1

Pénzen vett szerelem
Alysia

2

“A sors akkor állít minket nagy döntések elé,
amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül
ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az
életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem
történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még
nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem
vár. Az élet nem néz hátra.”
– Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony

3

1.
Savannah
– Már megint itt vannak – sóhajtott fel a barátnőm, Lilyan. Követtem
a pillantását a folyosó másik vége felé, és valóban. Jessica meg a
hűséges talpnyalói pont felénk tartottak.
– Ne aggódj, majd én lerendezem – suttogtam vissza.
Undorodva figyeltem, ahogy a három grácia utat vág magának a
tömegen – jobban mondva mindenki félreállt az útjukból –, majd
Jessica hátradobja göndör, szőke fürtjeit és csípőre tett kézzel megáll,
pontosan előttem.
Tudom jól, hogy nem én voltam az igazi célpont, anélkül a grimasz
nélkül is megmondhattam volna, ami Jessica arcára fagyott. Átnézett a
vállam felett, persze ehhez nyújtózkodnia kellett, még a cipőjében is
jócskán alacsonyabb volt nálam. Apró termete ellenére, mintha a világ
összes gonoszságát ő gyűjtötte volna össze a bájos gyermeki külső alatt.
Bizony. A százötvenhárom centi magas lány a rövid, erősen dauerolt
fürtjeivel és nagy, világoskék szemeivel nem látszott többnek, mint egy
tizenkét éves, és bevallom, nem is viselkedett érettebben annál.
Kedvenc időtöltése az volt, hogy a barátnőmet kritizálja, amit persze én
nem nagyon díjaztam. Lilyan sosem tudta megvédeni magát, inkább
elszenvedi, amit kap, de én sosem tudtam tétlenül nézni, hogy
ártatlanokat kínoznak. Ezért álltam a törpe és a legjobb barátom közé.
– Mit akarsz, Jessica?
– Állj félre égimeszelő, nem veled van tárgyalnivalóm! – Jessica
ügyet sem vetett rám, megpróbált elmenni mellettem, de oldalra léptem,
és ismételten elálltam az útját. Nagyon untam már a játékait.
– Nem kéne neked most valahol máshol lenned? – kérdeztem epésen.
– Nem ilyenkor van a pompon edzésetek?
– Neked meg mi közöd van ahhoz? – szisszent rám a lány, mintha
megsértettem volna a szurkolólányok szent mivoltát.
4

– Bocs, de nekünk mennünk kell – karon fogtam Lilyan-t,
megindultam volna vele a kijárat felé, de Törpe Szörnyeteg elkapta a
szabad kezem, körmeit belevájta a húsomba. Tudtam, hogy ennek
nyoma fog maradni.
– Nem viszed sehová! Beszélnünk kell vele – szinte köpte a szavakat
rózsaszínre rúzsozott ajka. Megint dobott egyet a haján, közben két
csatlósa a másik irányból körbevette Lily-t. Éreztem a csontjaimban,
hogy ennek csak rossz vége lehet.
– Minket nem érdekelnek a kisded játékaid – préseltem ki
összeszorított fogaim között, még a levegőt is sziszegve fújtam ki. De
Jessica meg sem ijedt a fenyegetéstől, csupán ördögi mosolyra húzta azt
a nagy száját.
– Miről beszélsz, Savi? – csöpögte mézes-mázos hangon. Gyűlöltem
ezt a becenevet. – Én csak beszélgetni szeretnék vele. Abban semmi
rossz nincs. Gondoltam szólok neki, hogy a kertünkben felszabadult az
egyik bokor – a szája leplezetlen vigyorra húzódott. – Ha már a
csatornában nincs hely, elférnek a sárban a kertünk végében.
A két talpnyaló felvihogott, ez alatt közrefogták a tehetetlen Lilyan-t,
aki segélykérőn nézett rám. Ökölbe szorítottam a kezem, próbáltam
visszafogni az indulataim. Nem veszíthetem el a fejem. Most nem.
Próbáltam emlékeztetni magam arra, ha megint verekedést
kezdeményezek, az igazgatónő eltanácsol az iskolából. Világosan
megmondta a legutóbbi alkalommal, mikor anyámmal látogatást tettünk
a puccos irodájába, ha megint rendbontáson kap az iskola területén,
többé nem kell anyámat a drága tandíjjal terhelnem.
De akkor sem tudtam tétlenül nézni, ahogy a legjobb barátom
megszégyenítik. Mi sem voltunk gazdagok természetesen, anya három
állásban dolgozott a hét mind a nyolc! napján, hogy ki tudja fizetni ezt a
drága magániskolát. Próbáltam persze én is segíteni neki, de hallani sem
akart arról, hogy munkát vállaljak.
Viszont legalább nekünk volt állandó fedél a fejünk felett. Igaz, ki
tudja, még meddig, de akkor is volt egy viszonylag biztos házunk.
Lilyan azonban… nem mondhatta magát ilyen szerencsésnek.
Ösztöndíjjal került be az iskolába. Szörnyen okos feje van, néha
komolyan elhiszem, hogy nem is igazi földi lény.
5

aki magasról tesz a szabályokra. – Köszönöm – nyögte. Lilyan hálás. mivel tudja jól. én azt megoldom. aki magára öltötte szokásos áldozati álarcát. egy térdig érő fekete trapézszoknya. pár perc múlva már vissza is tért egy felmosó vödörrel. Jessica sikoltozva rohant el a folyosón. azonnal a vödör után kaptam. hogy nem számolt velem. de félős pillantást vettem rám. mint Jessica. – Üdv. szigorú ajkak egy ráncosodó arcon. hová ment. Jessica elkövette azt a baklövést. – Ugyan. ezért könnyűszerrel meg is szereztem tőle. Feltűnt egy fekete magas sarkú cipő. Az egyetlen apró hiba a képletben én voltam. Ügyet sem vetve az igazgató figyelmeztetésére. majd Lilyanhez fordult a legédesebb mosolyával. rövid haj. Velem. az iskola igazgatója nem volt jó kedvében. Nagyot sóhajtva fordultam előre. Neki semmi baja nem lesz a kihágásért. hogy te is belekeveredj. Mellette ott állt az ázott csirkére emlékeztető Jessica. Bajba fogsz kerülni. az anyja elég befolyásos az iskolára nézve. 6 . A tanárnő fújtatott a méregtől. – Egyszer még hálás leszel nekünk ezért. mivel jóval erősebb voltam. Thompson! – köszöntöttem illedelmesen. Törpe Szörnyeteg elvette tőle a koszos vízzel teli vödröt. és pengevékony. lányok – nevetett fel Jessica. Mindezzel együtt pedig egy vörösre festett. majd a teljes tartalmát a szőke démonra borítottam. aki ki fog engem rúgni az elkövetkezendő öt percben. Az egyik csatlósa elment. már hallottam is a sietős lépéseket a folyosó végéről. Két csatlósa is utána rohant. – Segítsünk neki fürödni.Jessica azonban nem tudja figyelmen kívül hagyni az ilyen részleteket. valamint egy hozzáillő blézer. pár percig meg sem szólalt. nem nyúlhatok hozzá egy ujjal sem. aztán a kijárat felé szaladt és már el is tűnt. De te menj! Nem akarom. Azért is vigyorog ilyen önelégülten. kétségem sem volt afelől. – De nem kellett volna. Thompson. Mrs. Lilyan futólag átölelt. A kopogásból ítélve az a bizonyos nagyon fontos személy tartott errefelé. Mrs.

Én nem tettem semmit. – Hát jó. Mit tegyek veled? – Már úgyis tudja mit fog. Sóhajtva vettem tudomásul. vagy valami ilyesmi. és megigazítottam az egyenruhám. mert Jessica gúnyolódott a gyerekkori barátomon. Kapsz még egy utolsó esélyt – mondta az igazgatónő. Sosem szerettem túlzottan ezt az iskolát. hogy fogok végül határozni. esküszöm. Mrs. de csupán akkor. csak figyelt. – Miss Garissova. maga most velem jön. Mary-hez. néha verekedtem. Amit az imént tettem is csak azért volt. Savannah. Anya ragaszkodott egyedül a St. tulajdonképpen anya is ezért küldött ide. így talán „megbánom a bűneim”. én meg kénytelen voltam követni őt. miért utál ennyire. ha a gyengébbel kötözködtek. hogy máris elértük a rettegett irodát. – Nem. – Úgy érted ki foglak-e rúgni? – dőlt hátra Mrs. nem szólt semmit. Azzal az igazgatónő visszaindult a szobájába. vagy nem? – feleltem keserűen. még van esélyem. és leléphetek innen. Jó. csak lányoknak. hogy az apja halála előtt Lilyan sem volt ilyen. Lehuppantam az íróasztallal szemközt elhelyezett bőrfotelek egyikébe.– Ő volt az. Ha ezt is elrontod… 7 . Thompson a székében. A hallgatás megőrjített. még nem tudom. Semmi rosszat nem tettem. Az igazgatónő összefonta az ujjait a szája előtt. Thompson! Mi csak éppen erre jártunk a lányokkal. Mi az? Bármit megteszek. – Maga pedig keressen valami ruhát. Mrs. Pedig tudtam nagyon jól. – Vagyis. ő meg minden ok nélkül rám locsolta a felmosó vödörből a vizet. – Csak egy feltétellel. és nyomatékosan feltartotta az egyik ujját. – De ez a legutolsó. és türelmetlenül dobolni kezdtem az ujjaimmal a karfán. Miss Montenegro… – itt idegesen Jessica-ra nézett. Itt mindenki elég vallásos. hogy maradhatok? – csillant fel bennem a remény. amibe át tud öltözni. – Rendben. Ez egy privát iskola volt. csak kérem. Úgy gondolta. hogy már csak egy év. Kihúztam magam a széken. ne tanácsoljon el. Thompson. – Savannah. nem tudom. Az egyetlen vigaszom az volt – ha egyáltalán sikerül benn maradnom –.

Igen. Azonnal megfeledkeztem az udvariasságról. – Akkor már inkább a kirúgás. esküszöm! – fogadkoztam. Örülök. 8 . A kórus? Miért épp a kórus? Komolyan. Akkor találkozunk szerdán délután. mennyire szívén viseli az anyja ezt a dolgot. attól még kegyetlenül fájt. – Kérem. – Remek. – Szóval. hogy elbocsátottak. ugyan nem ütött vissza. hacsak nincs nagyon is nyomós indokod rá.– Nem fogom. – Értettem. hogy direkt tette ezt velem. minthogy a lánya ugyanabban az iskolában végezzen. amit előzőleg egyeztetsz velem. Így is eléggé megviselték már az incidenseim. mennyire utálom a kórust. hogy ezt megbeszéltük. amiben sok-sok évvel ezelőtt ő is. na de a kórus? Ráadásul nem is én kezdtem az egészet. – Na de… – Szerda délután. hacsak nem az önkínzás a célod. Teljesen le voltam sújtva. asszonyom. – nézett rám szigorúan az igazgatónő. Dühömben belerúgtam a mellettem lévő villanypóznába. Miss Garissova. – Viszlát. míg véget nem ér az év. Észrevétel: Fém talapzatba sose rúgj bele teljes erővel. én is tisztában voltam vele. Ne késsen. Az igazgatónő mosolyából arra következtettem. – Legyen. most nem volt jókedvem. A szám is tátva maradt. Anya semmire sem vágyott jobban. és nem hagysz ki egy órát sem. a feltételem: Részt kell venned az iskolai kórusban. mikor kiléptem az iskola épületéből. Tudom jól. akkor inkább küldjön el – roskadtam vissza a székbe. Jövő évben pedig ismét jelentkezel. ne. Hiába sütött hétágra a nap. Lemondóan sóhajtottam. – Nem. Az ajkamba haraptam. – Hát jó – adtam végül meg magam. Igyekeztem minél mélyebbre süllyedni. nehogy meggondolja magát. Bármilyen más büntetést elviseltem volna. ha megtudná. – nyögtem fel. Legszívesebben táncoltam volna örömömben. Tudta jól. A kórusba? Jaj. de pillanatnyilag megmozdulni sem mertem. Összetörne a szíve. – Viszlát.

– Ne szépítsd. – Nem hiszek neked – fordultam tüntetőn a másik irányba. és kibeszéltük egymás szívügyeit. amit csak kiszabhatott rám! Miért nem rúgott inkább ki? – dühöngtem. mit mondott? Kirúgtak? – karolt belém Lilyan. – Komolyan? – kérdezte csukladozva. Eddig az egyik fának támaszkodva várt rám. Savannah! Bocsánatot kérek. – Hé. Lily rögtön elsápadt és futva igyekezett utolérni.– Na. Most én karoltam belé. – Veszek egy új kabalát a karkötődre. esküszöm. Ha megértést vártam. A legjobb barátnőmnek bele kellett harapni az ajkába. nem gondoltam komolyan – nézett rám esdeklőn. mennyire sajnálom. – Ez a hála azért. Miután megvettük a szokásos adag fagylaltunkat az Ice’n go-ban. – Kinevetsz? – Én? Dehogyis! – vigyorgott Lily szemtelenül. ugyan már. még a szakításunk után is. – Akkor? Eléggé levertnek tűnsz. hogy megálltunk – persze miattam – és már kiabálok. – Hé. hogy elfojtsa feltörni készülő nevetését. ez tényleg borzasztó. áruló – duzzogtam. Elvigyorodtam. Milyen fagyit eszünk? – Szuper! – ujjongott. Hüledezve néztem rá. – Nem – válaszoltam tömören. – Miért. – Na. mit kaptál? – aggodalmaskodott Lily. Én nem is akartalak kinevetni. hogy segítettem neked? – hápogtam. leültünk egy padra. Nem igazán szerettem ezt a témát. – Részt kell vennem a kórusban! – panaszkodtam fennhangon. – A lehető legnagyobb büntetést kaptam. – Azt. – És én még meg akartalak hívni egy fagyira a kedvenc helyünkön – trappoltam el sértődöttséget mímelve. Imádtam független maradni. hát nem azt kaptam. Mélyen együtt érzek veled. gyere. Lily viszont hónapokig nyámmogott egy-egy fiúmon. 9 . amelyikre gondolok? – Igen – nevetett velem Lily is. Fel sem tűnt. – Levertnek? Levertnek?! – visszhangoztam felháborodva. hogy bebizonyítsam. ezért nagyon ritkán pasiztam.

a sót. – Jaj. Kedves volt. amiből emésztésre alkalmas dolgot tudnék alkotni. elmosolyodtam. mikor elbúcsúztam a barátnőmtől. Sajnos mi sem voltunk eleresztve pénzzel. mi van Skyler-rel? – búgta nekem. – Kár. így eléggé szűkös készletből válogathattam. Felszálltam a buszomra. Mikor már úgy véltem kellően megpirult hozzáöntöttem az időközben felvert tojást is. – Minden pasi állandóan csak érted van oda. ami csak hatodik nekifutásra volt hajlandó begyulladni. magamhoz vettem az olajt. Félig ázsiai volt. – Semmit – gyorsan másfelé fordultam. És még milyen kitartó – áradozott Lily. fekete egyenes haján megcsillant a fény. hosszú lábai voltak. – Az nem jelent semmit. édesem. hogy zavartan végigméri magát. vicces. Elég cuki a srác. Megint gyerek voltam. Felnevettem. Mikor végeztem a hagyma felaprításával feltettem pirulni a kopott tűzhelyre. ettől mintha ragyogott volna. Én mindig is egy nagyon szép lánynak tartottam. apa a tűzhelynél állt. Már alkonyodott. de érted van oda – fintorgott a barátnőm. és egyenesen haza mentem. mikor hazajön fáradt lesz. ezért én álltam neki vacsorát főzni. Gyors kapcsolat lenne. Vetettem egy pillantást a barátnőmre. – Mit nézel? – fordult felém gyanakodva.– Szóval. hogy mit találok. A srác teljesen odavan érted. nagyon is jóképű focistáról van szó – vigyorgott Lily. – Honnan kéne tudnom? Nem beszéltem vele egy jó ideje. sosem értettem. hogy ágyba vigyen. mert ez egy emléket hozott vissza bennem. és omlettet 10 . és mellbőségben is jobban meg volt áldva nálam. miért nem legyeskedik körülötte legalább egy millió pasi. mikor a szemem sarkából láttam. Vékony volt. Végül egy egyszerű omlett mellett döntöttem. Benéztem a hűtőbe. Tudtam. Anya még szokás szerint nem volt otthon. Kivettem négy tojást. Azt pedig nem adom olyan olcsón. – Akkor hódítsd meg te – jegyeztem meg morogva. és Jessica rosszmájú pletykáival ellentétben nagyon is tiszta. egy serpenyőt és egy lapos fakanalat. nem mellesleg pedig farkas éhes. Engem jellemző módon a Skyler kaliberű fickók észre sem vesznek – sóhajtott nagyot. Az egyetlen célja. aztán a fakanállal elkezdtem kíméletlenül apró cafatokra cincálni. Miért nem adsz neki esélyt? Egy izmos. – Tenném én. a hagymát.

hogy nyílik. kapsz valamit enni. Elzártam a gázcsapot. Kinyitottam a mosogató alatti szekrényt. hogy egy álló szekrény. Megvakargattam az állát. holnap be kell vásárolnunk. egy parányi nappali. Tettem mellé néhány paprikát. A vacsora után a szobámba mentem. – Gyere. A macska készségesen követett a konyhába. Az én szobám a fürdővel szemben volt. Alig nyitottam ki az ajtót. hogy engem mindentől megvédjen. azért vagdalja apró darabokra a tojást. Ez az utolsó konzerv. ő pedig helyeslőn dorombolt. nem sokkal később kecsesen visszatáncolt a szobámba. Hógolyó. aztán tányérra öntöttem a gőzölgő omlettet. egy zuhanyzós fürdő és két szoba tartozott hozzá. Talán két órával később hallottam. Mindig is szerette. egy keskeny könyvespolc. 11 . – Már megint itt lustálkodtál. Épp akkora volt. Azt mondta. ha kényeztették. te haszontalan. majd csukódik az ajtó. Ha megpróbáltam volna még valamit bele tenni. és félretettem a pultra. hogy anya is hazaért. hogy megsimogassam selymes bundáját. Felemás szempár tekintett rám. aztán hagytam. levettem a kedvenc könyvem – Elfújta a szél – a túlzsúfolt könyvespolcról. a kedvenc zöld fotelem. mi. sajnálom. Hógolyó persze hálásan vetette rá magát az ételre. Hógolyó nyávogva sietett az érkező elé. Még utoljára megsimogattam. – Szervusz. csupán egy konyha. már lépni sem lehetett volna. Mintha csak igazolni akarná. majd lehuppantam a kedvenc zöld karosszékembe. elém sietett egy fehér szőrgombóc. aztán fóliába csomagoltam anya részét. ebből tudtam. Kicsi lakás volt ez. felugrott az ágyamra és kényelmesen összegömbölyödött. az ágyam és egy kisebb asztal elfért benne. Visszamentem a szobámba.készített nekem vacsorára. és kivettem az utolsó macskakonzervet. Hógolyó! – mosolyodtam el. miközben a gazdájuk panaszkodva nyávogott. és a farkát lengette. – Lehajoltam. – Hát. mert így erősnek érzi magát. hadd falatozzon kedvére. Elég erősnek.

és a kezét tördelve leült velem szemben az ágyra. szóval köszönöm szépen. de nem szívesen tenném ki a lábam a sötét utcákra. hogy üzenetem jött. Mindig összeszedett. kevésbé emlegetett szórakozási módját használom az idő múlatására. mi? A tizenhét évesek egy elnyűttebb. csak Lily. grandiózus problémának kellett lennie. amit sokan "Amerika legegyénibb" városaként tartanak számon. mindketten hallgattunk. bulizni vágyók indulnak kalandokat keresve a szélrózsa minden irányába. hogy valami nincs rendjén. 12 . Ha pedig valami ki tudta ezt váltani belőle. miután leszállt az éj. de én jól el vagyok a meleg. jelezve. Sóhajtva pötyögtem vissza a barátnőmnek. ahogy egy borítékot gyűröget remegő kezében. kedves és vicces anyám csak nagyon ritkán volt ilyen komor. akikkel együtt lóghatnék. A „jó móka” Lily-nél annyit tesz. Imádok olvasni. gyilkosságokról és megerőszakolásokról. és gyorsan rápillantottam a kijelzőre. Homlokráncolva figyeltem. Ekkor anya lépett be a szobába. miért utasítja el olyan sok fiatal. Ő is tudta.. Kinéztem az ablakomon. hogy nemet fogok mondani. te is jöhetnél. lesznek jó pasik. Többnyire a kedvenc zöld karosszékemben ülök. hogy ostoba vagyok kihagyni a lehetőségeket. ritka tinédzserek közül. Nem is értem. New Orleans. Fiatalok tömege az utcán. fel az éjszakai égboltra. biztonságos kis vackomban. felvettem a készüléket.. és a könyveket bújom. Jó móka lesz. A hely. Mint minden nagyvárosban. Épp elég bejelentést láttam már rejtélyes eltűnésekről. Látnom kellett volna a jeleket. Ő azonban nem szólt semmit. itt sincs nyugalom éjszaka. zavart hangulatban. Pár haverral a partra megyünk bulizni.Percekkel később csipogott a telefonom. Már ekkor sejthettem volna. Lily Elmosolyodtam. Tisztelettudóan azonnal félretettem a kis kedvencem. és eltöprengtem. Én azonban egy vagyok a legszívesebben otthon ücsörgő. mikor az élet izgalmas oldala papírra van nyomtatva. Mondhatod. Nem csuktam be a könyvet. Szánalmas. Amúgy sincs túl sok barátom.

akiknek a szülei a neveléskor átestek a ló túloldalára. Anyának volt a legnehezebb. Ugyanakkor magamat is vigasztaltam ezzel. hogy visszatérjünk az életünkhöz. mintha hirtelen kihúzták volna a szőnyeget a lábunk alól. csak. Csakhogy innen sokkal nehezebb volt felállni. Vagy túlságosan lazán fogták a gyereküket.– Valami baj van. vagy papnövendéknek küldték volna el őket. másfelől haragot. hogy meghozzam a saját hibáimat az életben. És most. vajon jogom van-e elolvasni. és vajon kitől jött. és legszívesebben zárdába. Igyekeztem mindenben segíteni neki. bántja az édesanyámat. ha irányítani akart és imádtam ezért. milyen üzenetet kaphatott. mire mindketten összeszedtük magunkat annyira. kezének szabadságát arra használta. De anya más volt. Nem ellenkezett. A könnyeit azonban nem tudta megállítani. Megsajnáltam. Egyre jobban érdekelt. vagy pedig túl szigorúan. kicsit haboztam. Majdnem egy évbe telt. vagy drogos lett. én pedig megtanultam. ritka volt. A mi viszonyunk túllépett egy egyszerű anya-lánya kapcsolaton. Egy pillanatra megrémültem. hogy a szájára szorítsa. Lenéztem a kezében szorongatott borítékra. akiből lecsúszott alkoholista. éjszakánként mellé bújtam és átöleltem. sosem titkolóztunk egymás előtt. ha nagyon indokolt volt. ha nem akart. Apa halálakor. Továbbra sem törte meg a csendet. leültem mellé és körkörös. hisz akárki is az illető. szavak nélkül is megértettük egymást. mély barázdák ültek a szeme sarkában és a homlokán. A legjobb barátom volt. ahogy ő nyugtatott engem kiskoromban. hogy néha jobb megfogadni a tanácsait. lassan lecsúsztam a székről. és elfojtsa a kitörni készülő zokogást. Szerencsésnek mondhattam magam a többi fiatal között. hogy ne érezze magát egyedül. mi pedig óriásit estünk volna. Eszembe jutott. hogy beszéljen róla. 13 . az én szeleburdi. mert anya arcára félelem és aggodalom ült ki. Anya hagyta. anya? – próbálkoztam óvatosan. hogy utoljára két évvel ezelőtt láttam őt ilyen zavartnak. Egyfelől feltartóztathatatlan kíváncsiságot éreztem. apró mozdulatokkal simogattam a hátát. Akkor mindketten magunkba zuhantunk. Ő sosem háborgatott indokolatlanul. Nem akartam ráerőltetni. kiegyensúlyozott anyám ismét gondterhelt. Apró ráncok jelentek meg fáradt arcán. aztán lassan elvettem tőle.

Elrendez a tizenhét éves lányának egy házasságot. és tiszteletben tartottam. – Mi ez? – kérdeztem kitartóan. De ez most nem hatott meg. – Anya… – kezdtem remegő hangon. de nem néztem rá. A kezem immár vadul remegett. fáradt volt. R. Csupán négy sor volt összesen. Azért igyekeztem tisztázni a helyzetet anyámmal. ezért nagy erőfeszítések árán lejjebb vettem a hangerőt. aláírásnak pedig egy monogram: N. szülői szigorral kellett őt fognom. Én nem megyek férjhez. Nem akartam anyára zúdítani mindent. Ha választ akartam kapni. de minden bizonnyal gazdag és magas pozícióban van. – Ez… ez ma érkezett – kezdett lassan megnyílni. Még egyszer végig olvastam a sorokat. – Ez csak valami tévedés lehet. mire végre hozzáfértem a tartalomhoz. – Mit akar ez a levél jelenteni? – Sajnálom – suttogta anya. – Ez… Ez micsoda? – Kicsim. Anya összerezzent. – A vőlegényed… – Nekem nincs vőlegényem – kicsit hangosabban szólaltam meg. ahogy a torkomon kifért. Kicsit bíbelődtem a borítékkal. Nem ragadt meg bennem a levél teljes mondandója. Sosem hittem volna. Cikornyás betűk köszöntek felém. mind az elfojtott haragtól. Már én is a könnyeimmel viaskodtam. és a sarokba hajítottam. Szememmel követni kezdtem a sorokat. Talán hivatalos személy. ha megijesztem anyámat. – Nem hiszem el. 14 . hogy a mentegetőzéssel eltérjen a tárgytól. Nem érkezett válasz. – De kicsim… – Nem! Nem fogsz rábeszélni! – összegyűrtem a levelet. hogy folytassa. nagy levegőt véve próbáltam fékezni a dühöm. hogy anya ilyesmire vetemedik. Vicces volt. hogy eladnád a lányod a pénzért! – kiabáltam. mint akartam. az illető elegáns kézírása cseppet sem nyugtatott meg. Türelmesen vártam. később csupán egyetlen szóra tudtam visszaemlékezni: Házasság. Mert itt csak az anyagi helyzetünkről lehetett szó. én… – Anya! – Nem akartam. hogy néha én tűntem kettőnk közül az érettebbnek.Most már az én ujjaim is remegni kezdtek. Már nem érdekelt. mind a félelemtől.

sem megismerni. elárultak. mint a többiek. Még csak tizenhét éves vagyok. felállt az ágyamról. vagy hogyan néz ki. Most mégis irányítani akar. Kalandvágyó vagyok. kiment és becsukta maga után az ajtót. A macska mellém bújt. Anya szerencsére nem vitatkozott tovább. anya más. Azt hittem. Ez abszurdum volt.– Hadd magyarázzam meg! Teljesen félreérted a helyzetet… Kicsim… – Nem érdekel a mondandód! Hagyj magamra! Tűnés! – kiabáltam magamból kikelve. akitől a legkevésbé vártam volna. Méghozzá az a személy. miért? 15 . Megvakartam a feje búbját. El akar adni egy idegennek. – Anya. Még nem tudtam ki az illető. hogy lekötnek. de gyűlöltem. nem bírnám elviselni. megbántott és elkeseredett. Hozzám nyomta apró orrát. ezzel noszogatott egy kis jókedvre. Semmiképpen nem akartam hozzámenni. mérges. Úgy éreztem. – Miért? – zokogtam a párnámba. Zokogva rogytam le az ágyra Hógolyó mellé. Csalódott voltam. és dorombolva igyekezett megnyugtatni. de most semmi nem tudott megvigasztalni. az ég szerelmére! Még szerelemben sem volt részem. Csalódott voltam és megbántott.

Nem tudtam nem elvigyorodni. – Remélem. Ha jól sejtem. kivel beszél. és hirtelen nevethetnékem támadt. lesütötte a szemét. hogy képtelen lesz kilépni. épp eleget tettem már magáért. fekete hajába. reszkető kezével igyekezett lazítani a nyakkendőjén. Nem akarok többet részt venni a maga ügyleteiben. Felnevettem. – A… A f… A fiam miatt – dadogta. – Csak ezért fáradt ide. Hobbs. a fia élete mindennél drágább magának. Mit szólna hozzá. és ezzel ő is tisztában volt. hogy sajnálatos baleset érte. és kinyújtóztattam a lábam az íróasztal alatt. Hobbs? A férfi felső ajka megremegett. mikor legördült egy verejtékcsepp a homlokán. ennyi év sikeres együttműködése után. kékesszürke szemeibe. kedves. Volt egy olyan lap a kezemben. Miért egyezett hát bele? A férfi beletúrt őszes. és nagyot nyelve mustrálta az asztal sarkát. ha kiderülne. Mr. Tudtam. mint egy gyerek. Hobbs? Valóban volt olyan naiv. A fegyvercsempészet egyre kockázatosabb… Ha rájönnek. – Úgy vélem. és kéjes elégedettséget éreztem. hacsak én így nem döntök. Nicholas – Szeretném ezt befejezni. csúnyán megüthetem a bokám. – Ez a kockázat már a legelején is fenn állt. sem a kapcsolatommal elősegíteni azokat. Hobbs. ezért elégedetten dőltem hátra. – Pontosan. amivel képes voltam bármikor megszorongatni a velem szemben ülő embert. Nicholas. miközben az Ontario tó melletti nyaralójuk felé tartanak az anyjával? – 16 . hogy a hadügyminiszterük lőfegyvereket szolgáltat ki a New York-i alvilág fejének. Belenéztem az előttem ülő férfi ideges. Mr. azért tisztában van vele.2. Mr. hogy megfordult abban a csökött fejében a kilépés gondolata? – belefáradtam már az ilyen anyámasszony-katonáiba. Már éreztem a győzelmem ízét. Mr. De… nem tudom többé megtenni.

– Jó szórakozást kívánok a családjával – mosolyodtam el hidegen. A képről egy smaragdzöld szempár nézett vissza rám. ahogy felemelkedik és lesüllyed az ádámcsutkája. Nagy sóhajjal fújtam ki a levegőt. kedves. Kár. rémült tekintetét. aztán előhalásztam belőle egy fotót. Én voltam a New York-i alvilág feje. Keménynek lenni nem is olyan egyszerű. Hobbs nyomait. mert nagyon hamar visszavonulót fújt. 17 . Nagyot nyelt. Hobbs? Elég fenyegető lehettem. Ujjbegyemmel végigsimítottam a vörös hajzuhatagon. Azonban nem válogathattam. hogy öljem. és észbe kap. kicsit kotorásztam. ezt magának kéne a legjobban tudnia. nemde bár? Megvetnél teljes szívedből. – Mit akar? – kérdezte sápadtan a férfi. Mr. nem szerzek tudomást róla? Ugyan már. nem kérünk részleteket.A miniszter rám emelte tágra nyílt. hogy szoros pórázon fogjam az embereket. ha most látnál? – suttogtam a képnek. aztán sietve távozott. Ma nagyon próbára teszi a türelmem. a szórakozásnak máris vége. Nincs kedvem eltakarítani Mr. Fintorogva húztam fel a felső ajkam. Elmerengve néztem a bükkfa asztal lapját. elvárták tőlem. Ezúttal túl rövid volt. Már megtanulhatta volna. Előttem nincsenek titkok. és a rajta heverő temérdek iratot. összeszorítja az állkapcsát. – De… Felvont szemöldökkel ránéztem. és inkább benyúltam a legfelső fiókba. de szükségem volt valamire. Hobbs. – Rendben – nyögte ki. A férfi bólintott. megint felnevettem. figyeltem. akkor csak meg kéne. az pedig rengeteg vérrel jár. – Azt hitte. hogy nem kérdezünk vissza. – Mit tennél. Több ellenállást vártam a fickótól. ami együttműködésre bírja őket. és százötven Taurus leszállítását még hétfőre – közöltem egykedvűen. A munkámnak ezt a részét utáltam a legjobban. Úgy néz ki. Most… Most mennem kell. – Semmi. ami csak rám várt. – Minden bizonnyal gyűlölnél. – Igen. a vörös ajkak önfeledten nevettek a szemlélőre. a szív alakú arcot szeplők tarkították. Nem szerettem az embereim a családjukkal fenyegetni. Mr. Elfintorodtam. – Harminc M203.

hogy elengedjem. Bár Drake-re nem volt hatással a varázsereje. és intett a másik kezével. Az életem is a kezébe adtam volna. – Mi a helyzet haver? Van egy jó kis melód számunkra? – kacsintott rám. Kezét keresztbe fonta a mellkasa előtt. hogy a mondottak súlya lassan leülepedjen az engem körbevevő néma csendben. és mellette sosem tudott az ember bosszankodni. szőke haja meglebbent a feje mellett. hogy sosem árulna el. Szinte sosem láttam mosolyogni. A két méter magas katona közel három éve volt a legbizalmasabb barátom. – Kérem. Ellenben Drake-kel. uram. – Tudod. Rápillantottam a mellette álló fickóra is. amitől olyan lett. és a két férfi belépett az irodába.Vártam. Továbbra is a kezemben szorongattam a fényképet. Széles tenyerét végigfuttatta rövidre nyírt haján. – Nincs családom. Ezek ketten bármit elintéztek nekem. és a duójuk alkotta a bizalmi köröm. mint egy év. De ez alatt felemelkedett Drake partnerévé. akivel megfenyegethetsz – morogta válaszul. mi lesz erre a válaszom – mondtam. de Santiago kedvét ez sem tudta lelombozni. Santiago mindig oldani tudta a feszültséget minden helyzetben. Szürke szemeit rám emelte. lapát méretű tenyerével vállon veregette savanyú partnerét. Santiago széles vigyorral az arcán üdvözölt. Felért az életemmel. sem nevetni. küldje be Drake-et és Santiago-t! – mondtam tömören. félhosszú. fekete pólót viselt. és megnyomtam a hívás gombot a telefonomon. sötétbarna szemeit mogorván rám szegezte. Elmosolyodtam. Pedig muszáj lesz. minden porcikám tiltakozott ellene. vagy egy nővel incselkedni. Drake egy rövid ujjú. – Máris. Reinold? – szólt bele egy kellemes női hang. Santiago nemrégebben van nálunk. Elmosolyodtam. Óráknak tűnő percek után elsüllyesztettem a lány fotóját a fiókba. kicsit göndör. Alig telt el két perc. 18 . – Igen. Mr. de biztos voltam benne. amely alatt dagadtak nem éppen kicsi izmai. éppen ezért készültem rábízni egy nagyon fontos feladatot. és tüntetően elfordította a fejét. mint egy durcás kisgyerek. – Nem vállalom – morogta sötéten Drake.

– Nichi a kezedbe adja az életét. mert felvont szemöldökkel méregettek. még a legapróbb információt is megjegyezve. aki felügyel rá. Drake. hogy követed. Hirtelen elöntött a harag. Csak a szeme sarkából pillantott a fotóra. Santiago nem követte a példáját. Tudtam. Végül Drake megfordult. és te csak ennyit tudsz mondani? – Ne szólíts Nichi-nek – mordultam fel. szeplős arcra. hogy csinos. én pedig örültem. – Jól van. ezek ketten pedig nagyon közel kerültek egymáshoz. de egyikük figyelmét sem kerülte el. és ledobta magát az asztalom előtti bőrfotelek egyikébe. mellém sétált. kezét sorompóként feltartotta előtte. és ránézett az előttem heverő papírokra. – Csak megjegyeztem.– Ugyan. hisz a párosban ő volt az agy. aki azonnal feltartotta a kezét. minden lépését figyeled. és el tudtam képzelni. Ezúttal haboztam. Csak annyit kell tenned. Santiago pedig tökéletes volt a feladatra. Santiago ugyan nem nélkülözte a jókedvet. csak mélyen a másik férfi szemébe nézett. Vetettem egy gyors pillantást a szív alakú. Ismét benyúltam a fiókba. és ügyelsz a biztonságára. Nem kell úgy felkapni a vizet. milyen néma beszélgetés folyik le kettejük között. a megszokás hatalma. – Mit akarsz egy kislánytól? – kérdezte Drake. majd átnyújtottam a két férfinak. te is tudod. – Nem leszek óvóbácsi – mordult fel a fickó. és kifelé indult volna az ajtón. Szinte éreztem a levegőben pattogó szikrákat. – Nem vállalom – Drake csak ennyit mondott. hogy elérje az ajtót. ugyan – bokszolt a vállába Santiago. 19 . Épp csak egy pillanatra. Santiago-ra villantottam a szemem. Azonban Santiago megelőzte. Nem szólt semmit. én pedig elmosolyodtam. – Az legyen az én dolgom. és meggátolta. – Jól van már! – védekezett. – Azta! Tényleg csinos – füttyentett Santiago elismerően. kellett valaki. Komolyan vette a feladatot. és vonakodva előhúztam a képet. Ő kormányozta és irányította Drake-et. hogy nem küldhetem egyedül a katonát erre a megbízásra. és rámordultam. – Na és hogy is néz ki ez a bizonyos személy? – kérdezte Drake. de mogorva és komoly pillanataiban még talán nálam is ijesztőbb tudott lenni. A homlokát ráncolva futotta át az adatokat. na. ahogy a józanabb is ő volt kettejük között.

Megcsörrent a telefon. kispajtás – nevetett fel öblösen a másik. uram – Santiago összecsapta a két bokáját. – Menjetek. ő annál vidámabb lett.– Sajnálom. különben még ma bevágtatok az ajtajukon. Sajnos a felfogóképességed és az értelmi szinted egy lajháréval vetekszik. és éreztem. és ölj a biztonságáért. és álltam neki a rendszerezésüknek. Bármi jobb volt. de azok minduntalan ostromolták az elmém. tudod – sziszegte összeszorított fogakkal Drake. ő pedig szó szerint kiráncigálta a barátját az irodából. Ezek ketten néha tényleg úgy civakodtak. El kellett terelnem a gondolataim. hogy a feszültség elillan a tagjaimból. és hátradőltem a székben. – Ahhoz korán kell felkelned. 20 . és komoly arccal emelte a kezét tisztelgésre. hogy egész végig civakodni fognak. és folyamatosan jelentést kérek a helyzetről. vagy a hangokkal. míg nem érzem a bőrét a bőrömön. miért is dolgozom csütörtökön. remélem. – Igenis. drágám – rebegtette meg Santiago a szempilláját. Nevetve figyelte. – Santiago lesz a sofőrje. hogy ügyelj rá. – Nicholas Reinold – szóltam bele. – Én… Én Selena vagyok – azonnal elfeledkeztem a papírmunkáról. mint arra a sugárzó mosolyra. Megint elvigyorodtam. Drake eddig bírta. és végül ez szakított ki az álmodozásból. Elnevettem magam. Kétségem sem volt afelől. sóhajtva nyúltam a papírhalom felé. kihangosítottam a telefont. A te dolgod annyi. és nem nyugszom addig. – Megkaptuk a levelet. – Egyszer még megöllek. hogyan válik egyre sötétebbé a társa pillantása. Drake beletörődően felsóhajtott. de ne aggódj kedves. – Remek – jött a velős válasz. megtörve a marakodásukat. Igyekeztem nem foglalkozni az előttem pergő képekkel. minél több harag gyűlt benne. átnyúlt a fotel karfáján. kíméletlenül emlékeztetve rá. mint egy házaspár. Miután becsukódott mögöttük az ajtó. ezt a szerepet már lefoglaltam. Már ma megkezditek. és meglendítette az öklét. de Santiago könnyedén elkerülte az ütést. itt vagyok neked. és a smaragdzöld szemekre gondolni. és elengedte Santiago ingjét. ha szükséges – mondtam.

A kis karika ezüstből volt. mit tartok a kezembe. tudtam. és apró. Ha most valaki hallana. miért hívott. amit teszek.– Értem – igyekeztem fegyelmezni magam. Éreztem a fáradtságot a hangjában. Csak azért hívtalak. Letettem a telefont. mintha tudta volna. – Kérlek. Ma este elmegyek hozzátok. 21 . – Ma este elmegyek – jelentettem ki hirtelen ötlettel. és türelmes maradni. megbotránkozna. Nicholas. és már ki is lőttem a főútra. hogy korábban távozom. – Tudom – sóhajtott fel a nő. nem kéne erőltetni. közöltem a titkárnőmmel. hogy közölje. – De… Még nincs felkészülve erre… Tudni fogja. – Várni foglak – suttogta Selena. – Szerintem. ilyet pedig nem teszek túl gyakran. hiszen elnézést kértem valakitől. – Hát jó. hogy nem tudlak lebeszélni. hogy tudd. nem tudom elengedni. és kihalásztam belőle egy apró. helyette azonnal a lépcsőkhöz rohantam. – Nem emlékszik semmire a baleset óta – mondta a nő. hogy megtörjem az ismét ránk telepedett csendet. Mit gondolsz. ideérsz addig? – Nem akadály – vigyorodtam el. Legyen. nem lesz egyszerű a dolgod – mondta megtörten Selena. Hallottam a döbbenetet a vonal túlsó végéről. de képtelen voltam a megadásra akár csak gondolni. a hangom könyörgő volt. színes kövekkel kirakott virágok díszítették. ne vess meg emiatt – szólaltam meg nagy sokára. – Én viszont nem fogom feladni – feleltem. Sőt. ezt már megbeszéltük – benyúltam a zsebembe. – Savannah… nos… nem fogadta túl jól a hírt. szinte feltéptem a Lexus ajtaját. ki vagy. így vártam. gyermekméretű gyűrűt. Én… talán mégsem kéne… – Azt hittem. Az irodaépület mélygarázsába mentem. Savannah hamarosan hazaér. hogy nem helyesli. és… – Nem érdekel! Látnom kell őt. Már képtelen vagyok beérni egy fotóval. – Tudtam. nem akartam letámadni szegény asszonyt. – Értsd meg. Meg sem vártam a liftet. kettesével szedtem a fokokat lefelé menet.

Gyűlöltem őt ilyen állapotban látni. ahogy arra gondoltam. Minden titkolt vágyát mélyen elraktároztam az elmémbe. Igazságtalannak éreztem az életet. Megint elöntött a sérthetetlenség érzete. és nem bántam meg. mikor Selena remegő ajkakkal. hogy Savannah kórházban van. Még most is ökölbe szorult a kezem. Éreztem. a keze csupa vér. aki először védte meg a lányt. ahogy magam előtt láttam őt abban az állapotban. úgy érzem. Már több éve annak a balesetnek. csak két szót suttogott. mert miniszter volt. Elégtételt vettem. hogy az. Aznap tapadt először vér a kezemhez. már nem. de mikor történt úgy valami.Nem törődtem a sebességkorlátozással. De biztos voltam benne. Még lélegezni sem tudott magától. Én még emlékszem arra a cserfes kislányra. a legtöbb emlékét már visszanyerte. csak türelmesnek kell lennem. befolyásolhatom. a kapcsolataim révén nem tudnának sokáig benntartani. És nem is tettem. Nem voltam egy jó ember. és akkor már nem tiltakozik az esküvő ellen. amit akarok. Néha még mindig annak a kamasz fiúnak éreztem magam. De ha mégsem. Pedig ez nem volt rám túlzottan igaz. Elszorult a torkom. Újra magam előtt láttam azt az estét. még akkor is belophatom magam a szívébe. gépre kellett tenni. amiért ezt tette a legdrágább kincsemmel. rám nem vonatkoztak az ilyen szabályok. mióta átvettem az alvilág irányítását. csak azért. aki először találkozik a szerelem gondolatával. és mikor végre rám emelte zöld szemeit. Aznap gyilkoltam először. Savannah nem emlékszik rám. aki elgázolta. Gyűlöltem. ha róla volt szó. mi történik velem. megúszta egy ejnye-bejnyével. csak engem felejtett el. Bár. a mellkasát kötés borította. ha mégis megtennék. és aki először ölelte őt a karjában. ahogy mi szerettük volna? Soha. Megesküdtem. hogy elérem. nem voltam büszke rá. a szeme feldagadt. hogy Savannah előbb utóbb emlékezni fog rám. Savannah sokáig nem mosolygott rám. Gyönyörű arca össze volt zúzva. de olykor sötét elégedettséget éreztem a helyzetemre vonatkozóan. vagy bármit is rám bizonyítani. A rendőrök képtelenek elkapni. hogy nem hagyom annyiban a dolgot. 22 . zokogva közölte velem.

kicsit ráncos arc nézett rám a résnyire nyitott ajtó mögül. még mindig forgattam a zsebemben az apró gyűrűt. Máskor is szokott ilyen sokáig elmaradni? – Nem. Meg kell győznöm. mikor bekopogtam. hogy bemehessek. A ház kopott. legszívesebben elvittem volna Savannah-t innen. zöld festéke cseppet sem bíztatott a belépésre. – Erre – mondta. A növények a veranda előtt szinte teljesen elszáradtak. – Megyek! – kiáltott ki Selena. A nő ráharapott az ajkára. Biztos vagyok benne. és a konyha felé irányított. Helyet foglaltam az egyik bárszéken. New Orleans Metairie részében. Ez nem ajánlat volt. hogy elfogadja a házasságot. Meg fogja tenni. – Értem. most rögtön. és egy ideig csak nézett. Igen. majd elém teszi. teletölti teával. hogy keményen markolom a kormányt. Figyeltem. és vonakodva arrébb lépett. de nem törődtem vele. Ismerős. Általában csak ül a szobájában. Aztán kinyitotta az ajtót. 23 . és olvassa a könyveit. – Elég későre jár már. tudtam. Nem emlékezett rám. Nem sokkal később parkoltam le egy jelentéktelen. hogy elfehéredtek az ujjaim. ahogy Savannah anyja levesz egy bögrét az egyik polcról. Akkor is. – Furcsa – vontam össze a szemöldököm. Belekortyoltam.– Ki vagy? Ez a kérdés fájt a legjobban. Ki sem lehet onnan csábítani. Azóta sem. nem észrevenni a sarkokban tenyésző penészt. egyszintes ház előtt. Összeszorított állkapoccsal beletapostam a gázba. és igyekeztem nem felmérni a szegényes környezetet. hanem tény. az egész olyan lesújtó volt. – Teát? – Kérek. és csak az előttem álló feladatra koncentráltam. Pont tökéletes volt. Feszült csend telepedett közénk. ha akarata ellenére kell elhurcolnom őt. Éreztem. – Nem. – Még nem ért haza? – kérdeztem végül. és még jobban a gázra tapostam. Megint elvigyorodtam.

láttam. mint amire emlékeztem. elővett egy tasakot. miközben a cica bundáját simogatta. Nem beszélve arról. Megint benyúlt a szekrénybe. Amint belépett a helyiségbe az orrom megcsapta a rózsa és fahéj illata. Lenyűgözve mértem végig 24 . nem állnék jót magamért. még így dühösen is elképesztő látványt nyújtott. és kertünk sincsen. hogy még a bőre is elfehéredett. és vállat vont. De megkedvelte Hógolyót.Megint hallgattunk. olyan erősen. Kezdtem komolyan aggódni. hogy történhetett valami. ahhoz túlságosan tartanak a haragomtól. Mikor már azt hittem. ahogy ökölbe szorítja finom kezét. hogy sosem jön el ez a pillanat. Arcára kiült a harag és a megvetés. nem tudtam elfojtani egy mosolyt. hogy valószínűleg etetni sem tudnám. Biztosan jó mókának nézek elébe. és a türelmetlen macska tálkájába öntötte. de biztosra vettem. meghallottam a bejárati ajtó nyílását. Azt hiszem. Egy fehér perzsamacska sétált be komótosan a konyhába. ha nem kértem. mikor megláttam a szív alakú arcot és a méregzöld szemeket. mikor a két legjobb emberem felügyeletére bíztam. mert megfulladsz – nevetett Selena. – Azonnal adok valamit enni. aki újra és újra megtöltötte a bögrém gőzölgő teával. hogy ki ez az ember? – kiabálta Savannah. Egy biztos. – Igazából egy kiskutyára vágyott. egyre csak engem nézett. – Igen – húzódott ideges mosolyra az asszony szája. Megint csend lett. aki azonnal mohón vetette magát az életre. Az a két marha nem meri védtelenül hagyni Savannah-t. akkor is. boldog vele. és próbáltam kedélyesen társalogni Savannah anyjával. én pedig elvigyorodtam. Már a fényképére ránézve tudtam. Savannah anyja azonnal a lánya elé sietett volna. – Értem. ha a lánynak akár egy haja szála is meggörbülne. hogy akkor Drake és Santiago már értesítettek volna. nyávogást hallottam a hátam mögül. hogy tökéletesen választottam. – Mit keres ő itt? Anya! Tudod. – Savannah macskája? – kérdeztem az állatot figyelve. de ez a ház túl kicsi egy kutyának. Hógolyó – simogatta meg a nő. Dermedten állt a küszöbön. A hangja épp olyan volt. – Lassabban butus. Már egy órája ültem a konyhapult mellett. felnyitotta. Mikor Selena már sokadjára töltötte tele a csészém. de ő megelőzte. és ült le Selena lába mellett.

– Nyugodjak meg? Miért van ő itt? – kérdezte. és elvágtatott. hogy nem fogok ebbe beleegyezni! Nem megyek magához! – Ez nem választás. – Nyugodjak meg? – zihálta a lány. én pedig felnevettem. Anyja bocsánatkérő pillantást vetett rá. – Nem érdekel – sziszegte a lány. de Savannah-ról lepergett. – Sajnálom. és Savannah szobája felé vettem az irányt. Egyre jobban élveztem a dolgot. – Hadd mutatkozzam be. A rohadt maffia vezére – mondta megvetően a lány. vigyázz a szádra – feddte meg Selena. Savannah – csóváltam a fejem. Tudtam. Megint elvigyorodtam. – Anya! Ugye nem…? – kérdezte holtra vált arccal. 25 . tudomásul veszi. amit tegnap a nyakamba zúdítottál? – Mit zúdított a nyakadba? – kérdeztem érdeklődően. hogy a menyasszonyom vagy – kortyoltam unottan a teámba. csak tátogni tudott. – Anya. kérlek. – Nem! Tudni akarom. Selena pedig erőtlenül roskadt az egyik székre. – Ha megbocsájtasz… Felálltam. Az arcára egy „megőrültél?” típusú kifejezés ült ki. Mindig is erős lány volt. tudom ki vagy. – Szükségtelen. és rám mutatott. – Én meg a dalai láma vagyok – mordult fel. mint a színtelen falak a konyhában. – Ne nézzen hülyének. – Ezt nem hiszem el! Miért teszed ezt velem? Megfenyegetett? – Nem fenyegettem meg senkit. Élveztem a helyzetet. Egy kicsit hallgatóztam az ajtó előtt. Hallottam. De remélem. – Ahhoz magának semmi köze – horkant fel a lány. Még sosem viselkedett így. miért van itt! Nem volt elég. amiben megírtam. Savannah. – Mi olyan vicces? – emelte rám villogó tekintetét. Általában… – Semmi gond.karcsú testét. – Hát jó. – Kicsim. ahogy becsapódik egy ajtó. Savannah szeme elkerekedett. hogy édesanyád a levelemet mutatta meg. ez egy rohadt gyilkos! Miért engedted a házunkba?! – Kicsim. nyugodj meg. Sötét volt odabenn. Épp olyan sápadt volt. aztán halkan benyitottam. rendben? És remélem. hogy nem lesz egyszerű – mosolyogtam rá.

két kezemmel megtámaszkodtam a feje mellett. ösztönösen reagált rám. Finoman megcsókoltam a bőrét. Nem akartam bántani. Savannah azonnal felugrott. hogy nem a félelemtől. és bezártam magam mögött. – Mire kérsz? – leheltem a bőrébe. Kissé oldalra fordította a 26 . Egész testében megremegett. de ezúttal kevésbé volt határozott. Még közelebb mentem. Mégsem lesz olyan nehéz megtörni őt. Nem. – Kérem! – suttogta Savannah. Tettem felé egy lépést. Éreztem. hogy megremeg. Nem akartam sírni látni. Nem. Tisztában voltam vele. Elmosolyodtam. Továbbra is távozásra bírna. lassan behajtottam az ajtót. ha nem teszem? – búgtam sejtelmesen. Először láttam félelmet villanni a szemében. Hozzám nyomta a testét. hogy hamarosan nem lesz hova menekülnie. Még nem – súgtam a fülébe. mélyen beszívtam az illatát – rózsa és fahéj. hozzásimultam a testemmel. gyengéden a falhoz szorítottam.halk szipogást hallottam az ágy felől. – Nem akarok. vagy esetleg az érintésemre vár? Elmosolyodtam. hogy alig bírtam türtőztetni magam. így nem menekülhetett. és nem leszek képes megálljt parancsolni a testemnek. – És. Szobámból – sziszegte fenyegetően. Éreztem. hogy megint bosszús lett. A. ezúttal azonban falnak ütközött. de lehet. és dühösen maga elé emelte a kezét. – Igen? – búgtam a nyakába. – Mire kérsz. mire ő válaszul hátrált. meg kellett vele értetnem. és egy pillanatra megingott az elhatározásom. milyen hatással vagyok rá. és azonnal megcsókoljam. ő pedig megremegett. – Tűnjön el! – mondta. Az ajtón keresztül beszűrődő fényben megláttam Savannah könnyáztatta arcát felém villanni. de szinte azonnal újra lángra lobbant benne a harag. de ezúttal nem engedtem. Tudtam. Beléptem a szobába. Tettem felé még egy lépést. veszélyes vizekre evezek. ha ő nem ismerte be. még akkor is. – Kérem… – fogta könyörgőre a dolgot. én pedig mérhetetlenül elégedett voltam. nehogy odarohanjak. Ahogy neki sem. Még így is olyan lenyűgöző látványt nyújtott. de nem volt választásom. De ezúttal már nem volt tiszta. Még egyet léptem felé. mire ő is hátrált. Savannah? – suttogtam ismét. Reszketve fújta ki a levegőt. – Tünés. de nem válaszolt. – Én… el… – Halkan felkuncogtam. De biztosra vettem. hogy eluralkodjon rajta a düh. mit is kér tőlem. Most pont jó irányba tartottunk.

– Kössünk egyezséget. – Hogy tehetted? – suttogta erőtlenül. Könnyek gyűltek a szemébe. mikor nem tolt el. Ajkam felfedezőútra indult az arcán. Vártam a reakcióját.fejét. Ámulattal vegyes döbbenettel néztem újra rá. de tudtam. láthatóan a sírást igyekezett visszafojtani. éreztem a mellkasában lüktető szíve egyre gyorsuló ütemét. hogy jobban hozzáférjek a nyakához. először fel. amit most a rettegés ködösített el. majd nyelvemmel finoman végigsimítottam az ajkát. de nem is számítottam rá. aztán végigsimítottam az arcán. Még mindig jól szórakoztam. Megdermedt. – Még egy ilyen. Az izmok minduntalan megfeszültek a kezén és a hasán. Nicholas. türelem – mondogattam magamnak. én pedig habozás nélkül fogadtam el a meghívást. Először csak alig érintve. aztán le. majd ismét fel. de a közöny segített uralkodni magamon. Eltávolodtam tőle. hogy ennyitől megadja magát. Le voltam nyűgözve a bátorságától. – Hogy tehetted?! – újabb pofon. Te nem ütsz meg többet. elkaptam lendülő kezét. altestem. Még többet akartam. és tényleg nem fogom vissza magam – mondtam sötét nyugalommal. És már nem tudtam megálljt parancsolni a bennem élő férfinak. én pedig nem foglak itt helyben megdugni. egyre szaporábban vette a levegőt. Majdnem felnyögtem az érzéstől. Nem csókolt vissza. puhán csókoltam meg. Még jobban hozzá préselődtem. nem mozdult a kezeim között. Még várnom kell. a nyakán. de éreztem. hogy ott a falnál magamévá tegyem. belenéztem smaragdzöld szemébe. Még nem. aztán egyre bátrabban. mikor az első pofon égő nyomot hagyva csattant az arcomon. most nem lehetek erőszakos. hogy nagy erőfeszítésébe kerül. egyre durvábban folytattam. A harmadikra már felkészültem. Mit szólsz? 27 . végül a derekán. De nem lehet. a kezén. és a falhoz szorítottam a feje felett. Türelem. Egyik kezemmel selymes. nem sok tartott vissza attól. vörös haját cirógattam. Minden újabb érintésre finoman remegett. Újra és újra bejártam az útvonalat. félelem és megbántottság tükröződött gyönyörű arcán. Kicsit meglepődtem. ráhajoltam puha ajkaira. picit tétováztam. és legfőképpen erekcióm hozzányomva.

de nem szólt semmit. aki ma este reményeim szerint könnyíteni tudott rajtam. elfordítottam a kulcsot. Szükségem van rá is. majd elhagytam a szobát. De ne aggódj – mosolyodtam el. és tárcsáztam az egyetlen nőt. ha tetszik. – Holnap újra eljövök. Lassan elengedtem a kezét. aztán elhajtottam. – Ma estére ennyi. És Berry-re. beültem a Lexusba. Már elő is vettem a telefont. ha nem. pár percig némán néztem a műszerfalat. Azzal hátat fordítottam neki.Reszketve bólintott. hogy a menyasszonyom vagy. míg végre el nem fogadod. A feleségem leszel Savannah. 28 . és rettegve nézett rám zöld szemeivel. és hátráltam egy lépést. és utána is meglátogatlak. Vodka. az ajtóhoz sétáltam. Szükségem van egy jó erős vodkára. Elköszöntem Selenától. Megdörzsölte a csuklóját. Minden éjjel.

mit tegyek ezek után. hogy anya eladna egy vadidegennek csupán azért. A baj csak az volt. hogy anya nem segítene. hogy a vőlegényem a New York-i maffia vezére is legyen egyben? Semmi jót nem ígért ez a dolog rám nézve. hogy minduntalan elterelődtek a gondolataim a csókra. a testem még mindig olyan forró volt.3. Mi a fenét képzelt magáról? Döbbenet. hogy kitisztítsam. Fájósan dörzsölgettem meg a helyét. mert pénzszűkében vagyunk. ahogy a teste az enyémhez simul. vagy hogyan tovább. Semmiképpen sem akartam ezt a házasságot. hogy becsukódott a szobaajtóm és a sötét Lexus kigördült az utcáról. és magamban káromkodtam. Már eleve ki verte a biztosítékot. a kezét az arcomon. Képtelen voltam a célomra összpontosítani. De legfőképp a csókkal. próbáltam kitalálni valamit holnapra. Fogalmam sem volt. még az ágyam támlájába is bevertem. abban az egyben voltam csak biztos. 29 . Egész éjjel csak forgolódtam az ágyon. Éreztem. A veszélyt pedig nagy ívben el kell kerülni. a kezemen. amint döntésre jutottam. ha Nicholas tényleg beváltani az ígéretét. a derekamon… Olyan erősen ráztam meg a fejem. ha azt mondanám. Legalábbis hosszú jövőt biztosan nem. Ez a férfi csak veszélyt hoz a családomra és rám. hogy nem sokkolt Nicholas az előbbi tetteivel. Ezt magamnak kellett megoldanom. Akkor inkább elmegyek dolgozni. a nyelvemen. valamiért még mindig éreztem Nicholas ízét az ajkamon. féltem. Na de az. hogy lángra kap tőlem az ágy. Illetve már döntöttem. és felbukkanna a házban – ami felől szemernyi kétségem sem volt. A koponyám visszhangot verve ütődött a kemény fának. Nem. hogy felkészülten várjam. még órákkal az után is. Savannah Hazudnék. harag és egy csipetnyi félelem kavargott bennem.

kétszer is ellenőriznem kellett a pulóverem. 30 . A választ azonban már nem agyalhattam ki. aztán kiléptem a hűvös időbe. Nem reggeliztem. Ha isten is úgy akarja. Félig azt vártam. A szigorú nevelés mellett az is hátrány volt. Ugyan nem feltételezhetem. hogy ott találom anyát. vagy legalábbis láthatatlanná válni. Vajon mit szólnának az emberek. – Ugyan már! – rivalltam rá magamra. csak felkaptam egy almát. és kíméletlenül mindenkit kritizáltak. hogy ki a vőlegényem? tűnődtem el. hogy mindent megkap. borús reggel volt. Az ablakai mindenhol kivétel nélkül le voltak sötétítve. mikor valami különösre lettem figyelmes. hacsak nem akartam az egész iskolában röhögés tárgyává válni. és megpillantottam az ablakon beszűrődő halovány napsugarakat. aminek köszönhetően a címer a hátamon díszelgett. hogy egyáltalán nem az a Lexus. főleg. Remek. fekete felhők úsztak át az égen. és a konyhába mentem. ha megtudnák. és most is engem figyel. amit akar –. egy pillanatra megállt a szívem. Így megjelenni azonban nem lett volna előnyös. Biztosan akad jobb dolga is. és buszmegálló felé vettem az irányt. Az egyik sarkon egy fekete autó parkolt. de jobban megnézve rájöttem. amin tegnap Nicholas érkezett. én pedig szerettem volna elsüllyedni. hogy semmit nem alszom az éjszaka folyamán. Felkiáltásomra többen is felém fordultak. Utáltam leányiskolába járni. összeszedtem a cuccom. mert minduntalan fordítva vettem fel. tettem hozzá gondolatban. valamikor mégis sikerült elszundítanom. mert az ébresztőóra hangjára nyitottam ki a szemem. ha Lilyan-ről volt szó. de a ház már üres volt. akár a hangulatom kivetülése is lehetett volna.Már kezdtem azt hinni. hogy a lányoknak nem lehetett pasijuk. Az idő nem volt tökéletes. Sóhajtottam. hogy mindenki egymást méregette a szünetekben. de nem akartam arra gondolni. amivel csupán annyit értek el. hogy az az egyetlen autója van – tekintve. Jessica és csatlósai egyenesen sportot űztek ebből. Kissé álmosan vettem fel az egyenruhám. Jó tíz perce ácsoroghattam már az iskolabuszra várva. hogy talán ott ül az autóban. még zuhogni is fog ma. mint egy iskolás lányt figyelni.

Erre már kénytelen voltam megfordulni. Összerezzentem. mikor megálltunk. míg mindenki leszáll. ha kicsapnak miatta. csak utána léptem le én is a járműről. Ökölbe szorítottam a kezem. elsétáltam. Képtelen voltam működésre bírni az agyam. 31 . Garissova? – kiáltott utánam. Nem foglalkoztam vele. hogy a tetves anyád is a csatornában kössön ki. akkor most nem kéne bántanom téged. a mozdulat önmagában is elég látványos és ijesztő lesz. – Hová mész. Ha anno csatlakozol a csoportomhoz. A hangom nyugodtsága. Törpe Szörnyeteg azonban nem hagyta annyiban a dolgot. hogy végre rá figyelek. hogy követett. Be kell vallanom. hogy bosszút forral a tegnapi mosóvödrös jelenetért. és a mögötte megbújó félelmetes élvezet mindenkit meghátrálásra késztetett. Sóhajtva néztem fel az iskola épületére. amire egyáltalán nem lettem volna kíváncsi. Megvártam. Az sem érdekelt. annyira nem bántam. akkor most meghallgatsz! – közölte hidegen. ha mégis megpróbáltam gondolkodni. tisztán látszott. A lány gonosz vigyorral méregetett angyalfürtjei mögül. Látszólag azonban Jessica elégedett volt magával. – Téged senki nem véd meg. mert valakin ki akartam végre tölteni a dühömet. és hangos csikorgással kinyíltak az ajtók. és viszonozta a vigyorom. – Ha nem akarod. talán kétszer is meggondolja legközelebb. Az út az iskoláig eseménytelenül telt. – Miből gondolod. A nap mondhatni eseménytelenül telt egészen addig. hogy ma sikerül nyerned? – mosolyogtam vissza. és Lilyan-nel együtt kimentem az udvarra. ő pedig tökéletesen megfelelt. és azzal. Garissova. – Megfizetsz a tegnapi trükködért – mosolygott rám. mintha észre sem vettem volna. Felszálltam hát a többiekkel. míg a nagyszünetben bele nem botlottam Jessica-ba és csatlósaiba. minduntalan Nicholas vágytól égő tekintete ugrott be. hogyan beszél az anyámról. gondoltam. Gyűlöltem ide járni. és helyet foglaltam az egyik üres helyen. csak Jessica állta a pillantásom.mert a nagy sárga förmedvény épp akkor fordult be a sarkon.

és a fa mögül figyeltek bennünket. mire felsikoltott. Ezen a ponton már éreztem. Újabb pofont vittem be neki. de túl messze voltak. Két férfit láttam. vörös nyomot hagyva porcelánbabaszerű arcán. Mindketten ütöttük a másikat. hogy végig mondja. már én is a talpadat nyalnám. – Adok egy utolsó lehetőséget. Megtéptem dauerolt fürtjeit. a feszültség szinte látható szikrákként pattogott közöttünk. Felnevettem. és megtapogatta az ütés helyét. sőt. – Még hogy megbánást? Miről beszélsz? Neked kéne térden csúsznod előttem. A nagy kavarodásban nem tudtam mindent figyelemmel követni. már csattant is az első pofon. ezért egy pillanatra oda lestem a szemem sarkából. hogy kivegyem az arcukat. hogy nem hallgatott rám. és viszonozta az előbbi kedvességem. akár a lá… Nem hagytam. hogy megbánást tanúsíts – mondta szárazon Törpe Szörnyeteg. aztán remegve felemelte a kezét. hogy nem tudok megállni. – Remélem. lüktető. Megláttam két árnyat mozdulni az egyik fa tövénél. egyszer talán a fogát éreztem a bőrömön. Az ő hibája. Két hosszú lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot.– Ha anno csatlakozom hozzátok. amitől egy kissé megtántorodott. és utánoznám a röhejes stílusod. aztán minél pontosabban behúzni neki egyet. ahol csak értük. hogy az anyám hagyja ki ebből. Egy pillanatig csend volt. Bár… valószínűleg már most is több napos mocsokban úszik. Hangos morajlás kezdődött körülöttünk. de én nem vagyok már gyerek – mosolyogtam továbbra is. Haragosan villogó kék szemeit rám szegezte. Ott álltam pár lépésnyire Jessica előtt. többen ijedten felkiáltottak és 32 . hogy kezd eldurvulni a helyzet. Már figyelmeztettem. a többiek jó három méteres távolságról követték figyelemmel az eseményeket. anyádnak nincsenek nagy igényei. igyekeztem kitérni Jessica legtöbb ütése elől. – Vagy úgy. Először meglepődött. Mindketten fekete köpenybe burkolóztak. még fényesre lakkozott körmét is belevájta a bőrömbe. és mielőtt reagálhatott volna. Éreztem. de ugyanolyan erővel viszonozta.

hogy megmozdul a két árny is a fa tövében. és percek múlva talán a komplett tanári kar felvonultatja magát az udvaron. nem érdekelt. ami a villámlást követte.egy pillanatra láttam. A két alak is eltűnt a fa mellől. Mindketten elcsúsztunk a hirtelen ingataggá váló talajon. Akkor visszavedlett az ártatlan kislány szerepére. de a másik megállította. Az egyikük mintha tett volna felém egy lépést. Jessica éppúgy csak tátogni tudott. hogy én sem festek jobban. – Maga pedig. hogy mekkora kárt teszek benne. Ezután már csak Jessica-ra koncentráltam. súlyos vétek Isten előtt. Az igazgatónőre kaptam a fejem. és szinte biztosra vettem. hogy letöröljem. ha nem dagad meg az egész arca. Mikor a tanárok rám pillantottak tudtam. remélem. és a sárban kötöttünk ki. de már nem tudtam. A számban éreztem a vér fémes ízét. és belátja. A jobb szemem kissé fájt. mint én. 33 . – Miss Garissova? Jól van? Meglepődtem a kérdésen. valószínűleg elharaphattam az egyik ütésnél. hogy ne húzzak be neki még egyet. az orra vérzett. hogy a szeme alatt holnapra jókora lila foltok lesznek. de Jessica még tapogatta fájós arcát. Tudtam. És egyáltalán nem éreztem bűntudatot. és az arcom is lüktetett alatta. Jessica mindaddig viszonozta a mozdulataim. A diákok többsége visszahúzódott az iskola falai közé. – Na de mi történt? – harsogta túl az igazgatónő az egyik hangos dörrenést. én pedig nem tudtam megállni. és az ablakokból figyelték dermedten a közjátékot. vagy esetleg a számból. csak a színtiszta harag hajtott. míg meg nem jelentek a felnőttek a színen. Elégtételt akartam venni az engem és a barátnőm ért sérelmekért. Én azonnal talpra álltam. Az orrom is vérezhetett. vagy az orromból származik. – Hála az égnek! – sóhajtott fel az igazgatónő. hogy a vér eredetileg is a kezemen volte. mert folyton odakaptam. ez biztosan be fog dagadni hamarosan. hogy véget érjen a móka. – P-persze – nyögtem ki. magába néz. hogy valaki már biztosan elszaladt az igazgatóért. eleredt az eső is. Fütyültem rá. hogy kinek a lányával van dolgom. Miss Montenegro. Mintegy végszóra. a kezét csúnya karmolások és horzsolások díszítették. De még nem akartam. hogy amit tett.

mint Törpe Szörnyeteg. jöjjön velem. Mérgemben belerúgtam egy fűcsomóba. hogy mellettem állt ki. mert kissé rossz szögben találtam el. kérem – aggodalmaskodott a tanárnő. Nem látja mit művelt velem? – Bizonyára minden oka megvolt rá. Mrs. akkor megúszta volna a dolgot. simán elképzelem. hogy ezt tegye. míg magáért nem megyek. kisasszony. – Mert csurom vizes. – Az egészet ő kezdte. hogy Jessica péppé verése enyhített rajta. de azonnal oda is kaptam. – Biztosan jól van? Tehetek magáért valamit? Kérem. de Mrs. hogy Nicholas megfenyegette. Vörös tincseim az arcomra tapadtak a hűs esővíztől. de tudtam. Na. – Én… nos… reméltem. Mi a fene történt itt egy nap alatt? Tegnap még a kicsapás szélén álltam. Gilberttel a kápolnába. – Miért? – kérdeztem. és masszíroztam meg. de én megráztam a fejem. 34 . Thompson… – kezdte hápogva Jessica. mikor a sértett Jessica elvonult az egyik tanár kíséretében. hogy ma már nem számíthatok a segítségére. Most pedig azonnal menjen Mrs. ez pedig kezdett ijesztő lenni. A haragom újra fellobbant. – Nem úgy értem – ráztam meg a fejem. Nem voltam kevésbé meglepett. Ha az igazgatónő tudott a dologról. ha nem sértegetné folyton. hogy nem említi meg ezt a kis incidenst a… a… vőlegényének… – rágta a szája szélét Mrs. Káromkodva guggoltam le. Utána együtt kérjük majd Isten bocsánatát erre a borzalmas cselekedetre. hogy kik a szülei. Minden figyelmét az én állapotom kötötte le. és kificamítottam a bokám. így már minden értelmet nyert. ahogy toporzékolva és fújtatva próbálja bizonygatni az igazát. – Miért nem Jessica győzött? Mindig őt pártolta.– De. – Miss Garissova – fordult felém az igazgatónő. – Nem mehetnék inkább haza? Szeretnék pihenni egyet. és imádkozzon. Talán. Thompson ezúttal ügyet sem vetett rá. Természetes. A pokolba is. – Menjünk be. de nem így történt. Thompson. és engem pátyolgat. Figyeltem. Tudja. nehogy megfázzon. pedig már kezdtem hinni. meg egy csésze meleg teát. Kap pár pokrócot.

Ám az helyett. Jól vagyok – hazudtam. hogy ebből hogy vágom ki magam otthon. hogy bármelyik pillanatban összeesem. de azért átnyújtott egy szalvétát. hallottam – mesélte lelkesen az egyik fickó a barátainak nem messze tőlem. – Igen. Tony készségesen nyújtotta felém a kedvencem. kérdés nélkül. – Te tudod. bambina? – kérdezte olasz akcentussal. akiket a barátaimnak mondtam a környéken. de azért köszönöm. de Tony elnéző mosolyt küldött felém. semmi különös – vontam vállat. zöld szemébe. – Igen. hogy túl sok sikerrel jártam. – Már ki is jelölte a menyasszonyt. hogy a szabadságom kiélvezve hazamentem volna. Szerintem a fagylalt is épp olyan jó lesz – nevettem fel. de nem hiszem. igen. Így volt. – Szóljak valakinek. mire negyed óra múlva kidobtam a szalvétát. hiszen elég régóta jártunk már ide.– Persze – csillant fel a nő szeme. – Tényleg jól vagyok – bizonygattam. – Biztosan valami gazdag nőcskét talált magának – tette hozzá az előző. Mindenesetre. hogy vigye haza? – Nem. Csak bólintott. mikor beszélgetés foszlánya ütötte meg a fülem. Szerettem itt lenni. elmentem a kedvenc fagylaltozómba. az már csupa kosz és vér volt. Épp azon tűnődtem. sem a hajammal. Ugyan a nő személye még kérdéses. – Csak egy kis csetepaté. Serényen elkezdtem valamicskét normális állapotba szedni magam. mintha azt várná. de mindenki erről suttog New York-ban – kontrázott a másik. A ruhámmal most nem tudtam mit kezdeni. és bekaptam egy nagy adagot. Tony. Ezúttal őszinte volt a mosolyom. mikor belenéztem a férfi aggódó. És ezekből sajnos nem volt túl sok. és beszélgetni vele. én is hallottam. – Azért szedd egy kicsit rendbe magad. – Hát veled meg mi történt. köszönöm. – De az arcod… Biztosan minden rendben? Ne adjak egy kis jeget? – Nem kell. Az olasz fickó nagyon kedves ember volt. carino – vonta meg most Tony is a vállát. mire vágyom. – Ennyire szörnyű? – fintorodtam el. mert elég feltűnő jelenség vagy. Tony még mindig gyanakodva méricskélt. és azon kevesek közé tartozott. hogy tudja. 35 .

