You are on page 1of 192

Zsolnai József

Egy pedagógus-életút
sikerei és botrányai
Nemzeti

Tankönyvkiadó

Vesszőfutásom

.4l-

a pedagógiáért

IJII>oI(}

Zsolnai József

Vesszőfutásom
a pedagógiáért
Egy pedagógus-életút sikerei és botrányai

A fedelet Szelényi Károly fotójának felhasználásával
SZABÓ RÓZSA
tervezte

KÖLCSÖNÖZHETŐ
© Zsol nai József, 2002
ISBN 963 19 2746 6

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. • A kiadásért felel: Pálfi József vezérigazgató.
Raktári szám:
53366 • Felelős szerkesztő: Bárány László • Forma-előkészítés: NTK Filmstúdió • Grafikai
szerkesztő: Megyeriné Kovács Katalin • Műszaki igazgató: Babicsné Vasvári Etelka •
Műszaki szerkesztő: Orlai Márton·
Terjedelem: 23,50 N5 ív ·1. kiadás, 2002
Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. - 221088
Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató

A második világháborúban,
orosz hadifogságban elhunyt édesapám,
Zsemlye jános emlékének

Szomorkás előszó a tisztelt Olvasóhoz
A kötet eredetileg tervezett címe Ásotthalomtól Pápáig lett volna.
Helyébe került a mostani: Vesszőfutásom a pedagógiáért. Az eredeti alcímet (Egy pedagógus-életút sikerei és botrányai) azonban
megtartottam. Megtartottam, mégpedig azért, hogya
kedves
Olvasók, akik a kötetet akár a szerző neve, akár címe miatt kézbe
veszik, lássák, kiről és miről is van szó. Lássák, hogy egy idősödő
pedagógus - aki egyszerre vált hírhedtté és híressé Magyarországon és a környező országokban - nem sikereinek örül elsősorban,
nem is kudarcain kesereg, sőt nem csupán a konfliktusait akarja
elfelejtetni vagy megszépíteni, hanem életútját kívánja felmutatni,
amely a tanyai gyerekkortói, majd a tanyai tanítóságtói üggyelbajjal, fogcsikorgató kitartással az Akadémiáig vezetett. Azt az
életsorsot kívánja e kötet bemutatni a kronológiailag
is
ellenőrizhető és dokumentálható eseményeken át, amelyekből
egyfajta mi kro-pedagógiatörténet (gyerekkortörténet, szakmatörténet, "tudományos karriertörténet") egyaránt feltárulhat a ma
olvasójának éppúgy, mint azoknak a kései utódoknak, akik a XXI.
században még olvasással, avagy egyfajta önéletírás forgatásával
múlatják szabad idejüket. Arra gondolni sem igen merek, hogy
esetleg pedagógiatörténeti kutatók "mazsoláznak" majd könyvemből, s valamiféle hermeneutikai megszállottsággal rekonstruálni próbálják azt az időszakot, amelyet bemutatok saját életutamon át, tehát az 1935 és 2002 közötti időszakot. Az 1935-ös
év a születésem éve, a 2002 pedig azt az esztendőt jelö .QWE
a Magyar Tudományos Akadémián neveléstudom ' ;Ból aka::6,;..,
démiai doktori fokozatot szereztem.
~
'{;.
,.-

Amikor az imént a pedagógiatörténet-írókra mertem célozni,
azt nem nagyságmániából, nem hiúságból tettem, hanem abból a
tényből kiindulva, hogy Magyarországon az utóbbi évtizedekben
a pedagóguskutatások örvendetes fejlődésnek indultak, s ezek
mellett úgy gondolom, hogy egy pszicho-biográfiai ihletettségű, s
valamelyest a pedagógiatörténet kronológiájára is ügyelő múlt- és
jelenidézésnek valamiféle forrásértéke lehet azok szemében, akik
a pedagógusszakma történetét kívánják rekonstruálni és megírni.
Függetlenül attól, hogya XXI. század közepére a pedagógusszakma jelen formájában fönnmarad-e vagy teljesen átalakul, netán
eltűnik a történelem színpadáról. Egyben azonban bizonyos
vagyok, hogya XXI. században, tehát az információs társadalomnak és/vagy tudástársadalomnak nevezett együttélési formációban is lesznek olyan professzionális szakemberek, akik saját személyes foglalatosságuknak, küldetésüknek, missziójuknak tekintik
az értékeknek és a kultúrának az átszármaztatását, újragondoltatását, a különböző élet- és társadalmi szerepekre történő felkészítést. Magyarul - s némi retorikussággal szólva -, lesznek
olyanok, akik sorsválasztásukban a pedagógiát, az andragógiát
hivatásuknak, szakmájuknak fogják tekinteni; lehet, hogy nem
élethossziglan, hanem csak egy-két évre. Nekik, akik pedagógiai
jellegű pályát választanak (vagy azoknak, akik e szakmát
választók döntéseivel, pályafutásukkal, karrierlehetőségeikkel,
sikeres vagy sikertelen törekvéseikkel kutatókként foglalkoznakí,
jó tudniuk, hogyan éltek, vívódtak elődeik: a magyarországi
tanítók, tanárok, felügyelők, oktatáspolitikusok és egyéb pedagógiai kutyaütők az előző, a XX. században. Mert hát minek szépítsük: valaki a XX. században, de már a XIX. és a mostani XXI.
században is - Szondi Lipót sorsanalízisének nyelvén szólva _
vagy kényszersorsból vagy választott sorsból lett pedagógussá.
E sorok írója a pedagógusságot részben kényszerből (ha tetszik, tudatlanságból),
de mégis leginkább önként választotta, s
maradt a pályán. Mindig tudta, hogy választott sorsa: pályája
lenézett, kigúnyolt, megvetett, lesajnált, de mégis fölválIaita.
S a nagyobb társadalmi presztízst jelentő nyelvészkutató, nyel-

vészoktató szakmai foglalatosság helyett a pedagógiával való kínlódast választotta, amiből sok-sok haszna is származott. Többek
között például, hogy sorsválasztásánakörökös felülvizsgálata és
reflexiója mellett még egy olyan tudásterülettel is szembesülhetett, amelyet anankológiának (sorstudornánynak) neveznek, * s
akként is művelik az ember létproblémáival viaskodó, az emberen segíteni szándékozó pszichoterapeuták, akiktől - mi tagadás - igen sokat tanulhatott.
Az Olvasó e ponton akár félre is dobhatja vagy félretol hatja a
könyvet, mondván: minek ez a hosszú fölvezető, miért nem
mondja meg a szerző nyíltan, hogy életrajzát akarja közszemlére,
közprédává tenni, hogy ezzel is öregbítse "hírnevét", hogy
bosszantsa azon sorstársait, pályatársait, akik gáncsolták, s nem
fogadták el szakmai bolondériáit. Szeretném megnyugtatni tiszt~lt
Olvasómat, aki még mindig kezében tartja könyvemet: nem azert
írtam meg élettörténetemet, hogy öntetszelegve mutogassam magamat, hanem azért, mert tudom - hellyel-közzel -, hogy miként
működik a kollektív emlékezet, mit felejt el tudatosan vagy spontánul az ember és közössége. Azt szeretném e könyvvel elérni,
hogy legalább a tényeket ne feledjük el! Azokat a tényeket, amelyeket csupán azért rögzítek a global izáció korában, mert
megtörténtek, mert itt történtek meg Magyarországon, itt KeletKözép-Európában, és mivelhogy megtörténtek, talán érdemesek a
megőrzésre.
Vannak szerzők, akik előszót utólagosan szoktak írni, amikor a
könyvük kész, s az előszót azért írják, hogy didaktikai mankót
adjanak olvasójuknak. Ennek a könyvnek a műfaja ilyenféle
előszót nem kíván, és a választott műfaj nem is tűri meg. Oe hogy
ezt az előszót nem utólag írom, hanem előzetesen, s némi keserűséggel, arra bizonyság legyen az a tény, hogy napról napra
regisztrálnom kell - közel 40 évnyi kutató-fejlesztő munkásságom
után, amikor még javában dolgozom -, hogy szerző- és pá-

* Szondi Lipót: Ember és sors. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1996. 9. p.

8

------------------------------------~

9

Iyatársaim úgy tesznek, mintha nem léteznék, mintha eredményeim nem lennének, nem működnének és nem hatnának.
Erre egy példa: 2001 decemberében (december 28-án) került a
kezembe az általam alapított Új Pedagógiai Szemle című folyóirat 12. száma, amelyikben két személyes és választott sorsommal
összefüggő írást is szemrevételezhettem. Az egyiknek a címe:
Értékközvetítés napjainkban, a másiké: Akciókutatás és demokratikus iskola. A szerzők nevét itt az előszóban tudatosan nem
említem,
azonban emberi gyengeségemet és hiúságomat
közszemlére teszem e cikkek kapcsán.
Ebben az országban még az ellenségeim is tudják, hogy a
Nyelvi, irodalmi és kommunikációs (NYIK) nevelési program mellett két, szerzői jogilag is vitathatatlan, sőt védjeggyel is rendelkező szellemi teljesítményt produkáltam. Kimunkáltam az Értékközvetítő és képességfejlesztő programot és pedagógiát, az ÉKP-t,
és fiammal, Zsolnai Lászlóval - s még számos munkatársammal a világ pedagógiai élvonalával egy időben meghonosítottam
Magyarországon az akciókutatást. Látva a két címet az Új Pedagógiai SzemIében, pusztán kíváncsiságból (ha tetszik, hiúságból)
belepillantottam mindkét írás hivatkozás- és jegyzetanyagába, s
keserű szájízzel állapítottam meg, hogya szerzők még véletlenül
sem említették sem az ÉKP-t, sem a NYIK-et, s úgy tesznek, mintha
Magyarországon ezek az akciókutatások nem léteztek volna,
mintha ezek a szellemi próbálkozások és erőfeszítések nem
működnének. Ezzel szemben azt próbálják feltárni, demonstrálni
szerzőink, hogy az értékeszme pedagógiája miként alakult
Magyarországon, hol tart "napjainkban", és hogy "csodák csodája" - a mindenben élenjáró USA-ban - miként honosodott meg
az akciókutatás az innovatív tanítás mellett, és miként is kell azt
kritika tárgyává tenni, már tudniillik az USA-ban.
Elnézést kell kérnem a tisztelt OlvasótóI az e kötet írásakor szemem elé került két írás engem bántó, felületes nagyvonalúságának felemlegetéséért, de úgy gondolom, talán nem lesz hiábavaló
e tárgyszerűségre törekvő, tényeket és ellenőrizhető adatokat tartalmazó, mikrotörténelminek is nevezhető pszicho-biografikus

10

~o-----------------------------------

ihletettségű, tehát személyes elemeket is bőven tartalmazó
könyvnek a közreadása. Ha egyébért nem, há: az~rt, hog~ ne
feledjük: az ember mint kreatív, mint gondolkodo, rrunt konfliktusait reflektáltan
megélni tudó lény s mint szakember
Magyarországon is él, létezik. Sőt, még tehetett is ezt-azt, ~ég ha
nem szaladozott is folyton a világban avégett, hogya legfrissebb
újdonságokat "fölfedezze".
A tisztelt Olvasónak persze értésére kell adnom, hogy magam
is jártam a világban. Nem világfiként, nem ,pedag.ó.giai i~novációkért .Jihegóként". hanem olyan személykent, aki Itthoni problémáinkra itthon keresett megoldásválaszokat. Eközben elment az
USA-ba, Franciaországba,
Angliába,
Dániába, Romániába,
Szlovákiába stb. - szóval oda, ahová kellett - azért, hogy megtudja, mit ér az ember, ha a magyar pedagógusok sorsát választotta. Ilyesmikről szól ez a könyv egyes szám első személyben.
Minden Olvasó megtisztel, ha belelapoz.

Néhány támpont a könyv olvasásához
_ Az életútban tárgyalt időszak a magyar tan ügy 65 évének a
kontextusába illeszkedik. Annak érdekében, hogy a tisztelt Olvasó
a könyvben tárgyszerűen és hitelt érdemlően el tudjon igazodni,
minden esetben közlöm azokat a történelmi korszakhatárokat és
_ a magyar történetírás által számon tartott - eseményeket mind a
politikatörténetre, mind a pedagógiatörténetre figyelve, amelyek a
tárgyalt fejezet megírását segítették. Ezek egy-egy fejezet címlapjának alján, illetve egy-egy nagyobb fejezet végén (apró betűvel) kerülnek bemutatásra.*
_ _.......
. _
.
Ehhez az alábbi monografikus művek és kronológiák voltak a forrásaim:
Bihari Mihály: Magyar politika. A magyar politikai rendszer t?rt~netének
főbb szakaszai a második világháború után, 1945-1995. Korona Kiadó, Budapest, 1996. 170 p.
Mészáros István: A magyar nevelés- és iskolatörténet kronológiája 996-1996.
Nemzeti Tankönyvkiadó.
Budapest, 1996. 315 p.
..
. ,
Romsies Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 662 p.
...•.......•.•.•.•...•..........

*

- Az egyes fejezetek címében az életút állomásait azonosítom
igen gyakran azoknak a településeknek
a megemlítésévei
ahol
éltem, tartózkodtam.
Továbbá, az életút állomásait azoknak az
élet- és munkaszerepeknek
címbe (alcímbe) emelései tagolják,
amelyek magatartásomat befolyásolták,
amely szerepekhez örömmel vagy kényszeredetten
alkalmazkodtam
vagy alkalmazkodnom kellett.
- Az életút ábrázolásában
a tárgyilagosságra
törekvés (tehát
a dokumentálhatóság)
éppúgy
helyet
kap, mint
a velem
megtörtént és átélt események viszonylag pontos leírása, de nem
fognak hiányozni
azok az értékelő
reflexiók
sem, amelyeket
leginkább az irónia és az önirónia nyelvi eszköztárával
próbálok
kifejezésre juttatni némelykor. Minden, az életutammal
kapcsolatos eseményt (kezdő, folyamatosan
ható vagy lezáró eseményt)
ellenőrizhetővé
szeretnék tenni. Ennek két módját választom:
aj lábjegyzetben
vagy afőszövegben
hivatkozom
arra az írásra
amely tőlem származik (tehát a szerzője én vagyok), vagy b) ameIyet rólam írtak szakemberek vagy újságírók.

A királyhalmi tanyavilág:
gyerekkor, serdülés
(1935.

március

12.-1950.

június

2.)*

Rettegés, szegénység, napszámosvilág
(Korai ,családi

szocializációm'

Szeged-Királyhalmán)

1935. március 12-én, Gergely napján (a krumplivetés
napján) láttam meg a napvilágot
Szalma Ferencék
házában,
SzegedKirályhalmán.
Ez a ház cselédháznak épült, Szegedtől negyvenöt
kilométernyi
távolságban
volt. Szüleim: Zsemlye János (1. a-b
ábra) és Pipicz Julianna (2. ábra) ebben a házban nevelték három
gyermeküket.
A háztulajdonos
Szalma Ferenc volt, akinek Szegeden üzlete, vegyeskereskedése
is volt. Szeged-Királyhalmán,
Kissoron pedig volt egy előkelőnek mond ható tanyaháza is, amelyet birtokrészek
vettek körül, leginkább szőlők. Szalma Ferenc

7.a-b ábra. A szerző édesapja, Zsemlye János

2. ábra. Az édesanya,

civi Iben és honvéd-egyenruhában

Pipicz Julianna

* A Horthy-korszak vége; Magyarország szovjetizálása.
12

~~

_
------------------------------------~~

13

tekintetes úr napszámosokat
alkalmazott,
és egy-egy nagyobb
szőlőterületen
úgynevezett
cseléd házat is építtetett.
Itt olyan
cselédek családjai laktak, akik napszámosként
vagy haszonbérlet
fejében a szőlőművelés
napi munkáit
végezték.
Az említett
Szalma Ferencnek egyetlen fia volt, akit szintén Szalma Ferencnek hívtak. Születésemkor
orvostanhallgatónak
készült. Fiatalúrnak kellett szólítani.
Később az orvosegyetemet
abbahagyta,
mivel szép, basszus hangja volt, kóristának szegődött a szegedi
Nemzeti
Színházhoz.
Később
Szegeden
kisebb-nagyobb
szerepeket kapott. Majd ő lett Székely Mihály halála után a budapest] Állami Operaház
basszusszerepeket
éneklő magánénekese. En két-három éves koromban
láttam, persze távolról, szüleim mutatták, hogy ő a fiatalúr, s neki köszönni illik.
Szüleim mind a ketten az akkortájt
kötelező
hat osztályos
elemi iskola minden osztályát tisztességesen befejezték a Kőröséri
Öreg Iskolában (hivatalos neve: Kőröséri Állami Elemi Népiskola).
Ez az iskola, amely 1867 után épült, egy tanteremből
és egy
tanítólakásból
állt. Ebbe az iskolába jártam én is 1941-45 között.
Szüleim 1901-ben
születtek. Mindkét
család 11 gyermekes
parasztcsalád volt. Édesanyámék, a Pipiczek, szabadosa bb (bort,
italt kedvelő) szegény családként voltak ismeretesek. A Zsemlye
család valamivel
vagyonosabb,
de zömében
szintén napszámoséletet folytató családként élt, fegyelmezetten,
jó hírnévnek
örvendve.
Rendkívül
fontos körülmény
volt a Zsemlye család
életében, hogy - édesapámat leszámítva - valamennyien
a nazarénus szektához tartoztak. Ebből következően édesapám nem tartozott szorosan a családjához, nem azonosult a Pipicz család életmódjával sem, barátai sem nagyon voltak, teljesen a maga útját
járta.
Az ugyancsak nagy létszámú családokból leszármazó Zsemlye
és Pipicz családok két-három
hold földdel rendelkeztek
mindössze. Ezeken a szántóföldeken
leginkább
rozsot, kukoricát
és
krumplit termesztettek. Akiknek a télirevaló nem jött össze, vagy
a megélhetését másként megoldani nem tudta, napszámosnak állt
a környező új középbirtokosok,
a vitézek földjein. Elmondások és

14

~o------------------------

_

I 'keim szerint is édesanyám szép asszony volt, de iskoláit
em e
éd
'
I ki
épphogy csak be tudta fejezni. Szemben e esapamma,
a. It nag
gyon okos embernek tartottak - én is így ,isme~tem m,e -; bizonyság rá, s ezt többször emlegette, de masok IS tudtak .r~la~, h~gy
ind a hat osztályban
kitűnő tanuló volt. Emellett kitűnő fold~unkás is, aki nem szerette az élet által rárótt paraszti életm?dot
és szerepet. Kitörni
nem tudott belőle.
Nem ivott. Legjobb
emlékeim szerint, ha egy csöppnyi szabad ideje volt, azt olvasással töltötte. Szinte mindent olvasott, amihez egy akkori szegény
ember hozzájuthatott.
A szokásává vált folytonos olvasás szá~talan konfliktus forrása volt édesanyám és őközte. Edesanyám szinte
semmit sem olvasott. Rádió akkor még nem lévén, rendkívül
keveset tudott a világról. Szeged városáig jutott el piacozóként,
azon kívül számára a világ nem létezett. Apám olvasmányélményeire nem volt kíváncsi. Ugyanakkor
rendkívül szorgalmas
parasztasszony volt, aki folytonos rettegésben élt amiatt, hogy férjét, a családfenntartót
előbb-utóbb
katonának viszik. Ne feledjük,
Magyarországon
1935 tájékán, amikor születtem, még béke volt,
de a politikára
figyelők,
meg azok, akik az első világháborút
túlélték, sejtették, hogy valami készül. Többen a háború veszélyét
rebesgették, ami ebben a paraszti világban abehívóparancsot
jelentette,
ami egyben a szegény családok
végleges tönkremenetelét is előrevetítette.
Ebbe a szorongató környezetbe születtem én negyedik gyerekként
a családban.
Szüleim elmondása
szerint azért, mert anyám gyógyíthatatlan
asztmája talán a szülés
következtében
enyhülhet. Sajnos nem enyhült. Magam egy folytonosan
fuldokló,
köhögő,
rohamoktói
szenvedő
asszonyt
ismertem az ő személyében,
s végig úgy éltem meg, hogy születésem (aminek természetesen a pontos indítékát ma sem tudom)
inkább teher, mint öröm volt a családom nak.
Három testvérem közül a legidősebb, ifj. Zsemlye János 1922ben született , tehát 13 éves volt születésemkor.
Nővérem, ZsemIye Erzsébet 1926-ban
látta meg a napvilágot,
ő 9 éves volt.
Fiatalabb bátyámat, Zsemlye Andrást pedig 1929-ben anyakönyvezték. Hat évvel volt idősebb nálam. A testvéreim közül ma már
__________________________________
~~
15

senki sem él. Legidősebb bátyám öngyilkos lett, második bátyám
trombózisban halt meg. Nővéremet pedig, akihez a leginkább
kötődtem, akitől a legtöbbet tanultam kisgyerekként, 2001.
december 14-én temettük el Ásotthalmon.
A hattagú család 1944-ben esett szét, amikor mind az idősebb
bátyámat, ifj. Zsemlye Jánost, mind édesapámat, id. Zsemlye
Jánost a frontra vitték. Édesanyám így maradt három gyermekével
özvegyen. Édesapám ugyanis nem tért vissza a frontról, a fiatalabb
bátyám igen. A család szétesését gyorsította az a körülmény, hogy
miután 1940-ben a cselédsorsból "kikecmeregtünk",
s önálló
vályogházat építhettünk Szeged-Királyhalmán a Kejfeli-dűlőben
három és fél hold földön - amiből másfél hold szőlő volt - az
1944-ben ígérkező rekordtermés, amelyből a család meggazdagodását (tehát a napszámos-cselédsors végét) várta, meghiúsult.
Azon a napon, amikor édesapám bevonuló katonaként elhagyta a
családot (idősebb bátyám egy évvel korábban vonult be), egy
félórán át ömlő, iszonyatos jégeső, öklömnyi nagyságú jégdarabok
tönkreverték mindenünket: a meggazdagodás reményét, a szőlőt,
a betevő falatot jelentő rozsot, kukoricát, zöldségest, s így hoszszabb távon egyéb megélhetési forrás nem maradt csonka családunknak, mint a cselédsors, a napszámosélet.
A család római katolikus vallású volt, de a hitet nem gyakorolta, gondolom, nem is nagyon értette, nem is érdeklődött iránta.
Ahogy mondani szokás, "sátoros ünnepeken": karácsonykor, húsvétkor édesanyám meg-megjelent a templomban, minket, gyerekeket pedig nem kényszerítettek a templomba járásra, mivel
rendes ruhánk nem volt, és az il fölfogás járta, hogy templomba
csak jól öltözöttek léphetnek be. Tudni kell ehhez, hogy a fentebb
említett Kejfeli-dűlő Szeged-Királyhalmától, tehát a mai Ásotthalom központjától, hat kilométer távolságban volt. Mivel akkortájt sem autó, sern motor, sem bicikli nem volt a szegény családoknak, a távolságot gyalog kellett megtenni a kiskunsági homokban. A hat kilométer megtétele nagy körültekintést igényelt. Mi,
gyerekek ezen az oda-vissza tizenkét kilométeres úton eI-elfáradtunk és nyafogtunk, talán ez is oka lehetett, hogy templomban

8 éves koromig mindössze kétszer fordultam meg, semmit sem
'rtve az ott látottakból, csak annyit, hogy amikor a pap prédikált
a hadifogságban szenvedőkről, akkor az egész templo~ban lévő
nagyszülők, elözveg~ült édesanyák, és gyerekek Is~~nya~os
zokogásban törtek ki. Es még arra emlekszem, hogyamisek rrundenkor a Boldogasszony Anyánk című, igen hatásos és igen
szomorú, érzelmeket tépázó énekkel zárultak. Mi istentiszteletre,
ha jártunk, csakis az iskolába. Egy h?napb~n ~~y ~Ikalommal .~a~~
tottak ott misét, ahova nem volt kotelezo eljárni, ahova szülöi
engedéllyel és tanítói biztatásra juthattunk el. A szertartásból ott
sem értettünk semmit, de a tanyán más összejöveteli alkalom nem
volt, ezért találkozásra mégis csak alkalmas helynek bizonyult a
vasárnap délutáni iskolai mise.
A nálam idősebbek, bátyáim és nővérem szórakozni a "csutrikba" jártak. Ezek házaknál voltak (mivel a tanyán semmiféle
művelődési alkalom az iskolán kívül nem volt). Itt szövődtek az
első szerelmek; a leendő házastársak kiszöktek a mulatságból, s
elbújtak a ház körül: itt fogantak az első lányanyaságot jelentő terhességek, amelyeket ez a tanyai közösség iszonyatosan elítélt.
A megvetett lányok nem mentek férjhez, és töméntelen mennyiségű rosszindulatú pletykát, átkot szórtak azokra a fiatal tanyai
lányokra, akik ezeknek az alkalmi csutrizásoknak az áldozatai lettek. Nem sok .zabigverekröl"
tudtam, de tény, hogy még az iskolában is megvetettük ezeknek a szerencsétlen sorsú lányanyáknak
a gyermekeit.
A hely, ahová születtem, a Duna- Tisza-közi Kiskunság déli
csücske, amelyik több ponton érintkezik a fekete földekkel (löszös, gazdag termést biztosító földterületekkel), de maga a Kiskunság déli csücske egy olyan homokos terület - szikesekkel
tarkítva -, amely leginkább legeltetésre, rideg állattartásra, erdősítésre, később homoki szőlőtelepítésre, majd rozs, krumpli,
kukorica termesztésére volt csak alkalmas. Ezen a ten .•.
·••..n~
a jellegzetes településforma a tanyavilág volt. A tanyák ~artá9r~),
sok) egy-öt kilométeres távolságban, úgynevezett dűl //~k mentén épü Itek. A gazdagabb családok általában kétszob s és ~lWfár

*
16

~~------------------------------------

t
,..,..

I
I

I
I

I
II

II
I

I
!

I

hás házakban éltek, és az épület mellett az udvarokban állattartásra alkalmas istállókat, élelmiszerek és gabona tárolására
alkalmas kamrákat, górékat, ólakat "húztak még föl". A cseléd és
napszámos sorban élő négy-öt
hold földön gazdálkodó, de a
gazdálkodás eredményeiből megélni képtelen szegények egészen
másként, szűkösebben rendezkedtek be. Az épület egyetlen
szobából (tisztaszobából) és egyetlen konyhából állt. Ezek 4x4,
esetleg 4x5 m2 nagyságúak voltak. Az élet (az étkezéstől, a főzéstől, a szeretkezéstől, a pletykálkodástói, a pihenéstől, az esti borozgatástól, tivornyázástói, kártyázástói, a gyermekek rosszalkodásaitól, bámészkodásaiktói a hasonlókig) a konyhában folyt.
Ott főztek, ott voltak az ágyak is. Az ágyakban kettesével, hármasával aludtak a családtagok, s ott volt a családi asztal is, amelyet csak a felnőttek ülhettek körül, meg a serdülőkorban levő,
már munkát vállaló, pénzt kereső fiatalok. Mi, kisgyerekek 10
éves korunkig nem ülhettünk az asztalhoz. Egymással aludtunk.
Én például 10 évig a nővéremmel egy ágyban, a két bátyám egy
másikon, a szülők pedig ugyanabban a konyhában egy harmadikon. A többi szegény család berendezkedése az étkezési
szokásoktól a lámpagyújtáson át a fával való tüzelésig hasonló
volt. A konyhában zajlottak tehát a családi konfliktusok is, a sokszor nagyon súlyos veszekedések, különösen azokban a családokban, ahol a család tagjai az őszi szüret után olykor a
lerészegedésig múlatták téli időszakban az idejüket.
A konfliktusok rendkívül durvák voltak, az obszcenitás, a káromkodás legváltozatosabb formái, egymás ugratása és gúnyolása
mindennapos jelenség volt. Az idősebb gyerekek zsarnokoskodhattak nyugodtan a kisebbek fölött. A szülők ezt elnézték, sőt
olykor buzdították az idősebb testvéreket, hogyan kell hallgatásra
szoktatni az okoskodó, nagyszájú kisebbeket. Akisebbeknek
általában semmiben sem lehetett igazuk. Akkor jártak jól, ha hallgattak. A családban szigorú hierarchia uralkodott. Általában rnindent az apa döntött el, az anyáknál hízelgéssei lehetett kisebbnagyobb engedményeket kicsikarni.

18

~

Egyben nem ismertek tréfát ezek a szegény sorsú családok.
Ez a terület a munka, a látástól vakulásig tartó kétkezi munka volt.
Kétféle munkát kellett végezni. Hétfőtől szombatig napszámban
(azaz bérmunkában) a gazdagabb családok földjét kellett megművelni hibátlanul. A fennmaradó időben pedig, reggelente, este
vagy szombat délután került sor a saját földjük művelésére, trágyázására, a vetésre, kapálásra, gazolásra és a terménybetakarításra, illetve - akinek volt - az állattartásra.
Mit lehetett ezekben a családokban tanulni? Engedelmességet
és hibátlan munkavégzést. Aki nem engedelmeskedett gyerekként, azt gondolkodás nélkül pofozták vagy pofoztatták az
idősebb testvérekkel. A munkára szoktatás terén türelmesebbek
voltak mind a szülők, mind az idősebb testvérek. Mai szakszóval
azt mondhatnánk: a rnunkára szocializálás volt e szegény családokban a legfőbb törekvés és érték. A jó munkateljesítményt
(vetésnél, aratásnál, kapálásnál), amivel a munkát adó gazdák is,
meg a szülők is elégedettek voltak, mindenkor elismerték, sőt biztatták az embert, hogy jó arató, jó permetező, jó marokszedő
lehet belőle, "csak így tovább".
Sokat számított a csoportosan végzett munkában (bandákban)
való helytállás is. Eszerint szinte különleges rangsor alakult ki. így
beszéltek dolgos, lusta, mihaszna gyerekről vagy lányról. Legkevesebbet - akár a családokban, akár a munkavégzés közben - az
iskoláról beszéltek. Aki az iskolát akár jó, akár rossz értelemben
emlegette, azt lehurrogták, vagy a tanító kedvencének gúnyolták,
és ezért megvetették, kiközösítették, közröhej tárgyává tették.
Politikáról, tudományos mendemondákról csak a műveltebb,
érdeklődőbb emberek beszéltek - ide tartozott az édesapám is.
A fel nőttek nagyon rossz néven vették, ha mi, gyerekek az ő "politizálásaikba" bele mertünk szólni vagy kérdezni. Kivételt csak
akkor tettek, ha mint jómagam is, jó munkás gyereknek számítottam, és emellett még értelmes kérdéseket tudtam megfogalmazni.
Erre se tudtak mindenkor jó és hiteles választ adni, de a kíváncsiskodó gyerekkel, akiben van valami, és még az iskolában is jól
tanul, Immel-ámmal szóba álltak. Ám, ha az ember okoskodni

_
------------------------------------~

19

mert, azaz másként próbálta értelmezni a hallott eseményeket
(benne az országos és a világeseményeket), ahogyan azt a felnőttek ismerték és értékelték, csakhamar szájon csapták, vagy egy
időre nem álltak vele szóba.
Valóságos politizálásról persze szó sem volt. Tudományról,
művészetről szinte említést se tettek a különböző együttlétek
során. Annál több szó esett babonákról, boszorkányságokról,
különféle hiedelmekről és "világmagyarázatokról".
Mesélésre,
mesemondásra, mesehallgatásra sem a családokban, sem munkavégzés közben nem került sor. Hiedelmekről - mint már erre az
előbbiekben utaltam - annál inkább, kitüntetetten abban a formában, hogya környezetünkben (tehát a tanyavilágban) élő aszszonyokról, lányokról mint boszorkányokról rengeteg rémtörténetet meséltek. Sokat beszéltek még munka közben a halálról,
pontosabban a halál utáni lélekvisszatérésről. Különösen akkor
volt ez téma, ha a tanyavilágban valaki haldoklott, vagy ha valakit nemrégiben sírattak el a háznál, vagy temettek el SzegedKirályhalmán, a tőlünk hat kilométerre lévő temetőbe.
Gúny tárgyai voltak ezeknek a családi és munka közben folyó
beszélgetéseknek a helyi urak, csendőrök, rendőrök, orvosok,
tanítók, jegyzők. Családjaink ezeket az embereket iszonyatosan
megvetették, a szegények szipolyozóinak tartották őket, függetlenül attól, hogy megérdemelték-e vagy sem. Természetesen,
ha ezekkel az emberekkel kommunikatív kapcsolatba kerültek,
magyarul: az urak szóba álltak velük, akkor alázatosan viselkedtek és a csúfondáros szemtelenkedésnek, kivagyiságnak még
a nyomát sem mutatták.
Igen kedvenc téma volt még a mások magánéletében való
vájkálás. Kíméletlen vájkálás. Mivel ezek leginkább a szerelmespárokat és a jól-rosszul sikerült házasságokat vették célba, a
sértettek vitáikat nem mindig szócsatával, hanem olykor bicskázással oldották meg, függetlenül attól, hogy munkában vagy
háznál került sor az összeszólalkozásra.

20

~o----------------

Amiket elmondtam, azok inkább a hétköznapokra vonatkoztak. Mások voltak az ünnepek. Az ünnepek körébe tartoztak a
vasárnapok, a neves napok és azok az alkalmak, amelyek egy-egy
családi eseményhez kötődtek: keresztelőhöz, bérmáláshoz, lakodalomhoz és disznóvágáshoz. Ezek a királyhalmi tanyavilágban is
nagyjából azon rituálék szerint zajlódtak le, ahogyan azt a folkloristák összegyűjtötték és publikálták.
A fentiekben a szegényparaszti világnak az árnyoldalait, a szenvedésekkel teli oldalait mutattam be. Tettem ezt két okkal. Egyrészt azért, hogy korrigáljam a parasztság legszegényebb rétegéről
kialakított "romantikus képet", amely a mai napig él a magyarság
egyes rétegeiben. Másrészt azért, hogy érzékeltessem: magam,
mint fejlődő gyerek, aki e világot nemcsak úgy láttam és magyaráztam, ahogya családom és a kortársaim, rengeteget szenvedtem ebben a világban. Olyan sokat, hogy még játszani is csak
egyedül szerettem. Játékszereimet is magam szedegettem össze és
magam játszottam magamnak. Az ünnepi alkalmakon (kettőn,
hármon) magam is részt vettem, de nem a gyerekek körül sündörögteni, nem velük játszottam, mindenképp a felnőtteket szerettem volna meglesni, utánozni, velük mulatni. S itt nyílt alkalmam
először megfigyelni azokat a bonyolult, rejtőzködő, rejtegetett,
vagy táncban és éneklésben kifejeződő, szexuális és szerelmi
kapcsolatokat, amelyek tiltottak voltak, visszafojtottak, de valami
úton-módon mégis kifejeződtek, amelyeket titokként magamban
őriztem, s nagyon megvetettem azokat, akik ezekről obszcén
módon pletykáltak, durván beszéltek. Egyszóval nagy empátiát
tanúsítottam a párkapcsolatok, a tiltott kapcsolatok megértésében,
s ezek megfigyelésére éppen az ünnepi alkalmak: alakodalmak,
a tanyai bálok jelentették a legjobb kommunikációs terepet.
A gyermekkoromat rosszul éltem meg, családunkban igen sok
volt a konfliktus. A kiszolgáltatottságot nehezen viseltem, az
elvégzendő paraszti munkákat is. Okos szót egyedül az édesapámtói kaptam, ha kérdeztem. Ő nem hárított, ő válaszolt, szóba
állt velem. Mások a családban nem. Kinevettek, kigúnyoltak
furcsa kérdéseim és furcsa vélekedéseim miatt. Édesapámat 1944

_
....------------------------------------------o~

21

májusában láttam utoljára. Katonának vitték, és amikor a vonatra
ment, elbújtam, hogy ne kelljen tőle búcsút vennem és elszakadnom. Azóta nem láttam, és a sorsomat magam intézem. Az életem
minden mozzanatát magam terveztem: az iskolát, az alkalmi
munkát és a megélhetést.

A tanyai eminens:
a Kőröséri Öregiskolától a Kőröséri Új Iskoláig

1,

I I

(Tanulósors/om/ a neonacionalizmus és a demokratikus átalakulás
pedagógiai ideológiájának jegyében)

3. ábra. A Köröséri Öregiskola,
ahol a szerző az elemi iskola 1-4. osztályát végezte

I
I

1941. szeptember 1-jén kerültem első osztályos tanulóként a Kejfeli-dűlő (Szeged-Királyhalom 895. házszámú) szoba-konyhás,
vályogból készült nádtetős házból, a tőlünk négy kilométerre fekvő Kőröséri Öregiskolába. Abba az iskolába, ahol a szüleim is
megkezdték, illetve befejezték tanulmányaikat. Testvéreim közül
voltak, akik a Kissori Iskolában tanultak, a mai napig nem tudtam
kideríteni, hogy engem miért a Kőröséri Öregiskolába írattak.
(3. ábra)

II
I

Óvodába természetesen nem jártam. Emlékezetem szerint az
óvoda szót nem is hallottam, a család sem emlegette, és a legjobb
tudomásom
szerint a tanyaközpontban,
tehát SzegedKirályhalmán sem működött ekkortájt, tehát 1941-ben óvoda. Az
iskolával sem a családtagjaim, sem a szüleim nem riogattak.
Föltételezték - ismerve kíváncsiságomat, örökös kérdezősködéseimet -, hogy jó tanuló leszek, és az iskola nekem való hely lesz.
Az iskolába kerülésem előtt a családi munkamegosztásból nekem
is ki kellett vennem a részemet a már sokat emlegetett Kejfelidűlőben. Itt, annak ellenére, hogy homokos terület volt, akadt
olyan mélyebben fekvő rész is, ahol a gyep megtermett, a gyomok
virágoztak, és ez az útszakasz - a házunktói kb. 3-800 m-re alkalmas volt arra, hogy az általunk tartott 7-8 libát, ludat én le-

22

.~~

geltessem. Libapásztor voltam. Pásztorkodás közben a környezetemben hallott népdalokat és új stílusú dalokat, nótákat dúdolgattam, és igen sokat gondoltam az iskolára. Tudtam, hogy ott a
tanítót Vitay Kálmánnénak hívják. 50 körüli tanítónő lehetett. Volt
négy gyereke, a férjétől különváltan élt, gyerekeit ő nevelte, és
verekedős tanítónő hírében állt. Ebből következik, hogy az iskolába menetel némi szorongással töltött el, ugyanúgy, mint minden
kisiskolást.
Az iskolába a nálam hat évvel idősebb András bátyám kísért el,
s azon a négy kilométeres szakaszon, amíg az iskolába jutottunk,
próbált felkészíteni az iskoiai illemre, az iskolai jó magaviseletre.
Bátyám tanításából egy szokatlan norma, jó tanács maradt meg
örökre az emlékezetemben; ez valahogy így hangzott: "Öcskös,
ha húgyozni vagy szarni kell, akkor azt nem szabad így bejelenteni, hanem föl kell tartani a kezedet, és azt kell mondani, hogy
tanító néni, tessékengem kiengedni szükségre." Ebből a jó tanácsból - mivel otthon az anyagcsere-folyamatok jelölésére a fentebb
idézett, és naponta szabadon használt kifejezéseket alkalmaztuka "szükségre menni" kifejezés ütött szöget a fejemben. Megérkeztünk az iskolába, ahol a bátyám magamra hagyott. Engem
pedig beültettek az első osztályosok padjába. A terem hatalmas

_
------------------------------------~

23

II

. I

nagynak látszott, nem is láttam addigi életemben olyan nagy termet. Két padsor volt előttem és veszekedő, zsibongó gyerekek.
Voltunk vagy hatvanan. Az 1-4. osztály járt együtt, tehát a hat-,
a hét-, a nyolc-, a kilenc- és a tízévesek mind. Senkit sem
ismertem, hiszen a tanyák eléggé távol voltak egymástól,
még
rokon gyerek se akadt, akit családi összejövetelekről
ismerhettem
volna. Az ülésrend úgy alakult, hogy külön padsorokban
a fiúk,
külön padsorokban a lányok ültek. Ha jól emlékszem, én a harmadik padsorban, közép~n kaptam helyet. Tudni kell, hogy egy
padban 6 gyerek fért el. En a közepére kerültem, s ott próbáltam
helytállni:
mondogattam
magamban az első napon a bátyámtói
tanult leckét, hogy mit kell mondanom,
ha »anyagcseregondok"
kínoznak. Végül megjelent a tanítónő. Csapzott, őszes volt a haja,
lehetett úgy 60-70 kiló, feszült rajta minden ruha, és rosszkedvű
volt. Nem mutatkozott
be, nem mondta a nevét, azt sem, hogy ő
lesz a tanítónőnk,
azt sem, hogy mit fogunk tanulni. Nekünk sem
kellett bemutatkoznunk,
hanem arra lettem figyelmes, hogy az
asztalnál ülve egy hatalmas pálcával többször az asztalra csap és
csendet parancsol. A lányok és az új elsősök (köztük magam is)
megszeppentünk
a pálcától és az asztalra csapástól. De nagy
nehezen helyreállt a rend, és imához tudott parancsolni bennünket. Az ima rövid volt, ő mondta előre, és az idősebbek, a 2. és a
3. osztályosok fönnhangon mondták utána: "Hiszek egy Istenben,
hiszek egy hazában,
hiszek Magyarország
feltámadásában.
Amen." Ezután még a Miatyánkot
mondatta el velünk, ezt jólrosszul valamennyien
tudtuk még mi elsősök is, hiszen otthon
akármilyen
rossz sorsú és szerencsétlen családban nőttünk is fel,
a Miatyánkot
azért szinte minden parasztgyerek
tudta. Az ima
végén
még annyit
kellett
kórusban
mondanunk:
"Csonka
~agyarország
nem ország, egész Magyarország
mennyország.
Amen." Ezután Vitayné leszállt a tanteremben
lévő dobogóról,
hatalmas pálcájával
körülrajzolta először Nagy-Magyarországot,
majd megmutatta
csonka Magyarországot,
s azt mondta, hogy
azért kell jól tanulnunk,
hogya
teljes Magyarország a mienk

lehessen, és szégyellje magát az, aki nem tanul és nem engedel24
~~
_

kedik. Az imákat állva mondtuk el, meglepő csend volt
mes
. Ierre
. sem em Ie' kszern.Arni
közben Pimaszkodásnak
a je
szem.
rru k or h eel ~ foglalhattunk,
akkor egy furcsa eseménysor
következett.
ye
I
"
,
lv
készít
I
A tanítónő elmondta,
hogy az e so os~ta y . eszi se, e I~" a pa~tábláját és apalavesszőt,
és ~sendben !lgye!Je~, amig r~.nk kerul
sor. A többi osztállyal pedig egyenkent kinyittatta a fuzeteket,
~önyveket, és kiosztotta a feladatot, mondván, hogy nekik "csendes foglalkozás"
lesz. A gyerekek, a második, a harmadik és a negyedik osztályosok, ahogy tudtak, hozzáláttak ~ "csen~:s ..fo?lalkozáshoz". Meg kell említenem, hogya negyedikesek kozott Igen
sok kajla fiút is láttam. Kint az udvarban tudtam meg a többiekt~I,
hogy ők a bukottak, és annyira buták, hogy nem járhatnak az Uj
Iskolába, tehát oda, ahova a nagyok.
Vitayné, miután a "hangos foglalkozásra"
visszatért hozzánk,
első osztályosokhoz
- akik, ha jól emlékszem, tizenketten
vagy
tizenöten voltunk -, elmondta, hogy írni tanulunk, és álló, ferde
és fekvő vonalakat húzatott velünk úgy, ahogy ezeket előzetesen
a tanítói asztal mögött lévő táblán ő maga bemutatta.
Később
ezeknek a vonalelemeknek
a gyakorlása következett. A tanítónő
felült az első padra egy hosszú pálcával. Határozottan
emlékszem, hogy lábait nem zárta össze, és mi elsős kíváncsiskodó
fiúgyerekek jól láthattuk a kombinéjét
és az egyéb alsóneműit.
Ez
szemmel láthatóan senkit sem zavart, engem azonban nagyon.
Nem értettem, hogy miért kell az első padra felülni, és azt sem
értettem, hogy miért kell a fejére koppintani
annak a társamnak,
akinek első vagy második alkalomra nem sikerült az egyeneseket
és ferdéket a legszabályosabban meghúznia. Igaz, volt szivacs is,
ami ott lógott a palatáblán,
tehát ki lehetett javítani, de a hibázókat mégiscsak, ha nem is durván, de fejbe koppantotta
a
tanítónő. Ezt mérhetetlenül
zavaró dologként
éltem meg, mert
attól féltem, hogy ha én is elrontom, a rövidre nyírt szőke, kerek
fejemre kapok egy ütést. Szerencsére nem így történt. A vonalak
sikerültek, s az első óra után az udvaron játékok kezdődtek, amelyeket a lányok játszottak. Eléggé sok gyermekjátékot
tudtak, de
leginkább a Körben áll egy kislányka címűre emlékszem, sarra,

25

hogy valamely oknál fogva az új elsősök közül néhányunkat bevontak a nagyobb lányok a játékba. Ez nekem hallatlanul jólesett.
Eltelt tehát az első nap. Amikor András bátyám, akit az édesanyám elküldött
elém, nehogy eltévedjek a tanyai dűlőutak
között, azt kérdezte: "na öcskös, ki tudtél-e kéredzkedni?",
azt
válaszoltam neki: ki tudtam tartan i, így el kerü Item a kéredzkedést,
a fejemre ütést sem kaptam, és a vonalaim is jól sikerültek.
Hamarosan kiderült, hogy az iskolában jobban érzem magam,
mint otthon, mert figyelhettem
a társaimat, figyelhettem
a tanítónőt, megismerhettem a rossz gyerekeket, abukottakat.
A gond csupán az volt, hogy az iskolás élményeimet mindig el
szerettem volna mondani a családom tagjainak, de a testvéreimet
nem érdekelte, mert unták és utálták az iskolát. Édesanyámat
a munka kötötte le. Édesapámat pedig a saját gondolatvilága:
főleg a második világháború fejleményei, és benne az ő személyes sorsa. Oe hát mit tudhattam én akkor ezekről. Egy volt a
fontos: ha rajtam áll, az iskolából egyetlen napot sem hiányoztam
volna. Ha esett, ha fújt (ezen azt kell értenünk, hogy például 1942
telén több méteres hófúvásole
voltak a tanyavilágban), én mégis
iskolába akartam menni. Néhány atyai és anyai pofon zárta le
a vitát, a nagy-nagy iskolavágyamat. S így magam is, mint annyi
társam, a tél egy részét - mivel cipőnk nem volt, hanem úgynevezett faklumpa, amelybe azért a hó csak betüremkedett a sparhelt és a kemence mellett töltöttük el rosszalkodással és a
jó-rossz tankönyveim
olvasgatásával. A családi kikötés az volt,
hogy az iskoláról nem kell beszélni, oda csak járni kell, de ha
tavaszodik, akkor első a munka és akkor az iskola hanyagolható,
sőt szülői segédlettel kerülendő.
ló tanuló voltam (mondhatni kitűnő) első osztály tói nyolcadikos koromig. Függetlenül attól, hogy kik voltak a tanítóim.
Tanítóimat nem azért szerettem, mert kiváló emberek voltak,
hanem azért, mert tanítók voltak. A szerepükbe voltam szere/mes.
Ami nem tetszett rajtuk (lásd a korábbiakban elmesélt, intimnek
tetsző gyermeki megbotránkozást is inkább elfojtottam, mintsem
csámcsogtam volna rajta, mint ahogyan azt a többi parasztgyerek

ldolgoztam,
magyarázatot találtam rá, és személyes
tette ), azt fe
I»d
. .
, ,k t
"
k vettem ha diáktársaim vagy csa a om tagjai a taníto a
sertesne
r
sértegették vagy leszólták.
,.,.
"
vu Kálmánné után, aki engem három evig tanított, s akirol az
hl I .~\
hogy baleset áldozata lett Budapesten (villamos ütötte
a Ir jar a,
I
1" O'
. J'
It ki
ef'
ell, új pedagógusok érkezt~k·1 ~ ege fs~ ~aval, ozsd n~ vo , ~It'
, hetetlenül jó szándéku,
arssez air npusu pe agogus v r
mer
k
. k ' bb
h'
akinél a gyerekek azt tettek, amit akarta ." L~.gln a
a" az, ában
szorgoskodó
lányokat
és disznóinak
etetesevel
tar t as
·1'
.
foglalkozó fiúkat kedvelte. Magam tőle az égadt~ VI ago~ se~mlt
tanultam. Viszont jó családanya volt - ezt hireszteltek rola a
sem

,
I " t
tanyaiak =, de valami oknál fogva egy- et ev ut~n e ~un
Kőrösérről. Jött helyette egy csaknem két méter magas, Igen-Igen
jóvágású fiatalember
(úriember), akit ~,alázs. Tibo,rnak ,hívtak,
akinek roppant nagy volt a tekintélye. Az o megjelenese mar 1945
utánra esik. Mi magunk és a szülők is nagy tanítónak hívtuk, magassága miatt. Mint mondtam, szinte világfi volt. Tanított, ha
kedve tartotta. Az 1-4. osztályos munkaszervezés nem volt
erőssége, de tekintélyt vívott ki magának, s tőle telhetően minden
tantárgyat tanított, olyanokat is, amelyeket nem kedvelt, amelyekhez nem értett.
Rajzolni sajnos nem tudtam (a mai napig sem tudok). A tanító
úr erőfeszítéseket tett arra, hogy megtanítson valamennyiünket
rajzolni az akkori tantervi előírások szerint, s miután látta, hogy ez
nekem mint eminens tanulónak sem sikerül, bosszúból vagy
inkább frusztráltságából összegyűrte az általam rajzlapra vetett se
füle, se farka rajztákolmányomat.
S a galacsinná gyúrt rajzpapírt
a fejemen dörzsölte szét, ami bennem igen mély nyomokat hagyott. Igaz, másoknak nyaklevest adott.
Mai szemmel nézve ez már nem akkora dráma, sokkal nagyobb az, amit mint háborús gyerek megéltem. Történt, hogy az
1944-45-ös háborús esztendőben édesanyám úgy döntött, hogy
ne járjak iskolába, hanem a tavaszi munkákban segédkezz
·E
fe~tebb említett Drával Józsefné volt a tanít~~ő, aki, . ~.z;f!
salmat az előírásoknak megfelelően a haladási
nap
an tISZKönyvtár

26

*

r~>
t•.•...

tességgel regisztrálta. Bizonyítványomba pedig azt írta (negyedik
osztályos voltam ekkor), hogy: "Sok hiányzás miatt nem osztályozható." (4. ábra) Amikor 1945 őszén édesanyám a könyörgésemre elment a szülői értekezletre (ez volt az egyetlen szülői
értekezlet, amelyen részt vett) megtudakoiván, mit jelent az, hogy
"sok hiányzás miatt nem vagyok osztályozható", Drávainé azt
mondta neki: ne aggódjon, én nyugodtan folytathatom a tanulmányaimat a bizonyítványba írtak ellenére is. Ettől igen-igen megnyugodtam, és 1945 szeptemberében, mint felső tagozatos, megjelentem a Kőröséri Új Iskolában. Azért nevezték Új Iskolának,
mert a Klebelsberg-féle program keretében épült, ahol az ott dolgozó kistanító, az igen művelt, alacsony termetű Dorogi Géza
(eredeti neve Dénuel Géza) nagyon jó szándékúan és tapintatosan
közölte velem, hogy édesanyámnak rosszul mondták. Nem lehetek ötödik osztályos. így vissza kellett térnem az Öreg Iskolába,
ahol a negyedik osztályt ismét el kellett végeznem. (5. ábra)
Itt jelent meg az életemben a már emlegetett nagytanító, Balázs
Tibor, aki óriási türelemmel és felkészültséggel el magyarázta,
hogya
háborús idők miatt, meg az édesanyám hibája miatt
többen vagyunk gyerekek, akiknek meg kell ismételnünk - hiányzások miatt - a kihagyott osztályt. így lettem én túlkoros, és mivel
édesapám a háborúból nem tért vissza, a családom teljességgel
számított munkámra, ezért minden áldott nap közelharcot kellett
folytatnom azért, hogy járhassak iskolába.
Ebben a küzdelemben állt mellém az említett két férfi pedagógus: Balázs Tibor és Dorogi Géza, és óriási küzdelmet folytattak
azért, hogy tanulmányaimat befejezhessem az általános iskolában. (6. ábra)
Édesanyám és a testvéreim, akik hallani sem akartak arról,
hogy továbbtanuljak bárhol is, alig várták, mikor leszek már 14
éves, azaz mikor nem leszek iskolaköteles. Óriási családi veszekedések és hisztériák következtek. Én könyörögtem, hogy befejezhessem az általános iskolát, hogy továbbtanulhassak. Ők
hajthatatlanok maradtak. Saját életükhöz és sorsukhoz hasonlóan
napszámos- és cselédsorsra szántak, és semmiképpen sem akarták, hogya
28
~~ család tagjai közül bárki is naplopó legyen, úr legyen._

Az anyakönyv

BIZONYÍTV

sorszáma:

ÁNY

.f~71!'t..=i;;•~:::::~:;;;.;;;;;

."

;;r
•••••

'1' •••••••

osztúlyábau

Magaviselct
Szorgalom
Hit-

az 19 ~it5T6kolai

évben" elért 'eredmény.öl.

....•......................•.....
:

.

és erkölcstan
Beszéd- és értelemgyakorlatok

.
.

h ~:~~:;:,..........................~
~.~

Nyelvi

Ismeretek

.

tÖ~i6~~t~':::::::
::::::::::::::::1::: ~~~~:

~ -

;t..."'":..:-

~ö~~~~:ar .~~~~~~.
Al lampolgúr
kötelességck
és jogok
Ssúmolás
és mérés
•.••••....•.....•.••..•.••..••........

.

í

f t._.'..

Te~mészeti, gazdasági és egészségi ismeretek
RaJZ ...................••...•.•...••...•.•...••••••••••...•.......
Kézimunka
........•...••..•.............

. ~

,

__ .__

J eg~.zet; .•. J'?-:1.~
-"··-'t<o-····

·_·

.'.

...•.........

~"

~~

'

"5#J.~

nn

.

•...

-_.,-

. __

~a.~~

'.V .

.•.. ' •.•... ,

es; ictcn rí sz lelere k
i;1I7.o11an:

_

.~

i~:;I.7_ol:lllnnul:

Kelt

.

.

::::::::: ::::::::::~.~~ ~..:~•..•~~................................
.. _--_

.

~

Bnek .............••...................•...
Testnevelés ........•.......................

........ _----_

T"

l!J'P~Vi

•••••••••••••••••••••

JY:~

h~

-"f

6Z~Jt1;\

.

s 8.

.lt~~:L.~:

............................................
f:::\~·ó·~·····7~
iiazgRtó (igazgató·tRnitó),
~
tanít .
Javitóvizsgáról

szóló

záradékru

Kelt
lU

't't',

évi

szánt hely :

8.

n

••

_

•••••••

H.

hó ..

4. ábra. Bizonyítvány 1945. július 12. napjáról,.a 4. osztályról.
A szerzőt osztályismétlésre kötelezik.
,
(A keltezés hibás. 1944. július 12·ről lehet szo.)

29

Az általános iskolát 14 éves koromban abbahagyatták velem.
Hiába számítottam a legjobb, legeminensebb tanulónak, ez édesanyám és testvéreim szemében nem jelentett értéket. Gyűlölködés, megvetés alakult ki köztünk. Ismét magamra maradtam,
és magamnak kellett kitalálnom, miként oldom meg a továbbtanulásomat.

\1

::::::::~

:~~:

....

(A fizikai ,munkára szocializálás/amI' Ásotthalomtól Szőregigl

..~L .....osztályában az 19~f/~.'.iskolai évben elért erenményr61.
::::::: ::::::

Hit- és erkölcstan
_
Beszéd- és értelemgyakorlatok

!~.
lE

H'"

30

~~--------------------------------

z

Fogulmuzús

1·~'.""'::::::".'.'.'.' ' '.'

. ••..•

_........•••..•....•

~

~I;~a,,~.~.•• ::::: :::: :::::::::::::::::

.~ ~

Az ásotthalomi tanyavilágban magától értetődő volt, hogya fiúgyerekek 10 éves koruktól kezdődően tehénpásztorkodás,
állatőrzés céljából bérmunkában, kiscselédekként szegődtek el
gazdagabb parasztcsaládokhoz. 11-12 éves kortól kezdve a mezőgazdasági (növénytermesztési, szőlőtermesztésil munkákba is
bevonták a gyerekeket. Minden munkanemet kipróbáltak rajtunk,
a kapálástói a szüretelésig. Mai szemmel nézve ez kellemes
szórakozás, afféle kikapcsolódás a városi gyerekeknek, de nekünk
napi tizenkét órás fizikai munkát jelentett, noha gyerekek voltunk.
Szinte ugyanazokat a munkákat végeztük, mint a fel nőttek.
Legföljebb néhány munkanemet nem bíztak ránk.
A tehénpásztorkodás sem csupán legeltetést jelentett, hanem
állatgondozást (etetést, itatást, állatok tisztán tartását, trágyázást,
"ganézást"l, ami igencsak próbára tette az embert. S ha ehhez
hozzáteszem, hogy visszaszólnunk sem volt szabad, még annyit
sem, mint egy családban, nyugodtan minősíthetjük mindazt, ami
velünk és velem történt, gyermekbérmunkának. Az is volt. Szabályosan alkut kötött a családom, hogy mennyi a havi bérem, és
szolgálataim után mennyi természetbeni juttatást kapunk (búzában, rozsban, kukoricában, burgonvában),
amennyiben hibátlanul szolgálok. Megjegyzem, hogy nem cselédnek, hanem szolgálóknak neveztek bennünket, néhol béresnek, néhol pásztornak.
A szülői háztól el kellett költöznünk. Velem ez 12 éves koromban

~-~;~~

...~..•

.. ...

~zao~.~:;:~ct :::::::::::::::::::

Kenyérkereső cselédsors

BIZ O N Y t T V ANY

Az anyakönvv sorszúma: \~~.

.

::~~:::::::::::::::::::::

......•................•••...

~

..... _._....

.. _..

~~I~I\~:j~sm~.r.c.t.c.~.::::::::::::::::::::
::~~:::::::::::::::::::~:
A .m agynr nemzet története
~/
_ .
. '~~hl~líJOlgú~.i kötelességek és jogok .. 0 .. 4.·
.

SZanlOI8.S

~S

llleres

..................•.....

__~._

'l'c:·mészeti. ;,:azuasúgi és egészségi ismeretek

.. __.

.. __ .

.~

.

~~i~:::~,:~
••.•.••.•.••••••••••.••••••••••
'.·'~~i:
.

-.-

K~......

_....

..e.ne.•.-":' ~ .

eZ-" ••

•.••••••••••••••••••••••••••••••.•.

igazgató (ilf"

" t'

Javítóvízsgáról
Kelt
19

_
évi

.
_ _

••••........

t

·tél.

j..

~

\\~.ro .
\. " ~'.. ", "1<

szóló záJ'adt:i~~~eiy:
...... ·.. ·

·..·

'"

.,..<f
,-4." JI ,

•.. ~.. hó),.l~j~n.
J'\J\iLl"'OoJ"'h~

.•.••..•••••.••.•••......••••.•••

_ •••• -

tanitó

__

.

·11·.~

V

tanltó

5. ábra. Bizonyítvány 1945. június 21-i dátummal
a 4. osztálv kitűnő rendű elvégzéséről

_____________________________________

~

31

történt. Modé Páléknál, Kiss Páléknál - ez utóbbi volt a hivatalos
nevük, az előző gúnynév volt - cselédkedtem, állítólag hibátlanul.

1,

Anyak6nyvl

~e--

_

!.JI,

_

BIZONXífTVÁNY

--m---!f-~-~'',-'::-1:~::
~.1--m-----m----

Három dolog fájt. A legjobban az, hogy istállóban kellett aludnom, az állatok között. Aztán az, hogy nem léphettem be a lakásukba, amely három szobás volt, ahol a szobák padlóburkolatúak,
a konyha pedig díszes cementlapokkal volt kirakva. Amikor senki
sem látta, akkor kukucskáltam be, hogy valami szépet is lássak.
Addigi életemet (12 évet) vályogból épült, földes szobában éltem
le, ahol a szobának és a konyhának a földjét marhatrágyából készült péppel mázolta föl hétvégenként édesanyám vagy a nővérem. És fájt az is, hogy mindössze vasárnap délután kaptam két
órányi eltávozást, hogy hazamehessek. De ezt is csak azzal a feltétellel érhettem el a gazdámnál, ha az állatoknak zöldet, "gazokat" szedtem a környező kukoricásokban. Azokat a gyomokat
szedtem és hordtam be az állatok jászolába, amelyeket az állatok
"jóízűen ettek" addig, amíg visszaérkeztem a két óra letelte után.
Ezután azonnal ki kellett hajtanom a teheneket a legelőre.
Fontos adalék az életemhez, hogy gazdám háromszáz méternyire lakott a jugoszláv, ma szerb határhoz. Közismert, hogya
trianoni békeszerződés után családok szakadtak szét - így volt ez
Királyhalmán is. Az országhatárt egy szélesebb út jelentette, amelyen az állatokat a legelőre hajtottam. Az állatok mit sem törődtek
Trianonnal és az országhatárral, ha megbokrosodtak, mert például
sok légy és bögöly lepte el őket; megvadultak, és "határt sértettek". Hét tehénről, három birkáról és két kecskéről kellett gondoskodnom. Ezek a szerencsétlen állatok egyszer 200-300
méternyire futottak át Jugoszláviába, s magam tizenhárom évesen
aligha tehettem mást, mint kétségbeesetten futottam utánuk,
hogy visszatereljem őket. 1948-at írtunk ekkor. Amikor észrevették ezt a jugoszláv határőrök, akiket partizánoknak és csetnikeknek neveztünk, lövöldözni kezdtek a levegőbe. Én nagyon
.nehezen. sírva vissza tudtam terelni az állatokat.
A rémület bennem iszonyatos volt, s mi magunk, tehát a családunk, a Zsemlye család, akik a határtól 800 méternyire éltünk,

32

sOTSzdma:.

a -.~.~.~-':::::':'.

!!!!.'._

...

osztályában

'-l\ÍIagatartásá

i!~~~.'~-'.....
19?1-1 '!.':' iskolai

az

,Olvasás -

évben

-:

'
"',

'Történelem"
'Föld- és néprajZ

,"

,':

o' ~~

"-,,,' ,w,
""<ti" >0

':Z0~

,>-":<~"'::;'\

'''~'''''''{i-'T

','

, ~;~';~~~!<f-01;~:.;::
.•• ',
'o

'Az. ember élete,'

, ••

1

'--

1,

'Természetrajz
';'Természettan
. Vegy tan
;Számolás és' mérés ,',

",o

'.

"Ének
irestnevelés

(L

T~:i

Magyar nyelv és irodalom'

Fogaln#z<!s
'f
:Nyelvi ismeretek '

o

eredményről.

":.~.;>~~

:Z<'~;

,r,.....,':"""<-«:JL-.-.v

'·Rajzolás'

elért

,o" ~_..;.

,"Hit-- és erkölcstan
-,'B=éIgetés -"Szabadbeszélgetés

,~

tanuló által

általános iskolafoépiokols

# ••

'lA1"l!n.•!' ".>":,,;.,,,~<
~~-,i'
o,.,--;.i$. __
~~

o

o,

-V-~",

"

:

1{.;on:;...: ,

'

'o,."

~~:,...;,

o, • ,,-k.:-

-L~~"

"",--

,

••

_

oo

'i

-$.~;.<-'./

",

t-''''''~::fP;%:Y

''''y\li,'
, °o~,~.?'>

~~'\'o,o'

':z;~

-t,::Választható 'ttirgyak, gyakorlatok:, -.;~ '»:•. , .'~I'.lr:<"'··'..:~á:tg.,,'ljf9"'-Lcf~'
ak I k _~
<cr- ')00

