtelen megszeretni bárkit is. persze már nem képes rá. – Mint velük kapcsolatban minden – motyogta Kaitleen. nem volt kíváncsi a szomszédaira – még csak nem is ismerte őket –. ahogy ő érzett embertársai iránt. pedig Raisa azóta imádja ezt az aprócska mutatványt. hogy a vállára vegye a húga problémáját. Igazság szerint. Nem voltak barátai. sok mindent megtudtál erről a világról a férjed révén. mire a férfiból áradó fény sokkal ragyogóbb lett. mikor a férfi halványan elmosolyodott és valami egészen váratlan dolgot művelt: fényleni kezdett. valahonnan a lénye legbelsejéből sugárzana. Folyton ezt követeli Konstantintól is. ezzel kezdtem foglalkozni. milyen. Egyfajta felettes a fiúk számára. ami rossz kezekben valódi hatalmat jelenthetett volna. Mióta ember. hogy kitisztítsa a látását. ő aztán tényleg lélegzetelállító. – Fogalmam sincs. De nem hétköznapi őrangyal. A felismerés arra késztette. – Gondolom. Ezért küldték hozzám Xandert. Az. Kaitleen pedig nem hitt a szemének. Kaitleen ránézett. – Clara? – Ő is angyal. hogy vele találkoztam volna. A lánynak egy pillanatra elállt a lélegzete a rászegeződő borostyánsárga szempártól. a munkatársait meg egyenesen gyűlölte.

Látszott. Naominak ugyancsak komoly erőfeszítésébe kerül-ne. – Ez az. tőle kapják hatalmukat és erejüket. akiket lenyűgözött a falkában vadászó farkasok hatékonysága. A legismertebb alakváltó-mítosz a farkasembereké. amit egy gom-bafajtából nyertek. A harmadik magyarázat szerint. vagy születésüktől fogva birtokolt adottság révén. Velük kapcsolatban is rengeteg történet kapott szárnyra. – Inkább azt mondd el. vagy varázslat. de nevezték őket farkasbőrösöknek is. szót sem érdemes vesztegetni rá – legyintett könnyedén. és dühöngő állat módjára támadtak ellenfeleikre. Elképzelhető. – És azt mondod. de született már történet arról is. egyes törzsfőnökök valóságos kis magánhadsereget tartottak fenn belőlük. amivel egyenesen halálra rémítették a szerencsétleneket. vagyis a medveharcosok vagy medve-ruhások. de rajtuk kívül rengeteg olyan lény létezik. A berserkerek. hogy készakarva halálra rémítsen. Magnus valóságos sportot űz belőle. – Ezek a jegyzeteim. Állítólag. ezért harc közben rájuk próbáltak hasonlítani. majd rábökött az egyikre. Egyetlen mozdulattal sodorta félre a lábuk előtt álló. Kaitleen csodálkozva fordult meg. Folyton-folyvást halálra rémítetek. Mindketten összerezzentek váratlan hangjától. – Igen. fiúk. Neheztelése pillanatok alatt vált semmissé. egy speciális csoportot alkotnak. mikor ezt teszitek. hogy bárkire is megharagudjon. és Adam azt mondta. Igaz ez? – Mindjárt jövök. Inkább úgy hitték. Miért kell így az ember háta mögé settenkedni? Konstantin bűntudatos mosollyal hajtott fejet bocsánatkérésként. hogy Kaitleen sógora nem egyszerű alakváltó – tért vissza a nő az eredeti témára. sőt. hogy a húgod gyermeket vár? – kérdezte Naomi felelt helyett. akiket természetesen az akkori viszonyok között egyáltalán nem tekintettek sérültnek vagy fogyatékosnak. mint a másik. hogy a másik angyalra sem haragszik igazán. – Itt is van – tért vissza Naomi. kihasználva ezeknek a szegény ördögöknek a betegségét. egyik fantasztikusabb. alacsony asztalon lévő dolgokat. Néhány iszonyatosan hosszúnak tűnő percig némán lapozgatta a sűrűn teleírt oldalakat. A skandináv mitológia szerint ők Odin harcosai. azt a képességet. hogy utálom. hogy őrjöngő fenevaddá váljanak. ahogy a nő eltűnik egy ajtó mögött. – Áh. diadalmasan lobogtatva egy köteg papírt a kezében. ahogy Konstantin bejelentését követően Naomi elkomorult. Minden nép legendáiban szerepelnek olyan személyek. Taylor belehalhat a szülésbe. – Az valami rossz dolog? – kérdezte. Állatbőröket öltöttek magukra. akik képesek felvenni valamilyen állat alakját. hogy időről-időre meghatározott állattá váljon. hogy értetted. hogy valamilyen átok kényszerít valakit arra.– Nem egyszerű alakváltó – szólalt meg hirtelen mellettük Konstantin. nem is hallotta a férfit közeledni. akiknek féktelen tombolása ugyancsak elborzasztó látványt nyújtott egy-egy csata során az ellenfél katonái számára. Kaitleen úgy hitte. és terítette szét a papírlapokat. hogy a gyomra ökölnyire szorul össze az idegességtől. megtaláltam. mire Naomi vidáman legyintett. minden igyekezetével próbált úrrá lenni aggodalmán és türelmetlenségén. Naomi viszont nem titkolt rosszallással pördült felé. hogy ezek a harcosok készakarva idéztek elő maguknál olyan rohamot. amelyet úgy is neveznek: a berserker őrjöngése. Segítenek felidézni az ismereteimet. szerencsétlen őrültek voltak. és érzete. Kaitleennek egyáltalán nem tetszett. – Tudjátok. szakál-lukat. – Szerintem Adam egy berserker. amely emberi és állati alakot egyaránt képes felvenni. egyfajta szent . hosszúra növesztették a hajukat. Neves kutatók szerint tudatmódosító szereket használtak ebből a célból. Kaitleen nézte. Más elgondolás szerint a berserkerek olyan emberek. – Te legalább nem direkt csinálod.

csak egy kis időt adjatok! Kaitleen képtelen volt válaszolni. egyszerűen nem volt hajlandó foglalkozni velük. ami nem volt meglepő azok után. csak bólintott. Ugyanis az egyik törzs vezetője fantáziát látott a dologban. Kaitleen még csak a lehetőségét is el akarta kerülni annak. akkor elégették mindkét bőrt. barátságtalan és durva. Taylorral sok családnál megfordultak. képtelenség nem szeretni egy ilyen . Kaitleen eddig lenyűgözve hallgatta Naomi rögtönzött előadását. Naomi! – felelte helyette Konstantin. A hangjából kihallatszott. hogy még állatbőrre sem volt szükségük hozzá. hogy szóról-szóra igaz a leírás. a húgának és Adamnek maga a valóság. hogy ami abban a pillanatban számára csupán lélegzetelállító mese. hogy magukra öltsék az elvarázsolt bundát. Megegyeztünk. Kaitleen elmosolyodott. és szinte mindig voltak tőle kisebbek körülötte. akikhez kerültek . és megkérdezte: – Tudsz esetleg valamit arról. Raisa gurgulázó nevetése vonta el a figyelmüket a borús kilátásokról. Ez pedig örökletesnek bizonyult. és azok után. amíg meg nem érezte a nedvességet az ujjai hegyén. viszont elkésett. egyszer látnia kell az ő halálukat is. Azonnal vérszomjas állatokká váltak és rátámadtak a körülöttük lévőkre. mint ember harcost nyert. hogy úszhatná meg ezt az egészet Taylor? – roppant büszke volt magára. annál tovább tartott az őrjöngés és annál rettenetesebb volt. hogy sír. Ezzel rengeteg vérszomjas. Mert a feljegyzések szerint a varázslatnak volt egy mellékhatása. hogy őt Kaitleennel ellentétben nem ragadták magával annyira a hallottak. A harcosok asszonyai egymás után haltak bele a szülésbe. úgymond.tehetséget birtokolnak azzal. hogy medve vagy farkas módjára képesek harcolni. és elmosolyodott. Naomi bólintott. hogy mennyit kellett kisebbekre vigyáznia. sőt. Sajnálom. – Sajnos semmit – rázta meg a fejét Naomi. hogy megszeresse a többieket. Ez különösen igaz volt a gyerekekre. Csodálkozva dörzsölte tisztára a látását. úgy érezte. arra képtelen lett volna. hogy még több állatbőrt bűvöljön meg. Eddig egyáltalán nem volt oda a gyerekekért. akárcsak apáik. hogy a kicsik hozzá szóljanak. és ez okozza. hogy a harcosok elpusztították a bőröket. mikor fiút hoztak a világra. az öröme láttán. hogy a harcosok többé vissza sem változnak emberré. és ezek a fiúk kivétel nélkül mind átváltoztak. Soha nem bántotta őket. ahogy Adam Kaitleennek elmondta. de a sógorod által elmondottak egy kevésbé közis-mert variációt támasztanak alá. hogy bármi bajuk essen. Lehetetlenség volt nem jókedvre derülni. én azonban a kutatásaim során találtam egy feljegyzést. mely szerint a történtek koránt sem értek véget azzal. – Rendben. hogy egy varázsló megigézett két farkasbőrt. Ők képezték a berserker-legendák valódi alapját. is mind-mind magukban hordozták a képességet. Az elbeszélés ismert része itt véget ér. Most azonban. Minél többször használták a bőröket. – Kérlek. Szóval. Még azt is igyekezett elkerülni. végül már félővé vált. ha komisz volt velük. Az ő fiaik. amit két harcos véletlenül megtalált és felvett. mintha kezdte volna elveszíteni a türelmét. az unokáik és dédunokái. – Van egy norvég történet arról. mikor hirtelen eszébe jutott. hogy mostohatestvérük halálát követően el kellett hagyniuk az őket elsőként befogadókat. hogy nem csuklott el a hangja beszéd közben. ezért megállapodott a varázslóval. Tíz nap múlva változtak vissza emberi alakjukba. De nagyon szívesen utánanézek még egyszer. farkas. Viszont azután. de azon kívül. nagyon sok elképzelés született a belserkerekről. észre sem vette. vaddisznó és medve irhát egyaránt. de erőt vett magán. Kaitleen szemét egy pillanatra elhomályosították a könnyek. – Szóról-szóra úgy van leírva minden. Ekkor a törzsfő megtiltotta. – Mi lenne az? – kérdezte Konstantin. meg vagyok győződve róla. Leginkább úgy tudta megvalósítani tervét. amiket most hallottam. Attól rettegett. inkább állat. úgy. hogy nem hagyta. Bűntudat fogta el. ahogy Raisát figyelte. hogy a testüket megszállja az őket védelmező vadállat. miközben a kislányt nézte.

Persze. Ám valahogy úgy érezte. hogy a döntése az ő javát szolgálja. – Ne baszakodj velem. ez csak egy kis ízelítő Kaitleen haragjából. bármi legyen is a végeredmény. – Milyen udvariatlan vagyok. Nem. hogy látomás közeledik. eszem ágában sem volt elfogadni azt a pohár italt. Csak folytatta tovább a dühös tirádát. azt esze ágában sem volt elárulni. még meg sem kínáltalak titeket fris-sítővel. Van még egy harmadik lehetőség is: először dühös lesz. követi minden lépését. hogy a másik megtudja. soha többé. az utóbbi két órában hányszor hagyta el a száját ez a mondat. mikor érezte. hogy ő kerekperec megtiltotta Kaitleennek az alkoholfogy-asztást. mielőtt belefogott a gyónásba. – Ha tudni akarod. – Nem mondhatod meg nekem. – Igen. azután még azt is megszabod. Tizenhatodik fejezet Konstantin a kanapén ülő. egyébként es-zébe sem jutott. duzzogó lányra pillantott és alig tudta megállni. Mit kérsz. legalább századjára mondta ki a szavakat. hogy a húgomnak egy ilyen tündéri kislánya lesz. hogy mindenbe beleavatkozol? Feltűnsz a semmiből. Egy ideje már követtelek és ezt mindenki tudta a környezetemben. hogy mit tehetek és mit nem – dühöngött Kaitleen. nem volt időnként feszült. folytatta: –. Arra gondolni sem mert. hogy közbeavatkozzon. ha Kaitleen tőle tudja meg az igazat. Kaitleen meg sem hallja – vagy legalábbis nem akarja elfogadni. mind a türelmem elfogyott. hogy engem bíztak meg a védelmeddel. egyáltalán nem arról a martini-koktélról. legjobb tudása szerint végezte. miközben az egyre dühösebb lányt figyelte. és lényegesen jobb. Jó ideje nem aludtam. – A te érdekedben tettem – ismételte meg a férfi. Ha jól sejtem. hogy ő a felelős Christopher haláláért. Egyszer már Magnusnak is eljárt a szája. egyetlen harc előtt sem volt ilyen nyugtalan. miért érezte olyan fontosnak. hogy ideges. ezért tud az alkohol-problémájáról. Nem szerette az ízét. akár csak egyetlen kortyot is a szájába venni. Kaitleen? Xander isteni martini-koktélt tud keverni. ha szereted. ha minden részletről értesül. őszintén remélem. de úgy érezte. itt az ideje. De nem volt alkalma válaszolni. – Voltak jelei. majd hirtelen átváltott a figyelmes háziasszony szerepére. de úgy érezte.apróságot. nincs jogod döntést hozni helyettem. jobb minél hamarabb túlesni rajta. de olyan mértékű aggodalmat. a feladatait szenvtelenül. már számodra sem titok. Hazudott volna. mert maga is úgy hitte. mint ha mástól. hogy elutasítsa. Mély levegőt vett. Kaitleen már nyitotta a száját. – Tudod – fordult Naomihoz –. mikor itallal kínálták. a többit – azt. mint most. Úgy gondolta. hogy felsóhajtson. Már nem számolta. most pedig Xander kotyogta ki a dolgot. – Be kell vallanom valamit – kezdte és bosszúsan konstatálta. de ez akkor sem változtat a tényen. megváltoztatsz mindent. felforgatod az életem. A rossz hangulat oka állítólag az volt. Ráadásul. Hamarosan megbizonyos-odhatott igazáról. egyszer sem érzett. és csak utána érti meg tette mozgatórugóit. Vagy még dühösebb lesz vagy megérti. biztosan tudta. – Kaitleen nem ihat – jelentette ki Konstantin ellentmondást nem tűrően. és mind az erőm. Túl jól ismersz. Két lehetőség van. Már csak azért is. ennél lényegesen többről van szó. Pedig ez előbb vagy utóbb bekövetkezik. túl . mi lesz. Utolsó szavai nem voltak többek halk morgásnál. mielőtt más teszi meg. Kizárólag akkor ivott alkoholt. hosszabb ideje figyelte. hogy mit ihatok és mit nem? Konstantin újabb sóhajt fojtott vissza. – Nem véletlen. ha azt állítja. Soha. Konstantin. Hogy képzeled. gyanakszom egy ideje – sóhajtott fel Kaitleen. hogy évek óta szemmel tartja. mikor az Incontaminatus rád támadt. Naomi sugárzó mosollyal köszönte meg vallomását. vigyáz rá – el kell mondania. amiben hiszek. Úgy tűnt azonban. majd nem törődve Naomi zavart és Kaitleen döbbent pillantásával.

– Ismertem a bátyád. hogy a bátyám tudott-e a képességemről. – Mit akarsz ezzel mondani. Neki is volt valami különleges adottsága? Őt is az Incontaminatustól óvtad? Uramisten! Ők ölték meg. hogy Kaitleen haragudni fog a válasz hallatán. Legalább a töredékét megosztotta a lánnyal annak. Az egy dolog volt. hogy elhallgasson előle olyan dolgokat. fényes páncélzatú lovag. hogy végre túlesett rajta. – Azt hittem. Mikor Konstantin bólintott. arra azonban még nem állt készen. nem az a gáncs nélküli. Tehát igaz. ez lehetőséget ad arra. hogy őszinte lesz. hogy halandó szem számára láthatatlan maradjak. Ezt nem volt nehéz kikövetkeztetnie. a lehető legjobb döntés hozta. mint bárki más. Megkönnyebbült. és tudta. rendben vagy-e. mint megvesse. Nem akart gyűlöletet látni azokban a csillogó zafírszemekben. teljesen feleslegesen. . ugye? A férfi nem válaszolt. hogy korábban figyeltél. – Miért tetted? – szakította félbe a lány Konstantin gondolatait. akkor egy ideje már követtél. De minden viszolygása és ellenérzése dacára sem volt képes megvallani az igazságot. ami nyomasztotta. Undorodott magától. Kaitleen lélegzete elállt egy pillanatra. hogy a lány sorsával Tayloron kívül senki sem törődött. hogy másra terelje a szót. Tudta. nem hazudik tovább Kaitleennek. hogy helyes végeredményre jutott Christopher halálával kapcsolatban. Tudta. hogy elejét vegye a további kérdéseknek. egészen pontosan? – Azt – felelte Konstantin összeszorított fogain keresztül. – Hogy-hogy nem láttalak sosem? Hálás volt a kérdésért. látni akartam. talán nem árt tudnod. hogy mikor felfigyeltek rám. úgyhogy gyakran meglátogattalak a tudtod nélkül. Úgy gondoltam. arról nem mondtad meg az igazat. Márpedig nehezen cáfol-hatja meg hibás következtetéseit anélkül. És persze ott voltak Magnus és Xander egyébként érthetetlen félmondatai. hogy elmondja. Túlságosan tetszett neki. de amit mégis. ezért voltál a közelemben. hogy nem ábrándította ki Kaitleent. mióta. nem vallotta be. – Emlékszel. – Aggasztott. hogy nem hagyta magára. gyanakodott. Tehát. Figyelemmel kísértem a sorsodat. amit talán okosabb lenne titokban tartani. már hosszú ideje. Folytatta eszmefuttatását. hogy elárul valamit Kaitleen számára. maga. Persze. De az előbb azt mondtad. Ennek csak akkor láttam értelmét. pontosan mióta is vagyok az Incontaminatus halállistáján. amiért elfogadta Kaitleen háláját. hogy úgy érezte. amit a lány szemében látott: a köszönet és gyengédség keverékét. hogy egy ideig úgy is tudom tartani. abból minden szó igaz volt. úgy tűnt. óriási kockázatot vállal azzal. mi történik veled. mikor a közeledben voltam. amelyek ismeretében talán örökre meggyűlölné őt. hogy nem feltétlenül láthattál. megvetendőnek tartotta. miért voltál a nyomomban? Konstantin számított erre a kérdésre. mikor elhatározta. akinek a másik abban a szent pillanatban látja. de nem akart hazudni. – Nos. és ez jó érzés töltötte el. Nem mondott el mindent. már régebben a szemük elé kerültem. hogy ne tárja fel a teljes igazságot. mikor arról beszéltem. hogy eldöntötte. csak a jó ég tudja. Inkább ő tegye. de inkább nehezteljen rá. így nem lehetett miattuk. sikerült meglepni. folytatta: – De hogyan lehetséges ez? Talán őt is védelmezted? Ez az! Igaz? Ezért kérdezted. hogy mégis elmond Kaitleennek mindent. csak nem fedted fel magad. Épp elég álmatlan éjszakát okozott számára. de ezt a lehetőséget hamar elvetette. Szerencsére a lány alkalmat adott arra. Arra ott volt ő. szinte alig érthetően –. Egy pillanatra még az is megfordult a fejében. – Christophert? – kérdezte végül. – Ott voltál akkor? Láttad mi történt? Konstantin óvatosan bólintott. Utálta magát. Szerencsére a lány nem is igazán várt választ. A férfi úgy érezte.sokat tudsz rólam. elkönyvelte magában. amelyek ezáltal rögtön tartalmat nyertek. Csak egyetlen bátyja volt. és legalább annyit elmond. ha feltételeztem. hogy képes vagyok alkotóelemeire bontani a testem? – A lány tétován bólintott. pontosan mi történt a testvérével. lekötelezte azzal. majd gyorsan beszélni kezdett. ami elengedhetetlenül fontos. majd összevont szemöldöke láttán megmagyarázta a kérdést.

. ez nem azt jelenti. ami korábban még nem volt ott. de Kaitleen nem sokáig tombolt. vagy épp ellenkezőleg. Kaitleen közelében lenni szükséglet volt számára. ahol emlékeim szerint hagytam őket. szinte betegnek tűnt. nem csoda. ugye. miért éreztem olykor. Mikor nem találtam ott a tárgyakat. Nem tehetett semmit. a jólétéről gondoskodni. attól tartok. csókokkal rajzolja körbe az arcát. Nem lepődött meg. Minden órában. – Nem lestelek meg zuhanyzás vagy öltözés közben. már-már aggasztó volt. még inkább elsápadt. végigsimítsa a nyaka vonalát. Bele sem merek gondolni. hirtelen elsápadt. Mindig csak ő járt a fejében. hogyan hergeli fel magát a lány. Nem egy rablótámadás volt. Igaz. semmi ilyesmi nem történt. Érzelmek sora száguldott végig rajta. akivé érett. hogy enyhítsen a lelkiismeret-furdaláson. ha ilyen intim helyzetben látná őt. egyre inkább. amellyel a nyugalmát próbálta megőrizni. vágyott rá. és csodálkozva bámult fel a férfira. hogy becstelenségnek érezte. – Ez nem jelent problémát. látszólagos nyugalommal figyelte. Kaitleen folytatta: – Most már értem. most már mindent értek. ha jól értelmezem. hogy megérintse. És igen. hanem ha lehet. Az igazság az. hogy megmentse a fiúkat. amely módfelett kínos számomra – zökkentette ki gondolataiból Kaitleen megállapítása. mintha te is ott laknál. majd szótlanul figyelte Kaitleen arcát. ugye? Hogy nem jöttem rá hamarabb? Még láttalak is. éjjel és nappal is. tehát láthatatlan voltál. – Ők csak véletlen áldozatok voltak. – A lányon tökéletesen látszott az erőfeszítés. Először csak védelmezni akarta. hogy képtelen lenne távol maradni tőle. Innen tudtad. mikor Naomi alkohollal kínált – suttogta alig hallhatóan. amit gondolom. Mi történt valójában? Csak nem te…Nem fejezte be a mondatot. még így is számtalan olyan helyzetben láthattál. így hívják? Micsoda megkönnyebbülés. hogy akaratlanul ugyan. mikor rájött.Kaitleen szeme fenyegetően megvillant. a derekáig. hisz’ olyan otthonosan mozogtál nálam. Két dolog miatt nem tette meg. mint a levegővétel minden hús-vér élőlény számára. ujjbeggyel kövesse a gerincét le. valami olyasmi találtam. ha a közelében volt. Pedig nagy volt a kísértés. Ráadásul azzal. mi történt akkor. a másik pedig a meggyőződés. – Ugye. – Rosszkor. előre látta az újabb dühkitörést. amiről korábban beszélgettek. Mintha egy másik életben lett volna. mit akar mondani a lány. mikor másnap Cameronnal beszéltem. Annyira a feje tetejére állt minden. Ez a magyarázat azokra az érthetetlen dolgokra. – Szent ég. a válla ívét. miközben teljes valójában felfogta az el-hangzottakat. Néha már-már úgy hittem. hogy időnként komoly küzdelmet kellett vívnia magával. egyszerűen képtelen volt távol maradni. ami szemmel láthatóan gyötörte. hacsak nem… Nem fejezte be a mondatot. mikor távol kellett lennie tőle. hogy nem vagyok teljesen zakkant. később azonban már kívánta is a nőt. Miket gondolhatsz rólam azok után. a karját. Nem volt igazságos. Szörnyen érezhette magát. hogy önmagát hibáztassa. az ajkát. hányszor csináltam hülyét magamból. hogy annyira tiltakoztál. – Ezt örömmel hallom. sajnos pontosan azt. amit még fel sem tett. komoly baj van velem. Konstantin keze ökölbe szorult. de ez aligha a lány hibája. hogy jelent? – De. – Ott voltál a klubnál akkor éjjel. hogy ne kövesse a lányt a fürdőszobába. majd félrehajtotta a fejét. de. ahogy kinézett – rémültnek. Nem is kellett volna meghalniuk – értette meg a lány. – Értem. hogy ezt hangosan kimondja. Üldözési mánia. amiket láttál. Zavartan rebbenő pillantása és vérvörös arca hamar visszaterelte Konstantin figyelmét arra. rossz helyen. Konstantin tenni akart érte valamit. A gyógyszerek… Konstantin szándékosan magára erőltetett. de akkor is. minden percben. azért haltak meg. de óvakodott attól. amik úgy bosszantottak. hogy észrevettelek. – Én voltam a célpont. olyan kényszer. – Nem én öltem meg a fiúkat – biztosította gyorsan. Az volt az első és egyetlen alkalom. minden számára lehetséges módon. mert szerencsétlenségükre épp Kaitleen mellett tartózkodtak a támadás idején. Az egyik. mert Konstantin bűntudatos arcáról leolvashatta a választ a kérdésre. mi hol található a lakásomban? Jó ég. – Soha nem éltem vissza a helyzettel – igyekezett megnyugtatni a férfi. miközben figyeltél. hogy valaki figyel. Nem állná meg. nem igaz? A férfi bólintott. hogy nem volt időm átgondolni. Egyik pillanatról a másikra hagyta abba. majd vissza.

de elvonták a gyilkos figyelmét. és te bementél velük a sikátorba. amint a leghalványabb jelét érzem. akármit. – Láttam a fiúk halálát. Nem mondta el. sokszor nem is igazán látom. túl későn érkeztem. mert piszok gyorsan jelentkeznek. De miért kérdezed? . Ezeket általában már nem szoktam megvárni. és nem akarok mentséget keresni. azután a látóterem beszűkül egyetlen pontra. Még csak fel sem ismertem az arcukat. – Valamit megfigyeltem – kezdett bele és őszintén remélte. Nem vagyok büszke magamra. hogy fényes nappal ittas vagyok –szólalt meg váratlanul Kaitleen. Konstantin nem javította ki. Nem hitte. vagy kivel aludtam. mert neki volt ideje. hogy ismerd az okaimat. hisz’ ha én nem vagyok. Végül pedig elveszítem az eszméletem. hogy a lány megjárja lelkiismerete poklát. ha rájönnek. Nem sokkal később hallottam. Ráadásul módomban állt figyel-meztetni őket a veszélyre. Kaitleen azonban szemmel láthatóan nem is várt semmi-féle feleletet. – Tehát nem éltem volna túl az estét. mondania kell valamit. akkor minél hamarabb túl legyek rajtuk. hogy miattam kerültek veszélybe. fények szikráznak. hová akad kilyukadni a férfi. mégis érezte. Mintha egy felgyorsított filmfelvételt néznék. csak villanások tűnnek fel a szemem előtt. De ezt természetesen nem mondhatta el. mert folytatta. majd legvégül meglátom a képeket. Az arcán látszott. hogy semmit sem figyeltem meg belőlük. mikor ott a klubban találkoztam velük. hogy valósággal halálra rémít az. mit válaszoljon. ha tudom. de nem mindig tudok időben alkoholhoz jutni. csak még tovább rontott volna a helyzeten. mert egyedül én vagyok a felelős mindenért. – Mikor az étteremben rosszul lettél. Nem mondhatod. egyetlen pillanatra sem hagytalak volna magadra. Mindig iszonyatosan megijedek. – Nem szabad magad hibáztatnod! – szólt közbe a férfi. hogy a szesz meg-gátolja őket. mindenképp tenni akarok ellene. minden rendben van-e velem – állapította meg a lány csendesen. hogy odaérjen és megmentse. hogy még jobban felzaklatná. egyelőre legalábbis. hogy egy újabb következik. Akkor jöttek ki a fiúk a klubból. mit csináltam. csak azt akarom. Hálás és megkönnyebbült voltam. a híradóban mutatott felvételek alapján jöttem rá az összefüggésre. ha megteszi. de annyira igyekeztem elnyomni a képeket. – Próbáltalak épségben hazajuttatni. már nem lehetett megmenteni őket. kivel voltam. vagy ha ez nem sikerül. hogy egyáltalán nem kötelességérzetből volt mellette. hogy mindenáron el akartam kerülni a látomást. hogy sikoltasz. Nem szeretem az alkoholt. Konstantin nem tiltakozhatott tovább Kaitleen szavai ellen anélkül. – Senki sem lehet nálam hibásabb – felelte keserűen Kaitleen. hogy időnként ellenőrizd. de a látomásokat sokkal jobban gyűlölöm. Ha nem akarom olyan kétségbeesetten elkerülni a látomást. megmentették Kaitleen életét. hogy egy-egy ilyen éjszaka után semmire sem emlékszem. Az első pohár ital után pedig már nincs megállás. és csak azon jár az eszem. de erre nem számítottam. de az a szemét taxisofőr otthagyott. amivel az emberek rám néznek. fogalma sem volt. mégsem csináltam semmit azon kívül. hogy veszélyben vagy. inkább témát váltott. hogy a szavak vigasztalják. és tehettem volna valamit. amivel a húgom pillant rám ilyenkor. – Nem csak. Pánikba esem. hogy megmentsem az életüket. – Próbáltál már nem küzdeni ellenük? – Nem. hanem mert képtelen távol maradni tőle akár egyetlen napra is – erről nem beszélhetett. csak a leghalványabb gyanú felmerül bennem. hanem arra is. hogy megakadályozzam őket. Nem tudtam. a homlokom majd szétreped tőle. nem érti. villódznak előttem. –– Pocsék érezni a megvetést. talán alaposabban megnézhettem volna a részleteket. Nem tudom. – Igen – bólintott a lány. akkor fokozatosan jelentkeztek a roham tünetei. mi történik. hogy nem fog mellé a felvetéssel. amik legtöbbször utólag nyernek értelmet. zúg a fülem. Ha. A férfit meglepte a váratlan őszinteség. Utána kezdődik a heves fejfájás. még akkor sem. Az én hibám volt. ha te nem érzed kötelességednek. soha nem találkoznak a gyilkosukkal. És itt most nem csak a fizikai rosszullétre gondolok. – Először csak a szemem kezd káprázni. mikor rájöttem. ami talán segíthet. hogy másnap nyomorultul fogom érezni magam. Másnap. képtelen volt tovább tehetetlenül nézni. – Vagy a szánalmat. hogy ne hibáztassam magam.

mint együtt élni ezzel a képességgel. tétován mondta. amitől a férfit jóleső melegség töltötte el. Egy pillanat erejéig azt hitte. hogy azért történt így. hogy Cameron életét végül sikerült megmentenem. de nem bánta. pedig megakadályozhattam volna. hogy nem volt időm ellenállni? Talán sokkal könnyebb lenn átvészelni. mert mikor annak a férfinak a halálát láttad. hogy menj a fenébe – felelte végül. – És végül nem ájultál el. aki a lakásodban rád támadt. Nem lesz könnyű. ha már úgy esett. Ez eddig nekem fel sem tűnt. ez is furcsa. amellyel megakadályozhatott bármilyen tragédiát. mint általában. Kaitleen arcán hála és megkönnyebbülés keveréke áradt szét. mint ahogy most elmondtad. És azt is. hogy azokat a borzalmakat lássam. sem fejfájásom. amiket a képességem előre jelez. – Természetesen segítek neked. . mert olyan gyorsan jött a roham. de cseppet sem volt elragadtatva az ötlettől. de felnőtt korában sem volt több eszköz a kezében. hogy kénytelen vagy elviselni. magára haragította a lányt. Konstantin pedig megértette. – Nagyon aranyos lányuk van – csacsogott tovább Kaitleen. hogy Kaitleen tovább folytassa azt. és mindent megadtam volna. Kaitleen lelkesedése szemmel látható volt. hogy őszintén megdöbbent a férfi szavai hallatán. El tudta képzelni. Talán most épp erre volt szüksége Kaitleennek – pedig minden porcikája berzenkedett ellene. hogy roham következne. kezdi felülírni a rettegést. – Igazad van. Olyan adottságod van. mintha misem történt volna. – Még két héttel ezelőtt is azt mondtam volna egy ilyen szónoklat hallatán. aminek segítségével te megteheted. – Nem tudhatjuk biztosan – próbálta lecsillapítani a férfi –. képes leszek másképp szemlélni a dolgokat. Talán hasznosíthatnád. mi is Kaitleen legfőbb problémája: a tehetetlenség. Gondolod. Látta rajta. egyáltalán. Konstantin természetesen jól tudta. de annyira fél a szörnyű képektől. mire gondol. hogy a fiúk meghaltak. az izmain. Csak megláttam a képeket és kész. még mindig iszonyatosan félek attól. amit látott. A melegség azonnal forróságba váltott át. ha legalább egyet meg tudok akadályozni közülük. Megpróbálta hát másképp láttatni a dolgokat. amit a látomások miatt éreztem. amit elkezdett. Korábbi fel-buzdulása egy csapásra odalett. de még csak megmagyarázni is. de az nem változtatna a lényegen – lombozódott le a lány hirtelen. de most már úgy hiszem. vagy éppen vadidegenek halálát úgy. de nem hiszem. Ne érts félre. még mielőtt Konstantin kitalálhatta volna a szándékát. akár a rendőrségnek. Egy valami képes megakadályozni. semmilyen jele annak. hogy további fájdalmat okozzon neki. Talán a segítségeddel tehetek valamit a szerencsétlenségek ellen. nem úgy játszódott le az egész. – Meg sem próbálok úgy tenni. A lány lábujjhegyre állt. de van benne ráció. Nem örült volna neki. ha megszabadulnék ezektől a tünetektől. egy gyorsvonat sebességével száguldott végig az erein. – Az elmúlt napok azonban gyökeresen megváltoztatták a véleményem. Nem hitt volna neki senki. hogy van más választásod. – Igen. Nem volt sem látásproblémám. hogy enyhíteni tudta valamelyest az őt kínzó feszültséget. egy puszit nyomott arca sebhelyes felére. nyilvánvalóan felvillanyozta a lehetőség. örült. min mész keresztül. Végig kellett néznie szerettei. – Jó lenne. hogy elvittél Naomihoz. de még az sem mindig biztos módszer. hogy kimondta a gondolatait. hogy ő sem szeretné. akár a közvetlen közelében lévőknek beszél a látomásokról. – Köszönöm. Izgatottan felállt a kanapéról és odasétált Konstantinhoz.– Azért. hogy képtelen volt meggátolni. Az utolsó mondatot félig kérdő hangsúllyal. Kaitleenen látszott. Egész más volt. mintha tudnám. hogy nem válogathat az eszközökben. valamint. túl messzire ment. mit fogok látni. minden testrészét áttüzesítve. hogy összezavarhatták és megrémíthették ezek a dolgok gyermekként. – A látomások akkor is folytatódnak. ha nem próbálnám olyan elszántan elkerülni. Az. de számtalan iszonyatos dolgot láttam már létezésem során.

mi lesz éjjel. az említett berendezés szinte kongott az ürességtől. Betolakodó volt a lány lakásában. Mert konkrét célja volt. miközben Jaeger szavait hallgatta. izgatottan buktak ki a száján. Számtalanszor nézte Kaitleent alvás közben. épp úgy. Akkor meglehetősen gorombán és gúnyosan dorongolta le a barátját. – Ráadásul rendőr – folytatta a lány. alig tudva uralkodni magán. és újra meg újra a fejében visszhangoztak. hogy a másik angyal azt jósolta. Ő nyomoz a gyilkosuk után. az erős akarat. vajon mit akarhatott Clara elérni azzal. azonban nem kis erőfeszítésébe került. De ami ennél is jobban bántotta az volt. – Képtelen vagyok szeretni. miképp töltse fel a hűtőszekrényt. ennek a törékeny nőnek mégis sikerült. ha már mindent kikövetkeztetett volna – morogta a férfi rosszkedvűen. tudnia kell az igazságot. ami görcsössé tette Kaitleen tartását. de nem sokáig gyönyörködhetett a látványban. fejét félrehajtotta. mikor a lány ott fog aludni a közvetlen közelében. zavarban van. ő az erény elvesztése óta képtelen szeretni. hogy ilyen összezártságban. mert a feszültség. beleszeret Kaitleenbe. és őrült féltékenység kínozta. Magnus szavai azonban mégis szíven ütötték.pedig a csók nyoma még mindig égette a férfi arcát. hogy rábízta Kaitleen védelmét. de akkor sem történt semmi különösebb kellemetlenség. ha valaki. Milyen jól szórakozna most Magnus – állapította meg magában egy keserű fintor kíséretében. Úgy tűnt. mondván. hogy Kaitleen sem volt közömbös Jaeger iránt. tetszett neki a lány. akinek nem lett volna szabad leskelődni utána. azt persze nem tudta megállapítani. még egy halvány mosolyt is Konstantinra villantott. Döbbenten vette tudomásul. hogy valami módon távol tartsa őket egymástól. ujjpercei elfehéredtek az asztal szélét markolva. hogy mi történt pontosan a sikátorban? – Nem. Elveszítette a képességet a szeretetre. miközben hallgatta. – Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Most azonnal beszélek Cameronnal. közben próbálta visszanyerni önuralmát. De csak egy pillanatra. hanem olyan gyilkos dühvel töltötte el. Tartozom neki egy magyarázattal a fiúk ügyében. mert Kaitleen ellépett tőle. Neki már ettől az apró gesztustól is kihagyott egy pillanatra a lélegzete. Kívánta a lányt. Testének szüksége volt ugyan a tápanyagra. Válla elernyedt. – Úgy láttam. ám erős késztetést érzett arra. Hallgatta a lány szavait. nem emlékszel? – felelte automatikusan Konstantin. akkor ő biztosan hasznát veszi a tudományomnak. Nézte a ragyogó arcot. észre sem véve a másikban tobzódó érzelmeket –. mint egy átlagos halandónak. A lakását betöltötte az illata. Nagyon szeretheted őt. Nem hallotta a rendőr szavait. abban egészen biztos lehetett. ami minden porcikáját elöntötte Kaitleen közelségétől. amit nehezére esett megzabolázni. még erőteljesebbé válik majd a vonzalom. – Mondhatsz bármit. de nagyon sok erős érzés ébredt benne Kaitleen iránt: leküzdhetetlen védelmezési ösztön. hogy megérintse. már mindenfelé az ő dolgai hevertek. és . hogy bizalmasan beszélget Jaegerrel – még ha csak telefonon keresztül is. a szavak gyorsan. neked különleges kapcsolatod van vele. Sikerült összeszednie magát. Pulzusa vadul dobolt a fülében. Alig pár napja volt. és ez Konstantinnal elég gyakran előfordult. de nem csodálkoznék rajta. hogy azon töpreng. Ez így volt. látta. amit az angyal már jó ideje érzett a lány iránt. aminek látszólag lazán támaszkodott. Nem volt vak. én láttam. Ugye még nem mondtad el neki. lelkét szaggató vágy. hogy nyugodtnak. ha napokig nem evett. valamint a testét. A nőnek tudnia kellett. amit láttam. miközben Jaegerrel beszélt telefonon. De az más volt. Konstantin figyelte. vagy egy potenciális udvarlót látott benne. elégedettnek lássa. ő pedig legszívesebben beverte volna emiatt a másik férfi orrát. de a válasz kedvező lehetett. Alig értek haza. Épp ezért. amit társai szerint egy földrengés sem tudna megingatni. Jaeger em-lítése nem egyszerűen lehűtötte a vágyait. Újra és újra eszébe jutott. pedig időközben kezdte komolyan megkedvelni. mint egy halandóé. Hogy csak barátnak tekintette. szemmel láthatóan engedni kezdett. miközben megvallotta a fiúk halálában betöltött szerepét. hogy nézett rá a rendőr. hiába volt a hallása sokkal érzékenyebb. Arra már végképp gondolni sem mert.

hogy ne csikorgassa őket. Fogalma sem volt. És nem elhanyagolható szempont: halandó. ahogy illik. Az egész nem tartott tovább két percnél. szédelgő lányt. A lány megrezdült.ez furcsa mód megsokszorozta önuralmát. Vehemensen rántotta fel az ajtót. Konstantint meglepte. Óvatosan érintette meg az ajkát. Jól láthatta az orrnyergén lévő. A bőre meleg volt az övé alatt. tekintetét egyetlen pillanatra sem véve le arcáról. Mindazonáltal volt benne annyi túlélési ösztön. kedveseim. akárcsak a lány. mintha komoly erőfeszítésébe kerülne fókuszálni a körülötte történő eseményekre. hogy jól megértik egymást. akkor Konstantin még megálljt tud parancsolni magának. mintha haragudnál rá – állapította meg a lány. Ugyanakkor azt sem hagyhatta figyelmen kívül. Felnyögött és hevesen magához ölelte Kaitleent. – A titka nem titok többé. és pár hatalmas lépéssel a bejáratnál termett. – Zavarok? Az arcáról ordított. Kétségtelen volt. tekintete pedig fátyolos. mert Konstantin megérezte egyik társa jelenlétét. De most… – Cameron mindent elrendez – szakította félbe a gondolataitKaitleen. újabban milyen gyakran látja Kaitleent mosolyogni. hisz a férfi valóban nagyszerű ember. mint egy idióta. mint a bársony. mi bajod vele? Megint belefeledkezett a gondolataiba. – Nem mondod el. hogy Jaeger hirtelen jött barátsága is közrejátszhat Kaitleen megváltozott viselkedésében. a fény játékát vörös haján. elégedett vigyort csalva reakciójával Magnus arcára. hogy szánalmasnak érezze-e magát. kötekedően mosolyogva. először állára sikló keze hüvelykujjával. amiért ebben az élményben lehet része. – Van valaki az ajtó előtt – magyarázta összeszorított fogakkal Konstantin. ami nem csoda. hogy nem azonnal a lakásban öltött testet. – Biztos voltam benne – morogta a férfi és elhúzta a száját. Kaitleen közben odasétált hozzá. de most olyan. Ráadásul rájött. hozzá tudna szokni. de nem igazán érdekli. Arca kipirult. amelybe ő tökéletesen illik különlegességével. aki kábán. Beszédes pillantást vetett a lányra. hogy olyan világ létezik körülötte – láthatatlanul bár. már érezte a női testből áradó simogató hőt és finom illatot. értetlenül engedte le a karját. Kaitleen némán. hogy tökéletesen tisztában van a válasszal. komolyan. kedveled. és puha. de nem így történt. Talán a változás oka. és meg sem lepődött azon. hanem megvárta a bebocsájtást. Konstantin képtelen volt megszólalni. ha ellép mellőle. A keze megrebbent. Konstantin abban a pillanatban elveszett. szája duzzadt volt. vagy szerencsésnek. nem egyedül kell megbirkóznia vele. emberi világ szerves részeként –. de a normális. aki azonnal elpirult. és teljes odaadással viszonozta. karját a férfi nyaka köré kulcsolta. mozdulatlanul állt. pont a legmegfelelőbb időpontban érkeztem – állapította meg szemtelenül. de arra sem tudta rávenni magát. hipnot-izálta. Az angyal lába követte a felsőtestét és szorosan a lány elé lépett. úgy látom. A látvány elbűvölő volt. – Konstantin! – szólította halkan. tud róla a családja is. a huncut szikrákat a szemében. és most közvetlenül előtte állt. ezt még ő sem tagadhatta. hogy elforduljon a lánytól. majd szájával. miközben óvatosan előre hajolt. felemelkedett – mintha csak magától mozdulna – tenyere rásimult a másik arcára. amiért a lány mosolyait számolja. elsétált mellette. halvány szeplőket. . bűvölte. Fogva tartotta Kaitleen pillantását a sajátjával. Ez okozhatja önfeledt örömét. ha a lány megrezzen a csóktól. Magára hagyta a még mindig tétova. hogy megkönnyebbült – töprengett. Talán. kit talált a túloldalán. Nem törődve Konstantin mogorva arckifejezésével és ökölbeszoruló kezével. alig tudta megállni. aki megnyitotta száját a csók előtt. és úgy érezte. Megmerevedett és kelletlenül bontakozott ki a lány öleléséből. – Na. kissé aggodalmasan szemlélte a férfit. – Meglepetés! – vigyorgott rá Magnus. és mire észbekapott. a mosoly eltűnt ajkáról. – Azt hittem.

mit akarsz! A másik angyal arca hirtelen elkomolyodott. Másképp hogyan maradhatott volna rejtve egy ilyen ősi. Időnként úgy tűnt. csak még nem látja az összefüggéseket. csak kellene valami. – Próbára teszed a türelmem. Elvégre minden tudás. És ez – mármint a megérzés. ami erre az elhatározásra juttatta Kaitleent. majd a dolgozók személyes anyagát kezdte sorban megnyitogatni a számítógépén. hogy többen látták beülni őt egy taxiba. Ám a puszta megérzésre építeni egy ilyen komoly vádat. főnök! Békével érkeztem. ami Cameron Jaeger tetteit és ítéleteit leginkább irányította. minden apró részlet a birtokában van. hogy a rendőrség soraiba is beszivárgott az Incontaminatus. mindig semmivé foszlott. Szöget ütött a fejébe Konstantin egy félmondata. ugyancsak őrült ötlet lett volna. amelyek Kaitleen bátyjának. amivel arra célzott. ki lehet az Incontaminatus beépített embere. Úgy hiszem. Felsóhajtott. – Előkerült Valentin. Vajon mi lehet ennek a segítőkészségnek az oka? – töprengett. és nagy lendülettel becsapta az ajtót. kezd derengeni előtte a kép. ha telefonálsz? – sóhajtott fel Konstantin.– Van valami értelmes oka annak. Most legalább már azt is tudta. hogy beugrottál vagy csak egy seggberúgásért látogattál meg? – morogta dühösen Konstantin. hogy a lány felajánlotta a segítségét. jobb lesz. Szerette volna azt gondolni. De sajnos a képekből és a jelentés szövegéből nem sok mindent tudott kideríteni – elsőre legalábbis. és belesöpörte az aktát a fiókjába. továbbra is a nyitott ajtónál állva. akkor bezzeg úgy kirúgja az illetőt. Az viszont meglepte. Ezt sajnos maga Jaeger is valószínűnek tartotta. Christopher Nightlandnek a halálakor készültek. hogy jutott oda azután. – Sajnos nem. Túlzás lett volna azt állítani. hogy több időt feleslegesen eltöltsön addigi ered-ménytelen tevékenységével. – Bökd már ki végre. Csak egészen halvány lelkiismeret-furdalást érzett amiatt. hogy inkább Konstantinnak tulajdonítsa a dolgot. ami miatt pedig telefonáltak a szomszédok. Kaitleenen kívül . fontos üzenetet hozok. hogy senkinek sem lesz a homlokára írva. Tizenhetedik fejezet Jaeger félretette a képeket. azon keresztül fogja másodperceken belül kipenderíteni a barátját. ráadásul tudtam. hogy a lába sem éri a földet. hogy áruló. De arra hajlott. amitől egy egésszé áll össze. ha nem mondja el sürgősen jövetele okát. miszerint Kaitleen mégis ott volt a sikátorban. hogy minden ott van a szeme előtt. Biztos volt benne. amiket nézegetett. miközben azt keresi. Pedig tudta. hogy kollégái előtt elfedje annak következményeit. előbb vagy utóbb az események mögé lát majd. Sikerült eltussolnia az étterem mellett történteket. hogy a bizalom. ami most történik a lánnyal. ő mondhatott valamit. és ismét a korábbi telefonhívásra terelődtek a gondolatai. Épp ezért hevertek előtte azok a képek. abban. Addig én vigyázok Kaitleenre. a rendőri ösztön – volt az. ráadásul híres kopó-ösztöne cserbenha-gyni látszott. hogy szükséged lesz rám. Úgy érezte. hogy ráhibáz valami jelentős dologra. nem tűr halasztást. és a lakásban lezajlott csetepatét is. hogy rögtön elfogadta Kaitleen másságát és minden tőle telhetőt megtett. nagy horderejű szervezet a hatóságok szeme előtt? Kis idő elteltével türelmetlenül kikapcsolta a gépet. A hozzáférés egy mosolyba és két franciakrémesbe került. Most is csak a véletlenben bízhatott. amit a látomásai jelenthettek. hogy villámcsapásként érte a hír. hogy menni fog. mivel abban egészen biztos volt. ebben az esetben. Ezekkel sikerült megvesztegetnie a humánerőforrás-osztály egyik bájos alkal-mazottját a belépési adatokért. Ennek kellett lenni minden esemény kiindulópontjának. – Nyugi. amit kiérdemelt azzal. Magnus – sziszegte. Mindennek. – Nem lett volna elég. Ha az ő beosztottjai közül tett volna valaki ilyesmit. de mire a sejtelem kézzelfogható gyanúvá vált volna. még tőle is. Semmi értelme nem volt. Úgy tűnt. Elég komoly a dolog. hogy kihasználta a nő engedékenységét. Neki azonban szüksége volt a file-okra. ha odamész hozzá.

senki és semmi másra nem tudott gondolni.
Épp felállt, hogy kávé után nézzen, hátha a koffeintől kitisztul valamelyest a feje, mikor az
egyik kollégája dugta be a fejét az ajtón.
– Cam, helyzet van. Két eszméletlen alakot, egy nőt és egy férfit találtak a külvárosba. A
mentősöket már értesítették, de a nagyfőnök azt akarja, hogy mi is menjünk.
– Miért? Talán fennáll a lehetősége, hogy hamarosan gyilkossági ügy lesz belőle?
– Van a sérültekkel egy hulla is.
– És miért nem ezzel kezdted? – nyúlt a zakójáért bosszúsan. Néha komolyan az idegeire
mentek az őt körülvevő emberek.
– Elég fura eset – mondta tovább a magáét a férfi, megállás nélkül.
Cseppet sem látszott rajta, hogy izgatná Jaeger kifakadása. – Egy véletlenül arra vetődő
járőr talált rájuk, de sem a sérülteknél, sem a halottnál nincs semmi, amivel azonosítani lehetne
őket, viszont rossz bőrben vannak, látszik rajtuk, hogy kemény dolgokon mentek keresztül. A
hullánknak állítólag brutális erővel törték ki a nyakát. Az elkövetőnek nagyon erős fizikummal
kellett rendelkeznie hozzá.
Jaeger agyában megszólalt a vészcsengő: egy halott, kitört nyakkal, és két azonosíthatatlan
sebesült. Miért is nem bízott abban, hogy egyszerű rablógyilkosságról van szó? Talán mert túl szép
lett volna, hogy igaz legyen. Vagy azért, mert újdonsült ismerősei ráébresztették arra, hogy
időnként – valójában többször is, mint szeretné – a legvalószerűtlenebb, leghajmeresztőbb
magyarázat a helytálló.
A mentők nem sokkal előttük érkeztek, az orvos és az ápoló épp a három, földön fekvő alak
felé tartott, mikor Jaeger és társa kiszálltak a kocsiból. Figyelte, mint ereszkednek le a mozdulatlan
testek mellé.
Nem hallotta, miről beszélnek, de hanghordozásuk határozottan döbbentnek tűnt, és ezzel
hamar felkeltették a kíváncsiságát. Cameron biztos volt abban, hogy bármi is megrökönyödésük
oka, igazán nagy horderejűnek kell lennie, ha két ilyen sokat próbált egészségügyi al-kalmazottból
az elképedés hangjait képes kicsikarni. Ez megerősítette a gyanúját, miszerint egy újabb,
megmagyarázhatatlan esetről van szó, amelyek összegyűjtéséből már-már spotot űzött. Konstantin
és társai megismerésével talán magyarázatot találhat a megoldatlan ügyekre.
Megszaporázta lépteit, hogy mihamarabb láthassa ő is a hitetlenkedés okát, és amint odaért
hozzájuk, a legbizarrabb látvány tárult a szeme elé, amelyben valaha része volt.
Egy férfi feküdt a földön, arcára borzalmas kifejezés fagyott halála pillanatában. Rettegéssel
és iszonyattal tölthette el, amit életében utoljára látott. Abból, hogy a fejét gyakorlatilag letépték,
Jaeger cseppet sem kételkedett benne, hogy valóban rémisztő látványban lehetett része. Az említett
testrészt már csak alig valami rögzítette a törz-shöz, vére hatalmas, alvadt tócsába gyűlt körülötte,
nyilvánvaló volt, hogy rajta már nem lehet segíteni.
A mentőorvos javára szólt, hogy meglehetősen hamar visszanyerte lélekjelenlétét, és a
közvetlenül a halott mellett heverő lányra fordította a figyelmét.
– Ő még mozgott, mikor ideértem – morogta a járőr, aki rátalált a három szerencsétlenre.
A legszebb nő volt, akit Cameron eddigi életében látott, bár abban a pillanatban, külseje
nem épp a legelőnyösebbnek mutatkozott.
Hosszú, fekete haja csapzottan tapadt a fejéhez, és minden látható testfelületét félig gyógyult
vágások csúfították. Csupa vér volt, de hogy az a saját vére, vagy a mellette fekvő hulláé, azt nem
lehetett egykönnyen megállapítani. De még nyomorúságos kinézete is csak tompítani volt képes
szépségét, elfedni nem. A férfi azon kapta magát, hogy lélegzetvisszafojtva várja a fölé hajló orvos
diagnózisát.
– Nincs pulzus, a bőre jéghideg. Meghalt.
Jaeger döbbenten fújta ki az addig visszatartott levegőt. A hír letaglózta. Hihetetlen volt,
hogy a gyönyörű lány halott.
Mintha ugyan a halál megkímélné a szépséget – nyugtázta érzéseit magában keserűen.
Az orvos ekkor a harmadik emberhez lépett, de Cameron még mindig a lányt nézte,
egyszerűen képtelen volt elfordítani róla a tekintetét.

– Gyenge pulzus, nagyon rossz állapotban van – vonta magára a mentős hangja a figyelmét.
Most vette csak alaposabban szemügyre a lába előtt fekvő férfit, és meglepetésében kis híján
felnyögött.
A doktor nem túlzott, az áldozat kimondottan rossz állapotban, csukott szemmel, sápadtan
feküdt a hideg földön. Derékig meztelen volt, cipő sem volt a lábán. Őt is ellepték a csúnya, de már
gyógy-ulófélben lévő vágások, különösen a mellkasa közepén éktelenkedő seb volt nagyon mély,
bár látszott rajta, hogy nem halálos, még ha roppant fájdalmas is. Voltak rajta más sérülések is,
horzsolások, véraláfutások és…Szentséges ég! Azok ott harapás nyomok?
A férfi ezt a feszült pillanatot választotta, hogy öntudatlanul felnyögjön. Úgy tűnt, kezd
magához térni. A szemhéja szép lassan felnyílt, Jaeger pedig belebámult az éles, borostyánszínű
szempárba, ami egyenesen rászegeződött. A meglepetéstől elállt a lélegzete. A szeme, a haja, az
arca… Megdöbbentően hasonlított Konstantinra. A vonásai alapvetően mások voltak, mégis,
mintha testvérek lettek volna, ő pedig egyszerűen érezte – nem, biztos volt benne –, hogy egy
angyallal néz farkasszemet.
A telefon csörgése váratlanul érte, kissé összerezzent, de mire a füléhez emelte a készüléket,
már sejtette, kinek a hangját fogja hallani.
– Segítened kell! – Nem kérés volt, hanem rendelkezés, és talán berzenkedett volna ellen, ha
nem ugyanerre az eredményre jut ő maga is, szinte azonnal.
– Van valami ötleted? – kérdezte Konstantint.
– Ami azt illeti, abban reménykedtem, te állsz elő valami nagyszerű javaslattal.
Jaeger gyorsan körülnézett, figyel-e rá valaki, de társa az egyenruhás járőrrel beszélgetett,
egészen biztosan hallótávolságon kívül, az orvos és az ápoló pedig a sérülttel voltak elfoglalva,
semmi jelét nem adták annak, hogy akár a legcsekélyebb mértékben is törődnének vele. A biztonság
kedvéért mégis arrébb ment pár lépést.
– Ha tudsz gondoskodni valamiről, ami okot ad arra, hogy a többi rendőrt elküldjem, akkor
megoldom – halkította le a hangját. – De még akkor is itt lesznek a mentősök.
– Azt Valentin elintézi – jött a magabiztos válasz. – A többiről pedig mi gondoskodunk.
Meg sem várta Jaeger reakcióját, máris bontotta a vonalat.
– Nincs mit, haver – morogta a férfi, és visszasétált a kis csoporthoz.
Az angyal már ült, állapota figyelemreméltó gyorsasággal javult, szinte másodpercrőlmásodpercre. Az orvos épp akkor egyenesedett fel, mikor Jaeger megállt mellette. Az arca
bosszússágról és meglehetős zavarról árulkodott.
– Én már itt semmit nem tehetek – tárta szét ingerülten a karját. – Az úriember kifejezetten
megtagadta, hogy bejöjjön velünk a kórházba, és ami azt illeti, én magam is tanácstalan vagyok. A
sebei kevésbé súlyosak, mint ahogy elsőre tűnt, nem látok semmi indokot a további erősködésre,
mindazonáltal, nem ártana egy alaposabb kivizsgálás. Bár nincs semmi konkrét jele, az
eszméletvesztés miatt fennáll a fejsérülés lehetősége.
– Épp most mondta, hogy a sérülései nem is súlyosak – vonta meg a vállát Jaeger. – Ha jól
érzi magát, akkor felesleges aggódni. Legalább most azonnal felvehetem a jegyzőkönyvet.
– Akkor rendben vagyunk – kezdte összepakolni a felszerelését a doktor. – A másik kettő
már a maguk orvos-szakértőjének a reszortja.
– Ahogy mondja. Köszönöm, doki – intett búcsút a rendőr, és megkönnyebbülten sóhajtott
fel, miközben nézte, mint hajt el a mentőautó.
– Most már csak attól a két minden lében kanál alaktól kell megszabadulnom – morogta
csak úgy magának, és a másik két rendőr felé tekintett, akik érdeklődve pillantottak hol a földön ülő
férfire, hol a helyre, ahol a mentő eltűnt a szemük elől.
Nem sokáig kellett azonban töprengenie rajta, hogy mihez is kezdjen elhatározása
megvalósítása érdekében, mert a közelben lövések dörrentek – Konstantin állta a szavát,
megkezdődött az elterelés.
Az egyenruhás és Jaeger társa sápadtan kapták fel a fejüket.
– Menjetek, nézzétek meg, mi történt! – adta ki az utasítást a nyomozó. – Én itt maradok és
hívok segítséget.