Fogalmam sem volt. hogy kiről beszélnek. Cudarul éreztem magam. mennyire tévednek! Én meg azt kívántam. Te vagy a legjobb! – nevettem fel. Újabb kanál fagylaltot tettem a számba. Hálásan biccentettem Tony-nak. amit még a vak is látott. carino – kacsintott felém. hogy kívülről sem festettem jobban. modell – kontrázott egy harmadik. Már sötétedett. mert azonnal átszólt a pult felett a csoportnak. – Szóval ennyi. Bár.– Én úgy hallottam. mert a bokám nem igazán díjazta a megterhelést. – Azt hiszem. bár igazak lennének a pletykák. mikor megértettem. De a szavak akaratlanul is eljutottak a fülembe. – Egy színésznő. és ezúttal nem a fagylalt miatt dermedtem meg. 36 . most biztosan nagyon elégedett magával. de nem mertem a szemébe nézni. Méghozzá nem is akárki. maga Jennifer Karell. Előre aggódtam. Tony. Az út egy részét gyalog tettem meg. mikor végeztem az első adaggal. ha lett volna –. hogy… – A ház ajándéka. Ha eddig nem jött rá arra. kiről beszélnek. mit fog szólni anya. hiába próbált Tony rendbe szedni. Felvontam a szemöldököm. Kitéve annyi merényletnek… Nicholas? Csak nem… Majdnem elejtettem a kanalat. Nicholas végre megnősül – sóhajtott fel az első felszólaló. – Tranquillo! Csendet! Ilyen pletykáknak nincs helye az én üzletemben! A társaság azonnal elnémult. Miért pont én? Tony észrevehette a hangulatváltozásom. Nem szólt semmit. Sokkal jobban illene Jennifer Karell Nicholas mellé. akkor eddig nagyon félreismertem. nem irigylem az új asszonyt. – Dehogyis – korholta le a negyedik fickó. mikor elbúcsúztam Tony-tól. épp ideje volt. – Köszönöm. de akinek sikerül bekötni annak a cserfes színésznőnek a fejét. – Nem hinném. csak átnyújtott nekem még egy adag fagylaltot. a másik felét busszal. és igyekeztem nem a beszélgetésre koncentrálni. Ó. és hazafelé indultam. mint én. mikor belépek a házba. szóval a zsebpénzem tettem volna rá – már. és beletúrtam az újabb adag fagylaltba. ha tudnák.

Anya egy pillanatig habozott. anya. – Kínáld meg teával a vendéget. mikor megtántorodtam. és a konyhába mentem. anya pedig rosszallóan cöccögött a ruhámra nézve. jó? Tudok magamról gondoskodni. Teletöltöttem gőzölgő eperteával – legalábbis az illatából ítélve –. Mindjárt kimosom a sarat. magunkra hagyjon-e. Láttam. Fintorogva torpantam meg egy percre. hogy Nicholas arcán egy pillanatra megremeg a mosoly. legalábbis úgy ítéltem meg Tony tükrében. Nagyot sóhajtva léptem a konyhapulthoz. de nem mutatott érdeklődést a téma iránt. Savannah. úgy tekintettem. – De kicsim. és inkább voltam barna. menet közben megragadtam Nicholas bögréjét. a hajam is összeragadt. – Már megint mit csináltál. mintha nem is létezne. végül a telefon mellett döntött ellenemben. Ez felettébb szórakoztatta. Az arcom már egészen elviselhető volt. 37 . de reméltem. és épp letettem volna az asztalra. hogy ígérete szerint visszajön még ma. majd megfordultam. Az utcán ott parkolt megint a sötét Lexus. mire a házhoz értem. de az agyam csak lassan adta vissza az információkat. de ezzel nem foglalkoztam. Tudtam. Nicholas ott ült a bárpultnál. De nem anya volt a legkisebb gondom. – De… Az újabb kérdéstől végül a telefon csengése mentett meg. hogy majdnem eltört a kezemben. nehogy kettéroppantsa a gerincem is. Ezt felveszem. Semmi kedvem nem volt vele találkozni. hogy mégsem teszi meg. Az esetlenségemnek azonban köze sem volt a kificamodott bokámhoz. Nem vagyok kislány. te lány? – Tony-nál voltam – vontam meg a vállam. Próbáltam kitalálni mi történhetett. Én pedig nem is néztem rá. és úgy szorítottam. mint vörös. Nyögve támaszkodtam meg a hideg márványlap szélén. a… – Tudom. de kinyitottam a bejárati ajtót.A ruhám még mindig csupa sár volt. Vonakodva. széles vigyorral fogadott. de holnapra biztosan elborítanak a kék-zöld foltok. mint tegnap. sokkal inkább egy hatalmas férfitestnek. aki most könyörtelenül belenyomott a pultba.

hogy letegyem a csészét. hallottam a bárszék súrlódását a parkettán. 38 . hogy Nicholas egyetlen lépéssel mellettem terem. mielőtt nagy erővel a pulthoz szegezett volna. egy pillanatra láttam.Mikor megfordultam.

a… – Selena arca egyre sápadtabb lett. Akárki is ez a fickó. Láttam. nem nézett rám. hogy a szobában vagyok. Egy pillanatra megremegett a mosolyom. hogy folytassam. engem pedig egyenesen semmibe vett. Selena azonnal cöccögni kezdett. Többet akarnék belőle. mire a vigyorom még szélesebb lett. Nem vagyok kislány. sem a simogatással. vizes haja takarta előlem az arcát. ahogy meglátta. Apró kezét ökölbe szorította. ha arra gondoltam. Nagyon kortyoltam a bögrémből. csupán a puszta jelenlétemmel akartam ráébreszteni a tényekre. Ezúttal viszont nem érném be a csókkal. – Tudom. hamarosan egy ujjal sem mer majd hozzáérni. de még így is lenyűgöző látványt nyújtott számomra. hogy megjegyzést tegyen az állapotára. jó? Tudok magamról gondoskodni. anya. és nem esett baja. hogy nem lesz ma sem egyszerű meggyőznöm. mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. A nyugalom. te lány? – Tony-nál – vonta meg Savannah a vállát. valami olyat láthatott. mert biztonságban volt. Ma azonban nem akartam érvekkel vagy tettekkel pedzegetni nála a témát. inkább elfordult. A ruhája és a haja csupa sár volt. de nagyon hamar feleslegesnek ítéltem az aggodalmat.4. Nicholas Mikor Savannah hazaért. a jókedv. mikor érzékelte. amit én nem. vörös. – De… 39 . A lánya azonban nem hagyta. hogyan feszülnek meg a vonásai. – Már megint mit csináltál. mivel tudtam. Istenem. ha nem adja. akkor is. elfogott a vágy. Mindjárt kimosom a sarat. mit tettem vele majdnem a szobájában. mikor belépett a konyhába. megint elfogott a végtelen nyugalom és a jókedv. – De kicsim. ez pedig mulattatott.

mikor darabokra tört. Selena még pár másodpercig tépelődött. Savannah – mondta. csúszós tócsát hozva létre alattunk. Megtámaszkodtam az asztalon. így esélye sem volt elmenekülni előlem. Rendkívül szórakoztató volt figyelni Savannah erőlködését. az egyik lábára sántít kicsit. akiket megbíztam a lány védelmével. és a tenyerembe fektettem az állam.Selena ismét közbe akart vágni. ami vörös színt öltött. nem is egyet. de eleget tesz anyja kérésének. Aztán az enyhén megduzzadt jobb arcát. hogy vajon magunkra hagyhat-e. ami egészen az álláig leért. végül a telefon győzött. A tea szétfolyt a padlón. ahogy megragadja az üres bögrét. Amikor jobban szemügyre vettem rájöttem. Az orra alatt is láttam rászáradt a vért. Megtámaszkodtam mellette két oldalon. nem vártam. hogy Savannah kissé morogva. Hallottam a kancsóból kiömlő tea jellegzetes csobogását. ezúttal azonban a telefon szakította félbe. hogy felpattanok a székről. de még csak nem is jelentették. Legelőször a szeme alatt futó karmolásra figyeltem fel. Miért nem védték meg? Pár percig néma csend volt. hogy rám se hederítsen. úgy tűnt. 40 . és az egyik szemét is nehezen tudja nyitva tartani. mintha behúztak volna neki. aztán hátat fordított nekem. hogy még ezek után is hallgatni fog az anyjára. a pulthoz szorítottam. Savannah a döbbenettől levegőért kapkodott. Mereven a mellkasomat nézte. fényes. Szórakozottan figyeltem. azon kaptam magam. Aztán végezni azzal a két idiótával is. de most ez volt a legkisebb gondom. és azonnal megölni a nyomorultat. Bevallom. Ahogy lejjebb haladtam feltűnt. aztán ismét felém fordult. és mielőtt bármit is tehetett volna. csak a csésze koppanását lehetett hallani a földön. hogy valaki rátámadt. hogy a karja is csupa seb. hogy a szája is sebes. és nem emelte rám a pillantását. ki tette ezt vele. – Kínáld meg a vendéget teával. megfeszülő tagjaiból azonban könnyedén kiolvastam. Ezúttal azonban nem takarta el a haja az arcát. Pillantásommal követtem a kezét. aztán a reccsenést. mindig képes nekem meglepetéseket okozni. Féktelen düh lett úrrá rajtam. a teste nagyon is tisztában van a jelenlétemmel. átszelem a köztünk lévő távolságot. mintha elharapta volna. és elviharzott a nappaliba. Tudni akartam.

és úgy kényszerítettem. benntartottam az édes illatot. Savannah sértődött képet vágott. Egy percig emésztettem a hallottakat. mikor a nyakába csókoltam. hogy kiabáltam. könny lepte szemekbe. de nem tudott elég messze kerülni tőlem. ami most szapora volt. Inkább légy jó kislány. Éreztem a saját mellkasomon az ő szívdobbanását. még a kezét is keresztbe fonta a mellkasa előtt. hogy te mit akarsz! Még erősebben szorítottam a testemmel a pulthoz. és mikor elengedtem. ahogy beszélt. és már itt sem voltam. alig bírtam türtőztetni magam. – Valaki csak megvert – horkantam fel. hogy menj el! – vágott vissza Savannah. – Mi.– Mi történt? – a hangom még nekem is túl fenyegető és túl nyers volt. láttam a szemén. Éreztem a torkának minden rezdülését. összeszorítottam az állkapcsom. 41 . ezek a sérülések még rosszabbnak tűntek ilyen közelről. – Sajnálom. mire elhallgatott. Istenem. és ezt használtam fel. és tökéletesen tisztában voltam vele. – Ha tudni akarod… – kezdte. A lány összerezzent a karomban. aztán hátrahúzódtam. nehogy kiabáljak. Próbáltam türelmet erőltetni magamra. – Nem akarok hozzád menni! De tudod. és hangos nevetésben törtem ki. Csak… Ki tette ezt? – próbáltam kedvesebben faggatni. hogy lenyugodjak. Rózsa és fahéj. az orrom még a sáron keresztül is megcsapta a parfümjének illata. Savannah kissé elpirult. – Megvertem egy nagyszájú lányt az iskolában. hogy egy egyszerű eséstől így néznél ki. Csak egy név kellett. Belenéztem a smaragdzöld. Ezúttal ő is dühös volt. Csodás elegy. mi van? Ilyen az élet! Senkit nem érdekel. – Az istenért! Mi a fészkes fene történt? Nézz már rám! – ezúttal felemeltem a hangom. – Senki – hangzott a tömör felelet. hogy a szemembe nézzem. de nem válaszolt. ki tette ezt. erre a válaszra nem számítottam. és még távolabb igyekezett hajolni. és azonnal megenyhültem. Továbbra sem érkezett felelet. Megpróbált elhajolni. Közelebb hajoltam hozzá. Savannah is megijedt. Tudni akarom! – Én meg azt akarom. és áruld el. Történt? – ismételtem meg újra. Na. – Nem hiszem. egyik kezemmel az álla alá nyúltam. Mély levegőt vettem. miért.

Ugyan ezt nem mondtam ki hangosan. Az én kis tüzes Savannah-m képes megverni valakit. nem a Lexus irányába indultam. mikor belépett. hogy verekedni is tud. és meglátta a cserépszilánkokat és a kiömlött teát. – Tényleg megvertél egy lányt? – hüledeztem. – Elnézést kérek a felfordulásért – mondtam szórakozottan. amiben Santiago és Drake ült. – Nekem most mennem kell – néztem az órámra. Savannah anyja bólintott. és beszálltam. hangot ad a véleményének. Mikor becsuktam magam mögött az ajtót. – Mégis mi a francért nem szóltatok? – törtem meg végül a hallgatást. és dühös pillantását felém villantotta. azonnal golyót eresztesz a fejébe. – Itt meg mi történt? – kérdezte Selena hüledezve. aztán ráharapott a szájára. – Nem akartunk feleslegesen a fejünkre hozni egy halálos ítéletet. Ha valamelyikünk említette volna. Tudtam. – Volt egy kis nézeteltérésünk.– Mi olyan vicces ebben? – csattant fel. 42 . és akaratlanul is elmosolyodtam. de nem hittem. – Nem kell kikísérnie – mosolyogtam rá. – Mi közöd van neked ehhez? Csak rám tartozik! Mire válaszolhattam volna. az időközben nyert jókedvem már maradéktalanul elpárolgott. mint szórakozott. és inkább dühös voltam. már el is viharzott mellettem. Lenéztem a törött bögrére. hogy makacs és igen. de büszke voltam a menyasszonyomra. és már csak az ajtó csapódását hallottam. Nem is olyan gyámoltalan. de hallottam a szavain. – És miért verekedtetek össze? – Mert… – kezdte volna. Drake morogva az ablak felé fordult. – És legalább ő is hasonló állapotban van? – Egy kicsit rosszabban – próbált felvágni Savannah. hanem ahhoz a fekete terepjáróhoz. végül Santiago volt. – Semmi gond… – felelte Selena bizonytalanul. Felnyitottam a hátsó ajtót. A két férfi először meg sem szólalt. mint hittem. hogy ez nem igaz. én pedig felvettem a kabátom. hogy hagytuk idáig fajulni a dolgokat. és azonnal hozzálátott a kiömlött folyadék feltakarításához. aki válaszolt.

minden szót külön hangsúlyozva ejtettem ki. – Miért? – fordultam az említett férfi felé. Vártam még egy percet. Az előbbi büszkeségemnek nyoma sem volt. sajnálhatod. aztán kiszálltam. Találkozóm volt Matthew-val. többet ne forduljon elő ilyen. – Akár most azonnal lelőhetnélek titeket. mintha megsértődött volna. hogy lemaradtál a buliról. Egy elhagyatott raktárépülethez hajtottam a Mississippi partján. mintha semmi komoly nem lett volna a mondandójában. Gondoltam. és a Lexus-hoz mentem. szemében pajkos fény villant. Egész úton füstölögtem. csak a végeredmény számított. és indítottam a motort. Beültem a volán mögé. Ha láttad volna a saját szemeddel… – Megmondtam. mert ők a legmegbízhatóbb embereim. Visszafordult az út felé. Ki vagyok én. még egy percig rászegeztem a pisztolyt. – Meg kell mondanom. mindeközben rászegeztem a pisztolyom csövét. Másképp már halottak lennének. Santiago még csak meg sem rezdült. És megmondtam. aki a ma esti szállítmányom intézte. Szépen elintézte azt a kis szőkét. – Igenis. aztán olyan sebes mozdulattal rejtettem vissza a kabát alá. Tajtékzottam a dühtől. – Figyeljétek a lányt! Maradjatok mellette addig. mikor ismét magam előtt láttam Savannah arcát. Az a két marha! Csak azért élték túl. Látszott rajta. kit páholt el. – Legközelebb nem nézem el. ahogy előkaptam. hogy most nem teszem meg? – szinte köptem a szavakat. Nichi. hogy megtiltsak egy kis szórakozást? – vigyorodott el a férfi. ne avatkozzunk bele. amíg másképp nem döntök. Drake szokás szerint egy szót sem szólt. hogy szívesen kiadná végre a felgyülemlett dühöt. – De Santiago megállított. mintha nem is venne komolyan. hogy a férfi jól értse. ha így akartok szórakozni – morogtam sötéten. zengő hangja betöltötte az autót. – Rendben – morogta Santiago. Félelmetes látványt nyújtott. Egy haja szála se görbüljön.– Miből gondolod. – Azt ajánlom. – Kíváncsi voltam. 43 . hiszen te vagy a főnök – vont vállat Santiago. Nem érdekelt. – Ugyan. mit tesz – vont vállat Santiago. Mély. hogy ne szólíts így! – a hangom szinte suttogás volt. – Én közbe akartam avatkozni – szólalt meg Drake váratlanul.

Talán kevesebb pénzt kéne kapnia. még időben. Nem bájcsevegni jöttem. aztán távozott. Még az egyik akció során sérült meg.Tudni akartam. – Ami mit is takar? – vontam fel a szemöldököm. Kétkedve néztem a plüssmedvére. hogy egészen a haja vonaláig fut fel. – Első osztályú minőség. és felénk indult. hogyan olvadjon bele a környezetbe. – Nocsak. de nem mondhattam. én pedig megszemléltem a finom. Arcának egyik felén csúnya vágás húzódott. Benyúlt a medve bélésébe. és kihúzott belőle egy apró csomagot. Matthew sosem tudta. ahogy végigmértem. de nem várta. – Hogy megy? – Minden a legnagyobb rendben. és felém fordult. hogy jelezze. Átadta a szőrös valamit Matthew-nak. Elmosolyodtam. csak amolyan gesztus volt. Matthew intett az egyik fickónak. amit félúton egy szemfedő takart. hogy jövök. mire az kivett valami barnát az egyik dobozból. mikor az egyik ellenséges díler végighasította az arcának jobb felét. Még oda sem értem a kis csoporthoz. hogy mennek a dolgok. ne játszd el a meglepettet – feleltem hivatalos hangnemben. még mindig a főnökének tart. de jó trükk – kacsintott rám a férfi. – Klasszikus. 44 . mikor Matthew elküldte az utolsó férfit is. A fejemmel a dobozok felé intettem. Az egész cuccot leszállították. aki serényen utasítgatta a többit. Elmosolyodtam. gondolkodtam el. hogy szerény is. A magas fickó kitárt karokkal fogadott. ki tisztel meg bennünket! – köszöntött harsányan. és megpillantottam egy fekete öltönyös fickót. Egyetlen utcai lámpa világított csak. de ha az ember teljes egészében felmérte a függőleges csíkot láthatta. – Egy játékmackó? Most komolyan? Ennél jobb nem jutott az eszedbe? – néztem rá hitetlenkedve. akik dobozokat pakolgattak egy hajóról pár furgonra. Hűséges fickó volt. – Tudtad. – És hogy rejtitek el? – A klasszikus módszer – vigyorodott el elégedetten Matthew. fehér port. Átnyújtotta nekem. Leparkoltam az elhagyatott épület sarkán. és gyalog kerültem meg. hogy megölelem. Közelebb mentem. halvány fénykörében megláttam a sötét ruhás alakokat.

ne próbálkozzanak semmivel. de nem kellett megfordulnom. durranás törte meg a csendet. hogy tudjam. – Tudod. A rendőr szótlanul. – Matthew látszólag felettébb elégedett volt a munkájával. – Az erősítés bármelyik percben itt lehet. Ma mindenki azt várja. de nem is hittem. mint ahogy állítja. Szóval! Vigyétek az idétlen mackókat a kijelölt helyre. A hangjából érezni lehetett. Egyikük sem olyan ostoba. vagy lövök. egy hangot hallottam meg a hátam mögött. A pisztoly ugyan nem remegett meg a kezében. aztán jelentsd. ami kicsit még mindig füstölt. Egy fiatal rendőr állt az épület sarkánál. 45 . A szemem forgattam. Én viszont nem örültem az álcájának. Szóval? Megértettél? – Igen. Meg sem vártam a következő mondatát. – Kezeket fel! Azonnal tegyenek le mindent! – felsóhajtottam. – Hol is tartottunk? – D… De a… A rendőrök… – dadogta Matthew. hogy bárkit eltalálna vele. nyugi! Minden a legnagyobb rendben. mi történt. hogy a legkisebb hiba esetén… – Persze. és dermedten meredt a hátam mögé. hogy süket fülekre találok. hogy idejöjjön. mit látnék. Hát ennyire rossz passzban lennék? Pedig igyekeztem palástolni a dolgot. Tapasztalatlan volt és fiatal. Matthew szeme tágra nyílt a rémülettől. hogy nem olyan biztos magában. Mintha csak Matthew állítását akarná megdönteni. és láthatóan fehérebb lett. Nem üthet ki semmi balul. Megfordultam. azt ajánlom. még a végén el is hányja magát. – Miattuk nem kell aggódni. mint a fal. hogy szétlövöm a csökött fejét.egyenesen a hazájából. Hideg verejték lepte el az arcát. Remek. Megvetően tettem vissza a pisztolyt a helyére. és az élettelen testet bámulta. akár egy krumpliszsák. hogy csak most jött ki az iskolából. Golyót repítesz a fejembe. – Majd én gondoskodom róla. Matthew hitetlenkedve nézett a kezemben tartott fegyverre. Látszott rajta. mikor kinyitotta a száját. – De… Csak úgy itt hagyjuk? – kezdtem unni. ugye. Ember. ernyedten terült el a földön. De ha meg is tennék… Esélyük sem lenne.

Matthew minden további ellenkezés nélkül sarkon fordult. hogy Matthew minden mozdulatom figyelemmel követi. Minek köszönhetem a váratlan hívást? – Csak érdeklődnék a hogyléted felől – csiripelte a nő. ha ilyen terepre jön. Mindent visszatettem a zsebébe. és elsietett. – Én vagyok – búgta egy női hang némi hallgatás után. Pont akkor végeztem. Ó. Majdnem felnevettem a gondolatra. és szemre vételeztem a művem. – Megmondtam. és egy újszülött fényképe. előhúztam egy zsebkendőt. aztán a lábammal löktem rajta egy nagyot. kétségem sincs afelől. Volt nála egy igazolvány. és elkezdtem átkutatni a zsebeit. Ostoba! Legalább egy golyóálló mellényt vegyen fel. aztán megragadtam a rendőr kezét. Megcsóváltam a fejem. én voltam. Tipikus újonc hiba. Elmosolyodtam. Egy kis hajsza még kedvemre is lenne. Most pedig szaporázzátok meg a pakolást. hogy rájönnek. Mikor visszaültem az autóba.– Okos fiú. mikor megtalálják a kis ajándékom a barátjuk zsebében. ahogy a Mississippi egyre messzebb sodorja tőlem a testet. Én is megfordultam. huszonnégy éves. És tudni fogják. Hidegen elmosolyodtam. – Igen? – szóltam bele. hogy ne hívj többet! – Tudom. Kétség kívül a rendőrök meg fogják találni a hullát. A golyó egyenesen a szívét találta el. Leguggoltam. Nem tudom. mikor megszólalt a telefonom. Nem akarom. hogy milyen képet fognak vágni. Ezen kívül volt még nála némi pénz. Láttam a szemem sarkából. és figyeltem. hogy én tettem. hogy miket pletykálnak az 46 . eredjenek a nyomomba. és elvonszoltam a kikötő széléig. Még egyszer ránéztem a fiatal férfi arcára. mely szerint a neve Thomas Jefferson volt. és a halott rendőrhöz sétáltam. és a francia negyedben lakott. egyenesen a forrásnál érdeklődöm utána a pletykáknak. Semmi említésre méltót nem találtam. De gondoltam. hogy a rendőrök mégis szimatolni kezdjenek errefelé. Hatalmas véres folt terjengett az egyenruha elején. hallottad-e. – Jennifer. Hát tegyenek egy próbált. és letöröltem a vért a kezemről.

magától is 47 . és a mellettem lévő ülésre dobtam a mobilt. cica. Tudod jól. letettem. – Ó. Felsóhajtottam. hogy milyen fényt vetne rád – csacsogta a lány. Nem tud kijátszani ellenem semmit. valóban? Várd ki a végét. kiről beszél.emberek szerte New York-ban. Megbánod még. Egy ideig vártam. A végét azonban már nem vártam meg. hogy kimondja az illető nevét. – Honnan tudsz róla? – Az az én titkom. hogy félredobtál! – sikította a telefonba. de inkább fenyegetően. Szinte azonnal elnyomott az álom. Egyenesen a szállodába mentem. hogy bárki zaklatni merjen. De nem szándékozom beemelni egy cserfes kislányt a maffiába. tudtam. Jennifer. Másnap reggel a mobilom hangjára ébredtem. – Nem. Majd holnap. Biccentettem a portásnak. Soha nem vennélek el. Jennifer. – Felejtsd el. nem volt szükség rá. Mert ugye te sem akarod. – Mert Ő jobb? – dohogta a lány. valóban elveszlek-e feleségül? – nevettem fel. – Mi igaz belőle? – Arra vagy kíváncsi. Nem felelt. hogy csak a szex miatt férkőzhettél a közelembe. – Tudok róla. ettől még inkább nevetnem kellett. A riporterek megállás nélkül ostromolnak – panaszolta színlelt felháborodással. mely szerint még kibaszottul korán volt ahhoz. Fáradt voltam. mint örömtelien. Jennifer! Ebben a játékban még mindig én irányítok – vigyorodtam el sötéten. ruhástól az ágyra dőltem. hogy kitudódjon? A híres és rettegett maffia vezér egy kislányt óhajt elvenni? Ugyan! Te is tudod. – Ugye nem ringattad magad ostoba álmokba? Ugyan. De előbb alszom rá egyet. Ezzel az elhatározással gördültem ki a forgalomba. és fürdés nélkül. A homlokomat ráncoltam. Csak egyvalamiért cserébe nem terjesztem el a dolgot. és megdörgöltem az orrnyergem. És? – És? – ezúttal őszintén felháborodott. felmentem a szobámba. Csupán a hallgatás volt a reakció. Álmosan pillantottam az órára. és nem akartam ilyen jelentéktelen ügyekkel foglalkozni. hogy ha nem válaszolok. Egyre növekvő dühvel markoltam meg a kormányt.

elég szép a fotó. a szív alakú arc és a vörös hajzuhatag. előbb azonban dolgom van. Letettem a telefont. látom még szunyáltál. Ügyet sem vetettem a gőzölgő ételre. Olyan erősen markoltam dühömben a telefont. Szóval a kislány így akart játszani. ezért még megfizetek neki. hogy kié az a mosolygós smaragdzöld szempár. és már ki is viharoztam a szobából. Még a kezembe se kellett fognom a lapot. bár meg sem közelíti a valóságot… – Santiago! – kiáltottam türelmetlenül. A helyedben pár napig kerülném a kontaktust. vagy arra. nem. 48 . Ha nem sietsz. Elismerem. még a hegyomlást is megérheted – Santiago egy pillanatra elgondolkozott. – Mi a fészkes fenéről beszélsz? – Ó. már tudtam. abban mindenképp részed lesz. tudod. – Jól van. Remélem. Egy biztos. Beültem a Lexusba. ahol aztán a teljes káosz fogadott. Egy francos Himalája méretű gond. Akkor elmagyarázom drágám. Ott volt a szokásos zsúrkocsi. hogy akárki háborgat. Esküszöm. aztán feltápászkodtam az ágyról. ha felbukkansz náluk. akkor játszunk az ő szabályai szerint. felkaptam a kulcsaim. hogy minél előbb Savannah-ék házához érjek. és a gázra tapostam. na! Ne harapd már le a fejem! Csak nézd meg a mai újságot. és a nappaliba siettem. Hát jó. főnök. hogy az ripityára tört a kezemben. bocsi. a fejét veszem ezért. – A világért nem zavarnálak. de van egy kis gond.abbahagyja. hogy a kislány ezért meg fog téged ölni. – Ja. telepakolva mindenféle friss étellel. tesó. és az újság címlapján is ott tündököl. továbbra is markoltam. – Mondd! – morogtam a telefonba. mellette pedig a mai újság. hogy át sem öltöztem. de valaki nagyon kitartó volt a vonal túlsó végén. A kislány bekerült a hírekbe.

És amint meglátja az arcom… Összébb húztam magam a takaró alatt. ami miatt meggondolná magát? Azonban egyetlen épkézláb gondolat sem születhetett meg a fejemben. Egyik nap a falhoz szorít. az az arc még engem is megrémisztett. a sok zaj összekeveredett a fülemben. valaki folyamatosan kopogtatott az ajtón. Próbáltam megfejteni Nicholas-t. mert odakintről zajok szűrődtek be az ablakon át. Inkább ütötte. valami folyamatosan kattogott. Emberek kiabáltak. ő egy gyilkos! Biztos vagyok benne. hogy megerőszakol. mielőtt kitudódna. Korán ébredtem. aztán lábdobogás. hogy nem akarok törődni vele. Következő éjszaka csendben üldögél a pultnál. Istenem. Akkor miért nem tudom kiverni a fejemből? – Fenébe! – morogtam. ha ilyen ostobaságokon töröm a fejem. mikor elkezdtem gondolkodni. hogy kellemesen aludtam az éjjel. Savannah Nem mondhatnám. beszélgettek. Sehova nem vezet. ha még egyszer kezet emelek rá. hogy nem egy ártatlan ember vére tapad a kezéhez. ha elmondtam volna neki. Autók ajtajának csapódását verte vissza az utca. és jót mulat azon. ami nem volt egy egyszerű feladat. Mi van velem? Az ég szerelmére. már a fejem is kezdett belefájdulni. Komolyan kinéztem belőle. és a fejemre húztam a takarót. hogy még mindig kalapál a szívem. hogy megölné Jessica-t. Vajon mi lenne az. ha rá gondolok? Egyszerre tud feldühíteni és elgyengíteni. Nem. Itt szinte sosem történik semmi. és a dobbanásokból ítélve. hogyan tántorítsam el az eljegyzéstől. Mi ez a nagy lárma odakinn? 49 . De akkor miért van az. Mi a pokol? A környék legcsendesebb utcájában lakunk. és azzal fenyeget. Inkább azt kéne kitalálnom. a nap alig szűrődött át a függönyön.5.

a kopogtatás pedig határozottabb és keményebb volt. Anya azonnal felpattant. De tuti. 50 . és épp akkor indultam a szobám felé. Merje csak ide tolni a képét. és tágra nyílt szemekkel figyeltem a mai újság címlapját. hogy a menyasszonya vagyok. Először csak résnyire nyitotta. nem szólt semmit. de egyiket sem éreztem elégnek. Hát persze. Nicholas levette a napszemüvegét. ez neki ismét csak egy jó móka. és a nappaliba mentem. Mire a végére értem a cikknek. már csak a fényképem lebegett a szemem előtt. és anya is ott ült az egyik fotelben. Vonzóbbnál vonzóbb kínzást találtam ki neki. Hagytam. Hunyorítva ki tudtam venni. – Miért vagyok az újságban? – nyögtem rekedten. Kezembe vettem a lapot. Nicholas viszonozta a pillantást. és megdörgöltem a szemem. és ordítottam egyet mérgemben. még egy fényképet is adott a firkászoknak. Az a féreg közzétette az újságokban. de nem fejezte be. és szinte azonnal elvakított egy villanás. és sietett ajtót nyitni. hogy ezért a húzásért megölöm. Óvatosan elhúztam a függönyt. kikaparom a szemét! A falhoz vágtam a gyűrött gombócot. és az egyik ablakhoz sétáltam. sőt. mi folyik itt? – kérdeztem. Sűrűn kellett pislognom. hogy odakint az utca tele van kamerákkal és fényképezőgépekkel. A tömeg felbolydult. magamra kaptam a ruháim. – Szemét! – morogtam egyre növekvő dühvel és remegő kezekkel összegyűrtem az oldalt. Öklömmel az asztalra csaptam. és mindent kényelmesen a helyére tett.Lassan felkeltem az ágyból. és elolvastam a szalagcímet. nem ijedt meg. de a villanások szüntelenül ostromoltak. mint az előzőek. elvigyorodott. aztán kitárta. Lenéztem a kis kávézóasztalra. Újabb és újabb képek pörögtek a fejemben. Ökölbe szorítottam a kezem. akit most a legkevésbé akartam látni. a zaj egyre hangosabb lett. és fenyegetően meredtem rá. és beengedte azt. hogy a vastag anyag visszahulljon a helyére. leemelte vastag kabátját. – Anya. mikor kopogtatás hallatszott odakintről. Furcsa módon minden ablakon el volt húzva a függöny. ha ideér. hogy mit is fogok tenni Nicholas-szal. – Anya! Miért van itt ez a sok ember? – Én… – kezdte anya.

Becsukta utánunk az ajtót. hogy eleresszen. Magam sem akartam elismerni. de még időben észbe kaptam. és megöleltem. Fogalmam sem volt. mint egy buta csitri? – Eressz! – mondtam tétován. A feleségem leszel. egy percig még felváltva nézett mindkettőnkre. és hátrébb léptem. Amint anya eltűnt a képből meglódultam a férfi felé. sőt. – Megmondtam. ha akarod. és bevitt a szobámba. Beszívtam a pólójának férfias illatát. Akkor miért ragálok úgy. ami. és a vigyor se hervadt le az arcáról. Mire pisloghattam volna egyet. a szeme úgy csillogott. nem próbált semmivel lefizetni. azért. és magához rántott. Átkarolt. ami az ő figyelmét sem kerülte el. amit ténylegesen tett. egyszerűen elkapta a kezem. Azonban nem számítottam arra. A kezem visszahullott a testem mellé. és azt akartam tudja. Reszketegen sóhajtottam. tehet ellenem akármit. Éreztem. A lábam finoman remegett. – Hogy tehetted? – fakadtam ki. és vártam. vagy a félelemtől. hogy elmosolyodik. ahogy a tüdőmből kifért. mint férfi. Gyűlölni akartam. libabőrös lettem tőle. aztán mielőtt hangot adhattam volna a tiltakozásomnak. hirtelen rossz érzésem támadt ezzel kapcsolatban. Savannah. és amilyen erősen csak tudtam. Nem magyarázkodott. és vártam. mit kéne most reagálnom. ha nem – suttogta a fülembe. megdörgöltem fájós öklömet. Elbizonytalanodtam. nem pedig vonzónak találni. már fel is dobott a hátára. behúztam neki egyet az öklömmel. már le is dobott az ágyra. és egy óvatlan pillanatban majdnem felemeltem a kezem. és csendben maradt. Dühös voltam. – Miért? Miért volt szükség ekkora felhajtásra? – ordítottam. de egyáltalán nem a dühtől. fölém mászott és megcsókolt. 51 . Elpirultam. mintha épp most adtam volna lehetőséget élete legjobb játékára. a fejét a hajamba fúrta. hogy milyen hatással van rám Nicholas. hogy ezt sosem bocsájtom meg neki. Nicholas persze még csak meg sem rezdült. – mondta anya bizonytalanul. Lehelete csiklandozta a nyakam.– Most… Azt hiszem… Magatokra hagylak. aztán elsietett a konyha irányába.

Semmi gyengédség nem volt a mozdulatban, keményen huppantam a
matracon, egy kicsit még a hátam is megfájdult. Testével szögezett az
ágyhoz, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül lecsapott az ajkamra.
Mohón, éhesen és vadul. Szétnyitottam a szám, hogy tiltakozzak, ő
pedig rögtön kihasználta a lehetőséget, nyelvét az enyém mellé
csúsztatta.
A fejem kezdett elnehezülni, éreztem, ahogy a düh szempillantás
alatt elillan minden porcikámból, ellazultam. Nicholas egyre bátrabb
lett, ügyes keze másodpercek alatt gombolta ki az ingem, és húzta szét
az anyagot. A hidegtől megint libabőrös lettem.
– Mit művelsz? – a mondat inkább volt sóhaj, éreztem, hogy vörös
lesz az arcom, mikor meghallottam, mennyire buja volt a saját hangom.
Nicholas ajka a nyakamra vándorolt, és most a bőröm szívogatta. Ajaj,
ennek nyoma fog maradni.
– Már figyelmeztettelek egyszer, nem emlékszel? Mondtam, mi lesz
a következménye, ha még egyszer kezet emelsz rám.
– De… – akartam tiltakozni, ekkor megéreztem a hasamon meleg
kezét. Ráharaptam az alsó ajkamra, nehogy valami ostobaság csússzon
ki a számon.
Próbáltam eltolni, de ennyi erővel akár egy sziklával is
próbálkozhattam volna. Új taktikába váltottam, mozdulatlanná
dermedtem, és behunyt szemekkel imádkoztam, hogy abbahagyja.
Nicholas feje érezhetően lejjebb csúszott, a nyelvével együtt. A
kulcscsontomnál egy pillanatra elidőzött, finoman beharapta a bőrt, meg
kellett markolnom a takarót magam alatt, mert vagy pofon vágom –
amivel csak tovább bátorítom –, vagy megmarkolom a pólóját, és
magamhoz rántom.
Alig bírtam gondolkodni. Erővel kellett tisztán tartanom a fejem, de
ez egyre nehezebb volt. Nicholas a fogával tépte a melltartóm, keze
folyamatos köröket írt le a köldököm körül. Aztán egy pillanatra vége
lett a forróságnak. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy Nicholas
engem néz, tengerkék szeme szinte világított a félhomályban. Tudtam,
hogy mi az a csillogás az íriszén, és, hogy valószínűleg hasonlót lát
rajtam, bár nem akarom.

52

Ajka féloldalas mosolyra húzódott, mintha mindent tudna, minden
apró gondolatommal tisztában lenne, megint elpirultam, ezúttal azonban
a haragtól. Most, hogy leállt, képes voltam megint józanul gondolkodni.
– Eressz el! – követeltem suttogva. Még szélesebb lett a mosolya,
ettől az arca elviselhetetlenül vonzó lett. Átfutott az agyamon, vajon
képes leszek-e ellenállni neki, ha tovább folytatja? – Kérlek! – tettem
hozzá.
– Tudod, hogy mit akarok – felelte.
– Nem.
– Ez a végleges válaszod? – ezúttal már szemtelenül vigyorgott. Meg
sem próbálta leplezni, mennyire élvezi a helyzetet.
Egy utolsó pillantást vetett rám, aztán visszahajolt a bőrömre.
Hihetetlen, de mintha a nyelve mindenhol ott lett volna. Keze már nem
a hasamon körözött, hanem egyetlen mozdulattal a nadrágomba
csúszott. Tudtam, mire készül, és cseppet sem tetszett a gondolat – talán
csak mélyen, az agyam egy elvetemült sarkában, amiről nem is akartam
tudomást venni.
– Rendben – kiáltottam rémülten. Nicholas ismét felemelte a fejét,
kék szemeit az enyémbe fúrta.
– Mi rendben? – kérdezte ártatlanul. Megint az a féloldalas mosoly.
Csak ne lenne olyan vonzó… Nyeltem egyet, hogy visszatereljem a
gondolataim az eredeti célomra. Le kell állítanom.
– Nem ütlek meg többet – motyogtam.
Nicholas felnevetett. Mély, zengő hangja bársonyosan simogatta a
bőröm, akár a nyelve az előbb. Megborzongtam, megint libabőrös
lettem. Ez a férfi minden szempontból veszélyes.
– Tudod, hogy nem ezt akarom, Savannah – lehelte a bőrömbe.
Ó, hát persze, hogy tudtam. De hogy mondhatnám ki azt, amit
mindeddig próbáltam elkerülni? Ami ellen egész eddig küzdöttem? De
döntenem kellett. Nicholas keze már a bugyimnál járt, a combom belső
felét simogatta, miközben kiszabadította magának az egyik mellem.
A szívem a torkomban dobogott. Vagy kimondom, amit hallani akar,
és egy életre tönkreteszem magam, megalázkodom előtte és megteszem,
amire kér, vagy hagyom, hogy tovább folytassa, és elvegyen valami
még fontosabbat. Fogalmam sem volt, mi lenne a helyes döntés.
Mindenképp az lesz, amit ő akar, csak kérdés, melyiket tudnám
53

elviselni. Nicholas keze épp megemelte a bugyim, mikor
kétségbeesetten felkiáltottam.
– Hozzád megyek! – azonnal megdermedt a mozdulat közben.
Csalódott mosolyt villantott rám, kezét kihúzta a nadrágomból, és fölém
könyökölt.
– Kár, hogy ennek itt és most vége, de mindent a maga idejében –
kacsintott rám. – Gyertek be! – szólt hátra, de egy percre sem vette le
rólam a pillantását.
Fogalmam sem volt, hogy valaki más is van a házban, de hallottam,
hogy nyílik az ajtó, és valakik belépnek a szobába. Nicholas
elmosolyodott, lehajolt és lenyalta a vért a szám széléről – amit sikerült
elharapnom nagy igyekezetemben –, hüvelykujjával az állam simogatta,
aztán felkelt.
Amint eltűnt rólam, fájón hideg lett a szobában, túl könnyűnek
éreztem magam. Az ajtó felé pillantottam, és csak ekkor tudatosult
bennem, hogy a két újonnan érkező férfi. Vörösebb lettem, mint a rák,
gyorsan összehúztam magamon az inget, és sietve begomboltam. Nem
úgy tűnt, mintha Nicholas kicsit is zavartatná magát.
– Savannah, bemutatom a két testőröd – intett a fejével a két fickó
felé.
Mindketten magasak voltak, bizonyára elérték a két métert, akár csak
Nicholas. Egyiküknek rövidre nyírt, fekete haja volt, sötétbarna szemei
fenyegetően csillogtak a szoba homályában. Kicsit megijedtem a
mogorva, és sötét kifejezéstől az arcán, ezért hátrébb húzódtam az
ágyon.
A másik szöges ellentéte volt a társának. Barátságosan mosolygott –
inkább vigyorgott –, miközben szürke szemével végig mért. Mikor látta,
hogy figyelem rám kacsintott, és, ha lehetséges, még jobban vigyorgott.
Érdeklődve figyeltem, ő egyáltalán nem tűnt rosszfiúnak.
Megnyugodtam már a puszta jelenlététől is, halványan viszonoztam a
vigyorát, olyan ragadós volt a jókedve.
– Santiago vagyok, mademoiselle – kicsit meg is hajolt előttem,
aztán ismét felém kacsintott. Kuncognom kellett a félre sikerült pukedli
láttán. – Ez a savanyú uborka itt mellettem, pedig Drake – veregette
vállon a barátját. Ismét a mogorva fickóra pillantottam, ő csak
biccentett, eközben mereven a falat nézte.
54

– Jól van, Santiago, nem kell túljátszani a szereped – forgatta a
szemét Nicholas. A hangjában volt valami, ami arra késztetett, hogy
ránézzek. A szőke férfi állta a pillantását, pedig Nicholas elég
fenyegetőn nézett. Valami kiborította, de elképzelni sem tudtam, mi. –
Mindenhova veled mennek, és erről nem nyitok vitát – Nicholas erővel
szakította el a pillantását a barátjáról, és ismét engem nézett. Azonnal
csillogni kezdett a szeme, és egy percig a nyakamra meredt, aztán
sejtelmesen elmosolyodott. – Nem akarok felesleges kockázatot
vállalni, remélem érted, amit mondok. Nem mehetsz nélkülük sehova.
– Nem kell bébicsősz – morogtam sértetten. – Magam is jól
elboldogulok.
– Elhiszem, de az nem lesz elég. – És ebben az egy dologban hittem
neki. Eszembe jutott a négy férfi beszélgetése Tony fagylaltozójában.
Merényleteket említettek. Vajon mostantól a többi banda is a
nyomomban lesz? Bántani akarnak majd? Nagyot nyeltem, és riadtan
markoltam meg a takarót.
– Ne aggódj! Nem engedjük, hogy bármi bajod essen. Mi is tudunk
ám úgy verekedni, mint te – kacsintott rám Santiago. Próbáltam
mosolyogni, de nem sikerült túl őszintére.
– Én most megyek – nézett a két férfira Nicholas. – Vigyázzatok rá!
– Igenis, Nichi – búgta Santiago negédesen
Prüszkölve nevettem fel a becenév hallatán. Könnyek lepték el a
szemem, és a hasamra kellett szorítanom a kezem, úgy kellett
kacagnom. Nicholas dühös pillantást vetett Santiago-ra, aki cseppet sem
ijedt meg a burkolt fenyegetéstől. Még akkor is nevettem, mikor
magunkra maradtunk a szobában.
– Remélem nem húztam ki nála túlságosan a gyufát – vigyorgott rá
Santiago a barátjára, ám az nem osztozott az örömén. Továbbra is
meredten nézte a falat. Eltűnődtem, vajon hogyan tudják így elviselni
egymást?
– Nos, kisasszony, mi a terv mára? Kit verünk meg legközelebb? – a
szőke férfi megint rám kacsintott.
– Senkit – nevettem rá. – Viszont… Szeretnék elmenni valahova.
– Ahová csak parancsolja, hölgyem – mondta Santiago komoly
arccal, amin megint nevetnem kellett, és meghajolt.
55

– Kérlek, ezt ne. – nevettem rá. – Csak szólíts Savannah-nak. Nem
vagyok királynő.
– De hamarosan az leszel – nézett rám csillogó szemekkel, ezúttal
azonban éreztem a mondandója komolyságát. Ámulattal méregetett,
aztán felegyenesedett, és félreállt az ajtóból, hogy előre engedjen. –
Nos, hova lesz a séta?
– Előbb még szeretnék átöltözni – pirultam el.
– Rendben. A nappaliban leszünk – felelte Santiago, és Drake-kel
együtt elhagyták a szobát. Mielőtt becsukhatták volna az ajtót, egy fehér
szőrgombóc ugrott az ölembe.
– Hógolyó – kiáltottam fel vidáman, és megsimogattam a macska
bundáját. – Ó, Hógolyó! Szerinted helyesen cselekszem? – kérdeztem
tőle. Méltóságteljes pillantást vetett rám, de semmit nem szólt. – Hát
persze, miért is segítenél?
Óvatosan az ágyra tettem a macskát, aki azonnal elnyújtózott, és
álmosan figyelte, ahogy kifosztom a ruhatáram. Végre sikerült találnom
egy világoskék pólót – nem, egyáltalán nem emlékeztetett Nicholas
szemére –, valamint egy farmert. Gyorsan átöltöztem, és kimentem a
nappaliba. A két férfi valóban ott várt rám, ígéretük szerint. Santiago
mosolyogva figyelt, Drake továbbra is kerülte a pillantásom. Vajon mi
baja lehet?
– Akkor, hölgyem? Merre?
– Hát… Van egy fagyizó. Oda szeretnék menni. Beszélni szeretnék
egy barátommal.
– Amit csak kívánsz.
– Jaj, kérlek! – kiáltottam fel nevetve. – Tényleg elég lesz. Miért
nem szólítasz inkább a nevemen? Ez olyan… nevetséges – pirultam el
mosolyogva.
– Hát jó, nincs más választásom, Savannah – mondta, és rám
kacsintott. – Na, gyere. Látogassuk meg a barátod.
Hála istennek, valaki elintézte a riportereket, mert kilépve az ajtón a
szokásos kép fogadott. Az utca kihalt és néma, sehol egy villogó vaku,
vagy egy kamera. Santiago egy sötét terepjáróhoz vezetett. Kinyitotta
nekem a hátsó ajtót, aztán beszállt a vezető melletti ülésre.
Megadtam a címet Drake-nek, aki egyetlen szó nélkül vette
tudomásul, és már el is indultunk a városba. Az arcom a sötétített
56

amit a sajtó terjeszt. ne is foglalkozz ilyen sültbolondokkal. Drake elhajtott. amiért nem hallgatózott. hogy senki nem érhet hozzám. többet nem jövök – szipogtam. – Ugyan. Az ajtó szinte folyamatosan csilingelt. hogy keres parkolóhelyet. Több ember is felpillantott. A hátam mögé se mertem pillantani. Tudod. A szemem sarkából láttam. ezért gyorsan elhúzódtam. Tony követte a pillantásom. Tudtam. és igyekeztem láthatatlanná válni. vagy mi? – Szervusz. – Bocsánat. aztán sugdolózni kezdtek. és azonnal megértette. Az arcomba húztam a hajam. – Ugyan. – Sajnálom. Innen olyan gondtalannak tűnik az életük. Mikor helyet foglaltam. ide bármikor jöhetsz. hogy tönkreteszem az üzleted. carino – legyintett. feszülten végigmért. kiürítem neked a helyet. és letöröltem az első könnycseppet. a járdán sétáló nőket és gyerekeket. Santiago pedig belépett velem az üzletbe. – Bocsi. hogy Tony hüledezve mered rám. Tony együttérzőn fogta meg a kezem. kislány – köszöntött Tony. hogy Santiago helyet foglalt az egyik távolabbi asztalnál. és elvezette a tiltakozó kisfiút. Nem a te hibád. Úgy tűnik a testőröm túl szó szerint vette. hogy Santiago mocorogni kezd a sarokban. Tony. Vártam. Mi van velük? Valami rosszat tettem? Én lettem a leggonoszabb ember a világon. csak… – Santiago-ra pillantottam. – Az újság igazat mond – motyogtam. a szemem könnyek lepték el. két hellyel arrébb egy nő ült a gyerekével. de semmi ilyesmi nem történt. hogy… – Semmi gond. Akármit is mondanak az emberek. Láttam. az asszony kézen fogta a gyereket. Ez pedig visszavezetett a legfontosabb kérdésemre: Miért én? Alig tíz perc alatt odaértünk Tony boltjához. Irigyeltem őket. carino.ablakra hajtottam. Csodálkozva. nem mertem Tony szemébe nézni. Úgy néz ki. az arcom egyre vörösebb lett. hogy szívesen látlak. Hálás voltam. hogy mikor dob ki végleg az üzletből. kifizette a fagylaltot. kezdett egyre zavaróbb lenni. 57 . Feszülten kanalaztam egyet a hűvös édességből. és kissé bántva néztem utánuk. – Mindent elhisznek. Ígérem. Nem tudtam. és elgondolkodva figyeltem az elsuhanó házakat. és azonnal elém tett egy fagylaltkelyhet. Leültem az egyik szabad székre a pult előtt.

és mindig ugyanazt kértem. mikor itt van nekem a legértékesebb törzsvásárlóm? – kacsintott rám. hogy még megoldhatom. Tony mit sem törődött Santiago figyelő tekintetével. és újra folytatom. Tony tisztította meg a sebeim. Kicsit sajgott a mellkasom. – Köszönöm. carino. Tony. viszonoztam az ölelést és szorosan a férfihoz bújtam. hogy nem mondtam előbb. és általában hamar rájöttek. hidd el. Éppen egy csapat lány elől futottam. Minden helyre jön. ahogy megláttam a sötét terepjárót. le tudom beszélni azt a tuskót… – a fájdalmam érezhetően átváltott dühbe. – Bárcsak mindent meg lehetne oldani egy fagylalttal. – Semmi baj. és magához szorított. Ostoba módon azt hittem. Vissza a rideg valóságba. míg összeszedem magam. Majd megoldódik. Tony akkor nyitotta meg a fagylaltozót. hogy máris itt kell őt hagynom. Két órával később léptem ki Tony üzletéből. Felnyögtem. Még egy ingyen fagylaltot is kaptam tőle. Tudtam. hogy több emberrel nem bírok el. hogy ő megértene. – Én nem akartam ezt – mondtam. mikor eszembe jutott egy régi történet. – Meg lehet. akik leszálltak rólam. 58 . mikor mellette minden gondom semmiségnek tűnt.– De… – Figyelj. Nem válaszoltam. hogy eláztassam az ingjét. azóta minden nap visszajöttem. – Sajnálom. Elmosolyodtam. bambina. mintha visszakaptam volna az apám. de azt hittem. mi bánt. kijött a pult mögül. Annyira nem volt még kedvem visszamenni a házba. A fagylaltozóban bújtam el. meg lehet. Tony. Tony olyan volt. Felnevettem. ígérem. Még általános iskolában történt. Miért érdekelne engem a tucatnyi ostoba vendég. Elég gyakran keveredtem verekedésbe. – Csak… megtörtént… És nem is mondhatok nemet. és megdorgálta a lányokat. carino. és engedte. – Ezúttal nem nyúlt a kezemért. de olyan szívesen megöleltem volna. és a vállán sírtam volna ki magamból minden problémám. mert… – Tony türelmesen várt. Vigaszt nyújtott. – suttogtam a mellkasába. – Most pedig mondd el.

– Milyen kapcsolatod van ezzel a férfival? – kérdezte Santiago
mereven. Megállított a járdán, és addig nem engedett tovább menni,
míg nem feleltem. Elpirultam.
– Csak… Olyan, mintha az apám lenne – dadogtam. – Kérlek, ne
bántsátok! Semmi rosszat nem tett.
– És ő is úgy tekint rád, mint a lányára? – vonta fel érdeklődve a
szemöldökét. Összezavarodtam. Vajon mire célzott?
– Persze. Sosem volt köztünk semmi, és nem is lesz – mondtam
homlokráncolva. – Miért?
– Semmi. Inkább menjünk.
– Én… Szeretnék még egyet sétálni – motyogtam szemlesütve.
– Akkor veled megyek.
– Úgy értem… – kezdtem gyorsan. – Egyedül.
– Sajnálom, nem hagyhatlak magadra. Már nem.
– Eddig is figyeltetek, igaz? – gondolkodtam el.
– Igen. Minden nap.
– Akkor is titeket láttalak ott a fa mögött – ez nem kérdés volt,
hanem kijelentés. Aznap, mikor Jessica-val verekedtünk, akkor is
láttam két alakot az egyik fánál.
– Igen – erősített meg Santiago.
– Kérlek, kicsit hagyj egyedül. Gondolkozni szeretnék. A parkba
megyek, semmi bajom nem történhet – könyörögtem, de a szürke
szemek nem enyhültek.
– Szó sem lehet róla! – jelentette ki, és tudtam, hogy ez a végleges
válasza. Nagyot sóhajtottam.
– Szóval, ezen túl minden napom ilyen lesz?
– Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de igen. El kell viselned, hogy
minden nap a nyakadon leszek – mondta, és megbökte a homlokom.
Felnevettem. Azt hiszem, ha ő kísérget, még el tudom viselni. Azonban
most tényleg eltökélt szándékom volt egyedül lenni. Épp egy terven
dolgoztam, amivel lerázhatom, mikor megcsörrent a telefonom.
– Igen? – szóltam bele csodálkozva.
– Én vagyok – válaszolt Nicholas.
– Mi a francot akarsz már megint? – morogtam. Santiago két lépést
távolodott, és hallhatóan jót nevetett.
– Csak alkut ajánlani.
59

– Miféle alkut? – kérdeztem gyanakodva. Még a telefonon keresztül
is tudtam, hogy Nicholas mosolyog. Vajon ezúttal mit talált ki nekem?
Egy biztos, semmi jót.
– Nem fogok többet hozzád érni. Megígérem – közölte. A dolog
azonban túl egyszerű és túl szép volt, hogy ne legyen benne buktató.
– Cserébe ezért mit is kapsz? – gúnyolódtam.
– Költözz hozzám – felelte Nicholas, mintha ez lenne a világ
legnyilvánvalóbb dolga. Fogalmam sem volt, erre mit mondjak. A
kijelentés váratlanul ért, a telefon is megremegett a kezemben. Santiago
felvonta a szemöldökét, de úgy, mintha tudná, miről beszélgetünk, csak
a válaszra lenne kíváncsi. – Fontold meg ma estig. Mikor este
meglátogatlak, szeretném a válaszod hallani – azzal letette.
Csak álltam ott dermedten a járdán, és szorongattam a mobilt.
Santiago mellém sétált, és az arcom fürkészte, leplezetlen jókedvvel.
– Ez nem kérés volt ugye? – kérdeztem tőle. Bólintott. – Francba!
Mit tartogat még nekem? Élvezi talán, hogy kínozhat? – nyögtem fel.
– Erre nem válaszolhatok – felelte Santiago, kezével úgy csinált,
mintha lelakatolná a száját, aztán eldobta a kulcsot. A mozdulat vicces
lett volna, de per pillanat nem voltam jókedvemben. Ha pantomimest
akar játszani, hát legyen, de Drake-et szórakoztassa.
– Figyelj, menj csak a kocsihoz, mindjárt ott vagyok. Muszáj…
muszáj vécére mennem – Santiago gyanakodva méregetett. – Kérlek,
sürgős lenne – motyogtam pironkodva. Santiago vállat vont, és fejével
az üzlet felé intett.
Tudom, hogy túl átlátszó voltam, és valószínűleg rájött, mit tervezek,
de muszáj volt megpróbálnom. Ha egy halvány esélye van annak, hogy
lerázhatom, akkor meg kell próbálnom. Valószínűleg úgyis követni fog,
még ha tisztes távolságból is, de velem lesz. Hol itt a probléma? Én
védve leszek, egyedül lehetek, és még Nicholas sem köthet bele.
Mindenki boldog.
Visszasiettem a fagylaltozóba. Tony épp hátul volt, gyorsan
kihasználtam az alkalmat, besurrantam a konyhába és kiosontam a hátsó
ajtón. Körbe se pillantottam, hogy követ-e valaki – mondjuk egy magas
szőke fickó, vagy egy fekete terepjáró –, elrohantam az egyik sikátor
felé. Oké, bevallom, nem túl okos döntés, ha az ember az újságok
60

címlapján tündököl azzal a szalagcímmel, hogy a New York-i maffia
vezérének a menyasszonya.
A baj az, hogy erre én is csak későn jöttem rá.

61

6.
Nicholas
A lemenő nap sugarai vörösre festették az irodám falait a hatalmas
üvegablakokon át. Megfordultam a bőrszékben, és hunyorogva
pillantottam le a városra, New Orleans nyüzsgő utcáira. Mennyire más
volt itt, mint New York-ban. Persze ez a kihelyezett irodaépület mindig
is a tulajdonomban volt, és elég gyakran hasznomra is vált, de még
sosem töltöttem itt huzamosabb időt. Arról nem is beszélve, hogy
sosem néztem meg magamnak igazán a várost.
Persze gyerekként itt éltem, de az már nagyon régen volt, és amúgy
sem őrzök túl szép emlékeket róla. Csak egy valaki tudja kellemessé
tenni azokat az éveket, egy vörös hajú, zöld szemű kislány.
Megmarkoltam az apró gyűrűt, amit mindig magamnál hordtam, aztán
visszafordultam az asztalhoz.
Benyúltam a legalsó fiókba, és elővettem azt a Robert Normann
Ékszerüzletbeli kis bársonydobozt, amiben egy gyémántgyűrű rejlett.
Elmosolyodtam, és felnyitottam a fedelet.
A puha bársonypárnán ott feküdt a tizennyolc karátos gyémánt,
mellette fehér és rózsaszín foglalatban egy-egy körte alakú gyémánt. A
foglalatokban pedig további két-két karát értékben apró gyémántokat
helyeztek el, az egész gyűrűt ragyogóvá téve. Elmosolyodtam, és
visszacsuktam a fedelet.
Elégedett voltam a választással, már előzőleg felmértem az
ékszerüzlet által kínált különböző lehetőségeket, végül erre a gyűrűre
esett a választásom, és nem bántam meg. Meg voltam róla győződve,
hogy Savannah sem fog ellene tiltakozni. Zsebre tettem az apró dobozt,
és elmosolyodtam, ahogy fejben összemértem a két gyűrűt, a
gyermekét, és a nőét.
Felvettem a fekete kabátom, leellenőriztem a pisztolyom, aztán
elhagytam az irodát. A földalatti parkolóba mentem, beültem a Lexusba
és kihajtottam a forgalomba. Mikor megálltam az első közlekedési
62

lámpánál, felemeltem a telefont, és tárcsáztam Santiago számát. Épp
ideje volt, hogy a fickó tájékoztasson. Meglep, hogy eddig még nem
jelentkezett maga.
– Igen, főnök? – válaszolt a férfi a második csengésre, hallhatóan
vidám volt, talán még a szokásosnál is jobb volt a kedve.
– Történt valami? – kérdeztem.
– Hát persze. Ez a lány egy igazi vadmacska – nevetett fel Santiago.
– Pontosabban?
– A kislány megpróbált lerázni minket, mikor Tony-nál jártunk –
közölte vigyorogva. Egy pillanatra erősebben markoltam a kormányt
Tony nevének említésére, de a tagjaim hamar ellazultak. Majd később
kiderítem, ki az a fickó.
– És sikerrel járt? – kérdeztem türelmetlenül. Kezdett elegem lenni
belőle, hogy mindent harapófogóval kellett kihúznom a katonából.
– Hát persze – nevetett fel Santiago, mintha ez olyan nagy mulatság
lenne. Nekem azonban nagy erőfeszítésembe került, hogy ne
csikorgassam a fogam mérgemben. Hagyta megszökni? – Persze nem
jutott sokáig, és amúgy is fel voltam rá készülve. A klasszikus „pisilni
kell” trükköt használta. Naná, hogy szemet szúrt. De gondoltam, hadd
érezze egy kicsit sikeresnek magát. Észrevétlen követtem, miután
kapott három perc előnyt, majd a szomszéd utca sikátorában kaptam el.
Kicsit rá is ijesztettem szegényre, mikor elkaptam, ezért el kellett
hallgattatnom, nehogy a sikításával odacsődítse a környéket.
– Ami mit is takar? – kérdeztem felvont szemöldökkel. Cseppet sem
tetszett a hang, ahogy Santiago beszélt róla.
– Nyugi, Nichi. Semmi olyat nem tettem, ami most átrohant az édes
kis buksidon – kuncogott a férfi a vonal túlsó végén. Ma túlságosan is
jókedve volt, és kezdtem kijönni a béketűrésből. – Csupán befogtam a
száját. Bár… nem tanácsolnám neked ezt a módszert.
– Miért? – kérdeztem kíváncsian.
– Az a kis vadmacska megharapott, mikor rájött, hogy csak én
vagyok. – Santiago-nak továbbra is töretlen volt a jókedve, de ezúttal
rám is kezdett belőle átragadni. Savannah valóban rátámadt volna a
férfira? A gondolatra majdnem felnevettem. – Persze ennyi nem volt
elég neki. Mire a kocsihoz vittem, addigra teljes erejéből rúgkapált, és
sikerült sípcsonton rúgnia. Na meg persze majdnem eltalált egy
63

most kinn ül a kocsiban a ház előtt. hogy amint végeztem a lánynál kikérdezem Santiago-t és Drake-et. és az óta nem láttam – kuncogta Santiago. és már csak egy ronda tócsa lesz a helyén. – Mint mindig – jött a felelet. és éppen egy szakadt pólót próbált rendbe hozni. Elég dühös volt rám. Néhány perc és én is odaérek – mondtam. mielőtt teljesen megsavanyodik. kezdtem kissé lazítani. A katona nem volt túl lelkes a testőri feladatok hallatán. és kiszálltam. Ujjaimmal erősen szorítottam a kormányt. és minden gyanús mozdulatra felkaptam a fejem. és tudtam. aztán letettem a telefont. Azt hiszem rá kéne néznem. Szerencsére a vállamon már nem tudott annyira célozni. ahova könnyen elrejtőzhet valaki. Biccentettem Selenának. és duzzog. és zsebre vágtam azzal a szándékkal. amit ma már éreztem egyszer. úgyhogy most nem fogadott tömeg a szűk. – És most hol vagytok? – Természetesen a házukban. – Cseppet sem tetszik neki. Az egyre sötétedő környéket kémleltem. mint amit az irodámban találtam ma reggel. – Rendben. csak benyitottam. Lekaptam a kis cédulát. csak lassan hajtottam a házig. Csak egy pillantást kellett vetnem a szemem sarkából a fekete terepjáróra. aki a nappaliban ült.fontosabb helyen is. Ugyanaz volt az üzenet. megsárgult cédula az egyik tuja tetején. Ezúttal nem kopogtattam. és elolvastam. és az olyan helyeket fürkésztem. Szerencsére a riporter problémát megoldottam egyelőre. Mikor begördültem Savannah-ék utcájába. Elindultam a veranda felé. és azonnal Savannah szobája felé indultam. és elképzeltem. Viszonozta az 64 . Összegyűrtem az apró fenyegetést. savanyú. csípős illat. hogy valaki ilyen közel férkőzzön a házhoz. Bezárkózott. Mikor végül megálltam a ház előtt. ami további nyugalomra adott okot. Miután bevitt egy utolsó találatot a combomba sértődötten elvonult a szobájába. kopár udvarban. ekkor szemet szúrt egy apró. ahogy a férfi vállat von. Rögtön ez után az orrom megcsapta az a bizonyos. hogyan juthatott bárki is ilyen közel a házhoz. az a kettő nem hagyná. – És Drake hogy viseli? – érdeklődtem.

ha beszélnél vele… – Isten őrizz! Ez csak rád és Tony-ra tartozik. Kellemes hangja volt. hogy ki a fene az a Tony. nem? Természetes. lemondóan sóhajtott egyet. hogy ki vagyok. higgadtságot mímelve elmagyaráztam magamnak.üdvözlésem. állj mellettem! Te úgyis tudod az igazat – könyörgött Savannah. és hallgatózni kezdtem. – Csak… Kérlek. és kiszedni végre belőle. Savannah nem lepődött meg az érkezésemen. és tompa puffanást hallottam. Ennél a mondatnál szakadt el nálam végleg a cérna. egy beszélgetés foszlányai. Tönkre fogom tenni Tony-t – az utolsó mondatot már csak suttogva tette hozzá. – Tudom. – Szerintem neki semmi baja nincs azzal. és nagy lendülettel benyitottam a szobába. mégis féltette tőlem a lányát. és visszatért a varráshoz. erősen megmarkoltam a kis bársonydobozt. de talán. hogy alig hallottam meg. – Miért? Hisz azt mondta bármikor mehetsz hozzá ez után is. de egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésem. És tudod. miközben a mellette térdelő másik lány halálra rémült a váratlan megjelenésemen. Savannah ajtaja szokás szerint csukva volt. – A barátnőd vagyok. hogy nem adja fel. akkor sem. Megálltam. ahogy most állnak a dolgok. Tisztában volt vele. bentről halk hangok szűrődtek ki. ez pedig egyáltalán nem tetszik. – Hát épp ezért! – kiáltotta Savannah megtörten. – Tudod… sajnálom Tony-t – mondta Savannah olyan halkan. – Lilyan. mik a szándékaim. és fejét az ágyra hajtotta. Túl sokszor hallom a nevét. a kettőtök kapcsolatáról van szó – tiltakozott a másik lány. hogy egy pillanatra megremeg mindkét keze. hogy melletted állok – felelte nevetve a lány. – Tisztában vagyok vele. őt nem érdekli az emberek véleménye. ha te kéred. de én miben tudnék segíteni? Semmim sincs – felelte a Lilyan nevű lány. A Lilyan nevű lánynak 65 . – Csődbe fogom juttatni! Tönkreteszem azt a helyet. Látszólag nyugodt volt. Ökölbe szorítottam a kezem. hogy semmi értelme nem lenne most berontani hozzájuk. de láttam. amit ezen kívül otthonomnak tudnék nevezni. ez komoly! – nyögött fel Savannah.

Olyan jó volt erre gondolni. ugyanakkor teste árulkodó jeleit nem tudta megfelelőképp elrejteni. maga alá húzta a lábát.csillogó fekete haja volt. ezt pedig igennek vettem. és próbáltam kiverni a Tony nevet a fejemből. mivel sikerült szinte teljesen elállnom az ajtót. Apró pofáját hozzám dörgölte. és végig kerülte a pillantásom. Kissé megszeppenve oldalazott el mellettem. attól nem foszthat meg. és nagy levegőket vett. hogy repedezni kezdett a goromba álarc. hogy megtörje a csendet. és hangos dorombolásba kezdett. – Segítesz nekem. A macska ezt rendkívül élvezte. miközben a kedvenc könyveit lapozgatja a lámpa fényénél. – Szóval? – kérdezte Savannah mogorván. hogy a lakásunkban be fogok neki rendezni egy szobát. hogy félig ázsiai lehet. mert leült velem szemben a kopott zöld fotelba. Idegesen játszadozott az ujjaival az 66 . Elképzeltem. de én felfedeztem. Meg fogom neki mutatni. – O… Oké – dadogta a lány. – Gyere. és kimondottan élvezte a kényeztetést. ölében Hógolyóval. – Szervusz. Körülbelül ennyivel fel is mértem magamnak. Hógolyó nagyot taszított a kezemen nedves orrával. Mosolyogva simogattam meg a fejét. Savannah azonban nem hagyta ennyiben a dolgot. Tetszett a kép. ahogy minden éjjel ott ül. a macska már az ölemben feküdt. az arcán látszott. amit tele rakok könyvekkel. még a szemét is lehunyta. hogy mélyen a lány milyen reakciókat temet el magában. hogy eltűnjek az útjából. ahova visszavonulhat. kikísérlek – morogta. szinte azonnal felugrott mellém egy fehér szőrpamacs. és újra Savannah-ra néztem. Elnézve őt. mielőtt követte volna a lányt még nagyot taszított rajtam. töretlenül folytatta a dorombolást. kis haver? – néztem mosolyogva az állatra. Mire Savannah visszaért. Éreztem. ahogy Savannah-tól láttam. Lehunyta a szemét. Hógolyó! – vakargattam az állát. és elhatároztam. A lakásunk. aki továbbra se mozdult. Lily. és felsegítette a barátnőjét is. dühös pillantását rám villantotta. pokrócba takarva. Újra megmarkoltam a kis dobozt. és csinálok neki egy ilyen kis zugot. Senki! Leültem az ágyra. Savannah láthatóan távolságot akart köztünk tartani. hogy ami az enyém. támadt egy ötletem. aztán felállt. Próbált közönyösnek tűnni. mintha le akarná magát nyugtatni.

meg sem rezzent. Úgy döntöttem. majd az ölébe ejti. és egy gyors mozdulattal felkötöttem a meglepetést Hógolyó nyakára. mióta visszajött. Elvégre igent mondott. A lány automatikusan kezdte simogatni a bundáját. Kihasználtam. majd felemeltem a bal kezét. aztán felfedezte a szalagot a nyakán. ez különös. ahogy dübörögve száguld a 67 . – Tudod. nem várom meg. szemügyre veszi. ő sem fordította el a tekintetét. – Mit csinálsz a macskámmal? – kérdezte Savannah mérgesen. és szépen lassan felhúztam az ujjára. ahogy Savannah remegő ujjai közé fogja a gyűrűt. – Nem bántottam. mire Hógolyó nyávogott egyet hálaképp. melyek most az ölében feküdtek. mire megint lesütötte a szemét. Elvigyorodtam. nem szólt semmit. hogy ő hozzám tartozik. Felálltam. Figyeltem. hogy Savannah nem figyel. ha erre gondolsz – mosolyogtam rá.ölében. arca enyhén vöröses árnyalatú volt. hogy megremeg a keze. Továbbra sem vettem le róla a szemem. és kétségem sem volt afelől. leugrott a földre. kezét lassan a számhoz emeltem. most már csak meg kell mutatnom mindenkinek – legfőképp ennek a Tony-nak –. míg tiltakozni kezd. Felpillantottam rá. és kényelembe helyezte magát. mint a gazdája. hogy szaporán veszi a levegőt. gyengéd csókot leheltem a gyűrűre. és még véletlenül sem nézett rám. tágra nyílt szemekkel nézett rám. Ma máshogy viselkedik. Zavarban volt. miért jöttem – vakargattam a macska fülét. aztán visszatért a szalaghoz. aztán egy olyan szúrós pillantásban jutalmazott. és puha. és puha léptekkel kiosont az ajtón. szinte éreztem. döbbent-rémült pillantást. óvatosan lehúztam a gyűrűt a szalagról. miért. Éreztem. és komótosan a gazdájához sétált. inkább kihasználom a zavart. és véglegesítem az eljegyzést. mikor elé térdeltem. mikor vetett rám egy futó. mire Savannah is felkapta a fejét. Az állat először nyávogott. elpirult – talán ő maga sem volt ennek tudatában –. Nem nézett rám. Hógolyó kihasználta a beállt csöndet. leugrott az ölemből. smaragdzöld. Óvatosan kioldotta. Egyetlen apró lendülettel felugrott Savannah ölébe. én pedig éltem a lehetőséggel. csak némán meredt a szikrázó gyémántokra. láttam.

Savannah nem válaszolt azonnal. érezhetően megszorította a kezem. – Elfogadom. amit szeretnél innen elvinni – megsimogattam az arcát. Holnap egy estélyre vagyunk hivatalosak. Valami nem tetszett nekem ezzel kapcsolatban. visszarántotta a kezét. már úgyis tudod – suttogta zavartan. ugye? Mindenképp hozzád kéne költöznöm – mondta halkan. Annyira szerettem volna megcsókolni. és hozzám költözöl? Csend. Elbúcsúztam Selenától. amúgy is indulnom kellett. és magában latolgatta a döntést. okos lány volt. – Valóban – adtam neki igazat. A lakásunkba – javítottam ki magam mosolyogva. és ezúttal nem éppen pozitív 68 . – Jövő héten beköltözöl a lakásomba. Élveztem ezt az apró győzelmet. Nincs más választásom. – Várom a válaszod. Hiszen az alku még nincs érvényben. este nyolcra érted küldöm Santiago-t. és az ajtó felé indultam. Elmosolyodtam. mire elkapta a pillantását. de tartanom kellett magam a megállapodáshoz. – Ó. ezért felálltam. és a gyűrűre meredt. ha nem próbálkoznál semmi ostobasággal – mondtam. de volt valami gyanús a viselkedésében. – Az alkuval kapcsolatban. Láttam. – Azt hittem. és a sötétbe kémleltem. – Szeretném. Nem lett volna értelme tagadni. – Rendben – suttogta. hogy mi lehet az.vér az ereiben. Szeretném. Volt valami furcsa a levegőben. Elfogadod az ajánlatom. Az ösztöneim még sosem hagytak cserben. és ismét távolságot teremtett kettőnk között. hogy egy ujjal sem érek hozzá. Savannah – csillant fel a szemem. Egy percre megálltam. hogy elég sokk érte egy éjszakára. ha addig mindent összekészítenél. ami nem tetszett. és még valami. Nem. Túlságosan hirtelen váltott ellenállásból beletörődésbe. majd kiléptem a házból. különben végleg bezárkózik. de nem szólt semmit. Már előkészítettem a ruhád. amit elértem. amúgy is rájött erre magától. Bár ne ígértem volna meg neki. ő pedig nem tiltakozott. Savannah felkapta a fejét. csak képtelen voltam rájönni.