0,

o

~~~::~~~~~~=~~~~~~::~~:
__
~_~~:~~
o

'cÁltalános tanulmányi
'il';,"

eredmény:.

,

'"

M,~noe-yeJötesti,llet határozátar

"!::ryJ

,?;<~~~

~

o

~

'h~

o

1,_:

'o

':~:;.

_';

-?~o~.--",
_

,:'1-"
,"Q

o'

'c:i,;;:!.V
'/.1:"'

6, ábra. Kitűnő rendű bizonyítvány
az 1949/50. iskolai évről, a 8. osztály elvégzéséről

-

o

33

úgy döntöttünk végül, hogyakisbérességnek, a cselédsorsnak ezt
a szomorú és veszélyes fajtáját befejezzük. Ennek fejében iskolába viszont csak az őszi munkák befejezése után és télen járhatok,
mert kora tavasztól kora őszig, az összes lehetséges fizikai, paraszti munkából ki kell vennem a részem, hiszen mind az idősebb
bátyám, mind édesapám hiányzott a családból. Az idősebb bátyám hadifogoly volt, édesapámról pedig tudtuk, hogy meghalt
Oroszországban. Nekem ezért kellett az otthoni munkákban részt
vennem, hogya nővérem, a fiatalabb bátyám és az édesanyám
napszámosmunkát vállalhassanak azért, hogya télire való meglegyen.
Növelte az önbizalmamat, hogy családom már nem tart gyereknek. A sógorommal, Kőrösi Bélával, és fiatalabb bátyámmal,
Zsemlye Andrással egy brigádot alakítottunk, és részes aratónak
szegődtünk Szőregre. Ez abból állt, hogy hárman több hektárnyi
gabona (búza és árpa) aratását vállaltuk fel, amiért részben pénzzel, részben pedig valóságos terménnyel fizetett a munkát adó
gazda. Sógorom a kaszás- és az arató-, bátyám a kévekötő- és a
gabonakereszteket összehordó, magam pedig a marokszedőmunkára "szakosodtam", mert csak arra voltam alkalmas fiatal korom
miatt. Napfelkeltétől naplementéig mezítláb markot szedni, port
nyelni, cipekedni, és vérző lábbal naponta újra kezdeni, tarlóra
menni nem gyerekjáték.
Ezenközben én iskolázásról ábrándoztam, a nyolcadik osztály
befejezéséről, s arról, hogy valami úton-módon mégis továbbtanulok, és tanító leszek. A paraszti munka kegyetlen, embert
megalázá volta elől menekültem, a cselédsors elől, és a kenyérkeresettel együtt járó megaláztatások elől. Utáltam a gazdagokat,
utáltam a gazdákat, akik szemrevételezték, hogy hibátlan-e
a munkánk. Ettől tették függővé, hogy kialkudott bérünket megkapjuk-e vagy sem. Ezek az aratási ciklusok három-négy hetet
töltöttek ki, némi szünet után a kukoricatörés kegyetlen, embert
próbáló szakasza következett, a répaszedésről már nem is szólok.
Végül a szüret, amely szintén nem annyira romantikus annak,
akinek normára kell hétről hétre részt vennie benne.

34

~

Egy szó mint száz, nekem nem is annyira a munka fájt, hanem
a munka monotóniája, az embertelen, kiszolgáltatott lét, a kiúttalanság, és az, hogy munkatársaim, testvéreim, rokonaim vagy
azok baráti köre beszédtémaként a trágárságon, az obszcenitáson
és a rosszízű tréfákon kívül aligha tűrt meg mást. Engem pedig
egyes-egyedül csak a tanulás érdekelt, s majdnem mindegy volt
nekem, hogy tanító, pap vagy színész leszek-e, csak menekülhessek a szegényparaszti vi lágból.
Terveimet, vágyaimat természetesen mindenki )esöpörte".
Dologkerülőnek, munkakerülőnek bélyegeztek, függetlenül attól,
hogyegyébként jó munkásnak számítottam. Sem fizikai teljesítményben, sem a közös munkák alóli kihúzás dolgában nem
érhette szó a ház elejét, mégis kitaszítottnak éreztem magam. Ám
jött a csoda az életembe! Királyhalmán is híre ment, hogy a
demokratikus átalakulás (értsd felszabadulás) következtében minden munkás- és parasztgyerek számára szakérettségin vagy esti
iskolában továbbtanulási lehetőség nyílik. Plakátok hirdették a lehetőséget, s mikor én erről tudomást szereztem, loholtam Dorogi
tanító úrhoz, hogy Kőröséren az Új Iskolában indul-e a Dolgozók
Esti Iskolája, ahol a nyolcadik osztályt befejezhetem. Csodák
csodája, az iskola elindult. Első alkalommal összejöttünk kb.
húszan. Kihirdették a tananyagot és a követelményeket. A második hétre már csak tízen maradtunk, a harmadik héten pedig
egyedül voltam. A tanítóm könnyes szemmel közölte velem, hogy
nem tud rajtam segíteni, törődjek bele a sorsomba.
Én ismételten részesmunkára szegődtem. Ekkor már november
volt, s áldott jó tanítóm egy késő esti órán, egy dűlőút mentén
megszólított, s közölte velem, tudott ösztöndíjat szerezni számomra. Az ösztöndíj talán 120 forint, több, mint amit napszámban keresek, s ő úgy gondolja, hogy ha édesanyámmal közli ezt
az összeget, talán megengedi, hogy nappali tagozaton befejezhessem a nyolcadik osztályt. így én a 120 forintot átadtam az
édesanyámnak, aki nem szívesen ment bele a cserébe, mert azt
sejtette, hogy ennek előbb-utóbb az lesz a vége, hogy én a tanítóképzőbe kívánok eljutni, azért végzem el a nyolcadik osztályt.

_

-----------------------------------~

35

A tanítóképzés
csapdájába esve
,
Ujszegeden

Tavasz jött, 1950 tavasza. Egy májusi napon a délelőtti munkából tértem haza, amikor is nővérem egy papírt mutatott. Egy
papírt, amelyet a szegedi tanítóképzőből küldtek nekem, amelyben értesítették édesanyámat, hogy fölvettek az intézménybe,
mert általános iskolai tanulmányaimat végig kitűnővel végeztem.

(1950-1955)*

Édesanyám indulatában villát ragadott, és azzal akart elűzni otthonról, hogy mégis becsaptam a tanítómmal együtt, és mégiscsak
út, és nem paraszt akarok lenni. Ekkor már színt kellett vallanom.
A kérdés csupán az volt, hogya nyarat hogyan töltöm el, milyen
munkával, és egyáltalán, hogy jutok el a tanítóképzőbe, hiszen
semmiféle olyan felszerelést a család biztosítani nem tudott,
amellyel kollégista lehettem volna. így történt, hogya nyári keresetem egy részéből, a megtakarított pénzemből egy overált
(kezeslábast), egy alsónadrágot és egy inget vettem magamnak így szöktem el a tanítóképzőbe. Ekkortól, tehát 1950 őszétől,
a családom és közöttem a kapcsolat hosszú-hosszú időre' megszakadt, valamikor harmadéves tanítójelölt koromban téftem újból
haza, ekkorra már elkezdődött a téeszesítés, látszott, hogya paraszti munkának, tehát annak, amit a családom megszokott, nem
lesz jövője. S lassacskán - miután kiderült, hogyatanítóképzőben
is jeles, kitűnő tanuló maradtam, míg a középiskolába kerülő
ásotthalmi gyerekek nagy része visszamenekült a tanvákra - beletörődtek, hogy mégiscsak tanító úr leszek.

•••
Fontosabb oktatáspolitikai

intézkedések 1935-1950

között:

1940. július 12. Az 1940. évi XX. tc. az iskoláztatási kötelezettségről és a 8
osztályos népiskoláról.
1945. június 25. A Köznevelés című lap miniszterelnöki engedélyezése.
1945. augusztus 16. Az általános iskola megalakítása (6650/1945. ME. sz.).
1947. szeptember. Megnyílt a budapesti és a szegedi Pedagógiai Főiskola.
1948. március 4. Kormányrendelet
a dolgozók iskoláinak szervezéséről
(2730/948. ME. sz.).
1948 őszén bevezették a 7 számjegyű osztályozást.
1949. szeptember 29. Az 1949. évi 5. sz. tvr. kimondta: a vallásoktatás
az iskolában nem kötelező.

1950-ben, amikor a tanítóképzőbe kerültem Szegeden, az iskolát
nem tanítóképzőnek, hanem Pedagógiai Gimnáziumnak nevezték. A mai napig rejtély előttem, hogy Dorogi Géza a jelentkezési
lapot hogyan és miképp juttatta el az intézménybe úgy, hogy azon
nem szerepelt az eltartóm - ez esetben az édesanyám aláírása.
Egy bizonyos: én nem írtam alá. Sajnos már Dorogi Géza sem él,
nincs kitől megkérdeznem. Ugyanígy nem láttam az általános
iskolai ösztöndíjamról szóló papírokat sem. Egyedül az a papír
volt a kezemben, amellyel a tanítóképző kollégiumába mentem.
Ásotthalom (a korábbi Szeged-Királyhalom) negyvenkét kilométerre volt Szegedtől. A várost keskeny nyomtávú vasúton
(madzagvasúton) közelítettük meg. Magam mindig a kissori
állomáson szálltam föl, onnan indultam a képző be is 1950
augusztusának végén. Ekkor jártam másodjára Szegeden. Először
1949-ben teherautón vitt el a városba Dorogi Géza, aki mellesleg
kiváló focista volt, s játszott Ásotthalom csapatában. Ez csak azért
érdekes, mert az 1949-es szegedi látogatás alkalmával Szegedből
semmit sem láttam, így csak az 1950-es utazás alkalmával szembesültem a várossal. Falut se nagyon láttam, összesen csak kettőt:
az Ásotthalommal szomszédos Mórahalmot és Szőreget, amelyen
csak átgyalogoltunk, s mert mint részesaratók több héten át a
búzakeresztek tövében aludtunk, ott étkeztünk. A falusi településeket se ismerhettem, hisz Ásotthalom ekkor nem volt más, mint
*

Politikai despotizmus (1950-1953. július).
Az első radikális reform: Az új szakasz (1953. július-1955.

április).

36
-----------------------------------~

37

egy tanyaközpont. A gondot az jelentette, hogy miként találom
meg a Temesvári körutat, tehát a képzőt és a Bérkert sor 3-at,
a képző kollégiumát. Pénzem nem volt, villamos szóba se jöhetett, föl se mertem volna rá szállni, így maradt a kérdezősködés és
a gyaloglás. Nyolc óra körül érkeztem a városba a tanyáról.
Délután két óra lehetett, amikor a Bérkert soron a kollégiumot
megtaláltam. Idősebb naposok kérték a papírjaimat, az ágyneműt,
személyes tisztálkodási eszközöket, például fog kefét, csakhogy én
ilyenekkel nem rendelkeztem, s ezért mintegy két és fél órát kellett várnom, hogy egyáltalán maradhatok-e a kollégiumban. Késő
délután került elő az ügyeletes tanár, aki Orosz Sándorként mutatkozott be, s még azt is közölte velem, hogy az ő osztályába, az
1. B-be fogok járni, ő lesz az osztályfőnököm, nyugodjak meg,
intézkedni fog, lesz szállásom. Lett is. Úgy tudom, hogy Szathmári
Lajossal, a kollégium fiatal igazgatójával döntöttek a sorsomról, és
adtak ágyneműt, meg mindent, ami még hiányzott a kollégistasághoz. Orosz Sándor a 60. születésnapomra készült Elvesztett
teljesség című emlékkötetben így emlékszik vissza találkozásunkra, a találkozás szorongató, tragikomikus légkörére:

-o- Időpont 1950. szeptember. tanévkezdés. Az előző két tanévben sikerült olyan diákönkormányzatot kialakítanunk
a kollégiumban, hogy tagjai az új elsősök fogadását, elhelyezését - háló- és tanulószobai beosztását stb. - teljesen
önállóan végezték. Estefelé, amikor azt tapasztaltam, hogy
minden elrendeződött, egyszer csak a napos asztal mellett
egy elárvult-tanácstalan újoncot látok ácsorogni. "Hát te?
Neked nincs helyed?" Az új fiú és a napos közösen elmondják, hogy őt nem lehetett elhelyezni, mert semmiféle holmit
nem hozott magával. "Miért"-emre a válasz: "Szüleim nem
engedtek tanulni, hát megszöktem."

38

~~-------------------------------------

Hatalmas, 25-30 főt befogadó teremben jelölték ki nekem az
ágyak egyikét. A hálószobában csendben beszélgettünk mi, az
újak, a gólyák, s iszonyatosan hangoskodtak az idősebbek, főleg
a negyedévesek, akik hozzám viszonyítva érett férfiaknak tűntek,
akként is viselkedtek. A kollégiumi szobákban az volt a jó, hogy
elsőstől a negyedikesekig együtt voltunk, s a nagyobbaktól igenigen sokat lehetett tanulni. Szerencsések voltak még azok a gyerekek, akik egy faluból és egy iskolából jöttek, s nagyon árváknak
tartottuk magunkat azokkal, kik Besenyszögről, Mártélyról,
Forráskútról stb. egyedül érkeztek. Tanyai gyerek nem volt más,
csak én. Ez azt jelentette, hogy együttélési ügyekben, szervezeti
magatartásban nálam mindenki előnyösebb helyzetben volt.
A WC-használat jelentette a legnagyobb gondot, mert angolvécét
még sohasem láttam, sem a kezelését, sem a hanghatásokat nem
ismertem. Este nyolc óra körül azonban utolért a sors, s meg kellett tudakolnom, hol van a klozet. (Ásotthalmon ugyanis az árnyékszéket klozetnak hívtuk.) Megmutatták, de mert nekem
"nagydolgom volt", fülkét kellett keresnem, ahol az ülőkét csakcsak megtaláltam, a dolgom is elvégeztem, mi több, a szomszéd
fülkéből mindenféle zajokat is hallottam, a vízcsobogásét is, csakhogy magam voltam bajban, mert nem találtam, akárhogy keresgéltem, az ürülék eltávolításának a módját. Szólnom kellett tehát
egyik bátrabban mozgó társamnak, aki felvilágosított, hogy mi
a teendő. Csakhogy a ulehúzót" ő sem találta, mert az hiányzott.
De meg tudta oldani, mert felállt az ülőkére, és a vízöblítő kiálló
karját kézzel meghúzta. A bajtói megmenekültem, és egy másik,
jól működő szerkezeten - ahol ulehúzó" is volt - kiokosodhattam ,
s elkezdődött életemben a civilizációba való belenövés. Nem
kívánom az Olvasót azzal a közel 2-300-féle tanulnivalóval traktálni, amit nekem az új világ, a szegedi képző kollégiuma és iskolája jelentett. Csupán néhány olyan epizódot villantok föl a továbbiakban, amely esetleírás-szerűen igazolhatja, mit jelent a társadalmi réteg-hovatartozás, a hátrányos helyzet, a személyes
identitáskeresés, a helytállni és a megfelelni akarás egy választott
pályának, esetemben a tanítói pályának.

---------------------------------~

39

nak köszönheted, hogy tanító lehetsz'. A fent idézett minősítések,

A városba szökő
(Az újszegedi tanítóképző -"prepaképző"
bitangoló munkakerülő)

kellégiurnában

A továbbiakban csakis személyes sorsválasztásommal és élettörténetemet meghatározó, döntéseimet tudatosan fölvállaló,
illetve fölvállalni kényszerítő történésekkel, eseményekkel, motívumokkal foglalkozom.
1950 novemberében történt, hogy
néhány osztály társam (nevükre már nem emlékszem) rohant
a második emeleten lévő osztálytermünkbe, hogy keres az édesanyám és a fiatalabb bátyám, András. (Jani bátyám ekkor még
orosz fogságban volt.) A fiúk azt mondták, hogy tűnjek el a vécében, azt üzeni Sanyi bácsi (Orosz Sándor, az osztályfőnököm),
s még azt, hogy ő meg Katona igazgató úr beszélni fog az édesanyámmal és testvéremmel, de ehhez én nem kellek. Mi tagadás,
mielőtt a vécébe rejtőzködtem volna, leszöktem az első emeletre,
meglestem, hogy ott vannak-e a családom tagjai, hogy igaz-e a
hír. Igaz volt. Ott állt anyám kosarakkal a karján, amikkel piacozni
járt, mellette a bátyám is szintén kosarakkal. Láttam, hogy szőlőt
árultak Szegeden a Mars téri piacon, és hogy tétován várakoznak.
Egy órányit rejtőzködtem a vécében, amíg megkeresett Orosz
Sándor, hogy elmúlt a baj. Nem kell visszamennem Ásotthalomra, mert ő és Katona igazgató úr meggyőzték a családomat, hogy
jól tanulok (ez legkevésbé hatotta meg hozzátartozóimat), s egyáltalán nem lehetséges az, hogy aki középiskolába iratkozott, azt
egyszerűen a szülők visszavigyék, a gyerek akarata ellenére. Így
maradtam prepa, azaz tanítójelölt. Családom pedig így nyugodott
bele, hogy úr lesz jóskából, de talán nem is baj, hisz sohasem
szeretett dolgozni, mindig azon törte a fejét legeltetés közben is,
szabad idejében is, hogy valamit olvasson, hogy valamiről papoljon ... A szülői beletörődés egy attribúcióval is járt, amit közel
harminc éven át cipeltem magammal, ha családi körbe keveredtem, ez pedig így szólt: "sohase szerettél dolgozni, kerülted a
munkát, uradzó, bitangoló munkakerülő vagy, s csak az oroszok-

40

~~------------------------------------

megbélyegzések nemcsak konfliktusok esetén jöttek elő, hanem
bármely élethelyzetben, társalgás közben, vagy egyéb időtöltések,
szórakozások alkalmával is. A mai napig úgy élem meg: édesanyám, a két bátyám úgy haltak meg, hogya rólam fentebb bemutatott kép nem módosult. Még akkor sem, amikor már tanítói és
tanári oklevelekkel rendelkeztem és bizonygattam, hogya szellemi munka is munka. Ésén ugyanolyan dolgos ember vagyok, mint
ők. Ez a korábban jellemzett attribuálás sokáig fájt, haragudtam
a családomra, kerültem a tanyát, a közös együttléteket. Akkortájt
kezdtem megnyugodni és tisztán látni, amikor a hetvenes években Magyarországon is lehetett szociálpszichológiai irodalomhoz
hozzáférni. S kitüntetetten akkor nyugodtam meg, amikor Allport
Előítélet című könyvét végigtanulmányoztam, s ezáltal valamelyest a megbocsátás is sikerült. Édesanyám 1971-ben halt meg.
Későn, decemberben. Ekkor a kaposvári tanítóképzőben dolgoztam docensként. A temetési szertartás után a bátyáim - tekintet
nélkül a szertartás utáni hangulatra - még mindig belém kötöttek,

még mindig ledologkerülőztek.

A hatalomakaró posztpubertás
(Kollégiumi titkárkodás a siker és a közutálat közegében)
Már általános iskolás koromban is megtörtént - felső tagozatos
(7-8. osztályos) koromban -, hogya Kőröséri Iskola növendékeit
(alsósokat és fölsősöket), mintegy 100-11 O főnyi gyereksereget
egy-egy majális alkalmával az Ásotthalom központjában lévő
erdőbe (az Ásotthalmon működő erdészeti szakmunkásképző
gyakorlóerdőjébe) kellett - tanítói megbízásra - elvezetnem, felkísérnem, szülői és tanítói segítség nélkül. A tanítóinknak előzetesen értekezleten kellett részt venniük, s Dorogi Géza, aki igazgató
tanítói minőségében vezette a Kőröséri Iskolát, rám merte bízni
tanítványait. Tudta, hogy fegyelmezetten, rendben tesszük meg

------------------------------------

•• ~

41

a közel hat kilométernyi utat. Úgy tűnik, tanítóim nemcsak azt
méltányolták, hogy jól tanulok, és hogy szeretem az iskolát, hanem azt is megsejtették, hogy kitűnő tanulóságom mellett nem
vagyok tutyimutyi, tudok szervezni, mi több, szeretek rendet tartani a környezetemben, de az is lehet, hogy könnyen fel ismerték
agresszív hajlandóságom mellett a hatalomakarás Alfred Adler által feltárt, s nemzetközileg is a mélylélektani irodalomban elfogadott hatalomkiélési szükségletét. Rejtély marad ez számomra.
A feladatot hibátlanul megoldottam, tanítóim büszkék voltak rám,
s tudták, hogy ugyancsak tanítónak készülök. Ők lehet - afféle
kényszerhelyzetben - pályaelőkészítő, pályára szocializáló érvet
fogalmaztak meg önmaguk számára, hogy egy gyermekkísérési
feladatot rám bízzanak. Akkor még úttörősdit nem játszottunk.
Címem, rangom nem volt, csak a személyes felelősségem, hitem,
hogy a feladatot meg tudom oldani, és örömöm, hogy mindenki
látja, akivel az úton találkoztunk: ura vagyok a helyzetnek.
A kollégiumba kerülő félénk prepa, az elsőéves tanítójelölt fentebb leírt teljesítményéről képzős tanáraim természetesen mit sem
tudtak, az iskolában hiányzó képességeimet vizslatták (helyesen),
hiszen hamar rájöttek, hogy hiába voltam kitűnő tanuló Kőröséren, helyesen írni, fogalmazni nem tudok, matematikából gyenge
vagyok, zenét nem tanultam, kémiáról, fizikáról a tanyai iskolában nem is hallottunk. Tanítóink összevont osztályokban tanítottak, a tananyag meglehetősen zsúfolt volt, a gyerekek nagy része nem járt iskolába (rendszeres iskolába járó alig akadt), ők
maguk megélhetési gondokkal küszködtek, értekezletekre, szemináriumokra jártak, tanulták az új világnézetet (a dialmatot és a
marxista-makarenkóista pedagógiát). Ezek mellett még - határmenti iskola nevelői lévén - segíteniük kellett a határőrségnek is,
olykor pedig népművelő feladatként egy-egy színdarabot tanítottak és mutattak be, vagy dolgozók iskoláját szerveztek. Megpróbálták beiskolázni a magamfajtákat. Semennyire sem hibáztatom őket, hogy tizenöt éves - tehát elsős középiskolás - korornr~ kognitrv és kommunikatív képességeim nagy hányada teljesen
klfeJlesztetlen volt. Az első osztályban 41-en kezdtünk, és 22-en

végeztünk. A lemorzsolódás iszonyatos mértékű volt. Csak az
maradt ta/pon, akinek nem volt visszaút (ilyen voltam én), vagy
fejlettebb képességgelés szorgalommal rendelkezett. A képzőben
a tanárok közül többen gyűlöltek bennünket, alulteljesítésünk
miatt. A kollégiumban azonban segíteni próbáltak sok-sok korrepetálással, szigorú stúdiumi (délutáni kötelező tanulószobai)
foglalkozással. Ilyenek egyikén - ha jól emlékszem - valamiféle
felügyelői megbízást kaptam, talán már az első osztály végén,
amikor is kollégiumpedagógusaim közül Szathmári Lajos és
Orosz Sándor egyszerre figyelt föl arra, hogy rendet tudok tartani
a gyerekek között, és még barátaim is vannak. Magyarán: nem
gyűlölnek, nem is szeretnek, de elfogadnak. Ne értse félre a tisztelt Olvasó, én nem voltam mintagyerek, mintatanuló, a tanárok
kedvence, benne voltam mindenféle csibészkedésben: ugratásban, játékban, sportban, munkában, a lányok bámulásában - szóval, azt hiszem, normális tanuló voltam. Ám, ha feladatot kaptam,
amelyet mai szóval szervezésnek, vezetésnek, menedzselésének
neveznénk, mindig hibátlanul megoldottam, valamiféle igazságosságratörekedtem, s ha indokolt volt, kollégiumi nevelőimmel
is szembeszegültem. Emellett - ha módom volt rá - imádtam rendet tartani, irányítani, parancso/ni. Nem véletlen, hogy másodéves koromban kollégiumi titkárnak jelöltek, majd választottak.
A pontos menetet, a pontos játszmát, amelyet nevelőim folytattak
le kollégista társaimmal, nem ismerem. Tény: "legendás", erőszakos, nagyképű, mások szerint "karizmatikus" kollégiumi titkár
voltam három éven keresztül.
Emlékszem, hogy második év végén pusztán szorgalomból,
kedvtelésből (utólag nézve bizonyosan hatalomkiélési szükségletből) megrajzoltam az újszegedi tanítóképző kollégiumának szervezeti felépítését, elkülönítve abban a tanulói szervezetet és a vezetés szervezetét. Azt találtam ki - és ebben némi makarenkói
hatás már tetten érhető volt -, hogy miként kell majdnem minden
gyereknek szervezetbe, csoportba tömörülnie, kinek mi a feladata, s hogyan kell azt elérnünk, hogy félig-meddig mindenki vezető
is lehessen meg beosztott is, tehát hogy mindenki dönthessen,

42
----------------------------------~~

43

meg felelősséget is vállalhasson cselekedeteiért. Több irkalapot
ragasztottam össze, és azokon vázoltam föl a kollégium szervezeti
modelljét. Hetekig dolgoztam rajta mint kollégiumi titkár, és ha jól
emlékszem, 1952 augusztusának közepén tervezetemmel megleptem Szathmári Lajost - a kollégium igazgatóját - és Orosz
Sándort, az osztályfőnökömet, főhivatású nevelőtanárt, akiknek a
szervezeti séma, a feladatok leírása, a választott és a kijelölt
munkaszerepek személyre való lebontása megnyerte tetszését, s
hozzájárultak annak bevezetéséhez. Ennek a döntésüknek a híre
természetszerűen kiszivárgott, és a felsőbb évesek kellő utálatát
sikerült kivívnom. Egyetlen szerenesém volt, hogy osztálytársaim
- akik között volt néhány tehetséges parasztgyerek is - támogatták és segítették elképzelésemet, így ,,országlásom" két és fél évig
kitartott. Feltűnően nagy hatalmam és tekintélyem volt, de ez
rengeteg konfliktussal járt. Ebben a közegben kellett megtanulnom, hogy merész és újító hajlamaimért közutálat tárgya vagyok.
Ekkortájt kezdtem sokat foglalkozni önmagammal. Arról nem is
beszélek, hogy identitásproblémákkal is szembesülnöm kellett,
hiszen ekkortájt már irigyeim és rosszakaróim szerint javában
léteztem mint a lányok és a nők iránt aktívan érdeklődő, öntetszelgő nőcsábász (értendő ezen, hogy sok-sok lánynak csaptam a
szelet), tanárokkal kacérkodó "besúgó", seggnyaló stb. Az
identitáskeresés vezetett el oda, hogy pszichológiai könyvek után
néztem, de sajnálatos módon sem a kollégium, sem a képző
könyvtárában nem találtam megfelelő irodalmat.
A kollégiumi titkárságból s annak összeskellemetlenségéből az
érettségire készülés mentett ki. Úgy köszöntem le, hogy semmit
sem bántam meg. Latens módon, öntudatlanul a vezetés- és szervezéselméleti gondolkodást sajátítottam el, aminek később igen
sok hasznát vettem, de mi tagadás, a hatalomakarás árnyoldalaival is szembesülhettem.

44

~

Félárvaság, anyakeresés, nőiideál-kergetés
(Azonosulás a rajongó Don luan-szereppel)

A tisztelt Olvasók közül néhányan megrökönyödve vehetik
tudomásul, hogy önéletírásomban e fejezetet szerepeltetem.
Természetesennem a .félárvaság",
az "anyakeresés" témakör borzolhatja a kedélyeket, hanem a "a nőiideál-kergetés" szókapcsolat. No meg az alcím.
Szeretném a tisztelt Olvasót megnyugtatni, hogy életemnek
nem az intim vonatkozásairól kívánok vallani, pusztán azokat a
nyers és családjogi tényeket említem meg e fejezetben, amelyek a
kora gyermekkorom ig nyúlnak vissza. Nem öntudatlanul, hanem
mindig reflektálva, végiggondolva. Mai szemmel, pedagógiai
kutatóként magától értetődőnek látom, hogy az iskolába járók
nem csupán tanulók az iskolában, hanem olyan érzelmi, intim
szenvedélyeket is megélő és kiálló személyek is, akiknek az
életében ez a rejtett-rejtőzködő, a nyilvánosság elől "menekítendő" élményvilág folyamatosan jelen van. Fejlődik, alakul, hol
értelmetlen depresszióban, hol versengésben, hol alkotásban jelenik meg, s okoz nem kis meglepetést pedagógusoknak, szülőknek
egyaránt. Velem is így történt ez. Az iskolában kezdődött, és
pedagógus-életpályámat keresztül-kasul befolyásolta. Szerencsémre nem a depresszió, nem a versengés, inkább az alkotás
irányába segítette életvezetésemet, életutamat belső világom
intim szférája.
Hogy rosszindulatú előfeltételezéseket e kényes fejezet kapcsán eleve kivédjek, néhány eltitkolhatatlan jogi tényt mindenképp közölnörn
kell. A negyedik házasságomban élek. Háromszor váltam. Az első házasságomból születtek gyermekeim,
Zsol nai László és Zsol nai Anikó. Mindketten alkotó, író emberek,
egyetemi oktatók. Nagyjából azon értékrend szerint vezetik
életüket, ahogyan magam is teszem. Édesanyjuk Dobó Margit
tanítónő, aki alkotó, publikáló tanítónő volt, sajnos már nem él.
Mindegyik
feleségem törekvéseimmel
azonosulva, alkotó

_
------------------------------------~

45

emberként élt mellettem. Második feleségem, Harsányi Zsuzsanna, aki tanítványom volt, kórházpedagógiából szerzett országos el ismertséget. Zsolnainé Szabó Margit, a harmadik feleségem,
a később ismertetendő helyesejtési kutatásomban vett részt.
Ő volt az az első magyarországi tanítónő, aki közel fél évtizedes
gyakorlatával, tanítójelöltek fölnevelésévei igazolta a Nyelvi, irodalmi és kommunikációs program életrevalóságát. Ma főiskolai
docensként dolgozik. Negyedik feleségem, Zsolnainé Mátyási
Mária 1973 óta dolgozik a Nyelvi, irodalmi és kommunikációs
programban tan ítónőként, tanárként, fej lesztőként és kutatóként.
Talán ő az egyetlen olyan magyar pedagógus, aki az általános
iskola első osztályától az egyetemi képzéssel bezáróan minden
korosztályban sikerrel és eredménnyel - alkotó munkára is késztetve - munkálkodott és munkálkodik.
Számos pletyka, "rágalom" terjeng akörül, hogy feleségeim
mellett szeretőim is mindenkor voltak. E téma nem a nyilvánosságra tartozik. Egyetlen tény azonban igen. Bárkivel voltam életközeli, intim kapcsolatban, kivétel nélkül mindannyian azonosultak azokkal a szakmai-emberi törekvésekkel, amelyek egyetlen
mondatban foglalhatók össze: csak annak az emberi életnek van
értelme, csak annak a női életnek van méltósága, amely nem

csupán kiszolgálója a férfivilágnak, hanem alkotó életre, autonómiára, önmegvalósításra is törekszik. Nem tagadom - mivel az
előző, XX. század még mindig nem vette méltóképpen figyelembe a nők alkotóképességének lehetőségét, munkabírását, kitartását
annak megfelelően, ahogy az valóságosan társadalmunkban tetten érhető -, nagyon sok női munkatársam vonzódott hozzám,
mivel azonosult azokkal a nézetekkel, amelyeket az emberről,
a gyerekről, az iskolázásról és az alkotásról gondoltam, írtam
és a gyakorlatban megvalósítottam. Bármennyire meglepő is,
esetemben az intimitás nem szexuális kíváncsiskadásban, nők
meghódításában, inkább a nő tiszteletében, értékeik felismerésében, olykor felnagyításában volt tetten érhető, és ez nem függött
attól, hogy ki szép, ki csúnya. Mert a szép nőt csúnyának tudtam
és tudom látni, ha felelőtlen, műveletlen, és önhibájából buta.

A csúnyát pedig szépnek, ha felelős, átgondolt, önmagán túlmutató eszmékért is képes volt élni, netán áldozatokat hozni. A
nőkhöz való sajátos viszonyom nagyon korán, még az általános
iskolában kezdődött, ahol egy csúnyácska, de nagyon okos
kislányban ismertem fel az értéket, s ezt a kommunikáció rejtett
eszközeivel tudtára adtam. B. Máriáról van szó. Gonoszkodó,
érzelmi kultúrával alig rendelkező, kivagyisággal, verekedéssel
hencegő osztálytársaim erejtett - s később általam is bevallott kapcsolatért, rajongásért gúnyoltak udvari játékok, együttesen
végzett társas munkák során, no meg a dűlőutakon hazafelé
menet is. Valami úton-módon a hír, a kapcsolat híre eljutott
Dorogi Géza tanító úrhoz is, aki nagyon-nagyon tapintatosan,
nem kioktatóan, próbálta visszafogni, lehűteni azokat az iskolatársaimat, akik B. Máriához való vonzódásomért gúnyoltak, kinevettek. Dorogi tanító úr védő, megértő közbelépése, magyarázata életre szóló élményem maradt. Tőle tanultam meg - a népdal szavaival szólva -, hogy a szerelmet eltitkolni nem lehet.
Prózaibban fogalmazva, azt az egyszerű pedagógus-magatartást
leshettem el tőle, hogy nem szabad bántani az intim kapcsolatait
feltáró, naplóírásban, versírásban, levelezésben és egyéb "rosszalkadásban" tetten érhető "bimbódzó" gyermek- és serdülőszerelmeket. Óvni, tudatosítani nem csak kell, de lehet is.
A tanítóképző magyaróráin figyelhettem meg társaimat, hogy
milyen odafordulással és tisztelettel tudtak azonosulni Csokonai
Vitéz Mihály csalódottságát esztétikus tisztasággal megragadó,
kifejező A reményhez című versévei, de ugyanezt figyelhettem
meg Petőfi, Vajda, József Attila egy-egy versének értelmezése,
elemzése során is. Ezekből következően számunkra, hajdani
prepák (tanítójelöltek) számára a lányokkal való kapcsolatkeresés
és -tartás, szükségképpen, magától értetődően a tanító- és a védőnőképzőbe járó lányok felé fordult. Gimnazista lányoknak nemigen udvaroltunk. Én bizonyosan ki menők alkalmával és diákbálokan mindig olyan tanítónőjelöltek
megértéséért, szimpátiájáért vállaltam kapcsolatot, akikkel a pedagógusszakmáról,
jövendő felelősségünkről és a világ jobbításának eshetőségeiről

46
--------------------------------------~~

47

beszélgethettem udvarlás közben. Voltak lányok, akik emiatt hárítottak, főleg olyanok, akik valamilyen férfi kapcsolaton már átestek. Akiknek tapasztalatuk volt az evilági örömökről, s nem
nagyon kedvelték a nem rámenős, inkább értékekről és hivatásról
fecsegő énemet. Voltak, akik jobb híján mímelték, hogy értik
rögeszméimet. S akadtak olyanok is, akik valami úton-ruódon
komolyan vettek. De ők is inkább a férjhez menésen töprengtek,
a családalapításon; jövőjüket csak így tudták elgondolni.
Mivel édesanyám mal való kapcsolatom az ő sajátos neurózisa,
később alkoholbetegsége miatt rendezetlen és zilált volt, mindig
és mindenkiben egy olyan nőideált kerestem és kergettem, aki
azonosulni képes azzal, amit líraként, szépségként, művésziségként éltem meg. Édeskeveset tudtam akkor még a családi szocializáció mindent meghatározó szerepéről. Azt hittem, hogy a zenei,
költői, festői, színészi megszólalások, megnyilvánulások a korornbéli fiatallányismerőseimnek éppúgy meghatározó élményt jelentenek, mint nekem. Nem így volt. Ezért sok kapcsolatot kezdeményeztem, s még többe belebuktam. Mondhatni, eléggé magányosan éltem és dolgoztam fel addigi keserves életem élményvilágát. A látszat azonban az volt, hogy nem vagyok több, mint
egy lányokért rajongó Don Juan, aki mindig mással levelezik,
mással sétál, másért rajong. Ebből a nehezen érthető ideálkergetésből és a gonoszkodóan rám ragasztott Don luan-szerep
kényszerű vállalásából következően igen sokat szenvedtem, de
érdekes módon versírásra nem szántam el magam. Naplót sem
vezettem. Egyetlenegyszer próbáltam egy novellafélét írni, s mikor
ezt megmutattam egyik "imádottamnak", aki igen-igen földhöztapadt tanítónő- és anyaszerepre készült, és kinevetett, mindenféle
"irodalmi" tevékenységemet, próbálkozásornat, amely lírai énem
kifejezése lett volna, örökre abbahagytam. A tudomány, a filozófia szolgálatába szegődtem, ott találtam valamiféle nyugalmat.
Ehhez kerestem női partnereket. Hol sikerült, hol nem. Miután
megtanultam, hogy csak magamban bízhatok, nem adtam fel a
női ideál kergetését, a rosszízű, rosszmájú donjuankodásnak, nó-

csábászságnak a bélyegét pedig megszoktam, beletörődtem.
Depresszióba nem süllyedtem, a könyvek, a munka menedéket
jelentettek, és nem vesztettem el hitemet a másik nemet illetően.
Talán ez a magyarázata, hogy apa nélkül, félárván felnőve édesanyám mal szakítva, látszólag ide-oda sodródva, leginkább női
munkatársaimban bíztam, az ő gondosságukban, felelősségükben, megértésükben, hitükben. S mindenkor sajnáltam azokat a
nőket, akik csalódtak bennem, mert bolondériáimról leszoktatni
nem tudtak. Azt sem tagadom, hogy nagy újrakezdéseimhez és
nagy bukásaim elviseléséhez - ha átmenetileg is - mindig kellett
valamiféle női segítség, valamiféle szerelem. A férfibarátságok
nem segítettek sokat rajtam.
.Én nem mondhattam el egészen fiatalon, hogy "Nincsen apám,
se anyám ...", csak azt, hogy az édesapám eltúnt, Nem hirdethettem ki, hogy édesanyámmal való kapcsolatom 12 évesen szinte
kezelhetetlenül megszakadt haláláig, 1971-ig. Csak egyet tudtam:
otthonom, valamiféle biztonságot jelentő közegem nincs. Ezért
nősültem korán, 20 évesen. S szerencsémre, az első feleségem
me~let~meglelt:m otthonomat a tanyai és falusi iskolák szolgálati
lakásaiban. alberletekben, később Szegeden. Deviáns életmódom
miatt a s~inte mindent kibíró, a családot jelentő Dobó Margit,
gyermekeim édesanyja, a tizedik megalázó álláshely-változtatás
után már nem volt hajlandó és nem tudta vagy nem akarta követni a pedagógustársadalom szellemi helyzetének jobbításáért vállait bolondériáimat,
Don Quijote-í küzdelmeimet s szertelen
életvitelemet. De 13 évnyi időre biztonságot és gyermekeim feln;v:l~sében a ?,i~tos támaszt (amiből később az ÉKP családpedagógrar koncepciója megfogalmazódhatott) ő adta, és senki más.

48

--------------------------------~~

49

A deviáns tanítójelölt
(Korai szakmai szocializáció, a Lámpás-komplexus
megjelenése)

15 évesen kerültem az újszegedi tanítóképzőbe, amelyet
csodálatos elrendezésű épülettömbben helyeztek el, ahol egy
udvarban volt a képző, a kollégium (internátus), a gyakorlóiskola
és a zenepavilon. A hatalomakaró posztpubertás fejezetben már
elmeséltem, hogy eminens tanulóként gyerekek kísérését,
tanítását bízták rám tanítóim. Azt is elmondtam, hogy semmi más
nem akartam lenni, csak pedagógus. Nem mondtam el, hogy
miért tanító, és miért nem tanár. A magyarázat egyszerű. Tanítóképzőbe, ami akkor középiskola volt, azért jelentkeztem, mert
érettségit is adott, és kenyérkereső szakmát is. Eszembe se jutott,
hogy tanár is lehetnék. Az is igaz, hogy amikor Dorogi tanító úr
segítségével a városba szökhettem, a tanítóképzőbe, ahol Orosz
Sándor vett a szárnyai alá, fogalmam sem volt arról, hogy hol
képzik a tanárokat, hogy az általános iskolai tanárok és a középiskolai tanárok kiképzése között mi a különbség. De nem is
érdekelt. Engem hihetetlenül boldoggá tett, hogy tanító lehetek.
Boldogságomat csak tetőzte, hogy naponta egy udvarban jöttünkmentünk a kisgyerekekkel, az általános iskolásokkal, akik minket
kis tanító bácsinak szólítottak. A tény, hogy másodikos korunktól
kezdődően - sőt már első osztályban is - látogatásokat tehettünk
a gyakorlóiskola alsó tagozatos osztályaiban, hihetetlenül növelte
szakmai felelősségünket, s mi ténylegesen elhittük, hogy tanítók
leszünk, és semmi más. A kollégiumban került a kezembe Gárdonyi Géza A lámpás című kisregénye. A könyv megrázó erejű
volt, elolvasása értelmet és célt adott az életemnek. Tudtam, hogy
tanítónak lenni felelősség, nem csupán szakma, hanem egyszerre
hivatás is, ami rangot is jelenthet az embernek, főleg a magamfajtának, aki a cselédsorsból indult.
Csakhogy bennem nem csupán az tudatosult, hogy tanító leszek, hogy én leszek majd annak a településnek a lámpása, ahová

helyeznek, ahol taníthatok, hanem vonzott még egy másik lehetőség is: mindenáron szerettem volna okos, művelt ember lenni.
Erre minket különösképpen nem biztattak a tanítóképzőben. Nem
szervezték meg, hogy könyvtárba járjunk. Színházba el-elvittek
bennünket, de érdekes módon tárlatra, hangversenyre már nem.
Legföljebb kirándulások alkalmával tévedtünk be múzeumi tárlatokra, műemlék jellegű templomokba, de háttérműveltség nélkül
a múzeumban feltárulkozó régészeti leletekkel, kiállítási tárgyakkal, a műemlék templomokkal kezdeni semmit sem tudtam.
Legjobb tudomásom szerint az osztálytársaim sem. A helyzetemen úgy próbáltam segíteni, hogy némi ügyeskedéssel már első
osztályos képzős koromban kiharcoltam, hogy én legyek a kollégium könyvtárosa. A könyvtár ez esetben egy kis szobácskát
jelentett, ahol lehetett vagy 300-400 darab könyv mindösszesen.
A könyveknek két csoportjuk volt. Az egyik csoportba azok a ma?yar klasszikusok tartoztak, akik egyben kötelező olvasmányként
IS elolvasandók voltak, tehát Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Petőfi,
~dy, Móricz. A másik könyvcsoport szerzői közül Gorkijt, Fagyelevet, Azsajevet, Alexej Tolsztojt, Osztrovszkijt említhetem.
Szovjet szerzők voltak, és én e könyveket (amelyeket ma már ideologikus fércműveknek mondanánk) éjszakánként - kiszökve a
h~lószobából - sorra elolvastam. Feltárult számomra Szovjetunió
mindent túlszárnyaló, csodálatosnak hitt világa. Érdekes volt
azonban, hogyaképzőben a kutya se kérdezte tőlem, hogy ezeket miért olvasom, hogy inkább Mikszáthot kellene netán
Móriczot. A könyvek ott voltak, s mellettük még ott találtam
A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának történetét és termész~tesen Marxtói A tőkét is. Az előbbit elolvastam, valahogy
meg IS értettem. Az utóbbiba belekezdtem, de az első oldalaknál
beletört a bicskám és abbahagytam. Voltak a könyvtárban ezenkí,;ül még tankönyvek, egy-két ismeretterjesztő könyv, amelyekboi sokat tanulhattam, és az vált szenvedélyemmé, hogy olvasás
mellett, folytonosan át- meg átrendeztem ezt a szűkös könyvállományt. A könyvtárosság vagy a könyvtárospálya iránti vonzalom
így belépett az életembe. Kettős okkal is. A könyvtárban mindig

50
----------------------------------~

51

csend volt. Kulcsom volt hozzá. Magamra zárhattam az ajtót, és
pótolhattam azokat a hiányaimat, amelyekkel. a tanyai iskolás,lét
mint örökös hátrány járt. Tudni kell, hogy rnint nagyon szegeny
gyereknek - miután az iskolában megtanultam olvasni; és a ta~könyv minden sorát végigolvastam -, nem maradt mas olvasn;való mint azok az eldobott újságpapírok, amelyeket a legeitetes
közben az árokparton találtam. Ésazt is, hogyaparasztemberek,
a napszámosok, ha újságot vettek, azt két okkal tették. Egyrészt,
hogy elolvassák, másrészt abba csomagolták az uzsonnára, a
früstökre valót: szalonnát, sonkát, kolbászt. Miután az étkezést
befejezték, az újságot eldobták, és én ezeket szedegettem össze,
és tehénpásztorkodás mellett így gyarapítottam politikai műveltségemet. Már említettem, hogy játszani nem szerettem, így vált
szenvedélyemmé az olvasás. Emlékszem, az 1948-ban megtartott
választások nekem azért váltak nagy élményemmé, mert a különbözö pártok a tanyavilágban is szétszórták a programjaikat tartalmazó cédulákat, és - sohasem felejtem el - egyik ilyen szavazásra buzdító "röplapon" Petőfi Sándor A X/X. század költői című
versét láttam kinyomtatva. Nem tudtam összekapcsolni, hogy
miként kerül egy Petőfi-vers, a legnagyobb magyar költő verse
ilyen szavazásra buzdító röplapra. Egy idősebb tüdőbeteg legényembertől kérdeztem meg (úgyemlékszem,
Bozsó [óskának
hívták), aki rögvest elmagyarázta, hogy el ne higgyem, hog~ e~t
Petőfi Sándor írta, ő bizonyosra veszi, hogy a komrnunisták
hamisították és írták alá Petőfi nevét. Ésén elhittem. Később nem
elégedtem meg a szétszórt újságlapokkal, hanem a kejföl~
házunkban, a tisztaszobában, a sublót alsó fiókjában kutakodni
kezdtem, mert úgy emlékeztem, hogy édesapám bevonulása előtt
ott rejtegette olvasnivalóit. Rábukkantam~,Találtam egy soroz.atot.
Az volt a címe, hogy A tébolyda titkai. Orültekről szólt, és ISZOnyatos félelmet keltettek bennem. Később találtam egy olyan
könyvet, amelyiknek a fedele le volt szakítva. Valahol a 25. oldalnál kezdődött, és egy farkaskalandot mesélt el. Magyar nevek
szerepeltek benne, ebből arra következtettem, hogya könyv magyarokról szól, leginkább a Baradlay név fordult elő. A könyvet

52

~~------------------------------------

habzsolva, ha jól emlékszem, minden 25. Iap alján apró betűvel
felfedeztem a szerzőt, Jókait és a könyv címét, A kőszÍVű ember
fiait. Ez volt az első regény, amelyet 15 éves koromig olvastam.
Talán így érthető meg, hogy a tanítóképző kollégiumában miért
lettem én szorgalmas olvasója minden lehetséges könyvnek.
Említettem az ismeretterjesztő könyveket; ezekben én olyan adatokat találtam, amelyek nem egyeztek azzal, amit agyerekeknek
készült általános iskolai tankönyvekben lehetett olvasni. Ezért
amikor másodikos-harmadikos koromban órákra készültem mint
gyakorló tanítójelölt, olyan dolgokat is beleírtam az óravázlatomba, illetve atervezetembe (tervezeten a sorra kerülő tanítási óra
részletes, szó szerinti, 8-10 oldalas, kézzel írt változatát kell
érteni), amelyeket kollégiumi könyvtárosként olvastam össze.
Ebből gyakorló iskolai tanítóim igen nagy ribilliót csaptak, mondván, hogy azt szabad tanítani, ami a hivatalos tantervekben és a
tankönyvekben elő van írva. Nem értettem az egészet, inkább
belenyugodtam. Kollégiumi olvasmányélményeim miatt olykor
tanáraimmal is összeszólalkoztam. Később a könyvtárosság mellett - mint már egy korábbi fejezetben említettem - kollégiumi
titkár is lettem, ami növelte agresszivitásomat, magabiztosságomat, vissza mertem szólni egy-két tanáromnak, s mivel szovjetorosz szerzőkre hivatkoztam, nemigen vitatkoztak velem, inkább
rámhagyták. Hogy miért, azt ma már némi neveléstörténeti
műveltség birtokában, tudom. Ez az időszak, tehát az '52-'53-as
évek voltak, amikor szegény képzős tanáraink a szovjet
pedagógiát tanulták (ha tanulták), és velünk, zavarodott fejű,
erőszakos, a Magyar Dolgozók Pártja (MDPl néhány aktivistájával
is tárgyaló, kokettáló gyereknek valószínűleg nem mertek szólni.
Olyan zagyvalék, olyan giccsözön, olyan hamisságok között
kellett az embernek serdülőként eligazodnia, amely növelte
benne a kételyt. Bennem különösen, akkortól kezdve, hogy egyik
tanárom, Ózdi Béla a lakásán Harsányi Istvántói, Tóth Bélától,
Fináczy Ernőtől, Wessely Ödöntől olyan könyveket mutatott,
amelyekből megtudtam, hogy létezett valaha Magyarországon
egy másfajta pedagógia, egy másfajta tanítósors, amelyért

---------------------e>

53

érdemes volt gebeszkedni, amelyért érdemes volt a tanító hivatására készülni. Bennem így keveredett a világ. Semmi sem volt a
helyén, s a döbbenetes az volt, hogy az osztálytársaim sem
észlelték, miben élünk. Mai szóval úgy mondhatnám, polgári
pedagógián nevelődött tanítóképzős szakemberek próbálkoztaksaját túlélésük
érdekében - szocialista tanítókat nevelni belőlünk.
A kínos az volt, hogy '53 körül - látva a parasztság nyomorát kollégiumi titkárként, a kollégiumban szabadon mozgó diákként,
egy-egy éjszakán a Szabad Európa Rádió egy-egy adását elcsípve
az okosságom, a tájékozottságom nem nőtt, de a devianciám, az
összeférhetetlenségem napról napra fokozódott. így váltam lassacskán a magam számára is összezavarodottá, kiismerhetetlenné, s bizony igen-igen sokszor menekültem volna vissza aratni,
szőlőt kapálni. Csakhogy nekem nem volt visszaút, mert Adyval
szólva Elűzött a földem, akarom mondani a családom. Visszaút
nem volt, egyetlen cél lebegett előttem, megszerezni a tanítói
diplomát... Egyben nem hittem, hogy én majd lámpás leszek, és
majd rám fog hallgatni egy település, netán egy falu népe.
Tudtam, hogy mint tanító, senki sem leszek, senkinek sem számítok, de talán több leszek, mint egy megalázható cseléd. így
rekedtem visszavonhatatlanul az újszegedi képző falai között, és
így váltam életem mai napjáig, 67 éves koromig a hátrányaival
küszködő, előremenekülő, örökös felzárkózó. (7. ábra)

Az örökös felzárkózó
(Találkozás a zongorával és a tudománnyal)
1950 és '54 között, tehát az ország "elszovjetizálása" alatt - a
korábbi évtizedekhez viszonyítva - többszörösére emelkedett a
középiskolába járók száma. A középiskolába kerülők 60-65%-a
munkás-paraszt származású volt. Olyan környezetből érkeztek
tehát, ahol sem a családi szocializáció, sem a frissen létesített
általános iskola nem nyújthatta azt a tudásfedezetet és képesség-

54

~o--

..
------------------------------------~~

55

repertoárt, amely feltétele lett volna annak, hogya középiskolák
(gimnáziumok, tanítóképzők) funkciójuknak
megfelelően tudjanak működni. Maradt a szelekció annak érdekében, hogy az
iskolák színvonala ne süllyedjen a még megengedett alá. Maradt
a korrepetálás, a felzárkóztatás, a tanulószobai, a kollégiumi
rendszer szigorítása, hogy két-három év leforgása alatt a fiatalok
utolérjék magukat. A történetírásban és a pedagógiatörténet-írásban - föltehetően adatok és megfigyelések híján - kevés szó esik
a szereplőkről. A tanároknak e jelenségekkel szembe kellett
nézniük, hozzátéve még a korábbi középiskolázáshoz viszonyított 1OO%-os ideológiai fordulat szakmát és embert torzító hatását,
ugyanakkor igen kevés szó esik arról, hogyan viselték el azok
a fiatalok a középiskolák keményebb világát, akik a tanyák, a kisfalvak, a városszél lerobbant iskoláiból szülői vagy tanári unszolásra, vagy valamiféle önkéntesen vállalt ambícióból ezekbe
az iskolákba bekeveredtek. Egy mikrotörténelmi jellegű, életrajzi
ihletettségű visszaemlékezés néhány adalékot szolgáltathat a
problémakör pedagógia-, mentalitástörténeti megértéséhez.
Mi Újszegeden negyvenegyen kezdtünk, negyvenegyen akartunk tanítók lenni. Voltunk kitűnő bizonyítvánnyal rendelkezők is,
és szép számmal akadtak gyengébbek is. Magam a kitűnők csoportjába tartoztam, Ásotthalomról, a tanyáról. Tanáraink nem
bántottak azért, hogy honnan jöttünk, hiszen a tanítóképzőkben
az '50-eseket megelőző években is szép számmal voltak tanyai,
falusi fiúk és lányok. Tehát türelmesek voltak tanáraink. De mindent elviselni, ahogy utólag visszaemlékszem rá, ők sem tudtak.
A tudásbéli elmaradottságunkra a helyzettel való reális számvetésük mellett frusztráltságuknak megannyi vad hajtását is átéltük. Volt, aki fenyegetett, hogy ti. " lapáttal nem dobáljuk a tanítói okleveleket". Volt, aki leparasztozott bennünket. Akadt, aki
az irónia kegyetlen fegyverével ostorozta tudatlanságunkat. Akadt
olyan is, aki jópofa aranyköpésekként gyűjtögette szerencsétlen
sorsú osztálytársaim egy-egy tanári kérdésre adott zagyva válaszait. Ilyeneket például: "Mondj egy egysejtűt!"; a válasz: "Bolha."; "Mért írtad négy eliel, hogy: "A ló áll"?; válasz: "Mert a ló-

56

~o----------------------------------~

nak négy lába van." Voltak, akik egy-egy fogalmazás elejére ilyeneket írtak: "Tanulni, tanulni, epigrammák helyét elfoglalni!"
Magam azok közé tartoztam, akik rossz választ nem adtunk
inkább makacs hallgatásba burkolóztunk, és bevallottuk, hog;
nem tudjuk, nem tanultuk stb. Arról kevés a tudása sokaknak ,
hogya hátrányos helyzetben lévő gyerek, tehát az, aki önhibáján

kívül, s nem lustaságból nem tud valamit, hogy éli meg mindezt.
Hogyan hatnak e kudarcok életútjára, értékválasztásaira. Negyvenegy osztály társam közül mintegy húszan visszamenekültek.
Másokat kibuktattak. Akik maradtunk, éjjel-nappali tanulással és
szorongással próbáltuk "bevésni", amit nem tudtunk, s amiről mi
is beláttuk, hogy nem froclizásból kérdeznek és adnak felleckéket
tanáraink. Tudtuk, hogy tanítók akarunk lenni, meg kell tehát tanulnunk mindent, amit feladnak, hogy négy év múlva taníthassunk. Ebből a helyzetfelismerésből fakadóan mindenki, aki talpon
akart maradni, s nem akart vagy nem tudott hazamenekülni, másmás stratégiát alakított ki. Mielőtt a saját életstratégiámat elmesélném, két-három tudásbéli, drámaian átélt hiányomat alaposan
elmélyítő
eseményt mindenképp
el szeretnék mondani.
Kémiaórán hangzott el mintegy előzetes tudásfelmérésként, puhatolózásként, hogy "Mi a metán, s ki tudja a szerkezeti képletét
fel írni?" Döbbent csend. Magát a szót sem értettük, azt még
kevésbé, hogy mi a szerkezeti képlet. Akadt azonban egy fiú,
Stájer Géza, aki egyetlen jelentkezőként máris a táblához ment, és
felírta a CH4-et szerkezeti képletévei együtt. Csak néztünk.
Fogalmunk sem volt arról, hogy ezt miért kell tudni, de utána jött
valamiféle kísérlet, amin igen-igen elálmélkodtunk.
Még kegyetlenebb élményem volt az első énekóra és zeneóra, amelyen
Szíjjas János tanár úr egyenként hallgatott meg bennünket,
ahogyan A csitári hegyek aljánt énekeltük. Eddig ment is a dolog,
ezt valamennyien így-úgy elzengtük, de kiderült, hogy azért kellett énekelnünk, mert Szíjjas János a vegyeskarát szervezte, s döntenie kellett, ki melyik szólamban fog énekelni. A nehézség, a
feketeleves akkor jött, amikor zongorához ült (magam addig zongorát nem láttam, csak harmóniumot), és hangközöket ütött le, s

----------------------------------~c

57

nekünk azokat el kellett volna találnunk néven nevezéssel,
utánénekléssel, majd szolmizálva is. Az eredmény itt is egyértel mű: a negyvenegy fi ú közü I talán hárman-négyen vol~ak erre
képesek, Ifa többi: néma csend ...". Kitörölhetetlenül. :~I~k~ze~
Szíjjas János ironikus megjegyzései re, s arra, a szavajárasava valt
lekicsinylő beszédére, amelyben minket I,ekishu~zározot~~ s
keserűen adta tudtunkra, hogy ilyen zenei tudassal aligha leszunk
tanítók.
Arról határozott tudásom van, hogy én hogyan próbáltam felszámolni zenei analfabétaságomat. Szerencsém re, zongoraórára
nem Szíjjas tanár úrhoz kerültem,_ hanem olyan, a zeneiskolából
óraadóként tanító tanárnőkhöz, akik gúnyolódástói mentesen,
lépésről lépésre, iszonyatos szorongásairnat leküzd~e ;,alahogy
megtanítottak zongorázni, pontosan megtanltottak nehany dar~bot eljátszani. Csakhogy ez sem volt sima ügy. A. képző ud,vara~
lévő zenepavilonban, a gyakorlóiskola harmadik emeleten VIszonylag kevés zongora volt, és gyakorlásra egy-egy óra mar~dt,
ami nekem szinte semmire sem volt elegendő. Hogy ne bukiarn
meg, a gyakorlást úgy oldottam meg második osztályos koromtól,
amikor már kollégiumi titkár voltam, hogy megszereztem a gyakorlóiskola kulcsát külön a zeneszobákét is, és 11-12 óra után az
éjszaka csendjébe~ rendszeresen gyakoroltam. Az eredm~ny ig;n
szegényes volt. Talán az maradt meg belőle, hogy e~Ylk tanárnőm, a nevére már nem emlékszem, szorgalmamert egyszer
meghívott egy teadélutánra, ami nekem igen jólesett. A gond, ~sak
az volt, hogya meghívott fiúk és lányok a zenekonzervatonum
növendékei voltak, úrigyerekek, úrilányok. Fogalmam sem volt,
hogyan kell viselkednem, és iszonyatosan féltem, hogy nekem IS
kell valamit zongoráznom. így sűrű hasmenések mellett, rosszullétemre hivatkozva csakhamar visszamehettem a valamiféle biztonságot nyújtó Bérkert sori kollégiumba, amely hiányzó otthonom helyett nekem a valóságos otthont jelentette.
.
Hosszú, véget nem érő történetek sorában tudnám elmondani,
hogyan nem értettem a matematikát (hiszen képzőbe kerülésernkor kiderült, ugyancsak egy felmérés során, hogy tizedes törtet
tizedes törttel osztani sem tudok), miként játszottam a szorgalmas

bambát fizikaórákon, ahol még a kísérleteket sem élveztem, ahol
ugyancsak egy árva szót sem értettem a tanulnivalóból, de a leckét vasszorgalommal mindig felmondtam. Leginkább dolgozatírások alkalmával buktam le, ennek ellenére tanító lettem. Életpályámon nagy könyvtárat gyűjtöttem össze (20-25 000 kötetről van
szó), s látogatóim, barátaim sosem értik, hogy egy filosz könyvtárában miért szerepel legalább annyi matematika- és fizikatörténet, matematikafilozófiai és elméleti fizikai munka, mint egy
természettudománnyal
foglalkozó szakember könyvtárában.
Sokan azt hiszik, hogy polihisztor vagyok, pedig csak pótolom a
mai napig azt, amit elvett tölem az általános iskola és a
tanítóképz,ő. Talán soha nincs Értékközvetítő és képességfejlesztő
program (EKP) az életemben, ha azt a sok-sok tanulási kudarcot ,
a tudatlanság megannyiszor átélt szégyenét makacs elhatározással
nem akartam volna önmagamban rendezni. Amikor kiderült, hogy
rendezhető, akár hatvanévesen is, magától értetódó, hogy a
képességfejlesztés eltökélt bolondjává váltam, hogy segítsek programjaimmal azokon a szerencsétlen gyerekeken, fiatalokon, akik
végigszenvedik az iskolát, s erejük, kitartásuk híján elvadulnak a
kultúrától, a tudománytól, s válnak a mindennapok, a mindennapi
észjárás foglyává. Négy évtizednyi távolságból nekem a kudarcok
inkább erőt adtak, mintsem lemondást követeltek. Hogy mennyire
keveset tudtam kitűnő tanítói oklevél birtokában, s hogy tudatlanságom milyen rnélységesen mély volt, azt csak 1954 szeptemberében tapasztalhattam meg, amikor Ásotthalom-Kissoron
tanító úrként nemcsak a gyerekekkel, hanem a környező szornszédokkal is szembe kellett néznem, ahogy ők mondták: tanult
emberként.

•••
Fontosabb oktatáspolitikai

1950. november

intézkedések

1950-1955 között:

12. 1950. évi 43. sz. tVL a tanítóképzésről;

4 éves, középfokú képzés.
1951. május 27. 1951. évi 15. sz. tVL a tankötelezettségről és az általános
iskoláról. Tankötelezettség 6-14 évig. Az általános iskola ingyenes,
csak az állam tarthatja fenn.
1954. június 7. Minisztertanácsi
határozat a Lenin Intézet önálló felsőoktatási intézménnyé
szervezéséről. Az intézet az ELTE szervezetéből
vált ki, egyetemi képzést adott.

58
--------------------------------~~

59

A tanyai tanító Ásotthalmon
(1954. augusztus 25.-1955. szeptember 2.)

*

1954-ben érettségiztem. Az érettségim időpontjára rendeződött
családom és köztem a konfliktus. Bizonyság rá, hogy András
bátyám esküvői ruhájában érettségizhettem le, mivel arra pénzünk változatlanul nem volt, hogy az érettségi hez kötelező sötét
ruhát előteremtsük. Az érettségit megelőző fél évben jó tanuló
hírében álltam, a kollégiumi titkárkodásról is lemondtam, így minden energiámat az érettségi előkészületeire fordíthattam. Akkortájt
is voltak tanulmányi versenyek, pedagógiából is. Tanáraim közbenjárására - szinte a tudtom nélkül - neveztek negyedéves koromban országos versenyre pedagógiából. A versenyre Budapesten került sor. Időpont ja 1954 kora tavasza lehetett. Mi, versenyzők valahol egy hűvösvölgyi kollégiumban aludtunk. Számomra a félelmetes is az volt, hogy előtte Budapesten nem jártam, a szegedi képző kísérőtanárt nem biztosított, és így ugyanúgy, mint négy évvel korábban, neki kellett vág nom az ismeretlen
nagyvárosnak. Félelmem legyőzésében segítségemre voltak az
ország különböző képzőiből érkezett 18-19 éves fiúk (a lányok
valahol máshol voltak elhelyezve), és akik azt terjesztették, hogy
a verseny úgyis le van futtatva, hiszen Budapesten, a Kiss jános
altábornagy utcai képzőben van egy nagyon tehetséges versenyző, úgyis az nyeri meg, ne izguljunk, s annak örüljünk, hogy
nem kell a soron következő napon (hétfőn) iskolába mennünk.

* Az első radikális reform: az új szakasz (1953. július-1955. április)

60

~~------------------------------------

Ez;k ~z is~er:tlen v,i~~ki fiú~ tudni vélték azt is, hogy a győztest
Gaspar Lasz/onak hívják. Azert lesz győztes, mondták, mert nagyon tehetséges. Magam ebbe belenyugodtam. A többiekkel mintegy, bandáb~ verődve eljutottunk a verseny színhelyére, a Vendel
utcaba. Emlekszem a tételre: "Mit viszek magammal tanítóként a
neveléstörténet nagyjainak tanításából?" Szerencsémre a neveléstörténetet kedveltem, kitüntetetten szerettem Rousseau-t és
Pestalozzit. Róluk írtam, meg valamit Comeniusról, és emléksze~, ho.gy,a dolgozatomat a neveléstörténet-könyvekben slágerszeruen idézett Pestalozzi-féle sírfelirattal zártam. Semmi reményem és ~ecsvágyam nem volt, hogy a versenyt megnyerjem,
Szegeden IS azt mondták, a részvétel a fontos. Visszatérve Szegedre nyugodtan készülgettem az érettségi re - a rendszeressé váló
u?~arlá,:i sz~kás~imat is felfüggesztettem -, míg egyszer, az érett~egl elott ket hettel Annus Antal igazgatóhelyettes hívatott az
Ir~d.á?a, s köz~lte.velem, nagy megtiszteltetés és siker ért: a pedagograi tanulmányi versenyen második lettem. (Akkor még nem
tudtam, hogy az első valóban Gáspár László lett.) S mivel a dolgo~atomat filozófusok is átnézték, az abban megfogalmazott filozofikus "gondolatok" miatt fe/vesznek Budapesten a Lenin Intézetbe. Azonnal be is mutattak a Lenin Intézetből érkezett két férfi~ak, akik mindenképpen a továbbtanulásomat szorgalmazták.
Valaszt adni természetesen nem tudtam, két ok miatt. Egyrészt
fogalmam sem volt arról, mi a Lenin Intézet. Másrészt eszem ágában sem, volt, hogy tovább~anuljak, örültem, hogy végre tanító
leszek, es mehetek tanítani, kenyérkereső foglalkozásom lesz
s min; már emlí~ettem, ,segíteni szerettem volna édesanyámo~
s csaladomon, rnivel a beke létrejött közöttünk. Szegedi tanáraim
azonban sarkalltak a továbbtanulásra. EI akarták velem hitetni
hogya LeninI ntézet nagy karrierlehetőséget jelent. Engedte~
a b,iztatásuknak. Ha~amentem Ásotthalomra elmondani, hogy
tovabb, akaro.k tanulni, S ott természetesen ismét kiújult a konfliktus, s en emiatt az érettségi utánra halasztottam a döntésemet.
Az érettségim jelesre sikerült, felvételiznem nem kellett volna
de valami miatt - főleg Ózdi Béla tanárom felvilágosítása miatt ~

________________________________

~c

61

,..----------------------------Anyakönyvi

szem:

.(J.t!I~f.Ff,-ff.""

Általános iskolai tanítói oklevél

,,/~~,

eképesltö

vizsgabizottság

tanlt6k.épesitö

".i

....

'#'.

előtt

.. , ,..

..

,-

"

..

..

.. /

tskoteszervezetten

.
A tanlt6képlÖi

Orosz

és

nyelv

tanltó~képzöben

atekltott

.. , '.-'

Iro

d..

T"nítAsi

gyeicotlel

'P" ~

.

M6dszerten

Magy"r

., .~'."

vizsgát tett a k.övetkező eredménnyel:

__;~~t!-!"..,

1"nlt6sum

~lIami

~

""""

om

. . . .. ..

.

.'

,/4....
,/.~.~#.!....

MeMylségl"n

. •. __
/~.

Blol6gie

...

':4.

-:::/.~

t/'

_/

nyerv

.r

éreltség! Yluga tantórgyalb61 kapott érdemJegyel:

.

./A.._-....

/j:

Történelem

.

Neveléstan

es nevelés:örténet

.. /

.

A fentiek Slerint a szabAlyslerji

.,... ,.... ,., ..,. ,-:4##."!'. ,... "

köYetelményeknek

megfelelt,

. ~~,

ezek

' .. ' . , , , ..'

alapján

al

1950 : 43. wr. 13, §.a

. tanftásl nyelyU általános Iskola al06

értelmében
tagolatóban

tanftósra ~Ult.

Kelt.

" "

"~~~".,,

évi"

. hÓ-t-dn

.~r~~~~·~·S·
~.

4 vil5gaDilOus6g

..r,. ~. H.. I o,iJ
~, ......j

Iga,g.t6

\

//1.1.#.1
/ ,:--~~':A:;:~
195.r:.

,?,~!k,,

,

elnöke

,;

\

"~}.~-

J

~\J

"': ...~~:;._.~,.:i/

II
A.. T il. 118.

L.._.

....

r.

II. _

N.,om!at....&ny.U6t6

..__.

.

v. 7822

_

MiI'!6s~j·lI)"G~

~'HI'I

-

Uli.

Ol<t,ti&,iig"i

MInInitrium

'9504.

Vili.

10

P. F.

._._.

8, ábra. Általános iskolai tanítói oklevél 1955. június 2-i keltezéssel

a tanítás mellett döntöttem, azaz amellett, hogy gyakorlóévre
megyek, hogya tanítói oklevelet ténylegesen megszerezhessem.
(8. ábra) Csakhogy a vacillálás miatt a Csongrád megyei helyek
sorra elkeltek, így nekem nem maradt más választás, mint Felsőtelekes. A térképen is alig találtam meg. Lexikonban néztem
utána: az Enyingi járásban található kistelepülésről volt szó,
amely igen távol lett volna Ásotthalomtól, az ismerős Szeged környéki, Csongrád megyei környezettől, ezért ezt a helyet visszamondtam, anélkül, hogy ott megjelentem volna. Helyette összeszedtem magam, és bekopogtam a Szegedi járás Oktatási
Osztályára, selmondtam, hogy továbbtanulási ügyem elhúzódása
miatt csak Borsod megyében kapnék állást, oda nem
akarok menni, tudnáriak-e
rajtam segíteni, akadna-e
hely nekem Csongrád megyében. Válaszuk az volt,
hogy Ásotthalom-Kissoron
épp most szabadult föl egy
tanítói állás, menjek oda.
(9. ábra) Nem akartam oda
menni, mert féltem a tanyaiaktól, a sok-sok megvetés9. ábra. Az Ásotthalom-Kissori Iskola,
től, pletykától, meghurcolahol a szerző 1955-ben
tatástói, de amikor rájöttem,
Bárkai Mihállyal tanítóskodott
hogy édesanyámnak - miután tényleg tanító (akkor még gyakorlóéves tanító) lettem =,
növeli hiúságát, tetszését, a saját szegénységénés betegségénvaló
segítés lehetőségét, hagytam rábeszélni magam. Az ásotthalmi
központi iskolában jelentkeztem Dér Zoltán igazgatónál, aki épp
Barna Jenő igazgatóhelyettessei ultizott. Én előadtam, hogy miben
járok. Nem azt válaszolták, hogy igen, van állás Kissoron, hanem,
hogy "Öcsém, aztán tudsz-e ultizni?"
Ez a kérdés engem
mélységesen megdöbbentett, megsértett. Eszembe jutottak azok
a történetek, amelyeket a tanítóságról olykor el-elmondtak a kép-

-62

c

••• ~

63

zőben, hogy ne adjuk föl hitünket, kerüljük ,a, helyi ~~~alomm,al
való összefonódást, agyerekeknek és a tan.ltasna~ ~IJ~nk. Mar,
'rto"döttségemben visszahőköltem, amikor kozoltek velem,
mar se
f' f
"
hogyakissori iskola rendbetételére "ráférne" még egy er Itaner,o,
mert az iskola az ott dolgozó tanítónők kezén tönkreme~t. Kerdeztem ki az illető férfikolléga, s mondták, hogy az ~s most
végzett'Szegeden, Bárkai Mihály a neve. Bá:k~i n;k~m,féhg-me~dig barátom volt, pontosabban a Baks.on elo Bánf Jozse! baratomnak a barátja. Bárkait, aki nagyon flatalo~ az MDP tagja volt,
"Okosfiú volt, éppúgy utálták a képzőben, mm~ eng~m. Ugy,gondoltam, ketten jól megleszünk, és rendbe rakjuk Kissort. Lenyegében ez be is következett, csakhogy nekem e~ers~~~.nehezebb
volt a helyzetem, mert én a ~i~sorhoz ,k?z;h keJfo~1Zsemlye
Jánosnak voltam a fia, meg a PlplCZ julcsáé, es ~ csala~unk ~em
a "legel ismertebb" családok közé t~,rtozott, a;rol,n;m IS :zolva,
hogy én mégiscsak munkakerülo,
uradz~ hl.reben all~am.
Iszonyatosan féltem a kissori munkától, de Barkal nagyon ?~ztatott anyám is. Két és fél hét alatt felkészültünk a tanévnYlta.sra,
a kissori világmegváltásra. Énrám már a~ els~ nap r;ggel, aml,kor
anyám házától félve gyalogoltam az. Iskola~a, ,gun~.os~n ra;r:köszöntek, mondván "Hogy köll a Zsbmlye [óskát ezontul szólítani: tanító bácsinak vagy tanító úrnak?" Ugy, ahogy akartok,
válaszoltam, és rémülten igyekeztem az iskolába, félve, hogy vajon a gyerekek pontosak lesznek-e, és mernek-e, akarnak:~ vel;~
gúnyolódni vagy tudomásul .veszik, hogy én vagyok az UJtanító.
Az első napon túljutottam baj nélkül, a gyerekek elfogadtak !en~tartással ímmel-ámmal, de nagyobb konfliktus nem volt. Mal szoval: inkább a metakommunikatív jelzésekből érzékelten;, ho~:
sok küzdenivalóm lesz még velük azok miatt a pletykak, eloítéletek miatt, amelyek a családom és a képzőbe szö~ésem k~pesán terjengtek rólam. Az igazi erőpróbát a felnőttek Jelentettek.
A felnőttek, akik egy véletlen folytán rám szorultak.

64

~~

_

Épülettervező tanító
(Újabb szembesülés tudatlanságom feneketlenségéveI)

1954 kora őszén Ásotthalmon, a tanyákon, pontosabban a tanyai
telkeken nem nagyon adtak építési engedélyeket, s aki engedély
nélkül kezdett viskója, istállója fölhúzásához, azt szigorúan büntették. Azonban, ha nem akartak teljesen új tanyát (tanyaházat)
építeni, építési engedélyt adtak, csakhogy ragaszkodtak a műszaki tervekhez, a költségvetéshez, egyszóval mindahhoz, amit az
építésügyi igazgatás már akkor is megkövetelt az építtetőktől.
Ugyanazok a férfiak (a nevüket szándékoltan nem említem), akik
az iskolakezdés napján lezsömlyekomáztak, szorongatott helyzetükben - mivel már belekezdtek az építkezésbe engedély
nélkül - riadtan kerestek meg, kérve könyörögtek, hogy készítsem
el az építési tervet és a költségvetést. " Végül is te tanító vagy, tanult ember, neked ez semmibe se kerül, s mi jól megfizetjük." A
fel kérés megrémisztett, de nem mutattam. Tudtam, hogy Bárkai
sem tud segíteni, csak abban voltam biztos, hogy nem utasíthatom
vissza a felkérést. Két napot kértem. Elfogadták. A két napot azért
mertem kérni, mert volt egy lányismerősöm (a nevére már nem
emlékszem), akivel Kunhalomtól (a kisvasút egyik megállóhelye)
néha együtt utaztunk Szegedre negyedikes koromban, amikor már
a szülői házhoz vissza-visszajártam. Tudtam róla, hogy építőipari
technikumba jár, s azt is tudtam, hogy Zákányszéken lakik.
Biciklire ültem, és elkerekeztem Zákányszékre. Nagy nehezen ott
megtaláltam, selkértem a tankönyveit. A tankönyvei közül az
építészeti szakrajzot, az alapozást, az építésszervezést stb. vettem
magamhoz, és egy éjszakai tanulás után a tőle kért "tervezési
szerszámokkal" elkészítettem a kért munkát határidőre. Az illetők
rohantak vele a faluba, Ásotthalomra
az építésügyi szakelőadóhoz, aki nem firtatta, hogya tervet és a költségvetést ki
készítette, hanem elfogadta úgy, ahogy benyújtották. A dologhoz
tartozik még az is, hogy a tervhez kérvényt is kellett fogalmazni,
s mivel ezt a műfajt sem gyakoroltatták velünk a képzőben, ez

esetben is teljességgel magamra maradva fogalmaztam meg,
afféle zugügyvédként. Valószínű, hogy akár már a '60-as években
sem fogadták volna el "építészi" és "jogászi" produkcióimat, de
az '50-es évek közepe táján Ásotthalmon nem szúrtak szemet a
hivatalnak. Nem derültek ki a szakmai pontatlanságok, de az sem,
hogy mindezt én készítettem, a kezdő, a gyakorlóéves tanító.
Ez a kényszerű feladatvállalás óriási hatássalvolt énképem, választott sorsom alakulására. Nem nagyképűvé tett a látszatsiker,
hanem iszonyatosan szerénnyé, félőssé, hogy mikor kerülök
szembe mint tanító hasonló kihívásokkal, mivel úgy tűnt, a tanyaiak azt gondolják, hogy 'aki tanító, mindenhez ért, a gyógyítást
kivéve. Hiszen akkor már az orvosi ellátás szervezetten működött,
s tudták, hogy az egy másik szakma. De hogy egy tanító n;m
mérnök, nem jogász, nem politikus, azt föl sem tételezték, ugy
vélhették, s ezt valószínűleg az ott tanító elődeim helytállása
alapján gondoihatták joggal, hogya pedagógus mindenhez ért.
Számomra e pillanattól a tanulság ennyi maradt: mindent kezdhetek elölről, amit a képzőben tanultam, az édeskevés. Finnyás
nem lehetek, nem vallhatom be, hogy mihez nem értek. De jó volt
másra is az eset. Rádöbbentett, hogy tőlem viszonylag távolinak
tetsző feladatokat is képes vagyok megoldani, ha a megoldáshoz
szükséges tudást megszerzem. így lett sorsom a folyamatos diplomaszerzés mellett az önálló búvárkodás, keresés, önművelés,
s talán ma már elmondhatom azt is, hogy nemcsak sorsom,
hanem szenvedélyem is.

Az osztatlan iskola tanítója
(A differenciálás rejtelmei differenciális tanításelmélet nélkül)
Osztatlan iskolában jártam 8 évet, mint erről már a korábbiakban
szóltam. Osztatlan iskolában kezdtem pedagógiai pályafutásomat. E vállaláshoz az újszegedi tanítóképzőben felkészítettek ben-

nün~~t a gvakorlan tanítások során, hiszen néhány órát a gyakorlóiskola keretei között működő összevont 1-3., valamint 2-4.
osztályokban gyakoroltunk. Az '50-es években az osztatlan iskolai tanul~sszervezésnek igen tekintélyes irodalma volt. Nagy
szerencsemre, e munkálatoknak a szerzői, szerkesztői éppen
Szegedről, a gyakorlóiskola és a képző környezetéből kerültek ki.
Gaál Géza, Annus Antal, Kálmán György voltak azok a szakemberek, akik tanáraim is voltak, és az osztatlan iskolai tanításnak a
módszertanát is megjelentették különböző kézikönyvekben. Az
osztatlan iskolai tanításban a legnagyobb kihívást és a legnagyobb
felelősséget az 1-4. osztályban történő tanítás jelentette. Akkor
még ismeretlen volt a differenciált tanításszervezéselmélete, tehát
az az elmélet amelyet Magyarországon a '80-as, '90-es években
Báthory Zoltán népszerűsített. Az osztatlan iskolai tanítás a pedagógus szempontjából és nem a tanuló szempontjábólláttatta a
pedagógiai folyamatokat, a pedagógiai munkát. Akkortájt, amikor
gyakorlóéves tanító voltam, vált a Szovjet-Oroszország területén
működő Moszkalenkónak a módszere közismertté. A módszer
lényege, amennyiben fel tudom idézni, abból állt, hogya gyerekek egy másodpercig se maradjanak az iskolában feladat nélkül
tehát az úgynevezett csendes foglalkozásokon is tanuljanak:
Másként fogalmazva: addig, amíg a tanító valamelyik osztállyal
közvetlen foglalkozást folytat, a közvetlen foglalkozásban nem
részesülő osztályok, például 1-4. összevonás esetén, a másik
három osztály feladatokat oldjon meg, lehetőség szerint egyénre
szabottat, és a tanító keresse meg a módját annak, hogy minden
egyes gyerek teljesítményét is, aki nem részese a közvetlen
foglalkozásnak, tehát nem vele tanul, ellenőrizze. Magam, amikor
a kissori iskolába dolgoztam, még nem ismertem a Moszkalenkoeljárás lényegét. A módszert főiskolás koromban, házasságkötésem után (1955-ben és '56-ban) ismertem meg feleségemmel,
Dobo Margittal, akivel ebben az időszakban már nem Kissoron
hanem Dobó Iskolán éltünk. Ő tanította az 1-4. osztályt, én pedig
nappali tagozatos főiskolás voltam Szegeden (erről később külön
fejezetben szólok), Vele beszéltem meg a Moszkalenko-módszer

66

-----------------------------------~

67

kipróbálásának minden csínját-bínját. Feleségem igen felkészült
tanítónő volt, jól ismerte az alsó tagozat teljes tantervi anyagát
és tantárgyi rendszerét, én meg Kissarról a felső tagozatét tanu 1tam meg. így pontosan tudtuk, hogy mit vár el a felső tagozat az
alsó tagazattói, s ennek ismeretében döntöttünk amellett, hogy
a Moszkalenko-módszert
Dobó Iskolán alkalmazni fogjuk.
Emlékeim szerint 28 gyerek tanult az 1-4. osztályban, és azt
tűztük ki célul, hogya Dobó Iskolába járó kisiskolások ugyanolyan eredményt fognak felmutatni, mint azok a gyerekek, akik
osztott osztályokban tanulnak. Akkortájt az volt a közhiedelem,
hogy a tanyai iskolákba járó gyerekek tanulmányi eredménye
azért alacsony, mert nem részesülhetnek folyamatos tanítói vagy
tanári segítségben, mert önállóan, "csendes foglalkozás" keretében kell iskolás idejüket eltölteniük, mert kevés idő jut arra, hogy
közvetlenül a tanítótói vagy a felső tagozaton (ha volt rá eset), az
ott tanító tanároktói tanulhassanak. Az ártatlannak tűnő tanítás- és
tanulásszervezési fölfogás mögött, amelyet szülők, gyerekek,
tanítók, igazgatók, felügyelők egyaránt osztottak, az a - szememben már az '50-es évek közepén képtelennek tűnő - didaktikai
fölfogás húzódott meg, hogy a gyerek csak a tanítójátói vagy
tanárjátói tanulhat, mert önmaga erre képtelen. Valóságosan
pedig tudjuk, hogy csak az számít, amit önmagunk, önállóan tanulunk meg. Csak azt tudjuk hasznosítani. (Persze ez a felfogás
nem jelenti azt, hogy a segítő, beavatkozó, megvilágító, .fölvilágosító" tanítói, tanári szónak nincs jelentősége abban, hogy egy
tanuló valamit megértsen. De ez nem több, mint motiváció, mint
arra való "biztatás", hogy te magad, aki valamit meg akarsz tanulni, csak úgy tudod birtokba venni a megtanulandót, ha önállóan oldasz meg feladatokat, gondolsz végig problémákat.) Azok,
akiket buta, lusta gyereknek mondunk vagy műveletlen felnőttnek
tartunk, furcsa módon mind-mind annak az áldozatai, hogy csak
tanították őket, de ők maguk önerőből, önállóan nem voltak képesek tanulni, vagy nem éreztek késztetést a tanulásra. (Tanultak,
hogy érettségit tegyenek, hogy nyelvvizsgájuk legyen, de nem tanultak már olyat, ami az érdeklődésükön kívül esett, nem vállal-

68

~~----------------------------------

tak olyan tanulási feladatot, amely erőfeszítést kívánt volna.) Az
imént vázolt, s nagyon egyszerűen megfogalmazott felismerés
jegyében szerveztük meg Dobó Iskolán a kisiskolások tanulását.
Csaknem két év múlva (ismétlem, én ebben az időszakban
főiskolás voltam) egy Krasznai László nevű, nagyon felkészült és
nagyon alapos tanulmányi felügyelő egyhetes látogatás során
kiderítette, hogy tanítványaink minden tekintetben felkészültebbek - noha összevont osztályban és tanyán tanulnak - mint a
községben, Ásotthalmon osztott osztályokba járó tanulók. Ennek
a sikernek híre ment. Eredmény: szaporodtak az irigyeink.
Követőnk nem akadt. Az egész azonban arra alkalmas volt, hogy
egy új didaktikai szemléletmód csíráit felismerhessük, és később a
Zsolnai-pedagógia alapjává tegyem mind a NYIK, mind az ÉKPprogram keretei között. Ez az elv, mint az ma már világszerte
közismert: a differenciált, egyénhez, az egyén tanulási tempójához igazított tanulásszervezés elve.
E fejezet végén (bár önálló fejezetet is érdemelne) említem
meg, hogy feleségem, Dobó Margit másfél évi Dobó Iskola-beli
tanítóskodás után terhes lett, és sajnos - tbc-fertőzés áldozata is,
így első gyermekemet szanatóriumban fekve hordta ki. A Dobó
Iskola-i gyerekeket más tanította betegsége idején. Nem követtük
nyomon, hogy milyen eredménnyel, mert minden erőnkkel fiúnk
születésére és feleségem gyógyulására koncentráltunk. Ebben az
időben fogalmazódott meg bennünk, hogy születendő gyermekünk érdekében családi nevet változtatunk. így belügyminisztériumi engedéllyel a Zsemlye családi nevet Zsolnaira változtathattam. Emiatt igen sok megvetőnk akadt. Saját családom és
köztem a konfliktus ismét kiéleződött, de mi mégis a névváltoztatás mellett döntöttünk, az alábbi okok miatt. A Zsemlye nevet az
ő-ző (szögedi) nyelvjárásban Zsömlyének ejtették a mindennapi
érintkezésekben. Az iskolákban is - beleértve az elemi, az általános és a középiskolát - mindenhol Zsömlyének mondták, és mindenféle gúnynévvel illették még. Ilyenekkel, hogy "kifli, perec,
buci" s ez mind feleségemet, mind engem mérhetetlenül bántott
és zavart. Emellett pedig leendő családomnak, amelynek a föl-

-------------------------------------~

69

nevelését a fogamzás pillanatától nagyon tudatosan veglggondoltam feleségemmel együtt, mindenképp elviselhetőbb nevet
kívántunk adni. Úgy is fogalmazhatnék, hogy én megszabadultam
a sok tekintetben kétes értékű,
nem túl jó hírű családomtói,
ezzel is elhatároltam
tőlük
magamat. Ugyanakkor pedig
születendő
gyermekeimnek
olyan "rangos" magyar nevet
kívántam adni, amely foglalt
név ugyan Magyarországon,
de mi nem az y-os változatot
kértük a Belügyminisztériumtói, hanem az i-vel írandót.
Ezért az egészségesen - de
mégis koraszülöttként - Szentesen, a Tüdőszanatóriumban
napvi lágot látott gyermekem
1958. május 5-én a viszonylag
jól hangzó Zsol nai László nevet kaphatta, amelyet - mint
ahogy az a könyv későbbi fejezeteiből kiderül - méltósággal,
sikerrel és a magyarság iránti
10. ábra. Tanyai tanítóként
hűséggel visel, és öregbíti azo1954-ben
kat az elképzeléseket, amelyeket még Dobó Iskolán álmodtunk tanyai tanítókként Dobó Margittal, aki sajnálatos módon
1996-ban távozott közülünk.
(Még annyit megjegyzek, hogy
a Dobó Iskola név szintén személynévi eredetű iskolaelnevezés a
mai napig, de természetesen semmi köze elhunyt feleségem
ottlétéhez és tevékenységéhez.) (10. ábra)

70

~~----------------------------------

A színész tanító
(Első szembesülés az irodalmi-művészi

kommunikációval)

A neveléstörténetből és a művelődéstörténetből egyaránt közismert, hogya hajdani falusi néptanítóktói nemcsak azt várták el
(az állam, az iskolafenntartók, a szülők, a gyerekek), hogya betű~etést, a számolást megtanítsa, hanem azt is, hogy ünnepeken,
Jeles napokon és a tanév végén tanítványaival együtt mutassa be
a gyerekek tudását, emellett a gyerekek műsort adjanak, szavaIjanak, kisebb-nagyobb színdarabot játszanak el. (Ez a szokás, ez
a kívánalom lényegileg a mai napig fennáll, és a valamit érő iskola biztosítja is, hogya szülők lássák: a gyerekek év végére hova
jutottak. Ennek például az ÉKP-ban is külön, ünnepeket varázsoló
rendszere alakult ki.) Nem számított tanítónak az, aki egy színdarabot nem tudott bemutatni. Magam is így kerültem kapcsolatba az iskolai színjátszással, mert létezett ez a szokás, s a Kőröséren tanító Balázs Tibor és Dorogi Géza sem térhetett ki előlük.
A nehezebb szerepeket a jobb tanulók kapták. Egyszerűen azért,
mert hosszú szövegeket kellett bevésni, és az alkalmi színpadon
eljátszani, visszamondani. így történt, hogy egyik karácsonyi ünnepség alkalmával rám osztották a Csoszogi, az öreg suszter című
darabban Csoszogi szerepét. Nem sok próba volt, de én mindenkép~en jópofa akartam lenni, a színjátszásban is első az elsők
között. Eppen ezért megkérdeztem idősebb testvéreimet, hogyan
kell szerepelni, hogy sikeres legyek. Mondták, hogy ha előadásra
kerül a sor, bohóckodjak a színpadon, mert azzal meg tudom
nevettetni a közönséget. Csakhogy nekem fogalmam sem volt arról, mit jelent bohóckodni, azért én a bohóckodást szegény
tanítóm tudta nélkül folytonos gesztikulálással és fintorokkal
oldottam meg, ami igen nagy sikert és tapsot váltott ki a közönségből, és igen nagy szomorúságot finom ízlésű tanítómból, aki
szerint a Csoszogi, az öreg suszter című elbeszélés tragikomikusra formált József Attila-féle szövegét elcsúfítottam, ízléstelenül
elbohóckodtam. Mai napig nem tudom magamnak megbocsátani,

------------------------------------~~

71

hogy hiúságból, idétlen kivagyiságból ízléstelen bohózattá züllesztettem a novellából fabrikált színdarabot. Tizenkét éves lehettem ekkor, és már forgattam a fejemben, hogy tanító leszek, s egyben azt is, hogy akkor majd jóváteszem, és jó előre figye,lmeztetem azokat a gyerekeket, akik színpadra állnak, hogy mas
a színpadi szereplés, és a más a színpadon való nagyképű sikerhajhászás.
Mikor 1954-ben Bárkai Mihállyal a kissori iskolába kerültünk,
már októberben felmerült bennünk, hogy mi is színdarabot fogunk rendezni farsangra, hadd lássák a tanyaiak, hogy igazi tan!tók vagyunk, akik ehhez is értünk. (17. ábra) Szétosztottuk egYr:n~s
között a munkát. Első dolgunk az volt, hogy megkeressük, rnit IS
mutathatunk be. Óvatosnak kellett lennünk, mert nem akartunk
olyan iskolai színdarabot megjeleníteni, amelyet akkortájt t~~e~
gével gyártott az ifjúsági irodalom. Közben kedvére aka;tunk ~a.rnl
a helyi hatalomnak is, így akadtunk rá - ígyakadtam ra - Moncz
Zsigmond Úri murijára. Az Úri murival a képzőben irodalomórákon nem foglalkoztunk. Irodalmi értékét megítélni nem tudtuk,
azt azonban felismertük: feltárul a darabban egy olyan "zülöttnek" tetsző úri világ, amelynek a lejáratása, kigúnyolása biztosan
tetszeni fog a párttitkárnak, a tanácselnöknek is, és - mert van
benne szerelmi kaland meg falusi duhajkodás is - bizonyára fog
tetszeni a kissori felnőtt közönségnek is. Bárkai és én annyiban
hasonlítottunk egymásra, hogy mérhetetlenül hiúak és a megengedettnél gőgösebbek és büszkébbek voltunk, de 8árkai Miska
egy fokkal még nálam is erőszakosabb
volt, ezért csakha~ar
közölte velem, hogya rendező ő lesz. Nem volt erőm vele vitatkozni - s ritka alkalom ugyan az életemben -, de hagytam, hogy
alulmaradjak, és beletörődtem, hogya plakáton (mert azon hirdettük az előadást) ne az én nevem díszelegjen rendezőként,
hanem Bárkaié. Csakhogy az Úri muri sokszereplős darab.
Gyerekeket nem lehetett és nem is akartunk felkérni, ezért igazi
népművelőkként szereplők után kellett néznünk a tanyavilágban.
Itt azonban már éber voltam, és bejelentettem Bárkainak: ha ő
lesz a rendező, enyém lesz a főszerep. így lettem a darabban

Szakmáry Zoltán. Addigi életemben csak távolról láttam
dzsentrit Ásotthalmon. Mindösszesen két, vitézfölddel rendelkező tekintetes ura volt a
tanyavilágnak, egy Bokor Zoltán és egy Jakab Zoltán nevű,
de őket csak távolról láttam
tivornyáikról, duhajkodásaik~
ról, terveikről, tragikus életérzéseikről még pletyka szintjén sem hallottam soha semmit, és a képző ben sem adatott
meg, hogy olyan tanárral találkozzam, akiben egy igazi
dzsentrit ismerhettem volna.
(Csak későbbi életemben, főiskolai tanársegéd koromban
ismerhettem meg ezt a típust
dr. Kávássy Sándor barátom
személyében. Róla később lesz

77. ábra. Bárkai Mihállyal
1954-ben

szó.) így Móricz szövegére hagyatkoztam, és magam, a rende,zőmtől" függetlenül formálhattam meg önmagamban, ':najd a
szmpadon Szakmáry Zoltán tragikus alakját. A darabot szinte minde~ki. ismeri~ hiszen filmet is készítettek belőle. Nekem a figura
azert Imponalt, mert akart valamit, mert bátor volt, mert szeretőt
tarta~i, újít~ni, ?e ~z, életmódhoz is ragaszkodott, a Cseörgő
Csulik du~aJkodo, notazó, részegeskedővilágához is. (Közismert,
hogy az Uri munban sokat mulatnak és sok szerelmet öntenek
nótába a szereplők, ami miatt külön (s kötődtem adarabhoz és
egyáltalán nem bántam meg, hogy Bárkai barátom a rendezőséget
el~rozta előlem.) Egyszóval nagyon megszerettem a figurát.
Harom hónapig próbáltunk, színpadi kellékeket is be kellett
szereznünk, többek közötr egy pisztolyt, amellyel Szakmáry a
darab végén lepuffantja magát. Ennek a kelléknek a beszerzése

72
----------------------------------~~

73

okozta a legnagyobb gondot, mert mindenképpen hitelesek akartunk lenni, ezért nem akartunk játék pisztolyt alkalmazni. Az az
ötletünk támadt, hogy kipuhatoljuk, vajon a párttitkárnak van-e
pisztolya, s ha van, kölcsönadja-e a darabhoz, hogya főbelövési
és a házfelgyújtási jelenet valóságos hatást váltson ki. A pisztolyt
megkaptuk, de a próbákra nem, csak az előadásra, ahol jelen volt
maga a párttitkár is, aki szigorúan megtiltotta, hogy kiderüljön, a
pisztoly az övé, és hogyapárttitkárok
pisztollyal fölszerelve járnak-kelnek és hirdetik a szocializmus igazságát a tanyavilágban.
Ekkor - a bemutató alkalmával - volt először pisztoly a kezemben. A párttitkár a színfalak mögött mutatta be, a kezdés előtt fél
órával, hogyan kell vele bánni. Elérkezett az előadás harmadik
felvonása, ahol én olyan mértékben azonosultam a főhős
Szakmáry Zoltánnal, hogy szegény nővérem, akit az édesapám
után leginkább szerettem a családomból, és aki akkor már aszszony volt, a közönség soraiban fölvisított: Istenem, vigyázzatok,
a jóska agyon fogja magát lőni. Ekkortájt a művészi átélésről, a
színészi hatás előidézéséről édeskevés esztétikai műveltséggel
rendelkeztem, de nem tagadom, hogy az előadás után megfordult
a fejemben, hogy én pályát tévesztettem, valószínű leg lehettem
volna annyira hiteles színész, amennyire hiteles tanító és tanár
próbáltam lenni egész addigi pályafutásom során. A történetet
azért meséltem el, mert a mai napig úgy érzem, hogy a
gyermekkori felelőtlen Csoszogi-ügyet jóvátettem, a magyar novella- és drámairodalom hagyományait nem csúfoltam meg.
A színpadon semmi egyebet nem akartam, csak elhitetni, láttatni,
elgondolkodtatni,
de semmiképpen sem szerepelni. Részletkérdés, hogy az előadás sikeres volt, hiszen a tanyán önmagában
már az is sikernek számított, hogy valamit, mondjuk a Haragszik
a pusztabírót színre vitték. Itt azonban többről volt szó: átélhettem
valamit, megismerhettem egy emberi sorsot, azonosulni tudtam
vele , s ezáltal rádöbbentem emberi lehetőségeim további kiaknázására, és így pedagógus-pályafutásom
során hol rendezőként, hol szereplőként igen sokat foglalkoztam irodalmi színpaddal, vígjátékrendezéssei, tehát egy olyan világgal, amely

74

~~-----------------------------------

összekovácsol, amely üzen, amely önmegmutatást és kitárulkozást jelenthet az embernek. (A későbbiekben néhány, a színjátékművészettel és a dramaturgiával kapcsolatos témáról még
esik szó, és még arról is, hogy nem csupán öntetszelgő színész és
rendező szerettem lenni, hanem igazi színháztisztelő és -rajongó
pedagógus is.)

A kartársak közösségéből menekülő
(Találkozás Az ember tragédiájával a Margit-szigeten)
Az '50-es években pedagóguskörökben a kartárs megszólítás volt
az érvényes. Sok helyen még mindig él. Újabban belső érintkezéseikben kollégának, tanár úrnak szólítják egymást. Az egész megszólítási szokásrendszert azért említem, mert a legkeményebb diktatúra, illetve a szocialista pedagógia elterjesztésének legradikálisabb korszakában sem volt kötelező az elvtárs megszólítás. (Más
kérdés, hogy levelezésnél a kartárs helyett az elvtárs kötelező
volt.) A kartárs megszólítás mellett az '50-es években divatszóvá
vált a közösség. így a tanulók, az iskolák, a tantestületek, a kartársak közösségeiről beszéltek, beszéltünk egymás között. Van, aki
ezt természetesnek vette, engem hihetetlenül idegesített, és mindent megtettem, hogy mind megszólításban, mind mentalitásban
eltérjek "kartársaimtói".
Nem a feltűnésvágy, a mindenáron
történő kiemelkedés késztetett erre a magatartásra, hanem a
hamisság, a pedagógiai giccs elleni rejtett tiltakozás. (Később,
kaposvári főiskolai munkám során nem kis botrányt váltottam ki a
pedagógiai giccsről írott terjedelmes cikkel, amelyet a Köznevelésben publikáltam.) Ásotthalmon inkább csak éreztem, hogya
nevelőtestületi légkör, a tanári szobák levegője, az egymás közötti érintkezés - főleg, ha az hivatalos színezetet öltött - álságos
képmutatással, ideológiai hazugságokkal és pedagógiai dilettantizmussal van tele. Aki kommunikációkutatásban jártas vagy szociálpszichológiában felkészült, az azonnal észreveszi egy adott

--------------------------------------~

75

munkahelyi csoport szociális klímáját, s valami úton-módon
a
reflektivitás különböző szintjén képes is azt percipiálni, értékelni:
kifogásolni, dicsérni stb. Különleges világ volt a tanyai iskolák
testületeiből verbuválódott,
a faluban, tehát a tanyák központjában működő nevelőtestület légköre és hangulata. Ha j.ó.1emlé~szem, Ásotthalmon az '50-es évek első felében 11 tanyai Iskola es
egy központi iskola volt. Ezek az iskolák megmaradtak a '60-a~
években
bekövetkező
erőszakos
körzetesítésig.
A központi
iskolában dolgozott az igazgató egyetlen helyettesével. A tanyai
iskolákban pedig egy, kettő, három, esetleg négy pedagógus alkotott egy "kol Iektívát" , élén az igazgató-tanítóval.
Ezek az egyébként önálló életet - élő tanyai iskolai kis testületek meg a
központi iskolának (ahol osztott és szakosított tanítás folyt) a
testü lete jelentette a nevelőtestü Ietet. A nevelőtestü let évente
körülbelül
hatszor találkozott:
tanévnyitókor,
tanévzáráskor,
félévkor, s körülbelül a három nevelőtestületi értekezlet alkalmával az év folyamán, amelyeken a szocialista pedagógia, pontosabban: a szovjet pedagógia új eredményeit
ismerhettük meg,
emellett viszont rendszeresen foglalkoztunk
saját tagiskoláink
ügyeivel is. Központi témánk a tankötelezettség teljesítése volt,
mert a téeszesítés ellenére is fönnállt az a veszély, hogy a tanyai
emberek - éppúgy, mint gyermekkoromban
- a tavaszi munkák és
az őszi munkák beálltával egyszerűen nem engedték iskolába a
gyerekeiket, és az '50-es években a törvény szigorával próbáltuk
e problémát megoldani. Ezekről az értekezletekről hiányozni nem
lehetett. Különleges indok és igazgatói engedély kellett ahhoz,
hogy valaki távol maradhasson.
1955 késő őszén, augusztus második felében kerülhetett sor
arra, hogy Az ember tragédiáját színpadra állítsák. Feleségemmel
rendszeres újságolvasók voltunk, akik járattuk egyebek mellett a
Magyar Tudományt, a Művelt Népet. Ez utóbbi hetilapból értesültünk, hogya
Margitszigeti
Szabadtéri Színpadon bemutatják
Az ember tragédiáját. A szereposztást is nyilvánosságra hozta a
sajtó, s mivel mindketten már többször olv~st~k Madác;h dr.ámáját, mindenképpen látni akartuk színpadra állított formaban IS.

Levelezéssei, telefonálással teremtettünk kapcsolatot a színházi
jegyirodával,
és elértük, hogy két jegyet kapjunk az előadásra.
A gond csupán az volt, hogy az a nap, amikorra jegyet kaptunk,
egybeesett az ásotthalmi nevelőtestület év eleji alakuló értekezletéveI. Hosszú könyörgés után az akkori igazgató, Várhelyi
József, aki melegszívű, nagyon megértő és a fiatalok törekvéseit
támogató tanyai tanítóból lett igazgató, vállalta a kockázatot, és
engedélyezte,
hogyanevelőtestületi
értekezlet helyett elutazhatunk Budapestre. Kértük, hogy döntését ne szivárogtassa ki,
hanem a hiányzók számbavételénél
jelentse be távolmaradásunkat, s a távolmaradás okát ne részletezze. Nem így tette, hanem nyíltan közölte, hogya Margit-szigeten színdarabot nézünk.
Óriási felzúdulás következett. Gúnyos, ironikus felhangok röpködtek a levegőben, s szidták az igazgatót, szidtak minket, hogy
míg ők dolgoznak, mi szórakozunk.
Ekkor életünkben
másodszor jártunk Budapesten. Délután
utaztunk, hogy majd villamossal elérjük az előadás színhelyét,
amelyet egyébként nem ismertünk. Mondanom sem kell, hogy
a vonat is késett, és a Nyugatinál egy ellenkező irányba haladó
6-os villamosra szálltunk, s így az előadást - a budapesti villamoskalauzok eligazítása eredményeként - valamikor háromnegyed
kilenc tájékán értük csak el. A római színnél tartott az előadás , ott ,
amikor Péter apostol átkot szórt az előkelőkre. Valahogy szimbolikusnak éreztük, hogy legalább ezt a jelenetet el tudtuk csípni,
mert magunk is ilyesmiket gondoltunk
"derék kartársainkról",
akikről eleve és joggal feltételeztük,
hogy botrányt fognak rendezni távollétünk
miatt, és azért, hogy az igazgató kivételezik
velünk. (Emlékeztetni szeretném a tisztelt Olvasót, hogy kivételezett helyzetünket nemcsak rábeszélőképességünknek,
nemcsak
Várhelyi József igazgató jóindulatának
köszönhettük,
hanem
annak is - mint azt már korábban írtam -, hogy Dobó iskolai eredményeink nagy elismerést kaptak Krasznai László tanulmányi
felügyelőtől. Ez az elismerés a dolog természetéből következően
eleve ellenszenvet váltott ki "kartársaink körében". Mondanom
sem kell, hogy sohasem éreztük jól magunkat közöttük, de nem

____________________________________
76

~O--------------------------------

~~

77

ezért menekültünk a Margit-szigetre, hanem mert megértettük,
hogy a magyar kultúra történetében fordulat állt elő, és nekünk tanyán élő fiatal pedagógusoknak - is újabb lehetőségek tárulhatnak fel a művészeti és a tudományos világban való részvétel
lehetőségeit illetően.) Kiközösítettek is voltunk, és azt se bántuk,
hogy azok vagyunk. Olyannyira összetartottunk munkánk során
az első feleségemmel, hogy ezt az összetartást még öltözködésünkben is - ha tehettük - kifejezésre juttattuk. Jól emlékszem,
feleségem, aki velem egyidős, csinos, fiatal hölgy volt, kész vo~t
arra, hogy ugyanolyan színű kosztümruhákat készíttessen, arrulyen öltönyökben én jártam. (Nem volt ez sok, de mutatta, hogy
két fiatal nem akarja a tanyai tanítók megszokott életét élni, és
mind tanításban, mind öltözködésben, mind kulturális szokásaiban egy új modellt próbáltunk fölkínálni. Természetesen még
a legszűkebb baráti körünk se követte "különcségeinket" .)

A papokkal barátkozó
(Ismerkedés a dogmatikával és a pasztorálteológiával)
Különcségeink közé tartozott az is, hogy az '50-es évek vége felé
mindig vendégül láttuk az istentisztelet befejezése után a miséző
papot, azokat a fiatal káplánokat, akik vasárnap délutánonként a
tanyai iskolákban misét mondtak. Magam ekkor még nem voltam
sem ateista, sem vallásos, szemben a feleségemmel, aki vallásos
volt. A papokhoz úgy viszonyultam fiatal pedagógusként, hog~
tőlük tartást és másfajta gondolkodásmódot, jóságot lehet tanuint.
Emellett a hivatalos propagandával ellentétben őket gondolkodó
értelmiségi embereknek tekintettük, és nem zavartattuk magunkat,
ha a környezetünk szóvá tette a köztünk SZÖvŐ?Őbarátságokat.
Ebben az időszakban volt káplán Cyulay Endre Asotthalmon. Ma
szeged-csanádi megyés püspök. Gyulay Endre hihetetle.nül
művelt, és nagyon világosan gondolkodó fiatal pap volt, akivel
nekem, aki vallásos nevelésben tanyai gyerekkoromban nem

78

~O----------------------------------

részesültem (a tanítóképzőben pedig szó sem lehetett arról, hogy
vallási kérdésekről érdemben szót váltsunk, akár egymás között
akár tanárainkkal)
egyszerűen öröm és felüdülés volt minden
szem~ly:s tal~I~~zás: Később Gyulay Endre meghívott a községben levo parókiára
IS, ahol ő egy udvari szobácskában lakott
igen-igen szerény körülmények között, és - emlékszem - igen
gazdag és igényes könyvtára volt. A könyvtárában pedig olyan
te?I~.gi~i: ~ogmati~ai, pasztorálteológiai, morálteológiai, egyháztörténeti
munkakat találtam, amelyeket addigi életemben
se~ol sem láthattam, sehol sem olvashattam. Hosszas töprengés
utan mertem megkockáztatni a kérdést, hogy teológiai tárgyú
könyveiből kölcsönadna-e nekem. Szívesen ., mondta, de attól
tart, hogy azok nekem rendkívül nehezek lesznek. Ő az érettségi
után teológiát végzett. Rólam pedig tudta, mindösszesen érettségivei és egy középiskolai szintű tanítóképzős oklevéllel rendel~ezerr:.' s,nyilv~n absztrakciós képességeimet vonta kétségbe,
amikor peldaul attol óvott, hogy Schütz Antal Dogmatikáját olvassam. (Nem is adta kölcsön, valamikor 1996-ban jutottam hozzá
egy pécsi tanítványom révén.) A Dogmatika helyett más könyvet
ajánlott és adott kölcsön, a Papi Lelkiség című folyóiratot, annak
5-6 példányát. Ez - ha nem tévedek - olyan pasztorálteológiai és
pasztorálpszichológiai tematikájú lap volt, amely a mai Teológia
című folyóirat színvonalán mozoghatott. Nekem a Cyulay Endre
által adott folyóiratszámok óriási élményt jelentettek. A papi
munka felelősségéről, pszichológiai hátteréről akkor olvashattam
először, akkor találkoztam Bognár Cecil pszichológiai jellegű
munkáival is, és még sok olyan pszichológiai tárgyú írással, amelyek egyértelműen felnyitották a szememet, tágították látókörömet. Ezekellenére nem váltam gyakorló vallásossá, és arra a szintre sem jutottam el, hogy filozófiai munkák iránt érdeklődjek.
A teológiai kérdések recepciójára pedig egyszerűen képtelen
voltam. Arra volt jó a Papi Lelkiség és Gyulay Endre barátsága,
hogy felkeltette az érdeklődésemet a pszichológia iránt, és megmutatott egy olyan szakmai, szellemi életmódot, életvezetési stílust és missziós elkötelezettségű alapmagatartást, amely addig

----------------------------------~~

79

előttem rejtett volt. Életem későbbi szakaszában, amikor óriási
küzdelmek árán - a természettudomány eredményeit valamelyest
elsajátítva - ateistává "képeztem át" magam autodidakta módon,
óriási lelki szenvedéseken estem át, az orvosilag is regisztrál ható
neurózisig jutottam el pusztán azért, mert gyermekkoromtói kezdődően "világnézeti" értelemben egymásnak ellentmondó hatások értek.

A szemtelen, a kiközösített tanító
(Első tiltakozás a szocialista pedagógia mindenhatósága ellen)
Gyakorlóéves tanító korom utolsó hónapjaiban történt, 1955 első
felében, hogy az egyik nevelési értekezleten a központi iskolában
a tanyai iskolák igazgató-tanítói a szeeialista erkölcsi nevelés
állásáról beszámolót tartottak. Magam ezeket a témaköröket rendkívüli módon utáltam és feleslegesnek tartottam, mert némelyik
tanyai iskolában - főleg, ahol laissez faire beállítottságú tanítónők
dolgoztak - az elemi fegyelmet sem tudták biztosítani. Erre hadd
hozzak egy példát éppen a kissori iskolából. Mielőtt Bárkai
Mihállyal az iskolát átvettük volna, tehát az 1954-es esztendőben
történt, hogya nagyobb serdülők az egyik tanítónőt, aki járt-kelt
az iskola udvarán, s rendet próbált tenni a kicsik között, a fa tetejéről lepisilték. Hasonló esetek sorozatát tudnám felhozni, amin
én igen-igen eltűnődtem: ha a tanyai iskolákban, a tanyai gyerekek körében az együttműködés, az "engedelmesség", a jó ízlés
és a fegyelem minimumát sem vagyunk képesek megteremteni,
mi szükség van arról fecsegni és kiselőadást tartani, hogy milyen
erőfeszítést tesznek a tanyai tanítók a gyerekek szocialista erkölcsi nevelésének céljából. Azt mondanom sem kell, hogy ezek az
előadások leginkább felolvasások voltak az akkor érvényes szakzsargonban, de akadtak olyan igazgató-tanítók is, akik szabad
előadás formájában ecsetelték, hogy az általuk vezetett iskolák-

80

-~o-----------------------------------

ban milyen erőfeszítéseket tesznek a feladat megoldására és ho
~ /?y:rekek, milye.n .fej~,ettségetértek el a szocialista morál elsaj~~
tltas~ban. En, aki Izgo-mozgó, nyugtalan tanító voltam, s mitagadas, ,szerett;m magamra fölhívni a figyelmet, nemcsak hogy
sugdoloztam es megjegyzéseket tettem a körülöttem ülők körébe~, han~n: a~ el~adó igazgató-tanítóval szembenézve nemtetszesem k.,fejezesekeppen a vállamat rángattam és fintorokat vágt~m. Mal szemmel nézve, megértve a téma lelkes szónokát,
ro:tellem az :setet, s természetesen ilyet nem tennék, de ez akkor
elegedetlense~em, hitetlenségem és kételvern kifejezésére bekövetkezett. Az "~:tő. előadó viselkedésemet megelégelte, és minte~5Y,negyve~ fonYI "kartárs és kartársnő" előtt rendreutasított,
kikérte magan~k, hogy gúnyt űzzek mondanivalójából. Én ott
azonn~1 --:.a"nyilvánosság előtt - bocsánatot kértem tőle és a testü!et egeszetol, de szemmel látható volt, hogya nagy tekintélyű
I,gazgató-tanít? állásfogla.lása mellett kötelezte el mindenki magát,
es,velem ~ szunetben alig akartak szóba állni. Az ügy rendkívüli
n:o?o.n bantott, szégyelltem. Másnap, a tanítás befejezése után
blclkllre ült~m, átk;rek~z:em a ~őröséri Új Iskolába, és megkeres!em az Igazgato-tanltot, mert Ismételten szerettem volna tőle
bocsanatot kérni előző napi magatartásomért. A kínos az volt
h?gy' még a lakásába se engedett be, hanem az ajtóban állva
kozolt; ~e.le~: ,ma/?atartásomért, meg hogy gúnyt űzök komoly
~~da?ogla~.t~.m~kbol, vegyem ~udomásul, hogy nem vagyok tagja
~?bbe.~ kozoss:gne~, mert kiközösítettek. Majd belehaltam az
ugy kove,tk:zmeny.elbe, de próbáltam magamban feldolgozni,
s eszem agaba se jutott, hogy magamat fölmentsem. Elhatároztam, hogy hasonló magatartást nem tanúsítok semmiféle emberi
c::soportban és közösségben. Tartottam is a szavam. Bántott az ügy
eveken át. ,,~ala~ikor 1957-ben Szegeden (ekkor már nappali
tag~zato,sfo~skolas h~lIgató voltam) jó előre köszöntem az igazgat~-tanlto ur~a.k, aki akkor társaságban volt _ és aki mellesleg
valoban eg!, ~rI:~ber benyomását keltette, nem volt önmagát
e~.ha~y~golo vidékles tanító -, de sajnos elfordította a fejét, és a
koszonesemet sem fogadta.

--------------------------------*~

81

A pici epizódot azért emeltem be él~tutam me~őrzendő ,eseményei sorába, hogy érzékeltessem, milyen ,nehez volt pal~~kezdőként ösztönösen fel ismert igazság birtokaban (ho,~y tu~.nllllik a szocialista erkölcsi nevelést ott és akkor egyszeruen hulyeségnek tartottam) normálisan viselkedni. Ugyanakkor nem ta~a~hatom egy életre szóló leckét kaptam azt illetően, hogyan illik
viselk~dni egy munka,értekezleten, hogyan kell olyko.r szerepet
játszani, jópofát vágni a sületlenségekhez, még akkor IS, ~a, nem
értek velük egyet. Sajnos, be kell vallanom, hogy ezt a cSIbeszes,
magamutogató viselkedést az ásotthalmi lecke után se~ ~udtam
mind a mai napig levetkőzni, de igyekszem ... Ma, napJal~k?an
inkább azonnal szót kérek, és gyakran dühödten - s ne~ CInIkusan hallgatva és fintorogva - adok _ha~got nemt~tszes~~nek,
és következetesen igyekszem meggyoZnI ellenfeleimet ~I~aban,
szóban. s ha kell, írásban is. Nem véletlen, hogya Ny:lvl,
i és kommunikációs programban az illemet mint a tarsas egyu~m
kb
I ··k'
egy kicsit
télés elemi normáit a programun
a eme tu , es ~~. ..,
,
összefügg azzal a régi-régi kudarccai, amelyet a klkoz~sltetts~g
élményévei Ásotthalmon éltem meg a szocialista erkö~csl nev~~es
képtelenségét metakommunikative kritizáló viselkedesem "bun-

=:

tetéseként" .

Főiskolás létem Szegeden
(1955-1958)*

A katonaság elől menekülő tanító
(Első találkozásom a felsőoktatással és a tanárképzéssel)

Annak ellenére, hogy családom férfi tagjai kivétel nélkül katonák
voltak, magam sohasem gondoltam arra, hogy engem is behívnak.
Húszévesen ért a meglepetés: sorozásra kaptam behívót. (12.
ábra) Ekkor én már "tanító úr" voltam. Úgy gondolom,
megérdemeltem e titulust, hiszen Kissoron, ahol tanítottam,
Bárkai Mihály barátommal rövid idő alatt szép eredményeket
értünk el. A gyerekek elkezdtek tanulni, a szétszaggatott, szétvert
iskolakerítést velük együtt javítottuk ki, mi gyomláltuk ki az
udvart, festettük ki az iskolát, a felnőttek körében színdarabot
mutattunk be. Beleéltem magam a megbecsült tanító szerepébe,
s nemigen gondoltam arra, hogy engem is besoroznak, hogy katonának alkalmasnak találnak. De jött a sorozócédula, s nekem
a környék parasztfiataljaival együtt kellett mennem a sorozásra,
amit rendkívül kínosan éltem meg rangkórságom, büszkeségem
miatt, meg amiatt is, hogyasorozóbizottságnak
esze ágában sem
volt bennem a tanítót tisztelni, úgy bántak velem, mint a többi
parasztfiúval. Szörnyű élmény volt, s ekkor elhatároztam, hogy
elmenekülök a katonaság elől. Utánanéztem, mit lehet tenni.
Megkerestem régi tanítómat - aki akkor Csengelén volt igazgató-,
hogy mit tegyek, s azt tanácsolta, tanuljak tovább. A kérdésem
az volt, hogy hol. Lakonikus rövidséggel válaszolta: menjek Sze-

* Politikai forradalom és nemzeti szabadságharc
(1956. október 23.-november közepe).
Posztsztalinista kemény diktatúra (1956. november 4.-1958).

__________________

82

~e------------------------------

1>

83

gedre, a főiskolára, mert a főiskola kétéves, a kat?nasá?, h~~om,
s ha a nyáron elmegyek majd egy hónapra. k~ton~na~, Jol járok,
mert tanári oklevelem
is lesz, meg valami tisztféle
IS leszek a
végén. Az ötletet megköszöntem,
s felesége~mel.
elkezdtünk
tanakodni,
hogy egyáltalán milyen szakra rnenjek, milyen szakra
lennék alkalmas. Sajnos a matematikát,
a fizikát, a kémiát,
a biológiát
sohasem tudtam,
noha jelesre, jóra érettségiztem
e tárgyakból. Szolmizálni,
zongorázni nem tudtam,
így kiesett az ének szak. Ha jól emlékszem,
történelem-földrajz
szakos akartam lenni. Beutaztam a szegedi főiskolára puhatolózni, hogy milyen lehetőségek vannak, milyen szakot lehet választani.
Kiderült,
hogy
földrajz-történelem
szak nem
indul 1955-ben, ám indul magyar-történelem
szak. A baj
csak az volt, hogy tudtam magamról, nem vagyok biztos helyesen író, és még azt is tudtam
12. ábra. Katonaként 1956-ban
Kiskőrösön. Tőle balra a legszélső
katona, Békési Imre,
ma nyelvészprofesszor

mivel
gyermekkoromban
sem meséket,
sem ifjúsági
regényeket
nem olvashattam,
csak néhány ponyvaregényt,
a

képzőben
pedig szovjet-orosz
regényeket -, hogy irodalomból
nem győzöm utolérni magam. Arról nem is beszélve, hogy akkor~
tájt versesköteteket nem olvastam. Egyszóval irodalmi és n~elvtanl
analfabétának tartottam magam. (Ehhez tudni kell, hogy Kíssoron.
a felső tagozaton nem én tanítottam a magyar nyelv és irodalmat,
tehát még ott sem tudtam pótolni
hiányai~at.)
,Mégis: mivel
katona
nem akartam
lenni,
vettem
a batorsagot,
es ma-

gyar-történelem
szakra iratkoztam. Úgyemlékszem,
írásbeli vizsga nem volt, csak beszélgetés, melynek során inkább annak örültek, h?,gy ki:űnő tanít?i oklevéllel rendelkezem,
s úgy gondolták,
hogy JOtanar leszek. Igy lettem magyar-történelem
szakos főiskolai hallgató 1955 szeptemberében.
A főiskolán kollégiumi
férőhelyet is kaptam, noha nős voltam
és mint korábban említettem, feleségem Dobó Iskolán tanított. ltt
kell elmondanom,
hogya Dobó Iskola egyben a Szeged és Ásotthalom közötti keskeny nyomközű
(úgynevezett
rnadzag-) vasút
egyik megállóhelye
volt. Az iskolától a megálló száz méterre volt
~!n~?s:ze.
De nem akartam bejáró lenni, ezért feleségemmel úgy
dontottunk,
hogya kollégiumot
elfogadom. Fél évig, amíg bírtam
a kollégium
laza rendjét (hisz Újszegeden
a tanítóképzős
kollégiumban a piszoknak, a trehányságnak,
a rendetlenségnek
még
nyoma sem volt), sok mindent tanultam évfolyamtársaimtói
de
nagyon hiányzott a rend, a rendezett életmód, és ezért vállaltarn.
hogy 1956 februárjától
bejáró leszek. Igaz, a vonat 5 órakor
indult, este pedig csak 7-8 körül indulhattam
vissza. Az út majdnem két óráig tartott, és a diákkocsiban
igen-igen rossz gyerekek
között lehetett utazni, vagy a kocsit zsúfolásig megtöltő batyuzó
k?fák, parasztok között. Mégis az éjszakai nyugalmat,
a felesegemmel való esténkénti beszélgetéseket és az éjszakai tanulást
választottam.
Később, amikor megtanultam,
hogy a főiskolán - a
katalógusolvasások
ellenére - lógni is lehet, szívesen maradtam
az iskolában, hogy Dobó Margittal, feleségemmel
a már korábbi
fejezetek
egyikében
ismertetett
Moszkalenko-módszert
gyakoroljuk és finomítsuk.
, .~, főiskolán
parasztgyerekekkel
találkoztam,
és csak néhány
úrifiúval.
A parasztgyerekek
között
voltak
az utolsó szakérettségisek. A szakérettségisek azok a szegény paraszt- és munkásgyerekek voltak, akik a gimnázium
elvégzése nélkül, nyolcosztályos általános iskolai vagy polgári iskolai bizonyítvánnyal
rendelkeztek, és előzetesen egy-két évnyi időtartamú tanulás után
abból 31 szakból, amelyet választottak, előkészítő képzésen vettek
részt. Erettségit tehát tettek, de csak abból a szakból, amelyiket fő-

__________________________________

~

85

'bb fol tattak. Ezek a szakérettségis
iskolán vagy egyetemen tova k EI etesen földmunkát végeztek
l
. 'k
' tt emberek vo ta.
oz
, h
fiu nagyon ere
k É tt k" az élethez a szegényseg ez,
vagy gyárban dolg~zt~ . " r~'~ö~em.Voltak t~nító fiúk is, tehát
velük azonnal barats~got.,ko
gyakorlóév letöltése után,
'k'
y mint jórnagarn. a
k
k
olyano , al, ug ,
"
_ néhán an ugyancsak a katotanítói oklevellel ~. zsebunikbeknfö kolás~k s voltak közöttünk
,
1"1 enekulve - ette OIS,
. kolá
nasag eo m
d k)
ihákok akik a pesti főis o ara
. ( . 'gy mon tu SVI,
di
olyan pesti rm u
kk
ár megszűnt egyetemre pe 19
k
rnert
az
a
or
m
'
,
tt
nem mehee,
den kötöttek
ki . Vegyes volt a tar.,
.,
Szege
o
o
nem akartak jarru, Igy
I
'Iva
a réteg-hovatartozás,
,
. d
. lógiai nye ven szo
,
sasag, rrun - SZOCIO" '
.
edi az otthon hagyott eletmind az ~Iőze~esmuvelt~~'lém;:~Gan gcsakhamar barátság9k
mód tekmtete,ben. A,.
k ~Ié iumban voltak elhelyezve. Ok
szövődtek. Alanyok másik ~ ~ "1 menekültek a főiskolára, ők
nyilvánvaló~n ~em a ka~o~~s:ig~~hetetlenül sokan voltunk egytényleg tanarnok akarta
.dk' "1 nehéz volt megszoknom,
egy évfolyamon, s nekem ren ís ültünk s nem kellett semmit
" dá on 250-en IS u u ,
hogy egy-egy e1oa as
"
'
'ben ehhez értet"
telnunk mar amennyi
tennünk, csupan. jeg~ze ábé I ' emináriumokon és a gyakori atünk. A f~iskolá: IstenIgaz: ~ ~o~~
2 fős szemináriumokon sorratokon talalta~ e~.de~:sne".
tén le esen még nem is hallotrendre kiderült tobbunkrol, hogv t Y kg
leckét kérdeztek,
,
'1
zemlnanumo on nem
tunk a rudománvro '. se s . " 'nettudományi témákról faggathanem nyelvészeti, Irodalmi, ;ort~" "kben én hihetetlenül tájétak bennünket. Ezekben ~ tema .oro envedtem mint a tanítókozatlan voltam, ~~rülbelu,1 ~~~y~~~á~z
megszokt~m a légkört, sa
képző első hónapjaiban. Kesoh ,.
kitűnő tanuló akarok lenni,
főiskolán megtanultam, hogy a uj:a h
'1 tát meg kell tanulI
könyvtar aszna a a ,
II
akkor m~g ke ta,nu nom ak II t
Inom a tudományos gondolnom a jegyzetelest, meg e anu

Y

kodá: e~emehit.. fő kolás lehettem, amikor valamelyik nyelvéNehany etes OIS
ik
'
dr: Inczefi Géza megtudta,
.
., . mon egyi tanarom,
.
szen szemlnan~
ih
I "1 föllelkesült. EI sem tudtam
hogy ásotthalml vagyok. ~I ,etetde~~tt hozzám és megkérdezte,
képzelni, miért. Az ora vegen o aj
,

86

~---------------------------

vajon ismerem-e Ásotthalom földrajzi neveit. Visszakérdeztem,
hogy mire gondol. Azt válaszolta: tudom-é,
hogy hol van a
Kurvadomb, hol van Átokháza, a Kejfeli-dűlő, Ruzsa Sándor fája
stb. Mondtam, hogy igen. Na látja - folytatta
ezek azok a kincset érő nevek, amelyeket össze kell gyűjtenünk, mert a téeszesítés következtében feledésbe mennek, és ezzel szegényedik
névkincsünk. Megkérdeztem tőle, mit kellene tennem. Azt válaszolta, össze kell gyűjteni minden lehetséges helynevet, ehhez ő
minden segítséget megad, és nyomban kezembe adta Lőrincze
Lajos Földrajzi neveink élete című kis könyvecskéjét. Mondta,
hogy két nap múlva jöjjek vissza a tanszékre, a könyvet olvassam
el, és ő kutatót formál belőlem. Fogalmam sem volt arról, mit
jelent az, hogy kutató, de azt érzékeltem, hogy nem pusztán magyartanárnak szán Inczefi tanár úr, hanem valami többet, valami
rendkívülit vár tőlem. Nagy örömmel újságoltarn kollégista társaimnak a hírt, és egyik pesti évfolyamtársam némi gúnnyal meg
is jegyezte, hogy "sikerült gyorsan bevágódni". Magam mindig
utáltam a tanárok körüli hízelkedő sündörgést. Hihetetlenül
megsértődtem, s majdnem összeverekedtünk. Egyik barátom, a
későbbi jónevű szövegnyelvész, Békési Imre teremtett rendet
köztünk, mondván, a Zsemlye (nem Zsömlye, ami önmagában
nagyon jólesett) nem tett semmit, az Öreg mindenkit befűz, aki
vidékről jött, ő például (már ti. Békési) a kalocsai kötelesek
nyelvének, szókincsének összegyűjtését kapta feladatul. Erre a társaság megnyugodott, Inczefi tanár úr pedig szorgalmasan adta a
feladatot azoknak a magyar szakosoknak, akik tanyáról vagy
kisvárosból érkeztek. Akkor még nem tudtuk, hogy a magyarországi névkutatás (onomasztika) egyik legnagyobb, legszorgalmasabb munkását tisztelhetjük személyében. Engem az első találkozás örömén és riadaimán túl, úgy 1955 októberében egy
másik megtiszteltetés is ért. Szobájába hivatott ismételten Inczefi
Géza bácsi, s mondta nekem, hogy bemutat Bálint Sándor professzor úrnak, a Szegedi szótár szerkesztőjének, a nemzetközi hírű etnográfusnak, hiedelemkutatónak. Bevallom őszintén, hogy
Bálint Sándor nevét addig csak hallottam, munkásságáról fogal-

=.

____________________________________

~~

87

mam sem volt. S ahogy bemutatkoztam, észrevette, hogy nem ö-ző
nyelvjárásban beszélek, hanem a köznyelvi kiejtés szerint. Rám
szólt: édös fiam, ne szégyöld azt a szép szögedi beszédöt, használd bátran, nem szégyön az. Magam eltűnődtem, s elcsodálkoztam ezen az intelmen, mert ha jól emlékszem, előző napokban egyik nyelvhelyességi-helyesírási
óránkon éppen arról
győzködött az egyik tanárunk, hogy az igazi magyartanár a nyelvjárását nem kell, hogyelfeledje,
de ö-zni csak familiáris környezetben lehet, a katedrán nem.
A főiskolán hihetetlenül eredeti gondolkodású, nagy felelősségű tanárokkal találkozhattam, akik 1955-ben, a kor levegőjének
megfelelő szinten polgári értékeket képviselve tartottak egy-egy
előadást, vezettek le egy-egy szemináriumot a főiskola szakkönyvtáraiban vagy egy-egy tanszéki könyvtárban. Madácsy
László, Vajtay István, Vajda László professzorok neve országosan
ismert volt. Az első franciás műveltségéről, a második irodalomesztétikai felkészültségéről, a harmadik Móra-kutatásairól volt
híres. Mivel ebben a légkörben nagyon megéreztem, hogy ez nem
tanítóképző, hogy ez nem tanyai tanító lét, hihetetlenül boldog
voltam. Úgy gondoltam, van értelme az életemnek, egyszóval
büszke voltam arra, hogya katonaság elől a főiskolára menekültem. Még inkább büszkeséggel töltött el az a tény, amikor megértettem, mit jelent professzornak lenni, mit jelent egy olyan szakembert hallgatni, aki egyedüli teljesítménnyel rendelkezett a
magyar történészkutatók társaságában. Eperjessy Kálmán profeszszorról van szó, minden idők egyik legalaposabb várostörténészéről. Arról az emberről - akinek a fia is később jelentőset alkotott a történelemtanítás módszertanában -, akit mi az idősebb főiskolásokat követve tisztelettel mindig professzor úrnak szólítottunk, magunk között pedig Epi bácsinak. Csakhogy ebben az Epi
bácsi ban nem a gúny, hanem a szeretetteljes tisztelet jelent meg,
az az őszinte hódolat, amellyel mi, az egyszerűséghez, a szegénységhez szokott emberek, fiatalok minden értékeshez viszonyulni
tudtunk, minden értékestől meg tudtunk hatódni.

88

~~--

_

A forradalom elől

t ~~

,
a anrtasba v;sszamenekül~~
so ta/alkozás a politikaváltással)
O

(EI"

1956 j~liusában egyhóna
. "
SzegedI főisko/ások
pos ~atonaldonket töltöttük KI'
művészeti
f'" kl'
r
egyetemIsták, budape r'
, a Ocsan.
k
'
" .?'S o asok voltunk e
"
S.' Jogaszok, szín,;meny koru/mények köz"tt
f I gy zaszloa/Jban.
A kik'
,
o
I?gyakorlatok szüneteiben
o y~. Szabadidőnkben,
az a/ak~~zes
~'enkgteEk
arról, hogy MagyarO~~oángO~nO"furcs/a,szokatlan
. gyesek - f "1,
ssze nagy v' It

tudni vé/ték: leh~t e~ a s~'~művészeti
a t~névet meg tUdj~~:

főisko/ások

hírek e:e~
'
é~ :~as~k lesz-

~:zmra !s Sor kerül. Kérdése/~~~s~~k -

sodlkos főiskolás
"k
den/. A harmadik fé/e'v" k'
gy
k z d'"
vun et) 1956
un et (má: :uk, EdesanYám ezenk" b
. szeptember közepén m
k orhazba va
kl'"
oz en betegeskedett
k
egbó
gy InIkara vinnem I: l'
' so szor kellett
a O o o Isk l'
, re esegem
d' ,
k
o an tanított. Látszól
,pe 19 Asottha/mon
:zo ott rendjében, ám 1956 okt ~bgment mInden a maga meg'
Jessy K'I '
'
o er 23-'
,
é

't;

a ta~~e~~~:, ~r~~~~~~t~tt~r~:gt~~~aI:e/őadd~~átP:e~~'h:~i:~~
menjunk az Ad
'
' lorra alom v
'
ottha
y terre, az Auditórium M'
an, mindannyian
gyva rohant k'
aXlmumba C
Békési
un az Aprilis 4, utcától
; , sapot-papot
ho
I~re mellett szaporáztam a lé
,az Ady ten épületig. Én
g~ mIhez fog ez vezet '
ptelmet, s kérdeztem t"l
::za?b~n
mindig a fiata/s~' t~e~nrug~atott, ne izguljak ~g~
ar~,us, ifjakra. Nem sok 'd" .a amIt csinálni, gondot}ak a
megerkeztünk S'o
Jutott gond lk d'

~~~sig tele volt, Z:::d d~~~Z~ft~~b~or~~őadó~ermZbe~a~~~~ ~~_t
hírt g~avar v?lt, percenként újabb ' ~~/ml v~rseiket szava/ták.
O'
ogy rrn készülődik
Bud
es ujabb ku/döttek hozták

~;~l~~
-

;~;~~üff~~Ka~~~í:~~;nf:~~:~$:::~:k/~:o~'~fa~~:j!~r~~

va 'k
, ene elve
Rá '
neztem az

'
arasz utcában
Egy
"
ponton túl
orámra
"

vonult

,veglggondoltam

(k
"
Iusag az
a orzon) jelszavakat ki b '1
'
,.
la aen nem kovettem at"
h'
omeget.
, ogy rru lehet betegeskedő

----------~C>

89

édesanyámmal, aki a Kejfeli-dűlőben
egyedül élt, az akkor még
létező tanyai vályogházunkban
(a ház a '70-es évek elején
összedőlt, ma már nyoma sincs, a melléképületek sem maradtak
meg), s arra is gondoltam, hogy a forradalmi előkészületekből
a
rádió mit sugározhatott,
ezért úgy döntöttem,
hogya
soron
következő
délutáni
vonattal visszautazom
Dobó Iskolára, a
feleségemhez. Október 24-én nem utaztam Szegedre, helyette
segítettem a feleségemnek a tanításban, s az őszi munkák egy
részét végeztem el édesanyám háza körül. Ő sajnos egyre súlyosabb állapotba kerü It, és a tanyai körzeti orvos tanácsára a szegedi belklinikára kellett kísérnem. Ez 1956. november 4-én történt.
A reggeli vonattal érkeztünk a kisvasút végállomására, a szegedi
Rudolf térre. Onnan őt a belklinikára
kísértem, ott fölvették, s
magam a november 4-i ködös reggelen a Tisza-parti sétányra
mentem, azt tervezve, hogy benézek a főiskolára. Hihetetlenül
sok ember állt 9-10 óra között a ködös Tisza-parton, s mindenki
egy irányba, aSzegedet
Újszegeddel összekötő híd irányába
nézett. A hídon tankok dübörögtek, bennük szovjet katonák ültek,
akiket mi a bámészkodó szegediekkel próbáltunk megközelíteni,
s kihallgatni beszélgetéseiket: Szuez, Szuez, hajtogatták, és rnutogattak a Tiszára. Valaki megszólalt a tömegből: szegények azt
hiszik, hogya Szuezi-csatornánál
vannak, nem is sejtik, hogya
magyar forradalom leverésére vezényelték őket Szegedre. Ekkor,
ebben a történelmi szituációban,
engem ismételten elfogott a
félelem. Nem mentem be a főiskolára, hanem a soron következő,
dél körül induló vonattal visszamentem Ásotthalomra, a Dobó
Iskolára. Addig, amíg megérkeztem, a közeli tanyai iskolák igazgató-tanítói valami úton-ruódon felvették a kapcsolatot egymással
(tudni kell, hogy akkor nem volt minden tanyai iskolában telefon,
ha a tanítók el akarták érni egymást, akkor leginkább kerékpárra
ültek, vagy levelet küldtek egy-egy nagyobbacska gyerekkel a
közel lévő tanyai iskolába, s levélben tájékoztatták egymást). így
történt ez november 5-én is, amikor én Szegedre mentem a
főiskolára. Kiderült, hogy ott nincs tanítás. Visszafordultam Ásotthalomra, s mire megérkeztem akisvonattal
Szegedről, feleségem

azzal fogadott,
hogy az i az
"
.
értelműen, hogy leoyen tanít~ gatosag nem Intézkedett egyk
LJ
as, vagy ne leoyen Ak" " ,
R·,
IVO ls ola-iak
a rókabö
... k
LJ·
oroseriek a

"
'
ogyosle
nem aka
k
,.'
tegyunk mi - tette fel a kérdést
fl'
rna
ta,nltanl, mit
tem, történjen bármi Szegeden a e ~e~em. Magam ugy döntöta hozzánk valahogy elj'uto' ,. ,vakgbY'1u apesten, a rádióból meg
.
ujsago
o majd m t d' k
'
H'IVjuk
össze a szülőket ak'kk 1"
eg u jU a hIreket.
ebben a "zavaros" hely;etb~n ~ ~~yut~esen döntünk arról, hogy
a
tudtuk venni arra, hogy tan ítsu nk {' s~
v,agy se,m. A szülőket rá
szün;telt a tanítás, a gyerekek r~;~e ob~ ,Iskol~n eg~ napig sem
felesegemmel rendületle
I
sen jártak Iskolaba, s mi a
. '1
n szorga ommal prób' lk'
era t tanulásszervezés lehet'
c
'1'
a gattu a dlfferen.
.
seges rorte yait.
N:m IS volt baj egy ideig, csak akkor '
'.
lepete;, amikor Dobó Iskoláról a fal b
,ert engem .gaz. megahol lattam shallottam
h
u a, Asotthalomra mentem,
volt gazdám is, gyülek~z~:[ ~ gazdag paras~tok, köztük a hajdan
készülnek. Be akartam m ,~s a Fo~:adalml Tanács választására
Mihállyal,

aki mondta' esz:~nl:

~~ kozlben összefutottam

hisz ő épp néhány pe~ccel elő~!a ha I~e eg~en közéjük

Bárkai

keveredni,

~zt mondták, "ha az oroszok kimen~e~tta:
o~: ezek az emberek
vé ' ,es gyoz a forradalom, az
gkepp befellegzett, mert az a
.
,megszerzett
úg . , ,
VIssza cselédnek". Ezen én fölöttébb
(" Y's ervenytelen, s jöhet
Vonatra ültem, hiszen Ásotthalomr'
e tunodte,m, meg is ijedtem.
utazni Dobó Iskolára
A
ol, a f~lubol vonattal lehetett
'"
.
vonaton
- vIsszautaza' s k"oz b en k eserusegemben
azt mondt
h
hogya
tanítói diplomámat am, Iogy nek~m leginkább az fáj,
mondással szereztem sem ' ibe v yet. annv: keserűséggel és le-

ilyen Zsömlye Jóska-féléknek
hamis tanítói oklevél amir

nek te.kintik a régi g~zdag~~. eK~~~~~' ~~misnak,. vi~szavehetőkeresn., sa vonaton beszél t""
unbakot IS Igyekeztem
és Dobó Iskola közön
' ge °k~al
rsalmnak (a távolság Ásotthalom
·
,
negy Iométernyi
leh t tt
'
pe d ,g tíz percnyi) azt tala'lt
dani
ee,
a vonatozas
'
am
mon
arn
hog
k
mi
h amosok miatt üldözn k
. k
' . '
y azo mIatt a szélbe
en gyűlöletessé akik
. mm
, et a reg:,,' urak' es va'1tun k szemüknem
jöttek a tanyára' és a 'f;~~~n
.blrtak a köz~Piskolát", haza.
e rnivel dolgoznI sem szerettek

Ő

,

90

~~--------------------------------------------------------------.~

91

,
ák
DISZ t (a Dolgozó Ifjúsági
be~~pte~ a Pártb~d m~~~I:~~~O;~~raamentek firkásznak. Nekünk,
Szovetseget), maj a
. 1" k ezek miatt a haszontaakik tisztességgel elvégezltlübk,~skhoHdal~.
na~,Odahaza a Őobó Isko. k f 'k" miatt ke
un o nu .
,
Ian CSir
e ogo
fl' g emnek aki nyomorúságos gyerlán mindezt ~Imondtam a" e,ese volt s~kkal különb, az ő édesmekkoromat Ismerve (az ov,: :em
iát házuk közelében
.,
. z oroszok lottek agyon a saJa
.
apját ugyanis ~
lni
'bált de félelmeimet szorongásalmat
1 4 ?:z~~ ~~g~~t~sn~kP~~kor ~yugodtam (nyu~odtunk) meg, ha
? ankl o s kek ha folytathattuk a tanítást. (13. ábra)
Jotte a g.~ye~r~e~~'~
~~-l

f:

kényben, Kalocsán, Budapesten, szóval ott, ahol élt, ahol megélte
és túlélte az eseményeket.
A tanítás a főiskolán is elkezdődött. Én ekkor rendszeresen jártam az előadásokra. A reggeli találkozásokkor derült ki, hogy egyegy barátunkat, évfolyamtársunkat
az éjszaka folyamán a rendőrségre vitték, s onnan több hónap után kerültek vissza, vagy
kerültek bíróság elé. Ebben az 1957 eleji időszakban furcsa és sok
kísértésnek voltam a főiskolán kitéve.
Tanáraim nagy része - akik nyugatra kívántak szökni lugoszlávián át - sorra-rendre kértek, segítsem átjuttatni őket a határon.
E feladatokat én nem vállaltam, részben, mert féltem, részben, mert
beteg édesanyám gondozása is rám várt. Nem akartam kockáztatni,
arról nem is szólva, hogy fiatal feleségemmel igen harmonikus viszonyban éltünk. S mikor ezek a tanári kérések Szegeden, a főiskolán megszaporodtak (jó egy hónapig tartottak ezek a kísértések,
hogy tudniillik a határon segítsem át őket), ismét úgy döntöttünk
feleségemmel, hogy nagyon-nagyon ritkán járok be Szegedre, a főiskolára, inkább tanítunk, szabad időm ben pedig a kötelező olvasmányaimat olvastam. Csak valamikor 1957 áprilisában tértem viszsza a főiskolára, s váltam olyan hallgatóvá, aki rendszeresen jár az
előadásokra, gyakorlatokra, szemináriumokra.

13 'bra Tanítáként és egyben főiskolai hallgatá~ént
az Ásotth~l~m Dobá Iskola-i gyerekekkel Szegeden, a Tisza-parton

" .
Kozl:me~:~;~áS
kezett, es ag.

a forradalom leverése után megtorlás követmindenkit utolért. Azok ~ fiatal?k, akik a t~"
be I kibuktak és visszatértek a tanya-

~~tok:~é:~~~~~~Sga
:~:~~i~:~:I~~;:;'~\~fl~:~J~;~j;á,~;~a::~t~~d~;
ne em IS uzen,
, ke ben minősítettem
. "
I kk I őket vonatozas
oz
.
kifejezesekert, a~e ye e I
h
nem voltam főiskolás pár
195.6-ban tehat
vo ta~tan~:6. Néhány hétig attól féltem,

~e:n

H

~~ngya~té~;~e~n~~~i~kl::~~:~,
a forradalom le~erése után p~~~~
, ,
M gváltás volt szamomra, ami
a Ietartóztatasto I rettegtem..
~ ,.'
FH' kolán újra kezdődött
1957 februárjában a Szegedi Pe ,a~~gla\ OISdt mit tett Tömöra tanítás, ahol ki-ki a maga rnódján e mon a,

Antikváriumban, könyvtárakban rostokoló
(Remény és kísérlet a tudásegész

befogására)

A főiskolás élet megtanulása éppúgy, mint bármely munkahelyi
vagy iskolai, gimnáziumi lét megtanulása, 4-5 hónapig tartó folyamat. Ezt tapasztalatból bárki visszaigazolhatja. Magam is a szegedi főiskolát mint szervezetet és mint tanárképző helyet fél év
leforgása alatt "kitanultam". Tudtam, kihez érdemes órára járni,
tudtam, hogy ki olvas katalógust, tudtam, hogy van, aki nem is
nekünk, hanem a falnak beszél, és ami a legfőbb, tudtuk, hogy
a vizsgák félévenként vannak, s év közben nincs feleltetés, legföl93

92

~O----------------------------

jebb néhány gyakorlati jegy. Hallgatótársaim a főiskola kínálta
szabadságot különböző módon élvezték. Voltak, akik aludtak,
voltak, akik udvaroltak, mások a Béke Tanszéken (értsd a főiskola
mellett lévő kiskocsma) múlatták az idejüket, a szorgalmasabb
lányok óráról órára jártak és jegyzeteltek, mert tudták, hogy úgyis
a jegyzetek anyagát, azaz az órákon elhangzó anyagot fogják
a vizsgán tőlük számon kérni. Magam egy különleges életmódot
választottam. Mint már említettem, egy tanyai iskolában kísérletezgettem, néhány fontosabb tanítási órán megjelentem, s időm
nagy részét könyvtárakban, könyvesboltokban, antikváriumokban
töltöttem. E helyen azt szeretném felidézni, miként is váltam én
könyvmollyá, könyvtárban rostokoló főiskolai hallgatóvá. Alapélményem, hogy még 1955 októberében Szívós Mária tanársegédnő kezdeményezésére az egész csoportunk (a magyar-történelem
szakos csoport) ellátogathatott az országos hírű Somogyi Könyvtárba. A Somogyi Könyvtár állománya akkor 200 ezer kötet
lehetett, és a Móra Ferenc Múzeum felső emeletén volt elhelyezve. Az 1955-ös október havi könyvtárlátogatás fordulópontot
jelentett az életemben. Ekkor jártam életemben először nagy
könyvtárban, ekkor láttam olvasótermet, kölcsönzőt, katalógustermet, és ekkor ismerkedhettem meg a könyvtár belső raktári tereiveI. Évfolyamtársaimat a látvány kevéssé lepte meg, vagy azért,
mert már láttak nagy könyvtárat belülről, netán könyvtárhasználók voltak, mások pedig úgy gondolták, hogy ez a látogatás
nem több, mint egy órának az elmaradása, vagy egy olyan tanulási búvóhely, ahova érdemes eljárni, mert csend van, mert
hozzá lehet jutni azokhoz a forrásokhoz, azokhoz a könyvekhez,
amelyeket szemináriumokon kötelezőként a tanárok megjelöl nek.
Nekem a könyvtár egészen mást jelentett. Amikor beiratkoztam, és félve, bizonytalankodva a katalógusterembe mentem,
"csak úgy találomra" beleturkáltam a katalógusokba, és önkéntelenül fölfedeztem, hogya betűrendes (a cím- és a szerzői) katalógus mellett egy külön rendszer szerint "tematizált" katalógus is
létezik: a szakkatalógus, amely az ETO-ra (az egyetemes tizedes
osztályozás rendszerére) épül. Ennek az átlátásához három-négy

94

~~------

_

napnyi tanulás kellett A mai n .
katalógusdobozokon ·az ETO-::~~ m:ga~ előtt ..lá~?~ a kihúzható
területet, és azt ahogyan aszakt .?I ahtes a mogottuk lévő szak,
eru et ez tartozó kö
k d
mentumok betűrendes tagolásban követik
' onyve, okutémán belül. Sokszor az olvasóterem~:et~ k~.1Yn:ast
"egy-egy résztem be, csak a katalógusterem érd
'
o ~sonzobe sem menaz ETO-ban teljes biztonsá
lk' ekelt. Egy ho~ap leforgása után
E pillanattól kezdődően fŐ~~~laie~~;k~oltam :llga~~dni, keresni.
a könyvtárba, az olvasóterembe ké
a nemigen jártam, hanem
amelyek témájuknál fo
erettem azokat a könyveket
1945 előtt jelentek meggvaR~de~brabgadtak,
főleg azokat, amelyek
. a o entem ugy·
h
1950-es évek könyvkl·ada' 'h.
ams arra, ogy az
sa oz Viszonyítva
"b
rendszerű könyvkiadás I 't
tM'
egy mero en más
más tipográfia, más kön ~ e:e ,t agyaror:zagon, más tartalom,
létezik egy olyan világ, :m~u~~ls~e%egyszova,1~?If~deztem, hogy
szerzéséig, nemhogy fog I Y
de em" a ta~'to, dlplomám meg'1 '
a mam, e meg kepzete
'1
e menyem sem lehetett A '1.
m, meg e emi
" ..
. rro nem IS szólva hd·
a szukos keresetemből _ össze űito
..
.'
ogy az ~ dig -

tárbeli tapasztalataim alaptia'n'8"YI.'1
ottlkoknyv~/m a Somogyi Könyv- .
ki hja
19 vo ta szamom
k··
k
mt etők. Ezért azt döntöttem el ,.
k
"
ra onyvne tea konfliktusok _ h
.- es Itt ezdodtek feleségemmel
minden lehetség~spO::z:egtakn:.IS mag ánd~önyvtárat alapítok, és
f ítom Ne h '
há k '
onyvre or
ru az odasra nem moto bi ·kl·
.
m azra, nem
,
r ICI ire egys "
k··
~,zonban nem könyvesboltokba han zerue.n ,~nyvre. Ehhez
járnom, mert ott találtam
izok em ~n~kvanumba kellett
lődésemnek megfelelő kön me~ azo at az l.zl;semnek és érdekték. Szerencsémre Szeged:~e et, Zr:n:I~:k Ig~:myeimetkielégítetegy Szukits nevű, csodálatosa~gy "Ituno, an.~/kvárium működött,
kedő irányításával. Látta h
muv:lt es ture~mes könyvkerespo
az antikváriumban s azt 'is ~'~: n:
at ke:esgelek és üldögélek
inte az olcsóbb ér~éktelennak~:,
szegeny vagyok, ezért eletett, s csak kés6bb mutatta ~
uno onyv~k beszerzésében segílyek a magyar könyvkiadás_tö~~é~:~~ata ko.nY,vsorozat~kat,amehogy részletre antikváriumi kön
k~me~el, es abban ISsegített,
leginkább a mohó jel " I d yve. ez jussak. Erdeklődésemet
zove tu nam jellemezni. Minden érdekelt ,
_m
~
95

~r.

, ,.
színháztói a költészetig. Eszméa matematikától a sZlnh~z~~, avtáramat is az ETO szerint építem
nyem az volt, hogy maga~ .?ny.. ke voltam arra hogy ÁsotthaIföl. így .is történtd~1 r~:~:~,u~ ~i~~~1tanítónak és főiskolásnak va~
mon ,szl~te egye
, "bb felfedeztem a szegedi egyete~1
magankonyvtara~.
Keso fl"
t-olvasás rabjává. Mindenfele
könyvtárat. Ott valtam a o ~olra a folyóirat-katalógust is, így a
foly?ir~t?t ,!orgattam .. F~II~edei~
~e~árulhatott előttem. Mivel folyókorábbi Idok szel~eml VI ahga
lk dődött egy másik mániám: a
iratot kölcsönözni
nem le, e,tet~,e ez.
. azon kevesek közé
folyóiratok gyűjtése és vasarlasa'liM~~~:~~ című akadémiai petartozom, akik például a IMagdyarlku nek 1955 óta A könyvek, a
. ik
. d
ámáva ren e ez
.
sz
számomra.
friodi
I a mm
t k en.
teljesen
UJ,. perspe ktfIV át jelentettek
,
.
o YOlr~.o
'"
m főiskolás társaimat, tanaralm~t,
Isn;e::~~:~~~z:~s~~~s~~I:t~akötelezettségeimet, ~.e akkkortájt me~
mas e,
ezeket a folyóiratokat, konyve et a gyer
nem jöttem ra arra, hogy
.
ke
ek helyett Ezt a későbbi
mekek kezébe is lehetne adni a tan onyv
,,'
tanárkodásom idején ismertem föl Kerekegyhazan.
»Ó»

Fontosabb oktatáspol iti kai intézkedések 1955-1958

között:

P Nf K" köznevelési vitája.
1956. szeptember 28. A et? I or en úiból megalakítják a MEFESZ-t.
1956. október 16. A szegedi e?~et,~mtc k ~ezdeményezésére tüntetéssorozat
1956. október 23. Az egyetemi a ga o
m
indult. Kezdetét veszi az 1956-05 ~o~r,~~~~~a~ oktatás megindításáról
1956. november 16. 7./1956. sz. ,Korm. a a
a közép- és általános isko~a~b;n3. sz. tvr. egyes
29. 1956' e~I..
. és népművelési
Az ok tatasugvi

1956. december

összevonásáról.
Művelődésügyi

miniszt~~iumo,k
minisztenumboi

Minisztérium.alak~lt.t'
. m módosította
MInISZ
enu
,

' 11. A Múvelódésügyi
1957. f e b ruar

az általános

iskola felső tag~zat,á~ak tante;vet.
dagógusok ideológiai
hatarozat a pe

1957. június 14. Minisztériurni

továb-

bképzéséről. 6. Az 1958. eVI
, . 26. tvr. felsőfokra emelte a tanító- és az
1958. szeptember
óvónőképzést.

Tanárkodás Kerekegyházán
(1958. augusztus 1.-1960. december 31.)*

A könyvbúvár tanár mint »csodalénv"
(Szembesülés a pedagógusok szakmai tájékozatlanságával)

1958. május 5-én született a fiam, Zsolnai László Szentesen, azon
a napon, amikor esztétikából vizsgáztam a főiskolán. Születésekor
már tudtuk a feleségemmel, hogy tanári diplomám megszerzése
után elhagyjuk a tanyai világot. Szakítunk a tanyai tanítósággal.
Faluba, osztott iskolába szándékoztunk menni. Nem azért, mert
sikertelenek voltunk a tanyán, nem azért, mert nem szerettünk
összevont osztályokban tanítani, hanem mert a petróleumlámpa,
a kézi tüzelésű kályha, a szenes vasaló mérhetetlenül fárasztotta
a feleségemet. Jómagam pedig magyar-történelem szakos tanárként szerettem volna érvényesülni. Hosszas puhatolÓZás, levelezés után derült ki, hogy egyik, Budapesten élő évfolyamtársam,
a fiam keresztapja, Szőke Sándor (aki később szerkesztőként,
újságíróként vált ismertté) nem vállalta Kerekegyházán a neki felkínált magyartanári állást. Értesített is bennünket, hogy ott (Kerekegyházán) felszabadult egy tanári állás, s talán feleségemet is tudják tanítónőként foglalkoztatni.
Rohantam Kerekegyházára, amely Kecskeméttől húsz kilométernyire van (Kukáliának csúfolták a környékbeli falvak lakói a
települést), ma már város. A település - széles utcáival, gondozott
házsoraival, félig homokos talajával, szép templomával és emeletes iskolájával - nagyon megnyerte a tetszésemet. Kerestem az
igazgatót, dr. Bessenyei Imrét, akiről kiderült: amellett, hogy magyar-történelem szakos tanár, jogi diplomával is rendelkezik.