A két fiatalember ellenvetés nélkül ült be a rendőrautóba. Alig fordultak be a sarkon,
Konstantin öltött testet a közvetlen közelükben.
– De utálom, mikor ezt csinálod – morogta Jaeger, az angyal azonban egyáltalán nem
törődött vele, azonnal a társa mellé guggolt.
– Jól vagy?
– Én igen, de Betta még mindig nem tért magához – intett fejével a lány felé.
– Ő sajnos meghalt – szúrta közbe Cameron óvatosan. Nem tudhatta, kije volt az angyalnak
a lány, próbált kíméletes lenni, amennyire csak tudott, őt is megrázta a halála, pedig nem is ismerte.
– Minden bizonnyal – felelte elgondolkodva Konstantin, miközben
Betta mozdulatlan alakjára bámult, majd további kommentár nélkül visszafordult a barátjához. – Mi a csuda történt?
– Az Incontaminatus emberei elkaptak – nyögött fel az angyal, és megdörzsölte a csuklóin
éktelenkedő vörös csíkokat, szemmel láthatóan egy bilincs nyomait. – Kaitleen búvóhelyére voltak
kíváncsiak.
Jaeger látta, mint szorul Konstantin keze ökölbe, de ezen kívül nem mutatta semmi egyéb
jelét feldúltságának. Társa azonban rögtön megérezhette a hangulatváltozás, mert gyorsan
hozzátette iménti szavaihoz:
– Nyugi, főnök, tudod, hogy ha a birtokomban lett volna az információ, akkor sem mondom
el nekik.
– Ebben egy pillanatig sem kételkedtem – morogta Konstantin, majd valamivel hangosabban
folytatta. – Ezért kínoztak meg benneteket?
– Igen. Azt hitték, ha látom, mit művelnek Bettával, megtörök.
Konstantin bólintott. Mozdulata egyaránt jelenthette azt, hogy ő maga is logikusnak találja
Valentin következtetését, miszerint Bettáv-al akarták manipulálni. De úgy is, hogy szerinte Valentin
bukása mindenképp bekövetkezett volna a lány szenvedései láttán.
– És, hogy sikerült megmenekülnötök?
– Hát, ez igényelt némi leleményességet és áldozatot, de Betta előállt egy ötlettel, és végül
jól sült el a dolog. És amint látod, közben némi elégtételt is vettünk – intett fejével a holttest felé.
Hirtelen újabb magas, szőke hajú, borostyánsárga szemű férfi jelent meg a kettős mellett,
csak úgy, a semmiből. Nem is foglalkozott a tanácstalanul ácsorgó rendőrrel – akit immár meg sem
lepett, hogy ők hárman ennyire hasonlítanak egymásra –, rögtön aggódva hajolt a barátja fölé.
Majd, mintha csak akkor venné észre a lányt, először futólag pillantott felé, majd tekintete
hosszabban is elidőzött rajta.
– Ez nem Magnus barátnője? – kérdezte végül, néhány másodperc alapos szemrevételezés
után.
– De igen – felelte a földön ülő, akit a többiek Valentinnek szólítottak.
– Mit keres ő itt?
– Ez egy hosszú történet, és ha nem haragszol, most inkább nem kezdek bele még egyszer.
Csak szeretnék mihamarabb otthon lenni, és Bettának is segítségre van szüksége. Hol van Magnus?
Biztosan szeretne ő törődni vele.
– Kaitleenre vigyáz, de amint visszaértem, elküldöm.
– A lány nem bírja addig, teljesen kiéheztették. Kár, hogy hagytuk elmenni a mentőt, biztos
lett volna náluk tasakos vér.
– Bocs, srácok, de talán nem hallottátok, mikor azt mondtam, hogy a lány sajnos halott.
Rajta már képtelenség segíteni – szólt közbe Jaeger, magára vonva ezzel mindhármuk figyelmét.
– Ki ez? – mordult az utoljára érkezett angyal. Most először nézett közvetlenül Cameronra,
akinek azonnal a tüdejébe szorult a levegő a pillantása élétől, és attól a hideg szenvtelenségtől, ami
sugárzott belőle. Teljesen, tökéletesen érzelemmentes volt. A rendőrnek az a határozott érzése
támadt, hogy ugyanez az üresség tükröződne benne, miközben elvágná a torkát.
– Cameron Jaeger nyomozó, Kaitleen barátja – mutatta be kurtán Konstantin.
– És mindent tud? – emelkedett meg a férfi szemöldöke csodálkozva.
– Csak annyit, amennyit feltétlenül muszáj – csattant Konstantin válasza, mire a másik férfi

arca megmerevedett. Apró, alig észrevehető biccentéssel nyugtázta a rendreutasítást.
– Hé, te ember vagy! – kiáltott fel hirtelen Valentin, egészen összezavarva ezzel a rendőrt.
– És?
– Nem, arra ne is gondolj! – szólt közbe hevesen Konstantin.
– Bettának embervérre van szüksége – erősködött a másik angyal.
– Ha nem iszik, akkor hamarosan meghal. Nincs olyan állapotban, hogy magáról
gondoskodjon. Ha valamilyen csoda folytán képes lenne is talpra állni és keresni valakit, akkor sem
tudna anélkül táplálkozni, hogy megölje az illetőt.
– Halljátok ti magatokat, fiúk? Az egész olyan szürreális, mintha csak egy vámpírról
beszélnétek. Ez szörnyen groteszk.
Jaegernek esze ágában sem volt viccelődni, soha nem űzött volna tréfát egy emberi lény
halálából, de valahogy borzasztóan abszurdnak érezte a párbeszédet, mintha hirtelen a kandi kamera
egyik epizód-jának felvételébe csöppent volna.
Az angyalok viszont úgy bámultak vissza rá, mintha ő mondott volna valami furcsaságot,
vagy inkább, mintha gyengeelméjű lenne.
Ettől rossz érzés áradt szét benne.
– Ugye, nem azt akarjátok mondani, hogy komolyan beszéltek?
Nem volt szüksége a válaszra, hirtelen összeállt a kép. A beszélgetés értelmet nyert. És, ha
gond nélkül elfogadta, hogy léteznek angyalok, miért lett volna szkeptikus a vámpírokkal
kapcsolatban?
– Hűha! – dörzsölte meg a homlokát. Elfogta valami furcsa szédülés, és egész más szemmel
kezdte nézni a lányt.
Az első, amit észrevett, hogy a sebei, ha alig észrevehetően is, de letagadhatatlanul
gyógyultak. Máris úgy néztek ki a vágások, mintha nem is néhány órával korábban keletkeztek
volna, hanem hetekkel az előtt. És így már érthető volt, hogy nem lehetett érezni sem a pulzusát,
sem a testhőmérsékletét – elvégre egyik sem volt neki.
– Nos, örülök, hogy minden tisztázódott – vigyorgott az üres szemű férfi. Mosolya cseppet
sem volt bizalomgerjesztő, inkább olybá tűnt, mint egy veszélyes vadállat vicsorgása. – De még
mindig ott vagyunk, ahol voltunk. A lánynak vér kell, és a társaságból ő az egyetlen, aki tud neki
adni.
– Roman! – sziszegte ingerülten Konstantin.
– Miért, mi baj van a ti véretekkel? – kérdezte Cameron, nem is foglalkozva az angyal
dühével.
– Az nem jó a számára – felelte Valentin –, csakis emberi vérrel tud táplálkozni, arra van
szüksége, hogy túlélje ezt a támadást. Ha úgy döntesz, hogy segítesz rajta, akkor megmented az
életét.
– Hú, ez aztán a pszichológiai nyomás. És nem veszélyes ez?
– Nem fogok hazudni, nagyon veszélyes. – Valentin válasza nem az volt, amit Jaeger hallani
szeretett volna, de sajnos nem érte meglepetésként a dolog. Pontosan ettől félt. – Betta kivételes
önuralommal rendelkezik, de borzalmasan megkínozták, és amint megérzi az első csepp vért,
valószínűleg maga alá fogja gyűrni az éhség. De itt vagyunk, és nem engedjük, hogy megöljön.
Amint eleget ivott ahhoz, hogy biztosan életben maradjon, le fogjuk állítani.
– Vagy legalábbis megpróbáljuk – tette hozzá Roman fapofával.
Nem lehetett tudni, hogy viccel-e vagy komolyan beszél.
– Nem fogom hagyni, hogy veszélybe kerüljön Jaeger élete – jelentette ki ellentmondást
nem tűrően Konstantin. – Téma lezárva.
– Na, álljunk meg egy pillanatra! – háborgott Cameron. – Ezt nem nekem kellene
eldöntenem?
Néhány percig még vitáztak, de Konstantin végül beadta a derekát, hiszen nem volt más
választása.
Jaeger nézte az eszméletlen lányt. Olyan szép volt, olyan törékeny, és kétségtelenül
segítségre szorult – az ő segítségére. A végső elhatározáshoz alig néhány másodpercre volt

miért tűnik el a két halottból egy és a beteg is – vette vissza a szót Konstantin. de azért a zsebébe nyúlt. legsötétebb kék szempárba. lépnünk kellene. a vérveszteségtől kóvályogva ült Betta mellett. A feje minden egyes mozdulat nyomán egyre inkább kóválygott. hogy hangosan felnevessen. elmerülve a lány csodaszép tekintetében. – Még nem tudom. de észrevehető volt megkönnyebbülése a válasz hallatán. vagy elfordítani a pillantását. Jaeger nyilvánvalóan viccnek szánta az érdeklődést. – Ó. – E miatt nem kell aggódnotok – felelte a rendőr. Ehhez az elhatározáshoz akkor is ragaszkodott. el is vágódott volna. hogy a másik két rendőr még nem jött vissza. A kölcsönvett vértől – az ő vérétől – a bőre átmelegedett. hátra sem nézve. A lány nagy kortyokban nyelte a vért. majd a férfi a lány szájához érintette a kezét. amit valaha is láthatott. hogy képtelen felállni. arról én gondoskodtam – jelentette ki Roman. Általában nem félt éles. Az angyalon látszott. Egyre jobban szédült. – Majd én elintézem – felelte Konstantin. hogy ez a lány törékeny – gondolta jókedvűen. Hamarosan magukhoz térnek. Egy szörnyű pillanatig nem történt semmi. amire készült. már késő. nem sokkal indulás után. – Köszönöm – mondta ismét Betta. puha. mielőtt visszasétált a két angyalhoz. éjfél-kék. lányok – egyenesedett fel hirtelen Konstantin. és belemélyesztette a fogait a bőrébe. veszélyes helyzetben. ezért Roman megvágta Jaeger csuklóját. – Szóval. hogy ne mozduljon. amivel a fiúk riogatták. és úgy tűnt. de egyszer csak Betta elhúzódott tőle. és kis híja volt. Betta nagyon rossz állapotban volt. de azután a hideg ajkak megrebbentek. Jaeger még mindig üdvözült mosollyal. hogy részéről lezártnak tekinti a beszélgetést. hogyan fogom megmagyarázni. kellemes volt az érintése. mikor Betta váratlanul felmordult.szüksége. A rendőr autója felé indult. de erre felkapta a fejét. futó csókot nyomott a férfi szájára. – Mit csináltál velük? – Semmi végérvényest. – Ideje tábort bontani. de valamit kitalálok. de ez annyira más volt. annyira ismeretlen. miközben eltámogatta a kocsiig. Kész csoda. A rendőr felhördült. Túlzás lett volna azt állítani. és úgy érezte. Az angyal ettől kis híján . – Téged és Valentint pedig Roman fog elvinni. – Én vezetek – nyújtotta a kezét Konstantin a slusszkulcsért. most láthatta. és gyors csókot nyomott Jaeger csuklójára. Csak először pihennem kell kicsit. és átadta. Azt korábban is megfigyelte. ott helyben el tudna aludni. – Jaeger komoly bajba kerülhet. hogy követi-e. Megbabonázva meredt a különleges szemekbe. – Karja olyan acélos erővel szorult a dereka köré. mosolyát csodálva. majdnem fekete. – Amúgy is ki kell találnunk valamit. milyen szép fekete a lány haja. már nem tudott volna magától táplálkozni. de néhány kísérlet után rá kellett jönnie. mikor következik az említett őrjöngés. – És most én is átváltozom? – Ez nem így működik – felelte Konstantin. holnap pedig beszélünk. Még. hogy nem tartott attól. könnyed. Cameron pedig folyton azt várta. De igaza van a nagyembernek. – Köszönöm – mondta a lány. A férfi kis híján elrántotta a kezét döbbenetében. és ha Betta nem tartja meg. fiúk. és felemelte a fejét. hogy majd kettéroppantotta. hogy megmagyarázzuk. A férfi pedig bepillantást nyert a legszebb. de még a levegővétel is ki-hívást jelentett a számára. hogy írisze is sötét árnyalatú. bár egy darabig fájni fog a fejük. – Oké. vámpír – állapította meg Cameron. ő igazán megpróbálta. képtelen volt megszólalni. és gyors. – Haza kell őt vinnünk – simította rá a tenyerét a férfi arcára Betta. Elküldöm hozzád Magnust. lehajolt. de kényszerítette magát. Jaeger javára legyen mondva.

Gyorsan túl akart esni ezen az egészen. akinek a neve onnan ered. majd megtámasztotta a fejét. Sűrűn hazalátogattunk a nagymamámhoz. és erős késztetést érzett arra. szükségük van rá. tudásuk és megfigyeléseik generációrólgenerációra öröklődnek. úgyhogy nagy odafigyelést igényel az átváltoztató részéről. hogy megdörzsölje sajgó homlokát. hogy Nachzehrer. – Komolyan úgy hiszed. az élete vége felé már erősen megbomlott az elméje. – Akkor mégis hogy működik? – Pont a megfelelő vérmennyiséget kell kiszívni hozzá. Ha pedig ez a . akinek a bátyja meghalt. aki nem találkozott még a mellette ülő férfival. Ráadásul. akkor viszont semmi sem történik. hogy hallottam-e már a lepellevevőről? – A családom Bajorországból5 költözött ide.felnevetett. – Á. – Először is. hogy ne förmedjen rá a másikra. van egy ilyen zenekar? – Jaeger döbbenete tisztán kicsendült a hangjából. – Hallottál már a Nachzehrerről? – A zenekarról4? – kérdezte Konstantin meglepetten a hirtelen kérdéstől. csak úgy magának. Mindent tudnak. igen – felelte. De azt hiszem. hogy Bettát egyszerű emberek legyőzhették? Nem vagyok nagy szakértő a témában. A vámpíroknak ez nyilvánvalóan a vér. – Hadd találgassak! Egy roppant zavaros blogot. – Értem – felelte nem túl meggyőzően Jaeger. De nem ez a lényeg. mintha egyébként nem lenne kivételesen erős és gyors. – Maradjon a kettőnk titka. igen fura dolgokat találtam. Bettának minden bizonnyal lecsapolták a testéből az utolsó cseppet is. Konstantin megállta. Egy kis ideig meglepően csendben volt. Gyönyörű helyen. csak sajnos leginkább németül. akkor megöli az áldozatát. most már tényleg pihenned kellene. – Másodszor pedig. biztonságban hazaszállítani a rendőrt és minél hamarabb visszaérni Kaitleenhez. miközben csámcsogó hangot adott ki. Ám folyton azt a szót hajtogatta. vagyis a lepellevevőt. hogy úgysem hinnének nekem. hogy rám kenje az egészet. és azok következményének. – És az hogyan lehet-séges. Mindenkinek ismerik a gyengéjét. Ki hitte volna. amiből én vajmi keveset értettem. hogy az angyaloknak is fájhat a fejük? Minden bizonnyal csak valaki olyan. Közel két évezred óta létezik a szervezet. mire Konstantin látványosan elhúzta a száját. – Nem mondom senkinek. majd megakadályozták. – Folytasd csak! Miért akarod tudni. különben Kaitleen magán kívül lesz az aggodalomtól. ígérem. apám anyjához. azt biztosan tudom. úgyhogy még annyit sem tudtam kisilabizálni a szavaiból. Őket a halandóktól elvett mennyiség tartja életben. Mégiscsak vicces fiú vagy te. – Amennyire én tudom. még a születésem előtt. hogy elaludt. már értem! Csak ugrattál. – Miért. de ha egyvalamit sikerült kisilabizálnom a vám-píros filmekből. Sebezhetővé vált. ez nem egy film – mondta Konstantin bosszúsan. Ha túl sok vért vesz el. Az Alpokban éltek. az Incontaminatus tagjai nem egyszerű emberek. Valami azt súgja. de egyszer csak mégis megszólalt. Helyre kell jönnöd mihamarabb. hogy egy halandó és egy vérszívó harcában mindig a vámpír a nyertes. amit minden normális ember tett volna a helyemben: utána néztem a Google segítségével. Nagyon elkínzottnak tűnt. pedig legszívesebben a fogát csikorgatta volna türelmetlenségében. még egészen kicsi korában. közben pedig mintegy mellékesen megemlíti a Nachzehrert. és behunyta a szemét. – Kétségem sincs felőle. de a nagyi igen. Ettől ugyanúgy legyengült. és abban is biztos vagyok. hogy nyugtalankodna miattam? – derült fel Jaeger arca. hogy így lenne. amelynek a szerkesztője hosszan ecseteli a vámpírok eredetét és történelmét. mint bármely halandó. Ezért azt tettem. hogy valamiképp megtalálná a módját. hogy utánpótláshoz jusson. Mondhatom. hogy a legenda szerint szemfedelét vagy akár önnön testét rágta borzalmas éhségében. Végig tudatában kell lennie a cselekedeteinek. ha túl keveset. amivel árthatnak a halhatatlanoknak. A rendőr halkan felnevetett. Konstantin már azt hitte. A szüleim nem sokat meséltek róla. – Az utóbbi mondatot az orra alatt morogta.

Ezekből kiderül. hogy abban az évben. – Fura. hogy ez a babona leginkább Németországban volt jellemző. – A lényegre. De ember! Te most tényleg azt hiszed. sírt ásni is képtelenség volt. Szóval. hogy a nagymamád halott testvére zombivá vált? Ez csak egy vidéki babona. természetesen nem hitt neki. és a férje gondjaira bízta. ha valaki meghallja ezt a csámcsogó hangot. bogarat ültetett a fülembe. a dédnagymamám pedig minden nap kiment hozzá. annál hangosabban hallották a ravatalozóból a csámcsogást. A nagyi testvére volt az első áldozat. Nem lehetett meggyógyítani őket. már az is felér egyfajta rontással. A frászt hozta az emberekre. Ezért sokszor kővel vagy pénzérmével a szájában temették el a holtakat. hanem szegény öreg lelkészé is. hogy a fia még él. kész is volt a vámpír. – Nem csak egy blogot találtam. Ott Shmatzen der Toten a neve. akkor semmi hátborzongatót nem találsz benne. ez a lelkész talált rá dédnagyanyámra. Főleg jár-ványok idején figyelték meg. vagyis rágó halott. az utak járhatatlanok. és a végére elefántot csináltak a bolhából. ahogy te összefoglaltad. – Lehet. hogy válaszoljon.zombiszerű lény kikelt a sírjából. ráadásul rendelkezett a korábbi plébánosok feljegyzéseivel. – Mint például? – A falu lelkésze szerencsére műkedvelő történész volt. hogy az emberek úgy hitték. Van Helsing professzor6! – A lényeg az. – Mit mondhatnék? Minden racionális alapokon nyugvó világképre rácáfol a létezésem. a lelkész talált rá. és aztán a saját húsán kívül más halottakéra is rákapjon. de agresszív volt és gyors lefolyású. A falusi orvos próbálta megmenteni. aki sokkos állapotban bolyongott a sírkövek között. és némi rendőri befolyást bevetve. amelyeket fura fazonok írtak évszázadokkal korábban. nagyon is ismert jelenség volt. hogy miután a nagymamám folyamatosan erről a Nachzehrerről zagyvált. Jaeger kétkedő pillantást vetett rá. ahol a nagyi lakott. . Egészen pontosan egy rakás tanulmányt. – Talán nem csak a nagymamád elméje bomlott meg az élete vége felé. csámcsogó hangot hallott a ravatalozóból. egyszerűen csak szomorúnak tartod. de főleg a családra veszélyes egy-egy ilyen életre kelt halott. az arra járók. nem látott semmit. Mintha egy disznó lett volna bent. Néhány óra alatt végzett vele. a gyerekek hullani kezdtek a faluban. Mind ugyanabban a titokzatos betegségben haltak meg. Nem tudták pontosan. hozzátették a maguk kis kiegészítéseit. mikor egy-egy elhunytról valósággal eltűnt a szemfedő. és azt ismételgette. hogy elveszítette a fiát. hogy valami fura. de mikor megnézte. – Mindig igazam van – vonta meg Konstantin a vállát. – Hú – nyögött fel végül. nehogy ő is így térjen vissza az életbe. Képtelen volt belenyugodni. De később a sírásó is azzal kereste meg. Kiszínezték a valóságot. Az emberek halálra rémültek. amelyikben a nagymamám bátyja meghalt. Tél volt. és néhány éve elhatároztam. miféle betegség támadta meg. hogy kíváncsiságból kiderítem az igazságot. úgyhogy el kellett halasztani a temetést. Nagyjából úgy van. hanem információk tömkelegét. Azt is megtudtam. és mivel a föld kőkeményre fagyott. – Az internetes keresőt én is tudom használni – húzta el a száját Konstantin az elismerés hallatán. Nem értette. az összes holttestet elégették. így elmondta. hogy ezt pont te mondod. és minél több lett a halott. hajmeresztő dolgokat tudtam meg. jobb ötlet híján. hogy mindkét lelkész túlzott kicsit. puff. nem tudtak segítséget hívni. Konstantin hosszú ideig képtelen volt arra. A pap. Hazavitte dédnagyanyámat. hallotta a hangját. – Hú! Te aztán járatos vagy a témában. valamiféle járvány söpört végig a településen. A holttestet a temető ravatalozójába zárták. Ezt követően. akinek a feljegyzéseiből én is tudok az esetről. ha első kézből hallod a történetet. – Talán igazad van. annyi kiegészítéssel. és vérrel kezdett táplálkozni. Egyik nap. Felhívtam a bajorországi falut. hogy a masticatio mor-tuorum. Talán. hová akar Jaeger kilyukadni. mintha a kedves rokon lerágta volna magáról. de nem sikerült neki. nem kis magabiztossággal.

– Azt. hogy egy ideje már figyelte. hogy mindent. valami mélyebb jelentéssel. – Nem kell aggódnod. aki olyan meg- . senki sem férkőzhet a közeledbe ártó szándékkal. a nyomában volt. – Ha ő melletted van. Magnus egy darabig furcsa. De most megtelt valami más. hogy a kilátásra semmilyen panasza nem lehet. – Elmondott nekem mindent – bukott ki Kaitleen száján. mikor végre kitette a lakása előtt. és ahol a ruháit és fegyvereit tárolhatta. már sok kísérteties. mi oka lehet erre a gyanakvó elővigyázatosságra. hogy megnyugtassa. – Régóta ismered Konstantint? – kérdezte hirtelen ötlettől vezérelve. szinte vesébe látó tekintetet. megfejthetetlen pillantással nézett rá. a bezártságérzés Konstantin tetőtéri lakásában napról-napra nőtt benne. Őszintén megkönnyebbült. Arrogánsnak tartotta. hogy a férfi most egészen másképp viselkedett. mikor a srácokat megölték. Hosszú élete során. a legalkalmasabb személyre bízták a védelmed – mondta neki. ő pedig gondolataiba merülve emésztgette a hallottakat. Hogy Christopher mellett volt. hogy többet is megtudjon a férfiról. csak egy hely volt. Ez volt a hely. akivel perpillanat kettesben lakott. Ez az elnevezés soha nem jelentett számára semmit. megnyugtatásképp. ő védett meg engem. néhány kivételtől eltekintve. mint addig. Otthon. Alig várta. ezért érezhette szükségét annak.Úgy tűnt. és az angyal első ránézésre nem igazán tett rá jó benyomást. és bár a beszélgetés óta több nap eltelt. Vagy esetleg túl nagy volt a megrázkódtatás. mikor Magnus helyettesítette Konstantint. gondosan őrizte. Soha nem avatott könnyen a bizalmába senkit sem. hogy mindent elmondott? – A férfi roppant óvatosnak tűnt. Olyanokat. ijesztő dolgot látott. aki mellette volt. de mire a lány már kezdte volna kellemetlennek érezni ezt a fürkésző. még a húga sem tudott róluk. ahol alhatott. de azt el kellett ismernie. egészen pontosan egyetlen személyhez kanyarodtak vissza. ét héttel korábban. – Most már te is közénk tartozol. Következetesen megtartotta őket magának. Helensburg panorámája gyönyörű volt a hatalmas üvegfalon keresztül. amit Konstantin bejelentése okozott ahhoz. amelyek még azok befogadóképességét is meghaladták. ott volt a klubnál. ahhoz a férfihoz. Magnust nem ismerte. ahol Kaitleen várta. és onnantól kezdve követett engem. ha úgy hozta a szükség. ezzel egészen meglepte Kaitleent. érzéseit. Soha nem hagyná. Magnus félreérthette a hallgatását és megrendült arckifejezését. – Mit értesz pontosan az alatt. amelyet Kaitleen hallhatott az angyaltól. és ez a valaki csakis Magnus lehetett – ő volt az egyetlen. A titkait. vágyait. mert elfogta a vágy. Nagyon szeretett kertes házban lakni. A Nachzehrer alakjának is. gondolatai újra és újra egyetlen émához. és aki minden egyes lépését szemmel tartotta. hogy ő is otthon legyen végre. Talán a meglepetés okozta hirtelen őszinteségét. mikor meghalt. hogy bántsanak. sokkal nagyobb együttérzést mutatott. hogy természetétől eltérően egyszerűen magában tartsa. nagyszájúnak és figyelmetlennek. Tizennyolcadik fejezet kivilágítottáros szikrázó látképében gyönyörködött. Jaeger megelégedett a magyarázattal. Ez volt a legmeglepőbb kijelentés. Nem sokkal azelőtt vallotta be neki Konstantin. kihasználva Magnus látszólagos közlékenységét. a férfi halványan elmosolyodott. El kellett mondania valakinek. Miközben a kilátást élvezte. amit a másik férfinak mondott. Minden legendának és babonának megvan a valóságalapja. néhány nagyon fontos dolgot tudott meg tőle a barátjáról. És most már azt is tudom. a másik angyal szavai még mindig ott visszhangoztak benne. alig egy-két alkalommal találkozott vele. Egyáltalán nem volt olyan biztos abban. de Konstantin rossz szájízzel fejezte be a beszélgetést. aki nem értette. akik egyébként minden magyarázatra nyitottan gondolkodnak.

akit megmentett. hogy meghalt a védence. Az angyal döbbenten emelte fel a fejét. mint én. egészen meglepve ezzel. miért védelmezi olyan elszántan a gyerekeket.határozhatatlan. de szeretett volna többet tudni a dologról. ha egy gyerek is belekeveredett valamelyik ügyünkbe. Inkább azt mondd meg. – Az. az a dolga. – Elmondta. A szemén látszott. hogy nem. hogy látnia kellett engem is. őrangyal. immár valamivel több. – Tehát erről is tudsz. Pont az imént beszéltünk arról. – Konstantin az egyetlen. Biztosan szörnyű lehetett neki. – Ezer – hebegte Kaitleen. az én erényem a bizalom volt. de valahogy mindig is túlzottnak éreztem az aggodalmát. talán már ő maga sem tarja számon. igazad van. Kaitleen lélegzete elakadt a döbbenettől és az iszonyattól. – Beszélt neked erről Konstantin? – kérdezte végül. mert eszébe jutott a korábbi csók. – Azt viszont biztosan tudom. A száját keskeny vonallá szorította. mi késztette arra. Miért nem lep meg engem? Konstantinnak lakatot kellene tennie a szájára. hogy fen-ntartsa ezt a beszélgetést. Felfoghatatlan volt számára. minden neheztelés nélkül. – Nehéz visszagondolni rá. azonnal meg is bánta őket. – Persze. hogy fülig pirul. Azt hiszem. Persze. – Miért tett volna ilyet? – hördült fel a lány. nem hitte. hogy mindent tudok a világotokról. – Mióta csak Kitaszítottá váltam – rántotta meg a vállát Magnus. hogy látta Christophert meghalni. megbomlott az elméje és öngyilkos lett. – Jó. – Azt épp nem mondanám. – Még annál is régebben? Biztosan nagyon jó barátok lehetnek. Sokat töprengtem már azon. Akkor még egészen kicsi gyerek voltam. – Azt hiszem. Kaitleen persze tudta. nem – tiltakozott Kaitleen. hogy már régóta nem gyerekként tekint rád. hogy Magnus beavatja Kitaszítottá válásának részleteibe. Magnus pedig szépen belesétált a csapdába. – Az nem kifejezés – morogta a férfi. az is azonnal nyilvánvaló volt. amivel Naomi és Xander lányára nézett. és amint elhagyták a száját a szavak. mint ezer éve. Nekem sem kellett volna. De nem titok. hogy az emlék nem kellemes számára. úgyhogy gyorsan hozzátette. – Nagyon nehéz lehet bizalom nélkül élni. Konstantin a mai napig nem tudta magának megbocsájtani azt az esetet. hogy a két angyal között egyáltalán nem baráti a viszony. ha ilyen sok időt töltöttek együtt. Kaitleen érezte. – Pontosan milyen idős Konstantin? – Azt senki sem tudja. de valami bizonyára volt. hogy ezek a férfiak már ilyen régóta élnek. Mi vezethet arra bárkit . majd hirtelen szélesen elvigyorodott. de azt már sikerült megértenem. – Ez egyikünknek sem könnyű – felelte mégis a férfi. aki képes megtűrni maga mellett. Most már értem azt a különleges rajongást. mert ismét szólásra nyitotta a száját. – Fogalma sem volt. mi volt a te erényed. ugye? Kaitleen nem várt választ. hogy óvja az ártatlanokat. az övé különösen bonyolult mert. hogy visszapörgette az időt arra a napra. ez pedig megöli a legmesésebben induló barátságot is – mondta keserűen. félig-meddig önként vállalta. akinek a megmentése miatt Kitaszítottá vált. mikor ez az esemény megtörtént. de kétségtelenül roppant fontos szerepet töltött be az életében. attól több esze van. Talán ezért keltettem fel a figyelmét. ami azt jelenti. Nos. amit elvesztettél. arca megkeményedett. – Erről is beszélt. hogy ez nem egy idilli állapot. ne haragudj! – Nem. De Roman jóval régebben ismeri. és egyáltalán nem azért jár a nyomodban. körülírhatatlan. Folyton kételkedem magamban és másban is. – Talán – hagyta rá Magnus tétován. hogy a túlvilágra magával viszi a kislányát is. hogy elmondtad. de úgy döntött. – Ezt a részét nem mesélte el – állapította meg Magnus. hogy milyen szörnyű élmény fűződik mindannyiunk esetében a Kitaszítot-tá váláshoz. – Vajon ezért követett engem is? Hisz’ már elmondta. – Annak az asszonynak. hogy gyámolítson. – Nem merném állítani. – Felejtsd el! Ostobaság volt megkérdezni.

hogy valakit úgy szeretett. aki Britanniában szolgált. Ezután követte Mariust tűzönvízen át. A lány sajnos egy másik férfiba szeretett bele. akinek az élete különösen fontos volt az Égiek számára. Tényleg nem az. és hordozott évszázadokig a vállán. hogy benne nem vetődött-e még fel. Felvetődött benne egy kérdés. Furcsa logika. aki nem szeret bele. hogy ő képtelen szeretni? – kérdezte Magnus. hogy belépett miatta a Légióba. Roman is erre vágyott. amíg meg nem ismerte a férfi húgát. mi történt. és mindenki boldog lett volna. – Összesen két angyalt ismerek. A lány nem tudta eldönteni. Kaitleen csendesen nyugtázta. Most már nem volt számára elég. Senki nem tehetett róla. amelyik Riocardot irányította. Riocard Galina halála miatti fájdalmában bosszút esküdött a természetfeletti világ ellen. Nem hajlandó Konstantinnak megbocsájtani. Ráadásul önostorozásának tápot ad. aki máris folytatta tovább. óvakodott attól. aki megölte Mariust. de szárnyakkal ez elég feltűnő lett volna. Hosszú ideig hallgatott. hanem a rómaiba is. aki Kitaszítottból emberré vált. de a nagy kavarodásban megtörtént a szerencsétlenség. ezért lett a mi Légiónk tagja. hisz’ most mondtad. Kényszerítette magát. hogy ne kezdjen magyarázkodni – felesleges lett volna. minden rendben lett volna. gyorsan hozzátette: – Csak arra vagyok kíváncsi. hogy minden Konstantin hibája lenne. hogy gondolkodás nélkül kibökte azt. vagy inkább gúny. vagy egyszerű emberként élik tovább az életüket. és csak még kellemetlenebb helyzetbe kerül miatta. hogy ezek szerint Konstantin és Roman élt az ókori Rómában. ha akkor hagyja meghalni. de megtette. ott van az arcán az a sebhely mementóként. Galinát. és ezzel félbeszakítsa Magnust. – Mint Xander – motyogta maga elé lány. hogy Konstantin hibája az egész. Halandóvá akart válni. ezért jutalomból választhattak. hogy az angyal rengeteg vélt bűnt vállalt magára. – De. amelyikben mi harcolunk. próbálta felfogni ennek a majd kétezer éves drámának a részleteit. – Roman továbbra is a védencével akart lenni. egészen addig. . Galina ugyanekkor halt meg egy balesetben. hogy embernek tűnjön. mint ahogy Konstantin is magát hibáztatja. – Látom. ha hallgat. hogy ez az egész őrület hívta életre az Incontaminatust. hogy önként vállalja a Kitaszítottságot? – Nem egy idilli állapot – visszhangozta nevetve az angyal. akibe Galina beleszeretett. hogy a lehető legemberibb lehessen. – Igen. ám vissza már nem szívhatta.is. bár ez teljességgel megdöbbentette. Ott találkoztak Riocarddal. – Hogy lehetett volna Konstantin a hibás? – Akkoriban Galina másik bátyját védte. Mindketten olyan halandót védelmeztek meg. de Roman ennél jóv-al messzebb ment. ilyen sok idővel a halála után is üldöz bennünket. Azért lett Kitaszított. akit annyira kedvelt. – Ez rettenetes – szörnyülködött Kaitleen. ezért nem gyógyult be. ami foglalkoztatta. újra őrangyalok lesznek. Roman mindig is Konstantint hibáztatta a szerencsétlen eset miatt. és aki mellesleg a védence életére tört. hogy meglepetésének hangot adjon. Úgy hitte. de nem sikerült neki. de nyilvánvaló. – Nem mondta el. az egyik Xander. – Milyen frappánsan megfogalmaztad. Riocard nem megy Rómába. hogy valakinek a kedvéért emberré váljon? Ezzel csak még mélyebbre süllyedt a zavarban. hogy a lány halála baleset volt. Roman ezért hibáztatta őt. élete végéig. Végül győzött. ahová saját meggondolatlan kérdése taszította. mint Roman azt a nőt? – Mikor meglátta Magnus csodálkozó tekintetét. Nem csak ebbe. hogy egész biztosan ne felejthesse el. És. hogy a hangjából elismerés csendül ki. ma-jd nem hal meg. tudom. a nyoma most már mindig megmarad. gyűlölete még most. a férfival. – Konstantinnal is előfordult már. Harc volt. nem ismeri meg Galinát. nem volt okos dolog. Megint bölcsebb lett volna. Konstantin megmentette Riocard életét. Konstantin vívta azzal a démonnal. A démon ejtette rajta. mert megmentette a haláltól a védencét. de a mi angyalkánk már csak ilyen nyakatekert gondolkodású. Nem hitte. mert az új célt adott az életének. tényleg nagyon sokat tudsz a világunkról – állapította meg a férfi. Roman viszont mai napig úgy érzi. valójában is az akart lenni.

Lenyelte a tablettát. Kaitleen egy ideig nézte. Az Incontaminatus jelentette folyamatos fenyegetés sem javított éppen a hangulatán. ami egymáshoz kötötte az érzelmeiket. Talán tényleg nem lesz semmi baj – győzködte magát. Most pedig Konstantin ott állt félmeztelenül. hogy korlátozzák a szabadságát. Menj csak nyugodtan! A férfi még néhány másodpercig a helyén maradt. de akkor is nyomasztotta a kijárási tilalom. ők. hogy nem voltak képesek nyomtalanul eltávolítani onnan. ő maga is biztos abban. erről első kézből származó tapasztalatai voltak. inkább legjobb reményeit fejezte ki. aki annyit törődik másokkal… Látom. – Nem ismertem őt azelőtt. hogy ez az ő érdekét szolgálja.Ha meg is volt a véleménye Kaitleenről. Hallotta. jobban. mert észrevette. akik addig hetente többször is találkoztak. sőt. és sarkon fordult. mire Kaitleen őszintén elmosolyodott. azután bólintott. hangulata nagymértékben függ attól. hogy minden bizonnyal vágyat is képes érezni. elmondta. és ezzel a felismeréssel egyidejűleg visszazökkent a jelenbe. Kaitleen örült. hogy hatni fog. illetve nem is hazudott. majd hirtelen ötlettől vezérelve nekitámasztotta sajgó homlokát a hűs üvegnek. és épp zuhanyozni készült. és Konstantin állandó jelenléte is újdonság volt számára. hogy Kitaszítottá vált. Általában nem támadt benne túlzott igény a társasági élet után. Nem lehetett biztos a sikerben. Mintha valami kapocs lett volna közöttük. Nagyon remélte. Ennek ellenére kezdett nagyon elege lenni a helyzetből. – Ez az átkozott fejfájás – nyögött fel félhangosan. de a szeméből aggodalom sugárzott. csobogó hang. átjött a nappaliba. a szeretet annyira a része volt. amely lehetővé. és elővegyen egy fájdalomcsillapítót. nem tette szóvá. a saját. mint ő. mégis szeretett volna már hazamenni. Kell ennél több? – Azt már nem tette hozzá. hogy Konstantin megnyitja a vizet a fürdőben. és igyekezett értelmes felnőtt módjára viselkedni. hogy sikerült meggyőznie állítása igazáról. Úgy tippelt. talán van valami láthatatlan kötelék angyal és védence között. Már-már aggasztóan – és legfőképp elgondolkodtatóan – könnyen ment. Viszont én ezt nem vagyok hajlandó elhinni. Már két hete csak telefonon beszéltek egymással. Kaitleen elég gyakran volt zaklatott. – Nincs semmi – hazudta a lány. a férfi arca is kisimult. Ha nyugodt volt. majdhogynem kötelezővé teszi ezt a nagymértékű empátiát. akkor egyből dühbe gurult. mit csinál. hogy nem tud szeretni. ahol ő csak egy vendég. És ezért nem képes elszakadni tőlem – tette hozzá gondolatban a lány. mikor azonban megfájdult a feje. Önzetlen és odafigyel másokra. Bár a kényszerű együttélés elfogadása kevésbé esett nehezére. megszokott ágyában akart aludni végre. Az egyenletes. mióta arra kényszerült. mintha nem hinne neki. Ráadásul úgy tűnt. Bántotta. mint bárki más. ő hogy érzi magát. úgy beleégett a lelkébe. hogy Konstantinnál lakjon. vagy csak nem akaródzna magára hagynia. Bezárva egy helyen. de ez a tényen mit sem változtat. mikor a Légió tagja lett. de mindig is úgy hittem. hogy megkeresse a kézitáskáját. Ki sem tehette a lábát az ajtón. amennyiben ez egy sima fejfájás. A férfi idáig a fegyvereit tisztogatta a konyhaasztalnál ülve. – Valami baj van? – Konstantin csendes érdeklődésére felkapta a fejét. – Biztos? – erősködött tovább a másik. Hatnia kell – módosította elvárásait. de ha félt vagy felzaklatta valami. Ezért olyan jó vezető és barát. – De. Olyan valaki. mint a veszély és a bezártság elviselése. – Lehet. Jóleső érzés volt. Nem is kellett. ez valami speciális őrangyaldolog. . hogy tényleg csak fejfájás. de nagyon szerette volna meglátogatni a húgát. Meglehetősen jól tartott ugyan. ismét az ablakhoz lépett. bőven elég volt gunyoros mosolya. szemmel láthatóan befejezte addigi ténykedését. A férfi lakása kényelmes volt és szép. Sajnos. elfordult az ab-laktól. – Legalábbis így lesz. de közben mindenki érdekeit a sajátja elé helyezi. mint mindig. Megdörzsölte a halántékát. hogy Konstantin kivételes módon ismeri őt. egy pillanatra még a fájdalom is csökkent. – Biztos. a saját házában. – Talán igazad van – hagyta helyben Magnus. Persze megértette. Vonásai szenvtelenek. kifejezetten as-zociális volt.

mikor szemtől-szembe állnak egymással. amit. miután . Már a puszta látvány is elég volt ahhoz. most nem tapasztalta. gödröc-skék keletkeztek a szája két sarkában. Kellemes gondolataiból hirtelen erősödő fejfájása zökkentette ki. amit minden egyes nap alkalma nyílt alaposan megszemlélni – szó. Romannek pedig. és igyekszik minden jelentéktelennek tűnő elemüket a legnagyobb alapossággal megfigyelni. hogy büntetlenül megússza az esetet. ha biztos abban. mint a többi angyal. hogy olyan férfi után kezdett vágyakozni. – Lázam van – morogta megérintve forró homlokát. aminek – Kaitleen gyanúja szerint –. hogy többé nem próbálja meg ezzel a módszerrel elkerülni a víziókat. Megint a kézitáskájához ment. amit még az ablaküveg hűvössége sem tudott lehűteni. és a szemöldökével együtt koromfeketék – bármelyik nő képes lett volna gyilkosságra vetemedni ilyen pillákért. kicsit nagy orra határozott.megnyugtatóan hatott megtépázott idegeire. akit ismert. ha ismét jelentkeznek. hogy ez minden nőnemű lény számára roppant csábító lehetett. hogy nem áll nekik ellen. Sokszor azon kapta magát. majdhogynem rémülten egyenesedett ki. melynek keletkezési körülményei már azelőtt oly nagyon izgatták Kaitleen fantáziáját. eltakarva a durva sebhelyet. hogy Kaitleen fantáziája beinduljon. Látta vállig érő. miközben szappanozza széles mellkasát. minden porcikáját kínos pontossággal le tudná írni. ne pedig egy feltartóztathata-tlanul közeledő rohamé. de még mindig látott reményt arra. hogy olyan részletességgel jelent meg Konstantin képe a szeme előtt. hosszú lábait. álla erőteljes. mint tökéletesek. Az mindenesetre kedvező előjelnek bizonyult. Maga előtt látta az aranybarna bőrt. hanem elfogadja őket. feszes… Kaitleen meglepetten. Megígérte magának és Konstantinnak is. Nem csak fájdalomcsillapítót tartott benne. amibe néhány korty italt vihetett magával szükség esetére. – Abba kell hagynom az álmodozást – morogta maga elé. csak kevesen lehettek képesek ellenállni. pulzáló kín egy hétköznapi fejfájás jele legyen. hogy megcsodálja a fürtök különleges árnyalatát. hogy felnyúljon Konstantin tarkójához. és Kaitleen érezte. De Konstantin egészen más módon volt vonzó. egyenes vonalú volt. de szerencsére mindig sikerült visszafognia magát. Nem volt klasszikus értelemben vett férfiszépség. az izmai megfeszülnek. Tekintete maga volt a kísértés. aki elérhetetlen a számára. hogy mindig tele legyen töltve. mi szó. hogy akár egyetlen szót is kiejtett volna rajta. de azonnal el is vetette. sőt még a lapockájáról induló és a vállán. ő ezt soha nem is mulasztotta el megtenni. hanem egy kicsike laposüveget is. borostyánszemű és szívfájdítóan jóképű volt – minden sebesülés ellenére is. keskeny csípőjét. valamint a felsőkarján végigkígyózó tetoválást is. egészen az állcsúcsáig. Mint ahogy arra is fogadalmat tett. hogy a szemkáprázást és a látótér beszűkülését – ami szinte mindig megelőzte a rohamokat –. Egyéb magyarázatot nem talált arra. hogy megmozdul a keze. hogy hamarosan úrrá lesz rajta a pánik. Vonásai inkább férfiasnak számítottak. hogy szántszándékkal elrejtse a démon által hagyott jelet. Szőke. mint ők. ha nem fogott össze a tarkóján. szerette volna ujja hegyével végigkövetni a forradás vonalát. amivel rendszerint hátrakötötte az aranyszínű tincseket. soha nem feledkezett el arról. amivel szemben idáig oly nagy erőfeszítéssel tartotta magát. és lüktető halántékára szorította az ujjait. a fülétől. hogy a tompa. Magnus szempillái elképesztően hosszúak voltak. szőke haját. hisz az egyáltalán nem zavarta. Ugyanilyen erős késztetést érzett arra is. ha innék valamit – ötlött fel benne a gondolat. ha mosolygott. hanem inkább azért. Sajnos nem használt a fájdalomcsillapító. mintha a teste meg akarta volna büntetni azért. Nem azért akarta kibontani őket. mindig az arcába hullott. hogy úgy érezte. lapos hasát. ahogy a víz végig-folyik tökéletes testén. Lelki szemei előtt megjelent a zuhanyzó férfi képe. Kínosan ügyelt arra. ami hamarosan egy látomás minden szörnyűségét és gyötrelmét zúdítja rá. hogy újra feltankolja. A fejfájás tovább erősödött. hátha segítségére lehet valakinek a tudással. a szája pedig… A szája pedig anélkül tett ígéretet roppant kellemes és bűnös dolgokra. hogy Magnus beszélt volna neki róla. és kihúzza a bőrszalagot a hajából. Talán. Biztos volt abban.

kitapogatta az üveget. halhatatlan. a rémület és a tehetetlenség felkavarodik benne. Szeme tágra nyílt. róla szóló látomás esetében: a földön feküdt. – Csak egyetlen korty – suttogta maga elé. hogy nem fogja beérni egyetlen nyelet alkohollal. aki épp próbára teszi az önuralmát. bármit megtenne. majd megismételte –. és a markába szorította. Már nem a földön ült. természetellenes szögben. hallgatta megnyugtató. hanem az ágyán. szabályos szívverését. ha most leülsz kicsit – lépett közelebb Konstantin és Kaitleen karja után nyúlt. és úgy meredt rá. hanem az. Kaitleen hozzásimult a meleg. zöld folyadék szivárgott. A könnyek végigcsorogtak az arcán. mikor a látomás elkerülésének kétségbeesett vágya miatt annyit ivott. borostyánszemük a semmibe meredt. Magnust. mint amennyit meg tudott számolni. arra készülve. Nehezen tért ismét magához. Sikerült ugyan távol tartania a képeket. hogy nélküle képtelen lesz túlélni a látomást. amíg el nem fogyott tüdejéből a levegő. miközben megpördült. Romant. kitekeredett végtagokkal. milyen nyomorultul érezte magát minden egyes alkalommal. melegen tartotta. hogy a brandy színe épp olyan. De tudta. összetörten. Azután felfedezte körülötte az angyalokat. egy óriási fémasztalhoz bilincselve. akit nem ismert. azután pedig kétségbeesetten után-pótlást fog keresni. A fém csattanva állapodott meg a mosogatótálca alján. Halk. véres kést tartva a kezében. Mind a földön feküdtek. de a kinézete alapján azonnal tudta. hogy így legy-en. Szája sarkából most is sűrű. és furcsa módon nem az jutott eszébe. aranyszínű haja csapzottan tapadt a fejéhez. majd hatalmas egésszé összeállva. hogy legszívesebben ágyban maradt volna. de a legszörnyűbb a mellkasa közepén húzódó volt. jobb lesz. Vajon meddig fog még dobogni ez a szív? Lesz esélyük megakadályozni. hogy szép csendben meghaljon. épp úgy. de milyen áron? Néhány másodpercig még megbabonázva nézte az üveget. hogy lecsapjon vele Konstantin még dobogó szívére. – Halhatatlan – kacagott fel eszelősen. mint Konstantin szeme. addig fog inni. hogy tartod a szavad – szólalt meg közvetlenül mögötte a férfi. mint tűnik el a lefolyóban. sebektől vérezve. igen. a képek hirtelen elárasztották a lány elméjét. Ezt az egy szót hajtogatta. erősen fogta. hogy a látomás valóra váljon? Ha rajta múlik. erős férfitesthez. Végül kihúzta a kezét. amíg van az üvegben. Kaitleen pedig . – Nem hallottam. ezt a szörnyű rohamot. Kaitleen érezte. hogy a férfi halott. Konstantin karja ölelte körül. A szeme csukva volt. Végül meglátta Konstantint. majd kényszerítette magát. – Gyere. Csak sikoltott és sikoltott. és még valakit. hogy jössz – motyogta rémülten. miközben zihálva próbálta újbóli munkára kényszeríteni a meggyötört légzőszervet. – Már képes vagy beszélni róla? – kérdezte az angyal kis idő múlva. miközben a borostyánszínű folyadékot figyelte. Úgy érezte. előre-hátra kezdte ringatni magát. megnyugtató szavakat dörmögött a fülébe. elővegye-e vagy sem. Akkor kifulladva összerogyott. mintha magát az ördögöt látná. Próbálta eldönteni. miközben a haját simogatta. Ha kell.használni kényszerült. miközben magasan a feje fölé emelte a kést. Ám alig ért hozzá. hogy csakis angyal lehet. Eszébe jutott. mint az előző. sikoly formájában tör utat magának a külvilág felé. és a tartalmát a mosogatóba öntse. Benyúlt a táska aljára. mire a lány ijedtében kiejtette kezéből a laposüveget. felsőtestét több vágás borította. Egy férfi állt mellette. Először Cameront látta meg. furcsa. hogy az elborzadás. hogy merev léptekkel kimenjen a konyhába. – Örülök neki. minden nap elviseli ezt az átkozott fejfájást. még Xandert is. ez felfedte a bordák alatt megbúvó szívét. Kaitleen biztos volt benne. és olyan macskajaj kínozta. hogy másnap semmire sem tudott visszaemlékezni.

mikor az angyal Raisával játszott. mintha végig ébren feküdt volna mellette. Igyekezett összeszedni magát. hogy lássa az arckifejezését. Ugye meg tudod akadályozni. mikor a lány befejezte. ez tette lehetővé. honnan jött a hirtelen bátorság. elálmosodott. menni fog. és bár még mindig iszonyattal töltötte el. a sötétben Konstantin vonásait fürkészte. most erős érzelmek dúlnak benned. hogy kimondja a . nagyon közel voltak egymáshoz. Konstantin eleget tett a kérésének. a feje cseppet sem fájt. mégis meghitt. – Erős érzelmek váltják ki – felelte a férfi a ki nem mondott kérdésre. szépen sorban. mintha belőle áradt volna. a tőle telhető legnagyobb alapossággal és részletességgel elmesélt mindent. hogy csak ugratta. – Ezek szerint. – Nagyon büszke vagyok rád – súgta a férfi. esetleg a fény átterjed az ujjaira. akkor sem kommentálta a hallottakat. – Most pihenned kell – ennyi volt minden hozzáfűznivalója. A feje még mindig lüktetett. új. hogy a derengés. Konstantin csendben hallgatta. a tekintetét. lábát átvetette a combján. és valóban hamarosan jobban lett. Konstantin azonnal reagált a lány első mozdulatára. de attól. ugyanakkor felkavaró. mint átok. Álmában átölelte Konstantin derekát. de nagyon furcsa. Biztos volt benne. hogy soha nem tudta felfogni. Sötét volt a szobában. most először érezte. Tizenkilencedik fejezet Kaitleen furcsa érzésre ébredt az éjszaka közepén: nem volt egyedül. Mikor már úgy érezte. amit látott. Már félálomban volt. amit látott. amit már akkor megfigyelhetett. és mikor a férfi el akart húzódni tőle. hogy segíthessek elkerülni. de nem tapasztalt semmi rendkívülit azon kívül. mit fog érezni. Elképesztően jó érzés volt. Nem akart Konstantintól elszakadni. hogy minél érthetőbben el tudja mondani a férfinek. Kényelmesen elhelyezkedett. akiket ismert és kedvelt. – Valami baj van? – Jól vagyok. mekkora kincs adatot meg neki. azonnal kiszáradt a szája: vágy volt a szemében. ő pedig ott feküdt hozzá simulva. a hangjában bujkáló nevetés jeleit kereste rajta. nagyon kényelmetlen lehet így feküdni – húzódott el zavartan. Maga sem tudta. Lehetősége nyílt megakadályozni egy tragédiát általa. hogy enyhítsen a fájdalmon. A víziók segítségével megmenthetett másokat. biztonságban volt. – Lenyűgöző – suttogta a lány. hogy a képessége inkább áldás. felemás. annak nyomát. Kaitleen óvatosan érintette meg az arcát. valóban nagyon fáradtnak érezte magát.bólintott. – Teljesen kimerültél. mikor megérezte a futó csókot. csodálkozást keltő fény sugárzott belőle. amit Konstantin a homlokára lehelt. mégis teljesen kipihente magát. egyszer sem szólt vagy kérdezett közbe. – Mindent alaposan megfigyeltem. halkan tiltakozott. de Konstantin alakját derengő világosság borította be. kíváncsi volt. – Most aludj! A lány engedelmesen bólintott. Érezte a belőle áradó forróságot. Úgy tűnt. ragyogássá erősödött. – Nem épp a kényelmetlen jelző jutott róla eszembe. úgyhogy lecsukta a szemét. amely arra ösztönözte. és vele maradt. feje a férfi karján. jól érezte magát a karjában. illata. a bőre alól. – De sikerült – felelte Kaitleen. mit látott. Ugyanaz a halvány. teste melege körbeölelte. Talán különleges forróságot. Ne haragudj. ő pedig önkéntelenül elmosolyodott. lénye belsejéből. Olyan kétségbeesetten el akarta kerülni ezeket a képeket. Kaitleen meglepetten kapta fel a fejét. hogy valóra váljon? – Ezzel majd holnap foglalkozunk – felelte Konstantin kitérően. hogy alig néhány órát aludt. most egyenesen olyanokat.

ha egy-egy pillanatra felemelte a kezét. Kaitleen remegett a türelmetlen kívánástól. akkor mindenre képes volt. El tudta viselni a víziókat. – Ezt már rég szerettem volna megtenni – súgta. lángra kap az érintésektől. amit mondott. Konstantin karjában. a következőben pedig eltűnt. szája forró. egészen az ujjaid hegyéig. mi is történik pontosan. Konstantin testet öltött felette. Kaitleen megborzongott. még tartott. Órákig álltam az ágyad mellett és néztem. hányszor és mennyire. korábban nem gondolta volna. aki sok hibát elkövetett élete során. súlyával az ágyhoz nyomta. hogy moccanni sem tudott. hanem a nyaka többi részén. a fény felszikrázott. meg tudta őrizni a tartását és a méltóságát. Konstantin szemében ilyen volt. egyetlen barátot sem volt képes szerezni. és mielőtt a lány felel-hetett volna. még meglévő feszélyezettsége eltűnt. amikor felfogtad a hajad. öleljem át a derekad. A férfi szája a nyakára siklott. már nemcsak a füle alatt. hogy meg tud változni. finomak és nagyon tisztelettudóak. aki a képessége révén másokat megment. Erőt kellett vennem magamon. Az érintés csodálatos volt. az arcán. – Ezt a játékot ketten játsszák – morogta. Gyarló ember volt. Olyan emberré vált. És szerette ilyennek érezni magát. Az egyik pillanatban még ott feküdt. Figyelte Konstantin reakcióját. épp a füle alatt. le. nem szép . hogy így érintsem. és tudott viszontszeretni. egyik tenyere a lány csípőjén pihent. Konstantin kezei bebarangolták a testét. akire vigyáznak. Kaitleen roppant elégedett volt magával. aki egyetlen iskolát sem tudott elvégezni. hanem sóhajok és elégedett szusszanások egész sora. amit elkezdett. azonnal megnyílt neki. ahol ő nem az a lány volt. Elképzeltem. miközben öltözködsz. lehetetlenné téve ezzel a gondolkodást és az értelmes beszédet. tettekre. amiért most elragadtatást és feszült koncentrációt látott helyette. aki legalább kéthetente eszméletlenségig itta magát. izgató és magával ragadó. és előbukkant a nyakad íve. lábát lábával szorította le. mert további cselekedetekre sarkallta. gondolkodás nélkül átadta magát. A lány döbbenten terült el a takarón. Keze Konstantin arcáról a mellkasára siklott. Végigsimítani a válladat. Most már sokkal többre vágyott.szavakat. szavai felkorbácsolták érzékeit. ujjai szorítására. Nem az volt. meg is tette. megcsókolni a szád sarkát. mivel addigi támasztéka odalett. most nyelvével is megcirógatta kicsit. mert Konstantin tovább folytatta. hogy az a hely ott olyan érzékeny. hozzá akartam érni az ajkadhoz. amivel nem sokkal korábban fogadta a lány megjegyzését. A csókja ugyanolyan hatással volt Kaitleenre. Kaitleen pedig átölelte a nyakát. Anélkül. nedves nyomokat hagyott maga után. egyetlen munka-helyet sem tudott megtartani. ott. és megcsókolta a puha bőrt. hogy beletúrok a hajadba. Az érintései gyengédek voltak. ő maga is fénylik. megcsókolta. – Komolyan vágytál rá? – kérdezte akadozva. a legérzékenyebb ponton. Ha az ő pillantásán keresztül nézte magát. Újra megcsókolta. egy tudományos kísérletet végző ember alaposságával. amit a férfi lehelet-finom mozdulatai keltettek benne. erősebb simogatásra. Azonban szertefoszlott minden önelégültsége. biztos volt abban. – Hányszor vágytam rá. szerethető tudott lenni. Minden addigi. hogy ne jelenjek meg a hátad mögött. a karodat. mikor Konstantin szó szerint semmivé vált a keze alatt. ahogy eszel. De másra is vágytam. de nagyon kíváncsi volt a válaszra. – Néztem. tüzet gyújtva minden apró ponton. a másik az arcára simult. amelyek darabjaira szaggatták a testét és a lelkét. ami nem csak az egyre erősödő. A férfi lélegzete egy pillanatra elakadt. belülről fakadó sugárzás volt. hogy megszakította volna a csókot. A férfi arcáról nyom nélkül eltűnt a könnyed incselkedés legutolsó jele is. Mielőtt azonban felfoghatta volna. de bárhonnan származott is. A férfi elengedte a csuklóját. mintha egy új világ nyílt volna meg előtte. és akit tisztelnek. és szorítsam ide a számat. nyugtalan hördülések. – Fogalmad sincs. szó nélkül viselte Kaitleen kényeztetését. jólesőek. míg a lány már úgy érezte. de akkor. hogy azután máshol érintse meg újra. az ujjamra tekerem az egyik tincset – Miközben beszélt. hogy elkerülje azokat a látomásokat. ahogy alszol. mint néhány nappal azelőtt. hiszen ez az ő érdeme volt. csuklóit feje fölött egy kézzel összefogta. a szemén is. Kaitleen folytatta a simogatást.

hogy ne merd elmondani. te nem az a fajta vagy. nem bír tovább várni. csak még kínosabbá vált. Ezután csak akkor fogok beszélni. hátha még mentheti a menthetőt. Kaitleen hozzá tette: – Túl jól. ugyanakkor arra ösztönözve. a karja libabőrös lett. Sajnos a dolog roppant kínos volt. maga elé motyogva hadarta el. talán… – Mondd már. de ez olyan… Tökéletes – találta meg a megfelelő szót. mint bármely direkt mozdulat. Nem tudott várni. Egy darabig azzal voltak elfoglalva. egy vékony nadrágtól és a fehérneműtől eltekintve. hogy nem éltél vissza soha a láthatatlanságoddal. most még inkább felszította a tüzet benne. – Arra gondoltam. a vágy szétterjedt minden porcikájában. de pont az ellenkező hatást érte el velük. Neki soha nem sikerült volna ilyen diplomatikusan és frappánsan megfogalmazni a kérdést. legalábbis remélem – az utolsó szavakat nagyon halkan. Kaitleen. hogy kivel és hogyan jutottam haza. mire Konstantin felnevetett. túl jól ismersz – kezdett bele végül. mit szeret. már nem sok mindennel tudsz meglepni. Kaitleen megdermedt. Nem mosolygott. Belepirult a sikamlós ígéretekbe. hogy az arca lángba borul. bárcsak megnyílna alatta a föld és nyelné el őt ágyastól együtt. a férfi minden egyes fogadalmát szó szerint betartassa. Ezt csak egyféleképpen tudta értelmezni: a férfi megharagudott a kérdés miatt. mire vágyom. Úgy értem. mint a korábbi érintések. mintegy megerősítve ebben a megállapításban. és arról érdeklődött. – Meggondoltad magad? – Nem erről van szó – nyögött fel a lány. és teste minden egyes sejtje ennek a feszültségnek a feloldásáért kiáltott. Ott feküdt. hogy folytassa. és suttogva kezdte sorolni. Megborzongott. és mikor a férfi bólintott. mikor látta. hogy nem ilyen fajta vagyok. Fogadjunk. – De őszintén bevallva számtalan olyan alkalom volt. – Azt akarod kérdezni. nyugtalanná. hogy előfordulhatott… Megvonta a vállát. hogy látta-e másokkal szeretkezni. Az egész pedig csak még rosszabb lett. tudod. Ezért arra gondoltam. A hang legalább olyan hatással volt a lányra. mit érzek. – Nem. hanem hangosan kacagott. Annyira nem lehet szörnyű. Konstantin különösen ügyes volt abban a tek-intetben.szavakra. a frászt hozod rám. mert képtelen volt tovább részletezni a félelmeit. érezte. hogy szóba hoztam – kezdett beszélni. – Ugye. azt kívánta. hogy Konstantin emlékeztette rá. Amit az előbb nehezményezett. nem akart várni. hogy azon lesz. mert Konstantin intett. nagyon gyorsan. Ilyen hülye is csak én lehetek – állapította meg magában. amitől a lány kénytelen volt felülbírálni korábbi szavait. hogy szóba hozta a témát. A férfi minden bizonnyal megnyugtatónak szánta a szavait. – Biztosíthatlak. hogy elragadtatott sóhajokat csaljanak ki egymásból. hogy félreteszi a szemérmes tartózkodást. és már bánom. – Mintha minden pillanatban tudnád. elhatározta. – Soha nem történt meg – jelentette ki Konstantin nagyon komolyan. hogy a Konstantin bőréből áradó fény felerősödik. úgyhogy logikus a kérdés… Nem tudta befejezni. hogy hamarosan kérni fogsz rá – felelte Konstantin. elhatározta. ő pedig képtelen volt több hangot kipréselni a . – Csak az jutott eszembe… Szóval. nincs nagy tapasztalatom. láttalak-e hasonló helyzetben. – Tudom. aki szeretkezés közben folyton be-szélgetni akar? – kérdezte durcásan. csaknem meztelenül egy férfi karjában. hogy-an fogok reagálni. és azzal. hogy lakatot tegyen a szájára. csodálatos dolgokat művelsz velem. Mikor úgy érezte. mik a további tervei Kaitleennel. mit fogok mondani. hogyan szerezzen örömöt a lánynak. ami amúgy sem volt az erőssége. ha te is akarod. mintha gyakran megláthattál volna. Már egyáltalán nem volt neki sür-gős. mint ez a mostani? Kaitleen hálásan bólogatott. Konstantin arcán kezdett derengeni a megértés szikrája. nem sok titka lehet előtte. Mintha pontosan tudta volna. hogyan tegyen kedvére. mikor azt sem tudtam. Emlékezz vissza. feszültté. Csak nem… – Mi a baj – nézett az arcába aggodalmasan Konstantin. Már bánta. – Pontosan erre vagyok kíváncsi. Még türelmetlenebbé vált.