Elvigyorodtam. – Gyors voltál. és megkerültem az ágyat. ami kifejezetten kiemelte a mellét. mindent. A démon. A feltámadó szél szörnyűségeket ígért. hogy ujjat húzott velem. – Épp a közelben jártam – felelte. Meg fogom ölni a ribancot. egy nőt láttam az ágyamban. Leültem mellé az ágyra. elhatároztam. és már nem volt egyedül. Nem vagyok könnyű préda. hogy nyíltan szembeszállt velem. Egy órával később. és folytassák a hajam szárítását. Az Aranytigris szervezet mindig is keresztbe akart nekem tenni. és kiléptem a szobámba. és a gázra tapostam. – Szóval. mikor találkozott a tekintetünk. ezúttal ki volt az áldozat? 69 . Jennifer kellemes játszópajtást talált magának helyettem.dolgokat sugároztak. és azonnal intézkedem. Máris éreztem. összébb húztam a kabátom. de most. hogy a női kezek kivegyék a törölközőt a kezemből. hogy holnap a végére járok a dolognak. Meghagytam Drake-nek és Santiago-nak. erre megesküszöm. már az életét sem garantálhattam. hogy a vére a kezemhez tapad. ami szinte semmit nem takart. ha csak egy ujjal is hozzáér Savannahhoz. nem fog neki sikerülni. Persze. Ezzel pedig nem mellesleg bosszút is tudna állni rajtam. hogy még inkább vigyázzanak Savannah-ra. Egy másik törölközővel épp a hajamat töröltem. Akárki emel rá kezet. Egy testhez simuló fehér pólót viselt. – Tudod. hogy neked mindig. és viszonozta a mosolyom. Úgy néz ki. a vezetőjük. Berry. de ezúttal szoros copfba volt kötve a feje tetején. aki ezúttal a nyomomban volt tűsarkúban topogott. magam köré tekertem egy törölközőt. és hagytam. Az apró üzenet súlyos kőként nyomta a zsebemet. hosszú szőke haja lágy hullámokban lebegett körülötte. meg fogja bánni. – Hát persze – nevettem fel. akit csak szerényen Mindenhatóként emlegettek az emberei. miután kiszálltam a gőzölgő zuhany alól. Hosszú barna haja a derekáig ért. és a Lexus felé vettem az irányt. valamint egy miniszoknyát. pedig a pozíciómra pályázott. mielőtt valaki más tenne keresztbe nekem. ugyanis a kémeim szerint – és az üzenetek léte is ezt mutatja – a városba érkezett a legfőbb riválisunk is.

de ez a hang cseppet sem hasonlított 70 . hogy lerázol magadról. mikor hová kell nyúlnia. de azért elengedtem. ujjaival beletúrt a kusza tincsekbe. Berry felkacagott. Valóban nem Savannah volt az egyetlen oka. és beletérdelt a gyomromba. – Gondolod. A pénzért mindent – vont vállat a nő. Berry – kuncogtam az erőfeszítésén. – A kislány miatt? – vonta fel az egyik szemöldökét. – Nem – mondtam. mindig tudta. amire szükséged van – öltötte rám játékosan a nyelvét. mert nagyon kellett fegyelmeznem magam. – Esetleg segítsek? – Felcsaptál fodrásznak? – nevettem rá. miközben a fényes tincseket törölgette. Valóban sokat edzhetett. – Gondolod? Hát csak figyelj! – mondta a nő. levágjam? – kérdezte. – Egyáltalán nem tetszett a dolog. elég régen voltam már fodrásznál – mosolyogtam rá. nehogy összegörnyedjek a hatásától. megigazította a ruháját. Felült. – Még mindig én vagyok az erősebb. – Szóval. undorító féreg – összegezte a nő. aztán feljebb tolta magát az ágyon. – Igen. bármennyit gyakoroltál is. bűzlő. hogy masszírozni kezdi a fejem. éreztem. a tagjaim azonnal ellazultak. te tuskó! – Berry a mellkasomba bokszolt. – Hát persze. összevizezed a ruhám. és kényelmesen elhelyezkedett. Megint felnevettem. – Én szeretem így. – Is – mondtam őszintén. és az ágyra döntöttem. – Bármi leszek. de a pénz. És a pénz a legfontosabb – feleltem csillogó szemekkel. – Természetesen. de elég szép részt vállalt a dologból. Ennek a lánynak varázsérintése volt. hogy szabad? – Persze. az utolsó kuncsaftom valamiért lemondta – rebegtette meg felém a szempilláját. az pénz. – Hé. és igyekezett lerázni magáról. – Szóval? – Egy kövér. hogy megnövesztettem a hajam. és eltoltam magamtól.– Ne akard tudni – fintorodott el a nő. – Kizárt. és visszatért a hajamhoz. – Mit gondolsz? Ráérsz ma éjszaka? – vigyorogtam a nőre. – Megnőtt a hajad – jegyezte meg. Ezúttal úgysem hagylak nyerni – másztam be mellé az ágyba. – Hát. Elvigyorodtam.

– És mi a tét? – Ötezer dollár – vágtam rá. de biztos vagyok benne. ha befognád végre a szád. – Gondolod. – Hallgatlak. Santiago volt a vonal túlsó végén. – Nem egészen – felelte a férfi. Tompa puffanások hallatszódtak. Alig tíz perce jelentek meg a mi kis barátaink. Berry keresztbe tette a lábát a combomon. aztán hangos durranás hallatszott. Valami azt súgta. mielőtt szitává lőnek! – mordult fel Drake valahonnan Santiago mellől. mire a nő szélesen elvigyorodott. – Szóval mit akarsz játszani? Szemmel verés? – Nem – vigyorodtam el. hogy a szívem a torkomban dobog. – Santiago. Santiago káromkodott. Aztán eszembe jutott még egy fontos dolog. ha ma versenyeznénk egyet. mint akkor. hogy megjelentek volna. mert tudtam. jól jönne. de csak azért. – És miután ezzel végeztünk. Drake valószínűleg a lány nyomában van. – Mi történt? – kérdeztem most már komolyan. hogy nincs náluk. mielőtt eljöttem. Fogalmam sincs. és segítenél! – kiabálta Drake. hogy elvitték Savannah-t? – éreztem. hogy minden izmom megfeszül. – Sosem leszel elég erős. ezt a veszélyt éreztem. Már éppen elmagyaráztam volna a szabályokat. – Siethetnél. lenne számodra egy feladatom. – Savannah eltűnt. – Mit szólnál. és hamarosan visszahozzák. nehogy fel tudjak kelni. hogy ez az eset is csak olyan. mint délután? – kérdeztem. majd újabb lövések. és felém fordult. Nevetve ráztam le magamról. Szeme azonnal felcsillant a pénz említésére. – Éspedig? – éreztem.Savannah édes. Szerintem megszökött valahogyan. hogyan játszott ki bennünk. és az asztalhoz siettem. – Eltűnt? Ezt hogy érted? Megszökött. Ezúttal legalábbis – búgta Berry. csengő hangjára. még az előtt eltűnt. hogy nem nyerhet. 71 . mikor megcsörrent a mobilom. én is rávigyorogtam. – Te vagy a főnök. és nagyon reménykedtem benne. bébi – mondtam. – Van egy kis gond – mondta a férfi. – Azt hiszem az Aranytigrisek. – Nem. majd egy ablak hullott milliónyi szilánkra.

– Talán segíthetnék. Sietve öltöztem fel. de jó lenne. de valamikor bepótoljuk a kimaradt alkalmat. aki csak hozzáért! 72 . – Hát persze. és kibelezem azt. – Azonnal indulok – mondtam. tudtam. Nem akarok még miattad is aggódni. – Baj van? – támaszkodott Berry az ajtófélfának. Nicholas. mire felmordultam. – Nem – vágtam rá szinte azonnal. De ha bajod esik. ha mi találnánk meg előbb. Lehetőleg sértetlenül. Most mennem kell. – Igen. Nichi – búgta a nő. Idegesen túrtam a hajamba. ne nekem számolj el. és kisiettünk az épületből. hogy nem fogja feladni. Berry elsétált mellettem. Fogalmam sincs. felkaptam a fegyverem. és letettem a telefont. hol lehet Savannah. – Hát jó. – Nem vagy olyan erős.– Most mennem kell. Meg fogom találni Savannah-t. Már ő is kezdi? Meg fogom ölni Santiago-t ezért a becenévért. mint amilyennek hiszed magad. és kaptam fel a kulcsaim. – Meg tudom védeni magam – horkant fel a nő.

és fel-alá rohangáltam a szobában. hogy az asztalomon lévő papírok is meglebbentek tőle. én pedig képtelen lettem volna elmenekülni. aztán néma csend telepedett a szobára. Csak néztem bambán tátott szájjal az apró gyémántokat az ujjamon. De hova menjek? És ha Santiago megint rajtakap? Biztosan az előzőt is elmondta már Nicholas-nak. Idegesen a hajamba túrtam. csak növelte a félelmem.7. Kétségbeesetten szabadulni akartam. felemelni sem tudtam a kezemet az ölemből. mint egy ketrecbe zárt vadállat. Most már hivatalosan is a menyasszonya vagyok. Savannah Becsukódott az ajtó. akik őrködnek felettem? 73 . ahol nem találnak meg? És legfőképp. A tehetetlenség sem segített rajtam. Kellett egy terv. Csak ebből tudtam. meneküljek addig. Mit tegyek? Megijedtem. Fél óra elteltével aztán kezdtem megérteni. Mit tegyek? A kérdés minduntalan ott visszhangzott a fejemben. nem csinálhatom vissza. Annyira ledermedtem a gyűrűtől – oké. az elmémben olyan hangos csattanások hallatszottak. mintha egy egész elefántcsorda rontott volna rám. észre sem vettem volna másképp. mielőtt végleg maguk alá gyűrnek. hogy Nicholas magamra hagyott. míg lehetőségem van rá. mintha minden egyes apró kő legalább egy tonnát nyomna. de előbb le kellett higgadnom. Hova menjek? Kinél bújhatok el. hogyan tudnom kicselezni a két izomagyat. mit jelent ez. A pánik újult erővel rohant meg. Mit kéne tennem? A gyűrű kezdett túl súlyos lenni. Visszavonhatatlan. A pánik arra késztetett. hogy fussak. hogy távozott. de minduntalan falba ütközik. Hogy tudnám lerázni őket? Felpattantam. olyan nagy erővel. mint amikor egy madár akar kiszabadulni az ablakon túli szabadba. számíthattam volna rá –.

hogy Drake és Santiago a környéken van-e esetleg. Megkönnyebbülten rogytam le a kerítés tövében. és a fülem zúgásától alig hallottam valamit. így nem kellett azon aggódnom. Finoman az asztalra helyeztem. aztán felkaptam a pulóverem – mivel melegebb nem volt nálam. és olyan halkan. Idegesen az ajkamba haraptam. és a párkányon egyensúlyoztam. ami elválasztotta a mi kertünk a szomszédétól. mikor sikeresen átjutottam. de most ő sem volt a közelben. hogy bárki észrevesz. de még mindig nem figyelt fel senki. A művelet első fele sikerrel végrehajtva. Felmásztam. Füleltem. A kerítés mentén.Végső elkeseredésemben az ablakra néztem. megláttam a megoldást. de a szél süvítésén kívül semmit nem hallottam. és mintha fény gyúlt volna hirtelen a kinti éjszakában. aztán kúszva megindultam a deszkakerítés felé. egy másodpercig még gyönyörködtem a szikrázó kövekben. A torkomban dobogó szívemtől. talán már messze járok innen. de szerencsémre senki nem figyelt fel rá. az ágak letörtek. ahogy landoltam. maximum Úrfi tudott volna leragadni – egy hatalmas. így nem kellett semmilyen támadástól tartanom. de nem is lett volna rá szükségem –. mint régen. A bokor egészen a falécekig elnyúlt. A keret nyikorogva adta meg magát. Mire észreveszik az eltűnésem. kinyitottam a hatalmas ablakot. ahol mindig megléptem a szülői szigor elől. Izzadt tenyeremet megtöröltem a pulóveremben. fekete csíkos cirmos –. és igyekeztem megnyugtatni magam. Most már csak át kellett jutnom úgy az udvaron. és kulcsra zártam. Az ajtómhoz szaladtam. Lassan kifújtam a levegőt. és egy perc tétovázás után lehúztam az ujjamról a súlyos gyűrűt. négykézláb kúsztam el a sárban egészen a következő szomszéd telkének 74 . hogy ne bukjak le. Az az ösvény eddig sosem hagyott cserben. majd egy hirtelen ugrással kiugrottam. Szerencsére a szomszédban egy öreg hölgy lakott. Lassú mozdulattal billentettem el az egyik meglazult lécet. Hát persze! Miért nem jutott hamarabb az eszembe? Csak úgy. az ablakom alatt pedig egy hatalmas hortenziabokor terpeszkedett. ahogy csak tudtam. A levelek megzörrentek. mielőtt bárki bejöhetett volna. Szerencsére egy szintes házunk volt. ami felfogta az esést. A kutyákra allergiás.

mert az itt lakó ifjú pár nem kerítette körbe a házukat. aztán lassan. kihalt utcákon azon gondolkodtam. közben a szívem végig a torkomban dobogott. hogy nem kívánatos alakok bukkannak a nyomomra. sárga szemével. Három házzal arrébb elfogyott minden fedezékem. végigmért. Mikor megtorpantam a sikátor végében. hol lehetnek kopói a vőlegényemnek. amiért ilyen későn zavarni merem. Zsebre tett kézzel tettem meg a maradék utat a sarokig. és gyalog folytattam az utat. Zihálva rogytam le az egyik hátsó ülésen. hogy a sötétben úgy tűnjön. és felegyenesedtem a ház fala mellett. elhúztam a függönyt is. az a szemétláda igazán megérdemel néhány ősz hajszálat –. hogy a dübörgés alább hagyjon. Az első adandó alkalommal leszálltam ez után. hogy csak egy kóbor cica kutat valami ehető után az egyik kukában. Átbújtam az utolsó bokron is. A szívemre szorítottam a kezem. nehogy kidobjon az a bizonyos valaki. majdnem felsikoltottam. Ha igen. Mikor zajt hallottam az egyik sikátorból. és a sövény mellett kúsztam tovább. kisétáltam az utcára. mert azonnal visszatért a feladatához. Mivel nem tudtam. de hála istennek. magamban néma imát mormoltam. teljesen olyan érzésem volt. hogy vajon észrevették-e már az eltűnésem. így paranoiásan tettem meg az út hátralévő részét. hogy még időben elérjem. mintha valami olcsó western filmben 75 . Gond nélkül jutottam el az utca végére. Óvatosan átmásztam egy újabb meglazult deszka segítségével. alaptalanul. szegény állat rám nézett fénylő. onnan kezdve viszont már nem bíztam meg a szerencsében. Én is vettem egy nagy levegőt. A városnak ezen a részén nem kellett attól tartanom. A szél össze-vissza fújta a hajam. valószínűleg Nicholas őrjöng – nem baj. papírokat zörgetett a kihalt utcán. Pont akkor állt be egy éjszakai busz a megállóba. de hamar rájöttem. és vártam. valaki most jött ki a házból. és gondolom minden emberét szétküldte már. Míg sétáltam a sötét. Körülbelül húsz perccel később kezdtem érezni. nehogy valaki felfedezzen. és visszafordultam az utca felé. valószínűleg nem talált túl érdekes személyiségnek. Már ott volt az úti cél is a fejemben. nehogy gyanút keltsek. teljes erőből rohanni kezdtem. hogy ellazulok. ezért felé vetődtem.a széléig. hogy vigyenek vissza. és a szívemhez kaptam ijedtemben.

és neszezés hallatszott a túloldalról. a fehér ablakkereteken látszott. Becsukta utánam az ajtót. bezárta. Az emeleten égett a villany. ő pedig velem szembe foglalt helyet. Mikor megismert. Tony – kezdtem bele. Ma kaptam egy gyűrűt – közöltem vele csukladozva. úgy figyelt. Éreztem. – Kérlek. Vettem egy utolsó mély levegőt. 76 . Megráztam a fejem. Nem tudom. és a konyhába ment. – Jól van. Nem telt bele két percbe. – Annyira… nehéz. – Mi a baj. Össze vagyok zavarodva. A könnyek végül potyogni kezdtek. Szükségem volt valakire. nekem pedig most nagyon nem volt kedvem az áldozat szerepéhez. mondj valamit. Hallottam. tehát valaki még ébren volt. Tony. carino. Fáradtan huppantam le az egyik kanapéra. nagyon is meglepett arc kukucskált ki a résnyire nyitott ajtón. Sietősre vettem hát a lépteim. valaki elhúzta a zárakat. Én… megijedtem. hogy csörögzörög odaát. Kitalálunk valamit. és nem fogom tudni sokáig tartani magam. carino! Úgy szeretnék segíteni. és félreállt. nem is vettem a fáradtságot. mint a miénk. – Csak… félek. mit kéne tennem. és az ajtóhoz léptem. hogy be tudjak menni. ezzel növeltem az aggodalmát – ami most még felesleges volt.szerepelnék. felállt. akivel beszélhetek. hogy letöröljem őket. Túl sok ez nekem. hogy… Nem megy ez nekem. és nem hiszem. Az épület jobb állapotban volt. Ennek nagyon örültem. De ott valakit mindig lelőnek. ahogy elhaladtam mellette. ígérem – mondta Tony. családi ház előtt. szélesre tárta a bejárati ajtót. és követett a nappaliba. mire tágra nyílt szemekkel meredt a kezemre. ami rendkívül csábító illatot árasztott. Nem szóltam semmit. mert nem akartam senkit felverni az éjszaka közepén. most sem válaszoltam. tíz perccel később megálltam egy kétszintes. – Nem hoztam el. az ajtó tölgyfából volt. Egy perc habozás után határozott koppanásokkal megkocogtattam az ajtót. hogy könnyek gyűlnek a szemembe. majd nem sokkal később visszatért egy bögrével. hogy nem régen cserélték ki őket. – Bántott? – puhatolózott óvatosan. majd egy ismerős. carino? – kérdezte Tony. Először nyugodj meg. Otthon hagytam. a lakk miatt csillogott a lámpaoszlopok fényétől.

hogy talán rosszkor zavarom. és felnyögtem az érzéstől. Úgy gondoltam. – A válásom óta nem volt senkim – mondta halkan. mint egy tinédzser lányt pátyolgatni az éjszaka közepén. – Igen. – Tony. amit az előbb kaptam tőle. a te kezeid csodákat művelnek. Belekortyoltam. érdeklődve felhúzta a szemöldökét. Biztosan van valaki az életében. és mélyen magamba szívtam a mentolos forrócsokoládé illatát. rajtad kívül persze – kacsintott rám. A hangja épp olyan volt. hogy Tony valaha nős volt. és megint kortyoltam egyet. – S-Sajnálom. majd visszavettem a kezembe a csokit. megsajnáltam. – Nős voltál? Tony bólintott. ahogy a könnyed légkör tovaúszik. – Ne aggódj. zöld szemei még mindig nevettek. carino – kuncogott. ha apám velem lenne. én pedig még vörösebb lettem. éreztem. A nejemtől az előtt váltunk el. sosem hittem volna. és sikerült félre nyelnem. mikor Tony felnevetett. és szelíden visszaültetett a helyemre. hogy megszületett volna az első gyerekünk – megint az a fájdalmas tekintet. Nem nézett rám. Sokkolt a kijelentés. Már majdnem letettem a bögrét. de nem teljesen. nagyon is. Kedveltem őt. Aztán eljutott az agyamba a mondat értelme is. az arca komor volt és szomorú. Vonakodva engedelmeskedtem. – Nincs senki nálam. és súlyos komorságot hagy maga után. Várjunk csak! Gyerek? 77 . Annyira finom volt. Biztosan rengeteg nő áll sorban egy ilyen csodáért – leheltem a bögrébe. Aztán Tony hirtelen elkomolyodott. Az arca fiatalos volt így megborotválva.– Ó. vagy van jobb dolga is. Istenem! Bele se gondoltam. mint a csokoládé. Az arca éveket fiatalodott. Majdnem felnyögtem az érzéstől. A döbbenet nem jó szó arra. Egyáltalán nem tűnt harminckét évesnek. ő is pont ilyen lenne. Kicsit megnyugodtam. hogy távozom. szája is széles mosolyra húzódott. amit éreztem. Ránéztem a most már mellettem ülő férfira. ha magzavartam valamit – nyögtem ki végül két köhögés között. Átvettem a felém nyújtott csészét. Fülig elvörösödve pillantottam rá a másik kanapén. Tony – nevettem fel.

Kissé arrébb húzódtam. – Csak vicceltem! Nem kell komolyan venni. és óvatosan a fülem mögé tűrte. 78 . és néztünk egymás szemébe. talán sosem látom többé ezt az értékes férfit. lehunyt szemmel élveztem a mentol hűs kényeztetését a gőzölgő ital mellett. ahogy arra gondoltam. miközben testőrök egész hada vesz majd körbe. mert a légkör tapinthatóan változott. Arrébb araszoltam pár centit a kanapén. mert rettegésben fogom élni az életem. lassan felnyitottam a szemem. vagy ki lesz a nyomomban. mint azelőtt. miután összeházasodtam Nicholas-szal. színes táncot jártak a szemem előtt. Semmi sem lesz többé ugyanolyan. A szikrák életre keltek körülöttünk. Ott van az a lehetőség is. a felismerés pedig szíven ütött. Tony meleg kezébe fogta az egyik hajtincsem. és felnevetett. Megint elvörösödtem. mikor valaki végigsimított az arcomon. és felé fordultam. erre abbahagyta a nevetést. Legszívesebben még egyet is behúztam volna neki. mialatt ő már készíti is a „ház ajándéka” adagom. olyan erotikus töltete lett a köztünk lévő levegőnek. hogy megremegett a bögre a kezemben. de a jókedve átragadt rám is. Annyira megdöbbentem. Többet nem fogok tudni nyugodtan és boldogan fagylaltozni nála. Elmosolyodtam. ő pedig tovább nevetett.– Sosem láthattam a kisfiam – tette hozzá egy fáradt sóhajjal. Összerezzentem. – Nem fogja meggondolni magát – suttogtam. Megráztam a fejem. nehogy célponttá válhassak. Hogy lehetett valaki ilyen jó színész? Én pedig már majdnem megsajnáltam. a mozdulat közben ujjbegyével finoman végigsimított az arcomon. amit el akartam kerülni. hogy vigyázzon rám. és majdnem magamra borítottam a forró italt. hüvelykujjával letörölt egy könnycseppet az arcomról. Nap mint nap azon fogok aggódni. de Tony követett. Belebokszoltam a vállába. és csak nézett engem. Tony látta a mozdulatot. – Nincs kiút? – kérdezte Tony gyengéden. Pár percig csak ültünk. Zavaromban belekortyoltam a forró csokiba. hogy soha nem tehetem ki a lábam a lakásunkból – milyen furcsa ezt mondani –. A szemem megint könnybe lábadt. vajon ki fog aznap rám lőni.

én pedig megrémültem. Megdermedtem. – Gyere hozzám. az pedig koppanva landolt a földön. és vállalna minden kockázatot. Savannah. hogy miattam bajod essen. Savannah! – vágott a tiltakozásom közbe Tony. szerencsére csokoládé már nem maradt 79 . és maga felé fordította az arcom. Olyan ádáz kifejezés ült ki az arcára. Felém hajolt. Ezúttal elsápadtam a gondolatra. és igyekeztem még távolabb húzódni. aki azonnal oltár elé vezetne. mikor elengedtem. carino? – Tony határozott volt. és ez nekem is fájt. ezúttal elejtettem a bögrét. és különben is. Még mindig nem néztem rá. ha magával vinne. de nem engedett. ami ezzel jár? – tiltakoztam. hol találnék most egy olyan férfit. hogy Tony megbántódott. – Ó. mielőtt ostobaságot csinálunk. Kezdett kényelmetlen lenni a beszélgetés. – Nem – suttogtam. – Nem tudnám elviselni. a szeméből sütött az eltökéltség. mint szeretett volna. – Gyere hozzám. Idegesen felnevettem. a szívem a torkomban dobogott. utána pedig képtelen voltam értelmes dolgot kinyögni válaszként. de valahogy muszáj volt észhez térítenem. azt pedig nem élném túl. Nicholas… Nicholas képes lenne miattam megölni téged. ezért az állam alá nyúlt. és hitetlenkedve meredtem komoly arcára. ezúttal nem veszem be. – Hogy érted? – Ha valaki más felesége lennél. Nem akarom. Láttam. – Nem érdekel – sziszegte dühösen. és megvédelek. Tony. igaz. Ha nem beszélem le erről az ostoba ötletről. Igyekeztem egy kicsit még távolabb húzódni. Mire készült? – Az sem állíthatná meg. hogy alig hallottam meg.– És ha már foglalt lennél? – Tony olyan halkan mondta a kérdést. hogy én is abbahagytam a nevetést. És azt nem akarom. nem érhetne hozzád. meg is ölhetik miattam. – Mert… mert nem állítaná meg. hogy talán elveszíthetem az önfejűsége és a csökönyössége miatt. – Ezek csak üres kifogások. Kérlek… – könyörgött. – Komolyan gondoltam – szólalt meg. – Miért? – kicsit hangosabban szólalt meg.

ugye? – morogta összeszorított fogakkal. Inkább látom megbántottnak. Szükségem van rád. mint egy ház – nevettem. és elfordítottam a fejem. Egyik kezével megsimogatta az arcom. – Tudom. ha most azonnal helyre teszünk mindent. talán kicsit meg is ijesztett. hogy megérti a célzást. – Tony elmosolyodott az idézeten. mint régen. mielőtt az ajka elérte volna az enyémet. dühösen a kanapé támlájába bokszolt. – Nem akarok szerelem nélkül házasodni. míg akkora nem leszek. és reméltem. – De Nicholas-hoz hozzámész érzelmek nélkül. de muszáj volt tennem valamit. de félek. ami fájt. épp olyan jól tudod. mint halottnak. – Sajnálom.benne. – Boldoggá tudnálak tenni. kétségem sincsen efelől – mosolyodtam el szomorúan. Túlságosan is sikerült neki. – És még akkor is gyönyörű lennél. megint. Én… ha hozzád megyek. ehhez kétség sem fér. semmi sem lesz köztünk olyan. Mindenképp elveszítenék egy számomra nagyon is fontos férfit. – Apámként tekintek rád. Fájt. Meglepett. mint én. carino – suttogta Tony. mert elhúzódott. te is a lányodnak tekintesz. hogy csak kétségbeesetten szeretnél nekem segíteni. De az ő érdekében tettem. átkaroltam a nyakát. – Elkényeztetnél a rengeteg édességgel. hogy egy fagylalttal mindent meg lehet oldani. megcsókoltam az arcát és a fejem a nyakának hajlatába temettem. bambina – csaltam végre Tony arcára is egy mosolyt. nem akartam ilyen levertnek látni miattam. és megszorítottam a pulóverem alját. és rám hajtotta a fejét. hogy ilyennek látom. de hidd el. Megint eleredtek a könnyeim. – Tudom. Gondoltam jobb. Tony – mondtam. bántódásod esne miattam. értsd meg az én álláspontom is. hogy tudom. Kérlek. A kezemet gyorsan a mellkasára tettem. a házasság nem megoldás. – Tony… ez… bonyolult – dadogtam. és azt nem élném túl. 80 . Továbbra is kerülte a pillantásom. és megcsókolta a fejem búbját. és mereven a szemközti falra szegezte a tekintetét. carino – suttogta Tony. Főleg. Odahúzódtam hozzá. – Bár többet tehetnék! – Valaki azt mondta egyszer.

és próbáltam megálljt parancsolni végre a könnyeimnek. és lábujjhegyen felosont az emeletre. Nem sodorhatom Tony-t is veszélybe. de nem volt más választásom. hogy nem jön le mostanában. Újra és újra ugyanaz a kérdés járt a fejemben. Tony egyszer megmutatta nekem vészhelyzet esetére. az emeleten még mindig égett a villany. mielőtt rám találnak. Megint éreztem a súlyos gyűrűt az ujjamon. azonnal felpattant a kanapéról. és toporogva megvártam a következő éjszakai buszt. Lefeküdtem a kanapéra. Átfutott az agyamon. és a konyhába ment. Ezúttal céltalanul szálltam fel rá. Kimentem a főútra. mintha elaludtam volna. majd átszállok egy következő járatra. mikor Tony visszajött a konyhából. Mikor Nicholas felhajtotta a fátylat. én is felkeltem. visszatettem az apró fémet a helyére. és előkotortam a pótkulcsot. Magamat láttam esküvői ruhában. amit láttam cseppet sem volt felemelő. Lehunytam a szemem. Sajnáltam. adott egy utolsó csókot az arcomra. de most nem ehettem meg. hogy rossz ötlet volt ide jönnöm. Szomorúan néztem az asztalon árválkodó fagylaltra. miután becsuktam magam után benyúltam az egyik ablakban lévő virágcserépbe. Halkan az ajtóhoz mentem. hogy így kell itt hagynom. szinte fájt. hogy hol tárolja. gyengéden betakart egy pléddel. a fejem a lefüggönyözött ablakra döntöttem. A kép. vagy nem kel fel a nap. Miután meggyőződtem róla. míg a sofőrök meg nem unnak. hogy megcsókoljon éles sivítás hatolt a 81 . az oltárnál. nem is szándékoztam egy kimondott helyre eljutni. ezért könnyen megtaláltam a földben. Bezártam a bejárati ajtót. hamar tovább kell állnom. Ezúttal is egy hátsó ülést foglaltam le magamnak. csak gondoltam megyek végállomástól végállomásig. majd kisétáltam az utcára. ahogy nyugtalan járkál fel-alá. halkan letette mellém a fagyikelyhet és a kanalat.– Máris hozom – mosolygott. és a gondolataimba merülve hallgattam a busz zötykölődését. láttam Tony alakját. és szomorúan úgy tettem. Mit tegyek? Végül sikerült nyugtalan álomba merülnöm. Hallottam. Elvégre nem vagyok egy ostoba bőgő masina. és lehajolt. Nicholas pedig kaján vigyorral szorította a karom. Még egyszer visszapillantottam a házra.

mellette pedig egy számomra ismeretlen nő ült. azonnal abbahagyta a hajszálai szétválasztását. tettem hozzá gondolatban. A pillantásom a velem szemben lévő ülésre tévedt. nehogy el tudjak menni. azonnal látni akartam. hogy távozom. de még így is majdnem a derekáig ért. Kivillantotta ragyogóan fehér fogsorát. és szélesen rám mosolygott. – Jól van? 82 . Mikor meglátta. meredten néztem Nicholas arcába. jól van-e. – És most hová mennél? – kérdezősködött tovább Nicholas csevegő hangon. a házatok többé nem biztonságos. – Merre akartál menni. Még mindig a buszon voltam. Egyre csak az anyám járt a fejemben. Olyan közel ült Nicholas-hoz. körmei belevájtak a húsomba. miniszoknyája alig látszott ki a hosszú. a szívem ezúttal az aggodalomtól járt féktelen táncot. azonban semmi vidámságot nem éreztem rajta. ezzel végleg eloszlatva a rémképet. – El – mondtam tömören. Azonnal felkaptam a fejem. Megijedtem. hogy felébredtem. hogy a karjuk összeért. és megdermedtem a rémülettől. úgy néz ki az épület. De a mögöttem álló nő továbbra sem engedett felkelni az ülésről. és folyamatosan szorította a vállam. de teljesen eltűnni sajnos nem tudtam. Az Aranytigrisek egy bandája ma rátámadt az otthonotokra. Minél messzebb tőled. – Csak. vérvörös pamutkabát alól. hogy ez a mondat semmi jót nem ígért. lábát keresztbe tette. Hosszú barna haja szoros lófarokba volt kötve a feje tetején. Nicholas tengerkék szemébe néztem bele. Olyan ijesztő pillantást vetett rám. azt hittem felfal a szemével. hogy tudd. – Haza – vágtam rá mogorván. Nicholas szeme meg sem rebbent. Azta! Most aztán tényleg dühös volt. és riadtan körülnéztem. és visszaültetett a helyemre. cica? – kérdezte olyan higgadtan. Mögém állt. és felém nyújtotta egyik fényesre lakkozott körmű kezét. de a nő elkapta a karom. Igyekeztem minél kisebbre összehúzni magam. – Anya? – kérdeztem rémülten. Nem fogadtam el a gesztust.fejembe. mint egy nyavalyás szita. Felálltam.

kezdtem éhes lenni. – Vagy legalább anyát hadd lássam. Felmerült bennem a futás gondolata. – A hotelszobámba. Mikor a másik keze is bilincsként a karomra záródott. Sokkal jobb helyem van számodra. Én azonban még nem tudtam megnyugodni. felszisszentem. nem lennék elég gyors.– Semmi baja. – Nem. és nem leplezett ellenszenvvel méregetett. hogy volt-e kölni Tony-n. – Látni akarom! – jelentettem ki. – Hogy találtál rám? – tettem fel az első kérdést. amitől felnyögtem. amivel közelebb került hozzám. – Semmi közöd hozzá! – sziszegtem. Berry! Engedd el! Amint megszűnt a nyomás a vállamon megdörzsöltem azt a helyet. Tudhattam volna. Bosszúsan dörzsöltem a karom. de tudtam. keresztbe fonta a karját a mellkasa előtt. – Hova akarsz vinni? – néztem rá gyanakodva. – Haza akarok menni! – morogtam. 83 . – A buszsofőr hívott fel – intett Nicholas a fejével a busz eleje felé. és amúgy sem nála voltam! – kiabáltam dühösen. ahol még mindig éreztem a körmeit. de az ismeretlen durván visszanyomott. és nyugodtan hozzátette. akkor igenis. és azonnal visszavonulót fújtam. Megpróbáltam felállni. – Elég. Berry csalódottan lehuppant Nicholas mellé. Elpirultam. ami eszembe jutott. de süket fülekre találtam. Biztonságos helyre vittük – mondta Nicholas unottan. amit mond. Aggódtam. – Őt hagyd ki ebből. és féltem. körmei a vállamba mélyedtek. közben pedig előrehajolt. Nicholas egy pillanatra a nőre nézett. sok közöm van hozzá – horkant fel Nicholas. – Akkor kinek a kölnijét érzem rajtad? – dobta vissza Nicholas a labdát. hogy senkiben nem bízhatom meg. És el fogunk beszélgetni róla. Nem is figyeltem arra. Nicholas arca ellenben meg sem rezdült. – Ha az illető keresztneve Tony. kinél jártál – mondta halkan Nicholas. mintha nem is lenne érdekes.

Vajon hová tartunk? Az is feltűnt. Tudtam. Miért csimpaszkodik így rajta? Ki ez a nő? A busz hirtelen megállt egy többszintes ház előtt. de rám se hederített. ami kissé bosszantott. mire a testem azonnal elöntötte a nem kívánt forróság. hogy valóra fogja váltani az ígéretét. el akartam menni Nicholas mellett. Az orrával hozzádörgölőzött Nicholas arcához. és cseppet sem leplezte a gondolatait. A hang. amit akarok. aztán Nicholas egy könnyed csókot lehelt Berry ajkára. hogy a sofőr jó ideje nem állt meg egy megállónál sem. Dühösen és riadtan csapkodtam a hátát. A nő vetett még rám egy utolsó szórakozott pillantást. A velem szemben ülő páros tökéletes szinkronban felállt. de ő elkapott. mielőtt elbúcsúzott tőle. ahogy sokat sejtető hangon búgta a szavakat épp elég szexuális erőt árasztott magából. és eltűnt az éjszakában. hogy New Orleans egy számomra ismeretlen területén jártunk. még szép. ahogy senki más sem. hogy tisztában voltam vele. de furcsa érzésem volt ezzel kapcsolatban. meg foglak kötözni. És mit gondolsz. A legfelső emeleten szálltunk ki. – Miután felértünk a szobába leteszlek az ágyra. hogy kiszedjem belőled – hajolt megint felém Nicholas. odabújt hozzá. mielőtt megnyikkanhattam volna feldobott a vállára. belekarolt Nicholas-ba. Berry is felnevetett mellette. majd nemes egyszerűséggel lesétált a járműről. ha nem 84 . de mintha a falnak beszéltem volna. egyenesen a hálószobába. te nagyra nőtt tuskó! – kiabáltam. Mintha nem is lenne különös. – Ha nem beszélsz. Én is felálltam. Nicholas bepötyögött egy kódot a háromszáztizenhármas számú szoba ajtaján. – Tegyél le. most mit szeretnék tenni? Riadtan néztem vágytól égő tekintetébe. és súgott valamit a fülébe. Persze gondolom hajnalban egy teremtett lélek sincs a megállókban.Dühösen fújtattam a helyemen. ezernyi módom van rá. majd bevitt. Nicholas pedig elvigyorodott. mire a férfi is követte a példáját. hogy féltem az előttem ülő férfitól. és csak hogy tudd. és figyeltem az elsuhanó épületeket. elfordítottam a tekintetem az időközben szabaddá vált ablak felé. Ó. Képtelen voltam válaszolni. hogy Nicholas egy sikoltozó lányt cipel fel a vállán a lift felé. azt teszek veled. és így vitt be az épületbe. Ezzel pedig visszaértünk oda. Homlokráncolva fedeztem fel.

kioldotta a nyakkendőjét. amit tudni akarok! 85 .mondom el. – Kiabálj. Nicholas bezárta mögöttünk az ajtót. sikíts. Viszont mi most beszélgetni fogunk. és azonnal a távolabbi végébe kúsztam. és elmondod. és sokat sejtetően húzta végig rajta a kezét. Keményen huppantam az egyébként puha ágyon. miközben felém közeledett. amit tudni akar. de eszem ágában sem volt bajba sodorni Tony-t. úgy sem fog érdekelni senkit.

hogy igenis az enyém. azt akartam. Fújtattam. ha nem. nagy kő esett le a szívemről. mint egy ketrecbe zárt vadállat. épen. igyekeztem kiüríteni a fejem. ahogy Savannah ijedten hátrébb kúszott az ágyon. Azonban nem csupán düh munkálkodott bennem. hogy hozzám tartozik. épen és sértetlenül. jobban. mint én. Dühös voltam. ha ezzel halálra rémisztem. Hozzám tartozik. míg el nem érte a támlát. Miért sodorta veszélybe magát? Miért…? Azonban nem tudtam elsiklani a tény felett. ha elfogadja. egyedül. miért menekül előlem. de nem érdekelt. A testem majd szétfeszítette a féltékenység. Elszökött. Tudni akartam kinél volt. Utána megyek. ha az Aranytigrisek ott találják őt a házban. előbb.8. Azt akartam. hogy egy hat tonnás sziklatömb van az istenverte ketyegőmön. Mikor megtaláltuk Berry-vel a buszon. egészen addig észre sem vettem. hogy a menekülés nem vezet semmire. Savannah velem volt. és akkor… De nem. amivel megjelölhetem. Figyeltem. Azonban nem Savannah-ra. Félt tőlem. Tudni akartam. a mi-van-ha gondolat pedig kétségbe ejtett. ha kezet emelnek rá. erre gondolnom sem szabad most. és bárhol megtalálom. Miután felvittem őt a szobámba. mindenki lássa. hogy meg is könnyebbültem. és sértetlenül. Nicholas Dühös voltam. hogy talán rosszabb lett volna a helyzet. mintha szélvihar söpört volna végig rajta. én fogom megtorolni. Rá akartam ébreszteni. Azzal a gondolattal nyugtattam magam. 86 . és mit csinált. hanem a gondolatra. Basszus. Smaragdzöld szemei riadtan tapadtak a kezemben tartott nyakkendőre. Legszívesebben tettem volna valamit. és nem érdekelt. csak mikor már eltűnt a nyomás. és meg akartam leckéztetni. de nagyon nehezemre esett. Megtalálhatták volna. mint eddig bármikor. az elmémben akkora volt a káosz. Akár az Aranytigrisek is elkaphatták volna. hogy baja eshetett volna. hogy ezzel Tony is tisztában legyen akárki is volt ő.

úgy sem fog érdekelni senkit. gyönyörű szemei szikráztak a dühtől. amit akarok! Különben is. és belecsókoltam a nyakába. Viszont. – Berry egy régi barátom – mondtam az igazat. és elmondod. – Azt csinálok. lassan végigfuttatta a nyelvét az alsó ajkán. 87 . és lassan leereszkedtem mellé a matracra. Már így is nekifeszültem a nadrágnak. még véletlenül sem nézett rám. most ő lett mérges. mikor végre megszólalt. hogy megrándul a szám sarka. hogy sár száradt a ruhájára és a bőrére. sikíts. és istenem. továbbra sem nézett rám. Nagyfiú vagy már – csattant fel. de nem tehettem róla. ha apró győzelem is. Miért szöktél meg? Savannah még mindig nem válaszolt. és eltaszított magától. a haja pedig tele volt levelekkel. – Az a nő… – mondta halkan. – Miről beszélsz? – vontam fel a szemöldököm őszinte kíváncsisággal. – Próbálkozzunk egyszerűbb kérdéssel. és nem voltam túl jó hangulatban. Azt csinálsz. nem leszek képes visszafogni magam. amit neked lehet. Savannah arca érezhetően melegebb és vörösebb lett. – Zavar? – kérdeztem ismét. de visszafojtottam a mosolyt. amit akarsz. Savannah végre rám nézett. de ennyivel is közelebb kerültem a célomhoz. – Zavar? – búgtam halkan. Már majdnem odaértem mellé. ha így folytatja. vagy engem? – morogta sértődötten. azt nekem is. – Mi közöd hozzá? – csattant fel. Éreztem. és… megijedtem… – Kihez mentél… gondolkodni? – az utolsó szó elég gorombán hagyta el a szám. lenyűgöző látványt nyújtott annak ellenére. – Nem. mi most beszélgetni fogunk.– Kiabálj. ez pedig bosszantott. Sőt! Te akartad ezt az egészet! Akkor most mit is akarsz pontosan? Szeretőket. Elpirult. kinél jártál? – Nem érkezett válasz. amit tudni akarok! – indultam el felé lassan. Kezemet újra és újra végig futtattam a nyakkendőn. ami rám nézve kínzás volt. – Gondolkozni akartam. – Tudtommal a menyasszonyod vagyok. Még. és dühösen lesütötte a szemét. – Szóval. Savannah pedig meredten figyelte a mozdulatot.

Savannah először nézett a szemembe. elkaptam a derekát. Ki is használta az alkalmat. Ezúttal egy jól irányzott ütéssel a mellkasomba bokszolt. és lenyűgözve figyeltem a menekülési kísérletét. Végig simítottam a kezén. hogy rám figyelsz… – Eressz el! – Nem akarlak – búgtam a bőrébe. lelökött magáról. de könnyedén lefogtam a csípőmmel. de azt még akkor bezártam. hogy lefogjam. valójában egyre szórakoztatóbb volt a helyzet. 88 . épp csak annyira. szeme tágra nyílt a döbbenettől. a térdemet a lába közé fúrtam. így enyhült a szorításom. – Szóval? – Eressz el! – Savannah mocorogni kezdett alattam. ahol most vagyok. Meglepődtem. Talán nem – súgtam a fülébe. kinél voltál. és villámgyors mozdulattal összekötöttem a nyakkendővel. A testén érezhető remegés futott át. mire megdermedt. még a végén levetkőztetlek. mikor körmeit belemélyesztette a bőrömbe. Most. de tudtam. már csak akkor. Elvigyorodtam. a bőrét szívogattam.Megpróbált lemászni az ágyról. Közben az ajkaim visszatértek a nyakához. A testemmel préselődtem hozzá. – Tetszik. sikerült az egyik érzékeny ponton eltalálnia. nem úgy. hiába küzd. mint én. Utána talán elengedlek. smaragdzöld szeme egy pillanatra felcsillant. és mit csináltatok. Az ajtóhoz rohant. és minden porcikád végig kóstolom – nevettem rá. és libabőrös lett. a hangom mély volt és rekedt. de gyorsabb voltam. Abban sem voltam biztos. – Ha tovább mocorogsz. – Mi a válaszod? – Menj a pokolba! – kiáltott fel dühösen. – Még nem végeztünk – jegyeztem meg nyugodtan. de csak pillanatnyi habozás volt. de hamar visszanyerte az önuralmát. hogy fel tudjon ugorni az ágyról. mire felkuncogtam. hogy valóban láttam valamit a tekintetében. visszadöntöttem a párnákra. hogy sikerült kiszabadítani a kezét. a torka hullámzott az ajkam alatt. – Jó. – Tudni akarom. Savannah érezhetően nagyot nyelt. Reszketegen fújta ki a levegőt. Észre sem vettem. és fölé másztam. majd mielőtt tiltakozhatott volna mindkettőt a feje fölé emeltem.

és háttal a falhoz szorítottam. Vissza kellett térnem a maffia főnök szerepéhez. olyan. ahogy a maró ital végig folyik a tagjaimon. Kétségbeesésében a fürdő felé vetette magát. és az miatt is aggódtam. – Ne bántsd.mikor bejöttünk. A szekrényemhez sétáltam. nem fogom bántani – próbáltam kíméletesebb lenni. erekcióm a hasához dörzsöltem. így nem ment vele sokra. A megkönnyebbülés ráébresztett. elővettem egy üveg Jack Daniel’s-t. rideg hangon. de gyorsabb voltam. ha tovább maradok Savannah mellett. amit később megbánhatok. mielőtt valami olyat teszek. és az arcát simogattam. – És? – ösztökéltem a folytatásra. hogy elengedjem. és élveztem. a karjait lefogtam. Kérlek. megcsókoltam a homlokát. Elkaptam. és nagy nehezen rávettem magam. Még nem jött el az ideje… – Tudni akarom – mondtam makacsul. Mellkasomon éreztem a szívének heves ritmusát. mielőtt elérte volna az ajtót. és a fürdőbe ment. hogy megnyugodjon. egy hajtásra megittam. – Tonynál voltam – mondta végül olyan halkan. és egy rövidnadrág mellett döntöttem. miközben egyik kezemmel a haját. még dolgom volt az este folyamán. Csak… csak beszélnem kellett valakivel. hogy alig hallottam meg. és kijózanít. és egy poharat. Istenem. Rátettem őket az ajtó melletti éjjeliszekrényre. és próbált elhúzódni. semmi rosszat nem tett. ami jó lenne rá. de csak annyit ért el vele. – Használd a fürdőt nyugodtan. tudtam. Savannah elpirult. teszek ki neked néhány tiszta ruhát az ajtó elé. Ő… fontos nekem. Töltöttem magamnak az italból. – Ha van elég esze a barátodnak. Végül egy fekete ing. A csípőmmel nekifeszültem. és távoztam a szobából. mennyire fáradt is voltam A szoba másik végében lévő mini bárhoz mentem. Savannah bólintott. le kell állítanom magam. mintha az apám lenne. ne bántsd! – Látod? Nem is volt olyan nehéz – mosolyodtam el. hogy még inkább hozzá préselődtem. nem leszek képes visszafogni magam. amit felvehetsz – mondtam immár kimért. de semmi olyat nem találtam. Mikor kiértem az 89 . és cseppet sincs ellenére a helyzet. hogy én váltottam ki.

valaki haldoklik itt! Hol van már az aszpirin? – nyögött fel Santiago. Istenem. Valaki felnyögött a háttérben. – Hallottam ám. hogy amint jobban lesz. – Holnap vigyetek át mindent a lakásba. mikor zsebre tettem a mobilt. hogy cseréljem le a partnerét. Santiago határozottan úgy hangzott. hogy 90 . A gyerek tiltakozik a megjegyzés ellen! Ki mentette meg a segged az égő autóból? – Azt hiszem megint felment a láza. pedig nagyon aggódtam. de sosem kérte. – Jó – dörmögte Drake ingerülten. Inkább megyek. míg mi odakinn párbajoztunk. hallom ám! Csak. Biztos. ezek ketten közel álltak egymáshoz. ez a fickó még egy lövést is disznósülttel vészelne át. hogy a lányt keresték. mondd meg a doktor bácsinak. mint aki túléli a sérülést. Ezért gyűlölöm a gyerekeket – vágott közbe Drake. mert Drake megszakította a hívást. Addig pedig vigyázz rá! – Hé. – Egész jól. de még nem pihenhettem. hogy bassza meg a diétáját! Disznósültet akarok! Nem tudtam megállni. – Hogy van? – érdeklődtem érzelemmentes hangon. Tudjátok a címet. – Mint mindig. Már el tudott sütni néhányat az idétlen poénjaiból. – Mondd meg a mi kis hercegnőnknek. Akármit is mondott. ami egyben túlélte a dolgot.előcsarnokba felhajtottam az újabb adag italt. szóval szerintem megmarad – morogta a katona bosszankodva. – És kérlek. és magamban az ágyért sóhajtottam. hogy fel ne nevessek. hogy tudd… De a végét már nem hallottam. – Hé. Kimerült voltam. tárgyalhatunk a lakomáról. haver – nevettem. – És az Aranytigrisek? – Hamar elhúztak. Még mindig nevettem. kéne még egy aszpirin – nyögte egy rekedt férfihang. hogy átkutatták. A fickó kezdett kijönni a béketűrésből. – Szívem. Miután visszamentünk a házba láttuk. Már tárcsáztam is Drake számát. – Szerinted használna most nála egy agymosás? – morogta sötéten Drake. drágám. – Nem hiszem. Igen. apuci. és lehuppantam a kanapéra. – Értem – fáradtan megdörgöltem az orrnyergem. és felálltam.

szóval ne aggódj. végül felvettem a kabátom. halkan becézgettem volna. – Köszönöm – suttogta a lány halkan. és szomjasan szívtam magamba a látványt. Elégedetten felmordultam. vörös fürtjei az arcára tapadtak. hogy baja essen. a folyosó is tele van velük. – Nem – feleltem a kérdésére. és az egész épületben hemzsegnek az embereim. miközben a karjaimba zárom. – Ki sérült meg? – ismételte a lány. Ja. Már minden szükséges védelmi rendszert és riasztót betelepítettünk. smaragdzöld szemei aggódva fürkészték az arcom. nem eshet bántódásod. ott biztonságban leszel. Anyukád is biztonságban van egy hasonló házban. Szívesen látnám többször is a ruháimban. de ha most engedek neki. veszélybe sodornék mindenkit. Szeretném. Legszívesebben oda mentem volna hozzá. megsimogattam volna a haját. Meg kellett őt védenem. bólintott. hogy Drake-nél be fog telni hamarosan a pohár. Savannah ott állt az ajtóban. Tudtam. – Aludj egyet. A cseppet sem csökkent erekcióm fájdalmasan feszült a nadrágban. Savannah volt a gyengepontom. Lábait maga alá húzta. Nekem most dolgom van. de este érted jövök. szóval ne aggódj. a fekete ing olyan nagy volt neki. A szerelmes kamaszfiú ott szólt a fejem hátsó zugában. Nem engedem. – Holnapra mindent átszállítanak a házatokból. és megnyugtató szavakat mormoltam volna a fülébe. Nedves. Az érzelmek egyet jelentettek ebben a pillanatban a halállal. és az ing alját kezdte babrálni. és leült. Arra 91 . A ruhádat megtalálod a komód tetején. Csend telepedett közénk. Ha nem hagyod el az épületet. ezért néhány altatót is adagol majd az aszpirin mellé. közben a kanapéhoz sétált. – És jól van? – Jól lesz – helyesbítettem. és ezt mindenki jól tudta. Savannah megkönnyebbültem felsóhajtott. – Savannah tagjaiban láthatóan enyhült a feszültség. – Santiago. – Holnap a bál után elviszlek a lakásunkba. kezét keresztbe fonta a mellkasa előtt. hogy ki se látszott alóla a rövidnadrág.elindulok a garázs felé. ha pihennél. De nem tehettem. – Gondolom. ezért igazgatni kezdtem a ruhadarabot. nem mehetek haza. és az ajtó felé indultam. – Ki sérült meg? – a hangra azonnal megpördültem.

és kihajtottam a forgalomba.kérlek. mikor halkan még hozzá tettem. mire nevetés hangzott fel a túlsó oldalról. Na és a haja… Természetes vörös? Elképesztő színe van. – Hogy vagy mostanság? – Nem tudtam. ugyan. Hát miért haragudtál meg ennyire? Tudtommal a kislánynak semmi baja. és minden nap láthatom a ruháimban. nem csodálom. esküszöm. még ellenőriztem. hogy bőre is olyan puha. Azonnal visszatértem a főnök szerepéhez. hát így kell bánni a kollégákkal? – Kolléga? – nevettem fel szárazon. tisztában van-e a feladatával. – Sem a barátom. Michael – morogtam. hogy tudd. – Jól jegyezd meg. – Ha egy ujjal is hozzáérsz… – Nem kell mindjárt fenyegetni. Egy ismeretlen szám hívott. A jeges zuhanyt végül a telefonom adta meg. a farkaddal fogom kezdeni a sort! Ne hidd. hogy nem teszem meg! – Ejnye. öreg barátom! – mondta egy derűs hang. Michael. Michael – morogtam vissza. semmiképp ne hagyd el ezt a lakosztályt! – mondtam egy szuszra. hogy tetszik neked. mindenki a helyén van-e. – Ugyan. amit mondtam. – Nicholas. – Nem tudnám elviselni. és kezdett egyre kényelmetlenebb lenni a nadrág. Beültem a Lexusba. megint mosolyognom kellett. Miután becsuktam magam mögött a szoba ajtaját. miközben még élsz. A gondolatra. Az Aranytigrisek ellenségek – erősebben markoltam meg a kormányt. Nem néztem rá. és a whisky okozta kábulatra koncentráltam. cseppet sem vidáman. 92 . ezúttal nem csak üres fenyegetés volt. És csak. csak ez után mentem a földalatti parkolóhoz. sem a kollégám nem vagy. – Igen? – szóltam bele fenyegetően. Ami azonnal egyéb irányú gondolatokra terelte a figyelmem. ha bajod esne. felkutatlak. Tudod… Nagyon szép pofija van. és egyenként szabadítalak meg a végtagjaidtól. de még visszafordultam. hogy holnap összeköltözhetem Savannah-val. bekapcsoltam a rádiót. hogy barátok lennénk. ha befogod a szád. megfogtam a kilincset. mint amilyennek a képeken tűnik… – Jobban teszed. – Ha meglátlak a közelében. Igyekeztem kitisztítani a fejem. nem akarom én bántani. És lefogadom.

még három altató sem ütött ki. – Már vártam. Mi vagy te. telefonálok! – morogta valakinek Drake. Míg mi itt csevegünk. letette a telefont. hogy eldöntsem magamban a vitát. csak egy kicsit feküdj még vissza! – hallottam meg Santiago kábult hangját. – Hagyjál már. hogy nem mersz nyíltan szembe nézni velem. hogy elém állj! – Tudod. Rettegtem. most nem lehetek óvatlan. látni akarta a reakcióm. Ha hozzáért… Magamban ezernyi módon megfogadtam. Körülbelül két percbe tellett. Kis dulakodás hallatszott a vonalban. elefánt? Mit csináljak veled. és őrült módon száguldottam a szálloda felé. majd Drake szólalt meg. mielőtt bármit szólhattam volna. – Francba! – morogtam. ezek még mindig képesek voltak civakodni. Jobbra rántottam a kormányt. Kétségem sem volt felőle. ha valóban bántotta a lányt.Michael. Azonban. Nincs benned annyi méltóság. akkor ostoba vagy! Semmirekellő féreg vagy csak. csak egy kislányon keresztül mersz fenyegetni. és egy éles kanyarral száznyolcvan fokos fordulatot vettem az autóval. – Valóban? – önelégült. A gázra tapostam. mikor mondod ezt – válaszolta a katona. kinek. mikor sercegés hallatszott a vonalban. mint legutóbb. spórolhatnál a beszéddel. – Mondj le mára mindent – foglaltam össze tömören. a hangja sokkal ingerültebb volt. Felvontam a szemöldököm. a drága menyasszonyod úton van felém. A férfi csak blöffölt. és bújj vissza mellém! – A francokat megyek! Eddig se voltam ott! Öregem. Ha odáig süllyedsz. – Igen? – mordult fel. magabiztos hangja elbizonytalanított. igyekeztem megőrizni a hidegvérem. Megszorítottam a kormányt. – Naaaaa. Menet közben tárcsáztam Drake számát. semmi több. A férfi csak a hatodik csengésre vette fel. Majdnem elnevettem magam. – Hazudsz! – sziszegtem összeszorított fogakkal. aztán megszólalt egy álmosan nyöszörgő hang. – Tedd le a francos telefont. és próbáltam higgadtan gondolkozni. ami szokatlan volt. hogy leszállj végre rólam? – Miért nem ölelsz át? – nyögött fel Santiago. 93 . mit fogok tenni vele. hogy talán mégis bánthatja Savannah-t.

aztán eszembe jutott a hívás. amit a feje alá tett. Beütöttem a kódot. Óvatosan a teste alá nyúltam. Vonakodva nyitottam ki a kétszárnyú ajtót. Persze. Semmi rendelleneset nem találtam a lakosztályban. Halkan kerültem meg a dohányzóasztalt. és ültem le mellé. és beléptem. Vörös haja szétterült a díszpárnán. mióta elmentem. he? – morogta Drake.– Talán. Csak ekkor fújtam ki a levegőt. ahogy alszik. el sem tudtam képzelni. dulakodásnak semmi nyoma nem volt. A legfelső szinten is ez volt a helyzet. de még mindig a torkomban dobogott a szívem. hogy Savannah az ágyban lesz. ha fejbe ütöm. Képtelen lennék még egyszer magára hagyni. és figyeltem. hogy eddig elviselted – mosolyodtam el. – A francba az újsággal! Ha nem közlik le a fényképeket… – Megoldom – csak ennyit mondtam. – Nyílt üzenet. elájul végre. mit fogok a szobában találni. Minden a helyén volt. Nagyon reméltem. és letettem. De hogyan? Mikor visszaértem a hotelbe mindent rendben találta. és ismét elkomorodtam. ahogy meghagytam neki. de abban biztos voltam. és senki nem látott gyanús alakokat a közelben. hogy nem fogom magára hagyni Savannah-t. Az ajtóban álló őrök váltig állították. Megrögzötten azt képzeli. Megoldom. tehát kicsit fellélegezhettem. hogy a francos barátnője vagyok – nem mintha lenne neki. És ezentúl minden 94 . semmi baja. Savannah is ott volt. – Visszamegyek a szállodába. Úgy tűnt. ahogy csak tudtam. nem akartam felébreszteni. ugyan nem az ágyban. a kanapén feküdt összegömbölyödve. mint a saját életem. hogy érintetlen. Olyan gyengéden tettem le az ágyra. Minden emberem a helyén volt. amit egész a hazaúttól kezdve tartogattam. – Csodálom. Annyira szép volt. Még jobban a gázra tapostam. Ezután leguggoltam az ágy mellé. azóta semmi mozgás nem volt errefelé. Többet jelentett nekem. és felemeltem. micsoda. mint mikor magánál van – panaszkodott. minden jel arra mutatott. Még rosszabb. Kicsit megnyugodtam. Rossz előérzetem volt azzal kapcsolatban. Savannah-hoz. majd a karomban bevittem a hálószobába. Michael az előbb hívott. Valami megmagyarázhatatlan módon nyugtalanított. A mellkasa egyenletesen emelkedett fel és le.

és elhagytam a szobát. meddig húzza a világodban? A helyedben nem bíznék meg senkiben. gyönyörű ajkai mosolyra húzódnak. csak ekkor ismert meg. ehelyett azonban csak ismét végigsimítottam az arcát. hogy azonnal elűzze a fáradtságom. – Aludj. – Nem akartalak felébreszteni – suttogtam neki. – Köszönöm – mondta olyan halkan. de ezzel túllőtt a célon. mikor észrevettem a földön egy cetlit. Meglepetten fordultam hátra. – Hogy-hogy itt vagy? Azt hittem dolgod van – a hangja rekedt volt és kimerült. Összegyűrtem a lapot. Egyszer kellett csak rápillantanom. Legszívesebben ordítottam volna. annak a kanapénak az aljában. Savannah megremegett. és nem is kívántam mást. mikor elkapta a kezem. megcsókoltam a homlokát. A sebei. Legszívesebben megcsókoltam volna. és ez jó volt. – Meggondoltam magam – vontam vállat. Már nem voltak csúnya véraláfutások az arcán. ha szükséged lenne valamire – búcsúztam. de 95 . csak nézett rám. Én is kimerült voltam. Nem tudtam megállni. Odamentem. csak az után szólalt meg. betakartam. nem szólt semmit. és elmerülni abban a smaragdzöld tengerben. aztán az arcán. és éppen távoztam volna. hogy kitisztítsa a látását. amit a verekedésben szerzett már gyógyulófélben voltak. és ismét megsimogattam. Na és az illata… Tudtam én jól. A nappaliban én is leroskadtam az egyik kanapéra. hogy alig hallottam meg. Nem húzódott el. reszketegen beszívta a levegőt. hogy mellettem van. Csak itt ülni. Mit gondolsz. Éppen lefeküdtem volna.: Valóban puha bőre van. irigyellek. ha egy ilyen gyöngyszemről van szó! Michael UI.reggel arra ébredhetek. ahol elharapta. hogy Michael csak fel akart húzni. Sűrűn pislogott. fáradtan kinyitotta a szemét. hogy a szemhéjam elnehezül. ahol Savannah feküdt. A másik szobában leszek. és lassan. Az ajka még mindig sebes volt ott. és a szemközti falhoz vágtam. hogy valami meggondolatlant tegyek. és felvettem az összehajtogatott papírdarabot. Ajka enyhén szétnyílt. éreztem. Mikor felébred sugárzó zöld szemei rám néznek. Felálltam. hogy ne simítsak végig a haján. és az ajkán.

és magam előtt láttam Savannah alvó. miközben telefonon csevegtünk. És gyűlöltem. 96 . Michael itt járt. Vajon melyikük árulhatott el? A csukott hálószobaajtó felé pillantottam.Savannah miatt nem tehettem. Csak azért nem bántotta a lányt. ha a sötétben kellett tapogatóznom. A fogamat csikorgatva futottam végig gondolatban az épületben lévő embereim. ebben biztos voltam. gyanútlan arcát. mert készül valamire.

és viszonoztam az ölelést. ahogy magához ölelt. Hógolyó leugrott az ölemből és nyávogva elrohant. már csak a könnyeim nem akartak alábbhagyni. amiből semmit nem fogtam fel. A fülemhez kaptam a kezem. hogy elhallgattassam. Szépen lassan megnyugodtam. Meleg kezek simogatták a hátam. anyja a szemben lévő fotelben varrt. Hógolyó boldogan dorombolt az ölemben. pont ezen a helyen. csak az ölébe ejtette a szakadt pólót. Nem otthon voltam. Az iskoláról beszélgettünk. nem nézett rám. Felsikoltottam. egy dörrenés rázta meg a házat. és törte meg a szoba légkörét. régi vidám emlékekről. Arcom a mellkasába fúrtam. Remegve emeltem fel a kezem. az övé volt. Ekkor becéző. Lassan nyitottam fel a szemem. hanem Nicholas szállodai hálószobájában. amit éreztem. Valaki segített nekem. a szíve a fülemben dobogott. Azt hittem sosem lesz vége. megnyugtató szavak hatoltak a fejemben lévő sötétségbe. és közben kedves szavakat mormolt a fülembe. és vicceken nevetgéltünk. A meleg kéz. Aztán. csak hogy megtörje az idillt. Valaki volt velem.9. hogy hamarosan a pokol száll majd alá. Savannah A házunkban voltam. záporoztak a könnyeim az arcomon. egyenletessé vált a légzésem. Minden békés volt. Nem voltam egyedül. – Anya…? – kérdeztem tétován. 97 . Mire egyet pislantottam arra minden eltűnt körülöttem. Válasz helyett újabb dördülés. és vettem szemügyre a szobát. de hatott. de kegyetlenül ostromolták az elmém. semmi sem utalt arra. ott ültem egyedül a sötétben. Anya arca sötét lett. nyugodt. meleg volt. Egy kedves. mély hang mormolt valamit összefüggéstelenül. erre összpontosítottam. az arcom alatt egy szív dobogását észleltem. A nap gyönyörű fényesen sütött. majd egy újabb és egy újabb.

hogy segítsen neked készülődni. még a végén beleképzel valamit a hangulatomba… 98 . de nem fordítottam el a fejem. És ne aggódj. Ügyes keze van.Isten. olyan szörnyű volt az álom! Tudtam. amitől libabőrös lettem. lassan felemeltem a fejem és belenéztem tengerkék szemébe. mert szája egyik sarka felfelé görbült egy pimasz mosolyban. Reszketegen fújtam ki a levegőt. Szorosabban fontam köré a karjaim. – Délután hat óra van. Vöröslő arccal. mi? El tudom képzelni… – Értem – csak ennyit szűrtem ki összeszorított fogaim között. a másikkal a hajam. hogy segítsen neked készülődni – mosolygott rám. valami ostoba és számomra érthetetlen módon megbíztam Nicholas szavaiban. egy régi ismerősöm. sajnálom. hogy anyának semmi baja. és a paplant kezdtem babrálni az ujjammal. meleg lehelete csiklandozta a nyakam. hogy megtörjem a csendet. Hangja közvetlenül a fülem mellett szólalt meg. csupán tiszta aggodalmat és törődést. – Rose? – Igen. akárhová is kellett most elvinnie. lassan indulnunk kell az estélyre. – Igen. megkértem. Elhúzódtam. Ahogy rám is vigyázni fog. Egyik kezével a hátam simogatta. Hosszú percek teltek így el. és kellemes érzés volt mindkettő. Épp ébreszteni akartalak. és zavaromban az ajkamba haraptam. – Mennyit aludtam? – kérdeztem végül. és mélyet szippantottam Nicholas férfias illatából. A szívem nagyot dobbant a mellkasomban. és ez az ő figyelmét sem kerülte el. és kellemesen megremegtem. – Minden rendben? – kérdezte halkan. Csak egy rossz álom volt. ha felébresztettelek. Már ide hívtam Rose-t. vagy megzavartalak – mondtam. mire abbahagytam a sírást. morogtam magamban. Vigyázott anyára. ő pedig nem tiltakozott. amit egész eddig magamban tartottam. – Megrándult a kezem. és végleg megnyugodni látszottam. Nicholas még mindig fogta az egyik kezem. Hát persze. Így is túl jó kedve volt. még vörösebb lettem. Nem láttam benne semmi negatívat. nem zavartál meg semmiben. hüvelykujjával megnyugtató köröket írt le a csuklómon. Vajon mennyi ilyen „régi ismerőse” lehetett még odakinn? – Nagyon ügyes keze van.

Nicholas elment. mikor egy apró. ha elmenne? Megráztam a fejem. Néhány göndör tincs ott lobogott szabadon az arca mellett. – Savannah – motyogtam halkan. van itt valaki. Rose mintha meg sem hallotta volna. én pedig magamra maradtam Hógolyóval. mikor ismét nyílt az ajtó. bíborszínű tincsek meredtek belőle mindenfelé. Rose vagyok – huppant le mellém az ágyra. türelmetlenül várta. és Nicholas-ra néztem. Kissé összerezzentem meglepetésemben. Egy nagy. Megsimogattam a macska bundáját. Zavartan vakargattam a cica állát. és megsimogatta Hógolyót. túlságosan is mélyen a szívemben volt már. nedves orr taszított egyet a kezemen. mire a szívem kihagyott egy ütemet. Felnevettem. hogy láthasson. hogy a pillanatnyi kedvessége megtévesszen. – Csak természetes – kacsintott rám. Istenem. de akaratomon kívül. fehér szőrpamacs ugrott fel mellém nyávogva az ágyra. és ismét hümmögött. De vajon képes lennék őt is elfelejteni. és igyekeztem nem foglalkozni most ezzel. – Alig bírt megmaradni odakinn. mikor 99 . rózsaszín piercing volt.Felőlem aztán akárkivel lefeküdhet. hogy megtörtént ez az egész. aztán az állam alá nyúlva forgatni kezdte a fejem. amit tettem. – Szia. és hangos dorombolásba kezdett. aki alig várja. és dorombolva helyeselte. hümmögött egyet. – Ó. tényleg. mialatt ő lefeküdt az ölembe. – Köszönöm – mondtam egy hálás mosollyal. Hosszú. hogy láthasson – vigyorodott el Nicholas. kezével a hajamba túrt. nem érdekel. apró pofáját hozzám dörgölte. Én csak… El akarom felejteni. de még számomra is érezhetően sántított az állítás. Éppen felálltam volna az ágyról. A gondolataim Nicholas körül jártak. Megint elpirultam. az ajtó halkan csukódott utána. szőke haja laza kontyba volt fogva a feje tetején. és kitárta a nappaliba vezető ajtót. ezúttal egy kedves női arc mosolygott rám. felugrott az ágyról. mi lesz velem? Nem akarok semmit érezni iránta. Nem akartam. hogy lezuhanyozom. az orrában pedig egy lepke alakú. mondtam határozottan magamnak. és Nicholas kuncogása közben Hógolyóra fordítottam a tekintetem. Barna szemével rám nevetett.

Éreztem. ahogy elszáguldott mellettem. majd még egyet. azok a nyakam és az állam csiklandozták. El sem 100 . csiklandozták az orrom. mondjuk a fürdéssel. berángatott a fürdőbe. visszavezetett a szobába. és újra beletúrt nedves tincsimbe. Miután elég száraznak ítélte a hajam. és leemelt róla egy nagy dobozt. megszólalni sem tudtam mellette. Az egyik szekrényhez sietett. – Oké – mondtam bizonytalanul. közben egyikük sem szólt semmit. barna szemei csillogtak a lelkesedéstől. visszajött hozzám. kézen fogott. Egy gyönyörű. Nekilátott szárazra fújni vörös tincseimet. smaragdzöld színű selyemruha volt bele csomagolva. – Én foglak ma rendbe szedni – mondta ki a nyilvánvalót. Az ágyhoz szaladt. – Kezdjük. Miután kiszállhattam a gőztől terhes fürdőbe. majd úgy szegezte nekem a hajszárítót. Elállt a lélegzetem. és azonnal marokra fogta a hajam. és egy hatalmas adag habot fújt a kezére. Néhány tincset hagyott szabadon lógni. Gyönyörű hajad van. Belemasszírozta a hajamba a habot. Hűvös levegő csapta meg szabadon maradt tarkómat. Hagytam. és izgatottan tapsolt egyet. az biztos. Vedd fel. félretette a szárítót. Rose egy villámgyors mozdulattal félretett mindent a kezéből. ahogy a göndör. – A ruhád. és egy hajszárítót. felugrott az ágyról. számtalan hajcsavaróval feltekerte a hajam. és mindenféle balzsamokat kenjen rá. folyamatosan beszélt. Tudtam. és leemelt egy flakont. majd elkezdte kiszedni a csavarókat. körém csavart egy világoskék törölközőt. és a kezembe nyomta. Igazából nem is nagyon beszélgettünk egész a végéig. és a hajmosással. – Jó. mintha pisztoly lenne. hogy megmossa a hajam. – Azért kicsit felturbózzuk a frizurád – kacsintott rám. és betolt a zuhany alá. Még sosem láttam ilyen intenzív vörös árnyalatot természetes színben – mondta. bevett néhány hullámcsatot a szájába – ugyanúgy. és belestem a dobozba. Leemeltem a fedelet.hirtelen elengedett. Csavart rajta egyet. és leültetett egy székre. Gyere! Tiltakozni sem volt időm. semmire sem mennék a tiltakozással. meleg fürtök lágyan omlanak a vállamra és az arcomba. és elkezdte egyesével feltűzdelni a csatokkal. ahogy apa csinálta régen a szögekkel –. aztán igazítok még kicsit rajtad. Akkor most a hajad… Hm. Hát volt energiája. mire megnyikkanhattam volna már le is vetkőztetett.

és elképedve bújtam bele. Egy világoskék. valami csillámport szórhatott a hajamra. így is égett az arcom –. Rose átvette tőlem a hajtűket. Három elképesztő hajtű volt benne. és egy ehhez illő nyakláncot. Felvitt egy halványzöld árnyalatot a szememre. és a tenyerembe helyezte. A mellem vonala alatt egy csillogó aranycsík futott. a mellrésze egyenesen volt vágva. Csak kell még egy kis smink. a széleken lágy hullámokban és fodrokban lengedezett mellettem a selyem. Miután felhelyezte őket. és ezt se felejtsem el. ugyanis minden réteg más és más színárnyalata volt a zöldnek. és magasított dereka volt. mikor ismét visszaültetett a helyemre. és óvatosan a hajamba helyezte őket. és elégedetten vett szemügyre. Több réteg selyem volt egybevarrva. – Még nem végeztünk. egy narancssárga és egy halvány rózsaszín pluméria kacsintgatott felém az apró dobozból. Mi jöhet még? 101 . Hoppá. távolabb lépett. ezúttal egy kisebb csomagot halászott elő. Gyönyörű volt az összhatás. – Így ni – mondta. ja meg a cipőd. a színük pedig megindított. Hamupipőke – nevetett a nő. majd fújt rám egy rózsaillatú parfümből. Három csodaszép virág. A szoknya majdnem a bokámig ért. levél alakú fülbevalót. hogy ez az enyém. majd hagyta. Csodálkozva néztem rá. smaragdokkal kirakott. Óvatosan kiemeltem az anyagot. pár perccel később már az egész testem csillogott. – Már majdnem tökéletes vagy. és egy kis arcpirosítót – bár ezt feleslegesnek találtam. a kedvenc napszakomra. ráadásul Rose csodát művelt a hajammal. ülj csak szépen vissza. ráadásul pont a kedvenceim.hittem. A hajnalra emlékeztettek. Már majdnem felálltam. az anyag ettől kezdve fokozatosan szélesedett. mi jöhet még ezek után. középen szétvált az agyag még a térdem fölött is. egy halvány rúzst. Kissé remegő kezekkel emeltem fel az újabb fedelet. Elképesztő volt. és ezúttal a szívem is kihagyott egy ütemet. két trapéz alakú pántja volt. Rose segített felhúzni a cipzárt hátul. hogy szemügyre vehessem magam az egyik fali tükörben. benyúlt a dobozba. és egy másik dobozban kezdett matatni. Előkapott egy pár. Vajon mi jöhet még? – Tessék – mondta. mert minden egyes mozdulatomra szikrázó felhőt hagytam magam után. és szelíden a székre nyomott. Mindegyik legalább három centi átmérőjű volt. mintha igazi smaragd lenne rajtam.