......................................................................................................
fo~EGy~7'
* Posztsztalinista kemény diktatúra (1956. november 4.-196

<~
~

c,

••----------------------------------~~
*

~
,

lZőnyvtar

97 *

Találkozásunk után egy ideig nagyon jó benyomást tett rám.
A légkör akkor fagyott meg közöttünk egy kevéssé, amikor aziránt
puhatolóztam, hogy mekkora az iskolai könyvtár, jár-e a Pedagógiai Szemle, a Köznevelés, a Magyar Pedagógia. Mondta is mindjárt, hogy valami csodabogár, valami könyvmoly lehetek, hiszen
nem a fizetésem felől érdeklődöm, meg hogy hol fogunk lakni,
hanem valami olyasmi iránt, amit más pályázók nem keresnek.
Tudattam vele, hogy nekem az olvasás, az önművelés nem könyvmolyságot jelent, hanem a szakmám művelésének a legszorosabb
tartozéka, s ha ő nem tudja ezeket a folyóiratokat biztosítani,
akkor megrendelem magam, bármennyi lesz is a fizetésem. Ez
még inkább meghökkentette, s mondta, hogy akkor én leszek az
iskola könyvtárosa.
Ennek nagyon megörültem. Ennek tisztázása
után került sor arra, hogy mennyi lesz a fizetésem, és egyáltalán
hol fogunk lakni.
Kiderült, hogy szolgálati lakás nincs, az albérlet nagyon drága,
s már-már úgy látszott, nem jön létre az "üzlet". Közben előkerült
a felesége is _ felettébb fiatal és csinos asszony volt, Erzsikének
hívták =, aki nem értette, hogy a férje miért nincs már otthon, s mit
vacakol ilyen hosszan egy állásra jelentkező emberrel. Bessenyei
igazgató úr elmondta feleségének, hogy érdekes embernek látszom, biztosan jól érzem majd magam a testületben, hiszen nagyon sok a korombéli fiatal, mindössze néhány idősebb pedagógus van, s ő mindent megtesz, hogy lakást keríthessünk. Felesége
ezt a magyarázkodást ímmel-ámmal megértette, gondosan szemrevételezett, s békén hagyta a férjét, aki elmondta, hogy fiatal
felesége kicsit nyugtalan természetű, amihez ő már hozzászokott.
E szokatlan nak tetsző kitérő után az igazgató a fejéhez kapott: van
egy ötlete. A falu főterén van a volt református elemi iskola. Oe
mert a falu iskolájának nem volt tornaterme, ezt az iskolát tornateremként használták. Az az ötlete támadt Bessenyei Imrénekaki néhány óra alatt mégis megbarátkozott velem -, hogy nézzem
meg ezt a tornatermet, s ha hajlandók vágyunk abba beköltözni,
akkor a járási hivatal segítségével (ott történt az alkalmazásunk
jóváhagyása, s úgyemlékszem, hogya Megyei Tanács Művelődé-

98

~O------------------------------------ ..

si Osztálya volt a munkáltatónk) k·
.
egyházára. Feleségem alsó ta ozaltnev~zt:t mln~kettő~ket Kerekés történelmet a felső tagozat~n e on IIanl~ha~, en pedig magyart
osztályfőnöke s a könyvtár veze~ő·:~ ~een ,es~ek az 5. osztály
12x12 méteres volt. Előtte egy öltb ". Ebbgnezhtuka tornatermet,
költöztünk
WC az d
zo.
e a atalmas hodályba
.
u varon mosak dási
. ,
az öltözőben volt V'
'1'.
.. o.. aSI, tisztálkodás:
lehetőség
. agya malm kozul eg bi
.
nem kellett többé petróleumlám a
y ,.Izon~osan teljesült:
ez bizony sokat jelentett
PI mellett ejszakazva tanulni, s
egy o yan embernek
. t'
ki
,.
k
"min
en, a I
f o Iytonos tudáshiánnyal küszköd
tanult, s órákra készült.
o ve ejsza a ket-három óráig is
Boldog voltam hog f I b
f gunk '
akkor négy hón~pos \i:ru
an o
I
, elni. feleségemmel és az
fl'
.,
lamma. Attol viszont félt
h

r~I::e~:~, ~;~t~:j~;~~~te:e~,
~jékoztatoma ,,'akáskör~~ény~r
Iskolán normális kétszobás p~~~z~sba Ib:~emenni, hiszen Dobó
g
semre könnyen ráálIt a cserére C gus a asunk. volt. Meglepetéa levélre, amely hozta a hírt h· sak~~I~~Yhh~~eklg
kellett várnunk
,
h
' ogy o toz etunk Kerek

egyazara.
A sott alom sürgetett bennünket ho döntsü
augusztus végén ka tuk
" g~, ontsunk. Valamikor 1958.
sokat. Ezután lehet! csa~~~I~~ ~rt:sl~est, hogy elnyertük az álláután futkosni, hiszen addig oz;sun ektmeg~.zervezni, teherautó
,.
ra mar csa nem otezer kö
.. k '
o
yóiratunk
volt.
Aki
már
költözött
?yvun
es
f I
töztetett, tudja hogy a ke
b
:Iet~ben, es konyvtarat is költóbb munka bármenn . onyv .e~es kicsomagolása a legfáraszma olási kö
, y~r~ szeren ISaz ember a könyveit. Ez a cso'1 gb'
onyvszall ítási tortúra tizenegyszer ismétlód ött
e etem en. Mar a sofőrnek fölt" t a sok kc
o meg
pakolásnál.
un a so konyv a Dobó Iskola-i
é

,..

Elindultunk a nagy ismeretlenbe A éok
...
,.,
a feleségem ült Laci fiammal'
.. ~ep OCSI~ulkejeben elöl
között. Csak eb.
.
',en pe~lg hatul a platon, a könyveim
Lajosmizse irá~~á~~ vh~~O~g~Pk~~~,slvezető,
Kecskeméten eltévedt.
te az utat. Ekkortájt éjjel fél' tizen~e~t~eltt~ észre, ~ogy eltévesztetérkeztünk Kerekegyházára A t
od e etett. Ejszaka, egy órára
csak annyit, hogy hol va·n z ~em ~~, tam, ~ol I~~ik az igazgató,
a een o "Iakasunk, a református

--------------------------~O

99

iskolából átalakított tornaterem. Ekkor jött egy kedves, életre
szólóan emlékezetes meglepetés. Feltűnt, hogy a falu közepén,
a templom mellett, ahol a központi iskola épülete állt, ég a villany. Kértem a sofőrt, hogy álljon meg, és én becsöngettem. Óriási
meglepetésemre tíz-tizenöt férfi kártyázott, mulatozott a tanári
szobában: az érkezésünket várták. Pedig telefon híján még azt
sem tudtuk közölni velük, hogy Dobó Iskoláról mikor indultunk,
azt sem, hogy eltévedtünk és késni fogunk. A vidám, kissé ittas,
kártyázó kollégák óriási lelkesedéssel üdvözöltek engem, az idegent, a megérkezőt, az eltévedtet, s gyorsan pálinkával, borral
próbálták riadalmamat eloszlatni. Én megkértem őket, hogy inkább kezdjük el a pakolást, mert a sofőrnek vissza kell mennie.
Elindult a férfisereg jókedvűen, dülöngélve a gépkocsi után.
5-600 méternyi gyaloglás után megleltük új lakosztályunkat,
s kezdődött a berakodás. Először a bútorok, utána a könyvek.
S ekkor következett egy máig emlékezetes jelenet, amelyet most
már tragikomikusnak látok. A keserves takarékoskodással összegyűjtött antikváriumi könyveink cipelésébe belefáradt kollegák nem törődve azzal, hogy meghallom-e - némi iróniával, nem
csekély idegenkedéssel kérdezték: mi az istennek kell ennyi

brosúrát összegyűjtenie,

összevásárolnia

egy pedagógusnak.

Nekem' ezek a könyvek az életemet és a vagyonomat jelentették,
a brosúra viszont azt az ócska, silány, könyvszerű propagandaanyagot, amellyel akkortájt az iskolákat teletömték. A brosúrákból tanulták meg pedagógusaink a szocialista pedagógiát,
ezekből olvashattak a szocialista gazdaság fölényéről, a proletár
internacional izmus eszméiről. Egyszóval azokkal a kegyetlen
hamisságokkal szembesülhettek pedagógusaink e brosúrák révén,
amelyek a magyar pedagógusságot - bármily fura is ezt kimondani - közel fél évszázadnyira az értelmiségi ranglista legaljára
sü Ilyesztették.
Azon a nevezetes kerekegyházi éjszakán éjjel kettő és fél három között indultak haza családjukhoz a nagyon derék, segítőkész kollégáim, akik őszintén, jó szívvel segítettek rajtam és családomon, s mi igazán hálásak is voltunk ezért. De közben olyan

100 ~~------------------------------------

mély sebet ütöttek rajtam a neurotik
'"
szomjas pedagóguson azz~1 hog 't'Uks, tku.~erzek.eny,
kultúrára
rá ták"
.
.
,y
er e es onyvelmet lb'
za,
amit a mal napig sem tud k k'h'
"e rosuAz 1" ,.
oIevernI
e so élszaka Kerekegyházán fel "
,
,
szembesült az olajpadlós tornate
~se~em azert SIrt, mert
napig éltünk. Kisfiam azért m r~mme, a ,ol azután négy hóg~lmát, éhes is lehetett (szo~tatt:rm:z aut~zas megzavarr., ~yubarmennyire nehéz is ezt I ,.
z edesanYja). En pedIg ,
"
elrnl - azert bőgt
I
gunyt uztek a kínkeservek árán
e,m,e ~agam, mert
kor is igen nagybecsű kön v ". ssze?yujtott,:rtekelmből, az akéletem, a kapaszkodóm y ~Ydujtemenyembol,amely nekem az'
r a rnm enem volt
H'
ki
.
sem beszéltem a bánatomról af'
., o.~apo 19 senkInek
viselkedni. Amikor rájöttem h ele~egemen k~v~1.Ig~ekeztem jól
mi a sikk akkor _ miutá
',og~
erekegyhazan rm az "érték"
r
n egeszsege I 't
. d
'
megmutattam, hogy vagány is tud /1 e re.ml.~ enkor vágytam tokról nem beszéltem, annál inká~b
Konyvekről, folyóiratozásokról. S odáig "zül/öttem" h
nokrol, ,kalandokrói, mulagy
keméti könyvesboltban egy uIt~
~~y szep napon egy kecsreztem - persze ultizni soh
iro nu!o szakkönyvet is besze. ,
asem tanu tam me M
semmIfele kártyajátékot játszani.
g. a sem tudok
Kerekegyházán, miután lk'
.
tomat amiatt, hogy embert:le~ ~~~~~:~ejtenl ~ú.~at, é~ bán~hogy könyvszeretetemért
'
yek kozott eltunk, es
hogy látszólag és átmenetií~~s~~~le~~ne~" I/te~intettek, beláttam,
kártyázni nem tanultam m
dmo ot e valtanom. Mondom,
Kodály- és Bartók-tisztelő vol~::n _e ~egtanultam - n?ha nagy
hogy az összes operettsztori
a~,oss~esoperettet (ugy értem,
teket, belépőket szóval
. t'dszerzot, CImet, szereplőket, dueta kerekegyházi ~zépasszo~'~ken~rvamit .~el/e,tt). ~nnek alapján
feleSégek) csakhamar megárlaPíiottá~S-,,~gyve~- es. pedagógusvagyok. Férfikollegáim pedig azt Irták r? am, ogy Igen művelt
közben én tudtam le gjiobb
I a a java~!a, hogy mulatozás
életet éltem: egy _ akk · ~n al~Iasztal. tetejen táncolni. Kettős
1"
kel/ékével, rituáléjával on' szova e ve - kis
. po gant, annak minden
zéseket jelentett, szelíe~i e~y
a~ely szakmai leveleábrándozást.
arsa
ereseset, kutatásokról való

?

ö

"'..

"l;":

,f

st:

------------------------------~

101

40-41 gyereket tanítottunk egy osztályban, s én nemcsak tanítottam, hanem meg is tanítottam őket, noha a híres nevezetes

amerikai "megtanítási stratégiákról" akkortájt még fogalmam sem
volt, hiszen Magyarországon
abban az időszakban csak Nagy
Sándor Oidaktikáját, Ágoston György Neveléstanát és a ma már
nevesincs szakmódszertanosok
könyveit olvashattam, ha a szakmát akartam tanulmányozni.

A rangot adó szakos tanárság
(Mit ér az ember szakmódszertani
avagy tantárgypedagógiai
tudás nélkül)
Kerekegyházán tanultam meg, hogy tanárnak lenni rang. Persze
nem az orvoshoz, az ügyvédhez, az agronómushoz,
a régi vágású
gazdag úriemberekhez
viszonyítva, csupán a tanítókhoz mérve.
E helyen tapasztaltam meg, hogyatanítónők
elhúzódnak, félrehúzódnak az osztályaikba. Szinte külön zárt csoportot alkotnak a
testületben _ leszámítva a mindenáron férjhez menni akaró, inkább testi, mint szellemi előnyeiket latba vető fiatal tanítónőket,
akik tudatosan keresték a férfi tanárok társaságát -, de mitagadás,
a férfi tanárok s a tanárnők is külön világot alkottak. Szakos emberek voltak tehát értettek valamihez. Merték kritizálni a tankönyveket, s megkérdezhették
egymástól, hogy "Hé, te magyar szakos
vagy, hogy is kell írni ezt vagy azt?"; vagy "Mondd már meg,
mekkora a Hold-Föld távolság, neked ezt tudnod kell, te vagy
a földrajzos ... " ; vagy "Mi ennek a gaznak a neve, hisz tanultad
a főiskolán". Ilyesmit egy tanítónőtől senki sem kérdezett. Nekik
csak azt rótták fel a félművelt tanárok, ha a szerencsétlen,
5. osztályba kerülő gyerekek nem tudtak szakszöveget olvasni,
nem tudtak gyors tempóban írni, nem tudták a helyesírást. Két
világ volt és maradt a mai napig, akárhogy csűrjük-csavarjuk.
S nekem, a tanítónak semmiféle örömöt, gyönyörűséget nem okozott az, hogy tanár vagyok. Oe annak örültem, hogy nem tarto-

zom bá
a lenézett tanítók köoze,, s annak IS
. hog bá

, '
y arme yik osztálybháan . kearmelyik tantárgyból hl'e vettesitest
mertem
'II 1·
.
.a~1 onyvtaram segítségével alapos f lk' ,,'
~a a nl, hiszen
fizika vagy bármely tárgy ta Y'
elkeszules utan matematika
tenni.
nl asara a almassá tudtam magarn
. Szigorú, következetes tanár híréb
'1
'
Igen nagy tekintélye alakult k· S . en a Itam, akinek csakhamar
,
hi
1. aJnos nem an'
,
n::Iatt, ISZ azt sem a
erekek
' , nyrra a tudasom
Io.képpen fel mérn i és ~érlegel ~ ,se1mk~b~olle~ak nem tudták kelkepességeim (megosztott fig el~~~
a
azert: ~,ert pedagógiai
zetességem,
gyors reagálóké
" szuggesztrvitasorn, követ kekáim stb.) alkalmassá tettek epesse~em,
kommunikációs
techni~?gy, a gyerekek engedelmesk~~~~ne~g~
rend legyen körülöttem,
fuggeseket is megértessem
J
, . ogy a legnehezebb összerendelkeztek. Magyart és t;r~?kklal, akik ~egfelelő háttértudással
tehettem ha volt hozza'
ene met tanítottam leginkább, és ha
,
merszem a tk"
k •
könyvtáram ból és az iskola l«
"~bn, o~yve tói eltértem. Saját
' "
onyvtara ol Igen sok ke
'
tem az oreimre , s akkortájt szo k at Ian mód
il l " onyvet cipeltattam be a gyerekeknek, a Ma
~,n o voiretoket is mudalmi folyóiratokat stb,
gyar Nyelvort, a Századokat, iroKerekegyházi működésemnek
való árnyoldala is, Átmeneti siker:~sze
v~n r?nda, szégyellniszorgalmam és felkészültsége
'lit hnek hattere?en nem csupán
, '
m a
anem egyfa tk"
k
seg IS, amelyagresszióban
f
"1"
J a ovet ezetesvolt tettenérhető. (Ezeket a k:f ,rus~tra tsagalm, kon:penzálásában
veltségem birtokában m ,1 heJeze,sleket a~korl pszichológiai müar
aszna tam Jel té "k
'
erekegyházán az '50
'k
,en
esu et Ismertem)
-es eve végé
'1 '
.
K
A gyerekek, akik meglehetősen so n ,m,eg etezett a testi fenyítés,
böző tantárgyakból
leginkább
~ h~~1 fela?atot kaptak a különkövetkezetes szigo:ral behajto~~~
akt~narokn~1 ~anultak, akik
s azokat agyerekeket
akik
I
ec eket, a házi feladatokat,
'1 ' ,
'
I mu asztottak egy
"
f
pa cazassal, bezárással szoktatták
d'
sZ,eruen po onnal,
5, osztállyal _ amelynek osztál f"e~,gke ~Imessegre, Magam az
a legtöbbet, mert meg akartam" y ono ,e 1: voltam - kínlódtam
nyes fogalmazásra
az irod I o~et,tanltanl a helyesírásra, az igé,
a omertesre (ehhez irodalmi szövegek

:f

-------------~()
102 ~~----------------------------------_.

103

, , ,
inkább azt tapasztaltam, hogy ők a n:a;e~
bevesesere). De ~gyre,
Itik IN ben Tudtam, hogy kiváló
matikát, a földrajzot
re,szesltkl esony el a'zt akartam hogy az én
' . ík Nk t targya ra miv
,
tanárok tanítja o ee,
ként na on fontosnak tartottam _ is tatárgyamat - melyet ~gyeb e
g~ tegyek. Magamban kerestem
nulják, igen sokat toprengten;, m~ y sokat készültem az órákra,
mert
a hibát, de nem lelt~m: I
td~nffY'n
°cgiáltan kisebb csoportokban
h
ár akkor proba tam I ere,
'II
I
ogy mar ezzel
a
.
't ámú , negyvenegy fős oszta ya,
dolgozni
az Igen
nagy Iesz
de semmi s:~. me~~.,
le á vált előttem. A verésekről
Az ok vegul nyi vanva ov
'luk Amit korábban
nem volt tapasztalatom, deoh~l~o,t~~m:~guk~ÓI a tanároktói
fenyítésről említettem, azt IS In a
k f lidé 'se'boNI a
. , kb' I kudarco
e I eze
,
tam, a tanári sztortzaso
NO"
ké N elbeszélésekből
. álásról"
szóló fellengzos es nagy epu
.

nekem
a testi
hallotrend"
ismer-

~:~.a Ezekhez a törté~etek,hez amltbi~~lgeyn~
vgOyl:r:kv~~Z~~y~r:i~~~

. meg nem IS Teny vo ,
korlá t
ittern IS,
.

f Idatot
az otthoni gya or as
figyelnek, dolgoznak, de .a, ~~II e abeza'rással differenciált
házi
h
. ik P 'bálkoztam
rroruavar,
,
k
el agyjak.
ro
A ké ességfejlesztés repertoárjáról ak or
feladattal - nem ment.
d p
tivációelméleteket
sem tud,.
lag keveset tu tam, a mo
d
meg viszony
. T ,. hi rságcm pedig nem enge te,
tam a praxisban alkalmazni.
anan lU
li n jó I a saját osztá'
, tá
amból ne szerepe je
hogy eppen az en ar?~
véletlen vezetett el. Egyik alkalomIyom. A látszatmegoldásig
eg,y
'k iskolai szekrény tetemal - krétát keresve - felnyultam az egyi b
öt hatféle A gye'
h I
'1 ák kerültek a kezem e, 0.
jére. Kreta e yett pa c.
I
, .. I mondták el, hogy melyik
rekek - bárr:nily fu;a, - szrnte ~e:z~~~~aértelmében szóbeli leírást
pálca mel~lk t~n~re" s. a szo,
król keménységükről, fájdalmat
tudtak adni a palcakrol. na~y~.a~~k -'h'
stréber" hajlamú, aki
'h
' kré I
volt kozottu
ne any "
okozo
atasu ro, s
..
,
'b Ta ki?" Mert ők ha
biztatott, hog~ "a ~anár bácsi ~17\~e:r~e:ejm
is' p·álcát. Ebbe,n
én akarom, keszseggel hoz,na , ~ g
isodszor Makarenko Uj
az időszakban

~Iv~st~~

e~et::

e;b ~:~arenko-műveket,
amegy
,
t fel lehetett lelni.
Iyeket az iskolai könyvtár~k~an
orsza~s~ert:ttem
s hosszasan
Makarenko
fegyelemfelfogasat
magamev
,

ember kovácsa crrnu konyvet

104

töprengtem, hogy neki merjek-e vágni averekedésnek.
Emlékszem, néhány idősebb kollegámmal is konzultáltam erről, nekik
természetes volt a teljesítmény veréssel való kicsikarása. Még
mindig haboztam, de a véletlen átlendített dilemmáimon.
Egyik
hétfőn, amikor mintegy húszan nem készítették el a házi feladatot, iszonyatos ordítozásba, gúnyolódásba és fenyegetőzésbe kezdtem. A gyerekeket szinte megaláztam, s szemmel látható volt,
hogy erre gyűlölettel válaszolnak.
így történt, hogy másnap _
ügyeletes lévén - beléptem az osztályomba, ahol a legerősebb,
egyébként jó tanuló fiú, V. Ö. azt mondta társainak _ a hangzavarban belépésemet nem vették észre a rendetlenkedők
hogy
a "Zsolnait ki kell herélni". Sorsom, de a gyerekeké is ezzel megpecsételődött.
Ott még nem ütöttem. Nyomozásba
kezdtem
a könyvtárszobában,
ahol tanúk jelenlétében
V. Ö. beismerte,
hogy tényleg ezt mondta. Ekkor fogott el a düh, és elhatároztam,
hogy én is előveszem a pálcát. Egyetlenegyszer én is aprítottam
a házi feladatot el nem készítő gyerekeket, majd következetesen
a lakásomra kísértem őket, ahol addig kellett maradniuk, amíg a
leckét - már tudniillik
amit elmulasztottak
elkészíteni _ nem
pótolták, nem tanulták meg. Híre ment az eseménynek az iskolában, kiderült, hogy én is tudok verekedni, s ettől kezdve a gyerekek engem is besoroltak azok közé a tanárok közé, akiket
komolyan kell venni, akiknél a leckét el kell készíteni. Ettől kezdve - ez december eleje lehetett - ugrásszerűen megnőtt a gyerekek teljesítménye. Örömöt szerzett nekik, hogy értik, amit tanulnak. Félévkor talán nyolc gyereket kellett megbuktatnom,
de
a második félévben béke lett közöttünk. Sok olyan információt
adtam át nekik, amelytől érezték, hogy okosabbak lesznek, s rájöttek, hogy nem vagyok ördög. (74. ábra) Segített ebben az is,
hogy 1959 első félévében a dolgozók iskolájában is vállaltam
órákat, ahol a gyerekek egy részének szüleit taníthattam, mert
akkor a 8. osztály elvégzése már illendő volt, sőt néhány esetben,
néhány foglalkozás gyakorlásához kötelező is. A felnőttek _ akiket
nagyon szerettem tanítani, mert tudtam az élettapasztalataikra
támaszkodni - kezdtek megszeretni, és gyerekeik körében kezd-

=.

-<)<I.~ --------------

------------------------------------~~

105

amely elütött a mai orvosi praxistói, a biomedikális orvoslástói
azáltal, hogy szuggesztióval, hipnózissal gyógyított, és jól ismerte
az általa képviselt gyógymód "orvosfilozófiai"
hátterét és
hatékonyságát is.

Szembesülés a neurózissal
("Beavatódás" a nem biomedikális orvoslásba)

14. ábra. Kerekegyházi tanárként az egyik leányosztállyal

ték terjeszteni, hogy a Zsa./nai óráit komo/yan

kell venni,

rnert

igen sokat lehet tőle tanulni,' tc te'nt hogy a faluba új orvos ér,
U gyanc sak ."1959 tavaszan '1orében, aki fölkereste az .iskol'at, es
kezett dr. Danis Gyorgy szeme y
k "t (ma már mindkettő orvos)
az igazgatótól azt kérte, hogy gyere ek, k h
'
keru"ltek Ekkor
, hbA
gyere e
ozzam
.
a -legjobb tanar oz os:z.a e: '1
. d a gyerekek mind az
, 'k I
hogy tanart tekinte yem mm
'.

erze e tem,.
.,
II'
." körében megszilárduln, atigazgató, rnind a :,fal,usl Inte ~~enCla idös kiváló kerekegyházi
szik, sőt egyre inkább azo oz az I
"
éves tanárt akik
tanárokhoz hasonlítanak engem, a hu,szo;;~~~ számítanak~ E si35-40 é,vea,falu legrangosa~~ ~e~~~~f~ ellentmondás, amelybe
kert bearnyekolta. aZ'1hogv ké t keveredtem idegrendszeremet
K k
házán fiata tanar en
,
e:e ,egy
.
. h -neurotikus tüneteket észleltem magamon,
probara tette. pSZICo ,
orvoshoz kell mennem.
g
féltem, szorongta~, s er,ezt;;,. ho :rek édesapját, dr. Danis
Ekkor kerest~m fol a ket
a~ls ~\iztos gyógyulást és boldoGyörgyöt',~k, nekem Inegy~~~o~~r~elkiismerettelés látásmóddal,
gulást nyujtotta azza az

106 ~-----------------------------

Kerekegyházán, valamikor 1958 novemberének vége körül alakitották át a tornatermet lakható épületté. Ez mindössze egy konyhát és két nagy, hodályszerű szobát jelentett. Itt a könyveimnek
jutott hely, éjszakánként tudtam dolgozni, kisfiam és édesanyja a
másik szobában pihenhetett. Akkortájt még nem volt GYED, GYES
és ehhez hasonló kedvezmények, ebből adódóan fiunkat úgy
neveltük fel, hogy feleségem is, én is tanítottunk. Olyan órarend
készült, melynek értelmében hol egyikünk volt délelőttös, és a
másikunk délutános, hol fordítva. Sok volt akkor még a gyerek az
iskolában, ezért két műszakban, délelőtt is, délután is tanítottunk.
A gyermekfelügyeletet és gyermekgondozást - szegénységünk és
kicsi fizetésünk miatt - nem bízhattuk másra, így aztán a pelenkázást, a kisgyerek etetését, s mindenféle csecsemő- és kisgyermek-gondozási teendőt ismertem és végigcsináltam. Az akkor
divatos Anyák könyvéből meg is tanultam annak rendje-módja
szerint. Mellette még más szakirodalmat is forgattam, hogy e
gyermekfejlődési korszak egészségügyi, gondozási és nevelési
kérdéseit szakszerűen megismerhessem.
Egyik szerdai napon, amikor Laci fiamra délelőtt vigyáztam,
s közben dolgoztam, egy cigányasszony kopogtatott az ablakunkon. Az épület egy ligetes, fás - parknak alig nevezhető - terület
közepén állt, szemben a református templommal. Az előtte elhaladó utcaszerű gyalogjárda nem volt kikövezve, az ablakok könvnyen elérhetők voltak, s bárki, aki akart valamit tőlünk, vagy haragudott ránk, bekopoghatott. Ezt tette ez az ismeretlen, talán nem
is kerekegyházi cigányasszony, aki a kopogtatás után kérlelt. hogy

------------------------------------*~

107

jósolhasson a tenyeremből. Mindig f~'tem a kártyá.t.?""atenyérjóslástói szóval minden olyan dologtol, amely a jovornre vonatkozh~tott. Ebből következett, hogyacigányasszonyt elzav.a~ta~;
de újra visszajött. Újra kopogott, s mikor kinyitottam az ajtót, JO
hangosan azt kiabálta: "Vegye tudomásul, magának renge~eg
ellensége van, s előbb-utóbb bűnhődni fog azért a sok rosszert,
amit az emberekkel tesz!" Megrémültem, s az ablakot alaposan
bezártam. Magamba roskadtam, és gyorsan végiggondo.ltam az
életemet, mi minden bűnt, hitványságot követtem el, s kik ellen,
kiktől és miért kell félnem. A bűntudat, a félelem - ahogy mondani szokás - szinte az őrületbe kergetett. Minden élmény állandóan előbukkant mindenről csak az jutott eszembe, hogy hitvány
vagyok, de talán' annyira mégsem, hogy félnem k.ellje~. A fé':'mek heteken át kínoztak, dolgozni nem tudtam, az Iskolaban sze~szórt voltam és sokszor hatástalan. Kezdett bennem tudatosodni,
hogy beteg vagyok. Hogy idegbeteg vagy el~e?:t~g: az~ akk~r
nem tudtam elkülöníteni, neurológiai és pszichiátriai
muveltsegem a nullával volt egyenlő. Furcsa módon ilyen.tá:~yú k~nyveket
nem olvastam, nem gyűjtöttem. A nagyon korai kisiskoláskorban
még a családi sublótból kilopott A :éb?lyd~ titkai cí~ű ponyvaregény élményei, amelyet legeitetes es p~sztorkodas kozben
olvastam elriasztottak ezektől a témáktóI. Asotthalmon Cyulay
Endre káplán úr jóvoltábólolvashattam ugyan a Papi Lelkiséget,
amint arra már a korábbiakban utaltam, viszont abban csak a normális pszichéről lehetett hiteles tudnivalókhoz, információkhoz
jutni. Könyvek útján tehát nem tudtam segíteni magamon.
.
Közben híre ment, hogy a faluba egy olyan orvos érkezett, aki
nemcsak hagyományos eszközzel gyógyít, hanem hipnózissal is.
Azt is sokan tudni vélték, hogy rengeteg páciens keresi fel az ország minden tájáról, és hogy nehéz hozzá bej,utni. S.ikerrel,gyóg~ít
rákosokat, asztmásokat, szívbetegeket, egyszoval mindenféle bajt.
Pletykák, rossiindulatú megjegyzések és óriási kíván~siság vette
körül Danis doktor működését. Első alkalommal - bajomat orvosolandó - nem mertem hozzá elmenni. Kecskeméten a Honvéd
Kórházban kerestem föl egy pszichiátert, aki miután meghallga-

108 ~~----------------

tott, nyugtatót adott (a pszichofarmakonok valamiféle akkor forgalm~zott vált?zatát). Azt é~ szorgalmasan szedtem, de állapotom·
nem Javult. Mivel szenveriní nem akartam, s mielőbb meg szerettem volna gyógyulni, szóltam Danis doktor kislányának, Annának
(ma már ő is orvos), hogy kérdezze meg édesapját, fogadna-e a
le~ető legsürgősebben. Egy nap múlva a rendelőjében ültem.
Varako:t~nk vagy tizenöten. Pontban háromkor kiszólt személyesen avaroba, s mondta, hogy Zsolnai tanár urat kéretem a többi
betegtől pedig elnézést és türelmet kért. Néhány perc ala~ előadtam panaszaimat, s azt, hogya kiváltó végső ok acigányasszony
erős~ak~s jóslási igyekezete volt. A doktor meghallgatott, s csak
annyit kerdezett: "Tanár úr, van-e önnek hite?" Igen, válaszoltam
a tudományban hiszek. "Tiszteletben tartom a választását_ mond~
ta -, de attól tartok, hogy az ön gyógyulásához a tudomány kevés
lesz. Ha elfogadja az én kezelésemet, garantálom, hogy meggyógyul, és buta rágalmak, gyermeki háládatlanság nem fogja önt
egyensúlyából kibillenteni, mert tudom, s önnek is tudnia kell
önmagáról, hogy rendkívül tehetséges ember, rendkívül mélyről
kapaszkodott föl. Azt is tudom a nagyobbik fiamtói" (ifj. Danis
György, ma orvos, politikus), "hogy ön rendkívül olvasott és
tájékozott. Bíznia kell önmagában!" Ezután tréfásan hozzátette:
"Ezt minden orvos és minden pszichiáter el tudja önnek mondani
d: ~ ~yó~yul~shoz ez nem lesz elegendő. Hallott-e ön a hip~
nózisról, es hisz-e abban, hogy általa emberi problémák gyógyíthatók?" Igenlő választ adtam, hiszen a szegedi egyetemi
könyvtárban főiskolai hallgató koromban Völgyesi
Ferenc
munkáit forgattam. A Völgyesi-féle gondolkodásmód "Iogikáját"
va'~m~'y.est é,rtettem, olvasóként fölfogtam, de azt, hogy
a hipnózis valoban gyógyíthat és segíthet emberi bajokon, nem
tudtam elgondolni. Hivatkoztam tehát páciensként Völgyesi doktor frásaira, mire ő elmondta, hogy Ő, Danis György Völgyesi
egyik utolsó, élő tanítványa. (Az '50-es években járunk!) Ekkor
lepődt~m meg, hogy Völgyesi még él, mi több, gyógyít, sőt kapcsolatai vannak a Szovjetunióban működő Pavlov Intézettel. Ezek
a~ információk nekem elégségesek voltak ahhoz, hogya hipnózIskezelés lehetőségét elfogadjam.

_
--------------------------------~~

109

Ott a rendelőben azonnal sor került az első kezelésre. Hatását
szükséges néhány mondatban megemlítenem. Megkönnyebbültem, felszabadultam. Kezdtem hinni önmagamban és értékeimben, újragondoltam az életemet. Mai szóval: mintegy mentálhigiénés programot állítottam össze magamnak, és újra felépítettem
megsebzett önbecsülésemet, önvádaktól, mások rágalmaitói sérült személyemet, énemet. A kezelés három hónapig tartott. Nemcsak a rendelőben folyt. Mivel barátság alakult ki Danis doktor és
közöttem, a Kerekegyházát Lajosmizsével összekötő 8-10 km-es
úton rendszeresen nagyokat sétáltunk. Én a tudomány mindenhatóságát ecseteltem neki, ő pedig saját meggyőződését próbálta
velem megértetni. Végül Kerekegyházán kialakult egy olyan szükebb baráti kör, amely a kicsit duhajkodó pedagógusvilágtól (már
tudniillik ami a szabadidőtöltést illeti) eltávolított. Az orvos mellett a községben szolgálatot teljesítő református pappal, valamint
az oda költöző Kálmán Lajos zenetudóssal és karnaggyal találkoztam. Velük és Danis doktorral egy olyan szellemi természetű barátságot kötöttünk, amely szinte egy életre stabilizálta életmódomat, kudarctűrő képességemet, és egymás nézeteit tiszteletben
tartva a pluralizmus jegyében tudtunk kommunikálni a legkényesebb témákról is. Ez a szűk baráti társaság abban a szerencsében
is részesüIhetett, hogy Kerekegyházán találkozhatott a legendás
Völgyes; Ferenc professzorral, akivel egy teljes napot, egy vasárnapot együtt tölthettünk, és hallgathattuk azokat a hipnózis
gyógymóddal kapcsolatos történeteket, amelyeket ő részben publikált is. Ezek a történetek időben és tematikailag a xx. század
első felének Magyarországát jellemezték a szellemi sokféleség és
az orvosi gondolkodás nyitott kérdéseit illetően.
Kerekegyházán mindössze két és fél évig tanároskodtam. Akkor meghívtak Kecskemétre: az akkor még létező Kecskeméti Járás
tanulmányi felügyelőjének kért fel Tarján Istvánné, a járás Oktatásügyi Osztályának vezetője. A meghívást elfogadtam. Rövid fél
évnyi felügyelői munkálkodás után a Bács-Kiskun Megyei Tanács
megyei tanulmányi felügyelője lettem, de Kerekegyházán egy
ideig még órákat tartottam, és részt vettem a község művelődési
110 ~~
_

életében, hiszen Kerekegyházán éltünk
'
"
,.
költöztünk Kecskeme'tre bejá
I
meg nehany evrg, Nem
,
ro vo tam Soka ., t k b
vagy buszon, sebejárások alkal '1·
n jar un e vonattal
berrel utastársként a neve Altri hmtavFa találkoztan: egy fiatalem,ne
er erenc Ma l' h' " f·1
f us, aki azzal tisztelt
meg ho
k d . ..
v~ag Iru I ozóvelem osztotta meg. Kapc;olat~~k e~ken f"~zof,a, olvasn:ányait
ELTEfilozófia szakára kerül hall t? korks~a"
adt meg, amikor az
1960-ban Kecskerns
ga ona,
esobb oktatónak.
. ,
ecs emeten született meg másod·k
Anikó. Az ő születése hosszú időre stabilizálta első'h ,gyer';lekem,
s ez lehetővé tette ho
,.
.
azassagomat,
körülmények közö~ e~~ v,e~l~go~?oIJa';l, miként lehet családi
tudományos életPályfra fe7~:~;~tm~veltseg b,~rtok~bankutató és
ket. Az értékközvetítő és ke'pes ,e~I./csec:,emokortol a gyermeke.
segleJ eszto pedagó·
I"
,
.
eddig a Kerekegyházán lét ·'1
l'
e ozmenyel
csa
vezethetők vissza. Itt fog;lm:;~ d~ k
adra, csalad: együttélésig
dolatok, amelyek szinkronba tOdt~k ~eg ~zok a ~edagógiai gonlesztő, szocializáló énképet a~ak~tó ozn' ~ csala,dban folyó fejiskolával.'
mun kat az ovodával és az
»Ór»

F~

"II

Tehát Kerekegyháza nekem a
II
.,
pluralizálódott értékeket ..
sze erm elet egyfajta letisztult,
együttélést jel:ntette s fele~t:~~egyeztetn~ tud~ ;mberi és baráti
ciális gondolkodásmo"dJ·a'thi e a pedag~gusv"ag zártságát, par,Iszen az orvosI
"'.
gondolkodás jeles képviselő't
dh
' a m.u~esZl,a teológiai
kiemelkedik a Danis doktor~a~o~, :ttam baratalmnak. Közülük
Azzal a Danis G ör
. va o . apcsolatom és barátságom.
T' . ,.
. y ggyel, aki a keleti kultúra és gondolkod'
'd
e o. ml.n~aJa,aki kínaiul és japánul beszél aki a kínai
. a~m~
~zdl~dla, orvoslás praxisát integráini tudta' a biomed.k"I~ JapadneiS
o ással. (Kapcsolatunk ma is élő) Ő'
I
I ,a gon
gondom vagy bajom támad

,mar
cvanket eves, s ha
hozzá fordulok jó szóért taná~~é~mes,baratalmnak, még mindig
tem a neurológiai és Pszichiátriai i; ~z~ta szorg,alm~solvasója letmáknak. Ezért ha' Danis G"
o a ?mnak es mas orvosi szakzös témánk, vi~atémánk A ::~gag~e~tal~lkozo,m: mindig akad köcsolat már ré es-'
.,
J
,e:e ~?yhaz, orvos-beteg kappuló barátság:á a~:~u~t~yeletre szolo, ko!csönös tiszteleten ala-

~y?

1;

0-

---------------~t>

111

A rendező-tanár
(Színjátszás

színházelmélet

nélkül)

Kerekegyháza mást is jelentett: a felnőtt fi~tals~ggal~ az igé~y;s:n
tanulni szórakozni akaró fiatalsággal val o talalkozas lehetoseget.
Közis~ert hogya Kádár-korszak igen sokat foglalkozott a közművelődésseí és igen sokat költött rá. Majdnem minden települése~
művelődési házakat, művelődési otthonokat építettek vagy a~akltottak át, hogy a fiatalokat és az idősebbeket
kU,ltúrár~, tarsas
együttlétre szoktassák, ahol a különböző korosztalyok Ismeretterjesztő előadásokat hallgatva, klubokb~n (é: nem.a ~~csmákban
és egyéb egészségkárosító
helyeken) mulattak az IdeJuket. A pedagógusok nagyban hozzájárultak
a művelődési élet megszervezéséhez.
Énektanárok,
zenetanárok,
irodalmárok
segítették a
művelődési otthonok munkáját, s az idősebb diákok szívesen látták, hallgatták azokat a tanáraikat a művelődési házakban, akiktől
az iskolában is tanultak. így jártam én is Kerekegyházán, ahol soksok elfoglaltságom
mellett (gyermeknevelés,
tanítás, felugvelősködés stb.) tudtam időt szakítani mindenkor arra, hogya rnuvelődési házban a fiatalok igénye szerint színdarabokat,
vígjátékokat, az operett határán lévő musicaleket taní~sak b~.
.,
Kerekegyházán engem is megkeresett egy gimnazista diákcsóport, hogy vállalnám-e színészi a~bícióik kiélése meg a ~a:znos
időtöltés céljából a vezetésüket. Ok maguk sem a darab klvalasztásáig, sem a szerepek szétosztásáig, sem a rendezésig nem voltak
képesek eljutni, ezért engem kértek föl rendező-tan~r~.ak. ,Sok-sok
giccses, buta, szocreálos elképzelésük volt, ezek kozul val~sztottam ki egy viszonylag elviselhető darabot, amelyet akkonban .a
fővárosi és a vidéki színházak is játszottak: Fényes Szabolcs Majd
a papa című darabját. Zenés játék volt, csaknem húsz szereplővel, s egy mérhetetlenül primitív történet köré szerveződött a cselekmény. Ma már fölidézni sem tudom, hogy miről is szólt. A fontos az volt, hogy a darabban a fiatalok érzelmeiket, egymásh~z
való viszonyukat, önmegvalósításukat
élhették ki szüleik, barátaik

112 ~~-----------------------------------

és a kö:ség s,z?rakoztatására. A faluban gyorsan terjedt a hír, ho
rendező-tanári
szerepre vállalkoztam.
Kikötöttem hogy h
~IY
Ia 1·
'
a va JUk a Meid
. aj a papát, akkor azt nem falusiasan tesszük,
hanem
olya~ sZ,In.tre kell eljutnunk a bemutatásig,
amely eleget tesz'
a s;lnhazl
bemutathatóság
igényeinek
is. Ebből következően
el:arta~ a rendet, apróbafegyelmet,
és sok-sok szervezési teendot
szetoszthattam
a
fiatalok
között.
Zenés darabról le'v en
' sz o,
,
, k '
,
ene - es zenetanarokat
mozgósítottam.
A bemutató óriási sikert
h~zot:! Volt plakát, belépődíj, súgó, szóval minden, ami egy igazi
sZI~haz~oz kellett. Jól tudtam, hogy a falu szellemi életét meghat~roz~ legfontosabb barátaim, az említett Danis doktortói a pa~~klg mln~ ot~ vol,ta~ az ~Iőadáson. S ahogy ez a nagy színházban
d~l,k,az eloadas vegen meg a rendezőt is színpadra tapsolták s ez
hiu 1~lkemnek fölöttébb tetszett. Azt sem hallgathatom el, 'hogy
a ,~ajd a papa megrendezése,
színpadra állítása jelentősen hozzajárult a gyógyulásomhoz.
. Látszólag lényegtelen esemény egy ilyen bemutató de mert én
mindenkor érté~ekben gondolkodtam,
megmondta~
a fiataloknak, hogya Majd a papa sikere után csak úgy maradok közöttük
ha él:tm,ódju~a:,., értékválasztásaikat
az igényes szórakoztatá~
szolgal~.taba állitják:
dramaturgiailag,
zenében, énekben
táncban, s~ov:gmondásban
tökéletesítik magukat, s rendszere;en járna~ színházba
Kecskemétre és Budapestre. A látott színházi el "adas?król készek vitákon részt venni, színikritikákat olvasni, ~s
meglsn:erke.dnek
. a ,m~gyar
színháztörténet
múltjával.
Vala~en~ylen .glm~azlstak es szakközépiskolások
voltak, közülük
az
altala~os I~kolaban kettőt-hármat tanítottam mindössze.
Ennek
ell~ner: minden feltételemet elfogadták, és miután színháztörté~etl muveltségüket au~o~~dak,ta módon megszerezték, elfogadták
Ja,vaslatomat" hogy sztnjatszo körként működjenek,
és nevet is
va~asszan~k: ,Igy ~Ia~ult meg Kerekegyházán 1960-ban az Egressy
Gabor ,Szlnjatszo Kor. A falu legjobb fiataljaiból állt, akik közül
ma mar nagyon sokan pedagógusok,
politikusok
mérnökök
ors:~ggy,űlési képviselők lettek, s csodák csodája, a~ Egressy Kö~
tagjai meg 1995-ben, harmincöt év után is találkoztak! A talál ko-

------------------------------~~

113

zón magam is ott voltam. Hiányzó szinte nem is vo~t. Azóta már
mindegyikük házasságban él, apa, feleség, s van, a~l, nagymam~.
Az Egressy Kör sugallta értékválasztás és szellemiség ,a fa~ub?1
való távozásom után, amelyre 1961-ben kerüIt sor, tova bb elt es
tovább él ma is a kollektív emlékezetben, egy-két fénykép, féltve
őrzött plakát, egy-egy jelmez jelenti a múltat.

A kutató tanár
(Ismerkedés a kutatómunkával metodológiai háttér híján)
1958-ban, miután befejeztem főiskolai tanulmányaimat, megígértem volt professzoromnak, dr. Inczefi Gézának, hogy sem a
nyelvjárási anyaggyűjtést, sem a földrajzi névkutatást nem hagyom abba, akárhol fo90k is tanítani. ~ő~skolai.diploma~.olgozatom tárgya és címe: Asotthalom földrajzI ne~el vol~. ~: 0Jszegyűjtött és elrendezett névanyag megjel~nt az Atokhaz~~~! A~~tthalomig című helyi kiadványban, és az Asotthal~o.~ gyujtott ~oldrajzi névkincs ismeretében külön vizsgáltam az e~ule~ek.nev:nek
változását szintén Ásotthalmon, valamint a lakossag nevk,ncsene.k
alakulását (Főiskolai Közlemények, Magyar Nyelvőr). Azt IS
mondhatnám, hogy Kerekegyházára olyan kutatótanárként
érkeztem aki a szakdolgozatot nem pusztán azért írta meg, hogy
diplomához jusson (tehát nem kénvszerból),
hanem az~rt, ~o~y
tanárkodása idején is kutató maradhasson. Ez volt lnczef tanar ur
elgondolása, ez volt az enyém is, azzal a külö~bségge~, hogy
Inczefi tanár úr mindenképpen dialektológust, nevkutatot akart
belőlem faragni, s rendkívül rossz néven vette, ha pedagógi~i
kérdésekkel foglalkoztam, ha pedagógiai tárgy~ írások~t. ~s
készítettem. Ő tipikus főiskolai tudós tanár volt, aki a pedagógiát
mélységesen lenézte, és azt vallotta, amit a főiskolai é~ az, egyetemi tanárok többsége ma is vall: ahhoz, hogy valaki barmely
életkorú tanulót vagy hallgatot tanítson vagy segítsen, ahhoz semmiféle pedagógiai felkészültség nem kell. A pedagógia egyébként

114 ~~

_

se~ tudomány,. kár vele foglalkozni, tehát aki kutató tanár és iskolaban dolgozik, a.z: fölfogás szerint vagy földrajzot, vagy történelmet. vagy botanikár stb. kutat, de pedagógiát, azt aztán nem!
E~ természetesen másként láttam a helyzetet, hiszen tanítói oklev:l~el rendelkezte~, Összevont osztályban tizenkilenc évesen már
k,serletezgettem. Igy magától értetődő: Kerekegyházán is úgy visz?nyult~m a tanításhoz, hogya rendelkezésemre álló tudo~a.nyos I.smereteketés a kutatással összefüggő kutatásmetodoló_
grai 5udnlval~k?t mindenképpen be kell építenem a tanítás folyamataba, praxisáha, függetlenül attól, hogy mit ír elő a tanterv, mit
tartalmaz~~k a ~ankönyvek, és mit szól hozzá az igazgató vagy
az akkortajt teljhatalommal rendelkező tanulmányi és szakfelügyelet.
,~~!"e~egyhá,zánszerencsém volt, mert az igazgató, aki meggyozodott arrol, hogy könyvszeretetem mellett rendesen tudok
tanítani is, sőt részt veszek a község művelődési életében, vitákat
folytatok a tantestület lusta, kényelmes, munkát hárító tagjaival,
~ngedte: hogya magam feje után menjek, a magam fölfogása szerint tanítsak. (Egyik elgondolásomról, hogy összegyűjtjük Kerekegy~áza földrajzi neveit, már szóltam, nem lett belőle semmi.)
~r::lt. Kerekegyh~zán, kutató tanárként megtehettem, az volt, hogy
ötödikes, hetedikes, nyolcadikos tanítványaimat beavattam a
nyelvészeti gondolkodás normatív kérdéseibe, azaz bevezettem
őket abba a világba, amelyet az iskolában tabuként tisztelnek és
kezelnek. Ez pedig a helyesírás és a nyelvhelyesség, valamint
a fogalmazások tanítása során fellépő stilisztikai és szerkesztéstani
~érdéskör ~olt. Főleg a helyesírást kezeli szentségként az iskola,
es ha v~la,kl rossz ~eIY,esíró,szinte nem is tekinti embernek, gondolkodo lenynek: eppugy megalázzák a helyesen írni nem tudót
mint aki olvasási nehézségekkel küzd.
'
Tanítás~im kezdetén legelső ténykedésem az volt, hogy minden tanulommal megvetettem A magyar helyesírás szabályait.
Ez a könyv - közismerten - tartalmazza az MTA Helyesírási Bizottsága által előírt, "kanonizált" helyesírási szabályokat, és tartalmaz szótári részt is, amelyben bárki megnézheti, hogy két adott

---------------------------------~

115

szót egybe vagy külön kell-e írni, hogy az adott szón belül az
egyes fonémákat jelölő grafémákat betűkettőzéssel vagy anélkül,
ékezettel vagy anélkül jelöljük-e. Tanulóimmal nem a szótári részt
forgattattam, hanem a szabályzati részt. Ugyanakkor elmondtam
nekik, hogyaszabályzatokat
nyelvészek készítik, akik sok-sok
ember nyelvhasználatát megfigyelve eldöntik, hogy miként kell
az írott szöveget tagolni, miként kell a szavakban az időtartamot
jelölni, hogyan kell a mondatot lezárni stb. Akkortájt a gyerekek
vasárnaponként hallgathatták Lőrineze Lajos Édes anyanyelvünk
című műsorát a rádióban. Meglepődtek, amikor közöltem velük,
hogy én személyesen levelet kaptam Lőrincze Lajostól. A hangja
alapján nem tudták elképzelni, hogy Lőrincze idős-e vagy fiatal,
jó ember vagy rossz ember. Amikor megmutattam nekem írt levele
mellett a fényképét is, ahogy konferenciákon anyelvhelyesség
szabályairól beszélt, a legegyszerűbb, legszegényebb sorsú, ágrólszakadt tanítványaim is megértették, hogya nyelvvel emberek
foglalkoznak, használatának szabályait nem ők állapítják meg, de
hogy miként kell valamit írni, helyesen ejteni, azt már a ma élő
nyelvészek mondják meg. Ahogy mondani szokás, fiatal tanítványaim tátott szájjal hallgatták ezeket a nyelvtanórákhoz nem
tartozó érdekességeket, s csakhamar kiderült, hogy tíz-húsz gyerek anélkül, hogy kértem volna, elkezdte rendszeresen hallgatni
Lőrincze rádiós előadásait. Kíváncsiak voltak arra is, hogy
Lőrincze miért írt nekem levelet. Elmondtam nekik ennek
történetét. Részt vettem egy nyelvjárási anyaggyűjtő pályázaton,
és pályázaton kívüli dicséretben részesültem. (15. ábra) Az erről
szóló oklevelet megmutattam nekik, s megmutattam azt a géppel
írott levelet is, amelyet Lőrincze Lajos nekem küldött. Furcsasága
e levélnek, hogya nekem szóló értesítésben, amely tudatta, hogy
a pályázaton sikerrel szerepeltem, helyesírási hiba maradt. Az
történhetett, magyaráztam, hogy Lőrincze tanár úr diktálta a leveIet, többek között e szavakat is, hogy: "Dolgozatát (...) egyszer
már pénzel jutalmazták." A gyerekek tudták, hogya pénzzel szót
kettő zével kell írniuk. Ekkor megértették, hogy mindenki ejthet
helyesírási hibát, de azt is megtanulták, hogy szöveget nem

116 ~

_

1959.mho.4.

~~:I,
McU8det;
EI6ld6:
Ald~/QIII.b:
OiYlr~InJ.m:

T4rgy:

gylimölcBözó

lesz,

a b r áLö
í

bizottság

nevében

meleg~n
~

k"

"

09Z0nt;

i

75. ábra. Dr. Lőrincze Lai
1959
,.
amelyben a szerzőt értesíti arról
JOS
,
,marc/us 4-i levele,
pályaművét '1'
' hk~gy:,A~o~halom földrajzi nevei" című
pa yazaton Ivül: dicséretban részesítette

----------------------------~O

117

szabad a kezünkből kiadni úgy, hogy ne nézzük át, mint ahogy az
Lőrincze tanár úrral is megeshetett. Mindettől Lőrincze tanár úr
tekintélye nem csorbult! Fiatal kerekegyházi tanítványaim viszo~t
megértették, vagy részben felfogták, hogyan dolgozn~k a ~y~lv:szek, egyáltalán, kik a nyelvészek. ~s,ez~n ~set utan ~robalta~
elgondolni, hogya
magyar helyesl ras ugyen dolgozo Benko
Loránd, Deme László, Fábián Pál vajon hány éves lehet, hogyan
dolgozhat. Röviden: emberközelbe vittem az alkalm~z~tt, ~ormatív jellegű nyelvtudományt. Nagyon nehéz volt ~ tanttvanvaimnak megszokniuk, hogy mindig rámutattam arra IS, hogya tankönyvben levő tudás miként születik, és hogyan kerül a tudás az
ő tankönyveikbe. Már ekkor, Kerekegyházán tudtam magamról,
hogy én nem tudós tanár vagyok, hanem kutató tanár. Tehát nem
a mindent tudó tanár képét akartam kialakítani magamról, inkább
az olyan tanárét, aki tudja, hogy az ismeret hogyan keletkezik, aki
tud arról, hogy a tudományt is emberek csinálják. (Mai szakzsargonban úgy fejezhetném ki magam, hogy Kerekegyházán fi~tal
tanárként tudományszociológiát,
pontosabban a nyelvtudomany
szociológiájának
részleteit villantottam
föl tizenegy éves
tanítványaimnak.)
Kerekegyházi sikereim, amelyeket kutató tanárként ért:m, el,
végigkísérték életemet, de nem mint sikertörténet, hanem inkább
mint problématörténet. Mindenhol, minden helyzetben a tudományt és a tudománnyal összefüggő művészetet, filozófiát akartam és szerettem tanítani. Ha hagyták a feletteseim, ha nem. Nagyon szokatlannak tűnt, amit én Kerekegyházán tettem, .de akkori
tanítványaim, akik ma már ötven felettiek, nemcsak az mdulat~s,
egyszer-kétszer verekedő Zsolnaira emlékeznek, hanem arra IS,
akitől a tudományról, a helyesírásról sok mindent megtanulhattak.
Ez nem önelégültség részemről, inkább természetesség, egyfajta
lázadás az iskola agyonszabályozott, monoton, tantervi előírásokon alapuló világa ellen. Más tekintetben pedig hit abban, hogy
a tudomány nagyon korai életszakaszban tanulható, éppúgy, mint
a művészet, s minden ember életének része lehet, ha az iskola
nem vadítja el tőle.

118

~O----------------------------------

A sikeres, karrierista tanár
(Sodródás a hatalom, a tanügyigazgatás területére,
államigazgatási felkészültség nélkül)

A szeretet és a gyűlölet, a csodálkozás és az irigykedés jegyében
teltek korai tanáréveim Kerekegyházán. Ahogy mondták: nem
tudnak rajtam eligazodni. A munkabírásom idegesítette a tantestület tagjait. Kritizáló magatartásom viszont indulatokat és
gyűlölködést idézett elő. Fiatal tanárként - ahogy Ásotthalmon is
tettem, csak némileg tapintatosabban - állandóan ostoroztam
pedagógustársaim
közönyösségét,
felületességét,
dicsértem
ugyanakkor hozzászólásaimban a szorgalmas, megbízható eredeti gondolkodású munkatársaimat. Némelyik pedagógus tisztelőm azt gondolta, elóbb-utóbb miniszter leszek, mások azt jósolták, hogy az Akadémia körül kötök ki, én pedig ezekre egyáltalán
nem gondoltam. Azt tudtam, hogy politikai karriert nem csinálhatnék másként, csak úgy, ha belépek a pártba (az MSZMP-be).
Ezt pedig nem akartam. Egyszerre szerettem tárgyalni, jóba lenni
pappal, párttitkárral, tanácselnökkel, tanácstitkárral, orvossal, szóval mindenkivel, akit okosnak, szorgalmasnak, megbízhatónak
tartottam. Az Akadémiáról és egyéb butaságokról, amit akkor
gondoltak rólam a pedagógusok vagy a falusi vezetők, hallani sem
akartam, mert már Szegeden, a főiskolán megtanultam, hogya
tudományos karrier elérése óriási felkészültséget és küzdelmet
követel. Az is az igazsághoz tartozik - bár tudom, hogy ezt nekem
senki n~m hiszi el, talán csak a legszűkebb családom -, hogy soha
nem akartam sem kutató, sem tudósféle lenni. A pedagóguslét, a
tudás közvetítése, az embereken való segítés, az emberek rávezetése a jóra; az igazság valamiféle meg- és elismertetése izgatott.
Sorsom különössége, és sokszor úgy éreztem, istenverése is, hogy
családon kívül nőttem fel. Sem fiatalon elhunyt édesapám családjával, a Zsemlye családdal, sem az elszegényedett, olykor alkoholizmusba menekülő Pipicz családdal, édesanyám családjával
nem volt tisztázott a kapcsolatom. Családi kötódésem nem volt.
___________________________________
~ 119

Baráti kötődésem sem túl sok. Szellemi kötődéseim - mint arról
már korábban szóltam - éppen Kerekegyházán kezdtek kialakulni.
Környezetemnek, a tantestületnek kíméletlen bírálója voltam.
Tanári szobában és azon kívül, társaságban és egyéb családi
összejöveteleken szokatlan, provokatív megjegyzéseimmel sokszor rossz hangulatot idéztem elő. Gyakran robbantottam szét
meghitt baráti összejöveteleket. Provokatív elgondolásaimra,
amelyek leginkább a pedagógiára vonatkoztak meg a pedagógushivatásra, főképp a tanítónők és a tanárnők figyeltek. A férjek
féltékenykedtek, rossz szemmel nézték feleségük kfváncsiskodását, személyem iránt megnyilvánuló érdeklődését, olykor rajongását. Feleségem sem örült ennek, de az engem körülvevő légkör
miatt nem bántott, nem féltékenykedett, inkább megbántódott
néha. Akadtak természetesen olyan helyzetek is, amikor kifakadt.
Az eltérő értékrend, felfogásmód, a bennem működő hatalomvágy és kivagyiság, meg ingerlékeny, neurotikus természetem
idézte elő szegénységünk miatt a konfliktusokat. Tetszett a hiúságomnak, hogy több nő érdeklődése is rám irányu It, mi tagadás, ez
gyakran kergetett kisebb-nagvobb
- plátói nak mondható - intim
kapcsolatba, de ennek semmi köze nem volt a férfiakra jellemző
szokásos szexuál is magatartáshoz. A környezetemnek azonban
mégis szemet szúrt, mert néhány családban komoly konfliktust
idéztem elő már a puszta létemmel is. Kínosan érintette ez az
igazgatómat, de néhány olyan férfi kollegámat is, akik tulajdonképpen valamelyest azonosultak nézeteimmel. Szépítgetés
ide, szépítgetés oda, Don Juan-osnak tetsző magatartásom, a női
nemhez való szokatlan, szellemi viszonyom rosszízű, gonoszkodó pletykákat szült, s kezdtem magam rosszul érezni Kerekegyházán.
Önművelésemet
állandóan
napirenden tartottam, szinte
naprakész voltam pedagógiából, és a nyelvészeti kutatásokat is
figyelemmel kísértem. Eldöntöttem, ha sorsom úgy fordulna, inkább pedagógiával szeretnék foglalkozni, mint nyelvészettel, de
nem is gondoltam arra, hogy visszamenjek például a főiskolára,
vagy hogy egyetemet végezzek, hogy középiskolai tanár legyek.

120

~o----------------------------------

írtam egy cikket ekkortájt - egy, a '60-as években divatos témáról - a nevelőtestületek "eszmei-politikai pedagógiai egységéről".
A cikk meg is jelent a Köznevelésben, és az abban foglaltakat egy
alkalommal, talán 1961 elején, a Kecskeméti Iárási Művelődési
Osztály vezetőjének, Tarján Istvánnénak és a járás tanulmányi
felügyelőjének jelenlétében egy tantestületi értekezleten szenvedélyesen, a tőlem megszokott kritikus hangvétel/el előadtam. A
cikkben nem kíméltem az egyébként jó szándékú igazgatómat, dr.
Bessenyei Imrét sem. Az osztályvezető asszony nem szíveite a
főnökömet. Hozzászólásom kapóra jött neki, s nagyon csúnyán
.Jehordta" a testületet, s mindenben nekem adott igazat. Ritkán
láttam olyan határozott és agresszív, nagy termetű, csinos, kommunista aszszonyt, mint amilyen Tarjánné volt, akinek a férje jó
nevű újságírónak számított a Petőfi Népénél Kecskeméten. A mai
napig nem tudom, hogy mi vezérelhette: az igazságnak vagy az
akkori politikai érdekeknek való megfelelés, vagy az a lehetőség,
hogy belerúghat az igazgatómba, vagy az, hogy megértette elgondolásaimat, amelyek leginkább a pedagógusok munkához való
viszonyáról,
műveletlenségükről,
felelősségtudatuk
hiányáról
szóltak. De az is lehet, hogy menteni akart Kerekegyházáról.
Ahogy akkortájt mondták, fölfelé akart buktatni, mert a pletykák,
az általam keltett családi konfliktusok, amelyeket rendkívül
nehezen viselt el a falu és a tantestület, eljutottak hozzá is, s ő
kiszemelt magának engem, a fiatal "kádert", hogy mellette tanulmányi felügyelő legyek, s majd mi rendet teremtünk ... A titok
sosem derült ki. Ugyanis hirtelen meghalt a kecskeméti járás
tanulmányi felügyelője, s a helyére engem neveztek ki. így lettem
huszonnégy éves fiatalemberként tanulmányi felügyelő a kecskeméti járásban.

•••
Fontosabb oktatáspolitikai

intézkedések 1958-1960

között:

1959. július 25. Az 1959. évi 29. sz. tvr. a tankötelezettséget
állapította meg.

9 tanévben

1961 . október 12. 1961. évi Ill. törvény a Magyar Népköztársaság oktatási
rendszeréről.

----------------------------------~~

121

Ifjú titán ként Kecskeméten, Baján
(1961 . január 1.-1963. augusztus 31 .)*

A járási felügyelő
(Szembesülés a centralizált oktatásirányítás ellentmondásaival)

1961. január l-jén kopogtattam a Kecskeméti Járás Művelődési
Osztályának hivatalában, reggel 8-kor. Azelőtt csak egyet~enegyszer fordultam meg művelődési osztályon: ,Szegeden, a~lko~
Felsőtelekesről kértem az áthelyezésemet az Asotthalom Kisson
Iskolába. Szegeden tágas szobákra emlékeztem, s arra, hogy az
osztályvezetőhöz, Bálint Dezsőhöz több ajtón át lehetett bejutn,i.
Arról ábrándoztam, hogy Kecskeméten külön
szobám lesz, es
a nagy tekintélyű Tarján Istvánné is bizonyos, h??~ k,ülön ~zob~ban dolgozik és intézi az ország legnagyobb Jarasana~ ugyeit:
(A kecskeméti járás igen nagy területű volt, kb. akkora, rnint a mal
Komárom-Esztergom megye területe.) Meglepődtem, amikor a hivatalba léptem! Négy asztalt láttam egy földszinti, nagy, hodályszerű hivatali szobában. Az egyik asztalnál ült Tarján Istvánné, az
osztályvezető, a mellette lévő asztalnál Bieliczky Sándorné n~pművelési felügyelő (a férje újságíró volt a Petőfi Népénél, mint
Tarján Istvánné férje), a harmadik asztalnál egy kissé görnyedtes
hátú, de nagyon élénk szemmozgású harminc év körüli hölgy ül~.
Ő volt az ügyintéző, a gépíró, de mint később kiderült róla, Lakiteleken volt korábban magyartanár. Rendkívül fárasztotta akijárás
Kecskemétről, ezért adminisztrátori munkát vállalt a járásnál.
Három nő, három világ, háromféle "csinosság", családi állapots háromféle rutin a hatalom gyakorlásában, az iskolák és a műve-

*

122

Posztsztalinista kemény diktatúra (1956. november 6.-1962.).
A Kádár-rendszer stabilizációjának kezdete (1963-1968).

~~--------------------------------

lődési intézmények irányításában. Elődöm - mint már említettem
férfiember volt, szikár magas - hirtelen halálának hatása, de személyének varázsa is ott vibrált a szobában, a hölgyek beszélgetéseiben.
Ahogy lenni szokott, az első nap, a hivatalos teendők áttekintésévei kezdődött, a járáshoz tartozó általános iskolák igazgatói
adatainak számbavételéveI. Minden igazgatóról, minden iskoláról
megvolt a megfelelő kép. Tarján Istvánné minden igazgatót a
rendszerhez való hűség és a pedagógiai műveltség szempontjából meg a munkavégzés pontossága alapján ítélt meg. Szigorú
asszony volt, ellentmondást nem tűrt a véleménynyilvánításban.
Talán egyedül a [árási Tanács elnökétől, Posváncz Lászlótól tartott, aki egy alacsony termetű, zömök, igen művelt jogász volt.
Azt hittem, konfliktusmentes lesz a ténykedésem. Nem így történt. Tarjánné már az első napon szigorú leckét adott. Elővette
a Köznevelésben megjelent cikkemet, és egy - tintával sűrűn aláhúzgált - fejezetrészre mutatott, arra a részletre, amelyben kezdő
szakíróként követeltem, hogy az igazgatók és a szakfelügyelők,
mielőtt munkába állnának, essenek át szakmai vizsgán, hogy tekintélyük legyen. (E követelés napjainkban kezd teljesüini, amikor
az igazgatóknak már most, a szakértőknek pedig ezután kell szakvizsgára felkészítő szakirányú továbbképzésen részt venniük négy
féléven át, hogy hivatalukat elláthassák.) Tarjánné azt is hozzáfűzte:
kedves Zsol nai elvtárs, nagyon megsértette az igazgatókat és a járás szakfelügyelőit!". (Akkoriban volt vagy húsz
felügyelő.) Felhívta a figyelmemet, hogy kellő tapintattal és udvariasan bánjak az emberekkel felügyelői munkám során.
Néhány nap múlva igazgatói értekezletet hívott össze, amelyen bemutatott engem mint újdonsült felügyelőt, és dicsérte szakmai erényeimet. Feladatomként azt jelölte meg, hogy minden
iskolában rövidesen mutatkozzam be személyesen. A hírem sajnos mindenhol megelőzött. Mindenféle mendemondák keringtek
rólam, a szigorúságomról, a kíméletlenségemről és a nőügyeimről. Rendkívül nehéz volt helytáll nom, hiszen az igazgatók mind
15-30 évvel idősebbek voltak nálam, s a járás tantestületeiben is
__________________________________
~ 123

.o-.

rendkívül kevés volt a fiatal pedagógus. Iskolalátogatásaim alkalmával mindenütt testületi értekezletet tartottak. Az értekezleteken
én a pedagógiai tudásom legjavát próbáltam nyújtani, és nem
csupán a szocialista pedagógia kötelező szlogenjeit mondtam el,
hanem a legújabb szakmai olvasmányélményeimet is, amelyekre
a Magyar Pszichológiai SzemIében, a Pedagógiai SzemIében és a
Köznevelésben tettem szert. Leginkább a tanulók motiválásával
foglalkoztam: a siker- és a kudarcélmény jelentőségével az iskolai
tanulásban. ló szándékú pedagógus kolléganőim és kollégáim a
járás területén eléggé sokszor emlegették a "Zsolnai-féle" sikerélmény fontosságát. A téma megragadta őket. Nemigen hallottak
róla, noha ők maguk is vizsgáztak pszichológiából a főiskolán.
Úgy tűnt, hogy a gyakorlatban semmiféle pszichológiai tudást
sem kért tőlük számon senki. Mivel minden felszólalásomban és
érvelésemben a tanulók sikerélményének fontosságára hívtam fel
pedagógustársaim figyelmét, a témát a nevemhez kötötték, nem
a motivációkutatók neve alapján jegyezték meg.
A felügyelet mindenkor órai átogatássaI és óraelemzéssel járt
együtt. Ekkor döbbentem meg, hogy mind az igazgatók, mind a
pedagógusok óraelemzése teljesen formális, üres, és kizárólagosan az óratartás pedagógiai rituáléjára hagyatkozik, egy árva
szó sem hangzik el arról, hogya tanulók dolgoztak-e vagy sem,
értették-e vagy sem a tanári óravezetés során nekik kiosztott
feladatokat. S arról is kevés szó esett, hogy vajon figyelnek-e, vagy
csak mímelik a figyelmet. Belenéztem a gyerekek füzeteibe, és
természetesen figyeltem azt is, hogy egy-egy tanuló mennyit
és hogyan szerepel az órán. Tudtam arról, hogy a tanítási órákat
a kutatók a megfigyelés módszerével elemzik, s ezt némi egyszerűsítéssel magam is alkalmaztam óraelemzéseim során. Az
óraelemzések mindenkor konfliktussal záródtak. A pedagógusok
megsértődtek, az igazgatók mentegetni próbálták tanáraikat és
tanárnőiket.
Szokásos volt akkortájt, hogy egy-egy iskolát több hónapon át
látogattunk. A tanulmányi felügyelő vezetésével a járás területén
dolgozó összes szakfelügyelő meglátogatta az iskolát, följegyzést

124 ~~----------------

k~szített~ följegyzéseit jelentéssé alakította, és ezeket a jelenteseket atadta a tanulmányi felügyelőnek. Közben a tanulmányi
~elügyel,őis rengeteg tanítási órát látogatott az igazgatóval vagy az
I~azgatohelyettessel együtt. E hosszú látogatásaim közül a legemlekezetesebb Bugachoz kapcsolódik. Itt fiatal tanítónőkkel találkoztam, akik Baján végeztek, az akkor már felsőfokú tanítóképzőben. (A régi középfokú tanítóképzőben végzettek és a felsőf?kú. k~p,zőbenvégz~tt tanítók között a tantestületek többségében
rivalizálás alakult ki, s okozott feszültségeket.) A Baján végzett
hölgyek nem voltak túl sikeresek, elemezni sem tudtak. Én meglehetősen szakszerűen, ellentmondást nem tűrve vontam őket
felelősségre szakmai felkészületlenségük miatt. Erről a látogatásról
is összefoglaló jelentést kellett készítenem. Ez úgy 25-30 oldalnyi
lehetett, amelyet az akkori szokásoknak megfelelően nem én
ismertett~m a tantestülettel, hanem Tarján Istvánné, az osztályvezető. O néhányszor szintén látogatott Bugacon, leginkább az
igazgató munkáját elemezte. Az igazgatót FarkasJánosnak hívták
fiatal ember volt, és jó szándékú. Bugacról a tapasztalataink
alapján igen-igen rossz kép körvonalazódott a jegyzőkönyveinkben. A nevelők megsértődtek. Kiszolgáltatottnak, megalázottaknak érezték magukat, s feljelentettek a Megyei TanácsMűvelődési
Osztályán is, s a hírek szerint a Iárási Pártbizottságon is. Igen alapos fejmosást kaptam Tarján Istvánnétól. Ennek a fejmosásnak,
ledorongolásnak híre ment a városban, ezért egyre több panaszt
nyújtottak be ellenem az igazgatók. Voltak azonban igen derék
támogatóim is. Például Lakiteleken Kiss János, Nyárlőrincen Tóth
Lajos, Lajosmizsén Podmaniczki Béla, s volt főnököm, dr. Bessenyei Imre is közéjük tartozott. Akadtak azonban kekeckedő igazgatók is, akik "erősen" párttagok voltak, személyemben nem
szerették az ifjú titánt, nem vették jó néven, hogy mindenhol
a pedagógusok olvasottságát követelem, és ezért rám ragasztották
a maximalista Zsolnai nevet. Ennek az lett a következménye, hogy
híre ment járásszerte: nem kell komolyan venni Zsolnai követeléseit, hiszen Tarjánné nem ért velük egyet. Tarjánnét szerencsémre
nem szívelték a Megyei Tanács Művelődési Osztályán. Meg-

_
----------------------------------~

125

említem, hogya másik két munkatársnőm, amennyiben konfliktus
támadt köztem és a főnökasszony között, mindenkor mellém állt,
vigasztalt, hogy ne adjak föl semmit, mert alapvetően igazam van
a pedagógusok megítélésében.
Az osztályvezető asszony és köztem lévő konfliktusokról a megyénél is tudtak, ugyanis a Megyei Tanács és a járási Tanács egy
épületben volt, így a hírek gyorsabban terjedhettek. Ekkortájt tudomásom szerint - a Megyei Tanácsnál bővítették a létszámot,
új megyei tanulmányi felügyelőt kerestek, s valamely oknál fogva
engem választottak ki. Ha emlékezetem nem csal, 1961 májusában hivatott magához Csákvári Ferenc megyei osztályvezető, aki
puhatolózott, hogy lenne-e kedvem a megyei művelődési osztályon dolgozni, mert náluk szükség van a magamfajta felkészült
és robbanékony fiatalokra. Magasabb lenne a fizetésem, később
lakáshoz juthatnék Kecskeméten, s egyben megszabadulhatnék
a járástói, a járási osztályon feszülő konfliktusoktól. Legyezte a
hiúságomat a felkérés! Szinte gondolkodás nélkül igent mondtam,
és 1961 szeptemberében már a Megyei Tanács Művelődési Osztályán dolgoztam, megyei általános iskolai tanulmányi
felügyelőként, főelőadói besorolásban.

A megyei felügyelő
(A korai innovátor kudarcai és küzdelme a pedagógustudás
terjedéséért, a szakma professzional izálásáért)
A megyei tanács művelődési osztályán hárman voltunk tanulmányi felügyelők: Szabó Elek, Tóth Imre meg én. Bács-Kiskun
megye járásait szétosztottuk egymás között, és mint megyei felügyelők területfelelősként
instruáltuk a járási művelődésügyi
osztályok vezetőit, tanulmányi felügyelőit és szakfelügyelőit. Ha a
helyzet úgy hozta, kapcsolatot tartottunk a járások pártbizottságainak az oktatásügyben is érintett munkatársaival. Nekem a Kalocsai járás és Kalocsa város, a Kiskunhalasi járás és Kiskunhalas

126 ~~

~~ro~,.~a!a~int, Kecskemét városa jutott. Ez azt jelentette, hogya

többi jaras eletebe, ha nem voltunk megyei fe/ügyelőként területfeieiősök, nem szólhattunk bele. így például én semmiféle kapcsolatban nem maradtam a korábbi munkahelyemmel és felügyeleti területemmel, a Kecskeméti járással. A területfele/ősség
mellett valamennyiünknek volt személyes funkciója is. Az egész
megye területén én feleltern a pedagógusok továbbképzéséért, és
én láttam el a pedagógiai-szakmai felügyeletet is. Ez utóbbi nemcsak az általános iskolákra, hanem a kollégiumokra, nevelőotthonokra és a középiskolákra is kiterjedt.
Odakerülésern
után néhány hónap múlva Csákvári Ferenc
meghalt. Uj osztályvezetőt neveztek ki Bajáról Kádasi László személyében. Kádasi mindössze néhány évvel volt idősebb nálam.
Felkészült, nagy munkabírású fiatalember volt, de pedagógiai
újításaimat, mai kifejezéssel
élve "innovációs buzgalmamat"
neheze,~ viselte. Volt közöttünk némi rivalizálás is, de ezt rejtegette. O volt az, aki megengedte, hogy beiratkozzam a Kossuth
Lajos Tudományegyetemen a pedagógia-pszichológia szakra, és ő
volt az, aki rám bízta azon fiatal tanítójelöltek teljesítményének és
sorsának nyomon követését, akik a bajai tanítóképző növendékeiként iskolai gyakorlaton voltak a megye különböző iskoláiban.
Ez utóbbiból igen sok bajom származott, amelyekről majd a következő fejezetben szólok.
A két járás és a két város (Kalocsa és Kiskunhalas) vezetőivel
~~ a művelődésügyi osztályok munkatársaival igen bensőséges és
)0 kapcsolatom alakult ki. Ha nem rajongtak is értem, a tudásomat
elismerték, és tudták, hogy nem csupán a hatalmat képviselem,
hanem nekem, Zsolnai józsefnek igen-igen komoly és eredeti
elgondolásaim vannak a pedagógusszakma nívójának emeléséről.
Velük igen sokat konzultáltam, nem fölényeskedtem, de nem is
barátkoztam. Egy azonban bizonyos: minden újításomat, minden
elképzelésemet támogatták, és a hozzájuk tartozó iskolák igazgatói is mindig kiálltak mellettem, bár nálam 20-30 évvel
idősebbek és tapasztaltabbak voltak legtöbben. Gyanakvásnak,
rosszi ndu latnak kevés jelét tapasztaltam .

_
----------------------------------~

127

Már akkor az volt a meggyőződésem, hogy az iskolákban azért
van eredménytelenség, mert a pedagógusok nem ismerik a gyermekeket, a gyermekek fej lődését, egyéni tanulási tempójukat,
személyiségfejlődésük eltérő vonásait. Ezért a megyei osztályon
hosszas egyeztetés és tárgyalás után vezetőimet és az osztály dolgozóit meggyőztem arról, hogy "személyiséglapokat" vegyünk fel
minden egyes tanulóról. A személyiséglapokat a pedagógusok
vezessék, és évről évre "töltsék ki". A lapot a gyerek vigye magával, ha új osztályba kerül, vagy új pedagógus kezdi őt tanítani.
Szerenesém re vagy szerencsétlenségemre, vezetőim jóváhagyták
elgondolásomat. A legjobb pszichológiai és pedagógiai tudásomat
latba vetve összeállítottam ezeket a személyiséglapokat, amelyek
összefűzve mintegy 25-30 oldalnyiak voltak tanulónként. Előállítási költségük a megyét terhelte. A kecskeméti nyomdák gyártották, és ők is szállították ki az iskolákba. Elkészítettük hozzá
a kitöltési útmutatót is, a felügyelőket pedig felkészítettük arra,
hogy miként nyújthatnak segítséget a személyiséglapok vezetéséhez.
Amikor a személyiséglapok kiérkeztek az iskolákhoz, és az
igazgatók bemutatták a pedagógusoknak, ismertették a kitöltésükhöz szükséges pszichológiai-pedagógiai
tudás mennyiségét, a
hozzá kapcsolódó szakirodalmat - elszabadult a pokol. Szabályos
följelentésáradat zúdult ellenem a pártbizottságokra, a megyére és
a Megyei Pedagógus Szakszervezetre. A vád: túlterheljük a pedagógusokat, így is kevés a fizetésük, a személyiséglapok egy része
sérti a tanulók és a szülők jogait, szakszerűségük is kifogásolható.
Kádasi László alig tudott megvédeni. Néhány támogatóm amegye
területén dolgozó pszichológus és pedagógia szakos ismerőseim
közül került ki: Veczkó József, Dudás Benjamin, Szvétek Sándor,
Krajnyák Nándor, a városi vezetők közül Krajcsovszky József és
egy-két igazgató. A Megyei Művelődési Osztályon a munkatársak
ambivalensen viszonyultak a személyiséglapokhoz. Féltékenység,
meg nem értés volt jellemző, de dicséretükre legyen mondva,
négyszemközt senki sem fordult velem szembe. Kitüntetetten sok
támogatást kaptam Beck Bélánétól, aki a megyében az óvodák

128 ~~

felügyeletét látta el, később pedagógia szakosként a Kecskeméti
Óvónőképzőben
dolgozott oktatóként, igen eredményesen.
A nagy kavarodásban, amelynek híre eljutott a fővárosig, próbált
rendet teremteni a Művelődésügyi Minisztérium és a Pedagógus
Szakszervezet Országos Vezetősége. Szerencsém re, a pártbizottságok nem avatkoztak be. A Művelődésügyi Minisztérium részéről
Hernádi Konrád foglalt állást az ügyben, aki engem kedvelt is,
meg utált is, fölforgató javaslataim miatt. Az ügyben a szakszervezet győzött, így a személyiséglapok vezetése nem vált kötelezővé. Ahol akarták, vezethették, ahol nem, ott szinte még ki sem
kellett bontani a csomagokat. Kudarcomnak megyeszerte és országszerte híre ment. Újságcikkek ugyan nem születtek az ügyről,
csak valamivel később. Gyanússá váltam Bács-Kiskun megyében,
gyanakodva tekintettek minden javaslatomra, s a kezdeti nekibuzdulás után egyre kiábrándultabban viszonyultam mindenhez.
A kudarc után más kitörési pontokat kerestem. Rávettem Kádasi Lászlót, hogy hívjuk össze a megyéből a pályakezdő pedagógusokat, akik frissen végeztek az ország tanítóképző és tanárképző főiskoláin, és próbáljuk őket alkotó munkára serkenteni.
Célunk volt: ösztönözni őket arra, hogy amit a főiskolán frissen
tanultak pedagógiából, azt ne hagyják feledésbe merülni, hanem
ha tehetik, vállalják tudásukat, és lépjenek föl azokkal a pedagógusokkai szemben, akik a gyerekeket semmibe veszik, a munkájukat hanyagul végzik, ők maguk pedig készítsenek pályamunkákat, s azokban írják le tapasztalataikat. Ez a vállalkozás is
kudarcba fulladt. A fiatalok nem szívesen vállalták a nekik szánt
"missziós" szerepet. Ráadásul külön csalódást okozott nekem,
hogy egykori tanárom, Ózdi Béla - akit előadóként meghívtam,
hogy a fiatal pedagógusok szakmai felelősségéről beszéljen - enyhén szólva lapos, a pedagógus hivatásának fontosságáról szóló
győzködő beszédet mondott, amely teljesen idegen volt a '60-as
évek elején pályán lévő fiataloknak. Ők már valamit megsejtettek
abból, hogy tanítónak, tanárnak lenni a leglenézettebb sorsválasztások egyike. Már nem akartak lámpásként világítani. Megváltozott körülöttük a politikai, emberi légkör, a testületekben el-

_
------------------------------------~

129

uralkodó cinizmussal szemben inkább a tehetetlenségükről vallottak. Nekem külön kudarc volt, hogy négyszemközt folytatott
beszélgetésünkben Ózdi Béla tudtomra adta: a szakma professzionalizálását "holmi" személyiséglapok vezetésével meg az
új pedagógiai szakirodalomban közölt eredmények terjesztésével
nem lehet megoldani. A gyerekek iránt érzett szerete,t és az
odafordulás fontosabb mindenféle pedagógiai tudásnál. En ezzel
az egyszerűsítő állásponttal egyáltalán nem tudtam azonosulni,
s ezt nyíltan meg is mondtam Ózdi Bélának, hangoztatván, hogy
a pedagógiai tudás - mai kifejezéssel: a pedagógiai reflexió nincs ellentétben a gyermekszeretettel, a kettő egymást feltételezi.
A megyénél egyre fagyosabban viszonyultak hozzám, leszámítva az általam felügyelt területek vezetőit. Kecskeméten
egyedüli támaszom a Kodály Zoltán által szervezett Ének-zenei
Általános Iskola vezetője, Nemesszeghy Lajosné és szűkebb baráti
köre volt. Kudarcomról lakóhelyemen, Kerekegyházán is tudtak,
de a hangulat annyira megromlott körülöttem a faluban is, hogy
még a színjátszó kör tagjai, az Egressy Gáborosok is elfordultak
tőlem átmenetileg. Ez azonban még nem jelentette a véget. Kudarcomat nem hibázásként éltem meg, és eszem ágában sem volt
hogya szakma megújításáról lemondjak. Figyelmem a pedagógusképzés felé fordult, és ez lett a vesztem.

A tanítóképzés kritizálója és fenyítettje
(A több évtizedes küzdelem kezdete a didaktika megújításáért)
1962-ben a megyei művelődési osztály és a Bajai Tanítóképző
Intézet között született megállapodás értelmében Kerekegyházára
is kerültek fiatal tanítójelöltek iskolai gyakorlatra. Két fiatal lányról
volt szó, akik igen szorgalmasak voltak, és igyekeztek a testülethez alkalmazkodni. Mint megyei tanulmányi felügyelő úgy
döntöttem, hogy feleségemhez, Dobó Margithoz osztom be őket,

130

-~O-----------------------------------

s ehhez az igazgató, dr. Bessenyei Imre is hozzájáru It. Elkezdődtek a hospitálások. Körülbelül egy hétig figyelték, hogy feleségem
miként birkózik meg a harmincöt-negyven harmadikossal. Megnézték az óravázlatait, meghallgatták tapasztalatait. Ezután következett az a szakasz, amikor a jelölteknek kellett tanítaniuk, óravázlatot készíteniük, majd annak alapján .Jevezetniük" s elemezniük a tanítási órákat. Elkészültek az óravázlatok, de nem aszerint,
ahogy azt feleségem a kerekegyházi viszonyokhoz és a tanulók
fejlettségéhez igazodva elvárta volna. Az óravázlatok azon sablonok alapján készültek el, amelyek akkortájt Nagy Sándor professzor könyveiben elő voltak írva, feltüntetve egynéhány formális
didaktikai feladatot. Feleségem hiába próbálta őket meggyőzni
arról, hogy ezek formális vázlatok, amelyek alapján nem lehetséges érdemlegesen tanítani. A két utolsó éves tanítójelölt vitába
keveredett a feleségemmel, és ő megkért arra, hogy a vitát én
döntsem el, aki az egész megye területén felelős vagyok a tanítójelöltek iskolai gyakorlatáért. Feleségem szakmai ítéletét sokra tartottam, hiszen egy-két év alatt nemcsak a Dobó Iskolában, hanem
Kerekegyházán is a legkiválóbb tanítónők közé küzdötte fel magát. Az óravázlatokat magam is formálisnak tartottam, és feleségem jelenlétében egy szombat délután kifejtettem a jelölteknek,
hogy az, amit ők a didaktikáról tudnak és tanultak a bajai képzőben, meglehetősen elavult, a gyakorlati életben alig használható.
A két fiatal annak rendje-módja szerint bólogatott, s úgy tettek,
mint akik azonosulnak az én fölfogásommal. (Nagy Sándor akkori könyveiben az oktatási folyamat hat szakaszát különböztette
meg. Későbbi munkáiban azonban már maga is felismerte, hogy
az oktatási folyamat hat szakasza túl merev, túl formális. Valóságosan három fő szakaszról van szó: az ismeretszerzésről, az
alkalmazásról és az ellenőrzésről.)
Rémálmunkban sem gondoltuk volna feleségemmel, hogya Kerekegyházán gyakorlatát végző két szolid teremtés hosszú levélben
számol be a főiskola igazgatójának és pedagógiatanárának, Nagy
Ferencnek a történtekről. Arról, hogy én és feleségem elavultnak
tartjuk azt a tudást, amellyel ők rendelkeznek, s mi azt állít juk,

------------------------------------~~

131

hogy ők nincsenek kellőképpen felkészítve a mindennapi tanítási
gyakorlat nehézségeinek a megoldására. A két hallgató erről a
levélről nekünk semmit sem szólt. Ám a levelet a tanítóképző
vezetősége megtárgyalta, az intézet akkori igazgatója, Kincses
Ferenc felháborodott levélben hozta a megyei vezetők tudtára
tiltakozását, s követelte, hogy engem mint tanulmányi felügyelőt
vonjanak fegyelmileg felelősségre azért, mert veszélyeztetem
állásfoglalásommal a Bajai Tanítóképző Intézet hitelét és tekintélyét. A Kincses-féle levél hatására a főnököm azonnal meghallgatott, szabályosan megszidott, rendreutasított, s közölte, hogy renitens magatartásom miatt fegyelmit fog ellenem kezdeményezni.
így is történt. Kijelölték a Fegyelmi Bizottságot, s ennek a fegyelmi procedúrának egyik eleme az volt, hogy Bajára kellett
utaznom. ahol szembesítettek a tanítóképző akkori vezetőjével és
pedagógiatanárával, Nagy Ferenccel, aki hihetetlen gőggel és
nagyképűséggel osztotta főnökének álláspontját. Védekezésemet.
hogya gyakorlat mit kívánna a fiatal tanítójelöltektől, meg hogy
maga Nagy Sándor professzor is lassacskán felülbírálja korábbi
álláspontját, hallani sem akartak. Amellett kardoskodtak, hogy
engem a munkáltatóm fegyelmi leg büntessen meg, s természetesen vegyék ki kezemből a tanítójelöltek gyakorlati képzésének irányítását, új felelőst jelöl jön ki amegye, és ne avatkozz am a felsőoktatási intézmények gyakorlatába. Ezután a sikertelen bajai
egyeztetés után egy-két nap múlva megkaptam a megyei tanács
végrehajtó bizottságának személyzeti osztáIyvezetőjétő I (a nevére
szerencsére már nem emlékszem) a fegyelmi vizsgálatot elrendelő
határozatot, amelynek alapján a fegyelmi eljárást lefolytatták
ellenem. A bizonyíték az osztályvezető kezében volt, nevezetesen
a tanítójelöltek levele, és a tanítóképző vezetőségének állásfoglalása, s föltételezem, hogya művelődési osztály vezetőjének
az állásfoglalása is. Én ezeket az állásfoglalásokat nem kaptam
meg, ám az osztályvezető felolvastatta nekem a titkárnőjével, s
amikor védekezni próbáltam, a szó szoros értelmében rámüvöltött. Védekezésre nem adott alkalmat. Látszott a magatartásán,
hogy ebben benne van az osztályvezetőmnek, Kádasi Lászlónak,
132

~~--------------------

76. ábra. Idilli körülmények között 1962-ben a családdal Dunapatajon,
a Szelidi-tónál

de talán még az osztály közvéleményének is az ítélete: meg kell
fékezni Zsolnait. Szigorú megrovásban részesítettek.
A fegyelmit a mai napig sem tudtam feldolgozni, csupán elfelejteni. Néhány napra depresszióssáváltam, s feleségemmel úgy
döntöttünk, hogy lemondok a megyei tanulmányi felügyelői állásról. Ezt közöltem Kádasival. aki nem tiltakozott, nem marasztalt.
Vonatra ültem, és meghallgatást kértem a Kalocsai Járás VB
elnökhelyettesétől, dr. Köves Gyulától. Ő rendkívül művelt, okos
vezető volt, s a járásban óriási tekintéllyel bírt. Nagyra becsülte
tudásomat, fiatalos lendületemet. Ömlött belőle a humor, s neki
nagyon tetszett, hogy meg tud nevettetni. Nyugodtan szembe
mert nézni a megyei vezetokkel. a minisztériumi tisztviselőkkel, s
tudta, hogya járási felügyelők kedvel nek, sokra tartják pedagógiai
elgondolásaimat. Ezért Köves Gyula - legnagyobb meglepetésemre -, amikor panaszomat és a megyétől való távozási
szándékomat közöltem vele, azt válaszolta, menjek a járásba,
mert ott biztosít nekem szolgálati lakást, kinevez szakfelügyelőnek. Olyan pedagógus-továbbképzést szervezhetek, amilyet jó-

_
----------------------------------~~

133

nak látok, s biztos lehetek benne, hogy azon jelen lesz mindenki,
akit arra érdemesnek tartok. Telefonon azonnal felhívta Kádasit.
Közölte vele, hogy átvesz a Kalocsai Járás területére, és lakást is
biztosít. Hosszas tanakodás után Dunapatajt jelölte meg, ahol
a testületet a legnyitottabbnak, a tanulásra leginkább késznek találta. (Meliesleg jegyzem meg, itt működött az egyetlen falusi
ének-zenei általános iskola, akkor Tikász Mihály irányításával.
Maga Kodály Zoltán is járt Dunapatajon. Tudtam, hogya helyi
pedagógusok falumúzeumot szerveznek, és a járás akkor kezdte a
Dunapataj melletti Szelidi-tavat üdülőhellyé alakítani.) (76. ábra)
Beszélgetésünk Köves Gyulával valamikor 1963 június végén
zajlott le. 1963. július 1. és augusztus 31. között a település főutcájában egy ötszobás lakást vett meg a lárási Tanács szolgálati
lakás céljára. Ide költözhettünk be 1963 augusztusának végén.

•••
Fontosabb oktatáspol iti kai intézkedések

1961-1963

között:

1961. december 30.10027/961
sz. Korm. határozat az ifjúság számára nyújtandó pályaválasztási tanácsadásról.
1962. június 16. Az 1962. évi 13. sz. tvr. a tankötelezettségről
(6 éves kortól
10 éven át): 1962. évi 14. sz. tvr. az alsófokú oktatási intézményekről
(körzetesítés) .
1963.június
2. 14/963. sz. Korm. rendelet a Szegedi Tanítóképző megszűnéséről.

Száműzöttként Dunapatajon
(1963. szeptember 1.- 1964. jú Iius 31 .)*

Magyartanár és irodalmiszínpad-szervező
(Irodalomtanítás az irodalmi nagyság igézetében)

Huszonnyolc évesen kerültem Dunapatajra két gyerekkel, akik
óvodások lettek, feleségem pedig a harmadik osztályt taníthatta.
A testület tele volt fiatalokkal. Az átlagéletkor huszonöt és
harminc év között mozgott. Maga az igazgató sem volt harminc,
s talán ez volt az egyetlen munkahely az életemben, ahol szeretettel, fenntartás nélkül, büszkén vállaltak, bár ismerték "bűneimet",
hibáimat. Az iskolában heti 10 órát tanítottam a 7. és a 8. osztályban, és csak magyart, a többi időmben a járás területén magyar
szakos felügyelőként dolgoztam. Magyartanárként azon törtem a
fejemet, hogy miként lehetne az irodalmat - a szó irodalomszociológiai értelmében - életszerűbbé tenni, jobban megkedveltetni
a gyerekekkel. Erre akkortájt két módot találtam. Az egyik a saját
eredeti ötletem volt, amely inkább alkotásszociológiai ihletettségűnek tekinthető, a másik pedig már ismertebb volt országszerte.
Úgy tanítottam az irodalmat, hogy a tanítási folyamatot egybekapcsoltam az akkor országszerte terjedő irodalmi színpadi
mozgalommal. (Erről az utóbbiról részletesen nem beszélek, hiszen a dunapataji irodalmi színpadi ténykedésemről a Magyartanítás című folyóiratban külön is beszámoltam.)
Régi felismerésem volt, hogya tanulók - értendők ezen még
a főiskolai magyar szakos hallgatók is - nem képesek az irodalmi
művek alapján a költők, Irók emberi vagy művészi nagyságát
méltányolni és felismerni, azaz nem tudják, hogy ki miért nagy író

* A Kádár-rendszer stabi Iizációja (1963-1968).

134 ~~-----------------------------------

-----------------------------------*0

135

vagy nagy költő. Hiába tanítjuk az írók, költők életrajzát, meg azt,
hogy egy-egy verset miért, milyen ars poetica jegyében írtak.
Élvezik a szöveget, a verseket, a prózarészleteket szívesen meg is
tanulják, de nem tudják, hogy ki miért nagy. Ebből fakadóan nem
fejlődik ki a kvalitásérzékük, nem tudják, hogy egy-egy nagy
személyiség fellépése az irodalmi életben - mai szóval élve miért paradigmatikus jelentőségű, miért határkő, és azt sem, hogy
egy-egy korábbi ízlés- vagy divatirányzat miként halványul el,
miként merül feledésbe. Arról nem is beszélve, hogy némely irodalom- és művészetpolitikai irányzatok milyen nyomást gyakorolnak a tankönyv- és a tantervírókra azért, hogy némely irodalmi
alkotások a tankönyvekbe kerüljenek, mások pedig kihulljanak
onnan. Arra gondoltam Dunapatajon, -hogy fölborítom a tantervben előírt tanítás rendjét, és olyan új verseket, prózai műveket
mutatok be szerzőikkel együtt, amelyek a tantervben nem szerepelnek. A tét az volt, hogy érzékeltessem velük például Ady Endre
zsenialitását, azt, hogy Ady miért jelentett művészi forradalmat
a magyar lírában. Úgy gondoltam, hogy erre a legalkalmasabb a
XIX. század végén élő, közepes teljesítményű, viszonylag konzervatív ízlésű költők egy-egy művének a bemutatása. így került sor
Ady Endre kortársai közül például Szabolcska Mihály, Pósa Lejos,
Kozma Andor, Endrődi Sándor, Sajó Sándor költeményeire.
Középpontba természetesen Szabolcskát állítottam, meg a róla
készült Karinthy-paródiát. E költők versesköteteit - éppúgy, mint
Adyéit - bevittem az osztály terembe, és a gyerekek kezébe adtam.
Majd elkezdtem tanítani, elemezni e költők írásait, meg természetesen a XIX. századvég nagyjai, jelesei közül Vajda János,
Reviczky Gyula, Telekes Béla, Szilágyi Géza, Komjáthy Jenő egyegy versét. Csakhamar megértették, hogy Ady miért adhatta 1906ban megjelent verseinek kötetcíméül az Új verseket. Tíz-tizenöt
óra ment el erre a szembesítésre, s a fiatalok hihetetlenül élvezték,
amikor a kor irodalomkritikáját is bemutattam a századforduló
irodalmi folyóirataiban megjelent kritikák segítségével.
A siker óriási volt! Úgy gondoltam, hogy valamit felfedeztem,
s hogy dunapataji tanítványaim megértették a költői esztétikum

136 ~~-----------------------------------

ízlésformáló szerepét, és azt, hogy miként lehetséges meglátni a
művek alkotóiban a zsenit vagy a középszerűt. Ha már olvassuk
őket, akkor nem kell finnyásnak lennünk, az irodalmilag silányabbat is el lehet olvasni, de tudnunk kell, hogy mind verstanilag,
mind a képalkotás szempontjából mit sem érnek az igazi műalkotásokhoz viszonyítva.
"Találmányomról" először a Kalocsán élő megyei irodalmi szakfelügyelőt, D. B.-nét értesítettem, aki ahelyett, hogy megdicsért
volna, megrökönyödve és megdermedve közölte velem, hogy felborítottam az irodalomtanítás sorrendjét, ehhez nekem nincs
jogom! S vegyem tudomásul, hogy a tanterv az törvénylll s azt
senkinek sem áll jogában módosítani. Csak a tantervi anyagot és
a tankönyvekben szereplő műveket szabad tanítani. Érvelésemet
meg sem hallgatta. Örültem, hogy le tudtam beszélni arról, hogy
irodalomtanítási újításomról följegyzést készítsen, jelentést küldjön valahova, s megígértem neki, hogy alkalmazkodni fogok az
akkor érvényben lévő tantervhez. Az más lapra tartozik, hogy
távozása után természetszerűen folytattam az imént bemutatott
irodalomszociológiai ihletettségű irodalomtanítást.
Ha tanítványaim versíráshoz kezdtek, azt mindenkor támogattam. Tudták, hogy verseik nem tökéletesek, tudták, hogy egy műalkotáshoz igen nagy formakultúrára és eredeti művészi mondanivalóra van szükség. Ugyanakkor azt is látták, hogy szinte minden
magyarországi településen (főleg a kisvárosokban) felbukkan egyegy közepes helyi költő, egy Költőcske Mihály, akinek a verseit
a helyi sajtó mindig közli, s a helyi közösség költőként tiszteli az
illetőt. Nem arról volt szó, hogy őket ne olvassák, hanem arról,
hogya költészet olyan magas színvonalú esztétikai élményt biztosíthat, amelyért olvasni érdemes, s ha már olvasunk, akkor
isten igazában zseniket olvassunk - szenvedő zseniket vagy életvidám zseniket -, akik kapaszkodót adhatnak az embernek életproblémái feloldásához, megoldásához az esztétikum katarzist is
előidéző lehetőségévei. Erre a saját magam életéből sok-sok
példát hoztam nekik. így könnyebben értették A Hortobágy poéII

táját, józsef Attila Ódáját, Petőfi Sándortól a Szeptember végént.

------------------------------------~

137

Lassacskán kialakult egy olyan ízlésviláguk, amelynek révén meg
tudták ítélni, hogy egy-egy iskolai ünnepségen
milyen versek
hangozhatnak
csak el. Elfogadták, hogy ha műsort szerveznek
későbbi életükben, nagyon fontolják meg, kit szólaltatnak meg a
pódiumon és milyen alkalomból.
Oe a legfontosabbnak
azt tekintettem, hogy megtanulják,
miként használhatják a nagy művészek
alkotásait saját énképük rendezésére, saját nagyságrendjük
behatárolására. (17. ábra)

ro<fl

Q)

N

ru

..o~

.s:
.2.,
c

ru

.s:

o
<fl

\0
<fl

A pedagógus-továbbképzés radikális megújítója
(Önkéntes

pedagógusvizsga

]!

..:s

a Kalocsai Járásban)

c

Q)

.s:
I

'<t"
1.0

Dr. Köves Gyula 1963. augusztus 23-án hozott intézkedésében
"az iskolák nevelőinek szakmai továbbképzése
irányításával"
bízott meg (18. ábra) Szabad kezet kaptam! Összehívtuk
az igazgatókat meg a járás területén dolgozó felügyelőket,
és feIajánlottuk nekik a következőket:
kijelölöm
pedagógiából
és pszichológiából a tanulnivalókat,
megadjuk hozzá a szakirodalmat,
és
kéthetente
egész napos továbbképzésen
kell megjelenniük
Dunapatajon.
Ott az előadások után segítséget kaphatnak a szakirodalom feldolgozásához,
órákat kell látogatniuk és elemezniük.
Végül vizsgázniuk
kell és dolgozatot
írniuk. A jelentkezés
önkéntes volt. Kilátásba helyeztük, hogy aki a tanfolyamot
elvégzi,
az 500 Ft-os fizetésemelést
kap, amelynek kifizetéséről
a Iárási
Tanács Végrehajtó Bizottsága gondoskodik.
Szeptemberben
kezdtük a szervezést, s november 1-jén már
indult a tanfolyam. Áttekintettük
mindazon tudnivalókat,
amelyek
szükségesek voltak ahhoz, hogy iskolát eredményesen
tudjanak
vezetni, és ahhoz, hogya pedagógusok teljesítményét
értéküknek
megfelelően
tudják megítélni. Szinte minden előadást én tartottam. A tanfolyam
simán ment. Sosem volt hiányzó.
Egy pici
gyanakvás
azért mindvégig
érződött:
a tanfolyam
résztvevői

138

~~-----------------------------------

;:

o

-

.:!

~

oe

o'l

C

'Q)
..::L.

'o
.•...
ru
.•...
:J

..::L.

\0

v

N

Q)
..::L.
<fl

'Q)

.•...

C
'Q)

-='ru
c

ru
.•...

·ro
~Q.
ru

c
:J

o
~

-Q

'<"Il

i

1

----------------------------------~

r-;
•....

139

abban reménykedtek, hátha mégsem kerül sor a vizsgára. Miután
én ez megtudtam, nem voltam rest a vizsgatételeket mihamarabb
elkészíteni, és még karácsony előtt átadni nekik. E pillanattól
kezdve két út kínálkozott. Fölkínáltuk a lemorzsolódás lehetőségét is, ugyanakkor megerősítettük, hogy ha a tanfolyamot sikeresen elvégzik, az ígért fizetésemelésre egészen bizonyosan sor
kerül. Ez utóbbi ígéretet magának Köves Gyulának a szájából hallották, s mivel neki nagyon nagy volt a tekintélye, szavahihetőségéhez nem fért kétség. A tanfolyam együtt maradt! Lezajlott
a vizsga - sikerrel! A vizsga után mindenki emelt fővel és egyfajta tudásbiztonsággal végezte munkáját.
Csakhogy a Pedagógus Szakszervezet másképp látta az ügyet,
és a Pedagógusok Lapja című havonta megjelenő újságban Mézesmadzag címmel a Kalocsa járási vállalkozást egy glosszában
kritika tárgyává tették. Szerencsére nem lett különösebb következménye a dolognak, mert a folytatásra nem kerülhetett sor.
Részben azért nem, mert híre ment, hogy engem hívnak vissza
Szegedre a Tanárképző Főiskolára oktatónak, részben azért, mert
a Pedagógusok Lapjában megjelent glosszácska bizonytalanságot
keltett, s így a vállalkozás szükségképpen abbamaradt.
Dunapatajról emelt fővel távozhattam. Kihevertem a BácsKiskun megyei, kecskeméti sérelmeket. A tanítás, a továbbképzés,
a felügyelet mellett újra intenzív tanulásba kezdhettem.

Kutatóközösségben
(Szembesülés a helyismeret-kutatással, a történeti embertannal,
a muzeológiával, az etnográfiával)
Kerekegyháza és Kecskemét után Dunapataj a szó szellemi
értelmében a béke szigete volt az életemben! A faluban létezett a
Kodály-hagyomány. Emellett olyan fura, különc emberekkel hozott össze a sors, akiknek volt életcéljuk, választott életsorsuk, ha
tetszik: szellemi hobbijuk. Itt találkoztam Pastyik István muzeoló-

140

C~-----------------------------------

Kalocsai Járási Tanács VB. Elnökhelyettesétől.
290/l963.Eln.sz.

Z sol

nai

Dun
a pat
Ált. Iskola.

Tárgy: Z~olnai J6zsef ezakfelUgyeloi megbizatáea.

J 6 z s e f

Elvtársnak,

aj.

Érte~i tem Kart~~at,
ho~ a ~legyei Tanács VB. MüyelődésUgyi
Os~talya ~ezetojenek, Kadasi Lász16 elvtársnak hozzájárulásáv~e 1963.~vi szeptember h6 l-i hatállyal megbizom magyar törtenelem targyak szakfelügyeletével.
'
F~ladatát fél-fUggetlenitett
ras kijelölt iskoláiban.

minőségben

látja el a kalocsai já-

A megbizás ~lapján ~öteles megyei irányitás alatt a szakfelügyeletet.a legJobb tudasa szerint ellátni, valamint az iskolák
neveloinek szakmai továbbképzéeét irányitani.
SzakfelUgyelői p6tlékát a lo/1959.M.M. utasitás II sz melléklet 13.fejezetégek ~.(pontja alapján havi 350 Ft-b~ állapitom
meg. Enne It folyositasar61 gondoskodom.
Fen~i megbizásom
érvenyes.
Erről értesitem

1.1
2.1
3.1

visszavonásig,

illetve 1964. augusztus 31-ig

:

M~sy'ei Tan~cs VB. Művelődésűgyi Osztálya Vezetője Kecskemét
~arasi Tanacs VB. Művelődésügyi Osztály vezetője Kalocsa

Altalános Iskola Igazgat6ja Dunapataj.

Kalocsa, 1963.évi augusztus

27-én.

..J~
-, VB. elnökh.