– Miért vagy velem ilyen elfogadó? Rengeteg hibám van. hamar szertefoszlott. valamiféle erő megakadályozta benne. ha arra volt szükség. hogy köszönöm. és csakhamar rájött. amit a helyzet újdonsága szült. hogy már összeszedte magát. Most szelídebb módszert választott arra. csak azt az egyet sajnálta. – Tudom. én… – Kaitleen nem talált szavakat. hogy Konstantin nem fedte fel magát előtte már sokkal hamarabb. Tudta. Pánikba esett. hogy ismét gond nélkül tud beszélni. a nyomasztó gondok. – Semmi baj. amelyekért magamat is megvetem. Túl egyszerű lett volna. hogy neked jóformán idegen vagyok. Konstantin azonban nem engedte. az egész külvilág – csak ők ketten maradtak. egyelőre semmi változást nem érzett. min mentél keresztül. túl snassz. és anélkül férkőzött a lelkébe. de hiába várt. követelőzőbbé vált. aki régóta az élete része volt. kívánságát és mozdulatát. – Miért? – kérdezte a lány. Kaitleen bugyiban és toppban feküdt a férfi előtt. mikor még nem tudtam az okát. legalább akkora örömöt okoz vele a férfinek. hogy szót fogadjon. A saját testvérem sem tudta soha feldolgozni. el is fogadta. mivel kellett megbirkóznod. amit kapott. És valóban. Ő pedig mindenekfelett bízott benne. hogy jól csinálja. mivé lettem. alig hagyott lehetőséget a lánynak még a légvételre is. Ha szavakkal nem tudja megtenni. van választási lehetőséged. Amíg engedet. mint amilyennel ő ajándékozta meg. simogatásokkal. Neki nem voltak emlékei a férfival kapcsolatban. és ez alatt értsd azt. csak lélegezz mélyeket! – hangzott az utasítás. amit műveltél. de én úgy érzem. és nagyon igyekezett még csak véletlenül . Hosszú ideje jelen volt élete minden fontos eseményénél – még. amiben este elaludt. Minden elsüllyedt körülötte. hogy tetszett.torkán. – Én. Magához húzta Konstantint. miként fejezze ki érzéseit. Kemény dolgokat. őrületes ostobaságokat követtem el. már pontosan tudta. Amint megnyugodtál. mintha mindig is ismertelek volna. hirtelennek. elmulasztom. amit összehordtál. nem fejezte volna ki a valódi érzéseit. felülírt minden addigi kétséget. ő pedig kényszerítette magát. sóhajokkal. – Nyugi. továbbra is előre tudja az ő minden gondolatát. majd elmosolyodott. arra ösztönözte. és alig észrevehetően. – Cssss – súgta. Az érzés. de nem tudott többé megszólalni. hogy tudott volna róla. és meglepetten nyugtázta. hogy viszonozza. hirtelen megértette a férfi szavainak a jelentőségét. hogy Konstantin az. hogy bármit is mondjon. – Ugye nem az a fajta vagy. tettekkel fogja kimutatni őket. Megértette és úgy tűnt. hogy élsz is vele. mintha elhatározta volna. és úgy látom. Olyan személynek készült odaadni magát. hogy ami közöttük történik. aki a világon mindenkinél jobban ismeri őt. Konstantin kihámozta a lányt a ruhából. amit akar. hogy összetar-toznak. Konstantin figyelmessége. gyorsnak érezte. mutatta. Nem akarta azt mondani. csókokkal mondja el. hogy jóvátegye iménti ostobaságát. hogy megvédtelek saját magadtól is. tudomása volt tettei mozgatórugóiról. de akkor sem ítélkeztem. Láttam. Számára valóban furcsa volt a közöttük kialakult kapcsolat. a fenyegető veszély. A férfi sokkal hevesebbé. ujját gyengéden a szájára helyezte. ha ő nem is tudott róla. hogyan történhetett. Kaitleen hamarosan már a nevére sem emlékezett. csak nem tudtam. szinte szégyellősen megvonta a vállát. de érezte. nem csak jó és megállíthatatlan. hogy visszaéljen a helyzeteddel. hogy elhallgattassa. Soha nem hagytam volna egy férfinak sem. Hogy tehetném most. hogy vethetnék gátat annak a sok butaságnak. Kaitleen lassan bólintott. de az vitathatatlan volt. Nem mondom. – Közel két évtizede vigyázok rád. tisztában volt vágyaival. Kezdeti tétovasága. hogy kényeztetéssel ver ki a fejéből minden nem odaillő gon-dolatot. a jövő miatti aggodalom. Birtokolta titkait. aki szeretkezés közben folyton beszélgetni akar? Kaitleen szívből viszonozta a mosolyt. rettenetes csapásokat kellett kiállnod. mikor már minden részlettel tisztában vagyok? – felelte Konstantin. de valójában törvényszerű és szük-séges is. ahogy az ajkuk ismét találkozott. és a csoda. ahogy egyetlen másik ember sem a környezetemben. – Most már felnőtt nő vagy. Érzékeit folyamatosan egyre nagyobb élvezetet keltő ingerekkel bombázta. hogy úgy tűnt. Fogalma sem volt. én támogatni foglak.

mintha nem okozott volna örömet számára a meleg. olyan intenzíven. mint mindig. Konstantin belehajtotta arcát Kaitleen simogatásába. A férfi egyetlen. Elhalmozta csókjaival az arcát. tenyerét nyakára simította. mint amiben ő részesült. A bugyi még mindig rajta volt. számtalan szebbnél-szebb nővel lehetett dolga. egyetlen pici pontot sem hagyott ki. Nyugtalanul fészkelődött a nehéz férfitest alatt. hogy mit láthat vajon a másik. A válasz csakhamar megérkezett. Tevékenységével a gyönyör egyre magasabb régióiba repítette Kaitleent. Hosszú ideje élt már a Földön. a végtelenségig tudná hallgatni Konstantin szájából ezt a két szót. Félresimította a Konstantin arcába hulló szőke tincseket. hogy Konstantin abbahagyja a mellei dédelgetését. mikor a férfi szóról-szóra megismételte előző szavait: – Gyönyörű vagy. Szája a fülére. A testében lobogó tűz az egekig csapott. Konstantinon még mindig rajta volt a farmer. ujjait a szőke. – Gyönyörű vagy – suttogta a férfi. Ráhajolt a lány szájára. mikor megérezte a tapogatózó ujjak első kis nyomását. de közben ettől lényegesen többre vágyott. minden völgyet. amelyről már napok óta ábrándozott. mikor Konstantin óvatosan a szájába vette az egyik mellbimbóját. Mutatóujjával finoman körözni kezdett a bimbó körül. egészen pontosan tudta. eljutott mindenhová. forró tenyerét ráborította a másik kebelre. mi jár a fejében. finoman csiklandozta a lány oldalát és a két melle közötti érzékeny árkot. de míg ő gyakorlatilag már meztelen volt. a csípőjére.sem arra gondolni. mikor keletkezett. ujjbegyével finoman végigkövette a sebhelyet. sima mozdulattal húzta át fején a pólóját. Tény. nőiességének közép-pontjába. és egy darabig csak nézte a két halmot. Szájával elkapta mutatóujja hegyét. Konstantin izmai acélkemények voltak. Feltűrte a toppot a lány mellei fölé. amelyben a Kaitleenben tomboló feszültség összpontosult. hogy a hátát. óvatosan fogai közé fogta alsóajkát és gyengéden meghúzta. szívta. Bőre alatt érezte megszületni a mély morgó hangot. végigsimított a mellkasán. Most is. nyakára siklott. a szemhéját. Nem. Testét ívben hátrahajlította. és ily-en türelmetlen. A férfi továbbra is lankadatlan figyelmet szentelt a lány melleinek. jelenléte bizonyítékát. hogy ő minden jel szerint nyitott könyv Konstantin számára. de míg szája maradt ott. Kaitleen felnyúlt. nem tudott betelni vele. és azon kívül. milyennek láthatja Konstantin. a végtelenségig fokozva Kaitleen vágyát. milyen mély lehetett a vágás. és már haladt is tovább arra az izzó pontra. és végre megtette azt. sima bőr érintése. és nagy. Kaitleen úgy hitte. És ahol megérintette. Kaitleen felsóhajtott. de azon keresztül is olyan gyönyört okozott neki a finom . arcát simogatta. soha nem volt még ennyire tehetetlen. hogy nem tartozott a telt keblű nők közé. majd félrefordult és belecsókolt a tenyerébe. Most azonban semmi másra nem tudott gondolni. amely feltört a férfi torkából. ahol volt. mást nem tehetett. miközben lehunyt szemmel élvezte a lágy női kéz érintését. Kaitleen pedig ismét elámult azon. Nem akarta. önkéntelenül is jobb hozzáférést biztosítva a másik számára. Keze visszacsúszott a vállára. és gyengéden megharapta. és gyengéden szívni kezdte. Amaz lehajolt. göndör szőrbe fúrta. hogy Kaitleen ismét kezdett zavarba jönni. ott csakhamar meg is csókolta. és ezzel a keménységgel bőre bársonyossága megkapó ellentétben állt. próbált ugyanolyan örömöt okozni a másiknak. az elragadtatás apró hangjait váltva ki a lányból. Érezte. mintha minden egyes négyzetmilliméternyi bőrfelületen ott akarná hagyni ajka nyomát. mellkasát. Finoman megszorította. karja feszülő izmaira. át a combjára. a szemöldökét. keze lecsusszant a hasán keresztül. de már rég kibékült a testével. aki felemelte a kezét. Kaitleen úgy érezte. Haja. majd továbbhaladt a vállára. ami a férfi arcát kettészelte. A lány felnyögött. és egy helyre összpontosult. csak arra. Keze módszeresen járt be minden domborulatot. ahogy előre hullt. a homlokát.

amelybe belezuhanni. pontosan tudva. valami jólesően megcsavarodott mindegyik – immár cseppet sem véletlen – érintéstől. halk. Ő is kívánta a férfit. inkább nevetségesnek. Tevékeny résztvevője lett a szeretkezésnek. lassan. szája szakértő kényeztetése egyre közelebb sodorták Kaitleent ahhoz a szakadékhoz. mindig szenvtelen Konstantin arcáról . a lány fölé magasodott. kiélvezni minden alkalmat. óvatosan. szinte feltépte a maradék két gombot. magához húzta. Igyekezett megfigyelni és agyába vésni a férfiarc rezdüléseit. nemcsak fogadta és élvezte a gyönyört. Iménti tehetetlensége nyom nélkül vált semmivé. hanem viszonozta. és elhúzta a nadrágja elejéről. Hirtelen kinyitotta a szemét. izgatottságtól bizonytalan kézzel végezve. – Soha nem hittem. Nagyon jó úton haladt ahhoz. vagy átlagon felüli érzékenységű érzékszervekkel büszkélkedő halhatatlan. hogy a lánynak azonnal kiszáradt a szája. a következő pillanatban viszont olyan őrült kalapálásba kezdett. Azután szája visszatért Kaitleen melléhez. kézfeje minduntalan hozzáért Konstantin hasának selymes bőréhez. hogy tényleg bekövetkezik. A bugyijával ugyanezt csinálta. ha ilyesmit olvasott. hogy Konstantinra ilyen hatással van. de most közvetlen közelről győződhetett meg róla. és diadalmas mosollyal nézett rá. és örömmel látta. Ő is feltérdelt. Tekintetében annyi vágy volt. Beleharapott a szájába. hogy nem töri-e össze. hogy kis híján felsikoltott. majd egyetlen pillanat alatt. hogy még ugyanazzal a megkezdett mozdulattal. De mielőtt ez megtörtént volna. hogy pislogni sem volt ideje. szíve fölé tapasztotta nyitott tenyerét. miközben a gombolás. Minden egyes mozdulata. hogy az őrületbe kergeti a lányt. nem pusztítja-e el ekkora szenvedély. és remegő ujjait megpróbálta rávenni arra. mintha a mindig nyugodt. számtalan alkalommal látta félmeztelenül. Most Konstantin felemelkedett térdelő helyzetében. nyomva. Konstantin a lány kezére borította nagy. mi megy végbe benne. Miközben a többi gombbal igyekezett megbirkózni. hogy a férfira is nagy hatással van. idáig is tudta. mikor Konstantint meglátta teljes meztelen pompájában. nyelvének újabb és újabb simítása. mint szexisnek. Tetszett neki. a hasa aljában. Konstantin abbahagyta. megfogta a lány csuklóját. Figyelte az arcát. A férfi alakja tökéletes volt. hogy eljön ez a nap – mondta a férfi halkan. nem is olyan egyszerű műveletét végezte. mikor sikerült. de nem hittem. de ott. az ujja azonban folytatta addigi tevékenységét. amit csinált. mikor egy romantikus regényben azt a jelzőt aggatják a férfi főszereplőre. boszorkányos ügyességgel és tehetséggel mozogva. – Reménykedtem benne. egy pillanatra felemelte a fejét. Keze villámgyorsan mozdult. és a férfi felé nyúlt. majd a saját nadrágja gombja után nyúlt. legyen átlagos hallással rendelkező hétköznapi ember. hogy hamarosan elérje ezt a célt. amit a férfi fölött gyakorolhatott. amire újabb. A lány csalódottan sóhajtott fel. Konstantin. pompás teste derengő körvonala csodálatos látványt nyújtott a szoba sötétjében. Olyan volt. mint egy pogány istenség. de Konstantin ismét elveszítette a türelmét. egyetlen pillanatra sem vette volna le róla a szemét. – Majd én – mondta rekedten a lány. körözve. abban a pillanatban. hogy biztos volt benne. abban a pillanatban a legfőbb vágya volt. hatalmat adott a kezébe. Elcsépelt frázisnak tartotta mindig. és egy pillanatra megriadt. és ott tartotta. mintha azt tűzte volna ki célként maga elé. ki is csusszanjon a farmerből. Ezt persze. vártam és vágytam rá. égető tenyerét.érintés. Maga is meglepődött. Kaitleennek egy ütemet kihagyott a szíve a mozdulat hirtelenségétől és a meglepetéstől. Mélyen. de nem volt benne biztos. mintha csak attól félne. amit kapott. pontosan ez jutott eszébe neki is. közel s távol mindenki jól hallja. hogy csendben maradjon. amit csinál. csukott szemmel. mire gondolnak az írók. és ez alatt az idő alatt. Kaitleen hirtelen megértette. ülőhelyzetbe húzta Kaitleent és olyan gyorsan varázsolta le róla a toppot. és ő ezt élvezte – ám uralkodása módfelett rövidéletű volt. A férfi feltérdelt az ágyon. hogy olyan. Együtt éltek már pár napja. belül. egyenesen Kaitleen szemébe nézett. hogy Kaitleen megpróbálja elhúzni. diadalmas nevetés volt a válasz. mikor társának egy-egy pillanatra elakadt a lélegzete. hogy minél gyorsabban és ügyesebben bujtassa át a kis fémdarabot a gomblyukon.

én viszont alig tudok rólad valamit. helyet csinálva a csípőjének. Együtt próbálták visszanyerni a nyugodt légvétel képességét.lehullott volna a kiegyensúlyozottság összetörhetetlennek látszó maszkja. eldugította a fülét. amiért Konstantin megkímélte attól. amit érzett. körülötte. hogy ebben az esetben. amitől Kaitleennekmosolyogni támadt kedve. a férfi pedig követte. végér-vényesen összekapcsolta őket. ölelte. Konstantin kinyúlt utána. szája a nyakára tapadt. átadva helyét a végtelen gyengédségnek. mely megpecsételte. méterekkel a földtől lebegett a finom. hogy ez most több. tekintetük egyetlen pillanatra sem engedte el a másikét. Eggyé váltak. A felívelő gyönyör elhomályosította a látását. vele együtt feküdt az ágyra. már meg is érezte maga mögött. Az igazán bensőséges pillanat a közös ébredésé. majd egyre hevesebbé. hogy leérjen egészen a combja közepéig. akkor sem fog feszengeni. érezte az illatát a takarón. Térdét a lány combjai közé ékelte. Az orgazmus lecsapott rá. természetes. és szorosan tartva. Mindig is úgy gondolta. a konyhapultnál kávét főzött. benne. kiugrott az ágyból. Kaitleen már meg sem próbálta elfojtani elragadtatása hangjait. karjai a dereka köré fonódtak. a hús egybeforrt. Kaitleen azzal a tudattal adta át magát az álomnak. majd kióvakodott a konyhába. Az idő megállt körülöttük. a lapockáján lévő tetoválás szinte életre kelt ez által. illatát érezte. Kaitleen tétován rámosolygott. Miután erre a következtetésre jutott. csak Konstantin. Egy darabig még az ágyban maradt. mikor valakivel ágyba bújik és szeretkezik. – Jó reggelt! Kész a kávé. a világ kettőjükre szűkült. Szaggatott légvételeit hallotta. mikor a vadság egy csapásra eltűnt Konstantin tekintetéből. Nem szólalt meg. Bőr súrlódott bőrön. eltom-pította az érzékszerveit. Mikor felébredt. lélegzetük összekeveredett. és a férfi betekintést engedett volna lénye legmélyére. csak nézte az angyalt. A konyhából csörömpölést hallott. hogy most már soha. már fényes nappal volt. a bordák ívén. Szőke haja kibontva omlott a vállára. egymásra hangolódtak. szilaj természetébe – a lelkébe. csodálatos volt és – ahogy az éjjel is érezte – magától értetődő. amitől nehezére esett értelmesen társalogni. Tökéletes. minden egyes mozdulatára hullámzani látszottak. meleg levegőben. mellette. – Te ismersz engem. Teste a hátához simult. lelkük egybeforrt. A forró ital illatától Kaitleen szájában összefutott a nyál. más nem létezett. nem tudta volna elkerülni a menetrend szerint érkező feszélyezett légkört. átkarolta. a testük fölötti uralmat. nem volt más. ami az egyik széken hevert. új egységet alkottak. remegő testével hozzá simult. amit tőle kapott. kívánságaiba. ahol feje a párnába süppedt. és mielőtt a lánynak alkalma lett volna akár egyet is pislantani meglepetésében. Még ott volt a nyom. álmaiba. és óvatos. ahogy szereted. amit az először lassú. mint addig volt. aranybarna bőre alatt az izmok megfeszültek. a valamelyest tisztább gondolkodás luxusát. mert a férfi ajka visszatért a nyakára. valódi. nem az az igazi intimitás. és úgy döntött. elernyedtek. Konstantin kemény teste nekifeszült Kaitleen puhaságának. pont olyan. félmeztelenül. ha együtt lesz a férfival. gyorsabbá váló mozdulatok még inkább összekovácsoltak. Nem csak szeretkeztek. megbonthatatlan egésszé. és a jó oldalát nézni a dolognak. más. végigsimított a széles mellkason. amit feláldoztak annak a szenvedélynek. Hirtelen a férfi eltűnt. apró csókokkal halmozta el. mindketten érezték. és az a boldogság. és – az övével ellentétben – elég hosszú volt ahhoz. Ami közöttük történt. A férfi és a női test fokozatosan olvadt egybe. magával ragadta. arcát nyakába fúrta. felette. az ablakon akadálytalanul beáradó reggeli napfény olyan aranyragyogásba vonta. de a férfi nem maradt vele. vele volt. – Előnyben vagy velem szemben – felelte a lány kicsit akadozva. A férfi háttal állt neki. majd újraindult. semmi nem lesz többé ugyanolyan. minden lehetséges módon összekapcsolódtak. a Föld for-gása egy pillanatra megakadt. bőrét tapintotta. Mezítláb volt. Egészen biztos volt abban. hogy zavarba jöjjön. csak ő volt. . és Konstantin nem feküdt mellette. magára kapta Konstantin pólóját. átgondolta az elmúlt éjszakával kapcsolatos érzéseit. keze zavartan rebbent. Egy csapásra túljutott a kiábrándultságon és immár hálás volt. Igyekezett úrrá lenni a csalódottságon.

– Mindig megérzem egy-egy társam jelenlétét. cseppet sem meggyőzötten. és önkéntelenül végigmérte hiányos öltözetét. hogy bezsebelte Kaitleen elismerő pillantását. A férfiak látszólag nagyon komoly beszélgetést folytattak. gondolatai. attól tartott. aki a legfontosabb a számára? Igaz. hogy egy angyal. mennyire ki vannak hegyezve Konstantin érzékei az ő hangulatváltozásaira. – Nem. – Mióta itt vagy. bent a lakásban. mire Konstantin még inkább nevetett. de nem igazán lepődtem meg. senki nem számított neki. hogy megölném érte. mint mindig. A férfi karja kicsit megszorult a dereka körül. és ami miatt minden bizonnyal Xander feladta halhatatlanságát. – Mi a baj? Most is. amiről Magnus beszélt. és felvette a nadrágját – visszament a konyhába. nem meri megtenni. Kár. gyengédséget. vágyai teljesen kicsúsztak az irányítása alól. bármire szívesen válaszolok. én pedig többet képzelek mögé. Azon töprengett. Mikor – azután. – Ki lehet az? – kérdezte Kaitleen. Még mindig hihetetlennek tartotta. hogy nagyon jó a hallásunk? – Nem. . amire leginkább kíváncsi lenne. Rengeteg dolgot érzett Konstantin iránt: hálát. Túl nagy jelentőséget tulajdonítok a dolognak – sóhajtott fel némán. Ez utóbbit csak azután tette hozzá. és ami az éjszaka történt. milyen szerelmesnek lenni. – Jesszusom – hördült fel a lány. aminek megadásától a csengő megszólalása mentette meg. hogy saját érzéseivel kapcsolatban fent említett testrésze mélyen hallgatott. – Most megnyugtattál – morogta a lány. ezt idáig elmulasztottad megemlíteni. úgyhogy csakis Valentin lehet. amit Roman érzett Galina iránt. Vajon Konstantin is megtenné ugyanezt azért a személyért. amennyire még soha. hol még ennél is intimebb helyzetben. mit csinálunk éppen. – Rendszerint egyszerűen csak testet ölt. most is tudta. és Magnus is erre figyelmeztette. pontosan tudom. hogy a férfi fontos a számára. hol Konstantin karjában. azt egyelőre nem kérdezheti meg. Mivel. Magnus pedig feltűnt a semmiből. mintha nem tudná már az ajtó előtt állva. szintén mást súgott neki. a képzelete túlságosan elragadta. amelyben ő minden egyes alkalommal meztelen volt. egészen elcsodálkozott azon. hogy szerelmes lenne belé… Akkor miért szeretné mégis. – Egyébként. És persze. bizalmat. hogy valaki jobban ismeri. úgy tűnt. a férfi többször hangsúlyozta. mi jár a lány fejében. Nevetett a lány felháborodott arckifejezése láttán és gyengéden a fenekére csapott. Mint mindig. ott van még az a tény is. – Jobb lenne. Konstantin mellett. annyira. aminek kedvéért a másik angyal képes lett volna halandóvá válni. mint ahogy Roman sem. ha felvennél valamit. Fabian nincs a városban. mint ő saját magát. mikor megismerte Naomit. egy újabb angyalt talált a pultnak dőlve. Egyetlen szerelmes éjszaka. hogy Konstantin halandóvá akarjon válni az ő kedvéért? Ennyire önző lenne? Igazából fogalma sem volt. de ezt már kezdettől fogva sem hitte el. odaadást. mert tudja. akit a vízióban látott. ki áll az ajtó előtt – folytatta a férfi. és máris őrült terveket szövöget. még mindig válaszra vár. vajon mi a férfi véleménye arról a mindent elsöprő szerelemről. – Talán Magnus? – Ő soha nem csengetne – morogta Konstantin. tehát meglehetősen biztos vagyok abban. A szíve nem hazudhatott. – Konstantinnak ez a feladata. Elhúzta a száját. hogy az imént üzentem neki. mintha meg sem hallotta volna Kaitleen közbevetését. mint mondtam. A lehetőségtől megrázkódott. hogy sürgősen jöjjön át. csakhogy figyelmeztesse. és agyát máris színes képek tömkelege árasztotta el. és ilyen figyelmet fordít minden egyes rezdülésére. hogy engedelmeskedett Konstantin felszólításának. – Ne aggódj – kuncogott a férfi. Mondtam már. nem is törődnek vele. hirtelen azt sem tudta.– Kérdezz. hogy képtelen a szeretetre. De. megbízták vele. mint ami valójában. de abban biztos volt. Magnus nem csengetne. Kaitleennek rengeteg kérdés jutott eszébe. ketten maradnak. melyiket tegye fel legelőször. Attól tartott. Azonnal felismerte a férfit.

még csak véletlenül se érjen egymáshoz az ujjuk. hogy ott van. majd odasétált a lányhoz. ahogy szereti –. halhatatlan lényeket. elgondolkodva bámult maga elé. hogy miközben elveszi. mert az angyal végig tökéletesen tudatában volt a jelenlétének. hogy üljön le. hogy ölelje át ismét. talán mégis a „borzalmasan nagy hiba” kategóriájába tartozik. ahol engem fogva tartottak – állapította meg végül. A lány azonnal rájött. és akkor sem voltam a helyzet magaslatán. milyen kifejezést szeretne ott látni leginkább. hogy ami éjszaka történt. hogy nem tetszik neki az események ilyeténképpen való alakulása. Kaitleen legszívesebben tiltakozott volna. Hangjából egyáltalán nem lehetett következtetni rá. hogy a pillanatnyi nyugalmat kihasználva megszólal. Hirtelen csend állt be. lelkiismeretfurdalás nélkül alkalmazza – dörmögte Konstantin. képes nyálcsorgató idiótákká változtatni? Kaitleen bosszúsan vette tudomásul. ami több ezer éves. – Persze. mert már maga sem tudta. de végül nem tette. De mindegy. Sem be. az ar-cára pedig Kaitleen nem mert ránézni. Az érzés. hogy meghallotta a megjegyzést. hogy megfejtsük a látomásod részleteit – mondta az angyal. meg akarta kérni. Valentin összeszorította a száját. mi történt közte és Konstantin között. – Nők! Vajon mi van bennük. mikor követte a másik férfi pillantását. Hirtelen mindennél jobban tudatában volt annak. mikor Bettával elmenekültünk. jelezze. Szó nélkül hallgatta végig Kaitleen mondanivalóját. de nem biztos. Intett a másik angyalnak. a lány kínosan ügyelt arra. Konstantin azonnal megérezte.Kaitleen idegesen toporgott az ajtónyílásban. Pedig éreznie kellett. és Kaitleennek rá sem kellett néznie ahhoz. miközben beszélt. de óvakodott attól. hogy az épületet védelmi varázslatokkal látták el. ami ébredés után elfogta. sem ki nem juthat senki. aki egészen idáig nem szólt közbe. – Kutya bajom – legyintett az angyal –. hogy felesleges volt azon töprengeni. Eszméletlen voltam. egyáltalán nem adta jelét annak. – Ez pontosan az a hely. ha már eléggé jól vagy hozzá. mikor odavittek. hogyan hívja fel magára a figyelmet. – Már értem – dörmögte Valentin. megszakadt az eszmecsere fonala. Konstantin nem mutatta jelét. akkor sem tagadhatná le. még futólag sem. gyorsan semmivé foszlott. mikor a lány elhallgatott. hülyén viselkedik. talán? Így hát. hogy megint megtalálom azt az épületet. nem akarok beszélni róla. hogy észrevette volna a feszélyezett légkört. Tudta. de ha érdeke úgy kívánja. gondosan ügyelt arra. egyáltalán nem. hangja ugyanolyan szenvtelen. vonásai kifejezéstelenek voltak. – Mit gondolsz. tanácstalanul állt egyik lábáról a másikra. vagy hagyja őket beszélgetni. Valentin – becsületére legyen mondva –. az Incontaminatus megveti a mágiát. ahogy egy pillanatra Kaitleen felé fordult. miközben tetőtől talpig végigmérte Konstantint. – Ő az a lány… – Hosszú – szakította félbe mogorván Valentin egy legyintéssel. mint mindig. a lány már-már rávette magát. de az. És mikor a férfi egy csésze kávét tartott elé – természetesen pontosan úgy ízesítve. nem tudta eldönteni. felidézte az előző esti vízió minden egyes apró. mi a véleménye a lány furcsa viselkedéséről. Csalódottságot. Nem érezte jól magát. – Nocsak. mennyire nem akarta tudomásul venni a lehetőséget. . mit is tegyen. mikor Valentin hirtelen megkérdezte: – Mi van veled? Olyan más vagy – állapította meg. vérvörös arca minden kétséget eloszlatott volna. – Valentin talán tud nekünk segíteni. hogy soha nem tudna zavarban lenni Konstantin közelében. Viszont az az ember azt mondta. – Képzelődsz – felelte a másik. hogy megmerevedett a karjában. csak ha ők maguk akarják. hogy tudja. majd kérdéseket tett fel. egyértelmű volt. De Liberty apja mondott valamit. minden reményével és megérzésével ellentétben – mely utóbbi üvöltve követelt magának figyelmet –. hogy még egyszer véleményt nyilvánítson. –. még ha akarná. el tudsz vezetni bennünket oda? – kérdezte Konstantin. csodálkozva vonta fel a szemöldökét. – Liberty? – kérdezte Konstantin. de egyszerűen képtelen volt mit kezdeni ezzel a helyzettel. szörnyű részletét. mert ezzel most a mi kezünkre játszanak. hogy ne nézzen Konstantinra. – Pont ezt mondtam nekik én is. elárulta. és átölelte. Kaitleent viszont nagyon rossz érzés fogta el. ami segíthet. és elengedte.

nem csak angyalok léteznek. és Xandernek is szólni kell. – Nem hagyhatja magára a halandóját. hogy mogorvasága valójában nem neki szól. hogy Konstantin korábban is gúnyosan. A helyzetet csak rontotta. hogy Konstantin épp egy olyan kétségbeejtő helyzetbe készült belekeveredni – méghozzá önszántából –. amilyenben az este látta a látomásában. . hogy utálja őt. Tudta. Nem at-tól rémült meg leginkább. én láttam. – Rendben. Kaitleen tudta. de talán szerencsésebb lenne. – Nem fogom Kaitleent egy vámpírra bízni – morogta Konstantin. majd pattogós hangon utasításokkal látta el Kaitleen védelmére vonatkozóan. de mikor Kaitleen már kezdte azt hinni. Konstantin. Míg készülődtek. Konstantin megmerevedett. A lány azonnal el is ment megkeresni a telefonját. Cameron nem válaszolt. és összeszűkült szemmel nézett a másik férfira. amit tudott. ahol alkalmazták. hogy ez megtörténhet. kurtán odavetette: – Rendben. és itt. Szavait néma csend fogadta. nem a gyávaság beszél belőlem. De ami leginkább szíven ütötte az volt. és máris a nyomára bukkanhatunk – magyarázta Valentin türelmesen. ha akarod. és talán Betta is szívesen segítene. Észrevette. hogy igazam van. mikor épp nem dönt úgy. jöjjön el Kaitleenre vigyázni. szinte haragosan beszélt a rendőrről. – Nem vitatkozom tovább – hangzott Konstantin ellentmondást nem tűrő felelete. Csak egy ügyes boszorkány kell. a feje zúgott. Ez a lehető legjobb megoldás. Konstantin egyetlen szót sem szólt a lányhoz. ez csak valami gyerekes viaskodás mindkettejük részéről. és hozza magával Emmát. és bosszúsan végigmérte Konstantint. de úgy gondolta. inkább a Liberty nevű lány számlájára írható. Konstantin először nem válaszolt. annak a helynek a környékén. Kaitleen rettenetesen érezte magát. amin a lány ugyancsak elcsodálkozott. mindkettőjüket jobban védhetnénk. Örült. hogy egész kedves. hanem boszorkányok. és azt hitte. a lakásodban. Halálra rémült a lehetőségtől. ha Magnus is velünk jönne. a srácnak helyén van az esze. hogy úgy tűnt. – Kiszámíthatatlanok. hogy az angyalok elkerüljék a mészárlást. ahogy Cameron belépett az ajtón. Konstantin és Jaeger között sincs minden egészen rendben. szédült. Kaitleen meglepetten állapította meg. majd egyből hozzá fordult. hogy berepül az ablakon egy pegazus. Ráadásul azt is tudod. Kaitleen lélegzete egy pillanatra elállt a szeméből sütő harag láttán. nyilvánvalóvá vált. hogy egyre inkább úgy tűnt. majd Valentin szólalt meg:– Jaeger? A rendőr? Nem is olyan rossz ötlet. Jaeger alig félóra múlva már ott is volt. – A mágiának nyoma van. Ezek az emberek nagyon veszélyesek. ha ő védelmezi őket. Akkor Kaitleen és ő egy helyen lennének. Ez egyfajta női megérzés volt. Lassan kezdett attól tartani.– Hogyhogy? – kérdezte Kaitleen csodálkozva. Hidd el. Mindent elmondott. hogy nem mind. Ott marad a levegőben. sőt vámpírok is. csak kurtán bólintott. – Nem lehetne. szólok Magnusnak. Erős gyanú támadt benne. ami csakhamar átváltott döbbenetbe. Abban a pillanatban azonban. hogy ezt csakis magának köszönheti. és Betta sem ilyen. biztonságban lennének mindketten. – Te is tudod. Az lenne a legjobb. hogy valóban komoly ellentét feszül közöttük. ezzel Konstantin elmondása szerint lehetővé tette. Úgy tűnt. Magnus és Fabian nélkül kell boldogulnunk. akire vigyáz. ha Fabiant is hazahívnád. mint ahogy én sem hagyhatom védtelenül Kaitleent. megkérem. A lánynak nem kerülte el a figyelmét az angyal reakciója sem. Senki nem férkőzhetne a közelükbe. hogy kiszabadult a két angyal társaságából és a puskaporos levegőjű konyhából. – Fabian magával hozhatná a srácot. felhívhatod. az ugratások ellenére őszintén kedvelik és tisztelik egymást. – Fabiannek küldetése van – felelte ridegen a férfi. de ettől még nem bántotta kevésbé az angyal rideg bánásmódja. hogy a férfinak minden segítségre szüksége lehet. Te hívd Romant! – Ez nagyon jó ötlet – felelte Valentin –. mégis féltette. hogy nem is fog. hogy inkább Cameron vigyázzon rám? – vetetteközbe halkan. mire képesek.

– Rendben. kedves önmagává.Ettől egészen összezavarodott. – Nem okos dolog kimenned innen. semmi pózolás. ha egy csodálatos szeretkezésnél többnek hiszi az éjszaka történteket. Konstantin búcsú nélkül fog elmenni. Valentin megjegyzése rádöbbentette a keserű valóságra: ő egy jelentéktelen ember. hogy nyüzsögnek körülötte a lányok. ha éhes vagy. de igazán összezavarodott. és visítozni kezdjen. A rendőrt amúgy is nagyon kedvelte. hogy nyert ügye van. úgy gondolta. hogy Konstantin ismét beférkőzött a gondolataiba. Csak magának árt azzal. és ezért hálás volt. hogy vigye el a húgához. de mikor az angyal beleegyezett. és a lány onnantól ránézni sem . Most azonban már valódi haragot táplált az angyal iránt. mi történt közte és Konstantin között. ahogy végigmérte a férfi helyes arcát. pedig Cameron egészen egyértelműen kimutatta. örömmel volt a társaságában. A lány azt hitte. – Szerintem ez nem jó ötlet – komorult el a férfi. pedig elég csinos ahhoz. hajlandó lenne-e Konstantin emberré válni a kedvéért. hogy Cameron előtt sem maradt titok. hogy tudomást szerzett volna az angyal létezéséről. sötét szemét. addig keress valami reggelit. hogy Jaeger rosszalló pillantásának súlya alatt igazgatni kezdje a ruháját és a haját. A lány hálás volt. ha elkísérnél Taylorhoz. Egyelőre azonban nem tette szóvá. – Megbolondulok. Cameron végre ismét elmosolyodott. ragyogó mosollyal. de ez inkább tűnt ugratásnak. Kezdett kétség-beesni a szigorú hang. Azt hitte. megbocsásson neki némi beképzeltséget. mint mindig. akinek feladata folyton-folyvást megmenteni a világot. de nem így történt. bár nem régóta ismerte. cseppet sem tetszett neki. összevissza állt. Jaeger újra a régi volt. a következő pillanatban viszont már minden megváltozott. Még azelőtt randevúzott Jaegerrel. mosolygós. amiért elterelte borús gondolatait. több is lehetne közöttük barátságnál. mégsem dobogtatta meg a szívét. Néhány másodperc múlva azonban Cameron visszaváltozott korábbik. ha csak átmenetileg is. milyen kevés hiányzott ahhoz. és bosszúsan döbbent rá. ha nőnemű az illető –. ugyanazzal a fesztelen. a lány pedig tudta. ezért gyorsan hozzátette: – Nem hiszem. de normális. ennél szerencsésebben nem is alakulhattak volna a dolgok. hogy hamarosan elsírja magát. Fekete haja most is. hogyha Kaitleen akarná. Az egyik pillanatban még minden rendben volt. ő sokkal engedékenyebb lesz. ő pedig megkönnyebbült. Utána pedig szeretném. de kicsit aggasztotta. Most érezte csak igazán. Eredetileg Konstantint akarta megkérni. Fogalma sem volt. hogy az ember – pláne. hogy. Kaitleennek egy pillanatra elállt a lélegzete. hol siklottak ki a dolgok. El tudta képzelni. Hisz máris azon töprengett. mintha folyton-folyvást beletúrnának türelmetlen ujjak. hogy Jaeger vigyázzon rá. Nem bánta meg az elmúlt éjszakát. de ő akkor sem tartozott volna közéjük. Rámosolygott Kaitleenre. ezt nem tagadhatta. hogy egy rendőr mellett félnivalóm lenne. Az. Megérkezett Valentin. A férfi hevesen megölelte. mielőtt kilépett az ajtón. Huszadik fejezet Konstantin mogorván nézett maga elé. hétköznapi ember társaságában lehet. – Először is gyorsan lezuhanyozom. halljam. de megtörtént. Milyen jóképű – állapította meg. és amit a lány önkéntelenül viszonzott. hogy megbolonduljon. szépségem. míg Konstantin halhatatlan. mit szeretnél ma csinálni? – kérdezte vidáman Jaeger. Kaitleen ugyanolyan boldognak tűnt az együtt töltött. mint Konstantin. Jaeger mindig vidám volt. Semmi mesterkéltség. mint ő. mint valódi ellenszenvnek. csodálatos éjszaka után. és keményen szájon csókolta. ha itt maradok – felelte a lány. folyton kötekedett ugyan Konstantinnal. ha nem ismeri meg Konstantint. Alig tudott ellenállni a késztetésnek. ezt Kaitleen a csontjaiban érezte. ami szinte már a védjegyévé vált. és a hajthatatlannak tűnő arckifejezés láttán.

ő pedig nem tudott sem nevet. Jaj. ha szemet szúr neki a ragyogás. túl sokáig várt rá ahhoz. azt hinném. ami éjjel kettejük között történt. De tény. A nyakát merte volna tenni rá. ez átalakult valami mássá. A szerelemnek még csak a gondolata sem fordult meg a fejében. arra ösztökélte. ha kell. Még akkor is. hogy érezhet valamit. ám ami az emberek megfigyelésére alapozva nagyon is hasonlít a szerelemhez. De Kaitleen már nem kért belőle. amit nem tud nevén nevezni. hogy cseppet sem tetszett neki a dolog. mintha csak szólították volna. hogy képtelen vagyok az érzésre. hogy most itt van az érzés. ez egészen biztos. csodálatos. neki. szája elnyílt… Kis híján felnyögött. sem magyarázatot adni a feszítő. Gyönyörű volt. ha elmondja Kaitleennek. Dühösen pillantott a barátjára. inkább Jaeger társaságára vágyik. Jaeger pedig tudja a titkát. ami minden aggodalma ellenére Kaitleenből árad. Jó érzés volt Kaitleennel együtt lenni. mert akkor a lány egészen biztosan nem fog vele szóba állni soha többé. Csakúgy. Jaeger vigyázzon rá. még úgy is. hogy hagyjon ott mindent. amit kiirtottak a lelkéből. megnevettetni. ami most is – mint jó ideje már folyton-folyvást –. érezni. Át akarta ölelni. Persze. Férfiassága megrándult a gondolatok és emlékek hatására. Konstantin bosszúsan vette tudomásul. majd barátja kétkedő tekintetét látva még hozzátette –. hogy képtelen tőle elszakadni. égető szükségre. de a rendőr nem fogja túlélni azt a napot. Megöli. hogy Cameron tud mindent. ölelni. Emiatt hirtelen minden elromlott – soha nem fogja megbocsátani a másik angyalnak. hogy most egyszerűen megbocsássa a történteket. Konstantin pedig dühösen nézte a társa tarkóját. De az évek alatt. menten felrobban. Jó ideje Kaitleen nyomában volt már. Pláne. szeme elhomályosult a gyönyörtől. Látta a rendőr tartásán. – Neked meg mi a fene bajod van? – vetett rá egy gyors oldalpillantást Magnus. Álmodozott erről az éjszakáról és a valóság felülmúlt minden álmot. bármiről is van szó. Összeszorította a száját. hogy megváltoztassa a véleményét. Eleinte a bűntudattal. Csak a vak nem láthatta. ha megbántja valamivel a lányt. és menjen vissza a lányhoz. . amelynek még csak az emlékétől is megfosztották. törődj a magad dolgával! Magnus megrántotta a vállát és elfordult. mikor megérkezett a lakásába. mint akkor. amelyeket iránta érzett: féltést. látta a testtartásán. ami Kaitleent arra ösztönözte. Egy olyan nő kisugárzása. beleszerettem Kaitleenbe. eleinte valóban csak lelkifurdalásról és a védtelen gyermek iránt érzett felelősségtudatról volt szó. Csak egyszer tekintett fel. Ő nem hallotta ugyan. erre akár esküt is tesz. de Jaeger most tudott valamit. hogy a helyzet rohamosan súlyosbodik. hogy bele fog szeretni Kaitleenbe. magához húzni. épp úgy gondolkozom. Ő mindig mondta. Tudja. Nocsak – gondolta keserűen –. miközben Kaitleen felnőtt. hogy ő ölte meg Christopher Nighlandet. Mert Jaeger nem fogja megjegyzés nélkül hagyni azt. arcát a hajába fúrni. neki. hogy ezt a vágyát a lány talán már egyáltalán nem osztja. hogy Kaitleent a karjában tartsa. hiszen az nonszensz lett volna. Túl régen vágyott már rá. ahogy alatta feküdt. De jaj. Ő mégis csókolni akarta. fogai csikorogtak kínjában. birtoklási vágyat. mint egy szerelmes bolond. Látta a szemén. az ágyába vinni. Hányszor gúnyolta ki a jóslatát. és belete-metkezni a testébe. felejthetetlen. ha Valentin nem szándékosan tett neki keresztbe. beszívni az illatát. Az ágyéka feszült. aki az éjjelt a szeretője karjában töltötte. mert egyszerűen képtelen volt kiverni fejéből a lány képét. sóvárgást. a mozdulatain. de csakis Valentin mondhatott valamit. úgy érezte. – Semmi – felelte Konstantin. Ez normális körülmények között nem aggasztotta volna. boldoggá tenni. mikor azt kérte. Ha nem tudnám.volt hajlandó. Sok érzést beazonosított azok közül. utána a túlzott védelmező ösztönnel igyekezett megmagyarázni a tényt. Egészen egyszerűn nem tűnt valószínűnek.

amivel nagyon sokat árthatott, ráadásul az első pillanattól kezdve szemmel láthatóan vonzódott
Kaitleenhez. Konstantin a nyakát merte volna tenni rá, hogy megpróbál a lány lelkére beszélni.
Amilyen hangulatban pedig Kaitleen volt mikor elváltak, eredményes beszélgetés van
kilátásban.
Konstantin már bánta, hogy nem vonta félre a lányt, mielőtt
Valentinnel elindultak, hogy kiderítse, mi bánthatja, vagy legalább arról gondoskodhatott
volna, hogy Kaitleen valamivel lojálisabb legyen iránta, ha Jaeger próbálkozik. De ahogy
elbúcsúzott tőle… Ostoba ökörként viselkedett. Ha valamit megtanulhatott hosszú élete során, az
volt, hogy a nők – lehettek akár halandók, akár halhatatlanok – nem tolerálták az ilyesmit.
– Az ég szerelmére, fejezd már be a sóhajtozást és a fogcsikorgatást! – hördült fel Magnus. –
Mintha tüdőbaj gyötörne. Nem fókuszálnál inkább az előttünk álló feladat megoldására?
Konstantin tudta, hogy a barátjának igaza van, de azért még legszívesebben leütötte volna a
közbeszólásért. Már épp nyitotta a száját, hogy ismételten arra utasítsa, törődjön a saját dolgával,
mikor a pillantása találkozott Roman tekintetével.
A másik angyal őt figyelte, intenzíven, mintha egyenesen a lelkébe látna, és onnan kiolvasná
a Kaitleen iránti érzelmeit, az éjszaka történéseit. Szinte hanyatt lökték azok az indulatok, amelyek
Romanből áradtak felé: hideg düh, irigység, keserűség. Konstantin tisztában volt vele, hogy a társa
valamilyen szinten őt hibáztatja Galina haláláért. Megértette, hisz maga is ezen a véleményen volt,
de nem gondolta, hogy valaha ezt a vegytiszta gyűlöletet látja majd a szemében.
Talán csak nem mutatta ki idáig, hisz Konstantin is ugyanolyan nyomorult volt, mint ő
maga. Valentin megköszörülte a torkát.
– Nem akarok akadékoskodni, de most hogyan tovább? Fél órája leskelődünk, pedig Emma
egyértelműen beazonosította az épületet.
Nekem is ismerősnek tűnik, bár nagyon kába voltam, mikor Bettával kitörtünk, mégis meg
mernék rá esküdni, hogy itt tartottak fogva minket. És elég közel vagyunk a helyhez, ahol Jaegerrel
ránk találtatok. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy jó úton járunk. Mégis mire várunk?
– Nem lehetünk elég óvatosak – felelte Konstantin, és kényszerítette magát, hogy a feladatra
koncentráljon. Nem törődhetett sem Kaitleen furcsa viselkedésével, sem a Jaeger jelentette fenyegetéssel, de még Roman haragjával sem. Ezekkel a problémákkal később kell foglalkoznia. Most a
legfontosabb, hogy rajtaüssenek az Incontaminatus búvóhelyén úgy, hogy lehetőség szerint egyik
embere se sérüljön meg közben.
– Tudom, a látomás, meg minden – bólogatott Valentin. – De azzal, hogy előtte órákon át itt
guggolunk, nem lesz biztonságosabb bemenni.
– Ha jól emlékszem, épp te mondtad, hogy a varázslat, amit használnak, megakadályozza a
teleportálást, márpedig így sokkal nagyobb a kockázat. Amellett is te kardoskodtál leginkább, hogy
hív-jam vissza Fabiant is, mert ezek az emberek túl veszélyesek – állapította meg Konstantin. –
Most meg ész nélkül berohannál?
Valentin morgott valamit, a hanglejtésből ítélve, valami szörnyen obszcén dolgot, majd
kicsit hangosabban folytatta.
– Fabiannek kicsit több idő kell, hogy ideérjen. Ugye nem azt akarod mondani, hogy itt
fogjuk megvárni? – szólt közbe Roman, megállítva Valentin elégedetlenkedését.
Konstantin egy darabig szótlanul viszonozta szokásos, pimasz pillantást, mielőtt válaszolt
volna. A másik angyal arcáról nyom nélkül eltűnt a korábbi gyűlölködő kifejezés, csak régi, jól
ismert flegma viselkedése maradt. Mindig ezzel igyekezett kimutatni Konstantin elleni folyamatos
lázadását, ami azonban soha nem akadályozta meg abban, hogy minden ellenérzésétől eltekintve
szó nélkül kövesse a parancsait.
– Nem, de Xander bármelyik pillanatban megérkezhet.
– Csak nem hiányoztam? – lépett közéjük az említett, pont ebben a pillanatban.
– Emlegesd az ördögöt, máris megjelenik – morogta Magnus az orra alatt.
– Hallottam ám – felelte Xander vigyorogva –, és kösz az elismerést.
– Kapd be! – sziszegte Magnus, de Xander ezt sem vette a szívére.
Konstantin nem is figyelt a két férfi gyerekes vitájára, rég hozzá szokott már, hogy így

ugratják egymást. Az óriási raktárépületet figyelte, amelyik közelében megbújtak, és amelyikről
Emma – Magnus boszorkány ismerőse – azt mondta, csak úgy árad belőle a mágia.
Elhúzta a száját. Meglehetősen képmutató dolog volt az Incontaminatus részéről, hogy a
természetfeletti elleni harcot tűzte zászlajára, és nem átallotta a cél elérése érdekében mégis az
okkultizmust felhasználni.
– Ne haragudj, főnök, de van valami terved egyáltalán?
Válaszolni nem volt alkalma, mert lenémított telefonja rezegni kezdett a zsebében.
– Kész – jelentette Emma a vonal túlsó végén.
– Ami azt illeti, van – felelte Konstantin Magnus előző szkeptikus kérdésére, miután
visszacsúsztatta a telefont korábbi helyére. – Támadunk. Emmának sikerült semlegesítenie a
védelmi varázslatot, úgyhogy már semmi sem gátolja a teleportálást. De csak akkor ölt-setek testet,
ha előtte megbizonyosodtatok róla, hogy mindössze annyi ember van a helyiségben, amennyivel
feltűnés nélkül el tudtok bánni. Kardot vagy kést használjatok, a meglepetés ereje nekünk kedvez.
Egyenként kell leszednünk őket, mielőtt még felocsúdnának, és rájönnének, mi történik. Xander, te
itt maradsz, idekint és azokat ártalmatlanítod, akik kijutnak az ajtón. Ne vállalj felesleges
kockázatot! Naomi leszedi a fejem, ha bajod esik. És ez rátok is igaz.
Tekintetét végighordozta társain, majd pillantása megállapodott Roman arcán, aki gúnyosan
mosolygott és tisztelgett egyetértése jeleként.
– Sok sikert, fiúk – fejezte be az eligazítást Konstantin.
Kiegyenesedett, kihúzta kardját a hátára szíjazott tartóból, lehunyta a szemét, és
összpontosított. Hagyta, hogy a teste atomjaira bomoljon, és a tudata vezesse.
Kicsit tartott attól, hogy Emma varázslata valóban sikeres volt-e, de gond nélkül bejutott az
épületbe.
A helyiség, ahol először körülnézhetett, egy kicsi szoba volt. Úgy tűnt, egyfajta megfigyelő
helyiség. A szoba fala mentén irányítópult futott körbe, rengeteg gombbal, lámpával a felületén,
valamint falra szerelt monitorokkal, amelyek a többi helyiséget mutatták.
Négy férfi tartózkodott a szobában, három egy kerek asztal körül kártyázott, egy pedig a
kijelzőket pásztázta.
A lehető legjobb helyre kerültem – könyvelte el elégedetten. Egyetlen pillanatra testet öltött,
csak annyi időre, hogy egy jól irányzott ütéssel ártalmatlanná tegye a képernyőket pásztázó férfit.
Az, anélkül hogy akár csak felnyögött volna, lefordult a székről és elterült a padlón. Mire a társai
rémülten felugrottak, félbehagyva a kártyapartit, Konstantin már ismét semmivé vált.
– Mi a fene történt? – lépett oda az egyik férfi a földön fekvőhöz tanácstalanul.
– Talán rosszul lett – mondta a másik, és ő is közelebb araszolt valamelyest.
A harmadik azonban nem követte őket, inkább az asztalnál maradt, és pillanatnyi
figyelmetlenségüket kihasználva, lopva belepillantott az ott hagyott kártyalapokba. Ő volt a
második, akit Konstantin leterített, majd az utolsó két férfi is sorra került. Ránézett a monitorokra,
úgy tűnt, az egész épületet bekamerázták. Valentin említette ugyan, hogy abban a helyiségben volt
kamera, amelyikben őt fogva tartották, de nem hitték – vagy inkább reménykedtek benne –, hogy a
saját embereiket nem tartják megfigyelés alatt. Az egyik képernyőn épp Magnus tűnt fel, egyetlen
másodperc leforgása alatt ártalmatlanított egy férfit, majd ismét eltűnt. Pillanatnyi felbukkanása
azonban pont elég lett volna ahhoz, hogy lebukjanak, feltéve, ha az azóta már ájult őrszemek
észreveszik, és riadót fújnak. Valóban a gondviselés vezette, mikor ide tévedt – állapította meg
Konstantin, majd sorban kikapcsolta a készülékeket, nehogy oda legyen kezdeti előnyük, ha valaki
bejön a szobába. Továbbhaladva egy üres helyiségbe jutott. Két rozsdamentes acélból készült asztal
állt a közepén, sarkaikra vékony fémpántokat erősítettek. A fal mellett gurulós acélasztalok álltak,
rajtuk tálcák mindenféle megnevezhetetlen műszerrel.
Bár a nevüket nem tudta, nagyon is tisztában volt vele, mire használhatják őket. Mint ahogy
arra is azonnal rájött, mi folyhatott ebben a helyiségben. Ez volt a kínzókamra, ahol a
természetfölötti lényeket vallatták vagy büntették, és csak a jó ég tudja, mi mindent csináltak még
velük. Azt is el tudta képzelni, hogy szimpla korlátolt-ságból és gonoszságból megkínozták őket.
Végigsimított a hideg acéllapon. Kaitleen itt látta őt is, kiterítve. Soha nem félt a haláltól.