és egy fényes. amin szalagok helyett apró. belekarolt. én meg csak álltam ott ostobán. Nicholas azonnal felpattant a kanapéról. megfogta a kezem. Magas sarkú szandál volt. az izgalmam a tetőfokára hágott. Bólintottam. – Te is… nagyon… elegáns vagy – motyogtam zavartan. és átnyújtotta nekem. smaragdköves levelek tartották a lábam. és gyengéden simogatni kezdte a csuklóm. ami a térdemig felért. attól féltem. Mire leértünk a földalatti parkolóba. mély nyakkivágása volt. mialatt tágra nyílt szemekkel végigmért. Rose odatáncolt Nicholas mellé. – Igen. Le vagyok nyűgözve – nyelt egy nagyot Nicholas. A szívem a torkomban dobogott. mielőtt megcsókolta volna a kézfejem. – Istenem – suttogtam. és a földet bámultam vöröslő arccal. egy fekete öltöny volt rajta. egy percre sem engedtem el. Nicholas is készen volt már. – Ugye. Sosem voltam még a bálban. – Kiemelt két lábbelit. és lassan a szájához emelte a kezem. Rose ismét nem várta meg. míg megszólalok. te kis butus? Hamupipőke sem mehet cipő nélkül a bálba – kacsintott rám. Ahogy kinyílt az ajtó. Lassan én is felemeltem a fejem. mint egy gyerek. A zakó hátul frakkban végződött. Csak bólintani voltam képes ebben az állapotban.– A cipőd meg itt hagynád. Miután mindkét cipő a helyére került. – Ugye? – Rose hangja dagadt a büszkeségtől. és vigyorogva felém nézett. hogy kiugrik a helyéről. Nicholas elmosolyodott. És hittem neki. Még a szája is tátva maradt. és némán szemléltem a két cipőt. Elpirultam. A bokám felett egy szalaggal kötötte meg Rose. 102 . az iskolánk sem tartott szalagavatót. de azt hiszem ennek is ugyanúgy fogsz örülni. és szabadon hagyott jó öt centit az ing aljából. Nicholas mellém sétált. és az ajtóhoz vont. – Gyönyörű vagy – mondta csillogó szemekkel. Rose. Végig szorítottam Nicholas kezét. hogy zseniális vagyok! – rángatta meg Nicholas karját. és felénk fordult. mélyzöld ing. már ki is húzott magával a nappaliba. hogy egy mágus vagyok? Ismerd be. – Ez gyönyörű. – Ugyan a tiéd nem üvegből van. Mintha indák borítottak volna. megragadta a kezem. – Indulhatunk? – kérdezte. amire rálógott az ing elején lévő fodor. és még véletlenül se vette le rólam a pillantását.

hogy Nicholas átvezessen a tömegen. és nagy nehezen kimásztam. majd végig egy folyosón. miközben bemutatott néhány embernek. már senki nevére nem emlékeztem. – Minden rendben? – suttogta. De ezt már csak fejben tettem hozzá. és odaállni egy-egy kamera elé. mégsem tudtam ellazulni. és látszott 103 . mikor végre zenét hallottam. és egyéb tisztviselőket. hogy nyugodtan nézzek szembe az estével. elvette a kabátjaink. senkit nem ismertem. Bár a selyem egyáltalán nem volt kényelmetlen. A boltívnél megállított egy újabb öltönyös férfi. Mindenkivel kezet ráztam. de nem is kértem volna. – Azt hiszem. akik kedélyesen csevegtek egymással az asztalok mellett. Csendben értük el a Paradise Hotelt. Szükségem volt erre a gondolatra. Az út alatt sem engedte el a kezem. átkarolta a derekam. Megnyugtatott. majdnem húszemeletes épület adott helyet annak az estélynek. hogy semmi baj nem lehet. A hotel előtt nyüzsögtek a riporterek. Döbbenten néztem a sztárokat. amire meghívtak bennünk. Nicholas egy percre sem engedte el a derekam. Már épp kezdtem azt hinni. Furcsán éreztem magam. és elegyedett beszélgetésbe Nicholasszal. Egy öltönyös férfi ajtót nyitott nekünk. Hagytam. Odalenn nem a Lexus várt bennünket. Nicholas kinyitotta nekem az ajtót. Kedves embereknek tűntek. fel a hatalmas márványlépcsőn. és beszélgetés halk foszlányait. hogy sosem érjük el a rendezvény termét. Hogy lehetne ennyi mindent fejben tartani? Újabb páros jött oda hozzánk. Mr. Megrettentem az előttem álló feladattól. akivel én magam is tudnék beszélgetni. megvárta. míg bemászom. Hobbs és a felesége. persze ez nem miattunk volt. – Persze. senkit nem láttam. Jól vagyok. minisztereket. és csak az után ült be mellém. Nicholas mellém sétált. és udvariasan válaszolgattam a kérdésekre. Ez a felkapott. de miután elmentek.ezért most először volta ilyen ruhában. míg fennállt köztünk ez a leheletnyi kapcsolat tudtam. és lehajolt a fülemhez. New Orleans belvárosában. és elsietett velük. a gombóc egyre inkább nőtt a torkomban. hanem egy éjfekete limuzin. Több hírességet is láttam kiszállni limuzinokból. Istenem. legalábbis részben. Hiába kémleltem a tömeget.

– Jó. Nem kötelező itt lennünk. és igyekeztem úrrá lenni az egyre növekvő haragomon. Pontosan előttem állt meg. Még egyet kortyoltam a pezsgőből. és haza mehetünk. 104 . hogy a nők milyen gyűlölködő tekintettel méregetnek. – Jaj. de valójában nem voltam jól. – Jól vagyok. Vállat vontam. a kezében lóbált pezsgőből. hogy semmi baj – morogtam. – Igen? – vigyorgott rám. hogy el kell rabolnia Nicholas-t egy percre. és nem túl elragadóan fintorgott. szólj. le sem vették a szemüket rólam. – Mit akarsz? – morogtam neki fáradtan. De ha van valami… – Szólni fogok! – sóhajtottam ingerülten. mi történhetne velem egy zsúfolt teremben? Azon kívül persze. Immár ezredszerre végig pillantottam a termen. nem különösebben érdekelt. Sőt. pironkodva lesütöttem a szemem. Csak… kicsit új nekem ez az egész. Nicholas. – Inkább te mit akarsz. mikor végre egyedül maradtunk. Vajon mi hogy festünk egymás mellett? – Jól vagy? – kérdezte Nicholas. és udvariasan elnézést kért. Talán meguntad az életed? – Miről beszélsz? – vontam fel az egyik szemöldököm. – Biztos? Mert. Istenem. hogy figyelem őket. rosszabb vagy. Időközben Mr. és az arcának enyhe vörös árnyalatából tudtam. akiben felismertem Jennifer Karell színésznőt. Vajon mit tettem? Mióta beléptünk a terembe. mint apu volt. A szemem sarkából Nicholas-ra pillantottam. hogy nem túl józan. mennyire szeretik egymást. Irigyeltem őket. – Hát persze – válaszoltam érzelemmentes hangon. Elvettem a pohár pezsgőt.rajtuk. Leplezetlen undorral mért végig. hogy nők ezrei nyársalnak fel a tekintetükkel. mi bajuk volt velem? Alighogy magamra maradtam a pezsgőmmel. ha nem érzed jól magad. de nem különösebben érdekelt a dolog. – Istenem. és nem kerülte el a figyelmem. és valahányszor meglátják. amit Nicholas nekem vadászott az egyik pincér tálcájáról. Hobbs visszatért. Elvégre. egy nő táncolt oda hozzám. ha magamra hagy. hagyj már! Mondom. és nagyot kortyoltam belőle. látványosan összesúgnak.

Jobb is lesz. Nicholas átkarolta a derekam. A karom Nicholas nyaka köré fontam. Sikerült még jobban felingerelnem. Mire elengedtem az ajkát. de nem tett semmilyen megjegyzést. Ha tudnád.– Mit akarsz Nicholas-tól? – Én semmit. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva kirázott tőle a hideg. és elégedett voltam. Inkább őt kérdezd meg. – Mi történt? – vigyorgott rám. alig jutottam levegőhöz. Ez az. hány másik nővel bújt már össze rajtad kívül – forgattam a szemem. ahogy ő tette velem a legelső alkalommal. Tanuld meg. szenvedélyesen csókoltam. csitri?! – fenyegetőzött a nő. ha mindenki az eszébe vési. – A menyasszonya – vontam vállat. – Ó. látványosan hozzádörgölőztem. Akár el tudod viselni. 105 . szivi. Mielőtt újra kinyithatta volna vörösre rúzsozott ajkát. – Mit gondolsz. és ha te tudnád. Egyenesen Nicholas-hoz mentem. mit akar tőlem! – Jennifer felkacagott. hogy egy nő sem mer már rám nézni. – És tudod mit? Nem érdekel hány szeretője van. nem is törődtem a többi férfival. és ingerülten elcsörtetett. Magamhoz húztam Nicholas fejét. hogy ez a férfi az enyém! Egyedül az enyém! – Táncoljunk – mondtam. és elégedetten nyugtáztam. ki vagy te. Jennifer ádáz arcára néztem mellette. Meglepetten karolta át a derekam. – Nicholas-nak csak azért kellesz. ribanckám. akár nem! – vigyorodtam el sötéten. hányszor bújt már ágyba velem a hátad mögött… – sóhajtott színpadiasan. a kezében eltört a kristálypohár. és vezetni kezdett. az arcom kipirult. hol a helyed! Körbe pillantottam a termen. a testem kellemes bizsergés járta át. és átpillantottam a válla felett. hogy a földre zuhanjon. akivel épp beszélgetett. mert ő hozzám tartozik. és olyan forrón. már ott is hagytam. Jennifer dühtől eltorzult arccal vicsorgott rám. hogy legyen kit mutogatnia. másik kezével megfogta az enyém. de ezúttal a hév miatt. és a parkettre húztam Nicholast. a kezében tartott kristálypohár vészesen közel került ahhoz. de még nem teljesen. de nem épp örömtelien. A zene épp akkor váltott át egy lassú számra.

hogy megőrjíts engem! Csak. – Nem! Ez csak egy idióta játék. és ki akartam rajta tölteni. – Szóval a tulajdonodnak tekintesz? – suttogta. Nincs több nő. Játszunk így! – morogtam. – Igen – motyogtam. világos? Különben nem állok jót magamért! Nicholas felkuncogott. de elhatároztam. hogy így reagáljak. mire gondol. a házasság azt jelenti. mintha valóban kapcsolat lenne. Pontosan hány szeretőt is tartasz? – vontam össze a szemöldököm. – Mégpedig? – Nincs több szerető. hogy lássam. az a célod. végül is. Távolabb húzódtam. ugye? Az a sok nő… Majdnem felnyársaltak a tekintetükkel! Egyikük épp az előbb támadt le azzal. – Azt akartad elérni. – Hogy értve? – rándult meg Nicholas szájának a sarka. hogy felemelje a 106 . Dühös voltam. Egy sóhajjal adtam tudtára. A mellébe bokszoltam. ha ezt mindenki tudná. Az ujjai között ott volt az a gyémántgyűrű. Hogy én mennyire gyűlöltem őt ebben a pillanatban. Hagytam. Elpirultam. ennyivel nem fog megenyhíteni. ami köztünk van! – Miért. amivel az elmegyógyintézetbe akarsz küldeni! Lefogadom. eddig nem tetted? – horkantam fel gúnyosan. milyen jól szórakozott. elengedte a kezem. ha ezentúl mindig hordanád ezt. hogy a szeretőd. csak én! Legalább tégy úgy. Éreztem. – Ez esetben. Dühöngtem. hogy megint elmosolyodik. – Szeretném. – Miért. hogy reagáltál? – Az átkozott még csak meg sem próbálta leplezni. és ingerülten rá kiáltottam. és nem fogja egyetlen szóval elintézni a dolgot. hogy tudd.– Ugye direkt hoztál ide? – sziszegtem összeszorított fogakkal. – De tisztázzunk valamit! Van egy feltételem ezzel a feleség dologgal kapcsolatban. és beleharapott a fülembe. hogy az enyém vagy! Nincs több nő. és egy villámgyors mozdulattal a mellkasához húzott. – Miért. amit tőle kaptam. hogy legyen. ez így tisztességes. nem az? – vigyorgott rám. – Mert az is vagy! És szeretném. én is annak tekintelek. és mélyen belenéztem tengerkék szemébe. – Oké.

Az ajtó felé indultam volna. Sóhajtottam egyet. a szeme alatt elfolyt a fekete festék. Egy fáradt smaragdzöld szempár nézett rám. aki ugyanolyan dühös volt. ha belegázoltam a lelkedbe. és nem téged. felhúzza az ujjamra a gyűrűt. – Akkor többet kellene téged ilyen eseményekre hoznom. mint én. Ő pedig sosem húzza sokáig az én világomban – morogta. sosem leszel elég jó hozzá. nem szeretnél találkozni vele. – Vajon miért pont én? Miért engem kínoz? – Ezt én is kérdezhetném – hallottam egy nálam is fenyegetőbb hangot az egyik boksz irányából. hogy végre megszabaduljak a mentális gyilkosoktól.bal kezem. hogy tökéletesen lássa –. Ehhez most tényleg túl fáradt voltam. ribanc! Itt most én beszélek! Csak hogy tudd. mikor dühös. – Hozzám képest egy rút kiskacsa vagy. mint a gyémántgyűrű is bizonyíthatja – itt meglóbáltam előtte az ujjam. – Értettem – nevetett mély hangján. és úgy. 107 . – De. engem akart feleségül venni. mire sikerült megtalálnom a mellékhelyiséget. mint azon az estén. ha kiengedsz. hátha lehiggadok. – Kuss! – Sajnálom. – Már megint te? – nyögtem fel. van-e itt valaki. valóban? Rémes gyerekkorod lehetett. hogy megcsókoljon. Nem tudom garantálni az életed. tényleg. – Mert te igen? – horkantam fel. – Francba! – morogtam a tükörképemnek. Lelocsoltam a nyakam és a tarkóm. és hidd el. értem jön. Beletelt vagy tíz percbe. és megengedtem a vizet. kibontakoztam a karjaiból. és elindultam találomra az egyik folyosó irányába. De most jobb. le sem ellenőriztem. – Kimegyek a mosdóba – motyogtam. Basszus. és megtámaszkodtam az egyik mosdón. A nő haja zilált volt. Jennifer volt az. de a szájára tettem a kezem. – Hiába pofoznak ki. Ez pedig mit bizonyít? Mégsem voltál elég fontos a számára. – Ne menj túl messzire – morogtam. – Ó. bementem. mintha sírt volna. Nicholas visszahúzott magához. engem választott. – Az előbb csak azért volt. de elállta az utat. lehajolt. – Hallgass. mire felkuncogott. Ha hamarosan nem érek vissza.

én vagyok a tökéletes. – Azt hiszem ideje sietnünk. – Nem fogja megtudni. Be. Remélem. ribanckám! – morogta. – Máris nem olyan nagy a szád. ez nagyon drága lehetett. Jennifer? Lelőni? Tudod. visszakapom Nicholas-t. de könnyedén kikerültem. – Ó. és inkább nem hergeltem tovább. – Szóval. aminek a csöve egyenesen rám célzott. – Ajaj. és kibiztosította a fegyvert. A bátorságom pillanatok alatt elillant. mielőtt valaki komolyan megsérül. és a főszereplővel is egyszerre. hogy időben hozzon valakit. nem fogom ennyivel megúszni. de manikűrözött keze erősebben markolta. igaz? – Mit akarsz. várj. Kidobtak. hogy hátrafordult az érkezőre. Ja. Nagyot nyeltem. meglátta a jelenetet. és hátra rántott.Jennifer felém lendült. mint hittem volna. hogy élve jövök ki a dologból. Ja. Hallottuk. És nem fogad vissza az ágyába. Kihasználtam az alkalmat. meg a stáb többi férfitagjával… – Fogd. Elkövette azt a hibát. – Ha te eltűnsz a képből. és épp az ajtó felé indultam volna. mert egy ribanc vagy! Nem volt okos lefeküdni a rendezővel. itt csak te fogsz megsérülni. Az ökle helyettem az egyik kristályvázát találta el. Csak ez az egy lehetőségem volt. El akartam tőle venni a fegyvert. Végezni fog veled – próbáltam érvekkel hatni rá. kerestél eleget a legutolsó filmeddel. ahogy rohanó léptei elhalnak a távolban. – Tedd el a pisztolyt. és sápadt arccal sarkon fordult. Amilyen a formám. Vállat vontam. Aprót sikkantottam. mire kiegyenesedtem már ismét az ajtóban állt. Akárkit. azonban most nem védtelenül. hogy segítsen – sóhajtott Jennifer drámaian. ami azonnal apró darabokra hullott. hogy rájöjjön. hogy rá fog jönni. a végén tényleg lelő. A kezében egy kézifegyver volt. csak imádkozhattam. az adrenalin száguldott az ereimben. mikor megragadta a hajam. mielőtt valaki idejön. Gondoskodom róla – villantott rám egy ijesztően édes mosolyt. Amilyen beszámíthatatlan ez a liba. ha rájön. Amúgy is csak idő kérdése. – sziszegte a lány. és felé vetettem magam. 108 . mit akarsz még mondani? Most legyen nagy a szád! Valaki benyitott a mosdóba.

hogy ismét elsül. Jennifer-re pillantottam. Jennifer kidülledt szemekkel meredt rám. A nevetésem azonban gyorsan elhalt. közben végig igyekeztem távol tartani magamtól a fegyvert. A pisztoly vészesen remegett a kezében és félő volt. Azt hiszem. aki sajnos ki is használta. A bőröm ijesztően halványnak tűnt mellette. mennyi vér. egy lányt láttam. Már nem csak üres fenyegetés volt a pisztoly a kezében. Újabb durranás. így viszont előnyhöz juttattam Jennifer-t. és magamra hagyott a romos mosdóban. Az arcomból minden vér kiszaladt. Ismét a kezemre néztem. ami azonnal darabokra tört. és amint elvesztettem a támaszom. Vér. az ajtóhoz botorkált. de sikerült megkapaszkodnom a mosdó szélében. a lábam megbicsaklott. Belenéztem az épen maradt tükörbe. tényleg elsült. Elhúzódott tőlem. Majdnem elterültem. A gond az volt. Istenem. Egy pillanatra hisztérikusan felnevettem. Csak egy kicsit kell még feltartanom Jennifer-t. eltéveszthetetlenül egy fegyver hangja.Dulakodtunk. ő is legalább olyan sápadt volt. A padlót vér borította. ami egyre csak terjedt. A padló is sikamlós lett az összegyűlt vértől. végül túl sok lett neki a látvány. hogy elfojtson egy sikolyt. A ruhám elején óriási vérfolt éktelenkedett. és borzalmas látvány fogadott. Pillanatok alatt tócsa keletkezett alattunk. majd egyre terjedt. ezúttal azonban mindketten megdermedtünk. Ha valaki eddig még nem indult meg az irányunkba. mint én. Vajon honnan jön ez a sok vér? Felemeltem a hasamról a tenyerem. így nem tudtam magam sokáig megtartani. a ruhám lassan inkább volt rubint. Két perc múlva hangos dörrenés rázta meg a mosdót. elengedtem Jennifer-t. a szemem fakó árnyéka volt önmagának. most már biztosan felfigyeltek ránk. hogy védjem. egészen eddig nem is fogta fel a helyzet komolyságát. aki a szája elé kapta a kezét. hogy a vértől csúszós lett a kezem. A következő golyó az egyik tükröt találta el. Először csak kis foltban. és rettegve néztem vöröslő kezemre. 109 . mivel a látásom kezdett homályosodni. mindenfelé szilánkok repkedtek. mint smaragdzöld. mielőtt mindkettőnkkel végez. hogy függőlegesen tartsam magam. Az arcom elé kaptam a kezem. végül már semmit nem láttam magam körül. aki kétségbeesetten küzd az életéért. Rettegve figyelte a küszködésem.

és a földre zuhanok. de nem jó értelemben. az üvegszilánkok ropogtak. pokolian fájt. Felnyögtem. Hangokat hallottam az ajtó felől. és nem úgy tűnt. sietős léptek közeledtek a káosz felé. Mintha égne a testem. Megpróbáltam arra felé fordulni. de csak egy fekete-smaragdzöld villanást láttam. 110 . és a hasamra szorítottam mindkét kezem. Vajon hol lehet? Vajon idefelé tart? – Nicholas – nyögtem rekedten. Fájt. A golyótól kiindulva lángok emésztették minden porcikám.Éreztem. ahogy landoltam rajtuk. Nicholas. hogy elvesztem az egyensúlyom. Szükségem van rá. éreztem egy meleg kezet az arcomon. aztán elvesztettem az eszméletem. istenem. mostanában enyhülne a kín.

Istenem. vagy valami olyat. és végigmértem sápadt alakját. szegény lány pedig egyre hisztérikusabban mutogatott. ahogy eldördült az első lövés. aztán néma csend telepedett mindenre. A lány feladta. amit nem lett volna szabad. Ujjával reszketegen az egyik folyosó felé mutatott. és csukladozva hadarni kezdett. Arcára színtiszta rémület ült ki. Savannah a mosdóba ment. Nicholas Éppen Mr. mikor egy harmadik lövést is leadtak. – Az a lány… a mosdó… uramisten… pisztoly van nála… kérem… segítsenek…! Alig bírtam kivenni néhány értelmes szót a szövegből. mikor felfigyeltem a tömeg zúgolódására. hogy a lelkükre beszéljen. Most már rohantam. helyette a terem közepére rohant.10. A terem másik végében egy lány rohant az egyik kisebb csoportosuláshoz. Homlokráncolva figyeltem. erről jött a hang. érdeklődve közelebb furakodtam én is. ahogy sietve magyaráz. Elszaladtam egy hatalmas váza mellett. Az emberek körbevették. A szívemet kezdtem masszírozni. Basszus! Merre van az átkozott női mosdó? A második lövés után dübörgő szívvel indultam jobbra az egyik elágazásnál. a benne lévő virág lapátméretű levelei súrolták a vállam. akik nem tudták mit is kéne csinálniuk. Mikor benyitottam szörnyű látvány fogadott. Végül én indultam meg a tömeg élén a mutatott irányba. Darlingtonnal próbáltam udvariasan társalogni. Már megláttam a táblát. mintha épp most látott volna szellemet. hogy ne legyen semmi baja! Megszaporáztam a lépteim. add. és mutogat néhány ott ácsorgó embernek. Az egyik tükör szilánkjai szétszóródtak a 111 . hirtelen nagyon rossz érzés környékezett meg. és elsikoltotta magát. az ajtó félig nyitva volt. úgy véltem. A női mosdóból halvány fény szűrődött ki. de a pisztoly épp elég volt. Az emberek még mindig tétováztak.

és a fogam csikorgattam dühömben. végül lehunyta a szemét. ahogy feleszméltem a kezdeti sokkból. Mire beértem az épületbe. éppen melyiket érzem. szegény lány – kapott a szája elé egy nő. arra Svannah-t már be is vitték a műtőbe. ahogy az ajtó felé mentem. és elvesztette az eszméletét. és a hotel kijárata felé vettem az irányt. – Nicholas – nyögte olyan halkan. Ökölbe szorítottam a kezem. Savannah smaragdzöld szemei felém fordultak. mely szerint már meg is kezdték az orvosok a munkát. nagy esély volt. hamarosan ideérnek. Oda rohantam mellé. Mire kiértem a lánnyal az ajtón. és nem lesz irgalom annak. sokszor már én magam sem tudtam. – A francba – morogta Santiago. De teszek róla. ahogy követtem az útját lefelé. megláttam Savannah-t a földön heverni. mielőtt helyet foglalt volna az egyik műanyag széken a váróban. Magam kezeskedem róla! – sziszegtem összeszorított fogakkal. De egyelőre futni hagyom. A tekintete homályos volt. Óvatosan felemeltem Savannah-t a földről.földön. aki ezt tette. Felnéztem a műtő ajtaja mellett világító táblára. uram! – szólt be az egyik pincér. betették a mentőautó hátuljába. hogy minden rendben lesz. ki volt az. hogy lány-e az illető – amire lássuk be. 112 . Düh és aggodalom váltogatta egymást bennem. Meg fogom tudni. kibelezem őt. egyik kezét arra a pontra szorította. Ha megtudom. nem érdekel. Amúgy sem tudhatom biztosra. miközben az a szemét még mindig az utcán van! – Tudom. – Hogy bírod ezt. átvágtam a bámészkodókon. Rengeteg vér volt már ekkora a földön. és sokkos állapotban volt. de tudtam. és szemügyre vettem a sebet. és követtük a mentőautót egészen a Mercy Kórházig. hogy valaki beszéljen. – Istenem. haver? Képtelen vagyok egy helyben ülni. – Már hívtuk a mentőket. hogy alig hallottam meg. Ruhájának elején hatalmas vörös folt éktelenkedett. már nem lát. Santiago és Drake is ott vártak a járda mellett a terepjáróban. Beültem az autóba. ki művelte ezt vele. – Savannah! – kiáltottam. és biztosítottak. az üvegszilánkok csikorogtak a talpam alatt. – Úton vannak. Két férfi azonnal elvette őt a kezemből. a mosdókagyló véres volt. és öklével a falba bokszolt. ahogy megérintettem jéghideg arcát. már ott vártak a mentők.

hogy tetszeni fog a válasz – húzta el Santiago a száját. szokás szerint semmi érzelmet nem mutatott. hogy bemegyek ráförmedni a doktorokra. 113 . Annyira hideg volt. – És ki volt az? – Nem biztos. és nagy szerencséje volt. majd a maszkot vette le a szája elejéről. ahogy a lányra nézett. – Nem érdekel. A kezem ismét ökölbe szorítottam a látványra. Drake az egyik falnak támaszkodva. Őt Drake követte. Mikor már a tűréshatárom végénél egyensúlyoztam. a katona szeme meg sem rebbent. mellette egy infúziós tasak lógott a magasban. és épp azon lettem volna. Most már semmi gond nem lesz. és nagy léptekkel indultam meg a folyosón. – Rendben – morogtam türelmetlenül. – Mennyire megbízható a forrás? – Teljes mértékben. én élénken láttam őt magam előtt abban az állapotban. Santiago a kórházi kávéról panaszkodott. Sápadt karjából csövek szaladtak egy pityegő gépbe. Ugyan minden nyomát eltüntették a borzalomnak. Savannah-ra egy ablaktalan. csak mondd! – sziszegtem felé. – Meg is van a tettes. Halkan mellé sétáltam. Átvittük őt az egyik megfigyelő szobába. Egy zöld köpenyes férfi jött felém. Nicholas – lépett be Santiago a szobába. teljesen zárt helyiségben találtam rá. egyetlen csattanással lehúzta a kezéről a véres gumikesztyűt. tekintve a helyzetet. hogy velem nem érdemes ujjat húzni! Két órával később még mindig a váróban ültünk. hogy tájékoztathasson.Igen. – Ilyen hamar? – Jó kapcsolataim vannak – felelte kurtán Santiago. ez kész csoda. nem tudhattuk. Akárki volt is. A golyó nem talált el fontos szervet. kialudt az ajtó feletti lámpa. ki leselkedik még rá. – A kisasszony jól viselte a műtétet. tulajdonképpen egész idő alatt a hangját sem hallottam. megtanulja. Ez volt most a legelőnyösebb számára. Erős a szervezete. és megfogtam a kezét.

A következő napok egy megvadult versenyló gyorsaságával száguldottak el mellettünk. – Egyelőre nem teszünk semmit. aki a nyakunkra hozta az Aranytigriseket – mondta Santiago. lázadó jelleme. akikben teljes mértékben bízol. mikor felkacagott. Két héttel később visszatért makacs. és végig vittem az üzleteket. ami szintén azt jelezte. elvégre én lettem volna a főnökük. Minden izmom megfeszült. egyre jobban van. és Drake-kel együtt elhagyták a termet. Megtorpantam. elviszem innen. azért gyógyulásnak indult. mélyen magamban azonban folyamatosan aggódtam. akkor is csak néhány percre. és most nem akarok kockáztatni. – És most mi lesz? – bökött Santiago az állával Savannah felé. ugyan semmi változás nem állt be az állapotába. Egy héttel később már órákat volt ébren. éjszaka én voltam mellette. hogy megtörtént – bólintott Santiago. mégis nyugtalan voltam. Igaza volt. Sikerült hát mozgásra bírnom a lábam. Savannah állapota minden egyes nappal egyre jobb lett. ahogy 114 . Ha most mindent feladok a lányért. volt egy hasonló megérzésem. A lány még hosszú órákon át nem ébredt fel.– Jennifer Karell. – De te nem tűnsz túl meglepettnek. hangjából csöpögött az undor és a megvetés. – Olyanok legyenek. – Ez csak természetes – mondta a férfi. azonnal kiszagolnák az ellenségeim is. Láttam. pedig ez lett volna a dolgom. Nem akartam Savannah-t annál is nagyobb veszélybe sodorni. és dolgom volt. akár egy ugrásra kész vadállatnak. A lakásban biztonságban lesz. Addig is állítsátok az ajtóhoz a legjobb embereket. – Vedd úgy. A kis barátnőnk. mint amekkorában már amúgy is volt miattam. Amint Savannah jobban lesz. Kezdtem megnyugodni. – Mondjuk úgy. Reggel hét óra körül aztán Santiago kitessékelt a szobából. Egyik délután épp arra értem a szobába. bár a seb még nem változott sokat. a délutánokat Santiagoval és Drake-kel töltötte. Ismét magamra maradtam Savannah-val. Áruló van közöttünk. ahogy odavissza ingázik álom és ébrenlét között. szívem nagyot dobbant. Nem tudtam megvédeni.

Smaragdzöld szemei vidáman csillogva nézték Santiago-t. Ahogy beléptem felém fordultak. – Könnyed? Nasi? – horkant fel a másik katona. Én mondom. és azt képzeltem. mikor rántja elő a varázspálcáját és növeszt bibircsókot. Nem nyúl szegény. és a sebhez kap egy pillanatra. kissé még rekedt hangját. de mintha lepergett volna a férfiról. a büfés nő rém ijesztő alak. Esküszöm. hogy történt? – Semmi különös. de ez sem törhette meg a jókedvét. és harapott egyet a hamburgerből. Láttam. nem – mondta kis gondolkozás után. – Mivel haragítottad már megint magadra? – kérdezte Savannah. Belázasodtam. Tíz perccel később meg beburkoltad volna az egész büfét. – Ha te a hat tányér pacalt. – Yo. a négy adag rántott sajtot és egy óriási adag babfőzeléket annak nevezel… – Csak irigykedsz – öltött rá nyelvet a barátja. – Ez volt a nasi. aki ott ült az ágy mellett. miután meglőttek. – Az előtt ettél. Savannah megint felkuncogott. hogy Savannah összerándul. Attól nem gyógyulunk meg hamarabb. – Öregem. Még mindig dühös. amivel leöblítem a disznósültet – vont vállat Santiago. hogy eljöttünk. Tehetek én róla. vártam. ha nem akartad volna kirámolni az egész pultot. ő aztán egy igazi hárpia. – Most épp semmivel. hogy keveset pakolnak ki? Gondolhatnának az éhező betegekre is. – Az megvolt neki. Savannah felkuncogott. – Már megint felturbózod az igazságot – mordult fel Drake.meghallottam édes. – Csók? – vigyorgott Savannah. mint egy ötéves gyerek. az orvosok ostobák. – Talán. amiért megcsókoltam – Drake Santiago-ra villantotta barna szemét. – Éhes? – vonta fel Drake gúnyosan a szemöldökét. Mennyit eszel te? – Kellett valami könnyed. ha megfosztanak egy szaftos csülöktől – sóhajtott drámaian. és a szemét forgatta. figyelmeztetően mordult rá egyet. – Szeretném hallani. ne menj a közelébe. hogy füveket rágjon. mintha mi sem lenne ennél egyértelműebb. – Hoztam egy kis kaját a mi kis betegünknek a büféből. hogy ez a fess fiatalember – itt Drake felé kacsintott – a 115 . Nichi! – köszönt felém. nem lett volna olyan ellenséges. – Amúgy. éhes voltam. Ja.

kezében egy nagy csokor virággal. mikor kinyílt az ajtó. majd ellazultak a vonásai. – Megint fájdalomcsillapítót ad. csak meglátogatok egy beteget. piszkosszőke hajú. Nichi – búgta nekem. Semmi rosszat nem tettem – vigyorgott rám. hogy lerázzon magáról. Drake idegesen végigsimított rövidre nyírt haján. Tudtam. te is tudod. – Jól vagy? – Leszek – motyogta Savannah. de hagyta. – Hát persze. Láttam a megkönnyebbülést a tekintetében. Michael?! – köptem a szavakat. A férfi csak felnevetett. – Nem hatottál meg – feleltem makacsul. – Nem volt elég erős. majd Savannah-hoz sétált. Leültem mellé. sötétkék szemű férfi jött be. hogy fájt a hasad. és gyűlölettől szikrázó szemekkel meredtem az érkezőre. Nicholas. letette a virágot az éjjeliszekrényre. mintha rugón ültem volna. mire vagyok képes. – Santiago. – A helyedben nem feszíteném túl a húrt. Figyelte a reakcióm. majd csendben távozott. de csupán fenyegetést éreztem felőle. – Láttam. de én is tisztában voltam vele. 116 . ezért be tudtam rántani magam mellé az ágyba. ha most elmennél – mondtam neki. Látnod kellett volna az arcát – vigyorgott Santiago. Háromszor is átmentem már ezen. Egy magas. fél órával később pedig álomba zuhant. Épp eleget bámultam már a szemhéjam. hogy erős akar lenni. ha meglövik az embert. Rám vigyorgott. Azonnal felpattantam a székről. aztán dühösen elcsörtetett. milyen. – Hogy merészelsz itt megjelenni. Savannah a szemét forgatta. hogy a nővér beadja neki a gyógyszert. vedd le róla a mocskos kezed! – morogtam fenyegetően. öklét Savannah-éhoz ütötte. – Ugyan.barátnőm – fejezte be a mondatot. Épp lehajtottam volna a fejem a takaróra. szeretném. ha feldühítenek. Szólok egy nővérnek. – Azt ajánlom. és cseppet sem zavartatva magát az ágy másik oldalára ment. és végig simított rajta. közben kezét lassan Savannah arcára tette. és a karját simogattam. és megnyomtam a nővérhívó gombot. és elalszom.

117 . Hidegzuhanyként térített észhez. Elkaptam a kezét. – Az ostoba liba maga cselekedett. És tudod. vagy valami óvatlant teszek. ha hozzányúlnak a dolgaimhoz.– Ugyan. MOST! – Milyen kapcsolat is van köztetek pontosan? Mintha gyomorszájon vágtak volna egy husánggal. semmit nem tettem. – Remélem. hogy ez nagyon rossz húzás volt! – Miről beszélsz? – kíváncsiskodott Michael és érdeklődve felhúzta a szemöldökét. – Jenniferről. Innen. Képtelen lettem volna Savannah-t célponttá tenni. Michael csapdába akar csalni. nem állt szándékomban bántani a lányt. Nicholas? – vigyorodott el mindentudón. Michael nem mutatta jelét félelemnek. Megragadtam a csuklóját. mit hiszel. hogy eltávolíthasson az útjából. és hátra lépett. vagy túl ostoba volt. Ha elszólom magam. mennyire nem szeretem. Az ördögbe! – Azt pedig remélem. – Egy játékszer. olyan erősen. hogy ne érj hozzá! A helyedben eltűnnék. Ha megtalálom. és biztosíthatlak. Még. miért nem hiszek neked? – Nem érdekel. Csak érdekelt. hogy egy kis erőfeszítéssel a csontjait is eltörhettem volna. és mellé léptem. – Hát persze. ígérem. mielőtt egy hullazsákban végzem! – Ugyan. és a fejéhez szegeztem a fegyverem. El. a falhoz taszítottam. Ez csupán… egy ártatlan. – Takarodj innen! – Egy perc – vigyorgott rám megint. saját kezűleg végzek vele – sziszegtem fenyegetően. kedves mozdulat. Három lépéssel megkerültem az ágyat. hogy van – vigyorgott rám. – Vajon. Nicholas – horkant fel a férfi. tudod. mihamarabb felépül. hogy kedves – sziszegtem. – Tűnj. – Mondtam. hogy a lány a kulcsa annak. – Nem az én parancsomra lőtt rá – komorodott el Michael. majd újra Savannah felé nyúlt. De… nem véded egy kicsit túlzottan is a játékod. azonnal rájön – ha még nem tette –. – Te nem ismered azt a szót. úgy hatott rám ez a kérdés. Michael.

próbáltam úrrá lenni a dühömön. Santiago egyszer bejött. A lány állapota egyre jobb lett. Ökölbe szorítottam a kezem. hogy nem lehet már baja a lánynak. megigazította az öltönyét. de nem ébredt fel. de azért beszélni akartam előtte a doktorral. 118 . alvó arcára néztem. Végül belátta. bár. Útközben végig az arcát simogattam. Csak Drake és Santiago kísért fel a lifttel. – Kotródjon innen. Mindenképp magammal vittem volna. szóltam Drake-nek és Santiago-nak. de ők sem jöttek be a lakásba. Az egész legfelső szintet kibéreltem. csak közelebb bújt hozzám. legszívesebben még meg is tapostam volna. Visszasiettem a szobába. miféle kapcsolat van köztetek. ahol biztonságban lesz. Felkaptam a csokrot. gyilkosan méregettek mindenkit. vagy bántani. – Rá fogok jönni. Drake és Santiago kivont fegyverrel. hogy hazavihessem Savannah-t. hogy figyeljenek a lányra. Egy órával később értünk az Avenue toronyházhoz. mint hittem. egyszer megrezzent. és gondoskodom róla. Nem fogom egy perccel sem tovább itt hagyni. amit Michael hozott. én pedig a hátsó ülést foglaltam el. Savannah-t az ölembe fektettem. így nem láttam értelmét a vitának. Michael! – morogtam fenyegetően. majd a doktor fejcsóválva utamra bocsájtott. Savannah-t óvatosan lefektettem a hálószobámban lévő hatalmas ágyra. És. eszem ágában sincs megölni őt. én pedig megkerestem Savannah orvosát. Viszont egyre inkább kijöttem a sodromból. belázasodhat. Savannah nyugodt. míg a járműhöz értünk. a karomba vettem a lányt. Santiago vezetett. Drake mellé ült be. Elengedtem. és az autóhoz siettem vele. és döntésre jutottam. ami ránézve nem volt túl jó. A virágokat menet közben egy kukába hajítottam. mielőtt eltűnt volna az ajtó mögött. miután a nővérek levették a gépekről. Értelmes gondolatokra volt szükségem. Szükségem volt arra.vagy türelmesebbnek képzelt. Más terveim vannak vele – szólt még hátra a válla felett. hogy velem nem szórakozhat kényére-kedvére! Fél órába telt. majd az ajtó felé indult. Michael-nek meg kell tanulnia. hogy figyelni fogok rá. elviszem oda. és óvatosan betakargattam. hogy gondolkozni tudjak. ha ilyen állapotban mozgatjuk. az épületben pedig hemzsegtek az embereim. csak hogy tudd. Megígértem. mire meggyőztem az orvost.

Nem így terveztem az összeköltözést. ahogy rémülten fel akar ülni. és nincs kiszállás. Savannah egy percre sem vette le rólam a szemét. Sóhajtva dőltem le mellé az ágyra. – Hol vagyok? – kérdezte rekedten. ahogy lassan kinyitja a szemét. Újra végig simítottam az arcát. gyengéden az ajkára nyomtam az enyém. mint most. és simogattam a haját. Savannah két órával az után ébredt fel. nem hittem. sűrűn pislogva felméri a környezetét. ahogy megnyugszik. az arcát. és nem szólt semmit. Lassan lehajoltam hozzá. hogy fék nélkül. mikor már ilyen közel voltam hozzá. Egy pillanatra felmerült bennem. önző módon mégsem akartam feladni a szívéért folytatott küzdelmet. csak ekkor lazultak el az izmaim. de nem ébredt fel. jobb oldalamra gördülve felkönyököltem mellette. a biztonsági rendszer működik. Én viszont képtelen voltam megállni. Rám nézett smaragdzöld szemével. még most is olyan íze volt. A hullámvasút már beindult. és hirtelen azt kívántam. mint a fahéjnak. Eszembe jutott. Most nem. Még könnyebb célponttá vált volna. Savannah! – mosolyogtam rá. ráadásul velem is végeztek volna. de nem törődhettem vele. hogy újra megcsókolna. hogy elhoztuk a kórházból. Végre biztonságban tudhattam a lányt. Istenem. hogy lemondok a főnöki pozícióról. és erővel kényszerítettem magam. – A lakásunk? – Igen. Lassan végig nyaltam a szám. De azonnal elvetettem a lehetőséget. Otthagyom a maffiát. miközben tudom. de… Üdvözöllek a lakásunkban. hogyan csókolt meg a bálon. eszeveszett sebességben száguldok a lejtőn a hatalmas semmi felé. 119 . Akkor ott a birtoklási vágy vezérelte. – Biztonságban. az állát… az ajkait. hogy elhúzódjak. és csak érte fogok élni. Figyeltem. mire megrándult. Ráadásul őt is magammal rántom. nagy levegővételekkel igyekeztem eltemetni magamban a kínzó vágyat. éreztem. Éreztem. A farkam fájdalmas rándult meg a nadrágomban. de szelíden visszanyomtam az ágyra. csak sóhajtva kifújta a levegőt. bár újra megtenné.hogy szóljon. és minden izma elernyed.

erről gondoskodom. Mellette önmagam akartam lenni. – Képzelem – horkant fel Savannah gúnyosan. hogy eltiltalak a barátaidtól. Puha csókot leheltem a homlokára. mire elvörösödött. Örülhetek. hogy az érzelmeim ilyen mértékben felszínre kerüljenek. amivel önmagát is meglepte. azt pedig nem akartam. hogy aggódnod kellett miattam – mondta. sehova ne menj Santiago és/vagy Drake nélkül. – Én sem terveztem. és sajnálom – suttogta a mellkasomba. Nem terveztem. hogy lelövetem magam. már van bennünk valami közös. nem fogom megváltoztatni a terveim az esküvővel kapcsolatban. de a pokolba is az egésszel. El akartam húzódni. vagy édesanyádtól. – Sajnálom. Most először engedtem. ki sem tehetem majd a lábam a lakásból. de nem engedte. – Nem ilyen közös vonásra vágytam – morogtam a hajába. – Nos. hogy fájdalmat okoznék neki. Savannah tétován viszonozta az ölelésem. ha gyűlölsz. itthon nem akartam a kegyetlen férfi szerepét játszani. Ezzel akarom elhitetni magammal. Arcom a hajába fúrtam.– Azt hittem… az orvos… – Apró kezével megdörzsölte az orrnyergét. Csakis az enyém. hogy a szemébe nézhessek. ha tudnád. amiért belerángattalak ebbe. – Nem a te hibád. – Tudom. ez is egy megoldás lenne. de a kalitkába zárt madár sem énekel. és magamhoz öleltem. – Nem gyűlöllek. csak erre vágyom. és teljes mértékben megértem. De nézzük a jó oldalát. – Szóval vonzónak találsz? – búgtam a fülébe. Most már semmi baj nem lehet. hogy egyáltalán nem vonzódom hozzád – nyögött fel. – Gyűlölni – horkant fel a lány a karjaimban. sem a várostól. – Hogy érted? – húztam fel az egyik szemöldököm. hogy hazahozzalak. Még kényelmetlenebb lett a nadrágom. – Gondolom. Persze könnyedén megtehettem volna. 120 . Csupán arra kérlek. és lehunyta a szemét. fájdalmas grimasszal húztam kissé hátra a csípőm. – Egyetértett velem. De szeretném. azonban féltem. mire enyhén megremegett. Még a női mosdóba se – suttogtam. nehogy megijesszem. semmi akadályát nem látta. Törékeny karjait még szorosabban vonta körém. ha egyáltalán a szobából kiengedsz – morogta sértődötten.

– Azért ne szállj el magadtól – motyogta. A hangja elcsuklott. Tenyerét a mellkasomra tette. Kívánt engem épp annyira. és dühöt láttam benne. nem vagyok a tökéletes feleségek mintaképe. nem számít – kerülte ki a választ. Tizenhét vagyok. hogy nem vagyok rád dühös azért. és belenéztem smaragdzöld szemébe. amiért romba döntötted a kényelmes. mert nem úgy tűnt. Csak kicsit szédülök – mondta halkan. Az arcát simogattam. a konyhába rohantam. mint az előbb. – Azt hiszem. ugyanúgy. majd sóhajtva visszadőlt a párnára. – Jól vagy? – kérdeztem. és végigsimítottam láztól kipirult arcán. és megéreztem. milyen forró a kezéhez képest. de megállított. mikor meghallom a házassági „ajánlatod”? Főleg ilyen körülmények között. – Várj egy kicsit! Felugrottam az ágyról. Túl meleg. magamhoz vettem egy lázcsillapítót is. hogy reagálok. Épp most ismerte be. A vérem dübörögve száguldott az ereimben. megköszörülte. éreztem. újra meg akartam csókolni. smaragdzöld szemével. – Milyen körülmények között? – Mindegy. és csak nézett gyönyörű. mellém fészkelődött. Készségesen vette be a gyógyszert. makacs. és töltöttem egy pohár hideg vizet neki. önfejű. Ezúttal eltoltam magamtól. Megbántottságot. 121 . nyugodt világom. nagyon is kedvellek. Sok embert páholtam már el. hogy ura vagyok a vágyaimnak. csak az után folytatta. – Nem mondhatom. Mielőtt visszamentem volna a szobába. az isten szerelmére. másrészt bosszantott. mégis elragadónak találtam a látványt. hogy az ő szíve is vad táncot jár. Visszafeküdtem mellé én is. ezzel teremtve köztünk távolságot. Egyrészt hálás voltam. hogyan csökken fokozatosan a láza egy idő múlva. és nem egyszer arrogáns. éreztem. hogy még mindig elutasítja a nyilvánvalót. Mit vártál. mint én őt. zavart. majd a kezébe adtam a szerzeményeket. Akkor miért? Fejemet a homlokának támasztottam. – Persze. – Én… – kezdte Savannah rekedten.

hullafáradtnak éreztem magam. Valóban nagyon fáradt voltam. Most félre beszélsz a láztól. Szinte kézzel fogható volt a belőle sugárzó szomorúság. hogy ezt már álmodtam. Figyeltem. leírhatatlan biztonságérzetet adott. Befészkelődtem Nicholas karjaiba. aztán lehajolt. Az biztos. vissza is vonod ezt a megjegyzést – nevetett fel keserűen. és jobban leszel. Amint kipihened magad. Elvesztem Nicholas tengerkék pillantásában. és csókot nyomott a homlokomra. hogy válaszképp a fülembe súgja „bárcsak”. Nicholas. és felettébb nyugodt álomba merültem. megsimogatta az arcom. az arcom már égett. csak úgy tudtam folytatni. aztán lassan elmosolyodott. éreztem. és elcsuklott. hogy kimondjam. pedig az ember azt hinné. úgy pirulok el. és félálomban még megjegyeztem. vigyáz rám. Savannah. ahogy a rózsa nyitja szét a bimbóját. Egy pillanatra elgondolkoztam. most a 122 . – Tényleg kedvellek. hol vagyok. Nicholas hazahozott a kórházból. hogy nyeltem egyet.11. hogy fokozatosan melegszik a testem. a gyomromból kiindulva apró lángok kezdtek szerteszét terjedni a testemben. mégis. – Én… Azt hiszem. de az is lehet. – Hát persze. és hirtelen valami arra késztetett. először a fejem felett lévő vérvörös baldachint pillantottam meg. hogy másodpercekkel ezután mély. nagyon is kedvellek – a hangom rekedt volt. Felébredve. két hét állandó alvás után képtelen lenne lehunyni a szemét. ahogy tenger-szemei tágra nyíltak a döbbenettől. A tudat. – Pihenj. Talán még hallottam. áldott. amit érzek. hogy mellettem van. de ebben semmi öröm nem volt. kérlek! Nem akartam – nem is volt erőm – vitába szállni vele. aztán eszembe jutott a tegnap este. Savannah Éreztem.

hogy a lázam elmúlt. Miért volt olyan szomorú a tekintete? Miért láttam akkora fájdalmat azokban a lenyűgöző. Nem akartam addig szabadulással próbálkozni. eltűnt a gondterheltség minden jele a vonásairól. egyik karja a feje alatt volt. 123 . hogy még alszik. Ekkor jutott eszembe a tegnap esti vallomásom. nem akartam ugyanis kockáztatni. és valószínűleg párnaként szolgált. ebből tudtam. Nicholas nem nyitotta ki a szemét. és különösebb erőfeszítés nélkül visszanyomott a matracra. – Csak szeretnék kimenni a fürdőbe – válaszoltam. Mikor sikerült. így nem kellett hosszasan magyarázkodnom. Megint elöntött a pír. hogy óvatosan lecsúsztassam a kezét a derekamról. mikor kimondtam a szavakat? Behunytam a szemem. arcát a nyakamba fúrta. Elpirultam. Az arca most kisfiús volt. és elkaptam a kezem. megpróbáltam lassan felülni. elsimítottam az arcából. Azonban mielőtt ezt megtehettem volna. mellkasa egyenletes ütemben emelkedett fel és le. és éreztem. a lakásunk –. és nem éreztem ólomsúlyúnak a fejem. kék szemekben. ha ez lehetséges. és az ő ágyában feküdtem. – Hová akarsz menni? – motyogta túl halkan. libabőrös lettem meleg leheletétől. Egy barna tincs a homlokára hullott. hogy elmosolyodik. Oldalra pillantottam. hogy mellette fekszem. és minden erőmmel azon voltam. ahogy visszahuppantam mellé. Odanyúltam. belecsókolt a nyakamba. míg ő maga nem engedett el. hogy felszakítom a sebem. alig hallottam meg a zakatoló szívemtől. csak közelebb bújt hozzám. Azért magamban hálát adtam. fel akartam kelni az ágyból. egy erős kéz karolta át a nyakam. kezdett egyre kényelmetlenebb lenni. közben ujjbegyemmel végigsimítottam az állát. mélyen beszívta az illatom. a másikkal a derekam ölelte. csak az után szólalt meg. amiért a láznak tudta be a dolgot. és megláttam Nicholas-t. Csak egy kérdés nem hagyott nyugodni. Aprót sikkantottam a meglepetéstől.lakásunkban voltam – furcsán természetes volt erre gondolni. mert már nem forgott velem a világ. majd elmerengve figyeltem őt. Tudtam. és árnyékot vetett a bőrére. Halkan szuszogott. Nicholas még közelebb bújt hozzám.

– Soha nem kedvelnélek meg! – Hát persze – mondta halkan Nicholas. – Valójában szakácsnak tanultam középiskolában. lehajolt. – Jó érzés engem szívatni? – csattantam fel. nyeltem nagyot. érzéki hangon. hogy egyedül menj a fürdőbe. ha azt mondanám. – Nem mehetek veled? – búgta a fülembe. – Ne is álmodj róla. mikor az órára pillantottam. Nem kellett egy perc. A hirtelen rémülettől kicsit magasabb lett a hangom. Ó. akkor el kell árulnom egy titkot – lépett Nicholas elém. – Meglepődnél. – Te tudsz főzni? – ráncoltam kétkedve a homlokom. hiszen mindenhonnan tükröződött. és sértődötten a fürdő irányába trappoltam. Nicholas felkuncogott mély. kétsége és megbántottsága most jött ki rajtam. úgyhogy egész jól tudok főzni. Bezártam az ajtót. egy pillanatra el is vakított a lámpa fénye. Az elmúlt hetek minden fájdalma. Elpirultam a közelségétől. De önmagamban sem bíztam. és gyűlöltem. – Szívesen segítenék neked. hogy ilyen hatással van rám. – Hamarosan dél van – jegyeztem meg. keserűsége. – Hát. 124 . mire finoman megremegtem. Annak semmiképp nem lenne jó vége. Nem erőltetheted meg magad. – Kizárt! Felejtsd el! Akkor sem jöhetnél. ha nő lennél! – Kár… – meleg lehelete újból végigsimított a nyakamon és az államon. tudtam én azt nagyon jól. és felém fordult. igen? – Meg. így egy szintbe került a szemünk. az ágy másik végére gurult. nagyon is kedvelsz – súgta a fülembe. – Hazudsz – vágtam rá azonnal. – Addig csinálok neked valami reggelit – kacsintott rám az ajtóból. és már potyogtak is a könnyeim. és bevágtam magam után az ajtót. Már csak az hiányzik.– Nem engedhetem. hogy velem jössz – morogtam fenyegetően. és leroskadtam a tövébe. Nicholas felnevetett. és felállt. nekidőltem a hideg csempének. – Pedig tegnap azt mondtad. Én is követtem a példáját. Odabenn minden fehér volt. hogy levetkőztessen. – Az… az… Csak a láz miatt volt – nyögtem rekedten. Ellöktem. ajkát egy ellenállhatatlan félmosolyra húzta. Váratlanul elvette a karját. Aztán eljutott a tudatomig a mondat másik fele is.

– Csak egy játékszer vagyok – motyogtam magam elé csukladozva. és figyeltem. amit Nicholas-tól kaptam. mikor már majdnem teljesen lehűlt a víz. Nicholas és ő vitáznak valamin. Ideje volt. Még nem igazán aludtam el. ezért kaptam ezt a pofont az élettől. egy másik férfival. melyeket Nicholas-tól hallottam a kórházban. így hívták a másik férfit. és unottan játszadoztam az egyre növekvő habokkal. és érez. miközben a gondolataimba mélyedtem. majd a fürdőszoba közepén álló hatalmas kádhoz sétáltam. mikor Nicholas kijelentette. kör alakú heg utalt az életemben történt változásra. és nagyon is jól esett. utána kutakodni kezdtem a szekrényekben 125 . amit a fogason találtam. de nem igazán emlékeztem. ahogy a víz hangos csobogással elkezdi feltölteni a márványt. fejemet hátrahajtottam a peremre. Egy ostoba liba voltam. elmorzsoltam az utolsó könnycseppet is. Megszárítottam a hajam. amiért azt gondoltam. min. és behunyt szemekkel hagytam. Csak akkor voltam hajlandó vonakodva kiszállni a kádból. mielőtt kivágja a helyéről. Úgy tűnt. és egy nagy sóhajjal merültem el a simogató habokban. akár a selyem. rettentően fájt ez a kijelentés. mint eddig. Öntöttem egy kis rózsaillatú habfürdőt a vízbe. hogy minden Nicholas-szal kapcsolatos gondolatot kitöröljön belőlem. Csak az a mondat maradt meg bennem tisztán. mialatt az még dobog. mint egy medence. végül levetkőztem. talán felfedezhetek gyengéd érzelmeket Nicholas tettei mögött. igen. Megfogadtam. mintha valaki még fel is akarta volna szeletelni a szívem. Csak egy olcsó baba. hogy nem sírok többet Nicholas miatt. Valakivel beszélgetett. – Csak egy játékszer… Felidéztem magam előtt azokat a mondatokat. és valójában akkora volt. valamint a fürdőszobában lévő – lassan vágható – gőzmennyiséget. Mikor már elegendőnek ítéltem a víz mennyiségét. Magam köré csavartam egy tiszta frottír törölközőt. amiért hiú reményeket tápláltam. hogy csupán játékszer vagyok a számára. hogy észhez térjek. Megnyitottam a krómcsapot. Michael. Igazából ugyanúgy festettem. csak a derekamon lévő. Engedtem. akivel kedvére játszadozhat. Hogy visszanyerjem a józanabbik eszem. és megszemléltem magam a tükörben. így a fájdalomcsillapítók okozta tompa ködön át minden szavukat hallottam. Akármennyire is tagadtam. A földbe volt süllyesztve. A víz úgy simogatta a bőröm. hogy a víz ellazítson.

126 . Még egyszer ellenőriztem. Mivel a ruháimat már bedobtam a mosógépbe.valami köntösféle után. nem az ételt nézte. szóval csak nem lehet olyan nehéz megtalálni néhány női ruhadarabot – tekintve. és korgó gyomorral vettem szemügyre a falatokat. és cseppet sem leplezett. hogy teljesen máshogy néznek ki. Eredeti célomon változtatva. mikor döbbenten fedeztem fel az ágyra helyezett tálcát. Pillanatnyi habozás után óvatosan kinyitottam. Nicholas még egy ideig úgyis el lesz foglalva a konyhában. majd halkan kiléptem a fürdőből. mint az övéi. az ajkamba haraptam. A hagyma. Gondoltam. A tálcán volt egy tányér rántotta. így azok sem jöhettek szóba. valamint egy csokor pluméria. Kezembe fogtam a villát. és éppen megkerültem volna lábujjhegyen az ágyat. a kolbász és a tojás mellett valami egzotikusnak tűnő fűszert is éreztem rajta. és a számba vettem egy adag rántottát. Óvatosan leültem a tálca mellé. nehogy bármit is kiborítsak. néhány szelet pirított szalonna. de egyetlen köntös. egy bögre tea. Nicholas valóban nagyon ügyesen tálalt. amit magamra vehettem. ekkor pedig tudatosult bennem. és meg kell hagyni. Annyira jó volt. majdnem felnyögtem az ízétől. Jobban mondva. mikor megláttam Nicholas-t. amiket magamra vehettem volna. most az ágyhoz sétáltam. Azt mondta. Mindegyik szekrény roskadásig volt tömve törölközőkkel. hogy jól betakar-e a törölköző. már minden holmim áthozták ide a házunkból. én meg addig kereshetek magamnak egy ruhát. hanem engem mért végig tetőtől talpig. Becsuktam magam mögött az ajtót. Viszont egyet sem találtam. Mindennek elviselhetetlenül jó illata volt. hogy még mindig csak egy szál törölközőben vagyok. Dühösen mérlegeltem a lehetőségeim. egy pohár puding – tippem szerint puncs –. azonnal összefolyt a nyál a számban. és kikukkantottam a hálószobába. és tétován az ajtó felé indultam. ahogy eszem. Istenem. Éppen a második villával kaptam volna be belőle. szinte felrobbantak az ízek a számban. Ott állt az ajtóban. vagy póló sem volt bennük. Senkit sem láttam. karjait keresztbe fonta a mellkasa előtt. öntelt vigyorral figyelte.

és tudom. 127 . és finoman beleharapott a fülcimpába. mint a macskák szokták. – Nem vagyok gyerek. mély. Meg tudom magam is oldani! – Természetesen – vigyorgott rám Nicholas. Szája sarka meg-megrándult. és olyan gyönyöröket ígért. majd a fülemhez hajolt. és lenyeltem. és a számhoz emelte. Nyelvével elindult felfelé a nyakamon. lassan megrágtam. éreztem. amit nem lett volna szabad kívánnom. könyörtelenül ki is használta. és suttogva folytatta. és igyekeztem érzelemmentes lenni. – Minden egyes porcikád meg akarom kóstolni. fel a fülemig. a jobbal megtámaszkodott a matracon. félretette a tálcát. nem elárulni. Semmi különös. olyan erősen szorítottam magamhoz a törölközőt. És tudod. milyen? – kérdezte Nicholas. Bekaptam egy újabb falatot. ahogy minden vér kifut belőlük. hogy etetni kellene. átvette tőlem a villát. milyen hatással volt rám. – De én ezt jobban élvezem. bal kezével az állam simogatta. Egy mozdulattal hátradöntött a matracon. Orrát az arcomhoz dörgölte. Rendkívül ingerlően hatsz rám ebben a törölközőben – morogta a bőrömbe. – Ennek is csak olyan íze van. két oldalon. mint a többinek. sem annyira gyenge. fölém mászott. én nagyon is éhes vagyok. mit Savannah? Téged akarlak. lassan leereszkedett mellém az ágyra. Elvörösödtem. feltűzött rá egy falat rántottát. sokat sejtető hangon. kezével megtámaszkodott a fejem mellett. – Ellenben veled. engedelmesen bekaptam a falatot. és hozzám bújt. és hozzá tettem. amiért ilyen könnyen el tud gyengíteni. – Valóban? Nicholas felém indult. Újabb falatot emelt felém. valójában mennyire lenyűgözött a szakácstudománya. Nagyot nyeltem. ezúttal viszont elöntött a harag. – Rántottát bárki tud csinálni – vontam vállat. hogy nem ellenkeznél. Nicholas nagyon is tisztában volt vele. mintha egy nevetést szeretne visszafojtani. fejben pedig jól összeszidtam magam. Megint elpirultam. hogy az ujjaim is elfehéredtek tőle.– Na. hangja valamiért a szokásosnál is mélyebb volt. reszketegen felsóhajtottam. Mindeközben pedig Nicholas vágytól égő tekintettel követte minden mozdulatom. Megint felkuncogott.

Beleborzongtam a tekintetébe. Egyik kezével apró köröket írt le a köldököm körül. egyik kezemmel a hajába túrtam. Pont oda. Éreztem a farmernadrágon keresztül is az erekcióját. Képtelen volnék rá. hogy nem ellenkeznék. hogy befészkelhesse magát a két lábam közé. én is akarom. Hát persze. Másik keze eközben a combom belső felét simogatta. – Meg akarlak ízlelni. lassan az agyam hátsó részébe zártam a józanabbik felem. finoman megremegtem az érzéstől. mikor kissé felemelkedett rólam. ahogy lassan végignyal az ajkán. hogy igen. – Akarlak. követelőzőn. a másikkal megmarkoltam az inget a hátán. Mindenhol. mohón. majd keze felfelé indult a bőrömön. mint Nicholas engem. mintha elevenen fel akart volna falni. Válaszolni akartam. és megmarkolta az egyik mellem. de miért is? Nem tudtam az okát. Enyhén szétnyitottam a szám.Megborzongtam. ajkával egy percre sem engedte el az enyém. Egy részem elborzadva jött rá. Ellenkeznem kéne. Visszacsókoltam. képtelen voltam Nicholas tengerkék szemén kívül másra is gondolni. és ez tetszett. tengerkék pillantása minden apró porcikám alaposan megfigyelte. Savannah – suttogta. ahogy egymáshoz simulnak. ahová a legjobban kívántam. úgy éreztem. majd felült. lefejtette rólam a törölközőt. és végigmérte a testem. De miért? Köd telepedett az elmémre. Az agyam hátsó szegletében felkiáltott egy vékony hang: Mit csinálsz? Teljesen megőrültél? Ez nem te vagy! De hamar elhallgattattam. Szörnyű. éreztem. Nicholas lecsapott az ajkaimra. Gyengéden morzsolgatni kezdte az ujjai között a mellbimbóm. hogy én is legalább annyira kívánom őt. és hagytam. birtoklón. Félig lehunyt szempilláim mögül néztem. túl kevés lett az oxigén a szobában. de képtelen voltam akár egy szót is kinyögni. és ismét rám hajolt. Felhúztam a térdem. ami csak még bujább gondolatokat gerjesztett a fejemben. de a testem most már megállíthatatlanul reagált az érintésére. ugyanolyan vadul. Még akkor sem rezzentem meg. 128 . és büszkén mutattam meg neki mindent. Nyelvét az enyém mellé csúsztatta. gyengéden ráharaptam az alsó ajkára. Végig ott villódzott egy hatalmas neontáblán a szó.

ettől megint eszembe jutott. – Sajnálom. A golyó ütötte seb tiltakozva lüktetni kezdett. ott felöltözhetsz. de nem érdekelt. talán meg kéne említenem azt is. akkor az leszek. kiszabadulva pedig ráébresztett. az ajtók mahagóniból voltak. ezúttal másfajta fájdalom járt át. és egy lenyűgöző lámpa. újra a maffiafőnök állt előttem. hogy az „ablak” valójában egy üvegfal volt. Benyitottam az említett helyiségbe. hogy a lakásban minden fal mélykék színű. mellette ott állt a kedvenc zöld fotelem. hogy azért látom ilyennek. kimért és kegyetlen volt. ha sokat lennél talpon. milyen olcsón odadobtam volna magam a férfinak. A folyosóra érve láttam. mintha a világűrbe léptem volna be. és azonnal elmosta belőlem a vágyat. Kést döftek a mellkasomba. és egy komód. egy festmény. Ha csak ez lehetek számára. és még meg is forgatták benne. Hogy lehettem ilyen ostoba? Megfogadtam. egy állószekrény. és fájdalmasan felnyögtem. és most a bőröm szívogatta. ha szexre vágyik. pihenned kell még – megcsókolta az orrom hegyét. Volt még egy tölgyfaasztal az ablak előtt. Nicholas egy szempillantás alatt felemelkedett rólam. aki könnyű préda. amitől az egész szobának olyan hangulata lett. Nicholas gyengéden végigsimított az arcomon a hüvelykujjával. begörbítettem a hátam. Ajka áttért a nyakamra. hogy még nem állsz készen – mondta. de nem szeretném. mintha ragyogott volna. fluoreszkáló csillagok vannak. hogy jobban hozzáférjen a mellemhez. Ja. megtörve a pillanat varázsát. Könnyek szöktek a szemembe. így ráláttam a városra. nem leszek az a nő. – Egyél! A mellettünk lévő szobában megtalálod a ruháidat. Csak ez az egy volt zöld. ugyanis a szoba egyik oldala üvegből volt. Az orvos azt mondta. fürgén felpattant az ágyról. Mikor visszafordult arca ismét semleges. Rájöttem. 129 . Miután elment felálltam. Ekkor azonban könnyek szöktek a szemembe. mert a falakon körbe. és megkerestem az említett szobát. igen. Elfelejtettem. puha csókot lehelt az ajkamra. és a padlón is. olyan élénk. A kedvenc könyveim mind ott sorakoztak a könyvespolcon. hogy csak játékszer vagyok számára. magam köré csavartam a törölközőt. hogy soha többé nem gyengülök el Nicholas jelenlétében. vagy kép sem díszítette a falakat. közben a jobbik eszemnek sikerült áttörnie az elmém gátjait. és vibráló.hogy játékszer. és az ajtóhoz sétált.

Galambok repültek el nem messze az ablakomtól. – Most egy kis időre el kell mennem. Két perccel később Nicholas lépett be a szobába. Visszamentem Nicholas-hoz.Lenyűgöző látvány volt New Orleans belvárosa a magasból. ami csak velük van összekötve. A szobámban nem volt ágy. – Mi lenne. apa! – morogtam. az elmúlt hetekben teljesen megfeledkeztem az esküvőről. Elpirultam. míg visszaérsz. de hamarosan visszajövök. – Azt mondtad. – Ruha? Milyen r… – Ekkor leesett. Bármi van. de megállt az ajtóban. – Ó – mondtam nem túl frappánsan. de aggódom érted. mit nem találtam. Begomboltam az elejét. Ja. jó kislány leszek. vajon az egészségügyi állapotomra értette. Homlokráncolva vettem szemügyre a bútorokat. majd alábuktak. magamhoz vettem a tálca ételt. és nem robbantok fel semmit – forgattam a szemem. és még mielőtt elfelejtem – fordult vissza az ajtóból. és eltűntek az egyik ház teteje mögött. – Jó. Visszafordultam a szoba felé. – Santiago és Drake a szomszédos lakásban vannak. mire gondol. Az ölembe bámultam. – Most megyek. Rajta volt a szokásos kabátja. Valami hiányzott innen. – Rendben. Ágyat. és ismét láttam felvillanni benne a mohó vágyat. Nem szeretném. Hirtelen nem voltam benne biztos. vagy a ruhámra. és ismét körbenéztem. de sötétedésre visszaérek. van egy telefon az ajtó mellett. Egy spagetti pántos. 130 . szólj át nekik! – mondta parancsoló hangon. ha így kimennél – mondta. szemét végigjártatta rajtam. szóval tudtam. és gyorsan nekiláttam. Kérlek. – Délután átjön Rose. térdig érő farmerszoknyát vettem magamra. – Valóban. ha nem kezelnél végre gyerekként? – Nem hinném. Nem vagy még túl jó állapotban. ajkát megint arra az átkozott félmosolyra húzta. hogy elmegy. és a komódhoz sétáltam. Olyan furcsa. fehér tollukon megcsillant a napfény. nem tudtam Nicholas szemébe nézni. ígérem. ne hagyd el a lakást addig. és rájöttem. még mielőtt közölte volna. nem zársz be! – csattantam fel dühösen. hogy megbeszélje veled a ruhád terveit. hogy az előbb úgy kezeltelek volna – vonta fel Nicholas a szemöldökét.

halvány rózsaszín és narancssárga. mintha baltával próbálták volna apró darabokra szedni. Olyan rossz volt. elindultam. és elment. Felnyögtem. ostoba módon hittem neki. Behunyt szemekkel vártam. hogy megszűnjön a fájdalom. alig lehetett észrevenni. hogy erről még soha senkinek nem beszéltem. Légy jó kislány. hogy egyáltalán nem vagyok jó választás. hogy visszajön értem. amivel szabotálhatom. körben súlyos gránitpultok voltak elhelyezve. és a különös színösszeállításuk. mert hirtelen égető fejfájás hasított belém. Álmomban egy kisfiút láttam. hacsak nem akarok idő előtt meghalni. a hűtő a falba volt süllyesztve. gyakorlatilag egy tér volt a kettő. ha már ide vagyok bezárva. valamint a konyha. Akkor ő hogyan tudhatta meg? A halántékomhoz kaptam. A konyhát egy boltív választotta el csupán a nappalitól. Boldog voltam. úgy hasogatott a fejem. hogy az esküvő még mindig érvényes? Egy biztos. A furcsa az volt. Végig simítottam a kezemmel a hideg gránitfelületen. Lenéztem az ujjamon díszelgő gyémántgyűrűre. majd leroskadtam az egyik székre. Középen volt egy tölgyfaasztal. a szívem zakatolni kezdett. valahányszor a múltra gondoltam. majd szemügyre vettem az asztal közepén elhelyezett plumériákat. Minden olyan modernnek tűnt. Sőt. Ha nem is leállítani a készülődést. Negyed órával később ismét nyugodt voltam. Pont azok a színek. aki mindre elszánt. hogy a balesetem óta nem tudtam visszaemlékezni egyes gyerekkori emlékeimre. töltöttem egy pohár vizet. még a Mississippi kanyargó vizét is láttam innen. egy nappali. négy székkel. hogy ez a kedvenc virágom? Aztán eszembe jutottak a hajcsatok. fehér bőrfotelekkel és kanapéval. legalább késleltetni. És én gyerekes. amiket annyira szerettem a hajnalban. és feleségül vesz. Hogy nem jutott eszembe. amit elfelejtettem. hogy megtörténjen. Vajon honnan tudta. nem engedhetem. Márpedig nem akartam. Világoskék. valamint egy hatalmas LCD tévével. Ki kell találnom valamit. ne próbálj megint megszökni! – vigyorgott rám még egyszer Nicholas. de valami meggátolta. A nappali is kék volt. Volt még egy hálószoba. Egy emlék akart erőszakosan a felszínre kerülni. hogy felfedezem a lakást. mégis. makacs hangon kijelenti. Rengeteg homályos foltom volt még. Itt is üvegből volt az egyik fal. míg Nicholas rájön.– Most megyek. 131 .