78. ábra. Szakfelügyelői megbízatás, amelyet Kalocsán
1963. augusztus 27-én állított ki Köves Gyula VB-elnökhelyettes

-----------------------------------~

141

gussal,

a csodálatos felkészültségű történelemtanárral, a neves
helytörténésszel, Pataj szerelmesévei, akit mindenki "Üdvözletként" emlegetett. Üdvözlet, Jóska! Üdvözlet, János! Üdvözlet,
Marika! Üdvözlet, fiúk! így köszönt mindenkinek,
ezzel
kezdeményezte a kapcsolatot, ezzel búcsúzott. Templomban
orgonált, énekelt, vallásos volt. Múzeumot szervezett a falunak:
falumúzeumot. Dunapatajt naggyá akarta tenni. A rossz nyelvek
szerint egy rossz jegyet, egyel nem készített házi feladatot egy
köcsöggel, egy vasalóval mindenkor ki lehetett váltani nála...
Öröm volt vele együtt lenni, öröm volt a '60-as évek zord
világában szellemi lényként, tanár úrként vele együtt lenni. Tudós
tanár és kutató tanár volt. Egészségesenélt, agglegény volt, olyan
társas autonóm lény, akit nem lehetett autizmussal vádolni. A
szellemi autonómia jellemezte egy olyan világban, amelyben a
helyi értékek és a magyarság értékei mellékesek voltak.
Uszódon élt Besenczi Sándor. Nem is tudom, mi volt a foglalkozása, de azt tudom, hogy az őstörténet szerelmese volt, nem
a hivatalosé, nem is alászió Gyula-féléé. Nem is a Róna-Tas
András-féléé, hanem azé, amelyet ő formált magának, amelyben
rendíthetetlenül hitt. Jó szándék, tisztaszívűség, naiv dilettantizmus jellemezte. Fehér Zoltán, aki a népi hiedelemvilág Bátyán élő
kutató tanára volt - aki egyébként szintén e szűk baráti körhöz tartozott -, egyszer azt találta mondani Besenczi Sándornak egy vita
közben, hogy: "Veled, Sanyi, nem lehet mit kezdeni. Úgy látszik,
Te minden nap Ipolyit reggelizeI." (Értsd ezen, hogy Besenczi jó
ismerője volt a neves tudós püspök, Ipolyi Arnold magyar rnitológiájának, minden sorát elolvasta, és Ipolyi volt számára
fölfogásmódjának igazolásához az első számú forrás. A fent idézett szellemes, nagyon találó fricskával próbálta Fehér Zoltán
türelmesen lebeszélni és diszkréten önkorrekcióra késztetni Besenczit, de hiába.)
Eljárt összejöveteleinkre Kecskemétről Henkey Gyula történész-antropológus (biológiai antropológus). Ő rendíthetetlen hittel saját zsebből szervezte kutatásait, és ki használt minden tüdőszűrést, minden tömeges népegészségügyi vizsgálatot, hogy kuta-

tásait - amelyeket hallgatólagosan félhivatalosként adott el a vizsgálaton megjelenőknek - folytathassa, hogy mérésekkel igazolhassa: a magyarság nem finnugor eredetű. Meggyőződéssel hitte,
majd bizonyította is méréseivel - amelyeket rendszeresen publikált is -, hogy a Magyarország mostani területére települt lakosok a Duna mentén Solttói Szakmárig éltek és élnek. Nem keveredtek, s bizonyosságot adnak arról, hogy népünk nem az urálaltaji népcsoporthoz tartozik, hanem valamiféle török eredetű
népcsoport vonásait őrzi testméreteiben, koponyáján, arcméretein. Hogy aztán ezekből a tényekből miféle következtetéseket
vont le, az nekem mellékes volt. Tudományos hajbakapásra ezekben a kérdésekben sohasem voltam jó alany. Türelmesen hallgattam és hallgatok ma is minden elképzelést. Magyartanárként, aki
a finnugor összehasonlító nyelvészetet valamelyest ismeri,
sohasem tudtam e kérdésekben se pro, se kontra érvelni, bár jól
tudtam az összehasonlító nyelvészettel foglalkozók érveit, hisz e
kutatásokat ma is nyomon követem.
Ott, Dunapatajon, ebben a kedves szellemi gyülekezetben
sohasem gerjesztettem konfliktust, inkább a békítő-közvetítő szerepet játszottam, s amely szerepre más területen, például a pedagógia területén, a filozófia vagy az etika terén szinte képtelen
voltam, s ma is képtelen vagyok. Örültem ennek a pataji barátságnak, de tudtam, hogy ez műkedvelés, és tudtam, hogy az
akadémián, a tudományegyetemeken más szelek fújnak, és azt is
tudtam, hogy nem szabad tartósan ebben a közösségben maradni. Több okból sem. Tudtam, a pedagógia helyzetén zugtovábbképzésekkel nem tudok lendíteni. Tudtam, nyelvészetből nincs
annyi műveltségem, hogy komoly vitákban képes legyek helytállni, s tudtam azt is, hogy az a nyelvészet, amelyet a főiskolán tanultam, már nem egészen érvényes, hiszen új nyelvleírási modellek láttak napvilágot. A Gondolat Kiadó megjelentette Antall
László híres könyvét, a Formális nyelvi elemzést.
Közismert,
hogy Antall könyvében a strukturalista nyelvleírási modellt
próbálta népszerűsíteni. Közben Dunapatajra is eljutott a híre,
hogya hazai nyelvtudományban óriási küzdelmet folytatnak a ha-

142 ~~------------------------------------

----------------------------------~~

143

gyományos és a modern nyelvészet képviselői. Szépe György
ebben az időszakban kezdte népszerűsíteni Noam Chomsky
transzformációs generatív nyelvleírási modelljét. Ehhez is hozzákezdtem Patajon, de társam nem lévén, konzultációs lehetőség
híján megmaradt bennem a lemaradottság és a tudatlanság keserű
szájíze. Sajnos paradigmaváltásokról akkor még egy szót sem hallottam. Azt éreztem, megbolondult a világ körülöttem.
Ért más kedvezőtlen benyomás is vidéki magányomban. Még
debreceni levelezős pedagógia-pszichológia
szakos koromban
kerültem kapcsolatba jausz Béla tanszékvezető egyetemi tanárral,
aki Radnai Béla egyetemi docenssei, a kiváló pszichológussal
(ELTE)és Kovács Géza történésszel együtt az első országos felnőttoktatási konferencia szervezésén fáradozott. Nagy megtiszteltetés
volt számomra, hogy ők hárman Dunapatajra utaztak, s a lakásunkon beszéltük meg a konferencia tematikáját és a szervezési
teendőket. A bizalom jelének véltem - ma már másként gondolom -, hogya konferencián előterjesztendő alapszöveg összeállítására engem kértek föl. Engem, aki felnőttoktatással elméletileg
nem foglalkoztam, másfél évnyi tapasztalatomat Kerekegyházán
szereztem. Tehetetlenségemben - lausz Béla hozzájárulásával felkerestem az Országos Pedagógiai Intézetben Csoma Gyulát,
Gellért Lászlót és Szokolszkyné Nagy Mariannt. Ők szakemberei
voltak a témának, s értésemre adták, hogy szívesen segítenek, de
a konferencia rendezésében őket mint szakembereket illetné az
elsőbbség, s nem a pedagógus szakszervezetet. Ennek ellenére a
tőlük összegyűjtött anyagok és információk segítségével valahogy
összeállítottam a nyitó előadás szövegét, amelyet [ausz Béla professzor olvasott föl, s úgyemlékszem, a konferencián a nevemet
még csak meg sem említették. A főszereplők nem mi voltunk,
hanem azok a gyakorlati szakemberek, akik valóságosan a fel nőttoktatás terén tevékenykedtek, s természetesen az OPI-sok. Csalódottságomat levélben is megfogalmaztam Kovács Gézának, aki
udvariasan próbálta "elkenni" a dolgot. Próbált megnyugtatni,
hogy az általam készített szöveg nem is annyira volt rossz. Azért

jó sem, szerintem. Csalódtam, s föltettem magamnak a kérdést:
mit ér az ernber. ha Pesttől távol, vidéken é/?
Depressziós hangulatok közepette ért az örömhír, hogy 1964
májusának közepén Szegedről meglátogat régi barátom, Békési
Imre, s magával hozza a főiskola személyügyesét, a pszichológia
tanszék tanársegédjét, E. Szabó Zoltánt, mert úgy hírlik, hogy az
Inczefi-féle magyar nyelvészeti tanszéken létesíthető egy tanársegédi hely, ahová - pedagógiai kalandozásaimat megbocsátva Inczefi Géza visszever. hogy mellette a dialektológiát és a névészetet műveljem. Az ügyet a fiúk (Békési és E. Szabó) előkészítették. Közölték, Csukás István főigazgatónál is eljártak ügyemben,
s noha vannak még pályázók, bizonyosra vehető, hogy Inczefitanítványként én vagyok az esélyes. Az sem volt akkor még
fontos, hogy magyarból nem volt középiskolai tanári oklevelem.
A pályázatomat elkészítettem. Tudom, hogy sokan ellenezték
odakerülésemet, de mégiscsak én lettem a befutó. Ezzel életem és
a családom élete is új helyzet elé került. Hosszú ideig busszal jártam Szegedre, s természetesen feleségemnek állást, családomnak
pedig valamilyen albérletet kellett szereznünk, mert a főiskola
legfeljebb annyit ígért, hogy három-négy év után esetleg szövetkezeti lakáshoz juthatok. Hosszú kálvária következett. Ahhoz,
hogy Szegeden albérletet kaphassunk, le kellett tagadnunk, hogy
gyermekeink vannak, hogy a fiam már első osztályos lesz. A gyerekeket a nővéremnél helyeztük el ideiglenesen Ásotthalmon. így
sikerült Szegeden egy másfélszer három méteres albérlethez jutni,
ahol először a fiunk létezését vallottuk be, és a főbérlő megkegyelmezett. Tanévkezdésre Laci fiam már az albérletünkben
lakhatott, s a szegedi 2. számú gyakorlóiskolában kezdhette meg
az első osztályt. A feleségem, Dobó Margit, Szegeden dolgozott
egy filmtárban. Lányunk, Anikó "rejtegetésének" bevallására 1964
novemberében merészkedtünk főbérlőnknél. Ettől kezdve élhetett
együtt a család, mert jó magaviseletünk miatt a főbérlőnk megértőnek bizonyult. Ebben a másfélszer hármas szobácskában
mindössze egy ágy fért el, amelyen a feleségem és a kislányom

-144 ~~-----------------------------------

~ 145

aludt. A fiam és én egy-egy fölfújt matracon töltöttük az éjszakákat. Én kislámpa mellett éjszaka két-három óráig dolgoztam,
pótoltam nyelvészeti tudáshiányomat,
s készültem óráimra.
Eközben szűkös keresetünkből gyűjtögettük a pénzt a két-három
év múlva esedékes szövetkezeti lakásra.
r

Fontosabb oktatáspolitikai

Fapados tanársegédként a szegedi főiskolán
(1964. augusztus 1.-1968. március 31.)*

A csoportvezető tanár
(próbálkozás a kreatológiai szemlélet meghonosítására
a tanárképzésben)

•••
intézkedések

1963-1964-ben:

1963. december 11-13. 1. Országos Felnőttnevelési Konferencia.
1964. július 3. A Minisztérium
kiadja A tanulmányi feltételekben
helyzetben levő tanulók segítéséről című dokumentumot.

hátrányos

1964. szeptember közepén - ahogy akkortájt mondtuk - fapados
tanársegédként, remegő gyomorral álltam az arra az esztépdőre
beiratkozott elsőéves, huszonkét magyar-történelem szakos elé
csoportvezető tanárként. Szokás volt abban az időben - s talán
még ma sem megy ki a divatból -, hogya hallgatói csoportokhoz
csoportvezető tanárokat jelöltek ki. Ezek olyan személyek voltak,
akik az adott csoport ügyes-bajos dolgaiban (elsősorban adminisztrációs ügyekben, órarendi kérdésekben) segítettek a főiskolásoknak. Akadt a csoportvezetők között olyan is, aki a középiskolában és az általános iskolában kialakult osztályfőnöki szerepnek megfelelően látta el feladatát. Én ez utóbbiak közé tartoztam.
Nem az osztályfőnökség hivatalos rituáléi szerint, tehát nem rendfenntartóként, nem kizárólag a csoport érdekeiért tűzön-vízen át
küzdő személyként. Inkább olyan pedagógusként, aki kifejezetten
szakmai ügyet csináltam abból, hogya beiratkozott és a "gondjaimra bízott" fiatal főiskolásokból váljék az én segítségemmel, az
addig összegyűlt tudásom és tapasztalataim felhasználása révén
olyan pedagógus, aki hosszú távon is megfelel a pedagógusszakma mindennapjainak, kihívásainak, s amellett alkotásra is érett
szakember lesz. Ezt az elképzelésemet nem titkoltam sem a hallgatók, sem a tanszékvezető, Inczefi Géza professzor úr előtt. Sőt,
ha tehettem, minden főiskolai fórumon elemeztem a csoportvezető tanárok lehetséges szerepét a fiatal tanárjelöltek

*
146

~~--------

A Kádár-rendszer stabil izációja (1963-1968).

_
----------------------------------~~

147

pályára előkészítésében,

pályapedagógiai

szakszóval:

pályára

szocializálásában.
Magam ezt könnyebben tettem, mint más csoportvezető társaim, hiszen nemcsak tanítói, általános iskolai tanári, hanem tanulmányi és szakfelügyelői, mi több, ekkor már pedagógia-felügyelői, azaz pedagógus-továbbképzési gyakorlattal is rendelkeztem, mint azt már az előző fejezetekben megírtam. Büszkén
vállaltam, hogy voltam tanyai iskolában tanító és falusi iskolákban "köztanár". Arra is büszkén hivatkoztam, hogy nem vagyok csupán szűk látókörü
nyelvész, hiszen nyelvjárási, névkutatási eredményeim mellett pedagógiai témakörökben is publikáltam, s akkortájt már néhány oktatáspolitikai vitában is szerepet vállaltam.
A hallgatók és köztem nyolc-tíz évnyi különbség volt mindössze. A csoport hatvan százaléka nő volt. A férfiak általában
idősebbek voltak, és a csoportomban akadtak szép számmal olyanok, akiknek volt valamiféle előzetes iskolai gyakorlatuk. Magyartörténelem szakos hallgatókról lévén szó, érdeklődésük, szakmai
kötődésük az irodalom, a nyelvészet és a történelem között oszlott meg. Másfél hónap után kiderült, hogy rendkívül felelősségteljes, szorgalmas, összetartó és tehetséges csoportért feleltem. Leginkább a magyar-rajz szakosokhoz volt hasonlítható a felkészültségük és a szakma iránti elkötelezettségük. Ez azt jelentette, hogy
valóban tanárok akartak lenni. Szinte kivétel nélkül már főiskolás
korukban is publikáltak, a rajz szakosokhoz hasonlóan a tanulás
mellett alkotómunkát is végeztek. Akadtak közöttük olyanok is,
akik a pedagógusmunka mellett nem nyelvésznek, nem irodalmárnak, nem történésznek készültek, hanem öten-hatan a pedagógiának mint tudománynak a művelésére adták a fejüket. Ebből
fakadt, hogya legkülönbözőbb területeken elmélyüini szándékozók egymással nemcsak rivalizáltak, hanem olvasgatták is egymás
munkáit. Emellett a pedagóguspálya iránti felelősségük, szakmai
érdeklődésük is ébren tartható volt.
Nyelvészetet oktattam a csoportnak: beszédművelést (amely
akkor új tárgynak számított a főiskolán), mondattant, alaktant és

nyelvtörténetet, a szakma részletkérdései iránt érdeklődőknek pedig földrajzinév-kutatást és nyelvjárási anyaggyűjtést: lejegyzést,
feldolgozást és publikálást. Két tudományos diákkört is működtettem - elsősorban a csoportom tagjaiból -, egy névészetit és egy
pedagógiait. Ebből az utóbbiból nem kevés konfliktusom támadt.
A tanszékvezetőm, Inczefi tanár úr nem nézte jó szemmel a pedagógiai kör működését. Ő azt szerette volna, ha mindenki névészettel foglalkozik. A főiskola Neveléstudományi Tanszékén sem
nézték jó szemmel, hogy pedagógiai diákkört működtetek, de
nem is ellenezték. Sőt! Dolgozott ott két kiváló kollega, Orien
Károly és Nánási Miklós, akik a magyar pedagógia történetét igen
jól ismerték. Orien Károly a Szlovákiába szakadt magyarság oktatásügyében volt tájékozott. Nánási Miklós pedig jól ismerte a tanítóképzést, a tanítóképzés történetét. Mindhárman elhatároltuk

magunkat a szocialista pedagógiától, s nemegyszer tettük a szocialistának mondott neveléstudomány "téziseit" gúny és nevetség
tárgyává. Ebből a jó kapcsolatból adódott, hogya pedagógiai
diákkör működését nemcsak elnézték akkori idősebb kollegáim,
de nagy érdeklődést is mutattak iránta.
A pedagógiai diákkör tagjait leginkább a tanyavilág iskoláiba
vittem r emlékezetem szerint Ásotthalom Rívóerdei Iskolájába,
ahol az igazgató-tanító a már többször emlegetett Bárkai Mihály
barátom volt, hajdani rendezőm és kenyeres pajtásom, akinek az
iskolájában a jelöltek, a diákkör tagjai megismerkedhettek az 5-8.
osztályos tanítás gyakorlatával. Mellette megfigyeléseket foly tathattak, és szembesülhettek azzal, hogy mit jelent tanyán pedagógiát és kultúrát művelni, hogyan lehet egy adott történelmi korban a Németh László-i értelemben vett minőségre törekedni.
A csoportomban olyan emberek is dolgoztak, akik nem akartak
pedagógusok lenni, és ezt nem is titkolták. Bevallották, hogya
rádiónál vagy újságoknál kívánnak elhelyezkedni. Tanítványom
volt például Szávai István, aki fotókritikával, fotóművészettel, újságírással foglalkozott. Ott volt Bohony Nándor történész, aki
nem az én tanítványom volt, hanem Kávássy Sándoré, de tanárként a legveszedelmesebb terepre, Szobra is eljött a hívásomra

---148

~o------------------------------------

~~

149

(Szobról később, külön fejezetben szólok). Tanítványom volt Zahora Mária, a Magyar Televízió közismert jó ízlésű dramaturgja és
Pomezsánszky György, a később nagynevű, önmagát a magyarországi innovációs témákban jeles televíziós személyiséggé
alakító magyar-történelem szakos hallgató. Tanítványaim családjával személyes kapcsolatot sikerült kialakítanom. Nagyon sok
tanítványom szüleinél voltam vendégségben, hogy megismerhessem hallgatóim életútját, életkörülményeit, s nem kevés esetben hármasban, a szülők, a hallgató és magam mint csoportvezető
tanár, együttesen gondoltuk végig és terveztük meg egy-egy
tanítványom életútját és karrierjét. Hajdan volt magyar-történelem
szakos csoportom tevékenységét egy felsőoktatás-pedagógiai
tanulmányban, pályázatban foglaltam össze. Ezzel a pályázattal
az akkori II. Országos Felsőoktatási Konferencián harmadik díjat
nyertem. A tanulmányt eddig még nem publikáltam.

A botladozó névész és a beszédkutató pedagógus
(Ismerkedés a tudományos szakszövegalkotás kínjaival,
a gyakorlati tudományszociológia ízlelgetése)
1965 egyik késő őszi délutánján történt, hogy Békési Imre barátommal a Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményeit szerkesztő Benkő László professzorhoz kopogtunk be egyegy tanulmányunkkal. Békési szerencsésebb volt, mint én, mert ő
akkor általános nyelvészetet oktathatott a főiskolán (amiért mindig
irigykedtem rá), én pedig a "maradékot", tehát az alaktani, a nyelvtörténeti, a mondattani szemináriumokat vezettem. Eléggé rosszul
éreztem magam nyelvészkutatóként. Kutatói és nyelvészeti hiányaimat nagyon nehezen tudtam kompenzálni, mindig remegő
gyomorral mentem el azokra a tanszéki értekezletekre, amelyeken
tudományos kérdésekről folyt a vita. Ehhez tudni kell, hogy
Inczefi Géza, Benkő László, Békési Imre rnellett a tanszéken dolgozott még - a már akkor is jó nevű, de állítólag összeférhetetlen

150 ~~

természetű, szerintem pedig igen eredeti gondolkodású kutató Török Gábor is. Ott dolgozott még egy nagy oktatási tapasztalattal rendelkező, a nyelvtani terminológiai szótár kimunkálásán
fáradozó idősebb, kedves asszony, Mucsi Józsefné, adjunktusként.
Török Gábor is adjunktus volt, később docens. Csefkó Gyula, a
neves szállóige-kutató
után Benkő László volt a tanszék vezetője,
csakhogy Benkő Lászlót '56-os szereplései miatt .Jefokozták". így
lett a tanszék vezetője Inczefi Géza, aki odakerülésemkor, tehát
1964-ben, még docens volt. Ebben a hierarchiában botladoztam.
Említettem már, hogy a földrajzi neveket gyűjtöttem össze
Ásotthalmon, és a gyűjtés közben rájöttem, hogy az épületnevek
a földrajzi nevek egy olyan különleges csoportját alkotják, amelyet nem sokan vizsgáltak még, ezért választottam e téma feldolgozását. Ebből született nagy kínok közepette egy kétoldalas dolgozatocska, amelyet leadtam közlésre. A korábban említett nevezetes őszi napon - amikor Benkő tanár úr lektorként fogadott bennünket Békésivel - a professzor úr azt mondta: "Józsi bátyám (így,
huncutkodva gúnyolódott velem és "művemen"), az a két ember,
akit ez a téma érdekel, bizonyosan nagy érdeklődéssei fogja
olvasni az írásodat". Békésinek is valami hasonlót mondott, már
tudniillik ami az olvasótábor nagyságát illeti. Örömmel támolyogtunk ki a szobájából, de bosszantott és bántott, hogy mindössze
két-három olvasóra számíthatok. Még ezen a napon esküt tettem,
hogy semmilyen körülmények között nem maradok nyelvész, s az
első adandó alkalommal visszatérek az engem istenigazában
foglalkoztató, ám igen-igen lenézett pedagógia területére. Az más
lapra tartozik, hogy még két évig a tanszéken dolgoztam, s még
előadást is tarthattam alaktanból és jelentéstanból. De azt mindvégig tudtam, hogy sem névész, sem nyelvészkutató nem leszek.
Gondoltam egy merészet, és interdiszciplináris terület után
néztem. így találtam meg a tanári beszéd kutatásának engem
nagyon izgató témáját, amelyben igyekeztem elmélyedni. Nem
tagadom, hogy a tanári beszéd kutatása során szerzett sokféle
olvasottság (beszédlélektan, szónoklattan, színészmesterség, stilisztika stb.), megfigyelés és tapasztalat jelentősen hozzájáru It

_
------------------------------------~~

151

a későbbi pedagóguskutatásaimhoz, valamint a nyelvi,
irodalmi és kommunikációs
.;
program fölvállalásához.
A főiskolai négy évem soirán
lassacskán megszokottá
1
vált, hogy főiskolai konferen" ciákon nyelvészetből is és
pedagógiából
is tartottam
előadásokat. Azt is eltűrték,
hogy írásaim egy részét a
Magyar Nyelvő0 másik részét
a Pedagógiai Szemle közölte.
Amikor országos pályázatokat írtak ki (természetesen
nem annyit, mint napjainkban), szintén készítettem pedagógiai tárgyú pályamun79. ábra. A szerző első szövetkezeti
kákat csakúgy, mint nyelvélakása előtt két gyermekével
szeti tárgyúakat. így történt
1967-ben, Szegeden
meg, hogy akadt olyan esztendő, amikor felsőoktatáspedagógiából és nyelvjáráskutatásból egyszerre lettem díjazott.
Akkori főigazgatómnak, aki közreműködött a főiskolai közlemények szerkesztésében, feltűnt, hogy néprajzi témát is publikáltam,
nevezetesen én dolgoztam föl és írtam le az ásotthalmi
szőlőművelés szaknyelvét és munkafolyamatát. Ennek a többoldalú érdeklődésnek és pályázati sikereknek köszönhetem, hogy
Csukás főigazgató három év után felfigyelt a nevemre, és
magához hívatott. Érdeklődött, hol lakom, érdeklődött a feleségem munkahelye és családi körülményeink iránt. Elmondtam,
hogy negyedmagammal egy másfélszer három méteres albérletben élek. Azonnal intézkedett két ügyben is. Fapados tanársegédi
állásomat megszüntette, átsoroltatott tanársegéd I-be. A városi
tanács végrehajtó bizottságánál pedig azonnal elintézte, hogy
152 ~~
_
j

szövetkezeti lakáshoz jussunk Szegeden. (19. ábra) Volt hát lakás.
Pénzünk azonban nem volt. Pénzhez úgy jutottunk, hogy az
addig csaknem tizennyolc-húsz ezerre növekedett - és igen
gazdag, antikváriumokban összevásárolt - könyvállományomat
eladtam. így tudtuk kifizetni a szegedi szövetkezeti lakáshoz szükséges "beugrót". Elvesztettem a könyvtáramat! Kezdhettem
újraépíteni. De a legfőbb jó mégiscsak megtörtént: másfél szobás
szövetkezeti lakáshoz jutottunk Szegeden, a Bécsi körúton, a főiskolához közel, s ezzel stabilizálódni látszott az életem. De csak
úgy látszott. ..

A kvázi határsértő
(A főiskolai karrier vége: behódolás az államhatalomnak
vagy menekülés a városból)

-

A házasságot, a házassággal járó kötöttséget mindig nehezen
viseltem, s ez nyilvánvalóan az én hibám. Válóperes tárgyalásaimon sohasem hadakoztam, hogya család felbomlásáért feleségeimre hárítsam a felelősséget. Vagy közös megegyezéssel, vagy
a férj hibájából mondatott ki mindig a válás. Két gyermekem,
László és Anikó neveléséhez azonban mindig ragaszkodtam. Volt,
ahogy volt személyes sorsom intim világa a családon belül, egyre
nagyon ügyeltem: addig válni nem lehet, míg a gyerekek családi
szocializációjának első jelentős szakasza le nem záródik, addig a
családi biztonságukat garantálnunk kell. Jöhettek csábítások, felbukkanhattak magukat jó színben feltüntető nők, a gyerekekre
tekintettel a válás gondolata elől mindig meghátráltam. Óriási
szerencsém volt, hogy első feleségemmel, a szakmai és emberi
tekintetben kiváló Dobó Margittal a gyermeknevelés felelősségében és szakszerűségében teljességgel egyetértettünk. Mi több,
ő mindig elfogadta azt a programot, amelyet megfogalmaztam:
gyermekeinket alkotó emberré neveljük. Ez nem kész, reprodu__________________________________
~O
153

kálható program volt. Ilyen programot sohasem dolgozott ki senki
Magyarországon. Sőt a
században, a gyermek évszázadában
a jobb családokban nem is illett olyan programokkal előállni,
amelyek a spontán családi szocializáció mellett - a gyermeknek
mindent szabad, a gyermek az úr a családban, "nehogy lelkileg
sérüljön" - tudatos családi programot fogalmaztak volna meg,
főleg olyanokat, amelyek révén a gyerekeket tudatosan művésszé,
tudóssá vagy egyéb értelmiségi életpályára szándékoztak volna
felkészíteni. (Különösen olyan családokban nemigen volt helye
az efféle programoknak, amelyekben a szülők első generációs
értelmiségiek.)
Már akkor is bőven lehetett olvasni népszerűsítő munkákat
a családi nevelés rejtelmeiről, helyességéről, normáiról. Ezeket én
is mind elolvastam, feleségem is, de a mi családi programunk számára ezek a népszerűsítő családpedagógiai könyvek nem voltak
elégségesek, többségüket primitívnek tekintettük, mert úgy viszonyultak a tudományos pszichológiai, pedagógiai és szociológiai
irodalomhoz, mint a ponyvaregények és a salátaszerű ismeretterjesztő bóvlik a szépirodalomhoz.
Ezért elhatároztuk feleségemmel, hogyaneveléstudomány
és a pszichológia, benne
a fejlődéspszichológia,
az életkor-pszichológia
eredményeire
építve új családpedagógiai koncepciót munkálunk ki. Ez a koncepció mai terminológiával fogalmazva egy családpedagógiai
akciókutatásnak felel meg, amelynek megvolt az elmélete, amelyben elvégeztük a gyerekek fejlettségének feltárását, amelyben
napról napra, hétről hétre újabb és újabb családi fejlesztő
akciókat iktattunk közbe, gondos ellenőrzési és értékelési rendszer mellett, s amelyben állandóan nyomon követtük a gyerekek
fej lődését, ha kellett, ellenálltunk az óvoda és az iskola "pedagógiai csábításainak", olykor dilettantizmusának. Sok-sok vitánk volt
óvónőkkel, tanítókkal és pedagógusokkal, mert úgymond túlhajszoltuk a gyerekeket, nem vettük figyelembe életkori sajátosságaikat, játékszükségletüket stb. Ezek a derék iparos pedagógusok
összekevertek bennünket az átlagszülőkkel, amiből annyi hasznunk mindenképpen származott, hogy megismertük, milyen szín-

xx.

vonalú az a tanácsadás, amelyben a magyar pedagógusság részelteti "pácienseit", vagy ha tetszik "klienseit", a szülőket egy-egy,
gyermekükkel
kapcsolatos pedagógiai probléma megoldása
céljából.
A gyermekek gondozására, segítésére, fejlesztésére, nevelésére
általunk kimunkált programot le is írtuk, és benyújtottuk a Magyar
Vöröskereszt által meghirdetett Országos Családnevelési Pályázatra. A pályázaton nyertünk, különösen azért, mert egy olyan
családmodellt vázoltunk föl, amely azt is tartalmazta, hogya válás után hogyan működhetnek együtt a szétszakadt család tagjai
a gyermek sikeres fejlődése végett. Emlékszem, még riportot is készített velem a Népszava egyik munkatársa - ha jól emlékszem,
Légrádi Eszter -, amely nem jelenhetett meg, mert pályázatunk a
családpedagógiai gondolkodás lehetőségeit egy csonka családon
keresztül mutatta be.
Még közvetlenül a válás lezáródása előtt a későbbi, második
feleségemmel, Harsányi Zsuzsannával - aki akkor negyedéves
tanárjelölt volt - 1968 március végén kiutaztunk Ásotthalomra
a Kejföli-dűlőbe, hogy megmutassam leendő feleségemnek a házat, ahol születtem. A házban akkor már az édesanyám sem lakott. Beteg volt, és egyik unokatestvérem vállalta gondozását
Ásotthalmon, a faluban, hogy orvosközelben lehessen. A ház akkor már romokban hevert - ma már a romok sem láthatók.
A romos házban ténferegtünk Harsányi Zsuzsával, akiről tudni
kell, hogy Budapesten a Szabadság-hegyen, a XII. kerületben élt,
s közelről még nem látott tanyavilágot, ezért is mutattam meg neki
gyermekkorom színhelyét. Csakhogy megfeledkeztem arról, hogy
ez a terület, amely a határtól 5-600 méternyire van, olyan belső
határsáv - tehát katonákkal őrzött és védett terület -, ahova csak
szigorú engedéllyel lehet belépni. Arról sem tudtam, hogya környező tanyák lakói - beleértve gyermekkori ismerőseimet - a határőrség megbízásából, mintegy beépített emberként figyelik,
hogy kik tartózkodnak ebben a belső sávban. Amikor szomszédunk, a velem azonos életkorú Szélpál János észlelte, hogy a volt
Zsemlye-tanya körül feltételezett határsértők "bujkálnak", jelen-

__________________________________
154 ~~-------------------------------------

~ 155

tette a határőröknek. Mi ott álltunk a szülői ház udvarán, s egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy katonák rohannak felénk
felhúzott, csőre töltött fegyverekkel, és üvöltenek: állj, ne mozdulj, kezeket a tarkóra! Voltam katona, s szóltam Harsányi Zsuzsának, aki a helyzetet nem nagyon értette, hogy ne mozduljon,
hajtsa végre a katonák utasítását. így is történt. A szerencsétlen
Szél pál János, aki közeledett felénk a katonáknak segítendő, végre
fölismert, s riadtan könyörgött, ne haragudjak, hogy följelentett,
nem tudhatta, hogy én vagyok ott. Könyörgött a katonáknak, hogy
engedjenek el bennünket, de azok hajthatatlanok voltak. A járőrparancsnok utasította beosztottját, hogy kibiztosított fegyverrel,
egymástól három méternyi távolságra, álló testhelyzetben őrizzen
bennünket, amíg ő parancsot kér, hogy bilincsbe verve vagy bilincs nélkül, de maguk előtt "hajtva" kísérjenek a Mórahalom térségében lévő határőrlaktanyáig,
ahol majd kihallgatnak bennünket. Végül nem bilincseltek meg, de engem és leendő feleségemet
a határőrök egy öt kilométeres határszakaszon mint letartóztatott
határsértőket kísértek végig. Határozottan emlékszem, hogy út
közben legalább tizenöten szólítottak meg engem, a volt kissori
tanítót, a főiskolai tanársegédet, a hajdani dologkerülő
kejföli
Zsömlye lóskát. Volt, aki sajnált, volt, aki örvendezett, ahogy az már
lenni szokott olyan helyzetben, amikor valaki szerencsétlenül jár.
Megérkeztünk a határőrségre, külön szobában ültettek le bennünket, papírt, ceruzát adtak, és a krimináltechnika
előírásai
szerint külön-külön
leíratták velünk, hogy mit kerestünk a volt
szülőházamban,
illetve annak udvarán. Utána összeolvasták a
vallomásainkat, és kiderült, hogy nem akarjuk az országot elhagyni, nem határsértők vagyunk, hanem tanár és diákja, akik házasságot szeretnének kötni. Óriási szerenesém re reggel, még elutazás
előtt tudattam feleségemmel, hogy Ásotthalomra, a szülői házhoz
megyek Harsányi Zsuzsával. Kértem a kihallgató tiszteket, keressék meg Szegeden" a feleségemet, és ellenőrizzék,
hogy tudja-e,
hol tartózkodom. O igazolt engem. Estére elengedtek bennünket.
Mórahalomról
akisvonaton
utazhattunk vissza Szegedre, de a
nyomozótisztek
figyelmeztettek,
hogy másnap, március 30-án

156 ~~----------

kilenc órakor jelentkezzem Szegeden, a rendőrségen a Kossuth
Lajos utcában, ahol majd lezárják az ügyünket. Kilenc órakor
pontosan meg is jelentem. Harsányi Zsuzsát nem hívták. Ebből
arra következtettem,
hogy az ügy tényleg lezárható, hiszen a
feleségem, Dobó Margit igazolta, hogy eszem ágában sem volt
elhagyni az országot. Négyen ültek a szobában, a nyomozók
valamennyien
civilben. Azt hittem, hogy ismét jegyzőkönyvezésre kerül sor, de nem ez történt. Az után érdeklődtek, hogy
ismerem-e Kávássy Sándort, Pomezsánszky Györgyöt, Bohony
Nándort, akik a rendőrség megfigyelése alatt álltak, mivel részben
a főiskolán, részben a város különböző mulatóhelyein
irredenta
szövegeket hangoztattak, irredentának mondott nótákat énekeItek, akkori állambiztonsági
kifejezéssel szólva: veszélyeztették
a Magyar Népköztársaság közb iztonságá t. Azt mondták, hogy a
családi életem magánügy, abba nem szólhatnak bele, de úgy
tudják, hogy én a fent nevezettek közül Bohony Nándornak és
Pomezsánszky Györgynek csoportvezető tanára vagyok, ezért kötelességem segíteni a rendőrségnek abban, hogy államellenes
közhangulatot ne szítsanak se a főiskolán, se a városban. Meghallgattam a "kérésüket". Azt válaszoltam: Uraim, én tanár vagyok. Arra tettem esküt, hogy tanítványaimat
a Magyar Népköztársaság törvényei szerint oktatom. Önök végezzék a dolgukat
a maguk eszközeivel, a maguk esküje szerint, de engem ebből
hagyjanak ki. Felugrottam, föl akartam venni a télikabátomat,
a kalapomat, de lefogták a kezemet. Tudatták, hogy nem akkor
megyek ki az épületből, amikor akarok, hanem ha ők azt megengedik, amikor kiállítják a kilépőmet.
Újra leü Itettek. Rövid
tanácskozás után bejött egy köpcös férfi, föltehetően a nyomozótiszt vagy a parancsnok, aki értésemre adta, választhatok: vagy
vállalom kollégáim és tanítványaim megfigyelését, s róluk rendszeresen tájékoztatást adok, vagy el kell hagynom Szeged et, és
ezzel a főiskolai karrierem befejeződik.
Én ismét elmondtam
a saját álláspontomat, ők tudomásul vették. Elengedtek.
Tizenegy óra körül már a főiskolán voltam, ahol láttam, hogy
bemegy a főigazgatói irodába a nyomozók közül kettő, akiket már

••
-----------------------------------~

157

ismertem akihallgatásról.
Behívatták még az akkori személyügyest, és végül engem is. Közölték velem, hogy mivel az együtt-

működést megtagadtam, el kell hagynom Szegedet és a főiskolát.
Ők távoztak. A személyügyes és a főiskola főigazgatója pedig
azonnal összehívott egy fegyelmi bizottságot, amely engem
meghallgatott, és meghozta döntését: tanárként - mivel tanárhoz
nem méltó magatartást tanúsítottam - fegyelmi megrovásban részesülök. Ezt én tudomásul vettem. Aztán közölték velem a személyügyön, hogy ne fellebbezzek, törődjek bele a büntetésbe,
nézzek állás után, és hagyjam el a várost. Emlékszem, futótűzként
terjedt a híre a történteknek. Azt még megengedték, hogya főiskolán megtartsam a búcsúe/őadásomat. Igen sok hallgató eljött,
olyanok is, akiknek akkor nem velem lett volna órájuk. Közöltem
velük virágnyelven, hogy el kell hagynom a várost. Emlékszem,
néhányan megtapsoltak, néhányan méla undorral fordultak el
tőlem, a tanszéken pedig senki sem állt velem szóba.
Nem maradt más hátra, mint hogy Harsányi Zsuzsával végiggondoljuk teendőinket. Ő a szüleit tájékoztatta, én a családomat.
A segítségemmel ő a Pécsi Tanárképző Főiskolára ment, hogya
tanulmányait befejezze, én pedig telefonon állás után érdeklődtem. Nagy szerencsémre Kiskunhalason, ahol korábban
megyei tanulmányi felügyelőként a város felügyeletét láttam el,
egy igen kiváló asszony, Fekete Balázsné megértette a
helyzetemet. Miután a város vezetőivel megbeszélte ügyemet,
1968. április 1-jével kineveztek tanulmányi felügyelőnek a
Művelődési Csoporthoz. Itt 1968. július 31-ig dolgoztam, és
próbáltam Kiskunhalas város művelődésügyén valamit lendíteni.
A volt Szűcs József nevű iskolában Halász Géza igazgató
irodájában laktam. Az volt az albérletem. Különleges szépsége
volt ennek a szobának: Halász Géza festményei lógtak a falon közel ötven. A festmények Kiskunhalas és országunk nagyjait
ábrázolták. Velük néztem minden este farkasszemet, ők ébresztettek reggelente, nekik tettem vallomást törekvéseimről, emberi jó
szándékaimról, kudarcaimról. Ebből az igazgatói irodából írogattam a leveleimet otthagyott családom nak szinte naponta, leg-

158

~~-----------------------------------

inkább a gyerekeimnek - hogya megkezdett családi programot
hibáim, "baleseteim" ellenére is folytassuk -, amíg a hivatalos,
végső, a család szétesésétlezáró bírósági határozat megszületik.

•••
Fontosabb oktatáspolitikai intézkedések 1964-1968 között:
1964. október 23. A Pedagógiai Kísérletező Mozgalomról adott ki állásfoglalást a Minisztérium.
1965. június 8. Az MSZMP Politikai Bizottságának határozata az oktatási
reform eddigi végrehajtásának főbb tapasztalatairól és a további
feladatokról.
1967. január 19. A Minisztérium útmutatót adott ki az általános iskolából
továbbtanulásra jelentkező tanulók részletes írásos jellemzésének
el készítésére.
1967. április 28. A Köznevelésben jelent meg híradás először az egész napos
iskoláról, amely a későbbiekben számos kísérlet tárgya lett.

-----------------------------------~

159

Ismét felügyelő Kiskunhalason:
a befogadott menekült
(1968. április 1.-1968. július 31.)*

A kvázi határsértést követő napokban - a rendőrségi meghallgatással és főiskolai fegyelmivel egy időben - több helyre telefonáltam, több helyen puhatolóztam, hogy van-e betöltetlen állás,
és fogadnának-e. Elutasítások sorozatában részesültem. Az igazság az, hogy féltem Bács-Kiskun megye területére visszamenni.
Féltem attól, hogy kínos lesz, ha némely "túlkapásomra" emlékeznek majd. Egyébként is nagyon nehezen magyarázható, hogy
miért tették ki a szűrömet a Szegedi Tanárképző Főiskoláról, miért
maradt abba a főiskolai karrierem.
Mint ahogy már említettem, szerencsére rosszul ítéltem meg a
helyzetemet. Kiderült, hogy korábbi szakmai törekvésemet nem
mindenki utasítja el Halason, sőt vannak helyek amegye
területén, ahol a szakmai tisztességet, a szakmai erőfeszítést - bár
az kudarccai végződött, mint például a személyiséglapok
bevezetése - képesek olyan megbocsátással, türelemmel honorálni, amelyre még áimomban sem gondoltam. Fekete Balázsné, Kati
okos és karakán pedagógusnő volt, aki igen jó kapcsolatban állt
az igazgatókkal, a város vezetőivel, s elmondása szerint másfél
órás körtelefonnal habozás és ellenkezés nélkül született meg a
döntés: Zsolnait Halas szívesen látja! Tudják, hogy nem
tartózkodik sokáig a városban, de amíg ott marad, s amíg
magánélete rendeződik, bizonyosan nem árt, inkább segít a város
oktatásügyének fejlődésén. Hogy ilyen szép volt-e a körtelefon

és az érkezésem hírének előzetes fogadtatása, vagy sem, azt nem
tudom. Azt viszont igen, hogy két-három napi felocsúdásom után
Fekete Balázsné igazgatói értekezletet hívott össze, ahol elmondta, hogy Zsolnai érkezése nyereség lesz, hiszen eddig is csak segített a város iskolaügyén. Ezeket a szavakat már magam is hallottam. Fürkészve figyeltem a halasi igazgatókat és felügyelőket,
hogy vágnak-e fintort Feketéné dicsérő-mentegető szavaira. Nem
észleltem ellenállást. Ezért csakhamar bejelentettem a bemutatkozó, Halasra visszatérő beszédemben, hogy újra végiglátogatok
minden iskolát, próbálom az iskolák közötti feszültségeket (rivalizálásokat) enyhíteni, s magam is próbálom tanulni az iskolavezetést (nem rejtettem véka alá, hogy addigi életemben már minden voltam, csak igazgató, és - ahogy mondani szokás - "akasztott ember" nem). Bevallottam, hogy ha pályázatot írnak ki valahol Magyarországon igazgatói állásra, azt meg fogom pályázni, és
hogy halasi működésemet leginkább arra használom, hogy a
tőlem tíz-tizenöt évvel idősebb igazgatók (Halász Géza, Mácsai
János, Zsubori Károly) iskolavezetői tapasztalatait tanulmányozzam és ellessem. Ekkor még nem sejtettem, hogy életemnek akad
egy olyan szakasza, amelyben folyamatosan tizenöt éven át magam is igazgató leszek - Törökbálinton.
Halason győződtem meg arról, hogy mennyire más foglalatosságot jelent iskolát meglátogatni, kritizálni és felügyelni, mint
egy iskolát igazgatni. Akkortájt értettem meg, hogy az igazgató az
iskolának az élő lelkiismerete, akinek szinte mindenről tudnia
kell. A takarítónők portörléseinek igényességéről, az ebédjegyek
kiosztásáról, a fizikaszertár állapotáról, arról, hogy egy tanítónőnek vagy egy tanárnőnek megbetegedett a gyereke, hogy hogyan
kell jelenteni a fenntartónak. Arról, hogy hogyan kell ünnepi
beszédet mondani, hogyan kell a felügyelőket félrevezetni, hogyan kell az ifjúságot megszólítani, köszönést fogadni, előre köszönni stb. Szóval megértettem, hogy az iskola igazgatója az iskola mindenkori első számú rabszolgája. Az csupán látszat, hogy
ő dirigál, mint ahogya kívülállók gondolják.

* A Kádár-rendszer stabi Iizációja (1963-1968).

160 ~~--------------

_
------------------------------------~

161

Bár megtanultam, hogy iskolát igazgatni egészen más, mi~t
felügyelni, fenntartani és arról riportot készíte~i, egyben r:nos~
hajthatatlan maradtam. Az iskola szakembereinek, a fóhivatású
pedagógusoknak sohasem tudtam megbocsátani, ha fel.készületlenek, ha hanyagok, ha felületesek voltak. Ezzel a hajthatatlan
eltökéltséggel pályáztam Szobra, valamikor 1968 júliusában. E~
csodák csodája, zavaros múltam és előéletem ellenére a Szobi
Járás több jelentkező közül engem jelölt és nevezett ki igazgatónak! így lettem a Szobon létesült - összevont igazgatás alatt ~űködő - nyolcosztályos általános iskolának és négyosztályos gimnáziumnak az igazgatója 1968. augusztus 1-jétől, s csak mintegy
tizenhat hónap múlva lettem a híres-hírhedt szobi igazgató.

1:

A szobi igazgató
(1968. augusztus 1.-1969. december 15.)*

A sikeres pályázó
(Szervezetfejlesztési kísérlet helyzetismeret nélkül)

Szobra pályázat útján kerültem. Pályázatom elnyerése és Szobra
költözésem egy nemzetközi pol itikatörténeti esemény idejére
esett. Köztudott, hogy 1968. augusztus 20-21-én magyar csapa- .
tok is részt vettek a Csehszlovákiában kirobbant zavargások "rendezésében". Szob határállomás, így a csapatok éjszakai közlekedését, mozgását végigfigyelhettem. Nem volt túl könnyű megélni a történteket, és elgondolni következményeiket hosszabb távon. Szobon pedig, mintha mi sem történt volna, hozzákezdeni a
12 évfolyamos iskola "megváltásához".
Odakerülésem után
csakhamar kiderült, hogy a tantestület tagjai személy szerint nem
ismertek, de rossz hírem, szegedi tanárkodásom néhány mozzanata, keménysége legendák forrásává vált, s úgy látszik, tanári
magatartásom legendái Szobig is eljutottak, s ott szívesen csámcsogtak rajta. Az iskolát korábban egy idős igazgató vezette, aki
belefáradt munkájába, és aszobi testületen belül munkálkodó
erők kellően szétforgácsolták erejét. Fáradtan, megkeseredetten
ment nyugdíjba, de továbbra is az épületben lakott.
Bemutatkozhattam neki, pár szót váltottunk, de akkor már jól
kivehető volt, hogy az iskolát valóságosan nem ő, hanem helyettese, Nagy Bálintné, Katóka irányítja. Ottlétem első napjaiban azt
is átláttam, hogyaSzobi
Járás Művelődésügyi Osztálya nem
szerette aszobi tantestületet. Kritizálta őket, s tőlem - mint felügyelői praxissal és tanársegédi múlttal is rendelkező és még kel-

* A gazdaságirányítás reformja (1968-1973).

162

~~--------------------------------

------------------------------------~~

163

lően fiatal szakembertől - sokat vártak. A Szobon bekövetkező
eseményekben fontos szerepet vállalt és kapott Csele józsef osztályvezető és Csulák Mihály tanulmányi felügyelő, közismert
ifjúsági író. Meg kell még említenem Bánfalvi jenőné nevét, aki a
VB-elnökhelyettesi teendőket látta el. Ő volt legnagyobb bizalommal személyem iránt. S azt is lehetne mondani, hogy működésem első hónapjaiban újításaimat, intézkedéseimet egyértelműen támogatták, azzal az alapgondolattal, hogyaszobi
iskolában rendet kell teremteni.
Velem jött Szobra Harsányi Zsuzsa is, akivel később házasságot kötöttünk Budapesten, a XII. kerületben, sa tanúink szobi kollégák voltak. Együttélésünk nem volt tartós. Ő a különélés
mellett
döntött, s beadta a Váci [árási Bírósághoz a válókeresetet. Ezt én
tudomásul vettem. így ő Szobon, a mintegy nyolc hónap múlva
kibomló, lélekölő, önpusztító háborúban már nem vett részt. Kapcsolatunk végképp megszakadt. Azóta sem találkoztunk személyesen, csupán életútját követtem végig. Tudtam és tudom róla,
hogy kórházpedagógus lett, s kimagasló eredményeket ért el, ami
számomra külön örömöt jelentett és jelent.
Szobon legelőször az iskola környezetkultúráját és fegyelmét
kellett rendbe tennem. Odaérkezésemkor ugyanis a gimnázium
udvarán ludak és egyéb baromfiak tanyáztak. A kerítés gondozatlan volt, az udvar sem volt füvesítve. Az udvarnak volt egy hátsó,
elhanyagolt, üres fertálya is, amelyaDunára
nyílt. Kissori tanító
koromtól kezdve mániákus rendszerető és fegyelmet igénylő
ember voltam, így első dolgom volt, hogy az iskola udvarát
füvesítettük, a hátsó részét pedig fákkal ültettük tele. Emellett az
első naptól kezdve a rendet, a fegyelmet és a pontosságot akartam
meghonosítani az iskolában. Ügyeltem arra, hogyaműsorokhoz,
amelyeket a nyilvánosság előtt mutattunk be, forgatókönyvek
készüljenek, s a bemutatandó műveket többször is ellenőriztem.
Sok-sok olyan külsőleges, az iskola esztétikai arculatát megváltoztató intézkedést hoztam, amely a maga láthatóságával mind a
testület tagjainak, mind a diákoknak, mind pedig aszülőknek és
az engem oda meghívó hivatalnak is tetszett.

164

~o-------------------------------------

Nem az iskola közvetlen szomszédságában
éltem, hanem az
iskolától mintegy másfél-két kilométernyire a dombtetőn, egy viszonylag jól berendezett szolgálati lakásban. A közelemben lakott
az iskola párttitkára, Nagy józsef; aki fiatal és tehetséges ember volt,
de mérhetetlenül akaratos és agresszív, olyasvalaki, mint jómagam.
Az iskolát eleinte nem kívántam különösebben átszervezni ,
szervezetfejlesztési ambícióim sem voltak a kezdet kezdetén. Arra
azonban nagyon törekedtem, hogy minden pedagógust személyesen is láthassak órán, és az óraelemzések során értékeljem, milyen pedagógiai kultúrával rendelkeznek, és mit kellene továbbképzések során pótolniuk. Három hónap után kiderült, hogy
testületi szerepléseim, szabad véleménynyilvánításom
sértik,
frusztrálják a testület tagjait. Panaszaikat leginkább - az iskola
követi en szomszédságában, szolgálati lakásban élő - Nagy Bálintnénak, Katókának mondták el, aki néhányszor figyelmeztetett is
engem, hogya nagy tempó, a sokféle pedagógiai elvárás, a sok
olvasnivaló feszültségekkel jár, a testületben zúgolódás van. Erre
neke~ az volt a válaszom, hogy akinek nem tetszik, elhagyja Szobot. Igy is történt. Rövid időn belül több pedagógus is elhagyta
az iskolát. Ekkor a szegedi tanítványaimra és tanártársaimra gondoltam - akik akkor már az ország különbözó
helyein dolgoztak,
de kapcsolatban maradtak egymással -, hogy őket kellene segítségül hívnom Szobra, mert egymagam nem tudok megbirkózni
a régi hagyományokkal és a magam családi konfliktusaival egyszerre. A párttitkárral és a szakszervezeti titkárral, Fráter Lajossal akik egyébként kiváló pedagógusok voltak, de egymást nem
szívelték - a viszonyom ellenséges volt. Jól emlékszem, hogy
egyik budapesti napom után, az esti órákban az iskola párttitkára
az irodámba jött, a nevelők panasza it közvetítette, s kritikaként jó
hangosan a szemembe vágta: "aki jól tudja a KRESZ-t, az még
nem biztos, hogy tud vezetni", majd rámvágta az ajtót. Megjegyzésére iszonyatosan megsértődtem, s levelet menesztettem
azoknak, akik ellen Szegeden nem vállaltam a besúgó szerepét,
akik Szegeden gyanúsak voltak, akiknek el kellett hagyniuk Szegedet, és szétszóródva dolgoztak az országban.

----------------------------------~~

165

Tudtam, hol élnek azok a volt szegedi tanítványaim, akik
azonosultak velem, írtam hát nekik. Ők hívó szavamra igent
mondtak, s csak az volt a teendőm, hogy a Iárási Művelődési
Osztályon státuszt és lakást biztosítsak nekik, hogy erősíthessük a
szobi vállalkozást, hogyaszobi iskolát a Börzsöny-vidék kiváló
iskolájává tegyük. Legelőször Ferenczi Emilt, egy szegedi tanítványomat sikerült Szobra juttatnom, a feleségével együtt. (Az események későbbi menetében
fontos szerep illeti meg őt,
mert a "szobi háború" kiéleződése során ellenem fordult.) November végére óriási szerenesém re - Szobra
költözött
Kávássy Sándor
Dunavecséről, ahol napközisként tengette az életét, aki
igazgatóhelyettességet vállait mellettem, s mivel ő kitű20. ábra. A szobi hármas,
nő történész is volt, megoldr. Kávássy Sándor, Bohony Nándor
dódott a történelemoktatás
és Zsol nai József, 1969. október
helyzete is, és szellemiségével egyensúlyt teremtett a
Nagy Bálintné köré csoportosulókkal szemben. Néhány hét
leforgása után megjelent Szobon mindkettőnk (Kávássy és
Zsol nai) közös tanítványa, Bohony Nándor is, aki kitűnő tanuló
volt a főiskolán és nagy történészígéret, emellett kiválóan tanított,
és nagyon jó társalgó volt, igazi polgári úrigyereknek ismerte a
környezete. (20. ábra) Komárom környékéről került Szobra úgy,
hogy az ottani álláshelyét felmondta. Mire a szegediek megérkeztek, feleségem, Harsányi Zsuzsanna már elhagyott, s mi hárman a hegyen laktunk, onnan jártunk be az iskolába. Fél nyolckor percnyi pontossággalminden nap átvettük az iskola irányítását.
A tantestületben állandósult a feszültség. A kialakult konfliktus
magva az volt, hogy én a pedagógus-továbbképzések új rendjét
alakítottam ki. A továbbképzésekre nem volt szabad csupán "be-

166 ~~----------------

ülni", és az igazgató előadását hallgatni, hanem egy-egy nevelőtestületi értekezletre a pedagógusoknak megadott irodalom alapján tizenöt-húsz perces referátummal kellett készülniük. Ez a procedúra a maga szokatlanságával komoly elégedetlenséget váltott
ki, még a hozzám közel álló szegedi csoport sem értett egyet elfogultságommal a pedagógiát illetően. Nem hittek a pedagógia
elméletének gyakorlatot jobbító szerepében és lehetőségében, de
elvégezték, mert kértem és mert barátok voltunk. Nem tagadható,
hogy az iskolában kialakuló rendet, fegyelmet, igényességet a
fiatalok is észrevették, de az is tény, hogya gimnazista fiatalok
iszonyatos tudáshiánnyal küszködtek, olvasási nehézségeik voltak, ugyanúgy, mint nekünk az '50-es évek elején, amikor a tanítóképzőbe kerültünk a tanyai, falusi iskolákból. Az általam
vezetett szobi iskolát a felügyelők nemigen "merték" látogatni,
mondván: mit mondjunk mi ott, amikor az igazgató és társai kellően felkészültek, s úgy látszik, a testület is lassan azonosul az új
igazgatóság törekvéseivel. Való igaz, hogy 1968 végére egy
szellemi műhely körvonalazódott Szobon. Ekkor közbejött egy kis
malőrl A november 7-i ünnepségek után (az ünnepi beszédet amely egy kicsit formabontó volt - én mondtam, de nem kaptam
érte figyel meztetést a Iárási
Pártbizottságtól) néhányan visszatértünk az iskolába borozgatni. A két "társadalmi vezető", a párttitkár és a szakszervezeti titkár egy lexikoncikk tartaimán, a Homo
sapiensen összekülönbözött, nyilván az volt a tét, hogy kettőjük
közül ki az okosabb, a rangosabb. A konfliktus verekedésbe fulladt. A két vezető ugyanis dulakodás közben összetörte az igazgatói irodában lévő cserépkályhát. Az ügyet nem lehetett takargatni, simítgatni, a kályhát megjavíttattuk, de a hírek kiszivárogtak. A szakszervezeti titkár, mivel a faluban volt jól berendezett
lakása, és egyébként is alkalmazkodó természet volt, maradt az
iskolában. Ám Nagy József, az iskola párttitkára, a kiváló képességű történelemtanár a feleségével együtt - aki szintén remek
tanárnő volt - elhagyta Szobot, és Szolnokon kötött ki. Nagy
József a Művelődésügyi Osztályon. (Távozásukkor maguk sem
gondolták, hogya véletlen folytán, miután én is megbuktam Szo-

_
----------------------------------~~

167

bon, Szolnokon fogok kikötni, és ott fogjuk egymást kerülgetni
a városban.) A párttitkár távozása után Szobon új szelek kezdtek
fújni. Az iskolában látszatrend volt ugyan, de rend volt. Elérkezett
az ideje, hogy az iskola falain kívül is hallassuk hangunkat. így
született meg elhatározásainkban, hogya Börzsöny fővárosában,
Szobon szellemi műhelyt fogunk kiépíteni, ha törik, ha szakad.

Szellemi műhely kezdeményei a végeken
(Magyarságukat tudatosan megvallók összefogása
az új magyar iskolaügyért)
Harmincnégy évesen kerültem Szobra. Jelentős élettapasztalat
volt már mögöttem: felügyelőség, tanárkodás, főiskolai oktatás,
kutatás. Ez a korszak volt az életemben - ahogy mondani szokás
- a krisztusi kor, amikor nagyjából már kiszámítható, hogy egy
ember egy-egy élethelyzetben - netán felelős beosztásban - miként viselkedik, miként dönt, miként gondolkodik szellemről,
magyarságról; egyáltalán az élet értelméről, pedagógus sorsválasztás esetében pedig mit gondol gyermekről, pedagógusról és
mit az oktatáspolitikáról, az oktatásirányításról. Harminc év távlatából visszatekintve úgy ítélem meg, hogy Szobon sok mindent
tanultam, de korábban megvallott értékvilágomból, életvezetési
gyakorlatomból, világlátásomból semmit nem adtam föl a szobiak
és az akkori pártbizottsági vezetés kedvéért sem, de még annak
érdekében sem, hogy kicsikarjam a tantestülettel való jó viszonyt.
A magam útját jártam. Olyan emberét, aki nem félt a korabeli,
végletesen centralizált, átideologizált hatalomtól, arról nem is beszélve, hogy éjjelemet, nappalomat tanulással töltöttem el ahogyan ma is.
Utáltam a mendemondákat, a pletykákat, a felelőtlenséget, a
hozzá nem értést, s rettenetesen sajnáltam az iskolába kényszerített gyerekeket akik önhibájukon kívül nem tanulhattak meg
olvasni, művelődni, nem alakíthattak ki önmagukban kedvező

168

~o-------------------------------------

énképet, nem tudhatták meg, hogy tulajdonképpen
mire
lennének képesek, ha kedvező családi körülmények közé születtek volna, ha felkészült pedagógusok tanítják őket az iskolában.
Többen tudták, hogy valami ilyenféle elszánt - sokak szerint
radikális - küldetéstudattal érkeztem Szobra. Magától értetődik,
hogy azok a tanítványaim és volt munkatársaim, akik első szavamra csomagoltak és jöttek utánam Szobra, növelték önbizalmamat. Elhittem, hogy nemcsak egy kiállhatatlan fráter vagyok, aki
lépten-nyomon konfliktusokba keveredik a pedagógusokkal és a
hatalommal, hanem akadnak emberek ebben az országban, akik
olyanként ismernek, mint akinek fontos ez az ország, és a magyarság tisztelete és ismerete nélkül lélegezni sem tud. Azt is tudták
egyre többen, hogy irtózom alapos pedagógussorstól, hogy az
iskolákat szellemi műhelyekké akarom alakítani. (Máig ezen
fáradozom.) Hogy ez hiú ábránd, Don Quijote-sors, magam is
tudom. Tudom, hogy eszményekről van szó, és ehhez tudom a valóságot is mérni. A kettőt nem keverem össze, de eszmények
nélkül képtelen vagyok létezni. A kisember napi gondját megértem, csak eszem ágában sincs vele azonosulni, mégpedig azért
nem, mert én is a kisemberek világából jöttem, sőt annak is a leglenézettebb bugyrából, az alkoholizmus és a cselédsors világából.
Buda Ferenc költő barátommal vallottam és vallom, hogy ezekben a kérdésekben, ahogy ő mondta: lIalku ma sincs ". Akkor sem
volt, és ott sem volt, Szobon.
A szellemi műhely tehát meghirdetésre került. Karácsony tájékán már pontos programunk volt. Kávássy Sándor barátom történelmi példákkal, a magyar történelem példáival próbálta alátámasztani törekvéseim helytállóságát. Ebben segítette őt kitűnő
tanítványa, Bohony Nándor, és lazán ehhez a körhöz tartozott az
a Ferenczi Emil is, aki Szegeden az egyik legnagyobb Zsol naikövetőnek számított, aki Szobon a járási tanácsnál lett az ajánlatomra felügyelő, és aki azután nehéz napjaimban magamra
hagyott. Voltak ott szép számmal szobiak is, akik azonosulni
próbáltak azzal a szellemi műhellyel, azzal a programmal, amelyet meghirdettem. Nem tagadom, hogy e szellemi műhely leg-

------------------------------------~~

169

inkább a pedagógiát utálta, azt szerették volna lealkudni, de ebben a kérdésben hajthatatlan maradtam, mert rögeszmésen hittem
és hiszem, hogya pedagógiai tudás sikeresebbé teszi a napi pedagógiai gyakorlatot.
Volt Szobon egy másik törekvésünk is: visszaadni a magyarság
rangját, vállalni magyarságunkat, vállalni népiségünket. Vallottuk,
hogya "szocialista hazafiság" és a "proletár internacionalizmus"
nevű szólamok kiüresedettsége, hiteltelensége mellett létezik
magyarságtudat, függetlenül attól, hogy az akkor aktuális, pártpolitikai direkciók mit engedtek meg és mit nem. így hívtuk meg
Szobra, valamikor 1969 tavaszán Buda Ferenc költőt, a kecskeméti Forrásban (néhányszor) publikáló szerkesztő-pedagógust és
Kalász Lászlót, a Szalonnán élő költő-tanítót. Emlékszem, a BudaKalász irodalmi találkozót a Határ vendéglő nevű helyiségben
rendeztük, azt vélvén, az a legnagyobb nyilvános hely Szobon,
ahol sokan elférünk, ahol az akkor fiatalnak számító, de nagyon
eredeti és tehetséges költők verseiket elmondhatják. Úgy gondoltuk - naivan persze -, hogy valamiféle hatást váltunk ki ezzel,
nemcsak az iskolások, hanem az iskolából kimaradt, szakmunkásképzőbe járó, irodalomtói elidegenedett fiatalokban is. A két
költőt bemutató bevezető, értékelő szöveget én mondtam, utána
a költők következtek. A hatás azonban elmaradt. A vendéglőben
közbekiabálások,
röhögcsélések, kívülről pedig huligánkodó
megjegyzések tarkították az irodalmi délutánt. Ott voltunk mi is,
a szobi "szellemi műhely". Sok szobi pedagógus azonban nem
jött el, ezzel is kifejezésre juttatva szándékainktói való elhatárolódásukat. E zavaró tényezők ellenére az irodalmi délutánt
megtartottuk, tanulságait levontuk. Buda Feri ekkor dedikálta az
egyik, Forrásban megjelent versét nekem, valami ilyesféle szöveggel: "szeretettel, megbecsüléssel, bánattal ... meg minden". A költők hazamentek. Megállapították, hogy ahhoz a világhoz viszonyítva, ahol ők élnek és tanítóskodnak, mi nem szólhatunk egy
szót sem, hisz - Adyval mondva - ott, Szobon, "négy-öt magyar
összehajol" -hat. Ez is valam i. ..

170 ~~-----------------------------------

Folytattuk munkánkat, jött az év vége. Készültünk az év
lezárására, és a kor szelleméhez, törekvéseihez igazodva megkíséreltük, hogy a gyerekek tudását objektíven vegyük számba,
vagyis felmérjük tudásukat, értékeljük a mérési eredményeket,
s egybevessük azokat az év közben szerzett érdemjegyekkel, amelyek az ellenőrző könyvekben lapultak, és amelyeket szülők és
gyerekek összeadogatnak, elosztanak, s kiszámítják, hogy egy
adott tárgyból milyen érdemjegyet kapnak év végén. Ezen a gyakorlaton próbáltam változtatni, amikor a jegyek összeadogatásának és felfelé kerekítésének gyakorlatára igazgatóként - a testület
akaratával és szavazatával szemben - nemet mondtam, és ragaszkodtam ahhoz, hogy a tényleges tudást tükröző érdemjegyek kerüljenek a tanulók év végi bizonyítványába. Tehát azok az érdemjegyek, amelyek az év végi felmérésekben tükröződnek. így következett be az a sajnálatos - és jogilag kifogásolható - tény, hogy
a pedagógiai tényszerűség és pedagógiai igazság jegyében hajthatatlan maradtam: ahhoz ragaszkodtam, hogy csak azok az
érdemjegyek kerüljenek a bizonyítványba, amelyek nagyjából és
ellenőrizhetően kifejezik a gyerekek tudását. így buktak meg
nagyon sokan az iskolában, kisiskolások, gimnazisták egyaránt.
A szü lők, a gyerekek az év végi bizonyítvány kiosztásakor nem azt
a jegyet látták viszont a bizonyítványban, amelyet vártak. Ez rnélyen elkeserítette őket. Azonnal apártbizottságra, a művelődésügyi osztályra rohantak. Az eredmény az lett, hogya művelődésügyi osztály felszólított: javíttassam ki az érdemjegyeket az ellenőrzőbe írt jegyeknek megfelelően. Ezt én írásban megtagadtam
egy júniusi nap délelőttjén tíz órakor. Tizenkettőkor már a felmentésemet olvashattam, amelyben felszólítottak az iskola kulcsainak átadására. Minden intézkedési jogomat megvonták, így
lettem: a leváltott szobi igazgató. Az ezután következő történetet
már nem én mondom el, hanem a Köznevelés című hetilap két
munkatársa, "Leváltottak egy igazgatót" című riportjukban.

-----------------------------------~

171

A leváltott igazgató
(Megbirkózás a híresség és a hírhedtség kettősségéveI)
Szobi leváltásomra 1969. június 24-én került sor. Nyárra megkaptam az igazgatói fizetésemet, de intézkedési jogom az iskolában
nem volt. Szinte ki voltam tiltva onnan. A nyarat a gyerekeimmel
és az első feleségemmel töltöttem, s közben állás után futkostam
körülbelül ugyanúgy, mint a mai munkanélküliek. Nem kaptam
állást. Augusztus 21-én mint leváltott igazgató nem jelentkeztem
Szobon az iskolában, ezért megbízott utódom, Nagy Bálintné
hivatalosan fölszólított, hogy foglaljam el álláshelyemet, mert
máskülönben letiltja a fizetésemet. Eljárása teljesen jogszerű volt.
26-án jelentkeztem munkára. Közölték velem, hogy magyart
taníthatok az általános iskola 5. osztályában, egyébként pedig
napközis nevelőnek osztanak be. A megbízott igazgatónő döntése
teljesen kiforgatott magamból. Azt gondoltam, hogy volt főiskolai
tanársegédként és nyelvészkutatóként legalább abban a kegyben
részesülhetek, hogya középiskolában taníthatok magyart, és ott
lehetek valamelyik osztályban osztályfőnök. Nem. A legmegalázóbbnak tartott munkakört, a napközisséget bízták rám. Később
megtudtam, mindez azért történt, hogy ne zavarjam a tantestület
nyugalmát, ugyanis az az 5. osztály, amelynek osztályfőnöke voltam, délután pedig napközis nevelője, az anyaintézettől, a központi épülettől úgy 500 méternyire fekvő parasztházszerű földszintes épületben volt. Rendesen láttam el a munkámat, óráról
órára készültem. Keserűségemet egy soha meg nem jelentetett
Vesszőfutás a végeken című rádiójátékban foglaltam össze. Ennek
megírása kitöltötte szobi napjaimat. Látszólag minden megnyugodott körülöttem. Beletörődtem, hogy a gyerekek nem köszönnek, abba is, hogy még az én köszönésemet sem fogadják, és azt
is megszoktam, hogya nagyobb serdülők az utcán esténként provokálnak.
1969. október közepén - nagy örömömre - megjelent nálam,
az iskolában két pedagógiai újságíró. Az egyik Kozma Tamás,

172

~o------------------------------------

a másik Vati Papp Ferenc volt. Bemutatkoztak, és meglepődtek,
hogy ismerem írásaikat. Mondták, azért jöttek, mert a napisajtóból (több újság is foglalkozott leváltásom körülményeivel)
értesültek a történtekről, és szeretnének velem riportot készíteni.
A riport elkészült. Megjelent a Köznevelés 1969. 20. számában.
Magam - az akkor még ott dolgozó Kávássy Sándor és Bohony
Nándor segítségét is igényeive - október 23-án válaszoltam
a szerkesztőségnek, és kértem, hogy levelemet a Köznevelés
soron következő számában tegyék közzé. Közölték. De legnagyobb meglepetésemre a hajdan volt testületem is levelet küldött
október 27-én a szerkesztőségbe. A lapban a két levelet egymás
mellé helyezve tették közzé, és szobi leváltásom történetéhez
szerkesztőségi megjegyzést is fűztek. 32 év távlatából úgy gondolom, az látszik legcélszerűbbnek, ha a szobi történések dokumentumait, tehát mind az eredeti riportot, mind a riportra küldött
válaszleveleket és a szerkesztőség megjegyzését is változtatás
nélkül nyilvánosságra hozom, dokumentálandó, hogy mi is történt
valójában Szobon, miben voltam én vétkes, esetleg hol hibázott a
testület.

leváltottak egy igazgatót (1.)
(Köznevelés, 1969. 20. szám)

-<> Egy igazgató leváltása önmagában még nem akkora ügy,
hogy feltétlenül országos nyilvánosságot kívánna. Aszobi
eset azonban messze túlnő önmagán. Nemcsak rendkívülisége révén, hanem azért is, mert néhány országos
érvényű tanulsággal szolgál.
Mi történt Szobon?
A végeredményt már elárultuk: leváltottak egy igazgatót,
Zsolnai józsefet, a közös igazgatású általános iskola és gimnázium vezetőjét. Pontosabban: felfüggesztették az állásából. A felfüggesztésnek nem mindennapi előzménye van.
Zsol nai József ez év júniusában megtagadta a járási művelődésügyi osztály egyik utasításának végrehajtását. Nem
__________________________________
~ 173

A továbbiakban már a járási művelődésügyi osztály jelentéséből idézünk:
a felmérő dolgozatok megíratásához
a művelődésügyi osztály hozzájáru It, mivel az iskola igazgatója - aki az intézményt mindössze tíz hónap óta vezeti a jövő tanév eredményesebb tervezéséhez a szükséges információkat e dolgozatok útján kívánta beszerezni. Megállapítottuk, hogy az igazgató is ilyen értelemben tájékoztatta a tantestületet a felmérő dolgozatok célját illetően.
További vizsgálódás után az is kiderült, hogy az igazgató anélkül, hogy ezt a művelődésügyi osztállyal megbeszélte
volna - az osztályozó értekezleten már arra az álláspontra
helyezkedett, hogy a felmérő dolgozatok eredményét az év
végi érdemjegyek megállapításakor döntő módon figyelembe kell venni. A vizsgálat során meghallgatott nevelők vallomásaiból kitűnik, hogy az osztályozó értekezleten a nevelők többsége nem értett egyet ezzel a döntéssel - néhányan
álláspontjukat ki is fejtették -, de egységesen, testületileg
nem mertek szembehelyezkedni az igazgató véleményével.
Ennek az igazgató által képviselt osztályozási elvnek az
érvényesülése azt eredményezte, hogy az iskola tanulóinak
igen jelentős része kapott a fel mért tárgyakból rosszabb év
végi érdemjegyet, mint azt egész évi munkája alapján
megérdemelte volna."
A jelentés több tucat példát sorol fel. Voltak tanulók, akik
évközi osztályzatukhoz képest két számmal is rosszabb
érdemjegyet kaptak. Oe a felmérés következményei leginkább az elégségeseketsújtották. Összesen csaknem ötven
tanuló bukott meg, köztük akadtak olyanok, akik évi összteljesítményük alapján nemcsak az elégségest, hanem a közepest is elérhették volna.
Zsolnai józsef igazgató - mint említettük - megtagadta
(a nyomatékosság kedvéért írásban is) a járási művelődésügyi osztálynak az osztályozó értekezlet újbóli összehívására vonatkozó utasítását. A művelődésügyi osztály június
23-án felfüggesztette állásából Zsolnai józsefet, s Nagy Bá-

volt mindennapi az utasítás sem, sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy párját ritkítja a magyar tanügyigazgatás történetében. A járási művelődésügyi osztály ugyanis elrendelte:
Zsolnai józsef sürgősen hívja össze újból az év végi osztályozó értekezIetet, ott vizsgálják felül az első osztályozó
értekezleten kialakított (azanyakönyvekbe és a bizonyítványokba már jórészt bevezetett) érdemjegyeket, végezzék
el a szükséges korrekciókat, s a bizonyítványokat csak ezután osszák ki.
Mi indokolta ezt a szokatlan intézkedést?

ff •••

A fe/mérés
Úgy kezdődött, hogy június 17-én felháborodott ipolydamásdi szülők (lpolydamásdon van a szobi általános iskola
tagiskolája) keresték meg a járási művelődésügyi osztályt,
kezükben a bizonyítvánnyal és ellenőrző könyvvel, s panaszt tettek amiatt, hogya bizonyítványba írt érdemjegyek
sokkal rosszabbak annál, mint amit az ellenőrző könyv
alapján vártak volna. Néhány nappal később - írásban és
szóban - megindult a szobi szülők panaszáradata is. Ők
ugyan még nem láthatták a bizonyítványokat, de az osztályzatok már kiszivárogtak, ellenére a kötelező hivatali titoktartásnak. A közhangulat kezdett nagyon zimankóssá válni.
Állítólag még olyan fenyegetések is elhangzottak, hogy az
igazgató - úgymond - "nem ússza meg a késelést".
A bejelentések nyomán a járási művelődésügyi osztály
azonnal vizsgálatot indított: Csele józsef osztályvezető
behívatta Zsol nai józsefet, magyarázatot kért tőle a dologról, s egyúttal átnézette a központi iskola osztálynaplóit is.
Kiderült, hogy Zsol nai józsef igazgató a tanév utolsó napjaiban felmérő dolgozatot íratott (anyanyelvi tárgyakból és
matematikából) az iskola 16 osztályában, s ennek eredményét (jobban mondva: eredménytelenségét) az osztályozó értekezleten döntően beszámították az év végi érdemjegyekbe.

174 ~~----------

_
------------------------------------

•• ~ 175

lintnét, az egyik igazgatóhelyettest megbízta az iskola vezetésével. Ezek után még egyszer összehívták az osztályozó

terv világosan körülírja a követelményeket, s a Rendtartás is
kimondja, ki elégséges és ki nem? A szülők, igaz, fenyegetőztek. Még pedagógus szülő is. De ha már egy-két kartárs
nem mert is év közben több rossz jegyet adni, legalább mi
próbáltuk a gyerekeket is, a szülőket is észre téríteni.
- Épül egy új gimnázium; oda már tagozatot is terveztünk ...
Egy csapásra szerettünk volna megváltoztatni
mindent.
Robbantással, ahogy Makarenko írta. Ma már tudom én is,
hogy hibáztam. Taktikai hiba volt a fölmérést mindjárt belekalkulálni az osztályzatokba.
Csak a büntetést sokállom.
Azért, mert jó iskolát akartunk Szobon?

értekezletet - amelyen a járási és a művelődésügyi osztály
illetékesei is jelen voltak -, felülvizsgálták az előző értekezlet döntéseit, s ahol szükségesnek látszott, módosították az
érdemjegyeket.
Az igazgató
Szeptember végén kimentünk Szobra. Zsolnai józsef - beosztott tanárként - ma is az iskolában dolgozik. Hogyan
látja visszamenőleg a történteket?
- Pályázat útján kerültem ide 1968. augusztus elsején. Szerettem volna elképzeléseimet átültetni a gyakorlatba: mintaiskolát akartam Szobon. A tanács mindenben támogatott.
Ez a járás egyetlen gimnáziuma, megörültek, hogy fogtak az
élére egy tanársegédet. A legkényesebb ügyben is magam
mögött tudhattam őket.
- Rá is szorultam. Lerobbant iskola, semmi hagyomány,
kaotikus állapotok fogadtak. Öreg elődöm keze alatt a testület el szokott a munkától, s voltak, akiknek a felkészültségében kezdettől komolyan kételkedtem. Ezért főként a pedagógiai szaktudást akartam elmélyíteni. Megtömtem őket
könyvekkel; óralátogatások és elemzések alkalmával például Nagy Sándor új didaktikai könyvét firtattuk, értekezleteken a legújabb szakirodalmat
dolgoztuk föl. Október
végére a testület úgy kiborult, mint máskor júliusra szokott.
De magam mögött tudtam a járást, s az elpályázók helyére
megbízható szegedi tanítványaimat hoztam: csinálunk Szobon egy jó iskolát!
- Nem csoda, ha a tudásszint fölmérésétől fölborzolódtak
a kedélyek. Hiszen éppen azok akartársak lepleződtek le,
akik eddig ímmel-ámmal dolgoztak. Főként magvarból.
Volt
gyerek, nem is egy, aki hetedikes létére sem tudott még
olvasni! Engedhettük-e nyugodt lelkiismerettel,
hogy egyik
osztályból a másikba csak úgy átsétáljanak? Amikor a tan-

176 ~~

Az osztályvezető

Csele józsef így vélekedik:
- Azt mondtam neki: nézd, jóska, itt tenni ke" valamit,
de azonnal. Mit, jóska bátyám? Azt én még nem tudom, de
valamit csinálni ke"! Visszaállítani a jegyeket; hívj össze új
konferenciát. De ő megmakacsolta magát.
- Nem tarthattam Zsol nai jóska helyett a hátam. A szülők
egyre-másra jöttek; előbb Damásdról, másnap meg már
innen Szobról is. Aztán már a pártbizottságról
szóltak át,
hogy mi történik az iskolában, mert náluk is gyűlnek az
ellenőrzök.
És ha még csak négy-öt szülő tesz panaszt de egyre többen jöttek! Volt persze jogtalan kifogás is; az
ilyennek aztán megmutattuk az osztálykönyvet:
miért nem
érdeklődött idejekorán? De a közhangulat mind nyugtalanabb lett. Ki vállalta volna a felelősséget?
- Nem tudom, látták-e: a fölmérések csakugyan érdekesek.
Örömmel
engedélyeztük.
Mindenki
levonja majd belőle
a kellő tanulságot a jövőre, gondoltuk. De arról nem volt
szó, hogy jeleseket közepesre rontanak, vagy hogy félszáz
tanuló megbukik! A felnőttek hanyagsága miatt a gyerekek
bűnhődjenek?
- Kezdetben még mi mondtuk: fogd keményebben a munkafegyelmet. És bizony az sem árt, ha a szobi nevelőtestület

_
------------------------------------~~

177

végre-valahára olvasni kezd. Ha pedig egyesek vonakodtak,
volt eset, hogy a tanulmányi felügyelő teremtett rendet.
- Mindig mondtam neki: jóska, te igen képzett ember vagy,
de hagyd azt a robbantást. Nem robbantani kell itt, hanem
aprókat lépegetni. Mi is azt szeretnénk, ha ez az iskola színvonalas lenne. De lépésről lépésre... Azt felelte: akkor
szembekerülünk egymással, jóska bátyám! Végül is nem
lehetett mást tenni: félre kellett állítani.

Alkalmunk adódott elbeszélgetni Nagy Bálintnéval is, az
egykori igazgatóhelyettessei. Középkorú asszony, régi tagja
a tantestületnek:
- Nem voltak itt különösebb bajok régen - monda -, akkor
kezdődött az egyenetlenkedés, a torzsalkodás, a széthúzás,
amikor berobbant ide jóska. Nagy tervekkel és elképzelésekkel jött, egyszerre nagyon sokat akart, s talán ez boszszuIta meg magát később. Többször is szóvá tette, hogy
a testület egy része alkalmatlan feladatainak ellátására, s ez
sok sértődést okozott, elültette az emberekben a bizonytalanság érzését. Előfordult, hogy két-három órás, sokszor
majdnem megalázó óraelemzésnek vetett alá egy-egy kartársat... Egyszer például egy fiatal kolléganőt azzal bízott
meg, hogy számoljon be Landa algoritmizálásról szóló
könyvének egyik fejezetéről, s mivel a kartársnő próbálkozása nem úgy sikerült, ahogy ő elképzelte, szellemi fölényének tudatában oktatta ki. Van valami igazság abban,
amit egyik alkalommal egy fiatal kolléga mondott Zsolnai
lóskának: "Lehet, hogy jól tudod a Kreszt, de ez nem jelenti azt, hogy vezetni is tudsz."

A testület
Kíváncsiak lettünk volna a nevelőtestület véleményére.
Nagy Bálintné igazgató lehetővé is tette számunkra, hogy
a délelőtti és délutáni műszak közötti holtidőben találkozzunk a testülettel, vagy legalábbis egy részével. Amikor
azonban bevezetett bennünket a tanári szobába, és közölte,
hogy milyen ügyben jöttünk, a kollégák - mintha varázsütésre történne - szétrebbentek. Hirtelen mindenkinek
akadt valamilyen sürgős dolga. Mire felocsúdtunk meglepetésünkből, már csak egy-két ember árválkodott a teremben. Ők nyugodtak voltak, mert az idén kerültek az iskolához, a tavaly történtekről tehát mit sem tudhatnak.
jellemző, beszédes epizód volt ez is.
Végül azért mégis előkerült egy rokonszenves fiatal tanár,
Bohony Nándor, akit sikerült szóra bírnunk:
- Ami az év végi osztályzást illeti, a felmérés beszámítását,
abban kétségkívül hibát követett el Zsol nai józsef... De mint
pályakezdő hadd mondjam el, hogya művelődésügyi osztály ítéletével sem tudok teljesen egyetérteni. Ez a határozat
ugyanis hosszú évekre kompromittálta az iskolánkat. Mi
lesz, ha például jövőre megint jönnek a szülők, mert nincsenek megelégedve az osztályzatokkal? Akkor mit mondunk
nekik? Ki véd meg bennünket? A focipályán a bíró is elnéz
néha egy-egy lest, a szava mégis szent, nem lehet felülbírálni; talán felettes hatóságainknak is jobban meg kellett
volna gondolniok, milyen döntést hozzanak ...

Ahogy mi látjuk
Az alaphibát kétségkívül Zsolnai józsef követte el. Nem a
felméréssel. Az önmagában lehet jó is, meg rossz is. Azzal,
ahogyan felhasználta. Ez a felmérő dolgozat eredetileg a jövő céljait szolgálta volna, Zsolnai józsef egy váratlan rnozdulattal perdöntő szerepet juttatott neki az év végi jegyek
kialakításában. Szerencsétlen húzás volt. Nemcsak azért,
mert tovább mélyítette a tantestület megosztottságát. Ha
már hirdetjük, hogy iskola és család harmonikus együttműködése nélkülözhetetlen a nevelésben, a szülőket sem
tehetjük ki ilyen meglepetéseknek. Zsol nai józsef elméletileg valóban kitűnően képzett pedagógus, de rossz a valóságérzéke. Nem számolt azzal, hogy az iskola a társadalomban él, olyan laboratórium, amelynek minden kísér-

-178 ~~----------------------------------

~--~~

179

letére százak figyelnek árgus szemmel. Rosszul ítélte meg
a vezetésére bízott emberek teherbíró képességét is. Alkotó,
intellektuális légkört akart teremteni a tantestületben, s közben nem vette észre, hogya doktriner túlbuzgóság nemhogy kedvet ébreszt a pedagógiai szakirodalomhoz, hanem
éppen elriaszt tőle. Zsolnai józsef bizonyára kitűnően
megállná a helyét egy tudományos intézetben. A szobi iskola azonban más. Ott emberekkel kell bánni, akik olyanok,
amilyenek. Velük kell dolgozni. Mindegyikhez meg kell
találni az utat, intellektuális eszközökkel vagy természetes
bölcsességgel. Zsolnai józsef megszállott pedagógus, és dolgos, puritán ember. Nem vállalt túlórákat, nem fogadta el az
illetményföldet,
mert minden idegszálával az iskolának
akart élni. Sajnálatos, hogy mégis ekkora csődtömeget hagyott maga után. És elgondolkodható, hogy amikor henye,
képzetlen, disznóhizlalásra koncentráló igazgatók a sors és
feletteseik jóvoltából évtizedekig kihúzzák az igazgatói székben, akkor egy minden hibája ellenére is értékes, kezdeményező, ambiciózus ember elhullik az első fordulóban.
Nem tudnánk teljesen felmenteni a felelősség alól a tantestületet sem. Az osztályozó értekezlet jegyzőkönyvében nyoma sincs annak, hogy valaki ellenvéleményt hangoztatott
volna. Pedig iskoláinkban már országszerte örvendetesen
terjed a "divat", hogy még a kisebbségi ellenvéleményt is
jegyzőkönyvezik. Akár tetszik ez az igazgatónak, akár nem.
.Egvségesen. testületileg nem mertek szembehelyezkedni
az igazgatóval" - olvashatjuk a művelődésügyi osztály fentebb már idézett jelentésében. De valóban csak erről lett
volna szó? Nem játszott bele a hallgatásba, hogya megalkuvás mindig kényelmesebb? Hogy az iskolai demokratizmus kockázatosabbnak látszó megoldásai helyett jobb
kivárni, amíg az igazgató ügye visszavonhatatlanul bukásra
áll, s csak aztán megszólalni?
A járási művelődésügyi osztály számláját is terheli a Zsolnai-ügy. Nem az elmozdító határozat miatt. Akkor már
180 ~~------------------

nemigen tehetett mást. Kegyetlen alternatíva elé került: csak
két rossz között választhatott. Vagy kiáll teljes mellel egy
nyilvánvalóan elhibázott pedagógiai aktus védelmében,
vállalva ennek mindenfajta emberi, pedagógiai, társadalmi
konzekvenciáját, vagy pedig azt teszi, amit tett. Talán az a
kisebbik rossz, amelyet végül is választott. Ám a kezdet kezdetén elvétett valamit. Az osztály - s talán az osztályon
kívül álló egyik-másik vezetőember is - jobban megilletődött Zsol nai józsef vitathatatlan pedagógiai műveltségétől,
mint szabad lett volna. A közös igazgatású iskolát messze
elkerülték a szakfelügyelők. Mit tudnánk mi ott segíteni,
mondták. Pedig az okos, mértéktartó kontrollra már az első
pillanattól kezdve szükség lett volna.
Sokáig bogozhatnánk még az ügyet, a legkülönfélébb nézőpontokból. De a legfájdalmasabb, végső tanulságot sehogy
sem kerülhetnénk ki: az igazi vesztes a szobi közös igazgatású általános iskola és gimnázium. ló híre, pedagógiai
becsülete szenvedett csorbát.

Vati Papp Ferenc
Kozma Tamás
Zsolnai józsef ügye - tudomásunk szerint - még nem zárult
le. A fellebbviteli fórumok feladata, hogy tárgyilagos és sokoldalú vizsgálat után megerősítsék vagy megváltoztassák
aszobi járási művelődésügyi osztály döntését. Ebben a felelősségükben semmiképpen sem szeretnénk befolyásolni
az illetékeseket, sem az egyik, sem a másik irányban. Fenti
írásunk elsősorban nem Szobnak szól, hanem az ország
pedagógus társadalmának. Egy érdekes pedagógiai-tanügyigazgatási eset kapcsán kollektív tűnődésre akar indítani,
hogy ezzel szemléletet formáljon. Nem volna jó, ha bárki is
voksnak tekintetné egy konkrét fegyelmi ügyben. (Szerk.)

_

----------------------------------~O

181

leváltottak egy igazgatót (II.)
(Köznevelés 1969. évfolyam, 22. szám)

Az igazgató levele
-<> Tisztelt SzerkesztőségI

Kérem, szíveskedjenek lehetővé tenni, hogy mint legilletékesebb a lILeváltottak egy igazgatót" c. cikkükben
vázolt tényállás pontosabbá tételére az alábbi kiegészítésekkel élhessek.
1. A felmérő dolgozatok eredményét kellő mérlegelés és differenciált szemlélet alapján vettük tekintetbe az év végi
osztályzatok kialakításában. Abból a megfontolásból, hogy
segíteni már úgysem tudunk, egyáltalán nem vettük tekintetbe azokat az általános iskola 8. osztályos tanulóinál.
A gimnazistáknál csak kivételes és egészen ritka esetekben.
Az általános iskola 5-7.-nél csak az elégségesre kiállítottaknál, az 1-4. osztályos tanulóknál pedig mindenkinél, ha
a megírt dolgozatban feltűnő eredménytelenség mutatkozott. Mint az a fentiekből kiviláglik, az a cél vezetett, hogy
gyökerénél orvosoljuk a bajt. Pedagógusok előtt nyilatkozván, felesleges hangsúlyoznom, hogyabuktatásoknak
javító-nevelő funkciót szántam.
2. Ami a dolog jogi részét illeti, törvénytisztelő állampolgár
módján jártam el, mint szokás, tartottam a fair play-t. Amikor a művelődési osztály vezetője 1969. június 21-én kelt
utasítását kézhez vettem, melyben új osztályozó értekezlet
megtartását rendelte el, a Rendtartást ismét gondosan tanulmányoztam. Miután felismertem, hogy az utasítás és a Rendtartás között ellentmondás van, és aggályaimtól nem tudtam
szabadulni, a Váci járási-Városi Ügyészséghez fordultam,
ahol panaszom jegyzőkönyvezték, és megállapították, hogy
az utasítás Rendtartás-ellenes, és mivel nem a Rendtartás
jogalkotójától származó felhatalmazás alapján keletkezett,
jogosulatlan utasítás. Ezután újra meg újra végigolvastam

182

~O-----------------------------------

a Munka törvénykönyvét és a Rendtartást, teljesen jóhiszeműen és törvényes keretek között az utasítás végrehajtását

1969. június 23-án megtagadtam. Ezt azonnali felfüggesztésem és a fegyelmi eljárás megindítása követte. Habár felfüggesztésem hatályát veszítette, s mivel ügyem még mindig
nem zárult le, felettes hatóságomnak 1969. július 23-án a
Munka törvénykönyve értelmében vissza kellett volna
helyeznie eredeti beosztásomba. Mivel ezt elmulasztotta,
panaszomra a Váci Ügyészség törvényességi óvást emelt.
3. A történtek után és ellenére is úgy látom, nem a pedagógia, nem az elméleti felkészültségem számlájára írandó
szobi kudarcom.
Nem a valóságérzékemmel volt baj - amit fel szoktak tételezni arról a pedagógusról, aki a neveléstudományban és a
pszichológiában az elvártnál tájékozottabb -, hanem a
türelmemmel. Ez viszont alkati jellemzőm és hitkérdés. ami
formálható, IIorvosolható ", és nem következik belőle, hogy
az elméletileg is gondolkodni akaró és szerető pedagógusoknak csakis tudományos intézetekben van helyük. Hisz
néhány gyakorlati eredményt mégiscsak (ezzel a valóságérzékkel is) elértem Szobon, de ilyen nyilatkozatban erről
nem illő szót ejteni.
Helyette egyetlenegy emberi momentumra szeretnék utalni.
Igazgatói működésemet becsületes eszmények vezérelték.
A gondjaimra bízott ifjúság ügyét nem hízelgés, elvtelen
taktikázgatás, hanem a bajokkal való őszinte szembenézés
alapján akartam megoldani, ahogya maguk idején, a maguk dolgában nagyeszményképeim,
Széchenyi, Eötvös és
Makarenko tették.
Szob, 1969. október 23.
Tisztelettel:
Zsolnai józsef

'------------------------------------~

183

A szétrebbent

nevelőtestület

megszólal ...

A Köznevelés f. évi 20. számában "Leváltottak egy igazgatót" címmel megjelent a szobi közös igazgatású iskoláról
egy cikk. Ebben Zsol nai József kartárs által közreadott nyilatkozat nagy része nem tényanyagon alapszik, szubjektív
és méltán sérti a nevelőtestület tagjait.
Az általa elmondottak alapján a kívülállók igen negatív
képet alkothattak a nevelőtestület munkájáról.
A tanév végén felborzolt kedélyek hullámai már-már
elsimulóban voltak, amikor újból nyugtalanná és idegessé
lett a nevelőtestület. Úgy érzik, hogy Zsolnai József kartárs
megállapítása sokéves becsületes és elismert pedagógusi
munkájukat kisebbíteni akarná.
A nevelőtestület felejteni akart. Nem is kívántak éppen ezért
az újságírókkal beszélni az év végén lezajlott kínos esetről.
Most kényszerítve érzik magukat. A cikk megjelenésének
pozitív hatásaként mutatkozik meg az, hogya hallgatásba
burkolódzott nevelőtestület e sorokon keresztül megszólal.
Ha nem így tenne, a felfüggesztett igazgató minden megállapítását, nyilatkozatát igaznak tartanák mások.
Az emberek hibázhatnak munkájukban. Ez történt Zsol nai
József kartárs esetében is. Alkalmat kell adni, hogy más
helyen bizonyítsa jó munkáját, de úgy, hogya nagy többség
ne szenvedje ezt meg igazságtalanul.
Nem mint tanársegéd került Szobra, de szemléletét ez
irányban megtartotta. A beharangozott nagy képességű személy érkezését a nevelőtestület örömmel várta és sokat
remélt munkájától is. Bár érkezését rossz hírek előzték meg,
a nevelőtestület egységesen és teljes erővel igyekezett munkájában segíteni az új igazgatót.
Sajnos, vezetése és munkája alapján az egység felbomlott, a
sziszifuszi munka az idegeket kikezdte.
Meghonosította a "főiskolai tanár és főiskolai hallgató"
légkört. Nem számolt a tapasztalt és eredményeket elért

184 ~~-----------------------------------

munkatársaival. Robbantást akart. Új, megbízható nevelőket hívni, akik az ő elgondolásait kritikálatlanul végrehajtják. Talán Váci Mihály "Még nem elég" c. versének két
sorát értelmezte volna így? "Nem elég elindulni, de mást is
hívni kell!"
Az autokrata vezetés stílusából adódott, hogy nem a meglevő nevelőkkel, munkatársakkal, hanem az új, kezdő nevelőkkel akarta az iskola színvonalát emelni. A felmérés eredményének beszámításával talán azért akarta fél százzal a
bukottak számát növelni, hogy bizonyítsa, eddig itt nem
dolgoztak becsületesen. Egy év múltán pedig a lecsökkentett bukások számszerűségévei dokumentálta volna a magasabb színvonalat, a jó iskolát?
1968. évi október hó folyamán a községi vb-ülésre és az
októberi községi tanácsü lésre beadott írásbel i beszámolójából idézzük a következő megállapításait: rr ••• tudományosan elemezve a szobi helyzetet, az derül ki, hogy
a tanítási eredmények szempontjából Szob sem rosszabb az
országos átlagnál. .. ", Ezt a megállapítást, valamint a való
helyzetet is hozzátéve, vissza kell utasítani azt a rágalmazó
kijelentését Zsol nai József kartársnak, hogy "lerobbant az
iskola, semmi hagyomány, kaotikus állapotok", "a testület
elszokott a munkától".
Ilyet állítani, nyilvánosan az országos sajtóban közzétenni,
lejáratása azoknak a kartársaknak, akik eredményeket
elérve két évtizeden keresztül itt dolgoztak Szobon, neveItek társadalmunk célkitűzéseinek megfelelően, munkájukat
elismerték, sőt egyesek még kitüntetést is kaptak.
A korábbi iskolavezetés ideje alatt sem intézménytől, sem
felügyeleti szervtől az iskola oktató-nevelő munkájára alapvető panasz nem érkezett. Tanulóink az életben megállták a
helyüket: pedagógusok, orvosok, rnérnökök,
tisztviselők,
szakmunkások lettek tanítványainkból. Milyen jogon merte
állítani egy köztiszteletben álló és megbecsült, nyugdíjba
ment igazgatóról, hogy olyan iskolát hagyott itt, amelyik le-

-----------------------------------~

185

robbant, kaotikus, hagyomány nélküli, a nevelőtestületet
nem dolgoztatta, mert elszoktak a munkától. Elődje 57 éves
korában az egyetemet is elvégezte, hogy nagyobb szakszerűséggel tudja vezetni a rábízott közös igazgatású iskolát.
Az egyszemélyi felelősség hangsúlyozása érdekében egyik
kartársunkat - aki az iskolai pártszervezet titkára is volt -,
olyan helyzetbe hozta, hogy pedagógus feleségével együtt
tanév közben más intézményhez kérték el magukat. A tanév
befejezése után összesen 8 nevelő vált meg iskolánktóI. Az
eltávozottak között volt olyan, akit év végén jutalmaztatott
és volt olyan is, aki 19 évig egy helyben tanított itt, Szobon,
és talán még ma is itt tanított volna.
A felmérésektől nem borzolódtak fel az idegek - hiszen
ilyen munkát korábban is végzett a nevelőtestület -, de a
beindítás előtt tett kijelentése és a felmérések utáni ténykedése miatt igen. Zsolnai József kartárs kijelentette a nevelőtestületnek, hogy nem a gyermekek tudását, nem a nevelők felkészültségét kívánja lemérni, és nem számít be az
osztályzatba a felmérés eredménye. Mégis a gyengébb
eredményt, tanulmányi előmenetelt felmutató tanulóknál be
kellett számítani a felmérést.
A nevelők tiltakoztak ellene; ő kijelentette: "Vállalja érte
a felelősséget!"
Kísérletezni gyermekekkel, nevelőkkel, szülőkkel, idegekkel
nem szerenesés
dolog. Alsó tagozatos gyermekek egy
délután végezték a szóbeli és írásbeli felmérést, s a tortúra
4-5 órán át elhúzódott. A felmérés egy részét tudományos
tudománytalanságnak is lehetne nevezni.
Az ország legjobb iskolájában is van olyan gyermek, aki nem
éri elolvasásból az előírt követelményt. Ezt az általánosan
tudott tényt mint kuriózumot hozza felszínre, jóllehet
egyetlen magyarórát sem látogatott egész éven át a 7. osztályban.
A magyar nyelvet tanító kartársnő a járási tanulmányi versenyen a 8. osztályos tanítványával járási első, a 7. osztá-

Iyos tanítványával járási második helyezést ért el. Persze,
megérthető Zsolnai József kartárs hallgatása ezen a téren,
mert semmi segítséget nem nyújtott az elért eredményhez,
pedig magyar szakos.
De sorolhatnánk más tárgyakból is elért járási és megyei
eredményeket. Ezek az "immel-ámmal" dolgozások?
Az utóbbi idézett kijelentését általánosságban tette, dokumentációt nem ismerünk, ki vagy kik azok a nevelők, akik
"immel-ámmal" dolgoztak. így sértő valamennyiünkre.
Felmerül a "megbízható szegedi tanítványaimat hoztam"
kijelentéssel kapcsolatosan a gyanú. Vajon mi megbízhatók
voltunk-e?
Ugyancsak töprengünk az olyan kijelentésén is, melyet a
nevelőtestület előtt tett, hogy "mindenütt csak az igényesek
követték őt". Tehát aki nem őt követi, nem lehet igényes?Ez
már önimádat.
A túlzott öncélú munka, a hosszú értekezletek, mind a pedagógiai, mind a családi élet rovására mentek. Egy évi
vezetése után a hangulat rosszabb lett. A "minden idegszálával az iskolának akar élni" nem általa tett megállapítás
- nyilván nem érvényes azokra a napokra, amikor gyakran
hiányzott iskolánkból, vagy napokig nem mutatkozott
nevelőszobában a munkatársai között.
Lehetőségeink korlátozottak, s ezért azzal zárjuk levelünket,
hogya "Minden hibája ellenére is értékes, kezdeményező,
ambiciózus ember elhullik az első fordulóban" sem helytálló, mert nem ez volt az első fordulója és első elhullása.
Szob, 1969. október 27.

Könyvtár

187 *
186 ~~-----------------------------------

PÁPt'>-

Az álláskereső
(A munkanélküliség, akivetettség megtapasztalása)

Az életemben 1969. augusztus 25. és december 16. közötti
időszak a kivetettséget, a megalázottságot és a talpon maradni
akarást jelentette. A talpon maradásban segített Annus józsefnek,
a Tiszatáj későbbi főszerkesztőjének Megbukott vagy megbúktetták című, a Csongrád Megyei Hírlap 1969. december 25-i
számában megjelent írása.
Megbukott vagy megbuktatták?
Az eset - földrajzilag nézve - tőlünk meglehetősen távol
történt, s nem is éppen tegnap. Tudomást azonban csak a
közelmúltban szerezhettünk róla. Előbb is a Köznevelés
"Leváltottak egy igazgatót" című cikkéből. Ez - mármint a
Köznevelés bátor problémafelvetése - már önmagában
örvendetes tény, hiszen megszoktuk, hogya minisztérium
lapja afféle "közlönymelléklet",
rendszerint csak jól megszűrt, sok oldalról megtámasztott vélemények kimondására
vállalkozik. (Ezt nemrégiben a lap is elismerte magáról,
szerénységből elhallgatta azonban a fent említett cikket,
amely ebből a szempontból
igen hatásos bizonyíték a
Köznevelés bátorságára és jó szándékú jobbítani akarására.)
Mit is tudtunk meg az első cikkből? Többek között azt,
hogya Szegedi Tanárképző Főiskola volt tanársegéde, Zsolnai józsef pályázat útján igazgatói székbe került aszobi
általános iskolában. De mindjárt megtudtuk azt is, hogy róla
van szó a címben, őt váltották le alig egyéves működés
után. Csongrád megyei pedagóguskörökben Zsolnai (Zsernlye) józsef neve közismert. Némelyek a tanítóképzőből,
mások már a főiskoláról emlékeznek rá. Tudjuk hát, hogy
született pedagógus, de olyan, aki nem bízik )stenáldotta
ösztöneiben", s ezért mindent megtanult, mindent meg-

188 ~~-----------------------------------

tapasztalt, amire csak egy igazi nevelőnek szüksége lehet.
Ezt az említett Köznevelés-beli cikk is elismeri, s hozzáteszi
azt is, hogy Zsol nai józsef átlagon felüli tudását teljes
mértékben az iskolai munka, az alkotó pedagógia szolgálatába állította. Puritán egyszerűségben élt, még a látszatát is kerülte, hogy netán anyagi célok csalogatják. Lemondott például a mindenkinek járó illetményföldről, mert
fontosabbnak érezte az így felszabadult időt, mint az elveszett jövedel met.
Ám, jött az év végi osztályozás és jött a baj. Az igazgató
felmérő dolgozatot íratott, s miután annak siralmas eredményét látta, ragaszkodott hozzá, hogy számítsák azt be az
évi munkát értékelő végeredménybe. Ez formailag teljesen
hibás elgondolás volt, hiszen az év végi érdemjegyet az év
közben adott jegyek alapján kell megállapítani, s nem
egyetlen dolgozatból. Zsol nai józsef azonban ragaszkodott
elhatározásához, s miután ezt a járási tanács művelődésügyi osztályának írásbeli utasításával szemben is kijelentette, azonnal felfüggesztették. Ma is beosztott tanárként
dolgozik az iskolában.
Dicsértük már a Köznevelés cikkét, de folytatnunk is kell,
hiszen jó pedagógiai érzékkel, becsületes szándékkal íródott. Elmarasztalta Zsolnai józsefet, mint akinek rossz a valóságérzéke, ugyanakkor megjegyezte, hogy igen sajnálatos
az ambiciózus, magas műveltségű pedagógiai vezető bukása. Sajnálatos, sőt szomorú, hogyamíg sok-sok disznóhizlalásra, kacsatenyésztésre koncentráló igazgató évekig,
évtizedekig ülhet a helyén - mert "nem csinált semmit" -,
addig ő elhullt az első fordulóban.
Persze, ahányan olvastuk, annyiféle módon értelmezzük
a Köznevelés riportját. Akadtak lapok, amelyek ennek alapján, s némi találgatással megtoldva egyértelműen az igazgatót marasztalták el, mint aki nyilván eleve alkalmatlan
volt feladatának ellátására, hiszen pályázattal került az igazgatói székbe. Egyszerűen nevetségesnek tartják a felmérés

----------------------------------~~

189

körüli bonyodalmakat,
mintha Zsolnai józsef mindezt
passzióból, még inkább alantas érdekekből végeztette
volna. Azzal vádolják, hogy így akarta dokumentálni elődei
hanyagságát, s így akarta megalapozni saját jövőbeni eredményeit. De hiszen az elődök eredménytelenségét dokumentálta! Nem néhány tized, hanem több egész jegyes eltérés kiáltott intézkedésért. A felmérés nyilvánvalóan kimutatta, hogy az adott érdemjegyek és a tanulók tudása között
lényeges differencia van.
Ha figyelmesen végiglapozzuk a "szobi háború" történetét,
még valami feltűnik. Nevezetesen, hogy Zsol nai józsef
felfüggesztése, leváltása milyen pillanatok alatt megtörtént.
Valóban az első fordulóban. "Túl sokat tudott a fickó" mondja egy rossz amerikai vicc, s tulajdonképpen elnézést
kell kérnünk, hogy éppen ez jut eszünkbe, de valamit kifejez a lényegből. Olvastuk például, hogy Zsol nai józsef
tudását a szakfelügyelői is oly mértékben respektálták, hogy
nagy ívben elkerülték a szobi iskolát. Bizonyos kényelmetlen érzésekkel nézték működését a felettesek is. Zsol nai
nem volt szabályos ember. Egyszerűen érthetetlen lehetett
sokak számára, hogy hízelgés, taktikázgatás helyett őszinte
hittel, makacs türelmetlenséggel küzdött a bajok ellen.
Mert az már eddigi fejtegetéseinkből is kitűnt, hogy az emlegetett problémák ellenére is őrá voksolunk. Éppen azért,
mert ismerjük az embert, értjük szándékait. Mert mit is
akart? Megállítani egy folyamatot, s elindítani egy másikat.
Azt akarta, hogy ne legyenek hetedikes meg nyolcadikos
gyerekek, akik olvasni alig tudnak, s ötödikesek, akik azért
birkóznak nehezen az új tantárgyakkal, mert nem tudnak
tisztességesen írni. Vajon csak Szobon akadnak ilyen gondok? jól tudjuk, hogy nem. Sok-sok ilyen gyerekünk van, aki
szép csendesen átbillen a magasabb osztályba megfelelő
tudás nélkül, s jövőre ismét kegyelmet kap, mert - sa szobi
igazgató ezt is észrevette - a kényelmes és kevésbé lelkiismeretes pedagógusnak így sokkal könnyebb. Azt mond-

190 ~~----------------------------------

h?tnánk, ez iskolai oktatásunk egyik legsúlyosabb betegsege. Hogyne adnánk hát igazat annak, aki gyógyítani
akart?
Még nyugodtabb lelkiismerettel kardoskodunk a leváltott
szobi igazgató mellett azután, hogyaKöznevelés
közölte
Zsol nai józsef és a szobi tantestület levelét. Ezekből olyasmi is kitűnik például, hogy a jegyeket nem általánosan, "egy
tarlóra" akarták lerontani, hanem megfelelő mérlegeléssei,
differenciált szemlélettel kívánták közelebb vinni a valósághoz, a buktatásnak tehát kifejezetten javító-nevelő funkciót szántak. Többes számban mondtuk, hiszen akadtak
néhányan, akik értették és támogatták a .rnegszátlon" igazgató törekvéseit. Nem mindenki persze, bizonyítja ezt a tantestület jó néhány tagjának aláírásával megjelent levél is,
amelynek részletei különösebben nem érdekelhetnek bennünket, csupán egy kitétel érdemel mindenképpen figyelmet. Nevezetesen a felmérésről szóló vélemény, amely
olyasmit sugall, mintha a tudásmérés valóban csak passzió,
pedagógiai társasjáték lenne, nem pedig az eredmény mérésének legobjektívebb módja.
Sokféle tapasztalatot, általánosítható tanulságot vonhatunk
le aszobi esetből, amely valóban nem helyi szenzáció,
hanem közfigyelemre érdemes história. Zsolnai józsef _
minden bizonnyal meglevő hibái ellenére is - jelkép lett.
A türelmetlen, de jól felkészült, s ezért joggal türelmetlen,
s újat, jobbat akaró pedagógust testesíti meg. Ebből viszont
logikusan következik, hogy nem leváltani és elmarasztalni,
hanem támogatni kell!
Nem csupán a leváltott szobi igazgatót, hanem általában
a Zsol nai józsefeket.
Annus józsef

---------------------------------~

191

Szobon az életem tanításból, a gyerekekkel való törődésből,
emlékeim rendezéséből, rádiójáték-írásból és álláskeresésből állt.
Szerencsémre volt szegedi tanítványaim és barátaim egy ideig
szintén a faluban maradtak. Aztán előbb Kávássy Sándor, majd
Bohony Nándor ment el. Mindketten az Egri Tanárképző Főiskolára kerültek, a történelem tanszékre. Én sehol sem kaptam állást.
Hiába írtam le, hogy addig mit teljesítettem, miket publikáltam,
amikor be kellett vallanom, hogy azért kaptam fegyelmit, mert
utasítást tagadtam meg, azonnal közölték velem, hogy nem alkalmaznak. Pályázatot nyújtottam be egyebek mellett az Eötvös

Loránd Tudományegyetem Neveléstudományi
Tanszékére egy
tanársegédi hely elnyerése céljából. Válaszra sem méltattak.
Pályáztam, és a pályázatom alapján be is hívtak mint pályázót egy
gimnáziumba a XI. kerületbe, de ott is elutasítottak. Ekkor
vidékkel próbálkoztam. Minisztériumi
támogatást is élvezve
Nógrád megyébe, a Rétsági Járásban lévő Nőtincsre pályáztam.
Az igazgató meghallgatott, megkérdezte, mihez értek, mivel tudnám az iskoláját segíteni. Elmondtam neki, hogy mint gyakorló
pedagógus és képzett nyelvész kitűnően értek a helyesírástanításhoz, s felelősséggel felvállalom, hogy az iskolájában a legrosszabb helyesírót is három-négy hónap leforgása alatt megtanítom helyesen írni. Megemlítettem, hogy emellett értek az irodalmi színpadhoz is stb. Azt, hogy publikálok is, nem nagyon mertem emlegetni. Különösen akkor nem, amikor észrevettem, hogy
gyanakvással néz rám fentebb idézett szakmai kompetenciám
bevallása miatt. Viszonylag jó megfigyelő voltam, s láttam az
igazgatón, hogy nem néz épeszűnek. Közölte is velem, ne állítsak
olyan képtelenséget, hogy az emberek rövid idő alatt megtaníthatók a helyesírásra! A magyar helyesírás egyébként is nagyon bonyolult, s mindig változtatják. De azért mégis tárgyaIgattunk tovább. Az üzlet azért nem jött létre, mert olyan szolgálati
férőhelyet kértem, ahol az ismét megszaporodott személyes
könyvtáramat szerettem volna elhelyezni. Látszott az igazgatón,
hogy feletteseinél nem fogja magát törni azért, hogy nekem olyan
nagyobb szolgálati férőhelyet keressen, ahol még a könyveim is

192

~o-----------------------------------

elférnek. Fájó szívvel jöttem el Nőtincsről, mert úgy tűnt, hogy az
ott kíná~kozó magány segített volna rajtam. Mindhiába, szégyenkezve vissza kellett mennem Szobra napközizni. Legvégül próbaszerencse alapon egy Budapesten lévő építőipari szakmunkásképzőbe pályáztam magyartanárnak. Ott is előadtam, hogy mire
vagyok képes, de ott sem hitték el. Nemes egyszerűséggel közölték velem, nekem fogalmam sincs, hogy az ott tanuló nehéz sorsú
gyerekeket (kőműveseket, ácsokat stb.) senki sem képes semmiféle helyesírásra és irodalomra megtanítani. Nagyképűnek néztek,
és felforgatónak. Fél órán belül döntöttek sorsomról, s újra visszatértem Szobra, míg egy napon csoda nem történt! Egyik újságban
felfedeztem, hogya Szolnok megyei Verseghy Könyvtárba a pedagógiai szolgálat megszervezésére és vezetésére könyvhöz, könyvtárhoz és pedagógiához értő szakembert keresnek. Azonnal
benyújtottam a pályázatomat. Három nap múlva válasz jött Nyitrai Lajos igazgatóhelyettestől. Attól az embertől, aki korábban,
még Bács-Kiskun megyei éveimben a Kalocsai Városi Könyvtár
igazgatója volt. A válaszában azt írta: ,,Jóskám, nem akartam hinni
a szemem nek, hogya pályázó te vagy, de miután az adataidat alaposabban tanulmányoztam, rájöttem, hogy te azonos vagy azzal
a Zsolnaival, aki annyit segítettél Kalocsán a Városi Könyvtár életre hívásában." Levelem izgalomba hozta. Azonnal telefonált a
megyé~e, s ké!te, hogyalkalmazhassanak a pedagógiai szolgálat
vezetőjeként. Igy lettem főkönyvtáros Szolnokon 1969. december
16-án. Itt kezdődött el életem új, alkotónak mondható korszaka.
Boldog karácsonyom volt..., mert lett munkám!