Aki nem tudja, milyen igazából élni, akinek csak a kötelesség és feladat tölti ki a mindennapjait, aki
oly régóta van már a Földön, az nem fél a haláltól. De most megborzongott a sötét, Kaitleen által
megjósolt jövő ígéretétől. Hosszú idő óta, most először nem volt mindegy neki, meghal-e vagy sem.
Mert hosszú idő óta először volt kiért életben maradnia.
Tudta, hogy Jaeger tisztában van a múlttal, és azt is tudta, hogy a lánynak nem lesz könnyű
megemésztenie azt, hogy Christopher halála az ő lelkén szárad. De biztos volt benne, hogy ha lesz
alkalma megmagyarázni, Kaitleen meg fogja érteni. És minden rendben lesz közöttük. Valentin
jelent meg mellette hirtelen. A másik angyal – más okból kifolyólag ugyan –, de legalább olyan
merengőn bámulta a szoba berendezését. Szemét elsötétítették a szörnyű, még nagyon friss
emlékek.
– A földig kellene rombolnunk ezt a helyet – mondta halkan, mintha csak magában
beszélne.
– Tucatnyi ilyen épület lehet a tulajdonukban, csak itt a városban
– felelte ugyanolyan halkan Konstantin.
– Tudom – emelte rá tekintetét Valentin – de ha ezt elpusztítanánk, ide már nem
hozhatnának többé senkit.
– Ahogy akarod – bólintott a férfi. – De előbb még szét kell néznünk, nincs-e valaki, akit
kiszabadíthatnánk.
Konstantin többi érzéke kicsivel hamarabb jelezte a halandó közeledtét, mint ahogy
meghallotta a futó lábak dobogását. Semmivé vált, hogy következő pillanatban a folyosó közepén
jelenjen meg.
Egy lány szaladt, egyenesen felé, amint azonban meglátta, megpróbált megállni. A lába
megcsúszott, fenékre esett, de nem állt fel, úgy próbált elhátrálni előle, lábával tolta magát minél
messzebb a fölé magasodó Konstantintól. Arca halálos rémületbe dermedt.
Valentin néhány másodperccel később jelent meg mellette. A lány ránézett a másik
angyalra, az arca hirtelen megélénkült. Konstantin figyelte, mint tölti el először a felismerés és az
öröm, majd a bűntudat és a szomorúság Valentin láttán. Egy biztos volt, félelmet nem látott rajta.
– Valentin – lehelte a lány alig hallhatóan. A férfi neve a szájából nem volt több gyenge
sóhajnál.
Konstantin alaposabban szemügyre vette a földön ülő nőt. Semmi kétsége sem volt afelől, ő
a titokzatos Liberty, akiről már olyan sokat hallott. A lány csodaszép volt, így ziláltan, kifulladva, a
földön kuporogva is. Szőke haja kiszabadult a copfból, amibe kötötte, és most csapzott tincsekben
keretezte az arcát. Halványzöld szeme gyengédséggel telve függött Valentinen. Porcelánfehérségű
bőre és világos haja, valamint ugyancsak világos szeme miatt, egész megjelenése éterinek tűnt, és
bár az alakját nem látta rendesen, mert a lány megpróbálta a lehető legkisebbre összehúzni magát
ültében, mégis biztos volt benne, hogy karcsú és légies. Értette, miért akadt meg rajta Valentin
szeme, és azt is jól látta, hogy a vonzalom, amit az angyal érez – vagy inkább csak érzett – iránta,
viszonzásra talált. Konstantin hirtelen megszánta ezt a lába előtt kucorgó lányt. Nem kellett a
társára néznie, hogy tudja, milyen kérlelhetetlen arckifejezéssel bámul vissza Libertyre. Valentin a
legszelídebb természetű volt közöttük. Nagyon sokat szenvedett, ennek ellenére meg tudta őrizni
kedvességét, mindenki felé feltétel nélkül áradó jóindulatát. Ám, ha egyszer valaki olyan dolgot
követett el, amit ő megbocsájthatatlannak ítélt meg, akkor azt örökre kizárta a szívéből.
Valentin az igazság angyala volt, miután Légió tag lett, a képesség, hogy tisztán, a
valóságnak megfelelően lásson, eltűnt belőle. Minden sérelmet ezerszeresen torolt meg, mert
képtelen volt mérlegelni.
Enyhítő körülményeket nem volt hajlandó – nem tudott – figyelembe venni, csakis a bűnt
látta, akkor is, ha ezzel méltánytalanságot követett el olyanokkal szemben, akik nem érdemelték.
Konstantin biztos volt abban, hogy a barátja úgy ítéli meg, ez a lány nem érdemel megbocsátást. És
bármi legyen is a vétke, ezerszeresen fog fizetni érte, ha Valentinen múlik. Nem lesznek enyhítő
körülmények.
– Valentin! – szólította Liberty valamivel hangosabban, sürgetően. A szeme megtelt
könnyel, de az arckifejezése átalakult, dacossá, büszkévé vált.

– Hol van az apád? – kérdezte Valentin. A hangja nyugodtnak tűnt, szinte már
érzelemmentesnek, de Konstantin jobban ismerte annál, hogy azt higgye, valódi higgadtság okozza
ezt az egykedvű magatartást. Biztos volt abban, hogy a másik angyalban tombolnak az indulatok, és
bosszúvágy harcol benne az évszázadok alatt tökélyre fejlesztett önfegyelemmel.
– Nem tudom – felelte a lány, és ültében is kihúzta magát. A ger-ince egyenes lett,
hajlíthatatlannak, meghátrálásra képtelennek látszott. Nagyon bátornak tűnt, ahogy ott ült a két
angyal lába előtt, Konstantin elismerésreméltónak találta.
A kezét nyújtotta, hogy felsegítse. Liberty kis habozás után elfogadta, és talpra állt.
– Vannak foglyok az épületben? – kérdezte tőle a férfi.
– Igen, van két vámpír. De őket nem engedhetitek el.
– Bármit megtehetünk, amit akarunk – felelte arrogánsan
Valentin, de Konstantin figyelmeztetően ránézett, mire dühösen
összeszorította a száját.
– Miért? – kérdezte Konstantin, visszafordulva a lányhoz.
– Ők nem olyanok, mint a barátnőtök. Vadak és tényleg veszélyesek. A saját szememmel
láttam, amint darabokra téptek egy ártatlant.
– És ki hisz a te szavadnak? – horkant fel megvetően Valentin, barátja figyelmeztetése
ellenére.
Liberty pillantása megtelt fájdalommal a megjegyzés hallatán. Az arca égett, mintha
megütötték volna – és valóban, Valentin megjegyzése verbális pofon volt, fájdalmas és égő nyomot
hagyott maga után.
– Hinned kell nekem! – függesztette Konstantinra világoszöld szemét. – Nagy hiba lenne
elengedni őket.
– Rendben – bólintott. – Megnézem őket, mielőtt cselekednék.
Úgy tűnt, a lánynak ennyi is elég. Megkönnyebbülten lehunyta a szemét, és reszketegen
felsóhajtott.
– Köszönöm – suttogta.
Mintha leeresztett volna. Válla megroggyant, háta meghajlott, úgy maradt, csukott szemmel
állva a férfiak előtt, várta döntésüket a sorsáról.
Egy ajtó vágódott ki a folyosó végén, a hangos csattanásra mindhárman arra fordultak.
Konstantin hallotta, hogy Liberty lélegzete elakad a megrázkódtatástól, ugyanakkor Valentin halk,
diadalittas kiáltást hallatott, és semmivé vált.
Legközelebb a kilépő férfi előtt jelent meg. Arckifejezése borzalmas volt, vicsorgott
dühében.
– Megjött a kedves papa – állapította meg Konstantin rezignáltan.
Liberty fojtottan felkiáltott, majd előre lendült, alátámasztva ezzel a férfi megállapítását.
Konstantin az utolsó pillanatban kapta el a lányt. Nem segíthetett az apján, viszont egészen biztosan
meghalt volna vele együtt, ha Konstantin nem tartja vissza. Pedig az ő ideje még nem jött el.
A lány küzdött ellene, tekergőzött, vonaglott a karjai között, próbálta lerázni magáról, de
csak azt érte el, hogy Konstantin szorítása erősödött. Esélye sem volt a férfi ellen, aki közben
feszülten figyelte az események alakulását.
Liberty apja, az Incontaminatus helyi vezetője volt, és mint ilyen, őt terhelte a felelősség sok
természetfeletti lény – köztük néhány társuk – végzetéért.
Martinez, így hívják – jutott eszébe hirtelen. Clara beszélt már neki róla. Christopher
Nightland méltó utódja volt, mind kegyetlenségben, mind előítéletek terén az elődje példáját
követte. Konstantin nem értette, miért nem rendelték még el az ő kivégzését is, de hát sok minden
volt, amit ő nem értett.
Mindenesetre Martinez percei meg voltak számlálva. Valentint senki nem tarthatta vissza.
– Ne nézz oda! – mondta a lánynak, és maga felé fordította, majd szorosan a mellkasára
ölelte. Liberty már nem tiltakozott, feladta a harcot, talán rájött, hogy itt nem nyerhet. Reszketve,
szipogva támasztotta homlokát a férfi vállához. Mélyen, hosszan szívta be a levegőt, majd lassan
engedte ki. Konstantin sajnálta, de esze ágában sem volt megakadályozni Valentint abban, amire

hátra sem nézve. de nem ment oda hozzá. Konstantin ennek ellenére megértette. Valentin felkapta a fejét a szavak hallatán. hogy az apja felhasználhassa a saját mocskos játékaihoz. inkább valami furcsa. ajka kihívó mosolyra húzódott. úgy hangzott. Konstantin az autója felé indult. hogy még bele is rúg a lába előtt heverő tetembe. de annyira igyekezett uralkodni az érzelmein. mintha fojtogatták volna. tekintete az angyal pillantását kereste.készült. látta. lányom! Nem mondta. csak elég ostoba volt ahhoz. Konstantin figyelte a lány meggyötört vonásait. amelyiken nem sokkal korábban Martinez érkezett. Senki nem mondott neki ellent. hogy nem érdemelte meg. azonnal hátat is fordított a lényeknek. Megvetően nézett a földre omló testre. A foglyokra az alagsorban bukkantak. de büszkén egyenes háttal állt az angyal előtt. ami rontotta az összhatást. akik egykor érző. Konstantin azt várta. hogy szeretlek. továbbra sem nézett hátra. mennyire fájnak neki a férfi szavai. – Bosszulj meg. De a kijárat előtt egy másodpercre megtorpant. de szerettem. Veszélyes és óriási ostobaság. képtelen ötlet volt szabadon engedni őket. A rácsos ajtón keresztül figyelték a két őrjöngő vámpírt. mire Valentin csak megrántotta a vállát. társai szó nélkül követték. – A többi az én dolgom – jelentette ki Valentin sötét arccal. Inkább repült volna. És mint tudjuk. hogy apja földi maradványaira egyetlen pillantást is vetett volna. Kénytelen volt a lassúbb módszert választani. majd a társára nézett. – Tudom. hogy teleportáljon. Martinez sápadtan. bár szája széle kicsit remegett. pedig Kaitleen mellett akart . Nem. Nem igazi sírás volt. kellett neki néhány másodperc. aki már nem tudta tovább visszatartani a zokogást. Valentin meglendítette a kezében tartott kardot. Azután folytatta az épület átkutatását. Liberty igazat mondott. lélegző emberek voltak. Már messzebb húzódott Konstantintól. Valentin és Xander az épület előtt vártak rájuk. Magnus és Roman talált rájuk. – Élő ember nem maradt odabent – bólintott Magnus. hogy inkább szóltak neki. Nem volt többé helyük a földön. a gyengeség és meggondolatlanság nem büntetendő. csak állt. de ahhoz túlságosan világos volt. Görcsösen kapaszkodott Konstantin pólójába. Messzire volt a lakásától ahhoz. belenyugodva a sorsába. – Mindent elintéztetek? – kérdezte Konstantin a többiekhezfordulva. Nem hibáztatta volna. Ezek voltak az utolsó szavai a lányához. – Végül is nem tett semmi gonoszságot. hogy visszanyerje szokásos józanságát. Talán megértette. hogy azért csakis csodálni lehetett. egy helyben. Átlépett a holttest felett. zaklatott légvétel. talán túlságosan is. – Itt maradnak – mondta ki Konstantin az ítéletet gondolkodás nélkül. akinek a szemébe mondták. Konstantin bólintott Liberty felé. – Ő szabadon távozhat – jelentette ki ellentmondást nem tűrően. Senki nem vitatkozott vele. nem jajgatott. honnan örökölte Liberty a büszkeségét és tartását. Nem sírt. A hang csukladozva tört fel a torkából. mára azonban csak ész nélküli ösztönlényekké. nyilvánvalóan lezártnak tekintette az ügyet. alig hallhatóan suttogta: – Köszönöm. dühöngő vadállatokká váltak. Ezzel a kinyilatkoztatással. – Az apám volt – szólalt meg hirtelen. háttal az apja holttestének. – Menj! Libertynek nem kellett kétszer mondani. Konstantin egy pillanatig még ott állt. Anélkül. Nem tudott volna észrevétlen maradni. Liberty csendben volt. Kilépett az ajtón. Nyíltan szembenézett vele. míg ők Martinezzel voltak elfoglalva. pontos vágással vetett véget a férfi életének. és egyetlen. szerettek és szerették őket. Felnézett az arcába. és kiment azon az ajtón. mint Konstantinnak. az ellenkező irányba indult. Nézte a lányt.

– Szolgálatodra. Az igazság az. amely rá leselkedik. Talán túl naiv volt. hogy ő halhatatlan. Nem úgy váltak el reggel. Ha valami. a hosszúpengéjű tőrrel. és különös érzés fogta el. A külvilág megszűnt számára. Ahhoz túl józan. De nem tehetett semmit. amilyen hamar csak lehet. ám még most. Talán csak ő festi az ördögöt a falra. miért változott meg a lány hangulata. amely találkozott a mögötte álló Roman pillantásával. amelyet még halála után is görcsösen szorongatott markában. sérülékeny. megfelelő tanulópénz lett volna. míg vele nem tisztázta a dolgokat. Felemelte a tekintetét. A lány halála nem elfogadható opció. hogy ezzel a lánynak is ártana. még inkább megengedhetetlen. Abban majdnem százszázalékosan biztos volt. fejsebéből csendesen csordogált a vér. Ha ő úgy is dönt. azért ugyancsak fájdalmas sebeket ejthetett volna rajta. hogy az ő mulasztása miatt következzen be. akkor most nagyon kellemetlenül érezné magát. míg Kaitleen napjai végesek. elsétált. addig beszél Kaitleennel. főnök – tisztelgett gúnyosan. Nem hála volt. az pedig. Halott volt. majd a földről felkapva egy sporttáskát. baleset. Konstantin túlságosan döbbent és zavarodott volt ahhoz. lélekben már Kaitleen mellett volt. és mint ilyen. mi az pontosan. örömét még a lány reggeli viselkedése által hagyott keserű szájíz sem tudta elrontani. mire a terepjáró mellé ért. és próbálta összeszedni magát. Ugyanakkor kétségek gyötrötték. Makacsul nem akart foglalkozni a ténnyel. és nem is sajnálat. csakhamar minden mást kisöpört a fejéből. amit a rendőr tud. másnál jártak. Beült az autóba. mikor lefeküdt Kaitleennel. Még csak nem is hallotta közeledni a férfit. hogy el volt merülve a gondolataiban. ami oly régóta gyötörte. Ha Roman nem menti meg – az a Roman. Hosszú idő óta töprengéseinek állandó témája volt a lány. mikor halk nyögést és tompa puffanást hallott a háta mögött. Betegség. gondolatai egészen máshol. Kaitleen is veszélybe kerülhet mellette. Mert. még mielőtt alkalma nyílik a védekezésre. mint Galinát Romantől. hogy a . pedig egy egyszerű halandó volt. dúlt-fúlt. és mint ilyen. Egész egyszerűen megfeledkezett a szokásos – és egyben kötelező – óvatosságról. Ugyan mi akadályozná meg benne. és az élete. Csodálkozva fordult meg. Tudja. amit megfizetni méltó büntetés a figyelmetlenségéért. az emberi létezés végessége. ha a megérzése nem csapta be –. de mostanra egyenesen a megszállottjává vált. mi történt. bármit megtenne azért. mekkora hibát követett el. Mindenekelőtt arról kellene megbizonyosodnia. hogy mostantól minden egyes percet a lány mellett tölt – akár megengedi ezt neki Kaitleen. egy ekkora szarvashiba elkövetése után sem tudott más irányt adni a gon-dolatainak. márpedig ő túl fontos számára. akit akar? Sötét gondolatai egyre inkább maguk alá temették. hogy a másik angyalt megszabadítsa a szívfájdalomtól. amit nem tudott megnevezni. akár nem –. Az a férfi most az ő Kaitleenével van. és annak szenteli az életét. És azt is tudni akarta. Most csak őt érhette volna baj. hogy derítse ki hangulatváltozása okát. mikor azt képzelte. mit mondjon neki. A földön egy férfi feküdt. hogy megvédi őt mindenféle veszedelemtől. és ő egy ilyen támadás alkalmával akár meg is halhat. De. sarkon fordult. És akkor ott volt még a közös jövő kérdése is. Beleborzongott a lehetőségbe. amivel elválaszthatja őket egymástól. és úgy érezte. A tudat. ahogy kellett volna egy ilyen csodálatos éjszaka után. ha ezzel elnyerné a nőt. bár a férfi nem lett volna képes komolyan ártani neki. de mindkettőhöz köze volt. és ez akadályozta a munkája végzésében. mint hogy Kaitleen elé tárja az igazságot. amire rájött. akkor az iménti eset meggyőzhette arról. mit akar Jaeger kezdeni a tudomására jutott információval. csakis az előtte álló beszélgetésen törte a fejét. azt fogalmazgatva. Ki akarta deríteni. mind-mind elszakíthatja tőle. aki az imént még olyan engesztelhetetlen dühvel tekintett rá –. egyáltalán nem észrevehetetlen. ráadásul birtokában lehet az az információ – legalábbis. ha ilyen szétszórt. hogy reagáljon.lenni ismét. A távolodó Roman után nézett. A másik angyal még úgysem tudta túltenni magát szerelme halálán. a lány akkor is ember. Konstantin keze ökölbeszorult a gondolatra. Csak akkor ocsúdott fel. Jaeger józanabb annál. hogy nemsokára ismét Kaitleen mellett lesz. hogy Jaeger rajta fogja először számon kérni.

Több ezer éve élt a Földön. Nem úgy tűnt. hogy vallási vagy kulturális különbségek mit tehetnek egy párkapc-solattal. de ig-azából semmi nem volt képes fenntartani a figyelmét. de hogy mondhatta volna. sőt. ahogy elváltak reggel. ahol addig az emberek és a társai iránti szeretet lakozott. Automatikusan kezelte a kocsit. hogy figyelte a lányt. mint egy múló betegség. mint Kaitleen. akkor mi mást is érezhetne Kaitleen iránt. és Naomi viszontszereti. meg akarja őt védeni minden rossztól. amelyből egyszer csak kigyógyul. valamint Roman problémájához. magányos létét. Egyszerűen csak boldogok voltak. Talán soha nem is veszítette el a szeretetre való képességét? Ezt az eshetőséget gyorsan kiverte a fejéből. de az idő. amit Kaitleen érdemel. Nem egyszer látta. majd halálát. és vigyázott rá. és ők is számíthatnak rá. mint a Kaitleennel való találkozás előtt. megosztani vele álmait.lány – és az annak szíve – valójában soha sem volt az övé. hogy vele legyen. Végignézni a lány életét. Amit azonban mindig maradéktalanul elvégzett. ő pedig angyal. akkor valami nagyon félresiklott az Égiek tervében. Xander szereti Naomit. Afelől nem volt kétsége. időnként vissza-visszatért el nem hanyagolható kötelességeihez. hogy talán neki is lehetne gyereke. Hosszú ideig élt ezzel az óriási lyukkal a szívében. többé nem lenne képes ugyanúgy élni. Onnan. és figyelte a környezetét. és az semmiféleképpen nem lenne normális élet. mindössze egy szempillantásnak tűnt számára. De itt nem csak róla volt szó. Kétségtelenül megfosztották az erénytől. hogy folyton-folyvást vele akar lenni. A szíve mélyén tudta. de minden figyelmetlensége ellenére gond nélkül hazaért. amit Kaitleen hagyna maga után… Társai között ő volt a legidősebb. Egy év. A boldogságuk nyilvánvaló volt. Soha senki nem hiányzott neki úgy. elviselni az űrt. ha egyszer képtelen szeretni. . senkivel nem akart egy óra hosszánál több időt eltölteni. de vajon ő vele akar lenni? Kaitleen ember. mit is érez Kaitleen iránt. de. tartotta be a közlekedési szabályokat. milyen Kaitleent a karjában tartani. hosszabbnak. azután továbbtengetni végtelen. teljesebbnek és kielégítőbbnek találta. minden nehézség és akadály dacára. megcsókolni. és milyen. Érdekes – jutott eszébe. De en-nél többet senkitől nem akart – egészen addig az éjszakáig. hogy ez több egyszerű kívánásnál. hogy szereti. ha nem szeretet? Ha azt jelenti szeretni valakit. ha ez így van. látni akarja őt. hogy tudta. Tudta. amelyet azzal töltött. hogy Naomi áldozatnak érezné magát abban a kapcsolatban. Mit is gondolok? – komorodott el hirtelen. míg ő maga még mindig nem tudta igazán. hogy pontosan mit érez. még csak eszébe sem jutott. Bármit megadott volna azért. ha teljesen és fenntartások nélkül odaadja neki magát. valami nyomtalanul eltűnt. de ezután ez már csak egy feladat volt a számára. hogy a lány is vonzódik hozzá. A társaival törődött ugyan. hallani a hangját. mint szeretetet? Márpedig. senkinek a sorsa nem foglalkoztatta. minden félelmét. Még mindig az ártatlanok védelme volt a legfontosabb a számára – különös tekintettel a gyerekekre –. ha viszonozza a csókját. hogy egyszer a saját gyermekét tartsa a karjában. mint az előtte eltelt évezredeket. De mi ez. hogy bármit is megbánt volna. Nem olyan. Az idő semmit nem jelentett neki egészen addig. több millió embert látott megszületni. Az erény elvesztése nem olyasmi. És a lányuk… Raisánál nagyobb ajándékot Konstantin el sem tudott képzelni. Mindig is különleges módon tekintett a gyerekekre. bajtól és csalódástól. abban nem lehetett biztos – főleg nem annak tükrében. Miközben áthajtott a városon. mindig. amire általában a nők vágynak. amit magában érzett. érezni az illatát. soha. és Xander sem mutatta soha semmi jelét. Ő megtapasztalta. nem olyan. Ugyanakkor látta Naomi és Xander házasságát. miután a Légió tagja lett. majd meghalni. minden körülmények között számíthat rájuk. hogy ő Kaitleennel akar lenni. a barátainak érezte őket – amennyiben a barátság azt jelenti. de a mai napig. örömét. Tudta. akkor mit várhat ő? Óriási áldozatot kívánna a lány részéről. amíg Kaitleent meg nem ismerte. Még jól emlékezett az űrre. birodalmak felemelkedéséhez és bukásához asszisztált.

Az egész azzal kezdődött. akkor a lány valószínűleg mindent összepakol. Roppant kellemes ugyan. aki ráadásul arról híres. mielőtt elmegy. Ezt többször is elmondta Zinának. esetleg még ki is békülhetnének. ahol az éjszakát töltötték. nem az övé. hol hibázott. Megbántotta Zinát reggel. türelmetlen lett. és amúgy sem volt hová mennie. de akkor is csak egy átmeneti állapot. mit mondott. a kedvenc narancsleve ott állt a hűtőben. amikor a városban tartózkodott. Szilárdan elhatározta. sem Jaegernek. és elmondta Kaitleennek. Elbűvölte szépsége. és mostanra már nyilvánvalóvá vált. amiért asszisztált Kaitleen őrült ötletéhez. hogy ő ölte meg Christophert. – Ugyan milyen kapcsolata lehet egy Kitaszítottnak. Az ágyat megigazította. nem sietett véget vetni a viszonynak. dobogó szívvel ébredt. hol van éppen. hogy most így gondol arra a lakásra. mintha minden rendben lenne közöttük. ami alapján Konstantin megtalálja. ahol reggel. Huszonegyedik fejezet Roman lassan haladt az egyforma utcákon keresztül. mielőtt eljött tőle. Haza. Ha Jaeger valóban tudja. de képtelen rá. hogy Kaitleen dolgai ugyanott vannak. Igyekezett volna úgy eltűnni előle. azután egyszer csak már nem tartotta fontosnak folyton is-mételgetni. Konstantin legszívesebben felordított volna dühében. Végigjárta a helyiségeket. a tusfürdője és samponja a fürdőszobában voltak. mert így volt a legkényelmesebb. ismét azt álmodta. érezte az illa-tokat. hogy meggondolta magát. Mindent átitatott a jelenléte és ettől valamivel hig-gadtabban tudott gondolkodni. De csakis magát hibáztatta. Milyen fura. amiért ilyen csúnyán elbánt a lánnyal. de illata belengte a szobát. hogy Kaitleen nem szándékozott örökre eltűnni a szeme elől. miközben épp semmivé válik a garázs kellős közepén. pedig mindig is úgy gondolta. ki hallja. hogy neki kell elvégeznie az összes piszkos munkát. de valószínűleg legalább megpróbálja. mint ahogy azt sem. látta a dráma résztvevőit. Újra élte az eseményeket. Visszagondolt a hajnali beszélgetésre. de akkor is Zináé volt. legalábbis a kapcsolatuk kezdetén. Az első pillanattól kezdve tetszett neki Zina. aki a Légió hóhérja? Az ő viszonyuk inkább kényszermegoldás volt mindig is. és tudta. Ott aludt. finomsága. de még képes volt uralkodni magán. azzal sem törődött. Félelmetes részletességgel látta az eseményeket. az elméjét pedig mindig lecsendesítette a másik alkalmazkodóképessége és sugárzó intelligenciája. biztos lehetett benne. De a legnagyobb hiba az volt. A feje tele volt. mikor látta. és ettől összeszorult a gyomra.A mélygarázsban nem látta Jaeger terepjáróját. Ez ugyan nem sikerült volna neki. kényelmes volt. A ruhái ott lógtak a szekrényben. Talán vissza kellene mennie bocsánatot kérni. van-e a közelben valaki. Mivel azonban nem így történt. hogy ezt az embert Kaitleen közelébe engedte. és ő meghagyta ebben a hitében – egészen ma reggelig. többé nem mehet haza a lányhoz. Jól érezte magát vele. hogy ne hagyjon nyomot maga után. mintha elég lenne neki ez a kapcsolat. Csak azt tudta. Vezekelni. hogy sürgősen orvosolja a problémát. A lakásban nyoma sem volt sem Kaitleennek. Hiba volt az orrára kötni a liftet működtető számsort. Nem igazán tudta. szelíd természete. hogy Zina már nem várja. hisz soha nem volt az ő otthona. pontosan ugyanazt. aki megláthatja. Nem is akart megszabadulni tőle. a lány pedig kezdte azt hinni. ezt már eleve tudta. hová megy. megint hallotta a hangokat. Kapcsolat – keserűen felnevetett. egyhamar nem fog tudni megszabadulni az emlékétől. az indulat majd szétvetette a testét. hogy előbb-utóbb vége lesz. minden apró összetevőt. ki hová lépett. Többé már nem tud úgy tenni. hogy soha nem is lesz az övé. Bűnhődni akart. Anélkül képtelenek lettek volna kijutni a lakásból. Valamelyest megkönnyebbült. nem tud úgy tenni. Dühében legszívesebben kitekerte volna Jaeger nyakát. nem törődve azzal. A teste kívánta a lányt. Rossz előérzet fogta el. hogy megint verejtékezve. amiért a rendőrben megbízott. a gondolatok megállás nélkül kavarogtak benne. de csak azért. Ebben az esetben pedig csakis egy helyre mehetett. Álmában újra és újra felcsendült .

beszélt hozzá. Képtelennek kellene rá lennie. Ő mégis makacsul igyekezett nem szembenézni a problémáv-al. szerencsétlen nyomorult-nak érzi magát a közelében minden Kitaszított. mikor a férfi kilépett az ajtón. tudja. és akkor sem szólt egyetlen szót sem. Furcsa módon eszébe jutott egy nagyon régi beszélgetésük. Az emlék annyira beleégett a fejébe. rideg viselkedése. hogy odakint még sötét van. meg kell mondania Zinának. mindig többre vágyik egyszerű. – Nem tudom elhinni. Tágas térre vágyott. mint szedi össze azt a néhány ruhadarabját. akkor sem tudta felidézni. véresen. a testtartásán érzelmeit. Zina megmozdult a mocorgás hallatán. égő homlokát az egyik ház hűvös téglafalához támasztotta. mikor szemben állt vele. csak nézett maga elé tompa. közvetlenül azután. érezni a jeges szelet az arcán. ilyen hosszú kapcsolatban. repülni akart. meg-fullad a négy fal között. milyen elveszíteni az erényt. mióta csak ismerte. aki még most. Fáradt volt. szeretetet éreznie senki iránt. ez tart már egy ideje. hogy ettől máris szegény. a feje körül szétterülő. amit azonban többé már nem söpörhetett a szőnyeg alá. olyan szűk volt a hely. hogy nehezére esett másképp gondolni rá. sápadtan. friss levegőt akart szívni. Az egész még akkor zajlott le. Mi az ördögöt gondolt vajon ilyen hosszú időn keresztül? Talán ő maga is hajlott arra. Most már csak a kötelességet ismerem. és a lány mostanra belészeretett. az sem zavarta. – Hová mész? – kérdezte halkan. Nem kellett ránéznie. – Őrangyalként képes voltam arra. A kegyelem erényének elvesztése borzalmas csapás volt a számára. hogy idővel minden jobb lesz. saját vérétől csatakos. Hisz Konstantinnak nem lenne szabad szerelmet. leghajlíthatatlanabb lény a világon. hogy nemtörődömsége és gyávasága miatt nem vetett véget a kapcsolatuknak. hogy egy nő. álmodott arról is. mikor ő Kitaszított lett. abban. hogy viselte a haját. Szinte mindig úgy jelent meg előtte. látta maga előtt Galina semmibe meredő tekintetét. hova menjen. A hangjában bujkáló kedvesség és aggodalom szíven ütötte Romant. valamikor szőke haját. hogy a Légió tagjává vált. Olyan émelyítően boldog az ő Kaitleenjével. amellyel az élet örökre elszivárgott belőle. és olyan önutálattal töltötte el. És most itt volt. Hite olyan mély volt. akit valaha is látott. egyre növek-vő tócsában. milyen arcot vágott. Ha eszébe jutottak azok az alkalmak. ami a lakásban volt. Ő is Légió tag. Most először rémült meg a . Mégis mi folyik itt? – töprengett. Úgy érezte. de csakhamar összeszedte magát. milyen volt a lány még életében – a legszebb nő. hogyan feküdt a földön. A hangjából is kihallotta őket. de még tudott bízni a jövőben. visszaszerzi. hogy vége. ennyi év elteltével sem képes feledni Galinát és megelégedni ezzel a csodálatos nővel. Átkozott Konstantin! Ez is az ő hibája. Nem volt veszekedés. minden civilizált volt és csendes. ha hinni lehet Fabiannek. Képtelen volt tovább fekve maradni. amellett biztonságban tartja Mariust és ráadásul megkapja Galinát. Hirtelen rájött. Roman megborzongott. nem kiabált. hogy még pihenhessen kicsit. amit elveszített. hogy teljesen megbotránkoztatta Konstantin lélektelen. ránevetett. összetörten. jobb napjain. vagy egész egyszerűen nem hitte el. mintha fel sem fogta volna igazán. nem tudta. hogy valósággal rajong ezért a lányért. Néha. hogy émelyegni kezdett sajátmagától. És a másik angyal volt a legszívtelenebb. abban a szörnyű. majd felé fordult. ahogy holtában kinézett. Megállt. az arcán. milyen ruha volt rajta. fénytelen tekintettel. de túlságosan felzaklatta ahhoz. Nem hagyhatta figyelmen kívül. már véget ért az álom. És. mire Konstantin szája torz mosolyra húzódott. A lány nem sírt. mit mondott neki Roman. mert mindig csak azt látta. hogy őrangyalként is ilyen kemény voltál – jelentette ki Roman. mégis átlendítette a lábát az ágykereten. komplikációktól és nagy érzelmi kilengésektől mentes szexnél. hogy örökre együtt maradjon Zinával? Vagy egyszerűen csak el akarta kerülni a konfliktust? Hisz’ még a folyton flegma és komolytalan Magnus is figyelmeztette a nyilvánvaló tényre. hogy lássa a szemében. De ezek ritka alkalmak voltak. hogy szeressek. de legfőképp ő. Most mégis azt látta rajta. Rezignáltan figyelte. aki ráadásul a világon mindent megtenne érte.Riocard borzalmas ordítása.

Jó ég. hogy hamarosan visszajön. Roman hálás volt a nem remélt tapintatosságért. aki addig. mi bántja. hogy minél hatékonyabban elláthassa a feladatát. Hátát a falnak vetette. merről közeledhet az a valami. Csak annyit mondott. már belépett a világos. amelyet a gyilkosság közben érzett. Lehajította a táskáját a koszos kövezetre. Úgy tűnt. Nem lett érzelmek nélküli szörnyeteg. hogy egyszerűen el sem tudta képzelni. szemmel láthatóan egészen más volt. Nem tudni többé. mintha Zinának elmondta volna a problémáit. akivel megoszthatja őket. mi az irgalom – vagy Konstantin esetében. Most viszont. úgyhogy most sem volt semmi oka arra. Semmit sem értett. Idáig még nem került olyan helyzetbe. Helensburg minden mocskát itt gyűjtötték össze. . és a jellemében végbemenő változások azt a célt szolgálják. abban egészen biztos volt. Valami közeledett felé. ha a szükség úgy hozza. nem lett szikrányit sem gonoszabb. Mindez már nagyon régen történt. csak Magnus. hogy ő maga is a Légió tagja lett. felcserélődtek a szerepek. laknia kellett valahol. hogy tudta. Az volt a legvalószínűbb hely. akivel megbeszélhette volna. Ösztönösen indult arrafelé. mint akinek korábban hitte. Tehát senki más nem maradt. mint a nagyembernél. és a kabátja alatt lapuló pisztoly után nyúlt. Igazság szerint. gonosz jelenlétet érzett. mióta az Incontaminatus foglyul ejtette. rádöbbent. addig nem várhatott. hogy megtapasztalja. mi az. Még a híd alatt is szívesebben aludt volna. lépésről lépésre. hogy nem tett semmiféle ka-ján megjegyzést kérése hallatán. A gyomra felfordult a látványtól és a szagtól. Meglehetősen sok volt a járókelő körülötte. Konstantinhoz pedig akkor sem ment volna. Előkotorta a telefonját. komolyan úgy hitte. Mint hogy azt az ürességet sem feledi soha. később keserves tapasztala-tokat szerzett arról. és bár a többiek céloztak arra. Bár elsőre nem érezte legfőbb jellemvonásának. hogy úgy kémlelje ki. és tárcsázta a másik angyal számát. Nem messze egy sikátor húzódott meg az égig törő épületek árnyékában. forgalmas utcáról a sötét. és nem is válhatott láthatatlanná. Az idő sajnos beváltotta félelmeit. hogy képes lenne irgalmat gyakorolni. ráadásul már senki nem volt. Megállt és körbenézett. Úgy tűnt. Idáig. ha nincs más lehetősége. és megkéri. milyen anélkül élni. milyen hátrányokkal jár az erény elvesztése. Nem igazán tetszett neki ez a lehetőség. De Konstantin. Soha nem csalták meg az ösztönei. ami figyeli. elmegy Magnushoz. Mert. teljesen összezavarodott. hogy vállalta a különleges szolgálatot. próbálta felmérni. fogalma sem volt. Nem. ahogy lennie kell. Ugyanaz volt. Valami szörnyű. hogy Konstantin érzéketlen arcába nézett. a kegyelem erényének elvesztését. mint elsőre hitte. hogy valami és nem valaki. előző jelleméhez képest. hadd maradjon nála pár napig. milyen lehet nélküle létezni. Különlegesen éles érzékszervei még nem jelezték a veszélyt. hogy időközben beért a belvárosba. bármikor mehet. Egyre közelebb ért. Valentin nem volt olyan állapotban. minden úgy van. a srác teljesen bekattant. immár céltudatosan indult útnak. hogy kételkedjen bennük. Sötét. Soha nem fogja elfelejteni annak az embernek az arcát. Úgy döntött. talán nagyobb csapás a birtokolt erény elvesztése. és nem csak előnyökkel jár. megállapította. Őrangyalként meghatározó része volt a könyörületesség. Úgy érezte. miközben társa jövőbe vetett hite visszatért. Irányt változtatott. mi a szeretet. Ő lett a kiégett. Kellemes meglepetésként érte. ahol bármi is megbújhatott. hogy jutott most eszébe. és akármeddig maradhat. a felhőkarcolók miatt fényes nappal is félhomály borította. szűk.tudattól. de sokszor már az is elég volt. Fabian nem volt a városban. de idegei és izmai pattanásig feszültek. semmi különbséget nem érzett. akit elsőként ki kellett végeznie. Óvatosan haladt előre. ezért nem teleportálhatott biztonságos helyre. hogy megossza a lakását bárkivel is. morcos fél. és elkeseredett. gusztustalan helyre. Vajon idővel ő is ilyen lesz? Ilyen megkeseredett? Ilyen érzéketlen? – tö prengett akkor. de nem volt más választása. van valaki. ami fogadta. figyelik. ám alig néhány lépés után ismét megtorpant.

Nem látta ugyan meghalni. de úgy hitte. hogyan maradhatott életben. Adhamra? Roman keze ökölbe szorult a név hallatán. A férfi. Miután Adham meghalt. aki rá várt. az csak egy eszköz. Kíváncsi volt. Én lehetőséget adok neki azon örömök élvezetére. vagy legalábbis nem valódi jókedvvel. Most már megtehette volna. amelyhez emberi testre van szüksége. ebben a pillanatban kilépett a sötétségből. – Az Incontaminatus nem maga a bosszú. Jóképű volt. a névvel együtt. és a lány haláláig jó ember is volt. hogy ennyi év után is emlékszel rám – mondta gúnyosan. hogy biztonsága érdekében láthatatlanná válik. semmit sem változott ilyen sok év alatt. – A kelta démon – bólintott. – Mikor vége lett mindennek. ő pedig megadja nekem azt. Geis megszállva tartotta a testét évszázadokon át. – Riocard! A férfi még közelebb lépett. hogy te magad is a lehetséges célpontok közé tartozol. hogy tudta. hogy ez mesteri húzásnak bizonyult. – Hogy lehetsz életben? – mondta ki hangosan Roman. akit hallani vélt. – A bosszú. kék szeme valósággal világított benne. immár nagyon hosszú ideje. nem véletlenül akadt meg rajta Galina szeme. valami visszatartotta. zajos fújással engedte ki az elhasznált levegőt a tüdejéből. – Végtelenül megtisztelő számomra. – Meg kell mondjam. Lendületes kézmozdulattal mutatott végig magán. mintha életrehívója rég nem nevetett volna. ami a gondolatait leginkább foglalkoztatta. Szellem – próbált magyarázatot találni a látványra. tekintve. és Geis megszállta a testemet. amelyet megszállt. ugye? Emlékszel még a barátomra. – Meglepő. Mindazonáltal nem tagadhatom. mintha megpróbálna megszabadulni a gyász miatt ráboruló búskomorságtól. Kitaszított! Roman erőltette a szemét. A légszomj elviselhetetlenné vált. hogy valaki észreveszi. Úgy tűnt. és miért nem öregedett. – Van valami haszna annak is. neki pedig elakadt a szava. A hangja ismerős volt számára. A teste rég elporladt. – Tehát a démon nem pusztult el – állapította meg Roman halkan. Így. – És mi lenne az? – kérdezte Roman látszólag könnyedén. holott feszülten várta a választ. – Isten hozott. Egyetlen. ami ilyen nagyfokú veszélyérzettel töltötte el. Rászegezte a pisztolyt. az Incontaminatus megalapítása meglehetősen merész vállalkozás volt részedről. hogy már nem él. egészen Galina haláláig – a tekintete egy pillanatra elsötétült az emlékek hatására. hogy meglássa az árnyékban álló alak arcát. mi az. itt már nem tartott attól. A hang gazdája rekedten felnevetett. már értette. – A tökéletes szimbiózis. amire a leginkább vágyom. csikorgó. és személyemben meg is találta. és enyhén meghajolt. de akkor is biztos volt abban. A hangja kellemetlen volt. Az. – Ő csak a hordozója volt. ahol vagy! – Az a játékszer édeskevés ahhoz. ám könnyen pótolható. és felkiáltott: – Maradj. olyan információk . ezt sem tagadhatta. Arca sima volt. ami kísértette. nem szólhatott hozzá. Azóta viszont… – Azt hittem. ezt el kellett ismernie. Geis új lakóhelyet keresett magának. Mit sem tudtam az angyalokról. A férfi koromfekete hajába egyetlen ősz szál sem vegyült. hogy csak egy alsóbb rendű démon. Ennél több borsot egyetlen emberi vagy természetfeletti szervezet sem volt képes az or-runk alá törni. összeszorított fogain keresztül szűrve a szavakat. mit fog találni. de még a lélegzete is egy pillanatra. Figyelte Riocard arcát. – Nem lehet élő ember. de. – Nem bizony – kuncogott Riocard. ránctalan. azt már sikerült kivitelezned – válaszolta szándékos nyugalommal. Valami megmozdult nem sokkal előtte. mert már évezredek óta halott volt. hogy nekem árts – hallatszott az egyik kuka mögül. becsapja a füle.Előhúzta a pisztolyát. azután megrázta magát. Az emberi test. a védelmi tetoválások ellenére sem sebezhető ugyan.

hogy ezeket az embereket próbáljam megkeresni. Csodálom. Óriási hibát követett el. mint velem. hogy a ti szerepetek azok védelme. ha már itt tartott. Soha nem tiltakozott Roman vádjai ellen. Az embereim tökéletesen végezték a dolgukat nélkülem is. míg Livius. én is. egy másik helyre költöztem. és mit szóltak a követőid a te kis démonodhoz? – Na. amire szükségük volt. És az a sok gonoszság. akik állatias viselkedésük miatt valóban rászolgáltak az üldözésre. Te is. akikkel valami olyasmi történt. és nem telt el úgy nap. Felkutattam. míg mi csak feláldozható gyalogok vagyunk. majd öltek meg? Közben pedig az egész szervezet mögött egyetlen személy áll. hány ártatlant kínoztak. hogy Galina nem Konstantin felelőssége volt. ne az jutott volna az eszébe. Igen. milyen szerepet töltötök be ti. Azt hittem. de követtem a saját magam által kidol-gozott stratégiát. Hamarosan csatlakoztak hozzám olyanok. ami ezek közül az információk közül leginkább érdekelt az volt. és azt sem. hogy Galina halálát ő ugyanúgy megakadályozhatta volna. nem vetette egyszer sem a szemére. Óriási hatalmak mozgatják a szálakat a háttérben. semmi szükség nincs. hogy tönkretegye őket. Konstantin pedig készségesen magára vállalta a bűnbak szerepét. Az ő vezénylete alatt biztonságban voltak mindannyian. Megtudtam. Azért. ebben a természetfeletti bábjátékban. – Egyetlen helyen sem maradtam olyan sokáig. Ugyanakkor. Úgy. – És senkinek sem tűnt fel. Szembesültem azzal. még mindig haragudott a másik angyalra. hogy így együtt maradtatok. Geis tudása egy csapásra az enyém lett. de számos más példát is hozhatnék. akiknek feladatot. hogyha ránézett. Konstantinnak hatalmában lett volna megelőzni a tragédiát. És szép lassan létrejött az Incontaminatus. miközben beszélt. Valóságos hajtóvadászatot indítottam a ti kis védenceitek ellen. akik valamiért kiemelkednek az átlagból. és egyenként levadásztam őket. ahogy szemtől szemben állt Riocarddal. a másik angyalnak tudnia kellett volna. és hogy az milyen veszélyes a törékeny emberlányra. hogy hibáztathasson valakit. rájött. angyalok. mint amilyennek a képességgel rendelkező halandókat. elragadta a gyereküket egy alakváltó. hogy mindegyik lény gyenge pontját ismertem. mikor szövetkezett Adhammal. És. – Szélesen gesztikulált. aki maga sem kevésbé torzszülött. mint én. hogy bárkinek szemet szúrjon. Riocard sem volt épp bűntelen. túlélte az összecsapást. miért is maradt ennyi éven keresztül Konstantin mellett. A ti nyomotokra ráakadni már kicsit bonyolultabb feladatnak tűnt. és így hamarosan az utamba került az első Kitaszított. Továbbra is úgy hitte. de a fegyvert is a kezembe adták a méltó visszavágásra. még ha Geis létezéséről nem is tudott. te legalább annyira meggyűlölted. csak bábok? Sakkfigurák egy gigantikus játszmában. Azóta pedig mindent elkövetett. Mikor eltűntetek a szemem elől. logikus volt. hogy nemcsak őseim istenei léteznek és irányítják a földi halandók életét. amit az emberiség tisztaságának megóvása nevében elkövettek… Azok mellett. de kérlek. Amint egy-egy helyen átadtam a tudást. soha nem hagyta veszni a társait. Mert. Végül pedig te és Konstantin. most. természetesen nem kötöttem mindent az orrukra. mi következik. – No. célt szántak az Égiek. nem is volt nehéz győzedelmeskedni felettük. hogy nem vagyunk mások. Azután még egy és még egy. megátkozta őket egy boszorkány. mert szüksége volt arra. Roman jobbnak látta. vagy a hozzá . Az egész olyan egyszerű volt. ugye abban egyetértünk. hogy nem öregszel? – Hát. Ilyenek vagytok ti is. sem a rábízott halandókat. Megváltoztattam a nevem. amelyek nem csak lenyűgöztek. többnyire az átlagos szem számára láthatatlan lény van. ha nem válaszol. Kiirtotta a családjukat egy vámpír. akik szintén befolyással vannak emberi sor-sokra. akkor délután. – De. hanem rajtuk kívül még számos. amire ugye. hogy Marius is meghalt ott.birtokába jutottam. akinek az életéért Konstantin felelős volt. nem hozott rossz döntést. Csak akkor egyszer. ilyen gyengeelméjűnek ismersz? – horkantott megvetően Riocard. minden problémára tudta a megoldást. mintha csak élvezné a rögtönzött előadást. de még Konstantin is. Ő mindig. Makacsul megpróbált nem gondolni arra. Soha nem hibázott.

hogy Konstantin nem a szívem csücske. hogy félreértésről van szó. – Nem tudtad megállni. már teljesen elvesztetted a türelmed – állapította meg a férfi jókedvűen. Egy ilyen istenadta tehetséget vétek lenne elpusztítani. Egyetlen módon árthatott volna neki. csikorgó hangon. azt hiszem. majd elgondolkodva fűzte hozzá. Geis egy újabb testbe költözött volna. nehogy megint rászegezze a pisztolyt Riocardra. próbáltam felmérni. igazából nem is kétszer támadtak rá. de még nem most azonnal. az édeskevés lett volna ellene. Ha nem előztök meg. – Soha ne mond. mikor Christopher Nightland felbukkant a színen. akkor nagyon félreértelmezték a parancsodat. Ha a testére tetovált védelmi varázslatok nem védték volna. – Kitartás! Máris a tárgyra térek. és beszélt nekem róla. – Először is. túlbuzgó Martineznek a sara. megbolondultál. kivel áll szemben. de rátok találtam. – Ne fecséreld tovább az időmet! – mordult fel. amit mondott. nem feszítem tovább a húrt. Azt akartam mondani. – Látom. – Ki vele. persze. De igaza volt Riocardnak. mi lenne a bosszú legjobb módja. Amúgy is biztos volt benne. az évek mégsem múltak el feletted nyomtalanul – jelentette ki a szemét törölgetve. és épp Konstantin küldték. Pláne nem tennék olyat. alig tudta megállni. mindkétszer Konstantin mentette meg – felelte gúnyosan Roman. mióta a bátyja a halála éjjelén felhívott. hogy nehezen bár. Riocard türelmetlen kézmozdulatot tett. mert kétszer is megpróbálták megölni. mikor sikerült teljes valójukban felfognia a szavak értelmét. – Rendben. hogy egyszerűen nem törődnek azzal. Apropó. milyen jól szórakozik a másik az ő kárára. Konstantin is így győzte le Adhamot annak idején. Erről a mi kis angyalkánk minden bizonnyal mélyen hallgat. hanem háromszor. Azóta tudok Kaitleen adottságáról. hogy ezt hangosan is kimondja. ha levágja a fe-jét. De ebben az esetben. Az egész annak az idióta. Egy pillanatra elhallgatott. Más magyarázatot legalábbis nem találok arra. hogy Riocard tökéletesen tudja a választ. Először el kellmondanom néhány dolgot. – Hát. attól okosabb és körültekintőbb volt. és akkor talán szem elől veszti. Nem. barátom. milyen élvezettel figyeltem. rendben. felnevetett. hogy eltegye az útból. élve van rá szükségem. hogy soha – ingatta a fejét Riocard. Elég régóta figyellek már benneteket. Ennek fényében pedig már egyáltalán nem valószínű. csak fel kellett emelnie. hitetlenkedve bámult a másik férfira. miért fedted fel magad előttem? Riocard felnevetett. hogyan juthatott eszedbe ilyen őrültség. hogy mondjam.hasonló természetfeletti lényeket bélyegzi. mi történt. A keze lehanyatlott. – Ha jól emlékszem. hogy hozza el hozzám a . – És ezt az embereid is tudják? Mármint. hogy az ő gáncs nélküli lovagja gyilkolta meg a bátyját? Roman erre megint csak nem szándékozott válaszolni. ami egy ártatlan vesztét okozná. és nem tévedett. Azt akarom. sokkal nagyobb az esély arra. Azután. látszólag türelmét vesztve. hogy kárt tegyen benne. elárulom. hogy meg ne kérdezd. Képzelheted. mert a férfi szemmel láthatóan egyáltalán nem várt tőle feleletet. akit most olyan nagy buzgalommal oltalmaz. De óvakodott attól. Kaitleen Nightlandet. Lehet. – Tudok róla. maga adva ezzel kezembe a bosszú eszközét. hogy nem. Ezt még te sem hiheted. ugye? Rendben. mit akar Riocard. eszem ágában sincs bántani Kaitleent. – Tudod. a démon ereje akkor is meggátolja. hogy élve akarod? Meg kell. biztosan tartotta a fegyvert. Ki kell várnia. Roman majd felrobbant annak láttán. de mutatóujja még mindig a ravaszon volt. én magam öltem volna meg azt az idiótát. – Mit akarsz tőlem. Ott tartottam. amit az embereimnek nem sikerült megszerezni. megint azon a fülsértő. te mit akarsz. tudja már. Riocard? – kérdezte ismét Roman. Arra utasítottam. Roman gyomra összeszorult. ráadásul a briton igazán kíváncsivá tette. a lány. hogy a sors a kezemre játszott. mikor rájött. mint válik közös barátunk egyre inkább a lány megszállottjává. – Úgy tűnik. de soha nem támadnám őt hátba. nem jól hallotta. azt hitte. Roman először döbbenten.

lányt, de Konstantin közbelépett, a többit pedig már tudod. Az események meglehetősen kedvező
fordulatot vettek számomra, bár meg kell mondanom, Christophert sajnálom. Martinez példája is
mutatja, hogy nem könnyű rátermett emberekről gondoskodni. Viszont úgy hiszem, az ő halála
mindenképpen elkerülhetetlen volt.
– Ezt hogy érted? – kérdezte Roman összehúzott szemmel tanulmányozva Riocard arcát. Az
volt az érzése, hogy a férfi tud valamit, valami nagyon egyértelmű dolgot, amit már neki is észre
kellett volna vennie, mert majd kiszúrta a szemét.
– Ugyan már, csak nem azt állítod, hogy még nem jöttetek rá, miért Konstantint küldték
akkor éjszaka, mikor köztudott, hogy te lettél volna a legmegfelelőbb ember Nightlan megölésére?
Romannek arcizma sem rándult a nyilvánvalóan sértő szándékkal tett megállapításra. Ez volt
az igazság, nem lett volna értelme a szívére venni a cseppet sem burkolt célzást. Az ilyen munkákat
mindig őrá bízták.
– Nem Christopher eltüntetése volt a fő cél, felesleges erőfeszítés lett volna, hisz’ a
szervezet alig egy nap leforgása alatt könnyedén pótolta a hiányt, az elvesztése szinte semmilyen
hatást nem gyakorolt a működésére. Ebben a játszmában mindig a húga volt a kulcsfigura.
Az ő védelme számított az elsődlegesnek, ezért bízták a legjobbra a feladatot. Roman végre
megértette, és azon csodálkozott, hogy-hogy nem gondoltak erre korábban. Hisz tényleg egészen
nyilvánvaló volt a dolog. Konstantin azon az éjszakán nem ítéletvégrehajtó volt, hanem megmentő.
– Azt akarod mondani, hogy Nightlan képes lett volna ártani a saját húgának?
– Tekintve, hogy korábban a szüleit már megölette, ez nagyon is valószínű – bólintott
Riocard. – Szűk látókörű, elvakult ember volt, aki őszintén hitte, hogy aki nem vele van, az csakis
az ellensége lehet.
Az apja megpróbált lépéseket tenni az Incontaminatus ellen, mikor rájött, hogy milyen
szervezetbe lépett be a fia, és ezért az életével fizetett. Christopher az anyjának sem kegyelmezett,
pedig ő az egészről mit sem tudott. Sem a férje, sem a fia nem avatták be a közöttük dúló harcba.
Biztos vagyok benne, hogy Kaitleent ugyanolyan könnyű szívvel kiiktatta volna, mikor rájött, hogy
pont azok közé tartozik, akiket egész addigi életében megvetett és üldözött. Persze, ezt én nem
hagytam volna, de szerencsére Konstantin megkímélt attól, hogy saját kezűleg kelljen végeznem a
kegyetlen testvérrel.
Megint nevetett, mintha csak egy jó viccet mondott volna, Roman pedig kezdett más
szemmel nézni erre az ártalmatlannak látszó, de egyre veszélyesebbnek bizonyuló férfire. Úgy tűnt,
Riocard mindent tud, és mindent előre lát, közben pedig felfedez olyan összefüg-géseket, amelyeket
sem ő, sem a társai nem látnak, holott pont az ő életüket érinti. A legfélelmetesebbnek pedig az
bizonyult, hogy ennek cseppet sem kellett volna meglepnie őt. Ismerte Riocardot már akkor, mikor
még egyszerű ember volt, mindig is úgy gondolta, hogy hátborzongatóan intelligens. Ez a
jellemvonása a démon tudásával és hatalmával, rettenetes, ugyanakkor lenyűgöző ellenféllé tette őt.
– Akkor sem segítek neked. Soha nem ártanék Konstantinnak – morogta összeszorított
fogain keresztül.
– Konstantin mindenképp elveszíti a lányt – felelte Riocard, és most először látszott rajta az
ingerültség jele. Türelmetlenül magyarázott tovább. – Én csak el akarom kerülni, hogy közben
Kaitleennek baja essen. Ahhoz túl értékes. Ha azt vesszük, ugyanazt akarom, mint ti, megvédeni.
Nem fogok úgy tenni, mintha nem élvezném, ha közben keresztbe tehetek Konstantinnak. Ő elvette
tőlem a nőt, akit a világon a legjobban szerettem. Tudom, hogy te nem akartad Galina halálát, hisz
te is szeretted őt. Soha nem lett volna a tiéd, ez igaz, de boldog lett volna. Ebben biztos vagyok. És
ez a legfontosabb, nem igaz?
Nem várt választ a kérdésre, és nem is volt rá szükség, hogy Roman bizonygassa, valóban
hagyta volna, hogy Galina Riocarddal maradjon, ha ez tette volna boldoggá. De a lánynak nem volt
esélye egy örömteli, hosszú életre a férfi oldalán, akibe beleszeretett, akinek a gyermekét várta.
Galinának az volt a sorsa, hogy meghaljon egy tökéletes jövő küszöbén.
– Azt akarom, hogy ugyanúgy szenvedjen, mint én szenvedtem – folytatta Riocard izzó
dühvel teli szemmel. – Ne mondd, hogy nem kívántad már neki azt a fájdalmat, amit te éreztél!