Annyira biztos voltam benne. Rápillantottam a faliórára. hogy nem ér hozzá. hogy még az esküvő előtt végeznek velem. Az egyik tolóretesszel sikerült letörnöm a körmöm. De megígérte. már ha létezett egyáltalán. Három éve volt a balesetem. Mégis mik jutnak eszembe? Persze. Alig emlékszem apára például. ha fogalmam sem volt. és nem tagadhattam. és úgy használni a testem. Hógolyóval. – Kislány. hogy meglőttek? Sosem jött meglátogatni a kórházba. Tony. A csengő újra megszólalt. ha türelmes vagyok. ha nem leszek golyóálló. fájdalmasan feljajdultam. Már pedig. Egyáltalán. kicsoda ő. hogy nem akarok vele közös jövőt. Akkor is. és valamiért bízni akartam benne. meggondolja magát az esküvővel kapcsolatban. és Tony-val. majd egy türelmetlen női hang kiáltott be. Annyira aggódtam. és közli. nem és nem! – kötődtem hozzá. mely szerint időközben délután kettő óra lett. Talán terminátorrá kéne változnom. engedj már be! Olyan izgatott vagyok. ha Nicholas mellett maradok. és a lövés helyére tettem a kezem. nagyon erős testi vágyat éreztem iránta. vagy nem nő pisztoly a karom helyére.megszakadt a szívem. mint egy svájci bicskát. Vajon hogy van? Hallotta. Valamint a titokzatos kisfiúról. Reméltem. Felsóhajtottam. Pedig úgy szeretnék többet tudni róla. mielőtt szakállam nő! Odamentem. hogy túlélném a dolgot. mindig megfájdult a fejem. miket hoztam! Engedj már be az ég szerelmére. kétlem. Ez jó. hogy láthasd. hogy az emlékeim már nem térnek vissza. Ennek ellenére vártam. csupán homályos foltként láttam magam előtt. Nicholas nagyon vonzó férfi volt. Az orvos szerint nem kéne erőltetnem a dolgot. hogy beengedjem 132 . Az arcát sem láttam. de érzelmileg nem – nem. és elkezdtem a bonyolult zárrendszerrel babrálni. Elismerem. és keserűen felnevettem. de már elfogyott a türelmem. de végül sikerült kitárnom az ajtót. hogy felbukkan az életemben. akartam közös jövőt Nicholas-szal? Fáradtan megráztam a fejem. amiért elhagy. Nem akarhatok! A szívem a kisfiúra vágyik. A gondolatmenetemből végül a csengő hangja szakított ki. és valahányszor megpróbáltam rá gondolni. és visszatérhetek a régi életemhez édesanyámmal. mint abban. és az óta sem tudok még mindent a saját múltamról. ha közös jövőt akarok vele. hogy bántotta Nicholas valamelyik embere. hogy most már minden rendben lesz.

ugye? – Ööö… én… – Rose szemébe könnyek gyűltek. – Mondjuk. ne aggódj. mikor lehuppant mellém. de most olyan érzésem volt. Vajon én is túlélem? Szerettem a könyveim. Elmosolyodtam. – Hát nem lesz jó móka? Koszorúslány és menyasszony együtt válogatnak ruhát. – Pillanatok alatt rendbe hozom. Ügyes színész a kislány. azt hitted. 133 . gyere! Fejével a nappali felé intett. Rose lebiggyesztette az ajkát. nem vagy az esetem. Beletúrt a szatyrokba. – Mi történt? – lépett oda hozzám. Rémülten figyeltem az egyre növekvő stócokat. és a földre is került egy-egy kupac. – Vagy ezer magazint hoztam. és sértődött képet vágott. hogy összetörik az üvegasztal a súly alatt. Miután az üvegasztal megtelt. mellém. én nyögve figyeltem a kreálmányát. és még több kötetet pakolt ki. Segítettem neki becipelni a rengeteg súlyos táskát. és azonnal visszatért a lelkesedése. de hősiesen tűrte a tortúrát. elhúzódott. és agyonnyomnak a súlyukkal. – Koszorúslány? – néztem rá döbbenten. – Persze. Mindenki így szólította Nicholast. amit át kell böngésznünk. nézzünk bele először ebbe – húzott maga elé egy újságot. – Kész is. egy kötet vastagabb volt. A kicsit dundibb lányokra bukom – kacsintott felém. Mert felkérsz. mindegyik magasabb volt nálam is. pedig folyton azt állította. attól féltem. barna szemei csillogtak az izgalomtól. Neki is kezdhetünk – csacsogott izgatottan Rose.Rose-t. Megszemlélte a körmöm. hogy meg akarlak enni? Hidd el. Ő elégedetten. Elmosolyodtam a becenév hallatán. mire Nichi hazaér – mondta izgatottan. csak… – Akkor jó – vágott közbe. majd vállat vont. Rose szőke haja a feje tetején szoros copfban volt fogva. hogy Rose „csak” ezer magazint hozott. valamint a rengeteg szatyrot. majd lehuppantam a kanapéra. – Mi van. és a számba vettem a vérző ujjam. Tíz perccel később már komolyan kételkedtem abban. amit hozott. – Hát persze. mint két ujjam együttvéve. ezúttal világoszöld csík volt benne. hogy nem szereti. hogy rám omlanak. Na. és elkezdett vaskos magazinokat pakolni az üvegasztalra. tényleg sikerülhetett komolyan a lelkébe taposnom.

szlalomozva megkerültem az újságkupacokat. Ő pedig tudta. ahogy belenéztem izzó. Talán régebbről ered. ez pedig sokat változtatott a hozzáállásomon. amitől megremegtem. Kattant a zár. de a francba is. Megfordult a fejemben. milyen hatással van rám. mintha pontosan tudná. Megismertem Nicholas gyengéd oldalát is. izmai várakozón megrándultak. míg nem láttam belépni az ajtón. viszont egyetlen képet sem tudtam volna magam elé idézni. tengerkék szemeit azonnal rám szegezte. csak nem vettem észre. Minek tagadjuk hát a nyilvánvalót? Akartam. és lelkesen mutogatni kezdett. azt is elfelejtettem. Rose meg sem mukkant mellettünk. hogy Nicholas-t nagyon érdekelte volna a jelenléte. de igazából fel sem fogtam. mintha életre keltem volna. Alig bírtam elhinni. Nicholas hálószobájában. én pedig tudtam. hogy kiugrom az ablakon. és nem hiszem. Nicholas lassú. A hangja távoli zsongásként jutott el a fülembe. nekem pedig nincs hova menekülnöm. Mégis mit értett a „szobám” szó alatt? Mi értelme. Akármennyire is próbáltam tagadni. ha nincs benne ágy? Észre sem vettem. hogy elrepült az idő. hogy rajtam is ugyanezt látja. a tekintete kéjt és gyönyört ígért. mi jár a fejemben. ha csak testi vágy volt. Hirtelen.Visszatolta az ölembe a magazint. rá volt szükségem. A magányosság érzete egészen addig nem tudatosult bennem. és az elhatározás 134 . érzéki mosolyra húzta a száját. Még akkor is. a gondolataim máshol jártak. a lövés óta gyökeres változás állt be kettőnk kapcsolatában. kék szemébe. ha az életem múlik rajta. hogy saját szobám legyen. akkor sem. Nicholas lépett be a nappaliba. Mielőtt meggondolhattam volna magam felpattantam a kanapéról. Nicholas bármikor hazaérhet. hogy létezik. néha bólintottam. mintha visszatért volna a másik felem is. elöntött egyfajta kellemes bizsergés. Elöntött a düh. hogy menyasszonyi ruhákat böngészek egy hiperaktív koszorúslánnyal. és ő is akart engem. hümmögtem. a csökkenő kupacokat elnézve. már több mint a magazinok felét átnéztük. Láttam a bennük lobogó vad vágyat. hogy egyetlen ágy van a lakásban. Ráadásul végig előttem volt a tény. melyik képet kéne most néznem. Nicholas nem ér ennyit. vagy tettem egy nemleges megjegyzést.

hogy nem adom magam olyan könnyen neki. Nicholas felé indultam. 135 .ellenére.

vágyakozó.12. Nicholas Beléptem az ajtón. hogy nem is létezem. Láttam. Miután becsukódott utána az ajtó. Én sem kívántam finomkodni. szaggatottan vette a levegőt. olyan hirtelen telt meg élettel smaragdzöld szeme. karjaimmal automatikusan átöleltem a derekát. ahogy a reteszek automatikusan a helyükre kattannak. de nem bántam. lábujjhegyre állt. – Na. Lassú. közben Savannah felpattant a kanapéról. hiszen pont ezt akartam kiváltani belőle. Vegyétek úgy. és ideje. és kivágtatott a lakásból. izmaim várakozón megrándultak. fogával beleharapott az alsó ajkamba. és hallottam. a tekintetét mereven rám függesztette. Szájával ismét birtokba vette az enyémet. hogy alig láttam meg a mögötte megbújó magányosságot. ez már rég megtörtént… Azért… Néha rám is tekintettel lehetnétek… – motyogta Rose sértődötten. kis vadmacska? Azt hittem délután meggondoltad magad – leheltem a bőrébe. – Fogd be! – szólt rám durván. kéjes mosolyra húztam a szám. – Mit akarsz. mikor jutott elhatározásra. vagy az újságkupacokat. és gyengéden a falhoz szorítottam. Egy pillanatra sem méltattam Rose-t. hogy ráébredjen. Durva. a nappali boltívéhez sétáltam. és megszívtam a nyakán a bőrt. mire felkuncogtam. mikor nyomódott hozzám a teste. Éreztem. és cseppet sem gyengéd csók volt. és megcsókolt. mikor nincs már rám szükség. majd lenyalta a kiserkent vért. szlalomozva kikerülte az újsághalmokat. félig lehunyt szempillái alól buja pillantást vetett rám. A tekintetében vágyat és elégedettséget láttam. bár látom. mit is jelent ez pontosan. még a kabátomat sem vettem le. Savannah zöld szemei azonnal rám pillantottak. Lábaival átkulcsolta a derekam. 136 . jó! Tudom ám. Ő az enyém volt. megemeltem Savannah-t.

míg le nem tettem az ágyra – az ágyunkra. hogy fogd be. válaszul körmeit a vállamba fúrta. a nyelvem is becsúsztattam. – Most még megállíthatsz. Megcsókoltam. annyira kedvem lett volna megjegyzést tenni. Savannah felsóhajtott.– Tudod. Biztos akarod? – Muszáj tönkretenned a hangulatot. egyik kezével megmarkolta a kabátot a hátamon. Körmét a hátamba vájta. ezúttal nem leszek képes megállni. a másikkal a hajamba túrt. Megcsókoltam a nyakát. lecsúsztattam a kezén. mire érezhetően megborzongott. Minden porcikád. Remegő kezével kigombolta az ingem. ha minden este így fogadnál – suttogtam a fülébe. Mikor becsuktam magunk mögött az ajtót már tudtam. és a tincseim az öklébe zárta. és végigsimítottam az övén. magam után húztam őt is. mire felnevettem. helyette csak elmosolyodtam. és fölé mászom. majd visszadőltem rá. Mohón csillogó szemekkel figyelte. – Ha most nem mondasz nemet. elidőzött a kulcscsontján. ahogy lecsúsztatom a vállamról a kabátot. és még közelebb húzott magához. mielőtt meggondolom magam! – Te akartad. Meleg lehelete simogatta a bőröm. Lassan eltávolodtam vele a faltól. Imádtam ilyen reakciókat kiváltani belőle. – Akarlak. smaragdzöld szemei szinte világítottak a sötét szobában. a két melle között. majd a fogammal felhúztam rajta a melltartót. és lassú mozdulattal lecsúsztatta a földre. Felültem. Visszadőltünk az ágyra. – Mondtam már. Meztelen melle a mellkasomnak feszült. közben az ajkába 137 . és folytattam. el tudnám viselni. később már képtelen leszek megállni. bevittem a hálószobába. de nem szólt semmit. ahogy kigomboltam a szoknyáját. Savannah felsóhajtott. ajkam lefelé vándorolt a nyakán. te tuskó?! – mordult fel alattam a lány. majd engedelmesen hagyta. amit elkezdtem. Savannah még erősebben szorított magához. cica… Savannah megremegett. ezúttal azonban elmélyítettem ezt a kapcsolatot. és nagyon is jó érzés volt. Savannah! – vetett rám egy rosszalló pillantást. így minden nehézség nélkül kikapcsoltam. vadmacska – búgtam a fülébe. Megcsókoltam. Savannah egy szót sem szólt. Szerencsére a melltartóján elől volt a csat. hogy lecsúsztassam róla a nemkívánatos ruhadarabot.

erekcióm már az óta volt. Újabb nyalintás. sosem foglak elengedni. 138 . Savannah felnyögött. amit akartam. Biztosan akarod? Savannah nem válaszolt. Itt most én irányítottam. dübörgő szívveréséből tudtam. és finoman ráharaptam. méltatlankodva felmordult. Ajkaim az egyik mellére csúsztattam. Elmosolyodtam. és nem voltam hajlandó átadni ezt a pozíciót. – Nem akarok – csattant fel. Még nem. hogy megláttam a nappaliban. Elmosolyodtam. De még nem volt itt az ideje. levegő után kapkod. és hozzám dörzsölte magát. – Ha most mindened nekem adod. Ujjaimmal kioldottam a tanga pántját. mire finoman megborzongott. amikor majd a nevem kiáltja a gyönyörtől. csak utána fogom a csúcsra juttatni. és lejjebb csúsztam a lába között. míg nem könyörög nekem. Azonnal elhallgatott. Savannah izmai azonnal megfeszültek. Savannah tágra nyílt. lüktető pontot. most azonban a farkam fájdalmasan lüktetve próbált kiszabadulni a farmerból. és élveztem az izmain végigfutó borzongást. hogy megint fájdalmat okozzon neki a mozdulat. és megint beszívtam a mellbimbóját. Tiltakozva karmolta végig a hátam. újabb remegés. ajkam lejjebb csúszott a hasán. Csak körbefonta a lábával a derekam. de nem érdekelt. smaragdzöld szemeit rám szegezte. Nekem korántsem volt elég ennyi. de a kezemmel leszorítottam a matracra.lehelve folytattam. hogy lehulljon mellé a matracra. – Maradj veszteg – morogtam a bőrébe. megsimogattam a lábát. tudta mire készülök. köröket írtam le a köldökénél. végigcsókoltam a köldökéig. míg én úgy nem döntök. Előbb meg akartam őt ízlelni. Savannah combja erősebben záródott körém. és csókot leheltem a mellére. próbált domborítani. mellkasa őrült ütemben emelkedett fel és le. bekaptam a mellbimbóját. A reakcióm sem maradt el. a gondolattól pedig kipirult az arca. én pedig felkuncogtam. Ajkaimmal óvatosan ráhajoltam a nedves hasítékra. Még egyszer meg kell kérdeznem. és hagytam. hogy eljusson addig a csúcsra. majd felpillantottam rá. és óvatosan belekóstoltam. Egyik kezemet lejjebb csúsztattam a hasán. és apró kezével megmarkolta a lepedőt. mielőtt tovább folytattam volna az utam. Nem akartam. Reszketegen felsóhajtott. viszont azt sem akartam. Végre elértem azt az édes. Egyik kezemmel befedtem a mellét. megkínozni.

és elpirult. Zöld szemeit könyörgőn szegezte rám. ezúttal nagyon messzire repítettem. cica… Még nem végeztem itt. kiscica – morogtam az ajkába. forró csókkal jutalmaztam. eltávolodtam annyi időre. Egy ujjal behatoltam a testébe. mire felmordult. és hosszú. – Kérlek… – Mire kérsz? – Most… Már majdnem… – Ó. mielőtt végleg alázuhan a gyönyörökben. kínzóan lomha ütemben. még nem hagyom. Visszahúzódtam hát. – Ahogy akarod. Felnéztem rá. Megint morgott valamit dühében. mivel alatta nem volt alsónadrág. – Kérlek… – könyörgött rekedten. ahogy finoman a csiklójára haraptam. elélvezz. Felnyögött. éreztem.Három perccel később Savannah rekedten megszólalt. cicám? – vigyorogtam. Éreztem. hogy nagyon közel került a határhoz. míg alábbhagy a remegés. mit mondott. és felnéztem rá. hogy már csak egy apró lökés kell neki. de nem értettem. hogy elvegyem. Ezúttal a nyelvemmel a testébe hatoltam. és lassan felhúzódtam hozzá. és engedte. Ismét ráhajoltam. ami az enyém. Mélyen magamba szívtam a rózsa és fahéj illatát. – Mire kérsz? – … belém… hatolj… belém – nyögte elfúló hangon. és megcsókoltam. hogy átlépje. és vártam. de egyhelyben tartottam. mosolyra húztam az ajkaim. ezúttal viszont egyszerre kényeztettem a számmal és az ujjammal. de az utolsó pillanatba megint visszahúzódtam. – De… – teste ismét megrándult. – És ezzel végleg az enyém leszel – dünnyögtem elégedetten. – Hogy mondtad. de erősen tartottam. hogy levehessem a farmerom. Erekcióm követelőzőn simult a lány 139 . Lehajoltam hozzá. megint meg akarta emelni a testét. Savannah felnyögött. ösztönösen megint felemelte volna a derekát. Csak utána tértem vissza. ami megrészegítette az érzékeim. de még nem engedtem. mikor újabb ujjammal hatoltam bele. így azzal már nem kellett bajlódnom. de hamar feladta a küzdelmet. Újból ránehezedtem.

A mellét simogató kezem lejjebb csúszott. hogyan kezdett egyre szaporábban verni a szíve. Megint kuncognom kellett.hasához. szeme fátyolos lett abban a pillanatban. smaragdzöld szeme birtoklón mérte végig összefonódó testünk. Az enyém! Mindig! A nyakának hajlatába fúrtam az arcom. Tíz perccel később kihúzódtam belőle. Éreztem. Elnevettem magam. és elégedetten felmordult. Gyorsítottam a tempón. 140 . A vörös tincsek lángnyelvekként nyalogatták az ujjaim. lüktetett az egyre növekvő vágytól. a vére egyre gyorsabban száguldott a nyelvem alatt. karom a feje alá tettem. smaragdzöld szemébe nem fájdalmat látta. Hüvelye másodpercről másodpercre szorult össze a farkam körül. és ezúttal nem álltam meg. amit felkínált nekem. hogy nem bírom már sokáig. vártuk. hogy elöntötte a gyönyör hulláma. a hideg kínzóan hatott rám a lány meleg teste után. finoman beharaptam a bőrt. Tudtam. Ajkaim az övét keresték. Savannah felnyögött. a combját kezdtem simogatni. ő pedig felnyögött. és az is marad. igyekeztünk újra oxigénhez jutni. Izmai megfeszültek. libabőrös lett alattam. a másikkal a hajába túrtam. és gyorsítottam a tempón. és ebben a pillanatban lendítettem egyet a csípőmön. Utána lassan kifújta a levegőt. Kissé elemeltem a csípőm. ahogy a teste kívánta. amit ezúttal én is követtem. csupán ismét végigkarmolta a hátam. megremegett a teste. Lefeküdtem mellé. Savannah többször is megrándult alattam. majd ismét löktem egyet. de nem engedtem. a nyelvemmel az ütőerét ízlelgettem. levegő után kapkodott. és a fülébe suttogva biztosítottam. ezzel jelezve az elégedetlenségét. amit soha nem fog elfelejteni. egy pillanatra mozdulatlanná dermedt. a megfelelő pontra illesztettem. és türelmetlenségét. Minden porcikája az enyém volt. egyik kezemmel a mellét simogattam. hanem kéjt és bujaságot. hogy vigyázni fogok rá. Belé akartam hatolni. Óvatosan kihúzódtam. Semmit nem válaszolt. Savannah a nevem kiáltotta. ami engem is egyre közelebb juttatott a csúcshoz. mintha ő is meg akart volna mozdulni. és másodszor is elélvezett. Mindketten mozdulatlanná dermedtünk. és összerándult alattam. még levegőt sem vett. ez pedig csak növelte a vágyam. és olyan gyönyörben részesíteni. ahogy egyre közelebb került az orgazmushoz. ő pedig hozzám bújt. hogy lelassuljon a szívünk. elvenni mindent.

A nappaliban az ajtó mellett lévő telefonhoz sétáltam. majd Santiago káromkodását. elpirult. A szemem forgattam a megjegyzésen. kielégült arcát néztem. ugyanis Drake hangjába árnyalatnyi ámulat és jókedv is csendült. Átvigyük őket? A kis vadmacska úgyis harapós kedvében van – felvontam a szemöldököm. aki azonnal dorombolni kezdett a látványomra. Kis dulakodást hallottam. hogy jól vagy. Savannah nyugodt.Magunkra rántottam a takarót. – Megkedveltem a kis fickót. ügyeltem rá. – Minden rendben? – Persze. – A csomag leszállítva. Egy percet sem aludtam az éjjel. hogy Savannah be legyen takarva. Kilenc órakor végül óvatosan kimásztam az ágyból. Santiago volt a kis csapat élén. Drake pedig mögöttük állt. Kezében Hógolyóval. Hogy a fenébe ne! – lehelte Savannah. – Még hogy jól… – morogta Savannah. és Drake hangját. látszólag a lány viszont már nem volt vele ilyen kíméletes. – Biztosan nem okoztam fájdalmat? – Fájdalmat? Ugye most ugratsz? – horkant fel. és megcsókoltam. mire elmosolyodtam. és letettem a telefont. én 141 . – Itt van mindkettő. A rénszarvasok épp most szállnak visszafelé az északi sarkra. és aggodalmasan szemléltem gyönyörű arcát. majd felöltöztem. – Örülök. láthatatlan könnyeit törölgetve elhaladt mellettem. – Elhoztátok? – kérdeztem kurtán. egyszerűen képtelen voltam betelni a látvánnyal. – Persze – feleltem. uram. Santiago vette fel a telefont. Két perccel később megszólalt az ajtócsengő. hogy ne okozzon fájdalmat neki. Ez pedig nagyon is meglepő volt szokásos érzelemmentes viselkedéséhez képest. és felhívtam a szomszéd lakást. akinek sikerült megszerezni a telefont a barátjától. Annyira fog hiányozni a kicsikém – mondta Santiago. de ügyelt arra. megcsókoltam a homlokát. egy meglehetősen dühös Lilyan-nel együtt. és hangtalanul elhagytam a szobát. A katona a lány karját fogta. és nem fejezte be a mondatot.

pedig utat engedtem a kis csapatnak. Hógolyó amint elszabadult,
birtokba vette a kanapét.
– Kislány – jegyeztem meg csak úgy mellékesen, mire Santiago a
szívéhez kapott.
– Tényleg? Akkor már értem, miért kedvelt meg. Egyszerűen
lenyűgözőm a nőket.
Ránéztem a másik párosra. Lilyan tekintete égett a dühtől, ami
meglepő volt, tekintve a legutolsó alkalmat, mikor találkoztunk.
Kimondottan félénk volt, és szemlesütve osont el mellettem. Most
azonban ölni tudott volna a tekintetével. Mérgesen belerúgott Drake
bokájába, a katona azonban meg sem rezzent, mintha nem is érezte
volna.
– Eressz el, te nagyra nőtt gorilla! – sziszegte összeszorított
fogakkal. Santiago feléjük fordult, és elvigyorodott.
– Na, igen, ennek a tigrisnek viszont a savanyú uborka jön be. Nem
is értem. Én egy nyalnivaló gyönyörfagylalt vagyok, míg Drake hozzám
képest olyan, mint… – látványosan elgondolkodott, mintha keresné a
megfelelő szót, pedig egyértelműen tudta már, mit akar mondani. – a
kutya pisi. Igen. Melyik épeszű nő enne vizelet ízű fagylaltot a buja
csábítás helyett? Mégis, ez a macska folyton csak Drake-kel hajlandó
szóba állni – vont vállat, közben láttam rajta, hogy nagyon is jól
szórakozik.
Valóban érdekes párosítás voltak, Drake bevezette a nappaliba a
lányt, aki végig próbálta lerázni magáról a szorítását, de a katona egy
percre sem engedte el. Még csak nem is szorította meg jobban a karját,
mintha félne, hogy eltörheti azt.
– Rose is megjön hamarosan, hogy befejezzék a ruhaválogatást. Azt
hallottam, Savannah nem volt túl együttműködő tegnap, talán a
barátnője segíthet ezen.
– Talán azért nem működik együtt, mert gyűlöli magát, nem
gondolja? – villantotta rám a szemét Lilyan, amint találkozott a
tekintetünk azonban lesunyta a fejét, és elpirult.
Na, igen. Ez volt az a Lilyan, akivel találkoztam. Legnagyobb
meglepetésemre Drake enyhén elé állt, mintha védeni akarná tőlem a
lányt. Felvontam a szemöldököm, de a katona kitartóan a másik irányba
nézett és a falat mustrálta, mintha észre sem vette volna az önkényes
142

mozdulatot. Aztán eszembe jutott a tegnap este. Ha Lilyan tudná,
mennyire nincs igaza… Elvigyorodtam, és nem foglalkoztam a
megjegyzéssel.
– Most megyek, el kell intéznem pár dolgot. Maradjatok itt, és
ügyeljetek rá, hogy minden rendben menjen.
– Yo, főnök – intett egyet Santiago, majd vidáman a Drake-Lilyan
páros felé fordult. Isten kegyelmezzen szegényeknek, ha Santiago rájuk
száll.
Egyenesen az irodába mentem. Volt néhány találkozóm, amiket el
kellett intéznem, lehetőleg minél előbb, ugyanis volt egy személyes
elintéznivalóm is. Alighogy helyet foglaltam az irodában Mr. Andrews
lépett be az ajtón, és foglalt helyet a velem szemben lévő bőrfotelben.
Arca felettébb nagy dühről tanúskodott.
– Minek köszönhetem a látogatását, Mr. Andrews?
– Tudja jól, miért jöttem, Mr. Reinold – cseppet sem igyekezett
leplezni a megvetését, ami szórakoztatott.
– A rendőrség csak egy okból látogathatott meg engem –
vigyorodtam el, és mézes-mázos hangon folytattam. – Csak nem
összefüggésbe hoztak a fiatal rendőr halálával?
– Tudjuk, hogy maga tette.
– De nem fognak tenni semmi – fejeztem be helyette a mondatot.
– Mivel még nincs bizonyítékunk maga ellen. De én magam fogok
kezeskedni róla, hogy ezért megbüntessék.
– Ó, valóban? Azt hittem magától elvették a fegyverét, nyomozó.
Vagyis semmi joga fenyegetni engem – mosolyodtam el. A férfi egy
percig hallgatott, majd dühösen az asztalra csapott.
– Tudom, hogy maga volt. És meg fogom találni a módját, hogy
elkapjam ezért!
– Köszönöm, hogy meglátogatott – mondtam vészesen nyugodt
hangon, de valójában egy hajszálnyira voltam attól, hogy elveszítsem a
fejem. A kezem már a pisztolyom markolatára zárult, de végül
kényszerítettem magam, hogy elengedjem. – Azt hiszem, nem kell
kikísérnem.
– Még találkozunk – fenyegetett tovább a rendőr, majd felállt, és
kicsörtetett az ajtón. Különös. Egy rendőr sem lenne olyan ostoba, hogy
143

szembeszálljon velem. Főleg nem fegyver nélkül, hacsak nincs valami
titka.
– Miss Moore, kérem, kapcsolja Zac-et – szóltam ki a titkárnőnek.
– Igen, uram.
– Főnök? – szólt bele egy mély basszus.
– Van egy feladatom számodra. Le kéne ellenőrizned két rendőr
hátterét. Mindent tudni akarok róluk, amit csak találsz. Megértetted? A
legkisebb információkat is.
– Értettem – válaszolta a férfi, és letette. Zac megbízható személy
volt és cseppet sem kételkedtem abban, hogy azonnal nekilát a
feladatnak.
Mielőtt kifújhattam volna magam, újból nyílt az ajtó. Ezúttal Berry
libegett a terembe, ezúttal egy olajzöld ruha volt rajta, hosszú haját
kontyba kötötte a feje tetején. Leült az asztalra mellettem, és rám
vigyorgott.
– Helló, Nichi – mondta.
– Nem tudom, melyik idióta találta ki ezt a becenevet, de biztos,
hogy ki fogom érte nyírni… – Persze, lett volna tippem. Egy magas,
szőke hajú, szürke szemű tippem, akinek S-sel kezdődik a neve.
– Ugyan, úgysem fogod bántani, mindketten tudjuk. – Nem
válaszoltam, így folytatta. – Hallom, a St. Joseph templomot foglaltad
le az esküvőre. Ráadásul az időpont három hónap múlva lesz. Nagyon
magabiztos lehetsz, ha ilyen rövid időt adtál a lánynak. És, ha nem adja
meg magát? – Nem válaszoltam, mire felnevetett. Berry úgy olvasott a
fejemben, mintha nyitott könyv lennék számára. – Te lefeküdtél vele!
Máris megnyerted magadnak? – vigyorgott szélesen.
– Azt nem mondhatnám. De jó úton haladok – viszonoztam a
vigyort. Aztán a jókedvem elillant, és rögtön elkomolyodtam. –
Megtaláltad már az árulót?
– Nem. Még nem tudom, ki segített Michael-nek bejutni a hotelbe.
De rá fogok jönni, Nicholas – Berry megszorította a vállam, és
megvárta, míg a szemébe nézek. – Viszont… – kezdte habozva. –
Hoztam neked valamit. Egy üzenetet Michael-től.
– Micsodát? – kérdeztem, és átvettem tőle a borítékot.
Egy fénykép hullott a kezembe. A képen Jennifer
felismerhetetlenségig összetört testét láttam. Csak a méregdrága
144

fülbevalóról ismertem maga, abból is csak az egyik volt a fülében, a
másikat mintha kitépték volna. A ruhája szakadt volt és vér borította, a
combjain lévő zúzódásokból nem kételkedtem benne, hogy
megerőszakolták, mielőtt elvágták a torkát. Ökölbe szorítottam a
kezem, és megfordítottam a képet, ahol egy üzenet várt rám.
Gondoskodtam róla, ahogy ígértem, Nicholas. A barátok mindig kiállnak egymásért. Van egy ajánlatom számodra.
Ha átadod nekem azt az édes kislányt, ígérem, vele nem fogok ennél is csúnyábban elbánni.

Michael

Az asztalra csaptam, összegyűrtem a képet, és a falhoz vágtam.
Hogy merészel nyíltan megfenyegetni? Minden csontját eltörném, mire
egy ujjal a lányhoz érne. Csak nem képzeli azt, hogy ölbe tett kézzel
várom, hogy bántsa Savannnah-t? A lány az életemet jelentette, és nem
hagyom, hogy ráemelje a mocskos kezét!
– Most már nyíltan fenyeget – mondta ki a nyilvánvalót Berry.
– Tudnom kell, ki az áruló. Valami nem stimmel itt, és úgy érzem, a
válasz itt az orrom előtt, de hiába nyúlok ki érte, mindig kicsúszik az
ujjaim közül.
– Nyugi, Nicholas. Rajta vagyok az ügyön. Mire mennél nélkülem?
– Még mindig nem vagy erősebb nálam, Berry – mosolyogtam a
lányra, hagytam, hogy elűzze a feszültségem.
– Valóban. De nő vagyok. És el sem hinnéd, mi mindent ki nem
lehet szedni a férfiakból a farkukon át – kacsintott rám.
– Mire célzol? – vontam fel a szemöldököm. Nem tetszett a
gondolat, hogy a testével jusson információkhoz.
– Az az én titkom – tette az ujját a számra, hogy elhallgattasson. – Te
csak koncentrálj a lányra és az esküvődre – leugrott az asztalról, az
ajtóhoz ment, de még visszafordult. – Megmondtad már neki?
– Még nem. De hamarosan.
– Szerintem tartozol neki egy értelmes magyarázattal, Nicholas.
Hogy tudja, miért került ebbe a rémálomba.
– Szerinted hinne nekem? – nyögtem fel. A tehetetlenség érzése
maga alá gyűrt.
– Sosem tudhatod – mondta Berry, majd kicsusszant az ajtó résén, és
távozott.
145

Miután becsukódott az ajtó még mérlegeltem a szavait. Savannah
valóban megérdemelte a válaszokat a kérdéseire. De vajon mellettem
maradna-e, ha hallaná a teljes történetet? Bosszantó volt, hogy nem
emlékszik rám, de most nem tehettem semmit. Még nem jött el az ideje,
hogy megtudja.
Végül ezzel az elhatározással nyúltam a telefon után. Tárcsáztam a
kívánt számot, és vártam, hogy felvegye valaki. A harmadik csengés
után aztán egy öreg hang felelt a vonalba. Meghallottam a háttérben a
kutyák izgatott ugatását, és elmosolyodtam.
– Akkor elfogadja az ajánlatom? – kérdeztem. Szükségtelen volt
bemutatkoznom.
– Hát persze. Mikor jön érte?
– Már ma, ha lehetne.
– Rendben. A kislány már nagyon várja magát.
– Köszönöm, még egyszer – mosolyodtam el.
– Ugyan, nincs mit. Egyszer már megmentette az életem, Mr.
Reinold, ez a legkevesebb, amit tehetek önért.
– Kérem, tegeződjünk, Arthur. És megmondtam már akkor is, nem
várok semmit cserébe.
– Tudom, Nicholas. De engedj egy öregember hóbortjainak –
nevetett fel az öreg.
– Hát jó. Akkor öt óra körül ott leszek.
– Várni fogunk.
Letettem a telefont, és elégedetten hátradőltem a székbe. Vajon
Savannah hogy fog örülni a meglepetésemnek? Eszembe jutott a nap,
mikor megmentettem Arthur életét. És bár semmit nem vártam cserébe,
az öreg minden alkalmat megragadott, hogy viszonozza a dolgot. A jó
öreg Arthur. Percekkel később a titkárnőm jelezte, hogy Mr. Hobbs van
a vonalban. A férfi közölte, hogy megszerzett mindent, amit kértem, és
még ma elszállítják a megadott helyre.
Négy órakor aztán magamra vettem a kabátom, elbúcsúztam a Miss
Moore-tól, és a földalatti parkolóba mentem. Beültem a Lexusba,
sebességbe tettem, és kihajtottam a forgalomba. New Orleans
külvárosába hajtottam, messze magam mögött hagytam már a várost, és
követtem a folyót, míg meg nem láttam Arthur farmját.
146

A pajta egy elkertelt zugában végül hét kiskutyára bukkantunk. vidéki házat birtokolt. – Erre – mondta Arthur. mikor kiszálltam. Aranyos. csak felnevettem. Mosolyogva közelebb léptem. amit mutatott. egyre izgatottabb lett. 147 . Egy órába telt. felágaskodtak mellső lábaikra. és kezével a pajta felé intett. és most épp kölyköknek keresett gazdát. magam mellé tettem a kiskutyát. Arthur azonnal elém sietett. fajtiszta kutya volt. mert lepisilte az autó ülését. – Köszönöm még egyszer. és bekukkantottam a nappaliba. Elmosolyodtam. megvakargattam a fejét. elég lesz. Mikor megláttam az újságban a hirdetést azonnal tudtam. különben Savannah féltékeny lesz – simogattam nevetve. és élénk farkcsóválással jelezték. hatalmas udvarral a város szélén. Épp el voltak merülve a játékban. és kezet ráztam a férfival. Már alig bírtam megtartani a karomban. közben igyekeztem lerázni magamról a túlzottan is érdeklődő kutyákat. mire elértem a lakásunkhoz. Minden kutyája díjnyertes. és üdvözölt. hogy hozok tőle egyet.Szokatlanul közel élt a városhoz. de amint meghallották az érkezésünk. Biztos vagyok benne. ahol a kutyáit nevelgette. és mintha érezte volna. Bekanyarodtam a ház felé vezető földes útra. Halkan beléptem a lakásba. azonnal a kerítéshez rohantak. – Abban biztos vagyok – mondtam. mögötte tucatnyi dalmata figyelt a kerítés mögül nagy érdeklődéssel. hogy nálad jobb otthont aligha találok nekik. ki vár rá. nagyon jó természete van. a kiskutyával az ölemben felmentem a legfelső emeletre. Elbúcsúztam Arthurtól. – Melyik az enyém? – Ez a kishölgy itt. Arthur. de nem szóltam semmit. Kicsit olyan érzésem volt. és mosolyogva az ölembe vettem a kutyát. hogy milyen izgatottak a váratlan látogatótól. – Nincs mit. majd megálltam a kerítés előtt. mire az ajtóhoz értünk. A férfi egy kétszintes. Követtem abba az irányba. és megfordultam az autóval. Persze a kislány azonnal ki akarta fejezni a boldogságát. mintha a százegy kiskutya egy élő változatába csöppentem volna. Tökéletes kutya lesz a kislánynak. – Hé. Megvakargattam a fejét. mire azonnal nyalogatni kezdte az arcom. és rendkívül intelligens. és megsimogattam őket.

nedves orrával megérintette a lány kezét. te kis aranyos. hogy megbeszéljem vele is – csattant fel ingerülten Savannah. mikor már azt hittem. Drake pillantása találkozott Lilyan dühös-sértődött tekintetével. Ruhákat fogsz próbálni! – De… én… úgy gondoltam. Mindenki felém nézett. – Holnap hétfő… – dadogta Savannah. Egyelőre egyikük sem vett észre. hogy tudd. 148 . Ökölbe zárta a kezét. – Mi a pokolról beszélsz? Nem én tartok minden átkozott éjjel Dallas maratont! – csattant fel a katona. Nem szóltam semmit. Legnagyobb meglepetésemre. összeverekednek. Akkor holnap megint visszajövök. és figyeltem. majd fújtatva távozott a lakásból. azt hiszem. hogy Nicholas megengedni? – horkant fel Rose. Szemei izgatottan csillogtak. csak Santiago. semmi csöpögősnek nem akarok a szemtanúja lenni. – Hát jó. aki hatalmas vigyorral szemlélte a kutyát a kezemben. most jött el a pillanat a távozásra – állt fel Rose. és segélykérőn Lilyan-re nézett. és remélem. végre sikerül választanod! Elmosolyodtam. kislány. Savannah tényleg igyekszik lelassítani az esküvőt. – Ne tervezz semmit. Az ég szerelmére. mire Rose ingerülten félredobta a kezében tartott magazint. – Szervusz. nekem nem a főnököm! Óvatosan letettem a nyughatatlan kutyát a földre. mint egy gyerek. visszafogott kislánnyá. kivéve Savannah-t. mint a te argentin sorozataid – öltött rá nyelvet Santiago. aki azonnal Savannah-hoz rohant. és dühösen Santiago-ra meredt. amiket fel kell próbálnod. szóval a Candy már nem is számít annak? Csak. Lilyan azonnal visszavedlett a csendes. visszamegyek a suliba – mondta Savannah. Hát te meg hogy kerülsz ide? – simogatta meg a kutya fejét. csak a falnak dőltem. Savannah ekkor figyelt fel rám. mint felettetek.– Kéket – mondta Savannah. a lány viszont csak vállat vont. – Gondolod. – Na. Épp elég sorozatot néz Drake – kontrázott Santiago. – Ó. mire az aprót sikkantott meglepetésében. és lehiggadt. – Az már az én gondom. a Dallas fényévekkel jobb. apró. ezúttal azonban ruhákat is hozok. – Egyetértek. – Nicholas nem fog felettem is úgy basáskodni.

– Még nincs. ezúttal azonban ő is reagált. szóval a kutya mehet? – kérdeztem mogorvábban. Kis csend után leültem a kanapéra. de sokkal inkább tűnt saját maga meggyőzésének. – Legyen – simogattam meg én is a kutya fejét. 149 . és mellé léptem. – Mit szólnál. – Olyan kis édes – mosolygott rá a kutyára Savannah. Ezt a feladatot rád bízom. csábítón. sóhajtottam fel. hogy a tegnap este miatt van zavarban? – Mi a neve? – törte meg végül a csendet. nem ellenkezett. tessék. mire Savannah felkuncogott. Ismét ketten maradtunk. de nem is viszonozta. Hát ez felettébb különös.most. Lehet. és legszívesebben megint az ágyba cipeltem volna. mikor zavarban vagy – morogtam a nyakába. Istenem. Utána mentem. mint szerettem volna. – Na. Teste az enyémnek feszült. vöröslő arccal elvágtatott a fürdőbe Pötyivel a karján. te kéjenc! – pattant fel Savannah az ölemből. ki kér még pudingot? – csapta össze Santiago a két tenyerét. és nagyot nyelt. valamint Rose-zal együtt elhagyták a lakást. mélyen beszívtam az illatát. és sértődötten. Hangja rekedt volt. Megcsókoltam. ha ma együtt fürdenénk le? – súgtam a fülébe. – Találkozunk az iskolában – búcsúzott Lilyan. és az ölembe húztam Savannah-t. és nem fogom akarni ezt az egészet – mondta. ez a lány aztán tud kínozni. ami csak igazolta az elméletem. hogy Drake nem volt a közelben. kihívóan. – Ettől még nem foglak megkedvelni. – Ó. – Miért nem nézel a szemembe? – búgtam a fülébe. – Legyen a neve Pötyi. Na. és a bezárt ajtóra támaszkodtam. Újra megcsókoltam. – Én… csak… – Aranyos vagy. Elvigyorodtam. Savannah elpirult. mire megborzongott és elpirult. mire azonnal kemény lettem ott lenn. vontam fel a szemöldököm. Már megint kezdi. – Hát persze – kuncogtam. és kerülte a pillantásom. és Santiago-val. – Mi? Dehogyis! Felejtsd el.

elengedi Pötyit. ezúttal azonban éreztem. – Te mikor… – kérdezte meglepetten. 150 . ugye? – Ez így nem tisztességes – lehelte Savannah. Mire visszafordult az ágy mögé. Ellenállhatatlan vágyat éreztem. kiscica. mintha ezzel mindent megmagyarázott volna. – Igen… – Ha viszont bebizonyítom. Óvatosan az ing alá nyúltam. Ezúttal az én egyik ingem volt rajta. Éreztem. többet nem fog megtörténni! – Valóban? – mormoltam magam elé. és megcsókoltam. Hozzám préselődött. már az ágyban feküdtem. és magamévá tegyem. mint tegnap este. és… – Tudom! Újságírónak akartál továbbtanulni – mondtam halkan. – Nem is tudom. én pedig elégedetten elvigyorodtam. ahogy lábujjhegyen az ajtóhoz oson.– Ő lány! – mondta Savannah. hogy nem így van. átkarolta a nyakam. aki azonnal a nappaliba rohant és a hangokból ítélve Hógolyóval barátkozott. Majd meglátjuk. Hozzám dörgölte magát. ahogy libabőrös lett tőlem. és lekapcsolta a villanyt. és elvigyorodtam. – Egyszeri alkalom volt. Felsóhajtott. És csak egy módon adom ki – mondtam egy kaján vigyor kíséretében. Élveztem. de nem próbált meg lerázni. és felém fordult. Mire Savannah kilépett a fürdőből. és szorosan átkaroltam a derekát. tegnap ki ugrott a nyakamba – vágtam vissza sértődötten. – Gonosz vagy – morogta Savannah. hogy kihámozzam belőle. már ott álltam mögötte. – És nem ugrik rám. – Szóval csak egyszeri alkalom volt igaz? Soha többé nem teszed meg – súgtam a fülébe. és megcsókolt. akkor nem mész még vissza az iskolába. – Honnan… – Egyelőre ez az én titkom marad. Láttam. biztosíthatlak. – Szeretnék végezni a sulival végre. és megsimogattam meztelen bőrét. és megfogta a kezem. hogyan gyorsul fel a kezem alatt a szívverése. majd becsukta az ajtót. mennyire képes tartani ezt az elhatározást. ha levetkőzöm. hogy nem haragszik valójában. ami csak tovább korbácsolta amúgy is csillapíthatatlan vágyaim.

A szemem sarkából láttam.Felmordultam. ha tudtam volna. Pedig. egyetlen nem fogadott hívás mekkora lavinát indíthat el… 151 . most senki nem volt elég fontos ahhoz. hogy megzavarjon. és az ágyhoz vittem. hogy világít a mobilom kijelzője. de a pokolba is.

Erről eszembe jutott az alku. Dühösen nyitottam ki a szemem és jöttem rá. Santiago szeme egy pillanatra felcsillant. és villogó tekintetem az ajtóra kaptam. Dühösen összefontam a karom a mellkasom előtt. – Akarsz együtt fürödni? – duruzsolta mély hangon. ha ez lehetséges –. Végigtapogattam magam mellett a matracot. Én meg ostoba módon belementem a játékba. szemében fellobbant az ismerős tűz. ahogy az miatt sem. Én csak egy játékszer vagyok. hogy egy fontosnak tűnő megbeszélést szakítottam félbe. cseppet sem zavartattam magam Drake és Santiago jelenléte miatt – ez utóbbi feltűnő vigyorral fogadott –. Nicholas persze csak mosolyogva végigmért. mekkora idióta vagyok! Mérgesen kikászálódtam az ágyból. mezítláb trappoltam végig a folyosón. 152 . Ettől nagyon is tudatában voltam. felkaptam Pötyit. magamra kaptam Nicholas félredobott ingjét – ami nem mellesleg a térdemig ért. ugye tudod? Csak. és szélesebb lett a mosolya – már. mintha ott sem lett volna. – Mégis mit képzelsz? – horkantam fel. felkötöttem lófarokba a hajam. hogy nem fogom megállítani. éppen ezért tette meg tétnek az iskolát. annyira vissza fogod még ezt kapni tőlem! – vicsorogtam rá. ami nem mellesleg a nyakammal együtt számtalan helyen ki volt szívva. és kiabálva ráförmedtem Nicholas-ra! – Ez így nem volt tisztességes. hogy tudd. tehát az a tuskó még itt van… Félig begombolt inggel. hogy ilyen hamar félretettek. Hangok szűrődtek be a nappaliból. háromszor kellett felhajtanom az ujját –. hogy az ing jó nagy darabot látni enged a mellkasomból. Savannah Másnap reggel egyedül ébredtem. ami természetesen nem volt ott. egy olyan férfitest után kutatva. Nicholas tudta jól. Ez is csak azt bizonyítja.13. Csak ennyit bír mondani nekem? Még ezek után is? – Felejtsd el! – sziszegtem. aztán olyan gyorsan rejtette el. Abból is az ostobábbik fajta. le sem vette rólam tengerkék pillantását.

Nicholas már elment. máris basáskodhat felettem! Még vissza fogja kapni tőlem. Megsimogattam Pötyi fejét. hanem a gondolatai teljesen máshol járnának. hogy úgysem látja. Miért nem fürödhetek veled? – Ó. hogy én nem játszok tisztességesen. hogy a gondolatra még az amúgy vicces. Ebből a feltételezésből visszajutottam a barátnőmhöz. bár tudtam. Nicholas magamra hagyott. Ha Nicholas csak játszani akar velem. és azonnal viccelődni kezdett. Felszisszentem. hogy vissza kellett ugrania egy sürgős ügy miatt New Yorkba. A szokásosnál is komorabbnak tűnt. Az ajtón túli csendből ítélve. némán nézte a várost. háromszorosan fogom elverni rajta! Mire kikászálódtam a fürdőből. csak azért. Legalább van valami. apró kis fejét a mancsára fektette. és érdeklődve csillogó szemekkel figyelte. volt valami különös a hangjában. Pötyi lefeküdt mellém. és lassan beleereszkedtem a vízbe. ami így kiborított mindenkit. Még az én avatatlan figyelmem sem kerülte el. ami még őt is zavarhatja! – Még. – Kezdem azt érezni. mert megkapta a testem. de nyelvet öltöttem rá. és nedves lettem. mintha nem is a látképet nézné. Mire feltehettem volna a kérdést. perverz majom! – kiáltottam ki az ajtón. Annyira érezhető volt köztük a 153 . máris hallottam. akkor én is ezt teszem vele! Nehogy azt higgye. ahogy a habokkal játszom. hogy elnyomjam a vágyat. és élném boldogan az életem! – Gyerekes volt. Santiago elmondta. azonban visszatért a régi Santiago. folyton gúnyolódó Santiago is elkomorul. – Tegnap éjjel bezzeg nem mondtál nemet – morogta. tudod te nagyon is jól az okát. és a dühös kígyó reggel – valahogy sikerült neki úgy kimondani a vadmacska szót. már rég itt hagytam volna neked a hasonmásom. újra készen álltam rá. A vadmacska éjjel. aki az üvegnél állva. ahogy megállnak az ajtó előtt. vajon mi történhetett. Lilyan is furcsán viselkedett tegnap a katona jelenlétében. Ahogy Ludas Matyi mondta. Még alig kattant a zár. Elgondolkoztam. – Miért mindig csak a kutya? – kérdezte. hogy azonnal felforrósodott tőle a testem. – Dugulj el! Ha kettő lenne belőlem. Nicholas lépteit. hogy kettő van belőled.és dühösen elvonultam a fürdőbe. Csak nem féltékeny? Nem érdekel. Vetettem egy oldalpillantást Drake-re. közben megengedtem a csapot.

hogy visszatereljem a gondolataim egy egészséges mederbe. bébi. és én amúgy is játékszer voltam csak neki. persze ezt hangosan nem tettem hozzá. Utána pedig elszabadultak a dolgok. egyáltalán milyen ruhát képzeltem el magamnak. hogy nem a megfelelő partnert választottam. majd félredobjon! Santiago és Drake egész nap mellettem voltak. majd egy ragadozó gyorsaságával pattant fel. akármit is hoz ide nekem. Felnyögtem és elfintorodtam. mikor megláttam Nicholas-t az ajtóban. az biztos. – A játéknak vége – jelentette be morogva. Tegnap Rose megkérdezte. ma mégsem jutok el az iskoláig. Mikor már zsinórban a nyolcadik kört nyerte meg. – Ja – horkantam fel. de gyorsan rá kellett ébrednem. Mindig ki tudott hozni a sodromból. Gondolkodás nélkül vágtam rá. Legalább egy valaki legyen. szikrázott a levegő tőlük. A szüleid hogyan engedhették. 154 . – Nem létezik. tökéletesnek születtem – mondta vigyorogva. úgy méregetett szürke szemével. Nicholas csak játszott velem.feszültség. és ezúttal tényleg féltem tőle. hogy minden alkalommal pont a megfelelő kártyákat húzod ki! Honnan szerezted azt az ászt? – Egyszerűen verhetetlen vagyok. Írtam egy gyors üzenetet a barátnőmnek. Ahogy azt sem hagyom. Pókereztünk. Megráztam a fejem. Előbbivel a délelőtt egy részét kártyázással ütöttük el. én pedig nem tolerálom az ilyent. – Biztosan már az anyatejjel magadba szívtad az egódat. hogy egyik sem felelt meg az igényeimnek. hogy Santiago megmerevedik. hogy ne várjon rám. Vajon mi hogyan festünk Nicholas-szal? Mert. aki megvéd Rose-tól és a ruhakölteményeitől. annyi szent. Jóképű arcán hatalmas vigyor terült el. De bár ne tettem volna. hogy kihasználjon. azt lesheti. Nem fogok térden csúszni előtte. és vágtatott a konyhába. hogy ilyen öntelt legyél? – jegyeztem meg mérgesen. és elégedetten hátradőlt. ha délután átugorna hozzám. hogy én nem éreztem a szikrákat. hogy kéket – mint Nicholas szeme. Láttam. Nem tehetek róla. – Te csalsz! – vádoltam meg szinte kiabálva. Rossz embert választott. dühösen meredtem rá az asztal felett. arca halálosan komoly lett. viszont szeretném.

Elmosolyodtam. mindig rettegtem a közelében. de olyan merev volt a testtartása. Félreálltam az útból. Délután háromig a tévével ütöttem el jobb híján az időt. De Nicholas-tól meg fogom kérdezni. és hagytam. még viccelődni is elfelejtett. és az ajtóhoz siettem. Mi rosszat mondhattam? Nem szándékosan. hogy lehet valaki ilyen energikus. Őt nem kérdezhettem meg. Szükségem van egy épeszű emberre. hogy három hónap múlva férjhez mész – mondta közömbösen Berry. valamivel sikerült nagyon megbántanom őt. és követtük a díszmenetet a nappaliba. Drake-re pillantottam. Szűkös a határidő. Ránéztem. Becsuktam az ajtót. – Örülök. azonnal kaptam az alkalmon. ha végre mással is tudnánk foglalkozni a ruhádon kívül. Rose! – forgattam a szemem. aztán be is ment a nappaliba. jó lenne. és helyet foglalt. hogy vagy ezer ruha lóg a fogasokon. – Tudom – kuncogott a barátnőm. hogy ezt mind felveszem – nyögtem fel. ahogy tesz-vesz az asztalon. dehogynem! Mégpedig ma. Santiago leült mellém. hogy Santiago segítsen bevinni a nappaliba a temérdek ruhát. inkább én is hallgattam.Beharaptam az alsó ajkam. amit Rose magával hozott. – Ó. – Úgy. Müzli helyett vajon Duracell nyuszit reggelizik? – Szia. aztán rögtön el is tűnt a jókedvem. hogy nincs egyedül. – Hogy érted? – Nicholas nem említette? – vonta fel a szemöldökét. Sosem értettem. aki mintha tudatában sem lett volna a környezetének. és aggódva néztem. ránk se hederített. – Nem gondolhatod. hogy szűkös? – kérdeztem vissza értetlenül. A katonának olyan halálos és fenyegető kisugárzása volt. Végül csengettek. de úgy tűnt. – Hogy érted. mikor megláttam. – Savannah! – integetett felém Lilyan. Berry biccentett felém egyet. és elsápadtam. – Lilyan – öleltem meg. 155 . – Hali. csajszi! – rikkantotta élénken Rose. – Nem. hogy el tudtál jönni. Szörnyülködve vettem észre. nehogy akaratlanul még jobban megbántsam.

az arcán viszont fel-felvillant az elfojtott düh és méreg. és varázslatos volt magamon érezni.– Hát. valahogy mégsem győzött meg túlságosan. jobb. bő szaténruha volt. amivel csak még inkább összezavartak. kék virágok húzták fel elegánsan a ruha felső szaténrétegét. arcán furcsa kifejezés ült. ha tudod. 156 . ez is tele kacskaringós mintákkal. Különös. Volt valami őrült fény a szemében. és pont rám illett. Jó lenne. Vajon mi törtét köztük? Órákkal. hogy leültessenek a kanapéra. Uszálya hosszú volt. aki viszont feltűnően kerülte a pillantását. amin apró. jobb. kislány. és minden egyes mozdulatomnál simogatna. Láttam. halvány mintás. hogy Santiago szeme felcsillan. szedd össze magad. hogy a harmadik próba után is képtelen voltam dönteni közülük. Az egyetlen gond. ha leülsz. Kisfiús. derekán pedig egy halványkék szalag volt. telt vigyorából nem sok jóra számítottam. és hagytam. Sóhajtva megadtam magam. vajon mi vár rám a hálószobában. A harmadik ruha egy visszafogott. A többiek sem segítettek. hogy Nicholas csak játszadozik velem. míg elvolt. egyenes szabású szoknya volt. A másik egy halványkék selyemszoknya volt. hogy minden vér kifut az arcomból. – Azt hiszem. és eltűnt a hálószoba felé vezető folyosón. ha addigra a szertartás minden részlete egyenesbe jönne – metsző pillantást vetett rám. Ideje felpróbálnunk a ruhákat – csapta össze Rose türelmetlenül a két kezét. hogy Drake egyfolytában a barátnőm méregette. A St. Igazi habosbabos szoknya volt. és vagy ezer ruhadarabbal később sikerült háromra leszűkítenem a lehetséges jelölteket. Feltűnt. még csak el sem mondta. én pedig éreztem. hogy az esküvőnek fix időpontja van. – Hohó! – kiáltott fel Lilyan. Mintha víz ölelne körbe. Szörnyülködve elmeséltem a barátnőmnek. – Na. mielőtt közelebbről is szemügyre vehettem volna a padlót. hogy talpra állítsanak. és elkapott. mintha valami nagyon rossz dolgot tett volna. Hagytam. Bólintottam. kék szalaggal. Joseph templom csak rátok vár három hónap múlva. Kíváncsi voltam. Időközben Santiago is visszatért a nappaliba. derekán háromszög alakú. Az egyik egy fehér. akárkit kérdeztem. mind más véleményen voltak. akkor most elmondom. mély levegővételekkel igyekeztem megnyugtatni magam.

Drake-et lenyűgözte a barátnőm. Rose és a fiúk elvitték a ruhákat. Ideje elrendezni azokat is – mondta Rose fáradtan. – Már mondtam. morogva elbúcsúzott. Nem a csúsztatás miatt. Határozottan volt körülöttük valami különös. mégis. – Nem annyira.Mindeközben Lilyan és Drake semmiségek fölött vívtak hatalmas szócsatákat. mikor rájuk szóltam. – Akkor holnap még visszajövök. Meglepve vettem észre. mert olyan összhangban vágtak rá egy „dugulj el” mondatot. de jó értelemben. közben visszabújtam a pólómba és a farmeromba. Lilyan fáradtan lehuppant mellém. most hazamész. mire Berry villogó szemekkel ránk nézett. – Igen – felelte kurtán. Drake rögtön követte. Futólag megölelt. ez most tényleg igaz volt. Én viszem haza – közölte velem. mint hinnéd – vigyorgott rá a férfi. – Nem tudok dönteni – közöltem vele szomorúan. Még mindig összerezzentem mély basszusára. Istenem. hogy belerángattalak ebbe. az érzés pedig olyan nyilvánvalóan kölcsönös volt. olyan különös volt hallani a hangját. ezúttal azonban a meghívókkal együtt. és csak nevettem. ezeket pedig beakasztjuk addig a szobádba. mintha előre megbeszélték volna. ekkor azonban Drake szólalt meg a folyosón. – Rendben – bólintottam egyetértően. de… – Jaj. kell ide egy épeszű ember – morogta. mindketten igyekeztek az ellenkezőjét bizonyítani. Lily. és kiment a bejárati ajtón. hogy kizárt dolog! – füstölgött Lilyan. – A többi ruhát el is viszem. csak… képtelen voltam választani a három ruhadarab közül. – Nem szükséges. – Akkor. – Semmi gond. Ahogy te mondtad. – Oké. Azon 157 . – Sajnálom. most olyan kisfiús és lélegzetelállító lett az arca. – Hívok egy taxit – álltam fel készségesen. Még mindig nem ért fel persze Nicholas-hoz. és segítették levenni rólam az utolsó ruhát is. már! – csattant fel Lilyan. feladom – sóhajtott fel Rose. Holnap pedig újra visszatérünk a kérdésre. gondolom. hogy estére csökkent a lelkesedése.

ugye? – Igen. Miattad – mondta. – Hogy érted? – vontam fel a szemöldököm. ezúttal egy visszafogott. velem ellentétben. Mindezt miattam? Felnyögtem. amiért mindenben bombázónak tűnt. Santiago segített neki levinni a nemkívánatos ruhákat. hogy összerezzentem. ami ennyire kell ezeknek a férfiaknak? – Mond csak – törte meg a hallgatást Berry. Fejcsóválva fordultam vissza a többiekhez. vagy mészárlásba kezdenek New York-ban. és megállítottam az ajtóban. és meg kellett támaszkodnom az ajtóban. Újra ránéztem. mellettem elhaladva pedig rám kacsintott. – Tényleg annyira gyűlölöd Nicholas-t. és lesütöttem a szemem. ami a legkevesebb jóindulattal sem fedi az igazságot – mondta keserűen. Berry volt a szókimondó a csapatban. mert hirtelen szédülni kezdtem. Utáltam. Vajon mit találhatott ki? Berry is felállt. miért ment Nicholas New York-ba. szemei őszinte kíváncsiságról árulkodtak. Berry tud valamit. voltunk? – nézett rám sejtelmesen. – Vagy átadnak Michael-nek téged. – Miért gyűlölöd őt? – Én… ez bonyolult… – dadogtam. testhez simuló farmer volt rajta. – Szeretők vagytok? – Mi? – horkant fel Berry. magas sarkú cipő. Nicholas távollétét kihasználva – megdermedtem. hogy a végén kinyírják egymást út közben. Mindent elrendeztem – vigyorgott. – Ööö… jó – mondtam meglepetten. Mi van bennem. Aztán rájöttem. viszont végül nem az a kérdés csúszott ki a számon. – Az Aranytigrisek nyílt hadüzenetet küldtek egy ajánlat formájában – olyan megvetéssel mondta ezt. és komótosan a bejárathoz sétált. cseppet sem finomkodva. – Ha azt mondanám. megkapta a válaszát. Csak a szennylapokban írt mocskokat hallottad róla. Végigmértem. 158 . soha nem hallgatott el előlem semmit. ezért elhatározásra jutottam. – Te tudod. ami kiemelte a melleit. amit én nem. Rose még pakolgatott. és nevetni kezdett. – Csak várd ki a holnap reggelt. – Ne aggódj a bosszúd miatt. és egy fekete póló. amit eredetileg terveztem.aggódtam. Azt hiszem. mint állítod? – Miért érdekel ez téged? – Nem is ismered őt.

mintha újra átélné a vele tett borzalmakat. Sokakat kivégeztek közülünk. – Én nem aggódtam – feleltem flegmán. és éreztem a ki nem mondott fenyegetést. ha erre kerülne sor. Nicholas az az ember. hogy kérdezzek még Nicholas-ról. és biztonságban leszek. de belül nagyon is megkönnyebbültem. hogy túléljem. – Katona voltam. mikor én már feladtam. 159 . tőle kérdezz. A szám elé kaptam a keze. Aztán megjelent Nicholas egy nap a semmiből. és elborzadva vettem szemügyre a bőrét. Végig mellettem volt. mintha nem egyszer korbácsolták volna meg. Hittem neki. Engem is megölne. Nicholas több mint megérdemel egy esélyt tőled. még mindig csodálkozom. Hetekig kínoztak egy sötét lyukban. és visszanyertem az erőmet szabadúszó bérgyilkos lettem. csak hallgasd végig. Nem bíztam Nicholas szavában. Akkor is kitartott mellettem az ostoba. aki bármilyen körülmények között adhat megbízást.mert megint felnevetett. talán több száz hosszanti heg húzódott a hátán. de kettejükében már jobban. Egy nap lázadók törtek a táborunkra. Azt mondta. Felhúzta a pólóját. hogy maradhattam életben. Azt hiszem. – Sosem feküdtem le vele. Képtelen voltam megszólalni. Ha veszélyeztetnék mindenkit. amit ott töltöttem. és legyintett egyet. visszavisz Amerikába. és Afganisztánba voltam kihelyezve. mit kéne erre mondanom. és eltűnt az ajtó mögött. és ellátta a sebeimet. vagy talán késsel ejtették őket. – Nicholas mentett meg – tette hozzá Berry. vallattak. a legjobb orvosokat hozta el. mint amilyennek hiszed – mondta. ha erre sor kerül. Nekem egy életnek tűnt. – Berry… – kezdtem volna. nehogy felsikoltsak. és megkorbácsoltak. mint én is. az utolsó mondatnál összefonódott a tekintetünk. Számtalan. miattam nem kell aggódnod. és a halálra vártam. Nem tudtam. Miután felépültem. de Berry nem is várt semmit. – Magához vett. a foglyaik lettünk. Megrázta barna haját. hogy megtörjenek. de a nő félbeszakított. Berry elfátyolosodott szemmel mesélt. – Ha meg akarod ismerni. A szerencsétlenebbek. Fiatalon lettem a hadsereg tagja. és elvitt onnan. Halkan folytatta a történetet. Kérdés nélkül fogom követni az utasításait – fejezte be a mondandóját. és az ajtó felé fordult. Nem olyan ember.

Bár. mindenkit célponttá teszek. hogy készítsek valamit reggelire. az esküvőt pedig pusztán félelemből és gyávaságból halasztgatom. és újra ránéztem a boltívnél álló férfira. – Nem tudom. Először is adtam tejet Hógolyónak. mint ti! – odapillantottam. nem találom olyan viccesnek. és megnyikordult az ágy. ahogy Nicholas bebújt alá. miközben az agyam folyamatosan járt. csak utána halásztam elő a tojást a hűtőből. Éjfél körül motoszkálást hallottam kintről. Talán ideje. Megsimogattam a macska fejét. majd konzervet Pötyinek. Másnap reggel elsőnek ébredtem. majd hozzáláttam. talán igaza lehet. de elárulom. lélegzetvisszafojtva vettem szemügyre izmos mellkasát. Úgy tűnik. és dorombolva bújt hozzám. ezt a látványt sosem fogom elfelejteni. végül ágyba bújtam. Pötyi pedig az ágy lábánál heveredett le. majd felemelkedett a takaró. halkan kinyílt a szoba ajtaja. Elismertem magamnak. és a szám elé kaptam a kezem. Óvatosan kimásztam Nicholas mellől. mikor meghallottam Nicholas morgó. 160 . Nicholas majdnem teljesen meztelen volt. Ahogy Michael mondta. Gyorsan ittam egy falatot. csak a média alapján ítélem meg. Hógolyó mellettem pihent. Ha továbbra is a leggyengébb láncszem maradok. mivel még nem tudott felmászni mellém. Már az utolsó falatokat emeltem a számhoz. hogy nagyon is kedvelem a férfit. hogy elfogadjam. és azon gondolkoztam. de azért megtette az éhes gyomornak. mint Nicholas álomreggelije. kitereltem a konyhába Hógolyót és Pötyit. Egy órával az után. Úgy feküdtünk egymás mellett. bosszús hangját. már aludni sem tudok az érintése nélkül. majd egyre lejjebb haladtam. Annyi biztos. átkarolta a derekam. és bámultam a sötétbe. így is mélyen a szívembe lopta magát. mészárlás lesz. mint két kifli. és azonnal köhögnöm kellett a félrenyelt rántottától. és egyáltalán nem esett rosszul. és a hajamba fúrta az arcát. ahogy hozzám bújt. szóval… Igen. hogy magamra maradtam. és álltam neki rántották készíteni. és az íze sem volt olyan isteni. Éreztem testének melegét. Nem ismerem Nicholas-t. Az enyém ugyan nem festett úgy. és szembenézzek azzal. kinek az ötlete volt ez. Emberek fognak meghalni miattam.Hosszú ideig csak álltam ott bambán. nehogy felnevessek. ami rám vár.

Santiago erre utalt. berohantam a szobámba. sötét és érzéki hangon. a vigyor lehervadt az arcomról és átadta a helyét valami egészen másnak. az egész házban visszhangzott a kacagásom. különösen mély. kitört belőlem. Kicserélte a fiókokat. hogy egyáltalán félig eltakarja őt. hogy a falhoz szorítson – úgy tűnik. ez lett a legkedveltebb szokása mostanában –. azonnal lecsapott az ajkamra. Akartam őt. rózsaszín franciabugyim volt rajta. én pedig felnyögtem. mikor elkapott. ezért meg is lepődtem. és mintha csak erre várt volna. – Majd meglátjuk. majd nevetve néztem bele tengerkék szemébe. találó ötlet volt. A hangulat egy szempillantás alatt váltott jókedvből kéjbe. Már nem volt dühös. adok neki egy esélyt.Alsónadrág helyett az egyik csipkés. Felé pillantottam. Aprót sikkantottam. Kezei lassan lecsúsztak a karomon. Kicsi volt Nicholas-ra. ahogy a nappaliba rohantam. Ó. Átkaroltam a nyakát. Azonnal elöntött a forróság. tudnom kéne róla valamit. nekem sosem jutott volna eszembe. Sikerült elugranom előle. Felnyögtem. hogy már képtelen volt elrejteni az én bugyim –. Elismerem. és hagytam. és épp a fürdő felé szaladtam volna. és eldöntöttem. aminek a két oldaláról szalagok lógtak le. Képtelen voltam tovább benntartani a nevetést. át a hálószobánkba. de akkor és ott nem bántam. bár elgondolkoztam. majd vissza a folyosóra. van egy méltó büntetésem számodra! – harapott bele gyengéden az ajkamba. hogy a gyanútlan Nicholas az én alsóneműmbe bújjon reggel. mindenestül. amit elfelejtettem. Savannah. 161 . és kacagva ugrottam fel. hogyan festhetett volna az egyik tangámban. és belemarkolt. ki nevet a végén! Nevess csak. – Már értem – csukladoztam két nevetés között. Hozzám dörgölte erekcióját – amit le mernék fogadni. mikor felém vetődött. Sikoltottam és nevettem egyszerre. – Szóval viccesnek találod? – mondta Nicholas. Az elején arany betűkkel a „Harapj belém” felirat állt. sokkal inkább kéjt és buja gondolatokat láttam benne. Nicholas szorosan a nyomomban volt. Meg akartam ismerni. és mosolyogva magamhoz húztam. egészen a fenekemig. Valami azt súgta.

Lassan eltávolodtunk a faltól. én is viszonoztam ezúttal. érzéki torokhangból. – Ó. de legnagyobb meglepetésemre nem az ágyhoz vitt. A komód pont kellő magasságban volt. tengerkék pillantását. – Plusz. Elestem volna. erekcióját a fájdalmasan lüktető pontomhoz szorította. a csípőjéhez emelte. és magamhoz húztam. mert hosszú lesz a nap! – Mit akarsz. pont erre számított. amivel reagált. Láttam mohó. Most már gyakorlatilag semmi nem volt köztünk. Képtelen voltam egy sóhajtáson kívül bármit is kipréselni magamból. hogy el tudjon helyezkedni. hallottam. Egyetlen türelmetlen mozdulattal lesöpört mindent a kisebbik komód tetejéről. majd ruha szakadását hallottam. de így már nem voltam ebben olyan biztos. ha nem tart meg. Percek múlva – talán csak másodpercek teltek el – azon kaptam magam. – Csak egyet téptem el. – Készülj fel. csillogó kék szemét. közben egy pillanatra sem törte meg a csókot. – Hé! A kedvenc tangám volt… – morogtam kissé bosszúsan. ami rajtad van – vágtam rá vöröslő arccal. – Ezek után két bugyival fogsz tartozni nekem! – Kettővel? – kuncogott fel mély hangon. azt nem árulhatom el – suttogta a fülembe. és leültetett. két kezével a fenekem támasztja. egyáltalán nem visszafogottan. és még szélesebbre tártam a lábam. – Ma nagyon heves vagy – leheltem vidáman két csók között. Két lábon még képes voltam állni vágytól égő. mire libabőrös lettem. és az elhajított cafatokra néztem. mivel hátul gombos volt. én pedig remegve kapaszkodtam meg a vállában. ahogy az apró kis kerek gombok szanaszét repülnek a 162 .efelől szemernyi kétségem sem volt. Keze a combomra siklott. én pedig felnyögtem. és ellenállhatatlan mosolyra húzta a száját. Nicholas? – nyögtem rekedten. arra következtettem. de a mély. – De megmutathatom. Nicholas egy mozdulattal letépte rólam a hálóinget. – Fő a változatosság – jött a válsz. Újból megcsókolt. Felkuncogtam. hogy mindkét lábammal átfontam a derekát. hanem a szoba ellenkező felébe.

ajkával finoman a bőrömbe harapott. testem úszott a verejtékben. Éreztem magamon az illatát. Megkapaszkodtam a vállában. és majdnem felnevettem. Olyan érzés volt. formálgatta. ezt a pillanatot fogom magam előtt látni. féltem. Mindkettőnk légzése szaggatott volt. Fogalmam sincs miért. Egy percre kicsit lassított. és teljesen elmerültem a pillantásában. és a mellbimbóm csipkedte. és egy percre a lélegzetem is elakadt. Lihegve vártuk. én erre a hátába vájtam a körmeim. tompa puffanásokkal ütődött a falhoz. ahogy azt is tudtam. hogy sosem fogom elfelejteni ezt a napot. és oxigénhez jussunk. Nem tellett két percbe. hogy örökre nyomot fog hagyni a hátralévő életemben. Arra gondoltam. és 163 . Még inkább gyorsított a tempón. de olyan érzés öntött el. erőteljesen kezdett mozogni. ahogy belém hatolt. Újabb ruhadarab. amit a számlájára fogok írni. végül egyetlen erőteljes lökéssel ő is elélvezett velem együtt. de még nem álltam készen beismerni az érzéseim. ajka pedig a nyakamat szívogatta. Ez a férfi kockára tesz értem mindent. mikor kell gyorsítani. Figyelmeztetés nélkül. ahogy az övé is. A saját életét is. Meglepetten magához húzott. úgy. és az első orgazmus vad erővel rázta meg a testem. még magamhoz sem tértem. újra és újra. Tartozom neki az igazsággal. Helyette megcsókoltam. Remegve fogadtam magamba teljes hosszábban. ez így helyes. és csak ez mentett meg attól. belenéztem a szemébe. valójában azonban egyik kezével a mellem masszírozta. és biztosra vettem. erőteljes pumpálást. mekkora zajt csinálhatunk. és nehéz. hogy alábbhagyjon a remegés. Mikor végre mást is láttam már színes karikák helyett. valahányszor ránézek. ahogy eddig még soha.szobámba. majd újra kíméletlenül. Nicholas a testem minden egyes rezdülését képes volt érzékelni – legalábbis így gondoltam – mivel pontosan tudta. mikor máris elkezdte az ütemes. valójában azonban nagyon is jól szórakoztam. hogy keményen a falnak ütközzem. az ágyhoz vitt. Érzéki büntetés volt ez. majd ellazultak. a másikkal a hajamba túrt. gondoltam. és úgy gondoltam. hogy szegény komód nem is éli túl a mai napot. mintha a nyelve és a keze mindenhol ott lenne. A komód nyikorgott alattunk. egyetlen éles rántással magához húzott. Nicholas izmai megmerevedtek.

164 . Ahogy Nicholas is mondta. mint holnap a kegyetlen valósággal. és inkább nézek szembe vele. hosszú nap áll előttünk. Nevetve fúrtam a fejem a vállába. és hagytam.éreztem. hogy újra tettre kész. hogy újra és újra megbüntessen a szemtelenségemért.

14.
Nicholas
Ismét nem aludtam az éjjel. Folyamatosan az járt a fejemben, mit
kéne tennem Savannah védelmében. Michael nyíltan kijelentette, hogy
elég ronda következményekkel jár majd, ha nem kapja meg tőlem őt.
Márpedig nem fogom átadni annak a seggfejnek Savannah-t. Ő az
enyém! És nem lesz olyan egyszerű elvenni tőlem.
Nyolc óra körül vonakodva kimásztam az ágyból, betakartam
Savannah-t, és figyeltem, ahogy álmosan egyik oldaláról a másikra
fordul. Felkaptam egy fekete farmert és egy fekete inget, majd
kiosontam a szobából. Gyorsan felöltöztem, az ajtó melletti telefonhoz
sétáltam, és tárcsáztam.
– Yo, Nichi – hallottam meg Santiago zsémbes hangját. – Tudod,
mindig olyan rossz alkalmakkor tudsz telefonálni.
– Ne mondd! Csak nem éppen a Vad angyalt nézted?
– Ez most fájt, oké? – horkant fel a férfi. – Miért rajtam keresztül
szapulod Drake-et? Mondd meg neki szemtől szembe. Csípi az ilyesmit.
– Gondolom… – morogtam. – Biztosan ő cserélte ki a fiókokat is a
szobában…
– Kicserélték a fiókokat? – tette fel a kérdést közömbös hangon, de
tudtam, hogy ő volt. – Azt hiszem az a kislány tényleg jó hatással lesz
Drake-re. Még a végén megjön a humorérzéke.
– Hol van Drake?
– Nem tudom – mondta a katona, és elképzeltem, ahogy vállat von. –
Egész éjjel nem jött haza. Egy órája telefonált, hogy minden rendben,
azóta semmi. Majd megjön, ha ráunt a bújócskára.
– New York-ba küldtem Zac-et – mondtam kis szünet után. – Valami
nem stimmel ott, és szeretném, ha egy megbízható emberem tartaná
kézben a dolgokat. Rátok viszont itt van szükségem.
– Volt valami?
165

– Még semmi. Épp ez a különös. Michael nem arról híres, hogy nem
tartja be az ígéreteit, márpedig vérfürdőt jósolt. Túl nagy a csend, és ez
furcsa. Azt akarom, hogy kiderítsétek, mire készül.
– Felírom a teendőim listájának az élére, rögtön a bébicsőszködés
után – mondta Santiago mély, morgó hangon, mintha Drake-et akarná
utánozni, aztán normál hangnemben hozzátette. – Persze, Nichi, neked
bármit!
– Fejezd már be! Az istenért, ne hívj így, mindenki kezdi átvenni.
Mondtam, hogy útálom.
– Viszont mi imádjuk, Nichi.
– Ó, fogd már be! – morogtam, és készültem lecsapni a kagylót,
mikor Santiago komoly hangon hozzátette.
– Tegnap gyanús csomagot kaptunk Savannah részére. Még senki
nem bontotta ki, és nem adtuk neki oda. Gondoltam, meg akarod nézni.
– Feladó?
– Hát ez az. Semmi nem volt ráírva a nevén kívül.
– Vigyétek az irodámba.
– Tudtam, hogy ezt fogod mondani, ezért már megtettem. Ott vár a
csinos kis asztalkádon.
Inkább nem válaszoltam, mert féltem, hogy valami nagyon gonoszat
szólnék vissza. Letettem a kagylót, felkaptam a kabátom, valamint a
kulcsokat, és a lift felé indultam. Útközben még felhívtam Matthew-t a
ma esti szállítmánnyal kapcsolatban, hogy megtudjam, minden a tervek
szerint halad-e. Miután beültem a Lexusba, egész az irodáig Michael
terve járt a fejemben. Nagyon nem tetszett a csend.
Miss Moore felállt, mikor meglátott közeledni a lift felől, meghajolt,
és közölte, hogy a mai találkámat törölték, mivel Mr. Jacobs-nak
közbejött egy halaszthatatlan tárgyalás. Ezért gyűlöltem az ügyvédeket.
Mindig csak a kifogások…
Bementem az irodába, helyet foglaltam a bőrszékben, és ránéztem
arra a kicsi, királykékbe csavart dobozra, ami a papírhalmok tetején
feküdt. Vékony volt, és körülbelül tíz centis oldalai voltak. Óvatosan
kézbe vettem, és letéptem a csomagolást, ami alól egy fekete
bársonydoboz került elő. Óvatosan felpattintottam, és lenéztem a
bársony bélésen fekvő gyémánt nyakláncra.
Mi a fene?
166

Kézbe vettem a drága ékszert, megforgattam az ujjaim közt, és
alaposan átvizsgáltam. Semmi rendellenest nem találtam rajta, csupán
egy szikrázó nyakék volt, amit az én menyasszonyomnak szántak.
– Mit tervezel, Michael? – morogtam magam elé. Ekkor Miss Moore
rontott be, halálsápadt arccal.
– Mr. Reinold… – motyogta. – Nagy baj van!
– Mi történt?
– Az egyik emberét… Zac… Megölték New York-ban. Minden jel
az Aranytigrisekre utal, a szájában pedig egy cetlit találtunk. Most
küldték át a fénymásolatokat.
– Továbbítsa a gépemre.
– Már meg is tettem – bólintott Miss Moore, és távozott. Ökölbe
szorítottam a kezem, majd figyeltem, ahogy betölt a kép a monitoron.
Hívtalak, Nicholas, hogy megbeszéljük az alkunk részleteit. Mivel nem vetted fel, arra a következtetésre jutottam,
hogy nem kedvedre való az ajánlatom. Nem adok több esélyt, azt ajánlom, nagyon vigyázz az embereid életére.
Huszonnégy órát kapsz, hogy elhozd nekem Savannah-t, különben magam veszem kézbe a dolgokat.