•••
Fontosabb oktatáspolitikai

intézkedések

1968-1969 között:

1968. december

20-án megjelent Köznevelés-számban
tanulmányt
közölt
Báthory Zoltán, az OPI munkatársa A tudásmérés jövője címmel.
1968-1969. fordu lója közti hónapokban a szaksajtóban széles körű vita
bontakozott
ki A számonkérés
trónfosztása címmel az iskolai értékelésről, osztályozásról, feleltetésről.
1969. február 17-én min iszteri utasítás rendel kezett a pedagógusok továbbképzéséről.

--------------------------------~~

193

Menedékhely és újrakezdés
a szolnoki Verseghy Könyvtárban
(1969. december

16.-1971.

január 15.)*

A főkönyvtáros-műkedvelő

bibliográfus

(Az olvasószolgálattól
a pedagógiai
megszervezéséig)

szakszolgálat

1971. január 2-án léptem be először a Szolnok főterén található,
klasszicizáló
stílusban épült Szolnoki Verseghy Könyvtár épületébe. Itt helyezték el a Városi Múzeumot is. Az épület jobb
szárnyában a könyvtár működött, bal szárnyában a múzeumi kiállítótermek várták a látogatókat. A könyvtár olvasóterme a földszinten volt, a gyermekkönyvtár
(amely akkor az országban a
legjobbnak számított) az első emeleten kapott helyet. A földszinten és az első emeleten működött a könyvtár tápraktára, ahol az
olvasóteremben és a kölcsönzőben ki nem állított könyvek voltak
a könyvtári raktározás normáinak megfelelően elhelyezve. Az
első emeleten működött a könyvtár feldolgozó részlege, és itt volt
a vezetőségi szárny is. A Verseghy Könyvtárban töltött egy esztendőm alatt ezekben a helyiségekben
láttam el a különféle
könyvtári szolgálatokat,
másrészt itt kellett végiggondolnom
a
könyvtár vezetőségévei együtt azt az új szervezeti egységet,
amelynek létrehozására pályázat útján alkalmaztak - ez a hely a
Pedagógiai Szolgálat volt.
Amikor Szolnokra megérkeztem, a könyvtárban már mindenki
ismerte a szobi ügyet. Tudták, hogy én vagyok a leváltott szobi
igazgató. Az írásokból az itteniek az igazságomat, erőfeszítéseim
igazságát olvasták ki, és - némi túlzással - a bátor embernek
kijáró tisztelettel fogadtak, mivel akkortájt azon kevesek közé tartoztam, akik szembe mertek helyezkedni a pártbizottságokkal,

* A gazdaságirányítás reformja (1968-1973).

194 ~~-----------------------------------

a rendőrséggel, egyszóval: a hatalommal. Igaz, menekülnöm
is
kellett oda, ahol éppen befogadtak.
A könyvtárnak akkor nem volt igazgatója. Az új igazgatót,
Szurmay Ernőt, érkezésem után néhány héttel, ha jól emlékszem,
január 15-én nevezték ki. Ő sem volt könyvtáros, előzetesen
a Szolnokon működő Közgazdasági Szakközépiskolát
igazgatta.
Még Szegedről ismert engem, mert Szolnokon a szegedi főiskoláról kihelyezett képzést folytattunk, és ő volt a képzések szervezője. A főnököm - Szurmay Ernő érkezéséig - a nagy könyvtárostudással rendelkező Nyitrai Lajos volt, aki úgy döntött, hogy

engem mint újoncot a könyvtári munka minden fokozatán át kell
vezetni. Kék köpenyt kellett húznom, és az első napon az olvasók
beírását kellett végeznem. Kicsit megalázónak tartottam a munkát,
hiszen előtte vizsgáztató
tanár, kutató, igazgató, miegymás
voltam. Itt Szolnokon pedig egy szürke adminisztrátor, aki beírtam
az olvasót, és elszedtem tőle a beiratkozási díjat. Ez három napig
tartott, s máris hibát követtem el! Ugyanis érdekeltek az olvasók,
érdekelt, hogy mit olvasnak, mi iránt érdeklődnek - afféle rejtett
olvasásszociológiai
információkat
gyűjtöttem. Ez természetesen
nem tetszett minden olvasónak, és csakhamar panasszal éltek az
olvasószolgálat vezetőjénél, aki próbált engem menteni, elárulta,
hogy kezdő könyvtáros vagyok, nehéz sorsú ember, nézzék el nekem, hogy kíváncsi vagyok az érdeklődési körükre.
Csak később, amikor a könyvtáros-szakirodalommal
ismerkedtem, derült ki, hogy én nem is követtem el olyan nagy hibát, hiszen

a könyvtárnak,

ha módjában áll, kötelessége az olvasók megismerése, a könyvtári kapcsolatok kiépítése. Egyszóval a könyvtár-

ban is lehetséges valamiféle pedagógiai munkát végezni. Ebből a
felismerésből született aztán meg később egy jelentősebb írásom,
amelyre büszke vagyok, A könyvtárpedagógia körvonalai címmel.
Annak kifejezetten örültem, hogy az akkor rangosnak számító
Könyvtári Figyelő elfogadta közlésre ezt a közel egy ívnyi terjedelmű írásomat.
Ahogyan előrehaladtam
a könyvtárosélet
megismerésével,
a könyvtárosszakmai tudás birtoklásával, szakcikkek írására szán-

----------------------------------~~

195

tam el magam, de nem pedagógiából,
hanem könyvtártudományból. Cikkeim a Könyvtáros című folyóiratban
jelentek meg, s rettentően büszke voltam, hogy írásaimat már nemcsak a pedagógiai, a nyelvészeti
lapok, hanem a könyvtárosok
folyóiratai
is
érdemesnek tartják közlésre. Azzal hízelegtem magamnak, hogy
nem csupán széles érdeklődésű .szakernbernek
szám~to~, han~m
sokoldalúnak
is. Jól tudtam, hogy ezt mások szakmai ddettantlzmusnak tartják, a szó legrosszabb értelmében,
s olyasvalakinek
ítélnek aki mindenbe belekotyog, de semmihez sem ért.
Ige~ nagy szerencsémnek
tartom, hogy Szolnokon
már kellőképpen edzett voltam lelkileg, hiszen ezekben a nehéz, zavaros
években tanultam meg, hogy boldogulásomnak,
továbbélésemnek jókedvem nek egyetlen záloga lehet: ha nem ápoigatom
a
kedvező képet magamról, hanem mindig a másik ember fejével
ítélem meg mindazt,
amit teszek, egy percig sem csapom
magam. Szinte már sportot űztem abból, hogy tud.assam besz~lgető partnereimmel,
ne hízelegjenek,
ne alakos.kodJa~a~~ mert en
ezeket a jelbeszédeket
igen jól meg tudom figyelni, Jol tudom
őket dekódolni,
és senkire sem haragszom, ha el szeretné harapni a torkomat, de igen nagyra tartom, ha ezt meg is meri mondani.
Drága emlékű édesapám azt szokta mondani vicces kedvé~e~:
"egye meg a fene, aki nálam szebb és jobb". tv;eg olyas.n;,'t IS
mondott elkeseredésében,
hogy "Ie van szarva meg a szar IS •
A valóságos dolgom a pedagógiai szolgálat kialakítása során
több munkafeladatból
állt. Egyrészt a könyvtár anyagából
és a
Verseghy Könyvtárhoz
az Országos Széchényi Könyvtártói
ömlesztve megküldött,
tonnányi mennyiségű könyvből össze kellett
válogatnom
a Pedagógiai Szolgálat könvvállománvát.
~~srészt
külön könyvvásárlási
akciókat bonyolítottam
le, antíkváriumok
bevonásával.
Legvégül pedig az Új Könyvek című állománygyarapítási tanácsadó felhasználásával
háromszorosára
eme,lt~k
a filozófiai,
pszichológiai,
pedagógiai tárgyú könyvek rendeleset.
így alakult ki a Pedagógiai
Szolgálat könyvállománya,
a~ely
a könyvtár harmadik emeletén kapott helyet két szobában. Rajtam
kívül egy adminisztrátor
kisegítő is dolgozott ott, aki a kölcsönzé-

?e

seket lebonyolította,
és a nagyobb olvasóteremben
ellátta a felügyeletet. Magam a könyvek begyűjtésévei, az állomány gyarapításával foglalkoztam.
A feldolgozást anagykönyvtár
feldolgozócsoportja végezte. Nekem jutott viszont a tájékoztatómunka,
amely a
könyvtári propagandát,
továbbá a Rövid Úton című ajánló bibliográfia szerkesztését jelentette. Ez utóbbi az ajánló bibliográfia
egy jellegzetes válfaja volt, amely szakirodalmi
szemlét nyújtott
egy-egy témakör irodalmáról,
emellett az egyes műveket mutatta
be a könyv jellemző
adataival és bőséges leírással, feltüntetve
az árat és a beszerzés helyét, lehetőségét is. Azt akartuk elérni,
hogya pedagógusok a pedagógiai szakirodalomban
naprakészek
legyenek. Tudják, hogy mi a hír az országban, a világban, és ismerkedjenek
meg a magyar nevelés- és oktatásügy történetével,
lapozzanak bele régebbi korszakok nagyelméletalkotóinak
munkáiba, és a pedagógia mellett olvasgassák,
böngésszék például
a pedagógiával tematikailag
rokon filozófiai,
pszichológiai,
biológiai, szociológiai
és történelemtudományi
irodalmat
is. Szépirodalmat az állomány nemigen gyűjtött. A helyi lapokkal és rádióval elindítottuk
a szakmai propagandát, és a pedagógusok - az
óvodától kezdve a repülőtiszti főiskolán oktatókig - rendszeresen
látogatták a Pedagógiai Szolgálatot.
Helyben olvastak, és azok,
akik kutatással, tanulmányok
írásával kísérleteztek,
hozzám fordulhattak, s én néha hetekig is foglalkoztam
egy-egy olvasóval,
hogy sikeres diplomadolgozatot
készíthessen, hogy egy tanulmány egy adott szerkesztőség
igényei szeri nt készü Ihessen el.
Szakkönyvtárunkban
szakmai barátságok születtek. A pedagógusok mellett igen-igen jó kapcsolatom
alakult ki a Damjanich
Múzeumban
dolgozó néprajzosokkal,
muzeológusokkal,
a városban működő Pályaválasztási
Tanácsadó Intézettel és igazgatójával, Verók Istvánnal. Olyannyira
népszerűvé vált a szolgálat munkája, hogy még a megyei pártbizottság is felfigyelt rá, és bevontak
~r?pagandamunkájuk
szakmai
alapjainak
tisztázásába,
tehát
Igenyelték didaktikai,
logikai és stilisztikai tudásomat
noha tudták, hogy nem vagyok párttag, sőt kalandos életutamról is tudtak,
hogy már konfliktusba
keveredtem egy-két pártbizottsággal.
Egyik

-------196

~~-----------------------------------

~~

197

ilyen "munkámat" mint szakmai rekvizitumot a mai napig őrzöm.
Nem dugdosom, nem tagadom le, már csak azért sem, mert úgy
vélem, hogy saját életem vezetését nem a politikai fordulatok és
divatok alakítják, hanem én személyesen.
Szolnokon elvált emberként éltem albérletekben és egy pedagógusszálláson. Fél éveitelte után kiderült, hogya könyvtárosvilág szűk nekem. Kutató szerettem volna lenni, főhivatású kutató.
Más választásom nem is igen akadt. Szob megtanított arra, hogy
általános iskolába és középiskolába hosszú ideig nem mehetek
vissza, úgysem fogadnának. Kutatóintézetbe nem mehetek, mert
ahhoz nem vagyok kellően felkészülve, sőt azt sem tudom, mi
folyik egy kutatóintézetben, mit kell ott megoldani. Egyvágyat forgattam a fejemben: vissza kellene valami úton-módon kerülni
a felsőoktatásba. Ezért a Köznevelésnél kialakult kapcsolataim
mozgósításával elkezdtem puhatolózni, akadna-e Magyarországon olyan főiskola, ahol befogadnának ismételten, hiszen négyéves főiskolai gyakorlatot tudok igazolni Szegedről. A vágyaim
egyelőre vágyak maradtak, mert közbejött egy váratlan fordulat:
a szobiak nem nyugodtak bele abba, hogy elhagytam az iskolát és
a települést, hanem "utánam nyúltak", feljelentettek aSzobi Iárási
Rendőrkapitányságon társadalmi tulajdon rongálása címen. így a
szó bűnügyi értelmében gyanúsított lettem.

A gyanúsított
(Szembesülés az emberi bosszúvággyal)
A giccset nehezen tudtam elviselni egész életemben, az iskolában
burjánzó giccset különösen.
Nem véletlen, hogya '70-es évek
elején a Köznevelésben Giccs az iskolában címmel egy nagy terjedelmű írást jelentettem meg, amely felborzolta a szakma kedéIyeit. Igaz, hogy az iskolákban irodalom, ének-zene, rajz vagy
újabban vizuális kultúra címen nemcsak művészeti technikákat
tanítanak, hanem ízlést is próbálnak alakítani, de ez mindig visz-

198 ~~--

szájára fordul, mert iskoláinkban a művészeti, esztétikai törekvések mellett ott leselkedik a hamisság, az értéktelenség, a giccs
is. Ezt én pedagógiai giccsnek neveztem el még tanyai tanítóként,
már egészen fiatal koromban. A pedagógiai giccs az igénytelenségnek, a piszkosságnak, a bűzösségnek, a környezeti rendetlenségnek az "édestestvére". Ezért van, hogy ha egy iskola épületébe
belépek, első, hogy beleszagolok a levegőbe, vagy benézek a fiú
WC-be, megnézem a dekorációt, a falon lógó díszítményeket,
szobrokat, sgrafittókat, festményeket, tablókat és hasonlókat.
Amikor Szobon 1969-ben az iskolát szemrevételeztem, feltűnt,
hogy az első emeleti csarnokban éktelenkedik egy szocreál
szellemében készült sgrafitto, amelyen úttörőnyakkendős gyerekek hatalmas derűvel tekintenek a napsugarastáj ra. Arcuk, tekintetük a szocialista eszmék által sugallt boldog jövőt "idézte".
Bennem nem. Kísérőimtől csakhamar megkérdeztem, hogyan
került e díszítmény a falra. Kiderült, hogy az iskola építése óta ott
virít. Ebből sejthető, hogy az iskola a "felszabadulás" utáni időkben épült, s díszítményévei együtt a tucatszámra készülő szocreál építészet jegyeit viselte magán. Sem cserkész, sem úttörő nem
voltam, s pedagógusként az úttörőmozgalomért kifejezetten nem
lelkesedtem, így érthető, hogy igazgatóként gyakran tervezgettem:
ha tudok pénzt szerezni az iskola felújítására, a sgrafittót le fogom
meszeltetni. A pénzt még a leváltásom előtt meg is szereztem. A
felújítást végző építőkkel kötött szerződésben a lemeszeltetés is
benne volt. A felújításra a leváltásom után került sor, amikor már
a megbízott igazgató volt az épület ura és parancsolója, s ő nem
állította le a sgrafitto lemeszelését. Amikor 1969 augusztusában
visszamentem Szobra napközisnek, és a munkaügyi peremet is
elvesztettem, következett még egy ráadás: a szobiak feljelentettek
a rendőrségen társadalmi tulajdon rongálásáért. Aki kicsit is jártas
a szocialista büntetőjogban, pontosan tudja, hogy a társadalmi
tulajdon rongálását, ha az elkövetőre rábizonyították a cselekményt, bizony nagyon keményen büntették pénzbírsággal és
elzárással.

_
------------------------------------~

199

Még Szobon, 1969 késő őszén - iszonyatosan hideg volt,
a fiam éppen nálam volt, a lakásomon - hívattak a rendőrségre,
ahol egy törzsőrmester közölte velem, hogya sgrafitto lemeszeltetése ügyében hallgat meg. jegyzőkönyvet vett föl, de nem ijesztett rám, viszont kínos volt, hogy az öt-hat órás benntartás ideje
alatt fiam, aki akkor tizenegy éves volt, fűtetlen, hideg szobában,
a lakásomban remegve várt. Tudta, hogya rendőrségen van dolgom. Félt és fázott. Aztán Szobról eljöhettem végre, és Szolnokon
sikeresen beilleszkedtem, működött már a Pedagógiai Szolgálat is.
Ekkor, 1970 tavaszán kaptam idézést aSzobi járási Rendőrségre.
Az idézés azt tudatta velem, hogy gyanúsítottként hallgatnak ki a
lemeszelt sgrafitto ügyében. Ha jól emlékszem, szembesítésre is
sor került a megbízott igazgatónővel. Mindenki a maga verzióját,
vélt igazságát adta elő, a szembesítéseredménytelen volt. Az ügy
a Váci járási Ügyészségre került, ahol a szobi rendőrség által felsorakoztatott bizonyítékokat kevésnek találták, ezért az eljárást
megszüntették ellenem. Úgy tudom, a nyomozást megszüntető
ügyész ma már nem él. Fogalmam sincs arról, milyen megfontolások alapján mentett föl.
A pedagógiai giccs elleni küzdelmet mindmáig nem adtam föl,
de azt megtanultam, hogy semmiféle "ékítményhez", amely az iskolákat díszíti vagy csúfítja, nem nyúlok, inkább építész és képzőművész szakemberhez fordulok, hogy miként lehetne az ízlést
romboló szocreálból ránk hagyományozott, ízlést zavaró "objektivációkat" mellékszereplővé tenni, a figyelem központjából kivonni. Bizonyos, hogy az iskolai giccsről vallott felfogásommal
sokan nem azonosulnak. A mai plurális értékrendű világban még
kevésbé. Én azonban nem adtam fel a "harcot". Ahol felelős vezetőként, netán igazgatóként dolgozom (Törökbálinton ez tizenöt
évig tartott, Pécsett háromig, s Pápán is már három éve), minden
erőfeszítést megteszek, hogy környezetem a környezetkultúra és a
környezetesztétika elemi normáinak megfeleljen, de arra is vigyázok, hogy ne lehessek többé megalázott, kiszolgáltatott, védekezésre kényszerített gyanúsított. Félelmetes érzés, hiszen az ember egzisztenciáját és jövőjét veszélyezteti az effajta minősítés.

Miután megszabadultam Szobtói, és az is kiderült, hogya könyvtár nem lesz egy életre szólóan kenyéradó gazdám, kerestem
a helyem a felsőoktatásban: Szerencsém volt, mert a pedagógusképzésben akkortájt minőségi megújulásról beszéltek, sarról,
hogy a főiskolákon is szükség van kutatásra. A könyvtárban igen
sok folyóiratot megismerhettem, lapozgathattam a Köznevelés,
a Pedagógiai Szemle mellett a Felsőoktatási Szemlét is, és abban
nyomon követhettem, hogya magyar felsőoktatás, benne a pedagógusképzés, folytonos mozgásban van. Ennek az információnak az ismeretében 1970 nyarán fölkerestem az akkori Műve-

200 ~~-----------------------------------

----------------------------------~~

Ha volt valami haszna további életemben annak, hogy gyanúsított is voltam, az annyi mindössze, hogy szorgalmas tanulmányozója lettem a büntetőjognak, a büntetőjog történetének,
a büntetőeljárás-jognak, valamint a kriminológiának és a kriminalisztikának. Nemcsak a saját sorsom s a velem megtörtént ügyek
okán, hanem azért is, mert az iskola mint kényszerintézmény
gyakran él a büntetőjogéhoz és a büntetőeljárás-jogéhoz hasonló
megalázó eszközökkel. Ezért az emberi jogok mellett ma már
gyermekjogok és diákjogok is védik az iskolázásra kötelezettet.
Az iskola minden szereplője - legyen igazgató, tanuló, tanár, szülő, hivatalsegéd vagy takarító - tudja, hogy az iskolában mégiscsak a tanuló a legkiszolgáltatottabb, akit - ha minden kötél szakad - büntetni kell, de nem szükségszerű, hogy oly módon
büntessük őt, ami emberi méltóságát sértené. Erre pedig egyetlen
metódus van: a gyermeket, a fiatalt mélyen be kell avatni abba,
amit tett, és érdemes rámutatni tettének nemcsak etikai, de büntetőjogi vonatkozásaira is. Ezeketa gondolatokat sohasem tudtam
volna nyelvi formába önteni, ha valamikor az 1970-es évek legelején nem ragasztják rám a gyanúsított minősítő jelzőt.

A pályázó, a kutatásra készülö, a rendszerálmodó
(A nyelvi, irodalmi, kommunikációs program első változata)

201

lődésügyi Minisztérium párttitkárát, Petró Andrást, aki korábban
a Köznevelés főszerkesztője volt. (Annak idején ő rendelte el
munkatársainak a szobi ügy felgöngyölítését és riport formájában
való megjelentetését.) Szerencsémre Petró András fogadott. Látva
köpcös, elhízásra hajlamos alkatomat, elmondta: azért is fogadott,
mert kíváncsi volt rám. Látni akart, s elárulta, hogy némi csalódást
okoztam neki, mert valami kákabélű, szúrós szemű, összeférhetetlen aszkétának gondolt, és igen-igen meglepődött, hogy
bajaimat kiheverve egészségesen tudok "vidámkodni",
tréfálkazni. Látta, hogy normális vagyok, és ahogy ő mondta: "igenigen tájékozott is". Hát persze! Egy könyvtá~ban nem .Ie~et .elbutulni, az olvasókhoz pedig szívélyesen kell viszonyulni, es kiszolgálni az igényeiket.
Petró azt gondolta, valami cikket akarok elsütni a Köznevelésnél, s ehhez kérem a pártfogását. Meglepődött, hogy viszsza akarok térni a felsőoktatásba. Meg is indokoltam: azért szeretnék visszatérni, mert az addig bennem felgyülemlett közoktatási
és felsőoktatási tapasztalat birtokában megoldást szeretnék találni
olyan kényes és állandóan vitatott témákra, mint az olvasástanulás mert e téren országosan mutatkozik az elégtelenség, az
alult~ljesítés. Arról is szóltam neki, hogya
kommunikáció is
kopogtat már az ajtón, és hogya helyesírás-tanítás megoldható
hozzáértéssel, stb., stb. A válasza az volt, hogy mindez szép, a
Központi Bizottság is szeretne a magyar pedagógia helyzetén változtatni, készül is valami határozatféle, és a pedagógusképzés
megújítása központi témája lesz a reformoknak. Szükség lesz
tehát a szakértelmemre, csakhogy nem lesz főiskola, amelyik
zavaros múltam miatt befogadna. Azt ígérte, beszélni próbál
Miklósvári Sándorral, a pedagógusképzésért felelős főosztályvezetővei, hátha mégis "el tudnának adni" valamelyik főiskolán.
Petró András közbenjárására - ezért ma is hálás vagyok neki Miklósvári Sándor egy héten belül fogadott, s közölte velem, hogy
csak úgy tud elhelyezni bármelyik főiskolán, ha státust és fizetést
is ígér az adott intézmény fŐigazgatój.ának. A~t is felvilla~tott~
előttem, hogy Kaposvár most az egyik legnyitottabb felsofoku

202

~~---------------------------------

tanítóképző, s talán ott lesz a legkisebb ellenállás. Státusra pedig
biztosan szükségük
van, tette hozzá biztatóan és bizakodva.
A minisztériumi támogatásoktói szárnyakat kaptam! így utaztam vissza Szolnokra. A napi munkám mellett hozzákezdtem egy
olyan pedagógiai rendszer kidolgozásához, amely kisiskoláskortól kezdve integráltan kezelné azokat a problémákat, amelyek
több ezer gyereknek okoznak gondot az iskolában: rosszul olvasnak, rosszul beszélnek, rosszul tudják magukat megértetni
tanítóikkal és társaikkal. Akkortájt éjjel-nappal a kommunikációval kapcsolatos irodalmat bújtam, de ez önmagában nem segített
rajtam. A szerencse kezemre játszott. Megjelent ugyanis Heller
Ágnes Mindennapi élet című könyve, amelyet én minimális filozófiai és szociológiai műveltség birtokában vettem kézbe, s kezdtem el tanulmányozni. Nemcsak a kommunikációt, nemcsak a tudományt, nemcsak a filozófiát, nemcsak a művészetet, hanem
ezek egymásra vonatkozását, egymást feltételező szerepét is sejteni kezdtem, és ekkortájt jöttem rá, hogya pedagógiát, az oktatásügyet nem lehet megjavítani az akkor érvényes szocialista
pedagógiával, még Makarenko - általam elfogadható - praxisa is
kevés hozzá, mert megkerülhetetlen egy új szemléletű pedagógia
kiművelése. Buzgalmamban recenziót, illetve könyvismertetést
készítettem Heller Ágnes fent említett könyvéről. A könyvismertetés a Köznevelésben jelent meg.
Közben Szolnokon feldolgoztam megélt kudarcaimat, s azokat
a korábbi gyakorlatom kínálta eredményeimmel együtt, latba vetve nyelvészeti tudásomat, pszichológiai és pszichiátriai olvasottságomat, elkezdtem gondolkodni egy olyan tantárgyi rendszeren,
amely kisiskoláskortól kezdődően segíthetne minden nehéz sorsú
gyereken. Amely megkönnyítené a kultúra világában való biztonságos eligazodást a gyerekek számára, s garantálná, hogya mindennapi életben is jól boldogulnak. Tudtam, hogy ilyen programot
kutatás nélkül, főiskola nélkül, terep - azaz gyakorlőiskola
- nélkül nem lehet kimunkálni. íróasztal-pedagógiát sohasem műveItem, ezért újra meghallgatást kértem Miklósvári Sándor főosztályvezetőtől: tudja-e még garantálni a megígért kaposvári helyet.
Szerencsém volt. Miklósvári státust és fizetést ígért Kaposvárnak.

------------------------------------~~

203

...••

Kaposvárott találkoztam Merő Lászlóval, a tanítóképző igazgatójával, aki szívélyesen fogadott. Ott futottam össze azzal az
E. Szabó Zoltánnal is, aki valaha Békési ImréveI Szegedre,
a főiskolára hívott. Szabó Zoli hihetetlenül megörült érkezésem
hírének, Kaposvárra kerülésemnek. Elmondta, hogy ott ő magányos, néhány cimborája van Sasvári Attila, Oruzsin Ferenc, Heisz
Károly személyében, de ők még fiatalok, kevesen vannak, és a
képző szellemét a régi képzős tanárok határozzák meg. Figyelmeztetett, hogy Kaposvárott nehéz dolgom lesz. Olyan főiskolai
légkörre, amilyen Szegeden volt, ne számítsak.
Kaposvárott Merő László főigazgatónak igent mondtam. Szolnokon pedig - megannyi általam sokra becsült fiatalasszonynak,
a kiváló könyvtárosoknak, a "Verseghy-asszonyoknak" - fájó
szívvel, és némi szorongással "búcsút intettem". Munkaügyi dolgaim rendezése után otthagytam Szolnokon a Pedagógiai Szolgálatot - amelyet igazán kedveltem és szerettem -, és "világmegváltó" gondolataimmal elindultam Kaposvárra. Velem jött Laci
fiam is, aki Kaposvárott kezdte meg középiskolai tanulmányait.
Félve, reménykedve vártam 1971. január 16-át. Ekkor léphettem
át a tanítóképző intézet kapuját. Ekkor tértem vissza a magyar felsőoktatásba, s maradtam ott a mai napig. Oe nem tagadhatom,
hogy Szolnokon a könyvtárban, a béke szigetén "fogamzott" meg
bennem a magyar közoktatás egyfajta megújításának az utópiája.
Azóta 31 év telt el. A tervből sok minden nem valósult meg, de
rajtam nem múlott, én becsülettel hajszoltam az elképzelésemet.
Szerenesém re igen sok derék ember támogatott, de legalább
ugyanannyi meg is gyűlölt ...

•••
Fontosabb oktatáspolitikai

intézkedések

1969-1971

között:

1970. áprilisában-májusában
bonyolították
le az Országos Pedagógiai
Intézet irányításával a nemzetközi IEA-kutatóprogrammal
vállalt értékelő felméréseket a kiválasztott hazai iskolákban az olvasásmegértés
és a természettudományi
oktatás eredményeinek vizsgálatára.
1970. augusztus 7-én hirdették ki a 25. sz. törvényerejű
rendeletet, amely
szerint tanárképző főiskolán - az általános iskolai felső tagozatos
szaktanárképzés mellett - tanítóképzés és óvónőképzés is folyhat.
1970. szeptember 28-30. között tartották meg Budapesten az V. Nevelés204 ügyi
~~ Kongresszust.
_

Oktató és kutató a Kaposvári Tanítóképző
Intézetben, majd Főiskolán
(1971. január 16.-1979. január 15.)*

A tudományt oktató
(A tudomány tan bűvöletében; a TOK-s tanárelnök)
A kaposvári Felsőfokú Tanítóképző Intézetbe nyelvészoktatóként
kerültem. A Magyar Nyelvészeti Tanszéken jelölték ki az asztalomat. Főnököm, dr. Bellyey László, igen művelt tanárember, régi
vágású "tudós tanár" volt. Mellette dolgozott még Szirmay Endre.
Ő is "tudós tanárnak" számított, verseket is írt. Később került a
tanszékre Király Lajos, az ismert földrajzi név- és nyelvjáráskutató.
Ott dolgozott még Kernya Róza is, aki tantárgy-pedagógiával foglalkozott. Magam afféle mindenes voltam. Előadást nem tarthattam, mert azt az "öregek" tartották. Oe egy véletlen folytán előadásokhoz jutottam, mert Szirmay tanár úr fertőző májgyulladást
kapott, és kórházban, elkülönítve gyógyították. Magam, aki előzetesen középiskolában és főiskolán is tanítottam nyelvészetet és
irodalmat, amellett döntöttem, hogy előadásaimban a modern
nyelvészet eredményeit közvetítem, és fölmutatom, hogya modern nyelvészet eredményeinek hátterében milyen tudományfilozófiai megfontolások és divatok léteznek. Strukturalizmusról,
generatív grammatikáról esett szó egy olyan hallgatóság előtt, akik
leginkább a hagyományos középiskolai nyelvtanhoz voltak hozzászokva. A hallgatóság egy részét az előadásaim felvillanyozták,
a másik része pedig szemmel láthatóan nyugtalankodott, mivel
előismereteik nem voltak ahhoz, hogy különbözó
nyelvleírási
paradigmákban tudjanak gondolkodni, arról nem is beszélve,
hogya nyelvészetnek csak a hagyományos ágait, tehát a hangtant,

*

A gazdaságirányítás reformja, a reformok megtorpanása (1972-1978).

------------------------------------~~.

205

a szótant, a mondattant ismerték, de teljesen idegen volt tőlük
a szemiotika és a kommunikációelmélet. Türelmes voltam a hallgatókkal, felkészületlenségük nem ejtett kétségbe. Azt fürkésztem
elsősorban, hogy mi a különbség a magyar szakos főiskolások és
a tanítóképzősök tudása között. A türelmes, sok-sok példával
illusztrált előadások - hiszen szereplésem csak addig tarthatott,
amíg Szirmay tanár úr meggyógyult - segítettek megfejteni a titkot. A tanítóképzős tanárok nem tudományban gondolkodtak.
Úgy vélték, hogy a tanítójelölteknek nyelvészetből kevesebb
tudás is elég ahhoz, hogy az általános iskola alsó tagozatán nyelvtant és helyesírást taníthassanak. A tanárképző főiskolások között
azonban szép számmal akadtak olyanok is, akiket a nyelvtudomány mint tudományterület érdekelt, s akik a tanítás mellett
nyelvészeti kutatással is kacérkodtak. Kaposvárott még egy érdekes jelenségre lettem figyelmes. Türelmes előadásaim - amelyeket tudományelméleti, esztétikai, ismeretelméleti kontextusba
illesztettem, s emellett a különböző életkorban nyelvet, nyelvhasználatot tanulók szemszögéből gyakorlati példákkal is megvilágítottam - felkeltették ottani hallgatóim érdeklődését. Természetesen nem mindenkiét. Száztíz-százhúsz hallgató közül harminc-negyven mutatott érdeklődést. Velük külön tárgyaltam.
Elmondtam nekik, hogy ha úgy szeretnének pedagógussá érni,
hogya tankönyveikben, jegyzeteikben lévő információk létrejöttének körülményeit is megismerjék - tehát azt, ahogy az ismeretek, az emberi tudás gyarapodik - akkor szívesen vállalnám,
hogy Tudományos Diákkör keretében bevezetem őket a tudo-

kértek engedélyt, hogy végighallgathassák vitáinkat, beszélgetéseinket. Sokszor hangoztattam, hogy a tudomány és a kutatás
megtanulható, életformánkká válhat, de sokat kell hozzá tanulni.
Fiataloktatótársaim is, a főiskolán akkor másod- és harmadéves
hallgatók is biztattak, hogy kezdeményezzem a Tudományos
Diákkör olyan újszerű működtetését, amely szigorú szervezeti
feltételek mellett, tanuláshoz és alkotáshoz kötöttem működik.
Ez a TDK-s mozgalom két-három éves működésem során százhúsz főnyire bővült. A hallgatók tudományelméleti és a tudományrendszertani felkészítést kaptak tőlem. A szekciókban pedig
fiatal tanársegéd és adjunktus barátaim segítségévelegy-egy szakterületen belül egy-egy témán kezdtek dolgozni, kutatni.
Magam is foglalkoztam hallgatókkal, tizenöt-húsz fővel. Ők
voltak azok, akik a Nyelvi, irodalmi és kommunikációs program
kimunkáláshoz szükséges részkísérleteket végezték el, a társadalomtudományokban szokásos kísérleti feltételek szigorú megtartása mellett. Más főiskolákon akkor még nem volt annyi TDK-s
hallgató, mint Kaposvárott, s az is ritkaságszámba ment, hogy
tanítványaim viszonylag eredeti témákkal jelentkeztek az akkor
már szervezetten működő Országos Tudományos Diákköri
Konferenciákon. Volt nem is egy eset, amikor egyetemistákat
győztek le hallgatóim a versenyzés során. Munkáik pedig olyan
értékesek voltak, hogyeredményeiket saját kutatásaimba, akciókutatásaimba is beépíthettem. így Látjuk címmel önálló folyóiratunk volt, és TDK-snak lenni abban az időszakban rangot jelentett Kaposvárott. Rangot, mert akkori hallgatóim az egye-

mányos gondolkodásba.

temistákhoz viszonyítva nem éreztek kisebbrendűséget. Elhitték,
hogya tanítói pályára készü lők is lehetnek kutatók. Új perspektí-

Akkortájt szabad voltam, nem éltem házasságban. A fiam sem
volt még velem, ugyanis egy ideig ő még Szegeden, a feleségemmel élt, az ottani gyakorlóiskolában fejezte be a 8. osztályt, s csak
azután költözött hozzám Kaposvárra. Ismét albérletben laktam.
Csak az óráim megtartására kellett koncentrálnom meg néhány
cikk megírására. Sokat jártam fiatal tanársegéd és adjunktus barátaimmal éttermekbe, ahol mindig szakmai kérdésekről folyt a beszélgetés. Az asztalunk közelében sörözgető hallgatóim gyakran

va, új életpálya tárult föl előttük, és miután megszerezték a
diplomát, sorra-rendre jelentkeztek, hogy részt vegyenek az általam irányított anyanyelv-pedagógiai kutatásokban ott, azokban az
iskolában, ahol dolgoztak, ahol az igazgatók őket, a kísérletező
fiatal tanítókat szívesen látták. Ezek a fiatalok rászoktak a rendszeresszakirodalom-olvasásra, és arra is, hogy főiskolás tanáraikat
kritikus szemmel nézzék, s számon kérjék rajtuk a legfrissebb

kutatási eredményeket. Ezt azért említem, mert a főiskola akkori
főigazgatója, Várkonyi Imre tudomást szerzett a TDK-s hallgatók
és a tanárok között kialakult szakmai konfliktusokról.
Emiatt
elrendelte, hogyatanároknak
is el kell végezniük egy tudománytani, tudományelméleti tanfolyamot, és senkinek sem adott ez alól
felmentést. Ez az egy-két év nyugalmat és biztonságot adott
Kaposvárott, de a főiskola vezetőségének nem lágyult meg a
szíve, nem tudtak nekem lakást szerezni, ezért albérletről albérletre vándoroltam. Közben készültem a NYIK-et megalapozó, a
hallgatóim által elvégzett részkísérletek szintézisére, gyakorlati
kivitelezésére is. A kísérlethez tanítónőre volt szükségem, olyanra, aki megérti a NYIK-kísérlet célkitűzéseit, azonosul velük, s
ingyen is vállalja a többletmunkát. így kerültem kapcsolatba
Kaposvárott elvált és szabad emberként az egyik legtehetségesebb
és legmegbízhatóbb tanítónővel, Szabó Margittal. Később a feleségem lett, lakásába költözhetett a fiam is. Vele, Szabó Margittal
végeztük el a legelső anyanyelv-pedagógiai kísérleteket a kaposvári tanítóképző gyakorlóiskolájában, az iskola egy-egy első, második és harmadik osztályában.

A kísérletező
(A helyesejtési kísérlettől a NYIK-program realizálásáig)
A tanítóképzőben a tudományért és a kutatásért felelős igazgatóhelyettes nem nagyon hitt kísérIeti és tudományos diákköri
elképzeléseimben. Szabó Margit, a feleségem is többször megingott, arról nem is szólva, hogy az intézeti tanács hozzájárulását is
meg kellett szereznem, s be kellett vonnom a kísérletbe olyan
személyeket is, akik az egészhez nem értettek, de rangjuk miatt
úgy gondolták, nem maradhatnak ki belőle. Eredményként egy
csekély összeget kaptam a legelső részkísérlet, a helyesejtési
kísérlet lefolytatásához. Később, amikor a kísérlet további elemekkel bővüIt, azaz egyre több részkísérletet indítottunk, gyakran

208 ~----------------------------

_

előfordult, hogya könyvek, a mérőeszközök stencilezésében (sokszorosításában) közreműködő takarítónőket és hivatalsegédeket a
saját zsebemből fizettem. A kísérlet nagyon megviselte Szabó
Margitot, s engem is, de mind a ketten kitartottunk. Szabó Margit
megtanulta a kísérletezés fortélyait, tehát a kísérleti tanítást: a differenciált tanulásszervezést, a légző-, az artikulációs, a hangsúly,
a hanglejtésgyakorlatok stb. levezetését; a kommunikáció elvére
épülő fogalmazástanítást, az írásbeli szövegalkotást; az irodalmi
művek korszerű elemzését, elemeztetését. Az ő kísérIeti első
osztályában végezte tanítási gyakorlatát Kiss Éva és Mátyási
Mária. Ők váltak alkalmassá később arra, hogya
kísérletet
Kaposváron túl Siklóson (Mátyási Mária) és Zalaegerszegen (Kiss
Éva) először sikerre vigyék. Maga Szabó Margit is fiatal pedagógus
volt, amikor a kísérletet felvállalta. Ugyancsak fiatal pedagógus
volt Gondos Piroska, aki gyakorlóiskolai tanítóként egy újabb
osztályt vállalt a tanítóképző gyakorlójában. Olyan fiatalokkal
dolgoztam tehát a kezdet kezdetén, a '70-es évek legelején, akik
közül kettőnek (Szabó Margitnak és Gondos Piroskának) szakítania kellett a hagyományos gyakorlattal, a két pályakezdőnek, Kiss
Évának és Mátyási Máriának viszont már nem kellett megtanulnia
a hagyományos iskolai gyakorlatot anyanyelvtanításból.
Magam pedagógus kutató voltam, tehát alkalmazott tudományterület kutatója. Egyszerre sohasem egyetlen kérdést vizsgáItam, hanem a kérdések sokaságát, úgy is mondhatnám, hogy
a pedagógiai gyakorlatban működő mikrorendszereket. Tehát például azt, hogyan befolyásolja a tanítást a tankönyv minősége,
a tankönyvben alkalmazott tipográfia, a tankönyvben szereplő
ismeretterjesztő és szépirodalmi szövegek, a csoportfoglalkozás
és magának a tanítónak a személyes közreműködése, tanulást
segítő kultúrája, kommunikációja, megosztott figyelme stb. A felsorolt tényezők közül mindig a pedagógus vizsgálatát tekintettem
a legfontosabbnak. Ez a magyarázata annak, hogya legkülönfélébb életkorú és gyakorlati háttértudással rendelkező embereket
vontam be később a kísérletbe, és a kezdet kezdetén nemcsak
a gyerekek, hanem a tanítók teljesítményét is figyeltem, és végül

-----------------------------------~

209

pszichológus munkatársak bevonásával mértük is azt. így tudtuk
megállapítani, hogy például a nagyon hátrányos helyzetű, nehezen megszólaló, szorongó gyerekek csoportjával egy szétszórt,
rosszul kommunikáló, hanyag pedagógus mennyit tud a kísérIeti
elgondolásból realizálni, s keze között miként válik a kísérIeti
munka a kísérlet karikatúrájává.
Kaposvárott, mind a képzőben, mind a gyakorlóiskolában
igen komoly ellenzékünk volt. Más kísérlet is folyt az intézetben,
természetesen más gyakorlóiskolai pedagógusokkal. A mi kísérletünket fogadta el a hazai és a nemzetközi tudományos közösség, és a kaposvári tanítóképző kiadásában jelent meg a magyar
pedagógia történetében egy olyan kísérIeti beszámoló, amely a
tudományosság igényeinek megfelelően regisztrálta a kísérlet
eredményeit, erős és gyenge pontjait. A kutatói közvélemény ezt
a munkát - mivel a kötetet ezüstszürke borító fedte - Ezüstszürkének nevezte el. S bármily fura, harminc évelmúltával nyugodtam kijelenthetem, hogy e kötet, melynek címe Anyanyelvtanítási
kísérlet a kommunikációkutatás eredményei alapján (1971-75)
mintája lett annak, hogyan lehet, hogyan illik kutatási beszámolót publikálni Magyarországon pedagógiából. E sikertörténetként előadott eseménysor oda vezetett, hogy Kaposvárott
ambivalens magatartás alakult ki személyemet illetően. A rólam
szóló pletykák, legendák Kaposvárra is természetesen elkísértek,
s a kaposvári kísérlet megszervezése, megvédése ellenségeim
számát nem csökkentette, inkább gyarapította. Ennek ellenére a
NYIK-kutatás sikerült! Kísérletező tanítványaimat a sajtóban
olykor Zsolnai-apácáknak gúnyolták, mert a családi életet is
feláldozták a NYIK sikeréért. Nekik köszönhető, hogya NYIK
eljutott Romániába, Szlovákiába. Ők tanították meg NYIK-re a
szlovákiai magyar pedagógusokat, ők írták vitacikkeiket A Tanítóba, a Köznevelésbe, a Pedagógiai Szemlébe. Szóval nemcsak
tehetségesek, hanem autonóm, kemény kötésű, bátor emberek is
voltak.
Sok szép élményem van Kaposvárról, de sok megaláztatás is
ért, míg ott dolgoztam. Ott kényszerítettek arra, hogy jövőm, kar210

~o--------------

rierem és az általam képviselt kutatások sikere érdekében
döntsem el: a párttagságot választom-e, vagy még mindig kívülről
figyelem "a szocializmus ügyét".

A párttag
(A rendre és a pártfegyelemre szoktatás magasiskolájáról)
Kaposvárott, amíg előadásaimat tartottam - szokásom nak megfelelően - nem csupán nyelvészetről szóltam, hanem azzal kapcsolatban számtalan filozófiai, esztétikai témát is érintettem. Akkortájt Lukács Györgynek és tanítványi körének, kitüntetetten
Heller Ágnesnek a tanításai szellemében gondoltam végig az életemet. Főként a mindennapiság és a Lukács és Heller által preferált és kimunkált nembeliség kategória viszonya izgatott, illetve
ennek gyakorlati vonzata: miként lehet értelmes életet élni. A fiatalok hihetetlenül érzékenyen fogadták a lukácsi-helleri gondolatokat. Ügyet sem vetettem arra, hogya hallgatóság soraiban ott
ülnek KISZ-esek is, közülük
néhányan párttagok, akiknek információjuk volt arról, hogy Lukács és tanítványi köre nemkívánatos
a magyar szellemi életben. Ezek a fiatalok csakhamar felkeresték
a tanítóképző pártbizottságát, a marxizmust oktatókat, s elmondták nekik, hogy Zsol nai óráin nem csak nyelvészetről van szó,
hanem igen sokat emlegeti Hellert, Lukácsot, Márkus Györgyöt,
Fehér Ferencet stb. Rövid idő múlva, úgy 1972 elején szóltak
fiatal barátaim, akik párttagok, KISZ összekötő tanárok voltak,
hogya marxizmust oktatók tiltakoznak azok ellen a nézetek ellen,
amelyeket hangoztatok. Olyannyira, hogya megyei pártbizottságig vitték el az ügyet. Én nem nagyon figyeltem a pártpolitika
belső történéseire Kaposvárott. De csakhamar rákényszerültem,
mert a marxisták több alkalommalleültettek
és vitáztak velem
Lukács György Az esztétikum sajátossága című könyvéről és társadalomontológiájáról. E műveknek a gyengéit akkor még nemigen láttam, s azzal védekeztem, hogy én nem is annyira Lukácsot

_
----------------------------------~~

211

emlegetem előadásaim során, inkább Heller Ágnes A mindennapi
élet című könyvét. Mondták, hogy az még rosszabb. Most tiltották
ki a Szociológiai Intézetből több társával együtt, és Lukács
Györgynek se fognak megkegyelmezni
újabb "tévelygései"
esetén. Nem értettem a helyzetet, s ilyenkor elővettem régi
receptemet: azonnal hozzákezdtem az ellenfél álláspontjának
a tanulmányozásához. Elmentem a Kaposvárott működő marxista
esti egyetem könyvtárába, kikölcsönöztem vagy tíz-tizenöt kötetet
(köztük a Pártéletet, a Társadalmi Szemlét és egyéb MSZMP-s
kiadványokat), és egy éjszakai nagyon szorgalmas tanulás után
megértettem, kinek mi a bűne, kinek miért kell távoznia, s kiről
nem lehet beszélni. Az ügyről, hogy tudniillik Lukács és köre
nemkívánatos, viszonylag korán, még Szobon értesültem Pál
Tamástól, aki kényszerhelyzetbe került, s az MTA Szociológiai
Intézetéből Szobon keresett búvóhelyet magának oktatóként.
Ekkor én már nem voltam igazgató, hanem napközis. Szolnokon
viszont csend volt Lukács-ügyben, s meg is feledkeztem róla, csak
Kaposvárott vettem észre, hogy darázsfészekbe nyúltam.
Miután aktuálpolitikai jellegű marxista "tanulmányaimat" egy
éjszaka alatt befejeztem, rövidesen híre futott, hogy összehívják
az oktatókat; meg fog jelenni Honfi István is, a Megyei Pártbizottság ideológiai titkára, és ott valamennyiünket megfenyítenek,
engem különösen, mivel én vagyok az egyik följelentett. Tudtam,
hogy kik azok a marxista oktatók, akik fenik rám a fogukat, de
mert az előző éjszakán szerzett friss lecke még élénken élt bennem, úgy gondoltam, hogya lehetséges logikai - mai szóval
mondva politikai-ideológiai
- bakugrásokat ki tudom védeni.
Ugyanakkor arra is föl voltam készülve, hogy itt nem érvek fognak
elhangzani, hanem normák, parancsok, "igehirdetés".
Nem
tagadom, féltem. Tudtam, hogy ha Kaposvárott is elvérzek, vége
a kísérletnek, vége a főiskolai karriernek, és legjobb esetben
mehetek vissza könyvtárba, ha valahol még visszavesz nek. Nagy
szerencsém re a szokásos, rituális üdvözlések elhangzása után
Honfi István közölte Aczél György álláspontját: Lukács Cyörgy
géniusz, a marxista tanítások egyik legnagyobb alakja, és nem
212

~o------------------

engedhető meg még Kaposvárott se, hogy üldözzék azokat, akik
Lukácsot emlegetni merik különböző előadásaikon. Más a helyzet
a tanítványaival, közölte az ideológiai titkár, de nem szórt rájuk se
átkokat, inkább arra intett, hogy "az elvtársak tanulmányozzák
műveiket, és a marxizmus igazságának ismeretében cáfolják
állításaikat" .
Úgy gondoltam, megmenekültem. De tévedtem! Nem hívattak
a pártbizottságra, a marxista oktatók se kötekedtek velem, de
akadt egy-két fiatal barátom, ma jó nevű szakemberek, az ország
különféle egyetemein és főiskoláin vezető beosztású oktatók
(nevüket ezért nem említem), akik meggyőztek: ha nyugalmat
akarok magam körül, ha megkezdett kísérleteimet folytatni akarom Kaposvárott vagy más iskolákban, lépjek be a pártba! Tudtam, hogya kaposvári intézet tanárainak körülbelül 80%-a párttag, s több magamfajta emberről hírlett, hogy beadták a derekukat, és a pártba, az MSZMP-be lépést választották. Hosszú töprengés után magam is a belépés mellett döntöttem. 7972. június
22-én lettem párttag. Nem kaptam egyhangú szavazatot. Az ellenem szavazók kioktattak a pártfegyelemről, és nyomatékosan figyelmeztettek, hogy eddigi egyénieskedő életutammal szakítanom kell, rendeznem kell a magánéletemet, s a párt normái szerint kell nekem is élnem. Ezt kívánja a párt és az ország érdeke is.
Az oktató szavakra nem válaszoltam, az ügyet valahogy feldolgoztam, de félelmeim elő-előjöttek, noha az MSZMP tagja maradtam a megszűnéséig. Az MSZP-be nem igazoltam át.
Mai szemmel nézve sem bántam meg, hogy tagja voltam az
"anyaszentegyháznak".
Sok mindent láttam belülről, annyit,
amennyit egy átlagos párttag a rendelkezésére álló információkból némi következtetőképesség birtokában összerakhatott. Arra
mindenképp jó volt, hogy amikor a magyar politológiában sokan
még nem értették a pártállam kategórianevet, én a kevés kivételhez tartoztam, mert a saját bőrömön megtanultam, hogyan is

működött. Hogyan kellett félni, hogyan lehetett hősködni, elbukni, és némi kapcsolatok révén újrakezdeni. Tudom, giccsesen hangzik, de mégis megjegyzem, hogy életemnek ezt a sza-

_
------------------------------------~~

213

emlegetem előadásaim során, inkább Heller Ágnes A mindennapi
élet című könyvét. Mondták, hogy az még rosszabb. Most tiltották
ki a Szociológiai Intézetből több társával együtt, és Lukács
Györgynek se fognak megkegyelmezni
újabb "tévelygései"
esetén. Nem értettem a helyzetet, s ilyenkor elővettem régi
receptemet: azonnal hozzákezdtem az ellenfél álláspontjának
a tanulmányozásához. Elmentem a Kaposvárott működő marxista
esti egyetem könyvtárába, kikölcsönöztem vagy tíz-tizenöt kötetet
(köztük a Pártéletet, a Társadalmi Szemlét és egyéb MSZMP-s
kiadványokat), és egy éjszakai nagyon szorgalmas tanulás után
megértettem, kinek mi a bűne, kinek miért kell távoznia, s kiről
nem lehet beszélni. Az ügyről, hogy tudniillik Lukács és köre
nemkívánatos, viszonylag korán, még Szobon értesültem Pál
Tamástól, aki kényszerhelyzetbe került, s az MTA Szociológiai
Intézetéből Szobon keresett búvóhelyet magának oktatóként.
Ekkor én már nem voltam igazgató, hanem napközis. Szolnokon
viszont csend volt Lukács-ügyben, s meg is feledkeztem róla, csak
Kaposvárott vettem észre, hogy darázsfészekbe nyúltarn.
Miután aktuálpolitikai jellegű marxista "tanulmányaimat" egy
éjszaka alatt befejeztem, rövidesen híre futott, hogy összehívják
az oktatókat; meg fog jelenni Honfi István is, a Megyei Pártbizottság ideológiai titkára, és ott valamennyiünket megfenyítenek,
engem különösen, mivel én vagyok az egyik följelentett. Tudtam,
hogy kik azok a marxista oktatók, akik fenik rám a fogukat, de
mert az előző éjszakán szerzett friss lecke még élénken élt bennem, úgy gondoltam, hogya lehetséges logikai - mai szóval
mondva politikai-ideológiai
- bakugrásokat ki tudom védeni.
Ugyanakkor arra is föl voltam készülve, hogy itt nem érvek fognak
elhangzani, hanem normák, parancsok, "igehirdetés".
Nem
tagadom, féltem. Tudtam, hogy ha Kaposvárott is elvérzek, vége
a kísérletnek, vége a főiskolai karriernek, és legjobb esetben
mehetek vissza könyvtárba, ha valahol még visszavesz nek. Nagy
szerenesém re a szokásos, rituális üdvözlések elhangzása után
Honfi István közölte Aczél György álláspontját: Lukács Cyörgy
géniusz, a marxista tanítások egyik legnagyobb alakja, és nem
212

~----------

••

engedhető meg még Kaposvárott se, hogy üldözzék azokat, akik
Lukácsot emlegetni merik különböző előadásaikon. Más a helyzet
a tanítványaival, közölte az ideológiai titkár, de nem szórt rájuk se
átkokat, inkább arra intett, hogy "az elvtársak tanulmányozzák
műveiket, és a marxizmus igazságának ismeretében cáfolják
állításaikat".
Úgy gondoltam, megmenekültem. De tévedtem! Nem hívattak
a pártbizottságra, a marxi sta oktatók se kötekedtek velem, de
akadt egy-két fiatal barátom, ma jó nevű szakemberek, az ország
különféle egyetemein és főiskoláin vezető beosztású oktatók
(nevüket ezért nem említem), akik meggyőztek: ha nyugalmat
akarok magam körül, ha megkezdett kísérleteimet folytatni akarom Kaposvárott vagy más iskolákban, lépjek be a pártba! Tudtam, hogya kaposvári intézet tanárainak körülbelül 80%-a párttag, s több magamfajta emberről hírlett, hogy beadták a derekukat, és a pártba, az MSZMP-be lépést választották. Hosszú töprengés után magam is a belépés mellett döntöttem. 1972. június
22-én lettem párttag. Nem kaptam egyhangú szavazatot. Az ellenem szavazók kioktattak a pártfegyelemről, és nyomatékosan figyelmeztettek, hogy eddigi egyénieskedő életutammal szakítanom kell, rendeznem kell a magánéletemet, s a párt normái szerint kell nekem is élnem. Ezt kívánja a párt és az ország érdeke is.
Az oktató szavakra nem válaszoltam, az ügyet valahogy feldolgoztam, de félelmeim elő-előjöttek, noha az MSZMP tagja maradtam a megszűnéséig. Az MSZP-be nem igazoltam át.
Mai szemmel nézve sem bántam meg, hogy tagja voltam az
"anyaszentegyháznak".
Sok mindent láttam belülről, annyit,
amennyit egy átlagos párttag a rendelkezésére álló információkból némi következtetőképesség birtokában összerakhatott. Arra
mindenképp jó volt, hogy amikor a magyar politológiában sokan
még nem értették a pártállam kategórianevet, én a kevés kivételhez tartoztam, mert a saját bőrömön megtanultam, hogyan is

működött. Hogyan kellett félni, hogyan lehetett hősködni, elbukni, és némi kapcsolatok révén újrakezdeni. Tudom, giccsesen hangzik, de mégis megjegyzem, hogy életemnek ezt a sza----

~ 213

kaszát nem kívánom eltitkolni, elrejteni. Edith Piaffal szólva:
nem bánok semmit. A szó politológiai értelmében egy kicsivel
okosabb lettem. Nekem ennyit jelentett a párttagság. Sem többet, sem kevesebbet.

A pedagógia megújítását sürgető
(A pedagógiai kritika, a pedagógiai vita,
a pedagógiai publicisztika lehetőségeinek kipróbálása)
Kaposvári működésem idején kezdtem a pedagógia ügyét nemcsak radikálisan, hanem szomorúan is látni - a TDK-s mozgalomban elért sikereim ellenére. Szomorúan azért, mert nyitott szemmel jártam a tanítási gyakorlatokra, hallgattam a gyakorlóiskolai
tanítók óraelemezéseit, rendszeresen olvastam az oktatásüggyel
foglalkozó szaksajtót és napisajtót. Egyre inkább rájöttem, hogy
a magyar pedagógián semmi sem változtathat, csak az, ha a pedagógiát művelők hitelesen és őszintén feltárják a szocialista pedagógia hiábavalóságát, ha komolyan gondolják a képességfejlesztést, ha fölszámolják a pedagógiai hiedelmeket és babonákat,
amelyek keresztül-kasul behálózták az egész képzést és a pedagógus-továbbképzést, de még a pedagógiai sajtót is. Ezért volt aztán
az, hogy éppen Kaposvárott írtam meg legkeményebb cikkeimet,
fölhasználva a publicisztikai műfajok sokféleségét. írtam - mint
már említettem - cikkszerű tanulmányt a pedagógiai giccsről,
a műveltségről; glosszákban kifogásoltam a pedagógiai hiedelmeket. Recenziókban dicsértem az előremutató szociológiaietikai gondolatokat, eltökélten kiálltam mellettük, vitacikkekkel
provokálva a hivatalos pedagógiai álláspontot képviselő "mestereket" vagy mesterjelölteket, s még azokat sem kíméltem, akiket
egyébként szerettem. Mondhatni, mindenkivel összekülönböztem. Főleg akkor, ha valaki a pedagógusokat védte, mentegette,
vagy ha kétségbe vonta jogukat az alkotáshoz. Egyik ilyen vitapartnerem Csulák Mihály, az ismert ifjúsági író volt, akivel egyébként sok mindenben egyetértettünk. Még Szobról ismertük egy-

214 ~

mást, de nem hitte el, mint ahogy sokan ma sem hiszik el, hogy
a pedagógus - így a tanító, az óvónő - is lehet kutató, érthet a kutatáshoz, merthogy a kutatás korántsem akkora "durranás", mint
ahogyan azt az átlagos kutatók, akik kutatóintézetben ülnek, hirdetni szokták. Egyáltalán nem véletlen, hogy Kaposvárott nagyjából ebben az időszakban fogant meg bennem a gondolat, hogy
a pedagógusokat rá kell venni mindenképpen a publikálásra,
hogy saját megfigyeléseiket ők közöljék, ők is közöljék, ne csak
a szociológusok, a pszichológusok, az oktatáspolitológusok. Ekkor írtam meg Bevezetés a pedagógiai szakirodalmi alkotómunka
technikájába című könyvemet. Úgy tudom, sokan olvasták olyanok, akik kutatóintézetben dolgoztak vagy főiskolán tanítottak,
csak azok nem - balszerencsémre-, akiknek írtam: a pedagógusok.

Pedagógiai kismonográfiák szerzője
(Elköteleződés az interdiszciplináris szemléletmód mellett)
Mivel rájöttem, hogy Bevezetés a pedagógiai szakirodalmi alkotómunka technikájába című könyvem nem aratott sikert a pedagógusok körében, azon töprengtem, miként lehetne olyan műfajt
találni, amely olvasható is, és amelyből a pedagógus a napi gyakorlatához is kaphatna fogódzót. Szóba jöhetett volna egy kézikönyv írása. Csakhogy az effélék megírását az Országos Pedagógiai Intézet tartotta a kezében, a minisztérium és a Tankönyvkiadó
támogatását élvezve. Oda nem fértem be. Mindig megüzenték,
hogy ne zaklassam a tanítókat, ne akarjak rájuk tudományt tukmálni. ló példa rá, hogy mikor Szabó Ödönné, a Tanító volt főszerkesztője nyugállományba vonult, és én puhatolóztam, hogy
lehetnék-e a Tanító című folyóirat főszerkesztője, több helyről
leintettek, mondván: arról szó sem lehet, hogy Zsolnai kezébe

adjuk a Tanítót, mert azonnal tudományt csinálna belőle, s a tanítók bele se néznének.
Szerencsémre azért mégis eljött az én időm. Az ország a '78-as
tanterv bevezetésére készült, és mint az ma már közismert,

_
------------------------------------~~

215

az MTA Elnökségi Közoktatási Bizottságának volt némi nyomásgyakorlási lehetősége a tantervkészítőkre. így például az általam
a NYIK-kutatás keretében kimunkált beszédművelést, a helyesejtést kénytelen-kelletlen beemelték az 1978-as tantervbe. Igen
ám, de nem volt senki, aki olyan könyv írására vállalkozott volna,
amely tanítóknak a fonetikát. a fonológiát, a helyesejtést, a beszédtechnikát, a tanulásszervezést egyetlen kis monográfiában el
tudta volna mondani úgy, hogya tudomány ne sérüljön, de
a gyakorlat javuljon azon pedagógusok kezén, akik a könyvet forgatják. így támadt az ötletem, hogy Honffy Pálnál, a Tankönyvkiadó akkori főszerkesztőjénél bekönyörgöm magam a Tanítás
problémái című könyvsorozatba, Beszédművelés
kisiskoláskorban című kéziratommal. Mivel más az alsó tagozat számára
ilyen típusú könyvet nem írt, a kiadó elfogadta a kéziratomat, és
a könyv megjelent. Több kiadást megért. Egyszer összeszámláltam, mintegy 45 ezer példány fogyott el belőle. Rendkívül büszke
voltam erre, kezdtem magam "pedagógiai bestsellerírónak" gondolni. Csak akkor ment el a kedvem, amikor a könyv kapcsán
tanítókkal találkoztam,
akik csakhamar elmondták:
kedves
Zsol nai kartárs, nincs ebben azért olyan nagy újdonság, hiszen
már nagyon régóta fejlesztjük a gyermekek beszédét, már Drózdy
Gyula vezérkönyveiben is szerepelt a téma.
A NYIK-mozgalom keretében szerenesém re a könyvet, a kismonográfiát nem utasították el a NYIK-et tanítók. Annál inkább
fájt, hogya Magyar Nyelvőrben Bartók János kritika formájában
egy keményarculcsapást mért rám, mert akarata ellenére rajtam
kérte számon azokat a kutatásokat, amelyeket a magyar fonológiának, fonetikának és pszicholingvisztikának kellett volna produkálnia. Annyi bizonyos, hogya beszédműveléskönyv mégiscsak sikerkönyv. A népszerűsítő monográfiák írásától nem ment el
a kedvem, jó néhány év múlva ezért mertem megírni Kisiskolás
gyerek a családban című, ugyancsak több kiadást megért könyvemet.

216

~O----

_

A pedagógia szak elvégzésére kötelezett
(A hagyományos és a szocialista pedagógia újratanulása;
pedagógiaművelés legitimálása doktorálással)
M' 1971-ben Deli István a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékről
eg
"
h
átcsalt a Pedagógiai Tanszékre. Szívesen mentem, azt ígérte, og,~
didaktikát és logikát oktathatok. Szavát meg is tartotta. Az .~J
környezetben igen jól éreztem ~agam. Mód n.yí~t~rra, hogy saját
didaktikai nézeteimet végre kifejthessern. Logikaboi nem tud sok
'jat mondani egy tanár, de a logika tanítása szerezhet örömet az
~mbernek. Velem is így történt. Azonban a tanszékváltásba becsúszott egy olyan hiba, amelyre egyáltalán nem számít?ttam:
A főiskola vezetősége (mert ekkorra a tanítóképzők már főiskolai
rangot kaptak) kisütötte, hogy én, no~a a pe?~gógia te;üle~é,n
keresztül-kasul publikálok, könyveket Irok, mégiscsak kéoesités
nélkülinek számítok. Ezért felszólítottak, hogy végezz em el a pedagógia szakot az ELTE-n, magyarul: fejezzem be azon tanulmányaimat pedagógiából, amelyeket még Debrecenben kezdte~
el, s amelyeket 1964-ben abbahagyattak velem Szegeden, a f~iskolán, mondván: a nyelvészet műveléséhez nem kell, a pedag.ogia. (Helyette a magyar,szakot kellett elvégezne~ a J?zsef Attl~a
Tudományegyetemen.) Igy történt, hogy nem kis szegyen kezesemre 1971. április 11-én különbözeti vizsgát kellett tennem az
ELTE-nnevelésfilozófiából, egyetemes neveléstörténetből és neveléstörténeti szemináriumból. A nevelésfilozófia jól sikerült, neveléstörténetből azonban csúnyán leégtem, elégségesre vizsgáztam. Tóth Gábornak köszönhetem, hogy nem buktatott m~g.
A vizsgán kiderült, hogy egy alapmű elolvasásával vagyok ad~s,
s ezzel ma sem illik dicsekedni. Mentségemre legyen mo~dva, en
kértem, hogy írja be az elégtelent, de megke~yelmezett: Igy folytathattam tanulmányaimat az ELTE-n, ahol modomban allt a szoeialista pedagógiával szembesülni. Két évig koptattam az,e?y.etem
padja it az ELTE-n. 1973. június 11-én v~~ezt~~ a pedagógiai szakon, jeles eredménnyel. Mire volt ez, J~? UJratanu/~am a pedagógiát, megtanultam, mi a hivatalos aliaspont, megfigvelhettern,
---~ 217

hogy Nagy Sándor professzor mit gondol a didaktika állásáról.
Kiss Árpád elmondta, hol tart a programozott oktatás. Búzás
László pedig kitartó pontossággal, tárgyszeretettel kalauzolt a
reformpedagógia világában. A szovjet pedagógia témakörében
folyó kutatásokat Bábosik IstvántóI tanulhattam meg. Vizsgáztam
Falus Ivánnál is, sőt Ábent Ferencnél is. Nem voltam se jó, se
rossz tanuló, de nagyon rosszul éreztem magam az ELTE-n. Túl
öregnek éreztem magam. Akkortájt már igen sok eretnek gondolatom volt arról, hogy mit ér a pedagógia mint tudomány, és hogy
miféle tudások kimunkálása kellene ahhoz, hogya pedagógia
valóban tudomán nyá válhasson. Erről persze egy szót sem szóltam a vizsgákon. Egyedül 1977. június 18-án megvédett bölcsészettudományi doktori munkámban mertem néhány új gondolatot
megfogalmazni az életkor-pedagógia kapcsán. Nagy Sándor
ekkor már úgy látta, hogy amit felvetek, legalább megfontolandó.
Tudta, hogy kísérlet áll mögöttem, és szemmel láthatóan ez az
időszak volt az életében, amikor kezdte saját életútját és
munkásságát újraértékelni. Talán ekkortájt kezdte újraolvasni a
két világháború közötti pedagógia elméletíróit (Imre Sándort,
Nagy Lászlót, Prohászka Lajost, Weszely Ödönt), és kezdte belátni, hogya pedagógia tudásbővítésének egyik legjobb módja a

pedagógiai kísérlet.
Összefoglalva elmondhatom, hogy nem volt jó dolog nyelvészdiplomával a zsebemben, egy sikeres kísérlettel a hátam mögött
pedagógiai nézeteimet rejtegetni, de jogérzékem nem tiltakozott.
A rend az rend. Nekem pedagógiai diplomám tényleg nem volt,
amikor Kaposvárott a pedagógiát oktatni kezdtem. Lett diplomám,
hasznom pedig annyi, hogy szisztematikusan megismertem a
'70-es évek szocialista pedagógiáját. Nem haltam bele.

•••

218

~~

_

Fontosabb oktatáspol iti kai intézkedések

1971-1979

között:

1972. június 14-15-én tartott üléséri az MSZMP Központi Bizottsága terjedelmes határozatot hozott Az állami oktatás helyzetéről és továbbfejlesztésének feladatairól címmel. A párthatározat igen sok kritikai
elemet tartalmazott.
Egyik ezek közül kimondja: minden erőfeszítés
ellenére nem növekedett megfelelő mértékben az iskolai nevelés hatékonysága. A határozat ugyanakkor kimondja: "ki kell dolgozni a köznevelési rendszer távlati továbbfejlesztésének
fő irányait, az ennek
megfelelő iskolarendszer
szerkezetét és tarta Imát, a helyességüket
ellenőrző kísérleteket is le kell folytatni". (Az én kiemelésem: Zs. J.)
1972. szeptember 12-én a Köznevelésben
Kálmán György minisztériumi
főosztályvezető áttekintést adott az ország iskoláiban és kutatóhelyein
1800 egységben folyó lSD-féle pedagógiai kísérletről.
1973. ápri lis 20-án miniszteri
utasítás rendelkezett
a főiskolai-egyetemi
tudományos
diákkörökról.
"Ezek irányítását az intézmény, illetőleg
a kar vezetősége a Tudományos Diákköri Tanács útján látja el, és gondoskodik a Tudományos diákkörök működési feltételeiről."
1973 tavaszán megkezdte rnűködését az Országos Oktatástechnikai
Központ Budapesten (későbbi székhelye: Veszprém).
1973 őszén megjelent kormányrendelet
az Országos Távlati Tudományos
Kutatási Terv (OTT KT) keretei közé illesztette mint 116. számú kutatási
főirányt"
A köznevelés fejlesztését szolgáló pedagógiai
kutatások
témát.
1973. október 5-én megalakult az MTA Elnökségi Közoktatási Bizottsága,
mint az MSZMP pártközpont és a Minisztérium
tanácsadó testülete.
Feladata: az ezredfordulón
esedékes közoktatási reform tudományos
és tartalmi előkészítése, az 1980-as évekre esedékes részleges reformmunkálatok véleményezése. Elnöke: Szentágothai János akadémikus,
titkára: Szépe György.
1974. augusztus 31-én hirdették ki a 13. sz. törvényerejű rendeletet, amely
a tanítóképző intézetek jövőbeli tanítóképző főiskolákká való átszervezéséről intézkedett.
1976 őszén megalakult a Magyar Tudományos Akadémia és az Oktatási
Minisztérium
közös Köznevelési Bizottsága. Feladata: az 1976 júniusában elkészült akadémiai állásfoglalás és ajánlások megvalósításának
előkészítése. E célból 9 munkabizottságot
és több munkacsoportot
hozott létre. Figyelemmel kíséri az Országos Távlati Kutatási Terv 6.
sz., a köznevelés fejlesztését szolgáló kutatási főirány megfelelő
munkálatait is. Ez a közös testület 1985 őszéig működött.

___________________________________

~ 219

A csökölyi száműzetésből csökölyi műhely
(1975. szeptember 1.-1977. augusztus 15.)*

A kísérletező tanítványok élén
(Válaszkísérlet a szociolingvisztika kihívásaira)
A Kaposvári Tanítóképző Intézet nem biztosított nekem lakást.
1971-ben Kaposvárra költözött a fiam, hogy középiskolai tanulmányait megkezdje. Ezt megelőzően házasságot kötöttem Szabó
Margittal, így lehetőség kínálkozott arra, hogy fiamnak ne a kollégiumba kelljen mennie elsőéves korától, és albérletben sem kellett tengetnünk az életünket. Kétszobás lakásban éltünk. Szabó
Margit az édesanyjával az egyik szobában, én pedig a másikban,
a fiammal. Ez a házasságom is rövid életű volt. Ekkor serdült a
fiam, és jelentkeztek nála azok a tipikus problémák, hogy képtelen volt az édesanyján kívül más személyt "nevelőjeként" elfogadni. Én a fiam mellett döntöttem, a válás bekövetkezett, sebben
a helyzetben a Tanítóképző Intézet egyik kollégiumában kaptam
egy szobát a tizenötödik életévében lévő elsős gimnazista fiammal. Válásom Szabó Margittói nem jelentette azt, hogy ő kivált
volna az anyanyelvi kísérletből, munkatársi kapcsolatunk megmaradt, s fiam megnyugodott mellettem. Nagy szabadságot biztosítottam neki, s életének jelentős részét velem töltötte, vagy
a megyei könyvtárban. Ekkor már publikált. Leginkább képzőművészeti kritikái jelentek meg a Somogy című folyóiratban
a korszak nagy magyar festőiről, Udvardy Erzsébetről, Klimó Károlyról, majd egy hosszabb tanulmány Egry Józsefről. A Somogy
című folyóiratban egyébként magam is publikáltam.

*

220

A gazdaságirányítás reformja, a reformok megtorpanása (1972-1978).

~

••

A kaposvári kollégiumi szobában az életünket alkotással töltöttük. Néha-néha az éjszaka világába is elkísért a fiam, azokba a
baráti társaságokba, amelyekben valóságos szellemi diskurzusok
folytak, s amelyben természetesen ő maga is részt vett. Nagy termetű fiatalember volt, a bárba is beengedték, így tanulta meg az
élet árnyoldalait is, emellett semmit sem adott föl abból az
értékvilágból, amelyet magának mellettem választott. Mivel
szellemileg túl fejlett volt, nehezen viselte az iskola zárt világát, és
azt, hogy mindent tankönyvből kellett tanulnia, holott a családban azt szokta meg, hogy lexikonokból, kézikönyvekből, enciklopédiákból lehet igazán művelődni. Ezért mindent megtettem
annak érdekében, hogy magántanulóként folytathassa a gimnáziumot. Akkor ez igen nagy szó volt, minisztériumi engedély kellett hozzá. A fiam nagyon jól járt, mert jóval többet tanulhatott,
mint amennyit az iskola nyújtott volna, és magam is igen sokat
segítettem neki, ő pedig nekem. Kevesen tudják, hogy Zsolnai
László tizenöt éves korától, csaknem tíz éven át az anyanyelvpedagógiai kutatásaim és kísérleteim egyik legtehetségesebb
segítője volt. Közben sorra-rendre letette az osztályvizsgáit, jeles
és kitűnő eredménnyel.
A baj akkor következett be, amikor a képzőnek a kollégiumát
el kellett hagynunk, és én a fiammal lakás nélkül maradtam. Furcsa megoldás született. Élettársi kapcsolatot létesítettem Mátyási
Máriával. Ő Siklósról Csökölybe költözött. Ugyanis Csökölyben
kapott szolgálati lakást. Ebbe költözhettem be én és a fiam is. Az
első szolgálati lakás, amelyet Csökölyben kaptunk, hideg, fűthetetlen és lakhatatlan volt, ezért új megoldás után kellett néznünk. A fiam visszaköltözött Kaposvárra albérletbe, magam pedig
Mátyási Máriával, aki akkor még nem volt a feleségem, egy ötször
négy méteres szobájú, előszobás, rossz állapotban lévő lakásba
költöztünk. Igaz, a lakásban nem volt WC, és ivóvízért, mosdóvízért a mintegy ötven méterre lévő kúthoz jártunk, de legalább a
könyvtáramat el tudtam helyezni. Ezzel megoldódott a lakásproblémám. Újabb nehézséget jelentett az, hogy Csökölyben Mátyási
Mária a szolgálati lakás fejében kizárólag cigány kisegítő osztály-

__________________________________

~~

221

ban kapott állást. Tizenhat gyerekről volt szó. Hatévestől tízévesekig voltak együtt egy osztályban. A normális iskolától elkülönített iskolában, szeparáltan éltek. Őket kellett tanítania az akkor
mindössze kétéves gyakorlattal
rendelkező Mátyási Máriának.
Magam a főiskola állományában maradtam, és Heffner Annával
irányítottam a Tudományos Diákkör munkáját, valamint a kísérleti
osztályokat Zalaegerszegen és Sárszentlőrincen. Sárszentlőrincen
ugyancsak többségükben
cigány tanulókat tanított két másik
tanítványom, Csizmazia Sándor és Petrovics Ilona.
Csököly Kaposvártói negyvenkét kilométer távolságra van.
Kaposvárt úgy lehetett megközelíteni,
hogy Csökölybőlautóbusszal utaztam Iákón át a Iákó-Nagybajom
nevű vasútállomásig,
ott szálltam vonatra. Ez együttvéve másfél-két órás utat jelentett.
Vissza ugyanennyit. A buszút rendkívül nehéz volt. Ezen az útszakaszon cigányok is utaztak a munkahelyükre, s nem tudták mire
vélni, hogy ha azt állítom magamról, hogy főiskolai docens vagyok, hogyan lehetséges, hogy nem kaptam lakást Kaposvárott.
Ezért azt terjesztették rólam, hogy szélhámosság az, amit magamról állítok, s valószínűleg nem is vagyok tanár. Az akkori buszozás
során tanultam meg, mit jelent az, hogy szegregáció. Magyar
emberek ugyanis nem voltak hajlandóak cigányok mellé ülni,
inkább végigállták az egész utat.
A főiskolán a tudományos diákköri tevékenység miatt, meg
amiatt, hogy bíráltam munkatársaimat, munkatársaim felkészültségét, feszült hangulat volt körülöttem. A főigazgatóság szemrebbenés nélkül figyelte valóságos nyomoromat,
még arra sem
méltattak, hogy egyszer megnézzék, milyen körülmények között
lakom.
A Csökölybe járó cigány gyerekek magyarul alig beszéltek, s
nehéz volt eldönteni, hogy azért küldték-e
őket kisegítő iskolába,
mert ténylegesen fogyatékosok, vagy azért, mert nem tudnak magyarul. Hosszú és sok-sok szakmai beszélgetés után láttuk be Mátyási Máriával, hogy ezek a szerencsétlen gyerekek jobb sorsra
érdemesek. Rendszeresen beálltam tanítani hozzájuk. Nyelvészeti
műveltségem birtokában rájöttem arra, hogy őket először a ma-

222 ~

gyar nyelv fonémaállományára
kell megtanítani, folytonos játékok
sorában vagy kis csoportba szervezett kommunikációs foglalkozásokon. Eközben fejlesztenünk kellett a gyerekek finom kézmozgását, artikulációját.
Könyvet kellett a kezükbe adnunk, és gondoskodnunk
kellett arról, hogy amikor
iskolába érkeznek,
mosakodjanak meg, tartsák tisztán iskolaszereiket, könyveiket, és
megtiltottuk,
hogya
könyveket, füzetei ket hazavigyék. Háromnégy hónap eltelte után jelentkeztek az első eredmények. A gyerekek, miután megszokták tanítójukat és engem (aki tanító bácsi
voltam számukra), bizalommal voltak irántunk. A szeretet és a bizalom megnövelte kíváncsiságukat, tanulási kedvüket, és a következetes, apró lépésekre lebontott három-négy hónapos fejlesztő
munka után képesek voltak magyar nyelven szöveget alkotni:
udvariasan kérni, kérdezni, bemutatkozni, útvonalakat leírni, születési adataikat felsorolni. Emberarcúvá alakultak, s mert minden
fejleszthető képességüket tökéletesítettük, újabb másfél-két hónap
múlva hozzákezdhettünk velük az olvasástanuláshoz. Az itt alkalmazott program lényegileg ugyanaz volt, mint amelyet Szabó
Margittal kísérleteztünk ki még Kaposvárott, s ezt folytatta tovább
Mátyási Mária Siklóson egy magyar gyerekekből álló 32 fős
osztályban. Siklóson összegyűlt tapasztalatait kamatoztatta Csökölyben, többek között ez volt csökölyi sikereinek és a kísérlet sikerének is a forrása.
A csökölyi cigánygyerekekkel
való intenzív és eredményes
foglalkozással egy időben tűnt fel szociológus körökben Magyarországon a szociolingvisztikának
egy olyan irányzata, amelyet
B. Bernstein képviselt. (Nálunk, ha nem tévedek, Pléh Csaba és
Radics Katalin szakfordítása révén terjedt el.) Az 1976-os esztendő első félévében a cigánygyerekekkel folytatott munka egyre
sikeresebbnek látszott, s én megkockáztattam azt a tételt, hogya
cigánygyerekeket
a pszichológusok
rosszul iskolázták be, mert
ezek a gyerekek nem fogyatékosok, hanem mérhetetlenül ingerszegény környezetben élnek odahaza. Miután bővült a magyar
nyelvű szókincsük,
kifejlődött
a magyar fonémaállománynak
megfelelő beszédhanghallásuk,
egyre bátrabban beszéltek, meg-

mm

------------------------------------~

223

nőtt a beszédkedvük, és sorra-rendre megtanultak olvasni. Kiderült, hogy nemcsak az olvasókönyvben található olvasmányok és
információk érdekelték őket, hanem év vége felé már az Ablak-Zsiráf című gyermeklexikonban is igen jól el igazodtak, és arra
is fény derült, hogy néhányan visszahelyezhetők az általános
iskolai osztályba, ahol magyar gyerekek között folytathatják tanulmányaikat.
Az iskola igazgatója - látva azokat a sikereket, amelyeket Mátyási Mária s jómagam a gyerekekkel elértünk - felszámolta a cigány osztályt, és a cigány kisgyerekeket magyar osztályokba helyezte el. így 1976 szeptemberében Mátyási Mária egy teljesen új
osztályt indíthatott, amelynek csak egynegyede volt cigány kisgyerek. Itt már a Nyelvi, irodalmi és kommunikációs kísérlet
szinte teljes apparátusát bevetettük, s B. Bernstein tétele, hogy
tudniillik, a nehéz társadalmi körülmények között élő, rosszul

szocializált gyerekek szűkített kódja az iskolában nem módosítható, előttem megdőlni látszott. Azaz nem annyira kényszersorsszerű a gyerekek helyzete, ahogyan azt Angliában, az USAban és Magyarországon is terjeszteni kezdték. Eme hitem birtokában kerestem meg Békési Imre barátomat Szegeden, és
kértem, intézze el, hogy fogadjon engem Szépe Cyörgy, aki
abban az időben az MTA Nyelvtudományi Intézetének Alkalmazott Nyelvészeti Osztályát vezette, amelyen olyan kiválóságok
dolgoztak, mint Radics Katalin, Bánréti Zoltán, Kenesei István,
Papp Mária. Szépe György közismerten mindenkit fogadott, s
mindenkin
segített. Ő volt az MTA Elnökségi Közoktatási
Bizottságában a Nyelvi Kommunikációs Nevelés szakreferense, a
Világosság című folyóiratban ő publikálta híres tanulmányát
A nyelvileg művelt ember modellje címmel. Miután Szépe
Budapesten fogadott, meghallgatta a Bernstein-féle tétel lel szemben megfogal mazott ellenérzései met, kü Idöttséget menesztett
Kaposvárra és Csökölybe. A küldöttségben Bánréti Zoltán és
Kenesei István mellett jelen volt az a Pap Mária is, aki éppen
Bernstein munkásságát interpretálta kandidátusi disszertációjában. Ezek a nyelvészek vonattal és busszal eljöttek Csökölybe,

megnézték a gyerekeket, a gyerekek fejlettségét, pontosabban:
fejlesztettségét. Visszautaztak Pestre, és "telekürtölték" a fővárost,
hogy Csökölyben valamilyen csoda történt: Zsol nai József és élettársa, Mátyási Mária egy nemzetközileg is figyelemre méltó problémát volt képes megoldani a világ végén.
A pestiek látogatása után összehívtam Csökölybe mindazokat
a fiatal tanítványaimat, akik az ország különböző pontjain részt
vettek a kísérleteimben. Újragondoltattam velük a Csökölyben
történteket mind nyelvészeti, mind fejlődéspszichológiai,
mind
pedagógiai szempontból.
Valamennyien ekkor hitték el, hogy
nincs semmiféle csodamódszer. Egyetlen dolog létezik: a tudományosan is felkészült pedagógus, aki pontos diagnózist tud adni
arról, hogy egy-egy gyereknek miért gyenge a teljesítménye, és
képes megállapítani azt is, hogy miként lehet rajta segíteni,
személyiségét tiszteletben tartva. Ez az 1976-os esztendő volt az
a kritikus év, amikor legalább már a tanítványaim elhitték, hogy új
pedagógiai felismerés birtokába jutottunk.
Közben a kaposvári képzőben híre ment csökölyi sikereimnek,
tehát annak, hogy fővárosi, nemzetközi rangú nyelvészek ismerték el eredményeinket. Ekkor jött a párt, és elrendelték, hogy pártszervezetenként minden párttagnak felül kell bírálnia magánéletét, mert egyetlen párttag sem élhet rendezetlen férfi-nő kapcsolatban, élettársi viszonyban. Engem kész helyzet elé állítottak.
Vagy kizárnak a pártból, vagy házasságot kötök Mátyási Máriával.
Az utóbbit választottam. Nem volt semmi kifogásom a házasságkötés ellen, csak sok volt már a házassági kudarcom, és féltem,
hogy Mátyási Mária sem fogja győzni azt a sok-sok háborút, amelyet folytatnom kell egy új pedagógiai gondolkodásmód meghonosítása érdekében Magyarországon. A kaposvári pártszervezet
velem folytatott híres "összeíró beszélgetése" 1976. április 30-án
zajlott le. Kínos volt, hogy a beszélgetést olyan barátaim vezették,
akiktől nem vártam volna, hogy beavatkoznak a személyes életembe az MSZMP nevében. Azóta Mátyási Máriával élek. Ő az a
személy, aki kalandos életutamból a legtöbbet elviselt az első
feleségemen, Dobó Margiton kfvül. A házasságkötés után Csö-

____________________________________
224

~o------------------------------------

~c 225

kölyben maradtunk ugyanabban a kényszerű, megalázó, emberhez méltatlan lakásban, és én onnan szerveztem az ország különböző településein folyó kísérleteinket. Eközben keserű szájízzel,
de tanítványaim támogatását élvezve, róttam az utat hetente
négyszer Csököly és Kaposvár között. Iszonyú volt! Csak az vigasztalt, hogy valaha e tájon élt rövid ideig Csokonai Vitéz Mihály
is. Ő is megfordult Csökölyben, a fehérgyász falujában, s ott írta
híres versét, a Tüdőgyulladásomról címűt. Sokat gondoltam rá, és
arra: ha ő kibírta, én is kibírom!

Az innovációsmííhely-teremtö
(Nyelvészek, mérési szakemberek, tantervírók, szociológusok,
drámapedagógusok, filmesek búcsújáró helye: Csököly)
Csököly akkor lett fontos hely a magyar pedagógiai innováció
történetében, amikor az Új Tükör című folyóiratban Tánczos
Gábor megjelentette a Nyitja mindennek című riportját.
Tánczos Gábor
Nyitja mindennek
(Új Tükör, 1979. április 15.15. sz. 10-11. p.)

Ne bocsátkozzunk e helyütt bár mégoly jelentős
pedagógiai szakkérdések részleteibe, hogy figyelmünk oda összpontosuljon, ahol a nemzedékek váltakozásában igazi sorsproblémák sűrűsödnek. Evidenciák bizonygatására még a nemzetközi gyermekév se csábítson. Tudjuk, hogy ők
a jövő. Hogy rajtuk, a mai és a holnapi kismagyarokon, testük-lelkük egészségén, műveltségükön, teherbírásukon, szellemük szabadságán
múlik kiváltképp - még talán a körülmények
hatalmánál is inkább - a nemzet egész jövője.

226

~Q

_

Kezdjük a gondokkal. Egyenest a legnyomasztóbbakkal.
ló lélekkel tehetjük. Annak érdekében ugyanis, hogy végre
kifelé jussunk abból a bűvös "rossz körből", amelyet hiteles
és őszinte társadalomkutatások térképeztek fel az elmúlt
másfél évtizedben. Az iskoláink első osztályaiba lépő hatéveseknek mintegy harmada olyan súlyos művelődési
hátránnyal indul az iskoláskor kezdetén, amely nem csökken, hanem még növekszik is az általános iskolai évek során. Az egyes gyerekek pályafutásában természetesen rengeteg egyéni vonás, körülmény munkál közre, vezet a tehetség sikeres kibontakozásához vagy töréshez, kudarchoz.
Társadalmi méretekben azonban kétségtelen, hogy az alacsony szociális és kulturális színvonaion élő rétegekből
származó gyerekek azok, akiknek legsajátabb "örökségük"
a művelődési hátrány és az esélyek nagyfokú hiánya.
A következmények rendszerint egész életüket végigkísérik,
átöröklődhetnek leendő gyerekeikre is. Az iskolázási gond
és probléma így mélyül és szélesedik társadalmivá. Nem
pusztán szociális leki ismeretből és egy nagyobb társadalmi
egyenlőség óhajaból.
Elemi - közösségi - önérdekből is.
Ekkora fehér foltok fényűzését nem engedheti meg magának
az a közösség, amely érdekelt kultúrája folytonosságában és
fejlődésében.
Az egész iskolai tudás - írás, olvasás, számolás és minden
további elsajátítása még a kis elsősök előtt áll. Van azonban
egy kezdettől fogva nélkülözhetetlen kulcsa minden más
ismeret, műveltség megszerzésének. Ez nem más, mint az
anyanyelv tudása, képesség annak megfelelő használatára a
megértés és kifejezés (tudományos szóhasználattal: nyelvi
kommunikáció, nyelvi érintkezés) folyamatában. Ez mindennek a nyitja. Az írás-olvasás maga is része csak az általános emberi érintkezésnek, szoros kölcsönhatásban fejlődik együtt a nyelvi érintkezés többi formájával, mindenekelőtt az élő beszéddel. A művelődési hátrány az iskoláskor kezdetén elsősorban és legfőként a nyelvi hátrány:

____________________________
-*~227

alacsony színvonalú nyelvhasználat, szegényes kommunikáció, az elvonatkoztatási képesség fejletlensége. Ha
ezekben nem következik be igazi változás, fejlődés, akkor
az írás-olvasás megtanulása keserves és fogyatékos lesz,
nem is vezet igazi eredményre: a leghátrányosabb indulásúak egy nem elhanyagolható része az iskoláskor végére se
jut el arra a színvonalra, hogy könyvből, tankönyvből értelmesen olvasni, tanulni tudjon, és önállóan legyen képes
értelmes szöveget alkotni.
A nyelvi hátrányt, a művelődési hátrányoknak ezt a legfőbb és legszívósabb terrénumát veszi célba e felismerésekből kiindulva Zsolnai József nyelvi-kommunikációs
tanítási programja. Bizonyára nem véletlen, hogy az egész
koncepciót vidéki tanítóképző intézeti tanár alakította ki
munkacsoportjával, és hogya kikísérletezés első terepei a
hátrányos helyzetű gyerekekben - köztük cigány származásúakban - ugyancsak bővelkedő Sárszentlőrinc és Csököly falvak lettek. Az igazán jelentős felismerések és a belőlük következő gyakorlati módszerek rendszerint roppant
egyszerűek:
- Nyelvi-kommunikációs
programunk nem különíti el az
írást-olvasást, helyesírást és nyelvtant anyelvhasználati
tevékenységek egészétől - mondja Zsol nai József -, hanem
párhuzamosan fejleszti a kisiskolások számára érdekes,
életszerű tevékenységi formákban a nyelvi érintkezés minden fontos szóbeli és írásbeli területét, még a szavak világán
kívüli gesztusról, mimikáról és tekintetről se feledkezve
meg. Akisiskoláskori beszédművelés (amely egyaránt jelent
helyesejtés-tanulást és a mindenkori kommunikációs szituációhoz alkalmazkodó
beszédfejlesztést) mellőzhetetlen
láncszem az egész anyanyelvi nevelésben, eredményei sokszorosan térnek vissza az olvasásban, a helyesírásban és az
írásbeli szövegalkotásban. Mozgóképre és hangra kellene itt
átváltanunk. Hallani és látni kellene: a csökölyi harmadik
osztályosok most éppen .Paripám csodaszép pejkó, ide lép,
228 ~~
_

oda lép, hejhó!. .. " -féle Weöres Sándor-szövegre végzett
vidám légzéstechnikai gyakorlatát, melynek szakszerűsége
hivatásos előadónak is becsületére válhatna. Ésjó lenne, ha
mindenki hallhatná élőbeszédük és hangos szövegolvasásuk, versmondásuk kitűnő szó- és mondathangsúlyait! Amit
hibák "nyesegetésével", "tisztogatással" alig lehet elérni, azt
meghozzák a hozzáértőn irányított artikulációs, gyorsasági,
időtartam- és ritmusgyakorlatok, játékos tréningek. Az eredmény: ezek a nagyrészt ugyancsak hátrányos helyzetű
gyerekek valami nagyon fontosat jobban tudnak, mint számos, akár sokkal szerencsésebb indulású értelmiségi társuk.
Megtanultak és megtanulnak helyesen beszélni magyarul.
Nehogy bárki is valamiféle romlatlan, tiszta falusi őserőben
keresse a magyarázatot. Amikor a csökölyiek (és az összes
többi hátrányos terepen szervezett Zsolnai-kísérleti osztály
tanulói) az első osztályba léptek, súlyos hibáktói hemzsegő,
rontott, kezdetlegesen szegényes volt a legtöbbük beszéde.
Anyanyelvi kultúrájuk fejlődése oktatásuknak köszönhető.
A hátrányos indulásúak művelődési lemaradásának megoldatlan gondjával kezdtük - és máris egy másik országos
művelődési gond kellős közepébe jutottunk, amely csak
súlyosabb attól, hogy sokan, köztük nagyon is illetékesek,
még csak nem is érzékelik. Arról az egyre terjedő nyelvi
romlásról van szó, amelyet Kolozsvári Grandpierre Emil
híressé vált vitacikkében (Herder árnyéka) kiváltképpen
mint a ragacsos beszéd és a prózaéneklés, a lekváros, csámcsogós, hadarós, elnyelős ejtés egyre szélesebb körben
pusztító betegségét írta le. Olyan ártalom, amelyik egyáltalán nem korlátozódik a leghátrányosabb indulásúakra.
Az anyanyelvi kultúrát a legfogékonyabb kisiskoláskorban
alapozni meg a kommunikációkutatás nyújtotta legkorszerűbb eljárásokkal (a Zsol nai-módszer tudományosan így
jellemezhető), ez az átfogó mozzanat, amely a művelődési
hátrányok csökkentését egybekapcsolja legfőbb közös örökségünk és hagyományunk: anyanyelvünk átadásának méltó
___________________________________
~ 229
színvonalával.

A gyakorlóeszköz egyúttal célként is szolgál. A csökölyi
gyerekek nem egy, hanem sok-sok könyvből tanulnak, kapnak és keresnek ki belőlük gyakorlószövegeket. A nyelvi
gyakorlás és az irodalmi-esztétikai élvezet miért ne eshetne
egybe, ha Illyés Gyula, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Kormos
István, Csanádi Imre, Tamkó Sirató Károly, Csoóri Sándor
(hogy a felsorolást már az elején abbahagyjuk) mese- és
vers- "szövegei" meg népi mondókák, dalok adják a matériát a gyakorlatokhoz? Márpedig - már az első osztály tói
kezdve - egyre inkább önkéntes választás, egyéni ízlés,
érdeklődés és vonzódás alapján. Az Ablak-Zsiráf gyermeklexikonban a képek segítségével már az olvasás tanulása
közben is elkezdődik a búvárkodás, a másodikosok már
munkaeszközként kezelik a helyesírási szótárakat, a harr::nadikosok komoly feladatokat oldanak meg a Magyar
Ertelmező Kéziszótár használatával.
Az óra folyamán váltakozó tevékenységek jórészt kiscsoportokban folynak. A nagyjából éppen azonos színvonaion
állók így mindig olyan feladatokat kaphatnak, amelyek
legjobban fejlesztik őket, azaz nem reménytelenül nehezeket, megoldhatatlanokat, másfelől nem merő unalmat keltő
túlhaladottakat. A csoportok nem merevek, fejlődésüknek
megfelelően a gyerekek átléphetnek az egyikből a másikba,
sokszor az éppen soron levő feladat szerint is szerveződhetnek.
Az egyik kiscsoport Csökölyön éppen nyelvtani feladatlappal foglalkozik, a másik verset válogat, hogy elmondására
készüljön, a harmadik meg - éppen a gyengébb kifejezőkészségűek csoportja - kedélyes körben elhelyezkedve csoportkommunikációs
gyakorlatot tart. Tanáruk jelen van
ugyan, de olyan tapintatosan irányít, hogy a gyerekek belemelegedve szinte már észre sem veszik. A középpontban
levő kisfiú régi anekdotázók biztonságával járatja körbe
szemét hallgatóságán a történet fordulatainak tempójában,
társainak mesél bátyja sündisznójáról, nem pedig a tanár-

230

~~

nak. Ha muszáj, közbeszólni is lehet, aztán többszörös
szerepcserével jönnek a kérdések, válaszok. Mire befejezik,
a versmondó csoport is felkészült. A verseket már az egész
osztálynak mondják. A rögtönzött "műsor": Takáts Gyula:
Dorombol a hold, Kassák Lajos: Testvérkék, Ágh István:
Virágosat álmodtam, Weöres Sándor: Medvenóta. Az előadáshoz az osztály és a tanár részéről egyaránt járul elismerés és kritika.
- "Stratégiánk" arra irányul - magyarázza Zsol nai József -,
hogya nyelvi hátrány leküzdését és a tehetségek fejlesztését
egyszerre oldjuk meg, nem lefelé, hanem felfelé nivellálva,
a legjobbak eredményét a többiek szolgálatába is állítva, az
egyelőre még gyengébbek minden elért eredményét az
egész közösség részéről méltányolva és ezáltal is ösztönözve.
Ahogy hozzászokik a fülünk a gyerekek (és tanáruk!) szép
és helyes magyar beszédéhez, egyre jobban átéljük azt is,
hogy milyen szépen, kulturáltan,
egymást megbecsülve
beszélnek, viselkednek egymással: gyerek - gyerekkel, tanár
- gyerekkel, gyerek - tanárral. Az emberi érintkezés nyelvi
formáit gyakorolva és tanulva, annak tartalma is átalakul,
vagy legalábbis átalakulhat: humanizálódhat. Zsolnai József
ezt kísérleti programja szerves alkotóelemének tekinti:
- A kisiskolások elsajátítják mind a kezdeményező első személy, mind a befogadó második személy szerepét, képesek
a legváltozatosabb
helyzetben szerepcserére. A csoportkommunikációs gyakorlatokon valóságos élethelyzetük
kölcsönös megismerése közben fejlődik beleérző képességük, érzelmi alkalmazkodásuk és egymást vállaló együttműködési készségük. Illyés Gyula szerint a szó tisztaságával
a szellem szabadságáért is küzdünk. Mikor kezdjük, ha
elkésni nem akarunk, mint kisgyerekkorban?

_

--

~ 231

Tánczos Gábor, mint az közismert, az '56-os forradalom és
szabadságharc egyik mártírja. A Petőfi-kör titkára volt, .később
pedig Nagy Imre mellett töltött be afféle személyi titkári szerepet.
Igen sokat beszélgethetett Nagy Imrévei a magyarság jövőjéről,
mert a Csökölyben látottakról szóló írásában is emlegeti a mártír
miniszterelnököt, illetve annak elgondolásait a jövő Magyarországáról, a "kis magyarokról". Tánczos a Nagy Imre-perben
életfogytiglant kapott, és valamikor az enyhülés éveiben, a Kádárrendszer stabilizálódásakor engedték csak ki. Vele Budapesten, a
Fővárosi Pedagógiai Intézetben ismerkedtem meg. Várh egyi
Cyörgy szociológus mutatott be neki. Sok mindent tudott már
rólam. Tudott "hányatott" életemről, amelyet én akkor dramatizálás nélkül, némi tragikomikus felhanggal meséltem el neki.
Láttam, hogy leírhatatlan szomorúság ül a szemében. Olyasmire
gondolhatott, hogy nekem, a fiatal lázadozó pedagógusnak szinte
fogalmam sincs arról, hogy ebben az országban, ezért az
országért mennyien szenvedtek mártírhalált, mennyien ültek
börtönben, hányan kényszerültek külföldre. Akkortájt, találkozásunk alkalmával Tánczos Gáborról én csak annyit tudtam, hogy
az OPI-ban dolgozik, és a pedagógusok olvasási szokásait kutatja. Olvasásszociológusnak gondoltam, sejtelmem sem volt róla,
hogya börtönből való kiszabadulása után mi mindent vállalt
a szocializmus lebontásáért, titkos diplomáciát éppúgy, mint a
magamfajta, a jövő Magyarországáért aggódó emberek segítését.
Várhegyivel és Tánczossal a Fővárosi Pedagógiai Intézetben
találkoztam. Ők hívtak meg, mert arra készülődtek, hogy megvizsgálják a budapesti hátrányos helyzetű gyerekek ügyét, és
szembenézzenek azzal, hogya szegénység és a kiszolgáltatottság
ellenére mit lehet értük tenni az iskolában. Emlékszem, kutatócsoportjukhoz tartozott még Solt Otília is. A problémát pedagógiai
oldalról valamelyest ismerő szakemberként próbáltam őket meggyőzni, hogy van megoldás. A megoldást Kaposvárott kezdtük
feltárni, meséltem nekik, de később beláttuk, hogya gyakorlóiskolai, elitnek számító gyerekek körében elért eredmények
csalókák lehetnek, ezért mentünk - egyéb kényszerek miatt - Csö-

232 ~~

_

kölybe és Sárszentlőrincre (ahol Csizmazia Sándor és Petrovics
Ifona dolgozott) kísérletezni.
A pesti szociológusok közül voltak, akik Sárszentlőrincre, voltak, akik Csökölybe "zarándokoltak". Tánczos Gábor és Várhegyi
György szinte havonta megjelentek Csökölyben, ahol Mátyási
Mária munkáját figyelték. Emellett terepmunkát is végeztek, azt
kutatva, hogy a cigány családokban felnövő cigány kisgyerekek
miként tudják az iskola és programunk értékrendjét úgy átvenni,
hogy ne forduljanak szembe szüleikkel, mi több, szüleik is örüljenek annak, hogy gyerekeik érvényesülni tudnak. Ezzel a céllal
indítványozták Kaján Lászlónak, az FPI igazgatójának a szociális
hátrányokat enyhíteni
hivatott kutatásokat Budapest négy
kerületének egy-egy iskolájában, négy különböző pedagóguspárral. A négy kerületben egymástól eltérő jellegű szociális hátrányok
voltak tetten érhetők. Azért kellett egy-egy osztályba két pedagógus, mert programunk egész napos program volt. A kisérletben
közreműködő tanító mellett az új szemléletű Zsol nai-pedagógiát
a napköziseknek is el kellett sajátítaniuk, hogya képességfejlesztésre és az értékekre szocializálás délután is folytatódhasson.
Budapesten a VilI. kerület volt az egyik legizgalmasabb vizsgálati
terep. Közismert, hogy itt élt a legtöbb cigány, és itt virágzott
a prostitúció. Később, amikor Zalaegerszegen a kisérlet befejeződött, tanítónőként Kiss Éva is a VilI. kerületben vállalt munkát,
kísérIeti osztályban.
A nyelvészek és a szociológusok után Csökölyben egy vasárnapon - amikor minden siker ellenére egy nagyon súlyos depresszió hatása alatt a kaposvári tapasztalataim alapján a magyar
pedagógusképzés reménytelen helyzetén tépelődtem - dörömbölés hallatszott lakásunkon. Ajtót nyitottunk. Három hölgy kért
bebocsátást. Közülük egyet, Rozs Ágnest ismertem, őt még Kaposvárott tanítottam. Csak annyit tudtam róla, hogy Szentlőrincen
dolgozik a Gáspár-féle, akkor országszerte ismert és elismert,
sokat ígérő iskolai modellkísérletben. Ő közölte, azért jöttek, mert
szeretnének velem tárgyalni a NYIK-ről, s bemutatta egyik tárgyalópartnerét, Csa log luditot, Csalog Zsolt testvérét, a közismert

----

~c

233

pedagógus szakírót. A harmadik látogató nevét ismertem. Mezei
Éva volt, aki nekem a szinkronrendezőt jelentette, de csakhamar
kiderült, hogy rosszul tudom, mert a szinkronrendezés neki csak
kenyérkereseti alkalom. Fő hivatása, amire az életét tette, az Angliában meghonosodott drámapedagógiai kultúra magyarországi
elterjesztése volt. Azért jöttek, hogy engem, a szigorúnak kikiáltott
kutatót és kísérletezőt, rávegyenek, hogy már kidolgozott programjaim sorába emeljem be a drámapedagógiát is, meg az azzal
együtt járó mimetikus játékokat. Ezáltal útjára indulhatna egy
olyan innováció, melynek révén az egész alsó tagozatos oktatás új
alapokra helyeződhet.
Kísérletünkben addigra bevezettük a beszédtechnikát, a helyesejtést, a szóbeli szövegalkotást. Megreformáltuk az olvasástanulást, azaz kimondtuk, hogy az olvasástanulás során többféle metodika alkalmazható azon elv alapján, hogy az egyes gyerekek
olvasási előéletéhez és teljesítményéhez igazítjuk az olvasástanítás módszerét, és nem a gyerekeket ahhoz a módszerhez,
amelyiket a tanítónő ismer. Emellett erőfeszítéseket tettünk a fo-

galmazástanítás

kommunikációs

szemléletű

újraértelmezésére.