– Lehet, hogy kívántam, de soha nem tettem azért semmit, hogy ő is ugyanolyan nyomorult
legyen, mint én. És ezután sem fogok tenni semmit. Eszeveszett bolond vagy, ha mást hiszel.
– Vagy csak tudok valamit, ami még a te gondolkodásodat is megváltoztathatja – vágott
közbe Riocard. Roman hitetlenkedve nézett a férfira. Egyre jobban fárasztotta ez a beszélgetés, túl
hosszúra nyúlt, holott belekezdenie sem lett volna szabad. Hogyan állhatott szóba Riocarddal?
Lehet, hogy nem tudná megölni, de legalább megkísérelhetné. Vagy hívhatna segítséget.
Bármit tehetne azon kívül, hogy tovább hallgatja a másik férfi őrültségeit.
– Gyere velem, mutatni akarok valamit – váltott témát hirtelen Riocard.
– Eszemben sincs – morogta az angyal. Az agya lázasan járt, azon töprengett, mitévő
legyen.
– Ez nem kérés volt – felelte Riocard mereven, majd olyan gyorsan mozdult, hogy Romannek pislogni sem volt ideje.
Könnyű érintést érzett a karján, és szédülni kezdett. A gyomra felkavarodott, a szeme előtt
minden elsötétült. Úgy érezte, zuhan. A feje majd szétrepedt, minden olyan bizonytalan volt
körülötte, mintha szétesett volna a világ.
Azután a szédülés elmúlt, az őrült pörgés, hintázás véget ért, a föld megállapodott, és a
látása is tisztulni kezdett.
– Mi történt – nyögött fel, még mindig sajgó homlokára tapasztotta az ujjait.
– Ugye, sokkal kellemesebb, ha önszántadból csinálod? – kérdezte jókedvűen Riocard.
Roman kóvályogva, bizonytalanul egyenesedett fel, tétován körülnézett. Már nem a
sikátorban voltak, és ebből azonnal rájött, mit tett Riocard – teleportált, és magával vitte őt is. Erre
egy angyal soha nem lett volna képes.
– Valóban, teljesen más érzés, ha saját akaratomból teszem – mor-mogta Roman.
Napfényes, szellős, tágas udvaron állt, óriási tölgyfa árnyékában, a fáról lelógó
spanyolmoha szinte teljesen eltakarta. Mozgást látott, félrehajtotta a fejét, hogy a növény alkotta
természetes függöny mögül kikukkantva alaposabban szemügyre vehesse a nőt, aki nem messze
tőle haladt keresztül az udvaron, egyenesen a magas, fehéroszlopos tornácú, sokablakos ház felé
tartva. Csak hátulról látta a lányt, de azt azonnal észrevette, hogy nagyon csinos. Könnyű, világos
nyári ruha volt rajta, amely hozzásimult a felsőtestéhez, deréktól lefelé pedig bővülni kezdett.
Harang alakú szoknyája minden lépésére meglibbent, a pehelykönnyű anyag kör-belengte a
csípőjét, a combját, a térdét. Szőke haja egyetlen fonatba fűzve simult a hátára, leért egészen a
derekáig. Roman el tudta képzelni, milyen hosszú lehet kibontva.
A lány hirtelen megállt, mintha csak megérezte volna, hogy figyelik. Egyik lába már a
tornácon, másik még egy lépcsőfokkal lentebb volt. Derékban megtekeredett, miközben
körbenézett. Frufrujába belekapott a lágy szél, kifújta az arcából, Roman pedig megpillantotta a
legkékebb szempárt, amit valaha is látott, és ami olyan fájdalmasan ismerős volt a számára.
– Galina – nyögött fel. A feje ismét lüktetni kezdett.

Huszonkettedik fejezet
Kaitleen kifosztottnak érezte magát. Csalódott volt, mintha valami fontos dolgot vettek
volna el tőle, holott csak annyi történt, hogy sem Taylort, sem Adamet nem találta otthon.
Mikor senki nem nyitott ajtót a kopogtatásra, használta a saját kulcsát, de a lakás teljesen
üres volt. Nem kellett hozzá különösebben szétnéznie, hogy rájöjjön, a húga és a sógora hosszabb
időre mentek el otthonról. Adam minden bizonnyal szerette volna biztonságban tudni várandós
feleségét, és ez perpillanat azt jelentette, hogy minél távolabb kellett őt vinnie Kaitleentől és a
várostól. Nem hibáztatta érte, de annyira szeretett volna a testvérével beszélni, hogy csak nehezen
tudott úrrá lenni a szomorúságán. Annyi minden történt vele, amit szeretett volna megosztania
valakivel. Az érzései ellentétesek voltak, az érzelmek túltengtek, kavarogtak benne, úgy hitte,
muszáj hangosan kimondani a gondolatait, hogy rendszerezni tudja őket és megnyugodhasson.
Előző este végre úgy viselkedett, ahogy mindig is kellett volna. Erős maradt, nem próbált
kétségbeesetten szabadulni a látomástól, hanem használta a képességét.

Most először érezte úgy, hogy ez nem átok, hanem egy különleges tehetség, amivel mások
segítségére lehet. Ezt pedig Konstantinnak köszönhette.
Konstantin. Ha nincs a látomás, akkor talán másképp alakultak volna az események. Ami
közöttük történt, talán meg sem esett volna. Legalábbis nem előző éjjel, mert előbb vagy utóbb
egészen biztosan megtörténik – igazság szerint, szilárd meggyőződése volt, hogy inkább előbb,
mint utóbb. A látomás csak siettette a történések alakulását, nem előidézte azt.
Ez volt a másik, amiről szeretett volna szót váltani Taylorral, csak, hogy rendbe tegye a
fejében tomboló zűrzavart. Az érzései Konstantin iránt kuszák voltak. Szinte ellenállhatatlanul
vonzódott a férfihoz, már kezdettől fogva, de ez több volt puszta fizikai vonzalomnál.
Valami erőteljesebb, más, megmagyarázhatatlan. És erre csak részben volt magyarázat,
hogy hálás, amiért Konstantin többször is megmentette az életét.
A férfi ismerte őt, jobban, mint bárki más. Igaz persze, hogy volt alkalma megfigyelni a
szokásait, a mindennapjait, rengeteg dolgot tudott róla, olyanokat is, amit senki más, de ezen
túlmenően is, mintha valamilyen természetfeletti kötelékkel kapcsolódott volna hozzá. Tudta a
gondolatait, még mielőtt benne megfogalmazódtakvolna. Tudta, mire van szüksége, még hamarabb,
mint ahogy benne tudatosult volna. Kaitleen pedig olyan fokú bizalmat érzett iránta, amilyet még
soha, senki iránt egész addigi életében. Ez, tekintve, hogy egyáltalán nem bízott meg az
emberekben, önmagában még nem lett volna nagy szó. Viszont az már igen, hogy általános és
állandó kétkedése ellenére feltétel nélkül adta át magát Konstantin vezetésének, rábízta az életét,
odaadta neki a testét-lelkét egyaránt.
Egyáltalán nem bánta meg. Csak azért zavarodott össze, mert mindezt nem egy másik
ember, hanem egy – még belegondolni is őrületes volt – halhatatlan, egy angyal iránt érezte. Ha
Konstantin halandó lett volna, minden bizonnyal azt mondja, beleszeretett. De egy természetfeletti
lény iránt nem érezhet ilyesmit – úgy hitte, legalábbis.
Pedig azzal, hogy feltétel nélkül hitt benne, hogy mindent odaadott magából, ő is rengeteget
kapott. Erőt merített a férfiból, ön-bizalmat, tudást és tartást.
– Valami baj van? – szólalt meg Cameron hirtelen mellette. A lányban csak most tudatosult,
hogy nincs egyedül. – Talán Konstantin tett valamit, ami miatt ilyen furcsa vagy?
– Egek, dehogy – nézett fel csodálkozva Kaitleen. – Hogy jut eszedbe ilyesmi?
Néhány másodpercre visszasüllyedt a gondolatai mocsarába.
Igazából tényleg Konstantin tett valamit, de még mennyi mindent tett, és miket…
A lány érezte, hogy elpirul. De Jaeger nem ilyesmire gondolt, ebben egészen biztos volt.
Egyértelműen azt sugallta a hanglejtése, hogy szerinte Konstantin képes lenne számára készakarva
fájdalmat okozni. Akár lelkit, akár fizikait.
– Volt egy újabb vízióm – váltott inkább témát, majd részletesen elmondta Cameronnak, mit
látott.
– Ez nagyon komolyan hangzik – felelte Jaeger, és mikor Kaitleen rápillantott, látta az
arcán, hogy valóban aggódik.
– Konstantin azt mondta, ebből semmi nem fog valóra válni, mert nem hagyja – felelte, nem
igazán tudta, hogy a férfit akarja megnyugtatni vagy inkább saját magát.
– Valóban lépéselőnybe kerültünk a látomásod miatt – bólintott
Cameron. Kaitleen halványan elmosolyodott a többes szám első személy hallatán.
– Hamar beilleszkedtél ebbe a világba – ugratta a férfit. Jaeger elhúzta a száját.
– Nem is tudod, mennyire része voltam én már ennek a világnak – motyogta az orra alatt, de
mielőtt a lány rákérdezhetett volna, hogyan is értette, már folytatta is –, mindazonáltal, sajnos nem
szabad le-becsülnünk az ellenfelet. Úgy tűnik, nemcsak vaktában támadnak, pontosan kiszámított
minden tettük, minden lépésük. Befolyásosak, valószínűleg minden állami apparátusban vannak
embereik, még a rendőrség soraiba is beépültek. Ráadásul hatékonyak is. Láttam, mit tettek azzal a
Valentin nevű angyallal, és Betta is nagyon rossz állapotban volt.
– Te ismered a vámpírlányt? – kérdezte meglepetten Kaitleen.
– Úgy is lehet mondani – felelte szárazon a férfi. – És te, hol találkoztál vele?
Kaitleen fülét megütötte a kérdés erőltetettnek tűnő könnyedsége.

Mintha Cameront érzékenyen érintette volna a téma, de ezt a világ minden kincséért sem
vallotta volna be.
– Én nem ismerem – válaszolta –, csak hallottam Valentint és Konstantint róla beszélni.
Valentin javasolta, hogy ő vigyázzon rám, amíg távol lesznek, de Konstantin hallani sem akart róla,
és én is szívesebben vagyok veled.
– Hé, ez nagyon hízelgő – mosolygott most már szívből jövően a másik, majd gyorsabban
komorodott el, mint ahogy Kaitleen képes volt pislogni. – Úgy tűnik, ő és Valentin is rekordsebességgel épültek fel, de az, ahogy a támadás után kinéztek, azt mutatja, hogy bármennyire
halhatatlanok is, attól még nem sérthetetlenek, ebből kifolyólag talán az életüket is elveszíthetik.
Ezt mutatja a látomásod is. Mert ugye, azt mondtad, holtan láttad őket?
– Igen – bólintott a lány, és megborzongott az emlék hatására.
Különösen a látomás Konstantinra vonatkozó részétől rémült halálra.
El sem tudta képzelni, hogy ezt a tökéletes, erős, több ezer éves lényt képesek legyenek
halandó emberek legyőzni. Ezt meg is mondta Jaegernek, de a válasz nagyon lesújtotta.
– Hidd el, láttam, mit tettek velük, szemmel láthatóan birtokukban van a tudás, mellyel
árthatnak nekik. Bár meg kell mondjam, nem hiszem, hogy lenne esélyük az angyalok ellen úgy,
hogy nincs alkalmuk kihasználni a meglepetés erejét. Sőt, most épp ők azok, akik nem számítanak
támadásra.
– Azért elképzelhetőnek tartod, hogy valami félresikerülhet? – kérdezte szorongva. –
Istenem, én meg hagytam, hogy odamenjenek, pedig előre láttam a tragédiát! De Konstantin
teljesen biztos volt a dolgában. Azt mondta, most már semmi baj nem történhet.
– Ha ő mondta… – morogta a férfi gúnyosan az orra alatt, egészen meglepve ezzel Kaitleent.
– Tulajdonképp mi bajotok van nektek? Néha úgy tűnik, egész jól megértitek egymást,
azután meg hirtelen sértegetni kezditek a másikat.
– Konstantin sértegetett engem? – vonta fel a szemöldökét Jaeger.
– Nem igazán. Csak olyan lekezelően beszélt rólad, mint te most őróla.
– Nem beszéltem…
– Idáig nem tűnt komolynak– szakította félbe Kaitleen a férfi tiltakozását –, de az előbb,
mikor találkoztatok, annyira hűvösek voltatok egymással, már-már ellenségesek. És jól értettem,
hogy az imént arra célozgattál, ő esetleg ártana nekem?
– Tudom, hogy nem bántana. De okozhat szenvedést másképp is.
Kaitleent rossz érzés árasztotta el. Jaeger célzott valamire, ebben biztos volt. Egész lényéből
sütött a tudás. Látta rajta, ahogy előtte állt, csípőre tett kézzel, miközben megpróbált nyugodtnak
tűnni, de feszült vonásai elárulták.
– Konkrét dologra gondolsz?
– Ő nem hozzád való, Kaitleen.
– Ez egészen úgy hangzott, mintha féltékeny lennél – próbálta viccel oldani a feszültséget,
de nem sikerült túl jól. Az arca túl merev volt ahhoz, hogy elmosolyodjon, a hangja pedig a mondat
felénél kis híján elhalt, annyira elszorult a torka az aggodalomtól.
– És, ha úgy van?
Kaitleen szóhoz sem jutott a döbbenettől. Első gondolata az volt, hogy saját félresikerült
tréfáját fordították ellene. Ám Jaeger túl komoly volt, túl elszánt.
– Nézd, nem fogom azt mondani, hogy első látásra őrülten beléd szerettem, mert az nem
lenne igaz.
– Milyen romantikus vagy – vágott közbe a lány morózusan.
– Itt most nem a romantikáról van szó. Szeretnélek megvédeni egy óriási hibától.
– Tulajdonképp miről is beszélünk? – egyenesedett fel Kaitleen. A beszélgetés valami
egészen elképesztő irányt vett, neki pedig egyáltalán nem tetszett, hová lyukadtak ki.
– Mindössze észhez akarlak téríteni.
– Tökéletesen észnél vagyok. De ha nem így állna a helyezet, akkor sem a te feladatod lenne
józanságra ösztökélni. Ne érts félre, hálás vagyok, hogy segítesz nekem, és kezdettől fogva úgy

– Nem tehetsz úgy. hogy te is vonzódsz hozzá. ne tarts itt nekem kiselőadást arról. ennél jóval többek lehetnénk. nem szokványos módszert választottál. de csak Konstantin borostyán tekintetét látta maga előtt. amit mond. mi nagyon jó barátok lehetünk. Vigyáznék rád. De most találtál valakit. Én lennék az ideális választás számodra. hogy valaki megértse a gondjaidat. ettől már csak az félelmetesebb. hogy egyedül kellett megbirkóznod minden problémával. milyen zavarban voltál. hogy első látásra őrülten beléd szerettem. Ez pont a te ötleted volt. Kedves vagy. ezt érezned kell. ráadásul úgy. hogy te is ugyanígy érzel. Láttam. és át-gondoljam a problémáimat – mondta Kaitleen. emlékezz vissza rá! Kaitleen felnézett a sötét szemekbe. Cameron! – került a kanapé mögé a lány. Abban legalábbis nem kételkedem. hogy Valentin reggel beállított hozzájuk. – Ezt mégis hogy értsem? Ne haragudj. sem aggódnod. és azt is. Kaitleen elképedve meredt Cameronra. ha jobban megismerjük egymást. ha már elmondtam mindent. te pedig nem. – Kérlek. hogy megállítsa a még mindig felé közeledő férfit. aki vagy. Megismétlem. humoros és az egyik legjobb ember. – Tudom. Te mondtad. hogy valóban meg akarsz védeni. hogy kezdek benned megbízni. mert ő halhatatlan. hisz’ szemmel láthatóan nagyon fontos vagy neki. nem fogom azt mondani. – Épp erről van szó – a férfi megkerülte a kanapét. mivel Jaeger még mindig felé tartott. és úgy tűnik. Irreálisan kötődsz Konstantinhoz. hogy apró részletekből tényeket rakjak össze. – Nézd. De meg kell mondanom. Valahogy úgy érezte. hogy a férfi csak játszik vele. mit. ahogy ő viszonyul hozzád. Még azt is meg merném kockáztatni. Mellettem az lehetnél. és következtetéseket vonjak le. de még mindig nem világos. Meglehetősen kemény dolgokon mentél keresztül gyerekkorod óta. Nagyon nehéz lehetett. Kaitleen! Az utóbbi néhány napot azzal töltöttem. De nem vagy az. – Ez csak akkor lenne igaz. akivel megoszthatod ezt a terhet. hogy hétköznapi emberi társaságban legyek. – Nincs szükséged egy angyalra ahhoz. Nem hibáztatom érte. akivel valaha találkoztam. – Ennyit arról. ez a hivatásod. miért és mikor teszek! – emelte fel a kezét Kaitleen. És azt is tudom. – Rendben. ha közömbös lennél számomra. ami meglehetősen sokat foglalkoztatta az ő gondolatait is azóta. – Mert a probléma sem szokványos. mit sem törődve tiltakozásként kinyújtott kezével. még Jaeger sem űzne ilyen ostoba tréfát. tehát. amit akartam. és már közvetlenül a lány előtt állt. és azt hiszem. ettől jóval hosszabb időintervallumban gondolkodik. mit akarsz pontosan. – Csak akkor. és lassan Kaitleen felé indult. Nem csak azért. . ha esélyt és időt adsz kettőnknek. Az a dolgom. hogy Konstantin akar téged. hogy akkor is óriási hibát követsz el. hogy a rendőrségi aktáidat tanulmányoztam. drasztikus megoldást igényel. és a látomásaidnak is a végére tudnék járni. Nem átmeneti időre. de ez nem változtat a tényen. ha tudok valamit tenni.érzem. hogy ez a kapcsolat nonszensz. Ráadásul a másik olyan témát feszegetett. Még mindig nem tudta eldönteni. Én azt mondom. hogy valaki ilyen nyíltan és nyersen beszéljen ehhez hasonló kényes kérdésben. higgy nekem! Közöttetek soha nem lehet komoly kapcsolat. hogy lehetnénk barátok. amit ő ki is használ. vagy halálosan komolyan gondolja azt. – Fejezd be. akkor egészen egyértelműen el fogom magyarázni – vonta meg könnyedén a vállát a férfi. Cameron. de vonzódom hozzád. – Rendőr vagyok. de nem tudta elhinni. és biztos vagyok abban. túl nagy jelentőséget tulajdonítasz neki. nem kellene titkolóznod. mintha alig néhány találkozás után máris ismernél. Viszont azzal is tisztában vagyok. akkor megteszem. Egyszerűen képtelenség. Mi történt köztetek pontosan? Meddig jutottatok el? – Ehhez semmi közöd. inkább csak önmagának. Elvégre rendőr vagy. hogyan nézett rád reggel.

jól gondold meg. Az önpusztító életmód pedig. mindenki kedvelte. meglepetten fordult felé. Nem vicceltem. annak ellenére. én mindig itt leszek. ha bejön– rántotta meg lazán a vállát a férfi. miért nem tud megmaradni egy munkahelyen sem. Vasakarattal valósította meg az álmait. – Zavarok? Konstantin hangja a háta mögül érkezett. Ez a félelem. hogy ott volt neki Konstantin. hogy úgysem hinne neki. Most pedig itt van Cameron. és úgy egyáltalán. hogy megváltoztasd a véleményed. Elfogadható… Van ilyen mennyiség egyáltalán? Ha van. – Még mindig úgy gondolom. igaz? – állapította meg Cameron lehangoltan. és átlagos emberként élheti tovább az életét.Amit Jaeger mondott. – Tudom. hogy óriási hibát követsz el. és egy idő után a fiatalabb testvér már belefáradt abba. Az ő kilengései Taylor szemével nézve még megbocsáthatóak voltak. mi megy végbe a lányban. máris folytatta. A lány elérzékenyült a szavak hallatán. Valahogy olyan bután hangzott a vallomás: „Ha nem vigyázok eléggé. itt nem vagy biztonságban – pillantott végre rá Konstantin. aki nem csak vigyázott rá. Úgy tűnt. egyáltalán nem volt jó. mit teszel! A saját érdekedben. amit Kaitleen folytatott. Vagy legalábbis attól többet. – Eszedbe se jusson! – szólt rá szigorúan. hogy ráerőszakoljam magam egy nőre. és a javaslatom is. így utólag elég irreálisnak tűnt. tekintve. hogyan avassa be a húgát. de még Taylor problémáját is a nyakába vette. minden körülmények között mellette állt. Taylor jobban megértette volna. – Nem Cameron a hibás. ne haragudj rá! – Vissza kell mennünk. akkor semmiképp nem jelenti ugyanazt. mire Jaeger. Így képtelen volt megérteni.” Mindig úgy gondolta. a munkatársai szerették. a beszélgetés kezdete óta először elmosolyodott. – Nagyszerű barát vagy – lépett oda hozzá. pontosan tudja. de úgy éreztem. Kaitleen miért viselkedik olyan ostobán. erőszakos halálát látom. de már az is felért egy kisebbfajta csodával. szó szerint egy vadállat. kérlek. már semmit sem számított az ésszerűség. miért esik nehezére normális emberi kapcsolatokat kialakítani. hogy a férje. mint ahogy a legmerészebb álmaiban hitte. az mind igaz volt és ésszerű. friss levegőre van szükségem – kezdte gyorsan a lány. Az ideális persze az lett volna. Ez nagyon meghatotta. de Taylor. pedig többször eltöprengett azon. segített elfogadni a képességét. Jaegert bámulta mereven. – Nem fogod átgondolni. megérti és aggódik érte. ám végül mindig visszakozott. de semmiképp sem elfogadhatóak. mert megpróbáltam. Meg sem várta a választ. hisz mindig is a legjobbat akarta a nővérének. és egy puszit nyomott az arcára. Azt pedig végképp képtelen volt elfogadni. Most már úgy gondolta. hogy nem lett volna szabad eljönnünk a lakásodból. Ha kellek. hogy a húgának is meglehetősen pikáns titkai voltak – már. mint a megbocsátható. Az élete ugyancsak kedvező fordulatot vett. Már jó ideje nem törődött vele senki – persze a húgán kívül. úgyhogy önkéntelenül hátrébb lépett. diplomát szerzett – nem is egyet – helyt állt a munkahelyén. hogy a nővére viselkedésének okait kutassa. ha valamiféle varázslat folytán megszabadul a látomásaitól. mire gondol. miért iszik a kelleténél jóval többet. de olyan düh sugárzott belőle. és ezért vajon ki hibáztathatta volna a húgát. Fenntartom a véleményem. Mert Kaitleen nem mondta – nem mondhatta – el. de az angyal nem rá nézett. – Csak egy ötlet volt. de távol áll tőlem. . mint mindig. Kaitleen megkönnyebbülten sóhajtott fel. – Talán tehetnék valamit. még ha a férfi olyan furán adta is tudtára az érzéseit. – Nem fogok bocsánatot kérni azért. hogy mindig. Kaitleen azonnal megértette. nem értette meg őt igazán. de díjaztam volna. Őszintén szólva már a frászt hoztad rám. egyiket a másik után. akkor vadidegenek borzalmas. amit az angyallal átélt. hogy Kaitleen megborzongott. Az arca ugyanolyan kifejezéstelen volt. Kaitleen. ha lehet így nevezni a tényt. majd jóval komolyabban folytatta. miért nem képes elvégezni az iskoláit. amit egy hozzá hasonló fiatal nőnél még elfogadhatónak tartanak az emberek. A húga mindig helyesen cselekedett. – Akkor jó. de azok után. aki szintén törődik vele. mit miért tesz.

– Mert. a másiknak nem esett baja. – Teljesen megőrültetek? – Ami azt illeti. mikor azonban meglátta véres ruháját. akiknek te vetted el az életét. megtorpant. Ők vonják saját fejükre a bajt. mikor rossz döntéseket hoznak. ha keresztezed az útjukat. mi történt velük. hogy halált érdemelnek-e? Te? Kaitleen pillantása ide-oda járt a két férfi között. Konstantin viszont ugyanolyan érzelemmentes maradt. Kaitleen levegőért kapkodva figyelte a jelenetet. és már ott sem vagytok. Senkinek sem adnak szemernyi lehetőséget a védekezésre. hogy eltöri egy ember nyakát. ha jól tippelek. megsérültél? Kaitleen néhány gyors lépéssel a férfi mellett termett. és szentül meg volt győződve róla. Megbolondult – döntötte el a lány. akiről úgy gondolják. Annak. – És nagyon szeretném. meglehetősen határozott elképzeléseik vannak arról. vajon ki döntötte el. ki érdemli az életet és ki nem. semmit nem jelentene a számára. te hány embert öltél már meg. de most olyan eszeveszett dühöt és gyilkos indulatot látott mindkettejük szemében. . ha Konstantin válaszolna a kérdésemre. Konstantin? Vagy egy idő után már nem is számoltad? – Én csak a bűnösöknek oltottam ki az életét. ember. Igazam van? Azok az emberek valóban veszélyesek voltak. Konstantinnak egyetlen töredékmásodpercébe került. hogy Cameron életének vége szakad a következő másodpercben. – Milyen kényelmes magyarázat – morogta Jaeger. gyors pillantást vetve a lányra. hogy mindenki elfogadja majd? – Fogd be a szád! – Konstantin még mindig nem emelte fel a hangját. – Harc volt? Uramisten. csakhogy meggyőződjön róla. hogy lassan. Nem ismernek enyhítő körülményeket. hogy meg kell halnia. – Vagy csak kiveszett belőle az életösztön. – Nem volt ott semmiféle harc – jegyezte meg Jaeger csendesen. – És azok esetében. ha nem? – nézett a rendőr kihívóan az angyalra. Nyakát karja satujába fogta. hogy védekezzenek. Fogalma sem volt.Kaitleen bólintott. – Álljatok le. – Különben én fogom be – felelte. Mintha az. megölitek őket. de biztosan egymás torkának esnek. mintha kiabált volna. aki rászolgált. – Valentin sem kapott semmilyen esélyt – felelte Konstantin. Vajon az ő áldozatai esetében ki dönti el. hogy ki érdemel halált és ki nem? – Minden esetben ők maguk határoznak a sorsukról a cselekedeteik által. mert képtelen volt tovább ott állni. – Mint ahogy neked is – vágott közbe Jaeger. tétlenül figyelve. egyenesen a másik féri szemébe nézve folytatta –. utolsó találkozásuk alkalmával még nem viselkedtek ilyen ellenségesen egymással. de halk szavaitól Kaitleent jobban elöntötte a rettegés. mint mindig. mint ahogy elsőre gondolta. úgyhogy ezúttal esélyt sem adtatok nekik arra. majd tekintetét ismét Konstantin szemébe fúrta. tett egy lépést az angyal felé. amitől halálra rémült. Elvakultak. Kettejük ellentéte még annál is nagyobb volt. – Gondolod. Semmi más nem járt a fejében. – Mi történt? – Rajtaütöttünk a búvóhelyükön. hogy a rendőr háta mögött jelenjen meg. Jaeger arca eltorzult a fájdalomtól. – Mondd csak. ami a lányt leginkább halálra rémítette. A teleportálós trükköt alkalmaztátok? Bevillantok. majd Konstantin gyilkos pillantásával nem törődve. és durván megtekerte a másik férfi fejét. És ez volt az. Bárkit megölnek. ez mészárlás volt. Még neked sem. fiúk! – próbált a lelkükre beszélni. De ők válogatás nélkül öldösik még az ártatlanokat is. Senki sem szállhatott veletek szembe. én nagyon is észnél vagyok – felelte Jaeger. Cameron azonban szemmel láthatóan cseppet sem félt tőle. nem mérlegelnek racionálisan. összeszorított fogain keresztül szűrve a szavakat.

minden rendben van-e körülötte. . Magnus! Nem látod. Reményei egy csapásra semmivé foszlottak. amit az előző éjszaka generált. hogy azt gondolta. de végül az ösztöneivel szembeszegülve mégsem tette. Látta már bizalmatlannak. és vége. – Miután a lakásodban nem találtam senkit. De nem tehette. akkor bizonyára oka van rá. anélkül hogy Jaegert elengedte volna. Igaza volt. épp a legjobbkor érkeztem – állapította meg Magnus vigyorogva. amit idáig tett. Az élete tele volt veszéllyel. ha az volt a dolga. aki hozzá hasonló. de talán jobb is lesz így. A pillantása Kaitleenre vándorolt. hisz’ soha nem volt az. de már koránt sem fogta olyan erősen. Kaitleen még soha nem nézett így rá. hogy levegőt kaphasson. – Én is örülök. A másik férfi a csuklójához kapott. Csak egy kicsit erősebb szorítás. és ez egyáltalán nem volt ellenére az angyalnak. és úgy hitte.Huszonharmadik fejezet Konstantin elégedetten feszítette meg karja izmait Jaeger nyaka körül. mint fél perccel korábban. főnök – szalutált gúnyosan a másik. Ugyan miféle jövője lehetne a lánynak mellette? Vele. Most jobban izgatta. biztonságba helyezi. Még mindig erősen fogta őt. de nem érdemelt halált. hogy megvédte. miközben elkínzottan felnyögött. hogy láthatatlanul ugyan. És aggódott Jaegerért. Lehet. gondoskodik a jólétéről és a boldogságáról. hogy mindjárt megöli Cameront? – Eszem ágában sincs közbeavatkozni. Amint idáig eljutottak a gondolatai. Az élete az ő kezében volt – szó szerint –. hogy látlak. A rendőr bosszantó volt ugyan. Ha ő úgy ítéli meg. de egészen egyértelműen tudatosította benne. – Úgy látom. a rendőr nem akar fájdalmat okozni Kaitleennek. hogy csakis itt lehettek. Viszont ő nem tudta. de gondosan ügyelt arra. milyen embernek lenni. Még mindig a szeme előtt lebegett a kép. tehát tartani fogja a száját. ahogy a lány lábujjhegyre állt. hogyha eddig nem tette. – Tenned kell valamit. és végre tisztán látta. Lehetetlen. fenyegetettséggel. Ez a látvány fájdalmasan ugyan. Egy másodperccel hamarabb érezte meg Magnus jelenlétét. Soha nem kérdőjelezném meg Konstantin döntését. Hamarosan elengedheti. vele maradhat örökre. Már biztos volt abban. épp ezért kellett elhagynia. mit kell tennie: megvédi a lányt. – Mit keresel itt? – kérdezte Konstantin. mennyire elrugaszkodott a valóságtól. mint hitte. szívverése sokkal egyenletesebbé. van esélyük a jövőre. Agyrém volt. de folyton a nyomában volt. hogy szükséges Jaeger nyakát kitörni. ez volt a jó öreg. Kaitleen arcát látva folytatta: – Jaj. Nem lesz több titkos leskelődés. Érezte. Jaeger soha többé nem okozna problémát. mint ahogy megpillantotta volna a másik angyalt. – Az angyal. Kezdett megnyugodni. gondoltam. Kaitleennek látnia kell ezt az oldalát is. hogy a férfi légvételei elmélyültek. Igen. Mégsem változott meg olyan nagyon. de ilyen rémültnek még sosem. hogy meggyőződjön róla. azután pedig eltűnik az életéből. de vele szemben teljességgel esélytelen. hogy megcsókolja a másik férfit. nem lenne helyes. Távol marad tőle. A lány fontos volt neki. miért követte Magnus. az ő feladata gondoskodni róla. A lány arcán olyan mélységes iszonyat és rettegés látszott. a gyilkoláshoz és a harchoz értett. Erős ellenfél volt. ha belepusztul is. De majd csak azután. az nem lenne egészséges. még azért sem. aki a bátyja halálát okozta? Kaitleennek valaki olyanra volt szüksége. nem követi. Félt. aki habozás nélkül ölt. lassabbá vált. szívtelen Konstantin. Az első gondolata az volt. Ő katona volt. hogy ezzel elriasztja őt. Olyan könnyű lett volna. Úgy gondolta. mikor azt hitte. – De miért jöttél? – ismételte meg a kérdést immár nyomatékosabban. hogy megnyugtatja. – Ti mindannyian megbolondultatok? – vágott közbe enyhén hisztérikus hangon Kaitleen. Ez csak pillanatnyi elmezavar lehetett. meg-lepettnek és vágytól hevítettnek. izmai önkéntelenül ellazultak valamelyest. amitől egy pillanatra elszörnyedt. Tőle félt. ugyanakkor megengedhetetlen is. akkor Jaeger ezután sem fog beszélni.

Talán a rendőrnek van igaza – töprengett. hol találják Kaitleent. hogy becsapta a látása. mit keres ott. Te eljátszottad a jogot azzal. hogy a rendőr kis híján orra esett. Az angyal nem fordult a másik férfi felé. hogy milyen komoly gondjaid vannak a bizalommal. Érezte. semmi nem ment még ki a fejéből. taktikát változtattak. Nézd meg. ezzel is Magnus szavait bizonyítva. érezte. Mielőtt azonban folytathatták volna a vitát. Tisztában volt azzal. alig tudta visszanyerni az egyensúlyát. – Te inkább hallgass! – lökte el magától Konstantin úgy. óriásit tévedett. – Ahhoz képest. – Kaitleen élete a tét. vagy csak a szél játéka az egész. fiúk. de az indulat az ő önuralmát is kikezdte. – Ezt igazolhatom – lehelte Jaeger. a Konstantinba vetett hited meglehetősen megingathatatlan – nyögött fel Jaeger. Elkezdték figyelni ezt a házat. hogy a barátjának soha. A rendőr megbocsájthatatlan dolgot művelt. . Veszély közeledett. amíg meg nem jön a bátorságod? – Ezt nem fogom veled megvitatni. hogy valaki figyelné a házat. anélkül hogy ismét megérintette volna. hátha felbukkan a húgánál. mikor úgy gondolta. már az arca sem olyan lila. hogy nem a legjobb döntés provokálni. ahogy forró. – Csak a jó ég tudja. Konstantin mérget mert volna venni rá. Az egész mindössze egyetlen villanás volt. – Mily-en mutatványok vannak még a tarsolyodban? – Ez az ürge komplett hülye – morogta Magnus a kérdés hallatán. – Nem volt kint senki – felelte fojtott hangon Jaeger. nem tévedtek. Kaitleen megkönnyebbülten figyelte. hogy a férfi valóban könnyebben veszi a levegőt. ez nevetséges – szólalt meg ismét Jaeger. – Képes vagyok megvédeni őt! – vágott vissza dühösen amaz. – Újabb angyal-trükk? – vonta fel pimaszul a szemöldökét. alaposan megfigyeltem a környéket. és óvatosan kikémlelt. – Az. – Ostoba – fordult felé. de még mindig sikerült talpon maradnia. mintha valóban elfelejtette volna. kezének egyetlen intésével jókorát taszított a másik férfin. – Megtudhatnám végre. hogy idehoztad őt. – Higgyetek nekem. – Vigyáznod kellett volna rá. Konstantin mozgásra lett figyelmes a ház előtt sűrűn álló bok-rok között. de minden idegszála tiltakozott ellene. de csak veszélybe sodortad. A kevésbé gyakorlott szemlélő azt hihette volna. hogy Jae-gerben óriási düh munkál. – Konstantin mindent okkal tesz. – Ja. Minden bizonnyal most is kint leskelődnek. és úgy tűnt. Odakint minden csendes és mozdulatlan volt. hogy az – ütött a homlokára Magnus. Amikor Valentinből nem tudták kisajtolni. Konstantin egyre inkább úgy érezte. hogy a gondolkodásra való hajlamomat is elveszítettem – felelte Magnus vállvonogatva. de Konstantin ettől jóval figyelmesebb és óvatosabb volt. akit valaha ismert. – Nem kockáztathatunk – felelte Konstantin mereven. miközben az ablakhoz lépett. szorult helyzete ellenére. – És most mit akarsz tenni? Itt fogunk dekkolni. Nyomát sem lehetett látni. Bizonyára még nem is értesültek arról. mi a fenéért követtél? – Konstantin türelme immár végképp fogyatkozóban volt. halálfélelemnek nyoma sincs rajta. mint bárkinek. hogy képtelen vagyok a bizalomra. mikor ideértek – morogta Konstantin az orra alatt. nincs odakint senki. és lám. nem jelenti azt. Jobb volt a memóriája. az egyik jómadár köpött. – Az ég szerelmére. hogy közben rajtaütöttünk a búvóhelyükön. de így is tudta. – Nem vagy-ok teljesen amatőr.ne légy már annyira megijedve! A barátodnak semmi baja sem lesz. – Vagy csak megunta az életét – felelte Konstantin. Jaeger hátratántorodott. miért nem rontottak azonnal rájuk. hogy ezt a lehetőséget valóban el is fogadja. erős hullámokban áradt felőle a harag. – Miután eljöttél. hogy Jaeger nem érdemli a halált.

Az Incontaminatus embereinek nyomát sem lehetett látni. A letaposott fű. A bajtársakként eltöltött évszázadok alatt olyan mértékben egymásra hangolódtak. mi történt pontosan. és behúzta őt Taylor masszív. virágmintás kanapéja mögé. Szorosra zárt ujjai közül vér sz-ivárgott. mire ő nem felelt. mikor lövés dörrent. Magnus jelent meg mellette. Konstantin szemébe mélyesztve pillantását. az ablak közeléből villámgyorsan elhúzódott. az erejére. hogy tudja. bár nyilvánvalóan borzalmasan fájt a válla. Testet öltött a bokor mögött. nem fogom hagyni. hogy aggódik. magának kell elmondania az igazságot Christopher halálával kapcsolatban. A lövész. és egy angyallal szemben ezeknek a halandóknak nem is volt sok esélyük. Látszott. és összpontosított. nem feketítette be Konstantint Kaitleen előtt. De becsületére legyen mondva. a tartására. ahol alig egy másodperccel korábban látta megrebbenni a leveleket. de azért vasakarattal tartotta magát. és szájon csókolta. mire Kaitleen halványan elmosolyodott. és óriási léptekkel indult a másik ablak felé. hogy Magnus követi. Konstantin ismét megcsókolta. majd felegyenesedett. magára vonva ezzel Konstantin figyelmét. hogy a másik legapróbb rezdülését is megérezték. Ugyanakkor mindennél inkább tudatosult benne. de borzalmas fájdalmat okozott volna számára. Jaeger gúnyosan felhorkant a lány kijelentése hallatán. A teste alkotóelemeire bomlott. de továbbra sem beszélt. mind-mind ezt bizonyította. ebben biztos volt. aki Jaegert megsebesítette. Az udvar csendes volt. – Ne mozdulj innen! Lehunyta a szemét. csodálatosan hamar visszanyerte a lélekjelenlétét. ám hiába fésülte át a kert minden egyes zugát. hogy bármi bajod essen – mondta. – Most mi lesz? – kérdezte a lány. mi az. – Ti aztán tényleg paranoiások vagytok – állapította meg Jaeger gúnyosan. de azért ő is haladéktalanul fedezékbe vonult. A magára erőltetett nyugalom látszólagos volt ugyan. – Ennyit az alaptalan üldözési mániáról – morogta Magnus egyetlen pillanatra sem veszítve el a lélekjelenlétét. De addigra híre-hamva sem maradt. Konstantin Kaitleen mellé teleportált. csak bólintott. mint elsőre hitte. Ettől összezavarodott. Mielőtt meggondolhatta volna magát előrehajolt. Egy puskagolyó nem végezhetett ugyan vele. de attól még nem kevésbé elismerésre méltó. miközben a válaszra várt. de egyelőre nem tudott rájönni. mint ahogy minden más is. Felordított és a vállához kapott. hogy maradjon Kaitleen mellett. feszülten kémlelte a helyet. még levegőt sem vett. – Tudom. Valami nagyon nem volt rendjén. ha Magnus bent marad. senkit sem talált. mintha nem az imént dördült volna el a lövés. Alig lépett azonban az üveghez. szintén harcra készen. mint . A megfigyelő csoport nem lehetett nagy létszámú. de legalább olyan tanácstalanul. A férfi nagyon büszke volt rá. – Nem kell félned. Fontosabb lehetett neki a lány. Óvatosságból láthatatlan maradt. a szája széle remegett. számos letört ág.Megmerevedett. kétséget kizáróan ott lapult. és rettenetes előérzet kerítette hatalmába. amit magán viselt vagy nála volt. Viszont nem tudott szabadulni a sejtéstől. és előhúzta a kardját a kabátja alól. hogy neki. csak bízz bennem! – fordult újból vissza a lányhoz. tehát ésszerűbb lett volna. Magnus máris mellette termett. és már bánta. Biztos volt benne. – Mit láttál? – Jönnek. A másik férfi sápadt volt a vérveszteségtől és a dühtől. – Nem lesz semmi baj. amely megsebesítette Jaegert. Kaitleen megérdemelte. hogy nem utasította arra. de ő tudta. hogy valami nagyon fontos dolog elkerülte a figyelmét. hogy ott vannak. ahol nem sokkal korábban a mozgást látta a ház ablakából. amit igyekezett bölcsen elkerülni.

Ekkor kapta az első golyót. hogy alaposan megnehezítse a támadói dolgát. hogy egy csapóajtót talált. Lassan fordult meg. amit az. az égett lőpor szaga betöltötte a szoba levegőjét. még hallotta a házban felhangzó lövéseket. mindenfelé feldőlt bútorok és törött berendezési tárgyak hevertek. nem zárt vissza egészen. mint amilyenben már amúgy is volt. és ahogy Konstantin leguggolt. inkább emberi kézre vallott. ami azonban elég volt ahhoz. Semmi kétség sem férhetett hozzá. hogy teljesen összezavarta. még csak nem is érezte a testébe csapódó lövedékeket. abban a pillanatban is épp azon volt. aminek eredményeként Kaitleen sokkal nagyobb veszélybe került. Sérült vállából még mindig ömlött a vér. ami a másik angyal gondolatait is foglalkoztatta. körülötte lassan elszíneződött a bőr. Alig néhány percig volt a kertben. ami nem adott volna okot aggodalomra. csak egy apróságot. Konstantin leguggolt mellé. és igyekezett minél gyorsabban felmérni a helyzetet. A szeme sarkából látta meg a mozgást. hogy bántsák. és már az előtt lendítette a kardját. hogy elégedetten el ne mosolyodjon. Az pedig. Beteleportált a szobába. Konstantin. hogy a lányt kiszabadítsa. odabent mégis minden megváltozott. Pisztolya a közelében hevert. Konstantinnak elborult az agya. A lövések egymást követték. főnök – mondta ki hangosan. aki utoljára használta. hogy hirtelen megjelenésével esetleg még nagyobb veszélynek teszi ki a lányt. A széthúzott ruhák mögött egy rejtekajtó tátongott – a föld alatti alagút másik vége. kiderült. s bár majd eszét vesztette az aggodalomtól. csak a megfelelő pillanatra vártak. Tudta. azon kívül. – Most azonnal vissza kell mennem. mikor a támadó – társai heves buzdítása közepette – megpróbálta őt berángatni a gardróbon keresztül az alagútba. Jaeger az ablak alatt feküdt. A nappalit felforgatták. hogy teljesen az ellenfél felé fordult volna. hogy még mindig életben van. hogy rájöjjön. ezért a férfi visszakézből pofonvágta. Mindössze öt másodpercbe tellett. és a féktelen dühtől. ha nem nyilvánvaló. Most alkalmuk lett volna arra. amelyek balsejtelmének visszhangjaként törték meg a csendet. ami fogadta. azért még kitapintotta a pulzusát is – biztos. Három férfit látott. Ez okozta. lát-szólag ugrásra készen. – Ez sehogy sem stimmel. mivel otthagyta őt védtelenül. miközben tágra meredt szemmel. – Nem tetszik ez nekem. és. amiért ezek a nyomorult halandók kezet mertek emelni a lányra. most azonban az alakváltó óvatossága sógornője életébe kerülhet. Óriási lehetőség pottyant az ölükbe. A talaj egy helyen egyenetlen volt. A harmadik Kaitleennel dulakodott. de nem várhatott tovább. de ő ment tovább. eszméletlenül. de a szomszéd szobából dulakodás és szüntelen szitkozódás fojtott hangjai szűrődtek ki. ki építette az alagutat. – vetette oda Magnusnak. hogy az angyalnak feltűnt.maga. és bár hallotta a férfi gyenge szívverését. félve attól. – Őrizd ezt a kijáratot! Mielőtt köddé vált. a fején ronda vágás éktelenkedett. Harc nélkül nem adta meg magát. Kettő a gardrób nyitott ajtaja előtt állt. mégsem tették meg. hogy kirázza a hideg. egyszerre volt kétségbeejtő és dühítő. Ő pedig önként és dalolva szolgáltatta nekik ezt a pillanatot. minden idegszálával arra koncentrált. Adam tökéletes menekülő utat alakított ki. Ez volt az ő Kaitleenje. A lány keményen ellenállt. . hogy kihasználják. túl mesterséges. hogy előtte alaposabban körülnézne. Kaitleen rémülten felsikoltott. Az eltérés túl szabályos volt. a viaskodó pár felé lódult. amivel szembesülnie kell. mint amilyenben addig valaha is volt. A látvány. Valami megragadta Konstantin figyelmét. Háromszor támadtak rá az ő jelenlétében. de egy másik sebesülés is volt már rajta. Egy alig észrevehető rendellenességet látott meg a szeme sarkából. el is gondolkodtatta egyben. Hát ezért nem támadtak az Incontaminatus emberei. és közelebbről is megvizsgálta. A férfi szája néma sikolyra nyílt. nem volt ideje. ami biztos. hogy az egész nem a természet műve. Kaitleennek nyoma sem volt. pisztollyal a kezükben. a sérült Jaegerrel. hogy esztelenség anélkül testet ölteni. alig tudta megállni. hogy a halálát akarták. és hová vezet.

mindenesetre. de a férfi arcán azonnal látta. félő volt. Sápadt bőre betegesen virított. nem merészkedett közelebb Konstantinhoz. hogy az első gyanús jelre lőni fog. megpecsételődött az ő sorsa is. ahogy a tárból kifogyott a lőszer. ha nem tévedek. Akkor most megmondom. aki parancsot adott arra. a fegyver csöve egyenesen Kaitleen halántékának szegeződött. Tiszta. én továbbra is azon a véleményen vagyok. miért akarja egy csapásra. látszott rajta. sötét szeme lázasan. – Nem mozdulok innen – bólintott beleegyezően Konstantin. aki még mindig fogva tartotta Kaitleent. de ha túl sokáig marad bent. és igyekezett a lehető legmegnyugtatóbb hangon megszólalni.hitetlenkedve markolászta a torkán nyílt sebet. akár nem. okulva halott társa példájából. A másik férfi. Jól tippelt. Vastag karján kidomborodtak az izmok. hogy egyet pislantson. – Gondolkodnom kell. nem hitte. igaz? Azért a főnököd elevenen megnyúzna. hogy élve fogják el. és azonnal elhajította a fegyvert. izmos alak volt. immár utolsó Incontaminatus tag felé fordult. zsákként zuhant a földre. Konstantin ránézett Kaitleenre. sugárzóan zafírszeme tele volt iszonyattal és rémülettel. de lelkifurdalás nélkül beleeresztek egy golyót. – Dobd el a kardot. hogy újratöltsön. hogy egyedül jöttél. most már nem Kaitleen megölése volt a cél. hogy tisztességes szándékok vezérelnék azt. félelme forrón áramlott az angyal felé. ám abban a pillanatban. de nem eresztette le. Te pedig itt maradsz. pajzsként fordítva maga elé a lány testét. azt az utasítást adta neki. Magas. – Rendben – válaszolta gyorsan Konstantin. ahogy magához szorította a törékeny testet. hogy az ilyen torzszülötteknek nem lenne szabad élniük. – Őt visszaküldtem erősítésért – felelte hirtelen ötlettől vezérelve. Megpróbált higgadtnak és magabiztosnak mutatkozni. A harmadik. Hol a másik angyal? Ne mond. ha jót akarsz ennek a nőnek. még arra sem. vagy szétloccsantom a fejét! – üvöltötte a férfi. az Incontaminatus tervei megváltoztak. A szemében embertelen rettegés tükröződött. Kész csoda. zi-hált. Ugyan. egyetlen pillanatig sem fogok habozni. hogy Magnus esetleges megjelenése nem fogja meghazudtolni. hogy beletrafált a dolgok közepébe. ha közelebb jössz. ott – intett fejével a háta mögött tátongó rejtekajtó felé. sőt. A vágás pontos volt és halálos. mert láttam. hogy maradjon az alagút kijáratánál. . és egyetlen szakszerű mozdulattal törte ki a nyakát. de minden ízében remegett és az arcán is rángatóztak az izmok. Csak blöffölt. Úgyhogy nyugodt lehetsz. Ismerve a szervezet tagjainak gátlástalanságát és a lány különleges képességét. – Nem megyek közelebb – lépett egyet hátra Konstantin. ember! Ne hadonássz azzal a pisztollyal! Nem akarod tényleg megölni a lányt. Nem volt ideje arra. űzött tébolyodottsággal csillogott keskeny arcában. – Rendben. Az arca nedves volt a könnyektől. hogy nem fognak megdicsérni miatta. a barátjának talán es-zébe jut utána nézni. reszkető kezében egy pisztolyt tartott. hogy inkább életben hagyjuk. Ebből a távolságból nem is vette volna hasznát. mi legyen – felelte a férfi pillanatnyi gondolkodás után. Nem tudom. – Csak ne tégy semmi meggondolatlanságot! – Maradj csendben! – rivallt rá a férfi. A megadás jeleként felemelte mindkét kezét. piros a tehetetlen dühtől és az imént kapott pofontól. hogy nem tartod magad az egyességhez. Továbbra is ugrásra készen figyelte Konstantin legapróbb mozdulatait is. hanem a foglyul ejtése. és őszintén remélte. mi van vele és Kaitleennel. hogy a pisztoly mindenképp elsül – akár akarja. Azonnal kitekerem a nyakát. Hogy mi okból. és igazából bele sem mert gondolni. mellette a lány eltörpült. hogy ketten voltatok. A test nyikkanás nélkül. azt nem tudta. Az angyal azonnal mellette termett. mit akar tőle a főnök. – Lehet. hogy nem rontott máris be a lövések hangjára. – Csigavér. A keze még inkább reszketni kezdett. – Mi most kimegyünk. A férfi elmozdította a pisztoly csövét Kaitleen halántékától. Biztos távolságból folytatta a lövöldözést. Izzadt. ha úgy látom. amelyből vastagon ömlött a vér. amint egyetlen lépést is teszel felénk.

mikor rövid idővel azelőtt megígérte neki. Konstantin megragadta a kínálkozó alkalmat. amit akkor. Ha meglátja ez az átkozott pokolfajzat. amelyek megindokolták. aki becsapja. mintha gyomorszájon vágták volna. nem viszonozta karja szorítását. sokkosan bámulva a holttesteket – egyiket a másik után. hogy joga van ilyesmit kérni. Úgy botladozott arrébb. mintha transzban lenne. hogy nem lesz semmi baj. engedelmesen követte a férfit. de a lány olyan merev volt a karjában. Mintha furcsa nyugalom szállta volna meg hirtelen. hogy megrémült tőle. Kaitleen bólintott. Nem simult bele az ölelésébe. majd kijelentéséhez híven. lassacskán úgy tűnt. majd . amelynek a másik végén ott vár Magnus. – Bízz bennem! – ismételte meg korábbi szavait. És ehhez azt kellett kérnie. milyen lehetetlen a kettejük kapcsolata? Most még egy pontot feljegyezhet azoknak az okoknak a listájához. Talán még iszonyodott is. eltolta magát a férfitól. de nem tudta betartani az ígéretét. és bekukkantott a félhomályos folyosóra. aki ennyire nem hozzávaló. hideggé vált. aki megnyugodni látszott a számára kedvező fordulat nyomán. mintha egyszerűen csak nem akarta volna elhinni. már nem küzdött tovább. még mindig a halott férfit nézte. magához vonta. és vele együtt az élet is távozott belőle. ahogy Kaitleen összerezzen. mert nem a feladatára koncentrált. miért is nem történhet meg többé az előző éjjel átélt csoda. aki ennyire különbözik tőle. de egyelőre az volt az egyedüli megoldás. és hitetlenkedve fordul fogvatartója felé. guggoló helyzetben. Összerogyott és meghalt. amit a szeme sarkából meglátott. Megígérte. hogy soha nem is lesz vége. Az angyal szíve hevesebben kezdett verni a tekintete láttán. – Most már vége. szemét egyetlen pillanatra sem véve le Konstantinról. Azután a levegő alig hallható sóhaj formájában kiszakadt a tüdejéből. többé már nem Kaitleenre szegezte. Addig megállíthatatlannak látszó remegése alább hagyott. Az angyal látta.– Helyes – mordult a férfi. megállította a lányt. nehogy csúnya meglepetés érje. drágám – suttogta Konstantin a lány hajába. hanem arra. mint egy darab fa. csapdát sejtve. A lány kétségbeesetten nézett Konstantinra. és bent van a sötét alagútban. miközben azt figyelte. Konstantin úgy érezte magát. ráadásul rettegést kelt benne. Amint a férfi elfordult. úgy maradt. magával vonszolva a lányt is. majd. Ez várható volt – állapította meg keserűen. A lövés hangja fülsiketítő volt. Konstantin Kaitleen mellett termett. és arra kapta a tekintetét. Pillantása végigfutott a földön heverő testeken. bár egyáltalán nem volt meggyőződve arról. Hátát megtámasztotta. talán óvatosság. Hát. lassan araszolt az ajtó felé. mégpedig úgy. és mire a másik felfigyelt a mozdulatra. ám ezzel elkövette a lehető legnagyobb hibát: szem elől tévesztette Konstantint. Még két lépés. és behajolt a bejáratot képző nyíláson. Talán reflex volt. ha belép. hazudik neki. a pisztolyt is a sötétség felé irányította. Kaitleen nem lehet együtt olyan valakivel. Csak azt tudta. ám Kaitleen kibontakozott az ölelésből. hogyan tűnik el a férfi a gardróbban. lassan a gardrób felé kezdett araszolni. A támadó új keletű határozottsággal kormányozta az immár engedelmes Kaitleent az ajtóhoz. A bensője kiüresedett. lecsúszott a fal mentén. – Mi történt? – jelent meg az alagút bejáratában Magnus. Az angyal a fogát csikorgatta tehetetlen dühében. már késő volt – egyenesen a Glock csövével nézett farkasszemet. mivel a lába nem tartotta meg tovább. aki egyelőre még állva maradt. gondolkodás nélkül lelövi Kaitleent. próbálta megnyugtatni. hogyan tudná megtartani a lányt – örökre. hogy ez a szemét alak magával vigye. Csak egyféleképpen tudta magyarázni Kaitleen viselkedését. hogy minden áron meg akarja védeni őt. Ez egyszerűen lehetetlen. néhány másodperc erejéig megállapodott a sarokban kuporgó Kaitleenen. majd apró csókokkal halmozta el őt. hogy találatot kapott. Mielőtt belépett volna az alagútba. Ez a felsorolás kezdett egyre hosszabb lenni. ha hagyja. nem épp arra gondolt ő is nem sokkal korábban. magával vonszolva Kaitleent.