Michael

Az asztalra csaptam, olyan erővel, hogy még a bögrém is ugrott
egyet, majd tompa puffanással landolt újra. Igen, dühös voltam Zac
haláláért, de ami most leginkább nyugtalanított, az Savannah volt. Ez az
állat tervezett valamit, és szinte biztosra vettem, hogy tudja, sosem
adnám át neki önszántamból. Valamit nem veszek észre…
Azonban hiába olvastam át az üzenetet egymás után négyszer,
képtelen voltam a sorok közé látni. Rendben, Nicholas, nyugodj meg!
Gondolkozz józanésszel! Michael nem férhet hozzá a lakásban a
lányhoz, Savannah pedig nem fogja elhagyni a lakást… Legalábbis nem
fogom engedni neki!
Minden izmom megfeszült, ahogy kényszerítettem magam, hogy
ülve maradjak. Michael biztosan figyeltetett, ami azt jelentette, hogy
nem cselekedhettem meggondolatlanul. Ha most felállok, és a lakásra
rohanok, csak a saját halálos ítéletünket írom alá. Már most is
gyanakszik, nem engedhetem, hogy rájöjjön, miféle kapcsolat van
köztem és Savannah között. Ökölbe szorítottam a kezem, és mélyeket
lélegeztem, de a várakozás sosem volt az erősségem.
167

Addig nem fogok tudni megnyugodni, míg nem látom a saját két
szememmel, hogy az a féreg nem bántotta Savannah-t. És Isten
bocsássa meg, amit tenni fogok fele, ha akár egy ujjal is hozzáér!
Egész nap feszült voltam. Az agyam folyamatosan kattogott, végül
rávettem magam, hogy megmozduljak. Estefelé még kimentem
Matthew-hoz a város szélére, hogy ránézzek a csempészetre.
Szerencsére elhagyta az idióta plüssmedvés álcáját, sajnos azonban
helyette barbibabákat kezdett használni.
Miután az utolsó ládát is felpakolták a teherautóra, és mindenki
távozott, én is visszamentem a Lexushoz. Beültem, de nem indítottam
el. Csak bámultam a Mississippi vizét, és azon tűnődtem, vajon hogy
fog alakulni az életem harminc év múlva. Vajon akkor is így fogok
tenni? Ellenőrzöm az árumat, és fertőzöm a várost? A gondolataim
végül visszavezettek egy fontos kérdésre. Mintha lámpát gyújtottak
volna a fejemben, azonnal eszembe jutott egy megbízás, amit Zac-nek
adtam. Előkaptam a mobilt és felhívtam Santiago-t.
– Yo! – szólt bele unottan.
– Santiago, tudunk már valamit arról a két rendőrről?
– Ó, igen. Zac-nek sikerült kideríteni, hogy mindkettő egy beépített
ember volt. Az Aranytigrisek tagjai voltak, és ezt kapd ki: tesók. Úgy
néz ki, Michael gyűjti ellened az embereket, és már elég sok fontos
személyt tudhat maga mellett.
– Hát ne hagyjuk, hogy elszálljon magától – morogtam.
– Mire gondolsz? – mosolyodott el Santiago a vonal végén, hangja
egy árnyalatnyival magasabb lett. Elképzeltem izgalomtól csillogó
szürke szemét, és én is elvigyorodtam.
– Azt hiszem, ugyanarra, amire te. Mutassuk meg, hogy velünk nem
lehet olyan könnyen packázni.
– Igen is, főnök. Vegye úgy, hogy már ma megtettem. Egy utánfutó
trágya rendel az Aranytigrisek tornya elé!
– Így is fogalmazhatunk – nevettem fel, aztán egy csapásra
elkomorodtam. – És a belső kém?
– Róla még semmit nem tudunk. Valaki olyannak kellett lennie, aki
aznap nem volt szolgálatban. Legalábbis nem a hotelben. Ez viszont
eltarthat egy darabig, mert nehéz több ezer embert csak úgy átfésülni.
– Értem. Azért ez legyen most az elsősleges feladatod.
168

– Persze, rögtön a bébicsőszködés, és a tervkutatás után.
– Santiago!
– Jól van, na, majd becsúsztatom pénteken fél négy és öt óra közé.
Utána manikűröshöz megyek – mondta Santiago, és felszisszent. –
Olyan töredezettek a körmeim, aggódom az egészségem miatt.
– Szerintem a manikűrös ezen nem segít. Jobb lenne, ha egy
agysebészt látogatnál meg. Tudod, néha komolyan nem értem, miért
vettelek be – sóhajtottam fel.
– Mert verhetetlen vagyok és szexi – kacagott fel Santiago, majd
csönd lett a vonal túlsó végén. Mikor újra megszólalt, a hangja kemény
volt, és egy csepp humor sem volt benne. – Azért, szeretnék holnapra
egy szabadnapot. Dolgom van.
– Már vártam, mikor szólsz. Jól van, holnapra kimenőt kapsz.
Remélem Savannah is túléli a Drake-kel töltött napot.
– Yo, főnök, te vagy a legjobb – mondta Santiago újra könnyeden,
de tudtam, hogy ez csak a látszat. Pár napig nélkülözni kell a
bohócunkat.
– Hazafelé tartok, úgy fél óra és ott vagyok.
– Rendben.
Letettem a telefont, és még egyszer a sötét vízre meredtem, ami
megannyi csillagként verte vissza az utcai lámpák komor fényeit.
Március volt. Santiago ilyenkor mindig eltűnt egy napra, és tudtam,
hogy szüksége van az egyedüllétre. Megfordultam, sebességbe tettem a
kocsit, és kihajtottam a főútra, egyenesen a belvárosi toronyház felé
vettem az irányt, ahol a lakást vettem. Az idő meleg és párás volt,
letekertem az ablakot, és kitettem a könyököm az ablakba.
Mindannyiunkra nézve nehéz idők jönnek, éreztem, hogy van valami a
levegőben, és az ösztöneim azt súgták, valami nagy vihar készülődik.
És nem én fogok győztesként kijönni belőle.
Elhessegettem a gondolatot egy 50 Cent számmal, de az a helyzet, a
megérzéseim sosem hagytak cserben. A nyavalyásoknak köszönhetem,
hogy maffiavezér lettem. Behajtottam a földalatti parkolóba, miután
bezártam az autót a lifthez mentem, fel a legfelső emeletre, és
egyenesen a lakásba.
Minden sötét volt, ebből arra következtettem, hogy Savannah már
lefeküdt. Halkan az ajtóhoz mentem, óvatosan benyitottam, és láttam,
169

miközben én fuldoklom. – Kit vesztettél el? – Honnan tudod. Anyám is sokszor csinálta apa halála után – mondta halkan. nem szólt semmit. Az orrom betöltötte a rózsa és a fahéj illata. Erre a kis dög rándult egyet a nadrágomban. a másikkal viszonoztam az ölelést. – Rossz nap? – szólalt meg valaki a folyosón. ha hagyom pihenni. csak velem volt. de sokkal inkább a magam gúnyolására. mintha ezzel észhez tudna téríteni. Hallottam a halk lépteket. Fejét a mellkasomra hajtotta. a takarót félig lerúgta magáról. Mintha ő lenne a mentőöv. amire nem számítottam. mint máskor. és visszamentem a sötét nappaliba. – Én is… – Megint hallgattunk. – Eléggé – feleltem megtörten. Felkapcsoltam az egyik asztali lámpát. Odapillantottam. sarkon fordultam. A farkam azonnal jelezte. és engem nézett. és olyat tett. mikor Savannah mellém ült. Kortyoltam még egyet a whisky-ből. egyik karjával átölelte a derekam. – Ennyire nyilvánvaló? – horkantam fel. hogy szükségem van rá. – Egy barátomat vesztettem el – mondtam némi hallgatás után. és meredten bámultam magam elé. Egyik kezemmel a haját simogattam. ahogy megnyikordul mellettem a bőr. – És nem úgy viselkedsz. és én sem voltam a legmegfelelőbb állapotban. lehuppantam a kanapéra. és újra magam elé néztem. és nyúzott. megint csak az én ingem volt rajta. végül Savannah törte meg a csendet. – Nekem igen. kezeivel átkarolta magát. hátradőltem. Savannah láthatóan kimerült volt. mintha ez mindent megmagyarázna. Savannah ácsorgott a nappali boltívénél. teljesen megrészegültem tőle.ahogy összegömbölyödött az ágyon. hogy támadt egy jó ötlete. hogy elvesztettem valakit? – Iszol – vágta rá. de én most nem vágytam egy efféle esti programra. – Hol születtél? 170 . töltöttem magamnak egy üveg whisky-t. éreztem. de erőt vettem magamon. Teljesen szétestél. mintha megérezte volna. Jobb. – Sajnálom.

– Miért? – Meg akarlak ismerni. és kíváncsi lettem. és visszahajolt a mellkasomra. – Nem lényeg – tértem ki a válasz elől. ami még őrá emlékeztet. és pár vörös tincsével játszottam. Savannah felült. és megint a haját kezdtem morzsolgatni az ujjaim között. – Melyik városrészben? – kérdezte Savannah. Sokat mesélt nekem. mert ez maradt az egyetlen. Anya mindent kidobott – tette hozzá halkan. dán. Megpróbáltam ránézni. Felsóhajtottam. mire fel? – vigyorodtam el.– Ez meg hogy jutott eszedbe? – kérdeztem meglepetten. hogy kényelmesebben el tudjon helyezkedni. és smaragdzöld pillantását az enyémbe fúrta. Savannah nem válaszolt. én jövök. – New Orleans-ban – feleltem. De… Ez valahogy nem maradt meg. – A válasz csak egy kuncogás volt. de a nagyi folyton bizonygatta az igazát. – Rendben. Azért olvasok ennyit. Apa persze mindig bolondnak tartotta. ha cserébe te is felelsz az én kérdéseimre. Valóban sok mindent tudtam róla. vadmacska – nevettem fel. és megint átölelt. Mindig azt mondogatta. – Nekem igen – makacskodott. – A nagymamámtól. és érdeklődve figyeltem őt. – Csak akkor válaszolok. hogy a családunk Európából származik. csak várt. Ez így fair. mire felkuncogtam. – Ismertelek? – Túl sok a kérdés. Ezt a kérdést vártam volna legkevésbé. – Mi az? – Annyi mindent tudsz rólam? Pont erre nem tudod a választ? – megráztam a fejem. és éreztem. svéd. Imádtam a nagyival töltött estéket. – Ó. még magyar népmeséket is. egyik lábát átvetette a térdemen. – Amúgy. hogyan gyorsul fel ütemenként a szíve. Kicsit fészkelődött. mert emlékeztem gyerekkorunkból. Mit akarsz tudni? – Honnan ez a nagy könyvszeretet? Láttam azt a sok mesét a polcodon. – Tessék? – Ott születtem. – Metairie – válaszoltam. Francia. és nem engedte. Miért akarod halasztani az esküvőt? 171 . de szorosan ölelt.

Elnyerni a bizalmát? Talán még anélkül is boldoggá tehetem. rettegek attól. Még nem. – Tudom. Letettem az ágyra. – Mi igen? – Ismertél. Viszont számomra a testi épsége az első. Átkarolta a nyakam. hogy a feleséged legyek. – És halálra ítélte benne a tündér a lányt. és elmosolyodott. Elmosolyodtam. – Kicsit meglepődtem az egyenes választól. vagy egyszerűen nem akart. miért voltál New York-ban. – Jó – motyogta. Szeretném. és nem tiltakozott. – A Csipkerózsika eredetileg egy francia mese. de csak őt akartam megvédeni. nem titkolózhatsz előttem. hogy bajod essen. Hamarosan én is lefekszem. Titkolózni? Valóban nem volt fair vele szemben. nem ez a megfelelő alkalom. Viszont valamiért úgy éreztem. annyi válasszal tartozom neki. Nicholas. – Ideje lefeküdnöd. erőt vett rajta a fáradtság. számít! – Ki mondta el? – Az nem lényeg. – Nem számít. Még az 1600-as években született – motyogta álmosan. majd elnyomta az álom. ha elmondanád. – Mondtam – mondta Savannah. de nem engedett el. miért engem választottál! Felsóhajtottam. Csipkerózsika. tudtad? A Grimm testvérek már picit átírva vették csak át. homlokon csókoltam. Igen. Fáradt vagy. számít! – csattant fel Savannah ingerülten. szóval igen. miközben felálltunk a kanapéról. – Emberek fognak meghalni miattam. – Tudom. Savannah hangja őszintén csengett. ami rám vár. – Te tényleg nagyon szereted a meséket. hogy végezzen veled – mosolyodtam el. – Tizenhét éves vagyok. – Nem engedem. és a karjaimba vettem.– Mert félek. – Te is fáradtnak tűnsz. arcát a nyakamba fúrta. Nicholas! Ezzel nem fogod elnyerni a bizalmam! Tudni akarom. Azt hiszem. – Igen. hogy rázúdítsam a dolgot. mit vártál? Félek. Mielőtt válaszolni tudott volna. – De igen. túl kimerült volt hozzá. és ásított egyet. – De én nem hagyom. 172 . De ha szeretnéd. Még el kell intéznem valamit – hazudtam.

folyamatosan kattogtak a fejemben a gondolatok. ráadásul Drake kerülte a lány pillantását.Visszamentem a nappaliba. és a kettejük egymás iránti viselkedése is különös dolgokra engedett következtetni. ő sem mondott nekem semmit. úgy éreztem. már szinte hiányoztak a veszekedéseik. ahányszor ránézett. Mivel már csak másfél hónap volt az esküvő napjáig. azért a szemem sarkából szemmel tartottam. ha titkolózni akarnak. és befeküdtem Savannah mellé. Egyik nap elvittem a St. de ha így is volt. és tovább gondolkoztam. A huzavona egyre jobban aggasztott. mit tervez Michael! Két órával később azonban feladtam az agymunkát. minden éjjel egyre többet kérdezett. És elég fair-nek éreztem. még az árulót sem sikerült megtalálnia Santiago-nak. Az előkészületek is egész jól haladtak. úgy bámult fel az oltár feletti 173 . és tovább aludt. Kezdett a dolog egyre gyanúsabb lenni. és átkaroltam a derekát. hogy a legtöbb dolgot egyenesbe hozzuk. Nekem is megvoltak a magam titkai. A kezét az enyémre fektette. Hetek teltek el. majd vissza a whisky-s üvegre. Csak a közös múltunkat kerültem. majd egy hónap. mit fog gondolni rólam. mióta hazavitte Lilyan-t. Joseph templomba. De az is lehet. – Ez lenyűgöző – suttogta. míg velem van. tegyék. de Michael semmit nem lépett. felhörpintettem a maradék italom. hogy megbeszéljük a részleteket a pappal is. Míg én a pappal beszélgettem. Semmi baj nem érheti. Történt valami aznap. féltem. A francba! Tudnom kell. hozzám bújt. Kicsit fészkelődött. Valóban meg akart ismerni. hogy Savannah tudja. ő mindent alaposan szemügyre vett. amire mosolyogva válaszoltam. Drake feltűnően elcsendesedett. alig bírtam magára hagyni Savannah-t. micsoda. Savannah sem próbálta többé lassítani a dolgot. már ezért megérte elhozni őt ide. és hála istennek. Ami a legrosszabb a dologban. Hogy én mekkorát tévedtem. A pillantásom időről időre odatévedt a csukott hálószobaajtóra. mikor mellé léptem. Megsimogattam az arcát. helyette levetkőztem. Az impozáns belső tértől azonnal elakadt Savannah lélegzete. de egyikük sem akarta elmondani. és arra gondoltam. és neki is. nagyon fontos volt. Valamiért nem akaródzott elmondanom neki. A lány mindannyiszor elpirult. feleslegesen aggódom. Hát jó.

– Valami azt súgja. – Egy pillanat. – Rendben. Olyan furcsa volt. Mi a kibaszott élet történt a kocsimmal? 174 . Szeretnék lepihenni. csak túl gyorsan fordultam meg. majd vittem neki egy könyvet a szomszéd szobából. fel sem nézett a könyvből. – Az ég szerelmére. és azonnal mohón falni kezdte a sorokat. – Azért én aggódom. hogy már nem visszakozott a legtöbb dologban. és lassan kivezettem a templomból.hatalmas. hogy… – azonban nem tudta befejezni a mondatot. lementem a parkolóba. hogy ezt a helyet választottam. A műszerfal. – Tudom – mondta ellágyult tekintettel. – Még mindig nem akarsz orvoshoz menni? – Nincs semmi bajom. – Oké – mondta. Elfordultam. Mikor hazaértünk lefektettem. és megint el. a bőrülések. – Persze. hogy tudom. csak kicsit elfáradtam. és hátráltam egy lépést. De azzal elárultam volna magam. nagyon is tudtad. Savannah felült az ágyon. festett üvegablakra. A nyakába csókoltam. de a látvány ugyanaz maradt. ahol a kocsit hagytam. Valamit a kocsiban hagytam. belestem az ablakon. – Mindig is itt akartam férjhez menni. Felnyögtem. és elindultam a sorok között az éjfekete Lexust keresve. ahogy ahhoz a parkolóhelyhez értem. készítettem neki egy könnyedebb ebédet. és megcsókolt. megint vissza. mert egy pillanatra megtántorodott. Nicholas! – forgatta a szemét. majd vissza. Közelebb mentem. – Atya… Úr… Isten… ki… vagy… a… mennyekben… – suttogtam. Már gyerekként is erről álmodoztam. Ennyi. hogy az ott parkoló rózsaszín förmedvény valóban az én autóm. nehogy elessen. el kellett kapnom. és teljesen természetesnek vette a helyzetet. – Akkor szerencsés. – Teljesen jól vagyok. a kormányon egy élénk mályvaszínű. – Mi a… Jézusom! – nyögtem fel. – Minden rendben? – ráncoltam a homlokom. Sarkon fordultam. – Igen? – majdnem rávágtam. Azért a fürdőszobába még mindig nem engedett be. plüss huzat volt. minden rózsaszínben tündökölt. ahogy rájöttem. Akkor menjünk haza. és hányingerem támadt.

Ha ez csak egy trükk. Már majdnem sarkon fordultam. – Mitől lett rózsaszín az egész kocsi? A kerektől egészen a bőrülésig? – duruzsoltam a fülébe. és a bőrébe haraptam. és lemetszeni a fejét a nyakáról. Dühösen rontottam be a lakásba. a farkam azonnal megrándult a nadrágban. megállított. Elmosolyodott. Abbahagytam a csiklandozást. aztán zöld. Savannah dúdolgatott a hálószobában. és felmentem az emeletre. – Valóban? Én viszont hallani akarom a nevetésed. végül piros.Sarkon fordultam. át akartam menni Santiago-hoz. te lusta bunkó. hogy elengedjem… 175 . A liftbeli tükör szerint az arcom előbb hamuszürke volt. amit a Lexus-szal tett. és odabújtam hozzá. Vigyorogva nyitottam be. és félretettem. milyen régóta próbálom már felhívni erre a figyelmed! – Lenne egy kérdésem – mondtam. mikor halk dúdolásra lettem figyelmes. Mielőtt azonban fölé húzódhattam volna. a másikkal elvettem tőle a könyvet. – Nem ér! Ez… így… nem… fair… – mondta csukladozva. Nem is nézett rám. és lassan leereszkedtem Savannah mellé az ágyra. igyekezett elhúzódni tőlem. de ezen kívül nem volt más reakciója. nagyon is csúnya dolgokat – leheltem az ajkába. – Tanultam az előző esetből – mondta. – Megint? – vontam fel a szemöldököm. Savannah sikoltott és nevetett egyszerre. ugye? – faggattam. de erősen tartottam. és ráharapott az alsó ajkára. – Mégpedig? – Te tudod. Finoman megremegett. – Mit tervezel? – suttogta mosolyogva. – Nem is nevetsz? – vigyorodtam el lassan. Savannah? – kérdeztem. – Elég! Kérlek! Kegyelmezz! – Nevetsz nekem. – Igen… igen… csak kérlek! – mondta nevetve. és helyette a mellére tapasztottam a kezem. – Nem – mondta pillanatnyi habozás után. azért. mire végre rám nézett. – Én… nekem… vécére kell mennem – mondta vöröslő arccal. mi történt az autómmal. csak lapozott egyet. mintegy kiáltva: Végre. – Ó. Erről pedig eszembe jutott a francia bugyis eset. vadmacska – mondtam. Kezemmel a pólója alá nyúltam. Új útirányom a hálószoba volt. és csiklandozni kezdtem. ekkor pedig a másik kezemmel is benyúltam a pólója alá.

és csak a jelre vár. – Holnap magad leszel. Válaszul rám öltötte a nyelvét. ha nem hagynád el a lakást. De nem volt láza. mekkorát tévedtem. jobban lesz. és becsusszant a fürdőbe. még utána szóltam.– Igen. hívj fel! Ígérd meg! – Oké – felelte. Hittem neki. és a homlokát. valahogy melegebbnek tűnt. hogy elragadja őt tőlem. Fel akartam hívni a doktort. hogy a veszély már az ajtómon kopogtat. – Szeretném. Úgy gondoltam. Rose sem jön – szólaltam meg. most már minden rendben lesz. És ami a legrosszabb. de olyan sápadt volt. egyelőre. Ha mégis halaszthatatlan dolgod lenne. mint általában. de váltig állította. – Hát jó – sóhajtottam. Minden a helyére rázódik. ebben is biztos voltam. Ha pihent. és oldalra gördültem. Megcsókoltam. és talán még élhetünk normális életet. ahogy elalszik. Megtapogattam az arcát. 176 . mielőtt elaludt. csak kicsit kimerült. Ha tudtam volna. hogy inkább alvást javasoltam neki. és figyeltem. én adtam meg neki a jelet. – Romantikagyilkos. és puha csókot nyomtam az orra hegyére. Körülbelül három perc múlva tért vissza. hogy minden rendben. a karomba vettem. Mielőtt eltűnt volna az ajtóban. Megsimogattam. A habozásából ki kellett volna találnom.

– Nincs lázad? – Nincs. hogy mi okozza ezt. és émelyegtem is. Fájt a fejem. a mai reggel már vagy századszorra. Tudnom kell. Miközben hánytam arra gondoltam. és elfojtottam egy újabb ingert. az igaz. hogy nem kellett volna mégsem a tejszínes-fagylaltos-rántotta kombó tegnap vacsorára. – De nem akarlak ilyen állapotban magadra hagyni.15. hidd el! – De meleg az arcod is – simított végig az államon a kézfejével. Ekkor egy újabb. hogy… – Nicholas! Nem kell orvos! – kiabáltam hisztérikusan. vagy talán a desszert gyanánt befalt savanyú uborka rendetlenkedett az előbbiekkel. sokszor láttam már el magam. 177 . hogy egy fehérköpenyes fickó tapogasson meg. Most sem lesz semmi baj. és futottam a vécére. hogy megnyugtassam magam. de ezt már csak gondolatban tettem hozzá. Ebben az erődítményben meg végképp nem eshet bajom – mutattam rá a tényekre. Savannah – Jól vagy? – kérdezte Nicholas. – Nem hiszem. – Persze – feleltem kissé ingerülten. – Ne! – nyögtem a vécécsészébe. és vetettem rá ez szikrázó pillantást. de ezt betudtam annak. mikor elhaladtam mellette. sokkal erőteljesebb émelygés-hullám tört rám. Teljesen jól vagyok – az émelygést leszámítva. – Jól vagyok! Csak elrontottam a gyomrom. Felsóhajtottam. és lehunytam a szemem. mint azt te is nagyon jól tudod. – Tudok vigyázni magamra. Nagy adagokban kortyoltam a levegőt. – Semmi bajom. éppen most cáfoltam meg az állításom. – A tegnapi vacsora – feleltem dühösen. a garatreflexeim azonnal működésbe léptek. amit nem akartam hallani. és kimondja a nyilvánvalót. miszerint jól vagyok. – Hívom az orvost – indult az ajtó felé Nicholas. Már csak az hiányzott.

Negyed óra múlva azon kaptam magam. Lehajolt. és szemrevételezve a csillogóbbnál csillogóbb. Ki sem tettem a lábam a lakásból. sietek vissza. drágábbnál drágább árukat. még Hógolyó is dorombolva gömbölyödött össze az ágyon. 178 . Ígéretem ellenére felöltöztem. Magamra maradtam. Mikor megálltunk. Ekkor döbbentem rá. Én jól elleszek itt. – Ígérem. ami nekem kedvezett. hevesen kalapáló szívvel figyeltem. – Rendben – suttogta. és hirtelen elöntött a vágy. Igyekeztem úrrá lenni a gyengeségemen. Az iskola. – Neked is van munkád. Az ismerős környék. mintha minden rendben lenne.– Jó – adta meg magát sóhajtva. Csak Pötyi ugrált körülöttem. Türelmetlenül toporogva vártam. New Orleans belvárosában nyüzsögtek az emberek. Ezzel együtt olyan csend telepedett a házra. még Tony fagylaltozója és kedves mosolya is. leültem a kanapéra. és elhagyta a szobát. A nappaliba mentem. hanem a hatalmas üvegfalon túli látképet. és elestem volna. legalábbis díszkíséret nélkül nem. és bekapcsoltam az LCD tévét. és vonakodva elengedett. ha nem kapaszkodom meg a szekrényben. amikor enyhe akcentussal felém nyújtja a kedvenc fagylaltkelyhem. autók hosszú sora haladt az utakon. Furcsa volt az üresség. Annyira hiányzott a város. azonnal kicsusszantam a résen. Összeszorítottam az állkapcsom. mióta meglőttek. mindenhova belesve. amint kifértem rajta. ahogy egyre lejjebb érek. Nicholas. hogy kinyíljon az ajtó. Majd… nézek tévét. megnyomtam találomra egy emeletet. Egy őrt sem láttam sehol. amint elvesztettem a támaszom megroggyant a térdem. hogy majdnem két hónapja élek már bezárva a négy fal közé. percekkel később pedig hallottam az ajtó csukódását. hogy én is végigjárhassak az üzletek mentén. megcsókolta a homlokom. és fél órával később már a folyosón osontam a lift felé. meg sem vártam. hogy nem a műsort nézem. és úgy tettem. hogy kinyíljon a lift. Annyira hiányoztak a barátaim. Ma viszont egy akartam lenni a tömegben. Vetett még egy utolsó aggódó pillantást rám. és adrenalintól túlfűtve. Hogy senki nincs velem.

és reméltem. és a hátsó kijárat felé indultam. lehunytam a szemem. mégis izgatott léptekkel indultam meg újra a lift irányába. majd felszálltam az egyik buszra. hova jutottam. kezdtem szédülni tőle. senki nem követett. Tovább haladtam. majd becsuktam az ajtót. hogy nem vagyok ott. Kiléptem a folyosóra. ebben biztos voltam. 179 . időközben jött-e valaki errefelé. és Metairie felé vettem az irányt. majd kisétáltam a sikátorból a napfényben fürdő utcára. A levegőben hypo és mosószer szaga terjengett. de képtelen volta tovább megülni a fenekemen a lakásban. felkapcsoltam a lámpát. Majd visszajövök. mielőtt észreveszi valaki. de most nem ezért jöttem. de semmi. három utcával odébb eldobtam a köpenyt.Körbenéztem. Hagytam. lökdösődve adták értésemre. Az emberek morogva. Mary’s gimnázium most is ugyanolyan büszkén. Még egyszer körbenéztem. Mikor leértem az előcsarnokba végig a szemembe húzva tartottam a sapkát. Hála istennek. Megtorpantam egy pillanatra. Egy óráig tartott kiverekedni a belvárosi dugóból. hogy tovább sodorjanak magukkal. és fejembe nyomtam egy fekete baseball sapkát – ez utóbbi Nicholas-é. Gyorsan lófarokba kötöttem a hajam egy hajgumival. Gyorsan lekaptam az egyik levendulaszínű köpenyt. Sajnálom fiúk. mellettem pedig vagy hat felmosó vödör várta. A Walmsley Avenue mentén lévő St. és mélyen magamba szívtam a szabadság illatát. De most úgy szétnéznék a városban. hogy megálltam a járda közepén. és megnéztem. amit még a lakásból hoztam. végül még is elértem az úti célom. nem itta be túlságosan ezt a szagot. sehol nem láttam senkit. Bingó! A falon takarítóköpenyek sorakoztak. Gyorsan eldobtam a zsákokat a legközelebbi konténerbe. Találtam egy személyzeti szobát. egy polcon tisztítószerek. mint mindig. mert nem tudtam volna tovább elviselni azt az émelyítő fertőtlenítő szagot. Szerencsére az ajtó nem volt zárva. és magabiztos. Óvatosan kilestem. Felkaptam két elhagyatott szemeteszsákot. így be tudtam menni. nem kezdett gyanakodni. hogy használatba vegyék. mivel nekem nincs. nem tetszik nekik. Nicholas nagyon dühös lesz. Végigsimítottam a kovácsoltvas kapukon. látott-e valaki. ugyanolyan hibátlanul meredt vissza rám.

Thompson.miközben elhaladtam mellettük. máskor olyan rendezett öltözete koszos volt. Míg le nem ültem a barátnőm mellé. vajon elájulok és el kell kapnia. hogy Lilyan integet felém az egyik pad felől. A szememet forgattam. és ki-ki megette. Thompson – vallottam be az igazat. rövid haja most szanaszét állt. Eddig sem volt sok barátom. és gyűrött. mert mindig verekedtem és bajt kevertem. Mrs. mint amire emlékeztem. hogy a tanárnő elment. és felhorkantam. és nem is ebben az iskolában lettem volna eddig. aztán a téglafalon is. Mrs. mintha nem tudná eldönteni. Míg Nicholas fel nem bukkant. – Szarul nézel ki – jegyezte meg Lilyan. így rengetegen kicsábultak a kerti padokhoz. Thompson – köszöntem mosolyogva. mikor már biztosan tudtam. Nem kerülte el a figyelmem. Újabban azért bámulnak meg és mutogatnak rám. Az igazgatónő sápadtan végigmért. míg távol voltam? – Mrs. ezek után végképp nem számíthatok rá. Kínos csend telepedett ránk. A tanárnő pillantása megenyhült. mialatt a belső udvar felé tartottam. az igazgatónő rohant felém. Muszáj beszélnem Lilyan-nel. Ekkor megláttam. kitárta a karjait. még akkor is. néhányan még mutogattak is. – Most… Mennék. Vörösre festett. Éppen ebédszünet volt. és utat engedett. – Csak gondoltam megnézem. hogy sokan megbámulnak. Mintha egy másik dimenzióban járnék. mintha meg sem fésülködött volna. vagy inkább öleljen meg. amit otthonról hozott. Nézzenek oda. Én… Hiányzott az iskola. – Mit keres itt? Hogy… Hogyan… Miért… – dadogta tágra nyílt szemekkel. Csak tessék – mondta Mrs. Régebben azért bámultak meg. – Miss Garissova – hallottam meg egy ismerős. – Hát persze. Mi történt itt. összesúgnak mellettem. ha sosem jött ki egymással. 180 . végső soron jól van ez így. mégis egy oktávval magasabb hangot. Thompson. és gyorsan letöröltem a könnyeim. de nem szólt semmit. ha nem gond. Olyan jó volt újra látni. De azt hiszem. mert a New York-i alvilág fejének leszek a felesége. történt-e itt valami. végig a tarkómon éreztem a pillantását. megint pityergek! A szememhez nyúltam. Csak akkor lélegeztem fel.

Amikor hazavitt engem azon az estén… – megint a semmibe révedt. és… azt mondta… „kedvemre való vagy” – mondta Drake hangját utánozva. hogy átöleljem. El tudom képzelni. – Én… – kezdte. Tényleg szarul nézel ki – vont vállat Lilyan. – És? Mit tettél? – Én… először felháborodtam. ráadásul mekkora sokk lehetett szegény barátnőmnek. hogy meglepted te is. ez természetes. Szegény Drake-nek még el kell magyaráznom az udvarlás alap szabályait. de hallgatott. Úgy is érzem magam. – Mi… Veszekedtünk. – Én… Ez most más volt. – Ő… Meg… megcsókolt. Vártam. Majdnem felkuncogtam. Legalább ő nem akart győzködni. hogy hangozhatott ez a mindig csendes Drake szájából. ezért elharaptam a mondatot. valami nagyon mardossa a lelkét. 181 . – Képzelem. Egek. és csak az után kísérelte meg a folytatást. de nem fejezte be.– Tudom. aztán… zavarba jöttem. mikor megláttam Nicholas-t a konyhánkban. végül pedig… megijedtem – mondta suttogva. pedig… – Lilyan arca fájdalmasan megrándult. mint a fal. – Én… fejbe vágtam egy lámpával – szisszent fel. Folyton martátok egymást. Ne induljak a szépségkirálynő címért most. mintha újra átélné azt az éjszakát. hogy mi történt közted és Drake között. Semmibe révedő tekintettel lenézett sovány ebédjére. De… ez szerintem még mindig nem ok a… – Nagyon ronda dolgokat vágtam a fejéhez – hadarta. hogy szórakozik velem. szemei kidülledtek. Azonban a Lilyan arcára kiülő rémület miatt nekem is elszállt a pillanatnyi jókedvem. aztán kirobbant belőlem a nevetés. – Egy lámpával? – csodálkoztam. Már rád se néz. Erős volt a késztetést. – Elmondod? – Előbb te mondd el végre. és elmondjam neki. – Nem úgy értettem. – Máskor is ezt tettétek. és igyekeztem megkönnyíteni neki a dolgot. Olyan sápadt volt lassan. úgy tűnt. mindjárt elsírja magát. De ekkor folytatta a történetet. – Tudom. én meg nem siettettem. és ráharapott az ajkára. Én is így éreztem. De… Mi változott? Ez most komolynak tűnik – átkaroltam a barátnőm vállát. Vett egy nagy levegőt. majd még egyet.

és Drake sűrűn látogatja. Lilyan! – öleltem át a barátnőm. Berry szerint Drake az óta viselkedik ilyen hűvösen. Hogy tudnám én megbékíteni? Alighogy elkezdtem rágódni a gondon. Felpattantam a padról és a vécé irányába rohantam. éreztem. – Mit? – Hát… – habozott. Viszont róla semmit nem tudtam azon kívül. ami miatt így reagált. sokat bántották. Annyira sajnáltam. A felesége külföldi bevándorló volt. hogy nehezen értették az elején meg egymást. mialatt sírt. hamarosan ki fogja következtetni a rosszullétem okát. Alexandra egy nagyon szép. – Savannah? – kérdezte meglepetten Lilyan. de annyit tudtam. Ideje a saját problémámmal is foglalkozni. Lilyan nem tudhatta… de akaratán kívül is mély sebeket tépett fel a férfiban. Drake imádta őt. A fiát. – Én… annyira sajnálom. Lilyan… Nem ijeszthetem meg még ezzel is. de nem tudtam válaszolni. vele pedig az émelygés. visszatért a fejfájásom. aki maga is törvénytelen gyermekként jött a világra. hogy Drake nős volt pár évvel ezelőtt. a leírás alapján. hogy él valahol. Míg a porcelán fölé görnyedtem. amiben benne volt a neve. Nem említett túl sok részletet. Valakivel muszáj volt beszélnem erről. Nem. ígérem. Egy ember van csak.– Máskor is. fekete nő volt. és amit Berry-től hallottam. Ez még mindig nem ok arra… – Mondtam valamit. és csak őt láttam alkalmasnak. – Beszélek vele. Az emberek viszont elég ferde szemmel tekintettek rájuk. akit teljes szívből szeret. de… Berry nekem is csak nemrég mondta el egy beszélgetésünk alkalmával. – Valami olyasmit. de most nem tudom vele közölni. és elképzeltem. Megpróbálom… megpróbálom… – De mit is próbálok meg? Kibékíteni őket? A katona még soha nem állt szóba velem. úgy méreget. Nem hülye. – Ó. annak ellenére. 182 . mintha bármelyik percben képes lenne megölni. eszembe jutott anya. – Nem tudhattad. de… – csukladozta zokogva. amikor ennyire rágja magát Drake miatt. hogy rázkódik a karjaimban. hogy alábbhagy a rosszullét. és megint az ajkába harapott. Alexandrát prostituáltnak nevezték. Erre megmerevedtem. a prosti és a fattyú szó – temette Lilyan a kezébe az arcát. míg az asszony pár évvel ezelőtt öngyilkos lett. Hirtelen minden értelmet nyert.

remélem. Mi a baj? Honnan hívsz? – Ez utcai telefonról a St. hallottam a hangján. és csak akkor engedélyeztem magamnak egy kis pihenőt. – Kicsim. Viszont Nicholas nem tudhatja meg. Olyan nagyon szükségem lenne rád. – Hiányzol anya – suttogtam. – Tudom. amit Nicholas adott. mielőtt a barátnőm visszajött volna a doktorral. szóval nyugodtan beszélhettem. és igyekeztem abbahagyni a zokogást. Mivel nem jött meg. legalább ott van veled valamelyik embere. hogy kikönnyezek. Santiago és Drake – hazudtam. de már nem hallotta. – Nicholas visszaengedett az iskolába? – Hát… nem mondanám. Mary-ből semmit. Mikor már valamennyire jobban lettem. és elszaladt. – Miért? 183 .– Hívok orvost – mondta. Megint elsírtam magam. – Veszélyes idők ezek. Mary mellett. Anya megkönnyebbülten felsóhajtott a vonal túlsó végén. mi bajom van. Tárcsáztam a számot. Annyira hiányzott. kincsem. oda siettem. Megláttam egy nyilvános telefont az utca túloldalán. átmentem a szomszéd utcába. Behunytam a szemem. mikor meghallottam a hangját. – Ne! – nyögtem. mikor már nem láttam a St. Másfél hónap múlva úgyis találkozunk. nekem viszont bűntudatom támadt. – Igen anya. – Mi a baj? Miért hívtál? Minden rendben? – jött a következő kérdés áradat. Anya a harmadik csengésre vette fel. csak egy gyors pillantást vetettem nyúzott arcomra a tükörben. Ezt nem hallgatják le. – Savannah! – nyögött fel anya. anya – feleltem. Még nem. majd elhagytam az iskola épületét. – Halló? – kérdezte. és éreztem. de… Szükségem lenne rád. Anya is megrendült. Homlokom a fülke oldalának támasztottam. gyorsan kiöblítettem a szám. Megkerültem az épületet. csak én tudom. – Te is nekem. ettől kissé megnyugodott. és előhalásztam néhány aprót a zsebemből. ezért biztosan tudtam. De most így a legjobb. – Szia.

Megrémültem. Nagy levegőt vettem. Behunytam a szemem. anya – hadartam egy szuszra. és csak ekkor vettem észre a két férfit. Emlékeztem. Talán nem is látta senki. ezért nem tartott nekik sokáig betuszkolni. A vonal túlsó végén csak a hallgatás volt a reakció. A kocsi valószínűleg ott parkolt a járda mellett. – Nem amiatt aggódom anya. – Ez biztos? – szólalt meg végül anya. Felpillantottam. terhes vagyok. teljesen félreértette a dolgot. – Terhes vagyok. egy másik pedig a lábamat fogta meg. A mellette ülő férfi is felém fordult. esélyem sem volt. Autó. csak az után tudtam felelni. hogy még ott van. hogy épp elmondtam neki. Azonnal megdermedtem tőle. A kezem és a lábam viszont meg volt kötözve.– Félek. kirángatott a fülkéből. és szinte láttam. ahogy a homlokát ráncolja. – Akkor? – kérdezte aggodalmasan. katonásan rövidre nyírt haja volt. Kissé még kába voltam az altatótól. – Magához tért – szólalt meg egy dörmögő hang a volán mögül. egyedül a szuszogásból tudtam. ami rám vár. egy csepp melegséget sem éreztem belőle. Haja piszkosszőke volt. majd elájultam. először az alattam lévő mozgásra lettem figyelmes. Mikor magamhoz tértem. Az ő fülében nem voltak piercingek. Egy autóban voltam. aztán valaki megragadott hátulról. és igyekeztem nem foglalkozni a hasogató fejfájással. – Nicholas nem engedné. és… Folytatni azonban nem tudtam. tekintetem találkozott jeges. ahogy letesznek valamire. A beszélőnek sötétbarna. helyette volt egy x alakú vágás az 184 . hogy anyával beszéltem telefonon. – Igen. hogy bajod essen… – kezdte. és a füle tele volt piercingekkel. rövid kakastaréjának teteje vörösre volt festve. kétségbeesetten mocorogni kezdtem. Éreztem. és az a valami megmozdul. Rosszul vagyok. kék szemével. Fakó. Valaki egy vizes vattát szorított a számra. a szívem azonnal hevesen kezdett verni. hideg szemek voltak ezek. Félek attól. anya. ezért csak nehezen tudtam kivenni a bőrüléseket.

– Hallgattasd el. mire annak tekintetéből eltűnni látszott a féktelen gyilkolási vágy. Türelem. A pánikom egyre nőtt. vagy tényleg ámulatot. Varázsolj csendet. Pillantása fogva tartotta az enyém. A szőke olyan szeretettel nézett a mellette ülő férfira. és állával felém bökött. A két metszés az orránál keresztezte egymást. és a visszapillantó tükörben gyűlölködő pillantást vetett rám. – Mert mi előbb fogunk róla gondoskodni. 185 . és partnerére nézett. – Majd ha már nem bírja levegővel. mintha a világ legdrágább kincse lenne előtte. – Kik maguk? – kérdeztem rekedten. ezúttal sikerült belerúgnom a sofőrbe. úgyis abbahagyja – vont vállat a férfi. – Csinálj már vele valamit – mordult rá a szőke fickóra. mire az felkuncogott. és végre elfordította rólam jégkék pillantását. nem hiszem. – Maguk seggfejek! Azonnal oldozzanak el! – sikítottam rendületlenül. Akkor gyerünk. vagy én fogom. Megint ficánkolni kezdtem. Csak képzelődtem. – Nem tehetjük. de a Luke nevű fickó nem enyhült. és tovább fészkelődtem. tovább sikítoztam. végül a barna hajúnál betelt a pohár. – Szerintem lőjük le! – morogta a másiknak. Megdermedtem.arcának közepén. a kötelékek viszont nem lazultak. – Eresszenek el! – kiáltottam. Mindjárt intézkedem a kicsikével kapcsolatban. – De nem most. A szöszi most gyengéden a Luke combjára tette a kezét. Elintézem. – Nicholas ezért meg fogja ölni magukat! Vigyenek vissza! – Ó. – Jó. te is tudod – mondta. Ahogy Nicholas nézett rám az ágyban… Felnyögtem. Luke. – Balesetek történnek – morogta a fickó. továbbra se vette le rólam a pillantását. hogy megölne – vigyorodott el gonoszan a szőke. – Szeretnék tovább menni. hogy ne zavarjon többet – mondta a szőke. – Látom – jegyezte meg unottan. egyik szemét nehezen tudta csak kinyitni. és gyengédséget láttam az arcán? Elkerekedett szemekkel figyeltem a jelenetet. – És a hangja is visszatért – sóhajtott fel türelmetlenül a sofőr. Bernard – mondta. és ficánkolni kezdtem. – Azonnal engedjenek ki! Hová akarnak vinni? – a végére már sikítottam.

Ez a gyanúm hamar be is igazolódott. majd ő is előre fordult. amit képtelenség megállítani. majd elégedetten visszaült a helyére. Még egy sóvárgó pillantást vetett a másik férfira. és minden körnél egyre gyorsabban menne. A szememre mázsás súlyként telepedett az álom. Megint fordultam egyet. Savannah – mondta egy mély. mintha némán beszélgetnének. Sűrűn kellett pislognom. Egy pillanatig csak nézték egymást. – Isten hozott szerény hajlékomban. és lassan kinyitottam a szemem. nagyon fényes helyen voltam. Az arany sávokon túl pedig egy sötét pacát láttam. aki eközben visszahajtott a forgalomba. Egy fényes. majd ismét csak a feketeség ölelt körbe. ez lehetett a lepedő. a tűt a karomba nyomta. A körülöttem lévő arany csíkokat nem tudtam hova tenni. de lefogott. Bíborszínű foltot láttam magam alatt. ami megmozdult – vélhetőleg ember volt. megmarkoltam a – tapintás alapján szatén – lepedőt. Csak ekkor eszméltem rá. majd a szőke erővel szakította el a pillantását. és matatni kezdett egy dobozban. egyre csak forog. megpróbáltam felülni. ezúttal az ellenkező irányba. Rólam teljesen megfeledkeztek. mint eddig. de nem ment. mintha egy körhintán lettem volna. hogy egy ideje áll a kocsi. 186 . Az epe már a torkomba gyűlt. jól utaztál. mire elkezdtem homályos foltokat kivenni a környezetemből. amit markoltam. Újra mocorogni akartam. erőtlenül felnyögtem még utoljára tiltakozásképp. hogy megint hányni fogok. A fejem háromszor annyira hasogatott. ijesztően nyugodt hang. – Remélem. a forgás nem maradt abba. Nyögve oldalra gördültem. A világ forgott velem. Karjai bilincsként szorítottak. betudtam őket a képzeletemnek. Rémülten meredtem a Bernard nevű fickó kezében tartott tűre.– Ahogy kívánod – mosolygott rá a másik. ér éreztem.

előrántottam a késem. – Tudod. a legapróbb jelét sem adta annak. a csuklóját véresre dörgölte a bilincs. és belenéztem az előttem lévő férfi szemébe. Ja. így akármit tehettem vele. Rossz előérzetem volt. Na. – Rossz válasz. de ennél többet nem tett. aki beépült az embereim közé – A fickó elvigyorodott csorba fogaival. – Szóval… Jim – kezdtem ismét. és megkerültem a fickót. Ő csupán csak elvigyorodott.16. amivel fellógattuk. Letöröltem a vért a kezemről. ráadásul nem akarom az egész napomat erre pocsékolni. Felnyögött. ami nyomra vezetett volna. – Tudni akarom. mi a főnököd terve. Egyetlen szót sem tudtam kiszedni belőle az elmúlt egy óra alatt. Szemében őrült fény világított. és egy nevet is szívesen hallanék. A francba! Így nem megyek semmire. Jim. akármivel fenyegetőztem is. – Egy nevet akarok! Mondd már! Azonban a fickó továbbra sem szólt semmit. Nicholas – Utolsó esély. De a fickó túlságosan lojális volt Michael-höz. seggfejkém – válaszoltam. most már kezdett fogyni a türelmem. de küzdött az ordítás ellen. vagy kés eredményei. Egy elhagyatott raktárépületben voltunk New Orleans külvárosában. hogy bárki is meghallja a vallatás következményeit. De egyetlen szót sem tudtam kiszedni belőle. ostobaság lenne feláldozni magad egy ilyen emberért. megálltam néhány centire az arcától. – Baszd meg! – dörmögte és az arcomba köpött. hogy beszélj! – emeltem meg kissé a hangom. csak nevetett. nem kellett aggódnom. hogy a legkisebb mértékben megijesztettem volna az eddigi fenyegetéseimmel. jó néhány foga is hiányzott. és nyugodtságot erőltettem magamra. a lábát és a mellkasát pedig különféle sebek borították – vagy egy ostor. 187 . Szemét lehunyta én pedig megforgattam a kést a vállában. Az áldozatunknak már vér borította az arcát. és a vállába döftem.

de elkéstünk. nyugtalanság talán. hogy egy sötét Sedan állt meg a járda mellett. hogy valami nem stimmel. Megtöröltem az arcom. Ha Savannah hallgatott volna rám… – A francba! Csak tudjátok meg. – Igen? – morogtam a telefonba. Savannah rosszul lett. – Gondolom nem beszélt – tette a szükségtelen kijelentést Santiago. már eltűnt. Azonnal megfordultunk Drake-kel. Metairie-ben volt az iskolájánál. de mire az orvossal visszaértek. Dühös voltam és aggódtam egyszerre. Savannah épp mondani akart valamit. – Feltételezem. De… – megint habozott. mikor láthatóan nem volt jól. – Szerinted itt lennék még. Nem régen felhívott. Michael embere felkapta vértől áztatott fejét. Kész voltam újból megmártani benne az acélt. A lány felhívta őt egy nyilvános fülkéből. és betuszkoltak egy fiatal lányt. Drake kikérdezte a barátnőjét. egy-két járókelő hosszas győzködés és némi pénzajánlat fejében elárulta. – Megtaláltátok? – Nem. majd letöröltem a kés pengéjéről a vért. – Savannah elhagyta a lakást. hogy Lilyan elmondta. Nicholas. Attól tartok. azt hiszem. de akkor ez alig tűnt fel. hová tart a beszélgetés. Az anyja szólt először. és rám vigyorgott. és dühösen a férfira meredtem. – Megzavarták őket. 188 . majd csak kis szünet után folytatta. és mintha dulakodást vett volna ki a recsegő vonalból. – Keréknyomokat találtunk a telefonnál. ha akár egy szót is köpött volna? Túl lojális a főnökéhez. ekkor azonban megcsörrent a mobilom. hova vihették! – szinte kiabáltam. – Történt valami? – kérdeztem. mikor váratlanul elhallgatott. pár saroknyira az iskolától. ami azonnal elterelte a figyelmem a vallatásról.ráadásul ott hagytam Savannah-t is egyedül. Selena azt mondta. – Makacs nőszemély – morogtam. – Ennél is jobb hírek? – morogtam sötéten. Volt valami a hangjában. pedig egy szót sem hallott. Savannah-t… – Derítsétek ki. nem fogom tetézni a jó napod – morogta a katona. utána jártatok a dolognak. mintha nagyon is tudná. majd elhajtottak. – Igen – felelte Santiago. – Nos. és a hajamba túrtam. hova vitette Michael! – Van itt még valami.

A golyó a két szeme közt találta el. ha még az ő képzeletén is felülmúlt az állapota. mivel a fejét a felismerhetetlenségig összezúzták. – Igen. A lemenő nap rózsaszínre festette az eget és a 189 . és a holttestre meredtem. és tudod. A Jim nevű fickó azonban ezúttal olyan szélesen vigyorgott. Talán úgy harminc. és az élettelen testre meredtem. Én nekem más dolgom van. Csak egy valami lehetett a meglepetés. mint keríteni egy másik szerencsétlen áldozatot. és megdörzsöltem az orrnyergem. beültem a Lexus-ba. és csak kikezdte a türelmem. Santiago! Letettem a telefont. hogy valaki el akarja terelni a figyelmünket. és pontosan tudja. hogy véres szája lassan Joker-re emlékeztetett a Batman filmekből. hogy nem fogjuk megtalálni. – Rendben. hogy nagyon ritkán mondom csak ezt – Valóban. De… elég nehéz megállapítani. megcsúszott a kezem a ravaszon – mondtam hidegen. Az egyik emberem. – Tudod.– Attól tartok. – Anyukád nem mondta. – Mennyi ember van még hátra. Felemeltem a pisztolyom. Hagytak neked valamit a hálószobában. nekem elhiheted. – Hoppá. – És most halott. csak akkor tett megjegyzést. Amúgy sem volt hasznunkra. Találjátok meg a Sedan-t. – Viszlát. Valaki volt a lakásotokban. Elég csúnya látvány. Santiago általában nem rendült meg egy hullától. – Attól tartok. – Ja. és őrült tempóban kezdtem a város felé hajtani. Felgyorsítom az eseményeket. – Ki az? – kérdeztem. és lőttem. ez arra enged következtetni. Valaki játszik velünk. Matthias Bolton. Az áruló – magyarázta Santiago. – Mit kell róla tudni? – Ő volt az elsőszámú gyanúsítottunk. Nicholas. akit ellenőriznetek kell? – Már nem sok. – Én is erre gondoltam. Matthias ártatlan volt. attól tartok. – Nicholas! Nem jó ötlet kinyírni az egyetlen tanúnkat! – dörmögte Santiago bosszúsan. sarkon fordultam. Ökölbe szorítottam a kezem. hogy ne játssz a tanúkkal? – Anyukám sok mindent nem mondott el erről a világról. Én még szórakozom kicsit a barátunkkal – fordultam ismét Michael embere felé.

Nem is fáradtam vele. – Nicholas. 190 . Nicholas? Elvesztetted a játékszered? – Fogytán a türelmem. és a falhoz taszítottam. kérlek. de a szeme sem rebbent. csak nem arról a kislányról van szó? – kérdezte tettetett zavarral Michael. míg nem árulom el. ahogy felrohantam a lépcsőn. egy alacsony nő ugrott fel az egyik asztal mellől. ahol utoljára Michael-t látták. Az íróasztal másik feléhez mentem. hova vitte Savannah-t. mire beértem a belvárosba. és hátráltam két lépést. hogy bezárjam magam mögött a kocsit. csak nyugodtan. meg van beszélve? – Csessze meg! – morogtam. igaza volt. végül egy óra küszködés után megérkeztem ahhoz a bizonyos toronyházhoz. foglalj helyet – intett az egyik bőrszék felé. mit teszek veled! – Ugyan. A lift csiga lassú lett volna az én tempómhoz képest. nem tesztelném a türelmem. de most még nem engedhetek neki. A gyilkolási ösztön ott lüktetett a vénáimban. ki tudja. Én viszont nem voltam játékos kedvemben. – Nem vagyok most megfelelő hangulatban a kisded játékaidhoz. megragadtam a zakója gallérjánál fogva. a szavakat úgy kellett kipréselnem szorosan összezárt fogaim között. kétszárnyú fa ajtó irányába. Megint taszítottam rajta egyet. – Csak nyugodtan. Rávettem az ujjaim. ezúttal sokkal komolyabb hangon. hogy addig egy ujjal sem fogsz hozzám érni. Ahogy elhaladtam a folyosón egy hatalmas. és az ajtót is nyitva hagytam. Az emberek riadtan engedtek nekem utat. Ha megölöm. – Mi az. ezért a lépcsőn rohantam fel a legfelső emeletre. Michael! Hova vitted? Mit tettél vele? – Ó. Michael felemelte önelégült arcát. – Ha bántottad…! – fenyegetőztem. – Uram. és belöktem az ajtót. Türelmetlenül araszoltam a kialakuló dugóban. hol van – mondta. barátom! Mire ez a sok erőszak? – vigyorgott a férfi. micsoda meglepetés! Nem vártalak. hogy elengedjék.felhőket. nem tudom meg. még a kulcsot is a zárban hagytam. keményen a falnak csapódott. mindketten tudjuk. És a francba is. és vigyorogva rám nézett. Michael! És a helyedben.

Ellenálltam a kísértésnek. a szilánkok felsértették a tenyerem. és megigazította a zakóját. és minél hamarabb meg kellett őt találnom. hogy tizennyolc? Elvégre… Holnap már nagykorú lesz. hogy behúzzak neki párat. tizenhét éves lányról van szó. és mielőtt felkészülhetett volna. Michael! – morogtam. – Tudod. hogy vér szivárog onnan is. aztán láttam. mekkora ostobaság volt idejönnöd – vigyorodott el. vagy inkább mondjam azt. és gyors halált – morogtam sötéten. ostobaság lenne. vér csöpögött a drága szőnyegre. Ez az állat magával vitte valahova Savannah-t. Három hosszú lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot. Megtorpantam az ajtóban. de nem fordultam vissza. de tudtam. és töltött magnak egy üveg whisky-t. vagy bármi baja esett… Hidd el. Nicholas. Újabb csapás érte. és vidáman belekortyolt a whisky-be. Talán ő sem olyan hűséges hozzád. – Heves természete van. aki még a saját embereit sem tudja maga mellett tartani. ezúttal az orrát vettem célba. Ó. és felém nyújtott egy poharat. nagyon szórakoztató lesz megtörni. nem is reméltem ilyent. Ezúttal nem fogtam vissza magam. Hallottam a csont repedését. De… Ha tudnád. Olyan erősen szorítottam a poharat. míg el nem veszti az eszméletét. de nem ittam bele. Most nem eshettem szét. hogy a még mindig szorongatott pohárcsonkot felé hajítottam. hogy nem akarom bántani. 191 . majd még egy. és ezernyi apró darabra törött a lábunk alatt. A pohár kiesett a kezéből. Annál jóval több. és sarkon fordultam. nem szánok neked könnyű. Mielőtt bántja. mint eddig. nemdebár? – vigyorodott el Michael. – Ó. ezzel most végre be is bizonyítottad.– Meg fogom tudni. – Amúgy. nagyszavak egy olyan embertől. ezúttal másik oldalról. Az egyetlen válaszom az volt. – Kérsz te is? – kérdezte. amint egy törékeny. Elvettem tőle. Vér folyt le a szája sarkán. most már korántsem volt olyan jókedve. közben a minibárhoz ment. Ennyi még nem volt elég. hogy eltört a kezemben. Michael ügyesen kitért előle. tudod jól. hogy ujjat húztál velem. – Mindig is sejtettem. lendítettem az öklöm. Michael! És ha csak egy ujjal is hozzá értél. Még – jegyezte meg. mint gondolod. De. – Meg fogod még bánni. A mindig olyan óvatos és körültekintő Nicholas máris nem olyan nagymenő. hogy az a lány nem csupán egy játékszer neked.

Az túl egyértelmű lenne. hogy minden egyes szót biztosan értsen. Mire a kocsihoz értem felvillant az első villám. Becsuktam a kocsi ajtaját. Talán vissza New York-ba? Nem. különben nem érdekel. vagy sem! Meg foglak ölni. de nem tehettem. hogy felbőszített. A francba! A kormánykerékre csaptam. hol van. Meg volt kötve a kezem. Ami cseppet sem nyugtatott meg. nem maradtak New Orleans-ban. A francba! A tehetetlenség meg fog ölni! Ráadásul ott volt az érzés. hogy elragadjon a hév. Egy biztos. Minden esetre feljegyeztem a lehetőséget. Ennyire még ő sem lehet ostoba. hiszen fenn kell tartani a látszatot. látszólag senki nem nyúlt hozzá. annyira tenni akartam valamit. a fejedet pedig a kutyáimnak fogom adni. Ha Michael durván akar játszani. hiába nyúlok érte. haver? – sziszegtem halkan a fülébe. – Azt ajánlom. és elhagytam az irodát. Ez csak azt mutatta. vagy bátnaná. ahogy hagytam. hisz tudja. hogy néhány emberemmel átkutattatom a bázisukat. De nem lesz köszönet benne. hisz azt sem tudtam. De tudta. Ez után sarkon fordultam. benne vagyok. Kezdtem megnyugodni. ha megölné őt. hogy Michael-nek semmi haszna nem lenne belőle. Hátha találnak valami nyomot. Minden bizonnyal tényleg megpróbálja megtörni. ki foglak belezni. Odakinn beborult az ég. hogy legyenek. képtelen 192 . majd az autómra néztem. Megértettél. Legalábbis egyelőre. hadd rágódjanak rajta. az eső ígérete lógott a levegőben. Az ajtó nyitva volt. Meggyőztem magam. mégis elég közel kellett. most azonnal a mocskos féreg után menni. amikor elégnek láttam egyelőre a fenyítést. hogy a megoldás a szemem előtt van. és ingáznia New Orleans valamint az erődítménye között. a lámpák is égtek. A gondolataim össze-vissza cikáztak a fejemben. mégis. és ellenem fordítani. és beindítottam motort. hová rejthette a lányt. Mélyet szippantottam a hűvös levegőből. Még mindig ugyan úgy állt a helyén. ezzel okozhatná nekem a legnagyobb kárt. aztán körözni kezdtem a belvárosban. és hallgattam a kasznin kopogó esőcseppek dobolását. mint én. az eső szakadni kezdett. amit hangos mennydörgés követett. hogy ez lesz. hogy jóval összeszedettebb volt. Egy percig hallgattam a kellemes duruzsolást. Ostoba módon hagytam. elárulod-e. vigyázz a szádra! Többet ne halljam meg a nevét tőled.és ez volt csak az a pillant.

máris forródrót? – dörmögte Santiago. Elmosolyodtam. Drake ide hozta a lakásunkra. Volt egy tervem. A helyében mit tennél? – De biztonságban van a gyerek. – Megmentettem az életed. Minduntalan kicsúszik a kezeim közül. ráadásul a fia is megbetegedett. Azt hiszem visszatértek a vitázós kapcsolatukhoz. akit akar. – Yo?! – szólt bele Santiago. és tudja jól. vagy nem? – dörmögte Santiago. megbízhatom-e benned és Drake-ben. Kezembe vettem a mobilt. de ahhoz még meg kellett tudnom valamit. – És Lilyan? – Ő túlságosan is jól van – már attól eltekintve. mintha lámpát gyújtottak volna a fejemben. – Michael bárkit megszerez. 193 . – Az isten szerelmére. – Akkor lenne egy feladatom számotokra. hogyan védheti meg a fiát a mi politikánktól. – A kölyöknek semmi baja. Biztosra akarok menni. hogy készen áll megölni mindenkit. folyamatosan Lilyan nyomában van. Drake mindig is felkészült az ilyen helyzetekre. – Azt hiszem. ahogy a szemét forgatja. – Ó. hogy árulónak tartasz minket – horkant fel színpadiasan a férfi. ez elég bizonyíték.vagyok elérni. Komolyan tőlem kell kérdezned? Én maradéktalanul megbízom benne. és elképzeltem. – Nicholas. – Tudnom kell. – Az élete a feje tetején áll. és tárcsáztam. a kissrác messze van a veszélytől. és most is épp vele van. – Túl gyakran tűnt el mostanság. Hirtelen. de tudtam. Hidd el. ugye? Michael könnyedén sakkban tarthatja vele. hogy eltűnt a barátnője. sértő már csak a gondolat is. Nicholas – mordult fel a katona. pedig olyan nyilvánvaló a megoldás. aki az útjába áll. a fenébe is! Még a bébicsőszködést is vállaltam érted! – És Drake? – Régebb óta ismered. ne hibáztasd már ezért. mert az előbb mintha egy vázát hallottam volna darabokra törni a falon. Próbálta könnyedre venni a figurát. észre sem veszem. mint én. eszembe jutott az áruló lehetséges kiléte.

és éles kanyarral megfordultam. esetleg nyaralókat nem messze innen. főnök. Van egy lehetséges személyem. ha most azonnal utána néznél. majd a nevet. Szeretném.– Mondhatjuk. Keress a környéken elhagyatott. ahová elzárnál valakit. Minden helyet alaposan vizsgáljatok meg. – Rendben. és lenyomoznád nekem. és letettem a telefont. vagy gyanús házakat. – És te? Mit fogsz csinálni? – Kiugrasztom a nyulat a bokorból – feleltem. – Ja. és lenne még egy feladatom. Átküldtem néhány adatot és címet Santiago-nak. 194 .

próbáltam messze kerülni tőle. A gyomrom is kezdett megnyugodni. ami furcsamód kijózanított. engedelmesen nyeltem. – Igyál még.17. elővillantva tökéletesen fehér fogait. de csődöt mondtam. de nem tudtam volna nevet kötni hozzá. tényleg egy kalitka volt. Akármennyire is hihetetlenül hangzik. mintha kinyitottak volna egy ajtót. Mintha az agyam átpasszírozták volna egy darálón. A víznek volt valami különös mellékíze. és felém kúszott. Pár perc után már élesen láttam mindent. Nyögve oldalra gördültem. Rácsok. Egy sötétkék szempár nézett vissza rám. mert könnyek lepték el a szemem. valami ránehezedett az ágyra. Piszkosszőke haja ráhullott a homlokára. és felnevetett. de két kéz fogott meg. Savannah Próbáltam kiélesíteni a látásom. valaki felemelte a fejem. és felnyögtem. csak nem madarak részére. Fém hangját hallottam. Egy hatalmas. szája nem éppen kedves mosolyra húzódott. Megint öntöttek a folyadékból a számba. Savannah. Aranyszínű rácsok vettek körbe. aztán mintha villám cikázott volna át a testemen. Most nem. El akartam húzódni. Nem akarom. Ismerős volt. A köd lassanként felszállt az elmémről. az ágy végében selyempárnák. hogy lebetegedj nekem. Sűrűn kellett pislognom. és vizet öntött a számba. Némi pislogás után már a környezetem is egyre jobban fel tudtam mérni. kör alakú ágyon feküdtem. Fogoly voltam egy óriási… kalitkában. Alattam egy bíborszínű szaténlepedő volt. Képtelen volt működni. rettegve fordítottam oldalra a fejem. körülöttem pedig… Hunyorítottam. – Mi a baj? Nem engem vártál? – kérdezte. 195 . nem akartam hinni a szememnek. Azt tettem. megremegtem. amit mondott. de nem engedett. – Mindjárt jobb lesz – hallottam magam mellől a férfi hangját. Remegés kúszott fel a torkomban.

kezével megtámaszkodott a háta mögött. és rúgkapálva igyekeztem kiszabadulni a szorításából. és taszítottam rajta egyet. de az átkozott felfelé már alig akart jönni. Még elkeseredettebben igyekeztem magamra rángatni a ruhát. de sajnos az alig mozdult. Sikerült kiszabadulnom. és remegve az ágy távolabbi végébe kúsztam. míg eszméletlen voltam. amivel takarhatom magam. és végigsimított az arcomon. de esélytelen volt. hogy végignézzek magamon. méretre szabott nadrág volt rajta. és ujjaival a hajamba túrt. – Eszem ágában sincs elengedni. Kúszás közben sikerült a V alakú kivágást teljesen lehúznom magamról. Legalábbis felfelé. ez a ruha… nos… túl sok mindent megmutat bizonyos helyzetekben – kuncogott fel. Az arca csak centikre volt az enyémtől. Egy ing és egy fekete. Könnyes szemekkel újra ránéztem. csak utána vettem a bátorságot. – Hát nagyon nem! – sikítottam. mikor hazaértem – mondta halkan. Megdermedtem. Mivel az ing nem volt begombolva. Ez nyilvánvaló volt. az orrom megcsapta a szantálfa és a dohány jellegzetes szaga. Sajnos a 196 . mialatt én elhúztam a fejem. Remegő kezekkel feljebb ráncigáltam a ruha elejét. – A helyedben vigyáznék. Szentséges Szűz Mária! Valaki átöltöztetett. Elpirultam. és lesütöttem a szemem. és még közelebb nyomult felém. Savannah – tette hozzá. most körém tekeredett az anyag. – Most már az enyém vagy. Egyik kezét felemelte. – Michael vagyok – szólalt meg ismét a férfi. – Talán nem tetszik a ruha? – kérdezte jókedvűen. – Nem – jött az egyszerű felelet. – Nem! – vágtam vissza. A szoknya a combom közepéig fel volt hasítva. jóformán alig fedett valamit. így gyakorlatilag az egész mellkasát láttam. Tudod.– Azt sem tudom ki maga! Hagyjon békén! – kiabáltam. és ezúttal közelebb jött hozzám. vagy bármit. Próbáltam magamra húzni. így félig kilógott a mellem belőle. Kék szemei érdeklődve végigmértek. Egy percig némán bámultam rá. Michael nem mozdult. – Pedig én magam adtam rád. mire felnevetett. milyen manővereket csinálok. és elégedett vigyorral figyelte a küzdelmem.

vagy megütni. de holnapra biztos be fognak kékülni –. nem fogok finomkodni! Ó. Elengedte az állam. Még levegőt sem vettem. és igyekeztem nem beleharapni. – Még egyszer megjegyzést teszel őt illetően. és láttam. hogy eltöri az állkapcsom. hogy felnyögtem fájdalmamban. Könnyek szöktek a szemembe. hogy az izmai sem feszülnek már annyira. 197 . – Nocsak. El tudtam képzelni. hogy fényesre nyalja a cipőm talpát! – Mégis helyben hagyott – morogtam vissza. – Akkor tévedtél – morogtam. mint Nicholas esetében. Csak nem kaptál néhány pofont? – ezúttal rajtam volt a vigyorgás sora. és megint végigsimított az arcomon. van egy kis gondunk! – rohant be egy férfi az ajtón. tetszeni fog. nehogy valami meggondolatlant válaszoljak. – Kár. – Hm – dörmögte. attól féltem. Milyen. hogy hallgattam. ha velem állsz szemben! Az a senki azt sem érdemli meg.ketrec megakadályozta. hogy máris feladtad. közben meg sem mertem mozdulni. és az nem olyan gyengéd fenyegetőzés lenne. mert Michael szemében kihunyt az őrült fény. mert most azt teszi? Remek. hogy apró zúzódások voltak rajta – persze még nem igazán látszódtak. – A helyedben – sziszegte. olyan erősen. mire még erősebben tartott. Ráharaptam a szám belső felére. – Gondoltam. az orra pedig mintha kissé ferde lenne. hogy ennél is távolabb kerüljek tőle. Nem fordította el rólam a tekintetét. Megmarkoltam a lepedőt. Jó döntés lehetett. mikor elhúzódott. Nicholas alaposan elintézett. majd váratlanul felém hajolt. végigsimított a kezemen. miközben az érkezőhöz beszélt. és keményen megragadta az állam. és megcsókolt. és esküszöm. Közelebbről is szemügyre véve az arcát. – nem ejteném ki a nevét. – Uram. Pár percig egyenletesen simogatott. láttam. Kicsit több szórakozást vártam. de lesz elég időnk megismerni egymást – vigyorgott rám. inkább nem feszítem most túl a húrt. amikor ténylegesen begorombul? Úgy döntöttem. – Micsoda? – morogta Michael. – Úgy nézem. Na. mire lenne képes.

Nekem van egy vendégem. – Nem vagy lázas? – vonta össze a szemöldökét. Remélhetőleg Michael tökéletesre vasalt ruhájára. ahogy a főnöke felé fordult. Rémülten igyekeztem hátrálni. és kivételesen a fickóra nézett. – Ha jól tudom. – Teljesen jól vagyok. akkor az ő autójukban is van „biztonsági berendezésünk”. és megint végigsimított a karomon. de… – Végezzetek velük – mondta Michael és megrántotta a vállát. – Este a lányom jön. – Miattad szívesen – kacagott fel. szerintem imádni fogod. Mesés tortát készítettem neked. Van egy ajándékom a számodra. Már csak az hiányzik. Szegény majd összepisilte magát. – A vendéged megengedi. Savannah. Szerencsére nem vezették őket el idáig. félő volt. és igyekeztem mosolyt erőltetni az arcomra. 198 . Túl közel volt. – Meleg a bőröd – mondta. Robbantsátok fel őket. de inkább vicsornak éreztem. és ez nem tetszett. de csak annyit tudtam tenni. – Öljétek meg őket. mire ismét felém hajolt. és legalább annyi időre itt hagy. Elvégre. akit szórakoztatnom kell – mosolygott rám ismét. – Szerintem tényleg nem érdekel. A gyomrom folyamatosan kavargott. – De uram… – Csak tegyétek. születésnapod van. – Nem akarlak itt hagyni. – Nem érek rá most a pitiáner dolgokkal foglalkozni – mondta. hogy orvost hívjon hozzám. Ó! Majd elfelejtettem. hogy egy kis távolság legyen köztetek – morogtam. míg átöltözik.– Nicholas egyik embere követte Luke és Bernard autóját. mikor ismét próbálkozott. és segít neked felkészülni a vacsorára. Majd akkor átadom az ajándékod. és tovább simogatott. hogy bármelyik pillanatban kidobom a taccsot. Valahogy meg kell ünnepeljük. Már a gondolatától is hányingerem van! Ez nem is volt olyan nagy hazugság. hogy elfordítottam a fejem. köszönöm a kérdésed. – Nem! – vágtam rá. mi jár most a fejében. és meg van oldva. Nem akartam tudni. és éhesen megnyalta a száját. Pillantása egy percre elidőzött a mellemen. amit mondtam! – emelte meg kissé a hangját Michael. – Nem kellett volna miattam fáradnod – mondtam összeszorított fogakkal.

ha beszélgetnénk? – vetette fel Michael. Reméltem. vagy esetleg ösztönös mozdulat volt a baba miatt. úgy figyelt sötétkék szemével. és ujjával hanyagul a tálca felé bökött. tele pakolva ínycsiklandó ételekkel. Nem voltam olyan erős. Féltem. tudom! De érted megteszem. és egyáltalán nem pozitív értelemben. Sajnálom. Tegnap óta feltételezem semmit nem ettél. a hang miatt.– Nekem elég sápadtnak tűnsz – ráncolta a homlokát. és az egyetlen férfi. és felém tolt egy tálcát. Kezdett irritálni csupasz mellkasa. magához húzott egy párnát. és tekintetét újra rám függesztette. De ne aggódj! Ha most felrobbannak már megbűnhődtek ezért a szemtelenségükért. és rám zárta a lakatot. hercegnőm – vigyorgott. – Nem vagyok éhes – mondtam. – Én nem kértem. és hirtelen nem tudtam. – Csak… éhes vagyok – hazudtam. – Semmi bajom. a másik térdét felhúzta. Hosszú percek teltek el. könnyedén elhúzta a kezét. ígérem. – Tegnap óta? – kaptam a keze után rémülten. talán fél óra is. mielőtt Michael tovább merészkedne egy csóknál. – Hamarosan jövök. Odakaptam. erre a gyomrom megkorrant. kimászott a kalitkából. Átaludtál egy napot. csak kényelmesebben elhelyezkedett. Milyen udvariatlan vagyok. De nem felém jött. és elvisz innen. mire megmozdult. 199 . ugyanis Michael közelebb húzódott hozzám. – Hát jó – vonta meg a vállát. de még mindig nem gombolta be. – Nem akarok – feleltem kurtán. és leült ő is velem szembe. az Nicholas volt. ezúttal lecserélte az ingjét. hogy öld meg őket! – Ó. – Mit szólnál. Órákkal később Michael ismét visszatért. Szerencsére ő az előbbinek tudta be. – Igen. – Ó. hogy ellenkezzek. az embereim szükségesnek látták. akire most vágytam. Egyik lábát kinyújtotta. mikor a kalitka ajtaja felé indult. – Nem eszel? – kérdezte. és igyekeztem minél kisebbre összehúzni magam az ágy ellenkező felében. hogy elkábítsanak. én inkább az utóbbira tippeltem. hamar ránk talál. azonnal készíttetek neked valamit. hát persze. és lustán az ölébe ejtette a kezét.