Hozzáláttunk az alsós nyelvtan- és helyesírás-tanítás megváltoztatásához is. És eleme volt ekkor már programunknak a versmondás, az igényes irodalmi alkotások, főleg a líra és a ballada,
valamint a mese szakszerű elemzése. Ezekről tudva - mint arra
már korábban utaltam - Mezei Éva azt kérte, illesszük még valahogy kísérIeti programunkba a drámapedagógiát is. Ő maga úgy
gondolta, hogy az egész drámapedagógiai mozgalom csak úgy
terjedhet a kiépülő innovációs láncokon át, ha annak programját
tantervelméleti értelemben szabatosan leírjuk, és kidolgozzuk
a továbbképzés rendszerét is, amely azt jelenti, hogya pedagógusoknak is el kell sajátítaniuk a drámapedagógiai észjárást.
a drámapedagógiai
foglalkozások
irányításához
szükséges
pedagógus-magatartást és képességeket. Én eleinte ódzkodtam,
mert volt már tapasztalatom arról, hogy művészemberekkel rendkívül nehéz a pedagógiát szakszerűen művelni, mivel a művészetpedagógiai tevékenységhez leginkább művészi tehetségre, művé-

szi intuícióra van szükség. Mezei Évával végül mégis sikerült
egyezséget kötni. Munkatársunk lett halála pillanatáig. Mezei Éva
minden emberi képességét latba vetette, hogy hibátlan szakmai
anyagot (tantervet, taneszközt) készítsen, és nagyon felkészült
a pedagógusok továbbképzésére is.
Nyelvészek, szociológusok, művészetpedagógusok után az
Országos Pedagógiai Intézet tantervelméleti osztálya is ellátogatott Csökölybe. Nyolc autóval érkeztek mintegy harmincan.
Olyan szakemberek voltak kíváncsiak a csökölyi gyerekekre,
illetve fej lesztettségü kre, mint Bal/ér Endre, Báthory Zoltán,
BekonviPél, Kádárné Fülöp judit. A látogató csoportokat a tévések követték, a Magyar Televízió munkatársai, hiszen akkortájt
még helyi adók nem léteztek. Ötrészes filmet készítettek Csökölyben, ezeken a filmeken Mátyási Mária tanított. A filmeket
mint továbbképzési lehetőséget a Magyar Televízió hetente vetítette. Mátyási Mária s jómagam is, aki e filmeken sokat szerepeltünk, ekkor váltunk országosan ismertté. Itt kell még megemlékeznem Mezei Károlyról, aki a rádión keresztül tudósított a csökölyi-sárszentlőrinci fejleményekről, aki az iskolával kapcsolatos
minden fontosabb adásra meghívott, így a rádión keresztül is terjedhetett az az új pedagógiai gondolkodás, amelynek középpontjába a hátrányos helyzetű gyerekeken való segítés valóságos lehetősége kerü It.
Legvégül jelentkezett a hivatal. A Somogy megyei Művelődési
Osztály is sűrűn megfordult Csökölyben, de megjelent Kaján
László, a Fővárosi Pedagógiai Intézet igazgatója is, magával hozta
szakfelügyelőit, és egy külön autóbuszban azokat a pedagógusokat, akik a fővárosban a "nehéz" kerületekben vállalták a kísérleteink tanítását. A kísérleti program tanítására a pedagógusoknak
mindenkor fel kellett készülniük. Százórás tanfolyamot kellett
elvégeznie annak, aki a kísérletben szerepet vállalt. Az idős pedagógusokat személyemen kívül azok a 25 év körüli tanítványaim
készítették fel, akik a kísérlet elterjesztésén fáradoztak, s mint már
arról szóltam, ők voltak a sokat dolgozó, sokat fáradozó és publikálni is tudó hajdani kaposvári TDK-s hallgatók. Az a csapat,

__________________________________
234

~o------------------------------------

~ 235

amelyik a mai napig együtt dolgozik, s akik 2001-ben elmondhatták magukról, hogy 30 évig szolgálták a NYIK-et, illetve
Zsolnai hóbortjait - szebben szólva: misszióit, elgondolásait a
magyar pedagógia megújításáért. Vállalták sokszor a megvetést,
a gyakori költözést, az ingyenmunkát, s ne feledjük el, hogy Csököly, ahová továbbképzésre és munkamegbeszélésre jártak Zalaegerszegről, Pécsről, Sárszentlőrincről, Kaposvárról, tényleg a világ végén volt. Ha elszalasztottak egy buszt, mert még vasárnap is
késő estig dolgoztunk, Csökölytől hat kilométeres gyaloglással
jutottak el a vonathoz, és az éjszakai utazások után hétfőn
kezdték a tanítást saját kísérIeti osztályukba járó tanítványaik
között.

•••
Fontosabb oktatáspol iti kai intézkedések

1975-1977

között:

1974.szeptember
4-én intézkedett a Minisztérium
Az iskolai pedagógiai
kísérletekről, kísérleti iskolákról és a bázisiskolákról.
1975 májusában a Minisztérium vezető testülete megtárgyalta az OPI jelentését az általános iskolai
és a gimnáziumi
tantervi
munkálatok
állásáról, és úgy döntött, hogy 1975 őszén a pedagógusok vitassák
meg az elkészült, javasolt tantervszövegeket.
1976. szeptember 1-jétől tanítóképző főiskolaként folytathatta tevékenységét
a korábbi felsőfokú tanítóképző Budapesten, Győrben, Jászberényben
és Kaposvárott.

A tanítóképzés második fordulója: Szekszárd
(1978. szeptember 1.-1979. január 15.)*

Tanszékcsoport -vezető, kutatásvezető
(Főiskola-alapítás segítése, szakmai,
intézményi identitáskeresés, tanítványnevelés)
Ahogy nőtt a kutatás és a kísérlet népszerűsége Csökölyben, annak arányában fagyott meg a levegő Kaposvárott körülöttem.
Iszonyatosan fárasztó volt a bejárás Csökölyből Kaposvárra, és
felőrölte idegeinket a vízellátás, a WC hiánya, a fűtés nehézsége .
Közben pedagóguslakások épültek Csökölyben, ahová beköltözhettünk volna, de nem vállaltuk, hogy Csökölyben
ragadjunk.
A TOK irányítására már nem volt annyi alkalmam és lehetőségem
Kaposvárott, mint korábban, mert minden időmet a kutatások,
a publikálás, a különbözö
szereplések kötötték le.
Közben tudomásunkra jutott, hogy Szekszárdon a Kaposvári
Tanítóképző Főiskola kihelyezett tagozatát kívánják életre hívni;
ezen fáradozott a Tolna megyei Tanács és a Tolna megyei Pártbizottság. Híre ment annak is, hogya Szekszárdra érkező, s ott
munkát vállaló tanárok szolgálati lakásokhoz jutnak, ezért
feleségemmel, Mátyási Máriával elhatároztuk, hogy Szekszárdra
megyünk. Ott lakáshoz juthatnánk. Másfél éves embertelen lakáshelyzetünk megoldódna, a gyakori óban egy osztályban kísérletet
indítanánk, magam pedig, aki akkor már országosan is ismertnek
számítottam, a legjobb tudásomat latba vetve közreműködnék
a főiskola alapításában, indításában. Szándékunkról valami útonmódon értesültek a Kaposvárott "munkálkodó"
ellenségeim,
akiknek kapcsolatuk volt a Tolna megyeiekkel (mert korábban
a Dombóvári Tanítóképzőben tanítottak), s igyekeztek mindenáron befeketíteni, hogy Szekszárdon ne álljanak velem szóba.
* A reformok felgyorsítása: 1978-1981.

-.---236

~o--------------------------------

_

~~

237

1978-ban egy kora tavaszi napon a szegedi Országos Tudományos Diákköri Konferenciáról utaztam Szekszárdra, azzal az
eltökélt szándékkal, hogy megkeresem a Megyei Pártbizottságon
Szabó Géza osztályvezetőt, azt a férfit, aki a főiskola-telepítés,
a kihelyezett tagozat létrejöttét tartja kézben. Még Szegedről,
az OTDK színhelyéről hívtam föl, s bemutatkozásom után megkérdeztem, fogadna-e, ugyanis szívesen közreműködnék az új
főiskola indításában. Igent mondott, de tőle tudtam meg, hogy
a kaposváriak ténylegesen megkezdték aknamunkájukat. Mérhetetlenül szomorúan és elkeseredetten tettem meg az utat buszon
Szeged és Szekszárd között. Szorongva szálltam le a buszról.
Előtte nemigen jártam Szekszárdon. Arra emlékszem, hogy ez az
önmagában tiszta város, amelyet szőlőhegyek vesznek körül, kulturált városnak tűnt. Felkeltette érdeklődésemet, s úgy döntöttem,
hogya pártbizottságon kertelés nélkül mindent elmondok Szabó
Gézának. Azt is, hogy rnlért utálnak Kaposvárott, azt is, hogy milyen lakáskörülmények között élünk Csökölyben, de azt is, hogy
a kísérlet országos híre jól jöhet még Szekszárdnak is, hiszen nem
üres kézzel érkezem. A pártbizottságok akkortájt már eléggé nagy
önállósággal rendelkeztek. Maguk intézték ügyeiket, és fejlesztéspolitikai elképzeléseikbe .föntröl"
kevesebbszer szóltak bele,
mint korábban.
Szabó Géza meghallgatott, s azonnal úgy nyilatkozott, hogy
szükség van rám. A mendemondák nem érdeklik, számíthatok
a lakásra is. Közölte velem azt is, hogy a szekszárdi tagozatot
a Dunaföldváron gimnáziumi igazgatói teendőket ellátó Endrédi
Lajos fogja vezetni. A személyéhez ők ragaszkodnak, és Kaposvár
sem tiltakozott ellene. A gyakorlóiskola vezetője pedig Tancz józsefné lesz, aki korábban a szekszárdi Garay János Általános
Iskolát vezette, és akinek a férje, ha jól emlékszem, rendőrkapitány-helyettes volt Szekszárdon, egyébként pedagógus diplomával. Még azt is megtudtam, hogy Pécsről Rónai Béla docenst hívták meg a Magyar Tanszékcsoport élére. Rám a Pedagógiai Tanszékesoport megszervezése várt. Elmondta Szabó Géza azt is,
hogya Pedagógiai Tanszékre is kiválogatták a helyi embereket.
238 ~-_

Pszichológust Debrecenből szereztek, a klinikáról; a marxizmustárgyakat pedig a Tolna megyei marxista-Ieninista esti egyetem
tanárai fogják "celebrálni". Az éneket, a testnevelést, a technikát
ugyancsak helybéliek tanítják majd. Agyakorló 1-4. osztállyal fog
működni. A főiskola egy vadonatúj, általános iskolának készült
épületben kapott helyet. A mai napig is ez az épület maradt
a Pécsi Egyetem Illyés Gyula Pedagógusképző Főiskolai Karának
(tehát a volt főiskolának) az épülete. A Szabó Gézával történt
találkozás után megismerkedtem Endrédy Lajossal, aki igencsak
fiatal nak tűnt hozzám viszonyítva, s nagyon magabiztosnak. Megismertem Tancz lózsefnét is, aki valahonnan ismerte már kísérletünket, és nagy-nagy érdeklődéssei, odafordulással örömét juttatta kifejezésre, hogy Szekszárdon én fogom irányítani nemcsak
a pedagógiai munkát, hanem a gyakorlóiskola felügyeletét is én
látom el. Tancz Józsefnének köszönhetjük, hogy politikai és emberi kapcsolatai révén előkészítette a NYIK-program Tolna megyei
kipróbálását a Megyei Pedagógiai Intézet igazgatójával, Werner
Andrással együttműködve és egyetértésben. így kerülhetett sor
arra, hogy Tolna megye területén 24 iskolában indíthattuk el a kísérletet. A kísérlet indításának az volt a feltétele, hogya bekapcsolódó pedagógusok százórás előképzésen vegyenek részt. Ez
meg is történt. A továbbképzésen részt vettek az akkori szakfelügyelők, és azok az igazgatók és igazgatóhelyettesek is, akik a 24
iskolában a kísérletet szervezték és irányították.
Szekszárdi áttelepülésem a tizenötödik költözés volt az életemben. Miután a költözés - a szokásos cirkusz, mi legyen a
könyvekkel, hány autót rendeljünk - befejeződött, igyekeztünk
Szekszárdon mindennel mielőbb szembesülni, ami ott érték. Igyekeztünk megismerni a kisváros hangulatát, igyekeztünk elfogadtatni magunkat. Mondanom sem kell, hogya kutatócsoport a tizenöt-húsz volt TDK-s hallgatóm - most már nem Csökölybe,
hanem Szekszárdra járt.
A kísérlet ekkor már országosan ismertté vált. Egyre többen
szerettek volna róla olvasni, de nem az elméleti háttér és a mérési
eredmények érdekelték agyakorló pedagógusokat, hanem a tan_m

~

239

terv meg a taneszközök, meg az, hogy miként taníthatnak a kommunikáció köré szervezett anyanyelvtanítási program szerint. Az
is érdekelte őket, hogya kommunikációs program keretében kimunkált differenciált, egyénhez igazított tanulásszervezés és
ugyancsak az egyénhez igazított bánásmód hogyan oldható meg
nagy létszámú osztályokban vagy összevont csoportokban, illetve
hogyan vihetők át az eredmények más tantárgyakra is. (Matematikára, énekre, rajzra, testnevelésre stb.) Kénytelenek voltunk
tehát életünkben először kezdetleges formában összeállítani a kísérlet teljes programját. Megírni még csak megtudtuk, de mivel
a kiadáshoz nem volt pénz, kezdetleges technikával, stencilgépen
állítottuk elő, szintén még saját zsebből finanszírozva a stencilező
asszonyokat. A stencil lapokat valahogy összeragasztottuk, s valamiféle világoszöld színű, ronda borítóval láttuk el. Ráírtuk, hogy
a Kaposvári Tanítóképző Szekszárdi Kihelyezett Tagozatán készült, amelyet silány előállítása - eredeti és gazdag tartalma ellenére - mi csak salátának neveztünk. Úgy vigyáztunk rá, mint
a két szemünkre. Részben féltettük mint alkotást, részben féltünk
a kritikusoktói, illetve azoktól a rosszindulatú emberektől, akik nyugodtam mondhatom - szinte meg akartak fojtani bennünket
kísérleteink és eredményeink miatt. A tanítónők körében azonban
kelendő volt a saláta. Maguk másolgatták kézzel, stencillel, mert
sokkal jobbnak találták, mint az akkor életbe lépő hivatalos, 78-as
- és egyébként egészen szinte 2001-ig az iskolákban továbbélő tantervet.

A szombathelyi főiskolára csábított
(A főiskolai hatalmi packázások becsapott ja, megcsúfolt ja)
Tudtam, hogya NYIK sikere az alsó tagozaton még semmit sem
old meg, hiszen a nyelvhasználati képességek, az olvasás, a helyesírás, a szóbeli szövegalkotás nem alakíthatók ki tízéves korra.
A kísérletet folytatni kellene a felső tagozaton, de ahhoz terepre
lenne szükség, vállalkozó tanárokra, no meg főiskolára, tanárképző főiskolára.

240

~

•••

Történt, hogya 70-es évek második felében középiskolai (tanítóképzős) osztályfőnököm, Orosz Sándor, a Szombathelyi Főiskola (ma Berzsenyi Dániel Főiskola) Pedagógiai Tanszékére
került tanszékvezetőnek. Szorgalmas, felkészült, igényes ember
lévén körülnézett, s látta: kevés lehetőség van arra, hogy átütő
eredményeket mutasson föl. Nem tudom, mi adhatta neki az ötletet, de tény, hogy levélben keresett meg, s hívott, hogy menjek
oktatni hozzá a tanszékre, docensi beosztásba. Majd segítek a kutatásban is, mintegy felrázzuk a Szombathelyi Főiskolát. Elkezdődtek a tárgyalások. Többször elmentünk feleségemmel Szombathelvre. de nem azért, mert Szekszárdon bárki is bántott volna
bennünket, vagy mert ott akartuk hagyni a Tolna megyei 24 iskolára kiterjedő kísérletünket, hanem azért, mert meg akartuk hódítani a tanárképzést. Ez a mai napig sem sikerült, mert a tanárképző főiskolák - autonómiájukra hivatkozva - azonnal kiszimatolták, és gyorsan hárították, ha egy nehéz ember oda készült.
Ilyenkor számos dolog kérdésessé vált, és átrendeződtek az
érdekek, az értékek. Persze akkortájt autonómiáról nemigen
lehetett szó. Volt viszont "üzemi háromszög". Ezen azt kell érteni,
hogya szakszervezeti, de leginkább a párttitkár és a mögötte álló
pártszervezet hozzájárulása nélkül szinte semmit sem tudott tenni
egy-egy főiskola szakmai vezetése. Szombathelyen tanítóképző is
működött. Nekem kapóra jött volna, hogyatanítóképzőben
is
indítsuk a kommunikációs gondolatokat realizáló képzést, és
nyithatunk a felső tagozaton is.
Orosz Sándor óriási igyekezete, az akkori főigazgató, Szalay
László támogatásával, eleinte sikerrel járt. Olyannyira, hogy már
~ szolgálati lakást is kijelölték számunkra. Szekszárdon pedig beJ,elentettük távozásunkat. Szekszárd csalódott, hiszen alig másfél
evet töltöttünk a városban, lakást adtak, kísérIeti osztályt, szinte
a megyét ajánlották föl kísérIeti terepül. Ők is, mi is tudtuk, hogy
"hálátlanok" vagyunk. Sorsunkat megérdemeltük, de nem olyan
durván, ahogy azt Szombathelyen megélették velünk. Ugyanis
megszimatolták, hogy Orosz Sándorral sokféle újítást próbálunk
majd bevezetni, amelyek érintik a gyakorlót, a kutatást és a

--------------

~ 241

képzést is. Az ottani főiskolai pártbizottság addig-addig rnesterkedett, míg Orosz Sándor levélben kért arra, hogy adjuk föl elgondolásunkat. Ő is levonta a megfelelő tanulságot, én is. Ő sem
volt túlságosan kívánatos személy Szombathelyen, de ő azután
még maradt néhány évig. A barátságunk szerencsénkre nem ment
rá, de fájó a mai napig tudomásul venni, hogy az akkori lobbiérdekek, amiket leginkább a párt- és a szakszervezeti "vezérek"
"menedzseltek", hosszú időre megakaszthattak egy-egy jó elképzelést, egy, az ország egészét érintő és előremutató szakmai
innovációt. Szombathelyen hiába volt részünkről ügyesség, felkészültség, úgyis az aktuális, a hatalmat kézben tartó erők győztek. A sors fintora, hogy kicsivel később Szekszárdról Veszprémbe
kerültem az Országos Oktatástechnikai Központba, s onnan Budapestre az Oktatáskutató Intézetbe mentem, és a Veszprémben
megüresedő helyemet Orosz Sándor foglalta el. Ő így tudott
"leszámolni" Szombathellyel. Kiderült: sem egy fecske, sem két
fecske "nem csinál nyarat". De az el bánásmód megalázó
volt,
felejthetétlenül megalázó ...

242

~

_

Szakítás a tanítóképzéssel, életmódváltás:
Veszprém - Országos Oktatástechnikai Központ
(1979. január 15.-1981.

augusztus 31.)*

Főosztályvezető
(Szembesülés a nagyvilággal, ismerkedés a menedzsmenttel)
1978 őszén Egerben, egy országos iskolatelevíziós konferencián
szerepeltem korreferátorként. Filmeket értékeltem. Egy-egy bemutatott film után vitaindítót tartottam. Mit sem tudtam arról, hogya
közönség soraiban ül Cenzwein Ferenc, az Országos Oktatástechnikai Központ (OOK) főigazgatója is. Valamelyik szünetben
hozzám lépett, bemutatkozott, és érdeklődött, hogy mikor s hogyan utazom vissza Szekszárdra. Mondtam neki az időpontot, és
érdeklődtem, hogy miért olyan fontos ez neki. Megkért, engedjem
meg, hogy elvigyen Budapestig, s az autóban (állami Volgája volt)
majd beszélgetünk. Úton Budapest felé, Egertől úgy egy félórányira megkérdezte tőlem, volna-e kedvem Veszprémbe költözni, és
munkát vállalni az Országos Oktatástechnikai Központban. Kérdeztem, mit kellene tennem. Mondta, hogy vezetőt keres a pedagógiai főosztály élére, amelyet korábban Poór Ferenc vezetett.
Poór Ferenc előtt főigazgató-helyettesként dolgozott az OOKban Füle Sándor, aki kaposvári működésem óta gyanakodva
nézte, hogyatanítóképzést
folyamatosan reformálni akarom.
Főleg az nem tetszett neki, hogy állandóan bíráltam a pedagógusképzést, ezen belül a pedagógiaoktatás színvonalát, s különösen
irritálta, mint annyi más szakembert, ha azzal a képtelen ötlettel
álltam elő, hogya tanítókat és a tanárokat egyetemen kell képezni, és alkotó munkára is alkalmassá kell őket tenni. Genzwein
megnyugtatott, hogy már nem Füle Sándor a tudományos tanácsadó, hanem a szegedi Nagy József professzor. Vele soha nem kü*

A reformok felgyorsítása: 1978-1981.

----------------------------------~

243

lönböztem össze, bár nézeteink nem mindenben voltak azonosak.
Attól nem tartottam, hogy nem tudunk egymással kijönni, mivelhogy ő nem nekem mint leendő főosztályvezetőnek, hanem a
főigazgatónak a tudományos tanácsadója. Ezután - még mielőtt
választ adtam volna - közöltem Genzweinnel, hogy köszönöm a
bizalmát, de azt se tudom pontosan, mi az OOK funkciója, miért
jött létre, ki tartja fenn, kihez tartozik, s kik afeletteseik.
Genzwein korrekt tájékoztatást adott. Megtudtam, hogy Cosztonyi jános államtitkár a közvetlen felettes, de Hanga Mária miniszterhelyettes is támogatja az intézményt. Puhatolóztam, hogy
mennyi pénz áll rendelkezésre, mennyi pénz van fejlesztésre, s
lehet-e ott kutatni. A főigazgató majdnem minden kérdésemre
igenlő választ adott, s azt is felajánlotta, hogy folytathatom a
Nyelvi, irodalmi, kommunikációs kisérletet, mi több, az OOK
segít abban, hogy Veszprém megye területén is 20-22 osztályban
induljon kísérletünk. Megtudtam tőle azt is, hogya Veszprémben
működő Báthory István Általános Iskola az OOK afféle gyakorlóiskolája, tehát mikrojellegű kutatásokra is lehetőség adódik.
Ezután azt a kérdést tettem föl, hogy segít-e az OOK a NYIK terjesztéséhez szükséges taneszközök,
tankönyvek,
tanítási
segédletek gyártásában. Genzwein erre is igent mondott. Végül
már csak azt kellett neki bevallanom, hogy én technikai analfabéta vagyok, magyarul még egy írásvetítőt se tudok tisztességesen
bekapcsolni, nem ismerem az oktatástechnikai eszközpiacon
megjelenő termékeket, nem értek a filmgyártáshoz stb. Mondta,
ne aggódjak ezek miatt, mert van gyártási főosztály az OOK-ban.
Nekem az lenne a feladatom, hogy pedagógiai tudásom révén
életet leheljek a pedagógiai főosztály szakmai világába, és szakmai felkészültségem révén ellensúlyt képezzünk a teljhatalmú
Országos Pedagógiai Intézettel, az OPI-val szemben. Tetszett a
feladat, a kihívás, s valahol Gödöllő határában - anélkül, hogya
feleségemmel egyeztettem volna - igent mondtam a fölkérésre.
Megállapodtunk, hogy meddig tartjuk titokban az előkészületeket.
Én pedig, mint egy eszelős, hozzákezdtem az oktatástechnika, az
oktatástechnológia és a didaktika, valamint a tantárgy-pedagógiák

244 ~

_

meg- és újratanulásához. Miután valamelyest felkészültem a fenti
területekből, jelentkeztem Genzweinnél, hogy szeretnék a helyszínen is körülnézni. Addig ugyanis nem jártam Veszprémben.
Tisztázódott, hogy szolgálati lakást kapok, amit mindaddig használhatok, amíg az OOK munkatársa maradok. A város megtetszett.
Az OOK a mai Veszprémi Egyetemlegmagasabbépületének, az
1" épületnek a második és a harmadik emeletén volt elhelyezve.
Kicsit amerikai ízlésű "belsőépítészeti" megoldásokkal találkoztam, amelyek engem rendkívül zavartak, de a jóval na-gyobb fizetés, a szolgálati lakás meg a feladat újszerűségemeg-hozatta velem
és feleségemmel a végső döntést. Elhagyom a pedagógusképzést,
életmódot váltok, és jó tíz-húsz évig a felsőoktatás tájékára se
megyek vissza, miután ott sorozatosan "kiutálnak", mindenféle innovatív elképzelésemet fékezik. (Az OOK-döntésig már voltam
Szegeden, Kaposvárott, Szekszárdon, megbuktattak Szombathelyen, az ELTE-nnem fogadták a pályázatomat stb.)
Menekülés volt tehát az OOK. Nem azt mondom, hogy álmaim netovábbja, de óriási tanulási alkalom, hiszen az intézmény
nemzetközi kapcsolatok sokaságával rendelkezett. Külföldre utazhattam, külföldiekkel találkozhattam, s Genzweinnel való jó kapcsolatom révén egyre inkább beleláttam az országos és az európai oktatáspolitikába. A terület, amelyet fölvállaltam, nem volt
könnyű. A sors paradoxona, hogy az általam nem nagyon kedvelt
78-as tantervhez kellett audiovizuális taneszközöket (transzparenseket, diasorokat, hanganyagokat, hanglemezt, videót és filmet) készíteni. Egyetlen kihívás volt: ekkortájt számított újdonságnak a különböző taneszközöket egységes témává szervező
»oktatócsomag" koncepció. Szerencsémre Nagy József az oktatócsomag kategóriát mind mélységében, mind szélességében eléggé jól definiálta a szó operatív értelmében is, de helyette a pedagógiai programcsomag kategórianevet ajánlotta. Mi ezzel a lehetőséggel éltünk, és a NYIK-en próbáltuk ki először.
A Pedagógiai Főosztályon, amit vezettem, igen eltérő felkészültségű pedagógusok dolgoztak. Voltak földhöz ragadt falusi
pedagógusok, karrierjüket építgető tanárnők, a fővárosból Veszp-

--

~~

245

rémbe költözők, s akadt köztük egy-két eredeti tehetség is. E helyen csak néhány nevet említek. Leginkább ide tartozott Céczi
jános, a költő, aki kitűnő biológus is volt, Takács Viola, Balogh
Lászlóné, Sal/ay Éva. Más főosztályokon dolgozott, de igen jó
munkakapcsolatot lehetett vele kialakítani: Mosonyi László, Vári
Péter, Conda Péter stb. Velem egy időben kerü It az OOK-ba főigazgató-helyettesnek a nálam több évtizeddel fiatalabb, ambiciózus Szűcs Pál, aki kitűnően tudott karrierépítésben gondolkodni, ami nekem akkortájt teljesen szokatlan volt. Konfliktusba
mégsem kerültünk egymással soha, mert gyermekei Veszprémben
a feleségemhez jártak NYIK-es osztályba, és Szűcs Pál kiváló
családapa volt, kiváló
partner a pedagógiai munkában, és ez az
adottsága mindig feledtette velem, hogy karrierjével többet
törődik, mint a szervezet vagy az ország sorsával. Ma már nincs
közöttünk. Fölfogását többször bíráltam, de ma már belátom,
hogy kicsit szigorúan. Később, mikor a Munkaügyi Minisztériumban dolgozott, a véleményemet, előítéletemet vele kapcsolatosan
radikálisan megváltoztattam.
Az OOK-t az én szemernben Genzwein Ferenc testesítette
meg. A Fazekas Gimnázium híres igazgatója volt, kitűnő gyakorlati szakember, aki nem hatódott meg a pedagógia teoretikusaitól,
nem félt a politikusoktói sem. Indulatos ember volt, de jószívű,
s mi nagyon kevés alkalommal keveredtünk olyan konfliktusba,
amelyet ne tudtunk volna rendezni. Nem tagadhatom, sokra becsültem és sokra becsülöm a mai napig is, mert olyan értékeket
képviselt, amelyek közelítettek vagy hasonlóak voltak az enyéimhez. Tudott lezser és laza lenni, de tudott országban gondolkodni.
Sajnálom, hogy kiváló barátjával, Kaján Lászlóval nem szerepelnek a mai pedagógiai-oktatásügyi közéletben. E soroktól többen
"idegesek" lehetnek, de szívesen vállalom a hozzá - Genzweinhez mint volt főnökömhöz - való viszonyomat. Főleg azért, mert
ő jóval jobban értette, mint sokan mások, hogy miért is van szükség alkotó pedagógusokra. Ő volt az az ember, aki elámult azon,
ha valaki kulturáltan és szépen tanított, s ő volt az is, aki a NYIK
jelentőségét Magyarországon a nem nyelvészek közül elsőként

felismerte. Tudatában volt annak, hogy amiként a Kodály-módszer
vagy a Varga Tamás képviselte matematika győzedelmeskedett és
behatolt a magyar gyakorlatba, ugyanúgy előbb-utóbb a NYIK is be
tudja tölteni ezt a szerepet a pedagógiai innovációban. Igaza is lett!
Azt is külön értékelem, hogy amikor Gazsó Ferenc megbízást kapott az Oktatáskutató Intézet megszervezésére Pozsgay Imre minisztertől, Genzwein Ferenc szó nélkül hozzájárult áthelyezésemhez, s tette ezt úgy, hogya NYIK-et gondozó munkatársaimat,
Csik Endrét és Farkas juliannát még közel egy évig az OOK-ban
hagyhattam. Ők irányították a fejlesztő munka napi gyakorlatát, a
gyártási osztállyal együttműködve. Az OOK-ban fejlesztettük ki a
Nyelvi, irodalmi és kommunikációs kísérlet terjesztéséhez nélkülözhetetlen pedagógiai programcsomagot.*

Szellemimühely-bövítö
(A Zsol nai-pedagógia lassú körvonalazódása
új szakmai kompetenciák megismerésével és beépítéséveI)
A Nyelvi, irodalmi és kommunikációs program kimunkálása, terjedése és terjesztése során rejtetten mindig létezett egy Zsolnaipedagógia. Tudom, hogy ez sokakat idegesít, mert hisz a szerző
még él, és már előretolja személyét, olyanként tételezve magát mondhatják sokan -, mintha az egész negyedszázados erőfeszítése "örök érvényű" lenne, és nem pusztulna el a múló idővel.
Nem erről van szó! Újabban többen azért használjuk a Zsolnaipedagógia megjelölést, mert azok a betűszók, amelyeket alkottunk programjaink jelölésére, a tantárgyi programéra a NYIK-et,
az iskolakoncepcióra az ÉKP-t, sok-sok félreértésre adnak okot.

* Ezekről a fejlesztésekről egy külön kötetben számolok be Pedagógiai programjaim siker- és kudarctörténete 1972-2002 címmel. A tervezett köt
zakrllai szempontból mutatom be a pedagógiai programcsomag kés'
~kt:~~Jottének a módját, illetve pedagógiai-technológiai
hátterét.
~'\.
<'?~

••
246

~e------------------------------------

lJ..,

~,

•• __k_6~·n~1147~
}>Api\

Y

Emellett leszűkítik, és olyannak tüntetik föl e programokat, mintha mögöttük nem lenne egy koherens pedagógiai elképzelés.
A Freinet-pedagógia, a Montessori-pedagógia,
a Makarenko-pedagógia, a Herbart-féle pedagógia szókapcsolatok nem a híresség
és a hírhedtség, inkább az adott pedagógiai törekvés identifikálása
szempontjából fontosak. A Zsolnai-pedagógia név is ezt az identifikációt szándékszik hangsúlyozni. Azt, hogy olyan pedagógiai
programról, eljárásrendszerről és filozófiailag,
pszichológiailag
is
végiggondolt pedagógiai törekvésről van szó, amely csíra formájában már benne létezett a NYIK-ben is. A benne fellelhető sokféle új elem: a kommunikáció,
az önismeret, az önművelés, a
könyv- és könyvtárhasználat, a beszédtechnika, a mimetizálás, az
irodalmi műfajok szinte teljessége azt mutatják, hogya Zsol naipedagógia NYIK-es változata a kultúra teljességével szembesíti a
gyerekeket, már első osztály tói kezdődően. Amikor Veszprémben
az AlLA (Alkalmazott Nyelvészek Nemzetközi Szövetsége) konferenciáján a NYIK-et a taneszközeivel,
a programcsomagjával
együtt nemzetközi hallgatóság előtt bemutathattuk Szépe György
professzor szorgalmazására, minden pedagógiához értő megsejtette ezt, megsejtette, hogya Zsol nai-pedagógiának a tétje a szo-

cializáció, a kultúra viszonylagos teljességének elsajátíttatása és
az énnek, az egyedi emberi személynek a gondozása. A furcsasága és érdekessége az egésznek, hogy ezt nemcsak egy iskolamodellben lehet realizálni, hanem bármely tantárgyban, ha van hozzá kurázsi, ha van hozzá szaktudományos és végiggondolt, szabatosan leírt pedagógiai koncepció. Természetesen csak az ilyen
gazdagabb programok teszik lehetővé a tantárgyi integrációkat, az
áthatásokat, egymás hatásai nak a felerősítését, a modern neveléstan szóhasználatával élve, a "gazdag hatásrendszer-szervezést". *

*
Fontosabb oktatáspolitikai
intézkedések 1979-1981 között:
1980 őszén az MTA Közoktatási Bizottsága könyv alakban
Múveltségkép az ezredfordulón című összeállítását.

*

Tíz éva kutatás szolgálatában:
Budapest, Oktatáskutató Intézet
(1981. szeptember 1.-1990.

szeptember 30.)*

Tudományos osztályvezető
(Lehetőség interdiszciplináris
együttműködésre
pol itológusokkal)

szociológusokkal,

Legjobb tudomásom szerint az Oktatáskutató Intézet, amelynek
tudományos osztályvezetője voltam 1981. szeptember 1. és 1990.
szeptember 30. között, ma a harmadik helyén működik Budapesten, a Báthory utcában. A legelső hely, ahol az intézet megvetette lábát, a Rigó utcában volt, amelyik hely irodaként teljesen
elviselhetetlennek tűnt. Csak később, talán 1981 vége felé keveredtünk - nagy épületszerzési ügyeskedések révén - a XIII. kerületi Victor Hugo utcába, egy nagy irodaház második emeletére.
A Rigó utcával az volt a bajom, hogy Veszprémből, mint korábban már említettem, egy elegáns amerikai típusú irodaházból keveredtem Budapestre, munkavállalóként
életemben először. Nem
álmodtam gyönyörű osztályvezetői irodáról, de arra sem gondoltam, hogy a volt FPK (Felsőoktatási Pedagógiai Kutatócsoport)
azon szobácskáját kapom, amelyik éppen a WC mellett van, ahol
a pihent vagy indulatos kutatók végezték dolgukat, s nekem abban a "szerencsében" volt részem, hogy minden lehúzásra felkaphattam a fejem, mert tudtam, hogy a szomszédban mi folyik.
Az osztályom - melynek nevét én adtam -, az Iskolakutatási
Osztály tagjai tőlem körülbelül harminc méterre voltak egy nagy
szobában, vagy nyolcan. Egyetlen embert ismertem közülük,
Várhegyi György szociológus barátomat, akivel az Oktatáskuta-

megjelentette

A pedagógiai hatásrendszer-szervezés folyamatelméleti
kérdéseiről, foIyamatelméleti hátteréről ugyancsak a Pedagógiai programja im siker- és kudarc248
%
története~~1972-2002 című kötetben számolok be részletesen.

* Mélyülő konfliktusok (1981-1985); A Kádár-rendszer agóniája
1988); Átmenet az új társadalmi berendezkedésre (1988-1990).

____________________________________

(1985-

~ 249

tóba kerülésem után 5-6 évet töltöttünk együtt, és bábáskodtunk
a NYIK körül. Ő volt Csökölyben, Szekszárdon, Sárszentlőrincen,
s vele együtt szerveztük a budapesti elsős NYIK-es osztályokat.
Elmondása szerint ő ajánlott Gazsó Ferencnek, aki igen jó nevű
oktatásszociológus hírében állt már akkor is, s osztályvezetője
volt az MSZMP KB-hoz tartozó Társadalomtudományi Intézetnek.
Gazsó sokra becsülte Várhegyit, adott a véleményére, ha nem
tévedek, Várhegyi Gyuri hívta fel figyelmét munkásságomra és a
hátrányos helyzet terén bontakozó eredményeimre. Gazsó és
Várhegyi meg Pataki Ferenc több könyvön is dolgoztak együtt szociológiai és szociálpszichológiai (csoportpszichológiai) témákon. A "nagy hérmes", Gazsó, Pataki, Várhegyi véleményére egyaránt odafigyelt az oktatáspolitika, a pedagógia, de még a szociolingvisztika iránt elkötelezett nyelvész értelmiségiek is.
Valamikor 1981 közepén szólt nekem Várhegyi György, hogy
megszűnik az FPK (Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Központ), és
az MTA Pedagógiai Kutatócsoport ja (PKCS), és ebből jön létre
Gazsó vezetésével - Pozsgay Imre miniszter kezdeményezéséreegy új intézet, ahova Gazsó engem is szeretne meghívni munkatársnak. Az intézet neve Oktatáskutató Intézet lesz, ezt is tudni
vélte Várhegyi.
Nem tagadom a mai napig sem, hogy örültem a Várhegyitől
származó hírnek, mert magam is sokra tartottam Gazsó Ferencet,
és azt sem titkolom, hogy vonzott a főváros. A sok-sok vidéki vándorlás után szerettem volna a fővárosban, a politikacsinálás, a tudományos élet városában, a pesti pletykás világban, egyáltalán:
a világvárosban élni. Épp eleget szenvedtem vidéken a helyi hatalmasságoktói és a helyi kicsinyességtől. Igaz viszont, hogy Veszprémben Genzwein a Papp János-féle megyei pártbizottsági hatalomtól engem mindenképpen megvédett, a közelükbe se engedett.
A Veszprémi Egyetemet akkor még egyáltalán nem ismertem,
egyedül a VEAB-bal (Veszprémi Akadémiai Bizottság) volt szakmai, kollegiális kapcsolatom. Kedveltem Veszprémet mint várost,
kedveltem színházát, s nagyon szerettem az OOK-ban dolgozni.
Oe hát én is úgy voltam, mint sokan mások: Pest az Pest!

A Várhegyi-féle hír után hosszú ideig nem keresett Gazsó.
Valamikor 1981 nyarán csörrent meg a telefon, és mutatkozott be
Gazsó Ferenc, majd egyenesen feltette a kérdést: mennék-e hozzá
az Okatáskutatóba, az új intézetbe tudományos osztályvezetőnek?
Ez utóbbinak igen megörültem, mert azt hittem, hogy tudományos
munkatársnak hív csupán (azt is elvállaltam volna), de hogy
tudományos osztályvezető lehetek a veszprémi főosztályvezetőség
helyett, az kifejezetten tetszett hiúságomnak. Emellett felvillant
előttem az a lehetőség is, hogy végre csak kutatással kell foglalkoznom. A veszprémi OOK-ban ugyanis rengeteg gazdálkodási
és egyéb bürokratikus teendő is nehezedett rám, s azt sem lehet
állítani, hogy az általam vezetett pedagógiai főosztályon futkostak
volna a kutatók. A munkatársaim derék szakemberek voltak, jóban
is voltunk egymással (egy-két fővárosi, "emelkedettebb lelket"
leszámítva), de tetszik, nem tetszik - annak ellenére, hogy
külföldiek jöttek-mentek az OOK-ban -, végül is egy vidéki kutatófejlesztő hely volt, ahol másfél évi ottlétem után látszott, hogya
lehetőségei - no persze nem az én távozásom miatt - szűkösnek
bizonyulnak. A pedagógiai technológiából, a nyelvészetből, a
kommunikációból
megtanultam, amit meg lehetett tanulni, de
abban az időben a szociológiáról, a közgazdaságtanról, a politikatudományról édeskeveset tudtam. Inkább csak olvastam, de
olvasmányélményeim alapján nem egészen értettem a pártállam
által gerjesztett folyamatokat, politikai játszmákat, s főleg azt nem
láttam tisztán, hogy oktatáspolitikai szempontból hosszabb távon
milyen eshetőségei lesznek kutatásaimnak. Naiv nem voltam, nem
voltak olyan ideáim, hogy az általam kimunkált NYIK bármikor is
elfogadásra kerül. S azt sem hittem el - még magamnak se, még
legönteltebb pillanataimban sem -, hogya NYIK-kel önmagában
változtatni lehet valamit a magyar pedagógia helyzetén. Mert
ekkor már jól ismertem a Kodály-féle, a Varga Tamás-féle programok .Jerornlását", és világosan láttam, hogya NYIK-re is ez a
sors vár; tudtam, hogya rendszer, tudniillik az oktatási rendszer,
mindent magához idomít. Tudtam, hogy lépnem kellene, de fogalmam sem volt, hogy hova, s mikor.

___________________________________
250

~o------------------------------------

~ 251

A Gazsó-féle telefon a lehetőséget villantotta fel. Azonnal igent
mondtam, s kértem, hogy az igenemről hallgasson. Elmondtam
neki, hogy Genzweint kedvelem, hogy az OOK segítsége nélkül
a NYIK nem tudott volna kibontakozni. Azt kértem, bízza rám,
hogy mikor beszélek Genzweinnel, s ha ez sikerül, azonnal jelentkezem nála.
Az OOK főigazgatójával kb. másfél hét múlva sikerült egyeztetnem. Nem lepődött meg, sejtette (lehet, hogy tudta): előbbutóbb valamelyik kutatóintézetbe fognak hívni a NYIK viharos
sikere miatt. Genzwein Gazsóval sok mindenben nem értett
egyet, de azt mondta, hogy mind nekem, mind a NYIK-nek nagyobb biztonságot jelent Gazsó, mint az OOK. Híreimet az elmenetelem lehetőségéről hamar megosztottam Gazsóval, s jól
emlékszem, hogya Benczúr utcában lévő Társadalomtudományi
Intézetben találkoztunk először. Ott vázolta elképzeléseit. Ott
mondta el, hogy nagy önállóságot biztosít, s olyan programot alakíthatok ki mind az osztálynak, mind saját magamnak kutatóként,
amely a munkásságom további folytatását jelentheti a hátránykompenzálás és a képességfejlesztés terén. Hihetetlenül gyorsan
megegyeztünk. Egy kérésem volt: ne avatkozzon abba, hogya saját kutatócsoportomat az iskolakutatási osztályon belül miként
állítom össze. Négy státuszt adott, ezzel gazdálkodhattam.
Közölte velem, hogy nálam - az osztályomon - fog dolgozni Várhegyi György. Rajta kívül még Bessenyei István, Surányi Bálint,
Liskó Ilona. A felsoroltakat jól ismertem. Személyesen ugyan nem,
de írásaikat igen.
Amikor a Rigó utcai épületben új munkahelyemre baktattam
fölfelé a lépcsőn, két emberrel találkoztam: Zibolen Endrével, aki
sohasem kedvelt, de ekkor nem mutatott haragot. Szóba állt velem. Gazsót sem szidta amiatt, hogy az FPK-tfelszámolták. Találkoztam még a lépcsőfordulóban Hegedűs B. Andrással, akit nagyon megsajnáltam. A hóna alatt és a kezében voltak a kéziratai
azokat cipelte. Ő viszont panaszkodott.
'
. A fogadtatásom a Rigó utcában kimért és katonás volt; pár pererg tartott. Nagy összevisszaságvolt. Ott voltak még az FPK-sok,

252

~*-

_

s már jöttek az újak is. Görbén méregettük egymást, nem tudott
senki semmit. Amikor már jellemzett irodácskámat megpillantottam, majdnem visszafordultam Veszprémbe. Utána következett az
újabb meglepetés: bemutatták titkárnőmet, későbbi munkatársamat, akivel csaknem tizenöt évig dolgoztam együtt, Lizakovszky
Évát, ő csakhamar közölte velem, hogy három napig lesz a titkárnőm, utána főiskolára megy. Ha gépelni kell, szóljak. Azon kevés
gépírók közé tartozott, akik tudtak helyesen írni, sőt gyorsírni is.
Ezután elindultam megkeresni az osztályomat. Egy szobára egy
tépett papíron ki volt írva: Iskolakutatás. (Olyan állapot volt ez,
mint amikor katonának vonultunk be. Semmiről sem tudtuk, hogy
hol van. Egyik ámulatból a másikba estünk.) Beléptem a szobába,
bemutatkoztam. Úgy tűnt, hogy örülnek nekem mint Zsolnainak,
s én azt hittem, hogy tudják, én leszek a főnökük. Nem tudták!
Lelkesedésük lelohadt, mikor kiderült rólam, hogy osztályvezető
leszek. Élesenemlékszem, elment a kedvük az élettől, s én szokásomnak megfelelően viszonylag hamar felocsúdtam. Kértem őket,
hogy egyenként jelenjenek meg az irodámban, mert szeretném
őket megismerni. Jobbnál jobb nevek! Csak ámultam, de nem
hatódtam meg, mert addig már főiskolákat, OOK-t megjártam, s
ahogy mondani szoktam magamnak, én is láttam már karón varjút! Egy bizonyos: a nap végére mindenki tudta, hogy én vagy.ok
a főnök. Munkáról azonban még szó sem eshetett, s ez - kivételesen - ezen a napon, a találkozás napján egyáltalán nem zavart.
Örültem, hogy megtudtam, ki Lukács Péter, ki Bálint Mária,
Palovecz János, Völgyesi Pál, Szilágyi Klára, Vörös László ...
Előkelő társaságnak, előkelő "klubnak" a tagja lehettem, és ez
minden kényelmetlenséget feledtetett velem.
E sok-sok személyességet tartalmazó "mesét" azért mondtam
el, hogy érzékeltessem, milyen kellemetlen, s egyben milyen szokatlan - lett légyen az emberfia bármennyire elismert is -, ha az
ember egy fővárosban lévő kutatóközösségbe lép, ahol azért kell
kínlódnia, nehogy levidékizzék, hogy ki ne derüljön róla, ha valamit nem tud abból, ami a fővárosban, a fővárosiaknak magától értetődő. Sok, vidékről Pestrekerült barátomat készítettem föl a vá-

----

~ 253

ratlan eseményekre, a népi-urbán us villongásokra (amelyek akkor
is léteztek, csak rejtegetve), meg arra, hogya kutatók világa egy
hermetikus világ, ahol mások a mércék, mint egy főiskolán vagy
egyetemen (vagy akkor nagyon mások voltak). Ha a szépre akarok
csak emlékezni, akkor a legfőbb jó az egészben az volt, hogy
eltérő észjárású emberekkel ismerkedhettem meg. De hamarosan
láttam a "gyenge pontokat" is. A kutatóintézetben - olykor a fejlesztőintézetekben is - egy okoskodó okosság, egy alig megfogható, alig ellenőrizhető teljesítmény a mérce. Az eredetiség helyett elég a jó kapcsolat, a jó replika, a diszkurzivitásnak egyfajta
eleganciája, s átlagkutatóként akár egy életen át megélhet az
ember. Teljesen külön ügy a nagy teljesítményű, eredeti, kiszámítható moralitású, az ország sorsáért felelősséget vállaló kutató
emberek, kutató fők habitusa, amilyenből öt-hat minden kutatóintézetben akad. A baj az, hogya kettő együtt van jelen, együtt
tenyészik. Olyasmi világ a kutatói világ, mint a színház világa.
Néhány sztár viszi el az egészet, na meg a jó menedzsment.
A Rigó utcából később a kutatóintézet a Victor Hugo utcába
került, ahol rendezett könyvtár, rendezett kutatószobák és rendezett infrastruktúra várt bennünket, és igen kiváló, nagyon-nagyon előrelátó vezetés, amelyet Gazsó Ferenc személye garantált.

Gazsó Ferenc az Oktatáskutatóban, amikor fölvett, nem érdeklődött a témám iránt. Közölte velem, hogya kutatásaimba nem
szól bele. Saját kutatásaimhoz négy főt alkalmazhattam. Az
induló team a következő volt: Sz. Tóth Gyula, aki a Szekszárdi
Főiskolán adjunktusként dolgozott mellettem. Francia szakos,
kiváló, franciás műveltséggel rendelkező középiskolai tanár
hírében állt. A második személy Vágó Irén klinikai pszichológus,
akit Pléh Csaba javaslatára vettem a teambe, majd két hónap

múlva, miután pontosan tisztázódott, hogy mi lesz a kutatási
téma, került sor Kiss Éva alkalmazására. így lettünk velem együtt
négyen. Kiss Éva és Tóth Gyula olyan gyakorló pedagógusok
voltak, akik értettek a kutatáshoz és a fejlesztéshez. Vágó Irén
pedig olyan kiváló képességű pszichológus, aki a pszichológián
kívül az élet gyakorlati kérdéseiben is kiválóan el igazodott.
Egészséges, reális énképpel rendelkező pszichológus volt tehát,
aki kívülről is tudta látni önmagát. Nem volt hivalkodó pszichológus, és vállalta, hogy megtanulja a pedagógiát, kitüntetetten
a Zsol nai-pedagógiát, pontosabban szólva azt, ami abból akkor
már készen állt. Ez nem volt más, mint a Kaposvárott indított
NYIK-kísérlet két vaskos kötete és a hozzá kifejlesztett pedagógiai
programcsomag. Gazsóval való szerenesés kapcsolataim következtében, mintegy fél év múlva, talán 1982 kora tavaszán vettem
föl negyedik munkatársamat, egy informatikus végzettségű és a
szociológiát levelező tagozaton éppen befejező, nagyon gyors és
nagyon eredeti gondolkodású, harminc év körüli hölgyet, Balázs
Évát. A három hölgy közül Vágó Irén és Balázs Éva, amellett, hogy
kutatói pályára készültek, családanyák is voltak. A családanyáknak
azt az emancipált típusát képviselték, akik a gyermeknevelés, a férjekkel való "bánás" mellett adtak önmaguk szellemi tartására, és
kitűnően igazodtak és illeszkedtek abba a teammunkába, amelyet
én nekik az Oktatáskutató Intézetben fölvázoltam.
Már utaltam korábban arra, hogya NYIK szinte a kultúra teljességét igyekezett felölelni, és csaknem egy évtizednyi kísérIeti
gyakorlat megmutatta, hogyakisiskolások
szinte mindenre képesek. Óriási szellemi értéket veszít el mind az egyén, mind pedig
egy ország, ha nem ismeri föl, hogya hiányok pótlásának vagy a
tehetség korai kibontakozásának a legszebb időszaka az első tíz
év. Az, ami munkatársaimat mint team-tagokat megragadta: gyermekszemléletem és pedagógusszemléletem volt. A kisiskolást maximálisan fejleszthetőnek, ugyanakkor játékosnak, érdeklődőnek,
alkotásra, kreativitásra érettnek tekintettem; a pedagógust - kitüntetetten a tanítót - pedig olyan nagy műveltségű szakembernek
tételeztem, aki nagy-nagy tapintattal képes minden gyereket világ-

254

----

Teamvezető az ÉKP-s akciókutatásban
(Az akciókutatás metodológiájának

~~

adaptálása)

_

~~

255

képével, problémavilágával együtt megérteni, napi (kortárscsoportjaiban elszenvedett) sérelmeit empátiával kezelni, és hinni
benne, magáévá téve azt az egyszerű tételmondatot, amelyet
gyermekantropológiájában
Nyíri Tamás úgy fogalmazott meg,
hogy: a gyermek ember.
A team legfőbb erénye indulása pillanatától a tanulásra való
készség volt. Ez azt jelentette, hogy felesleges dolgokról nem folytattunk vitát. Helyette valamennyien szakirodalmat bújtunk, és
birkóztunk azzal a feladattal, hogy miként lehetséges a kisiskoláskor végére, tehát tízéves korra, az emberi kultúra elemi szintjének szinte teljességét beemelni az iskolába. Ehhez természetesen nagyon sok külső munkatársat kellett megnyernünk, de ez is
sikerült. Ezek a külső munkatársak olyan tanítók voltak, akik
korábban a NYIK-ben dolgoztak, és átalakult a gyermek- és
pedagógusszemléletük. Egy másik csoport a művészek köréből
került ki: bábművészek, színészek, fotósok, filmesek, festők, grafikusok, írók, költők bocsátották rendelkezésünkre legjobb tudásukat. Emellett igen nagy szükség volt arra, hogya realitások talaján maradjunk, azaz pontosan tudjuk, hogy mire képes egy nehéz
sorsú gyerek, mit kell alakítani egy olyan elkényeztetett úrigyereken, akinek szinte mindene megvan, s emiatt követelőző,
sérülékeny és magát sérthetetlennek vélő. Tehát a gyermekember
valamennyi megnyilvánulását pszichológiai, szociológiai és pedagógiai összefüggésben tanulmányoztuk, és azon tűnődtünk, miképp lehet olyan kísérletet tervezni, amely mind a pedagógust,
mind a gyermeket, mind a szülőt, de az iskolák igazgatóit is
kl iensként (beavatottként) kezel i. Az utóbb vázolt probléma megoldásában nyújtott óriási segítséget fiam, Zsolnai László, aki már
a NYIK-kfsérlet kezdetén megismertette velem mesterének,
Kindler józsef professzornak az interpretációjában az akciókutatás
metodológiáját, majd a NYIK-ben dolgozó teammel, később pedig az ÉKP-program kidolgozásán fáradozó ötfős kutatócsoporttal is.
Az akciókutatást nem a pedagógiai kutatások egyik módjaként
fedezték fel és interpretálták Nyugat-Európában Karl Popper és

Kurt Lewin tanításai alapján, hanem olyan metodológiaként népszerűsítették, amely a társadalom mikrovilágában, a társadalom
mikrofolyamataiban segít a problémák tisztázásában, a problémák megoldásában. Kindler józsef professzor az akciókutatás metodológiáját a társadalomtudományokban
egyre inkább előnyomuló szuperempirista tendenciákkal, divatokkal szemben fogalmazta meg. Magyarországon - a pedagógia világában - sajnos,
nemigen talált követőkre, noha az akciókutatás alkalmazásában
olyan kiváló szociológusok is közreműködtek, mint Varga Károly.
Az akciókutatás metodológiáját - ugyancsak Kindler József intenciói alapján - fiam összekapcsolta az értékeléskutatással. Az
értékeléskutatást napjainkban evalvációkutatásnak vagy evaluációs kutatásnak is mondják, amelyet Kindler József egyik
munkatársával, Papp Ottóval fejlesztett tovább azáltal, hogy az
értékeléskutatás operacionalizálásához mérés- és skálaelméletileg
koherens matematikai összemérési eljárást fejlesztett ki, KIPAmódszer címen. Zsol nai László ezt a metodikát javasolta, és alkalmazta már a NYIK eredményeinek értékelésénél is, ezt javasolta
az ÉKP-s kutatáshoz is. Pontosabban ennek megértését segítette
néhány írásával, és azzal, hogya kutatócsoport indulásakor aktív
szerepet vállalt a team-tagok "betanításában", állandó konzultációt biztosítva Balázs Évának, Vágó Irénnek, Kiss Évának, Sz. Tóth
Gyulának, és később - miután Sz. Tóth Gyula igazgatónak ment
el Halásztelekre - Kocsis Mihálynak. A metodológia életképességét az érdeklődők Vágó Irén-Balázs Éva-Kocsis Mihály:
A képességfejlesztő program hatása és eredményei című, kétkötetes, 1990-ben megjelent munkájában tanulmányozhatják.
Az akciókutatásnak közismerten van két teoretikus eleme. Az
egyik az elméletalkotás, pontosabban az akció alapú elmélet
kimunkálása. Ezt vállaltam föl az Egy gyakorlatközeli pedagógia
című könyvemben. Egy másik nagyon fontos eleme annak a gyakorlatnak a kritikája, amelyet az akciókutatással akarunk kiváltani.
Ezt a kritikát ugyancsak a fiammal írtam meg, amikor - párbeszédes formát választva - elkészítettük a '80-as évek egyik legnagyobb pedagógiai siker- és/vagy botránykönyvét, a Mi a baj

-----256

~~-------------------------------------

~c

257

a pedagógiával? címűt. A teamből Kiss Évára várt a fejlesztőmunka koordinálása és irányítása, elsősorban ő szervezte meg annak
a harminckét tantárgynak a szakmai leírását, pontosabban pedagógiai programcsomagjának elkészíttetését és elkészítését, amely
alapján hét kísérIeti osztályban az ÉKP-s kísérlet elindult. A kifejlesztett programcsomag alapján a tanítás praxisát Mátyási Mária
mellett - akinek a NYIK-ben már óriási gyakorlata és sikerei voltak
- az első osztályban mintegy tizenöt tanító és tanár vállalta. Ők
maguk szintén a team tagjai voltak, külső tagoknak számítottak.
Ezek a történések, amelyeknek korábban a témáit és szereplőit
felsoroltam, öt év leforgása alatt játszódtak le. Sok-sok konfliktus,
sok-sok öröm mellett. A tanulság az volt valamennyiünk számára,
hogy az általunk kimunkált ÉKP-program egyaránt alkalmas a
hátrányos helyzetűek fölzárkóztatására és a tehetségesek kiugrasztására, felfedezésére. Az volt az elvünk - és ezt a gyakorlat is
igazolta -, hogy minden gyerek tehetséges valamiben, és nincs
olyan gyerek, aki mindenben tökéletes. Ebből viszont következett,
hogy a gyerekekben igyekeztünk kialakítani egy egészséges énképet.
A kísérlet sikere alapján az Értékközvetítő és képességfejlesztő
programot az általános iskola 1-3. osztályában alternatív tantervként választhatták az iskolák.

Az Értékközvetítő és képességfejlesztő program
engedélyezése az általános iskolák 1-3. osztályai számára
Az 1989/90. tanévtől az általános iskolák 1-3. osztályaiban
az értékközvetítő és képességfej lesztő program alternatív
tantervként választható.
A programot a nevelőtestület többségének egyetértésével
választhatják az iskolák.
A program csak az első osztályban kezdhető, vagyis a programot választó iskolákban az 1989/90. tanévtől az első osztályok felmenő rendszerben a nyolcadik osztály végéig, az

258

~

értékközvetítő és képességfejlesztő program alapján tanulnak, a későbbi tanévekben indu ló első osztályok úgyszintén. Lehetővé kell tenni a szülők számára a program előzetes megismerését, s ennek alapján a választás lehetőségét.
Ezért a programot választó iskolákban biztosítani kell a hagyományos nevelési-oktatási tervek szerinti osztály(ok)
indítását is.
A program választása előzetes továbbképzéshez kötött. Az
igazgató és az igazgatóhelyettes(ek) vezetői továbbképzés
keretében sajátítják el az értékközvetítő és képességfejlesztő
programot és pedagógiát. A továbbképzés számukra az első
évben 30, a továbbiakban 20 óra. A program szerint tanító
pedagógusok továbbképzése évenként körülbelül 50-150
órát igényel. Az iskola azon pedagógusai, akik nem a program szeri nt tan ítanak, helyi továbbképzés keretében ismerkednek a programmal, legalább évi 10 órában. A továbbképzés költségeit a munkáltató, illetőleg a megyei
(fővárosi) pedagógiai intézetek fedezik.
A program megvalósítása mind a tárgyi feltételek, mind a
bér tekintetében többletköltséggel jár. Az anyagi feltételeket
az iskola költségvetésében kell biztosítani. A szakmai és
pénzügyi feltételek garantálása érdekében az iskolának a
program választását a pedagógiai intézettel, valamint a
fenntartóval előzetesen egyeztetnie kell.
A szaktanácsadást a megyei (fővárosi) pedagógiai intézetek
látják el, az általuk kijelölt bázisiskolákra építve. A bázisiskolák szakmai tevékenységét a Törökbálinti
Kísérleti
Általános Iskola közreműködésével az Országos Pedagógiai
Intézet koordinálja.
A program iránt érdeklődő iskolák további információhoz
juthatnak e Közleményhez készült útmutatóból. Az útmutató beszerezhető a megyei pedagógiai intézeteknél, valamint a Művelődési Minisztérium Törökbálinti KísérIeti Általános Iskolájánál.

••m
---------------------------------------~

259

A programot az 1989/90. tanévtől választó iskolák szándékukat a pedagógiai intézeteknél jelezzék 1988. december
30-ig, a továbbiakban pedig minden év október 1-ig.

Az oktatási törvénykezés körül
(Az 1985-ös Közoktatási Törvény előkészítése,
szakmai viták szervezése, a szocialista pedagógia
intézményi hátterének kérdésessététele)

25.877/1988. VilI.

Gazsó Ferenc

5.

k.,

miniszterhelyettes

A közlemény egyértelművé tette, hogya programot csak olyan
iskolák alkalmazhatják, amelyeknek pedagógusai az előírt továbbképzéseket elvégzik. Emellett tisztázódott az is, hogyan történik a szaktanácsadás, és abban mi lesz Törökbálint szerepe.
Az Oktatáskutató Intézetben - az akciókutatás elméleti keretei
között - nem csupán a tanterv- és taneszközfejlesztés "kikísérletezésével" foglalkoztam, hanem elméletalkotó szerepre is vállalkoztam, ugyanis ebben az időszakban írtam meg - rnint erre
korábban utaltam - Egy gyakorlatközeli pedagógia című munkámat, amelyben a neveléstant és a didaktikát próbáltam integráini.
Emellett - ahogyan már korábban említettem - a pedagógia
metakritikájával is foglalkoznom kellett akciókutatásaink megalapozása érdekében. Erről szól Mi a baj a pedagógiával? című,
dialogikus elvre épülő, a Tankönyvkiadónál több kiadást megért
és a magyarországi pedagógia állóvizét alaposan felkavaró
munkánk.*

* E kötetekről, a kötetek létrejöttének szakmai indítékairól és magának a
szak-mai koncepciónak könyvbe foglalt téziseiről, azok kialakulásáról módosulásáról, helytállóságáról egy külön kötetben számolok be a közeljövóben, Címe:
Metapedagógia.
260

~

m

Amikor az Oktatáskutató munkatársa lettem, s amikor az
Oktatáskutató Budapesten a Victor Hugo utcába költözött, Gazsó
Ferenc nyilvánvalóan tudta mint szociológus, hogya magyar
oktatásügy olyan radikális reformokra vár, amelyeknek az alapját
az oktatási törvénykezés újragondolása jelenti, mi több, új tör-

vényalkotással lehetséges az oktatás centralizációjának a feloldása. Máig is rejtély előttem, hogy amikor Gazsó Pozsgay Imrétől
a megbízást átvette, a törvénykezési koncepció benne volt-e kettőjük alkujában. Gyanítom, hogy igen. Oe az nyilvánvaló volt a
szememben már akkor is, hogy egy radikálisabb reform kivitelezésének abban a történelmi periódusban megannyi személyi és
szervezeti akadálya van. Gazsó, amikor az Oktatáskutatót fölvállalta, "lélekben" arra is kész volt, hogy politikai, pontosabban
igazgatási szerepet vállaljon, hogy hosszabb távú decentralizálási koncepcióját véghez tudja vinni.
. A Victor Hugo utcában csaknem egy évig úgy folyt az élet,
rmnt bármelyik magyarországi társadalomtudományi kutatóintézetben, sőt sokszor volt olyan érzésem, hogy Gazsó Ferenc a
Társadalomtudományi Kutatóintézetben (ahogy akkor mondtuk: a
Társtudban) összegyűlt hagyományok és szokások alapján építette
ki az Oktatáskutató szervezetét, és a Társtudban szerzett tapasztalatai alapján (ahol ő az ifjúságkutatási osztályt vezette) irányítja az
C?ktatáskutatót is. Ez akkor vált előttem nyilvánvalóvá, amikor
reszt vettem mellette azokon a nagyon szűk körű megbeszéléseken, amelyeket Szabolcsi Miklóssal, az OPI főigazgatójával
folytatott, s módomban állt megfigyelni magatartását és döntéseit
akkor is, amikor - egy-egy tárgyalás után - a minisztériumból
érkezett vissza.
Csaknem másfél éves Oktatáskutatós tartózkodásom során a
saját témámról, az ÉKP-ról csupán egyszer-kétszer esett szó. Ha~--~ 261

tározottan emlékszem arra az alkalomra, amikor Czeizel Endre
sürgetésére a tehetségfejlesztés kezdett központi témává válni a
magyar közgondolkodásban. Olyannyira, hogy Rét Rózsa, akit én
akkortájt az MTA nagyasszonyának neveztem (ő vett részt az MTA
elnökségi ülésein, ő intézte az MTA Elnökségi Közoktatási Bizottságának az ügyeit, ő tudósított mindenről a Magyar Tudományban), "kijárta", hogy ezen a tehetségfejlesztéssel foglalkozó ad
hoc bizottsági ülésen magam is részt vehessek. Itt személyemen
kívül még Kokas Klára, Varga Tamás és sok más, nekem nagyon
fontos személy vett részt. Gazsó erről az akadémiai akcióról vagy
tudott vagy nem, de tény, hogy egy napon magához hívatott, és
megkérdezte tőlem, hogy az általam vezetett kutatások összekapcsolhatók-e a tehetségfejlesztés kutatásával. Ha igen, akkor ő
azt támogatná. Az Akadémiának is eleget tudna tenni, de nem kellene feladnia azt a témát sem, amelyet ő a legfontosabbnak tartott,
hogy tudniillik a hátrányos helyzetű fiatalok életkörülményeit és
lehetőségeit mind jogi, mind politikai, mind pedagógiai eszközökkel fel kell tárni. Igyekeztem megnyugtatni, hogy a feladatot
meg tudom oldani. Ezt azért mertem megígérni, mert a NYIKprogram akkor már bizonyította, hogya kommunikáció, illetve
a társas kapcsolatok tudatos iskolai gyakoroltatása (ma úgy mondanánk, hogya szociális kompetencia fejlesztése) segít a hátrányos helyzetűek iskolai érvényesülésében. Ugyanakkor megvannak a technikái annak is, hogy iskolai keretek között kellőképpen
fejlesszük a szociálisan kedvező(bb) helyzetben élő gyerekeket
mint tehetségígéreteket. Elmondtam, hogy mi a titka a dolognak:
egyrészt a differenciált, egyénhez igazodó tanulásszervezés,
vagyis a frontális osztálymunka felszámolása, másrészt az iskolában akkor tanított, végeztetett tevékenységek körének bővítése
és kiszélesítése, hogy mindenki szembesülhessen azzal, hogy
mihez vannak jó adottságai, vagy miben kell pótolnia lemaradását, és mi az a tevékenység, amelynek az erőitetése terhelő és
neurotizáló. Gazsó azt mondta, hogy ő az iskolában folyó tanulási
mikrofolyamatokhoz
nem nagyon ért, de megbízik bennem, és
nem érdeklődött a részletek iránt. Teljes önállóságot biztosított

nekem és a kutatócsoportomnak. Sokkal jobban érdekelte az,
amit Liskó Ilona, Bessenyei István, Reisz Teréz kutatott, és még
inkább szívesen hallgatta Surányi Bálint különböző politológiai,
szociológiai és demográfiai tárgyú fejtegetéseit. Ennek tudatában
én és csoportom az Oktatáskutatóban néha mellőzöttnek érezhettük volna magunkat, de egy szép napon fordulat állt be.
Egy alkalommal igen feldobott hangulatban érkezett Gazsó
Ferenc az intézetbe. Az én dolgozószobám az igazgatói iroda
közvetlen közelében volt. Bekopogott hozzám, és mondta, hogy
nagy dolgok készülnek: új oktatási törvény tervezet kidolgozásával
bízták meg őt és az intézetet! Kérte, hogy vegyek részt a munkában, s hogy jelöljek ki olyan fiatal kutatókat, akik jól szerveznek, mert sok embert kell mozgósítanunk, és valamelyest együtt
kell működnünk az OPI-val is. Elém tett egy névsort azokról,
akiknek a munkájára számít az intézetben, s kérte, hogy ha van
javaslatom, egészítsem ki. Emlékszem, hogy a titkári teendők ellátására Sz. Tóth Gyulát jelöltem, s javasoltam, hogy Benedek
Andrást, aki szakképzési ügyekben felkészült, feltétlenül vegye be
a bizottságba. így is történt, s ezután elkezdődött a másfél-két évig
tartó előkészületi munka, amely a külső szemlélő számára azt
jelentette, hogy intézeti napokon az Oktatáskutató tanácskozójában jó néhány OPI-s munkatárs is megjelent, olykor
Szabolcsi Miklós is, és reggel 9 órától délután 5-ig szinte ebédszünet nélkül folyt a kíméletlen, olykor személyeskedő és indulatos vita. A vita középpontjában a "mit tegyünk?" állt, de igen
sokszor érezhető volt a két intézet (az OPI és az Oktatáskutató)
különbözö
koncepcióinak az ütközése. Gazsó leginkább a szocialista pedagógia álláspontját képviselők ellen rohant ki. A vitában töretlen és kristálytiszta logikával érveit - a kritikai szociológiai gondolkodás egész eszköztárát latba vetve - álláspontjának
érvényesülése érdekében. Ezekről a vitákról jegyzőkönyvek készültek.
A fentebb elmondottakkal pusztán az volt a célom, hogy mintegy szociálpszichológiailag jellemezzem azt a légkört, amely az
Oktatáskutatóban uralkodott Gazsó vezetése alatt. Egy olyan

262

--

~

••

~~

263

ember vezetéséről és eltökéltségéről volt szó az ő esetében, akit
én fenntartás nélkül tiszteltem, és akitől igen sokat tanultam.
A törvénykezés előkészületi szakaszáról más helyen már nyilatkoztam. Azt azonban kötelességemnek tartom, hogy a jövő
neveléstörténet-írásának érdekében néhány tényszerű megfigyelésemet ebben a visszaemlékező kötetben is megemlítsem. Pusztán azért, hogy kollektív emlékezetünk ne torzítsa a valóságos
szerepünket egy történelmi változás előkészítésében. Az itt következő interjúrészletet Rapos Nóra készítette velem Báthory Zoltán
felkérésére 2000. március 30-án. (Olvasható Báthory Zoltán Maratoni reform c. könyvében.)

az oktatáspolitikát, az akkor engem támogató szociológusok és nyelvészek nyomvonalán kerültem kapcsolatba
az oktatáspolitikával.
Az 1972-es párthatározat után következett az 1978-as tanterv, amely Báthory Zoltán és Ballér Endre jelentős bravúrja
volt. Ugyanis sikerült nekik valamennyit lazítani - tantervelméleti értelemben - a korábbi nagyon merev szabályozáson. Az érdekes az volt, hogy az oktatáspolitikusok nem
a pedagógia véleményére voltak kíváncsiak, hanem a sz0ciológusokéra.
Emellett természetesen működtette az oktatáspolitika az
OPI nevű intézményt, ahol Mihály Ottó, Báthory Zoltán is
tevékenykedett. De ők leginkább utólag voltak beavatva.
Akik a döntéseket sugallták, előkészítették, az egy szociológuskör volt. Én voltam az, aki a felmerülő problémákat a
gyakorlatban, empirikusan »vissza tudtam igazolni« akciókutatásai mmal.

Milyen közvetlen társadalmi, gazdasági vagy szakmai
körülmények indokolták ön szerint az 1985-ös törvény
megszü letését?

11-

Az 1972-es párthatározatnál kell keresni a gyökereket, de
erre nem térek ki bővebben, hiszen ez valószínűleg több
interjúban
elhangzik.
Személyes élményeim
mentén
idézném fel inkább az eseményeket.
Működött a hetvenes években egy kutatási főirány, az országos távlati tudományos kutatási program, amelyben nyelvészkutatóként működtem közre, nem pedagógiai szakemberként. A hátrányos helyzet és a nyelvi-kommunikációs
képességek hatékony fejlesztésének problémájával foglalkoztam. Erre a hivatalos oktatáspolitika is »vevö« volt, mert
két jelentős gond megoldására is alkalmasnak látszott a
program, egyrészt a hátrányos helyzet kezelésére, másrészt
a tehetségek kiugratására.
Megoldatlan volt a hetvenes évek világában az emberi
érvényesülés elemi feltétele: a kommunikációs kultúra iskolai elsajátíttatása. Kutatásaimmal e problémára kerestem a
megoldást. A kommunikációs kutatás számomra sikert hozott a nyelvészek, szemiotikusok, kommunikációt kutatók
és szociológusok körében, míg a pedagógia elzárkózott.
Mivel azonban nem a pedagógia »csinálta« akkor sem

- Kik voltak ezek a szociológusok?
Tánczos Gábor volt az egyik legmeghatározóbb személy.
Várhegyi György, aki később az OKI-ban Liskó Ilona főnöke
és munkatársa lett. Aztán Pataki Ferenc. Ők voltak a kritikai
szociológia nagyjai. Természetesen Gazsó Ferenc is. Ez a
nagyon erős csoportosulás menedzselt engem. Ők voltak
azok, akik tulajdonképpen az oktatáspolitikát meghatározták. Gazsó azonban ki nem állhatta a pedagógiát, tehetetlen
és ideológiailag kötött területnek tartotta. Úgy gondolta,
hogya problémákat meg kell oldani a praxisban, és nem
ideológiai szószokat kell mondani. Ők álltak tehát mellettem. Ekkor történt még egy fontos esemény az életemben. A
hetvenes évek végén lettem az Országos Oktatástechnikai
Központ főosztályvezetője. Az OOK-ban három lényeges
dolgot tettünk:
- a nyugat-európai pedagógiai gondolkodás technológiai
vonulatát adaptáltuk,

-264

~,o--------------------------

_

~ 265

- az 1978-as tantervhez elkészítettük az audiovizuális anyagokat,
- megvetettük az AV-kultúra, a mai médiapedagógia alapjait.
Ezen szakmai sikerek hatására kerültem én az Oktatáskutató
Intézetbe, ahol Liskó Ilonának, Surányi Bálintnak és másoknak lettem a főnöke. Mondhatom, hogy jelentős szerepünk
volt, mert az OPI-t (és az ott dolgozó Mihály Ottót, Báthory
Zoltánt, Ballér Endrét) ellensúlyoztuk. A döntések előkészítése ekkor már teljesen az Oktatáskutató Intézet és Gazsó
Ferenc kezében volt. Mi napi kapcsolatban voltunk Gazsóval, aki több helyen is kifejtette: a pedagógia megújítását
tőlem és munkatársaimtói várja. Az OPI kutatói saját mellőzésüket nemigen érezhették.

_ Hogyan látja Surányi Bálint szerepét és koncepciójának
hatását a törvényre?

- Hogyan látja: a két intézményben - 0/, OP/ - készített
szakmai koncepciók közül melyik volt valós hatással az elkészült törvényre?

_ Az általa kidolgozott 41 oldal meghatározó volt az O/koncepcióban?

Surányi Bálint tudományos tanácsadó volt. Ő életprogramként fogalmazta meg maga számára, hogy hosszú távú
koncepciókat dolgoz ki. Kétségtelenül nagyon megalapozott demográfus műveltséggel bír, és kitűnően prognosztizált makrofolyamatokat. Gazsó sűrűn meghallgatta, de felül is bírálta öt. Surányi valóban sok koncepciót letett az
asztalra, de nem volt jártas az oktatáspolitika aktuális világában. Nem azonosult az OPI-sokkal, mivel világnézetileg
teljesen különböző látásmódot képviseltek. Surányi akkor
már olyan kérdéseket feszegetett például, hogy a Makarenko-kérdés nem pedagógiai, hanem politológiai probléma.

Meghatározó volt, de nem volt azonos azzal. Ott volt ez az
anyag háttéranyagként Gazsó fejében is. Bálint sokat járt a
nyakunkra, hogy ez fontos, Gazsó ezt elismerte, de felül is
bírálta.

Csak és kizárólagosan annak volt hatása, amelyik az Oktatáskutató Intézetben, Gazsó irányításával született. Ekkor az
OPI főigazgatója Szabolcsi Miklós akadémikus volt. Szabolcsi és Gazsó sok kérdést megbeszéltek egymással. Látszólag a két intézmény együttműködött a törvény előkészítésében. A Victor Hugo utcában voltak az ülések, de a döntések Gazsó fejében már megszülettek az ülések előtt. Az
ülések formális keretek voltak csupán. Meghallgatott mindenkit: Loránd Ferencet, Mihály Ottót, Gáspár Lászlót.
Talán Mihály Ottó látta át egyedül, hogy politikai játszma
zajlik a színfalak mögött. Gazsó szinte maga alakította ki a
saját koncepcióját. Nagyon szűk körrel tárgyalt erről: Pataki
Ferenccel, Várhegyi Györggyel, Surányi Bálinttal. Ők
ugyanis átlátták a mikrofolyamatokat is, szemben Gazsóval,
aki döntően makroszinten vizsgálódott. A pedagógiáról
pedig leginkább Szabolcsi Miklóson keresztül alkotott
képet. Én sem tartoztam ehhez a kiváltságos (pol itizáló)
szűk körhöz, csak mint pedagógiai kutató voltam »fontos«.

_ Egyetért azzal a megfogalmazással, hogy az 1985-ös törvény Gazsó-törvény?
Teljesen. Már akkor is tudtuk, hogy ez így van. Tudtuk néhányan azt is, hogy az Eötvös-törvényhez hasonló súlyú
alkotás lesz. Aztán Gazsó politikai pályára lépett, ahol
nagyon elegánsan keverte a kártyát és egyensúlyozott a
politika terén. Volt hozzá egy jól működő háttere az egyetemen, szociológusok közt, volt hozzá pénze és hatalma.
Vitathatatlan, hogya korábbi central izált oktatásirányítás
lebontásában elévülhetetlen érdemeket szerzett. A pedagógiai rendszerváltás számomra 1985-tel kezdődik. Messze
megelőzte ez a törvény a korát. Gazsó jól látta, hogy az
akkor feltárt makrogazdasági problémák a rendszer megváltozásának az igényét hozzák majd. Gazsó egyébként na-

__________________________________
266 ~~------------------

_

~~ 267

gyon népszerű ember volt, szakmai és pedagóguskörökben
egyaránt.

- Miben látja az 1985-ös törvény jelentőségét ma?
Decentralizáció, alternativitás,
gógiai innováció legitimálása.

pluralizmus, minden peda-

táskor a roppant felkészültségű jogász lett az új miniszter:
MádI Ferenc. Ő jól látta az elindult folyamatok irányát, és
mérhetetlen bölcsességgel engedte, hogy az új törvényben
érvényesüIhessen az Oktatáskutató Intézetben elkezdett
munka (a '85-ös törvény) szellemisége és eredményei.
Kiadta a törvényt, és ez hullott Báthory Zoltánék ölébe
készen."

- Hogyan látja a törvény utóéletét?
A rendszerváltás után nagy harc alakult ki, hogy ki legyen
az új miniszter tanácsadója. Mihály Ottóék és mások is
jelentkeztek erre a szerepre, de Andrásfalvy Bertalan bizalmatlan volt a szocialista pedagógia iránt. Ekkor Andrásfalvy
Bertalan engem keresett meg telefonon, egy késő délután.
Megkérdezte, tudnék-e neki segíteni. Az volt a javaslatom,
hogy nevezze ki Gazsót címzetes államtitkárrá, így került
vissza Gazsó a minisztériumba. Én közben megalapítottam
a Dorottya utcában az Országos Közoktatási Intézetet.
Sikerült meggyőznöm Andrásfalvyt: Gazsó nélkül nincs
kibontakozás. Ez nem volt könnyű feladat. így kaphatott
szerepet Gazsó az 1993-as törvény előkészítésében. Ezekről
a napokról, hónapokról még publikálatlan naplóim vannak.

- Ön szetint. Gazsó Ferencék meg tudták valósítani elképzeléseiket az 1993-as törvény megalkotásakor?
A soron következő törvénykezés előkészítésébe Gazsó
bevonta Mihály Ottót, Horn Györgyöt, Honti Máriát és
másokat. Megjelent erről az előkészítő munkáról egy tanulmánykötet is: Törvény és iskola címmel. Természetesen az
oktatási törvény önmagában nem érthető, fontos még
megemlíteni az önkormányzati törvény megjelenését is.
Mindezek következtében bővült, pluralizálódott az oktatásügy, és a liberalizációs, pluralizációs folyamatoknak
zöld utat biztosított a minisztérium is. Gazsó ekkorra már
távozott a minisztériumból. Egy szerencsés elem azonban
közrejátszott az oktatásügy alaku lásában: ami niszterval-

A kutatási sikerek késői legitimálása:

a kandidátus tanító
(Diszciplináris és interdiszciplináris játszmák a védés körül,
a nyelvvizsga elengedése)
A Nyelvi, irodalmi és kommunikációs kísérletet tizenhárom éves
munka után 1984-ben zártuk le. A kutatási zárójelentést az Országos Pedagógiai Intézet jelentette meg 1984-ben. A NYIK-kísérlet
alapján készült el kandidátusi disszertációm, amelyet az Akadémiára a TMB-hez (Tudományos Minősítő Bizottsághoz) nyújtottam be, mégpedig a Neveléstudományi Bizottsághoz. Azt akartam, hogy pedagógiából minősítsenek. Interdiszciplináris bizottságot kértem. Munkásságom eredményeire való tekintettel kértem
fölmentésemet különböző vizsgák (szakvizsgák és az idegen
nyelvi vizsgák, így az orosz nyelvi vizsga) alól.
Kandidátusi disszertációmat két vaskos kötetben Veszprémben
az OOK adta ki. A NYIK-kutatás alapján készítettem, belefoglalva
a kísérlet elméleti hátterét, történetét, a kutatás szakaszait és pedagógiai nézeteimet is. Álmomban sem gondoltam volna a diszszertáció benyújtásakor, hogya hivatalos neveléstudomány fanyalogva fogadja kandidátusi értekezésemet. A disszertáció csaknem
hét évig hányódott az akkori TMB-nek a pedagógiai, a pszichológiai és a nyelvészeti szakbizottságainál! Majdnem egy évtized telt
el, amíg kiderült, hogya pedagógusok, pontosabban az MTA
Neveléstudományi Bizottsága nem támogatja sem a vizsgák alóli

__________________________________
268

~ 269

felmentési kérelmeimet, sem azt, hogy pedagógiából legyek kandidátus. A közel egy évtizedes hercehurcának 1989. december
19-én lett vége. Ekkor védtem meg az Akadémián a disszertációmat interdiszciplináris
bizottság előtt, de nem pedagógiából,
hanem nyelvészetből. (27. ábra) Hogy a színfalak mögött mi
zajlott pontosan, ma már nem deríthető ki, mert aki ügyeimben
eljárt, Szebenyi Péter, a neveléstudomány kandidátusa, majd
később doktora, az aPI főmunkatársa, a történelempedagógia
jeles művelője, már nem él. Élő tanúként Szépe György profeszszor úr maradt. Ő úgy segített rajtam, hogy mint valamikori
nyelvészoktatót - aktív nyelvésznek tekintve engem - az Akadémia Nyelvészeti Bizottsága elé terjesztette disszertációmat.
Óriási szerenesém re a TMB Nyelvészeti Szakbizottsága vállalta a
disszertáció védésének napirendre tűzését. A bizottság elnöke
Hermann józsef nyelvész-akadémikus volt, tagjai Szépe Cyörgy
és Bánréti Zoltán nyelvészek, Illyés Sándor és Pataki Ferenc pszichológusok voltak, a pedagógiát a ma már nem élő Fábián Zoltán
képviselte a bizottságban. Opponenseimnek Békési Imrét, hajdanvolt tanársegédtársamat jelölték, akivel a viszonyom nem volt
mindig felhőtlen, és Orosz Sándort. Békési a nyelvészet, Orosz a
pedagógia felől bírálta disszertációmat. Úgyemlékszem, a maximális pontszámot kaptam, ami hihetetlenül boldoggá tett. így 54
évesen kandidátus lehettem .

•••
Fontosabb oktatáspol iti kai intézkedések

270

~~

_

1979-1981

között:

1981. március 9-én a miniszter megalapítja
az Oktatáskutató
Intézetet,
a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont
és az MTA Kutatócsoport
összevonásával. Igazgatói megbízást Gazsó Ferenc szociológus kap.
1983. november. A Köznevelésben Szabolcsi Miklós főigazgató közzéteszi
az OPI közoktatás-fejlesztési
koncepcióját.
1985. február 28-án minisztériumi
utasítás jelent meg a megyei pedagógiai
intézetekről.
1985. április 18-án fogadja el az Országgyűlés az 1985. évi 1. törvényt az
oktatásról.
1989. január 18-án kelt miniszteri rendelet döntött a pedagógiai-iskolai
kísérletek engedélyezéséről.

_

~c

271

Kísérleti iskola, Innovációs és Fejlesztési
Központ Törökbálinton
(1982. szeptember 1.-1 999. jú Iius 1 .)*

A kutatásvezető
(Kísérleti-kutatási feltételek megteremtésének konfliktusai)
Az Oktatáskutató Intézetben 1982. szeptember l-jétől hét kísérIeti
első osztályban indítottuk az ÉKP-s kísérIeti osztályokat. Az
iskolák között szerepelt öt budapesti és két főváros közeli iskola
(Óbudán
a Bárczi Géza Általános Iskola, Újpalotán a Hartyán
közi Altalános Iskola, Kőbányán az Újhegy sétányi és a Sibrik
~iklós Altalános Iskola, Pesterzsébeten pedig a mai Nagy László
Altalános Iskola és Gimnázium, a Halászteleki Általános Iskola és
Művelődési Központ, valamint Törökbálint).
Törökbálintra úgy került a kísérlet, hogy ott tudtunk lakást
vásárolni 1982-ben. Feleségem, Mátyási Mária a törökbálinti
~skolában kapott állást. Törökbálint nagyközségben azelőtt egy
Igazgatás mellett működött az iskola két iskolaépületben. Az alsó
tagozat egy új épületben, a Köztársaság tér 8. szám alatt volt. Itt
tanította feleségem azt a kísérIeti első osztályt, amelynek tanítója
volt 1-4. osztályban, osztályfőnöke a 8. osztály végéig, majd
magyartanára a középiskolában, a 9-12. osztályban. Legjobb tudomásom szerint Mátyási Mária egyedüli olyan kutató-gyakorló
pedagógus Magyarországon, aki 12 évfolyamon át tanította
ugyanazokat a gyerekeket. Ugyanis az ÉKP-kísérlet egyik kiindulópontja az volt, hogy minden gyerek a maga tempója szerint
halad, minden gyereknek vannak a tanulás tekintetében előnyei

* M~lyülő konfliktusok (1981-1985; A Kádár-rendszer agóniája (19851988); Atmenet az új társadalmi berendezkedésre (1988-1990)' Posztszocializmus - új társadalmi berendezkedés (1990-1995);
Új társadalmi berendezkedés megszilárdulása, készülődés az uniós csatlakozásra (1995-2002).

272 ~~

_

és hátrányai, minden gyerek előnyös vagy hátrányos családi
környezetből jár az iskolába. Ilyen "vegyes" osztály volt az első
kísérleti osztály is, huszonegy gyerekkel, akik Törökbálinton jártak óvodába. Vágó Irén pszichológus, a kutatócsoport tagja még
az óvodában mindegyik kisgyerekkel többféle fejlettségi és iskolaérettségi tesztet készített és értékeit azért, hogy nyomon követhessük az ÉKP-sgyerekek fej lődését akár tizenkét éven át, akik az
ÉKP-skísérIeti programmal kezdik el és fejezik be tanulmányaikat.
Mivel a kísérlet egész napos iskolai rendszerben zajlott, Mátyási
Máriának még két segítője volt az 1-3. osztályban, Czi nszky
Márta és Hatner Imréné tanítónők.
A kísérIeti első osztályokban általában hárman-négyen tanítottak, második osztály tói akár hatan-heten is. Ez azt jelentette, hogy
szakítottunk az egytanítós rendszerrel azért, hogy a gyerekek már
korai életszakaszban szokják meg, hogy más-más pedagógushoz
is kötődhetnek, nem csupán osztálytanítójukhoz. De ez nem csu-

pán a kötődés lehetősége, hanem az alkalmazkodás nehézségének leküzdése szempontjából is fontos volt. így a gyerekek más
társaiknál három évvel korábban élvezhették a szakrendszerű
oktatást, és korán megtanultak alkalmazkodni a különböző nevelési stílust és magatartást képviselő szaktanárokhoz.
A kísérlet másik nagyon fontos jellemzője volt, hogy nem buktattuk meg a gyerekeket három éven átoMinden szülő tudta, hogya
gyermeke 3. osztálvig teljes biztonságban van. De a törökbálinti
kísérIeti osztályban megnöveltük ezt az időt, és egészen a 6. osztály
végéig minden gyerek akadálytalanul eljuthatott. Csak a 6. osztályos záróvizsga után tartottunk vissza egy nehezen haladó
kislányt. Ő egy év késéssel végezte el a 8. osztályt. A többiek
(húszan) bukás nélkül jutottak el az érettségiig. Ezek a gyerekek
a tizenkét iskolai év során körülbelül negyven pedagógussal, negyvenféle pedagógus-magatartással és -szakértelemmel szembesültek.
Ez azért alakult így, mert az ÉKP évente mintegy negyvenféle
tevékenységet oktat, akár egész napos, akár félnapos keretben.
Az ÉKP-s kísérlet nem napköziotthon-szerűen működött, hanem egész napos szervezésben. Azaz nem olyan iskolát szervez-

__________________________________

~~

273

tünk, amelyben délelőtt tanítják a gyerekeket, délután pedig játszhatnak, szabadidejüket tölthetik és készítik a következő napra
a leckét. Az ÉKP-s gyerekek az alsó tagozaton valóságos házi
feladatot nem is kaptak. Könyveiket, taneszközeiket hét közben
sem vitték haza az első három évben. Olyan feladatokat azonban
kaptak az első iskolai naptól fogva, hogy szombaton és vasárnap
szüleikkel múzeumba, színházba, arborétumba látogassanak,
vagy különböző gyűjtőmunkákat végezzenek, hogy olvassanak,
hogy családtagjaik
segítségével feltárják rövidke, hatévnyi
múltjukat stb. De fontosnak tartottuk, hogya hétvégéjük pihentető
legyen, hogy sokat játszhassanak. Ebből következik az is, hogy
délelőtt is, délután is voltak könnyebb, de nehezebb órák is.
Természetesen az ÉKP-s kísérIeti osztályok tanulói - így a törökbálintiak is - az általunk kísérletileg már kipróbált és ellenőrzött
NYIK-program szerint tanulták az anyanyelvet, a kommunikációt
és az irodalmat. Ennek következtében hamar megtanultak jól
olvasni, igen jól kommunikáltak szóban és írásban, s hogy egészséges életmódjukat biztosítsuk, minden nap volt testnevelésórájuk. Óráik fele 45 perces volt, a foglalkozások másik csoportja
20-20 perces. Például a 20 perces angol- vagy németfoglalkozást
20-25 perces bábfoglalkozás követte, vagy egy NYIK-es óra után
néptánc következett. A környezet és vizuális kultúra tanulására
szánt foglalkozás másfél-két órát is kitett azért, hogy a gyerekek
a megkezdett alkotó munkájukat be tudják fejezni. A tanítóknak
a változatos foglalkozásokhoz,
tanulásszervezéshez órarendváltozatokat biztosítottunk az Oktatáskutató Intézetből, amely
akkor a kísérlet központja volt.
Fontos ismérve volt még a kísérIeti munkának, hogy a gyerekek
nemigen dolgoztak frontális munkaformában. Minden foglalkozást úgy szerveztek a pedagógusok, hogya nagyjából azonos
teljesítményt nyújtó gyerekek egy csoportba kerüljenek. Ebből az
elvből kiindulva egy-egy órán vagy foglalkozáson előfordult, hogy
a tanulók legalább három-négy csoportban tanultak, semellett
még egy-két nagyon gyorsan haladó tanuló külön feladatot is kapott, a lemaradók úgyszintén. A pedagógusokat ez eléggé megter-

helte. A gyerekeknek pedig erősen kifejlesztette a megosztott
figyelmét, de a koncentrált figyelmét is. Minden gyereknek volt
feladata, egyetlen másodpercig sem lehettek - ahogy akkor mi,
kísérletvezetők mondtuk - "üresjáratbanl/. Azért tettük ezt, mert
már a NYIK-kísérletben megtanultuk, hogya képességek csak

274

--

~----

-

akkor fejleszthetők, és csak akkor fejlődnek, ha a gyerekeket rendszeresen, szinte folyamatosan ellátjuk feladatokkal, ha tanulnak,
mégpedig lehetőség szerint önállóan.
A tanároktóI és a tanítóktóI toleráns, türelmes, empátiás,
együttérző magatartást követeltünk. Agyerekeket keresztnevükön
szólították - és a gyerekek is őket. Az egymás iránti udvariasságot
megköveteltük. Az osztály termek hagyományos padsorai helyett
a gyerekek asztalok körül foglaltak helyet, amelyeket mindig
másképp, az egyes tevékenységek megkívánta módon rendeztek
el, lehetőség szerint úgy, hogy egymás arcát lássák, ne a hátát.
Minden osztályban volt külön játszósarok is, egészen 5. osztályos
korukig, a játékhoz és a pihenéshez. Minden kísérIeti osztályban
már elsősöknél is 100-150 kötetes kézikönyvtár és egyéb ifjúsági
vagy gyermekirodalom állt rendelkezésre, hogy megszokják: tanulni nemcsak tankönyvekből lehet. A pedagógusok irányításával
rendszeres látogatói voltak a helyi könyvtárnak, a társadalomismeret-foglalkozásokon pedig az összes helyi intézményt meglátogatták, és megismerték a bennük folyó munkát.
Az iskola igazgatója Törökbálinton az indulás időszakában
Németh István volt. Az igazgató a kísérlet menetébe nem avatkozhatott bele. Szaktanácsadók sem, igazgatóhelyettesek sem.
Órákat lehetett megfigyelni, de a kísérletben részt vevő pedagógusoknak utasítást, teendőt feladatot csak a kísérletvezető hozzájárulásával adhattak még a kutatócsoport tagjai is (Balázs Éva,
Kiss Éva, Sz. Tóth Gyula és Vágó Irén). Minden tevékenységet,
amelybe a gyerekek belekezdtek, folyamatként fogtunk föl. Olyan
folyamatként, amely minden esetben újabb és újabb kihívást,
erőfeszítést és örömöt jelentett a gyerekeknek. A pedagógusok a
tőlük telhető legnagyobb alapossággal följegyzéseket készítettek
és vezettek arról, hogy a gyerekek hol tartanak, és a soron követ-

~~

275

kező órákra, foglalkozásokra ennek megfelelően, tehát az egyes
gyerekek tanulási tempójához,
teljesítményéhez
igazodva
készítették elő a tanulást, a feladatokat. Ez a teljesen szokatlan a magyarországi gyakorlattal gyökeresen szakító - kísérlet igen
sok csodálkozást és ellenkezést váltott ki az iskolában dolgozó
tanítókból, igazgatóhelyettesekből. Maguk a kísérletben tanítók,
mielőtt a tanításba kezdtek volna, többhetes átképzésen vettek
részt, s a továbbképzések folytatódtak év közben is, és minden
félév előtt is. Emellett valamennyi kísérle ti pedagógussal pszichológiai teszteket vettünk fel, hogy így .feltérképezve",
megismerve az egyes pedagógusokat, meg tudjuk figyelni és ki tudjuk
mutatni, hogy a gyerekek teljesítményében mi köszönhető a kísérleti programnak, és mi hozható összefüggésbe a pedagógus
személyiségével, személyes tudásával, tulajdonságaival, képességeinek kimunkáltságával, vagy éppen képességeik hiányával,
esetleg az általa választott eljárás során vagy a bánásmódban
elkövetett szakmai hibákkal.
A tanítók napi munkájához tartozott az is, hogyacsaládokkal
szinte naponta kellett érintkezniük, de nem a hagyományos ellenőrző könyvön keresztül, hanem személyesen vagy az iskolában,
az otthonukban vagy telefonon, vagy hosszabb szöveges értesítés
formájában. A szülők havonta egyszer egy teljes napot az iskolában tölthettek, és figyelhették gyerekeiket. Erre azért volt szükség, hogy odahaza is tudjanak képességfejlesztő foglalkozásokat
szervezni. De aszülőknek - mivel a gyerekek hagyományos
értelemben nem kaptak házi feladatot - nem javasoltuk a megszokott, lecketanulás-szerű segítségnyújtást, viszont végszükség
esetén felkészítettük őket néhány tevékenység szakszerű gyakoroltatására. De leginkább a játékot, kirándulást, művelődést,
beszélgetést javasoltuk. Új szülői szerepre "kényszerültek" a
családok. Gyakran kellett a gyerekeket múzeumba, színházba
kísérniük, mi ezáltal tulajdonképpen az ő művelődésüket is
próbáltuk befolyásolni. Emellett kézhez kapták az egyes tevékenységekkel kapcsolatos követelményeket, így tudhatták, hogy
gyermekük miféle teljesítmény után kaphat év végén jeles vagy

elégséges érdemjegyet. Szöveges értesítést is kaptak a szülők
gyerekeik teljesítményéről.
A kísérIeti munka fölforgatta a település közhangulatát, növelte
a kísérIeti osztály teljesítménye iránti kíváncsiskodást, és magára
vonta a felső tagozatos tanárok figyelmét is. Igaz, ez nagyjából a
3-4. osztály táján következett be. Törökbálinton kísérletvezetőként sokkal többet tartózkodtam, mint a többi kísérIeti osztályban.
Egyébként minden kísérleti osztálynak megvolt a maga partnere,
segítője: egy kutatóintézeti, kutatócsoporti munkatárs. Törökbálinton azért is különleges volt a helyzet, mert feleségem minden
áldott nap beszámolt az osztályába járó huszonegy gyerek napi
teljesítményéről, a családok viszonyairól, a sikerekről, az örömökről és a konfliktusokról. Ekkoriban, mint a NYIK-kísérlet időszakában, gyakran előfordult, hogy nekem személyesen is tanítanomkellett, hogy a tanítók elhiggyék, mi mindenre tanítható
meg a kisiskolás. A kísérIeti osztályok első három évének a végén
egy mindenre kiterjedő mérést végeztünk, mintegy negyvenöt
tárgyból, il/etve tevékenységből. A mérési eredményeket ugyanazzal az összemérési technikával dolgoztuk fel, mint amelyet a
NYIK-ben is alkalmaztunk, mivel minden kísérleti osztálynak
megvolt a maga kontrol/párja. Azért, hogyakísérleti osztály tanulóinak a teljesítményeit összehasonlíthassuk a hagyományos,
akkor még a '78-as tanterv szerint tanuló osztályok teljesítményeivei, a kontrol/osztályokban dolgozó pedagógusokat is külön díjaz-

tuk, ugyanakkora összeggel, mint a kísérleti osztályban dolgozó
pedagógusokat, és nekik is ugyanúgy tartottunk szakmai foglalkozásokat, hogy lássák, hogyan lehetne a hagyományos tananyag tanítását eredményesebbé tenni. A kísérletek eredményei
A képességfejlesztő program hatása és eredményei című két kötetben olvashatók.
A kísérIeti eredmények azt mutatták, hogy szinte teljesen újra
lehet gondolni a magyarországi oktatásügyet, tartalmi és szervezeti szempontból. Azt is tudtuk, hogy ha a kísérIeti osztályok a
felső tagozatba jutnak, a tanárok pedagógiai hozzá nem értésuk és
korábbi beidegződéseik miatt tönkre fogják tenni akisiskoláskor

________________________________
276 ~~-----------------------------------

~~

277

négy évében elért eredményeket. Gondoltam, hogya hét kísérIeti
osztály eredménye - akármennyire igényesen levezetett is a kísérlet az akciókutatás normái szerint -, még mindig nem lesz elég
ahhoz, hogya magyar közoktatásügy tartaImát gyökeresen át
tudjuk alakítani a képességfejlesztés, benne a tehetségfejlesztés,
a hátránykompenzálás és az énképfejlesztés igényeit figyelembe
véve. Ezért hosszas tanakodás és töprengés után - 1985 áprilisában vagy májusában egy vasárnapi sétánk alkalmával - fölvetettem feleségemnek, hogy meg kellene szerezni Törökbálinton
az iskola Köztársaság téri épületét, és ott kísérleti iskolát kellene
kiépíteni, és nem csupán egyetlen osztályban kísérletet szervezni,
hanem az iskola valamennyi osztályában, tehát valamennyi alsós
és felsős osztályban. Csakhogy ehhez meg kellene nyernem az
akkori helyi párttitkárt, VS-el nököt, pártvezetőséget, végrehajtó
bizottságot, tanácstagságot és a megyei vezetőket. Emellett pénzt
kell szereznem a kísérIeti iskola működtetéséhez, a kísérIeti
taneszközök kiadásához, és a két épületben, de egy igazgatóság
alatt működő törökbálinti iskolát ketté kell választani, két igazgatóságot kell létrehozni. Ez a terv szinte kivitelezhetetlennek látszott 1985-ben, mert akkor az országban mindössze egyetlen
kísérIeti iskola működött: Szentlőrincen a Gáspár László által
vezetett és a minisztérium által támogatott kísérIeti iskola, amely
a fejlettebbnek
mondott szocialista társadalom igényeinek
megfelelően "a társadalmi tevékenységek összességére" készítette
föl a tanuló gyerekeket és az ifjakat.
A tervet a helyi párttitkárral, Garai Györggyel beszéltem meg,
akinek a lánya szerencsémre a kísérIeti osztályba járt, így két
szemével győződhetett meg arról, hogy a gyereke milyen fejlődési
utat járt be. A párttitkárnak ugyanis volt másik három gyereke, és
látta, hogya különböző program szerint tanult gyerekei között
milyen óriási a különbség a fejlettség és a teljesítmény szempontjából. Mivel a párttitkár az ügy mellé állt, s jó barátságban volt
a VS-elnökkel, Gigler józseffel, Törökbálinton megvolt a megfelelő támogatásunk. Se kellett még avatnom Németh Istvánt, az
akkori igazgatót, aki híve volt a kísérIeti osztálynak, mi több,

pedagógiából doktorált. Igaz - a mai napig is kifürkészhetetlen
okok miatt -, nem kedveltük egymást. Tudtam, hogy hiú ember,
ezért neki ajánlottam fel a kísérleti iskola igazgatását. Tudtam,
hogy el fogja vállalni. Nem is csalódtam! Közöltem vele, hogy
kutatásvezetőként dolgozom mellette. Ő irányítja az iskolai élet
szervezését, magam pedig a kísérlet munkáját. Egyetlen súlyos
akadály volt még, hogy engedélyt kellett szereznem a minisztériumtól. Ez rendkívül fárasztó, de három hónap alatt lebonyolítható
munka volt. Legelőször Gazsó Ferencet, az Oktatáskutató volt
igazgatóját nyertem meg az ügynek, aki ekkor már miniszterhelyettes volt. Tudtam, hogy az 1985-ben életbe léptetett törvény
elvileg lehetővé teszi kísérleti iskolák nyitását. Gazsónak egy
csaknem 30 oldalas tervezetet adtam át. Áttanulmányozta.
Szakértőknek adta ki bírálatra, és az OKKFT (Országos Középtávú
Kutatási és Fejlesztési Terv) pénzeiből a kérésem nek megfelelő
összeget szavaztatott meg. így lett az országnak a xx. század
második felében egy újabb kisérleti iskolája, Törökbálinton.
A kísérIeti iskola életre hívásában elévülhetetlen segítséget
nyújtott Munkácsy Cyuláné minisztériumi osztályvezető, Templom józsefné és Csonka Csabáné. Támogatta még az ügyet a rninisztériumban dolgozó, közvetlen Gazsó-munkatársnak tekintett
Hoffmann Rózsa is. Ezek a munkatársak, ezek a derék emberek
járták ki a részleteket a megyénél, a minisztérium többi osztáIyánál, és Törökbálinton is ők jártak el akkor, amikor sor került az
egy igazgatás alatt működő iskola nevelőtestületének kettébontására. A régi törökbálinti iskolaépületben, ahol addig a felső tagozatosok tanultak, egy új iskola létesült, Papp Béláné vezetésével. A Köztársaság téren pedig egy kísérIeti iskola Németh István
igazgatásával, ahol én - miközben megtartottam tudományos osztályvezetői beosztásomat az Oktatáskutatóban - kutatásvezetői
beosztást vállaltam.
Hogya kísérlet sikeres legyen, azokból a kísérleti iskolákból,
ahol a kísérletek az alsó tagozat végére leálltak, a legjobb pedagógusokat Törökbálintra hívtam. Nem sokan jöttek. A legfontosabb
két szakember, aki meghívásomat elfogadta, Orosz Zsuzsa és Var-

-278

~o------------------------------------

~~

279

sányi Erzsébet volt. Ők NYIK-es pedagógusok is voltak, és Pesterzsébetről jöttek Törökbálintra, ahol nem kaptak lakást. (Igaz,
egyetlenegy kísérIeti iskolában dolgozó pedagógus sem kapott
szolgálati lakást 15 év leforgása alatt Törökbálinton. Én sem.) Voltak pedagógusok, akik naponta hatvan kilométeres távolságból
jártak Törökbálintra tanítani pusztán azért, mert hittek a kísérlet
koncepciójában.
Amikor a kísérIeti iskola létrejött 1985-ben, indulhatott az új
tanév, de az iskola már 1-8 osztállyal működött. Másfél hét után
kialakultak azok a konfliktusok, amelyek megmutatták, hogy
hagyományos felkészültségű pedagógusokkal rendkívül nehéz
lesz kísérleti munkát végezni. Nem vállalták ugyanis a napi tanulást, a differenciált tanulásszervezést, a teljes szakmai megújulást, ezért gyakran fordultak igazgatójukhoz, Németh Istvánhoz. Az általam odahívott pedagógusokban viszont én mint
kutatásvezető tartottam a lelket. Ez utóbbi fiatalok Németh István
felkészültségét nem sokra tartották. Engem azzal fenyegettek,
hogy vagy átveszem az iskola teljes irányítását vagy elhagyják
Törökbálintot, és a kísérleti iskola összeomlik. Naponta voltak
élesebbnél élesebb konfliktusok. Előfordult, hogy Németh István
emberei közül egyik napról a másikra öten-hatan léptek ki az
iskolából. Akadt azonban arra is példa, hogy többen belátták,
nem képesek vagy nem szeretnének a kísérIeti követelmények
szerint tanítani, ezért önként távoztak. Egy év leforgása alatt a testület teljesen kicserélődöttl
Valamikor az 1985-86-os tanév vége felé éleződött ki végletesen a konfliktus köztem mint kutatásvezető és Németh István igazgató között. A konfliktus vége az lett, hogya községi vezetők és
az általam odavitt és bevált munkatársak követelését figyelembe
véve, kértem Gazsó Ferencet, hogy váltsa le Németh Istvánt,
legyen igazgatóhelyettes, én pedig a kutatásvezetői szerep mellett
kapjam meg a kísérIeti iskola igazgatói szerepét is. Féléves öldöklő konfliktus után 1986. szeptember 1-jén az új tanévet már én
nyitottam meg, én lettem az intézmény kutatásvezető igazgatója,
s ekkor jelentek meg azok az új fiatalok a Törökbálinti KísérIeti
280 ~
••• m

Iskolában, akik kifejezetten a kísérletért
és személyemért jöttek
Törökbálintra. Ezek voltak: Heffner Anna, Kojanitz László, Takács

Éva, Laboda Erika, Lehmann László, Lizakovszky Éva, Szabó
Tilde, Budai Éva, Mizerák Beáta, Baló András. így elmondható,
hogyakísérleti

iskola tulajdonképpen

1986 szeptemberétől vált

riválisává a szentlőrinci Cáspár-féle kísérleti iskolának. S ettől az
időponttói, 1986. szeptember 1-jétől kezdett Törökbálint fogalommá válni. Az intézmény összeforrott a nevemmel és munkásságommai, s így ismerte meg nemcsak Magyarország, hanem
Európa, Japán, Új-Zéland, Ausztrália, a Szovjetunió és az USA
kutatópedagógus-társadalma az ÉKP-t, és így kezdtek egyre többen hinni - kutatók és pedagógusok - abban, hogya XX. század
vége felé közeledve egy merőben új pedagógiai kultúra születhet.
Az eredményeket még az ellenfeleim is elismerték. Az általam
leváltott, pontosabban leváltatott Németh István mondta egyszer
keserűen, szfvbe markolóan: "gyönyörűek az eredmények, de
milyen áron ... l". Valóban. Infarktusokhoz, betegségekhez vezettek néha. Más tekintetben pedig sok sikeres karrierhez adtak
útravalót.

