You are on page 1of 2

2.

Az erő

Isaac Newton (1643-1727) angol fizikus nevéhez fűződik többek között a binomiális tétel, a
differenciál- és integrálszámítás alapjai és a fénnyel és a gravitációval kapcsolatos alapgondolatok. Azzal
vált mindenekelőtt a fizika egyik legnagyobb jelentőségű alkotójává, hogy az őt megelőző tudósok
gondolatait rendszerbe foglalta, kiegészítéseivel teljessé és általánossá tette. A természetfilozófia
matematikai alapelvei című művében Newton először a tömeg, a lendület, a tehetetlenség és az erő fogalmát
definiálta, majd ezt a gondolatsort a mozgás alaptörvényeinek megfogalmazásával folytatta.

Newton I. törvénye – tehetetlenség törvénye


A tehetetlenség a testek egyik legfontosabb, elidegeníthetetlen tulajdonsága. Annak a testnek
nagyobb a tehetetlensége, amelyiknek nehezebb megváltoztatni a sebességét. A tapasztalatok azt igazolják,
hogy változás csak kölcsönhatás közben jöhet létre. Ezt a tapasztalatot fogalmazza meg Newton I.
törvénye, a tehetetlenség törvénye is:
Egy test mindaddig megőrzi nyugalmi állapotát, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását, amíg egy másik
test ennek megváltoztatására rá nem kényszeríti.

A tömeg fogalma
A tömeg a testek tehetetlenségének mértéke. Jele: m, mértékegysége: kg. Két test párkölcsönhatása
m1 ⋅ ∆v1
közben létrejött sebességváltozások nagysága fordítottan arányos a testek tömegével: m2 = .
∆v2

Newton II. törvénye – dinamika alaptörvénye


Az azonosan mozgó testeknek is eltérő lehet a mozgásállapota. A testek mozgásállapotát dinamikai
szempontból jellemző mennyiséget lendületnek, impulzusnak nevezzük. A test mozgása miatti
állapotváltoztató képességet jellemző mennyiséget mozgási energiának nevezzük. Bármely két test
mechanikai kölcsönhatása közben bekövetkező sebességváltozások fordítottan arányosak a testek
tömegével. Tehát tömegük és sebességváltozásuk szorzata egyenlő: m1 ⋅ ∆v1 = m2 ⋅ ∆v2 . Az m ⋅ v szorzat az
m tömegű és v sebességű test mozgásállapotát jellemzi dinamikai szempontból. Ezt a szorzatot nevezzük
m
lendületnek: I = m ⋅ v . Jele: I (vagy p), mértékegysége: kg ⋅ . A lendület vektormennyiség, nagysága
s
m

⋅ v , iránya megegyezik a pillanatnyi sebesség irányával, tehát a test mozgásának mindenkori irányával:

I = m ⋅ v . (A több testből álló rendszer együttes lendületvektorát az egyes testek lendületvektorának
összegeként paralelogramma-módszerrel határozhatjuk meg. Ha a több testből álló rendszer elemei csak
egyetlen egyenes mentén mozoghatnak, akkor együttes lendületük egyenlő az egyes testek lendületének
előjeles összegével.) Az olyan anyagi rendszereket, melyeken környezetük változást nem hoz létre, mert a
külső hatások elhanyagolhatók vagy kiegyenlítik egymást, zárt rendszernek tekintjük. A zárt rendszert
alkotó testek állapotváltozásának vizsgálatánál csak a rendszerbeli testek egymásra gyakorolt hatását kell
figyelembe venni. A megmaradási tételek csak zárt rendszerekre alkalmazhatók. Ilyen a
lendületmegmaradás törvénye is: a zárt rendszert alkotó testek lendületváltozásának összege nulla, tehát a
zárt rendszer lendülete állandó.
A mozgásállapot-változtató hatást erőhatásnak, mennyiségi jellemzőjét pedig erőnek nevezzük.
Jele: F. Az erőhatásnak fontos jellemzője az iránya is. Ezért az erő vektormennyiség, amelyhez irányán és