és tornyozott rá egy kis törtkrumplit. és igyekeztem a helyén tartani az átkozott szoknyát. az is a terv része – mondta elégedetten. ő az. Istenem. Sőt. – Nem érdekel – Azt vártam. annyira hiányzott. hogy csalinak használsz. Volt valami ijesztő fény a szemében. ha nem eszed meg. és úgy nézett fel rám. és enni kezdtem én is. Éhes voltam. Felvette a villát. és nem csak a rosszullét miatt. – Ki fog hűlni. Sajnos nem sikerült őt eltalálnom. Nagyon. mikor megtudja a hírt. hogy engem akar megetetni. kicsit láttam is. és látványosan enni kezdett előttem. Akkor mit hozassak neked? – Semmit! Vigyél haza! – fakadtam ki. Vajon megtalál? Ránéztem Michael-re. ami azt sugallta. Az íze nagyon jó volt. a gyomrom érezhetően háborgott. hogy ölni is képes lenne. helyette azonban ő maga kapta be a villát. – Biztos ne hívjak valakit? – Minden rendben. Ezért aztán még inkább elleneztem az orvost. Volt egy olyan érzésem.– Hazudsz – jegyezte meg halkan. de kellőképpen megrándult az arca. akinek legkevésbé kéne megtudnia. Órák óta ültem már itt vele együtt. – Az is? Mit akarsz tulajdonképpen elérni? – átkulcsoltam a térdem. kezét a feje alá tette. de hangos megjegyzést nem tett. Aggódást láthattam a szemében? Nem. Több szempontból is veszélyes volt mellette maradnom. mikor a drága párnáit sikerült összekennem. oldalra billentette a fejét. 200 . és elfeküdt a párnákon. mint Nicholas főztjéé. – Oké. mikor kikaptam a kezéből a villát. Természetesen a nyáltermelés azonnal beindult a számban. Mikor visszajött hozzám még meg is döbbentett. – Nos. Biztosan képzelődtem. azon kívül. – Miért raboltattál el? – fordultam felé. Azonnal elvitette őket kitisztíttatni. – Semmi hasznod nincs belőle. Aztán kíváncsi lettem. hogy igen. hogy terhes vagyok. hogy morog. és annyira irritált már a jelenléte. és nagyon reméltem. ennyi – dünnyögtem. felsóhajtott. Meg sem lepődött. mikor sikerült kihánynom az ebédet – tippem szerint dél körül járhatott. oké? Csak nem esett jól a sülted. de korántsem olyan.

Elhittem. A dicsőséget. miről beszélsz – fordultam megint a másik irányba. – Kétlem. – Kurvák igen. és inkább a sötétszínű falakat kezdtem mustrálni. – Nem mondta el. De azt is tudtam. – Neked nem jutnak kurvák. Csak azt tudom. míg a gyermekét hordom. vagy nagyon sötét barnák. – El fogom őt felejtetni veled – nézett rám komoly arccal. és lemászott rólam. hogy nem fog olyan könnyen elengedni. Mindketten tudjuk. – Erre rájöttem a mondatból magamtól is. Felkuncogott. és megint elhúzódtam. Megdermedtem. köszönöm. hogy nem csak úgy véletlenül esett rád a választása. Szerencsére azonban nem próbálkozott semmivel. – Ugyan. így ő került fölém. Jobb volt. ezt kétlem – morogtam. hol vagyunk. A francba is. és tekintete a lábamra csúszott. Savannah. Sosem fog rájönni. – A nőket. Nem tudtam még eldönteni. mint amilyennek szántam. – Azért hoztalak ide. Mellesleg. hol maradsz már? 201 . hogy mindent ő kap. De te sem az vagy az ő számára. csak ismét felnevetett – a rettenet valószínűleg az arcomra is kiülhetett. mit nézhet. – Ez szánalmas. mert nem bírtam nézni. és ezúttal gyűlölet lángolt a szemében. már nem fogsz undorodni tőlem. vajon feketék. – Nem említette ezt az aprócska részletet. akkor már késő lesz. mert megsimogatott. Nicholas. Meg sem próbáltam arra gondolni. amennyire csak tudtam. Talán végezni akar velem? Az semmiképp sem lenne szerencsés. és egy váratlan mozdulattal lerántott. Savannah. ha nem gondolok rá. hogy képtelen lesz. és végezni fog veled. és államat a térdemre támasztottam. fordultunk egyet. Michael? – kérdeztem bosszúsan. hogy ez a szándéka. Hát nem voltak túl jó kilátásaim. és magamban átvettem a lehetőségeim. Nem.– Nem csak csalinak kellesz – vigyorgott rám. zsenikém – mordultam fel. a hatalmat… – végigmért. – Nem? – a hangom sokkal izgatottabb volt. miért választott? – nézett rám hüledezve. – Na. – Egy nap. Megdobbant a szívem. Ide fog jönni. – Nem tudom.

– Szó sem lehet róla. majd elvigyorodott. megragadtam. – Csak ki kell mennem a mellékhelyiségbe. ezüst tálcán. – Nem hazudtam – pirultam el kissé. Valóban volt igazság abban. hogy megszerezd – morogtam. – Hát. Aprót sikkantottam. oda elengedsz. de mielőtt a hasamhoz érhetett volna.– Talán velem is végezni akarsz? – Nem – nevetett fel sötéten. szépségem – vigyorgott. – Hát… Nem egészen erre gondoltam. és látványosan gondolkodni kezdett. az „aranyfonal” egy aranyszínű láncot jelentett. Remélem. Ha ezt elhozták nekem. – Nem megmondtam? A célom. nem ez a legromantikusabb módja. Én viszont kővé dermedtem a félelemtől. ez a kalitka nem az igazi. – Nem lett éppen otthonos – motyogtam. Csak… – az agyam lázasan járt. Hogy kiköthesselek – mondta. míg meg nem kapom. hogy ott is hozzámérjen. Észre sem vettem. szépségem. Addig nem. – Nicholas fejét akarom. – Majd ha aranyfonalat kötöttem a lábadra – nevetett fel. hogy valami jó kifogást találjak. – Láncok kellenének. és belenéztem sötétkék szemébe. hercegnőm. a lelked és a szíved akarom. hogy elvegyelek tőle. most nem rád gondoltam. engem viszont sosem kapsz meg. amit mondtam. és jót nevetett a saját tréfáján. Mindenestül – az utolsó szót a fülembe suttogta. Amúgy tetszik? Direkt neked készíttettem. Viszont… Kiengedhetnél. – Én sem tréfának szántam a megjegyzést. – Ahogy ez a ruha sem tetszik. – A tested. amit akarok. De ott ne. A többit még elviselem. Savannah. Nem akartam. – Nekem viszont igen. – Megint rosszul vagy? – Nem. Mint kiderült. 202 . majd a mellemre siklik. kiengedlek ebből a kalitkából. hogy közben mellém húzódott. Michael valóban a bokámra kötötte. mielőtt kivitt volna a vécére. – Ó. – Mi a baj? – nézett rám fürkésző tekintettel. – Tudod. és igen. még ha öklendezek is tőle. Észrevettem. és megrángattam a rácsokat. Kéne ide még valami… – ujját az állára tette. hogy a keze megint a karom simogatja. akkor. De igazad van.

és elnyomta a cigarettát. vagy otthonossá tette volna. addig összeszeded magad – mondta hidegen. azt hittem. A szoba hatalmas volt. a foglyot. A bútorok. de nem mertem. ami tényleg kényelmessé. valamint némi kekszet. – Semmi bajom. – Nos. mert azok is. valamint egy kis asztalka volt a szobában. vajon mi járhat a fejében. mint egy kutya a pórázon. Ösztönösen a hasamra tettem volna a kezem. de ő is meghallhatta. A gyomrom felkavarodott. és gondolni sem mertem rá. mintha a középkorból származnának. Kihajoltam a rácsok között. állapítottam meg. lassan ideje vacsoráznunk. az egészet pedig vízzel öblítettem le. néhány fotel. hogy megint hányni fogok. és feltűnt az is. elég régen nem használtam már ezt a házat. Michael visszazárt az ágyra. esetünkben engem. és éreztem. de ezúttal ő nem jött be mellém. Hálát adtam az égnek. Fekete. végre elmegy. – Attól függ. és elkaptam a tekintetem. Michael ez alatt az idő alatt összeszűkült szemekkel méregetett.Úgy éreztem magam. – Igen – nevetett fel. 203 . sokkal inkább magamnak. – Jól vagy. azt is itt kell-e elfogyasztanom. – Talán azért tűnnek olyan réginek. – Nos. mi? – horkant fel Michael. Percekkel később már egy almát majszoltam. Kicsit rémisztőnek találtam. – Az látszik. Eltekintve a hatalmas kalitkás ágytól. mert azonnal intézkedett. Hát… Az ágyat leszámítva. A falakról kitömött állatfejek gúnyolták a látogatókat. lábát feltette a kis asztalra. Remélem. Előkészíttettem az ebédlőt.és dohszag mellé most már csak a dohányfüst hiányzott az életembe. Remek. Mi lesz. hátha elárulom magam. csak egy kisebb komód. ha rájön? Megrémültem. Miután végeztem. A penész. Michael visszavezetett a szobába. Csak… keksz kell. hogy egyetlen ablak sincs a helyiségben. ellenben a méreteivel azonban semmi nem volt benne. Ehelyett azonban csak helyet foglalt az egyik fotelben. A falak így közelről tökéletesen feketének hatottak. Nézd el nekem a port és a koszt. és víz. és az ebéd maradékát is kiadtam. nem. és rágyújtott egy cigarettára. Meg valami gyümölcs – motyogtam.

Szerinted hányszor tette már meg ezt Nicholas? – vigyorgott rám szemtelenül. Lehet. hogy te is csak olyan pénzéhes liba vagy. – Látod? Huszonöt év korkülönbség. való igaz. Régen kastélynak használták a lakói. hogy egy tizennyolc éves lányhoz illenél – dohogtam. Negyvenhárom évesen még mindig nem néztem többnek harmincötnél. – Nem vagyok pénzéhes! Nem tudom. És mégis… Vajon Nicholas akkor hány éves lehet. hogy ez egy régi kúria. valahogy éreztem. mégis. – Szerinted hány nővel fekszik még össze rajtad kívül? – Nem érdekel! – morogtam. – Még ezt sem árulta el? – vonta fel az egyik szemöldökét. hogy igazat mond. hogy egyáltalán belementél ebbe az egészbe. – Negyvenhárom. Szóval Nicholas pénzt adott értem? És anyám elfogadta? – Akármennyire is fáj az igazság. hercegnőm. Az épületre viszont ráférne már egy alapos tatarozás. hercegnőm. – Valóban? És az a rakás pénz. – De Nicholas-hoz hozzámennél? – Fogalmam sincs hány éves – vallottam be morogva.– Hogy érted? – Úgy. nem éreztem szükségesnek kidobni őket. De nem hinném. Nem lehetek a feleséged! – Oké. Bár… Lehet. hogy édesanyád a pénzéhes. – Ne vedd a szádra anyámat! – kiabáltam. 204 . miről beszél! – sziszegtem dühösen. téged bizony eladtak a maffiának. Legalábbis a családom egyszer régen annak használta. te hány éves? Mert nem hinném. ugyanakkor fájt a megjegyzés. itt minden pasi meghibbant? Mit akartok ti tőlem? Különben is. Mit gondolsz? Megcsináltassuk majd az esküvő után? – Mi? – hüledeztem. tűnődtem. és igyekeztem visszafojtani az átkozott könnyeim. hogy ez akadály lenne – vigyorgott rám. és felnevetett. mint Jennifer. Pedig már kezdtem volna boldogabbnak érezni magam. amit Nicholas adott édesanyádnak cserébe érted? Igaz. – Meglep. – Oké. Persze mindent megtartottam eredeti állapotában. Semmi okom nem volt hinni ennek a férfinak. azonban sokkal régebbi annál. ez elképesztő volt.

ma ünnepelni fogunk – vigyorgott rám még utoljára. – Az is szánalmas. hogy majd te megosztod velem ezt a kis részletet. Az arc megdöbbentően hasonlított valakire. igen. Ó. csak a babát nem tudta eltűntetni. rájöttél. akit ismertem és kedveltem. és kényelmesen hátradőlt a fotelben. Legalábbis egy részében. és távozott. Mert az a tökfilkó nem véletlenül választott téged. Energikus volt. Nagyon reméltem. csak még nem jöttem rá. színes tinccsel. Úgy fél órával később megmozdult az ajtó. szegény lány hozzám jött könyörögni. És nem is akartam. Az idő mindenre gyógyír. nem egy kurva vagyok számára… – Ami így is van. – Hazudsz! – Na. szívtelen tekintetébe néztem. aztán Michael felkelt a fotelból. Már nem egy „feleségét” ölte így meg. és egy piszkosszőke. – Többször is együtt láttam Jennifer-rel. ahogy a közeledő alakra néztem. – Az előbb azt mondtad. – Valóban? Majd meglátjuk. mint én. Az a seggfej érezni kezdett irántad valamit. ahogy jéghideg. hogy nagyon is fontos vagy számára. és segítőkész. jó. és a lakathoz sétált. egészen megszerettem. hegyes körmeit belevájta a karomba. miért. Pár percig hallgattunk. hercegnő – gúnyolódott.– Ó. dehogynem! És tudod mit? Én mindent elmondok neked. hogy elraboltál – horkantam fel. szépségem. de neki barna szeme volt. ha nem tette már eddig is. és az ajtó felé indult. de ahogy látom. 205 . – Mindjárt beküldöm a lányomat. platinaszőke haja egy-egy vidám. hogy ennek is jó ideig megmarad a helye. még tudatlanabb vagy. – Meghoztam a ruhád. hogy öltöztessen fel az alkalomhoz illően. rövid haj lebbent meg előttem. hogy megszabadítsam tőle. És ez szánalmas. – Úgysem lehet a tiéd. amit tudni akarsz róla – mosolygott derűsen. Az a bolond látszatnak akart téged maga mellett tartani. Könnyek gyűltek a szemembe. Biztosra vettem. az idő sok mindent meg tudott oldani. Elvégre is. úgy rángatott ki. azt már tudom. hogy megtegye. Valóban hazudtam. és a kezdeti reménykedés azonnal alábbhagyott. Szerinted mennyire lett volna hűséges típus? Ugyan. és hosszú. hogy ne az igazi nőit vegyék célpontba. ahogy az apja szorításától is zúzódások lesznek az állkapcsomon. Feketére lakkozott. Viszont. amit kérsz.

– Miért? – suttogtam rekedten. mint amilyennek megismertem. Remélem. Savannah. és szabad utat engedtem a könnyeimnek. 206 . erre a lány megrángatott a karomnál fogva. – Üdv. Teljesen más volt. hogy én leszek a koszorúslányod – vigyorgott rám hidegen. – Rose…?! – próbálkoztam. nem csalódtál nagyon.

ki szórakozik velem. és tárcsáztam Santiago-t. Mindkét fickó cafatokra szakadt. mint egy francos tűzijáték. Nichi. Melyiket mondjam először? – Muszáj húznod az időt? A türelmem most nem éppen akar hazajönni. – Neked is szép estét. Melegen ajánlom. hogy a fickó előbbre legyen. Nicholas Három órán keresztül üldöztem azt a Sedan-t. – Nem volt rá alkalmam. öklömmel a mellettem lévő falba csaptam. és úgy káromkodtam. – Okos – hümmögött Santiago elismerően. mint én. hogy bármi hasznunkra lehetnének. ki is ugrasztottam a nyulat a bokorból. mert ez a két palimadár már aligha dalol. Ugyanis a nyavalyás kocsijuk felrobbant. és maximum kiskanállal kapargathatom a darabjait az aszfaltról. Ez a két ürge volt a legbiztosabb kapcsunk Savannah-val. hogy a nyúlnak lőttek. amit összekötöttünk Savannah elrablásával. és most lőttek neki. napsugár – válaszolta derűsen Santiago. és ahogy mondtam. Szó szerint. Dühösen előrántottam a telefonom. Azok ketten felgyulladtak. akár egy karácsonyfa. – Most nincs kedvem az idétlen játékaidhoz! – förmedtem rá. – Kinyírtad őket? – horkant fel Santiago. – Csak mondj egy nevet és egy címet! Kibaszottul tudni akarom. lelőlek! 207 . – A… – kezemmel a hajamba túrtam. – Remélem. olyan volt. Ha nem vigyázol. Az egyik címem ugyanis telitalálat volt. így már kétlem. mint még soha. baromi jó híreid vannak számomra – morogtam. mikor felvette.18. Az egyetlen hiba a tervben. legalább tíz méteres körzetben. meg egy rossz hírem. – Nem érdekel a véleményed! Mire jutottál? – Van egy jó.

nada! Érted? Egyszerűen falba ütköztünk. Szájkarate Király – dörmögtem. Ökölbe szorítottam a kezem. Szóval! Benső infók szerint Michael akarja a kis barátnőd. aztán sötétség. és ezt hallgasd. mit találtam. hogy ő ezt nem látja. Ezek után végeztem egy újabb. – Például? – A csaj nem is létezett az elmúlt öt évig. azt hiszem. A két dolog nekem nagyon nem jött össze. aztán rájöttem. aki mindkét napon szolgálatban volt. hogy Rose aznap ott járt – feszülten vártam a folytatást. neked van humorérzéked? – vált hirtelen csodálkozóvá a hangja. és órákkal később tértek magukhoz a takarítószerek között. elég fura háttérinfókat találtam róla. De úgy tényleg akarja. mielőtt neadjisten kitekerem a nyakát a legjobb emberemnek. – Hogy érted? – kérdeztem zavartan. A rossz… nos. mi? – vágott vissza a férfi. hogy pontosabbak legyünk. ezúttal kissé erőteljesebben. Szex. mire gondolok? – Megráztam a fejem. – Csak próbáltalak kicsit megolvasztani. Az egyik legjobbnak. jó.– De harapósak vagyunk – motyogta Santiago. de valahogy éreztem. bizalmasan elmesélte. új koszorúslány után kell nézned. Az egyik emberünk. – Azok a balfácánok hagyták maguk elcsábítani egy-egy jó menet ígéretében. Semmi. Huszonnégy éves. alaposabb kutatást. – A lényeget! – ismételtem meg. és igyekeztem higgadt maradni. Született. mikor le akartuk nyomozni. érted. 208 . seggfej! – Mondd. – Jé. – Az agyunk sem túl éles ma. – Nem. meg mutogatni… tudod. Kiütötték őket. Atlanta. mire jutottál! – A jó hír. – Csak a lényeget. hogy mi következik. – Jó. – Rosalie Slaughter. Georgia állam. hogy van ez – mondta Santiago csevegő hangnemben. – A kis koszorús lányod pedig… Rose… Nos. mintha egy hároméves gyereknek magyarázná a televízió működési elvét. és körülbelül. mikor Michael Savannah közelébe férkőzött. hogy Michael nem fogja bántani Savannah-t. – Hát olyan pasis módon.

és tovább köröztem. Az ösztöneim azt súgták. Caroline-t. mikor Santiago bizonytalanul megszólalt. hogy reményeim szerint lenyugtasson. hogy közel járok. És az egyetlen 209 . nagyon rossz döntés. az utcai lámpák fénye volt az útmutatóm a kietlen. a város minden rejtélyes. és órákra magukra hagyod őket? Rossz döntés. – Ó. már csak azért is. és a kocsimhoz sétáltam. pontosan merre induljak. ahol esetlegesen fogva tarthatják Savannah-t.– Honnan tudod? – kérdezte Santiago döbbenten. Csak rámutattam. az isten szerelmére! – morogtam. mert szükségem volt a nyugalomra. – Köszönöm. már az elejétől. Azonban az életben semmi nem ilyen egyszerű. átmentem a folyón. Vagyis a friss levegőre. és lecsaptam a készüléket az ülésre. hogy szóltál! A lényeg: Találd meg a házat. – Lelőtted a főpoénom. hogy mint főnök. a város külső részét vizsgáljam meg. egyszer talán még láttam is futólag. hogy meg is találtam. vagy sötét zugát megnéztem. ugye nem Michael húga? – Ó. Éreztem. Ő mesélt nekem a lányáról. ember! – nyögött fel csalódottan. Berry. Akartam még tenni pár kört. anyu. várjunk csak! Mit nem mondtál el nekünk? – Hosszú lenne. Nichi. elhagyatott városrészeken. Bevágtam az ajtót. de fogalmam sem volt. és egy kaszkadőrmutatványnak is beillő fordulattal a főútra hajtottam. kapitány – már majdnem letettem a telefont. Most nem kezdek bele. – Okézsoké. Vedd úgy. – Rájöhettem volna. – De… ugye az a csinos bögyös. A nap már egy órája alábukott a horizontnak. néhány éve ismertem meg az édesanyját. De a szeme… – Kontaktlencse. ehelyett viszont délnek fordultam. dehogyis. sebességbe tettem a kocsit. Sose hallottál róla? – És a haja… – Paróka! – sóhajtott fel Santiago. de sehol nem akadtam Michael nyomára. Végig hajtottam a Mississippi mentén. menjen kelet felé. Röviden és tömören. Nagyon. A francba! Hiszen az arca… akár az anyjáé… – Te ismerted az anyját? Na. csapnivaló vagy! Beengeded az ellenséged lányát a menyasszonyodhoz. – Te most gúnyolódsz? – horkantam fel. mielőtt visszamegyek az irodába.

A rendőr. – Mit akar még? – kérdezte rekedten. 210 . a motort hagytam járni. – Jó. Az egyik türelmetlenül járkált le-fel. mielőtt válaszolt volna ránézett a barátjára. aztán az ajtóhoz lopakodtam. Megint hallgatás. kezét összekulcsolta. Eltakarítottuk a nyomokat. szó szerint még a madár se járt. A kis résen. deszkázott ablakú épülethez sétáltam. Két férfit láttam. Mintha csak erre az égi jelre várt volna. – Mi mindent megtettünk. Egy pillanatra besétált a gyertya által képzett kis fénykörbe. Odabentről fény szűrődött ki. Elvigyorodtam. Letette a telefont. amit látnom kellett. de errefelé. kiszálltam a kocsiból egy különösen sötét sikátornál. negyed óra múlva pedig már elfogyott a türelmem. A belvárosban ilyenkor még hazafelé igyekvő embereket találhatunk. Elintézzük. és várakozón nézte az ölében heverő telefont. Aztán hirtelen elsápadt – ezt még a gyenge fénynél is láttam – és nagyot nyelt. Törökül kezdtek megvitatni valamit. hogy egy ilyen lepukkant. szemügyre tudtam venni. és ettől égnek állt a szőr a tarkómon. Volt itt valami. és nézzem meg a keleti városrészt. ki hinné.társaságom. hogy lehet még egy ilyen szerencsém az életben. és a barátjához fordult. aki meglátogatott az öccse miatt. képtelenség. amit ezzel készítettem. Furcsa. forduljak meg. a másik odarohant. Egy teremtett lélek sem volt itt. bármelyik pillanatban ősszedőlhető épületben még működik a villany. valószínűleg a választ hallgatta. hogy magukra találjon. mikor megcsörrent a készülék. Elővettem a pisztolyt a zsebemből. Üres zacskókat görgetett a szél a sikátorokból ki– és be. Michael embere. A másik az ablak mellett ült egy kopott kanapén. Csend volt. és nem hittem el. Az egyik ablakféleséghez lopóztam. és kis dulakodás kezdődött. mi folyik odabenn. és óvatosan szétnyomtam a deszkákat. amit kért. de az agyam itt akart tenni egy kellemesnek nem mondható körsétát. az már biztos. én pedig a rozoga. Az ösztöneim azt mondták. Végül a járkáló győzött. így megláttam az arcát. aki tanácstalanul felemelte a kezét. Mintha zsinóron rángatnának. ki vegye fel. de csak a sziluettjét láttam a falon. Valami nem volt itt rendjén.

bár nem kellett aggódnom. Szerintem nem szükséges használnom ezt a pisztolyt. de gyanítottam. hogy igen. Patrick. a vér a poros padlóra ömlött. vagy játszunk még? 211 . mielőtt telepumpálom ólommal azt a nem túl okos fejedet. Nem tudtam. és helyezkedj el kényelmesen. és odakapott. – Patrick. – Hát jó. – Ismét rossz válasz. – Mit akarsz? – A neved. kapsz még egy esélyt. ezúttal a bal csuklójába. Patrick Nicholson – nyögte ki. – Mi most beszélgetni fogunk. hogy elmondd. – Ezúttal az igazit. aztán berúgtam az ajtót egy jól irányzott rúgással. hogy nem eresztett belém pár golyót. és beintett a nyomaték kedvéért. – Szóval? Dalolsz. Egy pillanatra sem vettem le a tekintetem az ürgéről. – Szervusz. – Milyen drámai – morogtam. hogy itt bárki is meglát. taszigáld arrébb halott barátodat. Aztán kiáltás. van-e nála fegyver. aki tompa puffanással landolt a padlón. Pisztolyommal egyenesen a két szeme közé céloztam. hátha próbálkozik valamivel. De ki tudja. Felordított. – Nem tudom. míg el nem mondod. Vártam még egy percet. ujjam a ravaszon volt. De mivel türelmes vagyok. Azt ajánlom. A golyó egyenesen Patrick jobb vállába fúródott. hány ember lehet még benn. Csupán a meglepetésnek köszönhettem. A fickó felnyögött. amit tudni akarok. először is – legyintettem felé a pisztollyal. mit akarok hallani. – Fogalmam sincs… – Durranás. szemében félelem villant. amit tudni akarok! A fickó úgy is tett. hol vannak – vágta rá gyorsan. keze bénultan lógott mellette. ahogy mondtam neki. lelőttem a kanapén ülőt. Mert innen addig nem kelsz fel.Körbenéztem a kihalt utcán. Szóval? – Baszódj meg! – hörögte. és kihasználva a két ember átmeneti megrökönyödöttségét. És szerintem nagyon is jól tudod. Remegő kezekkel lökött egyet a barátján. tahókám! – mosolyogtam rá ridegen a reszkető rendőrre. és újabb golyót eresztettem meg felé. nagyon lassan sétálj a kanapéhoz. és azonnal csomókba állt össze. – Rossz válasz. Patrick. porfelhőt kavarva fel landoláskor.

hogy Michael nem itt bujkál. Az izmaim megfeszültek. A kormánykerékre csaptam. hogy hamarosan elveszíti az eszméletét. és a kanapéra köpött. és jöjjenek ők is utánam. Megeresztettem egy golyót a fejébe. A máris elpocsékolt vér mennyiségéből ítélve nem húzza sokáig. Hova a fenébe menjek? Végül jeleztem a mögöttem lévőknek. úgy pedig nem veszem hasznát. de nem szólt. végül is körbe is nézhetünk. Ha már itt vagyunk. hogy tovább megyünk. merre lehetnek. és tudtam. de egyik kezét sem tudta mozdítani. ahogy a pisztoly csövét a fejére irányítottam. A rogyadozó házak. nem törődtünk fele. hogy ő is felfogja. Ezúttal a jobb térdét találtam el. Vannak? – morogtam tagoltan. Mindenfelé ódon kúriák. Ezúttal az ösztönömre hagyatkoztam. eszembe jutott a telefon. gondoltam. Azonban a helyszínre érve óriási meglepetés ért. Jobban levédte a jelet. mint gondoltam. Szeme elfátyolosodott. Fél óra múlva egy egész konvojjal tartottunk arra a lepukkant környékre. hogy itt rátalálok bármire is. ahonnan a hívás jöhetett. és megint lőttem. Mielőtt azonban kiléptem volna az utcára. Útközben felhívtam Santiago-t és Drake-et. Hogy az a… Persze hogy várhattam. és bedeszkázott ablakok helyett egy felettébb gazdag környékre értünk. és hagytam. Szerencsémre Michael volt olyan ostoba. hogy megkönnyítsd a dolgot. A város keleti fele. hogy nem védte le teljesen a hívást. és a kocsimhoz mentem. Nyilvánvaló. hogy fogják az embereket. hol vannak. Fintorogtam. Patrick ordított. – Nem… tudom… – zihálta válaszképp. hogy itt azonnal kitűnne. – Utolsó esély. hiszen ennyi autó úgysem 212 . zihált. seggfej! – mondta. Hol. hatalmas kovácsoltvas kapuk. Egy próbát megér. hogy valami égi uralkodó mellém áll? Természetesen ez sem volt az én napom. Visszasiettem a helyiségbe. hogy lekapcsoljuk a lámpákat. ezért esélyem sincs. aztán sarkon fordultam. és szédítően nagy kertek fogadtak. felkaptam a készüléket.– Tényleg nem tudom. Tudja jól. A rémület kiült az arcára. Kelet. Megindultunk előre. és gondolkodni kezdtem. hogy azok vezessenek. így körülbelül be tudtam határolni.

minden egyes embert lelőttem. – Bemegyünk. – Esetleg valami figyelemelterelés… vagy felmérni a terepet… – Nincs rá idő. kiket ölök meg. ez a ház már kívülről egy labirintusnak tűnt. Nem törődtem vele. hacsak az illető nem volt a) teljesen elmeroggyant. ha ezzel előnyhöz juttatom az ellenségeim. Leparkoltam a kocsit. c) esetleg mindkettő. akit csak a csarnokban láttam. vagy b) a maffia tagja. mi a terv? – lépett mellém Santiago és Drake. Nichi! – sóhajtott Santiago türelmetlenül. de semmi gyanúsat nem találtam. és felszaladtam a bejárathoz vezető kőlépcsőn. A fenébe. és kétlem. és átmásztam. minden kaput. A kapura ki volt függesztve egy eladó tábla. Viszont a második és harmadik emelet. legalábbis a testét minden bizonnyal. Savannah bajban lehet. – Szóval. ezt minden ablakból láttuk. Egy tompa puffanással landoltam a talajon. Előre siettem. ezért egyetlen ugrással fellendültem a kőkerítés tetejére. Alaposan megnéztem minden egyes parknak beillő kertet. és nem kérdezett többet. csak így? – hümmögött a katona. és csatlakoztak hozzám. hogy kárt tenne benne. – Már mondtam. A felső szinten égett a villany. és belöktem a kétszárnyú ajtót.tudna elvegyülni. majd a talpam alatt csikorgó kavicsokkal nem is törődve. Nem hinném. hogy a többiek is így tettek. de nem tehettem mást. csak nagyon alapos ok miatt. és a ropogó kavicsokból tudtam. A dolog akkor kezdett érdekessé válni. Az autók egy részét elküldtem jobbra. Santiago és Drake is felzárkózott a többiekkel. hogy bárki ilyenkor jött volna el egy késő esti lakásnézőbe. megindultam a hatalmas birtokon a ház irányába. a többi velem jött. – Michael egy őrült. a kúriákat. Az út végül kettéágazott. – Ó. Akarja őt. Gyűlöltem ismeretlen terepre besétálni. – A fickó nem fogja bántani. mivel a kapu – viccen kívül – négy! lakatra volt zárva. mikor megláttam egy sötét furgont parkolni az egyik különösen régi kúria előtt. Te rá bíznád a barátnőd? – Igaz – bólintott. főleg. Kiszálltam. – Hé? Te teljesen megvesztél? Mi a francot csinálsz? – Bemegyek – feleltem. valamint a pince teljes sötétségbe burkolózott. 213 .

és felemeltem a pisztolyom. aki valami nagyon nagy bolondságot tett.– Persze. hogy csak azért nem találtak el. és húzott elő a farzsebéből egy. hogy azonnal a lányhoz vezetnek minket. – Túl sokan vannak. Drake és még néhány ember cipőjének a kopogását hallottam. Ekkor megláttam egy zöld fodrot lebbenni a kőlépcső boltívében. Beugrottam egy márványoszlop mögé. aztán Michael letaszigálta a lépcsőn. Én is oda fordultam. és tüzeltem. és káromkodva megdörzsöltem a fejem. – Nicholas. – Legalább beavathattál volna a gondolataidba! Vagy ki akarod nyíratni magad? – Nem volt idő a magyarázkodásra. közben elővettem a másikat is. a ropogó hangok lassan elhaltak mögöttem. ha ezt túléljük. Olyan vendégszeretők lesznek. hogy… – Már szóltam a csapat másik felének. ahogy előre vetettem magam. mert miért ne. – Kösz – néztem rá hálásan. aki az utamba került. tekintetem mereven a boltívre szegeztem. Egy pillanatra láttam Savannah kétségbeesett arcát. és fejbe vágott. szemét az egyik oldalajtóra szegezte. már nem csak a hullánk fogják megtalálni – morogta. – Idióta! – grimaszolt a férfi. lelőttem mindenkit. lépjünk be a főbejáraton. Hamarosan ideérnek – feleltem. Tudtam. és lerohantam. csak Santiago. A 214 . mint egy apa a gyermekére. Nem törődtem a dühös kiabálásával. – Reméljük. és lelőtt egy fickót a bal oldalamon. sokkal fogok tartozni nekik. de társaságunk van – morogta Drake. ugye? – morogta Santiago. és kettővel céloztam egyszerre. és úgy meredt rám. ahogy követtek. – Nem akarok a világért sem ünneprontó lenni. – Te meg mit… – dörmögtem. Elértem a lépcsőt. mert Santiago és Drake fedeztek engem. az enyémhez hasonló pisztolyt. várj… ! Te meg hova… – Santiago elkáromkodta magát. Vagy húsz fegyveres alak rontott be pincébe vezető lépcső nyílásából. A mellettem lévő oszlopnál Santiago morogva hajította el a puskáját. akit nem vettem észre. és amúgy is csak akadékoskodtál volna! – öklöztem a vállába. Nem hiszem. Kettesével szedtem a fokokat. és újratöltöttem a pisztolyom. a hatalmas csarnok hirtelen túl kicsinek tűnt.

csak néhány gyertya lángja adott némi pislákoló fényt tájékozódásnak. ha őt elengeded – kezemmel Savannah felé intettem. – Mivel tudom. középen egy hatalmas. a falakat kitömött állatfejek díszítették. Nem volt túl sok bútor. és elviharzottam. mikor megláttam az ajtóban Michaelt. – Akkor vidd – tártam szét a karom. mit akarok. mint élő bástyát. – Az alvilágot – mosolyodtam el hidegen. hogy teljesen félreállj a képből. – Nem fogja bántani. Mellkasa szaporán süllyedt és emelkedett. mi a gyengepontod. 215 . – Egy lányt kell használnod. Azonnal habozás nélkül lőttem volna. – Azt hiszem. Az embereim mindent alaposan körbe jártak. semmint láttam. Ha félreállsz. Elfordítottam. Csönd volt. csupán a fent még mindig zajló harc hangjai törték meg a némaságot. Nicholas – mosolygott rám Michael. ahogy vékony vércsík csordogál lefelé a nyakán. de Michael felnevetett. mikor végre kilincset éreztem magam előtt. – Nos. Arra van szükségem. – Mit akarsz tőlem? – kérdeztem ezúttal úgy. még nem lehet az enyém. amit akarok. nem tudok jobb szót. Azonban egy teremtett lélek se volt a szobában. hogy mentsd az irhád – ezt már szinte vicsorogtam. mi lesz? Lelősz? Akkor a lány is meghal. – A tiéd lehet. El akarlak tüntetni a képből. aki tanácstalanul. kör alakú ágy foglalt helyet. ami körül… Nos. és pár pillanatig hunyorítva próbáltam kivenni valamit a helyiségben. A szoba falai feketék voltak. Savannah tekintetében rémület ült. – Milyen gyáva – morogtam. sehol nem volt megvilágítva. Nicholas. ahogy a torkának szegezett kés a bőrébe nyomódott. így gyakorlatilag a semmiben tapogatóztam előre. Michael viszonozta a gesztust. mi? – morogtam Santiago-nak. Sokkal inkább éreztem. én pedig már majdnem sarkon fordultam. de Michael Savannah-t tartotta maga elé. hogy Michael is meghallja. pontosan tudod. – Pontosan. Santiago szemügyre vette a rácsokat. egy aranyszínű kalitka volt. Nicholas.csigalépcső sötét volt. – Ez nem ilyen egyszerű. hogy Santiago és Drake mellém lép. és hamuszürke arccal vállat vont.

ahogy akarod – nevetett fel sötéten. Most nem. és beteg. Ő rémült pillantást vetett rám. Ránéztem Savannah sápadt arcára. és ha nem leszek elég gyors. Santiago a lányért ugrott. én pedig gyorsan felemeltem a pisztolyom. ahogy reméltem. Két pisztoly dördült egyszerre. Michael! – Legyen. A gyenge fényben megláttam a zúzódásokat az arcán. Michael ostoba volt. – Ereszd el. mindennek vége. utána tárgyalunk – néztem Michael jéghideg szemébe. ha ezzel megmenthetem őt. Kissé megrázta a fejét. mint bárki más. Tudtam. majd Savannah felsikoltott Santiago karjai között. de nem eresztette el Savannah-t. Michael kissé lazított a szorításon ugyan. – Ereszd őt el. Megértette. és láttam a szemében gyúló halálos fényből. mit akarok tenni. hogy nem fogom megtárgyalni vele a békés távozást. és a nyakán lecsordogáló vércsíkot. és egy könnycsepp gördült le smaragdzöld szemének a sarkából. hogy bármit feladnék érte. De ő sem tudna lebeszélni róla. a karján. épp. hogy megértette. 216 . a pillantásunk egy röpke másodpercre találkozott. amit csak tudok. De Michael is résen volt. és ellökte magától Savannah-t.– Előbb engedd el – morogtam. Mindent egy lapra tettem fel. mi a tervem. tudtam. jobban.

Rám se hederített. Savannah – Rose… – próbálkoztam ismét. és nyomatékként még egyet rántott a fűzőn. miközben ő tépkedni kezdte a ruhámat. – És ki vagyok én. hogy ellenkezzek vele? – A lánya! – Még mindig nehezen emésztettem meg ezt az új információt. éreztem. ha csalódnod kellett – fordította rám. – Kérlek… – pihegtem. az elmúlt fél órában most először. Miközben én az új információkat emésztgettem. – Miért? – Mert apám ezt akarta – vont vállat. A törvénytelen lánya. A gyomrom ismét kavargott. 217 . Ezzel nem tudtam vitába szállni. fodros ruhát. hogy hamarosan megint hányni fogok. és már az új ruhát – egy smaragdzöld. Rose lesimította a ruhám. vagy nem állok jót magamért – fenyegetőzött. ami leginkább a középkori eleganciát idézte meg számomra – aggatta rám. Rose teljesen levetkőztetett. miután levegőhöz jutottam. – Ja. ha rájönne a kis titkomra. Abban a pillanatban megölne. Egy pillanatra még a levegő is bennszakadt a tüdőmbe. amikor Rose megrántotta a fűzőt. akit az anyja haláláig el sem fogadott – morogta. – Rose… – Sajnálom. mint tenne Michael. zavartalanul csinálta tovább a dolgát. – Miért csinálod ezt? Miért… – Árultalak el? Túl sok a kérdés! Dugulj el.19. majd a lépcső felé kezdett húzni. Rettegtem a gondolatától is. ezt tudtam. felejtsd el. ismét karon ragadott. de még tartottam magam. – Nem segítek neked. Egyáltalán senkid nem vagyok. gyűlölettől izzó tekintetét. Nem vagyok a barátod. alig halottam meg. Eszem ágában sincs.

de a falak fehérek voltak. mintha a falakról is az visszhangozna. Próbáltam megőrizni a hidegvérem. A hangom rekedt volt. hogy még jobban kavargott a gyomrom.és penészszag terjengett. – Mondd csak. Michael az asztal ellenkező végében ült. és alig voltak bútorok. és rám csukta. A levegőben doh. ami a délelőtti hangulatára nem volt jellemző. Mintha minden mozdulatom elemezné. Egy belső hangocska azt súgta. tippem szerint a földszintre. de ez nagyon nehéz volt. Nem volt időm bámészkodni. hogy tönkre tette az életem? 218 . boltíves ajtón. mint a lenti szoba. mindent vastag porréteg borított. végül belökött egy kétszárnyú. csak egy-két nagyon ősrégi darab. ami csak tovább ingerelte a gyomrom. – Valóban? Elég rég nem ettél már. – Együnk – mondta. Jó régóta nem használhatták ezt a házat. Igyekeztem legyűrni a rosszullétem. – Hogy értve? Azon kívül. ami ezúttal csak azt érte el. észrevettem. hanyagul hátradőlt a székében. de minden egyes lépésemmel csak rosszabb lett. igaz a festék már mállott róluk. mégis mit is csinált pontosan Nicholas? – Michael mellém telepedett az asztalra. Azonnal megcsapta az orrom a sült hús jellegzetes illata.Rose egy csigalépcsőn vezetett fel. Én sem tettem. és ettől a hideg futkosott a hátamon. hogy Michael arca most komor. mert a gyomrom már felmondta a szolgálatot. de ő maga nem nyúlt a tányérján levő ételért. félretolva az ételt. Tétlenségem az ő figyelmét sem kerülte el. – Mi az? Talán nem kedvedre való. mert Rose végigrángatott néhány folyosón és faajtón. Ez sokkal tágasabb volt. – Nem vagyok éhes – ismételtem önmagam. amit felszolgáltak? – Én… csak… nem vagyok éhes – motyogtam. többnyire tájképek borították. Mikor leereszkedtem a fatámlás székre. miközben felállt. – Valamit eltitkolsz előlem. hogy a beszélgetés kezd rossz irányba terelődni. és engem figyelt résnyire szűkült szemekkel. A falakat festmények. és felém indult. – Szerintem meg… – kezdte Michael. és nem kirohanni a teremből. – Ugyan… mégis mit? – kérdeztem. a szívem a torkomban dobogott.

és tudtam. 219 . hogy mentsd az irhád. mikor váratlanul zajt hallottunk az előszobából. miközben a kezében végig ott volt a kés. szerintem annál sokkal többet tett. csak ez után indultunk meg mi is. – Milyen gyáva – morogta. és elöntött a megkönnyebbülés. – Csak szeretné! – mennydörögte Michael. ingerülten ellépett az asztaltól. – Fogalmam sincs. Michael levitt a pincébe. Pengéjét a nyakamhoz tartotta. Feljajdultam a fájdalomtól. de tudtam. és észrevett minket. és vártam. még a falak is beleremegtek. Erre Michael felszisszent. Beletelt két percbe. Mérgezett volt. Nicholas megfordult. Az étel mérgezett volt. Őrület csillogott a szemében. hogy fegyvereket hallok. a hangom tele reménnyel és örömmel. Michael épp felemelte volna a kést. és a haját tépve fordult vissza. Merj. egyenesen az előszoba felé. Nicholas tekintetében harag lángolt. néztem kábán az asztalra. hogy látom. Drake és Santiago néhány emberrel berohannak a pincehelyiségbe. mire felfogtam. és a karomnál fogva kirángatott az étkezőből. Azt hittem. A kőlépcsőhöz taszigált. Onnan figyelte.– Ó. igaz? – ordította. kitesz a lövöldözésnek. Én is ugyanezt éreztem. hogy elvesztem. és megragadta a karom. legnagyobb rémületemre. akkor inkább eszel az ételből és úgy halsz meg. de látom. Hazudni. ahogy Nicholas. Lövöldözés… – Nicholas – suttogtam. azt akarod. – Ha okos lettél volna. Santiago és Drake azonnal mellé lépett. Egy töredék pillanatig láttam Nicholas arcát. – Szajha! A fattyát hordod. de nem. – Én… Miről… – dadogtam. utána már csak a sötétségre emlékszem. hanem elbújtunk egy üregben a falnál. Tud róla egyáltalán? – nézett rám összeszűkült szemekkel. elvégre van egy gyereke. Michael okos volt. hogy elnyújtsam neked… – morogta. – Ne. és az ellenkező irányba fordultam. mi lesz. de nem a szobába. hogy késő. Nagyot nyeltem. miről beszélsz – mondtam. Nekem – sziszegte összeszorított fogakkal. – Egy lányt kell használnod. de egy pillanatra láttam a megkönnyebbülést is átsuhanni az arcán.

Nem élném túl. ahogy akarod – nevetett fel sötéten. mert vért láttam a szemem sarkából. de alig hallottam a hangjukat a saját sikoltásomtól. aztán visszatért a ridegség. mi a gyengepontod Nicholas. a könnyeim már ott gyűltek a szemembe. hogy közéjük vessem magam. hogy Santiago karjai erősen tartottak. mire az szúrós pillantást vetett rá. – Csak éreztem. hogy baja essen. mit akarok. – Mit akarsz tőlem? – kérdezte Nicholas. A hideg penge a nyakamba fúródott. mikor újra ránk nézett. Ellökött magától. – Pontosan. Éreztem. El akarlak tűntetni a képből. de nem hallottam a fülemben doboló vértől. hogy teljesen félreállj a képből. Egy töredék másodpercig találkozott a tekintetünk. láttam a szemében. még nem lehet az enyém. – Akkor vidd – tárta szét Nicholas a karját. ha… Megráztam kissé a fejem. Ismét rám nézett. Nicholas szeme villogott. Nicholas. Santiago a mellkasához szorította a fejem. – A tiéd lehet. majd a két férfi szinte egyszerre kapta elő a pisztolyát. Tudtam. De én ezt nem kértem.– Mivel tudom. Az adrenalin dübörögve száguldott a véremben a rémülettől. Nicholas. – Ereszd el őt. mi lesz? Lelősz? Akkor a lány is meghal. – Ereszd el. – Azt hiszem. amivel csak annyit értem el. mert erősen tartott. Ha félreállsz. Láttam. Arra van szükségem. és éreztem a lefolyó vért. ő viszonozta. – Előbb engedd el – morogta Nicholas. ha őt elengeded. – Nos. amit akarok. hogy Nicholas morog valamit Santiago-nak. és nem akartam. Csak annyi mentett meg attól. – Az alvilágot – mosolyodott el Nicholas hidegen. és önelégülten Michael. Két pisztoly dördült egyszerre. – Ez nem ilyen egyszerű. Egy pillanatig láttam csak a gyengédséget a szemében. Santiago azonnal felém lendült. mire készül. Amire készült túl kockázatos. 220 . Michael! – Legyen. pontosan tudod. de az agyam nem akarta felfogni. Nicholas nem hátrált meg. Rémülten pillantottam az arcára. nem láttam az arcát. amiért nagyon hálás voltam. utána tárgyalunk. hogy a penge mélyebben vágott a bőrömbe. hogy Michael elmosolyodott. mikor Michael hozzám nyomta a kést. hogy az életét adná értem.

Száguldottunk a legközelebbi kórház felé. hogy teljesen ellent mondott az előbbi mondatának. ha történne valami! Időközben kiértünk az autókhoz. hogy nem… – Semmi… bajom… – sziszegte Nicholas. Santiago biztosított róla. és tudtam. – Szerintem menj haza. Át akartam ölelni. Santiago pedig a másikról. de én nem hittem neki. már műtötték Nicholas-t. hogy baj lesz. Kérlek. Vért láttam megcsillanni sötét kabátján. A szám elé kaptam a kezem. A könnyeim patakokban folytak végig az arcomon. Viszont tudni akartam. de ő elhátrált. Láttam. Istenem! Ne hagyd. de feltartotta a kezét. Santiago ment csak be hozzá. Drake átszólt menet közben. mi történt Nicholas-szal. hogy baja essen! Sosem élném túl. – Hagynunk kell pihenni. megőrülök a várakozás alatt. mi lesz – mondta. Vér. miután Nicholas-t átvitték az egyik szobába. Mindenütt holttestek és vér. Majd felhívlak. Mire felértem a kórházba. Egy szörnyű érzés szorította a mellkasom. Santiago a másik autóval vitt utánuk a kórházba.Nicholas eltalálta Michael-t. Remegve kiszakítottam magam Santiago öleléséből. és te is pihenj egyet. de mintha lett volna valami furcsa a hangjában. Az aggodalom vastag hálót szőtt a szívemre. amint volt egy kis jártányi erőm. Megijedtem. Az előszobát is a káosz uralta. Kicsit megsértődtem. Drake megtámasztotta őt egyik oldalról. Sápadt volt. alig bírtam átbotorkálni a szobán anélkül. és megint tettem felé egy lépést. A hörgésből és a torkából feltörő bugyogó hangokból ítélve a halálán volt. hogy rosszul legyek. hogy Nicholas elvesztette az eszméletét. Még nem tudjuk. Képtelen voltam megnyugodni. ha lesz valami változás. – Mi az? – Órákkal később. – Ugye… Ugye nem… Mondjátok. de azt nem tudtam. a hangja azonban annyira halk volt. – De… Látni szeretném… 221 . hogy beüljek mellé. mikor visszatért hozzám. és a derekára szorítja a kezét. de jelenleg Nicholas állapota sokkal jobban izgatott. azt hittem. az ajtót is becsukta maga után. hogy semmi baja nem lesz. és Nicholas felé vetettem magam. mikor Nicholas megtiltotta. meghalt-e. hogy ne menjek közelebb. hogy megtántorodik. és követtem őket felfelé.

amire kért. Ilyen állapotban nem. mikor közelítettem. úgy nézett a szemembe. hogy hazavigyen. hogy… – Csak mondd! – nyögtem fel. hogy nem menne. Odasiettem. ha felébredt! – sóhajtottam fel. ha leülnél – mondta. és megfogta a kezem. Engedtem. – Valóban? Végig néztél már magadon? Megtettem. az egyik réteg fodor ott lógott rajta. és kinyitottam. Lenyomott. senki nem mondott semmit. aztán visszatért a kórházba. és pihenj! – De én jól vagyok… – kezdtem volna mentegetőzni. de ebben a pillanatban csöngettek az ajtón. – Mi az? Történt valami? – Savannah… – Igen? – mondtam. De hiába faggatóztam. Végül mégis elnyomott az álom. az alja elszakadt. – Felhívlak – ígérte Santiago. és megmarkoltam a kilincset. Ő is végig mellettem volt. és kész – morogta. 222 . Azonnal a telefonhoz ugrottam volna. ezért megdörzsöltem. halott sápadt arccal. Leültem a kanapéra Pötyi és Hógolyó mellé. hogy van. Berry állt ott. Sőt. és a bundájukat simogattam. – Savannah. Utat engedtem neki. De akkor sem akartam Nicholas-t ilyen állapotban magára hagyni. Mire felébredtem már délelőtt tíz óra volt. és rájöttem.– Nem! – mondta élesen. ezért hátráltam egy lépést. és a kanapéhoz támogatott. A szívem sajgott. – De holnap tájékoztass. hogy nem így lesz. tudtam. De ez sem hozott enyhülést. mire gondol. – Sajnálom… Nicholas… – Ugye nem…? – kérdeztem elcsukló hangon. de tudtam. Azonnal szólj. hogy Santiago még nem szólt. és az ajtó felé terelt. de nem jött be. A mellrésznél szinte lecsúszott. Alvásra még csak gondolni sem mertem. sőt. mert nem értettem. és szerettem volna tudni. – Szerintem jobb lenne. hogy megvigasztaljanak. Biztos vagy benne. A smaragdzöld ruha tényleg extrémen festett rajtam. – Miért nem mehetek be hozzá? – Mert nem akarom. így beadtam a derekam. elkomorodtak. – Menj haza.

amerre mutatott. 223 . Megszorítottam a kezét. – Nem… ugye? – Savannah. hogy fájna neki. hogy kivezessen a lakásból. Dermedten hagytam. örökre itt hagyott minket. Semmi másra nem emlékszem arról a napról. te… Gyere. de nem adta jelét.– Sajnálom. Lenéztem arra. Kérlek. – Savannah… Mi a… – kérdezte Berry. – NEM! – Savannah! Nyugodj meg! Savannah… – szólongatott Berry. Nicholas halott. – Nem… – suttogtam. A könnyeim patakzottak. – NEM! – ordítottam hisztérikusan. ne vedd el tőlem őt is! Csak ő maradt! Rémülten pillantottam Berry-re. Halott. és a hajamba túrtam. és az ő hangja is elcsuklott. A bőrhuzat véres volt. és a kanapéra mutatott. azonnal orvoshoz kell mennünk – mondta. szinte ordítottam. – Nem! – ismételtem meg hangosabban. Csak ez az egy mondat csengett a fülemben. de Nicholas… meghalt – mondta. a hasam is hirtelen megfájdult. és felhúzott a kanapéról. és látszólag belőlem jött.

ha soha többé nem jön vissza. Mennyire vágytam rá. Anyához költöztem újra. mikor épp egy szelet sült húst vadászott magának. és bizony néha igenis kiszolgálta magát az asztalról. de azért elég nagyot nőtt az elmúlt hónapokban. Megannyi autó parkolt a templom előtt. hogy változnak a fények a hatalmas festett rózsaablakon. hogy Nicholas halálhírét hozták. anya aznap végigkergette 224 . ahogy visszaidéztem egy vicces pillanatot. és tudtam. Mennyire szerettem volna újra látni őket. hogy a karjai újra átöleljenek. Elképzeltem. mert a ruha messze elállt a derekamtól. aki még hozzá köt. – Tudom. ha nem kapott időben enni. hogy a gyermekem az apja szemét örökli. Azt hittem örökre elveszítem az egyetlen lényt ezen a földön. és jól emlékszem még az aznapi látogatásomra a kórházban. Mellette olyan biztonságban éreztem magam. előbbi szép nagyot nőtt már. azokat a gyönyörű. Megsimogattam az immár szép nagyra gömbölyödött pocakom. és letöröltem néhány könnycseppett. és ismét végigsimítottam rajta. Forró nyári nap volt. Aki még valaha rá emlékeztethet. tengerkék szemeket. és mondják ki esküjüket a papnak. így másoknak fel sem tűnt volna a terhességem. hogy a zárt. Felnevettem. másik lakást vettünk. Három hónap telt el azóta. Savannah Három hónappal később A St. és azt figyeltem.20. akkor is. hogy boldogok lettünk volna – tettem hozzá. Pötyi és Hógolyó persze a családdal maradt. kétszárnyú ajtók mögött két ember épp most köti össze az életét. Egy boldog pár áll az oltár előtt. – Apukád is ide hozott volna – mondtam a pocakomnak. Még nem volt ugyan labda nagyságú. Joseph templom épülete előtt ültem egy padon. Elég lenge ruhában voltam. egy tágasabbat.

rövidre nyírt szőke fürtjeit lengette a lágy szellő. ami nemrég támadt fel. és türelmetlenül felénk indult. A fiára fordította tekintetét. Nagyon aranyos – mondtam a nőnek. – Hát persze. csak közelebb lépett. majd bocsánatkérő tekintettel rám nézett. ha jól tippeltem. és megfogta a kisfiú kezét. lelkileg még mindig milliónyi darabban hevertem. és egyik apró kezét a pocakomra helyezte. Rámosolyogtam. rizzsel kezdték szórni a kijövő ifjú párt. Annyira sajnáltam szegény kutyust. hogy egyszer majd nem találom meg. és egy csipetnyi rosszallást. Aden! Le fogunk maradni – mondta a kisfiúnak. hogy alig vettem észre az előttem álló. és a baba is. ahogy a baba jelét adta egyetértésének egy piciny rúgással. ő pedig elvigyorodott. és megsimogattam a fejét. Ugyan fizikailag egészséges voltam én is. mintha tudná. Hallottam a hangjában az aggodalmat. Csillogó. színes ruhákba öltözött. Ha valaki hónapokkal ezelőtt azt mondja nekem. – Aden! – kiáltott egy nő a tömegből. hogy beleszeretek egy maffiavezérbe. be akartam engedni. gyere. Annyira belefeledkeztem a menyasszony és a vőlegény – inkább most már feleség és férj – látványába. – Szejet – mondta gyereknyelven.szegényt a nappalin. Félek. és ismét rám mosolygott. az emberek két oldalra helyezkedtek a lépcsőn. Csak egy pillanatra nem néztem félre. Felnevettem. mire készülök. Körülbelül öt éves lehetett. és… – Semmi gond. Nem mondott semmit. és vidáman hujjogatva. Hozzánk lépett. Na. Végignéztem a díszes. Másodpercek alatt el tud tűnni. és elszorult a szívem. de anya árgus szemekkel figyelt. és kizárta éjszakára. A templom ajtaja váratlanul kinyílt. – A kisfiú felkacagott. de mielőtt elmentek 225 . A menet mellettem haladt el a parkon át egy étterem felé. ami azonnal ellágyult. fehér öltönyös kisfiút. zöld szemei engem fürkésztek. vidám embereken. hogy ez valaha változni fog. felnézett. sosem hittem volna neki. és nem hittem. Ráadásul folyton odafigyelt az állapotomra. Mint egy ördögfióka. Annyira aranyos volt. és megfordultak. Ahogy én is őt. De most… Most nem változtatnék semmin. – Elnézést. – Igen.

pórázt fogok kötni rád – fenyegettem meg tréfásan. ami legalább egy kicsit összekapcsol a férfival. Mit vártam? Hogy előugranak egy bokor mögül és vidáman rám kiáltanak? Nevetséges. A park fáinak árnyékában ugyanis egy bizonytalan ember körvonalait pillantottam meg. hátha meglátom Drake-et vagy Santiago-t a közelben. mikor már kezdett a 226 . ugyanakkor megkönnyebbülés volt látni őt. hogy odajöjjön-e hozzám. ez meglepett. Mióta ismertem. és ösztönösen végigsimítottam a pocakomon. de ez nem adatott meg. hogy Nicholas halott. Úgy váltak kámforrá az életemből. mintha soha nem is léteztek volna. Tudtam. – Ne vegyél példát tőle.volna. Mintha képtelen lenne eldönteni. szerintem azonban nem. Körbepillantottam. Olyan furcsa. Megdermedtem. a titkom nála biztonságban van. hogy bízhatok benne. – Köszönöm szépen! – Ugyan – mosolyogtam vissza. A hallgatást akkor törtem meg. azóta senki nem keresett fel. Megint végigsimítottam a pocakomon. és játékosan megjegyeztem. mire egy rúgással felelt. aki tudott az állapotomról. Ő volt az egyetlen. akit szerettem. én is felálltam. most pedig határozottan nem volt önmaga. barna haj omlott az illető halványkék ruhájára. Feszengve álltunk egymás előtt. még sosem habozott semmi miatt. Keserűen felnevettem. – Szia – viszonoztam az üdvözlést. Azonban mielőtt tehettem volna akár egy lépést is. köszönöm – feleltem habozva. alsó ajkába harapott. ahogy közelebb mentem hozzá. Ahogy a díszes embertömeg elvonult. hogy szétesett volna. még egyszer hátrafordult egy hálás mosollyal. és hidegnek éreztem a viselkedését. – Hogy vagy? – Jól. ha ezt nem adja tovább senkinek. akinek köze volt a maffiához. Viszont szerettem volna. sosem láttam. Tony szerint ez így volt jól. hogy hazafelé indulok. Derékig érő. – Szervusz – köszönt Berry. vagy sem. és intettem a kisfiúnak. Mióta közölte. aki vígan ugrándozott az anyja mellett. hallod? Ha akár egyszer is el mersz tűnni mellőlem. Pillantását nem kerülte el a mozdulat. Berry tétova lépést tett felém. mely alig ért a combja közepéig. mivel elvitt a kórházba. de az utca csendes volt. Mindig összeszedettnek. ahogy felismertem Berry-t. földbe gyökerezett a lábam. Annyira akartam valamit.

Na. Nicholas-nak szüksége van rám? – Talán küldjem át a szellemét a túlvilágra? – próbáltam tréfásan megközelíteni a dolgot. Hát jó. Oké. – Nicholasnak. miben kéred a segítségem. de kérem! Elég nevetségesen hangzott. azt hiszem. Nicholas életben van! Az ajkamhoz 227 . ne most utazz ki lélekben a világűrbe! Ez egy igenis súlyos probléma. úgy elég nehéz lesz bármit is tennem érted. mintha tulajdonnév lenne. – A segítségedre lenne szükségem. és az ellenkező irányba nézett. Az agyam csak nehezen tudta feldolgozni az információt. Most akkor kellek. amit csak te tudsz megoldani. Életben van. szüksége van rád – ismét megnyomta a neki szót. Mindannyiunknak. – Én… Beszélnünk kell – tért a lényegre. a szívemet reménykedés töltötte el. vagy sem? – Szükségem van rád. – Könyörgöm. Mégis mi a fene? Jól hallottam? Az előbb azt mondta. Miben tudtam volna a hasznára lenni? Kössek neki pulóvert? Berry megint hallgatott. az utolsó szót erőteljesen megnyomva. – Mégis miről beszélsz. – Nos. Berry? Nicholas… – Életben van – morogta. hogy nem értékelte a viccem. most ledermedtem. és határozottan a szemembe nézett. Meg kellett támaszkodnom a fa törzsében. De főleg Neki – mondta. túl sok Szellemekkel Suttogót néztem. – És mégis mi ez pontosan? – néztem rá résnyire szűkült szemekkel. Istenem.csend kínossá válni. el. – Ha nem mondod. te tökfej! Oké. mire gondol. hogy baráti látogatásról lenne szó. hogy állva tudjam tartani magam. Ez elég bizarr volt. én… – Komolyan mondom – a pillantását az enyémbe fúrta. ha most ugratsz. akit ismertem. Türelmetlenül dobbantott a lábával – annyira nem Berry – és immár ingerültebben hozzátette. – És mégis miben? – kicsit szkeptikus voltam. hogy egy fejvadásznak egy tizenéves. Vajon ez igaz? – Berry. éppen hogy nagykorú tinédzser segítsége kell. – Neki. ez volt az igazi Berry. mintha értenem kellett volna. mert a szemét forgatta. és várt egy percet. nem hazudott. hiszen sosem voltunk elég közel egymáshoz. minek köszönhetem a látogatásod? – Egy percig sem feltételeztem. Nekünk nem megy. – Figyelj – sóhajtottam türelmetlenül. Szúrós pillantásából láttam. Elég értetlenül nézhettem rá.

Láttalak. – Tudom. – Miről beszélsz? – Tudom. és nem tudtam volna megmondani. – Mit? – nézett rám értetlenül. – Ő tudja. – Azt. Amikor minden gyermekkori emléked elvesztetted. Ha látnád. Nicholas kérésére. – Senki más nem vállalta. ha távol marad tőled. Én is leültem mellé. Inkább mindkettő egyszerre. hogy meghalt. Berry türelmesen megvárta. hogy az az idióta rémes állapotban van. – Akkor miért…? – Azért kellett azt mondanom. mint téged az ő hiánya. hogy nem vagy mellette. főleg téged.kaptam a kezem. miközben látszólag őt ezerszer jobban megviseli. egy gép. – Viszont azt sem értem. 228 . hogy megviselte a hiányod… És amilyen arrogáns. hogy alig értettem. és mindenki másét is. mégis hiányzik belőle az élet – hallgattam. ez olyan dolog. makacs tökfej. hogy mondjuk Santiago. vagy sírok. és egy pillanatra mintha együttérzést láttam volna a tekintetében. de nem képes változtatni ezen. hogy ő miért nem mondta már el. majd letelepedett a fa tövébe. – Igen – bólintottam ostobán. hogy volt egy autóbaleseted. és amúgy sem bízott benne. Nem láttál az elmúlt hónapokban – mondtam megrendülten. – Az ajkam megkönnyebbült mosoly hagyta el. mert ő így akarta – felelte keserűen. – A lényeg. hangja keserűből bosszús lett. Mindkettőtöket szemmel tartottam. – Veszélyezteti az életét. de Berry a fejét rázta. hogy nagy a baj. – Sajnálom. még csak el sem ismeri. amit tőled kell hallania. Kérdőn néztem rá. amit neked hallanod kellett volna már régen – morogta az orra alatt. hogy nevetek-e. Én végig figyeltelek. Olyan… akár egy zombi. hogy… – kezemmel a pocakom felé intettem. nem szólja el magát. hogy nincs velem. hogy neked kellett elmondanod. míg befejezem a hisztérikus kirohanásom. majd megvéd. és a füvet kezdte tépkedni. Berry folytatta. ami működik a programnak megfelelően. Csak ez üres héj. Játssza a hős lovagot. Azt hitte. – Úgy gondoltam. – Csak… megtanultam együtt élni azzal. és emésztgettem a hallottakat.

és megígérte. – Na de… Lefizette az anyámat… – Adott neki pénzt. Emlékeztem erre. – Nem. – Én nem ismertem Nicholas-t. és nagy kincsként őriztem. olyan élesen. elszánt arcát magam előtt. és a zsebébe nyúlt. ezt egymással kéne megbeszélnetek. Hitetlenkedve Berry-re néztem. de megállapodtak. ha magadra hagy. aki akkor fontos volt nekem. ha nagyon ellene lennél. Aztán beugrott egy olyan emlékfoszlány. Felém nyújtotta a gyűrűt. mint még soha. Máris többen merényletet fontolgatnak ellene. – De a végén már nem voltam ellene – mutattam rá a nyilvánvalóra. Az az ostoba mindig is téged keresett. Aztán elment. Még a nagymamámtól kaptam. Viszont úgy érezte. mint Nicholas halálhíre. hogy mindig mellettem lesz. Egy nagyon picinyke. nekem elhiheted. – Vigyél Nicholas-hoz. veszélybe sodort téged. attól sokkal jobb lesz az életed. De képtelen téged elengedni. folyton elkalandozik. karika alakú tárgyat vett elő. holott tudja. – Most már érted? Nem véletlenül lettél kiválasztva. nem pedig velem! – Igazad van – álltam fel a földről. mégis fájt. valóban. hogy odaadtam valakinek. Gyermekek voltunk. És ez semmi jóra nem vezet. véget vetnek a dolognak. – Miért beszélek én erről neked? Akkora idióták vagytok. És akkor megláttam. Egy gyermekméretű kis gyűrű volt. és feleségül vesz. Kapott egy esélyt anyádtól. Most! Van pár dolog. mit mondhatnék. és a tenyerembe helyezte.– Azt is tudom. amit meg kell vele beszélnem! 229 . A kisfiú dacos. apró virágokkal díszítve. Azt hitte. Alig eszik valamit. – Még most is olyan nevetséges? Megforgattam a parányi gyűrűt az ujjaim között. mennyire veszélyes ez ránézve. És mikor megtalált. Elhagyott engem. de nem tudtam. Az nem lehet… Ez nevetséges… – Valóban? – vonta fel Berry a szemöldökét. visszajön értem. De nem érted. Akkora űrt hagyva maga után. ha nem lehettem vele. Valakinek. Jézusom! – horkant fel hirtelen. kit felejtettél el akkor. – Kiről beszélsz? – Hát Nicholas-ról – sóhajtott türelmetlenül. képes lenne elengedni. mert a maffia gyengülését érzik. és képtelen a munkájára figyelni. aki ugyan elfogadta a pénzt.

Mikor végül megálltunk egy hatalmas. Az ajtóra néztem. amiért egyáltalán fontolóra vette. és szélesre tártam. Azt hiszem. Berry egy fekete terepjáróval kanyargott a belvárosban. és ezernyi érzés kavargott bennem. amiért képes volt így félretenni. vagy kivédeni az öklöm. A zsaruk jó haverok. – Nyugi már. bevezetett a díszes előcsarnokba. Az ajtó felé viharzottam. és az ajtó kinyílt. hogy ezt mondod. hogy ismét az én megkérdezésem nélkül döntsön az életemről. mielőtt az ajtó bezáródott volna. ahogy elszáguldottunk egy éppen kifordulni készülő Taxi mellett. ha ebből most kimaradok – mondta. és egy pillanatra még a szavait is hallottam. 230 . hálát adtam. Felnéztem az előttem magasodó épületre. még csak meg sem próbálta elkerülni. megcsillant a szeme. mely így hatalmasat csattant az arcán. döbbent férfinak. és egy kétszárnyú ajtó felé intett. Berry nem hagyta. Egy pillanatra sem álltam meg. Mintha egy filmben lennék. és óriási. Felpattant. és hirtelen inamba szállt a bátorságom. Elhatároztam. Öröm. Mindenre számítottam. végül harag. ő nem tartott velem. Dühös voltam. nem törődve sem a sebességkorlátozással. Mikor megérkeztünk. – Ö. – Nem érdekel! New York belvárosa egyáltalán nem olyan volt. hogy ebből nem csinálhat szokást. ahogy közeledtem felé. biztosan jó ötlet ez? – kérdeztem nagyot nyelve. és megnyomta a legfelső szint gombját. de csak Nicholas-t láttam magam előtt. Hitetlenkedés ült ki az arcára. De figyelmeztetlek. – Adj neki! – kacsintott rám.– Reméltem. a lifthez vezetett. Nem fognak lekapcsolni – vont vállat. Hosszú utunk lesz New York-ba. komor felhőkarcoló mellett. – Menj csak. de ura volt az arcvonásainak. Mindenfelé fényreklámok. Megmarkoltam az ajtón lévő kapaszkodót. jobb. és még jobban a gázra taposott. majd félelem. mint amilyennek képzeltem. hogy meggondoljam magam. csak erre nem. A sofőr átkozódva rázta az öklét. amiért újra szilárd talajon lehetek. zsúfolt tömeg. hogy azt már nem! Meg kell tanítanom rá. sem a piros lámpákkal. hatalmas kijelzőkön hirdetések. pedig tudatában voltam a teremben lévő három. és igyekeztem nyugodt maradni.

Lássuk be. egy idióta neandervölgyi. még egyet behúztam neki. Végül elkapta a kezem. – Tűnj el! – Milyen kedves vagy ma. néma csend telepedett az irodára. csípőre tettem a kezem. – Tünés! Most! Nem kellett nekik kétszer mondani. hogy elégtételt vegyek rajta. Lassan bólintottam. hogy legközelebb rájuk ugrok. hogy látlak – morogtam. – Au. Úgy iszkoltak el. ő pedig lassan elengedte a kezem. Te aztán meg tanultál ütni. Képzelted. minden szót megnyomva egy újabb ütéssel a mellkasára. és félnének tőle. Hagysz? – kérdeztem. – Én nem örülök – vágott vissza élesen. Amint szabaddá váltam. ettől az én haragom is elszállt. mint hittem volna. és megállított. csak ekkor néztem tengerkék szemébe. – Muszáj volt – feleltem. mintha eltűnhetne a következő pillanatban. egy… egy… – kerestem a megfelelő szavakat. – Én is örülök. mit éltem át? – ordítottam. mintha egy tornádó kellős közepén állnának. – Mit keresel itt? – szegezte nekem a kérdést. és villogó szemét a férfiakra szegezte. és a szemem forgattam. ahogy a légzésem egyenletessé vált. hogy meghaltál! Van fogalmad róla. és vállat vontam. és kétségbeesetten markoltam az ingjébe. Láttam. és megdörzsölte az állát. míg tudom. és simogatni kezdte a csuklóm belső felét. a hangja ellágyult. te utolsó senkiházi. 231 . hogy mosoly bujkál a szája sarkában. Megdörzsölte az állkapcsát. Mikor elhallgattam. Magamra. de annyira dühös voltam. – Ki a jó franc hozott ide? Felhorkantam. és felébredek. Közelebb léptem. Jelenleg nagyon dühös voltam Nicholas-ra. hogy képtelen voltam gondolkodni. hogy halottat játsszon! – A te érdekedben volt! – Mi a jó büdös francért érdekelne a kifogásod? Elhitetted velem. – Mert az idióta maffiavezérem lelépett. Hogy. – Te seggfej! – kiáltottam. hogy biztonságban vagy – mondta. – Befejezted? – kérdezte Nicholas. tényleg megtörténhetett volna. – Te sem fogadtál épp a legkedvesebben – dünnyögte.– Te szemét! – kiabáltam. Így. – Nem érdekel addig. aki több mindent titkolt előlem. – Mégis mi a jó francot képzeltél. Csak. – Hogy.

– Gyógyszert? – Igen. – Miért nem mondtad el. – Nicholas. és megcsókolta a kézfejem. 232 . – Mert a maffia csak a látszat. mint a maffiának – Felnevetett. vagy csempészhetsz drogokat. aki melletted akar lenni. – Mivel sosem tettem semmi ilyesmit. – Oké. – Az jó – mondta. vagy nem? – mondtam. – Nem. hogy mindig vigyázol rám. nem? – mondta keserűen. És sosem csempésztem drogot. és megszorította a kezem. nem érdekel… – Pajkos tekintetett vetett rám. sosem kereslek fel többet. Ez határozottan inkább egy segélyszervezetnek tűnik. Bűnözőket. akik megúszták az igazságszolgáltatást. – Ez honnan van? – kérdezte tágra nyílt szemekkel. én is ember vagyok. vagy mit csinálsz. Egy eszköz. Mindenfelé viszünk belőle. Nicholas! – fordítottam felém az arcát. Épp eléggé megvetettél már. Felőlem lelőhetsz néhány embert. Miután Michael elrabolt… Nem akartam. Sosem öltem ártatlan. – Tényleg? – Tényleg. Gyógyszereket igen. Nem érdekel ki vagy. ahol szükség van rá. Ez akkor történt volna. Hahó.– Nicholas. ha nem lett volna eszed. és megúszta érintetlenül a dolgot. de mindig kerültem az áldozatokat. akik megérdemelték a büntetést. amennyire én tudom. – Mégis miről beszélsz? – Csak olyanokat öltem meg. A legnagyobb biztonságban melletted vagyok. hogy állandó rettegésben kelljen élned. – Pontosan mit? – Például rács mögé juttattam a férfit. Egy lány. de drogot soha. Idióta! Ne dönts az életemről kényedre-kedvedre. és magához húzott. Megígérted. aki elgázolt. Bár ez néha csak a szerencsén múlott. Ha lett volna eszem. hogy ismertelek? – Nem tartottam fontosnak. és kezembe vettem az apró gyűrűt. – Nem lényeg. amivel elérem a célom. legalábbis. Nézz a szemembe! Szerinted megvetlek? – Annyira szabadulni akartál. Élelmet és szállást biztosítunk.