Kutatásvezető igazgató
(Az ÉKPtantervi koncepciójának kimunkálásához szükséges
részkutatások megtervezése, személyi feltételek biztosítása,
folyamatos szervezetfejlesztés és vezetésfejlesztés)
A volt igazgató, dr. Németh István eltávolítása fiatal tanítványaim
legnagyobb tettei közé tartozik. Ekkor tanultak meg országban
gondolkodni, ekkor szembesültek a politizálás rejtelmeivel, ekkor
csapta meg őket a demokrácia szele, ekkor észlelhették, hogy egy
országos ügy szolgálata közben képtelenek egy olyan emberrel
együtt dolgozni, aki az iskola, a családja és a saját érdekein túl
nem lát. Többen a minisztériumban (Munkácsy Gyuláné, Templom lózsefné, s talán Gazsó Ferenc is) úgy gondolták, hogy ,a,fiatalokat én biztattam fel, "én szerveztem" meg, hogy rrásban

__________________ --------------~e

281

tiltakozzanak Németh István vezetői magatartása ellen. Nem így
volt. A fiatalok fel ismerték, hogy akkor még Németh István nem
ismerte az ÉKP lényegét. S fogalma sem volt arról, mennyi munkával jár az, hogy az ÉKP (annak minden tankönyve, taneszköze,
tanári útmutatója) elkészüljön, eljusson az ország minden olyan
iskolájába, amelyben az ÉKP iránt érdeklődtek. Azok a fiatal
pedagógusok, akik Németh Istvánnal szemben felléptek, és a minisztériumhoz fordultak, követelve, hogyakutatásvezetés mellett
az igazgatást is vállaljam föl, azaz kutatásvezető igazgatóként
irányítsam a kísérIeti iskolát, Heffner Anna, Kiss Éva, Orosz
Zsuzsa, Varsányi Erzsébet, Zsolnainé Mátyási Mária voltak. Ők
már csaknem egy évtizednyi praxissal rendelkeztek a NYIK-program kivitelezésében és terjesztésében. Fiatalok voltak, okosak és
bátrak, és nevetség tárgyává tudtak tenni mindent, ami ómódi,
ami felületes, ami hamis. Mi tagadás, az előzőekben említett minisztériumi munkatársak sajnálták Németh Istvánt, hiszen egy
iskola igazgatásáról lemondani nem könnyű. Az más lapra tartozik, hogy ő nem a pénzt sajnálta, hiszen az igazgatói pótlék
mindenkor kicsi volt. Föltehetően röstellte, hogy fiatal "csitrik"
léptek föl stílusa, modora és pedagógiai fölfogása ellen. Igaz persze az is, hogy ő még gondolhatta, hogy fiatal munkatársaimat
manipulálom.
Hogy voltak-e olyanok a régi testületből, akik a volt igazgató,
a leváltott igazgató emberei voltak? Igen. Oe ők rövid időn belül
elmentek az iskolából. Maga Németh István is próbálta elhagyni
a kísérIeti iskolát, de ez nem sikerült neki. S ekkor egy fontos
kéréssel állt elő. Azt kérte, hogy támogassam továbbtanulási
kérelmét a Kossuth Lajos Tudományegyetem informatika szakán,
levelező tagozaton. Akkortájt Magyarországon informatikával
foglalkozó tanárok alig voltak. Nekem pedig célom volt az informatikaoktatás mielőbbi meggyökereztetése a kísérIeti iskolában.
Ehhez az akkori kezdetleges Commodore gépeket is begyűjtöttük,
és az informatikaoktatást - szakmai fölfogásomnak megfelelően _
szintén korai kisiskoláskorban kezdtük, de úgy, hogya nagyok is
élvezhették a gépekkel való ismerkedést. Szerencsére Németh

István ezen a területen újat tudott produkálni! Debrecenben folytatott tanulmányai, a téma iráni érdeklődése és elkötelezettsége
a Törökbálinti KísérIeti Iskolát igen korán az informatika ,,feIIegvárává tette". Nem véletlen, hogy amikor az általános iskolára
középiskola is épülhetett, informatikai szakképzéssei folytattuk
a középiskolai kísérIeti munkát. Ugyanis Törökbálint volt az a
hely, ahol a világbanki szakképzési modell előtt már az új idők
követelményei szerint dolgoztunk: a 9. és a 10. osztályban általánosan művelő tárgyakat tanultak a fiatalok. A valóságos szakmai
képzés csak alI.
és a 12. osztályban kezdődött. Később pedig
folytatódott a 13. és a 14. osztályban is. Az informatikus szakmák
közül voltak olyan területek, amelyek az érettségi után még egyvagy kétéves "ráfejelés" után juttatták a fiatalokat szakképesítéshez. Németh Istvánnak ez a terület maradt, semellett igazgatóhelyettesként
dolgozott az intézmény másfél évtizedes
történelmében. Hol belátta, hogy fontos a kísérlet, hol nem. Hol
lelkesedett érte , hol nem. Látta, hogya rendszerváltás sem ingatja meg az iskola létét. Nemzetközi híre adott volt. Am, amikor
lejárt az igazgatói megbízatásom, Németh István azonnal igazgatói pályázatot adott be. (Ez már a rendszerváltás után volt, sőt
azután, hogyakísérleti
iskola az ELTEfenntartásába került mint
gyakorlóiskola.) Mindenképpen vissza kívánta szerezni iskoláját,
s ezzel a falu előtt rendezni akarta veszteségét. Azokat az eredményeket és küzdelmeket, amelyek például az iskola bővítésében
öltöttek testet (az épület szűknek bizonyult a 12 évfolyamos
munkára, ezért a minisztérium saját költségvetéséből egy új szárnyat toldott hozzá), nem sokra becsülte. Magától értetődőnek
vette. Mentségére legyen mondva, hogy a testület tagjai se tudták,
hogya Zsol nai-iskola (így is emlegették a '90-es évek fordulóján
a kísérIeti iskolát) miként jut pénzhez, forrásokhoz. Abban az
időben még nem volt a mai pályázati rendszer kiépítve, pályázni
azonban már akkor is lehetett. A pályázatok elnyeréséhez
állandóan újabb és újabb koncepciókat, tervezeteket, tervtanulmányokat kellett készíteni. Ezeket fiatal munkatársaim csinált~k,
sokszor éjszaka. Ezekben a munkákban Heffner Anna és Kiss Eva

282

--

~O--

_

/

~c

283

elévülhetetlen érdemeket szereztek. Törökbálint így újabb és
újabb forrásokhoz jutott, s ezt elsősorban az ott folyó munkának,
na meg a sajtónak, a rádiónak és a televíziónak köszönhettük,
amelyek rendre beszámoltak az eredményeinkről. A NYIK országos terjedése is hitelesítette másfél-két évtizedes munkámat, egyebek mellett ezért vált például a Soros Alapítvány az iskola egyik
támogatójává.
Pénzt tehát tudtunk szerezni is amellett, amit a minisztérium
az intézmény rendelkezésére bocsátott mindaddig, amíg az új minisztériumi vezetés (elsősorban Dobos Krisztina és néhány belső
munkatársa) el nem döntötte, hogyakísérleti iskolákat, amelyeket
a Gazsó-féle oktatásirányítás "szaporított" el, valami úton-ruódon
vissza kell fogni. Meg kell vonni tőlük a támogatást, hiszen érveltek Dobosék - a többi iskola is "tehetséges", azok is nagy
eredményeket érhettek volna el, ha megfelelő forrásokkal ren-.
delkeznek. Azt csak sejteni lehetett, hogy e fölfogásuk elsősorban
az egyházi iskolákra vonatkozott: a rendszerváltás után az Antallkormány az egyházi iskolák alapításától, újraindításától, támogatásától várta a magyar közoktatás radikális megújítását szellemében, moralitásában, teljesítményében egyaránt. Az elgondolás
nem volt rossz, csak azzal nem számoltak, hogy nem csupán
piaristák, bencések vannak az "elnyomott" iskolák között, hanem
nagyon sok rosszul működő egyházi iskola is indult abban az
időszakban.
A kísérIeti iskolák - így Törökbálint - lassú fölszámolására, elhallgattatására a minisztériumnak (nem a minisztereknek!) meghatározott koncepciójuk volt. Ennek lényege: a kísérIeti iskolák
mint a múlt, a Kádár-rendszer "szüleményei" mihamarabb kerüljenek vissza fenntartójukhoz. A fenntartó vagy támogatja őket,
vagy sem, s lassan kimúlnak Magyarországon. Ezt a sorsot száriták Törökbálintnak is, és a Törökbálint körül akkorra már csoportosuló, száznál is több követő iskolának, amelyek az ÉKP-program
szerint dolgoztak. Dobos Krisztina helyettes államtitkárként nem
ismerte föl, hogy az ÉKP-s és a NYIK-es iskolák százai működnek
az országban - a szülők és a gyerekek megelégedésére! És jó

284 ~-------------------------------------

pedagógusok dolgoznak ezekben az iskolákban! Identitásuk
kialakult, és a sajtóban, többek közt az Élet és Irodalomban liberális oldalról induló ~odor Pál-féle támadások és viták együttvéve
is kevesek voltak az EKP-s mozgalom szétzilálásához.
A minisztériumi ellenkezésnek persze meglett az eredménye:
onnan már csak nagyon lassan csörgedezett a pénz. Csökkentenem kellett a pedagógusok órakedvezményeit, a kísérIeti iskolai
pótlékot, s ekkor látva, hogyaminisztériumnak
érdemleges koncepciója nincs a rendszerváltás iskolapolitikai levezetésére, új
stratégiát választottam. A szülőkhöz fordultam, és az ÉKP szerint
dolgozó iskolákhoz. Ekkor került a minisztérium élére a nemzetközileg is ismert, nagy tekintélyű akadémikus, Mádi Ferenc.
Dobos Krisztina pedig Antall József halála után a volt rniniszterelnök képviselői helyét foglalta el. Azt a segélykérő levelet, amelyet több mint 4500 szülő és pedagógus írt alá, Mádi Ferenc miniszter úrnak küldtük el, kérve őt, hogy ismerkedjen meg az ÉKP
eredményeivel. Az ÉKP-t és központját, a Törökbálinti KísérIeti
Iskolát ne számolják föl, hanem valami úton-ruódon mentsék
meg. Jellemző volt Mádi Ferenc miniszter alaposságára, hogya kísérleti tankönyveket, taneszközöket magához kérette. Két-három
napig tanulmányozta őket, s utána meghallgatott, kérte tanácsomat, miként oldható meg a helyzet.
Bennem ekkorra megszületett az elképzelés a megoldásra. Ennek kivitelezésében segítségemre volt Sipos Lajos, az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettese, aki a programot és
a Törökbálinton
folyó munkát alaposan ismerte és nagyra
értékelte. Vele gondoltuk végig, mi lenne, ha a Törökbálinti
KísérIeti Iskola a minisztérium kezeléséből minisztériumi vagy
kormánytámogatással az Eötvös Loránd Tudományegyetem fenntartásába kerü Ine, kísérleti-gyakorló iskolaként. Az el képzelést
egyeztettem Manherz Károllyal, aki az ELTE BTK dékánja volt.
Végül egyeztetésre került sor Szabó Miklós rektorral is, aki ugyancsak fogadókész volt. Az ELTEvezetőivel az egyeztető tárgyalásOkat Mádi Ferenc és Kubovits Imre (utóbbi, az ELTEprofesszora
volt akkor a felsőoktatás ügyeivel foglalkozó államtitkár) folytatta

.----------------------------------~

285

le. Mádi miniszter úr utánanézett a minisztérium pénzügyi lehetőségeinek. Kiderült, hogy ott nem lehet előteremteni azt az összeget, amelyet kértünk, hogy Törökbálintot fenntartani, a követő
iskolákat pedig instruálni tudjuk szakmai téren. Mádi Ferenc
álláspontja ab volt, hogy egyedül kormány tartalékhoz lehet nyúlni. Költségvetési igényünket Heffner Annával és Kiss Évával fogatmaztuk meg, és juttattuk el a minisztériumba. A miniszteri értekezlet támogatta, s Mádi miniszter úr a soron következő korrnányülésen - amelyet az akkortájt már súlyosan beteg Antall József
helyett Boross Péter vezetett - ismertette a minisztérium kérését ,
hogy tudniillik Törökbálintnak a további működéshez 50 milliónyi támogatást kellene kapnia kormánytartalékból. A kormány
megadta! Ez a kormány tartalék szerkezeti jelleggel épült be az
ELTE költségvetésébe. így az ELTE-nek lett egy újabb gyakorloiskolája, ahol a hallgatók az akciókutatással kimunkált NYIK- és
ÉKP-programot ismerhették meg.
Mint egy mese, olyan volt Törökbálint átmentése a jövőbe.
Csakhogy az ELTE-nezt nem mindenki értékelte úgy, ahogy Mádi
Ferenc, Szabó Miklós rektor úr és Sipos Lajos dékánhelyettes úr
szerette volna. Sipos Lajoson kívül az ELTEvezetői mindösszesen
egy alkalommal látogatták meg Törökbálintot, s szemmel láthatóan nem tett rájuk nagy benyomást, függetlenül attól, hogy akkor
már nemzetközi tekintélye volt az iskolának. Kiépülőben volt a
középiskola is, de kiderítették, hogyakísérleti 9-10. osztályokban
olyan általános iskolai tanárok oktatnak, akik nem rendelkeznek
egyetemi végzettséggel. Az ELTE BTK szaktanszékei ezzel a
tényleges - és egyébként jogos - felismeréssel azt is kimondták,
hogy még a sokat és eredetit teljesítő Törökbálinti KísérIeti Iskola
sem engedheti meg magának, hogy középiskolai tanári képesítés
nélkül tanítsanak a tanítók és az általános iskolai tanárok a felső
tagozaton, illetve a középiskolában, ha mégolyan tehetségesek is!
Ez a malőr újabb kihívást jelentett nekem mint kutatásvezetőigazgatónak. Addig a kísérletben csak olyan személyeket engedtem tanítani, akik a Zsolnai-pedagógia szellemében dolgoztak, s nemigen számoltam a diplomákat. Az ELTE-slátogatás után
286

~o------

_

azonban olyan középiskolai tanárokat kellett fölvennem, akiknek
fogalmuk sem volt az ÉKP-ról és a NYIK-ről. Munkatársaim egy
részét (elsősorban a NYIK-be belenőtt tanítókat, majd általános
iskolai tanárokat) pedig be kellett iskoláznom. A középiskolai
diplomával nem rendelkezőket Pécsett a JPTE-n Szépe György
professzor vette pártfogásba, aki a '70-es évek eleje óta ismeri a
NYIK-et és az ÉKP-t. Mások ugyancsak Pécsett szereztek
középiskolai tanári oklevelet, például Kojanitz László a pedagógia
szakon, Vastagh Zoltánnál. Az újonnan érkező középiskolai
tanárokat pedig több hetes - esetenként több hónapos - "munkahelyi betanításban" részesítettük. Voltak, akik kibírták és megszerették az ÉKP-t, voltak, akik 2-3 hét múlva távoztak Törökbálintról. Érdemes megemlíteni, hogy amikor a Törökbálinti
KísérIeti Iskola 12 évfolyamossá vált, igen sokan próbáltak a kolozsvári egyetemen végzett erdélyiek közül Törökbálinton állást
vállalni. Sajnos ők 1-2 év után feladták, nem bírták a kísérIeti iskola légkörét.
Hogyapedagógusképzéssel véglegesen és végzetesen baj van,
azt Törökbálinton ismertem föl elsősorban. Törökbálint volt a
gyűjtőhelye mindazon pedagógusoknak, akik törődtek önmagukkai, többek akartak lenni, de vagy a képességeik voltak kifejlesztetienek, vagy az attitűdjükkel volt baj. Olykor egyszerűen
képtelenek voltak azonosulni a differenciált tanulásszervezéssel,
az individuálpedagógiával, tehát az egyénre irányuló személyes
bánásmóddal, a legújabb tudományos eredmények tantervi adaptálásával, a tankönyvírással, a feladatgyűjtemények készítésével,
az objektivitásra törekvő osztályozással, esztétikus iskolai környezet megőrzésével, a kulturált, illemtudó magatartással, a kornmunikációs szemléletű tanításmóddal stb.
Sipos Lajost leszámítva az ELTE-seknem ismerték a programot,
nem is igen érdekelte őket. De rájöttek arra, hogy mire is lenne jó
nekik a Törökbálinti KísérIeti Iskola. Kiderült, hogy olyan gyakorlóiskolaként szerették volna működtetni, ahol nem is kellene a kísérleti program, hanem egy olyan "standard program" (ahogy
egyik vezető beosztású ELTE-sszakember megfogalmazta), amely
__
~~ 287

nem holmi pedagógiai különcségekre

készíti föl a hallgatókat,

hanem olyan gvakorlóhely
lenne, mint az ország bármelyik gyakorlóiskolája. Érthető, hogy én ez ellen a lehető leghatározottabban tiltakoztam.
Tiltakozásommal
elindult a kísérIeti iskola és az
ELTE közötti
konfliktussor,
amely végül szakításhoz
vez~tett.
Olyan szakításhoz, amely azzal végződött, hogy az egész EKP-t
Pécsre kellett átmentenünk
a JPTE-re, ahol én 1995 óta a Tanárképző Intézet igazgatója és a Pedagógiai Tanszék vezetője voltam.
Ez az akció nem tetszett a törökbálinti
önkormányzatnak.
Bár nem
ők voltak a fenntartói
az intézménynek,
az épület az ő tulajdonukban volt. Ez utóbbit viszont nem fejlesztették,
az ott folyó
munkát sem követték nyomon. Azonban néhány képviselő és az
akkori polgármester, dr. Elek Sándor mindent latba vetve segített
bennünket
abban, hogy Pécshez kerülhessünk.
Ehhez szerencsénkre az SZDSZ-es minisztérium,
Magyar Bálint és Báthory
Zoltán is hozzájárult. A tényekhez tartozik, hogy Pécsett sem
lelkesedtek
azért, hogy egy kísérleti gyakorlóiskolájuk
legyen,
200 kilométerre az egyetem székhelyétől.
Pécsett közben rektorváltás volt, Barakonyi
Károlyt (aki engem 1995-ben
Pécsett
fogadott) dr. Tóth józsef rektor követte, aki ma is a Pécsi Egyetem
rektora. Ő keresztülvitte
az ügyet a JPTE szenátusában, így került
Törökbálint
Pécsre, és így maradhattam én kutatásvezető igazgató
Törökbálinton
amellett, hogy továbbra is vezettem a JPTE Tanárképző Intézetét és a Pedagógiai Tanszéket.
Kutatásvezető
igazgatóként
több munkatársamat
is alkalmaztam igazgatóhelyettesként,
ügyvezető igazgatóként,
mert egyetemi és országos elfoglaltságaim
miatt a rendszerváltás után hetente
egy-két napot tudtam csak az iskolában tartózkodni.
Az iskolát
lényegében az ügyvezető igazgatók és a helyetteseim irányították.
Hosszú ideig Bánki judit volt az ügyvezető igazgató, majd e?y
évig Kiss Éva, igazgatóhelyettesek
pedig Kojanitz László és ~/SS

Albert után Albert Gábor, Lehmann László, Lizakovszky Eva,
Szabó Tilda, Gecse Gáborné. A kényszerhelyzetet
arra használtam fel, hogy amikor ügyvezetőigazgató-váltás
volt, vagy amikor
új igazgatóhelyettest
áll ítottam be, akkor a szervezetfej lesztés és

a vezetéselmélet - a menedzsment - irodalmának
sok-sok elemét
használtam
föl egy-egy szervezeti probléma
megoldására.
Ezt
azért említem, hogy érzékeltessem.
Törökbálinton
nem csupán
pedagógiai és tantárgyi részkísérletek folytak, hanem olyan szervezetfejlesztési és vezetésfejlesztési kísérletek is, amelyeket már a
'90-es évek közepén - az akkor még al ig ismert minőségbiztosítás
koncepciójára
is tekintettel - terveztünk meg, működtettünk és
értékeltünk. Az iskolában, a vezetésben nem csupán pedagógusokat foglalkoztattam,
hanem jogászokat,
szervező szakembereket is.
Ezeket a váltásokat a volt igazgató, Németh István nem mindig
nézte jó szemmel, ezért később igazgatóhelyettesi
szerepéből le is
váltottam. Megtudtam,
hogy több középiskolai
tanárral szervezkedve, az ÉKP megfojtására törekszenek,
miután nyilvánosságra
került az ELTE szándéka, hogy Törökbálint
elsősorban gyakorloiskolaként működjön, s hogy az ELTE-t az egész gyakorlóiskolából
kitüntetetten
a középiskolai
rész, a gimnáziumi
és a szakközépiskolai
tagozatok
(informatika
és turizmus)
érdekelték.
Az
általános iskola felső tagozata részben, az alsó tagozat viszont teljesen közömbös volt az ELTE-nek. Pedig az egész Zsolnai-pedagógia akisiskoláskori
képességfejlesztésre,
énképfejlesztésre
épül.
Törökbálinton
kutatásvezető
igazgatóként - függetlenül
attól,
hogy az OKI főigazgatója
is voltam, hogy a PSZM-projektet
is
irányítottam,
hogy részt vettem a világbanki
szakképzési modell
általános képzési programjának
kidolgozásában
és menedzselésében, majd később a tanárképzés
radikális reformját próbáltam
Pécsett megvalósítani
- arra mindig volt időm, hogy hétvégeken
tantervfejlesztéssel
foglalkozzam,
és kiképezzek mintegy harmincöt-negyven
olyan - különféle tantárgyat tanító - pedagógust
tankönyvírásra
és tantervírásra,
akik mini-akciókutatások
keretei
között az ÉKP ötvennél is több kísérIeti tantárgyának kimunkálását
segítették, annak a feltételeit teremtették meg. Ezek közül néhányat, amelyeket a magyar szakmai közvélemény
sem nagyon ismer, megemlítek.

-288 ~-----------------------------------

~ 289

Törökbálintról indult el a 4. osztály tói kezdődően a 12. évfoIyamig a japánoktatás, amelyet még 1984-ben kezdtünk szervezni
Balázs Éva közreműködésével, igénybe véve az ELTE-n működő
Japán Tanszék segítségét. Mintegy ötven tárgyalást kellett lefolytatnom a japán kulturális intézet és a japán külképviseletek vezetőivel, hogy a japán nyelv oktatásához hozzájáruljanak. Ma,
amikor ajapánoktatás - a globalizáció világában - ajapánoknak
is érdekük, úgy ítélem meg, hogyajapánoktatás
kezdeményezésével Törökbálint missziót teljesített. Több egyszerű származású
fiatal végezhetett japán egyetemeken, s ma ők a magyarországi
japánoktatás tartalékai . Büszke vagyok arra, hogya
ma már
Oszkár-díjas Ragályi Elemér operatőrrel együtt, később Hartai
Lászlóval és Muhi Klárával alakítottuk ki a mozgógépkultúrát
mint
tantárgyat (eközben tanultak a gyerekek fotózni, filmezni,
videózni). Törökbálint adott helyet a magyarországi sakkpedagógia (Pongó István) és rejtvénypedagógia
(Németh István) tantárgyi
programmá szervezésének. Ugyancsak ott vált az ÉKP-program
szerves részévé a bábozás (Granasztói Szilvia és Farkas Zsuzsa), a
néptánc (Sajti Sándor), a környezetés vizuális kultúra, a KVK
(Heffner Anna), az ökológiai
kultúra (Géczi jános), a logika és
a filozófia (Bohár András és Szente Péter), a teljesen képességfejlesztő alapokra helyezett történelempedagógia
(Kojanitz László és
Albert Gábor), egy új szemléletű kémiatanítási
program, a szexuálpedagógia
(Kiss Albert), egy - a 12 évfolyamot átfogó franciaprogram
(Sz. Tóth Gyula) és a korai kisiskoláskorban
kezdődő angolprogram (Radnai Zsófia). A szakképzési programok
sorában a képességfejlesztés integrálásával működött az informatika (Németh István) és a turizmus (Sz. Tóth Gyula). A NYIKprogram új fej lesztő szakemberekkel gazdagodott (Lizakovszky
Éva, Monoriné
Papp Sarolta, Heffner Anna). Itt dolgozta ki Kiss
Éva a kisiskoleskort
integrált természettudományi
nevelés programját. Itt született meg a könyv-, a könyvtárhasználat és az önművelés programjának integrálásával egy új szemléletű tanulást
segítő program, amely a könyvtörténet elemeit is a tantárgy rangjára emelte (Heffner Anna). Törökbálinti szellemi termék a NYIK-

program· irodalmi részének 1-12. osztályig terjedő kibővítése
a korszerű
irodalomtudomány
eredményeinek
integrálásával
(Zsolnainé
Mátyási Mária és Zsolnai Anikó).
Itt született meg
Magyarországon a legelső, az általános iskola egészét átfogó
néprajzi program (Ungvári judit, Molnár
Tibor, Kocsis Mihály,
Hellenbach Gabriella). Ugyancsak törökbálinti szabadalom az önismereti program (Vágó Irén), amelyet később az embertan program vitt tovább (Kamarás István). És Törökbálinton került sor
a matematika programjának a képességfejlesztés és a kommunikáció szempontjából
történő újragondolására
(Bánki ludit): Itt vált
az iskolai élet gyakorlatává a drámapedagógia
(Mezei Eva), és
ebben az intézményben öltött testet a színházpedagógia
(Gáncs
Andrea). A munkapedagógia
koncepcióját itt próbálhatta ki Mizerák Beáta és Baló András, sitt sikerült a pályára szocializálás programját az iskolai programok részévé tenni (Zsolnai józsef). Itt ta-

nulták meg a testnevelő tanárok külön tanfolyamon a távol-keleti
sportok közü I a dzsúdót (Ács Zoltán és Horváth Ernő). Ok
készítették el ennek az első programját, ők alakították ki a dzsúdótermet, és ebben az iskolában vált még a '80-as évek második
felében az iskolai program kötelező elemévé a dzsúdóoktatás,
amelyen fiúk és lányok egyaránt részt vettek, és szerezték a külőnféle öveket, amelyek előmenetelüket igazolták a dzsúdószövetségek normái szerint. A Törökbálinti Kísérleti Iskolában kezdődött
el a tudományos gondolkodás alapjainak lerakása a kreatológiai
szemlélet jegyében (Kiss Albert, Zsolnai józsef). Ugyancsak
Törökbálinton tett erőfeszítést a földrajz új szemléletű tanítására
Michalkó Gábor, de még a rendszeres napi reggeli rádióhalIgatás,
a környezetkultúra,
az ünnepelni tudás is mind-mind törökbálinti
termék, ahogy törökbálinti termék egy - a kisiskolásoknak készült,
a kommunikáció elveit szem előtt tartó - illem- és protokolltankönyv is (Máté Magdolna). Itt vált az ÉKPszerves részévé, hogy
évente ünnepi műsorokban
jesítményét
aszülőknek

A törökbálinti
kolagalériák

mutatja

be

az intézmény

~~-----------------------------------

tel-

és az érdeklődő nagyközönségnek.
minta alapján működnek iskolamúzeumok
és isaz ÉKP-s iskolákban. És itt vált gyakorlattá az is, hogy

__________________________________
290

művészi

~ 291

a gyerekek a tömegkommunikáció, vagy ha tetszik, a média világában felkészülten legyenek képesek eligazodni (Zsolnainé
Mátyási Mária). Ebben az intézményben született meg az a gyakor/at, hogya kirándulásokat teljességgel a tanulás szolgálatába
kell és lehet állítani, vagyis kirándulni csak előkészített, előre
jóváhagyott forgatókönyvvellehetett elmenni. Az évek során e kirándulásokon
a gyerekek az ország táj egységeit sorra-rendre bejárták, azokból felkészültek, és a terepen kiselőadásokat tartottak.
Visszatérve feldolgozták tapasztalataikat, és kiállításokon összegezték élményeiket, szerzett tudásukat. Alkotásaikat a rendszeresen megjelenő iskola újságban tették közzé, a riport, az interjú,
a vers, a rövid próza műfajtani követelményeinek megfelelően.
Törökbálinton adtunk ki először iskolai évkönyvet, amelynek
hatására ma már igen sok ÉKP-s iskola rendelkezik évkönyvve/.
S ma, 2002-ben, amikor az országban a már kapuit bezárt
Törökbálinti Kísér/eti Iskola helyett a Veszprémi Egyetem Tanárképző Karán működő ÉKP Központ irányításával öt új kutatóiskola
kezdte meg működését, akkor úgy gondolom, hogy életem egyik
legtartalmasabb másfél évtizedét nyugodtan lezártnak tekinthetem abban a szerepkörben, amelyet szinte egyedül láttam el
Magyarországon, amelynek az volt a neve, hogy kuta tásvezető-

igazgató.

/

Az ÉKP Központ vezetője

(Az EKP-sés a NYIK-es iskolák hálózatának kiépítése, a tankönyvés taneszközkiadás, -forgalmazás, valamint a továbbképzés
rendszerének létrehozása és működtetése)
Ahhoz, hogy az ÉKP Országos Központjának működését bárki
megértse, fel kell idéznem, hogy az ÉKP alapja a NYIK. A NYIKmozgalom jóval szélesebb körű. Volt időszak, amikor Magyarország 600 iskolájában "csinálták". Elsősorban az alsó tagozaton.
Sajnos a felsős tanárok, ahol tehették (ahol a továbbképzés terheit
292 ~~
_

nem vállalták), kibújtak alóla. Vagy ha vállalták is, akkor legtöbben azokat a módszereket alkalmazták a NYIK tanítása során
is, amelyeket a főiskolákon tanultak. Más volt a gyerekekhez való
viszonyuk is. A NYIK-programban felnőtt kisiskolások tízéves
korukra kommunikációképes, érett, rnűvelt fiatal serdülők voltak,
akiket már többé nem lehetett .ötödikesként"
kezelni. Nem
lehetett egyetlen tankönyvhöz hozzákényszeríteni őket. A gyerekek "cikizték" azt a magyartanárt, aki nem tudott verset mondani.
A tanári pózokat éppúgy kritikával nézték és kifigurázták,
utánozták (ha tetszik: csúfolták), mint ahogy azt is észrevették, ha
a tanárok óráikra nem készültek.
A felsős tanárok tehát sokszor nem szívesen vállaltak az alsós
NYIK-es gyerekeket. Azonban a magyartanároknak
mintegy
negyede megértette a NYIK üzenetét; ezekben az iskolákban
megmaradt a NYIK, és ezekben az iskolákban az ÉKP-nak is
helyet biztosítottak. Tehát amióta a rendszerváltás, illetve a '85-ös
törvény után a tantestületek lehetőséget kaptak arra, hogy maguk
válasszák vagy dolgozzák ki saját iskolájuk programját, a jól
működő NYIK-es iskolák ÉKP-s iskolává fejlődtek. Volt példa
ennek az ellenkezőjére is, amikor olyan ÉKP-s iskolák alakultak,
ahol nem volt NYIK-es előzmény. Alapkövetelmény volt, hogy
ahol akár a NYIK-et, akár az ÉKP-t bevezették, a tantestületnek
Törökbálintra
kellett jönnie tanulni, szemlélődni a kísérIeti
iskolában. A látogatók fogadását, programjukat, felkészítésüket
egy külön
csoport szervezte, Kiss Éva irányításával. A kezdet
kezdetén ebben a csoportban dolgozott a kitűnően szervező
Lehmann László, és segítette őket még egy adminisztrátor is, mert
például volt olyan hét Törökbálint fénykorában, amikor harminc

iskola is bejelentkezett látogatásra egy hónapban. A törökbálintiak számára megszokottá vált, hogya Köztársaság
téren naponta
buszok parkolnak - néha nem is egy -, ugyanis a testületek
leginkább busszal utaztak Törökbálintra. Voltak testületek, amelyek a törökbálinti látogatás után mégsem vezették be az ÉKP-t,
mondván: nem lesznek bolondok ennyit tanulni és ennyit dolgozni! Szép számmal akadtak azonban testületek (ezek közül sokan
___________________________________
~ 293

ma is az ÉKP szerint dolgoznak), akik számára kihívás volt a törökbálinti szembesülés és találkozás a program adta új lehetőséggel,
némelyeknek kisebbfajta katarzis. Ez azt jelenti, hogy sok pedagógus, főleg pedagógusnő, újragondolta az életét, a pályán eltöltött
éveinek értelmét, és eltökélten a program mellett maradt, agitált
és tanult.
Külön továbbképzésen vettek részt az igazgatók. Az ő továbbképzésüket, ha időm engedte, én irányítottam. Egyébként pedig
képzésükben azok vettek részt, akik igazgatóhelyettesként
vagy
ügyvezetőként dolgoztak a törökbálinti intézményben. Itt említem
meg, hogya törökbálinti
intézményt több funkciójúként
tartottuk
és tartották nyilván. Olyan intézményként, amely biztosítja a település egyik körzetében az 1-8. osztályos gyerekeknek a napi
nevelő-oktató munkát, foglalkoztatásukat,
ez volt az általánosan
képző funkció. Emellett működtettünk kísérleti jelleggel 8 osztályos, 6 osztályos és 4 osztályos gimnáziumot a törökbálintiak,
a
fővárosiak és a környék fiataljai számára. KísérIeti szakközépiskolaként is működött az intézmény, ebben az értelemben szakképzési funkciót látott el két szakmában: az informatikus és a turizmus szakmában. Kutatóhely volt, ahol állandóan új tantárgyakat vezettünk be, alakítottunk át, az egész iskolai szervezetet
vagy a vezetés racionalizálásának
a lehetőségeit tekintettük a kutatás tárgyának. Fejlesztőhely is volt Törökbálint, ahol taneszközök kiadása és terjesztése folyt, s továbbképző hely, ahol továbbképzéseket szerveztünk és tartottunk a programjainkat
bevezető
iskolák pedagógusai nak.
Az akkori ifjúsági mozgalmaknak
az iskolában nemigen biztosítottunk lehetőséget, mivel azokat kiüresedettnek tekintettük,
helyettük gazdag szabadidős programot kínáltunk a gyermekeknek. Már 1986 körül kizártam az iskolából az úttörőcsapatot.
A cserkészet megalapítását
pedig sohasem kezdeményeztük.
A hitoktatást viszont támogattuk. A helybéli esperest és káplánt
tantestületi értekezletekre is meghívtuk, de sohase engedtük, hogy
az iskola egyházi iskolaként működjön,
noha a rendszerváltás
után az egyház helyi képviselői ezt elvárták volna. A vallást, a val-

294

~

7

lásgyakorlást tiszteletben tartottuk, de nem tekintettük
programunk részének. A tolerancia és a pluralizmus álláspontjára heIyezkedtünk ebben a kérdésben a Kádár-rendszerben is, az Antallkormány időszakában is.
Törökbál inton természetesen nemcsak hazai szakemberek jelentek meg, hanem gyakran külföldi csoportok is tanulmányozták
az iskolát. Legtöbben Németországból,
Oroszországból,
Japánból, Új-Zélandról
és Szlovákiából érkeztek. Szlovákiában a nyitrai főiskolán több hónapon át tartottunk előadásokat a program
iránt érdeklődő hallgatóknak, attól függetlenül, hogy szlovák vagy
magyar anyanyelvűek
voltak. Hosszas tárgyalásokat folytattunk
arról, hogya nyitrai főiskola mellett ÉKP-s gyakorlóiskola rnűködjön. A Meciar-korszak kezdete után azonban kitiltották Szlovákiából a Zsol nai-programot, a NYIK csak Komáromban és a Csallóközben maradt meg tizennégy NYIK-es iskolában. Ezeket Zsoltveiné Mátyási Mária irányította, és az ÉKP Központ közreműködésével szervezték továbbképzésüket.
Néhányszor a szlovákiai magyarok is megjelentek Törökbálinton,
de a továbbképzéseket rnindenkor Komáromban, Dunaszerdahelyen és Nyitrán tartottuk.
Az ÉKP Központot Kiss Éva szervezte meg, majd tőle vette át
Heffner Anna, s Heffner Anna megbetegedése és a programból
való távozása után az ÉKP Központ ismét Kiss Évához került viszsza. Tanítványaim igen megbízható szakemberek és jó vezetők
voltak. Tudtom és hozzájárulásom
nélkül soha semmiben sem
döntöttek. Ezt azért említem, mert noha az operatív munkát ma is
ők végzik, az ÉKP Központ munkájával kapcsolatos alapvető öntéseket én hoztam és hozom meg máig, mint a NYIK- és az EKPprogram gazdája, és én döntök a mai napig arról, hogy az ÉKP
Központnak mi a szerepe a továbbképzésben,
a könyvkiadásban,
az ÉKP-s és a NYIK-es imázs formálásában. Az is tisztemhez tartozik, hogy egy-egy ÉKP-s iskola indulásakor az ÉKP Központot
rendszerint személyesen én képviselem a helyi önkormányzat
mint iskolafenntartó előtt. Tárgyalok a polgármesterekkel,
és kritikus esetben a szülőkkel is. E funkciót rendkívül nehéz ellátni,
mert rengeteg utazással, töprengéssei jár. Emellett az ÉKP Központ

9

___________________________________

~ 295

munkáját mindig "igazítanunk" kell az éppen aktuális oktatáspolitikához, ha az ÉKP-t és a NYIK-et működtetni kívánjuk.
Szomorú, de a két program ugyanúgy nem kerülhette meg a pártpolitikai harcokat és az aktuális oktatásirányítók fölfogásainak
állandó változását, mint ahogyan az iskolák. A programok négy
politikai kihívásnak tettek eddig eleget. A Gazsó-felének.
az MDFes kormánynak, az SZDSZ-es kormánynak és a Fidesz-korrnánynak. A két program alapvetően sohasem változott, az ÉKP Központ erre nagyon ügyelt, de nem lehet letagadni, hogy két veszély
mindig fenyegette programjainkat. Egyik, hogya helyi politika
a központi pol itikára figyelve, hol erősítette, hol gyengítette
a NYIK-es és az ÉKP-s iskolák mozgásterét, és férfiasan be kell vallanom, hogya rendszerváltás után hatalomra került három kormány mindegyike külön-külön szűkítette programjaink lehetőségét. Az MDF-kormány a működési feltételeket akarta megvonni
tőlünk. A liberálisok minden iskolát önálló program készítésére
inspiráltak, "önfejlesztő" iskolának tekintettek. A kerettantervet
elrendelő Fidesz-kormány pedig a minőségbiztosítás ürügyén tette
próbára az ÉKP-sés NYIK-es iskolákat azzal, hogyelhitette velük:
a minőségbiztosításban különböző fokozatokat szerezve maga az
iskola is többé és különbbé válik. Magam az ÉKP Központ vezetőjeként hiába tiltakoztam és hiába készítettem el az ÉKP rninöségbiztosítási koncepcióját. Az iskolák csoportjait a Comenius-program szembefordította egymással egy olyan területen, amely
szerves része az ÉKP-programnak. Ez a terület a szervezeti és
szervezési kultúra, valamint a fogyasztói szemlélet érvényesítése
volt. Igazolható, hogy az ÉKPmár valamikor a rendszerváltás előtt
fölkarolta és integráita pedagógiájába a minőségbiztosítás elemeit, de akkor ennek jelentőségét az ÉKP-s iskolák még nem
ismerték föl. Úgy látszik, a minőségbiztosítási kampánynak kellett
eljönnie, hogy intézményeink
a minőségbiztosítás, a TQM
apropóján rádöbbenjenek, hogy korábban is olyasmit csináltak,
mint amit a minőségbiztosítási kampány manapság szorgalmaz.

296

~~----

••

Kutatásmenedzselés, kutatásfinanszírozás
(Kutatási főirányok, kormány tartalék)

Visszaemlékezéseimben már említettem, hogya NYIK-program
kezdetén, a 'lO-es években három éven át semmiféle kutatási
támogatást sem élveztem. Azokat az idősebb hölgyeket, akik gépírásban, stencilezésben segítettek, a saját szűkös fizetésemből
fizettem. Nyugodtan mondhatom, hogy a sokat irigyelt, szidott,
bántalmazott Zsolnai - akit a későbbi évtizedekben úgy is nyilvántartott a magyar kutatói közvélemény, mint aki mindenféle
kutatási támogatást meg tud szerezni - mégiscsak úgy kezdte,
hogy saját magát finanszírozta. Pályázni a 'lO-es évek elején nem
nagyon lehetett, főleg vidékről nem. A kaposvári tanítóképző
pedig igazán vidéknek számított. De a kezdetek kezdetén nem
pénzben gondolkoztam, hanem megoldandó feladatban; nem
karrierben, hanem az ország iránt érzett felelősségben.
Később Szépe György professzor barátom figyelmeztetett,
hogy programjaimat le kellene írnom, elvégre szájhagyomány
útján nem terjedhetnek. Tánczos Gábor szociológus is figyelmeztetett, hogya .zsolnaizrnust" el kell terjeszteni, ehhez azonban
mielőbb pénzre van szükség. (Emlékszem, hogy ezt még Szekszárdon mondta, amikor egy éjszaka a lakásomon aludt. Akkor
tudtam meg tőle, hogya Petőfi-körben és az '56-os forradalomban
vállalt magatartásáért életfogytiglanra ítélték.) Minden pártfogóm,
barátom arra tanított, hogy elgondolásaim csak akkor terjedhetnek
el Magyarországon, ha a tanulás és a gyakorlati megvalósítás rnellett a kutatásaim finanszírozását is megoldom.
A kutatásfinanszírozás és a kutatásmenedzselés más volt a
rendszerváltás előtt, és merőben más a rendszerváltás után.
A rendszerváltás előtt, kezdeti kaposvári sikereim után, az MTA
Elnökségi Közoktatási Bizottságában tevékenykedő Szépe György
hívta föl a figyelmemet a pályázat révén megszerezhető finanszírozási lehetőségekre. így jutottam és kerültem kapcsolatba
az Országos Távlati Tudományos Kutatási Tervnek, az OTTKT-nak
___________________________________
~ 297

az akkori minisztériumban működő irodájával, személy szerint
Kálmán Györggyel. Ő magyarázta el nekem némi lekezelő atyáskodással, hogy "barátocskám, először produkálj, tanulj meg
kutatási tervet készíteni, és utána követelőzz". Nem tettem egyebet, mint megfogadtam a tanácsát. Megtanultam kutatási tervet
készíteni, megtanultam a kutatási költségeket számba venni, megtanultam azt is, hogy először viszonylag kevés összeget kell kérni
a kutatások kivitelezéséhez, s végül, hogya költségekről fillérről
fillérre el kell számolni, s a produkciót, a kutatás végeredményét
a megbízó elé le kell tenni. Óriási szerenesém
volt, hogy az
említett OTTKT főirányban - Szépe György jóvoltából - magam is
részesülhettem anyagi támogatásban. Egy keveset adott a kaposvári főiskola is, amikor látszott, hogy kutatási elképzeléseim értelmesek. Magyarországon a 'lO-es évek közepén a pedagóguskutatók közül kevesen tudtak elszámolni a kutatásaikkal. Én viszont
megjelentettem az Anyanyelvtanítási kísérlet a kommunikációkutatás eredményei alapján című könyvet (az ezüstszürkét), és ettől kezdve olyan hiteles kutatónak tekintettek, aki pénzt nem csak
kér, hanem el is számol vele.
Az Oktatáskutató Intézetben könnyebb volt a dolgom, mert ott
intézeti pénzből is kaptam támogatást kutatásaimhoz. Emellett
pedig a Gazsó-féle Oktatáskutató Intézetben kezelték az Országos
Középtávú Kutatási-fejlesztési Terv (OKKFT) pénzeit, és annak
egyik témájára magam is pályázhattam. Ugyanakkor megmaradt
a munkakapcsolatom az OOK-val is egy ideig, amíg 3. osztályig
eljuttattuk a NYIK-et Tolna megyében és Veszprém megyében.
Ésekkor a két program finanszírozását két intézet között tudtam
megosztani. A NYIK-et az OOK-ból az OPI-ba, az Iskolafejlesztési
Osztályra tudtam telepíteni, amelynek Mihály Ottó volt az osztályvezetője. Ő felismerte a NYIK jelentőségét, és saját kutatásainak részeként is felvállalta, így kölcsönösen hálásak voltunk
egymásnak. Az ÉKP-ra pedig, mint arról már egy korábbi
fejezetben szóltam, egy külön kutatócsoportot szervezhettem az
Oktatáskutató Intézetben.

A nagy kérdés az volt, hogy honnan szerzek pénzt a törökbálinti iskolakísérlethez. Ehhez teljesítmény és szerencse kellett.
Teljesítményt jelentett a NYIK-program addig befutott karrierje,
szerencsét, hogya kuratórium elnöke Gazsó Ferenc volt, és hogy
a kuratóriumban olyan emberek ültek, akik tudták, hogya szoeialista pedagógiának befellegzett, s emiatt célszerűnek látták
Törökbálintot finanszírozni. Igaz, hogy Törökbálint finanszírozásának odaítélését már a gyanakvások sora követte. Gazsó Ferenchez több föl jelentés is érkezett, mivel sok és merész újításomat
többen őrültségnek tekintették, vélvén, tönkretesszük a gyerekeket. Épp ezért, hogy Gazsó a följelentéseket kivédje, bizottságot
hívott össze a legjobb magyarországi szakemberekből, és
felülvizsgáltatta a törökbálinti kísérletet. Kiderült, hogya bizottság
tagjai, akik között ellenfeleim is szerepeltek, rendezettnek, rendben lévőnek találták a kutatást és a kutatási pénzek kezelését.
Ebben a bizottságban olyan kiváló szakemberek voltak, mint Illyés
Sándor, Klein Sándor pszichológusok, Cáspár László, a szentlőrinci kísérlet vezetője, Nagy józsef szegedi professzor. Mindannyian korrekt módon bíráltak, és elismerték Törökbálint létjogosu Itságát.
A rendszerváltás egyetlen szempontból jól jött a Zsolnai-féle
kutatásoknak. Nevezetesen, hogy átrendeződött a tankönyvkiadás, és az akciókutatásokhoz és az innovációhoz szükséges
tankönyv- és taneszközkiadás különböző gazdasági társulások
révén kivitelezhetővé vált. így például egy közkereseti társaság
(KKT) alakult Kiss Éva irányításával, amely vállalta az ÉKP-s
könyvek és tankönyvek kiadását mindaddig, amíg pénzzel és indulási tőkével rendelkező kiadók nem vállalták át. Ilyen volt a Calibra és az OKTKER-Nodus Kiadó. A NYIK-es könyveket pedig
a program alternatívvá válása - 1985 - óta a Tankönyvkiadó adja
ki mindmáig.
Egy 600 oldalas pályázat kivitelezéséhez, mely pályázat programja A magyar közoktatás minőségi megújításának szakmai programja címet viselte, Kupa Mihály pénzügyminiszter úr nyújtott évi
200 milliós támogatást. Ezt a pénzt is - mint az összestöbbi kuta-

___________________________________
298 ~----------

••••

~ 299

tási pénzünket - gondosan kezeltük, és igen sok produktum (több
száz kötet szakkönyv, tankönyv és jegyzet) lett az eredménye.
E történetet azonban később egy teljes fejezet részletezi.
Kevesen tették föl azt a kérdést, hogy miért nem pályáztam
például az OTKA-hoz, az Országos Tudományos Kutatási Alaphoz. Nos, pályáztam többször" de sohasem nyertem. Igen sokszor
pál~áztam a Soros Alapítványhoz is, ahol viszont mindig sikerrel.
Pedig a Soros Alapítvány mindig következetesen és szigorúan
elszámoltatta pályázóit. Esén mindenkor elszámoltam az elnyert
összegekkel!
Szomorúan jegyzem meg, hogy irigyeim és a gáncsoskodók
sohasem mérték föl azt, hogy mennyit dolgoztunk fiatal munkatársaimmal programjaink sikerén. Oe az is igaz, hogya Zsolnaiapácák meg a Zsolnai-őrültek szókapcsolatokat nem én találtam
ki, nem én terjesztettem el magamról és munkatársaimról. Akik
mellém szegődtek, tudták, hogy gyakran egy fillér ellenszolgáltatás nélkül is el kell végeznünk a munkát programjaink sikerei
érdekében. Ha jól belegondolok abba, amit kutatásaim során teljesítettem munkatársaimmal együtt - beleszámítva a tankönyveket
és másféle audiovizuális taneszközöket, CD-ket is -, mintegy
4-SaO-féle kiadványt hagytunk magunk után. Ezen eltűnődve
írhatta egyik újságírónő az engem támadókkal szemben: "Aki
tudja, csinálja utána!" Én is így gondolom. Ezért is szeretném, ha
a kutatások menedzselésére Magyarországon egy külön szakma
létesülne, hogy mindenki tanulja meg: nem az a nagy kunszt,
hogy miként kell jó pályázatot készíteni ahhoz, hogy az "állam
bácsitói" a pénzt kicsikarjuk. Inkább az a tisztesség a fontos, hogy
az elnyert összegek ne magánzsebekbe vándoroljanak vagy
ellenőrizhetetlenül folyjanak szét jelentéktelen produktumokra,
hanem mindenkor a közjó szolgálatára fordítódjanak.

300 ~

_

Az ÚMIPE-elnök
(Egyesületalapításoktatáspolitikai indítékai; a régióközpontok.
ÉKP-skonferenciák)
Az Új Magyar Iskoláért Pedagógiai Egyesületet, az ÚMIPE-t 1990ben alapítottuk, és alapítása óta én vagyok az elnöke. Azért kellett
megalakítanunk, hogy védjük a NYIK-es és az ÉKP-sprogramot.
Úgy látszott, hogya rendszerváltás után programjaink védelemre
szorulnak, pusztán azért, mert a kutatásaimat a '70-es években
kezdtem, és a '80-as évek közepére futottak ki, tehát arra az időszakra, amikor a Kádár-rendszer már agonizált.
Az ÚMIPE-t tehát kényszerből alakítottuk meg, hogy végleg
leszámoljunk a szocialista pedagógia dilettantizmusával, hogy ne
tagadjuk el az egyházak által kínált, jól-rosszul működő valláspedagógiákat se, és higgyük el, hogy mi magunk képesek vagyunk új pedagógiai rendszereket kimunkálni a magyar hagyományokra építve. Meg azért is, hogyelhatároljuk magunkat azoktól,
akik az alkotást összekeverik az innovációval, az innovációt Magyari Beck István professzor szellemes és találó minősítésévei
szólva - az imitálással.
Az ÚMIPE újat és eredetit akart és akar, s támogatói, alapítói
között (az alakuló kongresszus Gödöllőn volt) olyan személyek
vettek részt - politikai felhangok nélkül -, akiknek fontos a magyar jövő. Ott volt az alapítók között az agykutató Hámori József,
a kreatológus Magyari Beck István, az oktatáspolitikus, oktatásszociológus Gazsó Ferenc, de a neveléstudós szakmából nem volt
ott szinte senki. Valószínűleg azért nem, mert olyan egyesület
az ÚMIPE, amely nem elitizál, amely el tudja képzelni az együttműködést elméleti kutató és gyakorlo pedagógus között, amelyben a pedagógiai paternalizmusnak mint valamiféle szellemi
felsőbbrendűségnek a jelenléte egyáltalán nem kívánatos.
A megalapított egyesület viszonylag korán munkához látott.
Nem akartam, hogy az ÚMIPE kizárólag Törökbálinthoz kötődjön, azt sem, hogy az Országos Közoktatási Intézethez - amelynek akkortájt alapító főigazgatója voltam -, ezért döntöttünk úgy,

----------------------------------~c

301

hogy az ÚMIPE székhelye Gödöllő lesz. Az ÚMIPE, amely alakulásakor több száz főt számláIt, ahhoz, hogya szakmát valóban
meg tudja újítani, az alapítás után néhány hónappal már régiáközpontokba tömörülve folytatta munkáját. E régióközpontok Győ-

rött, Százhalombattán, Hatvanban, Gyulán, Hajdúnánáson és Pécsett működtek. Ezek a régióközpontok az ÉKP Központtal
együttműködve olyan továbbképzési központokká váltak, amelyek
tapasztalatcseréket szerveztek, és elsősorban az ÉKP-s és a NYIK-es
pedagógusok összetartását, szolidaritását segítették. Kellett is, mert
az ÉKP-t is, a NYIK-et is épp eleget támadta a magyar sajtó. (Ezekre
a támadásokra később még kitérek, és arra is, hogy az ÚMIPE
elnöksége és a régióközpontok miként működtek együtt e támadások kivédésében.) A régióközpontok ma már abban a formában,
ahogya '90-es évek közepe táján működtek, nem léteznek.
Az ÚMIPE még ma sem oszlott föl, létezésére még mindig
szükség van. Az ÚMIPE él, de átalakult. Jelentősége ma elsősorban az ÉKP-s és a NYIK-es konferenciák szervezésében van,
tovább életben tartva ezzel az ÚMIPE régebbi funkciói közül
a szolidaritás és a tapasztalatcsere funkcióját. Ezeket a konferenciákat olyan szakmai fórumoknak tekintjük, amelyeken a közreműködő szülők, iskolafenntartók, pedagógusok, gyerekek egyaránt megismerhetik egymás eredményeit. Mindenkor a továbbképzés - tehát a tanulás - alkalmai, de egyben az ÉKP keretei
között született képzőművészeti alkotások, néptáncbemutatók,
irodalmi versenyek és szakmai-baráti találkozók színterei is,
melyek szakmai tartalmat és hitelt adnak az ÉKP-s és NYIK-es
pedagógusoknak. E konferenciáknak köszönhető egyebek mellett,
hogy az ÉKP-s és a NYIK-es pedagógusok - akik megítélésem
szerint a XXI. században is ennek az ősrégi szakmának, a pedagógusságnak kiváló reprezentánsai - rádöbben nek missziójuk,
küldetésük fontosságára. Arra, hogy ezt a szakmát csak protessrionálisan és óriási felelősséggel szabad művelni!
Az ÉKP-skonferenciák Debrecenben kezdődtek, Győrben folytatódtak, majd következett Zalabér, Hajdúnánás, Tata, Tapolca,
Dorog, Balmazújváros és Siklós. Külön életet élnek ezek mellett

302

~--------

a Veszprémben működő - elsősorban irodalmi jellegű - művészeti fesztiválok, a Szentpéterszegen élő néptáncfesztiválok és a
Zalabérhez, majd Pápához kapcsolódó ÉKP-s, TDK-s konferenciák is, mert alapítóik és amellette kitartók máris teljesítették
küldetésüket. Új magyar iskolát teremtettek, új életképes magyar
alternatívát mutattak föl a külföldről idetelepített reform pedagógiai alternatívákkal szemben, megőrizve mindazt, amit a magyar
pedagógiai kultúra és iskolázás ezer éven át alkotott.

•••
Fontosabb oktatáspolitikai

intézkedések

1982-1999

között:

1990. március 15-én a Köznevelésben Báthory Zoltán jelentést tett a nemzeti alaptanterv
(NAT) munkálatainak
állásáról. A NAT-ot készítő
munkabizottsághoz
Báthory Zoltánon
kívül tartozott
még Ballér
Endre, Nagy József, Szebenyi Péter, akik a pedagógiai szaksajtóban,
de a publicisztikában
is népszerűsítették a NAT koncepcióját,
illetve a
NAT-tal kapcsolatos előmunkálatok
állásáról tájékoztattak.
1990. augusztus 24-én egyeztető tárgyalás volt a minisztérium
vezető képviselői és a NAT-ot kidolgozó bizottság tagjai között. Egyetértettek
abban, hogy szükséges "egy európai típusú központi tartalmi szabályozás kiépítése", a korábbi hagyományos tantervek helyett. Ennek
.Jehetséges és kívánatos módszereként az alapkövetelményekkel
és a
vizsgarendszerrel együttes szabályozást" fogadták el. A döntés szerint
mind az alapkövetelmények,
mind a vizsgarendszer
kiépítése az
Országos Közoktatási Intézet (OKI) feladata lesz.
1991. február 18-án tanácskozás zaj Iott Budapesten az Országos Közoktatási Intézet rendezésében az oktatási törvénytervezetről.
A tájékoztatót Gazsó Ferenc tartotta, majd a munkacsoport tagjai válaszoltak a kérdésekre. A munkacsoport
tagjai voltak: Bessenyei István,
Dobsi Attila, Drahos Péter, Halász Gábor, Hoffmann Rózsa, Horn
György, Liskó Ilona, Mihály Ottó, Nagy Mária, Péteri Gábor, Semlyén
András, Surányi Bálint, Szüdi János, Zsol nai József.
1993. november 23-i számában a Köznevelés beszámolót közölt arról a
nyilvános vitáról, amelyet az Új Nemzeti Alaptantervről
tartottak
Budapesten. Mádi Ferenc miniszter megbízásából egy 4 tagú csoport
- Barkó Endre, Karlovitz János, Szilágyiné Szemkeő Judit, Zsol nai
József - elkészítette az Új NAT-változatot.
1995. október végén önálló kötetben megjelent a NAT. A 10 műveltségi
területre vonatkozó
követelményeket
tartalmazta a 6-16 éves korosztályok számára.

•••------------------------------------~

303

Alapító főigazgató:
Országos Közoktatási Intézet
(1990. október 1.-1995. május 15.)*

Nem volt könnyű a rendszerváltás azoknak, akik a hetvenesnyolcvanas években - a Kádár-rendszer agonizálásának korszakában - az ország jövőjéért úgy aggódtak, hogy egyben magyarságukat is vállalták. Magam, pedagógiai akciókutatóként ez utóbbiak csoportjába tartozom. Ezt az is igazolja - sok más mellett -,
hogy mind a NYIK-programban, mind az ÉKP-ban meghatározó
szerepet szántam a magyar szellemiségnek.
Hosszú-hosszú
éveken át vidéken éltem, ha tetszik, vidéki voltam, ahogy egynémely urbánus pályatársam a szemembe is mondta. Nem nagyon tehettem mást, mint ragaszkodtam identitásom gyökerei hez,
elsősorban a magyar nép által megőrzött kultúrához, ezért a magyar alkotók szellemi teljesítményei helyet kaptak pedagógiai
programjaimban. így nem véletlen, hogya NYIK-program szinte
elsőként vállalta a XX. századi magyar irodalom legjobbjainak
alsó tagozatos tanítását. Az sem véletlen, hogy az ÉKP a magyarság tárgyi és szellemi néprajzát teljességgel a tanulók elé tárta. És
nem azért, mert a hungarológia akkor kezdett tudomán nyá cseperedni, és nem is csak azért, mert voltak, akik fontosnak tartották a
világban szétszórtan élő magyarok szellemi-morál is egységtudatának ápolását, hanem azért is, mert hosszas előkísérletezés után
rádöbbentem, hogya magyar etnográfia által föltárt tudás a képességfejlesztés szempontjából kincsesbánya. A néptáncot tanuló

* Posztszocial izmus - új társadalmi berendezkedés (1990-1995).

gyerekeknek, a szövéssei, fonással, hímzéssei, bőrösséggel ismerkedő fiúknak és lányoknak, a népi gyermekjátékokat újra játszó
kisiskolásoknak nemcsak a nemzeti identitása erősödhetett e tevékenységek által, hanem képességeik fejlődéséhez, fejlesztéséhez,
korábban még a család által sem sejtett ügyességük, kreatív képességük felismerésének élményéhez juthattak el a gyerekek is, a
pedagógusok is, a szülők is.
Mindezeket azért mondtam el, mert a rendszerváltáskor és
a demokratikus társadalmi és államrend kiépülésekor, a pártok
megjelenésekor mindenki "attribuáltatott",
mindenki megjelöltetett. A történelem vagy jobbra, vagy balra állította mindazokat,
akik közszereplők voltak, és a közjóért valamit is tettek korábban.
Én az előző 40 esztendőnek némileg "üldözött je", de legalább
"kergetett je" voltam, a '80-as évek mégis meghozták a szakmai
érvényesülés lehetőségét, mert a magyar pedagógusság legjava
kiábrándult a 78-as tanterv diktálta értékrendből. így akár sikeresnek is tekinthettem magamat a '80-as évek végén. De sajnos ez
a siker csak látszatsiker volt, mert azután olyan ellenerőkkel kellett birkóznom a '90-es években és az ezredfordulón, amelyekről
leginkább naplófeljegyzéseim tanúskodnak. E kézirat készítésekor
áttekintettem naplófeljegyzéseimet, s meghökkenve tapasztaltam,
hogya
rendszerváltás után született pedagógiatörténeti kronológiák - Mészáros István: A magyar nevelés- és iskola történet
kronológiája (966-1996); valamint az 1000 éves a magyar iskola
(szerk. Balogh László) - egyszerűen kihagy tak olyan ténylegesen
lezajlott fontos eseményeket, elhallgattak olyan tényeket, amelyek
léteztek a '70-'80-as években, és léteznek most, 2002-ben, e viszszaemlékezés írásakor is. Például engem, a munkásságomat, a
programjaimat. Ebből következően annak a majdani kutatónak,
aki - mondjuk - a XX. század második felének pedagógiáját
kutatja, meg sem akadhat a szeme egy-egy olyan tényen vagy
eseményen, amelynek előidézője, szereplője, alkotója voltam.
Ennek a számomra nem túl hízelgő felismerésnek adtam hangot e
kötet bevezetőjében "Szomorkás előszó" címen, és ezt panaszlom föl e helyen is.

__________________________________
304 ~--------------

~ 305

Főigazgató
(Az alapítás és a rendszerváltás törésvonalainak
folyamatos jelenléte)
1990. október 1-jén kaptam meg kinevezésemet az Országos
Közoktatási Intézet élére. Főigazgatója voltam 1995. július 1-jéig.
Az öt év alatt három miniszterem volt, Andrásfalvy Bertalan, MádI
Ferenc és Fodor Gábor. Az intézet Budapesten az V. kerületi
Dorottya utca 3. alatti épületben kapott helyet. Az intézmény
az Országos Pedagógiai Intézetből (a volt OPI) és az Oktatáskutató Intézet két osztályából, a Kozma Tamás-féle - elsősarban
oktatásszociológiai kutatásokkal foglalkozó - osztályából és az
általam vezetett iskolakutatási osztályból verbuválódott.
Soha életemben nem akartam országos hatáskörű intézetet
irányítani. Mivel az alternativitás híve és megszállottja voltam,
bőven elég volt nekem a Törökbálinti KísérIeti Általános Iskola ,
Gimnázium és Szakközépiskola kutatásvezető igazgatói beosztása és az ehhez szorosan kapcsolódó ÉKP Központ munkájának
szervezése és irányítása. Tehát a rosszmájúaknak és a rosszindulatúaknak nem volt igazuk, amikor arról szőttek legendákat,
hogy .Zsolnei mindent magának akar", és "totális hegemóniára
tör a magyarországi intézményhálózat át- és újraszervezésében".
Félelemből, a túlélés reményéből és a szerencse következtében lettem főigazgató. Az utóbbival kezdem. Ha az 1990-es
országos választásokan az MDF nem nyer, és az Antall-kormánynak nem Andrásfalvy Bertalan lesz az első kultuszminisztere,
sohasem lettem volna főigazgató. De mert Andrásfalvy miniszter
lett, és a pedagógiát művelők közül mint néprajztudós szinte csak
egyedül engem ismert, némileg érthető, hogy engem bízott meg
az Országos Közoktatási Intézet (OKI) megszervezésével. A felkérést mindjárt, hivatalba lépésének első heteiben megkaptam,
miután azon az országos találkozón, amelyet a Nemzeti Alaptantervet (a NAT-ot) készítő, s magukat mindig a szakmai elithez
soroló tantervkészítők Székesfehérvárott szerveztek, Andrásfalvy
Bertalan megtartotta hivatalos miniszteri "szűzbeszédét" a magyar

306 ~__ --------------

pedagógusok színe-java előtt. Akik ott voltunk, jól éreztük, hogy
a beszéd nem átütő, de az is egyértelműen kiderült, hogy a
miniszter a népi-nemzeti kultúra megszállottja, míg a NAT első
változatát előkészítő szakmacsoportról ugyanez nem volt elmondható. Én nem tartoztam ehhez a csoporthoz. Székesfehérvárra csak magánszorgalomból mentem el, maga Andrásfalvy azt
sem tudta, hagyott vagyok-e vagy sem. Andrásfalvy Bertalant
személyesen nem ismertem, munkásságát viszont igen. Egyik
munkatársam, Kocsis Mihály azonban ismerte őt személyesen is.
Kocsis Mihály nem volt ugyan néprajzkutató, de a magyar népi
kultúra, a magyar néptánc jó ismerőjeként közeli kapcsolatban
volt Andrásfalvvval.
Tehát Kocsis Mihály volt az, aki Andrásfalvy
figyelmét felhívta rám és munkásságomra, azzal érvelve, hogy
nekem van némi rálátásom az ország közoktatásügyére, ismerem
a felsőoktatás gyenge pontjait is.
Először csak egysoros megbízást kaptam arra, hogy az OKI-t
szervezzem meg. (22. ábra) Miután a megbízást átvettem, akkor
kerültem szembe azzal a ténnyel, hogy itt nem csupán az OKI
megszervezéséről van szó, hanem közre kell működnöm két elődintézmény, az OPI és az Oktatáskutató Intézet, tehát a volt
munkahelyem átszervezésében is. Erre a feladatra megbízásom
elfogadásakor nem voltam felkészülve. Az átszervezést természetesen nem én irányítottam, hanem a miniszteri kabinetfőnök,
Timkó Iván. Az OKI megszervezése azonban rám várt. A tanácskozásokon, az előkészítő megbeszéléseken közreműködött
Benedek András, az OPI volt főigazgatója és Kozma Tamás, aki az
Oktatáskutató Intézet főigazgatói székének volt a várományosa.
Némely előkészítő megbeszélésen részt vett még Manherz Károly
közigazgatási államtitkár és még néhány minisztériumi tisztviselő.
Amikor Andrásfalvy Bertalan engem az OKI megszervezésére
föl kért, volt egy kikötésem. A munkát csak úgy láttam elvállalhatónak, ha a munka minisztériumbéli irányításával elsősarban
Gazsó Ferencet bízza meg, s Gazsó a minisztériumba viheti magával Honti Máriát az oktatásügyekkel foglalkozó helyettes
államtitkárnak, Spengler Györgynét pedig főosztályvezetőnek.

------------------------------------~

307

ff
M'ÚVEwoÉSl

ts

KOZOK'I'ATÁSI

MINISZTER

Or.Zso1nai József
Bud

a pes

t

Kedves Zsolnai Úr!
Megbizom Ont az Országos Közoktatási
Intézet megszervezésével.

~
Bertalan/
Budapest, 1990. július 9.

22.

ábra. 1990. július 9-én dr. Andrásfalvy Bertalan megbízást ad
az Országos Közoktatási Intézet megszervezésére

308

~O----

_

Andrásfalvy miniszter úr elfogadta a feltételeimet. így Gazsó és
szűkebb stábja hozzákezdhetett az 1985. évi 3. törvény némely
fejezetének a kiigazításához, meghallgatva ekkor már az egyházak képviselőit, a közigazgatás reformján munkálkodó törvényelőkészítőket, és minden fontos személyt, aki számításba jöhetett
az oktatásügyi, pedagógiai értelemben vett rendszerváltásban.
Magam ezzel a szűkebb stábbal nem sokat dolgoztam. Inkább
csak egyeztettünk némely kérdésben. Engem főként az OKI megszervezése kötött le.
Aki már életében szervezett intézetet, az tudja, hogy szükség
van legalább egy alapítóokirat-tervre,
munkatársakra, forrásokra,
azaz pénzre és költségvetésre, továbbá épületre és berendezésre.
Hosszú történet kerekedne ki abból, ha mindezeket részletesen
elmesélném. Naplóim ezeknek az eseményeknek a konfliktusos
vetületét rögzítik. (Egyszer talán kiadásukra is sort kerítek majd.)
Iratok, följegyzések és sajtódokumentumok segítségével rekonstruálni lehetne, miként is omlott össze az Országos Pedagógiai
Intézet, és miként jött létre az Országos Közoktatási Intézet,
valamint a Nemzeti Szakképzési Intézet (az NSZI), amelynek
Benedek András lett a főigazgatója. Az OKI alapító okiratát, illetve
az intézet működésére vonatkozó elképzeléseket én készítettem
el, és én nyújtottam be a miniszternek. Ebben javasoltam, hogy az
OKI kutató-fejlesztő helyként működjön, s jóval kisebb létszámmal, mint a volt OPI. Kizárólag a közoktatás kérdéseivel foglalkozzon. (Érdekességként említem meg, hogya létrejött intézmény
nevét nem én találtam ki, hanem Benedek András, és az általa
javasolt nevet fogadta el az a szűkebb bizottság, amelyik az
alapító okiratot, illetve az intézet szervezési, majd működési koncepcióját megvitatta.) Az nyilvánvaló volt, hogy az OKI a volt
OPI-hoz hasonlóan a minisztérium háttérintézménye marad, de
funkciója nem a tantervkészítés, a tantervek korrekciója, hanem
a leendő minisztérium hosszabb távú szakmai döntései hez nélkülözhetetlen közoktatási kutatások szervezése és lefolytatása,
beleértve a pedagógusképzés
kutatását is. Az átszervezés
személyügyi részét a minisztériumból "vezérelték". Létszámará-

-------------------------------------~

309

nyokat, adatokat és neveket adtak meg. Ezek közül kellett választanunk Benedek Andrással, és e listák alapján kellett egyeztető
megbeszéléseket folytatnunk az érintett személyekkel, hogy ki
megy az NSZI-hez, és ki az OKI-hoz.
Az intézet munkatársainak kiválasztása során nekem egyetlen
szakmai szempontom volt: olyan szakembereket kell az OKI-ban
alkalmaznunk, akik ténylegesen elismert kutatók. EI kellett tekintenem attól, hogy ki milyen politikai nézeteket vall, és nem vettem figyelembe azt sem, hogy ki miként vélekedett korábbi munkásságomról, ki mit tartott kísérleteimről, és ki miként dicsérte
vagy szólta le az Antall-kormányt és annak új miniszterét, Andrásfalvy Bertalant. Mint ahogy azt se nagyon mérlegeltem, hogy
kinek milyen média- és sajtókapcsolatai vannak, s kitől mennyire
kell félnem.
Mivel négy hónapig nem volt önálló épülete az OKI-nak, az
igazgatóság szálláshelye a Victor Hugo utcában, az Oktatáskutatóban volt, ahol a korábbi Gazsó-rezidencia volt a tárgyalótermünk. Kozma Tamás is, én is maradtunk a régi osztályvezetői szobánkban, és onnan próbáltuk intézni dolgainkat. Kozmának nyilvánvalóan az Oktatáskutató megszerzése volt a célja. Azt rnérlegelte, miként alakíthat abból - több igazgató (Horváth György,
Nagy József) távozása után - ütőképes, európai rangú intézetet.
Engem pedig az kötött le, hogy miként tudok olyan intézetet
szervezni, amely nemcsak a magyar oktatásügy és az azt irányító
minisztérium háttérintézete, hanem olyan kutató-fejlesztő hely is,
amely "tudást termel" a magyar pedagógia megújításához, a magyar pedagógustársadalom professzionális működéséhez. Ez volt
az álmom.
Naivitásomra jellemző volt, hogy tizenegy pontban összefoglaitam azokat a követelményeket, kívánalmakat és kornpetenciákat, amelyek szükségesek lettek volna ahhoz, hogy valaki az
OKI-ban munkatárs lehessen. Ésezt kiadtam a kezemből. Ezt nem
kellett volna! A nálam százszor ügyesebb és okosabb, a pártpolitikai ügyekben tájékozottabb riválisaim persze átadták e listát
a sajtónak. Az ellenzéki Népszava és a Népszabadság lehozta

ezeket a pontokat, kommentálta, és engem valamiféle politikai
elmebetegnek állított be. Ekkortájt éreztem meg, hogy sürgősen
politológiai, politikai, ideológiai és politikai pszichológiai ismeretekre kell szert tennem, mert ennek híján egyszerűen képtelen
vagyok az OKI vezetésére. Közvetlen munkatársaimra, Vágó
Irénre, Balázs Évára, Kocsis Mihályra, Kiss Évára a vezetés napi
gondjainak a megoldásában számíthattam. Segítettek is, de pártpolitikailag ők is inkább intuícióikra építettek, mintsem politológiai és szociológiai tudásukra. Főigazgató-helyettesnek Csoma
Gyulát kértem föl, aki az OPI-ban is főigazgató-helyettes volt
Benedek András mellett, és aki rengeteget segített abban, hogy
a volt OPI viszonyai között eligazodjam. A tudományos főigazgató-helyettesi teendők ellátásával Halász Gábort bíztam meg, aki
már akkortájt is a magyar oktatásügyi kutatások egyik legjobb
szakemberének számított. Ma már ő az OKI főigazgatója, s nyugodtan mondhatom, hogy azokat az elképzeléseket, amelyeket én
1990 őszén papírra vetettem, 10 év után ő európai szinten oldja
meg. Örömmel látom, hogy két volt munkatársam, Balázs Éva
és Vágó Irén ebben őt igényesen, magas szinten segíti.
Miniszterem, Andrásfalvy Bertalan tiltakozása ellenére az OKIban alkalmaztam Báthory Zoltánt, a neveléstudomány doktorát
(későbbi helyettes államtitkárt) és munkatársait, valamint Mihály
Ottót, a neveléstudomány kandidátusát és munkatársait. (Mihály
Ottó, az OKI későbbi főigazgatója, aki engem 1995. július 1-jén
követett az igazgatói székben, ma a Miskolci Egyetem Neveléstudományi Tanszékének a vezetője.) Gazdasági igazgató Gavaltik
János lett, aki korábban az Oktatáskutató Intézet gazdasági igazgatója volt. A kezdeteknél igen sokat segített az OKI gazdasági
tevékenységének megszervezésében .
A fölálló OKI szakmai és politikai törésvonalak mentén tagolódott. Ezeket a szakmai és politikai törésvonalakat az OKI belső
szervezete valamelyest leképezte. Álltunk egymással szemben:
"kormánypárt és ellenzék", közel 5 évig. A kormánypárti oldalon
az oktatáskutatósok és az OPI-ból hozzám csatlakozó, általam is
alkalmazott szimpatizánsok álltak Csoma Gyula védőszárnyai

310

___________________________________

~__ --

•••

~ 311

alatt, az ellenzéket pedig Báthory Zoltán, valamint Mihály Ottó
központja jelentette. A »korrnanvzatí" oldalon állt a Művelődéskutató Intézetből hozzánk szegődött Deme Tamás és Kamarás
István is, akik kritikus helyzetben sokat segítettek. Az intézet tudományos titkára Vágó Irén volt, a személyi titkár szerepét Kiss Éva
látta el.
Az OKI elhelyezése, egy megfelelő épület megszerzése jelentette a legnagyobb gondot. A miniszter és kabinet je körülbelül
nyolc épül~tet ajánlott föl az OKI székházául. Ezeket én végiglátogattam. Ugy gondoltam, hogya magyar pedagógustársadalom
megérdemel egy elegáns székházat, amely a főváros központjában helyezkedik el. Hosszú huzavona, mintegy harminc tárgyalás után, valamikor 1990 novemberében költözhettünk be az
V. kerületi Dorottya utcában lévő, a minisztérium által bérelt
épületbe, amely a mai napig is az OKI székháza.

Folyóiratok alapítója
(Új Pedagógiai Szemle, Iskolakultúra főszerkesztőinek
szerkesztőbizottságainak megbízása, a lapok működteté~e,
profi Itisztítás)
Az Országos Pedagógiai Intézet (OPI) a Magyar Pedagógiai Társasággal együttműködve jelentette meg a Pedagógiai Szemlét,
amelynek a főszerkesztője évtizedeken át Balogh László volt.
Emellett az Országos Pedagógiai Intézet jelentette meg azokat
a módszertani folyóiratokat is, amelyek tantárgyanként "szerkesztődte~", és mondhatni, ahány tantárgy volt Magyarországon,
annyi szakmódszertani folyóirat is napvilágot látott az OPI kiadásában. Ezeket a tanárok igen-igen kedvelték. Én is olvasójuk voltam. Néhány közülük:
Magyartanítás, Történelemtanítás, Idegennyelvek Tanítása, Rajztanítás, A Matematika Tanítása, A Testnevelés . Tanítása stb. Az óvónőknek és a tanítóknak mindig külön
lapjuk volt, ezek a mai napig is működnek. Véleményem szerint
a szakmódszertani lapok leszűkítik a szaktanárok érdeklődését
312 ~O
_

arra az egy-két tantárgyra, amelyet ők tanítanak az adott iskolában
órarend szeri nt.
Az én szakmai fölfogásom az volt, hogya Pedagógiai Szemlét
új tartalommal és új főszerkesztővel kell működtetni. Továbbá
létre kell hozni egy olyan interdiszciplináris folyóiratot, amely az
egyes tantárgyak művelőit nem elszigeteli, hanem összeköti, szakmai kommunikációra készteti. Ennek érdekében jött létre az OKI
kiadásában két folyóirat: Az Új Pedagógiai Szemle és az Iskolakultúra. A módszertani folyóiratokat később az OKI-ból kiváló
OKSZI (Országos Közoktatási és Szolgáltató Iroda) adta ki.
Ezekkel tehát én nem foglalkoztam, bár ezeket a folyóiratokat
nem tartom feleslegesnek. Oe igen-igen fontosnak tartom a szakmák közötti párbeszédet! Ezért is szorgalmaztam, hogy az OOKban, majd az Oktatáskutató Intézetben a Céczi jános által szerkesztett Pedagógiai Technológia új címmel és új koncepcióval
jelenjen meg, és képviselje a szakmaiság mellett a pedagógia új
inter- és multidiszciplináris
törekvéseit is. Az új folyóirat címe
Iskola kultúra lett, amelynek kiadója és fenntartója az OKI volt,
később pedig a Pedagógus Szakma Megújítása projekt (PSZM) számos egyéb, pályázati forrás mellett. Többek között a pályázást
segítendő, létrehoztuk még az Iskolakultúra Alapítványt is.
A folyóirat szerkesztésével Céczi jánost bíztam meg, aki összeállította a szerkesztőséget, megszervezte a kiadást. A szerkesztőségben a legnagyobb bizalmat élvező régi munkatársaim és néhány
törökbálinti munkatársam is részt vett. Még ma is szerkesztőbizottsági tag Kamarás István, Kojanitz ,László, Vágó Irén, Takács
Viola. Ezt azért teszem szóvá, mert az Uj Pedagógiai Lexikonban,
ahol a folyóiratokat szócikkekben bemutatják, Géczi János megannyi részletet elhallgatott. Úgy gondolom, hogya hiteles pedagógiai sajtótörténeti rekonstrukcióhoz a fentebb közölt információk adalékul szolgálhatnak. (Arról a kérdésről, hogy mi mindent
tettem az Iskolakultúra fenntartása, megmentése és finanszírozása
érdekében a különböző kuratóriumokban betöltött tisztségeim
révén, e helyen nem kívánok nyilatkozni.)

__

~c

313

Az Is~olakultúrától eltérően teljesen más ügy és külön gond
volt az Uj Pedagógiai Szemle. A Pedagógiai Szemlét, a régit, én
mindig szerettem, olvastam, mi több, publikáltam is benne. Egyedüi az nem tetszett, hogya szocialista pedagógiát akkor is képviselte, amikor azt már szemmel láthatóan halálra ítélték a - közgazdászok által prognosztizált - társadalmi és gazdasági átalakulások, és velük párhuzamosan a pártállam, a késői Kádárrezsim lassú lebomlása. A folyóiratot az OPI a Magyar Pedagógiai
Társasággal együtt adta ki. A Magyar Pedagógiai Társaságban viszont olyan személyek működtek közre, akik hivatalból vagy
érdekből, netán szakmai meggyőződésből nem voltak lelkes hívei
a megújulásnak. Le kellett tehát valami úton-ruódon váltani a
szerkesztőbizottságot, amelyet részben az MPT részben az OPI
,
'
delegált. Uj főszerkesztőre és szerkesztőbizottságra kellett javaslatot tennem. Javaslatom megfogalmazása előtt számtalan egyeztető
tárgyalást folytattam. A régi főszerkesztő leváltása sem volt könynyű feladat. A mai napig is morális kétely fog el, ha arra gondolok, hogya legjobb döntést hoztam-é, amikor Balogh Lászlót leváltottam, és Schüttler Tamást neveztem ki az Új Pedagógiai
Szemle főszerkesztőjévé. Akkor, amikor a döntést hoztam, nem
voltak kétségeim, s ha jól emlékszem, Báthory Zoltán szorgalmazta, hogy az új főszerkesztő Schüttler Tamás legyen. Schüttlert
szargaImáért és fi lozófiai tájékozottságáért sokra becsüItem. És
nagyra értékeltern azt is, hogy a folyóiratot a pluralizmus jegyében igyekezett szerkeszteni, és hogy mindenkor igényesen reagált
a nemzetközi oktatásügyi és pedagógiai történésekre. Ugyanakkor
tetszik, nem tetszik, ma is úgy látom, hogy míg az Iskolakultúra
kevé~szer tett engedményt az oktatáspolitikai nyomásnak, addig
az Uj Pedagógiai Szemle erre egyfajta hajlandóságot mutatott.
Mai szemmel nézve, nyilván az lenne az ideális megoldás, ha
lenne Magyarországon egy olyan szakmai folyóirat, amely
kizárólag oktatáspolitológiai ihletettséggel és felkészültséggel
szerkesztődne, s akkor az Új Pedagógiai Szemle az Iskolakultúrához hasonlóan valóságosan segíthetné egy új professzionális szakmai-pedagógiai kultúra elterjedését Magyarországon.

Elmondhatam, hogy igen sokat szenvedtem, szorongtam és
dolgoztam e két folyóirat létrejöttéért és működtetéséért. Mint
kiadó, nem telepedtem rá a szerkesztőségekre. Szerzőként igen
ritkán szerepeltem, ésritkán szerepelek ma is ezekben a folyóiratokban. Ebben következetes voltam és vagyok. S úgy gondolom,
hogy OKI-s működésem nek ezek a folyóiratok maradandó
bizonyítékai még akkor is, ha egyik folyóirat sem tüntette föl és
tünteti föl, hogy ki volt az alapító kiadó. Pedig ennyit talán megérdemeltem volna ...

A PSZM életre hívója és konfliktuskezelöje
(Koncepció, kuratórium működtetése, konfliktusok, sikerek,
a Lupis-botrány gyanúsítottja)
1991. április 22-én miniszteri értekezlet vitatta meg A magyar
közoktatás minőségi megújításának szakmai programja című
előterjesztésemet, és támogatóan döntött ennek megjelentetéséról. Az előterjesztést az Iskolakultúra című folyóirat 1992. 6-7.
száma közli. Az előterjesztés és a megjelentetés között másfél
évnyi idő telt el. Az Iskolakultúrában megjelent program mintegy
200lapos. A programnak van egy rövidített változata, ez került a
miniszteri értekezlet elé, ésvan egy csaknem 600 oldalas gépelt
változata is, amelyet Kupa Mihály akkori pénzügymi~iszterhez
juttattam el - de nemcsak hozzá, hanem Cöncz Arpádhoz,
Szabad Cyörgyhöz és minden miniszterhez, továbbá az országos
hatáskörrel rendelkező hivatalok vezetőihez.

A magyar közoktatás minőségi megújításának szakmai programja az alább idézendő értékválasztás jegyében született: "Magyarország kis ország, rosszul működő közoktatást nem engedhet
meg magának. A talpon maradásra csak akkor van esélye, ha
műveltségben, munkakultúrában és teljesítményeiben
utoléri
a világ élvonalába tartozó nemzeteket." Úgy gondolom, most, tíz
évelmúltával is, hogy az 1991-ben - a Művelődési és Közoktatási

__________________________________
314

~o----------------------------------_.

~c

315

Minisztériumnak
- előterjesztett
program még mindig aktuális.
Sok eleme nem valósulhatott
meg, és ami megvalósult
belőle,
az is igen sokat torzult. Azóta Báthory Zoltán államtitkársága
idején elkészült
a magyar közoktatás
modernizációs
programja,
és természetesen minden választási forduló alkalmával a választásokon induló
pártok
közzéteszik
saját közoktatás-fejlesztési
elgondolásaikat.
Az általunk 1991-ben elkészített közoktatás-fejlesztési
koncepció műfaját
és szándékát illetően különbözik
a pártpolitikai
ihletettségű programoktói,
két szempontból
is. Egyik különbség
az, hogya
mi programunk
szakmai program; nincs tekintettel
pártpol iti kai érdekekre.
Látszólag "belterjes"
szakmai program,
mert nem használja azt a szakmai zsargont, amelyet az oktatáspolitikusok
és oktatáspolitológusok
használnak különböző előterjesztéseikben. Van még egy lényeges különbség a mi programunk
és az oktatáspolitikai
ihletettségű programok között: a mi programunk ana litikus jellegű, ami egyfajta
kultúratani
szemléletet
(nagyképűen szólva kultúrfilozófiai
szemléletet) választott interpretációs keretül, amikor a különféle
tartalmi-fejlesztési feladatcsoportokat
elkülönítette
az alábbi tagolásban:
kommunikációs
kultúra megalapozása és fejlesztése; személyiségkultúra;
autonóm
kultúra; szociális kultúra; erkölcsi és etikai kultúra; vallási kultúra;
gazdasági kultúra; jogi kultúra;
politikai
kultúra.
E fejlesztési
területek 49 részterületre tagolódnak.
A koncepció
külön tartalmazza a fenti területekhez
illeszkedő szervezetfejlesztési
feladatokat, a kivitelezéshez
szükséges feltételcsoportokat
és a lehetséges kooperációkat
az óvoda, a szakképzés, a felsőoktatás, a gyermekvédelem, a kollégiumok,
a felnőttoktatás és az ifjúsági rnunkanélküliség más-más minisztériumhoz
tartozó teendőcsoportjaival.
A programot nem követte sajtóvita, ám az Iskolakultúra olvasói
fölfigyeltek
a program megannyi elemére. Az máig rejtély, hogy
például a NAT-ot és a kerettanterveket
készítők használtak-e
koncepciónkat.
A korszak vezető magyar államférfiai
a koncepcióra
san reagáltak, de csupán az akkori pénzügyminiszter,

udvaria-

Kupa Mi-

hály volt az, akit a program megfogott, akinek a program felkeltette érdeklődését.
Valamikor
1992 kora tavaszán telefonon
értesítettek, hogy Kupa Mihály személyesen fogad a neki beny?jtott koncepció ügyében. Kupáról mindenki tudta, hogy autonom
szakember, aki pártpolitikai
érdekektől
függetlenül
tevékenykedett miniszterségének
idejétől
csaknem
egy évtizedig.
Kupa
Mihály, miután fogadott, és megtudta, mi motivált a koncepció
összeállításában,
kifejtette, hogy őt nemcsak a finanszírozás,
hanem a magyar munkaerőhelyzet
tökéletesítése,
ütőképessége
szempontjából
érdekli a program, hisz a magyar munkaerő a jelenlegi képzettségi szinten (1992-ről van szó) nem versenyképes
a nyugat-európai
munkaerőpiacon.
Az a tudás, amellyel a munkaerőpiacra lépők jelentkeznek,
nem lesz elég a X~I. század,ba~
bekövetkező
munkaváltásokhoz,
de nem lesz eleg az europal
uniós csatlakozáshoz
sem. Kupa Mihály megkért, hogy mutassam
be számításaimat, pontosabban a program kivitelezéséhez
készült
költségvetési tervet. A költségvetés 210 millió kö:ü.1 volt; ~upa
miniszter úr 250 milliót ajánlott fel a program kivitelezéséhez.
Kérte, hogy döntéséről
tájékoztassam
Andrásfalvy
Bertalan.t i~,
amit én meg is tettem. Andrásfalvy Bertalan el sem akarta hinni,
hogy Kupa Mihály engem fogadott, és hogy 250 milliót ajánlott
fel. Csak akkor bizonyosodott
meg arról, hogy igazat állítok,
amikor a Pénzügyminisztériumból
értesítették az akkori Művelődési és Közoktatási Minisztériumot
a döntésről, és arról, hogy
engem mint az OKI főigazgatóját
bíznak meg a kuratórium
megszervezésével,
a projekt lebonyolításához
szükséges iroda létrehozásával,
a marketingés egyéb tevékenységek
rnegszervezésével.
Az Országos Közoktatási Intézetben - miután az MKM nem
ellenkezett - sürgősen munkához láttunk. A szervezésben közreműködött Cavaltik jános gazdasági igazgató, Vágó Irén tudományos titkár és a programiroda
kiszemelt vezetője, Heffne~, Anna,:
A programnak
csakhamar híre ment, és az OKI-ban levo. bels~
ellenzék a médiában, például a 168 óra című, hetente megjeleno
lapban megkezdte a program támadását. A programot a Peda-

________________________________
316

~o------------------------------------

~~

317

gógus Szakma Megújítása (PSZM) névre kereszteltem (a névadás
kivételesen a saját leleményem volt), és hozzákezdtünk a pályázat

Modernizációs Alap) ezt az elvet, az önfenntartás elvét nem vál-

kiírásához, és a pályázatokat elbíráló kuratórium működtetéséhez. Az első pályázati felhívást ugyancsak az Iskolakultúra
1992. 6-7. száma közölte, szeparátum formájában. így jutott el a
felhívás, a pályázási lehetőség az ország valamennyi érintett
pedagógusához, könyvkiadókhoz, kutatóintézetekhez stb.
A kuratórium tagságát magam kértem fel. A legkiválóbb szakemberek vállaltak szerepet a csaknem 25 fős kuratóriumban.
Hámori józsef akadémikustói Magyari Beck István kreatológuson
át a pszichológus, gyógypedagógus Illyés Sándor professzorig.
Az egyik legrangosabb kuratórium volt a hajdani PSZM-kuratórium. Alkuratóriumai élén elnök és titkár állt, és voltak olyan
munkatársak is, akik a Budapest, Szent István körút 1. szám alatt
levő program irodában szervezték a pályáztatást. A kuratórium
olyan pályázókat támogatott, akik közölhető kézirattal rendelkeztek, s vállalták kézirataik átdolgozását, amennyiben sikeresen pályáztak. A PSZM-programiroda a kiadók körében is pályázatot hirdetett a pályanyertes kéziratok megjelentetésére. Sok száz
pedagógus pályázott a kézirataival, s mintegy huszonöt kiadó vállalta a könyvek előállítását. Ehhez kellett még szerveznünk egy
terjesztőhálózatot is, amelynek segítségével a könyvek forgalomba kerültek. Ezt a konstrukciót Kupa Mihály hagyta jóvá, fiatal
tanácsadói közreműködésével. Föltétlenül említést érdemel
Kocsis Károly és Nagy Zoltán neve, de azoké a szakembereké is,
akik e fiatal szakembereket tanácsaikkal instruálták. Közéjük tartozott Naszvady György, s ha jól emlékszem, Aradi Zsolt is.
A koncepció lényege az volt, hogy az állam ne szórja szét a pénzét, s csak olyan személyek kapjanak támogatást, akik a pedagógusszakma megújításához valóságosan hozzájáru Inak. A született produkciókat pedig azért dobjuk piacra, hogy az így befolyt
összegből a PSZM kuratóriuma és irodája mintegy önfenntartóvá válhasson. A PSZM-kuratóriumot megelőző, Báthory Zoltán
irányította kuratórium, a KFA (Közoktatásfejlesztési Alap) és a ma
is működő, közalapítványként
létező KOMA (Közoktatási

A PSZM nem csupán könyveket állított elő és forgalmazott,
hanem egy külön alkuratórium keretében a pedagógusok továbbképzését is vállalta. Ezenkívül Czakó Kálmán Dániel irányításával
egy olyan alkuratóriumot is szerveztünk, amelynek az volt
a hivatása, hogy megteremtse a magyar oktatásügy információs
adatbázisát. A kuratórium a közoktatáson kívül a felsőoktatást is
támogatta, attól függetlenül, hogy az adott felsőoktatási intézmény
foglalkozott vagy sem pedagógusképzéssel.
Az OKI-ban működő, mondhatni fizetett és főhivatású ellenzékem a kuratóriumot minden lehetséges ponton támadta, nem
tartván annak működését kellően demokratikusnak. Valóságos
indítékuk az volt, hogy azt hitték: a kuratórium rendelkezésére
álló pénzt (amelyet az MKM kezelt és negyedévenként bocsátott
a PSZM rendelkezésére) én az ÉKP-siskolák megsegítésére,megfinanszírozására fordítom majd. Tudtak ugyanis arról, hogy az
Antall-féle kultuszkormányzat a '80-as években alapított kísérIeti
iskolákat nem támogatja, illetve nem mindegyiket támogatja; és
ha mégis, akkor a támogatást szigorú szerződéses feltételekhez
köti. Ellenzékem - és nyugodtam mondhatom, hogy ellenségeim
- mindenáron azt feltételezték, hogya Pénzügyminisztérium által
biztosított és az MKM-nek kezelésre átutalt pénz szétosztásában
szakmailag és személyesen érintett vagyok, s a kuratórium munkáját is eszerint befolyásolom. A kuratórium dokumentációját ma
is őrizzük Pápán, bárki ellenőrizheti, hogy az ÉKP-siskolák alig
kaptak támogatást. Az ő finanszírozásukat ugyanis részben a fenntartójuk biztosította, részben pedig abból az összegből jutott
nekik elsősorban, amelyet az MKM szerződéses formában a Törökbálinton működő ÉKPKözpont rendelkezésére bocsátott.
A kuratórium és a PSZM Iroda a terveknek megfelelően kezdte
el rnúködését.
Rövid időn belül sikertörténethez méltón behálózta az egész országot, megkísérelte megteremteni a pedagógusszakma megújításának szervezeti, személyi, szellemi és infrastrukturális feltételeit. A baj akkor kezdődött, amikor az MKM

318 ~

lalta.

••
------------------------------------~

319

egészen az év végéig késleltette a PM-től neki átutalt összegek
továbbutalását a PSZM-irodának. Mivel a PSZM-iroda pénz híján
volt, úgy vélekedtek az MKM ellenérdekeltségű vezetői, hogy
nem lesz időnk pályáztatásra, azaz a pénzek szerződéssei való
lekötésére, így a pénz az MKM-nél- és az MKM-nek - marad. Ők
azt majd más célra használják, s ki lehet hirdetni a PSZM-projekt
eredménytelen működését. Csakhogy nekem igen kiváló
munkatársi gárdám volt, akikkel - a késői átutalás ellenére is képesséváltunk a pályázatok meghirdetésére. Az alkuratóriumok
éjjel-nappal dolgoztak, és a szerződések megszülettek. Ezt a bajt
tehát kivédtük, igaz, néhányan majd beleőrültünk a sok munkába.
A baj mégis bekövetkezett. 1993 decemberében szabadságra
mentem, hogy két monográfiámat megírjam. Az intézet szakmai
működtetését Csoma Gyula főigazgató-helyettesre és Gavaltik
jános gazdasági igazgatóra, a PSZM működtetését pedig Heffner
Annára és Gavaltik jánosra bíztam. Mivel az MKM-től decemberben későn érkező pénzeket csak lekötni tudtuk, a pénz pedig az
OKI bevételi számláján volt, gondoskodni kellett a pénz elheIyezéséről. A gondoskodásnak egy szokatlan és szabálytalan módját választotta a gazdasági igazgató, Gavaltik jános, aki - sem
engem, sem Csoma Gyulát meg sem kérdezve - úgy döntött, hogy
a számlánkon levő és szerződésekkel lekötött, de ki nem fizetett
pénzt, a mintegy 150 milliónyi összeget szabálytalanul, a Lupisbrókerházban helyezi el, állítólag 25%-os várható kamat fejében,
"hogy növekedjen a PSZM pénzállománya". Magam az egész
ügyletről semmit sem tudtam. 1994 januárjában tértem vissza
alkotói szabadságomról, s jól emlékszem, hogy egyik napon,
amikor szolgálati autóval az Iparművészeti Főiskoláról indultam
vissza a Dorottya utcai épületbe, megszólalt a mobiltelefonom.
Gavaltik jános hívott, és kérdezte, hogy mikor érek az intézetbe,
mert igen nagy baj van. Kértem, hogy egyetlen mondatban mondja meg, mi a baj. Válasza ennyi volt: "Eltúnt a PSZM-projekt
pénze." Nagyon élesen emlékszem, hogya hírt a budai oldalon
kaptam, a Széchenyi Lánchídra fölvezető alagút előtt. Mondtam

a sofőrnek, hogy amilyen gyorsan csak tud, hajtson, hogy mihamarabb a Dorottya utcába érhessünk.
A főigazgatói irodában várt rám Gavaltik János és Novák
Tamás jogász. Gavaltik jános, aki gyors beszédű fiatalember,
közölte velem, hogy a pénz tényleg eltúnt, mert a Lupis-brókerház
csődöt jelentett. Hasonlóképpen bajban van még a Honvédelmi
Minisztérium, a Belügyminisztérium, a Magyar Állami Operaház
és számtalan kisbefektető. Szabadságomról visszatérve, amely
alatt pedagógiai rendszerek alkotásával foglalkoztam, a hírt
először föl sem fogtam. Összesen három dolgot nem tudtam: mi
az a Lupis, mi az a brókerház és a harmadik, hogy tudtom nélkül
ki mert helyettem ekkora összegről szóló papírt aláírni. Az első
riadalom után megtudtam, hogya Lupis: személynév. Lupis józsefről van szó, aki brókercéget alapított, s aki nagyban tőzsdézett. Év végén a költségvetési szerveknél felhalmozódó tartalékokra, maradványokra specializálta cégét, és egyre nagyobb
tőzsdeakciókra szánta el magát - fedezet nélkül. A beszélgetés
második, harmadik órájában aztán az is kiderült, hogy Lupis
józsef az OKI-val kötött szerződés apropóján okiratot hamisított, s
nemcsak a mi esetünkben járt el így. Ezért azonnal döntöttem,
hogy a jogász közokirat-hamisításért készítsen büntető feljelentést. Ez meg is történt.
Később, valamikor a délutáni órákban riadtan hívott a fiam,
Zsol nai László, aki - amellett, hogy közgazdász és pénzügy szakos -, akkor alapította a Gazdaságetikai Központot. Őt már keresték az újságírók, hogy tud-e valamit arról, hogy az édesapja "eltőzsdézte" a pedagógusok pénzét. Fiam annyit kérdezett, hogy:
"Apuka, aláírtál-e valamit?" Gyorsan tájékoztattam, hogy semmit
sem értek a tőzsdézéshez, és hogy Gavaltik jános írt alá helyettem, szabálytalanul, a szabadságom ideje alatt. Este a fiam berohant hozzám, ott találta az irodámban Gavaltik jánost, akit iszonyatosan kioktatott a kamatok nagyságáról, és arról, hogy
tönkretette az ország egyik legsikeresebbnek indu ló projektjét,
amelyért éveken át, '90-től kezdve dolgoztunk. A fiatal gazdasági

320

___________________________________

~~

~ 321

igazgató első megszeppenésében és riadaimában félrehívott egy
másik szobába, ahol közölte velem, ha akarom, azonnal beadja a
lemondását, és távozik az intézetből. Volt annyi lélekjelenlétem
és felkészültségem munkajogból,
hogy felmondási ajánlatát nem
fogadtam el. Ezután értesítettük a Pénzügyminisztérium
környezetében dolgozó szakembereket, akik engem részletesen tájékoztattak a helyzetről, a helyzet menthetetlenségéről,
hiszen akkor
már ők is tudták, hogy Lupisnak semmiféle tartaléka sincs. A cég
ellen csődeljárás indul, majd felszámolják.
Másnap a legjobb pénzügyi jogász szakemberek próbáltak rajtam segíteni, próbálták magyarázni a költségvetés, a pénzforgalom, az adózás, a csőd, a fedezet nélküli gazdálkodás, az értékpapír-kereskedelem összefüggéseit. Ezeket akkor csak felületesen
értettem meg; de szokásom hoz híven, gyorsan könyvtárba rohantam, és a pénzügyi joggal és a pénzügyi eljárásokkal kapcsolatos
összes szakkönyvet beszerezve, meg a Magyar Közlönyben
megjelent pénzügyi közleményeket tanulmányozva
két nap múlva viszonylag "képben"
voltam. Miután a hivatalos jelentéseimet
munkaadómnak,
Mádi Ferenc miniszter úrnak beadtam, azonnal
megjelentek az MKM revizorai, és próbálták a felelősségemet
megállapítani. Közben a Dorottya utcai épületben szóltak a telefonok, s ha tetszett, ha nem, sajtótájékoztatót
kellett tartanom.
Az újságírók a sajtótájékoztatón
mondottakat kétkedve fogadták,
nem hitték el ártatlanságomat. A másnap megjelenő napilapokban
szenzációszámba menő cikkek jelentek meg arról, hogya PSZM,
illetve az OKI miként tőzsdézte el a pedagógusok
pénzét.
Az MKM-revízió csak Gavaltik jános felelősségét tudta megállapítani. Lupis józsef önként jelentkezett
a rendőrségen. Az én
ügyemből munkaügy lett: Mádi Ferenc miniszter úr szigorúbb
ellenőrzésre figyelmeztetett,
de fegyelmit
nem adott. Legjobb
tudomásom szerint az akkor miniszterként
működő Fűt Lajos
és Boross Péter sem kapott fegyelmit, magam viszont fegyelmit
indítottam
a gazdasági igazgató ellen, akit tevékenységéből
felfüggesztettem,
és aki később elhagyta az intézetet, fegyelmi
büntetésének kirovása után. A PSZM-pénzek azonban valóban

végleg eltűntek. A Lupis-vagyon fölszámolásából
nem lehetett
a hiányt fedezni, ezért a PSZM kuratóriumi elnökségéről engem
leváltottak,
és Sebes józsef
személyében
miniszteri
biztost
neveztek ki a PSZM-programiroda
élére, aki a PSZM tartozásait
rendezte, és Heffner Annával a pályázatok során megjelentetett
szü kséges könyvek megrendelését ellenőriztette,
és irányította
azok terjesztését.
A PSZM ügye nagyon hosszú ideig foglalkoztatta
a magyar
sajtót. A legjobb összefoglalót, a Kupa Mihállyal N. Sándor László
által készített interjút a Magyar Hírlap közölte. Ebből az interjúból
sok minden megtudható. A PSZM-ügy, a PSZM-botrány majdnem
kettétörte az életemet, a szakmai karrieremet. Ártatlanságom bizonyítása érdekében segítő szándékkal még a Parlament Oktatásügyi Bizottsága is meghallgatott, de hiába volt igazam, hiába voltam Lupis józsef első feljelentője, hiába bocsátottam el a gazdasági igazgatót, Lupis józsefet hiába ítélték börtönbüntetésre, a sajtó mendemondái
miatt az emberek csak a rosszat, a hamisat
jegyezték meg (ahogy Shakespeare mondaná, "csak a rossz marad
meg, a jó meg sírba száll velünk" alapon).
A PSZM-ügy még nyolc-tíz évig kísértett. A pécsi egyetemre
kerülésem alkalmával ott ezt senki sem feszegette, de amikor
1999-ben Veszprémbe kerültem, veszprémi ellenfeleim - igaz,
nem nyilvánosan, hanem tárgyalószobák csendes zugaiban - még
mindig rágalmaztak. A PSZM-ügy kapcsán nem igazolódott, hogy
rninden csoda három napig tart. S a veszteséget, a rosszindulatot
az sem bírja kiegyenlíteni, hogya PSZM-nél - mindentől függetlenül - több száz pedagógus munkáját megjelentettük,
és több
száz magyar iskolát ingyenes könyvellátásban
részeltettünk.
A PSZM-nél megjelentett könyvek a mai napig is jelen vannak
nemcsak a pedagógusképzésben,
hanem más felsőoktatási szakmák képzésében is. Megjelentettünk
teljesen eredeti és szokatlan
könyveket is, például A tudomány térképét. A PSZM felhalmozott
vagyon a, raktáron lévő könyvkészlete még mindig bevételi forrás,
vagy egy-egy egyetem (így a pécsi és a veszprémi egyetem)
könyvállományának
a gazdagítója.

322 ~

____________________________________

-

~ 323

A PSZM életre hívásában a pedagógusszakma megújításának
eszméje motivált. Azonban mindent egybevetve, minden siker,
minden teljesítmény ellenére, a legrosszabb emlékű projekt az
életemben. Majdnem tönkretette az egészségemet, noha teljesen
ártatlan voltam. Még azért sem tudom magam hibáztatni, hogy jóhiszeműen jártam el, mivel semmiféle aláírási joggal nem ruháztam föl a gazdasági igazgatót. Emlékszem, Kálmán Attila, akkori
politikai államtitkár mondta nekem végső érvként, hogy: "felelős
vagy a munkatársaidért". Ez volt a legnagyobb tanulság az egész
ügyből, és az az öröm, hogya PSZM-könyvek a mai napig a legtöbb közkönyvtárban
és iskolai könyvtárban ott találhatók, és
minden meghurcoltatásom
ellenére segítették az alkotó pedagógia programját, segítették a pedagógusszakma megújítását és professzional izációját.

Az "ünnepelt"
(Az elvesztett teljesség, a tanítványok

kizárása, Bugac)

Személyes sorsom úgy hozta, hogy 60. születésnapom az Országos Közoktatási Intézetben köszöntött rám, ugyanis 1995. március
12-én még főigazgató voltam. Fogalmam sem volt arról, hogy
valakinek ez eszébe jut, hogy valaki egyáltalán felköszönt. A magyar közéletben a pedagógia fenegyerekének
számítottam, és
a Népszabadságban egyszer Gyarmati Szabó Éva a "magyar közoktatás istenének és ördögének" nevezett. A Galupp Intézet tudományos igazgatóhelyettese pedig egyszer tudtomra adta, hogya
szakma, a pedagógusok "szent szörnyeteg"-nek neveznek. Mindig
úgy viszonyultam a világhoz, hogy én végzem a magam dolgát, s
abból vagy marad valami, vagy sem. Sohase gondoltam, hogy
ezért köszönet járna vagy valamiféle ünneplés. S ha gondolni
mertem volna ilyesmire, gyorsan lehűtöttem magam. Nekem - 10
éves korom óta önálló életet élve és munkakerülőnek
kikiáltva
egy tanyavilágban,
mindenféle bűnökkel és rosszaságokkal ter-

helve - egyáltalán nem jutott eszembe, hogy valaki 60 éves
koromban kötettel lep meg.
Ha valakit meg akarnak lepni egy tanulmánykötettel,
azt mindig rejtegetik. Csakhogy mindig akad egyvalaki, aki elszólja
magát. így történt ez esetem ben is. Az MKM folyosóján futottam
össze régi ismerősömmel, Kozma Tamással, aki az én szememben
mindig vagy a szociológia vagy a pedagógia elitjéhez tartozott,
s akinek a tudását nemigen vontam kétségbe. (Ő viszont annál
inkább az enyémet.) Köszöntünk egymásnak, és kérdezte, ellenemre lenne-e, ha a rólam készülő kötetbe azt a cikkét adná le,
amelyet annak idején a Köznevelésben Vati Papp Ferenccel írt,
Leváltottak egy igazgatót címmel. Meghökkentem, egyben meg is
örültem, de Kozma ajánlatára csak hümmögni tudtam. Ebből
Kozma valamit vagy észrevett, vagy nem. Határozottan emlékszem, hogy én a minisztertől jöttem ki, ő meg a miniszterre várt,
tehát a soron következő meghallgatandó ő volt. Ilyenkor az ember
szorong, mert egy miniszteri meghallgatás nem mindig könnyű.
Az idő rövid, a miniszter siet vagy fáradt, s nekünk, akik hozzá
megyünk, nagyon meg kell tanulnunk a szövegtömörítést, és még
viselkedni is illik tudni a protokoll normái szerint. Persze lehet,
hogy Kozma nem félt annyira a miniszterektől, mint én, és rám is
tudott figyel n i. Ebben az esetben észrevehette nemtetszésemet.
Meglepettségem és ijedelmem rendezésére a Szalay utca sarkán lévő Borsodi sörözőben kötöttem ki, ahol egy korsó sör mellett végiggondoltam,
hogy milyen "nagy ember" lettem valakik
számára, és milyen kis senki maradtam egyesek szemében!
Ez esetben az egyesek egyike Kozma Tamás volt, aki bennem még
1995-ben is a "szélkakas", felelőtlen szobi igazgatót látta, s csak
később tudatosult bennem, hogy esze ágában sincs a 60. születésnapomra készülő könyvbe cikket írni. Ám tudja meg a világ, hogy
ő foglalkozott
Zsolnaival, s hogy az OKI mostani főigazgatója
nem más, mint a hírhedt szobi igazgató! De lehet, hogy nem így
volt. A sör lehörpintése után Kiss Évához, személyi titkáromhoz
fordultam, és megkérdeztem tőle, hogy valójában mi is készül.
Kiderült, hogy Kiss Éva tud a dologról. Elárulni sokat nem akart,

___________________________________

~ 325

de mint később kiderült, nem is nagyon tudott volna, mert a
szerkesztőbizottság
tőle csak néhány információt
kért. Annyit
tudott, hogy nagyon elegáns és előkelő kötet lesz az egész, de
sajnos ők, a tanítványok,
a kisemberek (értsd ezen azokat a
tanítványaimat, akik Törökbálinton és az ország különböző pontjain a NYIK-et és ÉKP-t csináltak) kimaradnak a kötetből, mert írásaik színvonala nem üti meg azt a mércét, amelyet a szerkesztöbizottság állított a közreműködőkkel
szemben. Ennyi volt a Kiss
Évával való párbeszéd, se több, se kevesebb. Nem illett kíváncsiskodni, és nem is kíváncsiskodtam
tovább. Vártam a fejleményeket.
Elérkezett a "nagy nap", 1995. március 12. Előtte két nappal
közölték velem, hogy az írószövetség székházában lesz a megemlékezés és a köszöntő. A könyvről, az emlékkötetről senki egy
árva szót sem szólt. Vártam a meglepetést. Az ünnepségre meglehetősen sokan eljöttek. Nem volt ott Báthory Zoltán, Mihály
Ottó, Kozma Tamás és még sokan mások. Ott voltak viszont olyan
országos szaktekintélyek, akikről álmomban sem mertem hinni,
hogy eljönnek. Ott láttam Vörös Lászlót, a kutatóorvost, Vámos
Tibor akadémikust, Szőcs Géza költőt, Szépe György professzort,
Ádám Györgyakadémikust,
Kindler józsef professzort, Illyés
Sándor professzort, Nagy józsef professzort, Békési Imre profeszszort, ezenkívül a szerkesztőket és még sok-sok számomra ismeretlen arcot. Ott volt két gyerekem, Anikó és Laci, ott volt a feleségem is. Négyünket egy asztalhoz ültettek. Kindler József professzor mondott
ünnepi köszöntőt,
majd átadták a kötetet.
A szerkesztők, most már el kell mondanom a nevüket: Balázs Éva,

Géczi jános, Kamarás István, Kocsis Mihály, Vágó Irén, V Molnár
László kíváncsian fürkészték.
hogy elégedett vagyok-e. Leginkább
Balázs Éva faggatott, hogy mondjak már valamit, tetszik-e a kötet.
Nem nagyon mondhattam mást, mint hogy igen ... Hallgattam
arról a fájdalmamról, hogy hiányoznak a kötetből azok a pedagógus tanítványaim, azok a kisemberek, akik között én mindenkor
jól éreztem magam. Mert nagy ívű szellemi vállalkozásaim mellett mindenkor felvállalták az apró, konfliktusokkal terhes sziszi-

326

~~

_

zületésnapja alkalmából
23. abra. A szerzo 60 .. 5'/'roly riporternek
Mezei "a
,

H

interjút ad

.
,....
o Y ők is meg fognak majd ünnep'~lni,
fuszi munkat IS. Kiderült, h g h'
/g szellemi elitjével
',..
'b
te at nem az orsz a
de nem az lroszovetseg en,
K' '1 . I k 1/ ban (így is történt)
.. h
T" ökbáli tOn a iser eu s o a
egyutt,
anem oro
a Jn
5
tit
/ n körúton, ahol a
,
PSZM'
dá B d esten, a zen s va
es a
-iro an u ap
.
köszc tött A sajto IS foglalkoNYIK-es és ÉKP-s iskolák legJ~vd~' ?szon Ol " ',Ó is de a hiány..
,
I a ra 10 IS, a te eVIZ
,
,
.
zott a szuletesnapomma ,

k
hogy tanítvanyalm
,
'1 I
atosan ajt ne em,
erzetem nem mu t. szony
"d k (23 'b )
.,
'd
ki
k
szto te.
. a ra
va Iami uton-me on rre e,
'én
meghívásomra
··
'k
I
'1'
a
utan,
most
mar
az
.'
A z unnepsege
ezaj as
ársak
k
ha/rom rétege akik
,
katarsa na az a
'
Bugacon talalkozott a mun
'KP
I
sikerre vitelében
,
,E
-s mozga om
.
segitettek a NYIK-es es az
C .
. S / do rt Csík Endrét
"NYIK
eket,
sizmezie an,
"
M eg hfívtarn az os-es
'b'l II'
'1'
t Sz. Tóth Gvulét,
.
lotui
Ok
/
kutato
o
vego
ren
I
Petrov/cs I onet, az
tatas
-Ó:Ó»

__________________

----------------~

327

s

Kocsis Mihályt (ő nem tudott eljönni). Ott volt viszont Céczi jános
és Takács Viola, és feltűntek olyan arcok is, akik a világ végén,
Kocsolán, Halason képviselték a NYIK-et, intelligensen, elegánsan, művelten. Ezek közé tartozott többek közt Máté Magdolna.
Kívánságomnak megfelelően egész éjszaka citerazenekar szólt;
magyar népdalokat énekeltünk, azokra táncoltunk, és visszaemlékeztünk a csaknem tizenöt éves, illetve negyedszázados múltra.
Valamikor hajnal felé, amikor az ünneplő társaság elfáradt,
mindenféle értékrendbéli konfliktusok jöttek elő, és a bugaci találkozó, mitagadás, konfliktussal ért véget. Értékkonfliktusról volt
szó, amely Az elvesztett teljesség (ez az ünnepi alkalomra készült kötet címe) átélésének, értelmezésének apropója kapcsán
robbant ki. A kötetcímet a szerkesztők Andrásfalvy Bertalan
emlékező tanulmányából vették. Ebben az írásban Andrásfalvy
drámaian írja le, hogy mi is az elvesztett teljesség. Tanulságként
célszerű
ideírni:
"Magyarországon
gazdag, hiteles, több
nemzedék művészi igényét kielégítő, kipróbált néphagyományt
gyűjtöttek fel, örökítettek meg, amely elegendő ahhoz, hogy
egyszerű formáinak, változatlanul, vagy napjainak igényéhez
igazítva hatékony eszköztárat adjon a fiatalság érzelmi kultúrájának megalapozásához. Ehhez azonban (mint mindenhez!) értő,
művelt közvetítők, tanárok és tanítók is kellenek, hogy e hiteles
anyagot
hitelesen
és élményszerűen
adhassák tovább:
a népi gyermekjátékokat, dalokat, táncokat, költészetet, az egyszerű tárgyformákat, a díszítő formavilágot és az ízlést, egyszóval
a magyar nép szellemi és tárgyi művészi kultúráját. Magyarország
kivételesen kedvező helyzetben van e tekintetben, mert itt például
a zenei hagyományt nemcsak szakszerűen gyűjtötték, és gyűjtik,
hanem művészi és pedagógiai szempontból is értékelték és feldolgozták ... Ezért esett az UNESCO választása Magyarországra,
amikor nemzetközi folklórközpont felállításáról döntött. Ez a döntés egyszersmind kifejezte azt is, hogy az egész művelt világ
szomjas arra az érzelmi-művészi megújulásra, amelyet az egyszerű formák, a hagyományos népművészet biztosíthat a mai
emberek számára. A művészet vigasztalását - mindenki számára
- ezt vállalta úttörő módon a Törökbálinti Iskola."
328

~~---------------------------------

Az elvesztett teljesség nekem természetesen ennél többet is
jelentett és jelent. Rá kellett döbben nem, hogy ünneplésem körül
azok szorultak háttérbe, akik a kodályi és az Andrásfalvy-féle
programot képviselve kerítésen kívül maradtak a számomra ö:szeállított kötetből. Persze, hogy büszke voltam arra, hogy Vamos
Tibor, Marx Cyörgy, Szépe Cyörgy, Vekerdy Tamás, Zalán Tibor és
még sokan mások megtiszteltek írásaikkal, de máig feldolgozhatatlan szomorúság, hogy tanítványaim a mércét akár megütve,
akár nem, de ebből a kötetből kimaradtak. Lehet, hogy azért, mert
nem nőttek fel az igazi kutatókhoz, lehet, hogy azért, mert kisebbrendűségi komplexusok gyötrik őket. De mert én vállalom magamat és őket is, még a suta írásaik is jólestek volna, ha már egyszer nekem is szenteltek egy megemlékező kötetet.