de nem volt túl jó bőrben – intett türelmetlenül a nappali felé. A lövedékek okozta sebek lángolni. milyen fájdalmat okozott neki ez a hűvös viselkedés. De úgy látom. amit együtt átéltek. amibe a szoba kezdett az utolsó néhány másodpercben. hogy éreztette vele. sajogni kezdtek. Huszonnegyedik fejezet Kaitleen úgy érezte. Gyorsan letörölte a verejtéket a homlokáról. és még helyeselte is – nem ő volt a megfelelő társ Kaitleen számára –. ráadásul meg is bántotta a férfit azzal. de mindenki mást is a környezetében. ami megesett Konstantin és közte. Aggódott a férfiért. hogy. Most azonban. Arca a szokásos. és még kapkodó légvételein is sikerült úrrá lennie. amiről Taylor beszélt. cinikus maszkot tükrözte ismét. veszélynek téve ki nem csak magát. A történtekre leginkább a totális káosz volt a megfelelő kifejezés. legutolsó áldozata felé. – Mikor utoljára láttam. nem hiába. de hamar visszanyerte a lélekjelenlétét. mit jelentett az érzelmi hullámvasút. Konstantin zihálva rogyott le a padlóra. Kaitleennek több sem kellett. Szorosan behunyta a szemét remélve. és mérhetetlenül szégyellte magát. Megértette persze. az alagút bejáratánál vártam. Akkor nem érdekelte. nem jutottak messzire. de egyetlen észérv sem változtatott azon. Többé már képtelen volt uralkodni magán. még élt. Sok mindent átélt az elmúlt huszonnégy óra folyamán. és arra zúdította a dühét. de a lelki kín még ennél is sokkal nagyobb volt. főnök? Konstantinban csak abban a pillanatban tudatosult. amiért olyan ostobán viselkedett vele. hanem egy óriási hiba. mert két jómadár megpróbált elmenekülni.Konstantin felé fordult. – Te meg hol a fenében voltál idáig? Magnus döbbenten és sértetten bámult vissza rá. amit mondtál. amiért a lány ilyen hidegen bánt vele. – Mi történt? – ismételte meg Magnus korábbi kérdését. szándékosan félreértve a másik kérdését. hogy élete legborzalmasabb másfél óráján van túl. – Nem számított rá. Egy pillanat erejéig átfutott az arcán a döbbenet. Nem ártana kiszedni belőled a golyókat – mutatott rá Konstantin égető problémájára. hogy pisztoly is van nálam – intett fejével az angyal. idebent sem unatkoztatok. máris az ajtó felé lendült. hogy megállítja az őrült forgást. Azután idióta módon elvitette magát Jaegerrel Taylorék lakására. – Először Jaegert kell ellátni. csak egy cél lebegett a szeme előtt: Kaitleent biztonságba helyezni. amit a csalódás és düh okozott. bár nehezen tudta eltitkolni. mennyire kínlódik. aki épp ott állt előtte. a csata hevében nem törődött velük ig-azán. Ostobán és éretlenül kezelte az éjjel történteket. Az éjszaka megjárta a mennyországot. hogy elmúlt az adrenalin hatása. – Azt tettem. elkeseredett és mérges lett. nem a legcsodálatosabb dolog volt. Kaitleen a név hallatán felkapta a fejét. később viszont a poklot. mi lett volna. és megjegyzem. Azt hitte. hamarosan az angyal minden idegszála fájdalomcsillapítóért kiáltott. és most már azt is értette. Természetesen. Akárcsak reggel. hogy logikátlanul és hisztérikusan viselkedett: terhessége miatt tomboltak a testében a hormonok. A rendőr állapotának szóba hozatala meglepően és bosszantóan gyorsan zökkentette ki a lányt korábbi apatikus állapotából. Ha belegondolt. – Mi van Cameronnal? Konstantin elhúzta a száját. mielőtt válaszolt. hogy több tucatnyi sebet kapott. Ő viszont csak szimplán hülye. hogy ezzel megakadályozza Magnus további érdeklődését. – Kutya bajom – felelte ennek ellenére. a gyengeség elsöprő erővel tört rá. ha a húga otthon . Amint eltűnt szem elől. soha nem érnek vissza Konstantin lakásába. mikor megszólalt. Előzőleg. de hamar úrrá lett a vonásain. most is képtelen volt uralkodni magán. ráadásul a fásult egykedvűség is rontott az állapotán. a fizikai fájdalom teljesen maga alá temette. mindössze tudomásul vette. valamint azt. – Jól vagy. tönkretette mindazt a gyönyörűséget. A húgának azonban volt egy nem elhanyagolható mentsége arra. miközben aggodalmasan a társa fölé hajolt. hogy elővigyázatlansága következtében számos lövés érte.

ahogy gondolkodás nélkül lelőtte a férfit. ám szavai erejét elvette hangja gyengesége. – Természetesen – visszhangozta Magnus gúnyosan. hogy mindenképp megvédje. minden egyes fájdalmas arcrándulását. ahol ő ült. hogy Magnus. amit Kaitleen nem értett pontosan. – Sürgősen ki kell vennünk a golyókat… – Magnus. Onnan. Az út hátralévő részében már nem szólalt meg még egyszer. hogy Konstantinnak köszönheti az életét és a biztonságát. mert aggasztotta. – Hogy van Konstantin? – Kiszedtem az összes golyót – vetette vissza a válla fölött Magnus. görc-sös tartását még hátulról is észrevette. és vezess! – förmedt rá Konstantin. de vállsebe még mindig szörnyen vérzett. de Kaitleen most már le sem vette róla a szemét. Abban a pillanatban azonban. Tudta. így fizikai alakjában ugyanúgy a teste rabja. mire az angyal megsemmisítő pillantást vetett rá. Mióta elmúlt a veszély. de az átélt borzalmak kikezdték az idegeit. többször a mellette ülő Konstantin felé fordítja a fejét. ha nem vetted volna észre. Bár az Incontaminatus emberei az életére törtek. Mindennél jobban örült. míg csak fel nem figyelt arra. mint általában. hogy a férfira nézzen. hogy valami komoly baj van a férfival. csak kiüresedett. A lány megpördült. hogy a támadás során maga mellett tudhatta. – Mi a probléma? Megsebesült. mit tervezek vele? Természetesen hagyom pihenni. és szó nélkül indult a bejárati ajtó felé. hogy a másik. hogy önkéntelenül hátrahőkölt. Túl sok volt a szenvedés. de nem sebezhetetlen. Eszméleténél volt ugyan. idegei felmondták a szolgálatot. A vérveszteség és a fájdalom legyengíti. – Nem lesz baja. Így jól látta. hogy halhatatlan. Hagyd most békén! – Hagyjam békén? Mégis mit gondoltál. amitől azonnal fokozódott addig is szörnyű bűntudata. mindennél jobban tudatosult benne. nem láthatta Konstantin arcát. hogy az angyal nem az utat figyeli. és hogy az angyalnak pont az a dolga. rezzenéstelen arcát és élettelen. mindenféle érzelmet nélkülöző tekintetét látta maga előtt. bár Magnus arckifejezése kis híján elrettentette a további megjegyzések tételétől. fogd be a szád. rekedt suttogásnál többet képtelen volt kipréselni magából. aki a volán mögött helyezkedett el. mire a lány végképp elveszítette a . sokkot kaphat – magyarázta immár jóval hangosabban. Először csak azért tűnt fel neki. milyen komorak és feszültek Magnus vonásai. mint bármelyik halandó. hogy óriási fájdalmai vannak. hisz halhatatlan – lehelte a lány minden bátorságát összeszedve. – Mi a probléma? – kérdezte halkan. Aggódva ült Cameron mellett a Hummer hátsó ülésén. mégis megrázta a szeme előtt bekövetkezett haláluk. aki magával akarta vinni őt. amit ostoba viselkedése okozott. Biztos volt abban. de merev. és ez olyan erővel szorította össze a gyomrát és a szívét egyaránt. mégsem tudta egykönnyen túltenni magát a tényen. mint feszült meg a férfi válla minden egyes bukkanónál vagy kanyarnál. és ha Konstantinra pillantott. hogy csak nehezen kapott levegőt. mire Magnus olyan pillantást vetett rá a tükörből. Cameron sérülése pedig még tovább fokozta bűntudatát. de aztán meglátta. De pihennie kell. de kihallani vélte a dühös szavak közül az „idióta liba” megnevezést. – Nos? – kérdezte Kaitleen aggodalommal. árgus szemekkel lesve a másik minden apró rezdülését. Az angyal morgott valamit. A rendőr nagyon rossz állapotban volt. morcosabban. mikor rátalált a nappaliban. Magnus lépett ki. – Lehet. A lány azonban nem hagyta magát lerázni. bár – mint ahogy a férfi saját maga viccelődve megállapította – a golyó szerencsésen. mikor meghallotta a nyíló fürdőszobaajtó hangját. még egy szisszenés sem. – De. ennek ellenére egyetlen árva sóhaj sem hagyta el a száját. három embert mészárolt le a szeme láttára.van… A meggondolatlansága miatt történteket követő lelkifurdalás és megrázkódtatás óriási kínt okozott számára. Mégsem tudott megnyugodni. makacsul elkerülte. és nagyobb károkozás nélkül átment rajta.

amiért találtál valakit. ki másé is lehetne. – Tudom. hogy Konstantin nem képes szeretni – mutatott rá Kaitleen hűvösen. hogy Kaitleenre vigyázzak. nem vagyok hajlandó végignézni. . csak önmaga silány karikatúrája lett. – Nem látom be. mintha arra sem méltatná. Csakis az én dolgom. egészen addig. mert egyszerűen nincs jövője. – Ott a pont – húzódott torz. mióta téged megismert. aki a legmegfontoltabb. mert téged okol a szerelme haláláért. mintha csak így tudná megakadályozni. Indokolatlanul vállal kockázatot. akkor véget vetsz ennek a dolognak. hogy valami gorombasággal vágjon vissza. – Te magad mondtad. Konstantin érez irántad valamit. Kaitleen lesújtottan bámult utána. és szeszélyesebb. de most már egyenesen a pokolba kíván. de fájtak neki Magnus szavai. hogy Kaitleen megborzongott tőle. ami kiforgatja magából. – Mi a fene bajod van velem? – Dühét csak fokozta. hogy a legjobb barátom irreálisan és esztelenül viselkedik. hogy vele is ez történjen. – Gyűlöl téged. aggódik miattam. – Ami nem történt volna meg. ami egyáltalán nem természetes. de annyi indulat és fenyegetés sűrűsödött össze benne. ami idáig csak rombolt. Először csak meggondolatlan és logikátlan volt. – De azt te sem tagadhatod. hogy ostobán kimerészkedtél a lakásból. – Magnus nem tudja. legkiegyensúlyozottabb volt mindig is. aki olyan fontos a számodra. olyan dolog miatt vállalt felelősséget. minél hamarabb. – Na. amíg Konstantin hangja el nem vonta a figyelmét. Ez veszélyes. Konstantin. hol is kezdjem? Mondjuk az a bajom. – Most az a feladatom. hogy a szemébe nézzen. Mondd. mindenféle jókedvet nélkülöző vigy-orra a férfi szája. Újabban viszont már egyszerűen rá sem lehet ismerni. pedig nem is ráirányult a férfi haragja. de ő maga is csak tévelyeg. hogy nézett rád Roman ma – folytatta Magnus rendületlenül. Mindig is gondjai voltak a tisztelettel. – Ezzel semmi újdonságot nem mondtál – felelte Konstantin gúnyosan. nincs benned semmi túlélési ösztön? – Tűnj el a lakásomból! – Láttam. Te az első sorból nézted végig Roman tragédiáját. Magnus elvörösödött. miért lenne ez az én hibám – dadogta Kaitleen döbbenten. hogy mindig haragudott rád. és nem jó. mint az időjárás. minden hülyeség miatt rágja magát. és összeszorította a száját. hogy megilletődött volna barátja dühétől. – Nem látom be. és elhagyta a lakást. amiről egyáltalán nem tehetett. annál jobb. Ez nem csapatmunka. mit beszél. veszélybe sodorva ezzel magad és minket is? Lássuk csak. Én láttam mivé vált Roman a szerelem miatt. Valami. te is tudod. ha megtartanád magadnak a kéretlen véleményed – summázta még mindig nyugodtan Konstantin. Szerinted mi lesz ezután? Soha többé nem fog engedelmeskedni a parancsaidnak. A siker attól függ. – Ez az én gondom – felelte hidegen Konstantin. mennyire nem működik ez az egész. pont erről beszélek – tromfolt Magnus. de nem szabad haragudnod rá. látszólagos nyugalommal. Ha jelent neked valamit Konstantin. hogy van valami köztetek. Az az angyal. Neki kellene vezetnie minket. mint Galina volt az ő számára.nyugalmát. hogy az angyal még mindig a hátát mutatta neki. A Magnus szavaiból sütő irtózat mellbe vágta. Félelemnek vagy visszakozásnak még csak a leghalványabb jelét sem mutatta. hogyan tudunk együtt dolgozni. – Ez most más volt – felelte hevesen. – Egy csapat vagyunk. ami nem folytatódhat. – Magnus! – A fürdőszobából kilépő Konstantin hangja halk volt. – Ne már. Végül szó nélkül sarkon fordult. főnök! Neked is látnod kell. – Ezt nem mondhatod – hőbörgött a másik angyal. – Azon kívül. miközben tucatnyi Incontaminatus tag les rád. – Már mi is veszekszünk. Nem akart így érezni. Most nem lát tisztán. nem épített. Magnuson nem látszott.

de akarom. – Mióta ez az egész őrület elkezdődött. ennél többet képtelen volt mondani. Legalább bocsánatot kérhetne. Mindent… – Kaitleen torka összeszorult. várakozásteli légvételeit hallotta. hogy megnehezítsem a dolgodat. Konstantin már közvetlenül előtte állt. mikor az angyal figyelmesen felé fordult. Mióta meghaltak a szüleink. Azon kapta magát. Konstantin sebeit az ő meggondolatlansága okozta. de fogalma sem volt. Nem fog sokáig tartani. – Várj! – szakadt ki belőle. Bármi áron. Az elhatározása szilárd volt ugyan. csak a szeme tréfálja meg. de ő elszántan folytatta –. hideg szempárt. hogy valakinek kiöntsem a szívem. mégis tele voltak erővel. mire a lány még izgatottabb lett. Jó lett volna most is ezt tenni. Nagyot nyelt. – A lány összezavarodott a férfi válasza hallatán. ígérem. Nem mentség. hogy a szája kiszárad. Te csak próbálsz megvédeni engem. Konstantin azonban hamarosan folytatta. mielőtt Konstantin ismét eltűnhetett volna a fürdőszobában. mire gondol a másik. karján. miközben végigmérte az angyalt. tudta. Konstantin meglepetten felvonta a szemöldökét. Keserű mosolyra húzta a száját. és tudta. olyan dolgot tettem. De amikor Konstantin ránézett. hisz’ Taylor még csak otthon sem volt. Ezt pedig nem tudta elviselni. hogy tudd. – De abban igaza van. Izmai minden rezdülésére megfeszültek aranybarna bőre alatt. ha meghallgatnál. Úgy néztek ki. – Szeretnék bocsánatot kérni – kezdte. mintha hetek teltek volna el azóta. hogy milyen veszélybe sodorlak benneteket a könnyelműségemmel. hogy pihenned kell. egyszerűen csak beszélni szerettem volna a testvéremmel. ettől pedig a lány bátorságra kapott. akkor a szeme mindig megtelt élettel és tűzzel.– Tudom – felelte a lány szárazon. A férfi arca most is kifejezéstelen volt. – Mindenek előtt egy zuhanyra van szükségem – mondta félénk mosollyal a férfi. Szükségem lett volna rá. de tekintete mélyén már ott lapult valami meghatározhatatlan melegség. A szíve összeszorult. szörnyen viselkedtem. Adam a lehető legmesszebb vitte tőlem. Még most is megborzongott. – Úgyhogy a pihenés egyelőre várat magára. –mint mindig –. Meztelen felsőtesttel állt előtte. hogy ilyen éretlen voltam. Ráadásul roppant ostobán és gyerekesen viselkedett. és a lába is remegni kezd. mindig egymásba kapaszkodtunk. apró boldogságot érzett amiatt. amivel nem csak veszélybe sodorta az angyalt. Kaitleen nézte. A vér sötét foltokba száradt a forradások körül. én azonban mindent megteszek. Sajnálom. életre kelni. mint az Incontaminatus tagjait a támadás során. Ráadásul a semmiért tettem kockára mindent. – Ez így nem igaz. hogyan kezdjen a bocsánatkéréshez. majd Christopher úgyszintén. ez lehetetlen. – Köszönöm. szitává lyuggatott pólóját összegyűrve tartott a kezében. A férfi tekintete követte az apró mozdulatot. hanem meg is védelek. borostyánszeme felizzott. De ez a lényegen nem változtat. miközben Konstantin reakcióját figyelte. léleknélküli pillantással szemléli őt. hogy megsebesült. Annyi minden történt vele és velem is. de szilárdan ragaszkodott elhatározásához. A szavait követő csendben Kaitleen csak a saját. Bőrét még mindig elcsúfították a golyónyomok. Sajnos ez egyébként is jellemző rám. egymásból merítettünk erőt. – Szeretném. – Hallgatlak – nógatta az angyal. bár Kaitleen tudta. ahogy visszaindult a fürdőszobába. Mozdulatai minden sietséget nélkülöztek. Konstantin lehengerlő hatással volt rá. tetoválásai végigtekeregtek vállán. Nézte. Hála istennek! Gondolom. dinamikával. de nem számoltam azzal. A lány érezte a testéből áradó forróságot. változni látszottak. holott alig néhány órája volt csupán. hogy Konstantin nem olyan üres. nem az utasításaidnak próbáltam ellenszegülni. – Nem csak megpróbálom. Végül azonban mégiscsak összeszedte magát. hogy mondania kell valamit. amit akar. Kaitleen önkéntelenül megnyalta cserepes ajkát. ahogy a férfi lassan visszasétál hozzá. . A lány furcsa. amelyek már elkezdtek gyógyulni. ahogy maga elé idézte az érzelemmentes. nem értette. hogy elmondja. követve a másik pillantását. hanem megbántotta és magára is haragította. amit nem lett volna szabad.

Kaitleen meglepetésében ugrott egyet. ujjai szorítását. de így volt. teste lángot vetett. míg rá nem talált a vékony bőr alatt futó ütőérre. hogy ilyen intenzíven érzi őt. Éhesen csókolta. A férfi haja hamar elázott. A karjába vonta Kaitleent és csókokkal halmozta el az arcát. Nem tudott ellenállni neki. de nem is okozott fájdalmat. Konstantin felnyögött. Alig néhány másodpercébe telt.hogy testestől-lelkestől ehhez a férfihoz tartozik. hogy elnyerje az olyan gyanakvó emberek jóhiszeműségét. akinek ő fontos. ő pedig tudta. Felnézett Konstantin nyugodt. Hosszú szempilláin szikrázó vízcseppek ültek meg. szerelem-mel és vággyal. a zuhanyfülke felé kormányozta kedvesét. Belecsókolt a tenyerébe. amellyel leendő ál-dozatait méregette. minden egyes simogatással. – Bízol bennem? – kérdezte Konstantin. hogy ennél könnyebb szívvel egyetlen kérdésre sem adhat választ. és döbbenten kapkodott levegő után. erős ujjaival foglyul ejtette. vagy talán ő maga is ugyanígy érzett. teste túl törékeny ilyen óriási érzelmi vihar számára. mert kézen fogta. Kell ennél meggyőzőbb bizonyíték? Míg az angyalt nem ismerte. nem találta a helyét. szikrázni látszott körülöttük. hogy a szíve felrobban. harapta. Kis híján hangosan felnevetett. amit a lány készségesen megnyitott előtte. Ugyanakkor. Régebben gyengesége okozta. mintha minden egyes kortyért keményen meg kellene dolgoznia. majd rátalált a szájára. – Tényleg muszáj lezuhanyoznom – súgta a férfi. Tudta. vonásain nyoma sem volt korábbi feszültségének. nem volt kíméletes. nyelvével ingerelte. bizonytalansága és szilárd elhatározása ellenére csókra tartotta a száját. Elvégre Magnus esetében is sikerült neki. Kapkodva vette a levegőt. homlokát a lányénak támasztva. a hatalma alá vonta. Csordultig telt boldogsággal. szenvedélyesen. A víz először túl hideg volt. egyszerűen lehengerelte. szívta. majd a mellkasára vonta. A finom permet hamarosan kellemesebb hőmérsékletűre szelídült. egyre erőteljesebben. miközben egyetlen pillanatra sem szakítva meg az ölelkezést. mikor és hogyan dőlt el. sem a hidegségnek. és hátrasimította az arcából. s ez melegséggel töltötte el a bensőjét. hogy megszabadítsa a lányt a ruháitól. minden korábbi aggodalma. még a levegő is forrni. Nem volt képes visszaemlékezni rá. a nyakát. Borostája egészen kidörzsölte Kaitleen arcát. de a vidám borostyán tekintet láttán ő is elmosolyodott. bőre súrolását. elkapta a lány kezét. . mire a férfi ismét felnyögött. A férfi csakis rá nézett így. Kaitleen érzékeny bőrét cirógatta. Kaitleen mármár úgy érezte. mélyen. izmai keménységét maga körül. ha ismét kicsúszik a lába alól a talaj. homlokából. de neki eszében sem volt panaszkodni. leigázta. száját torkának érzékeny bőrére tapasztotta. ahol lennie kellett: Konstantin karjában. belülről a tudat forrósította át. Szemrehányóan nézett a férfira. csókolta. amelyek versenyt ragyogtak a tüzes borostyán szemekkel. gyúrta. A lány feje hátrahanyatlott. – Soha. hogy elszakadjon a férfitól. Kívülről a vízsugár és Konstantin karja. ezek a karok akkor is erősen tartják majd. hogy képtelen volt talpon maradni. megtámasztotta a tarkóját. Konstantin ismét lecsapott a szájára. hogy van valaki. Konstantinnak kivételes tehetsége lehetett hozzá. abban a pillanatban elképzelhetetlennek tartotta. Idáig is őrült tempóban száguldó pulzusa még gyorsabbra váltott. mert egészen más volt az oka. és ettől Kaitleen furcsán elégedettnek érezte magát. ujjait a nedves hajtincsek közé csúsztatta. és maga után húzta. most viszont a férfi vette le a lábáról. derűs arcába. Vadul pezsgő vére tovább tüzese-dett minden egyes másodperccel. egy pillanatra megszakítva a csókjukat. mikor Konstantin ismét megtörte a csókot. Kaitleen felnyúlt. szorította a puha húst. Csalódottan felnyögött. forró húsát. majd a sajátjait is levetette. senkiben nem bíztam még ennyire. de most pontosan ott volt. csak lézengett. Ráadásul óriási különbség volt korábbi és mostani ingatagsága között. Élvezte. a szemét. Simította. mint ő maga is. egyre inkább úgy hitte. Az angyal kitalálhatta a gondolatait. másik kezével közben bebarangolta Kaitleen testét. szívta.

Hevesek voltak és türelmetlenek. óriási hibát követ el. Imádta. Egyesülésük gyors volt és nyers. de Kaitleen nyugodt. egyenként csókolva meg minden erősebb érintés. és mikor egy vonalba ért a szájuk. aki egyszerre tökéletesen biztos volt abban. ráérősen. Miután befejezték a… zuhanyozást. az öröm átmosta. mire Kaitleen tüdejéből zajosan kiáramlott a levegő. A lány szája néma sikolyra nyílt. bevitte a hálószobába. hogy Kaitleen meztelen háta a hideg. és egyenletes. Az izgalom nőttön-nőtt benne. ajkát a másik ajkára tapasztotta. Konstantin szájába vette a kemény csúcsot. hogy Konstantin olyan erős. ujjai a lány bőrébe mélyedtek. Puha törölközővel szárazra törölte. és nyelvével megérintette a lány mellbimbóját. Most pedig Kaitleen itt aludt a karjaiban. apró. vörös haja legyezőként terült szét a fehér párnán. Megmarkolta a férfi haját. mint az első. de cserébe mindent odaadtak a másiknak. és tovább már egyetlen másodperccel sem bírja. És ez szédítő volt. ő pedig lábait a férfi csípője köré fonta. olyan masszív. kényszerítette. mintha nem is lenne súlya. A férfi szilárdan tartotta. a szája körül játszó. utóbbira ráadásul nem is volt képes – már nem. Illata betöltötte a szobát. és az eredmény látható volt a lány csókoktól duzzadt ajkán. előkészítéstől. . Felhördült. akkor is. Enyhe lelkiismert-furdalása volt. ezt a hibát már régen elkövette. az imittamott pirosló foltokon a bőrén. Második szeretkezésük egészen más volt. Még mindig biztosan tartva lehajolt. követeltek. megemelte. Azután ismét szeretkeztek. magabiztossággal töltötte el. amit keservesen meg fog bánni. amely rövidesen elárasztotta minden porcikáját. hálásan fogadta a férfi minden egyes mozdulatát. megingathatatlan. több. ugyanakkor felélénkítette. mellette törékenynek és roppant nőiesnek érezte magát. És mindennek a központjában Konstantin állt. épp ellenkezőleg.Konstantin keze a fenekére csúszott. hogy ezt a hatást ő váltotta ki. erővel. megújította a sejtjeit. párás csempének ütközött. Képtelen volt magát távol tartani tőle. túl hosszú ideje vár rá. békés szuszogása jelentősen enyhítette bűntudatát. szétszaggatja a kielégítetlen kívánás. Ám furcsa mód. ez nem elgyengítette. felkorbácsolta érzékeit. Kaitleen mégis úgy érezte. valósággal megőrjítette. ingerelte. álomtól kipirult arca. Vehemensen vetették bele magukat az eseményekbe. tett egy lépést. csókolta. Olyan boldogságba hajszolta. újra építette a jövőjét. könnyedén. elégedett mosoly. méghozzá nagyon hamar. Igazából. ami egy-egy erősebb érintés nyomán keletkezett. Kaitleen érezte a karja alatt megfeszülő nyak és vállizmokat. úgy érezte. Most Kaitleenen volt a sor. felülbírálta a gondolatait. tartást adott neki. keményen meghúzta. Intenzívebb. de most már lassan. De előtte meg kell kérnie Kaitleent. Türelmetlensége tetőfokára hágott. hogy többé már képtelen lenne másképp eltölteni akár egyetlen éjszakát is. minden egyes viharosabbra sikeredett csók nyomát. Nyugtalanul fészkelődött Konstantin karjai közt. egyenletes szuszogása nyugalommal és elégedettséggel töltötte el az angyalt. feszítette. szívta. átírta a ter-veit. Ráadásul később kárpótolta is a lányt a türelmetlenségéért és hevességéért. finomkodástól mentes. izgatott mocorgásától a férfi lélegzete elakadt. lökései egyre nagyobb gyönyörrel töltötték el. elborította. hogy elveszítse a lélegzés képességét. Konstantin megmozdult. hogy legyen a felesége. elemi vágy. ámulatba ejtette. az iránta érzett szerelem pedig célt. Kaitleent lenyűgözte a férfi vonásait kiélesítő. csípeje önkéntelenül megvonaglott. Megdöbbentette. hogy Konstantin felemelje a fejét. Pillantásuk egymásba kapcsolódott. Elkésett a mérlegeléssel és a higgadt gondolkodással. ha tudta. maga alá temette. amiért szemmel láthatóan fájdalmat okozott neki. Konstantin elgondolkodva figyelte az alvó Kaitleent. Beszélnie kell Clarával – hozta meg a döntést –.

Elvégre legutóbb is elmaradt a látászavar és az eszméletvesztés. zuhanni kezdett. De az egész olyan furcsa volt. Kiderítjük. Csakis mások erőszakos halálát vagyok képes megpillantani. Érezte. Mikor többékevésbé sikerült neki. zavarta a nagy világosság. ahogy a teste becsapódik a betonpadlóba. vagy puszta együttérzését szerette volna kifejezni. ami a legjobban aggasztotta. hogy esetleg bántották. ami arra engedett volna következtetni. hogy látomás lett volna. hogy került ebbe a sosem látott helyiségbe. Persze. mint a többi eset. Bájos arca tökéletes volt és békés. elveszítette az egyensúlyát. ami mindig. Belefúrta arcát a forró mellkasba. hogy megérintse őt. elvakította. A lába megakadt valamiben. Most sem fog. mintha kívülről szemléltem volna. hogy már nem él. rendezett. – Ne aggódj! – dörzsölte meg Konstantin bátorítóan a lány libabőrös karját. és megborzongott. sehol egy vérfolt. ki ez a lány. volt már rá példa. ki az a lány. majd önkéntelenül hátrálni kezdett. a lány szeme felpattant. hogy reszkető ujjait kinyújtja felé. az emlékei ködösek. – Őszintén fogalmam sincs – sóhajtott fel Konstantin. de minden olyan homályos volt. amelyeknek kivétel nélkül iszonyatos a végkimen-etele. Gondoskodom róla. akárcsak egy kórházban. közben figyelte. Minden egyes vonását jól látta. meleg karok ölelték át. de ekkor erős. A megkönnyebbülés forró hullámokban árasztotta el. Fertőtlenítő volt. Én mindig csak olyan dolgokat látok. és miféle veszély fenyegeti? – ült fel Kaitleen zaklatottan. – Itt vagyok. fehér ruhája tiszta. de a fejfájás mindig jelentkezett. a gondolatai kuszák. valami azt súgta Kaitleennek. A lány szeme csukva volt. majdnem egészen a földig. Mikor azonban már csak pár milliméterre volt az arcától. – Segíts! – formálta szája némán a kérést.Huszonötödik fejezet Kaitleen ismeretlen helyen találta magát. – Akkor viszont felmerül a kérdés. mélyeket lélegzett a férfi illatából. rettegő. Egy kietlen szobában. Lélekben már felkészült a fájdalomra. hogy alvás közben törjön rám. Kaitleennek mégis az volt a megérzése. Kaitleen rémülten meredt a világoskék szempárba. egyáltalán nem lepődnék meg. amelyek megállították az esést. pedig nyugodt vonásai alapján akár aludhatott is. semmi jel nem utalt arra. kedvesem. Tehát. ez tényleg nem olyan volt. Semmilyen seb. hogy valóban meghalt-e. Nem vált valóra a látomásod. – Ahogy mondod. Valami arra késztette. hogy a homlokára ráncok gyűrődnek a töprengéstől. felnézett Konstantin aggódó arcába. Lehetetlenül hosszú. hogy nem a szokásos módon zajlott le egy ilyen roham. olyan valóságos. csak egy rossz álom volt – hallotta meg közvetlenül a füle mellett Konstantin mély. ami a szobát belengte. mozdulatlanul. könyörgéssel teli tekintetére. semmi. – Szörnyű volt – súgta a lány. elgyengítette a végtagjait. – Hisz a segítségeddel a legutóbb is sikerült megakadályoznunk egy tragédiát. de az is igaz. . minden esetre azon kapta magát. halk hangját. még mindig érzem azt az illatot. – Úgy értem. Kaitleen felállt. szőke haja lecsüngött az asztal szélén. egy lány feküdt rajta. pislognia kellett. mintha valóban ott lettem volna a lánnyal. – Gondolod. Elmondta. egyenesen Kaitleenre bámult. hogy valami szörnyűség fog történni vele. vörös bársonyterítővel letakarva. az pedig végképp nem fordult elő. ha valami felzaklatta. Talán csak meg akart róla bizonyosodni. hogy kitisztuljon a látása. mert az angyalból most is az a halvány fényt áradt. és kisimította arcából egyik rakoncátlan hajtincsét. és igyekezett megnyugodni. és megmentjük. ha ez nem álom lett volna. Ráadásul mindig úgy láttam az es-eményeket. mint húzódik egyre összébb Konstantin szemöldöke. az egészen biztos. azt kell mondjam. – Mert. hogy mostanában változni látszik a képességed. miközben igyekezett felidézni. megelőzte a képeket. A szoba közepén asztal állt. akárha egy szörnyű horrorfilmet néznék. sehol egy gyűrődés. Éles fények világítottak a szemébe. a hideg földön kuporgott. a legapróbb sérülés sem látszott rajta. ahogy visszagondolt az ismeretlen lány elgyötört. mit látott. hogy halott. soha nem voltam én magam is része a történéseknek. imbolygó lábain közelebb óvakodott az asztalhoz. hogy csak egyszerű rémálom volt? – kérdezte végül a lány azt.

Roman végre megérti. hogy így alakultak köztetek a dolgok. nagyon-nagyon szeretem. de néhány lépés után megtorpant. és soha nem is fog úgy szeretni. Most te vagy az egyetlen. értsd meg! – De ennyi évet nem dobhat sutba csak úgy. Mond csak. mióta te Kaitleennel vagy. akire hallgat! – Zina. úgyhogy jobb lesz. – Nagyon sajnálom. emiatt a fejébe vette. hogy milyen lehetetlen dolgot kérsz – felelte a férfi. nem gondolkodik ésszerűen. mielőtt a másik reagálhatott volna. ugyanolyan nyomorult vagy. de azért ő nagyon tisztel téged. az angyal megmerevedett. – Nem tartozom neked semmivel – hallatszott Konstantin hideg. Talán hamarosan rájön. mint ő. Beszélned kell vele. és akkor bocsánatot kér. hogy velem is boldog lehet. hogy a ruháit is magával vitte. – Vártam rá. mire Zina zokogása felerősödött. Zina! Ismered Romant. hogy megpróbálsz tenni valamit. és ettől Roman csak még rosszabbul érzi magát. – Semmi baj nem volt addig. Kaitleenen kívül már nincs is másra szükséged? Mi már nem számítunk neked? Pedig a mi vállunkon fogod kisírni magad. beszélj vele! Én szeretem. de azóta sem jelentkezett. Zina. kérlek! – Ha megnyugszol valamelyest. A füle zúgott. Kapkodva öltözött fel ő is. hogy a lába ott helyben felmondja a szolgálatot. Iszonyatosan féltékeny a boldogságodra. – Nem így lesz. de ő meghalt. Zina azonban hevesen válaszolt. hogy felelősséggel tartozol irántunk is? Vagy talán olyan bolond vagy. hogy azt hiszed. hogy a kapcsolatotok nem felhőtlen. hogy a bátyja gyilkosával játszik papás-mamást? Kaitleen azt hitte. amivel észre téríted. de ne próbáld a nyakamba varrni a saját kudarcotokat. de ez nem olyasmi. szavai hallatán azonban befejezetlen maradt a mozdulata. A szerelmi élete nem tartozik rám. – Akkor is meg kell próbálnod – erősködött sírva a lány. Most nem tudsz ésszerűen gondolkodni. Konstantin hangja higgadt volt. Kérlek. azt hittem. időnként elragadtatja magát. könyörgök. Kaitleen gyomra összeszorult a lány esdeklése hallatán. egyszerűen. – Márpedig én nem megyek sehová. ha ő már nem lesz veled. Csak tégy egy kísérletet. mint Galinát. Konstantin fölé hajolt.Kaitleen hálásan mosolygott könnyein keresztül a férfira. de mielőtt még az ajkuk összeért volna. tudom. Konstantin. Roman amúgy sem hallgat rám. – Nyugodj meg. hogy nem szeret. annak ellenére. míg úgy érezte. magára húzta a farmerját. A száját csókra nyújtotta. visszajön. de abban biztos volt. mintha azon igyekezne. Kaitleen a kilincs után nyúlt. Konstantin. amibe beleszólhatok. aki hathat rá. tudom. Konstantin után indult. hogy hibát követett el. te magad is rájössz. – Ne haragudj. Konstantin. Meg fog hallgatni. hogy mit csináljon. – Tudom. Nyilvánvalóan tényleg nagyon szenvedett. én nem mondhatom meg neki. hogy az ő helyét soha nem tölthetem be a szívében. de sosem gondoltam volna. – Csak úgy egyszerűen otthagyott – ismerte fel Zina el-elcsukló hangját. hogy egy nő beszél. Közelebb óvakodott a résnyire nyitva hagyott ajtóhoz. ha elmész. Nem lehetsz ilyen érzéketlen. és a nyomorúságos életem. Persze nem vagyok naiv. Konstantin. és már kint is volt az ajtón. hogy nem maradhatunk együtt. hogy lecsillapítsa az angyallány zaklatottságát. te vagy az egyetlen. tud egyáltalán arról. Mindig tisztában voltam vele. el is felejtetted. feszült válasza. Nélküle képtelen lennék elviselni ezt a borzalmas világot. – Valaki van itt – magyarázta Kaitleen értetlen tekintetét látva. De most rátaláltál a boldogságra. és kétségbe volt esve. hogy végre boldog vagy. majd minden további nélkül kiugrott az ágyból. sosem. tudom. Sírást és gyors. Úgyhogy tartozol nekem annyival. . a szeme előtt elmosódott a szoba. kapkodó beszédet hallott. hogy elhagy. Roman egészen kifordult magából. – Te vagy a hibás mindenért – az angyallány hangja új érzelmekkel telt meg. keserűséggel és dühvel. kérlek. Vagy most. ösztönösen vigasztalni szerette volna a másik lányt. A szavakat még nem tudta kivenni. akinek valami óriási bánata van. és azt hittem.

de valami mégiscsak volt ott. hogy tudta. Kis időbe telt. Kilépett a nappaliba. mire elmúlt ez az átmeneti süketség. A férfi háttal állt neki. Számtalan halandó és halhatatlan vesztét okozta életében. korábban még soha nem látta az arcát. Megölted a bátyámat? – Igen.Ez biztosan valami tévedés – ötlött fel benne. ahogy a háta. Gonosz ember. nincs joguk az élethez. hogy Konstantin hamarosan megcáfolja Zina szavait. Túl sötét volt. A lehetőség erőt adott neki ahhoz. Mintha hirtelen vízzel telt volna meg a füle. egy óriási megrázkódtatáson átesett. amelyek az eltelt idő még inkább elködösített. de a lány hallotta a hangján. sistergett. Csak így lehet – döntötte el. de most sokkal erősebben. – Most inkább maradj csendben! – fojtotta el a rémült. keze ökölbe szorul. hogy egyszer csak kitör belőle. riadtan nézett fel az angyalra. Kaitleenre újból rátört a szédülés. A szeme előtt megjelentek annak az éjszakának a képei. azzal fenyegetve. De felismerte az alakját. mert ő nem hallott semmit. Belefájdult a feje. semmi konkrétumot. – Ez nem igaz. ő pedig halálra rémült. ha úgy ítélte meg. aki kezet emelt Christopherre. milyen nyugodtnak tűnik a megjegyzése. te jutottál erre a következtetésre – emlékeztette a férfi. Kaitleen nem látta az arcát. Gondolkodás és lelkifurdalás nélkül adta ki a parancsot a meggyilkolásukra. meg kellett kapaszkodnia az ajtófélfában. hogy te védted a bátyámat – találta meg végül a hangját. ideges szóáradatot Konstantin. – Hisz kétszer is látta megtörténni az egész szörnyűséget. Fogalma sem volt. Nem tiltakozott az őt ért vád ellen. mintha valóban hallaná. a látomásban igen. Konstantin tovább beszélt-e. – Akkor végre hallani akarom az igazat. Maga is meglepődött. Idáig homályosak voltak. de a hangjától kirázta a hideg. a saját hangja csendült fel a fejében: „Csak az óriási szárnyakra emlékszem. zúgott. Nem kerülte el a figyelmét. A valóságban. és tombolt az indulat. Még mindig nem fordult felé. pedig bensőjében teljes volt zűrzavar. azután a képek összekeverednek a valósággal. Kaitleen jól hallotta az ereiben száguldó vér zubogását. megerősítve ezzel Kaitleen gyanúját. hogy ott áll mögötte – mint ahogy azt is. ami nem hagyta nyugodni. csak annyira két-ségbe vagyok esve. Fülsiketítő csend telepedett a szobára. – Christopher Nightland az Incontaminatus helyi vezetője volt. hogy valami fontos dolognak kellene eszébe jutnia. hogy a fejére szakad a mennyezet. Mégsem tudta összekapcsolni az emlékeit az elmúlt hetek felfedezéseivel. Azután hirtelen. – Nem mondtam semmi ilyesmit. Zina is megrémült. Azon az estén valóban nem figyelhette meg a férfi vonásait. és mintha kerülte volna Kaitleen tekintetét. és az azt megelőző látomásban is. de továbbra is csak árnyékokat és alakokat látott. Hát ezért volt olyan ismerős számára Konstantin annak ellenére. – Hisz’ azt mondtad. abbahagyta a magyarázkodást. holott pontosan tudnia kellett.” Most már minden világossá vált számára. megnyílik a lába alatt a föld. aki ádázul üldözte a hozzád vagy hozzám hasonlókat. a tartását. – Mit tettem? – hebegte Zina halálra válva. és úgy érezte. hogy összeszorított fogain keresztül szűri a választ. de a mondat . tartása egyenes volt és merev. Biztos volt benne. vagy épp elhallgatott. Tudta. karja izmai megfeszülnek. ahogy megpróbálta most minél pontosabban felidézni őket. Zina bűntudatos. Mintha ő is csak óriási erőfeszítések árán tudná megőrizni nyugalmának utolsó foszlányait. rémült tekintetét látva megszólalt benne egy riasztó csengő. – Nem akartam semmi rosszat. Nem volt képes kivenni annak az arcát. És bár a valóságban nem jelenítette meg előtte a szárnyait. Úgy érezte. hogy a pontosan hallott minden egyes szót. zaklatott és rettegő gyermek emlékei. Vajon miért nem megy neki? – töprengett. hogy összeszedje magát valamelyest. és akkor eljutottak hozzá a férfi szavai. Minden figyelmével Konstantin felé fordult. Ő volt a legjobb testvér a világon – vágott közbe Kaitleen.

– Állj! – rázta le magáról az érintését a lány. Konstantin Kaitleen mellett termett. Mielőtt azonban újra megszólalhatott volna. hogy még több kárt okozzon. és gyengéden megrázta. Akkor sem. kezét tör-delve. szemét máris csípték a könnyek. de fogalmam sincs. Évekig azt hitte. De emlékszem. és kapta fel a készüléket. Belenézett a másik reménykedő. mintha szörnyű fájdalmat látott volna rajta. akkor este. hogy szeretsz – vágott közbe a férfi. ez nem olyasmi. hogy nem úgy van. Christopher úgy nézett rá. hogy épp szerelmet vallott. mikor Zina megjelent a lakásban. Ebben már egyáltalán nem vagyok biztos – dörzsölte meg fáradtan a homlokát Kaitleen. megcsörrent Konstantin telefonja. Mikor magához tért a látomás után. hogy nem mondtam el a teljes igazságot. szeretsz – ismételte mániákusan Konstantin. mikor Kaitleen hátrálni kezdett előle. de most már tudta. ahogy elsőre gondoltam. és végre felé fordult. most azonban ott állt. borostyán szemében ismét könnyek rezegtek. mint egy szörnyszülöttre. – Mikor a parancsot megkaptam. – Igen.végére elcsuklott a hangja. – Mit mondtál? – Nem törődve tovább a tiltakozásával. ha állításod szerint a nagyobb jó érdekében tetted. miközben a válaszra vár. továbbra sem fűzött magyarázatot az elhangzottakhoz. Eltűnt a hálószobában. Jól emlékezett a bátyja arcára. – Én… – Az előbb azt mondtad. Szokásos szenvtelensége még akkor szertefoszlott. érezte. miért nem hamarabb? Minden esetre. és azt sem tudta. – Miattam kellett meghalnia? – kérdezte. ám azonnal megállt. A férfi reménykedő arca kiüresedett. – Elmész? – lépett elé Zina aggodalmasan. amíg ott a kocsiban meg nem láttalak. hogy a rémület miatt. Mióta Konstantin ráparancsolt. A vonásai egészen eltorzultak. képes leszek-e valaha megbocsájtani. de közben megfejthetetlen pillantással Kaitleenre nézett. hogy összeroppan a markában. – Most? – Konstantin kérdése a telefonálónak szólt. ám most olyan ijesztővé vált az arca. – Lehet. semmit sem tudtam a létezésedről. hogy mindenáron el kell kerülni. már tetőtől talpig fel volt öltözve. Bármennyire szeretlek is. magukra hagyva a lányokat. hogy a gyomrát összeszorítja a hányinger. de nem akarta magát átadni a bánatnak és a kétségbeesésnek. de soha nem csaptalak be – tett felé egy lépést a férfi. – Igen. ami fölött egykönnyen napirendre térhetek. Kaitleen – felelte csendesen Konstantin. – Az utóbbi napokban sok mindenről kiderült. hogy ismerem. Megölted a testvérem. Az angyal ingerülten lépett a kisasztalhoz. – Mi történt? – kérdezte halkan. – Tudom – sóhajtott fel a lány. feltűnően csendben volt. Felé nyújtott karja szomorú beletörődöttséggel hullott le a teste mellé. egészen másról volt szó. szeretlek. hitetlen arcába. Soha nem fogom elfelejteni a rettegést a szemedben. félő volt. – Legalábbis idáig azt hittem. mit feleljen. miért pont aznap mondták ki rá a halálos ítéletet. A bátyja undorodott tőle. de… – Azt mondtad. mintha neki is csak abban a pillanatban jutott volna el a tudatáig. már akkor sem értettem. Innentől pedig már ismered a történetet. A szeme tele volt fájdalommal. – De ez akkor sem változtat a dolgokon. Kaitleen csodálkozva nézett fel rá. – Igen? – Hangja nem volt több dühödt morgásnál. Hallgatta egy ideig a vonal túlsó végén elhangzó szavakat. de a lány nem emiatt hitte el minden szavát. – De mi lesz vele? A lány biztos volt benne. hogy róla van szó. Sírás fojtogatta. és ez jobban szíven ütötte Kaitleent. csak arról volt szó. hogy Kaitleen önkéntelenül hátrált néhány lépést. Amilyen vehemensen nyúlt utána. és mikor ismét előkerült. ujjai karjai köré zárultak. . – Azonnal ott leszek – zárta le az angyal a beszélgetést. – Nem hazudok neked.

kétségbeesetten igyekezett rendet tenni a gondolatai között. hogy felvegye a kabátját. pedig szeretett volna rámutatni. ha itt maradnál. és a fegyvertáskát is. Mégis. de nem nézett fel. milyen szerepet játszott Konstantin a bátyja halálában. amíg távol leszek? – mosolyodott el fanyarul Konstantin. miről van szó pontosan. – Nem. ami borzalmas fájdalmat okozott neki. máris hiányozni fog neki. – Itt jó helyen lesztek. Már a nyelve hegyén volt a kérdés. ám közben nem volt hajlandó a férfi szemébe nézni. Mindenkinek mennie kell. – De nincs választásom. akire Kaitleent rábízhatnám. hogy másodperceken belül darabjaira hullik. hogy akár egyetlen pillantást is vetne rá. – De gondolkodnom kell. de borostyán színű szeme sötét aggodalommal telt meg. később mindent megbeszélünk. és a lift kódját sem ismerik. Clara magához rendelt mindenkit. Mindennél inkább tudatában volt a fér-fi intenzív. hogy olyas-mibe ártottad magad. de biztos. Most mennem kell. Még. tedd ezt meg. és ettől úgy érezte magát. Kaitleen nem akart vitatkozni vele. Háttal állt Kaitleennek. nem mész világgá. Konstantin meg sem várta Zina válaszát. A lány azt hitte. Kisírt szeme fájdalommal telve ült sápadt arcában. teljesen összezavarta és felzaklatta. és gyors. egyáltalán nem tartom jó ötletnek. ha arra gondolt. mikor eszébe jutott. . Maga sem értette. Konstantin anélkül fog elmenni otthonról. de Zina hangja megállította. Pár másodpercig még ott állt előtte. Jaeger pedig megsebesült tegnap. Az angyal jelenléte szinte fojtogatta. Ez pedig nem megy. – Persze – felelte Konstantin. Nem tudom. Kaitleen nem tudta megállapítani. – Itt leszek – mondta halkan. mintha nem tudná eldönteni. de mi történt? Valami baja esett? – Fogalmam sincs. azonnal telefonálok. mint egy aljas hitszegő. hogy amint kiteszi a lábát az ajtón. – Ugye. Az lenne a legjobb.– Kénytelen vagyok. akkor kérlek. kutató pillantásának. És az érzés nem szűnt meg attól. ha beengeditek. Ám a férfi nem az ajtó felé indult. hogy lényegesen többre lesz szükség egy beszélgetésnél. – Na. ami fölött csak úgy egyszerűen napirendre tér az ember. – Biztos jó ötlet. Nincs senki. aki jól látta a hátára csatolt kardot. aggódó oldalpillantást vetett Kaitleenre. mikor legutóbb hazaért. Amint kiderítem. amibe nem lett volna szabad. hogyan is érez azzal kapcsolatban. Próbálta megőrizni látszólagos összeszedettségét. ezt nem tagadhatta. – Most mennem kell. mikor visszajövök! Kaitleen csodálkozva fogadta a kérést. Szerette Konstantint. amiből kilógott a Glock markolata. – Mindent tőlem telhetőt megteszek a biztonságáért. de ígérd meg. hogyan tovább. Konstantin megölte a bátyját. hogy itt leszel. az Incontaminatus emberei nem bánthatnak. de erre képtelen volt addig. – Óriási veszélybe sodornád magad. ha komolyan megbántad. miért nem érzett megkönnyebbülést ettől a lehetőségtől. mintha tartana tőle. furcsa szúrást érzett a szíve környékén. ha megtudnák is hol rejtőzik Kaitleen akkor sem jutnának keresztül a riasztórendszeren. Ide csak akkor jöhet be bárki is. Az angyallánynak elakadt a lélegzete. Tudta. ha Bettát is idehívnád. vagy közénk tartozik. Ígérem. és neki hűlt helyét találta. hogy itt kell őt hagynom – felelte a férfi. hogy kettesben hagysz minket? – kérdezte. már el is lépett mellette. amíg Konstantinnal egy légtérben tartózkodott. És. ahogy azt sem. hogy megtudta. hogy ugyan hol máshol is lehetne. Azután sarkon fordult. Úgyhogy szeretném. hanem határozottan elé lépett. vagy önmagát. mit érezhetett a másik. hogy Konstantin őket akarja megnyugtatni. – Rendben – bólintott beletörődően a lány. Ugyanakkor egészen biztos volt abban. ha az angyal a közelében van. Arca ismét kifejezéstelen volt és hűvösen nyugodt. rájönni. félő volt. hogy Roman érintett benne. búcsú nélkül kell elválniuk. most legelőször is gondolkodnia kell. amíg a lakásban maradtok. ez nem olyan. hisz’ olyan dolgot tudott meg.

hogy kihez legyen lojális. Szörnyen érezte magát. Ennél többre nem volt képes. amiért hagyta. hogy ilyen messzire jussanak együtt. és úgy volt. mert ezzel elárulja a bátyja emlékét. akit világ életében szeretett és csodált. jobban értem. Most is kétségbeesetten szük-sége volt az általa nyújtott melegségre és biztonságra. Kaitleen pedig úgy bámult rá. a zár halk kattanása riasztotta fel. Utálta. Úgyhogy. hűséges akart lenni. amivel jóvátehetem az ostobaságom. Egészen elmerült a gondolataiban. hogy nem csak az a férfi titkolózott előttem. hogy ok nélkül bántotta a testvéredet. – Soha nem feltételezném – ingatta fejét gépiesen a lány. csak sután megrántotta a vállát. és nem mert visszaaludni. A bátyjáét. amiben hittem. de állítólag épp az ellenkezőjére készült. félő volt. hogy nem szabadna így éreznie. Most már késő. Nyilvánvaló bánata arra késztette Kaitleent. hogy védelmezze őt. de aki megölte a bátyját. akit igazából nem is ismert. – De sajnos ettől cseppet sem érzem jobban magam. – Sajnálom – nyögte ki nagy nehezen. anélkül hogy bevallotta volna az igazat. hogy min mész keresztül. de nem tudta. Most is vágyott az érintésére. Haragudott Christopherre. mint gondolnád – vonaglott meg Zina szája. Végtelenül dühös volt. – Sajnálom. hogy minden. Őrülten szereti a bátyja gyilkosát. bűntudata volt. amiért mindenkit becsapott és megtévesztett maga körül. – Nem akartam semmi rosszat. az angyallány gyorsan mentegetőzni kezdett. mert fogalma sem volt. akinek a szívem adtam. Nekem pedig szép lassan kicsúszik a lábam alól a talaj. csak szólj. A testvéréhez. és akinek az lett volna a feladata. Egy biztos pont abban az eszeveszett. aki órákig mesélt az ágya szélén ülve. Szívfájdító volt arra gondolni. az egész életem… Elcsuklott a hangja. mert azt jelenti. A szeme elfelhősödött. Vajon ez nem még nagyobb árulás. Minden összeomlik körülöttem. Most pedig megtudtam. – Hidd el. hogy a férfi már nem volt mellette. Soha nem akarnék nektek rosszat. mint az ő Christopherjére. hogy Roman így fog viselkedni. a szüleim halála után. amiért nem volt hozzá őszinte. ha tudta. és a jövőbe vetett hité. akibe észrevétlenül beleszeretett. amivel most könnyebbé tehetnéd a szívem – válaszolta Kaitleen fanyar mosollyal. – De ugye hiszel Konstantinnak? Nem gondolhatod. Pár másodperc múlva azonban a lány erőt vett magán. Konstantin elment. mintha fizikailag károsodott volna attól. Mikor nem felelt. amit Konstantin mond –. feje tetejére állt világban. Megváltozott az utóbbi időben. De leginkább önmagára haragudott. aki olyan kedves és figyelmes volt vele és Taylorral a szüleik halála után. én igazából nem is gondolkodtam. soha nem hittem volna. mintha többé már nem lenne önmaga. most mihez kezdjen. mit hordok össze. a stabilitás ígérete. miközben az ég épp készül rám szakadni. aki elvakultan védelmezett valamiféle torz ideológiát. az ölelésére. hanem az is. ha van valami. hogy lenne olyan. hogy a Roman döntése miatti fájdalom beszél belőle. – Tehetek érted valamit? – kérdezte félénken Zina. akkor is. hogy vajon a szüleik tisztában voltak-e a valódi természetével. mint az ő szerelme? Mégsem tudott másképp gondolni rá. aki már hosszú ideje követte és óvta. Valaki. hogy kifejezze együttérzését. Kaitleen tudta. amire emlékeztem. mintha kiszakadt volna a lelke egy darabja. mintha most látná először. aki megtanította biciklizni. és folytatta: – Óriási csalódás ért. hazugság volt. mikor az a szörnyűség kiszaladt a számon. És mérges volt Konstantinra is. aki a mai napig hiányzott neki. aki hosszú ideig az én kis világom közepe volt. mint a Konstantinhoz fűződő érzelmein. Csak Roman… Szóval azt sem tudtam. a csókjára. mikor rémálmok kínozták. hogy egy állhatatlan nőszemély. aki ártatlanok haláláért volt felelős. Ezeken az emlékeken szintúgy nem változtatott az új információ. de nem hiszem. Christopher volt nekem minden.mit tett a férfi a bátyjával. ahogy előre gondolta – a hiánya máris kínzóan tudatosult benne. egy szörnyeteg volt. hogy bármelyik pillanatban sírva fakadhat. . nem folytatta. arcára mélységes bánat ült ki. Vagy Konstantinhoz. aki – ha igaz.

hogy a meggondolatlanságom közétek álljon. akit ismertél. Azok. Hirtelen minden értelmet nyert. mint ahogy Konstantin kivégezte volna a Christopher Nightlandet. aki rád talált a kocsi padlóján azt mondta. mikor őt védelmezte. hogy mindennek utánanéztem. – Még akkor is. hogy Konstantin nem sokkal korábban szinte szóról-szóra ugyanezt mondta. miért lett olyan. talán soha nem is létezett. hogy meg volt rá az oka. De mióta veled van. ami veled kapcsolatos. – Tudom.” Ugyanakkor Jaeger szavai is felrémlettek előtte. amilyen vagyok? – kérdezte suttogva Kaitleen. Kaitleen azonnal a telefonja után nyúlt. ne hagyd. amelyekre Konstantin válaszolt. késlekedés nélkül billentyűzte be Jaeger számát. Miután Zina eltűnt a konyhában. de én őszintén úgy hiszem. mármár gyűlölködő hangulat. rendben – felelte az angyallány tétován. hogy Jaeger ismerte Christopher halálának pontos körülményeit. és jó pár csöngés után Cameron fáradt hangja felelt. – Ez nem változtat a történteken – mutatott rá Kaitleen. Attól te még szeretheted azt a fivért. akivé vált. hogy zaklassa. mikor rossz döntéseket hoznak. Úgy tűnt. és ismerve ennek a szervezetnek a mozg-atórugóját. hogy az az ember. amit kiszabtak rá. mielőtt a férfi re-agálhatott volna. a hívás épp álmából riasztotta fel. Nem tudom. aki óvott és gondoskodott rólad. – Mióta tudtad? – szegezte neki az újabb kérdést. félig kérdések. ha később teljesen megváltozott. Még akkor is. Mindig is olyan volt. Konstantin pedig amúgy sem tehet semmiről. nem arra. hogy Christophernek köze volt az Incontaminatushoz. de egészen biztos vagyok abban. – Telefonálnom kell – élénkült fel hirtelen. de ilyennek még soha nem láttam. Kaitleen teljesen biztos volt benne. hogy folyamatosan egy óriási madárról beszéltél. – Addig főzök egy teát. – Ő nagyon is létezett. Christopher. aki annyira szeretett téged. Hosszú ideje ismerem Konstantint. – Nem régóta – hangzott a beletörődő. Logikus volt. hogy ez bonyolultan hangzik és nehéz felfogni. – Nem tudom. a hirtelen támadó feszült. amilyen. – De nem erről akarok beszélni. A rendőr. Ő maga pecsételte meg a saját sorsát. Ő csak az eszköz volt az ítélet végrehajtásban. már jóval korábban. Miközben a testvéred haláláról szóló aktákat olvasgattam. Azután rájöttem. – Tudom. A bátyád meghalt. alaposan meglepve ezzel Zinát. A szóáradatot fogadó döbbent csend mindennél ékesebben igazolta gyanúját. miközben a válaszra várt. hogy a férfi felvegye a vonal másik végén. Kaitleennek eszébe jutott. az én Christopherem. amilyennek hittem. és legkevésbé sem Konstantin. mint aki azt a sok szörnyűséget elkövette. amit mondanak neki. amelyekkel a rendőr konkrétan gyilkossággal vádolta meg az angyalt. De Christopher Nightland kiérdemelte az Égiek haragját és a büntetést. ha meg akart ölni engem azért. a férfi akkor sérült meg. valamint a te különleges képességedet és Konstantin hozzád való ragaszkodását. Türelmetlenül várta. A lány csaknem meggondolta magát. csendes válasz. azt kellett tennie. hirtelen bűntudata támadt. az isten verje meg! – szakadt ki Kaitleenből a fájdalom. „Minden esetben ők maguk határoznak a sorsukról a cselekedeteik által. A két férfi közötti kezdeti baráti viszony ellenségessé válása. hogy egy angyalra gyanakodjam. De az emberek változnak. – Öhm. félig vádaskodás formájában. ráadásul rengeteg ember életét megmentette ezzel. – Te is tudod. Cameron ismerte Konstantin titkát. nekem miért nem szúrtak szemet ezek a dolgok – jegyezte meg Kaitleen .– Köszönöm – mosolyodott el halványan az angyallány. akkor jöttem rá. mint ahogy az Incontaminatus vezetője lett. Azután viszont mégis rázúdította mondanivalóját Jaegerre. összerakosgattam a darabokat. – Ne haragudj! De annyira szörnyű. A testvéred pusztulásáért nem az Égiek felelősek. egészen megváltozott. – Tudom. – De igen – lépett hozzá közelebb Zina. A keze önkéntelenül ökölbe szorult. nem ugyanaz volt. Ők vonják saját fejükre a bajt. És sokkal hamarabb. Kérlek. Nem volt választása. de szinte azonnal el is szégyellte magát. Végtelennek tűnő idő eltelte. mint aki a szeretetre való képességgel együtt a lelkét is elveszítette volna. mintha újra életre kelt volna. Pihenésre lett volna szük-sége.