nagyságán kívül támadáspont és hatásvonal is rendelhető. Az erővektor jele: F . Egy test pályája csak
akkor lehet egyenes, ha a testet érő erők eredőjének nagysága nulla, vagy iránya megegyezik a sebesség
irányával. A testek egyenes vonalú egyenletesen változó mozgásának dinamikai feltétele, hogy a testet érő
erők eredőjének nagysága változatlan legyen. A lendületváltozás csak az erőtől és annak időtartamától függ:
∆I
∆I ~ F és ∆I ~ ∆t ⇒ ∆I ~ F ⋅ ∆t ⇒ F ~ . Az az erőhatás nagyobb, amelyik bármely testen
∆t
ugyanannyi idő alatt nagyobb lendületváltozást hoz létre, vagy ugyanakkora lendületváltozás létrehozásához
∆I m m ⋅ ∆v
rövidebb időre van szüksége: F = . Az erő mértékegysége: N(ewton), 1N =1kg . Az F =
∆t s ∆t
képlet átrendezhető az F ⋅ ∆t = m ⋅ ∆v formára is. Az F ⋅ ∆t az erőhatásra jellemző, és erőlökésnek
nevezzük. Az m ⋅ ∆v lendületváltozás az erőlökés következménye és a mozgásállapot-változás jellemzője.
-1-
Az erőhatás elsődleges következménye mindig mozgásállapot-változás. Az erőhatásnak lehet alakváltozás is
a következménye. Az erő azonban nem csak a lendületváltozás sebességeként
 számítható ki. Ha a test
 ∆I  
  m ⋅ ∆v ∆v 
tömege lendületváltozás közben nem változik, a ∆I = m ⋅ ∆v , így: F = = =m = m ⋅ a . Az erő
∆t ∆t ∆t
kiszámításának ezt a módját szokás Newton II. törvényének, vagy másként a dinamika II.
axiómájának/alaptörvényének is nevezni:
 
A változatlan tömegű testet gyorsító erő nagysága a test tömegének és gyorsulásának szorzata: F = m ⋅ a .

Newton III. törvénye – hatás-ellenhatás törvénye


Amikor egy test erőhatást fejt ki a másikra, akkor ez a másik test is erőhatást gyakorol az elsőre (pl.
léggömb (a léggömb erőhatást fejt ki a benne levő gázra, a kiáramló gáz pedig azzal ellentétes irányú
erőhatást a léggömbre), rakéta). Két test kölcsönhatásánál fellépő egyik erőhatás jellemzőjét erőnek, a
másikét ellenerőnek nevezzük.
Két test esetén ugyanabban a kölcsönhatásban fellépő két erő egyenlő 
nagyságú,

közös hatásvonalú és
ellentétes irányú, egyik az egyik testre, a másik a másik testre hat: F1, 2 =−F2,1 .

Eredő erő
Egy adott testet egyszerre több erőhatás is érhet. Ezek az erőhatások helyettesíthetők egyetlen olyan
erőhatással, amelyeknek ugyanaz a következménye. Ezt a helyettesítő erőhatást jellemző erőt eredő erőnek
nevezzük. A közös hatásvonalú erők eredőjének nagysága az egyes összetevő erők előjeles összege; irányát
az erők összegének előjele mutatja meg; hatásvonala a közös hatásvonal. Az egymást metsző hatásvonalú
erők eredője a paralelogramma-módszer alkalmazásával, vagy a sokszögmódszerrel határozható meg. Ha az
anyagi pontot érő erők vektori összege nulla, akkor azt mondjuk, hogy az anyagi pont és az azt érő erők
egyensúlyban vannak. Ilyen esetben az anyagi pont nyugalomban van, vagy egyenes vonalú egyenletes
mozgást végez.

Erők fajtái:

• Centripetális erő: Fcp = m ⋅ acp


• Rugó erő: Fr= -Dx
mm
• Gravitációs erő: Fgrav= γ 1 2 2 ( γ = 6,673x10-11)
v
• Súly erő: A test súlya az az erő, amellyel a test nyomja az alátámasztást vagy húzza a felfüggesztést.
• Tartó erő: A súly ellenereje, az alátámasztás vagy a felfüggesztés által a testre kifejtett erőhatást
jellemző fizikai mennyiség.
• Nehézségi erő: A gravitációs mező által a testre kifejtett erőhatást jellemző fizikai mennyiség.

Példák:

• Súrlódás: Ha nem ébredne súrlódás, nem lehetne tárgyakat letenni sima


felületekre, hacsak nem ideálisan vízszintesek, anélkül, hogy el ne
mozdulnának. Nem tudnánk járni sem.
• Ütközések:
• Rugalmas erők:

-2-