•••
Fontosabb oktatáspolitikai

intézkedések

1990-1995

között:

1990 őszétől megkezdődtek az alternatív iskolaszervezések: számos városban és a fővárosban is új szerkezetben, új tananyaggal kívántak egyesek, csoportok, társaságok alsó és középfokú iskolát nyitni. Ezzel megszűnt az állam iskolafenntartó monopóliuma.
1992. szeptember 1-jén megkezdte munkáját Budapesten az Országos Közoktatási Szolgáltató Iroda.

______________________

----------~~

329

A pedagógusképzés megújításának
Don Quijotéja: Pécs, JPTE
(1995. július 1. - 1999. július 1.)*

Intézetalapító és szervezetfejlesztö
(Az alkotó pedagógia koncepciója mint a magyarországi
pedagógusképzés kritikája; Iskolakultúra, a PSZM Pécsett,
és álmok a karrá válás lehetőségeiről)
A [anus Pannonius Tudományegyetemre (a JPTE-re) kétéves előkészítő munka után kerültem. Kevesen tudják, a pécsieket kivéve,
hogy a jelenlegi Pécsi Egyetem (az integrálást megelőző JPTE)
a főiskola egyetemi karrá fejlesztésével, valamint a Pécsett
működő Jogi Kar, a Közgazdasági Kar, illetve a Pollack Mihály
Építőipari Főiskola integrációjával jött létre. (A Jogi Kar igen régóta működött Pécsett, és a két világháborút megelőző időszakban
a pécsi egyetemnek bölcsészkara is létezett, ugyanis Trianon után
a pozsonyi egyetemet Pécsre telepítették.) Amikor a JPTEa nagyhírű Pécsi Orvostudományi Egyetemmel egyesült Pécsi Egyetemmé, akkor én már nem dolgoztam ott. Ugyanakkor nem tartom
elhallgatandónak azt a körülményt sem, hogy tagja voltam annak
az előkészítő bizottságnak a '80-as évek végén, amelyben Bókay
Antal, Szépe Cyörgy, Szabolcsi Miklós és még sokan mások
Knopp András miniszterhelyettes irányításával azon dolgoztunk,
hogy Pécsett egy universitas jöjjön létre. Az volt a törekvés, hogy
a meglévő Közgazdasági Kar és a Jogi Kar mellé Bölcsészettudományi és Természettudományi Kar szerveződjön a jó hírű
Pécsi Tanárképző Főiskola átalakításával - előbb karrá fejlesztésével, majd a főiskolát két karra bontva Bölcsészkar és TTK létrehozásával. Ez az egyetemtörténeti epizód, amely csak Pécs szá* Az új társadalmi berendezkedés
csatlakozásra
(1995-2002).

megszilárdulása,

készülődés

az uniós

mára fontos, a személyes életutam áttekintésekor azért kerül elő,
mert a pécsi főiskolával nem volt rendezett a viszonyom. Talán
sohasem. Amikor még Szolnokon a Verseghy Könyvtárban dolgoztam száműzöttként, és pályázatot nyújtottam be Pécsre a főiskola Pedagógiai Tanszékére, kapásból elutasítottak. A későbbiek
során egy - alkalmi, minisztériumi - fölkérésre bírálnom kellett
azt a pedagógiakönyvet, amelyet a Pedagógia Tanszék vezetője,
Szántó Károly készített. Később rájöttem, hogy bírálatom nem volt
minden tekintetben megalapozott, és Pécsre kerülésem után teljesen rendeződött a viszonyom a volt tanszékvezetővel, Szántó
Károllyal. Olyannyira, hogy amikor kérte, hogya PSZM jelentesse
meg az egyik kéziratát, én támogattam kérését a kuratóriumban.
Kötetében Szántó Károly azokat a szakmai emlékeit gyűjti össze,
amelyek az ő életében fontosak voltak. Szólt tanárairól, kollégáirói, Várkonyi Hildebrandról, Bognár Cecilről, találkozásáról
Piaget-val, és ha nem csal emlékezetem, elismerően szólt a pécsi
főiskolán hosszú ideig dolgozó Kelemen Lászlóról is, aki gondolkodáslélektani és pedagógiai pszichológiai munkásságával írta be
nevét a magyar neveléstudomány történetébe, és akitől én személy
szerint igen sokat tanultam, többek közt adaptáltam munkássága
eredményeit a NYIK- és a képességfejlesztő programom ba is.
Pécsi kapcsolataimnak azonban nemcsak a pedagógiával
voltak tetten érhető nyomai, hanem a bölcsészkarrá válás után
a magyar nyelvészeti és a kommunikációs tanszékkel is. Az előzőt
Szépe Cyörgy alapította, az utóbbit Horányi Ozséb. Amikor
1993-ban szóba került, hogy Pécsre menjek oktatni, amit leginkább Szépe György professzor szorgalmazott, a legels? tárgyalásokat még az OKI Dorottya utcai épületében Horányi Ozsébbel
folytattam. Ez személyes életemben azért volt fontos, mert az OKI
főigazgatójaként nem kellett rettegnem a kormányváltások után
szükségképpen beálló politikai fordulatoktói. Tudtam, hogy van
hová "menekülnöm". Egyébként is a '90-es évek kezdetétől rendszeresen jártam feleségemmel a JPTE Bölcsészettudományi
Karára, ahol óraadóként a Nyelvi, irodalmi és kommunikációs
programot oktattuk az érdeklődő hallgatóknak.

________________________________
330

~o------------------------------------

~~

331

Fontos tudnivaló még - Pécsre kerülésem és onnan való elkerülésem szempontjából -, hogya JPTE Pedagógiai Tanszéke és
tanszékei (mert a JPTE-n három pedagógiai tanszék működött:
egyet Vastagh Zoltán, egyet Kovács Sándor, egyet pedig Cserné
Aderman Gizella vezetett) kivétel nélkül - a szó szakmai értelmében - együttműködtek a Gáspár László vezette szentlőrinci iskolakísérlettel. Azt is mondhatnám,
hogy elkötelezettjei
voltak
a Gáspár-féle pedagógiának. Gáspár László ugyanis - az egyetem
bölcsészkarának újjászervezése időszakában - ha nem tévedek,
intézetvezetői szerepet is vállalt, majd kiábrándult az egyetemből,
az egyetemen uralkodó állapotokból, és visszatért Békés megyébe, ahol középiskolai kísérletekbe kezdett, majd azok beszűkülése után a Békéscsabán működő Kőrös Főiskolán kötött ki főigazgató-helyettesként. Vele személyesen ott találkoztam utoljára.
Mi becsültük egymást Gáspárral, egymás ellen nem tettünk, noha
a pedagógiai szakmai elit igen sokszor próbált bennünket összeugrasztani. Mind a ketten parasztszármazásúak vagyunk, lentről
jöttünk. Hosszú-hosszú időn keresztül ő volt a sikeresebb, őt tekintették a magyar pedagógia megváltójának. Engem pedig annak
a renitensnek, aki ide-oda "ugrálok", egyik helyről a másik helyre
megyek, mindenhol szerencsét próbálok, de megállapodni nem
tudok. A helyzetem megítélése a NYIK és az ÉKP sikerei után kicsit kedvezőbb volt, de ez már a '80-as évek végére esik.
1990 után, amikor a pedagógiai tanszékek között a konfliktusok kiéleződtek Pécsett, Vastagh Zoltán, a Pedagógiai Tanszék
vezetője egyre nagyobb érdeklődést mutatott munkásságom
iránt. Azon kevesek közé tartozott, akik hajlandók voltak elolvasni Egy gyakorlatközeli pedagógia című monográfiámat, de
olvasta Mi a baj a pedagógiával? című metakritikai munkánkat is.
Tanítványai, akik a tanszéken őt körülvették, már nem annyira
voltak lelkes hívei "tanaimnak", inkább mesterükhöz, Vastagh
Zoltánhoz ragaszkodtak, mások közülük
pedig Gáspár László
nyomdokain haladtak.
Innovációval foglalkozott Pécsett, és úgy tűnt, hogy sok tekintetben külön utakon jár Kovács Sándor, aki leginkább Cserné

332 ~~--------

_

Adermann Gizellával tudott együttműködni, és Vastagh Zoltánnal
majdnem minden helyzetben ellentétes álláspontot képviselt.
Vastagh Zoltán, aki már sajnos nem él, és aki a magyar pedagógia
egyik leghitelesebb és legszelídebb embere volt, Kocsis Mihály
közvetítésével sokat dolgozott néhány munkatársával, elsősorban
Kéri Katalinnal az Országos Közoktatási Intézet Pedagógusképző
Központjában, melynek vezetője egyik legjobb munkatársam,
Kocsis Mihály volt, s aki kezdeményezésemre a képességfejlesztő
tanítóképzés munkáit irányította Jászberényben és Sárospatakon.
Mire én Pécsre értem - 1995 júliusában -, Vastagh Zoltán már
beteg volt, nyugdíjaztatta magát, és én gyakorlatilag az ő helyére
mentem tanszékvezetőnek. Ott kellett megismerkednem Kovács
Sándorral és Cserné Adermann Gizellával, Vastagh Zoltán riválisaival, akik minden híreszteléssei ellentétben rám jó benyomást
tettek. Megítélésem szerint igen sokat dolgoztak. Mind a ketten
igen alaposan felkészültek voltak a francia nyelvterületen folyó
pedagógiai kutatásokban, és hozzám hasonlóan kritikával szemlélték a szűk látókörűeket, a pedagógiai kutatásokhoz nem értőket.
Pécsett természetesen nem ebben a környezetben éreztem jól
magamat, hanem a Szépe és a Horányi vezette tanszékek légkörében. Ezt a szellemiséget még Budapestről ismertem, és ezzel
a szellemiséggel mindenkor azonosulni tudtam. Büszke voltam,
hogy ez a szakmai csoportosulás befogad! Már említettem, hogy
Pécsre kerülésem ügyében Horányi Özséb tárgyalt velem, az
a Horányi Özséb, aki a magyar kommunikációs kultúrát és a
kommunikációs kutatásokat a tudomány rangjára emelte, aki
a kommunikációnak tanszéket szervezett, aki doktoranduszokat
is nevelt a szemiotika és a kommunikációelmélet
művelésére.
Szépévei együtt igazi "szellemi világfik" voltak, s a környezetükben dolgozó fiatalok is magas színvonaion teljesítettek. Pécsett
tehát kétlaki életet éltem: pedagógusként is és nyelvészként is
létezhettem.
Odakerülésemkor Horányi Özséb volt a dékán. Pályázatomat
a bölcsészkar fenntartás nélkül, egyhangúlag elfogadta. A JPTE
akkori rektora Barakonyi Károly volt, a stratégiai menedzsment

________________________________

~~

333

művelője. Megítélésem szerint ő igen sokat tett a Pécsi Egyetemért. Nagyon sokra értékeltem felkészültségét a felsőoktatáspolitika és a felsőoktatás-pedagógia terén. Annak különösen örültem, hogy mint a Stratégiai Menedzsment Tanszék vezetője bátran
hangoztatta, hogy az egyetem vezetés önálló szakma. Odakerulésemben ő is segített, de óvatosságra intett, s figyelmeztetett: ha
békét akarok magam körül Pécsett, ne nagyon emlegessem programjaimat, a NYIK-et és az ÉKP-t. Részben azért, mert Pécsett
ezek a programok nem a legjobban működnek, részben pedig
azért, mert a Pedagógiai Tanszéken, illetve tanszékeken szinte
kivétel nélkül mindenki Gáspár László követője. Én tanácsát részben megfogadtam, részben nem. Figyelmeztetése mindenesetre
gyanakvóvá és óvatossá tett egy időre.
Az OKI-ból a JPTE-re kerülésem gazdálkodási és személyi
vonatkozásait ifjabb Zeller Gyula rektorhelyettes szervezte, aki
szerenesém re ismerte fiam, Zsolnai László munkásságát. Sokra is
értékelte. Őróla pedig én tudtam, hogy gazdaságelmélettel foglalkozik, ezért könnyen szót értettünk egymással. Az átadás-átvétel
körülményeiben meghatározó szerepet vállalva képviselte érdekeimet. A tét az volt, hogy az OKI új igazgatója, Mihály Ottó és
az MKM tartja-e a szavát, azaz készek-e átengedni Pécsreaz OKI
keretei között működő pedagógusképzési központot létszámmal
együtt, hajlandóak-e átvenni a pécsiek a PSZM-et, és a PSZM
fenntartásában működő Iskolakultúrát. Az akció sikerült. 1995
végén és 1996 elején létrejöhetett a Bölcsészettudományi Karból
kiválva egy új intézet, a Tanárképző Intézet, amelynek én lettem
az igazgatója. Ebben a Tanárképző Intézetben a már említett
három tanszék mellett működött egy kutatócsoport, Kocsis Mihály
vezetésével, és az Iskolakultúra szerkesztősége, Géczi jános irányításával. És itt működött, a JPTE Tanárképző Intézetében a
PSZM is (hosszú ideig budapesti székhellyel, a Szent István körúton), Heffner Anna szakszerű vezetésével.
A Törökbálinti KísérIeti Iskola fenntartója Pécsre kerülésemkor
az ELTEvolt. Az iskolában a kutatásvezető-igazgatói teendőket
én láttam el. Pécsre került a Dorottya utcai OKI-ból Deme Tamás,

V. Molnár László, Kocsis Mihály, Kamarás István, Géczi jános,
Takács Viola és Heffner Anna. Hét fővel gyarapodott tehát Pécsett
a pedagógiát oktatók száma. Pécs ezeket a státuszokat úgy kapta
meg, hogy nem kellett neki áldozatokat hoznia. Nem kellett státuszokat elvenni senkitől, és az egyetem mégiscsak egy kutatócsoporttal és egy jó nevű szakmai folyóirattal gazdagodott. Mivel
takarékosan gazdáikadtunk, később még újabb munkatársakat
vehettem föl. így került a JPTETanárképző Intézetébe a filozófusökológus Lányi András, Mányoki Endre író-szerkesztő, Tóthpál
józsef, aki a művészetek, elsősarban a zene menedzselésével
foglalkozott, Stirling jános botanikatörténész, Zsigmond Anna, aki
az összehasonlító pedagógiát művelte. És régi munkatársaim
közül, akik még az Oktatáskutató Intézetben dolgoztak velem,
az intézetben kapott munkát Reisz Teréz szociológus, Major
Annamária, aki Törökbálinton dolgozott velem könyvtárosként
és bibliográfusként, majd Mrázik júlia. Ez a csapat eléggé ütőképesnek látszott ahhoz, hogy Pécsett szorgalmazzam a Tanárképző Intézet pedagógiai karrá válását.
A pedagógiai kart azért tartottam meghatározó jelentőségűnek,
mert szerettem volna Pécsett a képzési kínálatot bővíteni. Szívesen vettem volna, ha már ott sor kerülhet az ötéves egyetemi
szintű tanítóképzésre, a pedagógia szak nappali, alapképzési
szakként való indítására, sőt már ott megkíséreltük a médiapedagógia és a Kamarás István-féle embertan elfogadtatását.
Pécsre nem üres kézzel mentem, hanem vittem magammal az
alkotó pedagógia programját, amely tartalmazta a pedagógusképzés gyenge pontjait és azokat a belső tartalmi megújulási
lehetőségeket, amelyek egy ideális pedagógusképzés irányába
mutatnak. Ezt a koncepciót a JPTESzenátusa többszöri nekifutás
után elfogadta, és ottlétem alatt a munka nagyjából e program
megvalósítására koncentrálódott.
Pécsett két problémakör betegessé dagadása okozott komoly
konfliktust. Az egyik, hogya Pécsre Budapestről járó munkatársak többsége mindössze heti egy alkalommal jött Pécsre.A kutatómunkában egy-két személyt - elsősarban Kamarás Istvánt, a

___________________________________
334

~o----------------------

_

~ 335

Pécsett, illetve Pécs közelében élő Kocsis Mihályt és Reisz Terézt
- leszámítva, kevesen jeleskedtek, inkább mindenki oktatni akart.
Az intézetben, amelyben a hangadók az általam Budapestről odatelepített emberek voltak, támogatták az alkotó pedagógia programját, szóban legalábbis; tettekben kevéssé. A konfliktusforrás
az volt, hogy az évtizedek óta Pécsett dolgozó munkatársak
lényegesen többet vállaltak magukra a pedagógusképzésből, többet voltak jelen az intézetben, mint a hetente odautazók. De
szellemi teljesítményüket
tekintve többségük visszafogottabb
volt, azt is mondhatnám, hogy szerényebbek, és nem mindig
nézték jó szemmel a Budapestről érkezők nagyvonalú "hőbörgéseit". Úgy is mondhatnám, hogy főváros és vidék Magyarországon
kiiktathatatlan ellentétét a bőrömön kellett megtapasztalnom. Az
is a tényekhez tartozik, hogy az én szókimondásom is zavarta a
pécsieket.
A tanárképző terjeszkedését többen, még a bölcsészek is gyanakvással nézték, és az együttműködést nem szívesen vállalták.
így aztán a Tanárképző Intézet lassan elszigetelődött. Néhányan
tanítottuk azokat az új tárgyakat, amelyeknek az alapjait már
Pesten kimunkáltuk, a legtöbbjük, akár pécsi, akár budapesti volt,
ahogy az már lenni szokott, azt tanította, amit éppen tudott, vagy
amit évtizedeken át megszokott. Száz szónak is egy a vége, kétkét és fél év után látszott, hogy az alkotó pedagógia koncepciója
kudarcot fog vallani Pécsett.
Volt azonban még egy nehezítő körülmény. 1995-96-ban
egyre nehezebbé vált az ELTE és a Törökbálinti KísérIeti Iskola
együttműködése. A Pécsre kerülésem utáni évben, egy tanévben
az iskolát Kiss Éva igazgatta, megbízott igazgatóként. Közben
a pécsi egyetemen rektorváltás történt. Az új rektor dr. Tóth József
lett, a földrajztudományok doktora, akivel mint a természettudományi kar dékánjával több alkalommal egyeztethettem az alkotó
pedagógia programjáról, a tanárképző kar és a TTK együttműködéséről. Mindig készséges volt. Mivel arra törekedtem, hogy
a Tanárképző Kar Pedagógiai Karrá válhasson, megkörnyékeztem
az új rektort és helyettesét, Vass Miklóst, hogy mit szólnának

ahhoz, ha a PSZM és az Iskola kultúra mellé a JPTEa Törökbálinti
KísérIeti Iskolát is átvennék az ELTE-től. Ez kettős haszonnal
járhatna az egyetemre nézvést. Pest közelében, tőle 12 kilométernyire jelen lenne a JPTE, s emellett azok a JPTE-shallgatók,
akik az alternatív pedagógiák iránt érzékenységet mutatnak, a
Törökbálinti
KísérIeti Gyakorlóiskolában
tölthetnék a tanítási
gyakorlatukat. Csakhogy ez nem tetszett sem a Tanárképző Intézet
munkatársainak, sem a korábban Pécsett működőknek, sem azoknak, akik Pestről kerültek Pécsre. Különösképpen
zavarta
Törökbálint színrelépése a pécsi gyakorlóiskolákat. Három volt
belőlük, és munkájukkal én egyáltalán nem voltam elégedett. Ők
meg folyton az érdemeikre hivatkozva az én vezetői stílusomat és
magatartásomat bírálták. Valójában pedig attól tartottak, hogy
becsempészem a gyakorlóiskolákba a NYIK- és az ÉKP-programot. Ez szükségképpen teher lett volna a testületeiknek, mert
a programokat meg kellett volna tanulniuk. Ellenállásukat növelhette az is, hogya Pécsett működő NYIK-es és ÉKP-s iskolák többsége valóban nem a legmintaszerűbben működött. A gyakorloiskolák joggal gondoihatták, hogy hasonlót, mint amit a pécsi
NYIK- és ÉKP-s iskolák produkálnak, maguk is föl tudnak mutatni.
2002-ből nézve, nyugodtan állíthatom: az alkotó pedagógia
programját a JPTE Szenátusa ugyan elfogadta, de a tartalmával
sohasem azonosult. Azok a munkatársak, akik Pestről jöttek velem
a Tanárképző Intézetbe, az ÉKP-t valamelyest ismerték még
Pestről és Törökbálintról, de az alkotó pedagógia programjának
a jelentőségét még a legjobb munkatársaim sem értették, s ha
igen, akkor ki-ki kompetenciája, tehetsége és a maga kritikai
attitűdje szeri nt.
Zavaró volt még az is, hogya PSZM bevételeiből - amely még
működött, de már nem miniszteri biztos irányításával, hanem
Heffner Anna vezetésével - az Iskolakultúra című folyóirat egyre
többet felemésztett, magam pedig szorgalmaztam, hogy egyre
több minősített szakember kerüljön a Tanárképző Intézetbe, éppen a karrá válás érdekében. Végül kiderült, hogy a PSZM
bevételei nem fedezik azoknak a bérét, akiket újonnan vettem föl

___________________________________
336 ~----------------

_

~ 337

a Tanárképző Intézetbe. A magas fizetések, az utaztatási költségek
és a mérhetetlenül kevés munka, amelyet a Pestről .Jeutazók"
végeztek, lassacskán a csőd felé sodorták a Tanárképző Intézetet.
Mivel egy idő után Heffner Annátói, a PSZM iroda vezetőjétől
és Géczi jánostól, az Iskolakultúra főszerkesztőjétől nem kaptam
hiteles és megbízható információkat forrásainkról, lehetett látni,
hogy felrémlik a fedezet nélküli gazdálkodás veszélye, és pécsi
belső ellenzékem (azon oktatók többsége, akik már odakerülésem
előtt is a Tanárképző Intézet tanszékein dolgoztak) kezdte a bajt
szóvá tenni, és ellenem felhasználni.
A hallgatók az új tantárgyakat, mint például a pedagógiai
filozófia, pedagógiai kreatológia stb., amelyeket a képzés során
bevezettünk, fanyalogva fogadták, és mivel nagy hányaduk nem
akart pedagógus lenni, ellenálltak minden szigorúbb követelménynek,
amelyet a Tanárképző
Intézet legfelkészültebb
munkatársai velük szemben támasztottak. így a hallgatók is ellenségeinkké váltak, újból régi tanáraikat keresték föl, akik négyesnél
rosszabb jegyet nemigen adtak nekik, és akiknél viszonylag könynyen lehetett pedagógiából jó érdemjegyet szerezni. En természetesen azok közé az oktatók közé tartoztam, akik a
tanárképzés szigorítása mellett voltak, és semmilyen körülmények
között sem akartam asszisztálni ahhoz a liberális tanárképzési
felfogásmódhoz, amelyet Pécsett találtam.
A konfliktus így "körbe-karikába
kirajzolódott",
és előrevetítette a veszélyét annak, hogy hároméves megbízásom lejárta
után sem az intézet, sem az Egyetemi Tanács nem fog megszavazni, és ebben partnerként képesek lesznek a hallgatókat is
megnyerni, akik a szavazatok 1/3-át birtokolják. S mivel ők egységben szavaznak, eléggé kiszámíthatóvá vált megbuktatásom
lehetősége a Tanárképző Intézet élén. Ez be is következett 1998ban. Tanulság: az alkotó pedagógia programjának az elfogadtatása és kivitelezése rendkívü I nagy ellenállást váltott ki.
Ugyanakkor mint kutató a programot ma is aktuálisnak és kivitelezhetőnek tartom a magyar felsőoktatás-politika és a magyar fel-

sőoktatásban dolgozó, a pedagógusképzésben éri ntett hallgatók
és oktatók elutasítása ellenére is. A program részleteit és jelen
helyzetét kü lön kötetben ismertetem .*

A megbuktatott igazgató és a megtagadott "mester"
(A megbuktatás forgatókönyve, sajtóvisszhang,
a Zsol nai-iskola szándékolt szétzüllesztése)
1998 júniusa és 1999 júliusa között még a JPTE állományában
maradtam. Törökbálinton
Kiss Évától visszavettem a kísérIeti
intézményt. Tehát a Törökbálinti
Kísérleti Általános Iskola,
Gimnázium és Szakközépiskola kutatásvezető-igazgatója maradtam. Pécsett Tóth józsef rektor úr rám bízta a kutatócsoport
vezetését. Törökbálinton úgy kerülhettem vissza az igazgatói
székbe, hogy azok a tanítványaim, akik Pécsett nálam szereztek
magyar és pedagógiai szakos középiskolai tanári oklevelet, nálam
írtak szakdolgozatot, sőt, az alkalmazott nyelvészeti PhD-programban is közreműködtek, kiálltak mellettem, és a Törökbálinton
személyesen megjelenő Tóth józsef rektort meggyőzték, hogy
Törökbálint és az ÉKP-s mozgalom fennmaradása érdekében létfontosságú, hogy az intézményt visszavegyem és én irányítsam.
Csakhogy helyhatósági választások következtek Törökbálinton
is. A választási kampány szórólapjai, a jelöltek programjai és persze a szóbeszédek révén a következő helyzet körvonalazódott.
Törökbálint
rengeteg nagyvállalatot és multinacionális
céget
fogadott be, amelyek igen magas adót fizetnek az önkormányzatnak, ennek következtében az önkormányzat szépen meggazdagodott. így az új képviselőjelöltek mindenképpen arra buzdították
Turai Istvánt, a legesélyesebb polgármester-jelöltet, hogya kísér-

* vö.

Zsol nai József: Pedagógiai programjaim siker- és kudarctörténete 1972-

2002.

338

~O----------------------------------

------------------------------------~~

339

leti iskola fenntartói jogát tizenöt év után vegye vissza a község,
hogy legyen két iskolájuk: egy 8 osztályos általános és egy 12 évfolyamos általános és középiskolájuk
is. Mondhatnám:
a mór
megtette a kötelességét, a mór mehet.
Tizenöt év alatt Törökbálinton
gimnáziumot és szakközép-

iskolát létesítettem. Könyvtárt hoztam létre a semmiből. Új épületszárnnyal bővítettem a régi iskolát, s berendeztem a régivel
együtt. Pályázatok útján megszereztem az informatika-szakképzéshez szükséges informatikai infrastruktúrát. A vendéglátás-turizmus szakképzés igényelte gazdag infrastruktúrát szintén
pályázattal teremtettem elő. Arról nem is beszélve, hogy Törökbálintot világszerte ismertté tettem! De látszott, hogy a törökbálinti képviselőknek elegük van abból, hogy nem szólhatnak
bele a kísérIeti iskola életébe, és még arra sem hajlandók, hogy
a településen legnépszerűbbként és legeredményesebbként
nyilvántartott tanárnőt, a feleségemet, Zsolnainé Mátyási Máriát igazgatóként elfogadják. Az iskolát a régi igazgatónak, a velü~k mindenkor tárgyalásra kész Németh Istvánnak kínálták föl. Es megjelölték azt a tíz-tizenöt főnyi csoportot, akiknek Törökbálintról
távozniuk kell 1999 júliusában.
Mi történt Pécsett? A Tanárképző Intézetet megbízott igazgatóként Vass Miklós rektorhelyettes irányította. A kutatócsoport
egyetlen szobába szorult vissza, ahol én hetente egyszer megjelentem, és azokat az új tárgyakat tanítottam, amelyeknek a taníthatósága és sikeressége teljesen ismeretlen és bizonytalan volt
Magyarországon : a pedagógiai kreatológiát és levelező tagozaton
a pedagógiai rendszerezéstant. A Tanárképző Intézettől függetlenül közreműködtem
a magyar nyelvészeti tanszék alkalmazott
nyelvészeti doktori programjában. A Tanárképző Intézeten belül a
közmegvetés és a közutálat tárgya voltam. A gyűlölet olyan
méreteket öltött megbuktatásom után, hogya helyi ellenségeim
(vagy ki tudja, hogy kik) minden szerdán, amikorra megérkeztem
óráim megtartására, az ajtómon lévő névtáblámat leszerelték,
letépték. Ezt meguntam, s levelet írtam Vass Miklós megbízott
igazgatónak, akinek bejelentettem,
hogy ismeretlen tettes ellen

340 ~------------

_

feljelentést teszek, ha a személyem elleni atrocitás folytatódik.
Hogya
botrányt elkerüljék, olyan krimináltechnikailag
"kezelt"
névtáblát szereztek, amely a letépő ujjlenyomatát mindenkor rögzítette volna, így "nemes ellenfeleimnek"
elment a kedvük attól,
hogy gyerekes indulatukat a névtáblámon vezessék le, noha valóságosan engem szerettek volna ledöfni. Mivel ezekhez az "attrakciókhoz" hozzá vagyok szokva, egyáltalán nem fakadtam sírva
attól, hogy akik két és fél évig hajlongva és üdvrivalgások közepette "éltettek", még a tekintetem elől is menekülnek, s mindössze
néhány bátor, becsületes ember maradt, aki le mert velem ülni
egy-egy félórára, vagy végig mert velem jönni a folyosón.
Természetesen én sem vagyok egy hamvába holt ember! Egyáltalán nem hallgattam el sem a hallgatók, sem mások előtt a pécsi egyetemen előállt helyzetemet. Ezt nem indulataim levezetése
és kibeszélése végett tettem, inkább azért, mert nem tudtam
megfejteni: hogy tizenöt-húsz éves barátságok, könyvdedikálások
után az emberek miként fordulhatnak egy olyan személy ellen,
aki számukra docensi kinevezéseket biztosított, megszervezte és
elősegítette a PhD-programon
való részvételüket,
egzisztenciálisan segítette őket. Szerettem volna megérteni azt is, hogy
miként lehet legfőbb gondjuk az, hogy elemezgessék, milyen
vezető vagyok, mit rontottam el már megint Magyarországon
türelmetlenségemmel,
magabiztosságommal
stb. Elindult tehát
a bűnbakképzési
mechanizmus, és abban ki-ki a maga értékrendje és temperamentuma szerint vett részt.
Megüresedett vezetői helyemre - mind a tanszékvezetőire,
mind az igazgatóira - fél éveiteltévei pályázatot írtak ki. Mindkét
posztra pályázott Kamarás István is, de őt is megbuktatták.
(Később, embertani programjával a Veszprémi Egyetemen keresett
menedéket.) A kutatócsoport ügyéről - amelyet ideiglenesen egy
évig én vezettem - Kocsis Mihállyal váltottunk szót néhányszor,
az Iskolakultúra főszerkesztését értelemszerűen Géczi János vitte
tovább, miután a PSZM-vagyonból
jelentős hányadot kicsikart
magának. Legnagyobb sajnálatomra Pécsett kellett hagynom azt
a kétmillió forint értékű idegen nyelvű pedagógiai és pszichológiai

___________________________________

~ 341

tárgyú szakkönyvtárat amelynek mindegyik darabja úgyszólván
egyedi példány Magyarországon, és amelyet még a játék Alapnál
pályázattal nyertem az Intézetnek. Akadt arra is példa, hogy a
legjobb tanítványaimnak vélt szakemberek közül egy a szemembe
mondta: jó lenne már, ha félreállnék, az idő eljárt felettem, ők mindent megtanultak már tőlem; pihenjek meg, és vigyázzak a vérnyo-

Pécsre természetesen még mindig szívesen visszajárok, persze
nem a Tanárképzőbe, hanem minden idők örök professzorához,
Szépe Györgyhöz. Ennyi maradt Pécsból. Aki azt gondolja, hogy
a pécsi megbuktatásomat
torzítva látom, kövesse nyomon a
Dunántúli Napló 1998. május 15-i számában megjelent Kicsöngettek a tanár úrnak CÍmű riportot és az arra adott válaszomat.

másomra.
Végül Pécsett is elérkezett a búcsú órája. Búcsúztatásomra eljött Tóth józsef rektor úr és Vass Miklós rektorhelyettes úr is. Ők
elmondták, hogya "MesterI! időszaka lejárt, most a második vonalon van a sor, hogya mester tanításai nyomán megmutassák,
mire képesek. Ahogy érzékeltem, a rektori és a rektorhelyettesi
szöveg olaj volt a tűzre. Ekkor végérvényesen megértettem, hogy
tanítványaim
számára mit jelentett Az elvesztett teljesség, mit
jelentett a Zsolnai-iskola. Azóta csak egyszer mentem vissza
Pécsre a Tanárképző Intézetbe, államvizsgáztatni.
Azt a tíz hallgatót vizsgáztattam, akik nálam írtak szakdolgozatot, s akikkel a
konzultációt
már a Pápai Intézetben folytattam. A sors paradoxona, hogy néhány általam dédelgetett "zsolnaista" még az államvizsgán való együttes szereplést sem vállalta. Az államvizsga
elnöke egyébként az a személy volt, aki leváltásomat szervezte,
és akivel amúgy türelmesen és tisztességgel levizsgáztattuk azon
hallgatóim nagy részét, akik a mai napig Pápán vagy az ország
különböző pontjain, mellettem dolgoznak. Az államvizsga végén
azon tűnődtem,
kik is voltak az én igazi ellenfeleim
Pécsett.
Azok-e, akiket ténykedésem utolsó hónapjaiban leváltottam igazgatóhelyettesi megbízásukból, vagy azok, akik az utolsó hónapokban igazgatóhelyettesi megbízásokat kaptak tőlem, s ma is az intézetet vezetik. Ki tudja? Az ember kiismerhetetlen,
de magatartása leírható. Az igazságot sohasem fogom megtudni, legföljebb
szociálpszichológiai
modelleket gondolhatok végig, mi is történt
Pécsett. Közben jaroslav Hasek híres mondása jut eszembe, amit
több helyen, több előadásomban mottóként szoktam idézni: IIMin-

denki azt hiszi, hogy valaki, pedig ...
342 ~

11

••

Kicsöngettek a tanár úrnak

Ill>{>

Szenvedélyes viták, egymásnak tökéletesen ellentmondó
szavazások, aláírásgyűjtés, hisztérikus felelősségre vonások
és rengeteg találgatás után a janus Pannonius Tudományegyetem Egyetemi Tanácsa tegnap nem hosszabbította meg
Zsol nai józsefnek, a Tanárképző Intézet vezetőjének megbízatását.
PÉCS, JPTE
Zsol nai józsef, akit sokan a magyar pedagógia egyik nagy
megújítójának tartanak, két és fél éve azzal az elhatározással érkezett Pécsre, és itt a Tanárképző Intézet, valamint
a Pedagógiai Tanszék vezetője, hogy alapvetően megújítja
az itteni tanárképzést. Vezetői megbízatásának lejárta után,
néhány héttel ezelőtt újra pályázott. Az Intézeti Tanács ülését megelőző tanszéki és intézeti gyűléseken úgy tűnt, az országszerte ismert pedagógus támogatottsága vitathatatlan.
Az Intézeti Tanács ülésén - ahol az egyetem tanárképzésben érintett karainak hallgatói, tanárai is részt vettek - Zsolnai józsef saját bőrén tapasztalhatta egyik könyve mottójának igazát: "Minden másképpen van." A Tanács ugyanis,
az előzetes várakozásokkal ellentétben, leszavazta a professzort. A JPTE Rákóczi úti aulájában tegnap vitatta meg az
Egyetemi Tanács azt az előterjesztést, amelynek tárgya Zsolnai józsef megbízatásának meghosszabbítása volt. Az ülés
előtt a professzor lapunk kérdésére válaszolva kifejtette,
a jelenlegi helyzet úgy alakult ki, hogy öt pécsi oktatónak

___________________________________

~ 343

nem tetszett, hogy huszonöt, elsősorban budapesti szakember került az utóbbi időben a Tanárképző Intézetbe.
Az ötök" nem rokonszenveztek
az ő elképzeléseivel
és a
"
változásokkal, maguk mellé állították a gyakorlóiskolákat
és
a hallgatókat - így az idős pedagógus. Zsol nai józsef elismeri, hogy kemény vezető, stílusából hiányzik az udvariasság: "Nem vagyok szent, hanem egy kellemetlen figura.
Adyval szólva. Ütő legény, aki az ütéseket állja." Lapunknak elmondta, ha leszavazzák, akkor is lesz, aki továbbvigye, amit őt elkezdett. Hozzátette: van formális és van
informális hatalom is.
Az Egyetemi Tanács tegnap délutáni ülésén a tanárképzésben leginkább érdekelt három kar - a Bölcsészettudományi, a Természettudományi
és a Művészeti - dékánjai
árnyalatnyi
eltérésekkel
ugyan, de egyértelműen
kinyilvánították:
megbíznak
Zsolnai
professzorban.
A többi
hozzászóló azonban keményen bírálta a magyar pedagógia "nagy öregjét".
Cser István a JPTE három gyakorlóiskolájának
nevében
szólalt föl. Kifejtette, Zsolnai programjának alapfilozófiájával egyetértenek, de unják már az igazgató fölényes, kioktató stílusát, fenyegetéseit.
Kiemelte, a professzor programjában hosszú távú elképzelésekről
van szó, de nem
találtak benne az elkövetkező két évre ütemezhető konkrét
feladatokat. Csak ígéreteket kaptak, de gyanakvást és bizalmatlanságot tapasztaltak, a hírük megcsappant, becsapva
érzik magukat. Dobay Péter, a Közgazdaság-tudományi
Kar
által delegált tanácstag abszurdnak nevezte, hogy az Intézeti Tanács titkos szavazása előtt Zsol nai józsef aláírásgyűjtést kezdeményezett a tőle függő oktatók és hallgatók
között. Kiderült, a pályázat legnagyobb hiányosságának azt
tartja, hogy az nem vet számot osztottsággal, az indulatokkaI.
Kovács Sándor, az "ötök" egyike kemény hangon bírálta
Zsolnait, de Benked László, az Egyetemi Hallgatói Ön-

344 ~~

kormányzat elnöke sem mellette érveit. A szavazás végül
egyértelmű volt: mind az intézetigazgatói,
mind a tansz~kvezetői pályázatot elutasították. Hogy most mi következik,
még bizonytalan.
Egy felvonásnak
vége, az előadásnak
azonban még nincs. A vastaps kérdéses.

N. K.

~

1998. május 19., kedd
Kifogásolt mondat
Lapunk május lS-ei számában .Kicsöngettek a tanár úrnak"
című írásunkra a következő észrevételt kaptuk.
Többszörösen nem felel meg a valóságnak a Dobay Pétertől
idézett állítás, miszerint " ... az Intézeti Tanács titkos szavazása előtt Zsol nai józsef aláírásgyűjtést kezdeményezett
a tőle függő oktatók és hallgatók között".
.
,
A Tanárképző Intézet dolgozói
Zsol nai józsef Igazgat~t
támogató petíciót küldtek dr: Tóth józsef rektorhoz. Az alaírásgyűjtést nem Zsol nai józsef kezdemé,ny~~te, han,e~
Kamarás István egyetemi docens egy veszprerm es egy pecsi
munkatársával együtt.
Az aláírásgyűjtés nem az Intézeti Tanács titkos szavazása
előtt, hanem hét nappal annak előtte történt, munkaértekezlet után.
Nem Zsol nai józsef kezdeményezte az aláírásgyűj,tést a (Ievelező) hallgatók körében sem, hanem Pecsenye Eva pedagógia szakos 1. évfolyamos levelező hallgató.
Ez az esemény ugyancsak nem az Intézeti Tanács titkos szavazása előtt (április 30-án) történt, hanem 8 nappal utána,
május 8-án.
Dr. Zsolnai józsef
intézeti gazgató,
tanszékvezető, egyetemi docens

--

________________________________

•• ~ 345

N. K. írása tökéletesen visszaadja azt a gyűlöletet, amelyet Pécsett sikerült kivívnom. Igazságomat nem keresem. Az írás arra
mindenképpen alkalmas, hogy rögzítse, mennyire éretlenek a viszonyaink arra, hogyapedagógusképzés
ügyét az egyetemeinken, s természetesen máshol is, más főiskolákon is újragondoljuk,
végiggondoljuk. De hogy nekem kicsengettek-e végképp, az azért
kérdéses maradt!
A pécsi balsiker után csaknem egy évig süket csend volt
körülöttem. A helyzet akkor kezdett változni, amikor kiderült,
hogyakerettantervek
készítésében volt törökbálinti tanítványaim
és munkatársaim vesznek részt. Meg akkor, amikor kiszivárgott,
hogyakerettanterv
a NYIK és az ÉKP igen sok elemét átveszi.
Ismételten hívogatni kezdtek az ország különböző helyeiről. így
kerültem - többek között - Zalaegerszegre, ahol közepes nek
mondható érdeklődés mellett tartottam előadást kutatásaimról, a
NAT, a kerettanterv és az ÉKPösszefüggéseiről. Ahol megjelentem
vagy megjelenek, ott természetesen a helyi sajtó is megjelenik, és
riportot vagy interjút készít. Arról faggatnak, hogy miként élem
meg kudarcaimat, hogyan tudok újrakezdeni. Ennek bizonysága a
Zala megyei Napló 1999. április 17-én megjelent írása, amelyből
néhány részletet idézek.
Akit nem lehet megbuktatni
(. ..)

Úgy érzékelem, a mai pedagógia legnagyobb kritikájának
az oktatók, a tanárok felkészülésbeli hiányosságát tartja.

-

II

- Ez így van. A pedagógusok széles körű kulturális és műveltségi szintjének emelése még nagyon sok tennivalót
igényel. E tekintetben majd csak egy-két évtized múlva
érhetünk el javulást, minthogy ehhez is óriási gazdasági, költségvetési hozzájárulások kellenek. A gazdasági miniszterrel
nemrégiben arról tárgyaltam, mit kellene az iskoláknak tenniük a magyar munkaerő versenyképessége érdekében.
Azért gazdasági oldalról közelítem a kérdést, mert ők
a piaci helyzet ismeretében tudják végiggondolni a tenni-

346 ~~------------------------------------

valókat. Kutatóként lenne megoldási javaslatom, de azt is
tudom, hogya legeslegfőbb tényező a pedagógusok szellemi talpraállítása, felrázása. S ehhez széles körű ismeretszerzést kellene számukra kiszabni.

_ Előadásából kitetszett, a gyerekek személyiségét, az egyéni tehetségét többre értékeli, mint a valahány tantárgyból
való kitűnőséget. Ha azt mondjuk, hogya pedagógus legyen művelt, átfogóan ismerje szakmáját, rendelkezzék
emberismerettel s próbáljon minden gyereket külön kezelni, megvalósítható mindez?
_ Természetesen. Ám ehhez új szakmákat, ilyen például
a pedagógiai kreatológia, amit magam is oktatok, kell elsajátítani. Súlyos problémát jelentenek a leszakadó rétegek
gyerekei, akik között legalább annyi a tehetséges, mint az
"úri" gyerekek között. Velük senki sem törődik, pedig ezeknek a problémáknak a kezelésére is szükség lenne.

_ Hogy éli meg az Önt érő kritikákat, a gyakori támadásokat? Említette, a pécsi jPTE-n a pedagógiai képzés megújításával foglalkozott, ám ... megbuktatták. Most a Veszprémi Egyetemen folytatja munkáját. ..
_ Edzettséggel hozzá lehet szokni ezekhez a dolgokhoz, de
természetesen mindez sok szenvedéssel is jár. Sérelmeimet
csak öt percig tartom számon, aztán túllépek rajtuk ...
Másként nem lehet. Ám vigasztal, hogy Magyarországon
nem kezdeményeztem olyat, ami 10-15 év múlva ne valósult volna meg. Mindegy, hogy milyen program keretében,
mindegy, mennyit loptak el belőle, az már nem is érdekel.
De látja, most a 65. évemben vagyok, nem fáradok, éjjelnappal dolgozom. Már 25 évesen megtanultam, hogyan
lehet a terheket elviselni."

Sinkovics Eta
Fontosabb oktat~spolitikai intéz~~dések 1995-199~ kö:ö~:.,
1996. január t-jétöl
Magyar Bálint (SZDSZ) a rnűvelödési
es
miniszter.
1996. március 21-én el kezdődtek a magyar iskola 1000 eszte OOS
rendezvényei.

.~,
zaMl.t1l@.fo

t.

Jubileumi
l(önYV/ár

.

~.,;o,

tn
iS:

A gyanakodva fogadott misszionárius
Veszprémben és Pápán

Zsolnainé Mátyási Mária, Kiss Éva, Lehmann László, Szabó Aranka, Szabó István, Szabó Tilda, Máté Magdolna, Gecse Gáborné,
Michalkó Gábor, 8aló András, Lizakovszky Éva. Ennek tudatában

(1999. július 1.-)*

két irányban puhatolóztam.
Egyrészt győri ismeretségem révén két
győri főiskolának
is fölkínáltam
az ÉKP Központot, annak személyi állományát
és infrastruktúráját.
De Győrben
a Széchenyi
Főiskolán a pedagógiai tanszékvezető
többször is kitért a velem
való találkozás elől. Az Apáczai Csere János Főiskola főigazgatója és főigazgató-helyettese
legalább méltatott arra, hogy fogadjon,
és rövid harmincperces
együttlét
után tudtomra
adták, hogy
a kutatócsoportom
nélkül is boldogulnak.
Egyébként sem kívánnak integrálódni
a Széchenyi
Főiskolával,
a Nyugat-Magyarországi Egyetemen akarnak kikötni. Gondoltam
még jászberényre, de ott már egyszer megbuktattak - s ekkor támadt egy ötletem.
Valahol a Művelődési Közlönyben olvastam, hogy a Veszprémi
Egyetem Pedagógiai Tanszékére egy docenst keresnek. Felhívtam
az újdonsült
dékánt, Lengyel Zsoltot, a nyelvészt,
a pszicholingvistát, az Alkalmazott
Nyelvészeti
Tanszék vezetőjét, akivel
a pécsi Alkalmazott
Nyelvészeti
Programban dolgoztunk
együtt,
és akinek a PhD-dolgozatát
magam is bíráltam. Annyira megörült
jelentkezésemnek,
hogy válaszként mindjárt azt kérdezte, hány
nap múlva tudnék érkezni. Megkért, hogya pályázatomat
azonnal adjam be. Ekkor közöltem vele, hogy nem egyedül vagyok,
hanem egy egész "ármádiával",
egy tetemes infrastruktúrával
és 60 millió forintos kormány tartalékkal, amelyet az ÉKP működtetésére biztosított
még az Antall-kormány.
Abban állapodtunk
meg Lengyel Zsolttal, hogy személyesen fogunk találkozni. A vele
folytatott beszélgetésről senkinek sem szóltam.
Zalabéren, amikor véget ért a konferencia,
bejelentettem
útitársaimnak - a feleségem nek, Kiss Évának és Máté Magdolnának -, hogy be kell térnünk Veszprém be, mert a dékánnál "eladom" az ÉKP-programot. A kocsiban némi hahotázás tört ki.
Feleségem már megszokta, hogy baj esetén mindenhol
kínálom
magam, és az ő szkepticizmusával
csakhamar tudtomra adta, úgysem lesz az egészből semmi. Kár az időt rabolni, de ha minden-

Az újjáélesztett Zsol nai-iskola jelentkezése Veszprémben
(Az áttelepítés

személyi konfliktusai
ellen hangok Pápáról)

és áldozatai,

1998. augusztus végén Zalabéren rendeztük meg a Ill. ÉKP-s Konferenciát. A konferencián
szerepelt Kocsis Mihály és Kamarás
István is, akikkel mint régi igazgatóhelyetteseimmel
néhány szót
váltottam Pécs jövőjéről.
Találkozásunk
levegőjében benne volt
hogy ők valahol nagyon bíznak abban, hogy Pécs és a Pécsi
Tanárképző a kezükben marad. Én pedig, miután lejár az egy évig
~~g tartó igazgatói megbízásom Törökbálinton,
majd csak nyugdfjba megyek, s ezzel föltehetően eltűnök a magyar szellemi életből. Persze, ezt"ők így nem mondták. Ezt a beszélgetésük hangulata sugallta.
Ok hozzám
viszonyítva
fiatalok,
én pedig 65.
évemben járva érettnek látszottam a nyugdíjazásra.
Két körülményr~1 azonban elfeledkeztek.
Az egyik, hogy Széchenyi pro~ess~on ösztö~d.íjas vagyok, és az ösztöndíjam 2002 decemberéig
ervenyes. ~ másik, hogy semmilyen körülmények között sem hagy~atom ,az EKP-s és NYIK-es iskolákat magukra, és azt a tizenegytizenkét embert sem, akiknek a fejére Törökbálinton
"vérdíjat"
tűztek. ki: Másként szólva világosan kifejezésre juttatták,
hogy
Zsolnal sikeres megbuktatása után nekik is el kell hagyniuk a volt
Törökbálinti
KísérIeti Iskolát, hisz Németh István állítólag
kikötött~, hogy mindazoknak,
akik Zsolnai szekerét tolják, el kell
hagynluk Törökbálintot.
Ezek közé a személyek közé tartozott

* Az új társadalmi berendezkedés megszilárdulása, készülődés az uniós csatlakozásra a millennium jegyében (1995-2002).

348 ~~

_
------------------------------------~~

349

képpen találkozni kívánok Lengyel Zsolttal, addig ők hármasban
elmennek pizzát enni.
Lengyel Zsolt öt óra körül fogadott, s közölte velem, hogy nem
a docensi helyről van szó, hanem többről. Őt idézem. Pápa
városa már három-négy éve türelmetlenül zaklatja a mindenkori
veszprémi rektort, hogy Pápán a Veszprémi Egyetem indítsa el a
tanítóképzést. EI is indítaná, mondta Lengyel Zsolt, de eddig nem
volt szakemberük. Ezért a pápaikkal való találkozást mindig
lemondták vagy halogatták. Lengyel Zsoltnak azonnal bevállottam, hogy életemben egyszer jártam Pápán. A város akkor tetszett.
Kértem Lengyel Zsolttói valami szakirodalmat, hogy információkat szerezzek a településről. Ezzel nem tudott szolgálni, de azt
mondta, hogy ha két nap gondolkodási idő után is komolyan gondolom, hogy kutatócsoportommal kész vagyok Pápán munkába
állni, ő a közvetítést elvégzi.
Visszatértem útitársaimhoz, akik a nagy újságot meg se akarták
hallani. Engem viszont vonzott a lehetőség, nyomasztott a kilátástalanság, és eszembe jutott régi veszprémi ismerősöm, Kapor
Károly, akit még OOK-s koromból ismertem. Felhívtam. Tudtam,
hogy ő a Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója volt, de nem
tudtam róla, hogy pápai diák is egy személyben, aki Pápán
szerzett tanítói oklevelet. Elmondta, hogy nemrég ünnepelték
a városban a tanítóképzés jubileumát, kötet is készült, és ha akarom, ezt másnap postára adja. így is történt. Két nap múlva megértettem, hogy mint jelentett Pápa történetében a tanítóképzés.
Elhatároztam, hogy ha Pápán ezt tényleg komolyan gondolják, és
ha munkatársaim felismerik ennek a jelentőségét, kész vagyok
Pápára menni. Mivel az ügy sürgetett, próbáltam felhívni dr. Kovács Zoltán polgármestert, akiről tudtam, hogy országgyűlési
képviselő. Titkárnőjétől megtudtam: Kovács annyira elfoglalt,
hogy sem Veszprémben, sem Budapesten nem tud időt szakítani
a találkozásra. A hárítás rosszulesett.
Fölhívtam Lengyel Zsoltot, hogy ha Pestenjár, látogasson meg
a Szent István körúti PSZM-irodán. Akkorra elkészítem a pápai
képzésre vonatkozó elképzelésemet, amelynek központi gondola-

350

~~

ta az volt, hogya képzést, mármint a tanítóképzést, csak 5 éves
egyetemi képzésként tudom elképzelni. Ha a programom előterjesztésére garanciát kapok, kész vagyok mozdulni. Lengyel
Zsoltot az elképzelésem nem riasztotta el. Később látta a PSZMvagyont, megismerkedett az áttelepítendő munkatársaim névsoraval, életútjával. Meghívtam, látogasson el Törökbálintra, mert
amíg Törökbálintot nem látja az ott működő ÉKP Központtal
együtt, nem tudja elképzelni, hogya program mellett miféle infrastruktúrát is tudunk Pápára vinni. Sor került a törökbálinti szemlére is.
Lengyel Zsolt soronkívül találkozót kért Kovács Zoltántói,
és 1998 késő őszén, úgy november tájékán találkozhattunk
Kovács Zoltánnal Pápán. Kovács nagyon közvetlen volt, s igen jó
benyomást tett rám. A tanácskozáson jelen volt Borbély Lajos is,
aki akkor a városi művelődési osztályt vezette. Megmutatták Pápa
nevezetességeit, a galériákat, felsorolták a lehetőségeket, és azzal
távoztam, hogy részemről "igen" a válasz. Lengyel Zsolt örömében meghívott ebédre a farkasgyepűi Nimród csárdába. Már
ebéd közben fantáziálni kezdtünk arról, hogyan tudjuk a kutatócsoportot áttelepíteni Törökbálintról a Veszprémi Egyetemre, ilietve Pápára. Mindenesetre én az ügyet siettettem, Törökbálinton
viszont titkolóztam, egyedül a feleségem tudta, mikor mit lépek.
Lengyel Zsolt a tárgyalások során nem említette, hogya veszprémi közvélemény nem egyértelműen tapsol visszatérési szándékomhoz. Egy alkalommal szűk körű tanácskozásra mentem volna
Veszprémbe, hogy Lengyel Zsolt bemutasson a legszűkebb
munkatársi gárdájának, a kar vezetőségének. Megérkeztünk a
feleségemmel Törökbálintról, de a vizit mindössze öt percig tartott, mert Lengyel Zsolt közölte velünk, hogy veszprémi ellenfeleim ellentámadásba mentek át, s emiatt az egyeztető tárgyalásból nem lesz semmi. Bánatunkban a Veszprém HotelIel szembeni
olasz étteremben "dolgoztuk fel" a friss információkat. Én néhány
óra múlva bátorságot vettem, mobilon visszahívtam Lengyel
Zsoltot, és megkértem, mondja el, hogy mit vétettünk, mi a kifogás ellenünk. Virágnyelven közölte, hogy kiknek nem tetszünk.

_
-----------------------------------~

351

Megkérdeztem, hogya rektor, Gaál Zoltán tud-e az áttelepítési
szándékunkról. Mondta, hogy nem, de tájékoztatni fogja. Én pedig engedélyt kértem Lengyel Zsolttói, hogya rektort én magam is
tájékoztathassam levélben, és elmondjam neki a kutatóintézet
szervezésével és az ÉKP átmentésével kapcsolatos elgondolásaimat. A rektor soron kívül fogadott, Lengyel Zsolt jelenlétében.
Óriási szerenesém re, éppúgy, mint 1995-ben, amikor Pécsre
kerültem, itt, Veszprémben is megismétlődött valami. Kiderült,
hogy Gaál Zoltán is menedzsment szakember és tanszékvezető,
ezért a tárgyalásokat fel lehetett gyorsítani, mert egy ilyen tranzakciónak, mint az ÉKP átköltöztetése, minden részletét azonnal
megértette. Támogatta a vállalkozást. Olyannyira, hogy elkezdődtek a tárgyalások Pápa-Veszprém, Veszprém-Pécs és Veszprém-Törökbálint között.
Leírhatatlanul sok egyeztető tárgyalást kellett lefolytatnunk
a különböző helyszíneken, ahol mind a pécsiek, mind a veszprémiek kölcsönös engedményeket tettek, a pápai vezetők pedig
készségesek voltak. Sor került Áldozó Tamás alpolgármester és
Borbély Lajos törökbálinti látogatására. Később maga Gaál Zoltán
és Horváth jenőné gazdasági főigazgató is megszemlélte a lehetséges "hozományt". Ezzel az ügynek a hivatalos része lezajlani
látszott, csakhogy nekem hátramaradt még az Oktatási Minisztérium és a Pénzügyminisztérium, ahol a kormány tartalékra
vonatkozó áttelepítés körülményeit kellett tisztáznom. Ezeken
a tárgyalásokon már csak a dékán, Lengyel Zsolt vett részt. Annyi
bizonyos, hogy senki sem gördített semmiféle akadályt az áttelepítés elé. Két gond volt csupán: hogy Pápán hol helyeznek el bennünket, és hogya törökbálintiak közül kik lesznek azok, akik
ténylegesen vállalják a kutatóintézeti megmérettetést.
1999. március 12-én tizenegyed magammal utaztam Pápára,
hogy terepszemlét tartsunk. Pápán Borbély Lajos fogadott bennünket, és működési helyként az Acsády Ignác Szakközépiskola
leánykollégiumát ajánlotta fel. Megnéztük az épületet, amitől
a törökbálinti társaságnak eléggé elment a kedve. Gyakorlóiskolának pedig a volt Kilián, ma Weöres Sándor Iskolát kínálták föl,

amelyet szintén megnéztünk, de ott még be se nagyon engedtek
bennünket az épületbe. A Kilián Általános Iskola lett volna az új
tanítóképző intézet gyakorlóiskolája. A pápai első út tehát kicsit
lehangoló volt.
Autóba ültünk, és elmentünk Veszprémbe, mondván, hogy
akkor az ÉKPKözpontot a veszprémi Nagy László Általános Iskolába telepítjük. Azt szintén szemrevételeztük. Azt gondoltuk,
hogy ez az iskola egyben gyakorlóiskolának is megfelel, ha véletlenségből sikerül a tanítóképzést elindítanunk. Ekkor persze nem
Pápára, hanem Veszprémre gondoltunk. Veszprém egyik éttermében köszöntöttek munkatársaim és tanítványaim, és esküt tettek,
hogy akár Pápára, akár Veszprémbe készek velem jönni, egyetlen személyt, Gecse Gábornét, az egyéb ként kiváló anyanyelvpedagógust leszámítva.
Március és július között Lehmann Lászlóval igen sűrűn megfordultunk Veszprémben és Pápán. Veszprémben közben megbékéltek velünk. A kari tanács és az egyetemi tanács elfogadta
az ötéves egyetemi szintű tanítóképzés programját, és Pápa városa gáláns ajánlatot tett: a Jókai út 37. alatt lévő, kívülről felújított,
szép, kétemeletes épületet kínálták az ÉKP Központ működési
helyéül.
E ponton szólnom kell egy szomorú körülményről. Tudtam,
hogy azok a fiatalok, akiket Pápára csábítok, nem biztos, hogy
megfelelnek akár a kutatóintézet, akár az egyetem követelményeinek. Nekik visszaút. nemigen kínálkozott, hiszen Törökbálinton - csak azért, mert kitartottak mellettem -, nemkívánatos
személyek voltak. Veszprémben pedig szintén gyanakodtak arra a
Zsolnai-iskolára, amelyben alig volt személyemen kívül minősített
oktató. Rajtam kívül csak Tóthpál józsef és Michalkó Gábor volt
kandidátus, és mindenki tudta, hogy laza szálon Kamarás István
is a csoporthoz tartozik, függetlenül attól, hogy ideérkezésünk
alkalmával Kamarás István az Alkalmazott Nyelvészet Tanszék
keretei között dolgozott; csak néhány hónap múlva jött át Pápára,
megtartva különállását, és részben elhatárolva magát a gyakorlathoz kiválóan értő, a tantervírásban és tankönyvírásban is fel-

352

__________________________________

~~

--

~~

353

készült, de kutatónak mégsem tekinthető fiatal tanítványaimtóI.
Olyanok voltunk akkortájt a minősítettség tekintetében, mint egy
átlagos magyar főiskola: a nagy többségnek nem volt minősítése,
három-négy PhD-ző volt, de még jó messze a védéstől, és Kamarással együtt négyen voltunk minősítettek. A kutatóintézet elindulása után, amelyben az ide került fiatalok emberfeletti munkát
végeztek, de a tárgyalóasztalnál kevésnek bizonyultak, viszonylag
hamar kiderült, hogy sokáig nem lesznek képesek kitartani Pápán,
nem győzik feldolgozni azokat a szakmai konfliktusokat, amelyek
mindennapossá váltak. Óriási felelősséget éreztem sorsukért, és
a mai napig sem vagyok nyugodt, mert kétszeresen tekintem őket
áldozatnak. Áldozatok, mert Törökbálintról el kellett jönniük,
s áldozatok azért is, mert mint kutatók nem feleltek meg - önhibájukon kívül - az egyetemi kutatóintézeti normáknak.
Röviddel azelőtt, hogy 1999 karácsonya előtt sor került a pápai
intézet alapítására, tehát a rektor és a polgármester, a város és az
egyetem közötti megállapodás aláírására, a város területén a szoeialisták helyi újságjában megjelent egy rövid cikk Kel/-e nekünk
Zsolnai? címmel, amely cikket Áldozó Tamás alpolgármester
véleménye szerint minden házba bedobtak. Ez volt az első és
egyetlen nyílt támadás ellenünk Pápán. Lassan, úgy hat-hét hónap
után csend lett körülöttünk, amint azt a Napló 2001. április 23-i
száma is megírta.
Partnerekre talált nálunk a tanár úr

A nemzetközi hírű Zsolnai józsef a jövőben
csak Veszprém megyében kíván dolgozni
Az Értékközvetítő és képességfejlesztő programot (ÉKP)meg~alósító várpalotai Képesség- és Tehetségfejlesztő Magán
Altalános Iskola, Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium
alapításának tizedik évfordulóján részt vett a programot kidolgozó dr. Zsolnai józsef is. A nemzetközi hírű pedagógiai
szakemberrel a születésnapi gála alkalmával beszélgettünk.

354 ~

- Tanár

út,

visszajött Veszprém megyébe!

- így igaz. Közel húsz esztendő után, hiszen 1980-ban
mentem el.

- Mennyivel másként mással jött vissza, mint amikor elköszönt?
- Amikor elmentem, akkor a nyelvi és kommunikációs
program már megvolt. Távoztam a megyéből, a hajdani
Országos Oktatástechnikai Központból, s az Oktatáskutató
Intézetbe mentem, hogy az Értékközvetítő és képességfejlesztő programot - ami átfogja az iskolarendszer egészét kidolgozzam. Budapesten és persze Törökbálinton, a kísérleti iskolában. Kitérő volt Pécs, hogy az egyetemi képzést
alakítsuk át. Pécsett ez nem járt sikerrel, ám a Veszprémi
Egyetem hívott, és én örömmel tértem vissza.

- jó döntés volt?
- Mindenképpen. Pokorni Zoltán szavával mondva a veszprémi egyetem "karcsú egyetem", ami az egykarú ból lett
mára háromkarú, de ez még mindig kevés. Bővíteni kell az
egyetemet, s ide tartozik, hogy azokon a helyeken, ahol
régen híres képzés folyt, mint Pápán, vissza kell állítani a
felsőfokú oktatást. Engem ilyen feladatokra hívtak. Én ezt a
munkát rettenetesen szeretem, egyszerre tudok az egyetemfejlesztési folyamatban részt venni, Pápán segíthetek, hogy
egyetemi és főiskolai szintű képzés legyen a városban, ilIetve az ÉKP-programot is az egyetem és a pápai pedagógiai
intézet gondozza. Itt van a megyében az országos központ.

- Ön ahol megjelenik, a hagyományokat rendesen félretolja. Személy szerint nekem igen, de nem mindenkinek szimpatikus ez a szemlélet. Mennyire partnerek az intézmények
a Zsolnai-féle elképzelések megvalósításában?
- Általánosítani nem merek. Kisebb-nagyobb "keresztbetételek" ellenére is az egyetem kitűnő partner. Ám nem szabad elfelejteni, az ország közoktatása egy nagy váltásra készül: most kell azokat a kerettanterveket bevezetni, amelyek
nagymértékben tartalmazzák a Zsolnai-programoknak az ele-

•••
-----------------------------------~

355

meit. Ezért én mostanában ajánlom fel a pedagógiai intézeteknek azt a tudástöbbletet, amivel mi, a programok kidolgozói rendelkezünk. Most dől el 2001-ben, hogy az
egyetem mellett az intézetek partnerek lesznek-e vagy sem.

tudunk, nem függ össze a választott olvasástanítási módszerrel. Szeretném még megjegyezni, a Szegedi Egyetem
országos reprezentatív felmérése szerint az olvasástanítási
módszerek között a Zsolnai-programokkal tanuló gyerekek
érték el a legjobb eredményt.

- Önnek van egy tízéves várpalotai "gyermeke". Hogy érzi
magát a születésnapon?

- Visszatérve a beszélgetést indító gondolathoz, miszerint
visszajött a megyébe: jelenleg min dolgozik Zsolnai józsef?

- Még nem jártam a palotai magániskolában, most vagyok
itt először. Amikor kívülről megláttam az épületet, amelyik
furcsa képet mutat, meghökkentem, mi fogad majd belülről.
Hát egy kisebb csodával találkoztam, abban a tekintetben,
amennyit a pedagógusok itt dolgoztak. Tudom, hogy sokat
tanulnak, ami a Zsol nai-program egyik alapvető feltétele.
Láttam, hogy egy környezetkultúrát igyekeznek kialakítani.
Valóban szolgáltatnak, a szó szolgáltatási és minőségbiztosítási vonatkozásában is. Az iskola kiszabadult a bürokratikus korlátok közül és példát ad: piaci viszonyok között
miként lehet a "minőséget" megteremteni.

- Egy hétkötetes pedagógia készül, kettőt már befejeztem ...

Ármán jános

Intézetalapítás Pápán
(Az Intézet rövid története és szervezeti felépítése)
Az Intézetben elsőként az ötéves, egyetemi szintű tanítóképzés
programját dolgoztuk ki - a már kész és Pécsettelvérzett - alkotó
pedagógia programját szem előtt tartva. A Veszprémi Egyetem
Tanárképző Kara, valamint a Veszprémi Egyetem Tanácsa az országban először jóváhagyta az ötéves egyetemi szintű tanítóképzést, s felterjesztette akkreditálás céljából az Oktatási Minisztériumba. Legnagyobb sajnálatunkra Pokorni Zoltán akkori miniszter ezt a programot - anélkül, hogya MAB elé terjesztette
volna - visszaküldte, nem látván időszerűnek az ötéves egyetemi
szintű tanítóképzés indítását sem Pápán, sem máshol az országban. A miniszteri elutasítás mélyen megrendített bennünket,
elkeserített, hiszen tudomásul kellett vennünk, hogy Törökbálinton a tizenöt év alatt felgyülemlett kutatói, fejlesztői, tanítási
gyakorlat pápai kivitelezésére néhány éven belül biztosan nem
kerülhet sor.
Munkatársaimnak, az "alapítóknak" szembe kellett nézniük
azzal, hogy képzés helyett - a folyó ÉKP-sés a NYIK-es fejlesztések mellett - a kutatói munka nehézsége és szigora vár rájuk.
A kudarc ellenére a 2000-es esztendőben hozzákezdtünk a négy

- Egy Zsolnai-programot megvalósító intézmény részére
melyek lennének a legfontosabb tanácsai, javaslatai?
- A szakmát még professzionálisabb szinten kell művelni.
Ez állandó mániám. Éljenek a gazdálkodás felkínálta lehetőségekkel. Használják ki a minőségbiztosítás összes csínjátbínját. A gyerekközpontúságot meg kell őrizni. Öröm, ha
pedagógusok sorra végzik munkájuk mellett az egyetemeket
és a főiskolákat, ha lehet, tanuljanak nyelveket is. Nagyon
fontos, hogya tehetségesebbek doktori programokra iratkozzanak be, ezzel a képzési kínálat még tovább gazdagítható.

- Tisztázni kellene egy, a közbeszédben lévő közhangulatot! Több logopédus szerint az alkalmazott Zsolnai-programok dys/exiás, olvasási, szövegfelismerési zavarokat okozhatnak a gyerekeknél.
- Sem Magyarországon, sem nemzetközileg nem sikerült
még tisztázni a dyslexiajelenség kiváltó okát, ezt a tudomány eddig egyértelműen nem rendezte. Annyit azonban

356 ~~

_

__________________________________

~~

357

évfolyamos főiskolai szintű tanító- és művelődésszervező
szak
kidolgozásához, és megkezdtük a pedagógia szak, valamint a
szakirányú továbbképzési szakok kimunkálását. Volt eset, amikor
nyolc szakot terjesztettünk a Veszprémi Egyetem Tanárképző
Karának Tanácsa elé - nem kis felhördülést kiváltva. Tettük ezt
annak ellenére, hogya minisztériumból informális úton eljutott
hozzánk a hír, hogy az OM Felsőoktatási Főosztályán dolgozó
munkatársak, az illetékes államtitkár Pokorni Zoltán támogató
szándéka ellenére sem kívánja támogatni a pápai képzés akkreditálását és indítását. E lehangoló tények ismeretében ellenséges
és bizalmatlan légkör alakult ki körülöttünk
a Tanárképző Karon.
A Pápán dolgozó alapító munkatársak pedig lassan új munkahelyek után néztek, ki-ki visszament tanítani, iskolát alapítani, a minőségbiztosítás terü letén szerencsét próbál ni ... így 2000 szeptemberétől mód nyílt olyan új munkatársi gárda kialakítására, amely
lehetővé tette, hogy olyan új nappali, alapképzési szakok indítását
kezdeményezzem, amelyek szakpárba illesztve hiányoznak a
Veszprémi Egyetem Tanárképző Karán és országosan is.
Az új szakok indításához olyan szakembereket kellett meghívnom az Intézetbe, akik minősítettek, tudományos munkássággal rendelkeznek, ismerik az ÉKP-t, és vállalják eddigi kutatásaik mellett A pedagógus képzés pedagógiájának kimunkálása
című kutatásban való közreműködést. E feladatok ellátására került
az intézetbe dr. Bánhidi Miklós, dr. Czakó Kálmán Dániel,

a magyar nyelv és irodalom, a földrajz, az általános szociális
munkás szakok indítását is vállaljuk. A szakok az Oktatási Minisztériumban várják sorsuk jobbra fordulását, hogy átkerüljenek akkreditálásra a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) különböző
szakbizottságaihoz.
Intézetünk igen széles körű, nagyon sokféle felkészültségű külső munkatársi gárdával rendelkezik. Alapító munkatársainkkal
sem szűnt meg teljesen a kapcsolatunk, és rajtuk kívül még sokan
vannak, akik szívesen közreműködnének az alkotó pedagógia
jegyében a Pápán tervezett képzésben. A tervezett alapképzési
szakok mellett tizennégy, szakvizsgára felkészítő szakirányú to-

vábbképzési

szak indítására rendelkezünk

engedéllyel.

2001

szeptemberétől már három csoportban működik is a képzés.
Emellett kutatások folynak, és az Intézet sikerei közé tartozik az
is, hogya magyarországi alternatív pedagógiák közül az Országos
Közoktatási és Értékelési Vizsgaközpont elsőként hagyta jóvá a
NYIK-, valamint az ÉKP-program alkalmazási engedélyét 2006-ig.
Külön vállalkozása intézetünknek, hogy két új munkahely
létesítésével segítjük a romániai magyar pedagógusképzést,
ugyanis PhD-ösztöndíjasként intézetünkben dolgozott és dolgozik
Tok Mária-Magdolna és Kuti Noémi tanárnő, akik védésük befejeződése után minősítettként Erdélyben, Kézdivásárhelyen folytatják oktató- és kutatómunkájukat.

dr. Hárs Cyörgy Péter, dr. Huszár Ágnes, dr. Kríza Ildikó, dr. Orosz
Sándor. Valamennyien kandidátusi vagy PhD-fokozattal, esetleg
akadémiai doktori címmel rendelkeztek. Ha ehhez a munkatársi
gárdához hozzászámítjuk, hogy dr. Michalkó Gábor, dr. Kamarás
István és dr. Tóthpál józsef s jómagam szintén minősítettek
voltunk, s hogy hárman habilitáltunk is, minden túlzás nélkül
elmondhatjuk, hogya Pedagógiai Kutatóintézet minősítettség tekintetében a legelőkelőbb helyen áll a magyarországi főiskolák és
kutatóintézetek sorában. Ez a munkatársi gárda tette lehetővé,
hogya már említett tanító, pedagógia, művelődésszervező szak
mellé az emberismeret, társadalomismeret és etika, a néprajz,

Az akkreditációs huzavona kezelője
(Felkészülés az akkreditációval együtt járó állóháborúra)
Az ÉKP-hoz és a NYIK-hez kapcsolódó közoktatás-fejlesztési kutatások mellett a Kutatói ntézetben felsőoktatás-pedagógiai kutatások folynak. A pedagógusképzés kutatását akciókutatással 1983ban kezdeményeztem - Kocsis Mihállyal együtt - Jászberényben,
Sárospatakon. A kutatást be is fejeztük, mi több, Kocsis Mihály a

__________________________________
\
358 ~~-----------------------------------

~~

359

tanítóképzés jobbítása érdekében szervezett akciókutatás keretei
között végzett és államvizsgázott tanítóink életút jának nyomon
követését is vállalta. így igazolni tudjuk, hogy három év leforgása
alatt is lehetséges alkotásra érett tanítókat képezni. Érthetően
merült föl bennünk Pápán, hogya Pécsi [annus Pannonius Tudományegyetemen elszenvedett kudarc ellenére is kezdeményezzünk a Veszprémi Egyetem Tanárképző Karán, illetve Pápán,
a Pedagógiai Kutatóintézetben egy olyan pedagógiai akciókutatást, amely a tanárképző főiskolai kétszakos képzésre irányulna.
(Pécsett az egyetemi szintű tanárképzés kutatásába buktunk bele,
Jászberényben és Sárospatakon pedig a tanítóképzés-kutatás sikerének örülhettünk.) Nem volt és ma sincs kutatási tapasztalatunk a négyéves főiskolai szintű kétszakos tanárképzésről.
E lehetőséget keresve fordultam 2001. augusztus 29-én Pálinkás
József akadémikus miniszterhez. Azt reméltem, hogy kutatásokban is jártas rniniszterként megérti erőfeszítéseim fontosságát és
eredetiségét, s kértem, járuljon hozzá - szoros kivételként -, hogy
akciókutatás keretében folytathassunk kísérIeti képzést. Jól tudtam, hogy ennek elemi feltétele a Pápán kidolgozott szakjaink
akkreditáltatása. Mivel az Oktatási Minisztérium akkreditációs
kérelmeinket sorra-rendre elutasította (és Pápán egyedül a szakvizsgára felkészítő szakirányú továbbképzést sikerült elindítanunk
tizenhárom szakon), Pálinkás József minisztert egyrészt az akkreditációs eljárás gyorsítására kértem, másrészt az akciókutatás
engedélyezésére. Levelemre 2001. október 8-án kaptam meg a
miniszter válaszát, amely ugyanúgy elutasító, mint ahogy elutasító
volt Pokorni Zoltán állásfoglalása is az ötéves egyetemi szintű
tanítóképzés ügyében. Nemcsak e kötet számára, hanem a pápai
pedagógusképzés ba/sorsszerű hagyományainak dokumentá/ására is közlöm levélváltásunkat.

360 ~------

Dr. Pálinkás József
miniszter

Ikt. szám: 236/2001.
Tárgy: Akkreditációs
gyorsításának

eljárás
kérése

Oktatási Minisztérium
Budapest
Szalay u. 10-14.

Tisztelt Miniszter ÚrI
Őszinte tisztelettel gratulálok kinevezéséhez! Nem titkolom,
hogy legutóbb hozzám eljuttatott levele (2001. 04. 25.) váratlan és örömtel i meglepetést okozott. Fokozott figyelemmel
kísérem Miniszter Úr tudományszervező és felsőoktatást
megújító törekvéseit és erőfeszítéseit, s nagyon megtisztelt
azzal, hogy államtitkárként - aki a fent említett levelének
elküldésekor tudta már, hogy miniszter lesz - érdeklődéssei
és hozzáértéssel figyeli, illetve figyelteti a pedagógusképzéssel kapcsolatos törekvéseimet.
Miniszter Úr bizonyára tudja, hogy az ország több egyetemén és kutatóintézetében dolgoztam, s másfél évtizede
foglalkozom a pedagógusképzés megújításával. Jelenleg
életem legfontosabb, záró szakaszánál tartva a Veszprémi
Egyetem által létesített Pedagógiai Kutatóintézetet igazgatom Pápán, ahol - figyelve a felsőoktatás hazai törekvéseit - a pedagógusképzés Pápára való »visszatelepttésén"
fáradozom két éve immár. Sajnos eredménytelenül. Az eredménytelenségnek valószínűleg fel1őoktatás-politikai háttere
van, hisz Pápára érkezésem óta informális csatornákon
többször több helyen tudomásomra hozták, hogy nemigen
fogják támogatni a pápai képzést. Ennek ellenére - élvezve
az egyetemen Gaál Zoltán rektor úr és Lengyel Zsolt dékán
úr bizalmát, továbbá Pápa város vezetőinek (elsősorban dr.
Kovács Zoltán országgyűlési képviselő) támogatását - minden erőmet egy kutatással is megalapozott pedagógus-

_
-----------------------------------~

361

• Művelődésszervező

képzés koncepciójának kimunkálására koncentrálom. Erre
egyrészt intézményfejlesztési szándékok és okok késztetnek, mivel a Veszprémi Egyetemen a bölcsészképzés és a keretei között működő tanárképzés még nincs olyan mérték-

szak (szakindítás, székhelyen

kívüli képzés);

• Néprajztanár szak (szakalapítás, szakindítás,
székhelyen kívüli képzés);
• Tanító szak (szakindítás, székhelyen kívüli képzés);
• Pedagógia szak* (szakindítás, székhelyen kívüli képzés)

ben kiszélesítve, mint ahogyan ez több egyetemen működik. Másrészt e munkára sarkall az, hogy annak a Pápának
-

nincs megoldva a pedagógusképzése, amelynek a teológusképzés mellett korábban - igaz, középfokú tanítóképzés
keretei ben, de - mégiscsak három tanítóképzője volt. Ebben
a városban a mai napig Kant, Hegei, anémet neohumanizmus és a reformáció szellemisége uralkodik. Olyan szellemiség, amelyet kevés kisváros mondhat magáénak. De
múltja, hagyomány tisztelete ellenére a legnagyobb sajnálatunkra képtelenek vagyunk a képzést újra elindítani, ehhez
támogatást szerezni.
Mára készen áll egy olyan új típusú pedagógusképzést szorgalmazó modell, amely magában foglalja - mégpedig szigorúan egymásra építve - a pedagógiai asszisztensek felső-

egyetemi szintű képzés:
• Emberismeret, társadalom ismeret és etika tanár szak
(szakalapítás, szakindítás, székhelyen kívüli képzés);

• Pedagógia szak (szakindítás, székhelyen kívüli
képzés);

2. szakirányú továbbképzési szakok:
• Ember-, erkölcs- és vallásismeret,
• Értékközvetítő és képességfejlesztő program pedagógiai szakértője szakvizsgára felkészítő,
• Felnőttoktatási (andragógus) szakvizsgára felkészítő;
• Gyakorlatvezető tanító/tanár szakvizsgára felkészítő,
• Hagyományismeret-oktató,
• Játék- és szabadidő-szervező szakvizsgára felkészítő;
• Közoktatási vezető szakvizsgára felkészítő,
• Mérési és értékelési szakvizsgára felkészítő,
• Minőségbiztosítási szakvizsgára felkészítő;
• Napközi-, nevelőotthon- és kollégiumpedagógiai;
• A Nyelvi, irodalmi és kommunikációs program
pedagógiája szakvizsgára felkészítő,
• Pedagógiai szakértő szakvizsgára felkészítő,
• Pedagógiai terapeuta szakvizsgára felkészítő,
• Minőségbiztosítási, pedagógiai szaktanácsadó
szakvizsgára fel készítő,
• Tanterv-, taneszköz- és tankönyvfejlesztő szakvizsgára
felkészítő.

fokú képzésétől a tíz féléves pedagógia szakos képzés ig a
pedagógusképzés minden szintjét, s amely a pedagógustói
a kutató-fejlesztő munkát éppúgy elvárja, mint ahogy elvárja a ku Itú raközvetítéssel , a szocializációs folyamatokkal
összefüggő teendőket is. E modell megvalósítása érdekében
- és annak elemeiként - akkreditálásra nyújtottuk be a következő szakokat:
1. alapképzési szakok:
- főiskolai szintű képzés:
• Általános szociális munkás szak (szakindítás, székhelyen kívüli képzés);

• Emberismeret társadalom ismeret és etika tanár szak
(szakalapítás, szakindítás, székhelyen kívüli képzés);

• Földrajztanár szak (szakindítás, székhelyen kívüli
képzés);

* A főiskolai szintű pedagógia szak indítási kérelmét még a boiesészettudoményi szakok képesítési követelményeinek (129/2001. Karm. r.) megje-

• Magyar nyelv és irodalom szak (szakindítás,
362

székhelyen kfvüli képzés);

~~

lenese előtt terjesztettük elő.

_
----------------------------------~~

363

Most azért írok Miniszter úrnak, hogy segítségét kérjem
a Veszprémi Egyetem által még 2001. szeptember elseje
előtt benyújtott alapképzési szakok soron kívüli bírálata
érdekében. Arra kérem Miniszter Urat, szíveskedjék kezdeményezni és szorgalmazni egy gyorsított eljárást a Magyar
Akkreditációs Bizottságnál - hiszen erre Önnek lehetőséget
biztosít a felsőoktatási törvény -, hogy még 2001-ben
meghirdethessük a fentebb felsorolt alapképzési szakokat
Pápára. Magam a MAB működését ismerem, tudom, hogy
annak különböző bizottságai különbözö
ellenérdekeltségek, előítéletek és esetleg pártfogó érvelések mentén alakítják ki álláspontjukat. Eddigi információink azt jelzik
előre, hogy aligha számíthatunk számunkra kedvező döntésekre. Ezért is fordultam Önhöz.
Miniszter úr támogatásának kérésére több ok is késztetett.
A pápai Pedagógiai Kutatóintézet munkatársainak 75%-a
minősített. Többségük a közoktatásban. és a felsőoktatásban
egyaránt jártas és gyakorlattal rendelkezik. Végül: jól ismerik az általam kimunkált Nyelvi irodalmi és kommunikációs
programot (a NYIK-et) és az Értékközvetítő és képességfejlesztő programot (ÉKP-t)*,amelyek nemcsak program ként,
hanem alternatív pedagógiaként is léteznek kifejtett pedagógiai koncepció va1. Nos, ezt az akciókutatással megalapozott programot és e program tanulságait szeretnénk továbbvinni - szintén akciókutatással kezdve - a pedagógusképzés
körülményei között. Úgy gondolom, hogy Miniszter Úr kutató szakemberként és tudománypolitikusként megérti és megalapozottnak tekinti kérésemet, hisz Magyarországon a pedagógusképzés - egyebek mellett - lobbiérdekek és különféle, kísérletileg alig ellenőrzött rnodellek alapján folyik.
Tapasztalati hátterük ezeknek kétségkívül van, de kutatási

hátterük alig. Igazolni tudom, hogy közel 15 évnyi munkámat a minisztériumban belülről működő "belső ellenzékem" következetesen - főként a fővárosi érdekekre, a fővárosi pedagógusképzés érdekeire tekintettel - sorozatosan
mellőzi vagy lesöpri. Hogy ez lehetséges, azt megértem,
kezelni is tudom. Azt azonban mégis nehezen tudtam elfogadni, hogy noha jó személyi feltételeket, kutatási eredményeket és megfelelő infrastruktúrát tudunk felajánlani,

mindez mégsem elegendő a pedagógus képzés indításához
Pápán.
Magam a szegedi tanyavilágban osztatlan kisiskolában jártam nyolc évig, majd ott négy évig tanítottam, és onnan jutottam el a kutatói és az egyetemi pályákig, végigjárva a
pedagógusképzés valamennyi lehetséges fokozatát. Támogatást remélek Öntől, aki kutatóként,
tudósként nyilatkozataiban és intézkedéseiben a hazai kisiskolák ügyét fölkarolta. Úgy gondolom, hogy olyan személyt szólítok meg
tehát kérésemmel, akinek fontos a magyar vidék, és fontos
lehet az, hogya magyar kisiskolákban olyan szellemiségű

személyek oktassanak, akik azonos rangúak a teológusokkal, a közgazdászokkal, a jogászokkal és a bölcsészekkel. Ezért szorgalmaztam és szorgalmazom az egyetemi
szintű tanítóképzést.

* E programokat az Országos Értékelési és Vizsga központ 2001 áprilisában
akkreditálta, és azok önálló program ként működnek az ország száznál jóval több
általános iskolájában.

364

~O----

_

Tisztelt Miniszter ÚrI Tudom, hogy levelem hosszúra sikerült, feltételezem, hogy többen is fogják olvasni. Azt is tudom, hogy talán túlzás Miniszter Urat egy ilyen kéréssel
zaklatni. Mégis ezt teszem tapasztalt kutatóként, olyan emberként, aki érzékeny vagyok a magyar vidék szellemi fejlődésére. És kényszerülök e lépésre a közoktatásban sokáig
működő kutatóként is, pontosan tudva kutatási eredményeim alapján, hogya magyar oktatásügy nem csupán sikertörténet. hanem - ahogy egyszer Chikán Attila miniszter
úrnak, jelenlegi egyetemi rektornak fogalmaztam - a tehetségeket pazarló oktatásügy is. Pazarló oktatásügy a szó közgazdasági és munkatudományi értelmében is. Ez azonban,

------------------------------------~~

365

Iyek működési stabilizációjához, térségi képzési-kutatási
hivatásuk betöltéséhez jelentős anyagi és szellemi támogatást igényelnek, és új képzési helyek létrehozásában óvatosságra intik az oktatáspolitikát. A pedagógusképzésben az
ismert demográfiai okok miatt nehéz helyzetben vagyunk,
és a jól működő dunántúli képzőintézményeket arra ösztönözzük, hogy képzési profiljaikat módosítva, jelentősen
csökkentsék a pedagógusképzési kapacitásukat. Ebben az
összefüggésben talán érthető és elfogadható a tárca Ön által
is idézett, az elmúlt években tapasztalható tartózkodó magatartása a pápai pedagógusképzési és intézményalapítási
törekvések fogadásában.
Amikor örömmel veszem tudomásul a Veszprémi Egyetem
támogató magatartását a pápai Pedagógiai Kutatóintézet
működésében, ugyanakkor nem tudok kötelezettséget vállalni arra, hogy a térségben működő pedagógusképzőkben
végrehajtott radikál is létszámcsökkenés árán támogassuk új
képzési hely létrejöttét. Ma a térségi, regionális megfontolások alapján vállalhatunk a szükségleteknek megfelelő fejlesztéseket, tudva azt is, hogy a tradicionális iskolavárosok,
így Pápa is, képesek lennének ötven esztendő alatt felhalmozott hátrányaikat kompenzálni.
A levélben hivatkozott pedagógusképzési új modell kialakításának nem kedvez e képzési ágban tapasztalható regresszió. Anyagi feltételeink arra adnak lehetőséget, hogya
meglévő pedagógusképző bázisokon szorgalmazzuk és támogassuk a minőségfejlesztő lépéseket, és tapasztalom,
hogy ebben a pedagógus képzést folytató egyetemeink és főiskoláink partnerek és az elmúlt évtizedben kiépült egyházi
pedagógusképző intézményhálózat is jelentős szerepet vállal.
Magam is látom, hogy Európa gazdagabb országaiban az
alsó fokú pedagógusképzés - integrálódva az egyetemekbe
- egyetemi szinten folyik. Ezt mint a minőséget szolgáló
fejlesztési törekvést méltányolom, de annak tudatában,
hogy ez csak akkor vállal ható, ha ennek anyagi, majd a vég-

jól tudom, nem szükségképpeni, s tudom, hogy lenne megoldás. A megoldáshoz a feltételeink együtt állnak Pápán.
Semmi többet nem kérek Öntől, csak annyit, hogya jog-

szabályok biztosította kereteken belül szíveskedjék segítséget nyújtani a pápai képzés indításának felgyorsításában.
Pápa, 2001. augusztus 29.
TiszteIette I:

(Or. Zsolnai józsef)

Dr. Zsolnai József
igazgató úr részére
Veszprémi Egyetem
Tanárképző Kar
Pedagógiai Kutatóintézete
Pápa

Ügyiratszám: 34535-4/2001.
Hiv. szám: 236/2001.

Tisztelt Igazgató ÚrI
A pápai pedagógusképzés fejlesztése ügyében írt levelét
megkaptam. A városban a tanítóképzés indításának gondolata, az egyetem és a város vezetésének kezdeményező
és támogató magatartása előttem is ismert. Pápa is osztozott
azon dunántúli városok sorsában, amelyek a két világháború között iskolaváros jellegükkel voltak a térség szellemi központjai, és amelyeket az ötvenes évekre - különböző
fejlesztéspolitikai indítékokkal - visszafejlesztettek, elsorvasztottak. Közben a megyei centrumokban új intézmények:
egyetemek és főiskolák jöttek létre, alakították át a régiók
szellemi arculatát, és az ezredfordulóra karakteres felsőoktatási intézményhálózatot hoztak létre.
Ha csak a dunántúli régiókban gondolkodunk, olyan egyetemekkel, egyetemekké váló főiskolákkal találkozunk, ame-

366 ~~

_
----------------------------------~~

367

óceánba". Nyavalyát! Arra volt jó mindez, hogy jogcím et szerezzek arra, ami másoknak viszonylag magától értetődő: pályázhatnak doktori iskola alapítására. Nekem ez már nem adatott meg,
mert lekéstem. Elkéstem, mert mire minden papírom összegyűlt,
betöltöttem
a 67. évemet. Vigaszdíjként
közreműködhetek
a Veszprémi Egyetem Tanárképző Karán egy interdiszciplináris
doktori iskola kidolgozásában, amelybe az anyanyelv-pedagógiát és a pedagógusképzés pedagógiáját valahogy be tudom talán
"gyömöszölni".
Aztán a koncepciót eljuttathatjuk a Magyar
Akkreditációs Bizottsághoz - hogy legyen mit elutasítani. Azt hiszem, ez a muszájherkulesi életprogram. Egy bizonyosan elmondható: nem lehet rámfogni, hogy nem tettem meg mindent, ami
erőmből telt; hogy .fajtámat", a magyar tanítóságot, a magyar
pedagógusságot személyes életutam példájával önfeladásra,
kishitűségre vettem volna rá... Egy fecske persze nem csinál
nyarat. Tudom. Ennek ellenére vállaltam és vállalok mindenféle
akkreditációs állóháborút.

zettek alkalmazási feltételeit is meg tudjuk teremteni. Intézményeinket arra ösztönözzük, hogya képzés-kutatás és az
oktatói kar minőségének fejlesztése a pedagógusképzés
fejlesztését szolgálja.
Ön és kutató kollégái is megkapták ehhez a segítséget a
törökbálinti iskolakísérletben, a pedagógusképző intézményekkel folytatott akciókutatásokban, az Eötvös Loránd
Tudományegyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen biztosított feltételekkel, továbbá Veszprémben, illetve Pápán is
a Pécsi Tudományegyetemmel történt megegyezés alapján
átadott támogatással.
A Veszprémi Egyetem ez irányú kutató tevékenységét tárnogatni tudom, de ma nem látom realitását az Ön által jelzett
akciókutatással megalapozott kísérlet indításának és az új
képzési központ kialakításának.

,

Budapest, 2001. október 8.
Köszönti:
Or. Pálinkás józsef
A történetnek itt nincs vége. Nem adom fel az alkotó pedagógia ügyét sem Magyarországon, sem Veszprémben, sem Pápán!
Nincs rá okom, mert tanyai iskolából tanyai gyerekként, cselédsorsból mertem vállalni önmagam. Előbb tanító lettem, aztán
általános iskolai, később középiskolai tanár, és részben kényszersorsként, részben választott sorsként doktori fokozatok szerzésére
adtam a fejem. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen egyetemi
doktori fokozatot szereztem. Az MTA-n a nyelvtudományok kandidátusa címért álltam sorba. 2000 decemberében habilitáltam
nyelvészetből. 2001 decemberében akadémiai doktori címet
szereztem neveléstudományból. 2002. július 1-jén pedig a köztársaság elnöke egyetemi tanárrá nevezett ki.
Mire való volt ez az egész? Semmiképpen sem arra, hogy
Adyval "elzengjem" "Valaki az Értől indul el, s befut a szent, nagy

__________________________________
368 ~------------

••

~~

369

Köszönetnyilvánítás és zárszó
Valamikor az 1999-es esztendőben, annak a végén Pápán, a Pedagógiai Kutatóintézetben arról folyt egy vita, van-e, létezik-e
Zsolnai-pedagógia. A kérdést és az arra adandó választ _ szokásomhoz híven - magam provokáltam. Nem egészen hiúságból,
inkább nagyon érdekelt, hogy munkatársaim miként válaszolnak
erre a "nárcisztikus" problémafelvetésre. A válaszok megoszlottak. Azok a tanítókból lett kutatók, akik a Zsol nai-programokat
valahol Magyarországon tanították, egyértelmű igennel, azok a
kutatók, akik a programot kevéssé ismerik, ám sokféle programról
hallottak, töredelmesen bevallották, hogy ezen még nemigen gondolkodtak, de az tény, hogya NY/K kibírt harminc évet, az ÉKP
pedig húszar.
Történelmi léptékkel nézve a húsz év is, a harminc is: semmi.
Nulla, hisz egy pedagógia csak akkor tekintheti magát létezőnek,
ha 2-300 évig él, és képes befolyásolni a szakma hosszú távú
jövőjét. Amikor a NY/K-programot a hetvenes évek legelején
útjára bocsátottuk, és Sárszentlőrincen erről meditáltunk tanítVányaimmal, fiatal tanítókkal, én azt állítottam: örülök, ha a
NY/K-programot legalább a 8. osztályig el tudom juttatni. Az idő
erre rácáfolt, hiszen Pécsett az egyetemen sorra-rendre találkoztunk olyan hal/gatókkal, akik NYIK-en nőttek fel, s akik magyartanárok lettek. Ha belegondolunk abba, hogy az Oktatási Minisztériumban már olyan fiatal jogászjelölt tanárember is dolgozik,
aki a törökbálinti ÉKP-s iskolában érettségizett, vagy ha számba
vesszük azt, hogya
média, a sajtó területén nagyon sokan
tevékenykednek olyanok, akik NY/K-es osztályba jártak, s hogy
370 ~~
_

. ".
, zős hallgatói között egy-két év
a Szfnrnüvészeti Fóiskola ve?,
k kik valaha zsolnaisok"
lk
ok aszlnesze , a
" . d '
múlva ott eszne az
d . hogy van Zsolnal-pe ago1,
t
lehet
mon
ani,
voltak akkor ta an az
b
a jövő mert az edd ..
Igl
'
.
N itott azon an
,
gia. Hatásaiban biztosan. ~I
ÉKP is) mind arról szóltak, hogy
Zsolnai-pedagógiák (a NY~K,IIS,az gyetemig miként fejleszthetők,
a gyerekek kisiskolásko~u, to aZ:a
kérdés, sikerül-e a Zsol naimiként válhatnak alkotova. Az a hgy bb elemének igazolása:
,.
lk'
yebb legne eze
. "
pedagógia
eg em en
'. ,.,
k kivitelezése. [ut-e Ido arra,
az alkotó pedagógia k~n~epcloJa~.a áthassa a pedagógusképzés
hogy az alkotó ped~g0EJ.laes~:e~~ra hogy belássák, a pedagóegészét, és me~nY:rJe~ !1~t~lotudomá~yos felkészültséggel, szog
uspályát csakis f,lozo~/al ke/~' I lehet folytatni. Amennyiben
·'k birto asava
, .
ciális kompetencié
f ene klik
a Zsolnai-pedagógia
..tö
rtö
köt
mond
meg
I
,
e program csu o
,
akár el is tűnhet.
"f tásokat vállalva, bizonyA 70. é'vemhez közeledve, a ,vesszo u
hogyerőfeszítéseimet
... " A lenyeges az,
talan vagyok, mit h?z a JO,vo. etlen ember hisz mindabban, amit
folytatom mindaddig, amig egy ,
kkor is ha már csak magam
eddig csináltam, de lehet, hogy meg a
,
hiszek önmagamban.

• ••
ddi megjelent tuca t nyi. könyvem elkészítésében
,
M több
m
Az e 19
..
Ek..
vet magam Irtam.
aga
munkatársam működött .kozre. k ton:m kértem előzetes konzulalakítottam. Belső, ?arátl le~t~~o, a, I~ehát nem folytattam hosszas
tálásra. A kötet sorsa.~aka ~ ~ aS,arl~tát_ a tulajdonképpeni "tareszmecseréket. A konyv e s~ fV,alz, e Kiss Évának diktáltam le.
éket"
közel mas e ev
ki dc
talomjegyze et .,
Nemzeti Tankönyv la o
'
tá tájékoztattam a
.
,
Hosszas latolgatas u an
dré h
életrajzomat publikussá
. .
'·'t Réthy En ret, ogy
. dc
irodalmi igazgatóját,
"Kiadót
keresek. A Kia o
·1 inosság ele tarom.
".
teszem, a nag~ nyi va dott. Kö vem felelős szerkesztóje az a
y
szándékom ra Igent mo.n o~. h ?n
Zsol nai-könyv létrejöttében
"
L'asz 10'lett , aki mar arom
Barany

------------------------------------~~

371

segédkezett. Munkáját e helyen is köszönöm! A vázlatot neki is
megmutattam, s megkötöttük a szerződést.
A könyv egy hónapnyi megfeszített munkával készült el. Első
változatban még 2002 januárjában. A végső szövegezésben Kiss
Éva volt - mint már annyiszor - a segítőtársam. E helyen is köszönöm önzetlen segítségét.
A kéziratot félévi pihentetés után két autentikus lektorral :
Zso/nai Lász/ó és Zso/nai Anikó egyetemi docensekkel, Széchenyi
Professzori Ösztöndíjas egyetemi oktatókkal, a gyermekeimmel
olvastattam el. Őket tekintettem a legilletékesebbeknek arra, hogy
eldöntsük: vállalhatom-e
a "Vesszőfutásomat...".
Mindketten
igent mondtak. Ha ők nemet mondtak volna bármelyik fejezetre
is, nem mertem volna szakmai életutamat ebben a változatban a
nyilvánosság elé tárni. Igenlő .Jektori" véleményükért, korrekt
segítőkészségükért igen-igen hálás vagyok!
Életutam föltárása ezzel a kötettel természetesen nincs lezárva.
Oe tény, hogy ez az összegzés erőt, kedvet adott ahhoz, hogy
tovább folytassam sziszifuszi munkámat az alkotó pedagógia
megvalósu lásáért.

Tartalom

Szomorkás előszó a tisztelt Olvasóhoz

.

Néhány támpont a könyv olvasásához

.

I
A kiráíyhalmi tanyavilág: gyerekkor, serdü és

.

7
11

13

13
,
"napszámosvilág
:
.
Retteges, sz~genysegK'" .. éri Öregiskolától a Kőröséri
A tanyai eminens: a oros
21
Új Iskoláig
. . . . . . . . .. 30
Kenyérkereső cselédsors
.
A tanítóképzés csapdájába esve újszegeden

37

40

Pápa, 2002. augusztus 1.

A városba szökő
A szerző

,

: : : : : : ..

41

A hatalomakaró poszt~ube~~~~eál·_k~r~~~é~
. : : : . . . . . . ..
Félárvaság, anyakereses, nOIl
. . . . . . ..
A deviáns tanítójelölt
...........
. . . . ..
Az örökös felzárkózó
.
A tanyai tanító Ásotthalmon

45
50
54

60

.

65
Épülettervező tanító .,. ,
Az osztatlan iskola tanltoJa
A színész tanító
: ':
A kartársak közösségéből menekulo
A papokkal barátkozó
.',
A szemtelen, a kiközösített tanlto

372 ~~------------------

_

__ ---------------------------~

: : : : : : : : . 66
.
71
...........
.
75
:: 78
.
80
.

373

Főiskolás létem Szegeden . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..

83

A katonaság elől menekülő tanító
A forradalom elől a tanításba vissza~e'n'eküi6 . . . . . . . ..

83
89

Antikváriumban,

93

könyvtárakban rostokoló

::::::::

Tanárkodás Kerekegyházán

97

A könyvbúvár-tanár mint "csodalény"
A rangot adó szakos tanárság
Szembesülés a neurózissal
A rendező-tanár
A k.utató tanár
A sikeres, karrierista tanár

97
102
107
112
114
119

Ifjú titán ként Kecskeméten, Baján

Száműzöttként Dunapatajon
Magyartanár és irodalmiszínpad-szervező
A pedagógus-továbbképzés radikális megújítója
Kutatóközösségben

~

Menedékhely és újrakezdés a szolnoki
Verseghy Könyvtárban... .
A főkönyvtáros-műkedvelő
bibliográfus
A gyanúsított
A pályázó, a kutatásra készülő, a rendszerálmodó
Oktató és kutató a Kaposvári Tanítóképző Intézetben,
majd Főiskolán

A csoportvezető tanár
A bo~la.dozó névész és a beszédkutató pedagógus
A kvázi határsértő

205

135

A csökölyi száműzetésből csökölyi műhely

220

135
138
140
147
147
150
153
160

A szobi igazgató

163

A kísérletező tanítványok élén
Az innovációsműhely-teremtő

Tanszékcsoport-vezető, kutatásvezető
A szombathelyi főiskolára csábított
Szakítás a tanítóképzéssel, életmódváltás:
Veszprém _ Országos Oktatástechnikai Központ (OOK)
Főosztályvezető
Szellemiműhely-bővítő

220
226
237
237
240

243
243
247

163

______________________ --------------*0
374

194
198
201

122
126
130

Ismét felügyelő Kiskunhalason: a befogadott menekült

A sikeres pályázó

194

205
208
211
214
215
217

A tanítóképzés második fordulója: Szekszárd
Fapados tanársegédként a szegedi főiskolán

168
172
188

Awdomán~o~~ó
A kísérletező
A párttag
A pedagógia megújítását sürgető
Pedagógiai kismonográfiák szerzője
A pedagógia szak elvégzésére kötelezett

122

A járási f:lügyelő
A megvei felügyelő
A tanítóképzés kritizálója és fenyítettje

Szellemi műhely kezdeményei a végeken
A leváltott igazgató
Az álláskereső

~o---------------------------------

375

Tíz éva kutatás szolgálatában:
Oktatáskutató
Intézet

Budapest,
249

Tudományos osztályvezető
Teamvezető az ÉKP-s akciókutatásban
Az oktatási törvénykezés körül
A kutatási sikerek késői legitimálása: a kandidátus
KísérIeti iskola, Innovációs
Törökbálinton

és Fejlesztési

tanító

Központ
272

A kutatásvezető
Kutatásvezető igazgató
Az ÉKP Központ vezetője
Kutatásmenedzselés,
kutatásfinanszírozás
Az ÚMIPE-elnök
'
Alapító

főigazgató:

Országos

Közoktatási

272
281
292
297
301
Intézet

Főigazgató
Folyóiratok alapítója
A PSZM életre hívója és konfliktuskezelője
Az "ünnepelt"
A pedagógusképzés
Pécs, JPTE

megújításának

fogadott

Köszönetnyilvánítás

306
312
315
324

330

misszionárius

mester

330
339

Veszprémben
348

Az újjáélesztett Zsol nai-iskola jelentkezése
Intézetalapítás
Pápán
Az akkreditációs
huzavona kezelője

376 ~

304

Don Quijoté-ja:

Intézetalapító
és szervezetfejlesztő
A megbuktatott
igazgató és a megtagadott
A gyanakodva
és Pápán

249
254
261
269

és zárszó

Veszprémben

348
357
359
370

_

KK

~,!I!~~/'IIII~

"A kötet eredetileg tervezett címe Ásotthalomtól Pápáig lett volna. Helyébe került a mostani: Vesszőfutásom a pedagógiáért.
Az eredeti alcímet (Egy pedagógus-életút sikerei és botrányai)
azonban megtartottam. Megtartottam mégpedig azért, hogya
kedves Olvasók, akik a kötetet akár a szerző neve, akár címe
miatt kézbe veszik, lássák, kiről és miről is van .szó, Lássák,
hogy egy idősödő pedagógus - aki egyszerre vált hírhedtté és
híressé Magyarországon és a környező országokban
nem sikereinek örül elsősorban, nem is kudarcain kesereg, sőt nem
csupán a konfliktusait akarja elfelejtetni vagy megszépíteni,
hanem életútját kívánja felmutatni, amely a tanyai gyerekkortól,
majd a tanyai tanítóságtói üggyel-bajjal, fogcsikorgató kitartással az Akadémiáig vezetett. Azt az életsorsot kívánja e kötet
bemutatni - a kronológiailag is ellenőrizhető és dokumentálható eseményeken át, amelyekből egyfajta rnlkro-pedagógiatörténet (gyerekkortörténet, szakmatörténet, 'tudományos karriertörténet') egyaránt feltárulhat a ma olvasójának éppúgy, mint
azoknak a kései utódoknak, akik a XXI. században még olvasással, avagy egyfajta önéletírás forgatásával múlatják szabad idejüket."
(Részlet a szerző e/őszavából)

=.

JULLL