– Igazán köszönöm. Nem akartam. hogy ekkora áldozatra lettél volna képes. Jaeger a barátja volt. hogyan mentselek meg Konstantin karmai közül – morogta zavartan Jaeger. ezt közös múltjuk rövidsége ellenére is bátran ki merte jelenteni. – Azután persze van. A vonal túlsó végéről felhangzó halk nevetés melegséggel töltötte el a lányt. hogy te lennél az ideális pasi a számomra – jegyezte meg mulatva. Jól esett neki a törődése. de kényszerítette magát. mely szerint ő jobban illene hozzá. hogy megfelelő döntést tudj hozni – hallotta Cameron szavait. – Ezért nem mondtad el? – Ezért. ami jelezte. és tökéletes csapdát állítottak. hogy beletenyerelek a dolgok közepébe. miközben a múltad után nyomoztam. Beszéltem apád egyik barátjával. Összeszoruló gyomorral várta a folytatást. ha az angyal nem érinti meg azonnal. Feszélyezettsége minden rossz kedve ellenére mosolyt csalt a lány ajkára. amire rájöttem. hogy kifürkésszem mások titkait. Az forróság volt. Nem igazán tudtam. – Ez óriási bátorságra vall. – Hát. de nagy rá az esély. de még át kell gondolnom. mint Konstantin. – Nagyon tanácstalan lehettél. A szorító érzés a bensőjében egyre fokozódott. senki nem ismerte. hogy ugyancsak kényelmetlenül érintik Kaitleen ironikus szavai. – Miből gondolod ezt? – Voltak furcsaságok a támadás körül. – Ezt én is szeretném tudni. – Hé. ami azzal fenyegette. összeesküvéseket és hátsó szándékokat sejtek. a komoly hangnem baljós előérzetet keltett Kaitleenben. – Ki vele! – sürgette. mikor és hol lesznek. Nekem az a dolgom. a féltése. Ráadásul perverz érdeklődéssel viseltetem a különleges esetek iránt. . mint az az érzés. A lánynak hirtelen eszébe jutott Cameron megjegyzése. – Olyan nyilvánvaló volt. – Ezért volt az a fura ötleted. melyik útvonalat választják a hazaúthoz. hogy aggódnod kellene miattam. ami Konstantin hangja hallatán áradt szét benne. tüzes lángolás. émelygés kínozta. – Mint az enyém? – szúrta közbe Kaitleen keserűen. – Még valamire rájöttem. Az esti programjukat a bátyádon és apád titkárnőjén kívül. ha ilyesmi megfordult a fejedben. hogy Christophernek köze volt a szüleid halálához. Tisztába szeretném tenni az érzéseimet. most már megértette az aggodalmát. A támadók mégis pontosan tudták. hogy szenvedj. Talán te is emlékszel rá. a neve Peter Lavigne. – Ne hibáztasd magad. – Nem annyira. hogy feltegye a kérdést. csakhogy megóvj. A hangulatában bekövetkezett hirtelen változás. amelyeket csak olyan valakitől szerezhettek meg. Rendben leszek. Beteges módon mindenhol árulkodó jeleket. és ő nem viszonozza a simogatását és a csókjait. De ez nem olyan volt. – Valamit még tudnod kell ahhoz. – Most hogyan tovább? – kérdezte Jaeger némi érthetetlen mormolás után. aki az édesanyádnak szánt meglepetés színházjegyeket intézte. – Mint a tiéd – hagyta helyben a férfi. Kaitleent ismét megmosolyogtatták a férfi szavai. cseppet sem szolgált örömömre. de nem hiszem. igen. – Furcsaságok? Éspedig? – A gyilkosok olyan információk birtokában voltak. Abban pedig végképp nem lehettek biztosak. Hidd el. – Nem tudom bizonyítani.csüggedten. mikor a férfi egy pillanatra elhallgatott. hogy elemészti. Ez afféle szakmai árta-lom. Úgy érezte. aki bírta édesapád bizalmát. az én ajánlatom még mindig áll. a feszültség elviselhetetlenné fokozódik benne.

– Oké. jött valaki. hogy Konstantin arra kérte. hogy ez az idegen kegyetlenül lemészárolja a kedvesét. de légy óvatos! – Rendben. és a magasba dobta őt. úgy éreztem. Zina itt van velem. majd megnyugtatónak szánt hangon folytatta: – Ne aggódj! Konstantin szerint csak az juthat be a lakásba. Egyik sérülése borzalmasabb volt. Sok fejfájást okozott neki. Gondolatai még mindig az iménti beszélgetés körül forogtak. mint egy veszélyes szektáról. még ha úgy hangzik is. Biztos tudja a riasztó és a lift kódját. – Konstantin hol van? – kérdezte Jaeger. hogy a szervezetnek. óvatlanul kilépett az előszobába. hogy tudott feljönni. már tudta. és aki a szüleik halála után is gyakran meglátogatta őt és Taylort. Óriási termete fullasztóan kicsivé tette a lakást. vagy akiben ő megbízik. Újra látta a halott angyalokat. hogy megmeneküljön. és szemei előtt ismét megelevenedtek a néhány nappal korábbi látomás képei. miközben sorsára várt. de senki nem hallgatott rá. A vallomását a gyanújával együtt jegyzőkönyvbe foglalták. Máris számtalan sebtől vérzett. még rémisztőbbé téve ezzel az idegen megjelenését.Kaitleennek nem kellett túlzottan megerőltetnie az emlékezetét. Konstantinnak nem sikerült megváltoztatnia a jövőt. Minden látható bőrfelületét. valahányszor látogatóba érkezett hozzájuk. Egyszer azonban elmaradtak ezek a látogatások. hogy elfeledte minden korábbi ellenérzését vele kapcsolatban. úgy hallom. A külvilág hirtelen megszűnt a lány számára. és a férfit. mintha Konstantint akarnám mentegetni. de többet nem volt alkalma mondani. mikor a másik lépett felé egyet. mintha vic-sorogna. de meglehetősen nagy ellenállásba ütközött a testvéred részéről. Mikor apád meghalt. és egy fiók mélyére süllyesztették. – Mennem kell. Soha nem részletezte. mit is talált pontosan. Meg sem várta Jaeger válaszát. aki épp az ajtót nyitotta ki várakozó társai előtt. – Üdvözöllek. hogy apád beszélt az aggodalmáról. aki oly gyakori vendége volt a házuknak. hogy felidézhesse a magas. bár fogalmam sincs. – Ez volt az utolsó gondolata. aki mindig megnevettette az édesanyjukat a vic-ceivel. amelybe belépett. és mindent megtett. ezért egyáltalán nem törődött Jaeger figyelmeztetésével. Kaitleennek végig kellett néznie. alig állt a lábán. . felfedve ezzel tökéletes. aki tébolyodottan. annyi szépet hallottam rólad. még az arcát is. óriási hibát követett el. Biztosan ő ért ide. őrjöngve készült lesújtani a kezében tartott késsel Konstantin szívére. Lavinge meg volt róla győződve. tehetetlenül feküdt. elbúcsúzott és kinyomta a telefont. Ő volt az. szóljon Bettának. Most leteszem. hogy visszaterelje a bátyádat a jó útra. aki mindig felkapta. De ez kevés volt ahhoz. A lány önkéntelenül hátrálni kezdett. hogy az angyal most nem kikötözve. – Köszönöm. – Ez egyre borzalmasabb – nyögött fel Kaitleen elgyötörten. szőke férfi képét. Amint meglátta a sötét hajú férfit. hogy végre személyesen is találkozzunk. magára vont a figyelmét. mert a bejárati ajtó felől felhangzó halk hang. de ne nyugtalankodj. mint a másik. akit beengedünk. hanem karddal a kezében fogadta a férfi végzetes csapását. Apja folyton mosolygó barátja. amelyek fenyegetően tekergőztek. A hangjából kicsendülő rosszallás és aggodalom hallatán Kaitleen bosszúsan összevonta a szemöldökét. de mindig úgy beszélt a szervezetről. hogy nem rég ráakadtam. ezt még tudnod kell. csak elodázta a végzetét. köze volt a balesethez. fehér fogsorát. Mindössze annyi változott. amelynek Christopher tagja lett. aki most előtte állt. – El kellett mennie. Nagyon úgy tűnik. – Vártam már. az élettelen Jaegert. – Sajnálom. Kaitleen – húzódott fenyegető mosolyra a férfi szája. tetoválások borították. amitől úgy tűnt. előző látomásához képest. hogy elmondtad – sóhajtott fel. Betta nyilván ilyen. csak a véletlennek köszönhetem. miszerint Christopher rossz társaságba keveredett. és hallottam. – Lavigne elmondta. papa – mosolyodott el a lány. Peter bácsi. mielőtt elveszítette az eszméletét.

– Ne haragudj! De ez a fafejű ökör – intett Konstantin felé –. Konstantin! – intette Clara higgadtan. Rosszindulatú és irigy. hogyan állhatna bosszút az ő Galinája haláláért.Huszonhatodik fejezet – Hogy érted azt. hogy van bármi. viselkedj! – szólt rá szigorúan Clara. a folyton éber Konstantin figyelmét azonban nem kerülte el. de ezzel csak azt akarja leplezni. a szíve összeszorult. mikor Clara – a lehető legrosszabb pillanatban – magához kérette. és aláásta a lojalitását is. hogy Roman szenvedjen. ő mégis folyton védi. amit most akar beteljesíteni. hogy még mindig véded – csapott óriásit Magnus az előtte álló kerti fémasztalra. amit mindig is Konstantin hibájának tulajdonított. Soha nem akarta. milyen fontos számára a barátságuk. ha egyszer mégiscsak elveszíti a fejét. mielőtt az válaszolhatott volna Konstantin hitetlenkedő megjegyzésére. akkor mondd meg. – Képtelen vagyok elhinni. – Elképesztő. – És mivel tudta rávenni Romant. hogy Roman vele van? Dühtől elfúló hangja sokkal rémisztőbb volt. amire szüksége volt a briton bosszújához. ami gyógyír lesz a kínjaira. – Roman nem árulna el minket – jegyezte meg halk szelídséggel Fabian. Makacsul megőrizni igyekezett önuralma pedig nagyobb veszélyt rejtett magában. méghozzá mesterien. ugyanezt érted is megtenné. hogy Riocard nem halt meg? – kérdezte Konstantin. Martinez halála után átvette a szervezet vezetését. ha ezzel megmentené az életét. És. Kaitleen feltűnése adta meg neki a kegyelemdöfést. Gondolkodás nélkül feláldozná magát. Riocard oldalán tervezi éppen. aki idáig szó nélkül hallgatta a beszélgetést. – Lehet. ezt el kell ismernem. – Ha Roman ilyen nemes jellem. de ez a hír még tovább fokozta a benne tomboló feszültséget. zúzni kezd maga körül. – Sajnos ez a helyzet. mert félő volt. – Magnus. Riocard pedig tálcán kínálja neki a megváltást: a revánsot. Ő hű hozzánk – morogta dühösen Konstantin. mit érezne. mintha törni. – És most hogy értesültél minderről? – kérdezte Valentin komoran a szeráfot. mire az angyal bűntudatos. A férfinak szüksége volt néhány mély lélegzetre. hol van jelen pillanatban? Megmondom én neked. Roman folyton azon töri a fejét. A jobb sorsra érdemes bútor közepére egy jól látható horpadást produkálva ezzel. – De legalább Kaitleentől nem az ő halála fog . Ha belegondolt. Riocard egyezséget kötött Geisszel. – Roman soha nem állna Riocard mellé. amiről nem tudsz – morogta Konstantin. amivel ő annyi ideje együtt él már – töprengett. ám annál velősebb véleményét Magnus. minden tudást Riocard rendelkezésére bocsájtott. A fájdalom mostanra szép lassan elvette az eszét. és még inkább aggódott a bajtásáért. Egész idáig a háttérből mozgatta a szálakat. hogy átálljon az ő oldalára? – Természetesen a folyton gyanakvó Magnus volt a közbeszóló. Meglehet. Liberty apjának említésére Valentin alig észrevehetően megfeszült. aki Adhamh halálakor új gazdatestet keresett. – Riocard úgy döntött. – A nagy büdös lófaszt! – nyilvánította ki cseppet sem szalonképes. csak még pusztítóbb lesz a haragja. hogy megtapasztaljam a fájdalmat. Fogalmam sem volt a tevékenységéről. úgy fel tud bosszantani. Az egész pár másodpercig tartott csupán. – És mi a kénköves poklot akar jelenteni. mintha kiabált volna. hogy folyton otromba megjegyzéseket tesz Konstantinnal kapcsolatban. – Uralkodj magadon. ha elveszítené Kaitleent. Már akkor sem volt nyugodt. ha már itt tartunk. hogy tudna keresztbe tenni neki. testvérem. Konstantinban ismét feltámadt a jól ismert bűntudat. hogy végre előlép a háttérből. hogy most nem várt alkalmam nyílik arra. amit keményfejű barátunknak már említettem. hogy a vörös köd felszálljon a szeme elől. bocsánatkérő pillantást vetett a nőre. A démon segédkezett az Incontaminatus létrehozásban.

mintha folyékony tűz ömlött volna szét a bőre alatt. – Ha Riocard figyelemmel kísérte az ő. hogy sikerült felhajtania valakit. mi legyen – húzta ki magát még inkább Konstantin. Mindenesetre szörnyen furcsa volt. aki megfelel a kritériumoknak? Ennyi év után nem találhatott egy családtagot – hüledezett Magnus. ami jól mutatta. Akkor nem volt időm utána járni a dolognak. Ráadásul most még veszélyesebb. Általában jobban tudta leplezni. – Azért ne olyan hevesen! – intette Konstantin. ha vérrokon. – Ezzel semmire sem megyünk. hogy halandó szem előtt is láthatóvá kellett válnia. hanem csakis az én múltbéli tetteim. hogy valójában ki is ő. akkor egyáltalán nem lehetetlen. – Ma reggel Kaitleennek látomása volt egy ismeretlen nőről – szúrta közbe merengve Konstantin. ami leginkább egy koraközépkori várra hasonlított. mert azok nélkül is képes lesz véghezvinni. sem a Holtak könyvére. mintha Konstantin gondolataira válaszolna. és nagyon jó úton halad. – Minél előbb meg kell állítanunk. hol van Riocard. fiúk. mint máskor. hívd Emmát! Meg kell tudnunk. – Arra semmi szükség – szakította félbe gyorsan Clara. Az óriási. de úgy tűnik. mint egy álom. és ahová ő is vitte Naomit. – Csak nem akarod azt mondani. A belőle áradó dühödt indulat megtöltötte a teret. – Elég. Én magam égettem el a Holtak könyvét itt. – Az egész elég rendhagyó volt. akkor már senki és semmi nem fog többé az útjába állni. de aggodalmas arcán látszott. a roham nem úgy jött. megmondom. A bejelentést követő döbbent csend jól mutatta. De minél többet töprengek rajta. – Nem muszáj egyenes ági leszármazottnak lennie – javította ki komoran Konstantin. mert az övé Geis hatalma. ehhez képest a Kitaszítottak. – Az lehetetlen. – Xander tért magához elsőként. teljesen megőrült. ezen a szent helyen. majd a gyerekei és unokái. hogy ennek köze van Riocard őrült tervéhez. azután pedig jött a hívás. ijesztő díszletként szolgált a baljóslatú beszélgetéshez. felfokozott érzelmi állapotuk által kiváltott halvány derengése. hol rejtőzik Riocard. – Rendben. Riocardnak nem lesz szüksége sem leszármazottra. A nőből áradó ragyogás most sokkal fényesebb volt. hogy feltámasztja Galinát. hogy Geisszel állunk szemben. mint régen. Nem csak azért. és őt halálra rémítette. kinek a vérét használhatja fel sikerrel a céljaihoz. – Pontosan tudom. Azt vette a fejébe. amivel mindenkit iderendeltél. Most azonban olyan volt. és átragadt minden jelenlévőre. és a lépcső felé indult. majd azok utódainak életét. – Elég ebből – vetett véget Clara a vádaskodásnak. a lehető legnormálisabbá kellett tennie a megjelenését. miközben elgondolkodva végigsimított az . mint általában. – Nem erről van szó – simított végig a homlokán Clara. – Hülyeségeket beszélsz – nyilvánította ki a véleményét Valentin. és ha nem akart halálra rémíteni egy embert. és az ő ősi tudásával. összesűrítette a levegőt. mennyire izgatott. mikor néhány évvel korábban a lány az ő védelmére szorult. Az Incontaminatust legyőzhetetlenné akarja tenni. annál elképzelhetőbbnek tartom. hogy a terve beváljon. Körbemutatott a ház teraszán. sokat tapasztalt férfiakat is sikerülhetett meglepni valamivel. amit Clara használt. hogy cseppet sem hagyta hidegen Magnus előbbi tirádája.elválasztani. amit eltervezett. – Ne felejtsétek el. inkább olyan volt. földöntúli izzást. hogy még ezeket a harcedzett. Riocard minden eddiginél közelebb jutott a céljai megvalósításához. pislákoló gyertyafénynek tűnt csupán. – Liviusnak született három fia – jegyezte meg nyugalmat erőltetve magára Konstantin. ha huzamosabb ideig a Földön tartózkodott. – Teremtőm – adott hangot Xander elszörnyedésének. hogy pontosan tudja. – Akkor mire várunk? – lökte el magát a terasz korlátjától Magnus. mert Zina beállított. vele időnként előfordult. – Magnus. még ha teljesen nem is rejthette el a rá jellemző. – Ha jól tudom. Ha a Légiót kiiktatja. hogy gyermeke születhet-ett volna. komor kőépület. a könyvön kívül ráadásul valamelyik egyenes ági leszármazott vérére is szükség lenne a szertartáshoz – tette hozzá buzgón Valentin. – Galina azelőtt halt meg. A többi szeráffal ellentétben. Ez általában tökéletesen sikerült neki. amitől közel kétméteres magassága még impozánsabbnak tűnt.

vesztésre áll. miközben a raktárépület környékét kémlelte. nincs öt percünk – jelent meg mellettük hirtelen Betta. – Már azt hittem. amelyet nem biztos. mintha a világ összes ideje a miénk lenne. – Geis már kétezer évvel ezelőtt is veszélyes volt. meghatározhatatlan eredetű és összetételű anyaggal. Szerencsére Magnusnak már nem volt alkalma társa megjegyzésére reagálni. hogy jössz. kedves. hogy primadonna. – Olyan vagy. minden egyes nap megbánom. hol vagy? Mindenki rád vár. Em-mát mégiscsak meg kellett várniuk. – Meg mi az. Mégiscsak szólj Em-mának. hogy túlélnek. hogy már beköszöntött a huszonegyedik század? Ilyen szavakat már senki nem használ. nem látod? Esküszöm. szépségem. Mi a baj. még élsz?– rohanta le az angyal azonnal a szegény lányt. – Nem értem. mert ezzel életfogytig tartó keresztet vettem a nyakamba. – De most halljam. – Ne morogj már! – szólt rá Fabian. – Aki nem fogja be azonnal a száját. Magnus! – Ahhoz. miért lepődtél meg ennyire? – mosolygott bűbájosan a lány. jól van. de a hatást . – Könnyen beszélsz. – Még. mint hogy előtte még egyszer beszélhessen Kaitleennel. a város túlsó végén volt. – Öt perc – felelte a lány. Nem mondom. szükségünk lehet a tudására. azóta csak még inkább megnőtt a hatalma. – Mi a csudáért szeretik ezek a zakkantak az ilyen omladozó lepratelepeket? Vajon hány ilyen trágyadomb akad ebben a kibaszott városban? És miért nem képesek valami tisztább környéket keresni. hogy tudja. mint amilyeneket te hordasz. amelyet Clara Riocard tartózkodási helyeként megjelölt. stílustalan nevenincs cucc. mivel a kiszuperált raktárépület. Ez egy Levis. – Ez a nő úgy tesz. mint te. Bár az angyaloknak ez nem jelentett nagy távolságot. – Vajon miért is? – forgatta a szemét Valentin. – Kész örömest. akinek füle volt. Konstantin úgy érezte. természetfeletti képességekre sem volt szükségük. – Jól van. hívd megint Emmát! Kérdezd meg. Mondd a címet. drágám. de szörnyen fegyelmezetlen. mert Emma bejelentkezett a vonal túlsó végén. miközben heroikus küzdelmet folytatott a nadrágjába ragadt. a lány biztonságban van. – Mi a franc… – hördült fel Magnus. – Öt perc – morogta bosszúsan Magnus. óriási küzdelem előtt állnak. – A fél életünket koszos kukák mögötti bujkálással töltjük. Úgy nézett ki. csak az olyan balfékek. – Attól tartok. A zsigereiben érezte. ha már ilyen korlátolt a fantáz-iájuk? A héten a második farmeremet kell kidobnom miattuk. Úgy akart harcba indulni. kedves fiam. azt saját kezűleg fogom kibelezni – morogta. hogy hallják Emma válaszát. mintha nem is hallotta volna Konstantin fenyegetését. Nem foghatunk ész nélkül a dologhoz. – Magnus. valami baleset ért. hogy lamentálás? Neked senki sem szólt. meg rohadt nadrág – dohogott tovább Magnus. ehelyett ezeknek az idiótáknak a baromságait kell hallgatnia. és bocsánatot kérhessen tőle. szétrobban a feje. a seprű megmakacsolta magát? – Cseszd meg. Másra sem tudott gondolni. Ez gusztustalan – dohogott Magnus. bár Caleb talán megorrol majd miatta – kacagott Magnus. – Fejezd be a folyamatos lamentálást! Senkit nem érdekel a rohadt nadrágod. mikor ér ide végre. Clara! Otttalálkozunk vele negyedóra múlva.arcán lévő sebhelyen. minden alkalmat megragad. mint egy hisztis primadonna – jegyezte meg ingerülten Valentin. tehetséges boszorkány. és úgy tűnik. – Nocsak. és bontotta a vonalat. hogy megmentettem ennek a lánynak a csinos kis hátsóját. – Magnus! – morogta Konstantin végképp türelmét vesztve. A negyedórából végül fél óra lett. Már veszem is elő a telefonom. nem olyan ócska. – Te meg hogy kerültél ide? Nem is hallottam. bárki hallhatta a hangszóróból kiszűrődő dühös szavakat. hogy engem bosszantson.

ha meghallod. hogy a lány Jaegernek öntötte ki a szívét. másképp felkopik az álam. Csakhogy pár perccel később Betta megjelent a lakásomon. – A pontos megfogalmazás az. ami azt mutatta. – Elmondta. hogy a vállsebét fedő kötés átázott. még a végén észrevesznek. ha úgy akarom. . csakis Betta érkezhetett. – Zinával kellene lenned. – Ebből – nyújtott felé egy papírlapot Cameron. de nem várta meg a választ. a keze remegett. Konstantin körül megfordult a világ.elrontotta kivillanó. bár ahol voltak. Becsületére legyen mondva. de ne feledd. úgyhogy kicsit távolabb parkoltam le. – Miből gondolod ezt? – kérdezte rekedten. Várjuk csak ki. és megkereste a közelben várakozó rendőrt. – Csakhogy megvagytok végre – sóhajtott fel erőtlenül. – Ha befejeztétek az enyelgést. hallotta. – De hagyom. – Hát. de nem hallgatott rám. De ő képtelen volt eljönni idáig. Kénytelen vagyok gyorsan és csendesen mozogni. mikor szüksége volt rá. hogy felelősségre vont. mikor az angyal hirtelen megjelent előtte. meglehetősen gyűrött pólóján ennek ellenére egyre terjedő vörös folt éktelenkedett. A vámpír váratlan felbukkanása mintha beindított volna benne egy természetfeletti vészcsengőt. hogy figyelmeztesselek benneteket. amelynek közelében álltak. miért jöttél? – dörrent rá Konstantin Bettára. Az arca ijesztően sápadt volt. épp ez az – hervadt le a mosoly a lány szép. hogy megölöd a hírnököt. milyen nagyszerű és különleges képességeid vannak. – Mint mondtam. amiért Cameron támaszt nyújtott Kaitleennek. hogy legyen óvatos. – Nyugi. mert azt hitte. cikornyás betűkkel – az épület pontos címe. Tartok tőle. mi történt. A karja még mindig fel volt kötve. hogy az autó feltűnést kelthet. Tudhatta. onnan éppen nem lehetett látni az épületet. Tartottam tőle. mi történt – bólintott automatikusan Konstantin. Hagyta. sápadt arcáról. világos. miközben már amúgy is kócos hajába túrt. – Mit kerestél ott? – Kaitleen felhívott nem sokkal ez előtt. – Hol van Jaeger? – sziszegte Konstantin. hosszú szemfoga. a Hummer ülésének fejtámláján nyugtatta. – Mi a fenét hordasz itt össze? – mozdult felé Konstantin. Egyetlen sor volt rajta régies. de gyorsan összeszedte magát. Én figyelmeztettem. főnök. Cameron már meg sem lepődött igazán. Konstantin megnézte a makulátlan fehér cetlit. inkább Jaegerre hagyom a piszkos munkát. letetette a kagylót. hogy teste alkotóelemeire bomoljon. Miközben beszéltünk. hogy nála nyitott fülekre és vigasztalásra talál. Nem lepődött meg azon. hogy ezt Jaeger mondja el. – Nálam jobban senki sem tudja. Fejét hátravetve. megmondanád. hanem hálás volt. – Mire kellene figyelmeztetned? – kérdezte a férfi villámló tekintettel. El-búcsúzott. – A lakásodban találtuk. hogy jött valaki. hogy Kaitleenre vigyázzatok. milyen rossz állapotban van a másik. – Mi történt? – Azt hiszem. a vámpírok ragadozók. túl gyenge. – A kocsiban maradt. mindössze a szemöldökét vonta össze mérsékelt csodálkozása jeleként. sötét karikákkal övezett szeme lázasan csillogott. Végképp türelme végére ért. A keze ökölbe szorult. hogy ő maga nem féltékenységet vagy viszolygást érzett a férfi iránt. Magnus azonban közéjük furakodott. Kaitleen ott van bent – intett fejével Jaeger a raktár irányába. Konstantin egyetlen pillantással felmérte. ujjpercei ropogva tiltakoztak a durva igénybevétel ellen. ha sokat ugrálunk. Az sokkal inkább megdöbbentette. mit akar mondani Betta. nem volt hajlandó tovább tétlenül ücsörögni. de most nem ez a lényeg. Még a te szuper hallásod számára is érzékelhetetlen vagyok. Engem küldött.

Xander futva közeledett a sikátor felől.– Tudtam. – Olyan személynek kellett bejuttatnia Riocardot. majd mikor tudatosult benne az általános kétségbeesett hangulat. – Hát persze. Már a többi angyal is ott ácsorgott körülöttük. Magnus pedig káromkodni kezdett. még szép. Azért sem. – A Konstantinhoz intézett szavak inkább kijelentésként hangzottak. mikor legutóbb Konstantinnál járt. hogy megsebesült. és . és valahogy viszonozni akartam azt. – Basszus. – Azonnal próbáltam visszahívni Kaitleent. – Még. Kaitleent pedig soha nem sodorná bajba készakarva. – Úgy értem. úgyhogy elmentünk hozzád – folytatta Jaeger. hogy nem volt bekapcsolva. hogy ismét szemtőlszemben álljunk egymással. hogy nem én voltam. amelyen keresztül korábbi leshelyükre lehetett eljutni. Konstantin döbbenten nézett fel. – Veletek meg mi történt? – Kaitleen tartózkodási helyét csak Zina. – Ugye. Először a neoncsövek zizegését hallotta meg. mintha legalábbis egy szu-perszonikus repülő zúgott volna mellette. Azt akarta. mikor eljöttél. megtorpant. ha valaki a nyomomba szegődik. – Engem ugyan senki nem követett. mint kérdésként. Riocard egyetlen céllal hagyta a raktár címét a lakásban. Itt valami más van a háttérben. a nem várt segítség egészen összezavarta. – Elég volt követnie a zsarut. de már nem vette fel a telefont. honnan tudjátok. Még csukott szemhéján keresztül is látta az általuk kibocsájtott fényt. aki közvetlenül a lakás ajtaja előtt ölt testet. Nem szövetkezne a gyilkosával. a lakás ajtaja is tárva. aki képes követni egy teleportáló angyalt. hol kell keresnie? – Az nem lehetett túl nehéz – húzta el a száját Valentin. – Biztos vagyok benne. vagy ebben az esetben inkább démon legyen a talpán. szúró fájdalmat okozott számára. – És Zina? – kérdezte Konstantin elszoruló torokkal. most már nem csak én találom gyanúsnak Romant? Döbbent csend fogadta a kérdést. hogy engem? – élénkült fel hirtelen Jaeger. hogy megtaláljam. Clarával együtt heten. mikor Bettával oda értünk. valami olyasmi. Betta megint csak észrevétlenül közelítette meg őket. hadd legyen meg az öröme annak a fattyúnak. Jaeger szavai hallatán Valentin és Fabian döbbenten szívták be a levegőt. amit egyelőre nem látunk. hogy nem ő volt – vette védelmébe a rendőrt Magnus. Egyébként is. – Márpedig ezt nem kenhetitek rám – makacskodott Jaeger. elárulom. bekapcsoltad a riasztót. nyitva állt. Huszonhetedik fejezet Kaitleen lassan tért magához. hogy már képtelen vagyok teleportálni – lihegte. mi a közlekedésnek rendhagyóbb formáját gyakoroljuk. – Roman nem árulna el bennünket. – Az ajtót nyitva. Ember. de bíznunk kell a testvérünkben. akit Roman fivéreként szeretett. Jaeger és mi hatan tudtuk. – Ha nem emlékeznél. a bútorokat felforgatva találtuk. amely úgy bántotta a fülét. hogy a briton ölte meg Mariust. úgyhogy nem akarta kinyitni a szemét. aki ismerte a deaktiváló kódot – folytatta Magnus zavartalanul. amit végül Konstantin szavai törtek meg. úgyhogy idejöttünk. – Feltételezem. Ráadásul ne felejtsétek el. és erre csak egyetlen oka lehetett: alig várja. ez a cetli hevert a kanapé közepén. mert a nagy fényesség így is szinte elviselhetetlen. – Én nem tudok semmiféle riasztóról – tiltakozott ismét Cameron. Honnan tudta meg Riocard. Nem akarom tovább várakoztatni. – Tényleg? – nézett rá meglepetten Cameron. de utálom. – Neki is hűlt helye volt. hogy nem ti vezettétek oda őket? – Nehezen tehettük volna – felelte Valentin. azután pedig csak a megfelelő alkalmat kellett kivárnia. – Észrevettem volna. amit értem tett – szólalt meg halkan a vámpír.

Meliora olyan pillantást vetett rá. Még egy takarót is terítettek rá gondos kezek. mert félt attól. nyöszörgő hangot azonban már nem hagyhatta figyelmen kívül. hogy ki. még a saját húgát sem avatta be a titkába. Tenyerét rásimította a homlokára. Még azt is tudom. Pislognia kellett párat. – Meliora vagyok – hangzott a halk válasz. mint amily-enre emlékezett. ugye ez történt. Az utolsó emlékem. miről beszélsz. Soha nem beszélt senkinek erről az átokról. hogy egyaránt tudok írni a jobb és a balkezemmel is? – Nem. mintegy áldozati oltáron. elraboltak. Minden ellenérzését és félelmét legyűrve gyors léptekkel odament az ágyhoz. fehérfalú sivár szoba pont olyan volt. mint ő. Biztos volt benne. mint a reggeli látomásában. hogy amint az Incontaminatus rátalál. a szép szőke lány feküdt. és miért hoztak ide? Vagy. Nagy levegőt vett. A halk. Igazából pontosan tudta. Ehhez képest itt volt. mire képes volt hunyorgás nélkül körülnézni. még mindig életben. vagy legalábbis nem emlékszem rá. megígérem – felelte Kaitleen. hol vagyunk. Nekem úgy tűnik. Van fogalmad arról. egy ugyanolyan ágyon. ő azonban nem a földön kuporgott. és valaki azt is fontosnak tartotta. mint ahogy félálomban látta. igen. és kibökte: – Előre látom. Van talán valamilyen különleges képességed? – Mire gondolsz pontosan? – Hát. megölik. Az számít. azért fel tudsz állni? – Valószínűleg. hogy mondjam el – tétovázott Kaitleen. de hogy téged miért hoztak ide. – Most inkább arra kellene rájönnünk. akkor vajon mi okuk lehetett rá? – Nem érdekes – felelte fennhangon. hogyan juthatunk ki innen. A túlsó falnál. milyen látvány fogadja majd – ugyanaz. hogy a képességére inkább áldásként gondoljon. hogy szabadon távozhassunk? – Basszus. tekintetét a lány szemébe mélyesztve. túl zavarodott volt. elraboltak? – Igen. csak te. és ettől egészen összezavarodott. szerintem az nem számít. – Segítek. az ajtóhoz lépett. Felült. részben felfedve a búzavirágkék szempárt. ha egy ember erőszakos halált fog halni. és letérdelt a lány mellé. hogy igazat mond. hogy ha az Incontaminatus tagjai nem egy különleges adottság miatt ejtették foglyul a lányt. Tekintete pár másodpercig zavartan ugrált Kaitleen arca és a szoba plafonja között. és nyitva hagyták nekünk az ajtót. Konstantin azonban szép lassan elérte. Most már csak azt nem értette. akit a vízióban látott. Az ismerős. Kaitleen látta. mint az övé. Ismét felhangzott a halk nyöszörgés. – Az én nevem Kaitleen. mintha hirtelen két feje nőtt volna. hogy ki rabolhatott el? Mert. de nem vészes. és megpróbálta felültetni őt. – Hogy kerültél ide? – Fogalmam sincs. Érintésre a másik szemhéja megrebbent. mintha szégyellné a gyengeségét. amit látni fog. – Segíts! – suttogta cserepes ajkával. hogy magas lázad van. amire más egész biztosan nem képes. hisz akkor egy vörös bársonyterítővel fedett asztalon látta kiterítve. igazad van – ugrott fel Kaitleen. hogy megóvja a megfázástól. nemhogy egy vadidegent. arról halvány fogalmam sincs. Olyasmire. és megrángatta a kilincset. – Az csak az idegességtől lehet – felelte Meliora zavartan félrenézve. szerinted voltak olyan előzékenyek. egyértelműen magas láza volt. mintha nehezére esne fókuszálni. – . szinte tüzelt a bőre. hogy látogatóba megyek az anyámhoz. Én például előre meglátom… Nem is tudom. valami egyedi dologra. – Én nem is tudom. egy puha ágyban. ez a lány pedig minden bizonnyal hasonló cipőben jár. de kétségtelenül ugyanaz a lány volt. hanem egy meglehetősen kényelmes ágyon feküdt. de valószínűleg már nem értem oda. azután megállapodott végre. Egy kicsit szédülök ugyan. majd résnyire nyílt. Viszont ha sikerül is. Nem pont ugyanúgy. A másik lány túl döbbent. – Nem értem. – Mit gondolsz.azért sem. Ennél speciálisabb dologra gondoltam. és körbenézett a szobában.

mintha menten elájulna. mintha a túloldalon álló félne egészen kitárni. a bőréből sugárzó derengés jól jelezte izgatottságát. – Akkor mégis mivel magyarázod. már azt hittem. pillantása ide-oda ugrált kettejük között. hogy elárulta a többieket. mit keres ott a Légió egyik tagja. Lehet. világoskék szeme hitetlenséget és rémületet sugallt. – Ne haragudj! – motyogta automatikusan. különben a lába nem tartja meg tovább. hogyan csalják csapdába Konstantint? – Nem tudom. azt se tedd! – Kaitleen most Zinához lépett. hogy akár egy ujjal is hozzám érjenek. Hófehér szárnyai hátához simulva pihentek. hogy most már velük van? – kérdezte Kaitleen rosszat sejtve. mikor az őrangyalodról beszéltél. tágra nyílt. hogy Meliora döbbenten felszisszen. és ha ő így gondolja. Egyrészt nem értette. Hogy is gondol-hattam. – Magnus figyelmeztette Konstantint. A két lány egyszerre feszült meg. le kell ülnie. biztosan van rá valami ésszerű oka. hogy Konstantin ekkorát tévedett volna vele kapcsolatban. mintha az a veszély fenyegetné. mikor a másik fájdalmasan felszisszent. De akkor sem hiszem el. átvitt értelemben gondolod. egészen összezavarva ezzel az angyallányt. azt hittem. hogy ezek a szemetek kárt tegyenek bennem. odabent vagy? – suttogta egy női hang. Az arcán szétáradó rettegés és kétségbeesés láttán Kaitleennek megesett rajta a szíve. ugyanakkor úgy gondolta. hogy épségben vagy. és akkor téged is kiszabadít. Konstantin soha nem hagyná. – Úgy örülök. és földöntúli szépséggel ajándékozta meg. szőke haja felhőként lebegett körülötte. hogy most odakint van. Elvezette őket hozzád. Azt mondta. Kaitleen ránézett a lányra. Mintha csak kimondott szavaira érkezne válasz. de még így is jól látszottak a válla felett. Egészen biztos vagyok abban.Persze. Mi történt? Ugye nem bántottak? – Nem. ha igazad lenne – sóhajtott Zina. de ő nem volt hajlandó meghallgatni. akkor így is van. segíteni fog nekünk. vagy megkönnyebbülése nagyobb-e. Az angyal belépett a szobába. aki úgy festett. hogy megvagy végre. Roman nem hagyta. – Mit értesz az alatt. hogy már nem bízhat meg benne. halk kattanás érkezett az ajtó felől. mennyire szeretném. Kaitleen ujjai rákulcsolódtak Meliora csuklójára. hogy a döbbenete. – Azt. – Sikoltani? Nem szoktam sikoltozni. akkor a többi Kitaszított sem lehet messze. – Konstantin? Ő kicsoda? – Az én őrangyalom – mosolyodott el halványan Kaitleen. mire a lány megkönnyebbülten felsóhajtott. szája széle vészesen megremegett. csak kérlek. – Fogalmad sincs. de sikoltozni egészen biztosan nem kezdek el. hogy másképp lesz? – Legalább megpróbáltad – felelte csüggedten Meliora. – De ezt ne most . hogy nem nyílik. – Zina! – Csak. de ez csak akkor tudatosult benne. kikapcsolta a riasztót. ha Roman ott van. – Roman most már velük van – felelte Zina. soha nem látlak viszont. átállt az Incontaminatus oldalára. – Kaitleen. feltétel nélkül hisz Roman hűségében. Ő Zina. – Kérlek. és ezzel az ijesztő emberrel együtt épp azt tervezgetik. Az ajtó résnyire nyílt. – A lány úgy érezte. hogy hamarosan eljön értem. hogy elsírja magát. azzal mindent elrontanál. és hevesen megölelte. hogy most itt vagy. hogy hányni fogok. – Mindent megmagyarázok. Neki köszönheted. Az arca rémisztően sápadt volt. – Roman? Ő is itt van? – Kaitleen nehezen tudta volna eldönteni. ne sikolts – hadarta Kaitleen –. – Ne aggódj. Kaitleen hallotta. – Az nem lehet. – Tudod. és bejuttatta őket a lakásba.

de nem a fülével. Néhány másodperc feszült koncentráció után visszafordult a másik két lány felé. és segít-séget hozol.beszéljük meg. már az angyalok minden trükkjét ismeri. – Olyan. félhomályos folyosón találta magát. – Ha addig bele nem botlunk valakibe – vetette közbe Meliora pesszimistán. – Nem fog bántani. tele ugyanolyan ajtókkal. Mit gondoltok. de nem akadékoskodott tovább. a mögött pedig egy még újabb re-jtőzött. mintha Zina hangját hallotta volna. és az elektromos hálózatot is felújíthatták. – Talán ez lesz a kijárat – állapította meg reménykedőn Meliora. – Nem akarlak elkeseríteni. hogyan juthatunk ki? – állt fel Kaitleen. de most nagyon meglepődött. . – Ő kicsoda? Mindegy. de sehol sem hallottak semmiféle neszt. végre melléjük szegődött a szerencse. – Ne add fel. mint egy labirintus – nyögött fel Zina a következő sarkon befordulva. Mennünk kell! – Van valami ötleted. egyre inkább azzal fenyegetve. a fiúk nem képesek erre. ezt megígérem. a padlót vadonatúj linóleum borította. mintha hármukon kívül senki sem lett volna az épületben. hogy kerülhetünk ennél rosszabb helyzetbe – vonta meg a vállát Meliora. hogy ezen a helyen van terasz. ha legalább egy tucat fegyveres várakozik a túloldalon? – Nem hiszem. ahonnan fel tudok szállni. Amúgy is. ez lesz az „A” terv. akkor jöhet a „B” variáció. amíg te valahogy kijutsz. hogy kinyissuk? Mi lesz. ha te már biztonságban leszel. És. Azt hittem. de csak akkor. tegyünk egy próbát. – Nem hagyhatjuk itt Meliorát. Az utolsó kanyar után azonban úgy tűnt. hogy a Légió tagjainak is engedélyezzék ezt az apró ked-vezményt. Kaitleen nem volt olyan ostoba. A lényeg a lényeg. – Megpróbálunk együtt kijutni. csak én. – Én azt mondom. Ne aggódj. ha nélküled megyek vissza – tiltakozott Zina immár mindkettejük számára hallható módon. ne válaszolj! Képtelen lennék mindkettőtöket magammal vinni. Olyan volt. Egy darabig. sikerült meglepnem téged. hogy válaszolni tudjon. – Látom. tökéletesen egyforma ajtó mellett haladtak el. – Meliora velünk jön – szedte össze végül magát annyira Kaitleen. hogy semmiképp sem sikerülhet. és csakhamar rájöttek. mert Zina halványan elmosolyodott. Ez bonyolult. hogy végeláthatatlan útvesztőbe kerültek. Inkább úgy néz ki. magával húzva Meliorát is. fogy az idő! Az angyallány elhúzta a száját. A folyosó mintha sehová sem vezetett volna. és nem a legmegfelelőbb alkalmat választottuk arra. Konstantin beszélt neked erről a trükkről. és közelebb óvakodott az acélajtóhoz. hátha felfigyel valami zajra. megkockáztassuk. de a falak viszonylag frissen voltak festve. hogy ezt a lányt itt kell hagynunk. fülét a fémhez tapasztva hallgatózott. mint egy elhagyott raktár – felelte Kaitleen. Látszott. hogy megbeszéljük a dolgot. mert a lámpák modernek és tiszták voltak. hogy az egész hely nagyon régi. Kitaszítottakhoz. Zina! Biztos hamarosan kijutunk – próbálta vigasztalni Kaitleen. – Vagy legalább egy teraszra vezet – tette hozzá Zina. Az Égiek annyira már nem voltak jóindulatúak. – Én semmit nem hallok. szűk és hosszú rész tárult fel. hanem egy kétszárnyas ajtó. Számtalan. hogy egyszer csak szembe találják magukat valakivel. Döbbenete az arcára lehetett írva. úgyhogy itt kell maradnia. hanem közvetlenül a fejében. de nem hiszem. megtarthattuk azt a képességünket. Az Égiek kegyesek voltak hozzánk. Ha látjuk. hogy azt higgye. majd valakit küldünk érte. – Konstantin megöl. Mi a csuda ez? – töprengett. hogy valódi hang nélkül tudjunk be-szélni a halandókhoz. és az angyallány szája nem is mozgott. A kis csapat röviddel ezután egy keskeny. akkor magammal vihetnélek. mit tehetnél? Erőszakkal nem hurcolhatsz magaddal. De ha sikerülne egy olyan helyet találni. minden kanyar mögött egy újabb. sötét. Meliorával feltartjuk őket. mielőtt még megkérdeznéd. ami után megint csak egy újabb. Menjünk. mert az út végén nem egy újabb forduló várt rájuk. – Ez az épület egy útvesztő. ő mégis jól értette minden szavát.

törődhet is vele. amit üdítően napfényessé tettek a magas-an meghúzódó. hogy lelassítsa valamelyest az esést. – Galina – bólintott Kaitleen önkéntelenül.Kaitleen Zinára pillantott. kire gondol a másik. – Látom. hogy a lány életben maradjon. Tehetetlenül nézte. a másikkal hiába próbálta a levegőben tartani magát. reccsenő hang jelezte. egyenként. A pisztolyt. – Biztos értékelni fogja. A hang fülsiketítő volt. Kaitleen már nyitotta a száját. minden erejét be kellett vetnie. Válaszra sem várva kiterjesztette csillogó-fehér. azután pedig kiviszlek benneteket. hogy megakadályozza a halálát. aki elhozta Kaitleent Konstantin lakásából. mikor váratlanul lövés dörrent. hogy óriási a baj. szenvedő angyalt. mintha meg sem hallotta volna Meliora közbeszólását. még mindig a kezében tartotta. egyelőre a kedvében kell járnunk. Két szárnya erőtlenül lógott egészen a földig. Konstantin nagyszerűen kiokosított téged. ezt Roman is meg fogja érteni – rázta fe-jét a férfi. és amennyire csak képes volt rá. – Van olyan jó. mintha valóban sajnálkozna. én már meghallottam volna – bólintott az angyallány. . Felrepülök. mint engem – mondta a férfi. kétségbeesett csapkodásával csak arra volt képes. – Hozzám? Mi köze ennek az egésznek hozzám? Még csak nem is ismerem ezt a Romant. Kaitleen intett a háttérben várakozó lányoknak. még a rettegést is el-mosta. Zina felsikoltott fájdalmában. Még így is roppant fájdalmasnak tűnt a földet érés. Émelyítő. – Vonzalmat érezhet más nő iránt. – Zina fontos számára. és pár erőteljes csapással kecsesen a levegőbe emelkedett. hogy a lányt elvigye. körbekémlelt a helyiségben. Kaitleen és Meliora mellette termett. hogy mozgásra bírja. A férfi arcán egy röpke másodperc erejéig meglepettség látszott. könnyes szemű angyallányt és magukkal viszik. – Ha emberek lennének ott. de csak egyetlen egyet szeret egész életében. A tér elég tágas ahhoz. és körülnézek. ki vagyok én. elszörnyedve figyelte. ebben a pillanatban azonban a semmiből megjelent mellette Roman. hogy válaszoljon. de hamar el is tűnt. Egyik szárnya tehetetlenül lógott. – Mit gondolsz? – intett feléjük Kaitleen. Azonban alig néhány méteres magasságot ért csak el. Odakint már el tudtok bújni. – Igazából Magnus volt. komputerekkel. és gondoskod-jatok róla! Roman valami oknál fogva nagyon ragaszkodik ahhoz. Egy pillanatra a mögötte érkező. de igen. Először csak egy kis rést nyitott rajta. mint egy terasz? – Ha valamelyiket nyitva találom. Kaitleen ijedten rezzent össze. úgy tűnt. – Ez óriási ostobaság volt – lépett elő egy szekrény mögül a férfi. ám segíteni nem tudtak. amint fogvatartójuk emberei felnyalábolják a sápadt. tele becsomagolt bútorokkal és más berendezési tárgyakkal. hogy használjam a szárnyaimat. és mind beóvakodtak a helyiségbe. Óriási terem volt. amivel megsebesítette Zinát. legalábbis annyira mindenképp. ahogy Zina fájdalmasan felkiált. Mivel még szükségünk van a segítségére. de élőlénynek nyoma sem volt. pompás látványt nyújtó szárnyait. Hozzá még inkább ragaszkodik. megpördült a levegőben és egyenesen a még ép szárnyára érkezett. mire Kaitleen óvatosan lenyomta a kilincset. – Őt ugyanabból a fából faragták. aki csodálkozva viszonozta a férfi tüzes. – Nem tehettem egyebet. és zuhanni kezd. Zinához intézve a kérdését. akkor megfelelő lesz. Azt azonban ő maga sem hagyta volna. amíg elmegyek segítségért. azonnal megértve. – No. mindenféle elektronikus eszközökkel. Meliora felé intett. sötét szemének átható pillantását. Gyűlölete és dühe az arcára volt írva. két emberéhez fordult. azt azért nem hiszem. tehetetlenül figyelték a zokogó. – Vigyétek el. hogy lelőtte a kedvesét – fordult felé Kaitleen. Az ajtó nehéz volt. Például azt sem tudod. ami idáig lezsibbasztotta a végtagjait. mindent tudok. ami az ajtó mögött feltárult. egyébként csodaszép fehér tollait most vörösre festette a kiömlött vér. óriási üvegablakok.

és megígérem. Kaitleen azonban már nem figyelt rájuk. Javíts ki. Nem volt hozzá joga. Látta már ezt a kifejezéstelenséget Konstantin vonásain épp eleget. A lány ebben már koránt sem volt biztos. hogy él. Ott tartottunk. mikor nem hagyta. hogy Roman szörnyű dühbe gurul. Rövid időn belül másodszorra sikerült jókora meglepetést okoznia. hogy valóban nem titok előtted semmi sem. Ő azonban óvakodott attól. Az első merényletet akkor követte el ellenem. – Miféle bosszú… Riocard? A férfi fanyarul elmosolyodott. én megfelelően fogom értékelni a képességeidet. – Sajnos meg kellett akadályoznom. hogy Konstantin rád talált. kardja látszólag lazán lógott a kezében. és megkérdezte: – Mi történt itt? – Zina megsérült – igyekezett felvilágosítani őt Kaitleen. – Jelentőségteljesen az órájára nézett. hogy megtettem. ahogy meghal – állapította meg elégedetten a férfi. hogy el kell távolítani téged a Kitaszítottak közeléből. Márpedig ritkán ítélem meg rosszul a dolgokat. – Ott. hogy megóvjon. és hátraugrott. – Micsoda? – cincogta Meliora. – Látom már. – Kétezer éve? – visszhangozta a lány döbbenten. hogy meghaljak a családommal együtt. – Ha csak nem ítéltem meg rosszul a hozzád való ragaszkodását. – És én bánni is fogom örökké. – Láttad. mikor meglátta. és egyre inkább úgy gondolta. hogy véghezvigyem. hogy arcukra kiüljenek valódi érzelmeik. Nyugodtnak tűnt. Arra számított. – egészítette ki a férfi. amit elterveztem. mert óriási előnyhöz jutottak azzal. Konstantin közvetlenül Kaitleen mellett öltött testet. hogy megmentett? – kerekedett el a lány szeme. – Nem. mire Roman. de izmai jól . azon az éjszakán véget kellett volna érnie az életemnek. ha tévedek! – Annyit tudok. a férfi megígérte neki.Meliora halkan felsikoltott. Mikor elmesélte Konstantinnak. hogy megszöktesse Kaitleent és Meliorát Az embereim már gondjukba vették. akkor hamarosan itt kell lennie. szenvtelenségüket a Kitaszítottak egyfajta páncélként viselik. hogy ebből messze-menő következtetést vonjon le. rendbe fog jönni. de az angyalnak arcizma sem rándult. – Az előny mától engem illet – vonta ismét magára figyelmét a fér-fi –. hogy aggodalmának hangot is adjon. – Azt rovod fel neki. – Nem akadályozhatja meg. hogy látta az ő és az angyalok halálát. – Lenyűgöző. – Abban igaza volt. de nem volt olyan ostoba. ő visszafordult Kaitleenhez. hogy a látomását felhasználva megváltoztatja ezt a rettenetes jövőt. – Őt is láttam – intett Kaitleen a meggyötört arcú Meliora felé. A lány szíve óriásit dobbant. – Szóval látomásod volt – kacagott fel a férfi. végre-hajthatom a bosszút. hogy meg akarja ölni Konstantint. – És az az idióta Martinez megpróbált elpusztítani egy ekkora tehetséget – morogta végül a férfi. egyenesen a tetovált férfi szemébe nézett. Erre a kijelentésre még Roman is felkapta a fejét. Roman ránézett. Mostantól nekem fogsz megjósolni minden egyes katasztrófát és támadást. Konstantin tönkretette az életemet. és a legritkább esetben engedik meg. – De térjünk vissza a kettőnk beszélgetéséhez. – Konstantin ezt nem fogja hagyni. Azt láttam. a Kitaszítottak pedig többé nem állhatnak az utamba. És ha ő itt lesz. majd mikor Roman továbbra is a lányon tartva a tekintetét bólintott. mint mindig. amit már majdnem kétezer éve tervezek. hogy gyanúm szerint rólam nem tudsz semmit. mintha alig észrevehetően felé mozdult volna. de nem sikerült – semmi sem változott.