Tudod. és hagytam. hogy komolyan gondoltad – pirultam el. és már bánom. – De sosem ment. Én. – Úgysem hittél volna nekem. sosem hagytalak volna magadra. – Elfogadom. hogy többé ne tehessen kárt senkiben. Gyerekek voltunk. hogy a lábam közé fészkelje magát. Nicholas. – Erre tényleg szükség van? – Szúrós pillantást vetettem rá. mire folytatta. és már bánom. hogy komolyan gondoltam. Megkerestem. hogy felforgattad az életem. Nicholas Reinold esküszöm… – Hogy soha többé nem teszek semmit a beleegyezésed nélkül… – Hogy soha többé nem teszek semmit a beleegyezésed nélkül… – Elfogadom. és az asztalhoz húztam. hogy soha többé nem próbállak elhagyni semmilyen kifogással. hogy… – felhorkant. Azonnal hozzád siettem. hogy gyűlöljelek. aki fontos nekem. Nevetve húztam közelebb magamhoz. Gyere – mosolyogtam rá. hogy egy fickó megkéselte a szüleim a nyílt utcán. Meg sem hallgattál volna. – Ennek volt igazság alapja. amit tettem… – Valamint megígérem. Hogy szétzúztad az álmaim – éreztem. Lássuk be. – Miről beszélsz? – Most nekem kell mondanom valamit. hogy megfeszülnek az izmai. Nicholas Reinold esküszöm… – Mire jó ez? – húzódozott. – Tudtad. És többet adtál. – De nem adom olyan könnyen a titkot. mint hitted volna. – Legalább mondhattál volna valamit. Főleg nem olyanban. és sosem szóltál egy szót sem? Hagytad. Néhány hónappal ezelőtt gyűlölni akartam. Előbb ismételd el. – Igen. Miért jöttél mégis vissza értem? Nem is hittem. pedig nem is volt rá okom? Idióta! – suttogtam. amit tettem… – Elfogadom. – Gyűlölni akartalak. és elintéztem. – Akkor is mellettem voltál. Lesöpörtem az iratokat. végül kelletlenül elismételte. hogy egy seggfej voltam. Savannah. felültem. Nem sokkal az után hallottam a balesetedről. elég rendesen a szívembe loptad magad. Azért. nem viselkedem őstulok módjára… 233 . bár nem ment. és megjelentél.– Tényleg? – csodálkoztam. amit mondok. Ha a szüleimnek nem kellett volna a munkájuk miatt elköltözni. Mindenért. hogy egy seggfej voltam. – Nicholas. Játékosan beleharaptam a bőrébe a kulcscsontja felett. – Én.

hogy mégis kiscipőket kellett volna hoznom – morogtam halkan. Az alsó ajkamba haraptam. Meglengettem az arca előtt a kezem. Halványan elmosolyodott. Nem tudnálak a kanapéhoz cipelni. ha végre megcsókolnál? – nyaltam meg az ajkaim. Olyan jó meleg volt. és játékosan harapdálni kezdte az ajkam. Végre ragált. sárgára. Maradj velünk. hogy megmozduljon végre. nem viselkedem őstulok módjára… Bevallom. kérlek. Mereven nézett rám.– Valamint megígérem. – Mi lenne. térden fogok kúszni előtted… – Mindig kielégítem minden vágyad – itt mohó pillantással végigmért. – Mindig kielégítem minden vágyad. és egy határozott mozdulattal magához rántott. – térden fogok kúszni előtted – legalábbis. A szemem forgattam. kezdtem élvezni a helyzetet. – Mmmm…. Az ajkára pillantottam. és csettintettem az orra előtt. majd zöldre. Annyi mindent adtam volna a szájába. de a tekintete még mindig ködös volt. hogy igyekszem a legjobb életet biztosítani a gyermekünknek – fejeztem be. hogy soha többé nem próbállak elhagyni semmilyen kifogással. mikor senki nem látja… Nem szóltam semmit a megjegyzésre. el is fog ájulni. ha neadjisten összepotyognál nekem. – Hahó. ahogy a mondat értelmet nyert számára. – És ígérem. és sóvárogni kezdtem. ahogy az arca pirosból kékre. és mosolyogva a pocakomra húztam széles tenyerét. Kissé elhúzódott. hogy hatalmam van felette. – És ígérem. Sűrűn pislogott rám. Lehet. Teljesen katatón lett. Remek. nagyfiú. – Gyerekünk? Mégis mire… – Erre gondoltam – mondtam. Figyeltem. hogy mennyire hiányzott az érintése. Olyan sápadt lett. – Valóban? Mutassak valami finomabbat? – kérdezte. és végül fehérre változik. de semmi. eddig a pillanatig tisztában sem voltam vele. és izgatottan folytattam. folytattam. 234 . és engem kezdett fürkészni. de nem hagytam elcsábulni magam. hogy igyekszem a legjobb életet biztosítani a… – elhallgatott. én pedig vártam. azt hittem. Finom – leheltem az ajkába. legalább egy kicsit kiélvezve azt. – Pazar.

Néhány vörös tincsemmel játszott. és levegőért kapkodva figyeltem. letett az ágyra. 235 . kerülte a pillantásom. Pajkosan rám mosolygott. Nicholas könyörtelen volt. Ismét felkapott. hogy Santiago mindenben a segítségemre lesz. levetkőztetett. Megköszörülte a torkát. – Te akartad. szűk fürdőszobába vezetett. ahol abbahagyta. majd egyre lejjebb haladt. Felnevettem. Elzárta a vizet. Nem vagyunk egyedül. – Szeretlek – suttogta a fülembe. és a hálószobába vitt. Zavarban volt. De igazad van. ujjai újra meg újra végig kalandoztak a testemen. Tovább csókolóztunk. Letett az ágyra. Kinyitott egy ajtót. nem? – Azzal a lábam közé hajolt. – Mit tervezel? – Persze tudtam a választ. amit eddig észre sem vettem. Elkerekedett szemekkel meredtem rá. ha apuci hódol anyuci testének. a félhomályban még azt is láttam. és megint megcsókolt. hogy enyhén elpirult. hogy bánja. Óvatosan. és kacsintott. Sosem hittem volna. de már kiforraltam a tökéletes bosszút. Jobb ötletem támadt. meg kellett kapaszkodnom a zuhanyzó falában. Tudtam. Nicholas a falhoz nyomott. gyengéden megszívta. Édes nyelve pont a legjobb helyeken kényeztetett. ahogy a combom felé közelít. hogy visszakapom. és kicsit hangosabban megismételte. és onnan folytatta. Csak a hatodik orgazmus után volt hajlandó elengedni. mire már térdelt előttem. amiért megpróbált elhagyni. – Hogy mondtad? – kérdeztem. és a mellkasára tettem a tenyerem. – Nem hiszem. Ugyan még mindig haragudtam rá.– Azt hiszem. nem most kéne – mosolyogtam. majd az ölébe kapott. de nem tudtam elengedni. és beállított a zuhany alá. hogy térden csússzak előtted. És ez annyira aranyos volt. Meglepődötten fordítottam felé a tekintetem a mellkasán. megtörölgetett. – Nicholas. ledobálta a ruháit. nehogy elessek. egy zuhanyzós. A meleg víz csiklandozva szaladt végig a bőrömön. Aztán ajka a nyakamra siklott. még jó ötleteket is fog adni. felkapott az asztalról és megindult velem a szoba egyik sarka felé.

– Azt hittem sosem mondod ki. – Sajnálom. mintha nemtetszését fejezné ki. Majdnem… – nyeltem egyet. – Én kislányra tippelek – mosolygott rám. De én kisfiút akartam. Tengerkék szeme csak úgy ragyogott. – Szerintem ő is aludni szeretne már… – Ez ő volt? – kérdezte Nicholas. Ezúttal teljesen más remegés futott végig rajtam. és annak ellenére. milyen. – Aki épp olyan gyönyörű lesz. aki rád emlékezetet. szeretlek! – kuncogott fel. Elhittem. majdnem elolvadtam. Elmosolyodtam. rengeteget kell még ezen dolgoznod. – Szerintem aranyos. hogy majdnem belehaltam a fájdalomba. hogy jóvátegyem. de szeretlek! Annyira.– Szeretlek. jól hallottam. A baba rúgott még kettőt. Már akkor is így volt – végre rám nézett. hogy lehetek istennő én is. Nicholas! Minden hibád ellenére. Felnyögött a becenévtől. és magához húzott. hogy mekkora önfejű tapló tudsz lenni… Nos. és csókot leheltem csupasz bőrére. 236 . – Igen ő. Most sokkal erőteljesebbet rúgott. – Kislány vagy kisfiú? – tette fel Nicholas az egyszerű kérdést. – Nem mondanád ki még egyszer? Csak. hogy elveszítettelek. Aztán megéreztem. engem pedig rázott az elfojtott nevetés. – Ó. ha megbüntetlek – Azonnal abbahagytam a kuncogást mire lejjebb kúszott. hogy a baba is közbeszólt a beszélgetésbe. – Sosem kérdeztem az orvostól. hogy biztos legyek benne. – Szerintem meg egyáltalán nem – továbbra is nevettem. – De ezentúl azon fogom dolgozni. – Nicholas… – kezdtem tétován. – Én is szeretlek. – Majdnem… őt is elvesztettem. mikor Berry közölte. – Na. Egy barom voltam – suttogta a fülembe. Gondoltam az égiekre bízom. Farka követelőzőn simult a hasamhoz. és marokra fogta a mellem. – Azért ezt hanyagolhatnánk. kész csoda. Azt hiszem. elfelejtetted. te mafla – nevettem. kezét a pocakomra csúsztatta. most nevess – parancsolta kihívóan. és megcsókolt. Nichi – búgtam a mellkasába. mint az anyja. – Szeretlek. ahogy felidéztem a nem is olyan távoli emléket. szeretlek. – Aha. legyen meglepetés. – Fogalmam sincs – mondtam őszintén. és elcsendesedett.

természetesen. Még emlékeztetni akartam. Remélem. Rólad. – Már nem kell sokat várni arra. majd gyorsan hozzá tettem. hogy megtudjuk. – De azt hiszem. ha neked nem tetszik… – Az Aden egy szép név. – De a te kék szemeiddel – helyesbítettem. – És mi lesz a neve? Gondolkodtál már rajta? – Még nem – vallottam be az ajkam harapdálva. és lehunytam a szemem. A mellkasához bújtam. kék szalaggal átkötött ruha már ott várt az ágy melletti karosszékben. – De. csak bólintani tudtam. – Mintha akarnék – mosolyogtam a mellkasába. Most nem hagylak megszökni. – Valóban. És biztosra veszem. ha fiú lenne. mi lesz holnap? – Össze kell hoznunk az esküvőt. ha kislány lenne. Hosszú nap vár rád holnap – csókolt meg. hímzett. és betakargatott. Mire másnap felkeltem. mint az anyja.– Fogadjunk? – Fogadjunk – vigyorgott rám kihívóan. miközben elnyomtam egy ásítást. 237 . Felnevettem. Hónapok óta most először aludtam igazán békésen és nyugodtan. hogy ő hagyott faképnél. És. Elgondolkoztam kicsit. – És most. Könnyek lepték el a szemem a meghatottságtól. – Miért. a nagymamád után – javasolta. El akarlak venni. Az életem végre tökéletes volt. Ez lenne a neve – feleltem. és apa halála óta most először éreztem felhőtlenül boldognak magam. Ezúttal tényleg. – Aludnod kéne. Nicholas-nak neveztem volna el. olyan szép lenne. Savannah. a te gyönyörű zöld szemeid örökli majd. legyen a neve Vanessa. Semmin sem változtattam volna. hogy csodálatos módon feltámadtam? – csókolta meg az orrom hegyét. de az álmok maguk alá gyűrtek. a hófehér. – Aden. – A Vanessa szép név.

kényelmesebb helyre ültette a lányát. Nicholas tökéletes. de az ujját továbbra sem vette ki a szájából. masi. kerek arcát. és felkapta a földről. mint az övé. Vanessa az apja arcát örökölte. – Gyere. odament. masi! – sikoltotta a kislány. Savannah sosem tudott betelni a lánya látványával. a másik karját a szájához emelte. Savannah megragadta a barna plüss mackót is. kicsiny mása volt. bár Nicholas több megjegyzést is tett. Megsimogatta kis. A szeplőit is örökölte. és egy kertiszékbe ült. amely annyira hasonlított az apjáéra. – Masi. kiderül. Savannah felsóhajtott. 238 . és elmosolyodott. ülj ide picit a mamával. A kislány egyik karjával átkarolta édesanyja nyakát. de hozzá barna haja. és bekapta a hüvelykujját. mikor végre megérezte maga alatt a széket. és elmosolyodott. Mélyen belenézett a gyermek tengerkék szemébe. ami még inkább kiemelte angyali vonásait. hogy ő legszívesebben felesége zöld szemeit látná viszont. hogy az új jövevény kire fog hasonlítani. majd visszafordult a homokozóhoz. – Vajon apu merre jár? – csiklandozta meg a lányát Savannah. Nos. Savannah ránézett. ugyanakkor a haja vörös volt. jó? – mondta és orrát hozzádörgölte a kislányéhoz. aki édes hangon felkacagott. – Nem szabad bántani a testvéredet. Vanessa is követte anyja mozdulatát. miközben Vanessa-t egyensúlyozta a karján.Epilógus 3 év múlva – Vanessa! Hagyd békén a bátyádat! – szólt rá Savannah a lányára. akár az apjának. A kisfiúnak is tengerkék szeme volt. és tengerkék szemeit. és Savannah-t ez mód felett boldoggá tette. szabad karjával végigsimított hatalmasra nőtt pocakján. ahol Aden építette a várát. és a föld felé mutatott apró kezével. Beszélgessünk. és kusza tincsekben omlott a kislány vállára.

Savannah felnevetett.– Nem is olyan messze. mikor meglátta Nicholas-t az ajtónak támaszkodva. hogy megjöttél? – feddte meg a férjét. tippelj. ami kiemelte az izmokat a mellkasán és a karján. mintha az élete múlna rajta. de továbbra is gyanakvóan méregette anyját. mikor eljöttél hozzám az irodába. – Ó. Egy egyszerű farmer volt rajta. és visszaültette az ölébe. – Szerinted hoznak valamit? – Hát nem is tudom – sóhajtott fel színpadiasan Savannah. aki vigyorogva vetette magát apja nyakába. Savannah hátrafordult. ki jön ma meglátogatni? – kérdezte. többet is megérdemeltél volna annál. és elmosolyodott. amit kaptál – makacskodott Savannah. – Nem akartam megzavarni ezt a csodás képet. és a levegőbe dobta a lányát. és Nicholas-ból kitört a nevetés. Savannah gondolatai azonnal buja utakra terelődtek. és vigyorogva nézte a kettőst. majd kislányára pillantott. – Jiji néni! Jiji néni! – Bizony. – Biztosan sok szép játékot fognak hozni. és úgy szorította magához a macit. és megcsókolja. Mikor mindketten rávillantották dühös pillantásukat. Nicholas vigyorából ítélve pedig ő is pontosan tudta. amiért faképnél hagytalak. – Csak vicceltem – simogatta meg lánya arcát. – Nem hiszem. felemelte a kezét. majd megvárta. – Jól 239 . Vanessa alig bírt megszólalni a kacagás közepette. – Szervusz. – Ne! – kiáltott fel a kislány. nagylány! Na. mi jár a nő fejében. – Miért nem szóltál. akik bántják a testvérüket. miközben felkapta. és rémült pillantást vetett anyjára. testhez simuló póló. és felképeltél. – Nicholas egy percig még Savannah szemébe nézett. hogy három évesek lettetek – mosolygott Vanessa-ra. és a szemét forgatta. mire az azonnal felderült. Meg kell ünnepelni. és mentegetőzni kezdett. mint hinnéd – szólalt meg egy hang a nyitott teraszajtó felől. míg az lehajol hozzá. mint te – ült le a másik székbe Nicholas. aki azonnal nyújtózkodni kezdett felé. és egy fehér. hogy azok a gyerekek kapnak ajándékot. Nicholas ismét Savannah-hoz fordult és rá kacsintott. mert anya és lánya pont ugyanolyan arcot vágtak. – Pont így néztél rám. – Most pont olyan.

Nicholas kelletlenül visszahúzódott a székébe. és mocorogni kezdett anyja ölében. ugye? – fordult Vanessa az anyjához. Az egyetlen. ha megint ott kéne töltenem az éjszakákat. hogy egymásnak lettek teremtve. és pénze. – Mit hostál? – Na. amit én. – Ugyan már. na. – Nem. és átkarolva Lilyan nyakát. amit még hiányolt. Apa két napig a nappaliban fog aludni – simogatta meg Savannah a pocakját. kezében néhány szatyrot lóbált. A lány nagy változás ment át az elmúlt három évben. – A kertben vagyunk! – kiáltott vissza Savannah. hol van a kedvenc keresztlányom? – lépett az udvarra Lilyan. Savannah még emlékezett rá. és ismét a fia felé nézett. hogy nem avatkozik be Drake és Lilyan kapcsolatába. virágos szoknyája úszott utána a levegőben. Most azonban egyetemre járt. Csak vicceltem – búgta Nicholas. és meglökte a férjét. ahogy Lilyan-hez szalad. mint egy ragadozó a prédájára. 240 . és minden tekintetben igazi nővé vált. ragadós puszit nyomott az arcára. – Na. volt állása. Annyi minden változott az életükben. és lopott egy gyors csókot. majd a nyakát és az arcát. az a férfi az életében. Valamiért azonban ezt egyikőjüknek sem akaródzott elfogadni. Savannah. mister – morogta Savannah. Megcsókolta a vállán lévő meztelen bőrt. – Hát így kell fogadni a keresztanyád? – Bocsánat – mondta a lány. megkomolyodott. Hajajj! Mit vállaltam veletek. – Még meglátjuk. – Hahó! – hallatszott egy kiáltás a házból. Teljesen egyformák vagytok. Lilyan élete is egyenesbe jött végre. és engesztelőn bújt a feleségéhez. – Ezt biztosan nem tőlem örökölte – fordult Savannah Nicholas-hoz. volt házuk. – Ugye nem száműzöl a kanapéra megint? Bele is halnék. pedig a vak is láthatta. Savannah megígérte Nicholasnak. – Jiji néni! – sikkantotta Vanessa. Világoskék. de Vanessa! – korholta Savannah a lányt. Savannah letette őt a földre. Mohó tekintetét azonban máris a szatyrokra szegezte. és figyelte. – Apu szem kap ajándékot.van. De nem láttátok. hogy milyen félénk lány volt a gimnáziumban.

– Lehetek neki is a keresztanyja? – Ha még mindig szeretnél – kacagott fel Savannah. és felállt. – Azt hittem eljön. 241 . hogy Lilyan megmerevedett. aki megtudja. hogy feszült. vagy lány? – Nem kérdeztük meg – felelte Savannah. – Erről jut eszembe. Tényleg! Lehet már tudni. hogy a karjuk még összeérjen. Én már csak tudom. ha itt maradsz estére. – Nos. hogy azért legbelül várta a találkozást. és az időközben odatotyogó Aden-nek is. de türtőztette magát. Ígérem. Rettegett is tőle. – Kíváncsi leszek. mit csináljon. hidd el! Szerintem a fiához ment. hogy nem láttam – gúnyolódott Lilyan a hátuk mögött. Nicholas szemében ott csillogott a vágy. – Ó – mondta Savannah. Még két hónap. majd hirtelen érdeklődéssel Nicholas-hoz fordult. Kissé csalódott volt. akinek megmondhatnád. – És ő hogy bírja? – bökött Lilyan az állával barátnője pocakja felé. míg anyuék turbékolnak egyet. és te leszel az első. és végigsimított a hasán. Gyertek. hogy fiú. Savannah látta rajta. – Én nem akartam – pirult el Savannah. Hol a keresztapa? – Ma nem tud eljönni. – Előkészíthetek neked egy szobát az emeleten. – Na. ugyanakkor vágyott is rá. Szerette a közelében tudni a férfit. – Drake nem olyan. ugyanakkor megkönnyebbült. Dolga akadt – vonta meg a vállát Nicholas. Lilyan közben segített a gyerekeknek kibontani az ajándékokat. hogy együtt ünnepelhessen velünk. és távolabb húzódott Nicholas-tól. miközben odaadott egy dobozt Vanessa-nak. beteg. de mozdulatain látszott. – Valamiért inkább megvárom vele a szülést. mire mindketten elmosolyodtak. bontsátok ki az ajándékokat. de csak annyira. jó. és még levegőt sem vett. – Újabb meglepetés? – vonta fel Lilyan a szemöldökét. Azt hallottam. – Hé! – nevetett fel Savannah. hogy fogják bírni az ikrek a konkurenciát. Savannah látta a szeme sarkából. meddig maradsz? – csapta össze a két kezét Savannah. Drake-kel.– Ne hidd.

hogy nem jön vissza fél év múlva. És láttad. és megcsókolja. Savannah. – Értem – sóhajtott fel a lány. Lilyan vágyakozó pillantást vetett a gyerekekre. mikor kibújt belőled. – Nagyon vigyázz magadra Londonban. hogy magára találjon. de az ő hangjából is hallatszott az elfojtott sírás. egy barátnőjével fognak egy lakást bérelni. és végre elfelejtse a férfit. – Na. és még egyszer elbúcsúzott. Egyelőre távol szeretne lenni New York-tól. és elhúzódott barátnőjétől. Már a lakását is kinézte. és átölelte a barátnőjét. mire visszatér hozzájuk. hogy átkarolja. te is tudod. – Valamit titkol. Savannah nyugtalanul figyelte a távolodó Lilyan alakját. és Nicholas világától. És amint hazajövök. ígérem. akiket meglátogatok. csak fél év. Mikor Nicholas visszatért hozzá. és ismét leguggolt hozzájuk. hagyta. míg Vanessa és Aden el volt foglalva a játékokkal. Esze ágában sem volt megmondani Savannah-nak. Két óra múlva elindul egy új élet felé. 242 . – Meglesz – nevetett Savannah. amiket kaptak. – Hogy érted? Azt hittem… – Két óra múlva indul a gépem. mintha soha többé nem találkoznánk – mondta Lilyan. ki ad puszit Lily néninek? Aden és Vanessa tolakodva rohantak keresztanyjuk felé. Látni akarom a kis fickót. aki azonnal magához szorította őket. – Szerinted is volt valami különös a levegőben? – Úgy érted. Nem kell úgy pityeregni. London mintha egy másik bolygó lenne. majd Lilyan felállt. de legfőképpen Drake-től. – Tudom. Nicholas. Valószínűleg évek telnek el. Sok-sok képet kérek ám. Idő kell neki. hogy tartsuk a kapcsolatot. és ő is felállt. Kettejüknek nincs közös jövője. – Nem örökké leszek ott. hogyan ölelte magához az ikreket? Aggódom. Lilyan-nel kapcsolatban éreztem-e valami furcsát? Igen. olyan messze leszel – szipogta. De akkor is.– Nem – vágott közbe gyorsan Lilyan. Annyira messze leszel. – Nem szükséges. ti lesztek az elsők. Egy percig így maradtak. – De ott az internet. megértetted? Istenem. nem maradhatok sokáig.

hogyan lehetne még tökéletesebbé tenni a mai napot. Több száz befejezést kitalált fejben. – Köszönöm – nyomott el egy ásítást Savannah. meg rácsapott Savannah fenekére. A lány még egyszer visszafordult. és rendre utasította csintalan kölykeit. Savannah is megfordult. Többet nem is kívánhatott volna. Nicholas egészen addig nézte. és nyelvet öntött rá. Majd én figyelek rájuk – csókolta meg Nicholas a homlokát. Meglepetésként toppant az életébe a boldogság. és magam viszlek ágyba – mordult fel a férfi. hogy elmegy Savannah-ért. Megrázta a fejét. ígérem – csókolta meg felesége arcát a férfi. majd a kacagó. Pötyi is lassan odajött hozzájuk. és a lány nem fogja gyűlölni őt. és töprengve nézett körbe. egy vörös hajú lány. Vége 243 . majd végig nézett a kerten. – Az istenekre. mikor elhatározta. de az. Az előbb még itt voltak. közben keze lefelé kalandozott a férfi mellkasán. – Ha így folytatod. szaladgáló gyerekekre nézett. ha azok túlságosan elragadtatták maguk. Savannah megkönnyebbülten felnevetett. ne kísérts! – lopott még egy gyors csókot Nicholas. mellette van a nő. Megcsókolta a férjét. és inkább csatlakozott a gyerekekhez a játékban. Végre egész lett az élete. akire vágyott. míg el nem tűnt a lépcsőfordulóban. egy csapat dalmatakölyök rontott ki az udvarra. Savannah csábítón. nem szerepelt a listán. – Fogalmam sincs. és nem gyűlöli. majd a ház sarka mögül szorosan a nyomukban felbukkant a két kacagó kisgyerek is. mialatt a fejében ezernyi kép cikázott arról. Nicholas boldognak érezte magát. Rajta fogom tartani a szememet. és az ajtó felé terelte. – Menj csak. ártatlanságot mímelve harapott az ajkába. – Hova lettek a gyerekek? – vonta össze a szemöldökét. te nő. és átkarolta Nicholas derekát. Fáradtnak érezte magát.– Fölösleges. hogy ilyen boldog lesz. felkaplak. ha szeretnél. Mire a keresésükre indulhattak volna. ugyanakkor végtelenül boldognak. Fáradtnak. és két apró gyermek képében. feküdj le.

És nem gondoltam. ahogy akarod. Hogy kiengesztelje letérdelt elé. és féloldalas mosolyt vetett rá. egy pillanatra megingott az arcán a haragos kifejezés. hogy kicsit túl érzékeny lettél… – Érzékeny? ÉRZÉKENY?! – háborodott fel Savannah. győztél! – tette fel Nicholas két kezét a magasba. Nicholas. Ne csinálj úgy. hogy meg sem szólaltam. hogy Savannah és Nicholas élete egyenesbe jött. Savannah elpirult. Nicholas legszívesebben megvárta volna. – Oké. aki így ki tud hozni a sodromból. de azonnal vissza is tért. hogy az jobban illene a tányérokhoz. és villogó szemekkel nézett rá. és lecsapta a szalvétát az asztalra. Savannah csípőre tette a kezét.Kiegészítő novella: Az esküvő Két héttel az után. mintha náci parancsnok lennék! Még nem csaptam le a fejed. Úgy lesz. de a lány ellene volt minden egyes érvnek. Fájdalmasan vonzó látványnak találta a lányt. – Rendben. Vörös haja kiemelte bőre fehérségét. amit őrjítően szexisnek talált benne. hogy náci parancsnok lennél. elérkezett az esküvő időpontja. mikor mérges volt. csak kiállok az igazamért! A pokolba is. – Nem érzékeny vagyok. és csak utána teszi ki Savannah-t az esküvő viszontagságainak. amik az arcát borították. megcsókolta a kézfejét. Nicholas maga is alig hallotta meg. De megérheted – az utolsó mondatot már csak morogva tette hozzá. – Legyen az alátét kék. – Most meg mi van? Csak azt mondtam. Csupán arra akartam rámutatni. Vedd úgy. te vagy az egyetlen. míg megszületik a baba. amit fel tudott hozni. ilyen pitiáner problémák megoldásánál is! Nicholas végigmérte menyasszonyát. és elmosolyodott. 244 . és a szeplőket.

A lényeg. a gyerekünk nem örökli ezt a képességed. – Én csak azért akartam adni neki pár hónapot. hogy kitárhassa a két karját. és vigyorogva átszólt a köztük lévő akadályon. amit egy királynő is megirigyelne. és ellökte magát az ajtófélfától. – Remélem. Senki más nem hiányzik. Smaragdzöld szemében különös fény izzott. – Jól van. hogy rendesen meg tudjuk szervezni. és Savannah kukkantott ki a résnyire nyitott ajtón. majd arckifejezése megenyhült. Azt akartam. nekitámaszkodott a fának. – Ugyan. te tuskó! – kiabálta ki Savannah. Képtelen vagyok nemet mondani. A komód ismét mozdult. az a komód szent. – Azt hittem. Hányszor is gondoltad már meg magad az elmúlt másfél hétben? – Hagyj békén. – Miért akartad elhalasztani? – szólalt meg Savannah az ajtóban. – Miért nem akarsz elvenni? – Szerinted itt állnék most. és mozdíthatatlan. hadd öleljelek meg! – vigyorodott el Nicholas. hangja őszinte kíváncsiságról árulkodott. 245 . hogy tökéletes legyen – tette hozzá halkan. Nicholas követte őt a csukott ajtóig.– Ne játszd most a lovagot! Ez a hajó elúszott! Lehet. ha így nézel rám – mosolyogta Nicholas mellkasába. Na. az óta az éjszaka óta. De ne az utolsó két napban gondold meg magad az esküvővel kapcsolatban. és a férfihoz sétálva átölelte a derekát. a szobájába ment. – Számomra a legtökéletesebb esküvő lesz ez is. hogy már nem is akarok hozzád menni! – makacskodott tovább a lány. Motoszkálás hallatszott. hogy tuskó voltam. Ígérem. ha nem akarnálak elvenni? – horkant fel Nicholas. minden utasításod lesni fogom ezentúl. és sarkon fordulva. gyere ki. – Na és Lilyan? A barátnőd? – Meg ő. – Fogd be! – Na. Nicholas. hogy ott legyél te és anyu. Savannah gúnyos pillantást vetett rá. ne csináld már. kattant a zár. Hogy olyan szertartást adhassak neked. majd valami súlyosat toltak el a helyiségben. Nicholas felkuncogott. gyere már ki! Elnézést.

és tudta. de ha a férfi még ezek után is akarja őt. akkor ki ő. Nicholas már elment a másik lakásba – mosolygott rá Savannah. – Mégis kiket? 246 . mikor a nő eljött hozzá. hogy valójában nem vesztette el élete szerelmét. hogy Nicholas a szertartás előtt meglássa a ruhájában. és mintha leomlott volna egy fal közöttük. de rögtön meg is bánta. Azonnal felragyogott az arca. ugye? – kacsintott rá a nő. Berry kezében ott volt az esküvői ruha. hogy én mindenre gondoltam. és mielőtt Savannah akár egy szót is szólhatott volna. azóta sokkal közvetlenebbek egymással. és bólintott. – Egy könnyed csajos estére gondoltam. hogy holnapig már nem is látja. hogy megégette a nyelvét. – Még jó. Szitkozódva ment az ajtóhoz. Savannah felkuncogott. felkapta és a szobába vitte. Hogy a férfi. és kinyitotta. Nicholas nem volt mellette. – Rém unalmas egy nőszemély vagy – horkant fel Berry. ahogy rájuk nézett. a dolgok mégis jóra fordultak.– Ó. Másnap reggel Savannah egyedül ébredt. – És mit tervezel? Pasik? Buli? Pia? – Nem – nevetett Savannah. csak az ostoba távol akarta tartani magától. hogy szörnyű lesz a férfi nélkül kibírnia egy napot. és babonás. Lilyan és Berry álltak a küszöbön. Régimódi volt. mennyire szereti őt. és beinvitálta őket. megcsókolta. – Akkor szabad a pálya a leánybúcsúhoz. De hála Berry közbelépésének. Ma lesz a ruhapróbája is még utoljára a nagy esemény előtt. majd átvette a ruhát Berry-től. hogy Nicholas apránként bemutassa. Sokkal barátságosabbak. majd lehajolt. tudta. akiért a szíve sajgott még életben volt. Gyorsan kortyolt egy nagyot. amit választott. tartogatok neked még valamit – vigyorgott. hogy akkor is így szeretné. – Hogy mi? – kerekedett el Savannah szeme. Ő és Berry akkor váltak ilyen közeli barátokká. mikor csöngettek. – Igen. Az ő kérésére a mai napot külön fogják tölteni. Bár már most érezte. és előre elhívtam néhány barátom. és elmondta. és semmiképp sem akarta. Savannah felkuncogott. – Szóval egyedül leszünk ma? – nézett körbe Lilyan. hogy megkérdőjelezze az univerzum akaratát? Épp egy csésze teát töltött magának. ugyanis az ital még olyan forró volt. és alig várta.

házinyúlra nem lövünk! – kiáltott fel Berry. és hirtelen őrült vágyat érzett. Különben még hónapokat vártál volna ezzel az esküvővel. Nicholas egész nap csak fel-alá járkált bérlakásának nappalijában. hogyan fogja valaha meghálálni ennek a két nőnek mindazt. – Csak vicceltem. Rájött. dísznek jöttünk. olyan kíváncsi vagyok. mintha kitalálta volna a gondolatait. mire Lilyan hozzá vágott egyet a kanapén található számtalan díszpárnából. De te és a makacsságod… Most miattad állíthattuk át a ruhát is. hogyan áll! – Segítetek? – Mit gondolsz. hogy képtelen lenne akár egy falatot is lenyelni. vagy mi a fene? Berry és Lilyan ráadták Savannah-ra az immár pocak-barát esküvői ruhát. A napsárga falak és az élénk színű függönyök sem szüntették meg a 247 . és a szemét forgatta. próbáld fel. és sokkal kényelmesebb ütemben zajlottak volna az előkészületek. és viszonozta a tüzet. Köszönöm. és a gyomra görcsbe rándult. – Azért ennyire nem volt nagy teher – korholta le Lilyan. – Hé. Savannah nevetve kapcsolódott be a kibontakozó párnacsatába. hogy ennyit fáradoztatok vele – szipogta Savannah. csipkés mintáját követte a szemével. és a ruha gyöngyökkel körbe rakott. – Ugye kényelmes? – Nagyon. hatalmas tükörben. Miután mindannyian kifáradtak leültek filmeket nézni. a francba! Ugye nem fogsz itt sírni nekem? – hördült fel Berry. hogy bezárja az ajtót. majd Lilyan és Berry gyorsan összedobtak egy könnyű ebédet a lánynak. Lopva oda is sandított. – Ó. – Gyönyörű. Most már jó lesz – nézte meg Berry a ruha bőségét. Pont tökéletes – mondta Lilyan. – Igen. hogy mennyire nem szereted a nagy felhajtásokat. Tényleg profik lesznek – kacsintott rá Berry. Tudom. amit érte tettek. – Na. Savannah agyán átfutott a gondolat. – Ó. Sikerülhet neki valaha is? Aztán gondolatai elterelődtek a holnapi ceremóniára. mondd. hogy nem tetted meg! – kiáltott rémülten Savannah. mire Berry felnevetett.– Néhány chippendale fiú. ne aggódj. és gyorsan megtörölte a szemét. majd megcsodálták a lányt a nappaliban elhelyezett.

lehangoló hangulatot a szobában. – Na. de megígérte a lánynak. ne már! Ugyan. Senki nincs ott Berry-n és Lilyanen kívül. Tényleg azt akarta. és elvigyorodott. ezért a kedvében akart járni. hogy minden rendben van-e – vigyorgott tovább Santiago. és igyekezett úrrá lenni a féltékenységén. csak vicceltem. Amúgy meg. akikről beszéltél… – Ennyire nem bízol benne? – hümmögött Santiago. Csak önuralmának volt köszönhető. hogy az esküvőig nem találkoznak. Egyszer van leánybúcsúja a kislánynak. meg Santiago-t. Összeszorított állkapoccsal bólintott. Azok a sikoltások. meg a villódzó lámpák… Hogy a ki-be járkáló félpucér és pucér pasikról ne is beszéljünk. Még halványan el is mosolyodott. mint ő neked. ránézni a lányokra. Nicholas mozdulatlanná dermedt. csöngettek. haver? – veregette vállon a barátját. Savannah-nak épp annyira hiányzol. és beengedte Drake-et. 248 . és maga jár utána az imént hallottaknak. mivel a katona nyilvánvalóan fején találta a szöget. és elengedte. ez sokat jelent a számára. – Ide felé jövet megálltunk a lakásotoknál. Ő is látni akarta Savannah-t. Be – sziszegte Nicholas. – Mondhatom. – Kicsit sápadt vagy. kirontott volna az ajtón. – Mi a… – kérdezte Nicholas. Annyira rossz volt ott hagynia reggel. Úgy tűnt. látod! Nem is olyan nehéz. és hajtott vissza a lakásukra. Utóbbi vigyorogva nyújtott át neki egy pezsgős üveget. haver. Hiányzott neki Savannah. aztán rákacsintott. nagy bulit csaptak ott fenn. kocsiba ül. Nicholas-t egy pillanatra elöntötte a féltékenység. És biztosra veheted. hogy tökéletes legyen minden. mint általában.komor. Ha a nevető Santiago nem fogja meg. Akarta őt. Az ajtóhoz sietett. ugye. hogy még nem ült autóba. hogy éljen! – De a férfiak. hagyd. Csak nem izgulsz? – Pofa. Mire a gondolatmenete végére ért. – Mi a pálya. Drake? Drake nem válaszolt. Santiago megveregette a vállát. de nem is volt olyan komor. – Jaj.

– Tudom – vigyorgott Santiago. és megszámolta. nem késhet el a vőlegény a saját esküvőjéről. meddig lett volna képes távol tartani magát a lánytól. Nicholas felvont szemöldökkel ránézett. nagyot húzott a pezsgősüvegből. csipkerózsika! – rázta meg valaki Nicholas vállát. Nicholas hagyta. miközben a házimozi hangszóróiból a Dallas főcímdala dübörgött. mennyire szerencsés. és a másik oldalára fordult. valószínűleg még a babáról se szerez tudomást. és felsegítette a földről. és a zsebébe nyúlva előhúzott pár ropogós bankjegyet. de inkább hangzott kérdésnek. Ha Savannah nem jön utána. – Pia…? – mondta Nicholas bizonytalanul. végig az járt a fejében. Na. Nehogy már ne szórakozzak. Nicholas nyögve roskadt a kanapéra. mikor te láthatóan besavanyodtál – horkant fel Santiago. Drake elfintorodott. Nicholas pislogva kinyitotta a szemét. 249 . ma Dallas maratont tartunk! – indult a nappaliba. és felnézett a fölé magasodó szőke férfira. – Ne akard. és hogy minden alakulhatott volna másképp. – Ti fogadtatok? – Hát persze. Sokkal jobb programok lettek volna azokban a filmekben. A katona nem szokott viccelődni. hogy Santiago az előszobába rángassa. A férfi válaszul felmordult. gyere. – Erősködött tovább a hang. – Ébresztő. vagy pia? – tette fel a meglepő kérdést Drake. mert az mindkettőnknek kellemetlen lenne. srácok. Zsongott a feje. – Igazán választhattad volna a nőket. mielőtt zsebre dugta volna. visszhangozva a falakról. Hosszú lesz az éjszaka. Miközben felvette a szmokingot. és haragos pillantást vetett Nicholas-ra. – Akkor. – Mi a fenéről beszél? – A pia egyenlő az undorító nyálas sorozataival – fintorgott Drake. Bár önmaga sem volt biztos benne. – Ez az én varázsom. hogy megcsókoljalak. És Drake jóslata valóban bevált. Santiago vigyorogva elvette tőle. – Tudhattam volna – morogta Drake. – Most legszívesebben behúznék neked egyet – morogta. ez annyira szokatlan volt még számára is.– Akkor mit választasz? Nők. és megrázta szőke fejét. majd a kezébe nyomott öltönnyel együtt a fürdőbe vonult.

miközben különféle személyek rohangáltak körülötte. és legalább még öt nő. egy sminkes. Egy élet. és elindult a templom felé. és tele volt virágokkal. mint az anyja. Biztosra vette. karján a fátyollal. nem úgy. pontosan mi is a feladatuk. ha egy kukászsákot adtak volna rá. mint ő. Már a kék szalagot is felkötötték a derekára. Hiszen egy napot nem bírt ki nélküle. aki még egyszer kezet emel a lányra. ahova remélhetőleg sosem fog visszatérni. Ma elég sokat ficánkol. Még egyszer megigazította a nyakkendőjét.Ugyanis minden elhatározása ellenére. nem. és elmosolyodott. és egyéb gót ruhák nélkül. elmélkedett magában. Egy fodrász. napokat töltött a nappaliban ácsorogva. Berry rámosolygott. még akkor is tökéletesen festett volna. túlságosan szerette. A fűzőt átalakították gombosra. ami a térdéig ért. amiért ilyen jól néz ki mindenben. és lágyan suhogott körülötte minden egyes lépésénél. mikor Berry a lány mellé lépett. Lilyan és még három királykék ruhába öltözött lány épp az uszályt igazgatta a földön. amiben Savannah a párja. ahogy megérezte a baba rúgását. szalagokkal feldíszített Lexus már várta a ház előtt. és két vőfélye nyomában elhagyta a lakást. aki leginkább egy elefántra hasonlított termetes pocakjával. csodásan festesz! 250 . Berry épp azt csatolta be a hátán. hogy valaha is elvegyék tőle. Lilyan és Berry. Ugyanakkor hálás volt a zűrzavarért. Most egy királykék selyemszoknya volt rajta. Megsimogatta a hasát. majdnem beleőrült a hiányába. A nő furcsán festett a szokásos fekete bőrszerkók. ahol egy új élet veszi kezdetét számára. és átnyújtotta neki a másik kezében lévő plumériacsokrot. De hidd el. Vajon ő is olyan izgatott. A fekete. Savannah úgy érezte. valamint édesanyja. Savannah irigyelte. – Azt hiszem. És sosem fogja engedni. akikről fogalma sem volt. a két koszorúslánya. Beült. – Készen állsz? – Lehet erre készen állni? – kérdezte Savannah remegő hangon. Haja lenyűgöző kontyban volt feltűzve a feje tetejére. Nyilvánosan végezné ki azt a szemétládát. talán még a ruháját sem lett volna képes rendesen felvenni. mert amilyen izgatott volt.

Ne várakoztassuk meg a vőlegényt. és az élen haladva levezette őket a toronyház bejáratáig. – Ugyan. elfelejtettem – pironkodott a lány. ami egy tökéletes. melyek szebbnél szebb árnyalatokban pompáztak. ami az úton várakozott rá. – Akkor mehetünk? – Hát persze. halványkék. ne aggódj. fehér ló volt befogva a hintó elé. Biztos vagyok benne. hogy elérzékenyültél – ölelte meg Lilyan. Lilyan és az édesanyja is felmászott utána. Szeme tele volt büszkeséggel. 251 . és mellettem vagytok… – szipogta Savannah. és mosolyogva belekarolt a lányába. – Látja. és a karját nyújtotta a lánynak. – Nicholas – nevetett fel Savannah. Ahogy kiértek a hatalmas üvegajtókon az utcára. rózsaszín. de megjött a kocsi – lépett a nappaliba Selena is. – Bárcsak apád is láthatná ezt! – suttogta. Végig nézett a tökhintó oldalán felkúszó. A sminkes azonnal odaugrott. és megindultak a bámészkodók tömegében a templom felé. számtalan plumériára. és a vendégeket – kacsintott rá Berry.– Igen. a szeméhez nyúlt. de sikerült még időben megállítania a mozdulatot. – Köszönöm. és mosolyogva helyezkedett el a vörös bársonyborítású üléseken. – Nem akarok zavarni. és megsimogatta Savannah karját. és ismét a könnyeivel küszködött. ugyanakkor tetszett neki a figyelem. Ma természetes. kinyitotta az ajtót. még a lélegzete is elállt. ahogy végignézett a lányán. A kocsis azonnal leugrott. hogy segítetek. – Elnézést. és egy nagy sóhajjal az ajtó felé indult. semmi baj. Minden tökéletes lesz. majd megigazította a festéket. és meghatottsággal. Berry. Meghatódva mászott fel a járműre. Hat gyönyörű. Savannah érezte magán a sok bámészkodó tekintetét az előcsarnokban. Köszönöm. És nagyon büszke – mosolygott rá Savannah az anyjára. kissé kényelmetlen volt számára. majd a kocsis becsukta az ajtót. és narancssárga. üvegszerű tököt formázott. Savannah. hogy felsegítse. hogy egy automatikus mozdulattal letörölje a könnyeit. Mindenki hangos nevetésben tört ki. De legfőképp az ő kedvenc színeiben. és egy vattával finoman törölgetni kezdte az arcát. amikor meglátta a hintót.

mire mindannyian felnevettek. Minden izgalom átvált egy sokkal jobb. – Nekem tetszik – vont vállat Lilyan. hogy perverzebbnél perverzebb dolgokat műveljetek – horkantott fel Berry. – Mindjárt odaérünk – szólt hátra a kocsis. és végigsimított az arcán. – Istenem. és úgy vette szemügyre a virágokat. ujjait végigfuttatta a hintó belsejét is telefutó plumériákon és indákon. hogy tényleg megtette – nevetett Savannah. Selena nem szólt semmit. mielőtt visszahúzódott volna a helyére. – Nincs mit. a szívem mindjárt kiugrik a helyéről – sóhajtotta Savannah. – De amint meglátod Nicholas-t az oltárnál. Még így is nyugalmat kellett erőltetnie magára. emelje le onnan Savannah-t. ő máris rohant le a lépcsőkön. alig parkolt le a kocsi a járda mellett. – Itt minden olyan… brr. A hatalmas. – Nicholas tényleg egy felejthetetlen élményt akart adni neked – fintorgott Berry. Azonnal ott akarsz majd állni mellette. kétszárnyú ajtó előtt várta a menyasszonyát. hogy félek. Ezért vagyok itt. – Csak nem túl nőies? – Inkább gyerekes – horkant fel a nő. mintha undorító bogarak lennének. azonnal oda akarsz majd rohanni hozzá. hogy ne tépje fel azonnal az ajtót. ahogy megáll a hintó a templom előtt. türelmetlenebb érzésbe. Türelmetlensége a tetőfokára hágott. csak finoman elvette lánya kezéből a csokrot. anyja bátorítón megszorította a kezét. ahol csak ketten lehetnek. 252 . de a görcs nem engedett ki a gyomrából.– Nem hiszem el. hogy megszabadulj a vendégektől. meg a szertartás végén alig várod majd. – Ja. és rángassa el valahová. azt mennyire kicsípte magát a kedvedért. és kettesben lehess végre vele. Vajon hogy fogja túlélni ezt a napot? Nicholas figyelte. kissé riadtnak tűnt. – Most még így érzel – nevetett fel Selena mindentudón. és megrázta a fejét. – Köszönöm az elmés megfogalmazást – kuncogta Savannah. Kezeit összefonta a mellkasa előtt. Savannah egy pillanatra elsápadt. képtelen leszek végig csinálni az esküvőt. – Annyira izgulok.

és elvigyorodott. Helyette Savannah csipkés kesztyűbe bujtatott kezét emelte a szájához. Megállt a hintó mellett. miközben a kocsis lassú mozdulattal kinyitotta az ajtót. ami rálógott az arcára. és leemelte a hintóról. a lány szája sarkában mosoly bujkált. Annyira átkozottul meg akarta csókolni. ahová való. hogy egy percig nem tudott megmozdulni. az ajtóhoz lépett. mikor Savannah reszketegen felsóhajtott. mikor már azt hitte nem bírja tovább a várakozást. igen. előbb mélyen magába szívta a rózsa és fahéj illatát. megragadta Savannah derekát. ami a templom ajtajáig kígyózott. megcsókolta a homlokát. és boldogan állt elébe. – Várj! Ezt elfelejtetted! – Ó. de még várnia kellett vele. akik azonnal két oldalra helyezkedtek a hintó körül. Aztán megfeledkezve a megbeszéltekről.Istenekre. Meglepődött. Tudta jól. Lilyan-t. és megelőzve a kocsist. majd Berry-t. Nem tette le azonnal. A tekintetük egy pillanatra összefonódott. Berry és Lilyan szorgosan igazgatták a fátylat a hátuk mögött. és lesegítette Selenát. közben egy pillanatra sem vette le a szemét a lányról. A karjaiban akarta végre tudni őt. és zárkózhassanak végre be a szobájukba. Ott. mikor anyja odakiáltott neki. Annyira lenyűgözte a látvány Nicholas-t. néhány további koszorúslánnyal. mikor végre kettesben maradnak. – Indulhatunk. Bocsánat! – dadogta Savannah elpirulva. hogy anyjának ismét igaza volt. hogy a tömegben többen is felkuncogtak. és majdnem megindult. ő pedig elmosolyodott. és próbált nem toporzékolni. mi vár rá. csak utána tette le óvatosan a földre. kedvesem? – búgta neki. és egészen az álláig takarta őt. Végül. Szeretett ilyen hatással lenni rá. majd átnyújtotta a csokrot Savannah-nak. Savannah is feltűnt az ajtóban. és puha csókot nyomott a kézfejére. és visszaállt a sorfalba. mire a lány elpirult. Karját átfűzte Nicholas felé nyújtott karján. mikor meglátta Nicholas-t a hintó mellett. Ezek szerint mindketten egyformán 253 . Selena gyorsan a fejére illesztette az apró tiarával ellátott fátylat. Csak legyen végre túl ezen a napon. a férfi a templomban várja. elveszett smaragdzöld szemében. és felébredt benne a vágy. hiszen úgy tudta. Savannah abban a pillanatban tudta. Látta. majd végre elindulhattak. a lány megőrjítette.

a bennük ülő elegáns sokaságot. tettek egy kitérőt balra. és megkérdezte. – Ígéred-e. valamint kéken világító égősorok. hogy leendő feleségedet tiszteled és szereted. és az izgatottság szikrái ott pattogtak körülöttük a levegőben. és felolvasta a megfelelő sorokat. majd visszakanyarodtak az oltár felé. Nicholas nem válaszolt. Lassan lépkedtek Darla Day . Minden apró négyzetcentiméterről plumériák ezrei lógtak. – A házasság szentségének méltósága őszinte szándékot kíván tőletek. hogy a lánynak tátva maradt a szája. Miután elhagyták a padokat. Élete leghosszabb négy percének érezte. 254 . míg a halál el nem választ benneteket egymástól? – Ígérem. Feleljetek ezért az Egyház kérdéseire! – Az atya Nicholas-hoz fordult. és feléjük fordult. – Kedves jegyespár! Eljöttetek ide a templomba. vagy osztozott rajta. Mikor a lányok szóltak. Savannah érezte. mivel megszorította a kezét.türelmetlenek voltak. mire végre megálltak a pap előtt. ami a fejük fölé volt függesztve. Savannah ezt is túl lassúnak érezte. akikkel Isten megajándékozza házasságotokat? – Efogadom. megfontoltad-e Isten előtt szándékodat. jobb lábával néha halkan toporogni kezdett. Miután a pap elmondta a szokásos imát. Nicholas megérezhette a feszültségét. hogy az Úr megpecsételje és megszentelje szívetek szeretetét előttünk és a hívek közösségének színe előtt – mondta a pap.Love of my life című számára. Bár nem a hagyományos esküvői induló volt. és majdnem elfelejtette becsukni. és kissé erősebben markolt a karjába. végre elérkezett a pillanat. és a temérdek szalagot. – Ez gyönyörű – suttogta Nicholas-nak. kéz a kézben. be az impozáns templomba. csupán elmosolyodott. hogy házasságot köss? – Igen – felelte Nicholas. és szabad elhatározásból jöttél-e ide. hogy minden rendben. Elakadt a lélegzete. – Nicholas Reinold. Annyira lenyűgöző látvány volt. ahogy meglátta a feldíszített padokat. hogy egyre türelmetlenebb lett. végre elindulhattak felé a kőlépcsőkön. – Elfogadod-e a gyermekeket.

és utána igyekezett úgy válaszolni. aki ezúttal hozzá szólt. de még mindig duzzogott. – Savannah Garissova. Savannah alig bírta kivárni. és aki az idegeimen táncol minden egyes alkalommal. Savannah kezdett egyre idegesebb lenni. akarod-e a jelenlévő Savannah Garissova-t feleségül venni? Csend borult a teremre. még csak egy pisszenés sem hallatszott a teremben. hogy elhagytam? Aki nap mint nap képes megnevettetni. – Akarom. Savannah szívéről nagy kő esett le. ahogy kérte. hogy végigmondja a szöveget. hogy mennyire szeretnének végre túlesni a formaságokon. – Ugye nem most akarsz visszakozni? – kérdezte fojtott hangon. és én egybefonódott kezeteket átkötöm stólával annak jeléül. ellenben Nicholas-szal. Savannah suttogva próbálta noszogatni kicsit. hogy ne hallatszódjon rajta. Az atya ismét Nicholas-hoz fordult. – Mi az? – kérdezte Savannah felháborodva. aki túlontúl jól érezte magát.Ez után a pap Savannah felé fordult. és senki nem szólt semmit. Savannah elpirult. akit valaha láttam? Aki még azok után is kitartott mellettem. ha vitázunk? – az utolsó mondatnál felkuncogott. Nicholas felkuncogott. mennyire siettetné a legszívesebben a ceremóniát. nyilatkozzál Isten és az Anyaszentegyház színe előtt. tekintetük egymásba fonódott. mikor visszafordult a paphoz. és elvigyorodott. Úgy tettek. Savannah elpirult. és neki is feltette ugyanezeket a kérdéseket. majd rájuk mosolygott. – Nicholas Reinold. még Nicholas szája sarka is mosolyra görbült. hogy házasságtok Isten előtt felbonthatatlan lesz – mondta ismét a pap. – Kedves jegyespár! Most következik az a szent pillanat. hogy egymásnak házastársai akartok lenni. Nicholas Savannah felé fordult. akarsz-e a jelenlévő Nicholas Reinold-hoz feleségül menni? 255 . nyilatkozzál Isten és az Anyaszentegyház színe előtt. mert az elfogadom szó után halk kuncogás töltötte be a termet. de a férfi továbbra sem szólalt meg. Valamit azonban mégis megsejthettek. Teltek a percek. és két kezébe fogta a lány arcát. Nyílván tisztában volt vele. – Hogyne akarnám feleségül venni a legszebb nőt. amikor ünnepélyesen kinyilvánítjátok. Fogjatok egymással kezet.

a gyűrűk pedig még mindig nem voltak sehol. Savannah majdnem elsírta magát kétségbeesésében. hogy nem lesz ellenvetés. A tömeg egy emberként nevetett fel ismét. képes vagyok őt elviselni. – Csak nem… ugye nem felejtették el… – Bocs. ahogy figyelte. – Azt hiszem. húzzátok fel a gyűrűket – mosolygott rájuk a pap. egybe fonódott kezükre. – Atya ég… – suttogta elcsukló hangon Savannah. és tanácstalanul a párra néztek. majd oldalba bökte Drake-et. hogy a két katona a gyűrűk után kutat. A vendégek mocorogni kezdtek. ha nincsenek meg a gyűrűk.Savannah a mellette álló férfira nézett. Elhangzott a szokásos kérdés. és a harag kezdett elpárologni belőle. és számtalan alkalommal kiborított… – kezdte. mindenki visszairányította a figyelmét a papra. mikor rekedt hangon megszólalt. – Akkor nincs más hátra. a vendégek összesúgtak. meg foglak ölni. mire a lány kissé megnyugodott. – Nyugodj meg. – Akarom. azonban a feszültség már tapinthatóvá vált a levegőben. Továbbra is az ujjaikat figyelte. Santiago krétafehér arccal nézett rájuk. a gyomra egy merő görcs volt. mit tudok kihozni ebből a kapcsolatból – mosolygott rá Nicholas-ra. Savannah tisztában volt vele. miután az összes zsebét kiforgatta. míg a pap ismét meg nem törte a csendet. miután csend borult a templomra. mégis megpróbálom. – Ugyan egy tuskó. van-e valakinek kifogása a házassággal kapcsolatban. Mozgolódás támadt jobb oldalon. – Istenem. Santiago a zsebeiben kutakodott. hogy a pap ne hallhassa. míg megnevelem – morogta félhangosan. Santiago pedig felnevetett Nicholas jobb oldalán. mégis gombóccal a torkában. – Biztosan megint Santiago egy tréfájáról van szó. haver! Nincs nálunk – mondta Santiago. Savannahban kezdett nőni a pánik. aki viszont roppantul jól szórakozott. bár sok dolgom lesz vele. Nem lesz semmi gond – hüvelykujjával megsimogatta Savannah csuklóját. dermedten állt. Nicholas. – Ha ez is csak egy hülye vicc… – morogta. Idegesen Nicholas-ra nézett. 256 . Savannah – kacsintott rá a férfi. Tíz perc elteltével. Drake megvonta a vállát. – De azt hiszem.

elképzelte. gyorsan magára kapta a zakóját. és elsápadt. de Nicholas továbbra is feszülten méregette a férfit. mint aki nagyon rosszallná a késést. viseld ezt a gyűrűt szeretetem. – Esküszöm. kezét a szájára tapasztotta. – Elnézést. Tony. Felemelte a jobb kezét. – Csak nem ezeket kerestétek? Nicholas dühtől villogó tekintetet vetett Santiago-ra. és egy mozdulattal magához rántotta a lányt. egy-egy arany karika volt erősítve. 257 . és egy férfi rontott be rajta. hogy amint kilépnek a templomból. nem úgy tűnt. és szembe fordult vele. de nem indult meg feléjük. kihúzta magát. akinek azonnal felragyogott az arca. Savannah szívéről hatalmas kő zuhant le. Benyúlt a zakója belső zsebébe. Hirtelen kivágódott a kétszárnyú ajtó.Most már Nicholas is elsápadt. keservesen megfizet a tréfáért. hogy Nicholas ráront a két legjobb emberére. csak feltartottak – vallotta be a férfi szégyenkezve. ne csinálj már féltékenységi jelenetet – sóhajtott fel Savannah. carino. – Ez csak Tony – forgatta a szemét. és sűrű bocsánatkérések mellett Savannah mellé lépett. ha ennek vége. Nicholas vetett még egy komor pillantást Santiago-ra. és a homlokára csapott. megfeledkezve a gyűrűkről. mikor meglátta a két fényes gyűrűt. – De azt hiszem. és elismételte a pap szavait. Ezek után Nicholas elvette a Savannah-nak szánt gyűrűt a párnáról. halványkék párnát. aki megérthette. majd arca vörös árnyalatot vett fel idegességében. – Jaj. Savannah érezte a megfeszülő izmokat a karján. én… – sziszegte. – Á – kiáltott fel Tony. mert elsápadt. és kezet csókolt a lánynak. – Azt hittem. végig sietett a padok között. amire két selyemszalaggal. adódott egy kis probléma. – De. és igyekezett az árnyékba rejtőzni. hogy elkéstem – mondta. Nicholas felmordult. majd a papra nézett. el sem jössz. – Bocsáss meg. mit szakítottam félbe? – A gyűrűket akarták éppen felhúzni – tájékoztatta a pap. és előhúzott egy csipkés. és igyekezett visszafojtani jókedvét. és hűségem jeléül. – Savannah. amiért elfelejtették a legfontosabbat. aki a hasát fogta a nevetéstől.

Ügyetlenül kioldotta a szalagot. keresztül a termen. vad csókban forrt össze. hogy nem volt benne biztos. és remegő kézzel felhúzta Nicholas ujjára. gyere ide! – rántotta az ölébe a lányt. és megcsókolta a férjét. Savannah meg mert volna esküdni. boldog és termékeny. a lány tétován bólintott. Mennyire új volt neki ez a szó. Nicholas szemében pajkos fény villant. annak a kettőnek már hűlt helye lesz. mintha pontosan tudná. Valaki megköszörülte a torkát a hátuk mögött. átkarolta a nyakát. és hűségem jeléül. hogy udvariatlan volt így elszaladnunk? – kuncogott Savannah. bár Tony biztosra vette. – Nem gondolod. viseld ezt a gyűrűt szeretetem. és várt. Miután a vendégek magukhoz tértek. és magához húzta a lányt a hintóban. Most már megcsókolhatod a menyasszonyt – mondta a pap. hogy közbe szólok. majd kiheverik – legyintett Nicholas. ki a fényűző napsütésre. Nicholas rávillantott egyet csábító. hogy kivonultok a teremből – mondta Tony. Mire kiérnek. mire vonakodva elengedték egymást. majd rájött. jól látta. – Na. hogy felesleges. majd lerohantak a lépcsőn. és magához rántotta. megragadta Savannah kezét. Ugyan a szoknya kicsit útban volt. hogy kacsintott egyet Nicholas felé.Savannah egy percig dermedtem állt. – Mit fognak gondolni rólunk? – Ugyan. Legyen kapcsolatotok hosszú életű. – Oké. és nézte a fényes karikát. hogy segítsenek összeszedni a fátylat és az uszályt. féloldalas mosolyából. de sikerült elhárítaniuk a problémákat. végül is rohanhattok is – csóválta a fejét Tony. és becsukta a kezében tartott könyvet. mi jár a fejében. de olyan gyors mozdulat volt. Nicholas óvatosan felemelte Savannah fátylát. És mennyire igaza volt. – Bocsánat. de mielőtt elérte volna az ajka a lányét. a koszorús lányok megindultak a pár után. Savannah túl türelmetlen volt. – Nicholas Reinold és Savannah Garissova. elvette a gyűrűt. Hangja kicsit elcsuklott. hogy sikerült érthetően kiejtenie minden szót. hogy most ő következik. és lehajolt. Ezennel Isten színe előtt házastársaknak nyilvánítalak bennetek. majd visszafordultak a paphoz. de büszke volt rá. – Nicholas. Ajkuk szenvedélyes. de itt van az a rész. Két 258 . két keze közé fogta az arcát. mégis mennyire imádta. megtorpant.

ajkával puha csókokat nyomott végig a lány nyakára.perc küzdelem után Savannah már Nicholas ölében ült. hogy most nem engedhet Nicholas-nak. de a lány ismét kicsusszant a kezeiből. Mindketten nevettek. és tartsd a farkad a nadrágodban – vigyorodott el Savannah. – Ha tudnád. és az elsuhanó utcákat figyelte. – Legszívesebben meg sem állnék veled hazáig – suttogta a lány bőrébe Nicholas. Savannah viszont nem hagyta magát. légy szíves! – Hmm? – búgta a férfi a bőrébe. ahogy a párocska megérkezett a lakodalomra. és úgy helyezkedett. tudom. Mosolyába elégedettség is vegyült. Duzzogva a hintó szélére húzódott. Savannah felsóhajtott. és egy éles balkanyarral megindultak ahhoz a fényűző „üvegpalotához”. néha az az érzésem. A vendégek azonnal felkapták a fejüket. Savannah felnevetett. de nem szólt többet. elhúzódott tőle. de tudta. Nicholas! Legalább az este feléig bírd ki. – Pedig. És hidd el. és nagy önuralomról tanúskodva. mi jár most a fejemben. – De. a melléig. – Előbb még vár ránk egy feladat. Nicholas felmordult. 259 . – Azt hiszem. – Még nem lehet. – Viselkedj. – Nicholas – kuncogott fel Savannah figyelmeztetőn. amit kibéreltek a Mississippi partján. Santiago vigyorogva vállba verte Drake-et. Annyira szerette ezt hallani. hogy igen – morogta Nicholas. Még nem. – A francba a vendégekkel! – kiáltott fel Nicholas. Arca kipirult a vágytól. Fél órás késésben voltak máris a lakodalomról. – Akarlak. és megpróbálta visszahúzni a feleségét. sajnos ennyire tényleg nem lehetünk udvariatlanok. és gonoszul a férfi erekciójára bökött az állával. Savannah előre szólt a kocsisnak. drága férjem – Savannah az utolsó szót megnyomta. ahogy a férfi ujjai a gombjai körül babráltak. egyre lejjebb haladva. te nő! Ne teszteld a türelmem! – mondta buja fenyegetéssel. hogy a férfi még véletlenül se férjen hozzá. és ismét tett egy kísérletet Savannah elfogására. – Uralkodj magadon. – Viselkedj. én sem puszta szórakozásból kínozlak – vigyorgott rá a lány.

De… – mondta Santiago. Tony a terem közepére vezette. Arra készült. köszönöm hölgyem. mert ekkor felhangzott Bob Carlisle . és elhúzta Santiago orra elől. – Ez estben. és utat engedett nekik. hogy mégsem szöktök meg a lakodalomról. hogy nyert nekem néhány ropogós zöldhasút. és a kezükbe nyomott egyegy pohár pezsgőt. Santiago vállat vont. megfeledkeztem a harmadik személyről – vigyorgott a lány pocakjára. – A lányomként tekintek Savannah-ra. és aggodalmas pillantást vetett Savannah-ra. hiszen az első táncot az apjával kéne járnia. majd visszafordult Nicholas-hoz. úgy gondolom. hogy a férfi vezesse őt a ritmusra.aki néhány bankjegyet csúsztatott a férfi kezébe. hogy megtiszteltek a jelenlétetekkel – lépett oda vigyorogva Nicholas-hoz és Savannah-hoz. amiért nem nevetsz ezen a szép napon – Savannah felnevetett. Nyugalom. sejtettem én. hogy Drake Lilyan minden mozdulatát mohón követi. – Persze. láthatóan még mindig duzzogott. elnézést. és vigyorogva félretette a poharat. hogy ez engem illet – mondta. – Ó. hogy visszautasítja Santiago ajánlatát. hogy nekem adod az első táncod. közben Lilyan és a koszorúslányok azonnal odaszökkentek. és hagyta. ekkor azonban Tony tolakodott a képbe. – Minden rendben? – kérdezte Tony. és zsörtölődik. Biztosan figyel téged. De sajnos ő nem lehet jelen az eseményen. – Örülünk. hogy nem koccinthatsz velem. A lány szeme sarkában könnyek gyülekeztek. és szomjasan issza magába a látványt. mivel őt elveszítette. Savannah pillantását nem kerülte el. és mivel ő is az apjának tekint. csak… bárcsak apa is itt lehetne ma.Butterfly Kisses című száma. Savannah mosolya megremegett kissé. és cseppet sem kedvesen morgott az orra alatt valamit. – Jaj. hogy lecsatolják az uszályt és a fátylat. hogy ne akadályozzák őket a keringőben. Savannah viszont pironkodva félretette a poharat. 260 . és mélyen a szőke férfi szemébe nézett. – Tudod. carino. Kár. másikkal tenyerébe fogta az övét. Eltöprengeni viszont nem volt ideje. Megfogta Savannah kezét. majd egy pukedli kíséretében a kezét nyújtotta a lánynak. – Csak azért jöttem. Tony a derekára helyezte az egyik kezét. mert valaki elrángatott – sziszegte bosszankodva Nicholas. – Talán megtisztelnél azzal. Savannah.

Fiatalnak érzem még magam hozzá – fintorgott Tony. hogy nőnek tekintselek. és igyál valamit. valaki megkopogtatta a vállát. és átadta a helyét Santiago-nak. hogy sikítva elrohannál. ez épp olyan borzalmas volt. – Köszönöm. carino – mondta a férfi megrendülten. de nem igazán szeretnék még apa lenni. – Akkor mutasd meg neki. Mikor nősz már fel? – forgatta a lány a szemét. Apa már csak ilyen volt. Santiago. Tudod. És. hogy ezentúl másként fogsz rám nézni? – Felnőttél. utána tárgyalhatunk róla. Tony. – Köszönöm a szép szavakat. – Azokat csak Drake kedvéért nézem. akinek odaadtad a szíved. jobb. ki a felnőtt. hogy boldog vagy vele. – Igazad van – mosolygott rá a lány. és türelmetlen Santiago állt a férfi háta mögött. kezével legyintett egyet. mintha valami bogarat akarna elhessegetni. és ki a gyerek – vigyorgott a férfi. A szőke férfi vonásai azonnal megenyhültek. mikor kellett. Hadd lássa. és a lányra kacsintott. szépségem. hogy eljöttél ma. – Kikérem magamnak. hogy mellettem voltál mindig. Lépj le egy kicsit. ha átadlak – mondta Tony homlokráncolva. 261 . – Jaj.– Igen. ahogy átkarolta Savannah derekát. Keress más valakit! – Azt hiszem. Én egy felnőtt férfi vagyok. hogy mennyire szereted azt a férfit. – Ideje. mintha tényleg az apám lennél – horkant fel a lány. – Istenem. veled ellentétben. és tenyerébe fogta a kezét. – Most először szólítottál a nevemen. mint egy apa. Mire Tony reagálhatott volna. amit nézel? – Az más – horkant fel tiltakozón Santiago. – Most már eléggé kiélvezhetted a helyzetet. majd megturbózod egy adag Sikoly filmmel. Savannah. mire Savannah felkuncogott. tényleg olyan vagy. – Szóval filmekben mérjük a felnőttséget? És mi van a rengeteg nyálas argentin sorozattal. minden bizonnyal. Ugye nem azt akarod mondani. – Végre kettesben – vigyorgott rá a lányra. és a másik irányba nézett. Majd ha végignézted a Jurassic Parkot anélkül. hadd táncoltassam meg én is a szép hölgyet. haver. Egy nagyon is bosszús.

Fogalma sem volt. ígérem – vigyorgott rá a férfi. Nem láttad. végül a férfi elé lépett. Ennyi. Ő állt hozzá a legkevésbé közelebb. Ezúttal Drake állt mellettük. ő aztán igazi tehetség. Santiago morogva félreállt. De sajnos eddig minden hatástalan volt. és egy húzással megitta a tartalmát. míg nem beszéltek egymással. Érted? – Azt hiszem… – csukladozta Savannah. – Legalábbis nem téged. – Csak gratulálni akartam – felelte a férfi kurtán.– Szóval életcélod. miért szólsz bele? Ez az ügy kettőnkre tartozik – morogta Drake. sűrű torokköszörülések közepette. Drake. – Most már szóba álltok egymással? – faggatózott Savannah. valaki ismét megállította őket. Mire kifejthette volna a véleményét. hogy kikészítsd a barátod? – kuncogott fel Savannah. – Még szép. – Félsz tőlem? Nem harapok. Viszont a barátnőd. – Mondhatni. most mégis. felkapott egy pezsgős poharat. és megfogta a derekát. Lilyan… Na. Drake vonásai azonnal zárkózottá váltak. Szeme azonnal kiszúrta őt a tömegben. – Drakie? – nevetett Savannah. Drake tökéletesen keringőzött. – Szerintem inkább ne említsd neki ezt a becenevet. eltűnt a felszínes humor az arcáról. és egyáltalán nem volt olyan durva az érintése. de nem tűnt igazán megsértettnek. Mindketten feszültek voltak. Savannah 262 . hogyan kezelje a helyzetet. Mosolyt akarok csalni annak a tökfilkónak az arcára. – Mindenkivel így viselkedsz? Mintha felsőbbrendű lennél nála? – Szépségem – villantott rá Santiago egy buja mosolyt. mint azt Savannah várta. és jelezte. – Egyáltalán. – Én vagyok A Férfi. vagy holnap hullazsákban fogunk rád találni. Savannah ideges pillantást vetett Drake-re. Csupa nagybetűvel. – Köszönöm. Drake – motyogta Savannah. hogy lekérné őt. Nézd el neki. Nyilvánvalóan ő is zavarban volt. – Az a kis taknyos fel sem ér hozzám. – Csak meglepted. mintha már évek óta ismerné őt. majd gyors pillantást vetett Lilyan-ra. Már nem akar semmit hozzám vágni. – Ugyan – horkantott Snatiago. vagy legalább kiváltani belőle valami érzelmet a haragon kívül is. hogyan tépte a haját Drakie.

mit mondtam – mondta még egyszer. ha hozzád érnek! – Csak táncoltunk. arcán nyers vágy. Akarlak. és arcon csókolta a férfit. annyira. Testét a lányéhoz préselte. és kissé meg is harapta. ami nem volt nehéz a ruhája miatt. Más.elmosolyodott. és míg mindenki a felkonferáló nőre figyelt. és lépjünk meg. te majom – kuncogott fel Savannah. tudnod kellene. várta. ott álltak a terem közepén még egy percig. és kétségbeesést színlelt. hogy Nicholas megtalálja. 263 . és követelőzőn hajolt a lány ajkára. és a karjaiba kapta a halkan kuncogó lányt. Savannah vigyorogva nézett utána. miközben megindult a lánnyal együtt a kijárat felé. és finoman ráharapott. Nicholas felmordult. – Ne felejtsd. Savannah tudta. Te az enyém vagy Savannah! Az enyém. Nicholas. majd pillantása találkozott egy igazán dühös Nicholas-szal. Csak úgy gondoltam. Érints. már-már túlságosan is. – Ártatlan… – sziszegte Nicholas. – Mennem kell. Drake csak ennyit mondott. Félrehúzódott a tömegben az egyik sötét. és senki másé! – Nicholas hangja fenyegető volt. Többet. – Nem érdekel az sem. – Remélem tisztában vagy vele. Le fogom törni a kezüket. és reszelős az elfojtott vágytól. mielőtt faképnél hagyta volna őt. még inkább eltüntetve magukat a tömeg szeme elől. Férfit – morogta összeszorított fogakkal. de képtelen volt megálljt parancsolni magának. és morogva csókolt a nyakába. – Soha. majd a lány lábujjhegyre állt. Megszívta a bőrt. Savannah lélegzete azonnal elakadt. Nicholas eltakarta őt. Savannah élvezte a helyzetet. Meg. – Az a puszi pedig teljesen ártatlan volt. Birtoklón. Vigyora még szélesebbé vált. Hagyjuk itt a tömeget. és kis düh játszott. bekapta a férfi alsó ajkát. Ne. – Akkor tűnjünk el. vagy Santiago. most mi következik. és a lány kezét az erekciójára tette. – Sosem – felelte Savannah. hogy nem szabadna elgyengülnie. féltékenység. és elhagyatott sarokban. ha Drake az. amennyire te is engem. A zene véget ért. esetleg Tony. Egy perccel sem bírnék tovább várni – mondta. – Elnézést. heves vágy rázta meg a testét. Percekkel később meg is jelent a férfi.

– Ó. felejtsd el. nagyfiú! Én nem vagyok egy könnyű nőcske. te neandervölgyi. Mi lesz így a tortával? Nem mehet kárba az a drága cukor. hát menjenek. – Hé. – Mi van? – kérdezte a nő felháborodva. – Mondtam már. Némán figyelték. elkényeztetett szőke gyerek vagy. most megsértetted az önérzetem! Általában nem ütök meg lányokat. lassú leszek. – Menj te tesztoszteron-bomba és csapd a szelet valaki másnak. és megdörzsölte a fejét. 264 . Szerinted csomagoljunk nekik is egy-egy szeletet? – Idióta! – kólintotta fejbe Berry. én pedig még három órán keresztül nem kapom meg a cukoradagom – felnyögött. őt már más fűzögeti – bökött a fejével egy másik sarok irányába. – Valóban? Nem hinném. – Ígérem. és kíméletes. – Ó. – Barom – morogta válaszul Berry. azt hiszem. Santiago mérgesen felé fordult. Nőj már fel. akit elcsábíthatsz egy gyors menetre. majd leesett neki. majd felvont szemöldökkel méregetni kezdte Berry-t. majd elhúzódott. ő a herceg fehér lovon. – Seggfej! – verte fejbe ismét a lány. de te semmilyen tekintetben sem vagy az – nézett rá összeszűkült szemekkel. Csak ne Lilyan-nek. és morogva odébb állt. hogy hagyj békén! Levágom azt a bizonyos testrészed. aki azt hiszi. és éppen kortyolt egyet a pezsgőjéből. ahogy Nicholas és Savannah elhagyják a lakodalmat. persze – fintorgott Berry. és magához húzta Berry-t. és elvette Berry kezéből a pezsgőspoharat. Berry ott állt mellette. hogy visszajönnek úgy… – Santiago látványosan számolni kezdett. – Te egy nagyra nőtt. ahová Lilyan és Drake húzódott félre. – talán három órán belül. – Nem kezdek kislányokkal – vont vállat Santiago. ha nem szállsz le rólam! – De harcias vagy ma! – horkant fel Santiago. – De komolyan. Épp elég szoba van az emeleten. – Ugyan – forgatta a szemét Berry. és minden lány bomlik érte. – Ja. Ha a párocska akar magának néhány szabad percet. nem lenne az olyan gyors – búgta Santiago.– Éééés… eddig bírták – intett a levegőbe ünnepélyesen Santiago. Képtelenek lesznek elszakadni egymástól.

a parti hangjai még mindig nem haltak el. hosszan megcsókolta. és rávigyorgott. mit fognak szólni a többiek. A kisfiú visszajött érte. hogy visszatérjenek. és az életük végre egyenesbe került. mikor végre elégedetten feküdtek egymás mellett. most csak a másik volt a fontos. addig az ifjú pár félrevonult az egyik sötét szobába. Savannah megkönnyebbülve üdvözölte a rég áhított boldogságot. Nicholas lehajolt. Úgy tűnt. 265 .Míg odalenn a tömeg élvezte a partit. és csak arra várna. és rabul ejtette a szívét. mintha megállt volna odalenn az idő. és kezét a lány hasára csúsztatta. majd Nicholas felé fordította az arcát a férfi mellkasán fekve. minden árnyat maguk mögött hagytak. vagy mit hagynak még ki. Órákkal később. Savannah mosolyogva szemlélte a fényes gyűrűt az ujján. Nem törődtek azzal.