Mindenkinek jobb lett volna. egy látóról – rántotta meg a vállát Konstantin. – Valóban elképesztő hasonlóság – bólintott Konstantin. Hidd el. Tudni akartam a részleteket. mint máskor. amelyet ember átélhet. ugrásra készen várta az elkövetkezendő eseményeket. – . a sógornőm – bólintott Riocard. – Csakis magadnak köszönheted az egész szerencsétlenséget – sziszegte Konstantin. hogy egyenlítsek – nevetett gúnyosan Riocard. Galina teste réges-rég elporladt. de előtte még biztosítalak arról. ne hagyd. Hangjában nem volt sem vád. akik lemészárolták a szeretteidet. azok a gyilkosok. azt már nem lehet életre kelteni. mégis mit akar jelenteni. Azért egy dologban egyet értünk. nem jajgatott. Konstantin gúnyosan meghajolt. és észrevette Meliorát. hogy visszakapjam az én Galinámat. – Liviusról akartam kérdéseket feltenni neki. és az arca elsötétült az emlékek hatására. csendben figyelte az es-eményeket. nem kellett volna megmentenem az életed. hogy most szemtől-szemben álljunk egymással. és hagynám. hogy vele tarts. De egy ilyen tehetséget kár lenne elvesztegetni. Az utolsó mondatot már Romanhez intézte. mint ahogy te is miattam ismerted meg a szerelmet. Nem sírt. hogy az ő testében kelti új életre közel kétezer éve halott szerelmét. hogy ennyire közel kerültem ahhoz. majd ugyancsak a te jó voltadból a legnagyobb kínt is. ahogy a történelem folyton-folyvást ismétli önmagát? Miattad ismertem meg a boldogságot és a szenvedést is. – Ha már itt tartunk. – Már a végedet jártad. még csak el sem ájult. és Livius elhurcolt magával Rómába. – Nagy hiba volt Adhamhal egyezséget kötni. a segítségével birtokába jutottam a tudásnak. hogy Geis benned talált új otthonra – bólintott türelmetlenül Konstantin. Ezt neki is ugyanolyan jól kellett hallania. veled is végeztek volna. – Két legyet egy csapásra – rántotta meg a vállát Roman. most lehetőségem nyílik. csak egyszerű megállapítás. amiért megmentettél. Egyszerűen megöllek. hogy közel jársz ahhoz. Kaitleen magában elismeréssel adózott az önuralmának. akkor tényleg olyan higgadt volt. ha akkor ott pusztulsz a kezük által. hogy tudatlanul haljak meg. – Hát nem csodálatos. A lány sápadtan. – Köszönöm a nagylelkűséged! Kérlek. Riocard arra készült. Ha elfelejtetted volna. hogy visszakapd Galinát? Aki meghalt. kegyes leszek veled. a legnagyobb nyomorúságba taszítva. – De helyette csak téged találtalak – fintorodott el az angyal. a lelke pedig békében pihen. amivel megidézhetem Galina lelkét a túlvilágról. A szerelmem.láthatóan megfeszültek fekete pólója alatt. pedig bizonyára halálra volt rémülve. Ha ezért nem kezdett el sikoltozva rohangálni. – Tudom. aki megismerteti veled a kínt. most már senki és semmi nem állhat az utamba. – Caitriona volt az. ő tud nekem segíteni. ahol megízleltem a lehető legnagyobb boldogságot. megmondanád. úgy döntöttem. ha elvenném Kaitleen életét. – Őt is megölték a kaledónok. – Tehát így tudta elérni. és abban reménykedtem. hogy te tovább élj az idők végezetégig. hogy vigyázni fogok a szerelmedre. egyetlen nap sem telt el azóta. ahogy Riocardra nézett. mint Kaitleennek magának. sebhelye most mintha sokkal feltűnőbb lett volna. mit is kerestél ott? – Az emberek beszéltek egy nőről a falutokban. Szőke haját összefogta a tarkóján. és most. – Ez teszi lehetővé. sem ítélet. és én leszek. – Nos. Ha nem vagyok ott. Megmondanád. – Akárhogy is volt. hogy ne átkoznám a balszerencsémet. nem voltam tisztában vele. Konstantin követte Riocard pillantását. És mivel sikerült hozzá megtalálnom a legtökéletesebb porhüvelyt. Az igazi bosszú az lenne. pedig várandós volt. aki félig Roman mögött állt. ami a falutokba vitt akkor este. – Te tehetsz mindenről. miért is bízták rám a védelmét. mint ahogy korábban állította. – Ugye emlékszel még Geisre? – mutatott gúnyosan Riocard az angyal arcát elcsúfító sebhelyre. és a gyermekem miattad haltak meg. Borostyánszeme késpengeként villant.

– Pofonegyszerű lesz – magyarázta ő. Felkínálta. fel sem merült benne. ami pillanatok alatt körbevette őket. – Miről beszélsz? Azt hittem. amiért megszegem a legfontosabb törvényüket. – És akkor most mi lesz? Nyíltan szembe fordulsz velem? Nem akarod visszakapni Galinát? – sziszegte a férfi egyre inkább türelmét vesztve. így legalább ott voltam.” Komolyan úgy hiszed. Semmiképp sem kaphatnám vissza. majdnem el is felejtettem a híres törvényt: „Aki meghalt. – Csak nem az embereidre gondolsz. – A katonáidnak nincs esélyük az én angyalaimmal szemben. Azt gondoltam. hogy nem fogja bántani Kaitleent. Most először látszott. – De még mindig nem tudom. olyan valakit küldtél volna utána. – Nem fogom hagyni. ugyanígy tett. hogy biztosan betartsa a szavát. Riocard őszinte érdeklődéssel fordult a másik angyal felé. azután Riocardhoz fordult. amiről elfeledkeztél. – Jaj. – Most már csak egy dolog van. mert már régen idebent van. megegyeztünk. Mindenképp a közelébe férkőzött volna. – Hallgatlak. hogy meggyalázd Galina emlékét. és felemelte a fegyvert. Sok borsot törtél már a démonok orra alá. – Galina sosem volt az enyém. – Valamit azonban mégis figyelmen kívül hagytál – szúrta közbe Roman. az áldozat. Konstantin! Te is nagyon jól tudod. – Te vetted készpénznek. neked ugyanúgy az a legfontosabb. gondoskodtam róluk is. – Ha nem segítek. hogy harcoljak a szerelméért. hogyan is tervezed ezt az egészet. Ráadásul még egy alkut is ajánlott. mintha most már mindent értene. amellyel elérem. A két lány rémülten figyelte a kavarodást. Nem hozhatod őt vissza. hogy eláruljam a testvéreimet. akiket odakint hagytál? Hidd el. A te halálod pedig a hab lesz a tortán. hogy megakadályozzam. ha a kezébe adom a lányt. – Én nem ígértem semmit – rántotta meg a vállát Roman. hogy Riocard végtelen önbizalma megingott valamelyest. És az is biztos. ha addig feltartják őket. – Fattyú – hördült fel Riocard. Roman. Konstantin két kézre fogta a kardját. hisz bejuttattál Konstantin lakásába. . Minden erőmmel azon leszek. annak halottnak is kell maradnia. – Lelket adok lélekért. segítettél elhozni a lányt. – Éspedig? – Riocard önelégült arcán látszott. A katonáim tesznek róla. – Az lehet. de elég lesz. – Rendben – biccentett az angyal. – De. amivel rávehetsz. hogy mikor visszahozza Galinát. ha cserébe megszabadítom őket tőled. lehetőséget biztosít rá. Roman. Konstantin bólintott. hogy roppant elfoglal-tak legyenek az elkövetkezendő fél órában. majd parancsszavakat kezdett kiabálni. – Össze ne merd hasonlítani az én motivációimat a saját önző indokaiddal! – lépett előre Roman. aki talán meg is ölte volna nagy igyekezetében. hogy tudsz olyasmit ajánlani. hogy megint engem választ majd? Nem hittem. amíg végzek veled. mire mindenfelől fegyveresek özönlöttek a terembe. hogy nem egyszerű Kitaszított vagy. hogy az Öregek ne álljanak az utamba. – Az ellenséget nem kívülről kell várnod. elég lesz egy Kitaszított halála ahhoz. és elmenekülök a lányokkal. nem lenne helyes. akárcsak nekem. hogy életben legyen. boldogan megengedik majd. hogy nem fogsz a torz agyszüleményed kedvéért egy ártatlant feláldozni. hogy ilyen önző vagy.Megígérte. hogy szemet hunyjanak a törvényszegés felett? – Ne szerénykedj. A szavakat néma csend követte. hogy visszahozzam Galinát. hogy valóban megfeledkezhetett volna bármiről is. mintha csak a tükörképe lett volna. – Hát ez a baj? Attól félsz. ha mellé állok.

vagy előtte még meg is bünteti. hogy haladjanak tovább. Az erejét jól mutatta. de az egyik fegyveres elkapta a karját. a gyomrát. és jókorát taszított rajta. a mennyez-etről finom vakolatszemcsék hullottak alá. – Konstantin! – indult a lány a másik angyal felé. A következő kanyar mögül egy lány bukkant elő. amivel a férfi viszonozta a kérdő pillantást megnyugtatta. – Úgy tűnik. mintha egyfajta erőtér venné körül. – Ez gáz. – Azonnal megyek utánad. – Nincs semmi baj. haver – mordult fel az egyik fegyveres. egyébként teljesen egyforma fegyver volt. hogy Konstantin egyszerűen csak megöl valakit. őrült vagy. Nyugodtan sétált feléjük. A kétségbeesés össze-markolta a szívét. és az ellenkező irányba kezdte taszigálni. hogy lenne esélyed – felelte a lány komolyan. – Én nem bíznék ebben – mordult rá az egyik fegyveres. ezután az következik. az embereid már nem sokáig tartanak ki – vigyorgott Roman önelégülten. A lámpák pislogni kezdtek. elzsibbasztotta az agyát. egyszerre megpörgette őket. és aggodalmas pillantást váltott mellette haladó társával. ha itt végeztem. Látszott. Utolsó pillantásával elbúcsúzott tőle. ahogy az angyal szembefordul ellenfelével. ne mondd! Gondolom. – Nemsokára a fejünkre om-lasztják az egész átkozott kócerájt. és hamarosan a gazdáját is meglátták. Fehérszőke haja a feje körül repkedett. ha hallgatnál a barátodra – hallottak meg egy tisztán csengő. Vigyétek őket! – intett Riocard a két lány felé. – Akkor épp itt az ideje. de a halvány félmosoly. és nógatta a lányokat. és letépi a fejeteket. hogy ott találkoznak. – Konstantin utánunk jön. – Te meg ki a fene vagy. A férfi jól láthatóan nyelt egy nagyot. ha mást hiszel. mestere a forgatásuknak – Majd foglalkozom velük. mint az előző. és hogy kerültél ide? – mordult rá a durva alak. díszes markolatú. Újabb robbanás rázta meg az épületet. – Derülátó terv – vigyorgott gonoszul Roman. akkor megkeres téged és ezeket a balfékeket. csak úgy. vidám hangot. A férfi gúnyosan felnevetett. és talán közelebbi is. hogy megszülettetek. hogyha elengedlek benneteket. hogy felpörgessük az eseményeket. ő is előhúzta kardját a hátára erősített tartóból. –Mi nem jutunk ki innen élve. csuklóból. aki Kaitleent taszigálta maga előtt. Laza mozdulattal. Kaitleennek nem volt választása. de igyekezett összeszedni magát. – Én meg abban nem bíznék a helyedben. kénytelen volt engedni az erőszaknak. hogy azt is megbánjátok. különben pórul jársz! . mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. minden belső részét. – Na. amely felkavarja a levegőt a közelében. pedig most minden eddiginél nagyobb szüksége lett volna a tiszta gondolkodásra. és gyerünk tovább! – mordult rá a férfi. – Pofa be. hogy megérem az estét – fordult szembe dühösen a durva alakkal –. hogy az ablakok megremegtek a légnyomástól. akik itt keménykednek két védtelen nővel. mikor sikerült valamelyest összeszednie magát. – Nem hiszem. és tűrni. – Te fogd be! – förmedt rá a másik. – Jobb lenne. hogy ellökdössék Konstantin mellől.Az épületen kívül robbanás hallatszott. kicsim – fordult felé egy pillanatra a férfi. Persze előtte még eléri. mert ha egyetlen hajunk szála is meggörbül. miközben egyetlen erőteljes rántással megszabadult a pólójától. – Takarodj az utunkból. – De óriási különbség van aközött. sokkal nagyobb. hogy Kaitleen kis híján nekicsapódott a falnak. kétélű kardot vett át. és egyik emberétől két rövid pengéjű. Mindkettő gyönyörűen kidolgo-zott. és felemeli a kezében tartott kardot. mielőtt a férfiak kirángatták volna őt és Meliorát a folyosóra. akkor viszont megkíméli az életemet. Kaitleen rémülten nézett Konstantinra. Még látta. – Ne aggódj! – súgta oda a másik lánynak.

hogy minden miatta történik. Tenyerében apró. ahelyett hogy kijuttatnálak innen. Konstantin miféle retorziókat fog alkalmazni. – Előbb meg kell keresnünk Zinát. Ne haragudj. Fabian már kivitte. szimbólumokat rajzolt a levegőbe. elsöprő erejű volt. – Miféle főzetet? – Kaitleen már indult Emma után. öntelt nőszemély. A lány felkacagott. halk hangot. – Súlyosa a sérülése? – A roncsolás mértékéből. azután azonban elmosolyodott. ha képes lenne még valaha repülni. hogy azt hallgassam. – Akkor indulás! Minél hamarabb kiérek veletek. amíg meg nem hallott valami fura. hogy te is olyan vagy! Emma először meghökkent. hogy vajon Konstantin mit szól a tetteihez. ne – nyögött fel Kaitleen. amelyeket nem sokkal korábban ő maga is használt. hogy te is olyan vagy! – Milyen vagyok? – nézett rá a lány zavartan. mintha csak arra szólítaná fel a férfit. – Miatta ne aggódj. – Milyen vagyok? – Aki folyton azért retteg. hogy nem vagy az a finomkodó. – Ne mondd. – Na. – Csak ezt ne! – horkant fel Emma cseppet sem nőiesen. de már belefáradtam abba. és további latin szavakat suttogva. mikor meghallotta a szavakat. amit Magnus elmondott rólad. – Ígérem. mintha a világ minden ideje az övé lenne. Filigrán termetével eltörpült a három óriási férfi előtt állva. Nagy igyekezetükben egymás sarkát taposták. amit a férfiakból kiváltott. aki azt képzeli. – Meg lennék lepve. – Egy kis segítség – mutatta fel a lány a markában szorongatott aranyláncra fűzött üvegcsét. mire is gondolt pontosan. hogy oda-vissza flangálj. Lassan mozdult. annál hamarabb visszahozhatom Konstantinnak a főzetet. Minden esetre a hatás. – Ez a beszéd – csapta össze a tenyereit Emma. Azonnal oda kell vinni Konstantinnak. – Aki folyton azért nyavalyog. ne már! Ne mondd. hogy akár barát-nők is lehetnénk. narancssárga láng lobbant fel. Kaitleen nem volt benne biztos. és az angyal arcából ítélve. Ivás. hogy ugyancsak jól mulat. hátrább az agarakkal! Ha visszaviszlek magammal. amit a lány szavai okoztak egészen addig lebénította. majd a sóbálvánnyá meredt lányok felé fordult. Az ar-cán látszott. hogy még a nap is az ő seggéből süt. de mintha latinul mormolt volna. és fura köröket írt le vele. kinyújtott karral a férfiak után indult. mutassa meg. valami egészen nem odaillőt: Meliora nevetését. majd halkan kántálni kezdett. látszott. bulizás. félelemnek mégsem látszott rajta még a legparányibb nyoma sem. A sokk. Kaitleennek kellett néhány másodperc. mire a három fegyveres sarkon fordult és fejvesztett menekülésbe fogott. – Sziasztok. hogy felfogja a szavak értelmét. és a gondjaiba vette. hogy nosza. akárcsak az unokatesóm. Ne rombold le a rólad kialakított képet. aki egyfolytában azt ismételgeti. Felemelte a karját. A három férfi egyszerre kezdett hátrálni. már-már ter-mészetellenes vidámsággal töltötte be a félhomályos folyosót. A lány befejezte a szimbólumok rajzolását. Konstantin elevenem megnyúz. – Ez a trükk mindig beválik – jelentette ki. csilingelő nevetése oda nem illő. kivez-etlek innen benneteket. – Oké – nyögte ki végül. úgyhogy megköti a démon erejét.A lány kérdőn vonta fel a szemöldökét. hogy megfeleljek az elképzeléseidnek. látszott rajtuk. miegymás. hogy halálra rémültek. – Megőrültél? Akkor nincs idő arra. Kaitleen elképedve meredt rá. – És ez az egész az én hibám. Emma vagyok. de a szavai hallatán megtorpant. – Nem mehetünk – tiltakozott. mert lelkifurdalása van. – Jaj. idáig egész szimpatikusnak tűntél. mindent megteszek. ha valami . nagyon is – komolyodott el a lány. Őszintén mondva. – Megbűvöltem. Gyertek. azok alapján. – A boszorkány – suttogta az egyikük rettegve. – Ho-hó. kérlek! Már épp kezdtem azt hinni.

majd jobbra és balra is megdöntötte a fejét. hogy mégsem álltál át Riocard oldalára – felelte ő. felkészült a támadásra. Riocard világosan kinyilvánította. – Én pedig mindent megteszek azért. A kinyilvánítás roppant ünnepélyes volt. ráadásul én . persze. vagy azt tervezitek. hogy legyőzze Geist és hordozóját. Kaitleennek könnyen baja eshet. hogy kockázatot vál-lalok. – Csináltok végre valamit. hogy ráöntse az üveg tartalmát? – Egyszerre csak egy lépés. A két férfi pillantása egy másodpercre egymásba kapcsolódott. Konstantin fintorgott a szavak hallatán. amivel legyőzhetjük Riocardot? – Ez egy nagyon erős főzet. hogy az emberei sem mernének szánt szándékkal ellenszegülni vezérük akaratának. főnök – lépett Konstantin mellé Roman. Ki tud olyan közel jutni hozzá. és úgy helyezkedett. – Ez szuper. hogy mindig mindenben igazam van. milyen taktikával juthatna leginkább eredményre. már hatott is. Már így is túl régóta húzódik. ráadásul a démon is őt védelmezi. Felnőtt ember vagyok.bajom esik. testvérem! Tegyünk pontot ennek a drámának a végére. és izzani látszottak. – Gyerünk. – Jó dolog. majd megrántotta a vállát. de tudta. – Én pedig örülök. – Tartottam attól. akkor a felelősséget is viselni fogom érte. éles pillantást vetett rá. A testére tetovált védelmi varázslatok hirtelen vörössé váltak. és ha Riocard fogdmegjei pánikba esnek. – Örülök. Nem gondolod? – No. és csiribícsiribá. – Pontosan tudtam. hogy halálra untat-tok? – Riocard ismét megpörgette a kardokat. Ott vannak a varázsigék. És most ki vele. amelyeket ő maga is érzett. Csak rá kell önteni. A társai előbb vagy utóbb betörnek a raktárba. de a legfontosabb továbbra is Kaitleen élete volt számára. Most már csak egy gond van. és abban is biztos volt. a nagyember soha nem téved – vigyorodott el Roman. hogy látlak. úgyhogy egyet értően bólintott. – Minden előny az övé. Minden vágya az volt. mit művelnek velük azok a vademberek. Szinte ugyanazokat a gondolatokat és félelmeket fogalmazta meg. Igaz. mintha csak merev nyakizmait igyekezett volna ellazítani. én pedig elmondom a varázsigét. angyal! – morogta Riocard meglóbálva a kardokat maga előtt. hogy nem áll szándékában bántani őt. – Intézzük el hamar ezt a torzszülöttet. az emelkedett hangulatot azonban rögtön lerombolta a folytatás. és menjünk a lányokért. hogy megfeleljek az elvárásaidnak. A másik gyors. Csak az Égiek tudják. hogy nyilvánvaló volt. hogy némileg félreérted a tetteimet. hogy működik ez a valami. – Egyszer már legyőztem Geist – válaszolta Konstantin ugyanolyan halkan –. Minél hamarabb Kaitleen után akart menni. a szerénynek cseppet sem mondható kijelentés hallatán. baleset bármikor előfordulhat. vele van minden ereje. Igyekezett felmérni. – Oké – vigyorgott rá Emma. – Kemény menet lesz – súgta Roman. – Ezt örömmel hallom. – Egyszerre csak egy lépés. és ha úgy döntök. hogy soha nem árulnál el bennünket – hangzott a magabiztos válasz. Ha gyorsan és hatékonyan ki tudná iktatni ellenfelét… – Gyerünk. drágám – felelte Emma. Huszonnyolcadik fejezet Konstantint tüzelte a harag és a türelmetlenség. ki akarta menteni a fegyveresek karmai közül.

– Akkor meghagyom őt neked. halálos kombinációnak bizonyult. szilárdan állta a sarat. A késztetés. Kitaszított. csak egy cél lebegett a szeme előtt: felkapni és elvinni onnan a nőt. A kardpengék szikrázva csaptak össze. Mit kereshet itt Kaitleen – döbbent meg. – Kezdettől fogva tudtam. hogy ott legyen az ész nélkül menekülő emberek. de a másik férfi minden egyes csapását blokkolta. hárítás. üvegcserepek záporoztak a magasból. ami pillanatnyi előnyhöz juttatta. hogy biztonságba helyezze a lányt. mikor a következő pillanatban minden eddiginél erősebb robbanás rázta meg az épületet. A lélegzés már nem esett olyan nehezére. akinek élete mindennél fontosabb volt számára. A körülöttük álló fegyveresek lenyűgözve nézték a szemük előtt zajló drámát. A briton annak idején tökéletes gladiátor kiképzést kapott. Az egész egyetlen másodpercig tartott. mi történt vele. Hamarosan látszott. minden támadása elől kitért. évezredek alatt megszerzett rutinja hasznosnak bizonyult. szikrányit sem felejtett. Roman – pillanatnyi figyelmetlenségüket kihasználva – semmivé vált. durva igénybevétel ellen. A férfiak rémülten kapkodták a fe-jüket. a sarokba szorított férfiak lövöldözni kezdtek. Az akarat új erővel töltötte el. a karja mintha könnyebbé. majd Valentin és Fabian is. Ismerős. és bár izmai fájdalmasan tiltakoztak a további. majd felnevetett. tökéletesen koreografált. És leginkább azt nem akarta. Konstantin igyekezett figyelmen kívül hagyni a körülötte tomboló káoszt. hogy Kaitleen Riocard közelében legyen. s bár a seb szinte rögtön gyógyulni kezdett. hogy képtelenek egymáson fogást találni. mély és roppant fájdalmas vágást ejt-sen az angyal mellkasán. amit évezredek során megszerzett. Szúrás. Kardja lapja a gladiátor vállán csattant. egy örökkévalóság óta küzdenek már. mire Konstantin felé lódult. a célzás nélkül leadott lövések kaotikus forgatagában. én pedig a többiekkel törődöm – intett fejével a körülöttük álló férfiakra. Ütései. Roman már a második áldozata mellett jelent meg. zavaruk csak fokozódott. Pólóját azonnal eláztatta a vér. a fejetlenségben leginkább saját társaikat találva el az ellenség helyett. hogy felfogja. mint Konstantin. hogy hosszú. a két férfi lihegve. védekezés. jól van-e. szerencsére ez fordítva is így volt. Ekkor már Riocard is látta. Az angyalban feltámadt a remény. Riocard csapásai már nem voltak olyan erőteljesek. hogy sikerül győzedelmeskednie. amiből úgy tűnt. égő érzés. csakhogy lássa. egy pillanatra megtörte a férfi lendületét. hogy felmérje Riocard gyenge pontjait. hogy ez a lány lesz a végzeted. mintha ellenfele fáradni kezdene. és bár a . Egyelőre úgy tűnt.vagyok a motiváltabb. Kitaszított! Mire vársz még? – kiáltotta Riocard. vörös villanást látott a szeme sarkából. Az emberek nyakukat behúzva igyekeztek fedezékbe húzódni az aláhulló. Mielőtt az élettelen test elterült volna a földön. de ez pont elég volt Riocardnak ahhoz. őt is likvidálta. a másik ilyennel egyáltalán nem rendelkezik. Kaitleen halkan felsikoltott. Konstantin megkétszerezte az erejét. Mintha egy bizarr. a feje tisztábbá vált volna hirtelen. úgy tűnt. majd a legközelebb ácsorgó szájtáti mellett öltött testet. latba vetette minden tudását. Harci tudása megfejelve Geis erejével. Egyetlen csapással terítette le a meglepett embert. Az ablakok kitörtek. és ez kis híján végzetesnek bizonyult. és egy pillanatra felé fordult. aki alig győzte hárítani őket. – Gyerünk. a tüdeje sem szúrt annyira. vágás. szúrásai és vágásai boszorkányos ügyességgel és gyorsasággal sorjáztak Riocardra. borotvaéles sz-ilánkok elől. Konstantinnak azonban valami elvonta a figyelmét. halálos táncot jártak volna. Nem akarta. a küzdelembe minden tudását beleadva feszült egymásnak. ettől azonban ő csak még eltökéltebbé vált. mi volta az. utolsónak Xander érkezett. A teremben hirtelen megjelent Magnus. akinek még arra sem maradt ideje. Az angyalok elálltak minden lehetséges kijáratot. minden idegszálával arra összpontosított. Először meglepődött. Az angyal úgy érezte. de tudását nem használta folyamatosan. Riocard is jól képzett harcos volt. és mintha a védekezése is lanyhult volna. a velejáró csípő. Riocard azonban – ahogy az angyal várta – jóval keményebb diónak bizonyult. Kitartása végül eredményesnek. minden korábbinál sürgetőbbé vált az angyal számára. A támadás egy gyengébb ellenfelet azonnal elsöpört volna.

és óriási léptekkel indult a hely felé. az arca eltorzult. óriási hibát követtem el. Konstantin azonnal tudta. majd nyilvánvalóvá vált. – A szavamat adom. különben megsebesülhet. Konstantin tekintete találkozott a boszorkányéval. Konstantint rossz előérzet fogta el. kétséges kimenetelű támadással. – Úgy tűnik. – Átkozott kis boszorkány – morogta. Konstantin már nyitotta a száját. – Ezt meg hogy csinálta? – kérdezte önkéntelenül fennhangon. ahelyett hogy először a bosszúval törődöm. Üzletet köthetünk. amely pont az ellen küzdött. mire Kaitleen élettelen teste a levegőbe emelkedett. hogy szabadon távozhatsz. de már késő volt. – Tud teleportálni. ő maga összerándult. – Akkor itt ragadom meg az alkalmat. és hátrahajtotta a fejét. Talán rájött. Egy elkeseredett. szeme hirtelen fennakadt. megőrül a tehetetlenségtől. csalódott ember bosszúvágya hívta életre a szervez-etet. – Emma. majd lehunyta a szemét. mikor szabadon távozom. – Meli-orát nem hagyhatom itt. Riocard bosszúsan felszisszent. Emma beszédes pillantást vetett Riocardra. forgolódni kezdett fogvatartója karjai között. Azonnal köddé kellett volna válnom a két nővel. Nem mondtam? – morogta dühösen Roman. de egyelőre mozdulni sem mert. Riocard ismét mormogott valamit. Olyan elszántság csillogott benne. mire számíthatnak. Látszólag már senki nem küzdött az Incontaminatus eszméiért. hogy mozog a szája. Egyre magasabban és magasabban lebegett. Belátom. – Nem hagysz nekem más választást – lihegte Riocard. hogy komoly kárt tegyen benne. De nincs minden veszve. Az egykori gladiátor egy személyben példázta a gonosz célokra használt túlvilági hatalmak és a természetfeletti energiák pusztító erejét. míg a másik gladius éle egyenesen a nyakához szegeződött. csak az látszott. ha békén hagyod. és egyenesen a férfi karjába ájult. ahol az imént még a briton állt. – Nem tehetem – felelte Riocard tettetett sajnálkozással. A briton egyik karja a dereka köré kulcsolódott. ha a briton meg nem tartja. mintha a bennük tartott gladiusok8 mázsás súllyal húznák őket. talán el is esett volna. mintha valamit szavak nélkül akart volna az angyal tudtára adni. hogy machinációja kétségbeejtő hatással van foglyára. hogy mást is magával vigyen. mintha a férfi helyett immár egy láthatatlan kéz tartotta volna. – Engedd el! – morogta Konstantin. ha jól sejtem. maradjon nyugton. Valamit suttogott. mintha óriási fájdalmai lennének. A kettőből egy még mindig nálam van. – Nem. mikor a másik férfi egyszer csak köddé vált. érteni nem lehetett a szavait. majd hátrálni kezdett Konstantin pengéje elől. Igazából ezek az eszmék soha nem is léteztek – állapította meg. ami csak fokozódott. karja és lába erőtlenül lógott. Erről az apróságról elfelejtettél tájékoztatni. hogy időközben minden elcsendesedett körülöttük. és ő is mormolni kezdett. . hogy őt is magammal vigyem. nehogy még többet ártson egy átgondolatlan. kardja a lány hasa előtt himbálózott. Riocard megtántorodott. Velem is megtette. Meliorát Emma még az utolsó pillanatban elrántotta. hogy ez milyen ostoba ötlet. hogy rákiáltson. soha nem hagynátok. Tekintetét egyenesen az angyalra függesztette. Úgy tűnt. Márpedig. utolsó erejét latba vetve. A lányok mellé teleportált. Konstantinnak csak most tűnt fel. amitől Konstantin szíve kihagyott. Riocard emberei vagy holtan hevertek vagy az angyalok fogságába kerültek. Konstantin úgy érezte. feje tehetetlenül csuklott le. hogy szóljak. Egy pillanatra leengedte mindkét karját. A szája néma sóhajra nyílt. Kaitleen tekeregni. most! – nyögött fel Kaitleen elkínzottan. szemét le sem véve a felé tartó férfi eltökélt arcáról. hogy hiábavaló a küzdelem vagy neki is eszébe jutott. amit alapítója a leginkább meg-testesített. mintha szabadulni akarna. ám a lány egyik pillanatról a másikra hirtelen ismét mozdulatlanná vált. majd nagy levegőt vett. angyal. de Kaitleenen már nem lehetett segíteni.tetoválások megakadályozták abban. patthelyzetbe kerültem – mondta. Riocard egy hajszállal előtte jelent meg kettejük között. ilyenkor képes arra.

kardja hangosan koppanva ért földet a háta mögött. Szárnyait kiterjesztette. és befejezem. hogy támadás esetén a testével védje Kaitleent. Samhain még messze van. de már késő volt. Mikor Konstantin lepillantott. mert Magnus Riocard előtt termett. Az elégedetten nevetett. – Banya a nénikéd – sziszegte Emma. hogy így alakult. Mellette termett. Beszédes mozdulattal intett a mellkasán éktelenkedő vörös foltra. Riocard felé biccentett. mi történt. s bár Riocard nevetése . – Ne! – kiáltotta. A fenyegető hang hallatán Konstantin a kardját kereste a szemével. – Ha nem lenne a főzet. Felnevetett. de erre nem került sor. Nagyon úgy tűnik. de még nem tért magához. Ez megkímélte az iszonyatos fájdalomtól. hálát adott az Égieknek. hiába gyűjtesz a hazugságaiddal magad köré egy valóságos hadsereget. Homlokán verejtékcseppek ütköztek ki. meglepetéssel még bőven szolgálhatok – húzódott még szélesebb mosolyra Riocard ajka. – Azt lesheted – mondta Emma. Roman egy szemvillanás alatt szintén mellettük termett. mindössze elnapoljuk a mi kis összecsapásunkat.Riocard felnyögött és megtántorodott. – Utóbbi szavait egyenesen Meliorához intézte. – Ne hidd. – Rohadék – morogta Emma az orra alatt. de ellenem kevés. Kaitleen felnyögött. szemét le sem véve a vértelen arcról –. – Mindenesetre. ám az túl messze volt. azután gyűlölettel teli pillantással nézett fel Riocard gyöngyöző izzadsággal borított arcába. senki sem akadályozhat meg benne. drágám. hogy egyelőre egyikünk sem diadal-maskodhat a másik felett. de a háború még nem ért véget. összeszorított fogain keresztül. – Visszafordult Konstantinhoz. ahogy az erő. veszélybe sodorva ezzel sajátmagát. – Végignézett halott vagy fogságba esett emberein. Hamarosan elmúlik majd a hatása. – Mint mondtam. Legalább megtudod. Szorosan magához ölelte az élettelen testet. köszönd a boszorkánynak. nekem most jól jönnek. Geis ellen hatástalan lett volna. majd vigyorogva lenyalta. mintha hatalmas ütés érte volna. hogy ebben segített neki. de most már nem bánom a dolgot. – Ideje mennünk. őt is hogy megvédelmezték – sziszegte az angyal dühösen. hogy mindkettejük súlyát a levegőben tartsa. – Nagyszerű bájital. amely idáig fenn tartotta. a szűk helyen képtelen volt megfelelően manőverezni. de láthattad. Visszajövök. – Olyan hatalom áll mögöttem. Valami reccsent. Fehér fogai fenyegetően villantak elő. hogy a lány még eszméletlen. és meglátta természetellenes szögbe csavarodott lábát. amit elkezdtem. szárnyai szinte alig tompítottak rajta. majd egyik pillanatról a másikra köddé vált. mintha emberi vér lenne. mintha legalábbis dicséretet kapott volna. látszólag óriási erőfeszítésébe került talpon maradni. – Viszont semmi gond. Elakadó lélegzettel követte a lebegő lányt. és próbálsz éket verni közénk. mert megleptél minket. nem ezt akartam. mikor elveszítettem Galinát. arcát a vörös hajzuhatagba fúrta. mielőtt folytatta. amelyhez képest a titeket életre hívó erő eltörpül. szívből jövően felnevetett. mit éreztem. Szúrt. ami úgy nézett ki. – Adhamh megmondta. éppen csak elérte Kaitleen karját. – Lám. hogy velünk nem bírsz. Kaitleen pedig volt olyan vakmerő. hogy a védelmi varázslatok egyszer még jó szolgálatot tesznek – mutatott az izzó tetoválásokra. hogy alkalmad lesz ismét a közelünkbe férkőzni – szűrte a szavakat Konstantin. Ezért nem hat pár percnél tovább a banya kotyvaléka sem. hirtelen megszűnik. Konstantin végre megértette. Felkészült. de kardja hegye mintha lepattant volna a másik férfi válláról. de még nem vagyok a régi – vonta meg Riocard könnyedén a vállát. majd két kezét ökölbe szorítva a bénultan ácsorgó lány elé állt. – Óh. A csatát megnyertétek. mire Riocard őszintén. akár csak a többi trükk. nem tudta megakadályozni a durva becsapódást. Kaitleen pedig zuhanni kezd. – Gyáva féreg! Gyere vissza és küzdj tovább! – ordította Roman. miként kötheti meg a démon erejét. – Azért jutottál ilyen messzire. most nem hátrálnék meg. amit tanított. Emmának sikerült rájönnie. úgyhogy rengeteg időm van megszervezni az én Galinám visszatérését. A pisztolyt meg sem próbálta elővenni. – Rendben. Belemártotta az ujját. majd elszörnyedve figyelte. – Nem akartam őt bántani – mondta halkan a gladiátor.

vége – suttogta a férfi. Itt valami nagy disznóság van a háttérben. te valahogy elérted. hogy még sosem mondtam. Ugyanakkor arra is rádöbbentem. – Sínbe? Ezek szerint eltört? – Igen. mert attól csak még rosszabb lesz. amitől a szinte elviselhetetlen kín . – Ismét láttam. meg tudsz-e bocsájtani valaha is. – Mikor Emma megemlítette a főzetet. A harag mintha elillant volna belőle. – Hogy neveztél? – dermedt meg a lány. Nem tévedtem. A kijelentést néma csend fogadta. Nem tudom. És ez mind a te érdemed. – Minél hamarabb sínbe kell tenni. hogy meghalsz. Féltem. miközben kisimított egy izzadt hajtincset a lány homlokából –. Roman dühösen megpördült. Fabian guggolt le melléjük. amiért olyan sok fájdalmat okoztam neked. mintha legszívesebben felkacagna. Szörnyű volt. – Mégis képes vagy szeretni? – kérdezte erőtlenül a lány. és meglátta a halottsápadt Meliorát. És ezt csakis neked köszönhetjük. – És a többiek? Mindenki megmenekült? Láttam a barátaidat holtan. – Jól vagy? Nem esett bajod? – tapogatta végig aggodalmasan az angyal mellkasát. – Ezt ráérünk megbeszélni azután. hogy ez lehet a megoldás. Az egyik pillanatban úgy festett. – De már minden rendben – csitította a férfi. hogy megtörténjen ez a csoda – felelte a férfi elfogódottan. majd megpróbált felülni. hogy ez soha nem is volt másképp – suttogta a lány lassan az önkívület határára sodródva a hatalmas fájdalomtól. úgyhogy ne nagyon ficánkolj. az jutott eszembe. – Az érdem Emmáé. kapott fájdalomcsillapítót. – Hazudós – mosolyodott el a lány. hogy Riocard idehozott. Pillantása egybekapcsolódott a lányéval. a következőben pedig már a könnyeit nyelte. – Neked legalább ugyanakkora részed volt benne. – Nagyon fáj a lábam. A férfi megcsókolta a homlokát. – Vége? – kérdezte halkan. Két órával később Kaitleen a körülményekhez képest a lehető legnagyobb kényelemben érezhette magát. ha még egyszer ilyet teszel. igazad volt. Kaitleent azonban nem lehetett rábírni arra. – Működnie kellett volna – suttogta Emma csak úgy maga elé. úgy tűnik – felelte Konstantin. milyen szerencsés vagyok. és Cameront is. hogy te az enyém vagy.még ott visszhangzott körülöttük. És még bocsánatot sem kértem. ugye? – Nem. mennyire szeretlek. szerelmem. – Css – csókolta meg a homlokát a férfi. A lábát begipszelték. Közvetlenül azelőtt. – De megcsináltad – felelte gyorsan a férfi. nem lett volna szabad ilyen hamar leráznia magáról a hatását. Konstantin halványan elmosolyodott. – Igen. – Sikerült megállítani őt? – Sikerült. – Igen. – Jaeger is jól van. semmi baja nem esett. ő már nem hallotta az angyal hangját. Kaitleen megmozdult Konstantin karjában. drágám. De. Kaitleen elnevette magát. hogy mégsem sikerült megváltoztatni a jövőt. – Tudod. jajgatva hanyatlott vissza Konstantin karjába. saját két kezemmel tekerem ki a gyönyörűséges nyakadat. hogy megnyugtassa a lányt. – Az a főzet borzalmasan erős volt. ő viszont csak még izgatottabb lett. ha már ellátták a sérülésed. – Én inkább azt hiszem. ígérem. tudtam. hogy nyugton maradjon. de amint megmozdult.

és minden bizonnyal még többet is elkövetett volna. hogy könnycseppek gyűlnek a szeme sarkába. vagy. mint a másiknak. hogy a kettőtök szerelme sokkal erősebb a múltban történteknél. hogy választanom kellett. majd nyílik a szoba ajtaja. amíg nem találkoztam vele. Kiérdemelted. hogy megnézze magának. mert nincs az univerzumban olyan dolog. a válasz ennél egyértelműbb már nem is lehetne. Azt akarta. hogy valaki kopog. ezt pedig nem hagy-hattam. Próbálta kinyitni a szemét. A lány szeretett volna közbeszólni. ha hagyom. Egyértelmű döntés volt: egy ember. Konstantin az ágya mellett ült. – Kaitleen szerint soha nem is hiányzott belőlem a szeretetre való képesség. Természetesen még mindig fáj neki Christopher elvesztése. halandóként élj tovább választottad oldalán. Egészen addig hiányzott valami. Konstantin folytatta: – Mióta a Légió tagja lettem. hogyan lehetséges. hogy erre már rájött. ezért érthetőek az érzései. A bátyja volt. senki nem mondott róla. A látottak alapján úgy hiszem. nemhogy beszélni. a szülei elleni merényletet is ő tervelte ki. és olyan sors. hogy a felelősség csakis engem terhel. Tudni fogja. nem téged okol. mégiscsak neki van igaza – felelte Clara halkan. hogy a fiúk beszéltek már a szeráfról. – Konstantin. – Egyik sem. hogy mosolyog. – Clara – köszöntötte a férfi a látogatót. mert el fogom neki mondani. Megmondani. – Valóban nem tudod? – Clara hangja incselkedő volt. De továbbra sem volt ura a testének. Ennél szebbet még soha. – Én azt hiszem. miközben állítólag képtelen vagyok az érzésre. De hidd el. mintha lebegne. akinek a lelkén rengeteg gaztett szárad. Kaitleen előbb vagy utóbb arra a következtetésre jut. – És velem mi lesz? – hallotta a férfi kérdését. hogy nem csak erről van szó – felelte a férfi csendesen. hogy hamarosan elalszik. – Nem lesz baj. aki fenyegette a küldetésem. mindig ott volt bennem az a kínzó üresség. A testvére sok ember haláláért volt felelős. – Rendben lesz. Semmi sem teheti semmissé. elfogadást és szerelemet. vagy egy védtelen és vétlen gyermek. Nagyon erős felelősségtudattal rendelkezel. szemhéja mázsás súlyúnak tűnt. ez teszi lehetővé. hogy beleszerettem. hogy Konstantin lássa a tekintetében a megboc-sájtást. Kaitleen okos nő. De úgy éltem le több. Konstantin. mint kétezer évet. vagy csak találgatsz? Kaitleen hallotta Konstantin hangján. – Tiszta szívemből szeretem Kaitleent. Végtelenül fáradtnak érezte magát. Kaitleen emlékezett rá. hogy vezesd a . Konstantin alatt megreccsent a szék. Ráadásul épp arra készült. de képtelen volt rá. amiről te ne tudnál. Csak azt nem tudom.tompa sajgássá szelídült. Ez nem úgy hangzik. te kivételes vagy a társaid között. aki számtalan embert fog megmenteni élete folyamán. amelyet ne ismernél előre. Konstantin hangjában szomorúság csendült. Bármi bántotta is a férfit. Kaitleen érezte. – Azért bizonygatod. a döntésem valóban egyértelmű. hogy visszakapd az erényt és ismét őrangyal légy. én adtam ki az utasítást. de képtelen volt rá. Már csak azért sem. és most úgy érezte. mintha neki lenne igaza. A lány félálomban hallotta. – Hogy van? – érdeklődött a lágy női hang. A lány tiltakozni akart. egy pillanatra sem volt hajlandó magára hagyni őt. ha úgy akarod. Lelkiismeret-furdalás nélkül megöltem bárkit. Kaitleen még így. A lába legalábbis. hogy a rám bízott személyen kívül senki más élete nem volt fontos számomra. Pusztán logikus következtetés. A fájdalomcsillapító elkábította. Viszont mindent hallott. aki több tucat hozzá hasonló ártatlan életet menthet meg a szörnyű végtől. hogy minden rendben lesz. – Te is tudod. hogy őt is bántsa. neki legalább ugyanolyan bánatot okozott. az álom és ébrenlét határán egyensúlyozva is jól hallotta és fájt érte a szíve. Biztos volt abban. még gondolkodni is alig tudott. – Megvédtél valakit.

Ezért csak elnyomtuk a szeretetre való képességedet. de vannak más nagyszerű tulajdonságaid is. Hangja simogatta a lányt. A szunnyadó érzelem fellobbant. és a forró kávét kortyolta. mielőtt elaludt. mire a lány elmosolyodott. Amikor viszont Kaitleen megjelent az életedben. Ez volt az utolsó mondat. az egyenesen a lelkedbe van égetve. hogy ez most hivatalossá vált. . ami ennyire a lényed része. ami hosszú életem során történhetett velem az. Kitaszítottként el kellett volna veszítened az erényt. – Kell segítség? – Boldogulok – jött a gyors válasz. Azt hiszem. de nem vehettünk el valamit tőled. kimondhatom. Epilógus Kaitleen a teraszon ült. A férfi a házban volt. Konstantin felnevetett. Viszont a szeretet más. hogy megismertem őt. Csattant valami. hogy a legcsodálatosabb dolog. – Mindig is tudtam.többieket. üvegtörés félreérthetetlen hangja és csendes szitkozódás szűrődött ki a nyitott ajtón. mintha egy feltartóztathatatlan lavina indult volna útjára. hogy el tudd látni a feladataidat. amelyekkel időről-időre megbíztunk. és minden korábbinál erősebb lánggal kezdett égni. amit Kaitleen hallott. Másképp nem tudtad volna teljesíteni a küldetéseket. a konyhában csörömpölt. amit Konstantin tett elé.

anélkül hogy a gyógyulást veszélyeztetnénk – mosolyodott el kajánul Konstantin. hogy átjönnek délután. Kaitleen szája fülig szaladt.Kaitleen mosolya még szélesebbé vált. Élvezte az arcát simogató enyhe szellőt. egy kicsit beszélgetni? Nem kellett hozzá két másodpercnél több. addig is hogyan tudnálak kényeztetni. hogy egyszerűen képtelen vagyok ellenállni az olyan férfiaknak. hogy a környezete is elfogadja őt. – Ahogy gondolod. hogy sikerül leküzdeniük minden problémát. Egész eddigi életében úgy érezte. – Persze. hogy Konstantint megismerte. csak tévelyeg a világban. Emma segítségével. Otthon volt. mikor halandóvá váltál – állapította meg Kaitleen elakadó lélegzettel. Eltakarították a romokat. – Mit akartál mondani? – Csak azt. és egészen a füle hegyéig elpirul. Most. Begipszelt lábát kényelmesebb pozícióba helyezte. hogy Magnus hívatlanul és váratlanul feltűnjön a hálószobánkban. – Azért szólj. melyek elsősorban a biztonságukat szolgálták. de már alig várom. – Ráadásul attól is megvéd. arra gondoltam. Naomi és Xander is jönnek. – Ez nagyon figyelmes tőled. de a lába megsajdult. úgyhogy a lány jobbnak találta megkérdezni: – Tulajdonképp mit csinálsz? – A húgod telefonált. – Ne aggódj. és nem csak helyileg. Mindig meglepte a férfi hihetetlenül gyors és halk mozgása. ha szükséged van valamire – kiáltotta csipkelődve. hogy Taylor szükségesnek tartaná. bár ragaszkodott néhány változtatáshoz. sodródik az eseményekkel. és pótolták azt. ami már menthetetlen volt. Megbékélt saját magával és tudta. akik még a konyhában is megállják a helyüket. Kaitleen szíve meglódult örömében. – Azért én összeütök valamit. majd egészen közel hajolt Kaitleen füléhez. – Örömmel hallom. csak átvertél. időnként úgy gondolom. védelmi varázslatokkal is megerősítette a ház biztonságát. Konstantin szerelmével teljessé vált az élete. Fájdalmasan felszisszent. mikor Kaitleen rákérdezett a dologra. hogy minden különleges képességed elveszítetted. A technikai berendezések beszereltetésén kívül más óvintézkedések megtételére is gondja volt a férfinak. Felújították a berendezést. Azzal azonban. Az elmúlt heteket még Konstantin lakásában töltötték. Kaitleen felnyögött. Kaitleen ragaszkodott hozzá. és tovább folytatta a pakolást. amelyet az Incontaminatus tagjai hagytak maguk után. hogy végre minden elkészült. mint egyébként –. a szíve és a lelke is hazaért végre. miközben lecsapott az ajkára. és hátrahajtotta a fejét a nagy. a fák levelei között átszűrődő. hogy minden rendben lesz Taylor körül. Naominak sikerült találni valamit. amint megmozdult. . Az évődésnek a telefon csörgése vetett véget. hogy forróság önti el az arcát. A házból ismét csörömpölés hallatszott. hogy nem használható – mosolygott zavartan. készítek valami uzsonnát. testét-lelkét felmelegítő lágy napsütést. végre bízni tudott abban. kitaláltam. és lehajolt a lányhoz. Nem ihat előre a medve bőrére – a sógora esetében ez a mondás még inkább helytálló volt. de nem hiszem. mikor azt mondtad. De nem jönnél ide előtte. A lány hosszú idő óta először volt elégedett és nyugodt. ami talán megoldhatja a húgodék problémáját. igyekezett hozzásimulni az angyalhoz. Konstantinnak pedig szerencsére semmi kifogása nem volt ellene. de ez nem azt jelenti. – Jól vagy? – kérdezte a férfi aggodalmasan. hogy a csontom végre összeforrjon – sóhajtott lemondóan. közben az ő házában folyamatosan munkások jöttek-mentek. és belesutto-gta az elképzeléseit. de igyekezett nyugalomra inteni magát. hogy visszajöjjenek. – Az ötlet ugyan az Incontaminatustól származik. Konstantin megtámaszkodott a fotel két karfáján. hogy az erőfeszítéseim elnyerik méltó jutalmukat – morogta a férfi. fonott kerti fotel támlájára. de ez mégiscsak egy esély arra. és bár még mindig rengeteg dolog aggasztotta. – Tudod. hogy Konstantin feltűnjön mellette. A lány érezte. Az angyal morgott valami érthetetlent.

hogy Jaegerrel együttműködve most arra használod. amíg nem te vagy az a nő. . – Láttam. Kaitleen szívből jövő mosollyal ajándékozta meg a vallomásért. Most pedig már egészen másfelé kacsingat. Mikor Kaitleen csodálkozó. és csak együttérzést várhat tőle. A telefonbeszélgetés nem volt hosszú. hogy elmondja. – Tudod. pedig Fabian mindent megtesz érte. olyan jó az ágyban. nem gondolta komolyan. – Annál bámulatosabb. – Jaeger – nyögött fel elgyötörten Konstantin. Szörnyű lehet neki a tudat. hogy egyszer töprengett már azon. De ne várd. – No. – Ne felejtsd el. amíg Riocard elő nem kerül. hogy milyen kétségbeesetten próbáltam megszabadulni ettől a kis ajándéktól? – formált Kaitleen az ujjaival képzeletbeli idézőjelet a levegőbe. Konstantinnak eszébe jutott. hogy jól fogadja majd. aki fontos nekem. de szája körül nevetés bujkált. hogy a szívembe zárjam azt a fa… fakabátot. hogy tragédiákat akadályozz meg. – Hogy érted? – Nem hiszem. hogy vigyáz rá. hogy a kedvese most már csak barátként tekint rá. – Honnan vagy ennyire biztos benne. folytatta. az. és igyekszel segíteni másokon. – Na de. – Azt hittem. hogy néz egy nőre. És attól tartok. – Persze. ki az. De annyit mondhatok. és minden rendelkezésemre álló eszközzel megakadályoznám – figyelmeztette félig komolyan. azt mondja. hogy borzalmas dolgokat pillantasz meg időnként. – Tudom. Ez az egyetlen oka annak. – Most azért telefonál. én meg idióta és vak vagyok – morogta a férfi. hogy hibát követett el. ez csak rosszabb lesz. – Add csak ide! – felelte vontatottan a lány. Hallottál róla mostanában valamit? – Roman minden nap meglátogatja. amelyeknek semmi köze nincs mások halálához. – Így is volt. már csak azért sem. azután viszont elkomorodott. ezt csak a vak nem látja. várakozásteli tekintetét meglátta. – Ahogy mondtam. Az a szemétláda el akart téged csábítani. hogy az első csábos pillantást követően. – A képességem fejlődik. kibékültetek – korholta kedvesét. de ahogy elfogadod ezt a képességet. amit feléd merészel küldeni. hogy elfelejtsem. csodállak – jelentette ki. milyen lehet a jövőbe látás képességével élni. – Igen – húzta el a száját a férfi. és azért is ellenállsz a kísértésnek. hogy azt úgyis előre látnám. miután elbúcsúzott Camerontól. – Természetesen ez is közrejátszik. amint egy férfit megölnek – húzta el a száját Kaitleen. hogy megtűröm azt az embert a közeledben. hogy nézett Bettára legutóbb is? – Nem érdekel.– Majd én felveszem – egyenesedett ki kelletlenül a férfi. A kis gennygombóc azt hitte. hogy a barátom. Végképp nem akarhatod. engem pedig gyorsan el is felejtesz. Időnként olyan dolgokat is meglátok. – Annyira sajnálom szegényt. hogy Meliora Galina kiköpött hasonmása. mert Konstantin végig ott ült Kaitleen mellett. – Nem tudom kiverni a fejemből Zinát. A gyanakvó homlokráncolás ismét megnevettette a lányt. félig tréfásan a lány. nincs túl jó állapotban. Konstantin! – próbált szigorú hangot megütni a lány. Még mindig szerelmes Romanbe. ha megtudja. hogy menten elalélsz tőle. – Téged kell emlékeztetnem arra. és a szemét forgatta. mert tudod. kikaparom a szemét egy kanállal. ráadásul nem is érdeklődött utánam komolyan. hogy nem öltem meg miatta. milyen ajánlatot tett neked. hogy továbbra is aggódnod kellene. Láttad. Cameron rájött. – Nem hiszem. Legyen elég. hogy páros lábbal rúgd ki Cameront az életemből. Ráadásul Roman eltökélte. sikerült megmenteni az életét a látomásom segítségével. – Tudom. és akivel törődöm. az igazán elismerésre méltó. – Tudom.

– Gondolod. De nem hagy nyugodni Riocard magabiztossága sem. szemét a fejük fölött úszó bárányfelhők felé fordítva. és annak folytatása. hangjában teljes bizonyossággal. Soha nem adná fel. 8 A római legionariusok és gladiátorok szúrófegyvere volt. aki ott ült előtte. – Mit is mondtál. 6 Bram Stoker Drakulájának vámpírológia szakértője. a Minden időt túl. A módszereivel azonban már nem tudok egyet érteni. nem nyugodhatunk addig. amit kiváltott belőle. mire Konstantin szeme kigyúlt. a férfira. Nem akart most a jövőre és azokra a baljóslatú es-eményekre gondolni. a Kísértés főszereplője. – Riocard már emberként is tiszteletre méltóan eltökélt és kitartó volt. ha pizzát rendelnénk… Ám a mondat már befejezetlen maradt – jó időre legalábbis. 5 Német tartomány. – Láttál talán valamit? – Nem – mosolyodott el Kaitleen. hogy Galinát visszahozza? – Biztos vagyok benne. a heves szívdobogásra. nem Geisre célzott. – Igen. VÉGE 1 Hannah. 7 Emma története az Ikerlángok című regényben kezdődik. Liberty olyan csúnyán becsapta. amit elhatározott. Őszintén nem tudom. Magnus is mondott erről valamit. hogy nem – jelentette ki Konstantin komoran. hogy ez még nem lefutott ügy. És azzal sem. mielőtt eltűnt a szemünk elől. Az az érzésem. 3 Jaeger: vadász. Csak a boldogságáért küzd. amíg Riocard elő nem kerül – pislogott a férfi. nem tud majd sokáig távol maradni a lánytól. Csak a mára akart összpontosítani. hogy kiket választott szövetségeséül. mintha csak rémálomból ébredne. 2 Taylor és Adam története a Lelkedbe zárva című novellában van megírva. 4 Nachzehrer: finn black metál zenekar.f @Created by PDF to ePub . – Rá is. Konstantin elfelhősödő arcát látva a rettegése még tovább fokozódott. De köztünk szólva. Valamire. – Ráadásul Valentin miatt is aggódom. Attól tartok. Valami sokkal nagyobb hatalomról beszélt. amit iránta érzett. ha a félelmetes. – Szerintem. Teljesen kifordult magából. szerintem Liberty igazat mondott. hogy továbbra sem tett le őrült ötletéről. egy korábbi regény. és szerelemre. mióta. – Geisre gondolsz? A lányt még most is kirázta a hideg. – Az Égiek irgalmazzanak nekünk – hördült fel Konstantin. mint palotapincsi a pitbull mellett. Ezért tulajdonképpen nem tudom hibáztatni. hogy Valentin keserves hangulatát tekintve megjósoljam. kelta démon eszébe jutott. – Hát akkor? – Valami szörnyűségre. amit hozhat. hogy végre sikerült kizökkentenie őt iménti komor hangulatából. Mindenesetre. mikorra várhatóak a vendégeink? – pillantott jelentőségteljesen a karórájára. Kaitleen örült. amihez képest Geis olyan. és nem szándékosan vezette félre. – De nem kell látnoknak lenni ahhoz.

Related Interests